E SZÁM MUNKATÁRSAI BUKAREST. Niculescu, Dumitru Tertulian, Nicolae KOLOZSVÁR

E SZÁM M U N K A T Á R S A I

BUKAREST Niculescu, Dumitru Tertulian, Nicolae KOLOZSVÁR Angi István Balázs Sándor Bretter György Csép Sándor Csetri Elek Deák Tamás Engel Károly Farkas László Gáll Ernő K. Jakab Antal Jordáky Lajos Kántor Lajos K o h n Hillel Nagy Károly Semlyén István Varga Ibolya KOVÁSZNA Fábián Ernő MAROSVÁSÁRHELY Béres András NAGYBÁNYA Pusztai János KÜLFÖLDI SZERZŐK Eörsi István Heidegger, Martin Luporini, Cesare Wolandt, Gerd

Kozma

István:

Homokóra

(fémdomborítás)

50 1921 1971 A szocializmus legszebb ékessége az emberség. Követke­ zetes, emberközpontú politika nélkül nem épülhet fel a nagy történelmi mű: a magasrendű társadalom A Román Kommu­ nista Párt megalakulásának pillanatától kezdve, immár 50. esztendeje töretlen forradalmi lendülettel küzd, hogy az em­ ber e tájakon kizsákmányolástól, gyűlölködésektől felszaba­ dultan, anyagi és szellemi jólétben bontakoztathassa ki sze­ mélyiségét, békés munkára fordíthassa alkotó energiáit. A párt kezdeményezte, sikerrel teljesített ötéves tervek és az elkövetkezők is mind ezt a humánumot szolgálják. Csak az elmaradottságot felszámoló, gazdaságilag felfelé ívelő tár­ sadalomban virágozhat ki az emberség össznépi szinten. Az például, hogy az elmúlt öt évben iparunk átlagosan évi 11,8%-os ütemben fejlődött, nemcsak több termelőeszközt, több fogyasztási cikket jelent, hanem oly nélkülözhetetlen jó társadalmi közérzetünk, tudatalakulásunk anyagi feltételei­ nek gazdagodását is jelzi. A művészet és művelődés dolgozói­ val történt találkozása alkalmával a párt főtitkára méltán hangsúlyozta: „ . . . a z országunkat gyarapító és megszépítő eredmények mellett a legnagyobb, a legértékesebb eredmény az új ember kialakulása, a munkások, parasztok és értelmi­ ségiek — románok, magyarok, németek és más nemzeti­ ségűek — haladó öntudatának kialakulása, mindazokénak, akik valamennyi nemzeti értékünket és kincsünket megte­ r e m t e t t é k . . . Éppen ezek az új emberek kell hogy íróink, művészeink műveinek főhősei legyenek, ezeknek az emberek­ nek a számára kell írni, komponálni, festeni, szobrot alkotni." A szocialista társadalom építése nem spontán módon megy végbe, megvannak a maga áthághatatlan törvény-

szerűségei. A forradalmi bátorsággal párosult tudatosság és tudományos felkészültség nélkül nem irányíthatjuk e rend­ kívül összetett folyamatot. A társadalomvezetés e bonyolult kérdéseit fejtegette Nicolae Ceauşescu elvtárs a februári ple­ náris ülésen mondott beszédében. A szakszervezetek szerepé­ ről és hatásköréről szólva a többi között leszögezte, hogy e szervezeteknek „aktívan küzdeniük kell a társadalmi méltá­ nyosság és igazság elveinek meghonosításáért a társadalmi életben, határozottan fellépve bármilyen visszaéléssel szem­ ben, minden új és haladó serkentéséért, azoknak az alkalma­ zottaknak erkölcsi és anyagi jutalmazásáért, akik értékesen hozzájárulnak vállalatuk és intézményük tevékenységének tökéletesítéséhez". A szakmai képzettség szüntelen növelését, a társadalom­ vezetés tudományának elsajátítását objektív szükségességnek nevezte pártunk főtitkára. S ezzel állandó tanulásra, a tudo­ mányos ismeretek gyarapítására hívta fel a párttagságot, az egész népet. E felhívást a Korunk munkaközössége már azért is lel­ kesen köszönti, mert lapunk több évtizedes fennállása során éppen a marxista—leninista pártpolitikától ihletve mindig is az emberközpontúság eszményeiért szállt síkra. Most és ez­ után is az elkötelezettség szellemében szolgálja magyar nem­ zetiségünk történelmi, kulturális és szociológiai önismereté­ nek ügyét, ama meggyőződéssel, hogy így a román néppel való testvéri közösségben a szocializmus etikai arculatának tökéletesítéséhez hatékonyan járulhat hozzá. A pártévforduló megünneplésére is e mély gyökérzetű eltökéltséggel készü­ lünk.

XXX. évfolyam, 2. szám

1971. február

KORUNK havi szemle

G Á L L ERNŐ CESARE LUPORINI BÉRES A N D R Á S GERD WOLANDT BRETTER GYÖRGY NICOLAE TERTULIAN MARTIN HEIDEGGER CSÉP SÁNDOR B A L Á Z S SÁNDOR V A R G A IBOLYA SEMLYÉN I S T V Á N EÖRSI I S T V Á N PUSZTAI J Á N O S DE G A U L L E

Emberség a jövő sodrában A kommunizmus antropológiai megalapozása Az emberi lényeg marxista felfogása Korszerű antropológia A nyelv és az erkölcs Heidegger m a Az ittlét elemzéstanának tárgya Vázlat Böhm Károly embertanához A célhoz vezető út Előrejelzés — fogalmak és konkrétumok Jövőkutatók a múlt században Közök, Bekerítve, Vallomás (versek) Zsé birtoka (regényrészlet) Emlékirataiból

175 180 186 193 201 207 213 220 224 230 236 244 246 253

A vidéki értelmiség társadalomrajzához

262

Követjük Kacsó Sándort

272

Változatok a politikai előrejelzés témájára

273

HAZAI TÜKÖR F A B I A N ERNŐ

JEGYZETEK

NEMZETKÖZI ÉLET JORDÁKY LAJOS

TECHNIKA ÉS TÁRSADALOM DUMITRU NICULESCU

A minőség ötéves terve

278

DOKUMENTUMOK KOHN

HILLEL

Emlékezés a harmincas évek táira

kommunis­ 284

ÉLŐ TÖRTÉNELEM CSETRI ELEK

Karlista volt-e Teleki Sándor?

288

A neveléselmélet néhány időszerű kérdése

296

Az irodalomtudomány ígérete (Kövek) Esszé és filozófia Perújítás a régi magyar irodalomban

304 308 313

IFJÚSÁG — NEVELÉS NAGY KAROLY

SZEMLE KANTOR LAJOS ANGI ISTVÁN ENGEL KAROLY

TÉKA, LÁTÓHATÁR, A KORUNK HÍREI

Műmellékleten

Bortnyik György fotója, Józef Halas olajfestménye és tusrajza Aranyossy György, Árkossy István, Florián A. Milán, Papp Gábor és Paulovics László grafikái, Asztalos Sándor, Kabay Béla, Kovács J. Attila és Szabó Tamás fotói

Gépelt kéziratokat kérünk Kéziratokat n e m őrzünk m e g

KORUNK ALAPÍTOTTA Dienes László (1926). SZERKESZTETTE Gaál Gábor (1929—1940) Postacím: Cluj, căsuţa poştală 65, Republica Socialistă România. Szerkesztőség: Kolozsvár, Szabadság tér 4—5. Telefon: 1 14 68, 1 38 05. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Balogh Edgár (főszerkesztő-helyettes), Gáll Ernő (fő­ szerkesztő), Gáll János, Kántor Lajos, László Béla (szerkesztőségi főtitkár), Lázár József, Szabó Sándor. Bukaresti szerkesztő: Aszód y János. Bd. Hristo Botev 26. Telefon: 56 09 22.

EMBERSÉG A JÖVŐ SODRÁBAN Kant szerint három nagy kérdés sarkallta évszázadokon át a filozófusokat: mit ismerhetünk meg, mit remélhetünk és mit kell tennünk? Ma úgy látjuk, hogy a königsbergi bölcselő megállapítása alapvető kiegészítésre szorul. Választ kere­ sünk ugyanis arra a bennünket újra és újra nyugtalanító problémára, hogy m i t u l a j d o n k é p p e n az ember. Kant és a német idealizmus nagyjai, Fichte, Hegel és Schelling, a Szellem régióiban elmélkedtek az emberről, s e vonatkozásban idegen maradt számukra az antropológia. Napjainkban viszont sokan úgy érzik, hogy maguk a kanti kérdések vesztették el fontosságukat. A megismerés fejlődését egyértelmű derűlátással megítélő pozitivizmust és a hatékonyságot legfőbb értéknek tekintő technokráciát egyre kevésbé foglalkoztatja a remény és a kellés. A megfelelő eszköz kiválasztása kiküszöböli — képviselőik szerint — e kategóriák közvetítette erkölcsi problematikát. Iring Fetscher kissé pesszimista (vagy talán realista?) véleményét tolmácsolva, világunk azonban mind tökéletesebb eszközöket bocsát rendelkezé­ sünkre mind kevésbé átgondolt célok szolgálatában. A pozitivizmus és a pragma­ tizmus nem tette tehát fölöslegessé a Kant sürgette feleleteket, amelyeket viszont nem fogalmazhatunk meg az ember lényegét érintő, változatlanul időszerű válasz nélkül. Innen az élénk érdeklődés a bölcseleti antropológia iránt. E hiány felismeré­ séből is fakadnak az antropológia létjogosultságát, szerepét taglaló szenvedélyes viták — mind a marxizmuson belül, mind rajta kívül. Persze, e polémiákat nem csupán s talán nem is elsősorban az említett kérdések vagy a különböző kutatási ágak egymás közti viszonyát rendező kísérletek fűtik. A marxizmuson belül például biztos, hogy az ifjú Marx, a szocialista humanizmus, az emberi lényeg és az elide­ genedés körül zajló csatákat csak a dogmatizmus áttörésére és felszámolására irá­ nyuló törekvések összefüggésében értelmezhetjük hitelesen. Kétségtelen, hogy az ötvenes évek ideológiai összecsapásainak mély motivációját abban a fordulatban kell keresnünk, amely — éppen a marxi humanizmus jegyében — kínál kivezető utat a társadalmi-eszmei stagnálásból. Az emberre összpontosuló megsokszorozott figyelemben az autonóm, sokoldalú személyiség kibontakozása iránt jelentkező jogos igény, ama gond és kutatás fejeződik ki, hogy megtaláljuk és kidolgozzuk a szabad, önmagát alakító egyéniségnek kedvező humanizáló közösség modelljét. Mellőzhetetlen tényező a különböző nem marxista nézetekkel, irányzatokkal való szembesítés, s az a jövős kívánság, hogy e párbeszéd során valósítsuk meg az e téren is szükséges kritikai összegezést, a marxista filozófiai antropológia lemara­ dásának felszámolására, a XX. század második felében élő emberiséget gyötrő di­ lemmák megoldásának jegyében. *

A 2000 felé közeledő homo sapiens ugyanis egyre több aggodalommal vizs­ gálja önmagát. Mind riogatóbbá válnak azok a hangok, amelyek — egy szédülete­ sen fejlődő tudomány és technika eufóriát sugalló ütemében — megkérdőjelezik

a ráció hegemóniájába vetett korlátlan bizalmat (Heidegger). Freud bizonyos tekin­ tetben újra redivivus lett: a marxista gondolkodás sem elégszik meg a róla régebben kimondott sommás elmarasztaló ítéleteivel. Meggondolkoztató, bár erősen vitatható nézetekkel jelentkeznek biológusok és lélekbúvárok (Lorentz, Koestler) az ember­ ben rejlő ősi, romboló ösztönök hatékonyságáról. Egyre gyarapodnak a műszaki és az erkölcsi fejlődés ellentmondását bizonygató elméletek (Jaspers, Toynbee, SzentGyörgyi). A h o m o f a b e r önelégültsége léket kapott. A leigázott természet és a meg­ hódított távoli égitestek okozta büszkeségét beárnyékolják a mégis megzabolázhatatlan elemi erők csapásai, illetve a megfertőzött, pusztuló környezet ártalmai kivál­ totta szorongások. Mi az élet értelme? Mire való a megfeszített, lázas munka és k u t a t á s ? Vajon a termelés és a fogyasztás válik embervoltunk egyedüli meghatározójává a játék, a szépség s az alkotás rovására? A küszöbön álló harmadik évezred távlatában vá­ laszra vár a kérdés: mit és kit tekintsünk követendő eszménynek? Vállaljuk-e j ö vőnkként a h o m o c i b e r n e t i c u s t ? Belenyugodhatunk-e abba, hogy a legtökéletesebb műszaki eszközök birtokában a n i m a l l a b o r a n s - o k k á (Arendt) torzuljunk? És mihez kezdjünk a növekvő szabad idővel? Mennyi kérdés. Mindegyikben elválaszthatatlanul fonódik össze a múlt, a je­ len s a jövendő. És mindegyikben ott feszül a jövő talánya. Igen, a holnapok és a holnaputánok perspektívája egyre jobban izgatja az ú j évtizedbe lépő kortársainkat. Kevés tudományág futott be oly gyors és tüneményes karriert, mint a jövőkutatás. Világszerte hatvan futurológiai központ foglalkozik már a lehetséges jövők fel­ derítésével. Új divattal, valamilyen kérészéletű kísérlettel van dolgunk? Ernst Blochnak köszönhetjük annak tudatosítását, hogy az embertől elválaszthatatlan az a vágya­ kozás, amelyben két lényegi vonása ötvöződik egybe: az elégedetlenség és a remény. Az ember, amióta valóban emberré lett, sohasem zárkózott be a jelen szűk börtö­ nébe. Mindig megelőzte önmagát és önnön útját. Próféták, váteszek és utópista gon­ dolkodók jövőt idéző látomásaiban gyakran érvényesült együtt a múlt s a jelen bírálata a beteljesülés holnapjának ígéretével. Az utópia — ezek szerint — az em­ ber jellegzetes nembeli megnyilvánulása lenne. Bloch — a keresztény eretnekek, a husziták és albigensek örökségét éltetve — a reményre hivatkozik, amikor a k o n k r é t u t ó p i a nélkülözhetetlen társadalmi, emberi szerepét hirdeti. Az utópiának ez a válfaja n e m paradoxon, hanem a valóságban rejlő tendenciákra építve, a világ átalakítását hivatott szolgálni. A mai jövőkutatás tehát n e m előzmények nélküli. Ha akarjuk, korszerű vál­ tozata a konkrét utópiának. Népszerűségét, felfokozott időszerűségét pedig annak köszönheti, hogy napjaink embere a tudatosság magasabb szintjén szembesíti magát többértelmű jövőjével; inkább rendelkezésére is állanak e jövők előrelátásához és formálásához szükséges eszközök. A huszadik század utolsó három évtizedének kü­ szöbén a jövőtervezés és a jövőalakítás a tömegek ü g y é v é válik. Kikerül rajongó emberbarátok, illetve önös hatalmi csoportok hatásköréből, hogy a demokratizálódd tájékoztatás és a hatékony participáció révén a forradalmi cselekvést ösztönözze. A tömegekbe hatoló konkrét utópiát az a marxi prométheizmus táplálja, a m e l y merészen anticipálva a fejlődés kitapintható erővonalait, a jövőt a maga meghatározottságában is nyitottnak látja, humanizmusával pedig megakadályoz­ hatja, hogy egy fetisizált jövő oltárán nemzedékeket áldozzanak. A jövőjét kutató és alakító lényként tételezett emberről szóló felfogás, vala­ mint eddigi utalásaink az előrelátás antropológiai vonatkozásaira is jelzik már, hogy a prognosztika és a bölcseleti embertan szerves egységet alkot. Valóban, a marxi

antropológia szolgáltatja jövőkutatásunk bölcseleti alapját. Ez az antropológia, amely Marx egész életművére támaszkodik (az ontológiát is beleértve) és a marxi g o n d o ­ latvilágot elejétől végig átható humanizmusból merít, végre polgárjogot nyert. El­ hallgatnak a skolasztikus aggályoskodók, akik akárcsak a szociológia létjogosultsága körüli vitában, ez esetben is azzal érveltek, hogy nincs szükség új, önálló kutatási ágra, mert a hagyományos történelmi materializmusban immár több mint száz esztendeje rendelkezésünkre áll az a társadalomelmélet, a m e l y magába foglalja Marx nézeteit az emberről. Igaz, a marxizmus elsősorban társadalmi lényként határozza meg az embert, és sohasem téveszti szem elől az egyén és a közösség dialektikus egységét. Igaz, számunkra az ember problémája főként társadalmi problémaként jelentke­ zik. Ezt az összefüggést fejezi ki egyébként az ismert marxi tétel arról, hogy az ember lényege „a társadalmi viszonyok Összessége". Ennyiben, s csakis ennyiben, a marxizmus tényleg szakított az ember változatlan, örök lényegére hivatkozó elvont antropologizmussal, legyen az idealista vagy naturalista fogantatású. Ha azonban ezt a fordulatot olyan „cezúraként" értelmezik (Althusser), amely után Marx végérvényesen hátat fordított volna mind a humanizmusának, mind ifjúkori írásai antropológiai érdeklődésének és fogalmainak (például az ember lényege s az elidegenedés kategóriáinak), akkor hangsúlyozottan figyelmeztetnem kell arra, m i ­ lyen központi helyet foglalnak el a problémák például A tőke legfontosabb elő­ munkálataihoz tartozó Grundrisse der Kritik der politischen Ökonomie című marxi műben. (A közelmúltban Jorge Semprun bizonyította meggyőzően a Grundrisse alapvető jelentőségét a marxista antropológia szempontjából.) Továbbá, ha a hato­ dik, Feuerbachról szóló tézisre való hivatkozás csak arra szolgál, hogy parlagi szociologizmussal helyettesítsék az egyént, a személyiséget bonyolult, gazdag totalitás­ ként felfogó marxista embertant, s egy olyan intézményesített rendet igazoljanak, amelyben az egyén teljesen alá v a n rendelve a csoportnak, akkor nyomatékosan emlékeztetni szeretnék arra, hogy Marx számára a legfőbb cél mindig a szabad személyiség sokoldalú fejlődése maradt. A marxi humanista antropológia nem csu­ pán társadalmi terméknek tekinti az embert, hanem olyan önmagát szüntelenül meghaladó lénynek, aki maga alakítja társadalmi viszonyait, történelmét és — jövőjét. Az emberformáló munka marxi meghatározásában megtaláljuk az emberről mint teleologikus lényről, mint új-valóság-teremtő, a még-nem-létezőt előzetesen gondolatilag megfogalmazó — vagyis jövőalakító lényről szóló felfogásunk csíráit, vagy ha úgy tetszik, elméleti alapjait. „A munkafolyamat végén oly eredmény k ö ­ vetkezik be — írja Marx —, amely megkezdésekor a munkás elképzelésében, tehát eszmeileg már megvolt." Az ember az egyetlen olyan lény, aki célszerű akarattal rendelkezik, aki célra irányuló tevékenységet fejt ki és képzelőerejével előre meg­ tervezi azt, amit a valóságban létrehoz. E képességei különböztetik meg az állatok­ tól, és szavatolják n e m csupán természetmódosító munkásságát, hanem jövőt-anticipáló, a holnapokat kigondoló, a holnaputánokat előrelátó és előkészítő praxisát. M i ­ lan Kangrga és Danko Grlié szerint ez a szélesebb értelemben felfogott emberi gyakorlat sohasem alkudhat m e g az adott (természeti vagy társadalmi) helyzettel. Lényegileg viszont n e m más, mint maga az alkotás; a természet, a társadalom é s önmagunk szüntelen megváltoztatása. Mai praxisunk — ebben az értelemben — n e m törekedhet valamilyen v é g l e g e s állapot előidézésére. Mindig csak a jövő gyakorlatának vonzásában bontakozik ki. Mai tevékenységünkkel készítjük elő ugyanis a holnapit, amely alapjává, előzmé­ nyévé lesz a holnaputáninak. A jövő csírái a mában rejlenek. Jövőnket, hogy az valóban a mienk lehessen, magunknak kell — itt és most — megálmodnunk, ki­ fürkésznünk és mindennapos cselekedeteinkkel megalapoznunk. Így válik e jövő —

a reális szabadságot hordozó gyakorlat gyümölcse — az emberség jellegzetes dimen­ ziójává. Az ember: jövős lény. Embernek lenni és emberként élni csak a jövő igé­ zetében lehetséges. A jövő felé forduló autentikus ember éppen ezért sohasem mondhat le a jelen kritikájáról. A jövő számára nyitott, a jövő iránt fogékony e m ­ ber mindig forradalmár volt és mindig forradalmár marad.

Korszerű szocialista nemzetiségtudatunk az ú j társadalom építésének feltételei között bontakozik. Elsősorban az ú j valóságot, az ú j etnikumközi viszonyokat fejezi ki. N e m nélkülözheti azonban s e m a múlt birtokbavételét, m é g kevésbé a jövő al­ ternatíváinak feltárását. Történeti tudat s a holnap perspektíváinak tudatosítása nélkül elkerülhetetlen lenne ama szűk prakticizmus, amely n e m csupán az egyént, h a n e m m i n d e n társadalmi csoportot is fenyeget a hétköznapok nehézségeivel és feladataival való küszködés közepette. E hármas orientáció legkedvezőbb belső összefüggéseinek és arányainak kimunkálása viszont megkülönböztetett figyelmet, felelősségteljes gondot követel. A m i a történelmi tudatot illeti, nyugodtan állíthatjuk, hogy — főként az utóbbi időben — sok mindent tettünk teljes örökségünk újraértékelésére. Sőt. A különböző évfordulók és m á s alkalmi megemlékezések gyakorisága egyesekben már-már a te­ lítettség érzetét kelti, szinte maximálisan igénybe veszi újra és újra gerjesztett e m ­ lékezetünket, valahol mégiscsak véges befogadóképességünket. A kevesebb e tekintetben talán több lenne? Ügy érzem, a választ n e m szabad csupán mennyiségi viszonylatban keresnünk. Nehéz is lenne valamilyen tökéletesebb matematikai számítással vagy szigorúbb rostálással megoldani a dilemmát. Nyilvánvaló, hogy n e m mellőzhetünk senkit, aki maradandó érték s akinél feleleteket találhatunk mai gondjainkra. N e m felejthetünk e l senkit, aki napjaink kérdéseinek megválaszolásában segíthet. Csak faggatni kell tudnunk őket. N e m a centenáriumok, a kerék v a g y kevésbé kerek évfordulók száma okoz problémát. Csak a formális, pusztán protokolláris kötelezettségként „kipipázott" megemlékezések fárasztóak és meddők. Csupán az egykori nagy újítók tömjénező kanonizálása torzulhat a m a s a holnap társadalmi-művelődésbeli kezdeményezé­ seinek kerékkötőjévé. A múlttal folytatott párbeszédeink azonban tanulságosak és termékenyítőek lesznek mind a jelen szempontjából, mind pedig a jövő távlataiban, ha — többek között — az élő nemzedékek hiteles igényei szerint fogalmazzuk meg őket. Minden generáció megtalálhatja az elődök m ű v e i b e n és példájában azt, amire égetően szüksége van, amire különös érzékenységgel reagál. N e m holmi rosszemlékű konjunkturalizmusról v a n szó. Ezt visszavonhatatlanul felszámoltuk, az örökségünk tényleges értékeivel szemben tanúsított szektás, n e m ­ zetietlen közömbösséggel együtt. A fenntartás nélküli elismerés viszont éppoly ha­ mis és ártalmas lehet, mint a szűkkeblű, sommás elutasítás. A maiak dialógusa a tegnapiakkal csak akkor válhat a holnapiak számára is gondolatébresztővé, ha vitát provokál és bírálatra sarkall. N e m a kritika a kegyeletsértő. N e m a reális értékskálát alkalmazó „demitizálás" a bomlasztó. A történelmi múlt nagyjai méltó örököseinek csak azokat te­ kinthetjük, akik történetiségében fogják fel életművüket, akik el tudják választani a maga idejében érvényest az idők meghaladta tételektől s a tévedésektől, hogy híven hagyatékuk lényegéhez, újrafogalmazzák, amit újra kell gondolni, és ott foly­ tassák, ahol ők abbahagyták. Ebben a felfogásban, az alkotó marxizmus szellemében értelmezetten bizonyul majd sajátos hagyományápolásunk is olyan tényezőnek a romániai magyarság mű-

velődésében, amely sohasem taszít elszigetelődésbe, a m e l y sohasem sekélyesedik a vidékiesség melegágyává és n e m késztet múltba menekülésre. Igen, a történelmi memória nélkülözhetetlen tartozéka az önismeretnek. Valamilyen kollektív e m l é ­ kezetvesztés valóban végzetessé válna. De e m e l j e m ki ismételten, hogy szocialista nemzetiségtudatunk egyoldalú lenne és máris korszerűtlen irányba fejlődne a jövő felé mutató elemek nélkül. E jövő felé nyitott tudat tekintetében jóelőre el k í v á n o m m a g a m határolni az egykori „kisebbségi sors"-ról vallott nézetek esetleg még kísértő maradványaitól. E tragikus életérzéstől belengett sorstudat, s ennek megfelelő attitűd, amelynek a két világháború között n e m egy megtestesítője akadt, éppoly tétlenségre késztető és káros volt, akárcsak a romantikus múltba fordulás. Ha már a múltat idézem a jö­ vőhöz való viszonyulással kapcsolatban, elsősorban a „kisebbségi humánum" ellent­ mondásos tradíciójának aktivista, „sorsalakító" vonulatára hivatkoznék, mint a kri­ tikailag értékesíthető előzményre. Igazi örökségünket azonban e vonatkozásban is e h u m á n u m következetes képviselőinek, a romániai magyarság demokratikus erői­ n e k élő hagyományában látom. A MADOSZ és a Korunk szellemiségében, abban a realista, haladó és cselekvő magatartásban, a m e l y a közös múltból kiindulva, a román népet és az együttélő nemzetiségeket összekötő jövőt készítette elő — a Ko­ m á n Kommunista Párt vezette harcban. A nálunk most kibontakozó marxista alapvetésű prospektiv kutatásoknak e jövőt kell — a tudomány eszközeivel — felderíteniük a mai valóság tárgyilagos szo­ ciológiai megismerésének alapján, az általános s a saját dialektikájának gondos figyelembevételével. A prognosztika előrejelzi a lehetséges alternatívákat, a választás viszont ránk vár. A döntés a mi feladatunk, éspedig már a jelenben. Ernest Renan híres m e g ­ határozása: „Egy nemzet léte — nap mint nap megismétlődő népszavazás" n e m nyújt ugyan átfogó, tudományos jellegű definíciót a nemzetről, de rátapint az etni­ kai közösségek létében nagy szerepet játszó szubjektív mozzanatra, a megmaradás s a holnapi kiteljesedés egyik döntő tényezőjére. A mi esetünkben azt a követel­ m é n y t fejezi ki, hogy a román néppel együtt munkálkodva a közös szocialista jövő építésén, nap mint nap mozdítsuk elő modern nemzetiségi kultúránk jövőt biztosító fejlődését. GÁLL ERNŐ

