Bukarest. Bodor Pál. Brucan, Silviu Cordun, Val Hamar Márton Pânzaru, Petru Szilágyi Domokos Arad Glück Jenő Csíkszereda Molnos Lajos Hétfalu

E SZÁM

MUNKATÁRSAI

Bukarest Bodor Pál Borgeanu,

Constantin

Brucan, Silviu Cordun, V a l Hamar Márton Pânzaru, Petru Szilágyi Domokos Arad Glück Jenő Csíkszereda Molnos Lajos Hétfalu Seres András Kolozsvár Balogh Edgár Benkő Samu Csehi Gyula Csetri Elek Dani János Faragó József Herédi Gusztáv Kántor Lajos If j . Kós Károly Könczei Á d á m László Ferenc Maurer Gyula Mezei Lajos Mitruly Miklós Mohi Sándor Murádin László Ifj. Szabó T. Attila Szegő Katalin Szervátiusz Tibor Szilágyi Júlia Tar Károly Marosvásárhely Sütő András Nagykároly Benedek Zoltán Nagyvárad Maksai Sándor Szatmár Gellért Sándor Görbe István Temesvár Szekernyés János Külföldi szerzők Kósa László Lévi-Strauss, Claude

Hétfalusi (Szentimrei

csángó Judit

válltakaró gyűjtéséből)

XXVIII.

évfolyam,

11.

1969. november

szám

KORUNK havi szemle

CONSTANTIN BORGEANU PETRU P Â N Z A R U BALOGH EDGÁR IFJ. K O S K Á R O L Y F A R A G Ó JÓZSEF MITRULY MIKLÓS KÖNCZEI Á D Á M SERES A N D R Á S GÖRBE ISTVÁN BENEDEK Z O L T Á N GELLÉRT SÁNDOR V A L CORDUN CLAUDE LÉVI-STRAUSS MOLNOS LAJOS L Á S Z L Ó FERENC SZILÁGYI DOMOKOS SZERVÁTIUSZ TIBOR MOHI SÁNDOR HAMAR MARTON CSEHI G Y U L A SÜTŐ A N D R Á S

A társadalmi élet vezetésének tése

tökéletesí-

Megtartó és egybekötő néphagyomány Hagyomány, fejlődés, sajátosság és egyete­ messég a néprajzban Népballadáink itthon és Európában Krasznai mese A népköltészet közösségi jellege gyűjtéséből: Barcasági csángó gyermek­ folklór Gligor Pintea a veresvízi néphagyomány­ ban Tasnádtól Új-Guineáig (Bíró Lajos uta­ zásai) Tapossák szét a turbánom, A magány szik­ láján (versek) Balgaság és bölcsesség az etnológus sze­ mével A mágikus és a tudományos gondolkodás Balladarészletek Zenekultúra — népzenekultúra A költészet örökletes Népművészet, képzőművészet A művészet és a kor A populációs szemlélet a korszerű bioló­ giában Centenárium a purgatóriumban Elmentek a piroslábú cankók

1591 1597 1599 1603 1613 1614 1622 1623 1629 1635 1637 1641 1644 1646 1651 1652 1655 1659 1665 1670

HAZAI TÜKÖR TAR KAROLY

Művelődő Kalotaszeg

BENKŐ SAMU

Emlékezés az Erdélyi megalapítására Győzelem a gyávaságon

1675

JEGYZETEK

BODOR P Á L

Múzeumegyesület 1685 1687

NEMZETKÖZI

ÉLET SILVIU BRUCAN

A

politikum

viszonylagos

önállósága

a

nemzetközi életben

1690

FORUM MURADIN ÉLŐ

LÁSZLÓ

Még az ellenkezője s e . . .

1700

TÖRTÉNELEM CSETRI ELEK DANI JÁNOS MEZEI LAJOS

Napóleon

híre

Erdélyben

1703

Hol csángó ingben, hol vasutas ruhában

1710

Egy vita margójára

1715

A tankönyvek nyelvezete

1719

IFJÚSÁG — NEVELÉS MAURER GYULA HERÉDI G U S Z T Á V TUDOMÁNYOS

SZEMLE

IFJ. S Z A B Ó T. A T T I L A SZEGŐ K A T A L I N KÓSA

LÁSZLÓ

SZEKERNYÉS IRODALOM —

JÁNOS

1723

A z ideológia alkonya?

1726

Budapesti levél a román népi kultúráról

1730

Nicolaus Lenauról és az ő társaságáról

1734

Városok — ködben és éjszaka (Kövek)

1738

Két költő — két regény

1742

MŰVÉSZET K A N T O R LAJOS

SZILAGYI LEVELEK A

Ember és világa (Élettől értelemig)

JÚLIA

SZERKESZTŐSÉGHEZ GLÜCK

JENŐ

M A K S A I SÁNDOR

Gaál

Gábor aradi előadásai

1754

Volt estis — az esti líceumról

1754

KRÓNIKA, TÉKA, TALLÓZÁS Műmellékleten

Mohi

Mellékleten Rusek Kozma

István,

Németh

Nándor,

Sándor festményei, Tibor szobrai moldvai Ladislav Szőcs

Szervátiusz

csángó dalok metszete Agnes

grafikái,

Finta

Edit

festménye

K O R U N K ALAPÍTOTTA Dienes László (1926), SZERKESZTETTE G a á l G á b o r (1929-1940) Postacím: C l u j , Căsuţa poştală 65, Piaţa Libertăţii 4 - 5 , Republica Socialistă R o m â n i a Szerkesztőség: Kolozsvár, Szabadság t é r 4—5. T e l . : 1 1 4 6 8 , 1 38 05 SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Balogh Edgár (főszerkesztő-helyettes), Gáll Ernő (főszerkesztő), Gáll János, Kántor Lajos, László Béla (szerkesztőségi f ő t i t k á r ) , Lázár József, Szabó Sándor, Weiszmann Endre. Bukaresti szerkesztő: Aszódy János. Str. C. A. Rosetti 43/a. T e l e f o n : 167-465.

CONSTANTIN BORGEANU PETRU PÂNZARU

A TÁRSADALMI ÉLET VEZETÉSÉNEK TÖKÉLETESÍTÉSE

A szocializmus jelenlegi fejlődése, az a gazdag és sokrétű tapasztalat, amely hazánkban az ú j társadalmi rendszer győzelme során felhalmozódott, felszínre hozott számos meghatározó jellegzetességet. Ezek közé sorolhatjuk azt a szükségletet, hogy dinamizálni kell a gazdasági, társadalmi fejlődést és tökéletesíteni kell az állami élet vezetését, a társadalmi tevékenység és a társadalmi viszonyok minden formáját. A társadalmi viszonyok tudatos, rendszeres tökéletesítése, a gazdasági­ társadalmi, politikai-ideológiai és művelődési élet vezetésének jobbá tétele olyan szükséglet, amelyet az ú j rendszer építésének belső törvényei, a szocia­ lizmus és kommunizmus megteremtésének humanista célkitűzései, a tudo­ mányos-műszaki forradalom megfogalmazta és megkövetelte megújulási és korszerűsítési igények határoznak meg. A X . pártkongresszus eleget tett ennek a sokoldalú követelménynek, elméletileg általánosította az utóbbi négy évben felhalmozódott tapasztalatokat és kidolgozta a romániai szocialista társadalom gazdasági, társadalmi-politikai, kulturális-ideológiai fejlődésének irányvonalát.

A társadalmi élet vezetésének szükségszerű tökéletesítését meghatározó egyik tényező a szocialista társadalom dinamizmusának sajátosságából fakad, amely dinamizmus a társadalmi haladás mennyiségi és minőségi oldalainak ú j dialektikáját fejezi ki. Egy időben a marxista irodalomban az a vélemény terjedt el, hogy a forradalom és az ú j gazdasági viszonyok kiépítése a mennyiségnek minő­ ségbe való átmenetét fejezi ki, a szocializmus gazdasági alapjának későbbi felépítése pedig főleg a minőségnek mennyiségbe való átmenetét illusztrálja elméletileg. A hazánkban és a többi szocialista országban a szocialista viszo­ nyoknak városon és falun való győzelme után, valamint az egységes szocia­ lista gazdaság felépítésének körülményei között kialakult folyamatok bonyo­ lultsága azonban azt igazolja, hogy — főleg a jelenlegi szakaszban — a szo­ cialista társadalom dinamizmusa állandó jelleggel mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban megnyilvánult. Már a termelési viszonyok fejlődésének elemzéséből levonhatjuk ezt a következtetést. Amikor M a r x kidolgozta a „termelőerő" fogalmát, nemcsak bizonyos eszközökre gondolt, amelyek lehetővé teszik kisebb vagy nagyobb mennyiségben bizonyos tárgyak termelését, hanem heterogén elemek közötti viszonyok egész rendszerére, amely nem az alkotóelemek egyszerű addicionálása, egymáshoz adása. E. Balibar, a marxizmus strukturalista szövegmagya­ rázója ebből kiindulva egyenesen úgy vélte, hogy nem helyes a termelőerők fejlődéséről beszélni, a M a r x használta „szint" vagy „fejlődési fok" kifeje-

zése pedig a termelőerőkre vonatkoztatva az akkor uralkodó evolucionista nézetek­ nek tett engedmény volna. E felfogás szerint a termelőerők mint társadalmi kapcso­ latok elért, megszerzett erők, a megelőző felhalmozott tevékenység termékei, és az egész emberi történelem folytonosságának az alapját jelentik. N e m csatlakozhatunk e nézetekhez, de el kell ismernünk, hogy Balibar túlzó felfogására valamilyen módon magyarázatot ad az az egyoldalú kvantitativista értelmezés, amellyel gyak­ ran a termelőerők fejlődését megközelítik. A termelőerők jelenkori fejlődése, a tu­ dományos-műszaki forradalom is főleg a termelőerők fejlődése szintjén és fokán jelentkező mély mennyiségi átalakulások felé fordítja a figyelmet. Ezzel kapcsolatban legalább két vonatkozást szeretnénk kiemelni, mint lénye­ geset a termelőerők fejlődésében hazánkban a jelenlegi szakaszban. A z első vonatkozás az ún. csúcstechnikára vonatkozik — ilyen például az elektronika — , amely a mai feltételek között néha sokkal nagyobb mértékben kife­ jezi a termelőerők magasabbrendűségét, mint a termelés összvolumene. Éppen ezért a X . pártkongresszusnak az 1871—1975-ös ötéves tervre vonatkozó irányelvei ipari fejlődésünk egyik alapvető vonásaként emelik ki, hogy hangsúlyozottan növeked­ nek egyes modern, a jelenkori műszaki-tudományos haladással szoros kapcsolatban álló ágak, nő a tudomány szerepe a termelőerőkön belül. „ A m i azonban — muta­ tott rá Ion Gheorghe Maurer elvtárs a X . pártkongresszuson az ötéves tervre vonat­ kozó jelentésében — az elkövetkező időszakban elsősorban jellemzi ezen ágazatok és egész gazdaságunk fejlődését, az nem annyira a mennyiségi növekedés, mint in­ kább a minőségi változás, ami legnyilvánvalóbban a szerkezet javulásában mutat­ kozik meg, abban, hogy valamennyi iparágban elsődlegesen azokat a részlegeket fejlesztjük, amelyek szorosan kapcsolódnak a jelenkori műszaki-tudományos haladás­ hoz, mert így biztosítható az anyagi erőforrások és a munkaerő műszaki kapacitá­ sának magasfokú hasznosítása, a társadalmi munka termelékenységének növeke­ dése." A második vonatkozás: nagy fontosságot tulajdonítunk a tanügynek, főleg a műszaki és gazdasági oktatásnak, figyelembe véve az intellektuális tényező nö­ vekvő szerepét az anyagi termelésben. A termelőerők mindkét, lényegében kvalitatív aspektusa az irányelvekben megjelölt alapvető célkitűzések megvalósitásának irá­ nyában hat: hozzájárul a korszerű, dinamikus, hatékony szocialista gazdaság létre­ hozásához. A z ilyen célok megvalósítása maga után von minőségi módosításokat is a gaz­ dasági viszonyokban és a munka társadalmi megszervezésében, a tervszerűsítésben, ügyigazgatásban, ellenőrzésben, egyszóval a vezetésben, avégett, hogy az irányítás egyre inkább megfeleljen a társadalmi gyakorlat ú j szükségleteinek. A különböző gazdasági ágazatok, vállalatok közötti, valamint minden egyes vállalaton belüli bo­ nyolult viszonyok megszervezése ú j kérdéseket vet fel, állandóan megköveteli az ésszerűsítést, az optimális feltételek megteremtését, az alkotó és újító munkát. Ezek­ nek a viszonyoknak a tökéletesítése túllépi a gazdaság szigorú kereteit, megköveteli az osztályok és társadalmi csoportok közötti kapcsolatoknak, az intézményi, politi­ kai és jogi viszonyoknak, a nemzetiségi, erkölcsi, családi viszonyoknak a fejlődését. A szocialista építés egyik legjellegzetesebb tendenciája a jelenlegi szakaszban Romániában a társadalmi rendszert alkotó különböző részlegek és viszonyok közötti egység és összhang növekedése. A gazdasági tevékenység például szükségképpen megköveteli a tömegek politikai öntudatának fejlődését, a szocialista demokrácia szélesedését, a felelősségtudat és kezdeményező szellem fokozódását, olyan hajlékony intézményi keretet igényel, amely lehetővé teszi minden dolgozó ember alkotóképes­ ségének magasabb fokú kibontakozását. A z elosztás szocialista elveinek következe-

tes alkalmazása feltételezi az erkölcsi tudat fejlődését, a méltányosság és igazságos­ ság szellemének érvényesülését,

és ugyanakkor hozzájárul mindezek

fejlesztéséhez.

A fejlett szocialista társadalom meghatározd, jellemző vonásának, a társadalmi rendszer összetartó erejének és egységének magasabb szintre emelése — miként Nicolae Ceauşescu elvtárs a X . pártkongresszuson jellemezte — biztosítja e rendszer stabilitását és egyben megújhodási készségét. Éppen ez a szocialista társadalmi éle­ tünk dinamizmusát jellemző alapvető tendencia, amely lehetővé teszi, hogy a tár­ sadalmi berendezkedés a maga egészében és az őt alkotó részrendszerek is a leg­ jobb feltételek között tölthessék be funkciójukat. Ebben a távlatban a szocialista társadalom humanizmusa, a társadalmi viszo­ nyoknak valóban emberi kapcsolatokká való alakulása nem kívülről jövő eszmény, amely felé törekednie kell a társadalomnak, hanem a rendszer belső szükségletéből, hatékonyságának követelményeiből fakad. A társadalmi dinamizmus olyan vonása, mint a bonyolultság, a növekvő sta­ bilitás és egység felé irányulás, a funkcionalitás és hatékonyság magasabb szintre emelése, nyilván összeegyeztethetetlen az automatikus, spontán fejlődéssel. Ezek a tendenciák állandó erőfeszítéseket követelnek a koncepció és a koordinálás, az információs rendszer tökéletesítése tekintetében, valamint arra vonatkozóan, hogy biztosítsák az ügy ismeretében történő döntést, amely a szükségleteket ne statikusan, hanem a maguk mozgásában tükrözze. Ebből következik a szubjektív tényező sze­ repének kiszélesítése, a kommunista párt vezető szerepe növekedésének objektív szükséglete, valamint annak a jelentősége, hogy a szocializmus és kommunizmus építése végett sokrétűen tökéletesíteni kell a társadalmi élet vezetését.

* Marx és Engels úgy fogta fel a szocialista és kommunista társadalmat, mint amely „felforgatja valamennyi eddigi termelési és érintkezési viszony alapzatát és első ízben kezeli az összes természetadta előfeltételeket tudatosan az eddigi emberek teremtményeiként, lehántja róluk a természetadta jellegüket és aláveti őket az egye­ sült egyének hatalmának" ( N é m e t i d e o l ó g i a . Művei. III. 1960. 66), olyan rendszernek. amelyben „a társult termelők ésszerűen szabályozzák, közös ellenőrzésük alá vetik a természettel való anyagcseréjüket, ahelyett, hogy az mint vak hatalom uralkodna rajtuk; ezt az anyagcserét a legkisebb erő felhasználásával, az emberi természethez legméltóbb és ennek legmegfelelőbb feltételek mellett hajtják végre" (Marx: A tőke. III. 1961. 786), olyan társadalomnak, amelyben ,,az egyének minden irányú fejlődésével a termelőerők is növekedtek és a kollektív gazdaság minden forrása bővebben buzog" (Marx: A gótai p r o g r a m kritikája. Marx—Engels: V á l o g a t o t t m ű ­ v e k . II. 1! 63. 15). Ezekben az idézetekben megtaláljuk vázlatosan azoknak a nagy problémáknak egy részét, amelyek a munkásosztály és pártja előtt állnak az ú j , a régitől gyöke­ resen különböző társadalom hosszas építésének szakaszában. A munkásosztály egy egész történelmi korszakon át arra hivatott, hogy állandóan fejlessze a termelő­ erőket, biztosítsa a tömegek magas anyagi és művelődési életszínvonalát szolgáló eszközt: a társadalmi munka egyre magasabb termelékenységét, tökéletesítse a ter­ melési viszonyokat, az összes társadalmi viszonyokat, a társadalmi és szociológiai feltételek dinamizmusával, a szocialista társadalom belső struktúrájában rejlő ki­ apadhatatlan tartalékok mozgásba hozásával egy ütemben javítsa a szervezés és vezetés formáit.

Lenin kiindulópontul felhasználta Marxnak és Engelsnek a szocialista társada­ lomra vonatkozó elméleti vázlattervét, tovább fejlesztette és konkretizálta azt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megnyitotta ú j történelmi szakaszban, kie­ melte, hogy a munkásosztálynak — miután megragadta a politikai hatalmat — be kell bizonyítania: „a szocializmus gigászi erőket rejt magában, s hogy az emberiség most fejlődésének ú j szakaszába lépett, mely a legfényesebb lehetőségeket hozza magával" (Inkább kevesebbet, de jobban. Válogatott Művek II. 1949. 1026). Lenin előre látta a győztes szocializmus valóságát, s megállapította: „ . . . m o s t módot kap­ tunk arra, ami ritkán fordul elő a történelemben, hogy megállapítsuk azokat a ha­ táridőket, melyek a gyökeres szociális változások végrehajtásához szükségesek, és most világosan látjuk, hogy mit lehet megcsinálni öt év alatt és mihez kell sokkal hosszabb idő" (Hogyan szervezzük át a Munkás- és Paraszt-Ellenőrzést? I. m. 1011— 1012). Végül Lenin kiemelte a kommunista párt és a szocialista állam feltétlen kö­ telességét, azt, hogy „figyelmüket teljesen a munka megszervezésére s a munka­ minőség rendszeres és állandó emelésére összpontosítsák, amire a munkás-paraszt h a t a l o m n a k . . . oly nagy szüksége van". A gyakorlat igazolta, hogy az állami, társadalmi, gazdasági, politikai tevé­ kenység az egész élet tudományosan megalapozott tudatos, tervszerű irányítása és e vezetés állandó tökéletesítése — a társadalom gazdasági alapjában és felépítmé­ nyében bekövetkezett változásoknak megfelelően — objektív szükségszerűség, tör­ vényszerű a szocializmus és kommunizmus építésében. A társadalmi élet vezetésének tökéletesítése tehát a szocialista forradalom és a szocialista építés teremtette gyökeresen új feltételek között a szocialista társadalom dialektikájának, a társadalmi determinizmusnak lényeges, szintetikus kategóriája. Ez a kategória kifejezi egyrészt a szocialista társadalom megcsontosodástól mentes és állandó fejlődésben levő gazdasági-társadalmi és politikai szerkezetéből eredő szükségleteket, másrészt azt, hogy a szubjektív tényező — mindenekelőtt a kom­ munista párt, az egész társadalom vezetőereje — megérti és megvalósítja ezeket az objektív szükségleteket. A X . pártkongresszus alaposan elemezte országunk fejlődésének jelenlegi sza­ kaszát, az objektív társadalmi követelményeket és a társadalomban megjelent szub­ jektív lehetőségeket, magasabb szinten folytatta a I X . kongresszus megvonta álta­ lános vonalat, megjelölte az állam, a központi és helyi állami szervek általános te­ vékenységének, a tömegekkel kiépített kapcsolatok erősítésének, az egész nép tár­ sadalmi vezetésben való részvételét biztosítani hivatott szocialista demokrácia el­ mélyítésének konkrét irányát és feladatait. Pártunk abból a marxi—lenini elvből indul ki, hogy a szocialista társadalom felépítése

a tömegek

tudatos

műve, a saját sorsát

szabadon formáló egész

nép

alkotó gondolkodásának és tevékenységének a gyümölcse, A szocialista és k o m m u ­ nista

építés egyik elsőrendű posztulátuma: meg kell teremteni minden feltételt

dolgozók számára avégett, hogy részt vegyenek a közügyek intézésében,

a

hallassák

szavukat a társadalmi fejlődést érintő minden kérdésben. Miként a X . kongresszus dokumentumai

rámutatnak, pártunk

egyik

alapvető

feladatának

történelmi hivatását, azt, hogy szervezze és közvetlenül rendszer sokoldalú elmélyülésének és tökéletesedésének mindent, ami ú j és

haladó a gondolkodásban és

vezesse

tartja

teljesíteni

az ú j társadalmi

folyamatát, hogy

fejlesszen

a társadalmi alkotásban,

hogy

szakadatlanul szélesítse a szocialista demokráciát. Pártunk

egységes

és

széles perspektívájú politikája azt célozza, hogy

állan­

dóan biztositsa a termelőerők és termelési viszonyok összhangját, hogy szakadatla-

nul tökéletesítse a gazdaság, az állam, az oktatás, a művelődés, az egész közélet szervezésének és vezetésének formáit. A IX. kongresszus után pártunk Országos Konferenciája (1967) sokoldalú ta­ nulmányozás alapján és a széles néptömegek véleményének meghallgatásával, va­ lamint az előzetes tapasztalatokat felhasználva, egész sor szervezeti és törvényes intézkedést foganatosított, amelyek azt szolgálták, hogy a gazdaság, a vállalatok tervezési és vezetési rendszerének megjavításával, az igazgatósági bizottságok lét­ rehozásával, a dolgozók közgyűléseinek intézményesítésével hozzájáruljanak az állam gazdasági szervező funkciójának tökéletesítéséhez. Megjavították az anyagi érdekeltség és a munka utáni javadalmazás rendszerét, ami lényegesen hozzájárul a dolgozók alkotó energiájának és készségének ösztönzéséhez. Az állami vezetésnek, a helyi gazdasági és közigazgatási egységeknek a tömegekhez való közeledése tekin­ tetében pozitív eredménnyel járt a közigazgatási-területi megszervezésre, a népta­ nácsok létrehozására vonatkozó törvény, ez utóbbi jelentősen megnövelte a helyi szervek hatáskörét és felelősségét. Az oktatásra vonatkozó új törvény — sokolda­ lúan fejlett szocialista társadalmunk jelenlegi és jövőbeni követelményeinek meg­ felelően — mind mennyiségi, mind minőségi szempontból erőteljes lendületet adott a társadalmi tevékenység e fontos szektorának. Társadalmi rendszerünk állami és jogrendjének tökéletesedéséhez nagymértékben hozzájárult az új alkotmány, a bün­ tetőtörvénykönyv és perrendtartás; ki fogják dolgozni a munka- és családtörvény­ könyvet, a polgári törvénykönyvet és más törvényeket, amelyek arra hivatottak, hogy kifejezzék országunk új gazdasági és társadalmi, politikai valóságát, megszi­ lárdítsák szocialista rendszerünket, növeljék a nép forradalmi vívmányainak védel­ mi erejét, elmélyítsék és szélesítsék a szocialista demokráciát. Pártunk e tevékenységével életre kelti a szocializmus — e leghaladóbb és leg­ hitelesebben demokratikus rendszer — egyik vezérlő elvét, s ugyanakkor eleget tesz azoknak a követelményeknek, amelyek a modern társadalom tudományos veze­ tésének koncepciójából fakadnak.

Lenin előre látta, milyen igényeket kell kielégítenie a sokoldalúan fejlett szo­ cialista társadalomnak avégett, hogy teljes egészében bebizonyítsa magasabbrendű­ ségét, a tőkés rendhez viszonyítva. Hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a tár­ sadalmi élet megszervezésének és vezetésének tevékenységében el kell sajátítani és alkalmazni kell a modern tudományos ismereteket. Lenin feladatul jelölte meg: „Tanulni, s aztán ügyelni arra, hogy tudásunk ne maradjon holt betű, vagy diva­ tos frázis (ami bizony nálunk, minek tagadnók, igen gyakran előfordul), hogy a tudás valóban hússá és vérré váljék bennünk, hogy valóban és igazán mindennapi életünk alkotórészévé legyen" (i. m. 1017). A jelenkori szocialista társadalomban, amelynek szerkezete és funkciói rendkívül változatosak, az élet és az állami, gazdasági, társa­ dalmi-politikai és kulturális-nevelő tevékenység egységes és tervszerű vezetése nagy erőfeszítést követel arra vonatkozólag, hogy tudományosan megismerjük a társadalmi valóság minden dimenziójának jelentőségét, nyomon kövessük azok fejlődési üte­ mét és irányát, előrevetítsük a jövő optimális fejlődési útjait. A tökéletesítés fogalma kifejezi azt az élő, kommunikatív kapcsolatot, amelyet biztosítani kell egyrészt a társadalmi konkrétum — a társadalmi élet gyakorlata, amelyen belül állandóan új jelenségek, tények, kezdeményezések, tevékenységi for­ mák jelennek meg —, másrészt a szervezés és vezetés tudományos elvei és mód­ szerei között. A tökéletesítés kezdeményezést jelent a lappangó vagy menet közben felszínre kerülő fejlődési lehetőségek racionális, legjobb, tehát gazdaságos és ope-

ratív érvényesítésére, továbbá maximális hatékonyságot a társadalmi-emberi tevé­ kenység minden aktivitás-típusában. Mindez azt eredményezi, hogy jelentősen meg­ nő a társadalom- és humántudományok szerepe az ú j társadalmi jelenségek és folyamatok kutatásában, a szociális tevékenység és a társadalmi viszonyok tökélete­ sítési módozatainak feltárásában. Pártunk mind elméleti, ideológiai és politikai, mind pedig a gyakorlati tevé­ kenység síkján, a szocialista építés minden szektorában támogatja az ú j utakat nyitó alkotó bátorságot, visszaveri a rutint és a konzervativizmust, növeli az igé­ nyességet az elfogadott döntések minősége és hatékonysága iránt a társadalmi élet vezetésének legkülönbözőbb fokán. A z egyre bonyolultabb társadalmi folyamatok és jelenségek irányítása, az előreláthatóan pozitív következményekkel járó döntések hozása megköveteli — az információk és az ismeretek rendkívüli sokaságának és változatosságának fel­ tételei között — a sokoldalú látásmódot, a hozzáértést, amelyet csak magas szakmai képesítésű és tapasztalt személyekből álló kollektíva tud biztosítani. A pártunk által következetesen alkalmazott gyakorlat, a szakemberek széles körű konzultálá­ sának a módszere azt szolgálja, hogy megtalálják a leghatékonyabb megoldásokat az állami, a gazdasági és a társadalmi élet döntő fontosságú szektoraiban. A jelen­ legi szakasz egyik jellemző vonása az is, hogy egyre inkább nő az alapegységek és a helyi vezetőszervek illetékessége és autonómiája a tevékenységük jobb menetét érintő határozatokban. Ezzel következetesebben megvalósulnak a demokratikus centralizmus elvei, mindez ösztönzi a kezdeményezést és a saját felelősséget. A z állami és társadalmi élet, a társadalmi viszonyok irányításának tökéletesí­ tése mozgásba hoz olyan pozitív társadalomlélektani tényezőket, mint az együttmű­ ködés és versengés szelleme, a munkalendület, az alkotó bírálat és önbírálat kibon­ takozásához szükséges légkör, a maradi bürokratikus mentalitással és gyakorlattal, a tehetetlenséggel, a hibákkal és a szocialista viszonyok normáinak lábbal tiprásával szembeni kérlelhetetlenség szelleme. Pártunk az állami, társadalmi és közélet minden szintjének és láncszemének tökéletesítéséért tevékenykedik. Ebben a bonyolult és hosszantartó munkában lé­ nyegbe vágó fontosságot tulajdonít az emberi tényezőknek, a kádereknek, azok m a ­ gas politikai és szakmai illetékességének, kezdeményező és újító szellemének, igé­ nyességének, társadalmi felelősségtudatának, erkölcsi arculatának. Széleskörű tevé­ kenység folyik azért, hogy a párt és az állam aktivistái elsajátítsák a vezetés tudo­ mányát és művészetét, tökéletesítsék munkastílusukat és módszereiket, hogy a szo­ cializmus, a hazaszeretet és a szocialista nemzetköziség iránti odaadás szellemében neveljék őket.

M e g j e l e n t a L u p t a d e clasă 1969. 9. s z á m á b a n . R ö v i d í t e t t s z ö v e g .

MEGTARTÓ ÉS EGYBEKÖTŐ NÉPHAGYOMÁNY

A nyár végén Bukarestben lezajlott nemzetközi folklórjesztivál és nép­ mese-kongresszus a maga kettős foglalatában felszínre hozta a hagyományos népi kultúra nemzeti és nemzetközi jelentőségét, tudományos és művészi feladatait, muzeológiáját és napi gyakorlatát. Saját munka- és hatáskörünkön belül most rajtunk a sor, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a hazai magyar etnográfiai és folklórkincsnek, megkeresvén annak a kívánatos integrációnak a lehetőségeit, melynek során a néphagyomány nálunk még bőven található és élő nyersanyaga sajátos nemzetiségi kultúránkba szívódhat fel, hogy kellő súllyal vehessük ki részünket a román szocialista nemzettel közös társadalmi feladatok teljesítéséből. Nyilvánvalóan elsősorban érvényt kell szereznünk a népi kultúra meg­ ismerésének, elhárítva az akár régi osztályelfogultságokból, akár elidegenedés­ ből származó közönyt, sőt lebecsülést, mellyel nemcsak a néphagyományok­ tól régen elszakadt rétegek, hanem maguk a hagyományokat megőrző rétegek is az évezredek és évszázadok során felgyűlt emberi értékeket eltékozolják. Mint már a múlt század polgáriasodásakor, a kapitalista ipari forradalomban, úgy ma is, a szocialista módra gyakorolt tudományos-műszaki forradalom idején, társadalmi és műveltségi struktúrák ütközését éljük napról napra, s a törési vonalak mentén — ha nem ügyelünk — értékek kallódnak el. Ilyen­ kor jellegzetes a provincializmus előtérbe jutása, ami nem más, mint az ere­ deti újratermés feladása és könnyelmű behódolás pillanatnyi divathullámok merkantilizmusának. Ez a „mucsai kozmopolitizmus" (ahogyan Illyés Gyula nevezi) a sznob kispolgár tompultságával szemléli a változásokat, a hagyo­ mányok benne eldugaszolódnak, érzékei elkorcsosulnak, ismeretlenül tekint szét maga körül, magatartása és alkotó kedve nincs, s míg új közösségbe nem integrálódik, marad robot- és esztrádember. Nem vele szemben, hanem érte kell megnyerni a művelődési forradalmat, mely új motivációt tud adni létünk­ nek itt és most, múltunkba ágyazódva és jövőnkre tárulva. Nemcsak a tudományos begyűjtésre és feldolgozásra gondolunk tehát, amikor etnográfiánk, folklórunk jelentőségére hivatkozunk. Hagyományról — sokszor már csak törmelékről, maradványról — van szó, mely a maga módján még értelmezhető, de egy magasabb közösségi életbe való beillesztés nélkül szükségképpen elhal. Éppen azért, hogy ne vesszen el, kívánjuk tárgyi és szellemi jellegzetességeit tárlatok és közlések, elraktározások és laborató­ riumi elemzések restauráló műveletei után visszacsatolni egyrészt népéle­ tünk „cselekvő" művelődésébe (rádió, színház, sport „befogadó" hallás- és látásélményeinek kiegészítéséül — játék- és sikerélménnyé), másrészt új, mo­ dern irodalmunkba és művészetünkbe. A művészetetnológia túrák

integrációs

ma világszerte

folyamataira.

Tudjuk,

csak előre tört át a kozmikus

világkép,

termékenyítőleg hogy

hat a korszerű

a szokványos

hanem

kul­

távlatokon

nem­

hátra is, a prehistória

szinte

végtelen érzékelhetősége felé, megnyílt az egyetemesség. A régi eszmélkedés korlátai felszakadtak térben is, megmutatva nagyságában az egész emberisé­ get, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika, Óceánia gyarmati visszaszorítottságból elő­ zúduló energiáival. Ebben a gondolati kiteljesedésben, mely nemhogy elsza­ kítana a valóságtól, hanem kis távok helyett annak általánosságába kapcsol be, a nyelv, írás, kép, szobor, épület, mozgás, életforma újra képlékennyé vá­ lik, s befogadja mindazt, amitől elszakadt, s aminek folytatásaként több lehet mai magánál. Az etnográfia, a folklór mélyen és ősien emberi gyökérzete a mi romániai magyar irodalmunk és művészetünk felfrissítéséhez is hozzá tud járulni, dialektikus egységben a termelésbeli tudományos-műszaki előbbrejutással, ha tudatosan vállaljuk népi bölcsességének, nyelvi fordulatosságá­ nak, képgazdagságának, fantázia-kibontásának, érzékletességének, közösségi mi­ voltának újrateremtését a mi fokunkon, a mi munkánk és szórakozásunk sze­ rint, a mi gondolatiságunk eredeti bővítésére. Gondoljuk csak el, hogy a népiség forrásvidékéről eddig is mit kap­ tunk. Pedig Kós Károly transzilván építészete, Tamási Áron székely szürrea­ lizmusa, Szentimrei Jenő kalotaszegi színpada, Salamon Ernő erdei munkásfolklórja, Gellért Sándor balladás gajdolása, Sütő András mezőségi emléke­ zése, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Király László, Farkas Árpád gon­ dolati lírája, Szervátiusz Jenő és Tibor szobrászata, Oláh Tibor zenéje, Bandi Dezső táj-iparművészete (és szerencsénkre gazdagon folytathatnók a sort) elő­ jelzés csupán mindabból, ami honi magyar kultúránkból ígérkezik, ha az integráció hevében és menetében tovább fejlődik, s valójában új-népivé de­ mokratizál és forrósít át mindent és mindenkit a hagyomány-nedv, az új strukturálódásra korszerű lehetőséget nyitó népszolgálati-nemzetiségtudati szintézis. Ez természetesen csak egyik ere-ága annak a bonyolult és bő össze­ tételnek, melyet sajátos irodalmunknak és művészetünknek tudunk. Városos hagyományunk, könyvés iskolaemlékezésünk, feudális és polgári öröksé­ günk, munkásmozgalmi eszmekincsünk éppen olyan „gyökér", mint a népiség, s ha ma ezt a jellegében inkább falusi-paraszti folytonosság-áttételt sürgetjük, egyáltalán nem kizárólagosságot, hanem el nem hanyagolandóságot tulajdoní­ tunk értékeinek. Különben

sohasem

„narodnyik"-vád), gia-nélküliségre, gyományból, akár a város-

a demitizálásra,

és falukép

esőjét, modern

adottságokra a nemzet

alkalmazott közösek,

hanem adni is a közösbe A feudális a törvény, tesen

mi nemcsak

vagyunk

tudta átváltani

és

annak

akarunk

ország a

román

történelmi is, hogy

ez

hagyományait.

az

együttélésből,

sajátunkból.

mindig

tradíció

sokszor

szembeállított

összekötöttek.

A

népélet

mint felül. Ha — mint felszabadulásunk

a néphagyományból

látjuk

népi

és szó,

szokásaink­

felemelkedve

és bátorít:

tanulni

a ha­

van

vagy

egy

nosztal­

erőt, akár zene-

tanítás földrajzi

s tanúi

erővé

a

operánkról

fogadjuk

vonz

a szocialista

korszerű

és polgári

azonban

példa

realizmusával, de

táncainkról,

hanem

is még

hogy tanuljunk

belőle

kifejezéstechnikánkról

A román

időben

kísért

feloldására,

az értelemben, és

alakításáról,

önmegvalósítását

szerencsés

Sorsproblémáink

gyományok

abban

el benne. Szívjunk

a gyökérzetben,

beporzását.

(bármennyire

a múltbanézés

mozgásművészetünkről

ról, de ne rekedjünk nemzet

mítoszra

ellenkezőleg,

de ne süllyedjünk

dalkultúránkról,

és világ

gondolunk

hanem

merítünk,

tesszük

azért,

népeket, mélységein

kezdetén

is —

mert

nemcsak

a

népha­

más

volt

következe­ megtart,

hanem

természetes

módon

mányos

kutatások

bizonyítékai

ezerszeresen

fonódik

legyen. nek fontos lehet

Az

az

sohasem

etnográfia,

alaptényező, és kell

folklór mint

is vele,

hanem

a modern

s együtt

az

viszont

újraöntjük,

életigények,

ezért

csak

vagy

csak

tudunk

újra

teremtjük

A

etnográfia,

gondolatilag

tényezője tényezője

anyanyelv

a szocializmus

másokkal.

tudo­ folklór

szomszédságba. adottságainknak

fontos

akkor

kapcsol

alakíthatjuk

hanem

az egyik

is

és a magyar

a

úgy

utópia,

mégha

egybe a román

használatával

és öntudatnak,

csodának, zet,

hogy

keretben szerint

egymásba,

Hagyományaink valóságát,

és

a

realitás

a nemzetiségi

önismeret­

is (mindenesetre

hasonlóan

a biológiai

folytatódás).

vele

élni,

ha nem

mai

mondandó,

a

jövőnk

megfelelő

követelményeinek

Élnünk fetisizáljuk

a

mai

hely­

megfelelően. Balogh

Edgár

Hagyomány, fejlődés, sajátosság és egyetemesség a néprajzban Közvetlen tárgya, a néphagyomány, nemkülönben összefüggéseket és folyamatokat feltáró összehasonlító módszere, valamint a hagyományok s az egész népi műveltség mibenléte, eredete, fejlődése, egyetemes és helyi sajátosságai megismerésének feladata a néprajz helyét az önálló tudományok sorában jelöli ki. Ennek ellenére a dilettantizmus a néprajz­ ban csupán különféle ötletek „alátámasztására" alkalmas adattárat lát, s még a jószándékú gyűjtők körében is gyakran élnek a néprajz külön­ féle hiányos vagy homályos megfogalmazásai. Nem lehet célunk itt a néprajz valamiféle „szaktudományos" definí­ ciója. Viszont sok homályosság eloszlatható vagy tisztázható a néprajz, ennek tárgya, célja, módszerei tekintetében már azzal is, ha megállunk kissé a néprajzi terminológia néhány leggyakoribb fogalmánál. Ilyen fo­ galom mindjárt a már eddigi sorainkban is kikerülhetetlenül előfordult hagyomány, fejlődés, egyetemesség és sajátosság. * A népi műveltség különféle jelenségeiről, a néphagyományokról a köztudatban máig elterjedt az a felfogás, miszerint ezek valami „eredeti", valami „ősi" állapotot őriznek. Viszont a szakszerű vizsgálat során hamar kiderül, hogy bármely közösség, akár egyetlen falu hagyomány-állaga történetileg nem egységes: egyes elemei a letűnt korok különböző viszo­ nyainak bélyegét hordják magukon. A néprajzkutatás egyik elsőrendű feladata éppen az, hogy a terepen (a jelenben) regisztrálható népi műveltség, hagyomány-állag összetételét, különböző korú (ősi, feudális paraszti, XVIII. századi, városi eredetű) ré­ tegeit, ezek alakulását, valamint az egyes hagyományok változásait vizs­ gálja, megállapítsa. A bármikor élt felületes szemlélő hajlamos arra, hogy a hagyomá­ nyokat valami merev elemekként fogja fel, és így ezekben vagy az újítá­ sok gátjait lássa, vagy pedig ellenkezőleg, megszűnésükön keseregjen. Így siránkozik közel három évszázada, Apor Péter óta, az erdélyi nép-

szokások figyelőinek hosszú sora a „réginek" az „új divat" (Apornál „náj módi") általi „megrontása" felett. Azonban a tények nyilvánvalóan meg­ cáfolták mind Apor keserű jövendölését (hiszen a századok múltán is él hagyományos székely viselet, lakodalmi vagy temetési szokás), mind másokét. A hagyomány nem tűnt el, legfennebb átalakult a gazdasági és társadalmi viszonyokban, a nép életmódjában és gondolkodásában bekö­ vetkezett változásoknak megfelelően. Ilyen tényezőknek tulajdonítható például Mezőköbölkúton a lakodalomtartás „jeles napjá"-nak megválto­ zása: a századvégi tagosítást követően a téli farsangról a májusi „zöld­ farsang" idejére, valamint — az első világháború után — keddről vasár­ napra való fokozatos áttételével. Az általános emberi tulajdonságokkal továbböröklődő hagyomány megjelenési formája szükségképpen korhoz, emberöltőkhöz kapcsolódik. Legtöbb hagyományunkról, melyeket az adatközlők „régi"-nek mondanak, a tüzetesebb vizsgálat kideríti, hogy megfigyelt formájában alig néhány évtizedes. A hagyományok alakulását megállítani — valami romantikus­ statikus elképzelés alapján — éppoly hiábavaló szándék, mint szembe­ szállni — a hibásan értelmezett racionalizmus nevében — magával a ha­ gyományok létezésével. Erre a következtetésre jutott a zenei néphagyo­ mányok kiváló kutatója, Kodály Zoltán is, mikor megállapította, hogy a néphagyományok változásával szembeszállni, egy természetes történeti folyamatnak gátat vetni hiábavaló törekvés, ugyanakkor viszont „a ha­ gyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi" (A magyarság néprajza. Budapest, 1941—43. IV. 68). Ezért van, hogy mind a népzene, mind a népi kultúra bármely más területén is a mai gyűjtő éppoly eredményes munkát végezhet, mint ku­ tató elődei. Ma is csakúgy vannak a hagyománytól „hitetlen" módon el­ szakadni vágyó „újító" ifjak és a „régi"-hez ragaszkodó „maradi" idősek, mint Apor Péter vagy Kodály Zoltán idején voltak. Az is igaz viszont, hogy a népi kultúra folyamatos létezése korántsem mentesíti a kutatókat ama felelősség alól, hogy a népi kultúra korukbeli állagát a tudományos vizsgálat számára minél sürgősebben ne rögzítsék.

Nyilvánvaló, hogy amint a népi kultúrát tevő elemek, az egyes ha­ gyományok állandó alakulásban vannak, úgy maga a népi kultúra egé­ szében is állandó változást mutat. A néprajz önálló tudománnyá alakulása szoros kapcsolatban van épp e felismeréssel. A világ különböző tájain élő népek egyszerű leírásának puszta egymás mellé helyezése is a gazdasági-társadalmi-szellemi fejlő­ dés fokozatait vetíti az összefüggéseket kereső kutató elé, Morgan, majd Engels múlt századi nagy jelentőségű következtetései az emberi civilizáció fejlődési periódusairól a fejlettség különböző fokain élő népek életére és kultúrájára vonatkozó leírások addigra már alaposan felduzzadt adatainak logikus sorrendbe állításán alapultak. Nem hiába számítják Morgan Ancient Society című munkájának 1877-es megjelenésétől a modern nép­ rajztudomány megszületését, s azóta is a néprajzkutatás két fő munka­ szakasza (és módszere) a jelenségek minél alaposabb leírása, valamint ezek összehasonlító vizsgálata.

Az európai néprajzkutatás az egyes népi kultúrákon belül létező tör­ téneti rétegződés vizsgálatában is elsősorban az összehasonlító módszer helyes alkalmazásának köszönheti érvényes következtetéseit mind a népi kultúra és közösségi élet fejlődésének, mind az etnogenezisnek a rekonst­ ruálása terén. Elég, ha itt csupán a Herrmann Antal-féle „kolozsvári is­ kola" két tehetséges tagjának, Jankó Jánosnak és Viski Károlynak az eredményeire hivatkozunk. Jankó a század végén a magyar halászat esz­ közeiben és eljárásaiban föltárva az ugor, ó-török, görög, dél-orosz és né­ met elemeket, megrajzolhatta e hajdani fontos foglalkozásunk egész tör­ téneti fejlődését. Viski viszont a szomszéd népek és a különböző korú műemlékek formakincsével történő összehasonlítás alapján rekonstruálta a magyar népművészet honfoglalás előtti, félköríves stílusú, gótikus, re­ neszánsz, oszmán-török, barokk és más eredetű rétegeit, egész kialakulá­ sát, fejlődését. Az összehasonlító vizsgálat segítségével állapította meg újabban Diószegi Vilmos a magyar népi hitvilág sámánita elemeit, s a nemzetközi szakirodalomra támaszkodva értekezett Paul Petrescu a ro­ mán népszimbolika napkorong- és életfamotívumairól. Az időbeli változás, fejlődés megfigyelésének lehetősége már ott van a legegyszerűbb (de hiteles) néprajzi leírások időrendbe állításában, külö­ nösen, ha a gyűjtők a megfigyelt tárgyak és adatközlők korát vagy ép­ penséggel a nemzedékek szerinti különbségeket is feltüntetik. Az egyszerű leírásokon belül is érvényesül valamelyes tematikus rend, s a jelenségek­ nek — eszközöknek, épületeknek, népművészeti vagy népköltészeti ter­ mékeknek — az egyszerűtől az összetett felé tartó sorolása. Egyes múlt századi néprajzkutatók csupán saját gyűjtésükre alapozva, adataik evo­ lutiv rendszerezésével máig hasznosítható eredményeket érhettek el. Ilyen vizsgálat eredménye a magyar népi építkezés és speciálisan a szé­ kely ház fejlődése fő vonalainak meghatározása Herman Ottó és Szinte Gábor által, ami egyben az első komoly csapás volt a Huszka-féle törté­ netellenes romantikus-nacionalista elméletre. Hasonló módszerrel állapí­ totta meg — saját helyszíni gyűjtése alapján — Romul Vuia a Hunyad megyei saroktornácos román ház fejlődési vonalát. Eme önmagából magyarázó fejlődéskutatással szemben mégiscsak az

összehasonlító vizsgálati módszer alkalmazásával teljesedik ki a történeti szemléletű néprajzi vizsgálat. Igaz viszont, hogy ez már megfelelő modern tudományos apparátust, gazdag és hozzáférhető szakirodalmat, rendezett közgyűjteményeket és jól tájékozott, felkészült szakembereket is igényelt. (Herrmann Antal csak a század utolsó éveiben szervezi a kolozsvári nép­ rajzi múzeumot, valamint ennek szakkönyvtárát, és ekkor kezdi néprajzi előadásait is a kolozsvári egyetemen.) Az összehasonlító vizsgálat lényege, hogy az adott ponton és időben megfigyelt jelenségnek bárhol való előfordulásait is megismerve, az elő­ fordulás köréből, intenzitásából, irányából és változatai sajátos jegyeiből következtetünk a jelenség korára, eredetére, fejlődésére, helyi formáinak kialakulására. A tóba dobott kő keltette hullámgyűrűk dinamikájához ha­ sonlóan a vizsgált etnikai terület perifériáin (a Föld legtávolabbi népeinek körében, kontinensek szélén, valamely nyelvterület, néprajzi táj vagy akár falutelepülés szélein) való előfordulás egyfelől a régiséget — a je­ lenségnek a feltételezett kiindulási központtól idáig való áramlása idejét — bizonyítja, másfelől viszont a közrezárt területen való egykori elter-

jedtségre is következtethetünk belőle, még akkor is, ha itt ma már újabb „divatok"-at találunk. Ugyanakkor a szűkebb körű elterjedtség rendsze­ rint a jelenség újabb és helyi eredetére mutat. Természetesen a modern néprajzkutatás nem elégszik meg az egy­ szerű fejlődési sorrenddel és relatív kronológiával („régebbi" és „újabb"), hanem a jelenség fejlődési fokozatait a történeti fejlődési folyamattal hozza kapcsolatba. Az összefüggések sokoldalú vizsgálatával a néprajz a jelenség keletkezésének és alakulásának, változatai létrejöttének okaira és irányára, a népi kultúra egészében elfoglalt jelentőségére, a népélet­ ben betöltött szerepére s ennek változására is fényt igyekszik deríteni. A néphagyományoknak változó, fejlődő történeti jelenségként való szemlé­ lete az ún. „változásvizsgálat" külön irányát fejlesztette ki a néprajzban. E kutatási iránynak elsőrendű segítségére vannak Európa számos orszá­ gában a készülő néprajzi atlaszok, amelyek a népi kultúra legfőbb jelen­ ségeinek változatait s ezek elterjedését tüntetik fel.

A néprajzi jelenségek változatainak térbeli vizsgálata — amellett, hogy az időbeli változásra való következtetésnek is legfőbb alapja — min­ denekelőtt a jelenség vagy jelenségcsoport helyi, táji, nemzeti, kontinen­ tális vagy egyetemes vonásainak, sajátosságainak meghatározását teszi lehetővé. A sajátosságokat keresve azonban a néprajztudományt — a köz­ hiedelemmel ellentétben — korántsem csupán a „nemzeti" érdekli, bár ugyanakkor a nemzeti jellegzetességek felismerése is lehetetlen a helyi kutatások, táj monográfiák kínálta adatok, valamint a népi kultúrák közti kapcsolatok, nemzetközi összefüggések ismerete nélkül. A nemzeti és nemzetközi, a helyi és egyetemes közti viszony felismerése a helyes szem­ léletű és érvényes eredményekre vezető modern néprajzkutatás egyik feltétele. E szempontból is nagy jelentőségűek a néprajzi térképek (ezek sem­ miképpen sem tévesztendők össze a népszámlálási adatok alapján készült nemzetiségi térképekkel) s az újabb atlaszmunkálatok. A kérdőívek és kartográfiai módszerek nemzetközi összehasonlítása segítségével az egyes országokban végigkövetkeztetett számos jelenség változatai nyomon kö­ vethetők külföldön is, és ilyenkor derül ki, hogy a néprajzi atlaszmun­ kálatoknak — az országon belüli táji és nemzetségi sajátosságok kimuta­ tása mellett — épp a szomszédos népek közötti mélyen gyökerező köl­ csönhatások s egyben az egyes nemzetek valóban sajátos vonásai konkrét meghatározásában milyen elsőrendű jelentőségük van. Valamely nép hagyományos kultúrájának számos fontos eleméről (például munkaeszközök, épületformák, öltözetdarabok, a közösségi élet különböző aktusai, népköltészeti műfajok) az alaposabb vizsgálat hamar kideríti, hogy alapformáikat tekintve nagy területek, több nép, egész vi­ lágrész vagy az egész emberiség sajátjai. Ugyanakkor a táji vagy nem­ zeti sajátosság többnyire csupán az alapformák helyi megoldásaiban, változataiban, lényeget nem érintő jegyeiben nyilvánul meg. A táji vagy nemzeti sajátosság világos meghatározását bonyolítja, hogy a különböző jelenségek helyi jegyeinek elterjedése csak ritkán azonos, és aligha esik egybe a nyelvjárási vagy nemzetiségi térképek jelzéseivel.

A nemzeti sajátosság tehát a népi kultúrában korántsem jelentkezik olyan konkrét és egyértelmű módon, mint például az anyanyelvben; m e g ­ határozása semmivel sem egyszerűbb, mint például a képzőművészet vagy városi kultúra esetében. Ezért is van, hogy szükséges tudományos szemlélet és felkészültség híján annyi kisiklás történt e vonatkozásban, a mindenkori közhangulat vagy politikai tendenciák kiszolgálása irányá­ ban. Viszont a tudomány igényeit kielégítő s egyben a gyakorlati élet formálására is pozitívan kiható nemzeti önismerethez megfelelő néprajzi előmunkálatokra is szükség van: konkrét feltétele a népélet és népi kul­ túra terén végzett intenzív adatgyűjtés, leírás, részlettanulmány, monog­ ráfia, s ugyanakkor a népek kapcsolatainak, a népi kultúrák összefüggé­ seinek alapos ismerete. Szükségesnek véljük hivatkozni néprajzkutatásunk haladó hagyomá­ nyaira. A jelenségek közti kapcsolatok felismerése, lényeges jegyeik alap­ ján való rendszerezése, az ok—okozati viszonyok és folyamatok megálla­ pítása — a tudományos megismerés e legfőbb feltételei — már Orbán Balázs óta egyre inkább jellemzik honi magyar néprajzkutatásunkat. A fokozatosan gazdagodó néprajzi „anyag" szakszerű tanulmányozása azóta is szükségképpen eljutott az anyagi és szellemi, az általános és sajátos, a halódó és fejlődő, a konvencionális és egyéni közti dialektikus összefüg­ gések egyre világosabb felismeréséig. Néprajzkutatásunk száz éve elért értékes eredményei, a szorgalmas gyűjtőmunka mellett, az igazi tudományos szemlélet, hozzáállás és mód­ szer alkalmazásának köszönhetők. Ez tette lehetővé, hogy a néprajz ne süllyedjen napi „szükségletet" kiszolgáló „példatárrá", hanem az emberi kultúra mibenlétét, eredetét, a néphagyományok térbeli és időbeli válto­ zásait, a nép alkotó tehetségét feltáró tudomány lehessen és maradhasson. Ifj.

Kós Károly

FORRÁSOK: Vajkai Aurél: A néphagyományok romlásának kérdéséhez. Er­ délyi Néprajzi Tanulmányok, 9. Kolozsvár, 1947; Vargyas Lajos: Miért és hogyan történeti tudomány a néprajz? Néprajzi Értesítő, 1961; Ştefan Pascu: Etnografia şi istoria. Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei pe anii 1959—61; Romulus Vulcanescu: Etnografia: ştiinţa culturii populare, Bucureşti, 1966; Kós Károly: Népi kultúrák egyetemes alapjai. Korunk, 1968. 1.

Népballadáink i t t h o n és Európában 1

Népballadáink: ez a fogalom az alábbiakban a székely, az erdélyi, illetőleg — a moldvai csángót is ide számítva — a romániai magyar bal­ ladaköltészetet jelenti. A romániai magyar balladaköltészet szorosabb értelemben azoknak a népballadáknak az összessége, amelyek 1918 óta a romániai magyar nemzetiség népi tömegeinek ajkán élnek, s amelyeknek egy részét az elmúlt ötven évben a népköltészeti kutatók összegyűjtötték. Mivel a balladaköltészet fejlődését nagy általánosságban az évszáza­ dos, lassú változás, a fokozatos felhalmozódás jellemzi, a romániai ma-

gyar balladaköltészet történetileg az 1918 előtti balladaköltészet folyta­ tása; attól nem lehet elválasztani. Ez a történeti összefüggés és folyto­ nosság sugalmazza a „romániai magyar balladaköltészet" tágabb értelme­ zését, ide sorolva azokat a korábbi népballadákat is, amelyeket a gyűjtők a népköltészeti kutatás kezdeteitől 1918-ig a mai Románia területén öszszegyűjtöttek. Ha a romániai magyar balladaköltészetet így, történeti múltjának távlatában szemléljük, körvonalazódni kezd az az autochton sajátossága, hogy az egész magyar balladaköltészetben a legarchaikusabb, követke­ zőleg a legélőbb és a leggazdagabb. A néprajzi kutatások bizonysága sze­ rint a folklór, különleges helyi fejlődéstől eltekintve, egy folklórterületen először mindig a gazdaságilag-társadalmilag fejlett központi vidékeken újul meg, s ez a megújulás fokozatosan gyűrűzik szét a folklórterület elmaradottabb, távoli, szélső zugai felé. Ugyanez a folyamat fordítva: a régi népköltészet először az előrehaladott központokban megy ki divat­ ból, s azok a népköltési javak, amelyek egykor mindenfelé általánosak voltak, egy időn túl a végekre szorulnak. Nos, a romániai magyar népköl­ tészet a folklórterület keleti szélének költészete, s mint ilyen, többféle archaikus elemet (műfajt, típust, motívumot) megőrzött. Archaikus jel­ lege Románián belül is, nyugattól kelet felé haladva, mind erőteljesebb, mígnem a folklórterület keleti peremvidékén: a székelyeknél, a gyímesi és moldvai csángóknál eléri a maximumot. Az a tény, hogy a magyar nemzetiség Romániában nem egyetlen nagy, összefüggő tömbben, hanem több kisebb-nagyobb csoportban, sőt részint szórványokban él, románok­ kal, illetőleg más nemzetiségekkel együtt vagy azoktól körülvéve, szin­ tén hozzájárult a népköltészet régies anyagának és sajátságainak megőr­ zéséhez. Az együttélésből ugyanakkor kölcsönhatás, a népköltészet gazda­ godása következik: elsősorban itt áramlanak be a magyar népköltészetbe a román, általában a délkelet-európai motívumok, epizódok és típusok. Ily körülmények közt a romániai magyar népköltészet napjainkban az egész magyar népköltészet legsúlyosabb, legértékesebb része; olyan anyag, amelynek rendszeres gyűjtése, tanulmányozása és kellő ismerete nélkül a magyar népköltészet múltjának vagy mai állapotának egyetlen kér­ dése sem oldható meg tudományos szinten. Ez a fontos tétel, amelyből a romániai magyar folklórkutatásra és személyesen mindegyik romániai magyar folkloristára oly nagy felelős­ ség hárul, egyre szélesebb körben válik ismertté. Mihai Pop, a nemzet­ közi tekintélyű román szakember írja: „A magyar folkloristák egyetérte­ nek annak elismerésében, hogy a székelyek és a csángók folklórja ha­ zánkban olyan hagyományos javakat őriz, amelyek sehol másutt a ma­

gyar folklórban nem találhatók" (Folclor înfrăţit. Contemporanul, 1957. december 13). Jómagam a balladakutatók freiburgi nemzetközi tanács­ kozásán (1966) elhangzott előadásomban ugyanezt a tényt a balladákra vonatkoztatva úgy próbáltam megfogalmazni, hogy „nincs a magyar bal­ ladakutatásnak egyetlen olyan sarkalatos kérdése sem, amelyet ne per­ döntő módon a romániai magyar — különösen a székely és a moldvai csángó — balladák határoznának meg. A magyar balladakutatás kulcsa

a romániai magyar népballada" (Die Erforschung der ungarischen Volks­ balladen in Rumänien. Jahrbuch für Volksliedforschung, XII. 1967. 178).

Ahhoz, hogy ilyesfajta általánosításokig jussunk, az egymást követő tudósnemzedékek sok kutatási eredményének kellett felhalmozódnia és kikristályosodnia. Kodály Zoltán 1937-ben a Bartók Béla meg a maga nevével fémjelzett, akkor már több mint négy évtizedes magyar etnomuzikológiai iskola idevágó eredményeit ekként összegezte: „Balladát Csíkban, Moldvában, Bukovinában még mindenki tud", előadásmódjukat pedig úgy jellemezte, hogy „Moldvában ma még fiatal leányoktól is hallani olyan régiesen cifrázó énekmódot, még pedig többektől együtt, karban, amilyent Magyarországon már 1910 táján is csak a legöregebbek­ nél találtunk, és csak egyénenkint" (A magyar népzene, 14). Csanádi Imre és Vargyas Lajos, miután kritikai szemmel áttekintették több mint egy évszázad valamennyi magyar népballadagyűjteményét, az alábbi követ­ keztetésre jutottak: „Annyi tény, hogy legtöbb klasszikus balladánk a székely falvakból származik, s az egész nyelvterületen elterjedt balladák­ nak is a székelységben élnek legteljesebb, legépebb változatai... A mold­ vai és bukovinai gyűjtések a székely balladakincset teszik teljesebbé" (Röpülj, páva, röpülj. Budapest, 1954. 51). Ámde beszéljenek a számok, hisz ma már abban a helyzetben va­ gyunk, hogy a magyar népballadakutatás egyik-másik eredményét sta­ tisztikailag is kifejezhetjük. Vargyas Lajosnak a népballada középkori történetéről szóló angol monográfiáját veszem alapul: Researches into the Medieval History of Folk Ballad (Budapest, 1967). Ebben a szerző, egye­ bek közt, felsorolja a klasszikus magyar népballadák jó részének összes ismert változatát, köztük számos kiadatlan változatot is. A monográfia rendjében haladva, íme a legjelentősebb magyar népballadák számadatai, lelőhelyük szerint tagolva: Bíró szép Anna: összesen 9 változatban van összegyűjtve, ezek kö­ zül 1 mezőségi és 8 székely. Két rab testvér: összesen 8 változat, éspedig 1 bánsági, 5 székely és 2 moldvai. A vitéz és a kegyes: 2 változat, mind­ kettő a Nagy-Szamos völgyéből. A három árva: összesen 95 változat, kö­ zülük 57 Románia területéről. A kegyetlen anyós: összesen 17 változat, közülük 15 moldvai. A gyermekgyilkos leány-anya (Szabó Erzsi) régi, klasszikus redakciója: összesen 10 változat, közülük 5 moldvai csángó és 5 bukovinai székely. A csodahalott: összesen 22 változat, két kivétellel mind a Székelyföldről, Moldvából és Bukovinából. A katonaleány: mind a 3 változat Moldvából. A rossz feleség: összesen 22 változat, közülük 1 bihari, 1 kalotaszegi, 8 székely és 1 moldvai. Hűség próbája: 4 változat, közülük 2 székely és 2 moldvai. A halálra rugdalt asszony: 2 változat, éspedig 1 székely és 1 moldvai. Két kápolnavirág (Kádár Kata): 24 válto­ zat, mind Románia területéről. Az elcsalt anya (Molnár Anna): 50 válto­ zat, közülük 40 a Székelyföldről és Moldvából, 1 Bukovinából. Az elége­ tett hűtlen asszony (Barcsai): 7 változat, éspedig 6 székelyföldi és 1 buko­ vinai. A kegyetlen anya (Budai Ilona): 14 változat, 2 a Székelyföldről és 12 Moldvából. A falba épített asszony (Kőműves Kelemenné): 40 változat, közülük 37 Románia területéről. Vegyük még ide A mennybe vitt leány (Júlia szép leány) Vargyas könyvében nem tárgyalt balladáját: összesen 26 változat, éspedig 7 székely és 19 moldvai. 1

1

Domokos Pál Péter: Júlia szép leány. Ethnographia, 1959. és Faragó József: A. mennybe vitt leány balladájához. Ethnographia, 1968.

Összegezve a legfontosabb magyar népballadák földrajzi megoszlására vonatkozó adatokat, a következő eredményt kapjuk: a felsorolt 17 balla­ datípus java része, éspedig 11, mind a mai napig kizárólag Románia terü­ letéről ismeretes, összesen 109 változatban. A további 6 típus Románián kívül (Magyarországon, illetőleg a csehszlovákiai és a jugoszláviai magyar­ ság körében) is előkerült, éspedig Romániában összesen 181, Románián kívül 65 változatban. A 17 ballada együttes adatai: Romániából 290 válto­ zat, azaz 81,7%, Románián kívül 65 változat, azaz 18,3%. 2

Mivel a klasszikus magyar népballadák Románián kívül ezután még kevésbé fognak felbukkanni, mint az elmúlt száz esztendőben, ez az arány a romániai magyar balladaterület javára a jövőben még inkább eltolódik. Például Olosz Katalin és Almási István most megjelent magyargyerőmonostori gyűjteménye — noha Kalotaszeg klasszikus balladákban ugyancsak szegény — a fenti jegyzéket A három árva 2, A rossz feleség 2 és Kádár Kata 1 újabb változatával gyarapította. Ha Budapesten a Nép­ zenekutató Csoport, nálunk az RSZK Akadémiája Kolozsvári Fiókjának Folklór Osztálya, valamint a vidéki gyűjtők kéziratos anyagai szintén kiadásra, feldolgozásra kerülnének, az arány valószínűleg a 90%-ot is megközelítené. Még egy lehetőség van arra, hogy a romániai magyar népballadák rangját a magyar balladaköltészet egészében a számok nyelvén is érzé­ keltessük. Ezúttal az utóbbi évtized három összesítő, reprezentatív ma­ gyar népballadakiadványát mutatom be statisztikailag, szintén anyaguk földrajzi megoszlása szerint. Ezekben a romániai magyar balladák arány­ száma természetesen csekélyebb, mert valamennyi magyar népballada­ típus bemutatására törekedve, a ritkaságot a gyakoriság, azaz a kevés klasszikus balladát a sok betyárballada és új ballada számbelileg fölül­ múlja. Csanádi Imre s Vargyas Lajos idézett kötetében (1954) 225 ballada van, közülük 112 Románia területéről. A klasszikus balladák fejezetében 73-ból 49, a történelmi balladákéban 24-ből 18 romániai. Ortutay Gyula Magyar népköltészet (1955) című válogatásának II. kötete 207 balladát tartalmaz, közülük 87-et romániai területről. Ortutay Gyula és Kriza Ildikó Magyar népballadák (1968) című mun­ kája 270 balladát ölel fel, közülük 153 romániai. A régi stílusú balladák fejezetében 177 közül már 126, e fejezet balladás dalai közül pedig 30-ból 27 a romániai magyar balladaterületet képviseli. Szembetűnő alig tíz és egynéhány év alatt az összesítő kiadványokban a moldvai csángómagyar balladák növekvő aránya: Csanádi és Vargyas könyvében 13, Ortutay és Krizáéban már 48 a számuk. A tanulság magától adódik: a romániai magyar népballada, minősé­ génél fogva, az egész magyar balladaköltészet igazi aranyalapja. Minden egyes régi ballada lejegyzésével ezt az aranyalapot gyarapítjuk. 2

A balladák nincsenek célzatosan összeválogatva. Vargyas monográfiájában egyetlen cím található (Szálláskereső Jézus) 4 változatban, mely a romániai magyar balladaterületen pillanatnyilag ismeretlen. Ezzel szemben még több klasszikus bal­ lada létezik, amelyek Vargyas monográfiájának témakörén kívül estek, s amelyek az arányt még inkább a romániai magyar anyag felé tolják.

2 1863. j a n u á r 13-án j e l e n t m e g K r i z a J á n o s halhatatlan s z é k e l y n é p k ö l t é s i g y ű j t e m é n y e , a Vadrózsák, és m á s f é l h ó n a p s e m m ú l o t t el, a m i d ő n f e b r u á r 22-én a Pester Lloyd. A. D . aláírással, a g y ű j t e m é n y b ő l a Kádár Kata n é m e t fordítását közölte. B i z o n y á r a ez v o l t az első s z e r é n y l é p é s a s z é k e l y n é p b a l l a d á k nemzet­ közi j ó h í r é n e k m a g a s b a í v e l ő útján. A magyar népköltészet idegen nyelvű műfordításainak modern nemzetközi bibliográfiája, n y i l v á n v a l ó a n a feladat s z ö v e v é n y e s s é g e miatt, n i n c s összeállítva. G u l y á s P á l régi ö s s z e f o g l a l á s a i n e m f o l y t a t ó d t a k o l y m é r v b e n , h o g y p é l d á u l a n é p b a l l a d á k f o r d í t á s a i r ó l teljes, p o n t o s j e g y z é k ü n k v o l n a . Ez a h i á n y é r z e t sarkallt, a m i d ő n — itthoni k u t a t á s o k után — 1968 f o l y a m á n n é g y f ő v á r o s : B u d a p e s t , P r á g a , V a r s ó és B e r l i n s z a k k ö n y v t á r a i b a n i g y e k e z t e m m e g t a l á l n i é s k é z b e v e n n i az i d e ­ gen n y e l v ű m a g y a r n é p k ö l t é s i köteteket. N e m i d e tartozó feladat v a l a m e n n y i n e k a b e m u t a t á s a ; k i a d á s u k i d ő r e n d j é b e n c s a k a z o k a t s o r o l o m fel, a m e l y e k t ö b b - k e ­ v e s e b b n é p b a l l a d á t is t a r t a l m a z n a k ( c é l u n k n a k m e g f e l e l ő e n ezúttal is f i g y e l v e a romániai m a g y a r b a l l a d á k j e l e n l é t é t ) : Ungarische Volksdichtungen. Uebersetzt und eingeleitet v o n L u d w i g Aigner. Pest, 1873. Száztíz n é p d a l f o r d í t á s után h a r m i n c n á l t ö b b e r d é l y i n é p b a l l a d á t : ú g y ­ szólván az e g é s z a k k o r i s m e r t klasszikus r e p e r t ó r i u m o t f e l v o n u l t a t j a . T ö b b régi típusból n e m is e g y , h a n e m két v á l t o z a t o t k ö z ö l , m i n t Kőműves Kelemen, Kádár Kata, A pogány király leánya, Barcsai, A nagy hegyi tolvaj. Í m e mutatóba még e g y sor klasszikus c í m : B í r ó szép Anna, Júlia szép leány, Kerekes Izsák, Molnár Anna, Budai Ilona, Megétetett János, Betlen Anna, Boriska, Két királygyermek, Bodrogi Ferencné. Két német nyelvű irodalmi antológiát említek, mindenikük egy-egy népkölté­ szeti fejezettel. Ungarische Lyrik von Alex. Kisfaludy bis zur Gegenwart... von D. H a e k . Halle, é v n é l k ü l . A v é g é n e g y c s o k o r n é p d a l , a kötetet e g y „ S z é k l e r V o l k s l i e d " zárja. Ungarischer Dichterwald. Poesien ausgewählt und i m Vermass der originale übersetzt v o n I r e n e H . C s e r h a l m i . Stuttgart—Leipzig, 1897. A k ö t e t é l é n kis n é p k ö l t é s z e t i fejezet, a m e l y Zetelaki László b a l l a d á j á v a l k e z d ő d i k . M é g e g y n é m e t kötet a század v é g é n : Ungarische Volkslieder und Balladen. Deutsch v o n B. C a r n e r i . W i e n — L e i p z i g , 1892. B a l l a d a f o r d í t á s a i k ö z t i l y e n e k e t o l v a ­ sunk: Barcsai, Virágok vetélkedése, Pálbeli szép Antal, Két királygyermek. A m ú l t század utolsó é v t i z e d é b e n a n é m e t f o r d í t á s o k h o z két francia k ö t e t tár­ sult: Ballades et chansons populaires de la Hongrie. Traduites par Jean de Néthy. Paris, 1891. A kötet élén a b a l l a d a - f e j e z e t 41 alkotást t a r t a l m a z ; m a g a a f o r d í t ó írja, h o g y „ l a p l u p a r t o r i g n a i r e s d e la T r a n s y l v a n i e " . A g a z d a g repertóriumot A i g n e r k ö t e t é v e l l e h e t n e p á r h u z a m b a állítani, ezért c s a k n é h á n y o l y a n b a l l a d a ­ c í m r e utalok, a m e l y e t ott n e m e m l í t e t t e m : Fogarasi István, Homlodi Zsuzsánna, Magyarósi Tamás, Pálbeli szép Antal, A párjavesztett gerlice, Bátori Boldizsár, Három tolvaj legény. A m á s i k k ö t e t : Poésies hongroises. T r a d u i t e s a v e c un a p e r ç u historique p a r C. d e H a r l e z , L o u v a i n , 1895. „ C h a n t s n a t i o n a u x d e s S z e k e l y s " c í m ű fejezete s z é k e l y n é p d a l c s o k r o t tartalmaz, az é l é n K r i z a j e l e n t ő s é g é n e k m é l t a t á ­ sával. S z á z a d u n k e l e j é n két o l a s z k ö t e t nyitja m e g a s o r t : Fiorita di canti popolari ungheresi. T r a d o t t i d a S i l v i n o G i g a n t e . F i u m e , 1910. B a l l a d á k k a l k e z d ő d i k , k ö z t ü k Kőműves Kelemen, Molnár Anna, A fogoly katona, A három árva. A m á s i k k ö t e t : Canti popolari ungherezi. Scelti e tradotti d a S i l v i n o G i g a n t e . B i b l i o t e c a d e l P o p o l i , X I I . M i l a n o — P a l e r m o — N a p o l i , é v n é l k ü l (a b e v e z e t ő kelte 1912). G i g a n t e ezúttal f o r r á s m u n k á i t is j e l z i ; e z e k m i n d n é p s z e r ű v á l o g a t á s o k . B a l l a d a f o r d í t á s a i k ö z ü l i d e í r o m — az e l ő b b i e k e n k í v ü l — a k ö v e t k e z ő k e t : Kerekes Izsák, Kádár Kata, Meg­ étetett János, Szabó Orzsik, Daniel Imre, Budai Ilona, A rab, Hej páva, hej páva, A párjavesztett gerlice, A rossz feleség. Ö r ö m m e l forgatja a f o l k i o r i s t a - b i b l i o g r á f u s a k ö v e t k e z ő finn kötetet, a z é r t is, mert a f o r d í t ó m i n d e g y i k d a r a b n a k p o n t o s a n j e l ö l i a forrását, s a z é r t is, m e r t forrásai t ö b b n y i r e a u t e n t i k u s g y ű j t e m é n y e k ( m i n t E r d é l y i J á n o s h á r o m kötete, a 3

3

G u l y á s Pál: Népköltészetünk idegennyelvű fordításai, Ethnographia, 1917. és 1919. A magyar balladakiadványok közül Ortutay Gyula Székely népballadák című, 1936 és 1948 között három kiadást ért kötete az egyedüli, amely jegyzetapparátusában a közölt balladák idegen nyelvű fordításait is felsorolja.

M a g y a r N é p k ö l t é s i G y ű j t e m é n y sorozata, B a r t ó k t ó l A magyar népdal, és í g y t o ­ v á b b ) : Unkarilaisia kansanrunoja. V a l i k o i n u t j a s o u m e n t a n u t O. M a n u i n e n . K a l e v a l a s e u r a n Julkaisuja, 4. P o r v o o , 1926. N é h á n y m u t a t v á n y b a l l a d á i n k k ö z ü l : Molnár Anna, Szilágyi és Hagymási, Kőműves Kelemen, Fogarasi István, Kerekes Izsák, Kádár Kata. M i n d a mai n a p i g a m a g y a r n é p b a l l a d a e g y i k l e g r a n g o s a b b n e m z e t k ö z i k ö z ­ v e t í t ő j é n e k s z á m í t j u k — G r a g g e r nagy b e v e z e t ő t a n u l m á n y a és ö s s z e h a s o n l í t ó j e g y ­ zetei miatt — a k ö v e t k e z ő n é m e t k i a d v á n y t : Ungarische Balladen. Übertragen von H e d v i g L ü d e k e . A u s g e w ä h l t u n d erläutert v o n R o b e r t G r a g g e r . B e r l i n — L e i p z i g , 1926. T a r t a l m a 39 n é p b a l l a d a és 15 A r a n y J á n o s - b a l l a d a . A n é p b a l l a d á k közül h ú s z ­ nál t ö b b e r d é l y i eredetű, m e g i n t a klasszikus r e p e r t ó r i u m v a l a m e n n y i , m á r t ö b b ­ ször említett j e l e n t ő s alkotása. A j e g y z e t a p p a r á t u s külön értéke, h o g y e g y e b e k közt v a l a m e n n y i b a l l a d a összes idegen n y e l v ű fordítását f ö l s o r o l j a . K é t é r d e k e s lengyel v á l l a l k o z á s gyarapítja n é p b a l l a d á i n k n e m z e t k ö z i b i b l i o g r á ­ fiáját. A z e g y i k : Seklerskie ballady ludowe. P r z e l o z y l Jan K o t . B u d a p e s t , 1943. E z az O r t u t a y G y u l á t ó l bevezetett, B u d a y G y ö r g y fametszeteivel illusztrált kötet, a m i n t c í m e is tanúsítja, kizárólag s z é k e l y n é p b a l l a d á k a t tartalmaz. A t i z e n k i l e n c fordítás k ö z ü l e m l í t e m a f o n t o s a b b a k a t : Kőműves Kelemen, Szilágyi és Hagymási, Kerekes Izsák, Fogarasi István, Budai I l o n a , A három árva, Bíró Máté, A fogoly katona, Molnár Anna, A rossz feleség, Kádár Kata, Bíró szép Anna, Görög Ilona. A f o r d í t ó (igazi n e v é n A d a m B a h d a j , ismert lengyel ifjúsági író) a s z é k e l y b a l l a d á k a t , a r c h a i k u s költői n y e l v e z e t ü k érzékeltetése végett, gurál n y e l v j á r á s b a n fordította. A g u r á l o k m i n t h a a l e n g y e l e k székelyei v o l n á n a k , ezért is esett reájuk a f o r d í t ó választása: a l e n g y e l T á t r a h e g y v i d é k é n e k lakói, sajátos n é p m ű v é s z e t t e l és n y e l v ­ j á r á s s a l ; Z a k o p a n e a k ö z p o n t j u k . A m á s i k kötet: Ballady Siemiogrodzkie. Z rum u n s k i e g o i w e g i e r s k i e g o przetozyl L e w K a l t e n b e r g h . Opracowanie graficzne: R y s z a r d O s a d c z k y . W a r s z a w a , 1959. C í m é b ő l ( „ E r d é l y i b a l l a d á k " ) sejthető, h o g y f e l e ­ r é s z b e n r o m á n , f e l e r é s z b e n m a g y a r n é p b a l l a d á k a t tartalmaz. A z u t ó b b i a k k ö z ü l n é ­ h á n y c í m : Kádár Kata, Kőműves Kelemen, Molnár Anna, Bíró Máté, Fogarasi István. A n é m e t , francia, olasz, finn és l e n g y e l f o r d í t á s o k után ú j a b b n a g y n y e r e s é g n é p b a l l a d á i n k k é t r o m á n kötete. A z úttörő k ö z ü l ü k a Balade populare maghiare din R.P.R. In r o m â n e ş t e d e H. G r ă m e s c u . C o l e c ţ i a M i o r i ţ a . Bucureşti, 1960. B e v e z e t ő j é t Mihai P o p szignálta. A f o r d í t ó 44 b a l l a d á t t o l m á c s o l t , a kötet c í m é n e k m e g f e l e l ő e n v a l a m e n n y i t R o m á n i a területéről. N e m s o r o l o m fel, mint m á r t ö b b s z ö r tettem, az egész klasszikus r e p e r t ó r i u m o t , h a n e m n é p b a l l a d á i n k e g y ú j a b b térhódítását h a n g ­ s ú l y o z o m : első ízben szólal m e g m á s n y e l v e n n é g y m o l d v a i c s á n g ó m a g y a r b a l l a ­ d á n k , é s p e d i g Seprődi Borbála, A nagy hegyi tolvaj, Ifjú Mátyás király, Dancia leánya. A m á s i k kötet az Antologia literaturii maghiare, I. Bucureşti, 1965. N a g y n é p k ö l t é s z e t i résszel k e z d ő d i k , e n n e k b a l l a d a - f e j e z e t é b e n 25 klasszikus, 10 b e t y á r és 7 új b a l l a d á v a l . A klasszikus b a l l a d á k tekintélyes h á n y a d a ezúttal is r o m á n i a i gyűjtés, köztük ismét két m o l d v a i d a r a b : Az elítélt, Szolgalegény halála. T e r j e d e l e m és grafikai m i n ő s é g t e k i n t e t é b e n az összes k o r á b b i köteteknek mintegy a koronája a cambridge-i Egyetemi N y o m d a remekmívű kiadványa: Hun­ garian Classical Ballads and their Folklore, 1967, N i n o n A . M . L e a d a r t o l l á b ó l . M e l ­ l ő z v e e l m é l e t i részeit, a m e l y e k k e l itt n e m f o g l a l k o z u n k , a kötet 58 b a l l a d á t k ö z v e t í t a n g o l f o r d í t á s b a n a n a g y v i l á g n a k . M i v e l , c í m é n e k m e g f e l e l ő e n , k i z á r ó l a g a klaszszikus b a l l a d á k a t tárgyalja, régi b a l l a d a k ö l t é s z e t ü n k e k ö n y v lapjain páratlanul g a z d a g o n v o n u l fel. A z 58 f o r d í t á s közül 43 a r o m á n i a i m a g y a r b a l l a d a k ö l t é s z e t e t k é p v i s e l i . Ez u t ó b b i a k b ó l 29 s z é k e l y (az e d d i g i f o r d í t á s o k h o z v i s z o n y í t v a ilyen új c í m e k k e l : A gúnáros leány, Káinoki Zsófika, Pendzsóka), 9 moldvai csángó (köztük o l y a n új c í m e k k e l , m i n t A török-rabolta leány, A kegyetlen anya, Merinka, A bá­ rányka), 2 m e z ő s é g i (A fiát kereső Szűz Mária 2 v á l t o z a t b a n ) , 2 b á n s á g i (A török­ rabolta leány, Anna) é s 1 n a g y s z a l o n t a i (A megátkozott leány). S z e m m e l látható — a k o r á b b i két r o m á n kötet úttörése után — a m o l d v a i c s á n g ó m a g y a r b a l l a d á k fokozatos előtérbe nyomulása. N e m v é g e z h e t ü n k a d d i g b a l l a d á i n k fordításainak m é g ily e l n a g y o l t f e l s o r o l á ­ sával sem, a m í g — b e f e j e z é s ü l — n e m h a n g s ú l y o z z u k e téren is V a r g y a s L a j o s é r d e m e i t . Idézett a n g o l n y e l v ű m o n o g r á f i á j a t a n u l m á n y i j e l l e g ű u g y a n , á m m i n d ­ e g y i k vizsgált b a l l a d á t v a g y e g é s z b e n , v a g y b ő r é s z l e t e k b e n i d é z i ; s m i v e l , m i n t láttuk, a n y a g á n a k t ú l n y o m ó százaléka r o m á n i a i m a g y a r e r e d e t ű , a f o r d í t á s o k is a mi b a l l a d á i n k b ó l készültek. M e g j e g y z e n d ő t o v á b b á , h o g y a m o n o g r á f i a négy része

Szőcs

Ágnes:

Ballada-illusztráció

közül kettő e l ő z ő l e g n é m e t ü l is n y o m d a f e s t é k e t látott a z Acta Ethnographica hasáb­ jain (Die Herkunft der ungarischen Ballade von der eingemauerten Frau, 1960; Das Weiterleben der landnahmezeitlichen Heldenepik in den ungarischen Balladen, 1961), ott t á r g y a l t b a l l a d á i n k tehát n é m e t ü l szintén m e g s z ó l a l t a k .

Két tanulság kínálkozik. A romániai magyar balladaköltészet a ma­ gyar népballadák valamennyi másnyelvű kiadásában valóságos súlyának megfelelően, méltó részarányban szerepel, sőt jelentek meg olyan kötetek is, amelyek kizárólag székely, illetőleg romániai magyar balladákat tar­ talmaznak. A romániai magyar népballadák jelentőségének ismeretében mindez természetes, annál inkább tudatosítanunk kell tehát a magunk számára a másik tanulságot. Népballadáink idestova száz év óta folyamatosan, mind gyakrabban és mind nagyobb mennyiségben vannak jelen az európai könyvkiadásban: a romántól a németig, a franciáig, az angolig az európai irodalomban és kultúrában. Nemrég olvastuk Szilágyi István szép kis jegyzetét, amelyben a romániai magyar irodalom sorsáról és hivatásáról elmélkedik (Sziszüphosz? Utunk, 1969. február 14). Először a sznobot és a bűnös kishitűt szó­ laltatja meg: „Mit akartok ti (például romániai magyar írók), hiszen mű­ veitek sohasem juthatnak el a nagyvilágba, ha mégolyan zseniálisak len­ nének is (nem mintha azok volnának — de legyenek: akkor sem), nem fordítanak le benneteket angolra, franciára; tehetségetek és értékeitek arányában sem vesz tudomást rólatok — és egyáltalán nem vesz tudo-

mást rólatok — Európa vagy a nagyvilág." Azután a maga józan érveit sorolja elő: „Az közismert, hogy a kis népek irodalma nehezen juthat értékeit megillető helyhez az egyetemes kortárs irodalomban; az is igaz, hogy nemzetiségi irodalmunk ilyenszerű kitörési lehetőségei — különösen magábanvalóként — szinte kilátástalanok. Nyelvi okok, valamint létének jellegzetességei miatt. Ezek a körülmények objektívek és nagyon is re­ álisak." Szilágyi István válaszol a kérdésre, de a lehetséges válaszok egyikét én is megfogalmazom — bár nem a romániai magyar irodalom, hanem annak névtelen része: a romániai magyar népköltészet példája nyomán. Noha kevesen vagyunk, nyelvünk elszigetelt: balladáink jellegzetesek, szépek, értékesek — egyetlen nagy nép balladáinál sem alábbvalók. E balladák pedig, kizárólag értékeiknél fogva, beleegyezésünk nélkül, sőt tudtunkon kívül, a szellemi javak kiválasztódásának és áramlásának sza­ kadatlan törvénye szerint ömlenek bele a közelebbi-távolabbi, kisebbnagyobb európai népek kultúrájába. Még ha akarnók, akkor sem tudnók ezt a folyamatot megállítani. S mint aki hivatásánál fogva népballadáink pályáját igyekszem szem­ mel tartani, hadd mondjam meg, hogy gyűjtőmunkánk egyes eredmé­ nyei nem történelmi távlatban, hanem néhány év alatt beleszívódnak, beleoldódnak a nagy nemzetközi kulturális vérkeringésbe. Álljon itt bizonyságul a csángó balladák példája: 1954-ben jelent meg Moldvai gyűjteményünk. Két darabja (Ifjú

csángó népdalok Mátyás

király,

és népballadák Dancia

leánya)

című már

egy év múlva ott ékeskedett „A Magyar Költészet Gyöngyszemei" című sorozatban, Csanádi Imre új válogatásában: Magyar népballadák. Buda­ pest, 1955. Innen vette át és fordította le románra mindkettőt Grămescu 1960-ban. 1965-ben az Antologia literaturii maghiare I. kötete ismét kö­ zölt kettőt: Az elítélt, Szolgalegény halála. A gyűjtemény adatai Vargyas 1967-es angol monográfiájának, úgyszintén Leader angol kötetének min­ den eresztékébe bele vannak dolgozva, sőt Leadernél Az elrabolt leány angolul is megszólal. Más példa: Dancia leánya. A moldvai balladának ez a második nagy jelentőségű változata itthon 1965-ben látott először nyomdafestéket a Jávorfa-muzsikában. Budapesten az Ethnographia hasábjain már öt évvel korábban olvasható volt Vargyas tanulmányában (Francia eredetű réteg balladáinkban, 225—226). Vargyas nyomán a freiburgi Deutsches Volkslied­ archiv levélben kért tőlünk további adatokat, s ezek a Jávorfa-muzsiká­ val egyidőben jelentek meg az egyetemes német balladagyűjtemény jegy­ zetapparátusában: Deutsche

Volkslieder

mit

ihren

Melodien.

Balladen.

Fünfter Teil, Erste Hälfte. Freiburg/Breisgau, 1965.70. És még újabb két év sem tűnt tova, amidőn Dancia leánya egyszerre kétféle angol for­ dításban: Vargyas monográfiájában és Leader művében indult neki a nagyvilágnak. Most már zárjuk le ezt a gondolatsort. Népballadáink nemcsak a magyar balladaköltészet aranyalapját alkotják, hanem Románia amúgy is gazdag folklórjának értékes kincsei, s mint ilyenek a nemzetközi kul­ turális cserében is igazi aranyvalutának számítanak. A székely, a csángó ballada a romániai magyar nemzetiség egyik hozzájárulása hazánk közös népköltészeti értékrendszeréhez, s e réven egyik ajándékunk az európai

kultúra számára. Ezzel a valutával törlesztgetjük adósságainkat: vissza­ visszafizetünk egy-egy kicsit mindazért a sokért, amit egy évezreden át az európai népek kultúrájából átvettünk és a magunkévá tettünk.

3 „A nagyvilág talán meglehet nélkülünk — annál kevésbé hazai olva­ sóink" — írja Szilágyi István idézett jegyzetében. Valóban, szép európai kalandozásaink után térjünk haza, mert óhatatlanul fölmerül a kérdés: hogyan gazdálkodunk itthon Európa-szerte ismert és becsült népballadá­ inkkal? Alábbi soraimnak nincs semmiféle kritikai éle. Amit megvalósítot­ tunk, az folkloristák, szerkesztők, kiadók közös érdeme; amit elmulasz­ tottunk, mindannyiunk hibája. Kizárólag a tényeket szeretném számba venni, mert a tények tükrözik eredményeinket, s az eredmények jelzik feladatainkat. Kezdem mindama — nyomtatásban megjelent — népköltési gyűjte­ ményünk felsorolásával, amelyek több-kevesebb népballadát tartalmaz­ nak. A gyűjtő (szerkesztő) neve és a kötet címe után zárójelben a meg­ jelenés éve, majd a kötetbeli balladák száma:

Faragó József—Jagamas János: Moldvai csángó népdalok és népbal­ ladák (1954), 54 ballada. Konsza Samu—Faragó József: Háromszéki ma­ gyar népköltészet (1957), 45 ballada. Szenik Ilona—Almási István—Zsizsmann Ilona: A lapádi erdő alatt (1957), 6 ballada. Szegő Júlia—Sebestyén Dobó Klára: Kötöttem bokrétát (1958), 14 ballada. Kovács Ferenc—Faragó József: Iratosi kertek alatt (1958), 11 ballada. Olosz Katalin—Almási Ist­ ván: Magyargyerőmonostori népköltészet (1969), 37 ballada. Vagyis ti­ zenhat év alatt (mert 1954 előtt nem jelent meg népballadákat is tar­ talmazó gyűjteményünk) hat gyűjteményben összesen 167 kiadatlan ro­ mániai magyar népballada. E gyűjteményeken kívül volt három olyan kötetünk is, amely kizáró­ lag népballadát tartalmaz: Benedek Elek: Székely népballadák (1958). A Kincses Könyvtárnak ez a kis kötete, a maga 34 darabjával, csak újraközlése az 1921-es kiadás­ nak. Ily régi válogatás helyett jobb lett volna újat, modernebbet publi­ kálni. Faragó József: Diófának három ága. Székely népballadák (1956). Szintén népszerűsítő kiadvány, az eddigi legnagyobb válogatás a székely népballadák valamennyi jelentősebb típusának és változatának együttes bemutatására. 90 népballada, mind a korábbi gyűjteményekből együvé hordva. Faragó József: Jávorfa-muzsika. Népballadák (1965). Első ízben pró­ bál áttekintő képet adni a tágabb értelemben vett egész romániai magyar balladaköltészet történeti múltjáról és földrajzi kiterjedéséről. 205 balla­ dát tartalmaz, éspedig 49 székely, 12 moldvai, 2 bukovinai, 8 mezőségi, 4 kalotaszegi, 2 szilágysági, 3 bihari, 8 bánsági és 2 Hunyad megyei, azaz összesen 90 romániai faluból. A 270 balladát felölelő, már idézett Magyar népballadák jegyzeteiben jogos büszkeséggel írta Ortutay, hogy „51 olyan

ballada szerepel kötetünkben, amely első közlés kéziratos gyűjtésekből". Nos, a Jávorja-muzsika 205 balladája közül 81 látott első ízben nyomda­ festéket. Így e kötet révén az először megjelenő romániai magyar balla­ dák száma az említett 167-ről 248-ra ugrik. Másfél évtized, 248 népballada: sok-e vagy kevés? Ez év elején a brünni nemzetközi balladatanácskozásra készülve, számba vettem a ro­ mán népballadakiadást 1966—1968-ban, vagyis az előző, freiburgi tanács­ kozás óta. Néhány Népi Alkotások Háza kiadványhoz képtelen voltam hozzájutni, ám az eredmény még így foghíjasan is óriási: három év alatt mintegy tizenöt gyűjteményben több mint 700 kiadatlan népballada! En­ nél ékesszólóbb példa aligha kell számunkra. Másfél évtized, három balladáskötet (közülük kettő népszerűsítő jel­ legű): sok-e vagy kevés? Könnyű volna megint a román balladakiadást példaként felmutatni, de próbáljunk más fogódzókat is keresni. Amíg mi magunk balladáinkat három kötetre érdemesítettük, addig tíz év alatt egy lengyel, két román és két angol kiadásban, azaz öt kötetben váltak más nyelveken hozzáférhetővé. Nem tizennégy, hanem kilenc év alatt jó­ magam három román balladáskötet magyar kiadását gondoztam: Leg­ szebb

román népballadák

(1960), A bárányka

(1963), Novákékról

szól az

ének (1969). A balladák ily örvendetes körforgása közepette a mi három kötetünk nem sok, de legfőbbképpen azért kevés, mert nem biztosítja folyamatosan az olvasók igényeit. A Jávorfa-muzsika óta, vagyis négy éve, ismét egy balladáskötetet sem tudunk az igénylő kezébe adni, le­ gyen az kisdiák vagy egyetemi hallgató, hazai könyvbarát vagy külor­ szági látogató. Pedig volna mit publikálni. Az RSZK Akadémiája Kolozsvári Fiókja Folklór Osztályának archívumában közel 1700 magyar népballada van felhalmozva. Albert Ernő sepsiszentgyörgyi igazgató-tanár diákjaival Háromszéken 320 balladát gyűjtött. Kallós Zoltánnak mintegy 200 darabja vár kiadásra, elsősorban moldvai és gyímesi gyűjtés. Ráduly János egyet­ len faluban, Kibéden 150 balladaváltozatot jegyzett le — és így tovább. Ha a Népi Alkotások régebbi és újabb Házai végre népballadáink publi­ kálásához is hozzáfognának, a helyzet néhány év alatt gyökeresen meg­ javulna. Ami a más nyelvű fordításokat illeti, 1959 óta Kaltenbergh, Grămescu, Leader, Vargyas kötetei készen hullottak az ölünkbe. Mennyivel messzebb jutnánk, ha törődnénk is a fordítások ügyével és fáradoznánk érettük. A román és német tolmácsolást itthon, házilag bármikor meg­ oldhatjuk; talán az oroszt és a szerbet is. Egy kis kulturális propaganda ezt a kört tetemesen kitágíthatja. Hivatásos és önkéntes folkloristák, írók, költők, szerkesztők, kiadók, és bárki, akit csodálatos balladaköltészetünk sorsa érdekel: időszerű volna, hogy mind a lehetőségeket, mind a tennivalókat végre együttesen vegyük szemügyre. Mert kizárólag egy kis jó szervezés és egy kis cél­ tudatos munka kívántatnék ahhoz, hogy balladás örökségünket, amelyet derék elődeink több mint egy évszázad során oly lassan, oly nehezen gyűjtöttek össze, rövid idő alatt megsokszorozzuk. Faragó

József

MOLDVAI CSÁNGÓ DALOK

Kallós Zoltán gyűjtése

MOLDVAI CSÁNGÓ DALOK

Kallós Zoltán gyűjtése

Krasznai mese Erősebb és legerősebb címen, 2031. szám alatt tartja nyilván az Aarne—Thompson-féle nemzetközi mesekatalógus 1964-es kiadása azt a mesetípust, amelynek betű­ híven közreadott alábbi változatát Krasznán, 1966 februárjában vettem magnetofon­ szalagra. Közlője édesapám, az akkor 76 éves Mitruly Ferenc, 6 elemit és 3 ismétlőt végzett földműves. Egyszer egy nyúl futott Ezért megkérdezi a jégtől: — Te jég, erős vagy te? — Erős — felelt a jég. — Hát ha te erős vagy, is erősebb! Akkor a naphoz fordul: — Nap, erős vagy te? — Erős — felelt a nap. — Hát ha te erős vagy, erősebb!

is

a jégen.

miért

olvaszt

miért

borit

Azután a felhőhöz fordul: — Felhő, erős vagy te? — Erős — szólt a felhő. — Hát ha te erős vagy, miért erősebb!

Akkor a szélhez fordul: — Szél, erős vagy te? — Erős — felelte a szél. — Hát ha te erős vagy, miért nál is erősebb!

is

Elesett

és

meg

téged

el téged

fujdogál

téged

ütközöl

a hegy

Akkor a hegyhez fordul, attól kérdezte: — Hegy, erős vagy te? — Erős — felelte a hegy. — Hát ha te erős vagy, miért turkál benned erősebb!

nagyon

megütötte

a nap?

a felhő?

a szellő?

magát.

A nap

A felhő

nálad

nálad

A szél még

gerincébe?

az egér? Az

Akkor az egérhez fordult, azt kérdezte: — Egér, erős vagy te? — Erős — felelt az egér. — Hát ha te erős vagy, miért esz meg téged a macska? ladnál is erősebb! Ügy van, bizon, a macska a legerősebb!

A hegy

egér

is

nálad

nálad­

náladnál

A macska

ná­

E láncmese egyik érdekessége, hogy a magyar szakirodalomban ez ideig isme­ retlen. Tudunk viszont francia, spanyol, katalán, görög, mari (cseremisz), török, nanáj, tuvai, burmai, indiai, indonéziai, chilei, Puerto Rico-i, zanzibári és mada­ gaszkári változatairól. A Népek meséi sorozatban magyarul is megjelent s általam ismert változatok közül — ez a másik érdekessége — nyelvrokonaink, a marik egyik szövegvariánsához áll legközelebb, mégpedig nem csupán cselekményét és sze­ replőit, hanem szinte csak párbeszédekből, kérdés-felelet-cáfolatból álló előadás­ módját és szövegezését tekintve is (Kígyót szült az öregasszony. Mari népmesék. Budapest, 1962). A mariban azonban a macskánál is erősebb a vénasszony, aki — a mese etiológikus mozzanatú lezárásában — a nyúl fülére, farkára és hátára üt

piszkavassal és hamuzó seprűvel. Azóta fekete a nyúl füle, kurta a farka és szürke nyáron a szőre. Merő véletlen ez a nagyfokú egyezés vagy sem, egyelőre megválaszolatlan kér­ dés. Annyi bizonyos, hogy a már gyermekkoromban hallott mesét nem az említett kiadványból ismeri édesapám. Mitruly Miklós

A

népköltészet közösségi

jellege

Poesis vulgaris existit. Ez az, amivel — úgy gondolom — mindenki egyetért. De hogy miként születik? E körül már megoszlanak a vélemények. A népköltészet közösségi jellegét ugyan senki sem tagadja, de az elmúlt években eluralkodott néze­ tek szerint ez csak a népköltészeti alkotások ún. „széténeklési" folyamatára v o ­ natkozik. Ezzel az egyoldalú felfogással már csak azért is szükséges vitába szállnunk, mert a legszélsőségesebb változatai éppen a legnagyobb tömeghatású kiadványaink­ ban, normatív, mérvadó igényű egyetemi jegyzeteinkben és irodalomelméleti tan­ könyveinkben fogalmazódtak meg. Ezek lényege sommásan a következő: eredetileg mindegyik, ismétlem, mindegyik népi alkotás egyetlenegy személy szerzeménye, s közösségivé csak a továbbterjedés és változatképződés során válik, vagyis utólag Ezt a felfogást bontja ki a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem jegyzete is (Bevezetés a magyar filológiába. Bukarest, 1962.). A Gh. Dima Zeneművészeti Fő­ iskoláé (Curs de folclor muzical. Bucureşti, 1963.) még tovább ment. Érdembeli tu­ dományos érvelés helyett mellébeszél, s a vitát negatívan befolyásolva s mintegy eleve kizárva, kijelenti: „ A burzsoá teoretikusok a múltban maguk is vallottak egy »elméletet« az ún. közösségi alkotásról, mintha ez a folklór jellemzője volna. A műköltészetnek ismeretes a szerzője, ezzel szemben a folklórt — szerintük — a közösség, az egész nép hozza létre; a népet közben láthatatlannak, differenciálat­ lannak, megosztatlannak tekintik. N e m nehéz felismerni: ebben a megfogalmazás­ ban az a vélemény is megbújhat, hogy a folklór kidolgozásában a kizsákmányoló osztályok is részt vennének." Ugyanez a felfogás a névtelenségről szóló fejezetben még szélsőségesebb megfogalmazásban tér vissza. Ennek ellenére a jegyzet mégis levonja a látványos következtetést, miszerint: „ A közösségi jelleg a folklór állandó velejárója, mindenkori sajátja és a folklór életében örökösen jelen van." A buka­ resti Ciprian Porumbescu Zeneművészeti Főiskola jegyzete (Folclor muzical. Bucu­ reşti, 1967.) már körültekintőbb, ebben azonban szintén kategorikus: „Eredetileg mindegyik dalt egy ember alkotta. A csoportos alkotások ritkák." Lényegében ugyanezt a felfogást variálják az irodalomelméleti tankönyvek: „Eredetileg minden népköltészeti alkotás egy ember alkotása" (Irodalomelméleti alapfogalmak. Bukarest, 1958. Ugyanezt lásd Magyar nyelv és irodalom. Tankönyv a I X . osztály számára. Bukarest, 1968.). E fejtegetések java részében viszont a továbbiak során — ellenkező egyolda­ lúsággal — már alig esik szó az egyén szerepéről, mintegy a többség passzivitását, a közösség alárendeltebb szerepét, az igazi népi tehetségek számának erősen szűk voltát sugallvan. (A szerzők talán észre sem vették, hogy szándékuk ellenére tulaj­ donképpen milyen közel kerültek a „gesunkenes Kulturgut" elméletéhez — ha de­ mokratikusabb formában is.) Holott a legkisebb változtatásnak is éppen az egyén a

hordozója. Csakhogy az egyén hozzájárulása nemcsak a lényegtelenebb változatképződésekben, hanem még az újabb típusok és verziók születésében, kialakulásában is ál­ talában sokkal jelentéktelenebb az átvett, felhasznált anyagnál. Máskülönben éppen ez a magyarázata az új népdalok viszonylagos formai csiszoltságának és gördülékenységének, nem is beszélve — az egyén szerepét mérlegelvén — az azonos körülmé­ nyek közepette, de egymástól függetlenül keletkező párhuzamosságok temérdek le­ hetőségéről. A népköltészeti alkotás nem azért közösségi, mert ismeretlen az ún. „szerzője". Közösségi marad akkor is, ha egyik-másik módosításnak sikerülne pontosan kiderí­ tenünk a szerzőjét — mint például az írásbeli terjedés nyomon követésekor. És for­ dítva: a népi alkotó többek között éppen azért marad ismeretlen, mert a módosításai mennyiségileg jelentéktelenek — a költői becsvágyú, önállóan verselők nagy több­ sége pedig esztétikai okok miatt nem érvényesül. A kérdés tudományos vizsgálatát az nehezíti meg, hogy az újnak a születését rendszerint nehezebb nyomon követni. Mert a változatképződés ugyan permanens folyamat, de közel sem egyenletes. Újabb alaptípusok gyorsabb kialakulását viszony­ lagos stabilitás követi. Hogyan születik az ú j , az újabb típuson belül hogyan és miért születnek újabb változatok, s mi ebben a folyamatban egyén és közösség súlya és szerepe? E kérdések jobb megvilágításához szeretnék hozzájárulni néhány konkrét adat elemzésével, nem térvén ki a műköltészeti alkotások folklorizációjának a kér­ désére.

