E SZÁM MUNKATÁRSAI. Bukarest. Bleyer György Bodor Pál Caranfil, Martin T. Hamar Márton Mezei József. Csíkszentkirály Nagy András

E SZÁM M U N K A T Á R S A I

Bukarest Bleyer György Bodor Pál Caranfil, Martin T. Hamar Márton Mezei József Csíkszentkirály Nagy András Csíkszereda Csíki Dénes Ferencz István Miklós László Oláh István Sántha Imre Kolozsvár Bazsó Zsigmond Benkő András Bodea, Gheorghe I. Buş, Gheorghe Dávid Gyula Farkas László Gáll Ernő Gáll János K. Jakab Antal Jordáky Lajos Kántor Lajos Kiss Károly Könczei Ádám Kötő József Páll Gyöngyvér Szilágyi András Sztrányiczki Gábor Nagyenyed Vita Zsigmond Nagykároly Benedek Zoltán Nagyszalonta Dánielisz Endre Temesvár Simonfi Imre Külföldi szerzők Lőkös István Maheu, René Marek, Franz Marx György

Kazinczy

Gábor

grafikája

XXVII. évfolyam, 11. szám

1968. november

KORUNK havi szemle * * GÁLL JÁNOS GHEORGHE I. BODEA LÖKÖS I S T V Á N DÁVID GYULA BLEYER GYÖRGY JORDÁKY LAJOS KÁNTOR LAJOS MIKLÓS LÁSZLÓ S Á N T H A IMRE OLÁH I S T V Á N FERENCZ I S T V Á N M A R X GYÖRGY FRANZ MAREK GHEORGHE B U MARTIN T. CARANFIL

F A R K A S LÁSZLÓ

Itt és most Munkásharcok Erdélyben és az Egyesülés A román állam egységének eszméje (Egy­ korú dokumentumok) Miroslav Krlezsa és a Monarchia Apostol Bologa útja és útvesztői Gyulafehérvár építészettörténeti mozaikja Józsa Béla irodalmi és publicisztikai m u n ­ kássága A Hargita üzenete A szó, Villámláskor (versek) Sirató, Az ágyútalp (versek) Ég az utca, Szombat (versek) A föld fiai (vers) Jegyzetek az atomról Marxizmus és strukturalizmus Termékeny nyugtalanság Két interjú filmesekkel (Erwin Geschon­ neck — filmszerű életéről, Cesare Zavattini — a filmfesztiválok válságáról) N e w York-i jegyzetek

1587 1589 1603 1609 1616 1621 1628 1633 1635 1636 1639 1640 1644 1649 1657

1668 1669

HAZAI TÜKÖR BAZSÓ ZSIGMOND SIMONFI IMRE

Hétköznapok falun Korszerű vidéki népművelés

1675 1679

Az Ember és a Város (Nagy Imre, otthon­ ról) Michael Gold és Gaál Gábor Iskolateremtő tanár A hűség festője

1685 1688 1690 1692

JEGYZETEK CSÍKI DÉNES SZILÁGYI A N D R Á S MEZEI JÓZSEF KÖNCZEI Á D Á M

NEMZETKÖZI ÉLET RENÉ MAHEU HAMAR MÁRTON

Az egyetemes civilizációja A Nemzetközi Biológiai Program ökológia

1693 és

az 1698

ÉLŐ TÖRTÉNELEM BENKŐ

ANDRÁS

Besztercei muzsikus a gyulafehérvári ud­ varban (Bethlen Gábor három kiadatlan levele)

1704

Könyvterjesztés és hitelpolitika

1706

A kíváncsiságtól az érdeklődésig Programozás a földrajztanításban

1712 1717

A bécsi filozófus-kongresszus ürügyén Az érdek marxista vizsgálata Szociológia és társadalomlélektan

1721 1725 1729

Thália papjai A lengyel „abszurd" dráma eredetisége A kolozsvári színház történetéhez

1732 1735 1738

Feljegyzések Áprily Lajosról, Nagy István festőművészről és Tamási Áronról

1748

FÓRUM BODOR P Á L

IFJÚSÁG — NEVELÉS DÁNIELISZ ENDRE BENEDEK ZOLTÁN

TUDOMÁNYOS

SZEMLE

GÁLL ERNŐ SZTRÁNYICZKI GÁBOR P Á L L GYÖNGYVÉR

IRODALOM

MŰVÉSZET

KANTOR LAJOS K. J A K A B A N T A L KÖTŐ JÓZSEF

SZERKESZTŐK

—

OLVASÓK

VITA ZSIGMOND NAGY ANDRÁS KISS KÁROLY

KRÓNIKA, TÉKA, TALLÓZÁS Műmellékleten Márton

Nagy Imre,

Márton

Árpád, Gáll András

festményei

Benczédi Sándor, Romul Ladea, Lövith Egon, Henry Moore szobrai Árpád, Maszelka János, Nagy Albert, Nagy Imre, Popp Aurél festményei. Kazinczy Gábor, Macalik Alfréd, Makkai Piroska, Molnár József, Mircea Mureşan, Ion G. Nanu, Paulovics László, D. Varga Katalin grafikái Alfredo Tosello, Bartha Árpád fotója

KORUNK

A L A P Í T O T T A D i e n e s László ( 1 9 2 6 ) , SZERKESZTETTE G a á l G á b o r Postacím: Cluj, Piaţa

Libertăţii 4 - 5 , Republica Socialistă

(1929-1940)

România

Szerkesztőség, Kolozsvár, S z a b a d s á g tér 4 - 5 . Telefon 1 14 68, 1 3 8 0 5 SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Balogh Edgár (főszerkesztő-helyettes), Gáll Ernő (főszerkesztő), G á l l János, Kántor Lajos, László Béla (szerkesztőségi főtitkár), Lázár József, S z a b ó S á n d o r , W e i s z m a n n Endre. Bukaresti szerkesztő: Aszódy János. Str. C . A . Rosetti 4 3 / a . T e l e f o n : 1 6 7 - 4 6 5 .

Az egységes és független román nemzeti állam fokozatos és következe­ tes kialakulása s vele egyidőben a román néppel együttélő más nemzeti­ ségek egyenlőségének megszilárdulása olyan történelmi folyamat, mely­ nek kettős-egysége Kelet-Európában mintaszerűen követte, majd sok te­ kintetben túl is haladta Nyugat-Európa hamarabb kifejlődött nemzetei­ nek és nemzeti kisebbségeinek szimbiózisát. A kereken ötven esztendővel ezelőtt, 1918. december 1-én Gyula­ fehérvárott kimondott egyesülés, a román többségű Erdély bekapcsoló­ dása a Moldvából és Havasalföldből hatvan évvel annakelőtte ki­ alakult Románia államtestébe ú j szakaszt nyitott a társadalmi fejlődés számára, s most már ebben a keretben indult meg a dolgozók társadalmi harca a burzsoá-földesúri osztályuralom megdöntéséért s a szocialista Románia megteremtéséért az általános történelmi fejlődés újabb lökései közepette. Az orosz cári birodalmat szétzúzó Nagy Októberi Szocialista For­ radalom kétségtelenül idejében járult hozzá a Habsburg-birodalmat bom­ lasztó népmozgalmak fellendítéséhez, s a további alig három évtized, mely egymás ellen sarkított kishatalmakra osztotta és végül is a nagy­ német Drang nach Osten hitleri uralmának szolgáltatta ki az „utódál­ lamokat", valójában csak történelmi epizód marad ahhoz a szükségszerű menethez képest, mely a második világháború végeztével Európa e délke­ leti táján a nemzeti felszabadulásra szövetkező népek szocialista forra­ dalmát tette lehetővé. És mondanunk sem kell, hogy a nálunk 1944. augusztus 23-án, a román nép fegyveres felkelésével megkezdődött társa­ dalmi folyamat a maga kiteljesedése során uralkodóvá tette a román nép és az együttélő nemzetiségek dolgozóinak termékeny szolidaritását, al­ kotó családi egységét is. Szép történetírói feladat nyomon követni a román nemzet álmai beteljesülésének és a nemzeti egyenlőség megvalósulásának közös eszmei eredővonalát. Nicolae Bălcescu egy 1850-ben Párizsból keltezett levele Alexandru C. Golescuhoz a „demokratikus" és „szociális" forradalom ügyét egybekapcsolja az állami egység és a „nemzeti függetlenség" forradalmával, s hozzáteszi: „A mi Romániánk tehát létezni fog. Ez az én mélységes m e g g y ő z ő d é s e m . . . A felvilágosult magyarok nem ellenzik többé, és boldogok, ha ezen az áron szövetségben élhetnek velünk. S e m ­ mit sem veszítenek, sőt inkább csak nyernek vele." A Kossuth- és Te­ leki-féle magyar emigráció nagy történelmi belátásainak ismeretében írja ezt a jeles román hazafi, aki maga is az emigrációban végzi be élete főművét Vitéz Mihály vajdáról, a román nép egyesítőjéről, félre­ érthetetlenül leszögezvén könyvében: „A kérdés, amelyet Erdélyben meg kell oldani, az volt és ma is az, hogy kikiáltva az egyete-

mes polgárjogokat, vagyis az egyéni és nemzeti egyenlőséget, a románok, magyarok, szászok és székelyek keressék meg a békés együttélés m ó d j á t . . . " E sza­ vak alapvető súlyától Nicolae Ceauşescu elvtárs mai szavainak jelentőségéig egyenes a történelmi vonal. Pártunk főtitkára az alkotó szocialista hazafiság további erősí­ tésére hozott határozatok bejelentésekor így folytatta — a mostani viszonyok méltó fokán — a múlt századbeli román forradalmár eszmemenetét: „A szocialista demok­ ratizmus fejlődésének időszerű követelményei, annak az időszerű követelményei, hogy az együttélő nemzetiségek még intenzívebben hasznosítsák alkotó energiáikat az egész népnek a hazánk szüntelen haladását szolgáló erőfeszítései keretében, ar­ ról tanúskodnak: meg kell alakítani az együttélő nemzetiségek reprezentatív jel­ legű szerveit, amelyek aktívan hozzájárulnak majd a párt politikájának m e g v a l ó ­ sításához, a szocialista társadalom fejlesztési programjának kidolgozásához és valóra váltásához." Ez az egymásba ölelkező fejlődésmenet, a román nép történelmi érvényesülése a szuverén államélet mai fokán, és az itt élő magyarok, németek, szerbek és más nemzetiségek alkotó energiáinak teljesebb közületi kibontása a szocializmus erejével valósította meg 1918. december 1-ének a román egyesülést kimondó s egyben az együttlakó más nemzetiségűek jogait is kilátásba helyező eszményi tételeit. A gyu­ lafehérvári határozatok annakidején n e m maradtak el semmiben s e m a nyugati de­ mokratikus fejlődés mögött, amennyiben megvalósulások helyett csupán az eszmei kifejezést mérjük, de elérni s egyben felülmúlni a nyugati fejlődést akár a n e m ­ zeti szuverenitás és a tömegek társadalmi felemelkedése, akár az együttélő n e m z e ­ tiségek jogegyenlősége és erőinek kifejtése szempontjából csakis a szocialista rend­ szerben vált számunkra lehetségessé. Amikor Nyugat-Európában tiroli német, kata­ lán, bászk, breton, ír, flamand, Észak-Amerikában néger, indián, kanadai francia, a Közel-Keleten örmény, kurd, Ciprusban török kisebbségi mozgalmak keresnek ér­ vényesülést, n e m is szólva a gyarmati elnyomás vagy annak restaurálása ellen küzdő ú j ázsiai, afrikai és dél-amerikai nemzetek küzdelmeiről, jólesik tudnunk, hogy innen, Kelet-Európából a mi romániai példánk az együttélés igazi lehetőségét villantja fel és igazolja a szocialista élet mindennapjaival. Íme, hogyan avatja pártunk a román egyesülés félszázados emlékezését n e m ­ zeti különbség nélkül minden állampolgár közös benső ünnepévé. A megyékben is, országosan is megalakult ú j nemzetiségi szervek, köztük a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsai, eredetileg is ott csíráztak már a gyulafehérvári nagygyűlés n é p határozataiban, s népi tartalmuk szerint előjátékuk volt a párt irányította M A DOSZ vagy a felszabadulás után az ország demokratizálásában tevékeny szerepet viselt Magyar Népi Szövetség. Ennek a vonulatnak mai megvalósulása a nemzeti­ ségi dolgozók tanácsai formájában méltó módon folytatja azt a céltudatos lenini po­ litikát, mellyel a Román Kommunista Párt, mint minden haladó elképzelés, terv, mozgalom és szándék e táji örököse, közös alkotásra, a Szocialista Egységfront szo­ lidaritásába kívánja egybevonni mind a román nép, mind az együttélő nemzetiségek haladó hagyományait, munkás jelenét és okosan tervezett jövőjét, szemben bármely elkülönüléssel vagy kizárólagossággal, leküzdve a nacionalista sovinizmus minden formáját. Magyar anyanyelvünk ápolása, sajátos hazai magyar szellemi javaink újabb felerősítést kapott a szocialista fejlődés megnőtt igényei szerint, s által nő meg hozzájárulásunk is az ország közös szocialista kultúrájához, ládunk benső kohéziójához, a modern Románia Szocialista Köztársaság szuverenitása és élő szocialista internacionalizmusa javára.

fejlesztése éppen ez­ nagy csa­ történelmi KORUNK

GÁLL JÁNOS

Munkásharcok Erdélyben és az Egyesülés

Az Osztrák—Magyar Monarchia, amely belpolitikailag az osztrák és magyar uralkodó osztályok társadalmi és nemzetiségi elnyomásra épülő egyezsége, külpolitikailag pedig (mint Marx megjósolta egy 1866. július 27-én Engelshez írt levelében) a megerősödő porosz hatalom és a cári reakció expanziós politikája közti délkelet-európai egyensúly fenntartója volt, bizonytalan struktúrájú politikai konglomerátumként alakult ki 1867-ben. Ezt a sajátos képletet jellemezve Lenin helyeslően idézi Rosa Luxemburg megállapítását, amely szerint „a Habsburg-monarchia nem egy burzsoá állam politikai szervezete, hanem csak a társadalmon élős­ ködők néhány klikkjének laza szindikátusa" (Művei, 22. 324). Ingatag talajra épült, melynek létalapját kettős — társadalmi és nemzeti — el­ lentmondás ásta alá. A kialakuló imperializmus még a századforduló idején is szorosan összefonódott a szívós feudális maradványokkal, ez pedig döntően rányomta bélyegét az ország egész gazdasági és társadal­ mi életére. Meghatározta politikai szervezetének abszolutista-militarista arculatát és jellemezte a népeknek ezt a börtönét, amelyben több mint tíz nemzet élt. A mesterségesen kialakított, hatalmi eszközökkel fenntar­ tott soknemzetiségű államban, ahol a polgári demokratikus forradalom kiteljesítése még a jövendő feladataként jelentkezett, az elnyomott nem­ zetiségek mozgalma — az általános demokratikus átalakulás keretében — természetszerűen a nemzeti önrendelkezés érvényesítésére irányult. Végeredményben önálló nemzeti államok kialakítását vagy a nemzeti­ ségek meglevő anyaállamai nemzeti-politikai egysége kiteljesítésének megvalósítását célozta. A század első éveiben újabb és újabb válságok rázkódtatták meg a dualista monarchiát. Megindult és fokozatosan erősbödött az új forra­ dalmi helyzet felé mutató erjedés mint az imperializmus kiélezte ellent­ mondások természetes következménye. Ebben elválaszthatatlanul össze­ fonódik a tömegek megnövekedett forradalmi harca és a nemzetek önren­ delkezési jogra irányuló törekvése. A magyar uralkodó körök ugyan­ ekkor a magyar politikai nemzet egységének, a politikai és területi in­ tegritásnak a politikáját folytatták. Egyes vezető politikusok nyíl­ tan tagadták az egyes nemzetek politikai individualitását. A külön­ böző intézkedések ( például az oktatásügyben) oda vezettek, hogy a nem­ zetiségi ellentétek a korábbi időszakoknál jobban kiéleződtek. Mindezzel párhuzamosan vagy inkább mindezek kereteként az imperializmus ko­ rában a monarchia egyes nemzetein belül meggyorsult a társadalmi szer­ kezet élesebb kontúrjainak kirajzolódása, az osztályok és a rétegek vilá­ gosabb elkülönülése. Ezzel a folyamattal együtt járt és különös jelentősége volt annak, hogy a munkásosztály történelmileg mindinkább előtérbe került és a

dualista állam nemzeteinek az önrendelkezésükért vívott küzdelmében egyre nagyobb szerephez jutott. Így teljesen indokolt a kérdés olyan fel­ vetése, amely szerint a monarchia szétfeszítésében, szükségszerű felbom­ lása siettetésében és tényleges megvalósításában elhatározó szerepe volt a munkásság mozgalmának. Természetesen az ipari munkásság küzdelme — amely általában egyesítette magában a társadalmi és nemzeti törek­ véseket — elválaszthatatlan a parasztmozgalmaktól, a hadseregben vég­ bemenő bomlási folyamattól az imperialista háború második szakaszában, a városi szegénylakosság akcióitól, az egyes nemzetek polgári erőinek a nemzeti felszabadulást célzó törekvéseitől.

Erdélyt a XIX. század utolsó évtizedeitől az első világháború idősza­ káig az uralkodó körök érdekeinek megfelelően elsősorban agrár-ipari nyersanyagszolgáltató területként tartották számon. Ez a helyzet tükröző­ dik egyebek mellett az aktív lakosság foglalkozás szerinti megoszlásában (ez egyébként a nemzetiségi helyzetre is fényt vet). Az 1910-es felmérés szerint Erdély aktív lakosságának 69,3%-a mezőgazdaságban, 14,3%-a az iparban, 4,1%-a a kereskedelemben és a közlekedésben, 12,l%-a más t e ­ vékenységi ágakban dolgozik. Az i p a r csak o l y a n m é r t é k b e n és i r á n y b a n fejlődött, a h o g y azt a z oszt­ r á k és m á s külföldi t ő k é s csoportok é r d e k e m e g k í v á n t a . A X X . század első é v t i z e d e i b e n a f i n á n c t ő k e b e f o l y á s á n a k n ö v e k e d é s e E r d é l y b e n is az i p a r i t e r m e l é s n a g y o b b k o n c e n t r á c i ó j á h o z vezetett. Így p é l d á u l az 500-nál t ö b b m u n k á s t foglalkoztató v á l l a l a t o k n á l 1910-ben az ö s s z m u n k á s s á g 72,9%-a d o l ­ gozott, u g y a n a k k o r ezek a v á l l a l a t o k az összipari v á l l a l a t o k 26,7%-át a l ­ k o t t á k . A t e r m e l é s k o n c e n t r á c i ó j á r a igen s z e m l é l t e t ő p é l d a a szén- és a v a s ­ t e r m e l é s helyzete. 1905-ben E r d é l y s z é n t e r m e l é s é n e k 83,3%-át 3 v á l l a l a t szol­ gáltatta, a f e n n m a r a d ó 16,7%-ot 7 v á l l a l a t . A n y e r s v a s t e r m e l é s 94,3%-a u g y a n c s a k 1905-ben 3 v á l l a l a t b a n összpontosult. J e l l e m z ő E r d é l y r e a z i p a r t e r ü l e t i k o n c e n t r á c i ó j a is. 1910-ben 5 m e g y é j é b e n t a l á l j u k a b á n y a - és n e ­ h é z i p a r i v á l l a l a t o k 100 m u n k á s n á l t ö b b e t foglalkoztató egységeinek 48,7%-át, e n n e k v e l e j á r ó j a k é n t e z e k b e n a m e g y é k b e n dolgozik a n a g y i p a r i m u n k á s ­ ság 5 7 % - a . E r d é l y n a g y i p a r á n a k 51,3%-a és n a g y i p a r i m u n k á s s á g á n a k 42,3%-a a többi 17 m e g y é b e n oszlik meg. A fejlődésében m e s t e r s é g e s e n k o r l á t o z o t t és eltorzított e r d é l y i i p a r m u n ­ k á s s á g á n a k k i z s á k m á n y o l á s i foka t ö r v é n y s z e r ű e n igen m a g a s volt. A gaz­ dasági k i z s á k m á n y o l á s t m é g t o v á b b súlyosbította a n e m z e t i e l n y o m á s .

Az általános erdélyi helyzetet tekintve a teljes gazdasági-politikai kiszolgáltatottság, a kettős elnyomás alatt ez a terület a Habsburg­ monarchia egyik „legnyugtalanabb" tartománya volt, ahol az elnyomott és kizsákmányolt tömegek elkeseredett harcot folytattak mind az osztrák és magyar tőke urai, mind a poroszutas fejlődést mutató mezőgazdaság okozta körülmények ellen, a társadalmi kizsákmányolás és a nemzetiségi igazságtalanság, jogfosztottság ellen. Ilyen állapotok uralkodtak, amikor 1914 nyarán kirobbant a világháború. Ez természetéből következően szük­ ségszerűen tovább nehezítette a néptömegek helyzetét. A terheket az ural­ kodó körök természetesen a tömegek vállára hárították. Mindez a népes­ ség nagymértékű elnyomorodásához vezetett. 1914. július 31. és 1919. jú­ lius 31. között a legszükségesebb élelmiszerek ára 263l%-kal, a ruházati cikkek ára 2681%-kal emelkedett, ezzel szemben 1918 végén a munkások általános reálbére az 1914. januári bérnek csak 63,5%-a. Ugyanakkor a

háborúból a különböző tőkés csoportok busás hasznot húztak különösen azokban a vállalatokban, amelyek a hadsereg számára termelnek. Így pél­ dául a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. — ennek birtokában volt a zsilvöl­ gyi bányák jelentős része is — 1916-ban öt és fél millió korona nettó pro­ fitot ért el (a közfogyasztási célokra eladott szén árát ez a társaság 1914 és 1918 között 422%-kal emelte). Az állam különleges módszerek alkalmazásával támogatta a kapita­ listákat és törte le a dolgozók mozgalmait. Már 1912-ben kiadtak néhány törvényrendeletet a „háború esetére szóló kivételes intézkedésekről", a „hadiszolgáltatásokról" és így tovább. Ezek a rendelkezések szigorú fegy­ házzal büntetendő cselekménynek minősítik a sztrájkot, sőt a sztrájkra való felhívást is. Ugyanezek a törvénycikkek felhatalmazzák a kormányt, hogy „személyes szolgálattételre" kötelezze a polgári lakosságot. Egy másik kormányakció, mely egyértelműen az ipari munkásság ellen irányult, az üzemek, gyárak militarizálása volt, s 1914 végétől fo­ kozatosan hajtották végre, elsősorban ott, ahol a termelés közvetlenül szolgálta a hadsereg érdekeit. Ez azt jelentette, hogy a munkásokat mint mozgósított katonákat kezelték (például a Zsilvölgyében 2 zászlóaljba szervezték, Petrozsény, illetve Lupény központtal), katonai parancsnok­ ságok alá rendelték őket, munkahelyüket nem hagyhatták el, kötelesek voltak a munkaadó megszabta bérért dolgozni és katonák módjára en­ gedelmeskedni tartoztak minden felső parancsnak. Az ilyen helyzetről mondotta Lenin, hogy ez a valóságban nem más, mint „katonai kényszer­ munka a munkások számára, a kapitalisták profitjainak katonai vé­ delme" (Művei, 25. 384). A háború vége felé a militarizálást kiterjesz­ tették a mezőgazdaságra is. A különböző nagybirtokokon, főleg Nagy­ várad és Arad vidékén, a mezőgazdasági munkásokat ugyancsak katonai alakulatokba szervezték, s mint katonákat kényszerítették őket munkára. A háború okozta nyomor mellett Erdélyben még feszültebbé tette a helyzetet az a tény, hogy 1916 nyarán Románia, engedve az an­ tant-hatalmak nyomásának — ezek ugyanis megígérték a román nép történelmileg meghatározott, szükségszerűvé vált, sok évszázada érle­ lődő politikai egységtörekvéseinek támogatását —, belépett a háborúba.

* Az ipari munkásság — bár sokkal nehezebb körülmények között, mint korábban — az imperialista háború alatt is tovább folytatta harcát. Jóllehet az 1905—1907 közötti időszak forradalmi fellendülése után rövid hanyatlás következik (1908—1910), de 1911-től aztán új, az előzőnél he­ vesebb erejű forradalmi hullám kezdődik, amely a világháború éveibe torkollik. Erre az új dagályra jellemző, hogy a munkásharcok már a készülő háború elleni állásfoglalást is magukban hordják (1911 február­ jában és júniusában megmozdulások voltak Temesvárt, Aradon, Kolozs­ várt, Nagyváradon, Brassóban és más városokban), s 1912. május 24-én általános sztrájkban és tömegtüntetésekben csúcsosodtak ki Erdély összes ipari központjaiban. 1913 elején szintén nagy tömegakciókra került sor a háborús készülődés és a demokratikus szabadságjogok korlátozása el­ len, 1914 nyarától — annak ellenére, hogy a szociáldemokrata mozga-

lom programatikus és szervezési, taktikai gyengeségei károsan hatottak a munkásmozgalom fejlődésére, s a reakció mindent megtett a tömeg­ akciók megakadályozására — a háború objektíve az osztályharc kiélező­ déséhez vezetett. A nagy világégés első éveiben Erdély munkásságának harcában j e ­ lentős helyet foglal el a Zsilvölgye szénbányászainak mozgalma, ez m e g ­ szakításokkal 1916 május végétől július elejéig tartott, s több mint 10 000 dolgozó vett részt benne. A hatóságok katonaságot vontak össze a bányák vidékén, mintegy 400 bányászt letartóztattak; sokat közülük börtönbüntetésre, 10-et pedig halálra ítéltek. A sztrájk után a résztvevők jó részét, megtorlásként, a frontra küldték. 1916. június 23-án a Zsil­ völgyében kihirdették a statáriumot. Azonban az államhatalom szigorú megfélemlítő célzatú intézkedései ellenére 1916 folyamán a munkásság mozgalma Erdély más vidékein is folytatódott. Így például az egyik marosvásárhelyi fűrészüzemben a sztrájk 1916 novemberétől 1917 január elejéig tartott. 1917 tavaszától a tömegmozgalom új lendületet vesz. Ennek fontos útjelzője május elsejének a békekövetelés jegyében lezajlott megünnep­ lése Erdély-szerte. Különösen nagyszabású demonstrációra került sor Aradon, Resicán, Temesvárt, Szebenben és Kolozsvárt. De a m u n k á s ­ harcok fellendülése nem merült ki a május elsejei gyűlések és felvonu­ lások megszervezésében, a nyár elején még számos helyen volt sztrájk. Közülük a legjelentősebbek a brassói, piski, petrozsényi vasutasok, vala­ mint a Zsilvölgye dolgozóinak újabb munkabeszüntetései. Az év folyamán megélénkül a munkások szervezkedése is. Egészen új szakszervezetek létesülnek, egyesek pedig újjáalakulnak. Általában a szakszervezetek taglétszáma — amely 1915-ben nagymértékben meg­ csappant — 1917-ben ugrásszerűen megnövekedett. Egy ideig féllegáli­ san működtek; végül is a hatóságok a tömegek nyomására kénytelenek engedélyezni őket. 1917 tavaszától a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi szervezetei, amelyek a háború első éveiben úgyszólván telje­ sen szüneteltek, újra megkezdték tevékenységüket. Jellemző viszont, hogy a párttagság tömegei egyre inkább balra tolódtak. Erre utal többek között a Szociáldemokrata Párt kolozsvári szervezetének július végén tartott nagygyűlése. Októberben újra megjelenik az Adevărul című újság. Általánossá válik, hogy a gazdasági jellegű, azonnali orvoslást sür­ gető követelések mellett a különböző tömegmegmozdulások mind nyíl­ tabban lépnek fel távolabb mutató politikai tartalmú igényekkel. 1917 júliusában például Nagyváradon több mint 6000 ember tüntetett az u t ­ cán, a béke és az általános választójog jelszavaival. Mikor a város pol­ gármestere a tüntetők lecsendesítése céljából az újonnan trónralépő IV. Károly és a kormány által júniusban megígért választójogra hivatko­ zott, de egyben célzott arra, hogy a választójog megadásakor biztosítani kell a magyar lakosság fölényét a nemzetiségekkel szemben, a tüntetők nem engedtek a soviniszta félrevezetésnek, és továbbra is hangoztatták: „Minden osztályra és fajra kiterjedő választójogot követelünk, tiltakozunk minden jogfosztó intézkedés ellen."

*

1917 őszére m á r igen kiéleződött a helyzet. A véres imperialista háború befejezésének s a társadalmi és nemzeti elnyomás felszámolásá­ nak szükségessége mind parancsolóbb formában jelentkezik. Az 1917 ele­ jén Európában bekövetkezett fordulat, a békét sürgető forradalmi hangu­ lat mind élesebben mutatkozik meg Erdélyben is. Az oroszországi Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, a szovjethatalom létrejöttének visszhangja kedvező talajra talált az er­ délyi tömegek harcában és lelkesítőleg hatott annak további előrehala­ dására. A Lenin vezette bolsevikok történelmi jelentőségű sikereinek közvetlen és látványos üdvözlése, a példa követésére való buzdítás mellett megfigyelhető a munkásmozgalomnak mind erősebb politikai telí­ tődése. Előtérbe kerülnek a forradalmi elemek, akik a kimondottan osz­ tálytörekvéseket általánosabb keretben, a szélesebb demokratikus átala­ kulás perspektívájában fogják fel. Szembeötlő például, hogy a szociál­ demokrata és szakszervezeti kezdeményezésre szervezett több megmoz­ dulás — így az 1917. decemberi tömeggyűlések olyan fontos központok­ ban, mint Temesvár, Resica, Arad, Nagyvárad — a béke azonnali meg­ kötése és különböző demokratikus szabadságjogok követelése mellett felveti az összes nemzetiségek teljes jogegyenlősége biztosításának kérdé­ sét, a szociáldemokrata Adevărul pedig közli Emil Isac cikkét, amely bírálja a román polgári köröket a nemzetiségi elnyomással szembeni passzivitásukért és mozgósítóan figyelmeztet az egységes nemzeti állam kiteljesítésének történelmi követelményére. A dualista monarchia egész munkássága mozgalmának 1917 végén, 1918 elején bekövetkezett robbanásszerű előretörésében különösen jelen­ tős állomás az egész birodalomra kiterjedő általános sztrájk 1918 január­ jában. Ez Ausztriában, Bécs-Újhelyen kezdődött 1918. január 14-én, s futó­ tűzként terjedt ki az összes többi országrészre. Egyes helyeken csaknem február elejéig tartott. A januári általános sztrájk során alakulnak az első munkástanácsok, jóllehet ezek még illegálisan dolgoznak, és nem fogják át teljesen a munkásosztályt. Ebből az egész monarchiát alapjaiban megrázó akcióból Erdély m u n ­ kássága is jelentősen kivette részét, bár nem teljes létszámban. Még az általános sztrájk megkezdése előtt beszüntették a m u n k á t a szamos­ völgyi vasútvonal alkalmazottai. A munka hosszabb-rövidebb ideig tartó megtagadására került sor Resicán, Temesvárt, Aradon, Nagyváradon, Petrozsényben, Vulkánban, Lónyán, Marosújváron, Lupényban. Ez utóbbi alkalmával a katonai parancsnokság egyik, március 20-án kelt jelentésé­ ben megállapítja: „A sztrájk tisztán hatalmi kérdésen alapul." Ebben a periódusban a proletariátus gyors és feltartóztathatatlan radikalizálódása figyelhető meg. A háború első három évére még a moz­ galom szétszórtsága, gazdasági, helyi jellege volt a jellemző, 1917 végé­ től már mindinkább általános jellegű lesz, s a munkástömegek egységes fellépésének formáját ölti; kétségbevonhatatlan, hogy forradalmi hely­ zet van kialakulóban, ami az 1918-as év folyamán tovább érlelődik, hogy ősszel nyílt forradalomhoz vezessen. A januári általános sztrájk „utóvédharcaiként" a tavaszi hónapok­ ban lezajló kisebb-nagyobb csatározások után messzire gyűrűző meg­ mozdulás a lónyatelepi kincstári bánya munkásainak áprilisi sztrájkja,

amely véres összeütközéshez vezetett a bányászok és a katonai parancs­ nokság között — maga a katonai parancsnok is megsebesült. Az 1918-as év nyarának legkiemelkedőbb eseménye a resicai m u n ­ kások május 22-től június 3-ig tartó szívós és határozottan politikai jel­ legű megmozdulása. A résztvevők összlétszáma május 25-én meghaladta a 8000-et, de a resicaiakat ekkor már támogatták rokonszenvtüntetések­ kel és részleges sztrájkokkal az aninai, vaskői, kemenszéki és várboksányi munkások is. Az előzmények 1918 januárjáig nyúlnak vissza, ami­ kor a hengerművekben a katonai parancsnokság túlkapása elleni tilta­ kozásul került sor munkabeszüntetésre. Március végén és április elején a munkaidő leszállításáért és béremelésért indult újabb mozgalom. Ennek elfojtására és megtorlásként május 21-én a hatóság elrendelte 35, a vezé­ nyelt katonasághoz tartozó munkás bevonultatását. Ez ellen az intézke­ dés ellen léptek sztrájkba a resicai gyárak, s mivel a katonai hatóság nem teljesítette a munkásság követelését — a bevonultatásra vonatkozó parancsot nem hatálytalanította —, a hangulat egyre forradalmibb lett. A lugosi ügyész a t e m e s v á r i főügyésznek k ü l d ö t t j e l e n t é s é b e n így jellemzi a k i a l a k u l t h e l y z e t e t : „ . . . a községben és a m u n k á s k ö r ö k b e n n a g y az izgalom, a m e l y a »lázadás, f o r r a d a l o m t ü n e t e i t viseli m a g á n « . K é t s é g t e l e n , hogy a m o s t a n i m u n k a b e s z ü n t e t é s n e m a b é r m o z g a l m a k közé tartozik, h a n e m tiszta h a t a l m i k é r d é s . A m u n k á s s á g a m u n k a b e s z ü n t e t é s fegyverével a k a r t a és a k a r j a a k a t o n a i h a t ó s á g o t i n t é z k e d é s e i b e n befolyásolni." Az á l l a m h a t a l o m e r ő s z a k k a l igyekezett a m o z g a l m a t elfojtani. A m u n k á s s á g vezetőit s az izga­ t á s s a l g y a n ú s í t o t t a k a t őrizetbe v e t t é k . M i n d e z a z o n b a n n e m h o z t a m e g a v á r t e r e d m é n y t . Az izgalom k ü l ö n ö s e n a k k o r fokozódott, a m i k o r h í r e m e n t , h o g y a l e t a r t ó z t a t o t t a k a t T e m e s v á r r a , a h a d b í r ó s á g h o z a k a r j á k szállítani. M i n t egy k o r a b e l i h a t ó s á g i j e l e n t é s b e n o l v a s h a t j u k , „egy főleg n ő k b ő l és g y e r m e k e k b ő l álló t ö m e g á l l á s t foglalt a h a t á r b a n a p á l y a t e s t m e l l e t t , a p á l y a t e s t r e egy kocsit helyeztek, a n ő k és g y e r m e k e k m a g u k is a p á l y a t e s t r e siettek és a v o n a t o t m e g á l l á s r a k é n y s z e r í t e t t é k . A t ö m e g e t a csendőrség lefogta". A letartóztatott sztrájkolókat azonban még éjszaka sem merték tovább szállítani, m e r t féltek a z esetleges t á m a d á s t ó l , a m i r e a m u n k á s o k el is s z á n t á k m a g u k a t . M i n t az egyik j e l e n t é s idézi, egy m u n k á s a k ö v e t k e z ő k é p p e n n y i l a t ­ kozott: „ N a p p a l a k a t o n a i h a t a l o m m é g elég erős, d e m a éjjel, h a a l e t a r t ó z ­ t a t o t t a k a t elszállítják, a m i t ú l e r ő n k k e l s z e m b e n n e m l é p h e t n e k fel." A N é p ­ fölkelő m u n k á s c s o p o r t resicai p a r a n c s n o k a k é s ő b b értesíti a h o n v é d e l m i m i ­ n i s z t e r t , hogy a z elszállítás m e g e r ő s í t e t t k a r h a t a l m i egységek őrizete a l a t t si­ került, de a k ö r n y é k m u n k á s a i m o z g o l ó d n a k . A j e l e n t é s szerint p á r n a p m ú l v a a z a n i n a i b á n y á s z o k s z o l i d a r i t á s - s z t r á j k j u k s o r á n az egyik a k n á b a n a d i n a m i t ­ r a k t á r t feltörték és az ott t á r o l t r o b b a n ó s z e r t elvitték. A helyi h a t ó s á g o k k é t ­ s é g b e e s e t t e n k é r n e k fegyveres segítséget a felettes szervektől s a legszigorúbb i n t é z k e d é s e k e t j a v a s o l j á k a sztrájkolók ellen. Egy m á j u s 26-án kelt b e s z á m o l ó ­ j á b a n a p a r a n c s n o k így ír: „A f e n t e m l i t e t t e k b ő l k ö v e t k e z t e t h e t ő , hogy a m u n ­ kások, az egész m u n k á s c s o p o r t p a r a n c s n o k s á g i k ö r l e t é b e n s z á n d é k o z n a k a m u n ­ k á t b e s z ü n t e t n i , ezen b e s z ü n t e t é s n e m t e k i n t h e t ő s z t r á j k n a k , h a n e m m i n t az á l l a m b é k é j e és r e n d j e , ú g y s z i n t é n az á l l a m h a d s e r e g e ellen i r á n y u l ó l á z a d á s , m i é r t is k é r e m az egész m u n k á s c s o p o r t p a r a n c s n o k s á g i k ö r l e t é b e n a r ö g t ö n ­ ítélő e l j á r á s t e l r e n d e l n i . " É r d e k e s e k a k o r a b e l i d o k u m e n t u m o k részletes leírásai a r r ó l , hogy a s z t r á j k o l ó k n e m elégedtek m e g a m u n k a m e g t a g a d á s á v a l , h a n e m igen n a g y e l s z á n t s á g g a l l é p t e k fel a s z t r á j k t ö r ő k ellen. E b b e n a m u n k á s a s s z o n y o k j á r t a k elöl. A m á r e m l í t e t t m á j u s 26-i j e l e n t é s ezzel k a p c s o l a t o s a n a következőket t a r t a l m a z z a : „Azon m u n k á s o k a t , a k i k a m u n k á t felvenni, illetve folytatni a k a r t á k , az asszonyok s é r t e g e t t é k , kővel d o b á l t á k és ütlegelték. Az i p a r v a s ú t m o z d o n y a i t kővel d o b á l t á k , egy v o n a t o t úgy á l l í t o t t a k meg, hogy a k i s v a s ú t ­ n a k egy kocsiját a sínen k e r e s z t ü l f e k t e t t é k és n a g y o b b r é s z t asszonyokból á l l ó csoport a m o z d o n y elé állott." A m u n k a f e l v é t e l a k a d á l y o z á s á r a és a m u n -

k á s o k elszánt h a r c á r a u t a l a lugosi ü g y é s z n e k a t e m e s v á r i főügyészhez m á j u s 28-án k ü l d ö t t á t i r a t a is: „Május 23-án a t é g l a g y á r i m u n k á s n ő k a t é g l a g y á r előtt csoportosultak, és a m u n k á t felvenni a k a r ó m u n k á s o k a t n e m e n g e d t é k a g y á r b a . . . Egy n ő a m u n k á s o k a t n y i l v á n o s a n k i t a r t á s r a b i z t a t t a azzal, hogy a k a t o n á k úgyis csak v a k t ö l t é n n y e l fognak lőni."

A resicai munkások sztrájkját június végére leverték. Az ennek során alkalmazott erőszak különösen féktelen ezen a többségben nemzetiség lakta, a közvélemény ellenőrzésétől távol eső vidéken. Eszközeiről ízelítőt adhat a resicai Népfölkelő munkáscsoport parancsnokának 1918. június 7-én fogalmazott jelentése: „Az utcán és utakon minden személy igazol­ tatott s ebből kifolyólag a régi igazolvánnyal vagy ilyennel egyáltalán nem rendelkező munkások le lettek tartóztatva, erre az utcák üresen ma­ radtak, mire két napon keresztül a munkásokat lakásukban tartóztattam le. Félnapi letartóztatás után valamennyi kinyilatkoztatta, hogy a m u n ­ kát felveszi, mire az üzemeknek átadattak. A resicabányai és boksabányai főszolgabírókat megkerestem a kerületükbe tartozó községekben annak köz­ hírré tétele végett, hogy a Resicabányán dolgozó munkások azonnal jelent­ kezzenek, különben ellenük a további eljárás folyamatba tétetik. Az ide­ genforgalom szigorúan e l l e n ő r i z t e t e t t . . . Mindez intézkedések eredménye az lett, hogy folyó hó 3-án, hétfőn, majdnem minden munkás megjelent az üzemekben, és azóta dolgozik." A sztrájk megtorlásaként sok munkást bevonultattak katonának, még többet elzárásra és pénzbüntetésre ítéltek. Ezek az intézkedések szer­ vesen illeszkedtek bele abba a kettős politikába, amelyet a kormány 1918ban szükségesnek tartott felhasználni a tömegmozgalmak ellen: egyrészt a népesség becsapása politikai engedmények ígérgetésével, másrészt pedig a nyílt fegyveres erőszak alkalmazása. Már 1918 januárjában kidol­ gozták a statárium-rendeletet, s az ezzel kapcsolatos utasításokat már­ cius elején elküldték a megyei kormányzati szerveknek, hogy szükség esetén bármikor életbe lehessen léptetni. Az igazságügyminiszter rende­ lettervezetében felsorolja azokat a helységeket, ahol a rögtönítélő törvény­ székek felállítandók. Eszerint Erdély csaknem valamennyi nagyobb váro­ sában és ipari központjában statáriális bíróságokat szándékoztak létesí­ teni. A honvédelmi miniszter 1918. május 3-án valamennyi kerületi kato­ nai parancsnokságnak küldött szigorúan bizalmas parancsában utasítja őket, hogy a hadiüzemekben folyó sztrájk esetén nem elegendő a vezetők bevonultatása és frontra küldése, hanem bizonyos esetekben, például „foly­ tatólagos munkamegtagadás esetén" a katonakötelesekkel szemben alkal­ mazni kell a katonai rögtönítélő bíráskodást. Így akarták megfélemlíteni a munkásokat. Erre mutat az utasítás 4. pontja is: „A rögtönbíráskodás kihirdetése, tárgyalások és ítélethirdetések lehetőleg a helyszínen történ­ jenek, az ítélet végrehajtása azonban a Hadosztály Bíróságnál. A halá­ los ítélet kihirdetése és végrehajtása között 12 óra időköz maradjon. Gondoskodni kell arról, hogy ezen határidő engedélyezése a halálos ítélet kihirdetése után, a sztrájkoló munkásoknak azonnal tudomására jusson. A rendelkezés célja, hogy magatartásukat megváltoztassák és a munkát újból teljesen felvegyék, mely esetben a munkásság előterjesztett kérel­ mére a halálraítéltek megkegyelmezése jóakaratú megfontolás tárgyává teendő."

A statáriális bíráskodást később — sztrájk esetére — kiterjesztették a nem hadkötelesekre is. A kormány rendkívül szigorú intézkedései nem hozták meg a v á r t eredményt. 1918 nyarán a sztrájkmozgalmak folytatódnak, még széle­ sebb hullámokat vetnek. Feltartóztathatatlanul érik a forradalmi válság. Ennek állomásai a sztrájkok, mert, mint Lenin megjegyzi: „ . . . m i n d e n sztrájk mögött a forradalom hidrája r e j t ő z i k . . . " (Művei, 27. 81). A haldokló monarchiában egyre inkább úrrá lesz a zűrzavar. Minden jel arra mutat, hogy a forradalom küszöbön áll, a régi rendszer bomlása gyors léptekkel halad. A hangulat forradalmasításában igen nagy szere­ pet játszanak a Szovjet-Oroszországból harci tapasztalatokkal hazatérő volt hadifoglyok tízezrei. A katonai hatóságoknak elszigetelésükre irányuló minden intézkedése és az alkalmazott retorziók ellenére ezek az elemek oroszországi élményeiknek már csak az elmesélésével is „felforgató" szel­ lemet terjesztettek. Ez érződik a lakosság minden kategóriájában, nem utolsósorban a hadseregben. Az 1918 nyarán végbemenő forradalmi érésnek fontos állomása a j ú ­ niusi tömegsztrájk. Követelései közé tartoztak: olyan kormány alakítása, amely nemcsak hogy beiktatja az általános választójogot, de feltétel nélkül megköti a békét, intézkedik a lakosság ellátásának megjavításáról, a vagyo­ nos osztályok megadóztatásáról s nem korlátozza semmiben a közszabad­ ságot. A p e t r i l l a i körjegyző a h ó n a p közepén m á r m u n k á s m e g m o z d u l á s o k r ó l a d h í r t a m u n k á s z á s z l ó a l j p a r a n c s n o k s á g á n a k , e g y b e n figyelmeztet: „A m u n ­ k á s o k között l a p p a n g ó h a n g u l a t a r r a e n g e d k ö v e t k e z t e t n i , hogy izgatók j á r ­ n a k a községekben, a k i k szociális, f o r r a d a l m i , a n t i m i l i t a r i s t a , sőt d i n a s z t i a e l ­ lenes f o l y a m a t o k a t i g y e k e z n e k előidézni, és e n n e k k ö v e t k e z m é n y e , h o g y a veszélyes fenyegetések n a p i r e n d e n v a n n a k : híresztelik, hogy P é t e r és P á l n a p j á n v é r f ü r d ő t r e n d e z n e k , a z u r a k a t legyilkolják, h á z a i k a t f e l r o b b a n t j á k és az igazgatást ők v e s z i k a k e z ü k b e ; t o v á b b á beszélik, hogy a frontok r ö v i d idő a l a t t m e g s z ű n n e k , a k a t o n á k v e l ü k t a r t a n a k , az e n g e d e l m e s s é g e t m e g t a ­ gadják, stb. s t b . . . C é l s z e r ű n e k v é l e m olyan i n t é z k e d é s e k e t t e n n i , a m e l y e k egyrészről a m o z g a l o m veszélyes k ö v e t k e z m é n y e i t elfojtják, m á s r é s z r ő l pedig, h o g y érezzék h a t á s á t a n n a k , m i s z e r i n t a k a r h a t a l o m k i r e n d e l é s é t az ő v e s z é ­ lyes m a g a t a r t á s u k t e t t e szükségessé."

Az események gyorsan peregnek: június 20-án sztrájkba lépnek a Zsilvölgye több bányájának dolgozói, 21-én általánossá vált a munkabe­ szüntetés a Bánságban. Az általános sztrájkba az erdélyi munkásság kö­ réből elsősorban a vasutasok kapcsolódtak be a legnagyobb számban; az aradi, kolozsvári és temesvári vasúti igazgatóságok területén több mint 1300 vasutas sztrájkolt. Az 1918. júniusi általános sztrájk kifejezetten politikai jellegű és a Habsburg-monarchia pusztulásának közvetlen előhírnöke volt, jelentősen hozzájárult a munkásság politikai öntudata, a nemzetközi szolidaritás érzé­ sének gyarapításához. Nyomában a munkásharcok újra fellángoltak, még gyakoribbakká váltak, s láncszerűen egész nyáron folytatódtak. Különösen szeptemberben és októberben szinte kivétel nélkül mindennap a kormány lemondását és békekötést követő akciókra került sor. *

A világháború éveinek nagy munkásharcaival párhuzamosan, azok hatása alatt — különösen 1918 folyamán — a parasztmegmozdulások a városi dolgozók fellépése, a katonalázadások s szökések, a külön­ böző alakulatok teljes önfeloszlatása napirenden voltak. Ezek a tömeg­ mozgalmak, amelyek során Erdélyben mindig összefonódtak a társadalmi­ politikai és nemzeti követelések, a forradalmi válság feltartóztathatatlan megérlelését, a Habsburg-birodalom rendszerének a végleges szétzúzását jelentették. Vállvetve küzdött bennük a különböző nemzetiségű m u n k á ­ sok és dolgozók minden kategóriája. A népek számon kérték a fekete­ sárga uralom minden visszásságát, igazságtalanságait, elnyomó politikáját, a rablóháború okozta szenvedéseket, kínt, keservet, milliók halálát. 1918 októberében a belső forradalmi mozgalom — amelynek fejlődé­ sére lelkesítően hatott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példája —, a központi hatalmak haderejének összeomlása s a frontokon elszenve­ dett vereségek körülményei között elsöpörte a dualista Habsburg-biro­ dalmat. Ezt a Habsburg-ház, az osztrák, valamint reakciós ural­ kodó körök semmilyen manővere, politikai engedményekre tett ígérete sem tudta már megakadályozni. A kirobbanó polgári demokratikus forra­ dalom nyomán, mint Lenin 1918. november 6-án mondott beszédében megállapította: „ . . . A u s z t r i a — M a g y a r o r s z á g o n kő kövön nem maradt" (Művei, 28. 146). Bekövetkezett az, amiről a forradalmi marxizmus tudo­ mányos előrelátásával Lenin — Rosa Luxemburg tételét magáévá téve — m á r 1916-ban írt: „Ausztria—Magyarország felszámolása történelmileg csak Törökország széthullásának a folytatása s egyben a történelmi fejlő­ dés követelménye" (Művei, 22. 324). Nem vitás, hogy a polgári demokratikus jellegű forradalmi áradat, amely a dualista monarchia különböző területein 1918 őszén végighömpölygött, és az Erdélyben lezajlott mélyenszántó forradalmi események nem vá­ laszthatók el mereven egymástól. De tény, hogy az utóbbiak sem jelentenek egyszerű visszatükrözést. Erdélyben — éppen a lakosság többségét al­ kotó román tömegek nemzeti felszabadulásra és egyesülésre irányuló tö­ rekvései nyomán — a forradalmi helyzet sajátos körülmények között ala­ kult ki, érlelődött meg, és ment át forradalomba. Itt — és ez természetes történelmi jelenség — a néptömegek harcát pozitívan befolyásolta a régi Románia területén kibontakozó mozgalom, összefonódott a Kárpátok mindkét oldalán élő románok jogos törekvése, hogy egy egységes, demok­ ratikus román nemzeti állam keretében éljenek. Megalapozott az a meg­ állapítás, amely szerint az erdélyi néptömegek nemzeti törekvéseikben a régi Románia néptömegeinek támogatását élvezték. Az erdélyi és az ó-romániai munkás- és népmozgalmak között, a politikai és kulturális élet terén messzire visszanyúló kapcsolatok állottak fenn. A munkásosztály szervezeteinek együttműködését, akcióinak találkozását a politikai állás­ pontok azonossága, a közös cél — a társadalmi-nemzeti felszabadulás, az egységes nemzeti állam létrehozása — határozta meg. Az 1918. novemberi polgári demokratikus jellegű forradalmi mozgal­ maknak — amelyek fő erejét a munkásság és a parasztság legszélesebb tö­ megei alkották — következményeként a régi Habsburg-birodalom helyén új nemzeti államok alakultak ki, illetve a korábban elnyomott nemzeti­ ségek elszakadtak és csatlakoztak már létező nemzeti anyaállamaik­ hoz. Így a Habsburg-állam hatalmának szétzúzása révén a néptöme-

gek hozták létre Erdély Romániával való egyesülése megvalósítá­ sának objektív feltételeit. Ez volt az egyetlen út, amelyen végbe­ mehetett a román nép társadalmi és nemzeti törekvéseinek meg­ oldása a polgári demokratikus átalakulások történelmileg diktált irá­ nyába. A kérdésnek ilyen értelmű felvetését találjuk Leninnél is, aki Tézi­ sek a nemzeti kérdésről című írásában (1913. június) egyebek között ar­ ról ír, hogy „ . . . e g é s z Kelet-Európában (Ausztria és a Balkán) és Ázsiá­ ban — vagyis az Oroszországgal határos országokban — vagy még nem fejeződött be, vagy még éppen csak megkezdődött az állam polgári de­ mokratikus átalakulása, amely kisebb vagy nagyobb mértékben mindenütt a világon arra vezetett, hogy önálló nemzeti államok a l a k u l t a k . . . " (Mű­ vei, 19. 235). Később, 1917 januárjában visszatér a problémára: „ . . . n a ­ gyon sok román és szerb »államának« határain kívül él, . . . á l t a l á b a n a Balkánon az »államalakulás« burzsoá-nemzeti irányban nem fejeződött b e . . . " (Művei, 23. 300). A világháború alatt s különösen 1917 végétől új lendülettel kibonta­ kozó munkásmozgalom az események ilyen alakulásának a középpontjában állt, és a fejlődés élenjáró mozgatóereje volt. Vonatkozik ez mind az erdé­ lyi, mind az ó-romániai munkástömegekre. A munkásosztály, amely a társadalom leghaladottabb erejének bizonyult, az 1918-as év nagy törté­ nelmi eseményeiben is az első sorokban állott. Cselekvő szerepet vállalt az egységes nemzeti állam megteremtésére irányuló erőfeszítésben, amely az egész románságot, valamennyi társadalmi osztályt, réteget mozgósított és fellépésre késztetett. A proletariátus erőinek egyesítése a Kár­ pátok mindkét oldalán, s a burzsoá-földesúri hatalom megdöntése forradalmi úton, a polgári demokratikus forradalomnak következe­ tes, „plebejusi úton" történő véghezvitele biztosíthatta volna a néptöme­ gek forradalmi harcának sikerét és továbbjutását a szocialista forradalomra való áttérés irányába. Emellett szálltak síkra a dolgozó tömegek képviselői az 1918. november 28. és december 1. között — a Gyulafehérvár feletti, Horia mezejének nevezett fennsíkon — tartott gyűlésen. A több mint 100 000 ember közül 10 000 ipari munkás volt, a megválasztott hivatalos delegátusok száma 1228, ebből 150 szociáldemokrata. Az ipari munkásság szószólói az egyesülés mellett foglaltak állást, ugyanakkor állhatatosan követelték, hogy az egyesülés demokratikus köztársaság keretében valósul­ jon meg. A köztársaság eszméje, a Hohenzollern-dinasztia eltávolítása kö­ vetelésének gondolata visszatér a proletariátus megmozdulásában, és nem­ ritkán mint feltétel szerepel az egyesülés megvalósítása során felmerült vitákban. Ebből a szempontból jellemző a Zsilvölgye és a Bánság román, magyar és német munkástömegeinek magatartása, mivel ők alkották a nagyüzemi proletariátus több mint 40%-át. Ezek szervezetei a Romániá­ val demokratikus köztársaság keretében való egyesülésre törekedtek, s ennek nem ritkán hangot adtak. A m u n k á s s á g n a k és főleg a l e g ö n t u d a t o s a b b e l e m e i n e k ezt a t ö r t é n e l m i fejlődés i r á n y á v a l egybeeső, az á l t a l á n o s n e m z e t i és az o s z t á l y é r d e k e k n e k teljesen megfelelő, a k e t t ő t egységes e g é s z k é n t felfogó á l l á s p o n t j á t s z á m t a l a n k o r a b e l i d o k u m e n t u m t ü k r ö z i . „ M e g s z a b a d u l t u n k m o s t a m a g y a r b á r ó k és grófok u r a l m á t ó l — írja az Adevărul 1918. d e c e m b e r 9/22-i s z á m a —, G y u l a ­ f e h é r v á r o n e l h a t á r o z t u k , hogy e g y e s ü l ü n k R o m á n i á v a l és k i m o n d t u k , hogy á l t a l á n o s szavazati jogot a k a r u n k , k e n y e r e t a k a r u n k , m u n k á s v é d e l m i t ö r v é -

n y e k e t a k a r u n k és az élet m i n d e n f é l e j a v a i b ó l részesedni a k a r u n k . D e m i k ö v e t k e z i k m o s t ? M i a t e e n d ő ? Milyen m a g a t a r t á s t kell t a n ú s í t a n u n k , k ü l ö ­ n ö s e n n e k ü n k , m u n k á s o k n a k , a k i k e t n e m c s a k m i n t n e m z e t e t , d e m i n t osztályt is e l n y o m t a k ? V á r j u k n y u g o d t a n , a m í g teljesül a g y u l a f e h é r v á r i h a t á r o z a t m i n d e n egyes p o n t j a ? L e g y ü n k b i z a l o m m a l a r o m á n u r a k b e c s ü l e t - és i g a z s á g é r z e t e iránt, a k i k g ú n y t a k a r n a k ű z n i b e l ő l ü n k és m é g egy m o r z s á n y i jogot s e m akarnak juttatni nekünk? N a g y h i b a v o l n a és valóságos szerencsétlenségre vezetne, h a így t e n ­ n é n k . M e r t az igazság az, hogy f e l s z a b a d u l á s u n k a m e g v a l ó s u l á s ú t j á n v a n és senki s e m g á n c s o l h a t j a m á r el, de m i a t á r s a d a l m i r a b s á g b ó l is fel a k a ­ r u n k s z a b a d u l n i , a z t a k a r j u k , hogy a m u n k á s o s z t á l y is j ó m ó d b a n éljen és egyenlő jogai l e g y e n e k a z ország m i n d e n m á s á l l a m p o l g á r á v a l . " A m u n k á s t ö m e g e k t e h á t a k a r t á k az egységes n e m z e t i á l l a m m e g t e r e m ­ tését, s a s z o c i á l d e m o k r a t á k l e g f o r r a d a l m i b b elemei a n e m z e t i egyesülés k é r ­ désében e g y ü t t m ű k ö d t e k a z e b b e n a v o n a t k o z á s b a n h a l a d ó szerepet játszó polgári erőkkel, de a legélesebben elhatárolták magukat a kizsákmányoló osztályok soviniszta, gyűlölködést szító m a g a t a r t á s á t ó l , és h i t e t t e t t e k a k ü l ö n ­ böző n e m z e t i s é g ű dolgozók összefogásának eszméje m e l l e t t . Az Erdélyi S z o ­ c i á l d e m o k r a t a P á r t szebeni k o n g r e s s z u s á t összehívó k ö z l e m é n y p é l d á u l m e g ­ á l l a p í t j a : „Az a f e l a d a t u n k , hogy az új R o m á n i á b a n , a K á r p á t o k o n - t ú l i elv­ t á r s a k k a l e g y ü t t szilárd é s erős a l a p o k o n é p í t s ü k a m u n k á s m o z g a l m a t , h o g y s e m m i f é l e v i h a r v a g y o r k á n se t u d j a szétzúzni. D e a z is r e á n k v á r , h o g y m e g é r t e s s ü k a R o m á n i á h o z csatlakozó r é s z e k e n élő m a g y a r v a g y n é m e t elv­ t á r s a i n k k a l , hogy igazi t e s t v é r e i k v a g y u n k és v e l ü k e g y ü t t a k a r u n k h a r c o l n i az egész m u n k á s o s z t á l y f e l s z a b a d u l á s á é r t . " Az egységes n e m z e t i á l l a m k i a l a k í t á s á é r t , a t á r s a d a l m i - n e m z e t i k ö v e t e l é ­ sek k i v í v á s á é r t folyó k ü z d e l e m b e n a z i p a r i m u n k á s s á g akciói m e l l e t t különös j e l e n t ő s é g ű a p a r a s z t s á g — E r d é l y l a k o s s á g á n a k közel 70 százaléka — f o r r a ­ d a l m i m e g m o z d u l á s a . A p a r a s z t ö m e g e k , a m e l y e k hosszú é v s z á z a d o k o n k e r e s z ­ tül s z á m t a l a n k í s é r l e t e t t e t t e k a l a t i f u n d i u m o k , a k i z s á k m á n y o l á s n y ű g é n e k l e ­ z á r á s á r a , a föld megszerzésére, 1918 o k t ó b e r é b e n és n o v e m b e r é b e n e l s ö p r ő erejű h a r c b a l e n d ü l t e k . Ez a fellépés e l v á l a s z t h a t a t l a n u l k a p c s o l ó d i k a z i p a r i m u n k á s s á g n a k az egész i m p e r i a l i s t a h á b o r ú a l a t t i s z a k a d a t l a n h a r c á h o z , m i n ­ d e n e k e l ő t t a z 1918-as év őszének t ö m e g s z t r á j k j a i h o z és t ü n t e t é s e i h e z . A p a r a s z t s á g a l a p j á b a n s p o n t á n akciói a n a g y b i r t o k , a falu t ö b b i k i z s á k m á n y o l ó j a és a helyi h a t ó s á g o k ellen i r á n y u l t . K ü l ö n ö s erővel n y i l v á n u l t m e g a t ö m e g e k ellenszenve a jegyzők és c s e n d ő r ö k ellen. Nagy r é s z ü k e t el is k e r ­ gették a falvakból. Jellegzetes és g y a k r a n j e l e n t k e z ő f o r m á j a a p a r a s z t m o z g a l ­ m a k n a k a z á l l a m i , községi v a g y m a g á n r a k t á r a k b a n felhalmozott élelmiszerek, a földesúri n a g y b i r t o k o n t a l á l t t e r m é n y e k és k ü l ö n b ö z ő ingóságok e r ő s z a k k a l t ö r t é n ő szétosztása. A h a r c f o r m á i legtöbbször kezdetlegesek, s a p a r a s z t o k a k ­ ciói elég h a m a r k i f u l l a d n a k , mégis ott rejlik m ö g ö t t ü k a központi k é r d é s : a földosztás, b á r csak kevés h e l y e n j u t o t t a k el odáig, hogy elfoglalják és feloszszák a földesúri földet. A n o v e m b e r i p a r a s z t m e g m o z d u l á s o k b a n E r d é l y r o m á n , m a g y a r és m á s n e m z e t i s é g ű p a r a s z t t ö m e g e i e g y m á s r a t a l á l t a k , és v á l l v e t v e k ü z ­ döttek. E r d é l y r o m á n p a r a s z t s á g á t a t á r s a d a l m i e l n y o m á s alóli f e l s z a b a d u l á s é s a R o m á n i á v a l v a l ó egyesülés v á g y a e g y a r á n t á t h a t o t t a . E r r e u t a l a Foaia ţă­ ranului, a m i k o r a r r ó l ír, hogy az e r d é l y i p a r a s z t o k egyesülni a k a r n a k „a h e ­ g y e k e n túli t e s t v é r e i k k e l . . . a s z o r g a l m a s és becsületes, felszabadult m u n k á ­ s o k k a l és f ö l d m ű v e s e k k e l a m u n k á s - és p a r a s z t t a n á c s o k r o m á n i a i k ö z t á r s a s á ­ gában". * A városi és falusi dolgozók m e l l e t t a r o m á n b u r z s o á z i a jelentős körei is s í k r a s z á l l t a k a fennálló viszonyok m e g v á l t o z t a t á s á é r t , a r o m á n s á g jogos n e m z e t i t ö r e k v é s e i n e k v a l ó r a v á l t á s á é r t , az egységes n e m z e t i á l l a m l é t r e h o z á ­ sáért. A baloldali szociáldemokrata erők, a munkásb u r z s o á z i a e g y r é s z e , a k i s p o l g á r s á g és a h a l a d ó

és p a r a s z t t ö m e g e k , a értelmiségiek polgári

demokratikus forradalmi törekvései érződnek a gyulafehérvári nemzet­ gyűlés nyilatkoztában, a „gyulafehérvári pontokban" is. A román burzsoá-földesúri kormány s a dinasztia köreinek minden nyomása ellenére, a nyilatkozat sokkal haladóbb szellemű, mint azt azok szerették volna, s olyan demokratikus reformok megvalósítását is előirányozta, amelyek m á r meghaladták azt a határvonalat, ameddig a kormányzó körök el szándékoztak menni (ezek közé tartozik az együttélő nemzetiségek teljes jogegyenlősége, a közélet alapvető demokratizálása, radikális agrárre­ form, a fejlett ipari államokban biztosított jogok és előnyök szavatolása az ipari munkásságnak). Az együttélő nemzetiségekhez tartozó élenjáró munkások is megér­ tették a történelmi fejlődés irányát, támogatásukról biztosították román elvtársaikat nemzeti felszabadulásukért vívott jogos harcukban, egy frontba sorakozva velük az azonos társadalmi célokért folytatott küzde­ lemben, a közös osztályellenség ellen. A Zsilvölgyében november 8-án

A gyulafehérvári

nagy nemzeti

gyűlés

— 1918. december

1.

a Román Nemzeti Párt szervezte népgyűlésen felszólalt a munkástanács egyik vezetője, egy magyar munkás is, aki egyebek között ezeket mon­ dotta: „Nem állítunk akadályt nemzeti egységetek megvalósítása útjá­ b a . . . A múlt, amely kifosztotta a munkásságot és nehéz terheket rakott a vállunkra, a hibás nemzetiségi politika ideje véget é r t . . . Titeket is elnyomtak és kiraboltak; ez a föld, amelyről elűzött a magyar állam és a kapitalizmus, a tietek volt. De nem a magyar nép űzött benneteket az erdők szélére. Nem! A kapitalizmus kergetett oda, mert a kapitalizmus­ nak nincs nemzetisége. Az ő nemzetisége a pénz, az az átkozott hatalom, amely egyformán sújtja a román és magyar vagy német munkást." A munkásosztály, amely a hazai történelem színpadán való megjele­ nése óta a társadalom legelőrehaladottabb ereje, az ország fejlődése, tár­ sadalmi és nemzeti felszabadulása eszményeinek hordozója, a fennálló viszonyok elleni következetes és szakadatlan harcával elsődleges szere­ pet vállalt Erdélynek Romániával való egyesítése megteremtésében is. Az egyesülés megvalósítása az egész nép műve volt, de az élvonalban a

munkásosztály haladt. Az erdélyi proletariátus elszánt osztály- és nemzeti felszabadulást célzó harca az első világháború alatt különös jelentőséget kap abban az összefüggésben, amely cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy ez közvetlenül előkészítette és előmozdította az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlását, biztosította az egységes román nemzeti állam kialakulási fo­ lyamatának a megvalósítását. Az 1918. december 1-i gyulafehérvári gyű­ lés határozata betetőzte az évszázados egységtörekvést, kifejezve az or­ szág egész népének akaratát. Erdély egyesülése Romániával a román nép nemzeti felszabadító mozgalmának történelmi jelentőségű győzelme, határ­ kő a modern Románia fejlődésében. Nem igényel külön bizonyítást, hogy az egységes román nemzeti állam kiformálódásának befejezését sürgette a hazai társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális fejlődés egésze. Az 1918. december 1-i történelmi aktus általános értékelését Nicolae Ceauşescu elvtárs fogalmazta meg a mărăşeşti-i csata ötvenedik évfordu­ lóján mondott beszédében: „Az egyesülés győzelmes betetőzése volt a n ­ nak az évszázados harcnak, amelyet a román nép leghaladóbb moldvai, havasalföldi és erdélyi erői, a nép tudósai és nagy gondolkodói vívtak, betetőzése volt annak a tevékenységnek, amelyet a forradalmi elemek, szocialista harcosok folytattak, betetőzése volt az egész román nép t ö ­ rekvéseinek és akaratának. Mint ismeretes, az egységes román nemzeti állam kialakulása a b u r zsoá-földesúri rendszer fennállásának körülményei között ment végbe. Az uralkodó osztályok arra használták fel az egyesülést, hogy megszilár­ dítsák gazdasági és politikai uralmi pozícióikat, fokozzák a dolgozók ki­ zsákmányolását és elnyomását; ugyanakkor Románia továbbra is függő viszonyban maradt az imperialista nagyhatalmakkal szemben. E körül­ mények miatt a széles néptömegek nem valósíthatták meg teljes mérték­ ben a társadalmi és nemzeti igazságra irányuló törekvéseiket, amelyekért harcoltak. Mindazonáltal a nemzeti egység megvalósítása pozitív befo­

v i gyulafehérvári

nagy

nemzeti

gyűlés

—

1918.

december

1.

lyást gyakorolt Románia egész gazdasági, politikai és társadalmi alakulá­ sára. Megteremtette a feltételeket a társadalom haladó erőinek fejlődésé­ hez, a munkásosztály forradalmi mozgalmának fokozásához, hathatósan ösztönözte a burzsoá-földesúri kizsákmányolás és elnyomás elleni harcot. A munkásosztályra — társadalmunk leghaladóbb erejére — hárult az a kül­ detés, hogy biztosítsa a nép nagy törekvéseinek maradéktalan megvaló­ sítását. A kommunista pártnak, élcsapatának vezetésével a munkásosztály a parasztsággal, az értelmiséggel, az összes haladó erőkkel szövetkezve gyökeres forradalmi átalakításokat valósított meg a román társadalom kebelében, biztosította a szocializmus győzelmét, az új társadalom felépí­ tését Románia egész területén." Azok a törekvések, amelyekért 50 évvel ezelőtt — a munkásosztálylyal a középpontban — a népi tömegek harcoltak, m a váltak teljesen való­ sággá. A szocialista köztársasággá lett Románia az anyagi és szellemi fej­ lődés teljében levő szuverén, virágzó ország; a hatalmat kezében tartó szabad és független nép maradéktalanul ura sorsának. Szilárd egységbe tömörül a kommunista párt körül, amely irányítja a kommunizmus felé vezető úton.

A gyulafehérvári Horea-emlékmű

A r o m á n állam e g y s é g é n e k

eszméje

Egykorú dokumentumok

A román nép történelmén — az ezernyi viszontagság és a súlyos jelté­ telek ellenére, amelyek rendíthetetlen határozottságot követeltek a haladásért folytatott küzdelemben — vörös fonálként húzódik végig minden nemzet léte­ zésének alapvető eszméje: a politikai egység tudata. A románok, bár évszázadokon át politikai kényszer-határok között elvá­ lasztva és széttagolva, külön állami és tartományi egységekben éltek azon a földön, amely létük bölcsője volt — mégis egy népet alkottak. A viszonyok századokon át akadályozták az egységes fejlődést. De a román nép ennek elle­ nére megőrizte szokásait, hagyományait, életformáját, mindez pedig az etnikai és nyelvi egységből, a közös szellemi alapból táplálkozott. Az együvétartozás tudatának e komponensei hazánk történetének újkori szakaszában szükségszerűen bázisává váltak az egységes nemzeti állam ki­ alakításának. Ebben a történelmi szakaszban — s főleg az 1848-as forradalom után — a nemzeti eszme, a nemzeti ébredés gondolata a legkülönbözőbb formában jelentkezett. Az adott viszonyok között a történelmi múlt erkölcsi erővé vált, növelte a nemzeti büszkeség érzését, tartalmat adott a jövőt formáló törekvéseknek. A politikai és társadalmi harcból jelentős mértékben kivette részét az iroda­ lom, a művészet és a tudomány mint a társadalmi haladás érdekeinek szol­ gálója. A legnagyobb súlya azonban annak volt, hogy a nemzeti egység álta­ lánosított gondolata mély és tartós gyökereket vert a tömegek tudatában. A román nép szervezett politikai, társadalmi és az ezekhez kapcsolódó nemzeti mozgalma lamely a sajátos történelmi körülmények között elsősorban Erdélyben jelentkezett) biztos alapra talált a közös származásból fakadó egy­ ség-tudatban. A Kárpátok mindkét oldalán élő románoknak az élet minden területén fennálló kapcsolatait megszilárdította a lelki-szellemi egység, amelyet nap mint nap kinyilvánítottak szóban és írásban, Erdélyben, Moldvában és Havasalföldön egyaránt. A nemzeti összetartozás érzése különleges erővel nyilvánult meg akkor, amikor a meglevő anyagi és szellemi erőkhöz az ipari termelés lendületes fej­ lődése társult: a piacok biztosításának és kiszélesítésének, valamint az élet­ mód modernizálásának a szükséglete. Az új gazdasági viszonyok keretei között fellépő társadalmi erők a nemzeti eszmények hordozóivá váltak, egyengették az utat a modern nemzetté formálódás folyamata előtt. A társadalmi és politikainemzeti elnyomás azzal a tanulsággal járt, hogy a bajok orvoslásának egye­ düli módja az életkörülmények reformja, a nemzetiségek és a társadalmi osztályok közötti egyenlőtlenség felszámolása. Így a társadalmi és politikai feltételek bírálata összefonódott a társadalmi és politikai egyenlőség követe­ lésével. A nemzeti eszme és a nemzeti ébredés a románoknál is olyan formában jelentkezett, mint a többi európai népeknél — például a németeknél, az ola­ szoknál —, amelyeket a történelem természetellenes határokkal darabolt szét. Azt, hogy mennyire elevenen élt a román népben a törekvés, hogy politikailag egységes államban éljen, az alábbiakban közölt néhány dokumentum értékű szöveg is szemléltetően igazolja. Gheorghe I. Bodea

1. C é l u n k — ú g y v é l e m — n e m l e h e t m á s , m i n t a románok nemzeti egysége. Egység előbb az e s z m é k b e n és é r z é s e k b e n , a m i idővel meghozza m a j d a p o l i t i k a i e g y s é g e t . . . , m i n d e n t ö r e k v é s ü n k n e k s z ü k s é g k é p p e n a r r a kell i r á n y u l n i a , h o g y m e g t e r e m t s ü k ezt a n e m z e t i l é t e t és hogy a r o m á n o k a t t á r s a d a l m i l a g m e g r e f o r m á l ­ j u k az igazság és egyenlőség szent elvei a l a p j á n . A r o m á n n e m z e t i érzés a m i zászlónk, e zászló a l á kell h í v n u n k m i n d e n r o m á n t . Nicolae zott

Bălcescu párizsi beszédéből.

román

diákok

társaságában

1847 januárjában

elhang­

2. Vitéz M i h á l y v a j d a azon m u n k á l k o d o t t , hogy m e g t e r e m t s e a r o m á n n e m z e ­ tiséget, hogy egyesítsen m i n d e n r o m á n t egy p o l i t i k a i á l l a m b a n . Ez a z a n a g y s z e r ű és s z á m u n k r a bizton m e g v á l t ó e s z m e , a m e l y e t a m ú l t századok v a k s á g a m i a t t a t y á i n k n e m t u d t a k t a r t ó s a n m e g v a l ó s í t a n i , és a m e l y m a a r o m á n o k egyedüli poli­ tikai célja kell hogy legyen. Nicolae

Bălcescu:

A románok

hadjárata

a törökök

ellen,

1847.

3. Ez a m e g c s o n k í t o t t n é p egységes test, s azt a t e r j e d e l m e s t e r ü l e t e t , a m e l y e t átfog, joggal n e v e z i k a h a z a f i a k s z ó h a s z n á l a t a szerint R o m á n i á n a k , m é g a k k o r is, ha ezt s e m m i f é l e szerződés n e m szentesíti. H. Desprez francia main című írásából,

publicistának La 1848. január 1.

Moldo-Valachie

et

le mouvement

rou­

4. B á r m e l y n e m z e t igazi s z a b a d s á g a csakis n e m z e t i s z a b a d s á g lehet. Simion

Bărnuţiu

1848. május

2/14-én

Balázsfalván

elmondott

beszédéből.

5. A r o m á n n e m z e t sorsát B u k a r e s t b e n és I a ş i - b a n d ö n t i k el, n e m p e d i g Ko­ lozsváron, s e m Balázsfalván, s e m B u d á n . George

Bariţiu

cikke.

Gazeta

Transilvaniei,

1848. május

27.

6.

U g y a n í g y a r o m á n o k s e m l e h e t n e k m i n d a d d i g boldogok, a m í g (lásd az 1849. f e b r u á r 25-i peticiót) az o s z t r á k m o n a r c h i a m i n d e n r o m á n j a n e m egyesül egyetlen n e m z e t i t e s t b e egy k ö z p o n t i r o m á n n e m z e t i k o r m á n y vezetésével. M i v e l az összes r o m á n o k m i n d a d d i g , a m í g n e m lesz n e m z e t i közigazgatásuk, k é p v i s e l e t ü k és n e m ­ zeti n y e l v ü k — egyszóval a m í g n e m i s m e r i k el őket m i n t n e m z e t e t —, n e m é r t e k el s e m m i t . Így t e h á t a n e m z e t i politikai egyesülés, a n e m z e t i s é g m e g v a l ó s í t á s a le­ gyen m i n d e n r o m á n t e v é k e n y s é g é n e k a célja. A k k o r m a j d m e g s z ű n i k a r o m á n o k leigázása, a k k o r ö n m a g á t ó l m i n d e n g a z d a g s á g b a n r é s z ü k lesz. A k k o r lesz m a j d független n e m z e t i e g y h á z u n k , e g y e t e m ü n k és n e m z e t i iskoláink, elég e m b e r ü n k , a k k o r m ű v e l n i t u d j u k m a g u n k a t A n e m z e t i s é g és k ö z t á r s a s á g n é l k ü l d e s p o t i z m u s uralkodik. Alexandru

Papiu-Ilarian:

A felső-dáciai

románok

története,

1850—1852.

7. S e m m i s e m v o n z z a őket (ti. az e r d é l y i r o m á n o k a t ) n y u g a t felé, m i v e l r e m é n y e i k kelet felé i r á n y u l n a k , m i n d n y á j a n t i t k o n a r r a v á r n a k , h o g y a szétágazó szálak egyszer m a j d e g y e s ü l n e k s á t a l a k u l n a k egy n a g y és erős r o m á n n e m z e t t é . Ch. Boner angol London, 1865.

utazó

könyvéből:

Transylvania,

its Products

and

its

People.

8. M o l d v a , E r d é l y , H a v a s a l f ö l d n e m létezik a föld színén, csak egyetlen R o m á n i a létezik, egyetlen test, egyetlen lélek, a m e l y b e n m i n d e n idegszál és m i n d e n l e h e l e t egymásért remeg. Bogdan jelent

Petriceicu cikkéből.

Haşdeu

a Românul című

lapban,

1867. augusztus

6-án

meg­

9. A mi f e l a d a t u n k az, hogy erkölcsileg n e v e l j ü k n é p ü n k e t . Az erkölcs erejé­ vel — és e g y e d ü l csak e z á l t a l — j u t u n k el célunkhoz. S n e higgye U r a m , hogy n e m z e t i egységünket, N a g y r o m á n i á t , a n y e r s erővel valósítjuk meg, ellenkezőleg, az e r k ö l c s erejével kell m e g v a l ó s í t a n i . Látta, m i n t h u l l t a n á p o l y i k i r á l y s á g I t á l i a k i r á l y á n a k a kezébe, n e m fegyverrel, h a n e m e g y e d ü l az e r k ö l c s erejével. B e m e n t előbb G a r i b a l d i öt h o n f i t á r s á v a l és a z t á n k ö v e t k e z e t t a győzelmes b e v o n u l á s . A k i m a a r r a ösztökélné a r o m á n o k a t , hogy fegyverrel v í v j á k ki s z a b a d s á g u ­ k a t és n e m z e t i egységüket, n a g y h i b á t k ö v e t n e el, a l e g e r ő s e b b fegyvert a d n á ellenfeleink k e z é b e . A k i az erkölcsi győzelmet a k a r j a , az a m i b a r á t u n k és csak az s z á m í t h a t a biztos győzelemre. (1870. j a n u á r 17.) Alexandru Roman (1826—1897) történész, filológus, cordia lap szerkesztője, a Federaţiunea című újság

jogász, vezetője,

filozófus, a Con­ akadémikus.

10. . . . É n k o n c e d á l o m , t. Ház, hogy mi l e h e t ü n k jó b a r á t s á g b a n , szövetségben a k á r a s z e r b e k k e l , a k á r a r o m á n o k k a l , esetleg rövid időre, a n é l k ü l , hogy á l t a l á ­ ban a nemzetiségi k é r d é s szóba j ö n n e . De h a t á r o z o t t a n k é t s é g b e v o n o m azt, hogy a k á r S z e r b i á v a l , a k á r R o m á n i á v a l á l l a n d ó és biztos szövetségben l e h e s s ü n k a n é l ­ kül, h o g y s i k e r ü l j ö n n e k ü n k i d e b e n t oly nemzetiségi p o l i t i k á t i n a u g u r á l n i , a m e l y kielégíti, h a n e m is a t ú l z ó k n a k , de az itteni r o m á n o k és s z e r b e k z ö m é n e k helyes és jogos n e m z e t i aspirációit. N e m s z á m í t h a t u n k á l l a n d ó és biztos szövetségre azért, m e r t ú g y a r o m á n o k b a n , m i n t a s z e r b e k b e n erősen él a faji ö s s z e t a r t o z a n d ó s á g érzete. E n e m z e t e k s o k k a l kisebbek, s e m h o g y n e r e f l e k t á l j a n a k azon f a j r o k o n a i k r a , akik a m i o r s z á g u n k b a n l a k n a k . A n é m e t n e m z e t n é l k ü l ö z h e t i azon fajrokonait, a m e l y e k A u s z t r i á b a n v a n n a k . F r a n c i a o r s z á g n e m gondol avval, hogy mi t ö r t é n i k B e l g i u m b a n , S v á j c b a n a f r a n c i á k k a l , m e r t azok n é l k ü l is n a g y és h a t a l m a s ; de a szerbek és r o m á n o k a S z á v á n és a K á r p á t o k o n t ú l a l e g n a g y o b b érdeklődéssel viseltetnek i t t e n i fajrokonaik i r á n t , m e r t ezek n e m z e t i s é g ü k á l l a g á h o z t a r t o z n a k , a n n a k kiegészítő a l k a t r é s z é t k é p e z i k . . . Mocsáry Lajos a budapesti Országgyűlés tárgyalásakor mondott beszédéből.

1887. évi

közoktatásügyi

költségvetés

11. Az e r d é l y i r o m á n o k és a szomszédos k i r á l y s á g b a n élő t e s t v é r e i k között é v s z á ­ zados közvetlen és erőteljes k a p c s o l a t van, úgyhogy ez a h a t á r o k k a l elválasztott két e t n i k a i közösség ú g y érzi, n a g y o n közelálló, egyetlen e n t i t á s t alkot. A m i a z egyiknek h a s z n á r a v a g y k á r á r a v a n , a m i az e g y i k n e k ö r ö m e t v a g y s z o m o r ú s á g o t okoz, u g y a n o l y a n m é r t é k b e n é r z ő d i k a m á s i k oldalon is. V a l ó s á g o s n a k kell t e h á t felfogni azt a tényt, hogy M a g y a r o r s z á g o n a n e m z e t i k é r d é s t e k i n t e t é b e n n e m c s a k a h á r o m és fél millió i t t e n i őslakó r o m á n t kell figyelembe v e n n i , h a n e m m i n d e n r o m á n t a K á r p á t o k m i n d k é t o l d a l á n , t e h á t közel k i l e n c m i l l i ó e m b e r t . Siebenbürgisch

deutsches

Tagblatt,

Nagyszeben,

188S.

október.

12. A m a g y a r o r s z á g i r o m á n o k s z á m a közel h á r o m m i l l i ó , E r d é l y b e n és M a g y a r ­ országon o s z l a n a k meg, s a k á r c s a k a s z e r b e k és a h o r v á t o k , szoros földrajzi k a p c s o ­ l a t b a n v a n n a k a M a g y a r o r s z á g h a t á r a i n k í v ü l élő v é r r o k o n a i k k a l . A magyarországi

románok.

Deutsche

Zeitung,

Bécs, 1890.

október.

13.

Nincs m a egyetlen r o m á n család s e m E r d é l y b e n , a m e l y n e k n e v o l n a k a p ­ csolata R o m á n i á v a l . R o m á n i a és az e r d é l y i rész r o m á n j a i t e s t b e n - l é l e k b e n egyek, a politikai megoszlás m á s , e l m é j ü k b e n a z o n b a n m á r (!) m e g v a l ó s u l t az egye­ sülés. Grigore Moldovannak, a kolozsvári magyar egyetem román nyelv professzorának a románok 1890-ben tartott szebeni nemzeti gyűlése ból adott interjújából. Allgemeine Zeitung, München, 1890. október

katedrája alkalmá­ 12.

14. A r o m á n o k csak R o m á n i á b a n t u d n a k fejlődni teljes s z a b a d s á g b a n , R o m á n i a n é h á n y évtized a l a t t (ti. a két fejedelemség egyesülése u t á n ) a r o m á n nép l e g k u l t u r á l t a b b r é s z é v é vált, k ö v e t k e z é s k é p p e n a r o m á n k u l t u r á l i s élet t e r m é s z e ­ tes k ö z p o n t j a lett. H a a r o m á n á l l a m m e g s z i l á r d u l , n ö v e k e d i k és erősödik, a k k o r a r o m á n o k , b á r h o l é l j e n e k is, e r ő s e b b n e k és e g y r e a l k a l m a s a b b n a k érzik m a g u k a t a r r a . hogy harcoljanak nemzeti létükért. Ion Slavici: 1892.

Románok

a magyar

királyságban

és a magyar

politika,

Bukarest,

15. B r a s s ó b a n olyan s z á m o t t e v ő és m ű v e l t közönség van, hogy t á m o g a t á s á v a l k ö n y n y e n m e g l e h e t n e a l a k í t a n i egy i r o d a l m i társaságot. A célja az l e n n e , hogy m i n ­ den v o n a t k o z á s b a n t á j é k o z t a s s a a brassói közönséget i r o d a l m u n k r ó l . N e m k e l l e n e sok ülést t a r t a n i . Vagy k e t t ő k ö z ü l ü k m ű k e d v e l ő színházi e l ő a d á s is l e h e t n e . Sokan v a n n a k most B r a s s ó b a n , a k i k egy jó r e n d e z ő vezetésével sikeresen elő t u d n á k a d n i C a r a g i a l e v a l a m e l y i k v í g j á t é k á t , vagy é p p e n a Năpastăt. A többi ülés a l k a l m á v a l — n é h á n y értekezéstől e l t e k i n t v e — fel l e h e t n e h a s z n á l n i a r o m á n i a i e r ő k e t is. A m i k o r bejelentik, hogy egy Coşbuc, C a r a g i a l e vagy V l a h u ţ ă olvas fel műveiből, a brassói közönség n e m m a r a d közömbös. M á s eszköz az l e n n e , hogy felkérjük a b u k a r e s t i n e m z e t i színházat, hogy tagjai s z a v a l j a n a k vagy j á t s s z a n a k együtt a mi m ű k e d v e l ő -

i n k k e l Majd h a m e g h i r d e t n e k egy szavalóestet, a m e l y e n fellép N o t t a r a , a brassói közönség n e m fog o t t h o n m a r a d n i . Lipcse, 1897. n o v e m b e r 27. Sextil Puşcariu Bârseanuhoz.

(1877—1948)

nyelvész

és filológus,

egyetemi

tanár

levele

Andrei

16. M e g í r o m Ö n n e k az én n e v e m e t , a C h e n d i é t és Şt. Iosifét, s egészen biztosan csatlakozni fog m é g Coşbuc b a r á t o m is (nem t a l á l t a m meg, hogy m e g m o n d j a m neki, m e r t a k k o r az ő n e v é t is ide í r n á m , jó hazafi). N e k ü n k ú g y t ű n i k , hogy az első dolog, a m i t a „ n y e l v egységéért" t e n n i kellene, egy jól elkészített, Ö n á l t a l — v a g y u g y a n c s a k Brassóban az itteni i r o d a l m i szekció tagjai á l t a l — szerkesztett folyóirat l e n n e . B u k a r e s t , 1902. m á r c i u s 25. Gheorghe Akadémia

Bogdan-Duica (1865—1934) történész és irodalomkritikusnak, tagjának levele Andrei Bârseanuhoz.

a

Roman

17. Ö n ö k n e k , a h a t á r o k o n t ú l élő r o m á n o k n a k n a g y és szép f e l a d a t u k v a n . Hatá­ r o z o t t a n t á m o g a t h a t j á k azt a k i b o n t a k o z ó és a jövőben m é g e r ő t e l j e s e b b e n j e l e n t ­ kező t ö r e k v é s t , hogy a d j á k vissza az A k a d é m i á t a r o m á n t u d o m á n y n a k és a n e m ­ zeti k u l t ú r á n a k , a m e l y n e k egyedüli joga e k e r e t b e n m e g s z ó l a l n i és mégis csak néhanéha hallatják hangjukat. 1910. j ú n i u s 1. Nicolae

Iorga levele

Andrei

Bârseanuhoz. 18.

A szomorú t a p a s z t a l a t azt igazolja, h o g y a k u l t u r á l i s egységre p o l i t i k a i egység n é l k ü l n i n c s s e m m i f é l e biztosíték. A k u l t u r á l i s egység m e g ő r z é s e megköveteli a politikai egységet. A kulturális liga tevékenységében elkerülhetetlenül új szakasz kö­ vetkezik. A h a t a l m a s h á b o r ú b ó l új v i l á g születik. A jog legyőzi az erőt, a n é p e k a k a r a t a átveszi a h ó d í t á s helyét. Azt az u r a l m a t , a m e l y n e m a n é p a k a r a t á r a é p ü l , egyszer s m i n d e n k o r r a m e g d ö n t i k , s r o m j a i alól k i n ő az igazság u r a l m a . A régi r e n d s z e r e k e l t ű n n e k , az új r e n d s z e r e k pedig m i n d e n n e m z e t azon j o g á r a é p ü l n e k , hogy szabad n e m z e t i életet é l j e n e k e g y m á s mellett. A liga minden román politikai egységéért kiáltványából, amelyet 1914. decem­ ber 14-én Bukarestben Vasile Lucaciu, Nicolae Iorga, Barbu Ştefănescu Delavrancea, Simion C. Mândrescu, Nicolae Filipescu, Tache Ionescu, dr. Constan­ tin Istrati, Ion Grădişteanu, Octavian Goga írt alá. Epoca, 1914. december 28. 19. T a g a d h a t a t l a n , hogy a b e o l v a s z t á s r a , a m e g a l á z á s r a és az á l l a m e s z m e n e v é ­ b e n t ö r t é n ő s a n y a r g a t á s r a é p ü l ő n e m z e t i egység-elv csődöt m o n d o t t . Csődöt m o n d o t t , m e r t az ország u r a i m e g g y ő z ő d h e t t e k arról, hogy a n é p e k ö n t u d a t á t n e m l e h e t m e g s e m m i s í t e n i , és a d e m o k r a t i k u s n é z e t e k ellenségei m i n d h i á b a a k a r n a k gátat v e t n i a t á r s a d a l m i — t e h á t a n é p e k n e m z e t i — fejlődésének, m i n d e n n é p k ö r é b e n g y ö k e r e t v e r t a t á r s a d a l m i függetlenség eszméje, m i n d e n n é p a r r a törekszik, hogy egyenlő m é r t é k b e n v á l t s á k v a l ó r a az a l k o t m á n y b e n megjelölt m i n d e n jogot. Emil Isac: A demokratikus december 17/30.

eszme.

Válasz

Jászi

Oszkár

úrnak.

Adevărul,

1917

20. F ü g g e t l e n s é g ü n k j ö v ő n k n e k sine qua non feltétele, és a függetlenséget csak a k ­ k o r lehet biztosítani, h a n e m l é t e z n e k r o m á n t a r t o m á n y o k , h a az egész r o m á n s á g élete egyetlen á l l a m i k e r e t b e n zajlik. Ez az a fő é r v . a m i é r t a r o m á n szocializmus G y u l a f e h é r v á r o n m i n d e n r o m á n egyesülésének e s z m é n y e m e l l e t t e m e l t szót. Emil Isac: A román 1919. január 5.

szocialisták

Gyulafehérvára.

Adevărul,

1918. december

23./

21.

M i n d e n r o m á n egyetlen á l l a m b a való egyesülése csak a k k o r lesz m e g i n g a t h a ­ t a t l a n és a v i l á g jövőbeni t ö r t é n e t e á l t a l biztosított, h a v á l a s z t a d a z o k r a a p a r a n ­ csoló k ö v e t e l m é n y e k r e , a m e l y e k e t az új életfelfogás, az új idők szelleme t á m a s z t . Ez a szemlélet azt a kötelességet sugallja n e k ü n k , hogy n e b ü n t e s s ü k az u t ó d o k a t a szülők b ű n e i é r t , k ö v e t k e z é s k é p p e n biztosítsuk a r o m á n földön e g y ü t t élő m i n ­ d e n n e m z e t n e k és m i n d e n e g y é n n e k u g y a n a z o k a t a jogokat és kötelességeket. A ci­ vilizáció, a m e l y felszabadított m i n k e t , m e g k ö v e t e l i tőlünk, hogy t a r t s u k tiszteletben őt, és a r r a kötelez, hogy az új á l l a m b a n r o m b o l j u n k le m i n d e n előjogot, és az or­ szágot helyezzük a m u n k a és a m u n k a u t á n j á r ó teljes fizetség a l a p j a i r a . Vasile

Goldiş:

Transilvania,

Banatul,

Crişana

şi Mureşul

III. 1928.

22.