Szabó fotója

Tamás

CESARE LUPORINI

A KOMMUNIZMUS ANTROPOLÓGIAI MEGALAPOZÁSA M a r x a Gazdasági-filozófiai kéziratokban ténylegesen filozófiai-antropológiai n é z ő p o n t r a h e l y e z k e d i k (az a d o t t p i l l a n a t b a n n e m is t e h e t e t t m á s t ) ; de b á r m i l y kevéssé v o l t a k is kidolgozva a g a z d a s á g t a n i k é r d é s e k , m é g n e m e h h e z a m é r c é h e z i g a z o d n a k ( m á r a m i az a l k a l m a z o t t m ó d s z e r t illeti), m i n t E n g e l s n é l A nemzetgaz­ daságtan bírálatának vázlatában ( a m e l y b ő l ő kifejezetten m o r á l i s v a g y m o r a l i z á l ó t e r m é s z e t ű k ö v e t k e z t e t é s t v o n le), h a n e m ö n m a g u k b a n v e t i fel és elemzi ő k e t : csu­ p á n a b e l ő l ü k a d ó d ó e r e d m é n y e k e t és e l l e n t m o n d á s o k a t világítja m e g és értelmezi a filozófiai a n t r o p o l ó g i a s í k j á n (egy új k o m m u n i z m u s - f e l f o g á s kidolgozása végett). Első p i l l a n t á s r a n e m t ű n i k fel a m a g a teljes n y i l v á n v a l ó s á g á b a n , h o g y a n a g y m a r x i v á z l a t m a j d m i n d e n l a p j á r ó l v i s s z a v e r ő d i k az a n t r o p o l ó g i a fénye, de v i l á g o s a n k i t e t ­ szik, m i h e l y t s i k e r ü l r e k o n s t r u á l n i a vizsgálódás m e n e t é n e k fő v o n a l á t . A sajátos h e l y z e t e t az a l a k í t j a ki, h o g y a filozófiai a n t r o p o l ó g i a és a k ö z g a z d a ­ s á g t a n i p r o b l e m a t i k a közé b e é k e l ő d i k egy közvetítő elem, a m e l y m i n d v é g i g a k ö z ­ p o n t i viszonyítási a l a p m a r a d : s ez az e m b e r i m u n k a f o g a l m a . M a r x g o n d o l a t m e ­ n e t é n e k a z e r e j e a b b a n áll, h o g y m a g á é v á teszi — ezt E n g e l s e l m u l a s z t o t t a idézett í r á s á b a n — a p o l i t i k a i g a z d a s á g t a n „feltételezett" erősségét (s itt a fő szerep m é g S m i t h - e t illeti, é p p e n a k i i n d u l á s különleges súlya m i a t t ) , k i m u t a t v á n róla, hogy m a g á b a n a h a g y o m á n y o s p o l i t i k a i g a z d a s á g t a n b a n elszigetelt m a r a d és n e m fejlőd­ h e t t o v á b b , s s z e m b e á l l í t v a e g a z d a s á g t a n feltételezett gyengéjével: a magántu­ l a j d o n f o g a l m á v a l , a m e l y m i n t h o g y n e m t a n u l m á n y o z t á k a m a g a genezisében, nincs fogalmilag kifejtve. (Ebből következik, h o g y a politikai g a z d a s á g t a n b a n c s u p á n le­ í r j á k — m o n d h a t n ó k , pozitivista m ó d o n — és e g y m á s m e l l é r e n d e l i k a gazdasági k a t e g ó r i á k a t a h e l y e t t , h o g y r e n d s z e r e s e n t a g l a l n á k őket.) M a r x é r t e k e z é s é b e n ez központi, n e m p e d i g m e l l é k e s eljárás. U g y a n a k k o r itt é r t e l m e z h e t ő a l e g n e h e z e b ­ ben, m e r t M a r x ezen a p o n t o n a l e g k e v é s b é világos ö n m a g á h o z k é p e s t ; á m ez egy­ s z e r s m i n d az a p o n t , a h o l a l e g e r ő t e l j e s e b b e n t á r u l fel k u t a t á s á n a k messze a filo­ zófiai a n t r o p o l ó g i á n t ú l m u t a t ó , fejtegetésekben g a z d a g d i n a m i z m u s a . K i s z a k í t a n i ebből a s z á r m a z á s t a n i e l j á r á s b ó l az e l i d e g e n ü l t m u n k a leírását, n e m n y ú j t a n a t ö b ­ bet, m i n t ízelítőt egy n a g y o n vonzó e r k ö l c s t a n b ó l . M a r x s z á n d é k a egészen m á s volt: l á t n i a k a r t a , mi r e j l i k a „ m a g á n t u l a j d o n " mögött, m i l y e n t e v é k e n y s é g hozza l é t r e és t a r t j a fenn, n e m t é r t ő l és időtől e l v o n a t k o z t a t v a , h a n e m a l e g e l ő r e h a l a d o t t a b b a d o t t f o r m á j á b a n (vagyis a tőkés r e n d s z e r b e n ) . A m i a z t á n az eltérő feltételek f i g y e l e m b e v é t e l é v e l kulcsot k í n á l a m ú l t é r t e l ­ mezéséhez, azaz k ü l ö n b ö z ő t ö r t é n e l m i m e g j e l e n é s f o r m á i h o z , azt nevezi M a r x „a ma­ gántulajdon mozgásának'. H a c s í r á i b a n is, m e g t a l á l h a t ó i t t az a fogalmi a p p a r á t u s , a m e l y e t a politikai g a z d a s á g t a n soron k ö v e t k e z ő b í r á l a t a h a s z n á l majd, A tőkét is b e l e é r t v e . A származástan, a m e l y n e k a p r o b l e m a t i k á j a felvetődik, s z e m b e n a köz­ gazdászok pozitivista d e s z k r i p t i v i z m u s á v a l , a k i k ezt „a tőkés érdekének" szolgála-

t á b a állítják —, m á r a Kéziratokban ténylegesen r e n d s z e r e s és s t r u k t u r á l i s , n e m p e d i g t ö r t é n e t i s z á r m a z á s t a n . A t ö r t é n e t i s é g k é r d é s é t a z é r t k o r á n t s e m rekeszti ki e r r ő l a t e r ü l e t r ő l , ellenkezőleg, u t a t n y i t n e k i . H a a t u l a j d o n - v i s z o n y , m o d e r n és fejlett (tőkés) a l a k z a t a i b a n , h a a m a g á n t u l a j d o n , a h o g y a n M a r x m o n d j a : „a k ü l sővé-idegenné v á l t m u n k a a n y a g i , összefoglalt kifejeződésének", m á s szóval s z á r m a z á s t a n i - r e n d s z e r t a n i é r t e l e m b e n a m u n k a ö n e l i d e g e n ü l é s é n a l a p u l ó n a k bizonyul, a k ­ k o r felmerül egy k é r d é s (amely n e m v é l e t l e n ü l b u k k a n fel az e l e m z é s v é g e felé): „Miképpen, k é r d e z z ü k m á r m o s t , j u t az ember oda, h o g y munkáját külsővé-idegenné tegye, e l i d e g e n í t s e ? " V a g y e g y e n e s e b b f o r m á b a n m e g f o g a l m a z v a : „ M i k é p p e n v a n ez az elidegenülés az e m b e r i fejlődés l é n y e g é b e n m e g a l a p o z v a ? " E r r e a k é r d é s r e nincs, v a l ó j á b a n n e m is l e h e t v á l a s z az 1844-es Kéziratokban, m e r t t ú l m e g y a filo­ zófiai a n t r o p o l ó g i a h a t á r á n . M i v e l a „lényeg" szót egyelőre mellőzték, a k é r d é s r e csak A német ideológia a d h a t j a m a j d m e g a választ, a t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i z m u s immár meghódított területén. M a r x é r t e k e z é s é n e k m é l y é n — szinte felesleges is ezt h a n g s ú l y o z n i (hiszen á l l a n d ó a n visszatér) — a m u n k á n a k m i n t a t e r m é s z e t e m b e r á l t a l való, az e m b e r i k é p e s s é g e k k i v e t í t é s e és t á r g y i a s i t á s a r é v é n , a fejlődő s z ü k s é g l e t e k n y o m á s a a l a t t t ö r t é n ő kisajátításának a felfogása r e j l i k : m á r H e g e l e b b e n a felfogásban t e t t e m a ­ g á é v á és dolgozta ki az új g a z d a s á g t u d o m á n y b ó l e r e d ő l e g á l t a l á n o s a b b ( m o n d h a t n ó k ú g y is, filozófiai-antropológiai) m o t í v u m o k a t . De az e l i d e g e n ü l t m u n k a elemzése o l y a n t á m p o n t , a m e l y l e h e t ő v é teszi M a r x s z á m á r a , h o g y k ü l ö n v á l a s s z a a kisajátítást ( m á r m i n t a t e r m é s z e t é t ) a (dolog, a t e r m é k feletti) tulajdontól: és e b b ő l k ö v e t k e ­ zőleg, h o g y a p o l i t i k a i g a z d a s á g t a n előtételezéséből k i i n d u l v a , szakítson a t u l a j ­ d o n m i n d e n f e n n á l l ó és t ö r t é n e l m i f o r m á j á n a k s az e m b e r r e h á r u l ó k ö v e t k e z m é ­ n y e i n e k b á r m i l y e n „filozófiai" (ideológiai) r e n d s z e r e s igazolásával, a t u l a j d o n é v a l , a m e l y n e k r á a l a p o z á s á t a m u n k á r a m i n t k i s a j á t í t á s r a - t á r g y i a s í t á s r a és m i n d e n e m ­ b e r i t e v é k e n y s é g k ö z é p p o n t j a k é n t v a l ó e l i s m e r é s é r e m á r Locke e l k e z d t e , és végül Hegel v i t t e véghez. E b b e n g y ö k e r e z i k t u l a j d o n k é p p e n a t á r g y i a s u l á s és e l i d e g e n ü l é s Hegel-féle a z o n o s í t á s á n a k b í r á l a t a , a m e l y a t o v á b b i a k b a n m e g t a l á l h a t ó a Kéziratok lapjain. M a r x a m u n k a e l i d e g e n ü l é s é t h á r o m fő „ t e k i n t e t b e n " írja le (nem s z a k í t v á n , a m i n t m o n d j a , a hegeli t e r m i n o l ó g i á v a l ) ; h á r o m e g y m á s t k ö v e t ő m o z z a n a t a ez egy­ azon m e g k ö z e l í t é s n e k . Az ő k e t összekapcsoló kölcsönösség t e k i n t e t é b e n a z o n b a n ezek igen k ü l ö n b ö z ő e k . A n t r o p o l o g i z m u s á b a m e r ü l t e n m a g a M a r x is m e g f e l e d k e z i k e n n e k h a n g s ú l y o z á s á r ó l . C s u p á n a z első k e t t ő között áll f ö n n az a n a l i t i k u s szük­ ségszerűség belső viszonya. „ H o g y a n — k é r d e z i M a r x — l é p h e t n e s z e m b e a m u n k á s idegenül tevékenységének termékével, ha m a g á b a n a termelés aktusában n e m ide­ g e n ü l n e el ö n m a g á t ó l ? " A m u n k á s e l i d e g e n ü l é s e „ m u n k á j a t e r m é k é t ő l " o l y a n jelenségszinten e l h e l y e z ­ k e d ő t é n y , a m e l y e t a „ n e m z e t g a z d a s á g t a n " csak a z é r t „rejt el", m e r t „ n e m a m u n ­ k á s (a m u n k a ) és a t e r m e l é s közötti k ö z v e t l e n v i s z o n y t veszi s z e m ü g y r e " . A m o d e r n v i l á g b a n a m u n k a t e v é k e n y s é g elidegenülése n e m k e v é s b é n y i l v á n v a l ó , n o h a m i n t jelenség n e m c s u p á n „ k é n y s z e r ű m u n k a k é n t " n y i l v á n u l m e g , az önfeláldozás m u n ­ k á j a k é n t , h a n e m ú g y is, m i n t m u n k a - á r u , a m e l y b e n a m u n k á s t megfosztják m a g u k ­ tól a termelőeszközöktől. M a r x n e m éri b e a k é t m o z z a n a t e g y m á s u t á n i b e m u t a t á ­ sával, h a n e m n a g y o n h e l y e s e n felismeri (egy r e n d s z e r e s kifejtés v á z l a t á t n y ú j t v a ) az első szükségszerű a l á r e n d e l t s é g é t a m á s o d i k n a k . M á r p e d i g a m á s o d i k m o z z a n a t egy belső e l l e n t m o n d á s t t a r t a l m a z (amelyet, a m i n t azt M a r x k i m u t a t j a , a politikai g a z d a s á g t a n a m a g a m ó d j á n r e g i s z t r á l ) : e l l e n t m o n d á s t egyfelől a m u n k a sajátosan e m b e r i (nem állati) vonásai, a m u n k a m i n t a t e r m é s z e t t u d a t o s és ö n k é n t e s k i s a j á -

t í t á s a , másfelől a m u n k a l e a l a c s o n y o d á s a között, a m e l y e l n y o m o t t és k é n y s z e r ű t e ­ v é k e n y s é g g é teszi (szakadást i d é z v é n elő a m u n k á s és az ember között a m u n k á s ­ b a n m a g á b a n ) . V a l a m i l y e n m ó d o n itt m á r m i n d e n m e g v a n : a b b a n az é r t e l e m b e n , hogy ö n m a g á b a n m e g á l l ó , jóllehet kifejtetlen p r o b l é m a k ö r r ő l v a n szó. M e g kell t a l á l n i a m u n k a ö n e l i d e g e n ü l é s é n e k (a t ő k é s r e n d s z e r e n inneni) t ö r t é n e l m i gyöke­ reit, ezt kezdi el M a r x A német ideológiában a munkamegosztás problematikájának és ez u t ó b b i k a p c s o l a t á n a k j ó v o l t á b ó l az a n t a g o n i s z t i k u s t á r s a d a l m i osztályok m e g ­ j e l e n é s é v e l . Ez a z t á n m a g á v a l hozza a „ t e r m e l é s i viszonyok" fogalmát, v a l a m i n t a m u n k a h e l y é n e k f e l m é r é s é t a m o z g á s á b a n és t a g o l t egységében t á r g y a l t t e r m e l é s i f o l y a m a t b a n („termelőmód"). Ez a k é t s é g k í v ü l d ö n t ő j e l e n t ő s é g ű á t m e n e t v a g y u g r á s t ö b b e k között a m u n k a - é r t é k e l m é l e t elfogadását v o n j a m a g a u t á n , ezt M a r x és E n g e l s a d d i g n e m i s m e r t e el, azaz n e m é r t e t t e . De s e m m i l y e n értelmezési bűvész­ m u t a t v á n y s e m p a l á s t o l h a t j a el azt a tényt, hogy a m u n k a elidegenülése, a b b a n a t e r m i n o l ó g i á b a n , a m e l y b e n (az első k é t „ t e k i n t e t n e k " megfelelően) n a g y j á b ó l össze­ foglaltuk, teljes egészében á t k e r ü l és t o v á b b él m a j d az új p r o b l e m a t i k á b a n (a tőke, a z a z a „holt m u n k a " u r a l m a az „élő m u n k a " felett), s z ü k s é g k é p p e n összekapcsolva a n n a k a sajátosan emberi m u n k á n a k a fogalmával — megkülönböztetőleg bármely á l l a t i közösség m u n k á j á t ó l —, a m e l y h e z M a r x h ű m a r a d t , s a m e l y e t m a j d A tőkében fog véglegesen tisztázni. E n n e k a f o l y t o n o s s á g n a k v a g y á t v i t e l n e k a filológiai bizo­ n y í t é k a i csak a b b a n a m é r t é k b e n hitelesek, a m e n n y i b e n a m á r jelzett elméleti a p p a r á t u s k e r e t é b e n é r t e l m e z h e t ő k ( e g y é b k é n t p u s z t a r e s i d u u m o k is l e h e t n é n e k ) . Minden megváltozik, amint szemügyre vesszük a m u n k a elidegenülésének a K é z i r a t o k b a n M a r x á l t a l leírt „ h a r m a d i k m e g h a t á r o z á s á t " (vagy h a r m a d i k „aspek­ tusát"). Ez m á r n e m fejezi ki a belső, a n a l i t i k u s szükségszerűség o l y a n viszonyát, m i n t a m i l y e n az első k e t t ő t összefűzte, a z o k n a k i n k á b b t á r s a d a l m i - a n t r o p o l ó g i a i k o m m e n t á r j a . M a r x ú g y s z ó l v á n r á v e t í t i előző k o n k l ú z i ó i t a f e u e r b a c h i „ n e m b e l i ség" (Gattung) h á t t e r é r e . A r r ó l v a n t e h á t szó, h o g y m á s n é z ő p o n t r ó l veszi szem­ ü g y r e a dolgokat. F e l f e d e z v é n az á t v á l t á s t , egyik n e m r é g írott m u n k á j á b a n E r n e s t M a n d e l ezt „ h i r t e l e n m e g s z a k í t á s k é n t " é r t e l m e z i , „ e l á g a z á s k é n t " a k u t a t á s eddigi m e n e t é t ő l és az előbbi s p e c i f i k u m á n a k e l l e n t m o n d ó e l e m („az e g y e t e m e s e n emberi") b e i k t a t á s a k é n t . V a l ó j á b a n a z o n b a n M a r x g o n d o l k o d á s a c é l i r á n y o s volt: a cél pedig m á r teljes bizonyossággal a politikai g a z d a s á g t a n k r i t i k á j a ( a m i n t a z a Kéziratok­ ban m e g t a l á l t b e v e z e t é s b ő l is k i t ű n i k ) , de a politikai g a z d a s á g t a n n a k o l y a n kritikája, amely még közvetlenül alá van rendelve a k o m m u n i z m u s megalapozása tervének. Ez a t e r v p e d i g a f o r r a d a l m i p r o l e t a r i á t u s születő e l m é l e t é h e z és „az e m b e r i e m a n ­ cipáció" f o g a l m á h o z kapcsolódik. E b b e n a t á v l a t b a n e l k e r ü l h e t e t l e n k i t é r ő a z e l i d e g e n ü l t m u n k á r ó l szóló e l m é l ­ k e d é s a Gattung szintjén. V o l t a k é p p e n ez a m e g a l a p o z á s n e m is l e h e t e t t m á s , m i n t „filozófiai": M a r x n e m j u t v á n m é g el s e m a „ t e r m e l é s i viszonyokig", s e m a dol­ gozóig, t u d o m á n y o s a n önálló és t u d o m á n y o s a n k ö z v e t í t e t t m e g a l a p o z á s a k k o r m é g n e m volt lehetséges. H a eddig a Kéziratokat belső d i n a m i k á j u k n a k idézett, s ö n m a g u k o n (a t ö r t é ­ n e l m i m a t e r i a l i z m u s felé) t ú l m u t a t ó e l e m e i n k e r e s z t ü l s z e m l é l t ü k , az a foglalat, a m e l y most t á r u l elénk, m á r teljes és összefüggő k é p e t m u t a t róluk, (ideiglenesen) l e z á r t j e l e n t é s ü k k e l együtt, e k o r l á t o k o n i n n e n . Ez a z t á n a Kéziratokat M a r x gon­ d o l k o d á s á n a k sajátos és önálló s z a k a s z á v á teszi, a m e l y b e n e g y é b k é n t m á r felépít­ h e t i a m u n k á s o s z t á l y m i n t f o r r a d a l m i osztály á l t a l á n o s e l m é l e t é t (ez jelzésszerűen m á r szerepel a sziléziai t a k á c s o k l á z a d á s á n a k t ö r t é n e l m i j e l e n t ő s é g é t értelmező, t ö b b s z ö r idézett két, Vorwärts-beli c i k k b e n , m a j d teljesen kifejtve A szent család e g y i k lapján).

É r d e k e s megfigyelni M a r x t u d a t o s s á g á n a k a fokát és jellegét v i z s g á l ó d á s a i n a k a k k o r i feltételei k ö z e p e t t e is. F e u e r b a c h h o z intézett, 1844. a u g u s z t u s 11-i levele, a m e ­ l y e t a k ö z e l m ú l t b a n fedeztek fel, és a m e l y e t a V o r w ä r t s - b e n m e g j e l e n t k é t c i k k h e z m e l l é k e l t , s o k a t m o n d ó e t e k i n t e t b e n : „Az ön Jövőfilozófiája, a k á r c s a k A hit lényege, csekély t e r j e d e l m e e l l e n é r e t a r t a l m a s a b b , m i n t az egész m a i n é m e t i r o d a l o m e g y ü t t ­ véve. E z e k b e n a m u n k á k b a n ön — t a l á n n e m is s z á n d é k o s a n — filozófiai m e g a l a ­ pozást (eine p h i l o s o p h i s c h e G r u n d l a g e ) a d o t t a szocializmusnak, és a k o m m u n i s t á k a z o n n a l így is é r t e l m e z t é k e m ű v e k e t . E m b e r és e m b e r egysége, a m e l y a valóságos k ü l ö n b ö z é s e n a l a p u l , az e m b e r i n e m n e k az a b s z t r a k c i ó k egéből a v a l ó s á g t a l a j á r a (auf d i e w i r k l i c h e Erde) leszállított fogalma, mi m á s ez, m i n t a T á r s a d a l o m fo­ g a l m a ? " J e l e n t ő s é g t e l j e s sorok. K i t ű n i k belőlük, h o g y : 1. a s z o c i a l i z m u s n a k ( k o m ­ m u n i z m u s n a k ) filozófiai m e g a l a p o z á s r a v a n szüksége; 2. ez az a l a p v e t é s m e g t ö r t é n t , és F e u e r b a c h a n t r o p o l ó g i á j á b a n t a l á l h a t ó , úgy, a m i n t a bölcselő legutóbbi í r á s a i b a n k i é r l e l ő d ö t t ; 3. ez azzal a feltétellel igazolható, h o g y v é g r e azonosítsák a Gattung ( „ e m b e r i n e m " ) f o g a l m á t a társadaloméval. Az u t ó b b i n y i l v á n a legfontosabb, m e r t azon v a n , h o g y t ú l m u t a s s o n F e u e r b a c h o n , m e g h a t á r o z o t t i r á n y b a tereli őt. Másfelől a levélbeli k é r é s tiszteletteljes és gyöngéd, de h a t á r o z o t t jellegével n e m arra t ö r e k ­ szik, h o g y a szó szoros é r t e l m é b e n k i k é n y s z e r í t s e F e u e r b a c h állásfoglalását, h a n e m a r r a , h o g y v á l a s z t á s t idézzen elő, a m e l y n e k s o r á n (és ez f i g y e l e m r e méltó) M a r x h a t á r o z o t t a n k i t a r t a Gattung f o g a l m a m e l l e t t (tehát az e m b e r „ n e m b e l i l é t e " m e l ­ lett), s o k k a l i n k á b b , m i n t s e m az idő t á j t explicit m ó d o n m a g a F e u e r b a c h t e t t e v o l n a ezt. H a n e m az á l t a l á n o s t a r t a l o m , v a l a m i n t a n e k i t u l a j d o n í t o t t h a j t ó e r ő é p p e n azé a fogalomé, a m e l y n e k segítségével F e u e r b a c h A jövő filozófiájában az e m b e r i e g y e t e m e s s é g e t igyekszik kifejezni. ( „ E m b e r és e m b e r egységét" F e u e r b a c h ú g y t é t e ­ lezi, m i n t „a filozófia legfőbb és végleges elvét", és „a t e szükségességét az é n szá­ m á r a " , m i n t „a közösségi élet, a t á r s a d a l m i lét" alapját.) De a m i F e u e r b a c h szá­ m á r a e b b e n a p i l l a n a t b a n végcél, a m e l y e t n e m fog t ú l l é p n i (legalábbis n e m t ú l s á g o ­ s a n és n e m a b b a n az i r á n y b a n , a m e l y b e M a r x s z e r e t t e v o l n a t e r e l n i , aki ez idő t á j t r e m é l t e , h o g y m e g n y e r i őt a k o m m u n i z m u s ü g y é n e k ) , M a r x s z á m á r a c s u p á n k i i n ­ d u l ó p o n t , m é l y í t e n d ő , szélesítendő: m é g p e d i g úgy, h o g y m i n d e n e s t ő l beillesztik a reális t á r s a d a l m i p r o b l e m a t i k á b a . M a r x o t v a l ó j á b a n é p p e n ez u t ó b b i i r á n t i é r d e k l ő d é s vezérelte, és a végleges c s a t l a k o z á s a k o m m u n i z m u s h o z , n e m p e d i g egy filozófiai e l m é l e t k i d o l g o z á s á n a k e l v o n t igénye. É p p e n ellenkezőleg, ú g y v é l e k e d e t t , hogy e r r e F e u e r b a c h n a k k e l l t ö r e k e d n i e , a v á r t segítséggel j á r u l v á n hozzá a k o m m u n i z m u s h o z : e v á r a k o z á s á b a n c s a k h a m a r c s a l a t k o z n i a kellett. M a r x n e m a k i z á r ó l a g k ü l s ő szövetséget k e r e s t e , az a meggyőződés fűtötte, h o g y a k o m m u n i z m u s n a k filozófiai m e g a l a p o z á s r a v a n szük­ sége, a m e l y k r i t i k a i , n e m p e d i g d o g m a t i k a i a l a p o k r a h e l y e z n é : e h h e z a z o n b a n egy á l t a l á n o s e m b e r - t u d o m á n y h o z k e l l e t t kapcsolnia, azaz egy bölcseleti antropológiához. A filozófiai a n t r o p o l ó g i a folytatását a megjelölt i r á n y b a n M a r x v a l ó j á b a n m á r a z 1844-es é v n y a r á t megelőző h ó n a p o k b a n elvégezte a b b a n a r e n d k í v ü l i v á z l a t b a n , a m e l y e t s o h a s e m fejezett be, s a m e l y Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből c í m e n ismeretes. E z e k b e n n e m s z a b a d c s u p á n a f e u e r b a c h i z m u s p u s z t a alkalmazását látni, a k é t s é g k í v ü l f e l h a s z n á l t hegeli eszközökkel (vagy é p p e n s é g g e l h o l m i hegeli m o z z a ­ natot, „az ifjú M a r x " e g y e t l e n v a l ó b a n hegeli p i l l a n a t á t , a h o g y a n A l t h u s s e r l á t n i véli, teljesen é r t h e t e t l e n módon). P e r s z e n e m a r r ó l v a n szó, m i n t h a ez a f e u e r ­ b a c h i z m u s (és ez a részleges h e g e l i a n i z m u s ) n e l e n n e j e l e n — ellenkezőleg —, de a Kéziratok e z e k n e k e g y á l t a l á n n e m az a l k a l m a z á s á t , h a n e m m e g h a t á r o z o t t i r á n y u k a t képviselik. H a M a r x befejezte és közölte v o l n a őket, a k k o r a n é m e t filozófia ö n ­ álló, teljesen új fejezetének t ű n t e k volna, a „jövőfilozófia" e r e d e t i felfogásának;

u g y a n a k k o r p e d i g a bölcseleti kommunizmus új s z a k a s z á n a k , a m e l y e t kiteljesített és igazolt a g a z d a s á g i k a t e g ó r i á k t á r g y a l á s a . O l y a n filozófiának, a m e l y saját n é v v e l és c í m k é v e l r e n d e l k e z n é k , s z e m b e n a f e u e r b a c h i a n t r o p o l ó g i á v a l ( a m e l y n e k egyéb­ k é n t folytatása), m i n t „a valóságos e l i d e g e n ü l é s n e k és g y a k o r l a t i , vagyis k o m m u n i s t a m e g s z ü n t e t é s é n e k filozófiája". Az első lépéseket m á r f e l i s m e r t ü k A zsidó kérdés­ ben és a B e v e z e t é s b e n a hegeli jogfilozófia b í r á l a t á h o z , a m i k o r s z e m b e k e r ü l t ü n k a politikai e l i d e g e n ü l é s k é p é v e l (még h a n e m k a p t a is ezt a nevet) v a g y a z elidegenüléssel az á l l a m b a n : é p p e n m i n t valóságos (és n e m c s u p á n , m i n t a v a l l á s b a n : képzeletbeli) e m b e r i e r ő k elidegenülésével, a m e l y e k e t t á r s a d a l m i á t a l a k u l á s ú t j á n kell v i s s z a n y e r n i . Ezek m é g c s a k az első lépések v o l t a k a k i b o n t a k o z á s felé, a m e l y a Gazdasági-filozófiai kéziratokban v a l ó s u l meg. B á r e b b e n a m ű b e n egyfelől n a g y o n é r e z h e t ő a kései F e u e r b a c h h a t á s a , s n e m h i á n y o z n a k a r é g e b b i n e k (A kereszténység lényege Feuerbachjának) a határozott n y o m a i sem, másfelől ez a h a t á s n e m c s a k h o g y m á s síkon (a „valóságos elidege­ n ü l é s " síkján) é r v é n y e s ü l , b e l é á g y a z v a , m i n t i s m e r e t e s , Hegel k r i t i k a i f e l ú j í t á s á b a n — a m e l y független F e u e r b a c h t ó l , sőt e g y e n e s e n k r i t i k a i l a g viszonyul hozzá —, h a ­ n e m r á a d á s u l , a m i n t m á r jeleztük, a felhasznált f e u e r b a c h i e l e m e k e t egy sajátos választás i r á n y í t j a , és egy o l y a n á t a l a k í t á s , a m e l y ettől a választástól és az őt m a ­ gát is m e g h a t á r o z ó á l t a l á n o s p r o b l e m a t i k á t ó l függ. A p r o b l e m a t i k a az, a m e l y n e k a kiérlelődését n y o m o n k ö v e t t ü k eddig, és a m e l y n e k s z ü k s é g k é p p e n o d a k e l l e t t v e z e t ­ nie, ahol az, a m i t i m m á r kommunista antropológiának n e v e z h e t ü n k („az e m b e r fel­ s z a b a d í t á s a " és e n n e k fejleményei), t a l á l k o z i k v a g y é r i n t k e z i k a politikai g a z d a s á g ­ t a n k a t e g ó r i á i v a l . A m i m a g á t a v á l a s z t á s t illeti, ú g y v é l e m , h á r o m fő s z e m p o n t t a l j e l l e m e z h e t ő : 1. M a r x (mint m á r jeleztük) s z i g o r ú a n r a g a s z k o d i k a „ n e m b e l i s é g " (Gattung) fogalmához, lehetőleg a t á r s a d a l o m é v a l a z o n o s j e l e n t é s b e n , de n e m foszt­ v á n m e g attól a teljességtől, a m e l l y e l a kései F e u e r b a c h r u h á z t a fel, aki kifejezetten is felújítja 1844-ben, S t i r n e r t á m a d á s a ellen v é d e k e z v e ; 2. Ez a teljesség összefügg az é r z é k e n y s é g teljes visszakövetelésével (azaz az a n y a g e l v ű s z e n z u a l i z m u s é v a l ) , úgy, a h o g y a n az A jövő filozófiájában t a l á l h a t ó , az egész emberit m a g á b a n ölelő f o r m á j á b a n . Ez az é r z é k e n y s é g m i n d a z o n á l t a l teljességgel m e n t e s a szeretet e l e m é ­ től, a m e l y F e u e r b a c h s z á m á r a d ö n t ő volt. És ez m á r a k ö v e t k e z ő p o n t n a k v a n a l á r e n d e l v e ; 3. M a r x a m a g a jellegzetes é r t e l m e z é s é b e n h a s z n á l j a a „ n e m b e l i s é g " fogalmát, erőteljesen h a n g s ú l y o z v a gyakorlati összetevőjét, sőt ú g y s z ó l v á n teljesen e n n e k a j e g y é b e n h a s z n á l j a ; és t e r m é s z e t e s e n t á r s a d a l m i t a r t a l m a t t u l a j d o n í t v a a praxisnak (olyan e g y é n e k t e v é k e n y s é g e , a k i k t á r s a k v a g y t á r s u l t a k a t e v é k e n y s é g ­ b e n ; ezek t e v é k e n y s é g e a t á r s a d a l o m b a n ) . R ö v i d e n : n y o m a t é k o s í t v a azt az elemet, a m e l y F e u e r b a c h n á l m i n d i g a l e g g y e n g é b b e n é r v é n y e s ü l t , m i n t e g y m e l l é k e s e n és ingadozón, és m i n d e n k é p p e n a l e g h a t á r o z a t l a n a b b u l , m é g a legkésőbbi s z a k a s z b a n is, a m i k o r a gyakorlat és az élet a z o n o s í t á s á r a t á m a s z k o d v a m e g k í s é r e l t e az előbbit a m a g a filozófiai „ s z e m p o n t j á v a l " összefüggésbe hozni. Ez l e h e t ő v é teszi M a r x s z á m á r a , h o g y kidolgozzon egy m i n d e n a d d i g i k o m ­ m u n i z m u s - m e g h a t á r o z á s t ó l független p r o l e t á r - f o r r a d a l m i k o m m u n i s t a p r o b l e m a t i k á t . E b b e n d ö n t ő m a r a d a politikai g a z d a s á g t a n k a t e g ó r i á i v a l v a l ó k r i t i k a i é r i n t k e z é s . J ó l l e h e t ez m é g n e m é r e t t f o r m á b a n t ö r t é n i k , l e h e t ő v é teszi m é g i s , h o g y M a r x igen erőteljesen és v i l á g o s a n feltárja azt az a l a p v e t ő e l l e n t m o n d á s t , a m e l y m i n d a m a r ­ x i s t a f o r r a d a l m i e l m é l e t n e k , m i n d p e d i g a politikai g a z d a s á g t a n b í r á l a t á n a k a k ö ­ z é p p o n t j á b a n m a r a d . „De a tulaj donnélküliség és tulajdon e l l e n t é t e — írja M a r x a h a r m a d i k k é z i r a t egyik s z a k a s z á b a n — egy m é g k ö z ö m b ö s , n e m a belső viszonyához v a l ó tevékeny vonatkozásában, m é g n e m ellentmondásként felfogott ellentét, a m e d ­ dig n e m a munka és a t ő k e e l l e n t é t e k é n t fogják fel. A m a g á n t u l a j d o n e l ő r e h a l a -

d o t t m o z g á s a n é l k ü l is — a régi R ó m á b a n , T ö r ö k o r s z á g b a n stb. — k i m o n d h a t j a m a g á t ez az e l l e n t é t az első a l a k b a n . Így ez az ellentét m é g n e m m i n t m a g a a m a g á n t u l a j d o n á l t a l tételezett jelenik meg. De a m u n k a , a m a g á n t u l a j d o n n a k a s z u b j e k t í v l é n y e g e m i n t a t u l a j d o n k i z á r á s a , és a tőke, az o b j e k t í v m u n k a m i n t a m u n k a k i z á r á s a — ez a magántulajdon m i n t a m a g a kifejlett e l l e n t m o n d á s i viszo­ n y a , s a z é r t e n e r g i k u s , a feloldáshoz h a j t ó viszony." L e h e t e t l e n itt k i e l e m e z n i és k i b o n t a n i m i n d a z t , a m i e b b ő l az u t ó b b i m o n d a t b ó l következik, a m e l y bizonyos m ó ­ d o n az 1844-es Kéziratok veleje, legfőbb elméleti és f o r r a d a l m i v é g k ö v e t k e z t e t é s e . Belső s t r u k t ú r á j á n a k c á f o l h a t a t l a n d i a l e k t i k á j a a n n y i r a n y i l v á n v a l ó , h o g y s z ü k s é g ­ telen k ü l ö n k i e m e l n i . O l y a n d i a l e k t i k a ez, a m e l y a valóságos m o z g á s t a m a g a l e g m é l y e b b szintjén igyekszik v i s s z a a d n i v a g y tükrözni, s z á m o t v e t v e megjelenési f o r m á i v a l , s a m e l y beleilleszkedvén, m e g v i l á g í t j a a valóságos m o z g á s gyakorlati megoldásának irányát, lehetőségét és e n e r g i á j á t . M a g á n a k a k o m m u n i z m u s n a k az elmélete, m i n t „a v a l ó s á ­ gos mozgásé", a m u n k á s o s z t á l y gyakorlati harcáé, a m e l y e t m á r n y í l t a n m e g h i r d e t n e k a Kéziratok, e b b e a d i a l e k t i k u s s t r u k t ú r á b a f o g l a l t a n éri el elméleti tetőpontját.