A z a régebbi katonadalunk, amely egyik új népdaltípusunk alapjául szolgált, egykor egészen általános és közismert volt, az idősebb meg a középnemzedék még ma is jól ismeri. Íme néhány versszak az újabban (Csokalyon, 1961-ben) lejegyzett Bihar megyei változatokból.

(Énekelte Csomaközi 1902-ben. 3. versszak)

György,

született

Katonának úgy jó volna, Ha a sövény kolbász volna, Tölténytáska boros üveg lenne, Főhadnagy úr szép lány lenne. (Énekelte Szabó Gyula, született 1925-ben. 2. versszak) Felmásztam az eperfára, Megakadt a gatyám szára. Ejnye rózsám, azt a rézangyalát, Akaszd ki a gatyám szárát! (Énekelte Csomaközi

György. 1. versszak)

E c s i p k e l ő d ő , g ú n y o l ó d ó tréfás k a t o n a d a l fő m o t í v u m a j ó l i s m e r t m á r a régi r o m á n f o l k l ó r b a n is, b i z o n y s á g á u l a k ö z ö s s o r s b ó l f a k a d ó k ö z ö s s z e m l é l e t m ó d n a k . E n g e d j é k m e g , h o g y ízelítőül e v á l t o z a t o k b ó l is b e m u t a s s a k n é h á n y s z e m e l v é n y t : De-ar fi puşca de cucută, Bucuros aş fi regută; De-ar fi puşca de tocană, Bucuros aş fi cătană; De-ar fi puşca de hămeiu, Regimentu de femei, Şi tisturi de pătrânjei (...) (Jarník—Bârseanu: D o i n e şi strigături d i n A r d e a l . Braşov, 1895.) Cătăni-re-aş cătăni, Căpitan mândra de ar

fi(...)

(Bornemisa: C e l e m a i f r u m o a s e cîntece p o p o r a l e d i n A r d e a l şi B a n a t . Cluj, 1926.) A román alaptípusnak a magyarhoz hasonlatos újabb keletű metamorfózisáról a z o n b a n m á r n i n c s t u d o m á s o m . I l y e n új v á l t o z a t o k s e m a b u k a r e s t i , s e m a k o l o z s ­ v á r i i n t é z e t b e n n e m találhatók. E z a hiány, t e r m é s z e t e s e n , m é g n e m b i z o n y í t é k a n e m l é t ü k n e k , hiszen a z o k a z ú j m a g y a r v á l t o z a t o k s i n c s e n e k m e g a k o l o z s v á r i i n t é ­ zet — m á s k ü l ö n b e n i g e n g a z d a g , n e m z e t k ö z i v i s z o n y l a t b a n is j e l e n t ő s — g y ű j t e m é ­ n y é b e n , a m e l y e k k e l az a l á b b i a k b a n f o g l a l k o z n i f o g o k . A z új m a g y a r a l a p t í p u s a m á r b e m u t a t o t t régi k a t o n a d a l b ó l a l a k u l t ki, f e l t e ­ h e t ő l e g 45 után, a m e z ő g a z d a s á g e r ő t e l j e s g é p e s í t é s é n e k i d ő s z a k á b a n , e g y e r ő s e n m e z ő g a z d a s á g i j e l l e g ű ö v e z e t b e n , a h o l a n é p k ö l t é s z e t m a is e l e v e n , m i n d e n b i z o n y ­ nyal a „ m o t o r o s o k " , a traktorosok és más mezőgazdasági gépészek, m e g a hozzá­ t a r t o z ó i k k ö r é b e n és k ö r n y e z e t é b e n . L e g f ő b b katalizátora é s terjesztője a g é p á l l o ­ m á s o k és a s z a k i s k o l á k hálózata. A z ú j s z ö v e g e k e t szinte kivétel n é l k ü l a régi k a t o n a d a l k ö z i s m e r t d a l l a m á r a é n e k l i k , h a c s a k m á r a régi s z ö v e g is n e m k a p c s o l ó ­ dott m á s d a l l a m h o z . Ez a z ú j t í p u s m á r is a n n y i r a e l t e r j e d t és n é p s z e r ű , f o r g a l m i értéke o l y n a g y , hogy bátran minősíthetjük valódi népköltészetnek. Ami

A z új v e r z i ó k é p r e n d s z e r e t a l á l ó b b , k i f e j e z ő b b , é r z é k l e t e s e b b a z e r e d e t i n é l . p e d i g t á r g y á n a k g y ö k e r e s m e g v á l t o z á s á t illeti, n é m i túlzással s z ó l v a , v a l a m i

o l y a s m i k ö v e t k e z i k b e itt is, a m i t V u c s e t i c s v i l á g h í r ű s z o b r a , a Kovácsoljunk ból ekevasat ábrázol. Hallgassunk meg néhány változatot: Motorosnak Ha a volán

úgy jó kolbász

a

kard­

volna, volna.

( V i s z o n y l a g e két s o r a l e g á l l a n d ó b b . ) Benzintartány boros kancsó A brigádos szép lány lenne.

lenne,

(Székelyhíd, 1961. Tunyogi Sándor, szüle­ tett 1931-ben.) (Ez u t ó b b i variánsa.

kettő v i s z o n t

Például:

M i h á l y , született

rendkívül

„Motorinatartály

változékony, e két

boros

hordó

1933-ban; v a g y : „ B e n z i n l á m p a

volna"

—

sörös ü v e g

sornak

van

Csokaly,

a

legtöbb

1961. T ó d o r

volna" —

Nagykágya,

1962. S i m o n István, született 1931-ben; „ A z e g é s z b r i g á d l á n y v o l n a " — S z é k e l y h í d , 1961, S z e n k ó F e r e n c , született 1941-ben.) Felültem a „jár"-traktorra, Megakadt a mackóm szára. Gyere babám, azt a rézangyalát, Akaszd ki a mackóm szárát! (Székelyhíd, Tunyogi) E l é g g é v á l t o z é k o n y a t r a k t o r o k e l n e v e z é s e , g y á r i j e g y e is — í g y k e r ü l a (I.A.R. = Industria Aeriană R o m â n ă ) helyébe az „Universal". A változatok

érdekesen

tükrözik

az énekesek

k é n t é n e k l i k u g y a n i s az e g y s z e r ű t r a k t o r o s o k ,

társadalmi rétegződését

„jár"

is. M á s ­

mint a brigádosok vagy a

magasabb

b e o s z t á s ú g é p é s z e k , és m e g i n t m á s k é n t a s z a k i s k o l á s o k . E z e k a z e l t é r é s e k

mennyisé­

gileg, f o r m a i l a g

nagyon csekélyek

sek. E g y s z é k e l y h i d i

ugyan, de tartalmilag egyáltalán

főgépész csoportvezető egyszerűen

közömbö­

így énekelte:

„Szere­

t ő m e g y s z é p l á n y v o l n a " ( C s o k a l y , 1961. K e r e z s i E r n ő ) , a g é p é s z i s k o l á b a n a

tanulók

már emígyen: „ S a praktikásom

szép lány volna" (Érmihályfalva,

született 1943-ban), a t r a k t o r o s o k szép

lány

meglepő, szerű

lenne". hiszen

Ez u t ó b b i

az a

egyszerű

a

legelterjedtebb

csoporttag,

traktoros, mint a brigádos. S e ténynél

E z e k a kis e l t é r é s e k emlékezőtehetség

mint a

érdemes

viszonylagosságának

a

megállnunk

vágyaknak

követkeménye,

és t ö r e k v é s e k n e k

ami

nem

is

egy­

egy pillanatra. közel sem

hanem

csak

ellenkezőleg:

megfelelő ösztönösebb

alakítókészségnek.

H a s o n l ó v á l t o z á s o k o n m e n t át e g y i s m e r t f é l n é p i nek

változat,

c s o p o r t v e z e t ő , az

is i g a z o l j á k , h o g y a z u t ó l a g o s v á l t o z a t k é p z ő d é s

társadalmi valóságból fakadó

vagy tudatosabb

1961. N a g y S á n d o r ,

többsége viszont a következőképpen: „ A brigádos

máskülönben

j ó v a l t ö b b az

csak

nem

is sok v á l t o z a t á t j e g y e z t ü k

már

kulása azonban — néhány adatom k e z d ő d ö t t . Í m e a friss, e l e v e n

le, n a g y j á b ó l

mulatozó diákdalunk

ugyanabból

is. E n ­

az övezetből, kiala­

t a n ú s á g a s z e r i n t — az e l ő b b i n é l k o r á b b a n

ritmusú

dal kétféle

meg­

változata:

A RÉGI SZÖVEG

A Z ÚJ S Z Ö V E G

A diákgyerek, sose kesereg, Ott van a ló, nagy a f e j e , búsul eleget...

Motoros gyerek, sose Elég nagy a traktorkerék, eleget!...

keseregj, fordul

(Érendréd, 1967. Ifj. Fejes György. G y ű j ­ tötte — levélbeli kérésemre — Márton Ferenc.)

Továbbá: Tintaléből nem élhet meg a diákfiad...

Nyersolajból nem él meg a motoros Hocci a pipám meg a bőrruhám, Csapj föl öcsém motorosnak, a rézangyalát! (Csokaly, 1961. 1940-ben.)

Megjegyzem, az „Aki

Búzás

István,

diák akar lenni, N e m kell annak megijedni"

fiad.

született

kezdetű

másik félnépi diákdalunknak is kialakult egy motoros változata. Hasonlítsuk össze a két szöveget: A DIÁKSZÖVEG

A

Diákélet jó élet, Akármilyen rossz élet, Internátus a hazája, Barna kislány a babája, csuhajja.

Traktoros élet szép élet, Akármit is beszélnek. Deszkabarakk a hazája. Barna kislány a babája, csuhajja.

(Érszalacs, 1952. Kléh Erzsike)

MOTOROSDAL

(Érszalacs, 1952. Brugós Teréz)

Befejezésül, engedjék meg, hogy bemutassam egy másik régi, de komolyabb tartású katonadalunk rendkívül jellemző átalakulását ugyanazon a vidéken. Bár az új forma csak nemrég merült föl, annyira kiforrottnak tűnik, hogy feltételezhető megszilárdulása (az adatközlő is többtől hallotta a traktoriskolában). A z eredetije így hangzik:

Csókot adni a huszárnak nem lehet, Mer a huszár nem igaz szívből szeret. Ha a huszár igaz szívből engemet szeretne, Maga mellé a nyeregbe ültetne. Gyenge vagy te, kisangyalom, a lóra, Táncol a ló, te meg leesel róla. Majd ha egyszer én ülök a, sej-haj, a Felvágtatok a csillagos egekbe.

nyeregbe,

(Érszalacs, 1952. Kecskés 1939-ben. 3—5. versszak)

Viola, született

Most pedig hallgassák meg az újat: Motorosnak vágatom a hajamat, Nagyváradon javítják a motromat, Motorina, kevert benzin jel legyen tankolva; Gyere, rózsám, adj egy csókot az útra! Motorosnak csókot adni nem lehet, Mert a motros igaz szívből nem szeret. Ha a motoros igaz szívből szeretne, szeretne, Maga mellé az ülésbe ültetne. Kicsi vagy te, babám, még az ülésbe, Ráz az „utosz", majd kiesel belőle. Ha még egyszer felülnék a, sej-haj, az Bekapcsolnám a monettát ötösbe.

ülésbe,

(Érendréd, 1967. I f j . Fejes György. G y ű j ­ tötte — levélbeli kérésemre — Márton Ferenc. Értékes segítségéért ezennel is ki­ fejezem köszönetemet.) De

folytatása

is van. A z előbbi ú j daloktól eltérően

hajló. A z a versszak, amelyből

kialakult, elvétve

ugyan

azonban az idézett

ez

tragikusba

katonadalunk

végén is előfordul (mint az alábbi példánkban is), sőt nagyon találó áthajlással, de az esetek többségében egy más dallamú és más szövegű katonadalhoz kapcsolódik Hallgassuk meg előbb az eredetit, majd az új változatot:

(Érmihályfalva, 1968. Nemes Zsigmond, született 1898-ban. 3. versszak.) Kicsi szivem, merre van az én hazám, Merre sirat engem az édesanyám? Nem sirat, mert rég el vagyok feledve, Megnyomott az „Universal" kereke.

temetve,

(Érendréd, 1967. Ifj. Fejes György. 4. vers­ szak.) A jelenkori folklór — s ezzel, úgy gondolom, nem mondok teljesen újat — sok­ oldalúan tükrözi a nép életének jelentősebb eseményeit, alkotóinak érdeklődési körét. A z is természetes

tehát — s nincs benne semmi meglepő — , hogy

a dalban említettekhez

hasonló események

is

megfelelő

visszhangra

költészetében találnak,

bi-

zonyságául a jelenkori népköltészet életképességének abban a közösségben, amelyben születik. Úgy érzem, érdemes és érdekes kiemelnünk, hogy a bukaresti Néprajzi Intézet musceli monográfiájának munkaközössége az elmúlt években a román folklórban is rábukkant hasonló tárgyra, ez azonban — a magyartól eltérően — egy hagyományos és ismert pásztordalból alakult ki, a „Ciobănaş de la miori — Un' ţi-a fost soarta să

mori" kezdetűből

(Adrian Vicol

szíves

tájékoztatásáért

ezennel

is

köszönetet

mondok). Ilyen tárgyú román népdalok-népballadák azonban — a magyar változatokhoz hasonló környezetben — az ország más tájain is megtalálhatók. Nagyobb fokú el­ terjedését az alább közölt újabb gyűjtéseim is igazolják: (Şi) Viorel de pe tractor, măi, măi, (bis) Un' ţi-a fost ursit să mori, (bis) Sub şenila de tractor. Eu i-am spus şefului meu (bis) Că n-am frînă la K.D.-u. Şefu a spus că frîna-i bună, (bis) Să-i dau drumu la maşină. Coborînd din deal în sat (bis) Tractoru s-a răsturnat, (bis) Şenila m-a apucat. Şi a lăsat cu jurămînt (bis) Cine m-o băga-n pămînt, Să nu mă-ngrope a d î n c Să aud tractor arînd.

(bis)

Să mă-ngroape mai afară (bis) S-aud tractoare cum ară, Tractoriştii fluierînd, Fecele cu ei cîntînd. (Coşbuc — volt Hordó — , Beszterce-Na­ szód. 1969. Dovleac Augustin, született 1952-ben. 1968. december 24-én tanulta a Zsombolyán végzett Olar Lucától a Besz­ terce-Naszód megyei Telcsben.)

Népdalaink átalakulását az alábbi táblázattal külön is szemléltetni

szeretném:

KORSZERÜ BEHELYETTESÍTÉSEK A huszárnak csókot adni nem lehet, Mer a huszár nem igaz szívből szeret. Ha o huszár igaz s z í v b ő l . . . szeretne, Maga mellé a nyeregbe ültetné.

Motorosnak... . . . a motros... . . . a motros... ...az ülésbe...

Való igaz, más versszakokban a változtatások általában nagyobb fokúak, ennek ellenére példánk talán eléggé meggyőzően szemlélteti: a tárgy gyökeres megváltoz­ tatása, a környezet teljes kicserélése mennyiségileg

mily kevés módosítással is el-

érhető.

Kérdem, melyik

neves

költő

vállalna

vagy merne

a

n e v e z n i e g y o l y a n alkotást, a m e l y c s a k i l y e n kis m é r t é k b e n

sajátjának

tekinteni-

tér e l e g y m á s i k m ű t ő l ,

hacsak n e m p a r ó d i á r ó l l e n n e szó.

* A régi és a z új t í p u s o k p á r h u z a m o s a n rületen. G y ű j t é s e i n k

élnek e g y m á s mellett

é r d e k e s s é g e , h o g y az a d a t k ö z l ő k

ugyanazon a

többsége vagy csak

a

te­

régit,

v a g y c s a k az újat ismeri, tehát a „ f ő b b " v á l t o z t a t ó k r a

n e m sikerült rábukkannunk.

Akadt

részszerzőséget,

ugyan,

ismervén

aki

többedmagával

az eredetit

magára

vállalta

a

de

—

nem

— n y i l v á n c s a k túlzott é r z e l m i a z o n o s u l á s r ó l l e h e t szó. A z o k

viszont, a k i k i s m e r t é k v a g y t ö r e d é k e s e n e m l é k e z t e k a régire, s f e l t é t e l e z t é k is ö s s z e ­ függésüket, n e m v á l l a l t a k m é g r é s z s z e r z ő s é g e t s e m . E z e k az új n é p d a l t í p u s o k s p o n t á n u l

a l a k u l t a k ki, m e g v o l t i r á n t u k a t á r s a d a l m i

igény, s ez is b i z o n y í t j a , h o g y a r o m á n i a i is j e l e n t ő s s z e r e p e

van

a

nép

spontánul

magyar ható

népköltészet

életében

k ö z ö s s é g i é r z e l e m - és

továbbra

gondolatvilá­

gának is. E v á l t o z a t o k valódi jegyét. M é g a

népdalok, illetve m a g u k o n viselik a népdallá válás

diákdal

leszármazottjáról

is

elmondhatjuk,

minden

hogy népiesebb

lett

e l ő d j é n é l . M i n d e z t a z é r t kell ú j r a h a n g s ú l y o z n o m , m e r t a k ü l ö n f é l e túlzások, tások

és

tévedések

vagy

félreértések

visszahatásaként

az

a

nézet

az

torzí­

kezdett

teret

hódítani, h o g y új f o l k l ó r az e l m ú l t i d ő s z a k b a n n e m is született. A f o l k l o r i z á c i ó ü t e ­ m é v e l s z e m b e n tanúsított t ü r e l m e t l e n s é g tőktől n e m e s s z á n d é k k a l

ugyanis folklórnak

minősített

gyobb mennyiségben — kevésbé sikerült versfaragmányokat, vertek, v a l a m e n n y i r e is e l t e r j e d t e k repét és t e r j e s z t é s ü k n e k lan

és j o g t a l a n

köl­ na­

mielőtt ezek gyökeret

volna. N e m a sikerült alkotások művelődési sze­

szükségességét vitatom, h a n e m szerzőik nevének

e l h a l l g a t á s á t és n é v t e l e n

Holott továbbra

ismert

í r ó d o t t sikerült n é p d a l u t á n z a t o k a t és — sajnos, j ó v a l

is s z ü l e t n e k

folklórnak

indokolat­

minősítésüket.

v a l ó d i n é p d a l o k is, a

hagyományos témákba

si-

m u l ó b b a k , a z o k b ó l é p í t k e z ő k s ezért k e v é s b é f e l t ű n ő k m e l l e t t — a t é m á t i l l e t ő e n — ennyire

szembeszökően újak

is,

melyek

kialakulásuk

módja

szerint

is

közösségi

j e l l e g ű e k . E t í p u s o k m e t a m o r f ó z i s a is f i g y e l m e z t e t arra, h o g y a l e í r ó m ó d s z e r e n túl­ m e n ő e n a lírában így n y e r h e t ü n k A

is n é l k ü l ö z h e t e t l e n

a diakronikus

szemléletmód és módszer, csak

m e g b í z h a t ó b b k é p e t a z új s z ü l e t é s é n e k k ö z ö s s é g i j e l l e g é r ő l is.

folklorisztikának

továbbra

is

fontos

feladata

az

egyén

szerepének,

j á r u l á s á n a k a vizsgálata, a k i e m e l k e d ő b b n é p i t e h e t s é g e k f e l k u t a t á s a é s

hozzá­

művészetük

e g y é n i j e g y e i n e k f e l f e d é s e , d e e n n é l is f o n t o s a b b a tipikus, a j e l l e m z ő m i n é l l e s e b b m e g k ö z e l í t é s e : az e l t e r j e d t s é g , gálata

(természetesen

szerepének

egy

mértéktelen

adott

korszakban),

eltúlzásával

tett, h o g y a z e g y k o r i írástudatlan nala alatt m a r a d ó u t ó d a i k tétlenül a

most

bemutatott

hite­

a népszerűség, a közismertség fokának a vizs­ leválasztva

sehogysem

érthetnők

jobbágyság és az

népköltészetének változatok

csúcsai

az

esetlegest.

meg,

értelmiség (s itt

mindegyikére)

a

Az

miként

egyén

történhe­

műveltségi

színvo­

most n e m gondolok világirodalom

föl­

remekeivel

vetekszenek. Ennek a „titoknak" a legelfogadhatóbb magyarázatát Csanádi Lajos

szavaival

l é s e k k e l (Röpülj

igyekszem páva,

röpülj.

visszaadni,

szabad

átcsoportosításban

B u d a p e s t , 1954): A n é p i a l k o t á s o k b a n

I m r e és V a r g y a s és

saját

kieme­

nemegyszer egy

egész o r s z á g n y i p a r a s z t s á g v e s z részt, m é g h o z z á n e m c s a k a z e g y i d ő b e n é l ő k , h a n e m a k á r n e m z e d é k e k . A d a l o s o k a t s z á z a d o k óta k i a l a k u l t k ö l t ő i é s zenei f o r m á k

szőtték

körül, c s a k b e l é j ü k kellett illeszteniük e g y - e g y új történetet, e g y - e g y új e l g o n d o l á s t , a k e r e t k é s z e n k í n á l k o z o t t . B e s z é l h e t ü n k - e itt egyéni

szerzőségről ezek után? Aligha.

F ö l d m ű v e s szerző helyesírási h i b á k k a l „hitelesített" v e r s e m é g n e m j o g c í m a n é p ­ költési k i a d v á n y o k b a v a l ó szerepeltetésre. E g y s z e r ű e n dilettáns írás a z i l y e s m i az esetek t ö b b s é g é b e n : a n é p k u l t ú r á b ó l kiszakadt, d e igazi m ű v e l t s é g e t n e m szerző e m b e r d a d o g á s a a z i r o d a l o m k a p u j á b a n . A népköltészetnek súlyt és értéket az ad, hogy közösség munkája rejlik benne. A s o k n é v t e l e n paraszti a l k o t ó ily m ó d o n k é p e s arra, a m i r e e g y é n i l e g c s a k a m ű v e l t n a g y k ö l t ő : h o g y m a r a d a n d ó é r t é k e k e t te­ remtsen. N i n c s m á s hátra, el kell f o g a d n u n k , h o g y a n é p d a l t m a g a a n é p , a közös­ ség alkotja. Könczei

Ádám

Elhangzott 1969. szeptember 2-án Bukarestben a nemzetközi folklórfesztivál keretében megrendezett nemzetközi tudományos ülésszakon román nyelven „Carac­ terul c o l e c t i v al p o e z i e i p o p u l a r e in prizma variantelor unor noi cîntece populare maghiare (umoristice, vesele, satirice) din judeţele Bihor şi Satu Mare; interferenţe cu cîntecul popular românesc" címmel. Rövidített szöveg.

Barcasági csángó gyermekfolklór Hosszúfalusi sisilgető(Altató)Aludj, baba, aludjál, Feljüött már a csillag, Aranyszüőrű kis báránka Hazafelié ballag. Fiészkére ült már ës A dalos madárka, A cica ës dorombol, Fëlmënt a padlásra.

Krizbai mondóka

Gyé, macsika, Brassóba! Ostort veszünk a buótba. Mire való az ostor? Attól szalad a csitkuó. Mét szaladjon a csitkuó? Mert már otthon Anikuó.

(A felnőttek ennek ütemére lovagoltatják

Hétfalusi

új k i o l v a s ó

a t é r d ü k r e ültetett kicsiket.)

K é t kicsi kecske Kiment a meccsre, Rúgják a fotbalt, gól! Mondd meg te, Hányat

rúgtak

be!

( A k i r e az u t o l s ó szótag esik, m o n d e g y s z á m o t . A k i o l v a s ó m é g a n n y i t s z á m o l , és az lesz a fogó.) Seres A n d r á s

gyűjtéséből

Gligor Pintea a veresvízi néphagyományban A p r ó házaival a hegyek ölelésébe rejtezkedő Veresvíz Nagybánya romantikus szépségű v á r o s r é s z e , a h o l m é g m a is g a z d a g p o m p á v a l t ü n d ö k ö l n e k a n é p m o n d á k . A v á r o s n e g y e d l a k ó i t ö b b n y i r e b á n y á s z o k . A v a s á r n a p i tárlatlátogatás é p p o l y tradíció a V e r e s v i z e n , m i n t a s z o m b a t esti v o d k á z á s és d u h a j k o d á s . A m o n d a é s életenergia forrásai itt e g y f o r m a e r ő v e l b u z o g n a k . A k i t a n á r k é n t o d a k e r ü l , t a l á l k o z ­ hat a m o n d á k v a r á z s á v a l . A kis V e r e s v í z p a t a k az i s k o l a falainál d u r u z s o l j a V e r e s A n n a tragédiáját, c s o b o g á s a b e h a l l i k a t a n t e r m e k b e ; T o l v a j D é n e s m o g o r v a b a r ­ langja m i n t h a a M o r g ó - h e g y ó r i á s s z e m e v o l n a , k o m o r a n t e k i n t az i s k o l a u d v a r á r a ; de e g y l é p é s r e v a n a L i g e t is, a J ó k a i - d o m b r ó l i d e h a l l i k a f e n y ő k s u h o g á s a , itt k o n g - b o n g az e l á t k o z o t t K l a s t r o m r é t e n e l s ü l l y e d t jezsuita t e m p l o m harangjának ütése; a V i r á g h e g y s z e l í d g e s z t e n y e - i l l a t a i d e é r z i k ; a m ö g ö t t e l é v ő z o r d o n K e r e s z t ­ hegy k o p o t t k u c s m á j á t h ö m p ö l y g ő k ö d f e l h ő k b e fúrja.

i

F o r r á s o k , kutak, b a r l a n g o k , sziklák ő r z i k G l i g o r P i n t e a , a l e g e n d á s s z e g é n y ­ l e g é n y - v e z é r e m l é k é t . A v e r e s v í z i e k m a is s z á m o n tartják tetteit, kalandjait, é l é n ­ ken ő r z i k e m l é k e z e t é t . A m a g y a r n y e l v ű P i n t y e - h a g y o m á n y g a z d a g s á g á r a é s é r t é k é r e már P á l m e r K á l m á n f e l h í v t a a f i g y e l m e t , S z m i k A n t a l p e d i g Adalékok Felsőbánya monográfiájához c í m ű m ű v é b e n n é h á n y P i n t y e - m o n d a e g y b e ö m l e s z t é s é v e l k ö z ö l t is egy m o n d a t f ü z é r t (Ion P o p - R e t e g a n u l a r o m á n P i n t e a - b a l l a d á k b ó l állított össze ilyen, a n é p i v a l ó s á g b a n s o h a s e m létezett balladafüzért), d e a g a z d a g m a g y a r n y e l v ű néphagyomány rendszeres összegyűjtésére eddig n e m akadt vállalkozó. A v e r e s v í z i történeti m o n d á k k ö z p o n t i alakja P i n t y e G l i g o r . M e g l e p ő e z e k ­ ben a m o n d á k b a n az e m l é k e k és h i e d e l m e k g a z d a g s á g a . A P i n t y e - m o n d á k b ó l a R á k ó c z i - k o r s z e n v e d é s e k b e n és h e r o i k u s k ü z d e l m e k b e n o l y g a z d a g k o r s z a k a e l e ­ v e n e d i k m e g . M a is ez a z e l l e n t m o n d á s o s , b o n y o l u l t k o r s z a k é l a l e g e l e v e n e b b e n a v e r e s v í z i e k e m l é k e z e t é b e n , a z a korszak, a m i k o r a r o m á n o k , m a g y a r o k , u k r á n o k , s z l o v á k o k k ö z ö s p a n a s z a i k o r v o s l á s á r a együtt kerestek g y ó g y í r t , a m i k o r a T i s z a ­ parti Esze T a m á s és a m á r a m a r o s i P i n t y e G l i g o r e g y zászló alatt k ö z ö s c é l é r t küzdött. A v e r e s v í z i P i n t y e - m o n d á k e g y sajátos m o n d a v i l á g a p r ó m o z a i k k o c k á i , m e l y e ­ ket, ha e g y m á s m e l l é h e l y e z ü n k , o l y a n e m b e r é l e t p á l y á j á n a k k ö r v o n a l a i r a j z o l ó d ­ nak ki, akit n e m tud m e g t ö r n i a s z e n v e d é s , n e m g y ő z n e k l e ellenfelei, aki a l e g ­ szentebb célért, a k ö z ö s s é g b o l d o g u l á s á é r t á l d o z z a életét, aki a m i n d e n f é l e e l n y o ­ más elleni k ü z d e l e m j e l k é p é v é v á l i k , s a k k o r is m e g m a r a d G l i g o r n a k , „ k ö z ü l ü n k való"-nak, h a e m b e r f e l e t t i t u l a j d o n s á g o k k a l ruházza is fel a k é p z e l e t . B ú j d o s ó s z e génylegény-társai m é g halála után m a j d n e m e g y századig rettegtetik n e v é v e l a h a t a l m u k b a n e l t e r p e s z k e d ő hatóságokat. A v e r e s v í z i P i n t y e - t ö r t e n e t e k m ű f a j i l a g a történeti m o n d á k h o z s o r o l h a t ó k . A m o n d á k e f a j á b a n a n é p m a g a m o n d j a e l történelmét, o l y a n m ű v é s z i f o r m á b a n , a m e l y n e k sajátos t ö r v é n y s z e r ű s é g e i v a n n a k . A történeti m o n d a n e m a t ö r t é n é s z e k ­ nek szolgáltat p r o v a g y k o n t r a é r v e k e t (hiába p r ó b á l k o z t a k ezzel), h a n e m a n é p ­ költészet kincsestárát gazdagítja. A m o n d a i t é r n e k és i d ő n e k v a n n a k történelmi vonatkozásai, de n e m a z o n o s a t ö r t é n e l m i ( v a l ó s á g o s ) térrel és i d ő v e l . G l i g o r Pintea, a t ö r t é n e l m i s z e m é l y , a s z o l n o k - d o b o k a i H o l l ó m e z ő n született, kisnemes v o l t . A m o n d a b e l i P i n t y e (a m o l d v a i é s e r d é l y i r o m á n n é p h a g y o m á n y b a n is k ö v e t k e z e t e s e n ) b u d f a l v i , és e g y S t u p u n e v ű g a z d a g e m b e r c s e l é d j e . A m o n d a világában e r e d e t i l e g a k i z s á k m á n y o l á s elleni k ü z d e l e m , m a j d m i n d e n f é l e e l n y o m á s

elleni k ü z d e l e m j e l k é p e . Hiszen a s z e g é n y e k igazáért h a r c o l ó v a l ó s á g o s P i n t y e G l i g o r c s a p a t á b a n n e m v é l e t l e n ü l v a n n a k a s z ö k ö t t r o m á n j o b b á g y o k k a l együtt m a g y a r , u k r á n , s z e r b és m á s n e m z e t i s é g ű j o b b á g y o k is. N e m v é l e t l e n , h o g y a v á r ­ m e g y e i j e g y z ő k ö n y v e k b e n t o l v a j n a k , h a r a m i á n a k , ú t o n á l l ó n a k titulált G l i g o r P i n teából l e g e n d á s h í r ű k u r u c v e z é r lesz, aki ö n k é n t c s a t l a k o z i k j ó l f e l f e g y v e r z e t t s z e ­ g é n y l e g é n y - c s a p a t á v a l a R á k ó c z i - s z a b a d s á g h a r c h o z , és életét is á l d o z z a azért, h o g y R á k ó c z i n a k m e g h ó d o l t a s s a N a g y b á n y á t . E m l é k i r a t a i b a n a f e j e d e l e m í g y ír r ó l a : „ E g y r o m á n s z á r m a z á s ú , P i n t y e n e v ű híres b e t y á r , ki a M e s z e s h e g y e k b e n tar­ t ó z k o d o t t , h o g y h o z z á m v a l ó hűségét b i z o n y í t s a , N a g y b á n y a v á r o s a a l á s z á l l t . . . N e v e m b e n v a g y e r ő v e l e l f o g l a l n i , v a g y p á r t o m r a téríteni akará a várost." T e r m é ­ szetes, h o g y hősies k ü z d e l m e és ö n f e l á l d o z á s á n a k e m l é k e n e m c s a k a r o m á n n é p ­ h a g y o m á n y b a n m a r a d t fenn, h a n e m e v i d é k m a g y a r n é p h a g y o m á n y á b a n is. P i n t e a e m l é k é t az e r d é l y i és m o l d v a i r o m á n n é p h a g y o m á n y b a n e l s ő s o r b a n a híres P i n t e a b a l l a d á k ő r z i k , b á r O v i d i u B î r l e a az Antologie de proză populară epică c í m ű g y ű j ­ t e m é n y b e n a P i n t e á r ó l s z ó l ó m o n d á k 26 v a r i á n s á r ó l tesz említést. A

veresvízi

magyar

motívumaira bukkanunk szentelt

búzaszem), a

Pintye-mondákban

általában

a

román

román

Pintea-mondák

motívumai

közül

(Szent Ilie, az ö r d ö g v a g y e g y b á b a v a r á z s o l j a el, a császárral ismeretlen

Pintea-balladák

( m e g g y ö k e r e s e d ő o s t o r n y é l , P i n t y e sérthetetlensége,

a veresvízi Pintye-mondákban.

Mint mindenütt,

néhány

barátkozik)

teljesen

ahol

különböző nyelvi

k u l t ú r á k é l n e k együtt, a n é p h a g y o m á n y o k e s e t é b e n is f e l v e t ő d i k az és

kölcsönhatás

lehetősége. Ebből a

m o n d á k alkotáslélektani

szempontból

tanulságos

három

azonban

a

átadás —átvevés

veresvízi

Pintye­

r u g ó i után n y o m o z n i . A z i d e v á g ó s z a k i r o d a l o m e l é g g é g a z ­

dag, s í g y b i z o n y o s összehasonlításra

ad

lehetőséget. A

M á r a m a r o s b a n és É s z a k - M o l d v á b a n általánosan

román

néphagyományban

i s m e r t e k m a is a P i n t e a

Viteazulról

szóló balladaváltozatok, de annak ellenére, hogy egyik r o m á n változat dallama hasonlóságot

mutat

a

Rákóczi kesergője

arra utal, h o g y e b a l l a d á t tilos

volt

a

Pintea

társai é n e k e l t é k ,

Rákóczi-kesergőt énekelni),

magyar

tolmácsolásokban

magyar

néphagyományban

is

mintegy

a

holott

a

s

Pintye-mondák

(ez C . hiszen

jóllehet

fél s z á z a d a

Pintea-ballada

Pintyéről szóló magyar balladaváltozat mányban,

dallamával a

Gh.

a

Prichici

szatmári

béke

Pintea-balladák mégsem

tudtam

közül

sokan

anyanyelvükként

magyarázatául

a

román

alkalmasabbnak nevezetes

bizonyult,

magyar

mint

népballada,

a

és m a g y a r

epikumának

drámai

ugyanakkor

a

csak egy vagy néhány

elemet tartalmazó

tőség

megfelelő erősítésére

a

drámai

elem

népballadák és

k e v é s b é kötött,

népmondában vagy

rejlik,

másrészt

különbsége szol­

kifejtésére a m a g y a r

tömörségéről

ismerik

egyrészt abban

hogy a veresvízi n é p h a g y o m á n y b a n m a m á r n e m élnek verses alkotások, gál. A részletező r o m á n P i n t e a - b a l l a d a

veresvízi felfedezni.

n y i l v á n n e m is v o l t a v e r e s v í z i n é p h a g y o ­

éltetői

mind a román, mind a magyar nyelvet. E hiány magyarázata viszont a hiány

után

különböző

közkézen forognak, a

nyomait

sok

szerint

balladai

népmonda homályáról

de tömör,

többnyire

könnyebben adódott

gyengítésére,

mint

a

lehe­

népballa­

dában. Noha a román Pintea-balladakincsnek

magyarban

n e m a balladai

forma,

ha­

n e m a történeti m o n d a felel m e g , a v e r e s v í z i P i n t y e - m o n d á k a t o l y k o r szinte a r o m á n Pintea-ballada egyezésük.

A

magyar közös

a Pintea-balladák

átköltésének

alkotáslélektani

tekinthetjük, folyamatot

mellett Pintea-mondák

ban. A veresvízi Pintye-mondák

olyan

szembeszökő

elősegítette

az

a

is é l t e k é s é l n e k a r o m á n

a

tény

tartalmi is,

hogy

néphagyomány­

e g y része v i s z o n t o l y a n e l e m e k e t tartalmaz,

ame-

lyek az e d d i g k ö z ö l t r o m á n v á l t o z a t o k b ó l hiányoznak ( P i n t y e k o l o m p j a , az avasi király, P i n t y e é s a n e m e s asszony, P i n t y e b o r b é l y , P i n t y e s z e r e t ő j e ) . Ez a r r a utal, hogy a v e r e s v í z i m a g y a r n é p h a g y o m á n y ­ ban is k e l e t k e z t e k P i n t y e - m o n d á k v a g y pedig o l y a n átköltések, a m e l y e k n e k a r o ­ mán n é p h a g y o m á n y b a n m á r n y o m u k v e ­ szett. H a a m o n d a m o t í v u m o k v á n d o r l á s á ­ nak történetét ismernők, valószínűleg mindkét f e l t e v é s igazolására t u d n á n k p é l ­ dákat e m l í t e n i . A veresvízi magyar népmondákra nem e l h a n y a g o l h a t ó hatással v o l t a k a r o ­ mán n é p m o n d á k is. A m a g y a r m o n d a v i ­ lágból t e l j e s s é g g e l h i á n y o z n a k a t e r m é ­ szeti d é m o n o k . A r o m á n n é p m o n d á k j e l e n ­ tős h á n y a d á t v i s z o n t az i l y e n j e l l e g ű m o n ­ dák a l k o t j á k . A v e r e s v í z i m a g y a r n é p ­ m o n d á k b a n általában s a P i n t y e - m o n d á k ­ ban k ü l ö n ö s e n g y a k r a n bukkannak fel ilyen l é n y e k , igaz, t ö b b n y i r e humanizált, emberiesült alakban. A z Asszonypataka című m o n d á b a n a z e r d ő j ó s z e l l e m é t az erdő m o r a j a testesíti m e g , az Izvóra cí­ mű m o n d á b a n a f o r r á s o k s z e l l e m e m á r a források a n y j a k é n t j e l e n i k m e g , a Kőkalangyák c í m ű m o n d á b a n a bosszúállás szelleme Illés p r ó f é t a k é n t áll bosszút, s ez a lázadó, h a r a g v ó m a g a t a r t á s a siratóktól A d y i g í v e l ő m a g y a r t r a d í c i ó k b a ágya­ zódik. A veresvízi Pintye-mondákban két néphagyomány kölcsönhatását és összeol­ vadását kisérhetjük f i g y e l e m m e l . E m o n ­ dák a R á k ó c z i - m o n d a k ö r e d d i g ismeretlen, de s z e r v e s részét alkotják, s g a z d a g s á g u ­ kat, n é p s z e r ű s é g ü k e t t e k i n t v e v e t e k s z e n e k

Négy-fiatornyos erdélyi templom az É r c h e g y s é g b e n

a M o l d v á b a n és E r d é l y b e n e d d i g ö s s z e g y ű j t ö t t r o m á n P i n t e a - m o n d á k é v a l . E m o n ­ dák tanúsága szerint r o m á n o k , m a g y a r o k , s z l o v á k o k , u k r á n o k , s z e r b e k G l i g o r P i n ­ tea v e z e t é s é v e l p r ó b á l t a k m e g sorsuk u r á v á válni, s í g é r e t ü k h ö z h í v e n , a m i n t a k k o r énekelték: „ M ă i , R á k ó c z i , B e r c s é n y i , U n d e veţi m e r g e , a c o l o v o m f i " ( H e j , R á k ó c z i , Bercsényi, A m e r r e m e n t e k , m i ott l e s z ü n k ) . V a l ó b a n P i n t y e v i t é z e i n e k hősiességét M á r a m a r o s r o m á n és m a g y a r lakta területein m a is e g y f o r m á n őrzi a népi e m l é ­ kezet. A veresvíziek ajkán zös szellemi k i n c s ü n k e t , melyből e r ő t m e r í t h e t ü n k

kallódó Pintye-mondák

lejegyzésével óvni szeretnők

megeleveníteni legendás múltunk mai feladataink

kö­

egyik ragyogó epizódját,

elvégzéséhez. Gyűjtésemből a következő

kilenc P i n t y e - m o n d á t m u t a t o m b e : Görbe

István

A PINTYE FAJA A P i n t y e a p j a n a g y o n s z e g é n y v ó t , ú g y h o g y G l i g o r t szógálni a d t a e g y g a z d a g e m b e r h e z , v a l a m i S t u c n a k , v a g y S t u p n a k híták. N a g y o n zsugori v ó t a, m é g a f e l e ­ s é g i v e i is i g e n c s a k e m b e r t e l e n ü l bánt. G l i g o r c s a k v é g e z t e a d ó g á t , n e m szólt s o h a e g y szót se. A z t hitték, n é m a . E g y s z e r c s a k , a m i k o r m á r j ó s o k i d e i g szógált, azt mondja a gazdájának: a

— Engedjen szabadságomat.

kend

éngem

mostmár

szabadon,

mert

megszógáltam

én

már

A g a z d á j a m e g ezt felelte r a v a s z u l : — B o l o n d b e s z é d e z , f i a m . D e h a a k a r o d , a k k o r én m e g t e s z e m , a m i é r t i l y e n j á m b o r szóga v ó t á l e d d i g . D e c s a k a k k o r , ha a b b u l az o s t o r n y é l b ű l ott a k e z e d b e , ni, n a g y l o m b o s fa lesz. G l i g o r e g y e t se szólt, c s a k elültette az o s t o r n y e l e t , s k é r t e a z e r d ő s z e l l e m é t , h o g y rügyeztesse ki. M i k o r s z é p e n kirügyezett, j e l e n t e t t e a g a z d á j á n a k . A z m e g rákiáltott: — T a k a r o d j a s z e m e m e l ő l , te g a z e m b e r , n e m m o n d t a m , h o g y c s a k a k k o r s z ó l ­ j á l , ha l o m b o s fa lesz b e l ő l e ! G l i g o r lesütötte a fejét és e l t a k a r o d o t t . N e m is k e r ü l t a g a z d á j a s z e m e e l i b e , m í g t a k a r o s kis l o m b o s k o r o n á j a n e m nőtt az o s t o r n y é l n e k . A k k o r m e g i n t e l ő á l l t a kérésivel, d e a r a v a s z e m b e r c s a k a n n y i t m o n d o t t : — Majd meglátom, van-e gyökere. A z z a l kiásta a fát. D e b i z a n n a k t a k a r o s g y ö k e r e v ó t . S e h o g y s e akarózott, m é g i s c s a k s z a b a d o n kellett n e k i e n g e d n i G l i g o r t .

de

M i k o r m á n k í v ü l v ó t P i n t y e a s ö v é n y e n , visszaszólt, oszt azt m o n d t a : — A s o k g o n o s z s á g á é r t fizessen m e g m a g á n a k az isten, d e ne a d j a a t e r e m ­ t ő j e , h o g y é n is segítsek neki, m e r a k k o r n a g y baj lesz. A z s u g o r i g a z d á t az é g b e se k e d v e l h e t t é k , m e r t k é s ő b b s o k kapzsi g a z d á n a k fizette m e g az a d ó s s á g á t P i n t y e , k a m a t o s t u l . Elmondta Weisz Erzsébet, 38 éves háztartásbeli.

P I N T Y E ÉS A P A N D Ú R O K A G u t i n b a r l a n g j a i b a n t a n y á z o t t a k k o r P i n t y e a társaival, j á r t a k a k k o r t á j t a s z e g é n y e k r e . A s z e g é n y l e g é n y e k , ha tehették, t y á r k o d n i a P i n t y e b a n d á j á b a , m e r t ű a k k o r m á r híres b e t y á r v e z é r a G u t i n o n a L e n g y e l o r s z á g b ó l j ö v ő rácokat, a n e m e s i k a s t é l y o k b a a v á r m e g y é t is m e g s a r c o l t á k . E c c e r aztán a p a n d ú r o k e l f o g t á k a k a r t á k a d d i g m e g ö l n i , a m í g el n e m árulja a titkát.

m e r kutya i d ő k elszökdöstek b e vót. Kifosztották is b e t ö r t e k , m é g Pintyét, de n e m

— Hát j ó — m o n d t a — , c s a k a d j á k vissza a l o v á t m e g a k a r i k á s ostorát. Ü g y is v ó t . P i n t y e felpattant a l o v á r a , a z k é t l á b r a á g a s k o d o t t , ő m e g k a r i k á r a forgatta a z ostorát, aztán c s a k h o p p , m i n t a s z é l v é s z elvágtatott. Eszeveszetten k e z d t e k l ü v ő d ö z n i utána, d e ű c s a k vágtatott, m e r a g o l y ó k l e p e r e g t e k róla. E l m o n d t a M a r h á t János, 47 é v e s f u v a r o s , n y u g d í j a s b á n y a k o v á c s

AZ

AVASI

KIRÁLY

A k k o r i b a n , a m i k o r a híres P i n t y e G l i g o r élt, az urak n a g y o n s a n y a r g a t t á k a n é p e t . A z t m o n d t á k , h o g y két b ű r v a n a paraszton, oszt m i n d e t le kell rúla n y ú z n i . N y ú z t á k is, m i n t t ó t a nyulat. A z e m b e r e k m i n d az e r d ő b e m e n t e k , s k é r ­ t é k Pintyét, t e g y e n n e k i k igazságot, m e r m á n m i n d e n f ő d j ü k e t e l s z e d t é k tőlük. P i n t y e n e m s z ó l t s e m m i t , c s a k kirántott e g y fát, beleszúrta e g y n a g y sziklába,

a v á l l á r a vette s e l i n d u l t v e l e T ó t f a l u b a . T ó t f a l u h a t á r á b a n m e g á l l t , a sziklát l e ­ d o b t a a v á l l á r ó l és azt m o n d t a : — Na, innettűl l e f e l é a z uraké, f e l f e l é a s z e g é n y e k é . A t t u l k e z d v e e m b e r f i a n e m m e r t a h h o z a s z i k l á h o z n y ú l n i . M o s t is o t t v a n . P i n t y e d ö n t é s é t m i n d e n k i tiszteletben tartotta, m e r t ű v ó t a k k o r a z a v a s i király. És m é g m a is attul a l y u k a s sziklatul s z á m í t j á k T ó t f a l u határát. Elmondta

Székely Árpád, 42 éves kazánkovács

P I N T Y E ÉS A N E M E S A S S Z O N Y V ó t e g y n a g y f ő ú r n á l e g y k i s p e s z t o n k a , azt v a l a m i é r t a k a s t é l y b ó l a f a l u b a szalajtották, m e r t a z urat h i v a t t a a császár. M e g t u d t a ezt P i n t y e G l i g o r , és a tár­ saival este e l m e n t m e g l á t o g a t n i a ténsasszonyt. D e az m á r aludt, a m i r e o d a é r t e k . H a n e m a n a g y zajra, a m í g b e j u t o t t a k , s k e z d t é k ö s s z e s z e d n i a k i n c s e k e t , f e l é b r e d t . Ü g y , a h o g y v ó t , e g y h á l ó r u h á b a e g y g y e r t y á t g y ú j t o t t és k i m e n t . N a g y o n h e l y r e ­ m e n y e c s k e lehetett. A z e g y i k b e t y á r n y o m b a n szét. akarta hasítani a f e j s z é j é v e l , de P i n t y e e l k a p t a a baltát, n e m e n g e d t e . A b o z o n t o s v é n b e t y á r a z t m o n d t a : — M e g b á n o d te ezt m é g , P i n t y e ! — D e h o g y b á n j a — v á g o t t k ö z b e a n y e l v e s f e h é r s z e m é l y , és a n y a k á b a b o ­ rult. — M á r c s a k azt v á r t a m , h o g y a z u r a m m e n j e n el, h o g y a k i n c s e i v e l e g y ü t t tudjak m e g s z ö k n i tőle, h o g y a z t á n m e g k e r e s s e m G l i g o r t , h o g y b o l d o g a n é l j ü n k o t t a h e g y e k b e n . D e ha m á r itt v a n n a k , f o g j á k a ládákat, segítsenek g y o r s a n ö s s z e ­ pakolni, h o g y mehessünk. A z z a l s z o b á r ó l s z o b á r a jártak, s z e d t é k össze a k i n c s e k e t . M é g a p i n c é b e is l e m e n t e k , d e ott e g y b e t y á r t a z a j t ó h o z állítottak. A z a s s z o n y ott v e t t e észre, h o g y rossz k u l c s o k a t h o z o t t , n e m t u d j á k kinyitni a ládákat. F e l s z a l a d t hát a kulcsért. A z ajtónál á c s i n g á l ó b e t y á r t m e g l ö k t e , az b e e s e t t a p i n c é b e . A p i n c e a j t ó t h a m a r b e ­ csapta és b e l a k a t o l t a . A p a n d ú r o k n a k c s a k í g y sikerült e l f o g n i P i n t y e G l i g o r t . D e n e m m a r a d t ezért adós P i n t y e , m e r t s i k e r ü l t n e k i m e g s z a b a d u l n i a p a n d ú r o k t ó l , m e r az ő testit n e m járta g o l y ó . Elmondta Székely Eleonóra, 36 éves háztartásbeli.

A

PINTYE BORBÉLYA

Egyszer egy m o g o r v a betyár valami ágrulszakadt idegent fogott a Gutinon. G y a n ú s v ó t n e k i , hát a v e z é r e l é vitte. P i n t y e G l i g o r kifaggatta, d e a z a k k o r is csak azt hajtogatta, h o g y ű b o r b é l y , m o s t j ö n B é c s b ő l , a h o l s o k d á m á t m e g urat fésült m e g b o r o t v á l t , h e r c e g e k e t , g r ó f o k a t m e g a császárt is. H i t t é k is, n e m is, d e P i n t y e azt m o n d t a : — N a , itt m e g é n v a g y o k a k i r á l y , a s z a k á l l a m is n a g y , b o r o t v á l j m e g . P i ó c a reszketett e g y d a r a b i g , d e a z t á n m e g b o r o t v á l t a tisztességesen. A k k o r útjára e n g e d t é k , m e r t tudták, h o g y B á n y á n v a n a m e n y a s s z o n y a , d e a l e l k é r e kötötték, h o g y s e n k i n e k se m o n d j a el, h o g y kit b o r o t v á l t m e g . A l i g haladt e g y kicsit, a m i k o r p a n d ú r o k k a l találkozott, d e i j e d t é b e n n e m m e r t e elárulni P i n t y é t . A z t á n n a g y kiabálást, c s a p k o d á s t hallott: P i n t y é é k v e r e k e d t e k a p a n d ú r o k k a l . S z e ­ g é n y P i ó c a m é g c s a k m o s t i j e d t m e g igazán, m e r t azt g o n d o l t a : P i n t y é é k a z é r t f o g j á k m e g ö l n i , m e r t b i z t o s a n azt hiszik, h o g y elárulta őket, a p a n d ú r o k m e g azért, a m i é r t letagadta P i n t y é é k e t . R e t t e n e t e s e n k é t s é g b e esett, d e a kis k o s z k a p a r ó v a l az ö r d ö g se t ö r ő d ö t t azután, m e r t a z is s z a k á l l t viselt, n e m k e l l e t t n e k i b o r o t v á l ­ kozni, m i n t a b é c s i u r a k n a k . Elmondta

PINTYE

Székely Eleonóra,

36 éves háztartásbeli.

BARLANGJA

V a n a G u t i n o n e g y n a g y b a r l a n g . A b b a tanyázott P i n t y e v i t é z a társaival. Ez igaz is, m e r t m é g m o s t is ott v a n a b u z d o g á n y a , o l y a n n e h é z , h o g y s e n k i se tudja f e l e m e l n i . É n a k é t s z e m e m m e l l á t t a m . Elmondta Darabán András, 12 éves.

A

PINTYE SZERETŐJE

P i n t y e G l i g o r az e r d ő b e n t a n y á z o t t a társaival. E c c e r s z e r e l m e s lett e g y l á n y b a , aki N a g y b á n y á n lakott. S o k s z o r j á r t le h o z z á e s t e n k é n t és d a l o l t v a g y m e s é l t az életéről. A p a n d ú r o k m e g t u d t á k , h o g y h o v a jár, d e e l f o g n i n e m m e r t é k , m e r t t u d t á k , h o g y P i n t y é t n e m l e h e t m e g l ő n i , m i v e l a g o l y ó l e p e r e g r ó l a . Ezért t i t o k b a n h a l l ­ g a t ó z t a k a z a b l a k alatt. A d d i g - a d d i g , m í g kitudták a titkát. S z a l a d t a k h a m a r a t e m p l o m b a h á r o m szentelt b ú z a s z e m é r t , a f e g y v e r k o v á c s h o z h á r o m e z ü s t g o l y ó é r t , a v á r b a n elhullajtott p a t k ó s z e g é r t , h o g y m e g l ő j é k . A l á n y é s z r e v e t t e , h o g y a k i s k e r t b e n a z a b l a k előtt a v i r á g o k a t eltaposták. H a m a r s z a l a d t ü z e n n i P i n t y é n e k , h o g y n e j ö j j ö n , m e r t k i t u d ó d o t t a titka. Így f e l ­ sültek a d ü h ö s z s o l d o s o k , d e m é r g ü k b e n a s z e g é n y l á n y t h a l á l r a k í n o z t á k . N é m á n tűrte a k í n z á s o k a t é s c s a k n é h a sóhajtott f á j d a l m a s a n . N y á r i estéken, a m i k o r a M o r g ó felett b o r ú s r a v á l t a c s i l l a g o s é g b o l t , m é g m o s t is l e h e t hallani a s z e g é n y l á n y f á j d a l m a s sóhajait. Elmondta özvegy

PINTYE VITÉZ

V á r i M i h á l y n é , 65 é v e s

HALÁLA

E g y s z e r P i n t y e V i t é z e l k ü l d t e két társát N a g y b á n y á r a k e n y é r é r t , s ó é r t m e g p u s k a p o r é r t , ő m e g l e f e k ü d t aludni, m e r t n a g y o n fáradt v o l t . D e n e m tudott n y u ­ g o d n i , m e r t r é m e s á l m o t látott, á l m á b a n a z új k a r d j a k e t t é b e v o l t t ö r v e , a z ó c s k a m e g h é t b e . T u d t a , h o g y e z rosszat j e l e n t . M e g n é z t e a kardjait, s t é n y l e g ú g y v o l t . V e t t e h a m a r a f o k o s á t s elvágtatott a társai segítségére. J ó a c é l i n g e , m e g p á n c é l j a volt, n e m félt s e n k i t ő l . A f o k o s á v a l o l y a t c s a p o t t a v á r k a p u j á r a , h o g y b e s z a k a d t . A k k o r e g y v é n z s o l d o s , a k i n e k e g y h a m i s a s s z o n y elárulta a P i n t y e titkát, j ó l b e c é ­ lozta a P i n t y e b a l h ó n a l j á t és elsütötte a b ú z a s z e m r e töltött puskáját. H a l á l o s sebet kapott a híres v e z é r . H i r t e l e n m e g f o r d í t o t t a l o v á t és e l v á g t a t o t t a b a r l a n g j á b a . Ott f o k o s á t e g y s z i k l á b a v á g t a és azt m o n d t a : — Ezt i n n e n e m b e r f i a ki n e m veheti t ö b b e t , d e e g y s z e r m a g á t ó l kipattan, s a k k o r t u d j á t o k m e g , h o g y é n is ú j r a élni f o g o k . Ezzel m e g h a l t . A társai a p á n c é l i n g é t a b u d f a l v i t e m p l o m b a vitték. A z o l y a n ing v o l t , h o g y a g o l y ó se j á r t a át. M o s t is ott van. E l m o n d t a K o v á c s János, 32 é v e s b á n y á s z .

A J Ó I S T E N , A Z Ö R D Ö G ÉS P I N T Y E A j ó i s t e n v a l a m i é r t m e g i n t e t t e a z ö r d ö g ö t , d e az n e m hallgatott a j ó szóra, h a n e m e l k e z d e t t feleselni, é s a n y e l v é t ö l t ö g e t t e a z úristenre. A z úristen k e m é n y e n megdorgálta az ördögöt, de az csak t o v á b b incselkedett a jóistennel. Mikor már m e g ­ unta a n y e l v é t ö l t ö g e t n i , letolta a nadrágját, s v a l a m i s z a k a d é k széléről, a h o l volt, a seggit k e z d t e m u t o g a t n i a z é g felé, s i s z o n y ú b ü d ö s e k e t eregetett, h o g y r ö p t ü k b e n l e s z é d ü l t e k t ő l e a m a d a r a k . E r r e m á r a z úristen is elvesztette a t ü r e l m é t , d ü h b e gurult, s v i l l á m o k k a l k e z d t e c s a p k o d n i a z ö r d ö g c s u r d é seggit, d e a z rá se hederített, c s a k i n c s e l k e d e t t t o v á b b . A z úristen m á r n e m tudta, m i t t e g y e n d ü ­ hében. P i n t y e G l i g o r a k k o r ott e g y p o j á n á n deleltette a d i s z n ó k a t . Látta, h o g y c i k á z ­ nak a villámok, s mind e g y szakadékba csapnak le s erre mindig nagyokat durran a s z a k a d é k . O l y a n l á r m a v ó t , h o g y n e m t u d o t t tőle n y u g o d n i a j ó s z á g . P i n t y e m á r m e g u n t a , oszt f e l k e l t a g u b á j á r ó l , v e t t e a karikás ostorát, g o n d o l t a m e g n é z i , m i v a n ott, m e r t az m á n n e m tiszta d o l o g , a z b i z t o s . H á t a m i k o r o d a é r t , látta, m i t m ű v e l a z ö r d ö g , a k i v e l s z e m b e n m á r a m e g d ü h ö d ö t t úristen is tehetetlen v o l t . P i n t y e l e v e t t e a v á l l á r u l a karikás ostort, e g y e t cserdített, h o g y k i c s a p j a a c s a ­ p ó t , aztán ú g y o d a p a t t i n t o t t a z ö r d ö g p u c é r seggire, h o g y r ö g t ö n s z é t r e p e d t , m i n t tavasszal a j é g , oszt m é g füstölt a c s a p ó j a . A z ö r d ö g látta, h o g y e z m á n n e m t r é -

fadolog, h a m a r felrántotta a n a d r á g j á t , s b e b ú j t a b a r l a n g j á b a . A z úristen m e g l e ­ jött P i n t y é h e z , kezet f o g o t t v e l e , s m e g v e r e g e t t e a vállát, oszt azt m o n d t a neki, h o g y : na f i a m , a m i é r t k i m e n t e t t é l e b b ü l a n a g y b a j o m b u l , e l v a r á z s o l l a k t é g e d , h o g y a testedet ne j á r j a m é g a p u s k a g o l y ó se. T é n y l e g ú g y is v ó t , m e r t h i á b a l ű t t é k P i n t y é t k é s ő b b , l e p e r g e t t r ó l a a g o l y ó . De az ö r d ö g tudta, h o g y ott m e g lehet s e b e z n i P i n t y é t , a h u n az úristen u j j a érte a P i n t y e vállát. O s z t e c c e r e g y ö r e g v á r ő r t ő l e l e s e r m á l t a a puskáját, tett b e l e h á ­ r o m szentelt b ú z a s z e m e t , m e g h á r o m tavaszi c s i k ó l á b á b ó l elhullajtott p a t k ó s z e g e t oszt m e g c é l o z t a a P i n t y e b a l vállát. Így sikerült P i n t y é t m e g ö l n i , d e a k k o r m á n n a g y o n n a g y v i t é z v ó t , oszt m i n d e n k i megsiratta. E l m o n d t a ö z v e g y V á r i M i h á l y n é , 65 é v e s .

Tasnádtól Új-Guineáig B í r ó L a j o s utazásai Ú j - G u i n e a , F ö l d ü n k m á s o d i k l e g n a g y o b b szigete, i n d o n é z i a i n e v é n Irián, A u s z t ­ ráliától északra fekszik. T é r k é p r e r a j z o l t 785 000 k m 2 - n y i területe ő s m a d á r r a ha­ sonlít. Felszínét v u l k a n i k u s e r e d e t ű h e g y e k alkotják, m e l y e k n e k c s ú c s a i s o k h e l y e n elérik a 4—5000 m é t e r t is. J ó f o r m á n az e g é s z szigetet sűrű, á t h a t o l h a t a t l a n trópusi ő s e r d ő k b o r í t j á k . O l y a n b u j a v e g e t á c i ó t a l á l h a t ó itt, m e l y h e z f o g h a t ó c s a k az A m a ­ zonas és a K o n g ó m e d e n c é j é b e n található. A trópusi ő s e r d ő k és az óriási m o c s a r a s d z s u n g e l e k miatt Ú j - G u i n e a e g y e s b e l s ő területei m é g m a s i n c s e n e k teljesen f e l ­ tárva. E z e k e n a t e r ü l e t e k e n m a is k ő k o r s z a k b e l i á l l a t p o t b a n élnek bennszülött p á p u a törzsek. A sűrű trópusi e r d ő k , a z egészségtelen m o c s a r a s területek, a j á r h a t a t l a n 4000 méteres h e g y e k , a s o k s z o r e l l e n s é g e s magatartású t ö r z s e k hosszú i d ő n át hátráltat­ ták a sziget feltárását és a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a e l ő r e h a l a d á s á t . Érthető, h o g y m é g a s z á z a d f o r d u l ó n is c s u p á n a p a r t v i d é k e g y e s területei v o l t a k v a l a m e l y e s t feltárva. E z a m a g y a r á z a t a a n n a k is, h o g y a sziget g y a r m a t o s í t á s á r a a r á n y l a g k é s ő n került sor. Ú j - G u i n e á t h á r o m g y a r m a t i n a g y h a t a l o m v e t t e b i r t o k á b a . H o l l a n d ÚjG u i n e a a l a p í t á s á v a l 1824-ben a h o l l a n d o k k e z d i k m e g a g y a r m a t o s í t á s t a sziget n y u ­ gati felén. J ó v a l k é s ő b b , c s u p á n 1884-ben v e t t é k b i r t o k u k b a a keleti részt a n é m e t e k és az a n g o l o k . A n é m e t e k a z északkeleti részre terjesztették ki h a t a l m u k a t . Ezt a területet n e v e z t é k V i l m o s császár f ö l d j é n e k . A z a n g o l o k a sziget délkeleti részét, Pápuaföldet vették tulajdonukba. Pápuaföld közvetlen irányításáról az angolok n e m ­ sokára l e m o n d t a k , és 1906-ban ez a terület A u s z t r á l i a k o r m á n y z á s a alá került. A z első v i l á g h á b o r ú b a n u g y a n c s a k ausztráliai c s a p a t o k f o g l a l j á k el a n é m e t g y a r m a t i részt is, a m e l y a h á b o r ú után e g y i d e i g n é p s z ö v e t s é g i m a n d á t u m v o l t , m a j d az E N S Z m e g a l a k u l á s a után g y á m s á g i t e r ü l e t k é n t v é g l e g A u s z t r á l i á h o z került. A sziget n y u ­ gati fele, az e g y k o r i H o l l a n d Ú j - G u i n e a , a h o l l a n d g y a r m a t o k f e l s z á m o l á s a u t á n keletkezett új független á l l a m , I n d o n é z i a j o g a i b a m e n t át. A z első t u d o m á n y o s úttörő Ú j - G u i n e a f ö l d j é n az o r o s z M i k l u h o - M a k l a j v o l t . A z 1870-es é v e k b e n értékes m e g f i g y e l é s e k e t v é g z e t t a s z i g e t északkeleti részén. Ö t követte 1884-ben a n é m e t O t t o F i n s c h , aki a n é m e t g y a r m a t o s í t á s t sürgető h i v a t a l m e g b í z á s á b ó l kutatott ezen a területen. 1890-től e g y r e t ö b b t u d o m á n y o s e x p e d í c i ó keresi fel Ú j - G u i n e a e z g o t i k u s tájait. Ezek k ö z ö t t k i e m e l k e d ő e r e d m é n y e k e t és e l ­ évülhetetlen t u d o m á n y o s é r d e m e k e t szerzett két e r d é l y i kutató, a n a g y e n y e d i szár­ mazású F e n i c h e l S á m u e l és a tasnádi születésű B í r ó L a j o s . F e n i c h e l S á m u e l a b u -

dapesti Nemzeti Múzeum régészeti állását hagyta ott, hogy természettudományi és néprajzi gyűjtést végezzen Új-Guineában. Korai és tragikus halála nagy veszteség volt a tudomány számára (életéről és munkásságáról ifj. Kós Károly közölt beszá­ molót a Korunk 1961. 2. számában). Fenichel hagyatékának megmentésére és a to­ vábbi természettudományi és etnográfiai megfigyelésre vállalkozott Bíró Lajos, egy 17 gyermekes tasnádi asztalosmester 5-ik gyermeke. (A pontos adatokat a tasnádi református egyház levéltárában állapítottam meg.) Bíró Lajos már gyermekkorában vonzalmat érzett a természettudományok iránt. Ebben elősegítette a környezet, a szülői ház közelében levő nagy erdő, az Érmeilék és az Ecsedi láp óriási mocsarai. Természetszeretetét fokozta felvilágosult szellemű tanítója, Török Ferenc is, ama jóképességű tanítók egyike, akik a termé­ szetrajzot és a földrajzot az iskola falain kívül is tanították. Bíró Lajos már kisdiák korában megtanulta mesteréből a madártömést, a tojáspreparálást, a növényprése­ lést és a bogárgyűjtést. Középiskolai tanulmányai során a zilahi Wesselényi-kollé­ giumban ezek a képességei még tovább fejlődnek. A szegény diákokra nézve köte­ lező legációk hosszú gyaloglásai során egyre jobban érlelődik benne a vágy messzi tájakra, ismeretlen területek felkutatására. Abban a reményben iratkozik be a deb­ receni református teológiára, hogy majd misszionáriusként kijuthat egzotikus tá­ jakra. Szabad idejében anatómiával, természetrajzzal és nyelvtanulással foglalko­ zik. A hittan egyre kevésbé köti le, és nemsokára ott is hagyja a teológiát. Átirat­ kozik a bölcsészetre, de anyagi nehézségei miatt az egyetemet nem tudja befejezni. Már négy nyelvet sajátított el, amikor utazási vágytól sarkallva hittérítőnek ajánlkozott. Kérésére még csak választ sem kapott. Szívós munkával tudományos búvárkodásnak szentelte életét. Kezdetben házitanítóként helyezkedik el, később mint folixérabiztos-helyettes kap megbízatást. Ez a kinevezés jelentette karrierje kezdetét, mert egész életére meghatározta működési irányát. Alkalma volt bejárni az országot és gazdagítani szépen gyarapodó bogárgyűjteményét. Fanatikusan ra­ gaszkodik az eszméhez, melynek valósággal „holdkórosa" lett (mint visszemlékezéseiben írja): kijutni a természeti népek közé. Hosszú, fárasztó kirándulásokkal ké­ szíti elő testileg-lelkileg magát az útra. Bejárja a Bihar-hegységet, a Retyezátot, a Fogarasi-havasokat, kutat a Cserna völgyében, a Máramarosi-havasokban, a Szi­ lágyságban, és amikor pár év múlva más beosztásba kerül, már otthonosan mozog a horvátországi Karszt-hegységben is. A kecskeméti gimnázium helyettes tanára volt, amikor 1895-ben a Természet­ tudományi Társaság emlékgyűlésén Herman Ottó beszédének hatására az ülés után bejelentette, hogy folytatni szeretné Fenichel Sámuel megszakadt gyűjtését ÚjGuineában. Bíró Lajos jelentkezésének nagy visszhangja támadt, lelkesedésben sem volt hiány, de az úthoz pénzre volt szükség. Bíró pénzzé teszi mindenét. Eladja pompás rovargyűjteményét a budapesti Nemzeti Múzeumnak, eladja könyveit, de az összeg oly kevés, hogy még az elinduláshoz sem elég. Szerencséjére segítségére siet az akkor már nagytekintélyű polihisztor, Herman Ottó. Közbenjárására a Nemzeti M ú ­ zeum szerződést köt Bíróval, és ha szegényesen is, de elindulhat vágyai földjére. Hét esztendeig maradt Új-Guineában, ami önmagában is óriási teljesítmény­ nek számított az akkori viszonyok között. Biológiai és elsősorban etnográfiai mun­ kásságával messze felülmúlta korát. Olyan páratlan néprajzi gyűjteményt hozott össze, melyre irigykedve tekintett az akkori tudományos világ. A Magyar Tudomá­ nyos Akadémia még kintléte alatt két nyelven kiadta néprajzi gyűjtésének kataló­ gusát. A szép kivitelezésű, gazdagon illusztrált, szakjegyzetekkel ellátott kiadványt Európa-szerte nagy elismeréssel fogadták.

Mialatt neve bejárja az európai saj­ tót, önmaga súlyos megpróbáltatások kö­ zött élt Új-Guineában. Nehéz anyagi kö­ rülmények között, betegen, szörnyű fekélyektől gyötörve sem tört meg akarat­ ereje és tudományos fanatizmusa. Minden nehézség ellenére folytatja gyűjtését. Büsz­ kén írja egy 1899. november 18-án keltezett levelében: „A Houn-golfnál körülbelül öt­ negyed év alatt... annyi etnográfiai anya­ got gyűjtöttem, hogy nem kell magamat érte szégyenlenem... Sohasem féltem attól a gondolattól, hogy meghalok; de igazán mondom, mióta ez adatok birtokában va­ gyok, sokszor megrettenek attól a gondo­ lattól, hogy idő előtt érhet valami non putarem s veszendőbe mehetnek... Az volna legnagyobb örömöm, ha majdan elmond­ hatnók, hogy bár majdnem egy évtizedig itt Finschhafenben volt a német telepí­ tés súlypontja, minden tudományos ex­ pedíció kiindulóhelye, mégis mi magyarok Fejtámla (Északkelet-Új-Guinea, fedeztük föl e vidéket a tudománynak." Houn-öböl) (Levél Chizer Kornélhoz. Bíró Lajos: Hét év Ú j - G u i n e á b a n . Budapest, 1923. 157.) Azok, akik csak kicsit is járatosak a néprajzi gyűjtőmunkában, jól tudják, hogy a gyűjtés sikerének alapfeltétele az adatközlő személy vagy a közösség bizalmának megnyerése. Ez nem megy könynyen idehaza, saját népünknél sem, nyilvánvaló, mennyivel nehezebb idegen földön, ahol a nyelvi nehézségek, a társadalmi és kulturális különbségek is szerepet játsza­ nak. Bíró Lajos már eleve azzal a meggyőződéssel indult Új-Guineába, hogy a vad pápuák is emberek, tulajdonságaik is mindig emberiek. S amit nálunk vademberi furcsaságnak tartanak, az náluk természetes. Mint ahogy az ő szemükben a mi viselt dolgaink is sok esetben érthetetlenek. „Az embereket — vallja Bíró Lajos — csak környezetük és életviszonyaik közepette lehet megérteni. Legelsőben is az a furcsa eset áll elő, hogy ugyanabból a dologból a kétféle ember kétféle következtetést von le. A mezítelen pápuát vadembernek tekinti az európai, mert ruhája nincs és vi­ szont a pápua tartja vadembernek az európait, mert ruhája van." Bíró sikeres gyűjtése éppen abban rejlik, hogy a természeti népeket is éppen olyan emberekként kezelte, akárcsak az európaiakat. „Tanítót, papot nem lelünk köztük; iparosműhelyt, áruházat, kórházat nem tudunk fölfedezni náluk. De megta­ láljuk köztük egymás megbecsülését, tisztességtudást egymás iránt és idegennel szemben; nem dicsérik a bűnt, elítélik az erkölcstelenséget... Résztvevők a szen­ vedőkkel szemben, segítik a bajban levőt, megbecsülik az öregeket, gondoskodnak az özvegyekről, árvákról, ápolásban részesítik a betegeket. Megtaláljuk náluk mind­ azokat a jó tulajdonságokat és erényeket, melyek akármelyik műveltebb népnek tulajdonságai. Ellenben nem hiányoznak az árnyoldalak sem. Érvényre jut náluk is minden erény és hiba, ami általánosan emberi" (idézet az 1903. szeptember 10-én Kolozsvárt tartott előadásából). Természettudományos gondolkodása már gyűjtőútjának kezdetén arra vezette,

h o g y a b e n n s z ü l ö t t t á r s a d a l m a t az e g é s z e m b e r i s é g f e j l ő d é s t ö r t é n e t é b e b e á g y a z v a kutassa. H e l y e s az a m e g á l l a p í t á s a , m e l y szerint l e b e c s ü l é s ü k k e l saját m ú l t u n k a t , f e j l ő d é s ü n k e t b e c s ü l j ü k l e . „ A b e n n s z ü l ö t t b e n n e m másfajta, t ő l ü n k e r e d e n d ő e n k ü ­ lönböző embert, hanem egy alacsonyabb fejlődési fokon levő társadalom velünk e g y e n l ő k é p v i s e l ő j é t kell l á t n u n k " — írja, s e g y m á s i k h e l y e n í g y v a l l : „ A l i g t u d o m m a g a m n a k m e g m a g y a r á z n i , h o n n a n v a n az, h o g y az o t t l é t e m k o r is k ö z t ü k m e g f o r ­ dult e u r ó p a i e m b e r e k l e g t ö b b j e a p á p u á b a n c s a k azt a k ü l ö n b s é g e t látta, m e l y k ö z t ü k és hazája n é p e k ö z t v o l t , b e n n ü k csak a n y o m o r u l t k ő k o r s z a k b e l i , s z e l l e ­ m i l e g és k u l t ú r á b a n e l m a r a d t e m b e r t vette észre, és m i n d e n i k c s u p á n hibáikat kereste." G y ű j t ő - és k u t a t ó m u n k á j á t F r i d r i c h W i l h e l m s h a v e n — m a M a d a n g — k i k ö t ő ­ j é b e n k e z d i m e g . B e j á r j a az A s t r o l a b e - ö b ö l v i d é k é t , m e g f o r d u l a M i k l u h o - M a k l a j é s F i n s c h h a g y a t é k a i b ó l ismert B o n g u b a n , B o g a d j i m b a n , G o r i m á b a n . N e h é z h e g y i utakon, d z s u n g e l e k e n át felkutatta az Oertzen-, H a n s e m a n n - és K o n s t a n t i n - h e g y s é g l a k ó i t . Feltárja az A i t a p e k ö r n y é k i falvakat, m a j d a S e p i k és R a m u f o l y ó torkolatát. B e j á r j a a Siar, G r a g e t , Beliau, B i l i b i l i , T a r a v a j , S z e l e o , A l i , A n g i e l , T a m a r a s z i ­ geteket. A megfeszített m u n k a és a m a l á r i a v i s s z a - v i s s z a t é r ő l á z a a n n y i r a m e g v i s e l i idegeit, h o g y e g y i d ő r e k é n y t e l e n S z i n g a p u r b a utazni p i h e n é s r e . Itt s e m t é t l e n k e d i k , t a n u l m á n y o z z a a m ú z e u m o k és k ö n y v t á r a k a n y a g á t . Ellátogat a m a l á j f ö l d i K u a l a L u m p u r b a , m a j d visszatértében J á v a szigetét ejti útba. Testileg, l e l k i l e g f e l f r i s s ü l v e k e z d m u n k á b a a H a u n - ö b ö l b e n . B e j á r j a az ö b ö l északi-részét, t a n u l m á n y o z z a a j a b i m , b u k a n a és kai törzseket. B e h a t o l a S a t t e l - h e g y s é g b e , m a j d m e g i s m e r k e d i k a híres f a f a r a g ó k k a l T a m i szigetén. A H o u n - ö b ö l b ő l e g y évi g y ű j t ő m u n k a után v i s s z a t é r M a d a n g b a , régi kutató területére. S t e p a n s o r t b a n t a r t ó z k o d i k , a m i k o r felkeresi ő t R o b e r t K o c h , aki a m a l á r i a e l l e n i k ü z d e l e m v é g e t t t a r t ó z k o d i k Ú j - G u i n e á b a n . V e l e i n d u l el 1900 m á j u s á b a n Ú j - I r l a n d k ö r ü l h a j ó z á s á r a . Visszatérte után egészségi á l l a ­ p o t a m e g i n t l e r o m l i k . K é n y t e l e n p á r h ó n a p o t p i h e n n i . S y d n e y - b e utazik, a h o l r ö v i d idő után újra m u n k á b a kezd, b e b a r a n g o l j a a K é k - h e g y e k e t . 1901 e l e j é n ismét M a d a n g b a n van, i n n e n m é g e g y s z e r á t r á n d u l V i t u szigetére, m a j d 1901. d e c e m b e r 21-én t e s t b e n - l é l e k b e n k i m e r ü l t e n felszáll a „ S t e t t i n " f e d é l z e t é r e , és v é g l e g b ú c s ú t m o n d Ú j - G u i n e a ő s e r d e i n e k és az ő szeretett „ t á m o l " - j a i n a k . Ú j - g u i n e a i g y ű j t ő ú t j a során B í r ó L a j o s t ö b b m i n t 6000 t á r g y b ó l á l l ó p á r a t l a n néprajzi g y ű j t e m é n y t hozott össze. R o v a r - , h ü l l ő - és m a d á r g y ű j t e m é n y e pedig 200 000 d a r a b b ó l állt. N é p r a j z i g y ű j t e m é n y e e g y e d ü l á l l ó v o l t a b b a n az i d ő b e n . N e m ­ csak fáradhatatlan búvára volt a természetnek, hanem alapos megfigyelője a n é p ­ élet j e l e n s é g e i n e k is. F a l u r ó l falura t a n u l m á n y o z z a a s z i g e t l a k ó k s o k f é l e n y e l v j á ­ rását, a tengerparti és h e g y i l a k ó k szokásait, és a lelki életük k ö z ö t t m u t a t k o z ó f e l ­ tűnő ellentéteket. M é l y b e p i l l a n t ó , m e g é r t ő m a g y a r á z ó j a a f e j l ő d é s ősi f o k á n m e g ­ r e k e d t természeti n é p e k é l e t m ó d j á n a k , s z e l l e m i és e r k ö l c s i é l e t é n e k . A b b a n az időben a legtöbb gyűjtő főleg a mutatós tárgyak megszerzésére t ö ­ rekedett, s m e g f i g y e l é s e i t k ü l ö n választotta a tárgyaktól. Természettudományos s z e m l é l e t e f o l y t á n B í r ó n e m tett k ü l ö n b s é g e t a díszes, s z é p e n f a r a g o t t s z o b r o k é s a dísztelen kőbalta, tarisznya v a g y l á n d z s a között. A z ő s z á m á r a m i n d e n t á r g y a b e n n s z ü l ö t t k u l t ú r a s z e r v e s tartozéka. M i n d e n t á r g y h o z részletes j e g y z e t e t fűz. F e l j e g y z i n e v é t , a n y a g á t , készítési m ó d j á t , használatát, a h o z z á f ű z ő d ő s z o k á s o k a t , a g y ű j t é s h e l y é t , a b e n n s z ü l ö t t e k é l e t é b e n b e t ö l t ö t t szerepét, s i l y e n f o r m á n teljes keresztmetszetet ad a t á r g y r ó l . G y ű j t é s é n e k é r t é k é t n ö v e l i , h o g y f é n y k é p f e l v é t e l e ­ ket készít a t á r g y a k r ó l használat k ö z b e n is. N é p r a j z i g y ű j t é s e n e m c s a k a holt tár­ g y a k r a terjed ki, h a n e m a b e n n s z ü l ö t t e k esztétikai m e g n y i l v á n u l á s a i r a és lelki é l e -

tükre is. N a g y é r d e k l ő d é s s e l figyelte t á n ­ caikat. P r i m i t í v m ű v é s z e t ü k b ő l , kultikus t á r g y a i k b ó l vallási é l e t ü k a l a p j a i t p r ó b á l ­ ta m e g f e j t e n i . L e j e g y e z t e meséiket, n a g y f i g y e l e m m e l hallgatta z e n é j ü k e t , é s ha s z e ­ rét ejthette, lekottázta. M i n d e z e k b ő l k i ­ tűnik, h o g y B í r ó Lajos n e m c s a k e g y s z e r ű g y ű j t ő v o l t , h a n e m a l a p o s s z a k e m b e r , akit n e m c s a k a z elszigetelt jelenségek érde­ keltek, h a n e m a z o k az általános é r v é n y ű s z a b á l y o k is, m e l y e k e g y a r á n t é r v é n y e s e k mind a természettudományban, mind a néprajzban. 1901 d e c e m b e r é b e n e l i n d u l t A

forró

égövi

is

megáll,

országokban

hogy

hazafelé.

több

szervezete

helyen

fokozatosan

h o z z á s z o k j o n az á t m e n e t i k l í m á h o z . H a z a ­ térő ú t j á n a k Tutikorisz,

á l l o m á s a i : Jáva, Madun,

Szingapur,

Madrasz,

Bombay,

M a s z k a t és E g y i p t o m . E z e k e n a is

néprajzi

megfigyeléseket

akarja a z é l ő kultúra

helyeken

végez.

Látni

legalacsonyabb f o ­

kán é l ő n é p e k után a l e g m a g a s a b b ő s k u l túrájú ázsiai

népeket

is, h o g y e g y b e v e t h e s ­

se őket. A k ü l ö n b ö z ő k u l t ú r á k ö s s z e h a s o n ­ lítása alakította ki h a l a d ó nézeteit az e m ­ beri t á r s a d a l o m r ó l , az e m b e r i fajták e g y e n ­ értékűségéről. Itthon folytatja m u n k á j á t , a

hozott anyagot

rendszerezi

és e l ő a d á s o k

tartja. A n é p r a j z a n n y i r a

Új-irlandi

maszk

sorozatát

s z í v ü g y e lett, h o g y m o s t m á r itthon

sem hagyja abba

a

kutatást, a gyűjtést. Ez k i t ű n i k T a s n á d o n é l ő c s a l á d j á h o z írt l e v e l e i b ő l is, m e l y e k e t rokonai

őriznek

szavakkal

fazekasmestert, cifrát

s mindmáig

küld

utasítást

a

azok majd

keressétek,

hanem

kiadatlanok. gyűjtésre

Erzsébet

húgának

például

v o n a t k o z ó l a g : „ K e r e s s fel

kiválogatnak

egy pár

mázas

fazekat,

a

következő

egy pár

idősebb

tányért, d e ne

amelyeket legtöbbet szoktak c s i n á l n i . . . Tasnádnak

a

egyik

l e g r é g i b b i p a r á g a a fazekasság, d e a g y ű j t e m é n y e k b e n m é g alig v a n b e l ő l e v a l a m i " . Hivatalos

helyeken

megbecsülése ról"

jött

viszont egyre inkább

csupán

tudóst

annyi,

hogy

m e g f e l e d k e z n e k róla. Élete

tiszteletbeli

múzeumőrré

nevezik

egyre j o b b a n mellőzik. Magányos, megkeseredett

N e m f o g l a l j a el a d e b r e c e n i e g y e t e m 1905-ben tett ajánlatát kínált számára.

munkájának ki. A z „ a l u l ­

emberré

sem, mely

válik.

katedrát

S z e r e t n e m é g e g y s z e r útra v á l l a l k o z n i . T e s z is e l ő k é s z ü l e t e k e t ez

irányban, T u n i s z b a n , K r é t a szigetén, T ö r ö k o r s z á g b a n é s a B a l k á n o n g y ű j t ö g e t , h o g y pénzt szerezzen. M i v e l h i v a t a l o s h e l y r ő l t á m o g a t á s t nak. A T a n á c s k ö z t á r s a s á g

kikiáltásakor,

n e m kap, reményei egyre fogy­

1919-ben v é g r e m e g k a p j a m ú z e u m ő r i

kine­

vezését. A z e l l e n f o r r a d a l m i r e n d s z e r a z o n b a n újra d e g r a d á l j a , sőt e g y i d e i g „ v ö r ö s gyanús"-ként

kezelik. 70 é v e s k o r á b a n

d o k t o r r á avatja.

Ekkor újabb

m é l t á n y o l j á k v é g r e , a szegedi e g y e t e m dísz­

lendületet

vesz munkája,

és B u l g á r i á b a

m e g y kuta-

tásra. A t r ó p u s o n szerzett b e t e g s é g b ő l s z á r m a z ó e p e b á n t a l m a i k ö v e t k e z t é b e n e g y hirtelen jött r o h a m k ó r h á z b a kényszeríti. 71 é v e s k o r á b a n , 1931. s z e p t e m b e r 2-án hal m e g .

» Életét, m u n k á s s á g á t i d e h a z a c s u p á n halála után k e z d t é k értékelni. A n n á l i n ­ k á b b m e g b e c s ü l t é k új-guineai n é p r a j z i t e v é k e n y s é g é t k ü l f ö l d ö n . H a g e n , a frankfurti N é p r a j z i M ú z e u m i g a z g a t ó j a k ö v e t e n d ő p é l d a k é n t B í r ó L a j o s t állította a n é m e t k u t a t ó k elé. W i c h m a n n 1911-ben k i a d o t t Endeckungsgeschichte von Neu-Guinea című munkájában központi helyet szentel Bíró gyűjtésének. Hasonlóképpen mint k i v á l ó g y ű j t ő t m é l t a t j a S c h l e s i e r is az 1955-ben kiadott, Ú j - G u i n e á r ó l s z ó l ó t a n u l ­ mányában. Taylor óceániai bibliográfiája ( W e l l i n g t o n , 1951) és B o d r o g i T i b o r O c e á n i a művészete c í m ű , 1959-ben m e g j e l e n t m u n k á j á n a k a n y a g a j ó r é s z t a B í r ó gyűjtötte d o k u m e n t á c i ó t f o g l a l j a m a g á b a n . A b u k a r e s t i Ifjúsági K ö n y v k i a d ó g o n d o ­ zásában e l ő k é s z ü l e t b e n v a n B í r ó L a j o s é l e t r e g é n y e . Benedek

Madaras

bokály és tányér. Tordai (Kabay Béla gyűjteménye és

fazakasmunka. fotója)

Zoltán

GELLÉRT SÁNDOR KÉT VERSE

Tapossák szét a turbánom Az egész kép de újmódi, egy kígyóbűvölő jógi áll benne, mert nem keresztyén hőst ábrázol ez a festmény.

Úgy olvassuk, ma vagy holnap felrepulünk, fel a holdba az űrhajón, a rakétán, a hétfejű sárkány hátán.

Vagy tán egy török dervis, aki Szamarkandba elvisz, ott a sírja Timur Lenknek, a nagynak, a kegyetlennek.

Ennél is van nagyobb témánk, lámcsak, ha ver még a vénánk, kiáltsa szét minden költő: éljen a kis baba-bölcső!

Én volnék itt a Tur partján ez a szemforgató sámán, a bűvölő, nagy varázsló, így lát Paulovics László. Kócsag csapat, fehér felleg gomolyog a fejem felett, sok szép látás, sok szép álom, ez énnekem a turbánom. Leveleitől megfosztva áll egy magos magányos fa hat ágával balra tőlem, úgy didereg az időben. Paulovics jól megfogta, az vagyok én, magányos fa, maholnap már behavazva, kihajtok-e majd tavaszra. A hátamnál a hegyekben feljött-e, vagy most megyen le a piros nap, én nem tudom, egy menyecske jön az uton. Jön az uton a menyecske, karcsuságát elvesztette, szoknyáját a jobb kezével tapasztja, úgy küzd a széllel. A hasa már, mint egy körte, hízik, de a kis bölcsőre, el-elmosolydul a szája előre a kis babára.

A könyvtáram ékessége Paulovics László képe, itt a régi hencser felett felakasztva lóg egy szegen. Lóg a szegen és hallgatja, hogy fúr a patkány a falban, hogy cincognak s kergetőznek könyveim közt az egerek. Olyan mindegy neki, hol van, Szatmáron vagy e zugolyban, mert a falat úgyis széjjel feszíti a szépségével. Vajon az a magányos fa kihajt-e, Laci, tavaszra, üdvösségemet meglelemé ebben az ősi nyelvben. Hogyha ki nem hajt tavaszra, komám, az a magányos fa, akkor én a földhöz vágom előttetek a turbánom. Ujjal mutassanak rám a kölykök itt e kis utcában és a porban — mit én bánom! tapossák szét a turbánom. 1966.

A magány szikláján Kedves Gyulu fiam, ti hegyivadászok, gondolom, a magas hegycsúcsokig másztok.

Úgy látom, hogy nagyon kicsi az én népem, hogyha nagyságát az én sorsomon mérem.

Én csak baka voltam, olyan kuruc talpas, nem jártam ott, ahol fészkel az öreg sas.

Tudom, fiam, te is szereted a könyvet, ezt a nagy szenvedélyt tőlem örökölted.

Vén sas lettem én is, aki fenn kóvályog, de talán még többet búsul a sziklákon. Szememmel átfogom a nagy távolságot, brassói hegyeknél szebb csúcsot is látok. Bereczki Jancsi, jó barátom megszánt tán, ahogy itt búsulok a magány szikláján, mert egy szép finn könyvet küldött nekem, fiam, — Lönnrot szülőházát látom Samattiban. Olyan ez a finn könyv, mint egy csodás álom, majd a somfa alatt olvasgatom nyáron. Ki tud, fiam, finnül itt Szatmár megyében? s látod, ezzel is csak Mikoláig értem.

Hogy román könyveid mostan mit csinálnak? van két polc a tükör alatt s azon állnak. Szép finn könyvemet, ha jössz majd szabadságra, megmutatom, csakhogy az lesz még sokára. A finn könyv, román könyv mind olyasmit takar, amitől csak nagyobb lesz bennünk a magyar. A magyarral együtt nő velünk az ember, a szeges bakancsod idáig érjen fel, ennél nincs nagyobb csúcs, fiam, s ezt látom én szebbnek a brassói hófödte hegyeknél. 1969.