A fokozódó nemzetiségi e l n y o m á s a r o m á n b u r z s o á z i á t bizonyos m é r t é k b e n d e ­ m o k r a t i k u s és a n t i f e u d á l i s v o n á s o k k a l r u h á z t a fel. H a l a d ó v o n á s o k k a l az a helyzet l á t t a el, hogy m i n t e l n y o m o t t n e m z e t burzsoáziája, s z ü k s é g k é p p e n s z e m b e n állt a még r e a k c i ó s a b b m a g y a r u r a l k o d ó osztályokkal. Az i m p e r i a l i z m u s i d ő s z a k á n a k első két évtizede a z o n b a n világosan t a n ú s í t j a , hogy ez a b u r z s o á z i a m á r n e m k é p e s a r o m á n n é p igazi é r d e k e i t képviselni, és l é n y e g é b e n éppoly e l n y o m ó és k i z s á k m á n y o l ó s z á n d é k k a l áll s z e m b e n saját n é p é v e l , m i n t esetleges h a t a l o m r a j u t á s a u t á n a v e ­ zetés alá k e r ü l ő n e m r o m á n n é p e k k e l . A r o m á n n é p é r d e k e i n e k igazi kifejezője az i m p e r i a l i z m u s k o r á b a n t ö b b é n e m a burzsoázia, h a n e m az ö n t u d a t á r a é b r e d ő dol­ gozó n é p , a m u n k á s o s z t á l y vezetése alatt. I. Tóth Zoltán A nemzeti bejejezetlen posztumusz

kérdés az imperializmus korában (1900—1914) című, tanulmányából. Összeállította G h e o r g h e I. B o d e a

Ion Nanu

rajza

AZ I R O D A L O M A H A B S B U R G - B I R O D A L O M B O M L Á S Á R Ó L

LŐKÖS ISTVÁN

Miroslav Krleza és a Monarchia

N é m e t h László t ö b b m i n t n e g y e d s z á z a d d a l ezelőtt írt, Híd a Dráván című esszéjében m o n d j a , hogy a „ k e l e t - e u r ó p a i s á g b a n " K r l e z á t t e k i n t i m e s t e r é n e k . Egy m á s i k t a n u l m á n y á b a n (Most, Punte, Silta) K r l e z a h í r e s G l e m b a y - c i k l u s á t m é l t a t v a u t a l is e „ k e l e t - e u r ó p a i s á g " lényeges m o t í v u m a i r a , s azt í r j a : „ H o g y . . . a »közös tej«, a sorsból szítt, m e n n y i r e o t t j á r b e n n ü n k m é g a k k o r is, a m i k o r a t e s t v é r i s é g ­ ből h i t ü n k és t u d a t u n k szerint r é g k i s z a k a d t u n k : egy n y u g t a k i á l l í t á s á v a l a k a r o m m e g m u t a t n i . N e m r é g o l v a s t a m el K r l e z s á n a k , a n a g y h o r v á t í r ó n a k G l e m b a j e v i c í m ű m u n k á j á t . F e l é p í t é s é b e n is é r d e k e s k ö n y v : h á r o m d r á m a , t a n u l m á n y o k k a l és n o v e l l á k k a l összekötve. V a l a m e n n y i egy c s a l á d r ó l : a G l e m b a y a k r ó l v a g y h e l y e ­ s e b b e n a g l e m b a y z m u s r ó l szól. A m i e n g e m f ö l k a v a r t : m é g s e m az é r d e k e s írói m ó d ­ szer, h a n e m a m a g y a r és h o r v á t h e l y z e t k í s é r t e t i e s p á r h u z a m a . A G l e m b a y a k : egy p a r a s z t - és k e r e s k e d ő s o r b ó l f ö l n y o m u l t m u r a k ö z i család; egy azok közül, a m e l y e k ­ kel a H a b s b u r g - m o n a r c h i a k o r m á n y o z t a az a l á j a k e r ü l t n é p e k e t . E r e d e t é r e h o r v á t , a b e l é k e v e r t v é r r é v é n o s z t r á k — o l a s z — m a g y a r — c s e h ; szerepe szerint a m o n a r c h i a j a v á r a n é p e l l e n e s . M i a l a t t o l v a s t a m , a m a g y a r s n e m c s a k a m a g y a r : a cseh, l e n ­ gyel, o s z t r á k G l e m b a y a k r a k e l l e t t g o n d o l n o m . " N é m e t h László m e g á l l a p í t á s a i - m e g f i g y e l é s e i m e l l é k í v á n k o z n a m é g t ö b b , M i ­ r o s l a v K r l e z a m ű v é s z e t é n e k kelet-, illetve k ö z é p - e u r ó p a i s á g á t h a n g s ú l y o z ó g o n d o l a t is, k ö z ü l ü k c s u p á n a k ö z e l m ú l t p é l d á i b ó l h a d d i d é z z ü n k egyet. E. F e h é r P á l í r t a r ö v i d d e l ezelőtt egy Krleza és a magyarok c í m ű c i k k é b e n : K r l e z a „a m a g y a r s á g sor­ sát, h o r v á t g o n d o l k o d ó k é n t az egyetlen lehetséges k o n t e x t u s b a n — K ö z é p - E u r ó p a h i s t ó r i á j á b a n és j e l e n é b e n — szemléli. Feltételez egy k ö z é p - e u r ó p a i valóságot, m e l y n a g y j á b ó l — bizonyos fázis-eltolódásokkal — m i n d e n e t á j o n élő n é p s z á m á r a a z o ­ nos, s e h h e z m é r i a n e m z e t i t e l j e s í t m é n y e k e t , m e g t e r m é s z e t e s e n E u r ó p á h o z — e n c i k l o p é d i k u s t u d á s s a l és asszociatív képességgel, v a l a m i n t n e m k e v é s i r ó n i á v a l " (Élet és Irodalom, 1968. j ú n i u s 22). Az e m i n e n s h o r v á t író m ű v e i n e k s z á m t a l a n p a s s z u s á t is i d é z h e t n ő k e krlezai k ö z é p - e u r ó p a i s á g o t i l l u s z t r á l a n d ó . Egyik legutóbbi, E u r ó p a sorsát, helyzetét, t ö r t é n e l ­ mét és civilizációját elemző esszéjéből r a g a d j u n k ki c s u p á n egy h o s s z a b b , de k o n ­ cepciózus részletet. „Az e u r ó p a i civilizáció i m p o z á n s p a l o t á j a — írja K r l e z a — s z á m t a l a n legyőzött e u r ó p a i n é p csontjain é p ü l t fel, és erről az E u r ó p á r ó l szól­ v á n . . . , n e m szabad m e g f e l e d k e z n ü n k a r r ó l , hogy m é g m a is k é t E u r ó p a létezik. A klasszikus, n y u g a t i , p a n t e o n o s , g r a n d i ó z u s , h a ú g y a k a r j á k , t ö r t é n e l m i p á t o s z ú E u r ó p a m e l l e t t itt v a n egy m á s i k , s z e r é n y . . . , é v s z á z a d o k o n á t m e g h ó d í t o t t p e r e m E u r ó p a is, a k e l e t - és d é l k e l e t - e u r ó p a i n é p e k E u r ó p á j a . . . , azoké a n é p e k é , a m e ­ l y e k n e k ú g y r e n d e l t e a sorsuk, hogy n e é l j e n e k az e u r ó p a i f a l a k o n b e l ü l (intra m u r o s ) , h a n e m hogy » A n t e m u r a l e « , bizonyos fajta külső v é d ő s á n c legyenek." E b b e n az E u r ó p á b a n „a h a r c a z e u r ó p a i e l v e k é r t e s z m e i és a n y a g i v o n a t k o z á s b a n össze­ h a s o n l í t h a t a t l a n u l t r a g i k u s a b b volt, m i n t a n y u g a t i t a r t o m á n y o k b a n , m e r t m i a l a t t a n y u g a t i k u l t u r á l i s örökség kincsei m e g s z a k í t á s n é l k ü l i folyamatossággal örök­ l ő d t e k n e m z e d é k r ő l n e m z e d é k r e , itt K e l e t e n u g y a n e z e k e t az e r e d m é n y e k e t az egy­ szerű biológiai f e n n m a r a d á s é r t folytatott k ö n y ö r t e l e n elemi h a r c k é t s é g b e e s e t t f e l -

t é t e l e i b e n k e l l e t t kivívni. Mégis, azok a győzelmek, a m e l y e k e t az e u r ó p a i civilizáció n e v é b e n a k e l e t - e u r ó p a i n é p e k ezen a t a l a j o n k i v í v t a k , a n y u g a t - e u r ó p a i k u l t ú r a legdicsőbb d i a d a l a i közé t a r t o z n a k . K a n t s í r j á t ó l . . . C h o p i n és Mickiewicz föld­ jéig, a k r a k k ó i W a w e l i g , a h o l K o p e r n i k u s z , Dürer, és S t w o s z h a g y t a a jövő n e m z e ­ d é k e k r e l á n g e l m é j é n e k t e r m é k e i t , J a n H u s és K o m e n s k y P r á g á j á t ó l a b u d a i cor­ v i n á k i g , a délszláv h u m a n i z m u s és a m a g y a r q u a t t r o c e n t ó i inspiráció egyedülálló ötvözetéig s a d a l m á t városokig, a m e l y e k a szláv r e n e s z á n s z szellem egy költői

Popp Aurél:

Félbehagytam

1914. augusztus

1-én

v a r i á n s á b a n v é g i g v i t t é k az olasz—szláv költői szimbiózist egészen a b a r o k k i g — m i n d e z e k az e u r ó p a i civilizáció fényes d á t u m a i , a m e l y e k n é l k ü l a N y u g a t g o n d o ­ lati és művészeti, politikai és t u d o m á n y o s é p ü l e t e c s o n k a és h i á n y o s v o l n a , a szel­ l e m és az erkölcs számos síkján." H a most m é g m i n d e h h e z hozzávesszük, hogy a l e g ú j a b b , m i n d e n b i z o n n y a l az é l e t m ű szintézisének is szánt, befejezetlenségében is m o n u m e n t á l i s K r l e z a - m ű , a Zászlók, a X X . századi K ö z é p - E u r ó p a félelmetes p e r i ó d u s á n a k , az első v i l á g h á b o r ú előestéjétől az O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i a összeomlásáig t e r j e d ő apokaliptikus i d ő k n e k m e g d ö b b e n t ő e n izgalmas r a j z á t adja, k i k e r e k e d i k e l ő t t ü n k K r l e z a t ö r t é ­ n e l m i v a l l o m á s a — méghozzá egy t ö b b m i n t félszázada m e g l é v ő , gazdagodó és for­ m á l ó d ó írói é l m é n y k ö r a l a p j á n . R e n d k í v ü l b o n y o l u l t és szerteágazó ez az é l m é n y ­ a n y a g ; a m o n a r c h i a pécsi, illetve pesti h a d a p r ó d - és tiszti iskolájában é r t é k az első impressziók, Petőfi, K o s s u t h , A d y E n d r e , a Galilei-kör, m a j d a B a l k á n - h á b o r ú k ,

a délszláv egyesülési t ö r e k v é s e k s az első v i l á g h á b o r ú j e l e n t e t t é k a folytatást, végül a szocialista e s z m é k k e l v a l ó t a l á l k o z á s és a z o n o s u l á s a betetőzést. A teljes élet­ m ű v e t á t t e k i n t v e a r r a is r á j ö v ü n k , hogy az é l m é n y g y ű j t é s n e k , vele a t u d a t o s m a r ­ x i s t a világnézeti és írói p r o g r a m k i m u n k á l á s á n a k ez a f o l y a m a t a igen r ö v i d idő a l a t t m e n t v é g b e n á l a : húszesztendős, a m i k o r első, m é g R e n a n , Wilde, S c h o ­ p e n h a u e r , Nietzsche és K a n t i m p u l z u s a i t m u t a t ó szépírói s i k e r e i h e z eljut, s fél é v ­ tized m ú l t á n — 1919 k ö r ü l — m á r a szocialista e s z m é k h a t á s á r ó l v a l l ó és jelleg­ zetesen k ö z é p - e u r ó p a i n é z ő p o n t ú í r á s o k k a l j e l e n t k e z i k . Igen lényeges, d ö n t ő e n fontos v o n á s e f o l y a m a t b a n K r l e z a A d y - és m a g y a r s á g ­ é l m é n y e , m e l y v o l t a k é p p e n A d y E n d r e jól i s m e r t , r o m á n (Emil Isac), szerb (Todor Manojlovic) és szlovák (Hviezdoslav) v i s z o n y l a t b a n is e g y a r á n t m e l e g r e z o n a n c i á r a t a l á l t progresszív, kifejezetten n a c i o n a l i z m u s - e l l e n e s , a D u n a - v ö l g y i n é p e k b a r á t s á ­ gát, e g y m á s r a u t a l t s á g á n a k g o n d o l a t á t h a n g s ú l y o z ó költői és p o l i t i k a i koncepció­ j á n a k t o v á b b v i t e l e . A k ö z é p - e u r ó p a i p r o b l e m a t i k a egyik első, m a j d a későbbi é v e k s o r á n l o m b o s o d ó és kiteljesedő m e g f o g a l m a z á s á t 1919-ben p é l d á u l é p p A d y E n d r e h a l á l á r a írott n e k r o l ó g j á b a n v e t e t t e p a p í r r a — h a n g s ú l y o z v a A d y p o é z i s é n e k forr a d a l m i s á g á t , m o n a r c h i a - e l l e n e s s é g é t . 1922-ben pedig, a m a g y a r o r s z á g i f e h é r t e r r o r első h ó n a p j a i n a k idején, a m i k o r a m a g y a r í r ó t á r s a d a l o m s z í n e - v i r á g á t h u r c o l t á k — n e m egyszer c s e n d ő r s z u r o n y o k k í s é r e t é b e n — H o r t h y b í r ó s á g a elé, K r l e z a Petőfi és Ady, a magyar irodalom két zászlaja c í m m e l é r t e k e z i k a m a g y a r i r o d a l o m f o r r a ­ d a l m i tradícióiról, s c s a k természetes, h o g y e z ú t t a l s e m m u l a s z t j a el részletesen k i ­ fejteni A d y k ö l t é s z e t é n e k k ö z é p - e u r ó p a i s á g á r ó l v a l l o t t felfogását. A magyar jako­ binus dala kulcs-strófáit fordítja le, s építi t a n u l m á n y á b a , m a j d a „ m a g y a r G u b e c M á t é " , Dózsa G y ö r g y e m l é k é t idéző A d y r a h í v j a fel olvasói figyelmét. M i n d e n k é p p e n A d y é l e t m ű v é n e k t o v á b b i v o n z á s á r a vall, h o g y c s a k n e m egy é v t i z e d m u l t á n K r l e z a ú j r a k e z d i a t é m á t : m e g í r j a m é l t á n híressé lett A d y - e s s z é j é t (1930), m e l y n e k , h a n é m e l y p a s s z u s a v i t a t h a t ó is, mégis az „igazi A d y " m e g ­ i s m e r é s é n e k fontos á l l o m á s a lett. K r l e z a e z ú t t a l is a s a j á t o s a n k ö z é p - e u r ó p a i l í r i k u s t fedezi fel A d y b a n , aki (Krleza szavait idézzük) a „ t a t á r t ó l , t ö r ö k t ő l fölége­ tett kicsiny h á z a k " l a k ó i n a k „a f e k e t e - s á r g a bécsi b é r e n c e k k e l " v a l ó „ h u z a k o d á ­ s a i r ó l " é n e k e l t ; aki „a k i l e n c v e n e s é v e k f e k e t e - s á r g a és piros-fehér-zöld p r o s p e r i ­ t á s á n a k látszólagos n ö v e k e d é s e i d e j é n n e v e l k e d v e , s z ü n t e l e n ü l k o s s u t h o s a n , n e g y ­ v e n n y o l c a s a n , m á r c i u s i a n és petőfiesen érzett"; aki „utolsó n a p j á i g e n g e s z t e l h e t e t l e n ü l Bécs-ellenes m a r a d t " ; a k i n e k szívét i g a z á b a n „az o s z t r á k p u s k a t u s o k t ö r t é k össze"; s aki „ k i l e n c s z á z t i z e n n é g y b e n az egész m a g y a r közélettől csillagászati t á ­ v o l b a n t a l á l t a m a g á t " , s — Petőfi n e g y v e n n y o l c a s f o r r a d a l m i s á g á n a k folytatója l é v é n — n e m h i t t „a császári és k i r á l y i h á b o r ú j e l s z a v a i n a k " . N e m h a n y a g o l h a t ó k el K r l e z a t a n u l m á n y á n a k p á r h u z a m - m o t í v u m a i sem, hisz e l s ő n e k t e t t — h a csak v á z l a t o s a n is — k í s é r l e t e t az Ady-poézis k ö z é p - és k e l e t ­ e u r ó p a i p a r a l e l l j e i n e k (az orosz Blok, a h o r v á t Matos. az o s z t r á k Rilke és K a r l Kraus) felvillantására. F é l r e i s m e r é s r e és f é l r e é r t é s e k r e a d h a t n á n k okot, h a K r l e z a és K ö z é p - E u r ó p a viszonyát c s u p á n a t a n u l m á n y í r ó és esszéista o p u s a i n a k t ü k r é b e n vizsgálnók, hisz a szépíró l e g a l á b b ilyen i n t e n z i t á s s a l és v e h e m e n c i á v a l vall k o n t i n e n s ü n k középső és keleti felének t ö r t é n e l m i , gazdasági, politikai p á r h u z a m o k b a n b ő v e l k e d ő részéről. F e n t e b b l e í r t u k m á r : K r l e z a 1919 t á j á n m á r erőteljes k ö z é p - e u r ó p a i n é z ő p o n t r a valló í r á s o k k a l jelentkezik, s ezekkel é r i el első, e u r ó p a i m é r c é v e l m é r h e t ő sikereit. A k é s ő b b A horvát hadisten című kötetben közreadott novellákra gondolunk min­ denekelőtt, m e l y e k jelentősége l e g j o b b a n t á n az ú n . első v i l á g h á b o r ú s i r o d a l m i ref­ l e x i ó k p á r h u z a m a i n m é r h e t ő le. R o m a i n Rolland, B a r b u s s e , R e m a r q u e , L e o n h a r d

F r a n k , A r n o l d Zweig, J o h a n n e s R Becher, Georges D u h a m e l , R o l a n d Dorgelès, L u d w i g R e n n n e v e k í v á n k o z i k i d e elsősorban, ám n e f e l e d k e z z ü n k m e g e h á b o r ú s í r á s o k o l y a n k ö z é p - e u r ó p a i p é l d á i r ó l sem, m i n t F o r b á t h I m r e — m é g az e x p r e s z szionizmus j e g y é b e n született — h á b o r ú s versei, F á b r y Zoltán publicisztikai és k r i ­ tikai írásai, M a r k o v i t s R o d i o n Szibériai garnizonja, m é g i n k á b b A d y h á b o r ú e l l e n e s lírája és H v i e z d o s l a v Véres szonettjei, Liviu R e b r e a n u n a g y r e g é n y e , Az akasz­ tottak erdeje, J a r o s l a v Hasek Svejkje m e g Móricz Z s i g m o n d jó n é h á n y , a h á b o r ú s évek a l a t t k e l e t k e z e t t novellája. K r i t i k a i élű, leleplező erejű í r á s o k r ó l lévén szó, az elbeszélések n y o m á n m é l ­ tán emlegették m á r a húszas évek legelejének Krlezáját horvát Remarque-ként és

Popp Aurél:

„Pro patria"

(1914)

B a r b u s s e - k é n t , á m t e g y ü k hozzá: e p á r h u z a m s z ü k s é g k é p p n e m m o n d h a t e l e g e t A horvát hadisten n o v e l l a - c i k l u s á n a k jellegzetesen k ö z é p - e u r ó p a i v o l t á r ó l . N e m m o n d h a t , m e r t K r l e z a — a k i s a j á t v a l l o m á s a szerint h o r v á t , délszláv és m a ­ g y a r f o r r a d a l m i i m p u l z u s o k h a t á s á r a d o b t a el m a g á t ó l „az o s z t r á k tiszti k a r d ­ bojtot", és a délszláv egyesülési t ö r e k v é s e k e t t á m o g a t a n d ó 1912-ben a b a l k á n i h a r c m e z ő k r e szökik, m a j d később m á r n e m m i n t l u d o v i k á s tisztjelölt, ha­ n e m a t á r s a d a l o m visszásságaira figyelmező e n t e l l e k t ü e l j á r j a m e g 1914 és 1918 között a h a r c m e z ő k e t — egy egészen sajátos a s p e k t u s b ó l szemléli és köze­ líti m e g a z e g y k o r i O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i a t e r ü l e t é n élő, h á b o r ú b a hajszolt és m e g g y ö t ö r t n é p e k p r o b l e m a t i k á j á t . Í r á s a i b a n — s ez a t ö r t é n e l e m d e t e r m i n á l t a szükségszerűség — u g y a n ú g y a p a r a s z t i sors n y o m o r ú s á g a , k i l á t á s t a l a n s á g a és a h á b o r ú e l e m b e r t e l e n í t ő m i v o l t a az egyik k u l c s k é r d é s , m i n t Móricz Z s i g m o n d Sze­ gényemberek című elbeszélésében; u g y a n ú g y t o l l h e g y r e k e r ü l n e k b e n n ü k az oszt-

r á k — m a g y a r h a d v i s e l é s és h a d v e z e t é s becstelenségei, ez az egész „császári és k i ­ r á l y i k r e t é n i z m u s " , m i n t J a r o s l a v H a s e k és Liviu R e b r e a n u m ű v e i b e n ; s a h á b o r ú okairól, valódi mozgatóiról szólván é p p ú g y k i m o n d j a az igazságot, m i n t A d y E n d r e : „Úri b e t y á r s á g ez végig." M á s és m á s k a r a k t e r ű , v i l á g n é z e t ű és a m ű v é s z e t e k r ő l k ü l ö n b ö z ő felfogást v a l l ó alkotói p é l d á k r a h i v a t k o z t u n k s z á n d é k o s a n (a szimbolista A d y , a k r i t i k a i r e a ­ l i s t a Móricz Zsigmond), hogy a p é l d á k különbözősége n y o m á n e r ő t e l j e s e b b e n n y e r ­ j e n igazolást a K r l e z a - n o v e l l á k korszerűségében is a jelzett közép-európaiság. K r l e z a n o v e l l á i n a k e x p r e s s z i o n i z m u s á r a g o n d o l u n k , a m e l y e x p r e s s z i o n i z m u s — első­ s o r b a n K ö z é p - E u r ó p á b a n — a század tízes é v e i n e k végével, a m o d e r n kifejezésfor­ m á k a l k a l m a z á s á n t ú l a t á r s a d a l m i k o n f l i k t u s o k r a figyelmezve s e k o n f l i k t u s o k v a l ó d i o k a i t felfedve, m á r föltétlenül az ú j , szocialista m ű v é s z i g y a k o r l a t i r á n y á ­ b a n v a l ó tájékozódással azonos. A h o g y Szabolcsi Miklós f o g a l m a z t a az 1967-es b e l g r á d i n e m z e t k ö z i k o m p a r a t i s t a k o n g r e s s z u s o n a n e m z e t k ö z i a v a n t g a r d r ó l szóló e l ő a d á s á b a n , é p p K r l e z á r ó l szólva: „A h o r v á t i r o d a l o m b a n az e x p r e s s z i o n i z m u s a z egész i r o d a l o m m e g ú j h o d á s t hozó á r a m l a t á v á lesz — e l s ő s o r b a n K r l e z a t e v é ­ k e n y s é g e folytán erősen szociális, sőt szocialista i r á n y b a fordul, és segít k i a l a k í ­ t a n i az egész i r o d a l o m erősen t á r s a d a l m i jellegű a r c u l a t á t . " A horvát hadisten n o v e l l á i n a k k ö z é p - e u r ó p a i p á r h u z a m a i t k e r e s v e — egy t ü z e ­ t e s e b b vizsgálódás ezt sokszorosan igazolhatja m a j d — l e g g y a k r a b b a n Hasek Svejkj é t k e l l f e l l a p o z n u n k . Az ok elsősorban az azonos é l m é n y k ö r b e n : a K . u . K . - h a d s e reg, illetve az O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i a élményében keresendő. Olyan élmény­ anyag ez, m e l y — j ó v a l a m o n a r c h i a b u k á s a u t á n — a cseh K a r e l C a p e k és I v a n O l b r a c h t m ű v é s z e t é b e n is felvillan, sőt, l e g u t ó b b egy fiatal szerb író, D a n i l o Kis Kert, hamu c í m ű r e g é n y é n e k f ő m o t í v u m á t a l k o t t a . Krleza, a k i az o s z t r á k k a s z á r n y á k a t m o s z f é r á j á b a n é l t e m e g a m o n a r c h i á t , és m é g 1914 előtt „ e l t é p t e " m a g á b a n az „utolsó s z á l a k a t is, a m e l y e k A u s z t r i á h o z fűz­ ték", a h ú s z a s - h a r m i n c a s é v e k f o l y a m á n t a l á l j a m e g a m o n a r c h i a - é l m é n y kifeje­ zésére l e g a l k a l m a s a b b f o r m á t egy különös kompozíció, a G l e m b a y - c i k l u s lapjain, m e l y e t l e g t a l á l ó b b a n az e u r ó p a i c s a l á d r e g é n y „ f o r m a b o n t á s á n a k " n e v e z h e t n é n k : h á r o m d r á m a és egy k ö t e t n y i elbeszélés, t a n u l m á n y és t ö r e d é k f o g l a l a t á b a n r a j ­ zolja m e g egy h o r v á t , i g a z á b a n k ö z é p - e u r ó p a i b a n k á r c s a l á d t ü n d ö k l é s é t és b u ­ kását. A századvég és s z á z a d f o r d u l ó G l e m b a y - g e n e r á c i ó j á n a k é l e t e igazi k ö z é p - e u r ó ­ p a i idill: „ . . . a t á v o l b a n , a b o r o n g á j i tölgyesen túl, a k a n y a r g ó S z á v a ! Zöld vize szelíden folydogál a r é t e k füzes ölén, s a l a p á l y ú g y t ü n d ö k ö l az őszi v e r ő f é n y ­ ben, m i n t boldog Á r k á d i a ! . . . A k é m é n y e k v i d á m a n füstölögnek, füstjük szelíden száll az égre, csobogó c s e r m e l y e k és kolompszó. Íme, a hazai t á j , a r u s z t i k u s , r o m a n ­ t i k u s h o r v á t élet g y ö n y ö r ű és h a r m o n i k u s szépsége, a tiszta és ideális életé, a m i t m é g n e m r o n t o t t m e g a d u r v a m a t e r i a l i z m u s , a s a n s c u l o t t e - i z m u s , a g y á r és m á s korszerű, szomorú jelenség. I t t á l l n a k a csendes, jó h o r v á t t e m p l o m o k és a b a r o k k kastélyszerű, f e h é r r e meszelt, e m e l e t e s p l é b á n i á k , k ö n y v t á r r a l és h u s z o n h á r o m éves, illatos s z i l v a p á l i n k á v a l . Ezek a mi hazai p l é b á n o s a i n k igazi megtestesülései a s z e n t t a m á s i és szentágostoni e s z m é k n e k és v i l á g n é z e t n e k : itt a jó p á s z t o r v a l ó ­ b a n j á m b o r és istenfélő n y á j a fölött v i r r a s z t . A z t á n m e g itt v a n n a k a k ú r i á k , az a n g o l u d v a r h á z a k n á l is r é g i b b , füstös g e r e n d á j ú n e m e s i k ú r i á i n k ! Az a n g o l p a r k közepén p o m p á z ó k ú r i á k b a n és k a s t é l y o k b a n a z ú r i szalonok: a gótikus b í b o r e b é d ­ lők, a L o u i s - P h i l i p p e szobák, a k l a v i c s e m b a l ó k , a k ö n y v t á r a k , W e r b ő c z y t ő l V o l t a i r e - i g ! . . . E kastélyok, e n e m e s i k ú r i á k és ezek a p l é b á n i a - k a s t é l y o s b a r o k k t e m p ­ l o m o k a h a l a d á s egyetlen m e n t s v á r a i e b b e n a sötét j o b b á g y i o r s z á g b a n . E z e k b e n

a főúri s z o b á k b a n függőlámpások v i l á g a hessenti el az ú r i h o r v á t s á g sötétjét! M e r t m i t a g a d á s , ezek a h o r v á t u r a s á g o k v á r ú r i - h e l y t a r t ó i e r e d e t ű e k , de m é g i s c s a k u r a ­ ságok! Igaz, hogy ez az u r a s á g j o b b á g y s á g o n a l a p u l : az i s t e n a d t a n é p pedig b é ­ k é s ! . . . Az i s t e n a d t a n é p a h é t s z á z esztendővel m e g k é s e t t gótikát p i n g á l g a t j a ü v e g r e , t i z e n n e g y e d i k századbeli, e l a v u l t egyházi é n e k e k e t énekel, a t e r e m t é s Ú r i s t e n é h e z imádkozik, az ú r n a k kezet csókol, a p a r a s z t m e n y e c s k é k m e g g y ö n y ö r ű e n k ö t n e k h í m e z n e k ; das gemeine Volk ist ganz gut und ruhig!" K é k v é r ű , m a g y a r d z s e n t r i m i v o l t u k r a b ü s z k e császári és k i r á l y i k a t o n a t i s z t e k , s i m u l é k o n y jogászok, a s z á z a d v é g p o l g á r i p r o s p e r i t á s a idején f ö l n y o m u l t g a z d a g polgárok, G l e m b a y - p é n z e n n a g y v i l á g i d á m á v á lett k u r t i z á n o k j á r n a k - k e l n e k e b b e n az idilli v i l á g b a n , ahol — a s z á z a d f o r d u l ó n — legfeljebb egy-egy tiszti öngyilkosság m e g a S t r a u s s - k e r i n g ő k a n d a l í t ó r i t m u s a közben elsuttogott titkos szerelmi v a l l o ­ m á s j e l e n t e t t és k e l t e t t n é m i i z g a l m a t , n o m e g a „ g á l á n s " , r e n d s z e r i n t „nőcsábász", szifiliszes, „pesti p a r f ü m t ő l illatos, l a k k b a n , v ö r ö s n a d r á g b a n " feszítő h u s z á r t i s z t megjelenése, a k i n e k r e n d s z e r i n t „ k o m o l y s i k e r e v a n a hölgyeknél". Á m az idilli é p ü l e t p á r esztendő a l a t t e r e s z t é k e i b e n recsegni kezd, a l á t s z a t ­ r e n d és h a r m ó n i a m e g b o m l a n i látszik, s a m i k o r I g n j a t G l e m b a y b á r ó ú r k ü l ö n c fia, Leone, a festő k e g y e t l e n őszinteséggel v á g j a a p j a s z e m é b e t á r s a d a l m i b ű n ö s ­ ségének igazságát, a k k o r a r o b b a n á s t idéz elő, hogy m e g i n o g belé az egész G l e m b a y dinasztia (A Glembay Ltd.). Az összeomlás t e á t r á l i s b e m u t a t á s a m á r el is m a r a d , h e l y e t t e az agonizálás m o t í v u m a i r a k e r ü l a h a n g s ú l y : legelőbb az e x K.u.K.-tiszt, L e n b a c h b á r ó r ö p í t golyót fejébe, m a j d n e m s o k á r a felesége, L a u r a is követi, ez a v a g y o n á n a k és r a n g j á n a k elvesztése u t á n m é g becsületes m u n k á r a is h a j l a n d ó s á ­ got m u t a t ó előkelő szépasszony (Agónia), hogy aztán a Glembayak elvonulásának z á r ó a k k o r d j á b a n (Léda) m á r c s u p á n az e g y k o r előkelő familia r o n c s a i v a l t a l á l k o z ­ z u n k Olivér U r b a n , az e g y k o r i császári és k i r á l y i d i p l o m a t a a l a k j á b a n , aki a z ü l ­ lésben oly m é l y r e j u t o t t m á r , h o g y „ l i k v i d á l t m a g á b a n m i n d e n e m b e r i illúziót és érzést" s „ a l a p v e t ő j e l l e m v o n á s a . . . az a r i s z t o k r a t a blazirtság, a c i n i z m u s és s z ü n ­ t e l e n . . . alakoskodás" maradt. N e m n e h é z r á j ö n n i — k i v á l t h a az e m b e r i s m e r i a m a g y a r d z s e n t r i - m e n t a ­ litás m i k s z á t h i és móriczi r a j z á t —, hogy a t á r s a d a l m i fejlődés s z i m p t ó m á i n a k olyan sajátságos k o m p l e x u s a k ö r v o n a l a z ó d i k itt, a m e l y a B u d a p e s t — B é c s — Z á g r á b v a g y B é c s — P r á g a — B u d a p e s t h á r o m s z ö g e i b e z á r t táj b á r m e l y i k p e r e m é n l e h e t s é ­ ges, m i n d e n ü t t , a h o l „a k ö r s z a k á l l a s első F e r e n c József császár és apostoli k i r á l y " lojális k a t o n a t i s z t j e i és h i v a t a l n o k a i j e l e n t e t t é k az á l l a m h a t a l m a t . M e r t a m o n a r c h i a a h a t á r a i n belül élő m i n d e n nációból k i t e r m e l t ilyen — „ s z e r e p ü k szerint a m o n a r ­ chia j a v á r a n é p e l l e n e s " ( N é m e t h László) — G l e m b a y a k a t . F e l ü l e t e s olvasó azt is g o n d o l h a t n á , hogy a G l e m b a y - c i k l u s utolsó, a G l e m b a y a k n a k „a h o r v á t élet a n n y i s z o r m e g é n e k e l t s z í n p a d á r ó l " v a l ó l e v o n u l á s á t b e ­ m u t a t ó d r á m á j a , a Léda, a m o n a r c h i a - t é m a l e z á r á s á t jelenti, és m i n d e n t o v á b b i , az egykori O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i a m o t í v u m a i t feldolgozó K r l e z a - m ű ö n i s m é t ­ lés c s u p á n vagy legfeljebb a k o r á b b i t e m a t i k a szélesebb k i b o n t á s á n a k kísérlete. C á f o l a t k é n t h a d d idézzük m o s t ú j r a N é m e t h László n é h á n y , a m a g y a r g l e m b a y z m u s m a r a d v á n y a i r a is figyelmező s o r á t : „A m o n a r c h i a : a m a g y a r s á g b ó l és a m a g y a r s á g ellen is k i t e r m e l t egy csomó G l e m b a y t , és ezek itt vannak, a glembayzmus tovább él bennük, ha a császárság meg is bukott" (a c i k k í r ó kiemelése). Közel h a r m i n c év előtt p a p í r r a v e t e t t sorok, a h u s z o n ö t éves e l l e n f o r r a d a l m i M a g y a r o r s z á g sovi­ niszta, i r r e d e n t a a t m o s z f é r á j á b a n í r ó d t a k , jelezni k í v á n v á n — ösztönösen vagy t u d a t o s a n — a g l e m b a y z m u s teljes f a s i z á l ó d á s á n a k t é n y é t . S z i n t e egyidőben azzal a szégyenteljes e s e m é n n y e l , a m i k o r (1941) h o r v á t földön b e t i l t o t t á k és e l é g e t t é k

K r l e z a v a l a m e n n y i m ű v é t — k ö z ö t t ü k az a k k o r i b a n m e g j e l e n t Bankett Blitvában c í m ű t is, „a fasizmus d e h u m a n i z á l t v i l á g á n a k nagy, s z a t i r i k u s r e g é n y é t " (Sinkó Ervin), m e l y n e k v a l ó s á g a l a p j á t é p p e n a m o n a r c h i a s z é t h u l l á s a u t á n i k ö z é p - e u r ó p a i d i k t a t ú r á k s z o l g á l t a t t á k ; ahogy A n g y a l E n d r e t a l á l ó a n m e g j e g y e z t e : B l i t v á b a n , e b b e n az „elképzelt k e l e t - e u r ó p a i o r s z á g b a n . . . L e n g y e l o r s z á g r a , illetve P i l s u d s k i félfasiszta r e n d s z e r é r e i s m e r ü n k . . . B a r u t a n s z k i , a d i k t á t o r , P i l s u d s k i a l a k j á r a e m ­ lékeztet, egyes v o n á s a i b a n . . . H o r t h y M i k l ó s r a v a g y S á n d o r szerb k i r á l y r a . " Íme egy p r o b l é m a a k ö z é p - e u r ó p a i s á g o n belül, a m o n a r c h i a - é l m é n y i d ő s z e r ű ­ sége és folytonossága K r l e z a é l e t m ű v é b e n , m e l y a k t u a l i t á s t a k é t h á b o r ú közötti K ö z é p - E u r ó p a t ö r t é n e t e igazolja; H o r t h y M a g y a r o r s z á g á n a k h i s t ó r i á j a t á n legin­ k á b b , a h o l az egykori H a b s b u r g - b i r o d a l o m r o n c s a i n a k e m l é k é t a „ l e g h í v e b b e n " ápolták, m i n d e n e k e l ő t t „őfelsége első F e r e n c József" egykori „szárnysegéde". A lí­ r i k u s K r l e z a ódon zengésű, évszázados k ö z é p - e u r ó p a i sorsról valló, u g y a n a k k o r h a l ­ l a t l a n u l m o d e r n eszközökkel m e g f o r m á l t K e r e m p u h - b a l l a d á i n a k e g y i k é b e n — egy t ö r t é n e l m i l á t o m á s t r a n s z p o z í c i ó j á b a n — i l y e n n e k l á t j a 1936-ban ezt a K ö z é p - E u ­ rópát: Tekintetes, nagyságosok, trágyadombon kis kakasok, kik mint ördög faggyas seprőn, paragrafuson nyargaltok, kékvérű koldusok, felcifrázott zsákok, üregükben horkoló, körmönfont zsiványok, gennyes, mocskos sebben jóllakott nadályok, kancellárok, bánok, doktor-főispánok, magyar ágon csüngő kolbászra szájtátók, udvari érsekek, okleveles majmok, mind-mind egymás becsapásán fáradozó bajnok, beamteri barlangokban baglyok, denevérek, lármát csapó latrok, buja himpellérek, megvásárolt fejbólintók, csalárd száborosok, homagiális hazugságot elkenő gonoszok, döglött strázsán álló tökfilkók, fajankók, beamteri zsoldért igazságot rontók... Húsunkat a Habsburg fazekakban főzi, gondját a jó klérus snapsszal, a polgár spriccerrel űzi... C s u k a Z o l t á n fordítása A M e s t e r l e g ú j a b b r e g é n y é t , a Zászlókat olvasva, n y i l v á n v a l ó s z á m u n k r a , hogy K r l e z a t ö r t é n e l m e t ír, a halódó, utolsó n a p j a i t élő, m a j d széthulló m o n a r c h i a k r ó ­ nikáját, á m úgy véljük: a história tényeinek művészi transzpozícióján túl m i n ­ d e n k é p p e n a g r a n d i ó z u s m ű t ö r t é n e l m i t a n u l s á g a i a döntőek. És t ö r t é n e l m i önvizs­ g á l a t r a k é n y s z e r í t e n e k e t a n u l s á g o k K ö z é p - E u r ó p á b a n m i n d e n ü t t , ahol a divide et impera h a b s b u r g i g y a k o r l a t a n y o m á n ú r r á l e h e t e t t a n a c i o n a l i s t a m e g a l o m á n i a .

T a n u l m á n y u n k elején a m o s t h e t v e n ö t éves K r l e z a egyik E u r ó p a - e s s z é j é n e k n é h á n y p a s s z u s á t idéztük, m e l y e k b e n K ö z é p - E u r ó p a t ö b b százados fejlődés s o r á n k i a l a k u l t szellemi egységét és n e m u t o l s ó s o r b a n e szellemi egységnek a n y u g a t ­ e u r ó p a i k u l t ú r á h o z v a l ó v i s z o n y u l á s á t elemzi. Az „ e u r ó p a i civilizáció fényes d á t u ­ m a i k é n t " említi a K ö z é p - E u r ó p a t é r s é g é b e n élő n é p e k é v e z r e d e s k u l t ú r á j á t , m e l y ­ n e k — főként a B a l k á n o n — a k ö z é p k o r t ó l s z á m í t h a t ó a n v a n n a k bizonyítékai „fres­ kókban, architektúrában, dekoratív ornamentikában, szobrászatban, irodalmi emlé­ k e k b e n , a n é p , a n y e l v és az í r á s t u d á s (cirill és glagol írás) a f f i r m á l á s á é r t folyta­ tott h a r c d o k u m e n t u m a i b a n " , m a j d k é s ő b b — a k ö z é p k o r t ó l n a p j a i n k i g — m i n d e n

európai szellemi törekvés (reneszánsz, barokk, romantika) sajátos közép-, illetve kelet-európai változatában. Krakkótól Budáig és Belgrádig, Sopocanitól és a Havas­ alföldtől Zágrábig és Ljubljanáig kereshetjük és találjuk meg Közép- és KeletEurópa kultúrájának örökértékű dokumentumait, melyeknek mindeddig legnagyobb szabású szintézise a Krleza-életmű lapjain nyert európai igényű megfogalmazást. Mindenekelőtt a Zászlók hatalmas történelmi tablóján, melynek solohovi és maupassant-i párhuzamokat asszociáló táj- és emberélményét méltatva csak a minap írta a legavatottabb, dalmáciai horvát kortárs-költő és Krleza-kritikus, Sime Vucetic: „Más környezetben mozogva, immár nemcsak a horvát Zagorjéban vagy a népi Zágrábban, a kereskedő-agrami rétegben, a horvát provinciában, Krleza új, a Zász­ lókig kevéssé ismert valóságot nyújtott ebben a regényében. Hogyan írja le pél­ dául a Dunát Budapestnél! És Pestet! A Zószlókban leírt Duna és Pest Krleza művének mint egésznek új komponense. Mint Solohov a Donját vagy Maupassant a Szajnáját, Krleza úgy fedezte fel a Dunát a horvát irodalom számára. Talán a magyar irodalomban sincs Pestről és a Dunáról ilyen valóban lenyűgöző erejű bizonyság, mint i t t . . . Krleza villámgyors, látomásos tekintete a Dunántúltól a Balkánig, Pesttől és Belgrádtól Makedóniáig olyan ember pillantása, aki úgy is­ meri ezt a térséget, mint valami egykori író a maga kicsiny faluját..."

DÁVID GYULA

Apostol Bologa útja és útvesztői

Az első világháború után egyszerre megsokasodó háborús regények sorában Liviu Rebreanu regényét, az Akasztottak erdejét különös hely illeti meg. Egymást követő fordításokban megnyilvánuló sikere megmagyarázható volna a háború utáni külső tényezőkből is, de a regény jelentősége messze túllép ezeken, s mind a prob­ lémafelvetésben, mind az írói megvalósításban olyan vonásokat mutat, amelyek sok tekintetben kortársi jelenvalóságát is érthetővé tették. Mert Apostol Bologa sorsában n e m szenzációs, izgalmas vagy hátborzongató harctéri helyzetek váltako­ zása tartja fogva az olvasó figyelmét, hanem az a folyamat, amely az emberi lélek mélységeiben játszódik le, s a megpróbáltatások, amelyeken neki át kell mennie, hogy eljuthasson az elkerülhetetlen véghez, valójában egy korszak m e g ­ próbáltatásait, tétovázásait, ellentmondásait és tragédiáit sűrítik magukba. „Apostol alakjában — írta később Vallomásaiban maga Rebreanu — szinté­ zisbe akartam foglalni saját nemzedékem prototípusát: Apostol Bologa tétovázásai mindnyájunk tétovázásai; a mieink ezek éppúgy, mint ahogy a mieink gyötrődé­ sei i s . . . Csak ilyen ember lehetett központi alakja egy olyan regénynek, amelyben a kötelesség és az érzelem harca szüntelenül azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy hazafiaskodó üres frázisossággá torzul." A román próza első világháború utáni termésében nem is egy olyan regényt találunk, amely szembefordul a „hazafiaskodó üres frázisossággal". Mihail Sadoveanu (Strada Lăpuşneanu) vagy Cezar Petrescu (Sötét évek) — hogy csak a két legjelentősebbet említsük — a háborút szintén az általa okozott szenvedések, gyöt­ rődései", kiábrándulások oldaláról látják és láttatják. Rebreanu azonban e közvet­ len korképeken túlmenően olyan problémákat vet fel, amelyekben egy évszázados konfliktus háború-előidézte végső kiéleződését ragadhatja meg.

Bologa tűzérfőhadnagy sorsának helyhez és időhöz kötöttsége nyilvánvaló. Élete csak századunk első évtizedében — pontosabban az első világháború évei­ ben —, és csak a belső ellentmondásoktól szabdalt, majd szétfeszített Habsburg­ monarchiában alakulhatott így, abban a soknemzetiségű birodalomban, amelyet a „divide et impera" évszázados manőverezései juttattak a teljes csődbe. A monar­ chia uralkodó osztályai — pillanatnyi érdekeikhez kitűnően alkalmazkodva, de a történelmi távlatok iránt teljes érzéketlenséggel — századokon át játszották ki egymás ellen a határaik között élő elnyomott népeket. Európának ezen a táján még a népszabadság kérdése sem vetődhetett fel egyértelmű tisztasággal, s a véres tragédiák elmúltával is drámák forrása lett az egyénekben a „népemet szolgálni vagy állampolgári kötelességemet teljesíteni" dilemmája. Igaz, a „békés" körülmények közt e dilemma megválaszolásában az egyén megelégedhetett félmegoldásokkal vagy halogatásokkal, az 1914-ben kirobbant vi­ lágégés kiélezett helyzeteiben azonban nyilvánvalóvá vált ezek elégtelensége, sőt hamissága. A z írónak mindez lehetőséget kínált nemcsak a kérdések nyílt, kertelés nélküli felvetésére, h a n e m egyben a Habsburg-birodalmat elemeire bontó ellent­ mondás emberi sorsokban lecsapódó összefüggéseinek feltárására is. Apostol Bologa drámája tehát nem pusztán egyike a háború-előidézte emberi tragédiáknak, hanem egy világberendezés és egy államkormányzati elv csődjének emberi végigkísérése és vizsgálata is. „A háború apró tragédiák szövevénye" — mondotta Rebreanu egy alkalom­ mal, s ő ebben a regényében kifejezetten egy ilyen „apró tragédiát" akart meg­ írni. Hőse n e m valami egyértelműen pozitív hős, aki példamutató helytállással jelez egy magatartást, h a n e m olyan alak, aki egy ellentmondásos helyzetben gyöt­ rődve, tétovázva halogatja, kerülgeti a döntő válasz kimondását, s e gyötrődései közepette sodródik egyre közelebb, mind kiélezettebb helyzetekben a kikerülhetet­ len pusztuláshoz. A soknemzetiségű birodalom népeket egymás ellen kijátszó politikájának abszurditását Rebreanu kisemberek élettragédiáin át érzékelteti a maga teljes nagyságában. Regényeiben, elbeszéléseiben egész sorát találjuk az ilyen figurák­ nak: a Ion tanítója, Herdelea, a háború előtti „békés" korszakban, a köznapi élet apró gondjai és félelmei között, megalázottan és megalázkodva éli le életét; a Kálvária-regénybeli Remus Lunceanu élettől és haláltól, felelősségvállalástól és megalkuvástól egyaránt rettegve sodródik az öngyilkosság felé; a Katasztrófa című elbeszélésben szereplő David Pop pedig — már a kirobbant háború nap­ jaiban — elvei és tettei szinte komikusan tragikus ellentmondásában vergődik, s határozatlansága, abszurd módon értelmezett kötelességtudata tartatja vele kézben a fegyvert m é g akkor is, amikor azzal már saját testvéreire lő. Más és más össze­ függésekben mindnyájan ugyanannak a konfliktusnak az érzékeltetői, amely a fel­ oldására képtelen Apostol Bologát is összemorzsolja. Bologa maga is átlagember. A háborút megelőző időkben, amikor az állam­ polgári kötelesség vagy néphez való hűség dilemmája n e m érintette az emberi lét alapjait, talán egy második Herdelea válhatott volna belőle. Egyénisége lágyabb, látszólag nyoma sincs benne a Memorandum-pörben elítélt apja tisztánlátó hatá­ rozottságának, s ez n e m csupán mindennapi életében jut kifejezésre, hanem maga­ kiépítette filozófiai rendszerében is. N e m koncleső megalkuvó, mint egykori osz­ tálytársa, Pălăgieşu, s a társadalom adott keretébe való beilleszkedését még csak nem is a törvénytől való félelem határozza meg, hanem valami „öntudat diktálta" kötelességérzet. „Az ember egymagában semmivel sem több a féregnél — fejte­ geti a vakációra hazatért filozófia-szakos hallgató — . . . C s a k i s a szervezett közös-

ség válik alkotó erővé, kedves barátom! Az ember egymagában elvész, m í g a közösségben minden törekvés megtalálja a maga helyét, és az összes együtt hozzá­ járul minden egyes egyén f e l e m e l é s é h e z . . . Én nem állítom azt, hogy államunk jó. Egyáltalán n e m állítom. De amíg létezik, meg kell tennünk a kötelességünket. Á l l ­ jon elő egy jobb állammal, és meghajlok ön előtt. De másképp anarchiába s ü l y lyedünk, Domşa úr! A z életben a valósághoz kell igazodnunk, n e m a k í v á n s á ­ gokhoz!" Ez a filozófia eléggé teherbírónak bizonyul m é g a háború első éveinek e l v i ­ selésére is. Bologa építménye akkor rendül meg, amikor a hadbíróságban nyugodt lelkiismerettel leadott szavazata után felébred benne a kétely saját ítéletének, majd nemsokára egész filozófiai konstrukciójának helyességét illetően. A z elvont kategóriák falai közül — amelyek m e l e ­ get és védelmet nyújtottak számára — ek­ kor kerül ki először az életbe, s ahogy feltárulnak előtte a valóság tényei és öszszefüggései, úgy omlik össze egész eddigi rendszere. Rebreanu már itt kilép egy szűk „nem­ zeti problematika" köréből. Bologa válsága lelkiismereti válság, s koordinátái az egyén felelőssége önmagáért, az egyén é s a közösség, az ember és ember viszo­ nya. A h u m á n u m alapkérdései sorában ke­ rül szembe a nemzeti problematikával is, és ha érthető, hogy ennek visszhangja a legerősebb, különösen fontos, hogy ez a visszhang korántsem az egyedüli. A sze­ mélyes állásfoglalás kényszerével járó fel­ ismerés érthetően ébreszti fel benne első pillanatban a gyűlöletet, de egyéniségének épp humánum-magja az, ami a g y ű l ö l e t e terméketlen állapotán átsegíti. Rebre­ anu szemlélete korántsem a szűklátókörű nacionalistáé, h a n e m az olyan íróé, aki egy Bologa típusú egyéniség konfliktusá­ ban is az egyetemesen érvényes emberire tudja tenni a hangsúlyt. A realitás kényszerében öntudatra éb­ redő Bologa korántsincs egyedül. A z író Romul Ladea: Liviu Rebreanu tisztán látja, hogy a háború, amely milliós (szobor-részlet) tömegeket ragadott magával, milliókban érleli m e g a felismerést, hogy jelszavainak semmi közük az ő érdekeikhez, s hogy az ő céljaik vajmi messze esnek a hazafias szónoklatokban hirdetett céloktól. Az emberi tudatosság legkülönbözőbb fokozatain álló regényalakok között alig v a n olyan, akiben ez a felismerés ne villanna meg, s az író teremtette háborús atmosz­ féra lényegében e villanások sokaságából tevődik össze. A halálraítélt cseh tiszt sírját ásó katonák szavai, a tiszti étkezdében folyó viták, az egyszerű gyímesi pa­ rasztok iszonyata a soron következő halálos ítéletek miatt — mindez csak néhány kiragadott jelenet a sok közül. Rebreanu hősei mindannyian ott őrlődnek a nyila­ dozó felismerés és a kényszerű kötelesség két malomköve között, s még ha az

író n e m is kíséri figyelemmel mindegyikük sorsát, külön-külön mindegyiknek m e g ­ van a maga emberi drámája vagy tragédiája. Mindez annál nagyobb súlyt ad Apostol Bologa alakjának, aki mivel általá­ nos jelenség hordozója, általános érvényű tanulságot is kell hogy szolgáltasson. A z író szinte kíméletlen következetességgel v á g elébe mindazoknak a kitérőknek, a m e ­ lyeket Bologa — vagy az ő számára a sors szeszélye — választ, s kényszeríti arra, hogy az előtte álló kérdésre egyértelmű választ adjon. Neki egymagának kell f e l e l ­ nie mindnyájuk kérdésére, vagy mivel erre n e m képes, neki magának kelt megrázó például szolgálnia arra, hogy a m á r megkezdett úton n e m lehet a biztos bukás kockázata nélkül megállni, s n e m lehet arról visszafordulni sem. Bologa vívódása azonban azért m é l y e n emberi, mert mélyen emberiek azok a tényezők is, amelyek az egyértelmű válasz elhárítását indokolják. Neki át kell mennie a „felsőbbségből" való teljes kiábrándulás fokozatain (gondoljunk arra, milyen kétségbeesett reménységgel megy kihallgatásra Karg tábornokhoz, akitől! azt reméli, hogy vitézsége elismeréséül „tekintettel lesz" reá), aztán a végre e l h a ­ tározott szökési kísérletet megelőző súlyos sebesüléséből felépülve, m e g kell k ü z ­ denie az elemi erővel feltámadó életösztönnel s a már-már biztos halálból v a l ó visszatérés örömével, végül pedig e g y mindent elsöprő szerelem hatalmával. Vajon érthetetlen az, hogy ezekben a küzdelmekben alul marad, hogy a nagy dilemma fokozatosan leszűkül benne magánéletének síkjára? A felismerés n e m alszik el benne. D e elodázódik a cselekvés, amelynek ezt a felismerést visszavonhatatlanul követnie kell, s addig halasztódik, amíg m á r az ő személyét közvetlenül érinti (ki­ jelölik a hadbíróságba, ahol elfogott é s kémkedéssel gyanúsított román é s magyar parasztok felett kell ítélkeznie). A késleltető tényezők ellenére ekkor mégiscsak bekövetkező cselekvéséhez azonban m á r nincs m e g a lelki felvértezettsége, é s célratörő koncentráltság híján elháríthatatlanul botorkál az arcvonalat biztosító járőr karjai közé. „Gyenge, mint minden ember" — mondja Bologáról maga az író, é s ez a gyengeség mégis azért tragikus (nem pedig tragikomikus, mint az a Katasztrófá­ ban szereplő David P o p esetében látható), mert a késleltető tényezők nagyon i s emberiek és szubjektíve m é l y e n megindokoltak. Viszont minden megindokoltságuk ellenére s e m hatnak felmentő erővel. Ezért olyan döbbenetes az utolsó rész m a g a ­ megadó tehetetlensége, a v é g elháríthatatlan bizonyosságában való megnyugvás. Apostol Bologa, akárcsak lelki rokona, Remus Lunceanu, a Kálvária központi alakja, a döntéstől, az állásfoglalástól való rettegéssel készíti e l ő bukását. A m e g n y u g v á s t pedig a döntés kényszere alóli felszabadulás teszi érthetővé. „Az ismeretlen m i n ­ dig kínzó — mondja Remus Lunceanu. — Sokszor néztem szembe a halállal, d e sohasem féltem tőle. Mindig jobban féltem az élettől. A halál pont az életet jelentő mondat végén. A z embereket csak az élet kínozza. A halál meggyógyítja őket." Mintha Bologát hallanók, akit elfogatása után egyetlen kérdés érdekel. Mikor lesz már vége? — s felhasználatlanul hagyja a megmentésére szinte ráerőszakolt lehetőségeket. „Hátha a halálon tul következik az igazi élet? — szögezi a kérdést a védelmére vállalkozó Klapkának, aki gyötrődéseinek tanúja volt, s most k é t s é g ­ beesett kísérletet tesz megmentésére. — Most megnyugodott a l e l k e m . . . Miért k e z d ­ j e m elölről a kínokat? N e m akarok m á r semmit. Elég nekem a szeretet, mert a szeretet egyformán felöleli az embereket é s az Istent, az életet és a halált." „A képzelgés, amely békét ültet a lélekbe, minden, amit az ember az életben nyerhet!" — van-e megdöbbentőbb a legyőzetés e nyílt bevallásánál? De van-e mégis súlyosabb vád, mint ez a vallomás, az ellen a társadalom ellen, amely a

magátmegadó Bologa fölött ítélkezik, s amely maga teremtette meg ezt a felold­ hatatlan konfliktust? Bologa nem az egyedüli legyőzött ebben a regényben. Az érzelem és a csele­ kedet két malomköve között ott őrlődik Klapka százados, aki, hogy saját életét családja számára megmentse, megtagadja társait, s halálra sebzett lélekkel hor­ dozza magában árulásának emlékét. Legyőzöttségét ismeri be magát megadó alá­ zattal a meghurcolt Boteanu pópa, fiát féltő aggodalommal az özvegy Bologáné ( „ . . . háborúban az ember úgy lapul, ahogy tud . . . A m í g elmúlik a veszély, üvöltenünk kell a farkasokkal, másképp felfalnak bennünket.") S ott gyötrődik Bo­ loga tiszttársainak egész sora: a r o h a m r a fegyvertelenül és egy szál pálcával siető Cservenko, az elnyomottak világának reménységét magában ott melengető „anar­ chista" Gross, sőt m é g Varga is, aki szinte bocsánatkérő szánakozással teljesíti kö­ telességét, amikor egykori barátja épp az ő járőrének karjai közé botlik. Ezeknek a lelkeknek a drámája az Akasztottak erdeje, azoké, akiket életük ellentmondásait kiélezve ragad magával a világkatasztrófa, azoké, akiknek felmor­ zsolódása ellenére, az igazi legyőzött mégiscsak az őket felmorzsoló hatalmi gépe­ zet, amiért ember és ember, egyén és közösség, közösség és közösség kibékíthetet­ len ellentétére alapozta létezését.

Makkai

Piroska:

Cantata

profana

BLEYER GYÖRGY

Gyulafehérvár építészettörténeti mozaikja

Gyulafehérvár elvitathatatlanul hazánk legrégibb idők óta folyto­ nosan lakott, értékes műemlékekben gazdag városa, városépítési és épí­ tészettörténete azonban mindeddig nem látott napvilágot. Mozaikszerű jegyzeteim e n n e k a még nem l é t e z ő monográfiának margójára íródtak. Dák kő, római

oltár

A mai Gyulafehérvár helyén a még Traianus császár idejében, való­ színűleg 106-ban épült római Castrum állott, amely a XIII. Gemina lé­ gió törzstáborául szolgált. A castrumnak látható nyomai nincsenek; épü­ leteinek alapfalait sokméteres földréteg és a századok folyamán emelt épületek takarják. Amikor 1896-ban a vár főkapuja mellett kaszárnyát építettek, római várfalakra bukkantak, amelyeket Cserni Béla neves történész a C a s t r u m egyik kapujával azonosított (Alsófehér vármegye történelme a romai korban. Alsófehér vármegye monográfiája. Nagyenyed, 1901. 159). Ez a „porta principalis dextra" lehetett. A Castrum t e ­ rületén rendszeres régészeti feltárásokat egyelőre még nem folytattak. Részleges ismereteink jó részét is a véletlennek köszönhetjük. Feltételez­ hetjük azonban, hogy a jövőbeni ásatások eredményesek lesznek, mert elvétve, még a felületes nézelődések alkalmával is érdekes leletekre buk­ kanhatunk. Ez a helyzet például két „felfedezésemmel", amiről értesí­ tettem a gyulafehérvári múzeum tudományos munkatársait. Lássuk miről van szó? A Horia, Cloşca, Crişan utca 5. számú házának északi szárnya való­ színűleg a XVII. század elején épült a középkori külső várfalra. Ennek nyugati f o l y t a t á s a egy római kövekből rakott fal, amelynek belső, alsó részén egy horonnyal ellátott faragott követ találtam. Ilyen hornyolt kö­ veket a dákok használtak várépítéseiknél. (E várak kurtinája, védőgátja k é t egymáshoz közelálló kőfal volt, a falközt pedig kőtörmelékkel töltöt­ ték ki. A két kőfalat vízszintesen elhelyezett fagerendákkal rögzítették egymáshoz, és ezeket horonnyal ellátott faragott kövekbe helyezték.) Egy ilyen dák várból származhat az említett idomkő is, tudtommal az egyetlen, amelyet a g y u l a f e h é r v á r i C a s t r u m helyén találtak. Lehetséges, h o g y a római hódítást megelőző időben a C a s t r u m helyén dák v á r állott*, de n e m valószínű, mert a dák Appulont, Rubobosztesznek, az apuion törzs királyának a várát — Alexandra Popa és Ion Berciu szerint — az 1961. *A szerző m e g á l l a p í t á s a i egyéni k u t a t ó m u n k á j á n a k e r e d m é n y e i n és az ezek­ ből l e v o n t k ö v e t k e z t e t é s e k e n a l a p s z a n a k . A szervezett és átfogó jellegű ásatások, v a l a m i n t a n a g y o b b t u d o m á n y o s a p p a r á t u s segítségével elvégzett f e l m é r é s van h i v a t v a k i m o n d a n i a d ö n t ő szót e z e k b e n a v i t a t o t t k é r d é s e k b e n . (A szerkesztőség megjegyzése.)

évben folytatott ásatások a mai Gyulafehérvártól kb. 20 kilométerrel északra, a Piatra Craievii nevű helyen találták meg (Alexandru Popa — Ioan Berciu: Cetatea Alba Iulia — Monumentele patriei noastre. Bucu­ reşti, 1962. 5—6). A vár déli oldalán áll a körülbelül 1720-ban épült, kívülről jelleg­ telen, de belül boltozata és szellemes szellőztető rendszere következtében annál érdekesebb lőporraktár. Ezt az épületet téglafal övezi. Ennek észak­ nyugati sarkában egy tégla- és kőtörmelékhalmon egy volt római kon­ zul fogadalmi oltárának feliratos alsó részére bukkantam. Nagyon ér­ dekes és megoldandó kérdés: honnan került ez az értékes emlékmű erre a helyre? A

székesegyház

Gyulafehérvár legszebb műemléke a római katolikus Szent Mihály székesegyház, Délkelet-Európa legbecsesebb későromán stílusú templo­ ma, a középkori vallásos építészet remeke. Amikor századunk elején Möl­ ler István az épületen nagyszabású restaurációs munkálatokat végzett, a jelenlegi székesegyház padozata alatt egy régebbi templom alapfalaira bukkant, amelyről úgy vélekedett, hogy az egy háromhajós, egyetlen félköríves szentélyű bazilika lehetett. Ennek déli oldalához, közel a déli kereszthajóhoz egy alapjaiban most is látható kerek kápolna csatlakozott; hossza kb. 10 m és külső szélessége az apszissal együtt mintegy 8 m. Ez a körkápolna nem külön, a régi bazilikától függetlenül épült, hanem vele egyidejűleg, és szerkezetileg is összefüggött vele. A körkápolna valószínűleg keresztelőkápolna volt, és éppen ez a régi bazilika legfon­ tosabb sajátossága, hogy mindkét épület egyszerre és egyöntetűen épült. A régi gyulafehérvári bazilikát általánosan elfogadottan román stílusú templomnak tartják, és a székesfehérvári és a kalocsai román stílusú székesegyházak típusához tartozónak vélik. De vajon valóban román stílusú volt-e a régi gyulafehérvári bazilika? Entz Géza A gyulafehérvári székesegyház című kitűnő művében (Budapest, 1958) a régi bazilikával kapcsolatban többek között a követ­ kezőket mondja: „ . . . c s á b í t ó távlatokat nyit, akár a Horedt által vá­ zolt, bolgár befolyás alatti szláv vajdaságra (Kurt Horedt: Contribuţii la istoria Transilvaniei în sec. al IV—XIII. Bucureşti, 1958), akár a Bi­ záncban megkeresztelt Gyulára gondolunk, aki 948 körüli megtérése után a bizánci kereszténység elterjesztésére Hierotheosz görög szerzetes sze­ mélyében püspököt is hozott magával. Gyula nyugati szomszédja Ajtony (Athun), akinek szálláshelye a bolgár településig nyúlt be. Maga Ajtony is Viddinben keresztelkedett meg. A felsorolt tények mellett valószínű­ síthető volna, hogy a gyulafehérvári körkápolna a Szent István előtti görög kereszténység egyetlen itteni, legalább maradványaiban fennálló emléke. A kápolna méretei azonban még oly kis plébániatemplom szá­ mára sem elegendők, a bazilikával való szerves egybeépítettség pedig a korábbi eredetet kizárja, hiszen ez esetben a falak külön volnának. A bizánci—bolgár kapcsolat lehetősége azonban az egységes építés elfo­ gadása esetén is fennáll. Már Möller István rámutatott 1908-i jelentésé­ ben arra, hogy a körkápolna habarcsa téglaporral kevert, ami Bizánc­ ban szokásos eljárás, és elüt a második székesegyház tiszta mészhabar-

csától. Ha tekintetbe vesszük Gyula és Ajtony bizánci és bolgár kap­ csolatait, valamint Horedt régészeti eredményeit, a körkápolna és a ba­ zilika építkezésében bolgár vagy bulgáriai tanultságú műhely közremű­ ködése valószínűsíthető, A méretben és alaprendezésében a gyulafehér­ várihoz legközelebb álló kalocsai székesegyház építési technikája is ke­ leti jellegű. . . . F e h é r v á r o n már a (katolikus) püspökség alapítása előtt is számolhatunk templom fennállásával. Sajnos, e történeti következtetés ez ideig tárgyszerűen nem bizonyítható." Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a román stílusú székesegy­ ház helyén egy keresztelő-körkápolnával ellátott, egyapszisos, három­ hajós bazilika állott, amelyet egyhangúlag román stílusú katolikus t e m p ­ lomnak tartanak. (Ez természetesen csakis Gyulának Szent István által 1003-ban történt leverése után, talán Szent László idejében, de még inkább a XII. század elején épülhetett volna, miután a gyulafehérvári római katolikus püspökségről az első oklevélbeli említés 1111-ből szár­ mazik. De egyben megállapíthatjuk azt is, hogy Entz Géza bizonyos tör­ ténelmi tények következtében, valamint a felhasznált téglaporral kevert habarcs miatt nem látja kizártnak, hogy a bazilika építésében bolgár vagy bulgáriai tanultságú műhely működött közre.) Erdély területén kör­ kápolnával egybeépített bazilika szokatlan megoldás, ezzel szemben a bizánci és a bizánci—bolgár építészetben ez a típus — különösen a mai Bulgária területén — nem ritkaság. A más természetű adatok, a bizánci eredetű habarcs, de még inkább a bazilikával egybeépített keresztelőkápolnával megvalósult típus több évszázados fennmaradását bizonyító bizánci és bizánci—bolgár példák alap­ ján úgy vélem, nem kockázatos az a feltevésem, hogy a régebbi gyula­ fehérvári bazilika „bolgár vagy bulgáriai tanultságú műhely" közremű­ ködésével, esetleg helyi mesterek munkájával épült 948 és 1003 között. Lehetséges tehát, hogy az (idősebb) Gyulának bizánci megkeresztelése és az (ifjabb) Gyula uralmának megdöntése közötti időben az épület Hierotheosz görögkeleti — és nem római katolikus — székesegyháza volt. Mindenesetre bizánci és nem román stílusban épült templom. Látszólag ellentmond feltevésemnek az, hogy a mai székesegyház falában másod­ elhelyezésben levő „Maiestas Domini" dombormű, valamint a székes­ egyház kőtárában őrzött oszlopfők — amelyekről feltételezik, hogy az első bazilikából származnak — a korai román stílus jellegzetes formái­ ban készültek. De vajon ezek valóban az első bazilikát díszítették-e ere­ detileg, vagy csak annak római katolikus székesegyházzá történt átépí­ tésekor váltak díszítőelemeivé, vagy pedig egy egészen más, talán a tatár­ járás alatt elpusztult templom maradványainak kell tekintenünk őket. A fejedelmi

palota

A város történetileg nagyon fontos és építészeti szempontból érdekes műemléke a fejedelmi palota. Ez az épület a fejedelemség függetlenségét fenyegető Habsburg-impérium és az ottomán birodalom ellen küzdő nagy uralkodóknak — köztük Mihály vajdának és Bethlen Gábornak — szol­ gált székhelyül. Itt voltak a kancelláriák, itt tartották az országgyűlése­ ket, innen irányították ügyesen, óvatosan és hozzáértőn a fejedelemség belső ügyeit és külpolitikáját. Így ez az épület volt hosszú ideig az el-

nyomatás elleni Önvédelmi harc központja, s mint ilyen, a függetlenség és a szabadság szimbóluma. A fejedelmi palota nem egyöntetű építészeti alkotás, hosszú szá­ zadok folyamán állandóan formálódott többször elpusztult, majd rom­ jaiból újjászületett, bővült, átalakult, több különálló elemből tevődve össze. A mai három belső udvart körülvevő, egyemeletes épületcsoport karakterisztikus alakját főleg Bethlen Gábor (1613—1629) és I. Rákóczi György (1630—1648) alatt, osztrák kaszárnyajellegét viszont a XVIII. század elején kapta. Az épület rendeltetése is többször változott: eredetileg püspöki lak, majd püspöki vár, azután fejedelmi palota, kaszárnya és egy része újra püspöki palota. Kialakulásának és fejlődésének viszontagságai következ­ tében építészeti jellegét többször is megváltoztatta olyannyira, hogy m a már csak nagyon kevés, valamely közismert építészeti stílusra jellemző szerkezeti vagy díszítőelemmel rendelkezik. De még így is impozáns és monumentális építészeti, történelmi műemlék. Ebben a palotában székelt Mihály vajda 1599. november 1-től 1601. augusztus 19-ig. Itt kiáltották ki erdélyi fejedelemmé, itt fogadta a r e n ­ dek hódolatát. Az uralkodása alatti két országgyűlést (1599. november 20—28. és 1600. július 26—27.) is itt tartották. Feltehetjük tehát a kér­ dést: a palota melyik részét, melyik szárnyát lakta Mihály vajda, melyik volt az a lakosztály, ahol e nagy államférfi és hadvezér dicsőséges, egyben tragikus életének utolsó szakaszában a három fejedelemség sorsát egyet­ len kézben tartotta? A XVI. században a háromudvaros nagy palotakomplexum még nem létezett. Állt a régi, valószínűleg bencéskolostorból kifejlődött várkas­ télyszerű és a mai főkaput magában foglaló új püspöki palota, amit Várday Ferenc püspök 1514 és 1524 között épített (kapualjában még most is felismerhető egy gótikus boltozat és két, szintén gotikus kapukeret). Az építtető kilétét látszik bizonyítani egy, a püspök címerével és p ü s ­ pöki süveggel díszített feliratos kő (Boros József szerint a század elején még látható volt a lépcsőház falában): „FRANCISCUS. DE. KISWARDA. D. ET A. S. G. EPISCOPUS. TRANSILVANIENSIS INCEPIT ET. PERFECIT. AD. DEI GLORIAM" (Boros József: Az erdélyi püspöki palota. Déli Hírlap, Temesvár, 1941. szeptember 29). Várday püspök után itt la­ kott a fejedelemség korának utolsó gyulafehérvári római katolikus püs­ pöke, Statileo, akinek 1542-ben bekövetkezett halála után az épület Iza­ bella királyné birtokába jutott, s ő az erdélyi fejedelmek palotájává tette. Természetesen a szerénynek nevezhető, egy épületből álló püspöki lak nem felelt meg a fejedelmi palotával szemben támasztott követel­ ményeknek, és ezért az eredeti épületet János Zsigmond (1559—1571), de még inkább a Báthoriak korában (1571—1599) nagymértékben átépítet­ ték és kibővítették. Ennek következtében más átalakítások mellett a pa­ lotának a tér felőli oldala elé egy sor, uralkodói lakosztály céljául szol­ gáló díszes szoba épült, és ezzel a palota új homlokzatot kapott. A 128-as számú emeleti szobában megrongált és levakolt állapotá­ ban is építészetileg nagyon értékes reneszánsz ajtókeretre bukkantam, amelyről tudtommal a szakirodalomban mindeddig nem tettek említést. Ez az ajtókeret az erdélyi reneszánsz sajátos díszítőelemeit tartalmazza

és bizonyos tekintetben stiláris hasonlatosságot m u t a t több kolozsvári és besztercei ajtókerettel, mint például a kolozsvári Wolphard-Kakas házában (1541), a kolozsvári Lenin sugárút 32. számú házban (1559), a kolozsvári Hensler- (1586), valamint a Daumon-házban (1595) levők­ kel, de még inkább a besztercei Dorna utca 5. számú házban (1560—1563). Feltételezhető, hogy a palota reneszánsz portálja János Zsigmond vagy még inkább a Báthoriak idejében készült, és így egyet­ len XVI. századbeli reneszánsz maradványa a palotának. Pontos datá­ lása csakis alapos kutatómunka eredménye lehet. Az előbbiek alapján a feltett kérdésre a válasz a következő: Mihály vajda fejedelmi rezidenciája a jelenlegi háromudvaros palotának az a r é ­ sze volt, ahol a jelenlegi főkapu van, és talán éppen a reneszánsz ajtóke­ retes szobában írta 1599. november 4-i híres levelét, amely e történelmi kijelentést tartalmazza: „ . . . t r i u m p h a n s Albam. principum Transilvaniae occupavi." Horia

börtöne

Gyulafehérvár nevéhez fűződik az 1784. évi nagy parasztfelkelés drámai befejezése, a mozgalom vezetőinek bebörtönzése és mártírhalála: Crişan önkezével vetett véget életének, Horiát és Clo cát az „Akasztófahegyen" 1785. február 28-án kerékbe törték. Megemlékezésül a kegye­ letes utókor a vár főkapuja előtt művészi obeliszket emelt. A vár díszes, barokk stílusú főkapuja fölött áll VI. Károly császár lovasszobra, feltehetően Johann König bécsi mester 1717—1720 között készült alkotása. Talapzatának falában emléktábla figyelmeztet Horia 1784. december 27-étől 1785. február 28-áig, kivégzéséig terjedő raboskodására. Ebben a talapzatban egy vasajtóval és két, a várárokra néző kicsi, ovális, ablakszerű nyílással ellátott kamra van. Erről sokáig azt tartották, hogy Horia börtöne volt. De ez nem valószínű, inkább hihető, hogy az üregben a főkapu felvonóhídjának mozgatására szolgáló csörlőszerkezetet helyezték el, a két nyíláson ennek a láncait vezették keresz­ tül. Következésképpen a helyiség nem lehetett börtön. Horia börtöne máshol volt. Hogy hol, arra az aránylag sok korabeli, Horiát börtönben ábrázoló metszet nem ad feleletet, mert egyik sem autentikus, mind apokrif koholmány; közülük I. H. Loeschenkehl teátrá­ lis rajza meg éppenséggel Giambattista Piranesi (1720—1778) olasz építész és grafikus képzelet szülte Carceri című, fantasztikus börtönkom­ pozícióira vezethető vissza. Tudományos Akadémiánk könyvtárában viszont őriznek egy m ú l t ­ századbeli metszetet, amely nemcsak rávezet a Horia-börtön téves meg­ határozásának okára, hanem megjelöli azt az épületet is, amely Horia, Cloşca és Crişan tényleges börtöne lehetett. A metszet a vár főkapuját és a mellette lévő épületet ábrázolja, amely Johann Konrad von Weiss csá­ szári óbester és mérnök helyszínrajzában (valószínűleg 1735-ben készült) a „Komisszáriátusi ház" elnevezés alatt szerepel. A XIX. századbeli met­ szet magyar nyelvű felirata: A vár főkapuja és Horia fogháza. Az „és"-t magyarázták félre azok, akik Horia börtönének helyét akarván meg­ állapítani, azt kizárólag a főkapura vonatkoztatták. Holott a szöveg h e ­ lyes értelmezése szerint Horiának ér mártírtársainak börtöne a „Komisz-

száriátusi ház"-ban volt. Ezt a tényt a metszetet készítő művész jól t u d ­ hatta, mert hiszen az ő idejében még éltek Gyulafehérváron olyan öreg emberek, akik gyermekkorukban szemtanúk elbeszéléséből értesülhettek a Horia-felkelés eseményeiről és természetesen arról is, hogy hol tar­ tották fogva annak hőseit. Így azt gondolom, nem tévedek, ha a tör­ ténelmi nevezetességű börtönt a „Komisszariátusi ház"-nak az utcára nyíló alagsorában lokalizálom. Ezeknek alapján tévesnek vélem azt a feltevést is, amely szerint Crişan börtöne a vár „Újkapu"-ja melletti, 14. és 17. számú kazamaták­ ban lett volna. Itt valóban létezett egy katonai börtön, de csak miután — a XIX. század második felében — a vár elvesztette hadászati és h a r ­ cászati jelentőségét. Mindaddig ugyanis az említett erődítési elemek egy ravelin, illetve egy contregardo fontos oldalozó tüzelési erődítményeiként szerepeltek, és mint ilyenek, ágyúkkal voltak megrakva. De nem indo­ kolt az az állítás sem, amely börtönként a vár főkapujához tartozó he­ lyiségeket jelöli meg, mert azok a kapuőrség szobái voltak. A Sala Unirii

épülete

Gyulafehérvár történeti szempontból különösen jelentős műemléke a Sala Unirii, az Egyesülés Termének épülete. 1918. december 1-én itt írták alá az Erdélynek Romániával való egyesülését kimondó okmányt. Az eseményt az épület falában elhelyezett következő latin nyelvű már­ ványtábla örökíti meg: „ANNO DOMINI MDCCCC XVIII KALENDIS DECEMBRIS HOC LOCO UNIO TRANSILVANIAE UNIVERSA CUM DACOROMANIA SOLLEMNI ET UNANIMO POPULI VOTO IN PER­ PETUUM ATQUE IREVOCABILITER PROCLAMATA EST CUIUS REI MEMORIA SEMPITERNA SIT." Maga az épület 1908-ban eredetileg a helyőrség tisztikaszinója cél­ jaira épült, tompított fantáziájú, szecessziós stílusban. 1921—1922-ben Victor Ştefănescu építésznek, a gyulafehérvári görögkeleti székesegyház megalkotójának tervei alapján, a román történelmi építészet stílusele­ meinek felhasználásával építették. Ezek a munkálatok csak kis mérték­ ben változtatták meg külső formáját. Nyugati homlokzata elé diadalkapuszerű, új bejáratot képeztek ki, füzérekkel és trofeumokkal díszí­ tették, keleti homlokzata elé pedig terasz került. A műemlék belsejében az átépítési munkálatok már nagyobb arányúak voltak. A nagyterem mindkét végén egy-egy, árkáddal elválasztott, kandallóval díszített mel­ lékterem létesült, a gazdag ornamentációval ellátott falakat pedig Pi­ erre Bellet francia festőművésznek a román nép nagy történeti alakjait ábrázoló — időközben, sajnos, elpusztult — falfestményeivel borították. Most a Sala Unirii épülete az Egyesülés Múzeumának ad helyet, ez viszont a célnak megfelelő, újabb átalakításokat tett szükségessé. Ezek során építészetileg nem változtattak az alapvető jellegen, csak a nagy­ terem mellett levő kisebb helyiségeket vonták össze, és ezzel két nagyobb és két kisebb termet alakítottak ki kiállítási célokra. A modern múzeu­ mokban szükséges egyirányú közlekedés megvalósítása érdekében rész­ ben az alagsort is felhasználták. Ezenkívül a leromlott struktúrát meny­ házi, a faparkettát ruszkicai márványlapokkal cserélték fel. A restaurá­ ciós átalakítási munkákat Ştefan. Balş építész tervezte.

A múzeum falait új, értékes műalkotások díszítik. Két dombormű — Mircea Ştefănescu szobrászművész alkotása — az 1848. évi balázs­ falvi és az 1918. évi gyulafehérvári nagy népgyűlést ábrázolja. Az elő­ csarnok falfestményei Decebált, Traianust, Mihály vajdát és Cuza Vodát, a többi termekéi pedig a román történelem más nagy személyiségeit, Moldva, Havasalföld és Erdély híres fejedelmeit, az 1784. évi paraszt­ felkelés és az 1848-as forradalom hőseit ábrázolják. Alkotóik Marius Cilievici, Pavel Codiţă, Constantin Piuliţă és Ştefan Sevatrie festő­ művészek. Az építészetnek megvannak azok a sajátos művészi eszközei, amelyek képessé teszik arra, hogy tudatosan, előre megtervezetten, nagy esemé­ nyek keretéül szolgáló monumentális műemlékeket alkosson: a római Szent Péter bazilikát világtemplomnak szánták, a londoni Parlament épületét egy világhatalom központjának, a moszkvai Lenin-mauzóleumot az emberiség egyik legnagyobb zsenije földi maradványainak befogadá­ sára. A gyulafehérvári Sala Unirii épületének eddig ismeretlenül maradt megtervezője még csak nem is sejthette, hogy művében majdan a törté­ nelem akaratából az egységes román nemzeti állam kiteljesedésének ak­ tusa fog megvalósulni.

Löwith Józsa

Egon: Béla

JORDÁKY LAJOS

Józsa Béla irodalmi és publicisztikai munkássága

„Ma egy éve furcsa menet kanyarodott fel a házsongárdi temető kapaszkodóin. Elöl hat katona vitt egy koporsót, mögöttük a gyászoló család, s oldalt és hátul bőrkabátos, marcona detektívek. Egy-egy járókelő riadtan nézett utánunk. Józsa Bélát temettük. A kirendelt református pap imát mormolt, bibliát idézett. Aligha tudta, kit bocsátunk a sírba. Alig földelték el a koporsót, a detektívek hozzám léptek s igazoltattak. N e m lévén jogi értelemben vett családi hozzátartozó, szemet szúrt nekik jelenlétem. Honnan is sejthették volna ezek a pribékek, hogy Józsa Bélának paragrafu­ sokon innen és túl családtagja egész Kolozsvár minden dolgozója, hozzátartozója egy szenvedő nemzet s minden ember, aki szent lelki közösségben a vértanúval lázadozni mert, és az elnyomatás boltívei alatt a béke jelszavait suttogta szerte. Azért valamit sejthettek a detektívek is: amikor levittek a rendőrségre, egy-egy odalépett hozzám, s bizonyítani próbálta, hogy ő ugyan n e m nyúlt Józsa Bélához, ki tudja, hogyan is történhetett meg a szerencsétlenség? Ők védekeztek, én hallgattam, s végül is kihallgatás nélkül eresztettek ki a kapun." Ezekkel a mondatokkal adózik a vértanú Józsa Béla emlékének Balogh Ed­ gár egy évvel halála után. S az azóta eltelt negyedszázad n e m volt elegendő Józsa Béla arcképének felvázolásához, életrajza megírásához s világszemléleti formáló­ dása és hatása elemzéséhez. Negyvenöt éves volt, amikor meghalt, s negyvenöt évéből huszonötöt a m u n ­ kásmozgalomban töltött el. Élete, mint a proletariátusé, szenvedésekkel teli. És mégis gazdagabb, mint a legtöbb emberé, mert eszmék hevítik ifjú korától, s a munkásmozgalomhoz csatlakozása pillanatától élete végéig a gyakorlatot összekap­ csolja az elmélettel, a mozgalmi tevékenységet irodalmi kísérletezésekkel és t e v é ­ keny publicisztikai munkával. Ügy v é l e m — s ezt a vélekedést megerősítik hozzá­ tartozóival, barátaival és elvtársaival való beszélgetéseim ugyanúgy, mint szemé­ lyes élményeim —, hogy irodalmi ambíciói, tervei és vágyai voltak. A m u n k á s ­ osztály szenvedése és felszabadítási harca azonban a mozgalmi embert követelte m e g . . . és Józsa Béla irodalmi tervei sínylették meg azt, amit a mozgalom nyert: egy önfeláldozó, becsületes és hősi lélek szívvel-lélekkel s emberséggel teli m u n ­ káját. Elindulását az életbe prózai írásai tükrözik. Mindössze három kis elbeszélése s egy negyediknek töredéke maradt fenn. Mindegyiket ugyanabban az évben — 1935-ben — írta. És mindegyikben benne van gyermekkora élményanyaga, mely egész életén át végigkísérte: a nyomor és elnyomottakhoz tartozás tudata, a nyel­ véhez és kultúrájához való ragaszkodás s a szülőföldön román és magyar sors­ közösségből fakadó együttélés szükségszerűsége. Ezekben az elbeszélésekben felvetődik az idő s az emlékezések az évtizedek­ kel korábbi gyermekkorból mindig ugyanazokat a mozzanatokat ragadják m e g . amelyek a megírás pillanatában is uralkodnak gondolatain és érzelmein. Élet a ju­ hok mellett, a gazdával és Átyimmal való mindennapi kapcsolat hamar juttatja

el a természet szeretete mellett a szívtelen gazdag megutálásáig és a vele együtt elnyomott, de elnyomottságában is emberséges Átyim megszeretéséig (Andris, a pakulár). Ugyanez a szeretet árad belőle — talán tíz, talán húsz v a g y harminc év múlva —, amikor a börtönben találkozik ismét Átyimmal. Nézi a fogházba kerülő parasztokat. „Hol láttam ezt az arcot? Kutat a múltban, ahol megfordult. Gyárak zakatoló tömege vonul el előtte, fűrésztelepek, nem, n e m találja. No, hát hagyjuk! D e ú j vérhullám önti el agyát. Meg kell találni. Egymás után szedi elő agya elraktározott képeit. Háború, menekülés, vissza — még tovább a múltba. Újra végigsimítja szemével a csontos arcot. Ugráló gondolatai lassanként, mint egy méhraj a fán, kicsi székely falu határán pihennek meg. Átyimra ismer rá, az emberséges pakulárra, aki megtanította a juhok fejésére és nyírására s aki csil­ lagos estéken hosszan mesélt neki, a gyűlöletes városról és az úri házakról, meg a gonosz nadrágosokról (Találkozás). A pásztorélet és a börtönbeli találkozás között sok minden történt. Milyen kár, hogy mindössze néhány lap maradt fenn az emberréválás éveiről. A v á ­ rosba kerülés ú j világot nyit m e g a pásztorgyerek előtt. Eleinte ugyan csak újsá­ gokat hord ki — de ahova, az már élménye: az asztalos-, csizmadia- és lakatos­ műhelyekbe, s lassan rájön arra, hogy két város van, az „egyik meghógolyózza a szegény falusit, s a másik kihúzza a sárból" (Elnyelt a város). A város azonban nemcsak elnyeli, hanem véglegesen a munkások közé sorozza be Józsa Bélát is. Bekerül az udvarhelyi kő- és agyagipari iskolába. „Tetszett a műhelynek üte­ mes kopácsolása, a sok szobor a falon, a fényes márvány síkok, s a sok f o r g ó korong a fazakasok osztályán. Hogy vágytam mindig, hogy ide jussak, hogy én is faragjam majd ezt a szép fehér követ olyan nagy darabban." Irodalmi emlékezései ezzel véget is érnek. A m i az iskolaévek és a harmin­ cas évek között történik vele és a világgal, az majd csak itt-ott, egy-egy verssor­ ban vagy publicisztikai mondatban tűnik fel. Alig végzi ugyanis el a kőfaragóiskolát, 1916-ban behívják és Hercegovinába küldik katonáskodni. Két év a fron­ ton s utána a forradalom. Az 1919-es magyar tanácsköztársaságban vöröskatona, az ellenforradalom győzelme után azonban hazatér, s a közben Kolozsvárra köl­ tözött szülei mellett telepszik le. Itt dolgozik, katonáskodik a román hadseregben, megjárja Bukarestet és Galacot, s 1921-ben belép Kolozsvárt az asztalosok szak­ szervezetébe és a Kommunista Pártba. Már rég elmúlt húszéves, de még semmi jele, hogy írni szándékozna. A szak­ szervezeti könyvtárt bújja, a kultúrcsoportokban tevékenykedik, s minden rendez­ vénynek propagandistája és részese is egyben. Az 1928-ban alakuló Munkás Segély titkárává választja, s négy éven át népkonyhákat szervez a munkanélkülieknek, sztrájktanyát és sztrájkkonyhát a bőrgyáriaknak és más üzemek sztrájkolóinak. ingyenes orvosi rendelőket, napközi otthonokat és karácsonyi ünnepségeket a sze­ gény munkásgyermekek megajándékozására. Szenvedélyesen fényképezi a nyomort s megírja első verseit, amelyeket vagy soha, vagy csak évek múlva közölhet. Valóban a nyomort fényképezi s a Munkás Segély helyiségében rendezi meg fényképkiállítását a munkásnegyedek nyomorúsá­ gos lakásviszonyairól. Első verse a munkanélküliekről szól, érződik rajta még a szá­ zadforduló szocialista költészetének — Csizmadia Sándor, Farkas Antal — s a hú­ szas évek agitációs költészetének hatása. Az agitáció mögött azonban a valóság rideg tényei vannak, s Józsa Béla versei, költészeti értékük hiányosságai ellenére, kordokumentumok. Érzik azonban már az A d y - é l m é n y is, bár irodalmi ízlésére és szellemi fejlődésére nyilván Petőfi költészete és élete jelenti a döntő hatást.

Nekünk az éhség mindennapi részünk Míg más lágy, pompa, gazdagságban él Pedig szegény apám mennyit görnyedt, fáradt, Míg a sok here mindig ül, henyél S számlálja az arannyá lett verítékünket.

A kéziratban maradt Én nem születtem hangulatában, gondolataiban, sőt ki­ fejezési formájában is emlékeztet a Proletár fiú versére, de élményszerűségét n e m ­ csak az irodalmi élmény, hanem az élet élménye, a mindennapok realitása adja. Irodalmi és publicisztikai munkássága lényegében 1932-ben, a publikálási le­ hetőségek megteremtésével kezdődik. A Munkás Segély 1932 tavaszától Szolidaritás címen ad ki havonta megjelenő lapot, s szerkesztését Józsa Bélára bízza. A lapot lényegében Józsa Béla és Nagy István töl­ tik meg írásaikkal. Név nélkül írja Józsa Béla cikkeit a háború ellen, a sztrájkolók segítése végett intézkedéseket követel a nyomor megszüntetésére, a munkanélkü­ liek segélyezésére, kitér az éhező falu problémáira, s tiltakozik a verés mint pe­ dagógiai eszköz ellen. A lapot azonban 1932 októberében betiltják, és Józsa Bélát bíróság elé állítják. Ebben az időben k ü ­ lönben részt vesz a Nemzetközi Vörös Se­ gély berlini kongresszusán, ahol alkalma van megismerkedni Clara Zetkinnel, a német és a nemzetközi munkásmozgalom neves vezetőjével. A lap betiltása után néhány hónapig még működik a Munkás Segély. A szer­ vezet karácsonyi gyermekünnepélyéről most már Székely Béni néven ír terjedel­ mes cikket a Gyár és ucca című legális kommunista lapba. Itt közli „Szavalókórus" című versét is, amelyet a Munkás Se­ Nagy Albert: Józsa Béla a börtönajtóban gély ünnepségére is betanít a szervezet (festmény-részlet) gyermek-szavalókórusának. A legális Szolidaritás után ugyancsak Nagy Istvánnal együtt szerkeszti a sok­ szorosító gépen megjelenő Írjátok című illegális irodalmi folyóiratot. Több v e r s e jelenik meg a lapban Küzdő András álnév alatt. Keményhangú versek, tiltakozás a terror ellen s buzdítás a vasutas mozgalmak leverése után a sorok újjászervezé­ sére és újabb harcokra való felkészülésre. „A gyárban bent sztrájkunk leverve", a börtönök tele s a vereség nyomán c s ü g g e d é s . . . ez azonban nem megtorpanás­ hoz, hanem ú j harcokhoz kell vezessen: Műhelyek mélyén harcunkról beszélnek, A falu is küldi biztató szarát, Előre, testvér, csináljuk jobban,

Ki lemarad, gyermekének árt. Tarts lépést, testvér, hiszen ez a harc. Bérünk: piros, boldog gyermekarc. Rendszeres publicisztikai munkássága csak 1935-ben kezdődik. Ez év s z e p t e m ­ berétől jelenik m e g Marosvásárhelyen Új Szó címen e g y erősen cenzúrázott, de mégiscsak legális keretek között publikált kommunista hetilap. Ide írja most már egy éven át hétről hétre politikai vezércikkeit Simó András néven Józsa Béla. T e ­ matikája rendkívül változatos, központi problémái azonban elsősorban a fasizmus elleni küzdelem és békeharc megszervezése, valamint a munkásegység és a nép­ front-politika sikeres megvalósítása. Első ilyen cikkében számba veszi, kik állanak a Népfront mellett és kik vannak ellene: „A Népfront célja világos: megvédeni a szabadságjogokat, a drágaság és túlzott adóbehajtások megszüntetése, gyülekezési és sajtószabadságért, amnesz­ tiáért, a fasizmus és háború ellen." N e m politikai egybeolvadást kíván, csak közös harcot, az erők szervezett összefogását: „Nem kell annak szocialistának lenni, aki a háborút n e m akarja, n e m kell forradalmár legyen, ki a fasiszta poklot ki akarja kerülni." Józsa Béla publicisztikai stílusa egyszerű és világos. N e m használ felleng­ zős szólamokat, cikkei n e m stílus-gyakorlatok, hiányoznak belőlük a bonyolult é s virágos mondatok. Munkáspublicista írja munkásoknak, s éppen ezért mindig a nyílt beszédre és közérthetőségre törekszik. N y i l v á n ez okozza, hogy feltételezett szövetségeseitől is ugyanazt a nyíltságot követeli, s az ingadozókkal és visszahúzó­ dókkal szemben gyakran kíméletlen. Publicisztikájában mindenesetre tükröződnek a politikai események, s a történésznek is kiváló támpontot nyújtanak. Üdvözli az „igazi" román—magyar szövetséget, amikor az Ekések Frontja román parasztjai és a MADOSZ magyar dolgozói összegyűlnek közös sérelmeik és problémáik m e g ­ beszélésére és közös programjuk kidolgozására. Egy héttel később ugyanilyen lelkesen ír a kommunista és szociáldemokrata internacionálék között létrejött f a s i z ­ mus- és háborúellenes egységről. A z egységet sürgeti helyi szinten a kolozsvárii fasiszta parádé után — 1935 novemberében . . . Publicisztikájában felvetődik m i n d e n kérdés a szegénységgel, nyomorúsággal, szociális és nemzetiségi elnyomással kapcsolatban. Sürgeti a közeledést szocialisták: és kommunisták, baloldaliak és haladó polgárok, munkások, parasztok és é r t e l m i ­ ségiek között. A Magyar Párt monopóliumával szemben igazi „népi" magyar egység: megteremtését, a Nemzeti Parasztpárttól határozott kiállást, gázmaszkok helyett: békepolitikát s a fasizmus ellen harcoló spanyol munkásság megsegítését k ö v e t e l i . Sok írásában tűnik fel a magyar tömegek összefogásának hirdetése. Nyilván nem valamilyen elvtelen egységre, n e m a világnézet vagy a szocializmusért való harc feladására gondolt. A harmincas évek közepén a fasizmus rohama növekedett. Még a meglévő meglehetősen szegényes demokratikus szabadságjogokat is meg akarták szüntetni. A fasizmus fokozott veszélyt jelentett a nemzetiségekre. Józsa Béla bírálja a Magyar Párt „főúri" elzárkózását a tömegektől, vezetőinek tehetet­ lenségét, parlamenti szélmalomharcát, és ú j utak keresését sürgeti. A magyar t ö ­ megek „alulról jövő egységét" kell megteremteni, s ezt az egységet kell ö s s z e h a n ­ golni és erősíteni a „demokratikus román csoportok, pártok tömegei f e l é " . . . Az Új Szó hasábjain egy éven át hirdeti gondolatait. A lapot azonban 1936 októberében betiltják, s Józsa Béla ismét sajtófórum nélkül marad. Publicisztikai? tevékenysége évekre megszakad. Egyetlen cikke jelenik m e g 1937 októberében a Brassói Lapokban, amelyben válaszol azoknak, akik jobbról és balról támadták a

munkásság részvételét a Vásárhelyi Találkozón. Egyetlen verse pedig a szociál­ demokrata párt lapjában, az Előrében jelenik m e g 1938 nyarán (Jaurès). Tevékenysége különben igen jelentős 1937 nyarán a Vásárhelyi Találkozó előkészítésé­ ben s a Találkozón magán egyike a legcselekvőbb résztvevőknek. A Vásárhelyi Találkozót követő évek újabb problémákat vetnek fel Józsa Béla számára is. A müncheni politika igenlése vagy támadása szétbomlasztja a vásárhelyi „egységet", a királyi diktatúra pedig feloszlatja a politikai pártokat, de létrehozza a Nemzeti Újjászületés Frontját mint egyetlen állami szervezetet, s ennek keretében engedélyezi a Magyar Népközösség megszervezését. Eddig a Ma­ gyar Párt, most a Népközösség baloldal-ellenes kizárólagosságra törekvése ellen veszi fel a harcot. Publicisztikája megélénkül, mert a nagybányai Bányavidék, a nagyváradi Friss Újság és a kolozsvári Erdélyi Magyar Szó közli írásait. A tema­ tika ugyanaz, mint azelőtt, természetesen a megváltozott körülmények között: a magyar munkásság és a nemzetiség, a munkásosztály internacionalista egysége s annak megszilárdítása a szakmai szervezetekben. Tevékenysége középpontjába kerül — 1939-ben és 1940-ben — a kulturális m u n k a a Munkás Athenaeumban. Tagja lesz a szervezet keretében megalakult „Forradalmi írók csoportjá"-nak, amelynek heti ülésein és szakszervezeti székhá­ zában az irodalmi rendezvényeken rendszeresen részt vesz Asztalos István, Balla Károly, Brassai Viktor, Gáll Ernő, Heves René, Jordáky Lajos, Józsa Béla, Kovács Katona Jenő, Korvin Sándor, Nagy István, Pásztai Géza és Salamon László, néha odanéz Brassóból Balogh Edgár s Nagyváradról Csehi Gyula, Józsa Béla beszél és agitál, kis tanulmányt ír a szervezet Munkás Naptárában, mindenekelőtt azon­ ban szervezi a Petőfi jegyében rendezett népi megmozdulásokat. Petőfi nemcsak szívügye Józsa Bélának. A demokratikus megmozdulások zász­ lójává teszi. Petőfiről ír és ad ki a Munkás Athenaeum keretében húszezer pél­ dányban megjelenő tanulmányt, Kolozsvárt szervezi a Petőfi-emlékünnepet, Se­ gesvárt koszorút helyez el az emlékművön, Koltón pedig beszédet mond az ünnep­ ségen az összegyűlt földműveseknek. Józsa Bélának különben egyetlen nagyobb tanulmánya: Petőfi és az 1848—49es magyar szabadságharc. Írásában külön hangsúlyt helyez a nemzetiségek problé­ májára: „1848 legnagyobb tragédiája éppen az volt, hogy a nemzeti szabadságért hősi harcát folytató magyarság a nemzeti és emberi szabadságjogokért vágyakozó nemzetiségekkel került s z e m b e . . . " Petőfi kiáltványát idézi és a balázsfalvi gyű­ lés felhívását a szabadság és egyenlőség megvalósítására. Tanulmánya befejező részében, 1939 szemszögéből értékeli 48 és Petőfi szellemét: „Ma újra népek vesz­ tik el szabadságukat, s Európa kis népei remegve lesik: holnap ki k ö v e t k e z i k . . . " A segesvári tömegsír parancsa pedig: „tanulni a múlton, közeledni egy­ máshoz nyíltan, a szabadságjogok alapján, testvéri egyetértésben, teljes önvédelmi egységre." A bécsi diktátum új helyzetet teremtett. A fasizmus diadalmaskodott egész Közép-Európában. A nemzetiszocialista és fasiszta mozgalmak a hitlerista Német­ ország fegyveres támogatása mellett növekedtek. Erdély északi részén sem jelen­ hetett m e g semmiféle szocialista sajtótermék. Lehetővé vált viszont a budapesti Népszava és néhány demokratikus lap terjesztése Kolozsvárt és az erdélyi városok­ ban. A Népszavában Székely Béni, a népi írók lapjában, a Szabad Szóban László Béla név alatt publikálja cikkeit 1941 és 1943 között. A fasiszta szakszervezetektől óvja a munkásokat, a falu szegénységét biztatja a városi munkásság melletti felsorakozásra, a munkásság soraiból kikerülő árulókat leplezi le. Közben részt vesz

1941-ben a márciusi emlékbizottságban s a kolozsvári március 15-i tüntetés meg­ szervezésében. Ugyanez év nyarán a letartóztatás elől illegalitásba vonul. Öccsénél rejtőzik, s a padláson levő búvóhelyén olvas és írja cikkeit. Többször is változtatja illegális lakását, cikkeiben azonban újra és újra a szabadság problémája tér vissza. 1943 kora tavaszán m é g igen tevékeny részt vállal a 48-as Erdély című kötet szer­ kesztésében. A nyár folyamán szoros kapcsolatot tart fenn a fasisztaellenes mozgalom több vezetőjével, novemberben azonban letartóztatják, és halálra kínozzák. Utolsó cikke 1943 szeptemberében jelenik meg: óva int mindenkit, ügyeljenek, hogy „saját soraikban ellentét ne verjen fészket". Éberség kell a zavarkeltőkkel szemben és minden erőnek a döntő feladatra való összpontosítása. Ebben a cikkben írja: „A feladatot ma — amit a történelem elénk szabott — m i n d e n becsületes m u n ­ kás-paraszt-értelmiségi ismeri, tudja. Tudja azt is, hogy ezt csak a legteljesebb öszszefogással, a legteljesebb egységben tudjuk megoldani. Aki ezt szolgálja: a haladást szolgálja: a haladást szolgálja, aki ennek érdekében ír, beszél, a parasztság, m u n ­ kásság hangján szól, akárhonnan jött. Aki mást mond, a maradás, a múlt erőit gya­ rapítja, s ha ez munkás-részről történik, annál súlyosabb és annál bizonyosabb, hogy nem a munkásság véleményét fejezi ki, hisz ez a munkásság már bebizonyította rég, hogy felül tudott emelkedni szűk osztályérdekein, s lendületével, küzdelmes szervezeti tapasztalataival mozgató erejévé vált az egész nemzet boldogabb jövő­ jének a biztosításában."