Asztalos Sándor fotója

BÉRES ANDRÁS

AZ EMBERI LÉNYEG MARXISTA FELFOGÁSA Minden filozófiai kérdés több válaszlehetőséget tartalmaz; ez azért is van így, mert a válasz kidolgozása mindig függ a kérdés feltevésének a módjától. Az emberi lényeg kérdésének a tárgyalása is megköveteli t e ­ hát, hogy először magát a kérdést fogalmazzuk meg helyesen. Ebben az esetben azért is szükséges magát a kérdést hangsúlyozni, mert van olyan álláspont — s ez eszmeileg és történetileg is a marxista filozófia dogma­ tikus értelmezéséhez kapcsolódik, s a dogmatizmus hatása tovább g y ű r ű ­ zik olyan igényes munkákban is, mint Louis Althusser Marx-tanulmányai —, amely tagadja az emberi lényeg kérdésének a létjogosultságát a marxista filozófiában. Mind elméleti, mind filozófiatörténeti síkon a marxista filozófia egyoldalú értelmezése az alapja ennek a téves felfo­ gásnak. Elméleti szempontból a filozófia és az ideológia viszonyának az értelmezéséből indulnak ki; úgy járnak el, hogy vagy a marxista filo­ zófia egész kérdéskörét leszűkítik ideológiává (a dogmatizmus), s az így értelmezett filozófia keretei túl szűkek ahhoz, hogy szervesen magukba foglalhatnák az ember problematikáját, vagy a filozófiát mereven szem­ beállítják az ideológiával (Louis Althusser), s az emberi lényeg kérdését a strukturalizmus és a neopozitivizmus érveinek segítségével mint nem t u ­ dományos kérdést az ideológia (a humanizmus) területére korlátozzák. Filozófiatörténetileg a marxista filozófia kialakulásának megítélésé­ ről van szó. Azok a szerzők, akik a marxista filozófiában kétségbe von­ ják az emberi lényeg kérdésének létjogosultságát, Marx elméleti-filozófiai fejlődésében olyan éles törést tételeznek fel, amelynek alapján a fiatal­ kori művek határozottan elkülönülnek az érett Marx alkotásaitól, még­ pedig nemcsak a kidolgozott megoldásoknak, hanem maguknak a kérdé­ seknek a szempontjából is. Innen adódik az a következtetés, hogy az e m ­ beri lényeg kérdése mint olyan kérdés, melyet Marx nagyobbára fiatal­ kori munkáiban körvonalazott, nem tartozik az érett Marx és a marxiz­ mus g o n d o l a t k ö r é h e z . . . Így természetesen lényegesen leszűkül a marxis­ ta filozófia fogalomrendszere, s ez pontosan a filozófiai gondolkodásnak azon a területén történik, amelyre korunk filozófiai érdeklődése nem véletlenül összpontosult. Nemcsak arról van tehát szó, hogy az említett álláspont védelmezői egyoldalúan értelmezik a marxista filozófiát, hanem arról is, hogy ennek alapján elzárják azt az utat a marxista gondolkodás elől, amely korunk lényeges problémáinak a megértéséhez vezet; s az emberi lényeg fogalma e kérdések köréhez tartozik. Mire is vonatkozik hát ez a kérdés? Az emberi lényeg kérdésével arra keresünk választ, hogy ki az ember, mi az ember helye a létezők világában, mi az ember ontológiai státusának a sajátossága.

Az ember (az egyén) a társadalom (a társadalmi-gazdasági alakulat) rész-eleme. A társadalom szerves egész, működő totalitás. A társadalmi egész az ember mellett magában foglalja a tárgyak és viszonyok megha­ tározott rendszerét. A tárgyak és a viszonyok rendszereitől az ember a b ­ ban különbözik, hogy a társadalmi totalitás utolsó, lebonthatatlan eleme. Ez azt jelenti, hogy az ember konkrét totalitás, s ezért önálló egység; olyan rész-eleme a társadalmi egésznek, melyre a többi alkotóelem s maga a társadalom is valamilyen formában visszavezethető. Látjuk tehát, hogy az ember önálló társadalmi entitás. Ez közhely­ nek számít, de az emberi lényeg elemzésekor feltétlenül hangsúlyozni kell, mert csak így lehet elkerülni azt, hogy az ember lényegét valami külsővel azonosítsuk. Mint minden konkrét totalitás, az ember is számos meghatározottság, tulajdonság szerves egysége. Azoknak a lényeges jel­ lemzőknek az összessége, melyek magára az emberi létezésre vonatkoz­ nak, alkotják az emberi lényeget. Marx az emberi lényeg kérdésével több írásában foglalkozott, de ezt összefüggően nem fejtette ki. Ezért abból indultunk ki, hogy az emberi lényeg fogalmát a marxi felfogás egészének az értelmezése alapján fogal­ mazzuk meg. Nos, az előbbi megállapítás, úgy tűnik, ellentmond Marx gondolatmenetének. Ugyanis Marx a hatodik Feuerbach-tézisben így ír: „De az emberi lényeg nem valami, az egyes egyénben benne lakozó elvontság. Az ember lényege a maga valóságában a társadalmi viszonyok összessége" (Marx—Engels Müvei 3. 1960. 9). Szó szerint értelmezve, ez a szöveg azt jelenti, hogy az ember lényege nem a minden emberre jel­ lemző alapvető jegyek összességében áll, hanem az emberen kívüli való­ ságban, a társadalmi viszonyok összességében. Vagyis az embernek mint létezőnek nincs saját lényege, hanem ez csak a külsődlegességnek ebben a formájában létezik. Ugyanígy lehet értelmezni Marx más idevonatkozó sorait is: „A termelőerőknek, tőkéknek és társadalmi érintkezési formák­ nak ez az összessége, amelyet mindegyik egyén és nemzedék mint valami adottat készentalál, a reális alapja annak, amit a filozófusok »szubsztanciának« és az »ember lényegének« képzeltek e l . . . " (Marx—Engels i. m. 41). Látjuk tehát, hogy itt kiszélesült azoknak a jelenségeknek a köre, amelyekkel Marx kapcsolatba hozta az emberi lényeg fogalmát. Míg az előbbi Feuerbach-tézisben csak a társadalmi viszonyokkal, addig itt már az egész termelési móddal, s idézhetnénk olyan helyeket is, ahol Marx magával a társadalommal hozta összefüggésbe az emberi lényeg fogalmát. Vajon ez azt jelenti, hogy Marx az ember lényegét e társadalmi jelensé­ gekkel azonosította? Azok a szerzők, akik tagadják az emberi lényeg kérdésének létjo­ gosultságát a marxista filozófiában, pontosan így értelmezik Marx felfo­ gását; s hogyha ezt a magyarázatot elfogadjuk, akkor az a felfogás, amely az embert önálló létezőnek tekinti, valójában ellentmond Marx gondo­ latmenetének. Ugyanis az, hogy az ember önálló létező, azt jelenti, hogy lényege benne magában van, s nem a rajta kívül létező tárgyak vagy viszonyok meghatározott összességében. De ez a logikai ellentmondás csak akkor áll elő, ha a marxi emberfelfogás egészétől elvonatkoztatva értel­ mezzük az idézett helyeket, vagyis akkor, ha Marx felfogását ezzel az egy gondolatmenettel azonosítjuk. A kiindulópont az, hogy az ember önálló létező, s mint ilyen számos meghatározás egysége, és így a hatodik

Feuerbach-tézis — melyre a továbbiakban még visszatérünk — az ember lényegének csak egyik mozzanatát rögzíti. Az ember a természet része, adott biológiai-fiziológiai egység. Ilyen vonatkozásban Marx a Gazdasági-filozófiai kéziratokban így ír: „A ter­ mészet az ember szervetlen teste, tudniillik a természet, amennyiben maga is nem emberi test. Az ember a természetből él, ez azt jelenti: a természet az ő teste, amellyel állandó folyamatban kell maradnia, hogy meg ne haljon. Hogy az ember fizikai és szellemi élete összefügg a ter­ mészettel, annak nem más az értelme, mint hogy a természet összefügg önmagával, mert az ember a természet része" (Gazdasági-filozófiai kéz­ iratok, 1962. 49). Habár az ember természeti lény, nem pusztán a természet alkotása, s ezért lényege sem vezethető vissza természeti adottságaira. Marx pon­ tosan ebből a szempontból bírálta Feuerbach emberfelfogását. Az ember lényegének az ember természeti adottságaira való redukálása elsősor­ ban azért helytelen, mert az ember nemcsak természeti lény, hanem „ter­ mészeti-társadalmi lény" (Marx), s másodsorban azért, mert az ember lényege nem az adottságok összességében gyökerezik, hanem az adottsá­ gok ellentétében, a tevékenység formájában. Ebből az következik, hogy az ember biológiai-fiziológiai tulajdonságai, bár az emberi lét jellemzői, önmagukban még nem vonatkoznak az ember lényegére. Az tehát, ami az embert a létezők színes természeti világától megkü­ lönbözteti, nem természeti adottságainak bizonyos összessége, hanem te­ vékenységének jellege. Marx így fogalmazta meg ezt a gondolatot: „Az élettevékenység formájában rejlik egy species egész jellege, és a szabad tudatos tevékenység az ember nembeli jellege" (Marx i.m. 49—50). Tehát Marx az emberi tevékenység formáját olyan meghatározásnak fogta fel, amely a lényeg szempontjából jellemzi az emberi létet. Az em­ ber tevékenysége folytán szubjektum. Az, hogy az ember szubjektum, azt jelenti, hogy az ember alkotó. Az emberi tevékenység alapvető szerkezeti vonása a megkettőzés folyamata. Az ember tevékenysége objektiválódik, s ezt jelenti a megkettőzés folyamata, és ezért alkotó az ember. Vagyis a tárgyak, a viszonyok s a társadalom a maga egészében az ember al­ kotása. Marx már fiatalkori munkáiban is kiemelte ezt a gondolatot. „Amennyiben ezért az ember számára a társadalomban egyfelől a tárgyi valóság mindenütt mint az emberi lényegi erők valósága, mint emberi valóság és ennélfogva saját lényegi erőinek valósága lesz, annyiban az összes tárgyak mint saját maga tárgyiasulása, mint egyéniségét igazoló és megvalósító tárgyak, mint az ő tárgyai lesznek számára, azaz tárgy ő maga lesz" (Marx i.m. 73). Az ember tehát a társadalom szubjektuma, s pontosan ezáltal különbözik a tárgyak természeti világától; de ugyan­ akkor e jellemzője különbözteti meg a társadalom más alkotóelemeitől is, a társadalmi tárgyaktól és viszonyoktól. Ebből pedig az következik, hogy az ember lényegét nem azonosíthatjuk sem a társadalmi viszonyok­ kal, sem a társadalmi tárgyak valamilyen összességével. Hiszen az em­ ber alapvető lényegi vonása az, hogy szubjektum, a társadalom egyetlen szubjektuma. Engels A szent családban határozottan aláhúzta ezt a gon­ dolatot: „A történelem semmit sem tesz, »nincs roppant gazdagsága«, »nem vív harcokat«! Ellenkezőleg, az ember, a valóságos eleven ember az, aki mindenben rendelkezik és harcol; nem a »történelem« az, amely

az embert eszközül használja fel a maga — mintha a történelem vala­ milyen különálló személy volna — céljainak keresztülvitelére, hanem a történelem nem egyéb, mint a maga céljait követő ember tevékenysége" (Marx—Engels Művei 2. 91—92). Az, hogy az ember szubjektum, lényegéhez tartozik, mert az ember sajátos helyzete a dolgok világában pontosan ezáltal határozódik meg. Az a redukció tehát, amely az ember lényegét a termelési viszonyokkal azonosította, nemcsak, hogy külsővé és így értelmetlenné tette azt, ha­ nem ezáltal megfosztotta az embert egyik alapvető tulajdonságától. Az esetleges félreértések elkerülése végett említsük meg itt: az, hogy az ember a társadalom szubjektuma, a kérdés általános formában való fel­ tevését jelenti, az viszont, hogy az emberek milyen konkrét csoportosu­ lásai a társadalom reális alkotói, más szintű kérdés. Az ember szubjektum, s mint láttuk, ez azt jelenti, hogy az ember a társadalom alkotója; de nemcsak a társadalomé. Az ember más össze­ függésben is szubjektum. A társadalom és a történelem létrehozásának a folyamatában az ember kialakítja szubjektív tulajdonságainak az öszszességét is. Az ember mint önálló létező nemcsak bizonyos tárgyi-ter­ mészeti tulajdonságok, hanem ugyanakkor meghatározott pszichikai jel­ lemzők egysége is. Az emberi szubjektivitás, az ember pszichikai tulaj­ donságai nem olyan adottságok, amelyek az emberi tevékenység folya­ matán kívül alakultak volna ki, hanem a maguk meghatározott történeti formájában az emberi tevékenység lecsapódásai; a társadalom és a tör­ ténelem létrehozásának a folyamatában alakulnak ki, és ilyen értelem­ ben az ember önmaga szubjektív valóságának az alkotója. Marx ezt az összefüggést a Ga?:dasági-filozófiai kéziratokban az emberi érzékek pél­ dáján igazolta, de általános formában is megfogalmazta: „csak az emberi lény tárgyilag kibontakozott gazdagsága által képződik ki és részben csak ezzel jön létre a szubjektív emberi érzékek gazdagsága, a zenei fül, a forma szépsége iránt fogékony szem, egyszóval emberi élvezetekre képes érzékek, olyan érzékek, amelyek emberi lényegi erőkként igazolódnak. Mert nemcsak az öt érzék, hanem az úgynevezett szellemi érzékek, a gyakorlati érzékek is (akarat, szeretet stb.), egyszóval az emberi érzékek, az érzékek emberi volta csak a maga tárgyának létezése által, az embe­ riesült természet által van. Az öt érzék kiképződése az egész eddigi világ­ történelemnek munkája" (73). Az ember tehát mind a társadalom, mind önmaga szubjektív való­ ságának az alkotója. Az emberi létezés ezen jellemzőit abból vezettük le, hogy az embert szubjektumnak fogtuk fel. Ezzel azonban még nem merítettük ki az emberi létezés jellemzését. Nyitva maradt ugyanis az a kérdés, amely Marx hatodik Feuerbach-tézisével kapcsolatban m e ­ rült fel. Az ember szubjektum, tevékenysége objektiválódik, s ezáltal kiala­ kul a tárgyak és viszonyok meghatározott rendszere. A létrejött tárgyak és viszonyok, pontosan azért, mert objektiválódtak, az emberrel szem­ ben önálló rendszereket alkotnak. Vagyis az emberi tevékenység objektivációjának az eredményeként kialakul a tárgyaknak és viszonyoknak egy olyan rendszere, amely önálló valóságként határozódik meg az ak­ tuális emberi tevékenységgel szemben, s ez abban j u t kifejezésre, hogy a tárgyak és viszonyok rendszereit (a társadalmat) objektív mozgástör-

vények jellemzik. Ez az összefüggés egyik oldala. A másik oldala arra vonatkozik, hogy a tárgyak és viszonyok függetlenné vált rendszerei csak azáltal léteznek mint társadalmi tárgyak és viszonyok, hogy az ember aktuális tevékenysége állandóan integrálja, összefüggésbe hozza őket. Ez az integráció közvetett és közvetlen formában történik, de mindenkép­ pen az emberi tevékenység és az emberi lét alapvető jellemzője. Nos, ebből a két mozzanatból — az önállósulás és az integráció folyamatáról van szó — az következik, hogy az ember aktuális tevékenysége és reális létezése a már kialakult tárgyaknak, viszonyoknak és a társadalomnak mint egésznek a függvénye. Tehát az, hogy az ember a társadalomnak mint önálló egésznek, mint objektív mozgástörvényekkel rendelkező rendszernek a részeleme, azt eredményezi, hogy az ember létében és lényegében is a társadalom által meghatározott. Ugyanakkor ez a meghatározottsági viszony annak következtében is fennáll, hogy az ember aktuális tevékenysége mindig integrálja a már kialakult társadalmi termékeket. Marx ezt az összefüg­ gést így fogalmazta meg: „Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem szabadon, nem a maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülmények között csinálják" (Marx—Engels Művei 8. 105). Ilyen értelemben az ember a társadalom alkotása, azaz az ember tevékenysége, s ezáltal jellemzőinek összessége a társadalom által meghatározott. Marx a Gazdasági-filozófiai kéziratokban tömören azt írja: „ahogy maga a társadalom az embert mint embert termeli, úgy a társadalmat az ember termeli" (70). Ebben az összefüggésben válik vilá­ gossá Marx hatodik Feuerbach-tézisének az értelme is. Az, hogy az ember lényege nem más, mint a társadalmi viszonyok összessége, egyrészt azt jelenti, hogy a társadalmi viszonyok az ember lényegének a megnyilvánulásai, mert az ember alkotásai, s másrészt azt, hogy az ember a társadalom által meghatározott, s ez a meghatározottság lényegéhez tartozik. Arról van tehát szó, hogy az a meghatározottsági viszony, amely az ember mint szubjektum és a társadalom, különöskép­ pen a társadalmi viszonyok között fennáll, az ember lényegéhez tartozik. Ez a meghatározottsági viszony abban konkretizálódik, hogy az ember tulajdonságai társadalmi tulajdonságok, tevékenysége társadalmi tevé­ kenység, létezése társadalmi létezés. Ebből pedig az következik, hogy az emberi történelem különböző fejlődési szakaszaiban az emberi lét lénye­ ges jellemzői különböző szintű egységekbe ötvöződnek, s ennek az alap­ ján beszélhetünk az emberi lényegről és a történelmi egyének lényegé­ ről mint két egymástól különböző, de ugyanakkor egymásra épülő jelen­ ségről. Az eddigiekben az emberi létezés alapvető jellemzőit vázoltuk Marx felfogása alapján. Ezek után joggal fogalmazódik meg a kérdés: miben áll az ember lényege? Az előbbiekben azt válaszoltuk erre a kérdésre, hogy az ember lényegét azoknak az alapvető jellemzőknek az összessége alkotja, amelyek magára az emberi létre vonatkoznak. Azokról a lénye­ ges jellemzőkről van tehát szó, amelyeknek az alapján az emberi létezés mint a létezés sajátos formája meghatározódik, vagyis amelyeknek az alapján az emberi létezés elkülönül a létezés más formáitól, a természeti­ tárgyi létezéstől és a társadalmi-dologi létezéstől. Ezek a lényeges tulaj­ donságok, amint láttuk, a következők: az ember természeti lény — adott

biológiai-fiziológiai egység; az ember tudatos lény — meghatározott pszichológiai tulajdonságok egysége; az ember objektum — a társadalom és ezen belül a termelési viszonyok által meghatározott; az ember szub­ jektum — a társadalom és önmaga alkotója. Ez a felsorolás önmagában azonban még nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi az ember lényege. Az emberi lényeg ugyanis nem az ember lényeges tulajdonságainak egy­ szerű, differenciálatlan összessége. Figyelembe kell venni a különböző tulajdonságok helyzetét és egymáshoz való kapcsolódásuk módját az egy­ séges egészen belül. Az a megfogalmazás, hogy az ember lényege a munka, pontosan azt fejezi ki, hogy az ember lényege nem a létére vonatkozó jellemzők egy­ szerű összege, hanem azok meghatározott egysége. A m u n k a az emberi tevékenység alapvető formája, s nemcsak, hogy szervesen magába egyesíti az emberi létezés lényeges jellemzőit, hanem ezek a m u n k a során alakulnak ki. Ezért a m u n k a nem külsődleges meg­ határozottsága az emberi létezésnek, hanem lényege. Ezek után tehát azt kell megvizsgálni, hogyan esnek egybe a munka és az emberi lét lényeges jellemzői. A m u n k a alapvető szerkezeti vonása az objektiváció folyamata. Az emberi tevékenység és a tevékenység ered­ ménye ennek az alapján különül el egymástól. A m u n k a tárgyiasul, a tárgyiasult termék pedig már más szintű valóság, mint maga a tevékeny­ ség. A munka az egyén erőkifejtése, a termék objektív valóság. Az e m ­ beri tevékenységnek csak azok a formái tartoznak a m u n k a körébe, ame­ lyekre ez a megkettőzési folyamat jellemző. A m u n k a folyamatát tehát az objektiváció, a megkettőzés jelensége alapvetően jellemzi. Az emberi munkának ez a meghatározottsága szorosan kapcsolódik az emberi léte­ zés lényeges vonásaihoz. Az ember pontosan azáltal szubjektum, hogy a munkát az objektiváció folyamata jellemzi. Az objektiváció a tevékeny­ ség tárgyi megkettőzését jelenti. De ebből nem az következik, hogy az objektiváció csak a dologi-anyagi valóságra vonatkozik. Ellenkezőleg, az objektiváció jelensége a társadalom minden területére érvényes, függet­ lenül attól, hogy szellemi vagy anyagi termékekről van-e szó. Az objek­ tiváció az emberi tevékenységnek tárgyi formában való lecsapódását j e ­ lenti, s tárgyi formát öltenek mind az anyagi, mind a szellemi, művészeti, tudományos tevékenység eredményei is. Látjuk tehát, hogy az objekti­ váció alapvető magyarázó elv mind a társadalom, mind az ember jellem­ zésében. Valójában az ember azáltal, hogy létrehozza a társadalmi való­ ságot, önmagát a maga tárgyi valóságával különbözteti meg a természeti valóságtól, s ugyanakkor ezáltal határozza meg sajátos helyét is az ál­ tala létrehozott valóság egészében. Mindezek alapján az objektiváció fo­ lyamatát az emberi m u n k a és az emberi lényeg alapvető tulajdonságá­ nak tekintjük. Az objektiváció folyamatához kapcsolódik az emberi létezés egy m á ­ sik lényeges vonása is, az, hogy az ember a társadalom, a társadalmi vi­ szonyok objektuma. Már utaltunk arra, hogy az objektiváció eredménye­ ként létrejövő valóság objektív valóság. Ez az objektív valóság visszahat az emberre. A visszahatás eredménye az, hogy az ember a társadalom objektuma. A munkában az emberi létezésnek ez a jellemzője abban jut kifejezésre, hogy a m u n k a társadalmi tevékenység. Ez azt jelenti, hogy az ember történelmileg meghatározott közösségben él, s tevékenységét

nem egyedülállóan, hanem egy csoport tagjaként fejti ki. Annak, hogy az ember közösségi lény, mélyebb értelme is van. Arról van szó, hogy a munkafolyamat az a közvetítő láncszem, amelyen keresztül megvalósul a társadalom visszahatása az emberre. Ugyanis a munka folyamatába mindig szervesen beépülnek egyrészt a történelmileg előbb kialakult ter­ mékek, másrészt a munkamegosztás következtében elkülönült csopor­ tok termékei. Az ember pontosan e kettős integráció eredményeképpen válik a társadalom objektumává, s a munkafolyamat társadalmi jellege is innen ered. A munka folyamatára jellemző a megkettőzés tudati formája is. Az embernek tudatos létezése van, s a munka tudatos tevékenység. A t e ­ vékenység eredménye a szükséglet vagy az érdek révén kapcsolódik az emberhez. Maga a munka, a munka eszköze és eredménye mint terv és mint cél tudatosul, vagyis először eszmei, még nem tárgyiasult formában jelenik meg. Függetlenül attól, hogy a tevékenység eredménye anyagi vagy szellemi tárgy, az emberi munka mindig feltételezi ezt a tudatosítást. Az emberi m u n k á r a mindig jellemző az az ív, amely az eszmeit a tárgyi­ val összeköti. Pontosan ezért tudatos tevékenység az emberi munka. Látjuk tehát, hogy a munka és az emberi létezés alapvető jellemzői összefüggnek egymással. Az emberi létezés lényeges vonásai a munka folyamatához kötöttek, s ezért ezek nem egyszerű adottságok, hanem az emberi tevékenység lecsapódásai. Ugyanakkor a munka szervesen ma­ gába egyesíti az emberi létezés lényeges vonásait. Ennek az összefüggés­ nek a következtében az emberi munka az ember lényege. Az objektiváció, a társadalmiság és a tudatosság együttesen jellemzi az emberi munkát. Az ilyen értelemben felfogott munka: az emberi nem lényege. Ez azt jelenti, hogy az ember ezáltal különbözik a létezés más formáitól. A történelmi egyén azonban nemcsak a létezés más formáitól különül el, magának az embernek a társadalmi jellemzői is változnak. Ez a változás lényegében is kifejezésre kell hogy jusson. Ebből az következik, hogy az emberi nem lényege és a konkrét történelmi egyének lényege nem azonos, de csak a munkából, az emberi nem lényegéből kiindulva lehet felépíteni a konkrét történelmi egyén lényegét. Az emberi lényeg kérdését elemeztük Marx felfogása alapján. Lát­ tuk, hogy ez a kérdés nemcsak, hogy szervesen hozzátartozik Marx elmé­ letéhez, hanem a marxista filozófia olyan alapvető fogalmai, mint a tár­ sadalom, a társadalmi mozgás objektív törvényei, az elidegenedés, a sza­ badság, az egyéniség, csak e kérdés tisztázásának az alapján érthetők meg. Mindezek következtében, eltérően a tanulmány elején említett állás­ pont védelmezőitől, az emberi lényeg fogalmát a marxista filozófia egyik alapvető kategóriájának kell tekintenünk.