VAL CORDUN

Balgaság és bölcsesség az etnológus szemével A f e h é r e m b e r m é g a t ő l e k ü l ö n b ö z ő s ezért c i v i l i z á l a t l a n n a k minősített n e m európai n é p e k é r i n t k e z é s é n e k v i z s g á l a t á b a n az e t n o l ó g u s o k m á r a k e z d e t k e z d e t é n két h i b á t k ö v e t t e k el. A z első hiba, az ú j o n n a n f e l f e d e z e t t n é p e k s z o k á s a i n a k i d i l lizálása, a z e g y k o r o l y d i v a t o s „ l e b o n s a u v a g e " k i f e j e z é s b e n összegezhető, a m e l y a m i n t e g y p a r a d i c s o m i á l l a p o t b a n élő, veleszületett b ö l c s e s s é g g e l felruházott e m ­ b e r r e utal, akit k ö v e t e n d ő p é l d a k é n t állítottak e l é n k . U g y a n a k k o r e túlzással e g y másik, k e v é s b é n e m e s i n d í t é k b ó l f a k a d ó túlzást szegeztek s z e m b e , a m e l y a j e l l e m z ő „le s a u v a g e f é r o c e " k i f e j e z é s b e n öltött testet. E kifejezés a k ö z ö n s é g e s k a n n i b á l , a r o m l o t t , b á r g y ú , b á r m e l y e l v o n a t k o z t a t á s r a képtelen e m b e r képét sugallja, aki l e g f ö l j e b b a r r a k é p e s , h o g y az u j j a i n s z á m o l j o n . A m á s o d i k t é v h i e d e l e m , a n n a k a k e g y e t l e n s é g n e k a m e g n y i l v á n u l á s a k é n t , a m e l l y e l az e u r ó p a i az é v s z á z a d o k v a g y é v e z r e d e k óta m á s o k b i r t o k á b a n l e v ő t e r ü l e t e k r e behatolt, f i g y e l m e n k í v ü l h a g y e g y f o n t o s k ö r ü l m é n y t , a m e l y n e m m e l l ő z h e t ő , ha s z é l e s e b b t ö r t é n e l m i t á v l a t o k b a n gondolkodunk, nevezetesen a kolonializmus osztályjellegét. M i v e l a z e l e m i igazságérzet m e g k ö v e t e l i , m e g kell e m l í t e n ü n k , h o g y a h e v e s harc, a m e l y e t a z e t n o l ó g u s n a k kellett v í v n i a azért, h o g y saját n é z ő p o n t j á t é r v é n y e ­ síthesse, e l é g s é g e s m a g y a r á z a t t a l s z o l g á l a r r a n é z v e , m i é r t halogatták b i z o n y o s f o ­ g a l o m á r n y a l a t o k tisztázását, a m i m ó d s z e r t a n i s z e m p o n t b ó l i g e n l é n y e g e s , d e e harc k ö r ü l m é n y e i k ö z ö t t n e h e z e n m e g v a l ó s í t h a t ó lett v o l n a . A k ö v e t k e z ő i d ő s z a k n e m k e v é s b é n e h é z — d e ezúttal a k a d é m i k u s a b b j e l l e g ű — h a r c a i n a k e r e d m é n y e k é n t m a m á r k ö r v o n a l a z h a t ó k a t á r s a d a l o m , a kultúra és az e m b e r i s z e m é l y i s é g e g y s é ­ ges t u d o m á n y á n a k alapjai. E b b e n a z e g y s é g e s t u d o m á n y b a n a p r i m i t í v kultúra t a n u l m á n y o z á s a — a m e l y b ő l a n é p i kultúra iránti é r d e k l ő d é s is fakadt, s a m e l y e g y l e í r ó t u d o m á n y , a n é p r a j z t á r g y a — e g y r e n a g y o b b j e l e n t ő s é g r e tesz szert a n n a k az ö s s z k é p n e k a k i a l a k í t á s á b a n , a m e l y e t j o g g a l n e v e z h e t ü n k m a j d e g y e g y e t e m e s c i v i l i z á c i ó történetének. Ez a l á t á s m ó d , a m e l y e g y d i n a m i k u s és m e g l e p e t é s e k b e n b ő v e l k e d ő f o l y a m a t során h o n o s o d o t t m e g az e g y e t e m e s t u d o m á n y b a n , b i z o n y á r a e g y e n é r t é k ű azzal a f o r r a d a l o m m a l , a m e l y e t az einsteini e l m é l e t r o b b a n t o t t ki a fizikában. Mivel a pontos terminológia körül még viták folynak, szempontjaink kifej­ tésében az etnológia szakszót f o g j u k használni, a m e l y e t ú g y é r t e l m e z ü n k , mint „az e m b e r legtágabb dimenzióinak tudományát" (Leroi-Gourhan). E felfogásból ki­ i n d u l v a t a p a s z t a l n u n k kell — s e z t e r m é s z e t e s is e g y i l y e n b o n t a k o z ó f o l y a m a t esetében — , h o g y m i n d e n n a p i g o n d o l k o d á s u n k n a g y m é r t é k b e n r a b j a m é g b i z o n y o s elavult s z ó l a m o k n a k . Igaz, h o g y ha s z á m b a v e s s z ü k a v i l á g k ü l ö n b ö z ő o r s z á g a i b a n m e g j e l e n ő , az o l v a s ó k széles t ö m e g e i h e z s z ó l ó i d e v á g ó k i a d v á n y o k a t , s z e m m e l lát­ ható a z új m e g k ö z e l í t é s i m ó d e l u r a l k o d á s á n a k tendenciája. Mivel azonban ma a kutatás p e r d e f i n i t i o n e m t u d o m á n y k ö z i , tehát s o k k a l t á g a b b é s b o n y o l u l t a b b , m i n t amilyenhez hozzászoktunk, a teljesítmények még n e m mindig egyenletesek. A z e g y i k l e g j e l l e g z e t e s e b b d i v a t j a m ú l t sztereotípia, a m e l l y e l m a is t a l á l k o z ­ hatunk, a f ö l d r a j z i f e l f e d e z é s e k t ö r t é n e t é r e v o n a t k o z i k . S e n k i s e m vitatja el e f e l ­ fedezések j e l e n t ő s é g é t a m o d e r n c i v i l i z á c i ó t ö r t é n e t é b e n , d e a k u l t ú r á k közötti k a p ­ csolatok s z e m p o n t j á b ó l v a l ó f o n t o s s á g u k j e l e n l e g i értékelése g y a k r a n e g y o l d a l ú n a k b i z o n y u l . Elég m e g e m l í t e n ü n k p é l d á u l „ a rettenthetetlen h a j ó s o k " és e h h e z h a s o n l ó j e l z ő k v á l o g a t á s nélküli használatát. T a l á l ó a kifejezés akkor, a m i k o r a t u d o m á n y o s é r d e k l ő d é s t ő l hajtott, k u t a t ó m u n k á r a felkészült és felszerelt f e l f e d e z ő k r e v o n a t k o z ­ tatjuk, d e az e g y e t e m e s c i v i l i z á c i ó t ö r t é n e t é r ő l alkotott hibás e l k é p z e l é s r ő l á r u l k o d i k a „ r e t t e n t h e t e t l e n " j e l z ő a k k o r , a m i d ő n p é l d á u l a V a s c o d a G a m á é h o z h a s o n l ó uta­ zásokra a l k a l m a z z u k . A z I n d i á b a v e z e t ő tengeri út f e l f e d e z é s e a m a g a k o r á b a n fontos célja E u r ó p á n a k . A kitűzött célt sikerült elérni, m é g p e d i g o l y a n n e h é z s é g e k

k ö z e p e t t e , a m e l y e k a l e g é n y s é g bátorságát s az e x p e d í c i ó v e z e t ő i n e k t e c h n i k a i f e l ­ készültségét e g y a r á n t a l a p o s a n p r ó b á r a tették. Ezeket a n e h é z s é g e k e t költői m ó d o n ábrázolta C a m o e s a V i h a r ó r i á s . A d a m a s t o r alakjában, aki m e g k í s é r e l t e m e g a k a d á ­ lyozni a portugálokat abban, hogy megkerüljék a Jóreménység fokát — mint ez a Luziádokban o l v a s h a t ó . A z e d d i g i történetírás s a klasszikus e u r ó p a i költészet e g y i k l e g k i v á l ó b b alkotása V a s c o da G a m á t c i v i l i z á c i ó n k h ő s é v é avatja. D e ez a „ m i " v i l á g u n k n e m v i l á g a I n d i á n a k , e n n e k a v a l ó s á g o s k o n t i n e n s n e k . I n d i a s z á m á r a a p o r t u g á l V a s c o d a G a m a t á v o l r ó l s e m a kultúra h ő s e . S n e m c s u p á n azért, m e r t 1498. m á j u s 17-i p a r t r a s z á l l á s á v a l e l k e z d ő d ö t t a g y a r m a t i u r a l o m k o r ­ szaka I n d i á b a n , h a n e m azért is, m e r t utazói t e l j e s í t m é n y e s e m tűnt o l y a n s z e n z á ­ c i ó s n a k az i n d i a i a k s z e m é b e n . V i s z o n y l a g ú j , á m k e v é s b é népszerűsített, s é p p e n ezért t á j é k o z o t t s á g u n k perifériáján r e k e d t k u t a t á s o k b ó l kitűnt, h o g y az időszaki m o n s z u n o k t ó l dúlt I n d i a i - ó c e á n o n v a l ó á t k e l é s e k o r V a s c o d a G a m a a r a b h a j ó s o k , sőt v a l ó s z í n ű l e g n é h á n y m a l á j k o r m á n y o s , tehát é p p e n az e l é r e n d ő o r s z á g l a k o s a i ­ n a k segítségéhez f o l y a m o d o t t . M á r p e d i g az ő h a j ó z á s i - f ö l d r a j z i i s m e r e t e i k b e n l é ­ n y e g é b e n az é v e z r e d e s m ú l t r a visszatekintő arab —iráni—hindu k u l t ú r a e l e m e i f o n ó d n a k össze. T u d n i i l l i k , l e g a l á b b i s S a l a m o n k o r a óta, a M a l a b á r i p a r t v i d é k é l é n k és b é k é s tengeri k e r e s k e d e l m i k a p c s o l a t o k a t tartott fenn a F ö l d k ö z i - t e n g e r m e d e n ­ c é j é v e l , v a l a m i n t a T á v o l - K e l e t o r s z á g a i v a l . A tengeri k e r e s k e d e l e m e v i r á g z ó k o r ­ s z a k á n a k vetett v é g e t a V a s c o da G a m a n y o m á n f e l l é p ő k a l ó z k o d á s . K e r e s k e d e l m i s z e m p o n t b ó l (s az e x p e d í c i ó v o l t a k é p p e n k e r e s k e d e l m i v á l l a l k o z á s v o l t ) V a s c o da G a m a útja tökéletes k u d a r c b a fulladt: a p o r t u g á l o k áruit a kalkuttai k e r e s k e d ő c é h értéktelen l i m - l o m n a k tartotta. A z E u r ó p a é s I n d i a közötti k e r e s k e d e l m i k a p c s o l a ­ t o t csak C a b r a i t e n g e r n a g y h a j ó h a d á n a k a k i k ö t ő b e n h o r g o n y z ó a r a b é s indiai k e ­ r e s k e d e l m i h a j ó k o n v a l ó rajtaütése árán sikerül k i e r ő s z a k o l n i . A z i n d i a i a k n a k e n y ­ hén s z ó l v a s e m m i o k u k s e m v o l t c i v i l i z a t o r i k u s e r é n y k é n t m é l t á n y o l n i da G a m a utazói merészségét. A z indiai k é r d é s e k e g y i k a n g o l s z a k é r t ő j e ( V . A n s t e y ) ú g y v é ­ l e k e d i k , h o g y „ a X V I I I . s z á z a d i g I n d i a m é g g a z d a s á g i l a g v i s z o n y l a g fejlett o r s z á g v o l t , s az indiai ipari t e r m e l é s , a z ipari és k e r e s k e d e l m i s z e r v e z é s ottani m ó d s z e r e i a világ bármely részének legfrissebb vívmányaival egyenrangúak voltak". S mégis, a k a l ó z k o d á s s i k e r e i b ő l az e u r ó p a i a k j o g o t f o r m á l t a k a h h o z , h o g y az i n d i a i a k a t c i v i l i z á l a t l a n n é p n e k tekintsék, s azzal a n e m e s feladattal b í z t á k m e g a hittéritő­ ket, h o g y E u r ó p a b ö l c s e s s é g é t eljuttassák h o z z á j u k . M i n d a z , a m i t itt d i ó h é j b a n e l m o n d t u n k , n e m h o l m i a d a l é k a z e s e m é n y e k e t időrendben tárgyaló történelemkönyvek valamelyik fejezetéhez, hanem a kultúrák közötti k a p c s o l a t o k j e l l e g z e t e s p é l d á j a . És é p p e n e r r e az a s p e k t u s r a h í v j á k fel a f i ­ g y e l m ü n k e t az a n t r o p o l ó g u s o k . I n d i a e g y n a g y c i v i l i z á c i ó hazája, a m e l y n e k a m i m o d e r n c i v i l i z á c i ó n k a tízes s z á m r e n d s z e r n é l s o k k a l t ö b b e t k ö s z ö n h e t . D e a g y a r ­ m a t o s í t ó k h a s o n l ó m ó d s z e r e k e t a l k a l m a z t a k a világ m i n d e n s a r k á b a n , a k á r ősrégi c i v i l i z á c i ó k r ó l , a k á r a p r ó t ö r z s e k r ő l v o l t s z ó . A f e l s o r o l á s fárasztó v o l n a , s n i n c s is s z á n d é k u n k b a n v á d b e s z é d e t tartani. E l e g e n d ő e g y e t l e n e g y p é l d á t h o z n u n k a n n a k illusztrálására, m i l y e n s z e m m e l n é z t e a „ r e t t e n t h e t e t l e n " h a j ó s o k a t e g y o l y a n r a n g o s a n t r o p o l ó g u s , m i n t H . M e l v i l l e : „ D e P e t i t - T h o i r e t e n g e r n a g y kétségtelenül b á t o r és b ö l c s k a t o n a ! N é g y j ó l f e l f e g y v e r z e t t fregatt és h á r o m k o r v e t t , h o g y m e g f é l e m l í t s e ­ nek, m a j d r a b s z o l g á v á t e g y e n e k egy maroknyi meztelen embert! Hatvan ágyú néhány kókuszpálma-kunyhó r o m b a d ö n t é s é r e . . . ! " Ezek általánosításával Melville e g y o l y a n t ö r t é n e l m i t ö r v é n y s z e r ű s é g e t f o g a l m a z m e g , a m e l y szerint az e u r ó p a i c i v i l i z á c i ó és az e l m a r a d o t t a k n a k n e v e z e t t n é p e k é r i n t k e z é s e azzal jár, h o g y a m i a b a r b á r s á g b ó l és a c i v i l i z á c i ó b ó l rossz, az e g y m á s r a t e v ő d i k , b e l s ő e r é n y e i p e d i g m i n d k e t t ő n e k e l e n y é s z n e k . S z á n d é k o s a n választottunk o l y a n szerzőt, m i n t M e l v i l l e , aki n e m m a r a s z t a l h a t ó el az e t n o l ó g u s o k n a k a b b a n a v é t k é b e n , h o g y i d i l l i z á l j á k a b e n n s z ü l ö t t e k életét. N e m c s a k a z s o l d o s , a hittérítő is m é l y s é g e s e n m e g v e t i azt a kultúrát, a m e l l y e l a f ö l d r a j z i f e l f e d e z é s e k n y o m á n é r i n t k e z é s b e került. A z e l s ő n é l a n y e r s e r ő s z a k fizikai f e l s ő b b r e n d ű s é g é n e k t u d a t á b ó l f a k a d a m e g v e t é s , a m á s o d i k n á l a t é t e l e k b e foglalt t u d a t l a n s á g f e l f u v a l k o d o t t s á g á b ó l . Í m e az e t n o l ó g u s v é l e m é n y e a m á s o d i k e s e t r ő l : „ A z e t n o l ó g u s i érzéket teljesen n é l k ü l ö z ő hittérítők s e m m i l y e n é r d e k l ő d é s t v a g y sajnálkozást n e m t a n ú s í t a n a k e k u l t ú r á k iránt, a m e l y e k b e c s u p á n azért a k a r ­ n a k b e h a t o l n i , h o g y l e r o m b o l j á k ő k e t " (Pierre Clastres). B á r m i l y k e m é n y n e k tűnjék is a z i l y e n ítélet, n e m kell f é l r e é r t e n ü n k az e t n o ­ lógust, aki j ó l ismeri a hittérítők k o r á n t s e m l e b e c s ü l e n d ő hozzájárulását a n é p r a j z i és e t n o l ó g i a i k u t a t á s o k h o z , c s a k ú g y , m i n t a n y e l v é s z e t k e v é s s é k i d o l g o z o t t á g a i b a n v é g z e t t a l a p v e t ő kutatásaikat. M i n d e z a z o n b a n n e m m o s s a tisztára a k e r e s z t é n y hit-

térítésnek a k ü l ö n f é l e c i v i l i z á c i ó k érintkezése során b e t ö l t ö t t t ö r t é n e l m i szerepét. C u i q u e s u u m : i g e n b e c s e s az e t n o l ó g u s s z e m é b e n F r a y B e r n a r d i n o S a h a g ú n munkássága, aki r á n k h a g y o t t t ö b b e k k ö z ö t t e g y leírást az e u r ó p a i a k és e g y l e g y ő ­ zött n é p , a m e x i k ó i a k c i v i l i z á c i ó j á n a k d r á m a i ö s s z e c s a p á s á r ó l . 1524-re, a m i k o r az első tizenkét szerzetes m e g é r k e z e t t , a m e x i k ó i v ö l g y b e n é l ő n é p e k e t , a n a g y tolték kultúra ö r ö k ö s e i t a h ó d í t ó k tűzzel és vassal leigázták már. M a k e d ó n S á n d o r t ó l e l t é ­ rően a k o r a b e l i e u r ó p a i b ö l c s e s s é g e tizenkét s z ó s z ó l ó j á n a k első d o l g a az, h o g y k i g ú n y o l j a a l e g y ő z ö t t o r s z á g isteneit. A vesztes e l l e n f é l e g y utolsó, kétségbeesett é s — tekintettel a k ö r ü l m é n y e k r e — m e r ő b e n kilátástalan, eszeveszett l é p é s r e szánja el m a g á t : a „ t l a m a t i n i m " - e k e g y kis c s o p o r t j á n a k ( n é h á n y t u d ó s n a k és f i l o z ó f u s ­ nak), akik c s o d á v a l h a t á r o s m ó d o n túlélték a mészárlást, sikerül b e s z é l g e t é s t k i e s z ­ k ö z ö l n i e a hittérítőkkel. A vita f o r m á j á t t e k i n t v e teológiai szinten zajlik, u g y a n i s a hittérítők azzal v á d o l j á k a m e x i k ó i a k a t , h o g y n e m i s m e r i k a l e g f e n s ő b b istenség fogalmát. A m i t a leigázott n é p t ő l elvitatnak, az v a l ó j á b a n kultúrája, k o z m o l ó g i a i ­ filozófiai r e n d s z e r e . A z t , h o g y a m e x i k ó i a k n a k k i d o l g o z o t t filozófiai r e n d s z e r ü k v o l t , Leon M i g u e l - P o r t i l l a mutatja ki e g y i k r e n d k í v ü l é r d e k e s m u n k á j á b a n (La filosofia nahuatl, estudiada en sus fuentes, M e x i c o , 1959). Csupán csak arról n e m szabad megfeledkeznünk, hogy — amint ezt a hagyo­ m á n y o s afrikai g o n d o l k o d á s m ó d k a p c s á n n e m r é g m e g á l l a p í t o t t á k ( H o r t o n , 1967) — rendszerint elméleti m o d e l l j e i k n y e l v i k ü l ö n b ö z ő s é g é b ő l e r e d n e k j e l e n t ő s r é s z b e n a látszólag m é l y r e h a t ó k ü l ö n b s é g e k két s z e m b e f e s z ü l ő g o n d o l a t r e n d s z e r között. N o s , é p p ezt n e m a k a r t á k m e g é r t e n i a hittérítők, m i k ö z b e n a m e x i k ó i a k m é l t ó s á g t e l j e s v é d ő b e s z é d é t hallgatták, a m e l y m á r a k e z d e t k e z d e t é n s z ó v á tette a f ö l d r a j z i t á v o l ­ ság b e f o l y á s á t a k u l t ú r á k közti d i a l ó g u s m e n e t é r e , látszólag alázatos, d e k e s e r ű i r ó n i á v a l teli h a n g o n : „ T i s z t e l t urak, é l e t ü n k urai. H o g y e v i d é k r e eljussatok, s o k nehézséget kellett l e g y ő z n ö t ö k . M i t is f e l e l h e t n é n k n e k t e k , a m i f e l é r h e t n e fületek­ h e z ? " És m é g i s , a n a h u a t l t u d ó s o k m a g y a r á z a t b a f o g n a k , s m a g y a r á z a t a i k az i d e g e n szóhasználat e l l e n é r e s e m t ű n n e k g y e r m e t e g n e k v a g y érthetetlennek. Bármelyik európai, a k i n e k g o n d o l k o d á s á t n e m v e r t e b é k l y ó b a a skolasztika, e l g o n d o l k o d h a ­ tott v o l n a a z o n a m e g h a t á r o z á s o n , a m e l y e t a m e x i k ó i a k l e g f e n s ő b b i s t e n s é g ü k n e k a d t a k : „ A k ö z v e t l e n k ö z e l v a l ó s á g ura, aki az eget é s a f ö l d e t bírja." A t l a m a t i n i m e k és a hittérítők ö s s z e c s a p á s á n a k t r a g i k u m a a b b a n rejlik, h o g y a m e x i k ó i írás­ tudók, m i k ö z b e n e l l e n t m e r t e k m o n d a n i a f i l o z ó f i á b a n a z o k n a k , a k i k e l ő z ő l e g m i n ­ den h a t a l m u k t ó l m e g f o s z t o t t á k őket, tudták, h o g y é l e t ü k k e l f o g n a k fizetni: „ A z t tehettek v e l ü n k , a m i t a k a r t o k . . . H a l a n d ó k v a g y u n k . Ez a v á l a s z u n k . " A m e x i k ó i v ö l g y c i v i l i z á c i ó j a ú g y h a g y t a el a t ö r t é n e l e m színpadát, h o g y m i n d v é g i g m e g ő r i z t e méltóságát. Ez a magatartás m e g i n t c s a k s o k a t m o n d ó a z e g y e ­ temes c i v i l i z á c i ó története s z á m á r a . H a s o n l ó k é p p e n , b á r k e v é s b é l á t v á n y o s a n — s é p p e n ezért talán m é g m e g g o n d o l k o z t a t ó b b m ó d o n — v i s e l k e d t e k az A l e u t á k l a ­ k ó i : „ A z A l e u t á k n é p e szinte z o k s z ó n é l k ü l hal ki, l e g f e l j e b b f é l é n k s z e m r e h á n y á s t o l v a s h a t n a k ki t e k i n t e t é b ő l a z o k , a k i k hazájától m e g f o s z t o t t á k " (T. B a n k ) . K ö n n y ű v o l n a esztelen m a k a c s s á g g a l v á d o l n u n k e z e k e t a n é p e k e t , akik e l a v u l t é l e t f o r m á k b a k a p a s z k o d n a k , ahelyett, h o g y n a g y o b b ( g y a k o r l a t i ) b ö l c s e s s é g g e l , h a j ­ l é k o n y s á g g a l az új k ö r ü l m é n y e k h e z a l k a l m a z k o d n á n a k . Itt az e t n o l ó g u s n a k n a g y ­ lelkűségről, m e g é r t é s r ő l kell tanúságot t e n n i e : ha e g y n é p a n n y i r a r a g a s z k o d i k h a g y o m á n y o s értékeihez, azt jelenti, h o g y k o m o l y okai v a n n a k rá. H i s z e n az e m b e r mindenütt és m i n d e n k o r m e g m u t a t t a , h o g y a l e g k ü l ö n b ö z ő b b f e l t é t e l e k h e z is k é p e s a l k a l m a z k o d n i . Í m e a z e t n o l ó g u s v é d ő b e s z é d e : „ . . . T e r m é s z e t e s e n léteztek ú g y n e ­ vezett p r i m i t í v t á r s a d a l m a k a t ö r t é n e l e m f o l y a m á n ; m ú l t j u k é p p o l y régi, m i n t a m i é n k . . . D e e z e k m á s utakat választottak, m i n t m i . Lehet, h o g y b i z o n y o s t e k i n ­ tetben k ö z e l e b b m a r a d t a k az ősrégi létfeltételekhez, d e ez n e m zárja ki a n n a k a lehetőségét, h o g y m á s v o n a t k o z á s b a n n á l u n k is j o b b a n e l t á v o l o d j a n a k e feltéte­ lektől. B á r t ö r t é n e l m i k e r e t b e á g y a z o t t a k , ú g y tűnik, e z e k a t á r s a d a l m a k k i d o l g o z ­ tak v a g y m e g ő r i z t e k e g y sajátos b ö l c s e s s é g e t , a m e l y a r r a ösztönzi őket, h o g y k é t ­ ségbeesetten e l l e n e s z e g ü l j e n e k m i n d e n f é l e szerkezeti m ó d o s u l á s n a k , a m e l y l e h e t ő v é tenné b e i l l e s z k e d é s ü k e t a t ö r t é n e l e m b e " ( C l a u d e Lévi-Strauss). V é g e z e t ü l v e g y ü n k e g y szélsőséges esetet, a m e l y s z e m ü n k láttára zajlik le. A „ s z e m ü n k láttára" kifejezést k é p l e t e s e n kell é r t e n ü n k , hiszen j e l e n e s e t b e n é p p e n az a k ü l ö n ö s , h o g y m é g senki s e m láthatta a „ v a d " g u a y a k o k kis c s o p o r t j á t (körülbelül 100 férfi, n ő és g y e r m e k a l k o t j a ) , a k i k n e k v a d á s z t e r ü l e t e é s z a k k e l e t P a r a g u a y e r d e i b e n v a n , a P a r a n a f o l y ó j o b b partján. A z o k , a k i k m i n d e n á r o n t a l á l ­ kozni s z e r e t n é n e k v e l ü k , h á r o m k a t e g ó r i á b a s o r o l h a t ó k : a kis h e l y i d i k t á t o r o k , a k i k ­ nek a r a b s z o l g a k e r e s k e d e l e m c é l j á b ó l v a n rájuk s z ü k s é g ü k (a r a b s z o l g a k e r e s k e d e l e m

m é g m a , a m o d e r n c i v i l i z á c i ó k o r á b a n is d í v i k v i d é k e n , s n e m c s a k itt, a h o g y a n i d ő n k é n t értesülünk r ó l a ) ; a N e w T r i b e s M i s s i o n s z e r v e z e t hittérítői; és v é g ü l l e g ­ h ő b b v á g y a e g y i l y e n találkozás m i n d e n a m e r i k a n i s t a e t n o l ó g u s n a k . A z u t ó b b i a k e g y i k e , a francia P i e r r e Clastres, 1965-ben indult f e l k e r e s é s ü k r e , e l ő n y e v o l t , h o g y ismerte a terepet s t ö b b guayaki nyelvjárást. A z e x p e d í c i ó sikertelenségéről szóló b e s z á m o l ó m e g j e l e n t a szaksajtóban, s r i p o r t f o r m á j á b a n a n a g y k ö z ö n s é g h e z s z ó l ó l a p o k b a n is. P o g g y á s z u k b a n a h a g y o m á n y o s o r v o s s z e r e k k e l , a hittérítők s e m j á r t a k n a g y o b b szerencsével. Legszerencsésebbeknek a rabszolgakereskedők bizonyultak; n é h á n y f a v á g ó n a k sikerült f o g l y u l ejtenie e g y n é g y é v e s g y e r e k e t , aki e g y fa te­ tejére m e n e k ü l t . Á m a kis c s a p a t állhatatosan kerül m i n d e n érintkezést a m o ­ d e r n c i v i l i z á c i ó k é p v i s e l ő i v e l , titokzatos é l e t m ó d j á t az e r d ő k sűrűje rejti. T a g a d ­ hatatlan, h o g y e kis c s o p o r t r e n d k í v ü l é r d e k e s a t u d o m á n y számára, a z e t n o l ó g u s o k új a d a t o k e g é s z t ö m k e l e g é r e s z á m í t a n a k . K e v é s b é r e j t é l y e s a z o n b a n az e t n o l ó g u s o k s z e m é b e n a z a tény, a m e l y a g u a y a k o k „ e l l e n s é g e s " m a g a t a r t á s á t m e g m a g y a r á z z a . K n u d Rasmussen úgy véli, hogy a mindenben nivelláló fehér e m b e r megjele­ nése elsorvasztja az e s z k i m ó k értelmét, k é p z e l ő e r e j é t és hitét. A k u l t u r a l i z á l ó d á s e r e d m é n y e i r ő l b e s z é l v e u g y a n e z a szerző kijelenti, h o g y a z , a m i t a z a l e u t á k h a g y o ­ m á n y o s é l e t m ó d j u k helyett kaptak, t á v o l r ó l s e m k á r p ó t o l t a ő k e t m i n d a z é r t , a m i t k u l t u r a l i z á l ó d á s u k f o l y a m á n elvesztettek. N e m n e h é z e l k é p z e l n ü n k , h o g y a m é g s z a b a d g u a y a k o k , a n é l k ü l , h o g y E. S e t o n - T h o m p s o n t e r m é s z e t t u d ó s és í r ó m ű v e i t olvasták volna, úgy gondolkodhatnak, akár ennek egyik utolsó mohikánszerű hőse: „ A z én é l e t e m az e r d ő k b ö l c s e s s é g e . N e m s o k á r a e l t ű n n e k e z e k az e r d ő k , s a k k o r b ö l c s e s s é g e m e t b a l g a s á g n a k f o g j á k tartani." *

Ez ideig m i , e u r ó p a i a k , n a g y o n k e v é s m é l t á n y o s s á g g a l v é l e k e d t ü n k a b ö l c s e s ­ ség m e g o s z l á s á r ó l k o n t i n e n s ü n k és a v i l á g t ö b b i része, a m i m o d e r n c i v i l i z á c i ó n k é s a m ú l t b e l i c i v i l i z á c i ó k között. L é n y e g é b e n az o r o s z l á n r é s z t v a l l o t t u k m a g u n k é n a k . M a a z o n b a n b e kell i s m e r n ü n k — s e z az e t n o l ó g i a ( v a g y a kulturális, t á r s a d a l m i a n t r o p o l ó g i a ) é r d e m e — , h o g y l e g a l á b b i s k ö n n y e l m ű e k és s z ű k l á t ó k ö r ű e k v o l t u n k . A z ítélet s z i g o r ú a n h a n g z i k , d e : „ A z a n t r o p o l ó g i a n e m o l y a n s z e n v e d é l y m e n t e s t u d o m á n y , m i n t p é l d á u l a csillagászatban, a m e l y a d o l g o k t á v o l r ó l v a l ó s z e m l é l é s é n alapszik. Ez a t u d o m á n y o l y a n t ö r t é n e l m i f o l y a m a t g y ü m ö l c s e , a m e l y n e k során a z e m b e r i s é g n a g y o b b i k része ki v o l t s z o l g á l t a t v a a k i s e b b i k n e k , a m e l y n e k során ártatlan e m b e r e k m i l l i ó i t m e g f o s z t o t t á k j a v a i k t ó l , i n t é z m é n y e i k e t f e l s z á m o l t á k , hit­ v i l á g u k a t feldúlták, ő k e t m a g u k a t k ö n y ö r t e l e n ü l l e g y i l k o l t á k v a g y r a b s z o l g a s o r b a süllyesztették, és o l y a n b e t e g s é g e k k e l fertőzték, a m e l y e k ellen n e m tudtak v é d e ­ kezni. A z a n t r o p o l ó g i a az e r ő s z a k e k o r s z a k á n a k szülötte: az a n t r o p o l ó g i á n a k az a k é p e s s é g e , h o g y o b j e k t í v e b b m ó d o n é r t é k e l j e az e m b e r i l é t r e v o n a t k o z ó tényeket, i s m e r e t e l m é l e t i s í k o n o l y a n á l l a p o t o t tükröz, a m e l y b e n az e m b e r i s é g e g y i k r é s z e t á r g y k é n t kezelte a m á s i k részt" ( C l a u d e Lévi-Strauss). A z e l m o n d o t t a k azt sugallhatnák, h o g y a b e v e z e t ő b e n e m l í t e t t két v é t e k h e z , a m e l y b e n az e t n o l ó g u s elmarasztalható, e g y h a r m a d i k is j á r u l m é g — a pesszimista l á t á s m ó d v é t k e . D e a l á n g o l ó s z e n v e d é l l y e l végzett, s z o r g a l m a s , hosszas és b o n y o l u l t m u n k a , a m e l l y e l s z a k m á j á r a felkészül, v a j o n n e m b i z o n y í t j a - e m á r e l e v e o p t i m i z m u ­ sát? A m i p e d i g a z e r e d m é n y e k e t illeti, n e m a d n a k feltétlenül o k o t az e l k e s e r e ­ désre. M i é r t ne ö r ü l n é n k p é l d á u l a n n a k , h o g y A f r i k á b a n f e l f e d e z t é k az Ifé m ű v é ­ szetet, a m e l y é p p o l y k i f i n o m u l t , a k á r az e u r ó p a i r e n e s z á n s z m ű v é s z e t e , a m e l y e t é v s z á z a d o k k a l m e g e l ő z , m i k ö z b e n őt m a g á t is m e g e l ő z i az u g y a n c s a k afrikai N o k civilizáció? T á v o l r ó l s e m l é v é n a t a g a d á s s z e l l e m é n e k megtestesítője, a z e t n o l ó g u s f e l h í v e m b e r i s z e m é l y i s é g ü n k n e k e g y m a g a s a b b szinten, az e g y e t e m e s e m b e r i szolidaritás síkján v a l ó kiteljesítésére. A m i n t M i r c e a E l i a d e írja: „ A n y u g a t i kultúra j e l e n t é ­ k e n y erőfeszítéseket tesz egy, m o n d h a t n á n k , történetírói a n a m n é z i s r e . I g y e k s z i k f e l e l e v e n í t e n i és m e g m e n t e n i a l e g e g z o t i k u s a b b és l e g t á v o l a b b eső t á r s a d a l m a k múltját, a K ö z e l - K e l e t t ö r t é n e l e m előtti korszakait é p p ú g y , m i n t a k i h u n y ó b a n l é v ő » p r i m i t í v « kultúrákat. Az emberiség teljes múltjának feltámasztására történik kísér­ let. A t ö r t é n e l m i s z e m h a t á r e r ő t e l j e s kiszélesítésének v a g y u n k tanúi. A m o d e r n k o r k i s s z á m ú lelkesítő v í v m á n y á h o z tartozik ez. A n y u g a t i kulturális p r o v i n c i a l i z m u s t — a m e l y E g y i p t o m t ó l számította a t ö r t é n e l m e t , H o m é r o s z t ó l az i r o d a l m a t és T h a l é s z t ő l a filozófiát — lassan m e g h a l a d j á k . . . "

CLAUDE LÉVI-STRAUSS

A mágikus és a tudományos gondolkodás Nem célunk felújítani azt a vulgáris (de egyébként a maga szűk körében elfo­ gadható) tételt, mely szerint a mágia a tudomány félénk és tapogatózó formája, mert önmagunkat fosztanók meg a mágikus gondolkodás megértésének lehetőségétől, ha a technikai és tudományos fejlődés egyetlen mozzanatára vagy fokozatáva akarnók korlátozni. A mágikus gondolkozás a test elé vetülő árnyékhoz hasonló, s ez az árnyék bizonyos vonatkozásban éppen olyan teljes befejezett és tömör, mint az azt követő anyagi test. Nem kezdet, nem indulás, nem vázlat, nem alkatrésze egy még ki nem forrott egésznek, hanem önmagában is arányosan tagolt rendszer, s mint ilyen független attól a másik rendszertől, amelyet tudománynak nevezünk, bár van közöt­ tük bizonyos formai hasonlóság, amely a mágiát a tudomány metaforikus változa­ tának tünteti fel. Ahelyett tehát, hogy szembeállítanók a mágiát a tudománnyal, inkább párhuzamot vonhatunk közöttük mint a megismerés két módozata között. Ez a két mód, elméleti és gyakorlati eredményeiket tekintve, nem egyenrangú ugyan (mert ebből a szempontból igaz az, hogy a tudomány eredményesebb a mágiánál, bár a mágia előképe a tudománynak abban az értelemben hogy néha maga is eredményt mutat fel), de egyenrangú, ha az észműveletek szempontjából vizsgáljuk, amelyeket mindkettő feltételez, és amelyek nem annyira természetüket illetően, mint inkább azoktól a jelenségtípusoktól függően különböznek egymástól, amelyekre alkalmazzák őket. A mágikus megismerés, valamint a tudományos megismerés viszonya végered­ ményben azokból az objektív feltételekből következik, amelyek között az ismeret­ szerzésnek ez a két módozata megjelenik. A tudományos megismerés története pedig túlságosan rövid ahhoz, hogy erről a tárgyról alapos ismereteink lehetnének. De az a tény, hogy a modern tudomány mindössze csak néhány évszázaddal ezelőtt keletkezett, felvet egy másik kérdést, amellyel az etnológusok nem foglalkoztak eléggé. A neolit kor paradoxona — ez lenne a kérdés lényegét tökéletesen vissza­ adó kifejezés. A z ember ugyanis a neolit korban veti meg végérvényesen az alapját a civi­ lizáció nagy mesterségeinek, mint a fazekasság szövés, földművelés, a vadállatok megszelídítése. Ma már senki sem akarja ezeket a hatalmas vívmányokat alkalmi lelemények hirtelen felhalmozódásával magyarázni, sem pedig bizonyos természeti jelenségek passzív megfigyeléséből származtatni. Minden ilyen technikai eljárás évszázadokig tartó aktív és módszeres meg­ figyelést, merész és kipróbált hipotéziseket tételez fel, amelyeket aztán az újabb meg újabb, végeérhetetlenül ismételt kísérleteknek kell igazolniuk vagy megcáfol­ niuk. Egy biológus megfigyelte, milyen gyorsan alkalmazkodnak a Fülöp-szigetek visszonyaihoz bizonyos, az Újvilágból származó növények, amelyeket a bennszülöt­ tek honosítottak meg, ők adtak nevet nekik, s gyakran mintegy újra felfedezték gyógyhatásukat, amelyről Mexikóban tőlük függetlenül már régóta tudtak. „Ezeket a keserű levelű és szárú növényeket — írja — Fülöp szigeteken állandóan hasz-

nálják gyomorbántalmak ellen. Minden hozzájuk hasonló növényt, ha ide kerül, azonnal kipróbálnak. A Fülöp-szigetek lakóinak nagy része állandóan kísérletezik növényekkel, s összehasonlítva saját növényvilágának fajtáival az importált növé­ nyeket, hamar kiismeri felhasználásuk lehetőségeit." ( R . B . Fox: The Threshold o f the Pacific.) Ahhoz, hogy egy vadon termő fűfajtát kerti növénnyé nemesítsünk, vadállatot házhoz szoktassunk, hogy az egyikből vagy a másikból olyan, a táplálkozás szem­ pontjából hasznos vagy a technológiai folyamatokhoz szükséges tulajdonságokat hozzunk felszínre, amelyek eredetileg teljesen hiányoztak belőlük, vagy alig voltak sejthetők; ahhoz, hogy az omlós, porlásnak vagy hasadásnak állandóan kitett agyag­ ból szilárd és vízhatlan agyagedényt állítsunk elő (azt is számításba véve, hogy sokféle szerves és szervetlen anyag közül kell kiválasztani a zsírtalanításra legal­ kalmasabbat, valamint a megfelelő tüzelőanyagot, ezen kívül meg kell határozni a kiégetés hőmérsékletét és időtartamát, az eredményes oxidálás hőfokát); ahhoz, hogy kidolgozzunk egy gyakran hosszadalmas és bonyolult technikai eljárást, amely lehetővé teszi, hogy föld vagy víz nélkül is termesszünk növényeket, hogy a mérges magokat vagy gyökereket élelemmé változtassuk át, vagy ezt a mérget a vadászat, a háború, a ritus céljaira használjuk fel — mindehhez kétségkívül valódi tudo­ mányos szellemre, kitartó és mindig éber kíváncsiságra volt szükség, a megismerés vágyára magáért a megismerés öröméért, mert a feltételezhetően eredetileg és min­ denekelőtt a tudásvágytól ihletett megfigyeléseknek és kísérleteknek mindössze kis hányada vezethetett gyakorlati és azonnal hasznosítható eredményekre. S most hagy­ j u k figyelmen kívül a bronz és a vas, a nemesfémek kohászatát, valamint a nyers­ réz kalapálással való megmunkálását, amely évezredekkel előzte meg a kohászatot. A felsoroltak mind fejlett technikát követelnek már. A neolit kor vagy az őstörténet embere tehát már régi tudományos hagyo­ mányt kapott örökségül. S mégis, ha az őseinket felajzó szellem ugyanaz volt, mint a modern ember szelleme, hogyan magyarázhatnók meg azt, hogy ez a szellem m e g r e k e d t volna, s több ezer éves pangás állott volna be — mint a forduló a lépcsőn — a neolit kor forradalma és a mai tudomány között? Ez a paradoxon csak egyféleképpen oldható fel, ha tudniillik elfogadjuk, hogy a tudományos gondolkozás­ nak két különálló módozata van, s ezek az emberi szellem fejlődésének nem egyenlőtlen értékű fokozatai, hanem két stratégiai szint, amelyen a természet hagyja, hogy a tudományos megismerés támadást intézzen ellene: az egyik megközelítően az észleléshez és a képzelethez kapcsolódik, a másik föléje emelkedik; mintha a minden tudomány tárgyául szolgáló szükségszerű kapcsolatok — legyen az neolit vagy modern tudomány — két különböző úton volnának megközelíthetők: az egyik nagyon közel áll az érzéki megismeréshez, a másik távolabb áll tőle. Minden osztályozás több, mint a káosz, s még az érzéki tulajdonságok alapján történő osztályozás is az ésszerű rend felé vezető út egyik szakasza. Ha különböző fajtájú gyümölcsöket kellene aszerint osztályozni, hogy viszonylag melyik súlyosabb és melyik könnyebb, indokolt volna először a körtét különválasztani az almától, annak ellenére, hogy színük és zamatuk a súlytól és nagyságtól független; ugyanis könnyebb megkülönböztetni a nagyobbakat a kisebbektől, amíg csak almákkal van dolgunk, ahhoz képest, ha az almák össze volnának keveredve másfajta gyümölcsök­ kel. Ezen a példán is látható, hogy az osztályozásnak már az érzéki észlelés szintjén is megvan a maga jelentősége. Másrészt viszont, és annak ellenére, hogy nincs szükségszerű kapcsolat az érzéki jegyek és a tulajdonságok között, az esetek nagy részében mégiscsak van közöttük valami tényleges viszony, s ennek a viszonynak az általánosítása, még ha

nem alapul is észokokon, hosszú időn át mind elméleti, mind gyakorlati szempontból termékeny művelet lehet. N e m minden mérges folyadék éget vagy keserű, s ennek az ellentéte sem kevésbé igaz; mégis a természet úgy van megalkotva, hogy a gondolkozás és a cselekvés számára egyaránt hasznosabb úgy eljárni, mintha az esz­ tétikai érzéket kielégítő egyenértékűség az objektív valóságnak is megfelelne. N e m lehet itt célunk, hogy ennek az okát kutassuk, de valószínűnek látszik, hogy a jellegzetes formával, színnel vagy szaggal rendelkező fajták mintegy felkínálják a kutató számára azt, amit egyfajta „privilégium"-nak lehetne nevezni, vagyis hogy feltehesse: ezek a látható jellegzetességek nem kevésbé sajátságos, de rejtett tulaj­ donságoknak a jegyei. Feltételezni azt, hogy a jegyek és tulajdonságok közötti kapcsolat maga is érzékletes (hogy egy fogalakú mag megóv a kígyómarástól, vagy hogy a sárga folyadék az epebántalmak ellen használ), egyelőre többet ér, mint a közömbösség minden összefüggéssel szemben, mert az osztályozás még ha rend­ ellenes és önkényes is, számolt a tények sokféleségével. Amikor úgy dönt, hogy mindenre tekintettel kell lennie, elősegíti a „memória" kialakítását. Tény az, hogy ilyen módszerekkel mégis csak sikerült bizonyos eredményeket elérni, s ezekre szükség volt ahhoz, hogy az ember egy másik kerülő úton intéz­ hessen támadást a természet ellen. Távolról sem helyes az a felfogás, mintha a mítoszok és ritusok valamiféle a valóságnak hátat fordító „meseszükséglet" termé­ kei volnának. Legfőbb értékük éppen az, hogy csökevényes alakban egészen nap­ jainkig megőriztek olyan megfigyelés- és gondolkozásformákat, amelyek tökéletesen igazodtak (és minden bizonnyal igazodnak ma is) meghatározott típusú felfedezé­ sekhez. Olyan felfedezésekről van szó, amelyek az érzéki világ megszervezésének és elméleti kiaknázásának kezdetén érzéki formát kaptak a természettől. A konkré­ tumnak ez a tudománya lényegét tekintve kénytelen volt az egzakt- és a termé­ szettudományok eredményeitől eltérő eredményekkel beérni, ám ez a konkrét tudo­ mány nem volt kevésbé tudományszerű, eredményei nem voltak kevésbé reálisak. Ezek az eredmények tízezer évvel a modern tudomány létrejötte előtt szűrődtek le, s még mindig civilizációnk alaprétegét alkotják. R é s z l e t a szerző: L a p e n s é e s a u v a g e (Paris, P l o n , 1962.) c í m ű

Rusek Ladislav metszete

könyvéből

MOLNOS LAJOS

Balladarészletek

— mert úgy van az hogy a dolgok egyszer újra mind kinőnek Kőműves Kelemen s a tizenkét mester épít és nem jön már nem jön az Asszony hogy fű-teste hamvát keverjék a mészbe megállítni véle nagy falak omlását a térdre-bénult mesterek imába-görcsült-kezű mesterek a rikító csodákat már hiába várják s mit felraknak délre leomlik estére mit felraknak estig leomlik reggére a mesterek jajongva hajukat tépik testük megszaggatják mesteri sorsukat halállal átkozzák a felépített fal csakhogy megmaradna jaj valamiképpen de nincs egyetlenegy aki a mély tűzbe szótlanul belépjen...

— akkor nyár lesz épp a földeken faluvégeken a szúette keresztről lehull a Krisztusok hétsebű sovány pléh teste az éjszakák űzötten csatangolnak majd a házak között roggyanó inú farkasok az emberekhez menekülnek kik bölcsőkbe ágyak alá és asztalok alá bújtatják őket hogy ne nyüszítsenek távolról tompán mezők hegyek folyók

szűkölése hallszik s millió didergő szobában a lámpa magától elalszik és éppen akkor az új Messiás szakállát leborotválja testét bekeni szagos olajjal arany sarut köt drága selyem tógát vesz magára s elindul Pilátus kertjébe halkan fütyörészve úri vacsorára...

elég a vas a tűzben a kövek is elégnek akár az ember csak a fák a fák nem kapnak lángra virítnak tovább tenyérnyi vörös levelekkel...

LIPPÓCZY MIKLÓS KÖNYVE Németh

Nándor

metszete

NÉGY MŰVÉSZ A NÉPI KULTÚRA MAI SZEREPÉRŐL

G a á l Gábor Korunkja harminc évvel ezelőtt, 1939-ben értékelte Györffy István „iskoláját", azt a kutató tevékenységet, mely a hagyományos népi élet­ forma teljességének rekonstruálására törekedett, s munkaeredményeivel az oktatást és közművelődést akarta megreformálni. Ez a jeles tudós volt az, aki Móricz Zsigmonddal a f a l v a k a t és tanyákat, erdőket és nádasokat járta, néprajzi tényismereteivel gazdagítva az író művészi élménytárát és forrás­ vidékét. Az ősi néphagyomány és a modern művészet e sajátos személyi kapcso­ latát, a néprajzi gyűjtés és az írói műhely kölcsönhatását idézzük most, ami­ kor megszólaltatjuk a szobrászt, a költőt, a zeneesztétát és a festőművészt, s elmondatjuk velük, milyen szerepet foglal el gondolkozásunkban a folklór, etnográfia mai kutatása. KORUNK

Zenekultúra—népzenekultúra A zenekultúra szó meglehetősen újkeletű. Gyakran használjuk, szívesen hivat­ kozunk rá, bár tartalma még meglehetősen ködös, és aligha van vitán felüli, általá­ nos érvényű definíciója. A következőkben a szónak egy magánhasználatban jól be­ vált, munkahipotézisként tudományos gondolatmenetben is minden bizonnyal helyt­ álló, saját értelmezését érvényesítem, mely szerint a zenekultúra a zeneművészettel való élményes, tudatos és rendszeres élés. Azért említem itt első helyen az élményesség igényét, hogy eleve kizárjam e becses fogalom köréből az elfásult szakembert, azt, aki számára a zene művelése önnön lényegétől elidegenedett rutin-munka vagy éppenséggel robot (esetenként akár egészen más színvonalon is, ami azonban a zenekultúra szempontjából nézve mellékes). Még a nem-szakzenészek között is akadnak olyanok, akiknek a zenéhez való viszonyát a megszokás és elélménytelenedés jellemzi, akik számára a muzsika csak közömbös-szürke hangkulissza a hétköznapok színpadán. A z ő bűnösségük a legkevésbé sem bocsánatos, míg a zene szépségével szemben immunissá rutinosult gyakorló zenész mint egyfajta szakmai kockázat áldozata megértést érdemel. A tudatosság s ezen belül a hozzáértés sine qua nonná nyilvánításával koránt­ sem a nem-szakzenészt kívánom a zenekultúra köréből kiutasítani! Természete­ sen más és más színvonalú hozzáértést követel meg a zeneszerzés, mást a zene re­ produkálása és ismét mást a zene értelmes élvezete. Tudunk zenebarátokról, akik a maguk szerényebb hatáskörében sokszorosan kulturáltabbak, mint akárhány profi­ zeneszerző, bár sajnos gyakoribb (ha nem éppenséggel tipikus), hogy a „civil" ze­ nekedvelő azt hiszi, a zenetudományos foglalatoskodás a szakemberek gondja és privilégiuma, s maga megelégszik azzal, hogy révülten-bódultan lubickoljon a han­ gok simogató áradatában. A hozzáértés igénye természetesen nem is lehet más, mint viszonylagos. Mértéke maga az esetenkénti fogékonyság és beleélő készség, melyet a zene hallgatásának és művelésének tudatossága kiegészít és elmélyit. A műalkotás élményes és értelmes asszimilálásának az optimális egysége és egyen-

súlya — ez a minőség mind az alkotó, mind a reprodukáló szakember, mind a zene­ kedvelő zenekultúrájában. Ezt a minőséget teszi mennyiséggé a rendszeresség. Ez is elmaradhatatlan fel­ tétele az én zenekultúra-értelmezésemnek. Mert talán semmi sem idegenebb a zene­ kultúrától, mint a musica santa e miracolosá-val való alkalmi találkozgatás, vélet­ lenszerű, törvénytelen flört. Bár nem tagadom: a zene nagysága egyszeri alkalmak­ kor is beledöbbenhet a fogékony emberbe, és bizonyos fokú intellektuális gyönyör­ ben is részesítheti az értelmiségit. De az élmény még nem kultúra. Csak úgy válik azzá, ha megismétlődik, ha gyakorivá és rendszeressé válik. A népzene fogalma viszonylag egyértelműbb. Bartók Béla a népzene egyes számú kritériumainak a társadalmiságot és történelmiséget tartotta, azt, hogy a népzenei alkotást minden esetben egy nagyobb közönség sokáig műveli. Másodszor: a népzene naiv művészet, a parasztság zenei ösztönének spontán megnyilvánulása. Továbbá: lényegénél fogva össze nem egyeztethető az írásbeliséggel; térben és idő­ ben csak szájhagyományozás útján terjed, ezért csodálatosan gazdag regionális és egyéni változatokban. Ebből következik, hogy a népzenei alkotásnak név szerint azonosítható szerzője nincs, teremtője maga a névtelen kollektívum. A népzene ellen­ téte, az úgynevezett magas vagy műzene, az, amit a félkultúra konyhanyelvén klasszikusnak vagy szimfonikusnak szoktak tisztelni. Ezt mindig bizonyos szerző írja, kotta útján terjed, szakképzett előadóművészek szólaltatják meg, lényeges vál­ toztatások nélkül. Mind a népzene, mind a műzene fogalma helyt áll magáért, mert temérdek zenét lehet hiba nélkül ide- illetve odasorolni. Mégis, napjaink zenei gyakorlata alaposan megkérdőjelezi e fogalompárnak ezt a klasszikus vagy legalábbis bevett, közhasznú interpretálását, mert egyre nagyobb figyelemre tart igényt az az óriási zenetömeg mely e két végpont között az átmenetet alkotja. Egyrészt a műzenei eredetű mozgalmi és tömegdalok, indulók, himnuszok, egyházi énekek, tánczene­ számok, népies műdalok és egyebek mérhetetlen sokasága, mely rendeltetésénél fogva népzenei módon, tehát az írott kottaképtől többé vagy kevésbé függetlenülve is él a zenefogyasztó milliók ajkán; ide sorolandó a dzsessz is, mely egy, az írás­ beliség körén kívüli, egészen sajátos magasművészet. Másrészt: a népzene egyre na­ gyobb hányada is, lévén, hogy az általános oktatás tempós kiterjesztésének a korá­ ban a népzene már nemcsak orálisan terjed, hanem legalább ugyanolyan mérték­ ben nyomtatott kiadványok (tankönyvek, daloskönyvek) és sokszorosított hangfel­ vételek útján; ez a körülmény semmivé zsugorítja a továbbéneklő személy alkotói szabadságát, hiszen a műzene módján, kottában, illetve felvételen „élő" népdalt már nem illik variálni, úgy szép az, ahogy a szakemberek lerögzítették. Korábban ipariasult országokban a népdalnak ez az önlényegétől való elide­ genedése korábban ment végbe. Náluk már nem is találni népdalt, mely a klaszszikus definíció szerint is az volna. Nekünk különös kiváltságunk, hogy Európának olyan vidékén élünk, ahol még él ez az igazi népzene is. A mi nemzedékünk még személyes tanúja lehet egy mesés gazdagságú, a maga ősiségében és viszonylagos érintetlenségében fenséges népdalművészet élő maradványainak. Nem kétséges, hogy tőlünk sincs már távol az idő, amikor ez a naiv és spontán, szájról szájra ú j és ú j változatokat termő népdalművészet is végleg és feltámaszthatatlanul meghal, akár akarjuk, akár nem. A kiváltságnak, hogy mi még megélhetjük ennek a maga őstalaján, a maga természetes módján élő művészetnek az elemi szépségű csodáját, ára is van: a feladat, hogy nemzedékünk e talaját vesztő művészet továbbélésének a kor­ szerű kereteit megteremtse és a jövő számára megszilárdítsa, és hogy e mesterséges keretek közé minél többet bemenekítsen a ma még élő népdalművészet leghitele-

sebbjéből. Egyszóval: a mi nemzedékünk feladata, hogy a fokozatosan kihaló, ősi népdalművészet maradványaiból korszerű és életképes népdalkultúrát teremtsen. Mi ez a népdalkultúra? A népzenével való élményes, tudatos és rendszeres élés. Akinek volt alkalma bár egyszer az életben rácsodálkozni a maga természetes közegében, falun, parasztok ajkán élő népdalművészetnek arra a megfoghatatlan varázsára, melyet a legszebben illusztrált népdalgyűjtemény sem tud érzékeltetni (sőt még a legautentikusabb hangfelvétel is csak úgy-ahogy, sápadt-fakón), az egyet ért velem abban hogy a kultúrember a népdal szépségének élményes befogadását illetőleg az éneklő parasztság példáját kell hogy kövesse — már amennyire ez a példakép számunkra egyáltalán megközelíthető. A természettel bensőséges kap­ csolatban élő falusiak népzenéje viszonylag rokonabb az egyetemes zenének azzal az ősrétegével. mely még távolról sem volt „csak zene", hanem bűbáj és csodate­ remtés, megrontó és gyógyító, esőthozó. barmokat óvó, kedves halottak nyugalmát könnyítő erő. A mai paraszt nem hisz ugyan ebben az erőben, de művészetében sok szublimált maradványát élteti ennek a hitnek, így a művészet tudat alatt ma is erősen „emlékezteti" ama hajdani varázslatosságra. Főleg erre a tényezőre kell visszavezetnünk az éneklő parasztember bámulatos beleélő készségét, azt, hogy — bár egész életében a nyers természettel való küzdést gyakorolta — valóságos lelki gyönyörűséggel enged a dal lenyűgöző hatalmának. Tapasztalatom szerint a népdallal élő parasztnak többszörösen fontosabb a maga zenéje, mint az átlagos városi zenebarátnak az övé: mélyebb élményt merít belőle, nagyobbat épül a hatása alatt. Sznobság, rutinosság összeegyeztethetetlen a népdallal. A paraszt, ha már nem érzi művészi élménynek ezt a belső kötelé­ két, nem énekel, vagy a maga zenéje helyett a városiakéra tér át, mely lényegénél fogva felszínesebb és kevésbé igényli az őszinteséget. „Csak úgy", a hagyomány meg­ őrzéséért, magasabb kultúrpolitikai meggondolásra hallgatva a városiasuló falusi ifjúság sohasem lesz hajlandó a nagyszülők dalait továbbénekelni. Ez a visszataszítás tulajdonképpen a zenéhez való ösztönösen egészséges viszonyulásnak az ered­ ménye, s egyszersmind bizonyítéka is: mert a lét és tudat, az élet és annak művészi vetülete közötti összhang akarásából ered. A népdal élményes művelésének ez az elemi intenzitása a kultúrember szá­ mára elérhetetlen — annyira eltávolodtunk attól az ősi életmódtól, amelynek adek­ vát tükrözésében ez a művészet gyökerezik, annyi más irányból szemléljük mi. vá­ roslakók a természetet. Míg a paraszt lényében azonosul a népdallal, mi kívülről közelítünk hozzá, lényegében ugyanúgy, mint más, időben távoli művészetekben. Ezt az egyenlőtlenséget a népzenekultúrában a m ű v é s z i é l m é n y integritását és inten­ zitását s z o l g á l ó t u d a t o s s á g ellensúlyozza. Tudom, hogy a népdal teljes beleélő kész­ séggel való művelése egy olyan világra nyit nekem ablakot, amelyet másképp nem tapasztalhatok meg, s mely abszolút értékkel gyarapítja nemcsak művészetszemlé­ letemet, hanem ezen keresztül személyiségemet is; ezért a szépség iránti fogékony­ ságom teljes latbavetésével keresem, táplálom magamban a népdal művészi él­ ményét. Tudom, hogy népdalaink java nemcsak egy öntörvényű mikrokozmosz szépség­ eszményének teljesértékű megtestesítése, hanem az egyetemes zene mércéje szerint is klasszikus értékű kisformaművészet, nagybetűs Zene; ezt tudván, népzenei élmé­ nyeimet a tudat egzotikusoknak kijáró peremvidékéről bevonom az egyetemes zenei élményeim körébe, azzal az énemmel tanulom meg a F ú j , s ü v ö l t a M á t r a szelét élvezni, amelyikkel Brahmsot vagy Palestrinát szoktam. Tudom, hogy a mindenkori műzene, még a legezoterikusabb, legszublimáltabb is tudottan vagy kényszerűségből

mindig is merített a népdal kristálytiszta forrásából; ezért tudatosan keresem a népit a műviben, és örömmel élem át egyetemes értékű műalkotásokban a naiv, ősi népdal ritmusképleteinek, dallamfordulatainak, hangsorainak vagy előadási sajátos­ ságainak magasfokú művészi tudatossággal való kamatoztatását. Tudom, hogy zene­ kultúrámban a műélvezet mennyire összefügg a hozzáértéssel; ezért a népzene ben­ nem keltett benyomását is népzenetudományi ismeretekkel igyekszem m é l y í t e n i . . . Csak ebben a tudatosságban lehet több a népzenekultúra népművészetnél, melynél élményességben annyival kevesebb. Hogy a népzenekultúrának ez az élményességből és tudatosságból ötvöződő mi­ nősége a rendszeres művelés eredményeként milyen formában találja meg önmaga mennyiségét, az egyéni képesség és ambíció kérdése. Egy dolgot mindenesetre nagyonis fontos leszögeznünk. A népdalnak abban a jövő idejében, mely iparilag fej­ lettebb országokban már jelen, és nálunk épp napjainkban kezd erélyesebben mutatkozni, ebben az újkorban a népdal egyszerű kedvelője, a dalosszívű polgár sem hódolhat vonzalmának csak úgy „natúrból", a tudatos és rendszeres zenekultúra körén kívül, anélkül, hogy ez az egyoldalúság ne vezetne óhatatlanul magának az élménynek az elszegényedéséhez, éppen mert az általánossá vált zenei alfabétizmus körülményei között kell hogy pótolja majd valami azt a veszteséget, mely természe­ tességében (mondjuk: hamvasságában) éri a népdalt, és mert ez a valami n e m le­ het más, mint a tudatosság. Konkrétan: ahhoz, hogy a kottaolvasó zenebarát a száz évvel előtte volt paraszt boldogságával tudjon rácsodálkozni a H e g y e k , v ö l g y e k k ö ­ zött á l l o k nem mindennapi szépségére, neki már tudnia kell — például — azt is, hogy ezt a szépséget többek között a negyedik sor frig-zárlata teszi oly ellenáll­ hatatlanná. Hogy népdalkultúrájának tudatosságában mennyire viheti a „civil"? Messzi, nagyonis messzi, hisz az egyetemes zene irányából nézve a népdal az egy­ szerűség (az egyszólamúság, diatónia, a kisforma, a gyakori izoritmia) művészete, így tanulmányozása során „kicsiben" merülnek fel s ezért megközelíthetőbbek a „nagy" zenetudomány problémái. Nincs kizárva, hogy a falun élő értelmiségiek körében egyszer csak nemes divattá válik a népzenetudósi amatőrködés, és hogy egy távolabbi jövőben a folklórintézetek külön osztályai állnak majd ennek az amatőr-mozgalomnak a szolgá­ latában. Végül is miért ne hinnénk ebben? A z ilyen tudatos, önmagát rendszeresen művelő népdal-amatőr ugyancsak ritka, annál sűrűbben jelentkezik a hozzáértést tettető, szakember-babérra áhító hivatásos népdalénekes- és népzenészprofi. Fontos tudnunk, hogy ez a napjainkban már pontosan körvonalazódott munkakör szintén a népzenekultúra megjelenésével függ össze, a népdalművészet ősi lényétől való elidegenedettségnek a tünete. A z igazi népzene nem ismeri a professzionizmust, mint ahogy az előadó—közönség fo­ galompár is abszolút idegen tőle. N e m mintha falun nem tisztelnék a jó énekest, de a legjobb énekes is éppúgy az éneklő közösség tagja m a r a d , mint a közepesebb: az illető közösség sajátos dalkincsét énekeli, annak kollektív ízlése szerint, azzal együtt és annak gyönyörűségére — csak szebben. Pénzért, mesterségszerűen a pa­ raszt nem énekel; „romlatlan" falusi környezetben a hangszerjátékosok is mind földművelő vagy pásztoremberek. (Más a helyzet a falusi cigányzenészekkel. Ők — félprofesszionizmusukkal — a legkorábbi divergens elemek a falu zenei életében. Legnagyobbrészt az ő számlájukra irandó a paraszti hangszerjáték pusztulása.) Tulajdonképpen nem is továbbélése szempontjából a való, hogy kulcsszerepet tölt hanem daloló embermilliók

kellene arra kitérnem, hogy mennyire fontos a népdal népdalelőadó szakember népdalkultúrája, hisz nyilván­ be nemcsak egyszerűen a népdalanyag terjesztésében, előadói stílusának, ízlésének, népdaleszményének az

alakításában is. N e m is említeném ezt az evidenciát, ha azok, akik ezt az újkori mesterséget űzik, hivatásuk jelentőségével arányos tudatossággal és felkészültség­ gel állnának helyt a posztjukon, ha az országszerte elburjánzott népi zenekarok valójában nem a zeneművészeti félsütetűség mentsváraiként karolnák fel azokat, akik tehetség vagy szorgalom híján nem fejezik be hangszertanulmányaikat, ha va­ laki is felelősnek jelentené ki magát például a vendéglői-kocsmai népdaléneklés milyenségének az ügyében, ha nem fordulhatna elő, hogy a népdallemez megnyerő mosolyú sztárja az operaénekesi fizetést megtoldó honorárium okán „műveli" a pa­ rasztzenét, ha hivatásos népdalénekeseink gyakrabban járnának falura és hang­ versenyterembe — hallgatni, elmélyülni, tanulni, szóval, ha fizetést és társadalmi rangot élvező, profi népzene-előadóink valóban annak a korszerű népzenekultúrának volnának a hivatástudó, művelt, bizalmat érdemlő munkásai, mely a többezer év alatt kristályossá tisztult, klasszikus értékű népdalművészet méltó továbbéltetője. Ne áltassuk magunkat: ez a munkakör ma még nagyrészt a dilettantizmus, a kis tudással nagyot jövedelmező zeneárulás prérije — tisztelet a kivételes személyek­ nek és eseteknek (idesorolva természetesen a marosvásárhelyi népdalkórus madrigáléneklését is). Külön

bekezdésben

kell

megemlékezni

a népzenekultúra

harmadik, bár

tá­

volról sem harmadrangú tényezőjéről, a népzenetudományról. Feladata a népzene­ művészet

felkutatása,

hiteles

rögzítése,

konzerválása

és

tudományos

vizsgálata.

Ezen a téren sokkal megnyugtatóbb a kép. A romániai magyarság gazdag és sok­ rétű népdalkincsének a felgyűjtését és tudományos igényű közlését a századforduló éveiben Seprődi János kezdte el, majd olyan formátumú tudósok folytatták, mint Bartók Béla

Kodály Zoltán, Vikár Béla, Járdányi Pál, Lajtha László és Domokos

Pál Péter. Történelmi nyereségünk, hogy 1949-ben bekapcsolódtunk az ugyancsak rangos gatást

és

jelentős

élvező

multú

népzenetudomány

szervezetébe.

A

Folklór Intézet

intézményesített, ekkor létesült

bő

állami

kolozsvári

támo­

osztálya

elsőrangú feladatként foglalkozik a romániai magyar népzene gyűjtésével és tanul­ mányozásával. A z itt folyó munka tudományos színvonala és eredményessége jogo­ sulttá teszi azt a kívánságunkat, hogy minél előbb bővítsék a kutató

személyzet

keretét, különös tekintettel arra a megmásíthatatlan tényre, hogy a falu és város közötti különbség fokozatos felszámolásával párhuzamosan a falusi

népzenei

gya­

korlat is napról napra közeledik ahhoz az „újkorához", amikor már csak közvetve, áttételesen képviseli majd a hiteles népdalművészetet, és amikor az, amit a nép­ zenetudománynak addig nem sikerül rögzítenie, a végleges veszteségek, a jóvátehe­ tetlen mulasztások lelkiismeretterhelő feketelistájára kerül. Bizalomkeltő a zeneszerzőink műveiben megnyilvánuló népzenekultúra képe is. Talán nincs is zeneszerzőnk, akinek a művészetén ne éreznők a népzenei őstalaj, a

zenei

anyanyelv

kötését;

ez a

„kollektív egyéniségnek"

az a

megkülönböztető

jegye, amellyel a magyarajkú zeneszerzők a kortárs romániai műzene összhangját dúsítják, ez az egyik szerves kötelék, mely a népzenekultúrán nevelkedő romániai magyart a hazai és egyetemes új zenéhez hivatott kapcsolni. Kérdés, hogy ebben az összefüggésben hány igazi, időtálló remekműre hivatkozhatunk, mégis, kívánni valóink ezen téren is főleg a mennyiségre irányulnak: több ilyen műre és az ide­ vágó művek

gyakoribb

játszására,

eredményesebb

terjesztésére van

a művészettörténet sokszázados tapasztalata bizonyítja, utóbb megtermi a minőségileg

hogy

a

szükségünk;

mennyiség

azok a hiperartisztikus alkotások a legidőszerűbbek, amelyek a népzenei sokszoros

áttételesség

révén

előbb-

kiemelkedő műalkotást is. Egyelőre talán nem

szublimálják

raffinált

magasművészetté,

is

intonációt hanem

az

olyan népzenénkhez közvetlenebbül kapcsolódó, könnyen felfogható, mindenki szá­ mára élvezetes muzsika, mint például Zoltán Aladár Korondi Táncai. Megismétlem a szót: egyelőre. Addig, amíg a sokoldalú zenei művelődés kiter­ jesztése során nemcsak a tömegek zenekultúrája, hanem a korszerű népzenekultúra is formát, kiterjedést, mélységet, hatóerőt nyer, s amíg nemzedékek szellemi építő­ munkája nyomán meg nem szilárdul a népi és magasművészetet eggyéfűző kötelék valamennyi láncszeme. Tulajdonképpen erre az eszmére, a zenekultúra és népzene egymást kiegészítő és megtermékenyítő, megbonthatatlan egységének az eszményére konvergál ennek a vázlatos párhuzam-vonásnak valamennyi gondolatmenete. A nép­ zene is Zene, a népzenetudomány sem élhet az egyetemes zenetudomány körén kí­ vül; a népzenekultúrának is végső célja a nagy és oszthatatlan zenekultúrához való csatlakozása — az önértékek megtartásával, a kölcsönös nélkülözhetetlenség j e ­ gyében. N e m titkolhatjuk: ez a zenekultúra egyelőre a jövőé. A jövőért viszont nekünk kell felelnünk. László Ferenc

A költészet örökletes Kezdetben vala a népköltészet. Mindig akad valami, amivel szemben védtelen az ember. Az em­ ber — az egyén, a nemzet, az emberiség. Ki van szolgáltatva a saját múltjának, amely homályba vész; márpedig az ember, aki tudja, hogy örököl, nem értheti meg magát az öröklött dolgok ismerete nélkül. Ki van szolgáltatva munkájának, mely nélkül nem lehet élnie; sze­ relmének, mely nélkül nem lehet megmaradnia; és ki a jövőnek is, amely előbb-utóbb lemond az egyén szolgálatairól. Védtelen, de nem tehetetlen. A védtelenség gyógyszere a tenni akarás. Az ember, míg nem volt ideje földeríteni, kitalálta a múlt­ ját. Szépen, mert szépet akart örökölni. Félt a medvétől: megját­ szotta előre a vadászatot; igazából elvégezni aztán könnyű volt: ugyanis ő közölte a játékszabályokat. S nyilván az az erősebb, aki a játékszabályokat alkotja. A munkának is lelkére beszél szép sza­ vakkal; a megmaradásra helyettesítőkről gondoskodik; a halált úgy siratja el, hogy utódai se nyugodjanak bele. Hosszú ideig kikerülhe­ tetlen tüzes mennykő a villám, de aztán simán elraktározható az anyaföldben. A nap, a legfőbb isten képletekbe költözik. Ez a kettősség a teljes egész. Hiszen mindig akad valami meg­ tagadhatatlan és eltagadhatatlan, amit a logikai ítélet csak a kép­ zelet segítségével varázsol elviselhetővé. Az ilyen tág értelemben vett népköltészet és az egyéni műalko­ tás között voltaképpen a gyakorlati kivitel különbsége létezik csu­ pán. A logika előtti szakaszban hiányzott a bizonyíték, a logika utániban a megnyugvás. Egy ponton mégis kibékíthető a kettő. Hall­ gassuk meg e két sort: „Kettős szárnya van a marti fecskének, Jobb a lánynak, jobb, mint a menyecskének". Ha ezt ismert szerző írja,

kész az ítélet: önkényes képzettársítás. Így azonban nyugodtan követelheti magának az igazság kiváltságait: szépsége jogán, örök­ letes szépsége jogán, mert a szépségnek is van múltja, vannak ta­ pasztalatai, van ideje lemondani minden fölöslegesről. A költészet örökletes gyógyír; a népé különösen. Mindig akad valami, amivel szemben védtelen az ember. S amíg akad, addig van költészet is. Szilágyi Domokos

Népművészet, Népművészet

és

képzőművészet

képzőművészet a formateremtés

különböző és

mégis

azonos

törvények szerint élő műfaja. A két tétel elemzése, összehasonlítása, egymáshoz való viszonya, valamint jövőjének kutatása napjainkban egyre égetőbb kérdésként vető­ dik fel, s bármily fájdalmas, de meg kell kincs

pusztulásának,

melynél

szebbet,

mondanom, tanúi

őszintébbet,

vagyunk egy

tisztábbat

és

olyan

kifejezőbbet

az

emberiség nem alkotott. Valamikor régen az emberiségnek a formák kialakítására összpontosított

ereje

egyértelmű

volt.

A z ősember

barlangi

rajzaira gondolok,

a

nagy sumér művészetre, a néger szobrokra, a Húsvét-szigetre. Emberekre, kik úgy alkottak, olyan természetességgel, múltán

azonban kialakult

egy

mint ahogy a vizet itták a tiszta forrásból. Idők

másik, ennél

magasabbrendűnek mondott,

egészen

más szintet képviselő, a műzenéhez hasonló képzőművészet, „művi" művészet, mely az ősi, évezredeken át közösnek vallott formavilágból kiszakadva, attól hol eltávo­ lodva,

hol

arra

támaszkodva

s

vele

bonyolult

kapcsolatot

alkotva,

hozott

létre

műveket. A néger művészetben tökéletes harmónia uralkodik. A néger falu művészei nem alkotnak külön népi vagy művi művészetet. Ott a művész csak egyfajta,

életének

megfelelő szemléletet képvisel, ezen belül költő, zenész, szobrász, építész, táncos és varázsló egyszemélyben. Valahol törés állott be az emberiség szellemi életében. A z emberiség egyrészt megmaradt a maga ősi mivoltában, megőrizve és fejlesztve személyiségekhez

nem fűződő primitíven,

horizontálisan

terjeszkedő tiszta

egy

forma­

világot. A másik, a művi művészet ettől elszakadva vagy éppen ebbe gyökerezve, nagy személyiségek által képviselve, óriási magaslatokra jutva, függőleges irányban fejt ki tevékenységet. A népművészet éppen úgy, mint a képzőművészet, a térben jól elhatárolható, tömeggel, szerkezettel, arányokkal rendelkező formákat hoz létre. Ez lehet pusztán esztétikai,

mágikus

céllal

rendelkező,

mint

a

különböző

táncmaszkok,

kopjafák,

szobrocskák, vagy lehet funkcionális, mint a népi használati eszközök végtelen sora. Ha ennyire rokon a két művészet, mégis mi az, ami elválasztja a népit és a művit egymástól? A népi művészet az esztétikai és mágikus igény, valamint az emberi életforma szerves

harmóniájából, logikus

mindvégig

menetéből született.

megmaradt, időközben

azonban

A mag, mely ebből

szorgalmas

kezek,

ragyogó,

kialakult, ismeretlen

MOHI SÁNDOR: 1. Önarckép (1968) 2. Nem kell több háború

SZERVÁTIUSZ TIBOR: Dózsa népe (1958)

SZERVÁTIUSZ TIBOR: Dózsa halála (részlet, 1967)

elmék, kiváló tehetségek ták,

ezrei

csiszolgat­

fejlesztették, cizellálták, míg tökéletes

és felbonthatatlan egész, remekmű lett be­ lőle. Stílust,

formát, belső tisztaságot

le­

hetett így kialakítani. A

művi

művészet

hosszabb-rövidebb egyéniségeihez

fejlődése

korszakok

viszont

kimagasló

kötődött, kik az alaptémák

változtatásával

sokszor

nagy

felfedezést

tettek az anyag művészetének birodalmá­ ban,

de

többnyire

képtelenek

voltak

a

megtalált dolgot egymaguk tovább érlelni, tökéletesíteni,

s az így egyéniségük,

szakuk

rekedt,

fokán

Különösen

kor­

igaz

ez

századunkban, mikor minden alkotó egy­ maga képvisel egy stílust és egyben kor­ szakot, mely vele véget. sége

Ilyen annak,

gondolat

kezdődik és vele is ér

módon nincs hogy

a

végtelen

meg a

megtalált

variációkban

lehető­ művészi

kibontva

tökéletessé alakuljon. Túl

a népművészeten és képzőművé­

szeten a mai technikai kor fontos kérdése a funkcionális, mák

használati, gyakorlati

for­

kialakítása. Ez logikusan és a célnak

megfelelően történik. N e m tudom azonban, mennyire járul hozzá a civilizáció kodása

a

szellemi—esztétikai

emberiség

emberi

fokon

elural­

renden

való

az

megma­

radásához. A sokszor csodálatosan megfor­ mált

és

diszített

funkcionálisan

sulykoló,

lehet,

hogy

mai

társá­

kezdetlegesebb

nál, a mosógépnél, de ez utóbbi megalkotá­ sakor az ember lényeges

dolgokról mon­

dott le az élet esztétikai

vonatkozásában.

Ruháink

minden

már

bizonnyal

olcsóbbak

és

Táncjelvény Gingala szigetéről ijesztő az egész világon elterjedt sivár egyöntetűség. Ügy tűnik, a gyakorlati­

célszerűbbek

a

népi

viseletnél,

azonban

ság fontosabbá vált az esztétikánál;

nem pusztán

megszűnése

csodálatos

az

emberi

szellem

egy

ugyan egy másik „népi" szint, s ezen tánca és tánczenéje formán

ismeri,

változás, átalakulás

megnyilvánulásának.

már — a viselethez

ez,

hanem

Helyette

hasonlóan

jön

— korunk

minden népnek egyformán tulajdona, mert minden nép

és csak ezt

ismeri.

Itt már megszűnik

a népi,

nemzeti

és

egy­ helyi

jelleg, megszűnik a formateremtő művészet akár ősi, akár művi gazdagsága, csak sablon van, A

népi

ábrázolták lévén

uniformis.

szó,

egyetemes

világból

Talán az emberi

meríteni

demokratikus a

sokféleképp

eszméktől

népművészet

szellem

fűtve

kincseiből

lehet. a

csak

nép a

elszegényedésének Korszakok és életét.

puszta

művészet világába iktatni. Ez a szemlélet

nagy

Mások,

formát

első

jele

ez.

egyéniségek

képzőművészetről

kísérelték

a X X . században

meg

az

találkozott

is a k o r j e l l e g z e t e s t ö r e k v é s e i v e l , a z o n b a n s o k s z o r m e g r e k e d t a n é p i f o r m á k s z o l ­ gai i s m é t l é s é n é l v a g y pusztán a z o k m e g t a l á l á s á n a k ö r ö m é n é l . K e v é s a l k o t ó n a k sikerült o l y m e g g y ő z ő szintézist t e r e m t e n i e , m e l y utal u g y a n a n é p i f o r m á k r i t m u ­ sára, szerkezetére, b e l s ő erejére, d e m i n d e z t s z e r v e s e g y s é g b e f o g v a , saját egyéni­ s é g é v e l g a z d a g í t v a e g y e t e m e s r é s z é v é t u d j a tenni a z e m b e r i s é g s z e l l e m i k i n c s e s ­ tárának. F e j e m felett e r d é l y i t á n y é r o k é s k a n c s ó k f ü g g e n e k , t e r m é s z e t e s k ö r n y e z e t ü k b ő l kiszakítva. Itt is s z é p e k , sőt, az i d e g e n k ö r n y e z e t h a t á s á r a talán m é g s z e b b é v á l ­ nak. E l n é z e m c s o d á l a t o s a n n e m e s a r á n y a i k a t , f o r m á j u k a t , s z í n v i l á g u k a t . R e m e k e i az e m b e r i t e r e m t ő e r ő n e k . M a j d m i n d e n v á r o s i h á z b a n v a n b e l ő l ü k . M e l l e t t ü k s z ő t ­ tesek, v a r r o t t a s o k és e g y é b t e r m é k e i a z ősi, n é p i f o r m a v i l á g n a k . Ü g y k e r ü l t e k i d e , h o g y ott, ahol létrejöttek, m á r n e m k e l l e n e k . M e g s z ű n t , m e g s z a k a d t a szál, m e l y e d d i g éltette őket, h e l y ü k e t a civilizáció futószalagon gyártott praktikus termékei f o g l a l j á k el. F á j ó m ó d o n v a g y u n k tanúi a n é p m ű v é s z e t r o h a m o s pusztulásának, s ö n k é n t v e t ő d i k fel a k é r d é s , v a j o n v é g é t j e l e n t i - e ez a z e d d i g t ö r e t l e n ü l és tisz­ tán é l ő n é p i t e r e m t ő e r ő n e k ? M i n d e n b i z o n n y a l a k ö r b e z á r u l , m i v e l a z o k , a k i k alkották, éltették é s fenntartották, m á r n e m i g é n y l i k , m á r n e m fejlesztik. É l e t ü n k ­ n e k m á r n e m s z e r v e s része, n e m használati tárgy, n e m f o l y t a t ó j a ősi m i v o l t u k n a k . G y ő z ö t t tehát a m ű v i s z e l l e m , s i s m é t k é r d é s e k t ö m e g e v e t ő d i k fel. V a j o n n á l u n k , a h o l E u r ó p a m á s r é s z e i h e z v i s z o n y í t v a m a is l e g e r ő s e b b az ősi m ű v é s z e t e k g y ö k e r e , tarthatunk-e fenn rezervátumként népi dudásokat, hímző, szövő asszonyokat, faragó e m b e r e k e t — v é g t e l e n i d ő k i g ? S h a igen, lesz-e e n n e k e g y á l t a l á n hatása a m ű v é s z e t egyetemes menetére? N á l u n k m é g él a n é p m ű v é s z e t , d e a s z a k a d á s m á r i s létrejött. K é p z ő m ű v é ­ s z e i n k j ó r é s z t e g y e n e s e n hátat f o r d í t o t t a k n e k i , i n k á b b a l b u m o k b ó l , j o b b e s e t b e n e r e d e t i b ő l t á p l á l k o z v a , e p i g o n m ó d o n i s m é t l i k m e g a nyugati m ű v é s z e t m ű v i m ó ­ d o n létrejött, c i v i l i z á c i ó t ó l irányított, az ősitől e l s z a k a d t f o r m á i t . M á s o k a n é p m ű ­ vészet r a b j a i k é n t szolgai m ó d o n i s m é t l i k a n n a k d a r a b j a i t . V a g y talán v é g l e g lejárt a n n a k az i d e j e , a m i k o r a n é p m ű v é s z e t t é n y e z ő lehetett, a m i k o r e m ű v i v i l á g t ó l megcsömörölve, megújulásért mindenki oda fordult? Picasso, Gauguin, Brâncuşi és s o k a n e g é s z k o r s z a k o t építettek ki e b b ő l az i g é n y b ő l . A technika, a civi­ l i z á c i ó , a lélektan mutatott m é g új l e h e t ő s é g e k e t , a t e r m é s z e t m a k r o - é s m i k r o k o z m i k u s v i l á g a szintén ismert, d e m á r kimerített forrása a m ű v é s z e t n e k , s a n é p i v é v á l n i a k a r ó p o p - a r t élete s e m v o l t tartós. A k ö r lassan i s m é t b e z á r u l , s újra f e l m e r ü l a k é r d é s , m i lesz

ezután.

H a a m ű v é s z e t i s m é t a z ősi i r á n y á b a n t a p o g a t ó z v a keres a l a p o t m a g á n a k , azt n e m s o k á r a m á r csak a m ú z e u m o k b a n találja m e g , teljes c s ő d j é t j e l e n t v e e n n e k a z ó h a j n a k . V a g y , v é g k é p p d i a d a l m a s k o d v a , a m ű v i m ű v é s z e t f o g j a az e m b e r i s z e l ­ l e m e t a m a g a h e r m e t i k u s v o l t á v a l k é p v i s e l n i ? M e g kell v a l l a n u n k , n a g y z ű r z a v a r é s t a n á c s t a l a n s á g u r a l k o d i k v i l á g s z e r t e a f o r m a t e r e m t é s b i r o d a l m á b a n , h i á n y z i k az alap, m e l y r e b i z t o s a n l e h e t építeni szilárd f o r m á k a t , szerkezetet, a k á r n é p i , a k á r művi úton. S ú l y o s k é r d é s e k ö z ö n e ez, m e l y e n g e m is, m á s o k a t is k í n o z . K e l l - e m é g a z ősi, tiszta f o r r á s b ó l m e r í t e n i , v a n - e m é g k ö z ü n k h o z z á , k a p c s o l a t u n k é l ő - e m é g v e l e ? V a j o n B a r t ó k és K o d á l y p é l d á j a n e m t ú l h a l a d o t t - e ? S ha igen, m e g lehet-e u g y a n ­ azt találni n a p j a i n k és a j ö v ő számára, d e i m m á r új v i s z o n y l a t b a n ? M e g t e r e m t ­ h e t ő - e a m a s z á m á r a is e l f o g a d h a t ó a n a z ősi, a n é p i , a természeti és a m ű v i k a p ­ c s o l a t a ? A t é n y e z ő k m e g s o k a s o d t a k . A z ő s e m b e r g o n d t a l a n természetességgel, e g y ­ fajta életérzés v e t ü l e t e k é n t festette m ű v e i t a b a r l a n g o k falára. M a n e h é z tiszta k é p e t a l k o t n i s f o r m a i , szerkezeti e g y e n s ú l y t t e r e m t e n i a t e c h n i k a , c i v i l i z á c i ó , e m -

beri g o n d o k , a m é g l é t e z ő ősi é s a z új között. A z e m b e r i s z e l l e m m i n d e n

bizonnyal

súlyos v á l s á g o n m e g y keresztül, d e b í z n i kell a b b a n , h o g y saját m a g á t i s m é t e l t e n újra- és ú j r a t e r e m t v e , i d ő v e l e m b e r i és esztétikai r e n d e t f o g kialakítani a v i l á g jelenlegi

zűrzavarában.

N e m t u d o m , lesz-e m é g i d ő — talán m á r a m a i s e m a z — , m e l y m é g k a p c s o ­ latot szeretne f e n n t a r t a n i az ősi, n é p i m ű v é s z e t n a g y s z e r ű s z e l l e m é v e l , d e ú g y g o n d o l o m , m i n d e n e l j ö v e n d ő k o r és a l k o t ó s z á m á r a t a n u l s á g lehet a z a k é p z e l e t ­ gazdagság, f o r m a i és szerkezeti tökéletesség, a m ű v é s z i k i f e j e z é s c s o d á l a t o s e r e j e , mely páratlan szépséggel sugárzik ezekből a m ű v e k b ő l . Ha ö s s z e v e t e k stílusokat, k o r s z a k o k a t , k i m a g a s l ó n a g y e g y é n i s é g e k e t , arra a k ö v e t k e z t e t é s r e j u t o k , h o g y a m ű v é s z e t b e n n i n c s f e j l ő d é s , c s a k v á l t o z á s , alakulás. A z ő s e m b e r k e z d e t l e g e s é l e t k ö r ü l m é n y e i k ö z ö t t m á r o l y m ű v é s z i m a g a s l a t r a jutott, mint a k á r a r e n e s z á n s z n a g y m e s t e r e k , s a p r i m i t í v n e k m o n d o t t n é g e r plasztika is klasszikusabb és e l v o n t a b b m á s stílusoknál, sőt, p á r a t l a n f o r m a i tisztaságra j u t v a , képes v o l t m e g t e r m é k e n y í t e n i az e g é s z m o d e r n m ű v é s z e t e t . A népművészet, habár nincsenek kimagasló egyéniségei, csodálatos alkotá­ saival, töretlenül tiszta és t ö m ö r k i f e j e z é s m ó d j á v a l , k i m e r í t h e t e t l e n ötletességével, k é p z e l ő e r e j é v e l e g y e n r a n g ú f é l k é n t v e s z részt az e m b e r i s z e l l e m e g y e t e m e s f o r m a ­ t e r e m t é s é b e n . C s a k azt t a r t o m l é n y e g e s n e k , a j ö v ő s z á m á r a ígéretesnek, a m i m a g a s szinten s z o l g á l j a a f ö l d ö n a z e m b e r i é l e t szépségét, e m b e r i m ó d o n v a l ó alakítását, a n é p m ű v é s z e t p e d i g m i n d e n b i z o n n y a l ezt tette.

Szervátiusz Tibor

A művészet és a k o r A X X . s z á z a d k é p z ő m ű v é s z e t e talán túlságosan is b e l e n é z e t t a régi k o r o k p r i ­ mitív m ű v é s z e t é b e . A z á s a t á s o k n á l felszínre k e r ü l t s z o b r o k , az a l t a m i r a i , tassili, l a s c a u x - i b a r l a n g f e s t m é n y e k n a g y m ű v é s z i e r e j e p é l d a lett a m o d e r n m ű v é s z e t számára. E z e k n e k a kiásott s z o b r o k n a k és f ö l f e d e z e t t f e s t m é n y e k n e k művészi p r o b l é m á i s o k b a n m e g e g y e z n e k a m a i k é p z ő m ű v é s z e t s z e m l é l e t é v e l , esztétikai e s z ­ ményével. A f o l y t o n m e g ú j u l ó k ö r n y e z e t v i s z o n y l a t á b a n a m o d e r n k é p z ő m ű v é s z e t keresi az ö r ö k ö s m o z g á s b a n l e v ő etikai és esztétikai igazságot. H o g y a n v i s z o n y u l h a t e g y ­ m á s h o z p é l d á u l a két távoli k o r s z a k s z e m l é l e t e ? A felelet talán e z l e h e t : a m ű ­ vészet n e m a n n y i r a f e j l ő d ő , m i n t i n k á b b v á l t o z ó m e g n y i l v á n u l á s a a l é l e k n e k . M á s ­ k é p p e n h o g y a n é r t h e t n ő k é s értékelhetnők a rég letűnt k o r o k e r e d m é n y e i t , és h o ­ gyan v e h e t n ő k p é l d á n a k , hiszen m i n d e n m á s v o n a t k o z á s b a n az a l t a m i r a i e m b e r élete és k u l t ú r á j á n a k á l l a p o t a — a mai élet összehasonlíthatatlan felsőbbrendűsége mellett — s z ó b a s e m j ö h e t . F o s z l ó p r é m e k b e csavart, a t e r m é s z e t f e n y e g e t é s é t ő l ö r ö k ö s f é l e l e m b e n élő e m b e r k e z d e t l e g e s e s z k ö z ö k k e l v é d t e r ö v i d és s z e n v e d é s e k k e l tele létét. A z élet m i n d e n m e g n y i l v á n u l á s a a lehető l e g a l a c s o n y a b b f o k o n zajlott, csak a m ű v é s z e t e nőtt h a t a l m a s r a . H o g y a n lehetséges e z ? M a g y a r á z a t a n e m lehet más, m i n t h o g y a m a g a s r e n d ű k é p z ő m ű v é s z e t i a l k o t á s n e m feltétlenül a fejlett k u l t ú r a é s c i v i l i z á c i ó e r e d m é n y e . A z e m b e r i érzések ö s s z e ­ gezése m i n d e n k o r o k l e h e t ő s é g e , m i n t a k ö z ö s s é g k i t e r m e l t e k i v á l ó e g y é n kifejezési

f o r m á j a . T é m á j a n e m lehet m á s , m i n t a z , a m i a z összesség v a g y a k i v á l ó e g y é n é r d e k e i t érinti, ő t f o g l a l k o z t a t j a . A X X . század m ű v é s z e áhítattal és e l i s m e r é s s e l s z e m l é l i a z ő s k o r i a l k o t á s o k a t . N e m azért, m e r t e z e k a z ő s m ű v é s z tiszteletet é r ­ d e m l ő „ p r ó b á l k o z á s a i " , h a n e m m e r t r e á n k , a n n y i r o p p a n t i d ő e l t e l t é v e l is, a b e n ­ n ü k r e j l ő k i f e j e z é s h a t a l m a s s á g a l e n y ű g ő z ő e r ő v e l hat. I g e n , a k i f e j e z é s e r e j e a z a t é n y e z ő , a m i a z összes m ű v é s z e t e k m i n d e n k o r i m é r t é k e . E z t c s o d á l j u k a régi k o r o k m e s t e r m ű v e i b e n , é s e z t v á r j u k a m a i m ű v é ­ szet k é p v i s e l ő i t ő l is. M i n d e g y , h o g y a m ű v é s z m i l y e n k é p p e n a d t a v a g y a d j a e l ő tudását a v i l á g r ó l (primitív, klasszikus, absztrakt), d e n a g y h i b a , h a m o n d a n i v a l ó j a n é l k ü l ö z i a k i f e j e z é s erejét, n e m őszinte, n e m saját k o r á h o z szól. A régi k o r o k p r i m i t í v s z o b r á s z a t a , a z a l t a m i r a i festészet, a k ö z é p - a m e r i k a i v a g y a c s e n d e s - ó c e á n i s z i g e t v i l á g m ű v é s z e t e az a k k o r i élet r é s z e s e i h e z szólt, d e o l y a n é r t e l m e s e n , o l y a n emberien, hogy minden korok tanulhatnak belőle. Ez a művészet hangsúlyozottan az őszinte é r z e l m e k ö s s z e g e z é s e . Egyes mai művészek magabiztosan nyilatkoznak: „ N e m a jelennek, a j ö v ő n e k d o l g o z u n k . . . h a n e m é r t e n e k m e g , n e m a m i h i b á n k . . . az i m p r e s s z i o n i z m u s t s e m értették m e g k o r t á r s a i " — m o n d j á k , v a g y e h h e z h a s o n l ó k a t . C s a k u g y a n , a z i m ­ p r e s s z i o n i z m u s k e z d e t b e n g ú n y o l ó d á s t á r g y a v o l t , m o n d a n i v a l ó i t , kifejezési e s z k ö ­ zeit c s a k k é s ő b b m é l t á n y o l t á k . D e a z i m p r e s s z i o n i z m u s c s a k s z ű k e p i z ó d a m ű v é ­ szet nagy, h ö m p ö l y g ő f o l y a m á b a n . G y ö n g e s é g é t k o r a i h a l á l a b i z o n y í t j a . A p r i m i t í v k o r o k m ű v é s z e t é n e k e r e d m é n y e a z o n b a n m o s t is é l , m o s t is hat, k ö v e t ő k r e talál, s o k a n p r ó b á l j á k ellesni b e l s ő é s külső j e g y e i t . A tehetséges m ű v é s z őszinte, és s z á n d é k a szerint korához szól. B e s z é d e e g y s z e r ű , érthető. K o r t á r s a i h o z f o r d u l , n e m h o l d l a k ó k n a k p r é d i k á l . Érzéseit, észrevételeit, t u d á ­ sát a k a r j a k ö z ö l n i e m b e r t á r s a i v a l érdek nélkül, ösztönösen, emberségből. M i n d ­ ehhez szerencsésen összegyűjtött emberi tulajdonságokra v a n szüksége. M e r t az a l k o t ó k e z e n e m üres. N e k i m i n d i g c s a k a d n i a kell, osztogatja, szétszórja g a z d a g e m b e r s é g é t . A k i c s a k ú g y tesz, m i n t h a adna, v a g y e m é s z t h e t e t l e n t k í n á l — f é l r e ­ vezeti e m b e r t á r s a i t . A m ű v é s z e t e k n e k óriási s z e r e p ü k v a n a z e m b e r t ö k é l e t e s í t é s é b e n . C é l j u k h a t á ­ r o z o t t : n e m e s é r z é s e k ébresztése, f e l v i l á g o s í t á s , tanítás, n e v e l é s . A j ó m ű v é s z a l e g e g y s z e r ű b b t é m á k , akár e g y g y ü m ö l c s , v i r á g v a g y t á r g y s e g í t s é g é v e l is k é p e s k ö z ö l n i t á r s a d a l m i magatartását. A k é p e n e g y tárgy, e g y c s u p o r lehet o t r o m b a v a g y lehet k e c s e s , f o r m á j a , h e l y z e t e , s z í n e i k o m o l y p r o b l é m á k a t v e t h e t n e k f e l és o l d ­ hatnak meg. M e n n y i v e l i n k á b b t á r h á z a a k k o r a m ű v é s z i m o n d a n i v a l ó k n a k a z alak, a z e m b e r , a z ő hallatlan fizikai é s s z e l l e m i b o n y o l u l t s á g á b a n . A z e m b e r i a l a k k i z á ­ r á s á n a k kísérlete a k é p z ő m ű v é s z e t t é m á i b ó l — n e v e t s é g e s , d i l e t t á n s i g y e k e z e t . M á r a l e g r é g i b b k o r o k m ű v é s z e t e is r ó l a b e s z é l a l e g t ö b b e t , a z e m b e r i a l a k r ó l , férfiről, n ő r ő l . E kiásott é s f e l f e d e z e t t f i g u r á k o n keresztül n é z ü n k vissza b ö l c s ő n k b e , i s m e ­ rünk önmagunkra. M i t is m o n d a n a k e z e k a z a l k o t á s o k ? B e s z é l n e k e l s ő s o r b a n a z ő s k o r i életről, e l m o n d j á k a s o k e z e r é v v e l ezelőtti k ö z ö s s é g e k k ü z d e l m é t , t e v é k e n y s é g é t . D e m a is titok, h o g y a n j u t o t t i d e j e a n e h é z k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t é l ő ő s k o r i m ű v é s z n e k s z o b r o k faragására, é s e r e j e a s ö t é t b a r l a n g o k festészeti c s o d á i n a k elkészítésére. A z alakok fő jellegzetessége a formák és a mozgás nagyerejü kihangsúlyozása, a j e l ­ l e m z é s hallatlan t ö m ö r s é g e . Itt szeretne t a l á l k o z n i a m o d e r n m ű v é s z e t r é g l e t ű n t korok mesterműveinek karakterizáló erejével, de e b b e n a törekvésében gyakran e s i k a b b a a h i b á b a , h o g y külsőségeit, esetlenségeit i s u t á n o z n i i g y e k s z i k .

Kiállításainkon

lépten-nyomon

találkozunk

őskori m ű v é s z e t b e f o l y á s á v a l , k ü l ö n ö s e n a b a n . A régi k o r o k m e s t e r m ü v e i n e k

az

szobrászat­

tanulmányozásakor

mi mást é r e z h e t f e n s é g e s n e k a m o d e r n m ű v é s z , a kifejezés l e n y ű g ö z ő erejét,

az őszinteséget, a

meki

szemlélete

báj

varázsát?

Korunk

is

mint gyer­

egyszerű­

sítésre t ö r e k s z i k , p r ó b á l j a l e v e t n i a s z á z a d o k o n k e r e s z ­ tül felszedett f ö l ö s l e g e s s a l l a n g o t . Egyszerűnek

lenni,

gyermeki

örömöket

élvezni,

sátrakban lakni, f é l m e z t e l e n ü l járni, b a r a n g o l n i — szá­ zadunk titkos g o n d o l a t a . És t a g a d h a t a t l a n , h o g y a l e g ­ főbb emberi tulajdonság, nyilvánulás

rugója,

az

a mindenféle művészi alkotási

ösztön,

meg­

bennünk

élő

valóság. K é t s é g t e l e n , h o g y m a a m ű v é s z i útkeresés egyszerűség, szete

az ő s z i n t e s é g f e l é v e z e t . K o r u n k

szeretne

újat,

fantáziával

telítettet,

mondani, a bravúros technikánál, ságánál meztelen

báját,

hogy

látás, a v á l t o z ó élet

érvényest

az arányok

többre becsülve a szemlélet segítséget

pontos­

kendőzetlenségét,

nyújtson

igazságainak

az

művé­

a

tisztább

megtalálásában.

A z i m p r e s s z i o n i z m u s r e a k c i ó v o l t a X I X . század mesterkélt,

hazug, t ü k ö r s i m á v á

szetére. E hirtelen lisra

jött

nyalt

művészeti

redukált elbeszélő témáival,

merész

felbontásával

zsánerkép-művé­

szemlélet, a forma

kisméretű

minimá­ és a

táblaképek

csak tiszta f o r r á s b ó l merített. J e l s z a v a :

szín

síkjain,

„Ki a

termé­

minden

eddigi

szetbe!" Legújabban,

modern

művészek

eredményt feláldozva szakadnak

el a t e r m é s z e t t ő l ,

ki­

jelentvén: „El a természettől!" M o n d j á k : „Újat akarok, mást,

nem

akarok

olyat, a m i

utánozni

kotni egyedi E

körülöttünk

előfordul...

semmiképpen! Teremteni

Nem

akarok,

Faragott férfialak (Új-Guinea)

al­

műveket!"

program

nagyszerű

és

tiszteletre

méltó.

Megvalósítása

azonban

egyelőre

n e h é z s é g e k b e ü t k ö z h e t . M a m é g m i n d e n g o n d o l a t u n k — a titkos is — létező, i s m e r t formákhoz

kötött.

Nem

tudunk

világunktól

idegen

A vallásos festészet is, b á r m i n d e n tőle telhető

formákat,

színeket

elképzelni.

i g y e k e z e t t e l akart a f ö l d i

zásoktól m e g s z a b a d u l n i , m é g i s k é n y t e l e n v o l t Isten a l a k j á t is a m a g u n k és t u l a j d o n s á g a i v a l az

felruházni.

ö r d ö g ö k e t állati

formájú Bár

lábakkal,

A z angyalokat szarvakkal

látta

madaraktól el,

és

kölcsönzött

sohasem

vonatko­

formájával szárnyakkal,

tőlünk

ismeretlen

„alkatrészekkel". a g o n d o l a t és a fantázia

kimeríthetetlen,

megfoghatatlan

és

képtelensé­

gekre is k é p e s , m é g i s földi i s m e r e t e k h e z kötött. E g y f e s t m é n y , h o g y igazi legyen, n e m szorul „ r e p ü l ő c s é s z e a l j a k " esetleg fantasztikus f o r m á i n a k A maradandó agyalt

munka

s z e n v e d é l l y e l , tudással készül

szellemi erőlködések eredményezhetnek

kot — s a n y a r g a t o t t i d e g z e t ű

e g y n e m e s cél é r d e k é b e n .

ügyes művészeti

„ m ű é r t ő k " v a g y k o l l é g á k kétes

lesznek átütő e r e j ű , é r v é n y e s m ű a l k o t á s o k .

mestermű

segítségére.

tréfát,

izgató

örömére, de

Ki­ játé­

sohasem

S még valami: n e m elég a müvet megalkotni. N e m elég a rádióhullámokat k i s u g á r o z n i . F e l v e v ő k é s z ü l é k h i á n y á b a n a l e g h a t a l m a s a b b igazság is c s a k p u s z t á b a kiáltott szó. A m ű v é s z n e k k o r t á r s a i h o z k e l l szólnia, m e r t a z alkotás c s a k a k k o r v á l i k m a r a d a n d ó v á , ha az e m b e r e k m e g é r t é s é v e l találkozik. H a ismeretlen k a t e ­ g ó r i á k k ö d é b e z á r k ó z i k , a hasznavehetetlen, é r d e k t e l e n t e h e r t é t e l e k sorsára jut. A d o l g o k j ö v ő j e e l ő t t ü n k j ó r é s z t i s m e r e t l e n , b e k ö v e t k e z é s e f e l t é t e l e k h e z kötött. E g y i k i l y e n feltétel a szükségesség. C s a k a z m a r a d m e g é r t é k n e k , a m i r e szükség v a n . A t e c h n i k a ugrásszerű f e j l ő d é s e p a r a n c s o l ó l a g szól b e l e az élet f o l y á s á b a . E g y e s , e d d i g határozott é r t é k e k t ú l h a l a d o t t á v á l v a e l t ű n n e k , v a g y az u t ó k o r o k u ­ lására r e z e r v á t u m o k b a , m ú z e u m o k b a k e r ü l n e k . A m ű v é s z e t szükséges. A z ö n t u d a t r a é b r e d t e m b e r az élet m i n d e n m o z z a n a t á ­ b a n szükségét érzi, s z o m j ú h o z z a . M á r az első r u h a d a r a b b a l , v a g y m é g h a m a r a b b é b r e d t fel a r e n d e s , a r e n d e s e b b , a szép, a m é g s z e b b k í v á n a l m a . A m ű v é s z e t élő v a l ó s á g . És m i n t m i n d e n élő, születik, él és átváltozik. B e l e kell t ö r ő d n ü n k , ha e g y e s f o r m á k , e l v e s z t v e a d d i g i h a s z n á l h a t ó s á g u k a t , m á s m e g ­ j e l e n é s i f o r m á k s z o l g á l a t á b a s z e g ő d n e k . A m a n k ó r a szorult m ű v é s z e t azonban h a m a r o s a n elpusztul. A gép megjelenése egyszerre megváltoztatta a képzőművészetek s különösen a festészet e d d i g i szerepét. M a a r o t á c i ó s o k ezrei s o k m i l l i ó p é l d á n y b a n n y o m j á k a m e g f e l e l ő b b n é l m e g f e l e l ő b b k é p e k e t , színes f é n y k é p r e p r o d u k c i ó k a t , p o r t r é k a t , j e l e ­ neteket. A g é p c s o d á j a m e g ö r ö k í t i a z élet l e g f i n o m a b b rezgéseit is. Új m u n k a l e h e ­ tőségek nyílnak. Egy-egy film megalkotásánál a művészek nagy tömege dolgozik. B á r a f i l m csak l e u t á n o z z a a t e r m é s z e t c s e n d j é t , v i h a r á t , b e n n e a m ű v é s z — e r e ­ j é h e z m é r t e n — alakít, f o r m á l , e m b e r i é r z é s e k e t összegez. És ö m l i k a n é p nézni, látni ez új m ű v é s z e t e d d i g i s m e r e t l e n k i f e j e z ő e r e j é t . . . A g é p c s o d á j a az E m b e r s z e l l e m é t dicséri. E z az a l k o t ó s z e l l e m p e d i g c s a k a k k o r találkozik igazi elismeréssel, ha b e n n e a t ö m e g e k saját m a g u k r a i s m e r n e k . A m ű v é s z e t e k m é r t é k e g y s é g e az E m b e r , e l s ő s o r b a n őt á b r á z o l j a , érte készül. A z élet p e d i g hallatlan g a z d a g s á g b a n t e r m e l ki n y e r s a n y a g o t a z alkotásra. M e g a d a t o t t tehát m i n d e n k o r o k m ű v é s z é n e k a l e h e t ő s é g b e l e n é z n i a n y e r s a n y a g b a , és m e g ­ formálni a lényeget. A z őszinteség, az alkotási öröm, a kifejezés ereje m a g a s m ű v é s z i szintre e m e l i , m a r a d a n d ó é r t é k ű v é teszi az alkotást, b á r m e l y f o r m á b a n j e l e n t k e z i k , b á r m e l y k o r ­ b a n születik is. Mohi

Barcasági

csángó

kézelőminta

1900-ból

Sándor

HAMAR

MARTON

A populációs szemlélet a korszerű biológiában M a már senki sem kételkedik abban, hogy a populáció szerepének felismerése és általában a populációs szemlélet kialakulása a biológiai tudományok legnagyobb vívmányai közé sorolható. Eltekintve attól, hogy általánosan elfogadott meghatározása még nincs, ab­ ban a szakemberek megegyeznek, hogy a populáció egy faj egyedeinek olyan cso­ portosulása (állománya), amely az adott környezetben biztosítja az illető fajra jellemző életműködési folyamatok adott szintjét. Populációról csak ott beszélhe­ tünk, ahol a csoportosulás egyedei között olyan sokoldalú és szoros kapcsolatrend­ szer alakul ki, amely biztosítja az illető „csoportosulás" egységességét mind a környező szervetlen (abiotikus), mind a szerves (biotikus) tényezőkkel szem­ ben. A populáció mai értelmezése tehát nem az egyedek egyszerű szomszédságát vagy véletlen csoportosulását jelenti, hanem a faj szervezeti egységét, s egyben az élővilág egyik szervezettségi szintjét. Mint ilyen, a populáció anyagi, éspedig biológiai rendszernek tekinthető. Ennek — akár a többi, Bertalanffy és Amoszov értelmezte anyagi rendszernek — olyan önszabályozó mechanizmusa van, amely a folytonosan változó abiotikus környezetben biztosítja saját egységességét és vi­ szonylagos egyensúlyát. A viszonylagos egyensúlyi állapot a populáció szerkezeti elemeire (állomány, egyedsűrűség, területfoglalás, biológiai differenciálódás) és a populáció stabilizáló, illetve dinamikus folyamataira egyaránt vonatkozik. A rend­ szerelmélet kialakulása lényegesen hozzájárult az ökológusok feltárta populáció filozófiai és később, Mac Fadyen munkája révén, energetikai értelmezéséhez. Esze­ rint a populáció nyitott anyagi rendszer, amely a környezetből felvett energia révén képes fennmaradni. Mint ilyen, határozott szerepet tölt be a biocönózis energia­ áramlásában. A populációs ökológia kérdései közül csupán néhányra szeretnék kitérni, ne­ vezetesen azokra, amelyekről egyrészt széles körű vita folyik a szak- és nem szak­ irodalomban, másrészt pedig szervesen kapcsolódnak az én irányításom alatt álló kutatási programhoz. E program keretében elsősorban a kisemlős populációk bio­ lógiai szerepére keresünk pontos választ. A továbbiak során a téma részleteire vonatkozó konkrét példáink is ezekre a kutatásokra vonatkoznak. A populáció szervezettségét és egységességét a szerkezeti és funkcionális alko­ tóelemek viszonylagos egyensúlyi állapota biztosítja. Természetes tehát, hogy ép­ pen ezeknek az elemeknek a vizsgálata alkotja a populációs ökológia lényegéi, s éppen ezek körül folyik a legtöbb vita. A „szerkezeti" és „funkcionális" felosztás talán túl önkényesnek tűnhetik. Úgy vélem, helyes, ha az önszabályozó mechaniz­ musokat — melyek lényegükben stabilizáló és dinamikus folyamatok — nem em­ lítem a szerkezeti elemek között. Elfogadom Petruszewicz (1966) fogalmazását, aki a populáció szervezettségén a szerkezeti és funkcionális elemek összességét érti. A továbbiakban azonban, amikor a szerkezeti és funkcionális elemek konkrét fel­ osztására kerül sor, helyenként kénytelen vagyok az említett szerzőnek is ellent­ mondani. De lássuk csak, melyek a populáció szerkezeti elemei.