Józsa Béla hagyatékában fennmaradt néhány értékes kézirat. Néhány cikk, néhány polémikus jellegű írás és néhány olyan — képviselőkhöz, írókhoz és szer­ kesztőkhöz intézett — levél, amelyek problematikájuknál fogva publicisztikai érdekességűek. Ezek az írások — kettő kivételével — mind 1943-ban íródtak. Az egyik­ ben az erdélyi magyarság vezetéséért két arisztokrata között folyó harcot vázolja fel (Szomszédvárak harca). Egy másikban a magyar értelmiségi ifjúsághoz való viszonyulást fejtegeti, s a munkásság és értelmiség szükségszerű egymásra­ utaltságának a kérdését világítja meg (Együtt). A munkásság természetszerűen hangsúlyozta a nemzetköziséget — vallja Józsa Béla —, amikor nyilvánvalóvá lett a szembenálló tőke nemzetközi mivolta. A fasizmussal szemben azonban hajlandó széles nemzeti összefogásra, de n e m „ködös programok és elképzelések" alapján, hanem olyan kérdések körül, amelyek az egész dolgozó népet érintik. Elveti a faj­ elméletet és a népek összefogásának szükségét hirdeti. Reményik-verset idéz a faji őrület megszállottjai ellen: Népek cseréje: Ó szörny gondolat! Én nem tudom kiben fogant, De csak szánhatom és kárhoztatom Azt a boldogtalant. N e m tudni, eljutott-e levele Spectatorhoz (Búcsú és üzenet), de azt hiszem, a legszebb és legőszintébb búcsúzás volt a Kolozsvárról végleg távozó radikális publicistától. A levél minden sora a magyarság és a románság egymásrautaltságá­ nak gondolatát hangsúlyozza. "Várják Spectator hangját onnan, ahol „még nagyobb a köd és több a k ö d ö s í t ő " . . . — különösen a nemzetiségi kérdésben. „Mi lent la­ kunk a mély tenger fenekén, együtt összekavarva örökre a történelem által s mint a kavicsok a Szamos áradásai után a Csikóskert mellett összegyűlve, itt marad-

tunk a történelem sok áradása után m i is magyarok, románok, szászok ö s s z e v e ­ gyülve." Leveleit nagyrészt „Egy névtelen magyar munkás" jelzéssel küldi el, s azok­ ban az alapvető sorskérdéseket veti fel. A munkásság íróját arra figyelmezteti, ne csatlakozzon azokhoz a népi írókhoz, akik kétes ügyet szolgálnak, Tamási Áront felszólítja a „lelkiismeret" ú j ébresztésére, a szó „igazi" értelmének visszaadására, a béke melletti állásfoglalásra. „Maga fent v a n a szellem magaslatán — írja T a ­ másinak 1943 nyarán —, én lenn, ahol az anyaggal, a vésővel, a téglával, gipsszel küszködünk, de azt hiszem, a jövő egyformán tesz majd felelőssé valamennyiünket, hogy: mit tettünk, hogy használtuk ki a kedvező pillanatokat népünk érdekében." Az Erdélyi Helikon szerkesztőjét, Kovács Lászlót is levélben üdvözli Gábor Áron­ ról szóló könyve megjelenése alkalmával. A diákság egyik vezetőjét a szabadságért való küzdelemre ösztönzi, az országgyűlési képviselőt pedig arra, hogy tevékeny­ kedjék a román és magyar nép megbéküléséért, hagyjanak fel a fasiszta m u n k á s ­ szervezetek támogatásával s foglaljanak állást a háború e l l e n . . .

Bartha

Árpád

fotója

A publicista mindig a mindenkori mának dolgozik. Még akkor is, ha n a g y o b b és szélesebb perspektívából nézi a történéseket és eseményeket. Valamilyen konkrét és éppen aktuális eseményből indul ki, s arról az újságolvasónak ír. A z utókor azonban mégis lemérheti, vajon a mindennapok társadalmi és szellemi küzdelmei­ ben írt cikkei kibírják-e a jövő kritikáját. Józsa Béla írásai azt bizonyítják, hogy a szocialista publicisztika legjobb művelői közé tartozott. Mostoha körülmények között, önmagát n e v e l v e és m ű v e l v e készült fel olvasóközönsége nevelésére é s művelésére. Néha darabos, de n e m darabos-e azoknak a nyelve, akikhez szól — s nyilván n e m önmaguk hibájából, h a n e m a társadalmi körülmények folytán. Cik­ keiben sok a polémia — barátokkal, ellenfelekkel és ellenségekkel —, ez elkerül­ hetetlen harcos korok harcos publicisztikájában. Írásai a harmincas és n e g y v e n e s évek problematikájába engednek betekintést, s ugyanakkor hozzájárulnak emberi arcképének megrajzolásához és megismeréséhez.

A HARGITA ÜZENETE

A l i r a — a t ö b b é v s z á z a d o s h a g y o m á n y o k h o z igazodón — az ö t v e n e d i k évfordulójához é r k e z e t t r o m á n i a i m a g y a r i r o d a l o m b a n m i n d i g fontos s z e r e p e t v á l l a l t . A p r ó z a v i t a t h a t a t l a n klasszikusai (elsősorban T a m á s i Áron) m e l l e t t a költők, D s i d a és Áprily, a „ g y ö n y ö r ű s o r s ú " S a l a m o n E r n ő é s a s o k a t c s a l ó d o t t R e m é n y i k , s az u t á n u k következők, i d ő s e b b és f i a t a l a b b k o r t á r s a i n k a szocializ­ m u s b a n — v a l a m e n n y i e n é r e z t é k a felelősséget, h a t e h e t s é g ü k jellege, v i l á g n é ­ zetük s z e r i n t m á s - m á s m ó d o n a d t a k is h a n g o t a m e g t a r t ó h u m á n u m n a k . Ezt a z örökséget veszik á t a l e g f i a t a l a b b a k — a l e g f i a t a l a b b a k n e m c s a k k o r b a n , h a n e m földrajzilag is. Hiszen Kolozsvár, B u k a r e s t , Marosvásárhely u t á n , é p p e n n a p j a i n k b a n , a r o m á n i a i m a g y a r i r o d a l o m n a k új v á r o s - k ö z p o n t j a i t ű n n e k fel az egész ország e g y r e g a z d a g a b b a n b e n é p e s ü l ő i r o d a l m i t é r k é p é n . A frissen i n d u l t m e g y e i l a p o k körül, é r t h e t ő e n , e l s ő s o r b a n az „ u t á n p ó t l á s " t ö m ö r ü l , s igyekszik k i a l a k í t a n i v i d é k e n , k i s v á r o s o k b a n a n e m v i d é k i e s szocia­ lista k u l t ú r á t , a r é g i e m l é k e k e t felelevenítve m e g t e r e m t e n i a folytonosságot s az új h a g y o m á n y t . A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör sikerei e t é r e n m á r k ö z i s m e r t e k (noha m é g ők is csak az ú t elején j á r n a k ) . Mi e z ú t t a l a csíkszeredai Hargita köré felsorakozott fiatalok közül m u t a t u n k b e n é h á n y a t (jóllehet e g y i k ü k - m á s i k u k : m á r f o l y ó i r a t u n k olvasói előtt s e m i s m e r e t l e n ) , n e m a teljesség igényével, d e a m ú l t és a j e l e n d i a l e k t i k u s egységének és k ü l ö n b ö z é s é n e k f e l m u t a t á s á v a l , legfőképpen p e d i g b u z d í t á s u l : l e g y e n e k az elkövetkező é v e k e csírák s z á r b a ­ szökkenésének tanúi. Kántor Lajos

MIKLÓS

LÁSZLÓ A

S Z Ó Mint a malomkő a búzát, fogatlan anyóka a kenyeret, ásó a földet, játékkockáit a gyermek — zúzom és morzsolom, forgatom és illesztem a szavakat ajkaim között. Ó, szó, mint kenyér, mint búza: éltető eleven eledel! —

Mindennap több vagy valamivel s én — soványan! — egyre

éhesebb.

Villámláskor

(Vészharangként kongatnak a felhők. Az eget — mintha EKG-lap lenne vergölődő szívünk jeleivel — villámok karcolják.) Társat, hátizsákot feledve ki erre, ki arra loholna fedél alá. Elfekszünk Ázunk.

a mezőn.

Szavak maszkjába búvunk, hogy ne látszodjék arcunkon a rémület.

SÁNTHA

IMRE

Sirató (Részletek)

Apák fiak kő kút komor ok szinte szító majdnem az ige ahogy

ég

rólatok imádkozok

szájba gyűl

fű hull víz hűl lármázik a fals tor

s magunk elunt vackát verve vájva ordítok jaj majdnem egyedül.

amin síró szitkunk

Tűzzel jársz, beléd harap a szikra, hamuba fújsz, sínyli a szemed... mi hát a jobb, ha hallgatsz, a csend magyaráz félre, ha beszélsz, a szájad gyermekéből öklel fel valamelyik bigott. Faragj dalfát száraztiszta törzsből, olyanból, mit ősi lob lepett, s énekelj kecskebél citerádon... idézd meg a tudós véneket.

Az

ágyútalp

Aludj, fiam, holnap majd előállsz, • anyád csergéjébe takarózva ma éjjel még háljál csendesen... s verd ki, mondom, vesd ki a fejedből azt a kelevény rossznyavalyát, amit szabadságnak álmodunk. Ez a jó, a hozzánk illő hű szusz itt az elfőtt ajtó-deszka mögött, odakint a tél is kétszínű ma, csakhogy dugtig tömje a belét strázsának írt óvatlan paraszttal. Aludj, fiam, s lássad, merre járnak a kirekesztett esküszegők, hol lesi őket a császár vassa. s melyik völgyszáj osztja meg velük a pisztrángos loccsanó vizet... Az asszony gyúr, s langját a búzának megsózza kövér gömbölyű

könnyel,

valahol egy kutya vacsog halkan, s vacogó szél rázza a kaput, s mintha egyetlen temető volna, roskadtan hallgat a nagy falu, s még a tetők zsindelye alól sem szivárog az ember-mutató füst. Hiába, a mária-legények túl jó acélt dobáltak a java megtérdelt, míg a többit szétrúgta a sziszegő félni, félni, ez a mi

közénk,

iszony...

erényünk,

mert a szó, mit panaszolunk, s csak a mi szemünkből csíp eret.

vétek...

Mást vártál, én ennyit tudok,

öcskös

s nézz bele, a tenyerem bogot s nem azért, mert játszottam

hányt, vele...

Ébredj, fiam, pitymallik, menned kell, de ne ejtsd el már úgy a fejed, így éltünk mi, s hiába az írás a szent szabad ökörterelésről, minket tereltek és irtottak meg. Viszik őket, jaj, jó villás gyermek, olyan erős, mint egy bükkfa és a többi, mind-mind szál szépe, mind-mind a dűlők duzzadt

nyújtó, kalássza.

Vajon hol hasít belőlük zsendelyt a muzsikás császári parádé, vajon hova s meddig állogatják meredt lábbal dög határ-karónak? Az asszony a tűz mellett matiszkál, elfordult, hogy ne lássam a képét... mennyit dugjuk egymás elől, isten, s mennyit hívunk, vétkeinket verve mellünk szőrös bozontja alatt. Ragya jár a tornác száraz fáján, s beléhull az emberek szemébe, s mintha fehér fagyott lajtorjának tűnne az Olt, mit kivettek bérbe a fogfehér éjek, s rajta másznak... beljebb-beljebb bennünk, durva talpú, otromba mozgású rossz fohásznak. S gyászol a Köd, egészen hozzánk bújt, ölelkezzünk zsibbadtra szorosan... Nappalaink rágós kotyvalékát

szaggassa meg legfrissebb erőnk, a gyermek, s hadd szülessen halomra... mert a fekete-toros csak a lakoma leve

OLÁH

cserépbe fehér...

ISTVÁN

t

Eg az u t c a

Az éjszaka legszebb kakasának súlyát házak méricskélik. Megdől a keresztgerenda, és továbbadja a következőnek. Így a háztető: virgonc kakasom ma éjjel megszólalt, legszebb kakasom nem késnek tartottam, pelyvával etettem, jó széllel itattam, most kiveri az ágyból a harangozókat. Szörnyűt sikoltanak a bikák, húsukon kapirgál a kakas. Lassan a csűr is megég, nem táncolnak nyáron a lányok, szemverésre oltanak a kakas tollából, s a kölykök szénnel ép utcát, csűrt, meg nem égő állatokat rajzolnak a kerítésre, aztán e véletlen nappal vége: a gerendát s a harangokat megüli a füst vagy talán a béke.

Szombat

lehúzzák a redőnyöket a polcot rendezgetik a kiabáló címkék varázs-suhintásra halványulnak elszámolás után villogó vödrökben víz buzog szétterül lapján virítnak a nyomok s egy száraz folt a sarokban a csend reggelre tán megszikkadnak tócsába hulló álmaink —

FERENCZ ISTVÁN

A föld fiai Márton Árpád képe elé

Két férfi testét domborítja a földhöz tompa kalapácsaival a nyaknyújtó munka, s vérvörösre dörzsöli a vörhenyes testet a sündisznóhátú tarló... Déli harangszó. Az inakban lágyított nyirkos ingeket a bőrhöz fércelik a kiizzadt só kristályai. S az álom, az örvénylő álom, mint kasza-vágta tenyéren szétfolyik a földön, lángra lobban a föld-nehéz horkolás.

a vér,

Márton Árpád: „A föld fiai"

C S Í K S Z E R E D A I F I A T A L O K MUNKÁIBÓL Gáll András:

Pihenő

Zsögödi

kaszások

táj

Márton

Árpád:

Tél

MARX GYÖRGY

Jegyzetek az atomról Ha jő a harag napja s a robbantó atom arkangyal-dühű kardja lángláncolattal hajtja a tettest (a maga­ teremtette vadon sivatagon) ama rettenetes napon, és a fénytől vakon hátranéz, s megsiratja, mit elvesztett, a kertet — megértheti vajon (fél-ember, fél-majom agyát váltig gyötörve), hogy ő, akii kivertek, épp ő az is, aki kerget? (Illyés Gyula)

Rettegve didergett a gyermek-emberiség a sötét és rideg éjszakában. Amikor felkelt a Nap, fénynek és melegnek kiapadhatatlan forrása, h a j ­ nali énekkel köszöntötték őt Japán, Perzsia, Egyiptom, Mexikó, Peru Nap-birodalmainak népei. A primitív mitológia a Napban látta a kez­ detet, az élet forrását. Az ókor egyik legrokonszenvesebb uralkodója Ehnaton fáraó harminchárom évszázaddal ezelőtt szárnyaló himnuszá­ ban így üdvözölte benne az élet fenntartóját: Nap, ki megvoltál az élet kezdetén is, gyönyörűen ragyogsz az égen. Ha keleten megjelensz, fényed szépséggel szerteömlik a földön. Ha fenn tündökölsz, világosságod elárasztja a világot, sugaraid körülölelik a Földet, és mindazt, amit rajta életre hívtál. A mai ember már tudja, hogy a földi élet valóban a Napnak kö­ szönheti létét. Évmilliárdok óta változatlan fénnyel tündököl egünkön a mi csillagunk. Egyenletesen hatezer fokos a felszíne, onnan érkeznek Földünkre az energiacsomagok. A fénykvantumok fennakadnak a zöld klorofill molekulagyürűin, kémiai folyamatok révén elraktározódnak, fel­ építik a növények testét: belőlük táplálkoznak az állatok, belőlük nyeri az energiát szervezete és gépei számára az ember is.

December végén leghosszabbak az éjszakák, legkevesebb a napfény. A sötét hidegben az öröm ünnepévé vált a téli napforduló, amikor a n a p ­ palok újra növekedni kezdenek. A nyár igéretét hozzák szobánkba a zöld karácsonyfák. Mennyire felvidámodunk, amikor a borús napok után elsőként nevet ránk a koratavaszi napsugár, szaladni támad kedvünk, hogy birtokba vegyük a fényben úszó világot. És amikor a legrövidebb az éjszaka, június végén, szerelemben fürdik a természet, a szentiván­ éji álom boldogsága ömlik szét az erdőn.

Augusztus 6-án, 1945-ben felderítőgépek indultak a Felkelő Nap országának négy városa, Hirosima, Kokura, Niigata és Nagaszaki fölé. Claude Robert Eatherly őrnagy, a Hirosima fölé küldött repülőgép pa­ rancsnoka, reggel 7 óra 25 perckor rádión jelentette a Guamon székelő parancsnokságnak, hogy a város felett derült az ég. Három bombázógép a Csendes-óceánról Hirosima felé ka­ nyarodott. A város fölé érve egyi­ kük ejtőernyőn egy nagy tartályt e j ­ tett ki. A másik gép mérésekre ké­ szült fel, a harmadikon filmfelvevő­ gép pergett. 8 óra 16 perckor az ejtő­ ernyőn lebegő tartályból kiszabadult a pokol. A Napot felülmúlva ragyogó tűzgömb jelent meg a város felett. Fénye 100 kilométerre ellátszott. A tűzgömb izzása elhamvasztotta a v i ­ rágzó várost, a szörnyű fénygolyó emberek tízezreit égette halálra. P á r perc múlva a romokra óriási gom­ bafelhő radioaktív árnyéka borult. Jaj, mi maradt meg a pusztulás után, Az Atom, a Hidrogén, a Neutron után Átok és iszonyat? Átok és iszonyat!

Eknaton

áldozatot

mutat

be a Napnak

A Nap az élet jelképe volt a mitológiában és a művészetben. Az Atom szó a halál szinonimájává vált. A Nap elérhetetlen messzeségből r a ­ gyogott az emberekre. Az atombom­ bák gombafelhője úgy tornyosult a népek fölé, mint a Gonoszt meg­ testesítő emberfölötti szellem. Alatto­ mosan várt az atomenergia, mint az Ezeregyéjszaka palackba zárt dzsinje az óceán mélyén. Rés támadt a pa­ lack pecsétjén, és közelebb hozta hoz­ zánk az Utolsó ítélet borzalmát, mint bármikor sokezeréves történelmünk

során. Az embereknek szembe kell nézniük annak lehetőségével, hogy „szájukat egymásnak tátván a forgó űrbe köpik a hasadó atomot, m a ­ guk is széthasadván". Claude Eatherly őrnagyot tíz esztendeje katonai ideggyógyintézetben ápolják. A nukleáris fegyverek nevéből atombomba, A-bomba, sőt Atom lett a köznyelvben. A, mint Atom. A, mint Apokalipszis. Az „atom" szó nem csupán néhány messzetekintő költő számára jelenti a Végzetet. Még inkább a gonoszság démoni, szinte isteni megközelíthetetlenségű megtes­ tesítőjévé nőtt az átlagember szemében. Önkéntelen borzadással tekin­ tenek arra, akiről kiderül, hogy atomfizikus, jámbor aggodalommal kér­ dezik: „Es ahol maga dolgozik, ott atomok is vannak?" Ennél az ide­ genkedésnél nem feltétlenül kellemesebb a sznob társaságban élvezett tisztelet, ami úgy sugároz az atomfizikusok felé, mintha boszorkánymes­ terek volnának, fekete mágia papjai, akik egy ördögi istenség kegyeit élvezik.

Amikor elvégeztem az egyetemet, az atomok természetrajzával kezd­ tem foglalkozni. Huszonhároméves lelkesedéssel bámészkodtam a csoda­ kertben, lenyűgözött a különös lények, furcsa tünemények színpompája. Szépnek láttam az atommagok, elemi részecskék mesevilágát. Kedven­ cemmé fogadtam a legkisebbet, a neutrinót, izgatott a kövérkés müon kiismerhetetlensége. Ilyen kamaszos hangulatban voltam, amikor mate­ matikus barátom egy szobor fényképét tette elém. Az amerikai művész alkotásának az „Atom" nevet adta. A dinamikus fűtöttségű szobor azt ábrázolta, hogy egy szűk hüvelyben mérhetetlen energia feszeng. A h ü ­ vely felső széle már felhasadt. Egy manó feje és két ökle bukkant elő. A durván szögletes fej primitív, emberelőtti vadságú erőt sugároz, A kö­ nyökök a hüvelynek feszülnek, hogy az felrepedjen, és teljesen kiszaba­ duljon belőle a Gonosz. Tekintete nem hagy kétséget afelől, hogy hosszú rabságát korlátlan pusztítással fogja megtorolni. Megrendített a szobor, de nem értettem akkor. Hogyan lehet ilyen­ nek látni az atomot? Hogyan lehet félni tőle? Hogyan is lehetséges nem szeretni? A régi töprengés máig elkísért. Most is izgat, milyen kép asszociá­ lódik az emberek fejében az „atom" szóhoz, miként tükröződnek az atom­ fizika felfedezései a művészi alkotásokban és a társadalmi tudatban? Ügy érzem, kissé próbaköve ez annak, hogyan emészti meg a társadalom a természettudományos forradalmat, mennyire érzi otthon magát az új technika világában, milyen mértékben vállal közösséget vele? Próbaköve annak is, hogy a sokat emlegetett „két kultúra" készül-e eggyé ötvö­ ződni?

A XIX. század legutolsó éveiben fedezték fel a radioaktivitást. Ész­ revették, hogy a legnehezebb palackok pecsétjén egy vékony repedés m a ­ radt, azon át lassan kiszivárog a nukleáris energia. Így került az ember először szembe a szubatomi világgal. Még az első világháború előtt leírta

Henry Atom

Moore:

H. G. Wells ezt a találkozást (A fölszabadult világ a Népszava kiadásá­ ban 1922-ben magyarul is megjelent). A könyv elején egy fizikus így mutatja be az atomot a könyv főhősének, a leendő Holstein professzornak: És így látjuk, hogy a rádium, mely eredetileg fantasztikus kivételnek mutatkozott, örült megfordítottja gyanánt mindannak, amit az anyag össze­ tételére vonatkozóan a legjobban megalapozottnak tartottunk, a valóság­ ban mégis megegyezik a többi elemekkel. Mindössze észrevehetőbben és erő­ szakosabban cselekszi ugyanazt, amit valószínűleg a többi elem is megtesz, csakhogy érzékelhetetlen lassúsággal. Olyan, mint a sötétben hallgató töme­ get eláruló egyetlen ordítás. Azt hiszem, csak a kezdetén tartunk egy hosszú sornak. Most már tud­ juk, hogy az atom, melyet egykor keménynek, áthatolhatatlannak, osztha­ tatlannak, véglegesnek és élettelennek — igen, élettelennek — tartottunk, a valóságban mérhetetlen energiák tartálya. Egész kutatásunknak ez a legcsodásabb eredménye. Még nem is olyan régen úgy tekintettünk az atomra, mint téglákra, megbízható építőanyagra, mint élettelen testecskék egységére,

és íme, kitűnt, hogy e téglák tartályok, kincsestartályok, tele a leghatályosabb energiákkal. Figyeljék meg, mit tehetnénk a tudás birtokában. Erőforrásként hasz­ nálhatnók fel ezt az urániumot és tóriumot, amelyből egy maroknyi elegendő városunk egy évi világításának ellátására vagy egy hajóhad legyőzésére. De általa kezünkben lenne a kulcs minden más elem bomlásának siettetéséhez is. Föl tudják-e fogni Hölgyeim és Uraim, hogy mit adhatna mindez az em­ beriségnek? Az emberi élet olyan megváltoztatását jelentené, amelynek fontosságát a tűzgyújtás feltalálásához kellene hasonlítanom; e legelső találmányhoz, mely az embert az állat fölé emelte. Ügy állunk ma a rádioaktivitás előtt, mint őseink a tűznél, mielőtt annak készítéséhez értettek volna Ősünk úgy tekintett a tűzre, mint felette álló idegen lényre, mint a vulkán fölött lobogó lángra, mint valami vörös pusztításra, mely az őserdőn át száguld. Így is­ merjük mi jelenleg a radioaktivitást. Egy új nap hajnala ez az emberiség életében. Annak a civilizációnak a tetején, mely a vadember tűzben kihe­ gyezett botjával és kövön kikalapált rúdjával kezdődött, éppen amikor kitű­ nik, hogy állandóan növekvő szükségleteinket a rendelkezésre álló energiák többé már nem képesek zavartalanul fedezni, hirtelen egészen új civilizáció lehetőségeire bukkanunk. Az energia, mely létkérdésünk, és amivel a ter­ m é s z e t még mindig szűkösen lát el bennünket, a valóságban kimeríthetetlen bőséggel van itt körülöttünk elzárva... csak a zár nyitját nem értjük még... de... de rá fogunk jönni... és az ember hatalma fölemelkedik a csillagok közé...

Wells 60 esztendővel ezelőtt írt regényében Dr. Holstein kitalálja az atomenergia felszabadításának módját, a mérnökök megépítik az atom­ bombát, és katonák ellenséges városokra dobják le. Csak az atomháború után nő fel a társadalmi tudat az új felfedezéshez. Ekkor is nagyon lassan.

60 esztendő alatt sok új részletet megtudtunk az atomról. Átmérője valamivel kisebb a milliméter milliomod részénél. Ezt a térfogatot szinte üresnek is mondhatnók, hiszen egy kis központi góctól eltekintve alig néhány (legfeljebb néhány tucat) könnyű elektron található benne. A ki­ terjedést nem mutató villamos részecskék azonban a sugárhajtású repülő­ ket felülmúló sebességgel kavarognak. Ezért úgy tűnik, hogy mindenütt ott vannak az atom belsejében. A néhány elektron, amely az atom tér­ fogatába van zárva, a helyzet és a mozgás kvantumos korrelációja foly­ tán száguldozása révén tömi feszesre az atomot; a keménység benyomá­ sát kölcsönözi neki. A kavargó elektronok alkotják a külső övezetet, amely földi jelenségekben aktív. Ha izzó kemencébe dugjuk az atomot, az elektronok még eszeveszettebb ugrándozásba fognak, az atom vilá­ gítani kezd. Ha két atom ér egymás közelébe, az elektronok egyikből a másikba szöknek át, körültáncolják mindkét atomot, így forrasztják őket egy molekulává. Amikor tüzet gyújtunk, az elektronok energiáját csapoljuk meg. A vegytant, villamosságtant, szilárdságtant alkalmazva nem tettünk egyebet, mint az atomok külső zónájában tanultunk meg pásztorkodni az egymást szédülten kergető elektronok között. Az atom centrális góca, a nukleusz, az atommag érintetlenül trónolt tovább az elektronáramok mögött. Az atom tömegének több mint 999 ezreléke az atommagban van fel­ halmozva. A „tömeg" szó egyúttal energiát is mond. Az anyag energiájá-

Henry

Moore:

Atomenergia

nak több mint 999 ezreléke az atomnál milliószorta kisebb átmérőjű, trilliószorta kisebb térfogatú magba van lefojtva. A Földön ez az ener­ gia tétlenségre van kárhoztatva. Áthatolhatatlan erőfal börtönzi be a nukleáris energiát. Amikor az alkimisták aranyat kívántak varázsolni az ólomból, tűzbe vetették az atomokat, de kemencéjük lángja nem tudta szétolvasztani az erőfalat. Az ólommagot nem sikerült aranymaggá átgyúrni. Az erőpalack belsejében elektronnál vaskosabb részecskék (pro­ tonok és neutronok) áramlanak. Sebességük is nagyobb. A mozgásuk és kölcsönhatásuk képviselte nukleáris energia milliószorosan túlszárnyalja az elektronburok energiáját (a tűz és a kémiai robbanószerek energiáját). Ha még mélyebbre merülnénk a protonok és a neutronok belsejében, további kimeríthetetlen energiákra bukkannánk. Az amorf ősanyag l ü k ­ tetéseiről, örvényeiről azonban még keveset tudunk. A radioaktivitás elárulta a nukleáris energiák létét. Költséges labo­ ratóriumokat építettek, hatalmas berendezésekkel parányi lövedékeket gyorsítottak örült sebességre, hogy segítségükkel lyukat tépjenek a mag erőfalán. A harmincas években a fizikusok egy-egy atommagot telibe­ találva tanúi lehettek nukleáris energiacsöppek felszabadulásának. Ami a Földön alig észrevehető, kivételes esemény, az odakünn az univerzumban mindennapos folyamat. Bethe, Gamow, Teller 1940-re bebizonyította, hogy a csillagok, a világtér eme legfontosabb anyagtömö­ rülései mindmegannyi atommáglya. A csillagok gyomrában sok millió.

fokon elolvad az erőfal, az atommagok egymásba folynak át. Ezenköz­ ben héliummá ég a hidrogén, szénné a hélium, vassá a szén, és a fel­ szabaduló nukleáris energia élteti a csillagsugárzást. A Nap is egy ön­ magától begyulladt, saját magát szabályozó óriási atommáglya. A n a p ­ imádók millióit a belőle áradó nukleáris energia nyűgözte le.

Az ember evett a tudás fájának gyümölcséből. Ha egy urán-atommag szerkezetét megbontjuk, a hasadás termékeit újabb atommagok hasítására használhatjuk fel. A láncreakció billiószor billió atommag energiáját hozhatja felszínre. Az első földi atommáglyát huszonöt esztendővel ezelőtt, 1941. d e ­ cember 2-án a chicagói egyetem teniszpályájának telkén megindította Enrico Fermi. A máglya lassan, ellenőrző rúdakkal kordában tartva m e ­ legedni kezdett. 1945. július 16-án hajnalban az új-mexikói sivatagban felrobbant az első atombomba. Az ember ezredmásodperc alatt magasabb hőmér­ sékletet állított elő, mint amilyen valaha is előfordult a Nap belsejében. Az Éden elveszett. Véget ért az ártatlan gyermekkor. Déry Tibor így próbált szembenézni az emberiség pubertás-konfliktusaival: Percnyi haladék az örökkévalóság két lélegzete között, egy ijedt extrasistoléra sem elég. S gördül tovább a láncreakció, öcsi, áttérsz a földművelésre, majd a tisztes iparra, egy-két ugrás az atomkorszak, a műanyagszív, a szi­ likonvese, s ellenszerül a hidrogénbomba. Mert azt is feltalálod.

Egy évtizeddel az első atombomba ledobása után Genfben megren­ dezték az első nemzetközi konferenciát az atomenergia békés felhaszná­ lásáról. Mindenki optimista volt. Anglia bejelentette, hogy egy-két év­ tizeden belül tiszta atomerőmüvekkel fogja felváltani szűkös és füstös hőerőműveit. Bhaba, az értekezlet indiai elnöke megjósolta, hogy tizenöt esztendő alatt megvalósulnak a fúziós atomerőmüvek, amelyek a ritka és radioaktív uránium helyett a mindenütt megtalálható veszélytelen hid­ rogénből (azaz vízből) fogják termelni a korlátlan energiát. A tizenöt esz­ tendő lassan letelik. Az optimista jóslatok koraiaknak bizonyultak. Az urán-erőmüvek építésének üteme lelassult, megoldatlan a radioaktív h u l ­ ladék elhelyezése. Örülni fogunk, ha a század végére kitaláljuk, hogyan lehet fúziós erőmüvet építeni. Az atomtechnika fokozatosan mégis t á r ­ sadalmi realitássá válik. Kobaltágyúk űzik a rákot nálunk is, radioaktív nyomjelzőkkel dolgoznak országszerte gyárakban, orvosi és mezőgazda­ sági kutatóintézetekben. Az iskolában a fiatalok megtanulják, hogy az atom egyszerű köznapi anyag, itt van körülöttünk, vízben és földben, mi magunk is atomokból épülünk fel. Rajtunk is áll, mennyit leszünk képesek meríteni a lehe­ tőségeknek eme mindenütt jelenlévő feneketlen kútjából. Ehhez elsőként helyére kell tennünk az „atom" szót az emberek fe­ jében.

Hogyan szólt Juhász Ferenc a Költészetről és a Jövőről?

A költészetnek csak jelene van és jövő reménye. Hite. Hite, hogy az em­ ber nem adja jel önmagát. Hite, hogy az emberiség nem adja jel önmagát. Hite, hogy nem hal meg az értelem, az ember legszebb reménye, a köl­ tő legtisztább szerelme, hite, hogy nem pusztul el, nem hal ki Atomtigris-lánghörgésben az a nép, amelyből vétetett, az a nagyálmú és nagy-szenvedésű nép, amelyből szólnia kiválasztatott, most és mindörökre.

Nem szabad többé gyermekdalokat énekelni a Nap-anyag áldá­ sairól, és utána rémmeséket hallgatni az Atom gonoszságáról. Napfény és nukleáris energia ugyanonnan származik: az atom legmélyéről. Az el­ múlt évezredekben tudatlanul élveztük a napsütést. A mi századunkban megtanultuk, hogyan szabadul fel az atomenergia a Nap mélyén, és m á r mi is fel tudjuk törni az atomenergiát lefojtva rejtő palackot. Vállalnunk kell a modern atom-mitológia szertefoszlatását, vállalnunk kell a tudás örömét és kínját. Az első atommáglya megindulásának 25 éves fordulóján, 1967 decem­ berében Henry Moore 3 méter magas szobrát állították fel a chicagói egyetem udvarán. Az erőteljes bronzgömb áttört lábakon lebeg, egyszerre sugározva tömörséget és könnyedséget. Egyszerre idézi az atombomba­ robbanás gombafelhőjét, az energiától duzzadó atommag tömörségét és az atomfizikát megalkotó emberi koponyát.

Kazinczy

Gábor:

Zenekar

FRANZ MAREK

Marxizmus és strukturalizmus

C l a u d e L é v i - S t r a u s s é r d e m e , hogy a n y e l v t u d o m á n y b a n u r a l k o d ó s t r u k t u r a l i z ­ m u s t m e g h o n o s í t o t t a az a n t r o p o l ó g i á b a n és a t ö r t é n e t t u d o m á n y b a n . Hogy e m e l l e t t t ö b b országban k ü l ö n f é l e d i v a t o s á r a m l a t o k a t i n d í t o t t ú t n a k — a m i k ü l ö n b e n k e d ­ vezően h a t o t t m a g á r a a s t r u k t u r a l i z m u s r a is —, m i n d e n b i z o n n y a l azzal m a g y a r á z ­ ható, hogy k o r u n k bizonyos szellemi t ö r e k v é s e i t fejezi ki. A h h o z , hogy ésszerű m e g á l l a p í t á s o k h o z j u s s u n k a p r i m i t í v n é p e k r o k o n s á g i k a p c s o l a t a i n a k v i z s g á l a t a k o r — a k á r c s a k a n y e l v t u d o m á n y b a n —, a t u d a t t a l a n s t r u k t ú r á j á b ó l kell k i i n d u l n i . M i k é p p e n a h a n g s z i n e k b e n és a h a n g l e j t é s b e n b i z o ­ n y o s s t r u k t ú r á k és összefüggések m u t a t k o z n a k , é p p e n ú g y t a l á l u n k bizonyos for­ m u l á k a t a r o k o n s á g i k a p c s o l a t o k r a is. Az a n y a i n a g y b á t y a h e l y z e t é b ő l k i i n d u l v a p é l d á u l a z a l á b b i k a p c s o l a t o k a t l e h e t l e v e z e t n i : n a g y b á t y a — u n o k a ö c s , a p a — fiú, fivér — nővér, férfi — n ő . Ügy, a h o g y m a t e m a t i k a i k é p l e t e k b e n kifejezhetők a fonológia, a h a n g l e j t é s s t r u k t ú r á i , é p p e n ú g y k é p l e t e k b e n ki l e h e t fejezni p é l ­ d á u l a n ő k h e l y z e t é t v a g y a t á r s a d a l m i funkciókat, v a l a m i n t az ételek és italok, a m é r g e k é s színek összefüggéseit is. M a g u k a mítoszok is bizonyos s t r u k t ú r á k r a v e z e t h e t ő k vissza. H o n n a n e r e d ­ n é n e k k ü l ö n b e n a mítoszok h a s o n l a t o s s á g a i , a s t r u k t ú r a - a z o n o s s á g o k K í n á t ó l A l a s z ­ káig, figyelembe véve, hogy e l v b e n m i n d e n fejlődésforma n y i t v a állt e l ő t t ü k ? A mítoszok az e l l e n t é t e k m e g o l d á s á n a k logikai modelljei, a m e l y e k a r o k o n s á g i k a p ­ c s o l a t o k n a k , a vérfertőzés t i l a l m á n a k , a t á r s a d a l m i f u n k c i ó k n a k , a t e r m é s z e t t e l és a k u l t ú r á v a l v a l ó összeütközésnek a p r o b l é m á i b ó l f a k a d n a k , azokból a p r ó b á l ­ kozásokból, a m e l y e k a z éhségre, a s z e r e l e m r e és a s z e n v e d é s r e i g y e k e z n e k választ a d n i . N e m v é l e t l e n h á t , hogy a különféle k u l t ú r s z f é r á k h o z t a r t o z ó p r i m i t í v n é ­ p e k m ű v é s z e t é b e n oly s o k r é t ű egybeesést t a l á l u n k az á l a r c o k b a n , a t e t o v á l á s o k ­ b a n és a m á g i k u s f o r m u l á k b a n . L é v i - S t r a u s s szerint a t u d a t s t r u k t ú r a úgy viszony­ lik a társadalmi k a p c s o l a t o k h o z , m i n t a n y e l v t a n az élő n y e l v h e z . L é v i - S t r a u s s az ételek és i t a l o k v i l á g á b ó l m e r í t e t t e r e d e t i k u t a t á s a i n a k k ö ­ vetkeztetéseit százezres p é l d á n y b a n ontja a francia sajtó. A Le cru et le cuit (A n y e r s és a főtt) című, 1966-ban m e g j e l e n t m ű n a g y o l v a s o t t s á g a n e m m a g y a r á z h a t ó c s u p á n a szerző r a g y o g ó stílusával, h a n e m szuggesztív e r ő v e l h a t ó p l a s z t i k u s k i ­ fejezéseivel és g y a k r a n lenyűgöző é r t e l m e z é s e i v e l is. Az e m b e r e k n e m mítoszok­ b a n g o n d o l k o d n a k , h a n e m a mítoszok g o n d o l k o d n a k az e m b e r e k b e n , a n é l k ü l , hogy az e m b e r e k e n n e k t u d a t á b a n l e n n é n e k . A m í t o s z o k n a k ezt a t u d a t t a l a n s t r u k t ú r á ­ j á t jól t u d j a é r z é k e l t e t n i egy o l y a n összehasonlító elemzés, a m e l y a j e l k é p e k e t felcseréli a j e l e k k e l . A mítoszok az őket létrehozó szellemet fejezik ki, m é g p e d i g a v i l á g eszközeivel, a m e l y n e k m a g a a szellem része. U g y a n c s a k 1966-ban megjelent Du miel au cendre (A méztől a h a m u i g ) c í m ű m ű v é b e n L é v i - S t r a u s s n e m c s a k a m é z és a d o h á n y m i t i k u s összefüggéseire m u t a t r á — m i n d k e t t ő n e k l e h e t csodaés e g y ú t t a l m é r g e z ő h a t á s a is —, h a n e m k ü l ö n b ö z ő mítoszok p é l d á i n azt is szem­ lélteti, hogy m i k é p p e n f o n ó d n a k össze ezek a j e l k é p e k a rokoni fokozatokkal, gaz­ dasági viszonyokkal, a l a k h e l y e k elrendezésével, az évszakokkal, és m i n d e z t a n é l ­ kül, hogy figyelmen k í v ü l h a g y n á azt a fontos szerepet, a m e l y e t a mítoszok t ö b b s í k ú s á g á b a n a s z e m b e á l l í t á s o k j e l e n t e n e k , m i n t : főtt—nyers, friss—rothadt, s z á r a z

— n e d v e s . A fogalmak közötti összefüggések, l e g s o k o l d a l ú b b összefüggéseket t á r j á k fel.

amelyek

tisztázzák a s t r u k t ú r á t ,

s

C l a u d e L é v i - S t r a u s s m a r x i s t á n a k vallja m a g á t . F e l a d a t á n a k t a r t j a , h o g y m e g ­ m a g y a r á z z a az a l a p és az ideológia közötti b o n y o l u l t d i a l e k t i k á t a p r i m i t í v n é p e k ­ nél. E n g e l s r e h i v a t k o z v a h a n g s ú l y o z z a , h o g y a p r i m i t í v n é p e k n é l a r o k o n s á g i k a p ­ csolatoknak döntő szerepük van. A strukturális antropológia feladatának tekinti, hogy k ö z e l e b b r ő l feltárja a z o k a t az eszközöket és u t a k a t , a m e l y e k segítségével a z egyes t á r s a d a l m a k belső e l l e n t m o n d á s a i k a t i g y e k e z n e k m e g o l d a n i v a g y é p p e n s é g g e l elrejteni (Antropologie structurale. P a r i s , 1965). Egy a l k a l o m m a l azt í r t a , hogy m i n d e n n a g y o b b m ű v e előtt M a r x Brumaire 18-ája c í m ű m u n k á j á t t a n u l m á n y o z z a . A „Collége d e F r a n c e " - o n a t ö r t é n e t í r á s dicséretéről t a r t o t t székfoglaló e l ő a d á s á ­ b a n k ü l ö n ö s e n h a n g s ú l y o z t a , hogy a s t r u k t u r a l i z m u s n e m l é p fel az egyes p r i m i t í v k u l t ú r á k és n é p e k t a n u l m á n y o z á s á r a v o n a t k o z ó k u t a t á s i m ó d s z e r e k e g y e d u r a l m á ­ n a k igényével. A s t r u k t u r a l i z m u s m i n d ö s s z e az egyes n é p c s o p o r t o k f e l é p í t m é n y é n e k a felderítéséhez k í v á n h o z z á j á r u l n i . N e m kétséges: a s t r u k t u r a l i z m u s c s a k u g y a n segítette annak a k é r d é s n e k a tisztázását, hogy a t u d a t m i l y e n f o r m á b a n látja, dolgozza fel és g o n d o l j a el a valóságot. Ez é r v é n y e s — m é g h a r e n d k í v ü l csekély m é r t é k b e n is — a z o k r a a s t r u k t ú r a l i s t á k r a , a k i k n e k n i n c s e n k ö z ü k M a r x h o z , é s a k i k a s t r u k t u r a l i z m u s t csak m i n t m ó d s z e r t kezelik, m é g p e d i g úgy, hogy az e m ­ b e r e k e l t ű n n e k a s z a v a k és a dolgok mögött. A gondolkodás

struktúrájának

archeológiája

A szavak és a dolgok — í m e , ez a címe e g y k ö n y v n e k , a m e l y n a g y s i k e r t a r a t o t t (Michel F o u c a u l t ; Les Mots et les Choses. P a r i s , 1966). A szerző, k ö n y v é n e k keletkezéséről szólva, a z t írja, h o g y i s m e r t e t é s t olvasott e g y bizonyos k í n a i e n c i ­ klopédiáról, a m e l y az á l l a t o k a t az a l á b b i r e n d s z e r b e n sorolja fel: „1. a m e l y e k a császárhoz t a r t o z n a k , 2. a m e l y e k e t b e b a l z s a m o z n a k , 3. a m e l y e k e t m e g s z e l í d í t e n e k , 4. szopós m a l a c o k , 5. szirének, 6. m e s e b e l i állatok, 7. k ó b o r k u t y á k , 8. m i n d a z o k , a m e l y e k e b b e n a felsorolásban szerepelnek, 9. a m e l y e k ő r ü l t k é n t v i s e l k e d n e k , 10. a m e l y e k m e g s z á m l á l h a t a t l a n o k , 11. a m e l y e k e t f i n o m ecsettel r a j z o l t a k m e g , 12. é s így t o v á b b , 13. a m e l y e k n e m r é g é p p e n korsót törtek, 14. a m e l y e k a távolból l é g y k é n t h a t n a k . " E n n e k a r e n d s z e r e z é s n e k az egzotikus jellege feltárja e l ő t t ü n k a g o n d o l k o d á s k o r l á t a i t , a m e l y e k a k o r s z a k és földrajz feltételei között m a g u k t ó l é r t e t ő d ő k n e k t ű n n e k . M á s k o r s z a k o k n a k , m á s k u l t ú r k ö r ö k n e k , persze, m á s gon­ d o l k o d á s i s t r u k t ú r á k felelnek m e g , függetlenül a valóságtól, a m e l y b e n é r v é n y e s ü l ­ n e k . T a n u l m á n y o z n i kell t e h á t , m i l y e n a l a p o n v á l i k l e h e t ő v é a m e g i s m e r é s és az e l m é l e t ; tisztázni kell a t u d á s r e n d t e r é t , a t ö r t é n e l m i a priorit, az episztemológiát, a m e g i s m e r é s fogalmi t e r ü l e t é t , az episztemét, ami különben Foucault leglénye­ gesebb fogalma. T e h á t n e m a fejlődés t ö r t é n e t é r ő l és a r e n d t e r ü l e t v á l t o z á s a i r ó l , h a n e m a f o g a l m a k h á l ó z a t á n a k a r c h e o l ó g i á j á r ó l v a n szó, vagyis a g o n d o l k o d á s struktúrájának archeológiája kerül előtérbe, a m e l y egy ú j felfedezést r e j t m a g á b a n : az e m b e r t , a k i „alig k é t s z á z esztendős és c s u p á n egyik m o z z a ­ n a t a a t u d á s n a k és a k i az e p i s z t e m é új f o r m á i v a l , egy ú j g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r á ­ val el fog m a j d t ű n n i " . A modern gondolkodás történetében Foucault három gondolkodási struktúrát k ü l ö n b ö z t e t m e g . Először: a reneszánszot, a m e l y n e k a l a p f o g a l m a a hasonlatosság. A s z a v a k a dolgokhoz p r ó b á l n a k i d o m u l n i , a j e l e k i g y e k e z n e k megfelelni a v a ­ lóságnak, az olvasott és a l á t o t t e g y f o r m a érvényességgel forr össze a s z e m l é l e t b e n és a m a g y a r á z a t b a n . A m á s o d i k g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r a ; a klasszikus. A l a p v e t ő f o -

g a l m a a szemléltetés. Don Quijote e l e i n t e m é g a r e n e s z á n s z gondolkodási s t r u k ­ t ú r á b a n gondolkodott, és hitt a j e l e k és a dolgok a z o n o s s á g á b a n . De m i v e l a sza­ v a k ö n m a g u k b a n léteznek, B a c o n és D e s c a r t e s a h a s o n l ó s á g b a n f e l i s m e r t é k a té­ v e d é s e k forrását. M é r t é k és r e n d , azonosság és k ü l ö n b s é g a g o n d o l k o d á s fő for­ m á i v á v á l n a k , és egy á l t a l á n o s é r v é n y ű f o r m u l á t igyekeznek t a l á l n i m i n d e n t e r ü l e t s z á m á r a . Az elődök í r á s a i e l v e s z t e t t é k t e k i n t é l y ü k e t . F o u c a u l t h á r o m t e r ü l e t e n kisérli m e g s z e m l é l t e t n i a r c h e o l ó g i á j á t : a n y e l v k u ­ t a t á s b a n , a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k b a n és a n e m z e t g a z d a s á g b a n . A klasszikus n y e l v ­ t a n b a n az új g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r a é p p e n ú g y kifejezésre jut, a k á r c s a k a t e r m é s z e t ­ t u d o m á n y o k b a n , a h o l a beosztást r e n d s z e r e k b e n végzik el, és a jelek m á r n e m a dolgok egy része, h a n e m a s z e m l é l e t n e k egy formája. A g o n d o l k o d á s t á r g y a m é g n e m m a g a az élet, h a n e m c s u p á n az élőlény. És é p p e n így a n e m z e t g a z d a s á g b a n a gazdaság e l e m ­ zését t e k i n t i k d ö n t ő n e k és n e m a politikai g a z d a s á g t a n t . „ M i n d e n k o r s z a k k u l t ú r á j á ­ b a n létezik egy episztemé, a m e l y m e g h a t á r o z z a az ö s s z t u d á s v a l a m e n n y i lehetséges feltételét." A k l a s s z i k u s n e m z e t g a z d a s á g b a n a g a z d a s á g e l e m z é s e k o r a f ő p r o b l é m a az ár, a p é n z r e n d s z e r , a p é n z n e k az a r a n y h o z v a l ó viszonya, a k e r e s l e t és k í n á l a t m e g h a t á r o z t a á r h u l l á m z á s . H a e n n e k a g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r á n a k az a l a p j á n a fiz i o k r a t a iskola m i n d e n g a z d a s á g o t a m e z ő g a z d a s á g b ó l vezet le, e b b e n n e m az a t é n y fontos, hogy a fiziokraták földbirtokosok v o l t a k . „ H a egyik v a g y m á s i k t á r s a d a l m i csoporthoz v a l ó t a r t o z á s m i n d i g m a g y a r á z a t o t a d h a t a r r a vonatkozólag, h o g y m i é r t v á l a s z t i n k á b b egy ilyen és n e m a m o l y a n gondolkodási r e n d s z e r t , a k k o r a n n a k fel­ tételezése, hogy m i é r t é p p e n a v á l a s z t o t t r e n d s z e r t g o n d o l t á k ki, soha n e m e z e k n e k a c s o p o r t o k n a k a l é t é b e n r e j l i k . . . A r r ó l v a n h á t szó, hogy é p p e n azt a feltétele­ zést kell megjelölni, a m e l y b ő l k i s a r j a d h a t t a k a f i z i o k r a t a t u d á s és az u t i l i t a r i z m u s összefüggései, és l e h e t ő v é v á l h a t o t t e z e k b e n a f o r m á k b a n az egyidejű g o n d o l k o d á s " . A h a r m a d i k g o n d o l k o d á s i r é t e g b e n , a X I X . s z á z a d b a n , az ember az episz­ t e m é . M i n e k k ö s z ö n h e t ő ez az á t m e n e t , ez a f o r d u l a t ? F o u c a u l t — a k i k i s e b b ha­ m i s í t á s o k t ó l s e m r i a d vissza, m i d ő n a t é n y e k archeológiai r é t e g e i t igyekszik b e ­ m u t a t n i , p é l d á i t p e d i g csak a francia s z e l l e m t ö r t é n e t b ő l v á l o g a t j a ki, és e l t e k i n t a politikai g a z d a s á g t a n t ó l — a k é r d é s t é r t e l m e t l e n n e k t a r t j a . M i v e l n e m fejlődés­ ről, h a n e m k ü l ö n b ö z ő gondolkodási s t r u k t ú r á k r ó l v a n szó, F o u c a u l t ezzel k a p c s o ­ l a t b a n a r r a a m e g á l l a p í t á s r a jut, hogy az új gondolkodási s t r u k t ú r a n e m az ú j a b b d ö n t ő j e l e n t ő s é g ű m e g i s m e r é s e k a l a p j á n keletkezik, h a n e m az új m e g i s m e r é s e k és az új gondolkodási s t r u k t ú r a új s z e l l e m t ö r t é n e t n e k felelnek m e g . A h a r m a d i k gon­ dolkodási s t r u k t ú r á r a v o n a t k o z ó a n m e g k í s é r l i b e b i z o n y í t a n i ezt a t é t e l t a n y e l v t u d o ­ m á n y t e r é n a f o n e t i k á b a n , a h a n g e l t o l ó d á s r ó l szóló t a n b a n ; a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k t e r é n p e d i g az élet új p r o b l e m a t i k á j á b a n , az élet m e g s z e r v e z é s é b e n , a s z e r v e k m ű ­ k ö d é s é b e n . D e b e b i z o n y í t a n i igyekszik a n e m z e t g a z d a s á g t e r é n is, m é g p e d i g a t e r m e ­ lés egész p r o b l e m a t i k á j á b a n , a m e l y é r t , F o u c a u l t szerint, s e m m i e s e t r e sem l e h e t a k a p i t a l i z m u s t felelőssé t e n n i . Az é r t é k e t i m m á r n e m a fogyasztással, h a n e m a m u n ­ k á v a l h a t á r o z z á k m e g . Az é r d e k l ő d é s k ö z é p p o n t j á b a n m á r n e m a k e r e s l e t és k í ­ n á l a t , h a n e m az á r u t e r m e l é s áll. A p o l i t i k a i g a z d a s á g t a n m a r x i b í r á l a t a e b b e n a v o ­ n a t k o z á s b a n n e m j e l e n t f o r r a d a l m a t a klasszikus k ö z g a z d a s á g t a n n a l s z e m b e n ; egy­ azon g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r á r ó l v a n szó, a k é t iskola közötti összecsapás m i n d ö s s z e „ v i h a r a f ü r d ő k á d b a n " . M a r x a X I X . s z á z a d b a n ú g y mozog, „ m i n t h a l a vízben". Az e m b e r , F o u c a u l t szerint, a r e n e s z á n s z és a klasszikus gondolkodási m ó d b a n m é g n e m létezik. Lényegbeli i s m e r t e t ő j e l é v é v á l i k az új gondolkodási s t r u k t ú r á ­ nak, a m e l y n e k a l a p j á n az e m b e r r ő l szóló t u d o m á n y o k is k e l e t k e z t e k : a l é l e k t a n és a szociológia e gondolkodási s t r u k t ú r a részei. Ezek a z o n b a n n e m igazi t u d o m á n y o k ,

h a n e m c s u p á n az ideológia t a r t o z é k a i . N o h a m i n d e n t u d o m á n y egy e p i s z t e m é t a r ­ tozéka, n e m m i n d e n t u d o m á n y , a m i egy e p i s z t e m é h e z h o z z á t a r t o z i k . Egy új g o n d o l k o d á s i réteg, egy új e p i s z t e m é j e l e n t k e z i k i m m á r . A s t r u k t ú r á k feloldják az e m b e r t . A pszichoanalízis, az a n t r o p o l ó g i a és a n y e l v t u d o m á n y s t r u k t u ­ rális f o r m á i k b a n m a g u k a l á g y ű r i k az e m b e r t . „Az e m b e r a b b a a h e l y z e t b e k e r ü l t , hogy a v é g é t j á r j a " s „Az e m b e r egy felfedezés, ú j k o r i e r e d e t é t s t a l á n m i e l ő b b i végét g o n d o l k o d á s u n k a r c h e o l ó g i á j a bizonyítja". F o u c a u l t , h o g y tételei meggyőző e r e j é t fokozza — a m i n t e r r e jó n é h á n y b í r á ­ lója r á m u t a t o t t —, k o r s z a k o k n á l és t ö r t é n e l m i e s e m é n y e k n é l bizonyos p o n t a t l a n s á ­ gokat e n g e d e t t m e g m a g á n a k . A l a p t é t e l e , m i s z e r i n t az e m b e r f o g a l m á t a X I X . szá­ zad fedezte fel, t ö b b , m i n t v i t a t h a t ó . A n n y i bizonyos, hogy a r c h e o l ó g i á j á b a n — a m e l y n e m i s m e r fejlődést, e l é b e v á g á s t , e m b e r i t e v é k e n y s é g e t , h a n e m m i n d ö s s z e k ö ­ telező g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r á t — k e z d e t t ő l fogva e l t ű n i k a z e m b e r , az e m b e r i gya­ korlat, az e m b e r á t a l a k u l á s a az e m b e r i t e v é k e n y s é g r é v é n . Ez archeológia, d e n e m geológia; l a t e r n a m a g i c á n a k és n e m egy f i l m n e k a k é p k o c k á i t v e t í t i e l é n k — á l ­ l a p í t j a m e g F o u c a u l t - t b í r á l v a S a r t r e . Így h á t n e m véletlen, hogy S a r t r e folyó­ i r a t á b a n , a Les Temps Modernes-ben, F o u c a u l t m ű v e i t élesen b í r á l j á k az „egzisz­ tencialista m a r x i s t á k " , a k i k n e m i s m e r i k el, hogy v a l a m e n n y i r e is ösztönzőek lehetnek a marxisták számára Foucault-nak a történelmi korszakok szemléltetésére felhozott p é l d á i és u t a l á s a i . Az e m l í t e t t folyóirat 1967. j a n u á r i száma, a m e l y a „ k u l t u r á l i s r e l a t i v i z m u s " p r o b l e m a t i k á j á t boncolgatja, jogosan á l l a p í t j a meg, h o g y F o u c a u l t adós m a r a d t ilyen k é r d é s e k m e g v á l a s z o l á s á v a l : m i k é p p e n és m i é r t t ö r t é n i k a z u g r á s egyik gon­ dolkodási s t r u k t ú r á b ó l a m á s i k b a , m i v e l m a g y a r á z h a t ó a g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r á k e g y m á s m e l l e t t i s é g e és így t o v á b b . F o u c a u l t e l m é l e t é t g y a k r a n O s w a l d S p e n g l e r é v e l h a s o n l í t j á k össze, és k ö z ö t t ü k p á r h u z a m o t s z o k t a k v o n n i . A Les Temps Modernes egy m á s i k cikke „ k é t s é g b e e s e t t p o z i t i v i z m u s k é n t " jellemzi ezt az e l m é l e t e t , a m e l y n e m i s m e r i a t ö r t é n e l m i fejlődést, a t u d o m á n y o k t ö r t é n e t é t , n e m fogadja el az e l m é l e t e k m e g v á l a s z t á s á b a n az osztályjelleget, n e m l á t j a a személyi t é n y e z ő k h a t á ­ sát, n e m t u d egyébről, m i n t az abszolút és kötelező e p i s z t e m é r ő l , a t u d á s t és a t u d o m á n y t c s u p á n e g y i d e j ű s é g é b e n teszi m a g á é v á . A g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r a adott és n e m jön léire, azért, m e r t az e m b e r i t e v é k e n y s é g m o m e n t u m a és e g y á l t a l á n m a g a az e m b e r hiányzik. M e g m a g y a r á z h a t a t l a n m u t á c i ó k k ü l ö n b ö z ő g o n d o l k o d á s i m ó d o ­ k a t v a r á z s o l n a k elő, a m e l y e k — a k á r c s a k C o m t e r e n d s z e r é b e n — k ö v e t i k e g y m á s t , m e r t — s z e r i n t ü k — a g o n d o l k o d á s a l a p j á t n e m az e m b e r r a k j a le, h a n e m a gon­ d o l k o d á s a l a k í t j a ki. Lucien S e b a g nézetei a m a r x i z m u s és a s t r u k t u r a l i z m u s viszonyáról, n o h a n e m azonosak F o u c a u l t e l g o n d o l á s a i v a l , mégis közel á l l n a k hozzá, a n é l k ü l , a z o n b a n , h o g y t a n í t ó m e s t e r é n e k , L é v i - S t r a u s s n a k a z é r t e l m e z é s é b e n t á r n á e l é n k (Lucien S e b a g : Marxismus und Strukturalismus. 1967). S e b a g s z á m á r a — a m i n t e r r e m á r S p e n g l e r is u t a l t — a m a r x i z m u s a s z e m ­ l é l e t n e k c s u p á n egyik lehetséges f o r m á j a a t ö b b i e k mellett. Mivel s z e r i n t e n i n c s p r i ­ m á t u s a a „ g a z d a s á g n a k " , é p p e n a n n y i r a h e l y é n v a l ó és lehetséges a vizsgálódást a jog, a p o l i t i k a és a t u d o m á n y v a g y m á s jelenség szemszögéből végezni. N y i l v á n v a l ó , hogy ez a tétel i n k á b b a v u l g á r i s m a r x i z m u s , m i n t m a g a a m a r x i z m u s ellen i r á ­ n y u l . Az e l m é l e t és a valóság, a m e g h a t á r o z á s és a m e g h a t á r o z o t t különböző s í k b a n h e l y e z k e d n e k el; a m e g h a t á r o z o t t a t , a v a l ó s á g o t n e m l e h e t k ö z v e t l e n ü l m e g r a g a d n i . Ennélfogva — és á l l á s p o n t j a szerint e b b e n r e j l e n e a m a r x i z m u s n a g y t é v e d é s e — n e m létezik szintézis az e l m é l e t i megszövegezés és a g y a k o r l a t i t e v é k e n y s é g k ö ­ zött, s e m p e d i g a g y a k o r l a t k r i t é r i u m a az e l m é l e t s z á m á r a . E z e k b e n a z összefüg-

gésekben, t u d a t a l a t t és t u d a t t a l a n u l , a n y e l v n e k elsőbbsége v a n az e m b e r gon­ d o l k o d á s á b a n . É p p e n azért a m o d e r n filozófus n e m ú g y teszi fel a k é r d é s t , hogy mi van?, h a n e m miképpen gondolják el azt, ami van? A m ó d s z e r n e k előjoga v a n a léttel s z e m b e n m á r a belső finalitás u r a l t a szellem a u t o n ó m i á j á b ó l kifolyólag is. A m a r x i z m u s egyik illúziója — véli —, hogy a t á r s a d a l m i s t r u k t ú r á t m i n t öszszességet r a g a d j a m e g , holott ez a s t r u k t ú r á k sokféleségéből t e v ő d i k össze. Ezért teljesen lehetséges, hogy az eljövendő s z á z a d o k v a l a m e l y t ö r t é n e t í r ó j a a szocia­ l i z m u s t az i p a r i t á r s a d a l o m bizonyos v á l f a j á n a k t e k i n t s e m a j d , s t a l á n m e g se fogja t u d n i á l l a p í t a n i , hogy m i volt e l ő b b : a k a p i t a l i z m u s v a g y a szocializmus. „ A n ­ n a k a t u d a t a , hogy m i v a g y u n k , attól függ, hogy m i m é g n e m v a g y u n k " — írja S e bag. A j e l e n k o r t u d o m á n y o s b i r t o k b a v é t e l e l e h e t e t l e n . O l y a n s z e m p o n t o k a t is t a l á l u n k t e h á t itt, a m e l y e k e t m á r F o u c a u l t - n á l is m e g ­ i s m e r t ü n k . H a s o n l ó filozófiai és i s m e r e t k r i t i k a i a l a p o k o n végeztek m é g k í s é r l e t e ­ k e t a m a r x i z m u s n e v é b e n a m a r x i z m u s és a s t r u k t u r a l i z m u s v i s z o n y á n a k tisztázá­ s á r a m á s o k is abból a célból, hogy a m a r x i z m u s t e k i n t é l y é t ú j r a a l á h ú z z á k . Louis

Althusser

A l t h u s s e r Pour Marx (Marxért) c í m ű k ö n y v é b e n (1960) e g y á l t a l á n n e m i s m e ­ r e t l e n fogáshoz folyamodik, m i k o r M a r x é l e t m ű v é n e k egy cezúrájából, egy episztemológiai m e t s z e t é b ő l i n d u l ki. Ez a f o r d u l a t 1845-ben k ö v e t k e z e t t b e . Ezelőtt egy bizonyos ideológiai a l a p ­ állás j e l l e m e z t e a p r o b l e m a t i k á t . A német ideológia m e g j e l e n é s é v e l viszont — a m e l y egy új t ö r t é n e l e m s z e m l é l e t e t , egy új filozófiát t a r t a l m a z — m e g t ö r t é n i k az á t m e n e t egy másik, t u d o m á n y o s jellegű p e r i ó d u s r a . 1845—1857 az érlelődés, 1857—1883 az é r e t t s é g időszaka volt. 1845-ben az a k k o r i ideológiai p e r i ó d u s s z a v a i n a k és fogalmai­ n a k a f e l h a s z n á l á s á v a l j ö n l é t r e a szakítás ezzel a p e r i ó d u s s a l , é s ezzel ú j episztemé a l a k u l ki. 1844-ig M a r x í r á s a i t a f e u e r b a c h i h u m a n i z m u s , az „elidegenedés", a „totá­ lis e m b e r " fogalmai Uralják. E z é r t n e m h e l y é n v a l ó a fiatal M a r x o t túlbecsülni, úgy, m i n t h a az é r e t t M a r x a f i a t a l b a n m á r előre elgondolt, e l ő r e kiforrott f o r m á b a n b e n n e lett volna. Ez teleológiai és n e m elemző felfogás. M i n d e n f o g a l o m t e r ü l e t n e k m e g v a n a m a g a p r o b l e m a t i k á j a , itt az új szakasz, az új archeológiai r é t e g s z á m á r a — F o u c a u l t - r a h i v a t k o z v a m o n d h a t n ó k — n e m a fejlődés, h a n e m a változás a d ö n t ő jellegű, s ez egy új f o g a l o m t e r ü l e t sajátos p r o b l e m a t i k á j á t t e r e m t i m e g . 1845-ig M a r x t e v é k e n y s é g é b e n a n é m e t idealista filozófia a n t r o p o l o g i k u s p r o b ­ l e m a t i k á j a állt előtérben. 1845-ben változás, f o r r a d a l o m k ö v e t k e z t é b e n egy új p r o b l e ­ m a t i k a jött létre N e m c s a k ú g y egyszerűen felborult a hegeli d i a l e k t i k a , h a n e m szer­ kezeti v á l t o z á s k ö v e t k e z e t t b e , a m e l y m i n d e n k a t e g ó r i á n a k — n o h a formálisan t o ­ v á b b r a is h a s z n á l t á k azokat — ú j , m á s jellegű m i n ő s é g e t kölcsönzött. Így p é l d á u l a hegeli e l l e n t m o n d á s t k i r e k e s z t e t t e az „ U b e r b e s t i m m t h e i t " (a pszichoanalízis e m e k i ­ fejezését h a s z n á l j a A l t h u s s e r ) , a m e l y előre l á t bizonyos e l l e n t m o n d á s o k a t a s t r u k t ú ­ r á k b a n , m é g p e d i g k ü l ö n b ö z ő t e r ü l e t e k e n , és a m e l y n é l a gazdaság csak végső fokon d ö n t ő jellegű t e r ü l e t . Így h á t az 1844-es esztendő M a r x a „az a M a r x , aki a l e g t á v o ­ labb áll Marxtól". A m a r x i z m u s , a t u d o m á n y új e l m é l e t e A l t h u s s e r szerint az 1845 előtti időszak ideológiai p r o b l e m a t i k á j á v a l s z e m b e n a l a p v e t ő d i s z k o n t i n u i t á s t jelent. 1845-ben M a r x k i s z a b a d í t j a m a g á t a klasszikus n é m e t filozófia idealista p r o b l e m a t i k á j á b ó l , a z „ e m ­ b e r fogalma", az „ e m b e r l é n y e g e " a n t r o p o l ó g i a i formáiból. É p p e n ezért a szocializmus és a h u m a n i z m u s olyan é r t e l m ű fogalmak, a m e l y e k m e r ő b e n k ü l ö n b ö z ő síkon t a l á l ­ h a t ó k . É r t h e t ő , hogy a m a r x i s t á k és a k o m m u n i s t a p á r t o k bizonyos h e l y z e t e k b e n

— mint például a Szovjetunió K o m m u n i s t a Pártja XX. kongresszusa után — a hu­ m a n i z m u s f o g a l m á v a l o p e r á l n a k . M e g kell a z o n b a n jegyezni, hogy a szocializmus t u d o m á n y o s , a h u m a n i z m u s p e d i g ideológiai fogalom; az előbbi i s m e r e t e l m é l e t i , az u t ó b b i bizonyos m a g a t a r t á s t jelöl. A m a r x i z m u s n a k e n n é l f o g v a — tételezi fel A l t h u s ­ ser — n e m - h u m a n i s t a v a g y p o n t o s a b b a n a n t i - h u m a n i s t a jellege v a n , m i v e l a h u m a ­ n i z m u s ideológiai fogalom: e l k é p z e l é s e k r e , k é p e k r e , m í t o s z o k r a vonatkozik, és a gya­ k o r l a t i és t á r s a d a l m i t e v é k e n y s é g s z á m á r a jelentős, m i több, n é l k ü l ö z h e t e t l e n része az életnek, a z o n b a n n e m jön s z á m í t á s b a az e l m é l e t i t e v é k e n y s é g s z e m p o n t j á b ó l , m i v e l n e m a m e g i s m e r é s síkján v a n . E z é r t a „ m a r x i s t a h u m a n i z m u s " kifejezés e l l e n t m o n d önmagának. Ez a nézet n e m i s m e r e t l e n e l ő t t ü n k . Ez ú t t a l a z o n b a n m a g á r a M a r x fejlődésére a l k a l m a z z á k , k é t s é g b e v o n j á k n á l a a t u l a j d o n k é p p e n i é r t e l e m b e n v e t t szellemi fejlő­ dést, t a g a d j á k a későbbi f e l i s m e r é s e k megelőzését — s p e r s z e m i n d e z t a p u s z t a t é n y e k mellőzésével. „ C o u p u r e " , h a s a d á s a m a r x i é l e t m ű b e n e g y á l t a l á n n e m létezik, és k ü l ö n b e n is M a r x és H e g e l s z e m b e á l l í t á s a k o r a g a z d a s á g i k é r d é s e k hegeli e l e m z é ­ sére, a k á r c s a k a k a p i t a l i z m u s r o m a n t i k u s b í r á l a t á r a , ki s e m t e r j e d t a figyelme. M a r x o t az é r é s i d ő s z a k á b a n , 1857—58-ban A politikai gazdaságtan bírálatában é p p e n ú g y foglalkoztatta az e l i d e g e n e d é s és az e m b e r s o k o l d a l ú fejlődése, a k á r c s a k később, é r e t t k o r á b a n A t ő k é b e n , a h o l az á r u fétis-jellegéről szóló h í r e s fejezet t u l a j d o n k é p p e n az e l i d e g e n e d é s p r o b l é m á j a v i z s g á l a t á n a k egy m a g a s a b b fokát jelenti. Ez a z o n b a n n e m változtat azon a t é n y e n , hogy A l t h u s s e r elgondolásai h o z z á ­ segítenek a m a r x i g o n d o l a t v i l á g f o r r a d a l m i j e l l e g é n e k m e g é r t é s é h e z . A tőke olvasása közben (Lire le Capital. 1966) k é t k ö t e t é b e n A l t h u s s e r k i d o l ­ gozza a z i s m e r e t e l m é l e t - b í r á l a t i s z e m p o n t o t , a m e l y r ő l k ü l ö n b e n F o u c a u l t - n á l és S e b a g n á l t u d o m á s t s z e r e z t ü n k , és p o n t o s a n leszögezi á l l á s p o n t j á t . Filozófiai, i s m e r e t ­ e l m é l e t - b i r á l a t i és t u d o m á n y o s s z e m p o n t b ó l az a l a p v e t ő k é r d é s a t á r g y sajátossága és az e l m é l e t v i s z o n y a a t á r g y h o z . Mi A tőke t á r g y a ? „ S z i m p t o m a t i k u s a n " o l v a s v a m e g l e h e t r a g a d n i a l á t h a t a t l a n t , a h a l h a t a t l a n t , a szerző s z á m á r a is i s m e r e t l e n s t r u k t ú r á j á t g o n d o l a t a i n a k . Itt a p s z i c h o a n a l i t i k u s L a c a n befolyása é r e z h e t ő . M a r x n a g y s á g a n e m a b b a n áll, h o g y é s z r e v e t t e azt, a m i t S m i t h és R i c a r d o n e m l á t t a k meg, h a n e m a b b a n , h o g y egy m á s l á t ó k ö r t , egy m á s g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r á t t e r e m ­ tett. A n n a k a feleletnek, a m e l y egy sor, előzőleg fel s e m t e t t k é r d é s r e ad m a g y a ­ rázatot, az a m i n d e n k o r i é r t e l m e , hogy a t u d o m á n y n a k egy új s t r u k t ú r á j á t h i r d e t i meg, egy új p r o b l e m a t i k á t hoz felszínre. Engels A tőke I I . k ö t e t é n e k e l ő s z a v á b a n a m ű f o r r a d a l m i j e l e n t ő s é g é t Lavoisier felfedezésével h a s o n l í t o t t a össze, a k i a z oxigén felfedezésével e l s e p e r t e a flogisztonelméletet. M a r x és E n g e l s m ű v e i t „ s z i m p ­ t o m a t i k u s a n " , kell olvasni, hogy m e g l e h e s s e n r a g a d n i a z új f o g a l o m s t r u k t ú r á t , a z új p r o b l e m a t i k á t . Ez a z o n b a n s z e r i n t e c s a k ú g y é r h e t ő el, h a m e g s z a b a d u l u n k az e m p i r i z m u s i s m e r e t e l m é l e t i örökségétől, a m e l y a f o g a l m a k a t a v a l ó s á g b ó l a b s z t r a h á l j a , és a lényeget a z á l t a l p r ó b á l j a felismerni, hogy elválasztja a l é n y e g t e l e n t ő l , úgy, a h o g y a gyümölcs h ú s á t s z é t v á l a s z t j á k c s o n t h é j ú m a g v á t ó l , a m e g i s m e r é s t p e d i g m i n t k ő ­ zetben az a r a n y r ö g ö t , m a g á b a n a t á r g y b a n a d o t t n a k látja. Ez — állítja A l t h u s s e r — l é n y e g é b e n a vallásos g o n d o l k o d á s v i l á g á b ó l való. M á r S p i n o z a óvott attól, hogy a k ö r r ő l a l k o t o t t elképzelést m a g á v a l a k ö r r e l azonosítsák, és M a r x kifejezetten u t a l t a r r a , hogy fogalmait n e m e g y s z e r ű e n a t á r s a d a l m i fejlődésből és n e m is köz­ v e t l e n ü l a t e r m e l é s i f o l y a m a t á b r á z o l á s á b ó l v e z e t t e le. A g o n d o l a t m a g á h o z i d o ­ m í t j a a k o n k r é t a t és ú j r a t e r m e l i egy s z e l l e m i - k o n k r é t f o r m á b a n . A m e g i s m e r é s logikája n e m azonos a t ö r t é n e t i s o r r e n d d e l . A g o n d o l k o d á s m e c h a n i z m u s a feldol-

gozza a t á r g y a t a szellemi a l k o t á s f o l y a m a t á b a n , s e n n e k t ö r t é n e t i előfeltételei v a n ­ n a k . A l t h u s s e r felfogása n e m egyezik a F o u c a u l t - é v a l , a m i a fogalmi s t r u k t ú r a t ö r ­ t é n e l m i m e g h a t á r o z o t t s á g á t illeti, d e a b b a n is k ü l ö n b ö z i k tőle, hogy az új e p i s z t e mológiai t e r ü l e t l é t r e h o z á s a k o r e n g e d m é n y e k e t t e t t az e m b e r a k t í v s z e r e p é n e k e l ­ i s m e r é s é b e n . P e r s z e , n e m kétséges, h o g y a m e g i s m e r é s t ö r t é n e t e A l t h u s s e r s z á m á r a is r a d i k á l i s cezúrák, h i r t e l e n s z a k a d á s o k , „ c o u p u r e s " (hasadások) t ö r t é n e t e . M a r x m a g a u t a l t a r r a , hogy az é r t é k e l m é l e t fejtegetésekor a f o g a l m a k a t n e m azok t ö r t é ­ n e t i fejlődéséből v e z e t t e le. A z é r t n e m — jegyzi m e g A l t h u s s e r —, m e r t két k ü l ö n ­ böző t e r ü l e t r ő l v a n szó, u g y a n i s a g o n d o l k o d á s i s t r u k t ú r á n a k és a v a l ó s á g n a k n i n ­ csen közös, h o m o g é n t e r ü l e t e . A m a r x i z m u s A l t h u s s e r felfogásában t u d o m á n y o s e l m é l e t sajátos fogalmi s t r u k ­ t ú r á v a l , és s z á m á r a a g y a k o r l a t k r i t é r i u m a teljesen l é n y e g t e l e n . V a l a m e l y fogalmi s t r u k t ú r a g a r a n c i á j á n a k a k é r d é s e — ideológiai k é r d é s ; m i n d e n g y a k o r l a t b a n b e n n e foglaltatik a m e g i s m e r é s , m i n t a h o g y a n m i n d e n m e g i s m e r é s b e n g y a k o r l a t rejtőzik. Az e l m é l e t a z o n b a n , a k á r c s a k a m a t e m a t i k a , ö n m a g á é r t felel. A m a r x i z m u s n e m a z é r t igaz, m e r t s i k e r r e l a l k a l m a z t á k , h a n e m a z é r t a l k a l m a z t á k sikerrel, m e r t igaz. A m e g i s m e r é s n e m igényli a g y a k o r l a t á l t a l v a l ó igazolást. A g o n d o l k o d á s és a v a l ó s á g összefüggése n e m o l y a n összefüggés, a m e l y a v a l ó s á g b a n gyökerezik, és a l á t s z a t mögött, a m e g i s m e r é s v é g t e l e n s o r o z a t á b a n a l é n y e g r e t a p i n t . Úgy véljük, hogy a m a r x i z m u s a l t h u s s e r i é r t e l m e z é s é t n e m h a m i s í t j u k meg, h a z á r ó j e l b e n megjegyezzük, hogy s z á m á r a a m a r x i z m u s n e m a f o r r a d a l o m e l m é ­ lete, h a n e m m i n d e n e k e l ő t t f o r r a d a l m i elmélet. Az idő H e g e l n é l — jegyzi m e g A l t h u s s e r — folyamatos fogalom. A t u d o m á n y , a politika, a filozófia k ü l ö n b ö z ő s t r u k t ú r á i n a k , m i v e l egyik s e m u g o r h a t j a á t a m a g a idejét, e g y i d e j ű s é g ü k v a n . V a l a m e n n y i s t r u k t ú r a s z á m á r a m i n d e n egyes j e l e n ­ s é g az á l t a l á n o s fejlődés része, az egyes s t r u k t ú r á k n a k a z o n b a n m á s és m á s i d ő ­ s z a k u k v a n , önállóak, és a g a z d a s á g csak végső fokon m e g h a t á r o z ó tényező. A k ü ­ lönböző i d ő s z a k o k b a n és s t r u k t ú r á k b a n n i n c s e n egyenletes és homogén idő, h a n e m k ü l ö n b ö z ő idő k ü l ö n b ö z ő síkokon, n e m c s a k l á t h a t ó , h a n e m l á t h a t a t l a n idők, k ü l ö n ­ böző egyidejűségek és h a s a d á s o k léteznek. Ezek a n é z e t e k csekélyebb t i l t a k o z á s t v á l t a n a k ki, m i n t az a v é g k ö v e t k e z t e t é s , m i s z e r i n t a t ö r t é n e l m i s é g n e k k ü l ö n b ö z ő s t r u k t ú r á i l é t e z n e k c s u p á n , és n i n c s e g y e t e m e s t ö r t é n e l e m . A t ö r t é n e l e m n e m e m ­ p i r i k u s fogalom, m i v e l n e m s z a b a d a f o g a l m a t és a fogalmi s t r u k t ú r á t a t é n y e k k e l h e l y e t t e s í t e n i és azonosítani. A g a z d a s á g e l m é l e t e és a t ö r t é n e l e m között nincsen összefüggés; c s u p á n a g a z d a s á g e l m é l e t e és a t ö r t é n e l e m e l m é l e t e között v a n ez m e g . V a j o n ez n e m m o n d e l l e n t a n n a k a feltevésnek, hogy egy új e l m é l e t k e l e t ­ k e z é s é n e k t ö r t é n e t i feltételei v a n n a k ? A t ö r t é n e l e m t á r g y a n e m az, a m i lejátszódik a t ö r t é n e l e m b e n , h a n e m a t ö r t é n e l m i felfogás l é t r e h o z á s a , a n n a k szerkezete. S e m m i m e g l e p ő n i n c s a b b a n , hogy A l t h u s s e r — m i n t a g y a k o r l a t filozófiáját — u t a s í t j a vissza a m a r x i z m u s n a k a G r a m s c i - f é l e i n t e r p r e t á l á s á t . G r a m s c i ugyanis a m e g i s m e r é s t a fejlődés, a v á l t o z á s r é s z é n e k t e k i n t i . A m a r x i s t a filozófia a t u d o ­ m á n y új e l m é l e t e , a l a p f o g a l m a az é r t é k t ö b b l e t . Az é r t é k t ö b b l e t t e h á t egy új e l m é ­ leti p r o b l e m a t i k á n a k , egy új f o g a l o m h á l ó z a t n a k az a l a p f o g a l m a . Ez t u l a j d o n k é p p e n a d e r ü l t égből v i l l á m c s a p á s és n e m a f o g a l m a k historizálása, a m e l y e t a klasszikus k ö z g a z d a s á g t a n is h a s z n á l t m á r . A h o g y a n az oxigén m á r Lavoisier előtt is létezett, d e mégis n e k i köszönhető, hogy egy új e l m é l e t összefüggéseiben n y e r t értelmezést, é p p e n így M a r x egy o l y a n új i s m e r e t e l m é l e t i s t r u k t ú r á t t e r e m t e t t , a m e l y e l v á l i k az ideológia t e r ü l e t é t ő l . A t ő k e t á r g y a egy új fogalomhálózat, a m e l y a t e r m e l é s i viszonyok, a t e r m e l ő e r ő k , a t e r m e l ő m ó d fogalmaiból t e v ő d i k össze, ós m i n d e z e k e n b e l ü l az é r t é k t ö b b l e t az a l a p v e t ő fogalom. Mivel nincsen h o m o g é n terület, a m e l y

összekötő szerepet j á t s z a n a a fogalom és a k o n k r é t v a l ó s á g között, a v a l ó s á g n e m l e h e t egy olyan m e g i s m e r é s n e k a k r i t é r i u m a , a m e l y a g y a k o r l a t k r i t é r i u m á t n e m fogadja el. A l t h u s s e r szerint — aki egyes r é s z l e t e k b e n r e n d k í v ü l i éleslátásról tesz t a n ú b i ­ zonyságot és t e r m é k e n y í t ő g o n d o l a t o k a t v e t fel, de l é n y e g é b e n osztja F o u c a u l t m e ­ r e v d e t e r m i n i z m u s á t — az e m b e r c s u p á n egy „ k é n y s z e r b ő l j á t s z ó színész", n e m p e d i g — a h o g y a n M a r x A filozófia nyomorúságában m o n d j a — saját t ö r t é n e l m é n e k színésze és szerzője. E s z e r i n t n e m az e m b e r e k c s i n á l j á k t ö r t é n e l m ü k e t , h a n e m a t ö r t é n e l m i s t r u k t ú r á k h a t á r o z z á k és fejtik m e g az e m b e r t . . . A l t h u s s e r m e r e v , s t r u k t u r a l i s t a d e t e r m i n i z m u s a a m a r x i z m u s m e c h a n i s z t i k u s é r t e l m e z é s é n e k fatalista d e t e r m i n i z m u s á r a e m l é k e z t e t . A k e t t ő között az az ideológiai különbség, h o g y m í g az előbbi „a b i z a k o d á s a r o m á j a " volt, a d d i g a s t r u k t u r a l i s t a d e t e r m i n i z m u s i n k á b b egy m é l y p e s s z i m i z m u s és e g y ú t t a l a m u n k á s m o z g a l o m szellemi v á l s á g á n a k a k i f e ­ jezője a fejlett tőkés o r s z á g o k b a n . F r a n c i a o r s z á g b a n a s t r u k t u r a l i z m u s — a m i n t ezt G a r a u d y Strutturalismo e morte de l'uomo c í m ű t a n u l m á n y á b a n m e g á l l a p í t j a (Critica marxista, Mai—Juni. 1967) — felváltotta az egzisztencializmust m i n t d i v a t á r a m l a t o t . Az e l l e n á l l á s é l m é n y e i után lázadás mutatkozott a „poshadt marxizmussal" szemben, amely számára a m e g t ö r t é n t e t a m ú l t m á r jóelőre m e g h a t á r o z t a és az a k a r a t d ö n t é s egy o b j e k t í v t ö r ­ v é n y s z e r ű s é g b e n t ű n i k el. A s t r u k t u r a l i z m u s m o s t m á r m e g h ó d í t o t t a az é r t e l m i s é g jó részét, k ö z ö t t ü k a m a r x i s t a é r t e l m i s é g e t is. M a g a D e b r a y is A l t h u s s e r t a n í t v á n y a . G a r a u d y n e m ad v á l a s z t a r r a a k é r d é s r e , hogy m i v e l m a g y a r á z h a t ó az egziszten­ c i a l i z m u s n a k a s t r u k t u r a l i z m u s s a l v a l ó felváltása E b b e n a v o n a t k o z á s b a n vajon n e m l e h e t n e - e p á r h u z a m o t v o n n i az a b s z t r a k t festészet és az ,,új r e g é n y " között? V a j o n n i n c s - e ez összefüggésben a m a s s m e d i a h a t á s á v a l ? V é l e t l e n - e az, hogy a m o d e r n e l m é l e t e k e l t ü n t e t i k az e m b e r t , a m i k o r a szervek á t ü l t e t é s é n e k és az á t ­ ö r ö k l é s v á l t o z á s a i n a k reális lehetőségét, az e m b e r a z o n o s s á g á n a k a p r o b l é m á j á t t e l ­ jes élességgel v e t i k fel? A s t r u k t u r a l i z m u s n a k m i n t f o l y a m a t n a k a m a r x i s t a e l e m ­ zése — e g y é b k é n t s t r u k t u r a l i s t a ö n e l e m z é s e is — m é g v á r a t m a g á r a . E g y e t é r t ü n k G a r a u d y n a k azzal a kijelentésével, h o g y F o u c a u l t - n á l , é p p e n úgy, m i n t A l t h u s s e r n é l , egy L é v i - S t r a u s s z a l s z e m b e n i e x t r a p o l á c i ó r ó l v a n szó, L é v i S t r a u s s u g y a n i s az a l a p és f e l é p í t m é n y v i s z o n y á t m i n d i g ó v a t o s a n t á r g y a l j a , az e m ­ b e r i g y a k o r l a t és a gondolkodási s t r u k t ú r a k ö l c s ö n h a t á s á t h a n g s ú l y o z z a , és ezzel a s t r u k t u r a l i z m u s t — m i n t a t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i z m u s n a k egy m o z z a n a t á t , a t á r ­ s a d a l m i jelenségek t a n u l m á n y o z á s á n a k jelentős t u d o m á n y o s m ó d s z e r é t — elfogad­ h a t ó v á teszi, és m i n d e z t a n é l k ü l , hogy az e m b e r i t e v é k e n y s é g e t és e z á l t a l a m a r ­ xizmust mint a történelmi kezdeményezések tudományos módszertanát elfojtaná. Mi több, ú g y t ű n i k , hogy a s t r u k t u r a l i z m u s jelentős segítséget n y ú j t h a t a z o k h o z a p r ó b á l k o z á s o k h o z , a m e l y e k a n n a k a nehéz p r o b l é m á n a k a m e g o l d á s á r a i r á n y u l n a k , hogy m i k é p p e n h a t o l b e és m e g y á t az a l a p a f e l é p í t m é n y b e . A m i k o r L é v i - S t r a u s s a t u d o m á n y o s k u t a t á s n e m z e t i t a n á c s á n a k a r a n y é r m é t 1968. j a n u á r 11-én á t v e t t e , m i n d e n valószínűség szerint, hogy e l h a t á r o l j a m a g á t egyes túlzásoktól, ezeket m o n ­ d o t t a : „A s t r u k t u r a l i z m u s helyes a l k a l m a z á s a n e m t a r t a l m a z h o l m i felhívást, n e m n y i t ki m i n d e n zárat, n e m t a r t igényt a r r a , hogy egy új v i l á g n é z e t e t k é p v i s e l j e n vagy az e m b e r n e k egy új filozófiáját fogalmazza meg." L é v i - S t r a u s s n á l persze, az e m b e r e k n e m is t ű n n e k el a szavak és a dolgok mögött.

Megjelent

a Weg und Ziel 1968. áprilisi

számában.

GHEORGHE BUŞ

Termékeny nyugtalanság

Íme egy téma, mely megfélemlíti s szinte lefegyverzi a róla beszélni merészelőt, mivel terjedelmes és szétágazó, mint az emberiség történelme maga! Futó pillantást vetve rá, nem nehéz megállapítanunk a nyugtalan­ ság örökös jelenlétét az emberi tettekben és gondolatokban, észreven­ nünk azt, hogy az ember mindenkor „cor irrequietum" volt, Miguel de Unamuno kifejezésével élve; szívében egyre „az örök nyugtalanság tüze" lángol. Valóban az egyetemes történelem az örök emberi nyugtalanság m ű ­ ve, az ember szakadatlan erőfeszítése és törekvése, hogy önmagát felül­ múlja. Ahogyan D. D. Roşca nemrég megjelent Jegyzetek Hegelről című könyvében megállapítja, „az egyik legjellemzőbb sajátosság, amely a leg­ szembetűnőbben mutatja az ember teljesen különálló helyzetét, vajon nem éppen örökös elégtelenségének, tökéletlenségének állandó tudata, s ugyanakkor — és következésképpen — szüntelen vágya és harca azért, hogy önmagát meghatározza?". Az embernek a teljességre való szaka­ datlan törekvése önmagával való elégedetlensége, melyet különböző kor­ látaival szemben tanúsít, a neves román filozófus szerint az emberi ter­ mészet egyik alapvető, sőt a legfontosabb koordinátája. Ezen túlmenően azt mondhatnók, hogy a nyugtalanságnak, a beteljesülésre való törekvés és megvalósítására tett erőfeszítésnek a hiánya — az emberi állapottól való eltávolodást, az emberi létről való lemondást jelenti. Csupán a tö­ kéletlenség tudata szüli az emberben azt az erőt és ösztönzést, hogy önmagát kutassa, hogy valamivé váljék, hogy tevékeny legyen és ön­ magát felülmúlja. A „valamivé válásnak ez a nyugtalansága" teszi lehe­ tővé az ember életében az alkotást, az eszményt, a nehézségek legyőzé­ sének örömét és a kitűzött célok elérése nyomán érzett elégedettséget. Joggal írhatta Goethe: „Az ember egyre arra törekszik, ami nem ő", vagy Paul Valéry: „Az ember magában hordozza a m á r kivívott egyen­ súly megbomlásának okait. Birtokában van annak, ami miatt nem elég­ szik meg mindazzal, ami egykor kielégítette. Minden pillanatban már más, mint ami, és nem alkotja a szükségletek és e szükségletek kielégí­ tésének zárt rendszerét." Különösen néhány alapvető kérdés izgatja és nyugtalanítja állandó­ an ezt a törékeny „gondolkodó nádszálat", az embert — Pascal ismert s oly időszerű meghatározását használva —; ezek pedig az embernek abból a helyzetéből erednek, hogy nemcsak öntudattal felruházott lény, de olyan, aki ezen felül tudja, hogy végső fokon pusztulásra is ítélt. Két­ ségkívül az olyan nagy kérdések, amelyek a Világegyetem egészéhez kapcsolódó emberi lét jelentőségére, annak értelmére és értékére, az eszményre és szabadságra, a boldogságra és halálra, az egyén és a t á r ­ sadalom közötti viszonyra, a létezés módjára a magányosság vagy szoli­ daritás problémájára, az elidegenítés és elidegenedés, a szubjektivitás problémájára és annak az ember életében játszott szerepére vonatkoz-

nak — örök emberiek, s a gyötrődés, a vívódás, a nyugtalanság kútfői. Nem kerülhetjük meg e kérdéseket — s ez nem is következett be soha —, mert az ember nem mondhat le önmaga megismeréséről, de ugyan­ akkor ezek nem is válaszolhatók meg egységesen és véglegesen. Végig követik a nemzedékek sorát, mivel az ember a maga alkotta történelem révén állandóan nyitott utat jelent az önmeghatározás és az önmegalkotás felé. És éppen az e kérdésekre adott válaszok és gyakorlati megoldá­ sok alapján — amelyek elkerülhetetlenül magukon viselik az adott kor, az illető fejlődési pillanat eszmei áramlatainak objektív bélyegét és a gondolkodó alany szubjektív nyugtalanságát —, értékelhetjük a törté­ nelmi fejlődés távlataiban, milyen mértékben ismerte meg az ember önmagát, milyen helyet és szerepet tulajdonított magának a Világegye­ temben, milyen tartalmat igyekezett adni életének. Minden korszak, ilyen értelemben, az utókorra hagyja az emberi lét eredetéről, természetéről, értelméről és távlatairól alkotott felfogását és az e kérdésekkel kapcsolatosan tanúsított sajátos magatartását, az érdeklődés fokát, melyet e kérdések az adott korszak képviselőinek t u ­ datában kiváltottak. Vagyis minden korszak az utána következőkre hagy­ ta nyugtalanságának objektív tükrét, azét a nyugtalanságét, amely mindazok tudatában megnyilvánult, akiket általában a lét és különös­ képpen az ember élete, problémái állandóan foglalkoztattak. A filozófiatörténész e vonalon is nyomon követheti a fejlődést, mi­ vel általában az emberi nyugtalanság s különösképpen a metafizikai nyugtalanság kérdése feletti elmélkedés, annak vizsgálata, hogy mit gon­ doltak mások minderről, olyan téma, amelyet kutatva új, gyakran nem is sejtett távlatok nyílnak előttünk abban az irányban, hogy megtudjuk, mit kell gondolnunk. A híres és mindig időszerű mondásra hallgatva — „Ismerd meg önmagadat!" —, minden egyes korszak képviselőinek filozófiai elmél­ kedése és magatartása révén, az emberi létről alkotott sajátos, egyéni képet hagyott ránk. Változatos, gazdag könyvészeti anyag illusztrálja ezt a rendkívül jelentős témát. De nem ennek a számbavétele az érde­ kes. Fontosabb azt megtudnunk, milyen képet alkotott önmagáról n a p ­ jaink józan emberi tudata. Ismeretes, hogy az embernek önmagáról al­ kotott számtalan képe közül az, amely őt mint nyugtalan lényt ábrá­ zolja, igen nagy érdeklődésnek örvend manapság, néha valóságos kul­ tusz övezi. Egyes filozófusok véleménye szerint a jelen embere sokkal inkább magára ismer Dosztojevszkij vagy Kafka, Malraux, Nietzsche, Sartre vagy Camus művészi alkotásaiban vagy filozófiai töprengéseiben, mint az emberi természetről alkotott ilyen vagy olyan boldog, derűs és kiegyensúlyozott képben. Ez az állítás természetesen kissé egyoldalú és túlzott, ám jelentős és jellegzetes korunk szellemi állapotának meghatá­ rozása szempontjából. Számos kötetet, tudományos vagy szenzációt keltő tanulmányt írtak már és írnak majd bizonyára ezután is azokról a tör­ ténelmi (társadalmi, politikai, gazdasági), sőt metafizikai okokról, m e ­ lyek arra indították az embert, hogy úgy tekintse magát, mint aki vala­ milyen ősi nyugtalanság bélyegét viseli. A jelenkor egyik filozófiai irány­ zata — az egzisztencializmus — kiváltságos kategóriákat, a filozófiai elmélkedés központi témáit kovácsolta a nyugtalanságból, a szorongás­ ból, az aggodalomból és a kétségbeesésből.