GERD WOLANDT

KORSZERŰ ANTROPOLÓGIA Napjaink rossz közérzete: állásfoglalás az ember mellett. A tiltakozó mozgalom világszerte az embertelenség ellen lép föl. Érthető persze, hogy az elégedetlenek véleménye sok mindenben eltér egymástól. Mindamel­ lett egyetértenek abban, hogy az ember elnyomott és veszélyeztetett lény. Ez az elnyomatás és ez a veszélyeztetettség az elégedetlenek véleménye szerint kétarcú. Az emberiség békéjét kétfelől is megbontották. Nincs rendben az ember viszonya a másik emberhez. De rendellenes az ember viszonya a dologhoz és a dolgokhoz is: a gépekhez és a földi javakhoz például. A tiltakozók e viszonyok megváltoztatását követelik. Követelik, hogy ember az embert ne nyomja el, és hogy az ember ne legyen alá­ vetve a dolognak. Állhatatosan követelik az ellenkezőjét: nevezetesen azt, hogy ember az embertől független legyen — szabad, urak és szolgák nélküli társadalmat követelnek; azt követelik, hogy a dolog legyen alá­ vetve az embernek, hogy ő irányítsa a gépet, ne pedig a gép őt, hogy ő határozza meg a szükségleteit, ne pedig a szükségletei határozzák meg őt. Két olyan szempont ez, amely elválaszthatatlan egymástól. Kétség­ telen: ember az emberen csak akkor uralkodhat (egyik osztály csak akkor nyomhatja el a másikat), ha egyik embernek nagyobb hatalma van bizo­ nyos dolgok fölött, mint a másiknak. A szempontok szétválaszthatatlan­ sága akkor is fennáll, ha a dolog a maga részéről elnyomót és elnyomot­ tat egyaránt a maga uralma alá hajt. Az elégedetlenek nézetei nem mind újak. Miért is kellene azoknak lenniük? És sok mindent, ami ezekben a gondolatokban régi, annyiszor „meghaladtak" m á r (mint például a felvilágosodást), hogy maga a meg­ haladás értelmetlenné vált. Ami azonban nem egészen régi, az a viszo­ nyok és a szóban forgó gondolatok mai alkalmazása. De mindenütt az emberről van szó — nem erről vagy arról az emberről, hanem az ember­ ről általában, sorsáról, helyzetéről, arról, hogy mi ő, arról, hogy mi akar lenni és mivé kell válnia. Nem kétséges, hogy humanizmussal van itt dolgunk, mindenesetre egy különleges, szocialista s talán itt-ott anarchista humanizmussal. Ügy tűnik, ez az új humanizmus abban különbözik a régebbiektől, hogy radi­ kálisabban lép föl. A régebbi humanizmusok azon voltak, hogy az emberi művelődés jogát alátámasszák, és hogy végül megvédjék a pallérozott­ ságot és kultúrát az eldurvulástól és a barbárságtól, különösképpen az utóbbi évtizedek elhatalmasodó fasizmusával szemben. A régebbi h u m a ­ nizmus őrzőnek tarthatta magát, aki oltalmába fogadja egy régi kultúra értékeit újmódi pusztítókkal és felforgatókkal szemben. Azoknak a sze­ mében, akik e konzervatív humanizmus bűvkörében élnek, sok minden gyanússá kell hogy váljék abból, ami most az emberi védelmezésének eszközéül kínálja föl magát. Az új humanizmus nyilvánvalóan nem véde-

kező, hanem változtató humanizmus. Az ember kedvéért a fennálló — ha másként nem, erőszak hatása alatt — át kell hogy engedje helyét az újnak. Akként is, amint van, akként is, amint jelentékeny részében szem­ beszegült a hatalma tetőpontján álló fasizmussal, ezt a társadalmat alap­ jaiban meg kell változtatni, a fennálló uralmi formákat szét kell rom­ bolni. Erőszakos átalakításra talán csak egy kisebbség törekszik az elé­ gedetlenek közül, az alapvető átalakítás azonban — így tűnik legalábbis — valamennyiüknek célja. Az elégedetlenek a maguk módján siettetik a célul kitűzött válto­ zást. Amit a fennálló társadalom becsül (és ami a fennálló társadalmat összetartja), abból a legradikálisabbak gúnyt űznek: kalmárszellem és hi­ giénia, törtetés és államrezon, „Állam és Egyház", „Rend és Nyugalom", „Illem és Jómodor" és így tovább — kigúnyolják legalábbis azokat a meg­ merevedett formákat, amelyeket — úgy látszott — senki sem tesz immár kérdésessé. És éppígy kigúnyolják a rendezett és civilizált létezés mo­ dern megjelenésformáit is. Egyáltalán nem találják szépnek Huxley „szép új világát". Kultúrfilozófia

és

antropológia

Hogy az ember ne legyen kiszolgáltatva a dolognak, és hogy ember az embert ne használja ki és ne „manipulálja" — olyan ügy ez, amelyet jelenleg ki-ki más és más okokból mozdít elő. Lehet, hogy a filozófia egyben-másban támpontokkal szolgálhat. Azt szeretnők csupán megmu­ tatni, hol lelhetők föl esetleg ezek a támpontok. Shaw mondotta, hogy a túlerővel szemben nincs más fegyverünk, mint a gondolat. Vagy — hogy egy másik költőre (Gide-re) hivatkozzunk — ha igaz az, hogy „pár ember menti majd meg a világot" (és mindennap újabb felhívást kapnak a mentésre), akkor ez a szabadulás nem várható semmi egyébtől, mint a gondolat hatalmától. Ha a világot és a társadalmat emberibbé kell tenni — és ki vonhatná kétségbe e követelés jogosságát? —, akkor meg kell mondani, mit jelent­ sen az, hogy „emberibb". Ennek feltétele hogy tudjuk — olyan jól, amennyire csak lehet — mi az ember lényege szerint, és mi legyen az ember saját lényege kedvéért (s talán Isten kedvéért is). „Humanizálódni" — azt jelenti, hogy a magunkfajta tartsa meg magát abban a feszült­ ségben, amely aközött áll fenn amivé őt a természet tette, és aközött, ami az ő rendeltetése. De mi az ember természettől fogva és mi a ren­ deltetése? Ügy vélem korunk egyik vívmánya az „emberi jogok" és az emberi egyenlőség tudata, valamint az emberiség fokozatos felszabadu­ lása az ósdi előjogok nyomása alól. Jól tudjuk, hogy félre- és visszakanyarodásokkal terhes folyamat ez. Ám a szellem még az elhatalmasodó esztelenségen is felül tud kerekedni és az embertelenség képviselőivel szemben („az olyasvalamivel szemben, mint Hitler", mondta Thomas Mann) egyre inkább az emberiesség szelleméé lesz a döntő szó. Azonban mi az emberi, lényege szerint? Ennek kibogozásán fáradozik váltakozó sikerrel a filozófiai antropológia. A filozófiai antropológia viszonylag új tudomány. Fiatal és éppen­ séggel nem eléggé kiművelt ahhoz, hogy mindegyik filozófus ugyanolyan helyet volna hajlandó kijelölni számára. Annak ellenére hogy az ember-

rel ősidők óta foglalkozik a filozófia. Az ókori szkepszis, mint ismeretes, minden dolgok mértékévé tette meg őt, de azért még korántsem tűnt föl a filozófiában egy olyan különös diszciplína, amely sajátosan az em­ berrel foglalkozott volna. Ezért azt joggal állíthatjuk, hogy Platón vagy Arisztotelész „antropológiai" kérdéseket tárgyalt, de azt nem, hogy náluk vagy egy másik gondolkodónál egészen az újkorig filozófiai antro­ pológiát találnánk. Meghatározott tudomány neveként legelőször a XVIII. században tűnik föl az antropológia, érdekes módon — erre Marquard mutatott rá — körülbelül egyidejűleg a filozófiai esztétikával. Kant az 1772—73-as téli szemesztertől fogva előadást tartott Az an­ tropológia gyakorlati szempontból címmel, és ezt 1798-ban könyvformá­ ban is kiadta. A XVIII. és XIX. század fordulójától kezdve aztán főként a természettudományi és orvostudományi érdeklődésű gondolkodók léptek föl sajátos antropológiákkal, köztük a kései, Hegel utáni idealizmus k é p ­ viselői, mint Hermann Lotze (az ő Mikrokozmoszával) és Immanuel Her­ mann Fichte. Kantnál az antropológia még nem része a filozófiai rendszernek. Itt még csak valamiféle — mindenesetre filozófiai beállítottságú — „élet­ tapasztalat". Amennyire a Kant által meghaladott iskolai bölcseletben nem volt hely az antropológia számára, éppoly kevéssé tudott központi helyet biztosítani az antropológiának az új, transzcendentális filozófia. Immanuel Hermann Fichte kései idealizmusa megkísérelte ezt, valójában azonban sikertelenül. Fichte kívülesett a főáramlaton. A XIX. század második felében a befolyásos iskolák filozófiai kutatásai elkerülték az antropológiát. E kor filozófiája nem az ember lényege felől kérdezőskö­ dött, hanem a kultúra alapjai: az eszmék, az értékek, a tiszta kultúrtudat törvényei felől. A kultúrfilozófia válsága hozta meg tulajdonkép­ pen az antropológia számára először a teljes elismerést. Sok német k u ­ tató hozzájárult volt ehhez az átalakuláshoz, mindenekelőtt talán Scheler, Plessner, Litt, Rothacker, Nicolai Hartmann, Cassirer és Gehlen. E fordulat következménye volt, hogy az antropológiát teljes értékű filozófiai diszciplínának ismerték el, és külsőségekben is megkapja most már a maga szabályszerű helyét a filozófiai tárgyak rendjében: majd minden filozófiai kézikönyv, gyűjteményes kötet, lexikon és folyóirat kü­ lön cikket szentel az antropológia kérdésének. A helyzet megváltozott. A régi skolasztikus metafizikának a lét, a lélek, a világ, az Isten volt a tárgya. A kanti transzcendentális filozófia a szubjektum képességeit tette meg tárgyául: az elméleti és gyakorlati észt, az értelmet, az ítélőerőt és a szemléletet. Hegel abszolút idealizmusa a léttel, a lényeggel és a fogalommal, a természettel, a szubjektív, objektív és abszolút szellemmel foglalkozott. A kultúridealizmus, a neokantianizmus, amely a századfor­ duló körüli évtizedekben egyfajta új skolasztikává vált, az igaz, a jó és a szép művelődési eszméit és értékeit, valamint a tudomány, az erkölcsi­ ség, a jog és a művészet megfelelő területeit választotta tárgyul. Most új problémák tűnnek föl: a történeti és véges szubjektivitás, a mitikus tudat, a nyelv — mindeme összefüggésekben azonban: az ember. Mindamellett az antropológia kérdéseinek rendszeres összefoglalása semmiképpen sem könnyű. Számolni kell most már a filozófiai temati­ kának és rendszernek a kultúridealizmust két irányban kiegészítő kidolgozásával. Az egyik téma a lét és a lét rendjéről meg szerkezetéről

szóló tan, a másik főtéma a tényleges szubjektivitás, valamint ennek struktúrái és lehetőségei. Itt a lét és a lét-tagozódás újrafogalmazott tana előfeltétele a tényleges szubjektivitásról szóló tannak. Csakis az a belátás, hogy a tiszta kultúrtudat a maga eszméivel még nem minden, és a tudattal valami másnak kell szembenállnia ahhoz, hogy a megismerésnek és a tudománynak értelme lett légyen — tette lehetővé ennek a másnak, tehát a létezőnek az alapvető struktúráira irá­ nyuló rendszeres kutatómunka megindulását. Az emberi lét különlegesen igényes természetű kutatási területté vált itt. Az emberi lét először az egész részeként mutatkozott, egyik területeként a létnek a természeti jelenségek és folyamatok mellett, s ez utóbbiakra méghozzá mint saját alapjára tartott számot, mivel az emberlét egyúttal természeti és eleven lét is; másodszor a leginkább elkülönözöttnek (s egyszersmind a legin­ kább veszélyeztetettnek) tűnt föl az emberi lét a valóságos létmódozatok között; harmadszor azonban, akár nyelvi kifejezésformáiban ragadták meg, akár világformáló és -teremtő funkciójában szemlélték (mint Cassirernél), akár a világmindenségben betöltött helye szerint határozták meg és különítették el a világ egyéb dologi viszonylataitól, az emberi lét különleges jellegű, alapvető tényálladéknak bizonyult. Az összes kultúrterületek és eszmék (a tudomány, a praxis, a művészet, a vallás) úgy tűntek föl, mint amelyek az emberi lét mozzanataihoz kötöttek. És fordítva: amit mindig is emberi létként fogtak föl és elemeztek, az olyas­ minek mutatkozott, ami a kultúra „objektív" lehetőségei között bonta­ kozik ki. Így az antropológia különleges gyűjtőrendszernek bizonyulha­ tott (már amennyire ezt egy-egy elmélet önmagában egyáltalán tanúsít­ hatja). Ha a filozófia eddig (és túlnyomórészt továbbra is) az ismeretel­ mélet (tudomány), az etika és jogbölcselet (praxis), az esztétika (művé­ szet) és a vallásfilozófia diszciplináiban kutatta és határozta meg a kultúrterületek alapjait, az antropológusok most arra vállalkoztak, hogy az embert tegyék meg a kutatás tárgyává. Az lett a kérdés, milyen esz­ közök és adottságok révén került az ember olyan helyzetbe, hogy egymaga felelhessen meg oly sokféle szellemi feladatnak. Éppen az az „adomány" vált tehát külön tárgyává a kutatásnak, amely az embert képessé teszi arra, hogy sokféle kulturális küldetését betöltse. Az új tematika ilyen szűkreszabott és vázlatos bemutatása azonban csodálkozásra adhat okot: hogyhogy nem fogott még hozzá eddig a filo­ zófia e kérdés megoldásához. Erre két dolgot lehet válaszolni. Először is: a filozófia kétségkívül foglalkozott már korábban is az antropológia közös címszava alatt fölsorakozó kérdésekkel — a nyelv néhány problé­ májával és különösképpen a szubjektivitás történetiségének a kérdései­ vel —, de ezt anélkül tette, hogy tudatában lett volna mindeme kérdé­ sek együvé tartozásának, hogy tudatában lett volna az emberi lét alap­ vető voltának a kultúrterületek szükségszerű széttagozódásához ké­ pest. Ez azonban csak az egyik felelet kérdésre, hogy mivel ma­ gyarázandó a filozófiai antropológia időszerűvé válása a XX. században. A másik a következő: a kultúridealista filozófia ebben a kérdéskörben illetéktelennek tartotta magát. Ami nem tartozott az eszmékhez: tehát a tudomány törvényeihez, az akarat, a cselekvés meg a művészi alkotás és szemlélet érvényes irányelveihez, azt általában kirekesztette érdeklődési köréből ez a filozófia. Minden egyéb, az olyasmi, mint a valóságos tudat

szerkezete vagy a nyelv, a kultúridealizmus szerint az „empirikushoz" tartozott. A kultúrfilozófus úgy vélte, itt ő nem illetékes, és a szakkutató­ nak, a tapasztalati tudomány művelőjének kell átengednie a porondot. A kultúrfilozófia figyelmen kívül hagyott itt valamit, ami már Pla­ tónnál alapvetően tisztázódott, azt nevezetesen, hogy minden tény két megközelítési módot enged és követel meg, hogy minden tényt egyfelől „tapasztalati" megjelenésformájában, másfelől „lényegében" kell tud­ nunk szemlélni, és hogy ennek a megkülönböztetésnek hiánytalanul ki­ mutatható alapja van. Husserl fenomenológiája szerezte itt vissza a módszertani alapot a filozófiai kutatás számára. Még a kultúrfilozófia főtárgyai: a tudomány, a praxis és művészet is kétféleképpen szemlélhe­ tők: minden kultúrterület megvizsgálható a maga közvetlen rendel­ tetésében — és így természetesen „tapasztalatilag" és történetileg —, de arra való tekintettel is, amiben valamennyi kultúrterület maradandó létigazsága rejlik. De ugyanez érvényes arra a közegre is, amelyben a kultúra ezen a világon fölleli a maga művelőjét és megvalósuló tagozó­ dását: a történeti szubjektivitásra, a nyelvre, az emberi munkára is. Itt sem lehet a létigazságra, a maradandó formákra és struktúrákra, az ál­ landó függőségi viszonyokra és vonatkozásokra irányuló kérdést elfojtani. És éppen abban áll a modern filozófiai antropológia jelentékeny érdeme, hogy érvényre juttatta ezeket a kérdéseket az eszmék egyoldalú bölcse­ letével szemben. Némelykor az antropológia túl messzire ment, és most már ő vitatta el az eszmetantól (vagyis az ismeretelmélet, az etika és az esztétika filo­ zófiai diszciplínáitól) azt a jogot, hogy önmaguk megalapozására folytas­ sanak kutatásokat. Dehát az ilyen egyoldalúság és túlkapás nem ritka a filozófia történetében, és végül mindig helyreigazítják. Ma aligha kísé­ relné meg valaki részben vagy egészben feloldani a filozófiai ismeret­ elméletet az antropológiában. De olyasvalaki is aligha akadna, aki a k u ­ tatás mai állásának ismeretében el akarná vitatni az antropológiai tema­ tika megfelelő kifejtésének jogát — akárhogyan fogná is föl és nevezné meg ezt a tematikát. Ez a maradandó eredménye az idevágó több évtizedes kutatásnak és elmélkedésnek. Emberi és nem emberi Hallani mai lázadókról, akik „humanizálni" akarják a világot és a társadalmat, emberibbé akarják tenni a világot és a társadalmat. Olyan követelés ez, amelyet csak a „nem-emberi" utasíthat vissza. De ki ember, ki nem ember? Mi a humánus, mi az inhumánus? Ahhoz, hogy tudjuk, mi az emberibb, előbb azt kell tudnunk, mi az emberi. Hogy azonban mi az emberibb, azt alkalmasint csak akkor tudhatom, ha tudom, mi az em­ ber. A humanizáció programja olyan tényeknek és összefüggéseknek a láncolatát tételezi fel, amelyek nem maradhatnak homályban. Mindenek­ előtt a következőket: embernek születek — nem pedig állatnak. Ez azon­ ban nem zárja ki azt, hogy ne humanizálódhatnám (a társadalommal és a világgal egyetemben, amelyhez tartozom). Jóllehet ember vagyok, em­ berré válhatok. Ezt a levést változékony körülmények között lezajló, hoszszadalmas és bizonyára vég nélküli folyamatként kell felfognunk. Az út az embertől az ember felé csak akkor érthető meg igazából, ha tudjuk, hogy ez az ú t válaszút. A visszaút is lehetséges: el az ember-

től — az elidegenedés folyamata a tulajdonképpeni emberléttől, a humá­ nus vonások fokozatos elveszítése, a visszasüllyedés az embertelenségbe. Hiszen az embertelen ember is ember. Az marad élettani, jogi értelem­ ben — hogy a vallásiról ne is beszéljünk. Problémánk a következő: embernek születünk és mégis emberré vál­ hatunk. Embertelenné válhatunk, és mégis emberek maradunk. Kétértel­ mű volna az ember fogalma? Az emberség, amelyben születésünk által részesedünk, úgy tűnik, olyan lét, amelytől csak a halál foszthat meg bennünket. Az az emberség, amelyet kivívhatunk, elnyerhetünk vagy elvéthetünk vagy éppenséggel újra elveszíthetünk — egészen vagy részben — másfélének tűnik. Nem magától értetődő és minden fajtánkbeli lényt egyformán megillető állapot, hanem követelmény és kívánalom. „Ő ember volt" — ez a mondat nem az embernek magától értetődően kijáró emberségre vonatkozik, hanem egy kivívott (vagy ajándékul kapott) em­ berségre, amely az embertelen embertől megtagadtatott, vagy amelyet ez valamikor elveszített. A kérdés, hogy „mi az ember?", nyilvánvalóan kettéválik ennek a tényállásnak a fényében. Az ember természetadta létét külön kell válasz­ tanunk a lehetőségeitől. Az ember mibenlétére vonatkozó kérdésre nyil­ vánvalóan egyetlen válasz lehetséges csupán. Sok minden fér bele az emberi létbe, e sokféleségnek azonban megbonthatatlanul egységes alapja van: egyediség és társadalmiság, testiség és nyelv, szerszámhasználás és öntudat egyaránt idetartozik például. Itt fonódnak össze azok a jellem­ vonások, amelyek nemünk minden egyes tagjánál megtalálhatók. Népek és korok minden különfélesége ellenére is ki lehet mutatni ezeket a kö­ zös mozzanatokat. Az antropológiának nem csekély fáradságába került ez. Az emberlét lehetőségei azonban továbbra is ellentmondásosak. Az emberlét kiteljesítése mellett ott áll az emberlét elvetélése, sőt rendszerint egyszerre fordulnak elő. Lét és levés azonban nem zárja ki egymást. A megadatott létezés­ hez hozzá kell vennünk az emberi lény fejlődését a fogantatástól a szü­ letésig és a halálig. Mindegyik tényező fejlődőképes azok közül, amelyek­ ről beszéltünk. Egyikük sem állandó mennyiség, ez érvényes a szerszám­ használásra éppúgy, mint a beszélőképességre, a testiségre éppúgy, mint az öntudatra. Elővigyázatosságból le szeretném itt szögezni, hogy a sérü­ lések nem teszik semmissé az alaptényt: a beszédzavar nem a néma, ha­ nem a beszélőképes lényeket veszélyezteti, és az öntudat elhomályosulása vagy elveszítése csakis öntudattal rendelkező lényeknél figyelhető meg. „Szerszámkezelő lény" az a kisgyermek is, aki még a legegyszerűbb szer­ számmal sem tud bánni. Azok közé tartozik, akiknek lényegi vonásait a szerszámhasználás határozza meg. Nem a tényezők összességének jelen­ léte vagy elmaradása dönt tehát az emberlét felől, hanem az, hogy még elmaradásukat is elképzelhető jelenlétükre való tekintettel kell felfog­ nunk. A hebegő éppúgy a beszélők közösségéhez tartozik, mint a „nor­ mális". A sérültet, a beteget, a visszamaradottat semmi esetre sem tekint­ hetjük állatnak, és távolról sem vonjuk kétségbe ember-voltát. Az em­ berek egyenlősége, azoknak az együvé tartozása, akik az emberi létben részesednek, e tekintetben kétségbevonhatatlan. Ebben nem valamiféle érzelmes humanizmus fejeződik ki, ellenkezőleg, ez az, ami a legtelje­ sebb józanság mértékével mérve, megfelel az emberi lét fogalmának. Más-

ként egyáltalán nem tudnók meghatározni a fejlődést, a betegséget, a sérülést. Hogy állunk azonban az ember léte és lét-lehetősége közötti, az em­ beri és a nem emberi közötti megkülönböztetéssel? Itt is van fejlődés, lennie kell fejlődésnek, éppen mert az olyannyira különfélék egyaránt létrejöhetnek. Merre tart az ember? Amint mondani szokás, önmaga felé tart. De — megismételve a kérdést — hogyan haladhatunk afelé, amik „tulajdonképpen" m á r öröktől fogva vagyunk? És — ha az ellentétes előjelű mozgást tekintjük — hogyan távolodhatunk el attól, amik ugyan­ csak öröktől fogva vagyunk? A dolog, amelyet elérünk vagy elvétünk, nevezhető „ember"-nek is, „én"-nek is. A probléma ugyanaz marad. Az antropológia tárgya A XX. század filozófiájából a filozófiai antropológiát és kérdéseit im­ már nem lehet kirekeszteni. Az összes kultúrák konkrét középpontjára vonatkozó kérdés egyike e filozófia főkérdéseinek. Éppenséggel bebizo­ nyosodott, hogy noha teljes mértékben valami kézzelfoghatóra vonatko­ zik, ez a kérdés mégsem pusztán csak — tapasztalati kérdésként tevőd­ het fel. Igaz ugyan, hogy az ember és az emberi — vagyis az antropoló­ gia tárgya — végtelenül sok és végtelenül sokféle megjelenésformát ölt­ het. Mégis mindezeknek a jelenségeknek egységes létalapjuk van, amely az emberi konkrétságot megkülönbözteti minden másfajta konkrétságtól. Nem csak egy merev és mozdulatlan konkrétról van itt szó, hanem in­ kább konkréttá válásról, az emberi konkretizálódásáról, ezen felül nem egy magától végbemenő konkretizálódásról, hanem olyan konkretizálódásról, amely egyúttal az önmagát konkretizáló ember tevékeny részvételét is magában foglalja. Az emberi lét a levés, az emberi levés pedig a praxis. Az antropo­ lógia különféle szinteken próbálja most föltárni ennek a létnek a struk­ túráit, amely levés is, praxis is egyszersmind. Azok az alapvető kérdé­ sek, amelyek az antropológia figyelmét most magukra vonták, két irányba mutatnak: az egyik az emberi belső szerkezete, vagyis az arra vonatkozó kérdés, hogy miként határozódik meg az emberi önmagában, a másik: az emberi külső vonatkozásai, az emberi viszonya a másegye­ bekhez: a természethez, az élethez, a világhoz, az eszmékhez. A másva­ lami persze nem feltétlenül idegen az embertől. A világ idegenszerűsé­ get is rejt magában, de ugyanakkor az ember is alakítja, teremti és kéz­ ben tartja ezt a világot. Az emberi lét és levés egyben világteremtés is. Az emberi élet — a biológiai értelemben vett emberi élet is — hozzá­ tartozik az emberi lét egészéhez. A test teszi lehetővé a praxis bárme­ lyik válfaját. A test a legelső és a legközvetlenebb kifejezőeszköze az em­ bernek. Az eszmék teljesen a maguk szolgálatába állítják az embert. Meg­ hajlik az igazság és a jog előtt. Csakhogy ezek az ő eszméi, mert ez esz­ mék szolgálatában, magamagát határozza meg, nevezetesen arra rendeli önmagát, hogy emberként létezzék. Ami eszmeellenes: az igazságtalanság és jogtalanság, az útjában áll az emberiességnek. Az ember a maga esetlegességében és esendőségében bizonyára nem tekinthető „minden dolgok mértékének" — ez a relativizmus régóta túl­ haladott —, de eszméi: mértékek. Az igazság és ész, a jog és szabadság fogalma félremagyarázható és a mindennapok szólamaiban az igaztalan-

ság és esztelenség céljaira is felhasználható. De csak az eszmék révén emelkedhetik föl az ember a maga sajátos rendeltetéséhez. Az adott birodalmaként elfogadott és tiszteletben tartott dologi vilá­ gon az ember mégis úgy halad át, hogy egyúttal a sajátjaként ismeri meg. A megismerés törvényei, a tevékenységét szabályozó értékek az ember szemében objektív, a hozzá hasonló lények által kijátszhatatlan felsőbbségként tűnnek föl, de az ember tudja — legalábbis módjában áll megtudni —, hogy ezek a törvények és értékek: megannyi tényező, amely mindenekelőtt az ő létét, levését és gyakorlatát teszi lehetővé. Ő pedig nem idegen urakat szolgál, hanem alapjában csak önmagát, eközben kitör előítéleteinek, vélekedéseinek, szokásainak, beidegződéseinek szűkreszabott világából, megkérdezi, mi a jogos, mi az igaz, és gondolkodásában s ezzel együtt a maga világában polgárjogot szerez a jogosnak és az igaznak. Mindenféle objektivitásnak erre az emberi vonatkozására — akár a tudományosan megalapozott világszemléletben, akár önmagunknak és a világnak ésszerű átalakításában bukkanna is föl — derít fényt újra a filozófiai antropológia. Célját csak akkor véti el, ha az emberit a maga puszta esetlegességében és megkülönböztetetlenségében próbálja a dolgok, a gondolatok és a cselekedetek mértékévé és alapjává tenni. A világ, a természet, az élet, az eszmék — ezek az emberi szükség­ szerű külső vonatkozásai. E külső vonatkozások azonban csak azért lehet­ ségesek, mert az emberinek olyan az állaga, hogy összes alapvető for­ máiban megfelelőképpen viszonyulhat a külsőhöz és az objektívhez. Az objektív mozzanatokkal a maguk különös meghatározottságában a filozófia nem-antropológiai ágai foglalkoznak: a világegyetemről szóló tan (kozmológia), a léttan (ontológia) és a filozófiai eszmetan legfőbb klasszikus diszciplínái: az ismeretelmélet, az etika, a jogbölcselet, az esz­ tétika, a vallásfilozófia. Az antropológia azt mutatja ki itt, hogy az ob­ jektív mozzanatok összekapcsolhatók a konkrétsággal és az emberinek magamagát meghatározó konkretizálódásával. Ez a konkretizálódás azon­ ban egész sor különleges kérdést vet föl. Maga az emberi konkrétság különféle mozzanatok egységének bizonyul. Az emberi megmutatkozik a különállásban meg a közösségbe és közösségekbe olvadásban, megmu­ tatkozik a bensőség egyneműségében és különféleségében, valamint e bensőség veszélyekkel teli testhez-kötöttségében. Az összes kifejezési for­ mákban megnyilatkozik: mindenekelőtt a kifejezés magamagát vissza­ tükröző főformájában: beszédünk szavaiban. Egyszóval az antropológia az egyedi emberiről, az ember-köziről és az egyetemesen emberiről egy­ aránt szóló tan, és főfeladata az, hogy — tekintettel problémáinak sok­ rétűségére és összefonódottságára — ne tévessze szem elől a megbízható és ellenőrizhető, fokról fokra igazolható fogalomalkotás egyenes útját. A szigorú fogalmiságnak ötletek tűzijátékával való helyettesítésére s egyszersmind a filozófia és a tapasztalati tudomány közötti határvona­ lak elmosására a filozófiai vizsgálódás egyetlen más területén sem olyan erős a kísértés, mint itt. Ami valamennyi filozófiai tudományszakra áll, az áll itt is: a filozófiai antropológia rendszerében csak olyasvalami kö­ vetelheti helyét, ami kiállotta a rendszeres fogalomalkotás próbáját.

Megjelent

a zágrábi

Praxis

1969. 3—4.

számában.