Á L L O M Á N Y ÉS E G Y E D S Ű R Ű S É G A populációs szerkezet legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása az egyedek száma, vagyis a populáció állománya. Ezzel azt fejezzük ki, hogy az adott populáció egy bizonyos időben és egy bizonyos területen hány fővel rendelkezik. Amikor azt mondom, hogy egy tíz hektárnyi lóherés mezei pocok populációja tizenötezerre rúg, akkor az illető populáció állományáról beszélek. Egyedsűrűségen a populáció egy bizonyos területegységre jutó egyedszámát értjük. Például egy tíz hektárnyi lóherésen élő pocokpopuláció száz négyzetméter­ nyire jutó sűrűsége húsz. A z egyedsűrűség tehát relatív fogalom, és azt fejezi ki, hogy egy adott pillanatban, egy bizonyos területegységen milyen a populáció sűrű­ sége. Ennek ellenére az egyedsűrűség rendkívűl fontos szerkezeti tényező, mert közvetlenül hat a többi szerkezeti elemre (területfoglalás, társadalmi csoportosulás és állomány). Igaz, az egyedsűrűség és az állomány visszonya a mai napig sem tisztázódott. A kutatók egy csoportja amellett foglal állást, hogy az egyedsűrűség nem befolyásolja az állományt és annak ingadozását. Ugyanakkor az amerikai iskola egyes képviselői, mint Chitty (1960) és Christian (1961) kimutatták, hogy az állo­ mány közvetlenül függ az egyedsűrűségtől. Megfigyelésem szerint mindkét fél­ nek igaza van; az egyedsűrűség hatása nem mindig közvetlen, legalábbis nem lehet kimutatni. Elsősorban a többi szerkezeti elem módosítása révén érvényesül (terü­ letbírás, kor és nemi arány alakítása).

TERÜLETFOGLALÁS

ÉS T Á R S A D A L M I

HIERARCHIA

Populációs szerkezeten eredetileg csak az egyedek térbeli elhelyezkedését ér­ tették. Ez a felfogás főleg az ötvenes évek szakirodalmában volt uralkodó. Később a szerkezeti elemek közé sorolták az állományt és az egyedsűrűséget is. Amint látni fogjuk, a populációs szerkezet sokkal átfogóbb. Tekintettel arra, hogy a szer­ kezeti elemek közül az állomány és területfoglalás alkotják a legtöbb ökológiai iskola kutatási tárgyát, ma éppen ezekről tudunk a legtöbbet. A területfoglalás nem más, mint a populáció térbeli (topografikus) szerkezete. Ezen elsősorban azt értjük, hogy az illető populáció egyedei miként használják ki az elfoglalt területet. Ez természetesen összefügg az illető faj biológiai tulaj­ donságaival és a környezeti adottságokkal. Minden esetben azonban adaptív jel­ legű, tehát a faj fennmaradásának biztosítását célozza. Lássunk néhány példát. A z énekes madarak többsége költés idején párosával úgynevezett fészkelési terü­ letet választ. Ennek nagysága éppen akkora, hogy biztosítja a fiókák felneveléséhez szükséges táplálékmennyiséget. A párok rendszerint védik fészkelési területük ha­ tárait, s így a populáció többi egyede csak egy bizonyos távolságra foglalhat magának fészkelési területet. Ez biztosítja az egyedek populáción belüli többé-kevésbé egyen­ letes eloszlását s ennek révén a terület és táplálkozási lehetőségek hathatósabb ki­ használását. A fészkek kaotikus felhalmozódása egy adott területen bizonyosan táp­ lálékhiányhoz és a fiókák pusztulásához vezetne. A fiókák kirepülése a fészkelési területek felbomlását okozza. A család már nincs hozzákötve egy bizonyos területhez, s csapatokba verődve, helyről helyre vonulva szerzi be a szükséges táplálékot. A populáció topografikus szerkezete tehát meg­ változott. A mezei pocok populációk egyedeinek normális egyedsűrűség mellett szintén „területük" van. A területfelosztás annyira szigorú, hogy az idegen helyre belépő pockot kegyetlenül elűzi a „tulajdonos". Túlnépesedéskor azonban megváltozik a populáció topografikus szerkezete. Az egyedek területe leszűkül, s később az egye-

(lek családokba tömörülnek, most már az egyes családok területéről beszélhetünk. Az adott túlnépesedési feltételek között ugyanis a közös területvédelem, táplá­ lékszerzés a leghathatósabb. De a túlnépesedés további fokozódása és a táplálék­ hiány a területek felbomlásával jár. Ilyenkor az egész populáció kaotikus moz­ gásba kerül, s az egyedek egy része elvándorol. A megritkult populációkban vissza­ áll ismét az illető fajra jellemző területfoglalás. Számos példával lehetne még bizonyítani, hogy a populációk topografikus szer­ kezete mennyire változatos és dinamikus. A z agrocönózisokban végzett kísérleteink arra utalnak, hogy az itt élő apróemlős populációk szerkezete a legváltozatosabb és a legdinamikusabb. Csakhogy itt az egyedszám mellett az agrotechnikai műve­ letek hatása a legfontosabb (Hamar, M . and Sutova, M . : E s t i m a t i o n o f r o d e n t h o m e ranges in d i f f e r e n t a g r o s y s t e m s . Oxford, 1968). Helytelen azonban az a vélemény, hogy az agrocönózisokban élő populációk szerkezet nélküli csoportosulások. Csupán annyi igaz, hogy a szerkezeti elemek időbeli összjátéka merőben eltérő az úgyneve­ zett „stabil" (vad) populációkétól. A populációk topografikus szerkezetének tanulmányozása fényt derített a po­ puláción belüli „társadalmi" csoportosulásra (rétegződésre, hierarchiára) is. Meg­ állapították, hogy egy populáción belül az illető f a j egyedei élhetnek magányosan, családokban, csoportokban és csordákban. A „társadalmi rétegződés" meghatáro­ zó a populáció topografikus szerkezetére és az egyedek közötti viszonyra. A m a ­ gányosan élő egyedeknek saját területük van, s itt nem beszélhetünk „társadalmi" rétegződésről sem. A családokban élő állatok körében sem mindig jelentkezik a rétegződés, a területbírás és táplálékszerzés azonban közös. Más a helyzet az olyan csoportosulások esetében, amikor megjelenik a differenciálódás is, például „vezér" és „alárendelt". Ilyenkor a közös területfoglalás és táplálékgyűjtés, fészekrakás mellett a csoporton belül az egyedek cselekvése (viselkedése) is koordinált, amelyet akusztikus vagy vizuális jelekkel (különleges hangokkal, mozdulatokkal) biztosí­ tanak. A társadalmi csoportosulások előnyei nyilvánvalóak. Nemcsak előnyösebb területkihasználást, hanem hathatósabb védekezést és táplálékszerzést is biztosí­ tanak az illető populáció egyedeinek. Ezek a társadalmi csoportosulások dinamikus jellegűek egyazon faj populáció­ inál is. Emlékezzünk az énekes madarak példájára: költés idején párosan, utána pedig csoportosan élnek az egyedeik. A mezei pocok túlnépesedés idején a magá­ nyos életformáról áttér a családos és csoportos életformára. Úgyszintén a nyáron magányosan vagy családban élő güzü egér ősszel csoportokba verődik, s közösen épített fészekben, közösen összehordott táplálékon telel át.

BIOLÓGIAI

SZERKEZET

A területfoglalás és a társadalmi csoportosulás különböző formái nem egye­ düli alkotóelemei a populációs szerkezetnek. A populációs vizsgálat hajnalán csak ezekben látták a populáció szerkezetének lényegét. Ennek magyarázata: a terület­ foglalás és a társadalmi csoportosulás a legkézzelfoghatóbb elemei a populációnak. Csakhogy, amint később kiderült, a populáció szerkezete sokkal bonyolultabb, mint­ sem elképzelték. Ezúttal elsősorban a Petruszewicz vezette lengyel, és a Svarc irá­ nyította szovjet iskola felfedezéseire utalok. Ugyanis ők mutattak rá először a po­ pulációt alkotó egyedek biológiai heterogenitására, amelyet később számos szak­ dolgozatban bizonyítottak. A populáció biológiai szerkezetén az azon belül létező különböző kor- és súly­ csoportokat, nemi arányt, nemzedékeket és genetikai csoportokat értünk. Így például,

ha egy adott pillanatban megvizsgálunk egy pocokpopulációt, akkor azt tapasztaljuk, hogy az tavalyi, tehát öreg, tavaszi (idei), tehát felnőtt és a vizsgálat előtt született, tehát fiatal egyedekből áll. De a populáció korösszetétele minden időszakban és év­ ről évre változhatik. Következésképpen más az egyedek testsúly-viszonya is, hisz a különböző korú állatok súlya szintén különböző. A nemek közötti arány szintén rendkívül változó. Egy és ugyanazon faj populációjában időszakonként és évenként találhatunk hím- vagy nőstény-dominációt vagy éppen egyensúlyi helyzetet. Amint látjuk, a populáció szerkezetének ezek az elemei is rendkívül változatosak. De vajon ezek a változások nélkülöznek minden törvényszerűséget, s nincsenek összefüggésben a többi szerkezeti elemmel? A z utóbbi évek kutatási eredményei arról tájékoztatnak, hogy ezek a bioló­ giai szerkezeti elemek rendkívül fontos szerepet játszanak a populáció létezésében. Többek között általuk érvényesül az egyes önszabályozó mechanizmusok hatása, amely végül is szerkezeti és funkcionális elváltozásokhoz vezet. Egyben — akárcsak a többi szerkezeti elem — pontosan jelzik a populációban végbemenő folyamatok szintjét. Így például az öregek (senex) abszolút dominációja az illető populáció ala­ csony életerejéről tanúskodik. A z ilyen populációk éppen csak hogy léteznek, de a szaporodási arány rendkívül alacsony. A felnőttek (aduitus) és a fiatalok (juvenis) dominációja általában életerős populációkra jellemző, ilyen esetben a szaporodási arány magas. A z elmondottak alapján leszögezhetjük: a populáció szerkezeti felépítésén nem­ csak az állományt, területfoglalást és társadalmi csoportosulást kell értenünk, ha­ nem az egyedek különböző kor-, nemi, genetikai és súlycsoportokban történő diffe­ renciálódását is. Így a populációs szerkezet fogalma lényegesebben átfogóbb. A po­ puláció ilyenszerű szemlélete szerintem ma már a populációs vizsgálatok elenged­ hetetlen követelménye, még akkor is, ha a kutató elméletileg külön tárgyalja a topog­ ráfiai és a biológiai szerkezetet. E G Y E N S Ú L Y ÉS D I N A M I K A A populáció egységességét és működését, mint már hangsúlyoztam, a viszony­ lagos (dinamikus) egyensúly kialakulása biztosítja. Amikor egyensúlyról beszélünk, elsősorban az adott abiotikus környezet és a populáció szerkezeti elemei között ki­ alakult egyensúlyra gondolunk. M a általában elfogadott az a vélemény, hogy ez az egyensúlyi helyzet viszonylagos, s aránylag huzamosabb ideig biztosítja a po­ pulációnak mint rendszernek a stabilitását (Stugren, 1965, Botnariuc, 1967). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a populáció évszakos vagy évenkénti (ciklikus és nem ciklikus) szerkezeti elváltozásai többé-kevésbé meghatározott keretek között mozognak, s az esetleges „kilengések" nem haladják meg a populáció alkalmazko­ dási képességeinek határait (Silov, 1967). De téves volna azt hinni, hogy az egyen­ súlyi állapot, tehát a stabilitás szintje, mindig ugyanaz marad. A z abiotikus kör­ nyezet abszolút vagy mélyreható elváltozásai (erdőirtás, az időjárás lassú vál­ tozása, kultúrterületek létesítése), amelyek a legtöbb esetben túllépik a populá­ ció alkalmazkodási képességeit, tehát a megszokott egyensúlyi helyzet kilengési határait, szükségszerűen az egyensúlyi helyzet szintváltoztatásához vezetnek. Példaképp ismét az agrocönózisok mezei pocok populációit említhetem. A z ötvenes években szélesen elterjedt az a vélemény, hogy ezek ellen a rágcsálók el­ len a kémiai védekezés szükségtelen, mert a korszerű agrotechnika alkalmazása elegendő arra, hogy a pocokállományt állandóan alacsony szinten tartsa. De még egy évtized sem telt el, s a kutatók véleménye merőben megváltozott. Mi történt? A mezei pocok Európa-szerte nagyfokú túlnépesedést mutatott éppen azokban az

országokban, ahol az agrotechnikai műveleteket elég magas színvonalon alkalmaz­ zák (Franciaország, N S Z K , Belgium). Éppen ez adott okot arra, hogy a peszticidákat gyártó nyugati cégek olyan veszélyes kémiai anyagok alkalmazását szorgalmaz­ zák, mint az Erdrin és az Aldrin, ami természetesen számos balesetet okozott és a környezet kémiai megfertőzéséhez vezetett. Ugyanakkor bebizonyosodott az is, hogy az agrotechnikai munkálatok nem képesek megbontani a pocokpopulációk szerke­ zeti és funkcionális egységét. Ezzel az agrocönózisok ökológiai tanulmányozása ismét napirendre került. A z e téren elért kísérleti eredményeink azt bizonyítják, hogy a vetésforgó alkalmazása, valamint a föld megmunkálása (szántás, kapálás, kaszálás) és az azt követő környezeti változások a populációkon belül olyan szerkezeti és funkcionális elemek kialakulását idézték elő, amelyek a változott környezetben is biztosítják a pocok további fennmaradását, vagyis a populáció szerkezete aktívan reagál a környezet változásaira. A z aktív reagálás módozatai közül megemlítem az úgynevezett „efemer" popu­ lációk kialakulását. Ezek rendszerint a vetésekben (búza, árpa, kukorica) élnek, s működési idejük mindössze néhány hónap. A z ilyen populációkra jellemző, hogy a szaporodási idő kezdete és tartama egybeesik a kultúrnövény fejlődési időszakával, és sokkal intenzívebb, mint a szűzterületeken élő populáció esetében (Hamar, M . and Tu ă, A l . : Estimation of t h e density of M i c r o t u s a r v a l i s Pall., Oxford, 1968). Ugyanakkor a populáció szerkezeti felépítése (területfoglalás, kor-, nem és súlyvi­ szonyok) kedvezőbbek és rendkívül dinamikusak. Ennek megfelelően, a kultúrterületeken élő populációk életében rendkívül fontos szerep jut a vándorlásnak. Ha a szűzterületeken élő populációk vándorlásait elsősorban az egyedsűrűség irányítja, akkor az „efemer" populációk egyedeinek vándorlásai főleg az agrotechnikai mun­ kálatok ütemét követik. Érthető tehát, hogy az ilyen populációk egyedei állandó mozgásban vannak, a populáció stabil periódusai sokkal rövidebbek. Mindez a popu­ lációk közötti állandó vagy gyakori egyedcseréhez vezet. A gyakori egyedcsere vi­ szont növeli a genetikai heterogenitást, ami nemcsak intenzív szaporodáshoz vezet, hanem a populációk életképességét is fokozza. Ezek az „efemer" populációk a szűz­ területeken, lóherésekben és lucernásokban élő úgynevezett „stabil" populációk tarta­ lékai, s biztosítják a faj fennmaradását, sőt biológiai fejlődését is. A z elmondottakból kitűnik, hogy a populáció funkcionálása végeredményben a stabilitás és dinamika folytonos váltakozásából áll. Más szóval, az egyensúlyi helyzet mindig csak a dinamikán keresztül érhető el. Megállapíthatjuk azt is, hogy az egyensúly (stabilitás) és a dinamika nem szer­ kezeti, hanem a populáció működését feltételező, tehát funkcionális

folyamatok, és

megnyilvánulnak bennük az önszabályozó mechanizmusok akciói.

ÖNSZABÁLYOZÓ Amint

említettem:

a

populáció

önszabályozó

mechanizmusainak

populáció stabilitása, illetve dinamikája révén a viszonylagos sában jelentkezik. A populációs

RENDSZEREK

egyensúly

hatása

folyamatok önszabályozása, mint bármely

rendszeré, a „feed-back" elve alapján valósul

meg. Eszerint

a fizikai

a

kialakítá­ nyitott

környezet

hatására a populáció megfelelően reagál, minek következtében a benne végbemenő változások

visszahatnak

a

magán viseli a populációtól

környezetre. felvett

Ennek

újabb

hatása

a

populációra

információ bélyegét, tehát a populáció

sítóan hat vissza magára a populációra.

már

módo-

Egyelőre meglehetősen nehéz volna kimerítő képet adni a populáció önsza­ bályozó mechanizmusairól, lévén ez a kutatási terület az ökológia legfiatalabb ága. Jelenlegi ismereteink alapján a populáció önszabályozó mechanizmusai közül a következőket említjük meg: — A populáció topografikus szerkezetének változtatása, valamint a p o p u ­ l á c i ó n b e l ü l i t á r s a d a l m i c s o p o r t o s u l á s és h i e r a r c h i a m ó d o s í t á s a . Ez a z ö n ­ s z a b á l y o z ó r e n d s z e r a területi a d o t t s á g o k és t á p l á l k o z á s i l e h e t ő s é g e k o p t i m á l i s k i h a s z n á l á s á t c é l o z z a . U g y a n a k k o r a t e r m é s z e t e s e l l e n s é g e k elleni v é d e k e z é s t is h a t h a t ó s a b b á teszi. — A vándorlások (migrációk) általában k e d v e z ő b b táplálkozási lehető­ s é g e k e t és a p o p u l á c i ó k közötti g y a k o r i e g y e d c s e r é t b i z t o s í t a n a k . T ú l n é p e s e d é s esetén a p o p u l á c i ó szerkezeti e g y s é g é n e k m e g ő r z é s é t c é l o z z á k . — T ú l n é p e s e d é s e s e t é n c s ö k k e n a születési a r á n y a m e l l é k v e s e és a g y a ­ lapi m i r i g y ( e n d o k r i n r e n d s z e r ) f u n k c i o n á l i s e l v á l t o z á s á n a k hatására. Ezt r ö v i d e n „ s t r e s s " - m e c h a n i z m u s n a k is n e v e z h e t n ő k . A S e l y e - f é l e s t r e s s - e l m é l e t e t e l s ő n e k Christian a l k a l m a z t a a t e r m é s z e t b e n élő p o p u l á c i ó k b a n v é g b e m e n ő f o l y a m a t o k r a , és k é s ő b b ki is d o l g o z t a m i n t á l t a l á n o s a n f u n k c i o n á l ó ö n s z a b á ­ lyozó mechanizmust. — A n e m e k közötti a r á n y s z á m m e g v á l t o z á s a k a n n i b a l i z m u s v a g y s z a p o ­ rodásból való kizárás révén (például gyakran előfordul, hogy a nőstények el­ űzik v a g y f e l f a l j á k a h í m e k e t , v a g y a z ö r e g h í m e k k i z á r j á k a f i a t a l o k a t a p á r zásból). Ezek m i n d fékezik a túlnépesedést. Ezzel természetesen nem merítettem ki a populáció önszabályozó mechaniz­ musainak fejtegetését. A z e téren végzett további kutatások hivatottak arra, hogy feltárják az eddig még ismeretlen rendszereket. Annyit leszögezhetünk azonban, hogy ezek a mechanizmusok hosszú fejlődés folyamán alakultak ki, mint a kör­ nyezethez való alkalmazkodás megnyilvánulásai. Működésük a populáció szerkezeti és funkcionális egységének megőrzését célozza. Hatásuk, mint minden adaptációs tulajdonságé, viszonylagos, s így bizonyos körülmények között a populációra káros befolyásokat (túlnépesedés vagy túlzott állománycsökkenés) nem képesek elhárítani.

ENERGETIKAI

SZEREP

A populáció mint élő anyagi rendszer meghatározott szerepet tölt be egy adott biocönózis energiaáramlásában. A Mac Fadyen-i értelmezés szerint: bármely populá­ ció egy élőanyag-mennyiséget képvisel, amely részt vesz az illető biocönózis anyag­ cseréjében, azaz felvesz, leköt és lead egy bizonyos energiamennyiséget. Anyagcse­ réjének eredménye tehát egy bizonyos szervesanyag-mennyiség (biomassza) és ener­ gia. Gyakorlati szempontból minket a szervesanyag-mennyíség érdekel. Ez pedig függ a populáció anyagcseréjének hatékonyságától, e n e r g e t i k a i egyensúlyától. A társadalomnak tehát arra kell törekednie, hogy a populáció minél nagyobb szerves­ anyag-mennyiséget termeljen, melyet termés alakjában periodikusan elvonhatunk a populáció anyagcseréje hatékonyságának csökkenése nélkül. Lényegében ezt a törekvést tükrözi a történelem minden mezőgazdasági termelő technikája. A populáció energetikai ismerete rendkívül fontos, hisz szerves részét alkotja az anyagtermelési mechanizmusok feltárásának. Nem csoda tehát, hogy a Nemzetközi Biológiai Program keretében a populáció szerkezeti és energetikai kutatása az első helyen áll. Csak a populációk energetikájának ismeretében állapíthatjuk meg a biocönózisok anyagtermelési lehetőségeit s azok gazdaságosabbá tételének módo­ zatait, nyithatunk ú j utakat a jövő mezőgazdasága előtt.

CSEHI

GYULA

Centenárium a purgatóriumban Ha

a véletlen,

melynek kevés köze

van az író irodalmi utókorához, nem ho­ zott

volna

újra

szorosabb

kapcsolatba

egy könyvével — a Pénzhamisítókkal és levelezésének jelentőségben

—

terjedelemben, de talán

is

leggazdagabb

részével

— a Roger Martin du Gard-ral leveleivel

— , aligha

váltott

vállalkoztam

volna

arra, hogy André Gide születésének zadik

évfordulójáról

írásban

szá­

megemlé­

kezzem. A

Pénzhamisítók

több m i n t

negy­

ven éve jelent meg. Magyarra — jólle­ het

Gide élete

mindenütt még

és

müve

szenvedélyes

szenvedélyesebb

annak

idején

érdeklődést

vitákat

váltott

és ki

— csak nemrégiben fordították le. M e s ­ terházi Lajos a könyv utószavában egye­ nesen André tételezett

Gide

megindító

buzgalommal igyekszik

ezt a regényt valahogy közel hozni a fel­

és remélt mai olvasókhoz

Megmagyarázza, miért gyakorolt reá és nem­

zedéktársaira oly mély hatást, és miért tartja érdemesnek arra, hogy erősen sett tolmácsolását

a maga emlékezése és élménye alapján az új közönség

elké­ figyel­

mébe ajánlja. E törekvése valóban nemcsak indokolt, hanem szükséges is. Senki sem vonja kétségbe, hogy Gide a huszadik század klasszikusainak sorába tartozik. De a klaszszikussá nyilvánítás lehet végleges díszsírhely is, melyre csak a hivatalos koszorúit helyezik el az illendőség szabta időközökben, például az író századik évfordulóján. És lehet a gyakorlati halhatatlanság

elismerés

születésének

szentesítése,

az életmű

élő jelenlétének felmérése: a lelkes elfogadásé és az elfogult elvetésé. A kor, amely­ ben Gide élt, a mű, amelyet megteremtett, a hely, amelyet az író és műve kivívott magának, időben léphetnénk

fel

és térben

az utókor

még

túl

végleges

közel

esik

ítéletének

hozzánk ahhoz, hogy

igényével;

a

indokoltan

mű, jellegét

tekintve,

manapság nem válthat és nem is vált ki azokhoz a reakciókhoz akár távolról is mérhető hőfokú hatást, vonzást vagy taszítást, amely a Meztelen, a Pénzhamisítók,

az Oedipe

et Thésée

A

Vatikán

titka,

szerzőjét szinte utolsó életévéig kísérte.

André Gide 1869-ben született és 1951-ben halt meg. A halálát követő évben a katolikus

egyház

összes

műveit a

tiltott

művek indexére

helyezte.

„Ennek

az

írónak a müveit el kell ítélni azért is, amit hirdet, és azért is, amit t a g a d . . . Nagy adottságai,

átható

intelligenciája,

gazdag

költőisége

még fájdalmasabbá teszi" — írta az Osservatore

ezen

Romano

ítélet

szükségszerűségét

a határozatot indokolva.

K e v é s s e l a z u t á n a z Index librorum prohibitorum sokévszázados intézményét m e g ­ szüntette a z a g g i o r n a m e n t o . A z e g y h á z s z e m p o n t j á b ó l n i n c s a k a d á l y a i m m á r G i d e feltámasztásának. A z o l v a s ó k n a g y t ö m e g e , b e l e é r t v e a k a t o l i k u s o k a t is, k ü l ö n b e n s e m tekintette az I n d e x e t m é r t é k a d ó f ó r u m n a k i r o d a l m i é r t é k e k m e g í t é l é s é b e n . K é t s é g t e l e n , h o g y az e g y h á z i k i á t k o z á s t ó l v a g y rehabilitálástól függetlenül G i d e m ű v e a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú v é g e óta eltelt n e g y e d é v s z á z a d s o r á n háttérbe szorult. E l é g ­ séges S a r t r e G i d e - n e k szentelt n e k r o l ó g j á b ó l n é h á n y sort i d é z n ü n k , h o g y e n n e k o k á t m e g é r t s ü k : „ G i d e m ű v é s z e t e k o m p r o m i s s z u m r a t ö r e k s z i k a k o c k á z a t és a s z a b á l y k ö z ö t t ; k i e g y e n s ú l y o z ó d i k b e n n e a protestáns t ö r v é n y a h o m o s z e x u á l i s n o n - k o n f o r m i z m u s s a l , a n a g y p o l g á r g ő g ö s i n d i v i d u a l i z m u s a és a t á r s a d a l m i k é n y s z e r , b i z o n y o s szárazság, a k ö z l é s n e h é z s é g e é s a k e r e s z t é n y e r e d e t ű h u m a n i z m u s , é l é n k é r z é k i s é g , a m e l y ártatlan szeretne l e n n i ; a s z a b á l y k ö v e t é s e e g y e s ü l b e n n e a spontaneitás k e ­ resésével. A z egyensúlyoknak ebből a játékából fakad az a felbecsülhetetlen szol­ gálat, a m e l y e t G i d e a j e l e n k o r i i r o d a l o m n a k tett: ő l e n d í t e t t e ki a s z i m b o l i s t a kerékvágásból..." M i n d a z , a m i ú j a b b a n a z i r o d a l o m b a n és a m ű v é s z e t e k b e n , a k r i t i k á b a n é s a z i r o d a l o m é r t e l m e z é s b e n történt, látszólag, n a g y r é s z t a z o n b a n n e m c s a k látszólag, h o m ­ l o k e g y e n e s t e l l e n t m o n d a n n a k , a m i t G i d e é l e t f o r m á j á b a n és m ű v é b e n m e g v a l ó s í ­ tott. A p o l g á r i c s a l á d o t , a m e l y n e k ő kiáltotta o d a a l á z a d á s é s a m e g v e t é s l e g k e ­ g y e t l e n e b b szavait, ö s s z h a n g b a n azzal, a h o g y a n h ű s é g e s b a r á t j a és i r o d a l m i e l l e n ­ lábasa, R o g e r M a r t i n d u G a r d A Thibault családban á b r á z o l t a , m a m á r senki s e m v é d i . G i d e „ h o m o s z e x u á l i s n o n - k o n f o r m i z m u s a " , m e l y n e k v a k m e r ő é s szentségtörő k i h í v á s - j e l l e g é t az adta, h o g y n e m c s a k a m a g á n é l e t b e n n e m titkolta, d e f e l i s m e r ­ h e t ő e n ö n é l e t r a j z i j e l l e g ű m ű v e i b e n is megszólaltatta, m a m á r az érzéki és é r z e l m i élet szabálytalanságait diszkréten é s t a r t ó z k o d ó a n j e l z ő k o n f o r m i z m u s n a k t ű n h e t a h h o z képest, a h o g y a n azóta í r n a k e r r ő l a v a l a h a „ k é n y e s " t é m á r ó l . A „ k o c k á z a t é s a szabály", „ a nagypolgári individualizmus és a társadalmi kényszer", „ a szabály és a s p o n t a n e i t á s " közötti e g y e n s ú l y o z á s m ű v é s z e t e , a m e l y e t S a r t r e találóan állít G i d e j e l l e m z é s é n e k h o m l o k t e r é b e , m i n t m i n d e n e g y e n s ú l y és e g y e n s ú l y o z á s , v é g t e ­ l e n ü l a n a k r o n i s z t i k u s n a k t ű n h e t a m a s z e l l e m i é s m ű v é s z e t i é l e t é b e n , m e l y e t az é l e s k o n t r a s z t o k és a v é g l e t e k j e l l e m e z n e k . A m i t p e d i g G i d e i n d i v i d u a l i z m u s á n a k é s e s z t é t i z m u s á n a k n e v e z h e t n é n k , é s a m i írói m ű v é n e k j a v a részét a m o r a l i s t a é s a m e m o r i a l i s t a s z u b j e k t í v m ű f a j á b a kényszerítette, talán a l e g t á v o l a b b e s i k a m a i irodalomtól, a m a i i r o d a l o m formáitól és a mai olvasótól. M e g a n n y i o k arra, h o g y G i d e í r ó i t e k i n t é l y é t — a m e l y e t v é g s ő f o k o n n e m s e m m i s í t h e t n e k m e g a t á r s a d a l o m és a k u l t ú r a hirtelen és m é l y v á l t o z á s a i — m e g ­ tépázza. M é g s e m e g é s z e n ez a h e l y z e t . I n k á b b a m ú l t század v é g é n é s e s z á z a d első f e l é b e n é l t n a g y í r ó k n a k a b b a az o s z t a g á b a s o r o l h a t j u k — kitűnő t á r s a s á g b a n t a l á l j a m a g á t k ö z ö t t ü k — , a k i k a halhatatlanság biztos előcsarnokában „várakoznak", abban, amelyet irodalmi purg a t ó r i u m n a k is n e v e z h e t ü n k . N y i l v á n n e m v é l e t l e n , h o g y a c e n t e n á r i u m o t e l ő k é ­ szítő c i k k e k b e n , t a n u l m á n y o k b a n , e m l é k e z é s e k b e n m i n d u n t a l a n és s p o n t á n u l m e g j e ­ l e n i k e z a k i f e j e z é s , és c s a k e g y e s e g é s z e n fiatal í r ó k n y i l a t k o z n a k G i d e - r ő l m e g v e ­ téssel, v a g y a m i l é n y e g e s e n r o s s z a b b , k ö z ö m b ö s e n . A m a g a m részéről, a m i G i d e - e t illeti, i d e i g l e n e s n e k t a r t o m e z t a helyzetet. J e ­ lentőségét p e d i g , m e g g y ő z ő d é s e m szerint, s z ű k k e b l ű s é g v o l n a c s u p á n a r r a k o r l á t o z n i , h o g y a m ú l t század v é g é n , a m i k o r m a g a is a s z i m b o l i s t a i s k o l a j e g y é b e n indult, v a l ó b a n ő v o l t a s í r á s ó j a e n n e k a z irányzatnak, és í g y k o r a i ú t t ö r ő j e lehetett a h u ­ s z a d i k század s z e r t e á g a z ó i r o d a l m i kísérletezéseinek, útkereséseinek, f o r r a d a l m a i n a k .

S a r t r e d i a l e k t i k á j a c s a k G i d e p o l á r i s e l l e n t m o n d á s a i r a f i g y e l m e z t e t , és d i c s é r v e - g á n c s o l v a a kétes e g y e n s ú l y í r ó j á t látja b e n n e . N e m figyel fel, saját r a d i k á l i s i r o d a l m i és filozófiai c r e d ó j á n a k s z e l l e m é b e n fel s e m f i g y e l h e t , G i d e dicséretes k ö v e t k e z e t l e n s é g e i r e . P e d i g a z o k egészítik ki a z írói a r c u l a t á t és o l y a n s ú l y p o n t o k a t alakítanak ki é l e t é b e n , m ű v é b e n , a m e l y e k mássá is, t ö b b é is teszik a n n á l , a m i n e k Sartre mutatja. G i d e c s a k n e m egész é l e t m ű v e ö n v a l l o m á s . D e az, aki v a l l , n e m marad a z o n o s ö n m a g á v a l . A z i n d i v i d u a l i z m u s h i r d e t ő j e , a családi, vallási és s z e x u á ­ lis k o n v e n c i ó k k é r l e l h e t e t l e n e l l e n s é g e s o h a s e m z á r k ó z o t t b e ö n m a g á b a . Ez a z esztéta és m o r a l i s t a szakadatlanul úton v o l t . A s z ó fizikai j e l e n t é s é b e n is á l l a n d ó a n utazott. A s z ó i r o d a l m i j e l e n t é s é b e n p e d i g f á r a d h a t a t l a n u l kereste a m i n t a k é p e k e t . Esszéi és t a n u l m á n y a i , o l v a s m á n y a i r ó l s z ó l ó n a p l ó j e g y z e t e i t a n ú s k o d n a k a r r ó l a n e ­ mes és g y a k r a n b ö l c s e k l e k t i c i z m u s r ó l , a m e l y v á l t o z ó és v á l t o z a t o s írói p á l y á j á n a k m i n d e n s z a k a s z á b a n k é p e s s é tette arra, h o g y m e g é r t s e é s m e g é r t e s s e a z o k a t az írókat, a k i k neki és o l v a s ó i n a k é l m é n y e k e t , tanulságokat, esetleg mintaképeket nyújthattak a m ú l t és a j e l e n m i n d e n világtájáról. E g y a r á n t értékelte S h a k e s ­ peare-t é s G o e t h é t , az a n g o l realistákat é s D o s z t o j e v s z k i j t , Nietzschét, R i l k é t , M a l l a r mét és Z o l á t . R e n g e t e g f o r d í t á s és t a n u l m á n y t a n ú s k o d i k G i d e - n e k e r r ő l a v a l ó b a n egyetemes érdeklődéséről. 1913-ban a z a k k o r m á r 54 é v e s G i d e , aki i n k á b b az í r ó k , m i n t a n a g y k ö z ö n s é g k ö r é b e n n a g y t e k i n t é l y t v í v o t t ki m a g á n a k , A Vatikán titkának b e f e j e z é s e után, egy b a r á t j á n a k k é r é s é r e e l o l v a s t a az a k k o r m é g teljesen i s m e r e t l e n R o g e r M a r t i n d u G a r d Jean Barois c í m ű r e g é n y é n e k kéziratát, és hozzásegítette ezt a k ö n y v e t a g y o r s m e g j e l e n é s h e z . Ettől k e z d v e G i d e haláláig a két írót s z o r o s barátság kötötte e g y m á s h o z ; e r r ő l c s a k n e m n e g y v e n é v e t á t f o g ó l e v e l e z é s ü k is t a n ú s k o d i k ( A n d r é G i d e — R o g e r M a r t i n d u G a r d : Correspondence. Paris, 1968). A l e v e l e z é s k é t h a t a l m a s kötete k ö z e l e z e r l e v e l e t t a r t a l m a z ; a k i a d ó — Jean D e l a y — t e r j e d e l m e s és a l a p o s b e v e z e t ő t a n u l m á n y a , a k ö t e t e k e t kiegészítő gazdag j e g y z e t a n y a g l e h e t ő v é teszi, h o g y G i d e é s M a r t i n d u G a r d b a r á t s á g á n a k és e g y ü t t ­ m ű k ö d é s é n e k fő v o n a l á n m i n d k e t t ő j ü k írói é s á l l a m p o l g á r i f e j l ő d é s é t n y o m o n k ö v e t h e s s ü k . H a é r v é n y e s a z i r o d a l o m b a n is az e l l e n t é t e k a z o n o s s á g á n a k és a p ó ­ lusok v o n z á s á n a k az e l v e , a k k o r ez a barátság, a h o g y a n a l e v e l e z é s b ő l kitűnik, ra­ g y o g ó m e g v a l ó s u l á s a e n n e k a z e l v n e k . A f r a n c i a r e a l i z m u s és n a t u r a l i z m u s k ö v e ­ tője, a z i r o d a l m i és t ö r t é n e l m i p o z i t i v i z m u s h í v e , a m i n d e n m e t a f i z i k u s n y u g t a l a n ­ ságtól m e n t e s s z a b a d g o n d o l k o d ó é s a v a l l á s o s , e r k ö l c s i , é r z e l m i skrupulusokkal v i a s k o d ó esztéta s z ö v e t s é g e e z . A történészi és l e v é l t á r o s i a l a p o s s á g g a l d o k u m e n tálódó, f ő m ű v é t két é v t i z e d e s kitartó m u n k á v a l é p í t ő t á r s a d a l o m á b r á z o l ó d u G a r d és az i m p r e s s z i o n i s t a , s z u b j e k t í v , v á l t o z é k o n y , é r z é k e n y stiliszta G i d e k ö l c s ö n ö s e n megérti és é r t é k e l i e g y m á s t . K é t s é g t e l e n , h o g y G i d e sokat segítette barátját kritikai m e g j e g y z é s e i v e l , d e n e m k e v é s b é igaz, h o g y M a r t i n d u G a r d f i g y e l m e z t e t é s e i , a m e ­ lyek a v á l t o z é k o n y s á g , a s z u b j e k t i v i z m u s v e s z é l y e i t ő l ó v t á k barátját, s e m v o l t a k é p p e n h a s z o n t a l a n o k v a g y hatástalanok. A Thibault család s o k a t k ö s z ö n h e t G i d e nek, d e talán n e m túlzás azt állítani, h o g y G i d e é l e t m ű v é b e n A Thibault család szerzőjétől k a p o t t i n d í t é k o k n a k k ö s z ö n h e t j ü k a Pénzhamisítók megszületését. „ E z t a k ö n y v e t , első r e g é n y e m e t , R o g e r M a r t i n d u G a r d - n a k a j á n l o m őszinte b a r á t s á ­ g o m t a n ú s á g á u l " — í g y s z ó l t a szerző ajánlása a z 1925-ben m e g j e l e n t első k i a d á s ­ ban. I s m e r ü n k a z o n b a n e g y m á s i k ajánlást is, a m e l y m é g i n k á b b m e g e r ő s í t i a du G a r d s z e r e p é r e v o n a t k o z ó állítást: „ M e g í r t a m v o l n a - e ezt a k ö n y v e t Ön n é l k ü l ? K é t l e m . Ezért a j á n l o m Ö n n e k . P é l d á j a és j ó t a n á c s a l a p r ó l l a p r a t á m o g a t o t t . S z e ­ retném, h o g y e l a p o k m i n d e g y i k e m é l t ó v o l n a arra, h o g y j ó v á h a g y j a , és h o g y Ö n n e k a j á n l h a s s a m őket."

A

Pénzhamisítók

nemcsak első

„regénye" volt

Gide-nek, hanem

egyben

az

egyetlen és az utolsó. Valójában az első olyan regény is, amely nem Proust vagy Kafka,

hanem

egyenesen

a

háború utáni

„játszik" a regényformával, töri elemző ábrázolás megszentelt

legmerészebb

meg a folyamatos

és megcsontosodott

gényt egy valójában meg nem írt regény

formabontók

elbeszélés,

szellemében

az objektív,

lélek-

hagyományait, alakítja át a re­

keletkezéstörténetévé,

a szöveget

az „író" naplójának, regényterveinek, a regényről szóló elmélkedéseinek

pedig

ötvözetévé,

hagyományos értelemben vett, de korántsem hagyományos funkciót betöltő jelenetek és dialógusok konglomerátumává tördeli. A z egész pedig a „regényforma" paródiája. Ezt

a regényt (André Gide: Pénzhamisítók.

Fordította

Réz Pál. A z utószót Mester­

házi Lajos írta, Budapest, 1966) kommentálva nevezi az utószó írója dicséretes

túl­

zással „az első igazán modern regénynek". Inkább a legelső modern regények egyi­ kének nevezném. Ezzel a megszorító megfogalmazással sorolhatnám a „legelső" mo­ dern regények

közé, sok más mellett,

Roger Martin du Gard Jean

amelyet — mint láttuk — Gide tartott keresztvíz alá. A Jean

Barois-ját

Barois

is,

párbeszédes

formája, amelyben az író hangja legfeljebb „szerzői tanításokban" szólal meg, talán nem olyan látványosan „modern", mint a Pénzhamisítóké. nak

— tehát nem modernnek — A Thibault

meretességgel

család

Gide nem találta elavult­ történészi és archivista

megalkotott krónikáját, sem pedig a történész-regényíró

lelkiis­

technikáját

és stílusát. A

Gide—du Gard levelezés impozáns tömegéből nemcsak ennek a

segítségnek,

és — ami még ritkább és

még példásabb — két

kölcsönös

egymástól

annyira

eltérő művészi alkat kölcsönös megértésének szép példáit bányászhatjuk ki. A sok közül csak egyet idéztem. Kellő megvilágításba

kerülnek Gide-nek olyan

érdemei

is, amelyeket annak idején felváltva hol a jobboldal, hol a baloldal tekintett bűn­ nek, hűtlenségnek, árulásnak. Gide többször járt Afrikában. Századunk húszas éveinek derekán a gyarmati rendszer visszaéléseire veiben (Voyage

és embertelenségére figyelt

au Congo,

1927; Retour

du Tschad,

fel. Ezeket leplezte Suite

du Voyage

le

útiköny­

au Congo,

E két könyvvel kezdődött Gide rövid, őszinte, de alapjában véve fatális seken alapuló részvétele a közéletben, a politikában, az antifasiszta

1928).

félreérté­

és háborúelle­

nes harcban, időleges csatlakozása a munkásmozgalomhoz, azzal az illúzióval, hogy az

azonnal megoldja az ellentmondásokat, amelyeket ő a polgári társadalomban az

egyéniség

és a közösségek

között fedezett

fel. A Nourritures

terrestres-nak

(1897)

az életörömöt és eksztázist bibliai hangon megéneklő szerzője 1936-ban, a nourritures-ben

Nouvelles

hitet tett a társadalmi megújulás mellett. Barátja, a Dreyfus-párti

és baloldali du Gard hiába figyelmeztette, hogy tévedés lenne a szervezett mozga­ lomtól

várnia

az ő

egyéni

lázadását

Gide néhány éves elkötelezettségi bár

kiváltó

okok

megszüntetését.

Mindenesetre,

szakasza bizonyítja, hogy ezt az utat is megjárta,

kísérlete szükségszerűleg vezetett a kiábránduláshoz. Immár történelmi

ból, feltétlenül

távlat­

Roger Martin du Gard tett közvetlenebb, nagyobb és tartósabb szol­

gálatot a haladás ügyének, amikor ezekben az években, A Thibault oly alaposan kidolgozott eredeti 1936) és az Epilogue-gal

tervét

család

kiegészítette a hetedik résszel

különben (L'été

1914;

(1940).

A háború, a megszállás évei mindkettejük világát alapjaiban rendítették meg. A

világhír, a Nobel-díj (1947) egy hat évtizedes

írói pályát koronázott. Azt, hogy

mennyire megváltozott körülötte nemcsak a való élet, hanem az irodalmi világ is, mi sem érzékeltetheti

inkább, mint az, hogy egy évtizeddel később Camus-t tüntet­

ték ki a Nobel-díjjal, s hogy nem egészen újabb évtized múltán Sartre visszautasí­ totta ezt a kitüntetést.

C a m u s ő s z i n t e c s o d á l ó j a v o l t G i d e - n e k , S a r t r e v i s z o n t a Les Temps Modernes c i k k s o r o z a t á b a n , a m e l y e t Q u ' e s t - c e que la littérature? c í m e n k ö t e t b e n is kiadott, a maga elkötelezettség-fogalmának nevében a „polgári írók" közé sorolta Gide-et; e g y é b k é n t R o g e r M a r t i n d u G a r d - t is. „ J ó a l k a l o m arra, h o g y l e m é r j ü k , m e n n y i r e , és m e g é r t s ü k , h o g y m i b e n k ü l ö n ­ b ö z n e k a S a r t r e - n e m z e d é k s z e m p o n t j a i totálisan a m i é n k é t ő l . M á s l é g k ö r t e r m é k e i ; de n e m d e g e n e r á l t t e r m é k e k . N a g y o n t a n u l s á g o s a s z á m u n k r a ! S e m m i s e m é r d e k e l ma a n n y i r a , m i n t m e g é r t e n i , m e n n y i b e n és m i é r t é r z e m m a g a m m i n d e n területen t ú l h a l a d o t t n a k k o r o m által" — írta d u G a r d G i d e - n e k . „ T ú l h a l a d t a k b e n n ü n k e t ( á t v e s z e m a z ö n kifejezését) a z o k , a k i k jöttek, a h o g y a z o k a t is, a k i k j ö n n e k , túl fogják majd haladni azok, akik jönni fognak. K í n o s dolog felismerni, h o g y azokat az értékeket, a m e l y e k k e l az e m b e r p é n z t á r c á j á t m e g t ö m t e , m á r n e m j e g y z i k . . . h o g y a z e m b e r és m ű v e m á r c s a k történeti é r d e k e s s é g ű ( m e r t e r r e a k ö v e t k e z t e t é s r e kell j u t n o m ) ; d e a k á r c s a k ö n , n e m e l é g í t h e t e m ki m a g a m az ö n t u d a t l a n s á g g a l és n e m t á p l á l k o z h a t o m i l l ú z i ó k k a l . A z a luciditás, a m e l y r ő l b e s z é l , a d j a m e g m a j d t a n ú s á g á n a k tartós értékét. Et testis esto, ez s o k ! " — v á l a s z o l t a G i d e . A z ő t a n ú s á g a is tartós érték. M ű v e az e u r ó p a i kultúra fél é v s z á z a d á r ó l , a n a g y e u r ó p a i h a g y a t é k k a l v a l ó s á f á r k o d á s r ó l , az i r o d a l o m p o l g á r i k o r s z a k á n a k v é g é r ő l , az új i r o d a l m a k ú t t ö r é s é r ő l t a n ú s k o d i k . G i d e - e t n e m kell f é l t e n ü n k attól, h o g y v é g l e g e s e n m e g r e k e d az i r o d a l o m t ö r t é n e t p u r g a t ó r i u m á b a n .

Kozma

István:

Akt

(tusrajz)

SÜTŐ ANDRÁS

Elmentek a piroslábú cankók

Hol vagyunk hát? A Mezőségnek hívott erdélyi dombvidék kellős közepén, Kolozsvár­ tól negyven, Marosvásárhelytől hatvan kilométernyire, távol a vasúti és szellemi közlekedés ütőereitől, hajdani lápok, tavak, nádasok kiszikkadt völgyében. Makkai Sándor püspök úr, néhány évtizede, regényt írt ró­ lunk, vagy inkább segélykiáltást, az volt a címe: Holttenger. Hasonlatos hozzá valóban a vidék domborzata. Valamikor tenger volt itt, azután el­ ment valamerre, mi itt maradtunk, hasonlóképpen a vízi világból — a természet sanyarú változásaiban — az élelmes kétéltű békák is. Itt kon­ certeznek a házunk alatt a tocsogós réteken. Azóta, hogy Herman Ottó erre járt, elmentek még a kócsagok, a piroslábú cankók és a bölömbikák. A kivágott nádasok helyén a közelünkben, Mezőzáhon és Gyekében, halas­ tavak létesültek. A hegyéleken fúrótornyok, a határban éjjel is dörgő traktorok jel­ zik, hogy iparosodunk. Három irányból aszfalt-út közeledik felénk; a falu végén, a keresztútnál várjuk a találkozásukat. Öcsém időnként elébük gyalogol, s jön vissza a hírrel: a marosvásárhelyi elakadt, a kolozsvári közeledik rendületlenül. Visszapillantás A falu települési formája a jobbágyi esetlenségben alakult. A mértanian pontos, rideg szászok szétszórtságunk és rendetlenségünk láttán a világ kezdetére vagy végére gondolnak. Semmiképpen sem a megállapo­ dottságra. Pedig ősiség dolgában nincs panasz. A pusztakamarási birtokok körüli marakodás már a XIII-ik században kezdődött. A székelyek, kik­ nek rokonszenves természete, sőt életformája volt a sérelmezés, már 1571ben panaszt emeltek az erdélyi rendeknél a kamarási udvarház költséges építkezése miatt. A ma is palotának nevezett állami gazdasági székház nem tartozik építészetünk remekei közé. Jobbmódú gyapjúkereskedő is lakott már ilyenben A székely panaszt az illetékesek ezúttal sem vették figyelembe. Mátyás keze nyúlt hajdan idáig. Bizonyos Ungár János tőle kapott is birtokot 1467-ben. Kézről kézre kerülve voltunk a Laczkfyaké, a nagyváradi püspökségé, a Kemény Boldizsáré, Kemény Annáé meg a Kemény Zsigmondé is. (Ő az egyetlen, akitől nem elvenni, hanem átvenni kellett valamit. A terhes mivoltában is kovásztermészetű örökségét. A könyveit ugyan itt senki sem olvasta, de tébolyba hulló szenvedéseinek, nem­ zetféltő gondjának legendája máig is föl-föllobban a sírja környé­ kén. Konok sírköve fektében is mondja a tanulságot a másnak vi­ lágító s önmagát elemésztő fáklyáról. Vele, mint minden költővel, egy csipetnyi eszményi emberség költözött a világba. A helyi meg­ ítélés szemszöge persze, sajátosan jobbágyi; aranyat szórt kocsijából a nép közé, mondják, amit nehéz elhinnünk róla, hiszen garasos gondokkal küzdött. A neki tulajdonított gesztust mégsem szabad elvitatnunk. A képzelt aranyakat egyszer talán átválthatjuk — szel-

lemiekre. Ha nem is saját könyvtárából, mit a háború Kamaráson máglyára küldött; ha nem is az értetlenségből, mely itthoni kiadá­ sát még mindig akadályozza, újabb igazolásaként a túlzók — ra­ jongók? — ama természetének, amellyel rendszerint saját ügyüket sodorják válságba. A könyvtárak azért itt-ott még őrzik búskomor aggodalmait. Ebben a faluban azt a néptanítót kell csak kivárnunk, aki kinevezése után legalább egy délutánra beveszi magát Kemény írásai közé.) A falut háromnegyedrészben románok, negyedrészt magyarok lak­ ják. Az EGÉSZTől kaptam útravalóul a gyermekkor élményvilágát, a negyedrésztől a küszködő nyelvet, e színes kis bóját a vizek hullámzá­ sában. Küszködőt mondtam, a cseppre gondolva, melynek bizonyára nincs könnyű dolga, mikor a közhely szerint a tengert kell visszatükröznie. Akármilyen bőven is számolom: alig százötven főnyi közösségtől tanultam magyarul. Olyantól, melynek Balassija, Csokonaija, Arany Jánosa, nyelv­ újítója és nyelvcsősze a mindenkori tiszteletes úr volt, régi fegyvertársai­ val: Károli Gáspárral és Luther Mártonnal, kiknek zsoltárklapanciáit fúj­ tuk minden vasárnapon a templomban. Így énekelgetve, ha nem is nyer­ tük el a feltámadást, a hozzávezető legrövidebb utat: a kihalást elkerül­ tük. A fogyogatásnak zegzugosabb ösvényeit választottuk. Kaptuk inkább, a feudális birtokok szorításában. 1762-ből származó kimutatások szerint Kálvin gyülekezete a mainak háromszorosa lehetett. A század vége felé indul erős fogyatkozásnak. 1764 a madéfalvi siculicidium, a székelygyil­ kolás éve; a katonafogdosásé, a szökevényeké. Szoknyás ispánunk, Mária Terézia, a kötelet nyilván itt is kivetette ránk. Meg II. József is, kímé­ letlenül. Alig néhány emberöltő alatt egész családfolyamok — Csániak, Bónik, Hodorok, Bálintok, Tolnaiak — tűnnek el, mintha a föld nyelte volna el őket. A föld valóban tetten érhető, fejfák tanúskodnak róla. De az anyakönyvileg bejegyzett huszonhét Máténak jórésze más irányba szivár­ gott el. Egyiknek, másiknak a neve után ez áll: fugitivus. Kik voltak a Kósák, Kacsók, Újlakiak, Toldik? Hírük-hamvuk sincs. Du Prix Adéla nevű asszonyságról gondolom, hogy lelkész férjét kellett követnie; a pap ván­ dorfajta. De mi késztette a zsellér Székely Ferencet, hogy hét gyerekével fölkerekedve, kutyáját a szekér után kötve meg se álljon Marosludasig? Taszítás és vonzás erői változatosak voltak és maradtak. Ezt most nem kutathatom. Ízelítőt nyújtok csupán Istók Sándor uram töredékes nép­ mozgalmi dolgozatából. E szerint a lemorzsolódás évszázados folyamata az első világháború befejeztével megcsendesült. 1918—1938 között a lélek­ szám 329-ről 300-ra fogyott. Csupán! Ez idő alatt születtek 238-an, elhalá­ loztak 130-an, más vallásra való áttérés útján a gyülekezetből, és egy füst alatt a nyelvi közösségből kiváltak 25-en. Nagyobbrészt nők. Ezen nem kell csodálkoznunk. Az Úrvacsora képletes táplálék, míg az áhított férfi kézzelfogható valóság. E régi egyházi följegyzést lapozva mégis úgy lá­ tom: az apadás fő oka a nagymérvű gyermekhalandóság. 1921-ben pél­ dául a születések száma tíz, elhunyt ugyannyi. 1927-ben, mikor magam is a világra jöttem, születtünk összesen tízen, életben maradtunk négyen. Korosztályom hatvan százaléka az élet szokásos kerülői nélkül az anya­ mellről fordult egyenest a sírba.

(Anyám úgy látta, hogy én is utánuk megyek, ha nem egyébért: puszta szolidaritásból. Éjszakákon át sírt a bölcsőm felett. A rongyba

kötött cukros kenyérbél — a dajkáló kebel gyatra utánzata — egy­ általán nem lehetett ínyemre. Sokáig bizonytalankodtam, hogy anyám ajándékát — e szamárköhögéses, himlős, lázas valamit, az életemet — elfogadjam-e. A jelek szerint, mindig is befolyásolható lévén, megmaradtam. Igaz, a csábítás szép volt és változatos. Erre most jövök rá, midőn az asszonyoknak egész kis csapata közli velem, hogy bőgés-csitító szándékkal mily sokfelé hordozott el engem kar­ ban, kötényben, csókolva, rázogatva, égnek emelve, keblére vonva és csiklandozva, csak kedvet kapjak az élethez.) 1940-ben a bécsi döntéssel, az amúgyis laza közösség közel kéthar­ madára csökkent. A katonai kötelezettség — főleg a kaukázusi hideg — elől menekülve, a magyarok északi irányba, a románok délnek szök­ döstek át az ideiglenes határon. Családok, egész nemzetségek maradtak a házban férfikéz nélkül. A határátlépőket, ha elcsípték, börtönbe zár­ ták. Kutas Ferenc — anyám húgának férje — közel egy esztendőt ült Nagyszebenben. Elvándorolt a cipész, a kerekes, a kovács, a szűcsmester — az egész iparunk! — továbbá hét nagybátyám, kilenc unokatestvérem, öt nagynéném, el a tanító is családostul.

(Egy szalmazsák tetején magam is Enyedre kerültem a híres Beth­ len-kollégiumba tanítójelöltnek. Ott a boltíves kapu alatt egy sánta pedellus fogadott engem, majd Vita Zsigmond, kultúrhistóriánk tudós doktora, a könyvtárban pedig Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Veres Péter és Tamási Áron. Előttük levettem a sapkám és jó hangosan bemutatkoztam. — Te miért ordibálsz úgy, amikor kérdezlek? — förmedt rám a hétszálbajuszú felügyelő tanár. — Otthon mind süketek vagytok? — Reformátusok! — vágtam hozzá a hangom, amitől, úgy lát­ tam, meg is tántorodott. — Hányan vagytok? — Egy vékonyabb templomozásra váló. — Hát a többi? Amitől az istentisztelet vastagabb lehetne. — A többi szerteszéledt. — Ezzel a hittérítő hangoddal akarod összeszedni őket? — Ha lehetne — enyhültem a vigyázállásból. — Ha netán püspök óhajtanál lenni, tudd, hogy nyolcszázezren vannak és egymillió katolikus, unitárius meg miegyéb. Pislogtam zavartan. Ekkora gyülekezetről annak előtte nem volt tudomásom.) A faluból eltávozottak a felszabadulás utáni hónapokban töredéke­ sen kezdtek hazaszállingózni. Volt, aki csak éppen elsírta magát a viszont­ látás örömében, azzal ment tovább Kolozsvárra, Marosvásárhelyre mun­ kásnak, szolgálónak, üzemi kapusnak. A többit a közelgő földreform tar­ totta itthon. Nehány számadat létalapunk változásairól. Az első világ­ háború utáni részleges földreform során a Kemény bárók 4135 holdas birtokából kisajátítottak 2114 holdat. (Azelőtt mindössze 106 holdnyi mű­ velhető terület volt a parasztok tulajdonában.) Két évtized alatt a meg­ maradt uradalmi birtok a felére fogyott. Az osztásnál egy-két holdnyi szántó így is jutott valamennyiünknek. Került valami a lábunk alá, ahol a sarkunkat megvessük. Ilyenformán 1962-ig a lélekszám 420-ra szapo­ rodott. Ebből néhány esztendő leforgása alatt újra eltávozott 120 sze-

mély. Egy részét a gyorsütemű iparosodás szívta föl — városi élet, ala­ csony házbérű állami összkomfort. Az itthonmaradottak 32 gyermeket járatnak a négyosztályos magyar iskolába, 20—25-öt — helybéli tovább­ tanulás végett — a nyolcosztályos román iskola felső tagozatába. A közép­ iskolát végzettek közül egyetlen fiatal maradt itthon. A többi — féltu­ catnyi — városon telepedett meg. Szerény igyekezettel pótoljuk őket. Hét­ nyolc gyermek születik évente. Mióta orvosunk van, szülőotthon és orvos­ ság „zsákszámra", a halál is ritkábban látogat. Évente kétszer-háromszor. Az elemi iskolában osztálytársaimnál hamarább tanultam meg a be­ tűvetést. A sikongó palatábla fölé hajolva, ebéd közben is mámorosan róttam a szavakat. Úgy éreztem: mindahánnyal egy-egy titkot csípek fü­ lön. Még nem tudtam, mit kezdek majd velük, merre s mi végett indítok rohamot. De hogy leírtam például a félelmetes szót: báró, máris többnek éreztem magam, majdnem egyenrangúnak a betűk rácsai mögé vetett fogalommal. A világ birtokbavételének illúzióját éltem át: szavaim vegyes csapatának eszméitető, titkos erejét. Más örökségre — semmilyen ingó és ingatlan vagyonra — nem számíthattam. Az ősök tankönyvbe foglalt testamentumaira sem. Mivel sáfárkodtam volna? A magaméihoz tehát, közeli és távoli rokonoknál új szavakat eprésztem. Degenyeges, fazekas vándorszékelyek szekere körül ólálkodva egy-egy friss jelzőt, igét, iker­ szót dugdostam a nyelvem alá, s rohantam szívdobogva, mintha kancsót loptam volna: iafia! Anyám nevetett: pap lesz belőlem. Kérkedtem való­ sággal, mi mindennek tudom az elfelejtett — vagy soha meg sem tanult — nevét. Vitorláim csakhamar összehuttyantak. A magyar irodalomba tévedve föl kellett figyelnem valóságos helyzetemre, miszerint nem erdőbe, hanem bokorba születtem, az anyanyelv mezőségi dirib-darabjai közé, ahol min­ den, amiből a legkisebb költőnek is föl kellene ruházkodnia: csupa marad­ vány, foltnak való, szalagvég, elhullajtott kacat. Téli estéken Arany Toldija tartott ébren, azzal a döbbenettel, mint mikor a szilvafáról a há­ tamra esve szavamat vesztettem. Nem ismerjük a nyelvünket! — kezdett sajogni bennem a felismerés, véget vetvén az iskolai dolgozatírás boldog­ ságának. A világ teremtésének bibliai homálya vett körül és a bizonyta­ lanság: a vásár végére születtem-e, vagy az elejére? A fölszedett sátrak, indulásra kész társzekerek, a lacikonyha körül lerágott és elhajított cson­ tok, a lebontott körhinta látványa — hunyt pilláim alatt a színes hintók, sörényes kék faparipák káprázatával — minden cseresznyevásárkor el­ szomorított. Ez a korai emlékem nyirkos érzésként szivárgott az erőfeszí­ téseim közé, hogy valamiképpen fölfogjam helyzetünk való értelmét: hogy miért gyakoribb a puszta dúdolás, a sejej, sajaj, mint a szöveges ének; miért kellene mezei rokonaimat utánozva a kutyát kucsának, a macskát matykának ejtenem. Némaság, az nem volt. Mint valamely nagy csata után, veszteségek és hőstettek számbavételeként szólt a mese. Ha ugyan mesélés volt az: a kényszerű sietség a történet csattanója felé, csupaszon sántáló mondatok buktatói között; a helyzetek, fordulatok, lélekállapotok szószegény elnagyolása; a képzelet mögött kullogó kifejezőkész­ ség elesettsége; a feltáratlan maradt természet, névtelen virágaival és egyetlen esőjével, amely — későbbi megfigyeléseim szerint — sohasem szemerkélt, nem zengett, zuhogott, nem dobolt, nem paskolt, semmilyen más változatában meg nem jelent, mindig csak esett.

Mikor elkezdtünk beszélni: mintha gereblyével fésülködtünk volna. Újra meg újra visszatértem a Toldihoz. Nyelvünk erdőzúgását hall­ gattam benne. Miután végigborzongtam a réti farkasokat és Bence hűsé­ gében apámra ismertem, miután karizmaimat a Miklóséival összemértem, azzal kötött le tizedszer is, ami a kielégített kalandvágy helyén egyre növekvő hiányérzetemet enyhítette: beszélni tanított. A lehetetlen sajogó kísértéseit éreztem: fölszippantani szavanként az egészet, utolsó jelzőjét is eltárolni az üres kamrákban. Az uradalmi gyümölcsösbe szabadulva ka­ pott így el a vad mohóság, a tatárkodás fosztogató ösztöne: leszaggatni, ing alá rejteni, kabátujjba, nadrágszárba dugdosni, ágastul tördelni min­ dent, amit lehet, hazarohanni vele, föl a padlás sötét zugába, zabálni gyo­ morrontásig, fogvásásig, álkapocszsibbadásig. Kedvemre bódoroghattam a kertben, amelyről eladdig nem volt tudo­ másom. A friss szerzemény: szavaim birtokában, többletem miatt a ma­ gánynak is enyhe szorongásával, reggelenként úgy ébredtem, mint egy álruhás királyfi, akinek titkos küldetése van: megváltani a senyvedő nyel­ vet újabb vásári pofonok árán is; kimenekíteni a „csukot" a romlás bo­ szorkány-varázslatából, nagy népünnepségen visszaadni „u"-hangzójára, a vesszőt, és az elorzott „ty"-betüt, amely szinte csúfolódásképpen került a macska hátára. „Felesleg" — mondja nagybátyám fölösleges helyett; szavai össze-vissza röpködnek, mint a vak madarak. Hogy látásukat viszszahozzam, lapot indítottam. Arany János modorában írott verseimet irkalapra sokszorosítva, a cinterem környékén ághegyre tűzve, bokor alá rejtve kezdtem terjeszteni. Másnapra mindig eltűnt a csalétek. Valószínű­ leg a papírhiány miatt. „Valaki röpcédula szórja" — mondta egy idő után a sánta segédjegyző. S mivel a szomszédunkban lakott, velem fordíttatta le az ugyancsak féllábú hexametereket. A versek nagyon szépek, mondta. Nincs bennök politika, nem veszé­ lyesek. Arról tudósítanak, hogy valaki megbolondult. Azon a nyáron egy királylány is segítségemre jött. Éva kisasszony­ nak szólítottuk. A vasárnapi iskolai mozgalom keretében népdalokra taní­ tott bennünket. Egy hétre rá, hogy megjelent, már zengett a falu, mint egy óriási hangszer. Vadonatúj hangon, összeölelkezve, valamennyi utcán végigkérkedve fújtuk, hogy a csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Hol vannak a csitári hegyek? Senki sem tudta. Nem is volt fontos. Nap­ közben csapatostul leptük el a fenyvest; a pázsitra hasalva, állunkat és figyelmünket felpockolva hallgattuk Éva kisasszony tanításait, találós kérdést, balladát, Bartók és Kodály gyermekdalait. Azután fenyőfák tete­ jén gyakoroltuk magunk. Röpködtünk valósággal, mint egy megrészegült rigósereg. Gyönyörködtünk a lelkünkre szabott új ruházatban, ízleltük az átváltozások váratlan lehetőségét, miszerint „ha meghalok, szellő légyen belőlem". Mikor nyár végén elment, a királylány fölfedte magát: László Dezsőnének hívták. Más esztendőben nem jött vissza és azután sem. Bartók­ nak, valamint Kodálynak is az volt az egyetlen látogatása Pusztakamará­ son. Máig sem ismerik őket. Hét gyermeket kérdeztem meg, s nyolcan rázták a fejük: nem tudják, kik lehettek ezek az emberek. Bartalis urat ismerik; volt egy favágó gépe. Éva kisasszony dalai azért — ha csak rész­ ben is — megmaradtak, mint az évelő növények. Részlet

a szerző

Anyám

könnyű

álmot

ígér című

könyvéből

HAZAI TÜKÖR

Művelődő Kalotaszeg K a l o t a s z e g r ő l a n n y i t í r t a k és írnak, h o g y újat m o n d a n i r ó l a szinte lehetetlen. Ú j r a f e l f e d e z t é k n é p r a j z i , n é p m ű v é s z e t i értékeit, h a g y o m á n y a i t . K a l o t a s z e g e l s ő s o r b a n művészeti f o g a l o m , az írásos varrottas, a p o m p á s cifraszűr, a m u s z u j v a g y b a g a z i a , a díszes párták, a r i t k a s á g s z á m b a m e n ő k o p j a f á k , faragásos k a p u k , b ú t o r o k , d o b o ­ zok, s z é p s é g e s n é p d a l o k és a v a g y o n t é r ő g y ö n g y ö s r u h á k hazája. A z e l m ú l t é v e k ­ ben m e g s z á m l á l h a t a t l a n p á r n a , asztalterítő, faragásos d o b o z k e r ü l t a v á r o s i l a k á ­ sokba. M i n d e z a k ü l f ö l d i e k e t is é r d e k l i , és a k a l o t a s z e g i e k két k é z z e l a d j á k el mindazt, a m i t s z é p n e k tartunk. K a l o t a s z e g a z o n b a n n e m a régi zárt terület, n e m v a l a m i f é l e szabadtéri m ú z e u m , h a n e m e l l e n k e z ő l e g , n a g y és g y ö k e r e s v á l t o z á s o k tere. K o l o z s v á r t ó l B á n f f y h u n y a d i g , a K ö r ö s és K a l o t a s z e g l e t é b e n , a z A l m á s v ö l g y é b e n és a N á d a s m e n t é n m i n d e n ü t t sokat v á l t o z o t t a f a l v a k k é p e s ezzel e g y ü t t az ittlakó e m b e r e k , ö l t ö z e t ü k , szokásaik, igényeik. K a l o t a s z e g f o g a l m á h o z új d o l g o k társultak: az i p a r o s o d á s , a k o r s z e r ű életfeltételek i g é n y e , a v á r o s i m u n k a l e h e t ő s é g e k k ö v e t k e z t é b e n k i a l a k u l t ingázás a f ö l d m ű v e l é s t ipari m u n k á v a l f ö l c s e r é l ő k s z á m á n a k n ö v e k e d é s e , az utak és a k ö z ­ lekedés j a v u l á s a . M i n d e z előreláttatja v e l ü n k a j ö v ő t , a m e l y e l k e r ü l h e t e t l e n ü l és v é g é r v é n y e s e n a v á r o s h o z v o n j a ezt a v i d é k e t , m é g p e d i g ú g y , h o g y kiterjed a k ö z ­ művesítés, j a v u l az ellátás, s ő t a f a l v a k — b i z o n y o s v o n a t k o z á s b a n — m a j d t ö b b e t is n y ú j t a n a k l a k ó i k n a k , m i n t a zsúfolt v á r o s k ö z p o n t . A s z a b a d l e v e g ő r e , a táj s z é p ­ ségeire é s a c s e n d r e g o n d o l o k . A régi, a h a g y o m á n y o k t ü k r é b e n m e g s z é p ü l t m ú l t és a t á v o l i j ö v ő k ö z ö t t van a m a . A m a p e d i g k ü z d e l m e s . N e m c s a k a z a n y a g i j a v a k m e g t e r e m t é s é b e n , h a n e m a szellemi-kulturális i g é n y e k m e g v a l ó s í t á s á b a n is h a r c o t kell v í v n u n k . A z e l m ú l t h ó n a p o k b a n K a l o t a s z e g falvait j á r t a m . T i z e n h é t h e l y s é g b e n ötszáz embert kérdeztem meg művelődési igényeiről. A l e h e t ő s é g e k és e l k é p z e l é s e k f e l ­ m é r é s é b e n az a s z á n d é k vezetett, h o g y i g a z k é p e t k a p j a k . D ö n t ő f o r d u l a t ú e s e ­ mények, realitással s z á m o l ó i r á n y z a t o k i z m o s o d á s á n a k v a g y u n k tanúi a n é p n e v e l é s ­ ben. L e v e t j ü k lassankint a t ö m e g m ű v e l ő d é s s a b l o n c i p ő i t ; n e m a tetszetős statiszti­ kákért, h a n e m a szocialista e m b e r kialakításáért v é g e z z ü k a f e l n ő t t n e v e l é s t . E h h e z pedig e d d i g i e r e d m é n y e i n k e l f o g u l a t l a n vizsgálata n é l k ü l n e m f o g h a t u n k .

Anyagiak Szokássá vált a f a l u f e j l ő d é s t új h á z a k b a n kifejezni. T é n y , évtizedben g o m b a m ó d r a nőttek ki a cseréptetős, n a g y a b l a k o s , házak. B á c s b a n 516 ház k ö z ü l 1 8 5 , T o r d a s z e n t l á s z l ó n 3 8 4 k ö z ü l rályon 4 5 3 k ö z ü l 167, V i s t á n p e d i g a h á z a k fele a f e l s z a b a d u l á s

h o g y a z e l m ú l t két sokfelé fürdőszobás 121, K a l o t a s z e n t k i óta épült.

Menyasszonyi kirakodás Györgyfalván

A m e g k é r d e z e t t e k e g y i k c s o p o r t j a szülő, m é g p e d i g o l y a n o k , a k i k n e k h e t e d i k v a g y nyolcadik osztályos gyerekük van. A tanulók szüleik megkérdezésével töltöt­ ték ki a k é r d ő í v e t . A k é r d é s e k k ö z ö t t a családi h á z r a v o n a t k o z o t t n é h á n y . K é t ­ s z á z h a r m i n c ö t f e l e l e t b ő l kitűnt, h o g y a v á l a s z o l ó k h a t v a n s z á z a l é k a a f e l s z a b a d u l á s óta építkezett. M á s m u t a t ó k : a s z ü l ő k 79 s z á z a l é k a fizetéses a l k a l m a z o t t v a g y n y u g d í j a s , 21 s z á z a l é k u k g a z d á l k o d ó . A havi kereset s z e m p o n t j á b ó l h á r o m c s o p o r t r a oszthatjuk a c s a l á d o k a t . E z e r l e j e n alul keres 64 százalékuk. Kalotaszeg falvainak többségében, főleg a Kolozsvárhoz, Bánffyhunyadhoz, K a ­ p u s h o z és E g e r e s h e z k ö z e l i h e l y s é g e k b e n a havi f i z e t é s b ő l é p ü l a ház, k e r ü l ú j b ú t o r , részletre v á s á r o l n a k háztartási g é p e k e t , rádiót, t e l e v í z i ó t . A m e z e i m u n k á ­ ért j á r ó juttatásból f e d e z i k a m i n d e n n a p i m e g é l h e t é s h e z s z ü k s é g e s e k e t . A b i z t o s kereset és a r a n g o t a d ó s z a k m á k (ács, k ő m ű v e s , lakatos, v i l l a n y s z e r e l ő , b á n y á s z , g é p k o c s i v e z e t ő ) v o n z z á k a fiatalokat. T o r d a s z e n t l á s z l ó r ó l (1365)* m i n t e g y n é g y s z á ­ zan, M a g y a r f e n e s r ő l (1114) ötszázan, K a l o t a s z e n t k i r á l y r ó l (1654) s z á z h u s z o n n y o l c a n , J e g e n y é b ő l (640) százhúszan, M á k ó b ó l (1000) k é t s z á z ö t v e n e n , V i s t á b ó l (1181) kétszázan i n g á z n a k n a p o n t a , e g y e s s z a k m á k b a n (ács, k ő m ű v e s ) hetente. A t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t e k ­ b e n az i d ő s e b b férfiak és n ő k d o l g o z n a k . A k o r s z e r ű s ö d é s j e l e i m u t a t k o z n a k a háztartás g é p e s í t é s é b e n . Első h e l y e n a m o s ó g é p áll, l e g t ö b b e n e l ő s z ö r e r r ő l g o n d o s k o d n a k ( B á c s b a n 420, M a g y a r f e n e s e n 100, M á k ó b a n 120), a z u t á n a h ű t ő s z e k r é n y é s a p o r s z í v ó k ö v e t k e z i k . K u l t u r á l i s i g é n y t * Zárójelben

a helység

lakosainak

összlétszáma.

jelez a rádiók és a televíziós készülékek növekvő száma. A kérdőívet kitöltő csa­ ládok 80 százalékának rádiója, 10 százalékának televíziója van. Tordaszentlászlón 290, Magyarfenesen 297, Gyaluban 176, Magyarkapuson 160, Körösfőn 192, Nyárszón 63 (a lakosok száma 348!), Sárvásáron 205, Mákon 216, Vistán 169, Gyerőmonostoron 149, Bácsban pedig 1200 rádióelőfizetőt tartanak nyilván. A tegtöbb tévé Bánffyhunyad környékén, Magyarkapuson, Körösfőn, Kalotaszentkirályon van. A művelő­ dés és egyben az anyagi helyzet mutatójaként említhetjük a sajtóelőfizetéseket. Tordaszentlászlón 410, Magyarfenesen 303, Egeresen 1157, Jegenyén 180, Mákóban 355, Magyarkapuson 453, Gyaluban 1181, Vistán 199, Kalotaszentkirályon 374, Körös­ főn 347, Mérában 185 személy fizetett elő különböző kiadványokra a múlt év első felében.

A művelődési

otthon

F a l u h e l y e n a m ű v e l ő d é s , a f e l n ő t t n e v e l é s és t ö b b é - k e v é s b é a s z ó r a k o z á s a kulturális o t t h o n h o z k a p c s o l ó d i k . Ez az i n t é z m é n y a l e g t ö b b h e l y e n e g y e t l e n t e r e m ­ b ő l áll, s z í n p a d d a l , ü l ő h e l y e k k e l , v e t í t ő k é s z ü l é k k e l f e l s z e r e l v e . Á t m e n e t i á l l a p o t , m e l y n e k j a v í t á s á t sürgeti, k ö v e t e l i az i d ő . A l a k o s s á g é l e t s z í n v o n a l á n a k és i g é n y e i ­ n e k r o h a m o s n ö v e k e d é s é v e l n e m tartott l é p é s t a m ű v e l ő d é s i otthon. L á t o g a t ó i a l e g ­ t ö b b h e l y e n h i á b a k e r e s i k b e n n e a v o n z ó t , az otthonost, a k u l t ú r a elsajátításához a n n y i r a s z ü k s é g e s k ü l s ő s é g e k e t , a s z ó r a k o z á s h o z a hangulatot. N e m c s o d a , ha í g y v é l e k e d n e k : „A kultúrotthon rideg, fűtetlen, az emberek ritkán jönnek ide, csak amikor a gyerekeik szereplését nézik, vagy ha vendég szereplők jönnek. Kulturális munka évek óta nincs." ( K a p u s ) ; „A kultúrotthon elavult, termei kihasználatlanul állnak, piszkosak, felszerelése egyenlő a semmivel" ( M a g y a r f e n e s ) ; „A mi kultúrotthonunk hajdanában kocsma volt, most omladozó félben van, rontja a faluképet, a szórakozási lehetőséget pedig csak gátolja. Vasárnaponként nincs hova menni, az utcán álldogálunk csoportba verődve, mivel nincs hova összegyűlni" (Nyárszó). P e d i g K a l o t a s z e g e n , az o r s z á g m á s részéhez h a s o n l ó a n , a m ű v e l ő d é s i o t t h o ­ n o k n a g y t ö b b s é g e a f e l s z a b a d u l á s után épült. A s z ó b a n f o r g ó tizenhét h e l y s é g b e n húsz é v alatt n y o l c k ö z é p ü l e t e t e m e l t e k . Ezek k ö z ü l a tordaszentlászlói a l e g s z e b b , legrendezettebb. Talán a legkorszerűbb lesz a gyalui, m e l y n e k díszítését a k ö z e l ­ j ö v ő b e n k e z d i k el, m i n t e g y k é t m i l l i ó l e j e s állami k ö l t s é g e n . A kapusi, a vistai és a szucsági is m e g f e l e l n e c é l j á n a k , ha szívvel g o n d o z n á k , o t t h o n o s s á t e n n é k . M a gyarfenesen 1920-ban é p ü l t a m ű v e l ő d é s i otthon, t e r m e i v e l n e m t u d t a k m i t k e z d e n i , munkásszállást é s k o c s m á t r e n d e z t e k b e n é h á n y s z o b á b a n . K ö r ö s f ő n 1936-ban, J e ­ genyén 1860-ban, B á c s b a n 1870-ben, M á k ó n a negyvenes é v e k elején emelték azokat az épületeket, a m e l y e k m a a kultúra h a j ­ lékai.

Vistai

gyászviselet

S o k f e l é ú j , k o r s z e r ű m ű v e l ő d é s i ott­ hon építésére gondolnak, kevés azonban az olyan gazdaszellemből táplálkozó törekvés, a m e l y a karbantartást, az átalakítást, a b e b ú t o r o z á s t é s a m e g f e l e l ő felszerelést c é l o z n á . T o r d a s z e n t l á s z l ó n a kulturális ott­ h o n e l ő c s a r n o k á b a n s o r o z a t o s kiállításokat t e r v e z n e k , B i k a i o n h a g y o m á n y o s faragott kaput. S z u c s á g o n a h o m l o k z a t o n e l h e l y e ­ zett két f r e s k ó k ü l ö n b ö z t e t i m e g a m ű v e ­ lődés helyét a többi épülettől. E g y másik, m i n d e g y r e felszínre k e r ü ­ lő k é r d é s a m ű v e l ő d é s i o t t h o n o k fűtetlensége, amit végérvényesen csak a központi v a g y az olajfűtés o l d h a t m e g . M i n d e n ­ k é p p e n é r d e m e s v o l n a ezt siettetni. M e g n y e r n ő k a téli estéket a m ű v e l ő d é s é s s z ó ­ r a k o z á s céljára.

A

könyvtár

M i n d e n faluban van könyvtár, illetve k ö n y v t á r i fiók. A k ö z s é g k ö z p o n t b a n f i ­ zetett k ö n y v t á r o s g o n d o s k o d i k az o l v a s á s i igény kielégítéséről. A könyvtár nem különálló intézmény, hanem a művelődési o t t h o n h o z tartozik. T ö b b n y i r e n e m v e l e Bánffyhunyadi varrottasok egy épületben, hanem valahol külön, né­ a szószéken hol eléggé eldugott helyen működik. A k ö n y v t á r h e l y i s é g p r o b l é m á i — b e r e n d e z é s e , o t t h o n o s s á tétele — a k u l t u r á l i s ott­ honéval azonosak. A z utóbbi időben egyre inkább háttérbe szorulnak az egyszobás, z s ú f o l t k ö n y v t á r a k a t á g a s a b b a k , a z o l v a s ó t e r m e s e k j a v á r a , a h o l az o l v a s ó n a k sza­ b a d b e j á r á s a v a n a k ö n y v e s p o l c o k h o z , m a g a v á l o g a t h a t j a ki a k ö n y v e k e t . A k ö n y v t á r n a k a h h o z , h o g y szerepét betöltse, sok és é r d e k e s k ö n y v v e l kell r e n d e l k e z n i e . A n é l k ü l , h o g y a k ö n y v szerepét a m ű v e l ő d é s b e n t ú l b e c s ü l n ő k — m i v e l m é g s z á m o s m ű v e l ő d é s i l e h e t ő s é g k í n á l k o z i k — m e g kell á l l a p í t a n u n k , h o g y a z é r d e k l ő d é s a k ö n y v e k iránt n a g y , n e m c s a k azért, m e r t a s z ó r a k o z á s l e g e g y s z e r ű b b é s l e g o l c s ó b b f o r m á j a (a k ö n y v t á r a k i n g y e n e s e k ) , h a n e m m e r t az e l m ú l t é v t i z e d e k n e v e l ő m u n k á j a talán é p p e n ezen a téren v o l t a l e g e r e d m é n y e s e b b . H a l l j u n k h á r o m őszinte v é l e m é n y t : „Én a gyárban dolgozom, a feleségem a mezőgazdasági termelőszövetke­ zetben, a fiam iskolába jár. Keresek havonta átlag 800—900 lejt. Ugyan mire gyűjthetnék? De azért előfizetek két újságra, és az idén vásároltam vagy öt könyvet, mert szeretek olvasni. Ez a mi szórakozásunk: olvasunk, hallgatjuk a rádiót és vitatkozunk. Ha én lennék a könyvtáros, sok jó olvasnivalót szereznék, főleg jó kalandos regényeket" (42 éves munkás); „Minden ember­ ben föl lehet ébreszteni a szeretetet a könyv iránt. Igaz, mire rábírnék

valakit egy könyv megvételére, a legtöbb esetben nem kapható, vagy igen drága" (Egy értelmiségi); „A kultúrotthonba könyvtárhelyiség kellene. Az üz­ letbe több szépirodalmi könyv. És a könyvtárba is. Es több magyar nyelvű" (32 éves tanítónő). Néhány kalotaszegi község könyvtárának könyvállománya a következőképpen alakult: KÖZSÉG, a hozzátartozó falvakkal együtt

LAKOSSÁG Összesen Magyar

KÖNYVEK Összesen Román

Magyar

% Tordaszentlászló Körösfő Kalotaszentkirály Bács Bács (községközpont) Egeres

5796 2516 3079 7817 2439 8935

50 64 50 39 60 70

7139 6084 6885 7633 4600 6458

3552 3800 4521

3587 2284 2360

4246 4195

354 2105

E táblázatból kitűnik, hogy Körösfőn 2,41, Kalotaszentkirályon 2,23, Bácsban, a községközpontban 1,88 könyv jut egy lakosra, míg Tordaszentlászlón 1,23, Bácsban csupán 0,90, Egeresen pedig ennél is kevesebb: 0,72. Más kalotaszegi községben ha­ sonló a helyzet. Gyerőmonostoron 2,90, Magyarkapuson 1,47, Gyaluban 1,26 a könyv­ tár egy lakosra jutó köteteinek száma (1969. áprilisi adatok). A könyvállomány növelését, az új könyvek beszerzését a megyei művelődés- és művészetügyi bizottság végzi. Lakosonként erre a célra évi 1,00—1.20 lej áll rendel­ kezésére. Az egyes falvak hiányos könyvállományát nem egyenlíthetjük ki a több kötettel rendelkező könyvtárak hátrányára: új könyvekre mindenütt szükség van. De sokat tehet és tesz is a megyei művelődési- és művészetügyi bizottság az állami könyvalap kiutalásainak olyan községekbe irányításával, ahol jelenleg kevesebb a könyv. Ugyanakkor fokozottabb figyelmet kell fordítani a lakosság nemzeti­ ségi összetételére: több magyar könyvet kell küldeni Kalotaszegre. Természetes, hogy a román könyvekre magyar lakosságú faluban is szükség van; mindenütt gazdag román nyelvű irodalom áll az érdeklődők rendelkezésére, olvasásuk hasznosan járul hozzá a román nyelv tökéletesebb elsajátításához, az általánas műveltség fejlesz­ téséhez. A falusi könyvtár-fiókok állományát, ha ideális feltételek között működik, a községi könyvtár időszakonként kicseréli. Hozzáértő és dolgos könyvtáros kell eh­ hez, aki világos, áttekinthető leltárt készít a könyvállományról, átfogja és irányítja a községhez tartozó falusi könyvtárfiókok munkáját. Sajnos, jelenleg a könyvtár­ fiókok állományát (200—1400 kötet) ritkán frissítik föl. A könyvtárosok munkáját a megyei művelődés- és művészetügyi bizottság szakfelügyelője irányítja. Igyekszik a túlnyomórészt szakképzetlen könyvtárosok módszertani ismereteit is bővíteni. Ez a folyamat és a községi könyvtárak átszer­ vezése az új területi felosztás óta folyik, és még hosszú ideig eltarthat. Gyors válto­ zásra ezen a téren nem számithatunk. HUSZONÖT

VÉLEMÉNY

„Szeretném ezt a falut, amely biztos anyagi alapjain most éli a műve­ lődési forradalmat, új szokások felé irányítani. Az ifjú nemzedék magatartá­ sában mindenesetre biztató jelek mutatkoznak" (34 éves iskola- és kultúrotthon-igazgató).

„A helyi gazdag, színes népviselet megőrzése egyik legnagyobb felada­ tunk. Továbbá az új munkásság (ács, kőműves, asztalos) szellemi-kulturális irányítása. A falu kulturális felemelkedésének zálogát a megszakítás nélküli kulturális foglalkoztatásban látom. Nagyon, de nagyon kellene egy szakember a fúvószenekar és a dalárda élére. És a kultúrotthon élére olyan igazgató, aki tökéletesen bírja mindkét nyelvet" (28 éves érettségizett nő). „Szüleim sok könyvet olvasnak Vernétől és másoktól is. Amikor jó film és színház van, elmennek a művelődési otthonba. Azt javasolják, hogy csi­ nálják meg a szélesvásznú film vetítésére alkalmas mozit itt nálunk is. Hoz­ zanak jó filmeket és színdarabokat" (VII. osztályos tanuló). „A falu házainak nyolcvan százaléka új. Van villany, rádió, tévé, sok­ helyütt háztartási gépek. Öltözködésre és a háztartásra minden családban nagy gondot fordítanak. A kultúra azonban lemaradt. A régi művelődési ott­ hon használhatatlan, az új még csak terv" (41 éves tanító). „Hallgatjuk a rádiót, olvasunk. B o b , a hódvadász, Porcelánkisasszony, Egri c s i l l a g o k — ilyeneket. Én azt mondom, vetítsenek gyakrabban érdekes filmeket és legyen meleg a kultúrotthonban" (60 éves fodrász). „A művelődési otthon nem elégíti ki e Kolozsvárhoz közel eső falu la­ kosságának igényeit. A városban színvonalasak az előadások, helyben nem lehet velük felvenni a versenyt. A rádió műsora is jó. A filmek is. Ezek vonzzák a mai közönséget, és nem az idejétmúlt műkedvelés" (31 éves tanár). „Ezelőtt

két

évvel

az

egyik

tanár

megkérdezte a klubban, hogy miről szeretnénk előadást hallani. Kiván­ ságunkra a következő héten a lézer­ sugarakról beszélt. Mindenki nagy érdeklődéssel hallgatta. Jó szervezés­ sel mindent el lehetne érni az ifjú­ sággal, közel a város, és ez nagy ha­ tással van ránk. Növekednek az igé­ nyeink" (22 éves villanyszerelő). „Átmegyünk és rádiót otthonban

nincs

művelődési járunk

a

és

nem áll,

színházterem

és

(46 éves

Zöldmázas

kályhacsempe

Van-e

ki­ egy csak

moziterem,

egyben

táncterem

(58 és

állapotban

Több

oktatásra. éves

tanszemélyzetnek

Több állapotban

Hány van

könyv, tanár).

milyen

otthon?

a

építeni,

ami

az

ismeretnyújtás" „Van-e

mű­

volna

megfelelő,

alkohol.

lehetőség

milyen

a falu igényeit

kőműves).

„Kevesebb

művelődési

a ritkán

kulturotthont

teremből

több

hogy

a legfontosabb

a mostani

egy

kultúr­

elég

szórakozási

új és korszerű

a

megszervezve

bizony

oda. Ahhoz,

elégítsék,

is"

Mivel

jól

élet,

velődési

mivel

szomszédunkhoz

hallgatunk

tanterme, az

iskola? lakása?

Van-e és milyen az egészségügyi ellátás? E z e k t ő l az objektumoktól függ elsősor­ ban a közösségi művelődés. Ezekre a kérdésekre helyi vonatkozásban — itt Jegenyében — csak ezt válaszolhatjuk: lemaradtunk, 219 tizennégy éven aluli gyermek él a faluban, a háztáji gazdaságokban viszont mindössze 13 fejőste­ henet tartanak. A tüzelőanyag beszerzése nagy gond. A javulás ezen a téren az utóbbi időben szemmel látható, de nem kielégítő. A falu kulturális igé­ nye meglehetősen nagy: 200 családból 130-nak van rádiója, néhány családnak televíziója is. A falu legégetőbb igénye a korszerű, tíztantermes iskola és egy tágas művelődési ház. Jegenye bányászfalu, nemcsak az évi 160 ezer tonna gipszkövet szolgáltatja az ország gazdaságának, hanem sok dolgos munkás­ kezet is" (Igazság, 1969. 47.). sok.

„Reggeltől estig dolgozom. Két Több magyar nyelvű folyóirat,

napilapot könyv is

és irodalmi folyóiratot olva­ elkelne" (25 éves statisztikus).

„Valamilyen formát kellene találni arra, hogy az előadások megfelelő számú közönségnek tessenek. Falusi embereket érdeklő színdarabokat kell írni. Tévedés ne essék! A falusi embert nemcsak a termelőszövetkezeti té­ májú színdarabok érdeklik. Sőt!" (36 éves tanár). „Az elmúlt évtized alatt Egeres-gyártelep lakossága néhány százról 2500—2600-ra növekedett, a helység képe egészen megváltozott. De a gyárte­ lepen nincs művelődési otthon, s e hiány pótolhatatlan űrt hagy a helyi ifjú­ ság nevelésében. E hiány okozza a fiatalok részleges züllöttségét" (42 éves tisztviselő). „Nálunk nincs klub, a művelődési otthon és környezete egyáltalán barátságos. Esténként a fonóba járok, udvarolok, mulatok, iszom a jó (23 éves asztalos). „Egy ilyen ipari központban minden művelődési forma célravezető mindennel foglalkozni kellene" (44 éves tisztviselő).

nem bort" lenne,

„Az ismeretközlő előadások hibája a feldolgozatlanság, tompa színtelenségük és a gyakori felolvasások. A legtöbb előadó csupán kötelességből végzi" (38 éves iskolaigazgató). „A falu tizenkilenc tanerője közül rövidesen egy sem fog helyben lakni. Szabad idejét egy sem áldozza fel kulturális munkára. Nyilván kellene tar­ tani a tanerők művelődési tevékenységét, és fizetésük megállapításakor ezt vegyék figyelembe. Minden művelődési otthonnak legyen alkalmazottja, aki az adminisztrációt végezné, fát szerezne, a leltárt kezelné" (34 éves tanító). „Hogyan szórakozunk? A rádiót hallgatjuk, többek közt a „Szabó család"-ot, a gyerekek a mesét. Semmi több. Kérünk szórakoztató színdarabot, mivel más szórakozása a falusi népnek nincsen" (37 éves hegesztő). „A helybeliek nem lelkesednek a műkedvelő munkáért. A tanítók, ta­ nárok kilencvenöt százaléka ingázó. A régi lakodalmi szokásokat, rigmusokat próbáljuk összegyűjteni, papírra vetni, majd előadni a művelődési otthon­ ban" (27 éves ingázó tanítónő). „Szórakozási lehetőség? Községünkben a mozin kívül nincs semmi. Sze­ retnők, ha nagyobb gondot fordítanának a falusi fiatalság szórakozási lehető­ ségére, gyakrabban rendezzenek elvtársi összejöveteleket. Figyelembe kellene venni, hogy a fiatalok sportolni vágynak" (51 éves vasesztergályos). „Újjá karmestert fellendülne"

kell szervezni a régi biztosítani számukra. (36 éves óvónő).

híres dalkört és a fúvószenekart, képzett Ezáltal a többi kulturális tevékenység is

„Hiába

választunk

elöljáróságból rajta"

(27 éves „Egyes

régi,

de

is

mi

„Mind

egy

közművelődési

falunkban

leltárba

a legelső

modern

belőle

pedig

valakinek

az

módosítani

a művelődés,

a

hely-

kell a

zenekarok,

művelődéstörténeti

tár­

iskolaigazgató).

művelődési

otthon

felépí­

könyvtárosnő).

a szórakozás

nálunk

és

a megfelelő

megteremtése

dalárdák,

(38 éves

(22 éves

mind mert

tájmúzeum

egyesületek,

vétele"

dolog

berendezése"

szempontból,

szó

vagy

kalotaszegi

Szükséges

összegyűjtése,

tése és annak

elő

háztartásbeli). tudó

hatni

ha egy

adhatjuk

feladatunk

életrekeltése.

anyagok

denféle

nem

érettségizett

ma

„A

tetszik,

számú

színjátszókörök gyak,

ki egy jó színdarabot,

nem

újjászervezését

minden

a feledés

óhajtanánk

útján

halad"

min­ (23

éves

szerelőlakatos).

ÉRTELMISÉGIEK E g y falusi tanító, aki k ö z v e t l e n ü l a f e l s z a b a d u l á s után k e z d t e e l p á l y á j á t , rait, a k v e r e l l j e i t szeret,

szob­

m u t a t t a m e g . S z ó esett, a z e n é r ő l , s e l m o n d t a , h o g y h e g e d ü l n i

az i s k o l á b a n

ő tanítja

a z éneket. S z é p n e k tartja

is

hivatását, és c s o d á l k o z v a

s z e m l é l i k o l l é g á i t : m i é r t v á l l a l t á k a z oktatást és — falusi k ö r n y e z e t r ő l l é v é n s z ó — a n é p n e v e l é s t , ha n e m v é g z i k teljes s z í v v e l - l é l e k k e l . R i t k a az i l y e n h o z z á é r t ő , m u n k á j á v a l e l é g e d e t t é r t e l m i s é g i falun. R i t k a , d e v a n . „Színdarabokat könyveket

tanítok, küldök

ki

előadást

tartok,

a községhez

olvasókört

tartozó

szervezek,

falvakra.

mint

Kultúrigazgató

könyvtáros is

vagyok"

—

m o n d j a e g y 41 é v e s , h á r o m g y e r m e k e s tanítónő. Az

ilyen

mindig

derék

emberek

mozdítani akarnak

végzik

valamit

a

a

falu

művelődésének

kultúrotthon

körül,

s ha

aprómunkáját, ők nem

ők

lennének,

t ö b b s z ö r z á r v a v o l n a a z o t t h o n , a k l u b , a k ö n y v t á r . A r r a is v a n p é l d a , h o g y a velődési

otthon

televízióját hónapszámra

e g y e t l e n t a n á r v a g y tanító s e m n é z e t t Az

egyik

oázisba

tanár

léptem.

meghívott

nem

be, mert

mű­

igazgató

híján

arrafelé.

otthonába.

Könyvesállvánnyal

kapcsolják

Az

utca

kettéválasztott

marasztaló

szobában,

sarából

modern

kagylófotelben

ültem

n é h á n y órát. N e m h i á n y z o t t a l a k á s b ó l a t é v é , ott v o l t a k a l e g f r i s s e b b l a p o k , f o l y ó ­ iratok,

volt bárszekrény,

rendezve. s ezért

korszerű

Tanárismerősöm

konyha,

elmondta,

k ö t e l e s s é g é n e k tekinti, h o g y

ezt p e d i g ingázással

kevésbé tehetné

minden

hogy

ízlésesen

hivatásának

és n a g y v o n a l ú a n

tartja

a

tanári

be­

pályát,

e l ő a d á s o k után is f o g l a l k o z z é k m u n k a k ö r é v e l , meg. N e m véletlen,

hogy

éppen

ez a

tanár

„ c s o d á k a t " m ű v e l a z i s k o l á b a n , s z a k k ö r é r e t ó d u l n a k a t a n u l ó k . A z a tény, h o g y e g y értelmiségi falun lakást

rendez

sohasem

sem adja

be, vagy

fel szokásait, b ő v í t i é r d e k l ő d é s i k ö r é t é s s z é p , k o r s z e r ű

képzőművészettel

volt olyan nagy

foglalkozik, felmérhetetlen

szükség a z i l y e s f é l e p é l d a m u t a t á s r a , m i n t

érték.

Talán

most,

amikor

A z i n g á z á s v i s z o n t m a m á r e l f o g a d o t t és j o g o s u l t s á g r a é r v é n y e s t é n y .

Kalota­

a falu e m b e r e m e g i n d u l t a v á r o s i a s o d á s útján.

szeg t i z e n h é t

h e l y s é g é b e n összesen 334 é r t e l m i s é g i t

számoltam. Ebből a

tanügyben

d o l g o z i k 220. A t a n ü g y i e k 65 s z á z a l é k a i n g á z i k . K ü l ö n ö s e n s o k a n és n a p o n t a nak

Tordaszentlászló, Magyarfenes, Gyalu, Magyarkapus

(19 t a n e r ő b ő l

rösfő, J e g e n y e , E g e r e s , B á c s , S z u c s á g , M á k ó és V i s t a i s k o l á i b ó l . A f ő ú t menti ban az iskolai órák végeztével csak ritkán lehet tanárral vagy tanítóval Kissé más a helyzet a távolabbi községekben, például

ingáz­

18-an!), K ö falvak­

találkozni.

Kalotaszentkirályon,

Gyerő-

monostoron. Mit nyújt a falu e z e k n e k az értelmiségieknek? A kérdés megválaszolása után feltétlenül igazat kell a d n u n k a z i n g á z ó k n a k .