Tagadhatatlan, hogy korunk bizonyos mértékben megszaporította a nyugtalanság okait, minden ember, de elsősorban azok számára, akik az emberi létről elmélkednek. A legtöbb és legsúlyosabb probléma ma már a világ egyetemes szintjén tevődik fel. A világ bármely pontján élő em­ berek, különböző társadalmi-politikai szerkezetű, különböző fejlettségű országokból, egyre több kérdéssel fordulnak a jelen és a jövő felé, az emberiség társadalmi-politikai és technikai-tudományos fejlődése egé­ szének jelentőségét kutatva. Ha valami történik a világ bizonyos részén, annak visszhangja mindenütt érezhető. Napjaink különféle változásai­ nak, eseményeinek mélysége és intenzitása, a komor világösszecsapások­ nak, a nagy társadalmi forradalmaknak, a tudományos-műszaki haladás­ nak — melyek gyökeresen megváltoztatták élet- és gondolkodásmódun­ kat — ugyanazon nemzedék által történő átélése odavezetett, hogy a mai ember sokkal élesebben érzékelje a Történelmet, mint elődei, s hogy megkérdezze magától: mi a Történelem értelme? A Történelem mélyen behatolt napjaink emberének életébe, ezért ma érvényesebb, mint bár­ mikor a mondás: semmi sem lehet idegen számunkra, ami emberi. Az embernek meg kellett értenie, hogy — ma inkább, mint bármikor — sorstársaihoz hasonlóan őt is magukkal ragadhatják, az ő életét is a meg­ semmisítéssel fenyegethetik, következésképp kérdéses, hogy vajon a lét­ érzés, a gyötrődés és a szorongás mélysége és intenzitása általánosabb és mélyrehatóbb volt-e valaha is az elmúlt korokban, mint ma. Nem meglepő, hogy a nagy átalakulások és a társadalmi mozgás gyorsuló dinamizmusának történelmi összefüggésében az élet céljára és értelmére, az ember, a civilizáció és a szellemi értékek sorsára vonatkozó kérdések arányai megnőttek, s nagymértékben izgatják az embereket. Számtalan vallomás tanúskodik az e helyzet előidézte nyugtalanságról és gyötrődésről. Ezek a vallomások annál is jelentősebbek, mivel nem­ csak filozófusoktól származnak, hanem tudósoktól, művészektől, költők­ től, sőt politikusoktól is. Elegendő egy filozófus és egy zeneszerző — jól ismert nevek — szavait idéznünk. „Napjaink embere — mondja Gabriel Marcel L'homme problémathique (Paris, 1965) című könyvében — egé­ szében kérdéssé vált önmaga számára, s e kérdésre nem talál választ. Egy érthetetlen hatalom megfosztotta mindattól, ami lehetővé tette, hogy otthon érezze magát a világban, s fokozta nyugtalanságát a léttel szem­ ben. Úgyhogy annak, aki önmaga és sorstársai megismerésére törekszik, tudomásul kell vennie az emberi lét keretét alkotó feltételek bizonytalan és »esetleges« jellegét; egy kérdő gondolat szintjén a modern ember hely­ zete »új és nyugtalanító formában« jelentkezik." Így vonja le a követ­ keztetést a neoszókratészi-keresztény árnyalatú francia egzisztencialista filozófus. És Sztravinszkijnak, a híres zeneszerzőnek a megállapítása sze­ rint „olyan időben élünk, melyben az emberi létet mély megrázkódtatá­ sok érik. A modern ember közel jár ahhoz, hogy elveszítse az értékek ismeretét és a viszonyok érzékelését. A lényeges valóságnak ez a figyel­ men kívül hagyása rendkívül súlyos" (Poetica muzicală. Bucureşti, 1967. 49). Ezek és a hasonló tanúvallomások arra utalnak, hogy míg azok a „nagy nyugtalanok", akiket a lét szemlélete, az ember paradox helyzete dúlt fel — Pascal, Kierkegaard, Nietzsche —, csupán koruk egyedi eseteit

jelentették, ma úgy tűnik, hogy maga az emberi természet lett proble­ matikusabbá, s általánossá vált az a szellemi állapot, melyet Goethe a maga korában csak bizonyos embereknek tulajdonított. „Vannak proble­ matikus természetek — írta a Faust alkotója —, akik egyetlen helyzet­ ben sem érzik jól magukat, egyetlen helyzet sem elégíti ki őket. Ekkor jelentkezik az a hatalmas konfliktus, amely felőrli az örömtelen életet." Napjainkban ez a konfliktus — a lét néhány filozófusának véleménye szerint — mindenkire jellemző, külön-külön és együttvéve. Nem kívánunk vitába bocsátkozni e kijelentésekkel, sem elemezni e megállapításokat, melyek egy része helytállónak, a másik — nagyobb — rész túlzott, abszolutizált, alaptalanul általánosított jellegűnek tűnik. Célunk csupán az, hogy emlékeztessünk egy, a jelenkori filozófiában is annyira jelenlevő témára, de korántsem szándékszunk különböző „meg­ oldási" képleteket nyújtani. Ugyanakkor sajnálkozással kell megállapíta­ nunk, hogy az ember filozófiája — a maga számtalan, bonyolult és igen lényeges problémájával, melyek elsősorban napjainkban kerültek fel­ színre — majdnem egészében hiányzott az utóbbi évtizedek hazai filo­ zófiai terméséből, nem számítva néhány szerényebb igényű kísérletet. Egészen a legutóbbi évekig sokszor bizalmatlansággal és tartózkodással közelítettük meg az egyén kérdéskörét, az egzisztencializmus azonban nagy érdeklődéssel fejtegette e problémákat. Épp ezért mind sürgetőbb az igény, hogy megfelelő komolysággal és merészséggel, a nyílt egybe­ vetés szándékával közelítsük meg e kérdéseket a marxizmus, a dialek­ tikus materialista, tudományos gondolkodás alapjairól. Hiszen abból a tényből, hogy egy probléma idealista gondolkodási rendszerben jelent­ kezik — ami igen gyakori a filozófia történetében —, nem szabad el­ hamarkodottan levonnunk azt a következtetést, hogy nem reális, nem tartozik ránk, s nem kell felfigyelnünk rá. Ilyen következtetés nem csu­ pán dogmatikus tévedés, szűklátókörű elzárkózás volna, hanem a gon­ dolkodás megcsontosodásának és betokosodásának, az élet valóságától és az emberek szükségleteitől való eltávolodásnak a jele is. A szellemi nyugtalanságról beszélve meg kell állapítanunk, hogy — tudomásunk szerint — még nem született meg egy olyan átfogó ta­ nulmány, amely a marxista gondolkodás alapjairól közelítette volna meg e rendkívül kényes és állandóan időszerű problémát. Még azok a m u n ­ kák is, amelyek megemlítik a nyugtalanság kérdését, csak igen szűk­ szavúan tárgyalják, mintha minket nem érintene ez a probléma, mintha a szocializmusban nem létezne — természetesen kisebb mértékben — ilyen természetű emberi nyugtalanság. A marxista gondolkodás és a többi filozófiai áramlat, mindenekelőtt az egzisztencializmus nyílt eszmei egybevetése igen gyümölcsöző lenne ezen a területen is. Ismeretes, hogy az egzisztencializmus szerint az ember ontológiai státusza a nyugtalanság, a szorongás, az aggódás. Ezért ez a filozófiai irányzat úgy véli, hogy az ember csupán nyugtalanságban élve teheti magáévá az élet súlyosságának és a szabadságnak a tudatát, hogy végig kell járnia, akár a purgatóriumot, ezt a létállapotot, hogy megérthesse az emberi sors közösségét, s tisztán és méltóképpen, hite­ lesen és felelősségteljesen élje az életet. Az egzisztencialista gondolkodás felfigyel a nyugtalanság érzésének az elmélyülésére napjainkban, á m helytelenül általánosítja. Ugyanakkor hiteles tiltakozással fordul a kapi-

talizmusnak az egyén életére kifejtett káros hatása ellen, felismeri az egyén elidegenítését és elidegenedését, végül új megvilágításba helyez az ember ellentmondásos természetéről szóló néhány régi igazságot. (E téren azonban szinte semmi újat nem tud nyújtani, mivel ez igazságok nagy részét olyan előfutároktól kölcsönzi, mint Pascal, Kierkegaard, Nie­ tzsche és mások. Joggal írta nemrégiben Roger Garaudy, az ismert francia marxista gondolkodó, hogy az egzisztencializmus nem kifejezetten filozófia, hanem a filozófiára vonatkozó magatartás.) Az egzisztencializmus általánosításai azonban elvontak. A javasolt megoldások pedig hatástalan és illuzórikus jellegűnek bizonyulnak az egyoldalúság és a szubjektivista túlzás, valamint — és nem utolsósorban — a konkrét történelmi összefüggések elemzéséről való lemondás követ­ keztében. Márpedig éppen ez a történelmi valóság az, amely végső soron az emberek összes érzéseit és magatartását meghatározza. A marxizmus természetesen nem utasítja vissza kertelés nélkül a nyugtalanságról szóló egzisztencialista téziseket. Elismeri e probléma r e ­ ális voltát, de ugyanakkor hangsúlyozza az egyén problematikája ilyenszerü — társadalmi-történelmi valószerűségétől megfosztott, szubjekti­ vista — felvetésének és megoldásának hibáit. Másrészt, ha a marxizmus nem is foglalkozott eddig kifejezetten az emberi nyugtalanság témájával, hiszen nem egzisztencialista filozófia, tagadhatatlan, hogy a marxizmus maga, természetéből következően, nyugtalan filozófia, képviselője a szel­ lem azon törekvésének, hogy választ adjon az ember legfőbb kérdéseire, olyan választ, amely nemcsak abban segíti az embert, hogy a világot megismerje, hanem abban is, hogy azt szükségleteinek és vágyainak meg­ felelően átalakítsa. A gyakorlat filozófiája ez. a társadalmi élet és az ember átalakításának forradalmi eszköze, amely nem merül ki a „nyug­ talanságról", az „élet értelméről", a „halálról", a „boldogságról", az „abszurdról" szóló meddő spekulációkban, hanem mint a tevékenység irányítója merész és hatásos megoldást nyújt az embert gyötrő reális problémákra. Ehhez természetesen az szükséges — s erre a marxizmus—leniniz­ mus klasszikusai példát mutattak —, hogy az egyént ne tekintsék elvont valaminek, a társadalmi környezetből kiragadott metafizikai entitásnak. Így a valóságtól, a történelemtől el nem szakadó marxista gondolkodás olyan helyes történelmi perspektívát szolgáltat a gyakorlati élet és a gondolkodás számára, melyből kiindulva az említett problémákat ma­ gyarázhatjuk, elemezhetjük és megoldhatjuk. Kétségtelenül az ember több az öt létrehozó konkrét társadalmi fel­ tételek mechanikus eredményénél, de lényeges kérdéseinek megválaszo­ lásakor nem szabad elvonatkoztatnunk a társadalmi környezettől, amely­ ben él. Nem nélkülözhetjük a társadalmi életet irányító törvényszerű­ ségek ismeretét. Az egzisztencializmus, mivel elvonatkoztat e lényeges aspektusoktól, eleve lemond annak lehetőségéről, hogy a felvetett kérdé­ sekre hatékony feleletet adjon. Mellesleg éppen ez, az emberi lét elvont, történelmen kívüli megközelítése a legfőbb hibája, tévedése. A marxista gondolkodás fényében megállapíthatjuk, hogy a szel­ lemi nyugtalanság, akár a többi belső állapot, a konkrét társadalmi hely­ zet szülötte, melyet az ember létezési módjának, helyének és idejének sajátosságai határoznak meg és az ember egyéni lelki, értelmi vonásai

befolyásolnak. A nyugtalanság fokának alakulása pedig szoros kapcsolat­ ban áll e feltételekkel és körülményekkel. Az emberi nyugtalanságnak a marxista filozófia perspektívájából tör­ ténő tanulmányozásakor azokból a társadalmi-történelmi meghatározók­ ból kell kiindulnunk, amelyek e nyugtalanságot létrehozták, vagyis az illető társadalom társadalmi-gazdasági viszonyainak elemzéséből. Ilyen értelemben a két ellentétes társadalmi rendszer, a kapitalizmus és a szocializmus, természetesen nem helyezhetők egy síkra e rendszereknek az ember életére gyakorolt társadalmi, lelki, érteimi-érzelmi hatása szem­ pontjából. Különböző tényezők szülik e hatást, így különböző kifejezést, irányt és célt szabnak. Nyilván nem elegendő kijelenteni, hogy a szocializmus társadalmi­ gazdasági jellegű premisszái, erkölcsi légköre és humanista vonásai, va­ lamint megvalósított eszményei révén lehetővé teszi, hogy az ember meg­ találja önmagát, hogy „otthon érezze magát a világban", hogy bizonyos legyen azonosságában s széttörje az elidegenedés bilincseit. Tagadhatat­ lan, hogy a jelen korban a szocializmus jelenti az egyetlen társadalmitörténelmi perspektívát, amely alkalmas az emberi lét felvirágoztatására, s a nyugtalanságnak a tettek és az alkotás útjára való terelésére. E ki­ jelentés azonban újabb kérdéseket von maga után, és sürgeti a válaszok megindoklását. Milyen mértékben és értelemben befolyásolja a szocializ­ mus a nyugtalanságérzés alakulását és milyen ez a nyugtalanság? Ked­ vező talaj-e társadalmi életünk természetes kívánalmainak, az ember vágyainak beteljesedésére, egzisztenciális nyugtalanságának tettekké ala­ kulására, vagy sem? Az emberi lét e társadalmi keretben is megmarad problematikusnak, vagy ellenkezőleg, a biztonság, a nyugalom érzését kelti az emberben, annak bizonyosságát, hogy „otthon" van a világban, visszaadták önmagának? Anélkül, hogy előre kidolgozott válasszal próbálkoznánk, csupán azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a szocializmus csökkentheti, sőt eltávolít­ hatja az emberek életéből a társadalmi tényezők kiváltotta félelem, a bizonytalanság okozta nyugtalanságot, de az emberben társadalmi vagy biológiai nyugtalanság mellett benne él az úgynevezett „metafizikai nyugtalanság" is, amely mindenkor, minden társadalomban azoknak a tisztánlátó szellemeknek a sajátja, akik arra törekednek, hogy az élet, az emberek, a kor nagy kérdéseire feleletet adjanak. Úgy véljük, nem tagadható ennek a sajátos „alaptalan" nyugtalan­ ságnak a létezése, amely egyrészt „a szellemi élet abszolút problemati­ kus jellegéhez kapcsolódó érzésből" (D. D. Roşca), az ember ellentmon­ dásos természetéből fakad, másrészt az elkerülhetetlen halállal szem­ beni tehetetlenségünknek, a kozmikus örökkévalósággal magát szembe­ találó emberi végesség és átmenetiség elleni tiltakozásunk érzésének kö­ vetkezménye. Nem kell feltétlenül egzisztencialistának lennünk ahhoz, hogy a dol­ gok mélyébe pillantva megállapíthassuk: közvetlen kapcsolat van a „ m e ­ tafizikai nyugtalanság" és a tisztánlátás azon foka között, melyre emberi helyzetünk felismerésében eljutottunk. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a művészet vagy a filo­ zófia művelésének ez a szellemi állapot sine qua non feltétele, mivel ezek nem csupán „az ész hőstetteit" (Husserl) jelentik, hanem érzelmi

hozzáállást, a világgal szembeni szubjektív megatartást fejeznek ki, a m e ­ lyek teljes egészében igénybe veszik az alkotó személyt. Bármely igazi gondolat szervesen ellenszegül a közömbös vegetatív nyugalomnak, a merev bizonyosságoknak. Az a lélek, melyből eltűnt a nyugtalanság, ön­ maga keresése, elmeszesedetté, kiégetté válik. A filozófia és a művészet nagy alkotóinak olümposzi álarca mögött felfedezhetjük a bennük dúló vihart, a háborgó tengert, a fortyogó vulkánt. Bármely nagy személyiség belső mozgatóerejét az állandó feszültség, a szellemi dinamizmus, a nyug­ talan hév jellemzi, melyek fölött az alkotó akarat uralkodik, gyakran mértékre, derűs kiegyensúlyozottságra való törekvéssé alakítva ezt az állapotot. A híres goethei derű fenséges álarc csak, amely nagy alkotó feszültséget, nyugtalan lelket, a tökéletesebbé válás, az önmagát felül­ múlás szüntelenül élő vágyát leplezi. A goethei dinamizmus legtökélete­ sebb kifejezése a Faust. A nagy kérdés azonban továbbra is fennáll: milyen határokon belül jelent ez a nyugtalanság pozitív értéket — lévén bármely szellemi hala­ dás, bármely alkotás feltétele? És melyek azok a határok, melyeken túl e nyugtalanság romboló, bénító, terméketlen tényezővé válik? Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a nem pszichopatologikus és neurotikus, nem betegesen gyötrődő vagy társadalomellenes nyugtalanság, hanem az a nyugtalanság, amely feltétlenül szükséges a haladáshoz, az emberi pszichikum egyik szükséges összetevője. Szoro­ san kapcsolódik az egyén önmaga felülmúlására irányuló törekvéshez, az autentikus, öntudatos és alkotó létezésre való erőkifejtéshez. Míg a félelem individualista eltúlzása ártalmas az egyedre és a társadalomra nézve egyaránt, hiszen a kiegyensúlyozatlanság, a zűrzavar, a betegesség jele, addig az indokolt, gyümölcsöztetett, beigazolt és tevékeny nyugta­ lanság termékeny fermentum mind egyéni, mind társadalmi szinten. Hegel szavaival élve „ösztönzést és tevékenységet" szül. A szellemi di­ namizmus jele, a belső öntelt nyugalommal és biztonsággal ellentétben, mely a gondolkodás megszűnését, az időelőtti halált jelenti. Elemezve a nyugtalansággal ellentétes lelkiállapotokat (nyugalom, elégedettség, r e n y ­ heség, belső biztonság, dogmatikus bizonyosságok, a kételkedés hiánya), kiemelhetjük a nyugtalanság pozitív értékét, hiszen ez bármely haladás belső mozgatóereje, az öntudat belső rezgése. Ez az összehasonlítás azt bizonyítja, hogy a tökéletlenség tudatával, a kétséggel, az aktív belső szemlélettel és a tisztánlátással társult nyugtalanság a beteljesedés, az önmagát felülmúlás szükséges feltétele. E nyugtalanság teszi lehetővé a tetteket, az alkotást, a termékeny egyensúlyt és az értelmes mértéket. Az elért egyensúly tartalmazza saját tagadásának csíráit és a még tel­ jesebb egyensúlyra való törekvést. Nagy élettapasztalatról tanúskodik az a felismerés, amely arra utal, hogy a derű, a nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a harmónia és a bi­ zonyosságok még viszonylagos értelemben is értéktelenek, ha nem tár­ sulnak a termékeny nyugtalansággal, az építő kétséggel, az állandó, al­ kotó feszültséggel, az élet szenvedélyes élésével. Mivel az emberi élet ellentmondásos mozgás, az emberben lakozó ellentétes tendenciák és impulzusok harca, nem szabad abszolutizálnunk az emberhez szorosan kapcsolódó ellentmondások szövevényének egyetlen oldalát, egyetlen ten-

denciáját sem. Véleményünk szerint csupán ez a szemléleti mód felel meg a valóságnak és az ember természetének, melyben, hogy metafori­ kusan fogalmazzunk, menny és pokol, isteni és démoni együtt alkotják az emberi univerzum egyedülálló konstellációját. Végkövetkeztetésként megállapíthatjuk, hogy a nyugtalanság jelleg­ zetes „kétértékűség" formáját ölti, melyről érdemes elmélkedni, de mint egy magában való öncélnak a dicsőítése és „művelése" reménytelenséget, beteges szemléletet és önsajnálkozást szül. Ez esetben meddő és haszon­ talan módon, értelmetlenül őrli fel az életet. Ugyanakkor az a nyugta­ lanság, amely az embert önmaga felülmúlására, tettekre és kezdeménye­ zésre ösztönzi, a haladás tényezője, mely az élet értékesítéséhez, az ön­ érvényesítéshez vezet. Ekkor a nyugtalanság nincs ellentmondásban a boldogsággal, a derűs nyugalommal, ellenkezőleg, lehetővé teszi azokat, növeli értéküket és varázsukat. Az öntudatos embernek, aki ismeri saját erejének mértékét, egyen­ súlyoznia kell a végletek között, uralkodnia kell magán s a magában hordott nyugtalanságot anyagi és szellemi értékek alkotása területén keli gyümölcsöztetnie. A mértékre, az egyensúlyra való törekvés nem jelent mozdulatlanságot, szürkeséget vagy életerő-hiányt, hanem az em­ bernek az ellentétek uralására irányuló erőfeszítését, a derűs nyugalom sóvárgását, hogy megőrizhesse az élethez szükséges egyensúlyt. Az ilyen dinamikus egyensúly feltétlenül felette áll az egzaltált nyugtalanság­ n a k . . . Erre a következtetésre jut korunk egyik nagy nyugtalanja, Albert Camus is: „hiábavaló nyugtalankodni a lélekért, elegendő dolgozni érte."

KÉT INTERJÚ FILMESEKKEL

Erwin

Geschonneck

—

filmszerű

életéről

T a l á l k o z á s o m E r w i n G e s c h o n n e c k k e l K a r l o v y V a r y b a n k e z d ő d ö t t és — egy h é t t e l k é s ő b b — a m i t e n g e r p a r t u n k forró h o m o k j á n fejeződött be. Ő j e l e n l e g a DEFA-Berlin Stúdió legkiemelkedőbb művészegyénisége. Mint a Német Demokra­ t i k u s K ö z t á r s a s á g F i l m e s e i E g y e s ü l e t é n e k e l n ö k é t h í v t á k m e g a rajzfilmek n e m ­ zetközi fesztiváljára. Egy a sok ezer a r c közül, m e l y r e d r á m a i sors véste r e á t ö r t é n e t é t ; á m n á l a , a színésznél ez c s o d á l a t o s a n t ü k r ö z ő d i k a m e g g y ö t ö r t v o n á s o k o n . N e v é t m á r r é g ó t a s z á m o n t a r t o m , m é g a Hideg szív óta, de a róla a l k o t o t t k é p főleg antifasiszta h a r ­ cos s z e r e p e i b e n a l a k u l t m é g t e l j e s e b b é (Öt golyó, Szárnyas emberek, Farkasok közt védtelen). A m i k o r a r r a k é r t e m , hogy vázolja fel e d d i g m e g t e t t m ű v é s z i ú t j á t , G e s c h o n n e c k t e r m é s z e t e s mosollyal így v á l a s z o l t ; — Hiszen az o l y a n egyszerű v o l t . . . Hogy a z u t á n ó r á k hosszat, el-elfúló lélegzettel h a l l g a s s a m az a l á b b elmesélt történetet: — M u n k á s k é n t k e z d t e m . 1929-ben a N é m e t K o m m u n i s t a P á r t a k t i v i s t á j a l e t ­ t e m . S p o r t o l t a m , b o k s z o l t a m , a t l e t i z á l t a m és t e r m é s z e t e s e n — m a r s o l t a m is. N e m is g o n d o l t a m az idő t á j t a s z í n h á z r a . . . M u n k a n é l k ü l , o t t h o n sok g y e r m e k k e l k i is s e g í t h e t n e ? H i t l e r j ö v e t e l e u t á n , a m i k o r a p o l i t i k a i t e r r o r d ü h ö n g e n i kezdett, á t ­ l é p t e m a h a t á r t , a S z o v j e t u n i ó b a m e n t e m . Ott, a n é m e t m e n e k ü l t e k között, b e l é p ­ t e m egy m ű v é s z b r i g á d b a . B r e c h t e t , H e i n r i c h és T h o m a s M a n n t , F e u c h t w a n g e r t o l ­ v a s t a m . E l v é g e z t e m a színiiskolát, s u g y a n a k k o r á l t a l á n o s m ű v e l t s é g e m e t is g y a r a ­ p í t o t t a m . S k e z d t ü k s z í n r e v i n n i Schillert, Kleistot, Dosztojevszkijt és Csehovot O d e s s z á b a n és D n y e p r o p e t r o v s z k b a n . A z u t á n C s e h s z l o v á k i á b a k ü l d t e k . 1 9 3 9 . . . P r á ­ g á b a n v o l t a m , a m i k o r a h i t l e r i s t a c s a p a t o k b e v o n u l t a k . F ö l f e d t e k és b e z á r t a k . H a t h ó n a p i g csak a s a c h s e n h a u s e n i és d a c h a u i l á g e r e k szögesdrótját l á t t a m . 1945-ben a Cap Arcona hajóra kerültem. Nem tudom, Ön ismeri-e ennek a hajónak a törté­ netét, a m e l y e t l é g i t á m a d á s s o r á n b r i t légierő süllyesztett el. A h a j ó f e n é k e n a n t i ­ fasiszta l e t a r t ó z t a t o t t a k a t szállított a h a j ó . . . . . . é s i k t a s s u k b e ide R u d i Goguel v i s s z a e m l é k e z é s é t az Akcióban k ö t e t é b ő l (Budapest, 1960).

az SS

című

„A »Cap Arcona« 26 000 tonnás nagy luxusgőzös. Amikor mi, neuengammei foglyok a hajóra léptünk, már semmit sem láttunk a korábbi pompából. Az egyik fedélzet sarkában halom meztelen hulla hevert — a német koncent­ rációs táborok elkerülhetetlen kísérő képe. Odébb, alig 200 méter távolságra a »Thilbeck« horgonyoz, mögötte az »Athen«, a másik oldalon a »Deutsch­ land«... Tizenegyezer ember ebben az úszó koncentrációs táborban. Mi, öt­ ezren a Cap Arcona fedélzetén hányódtunk. Mi, németek csak kis hánya­ dát tesszük ki az összességnek, néhány százan vagyunk. Kabinunk a politikai vezetés tanácskozó helye. Geschonneck, Waldemar, Molls, Hermann és én mint a német csoport vezetői tárgyalunk a helyzetről... Ma reggel angol felderítő repülőgép húzott el az öböl felett, és rádión felszólította flottánkat, tűzze ki a fehér zászlót, és kössön ki. A »Cap Arconán« birodalmi zászló lengett, az SS elfoglalta a fedélzetet, a felderítő nem láthatta a foglyokat, akiket csíkos ruhá­ juk miatt »zebráknak« neveztek, mert lent voltak a hajófenéken... Az »Athen« kitűzte a fehér zászlót, és a part felé hajózott! Bravó, derék kapitány, úgy vo-

nulsz be emlékezetünkbe, mint május 3-a bátrainak egyike, aki legyűrte hajóján az SS-t. De Nyugat felől nehézbombázók közelednek, tompán pufognak a becsapó­ dások, és aztán rémületes robaj: a hajó minden eresztékében meginog, a »Cap Arcona« óriási fáklyához hasonlít, a víz a hajó körül tele van üvöltöző, fulla­ dozó emberekkel... Tizenegyezer fogolyból állt a halálszállítmány, nyolcezren lelték halálukat a neustadti öbölben." . . . é s m o s t E r w i n G e s c h o n n e c k folytatja a t ö r t é n e t e t : — 1945 m á j u s 3-án m i u t á n öt k i l o m é t e r t ú s z t a m a j é g h i d e g v í z b e n , egy ú j élet öblébe é r k e z t e m . . . 40 éves k o r o m b a n v é g r e i s m é t s z í n p a d r a l é p h e t t e m . H a m ­ b u r g b a n k e z d t e m j á t s z a n i a K a m m e r s p i e l e s z í n h á z b a n . 1949-ben B r e c h t — a k i a Berliner Ensemblet létrehozta — meghívott az éppenhogy megalakult Német De­ m o k r a t i k u s K ö z t á r s a s á g b a . M e g h í v á s á t lelkesen f o g a d t a m . 1956-ig, h a l á l á i g j á t s z o t ­ t a m e g y ü t t e s é b e n . V o l t a m t á b o r i lelkész a Kurázsi mamában, s alakítottam Don J u a n t . Brecht, a n a g y r e n d e z ő és a s z e r é n y e m b e r e r é n y e i t e g y e s í t e t t e m a g á b a n . N e m volt v a s ö k l ű ; m ó d s z e r é t i n k á b b a m e g g y ő z é s r e a l a p o z t a . A p r ó b á k o n m i n d i g ezt k é r d e z t e : „Értesz e n g e m ? " , és a n g y a l i t ü r e l m e volt. Az ő feltűnéséig — ezt m i n ­ d e n k i m á s n á l j o b b a n t u d o m — a n é m e t színház a fasizmus i d ő s z a k á r a j e l l e m z ő m ű v é s z i hitelvesztés m é l y é n v e r g ő d ö t t . Ő m e g ú j í t o t t a a n é m e t színházat, a r á c i ó és í t é l e t m o n d á s s z í n p a d á t a l a k í t o t t a ki, a m e l y n e k e g y s z e r s m i n d s i k e r ü l t l á t v á n y o s ­ ságot és szórakozást is b i z t o s í t a n i a . K á r , h o g y m á r n e m t u d t a v é g h e z v i n n i u t o l s ó t e r v é t . F i l m e t ó h a j t o t t készíteni a Kurázsi mamából. A filmezés m á r m e g k e z d ő d ö t t B r e c h t és Wolfgang S t a u d t e vezetésével. A szereplők közt v o l t S i m o n e S i g n o r e t i s . Á m az első felvételek u t á n B r e c h t n e m v á l l a l t a a m u n k a f o l y t a t á s á t . N e m é r t e t t egyet S t a u d t é v e l , d e lehet, h o g y m á r f á r a d t volt. V i s s z a v o n u l t . . . É n m a g a m k ö z ­ vetlenül a felszabadulás u t á n m á r filmeztem. Nyugat-Németországban H e l m u t h K ä u t n e r r e l , aki k é s ő b b a Köpenicki kapitányt alkotta. Aztán a DEFA-nál mintegy 30 filmszerepet a l a k í t o t t a m . J e l e n l e g n e m filmezek, m e r t s ú l y o s a n k i f i c a m í t o t t a m a b o k á m a t . S m i m á s t t e h e t n é k így — j á r o m a fesztiválokat! É s e l á r u l o m Ö n n e k a t i t k o t — önéletrajzi f i l m s z c e n á r i u m o t í r o k : Az utolsó nap a „Cap Arconán"... E r w i n G e s c h o n n e c k befejezi rövid é l e t t ö r t é n e t é t . A t l é t a a l a k j á t n é z v e a f o r r ó h o m o k b a n , ez a b o n y o l u l t életsorsú e m b e r p a r a d o x m ó d o n f i a t a l n a k t ű n i k a sze­ m e m b e n a z ő t ö b b m i n t 60 e s z t e n d e j é v e l . . .

Cesare

Zavattini

— a filmfesztiválok

válságáról

A k i v á l ó olasz filmesztéta és d r a m a t u r g n é h á n y n a p o s késéssel é r k e z e t t az 1968. júliusi K a r l o v y V a r y - i n e m z e t k ö z i filmfesztiválra — a szerzők z s ü r i j é n e k el­ nökeként. Magával hozta azoknak a drámai eseményeknek a hangulatát, amelyek u g y a n a z o n a n y á r o n a l a p o s a n f ö l k a v a r t á k a b é k é s olasz v á r o s t , P e s a r ó t az ott l e ­ zajlott n e m z e t k ö z i fesztivál a l k a l m á v a l . Még é r k e z é s é n e k estéjén a P u p p - s z á l l ó elő­ c s a r n o k á b a n m e g s z ó l í t o t t a m , k é r v e , h o g y m á s n a p szenteljen egy ó r á t beszélgetésre. — A k á r m o s t is r e n d e l k e z é s é r e állok — m o n d o t t a , m i n t e g y felejtve, h o g y alig tíz p e r c e v a n az esti v e t í t é s e k megkezdéséig. A m i k o r e r r e figyelmét f e l h í v t a m , r a v a ­ szul m o s o l y g o t t : — No és?! R e k o r d o t d ö n t ü n k ! N y é l b e ü t j ü k a l e g r ö v i d e b b i n t e r j ú t a sajtó t ö r t é n e t é b e n . V é g ü l is tíz p e r c a l a t t sok sületlenséget l e h e t m o n d a n i . . . D e m i r ő l is ó h a j t a n a b e s z é l g e t n i ?

— C a n n e s és P e s a r o e s e m é n y e i n e k fényében a n e m z e t k ö z i filmfesztiválok t á v ­ latairól. Z a v a t t i n i a r c á n elégedett mosoly. N y i l v á n v a l ó : a t é m a tetszik n e k i . És m i ­ u t á n lelkesen válaszolt p o n t o s a n tíz percig, m e g h í v o t t m á s n a p e s t é r e a beszélge­ tés f o l y t a t á s á r a . Az i n t e r j ú h á r o m e g y m á s t követő estén t a r t o t t , s ez idő a l a t t m e ­ d i t e r r á n t e m p e r a m e n t u m á v a l , m i n d i n k á b b b e l e m e l e g e d v e , Z a v a t t i n i kifejtette v é l e ­ m é n y é t a jövő n e m z e t k ö z i fesztiváljai és á l t a l á b a n a f i l m m ű v é s z e t ó h a j t o t t a r c u ­ l a t á r ó l . L e j e g y e z t e m a n e v e s f i l m e m b e r kijelentéseit, m e l y e k e t t e r m é s z e t e s e n sok r ö v i d i t é s s e l az a l á b b i a k b a n foglalok össze: — A z o k az e s e m é n y e k , a m e l y e k a k a r v a , n e m a k a r v a f ö l k a v a r t á k a cannes-i és a p e s a r ó i filmfesztiválokat, m i n d n y á j u n k a t h a t á r o z o t t a n k ö t e l e z n e k — k e z d t e Z a v a t t i n i . — Mi t ö r t é n t ? A m i k o r egy t e r m é k t e r m é s z e t e megváltozik, vele egyidő­ b e n m e g v á l t o z i k e t e r m é k f o g y a s z t á s á n a k a t í p u s a is. A j e l e n k o r i film igazi v á l ­ sága az i p a r elleni l á z a d á s b ó l ered. A film i p a r i jellege o b j e k t í v valóság, de s e m ­ m i k é p p se v é g z e t e s : ez t ö r t é n e l m i l e g m e g h a t á r o z o t t jelleg, a m e l y az elkövetkező időszakban szintén megváltoztatható. Hogy a t e n n i v a l ó t v i l á g o s a b b a n l á t h a s s u k , t é r j ü n k vissza kissé a forráshoz, és t e g y ü k fel a k é r d é s t : m i a film? A kifejezés v é g t e l e n lehetőségű eszköze: v a n f a n t a s z t i k u s és d r á m a i film, t u d o m á n y o s film, d o k u m e n t u m f i l m , f i l m v í g j á t é k és így t o v á b b , de v a l a m e n n y i t p é n z ü g y i ellenőrzés a l á helyezték. A k a r s z - e k ö n y v e t í r n i ? M e g t e h e t e d ! P r ó b á l j m e g a z o n b a n filmet csinálni p é n z n é l k ü l . . . Az m á r n e m megy! É s mégis, í m e új k o r s z a k o t é l ü n k . A t e c h n i k a m a n a p s á g a r r a törekszik, hogy — eléggé p o t o m á r o n — ellásson filmfelvevőgéppel. Ez a t e c h n i k a i fejlődés e l k e ­ r ü l h e t e t l e n ü l m é l y e n m e g v á l t o z t a t j a a f i l m m ű v é s z e t r e n d e l t e t é s é t . Ez e g y b e v á g n a p ­ j a i n k egyik t á r s a d a l m i s z ü k s é g l e t é v e l : h o g y olyan k u l t u r á l i s t e r m é k k e l r e n d e l k e z ­ h e s s ü n k , a m e l y n i n c s a l á v e t v e az i p a r t ö r v é n y e i n e k ! P e r s z e , f ö l m e r ü l h e t az ellen­ v e t é s : hiszen az i p a r i u r a l o m i d ő s z a k á b a n is e l ő f o r d u l h a t n a k kivételek. A feladat a z o n b a n az, hogy a k i v é t e l b ő l s z a b á l y t a l a k í t s ! A k a p i t a l i s t a i p a r r e n d s z e r é b e n a kifejezés s z a b a d s á g a p u s z t a illúzió. A film­ fesztiválok — úgy, a h o g y a n a z o k a t j e l e n l e g é r t e l m e z i k — m i n d - m i n d e n n e k a z i l l ú z i ó n a k a f e n n t a r t á s á t , t á p l á l á s á t szolgálják. A fesztivál m a — a szó igazi é r t e l ­ m é b e n — a t r a g i k u s v a l ó s á g h a l v á n y vetítősíkja. K ö r ü l ö t t ü n k e k o r s z a k r e t t e n t ő k ü z d e l m e i z a j l a n a k n é p e k f e l s z a b a d í t á s á é r t ; egy ilyen k o r s z a k b a n csakis az á l l a n d ó kortársi lelkiismeretet tükröző filmművészetért harcolhatunk, hivatástudattal, együtt m a g á v a l a közönséggel, á l l a n d ó j e l e n l é t ü n k k e l a t ö r t é n e l e m f o l y a m a t á b a n . És íme, a k e r e s k e d e l m i fesztiválok csődöt m o n d a n a k . De m i é r t is v o l n a f e l t é t l e n ü l szük­ ség f e s z t i v á l o k r a ? Vajon az Isten, a m i k o r a vizet, a földet és a világosságot t e r e m ­ t é . . . filmfesztiválok m e g t a r t á s á t is e l r e n d e l t e ? N e m t u d o m ! A fesztivál n e m ö n ­ cél, bizonyos — k u l t ú r á r a szomjazó — k ö r ö k k e z d e m é n y e z t é k . M a viszont, a m i k o r a kezdeti cél jórészt elidegenedett, szükségessé vált, hogy az egészet felforgassák. N e m fesztivál kell n e k ü n k , h a n e m igazi filmművészet, a film-fegyver k i n e m a t o grafiája. — Ön szerint a filmezés e g y b e n a s z a b a d egyéniség l e l k i i s m e r e t i k é r d é s e is le­ het? — kérdeztem. — Igaz — válaszolja Z a v a t t i n i — m a n a p s á g a film, m i n t lógó n y e l v ű k u t y a r o h a n az e s e m é n y e k n y o m á b a n ; á m r o h a n t á b a n m e g t o r p a n . . . p é l d á u l az e m b e r i v a d s á g előtt. A film felfedi a v a d s á g o t , d e v a j o n segít-e a m e g f é k e z é s é b e n ? A film j ó v á h a g y ó l a g t ö r e k s z i k a r r a , hogy k u l t u r á l i s és m ű v é s z i j e l e n s é g k é n t létezzék, de a k u l t ú r a h a g y o m á n y o s t o l m á c s o l á s á t n e m v á l t o z t a t j a meg, n o h a m a m é g olyan

időket é l ü n k , a m e l y b e n a k u l t ú r a k ö z v e t l e n ü l kifejezi a t á r s a d a l o m a z o n n a l i m e g ­ v á l t o z t a t á s á n a k és f e l s z a b a d í t á s á n a k vágyát, e b b e n v a l ó r é s z v é t e l ü n k e t . M i n d a z , a m i t e z e k b e n az é v e k b e n a f i l m i p a r s z e r k e z e t é n e k m e g v á l t o z t a t á s á é r t tettek, igen f i g y e l e m r e m é l t ó f e l d e r í t é s r e vezetett, s ez s z e r v e s e n k a p c s o l ó d i k a változások szükségességéhez. A m n e m t e t t e k m e g m i n d e n t a m i lehetséges volt, s így m é g csak a felderítések szintjén t a r t u n k . M i é r t ? M e r t létezik m é g felfogás, az ún. elit filmjéről, s az elit ezt a m o l y a n e s z k ö z k é n t h a s z n á l j a . A film, a m e l y m á r k e z d n e m d i v a t l e n n i , és f e g y v e r r é a l a k u l át, m i n t t á r g y és a l a n y e g y a r á n t új a l a p e l v e k e t igényel. M i n t e m l í t e t t e m , a t e c h n i k a e m b e r t ö m e g e k n e k b o c s á t j a r e n ­ d e l k e z é s é r e a filmfelvevő gépet. G é p h e z j u t n i , v i t a s o r o z a t o k a t i n d í t a n i , t é m á k felől dönteni s rátérni végrehajtásukra, mindez m á r összehasonlíthatatlanul több annál, a m i e l e d d i g t ö r t é n t , m i n d e z cselekvést jelent. A 8 m m - e s kis k é s z ü l é k e t e p i l l a ­ n a t b a n a k u l t u r á l i s cselekvés, a cselekvő film szükségessége j e l k é p é n e k t e k i n t h e t ­ jük. C s a k 8 m m , de előnye az, hogy p i l l a n a t o k o n b e l ü l m ű k ö d ő k é p e s . Olaszország­ b a n m i m á r t ö b b száz, ilyen k i s k é s z ü l é k k e l e l l á t o t t k u l t u r á l i s k ö r t és k ö z p o n t o t v o n t u n k b e a „ S z a b a d f i l m " - m o z g a l o m b a . Most a z o n b a n egy új közönséget is k e l ­ lene t a l á l n u n k , a terjesztés új c s a t o r n á i t k i a l a k í t a n u n k , azokhoz h a s o n l ó k a t , a m e ­ lyek m a a k o m m e r s z f i l m e k e t f e n n t a r t j á k . — V a n e r r e lehetőség? — t e t t e m fel a k é r d é s t . — B i z o n y á r a Ö n azt fogja m o n d a n i , hogy m i n d e z u t ó p i a . Á m m i n d a z , a m i m e g k í s é r e l t e fölforgatni a v i l á g m e g s z o k o t t r e n d j é t , m i n d i g is u t ó p i á n a k t ű n t . É n hiszek száz és száz f i l m g y á r t ó , -terjesztő k ö z p o n t m e g j e l e n é s é b e n — fejezte b e f e j ­ tegetéseit C e z a r e Z a v a t t i n i . — Én a filmfesztiválok jövőjét összekapcsolom a t ö r ­ t é n e l e m b e n gyökerező film-fegyver jövőjével, az elitet cáfoló és a széles t ö m e g e k e t szolgáló f i l m m e l . M a r t i n T. C a r a n f i l

Paulovics

László

metszele

FARKAS

LÁSZLÓ

N e w Y o r k - i jegyzetek (Találkozás

jelenségekkel)

Már otthon elhatároztam: bizony n e m azért utazom N e w York-ba, hogy tet­ ten érjem az Egyesült Államokat. Vendég leszek: megillet hát a vendég joga; de a vendégnek kötelezettségei is vannak. Például: az udvariasság. Egyre inkább az az érzésem, hogy helyesnek bizonyul kezdeti elhatározásom dehogyis értem én jobban az Egyesült Államokat, mint maguk a jenkik! N e m is adok én nekik tanácsokat (de n e m is kértek tőlem)! Tőkés országba jöttem, m é g ­ pedig a legtőkésebbe; s ha már egyszer ily kalandra vállalkozom, olyannak fo­ gadom el Amerikát, amilyen. Az európai különben Se legyen olyan kistermetű, aki akkor örvend, ha m a ­ gánál alacsonyabbat lát. Egyébként N e w York n e m is alacsony. Mihelyt az első kábulatból magamhoz térek, keresni kezdem a „tipikus" dol­ gokat; hiába, erről nehéz leszokni. Ebből m é g sok kalamajka támad, mert alig lelek típusra, máris ott az ellen-típus, s tehetem füstre mind a kettőt. Tulajdonképpen n e m is lesz olyan nagyon nehéz N e w Yorkról mesélni: itt m i n ­ den, s az ellenkezője is igaz.

„Viszonylagosan magas itt az életszínvonal" — állapítom meg, s m é g be se írom ezt a viszonylagos igazságot a jegyzetfüzetembe, máris elszomorodom: de hiszen ezt mások is megállapították, ilyet én már mintha olvastam volna valahol; minden bölcsességet elírtak előlem? Elhatározom, hogy ezt a kérdést a továbbiakban n e m firtatom. Viszonyla­ gosan sem. Á m az már valóban izgat, hogy e nagy viszonylagosság közepette miért is v a n itt munkanélküliség. Mert van. Tudom a statisztikákból. Statisztikát otthon is tanulmányozhatok. Én látni akarom a munkanélküliséget, azért utazom sok ezer kilométert kontinensen és óceánon át, hogy lássak. N e m sikerül látnom a munkanélküliséget. Lappangana, láthatatlanul? Hát talán azért az udvariaskodásban m é g s e m kell olyan messzire menni, hogy letagadjuk nekik, amit ők magukról nyíltan állítanak. Elhiszem hát a munkanél­ küliséget, s jegyzem a jelenség paradoxális magyarázatait, amelyekkel beszélgeté­ sek során, televíziózás és újságolvasás közben telítődöm. (Be i s érem ezzel: azt már rég megtanultam, hogy a tőkésállamokban mindig is volt tartaléksereg, m e g minden egyéb, ami tételes; s n e m érzek kárörömöt.) Tréfás kedvükben maguk az amerikaiak „a világ leggazdagabb és legelőrehaladottabb gazdaságilag elmaradt országának" nevezik az Egyesült Államokat.

Menetelnek a szegényemberek, nyolcmillió nélkülöző képviselői Washington felé tartanak, beveszik a fekete hadak a metropolist, s felépítik a Feltámadás Vá-

rosát, Resurrection Cityt, a főváros kormányzati negyedében, a világ egyik legúribb helyén. Ez a menetelés földrajzi képzeteket támaszt, s most már kevésbé csodálko­ zom azon, hogy a szegénységet s a munkanélküliséget e kontinensnyi országban miért hozzák oly gyakran összefüggésbe földrajzi jelenségekkel. A kitűnő utak, közlekedési eszközök láttán — engedelemmel legyen mondva — teljes mértékben a geográfiai okolást nem fogadom el. Azon viszont n e m ál­ mélkodom, hogy a magyarázatokat a gazdasági életen kívül álló okokban kutatják, hiszen az Egyesült Államok döbbenetesen gazdag természeti kincsekben, s azt ugye­ bár senki s e m várhatja el tőlük, hogy a bajok gyökerét saját, sokat dicsért rend­ szerük hibáiban mutassák ki. Ilyeneket mondanak: sajnálatos tény a munkanélküliség (még ha kisebb is, mint bármikor a koreai háború befejezése óta), a globális munkaerő-kereslet azon­ ban kielégítetlen, sőt bizonyos szakmákban a kormányzat a bevándorlási kvóták emelésével igyekszik s e g í t e n i . . . Kereslet és kínálat a munkaerő piacán n e m találnak egymásra. Ügy kerülgetik egymást, mint éles kardokkal hadakozó ellenfelek egy hatalmas, koromsötét te­ remben, ahol egyik n e m láthatja a másikat, s a bajvívók a suhintások után iga­ zodnak, csakhogy mire visszavágnának, az ellenfél már ellépett helyéről. Munkaerőtartalék-zsákok vannak bizonyos földrajzi, nemzedéki, etnikai ré­ giókban. Egyazon városon belül is folyik a macska-egér harc: a túlkínálat régiói a nagy települések körzeteiben a négerek s a portorikóiak gettóiban keresendők. Ezzel a mozzanattal kezd politikummal telítődni a gazdasági jelenség értel­ mezése. N e m is győzök eleget csodálkozni azon, mily nagy jelentőségűvé lépett elő a politikum a gazdasági életben, éppen itt, ebben a jellegzetesen gyakorlatias országban. Ahol — úgy tűnik — semmilyen jelenséget s e m lehet már a faji kérdés és az etnikum mellőzésével értelmezni. A „zsákok" nemzedéki régióikban is kialakulnak az idősebbek nehezebben találnak munkaalkalmat, s ez a helyzet a legfiatalabbakkal is, kiváltképpen ha színesbőrűek. Innen már csak egy lépés a fiatalok társadalmi-politikai robbanékonyságának magyarázatáig, s ezzel már kitaposottabb utat járunk, mert a gazdasági jelenségek­ től haladunk a politikum felé. Igen sokan várják — várják?, követelik! — a munkanélküliségből adódó prob­ lémák megoldását az államhatalomtól. A m e l y pedig itt tudvalevően tőkés m e g ­ határozottságú és tudatú. A szegény munkanélküli gidák nemhogy elreteszelnék az ajtót, hanem éppen beljebb tessékelik a farkast, s a tapasztalt, hatalmas szak­ szervezeti mozgalom n e m óvja a kicsinyeket, hanem szüntelenül belépésre, sőt közbelépésre ingerli az élesfogút.

Á m a politikai hatalom beavatkozását sürgetők érvelésében sok a figyelemre méltó korszerű tanulságokat hordozó elem. Az elnökválasztási kampány előfuta­ maiban fontos a gazdaságpolitikai motívum; hiszen n e m babra megy a játék, négy évre ismét eldől a politikai hatalom birtoklása, s ezzel az állami beavatko­ zás milyensége is. Sok szó esik a gazdasági élet non-profit szektoráról. Ebbe sorolják a köz­ egészségügy, az oktatás és a . . . művészetek mellett — a nemzetvédelmet is.

Kimutatják, hogy az utóbbi években a gazdasági élet fellendülését (termé­ szetesen: viszonylagos fellendülését) ezek az ágazatok biztosítják. A m i n e k egyik bizonysága: az ú j munkaalkalmak 70—80%-át ez a szektor teremtette. S foglal­ koztatja a kutatók és technikusok kétharmadát; a nemzeti jövedelem egyharmadát szolgáltatja. Márpedig ez az a szektor, amelyet az állami rendelések, állampolitikai szem­ pontok döntően meghatároznak. Szóval: itt lenne az archimédeszi pont, amelyre támasztva e politikum emeltyűje kilendítheti a munkanélküliség terhét a holt­ pontról? A közgazdasági irodalomban valamennyire jártas turista kissé fanyalogva fo­ gadja az ilyenszerű magyarázatokat. A n n y i azonban bizonyos, hogy e szektor jelenvalóságát N e w Yorkban lépten­ nyomon érezni. S milyen a turista? Pazarlást észlel, s ha ez így jó az amerikaiak­ nak, neki s e m rossz. Gyakran hallani: a hatalmas erőforrásokban tobzódó n e m ­ zetgazdaság mechanizmusai megkövetelik ezt a tobzódást.

Periferikus volna a non-profit részleg? Hát az acélgyártáshoz, a bányászathoz a földműveléshez viszonyítva kétségtelenül periferikus. De ha arra gondolunk, hogy a tudományos kutatók többsége ott talál munka­ alkalmat... Talán e „központi periféria" környékén keressük a magyarázatot az értelmi­ ség s a jövendő értelmiség (a diákság) bizonyos rétegei növekvő szerepére a tár­ sadalmi életben és politikában? Ebből értsük forradalmasodásukat? Wallace, a legreakciósabb elnökjelölt nemcsak az értelmiség bizonyos kategóriáit támadja; bele-belelő a non-profit szektorba is. Pedig igazán viszonylag csendes ez a réteg itt, az Egyesült Államokban. Ahhoz képest, amit a televízióban esténként Franciaországról l á t n i . . . Szegény Herbert Marcuse is Jól megjárja! Ő, aki az amerikai munkásosztályt a „fogyasztói társadalomban integrálódónak" mondja, s úgy véli, hogy a forradalmi energia átszáll az amerikai értelmiségre, igazán semmi megértésre nem talál reakciós körökben. Pedig a reakció örülhetne annak, hogy egy ilyen kaliberű gondolkodó nagyjából éppen a munkásosztályt menti fel a forradalmiság eredendő bűne alól. A K u - K l u x - K l a n halállal fenyegeti, ha n e m szedi a sátorfáját. S az öregúr elmenekül San Diego-i villájából. Alig n é ­ hány hét telt el a második Kennedy-gyilkosság óta, s a szélsőségesek ultimátu­ mait ebben a légkörben általában komolyan veszik. Nagyjából beérem az újságok átnézésével: egyébként most inkább „az élet nyitott könyvéből" szeretnék olvasni. D e amikor az egyik könyvesbolt kirakatában meglátom azt a könyvet, amiről m á r annyit hallottam, nem tudok ellenállni. A titokzatos Jelentés-ről van szó. B o ­ rítóján — az Egyesült Államok elnöki címere alatt — ott díszeleg a hirhedt pecsét, amelyet e m ű megjelenéséig bizony n e m sok halandó láthatott: „Szigorúan bizal­ m a s ! Ez a jelentés a legtitkosabb okmányok egyike. Csak azok a személyek ol­ vashatják, vagy tudhatnak róla, akiket erre az Előre N e m Látható Események Mérlegelésére Hivatott Bizottság felhatalmaz. Ez az intézkedés az elnöki szinten beavatottakra is vonatkozik!" vagy

Hát ezt n e m szabad elmulasztani, kiváltképpen most nem, amikor „a központi perifériával" kapcsolatban annyit szerepel a nemzetvédelem jelentősége a... m u n ­ kanélküliség megoldásában. S különben is annyian kérdik: olvasta a Jelentést?

Ez az, amit „egész N e w York" olvasott, ismerete a bontonhoz tartozik. Erre föltétlenül időt kell szakítani. Valóban, miközben ismerkedem a megjelenést övező misztifikálással, rájövök: hisz itt azok neve forog, akiket a Wallace-ot támogató reakció „liberális" nézeteik miatt kikezdett. Nap mint nap hallom a Fehér Házat befolyásuk alá kerítő szaba­ dabb gondolkodású értelmiségiek „konspirációjáról" szóló dajkameséket. N e m tudni, ki a könyv szerzője. Bárkit megkérdezek, a vállát vonogatja. Pedig most már nagyon szeretném tudni. Mit tehetek? A N e w York-i szóbeszédre bízom magam, regisztrálom, amit hallok. A könyv, melynek teljes címe: Report from the Iron Mountain on the possi­ bility and desirability of peace (Iron Mountain-i Jelentés a béke lehetőségéről és kívánatosságáról), bizonyos Leonard C. L e w i n bevezetőjével jelent meg. Ez a L e w i n elég jó n e v ű publicista; szabad úszó, s politikai szatírákat is írt már. Azoknak, akik kételkednek L e w i n szerzőségében, elég sok okuk van rá. A legkézenfekvőbb: maga L e w i n s e m vállalja a szerzőséget, fenntartja, hogy ő igenis csak a bevezetőt írta, s ha megkérdik tőle: mi ez a könyv, a következő dodonai választ adja ez a könyv az, ami! Szóval: Jelentés? De: ki írta magát a Jelentést? Az a Bizottság, amelyre L e w i n a bevezetőben hivatkozik? Erre azt mondják: az n e m lehet, hiszen ez helyenként politikai szatírára emlékeztet. N e m tesz semmit, hangzik a válasz: a kormánybizottsági jelentések hivatali zsargonja igen gyak­ ran önmaguk szatírájához teszi hasonlóvá őket. Valaki mégiscsak megfogalmazta a Jelentést! S ki lehet a „John Doe"? Megfigyelem: a szerzőség körüli pletykák főszereplői mind a Kennedy-klán környékéről ismert személyiségek. Az első gyanúsított: J. K. Galbraith, a nagytekintélyű közgazdász. A többiek sem jelentéktelen személyiségek: Kenneth Boulding ismert közgazdász; Arthur Schlesinger neves történész; Richard Goodwin és Eric Goldman, a Fehér Ház e g y ­ kori t a n á c s a d ó i . . . Megtudom azt is, hogy rögtön a könyv megjelenése után recenzió jelent m e g a Jelentésről, s a beszámolót Galbraith írta — álnéven. Galbraith, aki — indiai követsége idején — már egy politikai szatírát is megjelentetett. (A jó N e w York­ iak egy kis anekdotát is mesélnek annak illusztrálására, hogyan vélekedik Galb­ raith ez adminisztrációról. Egyik regénye az amerikai diplomáciáról szól. Amikor — a m ű megjelenése előtt — megkérdezték tőle, vajon humoros lesz-e a könyv, így válaszolt: a külügyminisztériumról csakis humorosan lehet írni, mert van benne valami ellenállhatatlanul komikus.) Még egy mozzanat: a lehetséges szerzők sorában emlegetik Herman Kahnt is, „a futurológia pápáját", az Egyesült Államok egyik legérdekesebb intézményé­ nek, a jövőt minőségi tudósgárdával és hatalmas kibernetikai apparátussal kutató, a „kifürkészhetetlen fürkésző" Rand Corporationnak a vezetőjét. Iron Mountain, ahol a Jelentés készült, a Hudson völgyében fekszik, a Rand Corporation székhelye k ö z e l é b e n . . .

Nahát, engem aztán alaposan megdolgoznak a könyv elolvasása előtt! Azt is elmesélik, köztudomású, hogy a m ű n e m Lewin, Galbraith, Schlesinger, Goodwin vagy Goldman nézeteit tükrözi. Éppen ellenkezőleg! A „vád" ellenük az, hogy k ö z -

zétették a Jelentést, mert n e m értenek egyet vele, sőt, félnek tőle. A reakció azért olyan ingerült, mert a szöveg megszellőztetése n e m szolgálta érdekeit. A reakció nem szereti a nyilvánosságot, belső használatra szánja a kényes témák e l e m z é ­ sét. Szerintük: jobb, ha a nagyközönség n e m mindenről értesül.

Egész éjszaka nem hunytam le a szemem. Végigolvastam a Jelentést. S kijegyzetelésével vártam egy napot, amíg kissé lecsillapodtam. L e w i n bevezetőjében előadja, hogy megkereste őt egy magát megnevezni n e m merő társadalomtudós (John Doe álnéven szerepel), s rendelkezésére bocsátotta a Jelentés szövegét, miután elmesélte keletkezése körülményeit. Doe-t m é g 1963 nyarán meglátogatta az egyik amerikai titkosszolgálat ügynöke, s megbízói m e g ­ bízásából felszólította: vegyen részt ama Bizottság munkájában, amelynek fel­ adata „pontosan és részletesen meghatározni azon kérdések természetét, amelyek­ kel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie, ha megvalósulnak a permanens béke feltételei". Doe n e m merte visszautasítani a megbízást. S két és fél esztendőt dolgozott annak a Jelentésnek az elkészítésén, amely a könyvben szó szerint ki van n y o m ­ tatva. Földalatti atombiztos óvóhely volt a munkahelyük; olyan, ahol világcégek — például a Standard Oil vagy a Shell — raktározzák okmányaikat, s ahol a nagyvállalatok legfontosabb személyiségei közül valaki mindig ott tartózkodik, hogy a vagyon meglepetésszerű nukleáris támadás esetén se maradjon gazdátlanul. Milyen következtetésekre jutottak két és fél évi megfeszített, elektronikus segédlettel végzett agymunka után? Miután áttekintették a teljes leszerelés lehetséges gazdasági következményeit latolgató „klasszikus" nézeteket (a malthusiánusokat is), megállapították, hogy mind a béke, mind a háború „társadalmi szisztémának" tekintendő. Elavult és haszon­ talan az a nézet, amely szerint — úgymond — a háború n e m egyéb, mint a b é k e n e m kívánatos alternatívája. Sőt: a háború a jelenkori társadalmi élet alapfeltétele, a társadalmi stabilitás szempontjából nélkülözhetetlen. Továbbá: a lehetőségek nem a már lezajlott, hanem az „immanens" háborúk szempontjából mérlegelendők. S a mérlegelésnek a remélhető (sic!) háborúk hasz­ nát kell figyelembe vennie. A háborús készülődés a gazdasági élet leghatékonyabb emeltyűje. S azért kitűnő „stabilizátor", mert a külső ellenség fenyegetései belső fegyelmet követel­ nek meg. Ezzel összefüggően: kitűnő szer a fasizmus veszélyei ellen, mivel szük­ ségessé teszi a hadsereg fenntartását s a hadsereg — úgymond — az egyetlen i n ­ tézmény, ahol nekik megfelelő tisztességes foglalkozáshoz jutnak a legaszociálisabb elemek, akik jobb érvényesülési lehetőség hiányában belpolitikai viszonylatban manicheus, mindent szélsőségesen, feketében vagy fehérben látó egyszerűsítéseik­ kel nagy bajt hozhatnának embertársaikra. A háborús készülődések jelentős tudományos ösztönző erejét is méltatják a Jelentés készítői, sőt a művészetek viszonylatában is kifejtik az előnyöket: a m ű ­ vészetek békében törvényszerűen a dekadenciába torkollnak, legjobb esetben de­ korálnak ; ám ha feladatuk a m o z g ó s í t á s . . . A háború előnyeinek a vázolása után a Jelentés szerzői megkísérlik áttekin­ teni a pótcselekvéseket, amelyekkel a háborúkat helyettesíteni lehetne. Mi mindenre gondoltak! Számba vették a hagyományok rengetegét, a kanni­ balizmus legfigyelemreméltóbb tradícióinak felélesztésére is gondoltak, á m m i n -

den hiába: a háború — véleményük szerint — egyszerűen pótolhatatlan. Pedig gondoltak például a szegénység elleni harcra is, arra, hogy a fejlődésben elmaradt területek megsegítésére lehetne költeni a jelenleg hadikiadásokra fordított össze­ geket. N e m jó megoldás. Mert nincs az a képviselőház, amely annyi pénzt meg­ szavazna segélyre, mint háborúra. S mi történne a tábornokokkal? Elmennének mocsarat csapolni, szúnyogot irtani? S ha a képviselőházak hajlandók is lenné­ nek annyi pénzt megszavazni, nem lehetne elkölteni, mert a szegénység felszá­ molása, sajnos, n e m igényel annyit, mint az ágyúgyártás. Szóval nem ér semmit az egész. Gondoltak a rituális emberáldozatok felújítására. Genocídium? Az se rossz, de több ezeréves gyakorlása komoly eredményre szintén n e m vezetett. Általában a demográfiai problémák lennének a legkönnyebben megoldhatók. Például a halálozási arányszám minden várakozást felülmúló gyors emelkedéséhez vezethetne a levegő erőltetett szennyezése, amely ellen manapság éppen nagy küzdelmet folytatnak. De ez is aránytalanul olcsó, s a tábornokok n e m hajlandók kéményseprőkké átrétegeződni. Miben, kiben, hol lelhető hát fel a plauzibilis és eléggé veszélyes ellenség, aki állandó és komoly fenyegetésével jótékonyan biztosítja a harmonikus társa­ dalmi továbbélést? Az űrkutatás talán felfedez majd a föld lakosságát létében veszélyeztető ér­ telmes lényeket, s ezek akkor jó ellenség-pótlók lesznek, de egyelőre a repülő tá­ nyérok feltűnése sem okozott m é g megfelelő veszélyérzetet, s csupán a távolabbi jövőben remélhető a kozmikus kutatásoktól a kellő veszélyeztetettségi érzet fel­ keltése. Mindaddig, amíg az emberiség n e m talál megfelelő pótcselekvéseket fölös energiái levezetésére, a Bizottság állandó Béke-Háború Kutató Ügynökség felállí­ tását javasolja, s felelőssége tudatában hangsúlyozza: n e m lehet felelőtlenül el­ vetni a háborúk rendszerét, csak miután pontosan m e g tudjuk határozni, hogy m i v e l pótolhatjuk.

Reggel lett, mire befejeztem az olvasást. Gyorsan megfürödtem, ittam egy pohár narancslevet, s rohantam az ENSZ székházába: bemehettem a Biztonsági Tanács ülésére. Éppen a leszereléssel kapcsolatos ügyekről folyt a vita. Leültem, feltettem a fülhallgatót, s tetszés szerinti n y e l v e n hallgathattam a monoton szóáradatot. Kába voltam, gondolataim elkalandoztak, szempillámra ránehezedett az álmat­ lanság, agyamra a gond. Az asztalfőn ülő, illatos szivarját rendíthetetlen nyugalommal szívó U Thantot, a Derűs Urat néztem. S amikor egyszer elkaptam a pillantását, gyors elhatározással egymondatos képzeletbeli interjút készítettem vele. Ezt kérdeztem: — Főtitkár Úr! Olvasta a Jelentést? Mi a véleménye: e végnélküli tárgya­ lások megfelelő pótcselekvések? A választ nem hallottam.

HAZAI TÜKÖR

H é t k ö z n a p o k falun A t a n á r i t m á r fűtik. Négy-öt lépésnyi szoba, zsúfolt a s z e k r é n y e k , összecsa­ v a r t t é r k é p e k m i a t t . K ö z é p e n a n a g y asztal c s a k n e m k e r e s z t ü l é r i . A z ó r á v a l szem­ közti falon függ a címer, t ú l m é r e t e z e t t gipszöntvény. Az ó r a r e n d és k i m u t a t á s o k m e l l e t t el s e m f é r n e s e m m i f é l e díszítés, az a b l a k fölé szorult az egyetlen j e l m o n ­ d a t is: „Az ifjúság a h o l n a p n e m z e d é k e ! " K ö r ü l ü l i k az asztalt. A r é g i e k közül v a l a k i n e k eszébe jut, h o g y m a g á b a n összeszámolja az ú j a k a t . T ö b b m i n t fele friss t a n e r ő . A t a v a l y i a k közül s o k a t á t ­ helyeztek a n y á r o n . A körzeti t a n f e l ü g y e l ő t é b e r s é g h i á n y a m i a t t v á l t o t t á k le. Az öreg igazgatót a z o n n a l i h a t á l l y a l n y u g d í j a z t á k . A hosszú szolgálat u t á n b á n a t o s a n szedegette össze a cuccot őszhajú feleségével. T e h e r a u t ó n költöztek v á r o s r a , a l á ­ n y u k h o z . A falu végéig o l y a n hosszú k í s é r e t e v o l t a kocsinak, m i n t egy h a l o t t a s szekérnek. M e g k e z d ő d ö t t a gyűlés. Beszélgetés közben a z á r t a b l a k o n á t b e h a l l a t s z i k , a m i n t az u t c á n elzötyög egy m e g t e r h e l t szekér. N a g y l e h e t a súlya, a k e r é k ráfja erősen v a l l a t j a a k a v i c s o k a t . Kifelé a t i t o k t a r t á s t M á r t o n , az iskolaszolga szavatolja. H ó n a p o k k a l ezelőtt o l y a n g y ű l é s e k e t is m e g é r t e k ezek a falak, hogy a m i k o r a z ajtót m e g p a t t i n t o t t á k , s z é j j e l r e b b e n t a h í v a t l a n hallgatóság, m i n t v a l a m i c s a t t a n á s r a a g a r á z d á l k o d ó e g e ­ rek. És a r r a is volt m á r p é l d a , h o g y a t a n á r o k b á t o r t a l a n u l n é z t e k e g y m á s r a : v a j o n ki m e r j e n e k - e m e n n i ? Most csend v a n és békesség. M á r t o n lelke n y u g a l m á r a p ö d ö r g e t i a bajuszát, s t r á z s á j a a z ajtó előtti h o k e d l i n m á r csak f o r m a s á g . — Joli, t e m e g v á r h a t n á l . . . A megszólított n ő p a t t a n á s o s a r c ú , h a r m i n c é v e s f o r m a t a n í t ó n ő . N é h á n y h e t e k e r ü l t az iskolához, olyan se hideg, se m e l e g — ezidáig m é g n e m a l a k u l t v é l e ­ m é n y róla. A gyűlés u t á n r e n d r e m i n d elszállingóztak, n e m m a r a d t m á s az i r o d á b a n , csak Joli m e g az igazgatónő, a k i egy p e r c i g készülést m í m e l v e rendezget, de n a g y e l h a t á r o z á s s a l leteszi a t á s k á j á t az a s z t a l r a . — Hogy állsz t e azzal a t e c h n i k u s fiúval? A t a n í t ó n ő a r c á n p i l l a n a t o k a l a t t lobot v e t a d ü h : — K i k é r e m m a g a m n a k ! Az iskolai szentbeszéd h a g y j á n , de a m i s z e m é l y e s . . . — H a g y j a d ! — v á g a s z a v á b a az igazgatónő. H a n g j á b a n , g e s z t u s á b a n s e m m i ­ féle sallang, h a r a g j á t l e g y ű r t e , m é g m i e l ő t t f e l t ö r h e t e t t volna. — Egy n ő n e k a k k o r is szüksége v a n férfira, h a s z e r e n c s é t l e n s é g é r e é p p e n fa­ lusi t a n í t ó n ő . Ezt s e m m i f é l e s z a b á l y s e m t i l t h a t j a . — Igaz — h a g y j a r á az igazgatónő. És közben ő is a r r a gondol, h o g y a h ú s z éven felüli n ő k n e k t é n y l e g n e m elég csak az étel. Boccaccio j u t eszébe, s e l n e v e t i m a g á t : m é g a felszentelt a p á c á k is é v s z á z a d o k o n át, h a az éjszaka sötétjében is, csak l e b o n y o l í t o t t á k k a l a n d j a i k a t . A hangja epés: — Az a n ö v é n y v é d e l m i t e c h n i k u s l e g a l á b b ö t - h a t évvel f i a t a l a b b n á l a d . T á n csak n e m s z e r e l e m ? . . . — Ez m é g T ó t f a l u b a n is m e g m a r a d h a t p r i v á t ü g y n e k ! Vagy n e m ?

— C s a k h o g y n e k e d n é h á n y h é t t e l ezelőtt m é g egy t r a k t o r i s t á d i s . . . — Szóval a főnök e l v t á r s n ő őszűzessége k é m k e d i k ? M a h o l n a p m á r őrt állít a beosztottjai á g y a m e l l é . . . V a g y i n k á b b személyesen fog beleskelődni a t o r n á c r ó l ? A n ő m á r se lát, se hall. Az a r c a r e m e g . Lehet, hogy a v é r n y o m á s a is m a g a ­ s a b b a k e l l e t é n é l . N e m elhízott, de jól t á p l á l t t e s t e m a j d e l p a t t a n az e n e r g i á t ó l . Ezt a fáradt, t e r m e t r e j e l e n t é k t e l e n e b b igazgatónőt egyetlen m o z d u l a t t a l b e s e p e r ­ h e t n é az asztal alá. A z egészen h a l k a n válaszol: — A k á r m i t is m o n d a n é k , t e m o s t a n t ó l k e z d v e h a r a g s z o l r á m . S a j n á l o m , d e a r r a n i n c s e r ő m , hogy belső h á b o r ú z á s t is vívjak. De az e r e d m é n y b e n sem h i n n é k veled k a p c s o l a t b a n . — M e r t én m á r d e k l a s s z á l ó d t a m , ugye? Még szerencse, hogy n e m így m o n d t a d : kurva! Az igazgatónő legszívesebben, és h a t u d n á , k i p e n d e r í t e n é az i r o d á b ó l ezt a szerencsétlent. — Az este a szövetkezet felől j ö t t e m — m o n d j a . A h a n g j a n y u g o d t , kissé t a l á n r é s z v é t t e l á r n y a l t . — A K ő h í d o n egy sereg l e g é n y t á m a s z t o t t a a k a r f á t . A s ö t é t b e n n e m l á t h a t t a k , s m a g u k o n k í v ü l m á s t s e m h a l l o t t a k . Ezért a s z a v u k a t jó messziről is m e g l e h e t e t t é r t e n i . A c s a p a t m e l l e t t j ö v ö k el, a m i k o r a t r a k t o r o s o d e g y - k é t é v v e l ezelőtt m é g i s k o l á b a j á r t k ö l y k ö k n e k meséli, hogy n e k e d milyen nagyszerű „technikád" v a n . . . A n ő az asztal m e l l e t t ül. Megizzadt u j j a i ö n t u d a t l a n u l p a p í r g a l u s k á k a t gyű­ rögetnek. — . . . é s a t r a k t o r o s u t á n m o s t ez a t e c h n i k u s . E r r e én csak azt m o n d h a t o m : j o b b , h a b é k e s s é g b e n e l v á l u n k . M é g m a este írok a t a n ü g y h ö z egy levelet. P e r s z e , n e h e z e n hiszed el, hogy m i l y e n levelet írok. Sok i s k o l á n á l v a n ü r e s hely, biztos v á l a s z t h a t s z . H o l n a p u t á n m á r m á s u t t t a n í t a s z . H a itt m a r a d n á l , Tótfalu és é n n e m t e n n é n k jót n e k e d . A k o l l é g á k n a k n e is szóljunk s e m m i t . J ó ? A t a n í t ó n ő m é g m i n d i g a p a p í r g a l u s k á k a t gyűrögeti, e b b e n a p e r c b e n g o n d o ­ l a t a i sincsenek. C s a k k é s ő r e sóhajt: — Jó. *

A félnótás a delet v á r j a . A t o r o n y z s a l u g á t e r e m ö g ü l elnéz a h á z a k felett, s z á m b a veszi, hogy m i t m ű v e l t az éjszakai h ó h a r m a t . A t e g n a p m é g szép zöld k u k o r i c a l e v é l m á r zörög. A k a s z á l a t l a n l ó h e r e s a r j ú t is l e f o r r á z t a a dér, és k ó k a d o z m i n d e n kései v i r á g . A h a r a n g o z ó csak a r r a jó, hogy b á m é s z k o d j o n . És h o g y a k ö t e l e k e t m e g h ú z z a , v a l a h á n y s z o r felkiált a p a p . M u n k á r a r i t k á n l e h e t fogni: szekeret, jószágot e g y á l t a ­ l á n n e m b í z h a t n a k r á . Még g y e r m e k volt, a m i k o r a p j á v a l ü r e s s z e k é r r e l e r e s z k e ­ d e t t le a Kisvölgyön. A l e g m e r e d e k e b b lejtőn e l s z a k a d t a k e r é k k ö t ő . A súlyos l ö ­ késtől m a j d t é r d r e estek a lovak. T a r t a n i p r ó b á l t á k egy p i l l a n a t i g . D e a z t á n porfel­ h ő b e k a v a r o d o t t m i n d e n . Az e l s z a b a d u l t a l k o t m á n y űzte az á l l a t o k a t , m i n t v a l a m i o s t r o m s z e k é r . A v ö l g y n e k r o h a n ó szörnyetegről előbb ez, m a j d az szotyogott le. A p j a h i á b a p r ó b á l t l e u g r a n i . Ő p e d i g csak k u p o r g o t t a szekér h á t u l j á b a n , s z o r í ­ totta v a s l ő c s - s z a r v á t . A m i k o r m i n d e n n e k v é g e volt, ú g y kellett az u j j a i t lefejteni. A közeli földekről s z a l a d t a k össze az e m b e r e k , közrefogták a szennyes h a b o t fúj­ t a t ó l o v a k a t . A s z e k é r n e k m á r a fele s e m volt é p . A p j a mellel esett a helyéből k i r á z ó d o t t n y á r s b a . E s z m é l e t l e n ü l v e r g ő d ö t t . F e l o r d í t o t t , a m i k o r a hegyes k a r ó b ó l k i h ú z t á k . És n e m s o k á r a e l h a g y t a a lélek. A h a r a n g o z ó n a k elég, h a e l r o h a n m e l l e t t e egy szekér. N y o m b a n e l s z ü r k ü l előtte a világ, o r d í t v a s z a l a d h a z a . D e a futástól h a m a r elfárad, szédeleg, fejét t e n y e r é b e h a j t v a ül le az á r o k szélére. A d d i g ül, m í g fel n e m s z á r a d a t e s t é n kiütköző verejték. K ü l ö n b e n b é k é s e m b e r . F é l n a p o k a t kószál a mezőn, n é h a ö n k é n t odaáll v a l a ­ m i l y e n m u n k á h o z . De egyet gondol, s fiatal l á b a i v a l elinal egy-egy l e p k e u t á n . Most, m i n t h a a n y a r a t s a j n á l n á , szinte b á n a t o s a n n é z szét a t o r o n y b ó l . V á r j a , hogy a p a p felkiáltson. A m i ó t a ő h a r a n g o z , T ó t f a l u b a n m é g egyszer s e m k é s e t t a dél. Ösztöne m á r j ó v a l előtte, a mezőről is h a z a h a j t j a . B á m é s z k o d v a v á r . P i h e n . É d e s - k e s e r n y é s illat csap fel a h a r a n g l á b i g — v a l a ­ hol o d a é g e t t é k a szilvaízet. A m i k o r v é g r e felszól a p a p , é p p e n mosolyog: a l a n t egyik u d v a r o n a sok c i b e r e z a b á l á s t ó l a kölykök m i n d e g y r e h á t r a s z a l a d n a k a k i s b u d i r a .

A k á r h á n y s z o r n é z fel, c s a k r o n g y o s felhőket lát. H a b i z t o s r a t u d n á , hogy m a m á r n e m süt ki a N a p , a k k o r o d a k i á l t a n a a fiúknak, hogy hazafelé! D e h á t h a k i s ü t ? Négy t r a k t o r k ü s z k ö d i k egy k u k o r i c á s s a l k ö r ü l ö l e l t t a r l ó n . E g y m á s elé fogva egy-egy gép, a n é g y t r a k t o r csak k é t ekét húz. A f o r d u l ó k n á l n y e r e g b ő l d i r i g á l j á k e g y m á s t az olajosképű, ázott e m b e r e k C s a k i n t e g e t n e k , m i v e l az erős b e r r e g é s m i a t t h i á b a is k i a b á l n á n a k . Az egyik v o n t a t ó n a g y o t feszít, messze r e p ü l n e k a csa­ v a r o k , az u j j n y i v a s t a g s o d r o n y k ö t é l ú g y szakad, m i n t h a csepűből v o l n a . Meg kell állni. De leáll a m á s i k k é t t r a k t o r is, m i v e l a csúszós b a r á z d á b ó l c s a k ü g g y e l ­ b a j j a l l e h e t n e k i t é r n i . L e g a l á b b segítenek. Az a g r o n ó m u s a s z á n t á s szélén áll, g u m i c s i z m á b a n , v í z h a t l a n k ö p e n y b e n . A szél a t r a k t o r o k i r á n y á b ó l fúj, s így a t á v o l s á g e l l e n é r e is h a l l j a a d ü h ö d t kifak a d á s o k a t . A k á r v a l l o t t v o n t a t ó h a n g j a c s a k n e m s í r á s b a v á l t . K a p k o d . Az össze­ kötő c s a v a r o k o n forgatja a kulcsot, s h o g y az t ö b b s z ö r is megszalad, a földhöz vágja: — Na, aki e n g e m m é g egyszer k i h a j t ilyen i d ő b e n . . . H á t t a l áll a f i ú k n a k és a r r a gondol, hogy m o s t j o b b l e n n e a m e g í g é r t k a n c s ó b o r m e l l e t t . C s a k egyszer k e l l e n e szólnia a t r a k t o r o s o k n a k , m á r i s k a n y a r o d n á n a k kifelé, s h a c s ú s z k á l v a is, de v é g r e m á r csak hazafelé e v i c k é l n é n e k . Egy h e l y b e n áll. Óvja m a g á t a p e r m e t é l ő esőtől, m é g i s a n y a k á b a csorog a víz. A r r a gondol, h o g y s a p k á j u k r ó l olajos lé csorog a fiúk n y a k á b a is. T a l á n á t k o z ­ zák is e m i a t t . Ő h a j t o t t a ki a t r a k t o r o s o k a t . — Szitál — p r ó b á l t á k l e g a l á b b elodázni a dolgot. — K i n t kell m e g v á r n i , hogy elálljon! — k i á l t o t t a — és a v é r a fejébe t ó d u l t . — De a föld úgyis m é l y e n n e d v e s . . . — F ú j a szél, m a j d c s a k felszikkad! Reggeltől hol esik, hol m e g á l l . K é s ő d é l u t á n van m á r , de m é g n e m s z á n t o t t a k a n n y i t , m i n t m á s k o r k é t ó r a a l a t t . N e m számít. Az este k i n t volt a r a j o n t ó i a z Öreg. — N e m é r t e m m a g u k a t ! Bőven v a n felszabadított föld, j ó k a t r a k t o r o k . Mégis kevés a szántás. B ú z á b ó l alig v e t e t t e k v a l a m i t . Mit c s i n á l n a k m a g u k itt? — Lágy a föld, e l n ö k e l v t á r s . . . — S h a m á r csak fagyva k e m é n y s z i k m e g ? („Igenis, elnök e l v t á r s ! A földet c s a k u g y a n fel kell s z á n t a n i . J ö v ő r e a b ú z á t el kell v e t n i . Igenis, e l n ö k e l v t á r s ! Ez a l e g f o n t o s a b b . M e g é r t e t t e m . Még h a rossz m a g á g y b a is, a b ú z á t a k i t ű z ö t t h a t á r i d ő i g el kell v e t n i . L e h e t u g y a n , h o g y a lágy vetés m i a t t m a j d k e v e s e b b t e r e m . . . D e a z é r t mi a b ú z á t elvetjük, igenis, elnök elvtárs!") — T u d j a m a g a , hogy e n g e m a t e g n a p c s ú n y á n l e k a p t a k ? H a l l o t t m á r tele­ k o n f e r e n c i á r ó l , ugye? A t a r t o m á n y a k ö z p o n t és e g y s z e r r e k a p c s o l j á k hozzá a r a j o n o k a t . („Te h o g y állsz, t e m e n n y i t v e t e t t é l , t e m e n n y i t s z á n t o t t á l ? M e n n y i t ? . . . Mi az i s t e n t c s i n á l t o k o t t a n ? K a r á c s o n y k o r is v e t n i a k a r t o k ? V a c k o l ó d t o k m é g sokat azzal a p á r száz h e k t á r r a l , v a g y m i a csoda? M i n d j á r t az összes t a r t o m á n y m e g ­ előz. R á k a p c s o l n i ! Azt a k a r j á t o k , hogy h o l n a p u t á n m e g i n t l e k a p j a n a k m i a t t a ­ t o k ? . . . Rákapcso-olni!!! — E l n ö k e l v t á r s ! A b ú z a el lesz v e t v e . A földet h a n e d v e ­ sen is — m i e l ő b b f e l s z á n t j u k ! . . . " ) Alázatos hangra retten. — Mérnök elvtárs, hány óra? Tömzsi, piros k é p ű , öregedő e m b e r áll előtte. A t r a k t o r o s o k b r i g á d o s a . Egy p e r c i g elnéz felette. És eszébe v i l l a n egy n a g y o n régi p l a k á t . K u l á k l i s t a volt, azon e l e v e n í t e t t e m e g ezt az e m b e r t olyan h ű e n egyik t a n á r , a m i n t é p p e n a cséplőjével játszik. V o l t az e m b e r n e k u g y a n cséplője, de s e m m i egyebe. A felesége örökölt n é h á n y hold földet, azt e l a d t a , hogy egy rozoga cséplőgépet vehessen. A d d i g m i n ­ dig a m á s gépén dolgozott. És m o s t v é g r e v e h e t e t t egy cséplőt. E l b o n t h a t t a , j a v í t ­ h a t t a , ú j r a ö s s z e r a k h a t t a . Az első őszön csépelt u g y a n , de szezon u t á n m e g i n t el kellett szegődnie a m á s m a l m á b a . N a g y v o l t a k v ó t a , a cséplő m á r n e m h a j t o t t a ki a költséget. K ö v e t k e z ő ősszel csak döcögött a gép. Vaszi bácsi „szabotőr" lett. Azt m o n d t á k a k k o r az e m b e r e k , hogy b e l e z a v a r o d o t t e b b e . De k i d e r ü l t , hogy n e m z a v a r o d o t t meg, csak b ú s k o m o r lett. M a is h a l k s z a v ú . Elnéz a b r i g á d o s felett, s közben a r r a gondol, hogy azt most n e m a p o n t o s idő é r d e k l i . Ezért csak elmosolyodik r ö v i d e n , és felhúzza a v á l l á t . — Mit t e h e t ü n k m á s t , Vaszi b á c s i ? . . . Az e m b e r fejét leszegve c a p i a t vissza. A m é r n ö k m é g m a g á b a n is szóiingatja:

— Mit csináljunk, Vaszi bácsi? A gépek ú j r a m e g i n d u l n a k . Az a g r o n ó m u s k ö z e l e b b m e g y a b a r á z d á h o z , é s nézegeti, h o g y az e k é k n y o m á n m i l y e n fényesen csillan a föld. Nézi, hogy a n e m ­ rég felfordított rögökön m á r i s a p r ó e r e z e t e k e t v á g o t t a s z e m e r k é l ő eső. Áll a b a ­ r á z d á n , m i k ö z b e n m i n d e g y r e m e l l e t t e v e r g ő d n e k el a t r a k t o r o k . Nézi a földet, a csúszkáló, t e r m é s z e t e l l e n e s e n b e r r e g ő gépeket, a szótlanul k ü s z k ö d ő e m b e r e k e t . É s k ö z b e n a r r a gondol, hogy h o l n a p d é l u t á n m á r i s j e l e n t e n i e kell, hogy m i t végeztek. K é s ő b b , a n é l k ü l , hogy t u d n á , lehajol, és b e l e m a r k o l a földbe. O r r a n y e r s , k e ­ s e r n y é s illatot s z i p p a n t fel. Egy d a r a b i g a m a r k á b a n forgatja a földcsomót. L a s s a n g o m b ó c c á formálja. A z t á n n a g y e r ő v e l o d a v á g j a . J ó d a r a b i g b á t o r í t g a t j a m a g á t , m í g v é g r e h a d o n á s z n i kezd. A gépek leállnak. — F i ú k ! . . . — k i á l t j a n a g y h a n g o n . — Mégis h a z a k é n e m e n n i !

Egyetlen c u k r á s z d a v a n a r a j o n k ö z p o n t b a n . Igyekszik m i n d e n b e n o l y a n l e n n i , m i n t a n a g y v á r o s i édesség-helyiségek. Sok fiatal azt m o n d j a , hogy k ü l ö n b is azoknál. M á r i a m o s t h a n y a t t fekszik az ágyon, és a s ö t é t b e n m a g a elé képzeli ezt a c u k r á s z d á t . Ott p i h e n t m e g a gyűlés u t á n . K é r t egy k á v é t , de felét o t t h a g y t a . M i n t h a cikória-ízét é r e z t e volna. K i s idő m ú l v a m á r i s k a v a r g o t t a g y o m r a . A m i ó t a hazajött, m i n d e n b ő l evett, k á v é t is főzött. Mégis a lötty ízét érzi a s z á j á b a n . — H á l á s a k l e h e t ü n k m a g á n a k , hogy t a l p r a állítja a tótfalusi iskolát — m o n d t a gyűlés u t á n a t a n ü g y i osztály vezetője. És m e g s z o r í t o t t a a kezét: — S z á m í t h a t a r r a , hogy a m i n t m ó d u n k b a n lesz, a z o n n a l behozzuk. N e m először h a l l j a ezt a szónoklatot. A volt d é k á n j á r a is e m l é k s z i k . — K i t ű n ő d i p l o m á j a v a n ! N y u g o d j o n meg, n e m f e l e j t k e z ü n k el m a g á r ó l ! A d d i g is, a m í g b e h o z h a t j u k , m á r ott kint, t a n í t á s k ö z b e n k e z d j e n t u d o m á n y o s m u n k á h o z . V a l a m i s z e r é n y e r e d m é n y n e m á r t az ü g y n e k . (— „Persze, d é k á n úr, h a é p p e n egy e l ő a d ó t a n á r v e t t e feleségül a kolléga­ n ő m e t , csak n e m k ü l d h e t i k őt falura. Igaz, hogy n e k e m m i n d i g k i t ű n ő j e g y e m volt, de csak a z é r t n e m v á r h a t o m el, h o g y e n g e m t a r t s a n a k vissza. L á m , m i l y e n szépen m e g m a g y a r á z t a a d é k á n úr, hogy h a t o v á b b r a is s z o r g a l m a s a n dolgozom, az m a j d n e m á r t az ü g y n e k . . . T u d j a , d é k á n úr, l á t t a m én m á r o l y a n s z o r g a l m a ­ s a k a t , a k i k n e m k e r ü l t e k vissza. M e r t a k ö v e t k e z ő é v b e n ú j r a m e g n ő s ü l t v a l a k i . Egyik é v b e n u g y e é p p e n a d é k á n ú r fia v é g z e t t . . . " ) Szó s z e r i n t e m l é k s z i k a r r a , hogy m i t m o n d o t t egyszer a d é k á n n a k : — A m i k o r a h e t e d i k osztályt v é g e z t e m , v o l t a f a l u m b a n egy fiatal t a n í t ó n ő . H a n e m ő tanít, t a l á n a k i t ű n ő a b s z o l v á l ó m m a l is m e g m a r a d t a m v o l n a a f a k a n á l m e l l e t t . Egyszerű kis t a n í t ó n ő volt érettségivel, m i n d e n m á s képesítés n é l k ü l . D e én m é g m a is g y a k r a n gondolok a r r a , hogy o l y a n p e d a g ó g u s n a k kell l e n n e m . H a s z ­ n á l h a t o k az ü g y n e k , h a o l y a n leszek, m i n t ő. („Persze, d é k á n úr, m o s t az ö r ö m t ő l r e m e g a tokája. M e r t v e l e m s i m á n m e g ­ úszta. N e m kell k i m a g y a r á z k o d n i a . És m é g sláger is v a g y o k : » . . . ilyen p e d a g ó g u ­ s a i n k v a n n a k k i n t az é l e t b e n !« B r á v ó , öreg t r o t t y ! J ó l n e v e l t e t e k . L á m , t u d o m , h o g y a h o z z á é r t ő p e d a g ó g u s o k n a k az é l e t b e n a h e l y ü k . I l y e n n a g y s z e r ű e r e d m é n y é r t t a l á n m é g k i t ü n t e t é s t is k a p h a t , d é k á n ú r : m i l y e n jól n e v e l t fiatalok! Micsoda n a g y s z e r ű fiatalság!") Tudja, hogy h o l n a p r a kialszik b e n n e m a j d m i n d e n . De m a m é g forr. M á r a b e h í v t á k a r a j o n h o z az i s k o l a i g a z g a t ó k a t — v a g y n e g y v e n e m b e r t . . . És egy v a d o ­ n a t ú j b r o s ú r á t o l v a s t a k fel e l ő t t ü k a v a l l á s e r e d e t é r ő l . K i t u d j a , h á n y a d s z o r h a l ­ l o t t á k ? Sok unszolás u t á n n é h á n y a n v é g r e helyi p é l d á k k a l „szóltak hozzá" — ö n k r i t i k a i s z e l l e m b e n . A z u t á n a főtanfelügyelő beszélt — k r i t i k a i s z e l l e m b e n : „ v a n ­ n a k ugye m é g h i b á k . . . " („Igen, főtanfelügyelő e l v t á r s ! Még o l y a n súlyos h i b á k is a d ó d n a k , m i n t p é l ­ d á u l a f o r m a l i z m u s , a z időpocséklás.") H o l n a p r a t a l á n elcsitul b e n n e m i n d e n . És j ó k e d v e lesz, h a s ü t n i fog a n a p . J a p e r s z e ! . . . H o l n a p v a s á r n a p . L e g h a m a r a b b í r m a j d egy levelet.

(„Drága

szüleim!

Nem olyan rossz itt, mint ahogy édesanyám elképzeli. Édesanyám csak egyszer volt itt, másfél nap alatt nem ismerhette meg az embereket. Nem olyan csiszoltak, mint a nálunkvalók, de az nekem még jó is. Legalább nem olyan gőgösek, van bennük tisztelet. A mi falunkban egy kicsit jött-mentnek nézik a magunkfajta iskolázott embert. De ezeknek a condrásoknak elég, ha egy jó szót szólok a világról, máris őszintén hiszik, hogy csakugyan olyan a világ. ...Írják, hogy szobabútort akarnak nekem venni. Minek? Kilenc év alatt jóformán egy rongyot sem tudtak akasztani maguknak, most meg ilyesmin verik a fejüket? Inkább fellélegeznének. Ha lehet, arra tegyenek félre egy kis pénzt, hogy édesapámat a nyáron fürdőre küldjék a köszvényével. Bútort majd veszek én. Vagy veszünk azzal, aki jeleségül kér. Édesanyám persze most is pityereg, amiért szerinte nem törődtem eleget a férjhezmenetellel. Nyugtassa meg, édesapám, hogy nincs semmi baj, egyszer majd férjhez megy az aranyos lánya. Különben is, nem azt mondja mindig, hogy nincs nálam szebb a vilá­ gon? Akkor meg? ...") N a t e szép lány, m o s t v e t k ő z z le. I l y e n k o r s z o k t a k v e t k ő z n i az asszonyok. É s b e b ú j n a k a f é r j ü k mellé, a m e g m e l e g í t e t t á g y b a . T e e g y e d ü l fekszel le, m e r t egy m o z i é r t soha n e m h a g y t a d a k ö n y v t á r a t . É s a m o z i b a n o t t h a g y t a d a fiút, a k i n e k t a l á n tetszettél, de m á r első a l k a l o m m a l m e g a k a r t a t a p o g a t n i a m e l l e d e t . Bolond l á n y v a g y te, jól m o n d t á k egyszer: zerge! Z e r g é t p e d i g n e m e j t h e t el e g y k ö n n y e n a k á r m e l y i k v a d á s z . Bazsó Z s i g m o n d Részlet

egy készülő

könyvből

Korszerű vidéki népműve és Egyes n é p m ű v e l ő k házi k é s z í t m é n y ű s z ó t á r á b a n a t v az O b e t ű n é l t a l á l h a t ó . „ T v — l á s d : o b j e k t í v nehézség." I d e tartozik, a többi közt, a mozi és n e m egy e s e t b e n a v á r o s k ö z e l s é g is. V a l ó b a n m e g n e h e z í t e n é k , t a l á n ki is s z o r í t a n á k ezek az „ o b j e k t í v n e h é z s é g e k " a művészkedést, a népművelést? Vizsgálódásunk helyéül elsősorban a Bánságot v á l a s z t o t t u k , m e r t o r s z á g u n k n a k ez a v i d é k e a fent n e v e z e t t „ o b j e k t í v n e h é z s é g e k ­ ben" — mondhatjuk — a leggazdagabb. Ú j s z e n t e s e n t a v a l y a n é p m ű v e l é s n e k m é g m i n d a h á r o m „O" t a r t o z é k á t m e g t a ­ l á l h a t t u k . T a v a l y — h a n g s ú l y o z z u k —, m e r t i d é n m á r . . . m i n d e g y i k a m a g a m e g ­ felelő h e l y é r e k e r ü l t . — S z ü k s é g t e l e n itt a színjátszás, a k a r é n e k l é s m e g a s z í n p a d o n r o p o t t t á n c — fejtette ki v é l e m é n y é t a m ű v e l ő d é s i o t t h o n a k k o r i igazgatója —, m e r t az ú j s z e n t e s i n e k csak egy jó f u t a m o d á s kell, s m á r i s t r o l i viszi T e m e s v á r r a , ahol a z t á n a s z í n h á z a k v a g y o p e r a a falusinál s o k k a l s z í n v o n a l a s a b b e l ő a d á s a i b a n k e d v é r e válogathat. N e m áll s z á n d é k u n k b a n a m ű k e d v e l é s igényeire k i t é r n i , a m e l y e k e g y s z e r s m i n d — a m ű v é s z e t é r z é k e l é s é r e i r á n y u l ó „belső p a r a n c s o k t ó l " e l t é r ő e n — ösztönzői is a müvészkedésnek. Egyelőre c s u p á n egy-két t é n y t s z e r e t n é n k megjegyezni.

1967-ben — egyes újszentesi n é p m ű v e l ő k á l l í t á s a s z e r i n t — a z é r t n e m t u d o t t a z itteni m ű v e l ő d é s i o t t h o n úgyszólván s e m m i t e v é k e n y s é g e t f e l m u t a t n i , m e r t a tévét, mozit és városi szórakozást k e d v e l ő ifjúság m á r „ n e m érez k e d v e t a r r a , hogy s z í n p a d r a l é p j e n " . S m i t ö r t é n t aztán 1968 első h ó n a p j á b a n ? A m i k o r a m ű v e l ő d é s i o t t h o n új igazgatója: Miskolczy József és a t i z e n h a t éves r e n d e z ő i t a p a s z t a l a t ú Vass I r m a t a n í t ó n ő m e g k é r d e z t e : k i a k a r szerepet v á l l a l n i , n e m k e v e s e b b m i n t 23 fiatal i r a t k o z o t t b e a z ú j r a a l a k u l ó színjátszó csoportba. H o g y a j e l e n t k e z e t t e k i g é n y e i n e k eleget t e h e s s e n , Vass I r m a egyszerre k é t s z í n d a r a b b ó l osztotta k i a s z e r e ­ peket, s a k é t tagozat — felváltva — h e t e n k é n t összesen h a t s z o r p r ó b á l t . Alig fél év leforgása a l a t t n é g y b e m u t a t ó t t a p s o l h a t o t t m e g a z újszentesi közönség, s k ö z b e n ­ k ö z b e n a színjátszók h á r o m - n é g y községben is v e n d é g s z e r e p e l t e k . Sőt, a C a r a g i a l e Színjátszó F e s z t i v á l ( m á r r a n g o t jelentő!) m e g y e i s z a k a s z á b a is b e j u t o t t a k — Móricz Z s i g m o n d Nem élhetek muzsikaszó nélkül c í m ű négyfelvonásos s z í n m ű v é v e l . Ügy t ű n h e t , m i n d e z ú g y kezdődött, hogy a szereplők m á r ó l h o l n a p r a „ m e g t á l t o s o d ­ t a k " . V a l ó j á b a n viszont ú g y kezdődött, hogy Miskolczy előbb egy k ö n n y ű z e n e k a r t a l a k í t o t t , m i r e felerősödött a r é g e b b a l a k u l t n é p i zenekar, m e r t jó k é p e s s é g ű v e r ­ s e n y t á r s s a l s z e m b e n k e l l e t t b i z o n y í t a n i a é l e t r e h i v a t o t t s á g á t . Szokásossá v á l t a k a csütörtök d é l u t á n i ifjúsági összejövetelek: t á n c o k , bálok, o l y a n n y i r a , hogy — m ű s o r nélkül m á r kezdtek unalmassá válni. S úgy nőttek aztán a k a r a t b a a vágyak, mint a k i n e k a d d i g k e r e k e d i k a j ó k e d v e , m í g n e m j ó f o r m á n észre s e m veszi s m á r dalol is. S a daltól m á r i s m é t csak egy lépés a t á n c — s a t á n c t ó l az olyan t á n c , a m e l y b e n h a t - n y o l c p á r m e g m u t a t j a , hogy j o b b a n , s z e b b e n t u d , m i n t a t ö b b i . . . Persze, n e m kell m e g f e l e d k e z n ü n k a r r ó l a m a g a s a b b r e n d ű ösztönző erőről sem, a m i t a n é p n e v e l ő és m ű k e d v e l ő hivatástudata j e l e n t a k ö z ö n s é g n e v e l é s b e n . D e ezt m o s t n e m részletezzük: számos s a j t ó t e r m é k ü n k cikkezett m á r róla. Nézzük m e g i n k á b b — m i e l ő t t a „ k o n k u r r e n s " v a g y „ j ó b a r á t " v i t á j á t m e g p r ó b á l n ó k e l d ö n t e n i —, hol és m i b e n igazolta a v i d é k i n é p m ű v e l é s a m a g a korszerűségét é s — t v ide, t v o d a — közönségvonzó erejét. Új napokról

— új nóta szól

Mi t ö r t é n t ott, ahol a mozi és a t v előbb „ h ó d í t o t t a m e g " a lakosságot, m i n t n á l u n k ? N e m c é l u n k a z e r r e v o n a t k o z ó statisztika a d a t a i n a k részleteibe bocsátkozni, d e összegezésükként e l m o n d h a t j u k , a m i t n é p m ű v e l é s s e l foglalkozó s külföldet j á r t k u l t u r á l i s v e z e t ő i n k t ő l is t u d u n k . A n n a k i d e j é n a t v r o h a m o s t é r h ó d í t á s a n y o m á n u g y a n c s a k csökkent a m ű ­ k e d v e l ő e g y ü t t e s e k — m i n d e n e k e l ő t t a színjátszó csoportok — s z á m a . D e ú g y l á t ­ szik, m i k é n t a mozi s e m t u d o t t a s z í n h á z fölé, h a n e m „csak" m e l l é n ő n i , a m ű k e d v e l é s t s e m s z o r í t h a t t a k i a k u l t ú r á n a k t v - h u l l á m o k o n t ö r t é n ő „ h á z h o z szállí­ tása". Sőt, egyes n y u g a t i o r s z á g o k b a n t e t t megfigyelések szerint a m ű k e d v e l é s o t t is feléledő t ö r e k v é s t m u t a t : ú j r a a l a k u l t , p a t i n á s m u l t ú é n e k k a r o k , új rendezői és i n t e r p r e t á l á s b e l i m e g o l d á s o k k a l kísérletező m ű k e d v e l ő csoportok, s z í n h á z t e r m e k e t i d ő n k é n t k i b é r e l ő f é l a m a t ő r e g y ü t t e s e k t e v é k e n y s é g e v a l l erről. N e m is beszélve a könnyűzenei együttesekről, amelyek száma manapság sokkal magasabb, mint v a ­ laha, s a m e l y e k j e l e n t ő s e n fejlődtek s z í n v o n a l b a n . Nos, s e m m i k o m o l y a k a d á l y á t n e m l á t j u k a n n a k , hogy a n é p m ű v e l é s i t t és m o s t r e n e s z á n s z á t n e élje. A B á n s á g b a n is n e m e g y p é l d a bizonyítja: n e m m i n d e n téves, a m i tévés, csak a t v fetisizálása téves. — N e m is t u d o m — v a l l o t t a b e Szász Géza, a t a v a l y a l a k u l t zsombolyai ifjúsági k l u b igazgatója —, m i é r t kellett a n n a k idején n e k ü n k , n é p m ű ­ v e l ő k n e k „ m e g i j e d n ü n k " a t v - t ő l . . . — D e h a d d v á z o l j u k a z esetet s o r j á b a n .