BRETTER GYÖRGY

A NYELV ÉS AZ ERKÖLCS 1. A nyelv, erkölcsi szempontból, valószínűleg az eredeti és a végső kísértés: a „kell", a fogalmakon túl, benne van a nyelvben; a nyelvben mint a kifejezés-rámutatás-közlés eszközében. A „van" és a „kell" különb­ sége a nyelvben jön létre. Ahol nincs nyelv, ott nincs „kell". A „kell"-t meg kell fogalmazni. 2. A nyelv eleve erkölcsi mozzanatot tartalmaz. A közlés csak anynyiban megy végbe, amennyiben a „kell" mint előfeltétel jelen van. Egy olyan egyszerű mondat, hogy: „én vagyok", eleve kellést tartalmaz. Va­ gyok: mert vagyok, nem azért, mert lenni akarok, hanem mert len­ nem kell. Itt a kell látszólag felesleges: sőt látszólag a „vagyok" mozzana­ tot erősíti. Ám a lennem kell — a „vagyok" tartalma — a lét vállalását is tartalmazza. Lennem kell: mert vállalom a létet, h a nem vállalnám, akkor nem vagyok. De a „nem vagyok" — abszurd kifejezés. Tar­ talma ismét csak a kell: nem kell és mégis vagyok. Vagyis az „én vagyok" a „nem vagyok" kulcsa. Lennem kell: vagyok. 3. A „lennem kell": nem külső kényszer. Vállalás. Minden vállalás tartalmaz egy teleologikus mozzanatot. Valamiért vagyok. Vagyok: vala­ miért. 4. A célom: a „vagyok". De a hogyan, miképp vagyok már egy prag­ matikus elemet rejt magában. 5. A pragmatikus elem: „azért vagyok, h o g y " . . . a kellést az erkölcs határán túl taszítja. Azért vagyok, hogy legyek. Ez biológiai mozzanat. A biológiában nincs erkölcs. 6. Vagyok: mert vagyok. Célom van; ha nincs célom, akkor a célom az, hogy nincs célom; célom van, vállaltam valamit. Ez erkölcsi mozzanat. 7. Az erkölcsi mozzanatnak célja az, hogy erkölcsi mozzanat legyen. Csak annyiban van erkölcsi mozzanat, amennyiben a célja az, hogy er­ kölcsi legyen. Nem azért van, mert van. Ez nem lenne meghatározás. Az erkölcs meghatározása a „kell": a „kell" eleve életet, mozgást tartalmaz; a mozgás mint emberi levés célt tartalmaz. Az erkölcs célja már a nyelv tényében is benne van: a kell nem külső elem. 8. Magamra mutatok: kiválasztom magam. Én, a kiválasztott: ez két mozzanat. Megkülönböztetem magam: én vagyok, mert megkülönböztetem magam. A gesztus is nyelv: az emberi gesztus erkölcsileg is emberi nyelv. 9. A megkülönböztetés: szükséglet. Egy viszony kifejezése: ez a vi­ szony társadalmi. Benne van a fennmaradásnak a célszerű tevékenység­ ben kifejezett szükséglete. Ám a megkülönböztetés: erkölcsi mozzanat. Én és Te között egy viszony van. Ez a harmadik: a Harmadik. A társadal­ miság. Nyelvi formában ez a viszony csak akkor jön létre, ha magamra mutatok. Gesztusomban erkölcsi tény van: ebben a viszonyban kell len­ nem. A viszony most cél: el kell érnem, hogy viszony legyen, másképp nem vagyok. De a „nem vagyok" abszurd kifejezés: ebben is cél van. Ne-

gatív formában: nem vagyok, ha nincs a Harmadik. De a Harmadik van, különben nem lehet kimondani, hogy nem vagyok. 10. A Harmadik: a viszony. Csak akkor van, ha nyelv is van. Ob­ jektivitása egyelőre csak nyelvi formában létezik. A Harmadik előírja, hogyan kell viselkednem, hogy ő, a Harmadik realizálhassa önmagát, a viszonyt mint levést. 11. Én vagyok, a Veled való viszonyban vagyok, létem csak adottság, de levésem a lényegem: másképp nem lehetek. Levésem a viszony: a vi­ szony csak a nyelv révén lehetséges; a viszony már benne van gesztusom­ ban, ahogy magamra mutatok: én vagyok. 12. A Harmadik: az emberek között mindig létrejövő általános és szük­ ségszerű kapocs. Általánossága önmagában nem integráló: csak genus. Min­ denütt jelen van anélkül, hogy jelenlétének általánossága túlmutatna a „van" határain. A Harmadik egyesíti magában a létezés tényét és az emberi létezés tényét mint erkölcsi tényt. De a lét, önmagában, ez a kettős lét önmagában még banális tény. Én vagyok: ebben a kijelentésben és meg­ különböztetésben csak egy banális tény rögződik. Így semmit sem mondok a Harmadikról. Léte, amely a levés, itt merev és negatív. Csak az integ­ rált általánosság nyújtja a levés valódi képét. A kapocs mint erkölcsi moz­ zanat csak akkor pozitív, ha egy konkrét totalitásban mint élő jelenség létezik. 13. A társadalom konkrét totalitás: az erkölcs számára a társadalom normákat állapít meg, így integrálja az „Én vagyok" kijelentésben már jelen lévő Harmadikat, a viszonyt mint erkölcsi mozzanatot. 14. Az erkölcsi norma önmagában elvont igény: csak a nyelvben válik elevenen ható integráló tényezővé. 15. „Én vagyok", ez az egyszerű kijelentés mint társadalmi-erkölcsi mozzanat most normává válik. 16. A cél most külső: társadalmi. A célt meg kell valósítanom, ma­ gatartásom lényege, hogy a célt megvalósítsam. De csak úgy valósítha­ tom meg, ha belsőként asszimilálom. Ám a cél bennem van: erkölcsi lény vagyok, mert vagyok. A belső mozzanat tiszta elvont lehetőség, az er­ kölcsi lét lehetősége. A külső a pozitív mozzanat, de tiszta kényszer, nor­ ma. Az erkölcs realitása a külső és a belső szintetizálása. A szintézisben a külső mozzanat belsővé lesz, de mint konkrét norma nem képes bir­ tokba venni a belsőt, csak szintetizálja azt. A belső, viszonylag önállóan, mindig kidolgozza az erkölcsi perspektívát. 17. Az erkölcsi perspektíva nyelvi tény. Negatív, mert nincs léte­ zése, de mint nyelvi tény mégis létezik, és ebben a létezésben az egyet­ len tartalmi elem: a tiltakozás. 18. A normákra mondott nem: az elvont erkölcsi mozzanat pozitív tartalma. De ez a pozitivitás nyelvi eredetű. 19. Az erkölcsi norma mindig egy integrált közösség konkrét köve­ telménye. A „nem" így mindig konkrét. Egy adott közösségben egy adott formában lehet csak kimondani. 20. A „nem" csak úgy, abban a nyelvi formában van, ahogy ki­ mondták, és úgy mondták ki, ahogy egyáltalán ki lehetett mondani. Ez a „lehetett" nem a külső kényszerre vonatkozik: a „nem" csak úgy mond­ ható ki, ahogy egy közösség konkrét nyelvi struktúrájában mint megha­ tározott nyelvi közlés megfogalmazható.

21. A nyelv erkölcsi léte az, ahogy a ,,nem"-et kimondjuk. A nyelv erkölcsi léte abban a formában nyilvánul meg, ahogy a „nem" kimond­ ható, abban a keretben és olyan korlátok között, ahogy kimondható. A „nem" tartalma mindig a norma, amelyre rámutat. Nincs más élete, csak a norma, de más, mint a norma. 22. „Én vagyok", ez az egyszerű kijelentés tartalmazza azt az er­ kölcsi mozzanatot is, hogy célom van, célom pedig vagy egybeesik, vagy nem esik egybe az erkölcsi normával. 23. „Én vagyok": ez dilemma: erkölcsi dilemma. Eldöntöm, hogy célom egybeesik a normával, vagy nem esik egybe azzal. Döntök az erkölcsi fogalmakban megfogalmazott, de integráló tényezőként már reálisan lé­ tező igény és egy még pusztán csak nyelvi realitás között. Ha nem mon­ dom ki, akkor nincs ez a nyelvi realitás. De ez is döntés. Esetleg nem tudatos döntés: de döntés. Ha a nyelv nem szól, akkor nincs mit mondjon. Csak a kimondott szó létezik. 24. A „nem" kimondásában realizálódik az erkölcsi autonómia. 25. Az „igen" kimondásában realizálódik az erkölcsi heteronómia. 26. Az erkölcsi autonómia lehetséges, mert minden Én eleve meg­ különböztetés, tehát társadalmi tett, vagyis minden ember, minden Én eleve erkölcsi lény. 27. Az erkölcsi heteronómia lehetséges, mert Én és a többi emberek között történelmileg strukturálódott társadalmi viszonyok vannak, a struktúra önmegőrzésének, rendezésének elvei mint erkölcsi normák is megfogalmazódnak. * (Minden e r k ö l c s t a n fő p r o b l é m á j a az erkölcsi a u t o n ó m i a és h e t e r o n ó m i a — a z erkölcs ö n t ö r v é n y ű s é g é n e k és a l á v e t e t t s é g é n e k , m á s t ö r v é n y e k n e k v a l ó a l á ­ v e t e t t s é g é n e k — p r o b l é m á j a . H a az erkölcs ö n t ö r v é n y ű , a k k o r az e r k ö l c s t a n önálló t u d o m á n y lehet, h a o k a n e m ö n m a g á b a n v a n , a k k o r n e m l e h e t önálló t u d o m á n y . H a az e r k ö l c s a u t o n ó m , a k k o r az erkölcsi p a r a n c s f o g a l m á t m a g á n a k az erkölcsi p a r a n c s n a k a f o g a l m á b ó l kell kifejteni, h a az e r k ö l c s h e t e r o n ó m , a k k o r az erkölcsi p a r a n c s fogalma m i n t külső, m e g h a t á r o z ó o k fo­ g a l m a eleve a d v a v a n . Az első e s e t b e n az erkölcsi p a r a n c s t i s z t á n f o r m á l i s elv, a m á s o d i k b a n az erkölcsi n o r m a t i s z t á n f o r m á l i s s á teszi m a g á t az e r k ö l ­ csöt. Az első e s e t b e n a z erkölcsi p a r a n c s m e g v a l ó s í t á s a az a k a r a t f e l a d a t a , a m e l y szabad, h a m e g v a l ó s í t j a a p a r a n c s o t ; a m á s o d i k b a n az erkölcsi p a r a n ­ csot m e g kell v a l ó s í t a n i , és a „kell" azt j e l e n t i , h o g y a s z a b a d s á g a p a r a n c s ­ n a k megfelelő m a g a t a r t á s b a n van, illetve e szükségszerűség felismerése m á r eleve m a g a az erkölcsi s z a b a d s á g . Az első e s e t b e n a s z á n d é k a döntő, a m á ­ s o d i k b a n a k ö v e t k e z m é n y . Az első „metafizikai" p r o b l é m a , a m á s o d i k szocio­ lógiai. A k é t m o z z a n a t ilyen m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é t S o m l ó Bódog m á r 1910-ben, az Alexander Bernát Emlékkönyvben közölt t a n u l m á n y á b a n elvégzi: „Hogy n e m cselekszem erkölcsösen, p u s z t á n a z á l t a l , h a egy p a r a n c s n a k b á r m i é r t e l e ­ get teszek, világos. Hozzá kell j á r u l n i a a n n a k az a u t o n ó m e l e m n e k is, hogy a helyeset a k a r j a m t e n n i . S e m a h e l y e s n e k a k a r á s a egyfelől, s e m az e g y s z e r ű e n g e d e l m e s s é g másfelől n e m teszik ki az erkölcs f o g a l m á t . . . H a a h e l y e s k é n t előírottat a k a r o m , m é g p e d i g c s a k azért, m e r t a helyeset a k a r o m , a k k o r ez az a k a r a t o m erkölcsös.")

* 28. A nemet én mondom ki, az igent kimondatják velem. 29. Az erkölcsi konfliktus mint fogalmi konfliktus jelentkezik. 30. A fogalmi konfliktus mindig megfogalmazott fogalmak konf­ liktusa.

31. A megfogalmazott fogalom: adott nyelvi közegben megfogal­ mazott fogalom, az erkölcsi tett (magatartás) mindig adott gazdasági-kul­ turális közösség konkrét, történelmileg kialakult struktúrájában végre­ hajtott tett. Ha a helyesként előírottat akarom, akkor adott közösség által éppen így helyesként előírottakat akarom, s amikor csak a helyeset aka­ rom, akkor a helyeset mint éppen ebben a nyelvi formában megfogal­ mazott tartalmat akarom. A helyesen előírtak akarása azt jelenti, hogy a helyes előírás kritériumát mint szándékom helyességének kritériumát fogadom el. 32. A helyesen előírt norma helyességének eldöntése: állásfoglalás. Vagy elméleti, vagy gyakorlati állásfoglalás. Ha elméleti: akkor vagy a logikán, vagy a hiten alapuló állásfoglalás; ha gyakorlati, akkor vagy a norma kényszerének mint kényszernek az elfogadása, vagy a kényszer­ nek teljes meghaladása. Az elméleti állásfoglalás radikális, ha logikus; logikus, ha egybeesik a történelem logikájával. A gyakorlati állásfoglalás radikális, ha megvalósítja a történelem logikáját. Az állásfoglalás: min­ dig szó. Az elméleti magatartás csak kifejtett formában létezik, a gya­ korlati magatartás pedig minden elméleti kifejtés tartalma. 33. A gyakorlati magatartás szóvá lesz, mert csak a szóban válhat normává. A szóba nem foglalt gyakorlati magatartás csak elszigetelt egyedi tett lehet, amely nem valósítja meg a Harmadik követelményét, nem hordozza az Én és a Más társadalmi viszonyát. * (Robinson látszólag ilyen egyedi t e t t e t h a j t o t t v é g r e : de R o b i n s o n visszatért az e m b e r e k közé, k ü l ö n b e n n e m t u d n á n k , h o g y R o b i n s o n v a l ó b a n Robinson volt, t e t t e i n e k n e m l e h e t n e erkölcsi t a r t á s a , h a n e m foglalta v o l n a szóba tet­ teit. A teljesen elszigetelt e m b e r i l é n y — csak ö n m a g á n a k erkölcsi l é n y ; de ez a b s z u r d u m , m e r t m i n t l á t t u k , az erkölcsi m o z z a n a t e m b e r e k közötti viszonyo­ k a t feltételez.)

* 34. A szó, a maga önállóságában: maga a Harmadik. Mint ilyen mo­ dellálja az erkölcsi magatartást. Úgy modellálja, ahogy meghatározott formában kimondják. Ez a forma a nyelvi környezetté szublimálódott földrajzi-történelmi-társadalmi környezet kifejeződése. 35. A nyelvi forma mint a magatartást modelláló tényező: tartalmi tényező. Tartalmiságának kulcsa önállóságában van. Az erkölcsi parancs­ ban a szó mint egységes, strukturálatlan mozzanat strukturálja a maga­ tartást. A „Légy becsületes" kifejezés: erkölcsi parancs. De Én vagyok becsületes, úgy, ahogy éppen Én vagyok becsületes, ahogy Én mint konk­ rét lény, adott közösséghez tartozó lény, éppen ennek, az éppen így elhangzott parancsnak, ennek az ismét konkrét meghatározottságú pa­ rancsnak eleget tehetek. 36. Én mint adott nyelviségben kifejeződő, önmagát megfogalmazó lény, mint egységes „tömb" strukturálom az erkölcsi parancsot. Helyes­ nek vagy helytelennek minősítem, tartalmilag így vagy úgy értelmezem. A parancs szempontjából az Én variáns, az Én szempontjából a parancs a variáns, vagy másképp: a parancs invariáns az Énhez viszonyítva, az Én pedig a parancshoz viszonyítva.

37. Az erkölcs mint nyelvi dilemma hordozza a szándék és a követ­ kezmény konfliktusát. A dilemma csak megfogalmazott formájában lé­ tezik. 38. Minden kijelentő mondatban dilemma van. 39. A mondat struktúrájában az állítmány egy meghatározott hit ki­ fejeződése. A tárgyra való vonatkozásában ez a hit rákényszeríti magát egy konkrét elemre, hozzátesz valamit, feldúsítja azzal, hogy a hit része­ sévé teszi. „Én — én vagyok": ez az egyszerű kifejezés tartalmazza azt a hitet, hogy én valóban én vagyok. Én ebben az állításban az az én vagyok, aki hisz abban, hogy én pont ilyen vagyok. 40. Minden dilemma erkölcsi: hitre vonatkozik. 41. Nincs olyan állítás és nincs olyan tagadás, amely ki tudná küszö­ bölni a hit és a valóság dilemmáját. Még a matematikai logika sem képes erre, ezért ilyen szempontból a matematikai logika is hordoz erkölcsi mozzanatot. ( B e r t r a n d Russell í r j a Filozófiai fejlődésem c í m ű m u n k á j á b a n : „Egy k i j e l e n t ő m o n d a t o t k i m o n d h a t u n k a k á r azért, m e r t a beszélő hisz b e n n e , a k á r azért, m e r t a b b a n r e m é n y k e d i k , h o g y az a h a l l g a t ó b ó l v a l a m i f é l e cselekvést v a g y é r z e l m e t v á l t ki. M i n t m á r e m l í t e t t e m , h a egy színész azt m o n d j a , «Én v a g y o k H a m l e t , a d á n « , s e n k i s e m hisz n e k i , d e s e n k i s e m gondolja, h o g y h a z u d i k . E b b ő l v i l á g o s a n következik, h o g y az igazság és a h a m i s s á g c s u p á n o l y a n m o n ­ d a t o k h o z tartozik, a m e l y e k h i t e t fejeznek ki, v a g y a m e l y e k k e l h i t e t ébreszteni s z á n d é k o z n a k . Az igazság és a h a m i s s á g v i s z o n y l a t á b a n a m o n d a t n a k csak m i n t a h i t h o r d o z ó j á n a k v a n jelentősége.")

*

42. A kijelentő mondat mindig meghatározott nyelven kijelentő mondat. 43. A kijelentő mondat az állításban vagy tagadásban történelmileg kialakult jelentést és hangulattöltést, meghatározott nyelvi struktúrában kialakult hitet hordoz. 44. Minden nyelv erkölcsi értékeket rejt magában: az értékek elsa­ játítása a nyelv elsajátítása. 45. A nyelv elsajátítása vagy fogalomalkotás, vagy kész fogalmak elsajátítása. 46. A fogalom alkotásában mindig kialakul a hit, a fogalmak rend­ szerében a hit erkölcsivé válik, a szintaxisban pedig strukturálódik. 47. A gyermek anyanyelvével együtt az erkölcsi értékek alapjait is elsajátítja. 48. Ezért az erkölcsi nevelés mindig nyelvi nevelés. 49. Alkalmazás. Pázmány Péter nyelve mint erkölcsi értékek hordo­ zója: Mottó:

„És, mivelhogy inkább akarnak nagyon púposkodni, hogysem alázatosságban maradni, ez az oka, hogy sem­ mivé lészen minden gondolkodások." (Kempis Tamás P á z m á n y P é t e r fordításában.)

A mottó szövege közvetlenül erkölcsi tartalmú, ez a tartalom kívül esik vizsgálódásaink körén. Ám a fordítás nyelve is jellegzetesen erkölcsi. A mondat egyetlen összetett állításra vezethető vissza: púposkodnak, te­ hát semmi a gondolkodások. Az állítás egy meghatározott emberi viszonyra vonatkozik: a viszony hordozója, a mondat végső eleme a „púposkodnak". Púposkodnak, vagyis:

kiemelkednek, de nincs itt szó természetes felülemelkedésről, hanem a ter­ mészetes — nem púposkodó — emberi magatartástól való természetelle­ nes eltérésről. A kitűnés vágyáról. Az állítás személyes állásfoglalást, helytelenítést is tartalmaz. Így az állításban kifejeződő viszony m á r hármas: először a természetes — nem természetes magatartás viszonya általában, másodszor a nem természetes magatartás elutasítása a többi ember nevében, harmadszor a nem termé­ szetes magatartás személyes elítélése. A púposkodás egyfajta személyes önmegszüntetés, mert a természet­ ellenes magatartás erkölcsileg semmisít meg. A púposkodás „van", de ez a van a „semmit", az erkölcsi szempontból önmegszüntetettet jelenti. A kell, az erkölcsi parancs az, hogy ne púposkodjunk, mert a púposkodás rossz. A kifejezés magát az erkölcsi rosszat jelöli, a többi emberrel való természetes erkölcsi viszony megrontását. Az ige itt maga a harmadik, nem én, nem te, hanem a „Más", a vi­ szony kifejezője. A „más", a harmadik lehet jó, lehet rossz — hitem sze­ rint. Pázmány a fordításban saját erkölcsi hitvallásának nyelvi kifejezé­ sét keresi: én nem púposkodom, tehát helyesen viselkedem. Nemet mon­ dok, autonómiám abban van, hogy nemet mondok. A társadalom erkölcsi parancsa az, hogy púposkodjam, de én nemet mondok. A „nem" adott társadalom adott erkölcsi viszonyaira vonatkozik, nyelvi formájában szin­ tén korhoz, helyhez, tradícióhoz kötött. A „nem" akkor határozott, ha mindenkihez egyforma erővel szól. A púposkodás — metaforikus kifejezés: Pázmány absztraktabb módon is fo­ galmazhatna. De az absztraktabb fogalom: szűkebb közönséghez szóló fo­ galom. Kisebb körben vált ki érzelmi hatást. Ám a szóban rejlő hit csak az érzelmeken keresztül közvetíthető. Az absztrakt módon magyarázott hit már logikai evidencia. A hit sorsa az, hogy érzelmi legyen. Közvetítése a metaforán túl lehetetlen. A metafora mint a hit továbbítója: egyértelmű. Az anyanyelv rendszerén belül csak egyetlen irányba mutathat. A metaforát maga az anyanyelv hozza világra. A hit szempontjából a metafora egyértelmű érzelmi töltést hordoz. Pázmány nyelve önmagában is erkölcsi tartást fejez ki: nyelvi találé­ konysága a nyelv erkölcsi logikájának továbbgondolásában gyökerezik. De nyelve önálló életet él, amikor egy nyelvi közösség az új ízekben magára ismer. Az érzelmi gazdagság öröme, a szavakban való tobzódás mámora jellemzi ezt a nyelvet. A telített szó új szavakat, új összetételeket, új tartalmakat szül, a metafora túlnő az erkölcsi határokon, és önálló életé­ ben már irodalommá lesz. Mint irodalom a metafora az erkölcsiséget immár nem csupán su­ gallja, de ábrázolja is. Ami eddig spontán tartalom volt, most tudatos dilemmává lesz: a papírhősökké lett emberek az erkölcsi összeütközések­ ben válnak a kor fő tendenciáinak képviselőivé. Pázmány nyelve nélkül valószínűleg erkölcsében és érzelmeiben is szegényebb lett volna kora.

NICOLAE TERTULIAN

HEIDEGGER MA Martin Heidegger visszavonultan él, hol Freiburg-im-Breisgauban, hol pedig pár kilométerrel odébb, todtnaubergi villájában, a Feketeerdő kellős közepén. Ma jóformán mítosszá lett ennek a filozófusnak a léte, aki első, egyben legfőbb müve, a Sein und Zeit (Lét és idő, 1927) meg­ jelenése óta oly mélyrehatóan befolyásolta korunk filozófiai gondolko­ dását. Heidegger sohasem vett részt filozófus-kongresszusokon, nemzet­ közi bölcselő-összejöveteleken. Az a Heidegger, aki írásaiban a „nyilvá­ nos" létet névtelen, hitelesség nélküli és szabványosított létnek bélye­ gezte meg, olyan életstílust választott saját magának, amely filozófiai be­ állítottságával teljes összhangban áll. Végérvényesen befejeződött egye­ temi tevékenysége, amely Freiburgot valóságos zarándokhellyé tette négy évtizeden át mindazok számára, akik a filozófiai tanulmányoknak szen­ telték életüket, és a földkerekség minden pontjáról sereglettek oda Hei­ deggert hallgatni. Azóta a filozófus személye rendkívül nehezen köze­ líthető meg. Nekem egy őszi vasárnap sikerült Martin Heideggert meglátogatnom Freiburg-im-Breisgau-i otthonában, pár nappal azután, hogy a Társada­ lomkutató Intézet majnafrankfurti székházában alkalmam volt beszél­ getni Th. W. Adornóval. E két beszélgetés anyaga adott alkalmat arra, hogy összevethessem egymással a mai német gondolkodás két alapvető irányzatát. Egyfelől azt, amelyik a kierkegaardi egzisztencializmusnak, Dilthey „életfilozófiájának" és Husserl fenomenológiájának elemeit fel­ használva formálódott a heideggeri „ontológia" egységes rendszerévé, másfelől azt a sokkal újabb keletű irányzatot, amely Hegelből és — bi­ zonyos mértékben — Marxból kiindulva, az egzisztencializmussal és az ontológia kultuszával kifejezetten szembehelyezkedve jelentkezett Adorno negatív dialektikájában. Hiteles

és nem hiteles az emberi

létben

Kétségtelen, hogy Heidegger írásainak bűvös hatása korunk számos nagy szellemére a lét vagy az emberi valóság (Dasein) természetéről szóló nagy spekulatív tantételek és a ma emberének gondolkodásán eluralkodó égető problémák sajátos egymásba szüremlésével függ össze. Figyelemre méltó: a Sein und Zeit arra irányuló kísérlete, hogy kidolgozza „az em­ beri lét analitikáját" — micélból Kierkegaard nyomán kiemeli az emberi lét eredetiségét az összes többi létmódozathoz viszonyítva —, akkor válik a legérdekesebbé, midőn a hitelességnélküliség jelenségeit írja le, amelyek Heidegger szerint a mindennapi banalitás keretében zajló életre jellemzőek. A német filozófusnak az a törekvése, hogy meghatározza az emberi lét alapvető koordinátáit, miközben „fenomenológiai rombolás-

nak" veti alá az emberről mint a „tárggyal" szembenálló „alanyról" szóló tant, a hitelesség és hitelességnélküliség dialektikájának megvilágosító erejű leírásában éri el tetőpontját. A mai civilizáció körülményei között szabványosított élet afelé tart, hogy megfossza az embert önálló szemé­ lyiségétől, elszürkítse és uniformizálja az emberi létet azáltal, hogy al­ kalmazkodásra kényszeríti a „közkeletű nézetek"-hez és a fennálló kon­ venciók parancsuralmához. Ezt a jelenséget kiválóan írja le Heidegger. „Önmagunk elveszítése" a névtelen tömegben, a leküzdhetetlen hajlam, hogy „a másik"-ká vagy „a többiek"-ké váljunk, az önkéntelen alkal­ mazkodás az „úgy mondják"-hoz, „azt állítják"-hoz, „úgy vélik"-hez — ezek alkotják annak a létmódnak alapvető sajátosságait, amelyet Hei­ degger „das Man"-nak („L'On"-nak, névtelennek) nevez. A Sein und Zeit-ban a hitelesség nélküli létnek szentelt fejezetek­ nek volt a rendeltetésük, hogy kiragadják az emberi tudatot abból a kábulatból és idvezült bágyadtságból, amelybe a „közkeletű nézetek" előre gyártott képzetei taszítják, és hogy visszaállítsák eredeti egzisztenciális távlataiba. Heidegger írásai roncsoló hatással vannak mindarra, ami alibi, pótlék, hamis tudat, csalóka megbarátkozás a léttel a konvencioná­ lis emberi kapcsolatokra alapozott társadalomban, s nagyrészt ez ma­ gyarázza meg a freiburgi filozófus legfőbb művének varázsát és preszti­ zsét. Amit Heidegger nyújtott az olvasónak, voltaképpen nem egyéb, mint az emberi létnek a modern kapitalista társadalomban történő fetisizálódásával és „eldologiasodásával" járó szubjektív következmények ki­ váló leírása. Határozott célja van azonban nála az ékesszóló és meggyőző gesztusnak, amellyel leleplez, amellyel demisztifikálja a tudatot, megin­ gatja a hamis bizonyosságokat és önmagunk hamis megértését. Az a hi­ teles lét-réteg, amelyet (a szándékolt „objektivitás" minden látszata elle­ nére is) olyannyira gunyoros elemzése ki akart hámozni: az „ é n " - n e k a mindennapi léttől elpalástolt sejtmagja — a Kierkegaard-féle „egzisz­ tencia" sejtmagjának bizonyul. A „gond", a „nyugtalanság" (ám sohasem a „félelem", amelyet empirikus érzésként bélyegez meg), a visszafordít­ hatatlan „lét a halál felé" — ezek volnának az emberi valóság hiteles koordinátái, amelyeket az élet mindennapi banalitásában elleplez és el­ sikkaszt. Ilyenformán a lét kivezetése a hitelesség nélküli életformák területéről az „eredeti" életforma felé egyértelmű az elmerüléssel egy olyan tiszta „én" szolipszizmusába, amelyet a világba „dobtak", és amely tulajdon önrendelkezésének és egzisztenciális nyugtalanságának rabja. Ez a magyarázata annak, miért tiltakozik Heidegger oly hevesen minden olyan kísérlet ellen, amely a hitelesség és hitelességnélküliség kategóriáit társadalmi-történeti szellemben kívánja értelmezni. A lealacsonyodás és hanyatlás, amely az említett „das Man" életének átlagszintjén sújtja az emberi létet, itt ontológiai sorsszerűség s az emberi valóság létezési mód­ jának alapvető alkotóeleme, nem pedig adott társadalmi-történeti struk­ túra következménye. Mind Lukács György, mind Adorno kimutatta azon­ ban, hogy a Heidegger által „das Man" néven elemzett, hitelesség nélküli léttípus nem egyéb, mint „gyakran megragadóan érdekes leírása" (Lu­ kács) azoknak az elváltozásoknak, amelyeket a „csereviszonyok" uralmán alapuló (Adorno) társadalmi rendszer okoz a tudatban. Heidegger azonban programszerűen elutasít minden ilyen természetű értelmezést (lásd Sein und Zeit, 5. kiadás, 176).