D e t e g y ü k fel a k é r d é s t f o r d í t v a . M i t n y ú j t a n a k e z e k a z é r t e l m i s é g i e k a f a l u ­ n a k ? Illetőleg m i t t u d n á n a k n y ú j t a n i ? A k é r d é s v i z s g á l a t á h o z f o g a d j u k e l azt a száz b e g y ű j t ö t t k é r d ő í v e t , m e l y e k e t e h e l y s é g e k b e n l a k ó v a g y d o l g o z ó é r t e l m i s é ­ giek m e g v á l a s z o l t a k . (Eredetileg s z á n d é k o m b a n v o l t v a l a m e n n y i t a n ü g y b e n d o l g o z ó t m e g k é r d e z n i , d e a k ö z ö n y ö s k o l l é g á k f é l r e é r t h e t t é k i g y e k e z e t e m e t , s ezért kitöltet­ lenül h a g y t á k v a g y e g y s z e r ű e n v i s s z a s e m a d t á k a k é r d ő í v e t . ) A z említett száz é r t e l ­ miségi k ö z ü l 44 tanár, 45 tanító, 1 ó v ó n ő , a t ö b b i tisztviselő, e g é s z s é g ü g y i d o l g o z ó , könyvtáros, technikus, agrármérnök. Ötven százalékuk ingázó. Falun dolgozik v a g y él 1—5 é v e 15, 5—10 é v e 30, 10—15 é v e 15. A t ö b b i 20—45 é v e é l falun. A n y a g i l a g a t á r s a d a l m i létra k ö z é p s ő f o k a i n á l l n a k . H á z é p í t é s r e v a g y ö r ö k l a ­ kásra 31-én g y ű j t e n e k , g é p k o c s i r a 5-en, f ö l ö s l e g e s p é n z ü k e t e l ő r e m e g n e m s z a b o t t céllal t a r t a l é k o l j á k 17-en. 46-an s e m m i r e s e m t u d n a k félretenni f i z e t é s ü k b ő l ; e g y tanár, a k i n e k m á r h á r o m e z e r kötetes k ö n y v t á r a v a n , m i n d e n f ö l ö s l e g e s p é n z é t k ö n y v e k r e költi. M o s ó g é p e 60, h ű t ő s z e k r é n y e 35, p o r s z í v ó j a 32, r á d i ó j a 89, t e l e v í ­ ziója 40, m a g n e t o f o n j a 11, v a l a m i l y e n h a n g s z e r e 22 é r t e l m i s é g i n e k v a n . E g y é n i k ö n y v t á r a c s u p á n ö t n e k n i n c s e n , 7-nek 50 kötetes, 12-nek 50—100 kötetes, 28-nak 100—200 kötetes, 16-nak 200—300 kötetes, 10-nek 300—400 kötetes. 14-nek 500 k ö t e t körüli és 8-nak e z e r k ö t e t k ö r ü l i k ö n y v t á r a v a n . Á t l a g két n a p i - és h e t i l a p o t j á r a t ­ nak, f o l y ó i r a t o t ú g y s z i n t é n e g y é n e n k é n t átlag kettőt. H e l y b e n átlag n é g y , K o l o z s v á r t p e d i g hat f i l m e t n é z n e k m e g h a v o n t a . A s z í n i e l ő a d á s o k a t is s o k a n t e k i n t i k m e g otthon és K o l o z s v á r t e g y a r á n t . F i g y e l e m m e l kísérik a t é v é - f i l m e k e t is. A z á t l a g k é p e n t ú l m e n ő e n e g y é n i esetek r i a s z t a n a k : a hajszás, i d e g e t és testi erőt m o r z s o l ó ingázás miatt s o k a n n e m t u d n a k lépést tartani a f e j l ő d é s s e l . A z e g y i k régóta i n g á z ó m a g y a r i r o d a l o m t a n á r j ó i d e j e n e m o l v a s s a az Utunkat, f o g a l m a sincs, hogy m i r ő l c i k k e z i k a z Ifjúmunkás, n e m t u d o t t f e l s o r o l n i n é h á n y n á l t ö b b m a i fiatal hazai m a g y a r írót. A t a n á r o k j a v a része k é n y t e l e n - k e l l e t l e n v é g z i a n é p n e v e l ő m u n ­ kát, s csak a k k o r , ha e r r e a z i s k o l a i g a z g a t ó rászorítja. N é h á n y h e l y e n — T o r d a s z e n t ­ lászlón, K ö r ö s f ő n , B i k a l o n , V i s t á b a n — k i a l a k u l t s z o k á s : e g y - k é t t a n á r szolgálatos a k u l t ú r o t t h o n b a n . D e h á t ki m u t a t j a m e g n e k i k , h o g y m i t m i k é n t kell m ű v e l n i ? V a j o n m i l y e n ö t l e t p a r á d é r a l e n n e szükség, h o g y a m ű v e l ő d é s i o t t h o n t ó l e l i d e g e n ü l t k ö z ö n ­ séget újra b e c s a l o g a s s á k ? „Komoly színdarab és más kulturális műsor előkészíté­ sekor a fiatal tanárok számos nehézséggel találják magukat szemben, melyre az egyetemen semmiféle előképzést nem kaptak" — v a l l j a e g y 29 é v e s tanár. V a l ó b a n úgy tűnik, h o g y ez a f a l v a k r a k i j á r ó é r t e l m i s é g i réteg tehetetlen a falu m a i sürgető p r o b l é m á i ü g y é b e n , s í g y m ű v e l t s é g i g é n y é v e l s z e m b e n is i d e g e n . K e t t ő s i n g á z á s r ó l kell b e s z é l n ü n k . E g y r é s z t a v o n a t o n , k ü l ö n a u t ó b u s z o k k a l v a g y fedett t e h e r a u t ó k k a l r e g g e l e n k é n t a v á r o s b a á r a m l ó „ ú j m u n k á s s á g r ó l " , a k ö ­ z é p i s k o l á k b a és s z a k i s k o l á k b a i g y e k v ő fiatalokról, másrészt p e d i g a v á r o s b ó l a falusi i s k o l á k b a busszal, v o n a t t a l , m a g á n g é p k o c s i k k a l és a u t ó s t o p p a l i g y e k v ő é r t e l m i s é ­ g i e k r ő l v a n s z ó . M i t lehet e g y á l t a l á n tenni a f e j l ő d é s i l y e n t ö r v é n y s z e r ű s é g e e l l e n ? Egy v a l a m i látszik c s a k é s s z e r ű n e k : meg kell gyorsítani az utazást. A z í g y nyert szabad i d ő és e n e r g i a b i z t o s a n h a s z o n n a l j á r n a a falusi m ű v e l ő d é s s z á m á r a is. G a z d a s á g i é l e t ü n k i d ő s z e r ű p r o b l é m á j a a rentabilizálás. Ez v o n a t k o z i k b i z o ­ n y o s tekintetben a k u l t ú r á r a is. A s z o c i a l i z m u s sajátossága előállítási á r á n alul nyújtani a kultúrát, p é l d á u l o l c s ó n a d n i a k ö n y v e t , o l c s ó j e g y e k e t biztosítani a s z í n ­ házban, az o p e r á b a n , a h a n g v e r s e n y t e r m e k b e n , a m ú z e u m o k b a n és a k é p t á r a k b a n . Ilyen é r t e l e m b e n s z e r e t n é m f e l h í v n i a f i g y e l m e t a m ű v e l ő d é s i o t t h o n o k a n y a g i tá­ m o g a t á s á n a k további f o k o z á s á r a . M ó d o t kell találni arra, h o g y a k u l t ú r o t t h o n n e s z ű k ö l k ö d j é k , és s z a b a d o n r e n d e l k e z z é k b i z o n y o s ö s s z e g e k k e l , a n n á l is i n k á b b , m e r t a j e l e n l e g i feltételek k ö z ö t t a m ű v e l ő d é s i o t t h o n v e z e t ő t a n á c s á n k í v ü l a fizetett

igazgató személyében v a n m á r felelős vezető, aki helyesen gazdálkodva, a legsürgő­ s e b b e k r e fordítsa a z a n y a g i a k a t . Új l e h e t ő s é g m u t a t k o z i k a n é p n e v e l é s s z e r v e z e t t s é g é t i l l e t ő e n . A z e l m ú l t é v t ő l kezdődően

minden

k ö z s é g b e n fizetéses

kultúrotthon-igazgató

működik. A négyezer

l a k o s t m e g h a l a d ó k ö z s é g e k b e n e g é s z n o r m á s , m á s u t t j á r u l é k o s fizetésű i g a z g a t ó , a k i egyben a községi pártbizottság

helyettes

titkára is. A k é t f u n k c i ó e g y e s í t é s e

nagy

lehetőségeket nyújt a népnevelésben. Művelődési életünkben ú j , d e általában világtendencia a z önképzés elősegítése és a z e g y é n c s e l e k v ő m ű v e l ő d é s e f e l t é t e l e i n e k m e g t e r e m t é s e . E c é l t s z o l g á l j á k a különböző érdeklődési köröknek és életkori sajátosságoknak megfelelő csoportok, nevezzék ezeket egyesületeknek, kluboknak vagy szakköröknek. Ennek megfelelően k a p n a k h a n g s ú l y t a k u l t ú r o t t h o n o k b a n is a k l u b s z o b á k , a v a l a m i l y e n s z a k t e v é k e n y ­ ségre a l k a l m a s kis t e r m e k . A m o s t é p ü l ő v a g y átalakításra é r e t t m ű v e l ő d é s i o t t h o ­ n o k b a n e z t feltétlenül f i g y e l e m b e kell v e n n i . A zenei, t ö r t é n e l m i , n é p r a j z i k ö r t ő l a b é l y e g - és az a u t ó g r a m g y ű j t ő k k ö r é i g s z á m o s ötletes és v o n z ó á l l a n d ó t e v é k e n y s é g ű k ö r t k e l l e n e alakítani. A k i s e b b t e r m e k e t , a k l u b s z o b á k a t k ö n n y e b b kifűteni, o t t h o ­ nossá, k e l l e m e s s é , hangulatossá tenni. A kalotaszegi f a l v a k k l u b j a i k ö z ö t t — tekintettel a v i d é k s a j á t o s s á g á r a kelő h e l y e t k e l l e n e biztosítani

a néprajzi és népművészeti k ö r n e k .

— elő­

„ A kalotaszegi

varrottasokat m é g mindig kedvelik. Érdemes volna ezt a hagyományápolást

inten­

z í v v é tenni, p é l d á u l kiállítást r e n d e z n i n é p m ű v é s z e t i t á r g y a k b ó l . S o k s z é p k e r á m i á t is találtam, régi m é l y f a r a g á s ú lászlón

m á r rendeztek

b ú t o r t " — m o n d j a e g y 32 é v e s t a n á r n ő .

e g y ilyen

kiállítást. A t o v á b b i

gyűjtést

Tordaszent-

s újabb

kiállítást

r e n d s z e r e s köri m u n k á v a l k í v á n j á k v é g e z n i . K ö r ö s f ő n a z i s k o l á b a n m i n i a t ü r szegi s z o b á t r e n d e z t e k

b e . Régóta megvalósításra

v á r a főút mellett

kalota­

berendezendő

gyűjteményes szoba, a m e l y akár a helyi népművészeti szövetkezet faragásos

áruinak

és a z a s s z o n y o k e l a d á s r a szánt

Bikaion

negyven

asszonyt

számlál

varrottasainak

a varrottas szakkör, a m e l y n e k

tisztaságát őrző, d e a n y a g i haszna mind maga köré vonhatná

mintakiállítása

is l e h e t n e .

nemcsak

a

népművészet

is v a n . A z i l y e n é s a z e h h e z h a s o n l ó i g y e k e z e t e t

a kultúrotthon,

j o b b gazdája, i s t á p o l ó j a k i m á s l e h e t n e ?

Kalotaszeg színházigénye közismert. A művészi élmény, a k i m o n d o t t s z ó ereje h í v j a e f a l v a k l a k ó i t is s z í n h á z b a v a g y a m ű v e l ő d é s i o t t h o n b a , a k á r h á n y s z o r is j á t s z szanak

o t t a színészek. Á m a l e g t ö b b falusi

színpad

n e m felel m e g a követelmé­

nyeknek, a művészi élménynek így csak töredéke j u t el a nézőkhöz. A városi szín­ házépületben a

e z az é l m é n y teljesebb, fokozottabb, több a színházterem

nagy közönség biztosította

szervezni gekben akadt

a falu

renszeres

színházbajárását.

még bérletrendszer a szállítási

k o l l e k t í v é l m é n n y e l együtt.

költségek

elszámolásának

ez n e m áll j o g á b a n . É r d e m e s Kalotaszeg déssel

városiasodása

Egyes K o l o z s v á r h o z közel eső helysé­ módján.

Ugyanis

a

feltartóztathatalan

sürgős

és m i n d e n

megtartsuk, d e t o v á b b

intézményeknek

megoldást

nehézség

g y o r s u l ó f o l y a m a t . T ő l ü n k függ, h o g y a h a g y o m á n y á p o l á s t hogy

azonban el­

közönségszállítást

b o n y o l í t o t t á k l e . A z említett

volna ebben a kérdésben

összeegyeztetve nemcsak

varázsával,

a z ötlet: m e g kell

b e v e z e t é s é r e is g o n d o l t a k . A rendszeresítés

a k é t o p e r a és s z í n h á z a u t ó b u s z a i v a l

hamosan

Innen

találni.

ellenére r o ­

a gyors

növeljük

fejlő­

anyagi

és

szellemi értékeit. Tar Károly

JEGYZETEK Emlékezés az Erdélyi Múzeumegyesület megalapítására A a

most

XIX.

110 éve,

századi

s a tudományos amely

múzeumi

sével

23-án

tudományos

búvárlatnak

90 esztendőn

és levéltári

anyaggyűjtéssel,

tudományos

tervszerű

tudomány-népszerűsítéssel

gyarapította

a kiművelt

lődéstörténeti fontos

rangját

szerepét

és

t ö r t é n e t e II. tudományos

pedig

társasága

a begyűjtött

kerete,

anyag

magyar

kultúra

kultúra

Az

a Kolozsvárott

új

1859-ben

térhóditá­

egyesület

műve­ betöltött

kézikönyve,

szerkesztésében hogy

kiadványokkal,

fejlődésében

történelmének meg,

rendszerezé­

és a

erdélyi

állapítja

sikere,

szervezett

folyóirattal szolgálta

Constantinescu

legnagyobb

olyan

Erdélyben.

azt

volt

keresztül

ülésekkel,

Románia

Múzeumegyesület

egyik

számát

a Miron

kötete

Erdélyi

emberek az

hangsúlyozza

R o m â n i e i IV. kötete,

alapított

törekvéseknek

és feldolgozásával,

valamint sát,

1859. november

erdélyi

az Istoria

megjelent

„Erdély

legszélesebb

létesített

Erdélyi

Erdély körű Múzeum-

egyesület". Az

egyesület

A

legkorábbiak

kálkodás

igényének,

nak.

kozásokat

tart

eredményt

a falusi voltaképpen 1760-ban

tudományos

gondját

a XVIII.

literátus

csoport Magyar

az európai

végén

már

de

erdélyi tettének:

torlaszolja

ők

páratlan

alapítvány

ellenére

hozza

gondolat

történettudós

ajánlották

és Bölöni

jóváhagyás

nem

múzeumszervezési

a kiváló

szívó

egy

becsű

könyv-,

az 1848—49-es

József

felállítandó kéziratforradalom

fejlesztését

és

Bod

egyéni

nem

Péter

túl

is, már

Er­ talál

hatalom,

hiányában a kívánt

A

illetőleg

Ezt követően áll a

szép helyi

a

XIX.

tudományos

kezdeményezéseik

és

eredményt. nagy

és unokaöccse, országos és

nagyszámú

otthonra

tudósnemzedék.

Sándor

a

létrejövő

erdélyi

Farkas

ami­

megalapításának

a bécsi

ébrentartásában

Kemény

1842-ben

meg

magyarigeni

vezetésével

el az útját.

Bod

kiszabadítani,

mindig időre

fej­

gondolatát.

dolgozó

szolgálni.

még

ha rövid

munkának

a

anyanyelv

György

próbál­ gyakorlati

társaság

hivatott

egy, igaz

Gábor

felsőbb

munkájuk

az

volna

olyan

a tudományok

helyett álló

mun­

csekély

magányából

társaság

magába

társasági

Döbrentei

élére,

akarta

Társaságban, eszméit

már

tartották

nemzedéke

s az Aranka

a Főkormányszék

szervező

nemes

a lett

kecsegtető felében

ébren

emberekből

szerint

vállaira,

felvilágosodás

szervezkedés

A

tudós

kezdve

megteremtésének

egész

kutatást

Nyelvmívelő

letéteményese,

lelkes

század veszi

eredményekkel első

illetőleg

van­

tudományos

ha pillanatnyilag

a tudományt egy

Elképzelése

rendszeres

század

magát

előzményei

a szervezett

derekától

intézmények

felvetette

gondolatát.

század melyek,

is, felvetették,

elszigeteltségben

történelmi

előhírnökei

a história,

nélkülözhetetlen

tudós

hosszú-hosszú

eszmei

de a XVIII.

számon

Péter,

délyi

csupán

hoztak

lődéséhez

kor

megalapításának

jelentősége Kemény

múzeum

céljaira

ásványgyűjteményüket.

idejéig,

majd

a következő

volt Sámuel fel­ Az évti-

zedben a tudományos szervezkedési kísérletek Erdélyben semmilyen gyakor­ lati eredményt nem tudtak felmutatni. Érdekes módon azonban éppen a for­ radalmat követő önkényuralmi évek halmoztak fel annyi belső energiát, hogy a bécsi központi hatalom gyanakvása és többszöri közbelépése ellenére 1859 említett őszi napján összegyűlhetett az Erdélyi Múzeumegyesület alakuló köz­ gyűlése. Ez alkalommal is sok múlott a személyeken, elsősorban azokon a tudós férfiakon, akik a kor színvonalához igazodva akarták megszervezni a mú­ zeumi anyaggyűjtést és a tervszerű tudományos kutatást, s akik belátták, hogy a mindent Bécsben koncentráló abszolutista összbirodalmi politika körülmé­ nyei között csupán önerőre támaszkodva, egyesületi keretek között lehetséges biztosítani az erdélyi művelődés ügyének intézményes szolgálatát. Egyébként ugyanilyen felismerésre alapozta George Bariţiu és nemzedéke is a maga kul­ turális szervezkedését, melynek az lett az eredménye, hogy 1861 őszén létrejött az erdélyi románok nagy művelődéstörténeti szerepet betöltő intézménye, az Astra (Asociaţiunea transilvană pentru literatura română i cultura poporului român — Erdélyi Román Szépirodalmi és Művelődési Társaság). Mint jeleztük, a múzeumi szervezkedésnek jó személyi feltételei voltak. A kezdeményezést magára vállaló Kőváry László kitűnő eszmei segítő társakra lelt a sokoldalú Brassai Sámuelben, az akkor Kolozsvárott tanároskodó Gyulai Pálban s a külföldön is híres régész, Thorma Károlyban; őket feltett szándé­ kukban a maga közéleti súlyával és jártasságával Mikó Imre támogatta. Mikó 1848 előtt Erdélyország kincstartója volt, a forradalmi mozgalmak­ ban nem vett részt, az önkényuralom éveiben történeti kútfők (Erdélyi T ö r ­ ténelmi Adatok) sajtó alá rendezésével és az erdélyi történetírás múltjának feltárásával foglalkozott. Az a körülmény, hogy 1848-ban távoltartotta magát a forradalomtól, kétszeresen is meghatározta az erdélyi művelődési élet körüli buzgólkodását. Munkásságát vizsgálva különleges önbirálati magatartás tárul­ kozik szemünk elé: érezte, s némely elejtett szavából kitetszően alkalmasint önmaga számára meg is fogalmazta, hogy jóvátenni valója van az ellenforra­ dalmi zsarnokság által megtiport népével szemben. Ugyanakkor Bécs elfo­ gadta tárgyaló félként. Ez a magát mindig mérlegre helyező ember nem nagy szavakkal, nem piacos gesztusokkal, hanem kitartó munkával, jelentős anyagi áldozatokkal, nem utolsósorban pedig hasznos politikai kompromisszum-kere­ séssel lelt rá a cselekvés lehetőségeire, s rakta le jó néhány intézménynek az alapját. Ezek közül minden bizonnyal a Múzeumegyesület az egyik legjelentő­ sebb. A tudományosan felkészült Mikó Imre jó emberismerőnek is bizonyult, mindenekelőtt neki köszönhető, hogy a megalakult egyesület munkáját az arra leghivatottabb tudós férfiak irányíthatták. A múzeum első őre Brassai Sámuel, az első könyvtáros pedig a könyv­ történet kiváló szakértője, Szabó Károly volt. Az első tudományos ülésen Gyu­ lai Pál és Thorma Károly tartott előadást. Thorma A rómaiak nyoma Erdély északi részében című értekezésével a régészeti feltáró munkán túlmenően a fel­ dolgozásnak és a tudományos értelmezésnek teremtett hagyományt Kolozsvárott. Gyulai Adalék népköltészetünkhöz címmel a folklórkutatást állította az egyesü­ leti munka homlokterébe. Hogy a Mikó mögé fölsorakozott tudósok tudomány­ ban és társadalmi magatartásban feltétlenül a progresszióval jegyezték el magukat, beszédesen bizonyítja éppen Gyulai Pálnak egy Csengery Antalhoz intézett levele; ebből kitűnik, hogy a tudományos haladás hívei az egyesület­ ben már a kezdet kezdetén tudatosan vállalták a harcot a retrográd elemek-

kel szemben. Idézünk a levélből: „Az Erdélyi Múzeumegylet első tudományos ülésén fölolvasott értekezésemmel is megbuktam. A jó erdélyi mágnások nagyon csudálkoztak, hogy a kocsisoktól és szolgáktól került költemények boncolásá­ val merem mulatni őket. Különcség és észfitogtatás az egész — volt a rövid, de kimerítő ítélet." E keserű szívvel papírra vetett szavak ellenére Gyulaiék nemzedéke állta a sarat az erdélyi mágnásokkal szemben, mint ahogy az Egyesület 90 éves történetében is az eljövendő (s remélhetőleg nem sokáig kés­ lekedő) monográfus nemzedékről nemzedékre szentesítheti a haladás és a reakció hiveinek eszmei ütközéseit. Elválasztva a tiszta búzát az ocsútól, kiderül, hogy a Múzeumegyesület nemcsak a muzeális értékek összegyűjtésével és megőrzésével, hanem a tudo­ mányos eszmék hűséges szolgálatával s távlatokat nyitó kutatómunkájával is megbecsülésre méltó örökséget hagyományozott nemzedékünkre. Benkő Samu

Győzelem a gyávaságon Bolond volnék? Lehet. Lehet, hogy korbácsütésekkel cáfol rám az élet, lehet, hogy magam lépek fel a pellengérre, lehet, hogy megszégyenülök, le­ het, hogy kihívom magam ellen a gyávákat és a bátrakat, egyszerre a győzőket és a legyőzőtteket, a kínzókat és a megkínzottakat. Lehet, hogy magam is nyü­ szítve bújok meg a lapulás minden lehetséges szegletében, mintegy vezekelve azért az erénykáromlásért, emberkáromlásért — ha hivő volnék, értsünk szót: istenkáromlásért —, melyet most kimondok: be jó, hogy van félelemérzet a vi­ lágon. Pedig rettegek a félelemtől. Félek a félelemtől. Jobban félek a lehetőség­ től, hogy félnem kellene, mint attól, amitől félnem lehetne. Jobban félek attól a gondolattól, hogy félhetnék valamitől, mint a legfélelmetesebb veszedelemtől. Jobban félek félelmeim emlékétől, mint ahogyan féltem akkor, amikor féltem. Nem, ez nem játék a szavakkal, ez lélektani igazság, s mi több, történelmi igazság. Oly megalázó az a tudat, hogy félelemre vagyunk teremtve, vagyis, hogy egészen pontosan fogalmazzak: oly megalázó az a tudat, hogy képesek vagyunk a félelemre, az, hogy megvan a hozzá szükséges belső berendezésünk, finom, remegő műszerünk, mely nyomban működni kezd a veszélyben, és vé­ rünkbe és idegeinkbe fecskendezi sápasztó mérgeit, a mérgeket, melyektől va­ cog a fogunk, reszket a térdünk, sírni és sivalkodni, rimánkodni és megalázkod­ ni kényszerülünk — hogy elviselhetetlen a gondolat is. Hogy merem hát leírni akkor, hogy — be jó: tudunk Pedig így van, feleim

a rettegésre

való

félni?!

képességben.

Így van azért, mert a félelem a lélek sátáni ellensúlya: úgy húz le, hogy föl is emel. Ügy húz le, hogy egyúttal működésben is tartja létünk ingaóráját. Ügy húz le, hogy van mivel szembeszállni. Ügy húz le, hogy ő a kockázat, ő a szakadék, ő a figyelmeztetés — amitől értékessé válik a tett, tartalmassá a vál­ lalkozás; olyan ellensúly, mely egyúttal mértéke, mércéje a vállalásnak és a tettnek. Mert vajon mi történne,

ha képtelenek

volnánk

a

félelemre?

Vajon mi volna, ha a természetben nem létezne fagypont alatti hőmérsék­ let, ha minden a nulla foktól fölfelé kezdődne, nullától 36,6-ig, 42-ig 100-ig vagy még feljebb — de lejjebb soha? Mi történne, ha nem volna félelem? Bátorság sem volna akkor. Mert a bátorság csak ellentétként létezik, ön­ magában sohasem; a bátorság nem egyenlő a non-félelemmel; a bátorság a fé­ lelem legyőzése; s annál csudálatosabb erénye a léleknek, minél erősebb a fé­ lelem, s minél több marad meg mégis belőle a fölötte győzedelmeskedőben... Az igazán bátor az, aki közben fél is. Az igazi bátorság a mégis-bátorság. Nem csudálom azt a jeges vízben fürdözőt, akinek holmi szervi rendel­ lenessége, hogy nem érzi a fagy harapását. Nem csudálom a vakmerőt, aki nem tudja, mit cselekszik...

* Hősiesség? Közhiedelem szerint a hősiesség látványos, megindító, megrendítő, hatal­ mas patetikus pillanat lelki és testi mutatványa. Tűzbe rohanni valakiért: ez a hősiesség. Pedig van nehezebb, mélyebb, bonyolultabb heroizmus is. Hősi tett: az életben véges-végig a nehezebbik utat választani. Hősi tett: soha meg nem alkudni. Vállalni a mindennapi kényelmetlenséget, vállalni mindig a nehezebbet, vállalni mindig a szókimondást — s mindvégig a kockázat tudatával, mindvégig azzal a tudattal, hogy elég volna egyetlen szót kiforgatni önmagából, elég volna egyetlen egyszer igent mondani nem helyett avagy ne­ met igen helyett, és máris elnyernők az összkomfortos élet — ne becsüljük le, képmutatás lennel — igen az összkomfortos élet laza harmóniáját.

* A gyávaság nem akkor dugja ki reszketeg, sárga fejét, amikor tűzbe kell rohanni. A gyávaság szüntelenül ott sompolyog életünkben: ott van a kezünk­ ben, ahogy kalapot emelünk, ott van a szívünkben, ahogy összeszorul, ott van a csöndben, mely éjszaka összepréselődik, ott van a torkunkban, amikor mo­ rogni kellene, ott van a ceruzánk hegyében, mint egy pattanás gennyes pontja, amikor élesebb vonalakat kellene papírra vetni, ott van a térdünkben, amikor gyűlésen felállunk a székről, ott van a szótár minden szavában, mely kimond­ ható és elhallgatható, ott van a játékra való csábítás pillanataiban, amikor te­ kintélyünket féltve elfordulunk, ott van a mosolyunkban, amelyet arcunkra buggyantunk, mint harctereken a fedező mesterséges füstöt vagy ködöt, ott van a csillagban, melyre nem merünk fölnézni, a halálban, melyet nem merünk megfogalmazni, a levélben, melyet sem elküldeni, sem összetépni nem merünk, ott van a latolgatásban, a hamis baráti csókban, az árulkodó kéztördelésben, a vonatfüstben, a járda csúszós jegében, az orvosi késben, ott a bartóki zenében, a csiga csúzdájában, az el nem hajított hógolyóban, a cápa örvényben, a giliszta zsíros, imbolygó vonalában, a hidegben, a tűzben, a csodákban. Stress — mondja Selye János. És a stress nem más, mint mindennapi, nézés azzal, hogy van-e bennünk erő a szüntelen, fárasztó, elviselhetetlen, ki­ merítő hősiességhez. Van-e bennünk erő mindent bevallani magunknak — a gyávaságot is. Mert a gyávaság legyűrése azzal kezdődik, hogy be kell vallani,

*

feszül

Nemcsak a hősiességnek — a gyávaságnak is van célja. S nemcsak a maga­ megtartás, a magamegőrzés a cél. A gyáva lélek látszat könnyűsége elegendő a fölemelkedéshez — a látszatok lépcsőzetességében. Végső soron azonban a hős is föl akar emelkedni: nem a látszatban, hanem a lényegben. Az élet tartalmas­ ságában, melyet a cél magassága szab meg. A gyávaságnak nincsen kockázata? Dehogynem. Aminthogy veszíteni lehet akkor, ha az ember mindent egy kártyára tesz fel — veszíteni lehet akkor is, ha túl sok kártyára tesz fel... Különös, de a gyávának ismernie kell a mértéktartás érzékeny szabályait; a hősies gesz­ tushoz képzeletünkben az társul, hogy... „elvetni a sulykot"; a gyávasághoz talán az, hogy nem meri messzire dobni a sulykot, nem meri sem felemelni, nem mer lecsapni sem vele, s a végén a saját lábára ejti... A gyávaság koc­ kázata a túlzás az óvatosságban? Milyen kockázatokat rejt magában, a közismerteken kívül, a hősiesség? Azt, hogy csábító. Tetszetős, szép, patetikus; megrendítő elégtételt nyújt; fölmagasztosít; kalokagathia és katarzis, csodálatot hív életre. Így hát a hő­ siességre hajló lélek olykor megfeledkezik a cél egyeduralkodó fontosságáról; erősebb benne a hősi tett vágya, mint a cél elérésére törő szándék; hősként cselekszik hát akkor is, amikor csak dolgozni kellene, vagy éppen hősiesen ellenállni a hősiség csábításának, és elvetvén minden hiúságot, látszólag a gyá­ vákkal azonos módon kell viselkedni — vagy akár csak hallgatni — mert ez közelebb visz a nemes célhoz... A mindenáron-hős: bajkeverő, beteg ember, nemcsak önveszélyes, hanem közveszélyes is. Az ember értékét nem a virtus — hanem a tett dönti el, mutatja meg. Az asztalra nem mindig ütni kell; olykor jobb, hasznosabb a közösségnek, ha csak leülünk az asztalhoz, csak a józanok hősiessége. Azoké, akik cél és eszköz egybecsendülésének is­ meretében megérzik azt a pillanatot, amikor csakis hősiességgel érhető már el a cél — és nem térnek ki előle.

„Tulajdonképpen azt szeretném, ha sosem kellene hősnek lennem. És titkon azt remélem, képes leszek, ha kell, hősnek lennem. Tulajdonképpen elég gyáva vagyok, de ezt legalább bevallom magamnak. Szégyenemben ezért olyankor is hősködöm, amikor erre semmi szükség. Vajon őseink nem félelmüket harsogták túl csatakiáltásukkal? Szeretném, ha néma lennék akkor, amikor az élet behajtja rajtam kö­ vetelését: szeretnék néma lenni akkor, amikor hősnek kell majd lennem. Szeretném, ha elsápadnék, reszketne a lábam, elcsuklana a hangom — és mégis megtenném. Talán azt szeretném, ha senki sem látna akkor azok közül, akikért meg­ teszem. Szeretném azonban, ha tudnák, hogy nem volt egyetlen széles taglejté­ sem, nem téptem fel ordítva az inget a mellemen, nem kiáltottam semmit és nem énekeltem semmit, hanem lehajtottam falfehér fejem, és megtettem. Szeretném, ha tudnák, hogy aki igazán hős, az magábagyűjti mindazok f é l e l m é t , akikért, akik helyett, akik érdekében: hős. A hős, igen, tele van fé­ lelemmel, magábagyűjti egész közössége félelmét — ez ad iszonyú, ellenállha­ tatlan erőt neki..." Bodor

Pál

NEMZETKÖZI ÉLET

A politikum viszonylagos önállósága a nemzetközi életben A történelmi materializmus a nemzetközi viszonyokat a társadalmi-gazdasági e r ő k , az o s z t á l y o k , a n e m z e t e k és az á l l a m o k t e v é k e n y s é g e és h a r c a e r e d ő j é n e k t e ­ kinti, s h a n g s ú l y o z z a , h o g y e r e l á c i ó k a t k o n k r é t t ö r t é n e l m i ö s s z e f ü g g é s e i k b e n , tel­ j e s b o n y o l u l t s á g u k b a n k e l l t a n u l m á n y o z n i . E t e r ü l e t e k hivatott k u t a t ó i n a k p é l d a ­ k é p e M a r x . M i n t a s z e r ű , a h o g y a n ő e l e m e z t e a X I X . század d e r e k á n a n e m z e t k ö z i v i s z o n y o k a t , a f o r r a d a l o m és e l l e n f o r r a d a l o m h a r c á n a k dialektikáját, s e g y b e n a n a g y h a t a l m a k k ö z ö t t i e l l e n t m o n d á s o k a t , P o r o s z o r s z á g n a g y h a t a l m i terveit és O r o s z ­ ország, i l l e t v e A u s z t r i a e l l e n k e z é s é t , a területekért, stratégiai p o z í c i ó k é r t , k e r e s ­ k e d e l m i utakért, p i a c o k é r t , a k ö z e l - k e l e t i b e f o l y á s é r t f o l y ó h a r c o k szülte régi e u ­ r ó p a i a n t a g o n i z m u s o k felújulását, azt a szerepet, a m e l y e t e b b e n az ö s s z e f ü g g é s ­ b e n k ü l ö n b ö z ő e u r ó p a i o r s z á g o k n a c i o n a l i s t a i d e o l ó g i á j a játszott. Megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi élet alapkérdéseivel foglalkozó majd m i n d e n f o n t o s a b b i r á n y z a t m a g á é n a k v a l l j a azt a z e l g o n d o l á s t , h o g y a n e m z e t ­ közi v i s z o n y o k a t m i n d e n k é p p e n teljes b o n y o l u l t s á g u k b a n k e l l é r t e l m e z n i , a z á l l a ­ m o k — és v i l á g v i s z o n y l a t b a n : á l l a m r e n d s z e r e k — k ö l c s ö n ö s g a z d a s á g i , politikai, i d e o l ó g i a i , j o g i , d i p l o m á c i a i , etikai és katonai r e l á c i ó i n a k é s k a p c s o l a t a i n a k ö s s z e s ­ s é g e k é n t . A n e m z e t k ö z i v i s z o n y o k ú j k e l e t ű t u d o m á n y á n a k e f e j l ő d é s i szakaszát a m ó d s z e r t a n terén a nemzetközi rendszer f o g a l m á n a k hasznosítása j e l l e m z i . A „ n e m ­ zetközi r e n d s z e r t " o l y m o d e l l k é n t kezelik, a m e l y e g y s é g e s e g é s z b e f o g l a l j a a n e m ­ zetközi k a p c s o l a t o k k ö l c s ö n h a t á s o k b a n k i b o n t a k o z ó teljességét. P i e r r e R e n o u v i n e g y g y ű j t e m é n y e s m u n k a (Histoire des relations internatio­ nales. Paris, h a r m a d i k kiadás, 1964) b e v e z e t ő j é b e n a k ö v e t k e z ő k é p p e n f o g l a l j a ö s z sze e t e r ü l e t f ő kutatási m ó d s z e r e i t : — a h a g y o m á n y o s módszer, a m e l y mindenek fölé helyezi a kormányközi k a p ­ c s o l a t o k a t , s előszeretettel f o g l a l k o z i k az á l l a m f é r f i a k k a l és a d i p l o m a t á k k a l ; a

— az új m ó d s z e r e k , a m e l y e k a z e m b e r i t á r s a d a l m a k a n y a g i és s z e l l e m i élete, n é p e k közötti kapcsolatok tanulmányozásának a szükségességét hangsúlyozzák.

R e n o u v i n r á m u t a t arra, h o g y az új m ó d s z e r e k k é p v i s e l ő i k ö z ü l e g y e s e k a z e m b e r i t á r s a d a l m a k a t f ő k é n t a f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t , az a n y a g i létfeltételek, a g a z ­ dasági struktúrák és v á l t o z á s a i k k ö r ü l m é n y e i k ö z ö t t — a c i v i l i z á c i ó k j e l l e g e s z e ­ r i n t o s z t á l y o z v a — t a n u l m á n y o z z á k , m á s o k v i s z o n t azt v a l l j á k , h o g y az é r z e l m e k , a kollektív szenvedélyek az igazán nagy „történelmi erők", hogy ezek az erők f ő ­ ként a vérmérséklethez, a hagyományokhoz, a g o n d o l k o d á s m ó d h o z kötődnek, s a nemzetközi kapcsolatok történetének megértéséhez mindenekelőtt a gondolati rea­ gálásokat, a h a n g u l a t i e l e m e k e t , a n e m z e t i é r d e k e k értelmezését, a n é p e s s é g e r -

kölcsi összetartását szükséges megismerni, azt a képzetet, amelyet egy-egy nép szomszédairól, a háborúról, a nemzetközi társadalom kibontakozásáról kialakít. A z említett mű különböző fejezeteinek szerzői tartózkodtak attól, hogy a pri­ ori előnyben részesítsék valamelyik módszert, de — Renouvin szerint is — mind­ annyiok meggyőződése: a történésznek nem szabad „elkülönítenie" a valóság va­ lamely oldalát, kötelessége a lehetséges értelmezés minden elemét feltárni. E módszerek elvitathatatlan érdeme, hogy számot vetnek a nemzetközi életben megnyilvánuló tényezők bonyolultságával. Hibájuk azonban az eklektikus hajlandó­ ság; pedig a jól meghatározott kritériumot nélkülöző kutató reménytelenül kóvályog a nemzetközi viszonyok útvesztőiben.

* Vajon hol, miben ismerhetjük fel a nemzetközi viszonyok alakulásának vég­ ső, döntő módon meghatározó okát? A marxista irodalom elég kevés müve foglalkozik ezzel a kérdéssel, amely­ ről meg is állapíthatjuk, hogy csupán az utóbbi évtizedek során körvonala­ zódott pontosabban. Rendszerint mechanikusan átültetik a külpolitikai, államok és nemzetek közötti kapcsolatokra a társadalmakon belüli, az államokon és nemzete­ ken belüli jelenségekre érvényes, a belső társadalmi dialektikát magyarázó tör­ vényszerűségeket, holott nemzetközi viszonylatban azoktól különböző törvényszerű­ ségek hatnak, vagy ha azonosak, másként érvényesülnek. A különféle társadalmak belső relációitól eltérően a társadalmak közötti vi­ szonyok anyagilag kevésbé kikristályosodott és kevésbé tartós, ingatagabb, alkal­ mibb, átmenetibb jellegűek. A z államokon belüli társadalmi integrálódás minőségi­ leg különbözik a világtársadalom integrálódási fokától. Ebből következően két vagy több állam kapcsolatai módosulásának nem szükségszerűen előfeltétele olyan minőségi változás, amely pedig rendszerint kiindulópontja a viszonyok egy adott társadalmon belüli módosulásának (például az osztály- vagy tulajdonviszonyok változásainak). A nemzetközi viszonyok e sajátossága szolgál magyarázatul például arra, miért módosíthatta érezhetően 1948-ban Jugoszlávia nemzetközi kapcsolatait — mindenekelőtt a gazdaságiakat — , anélkül, hogy belső társadalmi rendszerében minőségi változtatásokra kényszerült volna. S fordítva: azok a forradalmi orszá­ gok, amelyekben alapvető társadalmi változások mentek végbe, széles körű nem­ zetközi tevékenységet fejtettek ki, beleértve a gazdasági, politikai, kulturális kap­ csolatokat más országokkal, még akkor is, ha ez utóbbiak társadalmi-gazdasági rendszere ellentétes is volt. Ha igaz az, hogy a társadalmi haladást végső soron minden egyes országban a termelőerők fejlődése és az osztályharc alakulása határozza meg, s ez így igaz, ugyanolyan mértékben igaz az is, hogy a nemzetközi viszonyok szférájában nem nyilvánulnak meg közvetlenül a társadalmi fejlődést meghatározó összes erők. Bi­ zonyos változást okozó erők a nemzetközi viszonyok törvényszerűségeinek szférá­ jában csupán olyan mértékben jelentkeznek, amilyen mértékben elegendő erőt ak­ kumulálnak az ország határain való áthatásra. A z anyagi termelés, amely fontos, sőt, döntő jelentőségű a társadalmi fejlődés meghatározásában, csekély nemzetközi súllyal érvényesül, ha nem haladja meg az érdekelt társadalom fogyasztói befo­ gadóképességét. Mindehhez hozzáfűzhetjük, hogy a földrajzi környezet és a népességszaporodás, amelyek általánosan elterjedt nézetek szerint csupán harmadrendű szerepet játsza­ nak a társadalmi rendszer jellegének meghatározásában, a társadalom arculatának kialakításában — s éppen ezért a szociológiai jelenségekkel kapcsolatban nemritkán

c s a k a g e o p o l i t i k a i és m a l t h u s i á n u s n é z e t e k e l l e n i é r v e l é s e k b e n egészen m á s

dimenziókban

érvényesülnek

az á l l a m k ö z i

b e n a z á l l a m o k v i l á g p o l i t i k a i súlya, u r a l o m r a

kerülnek

szóba — ,

viszonylatok összefüggései­

törő önérvényesítő gerjedelmeik

mér­

legelésekor. Mi minden következik ezekből a sajátosságokból? Próbáljuk chanizmusát jából

a

e g y a n a l ó g i á v a l s z e m l é l t e t n i a választ. A t á r s a d a l o m

magyarázó

fontosabb

következő sorrendben

sági a l a p

okozati

képzelhetnők

el: közvetlen anyagi

és o s z t á l y s z e r k e z e t ; i n t é z m é n y e s ü l t

felépítmény

majd

az országokat e g y m á s mellé helyezett

épülését

me­ nagy­

termelés;

gazda­

és t á r s a d a l m i tudat. H o ­

g y a n k é p z e l h e t ő e z el v i l á g v i s z o n y l a t b a n ? K é p z e l j ü k m a g u n k norámáját,

működési

összefüggések egymásra

elé a földrészek

különböző nagyságú

pa­

épüle­

t e k k é n t : a z v á l a s z t j a el őket, a m i t h a t á r o k n a k s z o k t u n k n e v e z n i . M í g f ü g g ő l e g e s e n m i n d e n e g y e s é p í t m é n y m ű k ö d é s é n e k m e c h a n i z m u s a az a l a p ­ tól a felső e m e l e t e k

irányába

— és fordítva — indul, mint

h á z b a n , ha a z é p ü l e t e k közötti az á r a m l á s n e m f o l y a m a t o s , a

különböző emeletek

vetlen kapcsolat, vagyis nincs folyamatosan társadalmi

gasságának

—

között vízszintesen

m ű k ö d ő fogaskerék-áttét,

közötti k ö z v e t l e n v í z s z i n t e s k a p c s o l a t h i á n y a

különbözőségével magyarázható,

társadalmi

vetlenül,

egy torony­ hogy

nincs

köz­

mint a

belső

mechanizmusban.

A z emeletek a

a felvonó

relációkat vesszük szemügyre, megállapíthatjuk,

o s z t á l y o k és

hanem

konkrét

az

állam

történelmi

rétegek,

a

nemzeti

közvetítésével

valóságként

intézmények

valósulnak —

az építmények

s azzal, h o g y az a n y a g i

államok

ma­

cseréje,

kapcsolatai

nem

nemzetközi

viszonyok

meg. A

között

javak

jönnek

létre.

Az

köz­

államok

a z o k a t á r s a d a l m i és j o g i entitások, a m e l y e k n e m z e t k ö z i t e v é k e n y s é g e t f e j t e n e k egyezményeket, egymásnak nolitikus,

megállapodásokat,

és

aláírják

belső

a

szerződéseket

békeszerződéseket.

megosztottságok

vagy

kötnek

Persze

egymással,

az

ellentmondások

államok nélkül

hadat

nem

való

ki,

üzennek

elvont,

mo­

entitások.

Az

á l l a m o k n e m e l l e n ő r z i k k i z á r ó l a g o s a n és t e l j e s s é g g e l a k ü l ö n b ö z ő t á r s a d a l m a k e g y e ­ dei

közti

kapcsolatok

természetétől társadalmi dalom

mechanizmustól,

esetén

szabályozó

alakulását:

és h a t é k o n y s á g á t ó l is

gyors,

működése

a

melynek

A

nemzetközi

problémája: helyesen

viszonyok

e

ellenőrzés

kiterjesztése

Figyeljünk társadalmi az

alkotó

viszonylagos

a

politikai

fel arra, h o g y

önszabályozása

nemzetközi

nagymértékben

n y e . M á s s z ó v a l : a politikum a nemzetközi

az függ.

még

nagy

önállósága

a

hevességű

mechanizmus államok

rendszer

eltérően nem

annyira

elhatározásainak

szélesebb

belső forra­

körűen

ön­

függvé­ érvényesül

szférájában.

viszonyok

kutatási

terület

megkülönböztetni

tanulmányozásának társadalmi

elsőrendű

jelenségeinek

az anyagi, objektív vonást

fontosságú

elméleti

bonyolult szövevényében

az e s z m e i t ő l , a

től, m e g k ü l ö n b ö z t e t n i azt, a m i a t á r s a d a l m i léthez tartozó, attól, a m i a

szubjektív­ társadalmi

tudat k ö r é b e u t a l a n d ó . Biztos kritériuma a meghatározza

nok, mert igen gyakran róla:

az

helyes tájékozódásnak

M a r x alaptétele:

a társadalmi tudatot. V a n azonban

valami, amit

a

alábecsülik jelentőségét, vagy éppenséggel

előbbi összefüggésre

vonatkozó marxista

tézis

másik

lét

kívá­

megfeledkeznek

vonatkozását

t á r s a d a l m i tudat visszahatását a t á r s a d a l m i l é t f e j l ő d é s é r e . T a l á n tatások e g y e t l e n m á s t e r ü l e t é n s e m o l y a n e l e n g e d h e t e t l e n ü l

társadalmi

hangsúlyozni

—

a társadalmi

fontos a társadalmi

a

ku­ lét

meghatározó szerepe és a társadalmi tudat tényezőinek visszahatása között fennálló dialektikus viszony helyes értelmezése.

A t á r s a d a l m i j e l e n s é g e k á l t a l á b a n m e g m a g y a r á z h a t a t l a n o k , ha a t e r m e l é s i m ó d m e c h a n i k u s és k ö z v e t l e n e r e d ő i k é n t é r t e l m e z i k ő k e t . S a n e m z e t k ö z i v i s z o n y o k b a n a gazdasági materialista b e s z ű k ü l é s á r t a l m a s a b b , a b s z u r d a b b , m i n t b á r m e l y m á s területen. S a j n o s , a z e l m ú l t é v t i z e d e k b e n a z i l y e n s z e r ű tézisek é p p e n e l é g g é e l t e r ­ j e d t e k v o l t a k . E g y i k v á l t o z a t a k ö v e t k e z ő k e t h a n g o z t a t t a : az áttérés a k o m m u n i z ­ musra ú g y v a l ó s u l m e g , h o g y e g y e s a l a p v e t ő e n f o n t o s ipari t e r m é k e k t e r m e l é s é b e n e l é r n e k b i z o n y o s s z í n v o n a l a t . I d e s o r o l h a t ó k a z o k a p r o g n ó z i s o k is, a m e l y e k n a p t á ­ rilag m e g s z a b o t t i d ő p o n t r a m e g j ó s o l t á k a t ő k é s r e n d s z e r r e l — p o n t o s a b b a n az E g y e ­ sült Á l l a m o k k a l — f o l y ó gazdasági v e r s e n y m e g n y e r é s é t . A z i l y e n tézisek l é n y e g é ­ ben gazdasági m a t e r i a l i z m u s b a t o r k o l l t a k , m i v e l a gazdasági t ö r v é n y e k a u t o m a t i k u s hatásának e l ő f e l t é t e l é r e épültek, s e l h a n y a g o l t a k más, a n e m z e t k ö z i t á r s a d a l m i f e j ­ lődést s z a b á l y o z ó t é n y e z ő k e t . Az elemző módszer megkívánja, hogy a nemzetközi viszonyok szövetéből egyen­ ként — d e c s a k i d ő l e g e s e n e l k ü l ö n í t v e — t e g y ü n k v i z s g á l a t t á r g y á v á k ü l ö n - k ü l ö n m i n d e n kategóriát. K e z d e t t ő l fel (kell f i g y e l n ü n k p é l d á u l a t á r s a d a l m a t k ö r n y e z ő t e r m é s z e t r e , a földrajzi k ö r n y e z e t r e . S e n k i n e m tagadja, h o g y a f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t a t á r s a d a l o m anyagi é l e t é n e k s z ü k s é g e s és á l l a n d ó feltétele, s n a g y hatással v a n f e j l ő d é s é r e is. A n é z e t k ü l ö n b s é g e k a hatás m é r t é k é n e k é r t é k e l é s é b e n n y i l v á n u l n a k m e g . S z é l e s a skála. V a n n a k , a k i k azt állítják, h o g y a f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t a t á r s a d a l m i f e j l ő d é s (egyben a n e m z e t k ö z i t á r s a d a l m i f e j l ő d é s ) m e g h a t á r o z ó o k a . M á s o k v i s z o n t a tár­ sadalmi j e l e n s é g e k f e l m é r é s e s o r á n hallani s e m a k a r n a k a f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t r ő l . Bizonyos szerzők esetében a földrajzi környezet említésére fellépő allergiát vala­ melyest é r t h e t ő v é teszi, h o g y a f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t ü r ü g y é n j e l e n t k e z t e k a g e o p o l i t i k a v a l ó b a n r e a k c i ó s e l m é l e t e i . M é g s e m h e l y e s a f ü r d ő v í z z e l a g y e r m e k e t is k i ö n t e n i . A nemzetközi v i s z o n y o k tanulmányozásakor a földrajzi környezet t ö b b vonat­ kozására m i n d e n k é p p e n fel kell f i g y e l n i . E l e g e n d ő e helyütt a t e r m é s z e t i k i n c s e k r e az éghajlatra, a g e o g r á f i a i e l h e l y e z k e d é s r e u t a l n u n k . A természeti k i n c s e k b i z o n y n a g y o n f o n t o s a k v a l a m e l y o r s z á g t á r s a d a l m i f e j ­ lődése s z e m p o n t j á b ó l . S a n e m z e t k ö z i k a p c s o l a t o k v i s z o n y l a t á b a n n e m h a n y a g o l h a t ó el a z s e m , h o g y v a l a m e l y t e r m é s z e t i k i n c s e k k e l r e n d e l k e z ő o r s z á g „ v o n z ó e r ő t " g y a k o r o l más, t á v o l a b b i v a g y k ö z e l e b b i o r s z á g o k r a : m e g h ó d í t á s u k r a v a g y k i z s á k m á ­ nyolásukra t ö r e k e d h e t n e k . A z é g h a j l a t - t é n y e z ő és a t á r s a d a l m i f e j l ő d é s vélt és v a l ó összefüggései r e n g e t e g s p e k u l á c i ó r a a d t a k a l k a l m a t . M o n t e s q u i e u d ö n t ő f o n t o s s á g ú ­ nak tartotta az é g h a j l a t o t m i n d a v a l l á s o k é s e r k ö l c s ö k , m i n d a n é p e k t á r s a d a l m i és politikai b e r e n d e z k e d é s e s z e m p o n t j á b ó l . A törvények szelleme című művében kifejtette, h o g y a z északi á l l a m o k h ű v ö s éghajlata k e d v e z a z ottani n é p e k e n e r g i á ­ jának, é l e t e r e j é n e k , s b á t o r s á g u k , s z a b a d s á g u k m a g y a r á z a t a is e b b e n keresendő, u g y a n a k k o r a m e l e g k l í m a t u n y á v á teszi a n é p e k e t , a m i r a b s o r s h o z vezet, T o y n b e e , a civilizációk nagy történésze elveti azokat a z elméleteket, a m e l y e k a c i v i l i z á c i ó k e r e d e t é t a faji j e l l e g v a g y a f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t h a t á s a k é n t é r t e l m e z i k , ezzel s z e m b e n h a n g s ú l y o z z a az e m b e r visszahatásának fontosságát a természet okozta n e h é z m e g p r ó b á l t a t á s o k r a . B u c k l e a n g o l s z o c i o l ó g u s f i g y e l m é t á l t a l á b a n a természeti k ö r n y e z e t r e ö s s z p o n t o s í t o t t a : d ö n t ő n e k tartja a n é p e k j e l l e m é n e k a l a k u ­ lása, az á l t a l u k választott t á r s a d a l m i - p o l i t i k a i b e r e n d e z k e d é s s z e m p o n t j á b ó l . E l m é ­ lete s z e r i n t a klérusnak, a „ b a b o n a kasztjának" u r a l m a a n n a k a k ö v e t k e z m é n y e , h o g y a m e l e g é g ö v i o r s z á g o k b a n az e m b e r e k k é p z e l e t é t az ijesztő és f e n s é g e s t e r m é ­ szet, a g y a k o r i f ö l d r e n g é s e k , a t ű z h á n y ó k kitörései, a v i h a r o k é s z u h o g ó z á p o r o k n a g y m é r t é k b e n felajzották. E z z e l s z e m b e n az o l y a n o r s z á g o k , m i n t p é l d á u l A n g l i a v a g y G ö r ö g o r s z á g , természeti adottságai a l o g i k u s g o n d o l k o d á s kialakulásának, a tu-

dományos megismerésnek

jobban kedveznek.

Egy cseppet

sem

zavarja őt,

hogy

ugyanazon természet ölén élt az ókorban a materialista Lucretius, a reneszánszban Leonardo da Vinci, az antiklerikális Boccaccio és Giordano Bruno, aki szembeszállt az egyházi maradisággal. Két amerikai geopolitikus, Mahan és Mackinder úgy vélte, hogy a tengerek feletti uralom a politikai hatalom domináns formája, s döntő tényező a nemzetközi viszonyokban. Ismét más geopolitikai irányzatok a földrajzi koncepciókat fajelmé­ letekkel elegyítették. Chamberlain, Gobineau és Haushofer tanításaitól az út a náci Alfred Rosenberg zagyvaságaihoz vezet. Rosenberg a végletekig feszítette az „élet­ tér" és a „dinamikus" fajok vagy nemzetek elméletét, a germán árja faj felsőbb­ rendűségének magasztalását, más országok leigázásának, „alacsonyabb rendű" népek lemészárlásának, a világuralmi igények jogosságának igazolására. Ebből is látható, hogy óvatos körültekintéssel értékelendők a földrajzi környe­ zet hatásai a nemzetközi viszonyokra. Vitathatatlan, hogy a földrajzi környezet a nemzetközi élet állandó és szükséges színtere. Csakhogy, míg bolygónk méretei évmilliárdok óta változatlanok, s a földrészek és tengerek geográfiája sok-sok nem­ zedék óta mit sem módosult, a társadalmi rendszerek, az államok és államrendsze­ rek közötti viszonyok gyökeresen átalakultak egy-egy nemzedék életében. Ebből tel­ jes bizonyossággal arra következtethetünk, hogy a földrajzi környezet nem lehet a nemzetközi változásokat meghatározó ok. De függhet tőle e változások üteme és helye. N e m a dús növényzetű trópusok, hanem a mérsékelt égöv a tőke szülőföldje — Marx szerint. S A töke szerzője mutatott rá arra is, hogy nem a talaj abszolút termékenysége, hanem változatossága és termékeinek sokfélesége alkotja a termé­ szetes munkamegosztás alapját, ösztönzi az embert igényeinek növelésére, majd azoknak az eszközöknek az előállítására, amelyekkel a fokozott igények kielégít­ hetők. Ha következetesek kívánunk maradni, meg kell jegyeznünk, hogy ahhoz a sze­ rephez, amelyet Európa a világban játszott, olyan adottságok is elengedhetetlenek voltak, mint amilyen mérsékelt éghajlata, a társadalmi termelés természeti feltéte­ leinek változatossága. A földrajzi elhelyezkedés, a hely fontosságát illetően nyilvánvaló, hogy például egy olyanszerű nemzetközi koncepció, mint amilyen a Monroe-doktrína, csakis a nyugati féltekén képzelhető el. S a különböző regionális szervezetek per definitionem összefüggnek a földrajzi elhelyezkedéssel. Vitathatatlan, hogy a földrajzi környezet fontossága a nemzetközi társadalom fejlődésétől függően alakul. Könnyen bizonyítható, hogy a természeti kincsek fon­ tossága a vegyileg előállított műanyagok és az atomenergia korszakában csökken, hogy a légiközlekedés leküzdi a földfelszín adottságaiból következő közlekedési nehézségeket, hogy a központi fűtés, a fridzsider és a légkondicionáló berendezés civilizációja csökkenti az éghajlat befolyását az emberi életre, hogy a nukleáris fegyvereket hordozó rakéták és az atom-tengeralattjárók megdöntik az óceánok vagy felszíni adottságok előnyeire alapozó stratégiai nézeteket. A m í g a nemzetközi színtér főszereplője az állam, melynek léte területétől szétválaszthatatlan, a földrajzi elhelyezkedés, a terület nagysága fontos tényező marad a nemzetközi kapcsolatokban, jelentős mértékben befolyásolja az államok vi­ lágpolitikai stratégiáját. Franciaország visszavonulását az észak-atlanti paktum katonai szervezetéből azért is minősíthették „tőrdöfésnek" a N A T O szívébe, mert Franciaország — föld-

rajzi

helyzete folytán — határozatával betölthetetlen

k e l e t - Á z s i a földrajzi-stratégiai

kontextusában

űrt

támasztott. S csakis

értelmezhetők a vietnami

Dél­

háború

kö­

r ü l m é n y e i is.

A népességszaporodás, a népsűrűség, általában: a demográfiai tényező — akár­ csak a f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t — szintén a t á r s a d a l o m és e l e n g e d h e t e t l e n

anyagi létfeltételeinek

szükséges

eleme. A demográfia a nemzetközi viszonyok alakulásában

még

a g e o g r á f i á n á l is j e l e n t ő s e b b t é n y e z ő . Nem

egy szociológiai

és

közgazdasági

a társadalmi fejlődés alapokának.

népességnövekedést

tekinti

T ö b b s z e r z ő a n é p e s s é g s z a p o r o d á s t tartja

a tár­

sadalom haladását ösztönző, a társadalom

irányzat

a

szerkezetét

is m e g h a t á r o z ó

legfontosabb

tényezőnek. M á s o k viszont negatív erőként értékelik, a m e l y elszegényedéshez, m u n ­ kanélküliséghez, h á b o r ú h o z vezet. E téren m é g mindig Malthus

tanításai a

leghir-

hedtebbek. Noha

a

korszerű

módszerek alkalmazása

a

mezőgazdaságban

bebizonyította,

h o g y a t e r m e l ő e r ő k és a fogyasztási c i k k e k t e r m e l é s e g y o r s a b b ü t e m b e n mint maga a népesség, számos neomalthusiánus politikák igazolására

szerző a h á b o r ú k és a

még mindig elegendő ürügyet

vél felfedezni a

növekedhet, terjeszkedési

népességtudo­

mányban. E visszataszító zetközi

életnek

a

elméletek

a népszaporulat a társadalom nyező,

ezt

a

fejlődést

s ez e g y á l t a l á n

határozott

népszaporulattal igenis

elutasítása a z o n b a n

kapcsolatos

valóságos

érezhetően

befolyásolja: felgyorsítja

n e m k ö z ö m b ö s az á l l a m o k külpolitikája

e r e j e . Sőt, természeti

kenje

el a Ha

nem­

nem

is

f e j l ő d é s é t és s z e r k e z e t é t m e g h a t á r o z ó l e g f o n t o s a b b t é ­

kincseik kiaknázásának

vagy

lelassítja,

szempontjából sem. A n é p ­

sűrűségtől és a n é p e s s é g s z a p o r o d á s ü t e m é t ő l n a g y m é r t é k b e n nai

ne

problémáit.

függ a z á l l a m o k

hatékonysága,

gazdasági

kato­

fejlődé­

sük ü t e m e is. A nemzetközi élet legbonyolultabb problémái közé sorolható a rendszerint

„de­

mográfiai robbanásnak" nevezett jelenség. A népesség g y o r s a b b szaporodása a g y e n ­ gén fejlett

földrészeken nagyon nyugtalanítja

W a s h i n g t o n t és m é g j ó n é h á n y

nyu­

gati f ő v á r o s t . A g y e n g é n fejlett o r s z á g o k a t a fejlettektől e l v á l a s z t ó s z a k a d é k

tovább

m é l y ü l . A z E g y e s ü l t Á l l a m o k e g y i k l e g j e l e n t ő s e b b futurológiai

2000-re

szóló előrejelzései szerint

az évszázad

végén

a harmadik

intézetének

világ nemzeti

lése c s u p á n e g y t i z e d é t éri m a j d el az E g y e s ü l t Á l l a m o k jelenlegi

összterme­

össztermelésének.

P e d i g a n é p e s s é g s z á m á t i l l e t ő e n a v i l á g 2000-ben 6,4 m i l l i á r d f ő t k i t e v ő ö s s z l a k o s ­ s á g á b ó l k ö z e l ö t m i l l i ó Á z s i á b a n , A f r i k á b a n és L a t i n - A m e r i k á b a n él m a j d ! A

nyugati

metropolisokban sokat töprengenek azon, vajon e h á r o m földrész népei m e g akar­ nak-e

maradni azon tőkés világrendszer

kereteiben,

amely

ilyen

szánalmas

törté­

n e l m i p e r s p e k t í v á t tár fel e l ő t t ü k . . . A

n é p e s s é g a h a t a l o m a z o n a l k o t ó e l e m e , a m e l l y e l a n e m z e t e k és az

a nemzetközi életben megnyilvánulnak.

Olyan

elem, amely — politikájuk

államok természe­

tétől és s t r a t é g i á j u k c é l j a i t ó l f ü g g ő e n — az á l l a m o k n e m z e t k ö z i t é n y k e d é s e i r e tönzőleg

v a g y f é k e z ő l e g hat. Ezt a j e l e n s é g e t e z i d e i g f ő k é n t a n a g y h a t a l m a k

szonylatában tanulmányozták.

Szembetűnően a második világháborút

ösz­ vi­

megelőző idő­

s z a k b a n n y i l v á n u l t m e g , a m i k o r a „ t ú l n é p e s e d é s " m o t í v u m á t N é m e t o r s z á g és J a p á n az „ é l e t t é r " - k ö v e t e l é s e k a l á t á m a s z t á s á r a h a s z n á l t a fel. A j e l e n s é g a z o n b a n meretlen

a kis á l l a m o k k o n f l i k t u s a i b a n

d o r h á b o r ú j á r a 1969-ben).

sem (gondoljunk Honduras

és S a n

nem

is­

Salva­

A K í n a i N é p k ö z t á r s a s á g n e m z e t k ö z i s ú l y a s z o r o s a n összefügg l a k o s a i n a k s z á ­ m á v a l : „ a 700 m i l l i ó k országa". O l y a n a d ú e z , a m e l y r e m i n d e n kínai d o k u m e n t u m és f e l h í v á s h i v a t k o z i k , a m e l l y e l b a r á t n a k é s e l l e n s é g n e k e g y a r á n t s z á m o l n i a kell. A f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t és a d e m o g r á f i a i t é n y e z ő n e m z e t k ö z i politikai j e l e n t ő s é ­ g é v e l k a p c s o l a t b a n s o h a n e m t é v e s z t e n d ő s z e m e l ő l a képzelet é s valóság különbö­ zősége. A n e m z e t k ö z i élet k o m m e n t á t o r a a z e s e m é n y e k é r t e l m e z é s e során g y a k r a n megfigyelheti, hogy bizonyos államférfiak elhatározásaiban a helyzet szubjektív m e g í t é l é s e n a g y o b b s z e r e p e t játszik, m i n t a v a l ó s á g reális értékelése. M i v e l a v i l á g ­ politikában relatív jellegű, más nemzetekhez és államokhoz mérve érvényesülő a f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t és a n é p e s s é g j e l e n t ő s é g e , k i v é t e l e s e n f o n t o s , h o g y a v i l á g p o l i ­ tikai d ö n t é s p i l l a n a t á b a n a n e m z e t e k é s á l l a m f é r f i a k m i k é n t é r z é k e l i k és é r t é k e l i k saját fajsúlyukat. E g y f o l y ó v a g y e g y h e g y s é g stratégiai t á m a d á s b á z i s a l e h e t ; d e u g y a n a z a f o l y ó v a g y h e g y s é g k i t ű n ő v é d e l m i v o n a l a t is a l k o t h a t . A n é p e s s é g s z a ­ p o r o d á s g y o r s g a z d a s á g f e j l e s z t é s h e z é p p ú g y vezethet, m i n t t e r j e s z k e d é s h e z és h ó d í ­ tásokhoz. E g y s z ó v a l : a f ö l d r a j z i k ö r n y e z e t és a n é p e s s é g s z a p o r o d á s n e m h a t á r o z z a az á l l a m o k külpolitikáját, c s u p á n s z a b á l y o z z a

M i l y e n s z e r e p e t játszik a n e m z e t k ö z i v i s z o n y o k a l a k u l á s á b a n a z a n y a g i

meg

javak

termelési m ó d j a ? Minthogy a termelőerők és termelési v i s z o n y o k nemzetgazdasági keretben szer­ veződnek, hatásuk a társadalmak közötti kapcsolatokban különbözik a nemzeten b e l ü l i hatásuktól. M i k ö z b e n e g y a d o t t t á r s a d a l o m b a n a t e r m e l ő e r ő k a l e g d i n a m i k u ­ s a b b é s l e g f o r r a d a l m i b b e l e m e k , a m e l y e k a t e r m e l é s i v i s z o n y o k m e g v á l t o z á s á t is ösztönzik végső soron, a társadalmak közötti relációkban e z a mechanizmus nem m ű k ö d i k , c s u p á n hatását érezteti az á l l a m o k p o l i t i k á j a r é v é n , p o n t o s a b b a n : a m a b e f o l y á s n y o m á n , a m e l y e t a z á l l a m o k p o l i t i k á j á r a g y a k o r o l . É p p e n e sajátosság m a g y a r á z z a az o b j e k t í v l e h e t ő s é g é t p é l d á u l a n n a k , h o g y k ü l ö n b ö z ő , sőt, a n t a g o n i s t a termelési v i s z o n y o k szerint b e r e n d e z k e d e t t o r s z á g o k e g y m á s s a l k e r e s k e d h e s s e n e k . S e sajátosság s z o l g á l m a g y a r á z a t u l a r r a is, h o g y a t e r m e l é s i v i s z o n y o k m e g v á l t o ­ zása v a l a m e l y o r s z á g b a n m i n d a d d i g n e m v e z e t s z ü k s é g s z e r ű e n a s z o m s z é d o s o r s z á ­ g o k t e r m e l é s i v i s z o n y a i n a k m e g v á l t o z á s á h o z , a m í g e z u t ó b b i o r s z á g o k b a n is b e n e m következik a forradalmi politikai változás. A b b ó l , h o g y a n e m z e t k ö z i v i s z o n y o k b a n a t e r m e l é s i m ó d két a s p e k t u s á n a k , a t e r m e l ő e r ő k n e k és a termelési v i s z o n y o k n a k a dialektikus v i s z o n y a n e m ú g y m ű ­ k ö d i k , m i n t a z á l l a m o k o n b e l ü l , h o g y e v i s z o n y hatása c s u p á n k ö z v e t v e , az á l l a ­ m o k politikája révén érvényesül, logikusan kikövetkeztethetők a továbbiak: a n e m ­ zetközi v i s z o n y o k b a n a t á r s a d a l m o n b e l ü l i s z e r e p é t ő l e l t é r ő m ó d o n é r t e l m e z z ü k a gazdasági t é n y e z ő d ö n t ő j e l e n t ő s é g é t . Ü g y , a h o g y Engels is s z ó l t r ó l a : a g a z d a s á g i tényező az a v ö r ö s f o n a l , a m e l y m i n d e n m á s r e l á c i ó n — p o l i t i k a i n , i d e o l ó g i a i n , jogin, katonain — végigvonul, s hozzásegít megértésükhöz. A termelőerők dinamikus és forradalmi jellege bizonyos m ó d o n a nemzetközi v i s z o n y o k b a n is m e g n y i l v á n u l . A j e l e n k o r i t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o r r a d a l o m e v a l ó ­ ságot m á r a p o l g á r i e g y e t e m e k t a n s z é k e i v e l is elfogadtatta. A m a n a p s á g s z a k t e k i n ­ t é l y n e k s z á m í t ó a m e r i k a i H a r o l d és M a r g a r e t S p r o u t e g y e t e m i k é z i k ö n y v ü k b e n ( S p r o u t a n d S p r o u t : Foundations of International Politics. N e w Jersey, 1966) h a n g ­ s ú l y o z z á k : a húszas és h a r m i n c a s é v e k b e n a n e m z e t k ö z i élet k é r d é s e i r ő l s z e r k e s z ­ tett t a n k ö n y v e k n e m is t ö r ő d t e k a t u d o m á n n y a l é s a t e c h n i k á v a l , m a n a p s á g m á r m a j d n e m e g y ö n t e t ű e n e l i s m e r i k d ö n t ő f o n t o s s á g u k a t , azt a tényt, h o g y a n e m z e t k ö z i

politika k ö z e g é t m i n d e n v o n a t k o z á s b a n átalakította a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o r r a ­ dalom. „ A nemzetközi politika alapjaival foglalkozó vizsgálódásainkban kiinduló­ p o n t u n k : a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o r r a d a l o m " — írja a S p r o u t - h á z a s p á r . S o k a n e s n e k e g y i k s z é l s ő s é g b ő l a m á s i k b a . Így j á r t a k S p r o u t é k is. A t e r m e ­ lési m ó d n e m z e t k ö z i életre g y a k o r o l t h a t á s á n a k teljes s e m m i b e v e v é s é t ellentét­ párja, a k i r í v ó g a z d a s á g i d e t e r m i n i z m u s i r á n y z a t a váltotta fel. S p r o u t é k az ú j - és j e l e n k o r i t ö r t é n e l m e t az i p a r b a n , szállításban é s h a d á s z a t b a n a l k a l m a z o t t t u d o m á ­ nyos é s m ű s z a k i f e l f e d z é s e k szerint p e r i o d i z á l j á k . P é l d a k é p p e n e m l í t e m , h o g y az 1550-től 1815-ig tartó k o r s z a k o t s z e m l é l t e t ő t á b l á z a t b a n a n e m z e t k ö z i e s e m é n y e k e t j e l z ő c í m s z a v a k m e l l e t t — Ismétlődő háborúk Európában; Az amerikai forradalom és a napóleoni háborúk; A bécsi kongresszus — a következő találmányok felsoro­ lása található: Gőzgépek; A gőzgépek a bányászatban, a textiliparban és hajózás­ ban; A lovak vontatóerejének jelhasználása a tüzérségnél; A simacsövű tűzfegyver; Hordozható puskák és tüzérségi robbanóbombák. A l e g e l s z á n t a b b gazdasági m a t e r i a l i s t á k i g y e k e z e t é t is m e g h a l a d ó b u z g a l o m ! A v a l ó s á g b a n a t u l a j d o n k é p p e n i a n y a g i t e r m e l é s politikai b e f o l y á s a n e m k ö z ­ vetlenül, h a n e m az általa m e g h a t á r o z o t t o s z t á l y s z e r k e z e t és o s z t á l y v i s z o n y o k r é v é n , v a l a m i n t a n e m z e t e k , á l l a m o k közötti r e l á c i ó k útján é r v é n y e s ü l , m i n t h o g y az a n y a g i termelés n e m z e t g a z d a s á g i k e r e t b e v a n s z e r v e z v e . A z N . N . I z n o c e m c e v szerkesztette s z o v j e t g y ű j t e m é n y e s k ö t e t (Mezsdunarodnyije otnosenyija pozle vtoroj mirovoj vojni. M o s z k v a , 1962) s z e r z ő i k i f e j t i k : „ A n e m z e t k ö z i k a p c s o l a t o k b a n a d ö n t ő sze­ repet a z osztályviszonyok játsszák, s m i n d e n t ö r t é n e l m i k o r s z a k n e m z e t k ö z i p o l i t i kája az o s z t á l y e r ő k n e k a s z ó b a n f o r g ó p e r i ó d u s r a j e l l e m z ő m e g o s z l á s á b ó l a d ó d ó l e g f o n t o s a b b v o n á s a i t é s sajátos k ü l ö n b s é g e i t tükrözi." Ez t u l a j d o n k é p p e n a m a r x i z m u s — l e n i n i z m u s e g y i k , m i n d e n t á r s a d a l m i j e l e n ­ ségre és v i s z o n y r a , tehát a n e m z e t k ö z i k a p c s o l a t o k r a is a l k a l m a z h a t ó alaptétele. A n e m z e t k ö z i élet sajátossága a z o n b a n m e g k ö v e t e l i , h o g y ezen a l a p v e t ő k a t e g ó r i a (osztályviszonyok) mellett m é g egy kategóriát figyelembe v e g y ü n k : a nemzeti viszo­ nyokat, k i v á l t k é p p e n , ha az ú j k o r r ó l v a g y a j e l e n k o r r ó l s z ó l u n k , a m e l y e k b e n a j ó l m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő sajátosságú t á r s a d a l m i c s o p o r t k é n t j e l e n t k e z ő n e m z e t n a g y o n fontos s z e r e p e t játszik a n e m z e t k ö z i élet alakulásában, b e l e é r t v e a politikai h a t á r o ­ zatok e l f o g a d á s á t is. N e f e l e d j ü k , h o g y a t á r s a d a l m i o s z t á l y t a g o z ó d á s n a k m á s a t ö r t é n e l m i eredete, mint az e m b e r i s é g m e g o s z l á s á n a k n e m z e t e k r e és n e m z e t i s é g e k r e . A t á r s a d a l o m osztályokra tagolódása az ősközösségi rendszeren belül a társadalmi munkamegosz­ tás és a t e r m e l ő e r ő k m a g á n t u l a j d o n á n a k m e g j e l e n é s é v e l b o n t a k o z o t t ki. A n e m z e ­ tek, a z e m b e r i k ö z ö s s é g f o r m á j a k é n t a p o l g á r s á g n a k a n e m z e t i p i a c kialakításával összefüggő e m e l k e d é s i k o r s z a k á b a n k e z d t e k k i b o n t a k o z n i . T ö r t é n e l m i l e g stabil etnikai k ö z ö s s é g e k a k o r á b b i t á r s a d a l m i r e n d s z e r e k b e n is léteztek, az ő s k ö z ö s é g g e l k e z d v e , m é g h a a t á r s a d a l m i f e j l ő d é s a l a c s o n y s z í n v o n a l a n e m is tette l e h e t ő v é etnikailag a k ö z ö s s é g i élet teljes k i f e j l ő d é s é t . K é s ő b b , a r a b ­ szolgatartó, h ű b é r i és t ő k é s r e n d s z e r k ö z ö s s é g e i n e k a n y a g i é s s z e l l e m i élete m á r á l ­ talában m a g á n viseli a t á r s a d a l o m antagonisztikus o s z t á l y o k r a t a g o l ó d á s á n a k a j e ­ gyét. U g y a n e k k o r v i s z o n t (s k i v á l t k é p p e n a fejlett ő s k ö z ö s s é g i s z a k a s z b a n ) a n e m ­ zet, e n y e l v i , területi, gazdasági, a n e m z e t i t u d a t o t is m a g á b a f o g l a l ó kulturális k ö ­ zösség b i z o n y o s e g y s é g e t és t á r s a d a l m i i n t e g r á l ó d á s t is l e h e t ő v é tesz. A n e m z e t i k ö z ö s s é g e k e t t á r s a d a l m i h a r c o k és k o n f l i k t u s o k m a r c a n g o l j á k , s a k ö z ö s s é g e k e n belüli a n t a g o n i z m u s o k é r v é n y e s ü l é s r e t ö r n e k a n e m z e t e k e g y m á s közti k a p c s o l a t a i ­ ban is. M á s r é s z t v i s z o n t a n e m z e t e k e g y e n l ő t l e n s é g é n e k k ö v e t k e z m é n y e i a k ö z ö s s é ­ gen b e l ü l visszaható i m p u l z u s s a l i n g e r e l n e k e g y s é g r e , v a l a h á n y s z o r a z össze-

tartó, k ö z ö s e l e m e k e t k í v ü l r ő l f e n y e g e t i k . E d i n a m i k a h a j t ó m ű v e az o s z t á l y h a r c , s é p p e n ezért a z o s z t á l y h a r c szülte t á r s a d a l m i é s n e m z e t i a n t a g o n i z m u s o k ö s s z e f o n ó d ­ nak, n e m e l k ü l ö n ü l t e n é s e g y m á s t ó l f ü g g e t l e n ü l a l a k u l n a k . E l l e n t m o n d á s o s d i n a ­ m i k á j u k a z o n b a n o l y a n t e r m é s z e t ű , h o g y n a g y t á r s a d a l m i feszültségek s z a k a s z a i b a n a z o s z t á l y h a r c v á l i k u r a l k o d ó v á a politikai d ö n t é s e k b e n , a n a g y n e m z e t i f e s z ü l t ­ ségek p e r i ó d u s a i b a n v i s z o n t a n e m z e t i k o n f l i k t u s a h a n g a d ó . A nemzeti felszabadulási m o z g a l o m e dinamika jellegzetes megnyilvánulási területe: n o h a a h a r c r a e g y e s ü l ő o s z t á l y o k é r d e k e i k ü l ö n b ö z ő k , a m í g a z e g é s z n e m ­ zet felszabadítása a z i d e g e n u r a l o m alól a f ő c é l , az é r d e k e k k ü l ö n b ö z ő s é g e i n é m i ­ k é p p e n h á t t é r b e s z o r u l n a k . A függetlenség k i v í v á s a , a k ö z ö s n e m z e t i f e l a d a t o k m e g ­ o l d á s a u t á n a z t á n felszínre k e r ü l n e k és m i n d f o n t o s a b b á v á l n a k a z o r s z á g p o l i t i ­ kai é l e t é b e n a z o s z t á l y k o n f l i k t u s o k . Valamely történelmi korszak eseményei sokaságában v a l ó tájékozódás szem­ p o n t j á b ó l n é l k ü l ö z h e t e t l e n a t á r s a d a l m i o s z t á l y kategóriája. L e n i n f i g y e l m e z t e ­ tett: m i n d i g t u d n u n k k e l l , m e l y i k o s z t á l y áll e g y - e g y t ö r t é n e l m i p e r i ó d u s k ö z é p ­ p o n t j á b a n ; m e g kell t u d n u n k határozni fő j e l l e g z e t e s s é g e i t s f e j l ő d é s é n e k fő i r á ­ nyát. E g y a z o n t ö r t é n e l m i k o r s z a k b a n a z o s z t á l y o k és n e m z e t e k r e l á c i ó i n a k m á s - m á s súlya lehet a nemzetközi kapcsolatok meghatározásában. A marxista i r o d a l o m ál­ t a l á b a n r e n d s z e r i n t h a n g s ú l y o z z a u g y a n a z o s z t á l y v i s z o n y o k a t , á m ritkán s z e n t e l k e l l ő f i g y e l m e t a n e m z e t i v i s z o n y o k s z e r e p é n e k a v i l á g p o l i t i k a i színtér f o l y a m a t a i ­ ban, konfliktusaiban. A „nemzeti kapcsolatok" kategória értékelésében a b b ó l kell k i i n d u l n u n k , h o g y o nemzeti tudat elemibb és történelmileg tartósabb, mint az osztálytudat. A történelem tanulsága szerint az osztályszerkezetek m é g egy n e m z e ­ d é k n y i i d ő alatt is g y ö k e r e s e n á t a l a k í t h a t ó n a k b i z o n y u l t a k , a n e m z e t i k a p c s o l a t o k a z o n b a n t o v á b b é l t e k . T ú l é l t é k m é g a terület v a g y m á s , v a l a m e l y n e m z e t s z e m ­ p o n t j á b ó l l é n y e g e s k ö z ö s e l e m e l v e s z t é s é t is. A t á r s a d a l o m o s z t á l y s z e r k e z e t é t m e g ­ változtató hatalmas társadalmi forradalmak s e m módosították automatikusan azokat a j e l l e m z ő n e m z e t i h a g y o m á n y o k a t , g o n d o l k o d á s - és c s e l e k v é s m ó d o t , a m e l y e k az illető n e m z e t sajátos létfeltételei e r e d m é n y e k é n t a l a k u l t a k ki é s n e m z e d é k r ő l n e m ­ zedékre öröklődtek. A Szovjetunió K o m m u n i s t a Pártja a N a g y H o n v é d ő H á b o r ú i d e j é n n e m v é l e t l e n ü l a p e l l á l t a n e m z e t i ö n t u d a t r a , a s z o v j e t e m b e r e k hazafias é r ­ z e l m é r e , az ő s ö k harci h a g y o m á n y a i r a O r o s z o r s z á g s z e n t f ö l d j é n e k v é d e l m é b e n . A nemzeti, nemzetiségi tudat valóban a legerősebb szellemi erővé válik, valahányszor egy népet függetlenségében v a g y létében veszélyeztetnek. A p o l g á r i f o r r a d a l o m m e g n y i t o t t a e g é s z új k o r s z a k o t a z o s z t á l y v i s z o n y o k és a nemzeti v i s z o n y o k dialektikus kölcsönhatása jellemezte, olyan periódusok, a m e ­ l y e k b e n e g y i k v a g y m á s i k e l e m túltengése d ö n t ö t t e el a z á l l a m o k p o l i t i k a i i r á n y ­ vételét. A z 1789-es, 1848-as, 1917-es v a g y 1945-ös t á r s a d a l m i v á l t o z á s o k a t k ö v e t ő f o r r a ­ d a l m i v á l s á g - p e r i ó d u s o k b a n az i d e o l ó g i a i és o s z t á l y k o n f l i k t u s k e r ü l t t ú l s ú l y b a a v i ­ l á g p o l i t i k á b a n , s e z m e g h a t á r o z t a a n e m z e t k ö z i v i s z o n y o k sajátos j e l l e g é t . V i s z o n t a n a p ó l e o n i h á b o r ú k v a g y az első v i l á g h á b o r ú i d e j é n a n e m z e t i és stratégiai k o n f ­ liktus k e r ü l t e l ő t é r b e . 1917-ben e z a k o n f l i k t u s a n n y i r a l e k ö t ö t t e az i m p e r i a l i s t a h a t a l m a k a t , h o g y L e n i n teljes o d a a d á s t m e g k í v á n ó i l y e n n e m ű e l f o g l a l t s á g u k a t a z o n t é n y e z ő k k ö z é sorolhatta, a m e l y e k l e h e t ő v é tették az O k t ó b e r i F o r r a d a l o m d i a d a l á t . P e r s z e , m i h e l y t a z i m p e r i a l i s t á k f e l i s m e r t é k a f o r r a d a l o m t e r m é s z e t é t és a r á n y a i t , az o s z t á l y s z e m p o n t o k e l s ő d l e g e s s é váltak, és k ü l p o l i t i k á j u k a t e l u r a l t a a f o r r a d a l o m elfojtását c é l z ó s z á n d é k u k . A m á s o d i k v i l á g h á b o r ú b a n , a m i k o r a hitlerista N é m e t ­ o r s z á g f e n y e g e t é s e g l o b á l i s m é r e t e k e t öltött, a z o s z t á l y k ü l ö n b s é g e k m á s o d r e n d ű v é d e g r a d á l ó d t a k , s létrejött a z E g y e s ü l t Á l l a m o k é s A n g l i a s z ö v e t s é g e a S z o v j e t u n i ó v a l

a közös ellenség leverésére. A hitleristák megszállása alá került országokban is az osztályantagonizmusoknál fontosabbként lépett elő a nemzeti felszabadulás. A z alapvető kategóriák — osztály és nemzet — összefonódása a nemzetközi feszültségek idején, majd ismét más tendenciák jelentkezése a nemzetközi kap­ csolatokban hosszúlejáratú korszakok jellemzői. E koordinátarendszeren belül ér­ vényesül a — gazdasági, politikai és katonai — konjunktúra-tényezők dialektikája, amely meghatározza a társadalmi vagy nemzeti konfliktusok intenzitását; e ténye­ zők kölcsönhatása érvényesül a nemzetközi kapcsolatok alakulásában. Fajsúlyuk nem mindig egyenlő; egy adott pillanatban valamelyik túlsúlyba kerülhet, s meg­ szabja a nemzetközi konjunktúra jellegét. Háború idején vagy a háború küszöbén a katonai tényező olyan mértékben eluralkodik, hogy egyensúlyát veszítheti a gaz­ dasági élet, és veszélybe kerülhetnek a politikai intézmények. Kialakulhatnak olyan helyzetek, amelyekben egy politikai válság (például a franciaországi események 1968 májusában) vagy egy pénzügyi válság (például a font sterling leértékelése 1967-ben) időlegesen elsődlegessé válik az érdekelt államok politikai döntéseinek kialakításában. Tanulságos e szempontból az Egyesült Államok háború utáni története két mozzanatának egybevetése. 1958—59-ben, miután a fizetési mérleg deficitje hirte­ len négymilliárd dollárra emelkedett, a z Eisenhower-kormányzaton belül éles nézet­ eltérések támadtak a helyzet orvoslásának módozatairól. Anderson pénzügyminisz­ ter, aki a deficit fő okát a külföldi katonai kiadásokban és a gazdasági segélyek­ ben vélte felfedezni, csökkenteni kívánta ezeket. Azonban a külügyminisztérium támogatta katonai vezetők erre azzal vágtak vissza, hogy e külföldi ténykedések maradéktalan folytatása az Egyesült Államok politikájának és stratégiájának sar­ kalatos tétele, s ezért alá kell rendelni neki a fizetési mérleget. Noha Andersont a Wall Street nagy pénzintézetei is támogatták, a katonai-stratégiai tényező felül­ kerekedett, s Eisenhower leváltotta Andersont. 1968-ban az Egyesült Államok csendes-óceáni stratégiájának részletkérdéseként megnyilvánuló vietnami háborús eszkaláció összeütközésbe került a dollár helyze­ tét fenyegető pénzügyi válságjelenségekkel és az elnökválasztások kirobbantotta belpolitikai krízissel. A két tényező egyidőben érvényesülő nyomása bírta rá John­ son elnököt Észak-Vietnam bombázásának részleges felfüggesztésére és arra, hogy ne jelöltesse magát az 1968 novemberében megtartott választásokra. Nyíltan beval­ lott célja a béketárgyalásokhoz vezető út járhatóságának biztosítása volt. A nemzetközi színtér eseményei soha nem magyarázhatók csupán egyik vagy másik tényezővel; valamely eseményben közrejátszó különféle tényezők erővonalai­ nak metszési pontjain keresendők az okok, annak ismeretében, hogy van egy té­ nyező, amely rendszerint döntőbb a politikai határozathozatal szempontjából. Silviu

Háromszéki

írott

tojások

Brucan

FÓRUM

Még az ellenkezője se... Még n é h a i k i t ű n ő finnugrista n y e l v t u d ó s u n k , Zsirai M i k l ó s s z e m e l v é n y e s e n összeállított n y e l v t ö r t é n e t i , őstörténeti c s o d a b o g á r - g y ű j t e m é n y é b e n tette fel a k é r ­ dést: hogyan születnek meg ezek az egyedül üdvözítő nyelvelméletek? „Általában isteni sugallatra. A z e m b e r házi s a p k á t tesz a f e j é b e , p a p u c s o t húz, h á t r a d ő l a k a ­ r o s s z é k é b e , s v á r j a a t i t o k f e s z e g e t ő ihlet pillanatát. H a m e g é r k e z i k , m á r p e d i g m e g K e l l é r k e z n i e , m e n t e n f ö l t á r u l n a k a z e t i m o l ó g i a és n y o m á b a n a történeti múlt rejtelmei." A l k a l m a s i n t í g y született a n y e l v e l m é l e t e k e l e g ú j a b b , „ a r a n y t á l o n p a t t a n ó , g u r u l ó i g a z g y ö n g y s z e m e " , a z i r o d a l o m k r i t i k u s S z ő c s Istváné.* T a l á n s z ó v á s e m t e n n ő k , h a n e m m á s o k k a l e g y ü t t „ e l b ű v ö l t e n h a l l g a t ó z n á n k " e g y ö n g y s z e m tiszta c s e n g é s é r e , azaz é l v e z e t t e l o l v a s n ó k a z e l e m i i s m e r e t e k és kritikai f e g y e l m e z e t t s é g n é l k ü l s z a ­ b a d j á r a e n g e d e t t fantázia szárnyalását, ha S z ő c s m e g e l é g e d n é k azzal, h o g y — m i n t m o n d j a — n e m t ö r e k s z i k a n y e l v é s z e t t a n í t á s a i v a l i g a z o l n i állításait ( m i é r t is t e n n é ? Bottal v e r e b e t f o g n i s z a b a d , d e n e m lehet!), és ha b i z o n y í t á s h e l y e t t m i n d e n i g y e k e ­ zetével n e m azon fáradozna, h o g y a n y e l v t u d o m á n y egészét elmarasztalja. Azzal p e r s z e m i n d a n n y i a n tisztában l e h e t ü n k , h o g y e g y „ ú j f e l f o g á s " é r d e k é b e n s z ü k s é g ­ s z e r ű e l m a r a s z t a l n i a régit. És a z o n s e m a k a d h a t u n k f e n n , ha v a l a k i n e k v a l a m e l y tudományágról elmarasztaló a véleménye. Véleményt „nyilvánítani" természetesen s z a b a d . P e r s z e , m á s k é r d é s , h o g y é r v e k n é l k ü l a v é l e m é n y h e l y t á l l ó v a g y s e m , és megint más, ha a v é l e m é n y t hamis, alaptalan állításokkal igyekszik valaki t á m o ­ gatni. „ E g y á l t a l á n — o l v a s s u k S z ő c s t ő l — , n y e l v é s z e t ü n k . . . n e m i s m e r i el v i z s g á l ó ­ d á s á n a k t á r g y á t . . . , és a n y e l v b e n c s a k átvett, kölcsönzött, ismeretlen eredetű, gyer­ mekv a g y dajkanyelvi és hangutánzó szavakat jelöl meg." T o v á b b á : „ismeretlen az a k a t e g ó r i a , h o g y »eredeti« szó. E g y s z ó c s a k »átvett« lehet..." Csodálkozom. É p p e n S z ő c s I s t v á n n e t u d n á , h o g y m i n d e n f i n n u g o r e r e d e t ű s z ó az „ e r e d e t i " s z a v a k közé tartozik? Ha a meggyanúsított szófejtő szótárainkba, például a most megjelent A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárába, f i g y e l m e s e b b e n b e l e t e k i n t , c s a k ú g y m e l l é k e s e n i l y e n k i t é t e l e k e n is m e g a k a d h a t o t t v o l n a a s z e m e : „ Ő s i ö r ö k s é g m é g a z uráli k o r b ó l " , „ Ő s i ö r ö k s é g a f i n n u g o r k o r b ó l " , v a g y : „ M a g y a r f e j l e m é n y " . E g y é b ­ ként a l e g t ö b b nyelvtörténeti kézikönyvben ilyen fejezetcímeket találhatott v o l n a : Eredeti szókincs; Belső keletkezésű szavak. A l i g h a n e m a z tévesztette m e g S z ő c s ö t , a m i é r t p é l d á u l n e m l é t e z ő v o g u l átvétel e l l e n is h a d a k o z i k , h o g y a z ősi e r e d e t b i z o n y í t á s á h o z a m a g y a r szót s z ü k s é g s z e r ű a finnugor nyelvcsaládba tartozó többi nyelv szavaival összevetni. H o g y például a fej s z a v u n k „ ő s i ö r ö k s é g a f i n n u g o r , esetleg az uráli k o r b ó l " , h o g y a f i n n u g o r , i l l e ­ t ő l e g az uráli a l a p a l a k m i l y e n lehetett, arra a m a g y a r , v o g u l , zürjén, v o t j á k , m o r d ­ vin, finn n y e l v e k m e g f e l e l ő s z a v á b ó l k ö v e t k e z t e t ü n k vissza, d e e z n e m jelenti azt, h o g y a fej „ á t v e t t " s z ó , és h o g y v o g u l b ó l , z ü r j é n b ő l , m o r d v i n b ó l „ k ö l c s ö n z ö t t " s z ó v o l n a . E n y e l v e k szavai k ö z ö s tőre v e z e t h e t ő k vissza. H a i s m e r n ő k a f i n n u g o r a l a p ­ n y e l v e t ú g y , a h o g y a n a z újlatin n y e l v e k i s m e r i k a l a p n y e l v ü k e t , a latint, az ősi ö r ö k s é g m e g á l l a p í t á s á h o z n e m is v o l n a s z ü k s é g ü n k b o n y o l u l t ö s s z e v e t é s r e . P é l d á u l a z ager s z ó c s a k a r o m á n b a n v a n m e g , a t ö b b i újlatin n y e l v b ő l h i á n y z i k , m é g i s , a latin n y e l v és a h a n g t a n i t ö r v é n y e k i s m e r e t é b e n tudjuk, h o g y a r o m á n b a n ősi ö r ö k s é g , a latin agilis folytatása (a f r a n c i a agile k é s ő b b i á t v é t e l a z i r o d a l m i l a t i n * Szőcs

István:

S az ellenkezője

i s . . . Utunk,

1969. 28.

ból). H a a l a t i n t n e m i s m e r n ő k , s m i v e l a t ö b b i újlatin n y e l v b e n a s z ó i s m e r e t l e n , a latin e r e d e t e t n e m t u d n ó k m e g á l l a p í t a n i . A m a g y a r n i n c s a z újlatin n y e l v e k h e z h a s o n l ó s z e r e n c s é s h e l y z e t b e n , és a z őstörténeti n y e l v i a l a k o k a t k é n y t e l e n nyelv­ hasonlítás útján k i k ö v e t k e z t e t n i . A n y e l v i f o l y t o n o s s á g , a z „ e r e d e t i " t a g a d á s a a z o n ­ ban n e m a n y e l v é s z e k , h a n e m — a n y e l v t u d o m á n y d i s z k r e d i t á l á s a v é g e t t — S z ő c s a g y á b a n született m e g . Lehet azonban, h o g y a n y e l v t u d o m á n y n e m olyan járatos n y e l v ü n k múltjának ismerete t e k i n t e t é b e n , m i n t S z ő c s . E z a b b ó l is kitűnik, h o g y a z a z ő s n y e l v , a m e l y ­ ről „ a n y e l v é s z e t tud", szemben áll a z z a l a n y e l v v e l , a z z a l a z ő s n y e l v v e l , a m e l y n e k — S z ő c s sejtése s z e r i n t — „ k e l l e t t l e n n i e " . M i t tud a n y e l v t u d o m á n y ? A f i n n u g o r k o r előtti nyelvi kapcsolatokat kereső módszeres nyelvhasonlító vizsgálat m i n d ö s s z e h á r o m i r á n y b a n j u t o t t e l a m e g n y u g t a t ó b i z o n y o s s á g i g v a g y a k i s e b b - n a g y o b b v a l ó s z í n ű s é g i g . E z 1. a f i n n u g o r — s z a m o j é d (uráli), 2. a f i n n u g o r — s z a m o j é d —a l t á j i (ural-altáji), 3. a f i n n u g o r — i n d o e u r ó p a i n y e l v v i s z o n y . E z e k a h o ­ m á l y o s m ú l t b a v i s s z a n y ú l ó a l a p n y e l v e k teljes é r t é k ű n y e l v r e n d s z e r t a l k o t t a k , m i n t ­ hogy minden nyelv önálló rendszer, ha egyszer nyelv, s a m e l y e n a beszélők „érint­ keztek, t a n á c s k o z t a k , g o n d o l k o z t a k , c s e v e g t e k " . ( Á l l í t o t t a - e a z e l l e n k e z ő j é t v a l a k i ? ) A m i t a z o n b a n a n y e l v é s z e k e b b ő l , a z a z a k ü l ö n b ö z ő k o r o k a l a p n y e l v e i b ő l teljes b i z ­ tonsággal f e l f e d t e k , a z e r e d e t h e z , a r o k o n s á g h o z e l e g e n d ő b i z o n y í t é k u g y a n , d e m é g n e m a teljes nyelvrendszer, csak ennek t ö b b - k e v e s e b b eleme, része. S amit fel­ fedtek, azon v a l ó b a n m é g n e m lehet társalogni. N e m a nyelv, h a n e m a nyelvkuta­ tás e r e d m é n y e „ f o g a l o m s z e g é n y " m é g . P e r s z e e s z a v a k , h a n g o k k o r á n t s e m b o n y o ­ lultak, n e h e z e n k é p e z h e t ő k , a m i n t azt S z ő c s a n y e l v é s z e k n e k f e l r ó j a , l e g f e l j e b b a hangok fonetikai jelei. M e g lehet tanulni! N o , de sebaj! M a j d eltűnik a n y e l v é ­ szektől m á i g felfedezett és a v a l ó j á b a n b e s z é l t a l a p n y e l v S z ő c s feltételezte „ d u a l i z ­ musa", s a n y e l v t u d o m á n y m i n d e n e d d i g i e r ő f e s z í t é s é t m e g h a l a d ó é s m e g h a z u d t o l ó S z ő c s - f é l e őstörténeti k u t a t á s o k l e h e t ő v é t e s z i k e g y k o r o n , h o g y m u n k á b a menet a k á r uráli a l a p n y e l v e n is m e g s z ó l a l h a s s u n k : j ó r e g g e l t , k o l l é g a , h o g y s z o l g á l t a z é j ­ szakai n y u g o d a l m a ? A n y e l v t u d o m á n y m a még ennél szerényebb. Szőccsel egyetértésben ugyan „ e l k é p z e l i " , h o g y n y e l v ü n k a k á r ural-altáji a l a p n y e l v előtti f o r m á k a t is ő r i z . H i s z e n egy n y e l v b e n f o l y t o n o s s á g v a n a k á r a b e s z é d k e l e t k e z é s é t ő l m á i g . V i s s z a k ö v e t k e z tetéseiben a z o n b a n c s a k a d d i g é s a n n y i r a m e g y e l , a m e d d i g és a m e n n y i r e a n y e l v ­ történet, a r o k o n n y e l v e k n y e l v i t é n y e i a t u d o m á n y o s b i z o n y o s s á g határain b e l ü l ezt m e g e n g e d i k . A f a n t á z i á n a k és h i p o t é z i s n e k v a n és l e h e t tere, d e ezt t ö b b - k e v e s e b b valószínűséggel a t u d o m á n y n a k igazolnia kell. S z ő c s s z e r i n t a z o n b a n „ v a l ó s á g g a l f e l l é l e g z ü n k , a m i k o r a z t tapasztaljuk, h o g y hangtörténeti v a g y jelentéstörténeti s z e m p o n t b ó l állításaink t a r t h a t a t l a n o k " . M á r m á s o k k a l is e l ő f o r d u l t , h o g y s z á r n y a l ó fantáziájukat a t u d o m á n y , f ő l e g az e l n e m sajátított t u d o m á n y c s a k z a v a r t a À k é p l e t e g y s z e r ű : „ v a l ó s z í n ű " , a t u d o m á n y n e m i g a z o l j a á l l í t á s a i m a t , „ b i z t o s " , h o g y a t u d o m á n y ( e g é s z é b e n ) rossz. D e nézzük az elméletet. A z e l k é p z e l t ő s n y e l v b e n „ m i n d e n s z ó ö n m a g á n a k az ellentétét is j e l e n t e t t e " — n y i l a t k o z t a t j a ki S z ő c s — , m a j d e g y i d ő után a g y ö k s z ó b a n a h a n g s z í n é r z e l m i megkülönböztetései hangképzésbeli módosulásokhoz, ilyenformán szóhasadásokhoz vezettek. H a e l t e k i n t ü n k a z e l l e n t é t e s kettős j e l e n t é s l é g b ő l k a p o t t k i i n d u l ó p o n t j á ­ tól, a s z ó h a s a d á s r é g ó t a i s m e r t j e l e n s é g a n y e l v t u d o m á n y b a n . G r é t s y L á s z l ó A szóhasadás c í m ű k ö n y v é b e n a jelenséget így határozza m e g : „ . . . s z ó h a s a d á s n a k azt a nyelvi folyamatot tekintem, amelynek eredményeképpen egy szó akár alapalak­ j á b a n , a k á r k é p z ő s , j e l e s v a g y r a g o s f o r m á j á b a n két, esetleg t ö b b a l a k v á l t o z a t r a b o m l i k u g y a n a b b a n a n y e l v b e n , s a z a l a k v á l t o z a t o k k ö z ö t t részleges v a g y teljes j e ­ l e n t é s e l k ü l ö n ü l é s á l l b e . " S z ő c s s z ó j á t é k o k o n a l a p u l ó , o l y k o r s z e l l e m e s e n összeállított p é l d a t á r á b a n t ö b b , v a l ó b a n o l y a n eltérő j e l e n t é s ű a l a k p á r v a n , a m e l y r ő l a n y e l v ­ t u d o m á n y m á r r é g e n b e b i z o n y í t o t t a , h o g y k ö z ö s t ő r ő l , ha n e m is ő s g y ö k b ő l sarjadt, p é l d á u l : áld: átkoz, gyúr: gyűr, túr: tűr, mell: mál, arat: irt. E l é g a z o n b a n n é h á n y j e l l e g z e t e s p é l d á t k i r a g a d n u n k az ő s g y ö k ö k e t i g a z o l ó s z ó f e j t é s e i b ő l , h o g y a z „ ú j módszer" megfelelő megvilágításban álljon előttünk: „ D e kevesen gondolnak arra — írja S z ő c s , é s e b b e n az e g y b e n i g a z a is v a n ! — , h o g y a fejt és a fojt is u g y a n ­ a n n a k a c s e l e k v ő m o z d u l a t n a k k é t i r á n y ú v á l t o z a t a : v a l a m i b ő l kifejteni valamit, vagy belefojtani." A gyökelmélet hirdetőjének persze tudnia kellene, hogy m i n d a fejt, m i n d a fojt, nemhogy n e m gyök, hanem mindkettő származékszó. A fejt a f i n n u g o r e r e d e t ű fes-lik m ű v e l t e t ő k é p z ő s p á r j a (lásd es-ik: ejt; a fojt szintén

műveltető képzős származékszó, alapszava a finnugor eredetű fú- (lásd fúl, fullad). A magyar -t műveltető képző is az ural-altáji kor előtti ősgyökhöz tartozik? Más: „ A fát megrázza, s a falevelek rezegnek. Egyes állatok elrejtőznek, a méhek kirajzanak." Ha tudjuk követni a szerző okfejtését, alkalmasint azt akarja mondani, hogy a ráz, rezeg, rejt, rajz-ik szavak egyetlen ősgyökből hasadtak négy mai szóalakká. Vegyük sorra őket. A ráz bizonytalan eredetű; egyes nézetek sze­ rint töve — rá — a rándit, ránt szavak tövével volna azonos, mely ősi örökség az ugor korból. A rezeg rez- töve (rezdül, rezzen, rezdít, sőt reszket) igen régi, még finnugor hangfestőtőből származik. A rej-t a rejlik, reked, rekken szavak család­ jába tartozik: ezek a finnugor eredetű révül igéhez kapcsolhatók, mely szó eredeti­ leg a táltos révületére vonatkozott. A rajzik, rajoz képzett ige (megintcsak szárma­ zékszó!) a raj névszóból; ez pedig közismerten szláv jövevényszó (lásd: bolgár, szerb-horvát, szlovén, cseh, orosz roj, lengyel, szorb rój, ukrán rij. A szlávból ro­ mán roi). Nocsak, nincs-e arról szó, hogy az ősszláv gyök és más finnugor gyök valamilyen preszláv-uráli gyökre megy vissza, s a nyelvészek a szláv jövevénysza­ vakat csak kitalálták? Folytathatnók. A nyelvészek nem akarnak ezen az úton haladni. Persze nem azért, mert — mint Szőcs állítja — „esetleg ahhoz a következtetéshez is el kellene jutni(uk), hogy nyelvünk őrzi nemcsak az ugor, sőt finnugor, hanem egyáltalán az ural-altáji nyelvek legtörzsökösebb szóanyagát". Csak úgy egyszerűen nem akarják ezt. A megátalkodott, csökönyös nyelvészek. Igaz ugyan, hogy éppen ezek a csökö­ nyös nyelvészek bizonyították be — enélkül Szőcs István, újdonsült kollégánk azt sem tudná, mi az, hogy finnugor — egybeállított példaanyaga nagy részének (mint telik, tol, tesz, taszít, vés, bőr, bél, bal, nyal, nyel, nyúlik, vég, vág) finnugor voltát. Bebizonyították, méghozzá nem ezzel a módszerrel, hogy „valaminek nyilván ott van a vége, ahol elvágják". Végül, hadd térjünk vissza Zsiraihoz. „ S o k s z o r . . . elszomorító az a látvány — írja — , hogy különben k i t ű n ő . . . orvosok, földrajztudósok, katonák, konzulátusi irodaigazgatók, nyugalmazott adóügyi jegyzők és költők hasznos építő munka helyett haszontalanságra fecsérelik erejüket. Nyelvészeti munkájukból rendesen senki sem tanul. Nem tanul, vagy rosszat tanul az avatatlan olvasó, s nem tanul vagy csak negatívumokat talál" az a nyelvész, „aki átvergődik elméleteik tüskés, bogáncsos dzsungelén." Murádin

„Tőrlovas-varrottas

(Nyárádszentmárton)

László

ÉLŐ TÖRTÉNELEM

Napóleon híre Erdélyben 1969-ben n a p ó l e o n i é v e t ü n n e p e l F r a n c i a o r s z á g : 200 é v v e l e z e l ő t t született B o ­ naparte N a p ó l e o n . D e a n a g y v i l á g is felidézi e m l é k é t , m e r t a h o g y k o r á b a n a „ p e t i t c a p o r a l " h a t a l m a t ú l n ő t t o r s z á g a határain, ú g y é r v é n y e s ü l e g y e t e m e s j e l e n t ő s é g e , ma, másfél s z á z a d d a l az után, h o g y S z e n t I l o n a k o p á r sziklái k ö z ö t t , L o n g w o o d b a n . utolsót l é l e g z e t t a s z á m ű z ö t t császár. A nemzeti üggyé emelt emlékezéstől m e g m o z d u l t az egész gallföld. A n e m m i n d e n n a p i ü n n e p l é s r e v a l l a s z e l l e m i é l e t k i v á l ó s á g a i n a k c s a t l a k o z á s a i s : az é v ­ f o r d u l ó a l k a l m á b ó l u g y a n i s m i n t e g y 250 k ö n y v j e l e n i k m e g N a p ó l e o n r ó l . K ö z t ü k a l e g k ü l ö n b ö z ő b b felfogású t u d o m á n y o s írások, m e l y e k a napóleoni korszakot és n é v a d ó j á t j e l l e m z i k . J a v a r é s z ü k a c s a t a t e r e k p á r a t l a n stratégájára v e t í t e n e k f é n y t , v a g y a császár híres katonáit, a g r o g n a r d - o k a t d i c s ő í t i k , a k i k m e g j á r t á k a z o l a s z , e g y i p t o m i , o r o s z é s n é m e t h a r c m e z ő k e t , m á s o k az i m m á r b é k é s s é vált, s z á m ű z ö t t császár c s e n d e s S z e n t I l o n a - i f o g l a l a t o s s á g a i t szemléltetik. I s m é t m á s o k N a p ó l e o n szerelmi életét tálalják a l e g i n t i m e b b részletekig. A „ k o r z i k a i ó r i á s " - r ó l s o k a t írtak p r o és kontra, s a v é g t e l e n b e t ű ó c e á n láttán n e m e g y s z e r ű f e l a d a t m e g k ö z e l í t e n i az igazi N a p ó l e o n t , aki a b r i e n n i k a t o n a i s k o l a vézna hadapródjából a „grande armée" százezreinek mindenható hadvezérévé és óriási b i r o d a l o m c s á s z á r á v á e m e l k e d e t t . Tettei c s o d á l a t o t , b a b o n á s r a g a s z k o d á s t keltettek, s z e m é l y i s é g e m é g j o b b a n m e g h ó d í t o t t a az e m b e r e k e t , m i n t f e g y v e r e i . „ M i c s o d a r e g é n y a z é l e t e m ! " — k i á l t o t t fel a s z á m ű z ö t t N a p ó l e o n titkára, L a s Cases előtt. V a l ó b a n az. A f o r r a d a l m i F r a n c i a o r s z á g e l l e n s é g e i h e z p á r t o l t T o u l o n v i s s z a ­ foglalásakor, 1793-ban m u t a t t a m e g e l ő s z ö r o r o s z l á n k ö r m e i t , h o g y r ö v i d e s e n — 24 évesen — t á b o r n o k l e g y e n , és k e d v e n c á g y ú i n a k k a r t á c s t ü z é v e l s z ó r j a szét a r o y a l i s ­ ták b u z d í t o t t a e l e m e k t á m a d á s á t a K o n v e n t ellen P á r i z s b a n , v e n d é m i a i r e e m l é k e z e t e s 13. n a p j á n . E g y é v m ú l v a , 1796 á p r i l i s á b a n m á r f ő p a r a n c s n o k i r a n g b a n indítja m e g híres itáliai hadjáratát, m e l y n e k s o r á n t ö b b e k k ö z ö t t „ h a t g y ő z e l e m hat n a p alatt" az o s z t á l y r é s z e , és a l o d i h í d n á l f ő v e z é r létére s z e m é l y e s e n v e z e t i g r á n á t o s a i t r o ­ h a m r a . A p i e m o n t i é s o s z t r á k h a d s e r e g e k ö s s z e r o p p a n t á s a után b i r t o k b a v e s z i F e l s ő - O l a s z o r s z á g o t , és B é c s e t f e n y e g e t i . A z u t á n a z e g y i p t o m i h a d j á r a t k ö v e t k e ­ zett (1798—1799), g y ő z e l m e a p i r a m i s o k mellett. M i n d e z z e l e l é g t e k i n t é l y t v í v o t t k i m a g á n a k a h h o z , h o g y 1799. b r u m a i r e 18-án a k o n z u l á t u s ü r ü g y é n s z e m é l y i h a t a l ­ mát biztosítsa. A f é n y e s m a r e n g ó i d i a d a l (1800, j ú n i u s 14), b e f o l y á s á n a k k i t e r j e d é s e E u r ó p a j e l e n t ő s részére, a g a z d a s á g i - p o l i t i k a i k o n s z o l i d á c i ó F r a n c i a o r s z á g b a n m e g ­ hozta s z á m á r a a császári k o r o n á t (1804. d e c e m b e r 2). P o n t o s a n e g y é v m ú l v a , a h a d t ö r t é n e l e m e g y i k l e g v é r e s e b b ü t k ö z e t é b e n , a z A u s t e r l i t z n é l lezajlott „ h á r o m császár c s a t á j á " - b a n i s m é t l e g y ő z t e A u s z t r i á t , m a j d s z é t v e r t e P o r o s z o r s z á g o t , é s f o k o z a t o s a n visszaszorította I. S á n d o r O r o s z o r s z á g á t .