Az i g é n y e k előzetes t a n u l m á n y o z á s a , új f o r m á k keresése, ötletgazdagság j e l l e ­ m e z t e a k l u b o t m á r t e v é k e n y s é g é n e k k e z d e t é n . A vezetőség s e m m i o l y a n t n e m k e z d e m é n y e z e t t , a m i r ő l t u d t a , hogy a t a g o k k ö r é b e n c s u p á n m é r s é k e l t v i s s z h a n g o t k e l t e n e . Íme n é h á n y i t t e n i „ m á g n e s " . J ó képességű k ö n n y ű z e n e k a r , h e t e n k é n t b á l , s előtte o l y a n r e n d e z v é n y e k , m i n t : Zsombolyai Könnyűdal-énekesek Fesztiválja (egy kicsit h a n g z a t o s a cím, d e b a j ez?), s z a v a l ó v e r s e n y , zálogosdival e g y b e k ö t ö t t Ki mit tud? -v e r s e n g é s és a r e n d k í v ü l d e r ű s h a n g u l a t ú Ki mit nem t u d - a k c i ó , h o g y csak egy p á r r ó l szóljunk a b á l n é p s z e r ű e l ő z m é n y e i , illetve k ö z b e i k t a t á s a i közül. De m e g e m l í t h e t j ü k m é g p é l d á u l , hogy m á r c i u s 8-án a k l u b m i n d e n l á n y t a g j a v i r á g o t k a p o t t , a fiúk figyelmességének v a g y s z e r e t e t é n e k j e l e k é n t . K l u b p o s t á s o k h o r d o z t á k a k l u b ízléses kivitelezésű s z a v a z ó c é d u l á i t a fiúktól a l á n y o k h o z , s v é g ü l a l e g t ö b b s z a v a z a t a l a p j á n a v e z e t ő k k i h i r d e t t é k a b á l k i r á l y n ő n e v é t . U g y a n c s a k ez é v t a v a ­ szán Szász G é z á é k azt is eltervezték, h o g y — e g y ü t t m ű k ö d é s b e n egy k e r e s k e d e l m i ­ leg is é r d e k e l t féllel: a Z s o m b o l y a i K i s i p a r i T e r m e l ő s z ö v e t k e z e t t e l — d i v a t b e m u ­ tatót rendeznek a k l u b b a n . . . De m i é r t is „ijedtek m e g " a tv-től a k l u b vezetői a n n a k idején? Azt t a p a s z ­ t a l t á k , h o g y — közönségsiker ide, közönségsiker o d a — s z o m b a t e s t é n k é n t a tv m i n d t ö b b ifjút m a r a s z t a l o t t h o n , n o h a a k l u b a l a k u l á s a k o r l e g t ö b b j ü k é p p e n a m e l l e t t k a r d o s k o d o t t , h o g y s z o m b a t e s t é r e helyezzék a k l u b r e n d e z v é n y e i n e k f é n y p o n t j a i t é s a b á l o k a t . Nos, k i d e r ü l t a z t á n , h o g y a z ok n e m m á s , m i n t egy sorozat: a t v egyik igen n é p s z e r ű filmsorozata, az El fugitivo, amelynek egyetlen folytatását sem akarták elmulasztani. Akarnokoskodó népművelő talán azonnal a „direkt meg­ győzés m ó d s z e r é t " v e t t e v o l n a elő. Szász G é z á é k viszont a t é v é t b e v i t t é k a k l u b b a . O t t a z u t á n azt a k é r d é s t , h o g y m i k o r fogja m á r el a szökevény a félkarút, m i n d e n k i a f i l m n e k szegezhette, s z o m b a t r ó l s z o m b a t r a . Az ifjak l á t h a t n a k a t é v é b e n k i v á l ó m ű s o r t is, a m e l y e t a z t á n — a k l u b v e z e t ő k t á r s a s á g á b a n — n e m egy e s e t b e n m e g v i t a t n a k . M ű v e l ő d é s ez is. Az ötletek

forrása

kimeríthetetlen

N e m vitás, h o g y az ilyen k e r e k a s z t a l - b e s z é l g e t é s e k b ő l , v i t á k b ó l a r é s z t v e v ő k t ö b b e t n y e r h e t n e k , m i n t p é l d á u l az o l y a n i s m e r t e t ő „előadásokból", a m e l y e k n e k szö­ vege r é g e b b a r a j o n i m ű v e l ő d é s ü g y i s z e r v e k n é l készült, s a m e l y e k e t a l e g t ö b b h e l y e n — a k ö n n y e b b m e g o l d á s k e d v é é r t ? — e g y s z e r ű e n csak felolvastak. (Meg n e m állom, h o g y n e n e v e t t e s s e k e h e l y e n : t a n ú j a v o l t a m , h o g y a z egyik falusi „ e l ő a d ó " — figyelmetlenségből — felolvasta a k ö v e t k e z ő , z á r ó j e l b e t e t t m o n d a t o t is: „ . . . é s itt az előadó helyi k o n k r é t u m o k k a l egészíti k i a g e n e r á l t a d a t o k a t " . ) D e l á s ­ s u k csak, m i t t e t t e k p é l d á u l az óteleki n é p n e v e l ő k , a m i k o r o l y a n szöveggel k e r ü l ­ t e k szembe, a m e l y e t jó s z a k e m b e r szerzett ugyan, de gyengén í r t a meg, n o h a é r t é ­ k e s a d a t o k k a l l á t t a el. Nos, itt a n é p m ű v e l ő k a sokszorosított k é z i r a t o t és a t é m á b a v á g ó m á s f o r r á s ­ m u n k á k a t a szellemi v e r s e n g é s t l e g i n k á b b k e d v e l ő ifjak t a n u l m á n y o z á s á r a bocsá­ t o t t á k , m a j d egy idő m ú l v a n a g y s i k e r ű Aki tud, válaszol-versenyt rendeztek. S ha m á r a s i k e r e k n é l t a r t u n k , itt kell m e g e m l í t e n ü n k az i r o d a l m i esteket v a g y az olyan t e a d é l u t á n o k a t , a m i l y e n p é l d á u l a l e g u t ó b b i volt. E k k o r F r i g József, ez az ö n m ű v e ­ lésben is j e l e s k e d ő K I S Z - t i t k á r — előzetesen számos f o r r á s m u n k á t f e l h a s z n á l v a — e s z m e f u t t a t á s t t a r t o t t a fiatalok boldogságáról. S hogy ez az előadás v a l ó b a n m e g ­ n y e r t e az ifjak tetszését, a t ö b b i között a n y o m b a n k i a l a k u l t t e r m é k e n y v i t a is b i ­ zonyította. De a r r a is t u d u n k m á r egy-két esetet, h o g y az íráskészséggel u g y a n n e m r e n d e l k e z ő , de e g y é b k é n t igen l e l e m é n y e s n é p m ű v e l ő köztetszést a r a t o t t „ t é r k é p -

u t a z á s s á " g y ú r t a á t a felettes k u l t u r á l i s f ó r u m t ó l k a p o t t i s m e r t e t ő e l ő a d á s s t í l u s t a ­ l a n a n y a g á t . Így t ö r t é n t n e m r é g Orczyfalván, a h o l k ö z r e m ű k ö d t e k a m ű v e l ő d é s i o t t h o n ö n k é n t e s n é p m ű v e l ő i is. M i u t á n á t t a n u l m á n y o z t á k a szóban forgó, Románia térképe előtt c í m ű a n y a g o t , e r e d e t i m ó d o n k é s z í t e t t é k el h a z á n k t é r k é p é t . A h ő és v í z e r ő m ű v e k m e l l e t t — g o m b n y o m á s r a — kis v i l l a n y é g ő k g y ú l t a k ki és — p é l ­ d á u l — a v í z e r ő m ű v e k r e v o n a t k o z ó „ j e l m a g y a r á z a t b a n " ez á l l o t t : „ E r ő n k vízből fényt f a k a s z t o t t . . . " S h a d d m o n d j u n k el a r e n d e z v é n y k a p c s á n m é g a n n y i t , h o g y n e m c s a k a t é r ­ k é p , n e m c s u p á n a k é p e s levelezőlapok, f é n y k é p e k és f e s t m é n y r e p r o d u k c i ó k t e t t é k , hogy az „ u t a z ó k " v a l ó b a n ott érezték m a g u k a t az utasvezetőtől é l m é n y e s í t e t t , m e g ­ rajzolt t á j a k o n (a vezető a szó k o n k r é t é r t e l m é b e n is rajzolt: t á b l á r a r a j z o l t a — „ m e n e t k ö z b e n " — az ú t v o n a l a t ) , h a n e m a zenei illusztrációk és b e t é t e k is. P é l ­ d á u l a B á n s á g b a — N a g y s z e n t m i k l ó s r a — é r v e B a r t ó k - , M o l d v a kies t á j a i n b a r a n ­ golva p e d i g E n e s c u - m u z s i k á t h a l l g a t h a t t a k h a n g l e m e z r ő l . Most p e d i g u g o r j u n k Orczyfalváról egy nagyot, s t e k i n t s ü n k b e az egyik s z é ­ kely m ű v e l ő d é s i o t t h o n b a , a m i k ó ú j f a l u s i b a , hogy a „ t é r k é p u t a z á s r ó l " szóló i s m e ­ r e t e i n k k ö r é t t o v á b b b ő v í t h e s s ü k . I t t m á r o l y a n e m b e r „vezeti az u t a s o k a t " , a k i egy iskolás csoport élén m a g a is b e j á r t m á r t ö b b hosszú ú t v o n a l a t ( k e r é k p á r o n ) . A leg­ u t ó b b i n a k p é l d á u l a k ö v e t k e z ő k v o l t a k a főbb á l l o m á s a i : F o g a r a s — R î m n i c u l Vîlcea— Tîrgu Jiu—Turnu Severin—Orsova—Sztamora-Moravica—Belgrád—Zágráb—Ljubljana —Trieszt—Velence. F e h é r Á k o s v a g y B a l á z s A n t a l t a n á r így k e z d h e t t e a közönség: „ u t a z t a t á s á t " : „Nézzük m e g együtt, a m i t saját s z e m e m m e l l á t t a m . . . " És a k i csak egy kicsit is j á r a t o s falun, tudja, hogy a s z e m t a n ú s z a v a sokszor a l e g m e g g y ő z ő b b é r v e k n é l is h a t á s o s a b b . A l i g h a kell b i z o n y í t a n u n k , h o g y az orczyfalvi, mikóújfalusi és a h o z z á j u k h a s o n l ó t é r k é p u t a z á s o k s o k k a l v o n z ó b b a k , m i n t az u n a l m a s s á g i g i s m é t l ő d ő i s m e r t e t ő előadások. Nos, é p p e n ez u t ó b b i a k k a p c s á n kell e c i k k b e n is h a n g s ú l y o z n u n k , h o g y az é r d e k l ő d é s fordított a r á n y b a n áll a g y a k o r i s á g g a l . A z t j e l e n t e n é a z o n b a n ez. hogy most m á r ü z e n j ü n k h a d a t a n é p m ű v e l é s e g y - k é t régi f o r m á j á n a k ? V a n n a k , a k i k p é l d á u l — az e g y é b k é n t n e m is oly régi k e l e t ű — r i g m u s b r i g á d - m ű s o r t t a r t ­ j á k e l a v u l t n a k . Nos p r ó b á l j u k m e g a k e z d e t i k e r e s é s e k u t á n a g y a k o r l a t ú t j á t követve megtalálni a felmerült kérdésre a választ. Műsorerőlködést

nem,

színvonalat

igen!

Rég ideje m á r b e v a l l a n u n k , hogy r i g m u s b r i g á d - h o n o s í t ó t ö r e k v é s e i n k b e n c s a k igen keveset a l a p o z t u n k a t ö b b é v a g y k e v é s b é gazdagon fellelhető b r i g á d m ű s o r o k elődeire, h a u g y a n a m a i ú n . r i g m u s m ű s o r o k l e g t ö b b j e m é l t ó a r r a , h o g y a n é p i j á ­ t é k o k a t , szokásokat, h a g y o m á n y o k a t b r i g á d m ű s o r - e l ő d ö k n e k n e v e z h e s s ü k . V a l a m i újat a k a r t u n k k r e á l n i , úgyszólván a s e m m i b ő l . Á m ez csak az egyik dolog, a m i t v a l ó b a n n e h e z í t ő k ö r ü l m é n y n e k n e v e z h e t ü n k . A másik, a m i v e l a r i g m u s b r i g á d o k s z á m a g y a r a p í t á s á n a k h a j s z o l á s a k o r v a j m i keveset t ö r ő d t ü n k : a m ű s o r a l k o t á s és. a r e n d e z é s k é r d é s e . De foglalkozzunk m o s t c s u p á n az előbbivel. Miből is áll a „ j ó " - n a k n e v e z e t t b r i g á d m ű s o r ? Egyszerű a v á l a s z : r i g m u s o k b ó l , sőt, s o k a n azt is t u d n i vélik, h o g y monológból, jelenetből, v i l l á m t r é f á b ó l . Nos, t e g y ü k fel, hogy a f a l u b a n é l n e k m é g azok a f o l k l ó r h a g y o m á n y o k , a m e l y e k r e v a g y a m e l y e k b ő l l e h e t újat építeni. De ki v á l l a l h a t j a ezt a műfaji s o k r é t ű s é g n é l fogva is n e h é z feladat elé állító m u n k á t ? N e m hisszük, hogy m a is a k a d n á n a k „ s z a k é r t ő k " , a k i k azt h i n n é k , hogy faluról f a l u r a olyan s z á m b a n t e r e m n e k a jó k é p e s s é g ű a l k o -

t ó k — írók, költők, zeneszerzők —, m i n t a m i l y e n országos m e n n y i s é g e t a n n a k i d e ­ j é n a z agitációs m ű v é s z - b r i g á d o k r a v o n a t k o z ó a n a k a r t a k egyesek elérni. T e r m é s z e ­ tesen n e m a f o l k l ó r n a k a m ű v é s z e t r e g y a k o r o l t t e r m é k e n y í t ő h a t á s á t a k a r j u k itt kicsinyítő lencsével m é r n i , hiszen p é l d á u l a z Énekes madár v a g y a Háry János. a v a g y a Román rapszódia m é g r é s z l e t e i b e n s e m f é r n e ez alá. Á m d e e m ű v e k m e g ­ a l k o t á s á h o z ú g y kellett t u d n i „folklórul" és m ű v é s z i e n , a h o g y a n Enescu, K o d á l y és. Tamási Áron tudott. Azt m o n d h a t n á e r r e v a l a k i : m i n e k ú g y felcsapni egy i l y e n - o l y a n falusi m ű ­ velődési o t t h o n b a n előadott m ű k e d v e l ő m ű s o r „ á r f o l y a m á t " ? ! C s a k h o g y — k ü l ö n ö ­ sen most, a „ t v - k o r s z a k b a n " — a falusi e m b e r k u l t u r á l i s i g é n y e s e m k i s e b b a v á r o s i é n á l . S z á m o s b á n s á g i községben t a p a s z t a l h a t t u k , hogy s e m a „ n é p i " jellegű, sem az e s z t r á d - i g é n n y e l írt, de m e r j ü k m e g m o n d a n i m a g y a r á n : tákolt brigádmű­ sor n e m h a t a közönségre, hiszen m á r csak azzal is, h o g y véges-végig m a g y a r á z és p r i m i t í v e n o k t a t g a t , eleve k i z á r j a a m ű v é s z e t n e k m é g a z e l e m e i t is. A n é p m ű v e l é s b á r m e l y i k f o r m á j á n a k éltetését csakis a szöveg, n o m e g m ű ­ fajonként, a r e n d e z é s , vezénylés, egyszóval: az e l ő a d á s színvonala kell hogy igazolja, úgy, a h o g y a n azt a m á k ó f a l v i r i g m u s b r i g á d (műsorszerző: K e n é z F e r e n c ) e l ő a d á s a igazolta. K ü l ö n ö s e n kezdő c s o p o r t o k n á l és e g y ü t t e s e k n é l t e r m é s z e t e s e n e l ő l e g e z n ü n k kell a fejlődés — t ö b b é - k e v é s b é f e l m é r h e t ő — p e r s p e k t í v á j á b ó l kölcsönzött b i z a l m a t , b i z a k o d á s t is. De számos falusi r i g m u s b r i g á d e s e t é b e n s e m m i s e m b i z t a t h a t a r r a v o n a t k o z ó a n , hogy a l a p t a l a n u l r e m é n y k e d v e a h o l n a p r a v á r t minőségi u g r á s b a n , n y a k á t t e k e r j ü k m a a m ű v é s z i ízlésnek, a h a t á s o s n a k , a v a l ó b a n n e v e l ő n e k . Giccs csak giccset b u r j á n o z h a t . Mire gondoltunk, amikor a tv-kérdést emlegetve alcímben hangsúlyoztuk: „Új n a p o k r ó l — új n ó t a szól?" M i n d e n e k e l ő t t az i s m e r e t á t a d á s s z í n v o n a l a i r á n t t á ­ m a s z t o t t m e g n ö v e k e d e t t i g é n y e k j o b b kielégitésére. A n é p m ű v e l é s v á l a s z a a m a g a ­ s a b b i g é n y e k r e csak az lehet, h o g y n e m m o n d l e ö n m a g á r ó l , s n e m a d j a á t h e l y é t a k u l t ú r a k ö z v e t í t é s m o d e r n e b b eszközeinek, h a n e m ott, ahol ez célszerű, felhasz­ n á l j a ezeket. P e r s z e , v a n n a k o l y a n t e r ü l e t e k is, a m e l y e k e n a k u l t ú r a t e r j e s z t é s l e g ú j a b b gépe, a televíziós k é s z ü l é k s e m k é p e s a n é p m ű v e l é s számos e l ő n y é t behozni. Csak n é h á ­ n y a t e m l í t s ü n k a n é p m ű v e l é s t e r m é s z e t é b ő l f a k a d ó előnyök közül. A t v „ k e r e k ­ a s z t a l á n a k " résztvevőivel n e m l e h e t k ö z v e t l e n m ó d o n vitatkozni, úgy, a h o g y a n azt a k l u b b a n t e h e t e m . A t v r e n d e z t e szellemi t o r n a részvevőivel n e m k e l h e t e k v e r ­ s e n y r e , s e m zálogosdit n e m j á t s z h a t o m l e g é n y p a j t á s a i m s l e á n y b a r á t a i m k ö r é b e n , d e m á r a k l u b u n k b a n (igen, „a m i k l u b u n k b a n ! " ) , h a k e d v e m k e r e k e d i k rá, m e g t e h e ­ tem. K é s z ü l é k e m k é p e r n y ő j é n n e m „ t é r k é p - , h a n e m t v - u t a z á s t " l á t h a t o k u g y a n , á m h a k l u b u n k b a n az „ u t a z á s " végeztével m e g k é r d e z e k v a l a m i t , v e z e t ő n k a z o n n a l válaszol v a g y l e g a l á b b „útbaigazít", m í g a t v „ ú t i k a l a u z a " a m i l y e n h i r t e l e n jött, ú g y el is t ű n i k , n e m m é l t a t h a t k ü l ö n figyelemre s e m e n g e m , s e m t á r s a i m a t . A t é v é ­ ben a n e v e s m ű v é s z e k l e g n a g y s z e r ű b b m ű s o r á t is l á t h a t o m - h a l l h a t o m , s ezt a l e h e ­ tőséget is r e n d k í v ü l n a g y r a é r t é k e l e m . De a k é p e r n y ő n ők é n e k e l n e k a maguk jó­ k e d v é b ő l az én g y ö n y ö r ű s é g e m r e , a k l u b v a g y a m ű v e l ő d é s i o t t h o n s z í n p a d á n v i s z o n t én é n e k e l h e t e k a magam j ó k e d v é b ő l úgy, hogy másoknak is tessék. De h a a k á r csak n é z ő n e k - h a l l g a t ó n a k m e g y e k is a k l u b b a , teszem azt, színjátszó c s o p o r t u n k e l ő a d á s á r a — m é g hozzá s e m k e z d t e m ü n n e p l ő m felöltéséhez, s m á r i s kezd b e l é m l o p a k o d n i v a l a m i azokból a h a n g u l a t o k b ó l , é l m é n y e k b ő l , reflexiókból, amelyekét csak „a mi m ű k e d v e l ő i n k " , „a m i k ö z ö n s é g ü n k " között t a p a s z t a l h a t ó a k c i ó — r e a k c i ó l á n c o l a t k é p e s k i v á l t a n i b e n n e m és b e n n ü n k .

R é s z l e t e z h e t n ő k m é g a z o k a t a sajátosságokat, a m e l y e k a m ű k e d v e l é s és a n é p ­ m ű v e l é s szükségességét é p p ú g y bizonyítják, a k á r a tévéét, sőt m e g e m l í t h e t n é n k m é g n é h á n y t i p i k u s k l u b t e v é k e n y s é g i t e r ü l e t e t (például a d e t t a i b é l y e g g y ű j t ő k v a g y a Vörösacél-beli a m a t ő r - f i l m e s e k k i t ű n ő körét, a k á r a d e t t a i z e n e t a n u l ó k körét, a h o n n a n a t e m e s v á r i P e d a g ó g i a i Főiskola z o n g o r a - t a n s z a k á r a is k e r ü l t e k b e n ö ­ v e n d é k e k , a v a g y a c s a n á d i m ű v e l ő d é s i o t t h o n fényképészeti körét). M e r t a v a l ó ­ s á g b a n az i g é n y e k t o v á b b r a is r é t e g z ő d n e k , és n o h a k ö z ü l ü k egyesek m é g c s a k p a r á z s l a n a k , é p p e n ezek k a p c s á n kell ú j r a h a n g s ú l y o z n u n k a z é r d e k l ő d é s különféle s z f é r á i n a k f e l k u t a t á s a n y o m á n a differenciált jellegű k u l t u r á l i s t e v é k e n y s é g k í v á n a l ­ m á t , szükségességét. M i n d e z e k e t figyelembe véve m i a n é p m ű v e l é s k o r s z e r ű s ö d é s é t a legjobb t a ­ p a s z t a l a t o k á l t a l á n o s kinccsé t é t e l é r e — n e m u n i f o r m i z á l á s á r a ! — és a m i n d e n ­ fajta i s m e r e t e k t u d o m á n y o s - e s z t é t i k a i a l a p o k o n n y u g v ó á t a d á s á r a v a l ó t ö r e k v é s b e n , a m o d e r n eszközök f i g y e l e m b e v é t e l é b e n , illetve f e l h a s z n á l á s á b a n és n e m utolsó­ s o r b a n az igények t o v á b b i f e l m é r é s é b e n és ezek k i e l é g í t é s é n e k v a l ó b a n a m a i k í v á ­ n a l m a k rangjára történő emelésében látjuk. Simonfi

Benczédi Kettesben

Sándor:

Imre

JEGYZETEK

A z E m b e r és a V á r o s Nagy Imre, otthonról

Az Ember gondoktól terhelten tért haza. Az első háború minden mocs­ kát, szellemi zűrzavarát átélte. Részeg volt és beteg mindattól, amit látott, és irtózott mindentől, ami megváltást, új életet h a z u d o t t . A szellemi csömör nem könnyen múlt el. A csendes falusi környezet, a gerendás ház és az örök földműves életritmus csak fokozta az undort attól, ami elmúlt. Tiszti dekungok üres fecsegései, sznob világnézetek, korcs ideák dzsungel-szövevénye őrjítő és átláthatatlan fátylat vont a szeme elé. Tisztán akart látni. Kaszálás és gereblyélés közben csak a test volt jelen, a szellem tisztulva vívta a maga harcait, kezdte élni a maga életét. Elölről kezdett mindent, és kereste önma­ gát. Ki vagyok én? Hol vagyok én? Mit vállalok az életből, mit kell tennem? Tisztázta a kérdéseket, és elindult az úton, amit önmagának kijelölt. Senkit nem követett, sem epigon nem akart lenni, sem próféta. Egyszerűen be akarta bizonyítani, hogy a világon a munka az, ami megteremti és megmenti az embert. Í r h a t n á n k belső kényszerről, vajúdásról, önkínzásról, elhivatottságról, mind nagy szavak, és nem fedik teljes egészében a tényeket. Az emberré válás folyamata újra lezajlott az Olt partján. A munka gyógyította az Embert. Ő csak annyit mond arról az időről:

de

ezek

— Két évig ültem az Olt partján, és kerestem önmagamat. Tudom, hogy kaszált, boglyát rakott, erdőre járt, gépeket vásárolt faj-juhokat tenyésztett. Megkezdte az új életet. A körülötte felfakadó élet és egészséges gondolatokat ébresztett benne:

meg­

és új

— Ha tényleg művésznek született valaki, előbb-utóbb megnyilatkozik művészetében. Aki erő, annak rendeltetése van, az elhivatásnak pedig eleget kell tenni. Az esetleges megnemértés, gáncsoskodás, kerékkötés ellenére is, azért tart ki művészete mellett a művész. A művész valamely népből szü­ letett, és körében él. Ám művészete az egyetemes emberiségé, minden ko­ rok kultúrájáé. Ilyen gondolatok mellett születnek önarcképei, édesanyját, édesapját és a patriarchális székely életformát ábrázoló képei. A közvetlen környezet áb­ rázolásába egy nagy embercsoport problémái feszülnek bele. Előre megfon­ tolt, kemény, beosztott munka következik az életében. Különböző anyagok természetét tanulmányozva, sorozatokat készít, és mindenek felett rajzokat, rajzokat százszámra, mindenről tanulmányt. A kö­ vetkezetes és kemény tanulmányokban kikristályosított gondolatok alapján

felcsendülnek a színek, és a vonalak pattogó ritmusába komponált erős képek keletkeznek. Szinte egyidőben a zenében is lejátszódik ez a folyamat; az Bartók Béla C a n t a t a p r o f a n á j a . Nagy Imre munkáiban is ennek eszméje tükröződik: „Csak tiszta forrásból". És a város?

tiszta

és

eredmény: az alap­

Akkor furcsa életet élt. Felépítették az átvonuló csapatok leégette fahá­ zakat. És lehetőleg emeletet húztak az üszkös, égett részek fölé. Művakolat és erkély került a házakra, de néhol elfelejtették a fundamentumot, máshol a vasgerenda hiányzott belőle. Az alap és a konstrukció. De reprezentált. Mészárosai, malomtulajdonosai és fakereskedői úgy éltek, ahogy Gorkij le­ írta a nyizsnij-novgorodiakat. Pénz ... pénz ... pénz ... volt a lényeg, és

Nagy

Imre:

Önarckép édesanyámmal

minimálisak a szellemi igények. Nagyokat ettek, s aki inni nem tudott, ber számba se jöhetett. A legnagyobb művészet — a flekken-sütés volt. Ki érthette meg ezek közül az Embert, aki keményen dolgozott, i v o t t , csak tejet, s akinek a ruháját az édesanyja szőtte?

em­ nem

Mégis akadt néhány, egy pár fiatal tanár és mesterember, akinek meg­ hirdette a hitvallását. A munka hitvallását, a kemény élet hitvallását. Így került sor a csíkszeredai volt Fortuna lisztkereskedés helyiségében az első ki­ állításra. A helyi sajtó 1926 novemberében ezt írja: „Mindenki jöjjön el, aki nem is teheti meg, hogy képeket vásároljon. Különben sem azért ren-

dezi a kiállítást, hogy képeket adjon el itt. Tudja ő jól, hogy sokkal szegé­ nyebbek vagyunk, semhogy az ő képeinek értékét meg tudjuk fizetni. Éppen hogy be akarja mutatni művész-magát szülőföldje közönségének, és nagyon fájna, ha nem fogadnók el fiúi bemutatkozását. Keressük fel képkiállítását mindannyian!" És sokan mentek el, főleg azok, akik szintén helyüket keresték az élet­ ben. A szibériai garnizonok és táborok volt lakói, az „aranyvonatot" elfogó névtelen önkéntesek és mások benne látták a példái. Kiállítás kiállítást a megbarnult gerendák nak élő Ember.

ért, és mindenhonnan győztesen tért haza a faházba, alá, a hivatásával most már tisztában lévő, csak an­

A város pedig a maga kispolgári észre sem vette, hogy Londonig tartó mindenütt a fia.

és szűklátókörű gondolataival eltelve utat fut be, és becsületesen helyt áll

Kritikusok vitáznak felette, és „izmusokba" igyekszenek beskatulyázni. Azonban egyik „izmusba" se nagyon talál bele. Aztán elődök hatását keresik munkáin, de „se utódja, se boldog őse". Önállóságáért sokan még ellene is fordulnak. Remetévé, különccé, kemény emberré szűkítik le, pedig csak egye­ nes és erős, nem törődik az acsarkodókkal. A II. világháború előtt a város megtelik kardcsörtető sznobokkal, akik elől jó elhúzódni. Mégis felfedezik, s próbálják belekeverni a maguk ideoló­ giájába. Egyenessége és megnemalkuvó természete miatt azonban végül is finoman mellőzik. Aztán ez a világháború is befejeződik, holt hírét költik —, és újra a régi házhoz érkezik vissza. Új élet kezdődik. Ennek a harcait már nem lehet megvívni az itteni környezetben. Főiskolai tanár lesz, az ifjúság nevelésében akarja régi el­ veit, a rendszeres munkát és a művészi felelősségtudatot továbbvinni. Azután lassan visszavonul, és ki tudja hányadszor, átnézi régi képeit, a sok „határ­ követ", amely életének egyes szakaszait lezárja, és ismét újat kezd. Nem maradnak el az elismerések sem — az érdemes művészi cím, a Munka Érdem­ rend, a Kulturális Érdem érdemrend első osztályú fokozata. A többiekre már mindnyájan emlékszünk (a marosvásárhelyi galéria megalapítása, a kolozsvári retrospektív kiállítás). Életében most már nem egy, hanem három város ját­ szik szerepet. És a szülőváros? Megismerte fiát? Megbékélt? Nem. Megújult. Csíkszereda most már nem a nagykereskedők és a kocsmák városa, „ahol a pap is korcsomáros". Ma mindenki tudja itt, háromhetenként változik a képzőművészeti kiállítás a múzeumban, hogy Bukarest után itt van a legtöbb kiállítás évente. És senki sem megy el úgy a zsögödi útkereszteződés előtt, hogy a fejét ne fordítaná a ház felé, elújságolva az idegennek: — Ott a második házban lakik Nagy Imre. Szökőkút csobog a régi városi szemétdomb helyén, s az egykori mo­ csárban Művelődési Ház sugározza a szellemi munka szépségét. Csíkszereda a kisvárosok között országos első a városfejlesztésben, és azon gondolkoznak a városatyák, hogy hová tegyenek szobrokat a parkokba. Persze, erről meg kell kérdezni Imre bácsit. révén

Most már ők összeforrtak: a megújult — és a fia, aki megálmodta e város

város jövőjét,

— ifjúsága s a és utat mutatott

munka feléje.

Csíki D é n e s

M i c h a e l G o l d és G a á l

Gábor

Nemrég a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban egy régi erdélyi napilap hasábjain megtalálták Michael Gold amerikai író Zsidók, h a n i n c s e n p é n z ü k című regényének magyar fordítását. A hatvanegy folytatásban megjelenő műhöz valamilyen okból nem írták oda a fordító nevét, s én most itt iga­ zolom, hogy az itt-ott biblikusan zengő, másutt zamatos amerikai argóval telitűzdelt regénynek Gaál Gábor az utánköltője. kába,

Véletlenül tudtam meg, véletlenül éppen akkor, amikor Gaál Gábor

toppantam a regényt

be a szerkesztői gépbe diktálta.

szobács­

— Eredetileg úgy terveztem, hogy a Korunkban közlök egy részt Gold regényéből — mondta Gaál Gábor az egyik cigarettaszünetben. — Am ahogy a munka végére jutottam, rájöttem, hogy a pillanat mást kíván, és alkalom kínálkozik arra, hogy egy polgári napilapban leközöljük az egész regényt, ami nagyon hasznos lesz, tisztítóerejű és talán szenvedélyeket fölkavaró. Hit­ lerék ugyanis most teleköpik a világot a „teremtő és harácsoló" tőkéről szóló demagóg elméletekkel, amelyekben természetesen a német Krupp meg Stinnes meg Thyssen, meg az I. G. Farben Industrie a teremtő tőke, a harácsoló kapitalista pedig — a zsidó. És Hitlerék agitációjában láthatatlanul benne van az is, hogy tulajdonképpen minden zsidó nagytőkés. Nos hát, Michael Gold regényének egyik nagyszerűsége éppen az, hogy frappánsan cáfolja ezt az állítási, kihúzza a logikai alapot alóla. Bebizonyítja, hogy a zsidók több­ sége kisegzisztencia, bedolgozó szabó, suszter, bádogos, építkezések robotolója, gyári munkás, s öntudatos rétegük maga is harcol saját burzsoáziája ellen. Ők a milliók és a tőkés réteg legfeljebb százakból áll. A regény tehát, anél­ kül, hogy a szerző erre írás közben gondolt volna, tisztán a logikájánál, az írói kvalitásainál fogva, vitairat is, az antifasiszta harc hatótényezője. Ezért fordították le máris vagy hat európai nyelvre. A lap, melynek közlésre itt Kolozsvárt átadtam, nem az én lapom, a köztünk levő ideológiai különb­ ségek továbbra is fennállanak, ám van egy közös ellenség, a fasizmus, mely egyként fenyegeti a munkásmozgalmat, a Szovjetuniót és a zsidóság életét. Így tehát az együttműködés hasznos és lehetséges. Egy érdekes

másik cigarettaszünetben dolgokat:

Gaál

Gábor

a regény

szerzőjéről

mesélt

— Az író személye nekem szimpatikus, sok tekintetben közel áll hoz­ zám. Alulról jött, sok mesterséget megpróbált ember, Selfmademan, öngyil­ kosságra hajló pesszimizmusából a munkásmozgalom rántja ki. Jelenleg az amerikai Daily Worker szerkesztője és kulcsembere, s a lap minden szá­ mában ír valamilyen fontos kérdésről cikket. Tehát lényegében ugyanazt csinálja ő New York kőrengetegeiben, mint én itt, a kicsi Kolozsvárt. És nekem az is fontos és kedves, hogy Gold édesanyja magyar anyanyelvű, apja pedig óromániai, s én a regényben itt-ott az angol és jiddis nyelven kívül a mi nyelveink muzsikáját is hallom. Két héttel később, amikor a Gold-regény első részlete megjelenti én lettem ennek egyik leghűbb, legfigyelmesebb olvasója. A kávéházban néha-néha körülnéztem, és furcsán éreztem magam. Hiszen lényegében akkor ostrom­ állapottal kormányoztak s a terror húzóhálójában mindig fennakadt néhány ember. Itt a New York és Metropol kávéházban meg az Újságíró klubban,

Nagy Imre:

Önarckép

Nagy Imre:

Zsögödi

táj

meg szerte az országban azonban ezalatt, mintha mi sem történt volna, Gold regényét olvasták, mely nem egyszerű antifasiszta regény volt, hanem v ö r ö s regény. Gaál Gábor névtelenségét akkor jobban megértettem, mint bármikor. És a regény közlését még be sem fejezték, máris levél érkezett Pestről, Dormándi László író, a Pantheon Kiadó vállalkozója hajlandó volt a művet kiadni Pesten és valami pénzt is küldeni érte. Fél esztendővel később lát­ tam a Gold-regény Pantheon-kiadását, első oldalán a fordítónak, Bolyai Zol­ tánnak (ez Gaál Gábor volt) a nevével. Hogy aztán a könyv magyarországi kiadásának mi lett a további sorsa, arról nem tudok. Harminchét év után, most, hogy újra elolvastam a regényt, ifjúságba visszakanyarodón és azzal az érzéssel, hogy az ügynek egyetlen szereplője sem él már, sem a regényíró, sem a fordító, sem a Pantheon-könyvek ma­ gyarországi kiadója, sem annak a polgári napilapnak a szerkesztője, aki ellenfelével, Gaál Gáborral alkalmilag szövetkezett. A pesti kiadó, Dormándi László tavaly halt meg, messze Franciaországban és két, egymástól távoleső városban, Párizsban s Budapesten egyként gyászolták. És Michael Gold is tavaly halt meg s a visszaemlékezés lámpáinak meggyújtásakor, a sírbeszédekből és nekrológokból döbbentek rá az emberek arra, hogy minden vala­ mirevaló amerikai szociális iró tőle tanult. Michael Gold, a kútfő, az ala­ pító, a nemes eredet, aki annyi ifjú tehetséget fedezett föl, mint nálunk Gaál Gábor, negyven évig vitte ezt a munkát... S ahogy a regény sűrű rengetegében, gyönyörű hasonlatainak indái kö­ zött előre haladtam, s tisztásain megpihentem, eszembe jutott az is, hogy Gold és Gaál nemcsak egy közös munka révén kerültek egymás mellé, ha­ nem a történelem viszontagságai is összehozták őket. Gaál Gábor a béke hí­ veinek boroszlói konferenciája után mesélte nekem, hogy egyszer ebédszünet­ ben arra lett figyelmes, hogy a szomszéd asztalnál egy élesarcú, eléggé ősz ember angol-amerikai akcentussal németül beszél. Michael Gold volt az illető. Én persze szemrehányásokat tettem Gaál Gábornak: — Miért nem mentél oda, miért nem szólítottad meg? — Nem volt rá idő — felelte Gaál —, máris mennünk kellett. Fontos kérdések voltak soron. Ilyen ember volt Gaál Gábor. Szerény és mogorva és zárkózott és titok­ ban félszeg is egy kicsit. Az újságok megsárgulnak. És az időnek mi magunk sem állunk ellen. Csak a remekmű marad örökifjú. Michael Gold regényével is az történt, mint a T a m á s b á t y a k u n y h ó j á val, vagy Barbusse Tűzével. Annak idején e könyvek lángba borítottak egy egész kontinenst, azóta pedig belekerültek az irodalom nagy kertesházába, a remekművek polcaira, és most már lassabban és észrevétlenebbül hatnak, új rétegek között munkálkodva, formálva az ifjúságot és az emberi lelket. És éppen ezért, nem a régi dolgokra emlékezve, hanem csupán az iro­ dalom ügyét nézve, merem ajánlani a Horizont-sorozat gondozóinak, hogy adja ki az amerikai Michael Gold regényét megint. A regény majd alkalmat ad arra, hogy a mai olvasóközönség megismerje és mérlegre tegye Gaál Gá­ bort, a műfordítót is. Erről az oldaláról eddig még sohasem esett szó, Szilágyi A n d r á s

Iskolateremtő

tanár

Régóta bevett, senki által meg nem kérdőjelezett szokás, hogy a színmű­ vészeti főiskolák stúdiószínpadot tartsanak fenn, ahol a felsőbb évfolyamok hallgatói teljes értékű színházi előadásokon kerülhetnek szemtől szembe a nagyközönséggel. A képzőművészeti főiskolák növendékeinek legsikerültebb munkái azonban évek hosszú során át csak nagyritkán, leginkább a tanévzárás ürügyén juthattak a nyilvánosság elé. Az indokolatlanul előnytelen helyzeten mind a mai napig radikálisan csak a bukaresti főiskola változtatott, sikerült felszabadítaniuk erre a célra a Kalinderu-termet, míg Kolozsvárt nem talál­ tak alkalmas megoldást. A Kalinderu-beli kiállítás-sorozat mindenkit meggyőz­ hetett az elgondolás helyességéről. Természetesen nem egyéni bemutatókról van szó, hanem kizárólag csoport-, évfolyam-, művészeti ágazat szerinti kiállí­ tásokról, s emellett természetesen a tanszemélyzet tagjainak kiállításairól. (A szervezők tágkeblűségét dicséri; hogy a bukaresti főiskola művész-oktatóin ki­ vül például az idén nyáron egyebek között a temesvári művésztanárok egy csoportjának is helyet biztosítottak.) A Kalinderu-teremnek híre kelt, köztudomású, hogy itt mindig talál az érdeklődő valami különöset, valami eredetit, máshol föl nem lelhetőt. Leg­ utóbb M o l n á r József és t a n í t v á n y a i címmel sajátos plakátkiállítást tekinthet­ tünk meg. Maga a jelenség is figyelemre méltó: a tanár—tanítvány viszony ugyanis a képzőművészeti főiskolán merőben más jellegű, mint az egyeteme­ ken vagy akár a többi művészeti főiskolán. A képzőművészet egyéniség-kul­ tusza, az egyéni látásmódért, az egyéni megoldásokért folytatott küzdelem a „grand arts"-ban természetszerűleg visszhangot ver a képzőművész hallgatók­ ban, s különösképpen a mesterség alapjait már birtokoló felsőbb évfolyamok növendékeiben. Márpedig a festő, szobrász, grafikus évfolyamokat vezető taná­ rok, amennyiben nagyformátumú művészek — és rendszerint azok —, a tárgyi­ lagosságot célzó legnagyobb jószándék mellett sem képesek másként, mint saját egyedi művészetszemléletük koordinátáiban mozogva tanítani, ami azt jelenti, hogy egyéniségük bélyegét akarva-akaratlanul erősen rányomják a hallgatók kibontakozóban lévő művészetére. A nem közepes tehetségű diák tehát kettős feladat előtt áll: el kell sajá­ títania a mester alkotói tapasztalatainak legfontosabb elemeit, de szüntelenül el is kell határolnia magát, hogy érvényre juttathassa saját egyéniségét. A tanár—tanítvány kiállítás ilyen szempontból különös érdeklődésre tarthat szá­ mot. Egyrészt a tanár vizsgázik — epigonokat nevelt-e vagy szárnyaikat bon­ togató művész-jelölteket? —, másrészt nyilván a diák is vizsgázik abból, hogy mit. tett magáévá a tanár művészetéből, és mit képes önmagából adni? A M o l n á r József és t a n í t v á n y a i kiállítás, melyet remélhetőleg hasonló bemutatók követnek majd, kedvező mérleget mutatott. És nem főként azért, mert az idén végzett növendékek mellé korábbi, az eltelt évek folyamán ön­ állósult tanítványok is sorakoztak. Az érdem kétségkívül elsősorban a tanáré. Molnár József reklámgrafikai munkásságával és húszéves főiskolai pedagógusi tevékenységével — ne féljünk a nagy szótól — csakugyan iskolát teremtett. Értve ezen, hogy a hazai plakátművészeiben olyan széles csapást nyitott, me­ lyen eltérő egyéniségek, egyéni stílusok is érvényesülhetnek bizonyos szem-

léleti,

magatartásbeli

tiszteletben

tartásával.

Ő maga dagógiai

így

szerű,

rámenős nevelni

den

alkalmat

tom

bennük,

megragadva

tudatosí­

tárgyra

technika,

nem

a témához,

szabad

szem

elől csak

reklámgrafi­ régi és

divatos,

a mondanivalót,

min­

irányuló

igazi

nósitja

a technika

igyek­ s

nincs

ha illik

pe­ egy­

gondolkodásra

ka. Mindenfajta és

össze

logikus,

a hallgatókat, hogy

ötlet nélkül

ható,

foglalta

célkitűzéseit:

szem

divatos

azonosságok

új,

alkalmaz­ ha de

téveszteni,

csattasohasem hogy

eszköz.

Az op art, akárcsak a legújab­ ban világdivattá vált, ismét fölfede­ zett szecessziós stílus, izgalmas le­ hetőségeket kínál. A dekoratív hatá­ sokkal folytatott játék azonban csak akkor igazolható, ha a cél szolgála­ M o l n á r József p l a k á t j a tában áll, ha nem kerekedik stí­ lusérzékünk fölébe. A reklámgrafikusnak ugyanis éreznie kell, diva­ ton innen és túl, hogy mihez mi talál, mert mindig vannak bizonyos, a téma természetéből adódó összeférhetetlenségek. Éppen ezért nem szabad lecsatla­ kozni végérvényesen egyik vagy másik divatos irányzathoz, hiszen ezzel be­ szűkítenők látásmódunkat, unalmassá válnánk: a reklámgrafika halála, ha a mondanivaló helyett a külsőségekre összpontosítjuk a figyelmet. Molnár József mindig friss ötleteivel és eredeti munkásságával meggyő­ zően hitelesíti pedagógiai elveit. Ami az elmondottakban talán általánosságnak hat, a Molnár-plakátok ismeretében konkrét tartalommal telítődik. A száraz­ nak tűnő meghatározás, miszerint „logikus, egyszerű, rámenős" gondolkodásra van szükség, valójában áttekinthető, tiszta, távolról is azonnal felismerhető tálalást, szerkesztést, jól kivehető folt- és vonalvezetést jelent, mely egyformán lehet op art-os, szecessziós, de ugyanúgy más jellegű is; melyben elképzelhe­ tünk foto-kollázs betéteket, rajzokat, úgyszólván bármit, ami az érdeklődést felcsigázhatja — és ami a jóizlés határain belül marad. A fantázia hordereje határozza meg aztán döntő mértékben, hogy ki mit tud kezdeni, mennyire képes hasznosítani ezt a távolról sem receptszerű szemléletet. A régebbi és új tanítványok eleven, tehetséget, kái amellett szólnak, hogy Molnár József tanítása korlat próbáját, iskolateremtő erővé vált.

eredetiséget és művészete

bizonyító mun­ kiállta a gya­

Mezei József

A hűség

festője

Macalik Alfréd 1888-ban, Bécs­ ben született. Félévi bécsi, tízévi nagyszebeni s kétévi budapesti tar­ tózkodás után 1901-ben kerül Nagy­ váradra, második, igazabb — művé­ szetét meghatározó szülőföldjé­ re. A továbbiakban, tanulmányi éveitől és a háború négy esztende­ jétől eltekintve, huzamosabb ideig nem is volt távol. A Duna-medence volt származási körzete, de Várad s a bihari tájak békítették meg a honosság tűzhelymelegével. Festészetében mindvégig domi­ nált a tájkép (magának a városnak és a Sebes-Körös vidékének hiteles levegőjével, hangulatával, színeivel), de festett szinte minden műfajban. Többnyire erős kontúrokkal megraj­ zolt önarcképei a mind mélyebbre hatolás bizonyságai. Kevésbé közis­ mert képrestaurátori munkássága, holott erről a korabeli sajtó a leg­ nagyobb elismeréssel írt. Művészet­ történeti szempontból igen becses, több tucatnyi súlyosan megrongált képet restaurált. Ezek között volt Bihari Sándor II. Rákóczi F e r e n c e , Macalik Alfréd: Önarckép továbbá hatalmas méretű festménye, a Z s i g m o n d és Ulászló l e n g y e l k i ­ r á l y t a l á l k o z á s a N a g y v á r a d o n (ennek egyik változata), Barabás Miklós több ké­ pe, köztük S z é c h e n y i I s t v á n j a és D e á k F e r e n c e , Schöpf allegorikus képei és sok más. (Restaurált képeinek egy része a háborúban elégett, elpusztult. Ideje lenne felkutatni, mi is lett a megmaradtak sorsa!) Nem volt ez másodrangú munka. Rendkívüli hozzáértést, szakértelmet, alaposságot, igényelt. Amilyen hű volt restaurátori munkásságában a képek eredeti stílusához, olyan hű volt önma­ gához is saját alkotásaiban — hű művészi felfogásához, eredetiségéhez, töret­ lenül humanista életfilozófiájához és a tájhoz. Most 80 éves. Szikár, de szálfaegyenes. Bár alkotóereje most sem lan­ kadt, s újabb egyéni kiállításra is készül, eddigi életműve, a több mint 1600 olajfestménye, többszáz rajza, a közel félszáz kiállítás (köztük több vándorki­ állítás), áldozatos pedagógiai tevékenysége, a művészet hűséges szolgálata arra kötelezi képzőművészeti szakíróinkat, hogy elkészítsék életének, eddigi művészi pályafutásának monografikus igényű összegezését és értékelését, a szűkebb tárlatfüzetek után termése legjavának szélesebb körű bemutatását, megismer­ tetését és népszerűsítését. Ha utólag is, de ez lenne számára a legszebb szü­ letésnapi köszöntő. Művészettörténetünknek tartozunk vele. Könczei Á d á m

NEMZETKÖZI ELET

Az egyetemes civilizációja Az UNESCO nagytekintélyű vezérigazgatójának La civilisation d e l ' u n i ­ v e r s e l . I n v e n t a i r e d e l ' a v e n i r című művéből válogattuk az alábbi rész­ leteket, figyelembe véve azokat a javításokat és kiegészítéseket, amelyeket René Maheu — könyve román nyelvű fordítása alkalmával — eszközölt (Civi­ lizaţia u n i v e r s a l u l u i . I n v e n t a r al v i i t o r u l u i . Editura ştiinţifică, 1968). A nemzetközi

tisztviselő

jellemzői

V é l e m é n y e m szerint valamely nemzetközi titkárság s kiváltképpen az UNESCO-é, n e m tekinthető egyszerű eszköznek, amely csupán adminisztratív-szer­ vezési és teljesítmény-problémákat támaszt. Az emberi haladás hatalmas feladata, amelyet az államok — a Nemzetek Chartájának megfelelően — nemzetközi szerve­ zetek közreműködésével hivatottak megoldani, megköveteli, hogy azok a férfiak és nők, akik ezen institúciók képviselői, jól ismerjék n e m csupán cselekvésük tartal­ mát és mikéntjét, hanem célját is. Anélkül, hogy hatáskörüket túllépnék, a n e m ­ zetközi tisztviselőknek alkalmasnak kell tekinteniök magukat arra, hogy az általá­ nos erőfeszítésben — amelyért a felelősség elsősorban a tagországok kormányaira hárul — intellektuálisan és erkölcsileg megfelelően vegyenek részt; ez teszi lehetővé a nagyszámú és oly szerteágazó kezdeményezések összekapcsolását és összhangba hozását. Az elmúlt húsz esztendőn elmélkedve ráébredünk arra, hogy a jövő törté­ nésze ezen korszak legfontosabb eseményei sorában jegyzi majd fel a nemzetközi titkárságok létrehozását és fejlődését. Ha jól meggondoljuk, n e m is csekély ered­ mény húsz esztendő alatt megszervezni a nemzetközi tisztviselők békés hadát, amely 1945-ben — az Egyesült Nemzetek Szervezeteinek összességében — m é g m i n d ­ össze 5000 főből állt, s létszáma m a már eléri a 28 000-et. Ez idő alatt az UNESCO tisztviselőinek száma 300-ról körülbelül 3000 fölé emelkedett. Ebből a számból a szervezet-keret állásainak több mint a fele a székházon kívül található; s most is természetesen azon nemzetközi tisztviselők és szakértők felé irányulnak gon­ dolataim, akik terepmunkát végeznek, s önökkel, a székházbeliekkel egyetemben, a nemzetközi együttműködés egyik alapelemét alkotják. Néha azt igénylik tőlem, hogy határozzam m e g a nemzetközi tisztviselő jel­ lemzőit. Jómagam is tulajdonképpen annyira részese vagyok ennek a — n e m is merev — gyakorlatnak, amely lassanként átitatja egész életemet, hogy nehezen szól­ hatnék tárgyilagosan arról: mik vagyunk? De úgy vélem, megmondhatom, s m e g is kell mondanom mik nem vagyunk.

Mindenekelőtt: nem vagyunk hazátlan technokraták. Súlyos tévedés volna azt hinni, hogy a nemzetközi szolgálat megköveteli a haza elfelejtését; még kevésbé megtagadását. Valóban, ha nemzetköziek vagyunk i s , ez nem valamiféle különleges természeti adottság következménye, hanem m u n k á n k ­ ból, funkciónkból adódik, a módból, ahogyan az illetékességünkbe tartozó problé­ mákhoz közelítünk. Munkánk, hivatásunk, álláspontunk éppenséggel n e m összefér­ hetetlen azzal, amik nemzeti hovatartozásunk folytán vagyunk; posztjainkon büsz­ keséggel tölt el bennünket, hogy mindannyiunk javára fejthetjük ki azt, ami kul­ túráinkban és nemzeti történelmeinkben egyetemes. Távol állunk a hazátlanságtól, éppen ellenkezőleg, megnyílt előttünk minden haza. Másrészt hibáznánk akkor is, ha összetévesztenők a technikus fogalmát a technokratáéval. Persze, technikusok vagyunk, technikusok kell hogy legyünk; ez szakmai tekintélyünk alapja, munkánk hatékonyságának feltétele, meggyőződésünk őszinteségének szakmai fémjelzése. De n e m vagyunk technokraták abban az érte­ lemben, ahogyan technokratáknak tekintik azokat, akik alárendelik a célokat az esz­ köznek, hiszen mi mindenkor arra törekszünk, hogy a mikéntet alárendeljük a miértnek. A mi szaktevékenységünknek szükségszerűen erkölcsi aspektusban kell jelentkeznie. Hivatásunk keretei átfogóbbak szakmai képesítésünk korlátainál: n e ­ künk rendeltetésünk, küldetésünk van. N e m lehet megérteni a nemzetközi h i v a ­ tást, ha észrevétlen marad, hogy lényeges jellemzője a szellem, amely áthatja. Igen, minden nemzetközi hivatalnoknak, mint akármilyen más, minősítésre érdemes hiva­ talnoknak, tanúbizonyságot kell tennie hozzáértéséről, szorgalmáról, illetékességérők. csakhogy a szellem hivatását teljesíti, biztosítja tevékenységének kivételes jelentő­ ségét. S ezzel összefüggésben, a szellem meghatározásakor is hadd szóljak főként az elkerülendő hibákról. Először is: cselekedeteinkben és gondolatainkban éreznünk magunkat senkitől, semmitől.

sohasem

szabad

idegennek

Ez természetesen n e m azt jelenti, hogy nem szükséges erőfeszítéseket tennünk a velünk dolgozó emberek, az általunk felkeresett országok, a megismerésre v á r ó problémák megértésére. Ellenkezőleg: óvakodnunk kell attól az atyáskodástól, amely abban a hiedelemben nyilvánulhat meg, hogy a problémákat és azok megoldását a közvetlenül érdekelteknél jobban ismerjük. Az a tény, hogy mi hozzáférünk e z e k hez a problémákhoz, önmagában m é g n e m jelenti, hogy ismerjük is őket, s h o g y jobban megbirkózunk velük, mint azok, akik közvetlenül átélik. Amikor egy országba érkezünk, magatartásunkból a lakosságnak rögtön meg kell éreznie: nem az a szándékunk, hogy most már mi magyarázzuk m e g nekik, Kicsodák ők tulajdonképpen — s az sem, hogy teendőiket megszabjuk; hanem azért jöttünk, hogy lássunk, tanulni és tanítani próbáljunk. Amikor előkészítünk egy előadást, ne higgyük, hogy az előadással kapcsolatban összegyűjtött d o k u m e n ­ tációnk jóelőre megszabja a sorra kerülő hozzászólások tartalmát is; tekintsük csak ezt a dokumentációt egyszerű munkaeszköznek, amely a résztvevők megítélé­ sének és határozatainak alávetett információkat és javaslatokat tartalmaz. Ha egy problémát tanulmányozunk, célunk a legjobb megoldás megtalálása legyen, n e m pedig annak ráerőszakolása, amely nekünk a legjobbnak tűnhetett. Amikor együtt­ működést szervezünk (s éppen ez a mi mindennapos munkánk), ne feledjük, hogy feladatunk különböző országok, illetve különböző szellemi területek hivatott szak­ emberei találkozásainak előmozdítása, n e m pedig saját céljaink megvalósításának megkönnyítésére szolgáló kapcsolatok teremtése. Egyszóval: az adminisztratív a p ­ parátus soha ne akarjon céllá válni: maradjon csak eszköz.

A m i pedig az UNESCO nyújtotta se­ gélyt illeti (jól tudják, hogy n e m szeretem ezt a kétértelmű, sértő és végeredményben hamis „segély" szót): n e m kell elbizakod­ nunk, még akkor sem, ha valóban vala­ melyest hasznosnak bizonyul a segély, nem csupán a fejlődő országok, hanem a n e v e ­ lők, a tudósok, az írók, a művészek n e m ­ zetközi közössége viszonylatában is. Az összes, bennünket kerülgető kísértések kö­ zül talán egy s e m alattomosabb a segély­ fogalom mögött rejlőnél. Ügy vélem, a tü­ relem mellett, ami a problémák egyete­ mes igényű megközelítésének intellektuá­ lis feltétele, a nemzetközi hivatalnok első számú erénye és cselekvésének alapvető erkölcsi feltétele a szerénység. Jó lenne, ha — miután eleget tettünk egy hozzánk intézett kérésnek —, n e m hagynók elhatalmasodni magunkon a jóté­ temény miatt érzett elégedettséget, hanem legalább gondolatban megfogalmaznók, aminek kimondását szemérmetességünk tiltja: Köszönöm, testvér, hogy testvériességeddel megtiszteltél. Köszönöm, hogy bizalmad fűthette bá­ René Maheu torságomat. Köszönöm mindenekfölött, hogy lehetővé tetted életem egy pillanatának r e a l i ­ tással telítődését. Köszönöm, hogy lehetővé tetted a neked nyújtott segítséggel önmagamat m e g ­ váltanom. Végezetül hadd idézhessek egy részletet Guillaume Apollinaire egyik k ö l t e m é ­ nyéből. Jól tudják, hogy Apollinaire „a" hivatalnoknak pontosan az ellenkezője volt, nyoma sem volt benne a politikai vagy jogi szellemnek. A m a költők próféták a maguk módján, mert megvan az az adottságuk, hogy megvilágítsák az e m b e r e k , dolgok és korszakok ismeretlenségben rejlő sorsát. Valahányszor újraolvasom ezeket: a verseket, s ez bizony elég gyakran megesik, minduntalan saját tapasztalatom, saját érzéseim, az UNESCO-nál töltött hosszú szolgálati éveim értelmének m a j d ­ nem mágikus kifejezését ismerem fel bennük. Ebben az értelemben bocsátom az; alábbi sorokat meditációjuk ítélete elé. A rendről s a kalandról, helyesebben — miként ő maga mondja — a h a g y o ­ mányról és az újításról szólva, a költő a rendet képviselő személyekhez intézi s z a ­ vait, mondjuk; a kormányokhoz, s azokhoz a különböző rangú nemzeti h i v a t a l ­ nokokhoz, akik egy névtelen „prepotencia" leple alatt (bocsássanak m e g a l a t i n i z ­ musért), kidolgozzák a küldöttségek híres „utasításait", amelyek végül is eldöntik teendőinket. Íme, mire figyelmezteti őket a költő (úgy tűnik, nekünk szólnak szavai) Ti akiknek a szája Isten E száj maga a rend

szájához

hasonló

Legyetek elnézők ha minket összemértek Azokkal akik ápolják és folytatják e rendet Mi a kalandot kergetjük mindenfelé Nem ellenetek harcolunk mi Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek Ezernyi súlytalan lebegő látomás S ezekből kell valóságot teremtenünk. (Egy szép vörösesszőkéhez, R a d n ó t i Miklós fordítása)

A

tájékoztatásról

A tájékoztatás kétségtelenül egyike a társadalmi élet alapelemeinek, sőt, a társadalmi élet nélkülözhetetlen rugója, hiszen feladata az időszerű ismeretek köz­ lése. Az utóbbi esztendők során m é l y mennyiségi és minőségi változásokon esett át a tájékoztatás: a sajtó, a film, a rádió, a televízió valóságos forradalmat idézett elő; s távolról s e m mértük még fel ennek minden következményét. A hangoskép, anélkül, hogy fölöslegessé tette volna a betűt, v a g y pedig komolyan versenyezhetne a nyomtatott termékekkel, egyetemes horderejűvé emelte a tájékoztatást, amely ma­ napság már minden társadalmi réteget elér, s hatalmas földrajzi térségeket fog át. A z UNESCO főként a tájékoztatás szociológiai, műszaki és művelődési realitá­ sai tanulmányozásának előmozdítására törekszik. A tájékoztatást, napjaink e tipikus, e szüntelenül növekvő jelentőségű bonyolult jelenségét — amelyet gyakran még szol­ gálói, sőt azok is, akik szolgálatukba állítják, félreismernek — tárgyilagosan és tudományosan tanulmányozni elengedhetetlenül szükséges. Minden lehetséges m ó ­ don együttműködve a szakmai szervezetekkel s a sajtóval, rádióval, televízióval és filmmel összefüggő n e m kormányzati szervekkel, az UNESCO maga is részt vesz a tanulmányi munkálatokban. A dokumentációk és a kutatások eredményei alapján igyekszik az három — maga kijelölte — nagy feladatnak eleget tenni.

UNESCO

Az első: segítség a fejlődő országoknak, hogy felszerelhessék magukat a tájé­ koztatás eszközeivel. Midőn a korszerű tájékoztatási eszközök csodálatos hatékony­ ságát magasztaljuk, amikor megállapítjuk, hogy a tömegtájékoztatás immár a n e v e ­ lés és művelődés lehetőségeinek legerősebb hordozója, hogy a hiteles demokrácia eszközévé, sőt feltételévé válik, vajon eszünkbe jut-e, hogy tulajdonképpen olyan technikáról van szó, amely mindössze néhány, fejlettnek nevezett ország privilé­ giuma? Akárcsak m á s területen, a tájékoztatásban is rettenetes egyenlőtlenséget tapasztalunk. Talán éppen a tájékoztatásban a legjelentősebb a távolság az ipari országok és a harmadik világ országai között. Tudvalevően az UNESCO arra kényszerült, hogy meghatározza a tájékoztatási eszközök ama — 100 lakosra számított — minimumát, amellyel minden országnak rendelkeznie kellene: 10 napilap-példány, 5 rádiókészülék, 2 ülőhely a moziban, 2 televízió-készülék. Nyilvánvaló, hogy e küszöb alatt lehetetlen komolyan beszélni effektív tájékozódásról, s a „tájékozódás" jogára hivatkozni, ami pedig — nagyon

helyesen — az Egyetemes Nyilatkozatban elismert Emberi Jogok sorában is szere­ pel. Valójában mit ér az a jog, amelynek gyakorlásához hiányoznak az anyagi esz­ közök? Üres szó, porhintés. Vajon hány ország van, amely n e m éri el a tájékoztatási eszközök e m i n i m u ­ mát? Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában n e m kevesebb, mint 100 olyan ország és terület létezik, amely egyetlen tájékoztatási eszköz (sajtó, rádió, mozi, televízió) viszonylatában sem éri el az említett — igazán szerény — m i n i m u m küszöbét sem. Pedig ezen országok összlakossága meghaladja a 2100 millió főt, vagyis a világ lakosságának mintegy 66 százalékáról van szó. Egyszóval: az emberiség kétharmada n e m rendelkezik a tájékozódási jog gyakorlásához szükséges elemi eszközökkel. Ehhez a 100 országhoz még hozzá kellene adnunk azt a 19-et, amely legalább három legfontosabb tájékoztatási eszköz szempontjából n e m éri el az említett minimumot. Mindent egybevetve tehát — becslésünk szerint — a világ lakosságának körülbelül 70 százaléka n e m rendelkezik azokkal a tényleges eszközökkel, amelyek lehetővé tennék a tájékoztatás valóságos szabadságának a követelését. Ezen összesítő becslések elemzésekor ráadásul még az is kiderül, hogy m é g szembeszökőbb konkrét egyenlőtlenségek is kimutathatók. Hiszen az idézett statisz­ tikák tulajdonképpen az illető országok egészére vonatkoznak. Ha már most ezen országokon belül elemezzük a létező tájékozódási eszközök megoszlását, kiderül, hogy azok majdnem teljesen a városokban összpontosulnak, s a falvakból majdnem teljesen hiányoznak. Pedig a fejlődésben elmaradt nemzetek lényegében inkább falu-település jellegűek. Az egyenlőtlenség tehát sokkal súlyosabb annál, amilyen­ nek a globális statisztika láttatja. A tájékoztatás eszközeinek felhasználásával kapcsolatos az UNESCO második, az információ terén rá váró feladata. Hiszen ezeket az eszközöket, technikákat n e m csupán hírek továbbítására, az éppen alakuló történelem eseményeinek bemu­ tatására használják: m é g elégtelen mértékben ugyan, de már nevelési és művelődési célok szolgálatába is állítják. A tájékoztatás technikai eszközei — műszakilag — döntő szerepet játszhatná­ nak s kellene is játszaniok az iskolai oktatásban, a felsőoktatásban s természetesen az analfabetizmus elleni küzdelemben. Sajnálatos tény, hogy az oktatás — néhány ragyogó kivételtől eltekintve — még n e m valósította meg a maga technológiai for­ radalmát: a tudományos felszereléstől eltekintve m é g mindig a fekete tábla előtt folyó ex c a t h e d r a - o k t a t á s a jellemző. A rádió, a televízió, a film olyan tanítási eszközök, amelyek hasznosítására kevés oktató gondol még azok közül is, akik pedig felhasználhatnák őket. Mondjuk ki nyíltan: e téren ugyanúgy beleütközünk az oktatók konzervativiz­ musába, mint a tájékoztatás szolgálatában állók hiányos felkészültségébe. Mégis­ csak korszerűsíteni kellene végre az oktatást, nevezetesen az elemit és a középfo­ kút, a modern élet ritmusához kellene hangolni őket. Be kellene látni, hogy a tájé­ koztatás meghaladja a hírközlés és a szórakoztatás domíniumait. Mindkét részről fel kellene ismerni a sajtóban, filmben, rádióban, televízióban rejlő csodálatos esz­ közöket. Manapság az ipari országok férfiai és női ismereteik többségét inkább a saj­ tónak, a rádiónak és a televíziónak köszönhetik, mint az iskolai oktatásnak. A leg­ jobban felkészült oktatók már rég rámutattak arra, amit az ismeretek elévülésének szoktak nevezni, s az elévülés megelőzésére a folyamatos oktatást javasoljak. A t u ­ dományos haladás, általában az ismeretek halmozódása oly gyors, hogy a tíz é v v e l

ezelőtt szerzett tudás már nem elegendő: renoválni, folyamatosan felfrissíteni e l e n ­ gedhetetlen szükségesség. Minden ismeret, de főként a technológia megköveteli ál­ landó karbantartását, állandó gyarapítását; néha reformálását tetőtől talpig. De a felnőtt hol juthat hozzá a folyamatos oktatáshoz? Mivel számára mind anyagilag, mind lélektanilag — néhány kivételtől eltekintve — lehetetlenség visszatérni a z iskola padjaiba vagy az egyetemre, csupán a modern tájékoztatási eszközök révén tarthatja fenn és tökéletesítheti tudását. Persze, erre csak akkor van lehetőség, ha ezeket az eszközöket a korszerű műveltség követelményeinek megfelelően hasznosít­ ják nevelési célokra. Az UNESCO harmadik feladata a tájékoztatás szakemberei és professzionistái képzésének elősegítése. Tény, hogy minden mesterség közül a tájékoztatás szakembereié az, amelyben a szakmai oktatás a legkevésbé elmélyült és rendszeres. Olyan helyzet ez, amibe nehéz belenyugodni, ha arra a felelősségre gondolunk, amely e szakemberekre hárul a mai társadalomban. A modern hírközlő eszközök kiszámíthatatlanul nagy befolyása folytán az eszmék világában a hírközlők — a szó tágabb értelmében vett újság­ írók — hatalmas, rájuk nagy kötelezettségeket róvó felelősség birtokosai. A hírközlők kötelezettsége, n e m pedig hatalma az, ami hivatásuk méltóságát megszabja. S egyes számú kötelezettségük; a szakmai remeklés. René Maheu

A Nemzetközi Biológiai Program és az ökológia A N e m z e t k ö z i Biológiai P r o g r a m (NBP) alig n é h á n y é v leforgása a l a t t a n e m z e t k ö z i t u d o m á n y o s élet egyik e r ő s szervezetévé fejlődött. F ő célját m á r 1964ben, a párizsi a l a k u l ó gyűlésen így s z a b t á k m e g : a N e m z e t k ö z i Biológiai P r o g r a m r e n d e l t e t é s e „feltárni az a n y a g t e r m e l é s biológiai a l a p j a i t az e m b e r i jólét b i z t o s í t á s a végett". G y a k o r l a t i l a g ez azt j e l e n t i , h o g y a biológia k ü l ö n b ö z ő t e r ü l e t e i n t e v é ­ k e n y k e d ő t u d ó s o k e p r o g r a m k e r e t é b e n széles k ö r ű e g y ü t t m ű k ö d é s a l a p j á n a d a t o ­ k a t g y ű j t e n e k a f ö l d ü n k k ü l ö n b ö z ő b i o c ö n ó z i s a i n a k t e r m é s h o z a m á r ó l és az a z o k b a n v é g b e m e n ő „ e n e r g i a á r a m l á s " - r o l ; a k a p o t t a d a t o k a l a p j á n p o n t o s a n felbecsülik m a j d a t e r m é s z e t b e n létező s z e r v e s a n y a g - h o z a m o t és a n ö v e l é s lehetőségeit. Ez a z óriási k u t a t á s i t e r v e l e n g e d h e t e t l e n n é teszi a k ü l ö n b ö z ő országok széles k ö r ű m ű ­ s z a k i - t u d o m á n y o s és k u l t u r á l i s e g y ü t t m ű k ö d é s é t . Ez e g y é b k é n t a j e l e n k o r v e l e ­ járója, hiszen n e m c s a k az egész e m b e r i t á r s a d a l o m g y o r s a b b fejlődését m o z d í t j a elő, h a n e m m i n d e n egyes n e m z e t a n y a g i és e m b e r i e r ő f o r r á s a i n a k é s s z e r ű b b f e l ­ h a s z n á l á s á t is. H a z á n k csatlakozott a N e m z e t k ö z i Biológiai P r o g r a m h o z , m i n t e g y t a n ú s á g a ­ k é n t a n n a k , hogy p á r t u n k és k o r m á n y u n k szívén viseli az e g y e t e m e s m ű s z a k i - t u d o ­ m á n y o s e g y ü t t m ű k ö d é s ügyét, és g y ü m ö l c s ö z t e t n i k í v á n j a a n e m z e t k ö z i m u n k a ­ m e g o s z t á s b a n v a l ó a k t í v r é s z v é t e l ü n k b ő l f a k a d ó előnyöket. Eredetileg az N B P - t m i n d ö s s z e n é h á n y é v r e t e r v e z t é k , u t ó l a g a z o n b a n , t e k i n ­ t e t t e l a p r o b l é m a b o n y o l u l t s á g á r a és fontosságára, 1972-ig h o s s z a b b í t o t t á k m e g .

T e r m é s z e t e s e n a r é s z t v e v ő országok elsősorban a z o k a t az életközösségeket t a n u l ­ m á n y o z z á k , a m e l y e k s z á m u k r a j e l e n t ő s e k (erdők, édesvizek, tenger, agrocönózis). E n n e k folytán t e r m é s z e t s z e r ű e n és szerencsésen egybefonódik az e l m é l e t i és a l k a l ­ mazott kutatás. Minthogy a kutatómunkát körültekintően irányítják minden részt­ v e v ő á l l a m b a n , joggal r e m é l h e t ő k a g y a k o r l a t i e r e d m é n y e k . C s a k így v á l h a t a biológia v a l ó b a n a t á r s a d a l m i t e r m e l é s r e á l i s és n é l k ü l ö z h e t e t l e n t é n y e z ő j é v é . A m i k o r a N e m z e t k ö z i Biológiai P r o g r a m résztvevői e l h a t á r o z t á k , hogy „ a z a n y a g t e r m e l é s biológiai a l a p j a i t " fogják t a n u l m á n y o z n i , ezzel világosan k ö r ü l h a t á ­ r o l t á k az egyes k u t a t ó c s o p o r t o k feladatait. Az N B P a k o r s z e r ű é l e t t u d o m á n y sok­ r é t ű k é r d é s e i közül a n n a k k ö z p o n t i p r o b l é m á j á t , n e v e z e t e s e n a s z e r v e s a n y a g - t e r m e l é s k é r d é s é t r a g a d t a ki. B á r k i s z á m á r a n y i l v á n v a l ó , hogy a biológiai t e r m e l é s elsősor­ b a n k ö r n y e z e t t a n i , ökológiai p r o b l é m a . Mint. i s m e r e t e s , a n é m e t E r n s t H a e c k e l m á r 1869-ben az állati szervezetek háztartástanaként h a t á r o z t a m e g az ökológiát. H a s o n l ó ­ k é p p e n f o g a l m a z t a m e g a k ö r n y e z e t t a n t á r g y á t V l a g y i m i r K o m a r o v orosz b o t a n i k u s is 1934-ben: „Az ökológusok fő f e l a d a t a tisztázni azt, h o g y a t e r m é s z e t b e n a d o t t feltételek m e l l e t t h o g y a n jön l é t r e egy bizonyos s z e r v e s a n y a g - m e n n y i s é g , és m i ­ k é p p e n l e h e t ezt a f o l y a m a t o t szabályozni." 1939-ben W e l l s - H u x l e y a n g o l biológus i s m é t h a n g s ú l y o z t a , hogy „az ökológia fő feladata a biológiai termelés mechaniz­ musának feltárása". N a p j a i n k b a n a k u t a t ó k t ú l n y o m ó t ö b b s é g e e g y e t é r t ezzel a z állásponttal. Az N B P első m e g f o g a l m a z á s á b a n t ú l s á g o s a n e g y s z e r ű n e k t ű n t a feladat, s n e m ­ egyszer ú g y képzelték, hogy egyszerű g y a k o r l a t i t e v é k e n y s é g r ő l v a n szó, a m i n e k k e v é s köze v a n az a l a p v e t ő k u t a t á s h o z . P e d i g az a n y a g t e r m e l é s i s m e r e t e r e n d k í v ü l b o n y o l u l t feladat. N e m c s a k azt jelenti, h o g y egy a d o t t p i l l a n a t b a n m e g h a t á r o z z u k a n ö v é n y i és állati é l ő a n y a g m e n n y i s é g é t , h a n e m feltételezi azt is, hogy i s m e r j ü k az a b i o t i k u s — élettelen — k ö r n y e z e t feltételeit, az o n n a n felvett e n e r g i a m e n n y i ­ séget, az e n e r g i a á t a l a k í t á s á n a k m ó d j á t (anyagcsere, kiválasztás), a s z e r v e s a n y a g ­ m e n n y i s é g n ö v e k e d é s é t , a szaporodást, e l h a l á s t és a k ö r n y e z e t b e n létező szerves­ anyag-készlet emberi hasznosítását. K ö v e t k e z é s k é p p e n — a m i n t e r r e a francia D e b o u t t e v i l l e 1966-ban r á m u t a t o t t — a biológusok n e m veszik át az a g r o n ó m u s o k , közgazdászok, k l i m a t o l ó g u s o k sze­ r e p é t , hiszen elsősorban a l a p v e t ő k u t a t á s t végeznek, a m i k o r a k ü l ö n b ö z ő é l e t k ö z ö s ­ ségeket (biocönózisokat) t a n u l m á n y o z z á k azok t e r m e l é s é n e k m e g h a t á r o z á s a végett. M á r p e d i g h a k o n k r é t a d a t a i n k v a n n a k a k ü l ö n b ö z ő földrajzi övezetek biocönózisairól, a l a p o s a b b a n m e g i s m e r j ü k azok szerkezetét és m ű k ö d é s é t , é s s z e r ű b b e n s z e r ­ v e z h e t j ü k m e g e z e k n e k az életközösségeknek a k i a k n á z á s á t . K e z d e t b e n s o k a n m e g l e h e t ő s e n k é t k e d v e f o g a d t á k az N B P célkitűzéseit. T ú l k o r a i n a k t ű n t felvetni az a n y a g t e r m e l é s kérdését, hiszen p i l l a n a t n y i l a g n i n c s e g y e t ­ len olyan életközösség sem, m e l y n e k v a l a m e n n y i faját morfológiai, biológiai és ö k o ­ lógiai s z e m p o n t b ó l tökéletesen t a n u l m á n y o z t á k volna. A biocönózis p r o d u k c i ó j á n a k v i z s g á l a t á t viszont csak az a l k o t ó e l e m e k t ö k é l e t e s i s m e r e t e u t á n l e h e t n e e l k e z d e n i — m o n d t á k a k é t k e d ő k —, e r r e p e d i g egyelőre m é g n e m k e r ü l h e t sor. Ez az é r v e ­ lés a z o n b a n a gyakorlati m u n k a s o r á n c s a k h a m a r megdőlt, m i n e k legjobb b i z o ­ n y í t é k a az, hogy az u t ó b b i k é t - h á r o m év s o r á n sok ország csatlakozott a N e m z e t ­ közi Biológiai P r o g r a m m u n k á j á h o z . T e k i n t e t t e l a feladat b o n y o l u l t s á g á r a , az N B P fő erői h é t s z a k o s z t á l y b a t ö m ö ­ r ü l t e k (lásd ifj. Szabó T. A t t i l a Biológusok világgondjai c í m ű cikkét. Korunk, 1967. 6). A s z a k e m b e r e k m á r eleve m e g á l l a p o d t a k a b b a n , hogy m i n d e n biocönózisból csakis a szerkezeti és m ű k ö d é s i s z e m p o n t b ó l d ö n t ő j e l e n t ő s é g ű n ö v é n y - v a g y

á l l a t c s o p o r t o k a t t a n u l m á n y o z z á k . Az e u r ó p a i szárazföldi életközösségekben ilyen á l l a t c s o p o r t o t k é p v i s e l n e k a n a g y n ö v é n y e v ő k , a n ö v é n y e v ő r á g c s á l ó k és r o v a r o k . Az e u r ó p a i országok s z a k e m b e r e i k ü l ö n b ö z ő m u n k a c s o p o r t o k b a t ö m ö r ü l t e k e fajcsoportok t a n u l m á n y o z á s á r a . Ilyen m u n k a c s o p o r t a k i s e m l ő s ö k k e l foglalkozó k o l ­ l e k t í v a is, a m e l y a Szárazföldi Életközösségek P r o d u k c i ó j a n e v ű osztály S z á r a z ­ földi Életközösségek Ökológiája e l n e v e z é s ű a l o s z t á l y á n a k a m á s o d l a g o s t e r m e l é s s e l foglalkozó s z e k t o r á b a n m ű k ö d i k . E b b e n a m u n k a c s o p o r t b a n t e v é k e n y k e d i k a b u k a ­ resti N ö v é n y v é d e l m i I n t é z e t k i s e m l ő s - l a b o r a t ó r i u m á n a k m u n k a k ö z ö s s é g e is. B á r a k u t a t ó k k ü l ö n b ö z ő c s o p o r t o k r a oszlanak, n e m d o l g o z n a k elszigetelten. A szoros e g y ü t t m ű k ö d é s t m á r a részvételi feltételek is biztosítják akkor, a m i k o r az N B P k e r e t é b e n n e m fogadtak el o l y a n m u n k a t e r v e t , a m e l y az a n y a g t e r m e l é s k é r d é s é n e k c s u p á n egyik oldalát, p é l d á u l csak a m á s o d l a g o s — á l l a t i — a n y a g t e r m e l é s t k u ­ t a t j a . E z é r t a k i s e m l ő s ö k k e l foglalkozó m u n k a c s o p o r t köteles t a n u l m á n y o z n i n e m ­ c s a k egy bizonyos biocönózis r á g c s á l ó - t e r m e l é s é t ( m á s o d l a g o s p r o d u k c i ó ) , h a n e m a n n a k n ö v é n y i t e r m e l é s é t is (elsődleges p r o d u k c i ó ) . U g y a n a z a m u n k a c s o p o r t h a t á ­ r o z z a m e g a r á g c s á l ó k e l p u s z t í t o t t a n ö v é n y m e n n y i s é g k a l ó r i a é r t é k é t Az a n y a g t e r ­ melés kérdésének sokoldalú tanulmányozása tehát a legkülönbözőbb szakemberek, ökológusok, b o t a n i k u s o k , fiziológusok, b i o k é m i k u s o k k ö z r e m ű k ö d é s é t k ö v e t e l i m e g . Az ökológus p é l d á u l egy lépést s e m t e h e t az elsődleges p r o d u k c i ó t m e g h a t á ­ rozó b o t a n i k u s v a g y az asszimilált t á p l á l é k sorsát és az a n y a g c s e r é t t a n u l m á n y o z ó fiziológus és b i o k é m i k u s n é l k ü l . Az ökológus, a k i az illető á l l a t c s o p o r t népességét, s z a p o r o d á s á t , fejlődését és e l h a l á l o z á s á t követi, csak e z e k k e l k a r ö l t v e h a t á r o z h a t j a m e g az illető p o p u l á c i ó a n y a g t e r m e l é s é t . A z N B P k e r e t é b e n v é g z e t t k u t a t ó m u n k a n e m c s a k egységes elv a l a p j á n t ö r ­ t é n i k , h a n e m — a m e n n y i r e a k ö r ü l m é n y e k m e g e n g e d i k — azonos m ó d s z e r e k k e l is. Így a k ü l ö n b ö z ő m u n k a c s o p o r t o k b a n kidolgozott és jól b e v á l ó m ó d s z e r e k b i z o ­ nyos idő e l m ú l t á v a l a t ö b b i m u n k a c s o p o r t s z á m á r a is kötelezővé v á l n a k . A m é r ­ s é k e l t égövi e r d ő k ö v e z e t é b e n élő r á g c s á l ó k n é p e s s é g v i z s g á l a t á b a n p é l d á u l a r é s z t ­ v e v ő csehszlovák, bolgár, szovjet (kijevi központ) és francia k u t a t ó k e g y a r á n t a l e n ­ gyel m ó d s z e r e k e t h a s z n á l j á k . A k ü l ö n b ö z ő országok k u t a t ó c s o p o r t j a i t e r m é s z e t e s e n á l l a n d ó k a p c s o l a t b a n v a n n a k e g y m á s s a l , így a k i s e m l ő s ö k k e l foglalkozó m u n k a c s o ­ p o r t a V a r s ó b a n lévő t i t k á r s á g a r é v é n . G y a k o r i a k a kölcsönös l á t o g a t á s o k és t a ­ pasztalatcserék. M e g l e h e t ő s e n fejlett s z a k a s z b a j u t o t t a k a t u n d r a ö v e z e t é b e n folyó k u t a t á s o k . A t u n d r a i életközösségek s o k b a n k ü l ö n b ö z n e k a m é r s é k e l t égövi biocönózisoktól, m i v e l ott a fajok s z á m a viszonylag kicsi és a k ö z ö t t ü k f e n n á l l ó k a p c s o l a t o k is egy­ s z e r ű b b e k . A t u n d r a i biocönózisok a n y a g t e r m e l é s é t t e h á t viszonylag k ö n n y e b b e n l e h e t t a n u l m á n y o z n i . A s z a k e m b e r e k feltételezik, h o g y az ott n y e r t t a p a s z t a l a t a l a p ­ j á n a szerkezeti és m ű k ö d é s i s z e m p o n t b ó l e g y a r á n t b o n y o l u l t a b b déli bioeönózisok — például a trópusi erdők — kutatásához használható módszereket lehet majd kidolgozni. A t u n d r a i életközösségeket j e l e n l e g a S z o v j e t u n i ó b a n , F i n n o r s z á g b a n , a s k a n d i n á v á l l a m o k b a n és K a n a d á b a n t a n u l m á n y o z z á k , k ü l ö n l e g e s k u t a t ó á l l o m á ­ sokon. N e m r é g i b e n a l k a l m a m v o l t e l l á t o g a t n i az egyik ilyen k u t a t ó á l l o m á s r a , n e v e ­ zetesen az U r a l o n t ú l e l t e r ü l ő J a m a l - f é l s z i g e t s a r k i á l l o m á s á r a . Ezt a S z o v j e t u n i ó T u d o m á n y o s A k a d é m i á j á n a k S z v e r d l o v s z k b a n m ű k ö d ő N ö v é n y - és Á l l a t ö k o l ó g i a i I n t é z e t e létesítette. A z á l l o m á s k u t a t ó c s o p o r t j a n e m c s a k a szárazföldi életközössé­ gek, h a n e m az édesvízi biocönózisok a n y a g t e r m e l é s é t is vizsgálja. A k u t a t ó k n a k k o r s z e r ű szállítóeszközök — hajók, „ k é t é l t ű " j á r m ü v e k , h e l i k o p t e r e k — á l l n a k r e n ­ delkezésükre.

Az agrocönózisok a n y a g t e r m e l é s é n e k v i z s g á l a t a egyelőre kezdeti s t á d i u m b a n v a n , m i v e l t a n u l m á n y o z á s u k k ü l ö n l e g e s m ó d s z e r e k e t követel. Ez r é s z b e n az i l y e n életközösségek s a j á t o s s á g á v a l is m a g y a r á z h a t ó . Az agrocönózisokat u g y a n i s az j e l ­ lemzi, h o g y m i u t á n az e m b e r i b e a v a t k o z á s m e g s z ü n t e t t e az e r e d e t i életközösségben létező t e r m é s z e t e s k a p c s o l a t o k a t , ezek h e l y e t t egy m e s t e r s é g e s , r e n d k í v ü l l e e g y ­ s z e r ű s í t e t t k a p c s o l a t r e n d s z e r a l a k u l t ki. A vetésforgó p é l d á u l végső fokon m e g h a t á r o z z a az agrocönózisok állat­ p o p u l á c i ó i n a k szerkezetét és az á l l a t o k időszaki v á n d o r l á s á t egyik életközösségből a m á s i k b a . A t a l a j m ű v e l é s és a k e m i z á l á s lényeges v á l t o z á s o k a t idéz elő n e m c s a k a n ö v é n y z e t faji összetételében, h a n e m az á l l a t p o p u l á c i ó k s z e r k e z e t é b e n is. É r t h e t ő t e h á t , h a az agrocönózisok t a n u l m á n y o z á s a bizonyos m é r t é k b e n l e m a r a d . J e l e n l e g az N B P - b e n r é s z t v e v ő országok s z a k e m b e r e i a n ö v é n y e v ő r o v a r o k és r á g c s á l ó k n é p e s s é g v i z s g á l a t i m ó d s z e r e i n e k kidolgozásán f á r a d o z n a k , s n a g y figyelmet fordí­ t a n a k a k u k o r i c a - , búza-, l ó h e r e - és l u c e r n a v e t é s e k s az ezek t e r m é s h o z a m á t l é n y e ­ gesen c s ö k k e n t ő n ö v é n y e v ő á l l a t c s o p o r t o k (rovarok, rágcsálók) t a n u l m á n y o z á s á r a .

Az N B P n a g y é r d e m e , h o g y a m o d e r n ökológia s z á m t a l a n p r o b l é m á j a közül s i k e r ü l t az a n y a g t e r m e l é s r e összpontosítania a k u t a t ó k figyelmét. Ez a z o n b a n n e m öncél, h a n e m s z ü k s é g k é p p e n k ö v e t k e z i k az e m b e r i t á r s a d a l o m fejlődéséből, a b b ó l a s ü r g e t ő k ö v e t e l m é n y b ő l , h o g y a létét biztosítani k í v á n ó t á r s a d a l o m m e g i s m e r j e m i n d a z t , a m i az e m b e r t hozzásegíti f ö l d ü n k s z e r v e s a n y a g - k é s z l e t é n e k növeléséhez. Ez t e r m é s z e t e s e n feltételezi egyrészt a célszerű, gyors ü t e m ű k u t a t ó m u n k á t , m á s ­ részt a módszertani problémák azonnali megoldását. A törekvések valóraváltását igazolják az állati és n ö v é n y i s ű r ű s é g v i z s g á l a t o k e r e d m é n y e i is, m e l y e k az u t ó b b i p á r é v a l a t t (tehát az N B P f e n n á l l á s a óta) n a g y o b b m é r t é k b e n t ö k é l e t e s e d t e k , m i n t a X I X . század végétől m o s t a n á i g . De n e m c s a k a szigorúan v e t t ökológiai m ó d s z e r e k fejlődéséről v a n szó. U g y a n e z t e l m o n d h a t j u k a n ö v é n y és á l l a t é l e t t a n ­ ról v a g y a b i o k é m i á r ó l és m é g sok m á s r o k o n - és h a t á r t u d o m á n y r ó l is. Az N B P sikeresen a l k a l m a z o t t és t ő k é l e t e s í t e t t sok. m á r - m á r h a s z n a v e h e t e t l e n ­ n e k vélt m ó d s z e r t , p é l d á u l a t á p l á l k o z á s e l e m z é s t , a felvett és asszimilált t á p l á l é k ­ m e n n y i s é g m e g h a t á r o z á s á n a k módszereit. K i d e r ü l t , hogy e m ó d s z e r e k a l k a l m a z á s a n é l k ü l l e h e t e t l e n f e l t á r n i a k ü l ö n b ö z ő élőszervezetek között k i a l a k u l t t á p l á l k o z á s i v i s z o n y o k a t — a trofikus k a p c s o l a t o k a t —, v a l a m i n t az életközösségekben t ö r t é n ő e n e r g i a á r a m l á s t . A szóban forgó m ó d s z e r e k e t egyesek e l a v u l t n a k t a r t o t t á k , ú g y ­ s z i n t é n az ilyen i r á n y ú k u t a t á s t is. Az N B P mozgósította a biológusokat, m u n k á ­ j u k a t felélénkítette, s n a g y b a n h o z z á j á r u l t az ilyen i r á n y ú ökológiai k u t a t á s o k f e l ­ l e n d í t é s é h e z is. L e m o n d t a k arról az e l a v u l t elvről, hogy a biocönózisokat csakis az összes fajok teljes l e í r á s á n a k , p o n t o s a b b a n morfológiájuk, biológiájuk és ökológiájuk a biocönózisokat a l k o t ó fajok fontossága n e m azonos, k ö v e t k e z é s k é p p e n a j e l e n l e g i s z a k a s z b a n é r d e m e s k ü l ö n t a n u l m á n y o z n i a legfontosabb c s o p o r t o k a n y a g t e r m e l é ­ sét. Ez az elvi á l l á s p o n t , m e l y a t e r m é s z e t b e n létező t ö r v é n y s z e r ű s é g r e a l a p o z ó ­ dik, fellendítette az é v e k óta t ö b b é - k e v é s b é h o l t p o n t r a j u t o t t ökológiai k u t a t á s t . A m i k o r a t ö b b é v e s p a n g á s r a u t a l u n k , e l s ő s o r b a n az „autoökológia" és „ s z i n ö k o lógia" h í v e i n e k felesleges vitájára, az ökológia t á r g y a és célja k ö r ü l k i a l a k u l t skolasztikus e l m é l k e d é s e k r e , v a l a m i n t a z o k r a a t í p u s - t é m á k r a g o n d o l u n k , m e l y e k r i t k á n j u t o t t a k t o v á b b v a l a m i l y e n faj s ű r ű s é g é n e k m e g h a t á r o z á s á n á l az. a d o t t p i l -

rész

l a n a t b a n é s a z a d o t t é g h a j l a t i viszonyok között. M i n t h o g y n é h á n y évvel ezelőtt a biocönózisok szerkezetéről és m ű k ö d é s é r ő l k e v é s volt m é g a t u d o m á n y o s a d a t , e g y e ­ sek a p r i o r i a filozófiából v a g y k i b e r n e t i k á b ó l á t v e t t t é t e l e k e t p r ó b á l t á k a l k a l m a z n i az életközösségekre. A biocönózisok k o n k r é t t a n u l m á n y o z á s a m i n d e n e s e t r e m á r e d d i g is é r t é k e s a n y a g o t szolgáltatott, és a t o v á b b i a k b a n lényegesen h o z z á j á r u l a filozófiai v o n a t k o z á s ú á l t a l á n o s biológiai e l m é l e t e k , m i n t p é l d á u l a r e n d s z e r e l m é ­ let v a g y a b i o e n e r g e t i k a t u d o m á n y o s m e g a l a p o z á s á h o z . Az a n y a g t e r m e l é s k é r d é s é n e k s o k o l d a l ú t a n u l m á n y o z á s á v a l az ökológia m i n t t u d o m á n y k é t s é g t e l e n ü l m a g a s a b b fejlődési s z a k a s z b a lépett, ez a z o n b a n n e m t u l a j ­ d o n í t h a t ó k i z á r ó l a g az N B P - n e k . Az ökológia fejlődése szorosan összefügg a t e r ­ m é s z e t t u d o m á n y o k á l t a l á n o s fejlődésével és k ü l ö n ö s k é p p e n a m o l e k u l á r i s biológia jelentős eredményeivel. Az é l ő a n y a g k ü l ö n b ö z ő szervezettségi szintjeinek t a n u l m á n y o z á s a k o r u n k egyik t u d o m á n y o s szükségszerűsége lett. A biocönózis az é l ő a n y a g szervezettségének egyik m a g a s f o r m á j a ; i s m e r e t e é p p e n olyan fontos, a k á r c s a k a m o l e k u l a v a g y a sejt szintjén lejátszódó jelenségeké. Ezt a z é r t k í v á n o m h a n g s ú l y o z n i , m e r t a z u t ó b b i é v e k s o r á n n e m e g y s z e r h a l l o t t u n k olyan i n d o k o l a t l a n kijelentést, h o g y ,,a b i o l ó ­ g i á b a n m á r csak a g e n e t i k á t ó l és az é l e t t a n t ó l v á r h a t u n k újdonságot". Egyesek s z e r i n t t e h á t az e m b e r i t á r s a d a l o m s z e m p o n t j á b ó l a biológia e t e r ü l e t e i n e k v o l n a c s u p á n e l m é l e t i és g y a k o r l a t i jelentősége. T a l á n ezzel m a g y a r á z h a t ó az is, h o g y a k ü l ö n b ö z ő h a z a i biológiai jellegű i n t é z e t e k k u t a t á s i t e r v e i b e n n é h a szinte kötelező m ó d o n „jelentkeznie kell" a m o l e k u l á r i s biológiának. I l y e n k ö r ü l m é n y e k között a z o n b a n f e n n á l l az a veszély, hogy a fő e r ő k e t c s a k a „ d i v a t o s " t e r ü l e t e k r e össz­ pontosítjuk, és e l h a n y a g o l u n k m á s . n a g y g y a k o r l a t i és e l m é l e t i j e l e n t ő s é g ű p r o b ­ l é m á k a t . Ez a z é r t is k á r o s lehet, m e r t a biológiában, a k á r c s a k b á r m e l y m á s t u d o ­ m á n y á g b a n , az ún. a l a p v e t ő k u t a t á s i t e r ü l e t e k m e g l e h e t ő s e n g y o r s a n v á l t o z n a k , ami á l l a n d ó a n új orientációt, ú j a b b és ú j a b b átszervezést tesz szükségessé. A z e m ­ lített előítéletek viszont csak g á t o l h a t j á k o l y a n hazai biológiai iskolák k i a l a k u l á s á t és m e g s z i l á r d u l á s á t , m e l y e k k é p e s e k l e n n é n e k m a g u k m e g h a t á r o z n i az u r a l k o d ó i r á n y z a t o t , sőt esetleg új t u d o m á n y á g a t kifejleszteni. V é g ü l is n e m s z a b a d m e g ­ f e l e d k e z n ü n k a r r ó l sem, hogy a h a z a i viszonyok között k é p t e l e n s é g m ű v e l n i a m o d e r n biológia m i n d e n egyes ágát. A biológiai a l a p k u t a t á s o k d i n a m i z m u s á r a v o n a t k o z ó felfogásomat C r i c k angol biológusnak, a m o l e k u l á r i s biológia egyik m e g a l a p í t ó j á n a k s o r a i v a l s z e r e t n é m a l á ­ t á m a s z t a n i : „ M i n d e n k i t i s z t á b a n v a n azzal, hogy h a m a r o s a n l e z á r u l a m o l e k u l á r i s biológia fejlődésének bizonyos k o r s z a k a . H a a D N S s z e r k e z e t é n e k felfedezése e k o r s z a k k e z d e t é n e k végét j e l e n t e t t e , N i e r e n b e r g és M a t t e y felfedezése k é t s é g t e l e ­ n ü l a v é g é n e k k e z d e t é t jelzi." S e n k i s e m t a g a d j a , hogy az á t ö r ö k l é s m e c h a n i z m u s á n a k f e l t á r á s a fontos fel­ a d a t . De azt s e m á l l í t h a t j a senki, hogy ez az egyedüli feladat. Az átöröklés m e c h a ­ n i z m u s á n a k i s m e r e t é b e n t e r m é s z e t e s e n n ö v e l n i l e h e t a n ö v é n y i és állati t e r m e l é s t is, dé e n n e k n e m ez az egyedüli útja. Egy a d o t t biocönózis belső k a p c s o l a t a i n a k (talaj — n ö v é n y — állat) feljavításával — ősi t e r m e l ő i t a p a s z t a l a t — sokszor n a g y o b b m é r t é k b e n f e l l e n d í t h e t j ü k az a n y a g t e r m e l é s t , m i n t a fajok v a g y a fajták g e n e t i k a i feljavításával. Az „ökológiai feljavítás" céljait szolgáló biológiai k u t a t á ­ sok t e h á t szintén elsődleges f o n t o s s á g ú a k m i n d a biológiai t u d o m á n y , m i n d a t á r ­ s a d a l o m s z á m á r a . S z e r i n t e m az N B P k e r e t é b e n folytatott t a n u l m á n y o k é p p e n ilyen jellegűek, s n e m csoda, hogy v a l a m e n n y i fejlett o r s z á g b a n a biológusok legjobbjai kapcsolódtak be ebbe a kutatási programba.

Végül s z e r e t n é k n é h á n y sort í r n i a k u t a t o e r ő k m e g o s z l á s á r ó l a z N B P - b e n . S z e m é l y e s t a p a s z t a l a t o m szerint a l e g t ö b b r é s z t v e v ő o r s z á g b a n j e l l e m z ő a fiatalok tömeges részvétele mind a k u t a t ó m u n k á b a n , mind a n n a k irányításában. Szerintem ez összefügg a t u d o m á n y o k gyors fejlődésével s új t u d o m á n y á g a k keletkezésével. Egészen t e r m é s z e t e s , hogy ezeken a t e r ü l e t e k e n e l s ő s o r b a n fiatalok, vagyis o l y a n o k t e v é k e n y k e d j e n e k , a k i k s z a k e m b e r r é v á l á s a egybeesik a z illető t u d o m á n y á g a k k i ­ a l a k u l á s á v a l . Egy m á r kiforrott tudós, a k i s z á m o t t e v ő m u n k á s s á g o t fejtett k i v a l a ­ m i l y e n t é r e n , n e m i r á n y í t h a t o l y a n új t u d o m á n y á g a t , a m e l y n e m is létezett m é g , a m i k o r ő s z a k e m b e r r é vált. Ezért r e n d k í v ü l o k t a l a n n a k é s k á r o s n a k t a r t o m a z t a követelést, hogy egy morfológus, r e n d s z e r t a n á s z v a g y fiziológus feleljen a z ö k o ­ lógiai v a g y m o l e k u l á r i s biologiai k u t a t á s o k é r t . O l y a n e g y e t e m e s felkészültségű e m b e r e k , a k i k m i n d e n h e z é r t e n e k , m a m á r n e m léteznek, hiszen a t u d o m á n y b a n Arisztotelész ó t a á l l a n d ó a differenciálódás. O r s z á g u n k c s a t l a k o z á s a a N e m z e t k ö z i Biológiai P r o g r a m h o z r e n d k í v ü l fontos. A n n á l is i n k á b b , m e r t az N B P k e r e t é n b e l ü l jó n é h á n y h a z a i biológiai v o n a t k o ­ z á s ú p r o b l é m a is k e d v e z ő b b m e g o l d á s t n y e r h e t . E l s ő s o r b a n a D u n a d e l t á j á n a k r e n ­ d e z é s é r e gondolok, a mezőgazdasági h o z a m f e l l e n d í t é s é n e k lehetőségeire, új erőfor­ r á s o k f e l t á r á s á r a , a k á r t e v ő k leküzdésére, a t e r m é s z e t v é d e l m é r e . M i n d e z a z o n b a n e l s ő s o r b a n t ő l ü n k függ, hiszen a k u t a t ó m u n k a h a t é k o n y s á g á t n a g y m é r t é k b e n m á r •a t é m a v á l a s z t á s is m e g h a t á r o z z a . M ű k ö d é s i s z a b á l y z a t á n a k megfelelően csakis h o z z á é r t ő é s fejlett a n y a g i a l a p ­ p a l r e n d e l k e z ő k u t a t ó c s o p o r t o k m u n k a t e r v e i k e r ü l h e t n e k b e a N e m z e t k ö z i Bioló­ giai P r o g r a m b a . R é s z v é t e l ü n k n e m lesz formális akkor, h a g o n d o s k o d u n k a r r ó l , h o g y m a r a d é k t a l a n u l h a s z n o s í t s u k a z ilyen t e r m é s z e t ű n e m z e t k ö z i e g y ü t t m ű k ö ­ désből fakadó e l ő n y ö k e t : a d o k u m e n t á c i ó t , szimpozionokat, kölcsönös és o p e r a t í v módszertani tájékoztatást.