Amit Heidegger „az emberi valóság egzisztenciális elemzéstana" né­ ven adni kívánt, az valójában egyfajta filozófiai antropológia volt. Csak­ hogy az a határozott érzés, hogy az emberi lény a modern kapitalista t á r ­ sadalom feltételei között elidegenedik, mitizáltan és „ontologizáltan" nyilvánul meg a hitelességnélküliség heideggeri létkategóriájában. Heideggernél az emberi állapot mitizálása és „egzisztenciális" átlényegítése konkrét céllal történik: az egész „valóságos" társadalmi-történeti lé­ tet kívánja érvényteleníteni, mint olyan létet, amely híján van a hite­ lességnek, egyedüli eredeti dimenzióként jelölve meg azt, amelyiket „Ek-sistenz" („ek-szisztencia") névvel illet. E hiteles „Ek-sistenz" sajátos­ ságait úgy határozza meg, hogy szembeállítja őket az objektív létformá­ kéval (Vorhandenheit) vagy az eszköz-tárgyakéval (Zuhandenheit) : az „én" ez a tiszta lehetségesség és rendelkezhetőség állapotában, „ipszeitásában" (a „Jemeinigkeit" vagy „Selbstheit" lefordítására használt barba­ rizmus), amely nincs alávetve semmiféle külső, objektív meghatározás­ nak. Az ember mint a valóságos, tényleges történelem szereplője, aki alá van vetve az objektív szükségszerűségek játékának, és ténykedésével „válaszol" ezekre, Heidegger szemében a „vulgáris" történelem rabja, aki a valótlanság állapotába süllyedt. Heidegger megoldásként az eredeti lét­ hez való visszatérést javasolja, amelyet a „gond" alaphelyzete jellemez. Ilyenformán az emberi lét elidegenedésének, illetve az elidegenedés meg­ szüntetésének oly nagyon is égető kérdését kiragadták reális társadalmi­ történelmi összefüggéseiből és áthelyezték mitikus-ontologikus síkra. A dekadencia és hitelességnélküliség, amelyben az emberi lény elmerült volna, nem a lenézett társadalmi-történelmi összefüggésekben lelné m a ­ gyarázatát (Heidegger az ilyen „felületes" magyarázatot kereken vissza­ utasítja), hanem az eredeti „Egzisztenciával" való kapcsolat állítólagos el­ veszítésében. Gondolkodásának és irodalmi tevékenységének újabb állomásán, a Sein und Zeit vagy a Kant und das Problem der Metaphysik után és külö­ nösképpen a második világháborúra következő szakasz után a mindennapi banalitásban megrekedt életnek a megbélyegzése már azokkal a halálos veszélyekkel való dühös perlekedéssé alakul át, amelyeket a technika roha­ mos fejlődése hoz magával a modern világban. A (már természeténél fogva is visszahúzó és maradi) tipikus kapitalizmus-ellenes romantika sok hagyományos elemét látjuk viszont Heidegger újabb írásaiban. A Sein und Zeitból ismert elutasító magatartás az élet szabványosításának külön­ féle alakzataival szemben most az elgyökértelenedésről alkotott komor képben konkretizálódik; az emberi létnek ezt az elgyökértelenedését az ipari civilizáció eluralkodása, valamint a modern hírközlési és közleke­ dési eszközök korlátlan térhódítása okozná. Az egyének felületes kíván­ csiságának kisajátítása a rádió és televízió révén, a képes folyóiratok riasztó mérvű elterjedése, a közvetlen, az „időszerű" és a gyorsaság b ű v ­ körében élés mindmegannyi formáját bélyegzi meg ezekben Heidegger annak, hogy az emberi lényt elszakítják a hiteles lét talajától (Bodenstän­ digkeit) és hiteles egzisztenciális lényegétől. Az emberi viszonyok elide­ genedése egy olyan jellegű civilizáció körülményei között, aminő a kapi­ talista, a munkamegosztás túlhajtása, a szabad idő manipulálása a fo­ gyasztói kultúra égisze alatt — mindezeket a valóságos jelenségeket Hei­ degger egyszerűen a technikának a modern világban betöltött vezető sze-

repével magyarázza. Az az alapvető igazság, hogy a technika nem auto­ nóm módon hat az egyének életére, hogy befolyását a fejlődésének ke­ retéül szolgáló társadalmi viszonyok típusa határozza meg, hogy a mű­ szaki forradalom következményei a mai világban szorosan összefüggenek az uralkodó társadalmi rendszerrel — sehol sem bukkan fel Heidegger gondolatmenetében. Szerinte a „technika tombolása" (die Raserei der Technik) az oka az „emberi lényeget" fenyegető veszélyeknek, az emberi lény rabszolgává alacsonyításának és megcsonkításának. Az a körülmény pedig, hogy a mai világon a technika uralkodik, egy bizonyos gondolkodásmód: a számító, pragmatikus és racionális gondol­ kodás győzedelmeskedéséből következik. A modern technika létrejötté­ nek mozgatóereje meg abban áll Heidegger szerint, hogy a nyugati világ­ ban új felfogás ütötte fel a fejét az újkor hajnalán: a „világot" átalakítot­ ták tárggyá és óriási hatóterületté az emberi alany számára. Heidegger még attól sem riad vissza, hogy a technika megjelenését és térhódítását egy metafizikai tényezőnek és egyfajta „sorsszerűségnek" (Geschick) tu­ lajdonítsa: az elégséges alap vagy okság elvének (Leibniz megszövegezé­ sében: Nihil est sine ratione. Lásd Martin Heidegger: Der Satz vom Grund, 1957). A freiburgi filozófus látványos spekulatív fogással kísérli meg az okság elvének uralmára, az embert animal rationaleként megha­ tározó felfogásra vezetni vissza az atomkorszak bekövetkeztét az ezzel járó rettenetes veszélyek és fenyegetések teljes láncolatával együtt. Szil­ logizmusa viszonylag egyszerű. Az emberi állapot elidegenedése és „gyö­ kértelenné válása" annak a valaminek az égisze alatt, amit ő modern technikai korszaknak vagy atomkornak nevez — ezek a negatív jelensé­ gek (valójában a túl-fejlett kapitalista civilizáció sajátos jelenségei) nem azon a tipikus „manipulációs" folyamaton alapulnának, amelyet meg­ határozott társadalmi-történeti struktúra kényszerít rá az egyén életére, hanem egy szellemi természetű okon: a számító értelem (das rechnende Denken) egyeduralmán. Ezek szerint tehát a XVII. századi Európában a racionális gondolkodásmód uralomra jutása (amit különben már az ókortól előkészített egy Platón vagy Arisztotelész tanítása) volna felelős azért a hontalanságért (Heimatlosigkeit), amelyre a modern technikai ci­ vilizáció embere jutott. Ilyenformán a heideggeri kiátkozással egy tisztán szellemi természetű jelenségre (a logikus és pragmatikus gondolkodás­ módra) lehetne lesújtani, az emberi lény visszajuttatása pedig a teljesség és biztonság állapotába e gondolkodásmód kizárólagos uralma ellen foly­ tatott harctól függene. Újra fölvenni a „létnek mint létnek" a természeté­ vel a kapcsolatot (amely az oksági-racionális gondolkodásmód és az alany—tárgy viszonylat meghonosítása révén eltorzult, esetleg egysze­ rűen elsikkadt), visszahelyezni jogaiba a dolgok és a lét fölötti eredeti elmélkedést („das besinnliche Denken", mondja a német filozófus) — ezek volnának Heidegger szerint az alkalmas utak az ember visszatérí­ tésére igazi dimenziójához. Marx versus

Heidegger

Heidegger felfogásában a „szubjektivitás" állítólagos uralmi helyze­ tének feladása és a „Lét" (homály és rejtély övezte) hívása iránti fogé­ konyság ragadhatná ki csupán az elidegenedettség állapotából az embert a modern civilizáció körülményei között. A marxista gondolkodásban

élesen megfogalmazott tiltakozás az emberi lét „elidegenedése" ellen a fejlett kapitalista civilizáció feltételei között, Heidegger elmélkedéseinek kiindulópontjaként mitizált és eltorzított formát ölt. Heidegger egyik ta­ nítványa, Kostas Axelos Bevezetés egy eljövendő gondolkodásmódba. Marxról és Heideggerről (1966) című, nemrég megjelent könyvében egye­ nesen megpróbál érintkezési pontokat találni aközött, ahogyan Marx lel­ kesedett az ember által visszaszerzendő igazi „emberi lényeg" gondola­ táért, és aközött, ahogyan Heidegger igyekszik újrafogalmazni az igazi humanitás meghatározását a homo humanus létéből kiindulva; Heidegger azonban a beszélgetés során nyomatékosan hangsúlyozza a lényegi ellen­ tétet saját gondolkodásmódja és a marxista tételek között. Jellemző az az élénk aggodalom, amellyel a szociológia terjeszkedését és térhódítását szemléli a német tudományos életben. „A szociológia ma a legnagyobb veszély, mert abszolutizálja a társadalmat" — jelenti ki Heidegger egy ízben a beszélgetés során. A szociológiának ez az előretörése „a filozófia végét" jelenti, és egyértelmű a „nihilizmussal" — szövi tovább gondola­ tait a német filozófus. Nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy ezzel elke­ rülhetetlenül Marx gondolkodásmódjával szemben is állást foglal. Hei­ degger habozás nélkül elismeri ezt, hangsúlyozva, hogy ha a „fiatal Marx" álláspontja nem is volt még annyira radikális, az érett Marx gon­ dolkodását elkerülhetetlenül „a társadalom abszolutizálása" jellemezné. Itt a két felfogás közötti határvonal a legélesebben rajzolódik ki. Ha már eleve teljesen világos, hogy a marxizmust nem lehet leszűkíteni puszta „szociológiává", hiszen a marxista tanítás átfogó filozófiai világképet fog­ lal magában, nem kevésbé igaz az is, hogy a társadalmi létnek a marxiz­ mus megfogalmazta ontológiája a „társadalmi lényként" felfogott embe­ ren alapul. Mivel történeti-társadalmi szempontból sokkal tárgyszerűbb és pontosabb módon bírálja az emberi lét „hitelességnélküliségének" és „elidegenedésének" Heidegger által oly hevesen elítélt riasztó jelenségeit a modern civilizáció körülményei között, a marxizmus nem éri be annyi­ val, hogy megállapítsa az ember „hontalanságának" vagy „elgyökértelenedésének" tényét ebben a civilizációban (hogy Heidegger fél-mitologikus szóhasználatával éljünk), hanem arra törekszik, hogy összefüggő és tudo­ mányos magyarázatát adja ezeknek a jelenségeknek. A marxista gondolkodás szigorú szociológiai elemzéssel kívánja ki­ mutatni az emberi lét elszürkülésének, művivé válásának, elidegenedésé­ nek a valódi gyökereit egy olyan társadalmi-történelmi alakulatban, amelyben a technika és civilizáció elképesztő fejlődése paradoxális módon együtt jár az emberi szabadság feltűnő térvesztésével és az emberi érté­ kek aggasztó leértékelődésével. De a marxizmus filozófiai antropológiát is tartalmaz, megbízható társadalmi-történelmi alapokon nyugvó ember­ képet: távol attól, hogy bálványozná a társadalmi-történelmi meghatáro­ zottságot vagy fatalizmust hirdetne, ez a felfogás előtérbe állítja az emberi lénynek azt a képességét, hogy „választhat" az előtte álló sokféle lehető­ ség között, hogy az objektív feltételek valódi megértésére támaszkodva maga alakíthatja történelmét. Ennek az antropológiai és szociológiai fel­ fogásnak az alapján fel lehet tárni a „rossz" igazi okait, fel lehet lebben­ tem a fátylakat és szét lehet foszlatni az illúziókat, amelyek az emberi tudatot behálózták, meg lehet szabadítani bálványaitól, és meg lehet találni a homo humanus igazi humanitásának uralomra juttatásához ve-

zető utat. Heidegger paradox módon ezt a társadalmi-történelmi aktivizmust is a „szubjektivizmus" vétkében marasztalja el. Megpróbálok rámu­ tatni, hogy ha az emberi szubjektivitásnak a történelmi fejlődésben betöl­ tött szerepét ily módon hangsúlyozzuk, akkor ennek semmi köze sincs (a szubjektivizmussal elkerülhetetlenül együtt járó) önkényességhez, mert hiszen e szubjektivitás tevékenykedése az objektív tényezők és az objek­ tív igazság elsődlegességének elismerésén alapul. Heideggert azonban nem győzi meg az a marxi tétel, hogy a társadalmi életnek objektív tör­ vényszerűségei vannak: „Kant bebizonyította, hogy nincs objektivitás szubjektivitás nélkül" — válaszolja Heidegger; így hát hűsége a kanti szubjektív idealizmushoz e döntő problémában megmagyarázza kereken elutasító magatartását az objektív törvényszerűségek létezésével mint a szubjektív kezdeményezések érvényességének döntő ismérvével szemben. Az adott környezetet pozitív módon megváltoztató emberi tevékenység lehetőségébe vetett hittel Heidegger kedvenc, jellegzetesen maradi érvét szegezi szembe: „Az ember sajnálatosan átalakítja a környezetet", ez „a természet pusztává változtatásához" vezet. „Der Unsinn, der Wahnsinn geht weiter" („Az értelmetlenség, a téboly tovább tart") — tör ki keserű gúnnyal Heidegger, azokra a fékevesztett tettekre hivatkozva, amelyeket a jelenlegi atomkor feltételei között visz véghez az emberi szubjektum. Az emberi lét kiürülése, elgyökértelenedése azonban nem elkerülhetet­ len velejárója a társadalmi létnek mint ilyennek a modern társadalom­ ban — ahogyan erre Heidegger következtetni enged (a freiburgi filozófus láthatóan büszke arra a szerves kapcsolatra, amely őt a sváb humuszhoz és a Feketeerdő földjéhez fűzi, szemben azzal az elgyökértelenedéssel, amelyre a mai társadalom ítélné az emberi lényt). Heidegger futólag meg­ jegyzi, hogy a „Blut und Boden" nemzetiszocialista jelszava csak sátáni eltorzítása lett volna a „Heimat" e nemes kultuszának. Az a tény, hogy Heidegger „a létről való megfeledkezés", az „elrendelés" és „sors" (Seins­ geschick) — s egy Hölderlin-versre utalva — „az istenek tovatűnésének" fogalmaival élve veti föl ezt a kérdést, megmagyarázza konzervatív nosz­ talgiáját is a régi paraszti élet állítólagos gyökeressége („Bodenständigkeit") után, rokonszenvezését az ősivel. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai ember problémáinak nyitja nem a heideggeri „ontológiában" van; a „létnek", a Heidegger hangsúlyozta „létező létének" a kultusza — újabb mítosz csupán, amelyet a modern filozófiai tudatnak szerte kell foszlatnia (Hei­ degger „ateizmusának" vallásos beállítottságára számos kommentátor rámutatott már, Karl Löwithtől Lukácsig) ahhoz, hogy ki lehessen mu­ tatni az emberi lét eltorzulásának valódi társadalmi-történelmi okait, hogy fel lehessen tárni az emberi teljesség visszaszerzésének útját-módját egy megbízható ontológia és antropológia alapján. „A Heidegger-korszak végét járja" — mondotta nekem egy majna­ frankfurti nyugatnémet történész. Hogy a heideggeri felfogásnak mégis mennyire erős még a befolyása a nyugatnémet filozófiai életre, az kitű­ nik abból, hogy Adorno nemcsak hogy külön könyvet (Jargon der Eigent­ lichkeit, 1963) szentelt a Heidegger-féle tételek elemző bírálatának, ha­ nem ennek szentelte nemrég megjelent filozófiai munkájának (A negatív dialektika, 1966) első fejezetét is. De a lényeges az, hogy Heidegger téte­ leinek elemző bírálata most már a dialektikus, hegeliánus vagy marxista gondolkodásmód álláspontjáról történik.

1. Ember a térben (Bortnyik 2—3. Józef Halas: Ellentétek I—II.

György felvétele) (olajfestmény; tusrajz)

MARTIN HEIDEGGER

AZ ITTLÉT ELEMZÉSTANÁNAK TÁRGYA A létező, amelynek elemzése a feladat, mindenkor mi magunk va­ gyunk. E létező léte mindig az enyém. Létében e létező maga viszonyul t u ­ lajdon létéhez. E lét létezőjeként a maga saját meg-létének [Zu-sein] van kiszolgáltatva. A lét az, amiről ennél a létezőnél magánál mindig is szó van. Az ittlétnek* ebből a jellemzéséből két dolog következik: 1. E létező „lényege" meg-létében van. E létező miben-létét (essentia), amennyiben erről egyáltalán beszélhetünk, létéből (existentia) kell meg­ érteni. Emellett az ontológiai feladat éppen az: kimutatni, hogy ha mi e létező léte számára az egzisztencia [Existenz] megjelölést választjuk, akkor ez a címszó nem rendelkezik és nem rendelkezhet a hagyományos exis­ tentia szakszó ontológiai jelentésével; existentia ontológiailag annyi, mint jelenlét [Vorhandensein], olyan létmód, amely az ittlét jellegű létezővel lényegileg össze nem illő. Zavart kerülünk el, ha az existentia címszó helyett mindig az értelmező jelenvalóság kifejezést használjuk, az egzisz­ tenciával mint létmeghatározással pedig csak az ittlétre utalunk. Az ittlét „lényege" egzisztenciájában van. Ezért az ennél a létezőnél kimutatható jellegzetességek nem egy ilyennek vagy olyannak „tetsző" jelenlevő létező jelenlevő „sajátosságai", hanem mindig a számára lehet­ séges módozatok a létezésre, és csupán csak ennyi. E létező minden ígyléte [So-sein] elsődlegesen lét. Ezért az „ittlét" címszó, amellyel mi ezt a létezőt jelöljük, nem az ő mineműségét [sein Was] fejezi ki, mint asztal, ház, fa, hanem a létet. 2. A lét, amiről e létező létében szó van, mindig az enyém. Ezért az ittlét ontológiailag sohasem fogható föl a létező mint jelenlevő egyik nemének eseteként és példányaként. E létező számára „közömbös" a léte, alaposabban megvizsgálva, úgy „van", hogy számára a léte nem lehet sem közömbös, sem nem-közömbös. E létező mindig-saját jellegének [Jemeinigkeit] megfelelően az ittlét megszólításához mindig hozzá kell tenni a személyes névmást: „én vagyok", „te vagy". Az ittlét viszont mindig a létezés ilyen vagy olyan módján az enyém. Valamiképpen mindig el van már döntve, milyen módon az enyém az itt­ lét. A létező, amelynek létében magáról erről a létről van szó, mint leg­ sajátabb lehetőségéhez viszonyul létéhez. Az ittlét mindig a saját lehető­ sége, és nemcsak sajátságosan „rendelkezik vele" mint valami jelenvaló­ val. És mivel az ittlét mindig lényegileg a saját lehetősége, ez a létező létében képes „választani", megszerezni önmagát, képes elveszíteni önma­ gát, illetve sohasem és csak „látszólagosan" megszerezni. Csak annyi­ ban veszíthette el magát, és csak annyiban nem szerezhette még meg m a * Az e m b e r i létezést m e g k ü l ö n b ö z t e t é s ü l m á s létezőkétől és m a g á t ó l a léttől H e i d e g g e r i t t l é t n e k (Dasein) nevezi. (A szerkesztőség megjegyzése.)

gát, amennyiben lényegénél fogva lehető sajátlagos, azaz saját magánál van. Mindkét létmódozat: a sajátlagosság [Eigentlichkeit] és a nem-sajátlagosság [Uneigentlichkeit] — e kifejezések a szó szoros értelmében ter­ minológiaiak — azon alapul, hogy az ittlétet általában a mindig-saját lét határozza meg. De az ittlét nem-sajátlagossága egyáltalán nem jelent „kevesebb" létet vagy „alacsonyabb" létszintet. A nem-sajátlagosság ép­ pen legteljesebb konkretizálódásában, a maga szorgosságában, élénkségé­ ben, érdekeltségében, élvezőképességében tudja meghatározni az ittlétet. Az ittlét mindkét vázolt vonása: először az „existentia" elsőbbsége az essentiához képest, aztán a mindig-saját-lét rámutat már, hogy e létező elemzéstana különleges jelenségterület előtt áll. E létező létmódozata so­ hasem a világban csak jelenlevőé. Ezért tematikailag sem lehet a jelen­ levő előfordulásának módja szerint előadni. Tulajdonképpeni előadása [Vorgabe] oly kevéssé magától értetődő, hogy ennek meghatározása maga lényeges része e létező ontológiai elemzéstanának. E létező helyes elő­ adásának megbízható végrehajtásán áll vagy bukik az a lehetőség, hogy e létező léte általában érthetővé váljék. Bármennyire ideiglenes is még az elemzés, megköveteli a helyes előfeltevés biztosítását. Az ittlét mint létező mindig egy lehetőségből határozza meg magát, amely ő maga, és amelyet létében valamiképpen megért. Ez az ittlét egzisztenciális állapotának formális értelme. De ebben rejlik e létező ontológiai értelmezése számára az a követelmény, hogy létének proble­ matikáját egzisztenciájának egzisztencialitásából fejtsék ki. Ez azonban nem jelenthet annyit, mint az ittlétet az egzisztenciának valamely lehet­ séges konkrét eszméjéből építeni föl. Az ittlétet az elemzés kimenetelében éppen nem valamely meghatározott létezés különbözőségében kell értel­ mezni, hanem a maga semleges, legközvetlenebb és legszokásosabb vol­ tában kell feltárni. Az ittlét mindennapiságának ez a semlegessége nem semmi, hanem pozitív jelenségi tulajdonsága ennek a létezőnek. E lét­ módból kifolyólag és hozzá visszatérve olyan, amilyen minden egzisztálás. Az ittlétnek ezt a mindennapi semlegességét mi átlagosságnak nevezzük. És mivel mármost az átlagos mindennapiság az ontikus legközvetle­ nebbje ennek a létezőnek, az ittlét magyarázatában átugrották és mindig újra átugorják. Az ontikusan legközelebbi és ismert ontológiailag a leg­ távolabbi, fel nem ismert és ontológiai jelentőségében állandóan figyel­ men kívül hagyott.* Ha Ágoston megkérdi: Quid autem propinquius meipso mihi?, és ezt kell. felelnie: ego certe laboro hic et laboro in meipso: factus sum mihi terra difficultatis et sudoris nimii" (Vallomások, 10. könyv, 16. fejezet), akkor ez áll nemcsak az ittlét ontikus és preontologikus áttlátszatlanságára, hanem még fokozottabb mértékben az ontoló­ giai feladatra: nemcsak hogy nem véteni el jelenségileg legközelebbi lét­ módjában ezt a létezőt, de pozitív jellemzéssel megközelíthetővé tenni. Az ittlét átlagos mindennapiságát azonban nem szabad puszta „as­ pektusnak" tekinteni. Ebben is és magában a nem-sajátlagosság modusában a priori benne van az egzisztencialitás struktúrája. Benne is saját létéről van szó bizonyos módon az ittlétnek, reá vonatkozik az átlagos mindennapiság modusában, még ha az előle való menekülés és a sajátjá­ ról való megfeledkezés állapotában van is csupán. * Az e m l í t e t t l é t m e g é r t é s H e i d e g g e r n é l lehet t u d a t o s v a g y n e m t u d a t o s (ontolog i k u s v a g y ontikus). (A szerkesztőség megjegyzése.)

Az ittlét magyarázata a maga átlagos mindennapiságában azonban nemcsak átlagos struktúrákat nyújt egy elmosódó meghatározatlanság értelmében. Ami az átlagosság módozatában ontikusan van, ontológiailag nagyon is jól megragadható, határozott struktúrákban, amelyek szerke­ zetileg nem különböznek az ittlét netán sajátlagos létének ontológiai meg­ határozásaitól. Minden megmagyarázotthoz, amely az ittlét elemzéstanából szárma­ zik, egzisztenciális struktúrája tekintetbevételével jutunk. Mivel az egzisztencialitásból határozzák meg magukat, egzisztenciáloknak [Existenzialien] nevezzük az ittlét létjellegzetességeit. Élesen el kell különítenünk ezeket a nem-ittlétszerű létező létmeghatározásaitól, amelyeket kategóriáknak nevezünk. Emellett ezt a kifejezést elsődleges ontológiai jelentésében ve­ zetjük be és rögzítjük. Az ókori ontológiának a maga létértelmezésében a világban található létező a példaszerű talaja. Megközelítésének útja a noein, illetve a lógosz. Itt található a létező. E létező létének azonban egy kitüntetett légein-ben (láttatásban) kell megragadhatónak lennie, hogy ez a lét eleve akként, ami, és akként, amiként már minden létezőben meg­ van, érthetővé váljék. A lét előzetes megszólítása a létezőről szóló be­ szédben (lógosz) a katégoreszthai. Ez először is azt jelenti: nyíltan meg­ vádolni, mindenekelőtt valakinek a szemébe mondani valamit. Ontologikusan használva, a szakszó ezt jelenti: a létezőnek mintegy a szemébe mondani, mi ő mindig is már mint létező, azaz: létében mindenki szá­ mára láthatóvá tenni őt. Az ilyen látással meglátott és látható a katégoriai. Ezek magukban foglalják a lógoszban különféle módon megszólítható és megbeszélhető létező a priori meghatározásait. Az egzisztenciálok és a kategóriák a létjellegzetességek két fő lehetősége. A nekik megfelelő létező az elsődleges kikérdezés más-más módját követeli meg: vajon a létező egy valaki (egzisztencia), vagy pedig egy valami (jelenvalóság a legszéle­ sebb értelemben). A létjellegzetességek két fajtájának összefüggéséről csali a lét kérdésének megtisztított távlatából lehet majd tárgyalni. A bevezetőben m á r célzás történt arra, hogy az ittlét egzisztenciális elemzéstanában egyúttal föltárul egy olyan feladat, amelynek sürgőssége alig csekélyebb, mint magának a létnek a kérdéséé: a szemlélhetővé teen­ dő a priori feltárásának filozófiailag kifejthetővé kell tennie azt a kér­ dést, hogy „mi az ember". Az ittlét egzisztenciális elemzéstana előtte áll minden pszichológiának, antropológiának és mindenekelőtt biológiának. Az elhatárolásban az ittlét eme lehetséges vizsgálataitól az elemzéstan tár­ gya még élesebben körülhatárolódhat. Szükségessége ezzel egyúttal még nyomatékosabban bebizonyosodik. Az ittlét-elemzéstan az antropológiától, pszichológiától