M á r csak Anglia maradt Napóleon

hiába

területeket meg

akarja

(spanyolok, poroszok)

és

a

hatalmát

zárlat"-tal m e g t ö r n i , k ö z b e n p e d i g a z

átfogó napóleoni érdekszféra

gei f e l ő r ö l t é k a z javarészt

hátra, m e l y n e k v i l á g h e g e m ó n i á j á t , t e n g e r i

„kontinentális

elnyomott népei

szövetkezett

egymás

után

feudális-abszolutista

1812-es o r o s z o r s z á g i v e s z t e s

hadjárattal

k i k é p z e t l e n és tapasztalatlan h a d s e r e g é t

óriási

mozdultak

hatalmak

sere­

meggyengült

„uzurpátor"

Lipcsénél, a „ n é p e k

csatájá"-ban

(1813) és W a t e r l o o n á l (1815), h o g y é l e t e f o g y t á i g a z A t l a n t i - ó c e á n e l h a g y o t t s z i g e ­ tére s z á m ű z z é k . A

végeredmény: Anglia megvédte világelsőségét

szemben, amely Napóleon révén

politikai

és k a t o n a i

Franciaországgal

eszközökkel próbálta

behozni

gazdasági l e m a r a d á s á t .

FORRADALMI Ma

már

v i l á g o s a n látjuk,

forradalomban xista fel

hogy Napóleon páratlan

g y ö k e r e z i k . Ezzel k a p c s o l a t b a n

életrajzíróját:

„Tudatosan

Napóleon a forradalom

mély

ság,

teremtette anyagból

és katonai

Mindezeket

az

pedig

a

azt

a

hatalmas

támadószellem,

előnyös tulajdonságokat

r a g y o g ó sikerrel

csak

az

senki

egyéni

betetőzte

kezdeményezés,

és

mesterien

szövetségese volt. Mert

ki teljesen

forradalmi

antifeudális

szellem

m é g a császári ö n k é n y u r a l o m é v e i b e n s e m . A f r a n c i a

velük.

hasznosította

géniusz, m e l y n e k j ó ideig az emberiség haladó, a

vívta

rugalmas­

sem versenyezhetett

erőinek

része

mellyel

sikereit

a napóleoni hadvezéri jelentős

mar­

építette

fegyvert,

átalakította a f o r r a d a l o m : a

morál dolgában ekkoriban

francia

Napóleon

t ö r t é n e l e m szinte hihetetlen

hadviselési módját teljesen

mozgékonyság elsősorban

a bátorság

titka a

hadd idézzük Tarlét,

m e g g o n d o l á s s a l és

a z ő á t f o g ó , m é l y s z e l l e m i s é g e a katonai ki." A f r a n c i á k

sikereinek

GYÖKEREK

nem

veszett

hadseregnek

ez a

s z e l l e m e e g y i k titka a n n a k , h o g y az osztrák, o r o s z , p o r o s z és a n g o l s e r e g e k végig alulmaradtak, mert A

francia

harcoltak,

katonák,

n e m a d t á k b e l e testi-lelki akik

szinte

erejüket a küzdelembe.

A n d a l ú z i á t ó l M o s z k v á i g és a

Balti-tengertől

a lehető l e g e r e d m é n y e s e b b e n juttatták érvényre forradalmuk

Szíriáig

egyetemes­

s é g é t : a p o l g á r i f o r r a d a l o m e s z m é i t és i n t é z m é n y e i t . A n a p ó l e o n i h á b o r ú k s o r á n önmagukat

túlélt,

középkori

és e z z e l e l ő b b r e vitték

eredetű

liliputi

az egységes nemzeti

államocskák államok

százait

kialakulási

az

szüntették

meg,

folyamatát

főleg

N é m e t - és Olaszországban. Azokon

a

területeken,

korában

hivatalosan

léptették

a francia

gári a

ahol

a

megszüntették

franciák a

közvetlenül

feudális

kormányoztak,

f o r r a d a l o m és a n a p ó l e o n i c s á s z á r s á g

t ö r v é n y k ö n y v e t : a Code

Franciaországgal

Napoléont

szembenálló

mokat bevezetni, amint

azt

alkalmazták.

reakciós

Napóleon

viszonyokat, automatikusan

hatalmak

életbe

i n t é z m é n y e i t , a híres

Sőt is

mindennek

kénytelenek

hatása

pol­ alatt

voltak

refor­

legjobban a porosz példa igazolja. A forradalmi

vál­

tozások, s r e f o r m o k olyan tartósnak bizonyultak, hogy az ellenforradalom

európai

győzelme

francia

császár

értékelés,

misze­

után

is

lehetetlen

volt a

s z e m é l y é b e n testet ö l t ö t t „ e g y f e j ű rint „ N a p ó l e o n a forradalmat régi feudális társadalom

feudalizmust

visszaállítani.

demokráciá"-ról

adott

A

engelsi

képviselte, a forradalom elveinek propagandistája,

l e r o m b o l ó j a volt", nagyrészt

a b e f o l y á s a alá

került

a

egyéb

e u r ó p a i t e r ü l e t e k r e is é r v é n y e s . I n n e n v a n az, h o g y m é g a n a p ó l e o n i d i k t a t ú r a v i s z o n y a i k ö z ö t t is s o k h í v e v o l t a

császárnak

az

dítását, a h ű b é r i

európai rend

népek

legjobb

végét remélték

ladozott

népfelszabadító

vetkezett

ellenfeleinél

politikájába

potenciálisan

fiainak

sorában,

a nagyhatalmú vetett

nimbusza,

gyengébb francia

akik

országuk

felszaba­

u r a l k o d ó t ó l , és a h o g y úgy

erőtlenedett

hatalmi

rendszer

fosz­

el

a

és

bukott

szö­

m e g v é g ü l . A dinasztiát a l a p í t ó N a p ó l e o n i g y e k e z i k elfeledtetni császársága f o r r a d a l m i eredetét, e g y r e k í m é l e t l e n e b b ü l s z e m b e f o r d u l a r e p u b l i k á n u s o k k a l és j a k o b i n u s o k k a l , e g y r e j o b b a n k i b é k ü l az anciène régime e g y e s e l e m e i v e l . A legitimitás t r a d í c i ó j a e l ő t t m e g h a j o l v a k o n z e r v a t í v és e l l e n f o r r a d a l m i u r a l k o d ó c s a l á d o k k a l l é p k o m p r o m i s s z u m r a , é s visszaretten attól, h o g y 1809-ben M a g y a r o r s z á g o n és 1812-ben Oroszországban forradalmi szellemben — a jobbágyfelszabadítás jelszavával — a n é p e t és a d e m o k r a t i k u s , p l e b e j u s é r t e l m i s é g e t m a g a m e l l é p r ó b á l j a állítani. E z ­ zel m e g k ö n n y í t i a f e u d á l i s E u r ó p a g y ő z e l m é t . H a s o k m i n d e n b e n t é v e d e t t is, a h a t a l o m és d i c s ő s é g utáni m é r h e t e t l e n v á g y a g y a k r a n k á r o s a n is hatott, s r e n g e t e g v é r á l d o z a t o t k ö v e t e l t , m a m á r n e m v i t a t ­ ható, h o g y m e g j e l e n é s e a k o r s z a k s z ü k s é g s z e r ű k ö v e t e l m é n y e v o l t , é s t ö r t é n e l m i s z e m é l y i s é g e v é g s ő s o r o n és á l t a l á n o s s á g b a n e l ő b b r e v i t t e az e m b e r i s é g f e j l ő d é s é ­ nek ügyét. N y i l v á n v a l ó , h o g y a francia f o r r a d a l m a t követő negyedszázad mozgalmas e s e m é n y e i b e n v a l ó r é s z v é t e l alól az o s z t r á k abszolutista b i r o d a l o m h o z t a r t o z ó E r ­ d é l y s e m v o n h a t t a ki m a g á t . A z o s z t r á k k é t f e j ű sas zászlai alatt E r d é l y fiai is ott v é r e z t e k A r c o l e , A u s t e r l i t z és L i p c s e csataterein, a h o s s z ú i d e i g h a d s z í n t é r r é változott E u r ó p a l e g k ü l ö n b ö z ő b b ü t k ö z e t e i b e n . A f o r r a d a l o m é s az e l s ő császárság v í v m á n y a i és i n t é z m é n y e i itt is i s m e r t t é v á l t a k , a f e u d á l i s r e a k c i ó v a l s z e m b e n á l l ó e r ő k v i g y á z ó s z e m ü k e t P á r i z s r a vetették, és j ó i d e i g o n n a n v á r t á k a s z a b a d , új v i l á g eljöttét. A n a p ó l e o n i k o r s z a k k é t s é g t e l e n ü l h o z z á j á r u l t a h h o z a p o l i t i k a i - m ű v e l ő ­ dési é r l e l ő d é s h e z , a m e l y a m a g a s o r á n E r d é l y b e n is a p o l g á r i r e n d k i a l a k í t á s á h o z vezetett.

S O R O Z Á S E R D É L Y B E N — N A P O L E O N ELLEN A b é c s i k o r m á n y f o r r a d a l o m e l l e n e s k ü l p o l i t i k á j á n a k m e g f e l e l ő e n az e r d é l y i rendi g y ű l é s 1792 és 1811 k ö z ö t t j e l e n t ő s p é n z - és v é r á l d o z a t o t v á l l a l t m a g á r a . A rendek a forradalom, a „dögletes nyavalya", a „törvényes alkotmány és a keresz­ tény v a l l á s " ellenségei elleni j e l s z ó v a l m i n d e n t m e g a d n a k a H a b s b u r g o k n a k . A z á l d o z a t o k b ó l b ő v e n kijutott a k ö z i g a z g a t á s i l a g n e m E r d é l y h e z t a r t o z ó A r a d , T e m e s , Bihar, S z a t m á r , M á r a m a r o s é s m á s m e g y é k l a k o s s á g á n a k is. E r d é l y h o z z á j á r u l á s á t a 23 é v e s h á b o r ú s i d ő s z a k b a n m i n t e g y n e g y e d m i l l i ó e m b e r r e b e c s ü l h e t j ü k . A megszavazott újoncokat első fokon verbuválással toborozták, ha n e m v o l t elég ö n k é n t j e l e n t k e z ő , e r ő s z a k k a l , „ k ö t é l l e l " s z e d t é k össze, m a j d a császári-királyi e z r e d e k b e s o r o l t á k b e ő k e t . E z e k e m b e r á l l o m á n y á t a v i d é k r o m á n , m a g y a r és n é m e t lakossága szolgáltatta. A sorezredeken kívül Erdély két r o m á n gyalog határőrezred, valamint két székely g y a l o g és e g y s z é k e l y huszár h a t á r ő r e z r e d r é v é n k a p c s o l ó d o t t b e a n a p ó l e ­ oni k o r s z a k h á b o r ú i b a . E h h e z h o z z á kell s z á m í t a n u n k a k a r á n s e b e s i v e g y e s r o ­ m á n - i l l í r h a t á r ő r e z r e d e t is. A z uralkodáshoz való ragaszkodás, a fekete-sárga osztrák zászlókhoz v a l ó hűség, v a k e n g e d e l m e s s é g és v a s f e g y e l e m s z e l l e m é b e n n e v e l t e r d é l y i k a t o n á k k i állották a h á b o r ú s m e g p r ó b á l t a t á s o k k e m é n y p r ó b á j á t . C s a k e g y - k é t p é l d á v a l i l l u s z ­ t r á l j u k e m e g á l l a p í t á s u n k a t : a z 51-es k o l o z s v á r i e z r e d (ott h a r c o l t M a r e n g ó n á l és s o r a i b a n s z o l g á l t a h á b o r ú s k o r s z a k v é g é n a n a p l ó í r ó W a s s P á l is) s z í v ó s helytállása j e l é ü l az „ ö r d ö g i z á s z l ó a l j " ( „ l é g i o n i n f e r n a l " ) e l n e v e z é s t é r d e m e l t e ki a f r a n c i a k a ­ tonáktól. A híres a r c o l e - i c s a t á b a n (1796), m e l y e t G e o r g e B a r i ţ i u a t e r m o p ü l e i c s a ­ t á h o z hasonlít, a h o l N a p ó l e o n z á s z l ó t r a g a d v a v e z e t t e r o h a m r a m e g i n g o t t katonáit,

a román határőrezredek két zászlóalja olyan hősiesen küzdött, hogy Alvinczi József tábornagy, az itáliai osztrák hadsereg főparancsnoka napiparancsban emlékezik meg róluk. A székely határőr huszárezred az 1797. évi leobeni fegyverszünetig olyan eredményesen harcolt, hogy 7086 foglyot ejtett és 35 ágyút és 664 lovat zsákmányolt, saját vesztesége halottakban, sebesültekben és foglyokban ugyanakkor közel 800-ra rúgott. 1801-ig a székely huszár határőrök négy arany és 64 ezüst vitézségi érmet szereztek a francia háborúkban. A jórészt jobbágyokból, szabadparasztokból, városi szegénységből összeverbuvált erdélyi ezredek ott hullatták vérüket az Alpok szik­ lameredekein, a Rajna, Po, Piave és Duna mentén, ott voltak a háborús időszak minden jelentős csataterén, és 1814-ben a koalíciós seregek oldalán francia területen harcoltak, és Párizsig jutottak el. Ismeretes, hogy a háború során a forradalmi alapon szervezett francia haderő­ vel szemben az ósdi elveken felépülő osztrák ármádia egységei (s benne az erdélyi ezredek) többnyire alulmaradtak. Ennek okát maga Napóleon így fogalmazta meg: „Ausztriának jó katonái vannak, de nincsenek jó hadvezérei." A francia győzelmek ellensúlyozására végső szükségében Bécs elővette középkori fagyvertárából a nemesi felkelés eszközét is. 1809-ben, mikor a Bécset elfoglaló N a ­ póleon betört Magyarországra, a rendi diéta határozatot hozott a nemesi felkelő-se­ reg összehívására. Erdélyben is nemesi felkelést rendeltek el, s ennek alapján 2554 lovasból és 13 528 gyalogosból álló haderő táborba is szállott Beszterce és Nagyenyed között. De ha az alkalmazott hadi stratégia, taktika, harci kiképzés és felszerelés dolgában az osztrák ezredek alattuk is maradtak a franciáknak, képzelhetjük, mi­ lyen eredménnyel járt volna a rozsdás kardokkal és mordályokkal felfegyverzett, gyengén fegyelmezett, puskaport alig szagolt, szakképzetlen, de annal rangosabb fő­ úri tisztek vezette erdélyi nemesi had szembeszállása az akkori Európa legerősebb szárazföldi hadseregével. Szerencsére a közbejött béke miatt bevetésre nem került sor, s nem ismétlődött meg a szomorú végű 1809-es győri csata amikor is az el­ avult hűbéri katonai intézmény — nemesi insurrectio — a kiváló napóleoni tüzérség­ gel szemben súlyos vereséget szenvedett. Ismeretes, hogy Napóleon európai, sőt világ-hegemóniára törekedve egész sor kísérletet tett, hogy szövetségeseket szerezzen Oroszország, Ausztria és Anglia el­ len. Evégett emisszáriusai megjelentek többek között a Havasalföldön, Moldvában, a Balkákon; sőt Ázsiában, Afrikában és Amerikában. A z osztrák birodalom gyen­ gítésére két ízben is igyekezett a maga pártjára vonni Magyarországot. A sikerte­ len 1805-ös próbálkozás ellenére 1809-ben Bécsből újabb proklamációban szólította fel a nemességet a Habsburg-háztól való elszakadásra és az ország függetlenségé­ nek kikiáltására. A hatalmát és kiváltságait féltő nemesség azonban nem csatla­ kozott a feudális Európa ellenségéhez, hanem hadbakeléssel válaszolt. Vitathatat­ lan azonban, hogy a francia császárnak számos szimpatizánsa volt. Kiáltványának egykori másolatait levéltáraink ma is őrzik tanúbizonyságául annak, hogy a forrada­ lom hullámain felemelkedett császárnak, az osztrák dinasztia ellenfelének proklamációja Erdélyben is visszhangra talált. Napóleon azonban ebben a vonatkozásban nem követte a forradalmi hadsereg nagy tradícióit, hogy ne a kiváltságosokban, hanem az elnyomott keressen

szövetségest.

rancsnoka,

Narbonne, az 1809. évi

maga is rámutatott

Napóleon

megszállás idején

kiáltványának

arra a

néposztályokban

Győr francia

pa­

fogyatékosságára,

hogy nem fordult az elnyomott néphez. N e m tartotta szem előtt, hogy a régi Európa, a kivénhedt hűbéri rend igazi ellenségei a kifosztott tömegekben, a jobbágyságban, felvilágosult és plebejus értelmiségiekben keresendők.

Tudjuk, hogy a francia felvilágosodás két nemzedéke — Montesquieu, V o l ­ taire, Rousseau és az enciklopédisták műve — Erdély tájain olvasókra talált é p p ­ úgy, mint később a forradalom hivatalos sajtótermékei: a Moniteur, az E m b e r i Jo­ gok Nyilatkozata, a köztársasági Franciaország alkotmánya. Nagy szerepe volt ebben a Martinovics vezette jakobinus-köztársasági mozgalom itteni ágának.

A Z ERDÉLYI

VISSZHANG

A napóleoni háborúk idején az erdélyi katonáknak még több alkalma nyílott a forradalom eszméit megismerni. Volt, aki a francia katonákkal való kontaktus ré­ vén a harctéren szerzett róluk tudomást, mások fogságba jutásuk után ismer­ kedtek meg a haladó eszmékkel és intézményekkel. Ezeken túlmenően francia emisszáriusok is népszerűsítették az új rendet. Wass Pál, az 51-es sorezred kadétja is felfigyel és utal naplójában arra, hogy Murat nápolyi királynak, Napóleon volt marsalljának seregében „sok szerecsenek, nemcsak közlegények, hanem altisztek, sőt tisztek is voltak". A z erdélyi gubernium a francia földön harcoló ezredeket nem tartja tanácsosnak mindjárt visszahozni hazájukba, nehogy zavargást keltsenek. És ez a félelem indokolt is volt, mert a vi­ lágot látott és sokat szenvedett obsitos katonák a parasztságban izzó forradalmi elégedetlenség további kovászai és nemegyszer az antifeudális harc szervezői lesznek. A z erdélyi főkormányszék már 1794. január 4-én elrendeli, hogy „az ide s tova koválygó üsmeretlen emberekre szemes vigyázással kell lenni". 1800-ban Z a ránd vármegye „közönséges feltámadás"-tól, azaz parasztfelkeléstől tart, mely sze­ rinte „az obsittal hazajött katonáktól vala rossz kovásszal élesztve". A vármegye világosan megírja, hogy „a franciáknak országunkba való érkezését sohajtozza a paraszti nép". Bánffy György gubernátor maga is úgy látja, hogy „az ország csend­ jére nézve nagy veszélyt jelent a francia nemzeti eszmék elterjedése". És valóban a forradalmi változásokon átment Franciaország és császára rendkívül népszerű volt az elnyomott erdélyi nép soraiban. Miközben az erdélyi magyar falvakban „Bonaparte nótájá"-nak dallamára ropták a csárdást, a román parasztság köré­ ben ez a népdal terjedt el, mintegy kifejezve: a jobbágyság várja, hogy a francia császár tegyen igazságot: Bonaparte nu-i departe, Vin'degrabă, fă dreptate. Ez a népdal olyan elterjedt volt akkoriban, hogy Gyulay Lajos, a híres erdé­ lyi naplóíró is többször idézi kezdősorait. A jobbágyság és szabadparasztság francia-rokonszenve nem bizonyult elszi­ getelt jelenségnek a korabeli Erdély társadalmában. A plebejus értelmiség és felvilágosult nemesség soraiban is voltak hívei a forradalomnak és a császárnak. Nemcsak Napóleon 1809. évi proklamációjának elterjedése bizonyítja ezt, hanem Gheorghe Lazăr és Tőkés János példája. Gheorghe Lazăr, a román anyanyelvű oktatás úttörője, a kolozsvári piarista gimnázium volt diákja, a napóleoni háborúk alatt Bécsben tanult, és ott érte az osztrák császárváros francia megszállása 1809-ben. A nagyszebeni ortodox vezető­ klérussal és az egész fennálló társadalmi-politikai renddel konfliktusba került La­ zăr 1815, június 9-én, a császárnak Elba szigetéről történt visszatérése utáni han-

gulatban, bizonyára ismerve n é p e francia-rokonszenvét, egy pohár s z í v v e l kiáltotta: „ É l j e n N a p ó l e o n ! "

b o r után

tiszta

Tőkés János, ifj. Wesselényi M i k l ó s n e v e l ő j e m é g közvetlenebb kapcsolatba k e r ü l t a n a p ó l e o n i r e n d s z e r r e l . T a n í t v á n y a s z ü l e i n e k j ó v o l t á b ó l 1807—1808-ban a francia m e g s z á l l á s alatti N é m e t o r s z á g M a r b u r g an d e r L a h n - i e g y e t e m é n tanult, és Párizst v a g y a h o g y ő n e v e z i : „ a V i l á g K i r á l y n é A s s z o n y á " - t is felkeresi. H a z a intézett l e v e l e i é r d e k e s k é p e t f e s t e n e k a z útbaejtett o s z t r á k f ő v á r o s h a n g u l a t á r ó l , az 1806-os h á b o r ú után f r a n c i a k é z b e n l e v ő P o r o s z o r s z á g h e l y z e t é r ő l é s a N a p ó ­ l e o n k o r a b e l i , g y ő z e l m i m á m o r b a n ú s z ó , c s o d á l a t o s m ű k i n c s e k b e n é s császári p o m ­ p á b a n t ü n d ö k l ő f r a n c i a f ő v á r o s r ó l . „ K i m o n d h a t a t l a n s z e r e n c s é s n e k " tartja m a g á t , h o g y láthatta a császári Párizst, é s é l m é n y e i r ő l l e l k e s l e v e l e k b e n s z á m o l t b e ( e g y i k ­ b e n o l y a n kifejezést is m e g k o c k á z t a t o t t , h o g y a p o l g á r i F r a n c i a o r s z á g b a n „ a s z a ­ badság igen nagy"), s emiatt rövidesen szemrehányást kapott pártfogojától, Cserey H e l é n á t ó l , sőt m e g g y ű l t a b a j a a b é c s i b i r o d a l m i r e n d ő r m i n i s z t é r i u m m a l is. C s e ­ r e y H e l é n a 1808. j ú n i u s 10-én T ő k é s h e z intézett l e v e l é b e n e g y k o l o z s v á r i é r t e s ü l é s ­ r e h i v a t k o z v a közli, h o g y : „ T ő k é s U r a m r ó l e z e k e t í r j á k : » T ő k é s i d e P á r i z s b ó l e g y l e ­ v e l e t küldött, a m e l y b ő l h o g y n é m e l y e k e t ki n e m hagyott, talán m a g a is m e g b á n j a , ha j o b b a n m e g f o n t o l j a i d ő v e l a d o l g o t . Ü g y látszik, h o g y P á r i z s b a n a r e p ü l ő h a j ó tüzét is m a g á b a v e s z i . « " E m i a t t a f e l v i l á g o s u l t W e s s e l é n y i n é ó v a t o s s á g r a inti fia nevelőjét. Visszajövet T ő k é s Bécsben találkozott K a z i n c z y Ferenccel, aki sokra becsülte a n a g y m ű v e l t s é g ű és tehetséges ifjút, „ k i v e l — m i n t m e g j e g y z i — P á r i z s r ó l é s N a ­ póleonról folytatott beszélgetésünk soká emlékezetes marad". T u d n i kell ugyanis, h o g y T ő k é s M a r b u r g b a n n e m c s a k t e o l ó g i á t , j o g o t , k é m i á t , b o t a n i k á t és m e z ő g a z d a ­ ságtant hallgatott, h a n e m a Code Napoléonra v o n a t k o z ó e l ő a d á s o k a t is, m a j d 1807 ő s z é n P á r i z s b a r á n d u l v a a n a p ó l e o n i a l k o t m á n n y a l g y a k o r l a t i l a g is m e g i s m e r k e d e t t . Í g y érthető, h o g y m i k o r 1808 ő s z é n B é c s b e n a f r a n c i a b i r o d a l m i a l k o t m á n y r ó l i s n y i l a t k o z g a t o t t , a z o s z t r á k t i t k o s r e n d ő r s é g g y a n ú s n a k találta. T e l e k i S á m u e l e r d é l y i u d v a r i k a n c e l l á r k é n y t e l e n v o l t m e g d o r g á l n i T ő k é s t , és a b é c s i h a t ó s á g o k B á n f f y G y ö r g y e r d é l y i g u b e r n á t o r f i g y e l m é t is f e l h í v t á k a „ g y a n u s e m b e r r e " . A franciaországi v á l t o z á s o k a t az E r d é l y b e k e r ü l t „ g a l l u s " h a d i f o g l y o k is n é p s z e ­ rűsítették. B á n f f y g u b e r n á t o r m á r 1794-ben f e l h i v t a K o l o z s v á r f ő b í r ó j á n a k f i g y e l ­ mét, h o g y a francia forradalmi hadseregből idekerült foglyok kapcsolatba kerültek a l a k o s s á g g a l s „ a f o g l y o k n a k f ő b b tisztjei az ottani l a k o s o k n a k n a g y o b b s z á m ú g o m b o k a t is a j á n d é k o z t a n a k , m e l y e k e n a f r a n c i a r e n d e t l e n és v a k m e r ő s z a b a d s á g o t á b r á z o l ó j e l e k e z e k k e l a s z ó k k a l : Liberté et Égalité szemléltetnek". A

FRANCIA

FOGLYOK

— FRANCIA

BARÁTOK

A napóleoni h á b o r ú k utolsó szakaszában különösen sok francia fogoly került E r d é l y b e , í g y az 1812. é v i o r o s z o r s z á g i hadjárat k u d a r c a után 521 h a d i f o g s á g b a esett f r a n c i a k a t o n á t k i s é r t e k át K o l o z s v á r o n , a k i k k ö z ü l h á r o m (a 28 é v e s M i c h e l F o i n t o u , a 17 é v e s L o u i s C a l i p e é s a 25 é v e s J e a n - J a c q u e s R o u s s e a u testőr) a v á r o s k a t o l i k u s k ó r h á z á b a n pusztul el. A h á z s o n g á r d i t e m e t ő b e n e m e l t s i r e m l é k f e l i r a t á ­ b ó l tisztelet és rejtett r o k o n s z e n v é r z ő d i k a f r a n c i a n é p i r á n t : Gallia quos genuit Cives virtute Celebris. En tacito claudit Claudia terra sinu. Captivos dedit hos nostratibus alea belli. Jam libertatem pax diuturna dedit.

I, Kr.

Szabad forditásban: A polgárok, kiket erényeiről híres Gallia Im hallgatag keblébe jogadja a kolozsvári A háború kockája mint foglyokat vetette Immár az örök béke szabadságot adott

szült, föld. honunkba; nekik.

Ismeretesek a francia és napóleoni háborúk erdélyi irodalmi és művészeti összefüggései. Elég, ha itt Jósika Miklós emlékirataira gondolunk. És még egy ér­ dekes momentumra: az empire stílus számos gyönyörű emléke maradt fenn nálunk. Kevesen tudják, hogy az oltszemi Mikó-kastély két szobáját Napóleon csatáit ábrá­ zoló freskók díszítik, alkotójuk pedig az ezermester székely Bodor Péter. Francia fogolyként kerülhetett Erdélybe az a bizonyos Hyppolit Bouffleures is, aki hosszú ideig francia nyelvmesterként talált megélhetést tájainkon. Bujdosá­ sában is hű maradt távoli hazájához, és azt is elvállalta, hogy közvetíti egy erdélyi francia—szimpatizáns kérvényének eljuttatását a bécsi francia követhez. A kérvé­ nyező Kisjókai Takáts József, báró Bánffy György fiának nevelője, volt orvostan­ hallgató. 1811. október 11-én, Déván kelt levelében arra kén a követet, hogy támo­ gassa a francia császár „legyőzhetetlen hadseregébe" való felvételét. Levele azonban úgy látszik, a bécsi titkosrendőrség kezébe került, amely 1813-ban nyomozást indí­ tott az ügyben, és a főkormányszékhez való átiratához a k o m p r o m i t t á l ó Takátslevelet is mellékelte. Ez pedig a franciák iránti rokonszenv világos bizonyítéka: egy erdélyi fiatal értelmiségi a napóleoni dicsőség ragyogásától megigézve kész oda­ hagyni a biztos jövőt ígérő stúdiumokat, hogy harcolhasson a „Gloire" minden i d ő k legszenvedélyesebb megtestesítőjének Napóleonnak a hadseregében. Érdemesnek tartjuk e levelet teljes egészében közölni: Copia

ad N//umerum

1062.813.

Joseph Takáts de Kis Joka à Otto à Vienne, Deva en Transylvanie 4 octobre 1811. Ayant eu une prédilection particulière pour la Nation Française de ma plus tendre jeunesse, pour une Nation, qui a déjà e c l i p s é toutes les autres et auprés de la quelle elles resteront offusquées long tenus encore, peut être pour toujours: moi Hongrois de Nation, Romain Catolique, ci-devant étudiant en medécine presceque terminée avec honneur pour cette heure Gouverneur d'un jeune Comte, parle et écris quattre langues: Latine, maternelle, allemande et française, cinque pieds et autant de pouces ae hauteur, désire avec ardeur de pouvoir embrasser le métier d'armes dans cette unique et invincible armée; mais les inimitiés continuelles entre les Deux Souverains m'en ont toujours empêché, ne voulant pas être regardé pour traître, et infidel; j'esperoi dès des circonstances plus flatteuses, qui étant arrivé par ce noeud indissoluble, je supplie Mon Seigneur de vouloir gracieusement épouser ma demande en m'ouvrant la voie de la Gloire, et m'accordant une place convenable et honorifique dans cette armée invincible; je prie très humblement un avertissement et suis avec tous les respects possibles.

A levél magyar fordítása: Kis-Jókai

Takáts

József

Otto

francia

követnek Déva,

Bécsbe. Erdélyben,

1811,

Uram! Legzsengébb ifjúságom óta különös vonzódással viseltettem Nemzet iránt, azon nemzet iránt, amely minden más nemzetet amely mellett csak még sokáig — talán örökre — homályban radni; jómagam, nemzetiségre magyar, római katolikus, nemrég

október

4-én.

a Francia felülmúlt és fognak mamég tanul-

mányait dicséretesen befejezett orvostanhallgató, most pedig egy ifjú gróf ne­ velője; négy nyelven: latinul, anyanyelvemen, németül és franciául beszélek és írok, öt láb és ugyanannyi hüvelyknyi magas vagyok, égek a vágytól, hogy e páratlan és legyőzhetetlen hadsereg tagjaként katonai pályára lép­ hessek. A két Uralkodó közötti szakadatlan ellenségeskedés azonban ebben mindig megakadályozott, őrizkedvén, nehogy árulónak és hűtlennek tekin­ tessem. Abban a reményben, hogy a körülmények kedvező alakulása a nehéz­ ségeket megszüntetik, esedezem Uram, kegyeskedjék meghallgatni kérésemet s nyissa meg előttem a Dicsőség útját és biztosítson számomra egy alkalmas és tisztes helyet ebben a legyőzhetetlen hadseregben. Ez iránti értesítését alázatosan várva, vagyok a legnagyobb tisztelettel. A levél eredetijét a Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának kolozsvári levéltára (az Erdélyi Múzeum Egyesület volt levéltára) őrzi. Csetri Elek — Dani János

Hol csángó ingben, hol vasutas ruhában A gyimesi parasztok 1934-es felkelése

Ez év október havában volt 35. évfordulója a gyimesi parasztok felkelésének. Visszaemlékezésemben az akció megszervezését idézem fel. Mint pártunk történetéből ismeretes, 1934-ben az illegalitás nehéz körülmé­ nyei között Kolozsvár volt a székhelye az R K P Területi Bizottságának, amelynek hatásköre kiterjedt a Bánátra és egész Erdélyre, tehát a Gyimesi völgyre is. A z akkori súlyos gazdasági helyzetben egymás után álltak le gyárak, s százával-ezrével bocsátották el a munkásokat. Különösen nagy volt a nyomor az erdős vidéken lakó szegényparasztság között; még annyi földjük sem volt, ahol a szükséges pityókát meg tudják termelni. Amikor a fabárók leállították a fűrészüzemeket, az ott dolgozó fuvarosok és erdőmunkások kereset nélkül maradtak. A Területi Bizottsághoz na­ ponta jöttek jelentések, üzenetek Gyimesből, ahol valósággal nap mint nap kirabol­ ták a népet az adóhátralékok behajtása címén. Megfogható értékeiket, a párnát, pokrócot, ekét, szekeret, házi varrottasokat elvitték s a községháza udvarán levő raktárakba dobálták be. Ha valaki ellenállni mert, megverték. A párt területi titkárságán személyesen Rangheţ József (illegális nevén „ M i ­ hály") elvtárs adta meg kiszállásomhoz a szükséges utasításokat azzal a feltétellel, hogy addig maradjak a hely színén, amíg a mozgalom érdeke megkívánja. A fő tennivaló a pártsejtek felerősítése, hogy képesek legyenek az egész Gyimesi völgyet átfogni és a mozgalmakat irányítani. 1934. augusztus elején érkeztem meg a gyimeskőzéploki állomásra. Már sötét este lévén, egy csángó fiút kértem meg, vezessen el Demeter Ignác posztóványoló műhelyébe, mely a falu központjától távol, az egyik patak partján működött. Ez volt a párt illegális befutója. Kísérőm csak annyit tudott, hogy nagyobb mennyiségű ványolnivaló végett érkeztem. Mivel az előző jelszót konspirativ okok miatt új jelszóval váltották fel, Demeter Teréz, a ványoló felesége, kétkedve, bizalmatlanul fogadott. Csak akkor vált közvetlenebbé, amikor az új jelszót tisztáztuk egymás között. A ványoló körül az udvaron szanaszéjjel hevertek parasztasszonyok, férfiak, gyerekek, a legtöbbjük csángó viseletben. Sokszor három-négy napig is vártak so­ rukra, különösen szezonban. Demeterék rögtön hozzáláttak városias, kopott öltöze­ tem kicseréléséhez, mondván, hogy azzal nem járhatok a nép között, mert sok

a besúgó. A szomszedból egy ölre való csángó ruhaneműt hoztak, és addig cserélgették rajtam, míg eltalálták a nekem való méretet. Eleinte tréfának vettem az átöltözködést, de csakhamar rájöttem, hogy ezek a falusi elvtársak nálam jobban ismerik pártjuk kons­ pirativ szabályait, és szigorúan őrköd­ nek is felette. Miután átöltöztem, s a tükörbe belenéztem, alig ismertem fel saját magamat. Még aznap este bevegyültem a várakozó sokaságba, ahol sok-sok olyan dologról hallottam, melyet az­ előtt nem ismertem. Volt ott panasz, sírás vegyítve kacagással, mert a gyimesi nép még a bús nótából is tréfát tudott csinálni. Tudni kell, hogy 1934-ben a M a ­ rosvásárhelyre összehívott magyar­ párti ellenzék képviselői megalakítot­ ták a Magyar Dolgozók Szövetségét, ismert rövidítéssel a MADOSZ-t. Ezen a konferencián, melyet illegáli­ san kellett megtartanunk, gyimesi Mezei Lajos és felesége 1934-ben csoportok is képviselve voltak, s ezek hazatérve önálló mozgalmi programot dolgoztak ki s ennek szellemében cseleked­ tek. A M A D O S Z lapokat adott ki (Falvak Népe, Székelyföldi Néplap), ezek azonban csak rövid ideig éltek, mivel a hatóságok egymás után tiltották be megjelenésüket, s szerkesztőiket és terjesztőiket üldözőbe vették. E lapok példányaiból mégis elju­ tott egy-egy a hegyek közé, ezt kézről kézre adva olvasták. Figyelembe kellett vennem egy másik érdekes jelenséget is. A M A D O S Z alapszabálya kimondotta ugyan, hogy minden magyar ajkú dolgozó a tagja lehet, ha elfogadja programját, igen ám, de a gyimesi völgyben román ajkú szegényparasztok is jelentkeztek, és fel­ vételüket kérték a szervezetbe, mondván, hogy nincs külön román és magyar sze­ gényember, mind egyformák vagyunk, egyformán nyomnak el és üldöznek bennün­ ket, együtt kell tehát harcolnunk jogainkért. „Együtt élünk vagy halunk itt a he­ gyek között" — mondották. A z ebből a felismerésből adódó lehetőségeket is ki kel­ lett használni és a M A D O S Z akcióbizottságait olyan közös bizottságokká szélesíteni, melyekben az egész dolgozó lakosság helyet foglal nemzeti különbség nélkül. Első és legfontosabb tennivaló az volt, hogy a gyimesi kommunistákat érte­ kezletre hívjuk össze. A Gyimesi völgy a Tatros mentén több mint 30 kilométer hosszú, kétfelől számos patak fut le a hegyekből, mentükön szórványosan vannak a lakóházak. A völgy három közigazgatási egységre volt osztva Gyimesfelsőlok, Gyimeskőzéplok és Gyimesbükk néven. A hatalmas területet bejárni és lakóit be­ szervezni sok időbe került, és számtalan nehézségbe ütközött, de kommunisták­ kal az élen minden akadályt le tudtunk győzni. Gyimesbükk és Középlok között fekszik a Nagyvölgytető, annak oldalában volt Nagy Anóka Péter erdei háza. Ezt választottuk a közös pártértekezlet színhelyéül. Képviselve voltak a fűrészüzemi kommunisták, volt ott erdőmunkás és szegény-

paraszt, r o m á n o k é s m a g y a r o k v e g y e s e n . M e g j e l e n t B i l i b ó k János, aki harcolt a V ö r ö s H a d s e r e g b e n , s h a z a t é r v e a m u n k á s m o z g a l o m m e l l é állt, a n n a k e l l e n é r e , h o g y a j o b b m ó d ú p a r a s z t o k k ö z é tartozott. A g y ű l é s két n a p és k é t é j j e l tartott e g y f o l y t á b a n , k e v é s p i h e n ő v e l . H a t á r o z a t o t f o g a d t u n k el a l e g s ü r g ő s e b b t e n n i v a l ó k keresztülvitelére, í g y k i m o n d o t t u k , h o g y l a k h e l y é r e v i s s z a t é r v e ki-ki a m a g a k ö r z e ­ t é b e n a z o n n a l h í v j a ö s s z e a pártsejtet, k i e g é s z í t v e sorait o l y a n s z e g é n y p a r a s z t o k ­ kal é s m u n k á s o k k a l , a k i k e d d i g i m a g a t a r t á s u k k a l ezt k i é r d e m e l t é k . E l h a t á r o z t u k továbbá, hogy a nemzeti különbség nélkül megszervezett akcióbizottságokba b e v o n ­ j á k m i n d a z o k a t a k ö z é p p a r a s z t o k a t , n ő k e t és ifjakat is, a k i k n e k t e k i n t é l y ü k v a n a t ö m e g e k előtt, é s m e g u k é v á teszik a felállított k ö v e t e l é s e k e t . A k ö z s é g i b i z o t t s á ­ g o k o n k í v ü l a p a t a k o k m e n t é n s a h e g y e k b e n - v ö l g y e k b e n elszórtan l a k ó k a t is a k c i ó ­ bizottságokba kívánták szervezni. M e g b í z t u k a f i a t a l o k a t is m u n k á v a l , r á j u k a futárszolgálat é s a m o z g ó s í t á s feladata v á r t . A z é r t e k e z l e t v é g ü l m e g v á l a s z t o t t a az e g é s z v ö l g y e t á t f o g ó és i r á n y í t ó 11 tagú k ö z p o n t i a k c i ó b i z o t t s á g o t , m e l y n e k v e z e t é s é v e l a k ö z b i z a l o m e n g e m tisz­ telt m e g . A n a g y v ö l g y t e t ő i h á z i k ó lett a s z é k h e l y , a h o v á c s a k k o n s p i r a t i v j e l s z ó v a l lehetett b e j u t n i . A h e l y i s é g e t a c s á n g ó k v a d á s z p u s k á v a l őrizték. A z a k c i ó b e f e j e z é s é i g — k ö z e l két h ó n a p l e f o r g á s a alatt — B i l i b ó k J á n o s és mások lovasfogatján csángó öltözetben jártam be az egész völgyet, a patakok m e n ­ tét é s a h a v a s o k s z ó r v á n y t e l e p e i t . K i s e b b és n a g y o b b c s o p o r t o k k a l k ö z e l száz é r t e ­ kezletet tartottunk. E s ő b e n , s á r b a n , h o l s z e k é r e n , h o l l ó h á t o n , l e g t ö b b e t g y a l o g , szűkös élelmezéssel, rossz, beázott bakancsban, kísérőim többnyire bocskorban, d e soha el n e m c s ü g g e d v e v á n d o r o l t u n k és teljesítettük f e l a d a t u n k a t . S z é p és f e l e m e l ő érzés v i s s z a g o n d o l n i m i n d a z o k r a az ö s s z e j ö v e t e l e k r e , a h o l a c s á n g ó a s s z o n y o k , ifjak, ö r e g e k a m a g u k készítette t a r i s z n y á b a n h o z o t t p i t y ó k á t v a s ü s t b e n f ő z t é k m e g és d e s z k á b ó l h e v e n y é s z e t t asztal k ö z e p é r e tálalták. Eleinte m i n d e n j e l e n l é v ő c s a k két p i t y ó k á t vett ki, a m a r a d é k o t testvériesen elosztották. L e h e t - e m e g h a t o t t s á g n é l k ü l e m l é k e z n i a r r a a j e l e n e t r e , a m i k o r a j e l e n l é v ő k k ö z ü l t ö b b e n is l e a k a r t a k m o n ­ d a n i a r á j u k eső p i t y ó k a - a d a g r ó l a p á r t - k ü l d ö t t j a v á r a , m o n d v á n , h o g y ő k , h a h a z a ­ m e n n e k , m é g k a p n a k v a l a m i t , d e a z e l v t á r s ki t u d j a , m i k o r és h o v a m e g y h a z a ? V o l t a k g y ű l é s e i n k , a h o l n a g y k o n d é r b a n p u l i s z k á t f ő z t e k , és m i n d e n k i m ó d j a s z e r i n t h o z o t t m a g á v a l e g y kis túrót. A z a s s z o n y o k a p u l i s z k á t e l n y ú j t o t t á k , k ö z e p é r e s z ó r ­ ták a túrót, m a j d f e l s o d o r t á k , és c é r n á v a l a n n y i d a r a b r a v á g t á k , a h á n y a n v o l t u n k . K i k e l l e m e l n e m ezt a n a g y f i g y e l m e t és szeretetet, m e l y e t a c s á n g ó k p á r t u n k s a n n a k k ü l d ö t t j e i r á n t tanúsítottak. H a szinte j á r h a t a t l a n ö s v é n y e k e n , p a t a k m e ­ d e r b e n , h e g y g e r i n c e k e n kellett á t m e n n i , l á n c o t fontak, s k é z a k é z b e n v e z e t t e k m a ­ g u k k a l . E l ő f o r d u l t t ö b b s z ö r , h o g y a h á t u k r a vettek, n e h o g y e l á z z o n r a j t a m a r u h a . A l u d t a m az e r d ő m u n k á s o k h e g y o l d a l b a v á j t f e k v ő h e l y e i n , a l k a l m a m v o l t k ö z v e t ­ lenül m e g i s m e r n i s a n y a r ú é l e t ü k e t é s testi g y ö t r e l m e i k e t . Tiszta és ő s z i n t e szeretet sugárzott s z e m ü k b ő l , b á r é l e t ü k h a s o n l ó v o l t a p á r i á k é h o z , s a f ű r é s z ü z e m e k l e ­ állta óta m é g attól a s o v á n y keresettől is elestek, m e l y b ő l c s a l á d j u k k a l e l t e n g ő d t e k . 1934. o k t ó b e r 10-én ért v é g e t a f e l v i l á g o s í t ó és s z e r v e z ő m u n k a . A k ö v e t k e z ő n a p o n összeült a k ö z p o n t i v e z e t ő s é g , m e l y h i v a t o t t v o l t a k ö z ö s m e g m o z d u l á s i d e j é ­ n e k és m ó d j á n a k m e g h a t á r o z á s á r a . A c s e l e k v é s n a p j á v á o k t ó b e r 15-ét t ű z t ü k k i . E n n e k m e g f e l e l ő e n m á r az e l ő z ő n a p t ö b b m i n t 200 s z e r v e z ő j á r t a v é g i g a T a t r o s m e n t é n f e k v ő k ö z s é g e k e t és az o l d a l v ö l g y e k házait, m o z g ó s í t v a m i n d e n k i t a m á s ­ n a p r e g g e l i f e l v o n u l á s r a . O k t ó b e r 15-én r e g g e l 7 ó r a után m i n d a h á r o m g y i m e s i k ö z s é g b e n t ö b b e z e r d o l g o z ó p a r a s z t v o n u l t a k ö z s é g h á z a e l é : férfiak és n ő k , ö r e g e k és fiatalok, r o m á n o k és m a g y a r o k . Gyimesbükkön

mintegy

800 e m b e r

hangosan

követelte

a

sérelmek

azonnali

o r v o s l á s á t . A k ö z s é g i e l ö l j á r ó s á g n a g y r é s z e e l m e n e k ü l t , s a tíztagú k ü l d ö t t s é g a z o t t h o n m a r a d t k i s b í r ó n a k v o l t k é n y t e l e n t o l m á c s o l n i a t ö m e g k ö v e t e l é s e i t . A kis­ b í r ó k i h í v ó m a g a t a r t á s a m i n d é l e s e b b tiltakozást v á l t o t t ki az e g y b e g y ű l t e k b ő l . K ö z ­ b e n m e g é r k e z t e k a c s e n d ő r ö k , és letartóztatták a k ü l d ö t t s é g e g y i k tagját, m i r e a t ö m e g m e g r o h a n t a a községházat, és a f o g l y o t kiszabadította. A c s e n d ő r p a r a n c s n o k riasztó sortüzet r e n d e l t el, d e ez m é g c s a k f o k o z t a a harci elszántságot. A z a s s z o ­ n y o k k ö z ü l t ö b b e n a s z u r o n y o k e l é álltak, s z é t h ú z t á k k e b l ü k ö n a ruhát, s ú g y k i á l ­ tották: „ I d e l ő j e t e k ! " A f é r f i a k a c s e n d ő r ö k r e v e t e t t é k m a g u k a t , és l e f e g y v e r e z t é k a z e g é s z őrsöt. G y i m e s k ö z é p l o k o n az e g y b e g y ű l t e z e r f ő n y i t ö m e g u g y a n e b b e n az i d ő b e n s z i n ­ tén k ü l d ö t t s é g e t menesztett a k ö z s é g h á z á b a , h o g y í r á s b a n n y ú j t s a át a k ö v e t e l é ­ s e k e t a z i r o d á b a n e g y e d ü l t a r t ó z k o d ó j e g y z ő n e k . Ez m e g r i a d t , és a z o n n a l telefonált C s í k s z e r e d á b a a p é n z ü g y i s z e r v e k h e z , intézkedést k é r v e a z á l o g b a l e f o g l a l t h o l m i k visszaszolgáltatására. K ö z b e n a t ö m e g m á r f e l is törte a r a k t á r ajtaját, és a l a k o s ­ s á g t ó l e l r a b o l t h o l m i k a t z ö l d á g a k k a l díszített s z e k e r e k r e rakta. É n e k e l v e i n d u l t a k h a z a a tüntetők, h o g y o t t h o n k i o s s z á k a v i s s z a v e t t h o l m i t j o g o s t u l a j d o n o s a i k n a k . A z akcióbizottság a össze:

parasztság

követeléseit

a

következő

pontokba

foglalta

1. A z adók behajtása során ne hurcolják el a lefoglalt tárgyakat, és az elvitt javakat azonnal adják vissza tulajdonosaiknak. 2. A z állami iskolákba olyan tanítókat nevezzenek ki, akik ismerik a gyermekek anyanyelvét. 3. A földreformmal kapcsolatos elintézetlen kérdéseket a legsürgősebben oldják meg. 4. A községi utakat a fakitermelő vállalatok javítsák meg saját költsé­ gükön, mert ők használják és rongálják őket. 5. Engedélyezzék a heti gyűléseket, ahol a lakosság megbeszélheti a pa­ naszait, kívánságait. A m i k o r felolvasták a pontokat, a tömeg zajongva követelte az erdőbírságok e l t ö r l é s é t is. 1934-ben u g y a n i s a G y i m e s i v ö l g y b e n t ö b b m i n t 900 e r d ő b í r s á g o t r ó t t a k ki 1000—30 000 lejig, s t ö b b s z á z e m b e r t ítéltek b ö r t ö n b ü n t e t é s r e , c s a k azért, m e r t tűzre v a l ó g a l l y a t szedett az e r d ő b e n . A k ö z é p l o k i a s s z o n y o k g u z s a l y o k k a l é s b o t o k k a l r o n t o t t a k rá a z a d ó f ő n ö k r e , a k i h á l ó i n g b e n p r ó b á l t m e n e k ü l n i , együtt a f a l u b a n t a r t ó z k o d ó g a b o n a k e r e s k e d ő k ­ kel. A k ö z s é g i e l ö l j á r ó s á g is az e r d ő b e futott. V e s z é l y b e j u t o t t a z e g y i k i s k o l a ­ i g a z g a t ó is, a k i s o r o z a t o s i s k o l a b í r s á g g a l sújtotta a l e s z e g é n y e d e t t n é p e t , ha g y e r ­ m e k e i r u h a é s l á b b e l i h i á n y á b a n n e m m e h e t t e k a z 5—6 k i l o m é t e r t á v o l s á g r a f e k v ő iskolába. E z e n a n a p o n a G y i m e s i v ö l g y a f e l k e l ő p a r a s z t t ö m e g e k h a t a l m á b a jutott. A k ö z s é g i t a n á c s o k i d e j é b e n el n e m m e n e k ü l t tagjait s a h i v a t a l o s s z e r v e k e g y részét ő r i z e t alatt tartotta a n é p , a c s e n d ő r ö k le v o l t a k f e g y v e r e z v e . A h á r o m k ö z ­ s é g b e n sikerrel l e z a j l o t t a k c i ó s o r á n a l a k o s o k v i s s z a s z e r e z t é k a r a k t á r a k b a n e g y m á s hegyén-hátán egybegyűjtött zálogholmit, s visszaadták mindenkinek a magáét. A hatóságok azonban hamarosan ellenakcióba léptek. Mozgósították a környék­ beli c s e n d ő r s é g e t , s t á m o g a t á s á r a e g y század k a t o n a s á g o t r e n d e l t e k ki. A k a r h a t a l o m rövidesen megszállta a községházát m i n d h á r o m faluban, a fűrészüzemeket, a p o s ­ tát s a v a s ú t i á l l o m á s o k a t is. A z o r s z á g u t a k o n l e á l l í t o t t á k a f o r g a l m a t . O k t ó b e r 16-án este a sötétség l e p l e alatt t ö b b m i n t 200 e m b e r t h u r c o l t a k el, k ö z t ü k a s s z o n y o ­ kat, ö r e g e k e t é s fiatalokat, és h á r o m n a p o n át f o l y t a k a k i h a l l g a t á s o k brutális verés k ö z e p e t t e . D e h i á b a k í n o z t á k a z e l h u r c o l t a k a t , h i á b a a k a r t á k r á b í r n i ő k e t a p á r t elárulására, a t ö b b s z á z e m b e r k ö z ü l e g y e t l e n e g y b e s ú g ó t s e m t u d t a k s z e -

rezni. A hosszú és tömeges kihallgatások után 32 embert a csíkszeredai fogházba szállítottak. A csíkszeredai törvényszékhez egymás után érkeztek tiltakozó levelek és távira­ tok, az ország minden részéből százan és ezren követelték a parasztok szabadlábra helyezését. A Vörös Segély neves antifasiszta ügyvédeket küldött Csíkszeredába, élükön Ion Gheorghe Maurer elvtárssal (a tárgyalásról részletes ismertetést ad a Bukarestben 1960-ban A gyimesvölgyi parasztok felkelése címen megjelent brosúra). A nagyvölgytetői erdei házban jól lehetett hallani, részben látni is a felvonuló, kiáltozó tömeget. Nehéz órákat éltem át. A sortűz hallatára szerettem volna lero­ hanni, de társaim ebben megakadályoztak. Nem tudtuk elképzelni, hogy a sortűz következtében hányan estek áldozatul. A felelősség tudata marcangolta lelkiisme­ retemet. Tudtam, ha valami hiba vagy provokáció folytán az akció sikertelensége még emberi áldozatot is követel, elsősorban nekem kell felelnem érte. Annyira megrendültem, hogy magam sem tudtam, mit beszélek. Csak akkor nyugodtunk meg, amikor jöttek a futárok, és jelentették az akció vértelen lefolyását és sikerét. Ez volt életem legnagyobb öröme. A pásztorlakból, ahonnan a mozgalmat irányítottuk, az erdőn át menekültem Csíkba. Ruhámat összeszaggatták az ágak. A csendőrséget sikerült kikerülnöm, s nagy nehezen bejutottam Madéfalvára, Márk Frigyes lakásába. Régi kommunista volt, a vasutasok lábbelijét javítgatta mint cipész, s közben szervezte őket. Hama­ rosan átöltöztettek vasutas-egyenruhába, és három nap múlva a vasutasok egy csa­ patával mint CFR-alkalmazott utaztam Marosvásárhelyig, onnan pedig Kolozsvárra autóbusszal. Mivel feltételezhető volt, hogy keresnek, a párt utasítására a helyzet tisztázódásáig egy részemre kijelölt lakásban rejtőztem el, távol mindenkitől. Kerti deszkabódé volt ez a lakás a Donát-úti negyedben, három hétig fázódtam benne. A gyimesi csángók megmozdulását 1934-től kezdve országszerte úgy dolgozták fel különböző parasztkonferenciákon, mint példaadó megmozdulást. Szeretettel gon­ dolok bátor harcostársaimra, azokra is, akik már nem élnek, de emléküket örökké megőrizzük. Mezei Lajos

Korondi

vésettrajzú

tál

IFJÚSÁG-NEVELÉS

Egy vita margójára A m i k o r véletlenül

tudomást szereztem a marosvásárhelyi Vörös

év tavaszán lezajlott matematikai vitáról, azt a szerkesztőség

Zászlóban ez

már lezártnak nyil­

vánította. N e m szándékozom a vitát újraéleszteni, e sorok írására csupán az kész­ tetett, hogy

számos olyan

megállapítás

látott

nyomdafestéket,

amely

tudományos

szempontból hibás, megtéveszti az olvasót. A

vita tárgya az a módszer, amelyet jelen tanévtől kezdődően iskoláink

első

osztályában a számfogalom kialakításában és a természetes számokkal való művele­ tek értelmezésében

követnek. Ez a módszer a halmaz fogalmának bevezetését

csátja előre a természetes gének értelmezése

szám fogalmának kialakítása

végett pedig

előzetesen

céljából, e számok

a halmazok egyesítésének

bo­

össze­

fogalmát tu­

datosítja. A

vita elindítója, Orbán János

(Vörös Zászló,

Újra

tanulom

az egyszeregyet

1969. február 22) felháborodottan

tiltakozik

tartja róla, hogy zavart kelt a gyermek idegrendszerében. volt

jó

a

régi" egy

krumpli

meg

Constantin A l b u tanító, Minek Zászló,

1969. március

szellemileg

krumpli

bonyolítani

az

tartja

a

halmaz

bonyolulttá

teszi

két

fogalmának

N e m érti, „miért nem című

cikkében kezdő

elsajátítására. matematikai

lektor

cikkében

krumpli-féle „módszer".

szerzőjével, a

az egyszerű

lap ugyanazon számában Weszely Tibor főiskolai elsőosztályosok

az

egyszerűt?

13) egyetért az előző cikk

éretleneknek

a módszer fölöslegesen

egy

című

e módszer ellen, s azt

A

(Vörös

iskolásokat Szerinte

ez

fogalmakat.

halmazelmélet

című írásában perbe száll az előző véleményekkel.

és

Megírja,

A az

hogy

a halmaz a matematika elsődleges fogalma, s nem vezetjük vissza más fogalomra. Egyszerű példákkal illusztrálja, hogy a halmaz fogalmának tudatosítása elemi fokon is lehetséges.

A módszert helyesnek

tartja, mert elősegíti

a gyermek logikus gon­

dolkodásmódjának kialakítását, és előkészíti a későbbi fogalmak megértését. Ötvös Vilma tanítónő Érdemes

újra

módszer

saját

mellett

érvel,

megtanulni...

című cikkében (1969. március 28) az ú j

tapasztalatára

hivatkozva

állítja,

hogy

a

6—7

éves

gyerekek „nagyon ügyesen és pontosan tájékozódnak a halmazok és elemeik biro­ dalmában", és „megértették az elemek minőségétől független galmát". Ugyanebben a számban Török László Egy halmaz halmaz?

halmaz általános

meg egy halmaz...

fo­ hány

című cikkével a módszer ellenzőinek táborába szegődik. Mondandóját éles

kirohanással fűszerezi tanfelügyelő

Veszely Tibor ellen. A sorozat utolsó cikkét Rostás Zoltán

írta Korszerűség

az

oktatásban

megmagyarázni az új módszer előnyeit,

címmel

(1969. március

megyei tapasztalatokra

29). Igyekszik

hivatkozva

állítja,

hogy a gyermekek többsége játszva sajátította el a fogalmat. Rámutat, hogy zánk több iskolájában, több éven át végeztek megállapították, hogy eredményekben

kísérletet

jóval felülmúlja

a kérdéses

„ha­

módszerrel, s

az eddigieket".

Következik

a szerkesztőség megjegyzése, hogy a vitát lezártnak tekinti, mert „a beérkezett hoz­ zászólások

nyilvánosságra

hozatalával

A z epilógusnak az Előre sában (1969. április

fölösleges

ismételgetésekbe"

adott teret. Török László A semmi

19) tudományosabbnak tűnő köntösben és a kiselemisták

A

halmaz elsődleges

Legalábbis a cikkéből ez tűnik

fogalom, nem lehet

más fogalmakkal

m e g h a t á r o z n i . Először is: a halmaz fogalmát elég pontosan meg lehet (tessék

megnézni

bármelyik

előző

Erre válaszol W e -

Zászlóban: „ N e m tudom, hogy

a szerző tanult-e logikát, de ha tanult, elfelejtette. Szerinte ugyanis:

meg

című cikkében (1969. május 17).

Török László így ír Weszely Tiborról a Vörös ki.

című írá­

fogalmazza

cikkének mondanivalóját, elmarasztalva minden ellenvéleményt. szely Tibor A matematika

bocsátkozna.

halmaza

lexikonban);

másodszor: a

halmaz nem

határozni

»elsődleges«

fogalom, mivelhogy a logika tudománya szerint nincs is »elsődleges« vagy másod­ lagos fogalom; van viszont konkrét és elvont fogalom, szűkebb és tágabb értelmű, egyedi és általános gyűjtőfogalom, stb." Nos,

a helyzet az, hogy a matematikában bizonyos fogalmakat valóban elsőd­

leges (primér) fogalmaknak tekintünk. Ezek olyan fogalmak, amelyeket nem vezet­ hetünk vissza más fogalomra, nem értelmezünk más fogalmak segítségével. A mate­ matikai diszciplínák axiomatikus felépítésének tunk

bizonyos

minimális

számú

elsődleges

éppen az a lényege, hogy kiválasz­

fogalmat

és

ezekre

vonatkozó

olyan

— lehetőleg — minimális számú, végső fokon a tapasztalatból leszűrt és bizonyítás nélkül

elfogadott

ciplína

többi fogalma már értelmezhető,

a

állítást

(ezeket

axiómáknak

nevezzük),

többi állítása

fogalmakkal szemben támasztott elsőrendű

azok a valóságból származzanak — hiszen

követelmény

ellenkező

sem tükrözhetné a valóságot, nem volna a valóság alapvető követelmény

kötelező teljesítése mellett

kon belül szabadon választhat az elsődleges lehetséges Azt

ugyanazon

matematikai

melyek alapján a

már bizonyítható. természetesen

esetben

semmilyen

megismerésének eszköze. Ezen

a matematikus bizonyos

más

határo­

fogalmak és az axiómák közül. Ezért

diszciplína

alakoskodással,

az, hogy

maga a matematika

többféle

axiomatikus

megalapozása.

tehát, hogy a matematikában bizonyos fogalmakat elsődlegesnek

nevezünk,

disz­

Ezekkel

tudományág

(Török

tekintünk

László

formális logikára hivatkozik) fogalom-osztályozásával megcáfolni nem

az

és

elemi

lehet.

Általánosan elfogadott gyakorlat a jelenkor matematikájában a halmazelmélet megalapozásakor a halmazt elsődleges

fogalomnak tekinteni.

Ugyanúgy

fogalomnak tekintjük, mint a geometriában a pont, az egyenes

elsődleges

és a sík fogalmát.

Ezekről a fogalmakról mindenkiben jól meghatározott és általában azonos kép él, melynek kialakításában a tapasztalat és a magyarázó szövegek játszanak szerepet. Ilyen

magyarázó

„halmaz:

szöveg

(mat) tetszőleges

az

is,

amelyet

Török

László is

olvasott

a

lexikonban:

természetű dolgoknak valamilyen tulajdonsággal

jellem­

zett összessége." Súlyos tévedés ezt a mondatot meghatározó, értelmező mondatnak tekinteni. A z összesség vánvaló, A fenti

hogy

egy

és a halmaz

fogalmat

—

szók fogalmi tartalma ugyanis azonos és nyil­ mondhatni

— önmagával

értelmezni

nem

lehet.

mondat tehát a halmaz fogalmának csak körülírása, szómagyarázata — és

nem értelmezése, s még kevésbé — Török László szavaival élve — „elég pontos meghatározás". A

Ilyenfajta

meghatározás egyébként

a

matematikában

nem

létezik.

fogalmak „elég pontos meghatározását" legfönnebb kellőképpen fel nem készült

diák nyújtja a vizsgán, és akkor a következő vizsgalehetőségig

meditálhat a kérdés

fölött. E sorok célja nem a halmazelmélet axiomatikus megalapozásával kapcsolatos kérdések kimerítő tárgyalása. Ezért csupán azt jegyzem meg — kapcsolva gondo­ latmenetemet az elsődleges fogalmak megválasztásához fűzött észrevételhez — , hogy

a halmazelmélet axiomatikus megalapozásakor természetesen nem kötelező a hal­ maz fogalmát elsődlegesnek tekinteni, és létezik is olyan módszer, amely más fo­ galmakat tekint elsődlegesnek. Adjam át azonban a szót ismét Török Lászlónak: „A halmaz fogalma tehát az összeadásnál és kivonásnál nemcsak teljesen fölösleges, hanem zavaró is. Azon­ kívül nem mindig alkalmazható. Nézzük a következő példát: 7—1 = ? Az 1-et — gondolom — még Weszely Tibor sem nevezi »halmaznak«. Ha egy halmazból elvesz vagy hozzáad 1-et, bárki megkérdezheti tőle: ez az 1 micsoda: halmaz vagy elem? Ha elem, akkor a műveletet ő is csak elemekkel végzi el ( 7 — 1 = 6 ) , s akkor mi szükség van itt a halmazokra. Ezekkel vagy ezek nélkül, így is csak az elemek­ kel számolunk. De ha Veszely következetes akar lenni, akkor az 1-et is halmaznak kell nevezni (mint ahogy az első elemiben így is nevezik). Ami nonszensz, mert az egy nem sok, a halmaz fogalma pedig implikálja a »sokaság« fogalmát (a román kifejezésből — »mul ime« — ez még inkább kitűnik.)" Ezt a gondolatmenetet Török László az Előre hasábjain hasonlóképpen fogalmazza: „Vegyük csak a következő példát: 7 — 1 = 6 . Az új módszer logikája szerint — ebben az esetben — az 1-et »halmaznak« kell nevezni, sőt a 3—3=0 esetében a nullát is (s ezt az első elemiben így is tanulják). Ez nyilvánvaló ellentmondás, mert a halmaz fogalma — mind nyelvi, mind logikai szempontból implikálja a »sokaság« fogalmát (ami a román »mul ime« kifejezésből még jobban kitűnik), az egy pedig nem sok, a nulla még kevésbé. Itt tehát a »halmazelmélet« — első elemista fokon — önmaga zsákutcájába jut" (Török László kiemelései). Elnézést kérek az olvasótól, hogy ilyen hosszadalmasan idézek, de úgy vélem, hogy a tudomány-ködösítés eme magasiskolájának így emelhetek legméltóbb emléket. Mindenekelőtt: a halmaz (vagy sokaság) matematikai fogalma nem tartalmaz semmilyen kikötést a halmaz által tartalmazott elemek számára vonatkozólag. Így a halmaz lehet végtelen, lehet véges (ha csak véges számú elemet tartalmaz). Véges természetesen az a halmaz is, amely egyetlen elemet tartalmaz. Végül a matemati­ kában állandóan használt fogalom az ún. üres halmaz is, mely egyetlen elemet sem tartalmaz. Mindezek után nyelvi és logikai szempontokra hivatkozva azt állí­ tani, hogy a halmaz (sokaság) feltétlenül egynél több elemet tartalmaz — a halmaz fogalmának félreértését jelenti. Vajon Török László nem hallott olyasmiről, hogy a köznyelvből származó kifejezések jelentése a szaknyelvben olykor megváltozik? Különben az Előrében megjelent cikk további szövegéből kitűnik, hogy Török László a két cikke közötti időszakban megtanulta, hogy a halmaz tartalmazhat egy elemet is, és lehet üres is. Ez derül ki a — kissé zavaros fogalmazású — következő szövegrészből (Előre): „Magasabb fokon persze másként vetődik fel a kérdés. A matematikai logikában csakugyan van — konvencionálisan — egyelemű, sőt nulla értékű (üres) halmaz is." Ezen összehasonlításból, sajnos, csak egyetlen következ­ tetés vonható le: Török László a Vörös Zászlóban még tájékozatlansága következ­ tében, az Előrében már tudatosan ködösíti a halmaz fogalmát. A tényeknek ugyanis semmilyen fokon sem lehet ellentmondani. Ez olyan alapfeltétel, amelyet minden tudományos vagy tudománynépszerűsítő írástól megkövetelünk. Az már egészen más kérdés, hogy a tényeket miképpen, milyen fogalmazásban magyarázzuk meg a felnőttnek és miképpen az elemistának. Török László hibás következtetéseinek egyik forrása az, hogy magát a halmaz fogalmát is összetéveszti a halmaz számosságát jellemző kardinális számmal. Itt arra sem hivatkozhat, hogy az elsőosztályosok szemszögéből gondolkozott. Hiszen ő maga írja az Előrében, cikke végén: „ . . . ú g y vélem, az első elemistának egyelőre

azt kell m e g t a n u l n i a , h o g y az 1 n e m s o k , és a 0 s e m . K é s ő b b m a j d m e g f o g j a érteni, h o g y az 1 v a g y a 0 m i l y e n é r t e l e m b e n , m i l y e n l o g i k a i , m a t e m a t i k a i ö s s z e ­ f ü g g é s e k b e n t e k i n t h e t ő h a l m a z n a k . " N o s az 1 és a 0 a t á r g y a l t p r o b l é m á b a n a z e g y e l e m ű és a z ü r e s h a l m a z s z á m o s s á g á t k i f e j e z ő s z i m b ó l u m o k , k a r d i n á l i s s z á m o k , és í g y n e m t é v e s z t h e t ő k össze a h a l m a z f o g a l m á v a l . M i u t á n m i n d e z e k f é n y é b e n kiderült, h o g y T ö r ö k L á s z l ó a m a t e m a t i k a e l e m i f o g a l m a i t téveszti össze k e r e s z t b e - k a s u l , e l k é p z e l h e t ő , m i l y e n f o g a l m a i l e h e t n e k a l o g i c i z m u s , az i n t u i c i o n i z m u s v a g y a f o r m a l i z m u s m a t e m a t i k a i v o n a t k o z á s a i r ó l , e g y a x i ó m a r e n d s z e r e l l e n t m o n d á s m e n t e s s é g é n e k k é r d é s é r ő l — hiszen a m a t e m a t i k á t n e m lehet a l a p o z á s n é l k ü l érteni. Ezt c s a k a z é r t j e g y z e m m e g , m e r t T ö r ö k L á s z l ó e f o g a l m a k k a l d o b á l ó z v a j u t az E l ő r é b e n , a h a l m a z e l m é l e t r e v o n a t k o z ó m e g l e p ő állításhoz: „ . . . n e m általánosan e l f o g a d o t t és teljesen k i k r i s t á l y o s o d o t t e l m é l e t r ő l v a n s z ó . " M e g l e p ő ! T ö r ö k n e m tudja, h o g y a j e l e n k o r m a t e m a t i k á j á n a k alapját, a h a l m a z e l m é l e t a l k o t j a ? V a g y h o g y k o r u n k fantasztikus t e c h n i k a i v í v m á n y a i m a ­ t e m a t i k a i m e g a l a p o z á s n y o m á n s z ü l e t t e k ? S a r r ó l s e m hallott, h o g y a m e g o l d a t l a n problémák megválaszolása a bizonyos keretek között fellépő ellentmondások kikü­ s z ö b ö l é s e útján h a l a d e l ő r e , és i l y e n p r o b l é m á k j e l e n l é t e s e n k i t s e m j o g o s í t fel az idézett m e r é s z állítás m e g f o g a l m a z á s á r a — a m e l y n e k k ü l ö n b e n a h a l m a z e l m é l e t e s e t é b e n p o n t o s a n az e l l e n k e z ő j e igaz. E d d i g t é n y e k e t s o r o l t a m fel, sajnos, v i t a t h a t a t l a n u l t u d o m á n y e l l e n e s t é n y e k e t , a m e l y e k s a j t ó n k b a n j e l e n t e k m e g . S a j n á l a t o s , h o g y a Vörös Zászló s z e r k e s z t ő s é g e lezárta a v i t á t anélkül, h o g y — ha m á r hibát k ö v e t e t t el — visszatért v o l n a a k é r ­ désre. Sajnálatos, h o g y i l y e n t u d o m á n y k ö d ö s í t ő m e g á l l a p í t á s o k az Előre t u d o m á ­ n y o s r o v a t á b a n is m e g j e l e n t e k és e z z e l h a n g s ú l y o z o t t a b b á v á l t a k . K é t s é g t e l e n a z is, h o g y a z Előre s z e r k e s z t ő s é g e i g y e k e z e t t j ó v á t e n n i i l y e n i r á n y ú h i b á j á t a z z a l , h o g y T ö r ö k L á s z l ó c i k k e után W e s z e l y T i b o r é t is m e g j e l e n t e t t e . Ez u t ó b b i c i k k j ó l m e g a l a p o z o t t a n , s o k o l d a l ú a n szól h o z z á a v i t á h o z , d e , s a j n o s , e g y - k é t h e l y e n félreérthetően. K ü l ö n b e n c s o d á l k o z o m , h o g y a két l a p s z e r k e s z t ő s é g é b e n n e m t á m a d t g y a n ú T ö r ö k L á s z l ó írásainak k ö z l é s e előtt: v a j o n s z a k m a i s z e m p o n t b ó l m e g á l l j á k - e h e ­ l y ü k e t ? H i s z e n a z o k b a n — m i n t láttuk — o l y a n k ö v e t k e z t e t é s e k láttak n a p v i l á g o t , hogy gyermekeinkre egy „ n e m általánosan elfogadott", „ ö n m a g a zsákutcájába" j u ­ tott „ e l m é l e t e t " a k a r n a k r á e r ő s z a k o l n i . N o s , a Vörös Zászló é s Előre s z e r k e s z t ő s é g e v a j o n n e m g o n d o l t arra, h o g y ha m i n d e z az Oktatásügyi M i n i s z t é r i u m r e n d e l e t e a l a p j á n történik, és ha ezt a vita e g y e t l e n m a t e m a t i k u s - r é s z t v e v ő j e ( W e s z e l y T i b o r ) és e g y e t l e n e l s ő o s z t á l y o s o k a t o k t a t ó tanítója ( Ö t v ö s V i l m a ) t á m o g a t j a — a k k o r v a ­ lami csak nincs rendjén T ö r ö k László cikkével kapcsolatban? N e m tudnék sajtónkban olyan cikket megjelölni, amely a tudományködösítés tekintetében felvenné a versenyt T ö r ö k László cikkeivel. D e sok k i s e b b - n a g y o b b h i b á r a e m l é k s z e m . Úgy g o n d o l o m , m i n d e n k i e g y e t é r t a b b a n , h o g y m i n d e z t e l k e l ­ lene kerülnünk. S o k m i n d e n r ő l o l v a s u n k a z ú j s á g b a n , h a l l u n k a r á d i ó b a n , t e l e v í z i ó b a n — az í g y k a p o t t i s m e r e t a n y a g a z o n b a n n e m r i t k á n felületesen r ö g z ő d i k b e n n ü n k , a f o g a l m a k , a s z a k s z a v a k v a l ó d i t a r t a l m á t n e m m i n d e n k i ismeri. E b b ő l s o k félreértés, f o g a l o m ­ zavar, a t u d o m á n y e r e d m é n y e i n e k e l l e n t m o n d ó v é l e m é n y , m e g á l l a p í t á s születik. E z e n a h e l y z e t e n — m e g í t é l é s e m szerint — c s a k e g y t a r t a l m a s a b b t u d o m á n y n é p ­ szerűsítéssel l e h e t n e segíteni. F é l r e é r t é s n e essék, n e m t a g a d o m n a p i s a j t ó n k s z e r e ­ pét, d i c s é r e t r e m é l t ó t ö r e k v é s é t a h é z a g o k pótlására. L é n y e g e s e r e d m é n y t a z o n b a n csak alaposabb, rendszeresebb — és hangsúlyozom: szakszerűbb — tudományter­ jesztéssel é r h e t ü n k el. E l l e n k e z ő esetben a l e m a r a d á s k i k ü s z ö b ö l é s e — m e g í t é l é s e m

szerint — n e m lehetséges, sőt félős, h o g y f o k o z ó d n i f o g . Ezt a k é r d é s t k ü l ö n b e n már az Ifjúmunkás 1969. j a n u á r 1-i s z á m á b a n ifj. S z a b ó T. A t t i l a Ásító ismeretlenek c í m ű í r á s á b a n felvetette és a k é r d é s m e g o l d á s á t u g y a n c s a k az Ifjúmunkás hasáb­ jain G a l b á c s P á l Helyszűke miatt c í m ű c i k k é b e n sürgette. A Vörös Z á s z l ó b a n és Előrében megjelent vitairatokban tapasztalható szakmai tájékozatlanság valóságos b i z o n y í t é k a a n n a k , m e n n y i r e égető ez a k é r d é s . Ezért ú g y v é l e m , h o g y a l a p o k s z e r k e s z t ő s é g e i n e k azonnali f e l a d a t a m e g o l d a n i a s z a k t a n á c s a d ó k kérdését. N e j e ­ lenjenek m e g olyan természettudományos cikkek, amelyeket szakember előzőleg ne o l v a s o t t v o l n a el. N e m a r r a g o n d o l o k , h o g y a c i k k e k s z e r z ő i n e k s z a b a d v é l e ­ m é n y n y i l v á n í t á s á t k o r l á t o z z u k , h a n e m c s a k arra, h o g y s z e r z ő k s z a k m a i tájékozat­ lanságai m i a t t n e k e r ü l j e n e k b e a c i k k e k b e t u d o m á n y k ö d ö s í t ő m e g á l l a p í t á s o k .

* A h a l m a z v i t a s z e m m e l l á t h a t ó a n v é l e t l e n ü l keletkezett, O r b á n J á n o s írása n y o ­ mán. E z a c i k k , sajnos, a teljes h o z z á n e m értésről t a n ú s k o d o t t . E z é r t l e g f ö n n e b b rendreutasítást é r d e m e l t v o l n a , n e m azt, h o g y e g y f o n t o s p r o b l é m a v i t a i n d í t ó c i k ­ k é v é m a g a s z t o s u l j o n . A z o l v a s ó azt hiheti, h o g y túlságosan i g é n y e s v a g y o k O r b á n J á n o s í r á s á v a l s z e m b e n , ezért i d é z e m c i k k é n e k n é h á n y sorát: „ . . . a füzet tele volt r a j z o l v a s z á m o m r a érthetetlen á b r á k k a l , k ö r ö k k e l , c s i l l a g o c s k á k k a l , n é g y z e ­ tekkel, g ö r b é k k e l é s e g y e n e s e k k e l . . . M i v e l n e m h i t t e m e l K a t i n a k , h o g y a k ö r az h a l m a z is e g y b e n , h a z a m e n t e m , és e l ő v e t t e m az Új M a g y a r L e x i k o n t . . . R é ­ s z e m r ő l r o p p a n t z a v a r b a n l e n n é k e z e k után is, h a e g y e l s ő o s z t á l y o s m e g k é r d e z n é t ő l e m : m i is a h a l m a z ? . . . A d d i g is, a m í g a s z a k é r t ő k a k é r d é s t m e g n y u g t a t ó m ó d o n m e g o l d j á k , én s ü r g ő s e n v i s s z a i r a t k o z o m az első e l e m i b e , p ó t l a n d ó óriási l e m a r a d á ­ s o m a t a m a t e m a t i k a terén." A z avatatlanságot, tájékozatlanságot ezek a sorok minden kommentárnál j o b b a n bizonyítják. A felnőttek nemritkán hajlamosak azokat a fogalmakat, módszereket, a m e ­ l y e k r ő l n e m h a l l o t t a k — b o n y o l u l t n a k , a z ifjúság s z á m á r a é r t h e t e t l e n n e k tartani. Ezt a s z e m l é l e t e t t ü k r ö z t e O r b á n J á n o s c i k k e is. N o s , a s z ó b a n f o r g ó v i t á n a k é p p e n ilyen m ó d s z e r a tárgya, tehát o l y a n , a m e l y a j e l e n l e g i felnőtt g e n e r á c i ó n a k n e m k ö z k i n c s e . T e h á t , ha a Vörös Zászló ezt a vitát a n a g y k ö z ö n s é g előtt é s b e v o n á s á v a l folytatta le, a k k o r , ú g y v é l e m , feltétlenül fel kellett v o l n a k é r n i e e g y t a n ü g y i s z a k e m b e r t , h o g y m a g á n a k a m ó d s z e r n e k a l é n y e g é t ismertesse, és hasonlítsa össze az e d d i g h a s z n á l t eljárással. A b b a n a f o r m á b a n v i s z o n t , a h o g y a n a vita lezajlott, káros a hatása. I s m e r e t e s ugyanis, h o g y a t u d o m á n y , s k ü l ö n ö s e n a m a t e m a t i k a , m i l y e n g y o r s a n f e j l ő d i k , g a z d a g u l s e b b e n a r o h a n á s b a n az oktatás alig-alig tudja utolérni. A m a t e m a t i k a t a n í t á s korszerűsítését c é l o z z a a h a l m a z f o g a l m á n a k b e i k ­ tatása a t a n a n y a g b a . T a n ü g y i s z e m p o n t b ó l j e l e n t ő s l é p é s ez s n a g y f o k ú f e l e l ő t l e n ­ ség m e r ő h o z z á n e m é r t é s b ő l az o l v a s ó k ö z ö n s é g e t f é l r e v e z e t n i s a n e v e l ő k m e g a s z ü l ő k közt z a v a r t kelteni. Maurer

Gyula

A tankönyvek nyelvezete — A p u , te érted e z t ? — f o r d u l t h o z z á m n e m r é g a l e á n y o m , s tette e l i b é m matematika-könyvét. P o n t o s a n n e g y e d s z á z a d a a n n a k , h o g y u t o l j á r a t a n u l t a m számtant. N e m n a g y reménységgel láttam neki a feladat megfejtésének. D e mihelyt a példát elolvastam,

a

m e g é r t e t t e m , h o g y itt e l s ő s o r b a n n e m m a t e m a t i k a i a g y t o r n á t k e l l v é g e z n e m , h a ­ n e m filológiait. E g y s z e r ű e n : m e g kell é r t e n i a f e l a d v á n y t , h o g y e g y á l t a l á n m i t a k a r m o n d a n i a s z ö v e g . S b i z o n y c s a k t ö b b s z ö r i e l o l v a s á s után v i l á g o s o d o t t m e g e l ő t ­ tem a nehézkes fogalmazás. D e hátha c s a k n e k e m h o m á l y o s ? — g o n d o l t a m , s m e g k é r d e z t e m e g y - k é t m a t e ­ m a t i k u s i s m e r ő s ö m e t . N e k i k s e m v o l t j o b b v é l e m é n y ü k az e m l í t e t t p é l d a s z ö v e g é ­ ről, s e l m o n d t á k , h o g y a s z ó b a n f o r g ó t a n k ö n y v — a I X - e s m é r t a n — tele v a n hasonló szövegezésű példával. M e g n é z t e m a t a n k ö n y v eredeti r o m á n s z ö v e g é t . V i l á g o s s á vált, h o g y a f o r ­ d í t á s g y e n g e . A k é r d é s r ő l e l b e s z é l g e t t e m t ö b b t a n á r r a l is. A k é m i a m e g a t ö r t é n e ­ l e m tanárai u g y a n c s a k p a n a s z k o d t a k ( k ü l ö n ö s e n a I V - e s t ö r t é n e l e m k ö n y v eredeti s z ö v e g é r e ) , h o g y a k ö z g a z d á s z o k r ó l n e is b e s z é l j e k . M e g k é r d e z t e m a t a n ü g y i k i a d ó n é h á n y szerkesztőjét is, h o n n a n származnak a hibák? A z ismert nehézségekre hivatkoztak. H o g y a tankönyv-írás igen-igen körül­ m é n y e s m u n k a , n e m c s a k a t u d o m á n y á g a l a p o s ismeretét feltételezi, h a n e m fejlett p e d a g ó g i a i é r z é k e t , tapasztalatot is, t ö m ö r , l é n y e g r e törő f o g a l m a z á s t , k i f e j e z ő k é s z ­ s é g e t s m é g s o k m i n d e n t . E m i a t t t a n k ö n y v e t r i t k á n ír e g y e t l e n s z e m é l y , h a n e m k i s e b b - n a g y o b b k o l l e k t í v a . U g y a n c s a k t ö b b e n szerkesztik, e l l e n ő r z i k a k ö n y v e k e t , s e z a m u n k á t m e g n e h e z í t i , l a s s ú v á teszi. I s m e r e t e s u g y a n a k k o r a z is, h o g y az oktatás é s a t u d o m á n y o k f e j l ő d é s e k ö z ö t t m i n d i g b i z o n y o s űr t á t o n g ; a z i s k o l a m ö g ö t t e j á r a t u d o m á n y o s h a l a d á s n a k . Ez a lemaradás elkerülhetetlen, d e kívánatos, hogy minél kisebb mértékű legyen. Ebből a m e g g o n d o l á s b ó l i n d u l n a k ki a t a n k ö n y v e k s z e r z ő i , a m i k o r a t u d o m á n y o k l e g ­ ú j a b b h ó d í t m á n y a i t is m i n d b e a k a r j á k iktatni a t a n k ö n y v b e . M é g s o r o l h a t n ó k a z o k o k a t , a m e l y e k m i n d - m i n d o d a v e z e t n e k , h o g y a tan­ k ö n y v e k az „utolsó pillanatban" készülnek el, késedelmesen kerülnek a n y o m d á b a , ott „lóhalálában" nyomatnak, s nemritkán m e g k é s v e jutnak el a diák kezébe. A nemzetiségek nyelvén megjelenő t a n k ö n y v e k esetében a késéshez számítsuk még h o z z á a f o r d í t á s h o z és a n n a k e l l e n ő r z é s é h e z szükséges i d ő t is. És m é g v a l a m i t : a sietősen készült fordítás — b á r m i l y e n l e l k i i s m e r e t e s e m b e r v é g z i is — óhatat­ l a n u l s o k hibát tartalmaz. A h i b á k e g y részét a szerkesztők, l e k t o r o k , k o r r e k t o r o k é s z r e v e s z i k u g y a n , de ő k e t is sürgeti az idő, v á r j a a k é z i r a t o t a n y o m d a , a k ö n y v e t a z i s k o l a , ő k s e m v é g e z h e t n e k t ö k é l e t e s m u n k á t , u t á n u k is m a r a d n a k h i b á k , e z e k e t p e d i g m á r c s a k a t a n á r o k és d i á k o k v e s z i k é s z r e , s aztán t ö r h e t i k a f e j ü k e t m i t is a k a r m o n d a n i a g y a t r a s z ö v e g ? A z i l y e n k ö n y v aztán az a m ú g y s e m k ö n y nyű t a n a n y a g elsajátítását m é g i n k á b b m e g n e h e z í t i . Mit lehessen tenni? G o n d o l k o z z u n k e l c s a k a z o n , h o g y a n a l a k u l t ki a hazai m a g y a r t a n k ö n y v í r á s . A m i k o r a k ö n y v n y o m t a t á s feltalálása, a r e f o r m á c i ó térhódítása, a z ú j k o r i h u m a n i z ­ mus előretörése n y o m á n a z iskola kezdett kikászálódni a középkor szorításából, t a n k ö n y v í r á s u n k n a g y j á b ó l kétféle i p a r k o d á s j e g y é b e n született m e g . A s z e r z ő k Heltai G á s p á r t ó l A p á c z a i C s e r e J á n o s o n át Brassai S á m u e l i g a r r a t ö r e k e d t e k , h o g y a k e v e s e k b e a v a t o t t k ö r é n e k szánt k ö n y v e k helyett az e g y s z e r ű n é p o s z t á l y o k , a n a g y o b b t ö m e g e k iskolás fiai s z á m á r a is h o z z á f é r h e t ő v é t e g y é k a tudást. M á s r é s z t a „ d e á k n y e l v " - r ő l , a p a p o k l a t i n j á r ó l i g y e k e z t e k áttérni a m a g y a r r a , s eszerint k i d o l g o z n i , m e g a l a p o z n i a z a n y a n y e l v ű oktatást s azt m e g h o n o s í t a n i a z i s k o l á k b a n . K é s ő b b , a H a b s b u r g - u r a l o m i d e j é n , az i s k o l a f o k o z o t t a b b m é r t é k b e n i g y e k e z e t t ápolni az anyanyelvet s a germános nyakatekert mondatszerkesztéssel, nehézkes szófűzéssel s z e m b e n a z e g y s z e r ű b b , t ö m ö r , m a g y a r o s f o g a l m a z á s t , stílust é r v é n y e ­ sítette.