Maszelka János: Trágyahordó

Hamar Márton

ÉLŐ TÖRTÉNELEM Besztercei muzsikus a gyulafehérvári

udvarban

Bethlen Gábor három kiadatlan levele A X V I I . század v i h a r o s első é v t i z e d e u t á n B e t h l e n G á b o r széles l á t ó k ö r ű p o l i ­ t i k á j a és h u m a n i s t a m ű v e l t s é g e , kiegyensúlyozott e m b e r i és u r a l k o d ó i m a g a t a r t á s a r é v é n G y u l a f e h é r v á r o n e g y r e e l e v e n e b b , g a z d a g a b b t u d o m á n y o s és m ű v é s z i é l e t k e z d e t t k i b o n t a k o z n i . J e l e s professzorok t a n i t o t t a k az á l t a l a a l a p í t o t t a k a d é m i á n , s a k k o r i lehetőségekhez k é p e s t jól felkészült m u z s i k u s o k a t h o z a t o t t u d v a r á b a . M o r v a ­ országból, P á d u á b ó l , Danzigból, K r a k k ó b ó l t o b o r o z t á k u d v a r i zenészeinek egy c s o ­ p o r t j á t . M á s o k Bécsből v a g y N é m e t o r s z á g b ó l k e r ü l t e k a fejedelmi s z é k h e l y r e . „ A z F r a n c u s o k között felette jó t r o m b i t á s o k v a d n a k , egy igen fő t r o m b i t á s t a z é r t h o g y szerezzetek, felette igen k é r l e k s z e r e t ő h i v e i n k , a n é l k ü l m e g n e j ő j j e t e k ; d e e x c e l l e n t i s s i m u s legyen, csak közönséges jót n e is h i j j a t o k " — í r t a egy a l k a l o m m a l k ö v e ­ t é n e k . S p a n y o l g i t á r o s á t igen j e l e n t ő s fizetéssel h í v t a u d v a r á b a . M u z s i k u s a i között volt h e g e d ű s , lantos, citerás, v i r g i n á s (virginál: a z o n g o r a egyik őse), „öreg h e g e d ű n " (viola da g a m b a , a m a i cselló őse) j á t s z ó zenész, d e kezelni t u d t á k a t h e o r b á t (mélylant), a k o r n é t á t (kürt) is. S t e r m é s z e t e s e n n e m h i á n y z o t t az e l m a r a d h a t a t l a n t r o m b i t á s , dobos, a z o r g o n i s t a és az é n e k e s . H a m i n d ezekhez hozzávesszük a töröksípost, n a g y j á b a n e l ő t t ü n k áll a k o r a b e l i u d v a r i együttes. 1618 u t á n külföldi u d v a r i m u z s i k u s a i n a k egy része h a z a m e n t . Ezért egyik a l k a ­ l o m m a l E s t e r h á z y Miklóstól k é r t e kölcsön a n n a k h á r f á s á t . M á s k o r a n a g y s z e b e n i muzsikusokat vitette udvarába. Beszterce r é g i zenei é l e t é n e k n y o m a i t k u t a t v a , B e t h l e n G á b o r n a k h á r o m , a besztercei b í r ó h o z intézett, k i a d a t l a n levelét fedeztem fel a v á r o s i l e v é l t á r b a n . A z első k e t t ő b e n l a k o d a l o m r a r e n d e l t e a volt u d v a r i v i r g i n á s t . A h a r m a d i k b a n F e h é r ­ v á r r a k é r e t i a B e s z t e r c é r e é r k e z e t t bécsi m u z s i k u s t , hogy tájékozódjék az o t t a n i zenészek felől. M i n t t u d j u k , m é g u g y a n a z o n e s z t e n d ő v é g é n m e g is é r k e z e t t Bécs­ ből n é h á n y zenész a z u d v a r b a . Az első k é t levél k ü l ö n é r d e k e s s é g e , hogy az í r n o k h i v a t a l o s szövege u t á n , az: u t ó i r a t [P.S.] B e t h l e n kezeírása. A h a r m a d i k b a n csak az a l á í r á s a f e j e d e l e m é . Az: első l e v é l b e n felhívta a v á r o s figyelmét, hogy k ö v e t e i n e k l o v a k a t b i z t o s í t s a n a k —, ezek M o l d v a u r a l k o d ó j á t m e n t e k m e g h i v n i a l a k o d a l o m r a . A levelekben említett muzsikus, Preyszinger János, Németországból került or­ g o n i s t a k é n t az u d v a r b a . K é s ő b b besztercei asszonyt v e t t feleségül, s itt t e l e p e d e t t le. A m i n t a levelekből k i t ű n i k , B e s z t e r c é r e v a l ó költözése u t á n is szerepet j á t s z o t t a fejedelmi u d v a r zenei é l e t é b e n , n e m c s a k o r g o n i s t a k é n t , h a n e m v i r g i n á s k é n t is. L á s s u k ezek u t á n a h á r o m levelet; a k o r szokásos l a t i n bevezetője n é l k ü l . I. Miuel hogy vdvari virginasunk m e g h betegeduen tiztinek megh n e m felelhet: Hadgiük es para[n]czolliük hűségednek, hogy az elebbeni Virginasunkat Preyszinger

Janost kesedelemnelkűl kűldgie hozzank ide Feyer Varra, zekeret rendeuen a l a i a . Sicus non facturi. Datu[m] in Ciuit[a]t[e] n[ost]ra Alba Julia die 30 Octobr. A[nn]o D[omi]ni 1624. [P.S.] V g j Jeoyen hogj az lakodalomigh ith lehessen ezt el ne halgasatok. [Ha] eo el Jeonj nem akarnais, de el kvigjet[e]k akarathia ellenis. Ez mi Emberinket az Vajdahoz el kisertessetek, louakat adasatok alajok. Gabriel m[anu] p[ropria]î II. Miuel Udvari virginasunk beteghsegebeol meg sem jogiult megh; az Musica pedighlen virginasnélkül el n e m lehet: Hadgiűk es serio parancziolliűk hűseghteknek, hogy ez levelűnk veven, mindgiarast Preissinger Janost, szekerett rendelven alaia, kuldgie ide hozzank Feyervarra hűseghtek. Secus non factur. Datum in Ciuitate n[ost]ra Alba-Julia, die 2 February An[no] 1625. [P.S.] Semmith ne kessek, hanem ugy expediallya husegtek hogy ez jeouendeo pénteken okuetetlen itt Feiervarat legyen, ha eletet szereti, miuel az Czyaszar feo keouete ess Cancellariussa Czyeoteorteokeon be ieo ide, ha pedigh m e g h indult uolnajs Beczy fele, mingjart postat kulgyetek utana, ess megh iriatok neki hogy eyel nappal syessen, ugy hogy penteken it legyen Gabriel m[anu] p[ropria]

III. Hadgiuk s paranchiolliukis Hűsegteknek, az mely ot valo Virginas mostan Beczből le jeőt, azt ez levelűnk v e v e n mingiarast kűlteőn kűldgie ide h o z z á n k ; hogy az ot fen leveő Musicusok allapotia felöl tudakozhassunk tűle; Secus n o m facturi. Eiodem in reliquo benigne propersi manere. Datum in Civit[a]te n[ost]ra Alba Julia, die 23 May A[nn]o D[omi]ni 1625. Gabriel m [ a n u ] p[ropria] Bevezette és közli: Benkő András

Nagy Albert: Zuzmara

FÓRUM

Könyvterjesztés

és hitelpolitika

(Több mint két évtizede vagyok újságíró, szeretem is a mesterségemet, s az utóbbi hónapokban mégis gyakran lehangoltan ülök le az írógéphez. Mint­ egy másfél esztendeje az Irodalmi Könyvkiadónál dolgozom, s annyi megol­ datlan ügyre bukkantam, annyi papírfalba ütköztem, annyi paragrafus hurkolódott kezemre-lábamra, hogy kiadói minőségemben nemegyszer szinte tehe­ tetlennek bizonyultam; mindannyiszor irógéphez ültem — hogy a kiadói em­ bert segíthesse az újságíró... Sajna, úgy látom, nem bizonyultam elég jó újságírónak sem. Hiába ír­ tam meg százharmincezer példányszámú napilapban, hiába írtam meg hoszszan különféle folyóiratokban, hetilapokban sok gondunk-bajunk — ettől még semmi sem mozdult... Hadd említsek meg néhány példát. Keveslettem volt a Forrás-sorozat példányszámát. Keveslették mások is; s nemcsak a szerzők. Ki­ derült, hogy lenne némi lehetőségünk előfizetésszerű megrendelések alapján a könyvterjesztő megállapította példányszámon felül is bizonyos mennyiségei nyomatni. Nosza, az I f j ú m u n k á s hasábjain — tehát harmincezer példányban — felhívással fordultunk az olvasókhoz. Táblázatot közöltünk a Forrás-kötetek 1967-es példányszámairól tartományként, s közöltük, hogy miképpen lehet egyéni rendelést beküldeni. Nagy örömünkre rövidesen Páskándi Géza csat­ lakozott elképzelésünkhöz, s azt ki is bővítette. Meg voltam győződve róla, hogy ha. nem is ezrivel, de százával csak érkeznek majd be válaszok. Hiszen az mégiscsak felháborító volt, hogy — teszem azt — Király László V a d á s z ­ t á n c című kötetéből az akkori Brassó tartomány, melyhez Sepsiszentgyörgy is tartozott, mindössze 9 példányt rendelt. Nos, valljam be hát itt, az irodalmi nyilvánosság előtt: egyetlen válaszlevelei sem kaptunk. A K o r u n k a kiadó rendelkezésére bocsátotta tavaly novemberben a hátsó borítólapot: rendezzünk közvéleménykutatást. Legfontosabb sorozatainkat hir­ dettük meg. A K o r u n k n a k az a száma több mint 3000 példányban jelent meg. És tessék figyelembe venni: nem főként középiskolások számára, mint az I f j ú m u n k á s , hanem elsősorban igényes értelmiségiek számára. Bevallhatom, hogy az olvasók l%-a sem reagált a felhívásra. Beke György nagyterjedelmű bátor és okos riportot közölt a könyvterjesztés­ ről az Igaz Szóban. Ismét: semmi eredmény. Hasonló írások jelentek meg a K o r u n k b a n , az Igaz Szóban, az U t u n k b a n , a sepsiszentgyörgyi Tükörben, a brassói Új I d ő b e n és egyebütt. Semmi eredmény. Talán azért, mert lapjaink még nem szokták meg, hogy választ s orvoslást igénylő anyagaikat megjelelő kísérőlevéllel, tehát választ sürgetve beküldjék az illetékes szerveknek. Az a gyanúm ugyanis, hogy ezeket a közleményeket — melyekben bizonyára sok helyes javaslat és megfontolt bírálat jelent meg — senki illetékes el nem ol­ vasta. S mi több: talán az olvasók sem olvasták el — másképp igazán érthe­ tetlen, miért képzelik — és írják — ma is sokan, hogy a könyvek példányszámát és elosztását a kiadó dönti el. E zárójelbe illesztett sorokat azért bocsátottam előre, hogy bevallhassam: őszintén szólva, kevés értelmét látom az alábbiaknak; ha mégis szükségesnek tartom e pillanatban mindezek kimondását, annak ma már inkább erkölcsi oka van: még mindig úgy érzem, nem szabad n e m beszélnünk.)

A kiadó,

a könyvkereskedő

— és az

úristen

Igen-igen m e g ö r v e n d t e m az Utunk a u g u s z t u s 2-i s z á m á b a n A n t a l József c i k k é ­ n e k , m e l y a k ö n y v t e r j e s z t é s k é r d é s é t v é g r e a k ö n y v k e r e s k e d e l e m s z e m p o n t j á b ó l is felvetette. E h h e z a z o n b a n u g y a n c s a k a f e n t e m i i t e t t „ p e r s z o n á l u n i ó r a " volt szükség: A n t a l József, a k á r c s a k én, ú j s á g í r ó is, a m e l l e t t , h o g y a k o n y v t e r j e s z t é s b e n felelős m u n k á t végez. H a d d j e l e n t s e m ki n y o m b a n : t ö k é l e t e s e n e g y e t é r t e k a következő m o n d a t á v a l — a m i n t azt az e l m ú l t másfél e s z t e n d ő b e n , p r o s p e k t u s - k a t a l ó g u s a i n k a t b í r á l v a , ki is f e j t e t t e m n e m e g y s z e r —, hogy: „ z s á k b a m a c s k a m ó d j á r a v a g y u n k k é n y t e l e n e k előzetes szerződést k ö t n i o l y a n k ö n y v e k á r u s í t á s á r a is, a m e l y e k l e g t ö b b e s e t b e n m é g csak m i n t c í m e k é l n e k az írók fejében." Mit t e h e t n é k h á t hozzá? 1. A k a p i t a l i z m u s b a n az író olyan m é r t é k b e n k a p j a meg, r e n d r e , h o n o r á r i u m á t , a m i l y e n m é r t é k b e n a k ö n y v e elkél — m i n t ahogy a k i a d ó n a k is az á r u f o l y a m a t o s elkelése szerint fizet a k ö n y v k e r e s k e d ő . N á l u n k a szerző a k ö n y v m e g j e l e n é s e k o r a h o n o r á r i u m teljes összegét m e g k a p j a , és a k ö n y v k e r e s k e d ő is egy t é t e l b e n veszi á t és fizeti ki az „ á r u t " a k i a d ó n a k . Az író és az i r o d a l o m s z e m p o n t j á b ó l ez k é t ­ szeresen helyes és szocialista m ó d j a a j a v a d a l m a z á s n a k ; az író u g y a n i s a k k o r k a p j a m e g h o n o r á r i u m á t , a m i k o r m ű v e végleges f o r m á b a n testet ölt (lényegében m á r a k k o r meg k e l l e n e k a p n i a a m u n k á j a e l l e n é r t é k é t , a m i k o r elvégezte, a m i k o r á t a d t a ) , m á s ­ részt ily m ó d o n lehetségessé v á l i k a m ű v é s z i é r t é k éles e l v á l a s z t á s a a k e r e s k e d e l m i é r t e k t ő l m e r t u g y a n miféle h o n o r á r i u m o t k a p n a , m o n d j u k , a 700 p é l d á n y b a n m e g ­ j e l e n ő s d a r a b o n k é n t 5 lejért á r u s í t o t t v e r s e s k ö t e t szerzője, h a részesedése v a l a m i ­ féle s z á z a l é k a l e n n e a k ö n y v k e r e s k e d e l m i f o r g a l o m n a k ? A k ö n y v t e r j e s z t ő h á l ó z a t t e h á t előlegez. E h h e z — hogy e g y s z e r ű s í t s ü k az e l ­ járás leírását — a bank nyújt hitelkeretet a könyvkereskedelemnek. A hitelt a könyvterjesztő h á l ó z a t k ö n y v e k b e fekteti be. H a a k ö n y v e k n e m k e l n e k el, a h i t e l ­ k e r e t befagy. A k ö n y v t e r j e s z t ő n e k t e h á t l é t k é r d é s , hogy n e r e n d e l j e n t ö b b könyvet, m i n t a m e n n y i t g y o r s a n el t u d a d n i — hogy a h i t e l k e r e t h a m a r felszabaduljon, ú j a b b k ö n y v e k e t v e h e s s e n át, forogjon a pénz. A h i t e l k e r e t e t a z o n b a n azok a k ö n y v e k is befagyasztják, a m e l y e k természetszerűleg, m o n d h a t n i , t ö r v é n y s z e r ű e n lassan fogy­ n a k el; bizonyos fajta s z a k i r o d a l o m p é l d á u l csak é v e k hosszú sora a l a t t kél el. H a t e h á t a k ö n y v t e r j e s z t ő n e m k ö v e t is el h i b á t a p é l d á n y s z á m o k m e g á l l a p í t á s á b a n , vagyis n e m r e n d e l t ú l z o t t m e n n y i s é g e t , h i t e l k e r e t é n e k egy része a k k o r is: holt tőke. De a h i t e l k e r e t m a g a is m e g s z a b o t t — n e m k o r l á t l a n . E g y s z e r ű s í t s ü n k t o v á b b . T e g y ü k fel, hogy egy k ö n y v e s b o l t n a k 100 000 lej áll r e n d e l k e z é s é r e , a kiadói p r o s p e k t u s o k p e d i g 1000 c í m e t a j á n l a n a k a következő é v r e . A k ö n y v k e r e s k e d ő i s m e r i v e v ő k ö r é t , tudja, m e l y i k címből — k ö n y v b ő l — n i n c s s z ü k s é g e egyetlen p é l d á n y r a sem, m e l y i k b ő l kell kettő, és m e l y i k b ő l ezer. Össze­ állítja a r e n d e l é s é t — és a végösszeg n e m 100 000, h a n e m 500 000 l e j . H i á b a biztos a b b a n , hogy az 500 000 lej é r t é k ű k ö n y v e t is el t u d j a a d n i , m é g p e d i g gyorsan — a h i t e l k e r e t n e m teszi s z á m á r a l e h e t ő v é a félmilliós r e n d e l é s t . C s ö k k e n t i t e h á t 100 000 lejre. Így t ö r t é n h e t m e g a z t á n , hogy a r o m á n n y e l v ű Slavici-sorozatból, n o h a kötelező iskolai o l v a s m á n y és e g y é b k é n t is n a g y az é r d e k l ő d é s i r á n t a , az országos r e n d e l é s j ó v a l a l a t t a m a r a d a reális szükségletnek. Így f o r d u l h a t elő, hogy a H o r i ­ zont-sorozatból, h a b á r évi ö s s z p é l d á n y s z á m a k é t év a l a t t 04 000 p é l d á n y r ó l 500 000 p é l d á n y r a n ö v e k e d e t t , m é g m i n d i g n e m k e r ü l elég a boltokba. Azt k é r d e z h e t i az olvasó: h á t a k k o r m i é r t n e m n ő a h i t e l k e r e t ? E r r e is egyszerű a válasz. M e r t a p é n z n i n c s g u m i b ó l , n e m n y ú j t h a t ó . Nincs az a hely a világon, ahol a t ő k e - h i t e l k o r l á t l a n u l áll r e n d e l k e z é s r e . A mi szocialista n e m z e t g a z d a s á g u n k n a k p é l d á u l létszükséglete a v e g y i p a r á l l a n d ó fejlesztése; m é g s e m é p í t h e t j ü k m e g v a l a m e n n y i vegyi ü z e m ü n k e t egy é v a l a t t — n o h a igen j ö v e d e l m e ­ zők. K é n y t e l e n e k v a g y u n k öt- v a g y tízéves v a g y huszonöt éves t á v l a t o k b a n g o n ­ dolkodni. 2. Z s á k b a m a c s k á t a d u n k el sokszor a k ö n y v k e r e s k e d ő k n e k . Igaz. J ú l i u s b a n , a u g u s z ­ t u s b a n k ü l d j ü k n y o m d á b a a jövő évi t e r v p r o s p e k t u s á t , m e l y b e n r ö v i d e n i s m e r t e t -

j ü k a készülő k ö n y v e k e t , és a z t is, hogy k b . m e n n y i b e k e r ü l n e k és m e k k o r á k . E z t a t e r v e t a z o n b a n m á r f e b r u á r b a n készítjük el, f e b r u á r t ó l k e z d v e „esik á t " k ü l ö n ­ féle t a n á c s ü l é s e k e n , v i t á k o n — és j ú n i u s b a n , l e g k é s ő b b j ú l i u s b a n á l l m ó d u n k b a n az utolsó, véglegesítő m ó d o s í t á s o k a t eszközölni r a j t a . C s a k h o g y e k k o r m é g j ó n é h á n y k é z i r a t „a l e v e g ő b e n l ó g " : h a Bajor A n d o r r e g é n y t ígér d e c e m b e r r e , n e m h a g y h a t ­ j u k k i a j ö v ő é v i megjelenési t e r v b ő l , hiszen alig v á r j u k , hogy Bajortól n a g y f o r ­ m á t u m ú s z a t i r i k u s r e g é n y t k a p j u n k . A javaslata a d a t a i t í r j u k h á t b e a t e r v b e . M i t ö r t é n i k a z o n b a n , h a a r e g é n y n e m h á r o m s z á z , h a n e m ötszáz o l d a l a s lesz, h a n e m regény, h a n e m elbeszélés-ciklus lesz, h a c í m e n e m Öt liter krumpli, h a n e m Vadász­ történetek a jövőből lesz, h a m i n d e n m á s o d i k s o r á t k é k n y o m d a f e s t é k k e l kell n y o m ­ n u n k , és h a a z i l l u s z t r á c i ó k a t P i c a s s o k é k p e r i ó d u s á n a k m ű v e i b ő l kell k i v á l o g a t ­ n u n k , a m i é r t , t e s z e m azt, ötezer d o l l á r t keil f i z e t n ü n k ? És h a , m i n d e z e k é r t , a k ö t e t á r a n e m 6, h a n e m 24 lej lesz? L e m o n d u n k a 69-es k i a d á s á r ó l ? Nem. A h i t e l k e r e t a z o n b a n , u g y e b á r , n i n c s e n gumiból, és a könyvterjesztő, a m e l y B a j o r A n d o r r e g é n y é b ő l , h a t lejes a l a p o n , 1 0 000 p é l d á n y t r e n d e l t , t e h á t B a j o r r a 60 000 lejt „ k o n t e m p l á l t " , esetleg közli v e l ü n k : m i v e l a k ö t e t á r a m e g n é g y s z e r e z ő ­ dött, a h i t e l k e r e t p e d i g n e m , t o v á b b r a is 60 000 lej é r t é k b e n v e h e t á t t ő l ü n k B a j o r ­ könyvet, t e h á t 10 000 p é l d á n y h e l y e t t 2500 p é l d á n y t . N y i l v á n , a p é l d a t ú l m e r e v , a k ö n y v t e r j e s z t ő p e d i g n e m é p p e n ilyen m e r e v . De a valóság kissé hasonlít e m e r e v p é l d á h o z . H a p e d i g a z t is hozzáteszem, hogy n e m c s a k a k ö n y v a d a t a i (terjedelme, á r a stb.) v á l t o z h a t m e g , h a n e m e g y i k - m á s i k k ö n y v é r t é k é b e n és m ű f a j á b a n is v é g ü l m á s lesz, m i n t a h o g y a n m i b e h a r a n g o z t u k — a k k o r világos, hogy a k ö n y v t e r j e s z t ő v á l l a l a t o t sokszor igen furcsa h e l y z e t b e sodorjuk. (Földes László t a n u l m á n y k ö t e t e é r t e el e d d i g e m ű f a j b a n a l e g n a g y o b b h a z a i é s külföldi r e n d e l é s t ; m i v e l a z o n b a n a k ö n y v t e r j e d e l m e s így á r a is a t e r v ­ b e n j e l z e t t n e k közel a d u p l á j á r a nőtt, a k ö n y v t e r j e s z t ő v á l l a l a t k é n y t e l e n volt csök­ k e n t e n i a r e n d e l é s é t — jóval a reális szükséglet a l á , a m e l y e t a z első fázisban é p p e n m a g a m é r t fel eléggé pontosan.) 3. M é g s e m é p p e n s é g g e l z s á k b a m a c s k a m i n d a z , a m i t a k ö n y v k e r e s k e d ő egy p r o s ­ p e k t u s a l a p j á n r e n d e l m e g . N e m a r r a h i v a t k o z n é k ezúttal, hogy a világon m i n d e n ü t t : k ö n y v k e r e s k e d ő k és olvasók is prospektusok alapján r e n d e l n e k k ö n y v e t , s hogy n i n ­ csen p r o s p e k t u s , m e l y mindent e l m o n d a n a egy m ű r ő l : vagyis a n n y i t , a m e n n y i t v é g ü l is csak a m ű elolvasása n y ú j t h a t . A z é r t n e m h i v a t k o z o m e r r e , m e r t a k ö n y v ­ k e r e s k e d ő k joggal v e t h e t n é k a s z e m ü n k r e , hogy a t e r v e i n k b e n közölt előzetes k ö n y v ­ i s m e r t e t é s e k viszont t á v o l á l l n a k attól, a m i t k i m e r í t ő v a g y é r d e k e s t á j é k o z t a t á s n a k n e v e z h e t n é n k . I n k á b b azokról a k ö n y v e k r ő l beszélnék, a m e l y e k v a l ó j á b a n n e m i s szorulnak ismertetésre. A v e r s e s k ö t e t e k n a g y része ilyen. K i r á l y László t a v a l y i F o r r á s - k ö t e t e p é l d á u l 1000 p é l d á n y b a n j e l e n t m e g , s m i n t ismeretes, p i l l a n a t o k a l a t t elkelt. Nos, új v e r s e s ­ kötetéből mégis m i n d ö s s z e 400 példányt (!) r e n d e l t a könyvterjesztő. Ezt m é g a h i ­ t e l k e r e t szűk v o l t a s e m igazolja. S i n k ó Zoltán főleg K o l o z s v á r t oly n é p s z e r ű Ravasz szavak c í m ű k ö t e t e r e n d k í v ü l g y o r s a n elfogyott; a m i k o r pesti r e n d e l é s r e u t á n n y o ­ m á s t k é s z í t e t t ü n k elő, m e g k é r d e z t ü k a k ö n y v t e r j e s z t ő vállalatot, m e n n y i t k í v á n b e ­ lőle. (Antal József, a kolozsvári könyvterjesztő v á l l a l a t — h a jól t u d o m — p r o p a ­ g a n d a f ő n ö k e ezeket í r t a e m l í t e t t c i k k é b e n : „ . . . a l e g s ü r g ő s e b b e n b e k e l l e n e v e z e t n i á l t a l á b a n m i n d e n j e l e n k o r i s z é p i r o d a l m i k ö n y v esetében a z ú g y n e v e z e t t t ö b b k i a d á sos m ó d s z e r t . V a g y i s : az első k i a d á s l é n y e g é b e n a m o l y a n »ízelítő« lenne, siker esetében p e d i g k ö v e t k e z n e egy m á s o d i k , h a r m a d i k v a g y é p p e n a k á r h á n y a d i k k i ­ adás.") Nos, m e n n y i t r e n d e l t t e h á t a kolozsvári k ö n y v t e r j e s z t ő v á l l a l a t K o l o z s v á r egyik népszerű, a soktízezer p é l d á n y s z á m o s helyi n a p i l a p b ó l , az Igazságból oly j ó l i s m e r t h u m o r i s t á j á n a k a k ö n y v é b ő l — miután a z „első k i a d á s " n a g y sikeréről, k e ­ lendőségéről m e g g y ő z ő d h e t e t t ? Rengeteget rendelt. K e r e k e n ötven (50!) p é l d á n y t . . . H a d d m o n d j a m el, hogy a k i a d ó m a g y a r szerkesztősége a z e l m ú l t fél e s z t e n ­ d ő b e n — azt hiszem, a z e l m ú l t k é t é v t i z e d b e n először — g y a k r a n f o l y a m o d o t t a g y a k o r l a t u n k b a n e g y é b k é n t n e m is létező, s e m m i f é l e s z a b á l y z a t b a n elő n e m í r t é s

l e h e t ő v é n e m t e t t „ t ö b b k i a d á s o s m ó d s z e r h e z " . U g y a n i s v a l a h á n y s z o r az e x p o r t ­ r e n d e l é s későn érkezett, és ezért ú j r a n y o m t u k a k ö n y v e t , m e g k é r d e z t ü k a k ö n y v ­ terjesztő v á l l a l a t o t : igényel-e t o v á b b i , ú j a b b m e n n y i s é g e t . S ezt t e r m é s z e t e s e n n e m ­ c s a k a H o r i z o n t - k ö t e t e k n é l . . . S i m o n M a g d a A nagy futószalagon című könyvé­ b ő l e r e d e t i l e g 2700 p é l d á n y t , a „ t o v á b b i n y o m á s k o r " ú j a b b 3000 p é l d á n y t szállítot­ t u n k a h a z a i k ö n y v e s b o l t o k n a k , S i n k ó Z o l t á n k ö n y v é b ő l a z o n b a n m á r c s a k 250 p é l d á n y t r e n d e l t a z országos hálózat. A F o r r á s - k ö t e t e k s i k e r e — m e l y szinte füg­ getlen az egyes k ö t e t e k s z í n v o n a l á t ó l — k ö z i s m e r t , ez az „ á r u " t e h á t n e m z s á k b a ­ m a c s k a ; a k ö n y v t e r j e s z t ő k r e n d e l é s e i m é g s e m n ö v e k s z e n e k , ellenkezőleg, c s ö k k e n n e k . Miért? N e m t u d j a ezt s e m a kiadó, t a l á n a terjesztő sem, l e g f e n n e b b az a m a g a s s á ­ gos m i n d e n h a t ó , n o m e g az a szent h i t e l k e r e t . Azok

a bizonyos

eladatlan

könyvek

L á t t a m a m a g y a r n y e l v ű s z é p i r o d a l m i k ö n y v e k 1967 utolsó n a p j a i b a n elkészí­ t e t t országos l e l t á r á t . Az év utolsó h e t e i b e n m e g j e l e n t , s e z é r t f o r g a l o m b a g y a k o r ­ l a t i l a g m é g n e m is k e r ü l t k ö n y v e k k i v é t e l é v e l az országos leltár a z e l m ú l t öt esz­ t e n d ő b e n m e g j e l e n t s e l a d a t l a n k ö n y v e k b ő l oly csekély é r t é k e t képvisel, hogy e n y n y i t n e m egy egész ország k ö n y v t e r j e s z t ő h á l ó z a t a , de m é g egy h a j d a n i k i s v á r o s i kis k ö n y v k e r e s k e d ő is gond n é l k ü l r a k t á r o z h a t o t t . Sajnos, a s z é p i r o d a l m i m ű v e k p é l d á n y s z á m á n a k r o v á s á r a m e g y a nem s z é p ­ i r o d a l m i m ű v e k b ő l felhalmozódott, n a g y r é s z t ócska r a k t á r k é s z l e t , azaz a készlet r é v é n befagyasztott h i t e l k e r e t . A m í g a h i t e l k e r e t és a r a k t á r k é s z l e t n y i l v á n t a r t á s a és kezelése n e m t ö r t é n i k kiadónként és könyvtípusonként, a d d i g az ország k u l t ú r á j a sínyli m e g e k a n c s a l könyvelést. A k ö n y v k e r e s k e d ő a z é r t n e m v e h e t á t t ö b b p é l ­ d á n y t a K i r á l y László idei, k i t ű n ő új v e r s e s k ö t e t é b ő l , m e r t p é n z e ott fekszik a tíz é v v e l v a g y m é g t ö b b e l ezelőtt kiadott, t e s z e m azt, e r d ő s á v ü l t e t é s i s z a k k ö n y v b e n . A k ö n y v t e r j e s z t ő v á l l a l a t m a r o s v á s á r h e l y i központja jó ideje a r e á l i s s z ü k ­ séglet szintje a l a t t r e n d e l , m e r t sok százezer leje „belefagyott" az e l a d a t l a n r a k t á r ­ készletbe. Ez olyan, m i n t h a egy é l e l m i s z e r b o l t a z é r t n e m r e n d e l h e t n e kenyeret, mert t ú l sok az e l a d a t l a n cipőkrémje. A z t írja A n t a l József k o l l é g á m , és joggal: „A v á s á r l ó k r e á l i s i g é n y e i n e k feltérképezése n é l k ü l , t e h á t a p i a c k u t a t á s o n a l a p u l ó k ö z v é l e m é n y k u t a t á s n é l k ü l ma m á r n e m l e h e t jó, g a z d a g és o k o s a n összeállított k i a d ó i t e r v e t készíteni." Helyes. De: a) A k i a d ó n a k e h h e z n i n c s a p p a r á t u s a . ( T u l a j d o n k é p p e n a h h o z sincsen, a m i t mégis elvégez. 1966-ban az I r o d a l m i K ö n y v k i a d ó m a g y a r m u n k a k ö z ö s s é g é b e n egy s z e r k e s z t ő r e n e m egész 68 k i a d ó i ív szerkesztése j u t o t t — i d é n k b . 150, j ö v ő r e m i n t ­ egy 210 ív j u t . E m e l l e t t a tíz szerkesztő r e n g e t e g szervezési, t e c h n i k a i , a d m i n i s z t r a ­ t í v és p r o p a g a n d a m u n k á t v é g z e t t és végez.) b) A k i a d ó e n n e k e l l e n é r e tett bizonyos k ö z v é l e m é n y k u t a t ó k í s é r l e t e k e t . M i n t kitűnt, eredménytelenül. c) A k ö n y v t e r j e s z t ő v á l l a l a t k é t - h á r o m é v v e l ezelőtt v é g z e t t u g y a n országos, k é r d ő í v e s felmérést, de azt hiszem, ez m ó d s z e r é b e n e l h i b á z o t t volt, e r e d m é n y e i n e k t u d o m á n y o s feldolgozása p e d i g n a g y r é s z t t i t o k b a n m a r a d t . N y i l v á n igaza v a n A n t a l Józsefnek, h o g y a k o m o l y p i a c f ö l m é r é s n a g y segít­ s é g ü n k r e l e h e t n e a kiadói t e r v ö s s z e á l l í t á s á b a n . E p i l l a n a t b a n a z o n b a n az a h e l y ­ zet, hogy — l e g a l á b b i s a m i e m l í t e t t szerkesztőségeink e s e t é b e n — a k i a d ó j a v a ­ solta m a g a s a b b p é l d á n y s z á m o k az esetek 90 s z á z a l é k á b a n közelebb á l l n a k a r e á l i s s z ü k s é g l e t e k szintjéhez, m i n t a k ö n y v t e r j e s z t ő — országos „ a n k é t " a l a p j á n készí­ tett — rendelései. N y i l v á n a b b a n is igaza v a n A n t a l Józsefnek, hogy „az író-kiadó-terjesztő k ö ­ zös és k ö z v e t l e n a n y a g i é r d e k e l t s é g e é s erkölcsi felelőssége n é l k ü l n e m l e h e t a k ö n y v k i a d á s f r o n t j á t t o v á b b szélesíteni, m i n ő s é g é t e m e l n i " . A m o n d a t igazságait azonban felbontanám: 1. Az író a n y a g i é r d e k e l t s é g é n e k k é r d é s é t t a l á n n e s o k a t feszegessük. H o r v á t h I m r e r e m e k v e r s e s k ö t e t e m o n d j u k ezer p é l d á n y b a n , X Y k r i m i j e viszont h a r m i n c -

ezer p é l d á n y b a n j e l e n i k m e g . Az a n y a g i é r d e k e l t s é g e l v é t az a l k o t á s b a n a szocia­ l i z m u s s z e r e n c s é r e elsősorban a m ű v é s z i é r t é k v é d e l m é b e n a l k a l m a z z a , s e b b e n e m m i n d i g k e v e r h e t ő bele a k e r e s k e d e l m i é r t é k . . . 2. A k i a d ó a n y a g i l a g é p p o l y é r d e k e l t , m i n t a terjesztő — l é v é n , h o g y t ö b b e k között n y e r e s é g - t e r v e is v a n , s n e m is k e v é s — azt viszont n e m t u d o m , m i l y e n erkölcsi felelőssége van a terjesztőnek a valóságban. Pillanatnyilag — s pillanaton most é r t s ü n k egy-két évtizedet — a terjesztő minimális k o c k á z a t t a l maximális gyor­ saságú f o r g a l m a t igyekszik biztosítani. A n t a l József m o n d a t a a z o n b a n így f o l y t a t ó d i k : „ J e l e n l e g az író csak a d d i g t ö r ő d i k k ö n y v é n e k a sorsával, a m í g azt k é z i r a t f o r m á j á b a n á t n e m a d t a a k i a d ó ­ n a k , ez viszont csak a d d i g viseli szívén a k ö n y v sorsát, a m í g az n a p v i l á g o t n e m lát. A t ö b b i a terjesztő, az eladó dolga." H á t itt m á r e l l e n t kell m o n d a n o m . M e r t : 1. N e m jól i s m e r i A n t a l József az írót, h a azt hiszi, h o g y c s a k a d d i g t ö r ő d i k k ö n y v e sorsával, a m í g k é z i r a t á t á t n e m a d j a . H a j a j ! De m é g m e n n y i r e t ö r ő d i k — a z u t á n ! M e n n y i f á j d a l m a s p i l l a n a t o t él át! A m i k o r m e g t u d j a , h o g y m e k k o r a p é l ­ d á n y s z á m o t „kapott". A m i k o r olykor m e g p r ó b á l j a m ó d o s í t t a t n i a p é l d á n y s z á m o t . A m i k o r figyeli, hogy m i l y e n a k ö n y v e v i s s z h a n g j a . A m i k o r h i á b a v á r j a , h o g y a. k ö n y v t e r j e s z t ő v á l l a l a t p r o p a g a n d i s t á j a m e g h í v j a d e d i k á l á s s a l egybekötött, ü n n e ­ pélyes b e m u t a t á s r a . A m i k o r levelet ír a k i a d ó n a k és közli, hogy hol s m i k o r k e r e s ­ t é k k ö n y v é t e r e d m é n y t e l e n ü l az olvasók. És így t o v á b b . 2. B á r a k i a d ó n a k is csak a d d i g k e l l e n e szívén viselnie a k ö n y v sorsát, a m í g n a p v i l á g o t n e m lát! D e h á t e h e l y e t t r e n d s z e r e s e n k i m á s o l j a a k ö n y v t e r j e s z t ő köz­ p o n t n á l a m e g y é n k é n t i r e n d e l é s e k e t , tiltakozik, i n t e r v e n i á l , cikket írat, n y i l a t k o z i k r á d i ó b a n , sajtóban, k ö z v e t l e n telefon- v a g y l e v é l - k a p c s o l a t r a lép a h e l y i t e r j e s z t ő szervekkel, m e g s z á l l o t t k é n t j á r j a k ö n y v e s b o l t j a i n k a t , k ö n y v j e l z ő k e t n y o m a t , szerzők a t a l ó g u s t szerkeszt r e k l á m - c é l o k b ó l , s m é g az is előfordul, h o g y egy szerkesztőjét a l e g n e h e z e b b i d ő s z a k b a n „ k i e m e l i a t e r m e l é s b ő l " , hogy a l a p o s elemző j e l e n t é s t készíttessen v e l e h a t h ó n a p t e r m é s é n e k teljes sajtóvisszhangjáról, v a g y k i k ü l d j e a. m e g y é k b e , v é g i g j á r n i a k ö n y v e s b o l t o k a t . Igen, sajna, a kiadó, n o h a n i n c s e r r e b e ­ r e n d e z k e d v e , mégis szinte a n n y i t dolgozik a k ö n y v é r d e k é b e n a m e g j e l e n é s u t á n , m i n t a m e n n y i t a m e g j e l e n é s é i g dolgozik r a j t a . 3. A t ö b b i a terjesztő, az e l a d ó dolga? A terjesztő, sajnos, rosszul fizetett s t u l a j d o n k é p p e n — a l e g t ö b b esetben — s z a k k é p z e t l e n e m b e r . Hiszen m é g a főnökei között is a k a d olyan, a k i — B r a s s ó b a n — azzal i n d o k o l t a a S z a b é d i - k ö t e t r e b e k ü l d ö t t k i l e n c p é l d á n y o s t a r t o m á n y i r e n d e ­ lést, hogy „ilyen i s m e r e t l e n , fiatal k e z d ő író k ö n y v e e s e t é b e n n e m l e h e t t ö b b e t kockáztatni". És egyéb

furcsaságok

Gyöngyösi G á b o r az I f j ú m u n k á s b a n (1968. j a n u á r 18.) azt írta, hogy a díszes könyvek helyett jobban örülne a gyorsan megjelenő, akár igénytelenebb kivitelű k ö n y v e k n e k ; főként azt s z e r e t n é j o b b a n , h a „az első k ö t e t e k e t , a fiatal í r ó k . . . első o p u s z á t i g é n y t e l e n e b b külsővel, de s o k k a l r ö v i d e b b átfutási idővel j u t t a t n á n k el a. könyvesboltokba". M i n d i g n a g y é r d e k l ő d é s s e l o l v a s t a m Gyöngyösi G á b o r é r d e k e s k ö n y v k r i t i k á i t . Ezen a j e g y z e t é n a z o n b a n e l á m u l t a m . Lehetséges l e n n e , hogy n e i s m e r n é a F o r r á s ­ sorozatot? Hiszen ezek az „első k ö n y v e k " a z t á n igazán „igénytelen k ü l s ő v e l " j e l e n ­ n e k m e g — fűzve, a feketén k í v ü l e g y e t l e n színnel a b o r í t ó l a p o n , v é g t e l e n ü l e g y ­ szerű kivitelben. T á n csak n e m t a r t j a d í s z k i a d á s n a k a F o r r á s t ? V a g y t a l á n v o l t egyetlen „első kötet" is, m e l y d í s z k i a d á s b a n j e l e n t v o l n a m e g ? Egy sem.

A z átfutási idő. E r r e bőségesen válaszolt B e k e G y ö r g y az Igaz S z ó b a n Most csak azt t e h e t ­ n é m hozzá, hogy idén a F o r r á s - k ö t e t e k átfutási idejét m é g a bizonyos fokú kötelező r i t m i c i t á s fölborítása á r á n is m e g g y o r s í t o t t u k : v a l a m e n n y i k ö t e t ü n k — t ö b b m i n t k é t s z e r a n n y i , m i n t G6-ban — három n e g y e d é v a l a t t j e l e n i k meg, ahelyett, h o g y a r á n y o s a n elosztottuk v o l n a őket m i n d a négy n e g y e d é v egész t a r t a m á r a . M á s itt a b a j . H i á b a k a p u n k m a k é z h e z egy r e m e k F o r r á s - k ö t e t e t — h a m e n e t k ö z b e n b e i k ­ t a t j u k a t e r v b e , teszem azt j ú l i u s közepén, a k ö n y v t e r j e s z t ő r e n d e l é s é t legjobb e s e t b e n a k ö v e t k e z ő n e g y e d é v közepén k a p h a t j u k meg, azaz n o v e m b e r közepe t á j á n . A n y o m d a viszont p é l d á n y s z á m - m e g h a t á r o z á s n é l k ü l n e m f o g a d h a t j a el a k é z i r a t o t ; h i á b a a d j u k le a z o n b a n n o v e m b e r b e n , a k ö t e t d e c e m b e r b e n m á r n e m j e l e n h e t m e g . A r r ó l n e m is szólva, hogy a negyedik negyedévi megjelenési tervet júliusban már rég leszerződtük a nyomdával. A j ú l i u s b a n b e é r k e z ő F o r r á s - k ö t e t t e h á t , föltéve, hogy előre tudtunk róla, és beiktattuk a jövő évi tervbe, s így az év végéig megkapjuk a terjesztő rendelését, legjobb esetben a jövő é v első n e g y e d é b e n j e l e n h e t m e g . M i n d e z t e h á t egyfelől n e m függ a kiadótól, másfelől n e m függ az „igényesebb kiviteltől".

Azt hiszem t e h á t , A n t a l József cikkét a k ö v e t k e z ő k k e l e g é s z í t h e t n é m k i : 1. A legjobb m e g o l d á s : az előfizetéses r e n d s z e r l e n n e . A z előfizetők k a p j a n a k heti v a g y h a v i , részletes p r o s p e k t u s t , jelöljék m e g a m e g r e n d e l t c í m e k e t , és a kijegyzetelt p r o s p e k t u s t k ü l d j é k b e . 2. Az „alacsony p é l d á n y s z á m ú m ű f a j o k " (verseskötetek, esszék, t a n u l m á n y o k , s z a k i r o d a l o m ) e s e t é b e n az á l l a n d ó v á s á r l ó k ö z ö n s é g r e , á l l a n d ó előfizetőkre k e l l e n e „építeni". 3. A k i a d ó n a k l e g y e n e k saját könyvesboltjai és r e n d e l é s i osztályai, m e l y e k p o s ­ t á n is m e g k ü l d i k a k é r t k ö n y v e k e t . 4. A falusi k ö n y v t e r j e s z t é s t el kell v e n n i a szövetkezetektől, és át kell a d n i — százalékos j u t a l é k k a l — a falusi k ö n y v t á r o s o k n a k , n y u g d í j a s t a n í t ó k n a k . 5. Az összes k ö l c s ö n k ö n y v t á r a k a t k ö n y v k e r e s k e d e l m i részleggel kell e g y b e ­ kapcsolni. 6. Általánossá kell t e n n i a részletfizetési e l j á r á s t , különösen sorozatok esetében. 7. Be kell á l l í t a n i százalékos ü g y n ö k ö k e t . 8. A k ö n y v k e r e s k e d ő k is l e g y e n e k j u t a l é k o s o k , és r e n d e l h e s s e n e k közvetlenül — a n é l k ü l , h o g y helyi é s n e m h e l y i fölöttes s z e r v e k m ó d o s í t a n á k r e n d e l é s ü k e t . 9. A k i a d ó k s z á l l í t h a s s a n a k h i t e l b e is k ö n y v e t a b o l t o k n a k . 10. Egyetemi hallgatók olyan szerződéses alapon vásárolhassanak könyvet, hogy számlájuk kiegyenlítését fél évvel az egyetem elvégzése után kezdjék meg, és két év alatt fejezzék be a részletek kifizetését. A javaslataimat folytathatnám. Sajnos a z o n b a n , n e m hiszem, hogy sok é r t e l m e v o l n a . Bodor P á l

IFJÚSÁG-NEVELÉS

A kíváncsiságtól az érdeklődésig K é t évtized t á v l a t á b a t ü n t d i á k s á g o m e m l é k e i közül n é h a n a p j á n f e l m e r ü l e g y egy n y o m a s z t ó v a g y k e l l e m e s emlék. Ez u t ó b b i h o z t a r t o z n a k az e l m a r a d t a l g e b r a v a g y l a t i n órák, a m i k o r feleltetés h e l y e t t k e d v ü n k r e o r d í t o z t u n k v a g y d i s k u r á l ­ t u n k . T a n í t v á n y a i m szavából ítélve ezek az é r z e l m e k m a s e m v á l t o z t a k . A különb­ ség c s u p á n az, hogy a szolgálatos t a n á r n e m h a g y j a m a g á r a az osztályt. I l y e n k o r h a n g z i k el a sztereotip felszólítás: „Vegyétek elő k ö n y v e i t e k e t é s k é s z ü l j e t e k a k ö v e t k e z ő ó r á r a " . A helyettesítés k é r d é s e a z o n b a n ezzel m é g n e m oldódott m e g . A d i á k t ú l t e n g ő m o z g á s e n e r g i á j á t s z e r e t n é levezetni s a v á r a t l a n v á l t o z á s felett é r z e t t ö r ö m é t g y a k r a n r e n d b o n t á s b a n fejezi ki, a t a n á r viszont a fegyelmet igyek­ szik biztosítani. Egyes n e v e l ő k r á j ö t t e k a r r a , hogy s o k k a l k e v e s e b b e n e r g i á v a l t e r e m t h e t n e k r e n d e t , h a v a l a m i l y e n é r d e k e s e s e m é n y r ő l , t a p a s z t a l a t a i k r ó l , külföldi u t a z á s a i k r ó l m e s é l n e k . A z u t ó b b i i d ő b e n m a g a m is így j á r t a m el. A z o n b a n n é h á n y h e l y e t t e s í ­ tés u t á n ú g y é r e z t e m , k i f o g y t a m az é r d e k e s m o n d a n i v a l ó b ó l . E k k o r t á m a d t az az ötletem, hogy őket k é r d e z z e m m e g : m i r ő l s z e r e t n é n e k h a l l a n i . Ezt a m o n d a t o t egykori d i á k s á g o m n a k egy m á s i k k e d v e s e m l é k e a d t a . A n n a k idején az ú n . „csendes n a p " - n a k volt egy vonzó m o z z a n a t a . K i s p a p í r l a p o k r a ki-ki n é v t e l e n ü l felírta a z t a p r o b l é m á t , a m i őt foglalkoztatja, s az e l ő a d ó k a m a g u k t u ­ d á s a szerint n y ú j t o t t a k felvilágosítást t u d o m á n y o s , etikai v a g y s z e x u á l i s k é r d é s e k ­ b e n . N e m hiszem, hogy lett v o l n a t a n t á r g y , a m e l y a n n y i r a l e k ö t ö t t e a t a n u l ó k fi­ gyelmét, m i n t a m a g u k i z g a l m a s k é r d é s e i r e k a p o t t a d h o c válaszok. E h a j d a n i t a p a s z t a l a t n a k m a i , k o r s z e r ű b b k e r e t e k között t ö r t é n t felelevení­ tésével t ö b b célt k ö v e t t e m : egyrészt t u d n i a k a r t a m , m i l y e n t á r g y k ö r b ő l v á l a s s z u k a helyettesítési ó r á k beszélgetéseinek t é m á i t , m á s r é s z t ez a z a n k é t n a g y s z e r ű l e ­ hetőséget n y ú j t o t t t a n í t v á n y a i m érdeklődési k ö r é n e k , i s m e r e t e i n e k , t á j é k o z o t t s á ­ g á n a k a felismerésére. K é r d é s e m így f o g a l m a z t a m m e g : miről szeretnétek hallani tanáraitoktól a helyettesítési vagy osztályfőnöki órákon? A t a n u l ó k v a l l o m á s a fel­ é r t egy g y e r m e k l é l e k t a n i t a n u l m á n n y a l , m i v e l l e h e t ő v é t e t t e az egyes k o r c s o p o r ­ tokra, a vizsgált osztályközösségekre v o n a t k o z ó jelentős k ö v e t k e z t e t é s e k l e v o n á s á t . A k é r d é s t a n a g y s z a l o n t a i l í c e u m 222 fiú- és l e á n y n ö v e n d é k é h e z i n t é z t e m , a k i k közül 82-en a z á l t a l á n o s iskola felső t a g o z a t á n és 140-en a X — X I h u m á n é s egy r e á l o s z t á l y b a n t a n u l n a k . I s k o l á n k m a g y a r t a g o z a t a V — V I I I . osztályos t a n u l ó i n a k fele a v á r o s i élettől n é m i l e g távoleső F ü v e s k e r t t e l e p ü l é s r ő l é s k é t k ö r n y é k b e l i t a n y a k ö z p o n t r ó l t o b o r ­ zódik. Szüleik 5 0 % - b a n m u n k á s o k , a l k a l m a z o t t a k , 4 0 % - b a n t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t i t a -

gok és 1 0 % - b a n é r t e l m i s é g i e k . A I X — X I . osztályok d i á k j a i n a k h á r o m n e g y e d e h e l y ­ beli, e g y n e g y e d e falusi; foglalkozás s z e r i n t 4 3 % m u n k á s és a l k a l m a z o t t , 25% föld­ m ű v e s és 3 2 % é r t e l m i s é g i v a g y m á s k a t e g ó r i a . A z ötödik osztály 12 évesei — a s z a k k ö n y v e k t u d ó s í t á s a i szerint — j ó c s k á n t ú l h a l a d t á k a lelki fejlődés „ k é r d e z ő k o r s z a k á t " és m á r o t t h o n s e m t u d a k o z ó d n a k s o k a t szüleiktől. A r i t k á b b a n felvetődő k é r d é s e k — é p p e n iskolai t a n u l m á n y a i k n a k , olvasmányaiknak köszönhetően — a korábbiaknál bonyolultabbá, mélyrehatóbbá é s v á l t o z a t o s a b b á v á l n a k . Az a fajta k í v á n c s i s á g j e l l e m z i g o n d o l k o d á s u k a t , a m e l y m i n d e n t u d á s és i s m e r e t szülőanyja, a m e l y t a n u l á s r a s e r k e n t . Ezt v á r t a m a szalontai l í c e u m ötödikeseitől, de c s a k r é s z b e n k a p t a m m e g . Az osztály 38%-a (2 fiú és 5 lány) ü r e s e n a d t a vissza a l a p o k a t , de a t ö b b i e k s e m k é r d e z t e k v a l a m i m a g v a s a n . K í v á n c s i s á g u k t i z e n k é t éves k i c s i n y é l e t ü k és k e v é s t a p a s z t a l a t u k t a l a j á n b o n t a k o z o t t ki. A l e g t ö b b k é r d é s , s z á m s z e r i n t 12, az i r o d a l o m ­ r a és a m ű v é s z e t r e v o n a t k o z i k . S z e r e t n é n k v e r s e k e t , m e s é k e t , „ t ö r t é n e t e k e t " h a l l ­ g a t n i ; k i r á n d u l á s r ó l , s p o r t r ó l b e s z é l g e t n i ; k é r i k , hogy k é t j ó h a n g ú o s z t á l y t á r s u k t á n c d a l o k a t é n e k e l j e n . Az egyik fiú „francia v e r s e t és egy n a g y o n szép, k e d v e s f r a n c i a m e s é t " sürget. N é g y k é r d é s a t a n u l á s helyes m ó d s z e r é r e , a g y e n g é b b t a n u l ó k m e g s e g í t é s é r e és a z o s z t á l y p r o b l é m á i r a vonatkozik, h á r o m a helyes v i s e l k e d é s r e é s az i l l e m r e . T u d o m á n y o s és t e c h n i k a i e r e d m é n y e k felől, t ö r t é n e l m i e s e m é n y e k ­ ről, földrajzi felfedezésekről s e n k i s e m é r d e k l ő d ö t t . M i n d e b b ő l az a l á b b i k ö v e t k e z t e t é s e k v o n h a t ó k l e : e z e k n e k a 12 é v e s e k n e k a g o n d o l k o d á s a szűk k ö r b e n mozog, az iskolai t e v é k e n y s é g és az o s z t á l y t á r s a k k ö r ü l ; k e v é s k é r d é s ü k is k o n k r é t , t á v l a t n é l k ü l i , n e m e m e l k e d i k az á l t a l á n o s í t á s m a g a s ­ l a t á r a ; j a v a r é s z ü k m á r t ú l v a n a k í v á n c s i s k o d á s o n , de a m a g a s a b b r e n d ű é r d e k ­ lődési k ö r m é g n e m a l a k u l t k i ; az é r t e l m i l e g fejlettebb g y e r m e k e k s e m t u d j á k v á g y a i k a t k o n k r e t i z á l n i és g o n d o l a t a i k a t f o r m á b a ö n t e n i . M i n d e z e k m a g y a r á z a t á r a — az é l e t k o r v i t a t h a t a t l a n k o r l á t a i n k í v ü l — fel­ h o z h a t j u k egy r é s z ü k n e k k ü l v á r o s i , sőt t a n y a s i k ö r n y e z e t é t , az o t t a n i e l e m i iskolák a l a c s o n y színvonalát, a m i az osztály g y e n g e á l t a l á n o s t a n u l m á n y i e r e d m é n y e i b e n is t ü k r ö z ő d i k . Visszahúzó e r ő k é n t h a t n a k az osztályt ismétlő t a n u l ó k , a k i k 26%-ot k é p v i s e l n e k . M i v e l az a n k é t i g csak fél év telt el, ez idő a l a t t osztályközösséggé n e m ö t v ö z ő d h e t t e k . A t a n t á r g y a k k e r e t é b e n az egyes t u d o m á n y á g a k k a l é p p e n csak, hogy i s m e r k e d n i k e z d e n e k , s így feleletre v á r ó „ i z g a l m a s " k é r d é s s e l alig-alig t a ­ lálkoznak. E következtetés érvényességét mintegy alátámasztja a hatodikosokkal kap­ c s o l a t b a n szerzett t a p a s z t a l a t . Ők az iskola egyik legjobb o s z t á l y á t alkotják, szép s z á m m a l v a n n a k k ö z ö t t ü k e m i n e n s e k és s z o r g a l m u k k a l jeleskedő l á n y k á k , k é t ­ h a r m a d u k n a k a p j a m u n k á s v a g y k i s i p a r i t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t i t a g és osztályfőnökük k ö v e t k e z e t e s , á t g o n d o l t n e v e l ő m u n k á t végez. E t é n y e z ő k e g y ü t t e s h a t á s á n a k t u ­ l a j d o n í t o m , h o g y a 25 g y e r e k t ő l 38 k é r d é s futott be, a m e l y e k így o s z l a n a k m e g : g y e r m e k e k e t é r d e k l ő sajátos iskolai p r o b l é m á k 23; t u d o m á n y p o l i t i k a 9; t á r s a s é l e t ­ e t i k a 5; m ű v é s z e t 1. J e l l e m z ő e r r e a k o r o s z t á l y r a az ö n m a g u k m e g i s m e r é s é n e k igénye. Így a h u ­ s z o n h á r o m k é r d e z ő l e g t ö b b j e a t a n u l á s m ó d s z e r e i m e l l e t t saját t a n u l m á n y i e r e d ­ ményeiről, magaviseletéről szeretné tanárai véleményét hallani, valamivel keve­ s e b b e n az o s z t á l y n a k m i n t közösségnek a gondját v i t a t n á k m e g („a b u k o t t t a n u l ó k ügyét"). A m á s o d i k c s o p o r t b a ilyen k é r é s e k t a r t o z n a k : h a z á n k g a z d a g s á g á r ó l és a szo­ c i a l i z m u s építéséről, v á r o s a i n k szépségeiről, h a z á n k szép tájairól, V i e t n á m r ó l b e -

széljen az osztályfőnök. V a n , a k i t u d ó s - é l e t r a j z o k a t v a g y éppenséggel utazási b e ­ számolót sürget. Az etikai p r o b l é m á k közül csak h á r m a t v e t n e k fel: m i a b a ­ r á t s á g , m i a tisztesség és h o g y a n v i s e l k e d j ü n k t á r s a s á g b a n ? Az egyetlen m ű v é s z i jellegű k é r d é s : „régi f e s t m é n y e k e t s z e r e t n é k n é z n i " — írja egy l e á n y k a . A h a t o d i k o s o k k é r d é s e i n e m c s a k a n n y i v a l s z í n v o n a l a s a b b a k , a m e n n y i t az e g y évnyi k o r k ü l ö n b s é g l e h e t ő v é tesz, h a n e m — m i n t l á t n i fogjuk — m é g a f e l e t t ü k lévő k é t osztály n í v ó j á t is t ú l s z á r n y a l j á k . E n n e k o k á t a k ö v e t k e z ő t é n y e z ő k b e n l á ­ tom: mint említettem, tanulmányi eredményük iskolaszerte kiemelkedő; osztály­ i s m é t l ő n i n c s köztük, a g y e n g é k az előző é v végén k i b u k t a k , t a n y a s i a k n i n c s e n e k e b b e n a c s o p o r t b a n ; a közösségi érzés m e g l e h e t ő s e n erős, és pozitív k ö z v é l e m é n y a l a k u l t ki s o r a i k b a n a t a n u l á s m e l l e t t ; i n t e n z í v az é r d e k l ő d é s ü k egyes t a n t á r g y a k , tudományágak iránt. Éppen e lendítő tényezők hiányával magyarázható a következő két osztálynak a v á r t n á l g y e n g é b b e r e d m é n y e . A h e t e d i k e s e k n é l figyelembe kell v e n n ü n k o s z ­ tályfőnökeik gyakori v á l t o z á s á t is, a m i előidézője l e h e t e t t é r d e k t e l e n s é g ü k n e k . Negyven s z á z a l é k u k a d t a vissza a p a p í r l a p o t ilyenszerű megjegyzéssel: „ s e m m i különös k é r d é s e m n i n c s " . Ez az a r á n y m é l t á n m e g d ö b b e n t h e t n e , h a n e m v e n n é n k figyelembe bizonyos tömegpszichózist és gondolkodási restséget. A k é r d é s l e d i k t á lása u t á n k é t - h á r o m g y e r e k k é n y e l m e s e n h á t r a d ő l t ; ez a „ n a g y v o n a l ú s á g " h a t o t t s z o m s z é d a i k r a is. A VII. osztályosok k é r d é s e i n é m i l e g m á r t ú l l é p n e k ö n m a g u k o n , és v á l t o z a ­ t o s a b b a k . Ez é r t h e t ő is. Most b ú c s ú z n a k a g y e r m e k k o r t ó l és v á l n a k s e r d ü l ő k k é . G y a k o r i b b k é r d é s e i k : b e s z é l j ü n k a t a n u l á s r ó l , az o s z t á l y b a n v a l ó viselkedésről, k i ­ r á n d u l á s r ó l . Egy l á n y k a az i r á n t é r d e k l ő d i k osztályfőnöknőjétől, hogy „egy l á n y ­ n a k 14-től 20 évig m i l y e n fontos d o l g o k a t kell t u d n i a és h o g y a n kell v i s e l k e d n i e ? " Van, aki a t e c h n i k a fejlődéséről, nyelvészeti k é r d é s r ő l , úti é l m é n y e k r ő l é r d e k l ő d i k , de különös, hogy a k é t n a g y o b b osztályból senki s e m v e t e t t fel erkölcsi p r o b l é m á t . A g y e r e k e k r e j e l l e m z ő elemi k í v á n c s i s á g t o v á b b é l é s é t t a p a s z t a l t a m az ilyen k é r ­ d é s e k b e n : X. Y. t a n á r m i é r t n e m t a r t j a m e g r e n d s z e r e s e n a z óráit, m i é r t n e m e n g e d n e k b e h á r o m n e g y e d 8-nál h a m a r a b b az iskola é p ü l e t é b e ? A V I I I . osztályosok p r o b l é m á i h a s o n l í t o t t a k az előbbiekéhez, a k ü l ö n b s é g főleg az, hogy — é r t h e t ő e n — e l ő t é r b e k e r ü l n e k a p á l y a v á l a s z t á s i gondok. U r a l k o d n a k az iskolás m i v o l t u k r a — a t a n u l á s r a , a m a g a v i s e l e t r e — j e l l e m z ő k é r d é s e k , d e n e m sokkal k e v e s e b b a t ö r t é n e l m i t é m á k r a , a k a l a n d o s u t a z á s o k r a , a f i l m e k r e és a v e r ­ sekre v o n a t k o z o t t . A I X - e s e k k é r d é s e i t t a n u l m á n y o z v a az előzőkhöz k é p e s t minőségi j a v u l á s t t a ­ l á l u n k Ez t e r m é s z e t e s is. Az á l t a l á n o s iskola felső t a g o z a t á n m e g t ö r t é n t a t u d o ­ m á n y o k a l a p j a i n a k l e r a k á s a , t a n u l m á n y a i k és o l v a s m á n y a i k n y o m á n t á g u l t a l á t ó ­ k ö r ü k és é r d e k l ő d é s ü k t e r ü l e t e is. E s e r d ü l ő k o r o n alig t ú l j u t ó v a g y az á t m e n e t i i d ő ­ szakot é p p e n most élő t a n u l ó k é r d e k l ő d é s e t ú l l é p egyéni é l e t ü k szűk k e r e t é n s a t u d o m á n y o s - t e c h n i k a i , a t á r s a d a l m i - p o l i t i k a i és a m ű v é s z e t i k é r d é s e k k e r ü l n e k fi­ g y e l m ü k fókuszába. E k o r c s o p o r t m á s i k jellegzetessége, hogy a fiúk és a lányok kérdései d i f f e r e n c i á l ó d n a k s így t ö b b é - k e v é s b é e l k ü l ö n ü l ő é r d e k l ő d é s i t e r ü l e t r ő l h o z n a k hírt. M e g á l l a p í t á s a i m a t igazolandó n é g y átfogó k a t e g ó r i á b a osztva közlöm a I X . osztály 36 t a n u l ó j á n a k 49 kérdését. Megjegyzem, hogy h é t t a n u l ó ( t ö b b s é g ü k b e n lányok) v á l a s z n é l k ü l a d t a vissza a l a p o k a t . Ez a nagy, 19%-ot k é p v i s e l ő a r á n y a n n á l i n k á b b m e g l e p ő , ha s z á m í t á s b a v e s s z ü k a felvételi vizsga szelektív jellegét. A t á r g y k ö r ö k b e sorolt k é r d é s e k így o s z l a n a k m e g :

életkorukból fakadó, tipikus kérdések tudomány, technika, politika művészet, sport etikett, társasélet

Fiúk 3 17 9

—

Lányok 2 5 5 8

Noha az osztályban a fiúk kisebbségben vannak, ők tettek fel több kérdést. Elsősorban napjaink tudományos és technikai eredményei felől vallatnák tanárai­ kat. Második helyen a sport, a harmadikon az űrkutatás áll. Meglepő, hogy er­ kölcsi kérdése egyiknek sem akadt, ellentétben a lányokkal, akiknél éppen ez ke­ rült előtérbe. Tizenhat éves, „nagylányos" gondjaikat így fogalmazták meg: „Ho­ gyan illik egy nyilvános helyen viselkedni?; ki a müveit ember és mit kell ten­ nem ahhoz, hogy művelt legyek; szeretnék hallani a modern divatról és az ízléses öltözködésről." Egyiküket hosszabb vallomásra késztette az adott lehetőség: „Szere­ tem az embereket és ezért szoktam társaságba járni. Azonban, ha nálam időseb­ bek közé kerülök, mindjárt gondolkodóba esem: miről beszélgessek velük, mert az ő témáik idegenek számomra. Másik nagy problémám: ha nekem tetszik egy na­ gyobb fiú és én is tetszem neki, gyakran együtt vagyunk. De neki más az érdek­ lődési köre, mint az enyém és kérdéseire nem tudok mit felelni. Járjak-e vele vagy sem? Hogyan oldható meg ez az ellentét?" Tanítványaink gondjai szülőt és pedagógust egyaránt figyelmeztetnek: gyer­ mekeinknek, növendékeinknek rengeteg olyan személyes problémájuk van, amelyek­ hez a tapasztaltabbaktól várják a segítséget. S hogy ezek a kérdések nem csupán egyetlen évjárat lányait foglalkoztatják, kiderül a magasabb osztályok vallomásai­ nak a vizsgálatakor. „Lehet-e fiú és lány között igaz barátság, olyan, mint két lány között? Ki az igaz barát, milyen alapon dönthetem el, hogy X-et barátomnak tekintsem? Hogyan kell megjelenni és viselkedni társaságban, milyen kell legyen egy lány, hogy tessen a fiúknak?" A tizedikesek érdeklődési köreiről az alábbi táblázat tudósít: Fiúk a tipikus középiskolás kérdések tudomány, technika, politika művészet, sport etikett, társasélet

7 13 11 8

Lányok 14 16 25 22

E csoportok keretében a fiúk részéről hat kérdés a tudomány és technika újdonságaira vonatkozik, öt-öt kérdés az irodalomra, írók életére, új könyvekre, valamint a baráti és a fiú—lány kapcsolatra. Harmadik helyen a sporteredmények s utána az űrkutatás áll. A lányok már említett etikai problémái után az irodal­ mi kérdések következnek, majd a tudományos és a sporteredmények felőli tájé­ kozódás. Humán szakos mivoltukat főleg az alábbi kérdések tanúsítják: „Hogyan lehet egy idegen nyelvet minél jobban elsajátítani? Beszéljenek a tanárok azokról a népekről és országokról, amelyeknek a nyelvét tanítják. Hogyan alakultak ki a kü­ lönböző vallások?" Bizonyos megnyilvánulások alapján megkülönböztetett figyelmet fordítottam két kérdésre: a szexualitásra és a zenére. Az előző kérdéskörben eddigi nevelésünk helyességét láttam igazolva abban, hogy volt olyan osztály, amelynek tagjai közül senki sem vetette fel a nemiség kérdését, de más osztályokban is csak 1—2 fiú vagy 2—3 lány. Ezt részben a már elhangzott természettudományi és orvosi elő­ adásoknak, részben pedig annak tulajdonítom, hogy a szexualitás — ebben a kor-

b a n m é g n a g y o n helyesen — m e g m a r a d t az ö t ö d r e n d ű p r o b l é m á k között. Z e n e k e d ­ v e l é s ü k b e n eddig s e m k é t e l k e d t e m , viszont azt is észleltem, hogy óraközi s z ü n e t e k ­ b e n , k i r á n d u l á s o k o n szinte csak t á n c d a l o k a t é n e k e l n e k . Most a z t á n k i d e r ü l t , hogy l e g a l á b b a n n y i k é r d é s v o n a t k o z o t t a komoly, m i n t a k ö n n y ű m u z s i k á r a . A p á r h u z a m o s r e á l - o s z t á l y n ö v e n d é k e i n é l feltételezhető v o l n a a t u d o m á n y o s é s t e c h n i k a i ú j d o n s á g o k u r a l k o d á s a . E n n e k e l l e n é r e ezek c s a k a s p o r t és a film u t á n k ö v e t k e z t e k . A l á n y o k n á l első h e l y e n az i r o d a l o m s a k ö n y v e k á l l a n a k , a m á ­ s o d i k o n p e d i g egyenlő p o n t a r á n n y a l a film és a t e c h n i k a . Ezt a fordított jelenséget magyarázhatjuk az egyoldalúság rekompenzálására irányuló vággyal, amit pozití­ v e n kell é r t é k e l n ü n k v a g y é p p e n ellenkezőleg: az elsietett p á l y a v á l a s z t á s s a l , a k e l ­ l ő e n m e g n e m szilárdult, t a l á n ki s e m a l a k u l t k ö z p o n t i é r d e k l ő d é s s e l . K e l l e m e s m e g l e p e t é s t , ö r ö m e t szereztek a X I - e s l á n y o k k é r d é s e i (a fiúk s z á m a e b b e n az o s z t á l y b a n elenyésző). Lényeget k u t a t ó , t i t k o k a t feszegető k é r d é s e i k b e n t ü k r ö z ő d n i l á t t a m a p u h a t o l ó z á s t saját t á r s a d a l m i s z e r e p ü k i r á n t . Intellektuális kíváncsiságnak n e v e z n é m ezt a j e l e n s é g e t : s z á r n y a t a d a g o n d o l a t n a k ; az a l k o t ó ember jellemvonása. E g y i k - m á s i k l e á n y 6—8 p r o b l é m á v a l állt elő. H u s z o n n y o l c a n 105 k é r d é s t t e t t e k fel. Í m e t é m á k s z e r i n t csoportosítva: Fiúk fiatalokat érdeklő, tipikus kérdések tudomány, technika, politika művészet, sport etikett, társasélet

5

Lányok

5

23 22 51

1

9

2

A l á n y o k n á l a l e g n a g y o b b p o n t s z á m o t az i r o d a l m i k é r d é s e k k a p t á k , u t á n a k ö v e t k e z i k a film és színház, a h a r m a d i k h e l y e n egyenlő a r á n y t é r t el a k é p z ő ­ m ű v é s z e t , a t u d o m á n y és a t e c h n i k a . Az előző osztályokhoz v i s z o n y í t v a — é r t ­ hetően — többen várnak pályaválasztási útmutatást. Ketten bevallják: tanárnők s z e r e t n é n e k lenni, s beszéljek n e k i k a pedagógia a k t u á l i s k é r d é s e i r ő l . T i z e n n y o l c éves l e á n y a i n k l a p j a i n ilyesmi o l v a s h a t ó : „Milyen az ideális lány, a k i jól t a n u l , de szórakozik is, a k i t s z e r e t n e k o s z t á l y t á r s a i , t a n á r a i és i s m e r ő s e i ? H o g y a n osszam b e helyesen az i d ő m e t ? M e l y e k a h a s z n o s s z ó r a k o z á s o k ? Milyen m ó d s z e r e k k e l t a n u l h a t ó k k ö n n y e n a z idegen n y e l v e k ? Mi a m o d e r n s é g ? " Többen is k é r i k , hogy b e s z é l g e s s ü n k az illemről, a frissen m e g j e l e n t i r o d a l m i a l k o t á s o k ­ ról, írók, h í r e s e m b e r e k é l e t p á l y á j á r ó l , időszerű p o l i t i k a i e s e m é n y e k r ő l , távoli or­ s z á g o k r ó l , és n é p e k r ő l , a d i v a t k i a l a k u l á s á r ó l ősidőktől n a p j a i n k i g . E n n e k az a n k é t n a k az elemzése, a v a l l o m á s o k végigolvasása k e l l e m e s ó r á k a t szerzett n e k e m , n e v e l ő j ü k n e k . „ L á t h a t t a m " t a n í t v á n y a i n k é r t e l m é n e k n y i l a d o z á s á t , gondolkodásuk komolyodását s a spontán kíváncsiskodás átalakulását tágabb vagy szűkebb körű érdeklődéssé. Ugyanakkor esetenként a kérdések banalitása, szokványossága, a g o n d o l a t o k h i á n y a , egy-egy t u d o m á n y á g h á t t é r b e s z o r u l á s a az illető t a n á r o k a t és osztályfőnököket b e h a t ó b b m u n k á r a kell hogy ösztönözze. N a g y j a d i á k j a i n k előtt a n n y i p r o b l é m a t o r n y o s u l , hogy v é t e k , nevelői k ö n n y e l ­ m ű s é g a leckék, az osztályfőnöki és a helyettesítési ó r á k k í n á l t a lehetőségeket e l ­ s z a l a s z t a n i . N a g y o b b szerepet kell j u t t a t n i a d i á k - s z a k k ö r ö k n e k s az o s z t á l y o n k é n t szervezett K I S Z - a n k é t o k n a k , a m e l y e k n e k é p p e n az ifjak s ü r g e t t e t é m á k l e h e t n e k a t á r g y a i . N e k i k m a g u k n a k is j o b b a n fel k e l l e n e figyelniük a sajtóra, a r á d i ó és a t é v é n y ú j t o t t a i n f o r m á c i ó k r a , hiszen sok-sok p r o b l é m á j u k r a m á r rég v á l a s z t k a p ­ h a t t a k volna. Dánielisz Endre

Programozás a földrajztanításban Ó r á i n k o n a fő h a n g s ú l y ezidáig a t a n á r i n f o r m á c i ó k ö z l é s é r e j u t . Holott a z o k t a t á s i f o l y a m a t célja é p p e n a t a n u l ó f o g l a l k o z t a t á s a . A z ö n á l l ó m u n k á r a v a l ó n e v e l é s a fő t ö r e k v é s ü n k , m é g i s ó r á i n k z ö m é b e n a m a g y a r á z ó v a g y r e p r o d u k t í v m ó d s z e r e k u r a l k o d n a k . Így a z t á n a t a n u l ó k a z ó r á k n a g y r é s z é b e n p a s s z í v s z e m ­ lélők m a r a d n a k . P e d i g az o k t a t á s i f o l y a m a t a m e g i s m e r é s f o l y a m a t a . A t u d o m á ­ n y o s m e g i s m e r é s k i i n d u l ó p o n t j a a z é r z é k i t a p a s z t a l a t , a megfigyelés, a k í s é r l e t e ­ zés, m a j d ezek önálló g y a k o r l a t i a l k a l m a z á s a . E n n e k ú t j a i t v i l á g s z e r t e k e r e s i k ; egyik m e g o l d á s i f o r m á j a a p r o g r a m o z o t t o k t a t á s . A p r o g r a m o z á s lényege, h o g y az á l t a l u n k előkészített f e l a d a t o t a t a n u l ó a logikai s o r r e n d n e k megfelelően s a j á t megfigyelései és kísérletező lépései a l a p j á n ö n m a g á t e l l e n ő r i z v e és k i i g a z í t v a m e g o l d j a s ilyen m ó d o n a t a n a n y a g o t elsajátítsa. A p r o g r a m o z o t t o k t a t á s b a n a z o k t a t á s i f o l y a m a t fő l á n c s z e m e t o v á b b r a is a t a n í t á s i ó r a m a r a d , d e t a r t a l m á b a n és m ó d s z e r e i b e n l é n y e g e s e n á t a l a k u l . A p r o g ­ r a m o z o t t ó r á n m i n d e n t a n u l ó n a k a k t í v a n kell a z o k t a t á s m i n d e n m o z z a n a t á b a bekapcsolódnia. Munkája eredményéről n e m a tanár, h a n e m ő maga értesül nyom­ b a n . A t a n u l ó n a k a passzív szemlélődés h e l y e t t ö n á l l ó m u n k á t k e l l kifejtenie. A z ilyen órák hatékonysága tehát nyilvánvaló. A n n a k e l l e n é r e , hogy j e l e n l e g m é g n e m áll r e n d e l k e z é s ü n k r e p r o g r a m o z o t t f ö l d r a j z - t a n k ö n y v , a h a s z n á l a t b a n levő k l a s s z i k u s t a n k ö n y v e k igen sok l e c k é j é h e z k é s z í t h e t ü n k p r o g r a m o z á s i e l j á r á s t . A z e l j á r á s o k elvi m e g h a t á r o z á s a k o r k e z d e t b e n az ú n . lineáris p r o g r a m o z á s a l e g a l k a l m a s a b b . Ettől c s u p á n a n n y i b a n t é r el a z elágazásos p r o g r a m o z á s , hogy a t a n u l ó k t u d á s á t a h i b a l e h e t ő s é g e k e n m é r i le. Ez a z e l j á r á s viszont a t a n u l ó k t ó l a n a g y o b b összefüggések közötti j o b b tájékozódást, t ö b b erőfeszítést követel. A felsőbb o s z t á l y o k b a n e r e d m é n y e s e n d o l g o z h a t u n k a S a n d e r M a r t i n a l k a l m a z t a „ P r ü f u n g s p r o g r a m m " - m a l (1964). A szövegen k í v ü l a t a n u l ó statisztikai a d a t o k a t , d i a k é p e k e t , f i l m r é s z l e t e k e t és m a g n ó s z ö v e g e k e t k e l l hogy é r t é k e l j e n . A f ö l d r a j z t a n í t á s b a n ez a z e l j á r á s a l k a l m a z h a t ó a l e g e l ő n y ö s e b ­ b e n . Vegyes v a g y b ő v í t e t t p r o g r a m n a k n e v e z h e t j ü k . S z a k t e r ü l e t ü n k n e k megfelelően, a l e c k é k a n y a g á h o z m é r t e n , a t a n u l ó k é l e t k o r i s a j á t o s s á g á n a k f i g y e l e m b e v é t e l é v e l egyéni, g y a k o r l a t i e l j á r á s t d o l g o z h a t u n k ki. D i ­ d a k t i k a i s z e m p o n t b ó l m e g k ü l ö n b ö z t e t ü n k 1. új a n y a g o t közlő, 2. i s m é t l ő és 3. e l ­ l e n ő r z ő földrajzi p r o g r a m o t . A p r o g r a m k é s z í t é s első lépése a t a n a n y a g k i v á l a s z t á s a . Összefüggő n a g y o b b fejezetekből v a g y esetleg egyes l e c k é k b ő l v e s z ü n k ki r é s z l e t e k e t . A k i v á l a s z t o t t a n y a g r é s z l e h e t ő l e g o l y a n legyen, h o g y s o k o l d a l ú a n , t ö b b s z e m p o n t b ó l is m e g ­ v i z s g á l h a s s u k . Az a n y a g k i v á l a s z t á s a u t á n m e g h a t á r o z z u k a lecke célját. M a j d m e g ­ vizsgáljuk, m i l y e n e l ő i s m e r e t e k szükségesek a p r o g r a m m e g k e z d é s é h e z . M i l y e n szemléltetőeszközt h a s z n á l u n k , és a szöveg m e l y i k r é s z é b e i k t a t j u k b e ? Á t g o n d o l ­ j u k a leckét, hogy az egyes r é s z l e t e k r e m e n n y i időt s z á n j u n k . A p r o g r a m s z ö v e ­ gét és a l e c k e m e g t a n í t á s á t u g y a n i s az átlagos t a n u l ó k e r e j é h e z kell m é r e t e z n ü n k . Viszont k é t - h á r o m kiegészítő k é r d é s t k é s z í t ü n k azok s z á m á r a , a k i k g y o r s a b b a n h a ­ ladnak. A l e c k é k k i v á l a s z t á s a f e j e z e t e n k é n t a l e g i n d o k o l t a b b . M i n d e n fejezetben v a n e g y - k é t kulcslecke, m e l y n e k p r o g r a m o z o t t feldolgozása elősegíti a fejezet l é n y e g e s m o n d a n i v a l ó j á n a k l o g i k u s a b b m e g é r t é s é t és m e g t a n u l á s á t .

Szó sincs a r r ó l , hogy m i n d e n l e c k é t á t k e l l dolgozni p r o g r a m o z á s r a . É v h a r m a d o n k é n t legfeljebb 2—3 leckét v e s z ü n k t e r v b e . A l e c k é k részletes feldolgozása­ k o r a f o g a l o m r e n d s z e r e k közötti logikai k a p c s o l a t o k r a é p í t j ü k a k é r d é s e k e t . M e g ­ h a t á r o z z u k , m i t szükséges lépésről l é p é s r e kidolgozni, és m i l y e n részek k e r ü l j e n e k a t é r k é p i m u n k a és a szemléltetőeszköz b e i k t a t á s á v a l a t a n u l ó elé. A p r o g r a m o z o t t ó r á k a l a t t a t a n á r n a k é p p e n o l y a n fontos s z e r e p e v a n , m i n t a k l a s s z i k u s ó r á k o n . Az i r á n y í t á s , ú t m u t a t á s , a k í s é r l e t e k b e m u t a t á s a és é r t é k e l é s e , a g y e n g é b b t a n u l ó k kisegítése, az összefoglalás, a lényeges a n y a g r é s z e k k i e m e l é s e : m i n d m e g a n n y i feladat, m e l y e t a t a n á r végez. A l e g t ö b b p r o g r a m o z á s i lehetőség az V., VI., V I I I . és X . osztály földrajzi a n y a g á b a n v a n . Egy-egy ország földrajzá­ hoz v a g y egy k o n t i n e n s á t i s m é t l é s é h e z l e h e t p r o g r a m o t készíteni. A h a z a föld­ r a j z á b ó l a t á j a k i s m e r t e t é s é r ő l szóló leckéket és az i p a r f ö l d r a j z á n a k egyes feje­ zeteit lehet programozni. A lecke céljától függően a p r o g r a m o z á s k ü l ö n b ö z ő szövegezési e l j á r á s s a l k é ­ s z ü l h e t . A l e g k ö n n y e b b e n m e g v a l ó s í t h a t ó e l j á r á s a t a n k ö n y v egyes l e c k é i n e k szö­ v e g é h e z készített p r o g r a m . A k i v á l a s z t o t t l e c k é k e t a logikai s o r r e n d n e k megfelelően kérdés — felelet f o r m á j á b a n feldolgozzuk. Ezt az a n y a g o t k a p j á k kézhez a t a n u l ó k . A l s ó b b o s z t á l y o k b a n főleg l i n e á r i s m ó d s z e r r e l é r h e t ü n k el j ó e r e d m é n y t . De h a s z ­ n á l h a t j u k a b ő v í t e t t m ó d s z e r t is. A t a n u l á s t e h á t az információ, k é r d é s , v á l a s z a d á s é s visszacsatolás l á n c o l a t á b ó l áll. M i n t h o g y a z egyes l é p é s e k i s m e r e t a n y a g a m i n d i g igen kicsi, a t a n u l ó k n a k m i n d e n l e h e t ő s é g ü k m e g v a n a r r a , h o g y h e l y e s v á l a s z r ó l helyes v á l a s z r a á t t é r v e t a n u l j á k m e g a lecke a n y a g á t . Íme egy részlet a Belgium

és Hollandia

c í m ű lecke m u n k a l a p j á b ó l (V. osztály):

INFORMÁCIÓ — KÉRDÉS 1. Európa melyik részén fekszik Belgium és Hollandia? Figyeld a falitérképet! 2. Melyik tengerrel és milyen országokkal határos Belgium és 3. Figyeld meg atlaszodban! Milyen szín uralkodik a két ország 4. Milyen felszíni formát jelöl a zöld szín? 5. Tehát Hollandia felszíne...

Hollandia? területén?

FELELET 1. Európa nyugati részén 2. Belgium: az Északi-tengerrel, val és Hollandiával 3. a zöld 4. síkságot 5. síkság.

Franciaországgal,

Luxemburggal,

az

NSZK-

A m i n t l á t h a t ó , a felelet n i n c s a k é r d é s s e l egy v o n a l b a n . A t a n u l ó a z 1. k é r ­ d é s r e a 2. k é r d é s v o n a l á b a n k a p j a m e g a helyes feleletet. A visszacsatolás t e h á t a t a k a r ó l a p fokozatos lefelé m o z g a t á s á v a l t ö r t é n i k . T ö b b e n felvetették azt a k é r d é s t , v a j o n n e m n é z i k - e m e g előre a m e g a d o t t feleletet a t a n u l ó k ? A lehetőség f e n n á l l . A g y a k o r l a t a z o n b a n azt bizonyítja, hogy ez elég r i t k á n fordul elő, m i v e l a t a n u l ó k a t is é r d e k l i saját m u n k á j u k e r e d m é n y e . H a s i k e r ü l t b e k a p c s o l ó d n i u k a m u n k á b a , a k k o r m é g az a l k o t á s v á g y a is s e r k e n ­ tőleg h a t . De h a mégis szükség v a n ellenőrzésre, ez c s u p á n szervezés k é r d é s e . A feleletet k ü l ö n f e l í r h a t j u k egy n a g y o b b r a j z l a p r a , h o r d o z h a t ó t á b l á r a és l e t a k a r v a t a r t j u k , a m í g szükséges. Esetleg m á s m e g o l d á s t is t a l á l h a t u n k . Egyelőre n e h é z s é g e t j e l e n t a m u n k a l a p o k sokszorosítása. Egyéni m u n k á r ó l lévén szó, m i n d e n t a n u l ó n a k m e g kell k a p n i a a m u n k a l a p o t . K i s e b b l é t s z á m ú osztályok-

b a n 20—25 p é l d á n y b a n sokszorosítani m é g n e m j e l e n t k ü l ö n ö s e b b m e g t e r h e l é s t . N a g y l é t s z á m ú o s z t á l y o k n á l viszont m á r p r o b l é m a . Ezt a n e h é z s é g e t m i ú g y o l d o t t u k meg, h o g y a k é r d é s e k e t és a leckéhez szük­ séges v á z l a t r a j z o k a t h o r d o z h a t ó t á b l á r a í r t u k fel. H a s o n l ó e l j á r á s t a l k a l m a z t u n k a feleletek e s e t é b e n is. Mielőtt egy teljes l e c k e p r o g r a m o z á s á t v e n n ő k t e r v b e , n e m á r t k i s e b b r é s z l e t e k ú t j á n m e g g y ő z ő d n ü n k az erőviszonyokról. K e z d e t b e n a t ú l m é ­ r e t e z é s veszélye kísért. C s u p á n 45 p e r c á l l r e n d e l k e z é s ü n k r e , s ez idő a l a t t a d i a ­ k é p e k , á b r á k , egyes n e h e z e b b r é s z e k kiegészítő m a g y a r á z a t á r a is g o n d o l n u n k kell. Egy lecke p r o g r a m j á n a k elkészítése k e z d e t b e n 4—5 ó r á t igényel A t o v á b b i a k s o r á n ez a z idő t e r m é s z e t e s e n csökken. Elég n a g y m u n k á t j e l e n t a t a n u l ó k n a k is, hiszen az ó r a m i n d e n p e r c é b e n k o n c e n t r á l n a k . Igaz viszont, h o g y o t t h o n i t a n u l á ­ s u k a m i n i m u m r a csökken. T a n u l ó i n k e g y ö n t e t ű e n úgy n y i l a t k o z t a k , hogy szá­ m u k r a előnyös a p r o g r a m o z o t t óra, m e r t o t t h o n i m u n k á j u k az eddigi 60 p e r c e s felkészülés h e l y e t t 15 p e r c r e csökkent. Á l d o z a t v á l l a l á s u n k n a k végeredményben t e h á t megvan az eredménye. A s z a k i r o d a l o m b a n e d d i g m e g j e l e n t h a z a i és külföldi p r o g r a m o z o t t szövegrészek t ö b b s é g e á l t a l á b a n m e r e v e n csak egy-egy p r o g r a m o z á s i e l j á r á s t követ, és a szöveget e h h e z a l a k í t j a . H a s o n l ó e l j á r á s t kell n e k ü n k is k ö v e t n ü n k m i n d a d d i g , m í g a t a n ­ k ö n y v b e n l e v ő l e c k é k h e z k é s z í t j ü k a p r o g r a m o t . A földrajz speciális helyzete v i ­ szont m á s f o r m á k a t is igényel. A m á r g y a k o r l a t t a l r e n d e l k e z ő o s z t á l y o k b a n a sor­ r e n d m e g f o r d í t h a t ó , és a p r o g r a m o z á s i e l j á r á s h o z a l a k í t h a t ó a m o n d a n i v a l ó . A f ö l d r a j z b a n e r r e m e g v a n a lehetőség, m e r t a lecke feldolgozásához teljes ú t b a i g a z í ­ t á s t n y ú j t a z a t l a s z . Az i n f o r m á c i ó k — k é r d é s e k nehézségi fokát és m e n e t é t a t a n u l ó k é l e t k o r i s a j á t o s s á g a i n a k megfelelően a p r o g r a m o z ó t a n á r s z a b h a t j a m e g . F e l s ő b b o s z t á l y o k b a n t e h á t p r o g r a m o z h a t u n k egy-egy leckét, teljesen v a g y r é s z b e n , ú g y is, hogy azt a t a n u l ó k c s a k az a t l a s z és a t á b l a i v á z l a t r a j z o k h a s z n á ­ l a t á v a l dolgozzák fel. E b b e n az e s e t b e n , az összefüggések m e g k ö n n y í t é s e v é g e t t a p r o g r a m b a n megfelelő ú t b a i g a z í t á s t a d u n k . A k ö n y v szövegét c s u p á n az összefog­ l a l á s k o r é s az o t t h o n i t a n u l á s k o r h a s z n á l j á k a t a n u l ó k . Ezzel a b ő v í t e t t p r o g r a m ­ m a l m é g j o b b a n f o k o z h a t j u k d i á k j a i n k önálló m u n k á j á t , és f i g y e l m ü k e t á l l a n d ó ­ a n a mondanivaló lényegére tudjuk irányítani. A földrajzi p r o g r a m o z á s n a k egyik n a g y előnye é p p e n az, hogy d i á k j a i n k m e g t a n u l j á k a z a t l a s z és a t é r k é p e k ö n á l l ó h a s z n á l a t á n a k m ó d j á t . Mivel o t t h o n i t a n u l á s u k s o r á n felületesen h a s z n á l j á k , s o k a n k ö z ü l ü k n e m is t u d j á k helyesen o l ­ v a s n i a t é r k é p e t . N e m t a l á l j á k m e g r a j t a a földrajzi összefüggéseket, s c s u p á n n é v - és a d a t h a l m a z t l á t n a k b e n n e . A p r o g r a m o z o t t l e c k é k m e g s z o k t a t j á k a t a n u l ó ­ k a t az á l l a n d ó és helyes t é r k é p h a s z n á l a t r a . A m e n n y i b e n m á r a z V. o s z t á l y b a n m e g ­ i s m e r i k t a n u l ó i n k ezt a m u n k a m ó d s z e r t , k é s ő b b a felsőbb o s z t á l y o k b a n a logikus összefüggéseket a t é r k é p r ő l is k ö n n y ű s z e r r e l leolvassák. Ez m e g k ö n n y í t i m u n k á n ­ k a t azokon az ó r á k o n is, a m i k o r o l y a n új i s m e r e t e k r e k e r ü l sor, m e l y e k n e k p r o g ­ ramozására nincs lehetőségünk. A z e d d i g v á z o l t m ó d s z e r e k az új a n y a g e l s a j á t í t á s á r a v o n a t k o z t a k . A p r o g r a ­ m o z á s i e l j á r á s s a l r é s z b e n új f o r m á t a d h a t u n k a feleltetésnek, s z á m o n k é r é s n e k is. A p r o g r a m o z o t t ellenőrzéshez feladatlapokat (ellenőrző l a p o k a t ) h a s z n á l u n k . A fel­ a d a t l a p o n a lecke lényeges m o z z a n a t a i t k é r j ü k s z á m o n . A logikai s o r r e n d a l a p ­ j á n 5—10 k é r d é s t t e s z ü n k fel, m e l y r e a t a n u l ó í r á s b a n v a g y r a j z b a n válaszol. B á r m e l y i k leckéhez s z e r k e s z t h e t ü n k f e l a d a t l a p o t . H a t ö b b p é l d á n y b a n készítjük, e g y s z e r r e 4—5 t a n u l ó t is e l l e n ő r i z h e t ü n k . A f e l a d a t l a p o k m á s k o r is h a s z n á l h a t ó k , m e r t a t a n u l ó k k ü l ö n l a p o n dolgoznak. A f e l a d a t l a p o k bevezetésével v á l t o z a t o s a b b á

t e h e t j ü k az eddigi sablonos s z á m o n k é r é s t . A m e g s z o k o t t m e n e t t ő l eltérő m ó d o n e l ­ l e n ő r i z h e t j ü k t a n u l ó i n k t u d á s á t . Az a n y a g o t a k k o r t u d j a igazán a t a n u l ó , h a a g y a ­ k o r l a t b a n m á s k ö r ü l m é n y e k között is k é p e s a l k a l m a z n i . Az ellenőrzés t ö r t é n h e t a h a g y o m á n y o s m ó d s z e r r e l , a szóban t ö r t é n ő feleltetéssel v a g y í r á s b a n p r o g r a m o z o t t eljárással. U g y a n a k k o r viszont a t r a d i c i o n á l i s leckék e s e t é b e n is m e g f o r d í t h a t j u k az ellenőrzés m ó d s z e r é t , és p r o g r a m o z o t t f o r ­ m á b a n v é g e z z ü k . . . A p r o g r a m o z o t t ellenőrzés egyik segédeszköze a f e l a d a t l a p . A f e l a d a t l a p összefüggéseket k e r e s ő k é r d é s e i segítségével m e g t u d j u k á l l a p í t a n i , hogy a t a n u l ó m e g é r t e t t e - e az a n y a g o t v a g y c s u p á n b e m a g o l t a . Azt is m e g t u d j u k , m i l y e n m é r t é k b e n t u d g o n d o l k o d n i , m i l y e n a k o m b i n á l ó és a l k a l m a z á s i képessége. A rajzok, m e t s z e t e k elkészítése v a g y azok kiegészítése, k é p e k felismerése s o r á n felváltva s z e r e p e l n e k a k é p r ő l n é v r e , a n é v r ő l t é r k é p r e k é r d e z ő p r ó b á k . F e l a d a t l a p o t k é s z í t h e t ü n k a régi i s m e r e t e k á l l a n d ó g y a k o r l á s á r a , felfrissítésére és a n a p i a n y a g s z á m o n k é r é s é r e . Í m e egy részlet a z V. osztályosok r é s z é r e készült f e l a d a t l a p b ó l a Franciaország című leckéhez:

FELADATLAP 1. A mellékelt térképvázlaton hogy hívják az 1 ... 2 ... 3 ... 4 ... szám­ mal jelölt hegyvonulatokat? (A f e l a d a t l a p o n m e g v a n a rajz, színes c e r u z á v a l v a g y t u s s a l b e h ú z v a folyók, h e g y e k i r á n y a . A t a n u l ó saját m a g á n a k is b e r a j ­ zolhatja. De az is elég, h a kitölti a s z á m o k helyét. P é l d á u l : 1 . A l p o k ; 2. V o g é zek: 3. J ú r a ; 4. P i r e n e u s o k ) . 2. A térképvázlaton felcserélődött 2 folyónév. Javítsd ki a hibákat! 3. Franciaországban 3 különböző éghajlati típus van, melyek azok? Húzd alá válaszodban azt az éghajlati típust, melyet üdülésre a legkellemesebbnek tartasz! 4. Franciaországban az alumíniumiparnak nagy a jelentősége. Az ország melyik részén fejlődött ki ez az iparág, és milyen energiát használ?