és

elhatárolása biológiától

Tárgyának kezdeti pozitív előrevetítése után valamely vizsgálódás t a gadólagos jellemzése mindig fontos marad, jóllehet az arra vonatkozó fej­ tegetések, aminek nem kell megtörténnie, könnyen meddővé válhatnak. Ki kell mutatni, hogy az ittlétre irányuló eddigi kérdésfeltevések és vizs­ gálódások, csorbítatlan tárgyi gazdagságukban is, elkerülik a tulajdonkép­ peni, filozófiai kérdést, hogy tehát ameddig megmaradnak ebben az elté­ velyedésben, nem tarthatnak számot arra, hogy egyáltalán véghezvihessék, amire alapjában törekszenek. Az egzisztenciális elemzéstan elhatárolása

az antropológiától, pszichológiától és biológiától csak az alapvetően onto­ lógiai kérdésre vonatkozik. „Tudományelméletileg" e határvonalak már csak azért is szükségképp elégtelenek, mert az említett diszciplínák tudo­ mányos szerkezete — nem úgy, mint az előmozdításukon munkálkodók „tudományossága" — ma minden tekintetben kétessé vált és olyan ösz­ tönzésekre szorult rá, amelyeknek az ontológiai problematikából kell ered­ niük. Történeti nézőpontról az egzisztenciális elemzéstan célja a követke­ zőképpen világítható meg: Descartes — neki tulajdonítják a cogito sum felfedezését mint az újkori filozófiai kérdezés végső alapját —, az ego cogitare-ját tanulmányozta, bizonyos határok között. Ezzel szemben tel­ jesen tisztázatlanul hagyta a sum-ot, ámbár ez éppoly eredendően adott, mint a cogito. Az elemzéstan fölteszi a sum létére vonatkozó ontológiai kér­ dést. Ha ezt meghatározzák, akkor lesz majd első ízben érthető a cogitationes létmódozata. Persze az elemzéstan céljának e történeti példával való megvilágítása egyben megtévesztő is. Az elemzéstan egyik első feladata lesz bebizonyí­ tani, hogy egy közvetlenül adott én és alany fölvétele teljességgel szem elől téveszti az ittlét jelenségi álladékát. Az „alany" bármelyik eszméje — hacsak egy előzetes ontológiai alapmeghatározás meg nem tisztította — a szubjektum (hüpokheimenon) fölvételét ontologikusan keresztülviszi, ontikusan bármilyen hevesen védekeznénk is a „lélek szubsztanciája" vagy „a tudat tárgyiasulása" ellen. Először is maga a tárgyiság szorul rá ontológiai eredetének kiderítésére, hogy föl lehessen tenni a kérdést, vé­ gül is most már pozitíve mit kell érteni az alany, a lélek, a tudat, a szellem, a személy el-nem-tárgyiasult létén. Mindezek a címszavak meg­ határozott, „kialakítható" jelenségterületeket neveznek meg, alkalmazásuk azonban, mindig együtt jár egyfajta feltűnő érdektelenséggel az ily módon megjelölt létező létére vonatkozó kérdésfeltevéssel szemben. Ezért nem terminológiai önkényesség, ha mi elkerüljük e címszavakat, éppúgy, mint az „élet" és „ember" kifejezéseket annak a létezőnek a megjelölésében, ami mi magunk vagyunk. Másrészt azonban minden tudományos komolyságú „életfilozófia" — a szó épp annyit mond, mint hogyha a növények botanikájáról beszélnénk — jólfelfogott törekvéseiben kimondatlanul is benne rejlik a szándék az. ittlét létének megértésére. Feltűnő — és ez a fő fogyatékossága az életfilozófiának —, hogy maga az „élet" nem létmódozatként vált ontológiailag problémává. Wilhelm Dilthey kutatásait az „életre" irányuló állandó kérdés tartja feszültségben. Ez „élet" „élményeit" igyekezett megérteni a maguk szer­ kezeti és fejlődésösszefüggésében ennek az életnek az egészéből. „Szellem­ tudományi pszichológiájából" a filozófiailag lényeges nem abban keresen­ dő, hogy nem a lélek elemei és atomjai felé kíván immár fordulni, hogy nem akarja többé darabokból összerakni a lelki életet, s ehelyett „az élet egészét" és a „formákat" veszi célba — hanem abban, hogy ő mind­ ezek mellett elsősorban az „életre" irányuló kérdés felé haladt. Persze a legszembetűnőbben mutatkoznak meg itt a korlátai is problematikájának és annak a fogalmiságnak, amelyben e problematikának ki kellett feje­ ződnie. E korlátokban azonban osztozik Dilthey-vel és Bergsonnal a „perszonalizmus" összes tőlük befolyásolt irányzata, és valamennyi törek­ vés a filozófiai antropológia létrehozására. Még a személyiség alapvetően

radikálisabb és behatóbb fenomenológiai értelmezése sem jut el az ittlét létére vonatkozó kérdés dimenziójáig. A kérdezés, a kidolgozás és a világ­ nézeti tájékozódás minden különbözősége ellenére is egybeesnek a nem­ legességben Husserl és Scheler személyiség-értelmezései. Nem teszik fel a magára a „személylétre" [„Personsein"] vonatkozó kérdést. A Schelerféle értelmezést választjuk példaként, nemcsak azért, mert irodalmilag hozzáférhető, hanem mert Scheler a személylétet kifejezetten mint ilyent hangsúlyozza és próbálja meghatározni a tettek sajátos létének meg min­ den „lelkieknek" az elhatárolása útján. Scheler szerint sohasem szabad dologként vagy szubsztanciaként elgondolni a személyt, ez „inkább a meg­ élésnek [Er-lebens] ezzel együtt közvetlenül megélt egysége —, nem va­ lamiféle pusztán csak elgondolt dolog a közvetlenül megélten túl és kí­ vül". A személy léte nem merülhet ki abban, hogy bizonyos törvénysze­ rűségnek alávetett értelmi müveletek alanya legyen. A személy nem dolog, nem szubsztancia, nem tárgy. Ezzel ugyanaz hangsúlyozódik ki, amire Husserl céloz, amikor a személyiség egysége számára lényegileg másfajta szerkezetet követel, mint a természeti dol­ gok számára. Amit Scheler a személyről mondott, azt ő a tettekre nézve is megfogalmazza: „A tett azonban sohasem tárgy; ugyanis a tettek lété­ nek lényegéhez tartozik, hogy csak magában a végrehajtásban élik át őket, és csak az elmélkedésben adottak." A tett nem-pszichikai valami. A sze­ mély lényegéhez tartozik, hogy szándékos tettek végrehajtásában létezik csupán, tehát lényegénél fogva nem tárgy. Bármely pszichikai tárgyiasítás, vagyis a tetteknek valami pszichikaiként való bármelyik megragadása egyértelmű az elszemélytelenítéssel. A személy mindenkor szándékos tettek véghezvivőjeként adott, amelyeket valamilyen értelem egysége fűz össze. A pszichikai létnek tehát semmi köze a személyléthez. A tetteket véghez­ viszik, a személy a tettek véghezvivője. Ámde mi a „véghezvinni" onto­ lógiai jelentése, miként határozzuk meg pozitívan ontológiailag a személy létmódját? Azonban a kritikai kérdés nem állhat meg itt. À kérdés az egész ember létére vonatkozik, akit megszoktunk testi-lelki-szellemi egy­ ségként fogni fel. Test, lélek, szellem ismét jelenségterületeket jelölhet­ nek meg, amelyek meghatározott kutatások céljából tematikailag külön­ választhatók; bizonyos határok között ontológiai meghatározatlanságuk nem sokat nyom a latban. Az ember létére vonatkozó kérdésben azonban a test, a lélek, a szellem különben is először még újra meghatározandó lét­ módjainak az összegezésével nem lehet elintézni ezt a létet. És még egy ily módon végbemenő ontológiai kísérlethez is elő kellene tételeznünk valaminő eszmét az egész létéről. Ami azonban az ittlét létére vonatkozó alapvető kérdést elrekeszti és tévútra tereli, az az általános hozzáigazodás az antik-keresztény antropológiához, amelynek elégtelen ontológiai alapjai fölött még a perszonalizmus és életfilozófia is szemet huny. A hagyomá­ nyos antropológia tartalmazza: 1. Az ember meghatározását: zóon lógon ekhon animal rationale, ér­ telmes élőlény jelentésben. A zóon létmódját azonban a jelenlét és előfor­ dulás értelmében fogják fel itt. A lógosz magasabb adomány, amelynek létmódja éppoly homályos marad, mint az ily módon összetett létezőé. 2. A másik vezérfonal az ember létének és lényegének meghatározá­ sához teológiai: [...] faciamus hominem ad imaginem nostram et simili-

tudinem (Genesis. I. 26)*. A keresztény-teológiai antropológia ettől fogva az ókori definíció figyelembevételével eljutott annak a létezőnek az értel­ mezéséhez, amit mi embernek nevezünk. Valamint azonban Isten létét, úgy annál inkább az ókori ontológia eszközeivel értelmezték ontológiailag az ens finitum létét. A keresztény definíció az újkor során elveszítette teológiai jellegét. Azonban a „transzcendencia" eszméjének — hogy az ember olyasvalami, ami önmagán túlnő — a keresztény dogmatikába nyúlnak vissza a gyökerei, amelyről senki sem akarja majd azt mondani, hogy az ember létét valaha is ontológiailag problémává avatta volna. A transzcendenciának ez az eszméje, amely szerint az ember több, mint ész­ lény, különféle átalakulásokon ment át. [ . . . ] A hagyományos antropológia szempontjából lényeges kezdetek, a görög definíció meg a teológiai irányvonal, megmutatják, hogy az „ember"-nek nevezett létező lényegmeghatározása közben a létére vonatkozó kérdés feledésbe merül, ezt a létet inkább „magátólértetődőként", az öszszes többi teremtett dolog jelenlétének értelmében fogják fel. Az újkori antropológiában mindkét vezérfonal összefonódik a res cogitans, a tudat, az élményegység módszeres kifejtésével. Amennyiben azonban a cogitatiók maguk is ontológiailag meghatározatlanok maradnak, illetve megintcsak kimondatlanul „magától értetődően" valami „adottnak" tartják őket, amelynek „léte" nem kérdéses, akkor az antropológiai problematika leg­ főbb ontológiai alapjaiban továbbra is meghatározatlan. Nem kevésbé áll ez a „pszichológiára", amelynek antropológiai törek­ vései ma félreérthetetlenek. A hiányzó ontológiai alapot nem lehet azzal pótolni, hogy az antropológiát és pszichológiát egy általános biológiába olvasztják be. A lehetséges felfogások és értelmezések rendszerében a bio­ lógiának mint „az életről szóló tannak" az ittlét ontológiájában vannak az alapjai, ha nem is kizárólag ebben. Az élet sajátos létmód, de lényege szerint csak az ittlétben ragadható meg. Az élet ontológiája egy kirekesztő jellegű értelmezés útján alakul ki; azt határozza meg, aminek lennie kell ahhoz, hogy az olyasvalami, mint a csupán-csak-élni [Nur-noch-leben] lé­ tezhessen. Az élet sem nem tiszta jelenlét, sem nem ittlét azonban. Az ittlétet viszont sose szabad úgy határozni meg ontológiailag, hogy (ontoló­ giailag meghatározatlan) életként és még valami egyébként jelölik. Hogy az egyértelmű, ontológiailag kielégítően megalapozott válasz annak a létezőnek a létmódja felőli kérdésre, ami mi magunk vagyunk, hiányzik az antropológiából, pszichológiából és biológiából — ennek ki­ mutatása nem tör pálcát az említett tudományágak pozitív munkálkodása fölött. Másrészt azonban mindig újra rá kell eszméltetni arra, hogy ezek az ontológiai alapok sohasem utólag következtethetők ki feltételezésszerűen a tapasztalati anyagból, inkább mindig már akkor „itt" vannak, amikor a tapasztalati anyagot még csak gyűjtik. K. J a k a b A n t a l

Részlet

Martin

Heidegger

Sein

und

Zeit

című

művéből.

„ T e r e m t s ü n k e m b e r t a m i k é p ü n k r e és h a s o n l a t o s s á g u n k r a . "

fordítása

ARCOK

(Asztalos Sándor, Kabay Béla és Szabó jelvételei)

Tamás

CSÉP SÁNDOR

VÁZLAT BÖHM KÁROLY EMBERTANÁHOZ — Spinoza g y é m á n t k ö s z ö r ű s volt, és n a p i 20 fillért k e r e s e t t . . . De az n e k i elég volt... — M a g á t ó l is elég lesz e n n y i — szólt s z á n a l o m m a l a professzor, a k i e felelet m i a t t j o b b a n s z e n v e d e t t , m i n t m i n ő s í t h e t e t l e n ü l g y e n g e hallgatója. M i t k e r e s ez a s z o m o r k á s a n e k d o t a B ö h m K á r o l y e g y k o r i kolozsvári professzor m e g i d é z é s e k o r ? É r z é s e m s z e r i n t v a l a h o g y a f e l m a g a s z t a l á s á b a n és e l m a r a s z t a l á s á ­ b a n is e g y a r á n t elfogultan m e g í t é l t g o n d o l k o d ó d r á m á j a v i b r á l b e n n e . Az a filozó­ fus k a p j a vizsgázó d i á k j á t ó l e feleletet, aki filozófiájának g e r i n c é t a l k o t ó t a n á b a n — a z É n önkifej l é s é b e n — n e m h a s z n á l t a az „elég" fogalmát, és t ö r e t l e n ü l h i t t a szel­ lemi csúcsteljesítményekre képes Énben. K ö z v e t l e n t a n í t v á n y a i — t e r m é s z e t e s e n n e m az e l ő b b idézettel egy k a t e g ó r i á ­ j ú a k — c s o d á l a t u k k a l a g o n d o l a t o k és a t á r s a d a l m i h a t é k o n y s á g közegéből a szellemi n a g y s á g o k n a k k i j á r ó m a g a s s á g o k b a e m e l t é k . A k i k p e d i g u t á n u k jöttek, a t e k i n t é l y ­ r o m b o l ó k g y a k o r i felületességével és t ü r e l m e t l e n s é g é v e l u t a l t á k a filozófiatörténet p a n o p t i k u m á b a a csak f á r a d s á g o s m u n k á v a l á t t e k i n t h e t ő m ű v e t és alkotóját. Az Ember és világa h a t k ö t e t e s m u n k a , t ö b b m i n t n e g y e d s z á z a d t e r m é s e . A Dia­ lektika, A szellem élete, az Axiológia, A logikai érték tana, Az erkölcsi érték tana és Az esztétikai érték tana, m e l y e k a k o r t e r m é s z e t t u d o m á n y i — e l s ő s o r b a n pszicho­ lógiai — és filozófiai e s z m e á r a m l a t a i n a k szintézisére t ö r e k e d t e k , 1883 és 1911 között születtek. T ö r t é n t p e d i g ez az asszimiláció és szintézis s z u b j e k t í v idealista a l a p ­ v e t é s s e l : m i n d e n v a l ó s á g az É n p r o j e k c i ó j a és p r o l o n g á l á s a , m e r t „a lét a z é r t é k e s m i n ő s é g n e k az önállítása", az é r t é k e s m i n ő s é g p e d i g az É n . E b b e n a m o n d a t b a n m e g is r a g a d t u k B ö h m filozófiájának k ö z p o n t i m a g j á t . „ . . . e g é s z filozófiai m u n k á m a t ö n k i f e j l é s n e k t e k i n t e t t e m . . . " — írja (Ember és világa, IV. 3). E h h e z a g o n d o l a t á h o z végig k ö v e t k e z e t e s is m a r a d , m e r t szerinte o n t o l ó g i á b a n , gnoszeológiában és a x i o l ó g i á b a n az É n a k i i n d u l á s i pont. A l é t e l m é ­ l e t b e n azért, m e r t az É n az elsődleges valóság, az i s m e r e t e l m é l e t b e n a z é r t , m e r t m i n d e n az É n e n k e r e s z t ü l i s m e r h e t ő meg, v é g ü l az é r t é k e l m é l e t b e n azért, m e r t m i n ­ d e n é r t é k f o r r á s a az Én. L á s s u k m o s t m á r , m i is az Én, a m i n d e n s é g d e m i u r g o s z a , a lét, az i s m e r e t és a z é r t é k szülője. Hogy ezt m e g é r t s ü k , n y o m o n kell k ö v e t n ü n k B ö h m r e n d s z e r é n e k gerincvonulatát. * K i i n d u l ó p o n t az É n , m e l y i m m a n e n s és pozitív adottság, az ö n m a g á r a i s m e r ő s z u b j e k t í v szellem m e g t e s t e s ü l é s e . B á r m i l y e n k ü l ö n ö s , az „Énség" b ö h m i s z u b j e k t í v idealista g o n d o l a t a F e u e r b a c h h o z kapcsolódik. N e m az I s t e n t e r e m t e t t e a világot a maga képére, h a n e m fordítva — mondotta Feuerbach. Böhm az emberi teremtést kiterjeszti a z egész v i l á g r a . C s a k h o g y ez a világ n e m azonos az o b j e k t í v valósággal,

h a n e m c s u p á n a z o k k a l a j e l e n t é s e k k e l , a m e l y e k e t az É n k i a l a k í t m a g á b a n s a j á t m a g á r ó l és a k ü l v i l á g r ó l . „A m i v i l á g k é p ü n k az É n evolúciója" (Ember és világa, IV. 8.), az É n s z á m á r a elsődleges valóság ö n m a g a s a b e n n e r e f l e k t á l ó d ó k é p e k . Ez n e m j e l e n t i , h o g y az É n m a g á b ó l szüli a világot, h a n e m : ö n m a g á v a l szembesíti azt a képet, a m i b e n n e a k ü l s ő v i l á g r á h a t á s a k é n t k é n y s z e r ű e n k i a l a k u l t . Ezért m o n d h a t j a B ö h m , h o g y „a m e g i s m e r é s az É n önkifejlésének t u d o m á s u l v é t e l e " (tehát n e m az o b j e k t í v v i l á g létét, h a n e m e n n e k k ö z v e t l e n hozzáférhetőségét t a g a d j a , m i n t ilyen n e m szolipszista, s m e r t n e m t a g a d j a az É n b e n k i a l a k u l t k é p m e g i s m e r ­ hetőségét — m e l y a k ü l s ő v i l á g k é n y s z e r e a l a t t a l a k u l ki az É n b e n —, n e m is agnosztikus, h a n e m relativista). A „lét" ( É n b e n történő) k i a l a k u l á s á n a k m e c h a n i z m u s a a k ö v e t k e z ő : a k ü l v i l á g h a t az É n r e . Az É n ezt a k é n y s z e r ű , s p o n t á n h a t á s t kivetíti — projiciálja —, ö n m a ­ gával szembehelyezi, h o g y m e g i s m e r h e s s e , szemlélhesse. Az É n ezzel l é t r e h o z t a a N e m É n t — a m e l y a m o n d o t t a k n a k m e g f e l e l ő e n n e m független a z Éntől. A p r o j e k ­ ciónak és r e f l e x i ó n a k e n n é l a s z a k a s z á n á l z á r u l a „valóság" (gnoszeológiailag hozzá­ férhető v i l á g u n k szférája), s a filozófiában ezekkel, vagyis a léttel és az É n á l t a l szembesített léttel a gnoszeológia foglalkozik. É s m e r t i s m e r e t ü n k k ö z v e t l e n t á r g y a B ö h m s z e r i n t n e m a t ő l ü n k független valóság, h a n e m a n n a k a l a n y i l a g m e g a l a p o z o t t képe, r e n d s z e r é n e k t o v á b b i k i b o n t a ­ kozása is az a l k o t ó É n felé i r á n y u l . T e r m é s z e t e s e n ezt megelőzi a z É n é r t é k e l ő t e v é ­ kenysége. T u d n i i l l i k e m e t e v é k e n y s é g , a m e l y esszenciája az É n n e k , egy á l t a l á n o s a k t i v i t á s : így a N e m É n b e n m e g j e l e n ő k é p e t értékeli. Ezzel m e g k e z d ő d i k a z a x i o ­ lógiai, deontológiai m o m e n t u m , s az É n n e k ezt a z önkifejlését k ö v e t i B ö h m filozófiai r e n d s z e r é n e k s z e r k e s z t é s é b e n is, a lét és i s m e r e t e l m é l e t u t á n u g y a n i s az é r t é k e l ­ mélet k ö v e t k e z i k . Az é r t é k e l é s f o l y a m a t á b a n az É n az a d o t t „való v i l á g g a l " összeveti a „kellő világát". A kellő v i l á g á b a n o l y a n j e l e n t é s e k e t á l l a p í t m e g — vetít előre c é l k é n t —, melyek l é n y e g é n e k m e g f e l e l n e k . D e i t t n y i s s u n k egy r ö v i d zárójelet, m i e l ő t t t o v á b b ­ m e n n é n k . A t o deon — „a k e l l ő " — j e l e n l é t e n e m c s u p á n etikai i d e a l i z m u s , a m e n y n y i b e n e m b e r i s m e r e t r e , m á s szóval az É n l é n y e g é n e k , j e l e n t é s e i n e k , funkcióinak, céljainak i s m e r e t é r e é p ü l . H a a r r a g o n d o l u n k , h o g y m e g l e v ő t u l a j d o n s á g o k i s m e r e ­ téből, a z e m b e r i l e h e t ő s é g e k b ő l k ö v e t k e z t e t e t t k é p , m e l y a h u m á n u m fejlődésének és cselekvésének i r á n y t ű j e , r o k o n í t a n i l e h e t a futurológia f o g a l m á v a l . Az É n n e k esszenciája a szellem, a jó és a szép, s m i v e l az É n a k t í v Én, ezeket meg is valósítja a saját p r o l o n g á c i ó j a f o r m á j á b a n . Így jön l é t r e m i n d e n é r t é k (anyagi és szellemi — B ö h m s z a v a i v a l a haszonérték és az önérték), é r t é k e s t á r g y a k , i n t é z m é n y e k , k u l t u r á l i s a l k o t á s o k s a legfőbb é r t é k , a szellemi ö n é r t é k : az É n öntu­ data. (Az É n v o l t a k é p p e n m i n d e n é r t é k b e n ö n m a g á t i s m e r i m e g , m e r t m i n d e g y i k e t ő alkotja, végső és l e g m a g a s a b b fokon s a j á t m a g á t teljes önkifejlésében, szellemi valóságában.) Ez az ész útja ö n m a g á t ó l a lét, i s m e r e t és é r t é k t e r e m t é s szféráin keresztül vissza ö n m a g á h o z .

* A vázolt ú t — b e n n e az é r t é k t e r e m t é s fontos m o m e n t u m á v a l — az É n c s e l e k ­ vésének e r e d m é n y e . „A t e v é k e n y s é g . . . a l e g é r t é k e s e b b j e l e n t é s , m e r t ő b e n n e r e j l i k az ö n t u d a t logikai esszenciája, m e l y n e k e l v á l a s z t h a t a t l a n egzisztenciális f o r m á j a az Én m a g á r a v i s s z a h a j l á s a (i. m . 131). B ö h m r e n d s z e r é n e k legjelentősebb része, az a x i o ­ lógia, é p p e n a n n a k k ö s z ö n h e t i é r t é k é t , h o g y az o n t o l ó g i á b a n és gnoszeológiában szubjektív idealista B ö h m a d e o n t o l ó g i á b a n h ű t l e n lesz ö n m a g á h o z , erőszakot k ö v e t

el a m a g á b a z á r k ó z ó É n e n oly m ó d o n , hogy a p r o l o n g á c i ó b a n k i s z a b a d í t j a k e t r e c é ­ ből, b e t ö r vele a N e m É n , a M á s t á g a s a b b v i l á g á b a , ahol l é n y e g é n e k megfelelő a k t i ­ v i t á s á t g y a k o r o l h a t j a . ( V é l e m é n y e m szerint B ö h m n e k é p p e n e m e szerencsés követ­ kezetlenségét r e s t e l l t é k t a n í t v á n y a i b e i s m e r n i , s ezt n e m i s m e r t é k el bírálói.) H o g y a n és m i á l t a l v a l ó s í t j a m e g m o s t m á r m a g á t a p r o j e k c i ó b a n és prolon­ gációban az Én, v a g y i s m i b e n s z e m é l y e s ü l m e g a cselekvés? A válasz r ö v i d e n : az a b s z t r a k t én a konkrét emberben ölt testet. De ki is az e m b e r ? B ö h m e m b e r k é p e h a t á r o z o t t a n m o n i s z t i k u s : az e m b e r fiziológiai, pszichikai és i n t e l l e k t u á l i s t é n y e z ő k szerves egysége. „Egy az e m b e r ! Részei m i n d csak az egy­ ségnek m o m e n t u m a i . . . " (i. m . 121). „Az a l a p t é n y pedig, a m e l y b ő l ki kell i n d u l n u n k , az, h o g y az e m b e r n e m r é s z e k b ő l összeállott h a l m a z , h a n e m r é s z f u n k c i ó k k á kifejlett o r g a n i k u s egység" (i. m . 159). Az e m b e r teljes f o g a l m á b a t e h á t n e m c s a k az elszigetelt É n t a r t o z i k bele, h a ­ n e m a differenciált f u n k c i ó k a t kifejtő Én, a m i t u l a j d o n k é p p e n m á r a N e m Én, a Más. T e h á t az e m b e r az is, a m i t alkotott. M e l y e k az e m b e r a l k o t á s á n a k közegei? Először ö n m a g a , és i t t célja: szellemiségének az ö n t u d a t l e g m a g a s a b b fokára emelése. M á s o d s z o r : k ö r n y e z e t e , v i l á g a (ide t a r t o z n a k azok a „ h a t á s f o n a t o k " is, amelyek m á s É n e k prolongációi), s a m e l y e k b e n m e g v a l ó s í t j a ö n m a g á t , egyszóval objektiv á l j a é r t é k e i t : az igazságot, szabadságot, szeretetet és szépséget. M i r e i r á n y u l az a l k o t á s ? A felelet e g y é r t e l m ű : az ö n é r t é k r e , vagyis az em­ berre. M e l y e k a legfontosabb é r t é k e k ? E r r e a választ az e m b e r i élet célja adja meg. H a a cél az É n önkifejlése, a k k o r a legfontosabb é r t é k e k azok, a m e l y e k ezt elősegítik. K ö z ö t t ü k első a szabadság, m e l y az „ e m b e r i é l e t n e k egesz o b j e k t í v é r t é k e " (i. m. 7). A s z a b a d s á g t a r t a l m a a szeretet. E n n e k genezise p e d i g a k ö v e t k e z ő : az e m b e r felismeri a m a g a lényegét, r á d ö b b e n a r r a , hogy szüksége v a n az e g y e n s ú l y r a , h a r ­ m ó n i á r a énje és a világ között, az e g y e n s ú l y a s z e r e t e t b e n (Én és N e m Én, a Más szeretetében) valósul m e g , és m i n t ilyen a szeretet m e g v a l ó s í t a n d ó ideál, t e h á t fel­ a d a t és p a r a n c s , és m i v e l h a r c b a n - c s e l e k v é s b e n k i v í v a n d ó állapot, erény is. A szeretet m i n t az É n l é n y e g é b ő l és szükségéből e r e d ő p a r a n c s i n v o l v á l j a a szabadságot, m e r t — a k a n t i é r t e l m e z é s h e z h a s o n l ó a n — az É n belső t ö r v é n y e i sze­ r i n t i cselekvés. Így a bölcsesség (az É n ismerése) szüli a szeretetet, ez p e d i g a sza­ b a d s á g o t . E h á r o m u g y a n a k k o r n e m c s a k oksági v i s z o n y b a n áll e g y m á s s a l , mivel c s í r á j u k b a n és p o t e n c i á l i s a n az É n b e n b e n n e r e j l e n e k — h a n e m h á r m a s , elválaszt­ h a t a t l a n s p i r á l f o n a t k é n t , egyidejűleg h a l a d n a k m e g v a l ó s u l á s u k útján. * B ö h m K á r o l y e m b e r k é p é n e k felvázolásához e l k e r ü l h e t e t l e n volt ez az e s z m e ­ m e n e t . B á r eddig az É n és egyéni v i l á g á b a n erről egy szó s e m esett, az É n ö n k i f e j ­ lésébe b e k a p c s o l ó d o t t a t á r s a d a l o m is, h e l y e s e b b e n az É n önkifejlésének a t á r s a d a ­ l o m v á l t s z í n t e r é v é . B ö h m filozófiájában a t á r s a d a l o m is é r t é k , m i v e l az É n alkotása — „élő l e l k e k f u n k c i ó i n a k projiciált, r e n d e z e t t h á l ó z a t a " —, d e n e m ö n é r t é k és n e m öncél, c s u p á n h a s z o n é r t é k , a m e n n y i b e n f u n k c i ó i b a n t ú l m u t a t ö n m a g á n : k e r e t e t h i v a t o t t szolgáltatni az É n önkifejeződéséhez, a s z a b a d s á g és b é k e m e g v a l ó s í t á s á ­ hoz. É r t é k é t m i n d e n k o r o n az ö n é r t é k h e z , az É n h e z v i s z o n y í t v a l e h e t és kell le­ mérni.

N e m é r d e k t e l e n m e g j e g y e z n ü n k , hogy a filozófus és a filozófia t á r s a d a l m i h a s z n a t e k i n t e t é b e n B ö h m m e n n y i r e n e m t a r t o z o t t a csak szemlélődő k a t e d r a - d o k t r i ­ n é r e k közé. Axiológiai, etikai o r i e n t á c i ó j á t így i n d o k o l j a : „belső ösztönömtől n y u g t a ­ l a n í t v a k í v á n c s i a n azt ó h a j t o t t a m k i d e r í t e n i : vajon m i n e k b u k k a n az e m b e r fel a Föld k é r g é r e . . . ? m e r t n e m c s a k a p h y s i c u m o m k í v á n j a m o s t is a m a g a s l a t o k a t , hogy h ú s b ó l való szívem a szabályos pulzustól el ne szokjék, h a n e m p s y c h i c u m o m sem b í r j a a t á r s a d a l m i r ó n a s á g r a b o r u l ó ködöt, m e p h i t i k u s kigőzölgések t ü d ő t és elmét r o n t ó n y o m á s á t . Azért jelszómul v á l a s z t o t t a m : S u r s u m corda!" (i. m. 4). A p o l i t i k á b a n e g y e n e s e n r a d i k á l i s n é z e t e k e t vallott. L e g h ű b b t a n í t v á n y a , B a r ­ tók G y ö r g y í r t a r ó l a : „Egész életén k e r e s z t ü l ellenzéki volt: az Ember és világának h a r m a d i k k ö t e t é t is m á r c i u s 15-i d i k c i ó n a k s z á n t a . . . Az ú g y n e v e z e t t d a r a b o n t k o r ­ szak i d e j é n n e m c s a k m é l y k e s e r ű s é g lepte m e g lelkét, h a n e m valóságos testi u n d o r a k o r m á n y cselekedeteivel s z e m b e n . K e s e r ű s é g g e l látta, hogy h a z á n k szel­ lemi és erkölcsi élete végleg r o m l á s n a k indult, m e r t k ü l ö n b e n e l s e p e r n é a n e m ­ zet n y a k á r a k ü l d ö t t k o r m á n y t , h a kell, a fegyverek e r e j é v e l " (Bartók G y ö r g y : Böhm Károly. 1928. 23). B ö h m ö t pozitivizmusa m e g ó v t a attól, hogy az É n végső j e l e n t é s e i n e k - é r t é k e i n e k m a g y a r á z á s a s o r á n t r a n s z c e n d e n s e l e m e k r e apelláljon. Az É n i m m a n e n s b u r k á b ó l a p r o l o n g á c i ó ú t j á n cselekvően b e h a t o l a Másba, „ h a kell, a f e g y v e r e k erejével" is. B á r m e n n y i r e s z u b j e k t í v é p í t m é n y az „Én v i l á g a " — a k ö r n y e z e t t e l s z e m b e n B ö h m egyáltalán n e m a p a t i k u s , s egy s z á z a d d a l ö r e g e b b m e s t e r é h e z , a lelkes f o r r a d a l m á r F i c h t é h e z h a s o n l ó a n óhajtja a „ t á r s a d a l m i b e a v a t k o z á s t " , m e r t a szigorú k a n t i k r i ticizmus m é r t é k é v e l m é r v e a századforduló M a g y a r o r s z á g á n a k politikai-erkölcsi v a ­ lósága — „hatásfonata", a h o g y ő n e v e z t e — h í j á v a l t a l á l t a t o t t , és a k a d á l y a az É n önkifejlésének. Igaz, h o g y B ö h m filozófiájában erősen érzik K a n t , F i c h t e , Lotze, C o m t e és bizonyos m é r t é k i g Hegel h a t á s a . A cselekvő, k o n k r é t e m b e r m e g k ö z e l í t é s é b e n n e m ­ csak őket, de idealista-polgári k o r t á r s a i t is m e g h a l a d t a . T a l á n e n é h á n y s z e m p o n t is a m e l l e t t szól, hogy B ö h m é l e t m ű v é t szubjektiviz­ m u s á v a l s z e m b e n i f e n n t a r t á s a i n k érvényesítésével é r d e m e s l e n n e r e n d s z e r e s e l e m ­ zés t á r g y á v á t e n n i . A d d i g is B ö h m K á r o l y r ó l , az E m b e r b e n n a g y o n h i n n i t u d ó e m b e r r ő l , a filo­ zófia o d a a d ó és őszinte m u n k á s á r ó l álljon itt n é h á n y egyszerű a d a t : — 1882-ben m e g i n d í t j a és szerkeszti a Magyar Filozófiai Szemlét; — kidolgozza a legátfogóbb filozófiai r e n d s z e r t m a g y a r n y e l v e n ; — v i l á g v i s z o n y l a t b a n is az elsők között v a g y é p p e n elsőnek írja m e g a x i o l ó ­ giáját; — filozófiájának k ö z é p p o n t j á b a az é r t é k t e r e m t ő E m b e r t állítja. L e g a l á b b e n n y i t illik t u d n u n k és e l m o n d a n u n k róla, most, 1971-ben, a h a t ­ v a n a d i k és a százhuszonötödik évforduló k a p c s á n . B ö h m K á r o l y született 1846-ban, a filozófia professzora volt Kolozsváron. M e g h a l t 1911-ben.