Ha m i n d e m e törekvésekhez hozzászámítjuk a külföldről származó j ó t é k o n y i r á n y z a t o k hatását — g o n d o l j u n k a k á r C o m e n i u s r a , R o u s s e a u - r a v a g y P e s t a l o z z i r a — a k k o r v i l á g o s s á v á l i k , h o g y t a n k ö n y v í r á s u n k b a n l a s s a n k i n t u r a l k o d ó v á lett a d e m o k r a t i z m u s , a szabatosság, e g y s z e r ű s é g k ö v e t e l m é n y e . I r o d a l o m t ö r t é n e t i és p e d a g ó g i a t ö r t é n e t i s z e m p o n t b ó l k ü l ö n é r d e k e s fejezete t a n k ö n y v í r á s u n k f e j l ő d é s é n e k a két v i l á g h á b o r ú közötti szakasz. E c i k k b e n n e m jellemezhetjük b ő v e b b e n az akkori tankönyvszerkesztést, csupán arra mutassunk rá, h o g y e k ö n y v e k s z e r z ő i tették m e g a z első l é p é s e k e t a r e á l i s a b b m a g y a r t ö r t é n e ­ l e m s z e m l é l e t kialakítására, i g y e k e z t e k e l ő k é s z í t e n i a z ifjúságot az új t á r s a d a l m i v a l ó s á g s z á m b a v é t e l é r e s n a g y b a n h o z z á j á r u l t a k a r o m á n n é p és az itt é l ő m a g y a r lakosság k ö z e l e d é s é h e z . M i n d e z e n túl e m l é k e z t e s s ü n k a m a g y a r n y e l v ismert, sajátos h e l y z e t é r e . T á ­ v o l á l l n a k tőle, m i n d a szláv, m i n d a g e r m á n v a g y latin n y e l v e k . M i n a g y o n k e v é s n e m z e t k ö z i kifejezést v e s z ü n k át, n y e l v ü n k b e n k e v é s b é h o n o s o d t a k m e g a z i d e g e n m o n d a t f e l é p í t é s i e l j á r á s o k , szófűzések, v o n z a t o k . D e g o n d o l j u n k m é g n y e l v ü n k s o k páratlan, e g y e d i sajátosságára, az e l ő n y ö k r e é p p ú g y , m i n t a h á t r á n y o k r a . T ö b b m i n t két é v t i z e d telt el a z első tanügyi r e f o r m óta. Ez a r e f o r m h o z t a létre az e g y s é g e s i s k o l a r e n d s z e r t , a m e l y a s z o c i a l i z m u s n a g y v í v m á n y a , s a m e l y r e m a is b ü s z k é k v a g y u n k . T ö b b m i n t két é v t i z e d e n i n c s n á l u n k o s z t á l y m e g k ü l ö n ­ b ö z t e t é s r e é p ü l ő n y o m o r ú s á g o s „ n é p i s k o l a " és e l ő k e l ő , zárt, d r á g a intézet úri c s e ­ m e t é k részére, n i n c s e n e k vallási m e g k ü l ö n b ö z t e t é s r e a l a p o z ó felekezeti i s k o l á k , n i n ­ c s e n e k lezárt i s k o l a f o k o z a t o k , a m e l y e k b ő l n e m l e h e t kitörni, t o v á b b j u t n i . V a n e z z e l szemben ingyenes oktatásunk, ingyen tankönyvünk, sok-sok ösztöndíj, épült ren­ geteg b e n t l a k á s , e g é s z d i á k v á r o s o k , m i n d e n g y e r m e k materialista a l a p o n n y u g v ó e g y s é g e s , h a l a d ó s z e l l e m ű n e v e l é s t k a p , m i n d e n k i s z á m á r a biztosíttatott a t a n u ­ lás, m ű v e l ő d é s , e l ő r e h a l a d á s . A z e l m ú l t é v e k s o r á n a z o k t a t á s b a n k i s e b b - n a g y o b b m ó d o s í t á s o k r a került sor. E m e z i n t é z k e d é s e k n e k k ö s z ö n h e t ő , h o g y f o k o z o t t a b b a n é p í t ü n k kulturális ö r ö k s é ­ g ü n k r e , b á t r a b b a n a l k a l m a z z u k m a i feltételeink k ö z e p e t t e m i n d a z t , a m i régi i s k o ­ l á i n k b a n j ó v o l t . T a n k ö n y v í r á s d o l g á b a n ez azt is jelenti, h o g y c s a k a l e g s z ü k s é g e ­ s e b b r e k o r l á t o z t u k az i d e g e n b e n írt k ö n y v e k k ö z é p i s k o l a i a l k a l m a z á s á t , e z z e l s z e m ­ b e n j o b b a n k i a k n á z z u k hazai tapasztalatainkat, s z e l l e m i é r t é k e i n k e t , t u d o m á n y o s e r e d m é n y e i n k e t , s hazai s z e r z ő k t ő l s z á r m a z ó t a n k ö n y v e k a l a p j á n t a n í t u n k i s k o ­ láinkban. T e g y ü k fel a k é r d é s t : i l y e n m e g k ö z e l í t é s b e n m i t h a s z n o s í t n a k f o r d í t ó i n k a régi erdélyi m a g y a r tankönyv-szerzők többévszázados örökségéből v a g y a romániai m a ­ gyar tankönyvírás félévszázados tapasztalataiból? I s m e r e t e s , h o g y k ü l ö n ö s e n a z u t ó b b i é v e k b e n s z á m o t t e v ő s i k e r e k születtek e téren. R é g ó t a h i á n y o l t k ö n y v e k j e l e n t e k m e g , p é l d á u l a n e m c s a k i s k o l á k s z á m á r a ajánlatos Helyesírási Tájékoztató. D e tudjuk, hogy a magyar irodalomtörténeti k ö n y v e k , s z e m e l v é n y k ö t e t e k , az iskolai házi o l v a s m á n y o k n a k szánt o l c s ó i r o d a l m i k i a d v á n y o k szintén n a g y segítségére v a n n a k a tanulóifjúságnak. A z é n e k e s k ö n y v e k v a g y a m e z ő g a z d a s á g i t a n k ö n y v e k s z e r z ő i k o l l e k t í v á i b a n is t a l á l u n k m a g y a r s z a k ­ e m b e r e k e t . M á s területen v i s z o n t alig-alig. Mit tudnak érvényesíteni gazdag tankönyvírási hagyományainkból a fordítók? M e n n y i r e t u d j á k k i a k n á z n i n y e l v ü n k n a g y értékeit, s z é p s é g é t ? És h o g y a n k ü z d e n e k meg a nyelvi buktatókkal, nehézségekkel? E g y r ö v i d írás k e r e t é b e n n e m lehet e n n y i k é r d é s r e v á l a s z o l n i , m é g k e v é s b é m e g o l d á s o k a t taglalni. C s u p á n e g y - k é t j ó p é l d á r a , e l g o n d o l á s r a h i v a t k o z n é k , m e l y e k m i n d - m i n d a fokozott együttműködésre utalnak. Egyes énekeskönyvek szerkesztésé-

b e n p é l d á u l m a g y a r t a n e r ő k is k ö z r e m ű k ö d t e k , t ö b b e k k ö z ö t t ő k iktattak b e a z e ­ nei tételek, j e l e n s é g e k illusztrálására s z o l g á l ó m a g y a r n é p d a l o k a t . N e m l e h e t n e - e ezt m e g t e n n i m á s t e k i n t e t b e n i s ? A z i d e g e n n y e l v e k t a n k ö n y v e i n e k s z e r k e s z t é s é b e n f o n t o s v o l n a , h o g y a m a g y a r u l b e s z é l ő és g o n d o l k o z ó g y e r m e k s z á m á r a m á s k é n t , a m i n y e l v ü n k j e l l e g z e t e s s é g e i h e z m é r t e n kell b e m u t a t n i az i d e g e n n y e l v e t . S z á z s z ó n a k is e g y a v é g e , a t a n k ö n y v e k ö r ö k ö s k é s e d e l m e , n e m r i t k á n h i á n y a , a s o k n e h é z k e s s z ö v e g , a z o k t a t á s során e l ő á l l ó s o k p r o b l é m a n a g y o n is e l g o n ­ d o l k o z t a t ó s m i n d e g y r e int: a f o r d í t ó k n a k az a n y a n y e l v sajátságait m é g i n k á b b f i g y e l e m b e kell v e n n ü n k . D e n e m f e l e d k e z h e t n e k m e g hazai m a g y a r t a n k ö n y v í r á s u n k gazdag hagyományairól sem. Mindezt persze — jól t u d o m — könnyű mondani, de n e m könnyű a dolguk a fordítóknak, akiket a szerkesztőktől a nyomdáig, a minisz­ t é r i u m t ó l az i s k o l á i g m i n d e n k i siettet, bírál. M é g s e m m o n d h a t u n k l e a z i g é n y e s s é g k ö v e t e l é s e i r ő l , hiszen a z i s k o l a d ö n t ő e s z k ö z e m é g m a is — m i n d e n f é l e m o d e r n i z á l á s , átalakítás k ö z e p e t t e — a t a n k ö n y v . És l e g y e n s z ó a k á r a l o g i k u s g o n d o l k o d á s k i f e j ­ lesztéséről, a s z a b a t o s b e s z é d k é s z s é g kialakításáról v a g y a n y a n y e l v ü n k á p o l á s á r ó l , a tankönyv j ó minőségén nagyon sok múlik. Herédi

Terítő

Vízaknáról

Gusztáv

TUDOMÁNYOS SZEMLE Ember és világa A z élettudomány adott szintjén — önálló szervezeteket vizsgálva — fajhatárok élesebb-elmosódóbb válaszfalai terelik mederbe a kutatást. Ebben a fajokra bontott, de mégis egységes élővilágban egyetlen szer­ vezetről sem halmozódott fel annyi ismeret, mint éppen a homo sapiensről. Eredetének kutatása, testének mikroszkopikus részletei, ér­ zelmi életének számtalan rezdülése, csoportonként sajátos gondolat­ világa, jelrendszerei, társadalmi törvényei, településkultúrája, mind apró részlete egy lenyűgöző összképnek, melyet sejtve sejtünk ugyan, de tu­ datosan, hivatalos oktatási formák keretében még alig igyekeztünk ki­ alakítani. Viszonylag egyszerű emberi közösségek szellemi-tárgyi kultúráját még több-kevesebb sikerrel képes összefogni a néprajztudomány, de már ezeknek a „primitív" embercsoportoknak a részletes természet- és társadalomtudományi felmérésére sem akad vállalkozó kutató, sőt a részleteket teljes összefüggésében áttekintő, egységes szempontok sze­ rint gondolkodó szaktudós sem. Még reménytelenebbül süllyed az em­ beri egész a részletek tengerébe, ha kortárs életünket, mai civilizációnk és kultúránk ember- és néprajzát próbáljuk mérlegre tenni. Valóban meggondolkoztató, hogy a több évezredes önvizsgálásban, talán néhány sokat megsejtő, de valójában keveset tudó ókori gondolkodótól, vagy a természettudomány tényekre törő módszerétől törvényszerűen elszakadó filozófiai megközelítésektől eltekintve, a megismerés — fejlődésének eddigi története során — alig kísérelte meg egységes keretbe foglalni az emberre vonatkozó, résztudományokba szétforgácsolt tényeket, egyegy villanásnyit ragadva csak ki itt-ott abból, amit már megtudott, vagy meg szeretett volna tudni önmagáról. A z egyre mélyebbre kúszó, távolabb ágazó ú j ismeretek halmozódása, a szakterületek egyre kérlel­ hetetlenebb leszűkülése vezetett el (elkerülhetetlenül) annak felis­ meréséhez, hogy az emberi valóságot teljességében értő, önmagán felül­ emelkedő szemlélet kialakításához egyetlen törzsbe kell egyesíteni az emberközpontú tudományok szerteágazó g y ö k e r e i t . . . csak egy ilyen törzsből lombosodhat ki a jövő általános embertudománya. A z első — terveiben merész és várható eredményeiben ígéretes — kísérlet érdekes módon éppen a konzervatív angol felsőoktatás egyik fellegvárában, Oxfordban indul. Orvostanhallgatók és pszichológusok, néprajzi és gazdaságföldrajzi szakemberjelöltek, antropológusok és bio­ lógusok, az élettel és emberi munkával közvetlen kapcsolatban lévő egye­ temi előadások hallgatói közül kerül majd ki a következő években az

első á l t a l á n o s e m b e r t u d o m á n y i k a r hallgatósága. A z ú j tanszak (le­ endő előadóinak előterjesztése szerint) szélesen pásztázó ismereteket szándékszik majd kialakítani mindarról, ami közvetlenül kapcsolatban van az ember biológiai és társadalmi jelenével, múltjával vagy jövő­ jével. A tervezet — amelynek egy-egy részletével szemben jogos ellen­ vetések is felmerültek, de egészében aligha támadható — abból az im­ már ezer éve győzelmes igazságból indul ki, hogy az ember mint bio­ lógiai lény társadalmi meghatározottsága mellett, sőt néha a n n a k elle­ nére az élővilág általános törvényszerűségeinek is alárendelt. A z időbeli aránytalanság — az ember évmilliós biológiai fejlődésével szembeállít­ ható alig néhány évtizezredes társadalmi fejlődés — indokolja elsősor­ ban az általános embertudományok biológiai megalapozottságát. A rövidesen meginduló fakultás előkészítő fokozata éppen ezért általános biológia, fejlődéstörténet, örökléstan és az emberi rasszok is­ merete. Ez a fokozat hivatott kialakítani azt az elsődleges tudásvázat, melyre az emberi faj életét, létét meghatározó másodlagos ismeretek ráépíthetők. A z alapvetés elengedhetetlen módszertani kiegészítője a matematika, statisztika és az elektronikus számítógépek nyelvének és kezelésének ismerete. A következő évek előadásainak témái az állatok viselkedésének tudományától egészen a humánökológiáig az emberi biologikum újabb vonatkozásait feltáró tudást közvetítenek. A tanmenet fonala továbbra is a szürkeagykéreg alatt ma is meghúzódó kortárs ősembert keresi, sőt igyekszik továbbhaladni azokig az idegi szerke­ zetekig, melyeken már nemcsak az ember fajneve, hanem génuszneve is ősibb egységekbe olvad. Ezeknek a tanulmányoknak a jogosságát — bármennyire is támadja azt a rosszemlékű szociáldarwinizmus visszás­ ságaitól megriasztott közgondolkodás — ma már meggyőző példák sora bizonyítja. A z emberi fajra többé-kevésbé jellemző agresszív viselkedésmódok kutatása során bebizonyosodott, hogy az idegi szerkezetekben lévő, agresszivitást kiváltó gócok jórészt azonosak a főemlősök különböző fa­ jainál. Ezek után fölöttébb valószínű, hogy az ezeket a gócokat befo­ lyásoló hatások, sőt a befolyásolás egyes részletelemei is sok hasonló­ ságot rejtegetnek még az ember és az állatvilág között, annál is in­ kább, mert ebben az esetben nem az idegrendszer neoformációiról, de ősi idegi szerkezetekről, kéregalatti központokról is szó van. A jelent­ kező agresszivitás a maga rendjén viszont egyént és társadalmat egy­ aránt érintő konfliktushelyzetek lényeges eleme. Beleszól a kisebb kö­ zösségekben kialakuló kapcsolatok rendszerébe éppen úgy, mint nagyobb társadalmi mozgalmak kialakulásának részfolyamataiba is. Adott em­ bercsoportok, fajták, nemzetek eltérő agresszivitása nagyjából azonos társadalmi-gazdasági körülmények között különböző irányokba terelhet azonosan induló folyamatokat. És bár nyilván téves nyomon halad az, aki a társadalmi jelenségek magyarázata során pusztán vagy elsősorban a biologikumot keresi, hasonló — és az eddigi tapasztalatok alapján szintén káros — mulasztás teljesen kizárni ezeket az elemeket a jelen­ ségek vizsgálatából. A kristályosodóban lévő elképzelések szerint az ú j tanszak leg­ felső fokozatain kerülhet majd sor a jellegzetesen társadalmi résztu­ dományok szintézisére, mely a városföldrajztői a politikai gazdaságtanig,

a művészettörténettől a filozófiai rendszerekig a homo socialis szám­ talan sajátos, a biologikumtól egyre inkább elszakadó megnyilvánu­ lását tanulmányozza. A darwinizmus elmúlt évszázada az ember testi-biológiai hovatar­ tozását tudatosította. A körömszakadtáig harcoló, szégyent, gyalázatot emlegető és nem mindig tisztakezű ellentábor gáncsoskodása és bal­ jóslatai ellenére nem megrontotta, de nemesebbé, öntudatosabbá tette az emberi gondolkodást. Most világunkat ismét teljesebbé téve, még létező láncaink tudatosítása sem válhat gondolkodásunk kárára. R e ­ mélhetőleg a jövő szakemberei nemcsak időben vagy fejlődésben tő­ lünk távolálló népcsoportokat, emberi közösségeket vizsgálhatnak majd a néprajztudomány vagy az ősrégészet hűvös tárgyilagosságával, hanem a jelenkor visszásságaiból kiemelkedve biztosabb kézzel avatkozhatnak majd bele közösségeink sorsának irányításába.

Finta Ketten

Edit: (olaj)

Az ideológia alkonya?

krónika Az Irodalmi Könyvkiadó bukaresti magyar szerkesztősé­ gével kötött szerződés alapján egy esztendő óta folynak a Ro­ mániai Magyar Irodalmi Lexi­ kon előkészítő munkálatai a Korunk helyiségeiben. A 11 tagból álló kolozsvári szer­ kesztő bizottság (név szerint Balogh Edgár, Benkő Samu, Jancsó Elemér, Jordáky Lajos, Kacsó Sándor, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Mikó Imre, Réthy Andor, Sőni Pál és Venczel József) öt munkakör­ ben végzi anyaggyűjtő munká­ ját, mintegy 40 kolozsvári és más városbeli munkatárs be­ vonásával, s az eddig elkészült általános repertórium több mint 2000 címszót sorol fel. A mű a félszázados romániai magyar irodalom egészét kí­ vánja magába foglalni, számba véve nemcsak a kimondott szépirodalom (líra, próza, drá­ ma), hanem a publicisztika és sajtótörténet, valamint a tudo­ mányos és művészeti irodalom jelenségeit is. Így többek közt helyet kap a nyelvtudomány, filozófia, szociológia, történe­ lem, lélektan, pedagógia, jogés államtudományok, továbbá a természettudományok, a technika és a mezőgazdaság 1919-től 1969-ig megjelent ha­ zai magyar szakirodalma is, és külön kollektívák foglalkoznak a színháztörténeti, zenetörté­ neti, képzőművészeti és folk­ lórirodalom jeles művelőivel. A szerkesztő bizottság különle­ ges gondot fordít a román iro­ dalom művészi és szakszerű magyar interpretációjának méltatására. A készülő RMIL áttekinthető képet fog adni ötven év romániai magyar sajtóéletéről is: lapokról és folyó­ iratokról, köztük a munkás­ mozgalom legális és illegális termékeiről. A lexikon-ügy szába érkezett. születek után, szerkesztőség

döntő szaka­ Hosszas előké­ melyek során a Marosvásárhe-

Feszült figyelemmel olvastam végig a lengyel szo­ ciológus, Jerzy J. Wiatr magyar fordításban megje­ lent könyvét.* A polémikus esszésorozat gondolatme­ nete határozottan egyértelmű, és a címben kérdés formájában előlegezett gondolat prózaibban megfo­ galmazva így hangzana: az ideológia szerepe a mai társadalomban... A téma izgalmas, már csak azért is, mert az utóbbi idők elméleti vitáinak gyújtópontjába került. A mai polgári társadalomelméletek többsége az ideológiai elkötelezettséget és századunk társadalmi folyama­ tainak osztályszempontú vizsgálatát időszerűtlenként elutasította. Álláspontjuk korántsem a múlté, bár erő­ sen megingatták az újra felélénkült, nyíltan politikai jellegű mozgalmak. A z ideológia tartalmának érté­ kelése így a marxista és polgári szociológia dialó­ gusában ma is napirenden van. Sőt, a marxizmuson belüli eszmecserék egyik fő témája is, mivel a mar­ xista gondolkodók véleménye korántsem egyöntetű a kérdés megítélésében. Hogy mást ne említsek, az ideológia fogalmát is több értelemben használja a szakirodalom. Kétségtelen, hogy a fogalom pontossága a tudományos gondolkodás alapvető követelménye. Ezek szerint az „ideológia"-fogalom tisztázása és tár­ sadalmi hatókörének felmérése sürgető elméleti fel­ adat. De vajon csak az? Ha elfogadjuk azt a felte­ vést — márpedig általában elfogadjuk — , hogy az ideológia az osztályérdeknek nemcsak passzív tükrö­ zése, hanem az osztálycselekvés értelmi támasza, „esze", akkor már válaszoltunk is. Á m a társadalmi tevékenység maga sem változat­ lan, mint ahogy ezzel kapcsolatosan változik a töme­ gek „lelkiállapota" és a gyakorlatból fakadó látás­ módja is. A szocialista országokban például a hata­ lom megszerzésének és kiépítésének időszakát fel­ váltotta a hosszabb távlatú, tervszerű társadalomala­ kító tevékenység. A szocializmus társadalmi alapjai, az elért eredmények az emberek — főleg a fiatal nemzedék — számára „magától értetődően" létez­ nek. A nagy politikai tevékenység korát „hétközna­ pibb" cselekvés váltotta fel. A csoportok és egyé­ nek tudata ehhez igazodik. A z új célok nagyobb súlyt kapnak, és a viharos politikai átalakulások időszaká­ ban háttérben húzódó társadalmi és emberi problé­ mák a ma feladatai lettek. Mi e változás lényege és hogyan értékelhető? Ez a kérdés foglalkoztatja a társadalomkutatókat. Wiatrot is.

A szerző tulajdonképpen három, egymással össze­ függő téma köré csoportosítja mondanivalóját: a „dezideologizálódás" elméletének bírálata, majd az * Jerzy Könyvkiadó.

J. Wiatr: Az „ideológia Budapest, 1969.

alkonya"?

Kossuth

ideológia fogalma és az ideológia társadalmi jelentő­ sége k ö r é . A „dezideologizálódás" elmélete — irodalmibb meg­ fogalmazásban az „ideológiák korának alkonya" — különböző összefüggésekben és értelemben jelentkezik a p o l g á r i s z o c i o l ó g u s o k v i z s g á l ó d á s a i b a n . Ez a t ö b b ­ é r t e l m ű s é g k ü l ö n ö s e n m e g n e h e z í t i a r e n d s z e r e z é s t és a probléma megvilágítását. Wiatr gondosan válogat. A polgári g o n d o l k o d á s rangos teoretikusaival foglal­ kozik, és m i n d i g a f ő b b összefüggéseket keresi. A „dezideologizálódás" kérdését ugyanis a vizsgált szo­ ciológusok alapvető társadalomelméletéből kiindulva ítéli m e g — talán az e g y e t l e n R a y m o n d A r o n t k i ­ véve —, és e n n e k alapján osztályoz. A z „ideológia a l k o n y á t " h i r d e t ő e l m é l e t e k n e k eszerint h á r o m c s o ­ p o r t j a l e n n e : a kifejezetten k o m m u n i s t a e l l e n e s i r á n y ­ zat ( R a y m o n d A r o n ) , a k o n z e r v a t í v u t ó p i a (a m a n n heimi m e g a l a p o z o t t s á g ú D a n i e l B e l l ) é s a k o m m u nistaellenességét leplező empirikus megközelítés (D. L a w r e n c e , S. M . Lipset, U l m Himmelstrand). M i n d h á r o m csoport a modern kapitalizmus gazda­ sági p r o s p e r i t á s á b ó l i n d u l ki, feltételezi az o s z t á l y ­ e l l e n t é t e k f o k o z a t o s eltűnését és ezzel együtt a r a d i ­ kális i d e o l ó g i a i m e g o s z t o t t s á g f e l o l d ó d á s á t is. A szerző szerint n y í l t a n v a g y b u r k o l t a n , a k o m m u n i s t a i d e o l ó g i a „ a l k o n y á t " b i z o n y g a t j á k e l s ő s o r b a n . Sőt, e l ­ tűnését, m i n t e g y e n e s e n k í v á n a t o s f o l y a m a t o t A r o n és B e l l p r o g r a m s z e r ű e n p r ó b á l j a e l ő s e g í t e n i . B á r a szerző g a z d a g e l m é l e t i a n y a g r a t á m a s z k o d i k , osztályozása néhol erőszakoltnak tűnik. M i n d a z o n ­ által a l a p v e t ő g o n d o l a t á v a l — m e l y szerint a „ d e z ­ ideologizálódás" meghirdetése alaptalan — egyetért­ hetünk. Kár, h o g y érvei alátámasztására a marxizmus k é p v i s e l ő i r e c s a k h e l l y e l - k ö z z e l utal, és f ő l e g az „ i d e o l ó g i a a l k o n y á n a k " p o l g á r i b í r á l ó i t h í v j a segítsé­ gül. K ü l ö n ö s m ó d o n itt n e m a z i s m e r t s z e r z ő k e t sorakoztatja fel, h a n e m a finn s z o c i o l ó g u s o k — k ü ­ lönben számunkra eddig ismeretlen és valóban ér­ dekes — eredményeit mutatja be. A társadalomkutatók ideológiaellenességének alap­ talanságát l e g t a l á l ó b b a n a m ű ott b i z o n y í t j a , a h o l a t é n y e k e t és a k o n k r é t s z o c i o l ó g i a i k u t a t á s o k e r e d ­ ményeit elemezve kidomborítja, hogy a legfejlettebb t ő k é s o r s z á g o k b a n is — i n t é z m é n y e s és c s e l e k v é s b e l i szinten e g y a r á n t — t o v á b b él az i d e o l ó g i a és a z i d e o ­ lógiai m e g o s z t o t t s á g .

krónika lyen az Igaz Szó szerkesztősé­ gét is igénybe vette egy helyi lexikon-értekezlet megszerve­ zésére, most már a „betűkbe öltöztetés" műveletei indultak meg, első menetben az A, B, C és D betűk címszavaival. A befutó anyagot állandó bib­ liográfiai szolgálat ellenőrizi. A munkálatok befejezését 1970 közepére tervezik. Két jól sikerült találko­ zón vettek részt a Korunk munkatársai. Brassóban a Ma­ gyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának meghívására. Kán­ tor Lajos szerkesztő, irodalom­ kritikus előadásában a hazai történelemnek a romániai ma­ gyar irodalomban való tükrö­ ződését vizsgálta; Benedek Gé­ za, a kovásznai szívkórház igazgatója, Kovászna-város ás­ ványvizeinek, mofettáinak múltjáról, jelenéről és jövőjé­ ről beszélt; Kónya Ádám föld­ rajzszakos tanár Sepsiszent­ györgy és vidékének műemlé­ keiről tartott érdekes — vetí­ tett képekkel kísért — elő­ adást. A találkozón a helybeli politechnika és erdőgazdálko­ dási főiskola magyar nemzeti­ ségű hallgatói vettek részt. Marosvásárhelyen a Thália diáklap szerkesztői kezdemé­ nyezték a találkozót, de jelen voltak az orvosi egyetem, a pedagógiai intézet, a Szent­ györgyi István Színművészeti Intézet hallgatói is. G á l l Ernő főszerkesztő a nemzetiségi ön­ ismeret és a szociológia kap­ c s o l a t á r ó l , Láng Gusztáv, a Babeş—Bolyai Egyetem ma­ gyar tanszékének lektora, az elmúlt 50 év irodalmának kor­ szakolásáról, László Ferenc muzikológus a népzenekultúra mai helyzetéről és jövőjéről tartott előadást.

M o s t p e d i g t é r j ü n k rá a k ö n y v k ö z p o n t i k é r d é s é r e : az i d e o l ó g i a m e g h a t á r o z á s á r a . E g y e t kell é r t e n ü n k a szerzővel, h o g y az ideológia-fogalom körüli zűrzavar a k a d á l y o z z a a p o n t o s e l m é l e t i m o d e l l kialakulását, és mellékvágányokra tolhatja a tudományos vitát. Elemzi a különféle meghatározási típusokból fakadó következtetéseket és vitatkozva próbálja kifejteni saját álláspontját. A m ó d s z e r e é r d e k e s , és túlzás n é l ­ kül állíthatom, h o g y k ö n y v é n e k ez a része elméleti Mindkét előadás alkalmá­ é l m é n y t nyújt. P a r a d o x á l i s , h o g y a l e n y ű g ö z ő e l m é ­ ból a Korunk szerkesztősége leti b o n c o l g a t á s e l l e n é r e a m e g h a t á r o z á s kifejtése bevonta a helyi egyetemi és v i t á r a késztet. főiskolai hallgatók képviselőit A l e n g y e l s z o c i o l ó g u s az i d e o l ó g i a m e g h a t á r o z á s á ­ a lap szerkesztői és terjesztői nál a n é h á n y strukturális é s genetikai e l e m m e l k i - munkakörébe.

téka România socialistă şi cooperarea internaţională A Mircea Maliţa, Costin Murgescu és Gheorghe Sur­ pat irányításával szerkesztett gyűjteményes kötet a békés együttműködés diplomáciájá­ nak sikereit összegezi, és táv­ latait sejteti. Minden tanul­ mányából kiviláglik: a szocia­ lista Rontania számára a nem­ zetközi kooperáció nem csu­ pán szükségesség, hanem egy­ ben történelmi hivatás is, amely szervesen következik az ország politikájának alapelvei­ ből. A szerzők részletes, lexi­ kális értékű adatolással elem­ zik Románia közreműködését a nemzetközi gazdasági szer­ vezetekben, bőséges hivatko­ zással szemléltetik hazánk gaz­ dasági és technikai együttmű­ ködését a többi szocialista or­ szággal, s a jelenkori gazda­ ságfejlődés nemzetközi kere­ teit a — haladás hajtóereje­ ként érvényesülő — szocializ­ mus szerepének hangsúlyozá­ sával jelölik ki. A világtör­ ténések jellemzőinek tenden­ ciáit értékelő sorok megálla­ pítják: ,,A jelenlegi tudomá­ nyos-műszaki forradalom alap­ vetően új eleme: olyan új öszszefüggések kialakítása, me­ lyeknek implikációi földrajzi­ lag többé nem lokalizálhatók a világ egyik vagy másik te­ rületére; olyan összefüggések ezek, amelyek a világ minden népe, az egész emberi társada­ lom jövőbeli fejlődésének fel­ tételeit befolyásolják, s ame­ lyek — éppen ezért — egye­ temes keretű, univerzális alapú együttműködési megoldásokat követelnek meg." (Editura p o ­ litică, 1969.)

Miron Constantinescu és munkaközössége Integrarea socială a tineretului

egészitett f u n k c i o n á l i s j e l l e g ű m e g h a t á r o z á s t tartja különösen használhatónak. Ennek alapján pontosan elhatárolhatjuk az ideológiát — mondja — a tár­ s a d a l m i tudat m á s j e l e n s é g e i t ő l . „ A z ideológiát úgy határozhatjuk meg — o l v a s ­ suk — , m i n t n é z e t e k v i s z o n y l a g rendszerezett ö s s z e s ­ ségét (strukturális elem), a m e l y n e k m e g k ü l ö n b ö z t e t ő jegyét a társadalmi csoport érdekeivel és t ö r e k v é ­ s e i v e l v a l ó f u n k c i o n á l i s k a p c s o l a t alkotja, és a m e l y b e a v a l ó s á g o t l e í r ó é s é r t é k e l ő (strukturális elem) — a z a d o t t c s o p o r t t ö r t é n e l m i tapasztalata és é l e t f e l t é t e ­ lei a l a p j á n keletkezett és elterjedt (genetikai elem) — e s z m é k , v a l a m i n t b e l ő l ü k levezetett irányelvek tartoznak."* A z o l v a s ó tapasztalhatja, h o g y W i a t r széles, e l e m z ő jellegű meghatározást fogalmazott meg, amely v a l ó ­ ban a legalkalmasabb a társadalmi jelenségek árnyal­ tabb megragadására. D e n e m annyira a meghatározás ö n m a g á b a n , h a n e m i n d o k l á s a és kifejtése a f o n t o ­ sabb számunkra. Hogyan válhat az ideológia a csoporttevékenység „szellemi korrelátumává"? Funkciói révén. Ennél a k é r d é s n é l a s z e r z ő ismét m e g c s i l l o g t a t j a elméleti jártasságát é s szintetizáló képességét. Szerinte az ideológia mindenekelőtt közösségérze­ tet a d a c s o p o r t n a k , az e g y é n n e k p e d i g azt a t u d a t o t , h o g y e g y b i z o n y o s c s o p o r t o s u l á s h o z tartozik, a m e l y l y e l s z o l i d á r i s n a k kell és é r d e m e s l e n n i e . A z i d e o l ó ­ gia h o z z á j á r u l a csoport tartósságához. Hagyományo­ kat á p o l és a c s o p o r t r e n d e l k e z é s é r e b o c s á t m e g h a t á ­ rozott szellemi értékeket és szimbólumokat. Racio­ nalizálja a cselekvést, m i v e l a v i l á g r ó l és a l a p v e t ő f e j l ő d é s t ö r v é n y e i r ő l általános k é p e t nyújt, a m e l y b ő l a j e l e n s é g e k értékelése, a c s e l e k v é s i g a z o l á s a és é r ­ tékbeli m i n ő s í t é s e fakad. És v é g ü l az i d e o l ó g i a d o l ­ g o z z a ki a cselekvés tudatos programját, rögzíti k o n k ­ rét céljait é s a z e l é r é s ü k h ö z szükséges e s z k ö z ö k e t . A m e n n y i b e n a f e l s o r o l t összes f u n k c i ó k a r e n d s z e ­ rezett, k i d o l g o z o t t , t u d a t o s a n elsajátított i d e o l ó g i á k r a vonatkoznak, a szerzővel maradéktalanul egyetérthe­ tünk. W i a t r t ö b b s z ö r is j e l z i , h o g y az i d e o l ó g i a t á g a b b f o g a l o m , m i n t a d o k t r í n a , d e a s p o n t á n magatartás­ m ó d o k , v a l a m i n t az azt kísérő tudati r e a g á l á s o k k i e s ­ n e k f e j t e g e t é s é b ő l . Í r á s á b a n tehát kísért az a f e l t e ­ vés, h o g y m i n d e n c s o p o r t t e v é k e n y s é g n a g y o n is tu­ datos, é s í g y az i d e o l ó g i a m i n d e n szintjére v o n a t k o z ­ h a t n a k megállapításai. Ez b i z o n y o s é r t e l e m b e n c s ö k ­ kenti a k ö n y v m á s r é s z e i n e k m e g g y ő z ő erejét. P é l ­ d á u l kérdésessé v á l i k a s z e r z ő n e k a z a k ö v e t k e z t e t é s e , h o g y a t ö m e g e k tartózkodása a n y í l t állásfoglalástól a kapitalista o r s z á g o k b a n az esetek l e g n a g y o b b t ö b b ­ ségében ideológiai jellegű. Pedig azokban a fejeze­ t e k b e n , a h o l ezt a kérdést tárgyalja, az é r v e i és a kiválasztott t é n y e k m e g g y ő z ő e k . A szerző, m i n t láthatjuk, k i e m e l i az i d e o l ó g i a é r t é ­ kelő mozzanatát. K ö n y v é b e n e r e d m é n y e s e n utasítja el a z o k a t a nézeteket, m e l y e k passzív, l e í r ó n é z e t e k ö s s z e s s é g e k é n t k e z e l i k az osztálymeghatározottságú

* A zárójelbe tett megjegyzések Wiatrtól minden részletkérdés tárgyalása A Miron Constantinescu nak. Mivel szerkesztésében megjelent kö­ len, így szeretném érzékeltetni, mit ért tetben a bukaresti és kolozs- strukturális, illetve genetikai elemen.

származ­ lehetet­ a szerző

gondolatrendszereket. Hangsúlyozza, hogy a megis­ m e r ő és é r t é k e l ő m o z z a n a t m i n d e n i d e o l ó g i á b a n sa­ játos e g é s s z é ö t v ö z ő d i k . A z é r t é k e l ő m o z z a n a t k i e m e l é s é t a z i d e o l ó g i a és g y a k o r l a t ö s s z e f ü g g é s é n e k h a n g s ú l y o z á s á v a l érhette el a szerző. D e e g y é b v o n a t k o z á s b a n is, b o n c o l g a t á s á ­ nak k ö z p o n t i e l e m e a t á r s a d a l m i g y a k o r l a t és az e s z ­ m e k a p c s o l a t a . W i a t r szerint az i d e o l ó g i á k m e g k ü ­ l ö n b ö z t e t ő j e g y e az, h o g y t á r s a d a l m i o s z t á l y o k a t , c s o ­ portokat, p o l i t i k a i m o z g a l m a k a t „ s z o l g á l n a k t e v é ­ k e n y s é g ü k m e g a l a p o z á s a és i g a z o l á s a k é n t " . I d e o l ó ­ gián k í v ü l i e b b e n az é r t e l e m b e n c s a k az, „ a m i v a g y egyáltalán n i n c s hatással a z e m b e r i t á r s a d a l m i g y a ­ korlatra, v a g y a z e m b e r i s é g m i n t e g y s é g e s e g é s z p r a x i s á r a , n e m p e d i g a z e m b e r i s é g m e g h a t á r o z o t t és s z e m b e n á l l ó r é s z e i n e k g y a k o r l a t á r a fejt ki hatást. A z emberi gondolkodás ideológiai jellege abból a f u n k c i ó b ó l ered, a m e l y e t a t á r s a d a l m i p r a x i s v o n a t ­ kozásában betölt". Summa summarum, vannak gondolatrendszerek, a m e l y e k n e m az e m b e r i s é g n e k m i n t e g é s z n e k g y a k o r ­ latát, h a n e m c s a k a s z e m b e n á l l ó c s o p o r t o k t e v é k e n y ­ ségét b e f o l y á s o l j á k . E z e k e t az e s z m e r e n d s z e r e k e t n e ­ v e z z ü k i d e o l ó g i á n a k . Ez igaz, b á r az e m b e r i s é g m i n t „egységes egész" b ő v e b b magyarázatra szorulna, m i ­ v e l í g y kijelentésszerűen meglehetősen spekulatív f o g a l o m . V á l a s z t k a p t u n k arra is, h o g y a n v á l h a t az ideológia a tevékenység támaszává funkciói révén. M é g i s c s o n k á n a k t ű n i k a g o n d o l a t s o r . N e m d e r ü l ki u g y a n i s egész v i l á g o s a n — l e g a l á b b i s a z i d e o l ó g i a m e g h a t á r o z á s á n á l n e m — , h o g y az „ e m b e r i s é g m e g ­ határozott és s z e m b e n á l l ó r é s z e i " - n e k — e l s ő s o r b a n a z ellentétes o s z t á l y o k n a k — a k o n k r é t t á r s a d a l m i h e l y z e t e határozza m e g g y a k o r l a t u k célját, t á r s a d a ­ lomalakító tevékenységük mélységét, cselekvésük l e ­ hetséges változatait és e r e d m é n y e s s é g é t is. M i n d e z t az i d e o l ó g i a c s a k tudatosíthatja. A z objektív hely­ zet s a c s e l e k v é s dialektikus e g y ü t t e s e t e r e m t i m e g — n e m á l t a l á b a n az i d e o l ó g i a , h a n e m b i z o n y o s fajta ideológiák kialakulásának esélyeit. H a ezt a z összefüggést v a l ó b a n d i a l e k t i k u s e g y ­ s é g b e n látjuk, a k k o r m e g é r t j ü k , h o g y a n d o l g o z ó d n a k át a gazdasági v i s z o n y o k f e l é p í t m é n n y é az e m b e r e k t u d a t á b a n . Sőt, azt is, h o g y m e l y i k i d e o l ó g i a s z o l ­ gálhatja a l e g e r e d m é n y e s e b b e n az adott osztály t é n y l e g e s é r d e k e i t és segítheti elő t e v é k e n y s é g é n e k sikerét. W i a t r n a k igaza van, a m i k o r k i e m e l i a z i d e o ­ lógia g y a k o r l a t i j e l e n t ő s é g é t , tehát é p p e n azt a j e l ­ legzetességet, a m i t a marxizmus vulgarizálói — K a u t s k y t ó l Sztálinig — a l e g i n k á b b e l h a n y a g o l t a k . A z is igaz, h o g y az i d e o l ó g i á t n e m v i z s g á l h a t j u k e l v o n t eszmeként, bár a funkcionális felfogás előtérbe he­ lyezése a s z e r z ő n é l g y a k r a n h á t t é r b e szorítja a v a l ó ­ ságos t ö r t é n e l m e t . N e m k i f o g á s o l o m a „ s e m l e g e s " meghatározást, a m e l y m i n d e n fajta i d e o l ó g i á r a v o n a t ­ kozhat, ha kiegészítjük azzal a megállapítással, h o g y az ideológia a közvetlen, történelmileg mindig konk­ rét társadalmi gyakorlat elméletileg többé-kevésbé megalapozott tudata. E b b ő l u g y a n i s kiderülhet, h o g y az i d e o l ó g i á k is t ö r t é n e l m i l e g k o n k r é t j e l l e g ű e k . A cselekvés hangsúlyozása és a passzív tükrözés elutasítása a m a r x i z m u s l é n y e g é b ő l fakad. A l e g t ö b b marxista g o n d o l k o d ó — köztük n e m egy lengyel teo-

téka vári egyetem szociológusai a konkrét szociológiai kutatás módszerével vizsgálják az if­ júság szociális problémáit. Fő­ ként az egyetemi diákság és a középiskolai tanulók problé­ máival foglalkoznak (például a családi környezet, a nemzedé­ kek közötti kapcsolatok, a professzionális kiválasztódás és mobilitás, a szakmai iskolák, a szabad idő felhasználása és a kulturális hatások problé­ máival). A Ion Aluaş és Kal­ lós Miklós vezette kollektíva öt kolozsvári és egy-egy tor­ dai, aranyosgyéresi és dési esti líceum hallgatóinak iskolai éle­ tét dolgozta fel. A vizsgálat kiterjedt társadalmi származá­ sukra és helyzetükre, nem és életkor szerinti megoszlásukra, munkahelyükre és a munka­ körükre. Amint a szerzők hangsúlyozzák, a kutatás ered­ ményei nem merítik ki, csu­ pán felvetik a kérdéseket. A kötet hasznos hozzájárulás a hazai ifjúságés nevelésszo­ ciológia kialakításához. (Edi­ tura ştiinţifică, 1969.)

Constantin

Borgeanu

Eseu d e s p r e p r o g r e s A filozófia oldaláról köze­ líti meg a „haladás" kérdését C. Borgeanu, s keresi a hala­ dás „válságának" és „újjászüle­ tésének" az okait, valamint a kérdés kutatásának legmegfe­ lelőbb módszerét. A „társadal­ mi fejlődés" alapvető kritériu­ mát a termelési eszközök és a társadalom egésze közötti kölcsönhatásokban látja. A ta­ nulmány legértékesebb feje­ zete az ember és a civilizáció kapcsolatait tárgyalja. A szo­ cializmus feladatai közé tar­ tozik a technika és az ember antagonizmusának felszámo­ lása, minthogy ez az ellentét a ma „igazi tragédiájának" az alapja. A szerző bőven hasz-

téka nálja a legújabb idevágó iro­ dalmat s így kritikailag olyan gondolkodók problématikájá­ val is foglalkozik, mint Her­ bert Marcuse, Lucien Gold­ mann, Claude Lévi-Strauss, Louis Althusser. (Editura p o ­ litică, 1969.)

Ioan

Pop

Avantgardismul poetic românesc A fiatal kolozsvári irodalom­ történész esszékötete a román a v a n t g a r d e költészet áttekinté­ sével hézagpótló feladatot tel­ jesít. Kötete első, átfogó feje­ zetében a szerző a kérdés el­ méleti tisztázására vállalkozik, az a v a n t g a r d e fogalmát tisz­ tázza, majd rátér a jelenség keletkezésének és a román köl­ tészetbe való behatolásának körülményeire. A második részben — Dicţionar poetic avantgardist — már a román a v a n t g a r d e úttörőivel, kiemel­ kedő képviselőivel találkozunk, úgy, ahogyan I o a n Pop látja helyüket a román költészet történetében, egészen napjain­ kig. Toldalékként a kötet vé­ gén rövid ismertetést kapunk egy klasszikus avantgardemű, André Breton N a d j a cí­ mű regényéről. Felfogásában, gazdag adatolásában a közel háromszáz oldalas kötet a ha­ zai avantgarde-kutatás figye­ lemre méltó teljesítménye. (Editura pentru literatură, 1969.)

Bálint

Tibor

Zokogó majom „Egy élhetetlen család kál­ váriája" — magyarázza a szer­ ző regényének címét, s ebben a műfaj-megjelölésben már elárulja rendkívüli nyelvi le­ leményét, azt, hogy egyenesen

retikus is — f e l h í v t a a f i g y e l m ü n k e t arra, h o g y a t ö r t é n e l e m ö n m o z g á s á n a k m á r - m á r misztikussá v á l ó tétele e l h o m á l y o s í t o t t a a g y a k o r l a t és az e m b e r i t u ­ dat v a l ó d i jelentését. P e r s z e t ú l z á s o k is v a n n a k b ő ­ v e n . A z említett v u l g á r i s d e t e r m i n i z m u s fonákja­ ként jelentkezik egy másik tendencia, a társadalmi d e t e r m i n i z m u s z á r ó j e l b e h e l y e z é s e . W i a t r n á l is kísért ez a l e h e t ő s é g . A m a r x i s t a g o n d o l k o d á s megtisztítása az e g y o l d a l ú ­ ságtól, m a r a d a n d ó t ö r t é n e l e m f i l o z ó f i a i e l v e i n e k k i ­ b o n t á s a é s t o v á b b építése n e m e g y - e g y g o n d o l k o d ó elszigetelt t ö r e k v é s e , h a n e m k o r u n k m a r x i z m u s á n a k i g é n y e , a m e l y a z e g y e s t e o r e t i k u s o k — n é h a eltérő — álláspontjában jut kifejezésre. A z „ideológia" kifeje­ zés é r t e l m e z é s é b e n is k ü l ö n b ö z ő a m a r x i s t á k v é l e ­ m é n y e . B i z o n y í t é k e r r e az a n a g y s z a b á s ú vita, a m e ­ lyet néhány esztendővel ezelőtt indítottak és amelyben igen sok marxista elmondta a véleményét — k ö z t ü k A l t h u s s e r , G a r a u d y és m á s o k . M i é r t n e m r e a g á l erre a v i t á r a W i a t r ? A z e g y e t l e n L u k i c o n kívül, a k i t m e l l e s l e g u t ó p i s t á n a k n e v e z , s e n k i r ő l s e m tesz említést. N e m t u d n a a v i t á r ó l ? N e h e z e n k é p z e l ­ h e t n é m el, hiszen r e n d k í v ü l t á j é k o z o t t és a m ű v e t u ­ datosan k a p c s o l ó d i k a mai m a r x i z m u s s z e l l e m i e r ő ­ feszítéseihez. Szegő

Katalin

Budapesti levél a román népi kultúráról H a Balassi B á l i n t n á l h a m a r á b b születik v e r s e i t anyanyelvén író jelentős költőnk, hamarabb találunk szlovén, horvát, r o m á n , n é m e t , l e n g y e l , olasz n ó t á r a írt m a g y a r v e r s e k e t . Balassi u t á n s z á m o s k é z i r a t o s verseskönyvünk van, a m e l y arról tanúskodik, hogy az é n e k s z e r z ő k i s m e r t é k az ezen a tájon e g y ü t t é l ő n é p e k h a s o n l ó k ö l t ő i alkotásait, k ö z t ü k a r o m á n t is, S a m i d ő n eljött a n é p d a l f e l f e d e z é s e , 1831-ben a K a s ­ sán m e g j e l e n ő f o l y ó i r a t b a n , a Felső-Magyarországi Minervában, n a p v i l á g o t látott m a g y a r u l az e l s ő r o ­ m á n n é p k ö l t é s - f o r d í t á s is. P o n o r i T h e w r e w k J ó z s e f fordította, K a z i n c z y F e r e n c a d t a k ö z r e Erdélyi Leve­ leinek illusztrációjaként, m a g y a r f o n e t i k á v a l leírt r o ­ m á n s z ö v e g g e l együtt, h o g y a r o m á n u l n e m t u d ó o l v a s ó a n y e l v eredeti z e n é j é t is é l v e z h e s s e . Ha a román népi kultúra iránt m e g n y i l v á n u l ó m a g y a r é r d e k l ő d é s t igazán s z á m b a s z e r e t n ő k v e n n i , k ö n y v e t k e l l e n e Írnunk, s a p o n t o s l a j s t r o m o t c s a k a f i l o l ó g i a t u d o m á n y a v o l n a k é p e s összeállítani. B i ­ z o n y o s s á g g a l tudjuk, h o g y a f o r d í t á s o k k ö z ü l ez ideig magyar nyelven jelent meg a legtöbb r o m á n népdal és népballada. Tanulmányozásukat már Aranka G y ö r g y szorgalmazta. Csodálójuk volt Jókai M ó r , aki elragadtatással n y i l a t k o z o t t a r o m á n n é p ­ b a l l a d á k r ó l , és két n o v e l l á j a h ő s é ü l r o m á n b a l l a d a -

h ő s ö k e t választott. V a l ó s z í n ű l e g J ó k a i biztatására tanult m e g r o m á n u l a k ü l ö n b e n P e s t m e g y e i s z ü ­ letésű Á c s K á r o l y , az e l s ő m a g y a r n y e l v ű r o m á n n é p k ö l t é s i g y ű j t e m é n y f o r d í t ó j a (Virágok a román népköltészet mezejéről. Pest, 1858). K o r t á r s a volt a k o r á n e l h u n y t tehetséges író, Z i l a h y K á r o l y . R o ­ m á n n é p k ö l t é s i fordításai halála miatt n e m s z a p o ­ r o d h a t t a k kötetté, n e h e z e n h o z z á f é r h e t ő ú j s á g l a p o ­ k o n h ú z ó d n a k m e g . K e v e s e t t u d u n k a szintén k o r ­ társ E m b e r G y ö r g y r ő l is, aki élete u t o l s ó é v t i z e d e i ­ b e n N a g y v á r a d o n t a n á r k o d o t t . Fordításai a m a g u k i d e j é b e n s e m v o l t a k sikerült a l k o t á s o k , d e s z á m o s a n v a n n a k , s f o n t o s s á teszi ő k e t a k ö z e l e d é s t s z o l g á l ó szándék. Ez a s z á n d é k v e z e t t e a fiatalabb n e m z e ­ d é k h e z tartozó, r o m á n s z á r m a z á s ú M o l d o v á n G e r ­ gelyt és A l e x i c s G y ö r g y ö t is. M o l d o v á n v a s k o s k ö n y ­ v e k e t írt, s j ó l l e h e t e g y e s m e g á l l a p í t á s a i m a e r ő s e n vitathatók, az általa k ö z r e a d o t t n é p r a j z i a n y a g p ó ­ tolhatatlan. A l e x i c s e g y i k l e g n e v e z e t e s e b b , f o r d í t á ­ sokkal illusztrált m u n k á j a az a t a n u l m á n y , m e l y az e m l é k e z e t e s „ V a d r ó z s a - p e r " m é r l e g é t készítette el páratlan j ó z a n s á g g a l é s t á r g y i l a g o s s á g g a l ( m e g j e l e n t 1897-ben a z Ethnographiában). Ez az e l s ő b b s é g é r t f o l y ó p e r e s k e d é s e l k e s e r e d e t t v i t á r a késztette m i n d a r o m á n , m i n d a m a g y a r i r o d a l o m jeleseit. V é g ü l mégis j ó t e r e d m é n y e z e t t , m i n d k é t f é l n é l f e l l e n d í ­ tette a b a l l a d a g y ű j t é s t és a kutatást. A század v é g e f e l é m é g i n k á b b nőtt és s o k o l d a ­ lúbbá vált a néprajzi érdeklődés. Számos folklorisz­ tikai t a n u l m á n y látott n a p v i l á g o t Brassai S á m u e l és M e l t z l H u g ó s o k n y e l v e n írt Ö s s z e h a s o n l í t ó Iroda­ lomtörténeti Lapok c í m ű f o l y ó i r a t á b a n . Itt p u b l i k á l t m a g y a r és r o m á n n y e l v e n r o m á n n é p d a l o k a t a fiatal Gerecze Péter, a későbbi neves műtörténész, a ma­ g y a r m ű e m l é k v é d e l e m e g y i k m e g t e r e m t ő j e (1881). 1887-ben indult a H e r r m a n n A n t a l szerkesztette első magyarországi néprajzi folyóirat, a német nyelvű Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn, amelynek m a g y a r n y e l v ű m e l l é k l e t é b e n a szerkesztő f ö l h í v j a a g y ű j t ő k e t , l e g y e n e k h a j l a n d ó k „ a z összes f a j o k ethnológiai érdekeit egyenlő elfogulatlan módon képviselő folyóiratunk önzetlen céljainak becses köz­ reműködésükkel való támogatására és előmozdítá­ sára". A hamarosan megalakult Magyarországi Néprajzi Társaság 1890-ben n a p v i l á g o t látott folyóiratát, az Ethnographiát, m a j d a tíz é v v e l k é s ő b b m e g j e l e n t másik, m a is v e z e t ő f o l y ó i r a t o t , a Néprajzi Értesítőt l a p o z g a t v a , 1920-ig s z a k a d a t l a n u l o l v a s h a t u n k a r o ­ m á n s á g g a l f o g l a l k o z ó c i k k e k e t és tanulmányokat. K ü l ö n ö s e n k i t ű n t e k a T é g l á s - f i v é r e k . G á b o r , az i d ő sebbik, a Petru Grozát nevelő dévai gimnázium igazgatótanára, t u c a t n y i d o l g o z a t o t írt a Hunyad m e g y e i és az é r c h e g y s é g i r o m á n s á g néprajzáról. Méltatlanul elfeledett é r d e m e , h o g y m i n t az e g y k o r i H u n y a d m e g y e i T ö r t é n e l m i és R é g é s z e t i Társulat lelke, k e z d e m é n y e z ő j e é s e g y i k v e z e t ő j e v o l t a sarmisegetuzai á s a t á s o k n a k , l é t r e h o z ó j a a d é v a i m ú ­ zeum nagyhírű régészeti gyűjteményének. Öccse, István, szintén s z á m o s k i s e b b n é p r a j z i c i k k e t írt a románságról. A másik testvérpár, Szinte G á b o r é s ö c c s e , L á s z l ó (az e l ő b b i szintén d é v a i , m a j d b u d a ­ pesti tanár), b á r e l s ő s o r b a n a s z é k e l y n é p i építészet-

téka képtelen semmitmondó, szür­ ke mondatokat, meghatározásokat leírni. A hatszáz olda­ lon át töretlen mívességben ma nemigen versenyezhet sen­ ki Bálint Tiborral a romániai magyar prózában. Ugyanolyan emberi-művészi hitellel és sze­ retettel rajzolja e családregény kisembereit, mint ahogy évek­ kel korábban két-három flekkes „periférikus" karcolatait bütykölte. Bálint Tibor ember­ sége, művészi igényessége te­ hát lényegében nem változott (tudása, eszköztára természete­ sen gyarapodott), látóköre azonban kitágult. Ennek a per­ spektíva-növekedésnek újabb bizonyítéka — az Önkéntes r ó z s á k S o d o m á b a n után — ez a közelmúltunkról szóló nagy­ regény. (Irodalmi Könyvkiadó, 1969.)

Hernádi

Gyula

Sirokkó Hernádi a mai magyar próza egyik legizgalmasabb egyéni­ sége; nem véletlen, hogy min­ den újabb műve heves vitá­ kat, pro és kontra vallomá­ sokat vált ki. Mint legtöbb prózája, ez a regény is alapul szolgált Jancsó Miklós egyik filmje, a nemrég bemutatott T é l i s i r o k k ó számára; Hernádi művei azonban önálló irodalmi alkotásokként is hasonló figyelemre, esztétikai elemzésre ér­ demesek. Cselekménye szerint egy Magyarországon 1933— 1934-ben működő Usztasa-kiképzőtábor különös eseményeit eleveníti fel, de e történelmi konkrétumtól elvonatkoztatva, Hernádinak az erőszakról, az elembertelenedés „modern", rafinált változatairól van iz­ galmas mondanivalója. Stílus­ kísérletként ugyancsak jelentős mű a S i r o k k ó , ha nyelvi ab­ sztrakcióinak túlhajtása he­ lyenként már zavaró is. ( S z é p ­ i r o d a l m i K ö n y v k i a d ó , 1969.)

téka Fodor

Sándor

Szellemidézés Versek vagy aforizmák? A novellákkal, kisregényekkel nevet-rangot szerzett Fodor Sándor bizonyára nem fog át­ térni új műfajra, ám e „ki­ hallgatások" elmúlt évszáza­ dok s a közelmúlt híres em­ bereinél ötletes, alkalmas for­ mának bizonyultak fontos igazságok, erkölcsi ítéletek ki­ mondására. Az író akár II. Ramszesznél, Pál apostolnál, Ephialtésznél, Schwartz Bertholdnál, akár Shakespeare-nél, Goethénél vagy Hemingway­ nél „jelentkezik" — természe­ tesen mindig önmagáról, korá­ ról vall. Ez az időszerűség-el­ kötelezettség adja Fodor Sán­ dor terjedelemre kicsi köteté­ nek értékét. (Irodalmi K ö n y v ­ kiadó, 1969.) Konrád A

György látogató

Egy gyámhatósági hivatal­ nok ez a különös látogató, aki bármerre lép, kisiklott élete­ ket, eltorzult embereket, kór­ eseteket lát: foglalkozása szak­ mai deformációként jelentke­ zik már, olyannyira, hogy ami­ kor felismeri: segíteni képte­ len, beleéli magát egyik „ügyfele" helyzetébe. Konrád György regénye nem könnyű, gondűző olvasmány, de nem is naturalista nyomorregény; szociológiai elszántsággal és kitűnő lélekelemző készséggel a mai magyarországi próza je­ lentős művét alkotta meg, amely nem méltatlanul arat­ ta rendkívüli közönségsikerét. (Magvető, 1969.) Kiss

János

Vegyestörtek

tel foglalkoztak, az erdélyi románságra is kiterjesz­ tették vizsgálataikat. Veress Endre, akinek sokköte­ tes román történeti forrásgyűjteményét a bukaresti akadémia adta ki, s aki a magyar—román törté­ nelmi kapcsolatoknak egy emberöltőn át kutatója volt, fiatal korában román folklórral is foglalkozott. Herrmann Antalt 1898-ban kinevezték a kolozs­ vári egyetem néprajzi tanszékére. Egyidejűleg új folyóirat, az Erdélyi Kárpát Egyesület lapja mellék­ leteként megjelenő Erdély Népei szerkesztését is el­ vállalta. Itt jelent meg tanulmány formájában egye­ temi előadása Rumén ethnologiai feladatok címmel (1898. 1—3). A z összromán néprajzi kutatások hely­ zetét vizsgálta meg gondosan. Elismerten nyilatko­ zott a folklórgyűjtésről, majd több érdemes ötlettel biztatott a tárgyi néprajzi kutatásokra. Tanítványa volt a neves román etnográfus, Romul Vuia. A két világháború között egy időre visszaesett a szépen fejlődött érdeklődés. Publikálási lehetőség sem igen volt. A magyarországi néprajztudomány közel egy évtizedig szervezeti és anyagi nehézségek­ kel küzdött. Megöregedtek, elhaltak azok, akik a század elején magyarul írtak a román népi kultúrá­ ról. Helyükbe azonban újabbak álltak. Cs. Sebestyén Károly még a világháború előtt kezdte délkelet­ európai összehasonlító etnográfiai tanulmányait, amelyben a székelyek és az erdélyi románok vizs­ gálatai egyenlő súllyal szerepeltek. A fiatalabb nem­ zedékből Dimitrie Gusti professzor kutatótáborainak magyarországi résztvevői, Lükő Gábor és a fiatalon elhunyt Mikecs László, a moldvai és havasalföldi románság kutatásával foglalkoztak. Romániában sem szakadt meg az érdeklődés f o ­ nala. Száz évvel az első román népköltési fordí­ tás megjelenése után modern fordításban is napvi­ lágot láttak a legszebb román népballadák. Kádár Imre fordításait az Erdélyi Helikon pompás bibliofil formában A havasok balladái címmel adta közre. Idősb Kántor Lajos az Erdélyi Tudományos Füzetek számaiként jelentette meg tanulmányait (Magyarok a román népköltészetben; Kölcsönhatás a magyar és román népköltészetben. Mindkettő: Cluj—Kolozsvár, 1933), melyek filológiai pontossággal, objektív szem­ lélettel közelítették meg tárgyukat. M a j d az Erdélyi Fiatalok falujárásaik programjában a magyar nem­ zetiség igazi arcának felderítése mellett a román nép megismerését is célnak jelölték. E korszak legnagyobb, határokon túlnövő példája azonban Bartók Béla munkássága volt. Román nép­ zenei gyűjtései idejüket tekintve 1920 előttre esnek, de tudományos és zenei földolgozásukat a 20-as és 30-as években végezte el. Román népzenei gyűjtései és tanulmányai Bukarestben, Bécsben, Budapesten és Münchenben románul, magyarul, németül és franciául jelentek meg. Munkássága miatt sok ol­ dalról érték támadások, s ha ezek el is keserítették, meggyőződésében nem ingatták meg. Román és szlo­ vák népzenei vizsgálatait ma a Duna menti népek közeledésének legszebb hagyományai közt tartjuk számon.

A három évvel ezelőtt nagy Bartók gondolatai 1945 után egyre nagyobb vissz­ vihart kavart Forrás-kötet, a hangra találtak. Szellemében tevékenykednek ma Tegnaptól holnapig szerzője a romániai magyar kutatók, amidőn hivatásuknak

tudják a r o m á n n é p i m ű v e l t s é g l e g j a v á n a k t o l m á ­ csolását m a g y a r u l . M u n k á j u k M a g y a r o r s z á g o n is általános e l i s m e r é s t v á l t o t t ki, s a r o m á n n é p i k u l ­ túrának új h í v e k e t szerzett. A z első kötet, m e l y a f o l y ó i r a t o k b a n szétszórtan m e g j e l e n t és a r é g e b b i fordításokból válogatott, a Faragó József szerkesz­ tette Legszebb román népballadák volt. Egy é v v e l utána látott n a p v i l á g o t a Román Irodalom Kis Tükrének e l s ő kötete, a m e l y t ö b b n é p k ö l t é s i m ű f a j ­ ból adott v á l o g a t á s t (1961). N é h á n y é v m ú l v a ú j a b b két r o m á n n é p k ö l t é s i g y ű j t e m é n y j e l e n t m e g a b u ­ karesti I r o d a l m i K ö n y v k i a d ó n á l . A bárányka cím­ mel b a l l a d a - (1963) és Hej, zöld levél c í m m e l (1965) lírai a n t o l ó g i a , m i n d k e t t ő F a r a g ó J ó z s e f kísérő ta­ n u l m á n y á v a l és j e g y z e t e i v e l . A tárgyi n é p r a j z terén ifj. K ó s K á r o l y t e v é k e n y k e d e t t a k ö z e l m ú l t b a n l e g ­ t ö b b e t a r o m á n n é p i kultúra m e g i s m e r é s é é r t és p u b ­ likálásáért. M i n d F a r a g ó , m i n d K ó s k ö z v e t í t ő s z e ­ repét a m a g y a r o r s z á g i k u t a t ó k is s z á m o n tartják. M a g y a r o r s z á g o n s e m m a r a d t a k el a r o m á n n é p ­ költészet t o l m á c s o l á s á b a n s a r o m á n n é p r a j z i k u t a ­ tások terén. A h á b o r ú t k ö z v e t l e n k ö v e t ő é v e k b e n a M a g y a r — R o m á n Baráti T á r s a s á g végzett jeles m u n k á t . M ű s o r o s esteket r e n d e z t e k , f o l y ó i r a t u k b a n , a Keleti Kapuban r o m á n n é p k ö l t é s i f o r d í t á s o k a t tet­ tek k ö z z é . K ö n y v a l a k b a n k i a d t a k K o m j á t h y István fordításában e g y b a l l a d a - és kolindagyűjteményt (A nap lakodalma) és e g y n e v e z e t e s b e t y á r b a l l a d á t (Vitéz Korbea). N é p k ö l t é s i d a r a b o k a t t a r t a l m a z az 1951-ben és 1961-ben m e g j e l e n t r o m á n költői a n t o ­ lógia. M i n d k e t t ő t K ö p e c z i B é l a szerkesztette. Lajtha László e g y e t l e n k ö t e t b e n tette k ö z z é s z é p k e n y e r ű s z e n t m á r t o n i m a g y a r és r o m á n n é p z e n e i gyűjtését. A különféle délkelet-európai ballada-antológiák ro­ mán d a r a b o k a t is f e l v e t t e k a n y a g u k b a . 1957-ben a b u d a p e s t i E u r ó p a K ö n y v k i a d ó adott ki r o m á n n é p ­ meséket K o v á c s Á g n e s kísérő t a n u l m á n y á v a l . 1961ben B u d a p e s t e n j e l e n t m e g a m á i g l e g n a g y o b b ter­ j e d e l m ű , s z é p kiállítású r o m á n n é p k ö l t é s z e t i a n t o ­ lógia (Kihajtott a bükk levele), amelyhez a közös k ö n y v k i a d á s szép p é l d á j a k é n t O r t u t a y G y u l a írt bevezetőt, s amelyet V. András János, valamint D o m o k o s J á n o s szerkesztettek.

téka végre új könyvvel jelentkezett — és nem is akármilyennel: a kötet mindkét elbeszélése (kisregénye?) az írói továbblé­ pés bizonyítéka. Kiss János nemcsak stílusában fejlődött, hanem szerkeszteni-tudásban is, s látásmódja is bonyolultabbá-összetettebbé vált. Az Ö l e l n i i n d u l t pillantás-sal új területet hódít epikája számá­ ra, s e modernebb prózában ismét megmutatkozó erkölcsi igényessége további várakozás­ ra késztet. (Irodalmi K ö n y v ­ k i a d ó , 1969.) Kocsis

István

Örömteremtés „Variációk egy témára" — írhatnók mottóul Kocsis Ist­ ván művei fölé. Valóban, ez a fiatal, mindössze második köteténél tartó író csak a nagy pályatársakra jellem­ ző egyértelműséggel, már-már mániákussággal tér vissza új­ ra meg újra ugyanazokhoz a hőseihez: az erkölcsi kérlelhetetlenségükben óriásnak vagy bolondnak mutatkozó em­ berekhez. Novelláiban olykor már az egyhangúság fenyege­ tését éreztük (bár e kötetben is akad közöttük nagyon jó), drámái viszont — melyek, legalábbis írói fejlődésének mostani szakaszában, uralko­ dóvá kezdenek válni — for­ mailag, tipológiájukban is vál­ tozatosabbak. Páskándi ab­ szurd drámái mellett, ezekkel a Kocsis-művekkel lép ki a romániai magyar dráma so­ káig reménytelennek tűnő provincializmusából. (Irodalmi K ö n y v k i a d ó , 1969.)

Kutatói is v a n n a k M a g y a r o r s z á g o n a r o m á n n é p ­ rajznak. G u n d a B é l a az i d ő s e b b , F ö l d e s L á s z l ó a f i a ­ t a l a b b n e m z e d é k b ő l az a n y a g i kultúra területéről publikáltak é r t e k e z ő d o l g o z a t o k a t és gyűjtéseket, amelyekben román anyag segítségével a kelet-euró­ pai népi m ű v e l t s é g k é r d é s e i r e i g y e k e z t e k választ kapni. A f o l k l o r i s t á k k ö z ü l D o m o k o s S á m u e l m a ­ g y a r — r o m á n ö s s z e h a s o n l í t ó f o l k l ó r r a l és a m a g y a r ­ országi r o m á n o k n é p k ö l t é s z e t é n e k k u t a t á s á v a l f o g ­ lalkozik. V a s i l e G u r z ă u m é h k e r é k i k é t n y e l v ű m e s e ­ m o n d ó általa gyűjtött és r e n d s z e r e z e t t meséit az e l m ú l t é v b e n a d t a ki a b u d a p e s t i A k a d é m i a i K i a d ó . J ó l l e h e t a r o m á n n é p i m ű v e l t s é g s o k ága v o l t tárgya s z á z ö t v e n é v f e l é j e f o r d u l ó m a g y a r f i g y e l m é ­ Jean-Jacques Rousseau nek, k é t s é g k í v ü l látszik, h o g y a n é p k ö l t é s z e t v o n ­ zotta l e g i n k á b b az é r d e k l ő d é s t . B a l l a d á k , d a l o k , k o Confesiuni l i n d á k és c s u j o g a t á s o k , a m e l y e k e t igen n e h é z f o r d í ­ tani. A z első f o r d í t ó k n e m v o l t a k igazi m ű f o r d í t ó i A V a l l o m á s o k teljes szövege tehetségek. A n n á l i n k á b b j e l e n t ő s , h o g y a X X . szá­ most, megírásuk után kétszáz zadban o l y a n m a g y a r k ö l t ő k láttak a r o m á n n é p k ö l - évvel először jelenik meg ro-

téka mán nyelven, Pericle Martinescu fordításában. A késés okát valószínűleg abban kell keresnünk, hogy eddig a gon­ dolkodó — a Társadalmi szer­ z ő d é s írója — és a nevelő — az É m i l e szerzője — elhomá­ lyosította Rousseau-t, az em­ bert. Pedig önéletírása, melyet „jelleme egyetlen hű emlékmüvének" nevezett, forradal­ masította a műfajt: szerzőjé­ nek meggyőződése volt, hogy a lélek története érdekesebb a királyok történeténél, ezért sa­ ját életét, tetteit példátlan szenvedéllyel tárta fel, lelki­ ismereti kérdéssé téve az őszinteségei (jelszava végig ez maradt: „kötelességem az igazat mondani"). Mint száza­ dának egyik leganalitikusabb művészegyénisége, felborította az emberről addig kialakult képet. A háromkötetes kiad­ vány utolsó részéhez csatolt Egy m a g á n y o s sétáló á l m o d o ­ zásai (Mihail Sora fordítása) a megalázott, sokat szenvedett író patetikus búcsúja az élet­ től. (Editura p e n t r u literatură, 1969.)

Bodor A

tészet t o l m á c s o l á s á h o z , m i n t I l l y é s G y u l a , J é k e l y Z o l t á n , G u l y á s P á l , C s a n á d i I m r e (a r o m á n i a i K á ­ n y á d i S á n d o r , S a l a m o n Ernő, K i s s J e n ő , S z e m l é r Ferenc, Szabédi László, Bözödi G y ö r g y mellett) s a z e n e s z e r z ő B a r t ó k B é l a . Ő azt a k o l i n d á t fordította egyedülvalóan szépen magyarra, amely a Cantata profana m e g í r á s á r a ihlette. I l l y é s G y u l a v a l ó s á g g a l m a g y a r r á v a r á z s o l t a a Miori át. P á r a t l a n a z o n b a n K i s s J e n ő r o m á n i a i t e l j e s í t m é n y e , aki A bárányka c í m ű k ö t e t b e n e g y m a g a ö t e z e r sor balladafordítást tett k ö z z é . A kötet M a g y a r o r s z á g o n is sikert ért el. A magyar olvasó kitűnő fordításokban olvashatja a román népdalt. A népdalt, amelyről elsősorban a m a g y a r r a , d e m i n d e n m á s r a is g o n d o l v a K ö l c s e y Ferenc így szólt: „ Ü g y vélem, hogy a nemzeti poézis eredeti szikráját a k ö z n é p i d a l o k b a n kell n y o m o z n i ; szükség tehát p ó r d a l a i n k r a i l y c é l l a l v e s s ü n k t e k i n ­ tetet." A n é p d a l t és a b a l l a d á t , a m e l y e t V a s i l e A l e c s a n d r i „ n e m z e t i v a g y o n " - n a k nevezett. Európa n é p e i a p o l g á r i n e m z e t t é v á l á s óta n e m z e t i m ű v e l t ­ s é g ü k részeként, féltett k i n c s k é n t tartják számon n é p i m ű v e l t s é g ü k e t . M é g i n k á b b í g y v a n ez K e l e t Európában, ahol minden nép legsajátabb javának tudja, l e g p o n t o s a b b k i f e j e z ő j é n e k tartja. Kósa László

Nikolaus Lenauról és az ő társaságáról

Ádám tanú

„Azt állandóan halljuk — írja John Northon —, hogy embereket küldenek a Marsra, de annál ritkábban, hogy egy éhes gyereket bevigyenek a vendéglőbe." Meglepő, hogy a humanizmusnak még mindig tanúkra van szüksége. És jön­ nek a tanúk: az ötveneszten­ dős apa, aki „egy egész napon át nem szólt senkihez, este egyszercsak elindult otthonról, hogy végezzen magával"; a gyerek aki szinte két napig követi; s íme a vád: „Lelkére kötötték, hogy pont onnan hozza vissza, ahonnan már N a g y k ö l t ő v o l t ? G o n d o l o m , n e m fér h o z z á k é t ­ alig lehetséges visszahozni..." s é g . . . Igaz, j e l e n t ő s é g b e n és h a t á s b a n n e m e g y őt Egyszerű anyai tanácsba ötvö- m e s s z e m e g h a l a d ó tehetséget tart s z á m o n a j e l e s

e l m é k b e n n e m s z ű k ö l k ö d ő X I X . század. M é g a n é ­ m e t r o m a n t i k á n a k is v o l t a k n á l á n á l e r e d e t i b b és e r ő t e l j e s e b b k é p v i s e l ő i , d e L e n a u h e l y é t és s z e r e p é t senki s e m vitathatja el az e g y e t e m e s n é m e t i r o d a ­ l o m történetében. Melankóliával, elvágyódással, sö­ tét t ó n u s o k k a l , síri v i l á g g a l és fanatikus t e r m é s z e t ­ i m á d a t t a l telített dalai biztosították a s z e r v e s k a p ­ csolatot, az élő p e r m a n e n c i á t G o e t h e és H e i n e k ö l ­ tészete között. E l ő b b i t ő l ö r ö k ö l t e a b e l e f e l e d k e z é s t a táj, a t e r m é s z e t s z é p s é g e i b e , a v o n z ó d á s t a f a n ­ t a s z t i k u m h o z , a n é p d a l s z e r ű hangvételt, a s z e r e l e m isteni dicséretét, a b a l l a d á s l e v e g ő t , a Faust-meg­ szállottságot; elbeszélő költeményeinek forró sza­ badságvágya, türelmetlen hangvétele, indulatos szó­ k i m o n d á s a , á l c á z a t l a n nyíltsága p e d i g a Sziléziai takácsok e l ő f u t á r á n a k tekinthető. K o r á n a k élő l e l k i i s m e r e t e v o l t , n e m késett a z ü d ­ v ö z l é s s z a v á v a l , ha a „ m i n d e n t á t f o g ó f e k e t e s é g b e n " a s z a b a d s á g , a h a l a d á s f é n y é t látta d e r e n g e n i . L e l ­ kesen k ö s z ö n t ö t t e a l e n g y e l s z a b a d s á g h a r c o t , a k á r ­ c s a k n a g y m a g y a r kortársa, V ö r ö s m a r t y M i h á l y . A D o n J u a n - t é m a f e l d o l g o z á s a az a n g o l B y r o n társává teszi, a c s e h Z s i s k á r ó l írt v e r s e v a l a h o l a d r á m a í r ó K a t o n a Józsefet juttatja e s z ü n k b e . M e g i n g a t h a t a t l a n z s a r n o k s á g g y ű l ö l e t e , tiltakozása m i n d e n f a j t a elnyo­ m á s ellen, a legtisztábban a kegyetlen keresztes h a d a k elleni á d á z h a r c b a n elvérzett dél-franciaor­ szági a l b i a k r ó l s z ó l ó — Albi népe c í m ű — e l b e ­ szélő k ö l t e m é n y é b e n f o g a l m a z ó d i k m e g . A d ü b ö r g ő r i t m u s ú utolsó r é s z b e n í r j a : A fényt az égről nem lehet leszedni S a napkeltét sem tudja már befedni Se bíborpalást, sem papok csuhája; Mert Albi népét husziták követték, Azok vesztéért vér volt a fizetség, Husz, Zsiska, Luther, Hutten jött — s utána A harminc év, a hugenották ökle, A Bastille-vívók, s így tovább — örökre. (Franyó Zoltán

fordítása)

A n é m e t e k m e l l e t t talán s z á m u n k r a , m a g y a r o k számára jelent a legtöbbet Nikolaus Lenau neve. A Temes megyei Csatádon született, gyermekkorát M a g y a r o r s z á g o n töltötte. A z itt szerzett é l m é n y e k a n n y i r a m é l y e n i v ó d t a k l e l k é b e , h o g y élete v é g é i g g y ö n y ö r ű v e r s e k b e n é n e k e l t e m e g a tártkarú p u s z ­ tát, a z ú g ó n á d a s o k , az itatók, a m e g l a p u l ó f a l v a k szépségét. E g y kis b e l e m a g y a r á z á s s a l azt is sorssze­ r ű n e k tekinthetjük, h o g y m i k o r a m e g b o m l o t t e l ­ m é j ű k ö l t ő 1850-ben m e g h a l D ö b l i n g b e n , e v á r o s l a k ó j á n a k m o n d j a m a g á t S z é c h e n y i István is, a m a ­ gyar r e f o r m - m o z g a l o m l e g n a g y o b b k é p v i s e l ő j e . L e naut a n é m e t B y r o n n a k szokták n e v e z n i , d e g o n d o ­ l o m , k ö z e l e b b j á r n á n k az igazsághoz, ha a n é m e t V ö r ö s m a r t y n a k m o n d a n ó k . S z e r b A n t a l találóan ál­ lapítja m e g k i t ű n ő v i l á g i r o d a l o m t ö r t é n e t é b e n : „A magyar föld nemcsak témáin hagyott n y o m o t — e t e k i n t e t b e n i n k á b b csak a m a g y a r egzotikum, a c i g á n y , a c s á r d a , a puszta szerepel, a z is e r ő ­ sen r o m a n t i k u s s t i l i z á c i ó b a n — , h a n e m e n n é l is s o k ­ kal é r d e k e s e b b a z a m e g h a t á r o z h a t a t l a n v a l a m i L e n a u v e r s - m e l ó d i á i b a n , h a s o n l a t a i b a n , látásának m ó d j á b a n ,

téka ződő vád, életerő — ez Bodor Á d á m emberszemléletének írói bizonyítéka. A gondolatnélkü­ liségbe kényszerített embere­ ket visszahozni, még a gyerek meséskönyvét is félrerakni és tenni, menteni — égetnek ezek a fanyar befejezésű írások. Tehetség jelentkezett Kolozs­ várt, akinek mércéje európai szintű humanizmus. (Forrás, 1969.)

Elekes

Lajos

Történelmi ismeret társadalmi tudat A könyv célja bemutatni a történelmi ismeretek társadal­ mi tudatformáló funkciójának alakulását a szocialista építés körülményei között. Miután elemzi a történelem kérdései iránt korunkban megmutat­ kozó érdeklődés mértékét és tartalmát, a történelemtudo­ mánynak — az emberi társa­ dalom fejlődését vizsgáló disz­ ciplínának — a mibenlétét vizsgálja. Foglalkozik o törté­ nelmi törvényszerűség értel­ mezésével, a lényegi teljesség elvi és módszertani követel­ ményeivel, a rekonstrukció és a megjelelő ábrázolás kérdé­ seivel, a megelevenítésnek a művészetivel rokon vonásaival. Külön tárgyalja a történelmi ismereteknek a társadalmi tu­ dat fejlődése szempontjából különösen fontos oldalait: a történelmi tudatosság és a je­ lenségek távlatos értelmezése, a köztük való eligazodás és állásfoglalás vonatkozásában észlelhető összefüggéseket. Vá­ zolja a marxi—lenini történe­ lemjelfogás elterjedését a szo­ cialista építés folyamatában, kitér az ezt közvetítő fonto­ sabb tényezőkre (irodalom, színpad, modern tömegkom­ munikációs eszközök). Nem hagyja figyelmen kívül ennek a fejlődésnek az ellentmondá-

téka sosságait sem, hogy végül bebizonyítsa: a történelem marxi—lenini koncepciója egy­ re inkább hatékony részévé válik a fejlődő szocialista tu­ datnak. (Akadémiai Kiadó, 1968.)

Radovan Richta és munkaközössége Válaszúton a civilizáció

A Csehszlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete mellett alakult szakmaközi munkaközösség — filozófusok, közgazdászok, szociológusok, pszichológusok, pedagógusok, a politikai tudomány szakértői, orvosok, építészek egy cso­ portja — érdekes könyvet adott közre, amely a tudomá­ nyos-technikai forradalom tár­ sadalmi és emberi összefüggé­ seinek elméleti elemzését nyújtja. A lehetőségekhez ké­ pest összefoglaló képet igyek­ szik adni korunk tudomá­ nyos technikai forradalmáról, amelynek hátterében kétféle társadalmi rendszer létezik, egyszersmind tisztázni igyek­ szik, milyen módon oldhatók meg azok a bonyolult társa­ dalmi és emberi problémák, amelyek ezzel elválaszthatatla­ nul összefüggnek. Így többek között ilyen kérdéseket tár­ gyal: a termelőerők struktú­ rájának átalakulása, a tudomá­ nyos-technikai forradalom és a termelési viszonyok, a mun­ ka struktúrájának változása, az ezzel összefüggő változások a művelődés, a modern civili­ záció területén, az életmód át­ alakulása, a tudomány és a társadalom irányítása közti viszony.

a m i miatt n é h a ú g y é r e z z ü k , m i n t h a V ö r ö s m a r t y t v a g y Petőfit olvasnánk német fordításban." T ö b b e k k ö z ö t t e b b e n kell k e r e s n ü n k a n n a k magyarázatát, hogy a magyar Lenau-kutatás a leggazdagabbak közé tartozik a v i l á g o n , h o g y L e n a u é l e t é b ő l és m ű v é b ő l m a g y a r í r ó k g y a k r a n merítettek ihletet. P é l d á n a k , h o g y c s u p á n a r o m á n i a i m a g y a r i r o d a l o m házatáján m a r a d j u n k , i d é z h e t n ő k E n d r e K á r o l y p o é m á j á t és Molter K á r o l y Lenauról szóló színművét. H a é l e t é b e n n e m , halála után a n n á l k e g y e s e b b v o l t N i k o l a u s L e n a u h o z a sors. M ű v e i ú j a b b és újabb kiadásokban jelennek meg, okos tanulmányo­ kat írtak é s í r n a k róla, szülőfaluját r ó l a n e v e z t é k el, e m l é k m ú z e u m o t r e n d e z t e k b e L e n a u h e i m o n , a z ausztriai S t o c k e r a u s z é k h e l l y e l p e d i g n e m z e t k ö z i tár­ saság m ű k ö d i k , a m e l y az ő n e v é t viseli, s a m e l y m u n k á s s á g á n a k m i n é l a l a p o s a b b feltárását, m ű v e i ­ n e k népszerűsítését, m i n é l s z é l e s e b b k ö r ű terjeszté­ sét tekinti k ö z p o n t i f e l a d a t á n a k . A z öt é v e a l a k u l t társaság h a v i f o l y ó i r a t o t j e l e n t e t m e g Lenau Forum címmel, s minden esztendőben kiadja a Lenau-Almanachot, s emellett g o n d o s k o d i k a költőről szóló t a n u l m á n y o k é s a m ű v e i b ő l készült k é t n y e l ű f o r d í ­ táskötetek m e g j e l e n t e t é s é r ő l is. A társaság l e g l á t v á ­ n y o s a b b és l e g n a g y o b b é r d e k l ő d é s t keltő r e n d e z v é ­ nyei k ö z é kétségtelenül az é v e n k é n t m á s - m á s o r ­ szágokban megtartandó közgyűlések, tudományos ülésszakok tartoznak. Ezen a n y á r o n T e m e s v á r látta v e n d é g ü l a N e m ­ zetközi L e n a u - T á r s a s á g tagjait és m e g h í v o t t a i t . Hat ország — Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Len­ gyelország, Magyarország, Németország Szövetségi Köztársaság és R o m á n i a — irodalomtörténészei, kri­ tikusai és esztétái g y ű l t e k össze a b e g a p a r t i v á r o s e g y e t e m é n e k korszerű a u l á j á b a n , h o g y L e n a u r ó l , h a ­ zai és k ü l f ö l d i kortársairól, a r o m a n t i k á r ó l és a n n a k l e g j e l e n t ő s e b b k é p v i s e l ő i r ő l , a k ö l t é s z e t r ő l és a n n a k t á r s a d a l m i f u n k c i ó j á r ó l , az ö s s z e h a s o n l í t ó i r o d a l o m ­ tudomány problémáiról beszéljenek. A z esemény­ n e k k ü l ö n ö s j e l e n t ő s é g e t , b e n s ő s é g e s ízt a d o t t a s z ü ­ lőföld közelsége, eleven jelképe. A lenauheimi láto­ gatás k e g y e l e t t e l j e s séta v o l t a költő b ö l c s ő h e l y e körül. A h á r o m n a p o s e l ő a d á s - s o r o z a t o n szó esett Lenau műveinek romániai elterjedéséről, lengyel fordításairól, E m i n e s c u és L e n a u k ö l t é s z e t é n e k k ö ­ zös v o n á s a i r ó l , T h a d d ä u s R i t t n e r r ő l és R i l k é r ő l , a magyar romantika jellemzőiről, a germanisztika r o ­ m a n t i k u s v o n á s a i r ó l , H e i m i t o v o n D o d e r e r és a m a ­ g y a r o k k a p c s o l a t á r ó l . (Halász E l ő d szegedi p r o f e s z s z o r ez u t ó b b i t é m á r ó l tartott, előadása, általános v é l e m é n y szerint, a t e m e s v á r i ülésszak l e g i z g a l m a ­ s a b b és l e g ú j s z e r ű b b k ö z l é s e volt.)

L e n a u t e h e t s é g é h e z m é r h e t ő k ö l t ő k b ő v e n szület­ t e k e z e k e n a tájakon. V a n - e v a l a m e l y i k ü k n e k is tár­ s a s á g a ? C s a k s z é g y e n k e z v e í r h a t j u k le a v á l a s z t : m é g p r o v i n c i á l i s a n m e g y e i sincs, n e m h o g y n e m z e t ­ közi l e g y e n . N e m a k a r u n k k ö d ö t űzni, n e m k í v á ­ n u n k lehetetlent. P a n a s z k o d t u n k m á r eleget a n y e l ­ vi k o r l á t o k r a , a n a g y v i l á g i r á n t u n k tanúsított m o s ­ A könyv egészen új, opti­ tohaságára. T a l á n e g y n e m z e t k ö z i j e l l e g ű társaság­ mista távlatot nyit társadal­ gal t e h e t n é n k e l l e n ü k v a l a m i t . H a i l y e s m i l é t r e h o z á ­ munk további fejlődése elé. sára n i n c s is m ó d u n k , a r o m á n i a i m a g y a r i r o d a l o m ­ t ö r t é n e t fellendítésére, e r e d m é n y e i n e k n é p s z e r ű s í t é (Kossuth K ö n y v k i a d ó , 1968.)

sére feltétlenül s z ü k s é g ü n k l e n n e e g y v a g y két h e l y i j e l l e g ű i r o d a l m i társaságra, e g y e s ü l e t r e , a m e l y e k n e k ülésein í r ó k , t u d ó s o k , m ű v é s z e k , irodalombarátok, t a n á r o k és f ő i s k o l a i h a l l g a t ó k t a l á l k o z n á n a k a z i r o ­ dalom jegyében. Említsük a h a g y o m á n y o k a t ? A z Aradi K ö l c s e y Egyesület a d t a ki A r a d v á r m e g y e m o n o g r á f i á j á t és a t i z e n h á r o m v é r t a n ú a l b u m á t , n a g y szerepe v o l t a k u l t ú r p a l o t a f e l é p í t é s é b e n és az 1848-as e r e k l y e ­ m ú z e u m létrehozásában. A temesvári A r a n y János Társaság a n a g y lírikus m ű v e i n e k népszerűsítése mellett a b á n s á g i í r ó k m ű v e i n e k kiadását vállalta, h o g y n e b e s z é l j ü n k az Erdélyi Figyelőt, majd a Z o r d Időt k i a d ó és s z á m o s kulturális r e n d e z v é n y t patronáló marosvásárhelyi K e m é n y Zsigmond Tár­ saságról. E z e k n e k a t á r s a s á g o k n a k , e g y e s ü l e t e k n e k az i d ő s z a k i k i a d v á n y a i , é v k ö n y v e i , f o l y ó i r a t a i és ér­ tesítői irodalomtörténetünk fontos dokumentumai, n a g y é r t é k ű f o r r á s a n y a g a i . N e m ártana feléleszteni ezeknek a társaságoknak a hagyományait, meg kel­ l e n e kísérelni ú j a k létrehozását A d y , A r a n y , G a á l G á b o r , P e t ő f i v a g y T a m á s i Á r o n n e v e alatt. N e m v é l e t l e n , h o g y a N e m z e t k ö z i L e n a u - T á r s a s á g sikeres t e m e s v á r i k ö z g y ű l é s e erre terelte g o n d o l a t a i m a t . M e g n y u g t a t ó és szép d o l o g az, h a a k ü l ö n b ö z ő n e m z e t i s é g ű e m b e r e k azért g y ű l n e k ö s s z e , h o g y a l é l e k l e g t i s z t á b b p á r l a t á r ó l , a költészetről b e s z é l j e ­ n e k : e l f o g u l t s á g o k n é l k ü l , őszintén és igazul. Szekernyés

Kadiwe-indián

rajz

téka Barrows Hősök

Dunham

és eretnekek

A mai filozófiai gondolko­ dás egyik legműveltebb, leg­ színesebb és legigényesebb népszerűsítőjének, a marxiz­ mushoz egészen közeljutott amerikai tudósnak a könyve a politikai szervezetek és a filo­ zófiai eszmék kölcsönhatását vizsgálja. Nem szigorúan tör­ ténelmi elemzés, hanem in­ kább vázlatsorozat, melyet egy­ ségbe fűz az eszmék története és a politikai történelem leg­ szorosabb kapcsolata.

A mű a társadalmi-politikai gondolatnak és szervezeti elő­ feltételeinek története. Igyek­ szik kimutatni, hogy a politi­ J á n o s kai mozgalmakon, szervezete­ ken belül szakadatlan harc folyik az ún. „ortodoxok" és „éretnekek" között: az előb­ biek az említett mozgalmak és szervezetek valóságos és vélt érdekeit kívánják képvi­ selni, az utóbbiak a kötetle­ nebb gondolkodás, a megtor­ panás nélküli haladás hívei. Ebben az értelmezésben a szerző nyomon követi a „hő­ söknek és eretnekeknek" ne­ vezett történelmi egyéniségek, nagy személyiségek életútját Szókratésztől Szent Johannán és Husz Jánoson keresztül Hobbesig, Voltaire-ig, Diderotig, Marxig, Leninig. Kiinduló­ pontja helyes, amikor az esz­ mék magyarázatát társadalmi alapjaikban keresi és a törté­ nelem mozgását a néptömegek harcából vezeti le. Elfogadha­ tatlan viszont a kereszténység sok jelenségének, főleg mai szerepének megítélésében ki­ alakult véleménye. Dunham könyve imponálóan nagy ismeretanyagot közöl gördülékeny, esszéisztikus for­ mában; stílusa lendületes, ele­ ven. (Kossuth Könyvkiadó, 1968.)

IRODALOM-MŰVÉSZET Városok — ködben és éjszaka „De nekem fotogénikus arcra van szükségem" — toszogatja el a felvevőgép elől az öreg, borostás arcú, színehagyott és olajfoltos kezes­ lábasba bújt darukezelőt egy dokumentumfilm-rendező (nyilván az öt­ venes évek elején) Szász János kisregényében. Ez az emlékkép több, mint futó mozzanat a Mamaia b y night valóban filmnovellának is ne­ vezhető montázs-sorozatából; néhány könyvoldallal tovább egy másik, páréves múltból felidézett jelenet rímel rá, a fotoriporter emléktárából: „Egyszer Vajdahunyadon egy padon heverő elrongyolt, kérgéig taposott, és éhes orrú félpár bakancsot is lefényképeztem, háttérben a régi főtér házaival s még távolabb az acélmű füstölgő kéményeivel és ú j m a ­ gaskohóival. »Ezt be se vidd a főnöknek« — tolta félre a képet az ipari rovat egyik riportere. Persze bevittem, és a főnök savanyúan sóhajtott, amikor az olvasztárok és hengerlők képei után a félpár bakancsra esett a pillantása: »Lényeges ez?« Bólintottam: »Nagyon.« N e m gondolod, hogy h a t á r e s e t ? " — és a főszerkesztő természetesen nem adta le lapjá­ ban a fényképet, mert semmit sem értett meg a szimbólumból, régi és ú j emberi közvetlenséggel, de művészi elvonatkoztatással kifejezett kontrasztjából. Ilyen és hasonló szembesítésekből építi Szász János ezt a könyvet, amely alcímében ugyan mamaiai éjszakákat ígér (mint ahogy egyik ko­ rábbi szépirodalmi vitairatát-esszéregényét Moszkvai éjszaka címen kö­ zölte), de az éjszakai fény — szállodaszobák, bárok és sztriptízre is al­ kalmas régi csónakházak fénye — elsősorban arra jó, hogy hősei könynyebben eljussanak a lelki-sztriptíz állapotába. Egyéni és kollektív ön­ vizsgálatok, a világ sorsát s az emberi élet értelmét kutató nagy esz­ mefuttatások természetes színhelyeként idézi Szász ezeket az éjszakákat, ahol nemcsak isznak, vetkőznek és (bocsánat) okádnak a jelenlévők, hanem emlékeznek is tegnapi önmagukra, rossz közérzetükre magya­ rázatot, sőt orvosságot keresnek. Mert „rossz az, hogy az ember csak meg akar élni és nem élni akar. Tenni valamit a halál ellen." Dekadencia, intellektualizmus? A kérdések nyilván megismétel­ mint ahogy ebben a könyvben is utalás történik a Moszkvai éjszaka egykori kedvezőtlen kritikai fogadtatására, de sem akkor, sem most nem lehetett, nem lehet központi címszavakkal elintézni egy iro­ dalmi m ű elemzést igénylő problémáit. Ne térjünk vissza a régi vitára, hiszen az a mű esztétikailag nem érdemesül erre a figyelemre — ezt a mostanit azonban fel kell oldoznunk az ilyenfajta gyanúk alól. Mint ahogy nem klerikális minden mű, amely egyházi környezetben játszó-

hetők,

dik, nem feltétlenül dekadens egy éjszakai mulató — a kapitalizmussal együtt nem kell szétrombolni a v a s u t a k a t . . . (Ezt a leckét viszont nem mindenki tanulta meg a marxista szemináriumokon!) Szász János éppen arra tett kísérletet, hogy a felszín mögé nézzen, hogy a külső cselek­ vések mögött felfedezze a belső feszültségeket, elfojtott vágyakat, f á j ­ dalmakat, reményeket. Ezért választhatta azt a merőben szokatlan írói megoldást is, hogy a kisregény szürrealista könnyedséggel át- meg át­ kapcsoló, de alapjában természetes folyású elsőszemélyes elbeszélését időnként megszakítsa a kurzivált harmadik személlyel — ami bizonyára a külső szemlélő objektivitására, a látszatra utal. De az a furcsaság is — többször s a magyar nyelv szellemével össze nem egyeztethetően — előfordul, hogy a mondat harmadik személyben kezdődik, és elsőben folytatódik (vagy fordítva), noha ugyanarról a személyről, alanyról van szó. A Mamaia by night nem ezért a stílus-leleményért, hanem ennek ellenére — valódi stílus-szépségeiért s etikai alapkoncepciójáért figyetemre méltó mű. Figyelemre és követésre méltó a szembesítések és szembesülések vállalása, őszintesége a kérdezésben s a válaszok kere­ sésében. Persze, irodalomtörténeti jelentőségűvé (legalább a mi romániai magyar irodalmunkban) akkor válhatott volna, ha etikuma az esztéti­ kummal szorosabban összefogódzik. Sok egyéb mellett, ebben külön­ bözik tőle döntően Méliusz József regénye, a Város a ködben. Ha most mégis egymás mellett emlegetjük őket, ezt nemcsak a megjelenésük nagyjából egyidejűsége, nemcsak a két könyvbe rejtetten vagy nyíltan beépített irodalompolitikai hadakozások, az erkölcsi felelősségvállalás­ nak rokon vonásai indokolják, hanem mindenekelőtt a modern próza jellegzetesen X X . századi eszközeinek meghódítására, meghonosítására irányuló törekvéseiknek közelsége. A m i Szász Jánosnak még csak tö­ redékesen sikerült (nem az első és harmadik személy felcserélésére, ha­ nem jelen és múlt egymásbajátszatására, hangulatok, külső és belső cselekvések megjelenítésére gondolok!) — a Proust utáni modern euró­ pai próza szintjét közelítve, a magyar prózaírás mai rangján sikerült Méliusznak. Mert igaz ugyan, hogy napi szenzációként az ú j Méliusz-kötet leg­ izgalmasabb része a függelékként csatolt „regény regénye" („amelyben az író elmondja a Város a ködben kéziratának történetét"), s valójában nemcsak izgalmas, hanem „keserűen tanulságos", hogy a regény meg­ születése óta eltelt három évtized milyen helyzeteket és figurákat ter­ melt ki, ám a pikantériákon túli, esztétikumban mérhető izgalom az igazi, amelyet a mű olvasása közben élünk át. A Város a ködben-t ol­ vasva, elfeledünk minden irodalompolitikai szempontot — amelyek adott körülmények között szintén fontosak lehetnek — , s el az irodalom­ történetieket is: hogy például ez a regény Veress Zoltán úttörő műve, a Szeptember előtt, sőt jóval előtte, a második világháború előestéjén honosította a romániai magyar irodalomba a prousti eredményeket (amiről Veress Zoltán nyilván nem tehet, s ez az irodalomtörténeti tény érdemein sem változtat, minthogy nem ismerhette Méliusz kéziratát): a műre kell figyelnünk, Méliusz József prózaírói teljesítményére, amely — akár egyetértünk itt vagy másutt kifejtett egyik-másik nézetével, akár nem — tiszteletet parancsoló. Ezzel a regénnyel a mai romániai magyar

irodalom újabb lépést tett a provincializmustól az egyetemesség felé vezető úton. A mai romániai magyar irodalom, mondom, bár maga Méliusz hangsúlyozza, hogy regénye a két világháború közötti irodalomhoz tar­ tozik, s hogy ő ettől a munkájától régen elvált, az már idegen számára. Elvégzendő filológusi feladat kimutatni, mit módosult a Város a ködben szövege a harminc évvel ezelőtti részlet-közlésekhez viszonyítva (a szer­ kezeti változtatásokra szintén találhatunk utalásokat, éppen a „regény regényében"). De egy m ű igazából ahhoz a korhoz tartozik irodalom­ történetileg — pontosabban: ahhoz a korhoz is tartozik — , amelyben eljut olvasóihoz, amelyben hatni tud. És akár elfogadja Méliusz, akár nem, úgy tűnik, a két világháború közötti irodalomszervező munkássága után most, a hatvanas évek végén, az Aréna verseivel s talán még inkább a Város a ködben prózájával foglalja el irodalmunkban azt a helyet, amelyet régebbi verskötetei nem a kritikusi-irodalompolitikusi elfogultságok miatt, hanem heterogenitásuk, érték-ingadozásaik követ­ keztében nem tudtak biztosítani neki. Ez a regény különösen szerencsés házasságból született: Méliusz avantgarde elkötelezettségéből s a magyar szociográfiai irodalom jelen­ tőségének felismeréséből. A Város a ködben szociológiai értékei elvitat­ hatatlanok — éppen azért, mert nem a szociologizáló szándék (mint nemegy régebbi poémájában), hanem a mélyről feltörő élmény vezette az író tollát. Vallomás ez a könyv, a gyermekkori élményekről és azo­ kon keresztül egy osztály bűneiről; de szerencsére nemcsak a bűneiről, hanem teljes életéről — úgy, ahogy azt a gyermek s később a felnőtt megismerhette. Mert igaz ugyan (és ezt Kovács Katona Jenő már 1938ban megírta), hogy a gyermekkorra emlékezés igen sokszor a felnőtt-tu­ dathoz igazodik, de Méliusz nem annyira a gyermeki lélekbe világító regényt akar írni, sokkal inkább családja, városa (Temesvár), osztálya, az anyagi gondtalanság csúcsaira-csúcsocskáira felkapaszkodó hivatal­ noki-polgári réteg életébe igyekszik bevilágítani, a háborús konjunktú­ rában „tekintélyt szerző" polgár természetrajzát írja. S ami külön ér­ téke a regénynek: nem holmi urbánus elfogultsággal, hanem azzal a „gyökerességgel", ami A szénásszekér elégiát is jellemzi (sajnos, a kritikus ebben sem lehet eredeti — a „regény regényében" erre is uta­ lás történik, Szilágyi Domokos lektori véleményében). Méliusz végig­ követi a háborús években a bérháztulajdonosi státusba avanzsált család s a szegény városi és falusi rokonság kapcsolatait, s az emberségnek tisztább formáit találja meg a tanyán élő Józsiék körében. A nép nyelvét is itt tanulja meg szeretni, tisztelni (ennek a sze­ retetnek újabb bizonyítékai az olyan, szabadvers-áhitatú beszédei, mint amilyet az Ady-ünnepségen mondott Nagyváradon). „Mintha sötétkék és azúrkék olajcsíkok simultak volna egymás mellett a határtalan üveg­ lapon. A z égi kék fokozatosan feketévé sötétült, és idelent, a csilla­ gok alatti mélységben, amelynek az alján szekerünkön imbolyogtunk, nem élt semmi, csupán Józsi hangja, a szavai, amik oly másként hang­ zottak itt, mint a mi szavaink a városon, ahol nemcsak a lélek, de a lélekkel együtt a nyelv is elszegényedett, torzonborzzá, ápolatlanná és fésületlenné vált; dudorokkal, sebekkel és hegekkel telidesteli abban a környezetben, amihez mi is t a r t o z t u n k . . . Akikkel mi érintkeztünk, ta-

lálkoztunk, mulattunk ebben a városban, nem a nyelv zamatát szom­ júhozták, hanem a bécsi vágyképet üldözték, a Habsburgok talmi és időszerűtlen, úri cirádás, arany paszományos pompáját, a »nemzeti ünnepek« díszmagyar színpadi kosztümjeinek csillogásában. Vecsera Mária és a főherceg kétkrajcáros regényét, az udvari bálok agyrémbe illő toalettjeit, Grinzinget, a Prátert, a kabarét. Tisza Istvánt — díszmagyar­ ban — , a Várat — őrségváltáskor — , a térzenét, a Pester Lloydot — a jobbik esetben — , a millenniumi szellemet, a bamba rímek szatócsát, Szabolcska Mihályt és a » Z s e r b ó t « . . . " Amint ez az idézet is mutatja, Méliusz jó nyelvmesterekre talált, nem süllyedt bele nyelvileg sem a temesvári beamtervilágba; az irónia nyelvi fegyverét éppúgy megtanulta, mint a prédikátoros pátoszt (pél­ dául: „Szabó Kis Mihályok, tegnap és ma, bocsássatok meg a mi vét­ keinknek, mert mi nem tudtuk és ma sem tudjuk, hogy mit cselek­ szünk!"). A regény egészének nyelvi szépségét nem takarhatják el az itt-ott barokkosan túlburjánzó mondatok sem (ezekre meg Szemlér Ferenc figyelmeztette a szerzőt), ahol a szabadversszerű expresszionista áradás szóözönbe, ismétlésekbe csap át. Ahogy a nyelv példáján láttuk, úgy köti össze a szerző minden vonatkozásban a családi élményt, emléket az országos, sőt európai ese­ ményekkel, távlatokkal, tanulságokkal. Helyenként ezek a tanulságok túlságosan publicisztikusak, s az is előfordul, hogy az extenzív totalitás kedvéért élménykörén túl bővíti a tipológiát (Fanny című fejezet), a regényre azonban az élményes-cselekményes megjelenítés a jellemző. Még romantikus történetet is beépít művébe, mint amilyen a Schmidt főhadnagy „hőstette", szabadulása a szerb fogságból, de ilyenkor sem az elbeszélés élénkítése, színesítése a célja, hanem a család lélektanitársadalmi analízise: arra kíváncsi, arra figyel, hogyan reagálják le a család tagjai az elmesélteket. Telitalálat a Temesvárt kivégzett nazarénus és a Jean Jaurés halála közt vont párhuzam (volt ugyan kriti­ kusa, aki ezt erőltetettnek vélte), s mesteri a szimbolikussá növelt záró­ fejezet, A z utolsó vacsora: a pusztulás előszele csap meg belőle. A regény egészének a megkomponáltsága azt az esztétikai élvezetet váltja ki az olvasóból, amit a család lélekrajzának finomságaiban is érzéke­ lünk. 1969 bizonyára a regény esztendejeként kerül be a romániai m a ­ gyar irodalom történetébe. Méliusz József könyve, a Város a ködben, nem kevéssel járul hozzá ehhez a megjelöléshez.

téka Arany

László

A délibábok hőse

Méltóbban és okosabban nem is tiszteleghetett volna a ma­ gyar könyvkiadás a 125 éve született Arany László emlé­ ke előtt, mint klasszikus becsű főművének rangos újrakiadá­ sával. Az önmaga kiérdemelte értéket gyarapította és mélyí­ tette el Juhász Ferenc dús képi fantáziával átszőtt elő­ szava. Itt hangzik el a koráb­ bi előítéletekkel, téves néze­ tekkel vitába, harcba szálló megállapítása az álomban és akaratban egyaránt középsze­ rű Hübele Balázst jellemezve: „Nem fajtánk egyik rossz őstulajdonságának emberré-teremtett képlete volt 6, de Földünk átlag-emberének át­ lag-megvalósulása, a mindig mindenütt föllelhető akarnok akaratlanság, a nagyot-akaró középszerűség, a mások-általmegvalósított és másokban­ megvalósult szent tűz és szent tevékeny lobogás közepes utánzat-vágyakozója." A Borsos Miklós tollrajzaival díszített kötetet a híres gyomai Knernyomda egyik nagyon szép alkotásaként tartják számon a bibliofilek. (Szépirodalmi K ö n y v k i a d ó , 1969.)