A lecke t o v á b b i e l l e n ő r z é s é h e z m é g 3—4 k é r d é s t f o g a l m a z h a t u n k . A l s ó b b o s z t á l y o k b a n a k é r d é s e k k e l k ö v e s s ü k a k ö n y v b e n levő lecke m e n e t é t , k ö z é p i s k o l á ­ b a n viszont m á r ettől is e l t e k i n t h e t ü n k . A p r o g r a m o z o t t t a n í t á s s i k e r e v é g e t t azt t a n á c s o l h a t j u k t a n á r t á r s a i n k n a k , hogy m é g m i e l ő t t r á t é r n é n e k egy v a g y t ö b b l e c k e p r o g r a m o z o t t feldolgozására, h a s z n á l j á k t ö b b s z ö r is a f e l a d a t l a p p a l t ö r t é n ő e l l e n ­ őrzés m ó d s z e r é t . Így m e g i s m e r i k a p r o g r a m k é s z í t é s m ó d j á t , s a t a n u l ó k n a k s e m lesz új a m ó d s z e r szélesebb k ö r ű bevezetése. A p r o g r a m k é s z í t é s á l d o z a t o t k ö v e t e l a t a n á r t ó l , sok időt vesz igénybe, d e hasznos m u n k a . A p r o g r a m k é s z í t é s m e g k ö v e t e l i az a n y a g ú j r a t a n u l m á n y o z á s á t , a lecke á t r e n d e z é s é t és leegyszerűsítését. I l y e n k o r t a p a s z t a l h a t j u k igazán, m é g m e n y ­ n y i r e j t e t t t a r t a l é k v a n egy-egy r é s z l e t b e n , m e l y e t eddig figyelmen k í v ü l h a g y t u n k . Benedek

Zoltán

TUDOMÁNYOS SZEMLE

A bécsi filozófus-kongresszus

ürügyén

Érthető várakozással és izgalommal indultam a szeptember 2—9-ig Ausztria fővárosában ülésező XIV. nemzetközi filozófiai kongresszusra. Több mint háromezer résztvevő, a legkülönbözőbb bölcseleti diszciplí­ nák n e v e s és kevésbé ismert képviselői gyűltek itt össze a világ m i n ­ den részéből, hogy szembesítsék egymással s a valósággal nézeteiket. A bécsi kongresszus az egyre szétágazóbb dialógus-mozgalom jelentős megnyilvánulásának igérkezett. N e m a koncepción és n e m a kezdeményezők szándékán múlott, hogy ez az ígéret sok tekintetben teljesítetlen maradt. Mielőtt azonban a kongresszus munkálatairól beszámolnék, tájékoztatni szeretném olva­ sóinkat a dialógus-mozgalom újabb fejleményeiről és problémáiról. Akik e rovatot figyelemmel kísérik, tudják, hogy a marxisták és a más irányzatok között kialakult párbeszéd eddig is szép sikereket könyvelhetett el. Nemzetközi találkozókon termékeny viták bontakoztak ki, színvonalas folyóiratok láttak napvilágot, amelyek oldalaikat a dia­ lógusnak szentelték (Bécsben volt először alkalmam kézbe venni a freiburgi Herder-kiadó gondozásában megjelent ú j szemle, az Inter­ nationale Dialog-Zeitschrift első számait). Túlzás nélkül állíthatom, hogy a marxisták és keresztények, a szocialista humanizmus és a többi humanista áramlat képviselői között megteremtett nyílt, közvetlen k a p ­ csolat beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A dialógus kidolgozott módszertana kiállta a gyakorlat próbáját. A párbeszéd valósága igazolta, hogy egyrészt az elvi szilárdság, m á s ­ részt a vitapartner számára is érthető terminológia s az ennek m e g ­ felelő érvelés biztosítja a kívánt eredményt. Bebizonyosodott, hogy h e ­ lyes kerülni a végső világnézeti álláspontok sarkítását; az ilyen érte­ l e m b e n vett „tolerancia" nélkül n e m lehet megtalálni a közös hangot, a nélkülözhetetlen érintkezési felületeket. A párbeszéd „higiéniája" azt kívánja, hogy a vitában résztvevők valamennyien kifejthessék n é z e ­ teiket, mert csak így válhat a vélemények szabad szembesítése minden­ fajta dogmatizmustól mentes gondolkodók ösztönző találkozásává. A párbeszédnek ez a már — mondhatni — „bejáratott" technikája termékenyítőnek bizonyult n e m csupán a vitatott kérdések tisztázásá­ ban, hanem magának a dialógus elméletének a kialakításában is. N e m ­ csak a módszertan megfogalmazása igényelt erőfeszítést mind a m a r -

xisták, mind vitapartnereik részéről. Jelentőséget kell tulajdonítanunk az elméleti megalapozásnak is, amit természetesen éppen úgy nem lehet öncélnak tekinteni, mint magát a dialógust. Ennek az elméletnek ma már külön irodalma van; szerzői főleg a nézetek szembesítésének dialektikáját emelik ki. Egyesek megállapodottságot, stabilitást n e m ismerő „befejezetlen drámának" látják a dialógust. (Változó világunkban a nézetek is szük­ ségszerűen változnak.) Mások „kalandnak" tekintik a párbeszédet. F e ­ szültségében — hangsúlyozzák — szüntelenül en garde kell lennünk, hogy ú j és ú j álláspontokat dolgozzunk ki. E nemes szellemi kaland végén a vitapartnerek már n e m teljesen azonosak eredeti mivoltukkal. A kölcsönhatás elkerülhetetlen, hiszen dialógust folytatni csak olyan emberek képesek, akik n e m tartják sem magukat, sem az irányzatot, amelyhez tartoznak, csalhatatlannak és befejezettnek. A partnereket az az igény is hajtja, hogy kölcsönösen gazdagítsák egymást szellemileg, ám a párbeszéd alapvető funkciója mégis az igazság feltárása, „kipro­ vokálása" marad — a világ megváltoztatásának érdekében. A z említett irodalomból n e m hiányzanak az önbírálati szellemű megállapítások sem. Megfogalmazóik arra figyelmeztetnek, hogy ne esz­ ményítsük a dialógust, és ne tekintsük panacea universalisnak. A leg­ élénkebb s a leggyümölcsözőbb párbeszéd s e m helyettesíti a t e t t e t . E realista szellem hatása érződik ama törekvéseken is, amelyek a párbeszéd dimenzióit kívánják több irányban kitágítani. Valóban ke­ rülendő a végső világnézeti álláspontok sarkítása, ám a párbeszéd doktrinális határai nem törölhetők el. Maga a dialógus válna lehetetlenné, ha a résztvevők feladnák alapvető elvi meggyőződésüket. Kevésbé kicövekeltek viszont a konkrét tennivalók határmezsgyéi. A dialógus gya­ korlati alkalmazásának társadalmi-politikai és földrajzi dimenzióit to­ vább lehet és tovább is kell tágítani. E belső dinamikát táplálják azok a javaslatok, amelyek a viták közvetlen hatékonyságát a nagy tömege­ ket foglalkoztató kérdések felkarolásával szeretnék növelni. A párbe­ széd csak abban az esetben válhat valós társadalmi tényezővé, ha már n e m egy szűk értelmiségi elit ügye többé, h a n e m a tömegmozgások erő­ terébe kerül. A humanizmusok párbeszéde n e m szorítkozhat Nyugatra; hatósu­ garának ki kell terjednie a Föld kétharmad részét képviselő elmaradt vagy fejlődésben levő országokra is. Korszerű humanizmus elképzel­ hetetlen ama globális szemlélet nélkül, a m e l y felöleli m i n d e n világ­ rész megoldásra váró problémáit. Ez a „planetáris" szempont megkö­ veteli a párbeszéd decentralizálását, nemzeti keretek között történő el­ mélyítését és további közelítését a valósághoz. (Figyelemre méltó Milan Machovec törekvése is, hogy a dialógust az ember belső szféráiba v i ­ gye át, az egyénnek „jobbik Énjével", saját perspektíváival folytatott párbeszéde révén, majd pedig az Én és a N e m - É n szembesítésével — lásd Korunk, 1968. 6.) A nagyobb figyelem a tömegeket foglalkoztató gyakorlati kérdé­ sek iránt s e m szűkítheti le azonban valamilyen utilitarisztikus mozga­ lommá a dialógust. A kívánt gyakorlati orientáció ne szorítsa háttérbe a párbeszéd jelentős elméleti funkcióit.

Így például a dialógus minden bizonnyal hozzájárul a marxista gondolkodás belső differenciálódásához is. Azoknak az irányzatoknak a kialakulásához, amelyek a közös eszmei alapon úgy közelednek a különböző kérdésekhez, hogy megoldásaikban eredeti, saját szempon­ tokat érvényesítenek. A külső dialógus belső párbeszédeket kezdemé­ nyez. E folyamat természetesen n e m kerülheti el a nyílt vagy burkolt támadásokat. A nem marxista oldalról megnyilvánuló bírálatok főleg azt hangoztatják, hogy az egész mozgalom csak a marxisták újabb tak­ tikai fogása. A marxizmus konzervatívjai pedig azt ismételgetik, hogy a dialógus lemond az ideológiai k ü z d e l e m r ő l . . . A kérdés csupán az, milyen harcot, illetve a harcnak milyen for­ máját vetik el a dialógus képviselői? A szocialista humanizmust t ö b ­ b e k között s talán elsősorban éppen az különbözteti m e g a hagyomá­ nyos humanizmustól, hogy cselekvő, harcos jellegű. E vonásáról n e m mondunk, nem is mondhatunk le. Elutasítjuk viszont a harc szektariánus, elavult és hatástalan módszereit. Az ellenfél nézeteit torzító, önkényes — összefüggéseikből kiragadott idézetekre támaszkodó — ér­ telmezéseket, azt az ál-vitát, amely valójában monológ, és n e m győz, n e m győzhet meg senkit. A dialógus az eszmei harc sajátos formája. Sajá­ tos, amennyiben kizárólag eszmei eszközökkel, a meggyőzés, a tárgyilagos és tudományos érvelés segítségével kíván győzelmeket aratni. A párbe­ széd ugyanis n e m téveszthető össze totális háborúk hadműveleteivel. N e m a vitapartner teljes megsemmisítésére tör, hanem olyan polémiát kezde­ ményez, amelyben az ellentét a két fél között gyakran csupán részleges, A párbeszéd a dialektikus tagadás jellegzetes esete. A szembesítésre k e ­ rülő nézetek sokszor csak részben tagadják egymást. A kritika fegy­ verét forgató felek találkozhatnak bizonyos vonatkozásokban, meg is egyezhetnek a véleménycsere során kialakított közös konklúziók jegyé­ ben. Így segítheti elő a humanizmusok párbeszéde és „harca" a h u ­ manizmusok együttműködését. Bécsben — Freud, Adler, Otto Bauer, Wittgenstein városában — sok minden kínálkozott egy ilyen párbeszéd kibontakozásához. Most újra m e g ­ győződhettem arról, hogy az élő, alkotó marxizmus tekintélye s e m csökken. Erről tanúskodnak n e m csupán a megvitatásra javasolt témák (a szocialista humanizmus nagy problémái, mint például a filozófia valóságalakító szerepe, az emberi önalkotás, szabadság és felelősség), hanem a közlemények, a felszólalások is. Nagy többségüket a Marx­ szal való szembesítés jellemezte. Marx nélkül m a már elképzelhetetlen bármilyen eszmefuttatás v a g y véleménycsere a X X . század sorsdöntő filozófiai, etikai, szociológiai, társadalmi és kulturális kérdéseiről. Megbizonyosodtam azonban ismét arról, hogy korunk nagy prob­ lémáinak elemzésében csak a dogmatizmustól, a bürokratikus torzulá­ soktól és az „egyedül idvezítő tan" illúziójától mentes marxizmus játszhatja az őt megillető szerepet. Szellemi-politikai szklerózis és párbeszéd éppen úgy kizárja egy­ mást, mint a „permanens provokáció" és az elvi vita. A bécsi kongreszszus példákkal szolgálhat az utóbbi tétel alátámasztására is. A Szocia­ lista Diákszövetség ultraradikális tagjainak fellépésére gondolok. Rudi

Dutschke és a „vörös Dani" itteni elvbarátai sorozatos botrányokat robbantottak ki követeléseikkel, az üléseket zavaró magatartásukkal. N e m szeretném, ha félreértenének. A hosszú hajú, szakállas „dühös fiatalok" több bírálatával és javaslatával n e m tudok lényegében n e m egyetérteni. A diákok tiltakoztak például az ellen, hogy a tekintély elvére és a „tiszta filozófia" ásatag jelszavára hivatkozva, a kongreszszus elzárkózzék a nagy időszerű kérdések megtárgyalásától. Semmi kifogásom sem lehetett az ellen sem, hogy a diákok megszellőztették egy-két elnökségi tag náci múltját. A fütty-koncertek és az obstrukció egyéb módszerei beválhatnak ugyan a poltikai küzdelem bizonyos kons­ tellációiban, viszont nincs mit keresniük az eszmék szembesítésében. Felhergelhetik a közönséget, fel is hívhatják a figyelmet valamilyen anomáliára, de n e m helyettesíthetik a meggyőző érveket. (Talán n e m véletlen, hogy a lázongó egyetemisták egyik spiritus rectora, Herbert Marcuse igen tartózkodóan nyilatkozott legutóbb a dialógusról, kifo­ gásolva, hogy az elkeni a tényleges különbségeket. Lásd Neues Forum, 1968. 176, 177.) Befejezésül szeretném kiemelni, hogy delegációnkat, a kongreszszus romániai résztvevőit meleg rokonszenv vette körül, amiben t e r ­ mészetesen elsősorban a pártunk és kormányunk politikája iránt m e g ­ nyilvánuló elismerés fejeződött ki. De ettől eltekintve, a romániai f i l o ­ zófusok mind a plenáris üléseken, mind a szakosztályok vitáin azt az élő marxizmust képviselték, amely a dialógusban saját fejlődésének egyik biztosítékát is látja.

Kazinczy Gábor grafikája:

Az é r d e k m a r x i s t a

vizsgálata

M i n t e g y h á r o m s z á z e s z t e n d e j e a n n a k , hogy Niccol o M a c h i a v e l l i a bölcseleti g o n d o l k o d á s t ö r t é n e t é ­ b e n e l s ő k é n t az é r d e k b e n i s m e r t e fel az e m b e r i cse­ l e k v é s r u g ó j á t . Az é r d e k — í r t a — m i n d e n egyéni és t á r s a d a l m i cselekvés h a j t ó e r e j e . A z ó t a az é r d e k k e l k a p c s o l a t o s filozófiai, szociológiai i r o d a l o m u g y a n c s a k t e t e m e s r e g y a r a p o d o t t , a n é l k ü l persze, hogy a t á r g y ­ k ö r t teljesen k i m e r í t e t t e v o l n a . Az é r d e k - f o g a l o m szociológiai t a r t a l m á n a k számos v e t ü l e t e m é g m a is t i s z t á z a t l a n , a m i r é s z b e n é r t h e t ő is, m i v e l a k é r d é s s o k o l d a l ú , m a r x i s t a szellemű és i g é n y ű e l e m z é s é r e c s u p á n az u t ó b b i é v e k b e n k e r ü l t sor. G o n d o l u n k i t t a z o k r a a v i t á k r a , a m e l y e k az é r d e k p r o b l e m a t i k á j a és mindenekelőtt a szocializmusban játszott szerepe k ö r ü l z a j l o t t a k le szocialista országok filozófiai-szo­ ciológiai f o l y ó i r a t a i b a n . Az átfogóbb jellegű m a r x i s t a m u n k á k közül G. E. G l e z e r m a n Isztoricseszkij materialiszm i razvityie szocialiszticseszkovo obscsesztva (A t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i z m u s és a szocialista t á r s a ­ d a l o m fejlődése. Moszkva, 1967), v a l a m i n t A. G. Z d r a v o m i s z l o v Problema interesza v szociologicseszkoj teorii (Az é r d e k p r o b l é m á j a a szociológiai e l m é ­ l e t b e n . L e n i n g r á d , 1964) c í m ű k ö n y v e é r d e m e l e m l í ­ tést. A k é r d é s h a z a i s z a k é r t ő j e — k é t s é g k í v ü l — I a n c u Ionel, a k i n e k a k ö z e l m ú l t b a n m e g j e l e n t k ö n y ­ ve* a z első hazai, n a g y o b b lélegzetű k í s é r l e t e k a t e g ó ­ r i á n a k a m a r x i s t a szociológia f o g a l o m r e n d s z e r é b e n v a l ó elhelyezésére és é r t é k e l é s é r e . Az é r d e k - p r o b l e m a t i k a egyik „ A c h i l l e s - s a r k a " — a s o k k ö z ü l — m a g a a f o g a l o m - t a r t a l o m . Úgyszólván v a l a m e n n y i idevágó m u n k a , t a n u l m á n y a szükséglet f o g a l m á b a n keresi és t a l á l j a m e g az é r d e k - k a t e g ó ­ ria titkos z á r j á n a k f e l n y i t á s á r a a l k a l m a s kulcsot. B á r I a n c u k ö n y v e t ö b b k ü l ö n b ö z ő síkú és v o n a t k o z á s ú m e g h a t á r o z á s t t a r t a l m a z , végső soron m i n d m e g a n n y i e b b e a m e g o l d á s b a torkollik. „Az é r d e k — o l v a s ­ s u k — az e m b e r i lét és fejlődés b i z t o s í t á s á n a k (egyé­ n e k , csoportok, osztályok, t á r s a d a l m i közösségek, t á r ­ s a d a l m a k ) , a n y a g i és szellemi igényei kielégítésének •objektív szükségleteit j e l e n t i . . . " V é l e m é n y e m szerint é r d e m e s v o l n a a s z ü k s é g l e t — é r d e k viszonyt t ö m é ­ n y e b b t u d o m á n y o s oldószerbe m á r t a n i , m é g h a ez az­ zal a k o c k á z a t t a l j á r is, hogy a kísérlet k i k e z d i k o ­ r á b b i t a r t a l m u k a t . Ez m á r csak a z é r t is esedékes, m i v e l a szükséglet jelensége a szociológiai vizsgáló­ d á s s z á m á r a m i n d ez ideig m o s t o h a g y e r m e k m a r a d t , jóllehet m á s t e r ü l e t e k e n , a pszichológiában p é l d á u l , m á r rég f e l i s m e r t é k k u t a t á s a i n a k fontosságát. P e d i g a szükséglet k é r d é s e v a l ó b a n m e g é r e t t a r r a , hogy külső b u r k á t v é g r e feltörjük, és k i h á m o z z u k szocio­ lógiai m a g v á t . Ezen az ú t o n , persze, o k v e t l e n ü l b e l e b o t i u n k m a j d jó n é h á n y o l y a n p r o b l é m á b a , a m e l y e t ez ideig j ó f o r m á n észre s e m v e t t ü n k , m i n t p é l d á u l * Iancu de interes.

Ionel: Contribuţii Editura ştiinţifică.

krónika A kiadói tervek 1969. évi előrejelzése ismét arról tudó­ sít, hogy a jövő esztendőben még több romániai magyar könyv fog megjelenni, mint az idén. Szám szerint 331. Se vége, se hossza nem vol­ na a felsorolásnak, hogy ki miről ír. Annyi azonban bi­ zonyos: ha eddig kevés volt a regény, most ismét ez lett az uralkodó műfaj. Harminc új eredeti regény szerepel a kia­ dói tervben. Nemcsak regény­ írók (Nagy István, Huszár Sándor, Bálint Tibor) írnak regényt, hanem költők (Méliusz József, Lászlóffy Aladár, Palocsay Zsigmond) és kriti­ kusok (Sőni Pál, Szőcs István), a novellistákról nem is be­ szélve. Azonkívül regényes életrajz jelenik meg Bölöni Farkas Sándorról és Mátyus Istvánról. Napjaink sodrása nem ked­ vez a nagyepikának, de helyé­ be lép az operativebb kisre­ gény, s a „mikro" jelző a monográfiák egy részéhez is hozzátapad (Dávid Gyula: J ó ­ kai M ó r ; Gazda József: G y á r ­ fás J e n ő ; Izsák József: T a m á s i Á r o n ; Veress Dániel: Mikes K e l e m e n ) . A költők is mind többen jelentkeznek egyre ki­ sebb kötettel, s az általános elaprózódásban Horváth Imre négysorosai már aforizmákra apadtak le.

Az 1969. évi terv másik jel­ legzetessége, hogy nagyobb hangsúlyt kap a nyelvészet, a folklór és a történelem. Há­ rom kötetben jelenik meg a csángó nyelvjárási atlasz, egyegy kötetben a helyesírási szó­ tár és a magyar nyelvtan, s a szellemi néprajz mellett a tárgyi néprajz is szóhoz jut, valamint a művészettörténet. Irodalmi múltunkat az elfe­ lejtettek közül Köteles Sámu­ el, Petelei István, Tabéry Gé­ Loránd la studierea categoriei za, Ligeti Ernő, Daday képviseli, s több eddig ismeBucureşti, 1968.

krónika

a b b a , hogy m i k o r és m i é r t l é n y e g ü l á t a s z ü k s é g l e t é r d e k k é . Igaz, I a n c u Ionel k ö n y v e a m a r x i z m u s k l a s s z i k u s a i n a k ú t m u t a t á s a i a l a p j á n a r r a is v á l l a l ­ kozik, h o g y az e m b e r i lét, a t á r s a d a l o m n a k n e v e ­ zett b o n y o l u l t v i s z o n y r e n d s z e r a l a p v e t ő feltételeiben alá k u t a s s a fel az é r d e k v a l ó d i k ú t f o r r á s a i t .

retten emlékirat is sajtó kerül. A januárban induló Téka­ sorozat, a könyvínyencek Ho­ rizontja zsebkönyv alakú, bib­ liofil kiadványokból, világiro­ dalmi ritkaságokból, kiadatlan történelmi dokumentumokból és memoárokból áll majd. Há­ romnegyede világirodalom (Arisztotelész, Lukiánosz, Campanella, Bayle, Korolenko, Thomas Mann és Paul Valéry, hogy csak az ismertebbekre hivatkozzunk), a többi a hazai irodalomból meríti tárgyát (Pápai-Páriz: Pax corporis, Erdélyi M ú z e u m , E r d é l y i m ű ­ vészek leveles ládája, József Attila r o m á n m ű f o r d í t á s a i ) . A Téka-sorozat arcéle me­ net közben fog kialakulni. S rá vár az a feladat is, hogy folytatása legyen az indokolat­ lanul megszűnt Erdélyi Ritka­ s á g o k n a k , amelyek a két vi­ lágháború között jelentős köz­ érdekű levéltári anyagot hoz­ tak felszínre. Egyelőre nem eléggé körvo­ nalazott és megszervezett a népkönyvtárak és iskolai könyvtárak részéről is, legu­ tóbb pedig a kritika oldalá­ ról is megsürgetett klasszikus magyar irodalmi sorozatok ügye. Mialatt a különböző ál­ lamok nyelvészei Nyugaton a nyelv tisztaságáról vitáznak, az amerikai angol nemcsak a hét­ köznapi beszédbe, hanem az irodalomba is utat talál ma­ gának. Alig van már nyelv, amely visszautasítaná a best­ seller, cocktail, oké, strip­ t e a s e szavak használatát. A nyugatnémetek és az olaszok mintegy a fasiszta elszigetelt­ ség visszahatásaként ma már készséggel használják az angol szavakat. Az olaszok például szívesebben mondanak cockt a i l t a coda da gallo helyett. Más a helyzet a franciáknál.

Az é r d e k sajátságos, jól m e g h a t á r o z o t t t á r s a d a l m iviszon r á n t s e m j e l e n t h e t i a jelenség t á r s a d a l m i l é n y e g i s é ­ gének k u t a t á s á b a n a v é g á l l o m á s t . M á r csak a z é r t sem, m e r t M a r x és E n g e l s m á r t ö b b m i n t száz é v v e l ezelőtt u t a l t a k a r r a — n o h a n e m volt a l k a l m u k , sem l e h e t ő s é g ü k a k é r d é s s e l k ü l ö n foglalkozni —, hogy az é r d e k - v i s z o n y a munkamegosztás folytán k ü l ö n ­ álló e g y e d e k r e , illetve c s o p o r t o k r a s z a k a d t t á r s a d a ­ l o m jellegzetes k ö t ő a n y a g a . M á s szóval az é r d e k t á r ­ s a d a l m i v i s z o n y - m i n ő s é g é n e k fel- és e l i s m e r é s e u t á n k ö v e t k e z i k csak igazán a t u l a j d o n k é p p e n i — kétség­ telenül nehezebb — feladat: kideríteni a társadalmi m u n k a m e g o s z t á s viszonyai és az é r d e k - v i s z o n y o k r o ­ k o n s á g i fokát. B i z o n y á r a k i d e r ü l n e , hogy az é r d e k e k ­ n e k a s z ü k s é g l e t e k r e v a l ó v o n a t k o z á s á t é p p e n a szé­ les é r t e l e m b e n v e t t t á r s a d a l m i m u n k a m e g o s z t á s s z e r ­ vezete szabályozza. É s h a m á r a t á r s a d a l m i m u n k a m e g o s z t á s és az é r ­ dekviszonyok kapcsolatának mibenlétét kikutattuk é s tisztáztuk, esetleg azt s e m á r t a n a megvizsgálni, h o g y az é r d e k v i s z o n y n a k n i n c s - e v a l a m i köze a m a n a p s á g oly g y a k r a n e m l e g e t e t t elidegenedéshez. K o r á n t s e m a t u d o m á n y o s d i v a t i r á n t i h ó d o l a t sugallja ezt az ö t ­ letet, h a n e m a z a p u s z t a t é n y , hogy az e l i d e g e n e d é s jelensége — a m i n t a r r a a k é r d é s k ö r ü l g y ű r ű z ő v i t á k e g y r e i n k á b b felhívják a figyelmet — m a g a is egyik összetevője v a g y i n k á b b v e t ü l e t e a t á r s a d a l m i m u n ­ k a m e g o s z t á s előidézte b o n y o l u l t szociális és p s z i c h o szociális m e c h a n i z m u s o k n a k . Nos, időszerű v o l n a az e m b e r i szükséglet-viszonyok érdek-viszonyokká kettőződésének jelenségét is e m e c h a n i z m u s szemszögéből megvizsgálni. M e g l e h e t , hogy e k é t jelenség e g y ü v é t a r t o z á s a s o k k a l s z o r o ­ s a b b , m i n t ahogy azt elképzeljük. Az s e m k i z á r t , hogy az é r d e k u g y a n a b b a n a t ö r t é n e l m i e l l e n t m o n ­ d á s b a n fogan, m e l y az e m b e r o b j e k t í v t e r m e l ő e r ő i és s z u b j e k t í v a l k o t ó képességei t ö r t é n e l m i l e g s z ü k s é g ­ szerű elégtelensége folytán a t á r s a d a l m i t és a z e g y é ­ nit, az á l t a l á n o s e m b e r i t és a p a r t i k u l á r i s t f e l t é t e l e ­ sen szétválasztja, az előbbit az u t ó b b i v a l szembeni viszonylagosan önállósítja, és a z o n o s s á g u k a t s z ü n t e l e ­ n ü l ú j j á t e r e m t ő d ő k ü l ö n l é t ü k kölcsönös függőségé­ b e n t a g a d j a . M i n d a d d i g , a m í g az e m b e r , a t e r m é ­ szettől k ü l ö n v á l t és t á r s a d a l o m n a k n e v e z e t t v i l á g t e ­ remtésének alanya, tulajdon teremtményei öntörv é n y s z e r ű s é g é n e k is t á r g y a m a r a d ; m i n d a d d i g , amíg: az egyéni lét egy m e g h a t á r o z o t t n e m b e l i t e v é k e n y s é g függvénye és a m e g h a t á r o z o t t egyéni létfeltételek a n e m b e l i t e v é k e n y s é g mozgatói, az e m b e r i lét és f e j ­ lődés szükségletei t á r s a d a l m i és egyéni é r d e k k é m e g ­ kettőzött m á s l é n y e g ű s é g ü k b e n é r v é n y e s ü l n e k . N e m e l e g e n d ő t u d o m á s u l v e n n i és t é n y s z e r ű e n n y u g t á z n i , hogy az é r d e k o b j e k t í v t á r s a d a l m i v i ­ szony, hiszen a t á r s a d a l m i viszonyok az e m b e r i l é t

történelmileg változó viszonyai, és amennyire társa­ dalmiak, olyannyira történelmiek is. Joggal feltehet­ jük, hogy az érdek-viszonyok léte — akárcsak a sze­ mélyiség kibontakozását korlátok közé szorító társa­ dalmi munkamegosztásé — történelmileg időzített. „A teoretikus kommunistákat — írta Marx és Engels A német ideológiában — éppen az különbözteti meg, hogy egyedül ők fedezték fel azt, hogy az egész tör­ ténelemben a magánemberekként meghatározott egyének teremtették meg az általános érdeket«. Tud­ ják, hogy ez az ellentét csak látszólagos, mert az egyik oldalt, az úgynevezett »általánost«, a másik, a magánérdek hozza folytonosan létre, és az s e m m i k é p ­ pen sem önálló történettel bíró, önálló hatalom vele szemben, hogy tehát ezt az ellentétet a gyakorlatban folytonosan megsemmisítik és létrehozzák." Volt egy időszak, amikor az érdek-viszonylatot száműztük a tudományos társadalomkutatás területé­ ről, és legfeljebb vádlottként idéztük meg olyankor, amikor pálcát kívántunk törni a tőkés világ erkölcse felett. Mai vizsgálódásainkban az érdek mint termé­ szetes jelenség tűnik fel, és az emberi lét általános és szükségszerű feltételeként könyveljük el. Alig akad olyan, e kérdésre vonatkozó marxista tanulmány, amely az érdeket ne az emberi cselekvés általános mozgatójaként határozná meg. Bár csak hallgatóla­ gosan, Iancu Ionel könyve is ebből az alapigazsággá nyilvánított tételből indul ki, amikor a 2. és 3. feje­ zetben rendszerezi és osztályozza az érdekek külön­ böző fajtáit, típusait és formáit, illetve tüzetesen elemzi a társadalmi és egyéni érdek viszonyát a tő­ késrendszerben, valamint a szocializmusban. Tegyük mindjárt hozzá, ezek a részek is, akárcsak az 1. feje­ zet, a szerző széles körű tájékozottságáról vallanak; nemcsak világos áttekintést nyújtanak az érdek-vi­ szonyokról általában és a kapitalista, illetve a szocia­ lista érdek-viszonyok közötti lényegi eltérésről külö­ nösen, hanem számos egyéni meglátást, újszerű szem­ pontot tartalmaznak. K ö n y v é b e n az érdekstruktúra elemeire bontása, valamint az érdek társadalmi funk­ cióinak felvázolása olyannyira kézenfekvő, hogy az adott gyakorlat elméleti elemzése szempontjából az érdek össz-történelmi és egyetemes emberi érvényé­ nek megkérdőjelezése már önmagában is logikai buk­ fencként hatna. És mégis, bármennyire meghökken­ tően hangzik, a kérdést meg kell kockáztatni: szük­ sége van-e az emberi tevékenységnek, cselekvésnek feltétlenül mozgatóra, ha úgy tetszik, hajtóerőre? Va­ jon n e m tartozik-e a cselekvés, a tevékenység, a munka éppen annyira az emberi lényeghez, mint pél­ dául a gondolkodás, a beszéd? N e m egyidős-e és n e m azonos-e a homo cogitans a homo laboransszal? Szük­ ség v a n - e a „szerszámkészítő állatnak" valamiféle külső erő ösztökélésére, ha a szerszámkészítés, a munka az alkotás belső lényegének kivetülése?

krónika Nem régen jelent meg René Etiemble Le Franglais című best­ seller könyve, mely éppen az ilyen szavak ellen vív komolyan tréfás csatát. Megszólaltak a spanyolok is, bár nyelvük nincs annyira kitéve az amerikai angol hatásnak. Nem régen kiadták a Diccionario de A n glicismost, mely segítséget nyújt az angol eredetű szavak el­ kerülésére. Közben a spanyol nyelvek akadémiájának kong­ resszusa kimondotta. hogy „kombattív harcra van szük­ ség a kasztíliai nyelv védel­ mére, amely a jelenlegi an­ gol hűbéresség idején tovább nem halasztható".

William Styron a múlt évben The Confessions of Nat Turner címen regényt írt az 1831. évi virginiai néger fel­ kelés hőséről, Nat Turnerről. A regény az idén Pulitzer-díjat nyert, és a mai napig a bestsellerek közé tartozik. Nemrégen William Styron's Nat Turner: Ten Black Wri­ ters Respond címen tíz néger író bírálta Styron regényét, és arra a megállapításra jutott, hogy írója az amerikai tör­ ténelem fehér rasszista eszmé­ jét érvényesíti, nem az igazi néger harcost eleveníti meg, és teljesen meghamisítja a törté­ neti valóságot. Turnert a fe­ hérek neurózisával oltotta be, és „a fehér elfogultság" leala­ csonyító vonásaival ruházta fel. Styron számára a rabszol­ gatartók kegyes, jószándékú emberek, a négerek pedig, Nat kivételével, igazi Tamás bátyák. Turner maga inkább patetikus, mint erőteljes, in­ kább Hamlet, mint Otelló. Ez a rasszista torzítás teszi a re­ Azt lehetne felhozni, hogy ez a kétkedő érvelés gényt az amerikai rasszisták olyan kedveltté. túlságosan elvont, hogy tulajdonképpen már pre­ számára misszáiban tarthatatlan, mivel absztrakt antropoHogy tételét megalapozza, a: filozófiai álláspontból indul ki. Csakhogy legalább kiadó, Henrik Clarke csatolja annyira tarthatatlan az az érvelés is, a m e l y a mun­ a könyvhöz Nat Turner vallo­ kát mint az ember sajátosan nembeli tevékenységét másainak eredeti szövegét. Is—

krónika meretes, hogy Styron a törté­ neti háttér megrajzolásához Stanley M. Elkinnek az ame­ rikai rabszolgaságról írott ta­ nulmányát használja jel, amelyben a szerző az ültetvé­ nyes rabszolgaságot a náci koncentrációs táborokhoz ha­ sonlítja s olyanoknak tünteti jel, mint amelyek teljesen meg­ törték az emberi öntudatot. Ezért az egyik szerző, Lerone Bennett azzal vádolja Styront, hogy irodalmi alkotását hamis elméletre építette, olyanra, amely semmisnek tekinti a fekete ember öntudatát, és tel­ jesen kiforgatja emberi mivol­ tából. A többi szerző azzal is megvádolja Styront, hogy el­ hallgatja a néger család po­ zitív hatását, Turner nevelé­ sét fehéreknek tulajdonítja, meghamisítja a hős szexuális életét, agglegénynek teszi meg, pedig családja volt, vallási meggyőződését szexuális per­ verziónak tünteti fel. Kifogá­ solják az író stílusát is, Nat első személyben beszél, de stí­ lusa a viktoriánus kor és nem a néger ember stílusa. A tíz néger író tagadja, hogy volna közös fehér és né­ ger múlt, és elmarasztalja Styront, hogy nem húz kellő határt a néger és a fehér tár­ sadalom eszméi és beállított­ sága között s éppen ezért a mai néger társadalom Styron Nat Turnerjét nem érezheti a maga hősének. Emily Jane Bronte, az Ü v ö l t ő szelek halhatatlan író­ nője szellemét idézték szüle­ tésének 150. évfordulóján szü­ lőfalujában és a Westminster Abbey-beli „Költők-sarká"ban. Az ünnepségek a yorkshire-i láp félreeső, kietlen kis falujában, Haworthban kezdőd­ tek, ahol Brontë rövid életé­ nek legnagyobb részét töltöt­ te. Csodálói a helyi templom­ ban, melyben apja kántor volt, gyűltek össze, és Brontë-ver-

valamiféle külső természeti, biológiai szükségletből kívánja közvetlenül levezetni. Az ember kialakulása egyszersmind az anyagi és szellemi javakban tárgyia­ suló tevékenység, az alkotás értelmében vett munka belső szükségletének a létrejöttét is jelentette. Ezt a lényegi funkciót, amely a bio-, pszicho- és szociostrukturális szintből szerveződött és az embernek ne­ vezett különös élőlény kizárólagos sajátja, n e m lehet, de n e m is kell külső tényezőkkel motiválni. Ezek szerint hamis lenne az utóbbi évszázadok so­ rán annyiszor újrafelfedezett és kinyilvánított igaz­ ság, mely szerint az emberi cselekvés mozgatója az érdek? Gondolom, külön kellene választani a kérdés ál­ talános filozófiai-antropológiai és konkrét szocioló­ giai oldalát. Az előbbi összefüggésben az érdeket az emberi tevékenység hajtóerejévé nyilvánító tétel egy­ szerűen értelmét veszti, hiszen az anyagi és szellemi javakban tárgyiasuló tevékenység az emberi lényeg természetes létfunkciója. A második vonatkozásban a cselekvésmotívumok kinyomozása kétségkívül a k u ­ tatás egyik elsőrendű feladata. Az is vitathatatlan, hogy a szóban forgó motívumok között az érdek az első számú indíték mindaddig, amíg az ember objek­ tív termelőerőinek és szubjektív alkotó képességeinek történelmileg megszabott korlátai következtében a társadalmilag szétdarabolt tevékenység az egyének és csoportok számára a létezés külső szükségszerűsége­ ként jelentkezik. Vagyis ha a sajátosan emberi m u n ­ ka mint nembeli tevékenység, mint létfunkció, mint belső szükséglet n e m vezethető vissza külső indíté­ kokra, a történelmileg objektíve és szubjektíve kor­ látozott, társadalmilag szétdarabolt és darabjaiban viszonylag önállósult tevékenység mint külső létszük­ séglet az érdekben találja meg fenntartóját, mozga­ tóját és általános szabályozóját. Csakhogy van-e valamiféle gyakorlati jelentősége ennek a megkülönböztetésnek? Ügy vélem, igen, és méghozzá kétszeres. Egyrészt azért, mert, bármeny­ nyire elvont is, az általános filozófiai-antropológiai vetület a hús-vér történelmi valóság egyik lényegi mozzanata. Bizonyos értelemben a történelem az e m ­ ber lényegi önkivetülésének a folyamata, még akkor is, ha a társadalmilag megosztott munka viszonyai között a konkrét történelmi cselekvést az érdekviszo­ nyok mozgatják és szabályozzák végső soron. Más­ részt azért, mert a történelmi haladás tartalma az ember lényegi megvalósulása, szubjektív erőinek és képességeinek mindenoldalú, mérhetetlen kibontako­ zása és korlátlan realizálódása. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak egyes kiemelkedő személyiségek v i ­ szonylatában, hanem össz-társadalmi mértékben is a külsőleg ösztönzött partikuláris cselekvés mindinkább átadja majd helyét a belsőleg igényelt nembeli te­ vékenységnek. Persze, igaza van Iancu Ionelnek abban, hogy az érdekek nem pusztán objektív viszonyok alakjában léteznek, jelenvalóságukkal a szubjektív lelki struk­ túra szintjén is számolni kell. De még mennyire! Á m éppen azért, mivel ez utóbbi formájukban összeha­ sonlíthatatlanul szívósabbak, és sokszorosan túlélhe-

tik o b j e k t í v ö n m a g u k a t , m á r most, a k o m m u n i s t a t á r s a d a l o m első s z a k a s z á b a n időszerű és célszerű fog­ lalkozni a n n a k a belső s z ü k s é g l e t n e k a k i a l a k í t á s á ­ v a l és á p o l á s á v a l , a m e l y a m u n k á t v a l ó b a n c é l t u d a ­ tos a l k o t ó t e v é k e n y s é g g é a v a t j a .

krónika

seket adtak elő, majd felolvas­ G á b o r ták C. Day Lewisnak, az an­ gol p o e t a l a u r e a t u s n a k az író­ nőhöz címzett versét, melyben felidézte a láp „szitkot osztó lélegzetét", a szeretet és a gyű­ lölet elemi összeütközéséből fakadt művészi regényt. A mintegy 1500 tagot számláló Brontë-társaság elnöke a láp A t á r s a d a l o m t ö r v é n y s z e r ű s é g e i n e m ö n m a g u k b a n , vadvirágaiból, főként hangá­ h a n e m az e m b e r e k t e v é k e n y s é g é n á t é r v é n y e s ü l n e k . ból és harangvirágból össze­ E n n e k k ö v e t k e z t é b e n a t á r s a d a l o m fejlődésében az állított csokrot helyezett el ar­ o b j e k t í v t é n y e z ő k m e g h a t á r o z o t t s z e r e p e m e l l e t t a ra a helyre, ahol az írónő s z u b j e k t í v v o n a t k o z á s o k n a k is j e l e n t ő s é g ü k v a n A hamvai porladnak. szocializmus é p í t é s é n e k kiteljesítése s z ü k s é g s z e r ű e n A Westminster Abbey-ban m e g k ö v e t e l i m i n d a n n a k vizsgálatát, a m i felszínre Anne-nek, Bronte legkedvesebb hozza ezeket a s z u b j e k t í v tényezőket, k i e m e l i a t á r ­ testvérének himnuszát énekel­ s a d a l m i é s pszichológiai t ö r v é n y s z e r ű s é g e k h a t á s á t ték le az „Ady Endre poet" fel­ az e m b e r t e v é k e n y s é g é r e . M i n d e z szükségessé teszi emelem", s felidézték Goudal a szociológiai és pszichoszociológiai k u t a t á s o k a t . fantasztikus világát. A „KölE b b e a g o n d o l a t s o r b a á g y a z h a t ó a P . B e r a r és P . tők-sarká"-ban is a lápról sze­ P â n z a r u szerkesztésében m e g j e l e n t t a n u l m á n y k ö t e t , * dett koszorút helyeztek el. Ke­ m e l y főleg elméleti s z e m p o n t b ó l t á r g y a l j a a szocioló­ vés író részesült ilyen benső­ gia és a t á r s a d a l o m l é l e k t a n n é h á n y időszerű p r o b l é ­ séges ünneplésben, mint Emily m á j á t . A szociológia és t á r s a d a l o m l é l e k t a n viszonyát Brontë. Az irodalmárok, a kri­ e l e m e z v e P â n z a r u r á m u t a t , hogy b á r e t u d o m á n y o k tikusok és az olvasók még egy i d ő b e n keletkeztek, m i n d k e t t ő n e k m e g v a n a m a ­ mindig vitáznak az Üvöltő ga k u t a t á s i t e r ü l e t e , e m i a t t n e m l e h e t a k ö z t ü k l e v ő szelek igazi jelentéséről, de h a t á r v o n a l a t e l t ü n t e t n i . A szerző szerint a szocioló­ ma már senki sem tagadja, g i á n a k a t á r s a d a l m i j e l e n s é g e k i n t é z m é n y e s í t e t t for­ hogy a világirodalom egyik m á i t kell t a n u l m á n y o z n i a , a t á r s a d a l o m l é l e k t a n n a k legnagyobb alkotása. viszont az e m b e r i m a g a t a r t á s m o t i v á c i ó s v o n a t k o z á ­ sait, célkitűzéseit kell vizsgálnia. A kanadai Pickering mel­ A szociológia i r á n t i n a g y f o k ú é r d e k l ő d é s egyik lett elterülő Ady Parkban m e g n y i l v á n u l á s a az, hogy széles t á r s a d a l m i m é r e t e k ­ Ady-emlékművet avatott fel a ben, a k ü l ö n b ö z ő i n t é z m é n y e k , t u d o m á n y o s egysé­ Kossuth Betegsegélyző Egylet. gek k o n k r é t szociológiai k u t a t á s o k a t k e z d e m é n y e z n e k . A nagy kiterjedésű parkban, Sokszor f e l m e r ü l a k é r d é s , h o g y a n v i s z o n y u l n a k ezek mely egyben modern sport­ a k u t a t á s o k az á l t a l á n o s szociológiai e l m é l e t h e z . N a p ­ komplexum ,is, erre az alka­ j a i n k e sokat v i t a t o t t p r o b l é m á j á t e l e m e z v e a szer­ lomra egybegyűltek a dél-onzők r á m u t a t n a k a r r a , hogy n e m lehet m e r e v e n s z e m ­ tariói magyar lakosság demok­ b e á l l í t a n i őket. Azok, akik a k é r d é s egyik v a g y m á s i k ratikus képviselői s a város o l d a l á t abszolutizálják, n e m é r t e t t é k m e g az e l m é l e t angol polgármesterének részt­ és a t á r s a d a l m i t é n y v i s z o n y á t : az e l m é l e t i a l a p o t vételével ünnepélyesen leplez­ l e z á r t n a k , v é g l e g e s n e k t e k i n t i k , a k o n k r é t szocioló­ ték le az „Ady Endre poet" fel­ giai k u t a t á s n a k csak e l m é l e t e t igazoló szerepet s z á n ­ írású mellszobrot. A helybeli nak. magyar énekkar Kodály Zol­ E t e k i n t e t b e n u t a l n u n k kell a r r a , hogy P . A. Szo- tán megzenésítésében a költő r o k i n szerint a szociológiai e l m é l e t n e m lehet a b s z t ­ „Felszállott a páva..." kezde­ r a k t t é t e l e k g y ű j t e m é n y e , m e l y n é l k ü l ö z h e t n é a z tű versét adta elő. e m p i r i k u s a d a t o k a t , de u g y a n a k k o r n e m a z o n o s í t h a t ó Koronyi János, az ünnepi a k o n k r é t a d a t o k h a l m a z á v a l sem. A szociológiának szónok, Ady Endre költészeté­ — emeli ki A t h a n a s i e J o j a a k a d é m i k u s — egyesítenie nek szocialista vonásait emel­ te ki. „Azok az elfogult kri­ * P. Berar — P. Pânzaru: Studii de sociologie şi tikusok — mondotta —, akik psihologie socială. Editura politică. Bucureşti, 1968. minden rosszat kiabáltak AdySztrányiczki

S z o c i o l ó g i a és társadalomlélektan

krónika ra és óvták az ifjúságot ver­ seinek olvasásától, hasonlíta­ nak azokhoz, akik Dante könyvét máglyára tették. Ady éppúgy, mint Dante, nem kí­ méli a maradiság képviselőit, keményen ostorozza a népellenességet." Az Új Szó című torontói magyar újság számos felvételt közöl a szobor leleplezésről. Feltűnő az ünnepen szereplő fiatalság ragaszkodása a nép­ viselethez.

M a k k a i Piroska

metszete

kell az á l t a l á n o s e l m é l e t e t a k o n k r é t szociológiai kutatással. A kötet egyik m u n k a t á r s a , M. Micu felveti a k u ­ t a t á s i m ó d s z e r s t a n d a r d i z á l á s á n a k lehetőségét. A m i n t hangsúlyozza, egyes szociológusok n a g y jelentőséget t u l a j d o n í t a n a k e p r o b l é m á n a k , m e r t így biztosítani vélik a szociológiának m i n t t u d o m á n y n a k e g z a k t t á válását, a v i s z o n y l a g o s s á g n a k a szociológiai m e g i s ­ m e r é s b ő l v a l ó kiküszöbölését. M i c u szerint s t a n d a r d ­ t e c h n i k á t főleg h o m o g é n m i k r o c s o p o r t o k v i z s g á l a t á ­ b a n l e h e t a l k a l m a z n i , figyelembe v é v e a k o n k r é t k ö r ü l m é n y e k e t . K ö r ü l t e k i n t ő b b e n j á r u n k el n a g y o b b csoportok v i z s g á l a t a k o r , m e r t itt t ö b b t é n y e z ő függ­ v é n y é b e n kell e l e m e z n i a z a d o t t jelenséget. I l y e n esetben a kutatási módszernek árnyaltabb használa­ t á r a v a n szükség, m e l y n e k p á r o s u l n i a kell a kutat6 alkotó hozzáállásával, gondolkodásának hajlékony­ ságával. A szociológiai k u t a t á s o k n a k n a g y s z e r e p ü k v a n a t á r s a d a l o m s z u b j e k t í v t é n y e z ő i n e k v i z s g á l a t á b a n is. A szocializmus építése t u d a t o s folyamat, s e n n e k s o ­ r á n a s z u b j e k t í v t é n y e z ő k közül a k ö z v é l e m é n y n e k e g y r e a k t í v a b b szerepe v a n a t e r m e l é s n ö v e l é s é b e n , a demokrácia elmélyülésében, a társadalomellenes m a g a t a r t á s o k b í r á l a t á b a n . A k ö z v é l e m é n y , etikai j e l ­ lege mellett, ú j a b b v o n a t k o z á s s a l b ő v ü l t azzal, h o g y a s z o c i a l i z m u s b a n a h o n p o l g á r o k közügyi a k t i v i t á s á ­ n a k egyik m e g n y i l v á n u l á s i f o r m á j a . I l y e n k ö r ü l m é ­ n y e k között e t á r s a d a l m i p r o b l é m a v i z s g á l a t a n a g y o n fontos, m e r t f e l t á r á s a felszínre hozza az e m b e r e k igényeit, t ö r e k v é s e i t , a szocialista é p í t é s k é r d é s e i h e z való hozzáállásukat. I d e v á g ó a n I. D r ă g a n k i e m e l i a z o k a t a t é n y e z ő k e t , melyek meghatározzák a közvélemény alakulását (osztályhelyzet, k u l t u r á l i s szint, c s o p o r t - h o v a t a r t o z á s ) . Kimutatja a propagandának, a hírközlő eszközöknek (tévé, r á d i ó , sajtó) szerepét. A j a v a s o l t m ó d s z e r t a n i ú t m u t a t á s o k (a m i n t a h e l y e s k i v á l a s z t á s a , a k é r d ő ­ ívek összeállítása) h a s z n o s a k l e h e t n e k a k ö z v é l e m é n y t vizsgálók s z á m á r a . A k ö t e t n é h á n y t a n u l m á n y a a z o k a t a pszichoszociális v o n a t k o z á s o k a t elemzi, m e l y e k e t a m o d e r n i p a r i t e r m e l é s és a jövő m u n k a e r ő i t f o r m á l ó i n t é z m é n y , a z iskola vet fel. P . Golu r á m u t a t a r r a , hogy a t e r m e l é s a u t o m a t i z á ­ lása, gépesítése igényli az e m b e r — g é p k a p c s o l a t á t ­ szervezését. A m u n k a t e r m e l é k e n y s é g e m e l k e d é s e n e m ­ csak a m u n k a e s z k ö z ö k t ö k é l e t e s í t é s é n e k az e r e d m é ­ n y e , h a n e m a vezető és v é g r e h a j t ó személyzet, v a l a ­ m i n t a m u n k a c s o p o r t tagjai közt k i a l a k u l ó v i s z o n y o k függvénye is. A szerző szerint h i b á s a m u n k a c s o p o r ­ tok s t a t i k u s szemlélete. Hangsúlyozza, hogy a cso­ port interperszonális kapcsolatainak elemzésekor a csoportfejlődés t ö r t é n e t é t is t a n u l m á n y o z n i kell, h i ­ szen a fejlődés egy bizonyos s z a k a s z á n a csoport á l t a l elfogadott n o r m á k belsővé v á l n a k , tagjai m a g a ­ tartását irányító erővé alakulnak. A genetikai szem­ p o n t é r v é n y e s ü l t a slatinai a l u m í n i u m - k o m b i n á t b a n végzett f e l m é r é s e k során, m e l y e k az a n k é t a l a n y o k képességeinek, l e h e t ő s é g e i n e k kölcsönös i s m e r e t e és a csoport-kohézió viszonyát igyekeztek k i m u t a t n i . A z

e r e d m é n y e k a r r a u t a l n a k , hogy a csoport-kohézió n e m c s a k é r z e l m i t é n y e z ő k t ő l függ, h a n e m n a g y m é r ­ t é k b e n attól is, m e n n y i b e n i s m e r i k a tagok e g y m á s adottságait. A t e r m e l é s h e z szükséges m u n k a e r ő t az iskola a l a ­ kítja, neveli. T. B o g d a n , A. T u c i c o v - B o g d a n és N. R a d u elemzi az iskolai c s o p o r t - e l m é l e t nyújtotta ú j a b b lehetőségeket. A szerzők u t a l n a k a r r a , hogy M a k a r e n k o a m a tétele, m i s z e r i n t a t a n u l ó t a közös­ ség neveli, m ó d s z e r t a n i s z e m p o n t b ó l túlhaladott, m e r t s z e m b e á l l í t j a az egyént a közösséggel. Ezzel s z e m b e n a c s o p o r t - e l m é l e t a személyiség profilját az i n t e r p e r s z o n á l i s k a p c s o l a t o k n a k s a csoport fejlődés­ t ö r v é n y é n e k kifejezőjeként fogja fel. A s z e r z ő k n e k ez a t é t e l e a m a r x i s t a személyiség-elmélet t ü k r é b e n v i ­ tatható. Az egyén n i n c s k ö z v e t l e n k a p c s o l a t b a n a t á r s a d a ­ l o m m a l , h a n e m a k ü l ö n b ö z ő csoportok r é v é n illesz­ k e d i k be. Az egyén t á r s a d a l m i s t á t u s á n a k m e g á l l a p í ­ t á s a k o r m i n d i g viszonyítja m a g á t egy csoport n o r ­ m á i h o z . E p r o b l é m á t elemző t a n u l m á n y á b a n E. Z a m ­ fir r á m u t a t a r r a , hogy a t á r s a d a l o m b a n v a l ó i n t e g ­ r á l ó d á s úgy v a l ó s u l meg, hogy az illető m a g á é v á teszi az á l t a l a viszonyítási r e n d s z e r k é n t elfogadott csoport m a g a t a r t á s - n o r m á i t , m e l y e k belsővé v á l n a k , s a személy v i s e l k e d é s é t i r á n y í t j á k . A viszonyítási rendszerek kérdése n e m újkeletű, m á r 1942-ben H. H. H y m a n bevezeti ezt a f o g a l m a t a t á r s a d a l o m ­ l é l e k t a n b a n a z egyén m a g a t a r t á s á n a k m a g y a r á z a t á r a . H a b á r e k é r d é s jelentős, m e r t lehetőséget n y ú j t az egyén t ö r e k v é s é n e k , v i s e l k e d é s é n e k m e g é r t é s é r e , a hazai m a r x i s t a t á r s a d a l o m l é l e k t a n n e m foglalkozott vele. A k ö t e t b e n m e g j e l e n t t a n u l m á n y e k é r d é s n é ­ hány vonatkozását tárgyalja, így többek között elemzi az egyén á l t a l elfogadott viszonyítási r e n d ­ szer h a t á s á t s z e m é l y i s é g é n e k a l a k u l á s á r a . H a s z n o s l e n n e e g o n d o l a t elmélyítése, hiszen segítséget n y ú j ­ t a n a nevelők, szülők s z á m á r a a g y e r m e k e s z m é n y e i ­ nek irányításában. Páll

téka Forró

László

Guruzsma Forró László először jelent­ kezik önálló kötettel, de, nem tartozik a legfiatalabbak, a Forrás-nemzedék prózaírói kö­ zé. Elárulják ezt novellái is, amelyek egy része háborús epizódok megjelenítése, és ér­ zelmi telítettségükkel az író személyes élményeit feltétele­ zik. Lírai novellái költői ké­ pekkel gazdagok, és olyan ki­ forrott íróegyéniségről valla­ nak, aki biztonsággal találja meg az életük egyik fontos pillanatában megörökítésre ér­ demes embereket. Stílusa az utóbbi évtizedekbeli kísérletek vívmányainak hasznosításáról tanúskodik. (Ifjúsági K ö n y v k i ­ a d ó , 1968.) Magyar

népballadák

Az egyetemes magyar köl­ tészet „tündérkertjének" leg­ újabb gyűjteménye (Kríza Il­ dikó válogatásában és jegyze­ teivel, Ortutay Gyula szerkesz­ tésében és nagy lélegzetű be­ vezető tanulmányával) a típu­ s min­ G y ö n g y v é r sok lehető teljességével den típus legszebb darabjaival gazdagabb minden eddigi ha­ sonló kiadványnál. Jelentősé­ gét fokozza, hogy a 270 szöveg közül 51 első közlés, és tucat­ nyi újabban feltárt típust mu­ tat be. A változatok a magyar népballadák költői szépségének változékonyságát és megújuló készségét példázzák. A kötet ismét tanúságot tesz a száza­ dokon át alakuló sajátos ma­ gyar népi műveltségről, ame­ lyet ugyanakkor elválaszhatatlan szálak kötnek Európához. A dallamoknak — Csanádi— Vargyas Röpülj p á v a , r ö p ü l j című balladáskötetétől eltérő — elhagyása azonban veszteég. (Szépirodalmi K ö n y v k i a d ó ,

1968.)

IRODALOM-MŰVÉSZET Thália

papjai A cím ezúttal nem metaforikus — illetve csak félig AZ. Mert valóban nálunk jártak Thália papjai, akik ezúttal a budapesti Thália Színházat s azon túl a mai magyarországi színházkultúrát képviselték Bukarestben és Kolozsvárt, mialatt a 176. évadjához érkezett kolozsvári ÁLLAMI Ma­ gyar Színház Budapesten ÉS Debrecenben vendégszerepelt. Persze, tu­ dom, e két párhuzamos (DE egy pontban találkozó) esemény — a m ű f a j jellegénél fogva — a „Kitérő" sorai közé kívánkozna, de gondolom, meg­ bocsát Király László a határsértésért, e műfaji átcsapásért (úgyis világ­ jelenség AZ). Tulajdonképpen n e m IS érezhetem bűnösnek magam, hiszen jóllehet színházról szólok, ezúttal IS meg fogok maradni AZ irodalom keretei között (remélve, hogy írásom elfogadható irodalomnak). Ennyi zárójel után azonban illene végre rátérni a tárgyra. A Thália Színház vendégjátékának tanulságáról van szó. Nyilván n e m valamenynyiről; nem a játékstílusról, a rendezői, a színészi teljesítményekről (ezekről sokat és elismerően írtak a heti- és napilapok), hanem arról, amit a két — egymástól gyökeresen különböző — turnédarab egyfor­ mán bizonyított, s amit sajtókonferencián, bemutató előtti nyilatkozatok­ ban a budapesti színház vezetői ugyancsak alátámasztottak, megerősítve régebbi személyes benyomásainkat. ES EZ: a játékrend irodalmi igényes­ sége. E kérdésre érdemes ismételten visszatérni, nem csupán azért, mert több jeles színházi szakemberünk makacsul állítja, hogy egy dolog a színház, és más dolog AZ irodalom, hanem mert olyan alkalom adódott most, amikor a színházi szakma és AZ irodalom propagátora nem áll szemben egymással, sőt egy személyben (személyekben) jelenik meg. Senki sem állíthatja ugyanis, hogy a Thália művészei nem törekednek színpadi korszerűségre: AZ Állítsátok meg Arturo Ui-t! néhány évvel ez­ előtti, hiteles brechti hangulata csakúgy emlékezetembe idéződik most, mint a számunkra sajnos, csak sajtókommentárokból ÉS kritikákból is­ mertté vált, újabb Kafka-, Thomas Mann- és Beckett-előadásaik. Külö­ nösen a Franz Kafka és Thomas Mann neve árulkodó E sorban, a m e ­ lyekhez HA hozzávesszük a kortárs magyar irodalmat reprezentáló Fejes Endrét és Örkény Istvánt, kiderül, hogy a színpadi korszerűséget Kazimir Károlyék rangos irodalommal próbálják megvalósítani. Olyannyira, hogy drámai hatást sugalló novellák, regények átdolgozására vállalkoz­ nak, lehetőség szerint pedig a szerzőhöz fordulnak; így ajándékozták meg a mai magyarországi drámairodalmat a Tóték című kitűnő, európai szinten IS reprezentatív Örkény-darabbal.

De ehhez az „irodalmi színház"-felfogáshoz hozzátartozik a múlt tisztelete is. Ha részlet-kérdésekben vitánk is van Kazimir Károllyal (Móricz Zsigmond Csibéjének túlzott átdolgozása miatt), annak csak ör­ vendhetünk, hogy az eddig sosem játszott Móricz-mű mellett olyan, előadhatatlannak hitt, alkotásokra is gondoltak, mint Petőfi Tigris és hiéná­ ja. Egyébként ez a törekvésük a magyarországi színházi életben n e m áll egyedül; a budapesti Nemzeti Színház például Arthur Miller és P e ­ ter Weiss mellett Vörösmartyt és Madáchot játssza — ám n e m csupán Az ember tragédiáját, hanem (a veszprémiek sikeres kísérlete után) a Mózest is, Keresztúry Dezső kegyeletes-értő átdolgozásában. E kettősség: a költői lényeget kereső hagyományápolás és a lépéstartás a modern dramaturgiával nagyszerű eredményekre vezetett a budapesti Nemzeti Színházban — játékstílus tekintetében is. S aligha véletlen, hogy olyan kedvező fogadtatásban részesült a ma­ gyarországi közönség, színházi emberek és lapok részéről a Rappaport Ottó rendezte, László Gerő—Kovács György—Vitályos Ildikó hármasra és Jules Perahim lényeg-láttató díszletére épülő Tragédia-előadás. Itt is — bár szintén n e m vitán felül álló — mai művészi koncepció társult a száz év alatt s e m halványuló írói szöveghez, sokadszorra bizonyítva szín­ ház és irodalom szétválaszthatatlanságát (természetesen a dramaturgia oldaláról közelítve a kérdést). A tavalyi ünnepi évadban itt-ott már j e ­ lentkezett ugyan ez a felismerés a kolozsvári magyar színház műsorrend­ jének összeállításában — így került ismét színre Kós Károly Budai Nagy Antala, s így kezdődött meg Tamási Áron „ébresztése", egyelőre az Énekes madárral —, de ezen az úton tovább kell menni, sőt a kitaposatlan ösvényeket is fel kell kutatni. Számomra érthetetlen például, hogyan nem jutott még egyetlen színházunk művészeti irányítóinak sem az eszébe eljátszani a két háború közötti romániai magyar irodalom feltét­ lenül legjobb drámai alkotását, Bánffy (Kisbán) Miklós Martinovicsát, amely nemcsak drámai építkezés tekintetében töretlen (sajnos, ez nem mondható el sem Kós Károly, sem Tamási darabjáról), hanem gondola­ tilag is közel áll hozzánk, s egy sor változtatás nélkül színre vihető vol­ na. Noha hagyományos drámai formában, de művészileg szép és igaz módon ismerteti fel Bánffy Martinoviccsal a tragédiát: „Bűnhődnöm kell, mert elfeledtem, hogy nagy és szent célokat csak tiszta kézzel csak tiszta kézzel szabad szolgálni. Így van! Ez az én, ez az én igazi vétkem." (A Martinovics értékeire egyébként, kissé még félénken ugyan, Kötő József utalt nemrég a Korunkban.) Persze, m a g a m is tudom, n e m Bánffy Martinovicsa fogja kialakítani a kolozsvári magyar színház korszerű játékstílusát — bár a „költői-gon­ dolati" jelleg igazán nem hiányzik belőle, tehát beleillik bizonyos szín­ házpolitikai és -művészeti elképzelésekbe. A kor követelményeihez iga­ zodó mai színház elsősorban a kortársi drámairodalmon nőhet naggyá, sajátos arcélűvé. Brecht nemcsak színműírónak volt nagy, de alkotásai­ nak előadása megköveteli a színpad újragondolását is. Dürrenmatt és a nála fiatalabb Mrozek — mindenik a maga módján — nemcsak írónak elsőrendű (és e tekintetben hajlandó vagyok akár jóslásokba bocsátkozni, halhatatlanságuk mellett törve lándzsát, mert koruk lényegét kényszerí­ tik művészi képbe!), hanem színházalakítóként is számolni kell velük. Mindennél beszédesebb példa erre ugyancsak a kolozsváriak legutóbbi

Strip-tease-bemutatója. Azt szoktuk mondani, és joggal, hogy ez az együttes n e m érzi m é g a groteszket (az abszurdot még kevésbé), tétova próbálkozásaik sikertelenek. És íme, Bencze Ferenc és Szabó Lajos olyan játékot produkált, amely egyszerre volt félelmetes és harsányan nevet­ tető, kitűnően szórakoztató és fájdalmasan húsunkba vágó. Két nagy tehetségű színész (és egy szorgalmas rendező) találkozott az önmagáért beszélő irodalmi anyaggal — és megszületett a kolozsvári Állami Magyar Színház talán legtöbbetmondó művészi s i k e r e . . . A legteljesebb mértékben csatlakozhatunk tehát a Gazeta literară cikkírójához (Andrei Băleanu), aki az elmúlt évek dramaturgiai sablon­ ját jórészt a mesteremberek eluralkodásának, a költői képzelet szegé­ nyességének tulajdonítja, s a színház megújítását az irodalomtól várja. A z ú j , az eredeti írói m ű kényszerítheti a rendezőt, szcenográfust, színé­ szeket, hogy az új gondolatoknak, ú j művészi látásmódnak megfelelő dramaturgiai lehetőségeket megkeressék. Ezért nagy nyereség a román dramaturgia számára olyan színházi szerzők avatása, mint a költő Marin Sorescu vagy a lélekelemzésben jeleskedő prózaíró, Ion Băieşu (drámája szerepel a kolozsvári játékrendben!). S örvendetes módon megindult ezen a fáradságosabb, több buktatót, de több sikert is ígérő úton a romániai magyar színházkultúra is. Bár, legyünk óvatosak, s mondjunk egyelőre csupán drámairodalmat. Mert igaz ugyan, hogy Földes Mária jelentős színművét, A hetedik, az árulót bemutatták Szatmáron, hogy Deák Tamás két darabjával is kísérletet tettek a kolozsváriak, s akadt színházi gazdája a siker-dramaturgia mellett a groteszkkel is próbálkozó Méhes Györgynek, de Kocsis István igazán nagyvonalú drámájára, a Megszámláltatott fákra a kritika nyomása ellenére sem „harapott rá" egyetlen színházi szakemberünk sem, „színpadszerűtlenségre" hivatkoz­ va, s Páskándi Géza legjobb drámai művei, az „abszurd"-nak becézett parabolák is nyomtatásban várják a színpadi feltámadást. (Pedig a szat­ máriak támogatta legutóbbi Ifjúmunkás-matiné már egyszer bizonyította a közönség affinitását Páskándi irányában!) Talán most végre felébrednek színházi embereink is csipkerózsa­ álmukból, amikor már n e m egyesével tünedeznek fel a pódiumot és k ö ­ zönséget követelő jó drámai alkotások. A Játék a hajón esetleg meg­ hozza Kocsisnak is a színházi sikert — legalább az első darabja szá­ mára —, noha az is lehet, hogy meg kell várnia most készülő (novellaformában már nagyszerűnek megismert) Martinovics-drámájának remél­ hető revelációját, egy kis dramaturg-jóindulat végett. Persze, ha drama­ turgok és rendezők továbbra is csak a jól bevált sablonból és n e m az öntörvényű írói világból indulnak ki, akkor n e m fogják megérteni a Játék a hajón egészen eredetien megragadott tömeg-pszichózisát és er­ kölcsi drámáját, egyfajta etikai realizmus-puritanizmus és groteszk já­ tékosság keveredését, mint ahogy n e m értették Ranke őrnagy náci-fasiz­ muson túlmutató tragédiáját. Remélhetőleg több sikere lesz Deák Tamás mindmáig legjobb színművének, A hadgyakorlatnak. — hiszen az orszá­ gos drámapályázaton nyert díjat, s így menlevéllel rendelkezik. Íme, az író panasza — amelyet csak a színház orvosolhat. Tudom, az írótársak (az irodalom) és a nézők érdekében jobb lett volna mind­ ezt békésebben előadni, de hátha hat még a művészeti vezetők irodái­ ban is (nemcsak a színpadon) a hagyományosan-romantikus pátosz!

A lengyel „abszurd" dráma eredetisége

téka

„A lengyel d r á m a í r á s b a n n i n c s s e m m i ú j , a m i a színházhoz hasonlóan a drámai művészet megújhodá­ s á t , r e n e s z á n s z á t j e l e n t h e t n é . Ezért a z t á n b e s z á m o l ó t a d n i a m a i lengyel d r á m a í r á s r ó l a l i g h a l e h e t h á l á s é s csábító f e l a d a t " — í r t a J e r z y K o e n i g lengyel k r i ­ t i k u s m é g 1959-ben, a m i k o r a Nagyvilág felkérte, h o g y t á j é k o z t a s s a olvasóit a lengyel színházi életről é s d r á m a í r á s r ó l . T a l á n a lengyel p o r t é k á t külföld fi­ gyelmébe ajánló Jerzy Koenig nem akarta egyhan­ g ú a n d o b r a v e r n i az é p p e n a k k o r t á j t e r ő r e k a p ó m e g ú j h o d á s i k í s é r l e t e k e t ; t a l á n a S l a w o m i r Mrozek n e v é v e l fémjelzett friss i r á n y z a t a d d i g i t e r m é k e i n e m is jogosítottak m e s s z e b b m e n ő k ö v e t k e z t e t é s e k r e . M i n d e n e s e t r e az azóta eltelt é v e k n e m igazolták K o e n i g b o r ú l á t á s á t . A M r o z e k - és Rózewicz-féle „ a b ­ s z u r d " d r á m a m a v i l á g m á r k a . És joggal. M e r t n e m ú g y jött létre, hogy a lengyel „ a b s z u r d o k " m e g v á s á ­ r o l t á k v a g y e l l o p t á k v o l n a a f r a n c i á k t ó l és angoloktól a „ p a t e n t e t " . Először is ú g y s z ó l v á n n e m z e t i s z a b a ­ d a l m u k v a n r á : s z a b a d a l m a t a d o t t n e k i k zilált t ö r t é ­ n e l m ü k t e m é r d e k v a r g a b e t ű j e , a sokszor l e s á n t u l t és sokszor m e g t á l t o s o d ó n e m z e t i ö n t u d a t , a v a k h i t és a h i t e t l e n s é g m e g a n n y i helycserés t á m a d á s a , a másfél é v s z á z a d o s t e t s z h a l o t t s á g , a W e h r m a c h t - c s i z m á k do­ b a j a . . . ; és a m a i lengyel i r o d a l o m n e m egy előfutára már évtizedekkel ezelőtt megpróbált élni ezzel a s z a b a d a l o m m a l . Mrozektől, Rózewicztől v a g y Broszkiewicztől e g y é b k é n t egyetlen m é l t a t ó j u k s e m v i t a t j a el a z eredetiséget, m i n d e n k i egyet­ é r t a b b a n , hogy d a r a b j a i k lényegesen k ü l ö n b ö z n e k B e c k e t t vagy Ionesco alkotásaitól. Ügy t ű n i k azon­ b a n , n e m m i n d e n k i l á t j a v i l á g o s a n a k ü l ö n b s é g lé­ nyegét. A nyugati antidráma: szimbólum. A szimbólum m e g v i l á g í t h a t ó a z o k k a l a t é n y e k k e l , a m e l y e k megszü­ letésénél b á b á s k o d t a k , de n e m f o r d í t h a t ó le e t é n y e k n y e l v é r e . A t é n y e k m e g m a g y a r á z h a t j á k a szimbólu­ mot, a szimbólum nem magyarázhatja meg a ténye­ ket, a s z i m b ó l u m ö n m a g á t m a g y a r á z z a . A lengyel „ a n t i d r á m a " — lefordítható, m é g a k k o r is, h a t ö b b ­ é r t e l m ű , m é g a k k o r is, h a m a g u k a szerzők t a g a d ­ j á k ezt. J e l k é p , m é g p e d i g legtöbbször s z a t i r i k u s j e l ­ kép. M r o z e k n e k csak a n n y i b a n v a n köze a n y u g a t i a b ­ s z u r d o k h o z , a m e n n y i b e n e m e z e k n e k a szatirához, a m e n n y i b e n továbbfejlesztik, illetve nagyfokú s ű r í ­ téssel h a s z n á l j á k a k é p t e l e n s é g e t m i n t a s z a t i r i k u s á b r á z o l á s eszközét. A n y u g a t i a n t i d r á m a a z o n b a n — számos szatirikus vonása ellenére — alapjában n e m szatirikus, í r ó j á n a k m a g a t a r t á s á b ó l h i á n y z i k a fölény t á r g y á v a l s z e m b e n . Az a b s z u r d szituáció és az a b ­ s z u r d u m m i n t s z a t i r i k u s e l j á r á s között minőségi k ü ­ l ö n b s é g v a n . Az a b s z u r d szituáció n e m a n n y i r a k é p ­ telenségig v a l ó torzítása, mint inkább megsemmisí­ tése a h a g y o m á n y o s d r á m a i h e l y z e t n e k . Ilyen é r t e ­ l e m b e n Mrozek szituációi n e m a b s z u r d a k , i n k á b b k ü ­ lönösek, groteszkek. E z é r t k r i t i k u s a i n a k a m a m e g -

Max

Adler

Grundlegung der materialis­ tischen Geschichtsauffassung A bécsi egyetem két világ­ háború közötti szociológia-pro­ fesszorának, az ausztro-marxizmus egyik legkiválóbb teo­ retikusának müve legszámotte­ vőbb, első teljes kiadása. A háromkötetes munkát szerzője a marxista szociológia kézi­ könyvének szánta. Az első kötet a materialista történelemszemlélet alapjaival foglalkozik (a történelmi ma­ terializmus „szellemtörténeti" jelentősége; Marx és Engels viszonya a materializmushoz; a gazdasági alapfogalmak; az ideológia, a társadalmi lét szellemi vetülete; a kauzalitás formái). A második kötet a „természet és társadalom" problematiká­ ját öleli fel (gazdaság és szel­ lem kölcsönhatása; gazdaság és technika viszonya; gazdaság és tudomány kapcsolata; a termé­ szeti környezet szociológiai je­ lentősége; a pszichológiai té­ nyezők, a véletlen szerepe; a szabad akarat kérdése; az erő­ szak és gazdaság problemati­ kája). A harmadik kötet — amelyet Max Adler kéziratai hagyaté­ kából most adtak ki először — a „közösségi társadalom" kérdéseit tárgyalja (a társadalmasulás két alaptípusa; a tár­ sadalom osztályszerkezete, az osztályellentétek; az osztály­ harc szociológiai jelentősége; a dialektika; a pszichológiai tényezők a történeti materia­ lizmusban). (Europa Verlag, Wien — K ö l n — Zürich, 1968.) Ludwik

Bazylow

Siedmiogród a Polska 1576—1613 Aránylag rövid, mindössze 37 évre terjedő időszakot ölel fel ez az Erdély és Lengyelor-

téka szág történeti kapcsolataival foglalkozó, mintegy 250 lapra terjedő, értékes monográfiá­ nak is beillő tanulmány, de ez a korszak a Báthoriak révén politikai, gazdasági és művelődési téren e történeti kapcsolatok leggazdagabb sza­ kasza. A tanulmány hat feje­ zetre oszlik. A bevezetőként szolgáló első fejezet e kapcso­ latok historiográfiáját tárgyal­ ja, a következők a kapcsola­ tok történetét elemzik a Bá­ thoriak és Bocskai uralkodása idején, bőven foglalkozva Vi­ téz Mihály vajda erdélyi hó­ dításával és szerepével. A gaz­ dag bibliográfia azt bizonyít­ ja, hogy a szerző alaposan ta­ nulmányozta az e korra vonat­ kozó román, magyar, lengyel és német szakirodalmat. (Panstwowe Wydawnictwo — Warszawa, 1967.) Charles

van

T h e I d e a of

Doren Progress

Az Egyesült Államok Filo­ zófiai Kutatóintézete a nyu­ gati gondolkodás történetének bemutatására könyvsorozatot készít elő. Nemrég megjelent kötetét (A h a l a d á s eszméje) a Columbia egyetem tanára, Charles van Doren írta: azok­ nak a filozófusoknak a néze­ teit elemzi, akik hittek a fej­ lődésben, s úgy vélték: hala­ dáson mindig a jobb felé irá­ nyuló törekvést kell érteni. A szerző szerint a haladás „folytonosan jelen levő té­ nyezője az emberi életnek": Ágoston, Bacon, Kant, John Stuart Mill, Darwin, Marx, Engels, Spencer, Teilhard de Chardin, Toynbee s mellettük sokan mások bizonyítják a ha­ ladás folyamatos hatását. A ha­ ladás tagadói sorában említi Platónt, Arisztotelészt, Nietz­ schét és Spenglert. A ha­ ladás elmélete szempontjából

á l l a p í t á s á b ó l , h o g y a M r o z e k - d a r a b n e m egyéb, m i n t egy a b s z u r d helyzet kifejlesztése az a b s z u r d u m logi­ kája szerint, k ö r ü l b e l ü l csak a „logikus továbbfejlesz­ tés" igaz feltétlenül. Itt v a n m i n d j á r t Mrozek első d a r a b j a , a Rendőrség című „ z s a n d á r ü g y i d r á m a " . Egy fiktív ország r e n d ő r ­ sége olyan t ö k é l e t e s e n l á t t a el feladatát, hogy s i k e ­ r ü l t az egész lakosságot lojálissá, ennélfogva ö n m a g á t feleslegessé t e n n i e , s m i r e é s z b e k a p n a , az utolsó p o ­ litikai fogoly is kicsúszik keze k ö z ü l : h ű s é g n y i l a t k o ­ zatot tesz. E k k o r a R e n d ő r f ő n ö k kétségbeesett l é ­ p é s r e szánja el m a g á t : r e n d ő r i ö n t u d a t á r a a p e l l á l ­ va ráveszi beosztottját, az Őrmester-provokátort, hogy a r e n d ő r s é g i n t é z m é n y é n e k m e g m e n t é s e végett játssza el az á l l a m e l l e n e s összeesküvő szerepét. A „ b e u g r á s " túlságosan is jól s i k e r ü l : az Ő r m e s t e r v é ­ gül m á r n e m c s a k hogy v á l l a l j a új szerepét, de a z o ­ nosul is vele, meggyőződéses f o r r a d a l m á r r á lesz, szemben a volt összeesküvővel, aki viszont a h a t a ­ lom erős b á s t y á j á v á válik. N y i l v á n v a l ó , hogy az a l a p ­ helyzet l e g a l á b b i s k é t f é l e k é p p e n é r t e l m e z h e t ő , és e kettősség é p p e n a j e l k é p kettőssége. H a a szószerinti jelentésből i n d u l u n k ki, a k k o r az a l a p h e l y z e t és a belőle következő f o r d u l a t o k a m a g u k a t t ú l é l t t á r s a ­ d a l m i i n t é z m é n y e k görcsös é l n i a k a r á s á t , az é r t e l m ü ­ k e t vesztett t á r s a d a l m i szerepek felcserélhetőségét példázzák. H a viszont az ö n k é n t k í n á l k o z ó á t v i t t ironikus j e l e n t é s t vesszük a l a p u l , a k k o r a d a r a b o t úgy „fordíthatjuk l e " a t é n y e k n y e l v é r e , h o g y : az az erőszakszerv, a m e l y az á l t a l á n o s l o j a l i t á s n a k csak a l á t s z a t á t valósítja meg, ö n m a g á t is csak látszólag t e ­ szi feleslegessé. Még k ö n n y e b b „ l e f o r d í t a n i " m o n d j u k a Piotr Ohey mártíromságát. A Tisztviselő, az Adószedő, a Tudós, a Cirkuszigazgató, a P r o t o k o l l f ő n ö k — a k i k P i o t r Ohey l a k á s á t és m a g á n é l e t é t k i s a j á t í t j á k a für­ d ő s z o b á j á b a n t a n y á z ó oroszlán ü r ü g y é n —, a r e n ­ deltetését az egyéni szabadságjogok e l t i p r á s á b a n föl­ lelő h a t a l m i a p p a r á t u s t jelképezik, P i o t r O h e y m a g a pedig a s z a b a d s á g r a é r d e m t e l e n és k é p t e l e n k i s p o l g á r jelképe. Ellentétben tehát a b e c k e t t i szituációval, m e l y n e m egyéb, m i n t a l e h e t e t l e n n é v á l t d r á m a i helyzet, Mrozek helyzetei csak a s z a t i r i k u s k é p t e l e n ­ ség é r t e l m é b e n a b s z u r d a k , s v o l t a k é p p e n a D ü r r e n ­ m a t t - vagy M a x Frisch-féle p a r a b o l a r o k o n a i . C s a k ­ hogy n e m m i n d i g ilyen egyszerű a dolog. Az egyik l e g a l a p v e t ő b b , sőt t u l a j d o n k é p p e n az egyetlen d r a m a t u r g i a i p r o b l é m a : ú g y r a g a d n i m e g a z egyént a világhoz v a l ó v i s z o n y á b a n , hogy m a g á b ó l a világból m e n t ü l k e v e s e b b e t kelljen behozni a szín­ p a d r a . Az a b s z u r d o k e r e d e t i m ó d o n oldják m e g ezt a d r a m a t u r g i a i p r o b l é m á t : t a g a d j á k az e m b e r i k a p ­ csolatok érvényességét, és ezzel e l v á g t á k a z o k a t a d r ó t o k a t , a m e l y e k e n keresztül a világ, a végzet, a szükségszerűség r á n g a t j a az egyént. És a b á b u mégis táncol! A konfliktus a z a b s z u r d o k n á l is m e g v a n a l a ­ pozva l é l e k t a n i l a g : a m a g á r a m a r a d t és m a g á n a k visszaadott e g y é n b e n összecsap e g y m á s s a l a reláció n é l k ü l i és a relációitól megfosztott é n . Á m a lengyel a b s z u r d o k n a k t ú l s á g o s a n e l v o n t ez a konfliktus. S o k a t m o n d ó a k ebből a s z e m p o n t b ó l a k ü l ­ sőségekben (például a m o n o l o g i z á l á s b a n ) n é h a még

Ionescóékon is t ú l l é p ő R ó z e w i c z n e k az e m b e r i k a p ­ csolatok i r r e a l i t á s á t tételező, t e h á t a c s e l e k m é n y , a „ d r á m a i t u d á s " n é l k ü l i d r á m a i s á g o t illető kételyei. A félbeszakított játék című d a r a b j á b a n , e b b e n az ironi­ k u s és ö n i r o n i k u s a r s p o e t i c á b a n o l v a s h a t j u k : „Az én s z í n h á z a m é l ő o r g a n i z m u s , h a s o n l ó a h h o z a m e g ­ r o k k a n t e m b e r h e z , aki a h á b o r ú b a n elveszítette a bal l á b á t , de e b b e n a h i á n y z ó l á b á b a n t o v á b b r a is érzi a f á j d a l m a t . M e r t ez a színház elvesztette d r á ­ m a i c s e l e k m é n y é t (azt az é p í t m é n y t , m e l y a görög, az e r z s é b e t k o r i , részben a varsói, sőt k r a k k ó i t ö r e k ­ v é s e k célja volt), de ez az elveszített a l a p v e t ő fon­ tosságú testrész n e k e m m é g m i n d i g f á j d a l m a t okoz. I d ő n k é n t , a gyengeség és a csüggedés p e r c e i b e n m é g h a s z n á l o m ezt a régen elveszített bal l á b a t (a cse­ l e k m é n y t ) , és i l y e n k o r e s z e m b e j u t e g y n é m e l y k ü l ­ földi és hazai d r á m a í r ó . " Rózewicz k é t s é g b e v o n j a a d r á m a i e l ő z m é n y e k n é l k ü l i „tiszta szituáció" é l e t k é ­ pességét, de t e h e r t é t e l n e k érzi a c s e l e k m é n y t . Így h á t — l e g a l á b b i s szóban forgó, n e m s z í n p a d r a szánt d a ­ r a b j á b a n — k o m p r o m i s s z u m o s m e g o l d á s t választ : n e m számolja föl, de száműzi a c s e l e k m é n y t a szín­ p a d r ó l , a „szerzői u t a s í t á s o k " zárójelei közé utalja. B e c k e t t v a g y Ionesco d a r a b j a i b a n a szituáció el­ v e s z t e t t e m i n d t a r t a l m i , m i n d fizikai k o n k r é t s á g á t . A lengyel „ a n t i d r á m á k " helyzetei viszont így vagy úgy m i n d i g k o n k r é t a k . E d a r a b o k t é m a v i l á g á n a k k ö ­ töttsége n e m c s a k földrajzi-történeti, h a n e m p r o b l é m á h o z - k ö t ö t t s é g is. A n y u g a t i a b s z u r d o k t é m á j a : a minden (s ezt a mindent legfeljebb az emberi élet egészére lehet szűkíteni), p r o b l é m á t csak a n n y i b a n l á t n a k , a m e n n y i b e n a lét p r o b l e m a t i k u s . A l e n g y e ­ lek t é m á j a m i n d i g valamilyen probléma, tehát anynyiban látnak problémát, amennyiben valamilyen életforma problematikus. Mrozek Strip-tease-ében p é l d á u l a külső k ö r ü l m é n y e k m e g h a t á r o z a t l a n s á g a el­ l e n é r e is m e g h a t á r o z o t t a szituáció t a r t a l m a . A k é t b i ­ z o n y t a l a n kilétű Úr v i s z o n y u l á s a e g y m á s h o z és az u g y a n c s a k m e g f o g h a t a t l a n u l titokzatos külső erőhöz, a Kézhez, n a g y o n is k o n k r é t : m e g i n t c s a k a z egyéni­ ség e l t i p r á s á r a törő h a t a l o m és az ö n m a g a m e g v a l ó ­ s í t á s á r a k é p t e l e n egyéniség kölcsönös feltételezettségéről v a n szó! M á s k o r látszólag föladják a szituáció t a r t a l m i k o n k r é t s á g á t Mrozekék, s b e ­ é r i k földrajzi-történeti m e g h a t á r o z á s á v a l . De ez a külsőleges m e g h a t á r o z á s m á r ó h a t a t l a n u l t a r ­ t a l m i l a g is k o n k r e t i z á l , m e r t a sajátos csak sa­ j á t o s a n v i s z o n y u l h a t . Rozewicz A d a t t á r á n a k Hőse bizonyos emberi megnyilatkozásokat tart banálisak­ n a k (például a s e m m i t m o n d ó a n sablonos publiciszti­ kát), bizonyos e m b e r e k k e l (például a szervilis é r t e l ­ miségivel) k é p t e l e n szót é r t e n i , bizonyos társadalmi g y a k o r l a t b ó l n e m t u d részt v á l l a l n i , ennélfogva a szituáció t a r t a l m á t a m e g n y i l a t k o z á s , k a p c s o l a t t e ­ r e m t é s , cselekvés elvi lehetősége és g y a k o r l a t i a k a d á ­ lyai közötti feszültség adja. B e h a t ó a n k e l l e n e i s m e r n ü n k a lengyel t ö r t é n e l m e t és i r o d a l o m t ö r t é n e t e t ahhoz, hogy Mrozek vagy R ó ­ zewicz m i n d e n célzását m e g é r t h e s s ü k . Bizonyos a z o n ­ b a n , hogy h e l y t e l e n v o l n a i r o d a l m i u t á n é r z é s e k r e v e ­ zetni vissza d a r a b j a i k a t . K. Jakab Antal

téka megkülönböztetett antropogenetikus (Pascal, Darwin, Com­ te, Condorcet, Maritain, Tolsz­ toj) és kozmogenikus hala­ dást (egyik ága az isteni ere­ detű alapelvekre: Chateau­ briand, Lessing, Kant; másik a természetiekre épít: Spencer, Hegel, Marx, Adam Smith). A könyv sok vitatható, de f e l t é t l e n ü l gondolatébresztő s dialógusra késztető kérdést vet jel. ( P u b l i s h e r s F r e d e r i c k , A. P r a e g e r , N e w York, 1968.) Várkonyi

Agnes

A kuruckor hősei A Sikerkönyvek sorozatban harmadik kiadást ért meg Vár­ konyi Ágnesnek a kuruckorról írott könyve, amely ugyan történeti adatokra támaszko­ dik, de helyzeteit, képeit és a vitézi tetteket a képzelet sza­ badon szárnyaló erejével al­ kotta meg. A történettudós re­ gényes f o r m á b a n , a Jókaiés Mikszáth-elbeszélések hangu­ latát idézve, könnyed, olvas­ mányos szép stílusban szól az ifjúsághoz és a felnőttekhez. Az ismertebb történeti szemé­ lyek közül Esze Tamás, Trencsényi Mátyás, II. Rákóczi Fe­ renc, Bottyán János, Balog Ádám, Jávorka Ádám alakját és hősi tetteit idézi fel, de megelevenedik a kuruckori Ko­ lozsvár is hősi ifjúságával, az elnyomatás ellen küzdő kéz­ műveseivel, és megismerke­ dünk Görgény várának elszánt védőivel. Az illusztrációkat Pándy Lajos festőművész ké­ szítette. (Gondolat, 1968.)

Bauer

Ervin

Elméleti biológia A könyv két része időben és térben — de még nyelvi­ leg is! — messze esik egy­ mástól, tartalmilag azonban

A k o l o z s v á r i színház t ö r t é n e t é h e z

téka szervesen összefügg, és ma, több évtized távolából is, leg­ több következtetése helyes. Ez indokolja az 1935-ben oroszul írt első résznek és az itt füg­ gelékként csatolt, 1920-as né­ met nyelvű dolgozatnak késői magyar fordítását. Az élő anyag általános tulajdonságait, a fiziológiás és patológiás élet­ jelenségeket olyan biokémiai­ biofizikai rálátással írja le — jóformán e tudományágak megszületése előtt —, hogy sok tételét a biológia elméleti kérdéseivel foglalkozó kutatók ma is kiindulópontnak tekint­ hetik. Maga a szerző testvéröccse Balázs Bélának, a jeles film­ esztétának, Kaffka Margitnak pedig második, valóban intel­ lektuális közösséget is nyújtó férje. Főművének megjelente­ tésével a kiadó egy sok évig méltatlanul mellőzött szemé­ lyiség emlékének szolgáltat

igazságot. 1967.)

(Akadémiai Kiadó,

Magasra száll az ember dallama A romániai magyar iroda­ lomban a konzervatív költé­ szet továbbélésétől a transzilvanista Helikon-lírán és a ki­ bontakozó szocialista költésze­ ten át, a felszabadulás utáni költői törekvésektől a Forrás­ nemzedékig közel ötven év költészetének vetülete az an­ tológia. Sőni Pál tájékoztató jellegű előszava átfogó képet ad e sokszínű lírai hagyomány halmazáról, sokszori proble­ matikus útvesztőiről és korunk hazai magyar költészetéről. E gyűjtemény a Tanulók Könyv­ tára sorozatban hibái ellenére is jelentős úttörés. A méltató szemelvények közlése mellől hiányoljuk az életrajzi tájé­

koztatókat. (Ifjúsági adó, 1008.)

Az első magyar színtársulatok korából három szín­ műfordításról ad hírt a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár gondozásában megjelent tanulmány*. Büky Béla és Hajnal Gáspár egy több mint százötven éves kéziratkötegben bukkantak August Friedrich Kotzebue A különös természetű Móritz, Aloys Friedrich Brühl A gyermeki szeretet nagy lelkeket

formál

és Schrőder A zászlótartó

című

színművének fordítására. A tanulmány értékes ada­ lékokat szolgáltat a kolozsvári színház történetének teljesebb feltárásához. Míg a Kotzebue-darab magyar változatát (a tanul­ mányírók ismeretlen fordítónak tulajdonítják) Bayer József nagyar drámatörténész szerint már 1793-ban előadták Kolozsvárt, Brühl színművének színlapján a következő szöveg olvasható: „Fordíttatott Kolosvá­ ron. L. J. által 1794ban 10ik Octobris." Ez a felirat azonban már javítás, az eredeti így hangzott: „For­ díttatott Kolosváron L. J. által 1800ban 10ik Octob­ ris." Az L. J. monogram mögött a tanulmányírók szerint a magát gyakran csak Láng Jánosnak neve­ ző Láng Á d á m János vagy Lakos János egykorú szín­ műfordítók neve rejtőzhet. Lakos ismert életrajzi adatai nem tesznek emlí­ tést arról, hogy Kolozsvárt tartózkodott volna; Láng viszont csak 1796 után jön Kolozsvárra; az 1800-as évszám pedig nem jelölheti a fordítás keletkezési évét, mivel a darabot már maguk a kolozsváriak is játszották 1799-ben Debrecenben; ez tehát valószínű­ leg egy későbbi, kolozsvári másolat keletkezési ideje. A tanulmányírók ily módon elvetik Lakos nevét és szerintük Láng vagy Kolozsvárra jövetele után for­ dította a darabot és cenzurális okok miatt antedatálták, vagy valóban 1794-ben készült a fordítás, d e Pesten, és a másolaton csak a fordítás igazi idő­ pontjára utaló évszámot javították át, a helynevet azonban — ugyancsak cenzurális okok miatt — meg­ hagyták. A fordítás keletkezésének évét és helyét kutatva útbaigazítást adhat a kéziratban található szereposztás. A tanulmány szerint ez valószínűleg 1794-ből származik. Ez a tény a r r a indít, hogy fel­ vessük a kolozsvári kutatások szükségességének t é ­ nyét. Vagy rábukkanhatunk Lakos kolozsvári tartóz­ kodásának nyomaira, vagy bebizonyíthatjuk Láng szerzőségét, kiderítvén, hogy a pesti színtársulattól került a szövegkönyv Kolozsvárra. Kétségtelen azon­ ban, hogy a szereposztás a kéziratban kolozsvári. A Schrőder-színmű fordításáról szóló hír is jelentős kolozsvári szempontból, mert mint Ferenczi Zoltán kolozsvári színháztörténetéből kitűnik, a darabot Ko­ lozsvárt 1800-ban játszották. A színháztörténészek t e h á t a kolozsvári színház egyik korai repertoár-da­ rabját tanulmányozhatják. Kötő József * Büky

Béla—Hajnal Gáspár: színtársulatok 1967.

Könyvki­ tás az első magyar hérvár,

Három korából.

színműfordí­ Székesfe­

TALLÓZÁS Kritikusok, kiadók, folyóiratok, (Gazeta l i t e r a r ă , 1968.

díjak

31.)

„ N e m v a g y o k i r o d a l o m e l m é l e t i szak­ e m b e r , szépíró v a g y o k " — mondja m i n d j á r t c i k k e (Opinii şi propuneri pri­ vind viaţa literară) elején Ilie C o n s t a n ­ tin, m é g i s a s z é p í r ó k r a j e l l e m z ő s z u b j e k ­ tív h a n g v é t e l h e l y e t t l o g i k u s a n felépí­ tett, tárgyilagos, m e g g o n d o l k o z t a t ó esz­ m e f u t t a t á s t o l v a s h a t u n k tőle. O l y a n k é r ­ d é s e k e t v e t fel — n e m az ú t t ö r é s igé­ n y é v e l —, m e l y e k a z i r o d a l m i élet lé­ n y e g é t é r i n t i k . Ilyen az i r o d a l m i é r t é ­ kek megbecsülése. „Pillanatnyilag n á l u n k a z é r t é k szorosan összeölelkezve j á r az é r t é k t e l e n n e l . A m é h e k között n y ü z s ö g ­ n e k a d a r a z s a k . . . " S z e r e n c s é r e ezek i d ő ­ leges jelenségek, az idő m i n d i g kiszűri a m a r a d a n d ó k közül az a r r a é r d e m t e l e ­ n e k e t . D e n e m l e h e t m i n d e n t az i d ő r e bízni. M i r e v a l ó k a k r i t i k u s o k ? A k r i t i ­ k u s o k s z á m á r a m e g kell t e r e m t e n i az ideális feltételeket, hogy b á t r a n , h a t á ­ r o z o t t a n , s e m m i t ő l és senkitől s e m t a r t ­ v a kimondhassák ítéletüket a darazsak e l l e n . „Tisztelettel adózni a k r i t i k u s o k ­ n a k , ez t ö b b m i n t fontos" — í r j a a cikk szerzője. A k i a d ó k m e g s z e r v e z é s e is v i t a t h a t ó . Hogy sok k ö n y v j e l e n i k m e g , n e m hiba. Még t ö b b kell. A sokból v á l a s z t ó d n a k ki a s z á m o t t e v ő é r t é k e k . De m i n d e n é r t terjedelem szerint fizetni? L é n y e g e s v á l ­ t o z á s o k a t k e l l e n e eszközölni a szerzői j o ­ got illetően is. B e k e l l e n e v e z e t n i a m a ­ g á n k i a d á s o k a t , a szerző saját k ö l t s é g é ­ r e . A k é t m a m m u t kiadót, m e l y é p p e n nagysága miatt nehézkesen működik, több k i s e b b r e k e l l e n e szétosztani. A kis k i ­ a d ó k n á l í r ó - k o l l e k t í v a d ö n t h e t n é el, m i j e l e n h e t meg, s a m i t n e m t a r t a n a k a r r a é r d e m e s n e k , a z t a szerző a d h a s s a ki s a ­ j á t költségén. N a g y á t s z e r v e z é s e k r e é r e t t a kiadó, m e l y e k e t egyszerre n e m l e h e t m e g o l d a n i , de fokozatosan ki k e l l e n e d o l ­ gozni s a g y a k o r l a t b a á t ü l t e t n i ezt a kérdéskomplexumot. K o n k r é t , é r d e k e s j a v a s l a t o k a t tesz a s z e r z ő az átszervezést, a z írói h o n o r á r i u ­ m o k a t , a d í j a k a t s a p r o p a g a n d á t ille­

tően is. T ú l z o t t n a k t a r t j a az írószövetsé­ gi t a g o k s z á m á t . Egyesek m i n t h a igen k ö n n y e n j u t n á n a k az „írói" címhez. S o k a t í r n a k a z u t ó b b i i d ő b e n az i r o ­ d a l m i l a p o k profiljáról, funkciójáról, de t a l á n m é g s e m eleget, főleg a fővárosi l a ­ p o k r ó l . Ilie C o n s t a n t i n s z e r i n t k e v e s e b b helyet kellene adni a lapokban a szépiro­ dalomnak, többet a szakirodalomnak. Minél több vita vagy vélemény hangzik el a l a p o k h a s á b j a i n az í r ó k a t foglalkoz­ t a t ó k é r d é s e k r ő l , a n n á l v a l ó s z í n ű b b , hogy ez a l e g h e l y e s e b b m e g o l d á s h o z vezet, s k ö n y v e i k a n n á l o l v a s o t t a b b a k lesznek.

Egy

irodalmi

szöveggyűjteményről

(Tanügyi Újság, 1968.

33.)