Ludwik

a

Chmaj

Utak és tévutak huszadik század pedagógiájában

Az elmúlt évtizedekben sok­ szor mint fantomokkal vitáz­ tunk a polgári neveléstudo­ mány irányzataival, mivel sem kellő tájékozottsággal, sem pedig biztos összehasonlítási alappal nem rendelkeztünk e polémiákhoz. Ezért tölt be

Két költő — két regény A két költő, a k i n e k a r e g é n y e c s a k n e m e g y i d ő b e n j e l e n t m e g , S z é k e l y J á n o s és L á s z l ó f f y A l a d á r . A Héphaisztosz terjedelemre több mint háromszorosa a Soó Péter b á n a t á n a k . H a tíz é v v e l ezelőtt j e l e n ­ n e k m e g , a z e g y i k r ő l azt írták v o l n a a b ö l c s kriti­ kusok: „ a történelembe menekül", a másikról meg: „menekül a történelemből"... Ma már — megadva K l i ó n a k is, K a l l i o p é n a k is az i l l ő tiszteletet — n e m o r o z z u k el e g y i k t ő l s e m a m á s i k jussát. L e g k e v é s b é p e d i g E u t h e r p é k e g y e l t j e i n e k azt a j o g á t vitatjuk, h o g y K a l l i o p é n a k is a d ó z z a n a k . Ha az e g y i k k ö l t ő regényét történelminek, a másikat lélektaninak m i ­ nősítjük, c s a k a s z e r z ő k feltehető s z á n d é k á r a u t a ­ lunk, hatásukhoz e minősítéseknek úgyszólván s e m ­ mi k ö z ü k . S z é k e l y J á n o s f e j l ő d é s - r e g é n y é t o l v a s v a , melyben a historikum — mint a modern színpad­ k é p b e n — j e l z é s és n e m díszlet, azt a t ö r t é n e l m i b o r z o n g á s t érezzük, a m i t a M u s i l T ö r l e s s é v e l v a g y a T h o m a s M a n n Doktor Faustusával érzékeltethető r e g é n y t í p u s vált ki. L á s z l ó f f y A l a d á r regényében p e d i g i z g a l m a s a b b a kétezerötszáz é v e elvégeztetettn é l az, a m i t a z í r ó — e g y az a d a t o k é n á l is f o n t o ­ s a b b hitelesség n e v é b e n — h o z z á k é p z e l az í g y v a g y úgy végbement eseményekhez. L í r i k u s o k r ó l l é v é n s z ó , a k i k r e g é n y t írtak, m i s e m l e n n e k ö n n y e b b , m i n t ö n v a l l o m á s o k a t keresni a m ű ­ b e n . F e l e s l e g e s v á l l a l k o z á s — m i n d e n r e g é n y arról szól, aki írta. M e r t a l e g f o n t o s a b b r ó l szól. S m i a l e g f o n t o s a b b ? A z , a m i t feltétlen el kell m o n d a n i . M e r t átélte v a l a k i , v a g y m e r t n e m élhette át; m e r t fél, h o g y átélheti, v a g y a n n y i r a s z e r e t n é átélni, h o g y lejátssza, n e m ú g y , m i n t a színész, h a n e m ú g y , m i n t a g y e r m e k , aki m i n d e n lehet, a m i t c s a k el tud k é p ­ zelni. A z e g y i k r e g é n y g y e r m e k e k r ő l szól. A másik — h ő s ö k r ő l . É r d e k e s , h o g y az á l m o d o z ó g y e r m e k h ő s szeretne lenni, a z á l m o d o z ó felnőtt p e d i g — gyermek. M e g s e m k í s é r e l e m a Soó Péter bánatát és a Hephaisztoszt közös nézőpontról szemügyre venni: ilyen k ö z ö s n é z ő p o n t n i n c s . A z u g y a n i s , h o g y m i n d ­ két szerző költő — lírai a l k a t u k a l a p v e t ő k ü l ö n b ö ­ z ő s é g é t t e k i n t v e — c s a k a z a m ú g y is s z e m b e s z ö k ő eltéréseket, az entitások összehasonlíthatatlanságát nyomatékosítaná. S ráadásul: a m i k o r regényt olva­ s u n k , m é g ha lírikus írta is — a s z e r z ő n e k a p r ó z a m ű v é s z e t é b e n v a l ó jártasságát firtatjuk. A r o s s z r e ­ g é n y n e k n e m m e n t s é g e , h o g y esetleg j ó k ö l t ő írta. A j ó r e g é n y b e n p e d i g — s e z a kettő m á s - m á s f o ­ kon, m ó d o n az — úgyis felismerjük azokat a j e g y e ­ ket, m e l y e k s z e r z ő j é t m i n d e n m ű f a j b a n megkülön­ b ö z t e t i k társaitól. Ezért a t o v á b b i a k b a n k ü l ö n - k ü l ö n s z ó l n é k a két k ö n y v r ő l , n é h á n y , a z o l v a s m á n y sugallta g o n d o l a t k ö r é c s o p o r t o s í t v a azt, a m i t r ó l u k a z o n n a l el kell mondani.

Lászlóffy A l a d á r a történelem értelmét látszik k u ­ tatni Héphaisztoszában*. N e m e l í r á s : v a l ó b a n arról van szó regényében, h o g y van-e a történelemnek ér­ t e l m e — v i g y á z a t , n e m c é l j a a s z ó n a k finalista j e ­ lentésében. A t ö b b m i n t n é g y s z á z l a p n y i k é r d é s r e l e g f e n n e b b feltételes választ a d h a t u n k . K u d a r c n a k v a g y győzelemnek, hősiességnek, áldozatnak é p p e n annyi é r t e l m e v a n a t ö r t é n e l e m b e n , a m e n n y i e r k ö l c s i hasz­ nát látják — a h a r c k i m e n e t e l é t ő l függetlenül — huszonöt v a g y kétezerötszáz é v m ú l v a a múltat mint j e l e n ü k e l ő z m é n y é t fürkésző n e m z e d é k e k . E z í g y eléggé d i d a k t i k u s a n h a n g z a n a . D e L á s z l ó f f y r e g é ­ n y é n e k n e v e l ő s z á n d é k a — ha v a n , s azt h i s z e m , van — n a g y o n etikusan, k ö z v e t v e , hősei ö n n e v e l ő erőfeszítésein át é r v é n y e s ü l . T a l á n n e m c s a k ezért érezzük, h o g y a Héphaisztosz — üdítő, fiatalító o l ­ vasmány. A z írót sem akkor érezzük a csodálatos i d ő g é p k e z e l ő j é n e k , a m i k o r é v e z r e d e k k e l r ö p í t vissza olyan történelmi korba, mely számunkra inkább l e g e n d a , m e s e : m í t o s z , m i n t t ö r t é n e l e m . Igazi c s o d á t akkor művel, amikor olvasóit — a legblazirtabb i r o d a l m á r o k a t is — t í z - h ú s z - h a r m i n c é v v e l fiatalítja vissza, a p o m p á s k a l a n d b a n , p o m p á s h ő s ö k é r t d o ­ b o g ó s e r d ü l ő s z í v ü k h ö z igazítva K r ó n o s z s z i g o r ú ó r a ­ mutatóját. M e r t L á s z l ó f f y hősei — h é r o s z o k : fiata­ lok, s z é p e k , b á t r a k , tehetségesek, sőt g a z d a g o k és h a t a l m a s o k is. M é l t ó s á g g a l é l n e k és m é l t ó s á g t e l j e s e n h a l n a k m e g . T i z e n k é t és t i z e n h a t é v e s k o r a közt még a h u s z a d i k század e m b e r e is i l y e n n e k k é p z e l t e a hőst, s i l y e n n e k r e m é l t e az életet. E n n e k a z é l v e z e t t e l írt és é l v e z e t e s r e g é n y n e k majd m i n d e n l a p j á n a z o n b a n a „ s t r a m m " antik f é r ­ fieszménynek különös akusztikát ad a m o d e r n e m ­ b e r é s m o d e r n k ö l t ő Lászlóffy. Á l l a m r ó l , k ö t e l e s s é g ­ ről, n e m z e d é k e k r ő l , s z a b a d s á g r ó l , h á b o r ú r ó l e l m é l ­ kedve Asztakidész, Leonidász vagy Ktesziphon „kü­ l ö n ö s t a n o k n e v é b e n forgatja ki, m i k o r csak teheti, a spártai t ö r v é n y t " . Ha n e m t u d n ó k , h o g y k ö l t ő írta a Héphaisztoszt, utolsó fejezetét, a z e p i l ó g u s s z e r ű M e s é t a k k o r is költeményként olvasnók. Nagylélegzetű mondatai, frappáns kapcsolásai, a s z e n v e d é l y e s e n t o r l ó d ó k é ­ pek m é l y é n a m i n d i g v i l á g o s , érett g o n d o l a t m u ­ tatja, m i l y e n is lehetett v o l n a ez a r e g é n y , ha íróját éppen lendületes m e s é l ő k e d v e s képessége n e m kész­ teti g y a k r a n a n y e l v a n y a g á n a k túl nagyvonalú (úgy is m o n d h a t n ó k : h a n y a g ) k e z e l é s é r e ! A r e g é n y tárgyából merítve hasonlatot: a történeti-régészeti tudás, epikai készség, h e l y z e t - s j e l l e m t e r e m t ő e r ő krőzusi k i n c s e i t L á s z l ó f f y A l a d á r n e m foglalta s p á r ­ tai f e g y e l e m m é l t ó k e r e t é b e . Ezért a n n a k a z o l v a ­ sónak, a k i i g é n y é t á l t a l á b a n L á s z l ó f f y tehetségéhez é s k ü l ö n ö s e n az itt felcsillantott p r ó z a í r ó i l e h e t ő s é ­ geihez méri, n e m lehet m a r a d é k t a l a n az ö r ö m e . A regény s i k e r é n e k ez n e m ártott, s tudjuk, a siker n e m árthat L á s z l ó f f y i g é n y e s s é g é n e k . E g y o p e r a t í v kiadói k o n c e p c i ó a kettőt: sikert és i g é n y e s s é g e t te­ hetné e g y m á s h o z m é l t ó v á a r e g é n y ú j a b b k i a d á s á -

* Lászlóffy Aladár: Héphaisztosz. kiadó. Bukarest, 1969.

Irodalmi

Könyv

téka sürgető hiányt a lengyel egye­ temi tanár posztumusz műve, amelyben összegyűjtötte, re­ gisztrálta, rendszerezte azokat a pedagógiai szerzőket, mun­ kákat, elméleteket, amelyek a modern nevelési ismeretek kö­ rébe tartoznak. Herbert Spen­ cer és Ellen Key pszicho-biológiai pedagógiáján kezdve, a behaviorizmuson, a pszicho­ analízisen át jut el az európai munkásmozgalom nevelési-ok­ tatási irányzatáig. A marxista igényű munka alapvető ér­ deme, az informáláson túl, az eszmei eligazodás megkönnyí­ tése. ( G o n d o l a t , 1969.)

Finn

elbeszélők

Éppen tíz évvel a Képes Géza szerkesztette, nagysikerű Finn v e r s e k és d a l o k antológia megjelenése után és néhány klasszikusként értékelt, vala­ mint éppenséggel modernregénye novellatermés java is eljutott hozzánk. Korábban A boldog­ talan k o n z e r v a t í v című gyűj­ temény igyekezett az utóbbi másfél-két évtizedet bemutat­ ni, e mostaninál az ötvenes évek alkotják a határkövet. Így e teljesebb kép ismereté­ ben mondhatjuk el, hogy bár a rövid műfajok nem erőssé­ gei a finn prózaíróknak, lega­ lábbis nem a novella maupassant-i vagy csehovi értelmé­ ben, mégis eszközei, témái korszerűek és rokonszenves a harcmodora, amellyel egy kis nép fennmaradásáért, irodal­ mának elismeréséért küzd. A kötetben helyet kapó húsz szerző között a jól ismert klasszikusok mellett, mint amilyen J. Linnankoski, Eino Leino, F. E. Sillanpää, a még közöttünk élő derékhad képvi­ selőivel is találkozunk. (Euró­ p a K ö n y v k i a d ó . 1969.)

téka Heller

Agnes

Érték és történelem

A tanulmánygyűjtemény a történetfilozófia, a mindennapi élet, az emberi egyéniség kér­ déseit, összefüggéseit vizsgálja filozófiai, irodalmi, szociológiai vagy történeti esszék formájá­ ban. Az első rész azokat az írásokat tartalmazza, melyek közvetlenül társadalomelméleti problémákat tárgyalnak, s a marxizmus néhány eddig ke­ vésbé tisztázott vagy leegysze­ rűsített kérdésének — etika, egyén és közösség, a morális és a társadalmi érték fogalma — elvi megközelítését céloz­ zák. A második ciklus az új­ kori filozófia történetének egyegy alakját, gondolatrendsze­ rét vagy kiemelkedő művét értelmező tanulmányokat fog­ lalja magában. A harmadik cso­ port elsősorban irodalmi tanul­ mányokat és publicisztikai jel­ legű írásokat ölel fel, ezek kö­ zött olvashatunk Shakespeare világnézetéről, Thomas Mann két kisregényéről, Lukács György esztétikájáról, Eatherleynek, az „atombomba-pilótá­ nak" sorsáról és Hochhuth színművéről, a lelkiismeret és felelősség korunkban megvál­ tozott lehetőségeiről és köve­ telményeiről. ( M a g v e t ő , 1969.)

A magyar nyelv szóvégmutató szótára

val, m e l y b e n m e g v a l ó s u l n a a részletek és az e g é s z értékének egyensúlya, m e l y egyébként Lászlóffy Ala­ d á r esztétikája i s : a m í v e s m o n u m e n t a l i t á s .

A Soó Péter bánata* t ö k é l e t e s m ű . A kritikus e g y i k k e z é n m e g s z á m l á l h a t j a , h á n y s z o r írhatott l e ilyet é l e t é b e n , r á a d á s u l első r e g é n y r ő l . Ezután m á r c s a k a n n y i t tehet — e g y e b e t se tesz, amióta kétszer e g y m á s után e l o l v a s t a — , h o g y f i g y e l m é b e ajánlja mindenkinek. S tekintve, hogy a regény megírásá­ tól a m e g j e l e n é s é i g tizenkét é v telt el, f e l f o h á s z ­ k o d i k : b á r c s a k n e m ú l n a el ú j a b b é v t i z e d , a m í g újra kiadják, sőt r o m á n u l , n é m e t ü l , a n g o l u l , fran­ c i á u l is o l v a s h a t ó lesz. T u d o m , n e m illik n á l u n k senkit túldicsérni, m i e ­ lőtt elérte v o l n a a p á t r i á r k á k korát. S z í v e s e b b e n temetünk, mint dicsérünk. Leghelyesebb megvárni, a m í g m e g h a l a szerző, a k i r ő l szuperlatívuszokban lehet beszélni. A halott tehetség — klasszikus érték. A z é l ő k b e n v i s z o n t b á r m i k o r c s a l ó d h a t u n k . EZ m i n d igaz lehet. D e g y á v a és s z ű k k e b l ű az a kritika, saját m a g á t f o k o z z a l e az az i r o d a l o m , a m e l y n e m t u d j a vagy n e m meri — a csalódás vagy a tévedés k o c k á ­ zatát is v á l l a l v a — l e l k e s e n és b o l d o g a n (igen, b o l ­ d o g a n ! ) ü d v ö z ö l n i a r e n d k í v ü l i teljesítményt, s c s e ­ pülni a silány fércmunkát. Körülírások bonyolultan s e m m i t m o n d ó r e n d s z e r e a l a k u l t ki az o l y a n e g y ­ szerű és p o n t o s s z a v a i n k a t e l k e r ü l e n d ő , m i n t : szép, kitűnő, élmény, felháborító, pocsék. Elnyűttünk s degradáltunk viszont más, ugyancsak egyértelmű fogalmakat, ezért f é l v e — n e m a nagyotinkább keveset-mondástól — írom le: Székely János kisre­ génye olyan irodalmi esemény, melynek a kedvéért é r d e m e s , mi t ö b b , k ö t e l e z ő e l h a g y n i a j á r t ö s v é ­ nyeket. S o ó P é t e r — t ü k ö r e m b e r . T ü k ö r b e nézni i r t ó z i k u g y a n : c s ú n y a . Ezért ő m a g a a t ü k ö r : l é n y e t ö k é ­ letes m á s á t őrzi e z az e l l e n - N a r c i s s u s , ellentétét és kiegészítőjét, ikertársát, a k i t túlélt, anélkül, h o g y eltemette v o l n a , akit m e g ö l t , anélkül, h o g y k e z e t e m e l t v o l n a rá, aki ő m a g a , anélkül, h o g y v e l e a z o ­ n o s v o l n a . E l ő b b azt hisszük, e g y t ö b b é - k e v é s b é k ö z ö n s é g e s t e s t v é r p á r t ö r t é n e t é t halljuk, a k i k k ö z ü l persze, h o g y az a k ü l ö n b , aki m e g h a l t , s n y i l v á n ­ v a l ó a n az a v é t k e s , a k i él. T u d a t h a s a d á s o s m o n o l ó g zárja a történetet. D e a r e g é n y m a g a is a b á n a t á t elbeszélő S o ó Péter monológja, mely végedesvégig a m á s i k r ó l , S o ó P á l r ó l szól, akit K i c s i n e k b e c é z , n o h a f e l n é z rá. P á l t csak P é t e r e m l é k e i b ő l i s m e r ­ j ü k , az ő s z e m é v e l látjuk s z é p n e k , az ő f ü l é v e l h a l l ­ j u k o k o s n a k , az ő c s o d á l a t á b a n b á t o r n a k . C s a k P é ­ t e r n e k van s z e m e , füle, e m l é k e , b á n a t a : v a l ó s á g a . P á l t c s a k P é t e r ismeri, P é t e r és senki m á s . H o n n a n ismeri? Önmagából, a tükörből. Képességei érdemén — Pál a gyermekbanda v e ­ zére. D e P é t e r a l e v e n t e p a r a n c s n o k , aki „ a v é g r e ­ hajtó és s z o l g a s z e r e p é t v á l l a l t a ; v o l t a k é p p e n az

A Papp Ferenc szerkesztésé­ ben megjelent szóvégmutató szótár A M a g y a r N y e l v Értel­ m e z ő Szótára 58 323 címszavát közli a szóvégek sorrendjében, azaz úgy, hogy a szótárban szokásos módon egymás alatt közölt szavakat nem balról jobbra, hanem jobbról balra állítja betűrendbe. De a szó* Székely tár forgatója nemcsak a hason­ ló végű szavakat, a „rímeket" Könyvkiadó.

János: Bukarest,

Soó Péter 1969.

bánata.

Ifjúsági

egyetlen szolgáét a szakaszban, m i n t h o g y a t ö b b i e k tiltakozók és kényszerítettek v o l t a k . H o g y a n á l l h a ­ tott és m a r a d h a t o t t v o l n a m e g a k ü l ö n u t a k o n j á r ó , külön, á t f o g ó e l k é p z e l é s e k szerint c s e l e k v ő K i c s i a szakasz e g y e t l e n s z o l g á j á n a k s z e r e p é b e n ? " . A kettős v e z é r s é g értékelése is — b o n y o l u l t h e l y ­ zet, é l e s e l m é j ű , á r n y a l t értékelés — P é t e r t ő l szár­ mazik. A z a l á r e n d e l t t ő l , a k ö z é p s z e r ű t ő l , aki v e z é r ségében is l e g f e n n e b b „ v é g r e h a j t ó és s z o l g a " l e h e t ; a „tiltakozókra és kényszerítettekre" oktrojált főnök ő, K i c s i t ő l eltérően, aki a szabadság, a j á t é k c s a p a ­ tának n é p s z e r ű s é g , t e k i n t é l y é r d e m é n választott v e ­ zére! D e n e m i l y e n J a n u s - a r c ú - e m i n d e n „ v e z é r ­ ség", m e l y e t k é n y e s e r k ö l c s ű , v i l á g o s f e j ű e m b e r visel, a g g o d a l m a s a n l a v í r o z v a p a r a n c s és h a j l a n d ó ­ ság k ö z ö t t ? E „ k é t é r t e l m ű a k r o b a t i k á h o z " — a h o ­ gyan S o ó P é t e r minősíti h e l y z e t é t — v a l ó j á b a n egy e m b e r is elég, v a g y kettő tesz ki e g y e t . A h a d a k n y o m á b a n e g y r e m e s s z e b b terelt fiúk megpróbáltatásai, a z éhség, a h i d e g e l s z e n v e d é s e Péter e m l é k e z e t é b e n m i n t „ e l f a j z o t t a s z k é z i s " él. P á l é l e t é n e k és h a l á l á n a k vigasztalhatatlan és b ű n ­ tudatos k r ó n i k á s a k é n t , a k á r c s a k Dr. phil. Serenus Z e i t b l o m , aki m i n d u n t a l a n a saját j e l e n t é k t e l e n s é g é t emlegeti barátja, a zseniális m o d e r n Faustus — Adrian Leverkühn történetét írogatva. Péter olyan lelki d i f f e r e n c i á l t s á g o t , e l m e b e l i f i n o m s á g o t árul el, a m e l y őt m a g á t is f e l s ő b b r e n d ű l é n y k é n t mutatja meg. E l b e s z é l é s e t á r g y á n a k , a z elérhetetlen példa­ k é p n e k n a g y o b b d i c s ő s é g é r e ? V a g y f o r m á t találva saját Fölöttes É n - j é n e k a s z e m é r m e t n e m sértő d i ­ csőítésére? Célok, eszmények, akadályok porlanak szét az i d ő b e n — t ű n ő d i k S o ó P é t e r — , „ d e m a g a az e r ő p r ó b a , az emberi teljesítmény megmarad..."

téka leli jel egy csoportban (pél­ dául mulya, pulya, furulya, skatulya), hanem az egyes sza­ vak mellett számkódok for­ májában a szavakra vonatkozó legfontosabb lexikográfiai is­ mereteket is (milyen szófaj a szó, milyen a ragtalan vagy -t tárgyragos, - k többesjeles az egyes harmadik birtokos személyragos alakja, képzett-e). A szótár értékét növelik a függe­ lékként közölt, a szóvégi han­ gok, majd a digrammák és trigrammák számát és száza­ lékarányát mutató statisztikai adatok; a szótárból többek közt megtudható, hogy e mun­ kában 2188 -z végű, 499 - o z végű, 324 -zet végű szó van. ( A k a d é m i a i K i a d ó , 1969.)

Ádám

Magda

Magyarország és a kisantant a harmincas években

A vaskos monográfia a so­ káig „kényes" kérdések közé sorolt problémát: a kisantant kialakulásának körülményeit, célkitűzéseit és Magyarország­ hoz való viszonyát mutatja be. A magyar és külföldi forrá­ sokra, feldolgozásokra támasz­ kodó munka azonban nem elégszik meg a kisantant elszi­ getelt tárgyalásával, hanem azoknak az európai és nemzet­ közi politikai erőknek a sík­ jába helyezi, amelyek végső soron létrejöttét, működésének sikereit és kudarcait is meg­ határozták. Ugyanakkor vá­ laszt keres a kérdésre: miért nem sikerült a Duna menti államokat a nemzeti létükre törő hitlerista veszéllyel szem­ ben összefogni. A monográfia hét fejezetében felvázolja nemcsak a Duna menti álla­ mok, hanem egész Kelet-Eu­ rópa két világháború közötti történetét, a nácizmus és a na­ cionalizmus fokozódó térhódí­ fakadó ellen­ A z az é j s z a k a p e d i g , az a téli éjszaka a n é m e t tását, az ezekből amelyek végül is a v á r o s k a k ö z é p k o r i falai közt, a b o r z a l o m és a c s o d a téteket,

T e l j e s í t m é n y ? M i f é l e t e l j e s í t m é n y r ő l lehet szó, e h á b o r ú s o d o r t a k a m a s z c s a p a t b a n , tétlenül s n é l k ü ­ l ö z v e , i d e g e n f ö l d ö n ? A kályha. M i n d e n k i fázik. D e k á l y h á t csinálni a s e m m i b ő l , l e g y ő z v e a tárgyak o s t o b a ellenállását, hasznos eszközzé szelídítve a haszontalan h u l l a d é k o t — f ö l é n y e s l e l e m é n n y e l — c s a k K i c s i tud. K i c s i , aki m i n d i g eltalálja a l e g ­ nagyszerűbb megoldást, mely egyben a legegysze­ r ű b b is. K i c s i ritkán c s e l e k s z i k , r e n d s z e r i n t c s e l e kedtet, d e b e a v a t k o z á s a i a fantáziátlan n e h é z k e s ­ séghez v a g y k a p k o d á s h o z ú g y v i s z o n y u l n a k , m i n t álombeli másunk elmés szava, ügyes mozdulata nappali v a l ó s á g u n k suta gesztusaihoz. P é t e r s z á m á r a K i c s i a m e g e l e v e n e d e t t , a léttel s z i n k r o n b a h o z o t t esprit d ' e s c a l i e r . K á l y h a é p í t é s e — d e m i u r g o s z i te­ remtés, m e l y n e k l e í r á s á b a n S z é k e l y J á n o s l é l e g z e t ­ elállító b r a v ú r r a l a h o m é r o s z i p a j z s v e r é s t ö r t é n e l m i i n v e r z i ó j ú r e p l i k á j á t n y ú j t j a ; ott a k o r k é z m ű v e s kultúrájának legmagasabb szintjén kovácsolnak fegyvert; itt a félelmetesen fejlett haditechnika pusztítása a r r a k é n y s z e r í t e g y g y e r e k e m b e r t , h o g y a l e g k e z d e t l e g e s e b b m ó d o n e s z k á b á l j o n össze, v é d e ­ kezésül az e l e m e k e l l e n , e g y o l y a n eszközt, m e l y n e k — a k o r műszaki s z í n v o n a l á n — sorozat-előállítása p e r c e k b e k e r ü l n e . . . Itt is, o t t is az e m b e r i l e l e m é n y a hős, „ a z e r ő p r ó b a , a t e l j e s í t m é n y " .

téka Harmadik Birodalom túlsúlyá­ hoz, kizárólagos hegemóniá­ jához vezettek ebben a tér­ ségben, és rendkívül veszedel­ mes helyzetet teremtettek va­ lamennyi kis állam számára. ( A k a d é m i a i K i a d ó , 1968.)

Sáfáry

éjszakája, a t o r z j ó s á g é és a szép halálé — a k e z ­ d e t e és a v é g e m i n d e n n e k . P é t e r f e l n ő t t lesz, m e r t P á l m e g h a l . P é t e r K á i n lesz, m e r t A b e l m e g h a l , A b e l — a k i n e k ő v o l t a z ő r z ő j e . . . M i n t az Úr é s m i n t J á k o b , ú g y kérdi m a j d a z i k r e k é d e s a n y j a : h o v a lett a k e d v e s e b b i k g y e r m e k ? A t e s t v é r e k k e t ­ ten v o l t a k . A túlélő e g y e d ü l m a r a d . D e ú g y , h o g y kettős terhet c i p e l : p ó t o l n i a k e l l az űrt, a m i t a M á s i k pusztulása a v i l á g b a n hagyott. C s a k a b e n n e t á t o n g ó S e m m i t n e m töltheti b e — s e m m i . E m l é k ­ b ő l , ö n v á d b ó l , szeretetből, m a g á n y b ó l k e l l n a p o n t a ú j r a t e r e m t e n i e m a g á b a n azt, aki n i n c s t ö b b é . A m i n t telik az idő, é s s ű r ű s ö d i k a m a g á n y , ú g y nő, n e m e ­ sedik, s z é p ü l a h a l o t t g y e r m e k az é l ő f e l n ő t t b e n .

László

Szilágyi Júlia

Korforduló „Az én bánatom az egész világ, az egész világ az én hi­ tem!" — elfelejtett költő üzente ezt szerelmének, s jól teszi egykori Korunk-szerkesz­ tőnk, Sándor László, hogy f e l ­ támasztja a munkácsi Sáfáry Lászlót, aki ifjan pusztult el valahol Kurszknál, s mindöszsze két kis verskötetet hagyott hátra. A L e n d ü l e t című 1931es elsőt azonban Illyés Gyula köszöntötte a Nyugatban, s Méliusz József fedezte fel az Erdélyi Helikonban, hogy ez a költő „öntudatos proletár". Az 1935-ös V e r h o v i n a a kár­ pátaljai szülőföld problémáit veti fel, s Barta Lajos, Győry Dezső, Vozári Dezső méltatja a versek népdalszerű tisztasá­ gát, mélyen gyökerező hazaiságát. Fábry Zoltán a Korunk­ ban így méltatta: „Sáfáry a tájélményt szociális élménnyé fokozza". A most újraközölt versek (kiegészítve közel 40 ed­ dig közöletlennel) egy különös paraszti szürrealizmus, eredeti ízű népi avantgardizmus je­ gyeit viselik, nem véletlenül: ez a friss költészet sarlós-ván­ dorlásokon, népművészeti stú­ diókban és munkás szavalókórusokon edzette természeti erejűvé a maga társadalmi mondandóját. (Szépirodalmi K ö n y v k i a d ó , 1969.)

Vízaknai

boroskanna

A szerző szerint f i g y e l e m r e m é l t ó j e ­ lenség, h o g y a s z a k e m b e r e k szétáramlása m á r k e z d i éreztetni hatását a l e g f e j l e t ­ t e b b tőkés o r s z á g o k b a n is, a m e l y e k é v e n ­ te j e l e n t ő s s z á m ú , m a g a s képzettségű s z a k e m b e r t v e s z í t e n e k . Igaz, e z e k az o r ­ szágok ugyanakkor a fejlődésben levő államokból kapnak szakembereket.

l e g ű é s ű r k u t a t á s o k r a f o r d í t o t t óriási b e ­ ruházás, v a l a m i n t a t u d o m á n y o s k u t a ­ tásokon alapuló iparágak rohamos fejlő­ d é s e n y o m á n n ö v e k s z i k a kereslet a tu­ d o m á n y o s k é p z e t t s é g ű munkaerő iránt. E f o k o z ó d ó i g é n y t saját f o r r á s o k b ó l n e m lehet kielégíteni. M á s r é s z t az Egyesült Á l l a m o k m á s fejlett t ő k é s o r s z á g o k h o z képest j ó v a l k e d v e z ő b b feltételeket és m a g a s a b b j a v a d a l m a z á s t biztosít. Ezért az E g y e s ü l t Á l l a m o k m á g n e s k é n t v o n z z a a n y u g a t - e u r ó p a i , kanadai, j a p á n és m á s n e m z e t i s é g ű s z a k e m b e r e k e t . Így p é l d á u l 1966-ban D é l - A m e r i k á b ó l 807, Á z s i á b ó l és Ó c e á n i á b ó l 2736, A f r i k á b ó l 129, E u r ó ­ p á b ó l 3612 t u d ó s és s z a k e m b e r k ö l t ö z ö t t az Egyesült Á l l a m o k b a . T. Y . M i l l s b e c s ­ lése szerint az 1949—1964-es i d ő s z a k b a n 85 000 m é r n ö k , o r v o s é s t u d ó s t e l e p e d e t t le v é g l e g e s e n az E g y e s ü l t Á l l a m o k b a n . Ez azt jelenti, h o g y ez a v e z e t ő k a p i t a ­ lista o r s z á g 2—4 m i l l i á r d d o l l á r t ( e n n y i ­ b e került volna a megfelelő számú szak­ e m b e r hazai képesítése) takarított m e g . 1960 és 1970 k ö z ö t t 830 000 m a g a s vég­ zettségű m ű s z a k i s z a k e m b e r r e v a n szük­ ség; e n n e k a z o n b a n c s u p á n a felét tud­ ják az E g y e s ü l t Á l l a m o k b a n képesíteni. 1970-re a j e l e n l e g i közoktatási r e n d s z e r a s z ü k s é g e s n é l m i n t e g y 20 000-rel keve­ sebb o r v o s t k é p e s felkészíteni. A r r a szá­ mítanak, h o g y ezt a hiányt m a j d „ i m ­ p o r t " útján p ó t o l j á k . A z E g y e s ü l t Á l l a m o k n a k ezt az „ i n t e l ­ ligencia-éhségét" elsősorban a nyugat-eu­ r ó p a i o r s z á g o k b ó l kiáramló é r t e l m i s é g i e k enyhítik. Érthető tehát, ha e z e k e t az o r ­ szágokat nyugtalanítja a szellemi alkotó­ e r ő k „ k i v á n d o r l á s a " . 1962 és 1964 között a z e g é s z tőkés E u r ó p á b ó l 6529 m é r n ö k és t u d ó s t e l e p ü l t át Amerikába. É r d e k e s , hogy a k i v á n d o r l ó szellemi dolgozók k ö ­ zött 6—12-szer n a g y o b b a r á n y t k é p v i s e l ­ nek a tudományos kutatók. 1961-ben Angliából az Egyesült Á l l a m o k b a ván­ dorolt 198 d o k t o r i titulust v i s e l ő tudós, 1965-ben m á r 415 települt át, v a g y i s m i n ­ d e n t i z e d i k angliai d o k t o r . K é t s z á m a d a t is b e s z é d e s e n szemlélteti, h o g y e z mit j e ­ lent. K ö r ü l b e l ü l 20 000 f o n t s t e r l i n g b e kerül e g y d o k t o r k i k é p z é s e , v á r h a t ó te­ v é k e n y s é g e — m i n t e s z m e - és ötletfor­ rás — m i n t e g y 250 000 f o n t sterlinget j ö ­ v e d e l m e z n e hazájának.

A szellemi t ő k e á r a m l á s á n a k fő h a ­ szonélvezője az Amerikai Egyesült Á l l a ­ mok, ahol mindig n a g y o b b volt a tudó­ sok, m é r n ö k ö k , k u t a t ó k iránti kereslet, m i n t a m e n n y i t b e l s ő l e g ki t u d t a k k é ­ pezni. S o k e u r ó p a i t u d ó s é s m é r n ö k számottevően járult hozzá az amerikai t u d o m á n y és t e c h n i k a s i k e r e i h e z . A h á ­ b o r ú utáni é v t i z e d e k b e n a k a t o n a i j e l ­

ENSZ-adatok arról tanúskodnak, hogy a z E g y e s ü l t Á l l a m o k b a n t a n u l ó ázsiai d i á k o k n a k t ö b b m i n t 90 s z á z a l é k a n e m tér haza. Így áll e l ő az a furcsa helyzet, h o g y N e w Y o r k b a n t ö b b iráni s z á r m a ­ zású o r v o s d o l g o z i k , m i n t e g é s z I r á n b a n . E g y e s s z e r z ő k szerint a z a n g o l o r v o s o k k i v á n d o r l á s a miatt az e g é s z angliai o r ­ voshálózatban nagy űrök keletkeznének,

TALLÓZÁS Intelligencia-kiáramlás (Lupta

de

clasă,

1969.

9.)

M a az i n t e l l i g e n c i a , v a l a m i n t a tu­ dományos és műszaki alkotóképesség összpontosítása n é h á n y o r s z á g b a n m e g y v é g b e — írja c i k k é b e n V a l e r i u T u d o r . R á m u t a t , h o g y s z á m í t á s o k szerint k ö z e l 130 o r s z á g k ö z ü l 30 c s a k n e m teljesen k e z é b e n tartja a v i l á g t u d o m á n y o s e r ő ­ forrásait. A F ö l d l a k o s s á g á n a k k é t h a r ­ m a d á t f e l ö l e l ő t ö b b i 100 o r s z á g b a n alig van a modern civilizáció értelmében f e l f o g o t t t u d o m á n y o s élet. A magas képesítésű szakemberek ki­ v á n d o r l á s á n a k e g y i k fő á r a m l a t a a f e j ­ l ő d ő o r s z á g o k b ó l i n d u l ki a fejlett k a p i ­ talista á l l a m o k felé. A z a tény, hogy a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i e r ő k , az „ e m b e r i t ő k e " a fejlett t ő k é s o r s z á g o k b a n k o n ­ centrálódik, lényegesen hozzájárul a f e j ­ lődő országok tudományos-műszaki, va­ l a m i n t gazdasági l e m a r a d á s á n a k és füg­ g ő s é g é n e k fenntartásához, h a n e m é p ­ pen további fokozásához. A külföldi szakemberek jelenléte távolról sem el­ lensúlyozza a nemzeti intellektuális erőkkel kapcsolatos veszteségeket a gaz­ dasági függetlenségükért küzdő orszá­ g o k b a n . A fiatal á l l a m o k j o g g a l t e k i n ­ tik ezt a k i á r a m l á s t n e m z e t i v a g y o n u k fosztogatása, elmaradottságuk fenntar­ tása e g y i k sajátos m ó d j á n a k .

ha a k ó r h á z i s z o l g á l a t o t n e m l á t n á k el indiai orvosok. Ugyanakkor Indiában óriási a h i á n y m a g a s k é p z e t t s é g ű e g é s z ­ ségügyi személyzetben. Indiának nagy s z ü k s é g e v a n m é r n ö k ö k r e is, d e s o k m ű ­ szaki s z a k e m b e r angliai v á l l a l a t o k n á l h e ­ l y e z k e d e t t el. T ö r ö k és e g y i p t o m i m é r ­ n ö k ö k , e g y e t e m i t a n á r o k angliai f ő i s k o ­ lákon adnak elő: ők pótolják az Egye­ sült Á l l a m o k b a v á n d o r o l t s z a k e m b e r e k e t . A z érdekelt országok különböző haza­ fias f e l h í v á s o k k a l , a d m i n i s z t r a t í v k o r l á ­ t o z á s o k k a l p r ó b á l n a k gátat v e t n i e n n e k a z e x o d u s n a k . H o g y e z e k az i n t é z k e d é ­ s e k sikerrel járnak-e, egyelőre nehéz megállapítani.

Victor (Magazin

Iamandi istoric,

30.)

Ion Babici, a történelemtudományok doktora politikatörténeti cikkében az e g y k o r i liberális p á r t ú g y n e v e z e t t H - c s o portosulásának kiemelkedő személyiségé­ ről, V i c t o r I a m a n d i antifasiszta t e v é k e n y ­ ségéről értekezik. Iamandi 1891-ben született, 1917-ben lépett b e a l i b e r á l i s p á r t b a , 1922-ben szerzett első í z b e n k é p v i s e l ő i m a n d á t u ­ m o t , 1933-tól 1939-ig k ü l ö n f é l e tisztsége­ k e t töltött b e a l i b e r á l i s k o r m á n y b a n : a b e l ü g y m i n i s z t e r helyettese, tárcanélküli, m a j d v a l l á s - és m ű v é s z e t ü g y i , illetve igazságügyminiszter volt. „ A vezető osztályok álláspontjára he­ lyezkedve, azokkal a kormányokkal egye­ t e m b e n , a m e l y e k n e k tagja v o l t , k ö z r e ­ m ű k ö d ö t t az o s t r o m á l l a p o t és a c e n z ú r a b e v e z e t é s é b e n , az R K P v e z e t t e d e m o k ­ r a t i k u s t ö m e g s z e r v e z e t e k feloszlatásában, a h a l a d ó sajtó b i z o n y o s o r g á n u m a i n a k f e l s z á m o l á s á b a n " — állapítja m e g B a b i c i . Majd rámutat: miközben a Tătărescu v e ­ zette l i b e r á l i s k o r m á n y (1934—1937) n e m hozott k o m o l y intézkedéseket a Vasgárda tevékenységének megakadályozására, s e n g e d é k e n y s é g e t tanúsított a v a s g á r d i s ­ tákkal s z e m b e n , I a m a n d i c s a t l a k o z o t t a párton belüli H-csoportosuláshoz. amely szembeszállt a fasisztákkal. Iamandi stratégiáját ö n e l l e n t m o n d á s o s b e l p o l i t i k a i állásfoglalása határozta m e g . A p o l g á r i típusú p a r l a m e n t i demokrácia hívének vallotta magát, u g y a n a k k o r ellenséges magatartást tanúsított k i v á l t k é p p e n a kommunizmussal szemben. Külpolitiká­ j á b a n „ a z o k m e l l é állt, a k i k a F r a n c i a ­ o r s z á g h o z és A n g l i á h o z f ű z ő d ő h a g y o m á ­ n y o s k a p c s o l a t o k fenntartása és erősítése mellett f o g l a l t a k állást". A V a s g á r d a e l ­ l e n i h a r c á b a n p o l g á r i s z ö v e t s é g e s e i r e tá­

maszkodott, noha a belpolitikai harcok é l e s e d ő s z a k a s z á b a n az R K P szélesítette kapcsolatait b i z o n y o s polgári politikai c s o p o r t o s u l á s o k k a l és s z e m é l y i s é g e k k e l . A c i k k í r ó f o n t o s n a k minősíti I a m a n d i együttműködését Nicolae Titulescuval, Nicolae Lupuval, Grigore Juniannal, D e m . I. D o b r e s c u v a l , G r i g o r e F i l i p e s c u val, s k i v á l t k é p p e n A r m a n d C ă l i n e s c u val. A r m a n d Călinescu belügyminiszte­ ri, I a m a n d i p e d i g i g a z s á g ü g y m i n i s z t e r i m i n ő s é g é b e n írta alá 1938. április 20-án azt a jelentést, a m e l y a z t á n a fasiszta szervezetek f e l o s z l a t á s á h o z vezetett. A K o r o n a t a n á c s e l s ő ülésén (1940. a u g u s z ­ tus 30.) e l l e n e z t e a b é c s i d ö n t é s e l f o g a ­ dását. 1940. s z e p t e m b e r 6-án A n t o n e s c u és a Vasgárda hatalomra jöttével R o m á n i á ­ b a n b e v e z e t t é k a katonai-fasiszta d i k t a ­ túrát. S z e p t e m b e r 23-án h á z i ő r i z e t b e h e ­ l y e z i k I a m a n d i t , m a j d o k t ó b e r 3-án a j i l a v a i b ö r t ö n b e h u r c o l j á k , ahol az e m l é ­ kezetes t ö m e g m é s z á r l á s á l d o z a t á u l esik. A gyilkosság politikai háttéréről B a ­ b i c i a k ö v e t k e z ő k e t írja: „1940 n o v e m b e ­ rében Romániába érkezett Heinrich Himmler, a Gestapo főnöke. A náci v e ­ zér e m e kiszállását I a m a n d i és m á s , a fasiszta N é m e t o r s z á g g a l s z e m b e n e l ­ l e n s é g e s érzületű p o l i t i k u s o k m e g g y i l k o ­ lása k ö v e t i . A R o m á n K o m m u n i s t a P á r t s z e n v e d é l y e s e n l e p l e z t e le a j i l a v a i b ű n ­ t é n y ihletőit és m e g s z e r v e z ő i t . A Moldova roşie c í m ű illegális újság 1941. f e b r u á r 3-i s z á m a k i e m e l t e azt a z összefüggést, a m e l y H i m m l e r látogatása és a v a s g á r ­ disták atrocitásai között mutatkozott: » N e m f e l e d j ü k , h o g y H i m m l e r 1940. n o ­ v e m b e r i kéthetes látogatása után k ö v e t ­ kezett a hatvan személyiség lemészárlása Jilaván«."

Esztétika és (România

literară,

művészet 1969.

35.)

A z esztétika és a f i l o z ó f i a , a m ű v é s z e t konkrétuma és a t u d o m á n y o s elvonat­ koztatás, á l t a l á b a n az e l m é l e t és a g y a ­ k o r l a t közötti v i s z o n y k é r d é s é r e keresett választ a lap m u n k a t á r s a , I o n P a s c a d i , n é h á n y j e l e n t ő s párizsi esztétával, f i l o ­ zófussal, s z o c i o l ó g u s s a l , m ű v é s s z e l f o l y ­ tatott b e s z é l g e t é s e során. Íme n é h á n y í z e ­ lítő a v á l a s z o k b ó l . Étienne S o u r i a u esztéta szerint a z e s z ­ tétika v a l ó j á b a n a m ű v é s z e t feletti f i l o ­ zófiai elmélkedés, mely ugyanakkor konkrét j e l l e g ű lehet, különösen, ha o l y a n t u d o m á n y o k e r e d m é n y e i t használja fel, m i n t a lélektan, s z e m i o l ó g i a , a n y e l v -

tudomány. Hasonlóan nyilatkozott Michel D u f r e n n e , aki a f i l o z ó f i a és az esztétika k ö l c s ö n ö s ö s s z e f ü g g é s é r ő l , az esztétika filozófiai o r i e n t á c i ó j á r ó l beszélt, k i e m e l ­ v e a z o n b a n a k o n k r é t m ű e l e m z é s , az a l a n y r a g y a k o r o l t hatás vizsgálatának szükségességét. Eltérően v é l e k e d i k e k é r d é s r ő l az e g y i k legjelentősebb francia művészettörténész és s z o c i o l ó g u s , P i e r r e Francastel, aki f e ­ l e s l e g e s n e k tartja az elméletet, s a ha­ g y o m á n y o s filozófiai esztétikával a té­ nyek tanulmányozását szegezi s z e m b e . Figyelemre méltó Hugo Schöffer szob­ rász felfogása a m ű v é s z e t r ő l : „ A m ű a l ­ kotás i d e o l ó g i a i j e l e n s é g . . . S z á m o m r a a m ű v é s z e t n e m a tárgyat jelenti, h a n e m c s u p á n a hatást." M i c h a e l B u t o r a r r ó l beszél, h o g y az i r o d a l o m és a k é p z ő m ű v é s z e t s z i m b i ó z i s a a m e g s z o k o t t ó l eltérő m ó d o n is m e g v a ­ lósítható. V é l e m é n y é t a Jean H a r o l d k é ­ p e i h e z készített ú j s z e r ű k í s é r ő s z ö v e g é v e l p r ó b á l t a alátámasztani. A l k o t á s a azt b i ­ zonyítja, h o g y az esztétikai fogalmak rendkívül dinamikusak kell hogy legye­ nek. Lucien G o l d m a n n és R o g e r Garaudy m a r x i s t a esztéták történeti-szociológiai szempontot igyekeznek érvényesíteni a művészeti jelenség magyarázatában. A z ő nézeteik s e m f o g a d h a t ó a k el fenntartás nélkül, hiszen az á l t a l á n o s filozófiai v a g y szociológiai kritériumokat n e m lehet köz­ vetlenül alkalmazni a műalkotásra. Pascadi nem ért maradéktalanul egyet A n d r é Gisellbrecht véleményével sem, aki e g y e n e s e n tagadja a m a r x i s t a eszté­ tika létezését, m e g f e l e d k e z v e m i n d a r r ó l , amit P l e h a n o v , M e h r i n g , G r a m s c i , L u ­ kács, D o b r o g e a n u - G h e r e a és m á s f i l o z ó ­ f u s o k az esztétika terén alkottak. Cristian M e t z szerint, aki a f i l m f o r ­ m a n y e l v é n e k sajátosságait kutatva, k a p ­ csolatba került a filmesztétikával, a m ű ­ v é s z e t h e t e r o g é n j e l l e g ű , t e h á t n e m lehet átfogni e g y e t l e n s z e m s z ö g b ő l . M i n d e n m ű e g y e d i szerkezet, d e u g y a n a k k o r szinté­ zis e r e d m é n y e , t ö b b r e n d s z e r k e r e s z t e z ő dési p o n t j a . A k u t a t ó e z e k n e k e g y i k é v e l f o g l a l k o z i k . D e az esztétika, az e l m é l e t szükséges és é l e t k é p e s m a r a d . N e m sza­ b a d hát h a g y n u n k , h o g y m e g t é v e s s z e n e k az e l m é l e t t e l s z e m b e n táplált előítéletek — v o n j a le a k ö v e t k e z t e t é s t P a s c a d i . Juhász Ferenc, (Kritika,

az

eposzíró

1969. 8.)

Diószegi András irodalomkritikus Ju­ hász F e r e n c l e g ú j a b b k ö t e t é n e k (A szent tűzözön regéi) l e g n a g y o b b versét, a ti­

z e n k é t e z e r s o r o s Gyermekdalokat elemzi, s a kompozíció drámai szerkezetében az e p o s z i f o r m a újszerűségét méltatja. „ A k ö l t e m é n y u g y a n v í z i ó — írja — , a m e l y ­ b e n a költő n e m megtörtént, h a n e m m e g ­ t ö r t é n h e t ő e s e m é n y t beszél el. Ezt a z o n ­ b a n o b j e k t í v n e k f o g j a fel, s a történést az e s e m é n y e k v a l ó s á g o s sorrendjében m o n d j a e l . . . A k ö l t ő í g y akarja, az ősi n é p e p o s z o k r a e m l é k e z t e t ő e n , az e x t e n z í v totalitást felölelni. Itt p é l d a k é p p e n e m l í ­ teni lehet a P a n c s a t a n t r á t és G i l g a m e s t is, de az igazi e p i k u s ihletőt a J u h á s z világához leginkább közelálló osztják hősénekben l e l j ü k fel. E z e k a n é p e p o s z o k e g y ő s á l l a p o t t ü k ö r k é p e i , a m i k o r az e m ­ ber naiv antropologizmusa a társadalmi szerkezet p r i m i t í v f o k a r é v é n k ö z v e t l e n ü l é r v é n y e s ü l t , s í g y az e p i k a i hős harca k e v e s e b b áttétellel k a p c s o l ó d o t t a t e r m é ­ szethez, illetve a t e r m é s z e t m i t o l o g i k u s képekbe öltözött erőihez." A szóban forgó Juhász-költemény a F ö l d és a z E m b e r i s é g a t o m h a l á l á n a k lá­ t o m á s á t a d j a : a f ő h ő s k é n t szereplő E m ­ bersárkánygyík otrombán eltiporja „a tiszta tiszta d a l t " s u g á r z ó lemezjátszót, k e r e s z t ü l g á z o l v a a „ k ő r e s ü l v e és a k ő b e s ü l v e " f e k v ő halotton, az e m b e r i s é g j e l ­ képén. A költő életszerelmét a pusztulás v í z i ó j á b a n a kétféle halál — a „ B o l d o g H a l á l " és a „ K í n h a l á l " — m e g k ü l ö n b ö z ­ tetése á r u l j a e l : m í g az első m i n t t e r m é ­ szetes halál az e m b e r t a megtisztulás élményével ajándékozhatja meg, az atomhalálban keletkező pusztulás a ször­ n y ű rettenet f é l e l m é t kelti, a b u t a és v a k e r ő k n e k v a l ó kiszolgáltatottság tra­ g é d i a - é l m é n y é t . „ E z z e l a katarzist n e m i s ­ m e r ő költői felfogással függ össze — D i ó ­ szegi szavai szerint — az e p o s z » h ő s é n e k « m e g f o r m á l á s a is. E m b e r helyett, m i n t a z antik és a k ö z é p k o r i e u r ó p a i m ű v é s z e t is o l y k o r , s f ő k é n t az állatala­ kokat emberi tulajdonságokkal szerepel­ tető népi és p r i m i t í v m ű v é s z e t : J u h á s z is e g y f é l i g - e m b e r - f é l i g - á l l a t szörnyet választ e p o s z a hőséül, a m e l y n e m c s a k lejátssza, h a n e m m e g is testesíti a s z ö r ­ nyűt." A z allegorizálást a t a n u l m á n y í r ó e z esetben brechti típusú r e a l i z m u s n a k tartja, m e r t ha e z a költői m ó d s z e r lát­ s z ó l a g t ú l h a l a d o t t is, J u h á s z F e r e n c n e k a l k a l m a t ad t ö r t é n e l m i v a l ó s á g u n k b o r ­ z a l m a s e l l e n t m o n d á s a i n a k feltárására. A c í m é b e n is s o k a t m o n d ó t a n u l m á n y (Tragédia eposzban elbeszélve) stílustör­ ténetileg a Halotti Beszéd ritmikájáig s a kodályi „siratok" dallamos s z ö v e g m o n ­ d á s á i g v e z e t i vissza a J u h á s z - m ű e r e d e ­ tét, P á z m á n y P é t e r k ö r m o n d a t a i v a l talál h a s o n l ó s á g o t , p á r h u z a m o t v o n a költő és

M a d á c h esztétikai ö r ö k s é g e közt, f i g y e l ­ meztet „építőtéglákra" Vörösmarty r o ­ m a n t i k á j á b ó l és K a s s á k k o n s t r u k c i ó i b ó l , s fejtegetéseit azzal v é g z i , h o g y J u h á s z F e r e n c a szocialista lírára j e l l e m z ő tár­ s a d a l m i e l k ö t e l e z e t t s é g k ö l t ő i tartalmait „az emberiségre háramolható legnagyobb és l e g s z é g y e n l e t e s e b b tragédia e p o s z b a n v a l ó e l b e s z é l é s é v e l . . . hallatlan e r ő v e l gazdagította, r á i r á n y í t v a a f i g y e l m e t az e m b e r r e , aki a kulcsa s a j á t t ö r t é n e l m é ­ nek". Lenin

és

a

fizika

(Pravda,

filozófiai

problémái

1969. 241.)

A cikk szerzője a modern fizika s z á m o s filozófiai j e l l e g ű k é r d é s é r e tér ki. Többek között rövid megjegyzéseket fűz olyan alapfogalmakhoz, mint az anyag, az idő, a tér, az abszolút, a rela­ tív, az o k , az o k o z a t , a t ö r v é n y s z e r ű , az e g y s z e r ű és a z összetett. K ü l ö n ö s k é p p e n azzal a k é r d é s s e l f o g l a l k o z i k , h o g y L e n i n ­ n e k a Materializmus és empiriokriticizmus c í m ű m ű v é b e n kifejtett m e g i s m e r é s ­ elmélete milyen mértékben helytálló ma, a fizikának e b b e n a v i h a r o s a n g y o r s f e j ­ lődési szakaszában. A Pravda m e g á l l a p í t j a : a m o d e r n fizi­ ka a l a p v e t ő v o n á s a , h o g y h o v a t o v á b b mind nagyobb számban jelentkeznek pa­ r a d o x o n o k a fizika két k ü l ö n b ö z ő t e r ü l e ­ t é n e k határfelületén. I l y e n e k v o l t a k p é l ­ d á u l a klasszikus m e c h a n i k á n a k a m o z ­ g á s r a v o n a t k o z ó megállapításai, a m e l y e k k i z á r t á k a klasszikus e l e k t r o d i n a m i k á n a k ilyen é r t e l m ű megállapításait. Ezen e l ­ l e n t m o n d á s f e l o l d á s á b ó l született a rela­ tivitás e l m é l e t e . A kvantummechanika is e g y i l y e n e l l e n t m o n d á s n a k k ö s z ö n h e t i létrejöttét, n e v e z e t e s e n a m i k r o o b j e k t u mok mozgásának korpuszkuláris és ugyanakkor hullám-jellegének. A c i k k e z e k mellett s z á m o s m á s p é l d á t is i d é z , a m e l y azt i g a z o l j a , h o g y a m o d e r n f i z i k á b a n n i n c s e n e k a b s z o l ú t e l v e k és abszolút e l m é l e t e k . E g y s z ó v a l a m o d e r n fizika e l m é l e t i a l a p j a csak a m e g i s m e r é s dialektikus, l e n i n i m ó d s z e r e lehet. A cikk végül megállapítja, hogy a fiziku­ s o k tudatosan v a g y ö s z t ö n s z e r ű e n a d i a ­ lektika m ó d s z e r e i t a l k a l m a z z á k kutatá­ saikban. A lét (Le

filozófusa

Monde

7684.)

Martin H e i d e g g e r n y o l c v a n é v e s . Ez al­ kalmat adott az európai kritikának, hogy számba vegye eredményeit, felmér­

j e hatását g o n d o l k o d á s u n k alakulására. Ez a hatás, a m e l y f ő l e g közvetett — há­ n y a n o l v a s t á k a Sein und Z e i t - o t ? — , meglehetősen nagy, s egy időben n e v é ­ hez köthették a m a l d e siècle e g y i k f o r máját, az „egzisztencialista életérzést", a m e l y h e z hozzátartozott M o u l o u d j i s a n z o n j a i n a k és Jean G e n e t á l l í t ó l a g o s d r á m á i n a k é l v e z e t e is, l e h e t ő l e g n é m i p e derasztiával e g y e t e m b e n . E g y 1945-ös bibliográfia a Heideggerről szóló m u n ­ k á k számát k b . 820-ban á l l a p í t o t t a m e g . M a ez a s z á m m e g h a l a d j a a 3000-et. Jean-Michel Palmier cikke a „művelt nagyközönség" számára foglalja össze Heidegger tevékenységének főbb kérdé­ seit. H e i d e g g e r 1889. s z e p t e m b e r 26-án szü­ letett a d é l - n é m e t o r s z á g i M e s s k i r c h b e n . a S v á b f ö l d n e k a D u n a felső f o l y á s a m e n t i v i d é k é n , a m e l y e t az e r ő t e l j e s paraszti katolicizmus jellemzett. A z elemi isko­ lát s z ü l ő v á r o s á b a n v é g e z t e , k é s ő b b K o n s t a n z b a n é s F r e i b u r g b a n tanult. F r e i b u r g ban v é g e z t e t e o l ó g i a i és filozófiai t a n u l ­ mányait, ott találkozott E d m u n d H u s s e r l lel, a f e n o m e n o l ó g i a i iskola a l a p í t ó j á v a l , a k i n e k b a r á t j a és t a n á r s e g é d j e lett. H u s ­ serl b e f o l y á s a e l h a t á r o z ó hatással v o l t b ö l c s e l ő n k r e , ezt m e g is v a l l j a f ő m ű v e , a Lét és idő H u s s e r l h e z írott a j á n l á s á ­ b a n . A Sein und Zeit 1927-ben j e l e n t meg és szerzőjének hamar megszerezte a l e g n a g y o b b filozófus c í m é t . A k ö n y v a husserli f e n o m e n o l ó g i á b ó l i n d u l ki, d e kitér az általa felállított s z i g o r ú k ö v e ­ t e l m é n y e k teljesítése a l ó l . Husserl m a g a is látta ezt, é s Sein und Z e i t - p é l d á n y á ­ n a k m a r g ó j á r a irt j e g y z e t e i keserű c s a l ó ­ dásról árulkodnak. H e i d e g g e r szerint m ű v é n e k szándéka az volt, h o g y ö s v é n y t n y i s s o n a g o n d o l a t ­ nak, a m e l y e n az a létet a m a g a igazságá­ b a n g o n d o l h a s s a . Í g y k é r d e z a lét é r t e l ­ m é r ő l : mit g o n d o l a létező a l é t b e n ? B e ­ vezeti a „ h a n y a t l á s " f o g a l m á t , a m i a n n a k a f o l y a m a t n a k a j e l ö l é s é r e szolgál, a m e l y Platón óta elhanyagoltatta velünk az igazságot — a létező j a v á r a — állapítja m e g P a l m i e r . A lét é r t e l m é n e k kutatásá­ hoz való visszafordulást Heidegger Dasein-felfogása m a g y a r á z z a (ezt m e g l é t ­ nek, ittlétnek, l é t e z é s n e k s z o k t á k f o r d í ­ tani). Ez a f o g a l o m az e m b e r i v a l ó s á g o t jelenti, e n n e k a k ü l ö n l e g e s l é t e z ő n e k a természetét. 1933-ban H e i d e g g e r é l e t e d r á m a i f o r ­ d u l ó p o n t r a jut. A freiburgi e g y e t e m s z e ­ nátusa r e k t o r n a k kéri f e l ; a filozófus e l ­ f o g a d j a és A német egyetem önkifejezése c í m m e l megtartja székfoglaló beszédét. Tíz hónap múlva lemond, mert a nácik két általa k i n e v e z e t t antifasiszta d é k á n

eltávolítását k ö v e t e l i k . A h á b o r ú v é g é n m u n k a s z o l g á l a t r a kötelezték. V é t k e a z o n ­ ban v é t e k m a r a d , n e m lett v o l n a sza­ bad Hitlernek hinnie. P a l m i e r e m l é k e z t e t , h o g y a Lét és Idő, a Kant és a metafizika problémája (1929) megírása után H e i d e g g e r e l h a g y t a a m ó d s z e r e s kifejtést és a száraz é r t e k e z ő m o d o r t , k ö l t ő k r ő l írt értő és szubtilis ta­ nulmányokat, Hölderlin, Hebbel, Trakl, M ö r i k e , R i l k e m ű v e i n e k rejtett d i m e n ­ zióit tárta fel. A preszokratikusokról (Hérakleitosz, P a r m e n i d é s z , A n a x i m a n d rosz) írott esszéi is e b b e n az i d ő b e n k e ­ letkeztek. N é m e l y e k a „ k é t H e i d e g g e r r ő l " beszéltek, d e e r r ő l természetesen szó s e m lehet, a m e d i t á c i ó f o l y a m a n e m szakadt m e g , c s a k m e d r e t változtatott. Közben Heidegger számára egyre na­ g y o b b f o n t o s s á g r a tett szert N i e t z s c h e é l e t m ű v e : róla s z ó l ó előadásait, tanul­ m á n y a i t két k ö t e t b e gyűjtötte össze. S z e ­ rinte N i e t z s c h é b e n érte el csúcsát és v é g s ő f o r m á j á t a metafizika, és v e l e b e is f e j e z ő d i k . D e az általa felvetett k é r ­ dés, az e m b e r i s é g t o v á b b f e j l ő d é s é n e k , a „felsőbbrendű embernek" a kérdése már a mi i d ő n k h ö z k a p c s o l ó d i k , a h h o z a k o r ­ hoz, a m e l y b e n az e m b e r kiterjeszti ha­ t a l m á t az e g é s z F ö l d r e . Ez átvezet a h e i deggeri g o n d o l k o d á s következő tárgyához, a technika elemzéséhez. A technika uralma b o l y g ó n k o n szerves k ö v e t k e z m é ­ nye annak a kultúrának, amelyet Descar­ tes, L e i b n i z , H e g e l , N i e t z s c h e n e v é v e l j e ­ l e z h e t ü n k . D e ez az u r a l o m m e g s e m m i s í t i a Nyugat önkifejezésének legautentiku­ s a b b f o r m á j á t , a metafizikát. Ezt a tételt a II. v i l á g h á b o r ú t k ö v e t ő é v e k b e n m i n t ­ ha m a g a H e i d e g g e r is illusztrálná, írásai m a i n k á b b k ö l t e m é n y e k , m i n t filozófiai t a n u l m á n y o k . A Holzwege (1950) c í m ű kötetet b e v e z e t ő r ö v i d p o é m a a z o k r ó l az erdei utakról beszél, a m e l y e k e l v e s z n e k a r e n g e t e g m é l y é n . . . N e m az a f o n t o s H e i d e g g e r szerint, h o g y k i j u s s u n k az e r ­ dőből, hanem hogy a sűrűbe bocsátkoz­ zunk. Ezt tette e g é s z é l e t é b e n Martin H e i d e g g e r — zárja méltatását a L e Monde c i k k í r ó j a .

Mi

lesz (Új

a

népi Írás,

építészettel?

kent. L é n y e g é b e n e „ g o n d o k " tették s z ü k ­ ségessé a s z a k í r ó g o n d o l a t a i n a k f i g y e l ­ meztető megnyilvánulását. A z o k o k a t k e r e s v e számtalan o b j e k t í v és s z u b j e k t í v t é n y e z ő összejátszására d e ­ rül f é n y . O b j e k t í v t é n y e z ő p é l d á u l az a fejlődés a város javára, aminek követ­ k e z t é b e n „ a parasztok és p á s z t o r o k n é p e k i l é p a s z á z a d o k o n át c s a k n e m v á l t o z a t ­ lan, m o n d h a t n i ő s k ö z ö s s é g i á l l a p o t b ó l , és nekilát, h o g y j o g o s részét k i v e g y e a c i v i ­ l i z á c i ó á l t a l á b a n kétségtelen, és a » n a g y k u l t ú r a « g y a k r a n kétséges á l d á s a i b ó l e g y ­ aránt". Ezen á t a l a k u l á s o k k ö v e t k e z t é b e n a n é p i m ű v é s z e t a l a p v e t ő feltételei m e g ­ s z ű n n e k . Eltűnik a s z e g é n y s é g k é n y s z e r e , a m e l y létrehozta az a n y a g - és s z e r k e z e t ­ szerűség, a l e g k i s e b b erőfeszítéssel e l é r ­ hető l e g n a g y o b b h a t é k o n y s á g , s a m i n d ­ ezzel szervesen összefüggő „ f u n k c i o n á l i s forma" elvét (mindez analóg a modern építészet m a i e l v e i v e l ) , a m i k o r a p a ­ rasztnak és a p á s z t o r n a k k i z á r ó l a g „ a keze ü g y é b e eső természetes a n y a g o k k a l , a mesterség minden fogásának kitapogatásával és c s o d á l n i v a l ó k i é r l e l é s é v e l , m e g a s z u v e r é n teremtő e l f o g u l a t l a n s á ­ g á v a l kell összeszoknia, m e g s z e r k e s z t e ­ nie, f e l é p í t e n i e eszközeit, bútorait, é p ü l e ­ teit". M i n d e z m á r lejárt. A mai „ n é p ­ m ű v é s z e k " m á r j ó l ellátják m a g u k a t a m o d e r n j a v a k k a l , s ezért n e m a l k o t h a t ­ n a k igazi n é p i művészetet. A népi építészet t o v á b b v i t e l é n e k e g y e t ­ len m ó d j a M a j o r M á t é szerint annak felszívása és asszimilálása a n a g y m ű v é ­ szetbe. „ N e m f o r m á l i s a n — írja —, ha­ nem tanulságaiban, érzékenységében, okosságában, logikájában, egész szelle­ mében a »nagyművészet« népi-nemzeti k a r a k t e r é n e k l e g a l á b b i s sejtetésére." A m e g l é v ő népi a l k o t á s o k n e m s z a p o ­ r o d h a t n a k , csak f o g y h a t n a k , s ezt kell m e g a k a d á l y o z n i e g y sor s z u b j e k t í v o k , így a g o n d a t l a n s á g , k ö z ö m b ö s s é g , m ű ­ veletlenség kiküszöbölésével. A z értékek f e l i s m e r é s é r e és szerető-féltő g o n d o z á ­ sára kell n e v e l n i a s z ü l ő k e t és g y e r m e ­ keket. A z Új Írás a c i k k a n y a g á n a k m a g y a ­ rázatául 14 m ű m e l l é k l e t e t is k ö z ö l a f e ­ d ő l a p o k o n és a laptestben, h ű e n illusztrál­ v a a s z u b j e k t í v o k o k r o m b o l ó hatását is.

1969. 9.)

M a j o r Máté, az i s m e r t építésztörténész Népi építészetünk helyzetéről c í m alatt arra a t é n y r e m u t a t rá, h o g y M a g y a r ­ országon a népi-nemzeti kultúrának mi­ lyen n a g y tárgyi értékei m e n n e k v e s z e n ­ d ő b e m é g m i n d i g . K i d e r ü l , h o g y az u t o l ­ só h á r o m é v b e n „ a m é g v é d h e t ő n é p i építészeti a l k o t á s o k s z á m a " a felére c s ö k ­

Sajtólevelezők — (The

Saturday

Amerikában

Review,

III.

37.)

A m i n d i g tanulságos s a j t ó s z o c i o l ó g i a egyik ritkábban értékelt jelenségéről — a s z e r k e s z t ő s é g e k h e z az o l v a s ó k t ó l é r ­ kező l e v e l e k r ő l és s z e r z ő i k r ő l — s z ó l ó é r -

tekezése b e v e z e t ő j é b e n I r v i n g R o s e n t h a l t ú l z á s n a k m i n ő s í t i azt az — e l l e n ő r i z ­ hetetlen — s z á m a d a t o t , a m e l y szerint az egyesült államokbeli lapok évenként 8 millió levelet kapnak olvasóiktól. Azt a z o n b a n t é n y k é n t ismeri el, h o g y c s u p á n a The New York Times a t a v a l y 40 e z e r — k ö z l é s r e szánt — h o z z á s z ó l á s t r e g i s z t ­ rált és d o l g o z o t t fel (persze, ez az o r ­ szág l e g o l v a s o t t a b b o r g á n u m a ) . A f e l m é r é s e k b i z o n y s á g a szerint a l e ­ velezők döntő többsége középkorú vagy i d ő s e b b s z e m é l y (túlsúlyban a n y u g d í j a ­ s o k ; férfiak és n ő k a r á n y a : 3 az l - h e z ) . N a g y o b b r é s z t m a g a s a b b iskolai v é g z e t t ­ ségűek, m ű v e l t e k , k i t ű n ő e n i n f o r m á l t a k , és — ami a legfontosabb — közösségi felelősségérzetük magas fokú. A The New York Timesnál hat s z e ­ m é l y t f o g l a l k o z t a t ó szerkesztőségi részleg d o l g o z z a fel a b e é r k e z ő a n y a g o t , a m e l y r ő l aztán a f ő s z e r k e s z t ő s é g e t és a v e z é r c i k ­ k e k íróit a l e g n a g y o b b részletességgel tájékoztatják. G o n d o s s z ű r é s után k i v á l o ­ g a t n a k n é h á n y j e l l e m z ő t , és f o n t o s t é m á t tárgyalót, s azokat a v e z é r c i k k s z o m s z é d ­ ságában közlik. D e levelére választ, a m e l y rendszerint udvariassági f o r m u l á t tartalmaz, m i n d e n k i k a p . A z e l h á r í t á s l e g g y a k o r i b b m ó d j a : elnézést kérő hi­ vatkozás terjedelmi kritériumokra. A l e g k ö n n y e b b kiszűrni a t r á g á r s á g o k p a ­ p í r r a v e t é s é b e n kiélést kereső p s z i c h o p a ­ tákat és a z ö n r e k l á m o z ó k a t . A g r a f o m á niásokat külön kartotékban nyilvántart­ ják. Gyalázkodó hangú levelekre n e m v á l a s z o l n a k , d e két é v i g m e g ő r z i k ő k e t ; a n é v t e l e n e k e t a z o n n a l kiselejtezik. N é ­ ha — a l a p o s a n m e g i n d o k o l t e s e t e k b e n — k e z d ő b e t ű k k e l aláírtakat k ö z ö l n e k . R o s e n t h a l a k ö v e t k e z ő a d a t o k a t közli az 1968. j ú n i u s 1-étől 1969 m á j u s 31-éig e l ő f o r d u l ó t e m a t i k a i m e g o s z l á s r ó l (a zá­ r ó j e l b e h e l y e z e t t első s z á m a helyeslé­ seket, a m á s o d i k a k o n t r a - é r v e k száza­ lékát j e l z i ) : v i e t n a m i h á b o r ú (10,68; 89, 32); d i á k l á z a d á s o k (42,19; 57,81); n é g e r e k p o l g á r j o g i m o z g a l m a (34.77; 65,23); ű r ­ kutatási p r o g r a m (88,55; 11,45); Biafra s e g é l y e z é s e (88,55; 11,45); az i s k o l a h á l ó ­ zat d e c e n t r a l i z á l á s a (38,57; 61,43). S z a b á l y az, h o g y e g y é v b e n e g y sze­ m é l y t ő l kettőnél t ö b b l e v é l n e m kerül­ het b e a l a p b a . P e r s z e , v a n n a k k i v é t e ­ lek, v o l t a k esetek, a m i k o r v a l a k i hatszor is n y i l v á n o s s á g elé kerülhetett. Egyik legszenvedélyesebb Idaho állam­ beli l e v é l í r ó j á r ó l a The Times egyszer a következőképpen emlékezett meg — vezércikkben: „Minden sajtótermékben értékesek az o l v a s ó k l e v e l e i . T e m a t i k a i v á l t o z a t o s s á g u k kimeríthetetlen. K i i g a z í t ­ j á k a hibákat, s n é h a ú j a b b h i b á k f o r ­

rásai. C s a k ú g y r a j z a n a k b e n n ü k az é r ­ d e k e s értesülések. A v é l e m é n y c s e r é r ő l soha le n e m m o n d ó t á r s a d a l o m s z ó s z ó l ó i , a levelezők, minden megismerhetőt felfe­ d e z n e k . V a l a k i azt m o n d o t t a , h o g y a l o n d o n i The Times s a j t ó l e v e l e z ő i r o v a t a a m a g a s f o k ú c i v i l i z á c i ó mutatója. A sajtólevelezőt a hivatásos újságírótól amatőrsége különbözteti meg. Jó Idahob a n f e l f e d e z n i e g y hivatásos l e v é l í r ó t , aki m é g i s a m a t ő r , hiszen n e m v á r h o n o ­ ráriumot."

A (Magyar

nyelvművelésről Nyelvőr,

1969. 1.)

N y í r i A n t a l a mai m a g y a r n y e l v m ű ­ velés vezéralakjának, Lőrincze Lajosnak Nyelvőrségen c í m ű kötetét i s m e r t e t v e é r ­ d e k e s és tanulságos ö s s z e f o g l a l ó k é p e t ad a m a g y a r n y e l v m ű v e l é s m ú l t j á r ó l és j e ­ lenéről, koronként változó céljairól. „ K a z i n c z y és k ö r e — fejtegeti a r e c e n ­ zens — a n y e l v ú j í t á s h ő s k o r á b a n . . . m i n ­ denáron nyelvünk szókincsbeli gazdagí­ tására törekedett, m é g p e d i g e l s ő s o r b a n a kifinomult stílusigények kielégítése c é l j á b ó l . . . A X I X . század v é g i n y e l v ­ m ű v e l é s c é l j a a n e o l o g i z m u s o k kiirtása volt, ugyanis — mint Lőrincze Lajos mondja — Valamiféle öncélú nyelvi tisztaság l e b e g e t t a s z e m ü k e l ő t t . . . — E kor stíluseszménye a népies volt." A két v i l á g h á b o r ú között e l h a t a l m a s o d o t t a p u r i z m u s , de a f ö l ö s l e g e s i d e g e n s z e r ű ­ ségek jogosultnak vélt használata is eléggé felbátorodott. A felszabadulás után a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a N y e l v m ű v e l ő Bizottsága munkásságának eredményeként s főként Lőrincze Lajos i m m á r két é v t i z e d e f o l y ó e l m é l e t i és g y a ­ korlati m u n k á s s á g a n y o m á n a n y e l v m ű ­ velés k o r s z e r ű t u d o m á n y o s a l a p o k r a h e ­ lyeztetett. A t o v á b b i a k b a n a szerző a Nyelvőrsé­ gen L ő r i n c z é j é t i d é z i : „ A m a i n y e l v m ű ­ velés — távlataiban — a nyelvi v a l ó ­ ság feltárására, a n y e l v é l e t é n e k m e g i s ­ mertetésére, a n y e l v i v á l t o z á s o k t ö r v é ­ n y e i n e k kifürkészésére, m e g é r t é s é r e t ö ­ rekszik. A n y e l v i j e l e n s é g e k e t n e m ö n ­ magukban, hanem felhasználásukban, funkciójukban s z e m l é l j ü k : a régi he­ lyes—helytelen o s z t á l y o z á s helyett szük­ ség szerint azt k é r d e z z ü k , m i k o r , m i l y e n k ö r ü l m é n y e k között, m i n e k a k i f e j e z é s é ­ re, m i l y e n s t í l u s á r n y a l a t b a n j ó v a g y n e m j ó egyik v a g y másik szavunk, kife­ jezésünk. Ennek megfelelően a diktatóri­ kus döntést, a f e n y e g e t é s t a n y e l v i n e ­ v e l é s , a m e g g y ő z é s m ó d s z e r e váltja fel."

Copfos (Der

libériások

Spiegel,

1969.

34.)

A német folyóirat munkatársainak Leroi J o n e s n é g e r d r á m a í r ó v a l készített inter­ júja jóval meghaladja egy szokványos beszélgetés kereteit. A z 1968—69-es é v a d fontos m é r f ö l d k ő a fekete színház t ö r t é ­ netében. A s z a k e m b e r e k v é l e m é n y e s z e ­ rint e b b e n az é v b e n nőtt ki a g y e r m e k ­ c i p ő b ő l az a m e r i k a i n é g e r d r á m a . Martin Luther K i n g hívei, az integracionista írók a n n a k i d e j é n R a l p h E l l i s o n n a k , A láthatatlan ember c í m ű r e g é n y s z e r z ő j é ­ nek k i v é t e l é v e l , n e m i g e n v o n t á k ma­ gukra a figyelmet. A nacionalista „Black P o w e r " és „ B l a c k P r i d e " (Fekete hata­ lom, Fekete büszkeség) művészei viszont e g y c s a p á s r a sikert arattak. A Der Spie­ gel s e m a n é g e r i r o d a l o m múltjáról, h a ­ n e m j e l e n é r ő l s j ö v ő j é r ő l faggatta L e r o i Jonest, az e g y i k l e g i s m e r t e b b B l a c k P o w e r - í r ó t , esszéistát, dzsessz-kritikust, a newari Spirit House Movers színház igazgatóját. A „ f e k e t e színház királyá­ n a k " válaszai f e l t ű n ő e n h a s o n l í t a n a k e g y szeparatista B l a c k P o w e r - p r o g r a m n y i l a t kozathoz. „ A z a m e r i k a i n é g e r m ű v é s z feladata — mondja Leroi Jones —, hogy legjobb tudásával járuljon hozzá A m e r i k a el­ pusztításához". A f e h é r A m e r i k a elleni harc e g y i k l e g f o n t o s a b b f e g y v e r e a szín ház, a politikai színház, az a g i t p r o p - m ű sorok, mert rádöbbentik a színesbőrűeket a forradalom szükségességére, felébresz­ tik faji és politikai ö n t u d a t u k a t . M a r t i n Luther K i n g g e l m e g h a l t a b é k é s i n t e g r á ­ c i ó g o n d o l a t a is. A t o v á b b i t e n n i v a l ó Leroi J o n e s szerint a n n a k tudatosítása, hogy a n é g e r e k n e m a m e r i k a i a k , h o g y más f a j h o z é s m á s k u l t ú r s z f é r á h o z tar­ toznak. Ö n á l l ó n e m z e t t é c s a k ú g y v á l ­ hatnak, ha h a t a l o m r a , élettérre, k ü l ö n igazságügyi g é p e z e t r e , saját intézmé­

n y e k r e , iskolákra, r e n d ő r s é g r e , e g é s z s é g ­ ü g y r e tesznek szert. A négereknek a vérükben van a mű­ vészet, a v i l á g h í r ű S i d n e y Poitier, L o u i s A r m s t r o n g , Eartha Kitt, S a m m y D a v i s , James Baldwin, Arthur Mitchell még­ s e m igazi n é g e r m ű v é s z e k , i n k á b b a m o ­ lyan „ f e h é r feketék", m e r t a f e h é r e k i g é ­ nyeit, ízlését e l é g í t i k ki. S i k e r e i k v e ­ szélyesek: újabb és újabb művészekben é b r e s z t e n e k v á g y a t arra, h o g y a f e h é r művészet kiszolgálóivá váljanak. Pedig „ a z igazi m ű v é s z e g y b i z o n y o s faj k u l t u ­ rális antennája". A n d r é W a t t s fiatal z o n ­ gorista B e e t h o v e n t játszik, A r t h u r M i t ­ c h e l l a Hattyúk t a v á b a n táncol, p e d i g v a n n é g e r z e n e és n é g e r tánc. A z igazi művészek, John Coltrane, de m é g inkább Archie Shepp, vagy a boogaloo-t táncoló J a m e s B r o w n , k e v é s b é k ö z k e d v e l t e k , az a m e r i k a i és e u r ó p a i k ö z ö n s é g n e m veszi k o m o l y a n m ű v é s z e t ü k e t , hiszen n e m is f o g j a fel őket, m e r t c s a k a fehér m ű ­ vészet h a g y o m á n y a i t ismeri. A dzsesszz e n é v e l s e m m á s a helyzet. A dzsessz n é g e r zene, n é g e r z e n é s z e k k e l l e n e k h o z ­ zá. A f e h é r e k r a j o n g a n a k érte, d e n e m értik, c s a k szeretik, mert egzotikus. Watts, M i t c h e l l , Bill C r o s b y — tehát a fehér m ű v é s z e t r e k é n y s z e r ü l t n é g e r m ű ­ v é s z e k — léte L e r o i J o n e s szerint a kulturális i m p e r i a l i z m u s t b i z o n y í t j a . A z i n t e g r á c i ó tana, a b é k é s e g y ü t t m ű ­ k ö d é s p o n t a t l a n u l írja k ö r ü l a l é n y e g e t , m e r t az e g y ü t t m ű k ö d é s v a l ó j á b a n azt j e l e n t e n é , h o g y a n é g e r e k hosszú k ü z d e ­ l e m á r á n s e m é r i k el az igazi e g y e n ­ jogúságot. A z interjú u t o l s ó r é s z é b e n L e r o i J o ­ nes kifejti, v i l á g o s a n látja m á r a n n a k az e l ő j e l e i t , h o g y e g é s z A m e r i k a g o n ­ d o l k o d á s á t , m ű v é s z e t é t a n é g e r e k hatá­ r o z z á k m a j d m e g . A f e h é r e k lassanként átveszik a B l a c k P o w e r - e s z m é k e t , k o n ­ c e p c i ó t , stílust. A fekete színház a d d i g lesz a f e h é r színház i h l e t ő j e , a m í g a négerek valóban függetlenné nem vál­ nak, s m e g n e m t e r e m t i k saját g a z d a ­ sági r e n d s z e r ü k e t .

LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ

Gaál Gábor aradi előadásai A z a r a d i m u n k á s m o z g a l o m t ö r t é n e t é n e k kutatása k ö z b e n n é h á n y adatra b u k ­ k a n t a m , a m e l y e k é r d e k e l h e t i k G a á l G á b o r é l e t m ű v é n e k s a Korunk régi t e v é k e n y s é ­ g é n e k kutatóit. Az Erdélyi Hírlap 1929. m á r c i u s 2-i s z á m a 16 s o r o s c i k k b e n jelenti b e , h o g y G a á l G á b o r „ í r ó és publicista", a K o r u n k s z e r k e s z t ő j e , m á r c i u s 5-én és 6-án A r a d o n előadást tart. A h á r o m n a p p a l k é s ő b b i k ö z l e m é n y m e g e m l í t i , h o g y „ a kitűnő tollú p u b l i c i s t a n a g y éleslátással b o n c o l g a t j a a t á r s a d a l m i p r o b l é m á k a t s mint e l ő a d ó is m i n d e n t e k i n t e t b e n m e g á l l j a helyét". M á r c i u s 6-án a l a p K á r o l y S á n d o r t o l l á b ó l e l i s m e r ő c i k k e t k ö z ö l az e l ő z ő este az Ú j s á g í r ó k l u b b a n „ F o l y ó i r a t — K u l t ú r a " c í m m e l s z é p s z á m ú k ö z ö n s é g j e l e n l é t é b e n m e g t a r t o t t e l ő a d á s r ó l . A c i k k r á m u t a t arra, h o g y e n n e k kettős c é l j a v o l t : a k ö z ö n ­ séget m e g i s m e r t e t n i az „ ú j e u r ó p a i g o n d o l k o d á s s a l " , a m á s i k : p r o p a g a n d á t csinálni a magyarlakta vidékek egyetlen „igaz akarású" világnézeti folyóiratának, a Kolozsvárt megjelenő Korunknak. A z óvatosan, m a j d n e m virágnyelven megfogalmazott cikk n y o m á n n e m vitás, h o g y G a á l G á b o r e z a l k a l o m m a l is az általa k é p v i s e l t m a r x i s t a leninista v i l á g n é z e t b ő l i n d u l t ki. A m á s n a p r a hirdetett d í j m e n t e s n y i l v á n o s e l ő a d á s , m e l y e t G a á l G á b o r a K u l ­ túrpalota k i s t e r m é b e n „ a z új e u r ó p a i v i l á g n é z e t r ő l " s z á n d é k o z o t t m e g t a r t a n i , a j e l e k szerint e l m a r a d t . A z o k o t n e m sikerült tisztázni. K é t hónappal később Gaál G á b o r ismét A r a d o n van. A z Országos M a g y a r P á r t i E l l e n z é k h e z k ö z e l álló Erdélyi Hírlap 1929. m á j u s 15-i s z á m á b a n m e g h i r d e t i „ a K o r u n k v i l á g n é z e t i s z e m l e vitaestélyét", a m e l y r e a z n a p a n a g y b e f o g a d ó k é p e s s é g ű I p a r o s O t t h o n b a n ( m a városi B á b s z í n h á z ) k e r ü l t sor. A vitaest a házasság e g y e s k é r d é s e i v e l f o g l a l k o z o t t , s a z o n a v i t a v e z e t ő G a á l G á b o r o n k í v ü l t ö b b e n is f e l s z ó ­ laltak. A r a d k a p c s o l a t a i a régi K o r u n k s z e r k e s z t ő s é g é v e l , sajnos, e d d i g a h e l y i kutatást alig é r d e k e l t é k . T a l á n e l e v é l — s ez is a c é l o m — felkelti a z é r d e k l ő d é s t . R e m é l j ü k , h o g y az a r a d i sajtó tervezett m o n o g r á f i á j a s z á m á r a ö s s z e g y ű l ő s z ó r v á n y o s irattári és sajtóadatokat a K o r u n k egykori olvasói, munkatársai, Gaál G á b o r előadásainak hall­ gatói a vitaest m é g élő r é s z t v e v ő i kiegészítik e m l é k e z é s e i k k e l . A r a d , 1969. o k t ó b e r . Glück J e n ő tanár

V o l t estis — az esti líceumról A z esti l í c e u m o k n é p s z e r ű s í t é s e az u t ó b b i é v e k b e n e l m a r a d t . K é r d é s , m i i n ­ d o k o l j a a hallgatást, m e l y n e k k ö v e t k e z t é b e n n e m f i g y e l t ü n k fel e g y m e g g o n d o l k o z tató j e l e n s é g r e . H o g y v i l á g o s a b b a n lássuk a kérdést, vissza kell p i l l a n t a n u n k a z esti l í c e u m n a k a felszabadulást k ö v e t ő é v e k b e n b e t ö l t ö t t hivatására. T ö r t é n e l m i i g a z s á g o t s z o l g á l ó s z e r e p e vitathatatlan. C é l j a az v o l t , h o g y az e g y e s r é t e g e k közötti m ű v e l t s é g b e l i k ü l ö n b s é g e t , az á t m e n e t i t á r s a d a l o m talaján s z ü k s é g -

k é p p e n létező m ű v e l ő d é s i l e h e t ő s é g e k e g y e n l ő t l e n s é g é b ő l f a k a d ó és m e g ú j u l ó e l l e n t ­ m o n d á s t kiegyenlítse, s l e h e t ő v é t e g y e a t e r m e l é s b e n k ö z v e t l e n ü l részt v e v ő d o l ­ gozók továbbtanulását. A z esti l í c e u m feladata a z o n b a n n e m k o r l á t o z ó d o t t a k ö z é p i s k o l a i végzettség nyújtására. E g y i k c é l j a v o l t d i á k j a i n a k e g y e t e m r e , t e c h n i k u m r a v a l ó előkészítése. Evégett k e z d t é k tanítani p é l d á u l , t i z e n e g y é v v e l e z e l ő t t a m o d e r n n y e l v e k e t és a m ű ­ szaki rajzot. A z esti l í c e u m tehát a magasfokú s z a k k é p e s í t é s e l ő i s k o l á j a is v o l t . D e csak v o l t , m é g a k k o r is, ha e l v b e n m a is ez a feladata. A m e g v á l t o z o t t h e l y z e t b i ­ zonyítására s z o l g á l n a k a k ö v e t k e z ő a d a t o k , a m e l y e k e t az e l m ú l t t a n é v b e n g y ű j t ö t t e m a n a g y v á r a d i 3-as s z á m ú k ö z é p i s k o l a esti tagozatán. OSZTÁLY

IX. X. X. XII. XII. XII. XII.

a a c a b c d

TANULÓK SZÁMA

29 27 27 28 27 26 29

ÁTMENŐK SZÁMA ÁTLAGOS OSZTÁLYZAT (5—6) (7—10) 20 15 17 15 23 18 15

14 15 13 9 18 8 12

6

-

6 5 4 10 3

E z e k a g y e n g e e r e d m é n y e k érthetők. A z esti l í c e u m tanulói a n a p i n y o l c ó r a i m u n k a után 1—2 óra otthoni tanulási idő alatt k é p t e l e n e k j o b b a n elsajátítani a tananyagot. I s m e r e t e i k n a g y részét az óra alatt szerzik. A tanár a z o n b a n k é n y t e l e n az óra j e l e n t ő s részét feleltetésre fordítani, a m i az esti l í c e u m b a n — n e m v é l e t l e n ü l — s o k i d ő t v e s z i g é n y b e . A z e l ő a d á s o k a t a z esti t e r m é s z e t e s f á r a d t s á g o t m a g u k b a n h o r d o z ó t a n á r o k tartják az egyáltalán n e m friss h a l l g a t ó k részére. A z esti l í c e u m ­ b a n v é g z e t t d i á k ismeretei — i l y e n a l a p o n — h i á n y o s a b b a k a n a p p a l i k ö z é p i s k o l a t a n u l ó i n a k t u d á s á h o z képest. E m i a t t az esti l í c e u m b a n érettségizetteknek csupán kicsiny része j u t f e l s ő b b i s k o l á b a . A z i s k o l a f o r m a tehát — b i z o n y o s f o k i g — k é n y ­ telen l e m o n d a n i k o r á b b i f u n k c i ó j á r ó l , v a g y i s a d o l g o z ó k f ő i s k o l á r a t ö r t é n ő e l ő k é ­ szítéséről. E z — m e g l á t á s o m szerint — s z e r e p v á l t o z á s t j e l e n t . D e m i l y e n i r á n y b a n ? A z ország l e g t ö b b esti l i c e u m a c s a k reáltagozattal m ű k ö d i k , m i v e l a c é l o l y a n reál szakú m e g a l a p o z ó f e l k é s z ü l t s é g nyújtása, m e l y r e a f ő i s k o l á n építeni lehet. És é p p e n ez az, a m i a l e g t ö b b g o n d o t o k o z z a az esti l í c e u m diákjainak. A hallgatók a h u m á n t á r g y a k k a l m é g c s a k m e g b i r k ó z n a k v a l a h o g y , d e a reál t á r g y a k k a l és főleg a m a t e m a t i k á v a l m á r k e v é s b é . A reál t á r g y a k a t n e m elég c s a k tanulgatni. A z o k a t ala­ p o s a n , r e n d s z e r e s e n meg kell tanulni. Ez kitartó, á l l a n d ó , k e m é n y m u n k á t i g é n y e l . El kell sajátítani a z e l m é l e t i a n y a g o t , az a l a p m ű v e l e t e k t ő l a l e g b o n y o l u l t a b b képletig, az i s m e r e t e k e t a l k a l m a z n i is tudni kell, ezt a z o n b a n á l l a n d ó g y a k o r l a t , f e l a d a t o k m e g o l d á s a n é l k ü l n e m lehet elérni. I l y e s m i r e p e d i g az estisnek ritkán jut i d e j e . D e h a n a p o n t a t a n u l v a l é p é s t is t u d n a tartani b i z o n y o s m é r t é k i g a k ö v e t e l m é n y e k k e l , e l ő á l l a n a k a g y a k o r i h i á n y z á s o k . A v á l l a l a t o k b a n a h ó - é s é v v é g i hajrák, s a j n o s , a l e g n a g y o b b e r ő f e s z í t é s e k e l l e n é r e s e m ritkák. H i á b a k a p j a ki k é s ő b b az estis s z a b a d ­ n a p f o r m á j á b a n a túlórákat, a m u l a s z t o t t a k a t teljesen p ó t o l n i n e m tudja, hiszen n e m hallhatta a tanár magyarázatait, a d i á k t á r s a k feleleteit. M i k ö v e t k e z i k m i n d ­ e b b ő l ? B e s z é l j e n e k az a d a t o k . A z 1968—69-es t a n é v első f é l é v é b e n az e l l e n ő r z ő d o l g o z a t a l k a l m á v a l m a t e m a t i ­ k á b ó l a n é g y t i z e n k e t t e d i k osztály a k ö v e t k e z ő átlagos e r e d m é n y t é r t e e l : 4,64; 4; 5,0; 4,2. E statisztika a l a p j á n azt állíthatnók, h o g y esti l í c e u m b a n n e m l e h e t m a t e ­ matikát tanítani. Erről a z o n b a n s z ó sincs, kell és lehet tanítani, d e csak a z o k szá­ mára, a k i k ó h a j t j á k és bírják. A k i k n e k a z o n b a n m á s az é r d e k l ő d é s ü k , m ó d o t kell nyújtani kielégítésére. Ilyen osztályzatok alapján a továbbtanulási vágyat félig-meddig utópiának n e v e z h e t n ő k . K ü l ö n ö s e n a k k o r , ha f i g y e l e m b e vesszük, h o g y p é l d á u l a „ X . a " o s z t á l y b ó l 15 m e g k é r d e z e t t k ö z ü l 14 szeretne t o v á b b t a n u l n i , d e k ö z ü l ü k s o k b u k o t t és e g y i k ­ nek s e m haladja m e g az általános osztályzata a hatost. A z esti l í c e u m o k v é g z e t t j e i n e k n a g y része i l y e n k ö r ü l m é n y e k k ö z t a m u n k a ­ helyén m a r a d . F e l a d a t á t p e d i g b i z o n y á r a a v a l ó s z í n ű s é g s z á m í t á s i s m e r e t e n é l k ü l is j ó l e l v é g e z h e t i . D e m u n k á j á t a lélektani, j e l l e m b e l i , s z e m é l y i s é g i t é n y e z ő k d ö n t ő m ó d o n b e f o l y á s o l h a t j á k , a m e l y e k k i a l a k u l á s á b a n k ü l ö n b ö z ő kulturális hatások j á t ­ szanak k ö z r e .

E l v b e n p é l d á u l k ö n n y ű a m u n k á s o k kulturális fejlettségét m e g h a t á r o z n i , ha az iskolázottságot v e s s z ü k alapul. D e ez a m e n n y i s é g i v i z s g á l ó d á s k ö n n y e n b e c s a p , m e r t eltereli f i g y e l m ü n k e t a n e h e z e b b , d e d ö n t ő b b j e l e n t ő s é g ű m i n ő s é g i v i z s g á l ó d á s t ó l . A z esti l í c e u m b a n p é l d á u l a h u m á n t á r g y a k á t l a g o s o s z t á l y z a t a m a g a s a b b a r e á l o k é ­ nál, m i n ő s é g i l e g m é g i s n a g y o n g y e n g e , ha a z t e l e m e z z ü k , h o g y a z esti l í c e u m b ó l k i k e r ü l t e k h u m á n m ű v e l t s é g e m e n n y i r e h i á n y o s . A z t h i s z e m , n e m lehet v i t a tárgya a vizuális k u l t ú r a s z ü k s é g e s s é g e , ha arra g o n d o l u n k , h o g y a m a i e m b e r i s m e r e t e i n e k , m ű v e l t s é g é n e k j ó részét képi k ö z v e t í t é s útján szerzi. S z e r é n y t a p a s z t a l a t o m azt m u ­ tatja, h o g y a v é g z e t t d i á k o k n a g y része n e m j u t túl a f é n y k é p s z e r ű n a t u r a l i z m u s o n . A z a u d i t í v m ű v e l t s é g g e l , ha lehet, m é g r o s s z a b b u l á l l u n k . E g y tárlat megtekintését az estis m é g c s a k ú t b a tudja ejteni, és ha teheti, „ m á r c s a k azért is" megteszi. H a n g ­ v e r s e n y r e e l m e n n i a z o n b a n i d e j e sincs, m é g k e v e s e b b a m e g é r t é s v a l ó s z í n ű s é g e . A z t m o n d a n á m : k o r u n k a reál m ű v e l t s é g e t k ö v e t e l i , d e m á s t is. T a l á n v a l a m i f o n t o s a b b a t , a m i t i g a z o l a m u n k a l é l e k t a n i k u t a t á s o k szükségszerű f e l l e n d ü l é s e . E z a t ö b b l e t p e d i g az általános műveltség kiszélesítése. E n n e k s z ü k s é g é t látják p é l d á u l az említett n a g y v á r a d i esti l í c e u m v e z e t ő i is, a k i k f i g y e l e m r e m é l t ó erőfeszítéseket tettek a t a n u l ó k s o k o l d a l ú n e v e l é s e végett. C s a k n é h á n y p é l d a : a 400 hallgató közül 110-nek v a n s z í n h á z b é r l e t e , f o t o - k ö r t alakítottak. M i n d e n j e l e n t ő s s z í n d a r a b o t v a g y f i l m e t k ö z ö s e n n é z n e k m e g . Sőt, színjátszó c s o p o r t o t is h o z t a k létre. R e m é l e m , k i d e r ü l a z í r á s b ó l , h o g y n e m a k a r o m az esti l í c e u m c é l j á n a k tekinteni esztéták, m ű v é s z e t t ö r t é n é s z e k , festők képzését, c s u p á n o l y a n e m b e r e k é t , a k i k t ő l tá­ v o l áll az é r z e l m i , m o r á l i s v a g y esztétikai k ö z ö n y , a k i k ö n á l l ó ítéletalkotásra k é ­ p e s e k , és tudás, m e g b í z h a t ó s á g d o l g á b a n m e g á l l j á k a h e l y ü k e t . M a g y a r á n : s z á m o l ­ j u n k a v a l ó s á g g a l , v a g y i s azzal, h o g y az esti l í c e u m v é g z e t t j e i n e k kis része j u t t o ­ v á b b f ő i s k o l á r a . E b b ő l k i i n d u l v a az esti l í c e u m o t ne tekintsük e l s ő s o r b a n előkészítő i s k o l a f o r m á n a k , h a n e m a l a p v e t ő c é l j a l e g y e n a teljesértékű, sokoldalúan művelt, egyenes jellemű, munkaszerető ember képzése. Ü g y is m o n d h a t n ó k , h o g y az e l ő k é ­ szítő azaz á t m e n ő j e l l e g h e l y e t t az esti l í c e u m o k v é g c é l t is n y e r j e n e k : az i n n e n k i ­ k e r ü l ő érettségizettek v a l ó b a n érett, g a z d a g o n k é p z e t t e m b e r e k l e g y e n e k , h a a m u n ­ k a h e l y ü k ö n m a r a d n a k is. A z v i s z o n t k ü l ö n k é r d é s , a z esti l í c e u m o k i l y e n t e r m é s z e t ű j e l l e g v á l t o z á s á t m i k é n t é r h e t j ü k e l ; t ö b b h u m á n - t a g o z a t l é t e s í t é s é v e l - e , a h u m á n és r e á l t á r g y a k m á s c s o p o r t o s í t á s á v a l - e , a v a g y e g y é b m ó d o n . A k é r d é s fölött m i n d e n e ­ setre g o n d o l k o z n u n k kell. N a g y v á r a d , 1969, o k t ó b e r . Maksai

H E L Y R E I G A Z Í T Á S . Idei 10. számunk 1564. lapján, Balogh Edgár hiba

folytán

tévesen

„szerb" kisebbség

szerepel;

helyesen

Sándor

cikkében,

sajtó­

„szorb" olvasandó,

a németországi szláv kisebbség neve.

Întreprinderea Poligrafică Cluj 3 2 4 5 - 1 9 6 9

42 101

ez

Sumar

Constantin Borgeanu — Petru Pânzaru: P e r f e c ţ i o n a r e a dirijării vie­ ţii s o c i a l e 1591 Balogh Edgár: Susţinuţi şi uniţi de tradiţia p o p u l a r ă 1597 Ifj. Kós Károly: Tradiţie, progres, s p e c i f i c şi u n i v e r s a l în e t n o g r a ­ fie 1599 Faragó József: B a l a d e l e n o a s t r e — în ţară şi în E u r o p a 1603 Mitruly Miklós: B a s m din C r a s n a 1613 Könczei Á d á m : C a r a c t e r u l c o l e c t i v al p o e z i e i p o p u l a r e 1614 Seres András: Din folclorul de c o p i i ai c e a n g ă i l o r din Ţ a r a B î r ­ sei 1622 Görbe István: G l i g o r P i n t e a în tra­ diţia p o p u l a r ă d e la P î r î u l R o ş u 1623 Benedek Zoltán: D i n T ă ş n a d p î n ă la N o u a G u i n e e ( E x p l o r a t o r u l B i r ó Lajos) 1629 Gellért Sándor: V e r s u r i 1635 Val Cordun: I n ţ e l e p c i u n e şi prostie — aşa c u m le v e d e e t n o l o g u l 1637 Claude Lévi-Strauss: Gîndire ma­ gică — g î n d i r e ştiinţifică 1641 Molnos Lajos: F r a g m e n t e d e b a l a d ă 1644 László Ferenc: C u l t u r a m u z i c a l ă — cultul muzicii p o p u l a r e 1646 Szilágyi Domokos: P o e z i a se m o ş ­ teneşte 1651 Szervátiusz Tibor: A r t a p o p u l a r ă şi artele plastice 1652 Mohi Sándor: A r t ă şi e p o c ă 1655 Hamar Márton: O c o n c e p ţ i e a b i o ­ logiei m o d e r n e 1659 Csehi Gyula: C e n t e n a r în p u r g a ­ toriu 1665 Sütő András: F r a g m e n t d e r o m a n 1670 OGLINDA Tar Károly: Călata

Viaţa

culturală

din 1675

NOTE

VIAŢA

INTERNAŢIONALA

Silviu Brucan: Relativa indepen­ denţă a p o l i t i c u l u i în viaţa i n t e r ­ naţională

1690

TRIBUNA Murádin László: Nici m ă c a r trariul...

1700

con­

ISTORIA VIE Csetri Elek — Dani János: F a i m a lui N a p o l e o n în A r d e a l Mezei Lajos: C î n d în c ă m a ş a c e a n ­ găilor c î n d în u n i f o r m a c e f e r i ş t i ­ lor TINERET

1710

— EDUCAŢIE

Maurer Gyula: P e m a r g i n e a unei polemici Herédi Gusztáv: Limbajul manua­ lelor şcolare REVISTA

1703

1715 1719

ŞTIINŢIFICA

Ifj. Szabó T. Attila: O m u l şi u n i ­ v e r s u l său (De la viaţă la g î n ­ dire) Szegő Katalin: D e c l i n u l i d e o l o g i e i ? Kósa László: S c r i s o a r e din B u d a ­ pesta d e s p r e cultura p o p u l a r ă r o ­ mânească Szekernyés János: D e s p r e N i c o l a u s L e n a u şi a sa societate

1723 1727

1730 1734

LITERATURA — ARTA Kátor Lajos: O r a ş e — în ceaţă şi în n o a p t e (Pietre) Szilágyi Júlia: D o i poeţi — d o u ă romane

1738 1742

POŞTA REDACŢIEI

B e n k ő Samu: E v o c a r e : Î n t e m e i e r e a asociaţiei E r d é l y i M ú z e u m e g y e ­ sület Bodor Pál: Înfrîngerea Iaşităţii

Glück Jenő: C o n f e r i n ţ e l e lui G a á l G á b o r la A r a d 1685 Maksai Sándor: U n fost „seralist" 1687 d e s p r e l i c e u l seral

CRONICA, BIBLIOTECA, REVISTA REVISTELOR

1754 1754