Magát a t a n k ö n y v e t , a X I I . osztály s z á m á r a k i a d o t t m a g y a r i r o d a l m i szöveg­ g y ű j t e m é n y t m é g ki s e m o s z t o t t á k (fél h ó n a p o t késett), k i a d ó i b e m u t a t á s a s e g y ú t t a l első m é l t a t á s a m á r i s m e g j e l e n t . Ö r v e n d e t e s a sajtó gyors r e a g á l á s a i r o ­ d a l m i t a n k ö n y v í r á s u n k n a k — egy k i v á l ó szerkesztőgárda m u n k á j á n a k — e jelen­ tős e r e d m é n y é r e , i r o d a l o m o k t a t á s u n k k i ­ teljesítésének e n é l k ü l ö z h e t e t l e n segéd­ eszközére. M i n d e n b i z o n n y a l N e g r e a n u n é Győri M a g d á n a k ez a szerkesztőségi ú t rabocsátó cikke csak kezdete a további m é l t a t á s o k n a k - b í r á l a t o k n a k , a részletekig m e n ő e l e m z é s e k n e k , egy eleven és szé­ les k ö r ű e s z m e c s e r é n e k , a m i n t ezt ő m a ­ ga is s z o r g a l m a z z a a cikke végén, s r e ­ méljük, m i r e e sorok m e g j e l e n n e k , für­ g é b b f o l y ó i r a t a i n k b a n — az előző k ö t e ­ t e k k é s l e k e d ő és elégtelen sajtóvisszhang­ j á t ó l eltérően — m á r j a v á b a n t a r t a szak­ t a n á r o k és k r i t i k u s o k v i t á j a . Vitája is, hiszen m i n d m a g a a t a n k ö n y v , m i n d N e g r e a n u n é cikke e r r e is indít. A cikk­ íróval e g y ü t t b í z h a t u n k a b b a n , hogy ez az e s z m e c s e r e hozzá fog j á r u l n i j e l e n k o r i irodalmunk oktatásának a megújhodásá­ hoz, s e g y ú t t a l a t a n k ö n y v tökéletesítését is elő fogja m o z d í t a n i . A cikkíró főbb é r t é k e l é s e i v e l föltétle­ n ü l egyet kell é r t e n ü n k . Elsősorban az­ zal, hogy a t i z e n k é t o s z t á l y r a b ő v ü l ő k ö ­ zépiskola s z á m á r a készült s m o s t lezá­ r u l ó s o r o z a t n a k ez a z utolsó k ö t e t e is m á r m a g á b a n hordozza a m e g í r a n d ó i r o ­ d a l o m t ö r t é n e t i t a n k ö n y v csíráját (valójá­ b a n c s í r á n á l m á r i s s o k k a l több), de az­ zal is, hogy a t a n k ö n y v l e g v i t a t h a t a t l a n a b b t ö b b l e t e az i r o d a l m i horizontnak az a rég v á r t tágítása, hogy a t a n k ö n y v ­ b e n helyet k a p j a n a k egyrészt eddig m é l ­ t a t l a n u l mellőzött o l y a n h a z a i írók is,

mint Kuncz Aladár, Tamási Áron, Áprily Lajos, Dsida J e n ő , S z a b é d i László, m á s ­ részt — k ü l ö n fejezetben — a M a g y a r Népköztársaság irodalmának kimagaslóbb képviselői is. De n e m é r t h e t ü n k egyet a fölmerülő vitás kérdéseknek oly elhárításával, m i n t h a a z o k r a „a t a n t e r v a l a p o s i s m e ­ r e t e " m i n d e n t e k i n t e t b e n választ a d n a . A mostani tanterv ugyanis nemcsak túl­ ságosan vázlatos (egyes részeiben n e v e k p u s z t a fölsorolásából áll), de a vége, a l e g j e l e n e b b jelen m á r e g y e n e s e n h e v e ­ nyészett, sőt bizonyos m é r t é k b e n m e g ­ g o n d o l a t l a n , s n e m látszik t ü k r ö z n i a z o ­ kat a „széles k ö r ű " megbeszéléseket, a m e l y e k r e a cikkíró, a T a n k ö n y v k i a d ó szerkesztője u t a l . Így a t a n t e r v és a tankönyv „együttes tanulmányozása" sem a d h a t „világos v á l a s z t " a gyakorló t a n á r o k s z á m á r a m i n d e n fölmerülő k é r ­ désre. (A t a n k ö n y v v é g é n t a l á l h a t ó egy­ másfél o l d a l n y i k ö r k é p b e n az egyénítés n é l k ü l i puszta, s z á r a z fölsorolások és á l ­ talánosságok szűkösségükkel mértéket té­ vesztettek. H i á n y o l j u k a t e r j e d e l m e t j e ­ l e n t ő s e n n e m befolyásoló p o n t o s , eliga­ zító lexikális a d a t o k e l m a r a d á s á t sok í r ó n k esetében).

sában mindenekelőtt baráti légkört te­ r e m t e t t . A G a r a u d y felvetette g o n d o l a ­ tok, a m e l y e k a k é t v i l á g n é z e t közötti s z a k a d é k á t h i d a l á s á r a v o n a t k o z n a k ,visszhan T á r s a s á g gyűlésén 1967-ben, ahol Wildiers b e l g a a t y a a k ö v e t k e z ő k e t fejtette k i : az e m b e r t u d a t á b a n v a n a felelős­ ségnek, m e l y r á h á r u l a világot és j ö v ő ­ jét illetően. A felelősség eszméje a m o ­ d e r n a t e i z m u s egyik fő a l k o t ó e l e m e . H e ­ gel óta a filozófusok — M a r x , P r o u d h o n , S a r t r e és M e r l e a u - P o n t y — i s m é t e l t e n állítják, hogy a k e r e s z t é n y s é g n e m r e n ­ delkezik ezzel a felelősségtudattal: a m e n n y o r s z á g r ó l á l m o d n a k és e l h a n y a ­ golják a Földet. Az a t e i z m u s — v é l e m é ­ nye szerint — e tekintetben mély pozi­ tív t a r t a l o m m a l is r e n d e l k e z i k . Úgy t ű ­ nik, el kell fogadni a v i l á g r a v o n a t k o z ó teljes e m b e r i felelősséget. Az a t e i z m u s t a g a d j a a z istenhitet, a m e l y c s a k a t e ­ h e t e t l e n s é g és l u s t a s á g alibije volt a m ú l t b a n . Az a t e i z m u s t i l t a k o z á s a d e fetizmus és f a t a l i z m u s ellen. Azt a fel­ fogást, hogy a m o d e r n e m b e r v á l t o z t a t n i képes és v á l t o z t a t n i is t u d a világon, h í ­ vő k e r e s z t é n y n e k is el l e h e t és el kell fogadnia.

A m i p e d i g a „ h i á n y l i s t á t " és a „ h e l y ­ szűkét" illeti, csak megjegyezzük, hogy akkor, h a c s u p á n a r e g é n y r é s z l e t e k t ö b b mint egyharmadát lekötik a tankönyv­ nek, n y i l v á n m é g az egy-két o l d a l a s — i r á n y t ű szerepű — ö s s z e v o n t a b b t á j é k o z ­ t a t á s o k beszorítása is g o n d o t okoz. A m i pedig az „ i d ő h i á n y t " illeti, legyünk m e g é r t ő e k — így m é g m i n d i g j o b b , m i n t ­ h a a k ö n y v ú j a b b esztendőt késett v o l ­ na. Tökéletesítéséhez és kiteljesítéséhez viszont m á r most hozzá l e h e t k e z d e n i .

Ilyen és e h h e z h a s o n l ó gondolatok s z e l l e m é b e n p r ó b á l j á k közös nevezőre hozni m i n d a z t , a m i közös és h a s z n o s a két v i l á g n é z e t e g y m á s h o z v a l ó közelítése szempontjából. Nem folytatnak véget nem érő dogmatikus és haszontalan vitá­ k a t a k e r e s z t é n y s é g „csodáiról" v a g y az Új T e s t a m e n t u m e s e m é n y e i n e k t ö r t é n e l ­ mi hűségéről, a h o g y a n a m ú l t b a n l e g ­ többször történt, h a n e m alapvető, mély és a t á r s a d a l m a t közelebbről é r i n t ő k é r ­ dések foglalkoztatják a megbeszélések résztvevőit: a tökéletes e m b e r , a t ö k é ­ letesség útja, élet és h a l á l k é r d é s e . A k e r e s z t é n y s é g m i n d e n k o r n a g y fon­ tosságot t u l a j d o n í t o t t az egyén, a személy t á r s a d a l m i , t ö r t é n e l m i szerepének. Ezzel s z e m b e n a m a r x i z m u s az e g y é n e k b ő l a l ­ kotott t á r s a d a l o m t ö r t é n e l m i szerepét hangsúlyozza. A két felfogás közé v e r h i d a t T e i l h a r d de C h a r d i n szép g o n d o ­ l a t a : „Az e m b e r n e m a v i l á g m i n d e n s é g központja, a h o g y a n ezt — elég n a i v a n — a m ú l t b a n h i t t ü k . H a n e m e n n é l sokkal t ö b b : az e m b e r a t e r m é s z e t i e r ő k h a j ­ totta, felfelé t ö r e k v ő nyíl, a z élet legfia­ t a l a b b , leglelkesebb, l e g é r z é k e n y e b b őr­ zője." Szorosan összefügg a z evolúció e l m é ­ letével a v i t á k s o r á n k i a l a k u l t új felfo­ gás az e r e d e t i b ű n r ő l v a l l o t t nézettel k a p c s o l a t b a n . Ez t e r m é s z e t e s e n m á r n e m azonos a m e g r o n t o t t e m b e r r ő l alkotott

M a r x i z m u s és k e r e s z t é n y s é g (Science

and

Society,

1968.

3.)

A cikk írója, J a c k D u n m a n — ezt ő m a g a is k i e m e l i —, m i n d ö s s z e k r ó n i k á s a a z o k n a k a g y ű l é s e k n e k és megbeszélé­ seknek, a m e l y e k s o r á n — a z u t ó b b i i d ő ­ ben e g y r e g y a k r a b b a n — filozófusok, m a r x i s t á k , n e m m a r x i s t á k és a k e r e s z ­ t é n y s é g képviselői m e g v i t a t t a k bizonyos problémákat. Beszámolójában tartózko­ d i k b á r m i l y e n e l h a m a r k o d o t t filozófiai v a g y a k á r g y a k o r l a t i következtetéstől. K i e m e l k e d ő e s e m é n y volt a n a g y - b r i ­ tanniai T e i l h a r d de C h a r d i n T á r s a s á g 1966 o k t ó b e r é b e n r e n d e z e t t k o n f e r e n c i á ­ ja, ahol n a g y s z á m ú k a t o l i k u s r é s z t v e v ő előtt R o g e r G a r a u d y h a t á s o s hozzászólá­

képpel, közelebb áll a harcos emberhez, akinek elismerés jár akkor is, ha elbu­ kik a harcban. Mindaz, ami eddig elhangzott — fejezi be a cikk írója beszámolóját —, mindkét tábor számára hasznos é s a folytatás m é g hasznosabbnak ígérkezik. Bebizonyoso­ dott, hogy marxisták és keresztények szükségét érzik a közeledésnek, sőt az eszmék közötti merev választófalak l e ­ döntésének. Az egykori kolozsvári „kémia-metallurgiai" iskola (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Nova Series Tom. VI.) A XVIII. század végén és a X I X . szá­ zad folyamán Kolozsváron egy kémiai iskola működött. Szőkefalvi Nagy Zoltán a z Erdélyi Guberniumnak a Magyar Or­ szágos Levéltárban l e v ő iratanyagát ta­ nulmányozva felderíti ennek az iskolának előzményeit, alapítását é s működését. Létrehozását az erdélyi hegyekben talál­ ható gazdag ércek és az erdélyi bányá­ szat viszonylagos fejlettsége magyarázza. Első tervét 1762-ben a kolozsvári jezsui­ ta kollégium tanárai készítették el, hogy egy tanszék felállításával biztosítsák a kohászat előadását a leendő bányatisz­ tek számára. Mária Terézia a tervet m a ­ gáévá is tette. Megvalósítására azonban ekkor m é g n e m került sor. 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták és a kolozsvári főiskola irányítása e g y ideig állami igazgatás alá került. Ekkor létesítették az orvos-sebészeti intézetet, amely később is megőrizte világi jelle­ gét. Először csak egy tanszékkel, a sebé­ szet, anatómia, szülészet tanszékével m ű ­ ködött, később kémiai tanszéket is léte­ sítettek, melyet Pataki Sámuel, a híres erdélyi orvoscsalád egyik tagja m e g is pályázott, de betöltésére n e m került sor. 1792-ben, II. Lipót megkoronázásakor az erdélyi rendek koronázási ajándékul 10 000 aranyforintot ajánlottak fel. A Gubernium az összeg kamatainak fel­ használására több javaslatot terjesztett elő, ezek között szerepelt egy kémiai-me­ tallurgiai intézet megalakítása és a s e ­ lyemhernyótenyésztés előmozdítása. A javaslatot elfogadták és két zalatnai bá­ nyatanácsos, a luxemburgi származású Étienne András és Müller Ferenc tervet dolgozott ki az intézet felállítására. Ter­ vük szerint Kolozsváron kémiai-kohásza­ ti iskolát és múzeumot kell létesíteni. A z iskola feladata, hogy „azok a termé­

szeti kincsek, amelyeket az ásványvilág bőségesen tartalmaz, megismerhetők, fel­ mérhetők és a természet által kijelölt célra fordíthatók legyenek; ez a felhasz­ nálás nemcsak a bányászatra terjed ki, hanem magába foglalja az egész gyógyá­ szatot, kézművességet, az elméleti és gya­ korlati mechanikát". A z iskola végzettjei, ha úgy kívánnák, a Selmecbányai aka­ démián folytathatják tanulmányaikat. Az iskola n e m különálló intézmény, ha­ n e m a kolozsvári főiskolát egészíti ki. A terv továbbá részletesen kifejti a hallgatók toborzási módját, az oktatás módszerét, felsorolja a szükséges felsze­ relést és ennek költségeit. A professzor fizetését a természeti lakáson kívül évi 1200 forintban állapítja meg. Közben Bánffy György, a Bánffy-palota építője, az akkori gubernátor, az egész koronázá­ si összeget 5 százalékos kamatra kölcsön vette, de a kamatok elegendőknek b i ­ zonyultak a tanszék felállításához. B e ­ töltésére hárman pályáztak: az inkább nyelvtudományi tevékenységéről ismert Gyarmathi Sámuel, Nyulas Ferenc, D o ­ boka megye főorvosa és Étienne András. A pályázatot az utóbbi nyerte el, aki csakhamar előadásait is megkezdte. Négy évi működés után 1797-ben meghalt. A k o ­ rábbi kutatások Étienne halála után atan nek, Szőkefalvi Nagy azonban kétségbe­ vonhatatlan írásbeli anyag alapján kimu­ tatja, hogy a megüresedett állás betöltésé­ re még abban az évben új pályázatot írtak ki. A pályázók között szerepel a híres orvos, Barra István, a már ismert N y u ­ las Ferenc, továbbá Gergelyffi András, Szamosújvár főorvosa. Ugyanakkor fel­ merült a tanszék kettéosztásának szük­ sége, vagyis a természetrajzi és kórtani oktatás számára külön tanszék szerve­ zése. Végül is bécsi nyomásra a Guber­ nium az osztrák származású Moger K á ­ rolyt nevezte ki. Moger szép tervvel kezdte működését: a kémiai laboratóriumot kibővítette, és feladatának tartotta az erdélyi „rétzek, fődek, növevények" tanulmányozását, vagyis a tanszéket az erdélyi természet­ tudományos kutatás központjává akarta tenni. Egy értékes zalatnai ásványtár Kolozsvárra való szállításával lerakta a kolozsvári gyűjtemény alapjait, melynek nyomai mind mai napig fennmaradtak. Moger halála után 1808-ban azonnal kihirdették az új pályázatot, melyet a kevésbé koncepciózus Bergai József, Moger tanítványa, bányahatósági tiszt­ viselő nyert el, aki azután csaknem négy évtizedig volt e tanszék professzo-

ra. Ő volt a Gubernium szakvéleménye­ zője, és különösen működésének első éveiben értékes kutatómunkát is végzett. Például ő állapította m e g először a „mérai timsó vastartalmát". 1837-ben az aka­ démia orvosi karát orvos-sebészeti tan­ intézetté szervezték át, de az orvosi k é ­ mia oktatását már n e m bízták Bergaira, hanem külön tanszéket szerveztek. Így Kolozsváron egyszerre két kémiai tan­ szék működött. A Lyceum többszöri át­ szervezésével a „kémiai-kohászati iskola" elnevezést elhagyták, de megmaradt az alapítvány e névvel együtt. Szőkefalvi Nagy Zoltán értékes ta­ nulmánya azt is bizonyítja, hogy hazai pedagógiatörténészeinknek még sok ten­ nivalójuk van. Világhír —

ván a tüskét talpunkból", a világhír h a j ­ szolása, hiányának felpanaszlása helyett (pedig ő igazán hivatkozhatna n e m z e t ­ közi elismerésre) a világirodalmi jogo­ sultságot így fogalmazza meg: megfelel-e a magyar irodalom annak az igénynek, ami tőle világirodalmi szinten elvárha­ tó? Mert „a világirodalomban sosem az kapott helyet, aki világirodalmi helyre pályázott. Ennek epigon a neve. Hanem, aki a maga helyén végezte el a saját ide­ jében rámért munkát úgy, mintha a v i ­ lágirodalom nevében csinálná." Konkrétan ezt a jövőt a szomszédos kis népek közös problémáinak m e g v á l a ­ szolásában, a nem önbecsmérlő, de őszinte múlt- és jelenvizsgálatban látja, amit N é m e t h László már kezdettől, é v ­ tizedek óta hirdet és gyakorol.

világirodalom

(Irodalmi Szemle, 1968. 7.) Németh Lászlónak a folyóirat előző számában megjelent tanulmányát (A ma­ gyar irodalom jövője) gondolja tovább, időszerűsíti saját elképzeléseivel és ta­ pasztalataival a kortárs magyar iroda­ lom másik nagy alakja, Illyés Gyula. Illyés, akárcsak magasrendű klasszicitáshoz eljutott költészetében és prózájá­ ban, ezúttal is a realitások emberének bizonyul. Óva int a felületi általánosítá­ sok veszélyére, figyelmeztet, hogy egyegy (vagy több) fordítás m é g n e m jelen­ ti a világirodalmi elismerést. „A fogalom helyes értelmezése szerint ugyanis világ­ irodalmi helye annak az írónak van, aki­ nek puszta neve-említése é l m é n y t idéz föl: elolvasott művet, megismert irány­ zatot. Bossuet világirodalmi író. A m ö ­ götte semmiben el n e m maradó P á z m á n y n e m az, és — ismertethetnék bármeny­ nyire — már soha n e m is válhat azzá. Seregestül vannak íróink, akik megütik a világirodalmi mértéket. De ahogy Ba­ lassit vagy Pázmányt nem, akként mint kiderült, tán már Adyt sem iktathatjuk a neki megfelelő helyre. Ezzel számot kell vetnünk, mégpedig különösebb b ú songás nélkül. Mert egyrészt nemcsak mi vagyunk így a klasszikusainkkal. Ez a sorsa a horvát, a cseh, sőt a lengyel Csokonaiknak, Berzsenyieknek, Kölcseyeknek is." Illyés a magyar irodalom jövőjét (ő is ezen a címen közli eszmefuttatását), ha­ sonlóan más kis lélekszámú népekéhez, a természetes funkcióvállalásban látja: „Mi magunkért kell világirodalmi ran­ gúaknak lennünk. És elsősorban is a sa­ ját szemünkben." Ilyenformán „kihúz­

Az afrikai filmművészet

születése

(Young Jeune Cinema et Theatre 1968. l.> Martin Broz az afrikai f i l m m ű v é s z e t helyzetét vizsgálva, a Prágában megjele­ nő kétnyelvű (angol—francia) folyóirat­ ban megállapítja, hogy Fekete Afrika, vagyis a kontinens Szaharától délre fek­ v ő területének filmművészete még a kö­ zelmúltban sem volt eredeti, s b e n n e főként három irányzat érvényesült: az egyik az egzotikus, a valóságot megha­ misító Tarzan-szerű filmek gyártására törekedett, a másik, kereskedelmi szem­ pontokat tartva szem előtt, túlzó és tor­ zító dokumentáris filmek gyártását tűzte ki célul; a harmadik a komoly, az etno­ gráfiai és szociológiai valóságot híven ábrázoló filmek alkotását tartotta fel­ adatának. Ez utóbbiak közé tartozik Lio­ nel Rogosin Come Back, Africa és Jean Rouche Moi, un noir című filmje. Ezek bátran mutatják be a faji elkülönülést, az afrikai lumpenproletariátust és a nemzeti felszabadulási harcot. D e m i n ­ den erényük mellett van egy hibájuk: arra vállalkoznak, hogy idegen létükre maguk szóljanak az afrikaiak érdeké­ ben, maguk döntsék el, hogy számukra mi a jó és mi a rossz. A szociológusok már régen megállapí­ tották, hogy a fejlődésben levő országok­ ban a filmnek különleges szerepe van, mert nevelő és egyben szórakoztató esz­ köz. Az afrikai államokban a film a l e g ­ megfelelőbb tájékoztatási forma, olyan, mely legyőzi a nyelvi nehézségeket, s e z a magyarázata annak, hogy a kormányok mindent megtesznek a szegényes film­ színház-hálózat bővítésére és a független nemzeti filmgyártás előmozdítására

H o g y e t é r e n m i l y sok a t e n n i v a l ó , ezt a z U N E S C O a l á b b i statisztikai adatai b i z o n y í t j á k : 1966-ban F e k e t e A f r i k a 26 o r s z á g á n a k 96 millió l a k o s a évi 70 m i l ­ lió mozijegyet v á s á r o l t . Vagyis l a k o s o n ­ k é n t m é g egy jegyet sem. Ezzel s z e m b e n Á z s i á b a n egy l a k o s r a évi 4, L a t i n - A m e ­ r i k á b a n 5, E u r ó p á b a n 9, É s z a k - A m e r i k á ­ b a n 10, Ó c e á n i á b a n 15, a S z o v j e t u n i ó b a n 18 jegy jut. A v i l á g á t l a g évi 6 jegy. Af­ r i k á b a n ebből a s z e m p o n t b ó l a legfejlet­ t e b b Szenegál, itt egy l a k o s r a évi 2 jegy j u t . A kormányok tevékenysége azonban m é g sok a k a d á l y b a ütközik. Így p é l d á u l a v á r o s i mozik f i l m e l l á t á s á t a filmel­ osztó m o n o p ó l i u m o k végzik, amelyek r e n d s z e r i n t g y e n g e és közepes a m e r i k a i , n y u g a t n é m e t , e g y i p t o m i és indiai d a r a ­ b o k k a l á r a s z t j á k el a mozikat. De a „fia­ t a l közönség" m ű v é s z i ízlése s e m fejlett, és a filmelosztó m o n o p ó l i u m o k s e m m i t s e m t e s z n e k a közönség n e v e l é s é r e . A h e l y z e t e n a v á r o s o k b a n és az e g y e t e m i k ö z p o n t o k b a n bizonyos fokig a f i l m k l u ­ b o k segítenek, v i d é k e n p e d i g a v á n d o r filmszínházak, a m e l y e k A f r i k á b a n k ü l ö n ­ leges h i v a t á s t t ö l t e n e k be, és ezért j e ­ l e n t ő s t á m o g a t á s b a n r é s z e s ü l n e k az á l ­ l a m részéről. De b á r m e n n y i r e is fontos a k l u b o k és a v á n d o r m o z i k t e v é k e n y s é ­ ge, a f i l m m ű v é s z e t fejlődését csak a francia filmtörténész, George Sadoul bölcs j a v a s l a t á n a k m e g v a l ó s í t á s a b i z t o ­ s í t h a t j a : olyan f i l m e k r e v a n szükség, m e ­ l y e k e t az afrikaiak, afrikai pénzen, afri­ kaiak számára gyártanak. S valóban a f i l m g y á r t á s m á r i s t ö b b afrikai o r s z á g b a n m e g k e z d ő d ö t t . Az a n y a g i a k a t r e n d s z e r i n t az á l l a m biztosítja, n e h e z e b b a s z a k e m ­ b e r e k képzése. Ezt r é s z b e n s z a k t a n f o l y a ­ m o k r e n d e z é s é v e l , r é s z b e n a tehetséges f i a t a l o k n a k külföldi, moszkvai, párizsi, prágai filmiskolákba való küldésével oldják meg. Ilyen előzmények után a Néger Művé­ szetek F e s z t i v á l j á n a k a k e r e t é b e n , 1966b a n D a k a r b a n m e g t a r t o t t á k az első a f r i ­ kai filmfesztivált. Ez a fesztivál ú g y t e ­ k i n t h e t ő , m i n t az afrikai f i l m m ű v é s z e t megszületésének hivatalos bejelentése. Az első e l i s m e r é s r e m é l t ó a l k o t á s o k a francia n y e l v t e r ü l e t e n keletkeztek. A n e v e s szenegáli í r ó n a k , O u s m a n e S e m b è n e - n e k Le Noire de ... c í m ű filmje p é l d á u l 1966-ban F r a n c i a o r s z á g b a n a t e ­ k i n t é l y e s J e a n Viga-díjat, a d a k a r i film­ fesztiválon pedig az első díjat n y e r t e el. A film egy m u n k a n é l k ü l i szenegáli l á n y t r a g i k u s sorsát meséli el, aki F r a n c i a o r ­ szágba m e g y g y e r m e k g o n d o z ó n a k egy családhoz, m e l y e t m é g h a z á j á b a n m e g i s ­

m e r t és m e g s z e r e t e t t . Az új k ö r n y e z e t ­ b e n a z o n b a n r é s z i n t a h o n v á g y gyötri, r é s z i n t p e d i g a francia ú j g a z d a g felesége szipolyozza ki a végtelenségig. A k i á b ­ rándult, magára m a r a d t lány végül is öngyilkosságot k ö v e t el. A sokszor t ú l ­ zottan leegyszerűsített d r á m a érdeme, hogy leleplezi a n e o k o l o n i a l i z m u s ú j , fi­ n o m a b b módszereit. A szövegkönyv írója és a film r e n d e ­ zője, S e m b è n e m a 45 éves, igen t e h e t s é ges r e g é n y í r ó és k ö l t ő ; é l e t p á l y á j á t M a r ­ seille-ben m i n t d o k k m u n k á s kezdte. A filmművészettel a Szovjetunióban került k a p c s o l a t b a , ahol egy é v i g M a r k Donszkij t a n í t v á n y a volt. Ú j a b b a n k é t r ö v i d f i l m e t készített, j e l e n l e g egyik r e g é n y é t filme­ síti m e g . F e k e t e A f r i k a f i l m m ű v é s z e t é ­ n e k m á s i k n a g y p i o n í r j a a 33 éves s z e n e ­ gáli P a u l i n S o u m a n o u Vieyra. Első film­ jét a p á r i z s i filmiskola hallgatójaként készítette, s b e n n e a francia f ő v á r o s b a n élő n é g e r e k életét m u t a t j a b e . Öt n e v e ­ zik „a d a k a r i iskola a t y j á " - n a k , mert mint a tájékoztatásügyi minisztérium f i l m s z a k o s z t á l y á n a k vezetője mindent megtesz a h e t e d i k m ű v é s z e t e l ő m o z d í t á ­ sára. A d a k a r i iskola u g y a n c s a k i s m e r t képviselője, Biaisé S e n g h o r k ü l ö n ö s e n a. d o k u m e n t u m f i l m e k g y á r t á s á b a n t ű n t ki. A 26 éves M u s t a p h a A l a s s a n e a Nigér K ö z t á r s a s á g b a n Le Retour d'un aven­ turier című filmjével a r a t o t t sikert. H ő ­ sét cowboy öltözékben az a m e r i k a i v a d ­ n y u g a t r ó l hozatja vissza, és helyezi b e l e az afrikai v a l ó s á g b a . A l a s s a n e J e a n R o u c h e segítségével K a n a d á b a n végzett film­ m ű v é s z e t i t a n u l m á n y o k a t . Neves f i l m ­ r e n d e z ő k v a n n a k m a m á r Elefántcsont­ p a r t o n , K a m e r u n b a n és G u i n e á b a n is. A z angol n y e l v t e r ü l e t e k e n a film hajtásai m é g n e m olyan erőteljesek. G h a n á b a n az a n g o l s z á r m a z á s ú , de helyi á l l a m p o l g á r S e a n G r a h a m „a fekete film" n a g y k é p ­ viselője. N i g é r i á b a n H o r a t i o J o n e s és a keletnémet származású Klaus Stephan r e n d e z t e k filmeket. A dél-afrikai Lionel N g a k a n e Bukani Awake c í m ű filmjét L o n d o n b a n r e n d e z t e , és b e n n e h o n f i t á r ­ s a i n a k az a p a r t h e i d elleni h a r c á t j e l e ­ níti m e g . E n e v e k és a l k o t á s o k ékes bizonyítékai a n n a k , hogy F e k e t e A f r i k á b a n a „l'art n é g r e " - n e k új ága h a j t o t t k i : a f i l m m ű ­ vészet, a m e l y m á r születésekor felhívta m a g á r a a v i l á g figyelmét. Déry Tibor

ítélete

(Kortárs, 1968. 5—9.) Egy n a g y szaporodnak

í r ó - n e m z e d é k búcsúzik — az e m l é k i r a t o k . Ez a l e g -

s z u b j e k t í v e b b m ű f a j sok veszélyt rejt m a g á b a n , mégis n é l k ü l ö z h e t e t l e n d o k u ­ m e n t u m k o r o k és e m b e r e k megítélésé­ ben, s u g y a n a k k o r (ha v a l a m e n n y i r e is i s m e r j ü k a szereplőket) a l e g i z g a l m a s a b b o l v a s m á n y . A D é r y Tiboré k ü l ö n ö s e n a z : n e m c s a k a szerző e u r ó p a i r a n g j a , h a ­ n e m változatos, sok forduló m e g l e p e t é ­ seit n y ú j t ó é l e t ú t j a is „ r e g é n y e s í t i " a s z e r é n y e n „életrajzi j e g y z e t e k " - n e k ne­ v e z e t t emlékezést. S a m i k ü l ö n ö s e n r o ­ k o n s z e n v e s s é teszi D é r y í r á s á t : h i á n y z i k belőle a n a g y e m b e r abszolút b i z t o n s á g ­ érzete, fölénye, s z e r e p é n e k t ú l z o t t előtér­ b e állítása. E r r e v a l l a c í m is: Ítélet nincs. A m a g y a r p r ó z a csúcsán e l h e l y e z k e d ő k i v á l ó novellák, a sokféle é r d e k e s r e ­ g é n y szerzője füredi kertjében idézi vissza az e l m ú l t a k a t , a t ö b b n y i r e már halott pályatársakat, s a velük kapcso­ l a t o s t ö r t é n é s e k e t . A t e r m é s z e t közelsé­ ge a l á z a t r a és bölcsességre inti, a t ö r t é ­ n e l e m a k é t e l y t t á p l á l t a beléje. „Mint e m l í t e t t e m , h e t v e n h á r o m éves v a g y o k — írja az első fejezetek egyikében. — A m e n n y i szégyellni v a l ó t az e m b e r i f a j ­ ta ez idő a l a t t összehordott, azzal ki l e ­ hetne emelni sarkaiból a földet, ha u g y a n e golyó fogékony v o l n a erkölcsi és észbeli e l l e n v e t é s e k r e . A m a g a m e g y é ­ n i életében, a r á n y l a g o s a n , n e m m a r a d ­ t a m el sem t e m p ó b a n , s e m m e n n y i s é g i , s e m minőségi s z o l g á l t a t á s o k b a n fajtám e b b e l i b u z g ó l k o d á s a mögött." Különös b ű n n e k tekinti a hazugságot („Mennyit h a z u d t a m é l e t e m b e n , s hogy u n d o r o d o m m o s t foltjaimtól!"), á m ezt is d i a l e k t i k u s a n , összefüggéseiben látja, l á t ­ tatja. Egy hosszú élet k ö v e t k e z t e t é s e k é n t , d e az u t ó d o k h o z szóló figyelmeztetésül is v a l l j a : „ I g a z a t m o n d a n i fényűzés. T e ­ h e t e m , öreg vagyok. T e h e t e m egy b i z o ­ nyos fokig. De a k i k v é d t e l e n e b b e k n á ­ l a m ? Mily n e h é z m e g h ú z n i a v á l a s z t ó ­ v o n a l a t a szükséges ö n v é d e l e m és a lé­ h a s á g között, m i l y e n jó s z e m m é r t é k kell hozzá! S p e r s z e l e g n e h e z e b b a dolga a fiatalságnak, a m e l y n e k a h a z u g s á g o n k í ­ v ü l alig v a n m á s v é d e k e z é s e a felnőttek testi és szellemi fölénye e l l e n ; első fegy­ v e r k é n t az esik a k e z e ü g y é b e . Á r t a l m a t ­ l a n n a k hiszi — hisz csak ö n m a g á t védi, s e n k i t n e m k á r o s í t m e g v e l e ! — s észre s e m veszi, hogy t a r t á s a l a s s a n k é n t elfer­ d ü l , s m á r a k k o r is k a n c s a l í t , a m i k o r veszély n é l k ü l s z e m b e n é z h e t n e veled. A l u l r ó l felfelé így t a n u l m e g h a z u d n i az e m b e r — s a t á r s a d a l o m ! —, j ó v a l a t e r m é s z e t s z a b t a szükségletein túl, egy­ re töményebb oldatban, önmagát roncsol­ va, e r e d e n d ő a l a k j á t szorongások, félel­

m e k s neurózisok p ó t a l k a t r é s z e i b ő l ú j j á ­ építve, m e l y e k m i n d e n valószínűség sze­ r i n t — ez a feltevésem — k á r t é k o n y a b ­ b a k a p r i m i t í v n é p e k törzsi szorongásos babonáinál." Déry n e m kevésbé könyörtelen egyko­ ri k ö r n y e z e t é v e l , b a r á t a i v a l , í r ó - t á r s a i v a l , m i n t ö n m a g á v a l s z e m b e n . Ifjú k o r a k é t n a g y v o n z ó d á s á t , a T ó t h Á r p á d h o z , illet­ v e F ü s t M i l á n h o z fűződő b a r á t i - t a n í t v á nyi emlékeit, é l m é n y e i t szembesíti, n e m t ö r ő d v e a kegyelettel (erre egy F ü s t M i ­ l á n - r a j o n g ó a z o n n a l r e a g á l t is). U g y a n ­ ilyen k e n d ő z e t l e n ü l beszél k é s ő b b i k a p ­ csolatairól, p é l d á u l R é v a i József, G á b o r A n d o r a l a k j á r ó l , de n e m igényeli a m a ­ ga s z á m á r a a tévedhetetlenség jogát. Olyannyira nem, hogy kertelés nélkül le­ írja: „ Ö n a r c k é p e m e t is a z é r t b o c s á t o m közre, h o g y m e g t a g a d t a s s é k . N e m k í v á ­ nok n a g y o b b hitelt s z a v a i m n a k a k k o r sem, a m i k o r m á s o k r ó l beszélek. Hogy így igaz-e v a g y m á s k é p p , a m ú g y sem fo­ gom m e g t u d h a t n i . De fogadtassék el a l á ­ zatom igaz jeléül, hogy n e m r a g a s z k o d o m túlságosan nézeteimhez." M i n d e z egy m e g f á r a d t öreg ember fintora v o l n a ? B i z o n y á r a n e m , n o h a a fintor (főképpen a groteszk) n e m idegen D é r y t ő l — r é g e n s e m v o l t az. Ezzel a z o n ­ b a n s z e m b e á l l í t h a t j u k azt a r e n d k í v ü l gazdag, sokrétű életművet, amelyet u g y a n e z e k az é l m é n y e k , t a p a s z t a l a t o k i h ­ lettek, s a m e l y mégis m i n d i g a z e m b e r i h a l a d á s t szolgálta.

Átöröklés-tervszerűsítés? (Universitas, 1968. 8.) A tudomány mai fejlettségi fokán g y a k r a n felvetődik a k é r d é s : i r á n y í t h a tók-e az e m b e r biológiai és szellemi t u ­ lajdonságai? A nyugatnémet folyóirat c i k k í r ó j a H. C. H a n s j o c h e m A u t r u m , az élő szervezetek kezdeti fejlődését a „ k é ­ miai erők véletlen játékának" tekinti — egészen az e m b e r megjelenéséig. Az e m ­ b e r m i n t gondolkodó, cselekvő, i r á n y í t ó l é n y a t e r m é s z e t i e r ő k e t saját é r d e k é b e n igyekszik h a s z n o s í t a n i , és a v é l e t l e n h e ­ lyett m a g a veszi át az i r á n y í t ó szerepet. Mindez aránylag egyszerűnek tűnik ad­ dig, míg n e m m a g á r ó l a z e m b e r r ő l v a n szó. Ezzel k a p c s o l a t b a n m a az ö r ö k l é s t a n , m i n t egyik legfőbb p r o b l é m á t , az e m b e r öröklött t u l a j d o n s á g a i n a k biológiai és biokémiai úton való céltudatos, tervsze­ rű megváltoztatása lehetőségét vitat­ ja. Az u t ó b b i 20 é v b e n a g e n e t i k a tisz-

t á z t a az á t ö r ö k l é s b i o k é m i a i alapvető kérdéseit, — a m o l e k u l á k , gének, k r o ­ m o s z ó m á k összefüggésének m e c h a n i z m u ­ sát. Az a n y a g , a m e l y az öröklött t u l a j ­ d o n s á g o k a t t o v á b b í t j a , mindössze négy egyszerű e l e m b ő l t e v ő d i k össze. A négy elem „összeállásának" és v á l t o z é k o n y s á ­ g á n a k lehetőségeit a cikk írója az ábécé 24 b e t ű j é h e z és az ezekből ö s s z e r a k h a t ó tízezer, százezer, millió o l d a l a k a t k i t e v ő k ö n y v o l d a l a k h o z hasonlítja. Jelenlegi t u ­ d á s u n k b i r t o k á b a n és az e m b e r r e v o n a t ­ kozóan hogyan l e h e t n e e b b e c é l t u d a t o s a n beleavatkozni? J a v a s l a t o k h a n g z o t t a k el a m e s t e r s é g e s megtermékenyítés irányában folytatott kísérletekre. A mesterséges megterméke­ nyítés g o n d o l a t a n e m újkeletű. 1789-ben A b b a t e Lazzaro S p a l l a n z a n i m á r végzett ilyen á l l a t k í s é r l e t e k e t — sikerrel. Azóta pedig az á l l a t o k m e s t e r s é g e s úton v a l ó m e g t e r m é k e n y í t é s e fontos szerepet ját­ szik az á l l a t t e n y é s z t é s b e n . Az e m b e r r e l kapcsolatban azonban — eltekintve a g y a k o r l a t i nehézségektől — egy egész se­ reg n e h e z e n á t h i d a l h a t ó biológiai és ge­ n e t i k a i k é r d é s v e t ő d i k fel. Így p é l d á u l a „genetikai s i k e r " k é r d é s e . M i n d a fizi­ kai, m i n d a szellemi t u l a j d o n s á g o k a r e n d k í v ü l i felelősséget igénylő kísérletek h i á n y á b a n csak esetlegesek l e h e t n e k , m é g a k k o r is, ha a két donor a l e g k i v á l ó b b a k ­ kal r e n d e l k e z i k , és elméletileg ezek egy­ m á s t tökéletesen kiegészítik. M á s i k k é r ­ dés az á t ö r ö k l e n d ő t u l a j d o n s á g o k é r t é k é ­ n e k k i v á l a s z t á s a . Mi é r t é k e s , hasznos, mi t o v á b b í t a n d ó az új egyed s z á m á r a ; ki és mi dönti el ezeket? Biológiai ellenvetéseit a szerző m é g n é ­ h á n y etikai, vallási és jogi okfejtéssel egészíti ki, m a j d az egész felvetett k é r ­ dést „genetikai u t ó p i á n a k " n y i l v á n í t v a r á t é r egy m á s i k p r o b l é m á r a : a v i l á g n é ­ pességének h a t a l m a s m é r e t ű s z a p o r o d á ­ sára, e n n e k biológiai összefüggéseire és szociális k ö v e t k e z m é n y e i r e . Henry Moore hetvenéves (The T i m e s S a t u r d a y R e v i e w , 57 302.) P h i l i p H e n r y , az angol N e m z e t i G a ­ léria egykori igazgatója é r t é k e s t a n u l ­ mányban ünnepli a hetvenéves Henry Moore-t. A t a n u l m á n y b ó l elénk t á r u l a m ű v é s z é r d e k e s élete és egyénisége. Moore-t m i n d e n e k e l ő t t a m é r h e t e t l e n önbizalom jellemzi, a m e l y testi egészsé­ ge m e l l e t t m ű v é s z i ö n t u d a t á b ó l és sike­ reiből s z á r m a z i k . S z e n v e d é l y e s e n szereti o t t h o n á t , k ü l ö n ö s e n a h e r f o r d s h i r e - i . fa­

lusi h á z a k b ó l összetákolt „ p r i m i t í vkastél l e b o m b á z á s a u t á n v á s á r o l t m e g . I t t él most, a k é n y e l m e s b e r e n d e z é s ellenére a régi, t a l á n a b á n y á s z s z ü l ő k t ő l örökölt egyszerűségben. I n n e n i n d u l időről időre a „ d a r u s a u t ó v a l " , m e l y P á r i z s b a vagy B e r l i n b e viszi kiöntés v é g e t t m o n u m e n ­ tális alkotásait, m a j d n é h á n y h ó n a p m ú l ­ v a b r o n z b a ö n t v e visszaviszi, hogy m a g a és két segítsége elvégezze r a j t a az utolsó simításokat. A szobrok r e n d s z e r i n t n e m maradnak Angliában, mert a megrende­ lők elsősorban idegen á l l a m o k : az Egye­ sült Á l l a m o k , az NSZK, H o l l a n d i a , Bel­ g i u m és J a p á n . Természetes, á l l a n d ó lon­ doni i g é n y b e v é t e l e fékezi m u n k a t e m p ó ­ j á t , ezért n é h á n y évvel ezelőtt a C a r r a ra-hegység l á b a i n á l , a t e n g e r m e l l é kis villát építtetett, és n y a r a n k é n t k é t - h á r o m h ó n a p o t itt tölt el, n a p o z v a , fürödve és n é h á n y ó r á t a k ő f a r a g á s n a k szentelve. M i k o r dolgozik, azt szereti, hogy előtte bőséges t é r t á r u l j o n , modelljeit g y a k r a n dombos háttérrel fényképezi le, hogy megállapíthassa hatásukat a természet­ ben. T a l á n i n n e n e r e d a l k o t á s a i n a k a r á ­ nyossága, beilleszkedése a t e r m é s z e t b e . M o o r e azt állítja m a g á r ó l , hogy a m o ­ dern kritika értelmében vett „absztrakt" m ű v e t s o h a s e m alkotott. „ M i n d e n e k e l ő t t az e m b e r i a l a k é r d e k e l " — jelenti ki m a g á r ó l . A l k o t á s a i l e g y e n e k kicsiny vagy nagyméretűek — mindegyiket a koncep­ ció n a g y s á g a jellemzi —, formailag egy­ séget a l k o t n a k , a t e r m é s z e t részeinek és termékeinek tűnnek. Alkotó gondolata m i n d i g az a n y a g h o z : fémhez, fához, k ő ­ höz t a p a d . „Én azt hiszem — m o n d o t t a 1960-ban —, n e m az számít, hogy az a l ­ kotás m i k é p p e n jön l é t r e : felépítve, m i n ­ tázva, forrasztva, faragva, szerkesztve vagy b á r h o g y a n . A m i számít, az a vízió, a m i t kifejez!" Moore t a l á n a l e g e r e d e t i b b az összes eddig i s m e r t szobrászok között, mert m u n k á j á h o z n e m azzal a v á g g y a l ül le, hogy a h a g y o m á n y v a g y v a l a m i l y e n i r á n y z a t elképzelt f o r m á i n a k a l é t r e h o ­ z á s á b a n m á s o k a t felülmúljon. Lényegé­ ben m i n d i g egyedül állott, és m i n t az ős­ e m b e r , ő k e z d t e a m a g a tradícióját, és l a s s a n h a l a d t , k i t a r t ó a n , lépésről lépésre későbbi formai i n v e n c i ó i n a k csodálatos s z a b a d s á g a felé. A m a n c h e s t e r i H o r t o n kőbe 1924—25-ben vésett Anya és gyer­ meke című a l k o t á s a tiszta súly és tömeg, a m i csak a z o k n á l t a l á l h a t ó meg, a k i k kövüket másik, keményebb kő se­ gítségével a l a k í t o t t á k , m i n t a K o l u m b u s előtti m e x i k ó i a k . Ezek az e m b e r e k úgy i s m e r t é k a követ, a h o g y a n azok, akik m á r

f é m s z e r s z á m o k k a l fürészelhették, f ú r h a t ­ t á k és csiszolhatták, s o h a s e m i s m e r h e t t é k meg. S z á m á r a elég volt, hogy egy m e x i ­ kói g r á n i t f é n y k é p é t lássa, és a z o n n a l együttérezzen a n é v t e l e n m ű v é s z gigászi a l k o t á s á v a l . A f á n a k viszont különleges, a kőben m e g n e m t a l á l h a t ó t u l a j d o n s á ­ gai v a n n a k : n e m a h a l o t t súly, h a n e m a felfelé törés, a n ö v e k e d é s jellemzi. Moore f a r a g v á n y a i k i a k n á z z á k a fa e m e t u l a j ­ donságait. E b b e n a v o n a t k o z á s b a n ösz­ tönzését az afrikai fétisektől n y e r t e . N e m ő az első, aki szükségesnek é r e z ­ te, hogy elszakadjon a r e n e s z á n s z h a g y o ­ m á n y a i t ó l ; a r o m á n p a r a s z t i v a d é k Brâncuşi e v o n a t k o z á s b a n megelőzte őt. B r â n cuşi a z o n b a n kötött m a r a d t az igazság b e t ű szerinti elvéhez, az a n y a g h o z ; Moore ezt m a g a mögött hagyta, hogy f o r m á b a n , i n v e n c i ó b a n és kifejezésben teljes sza­ b a d s á g o t valósítson meg. H a mégis v a ­ l a m i h e z kötött m a r a d t , az — a m i n t m a g a v a l l j a — a fekvő alak, a m e l y n e k v a l ó ­ sággal megszállottja lett. „Az emberi a l a k n a k h á r o m a l a p v e t ő pozíciója van... — m o n d o t t a Moore. — Most m á r , h a az e m b e r i a l a k o t k ő b e a k a r j u k faragni, m i n t ahogy én teszem, az álló pozíció n e m megfelelő. A kő n e m o l y a n erős, m i n t a csont, és a szobor b o k á b ó l törik el." Ezt a k é r d é s t t ö b b k u l t ú r á b a n sike­ resen m e g o l d o t t á k , a l e g k ö n n y e b b e n t a ­ l á n az ázsiai p r e b u d d h i s t a n é v t e l e n szob­ rászok, a k i k a világ l e g n a g y o b b m ű v é ­ szei közé sorolhatók. Az élő s z i k l á b a dol­ gozva, a l á b a k a t és a b o k á t g y a k r a n t ö m b s z e r ű n e k h a g y t á k , és a szobrot fen­ n e b b fokozatosan é l e t s z e r ű n e k a l a k í t o t ­ ták, egészen a v é g t e l e n spirituális fejig, a m e l y n e k megszállottjai voltak. Moore s z á m á r a a fejnek és a t e s t n e k j e l e n t ő ­ sége egyforma é r t é k ű , és a fekvő alak, m i n t azt a Fekvő asszony bizonyítja, n e m v a l a m i l y e n m a i k u l t u s z n a k a része, h a n e m t é m á j a ez m i n d e n időknek, és v a ­ riációi végtelenek. A „Torrey Canyon" katasztrófájának biológiai következményei (Science

progrés

la nature,

1968. 8.)

Gaston Cohen é r t é k e s biológiai a n y a ­ got közöl az i s m e r t t a n k h a j ó - k a t a s z t r ó f a k a p c s á n . A t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k vizs­ gálói s z á m á r a s e m é r d e k t e l e n a cikk, h i ­ szen az e m b e r , a t u d o m á n y és a t e r m é ­ szet kölcsönösségének ú j a b b p é l d á j á t m u ­ t a t j a be. Amikor a „Torrey Canyon" zátonyra futott, s 100 000 t o n n a kőolajjal á r a s z ­ totta el a tengert, először a kőolaj fel­

g y ú j t á s á v a l k í s é r e l t é k m e g a veszélyt e l ­ h á r í t a n i . Így a z o n b a n a t e n g e r t szennyező a n y a g n a k csak e g y h a r m a d á t ó l sikerült m e g s z a b a d u l n i , m i v e l az a h u l l á m z á s h a ­ t á s á r a d u r v a c s e p p e k b e n szétoszlott a felső vízrétegekben, és gyújthatatlan emulziót alkotott. Ezt a folyamatot m e g ­ k ö n n y í t e t t e a kőolaj illó összetevőinek e l p á r o l g á s a is, m e r t ily m ó d o n s ű r ű s é g e megnövekedett. Ekkor ún. detergensek felhasználásához f o l y a m o d t a k : szintetikus mosó-szerekhez hasonló tulajdonságú szerves a n y a g o k h o z , a m e l y e k a z emulziót feloldották a t e n g e r b e n . J ó l l e h e t az E l b a v i z é n e k t i s z t í t á s á r a m á r h a s z n á l t a k hasonló vegyszereket, n y i ­ tott m a r a d t a k é r d é s : ilyen t ö m e g b e n n e m v á l i k - e m é r g e z ő v é a z o l d a t ? Mivel a t u d ó s í t á s o k a t e n g e r i élővilág n a g y ­ mérvű károsodásáról számoltak be — csak tengeri m a d á r t ö b b m i n t 15 000 v e ­ szett oda, és a h a l a k is tömegesen p u s z ­ t u l t a k el a k o p o l t y ú i k r a r a k ó d o t t olaj m i a t t —, a k a t a s z t r ó f a k ö v e t k e z m é n y e i ­ n e k k i v i z s g á l á s á r a a p l y m u t h i Biológiai Laboratórium munkaközösségét kérték fel. Az ő k u t a t á s a i k n y o m á n bizonyossá vált, hogy a detergensek egyes vegyi összetevői több élőlényt semmisítettek meg, m i n t m a g a a kőolaj. A lebegő s z a r d i n i a - i k r á k 90 százaléka, a kis r á k o k tömege, r e n g e t e g hal és k a g y l ó i v a d é k p u s z t u l t el, u g y a n a k k o r lefékeződött az algák szaporodási ü t e m e is. I l y m ó d o n sok halfajta t á p l á l é k a l a p j a m e g c s a p p a n t , a k á r o s o d á s t o v á b b g y ű r ű z é s é t okozva. A h o m o k o s p a r t o t a kőolaj sok h e l y ü t t valósággal á t i t a t t a . Az a e r o b (oxigént igénylő) b a k t é r i u m o k k é p e s e k u g y a n a kőolaj e l b o n t á s á r a , a p a r t r a s o d r ó d ó d e ­ t e r g e n s e k a z o n b a n ezt a lassú öntisz­ t u l á s i folyamatot lefékezték, így a h o ­ m o k p a d o k o n tenyésző t a r i s z n y a - és g a r n é l a r á k o k , kagylók és m á s p u h a t e s t ű e k életközösségeit l é t a l a p j a i k b a n támadták meg. A kőolaj-szennyeződéstől a c o r n w a l l i és b r e t o n p a r t o k o n k i k a p c s o l ó d á s t kereső e m b e r e k üdülési lehetőségét és t e r m é s z e ­ tesen a f ü r d ő h e l y e k v á l l a l k o z ó i n a k m i n t ­ egy évi 300 millió dolláros j ö v e d e l m é t féltették. A v é d e k e z é s r e n d j é n viszont a felhasznált d e t e r g e n s a s z a r d i n i a - és r á k h a l á s z o k n a k , az osztriga-tenyésztőkn e k okozott t e t e m e s k á r t . Az e m b e r , a t e r m é s z e t és a t e c h n i k a kapcsolatrendszerére jellemző módon G a s t o n C o h e n s z a k c i k k e m e l l e t t m á r fel­ t ű n i k egy rövid hír, a m e l y a r r ó l tudósít, hogy a C O R E X I T 7664 m i n d e n u t ó k ö v e t ­ k e z m é n y n é l k ü l a l k a l m a s a vizek o l a j ­ s z e n n y e z ő d é s é n e k semlegesítésére.

Elégedett-e (Kölner

Nyugat-Németország lakossága?

Zeitschrift für Sozial-Psychologie,

Soziologie 1968. 2.)

und

Jövedelem és osztályszerkezet címen R i c h a r d F. H a m i l t o n n é m e t alapossággal kidolgozott k o n k r é t szociológiai felmé­ rést közöl, s b e n n e a n y u g a t n é m e t t á r s a ­ d a l o m o s z t á l y s z e r k e z e t é n e k átrétegződése m e l l e t t a lakosság e l é g e d e t t s é g é n e k m u ­ t a t ó s z á m a i r ó l is beszámol. Az a n k é t zá­ r ó k é r d é s e így h a n g z o t t : „ M i n d e n t össze­ gezve, n a g y o n m e g v a n - e ön elégedve, m e g v a n - e elégedve, v a l a m e n n y i r e m e g v a n - e elégedve v a g y e g y á l t a l á n nincs megelégedve azzal, a m i t az életben e l é r t ? " A k a p o t t válaszok feldolgozásából a d j u k a következő s z e m e l v é n y e k e t : „A legfontosabb e r e d m é n y , m i v e l az elégedettség fokát osztály és é l e t k o r sze­ r i n t vizsgáltuk, az, hogy a dolgozók ke­ v é s b é elégedettek, m i n t a nem-dolgozók. E szabály alól csak két életkori csoport kivétel, a l e g f i a t a l a b b a k , éspedig a h i v a ­ tali p á l y a f u t á s közbülső szakaszában, a m i k o r a család összjövedelme a l e g m a gassabb." „Az »elégedettségi« tényező és a többi k ö r ü l m é n y összefüggéseire világít r á az »osztály« és » j ö v e d e l e m s z i n t " k a p c s o l a t a . A l e g a l a c s o n y a b b kereseti szinten a k ö ­ zéposztályhoz tartozók m u t a t j á k a l e g n a ­ g y o b b fokú elégedetlenséget. Az összes t ö b b i szint esetében e n n e k az ellenkezője é r v é n y e s : a m u n k á s o k az elégedetlenek." „A j ö v e d e l e m n a g y s á g a ö n m a g á b a n v é ­ ve n a g y o n kevéssé befolyásolja az e l é ­ gedettséget v a g y e l é g e d e t l e n s é g e t . . . A 400 és 800 m á r k a közötti j ö v e d e l e m m e l r e n d e l k e z ő csoportok n e m dolgozóinak kategóriájában nincs különbség az elé­ gedettség fokát illetően a négy k é r d é s ­ csoportra a d o t t feleletek között. A dol­ gozók k ö r é b e n sincs k ü l ö n b s é g a 300 és 800 m á r k a jövedelemmel rendelkezők közt. Mivel a j ö v e d e l e m n a g y s á g a ö n ­ m a g á b a n m é g n a g y o n kevéssé d i s z k r i m i ­ n á l , az elégedettség — a l á t s z a t szerint — i n k á b b attól függ, a m i t m á s o k h a s o n l ó h e l y z e t b e n k e r e s n e k , attól, hogy m i k é n t teljesültek a dolgozók r e m é n y e i s t b . . . Az a m u n k á s , aki a X I X . század utolsó é v t i z e d é b e n született, aki úgy n ő t t fel, hogy m u n k a h e l y e á l l a n d ó a n veszélyben volt, aki n e m i s m e r t e a biztonságot, s most látja, hogy megfelelő n y u g d í j r a s z á m í t h a t . . . m i n d e n valószínűség sze­ r i n t a feltett k é r d é s r e , hogy m e g e l é g e ­ dette-e, igennel fog válaszolni." „ V é g e r e d m é n y b e n : a v á l a s z o k b a n kife­ jezésre j u t ó » b e t a n u l t s á g « és a rezignáció

e l l e n é r e a m a i k ö r ü l m é n y e k között m é g m i n d i g nagyfokú elégedetlenséggel t a l á l ­ k o z u n k a m u n k á s o s z t á l y köreiben. V a ­ gyis v a l a m e n n y i k e d v e z ő tényező — a m u n k á s r e á l b e v é t e l é n e k nagyfokú e m e l ­ k e d é s e és az a tény, hogy a m u n k á s és a középosztálybeli p o l g á r bevételei közöt­ ti k ü l ö n b s é g n a g y m é r t é k b e n kiegyenlítő­ dött — sem volt elég a t u d a t b e l i egyen­ lőség m e g t e r e m t é s é r e . . . " E g y h á z és forradalom (Esprit, 1968. 5.) A Populorum progressio című legújabb p á p a i enciklika, a m i n t i s m e r e t e s , a gaz­ dag és szegény n e m z e t e k e l l e n t é t é t t á r ­ gyalja, s az e l ő b b i e k e t a r r a ösztönözi, hogy j ö v e d e l m ü k egy részét az u t ó b b i ­ a k n a k a j á n l j á k fel, s fékezzék a bőség és a fölösleg civilizációjának t o v á b b i e l ő r e h a l a d á s á t . Most az Esprit c í m ű fran­ cia k a t o l i k u s folyóirat h a s á b j a i n C a n d i d o M e n d e s de A l m e i d a a p á p a i e n c i k l i k á t e l e m e z v e az e g y h á z n a k a f o r r a d a l o m kér­ désében elfogadott á l l á s p o n t j á t is b í r á ­ lat t á r g y á v á teszi. Egy h a t a l m i r e n d s z e r erőszakos m e g ­ v á l t o z t a t á s a — h i r d e t i az e n c i k l i k a — csak olyan n y i l v á n v a l ó és „ h o s s z a n t a r t ó zsarnokság" esetében megengedhető, a m e l y súlyosan sérti az e m b e r a l a p j o ­ gait, és á r t az ország k ö z j a v á n a k (31. §). ,,Megfigyelendő — teszi hozzá C a n d i d o M e n d e s de A l m e i d a —, hogy a f o r r a d a ­ lom e s z e r i n t csak t ö b b feltétel e g y ü t t e s m e g l é t e esetén engedélyezhető, s hogy a szöveg a h a t a l o m m a l v a l ó visszaélés időbeli h a t á r a i t is m e g á l l a p í t j a , a m i k o r a k o r m á n y c s e l e k m é n y e i és a közjó köve­ t e l m é n y e i közti e l l e n t m o n d á s objektív feltételeit sorolja fel." Valamely gyarmati rendszer megdön­ t é s é n e k esélyei a c i k k í r ó szerint n é h a n a g y o n gyorsan és futólag beálló kon­ j u n k t u r á l i s e l e m e k t ő l függenek. Az ilyen „ p i l l a n a t o k " egy n e m z e d é k életénél, sőt egy elnöki m e g b í z á s i d ő t a r t a m á n á l is r ö ­ videbbek lehetnek. Várják meg talán a n é p e k , hogy e l ő b b a „ h o s s z a n t a r t ó zsar­ nokság" bekövetkezzék? C a n d i d o M e n d e s de A l m e i d a v é g ü l is a r r a a k ö v e t k e z t e t é s r e jut, hogy a fejlő­ d é s b e n levő országok t e r ü l e t é n „a n é p ellenségé"-nek á r t a l m a s v o l t a n e m függ szükségszerűen a h a t a l o m b i r t o k l á s á n a k i d ő t a r t a m á t ó l . H a a n é p e k e b b e n a for­ májában fogadnák el a Populorum progressio tanát, az a harmadik táborra vonatkozóan annyit jelentene, mint bele­ egyezni a b b a , h o g y a h a t a l m o n levő kor­ m á n y tetszése szerint r e n d e l k e z z é k egy n é p jövőjéről.

SZERKESZTŐK-OLVASÓK Feljegyzések

Áprily

Lajosról,

Nagy

István festőművészről

(Levelek

a

és Tamási

Áronról

szerkesztőséghez) 1.

K u n c z A l a d á r 1923-ban h a z a t é r t egy családi l á t o g a t á s r a K o l o z s v á r r a , és ez a régi k e d v e s v á r o s végleg o t t m a r a s z t o t t a . Á t v e t t e az Ellenzék vasárnapi mellékle­ tének* a szerkesztését, és ez h a m a r o s a n i r o d a l m i f ó r u m m á fejlődött s i r á n y í t ó sze­ r e p h e z j u t o t t a h a z a i életben, m u n k á r a s e r k e n t v e í r ó k a t . A m i k o r P o m o g á t s Béla K u n c z A l a d á r m u n k á s s á g á n a k ezt a szakaszát (Korunk, 1968. 8) feldolgozta, i r o d a l ­ mi é l e t ü n k k i a l a k u l á s á n a k legfontosabb m o z z a n a t a i t és t ö r e k v é s e i t is m e g v i l á ­ gította, és ezzel t a n u l s á g o s i r o d a l o m t ö r t é n e t i m u n k á t végzett. K u n c z A l a d á r v a l ó b a n m u n k a t á r s a k a t toborzott a laphoz, és a m i n t ezt P o ­ mogáts Béla is észrevette, m e l l e t t e n é h á n y évig Á p r i l y Lajos „az i r o d a l m i r o v a t o t szerkesztette". Ezek u t á n mégis f e l m e r ü l b e n n ü n k a k é r d é s : h a a l a p i r o d a l m i r o v a t a l é n y e g é b e n a v a s á r n a p i m e l l é k l e t e volt, a k k o r e n n e k szerkesztésében m i l y e n szerep j u t h a t o t t Á p r i l y L a j o s n a k ? Igaz u g y a n , h o g y a színházi, művészeti, i r o d a l m i élettel a l a p többi s z á m a i b a n is foglalkozott, i r o d a l m i h í r e k és m e g e m l é k e z é s e k m á s k o r is j e l e n t e k m e g b e n n e , de az ilyen jellegű a n y a g főként H u n y a d y S á n d o r kezén m e n t át. K é t s é g t e l e n a z o n b a n , hogy az 1924—25-i iskolai é v b e n Á p r i l y Lajos a B e t h l e n ­ kollégiumtól egy évi s z a b a d s á g o t kért, m e r t m e g h í v á s t k a p o t t az Ellenzék irodalmi m e l l é k l e t é n e k szerkesztésére. Ezért E n y e d r ő l ideiglenesen egy évi p r ó b a i d ő r e fel­ költözött K o l o z s v á r r a . M a g á t a m e l l é k l e t e t a z o n b a n t o v á b b r a is K u n c z A l a d á r szer­ kesztette, és Á p r i l y Lajos n e m k a p h a t o t t egészen önálló, n e k i megfelelő szerkesztői m u n k a k ö r t . K u n c z A l a d á r n a k e k k o r m á r szüksége l e h e t e t t egy olyan m u n k a t á r s r a , akivel e g y ü t t dolgozhat, megbeszéli vele az i r o d a l m i m e l l é k l e t k é r d é s e i t , a szer­ kesztés, a stilizálás, a cikkek í r a t á s á v a l j á r ó m u n k a egy részét m e g o s z t h a t j a . Azt is tudjuk, hogy K u n c z A l a d á r Á p r i l y Lajost s z e m e l t e ki u t ó d á n a k , m e r t 1924-ben m é g kétséges volt, hogy K o l o z s v á r t m a r a d h a t - e , v a g y vissza kell t é r n i e P e s t r e E b b e n az e s e t b e n Á p r i l y lett v o l n a az Ellenzék m e l l é k l e t é n e k szerkesztője. Á p r i l y v a l ó b a n hűségesen és s z o r g a l m a s m u n k á v a l t á m o g a t t a K u n c z A l a d á r t , finom ízlésével biztosan felismerte a j e l e n t k e z ő új tehetségeket, de m a g á b a n a szerkesztés m u n k á j á b a n , v i s s z a e m l é k e z é s e m szerint, n e m szívesen v e t t részt. Vissza­ v á g y o t t E n y e d n y u g a l m a s a b b életébe, m e r t a szerkesztőség l á r m á j á b a n n e m t u d o t t dolgozni. Ez az időszak mégis m é l y n y o m o k a t h a g y o t t az Ellenzékben, valamint saját m u n k á s s á g á b a n . Á p r i l y m i n t szerkesztő t a l á n a helyzet k é n y s z e r ű s é g é t ő l h a j t v a n e m c s a k v e r ­ seket és fordításokat, h a n e m i r o d a l m i k r i t i k á k a t és c i k k e k e t is í r t a l a p n a k . T u d ­ juk, hogy legtöbbször sok k ü z d e l e m m e l , n e h e z e n f o g a l m a z t a m e g írásait, de m i n d i g biztos é r z é k k e l h a t o l t be az új m ű v e k sajátos m o n d a n i v a l ó j á b a , g o n d o l a t v i l á g á b a , különös szeretettel fordult N y í r ő és T a m á s i b a l l a d á s v a g y a székely n é p m e s é b ő l t á p l á l k o z ó v i l á g a felé, és g y ö n y ö r k ö d v e m e r ü l t el a n y e l v i szépségek ü d e t a v á b a v a g y b a l l a d á s h a n g u l a t á b a . Á p r i l y szerkesztői m u n k á s s á g á n a k jelentős részét a l ­ k o t t á k ezek a cikkek, ezért l e g a l á b b a l é n y e g e s e b b e k e t m e g p r ó b á l j u k itt felsorolni, a m í g a teljes bibliográfia összeállítása is m a j d lehetséges lesz. * Kuncz Aladár, Áprily Lajos és más, az Ellenzék szerkesztésében szerepet játszott írók korszerűen árnyalt értékelése nem azonos az Ellenzéknek mint politikai lapnak kritikátlan elfogadásával, sőt, sajtótörténészi feladat az írók s a lapszer­ kesztés ellentmondásainak s általában is a lap konzervatív osztály- és pártpolitikai hátterének feltárása. — A szerkesztőség.

G r u z d a J á n o s k é p k i á l l í t á s a k o r , 1924. á p r i l i s 16-án az Ellenzék közli Áprily m e g n y i t ó beszédét, u g y a n e b b e n az évben, j ú n i u s 29-én p e d i g m á r első k r i t i k á j á t hozza N y í r ő A Jézusfaragó ember c í m ű n o v e l l á s k ö t e t é r ő l . U g y a n c s a k ő í r h a t t a meg e b b e n az é v b e n -y jelzéssel a B á r d O s z k á r Mi lesz velünk? és a K i b é d i S á n d o r Diadalmas élet c í m ű v e r s e s k ö t e t é r ő l szóló m a g v a s k r i t i k á t . 1925-ben n é v v e l jegy­ zett v e z é r c i k k e t í r t a J ó k a i - é v f o r d u l ó k o r (február 18), cikket í r t Az ember tragé­ diája új színre v i t e l e a l k a l m á b ó l (február 1), és k r i t i k á j a j e l e n t m e g M a k k a i S á n ­ dor „Zörgessetek és megnyittatik nektek" c í m ű új kötetéről. É r d e k e s m é g Az ismer e t l e n katona c í m ű kis cikke (á.l. jegyzéssel, m á r c i u s 3), a m e l y n e k csak ezt a jellegzetes, h u m a n i s t a kicsengésű utolsó m o n d a t á t e m e l j ü k k i : „Keresztyén v a g y o k : n e m b á n n á m , h a n é m e t k a t o n a p i h e n n e a z i s m e r e t l e n k a t o n a koszorús s í r j á b a n . " Áprily a h á b o r ú s g y ű l ö l k ö d é s e k fölé e m e l k e d ő s z i m b ó l u m o t a k a r t l á t n i „az i s m e r e t ­ len k a t o n a " franciaországi s í r e m l é k é b e n . M i n d e z e k n é l j e l e n t ő s e b b T a m á s i Lélekindulás című n o v e l l á s k ö t e t é r ő l írt, fel­ fedező erejű k r i t i k á j a (1925. j ú n i u s 5. á.l.). Azt is s z á m o n t a r t j u k , hogy T a m á s i Lélekindulás című n o v e l l á j a is az Ellenzékben j e l e n t m e g első ízben, és m a g a T a m á s i szerint é p p e n Á p r i l y t e t t e őt „ m i n t s z a b a d h a l a t az i r o d a l o m h o r d ó j á b a " . Á p r i l y szerkesztői és k r i t i k a i m u n k á s s á g á n a k ilyen i n d í t ó ereje és az egész i r o d a l m i életre k i h a t ó szerepe volt e z e k b e n az é v e k b e n . 1925—26-ban Á p r i l y e n y e d i k a t e d r á j á h o z v i s s z a t é r v e m é g folytatta az Ellen­ zék szerkesztői m u n k á s s á g á t , de 1926-ban m á r csak M a k k a i Ördögszekér című r e ­ g é n y é n e k k r i t i k á j á t t a l á l t a m m e g az Ellenzékben ( j a n u á r 9). 1926. m á r c i u s 19-én Á p r i l y t v a s ú t i szerencsétlenség érte, és nincs t u d o m á s u n k a r r ó l , h o g y a z u t á n foly­ t a t t a - e m é g szerkesztői t e v é k e n y s é g é t . A szerencsétlenség u t á n az Ellenzék közli a k ó r h á z b a n fekvő költőnek, a l a p „ i r o d a l m i szerkesztőjének" képét. Az Ellenzék egykori belső m u n k a t á r s a i azóta m e g h a l t a k , v a g y messze k e r ü l ­ tek t ő l ü n k , és így m a m á r n e m l á t h a t j u k tisztán, hogy a szerkesztés m u n k á j á b ó l mi n e h e z e d e t t Á p r i l y v á l l a i r a . De t a n ú s á g u l h í v j u k itt levelezését is. Sipos D o m o ­ kos i s m é t e l t e n é p p e n Á p r i l y Lajoshoz fordult n o v e l l á i n a k k i a d á s a és az é r t ü k j á r ó tiszteletdíj ügyében. Ezekből a levelekből n e m c s a k Sipos Domokos írói t e r v e i t (1924—27-ben), h a n e m Á p r i l y Lajos segítőkészségét és írói t e k i n t é l y é t is m e g i s m e r ­ jük. Jellemző, hogy Á p r i l y é p p e n a f i a t a l a b b , sokszor még n e h é z h e l y z e t b e n élő, r a d i k á l i s szellemű í r ó t á r s a i t t á m o g a t t a , és szoros k a p c s o l a t b a n állott v e l ü k . Végül a m a g a m e m l é k e i t is idézem. 1924—25 telén m i n d e n n a p ott l á t t a m Á p r i l y Lajost az Ellenzék egyik a s z t a l á n á l . Írt, stilizált, dolgozott. N é h a n e k e m is k i a d o t t r e c e n z i ó r a i r o d a l m i folyóiratokat, de hogy p o n t o s a b b a n m i b ő l állt a m u n ­ kája, azt n e m t u d h a t t a m . M a g á t a m e l l é k l e t e t K u n c z A l a d á r állította össze, de az Á p r i l y m u n k á j á r a m i n d i g s z á m í t h a t o t t . S ű r ű n j e l e n t e k m e g versei és fordításai G e r h a r t H a u p t m a n n t ó l , R o n s a r d - t ó l , M a e t e r l i n c k t ő l , L u c i a n Blagától. Á p r i l y m u n ­ k á s s á g á n a k g a z d a g és t e r m é k e n y időszakát k é p e z t é k ezek az évek, és a l k a l m a t a d t a k a r r a , hogy m i n t biztos í t é l e t ű és az új k ö n y v e k szépségeit m e g l á t ó k r i t i k u s j e l e n t ­ kezzék. E k k o r j e l e n t e k m e g t ö b b e k között a Levél, Koromszem, Tavasz a házsongárdi temetőben, a Rabok, és a Vallomás c í m ű versei, költészetének k i m a g a s l ó darabjai. Végül m é g azt is megjegyezzük, hogy u g y a n c s a k e k k o r (1926. 271, 272) j e l e n t ­ k e z e t t G a á l G á b o r is az Ellenzékben (Bacsányinál Linzben c í m ű cikkével és P a n a i t I s t r a t i Kyra Kyralina című r e g é n y é n e k recenziójával). Nagyenyed, 1968. október. Vita Zsigmond tanár 2. N a g y I s t v á n r ó l , a c s í k m i n d s z e n t i s z á r m a z á s ú festőművészről, aki M a g y a r o r ­ szágon élt és h a l t meg, de m i n d i g C s í k b a n volt itthon, a k i n e k m ű v é s z i é r t é k e i t az é v t i z e d e k f o l y a m á n e g y r e m a g a s a b b r a helyezik, személyes e m l é k e i m v a n n a k . T u d t o m m a l N a g y I s t v á n 1873- vagy 1874-ben született. K o r t á r s a , falusfele, i s k o l a t á r s a és h a l á l i g jó b a r á t j a volt boldogult a p á m n a k . C s a l á d n e v ü k is egyezett, s z ü l ő h á z u k m a j d n e m szomszédos volt C s í k m i n d s z e n t „Nagy-tízesében", ahol a „ N a g y " jelző n e m a tízes kiterjedését, h a n e m a z o t t a n őslakos c s a l á d n e v é t jelen­ tette, ahogy u g y a n a b b a n a községben v a n A m b r u s - t í z e s , Sillók tízese, J ó z s á k tízese és így t o v á b b . E n n e k e l l e n é r e a k é t zárkózott székely m i n d i g hangsúlyozta, hogy

ők n e m r o k o n o k , csak jó b a r á t o k . Lehet, azon a v é l e m é n y e n v o l t a k : r o k o n a i m a t n e m m a g a m v á l a s z t o m , de b a r á t a i m a t igen. A n n á l j o b b m i n d k é t , i m m á r m e g ­ boldogult e m l é k é n e k . N a g y I s t v á n m ű v é s z i t e v é k e n y s é g e a p o s z t i m p r e s s z i o n i z m u s szecesszióba áthajló i d e i é r e esik. T a n í t ó i d i p l o m á j a volt és csak a z u t á n k e z d e t t festeni t a n u l n i , n e m kis m é r t é k b e n a p á m b a r á t i befolyása a l a t t . T a n u l m á n y a i f o l y t a t á s á r a a Csíki M a g á n j a v a k t a n u l m á n y i ösztöndíja a d t a m e g n e k i a lehetőséget, hiszen v á r h a t t a volna, h o g y a m i n d s z e n t i k i s b i r t o k o t az ő t a n u l á s a k e d v é é r t m e g c s o n k í t s á k ! Ösz­ t ö n d í j j a l k e r ü l t k ü l f ö l d r e is. Külső-földi viselt dolgairól a n n y i t t u d o k , hogy L e n b a c h o t m i n t m e s t e r é t e m l e g e t t e . B i r t o k o m b a n volt egy k b . 50X70 cm n a g y s á g ú , s z a k á l l a s férfifejet á b r á z o l ó olajfestmény, m e l y r ő l b ü s z k é n e m l e g e t t e , hogy b á r ő festette, de L e n b a c h a l a p o s a n á t j a v í t o t t a . A k é p 1944-ben t ű n t el, egy s z o b á m faláról készült f é n y k é p e n a z o n b a n m é g l á t h a t ó . T r é f á s a n e m l e g e t t é k fel n e k i , h o g y á r v a szót s e m t u d v á n s e m m i idegen n y e l ­ ven, v a l a m e l y i k külföldi n a g y v á r o s b a n a r e n d ő r s é g segítségére volt szükség, hogy m e g á l l a p í t s á k , ki és m e r r e v a n h a z á j a e n n e k a j e l e n t é k t e l e n külsejű, s z e r é n y v a d ­ e m b e r n e k , akivel s e n k i s e m t u d beszélni. K ü l s e j é n n e m v o l t s e m m i „művészi". M i n t j a v a k o r a b e l i férfit i s m e r t e m : zömök alak, laza és csendes mozgás, kissé hajlott t a r t á s , r ö v i d r e n y í r t , őszülő h a j , k e r e k fej, t a t á r o s a r c . S e m m i t m o n d ó színű, főképpen b a r n á s polgári r u h á z a t szigorúan m e l l é n n y e l , v a s t a g t a l p ú , m a g a s s z á r ú cipő. H a összegezem k ü l s e j e u t á n a l k o t o t t b e ­ n y o m á s o m a t , i n k á b b v i d é k i t e l e k k ö n y v v e z e t ő n e k n é z n é m , m i n t festőművésznek, ki a v i l á g s z í n v o n a l a t döngeti. Viselkedése is ilyen volt. É t k e z n i csendes k i s k o c s m á k ­ ban szeretett, a d i v a t o s h e l y e k e t csak v é g s z ü k s é g b e n , m á s o k k e d v é é r t , h a fel­ kereste. A b o r t szerette, de i t t a s s á g á r ó l n e m h a l l o t t a m , ilyen á l l a p o t b a n n e m l á t ­ t a m . Kissé s z a p o r á n , de m i n d i g csendesen beszélt, szókincse szerény lévén, g y a k ­ r a n i s m é t e l g e t e t t r ö v i d m o n d a t o k a t . M i k o r én i s m e r t e m , m á r r e n d e z e t t a n y a g i k ö r ü l m é n y e k között élt (akkor m é g n ő t l e n volt, elég későn kötött h á z a s s á g o t M a ­ gyarországon, v i d é k i i p a r o s özvegyét v e t t e feleségül), p é n z e m i n d i g volt, de p é n z ­ t á r c á t s o h a s e m l á t t a m nála. A p é n z t felsőkabátja külső zsebébe gyűrte, o n n a n h ú z t a ki — b ő k e z ű e n és k ö n n y e d é n — fülénél fogva a b a n k ó k a t . Azt hiszem, m a g a s e m t u d t a soha, m e n n y i p é n z e v a n . Csíkszeredai családi h á z u n k n a k m a n z á r d - s z o b á i voltak. A két h á b o r ú közti i d ő b e n N a g y I s t v á n n a k — k i n e k a c s a l á d b a n „ P i s t a bácsi" volt a n e v e — egyik ilyen s z o b á b a n á l l a n d ó és h á b o r í t a t l a n szállása volt, k u l c s a u g y a n a z o n h e l y e n l ó ­ gott, m u n k á j á h o z szükséges a n y a g o k a t , félig kész m ű v e k e t t a r t o t t ott. Egészen k i s z á m í t h a t a t l a n időközökben — a m i n é h a é v e k e t is j e l e n t h e t e t t — előzetes b e j e ­ l e n t é s n é l k ü l megjelent, l e a k a s z t o t t a a kulcsot és folytatta, ahol e l h a g y t a . Ott l a ­ kott, a m e d d i g , ahogy jött, ú g y el is t ű n t . Megjelenése n a g y o n e g y s z e r ű e n t ö r t é n t . P é l d á u l é p p e n e b é d n é l ü l t ü n k , n y í l t az ajtó, t ö b b évi távollét u t á n b e l é p e t t P i s t a bácsi, m o n d v á n : „Itt vagyok, Micike" ( a n y á m a t h í v t á k így), m i r e a felelet: „Isten hozta, Pista, ebédelt-e, fuszujka v a n e b é d r e " , — „ F e h é r b a b o t ? Azt m i n d i g ! " — és m á r l e is ült a friss terítékhez, m i n t h a csak reggel l é p e t t v o l n a ki az ajtón. A z t á n h a eltelt egy-két h é t és a kulcs a h e l y é n lógott, t u d o m á s u l v e t t ü k , hogy már nincs nálunk. Ilyen ú t j a i n festett. A Gyilkos-tó a k k o r m é g szűzies k ö r n y é k e , B é k á s , G y í m e s v o l t a k k ó r b o r l á s a i n a k g y a k o r i i r á n y a i . S o k a t festett és gyorsan — festői m ó d s z e r e i t b e a v a t o t t a k j o b b a n i s m e r i k , m i n t én. „ N a g y erővel alkotok, n a g y erővel a l k o t o k " — v o l t s z a v a j á r á s a , a m i hozzá n e m é r t ő s z á m á r a a festék b ő k e z ű p a c s m a g o l á s á t j e l e n t e t t e a v á s z n o n (vagy k a r t o n o n ) . B e v a l l o m , ifjúkorom ízlésének az ő képei t ú l ­ ságosan s e m m i t m o n d ó k v o l t a k , egyszerű t á j a k és v o n a l a k , f a n y a r színek, k e m é n y ­ v o n a l ú , fekete-fehér e m b e r a r c o k . Az első v i l á g h á b o r ú b a n m i n t közlegény szolgált (tisztivizsgát e l ő t t e m i s m e r e t l e n okból n e m tett), a frontról r e n g e t e g s z é n n e l rajzolt, egészen fekete szinezetű k a t o n a - a r c k é p p e l t é r t h a z a . S z e r e n c s é r e a k k o r m á r i s m e r t festő volt, így ilyen m i n ő s é g é n e k a k a t o n a s á g n á l is h e l y e t a d t a k . N e m e m ­ lékszem, hogy t á j k é p n é l és a r c k é p e k n é l egyebet a l k o t o t t volna. A m ü n c h e n i t ö r t é ­ n e l m i festők iskolájától e t e k i n t e t b e n is jó messze k a n y a r o d o t t . „Kompozíció" e l b e ­ szélő t a r t a l o m é r t e l e m b e n n á l a n e m létezett. A k t o t n e m l á t t a m n á l a soha. A n ő k e t m é g hajadonfővel is r i t k á n ábrázolta, l e g t ö b b j é n e k a jellegzetes székely fejkendő („keszkenyő") b u r k o l j a a fejét, d e a r u h á z a t is olyan, m i n t h a a l a t t a n e m is v o l n a test. T ú l z o t t s z e m é r m e s s é g v a g y a s z k é t i k u s é r d e k t e l e n s é g , e r r e n e m t u d n é k v á l a ­ szolni.

B é k á s k ö r n y é k é n festegetvén, ó r á k i g b á m u l t a s z ó t a l a n u l t e v é k e n y s é g é t egy pász­ t o r e m b e r . V é g r e megszólalt m o n d v á n : „Osztán ebből m e g l e h e t - e élni? M e r t m á z o l n i én is t u d o k . " S o k a t és jól m u l a t o t t ezen. A h o g y őt n e m lehet s e m m i f é l e i s k o l á b a sorolni, ú g y n e m g y ű l t e k köréje sem t a n í t v á n y o k . M a g á n y o s e m b e r , m a g á n y o s festő, m a g á n y o s belső v i l á g b a n élt. P e d i g ahogy festett, a l k a l m a s volt h a t á s t g y a k o r o l n i t a n í t v á n y o k r a . B i r t o k o m b a n v a n egy szinte n é g y z e t m é t e r n a g y s á g ú olajfestmény, m e l y r e gyer­ m e k k o r o m b ó l is e m l é k s z e m és a m e l y e t a k é t h á b o r ú u t á n foszlányokból á l l í t o t t a m helyre, a m e n n y i r e lehetett. M i n d s z e n t i falurészt á b r á z o l , jellegzetes N a g y I s t v á n ­ m o d o r b a n , színekkel és ecsetkezeléssel — de egészen kezdetleges m e g o l d á s o k k a l . T e ­ k i n t v e , h o g y jó a n y á m ( a k k o r i b a n 20—25 éves lehetett) a m e s t e r - j ó b a r á t ösztönzésére szintén festegetett, ezt a k é p e t az ő s z á r n y p r ó b á l g a t á s á n a k t a r t o t t u k és n e m t u l a j d o ­ n í t o t t u n k n e k i m ű v é s z i é r t é k e t . M o s t a n á b a n g y a k r a n e l n é z e m s z o b á m falán és n e m t a r t o m e l k é p z e l h e t ő n e k , hogy egy kezdő festő, ilyen m i n d e n m é r t é k e t m e g h a l a d ó l a g á t v e g y e a m e s t e r jellegzetességeit. Vagyis n e m t a r t o m v a l ó s z í n ű n e k , hogy a kezdet­ leges k é p tényleg a n y á m m u n k á j a . A b b a n az i d ő b e n a széplelkű ifjú festőnők rózsá­ k a t m á s o l t a k levelezőlapról. De h a a k é p mégis az ő m ű v e , ez a m e s t e r részéről igen erős h a t á s t bizonyít. Mai e s z e m m e l i n k á b b h a j l a n d ó v a g y o k azt h i n n i , hogy a k é p m a g á n a k N a g y I s t v á n n a k igen k o r a i m u n k á j a , és a z é r t m a r a d t n á l u n k , m e r t a p á m szülőházát ábrázolja, vagyis családi v o n a t k o z á s a v a n . P i s t a bácsi e g y é b k é n t elég k ö n n y e n osztogatta el a képeit. A női szépségről a l k o t o t t fogalmai s e m m i e s e t r e s e m feleltek m e g k o r u n k íz­ lésének. Attól e l t e k i n t v e , hogy a pirospozsgás egészséget t a r t o t t a szépnek, a r c k é p e i közül t ö b b n e k személyesen i s m e r t e m á b r á z o l t e r e d e t i j é t és — e n y h é n szólva — e r ő ­ sen kevéssé s i k e r ü l t k ü l s e j ű n e k t a r t o t t a m a z illetőket. P e d i g P i s t a b á c s i n a g y el­ i s m e r é s s e l h a n g s ú l y o z t a : „Viliágszép l e á n y ! Viliágszép l e á n y . " De g u s t i b u s . . . B i r t o k o m b a n v a n k é t d a r a b é l e t n a g y s á g ú ceruzarajz, n a g y s z ü l e i m e t ábrázolják, m é g p e d i g f é n y k é p u t á n m á s o l v a ! A l á í r á s : Nagy István 1899. A m e s t e r a k k o r 25 év k ö r ü l volt. Valószínűleg m e g é l h e t é s i célból v á l l a l t ilyen k u l i m u n k á k a t is. K u t a t ó i ­ n a k figyelmébe a j á n l o m , hogy esetleg m é g l é t e z h e t n e k N a g y I s t v á n n a k ilyen „ke­ nyérkereső" munkái. F a n y a r u l mosolyogva, megértőleg, mégis é r e z h e t ő e n m e g s e b e z v e m e s é l t e a kö­ vetkező esetet: 1925 k ö r ü l g y ű j t e m é n y e s k i á l l í t á s a volt B u d a p e s t e n . A k i á l l í t á s egészen kiváló sajtót k a p o t t . A m e g j e l e n t i s m e r t e t é s e k e t — k ö z t ü k az idegen n y e l v ű e k e t is — szé­ p e n i r a t g y ű j t ő b e fűzte és b ü s z k é n m u t o g a t t a . Mi p e r s z e h á l á s közönsége v o l t u n k . S z e r e n c s é t l e n s é g é r e a z o n b a n e l v i t t e a g y ű j t e m é n y t m i n d s z e n t i r o k o n a i h o z is, és m e g ­ p r ó b á l t a n e k i k m e g m a g y a r á z n i , m i c s o d a d i c s é r e t e k e t h a l m o z n a k r á a hozzáértők. Meglehet, elégtételt szeretett v o l n a k a p n i a r o k o n s á g m é l t á n y l á s a f o r m á j á b a n azért, hogy őt m i n d i g kissé tékozló-fiúként kezelték. A r o k o n s á g h ü m m ö g ö t t , v é g r e m e g ­ szólalt A n n a n é n i : „Ez m i n d szép, Pista, de n e m t u d o m , m i t csinálna, h a e r d ő l l n i kellene, h o g y m e n j e n " . . . „Ez ú g y h a n g z o t t — fűzte hozzá N a g y I s t v á n —, m i n t a m i k o r azt m o n d j á k : n a , t e is a k ö n n y e b b e t v á l a s z t o t t a d . " M i n t diák, m a g a m is k e d v v e l és t ű r h e t ő e n r a j z o l g a t t a m . Ügy látszik, P i s t a bácsi jövőt l á t o t t b e n n e m , m i n d e n e s e t r e festőt a k a r t n e v e l n i belőlem. M i k o r az érettségit letettem, beszerzett a k e c s k e m é t i festőiskolába. M i k o r mégis az orvosira i r a t k o z t a m be (sajnos n e m volt m e g b e n n e m a b á t o r s á g , k o c k á z t a t n i , hogy végül n e legyen b e l ő l e m igazi művész), b á n a t o s a n m o n d t a : „Na n e m b a j , a z é r t m é g n e m késő, festőnek is kell t a n u l n i a n a t ó m i á t . " (Hogy m i l y e n f o n t o s n a k t a r t o t t a az a n a ­ t ó m i á t , jellemzi, hogy részéről a l e g n a g y o b b e l i s m e r é s k é p z ő m ű v é s z s z á m á r a így h a n g z o t t : „ T u d rajzolni, tud rajzolni"! És mégis azzal v á d o l t a m e g n e m r é g i b e n egy k r i t i k u s , hogy ő — n e m t u d r a j z o l n i . . . ) Egyszer a z t á n egészen e l m a r a d t . Új családja, betegség a k a d á l y o z t a - e , vagy egyszerűen m e g s z ű n t s z á m á r a az a r a n y k ö t e t l e n s é g ? Életrajzirói j o b b a n t u d j á k . Itt m a r a d t a n y a g a sorsáról s e m t u d o k . Csak a r r ó l beszélek, a m i t tudok, hogy m e n t ­ s e m a ködbeveszéstől, a m i m e n t h e t ő . C s í k s z e n t k i r á l y , 1968. október. Nagy András főorvos

1 I m m á r 28 esztendeje, hogy e l k e r ü l t e m szülőföldemről, E r d ő v i d é k r ő l , a székely nyelvi sajátosságokat a z o n b a n n e m felejtettem el. Most m i n d e z ú j r a é l e d b e n n e m . E l é ­ v e t t e m T a m á s i Á r o n p á r í r á s m ű v é t , s í r á s a i b ó l s z á m o m r a ismerős nyelvi különlegessé­ geket hozok itt fel, h o g y a n y e l v gyökérzetéhez b e h a t o l n i segítsek, és a székely n y e l v k é p z ő d é s szépségeire, logikai k a p c s o l a t a i r a , a kifejezések s z á r m a z t a t á s á n a k l e l e m é n y e s s é g e i r e m i n d T a m á s i Á r o n írásai a l a p j á n , m i n d a m a g a m e r d ő v i d é k i e m ­ lékei szerint r á m u t a s s a k . Bevezetőül azzal a megfigyeléssel k e z d e m , hogy a m a g y a r n y e l v b e n — t u d o ­ m á s o m szerint — n i n c s olyan szó, a m e l y a n é v a z o n o s s á g kifejezésére szolgálna. J á ­ nos a J á n o s n a k , I s t v á n az I s t v á n n a k a k ö z h a s z n á l a t b a n a druszája. „Drusza" — ez a l i g h a m a g y a r szó. A székely ezt a k a p c s o l a t o t „ j á t " - n a k m o n d j a és használja, és a v i l á g é r t s e m m o n d a n á , hogy „ A d d ide, drusza!" — h a n e m „ A d d ide (hocc' ide) ját!" T a m á s i is így h a s z n á l j a . És. m o s t t a l l ó z z u n k T a m á s i Á r o n Hazai tükör című m ű v é n e k n y e l v i k ü l ö n l e ­ gességeiből s a z o k a t p r ó b á l j u k é r t e l m e z n i . Előre j e l z e m a l a p s z á m o t . (11). Bütü, északi bütü. Végződés. I t t az e r d ő északi végződése. A l e a r a t o t t g a b o n á n a k v a n „ k é v e b ü t ü " - j e . A hegyes k a r ó t m e g s z o k t á k „ b ü t ü z n i " , azaz m e g ­ tompítani. (12). A két bajuszát hagyta kétfelől csüggedezni. A férfi e m b e r , h a v a n b e n n e m é g v i r t u s , a b a j u s z á t „felsiríti" (kipedri), h a „csüggedezni" hagyja, l e m o n d a v i r t u s k o d á s r ó l . A R i k á n b e l ü l e kifejezést m á s v o n a t k o z á s b a n is h a l l o t t a m : a ter­ mény belécsüggedt a földbe. Milyen szemléletes kifejezés! A t e r m é n y — száraz­ ság idején — v á r t a , v á r t a , h i á b a v á r t a az esőt; v é g ü l is „belécsüggedt a földbe". (13). A földek nyájasabban termettek. A székely t i s z t á b a n v a n a „ n y á j a s " m e l ­ l é k n é v j e l e n t é s é v e l : szívből jövő, d e r ű s , jó cselekedetet j e l ö l ü n k vele. A m í g a föld meghozza t e r m é s é t , sok vele a m u n k a , mégis — sokszor — gyenge a t e r m é s , m i n t a m i k o r j ó c s e l e k e d e t ü n k é r t v a l a k i h á l á t l a n s á g g a l , zord k í m é l e t l e n s é g g e l fizet. M e n y ­ n y i v e l m e g n y u g t a t ó b b , a m i k o r a föld n y á j a s s á g g a l , kielégítően t e r e m ! (15). Kilenc nap múlva válandott meglenni. Egy kicsit cifrán azt a k a r j a kife­ jezni: k i l e n c n a p m ú l v a v á l t el, hogy a szóban levő dolog e g y á l t a l á n lehetséges-e? (37). Elélükken. E l é t ű n i k n a g y hirtelenséggel. Rövid, szemléletes kifejezés. (38). Odavetemedtek. R o k o n a köznyelvi „ o d a v e t ő d t e k " - k e l . B e n e d e k Elek m e s é i ­ ben g y a k r a n t a l á l j u k ( „ e l v e t e m e d e t t " m i n t m e l l é k n é v a rossz s z á n d é k ú c s a v a r g ó ­ v a l azonos). Azt jelenti, hogy v a l a k i c é l t a l a n bolyongásai folytán mégis eljut a kívánt helyre. (38). Bugyuta orcával. R o k o n szó a „ b u t á " - v a l , de m é g i s t ö b b a n n á l . A „ b u t a " a szellemi felvevőképesség gyengeségét m u t a t j a , a „ b u g y u t a " viszont szellemi defek­ tust jelent. (39). A nyár megcáfolt a farkával. A n y á r f o l y a m á n az esős idő elcsüggesz­ tette, hogy n e m lesz t e r m é s . N y á r v é g é n (a f a r k á n ) j ó r a f o r d u l t az i d ő j á r á s . (39). Nyár végén, mikor a sarjú hízik, a törökbúza gondolkozik. A n y á r végi esős idő a fű m á s o d t e r m é s é t (sarjú) hizlalja, kövéríti, s ű r ű b b é teszi. A sarjú t e h á t hízik. A t ö r ö k b ú z a (kukorica) a z o n b a n , m i u t á n k é s v e k a p t a a meleget, n e m biztos, hogy b e é r i k , m i n t h a g o n d o l k o z n é k : t u d - e t e r m é s t hozni? (60). Még a macskát is visszük. A m a c s k a soha n e m h a g y j a el a h á z a t . Hogy h a m a g u k k a l viszik, szemléletessé teszik, hogy „ m i n d e n t " m a g u k k a l visznek. (62). Megurusolta. A székely az orvosságot u r u s á g n a k m o n d j a . Orvossággal e l l á t t a , megorvosolta. (63). Kezdett igen szontyoli ember lenni. Szontyoli e m b e r : e l k e d v e t l e n e d e t t . (64). Kicsit meghuttyanva ment. J e l e n t é s e : m e g e r ő l t e t é s folytán k i f á r a d t a n , e l p u h u l t a n , r u g a n y o s s á g á b ó l veszítve j á r . Kolozsvár, 1968. s z e p t e m b e r h a v á b a n Kiss K á r o l y ny. tanfelügyelő

I, P . Cluj — 3 2 3 6 / 1 9 6 8

4 2 101

Sumar Aici si a c u m

1587

Gáll János: Luptele muncitoreşti din T r a n s i l v a n i a şi U n i r e a Gheorghe I. Bodea: I d e e a d e u n i ­ tate a statului român (Documente contemporane) Lăkös István: M i r o s l a v K r l e z a şi Monarhia Dávid Gyula: D r u m u l şi r ă t ă c i r i l e lui Apostol Bologa Bleyer György: A l b a I u l i a — m o ­ zaic de istoria a r h i t e c t u r i i Jordáky Lajos: A c t i v i t a t e a l i t e r a r ă şi publicistică a l u i J ó z s a Béla Kántor Lajos: M e s a j u l H a r g h i t e i Miklós László: C u v î n t u l , C î n d ful­ geră (versuri) Sántha Imre: Bocet, Afet (versuri) Oláh István: A r d e s t r a d a , S î m b ă t a (versuri) Ferencz István: Fiii p ă m î n t u l u i (versuri) Marx György: Note d e s p r e a t o m Franz Marek: M a r x i s m şi s t r u c t u ­ ralism Gheorghe Buş: Nelinişte c r e a t o a r e Martin T. Caranfil: D o u ă i n t e r v i u r i cu cineaşti (Erwin G e s c h o n n e c k — d e s p r e v i a ţ a sa c i n e m a t o g r a ­ fică, C e s a r e Z a v a t t i n i — d e s p r e criza festivalelor cinematografice) Farkas László: Note n e w - y o r k e z e Bazsó Zsigmond: V i a ţ ă d e t o a t e zi­ lele la ţ a r ă Simonfi Imre: C u l t u r a l i z a r e la ţ a r ă cu mijloace m o d e r n e

1589

INTERNAŢIONALĂ

René Maheu: Civilizaţia u n i v e r s a ­ lului 1693 Hamar Márton: P r o g r a m u l Biolo­ gic I n t e r n a ţ i o n a l şi ecologia 1698

1603 ISTORIE VIE 1609 1616 1621 1628 1635 1635 1636 1639 1640 1641 1649 1657

1665 1669

Benkő András: M u z i c a n t b i s t r i ţ e a n la c u r t e a d e l a A l b a I u l i a (Trei scrisori n e p u b l i c a t e ale lui B e t h ­ len G á b o r ) 1704 TRIBUNĂ Bodor Pál: Difuzarea c ă r ţ i i şi p o ­ litica c r e d i t u l u i 1706 TINERET—EDUCAŢIE Dánielisz Endre: De l a curiozitate la interes 1712 Benedek Zoltán: P r o g r a m a r e în p r e d a r e a geografiei 1717 REVISTA ŞTIINŢIFICĂ Gáll Ernő: P e m a r g i n e a C o n g r e s u ­ lui d e filozofie d e l a V i e n n a 1721 Sztrányiczki Gábor: A n a l i z a m a r ­ xistă a interesului 1725 Páll Gyöngyvér: Sociologie şi psihologie socială 1729 LITERATURĂ—ARTĂ

1675 1679

Kántor Lajos: P r e o ţ i i T h a l i e i 1732 K. Jakab Antal: O r i g i n a l i t a t e a d r a ­ m e i poloneze a „ a b s u r d u l u i " 1735 Kötő József: C o n t r i b u ţ i i l a istoria t e a t r u l u i clujan 1738

1685

REDACTORI—CITITORI

1688

Vita Zsigmond, Nagy András, Kiss Károly: î n s e m n ă r i d e s p r e Á p r i l y Lajos, p i c t o r u l N a g y I s t v á n şi Tamási Áron 1748

NOTE Csíki Dénes: O m u l şi O r a ş u l (Nagy I m r e , d e acasă) Szilágyi András: M i c h a e l Gold şi Gaál Gábor Mezei József: Profesor c r e a t o r d e şcoală Könczei Á d á m : P i c t o r u l fidelităţii

VIATĂ

1690 1692

CRONICA, BIBLIOTECĂ, REVISTA REVISTELOR