BALÁZS SÁNDOR

A CÉLHOZ VEZETŐ ÚT Az e m b e r i t á r s a d a l o m b a n a j ö v ő b e t e k i n t é s fő f o r m á j á t a célok kitűzése jelenti. K ü l ö n ö s s ú l l y a l j e l e n t k e z i k ez a s o k o l d a l ú a n fejlett szocialista t á r s a d a l o m , m a j d a k o m m u n i z m u s é p í t é s é n e k a k ö r ü l m é n y e i között, hiszen e p á r t u n k i r á n y í t o t t a t e v é k e n y s é g a szó legteljesebb és l e g n e m e s e b b é r t e l m é b e n célszerű. Mi a cél? A c é l n a k — a szó e g y e d ü l helyes, e m b e r i é r t e l m é b e n — fő e l e m e a tükrözés, m é g p e d i g a m e g l e v ő viszonyok a l a p j á n a még nem létező jövő t ü k r ö z é s e . A cél ilyen m e g h a t á r o z á s a látszólag azonos a t u d o m á n y o s e l ő r e l á t á s s a l . V a l ó j á b a n azon­ b a n a cél és a t u d o m á n y o s e l ő r e l á t á s között k ü l ö n b s é g v a n . Az u t ó b b i u g y a n i s v o n a t k o z h a t o l y a n m é g n e m létező, de s z ü k s é g k é p p e n b e k ö v e t k e z ő j e l e n s é g e k r e is, a m e l y e k az e m b e r i b e a v a t k o z á s n é l k ü l is m e g v a l ó s u l n a k . A t u d o m á n y o s előrelátás l e í r h a t bizonyos t e r m é s z e t i j e l e n s é g e k e t , m é g m i e l ő t t azok m e g j e l e n t e k v o l n a , de a m e n n y i b e n azok az e m b e r t e v é k e n y s é g é t ő l függetlenül is m e g v a l ó s u l n a k , m á r n e m célok. A csillagászok b á r m i l y e n p o n t o s a n m e g h a t á r o z n a k is egy napfogyat­ kozást, a m é g n e m létező j ö v ő n e k ilyen t ü k r ö z é s e n e m l e h e t cél. E b b e n az é r t e ­ l e m b e n a t u d o m á n y o s e l ő r e l á t á s szélesebb k ö r ű , m i n t a cél, s o k k a l t ö b b előrevetített g o n d o l a t r a v o n a t k o z i k , o l y a n o k r a is, a m e l y e k a c é l i r á n y o s t e v é k e n y s é g n é l k ü l is realizálódnak. Ez p e r s z e n e m z á r j a ki a t u d o m á n y o s e l ő r e l á t á s és a cél részleges egybeesését. H a u g y a n i s a cél a r e á l i s lehetőségek felmérése, a k k o r ez a t á r s a d a l m i változások későbbi b e k ö v e t k e z é s é n e k a t ü k r ö z é s é t jelenti, t e h á t a j ö v ő t u d o m á n y o s előrevetített k é p e . Ez az a v á l t o z a t , a m i k o r a t u d o m á n y o s e l ő r e l á t á s a c é l t u d a t o s t á r s a d a l m i t e v é k e n y s é g e r e d m é n y é r e vonatkozik. A t á r s a d a l o m b a n m e g f o g a l m a z o t t ilyen c é l n a k v a n egy fontos j e g y e : n e m egy­ s z e r ű t u d a t i k é p , h a n e m feltételez bizonyos, a lehetőség v a l ó r a v á l t á s á r a i r á n y u l ó a k t i v i t á s t . E n é l k ü l a cél n e m cél, c s u p á n óhaj, v a l a m i e l é r é s é n e k a vágya. A sültg a l a m b - v á r á s l e h e t vágy, de n e m cél. A v á g y v a g y óhaj céllá v á l á s á h o z az szük­ séges, h o g y a z e m b e r n e c s a k v á r j a , k í v á n j a v a l a m i m e g v a l ó s u l á s á t , h a n e m fel­ m é r j e a z o k a t a z eszközöket, a m e l y e k k e l az e r e d m é n y t el l e h e t érni, s a cél meg­ valósíthatóságának a t u d a t á b a n a k t í v a n t ö r e k e d j é k a cél m e g v a l ó s í t á s á r a . E b b ő l á l t a l á n o s í t h a t u n k : a célhoz s z ü k s é g k é p p e n h o z z á t a r t o z i k n e m c s a k a j ö ­ v e n d ő valóság e l ő r e v e t í t e t t képe, h a n e m a n n a k a tudatosodása (vagy feltételezése) is, hogy ez a jövő a célt kitűző alany vagy alanyok tevékenysége révén el is érhető. A cél előtti

fázis

A célszerű t e v é k e n y s é g t u l a j d o n k é p p e n n e m a cél m e g j e l e n é s é v e l kezdődik. Létezik egy ú n . p r e f i n á l i s szakasz i s : a célok k i a l a k í t á s á t előkészítő fázis. Beszél­ h e t ü n k t e h á t v a l a m i f é l e célgenezisről, a cél u g y a n i s az e l ő z m é n y e k t e r m é k e .

A célgenezisnek k é t fő o l d a l a v a n : egyrészt a célt d e t e r m i n á l ó o b j e k t í v t é n y e ­ zők, m á s r é s z t a cél t u d a t o s o d á s a . A teleologikus t á r s a d a l o m f e l f o g á s ott k ö v e t i el a fő h i b á t , h o g y a célokból i n d u l ki, s n e m veszi figyelembe, h o n n a n e r e d n e k a célok. (Ez e g y é b k é n t m i n d e n i d e a l i s t a t á r s a d a l o m f e l f o g á s fő b ű n e : m e g r e k e d az e s z m é k ­ n e k a t á r s a d a l o m r a kifejtett h a t á s á n á l a n é l k ü l , hogy e b b e n az a n y a g i l é t r e v a l ó visszahatást l á t n á , a n é l k ü l , h o g y az e s z m é k a n y a g i e r e d e t é t k i m u t a t n á . ) A teleolo­ gikus é r v e l é s így h a n g z i k : h a a t á r s a d a l o m b a n m i n d e n a célok m e g v a l ó s í t á s á r a i r á ­ n y u l , h a a cél megelőzi az e r e d m é n y t , a k k o r a cél elsődleges, a cél hozza l é t r e a z eredményt. Ha a materialista determinizmus oldaláról közelítjük m e g a társadalmi valóságot, a z o n n a l s z e m b e t ű n i k e n n e k a l e v e z e t é s n e k a z a l a p t a l a n s á g a . A k ö v e t ­ k e z t e t é s l á n c n a k k é t g y e n g e p o n t j a v a n : egyrészt az, h o g y a cél k i i n d u l ó p o n t l e n n e , m á s r é s z t az, h o g y a cél t e r e m t e n é az e r e d m é n y t . Attól, hogy a cél m e n n y i b e n é p ü l bele a d e t e r m i n á l t s á g b a , t e r e m t - e v a g y s e m , ez a l k a l o m m a l e l t e k i n t ü n k . Most c s a k az első p o n t t a l k a p c s o l a t b a n i g y e k s z ü n k „ e l l e n é r v e l n i " . K é t s é g t e l e n t é n y az, h o g y a célszerű t e v é k e n y s é g b e n a cél megelőzi a cselek­ vést. K i i n d u l ó p o n t - j e l l e g e a z o n b a n c s a k viszonylagos, u g y a n i s csak a k k o r kezdeti pont, h a a z e g y e t e m e s összefüggésből — g o n d o l a t i l a g — é p p e n azt a szakaszt r a g a d ­ j u k ki, a m e l y a céltól a m e g v a l ó s í t á s i g vezet. A t á g a b b k a p c s o l a t o k b a n a z o n b a n a cél következmény. A történelmi materializmus a célokat — ugyanúgy, m i n t minden t á r s a d a l m i e s z m é t — a t á r s a d a l o m a n y a g i létéből s z á r m a z t a t j a . L e n i n Hegelt o l v a s v a megjegyezte: v a l ó j á b a n az e m b e r i c é l o k a t az o b j e k t í v v i l á g szüli és a célok az o b j e k t í v világot feltételezik — a d o t t k é n t m e g l é v ő n e k t a l á l j á k . Az e m b e r n e k a z o n b a n ú g y tűnik fel, m i n t h a céljai n e m e világból e r e d n é n e k , m i n t h a f ü g g e t l e n e k l e n n é n e k a világtól" (Filozófiai Füzetek. 1954. 165). A teleológia t e h á t m e g á l l a l á t s z a t n á l — a cél az e m b e r fejében fogamzik —, s n e m t á r j a fel a célok okát. Holott a v a l ó s á g b a n a cél v a l a m e l y t e t t szükséges­ ségének a felismerése. A m a r x i s t a filozófiai s z a k i r o d a l o m b a n á l t a l á n o s a n e l t e r j e d t az a m e g h a t á r o z á s s z e r ű e n is h a s z n á l t kifejezés, h o g y a cél tudatosodott szükséglet. Nos, v a l ó igaz, h o g y a szükséglet v e z e t a célok m e g f o g a l m a z á s á h o z , a b b a n a z eset­ ben, h a a cél m á s i k s z ü k s é g s z e r ű t a r t o z é k a — a szükséglet t u d a t o s o d á s a — j e l e n van. A „cél e g y e n l ő t u d a t o s o d o t t szükséglet" k é p l e t e t kifejtett f o r m á b a n is fel l e h e t írni, a t u d a t o s o d á s t e l e m e i r e l e h e t b o n t a n i ily m ó d o n : a cél tudatosodott szükséglet plusz a cél megvalósíthatóságának a tudata. N e m elég t e h á t a célok m e g j e l e n é s é h e z a szükséglet felismerése, ezt m é g ki kell egészíteni azzal, h o g y a t ü k r ö z ö t t s z ü k s é g ­ let c s a k a m e g v a l ó s í t h a t ó s á g feltételezésével v á l i k céllá. M i v e l a z o n b a n a t á r s a ­ d a l m i fejlődésben á l t a l á b a n m i n d i g c s a k o l y a n s z ü k s é g l e t e k j e l e n t k e z n e k , a m e l y e k e t ki is l e h e t elégíteni, az ilyen s z ü k s é g l e t e k eszmei síkon t ö r t é n ő m e g r a g a d á s a á l t a ­ l á b a n elvezet a célok kitűzéséhez, a célhoz vezető eszközök felismeréséhez. De h o g y a n t ö r t é n i k a cél megközelítése, m i l y e n ú t o n j u t u n k el a célhoz? A célhoz vezető ú t — h a az á l t a l á n o s összefüggések szintjén n é z z ü k — bizonyos h á r ­ masságot m u t a t : a) a k i i n d u l ó p o n t a cél, a m e l y e t k i t ű z m a g á n a k az e m b e r ; b) e n n e k eléréséhez bizonyos eszközökre v a n s z ü k s é g e ; c) m a j d az eszközök segítségével meg­ valósítja a célt. A teljes ú t a cél, eszköz, megvalósult cél s z a k a s z a i t t a r t a l m a z z a . A teleológiai g o n d o l k o d á s b a n az ókortól n a p j a i n k i g — a célszerűség e l v é n e k ősatyjától, Arisztotelésztől, m o n d j u k H a r t m a n n i g , a teleológiai g o n d o l k o d á s h u s z a ­ dik századi s z a k a v a t o t t jellemzőjéig (és bírálójáig) — a célszerűség ú t j a szinte k i v é ­ tel n é l k ü l m i n d i g ú g y j e l e n t k e z i k , m i n t a jelzett h á r o m e l e m n e k t o v á b b i h á r m a s oda—vissza—oda k o m b i n á c i ó j a . A k i t ű z ö t t céltól az eszközökön k e r e s z t ü l a m e g v a ­ lósult célhoz vezető p á l y á t t e h á t n e m l e h e t e g y s z e r ű e l ő r e h a l a d á s k é n t felfogni, azt az u t a t t u l a j d o n k é p p e n k é t s z e r kell m e g t e n n i .

A célszerűség e k l a s s z i k u s n a k is n e v e z h e t ő „kétszer m e g t e t t " ú t j á t a szemléle­ tesség k e d v é é r t á b r á z o l n i is lehet. Az ilyen m o d e l l - a l k o t á s n e m ú j k e l e t ű — t e h á t az eredetiség igényével n e m l é p h e t ü n k fel e t e k i n t e t b e n —, s ha mégis ehhez az á b r á z o l á s m ó d h o z f o l y a m o d u n k , t e s s z ü k ezt azért, m e r t é r z é s ü n k szerint az eddig „lerajzolt" célszerűség-út, b e l e é r t v e a H a r t m a n n - f é l é t is, kiegészítésre szorul. De n é z z ü k egyelőre az Arisztotelésztől k i i n d u l ó k l a s s z i k u s sémát. Az első „oda" vezető ú t m e r ő b e n gondolati, a felvett k i n d u l ó p o n t b ó l e l j u t u n k a m e g v a l ó s í ­ t a n d ó c é l n a k a képzetéhez, gondolatához. Ez az ú t l é n y e g é b e n n e m a megvalósult célhoz vezet, h a n e m a megvalósuló cél előrevetített, elképzelt tükörképéhez. A filozófiai k ö z t u d a t b a á t m e n t f o r m u l a szerint e z u t á n k ö v e t k e z i k a visszafelé, a k i i n d u l ó p o n t h o z vezető szakasz, u g y a n i s az e m b e r a célkitűzés u t á n k u t a t n i kezdi a z o k a t az eszközöket, a m e l y e k segítségével a m e g v a l ó s í t a n d ó célt el l e h e t é r n i . Így, h a e b b e n a visszafelé h a l a d á s b a n eljut a k i i n d u l ó állapothoz — ahhoz, a m e l y b e n a célt k i t ű z t e —, r e á l i s n a k m o n d h a t ó az e r e d e t i célkitűzés. E z u t á n következik ismét az „oda", vagyis ez a l k a l o m m a l v a l ó b a n a m e g v a l ó s u l t cél felé i r á n y u l ó t e n ­ dencia, a m e l y b e n m o s t m á r az eszközökön k e r e s z t ü l j u t u n k el a realizálódáshoz. Ez á b r á z o l v a így m u t a t : Az O p o n t a k i i n d u l ó állapot, a C a m e g v a l ó s u l t cél, a m e l y az I. s z á m ú út v é g p o n t j a k é n t csak eszmeileg, k é p z e t v a g y gondolat m i n ő s é g b e n létezik, de m i n t a III. ú t v é g p o n t j a m á r realizált f o r m á t ölt. Az E eszközt jelent, a m e l y a II. ú t o n viszszafelé m é g n e m j e l e n t k e z i k reális t a r t a ­ l o m m a l , csak m i n t a C előfeltétele m u t a t ­ kozik meg, de a III. „újra o d a " ú t o n m á r valóságos e s z k ö z - m i v o l t á b a n v a n jelen. K i d e r ü l , h o g y a h á r o m p á l y a közül az első kettő, az oda-vissza, csak eszmeileg létezik, a h a r m a d i k a t u l a j d o n k é p p e n i t e ­ v é k e n y s é g n e k a szakasza. K ö v e t k e z é s k é p ­ p e n az I., a II., és III. ú t szorosan össze­ függ egymással, az első k e t t ő n e k n e m l e n n e sok é r t e l m e a h a r m a d i k , a m e g v a l ó s í t ó szakasz n é l k ü l . Az á b r á b ó l u g y a n ­ a k k o r k i d e r ü l az is, h o g y az első ú t s z a k a s z o n m é g n i n c s e n e k j e l e n az eszközök. E s é m a szerint t e h á t előbb létezik a cél, s csak azután az eszközök. A II. ú t n a k t u ­ l a j d o n k é p p e n ellenőrző szerepe is v a n , a b b a n az é r t e l e m b e n , h o g y a k i t ű z ö t t cél t é n y l e g cél-e v a g y csak a valóságtól e l s z a k a d t gondolat. Ha n e m s i k e r ü l az eszkö­ z ö k ö n k e r e s z t ü l az O p o n t h o z j u t n i , a k k o r a I I I . ú t lehetősége is elesik, s a C-ről bebizonyosodik, h o g y m e g v a l ó s í t h a t a t l a n . A séma, persze, m i n t m i n d e n leegyszerűsítés, csak részlegesen m u t a t j a be a célhoz vezető u t a t . Az O p o n t o t u g y a n i s t u l a j d o n k é p p e n ö n k é n y e s e n v e t t ü k fel, h i ­ szen az e g y m á s b a fűződő cselekedet-sorok a d j á k az e m b e r i t e v é k e n y s é g egészét, t e h á t v a l a h o l el kell k e z d e n i egy ilyen cél felé i r á n y u l ó ciklust. A v a l ó s á g b a n az O p o n t o t megelőzi a célok k i t ű z é s é t szükségessé t e v ő szakasz, a m i r ő l m á r szóltunk. A v a l ó s á g b a n s o k k a l b o n y o l u l t a b b az összefüggés a z é r t is, m e r t a cél e l é r é s é ­ h e z á l t a l á b a n n e m e g y e t l e n eszközre v a n szükség, így a II. és III. ú t o n l é n y e g é b e n eszközről eszközre h a l a d u n k egyszer a C-től az O felé, m á s k o r az O-tól a C felé ilyenformán:

I I . O <- E . . . E <- E <- C n

2

1

I I I . O -> E -> E . . . E 1

2

n

-> C

A m i k o r Arisztotelész m e g r a j z o l t a a k i t ű z ö t t céltól az eszközökön á t visszafelé vezető u t a t , é p p e n a r r a u t a l t , h o g y e l ő b b a célhoz k ö z v e t l e n ü l kapcsolódó eszközt (E ), m a j d e n n e k az eszköznek az előfeltételét (E ) és így t o v á b b k e l l g o n d o l a t i l a g keresni a h h o z , hogy a III. ú t o n fordított s o r r e n d b e n u g y a n e z t m e g l e h e s s e n j á r n i . 1

2

Bonyolítja a p r o b l é m á t az is, h o g y a cél és eszköz n e m h a t á r o l ó d i k el egy­ m á s t ó l szigorúan, t e h á t a m e g v a l ó s í t o t t cél eszközzé v á l i k egy ú j a b b cél felé (s vonatkozik ez a fenti E E . . . E - r e is), de ettől — és sok m á s t ó l — k é n y t e l e n e k vagyunk eltekinteni, egyébként egyáltalán n e m tudnók ábrázolni a folyamatot. l

2

n

T a g a d h a t a t l a n , h o g y az itt leírt oda—vissza—oda g y a k r a n jellemzi az e m b e ­ r e k célszerű t e v é k e n y s é g é t . K é r d é s a z o n b a n : v a j o n csak ez az e g y e t l e n ú t l e h e t ­ séges? N i n c s olyan célszerűség az e m b e r t e v é k e n y s é g é b e n , a m e l y m á s m ó d o n r e a l i ­ zálódik? V é l e m é n y ü n k szerint nem szükségszerű ez az „ingázás". Az Arisztotelész­ től e l i n d u l ó c é l s z e r ű s é g - á b r á z o l á s egyetemes é r v é n y e főleg egy p o n t b a n k é r d ő j e l e ­ zendő m e g , a b b a n , h o g y mindig e l ő b b létezik-e a cél — g o n d o l a t b a n —, s csak ezt k ö v e t ő e n k e r e s s ü k a l é t r e h o z á s á h o z szükséges eszközöket. M i é r t n e l e n n e e l k é p z e l h e t ő egy e g y s z e r ű b b ú t is, a m e l y m i n d k é t síkon — a gondolati és g y a k o r l a t i t e v é k e n y s é g b e n e g y a r á n t — az O-tól a C felé h a l a d ? F e l ­ t é t l e n ü l szükséges az, h o g y e l ő b b létezzék g o n d o l a t b a n a C, s hozzá k e r e s s ü k az eszközöket? M i é r t n e l e h e t n e f o r d í t v a : előbb i s m e r j ü k m e g az eszközöket, s csak a z u t á n k e r e s s ü k az eszközök segítségével m e g v a l ó s í t h a t ó célt. E b b e n az összefüggésben a s é m a leegyszerűsödik: Az 1. ú t itt is gondolati, a 2. p e d i g k ö z v e t l e n ü l valóságot á t a l a k í t ó jellegű. Ez a modell a z o n b a n l é n y e g e s e n k ü l ö n b ö z i k az előzőtől. I t t n i n c s h á r o m ág, t e h á t n i n c s „eszköztelen" gondolati szakasz, a m e l y m i n ­ den előzetes megfontolás, az eszközök s z á m b a v é t e l e n é l k ü l k ö n n y e d é n elvezet a célhoz m i n t gondolathoz. U g y a n a k k o r ez a t í p u s ú célszerű cselekvés csak e g y i r á ­ nyú, az eszközökből fogalmazza m e g a célt, s így az 1. és a 2. ú t i r á n y t e k i n t e t é b e n fedi egymást. A cél—eszköz—megvalósult cél h á r ­ m a s s á g e b b e n az e s e t b e n is k i m u t a t h a t ó , nincs t e h á t semmiféle a l a p a r r a , hogy a célszerűségnek ezt a f o r m á j á t k i z á r j u k az e m b e r i t e v é k e n y s é g k ö r é b ő l . Sőt v é l e m é ­ n y ü n k szerint e n n e k az „oda, de vissza nélkül" t e n d e n c i á n a k számos előnye is v a n az előbbi s é m á h o z viszonyítva. Itt u g y a n i s — legalábbis elméletileg, s a b b a n az esetben, ha az 1. ú t gondolatilag a d e k v á t a n m é r i fel a helyzetet — ki v a n z á r v a a n n a k a lehetősége, hogy a k i t ű z ö t t célokat k é n y t e l e n e k l e g y ü n k feladni. Az oda—vissza—oda út u g y a n i s n e m m i n d i g l e h e t ­ séges, hiszen h a n e m s i k e r ü l eszköztől eszközig j á r v a visszajutni a k i i n d u l ó p o n t h o z , a k k o r fel kell a d n u n k a célt. A „vissza n é l k ü l i " e g y s z e r ű b b ú t n á l ez n e m t ö r t é n h e t meg, hiszen eszközről eszközre h a l a d v a (ha helyes az e l j á r á s u n k ) csakis e l é r h e t ő célokhoz j u t h a t u n k . A célszerűség e k é t p á l y á j a között v a n m é g egy l é n y e g b e v á g ó k ü l ö n b s é g . A „csak-oda" v á l t o z a t n a k m e g v a n az az előnye is, hogy a valóságból i n d u l ki. (A

m á s i k a valósághoz ban bemutatva ez: O

a k a r eljutni.) Az 1. ú t u g y a n i s az eszközök

->

E -> E 1

2

...E

n

egymásutániságá­

-> C

a m e l y e n b e l ü l a z E r e á l i s a n létezik. T e h á t az 1. és 2. ú t első á l l o m á s a (E ) m e g ­ egyezik e g y m á s s a l , vagyis az 1. v o n a l gondolati jellege a m e g l é v ő feltételek esz­ közjellegének a felismerésével kezdődik. S ezzel el is j u t o t t u n k e n n e k a v á l t o z a t n a k a l é n y e g é h e z ; itt a z a d o t t dolgok, jelenségek, t o v á b b á a s e g í t s é g ü k k e l l é t r e h o z h a t ó t é n y e z ő k e s z k ö z - m i v o l t á n a k a m e g ­ r a g a d á s á r a összpontosul a ráció. Vagyis k ö z n a p i n y e l v r e f o r d í t v a a szót: az e m b e r azon t ö p r e n g , v a j o n ez, a m i létezik, m i l y e n cél e l é r é s é r e a l k a l m a s . I l l e t v e foly­ t a t v a : s az, a m i t így e l é r h e t ü n k , m i l y e n t o v á b b i ú j n a k a l é t r e h o z á s á r a h a s z n á l h a t ó , és így t o v á b b . N e m k é t e l k e d h e t ü n k a b b a n , h o g y a célszerűségnek ez a f o r m á j a is jellemzi az e m b e r i t e v é k e n y s é g e t . Az ő s e m b e r első m u n k a e s z k ö z e i g y a k r a n e b b e n az össze­ függésben t ö l t ö t t é k b e eszköz-szerepüket, t e h á t előbb l é t e z t e k m i n t t á r g y a k (hal­ csont, fa, kő), s a z u t á n jött r á az e m b e r a r r a , h o g y ez a „ v a l a m i " bizonyos célok el­ é r é s é r e a l k a l m a s v a g y a l k a l m a s s á t e h e t ő . Egyoldalú l e n n e a m u n k a f o l y a m a t cél­ szerűségét c s a k a b b ó l levezetni, h o g y előbb m e g j e l e n n e k a z e m b e r a d o t t szükség­ letei, ezek céllá v á l n a k , majd az e m b e r m e g k e r e s i hozzá a szükséges eszközöket. Az igazság u g y a n i s az, h o g y á l t a l á b a n o l y a n s z ü k s é g l e t e k j e l e n n e k m e g , a m e l y e k kielégítésére v a g y a d v a v a n n a k , v a g y m e g t e r e m t h e t ő k a feltételek (eszközök). H a a d v a v a n n a k , a k k o r a feltételek eszközként t ö r t é n ő f e l h a s z n á l á s á n a k a t u d a t o ­ sodása is j e l e n t h e t i a cél felé h a l a d á s t . U g y a n a k k o r s z á m o l n i k e l l azzal is, h o g y g y a k r a n a d v a v a n v a l a m i , a m i r ő l m é g p o n t o s a n n e m is t u d j á k , m i r e l e h e t f e l h a s z n á l n i , s a z e m b e r e k sokáig törik a f e j ü k e t azon, v a j o n m i l y e n célszerű összefüggésbe, m i l y e n cél i r á n y á b a l e h e t b e l e é p í t e n i a m e g l e v ő v a l a m i t . A t u d o m á n y o k t ö r t é n e t e számos olyan p é l d á t szol­ gáltat, a m i k o r v a l a m i l y e n e r e d m é n y f e l h a s z n á l h a t ó s á g á t — célszerűségét — keresik. A l é z e r - s u g a r a k a t p é l d á u l n e m a n n y i r a a céltól visszafelé h a l a d v a fedezték fel m i n t eszközt, h a n e m s o k k a l i n k á b b m é g m o s t is azt k u t a t j á k , m i l y e n ú j a b b célok érdekében hasznosítható. Szocialista é p í t é s ü n k g y a k o r l a t á b a n s e m k i s j e l e n t ő s é g ű az eszközöktől a cél felé vezető célszerű út. A szocialista t e r v s z e r ű s í t é s b e n s e m m i n d i g az előre k i t ű ­ zött célok e l é r é s é h e z k e r e s i k az eszközöket — ez főleg a t á v l a t i t e r v e k sajátossága —, h a n e m igen g y a k r a n a m e g l e v ő p o t e n c i á l elemzéséből e r e d a t e r v - c é l k i t ű z é s , a m e l y a többféle h a s z n o s í t h a t ó s á g közül k i v á l a s z t j a a legmegfelelőbbet. 1

1

A két út

egysége

A j e l l e m z e t t k é t út, az oda—vissza—oda és a c s a k - o d a b á r m e r ő b e n k ü l ö n b ö ­ zik e g y m á s t ó l , m é g s e m á l l í t h a t ó m e r e v e n s z e m b e : kölcsönösen feltételezik egymást. Az e m b e r i t e v é k e n y s é g e t hol az egyik, h o l a m á s i k j e l l e m z i erőteljesebben, de abszolút elszigeteltség — c s a k az egyik t í p u s ú célszerűség a m á s i k n é l k ü l — n e m létezik. M é g c s a k azt s e m á l l í t h a t j u k , h o g y a k e t t ő között az a l a c s o n y a b b r e n d ű s é g és a m a g a s a b b r e n d ű s é g v i s z o n y a áll f e n n , hiszen m i n d a k e t t ő n e k m e g v a n az elő­ n y e és h á t r á n y a is a m á s i k k a l s z e m b e n . Az első t á g a b b lehetőséget biztosit a k é p z e l e t n e k , s így o l y a n célok r e a l i ­ t á s á r ó l is meggyőzhet, a m e l y e k r e e g y é b k é n t n e m i g e n g o n d o l t u n k . I l y e n k o r n i n c s m e g k ö t v e à célkitűző a l a n y keze, h i s z e n az á b r á n d o z á s h a m i s v o l t á r ó l m a j d a viszszafelé v e z e t ő út, a z eszközkeresés a m ú g y is meggyőz. Ez az ú t u g y a n a k k o r m a ­ g á b a n r e j t i a felesleges gondolati t e v é k e n y s é g veszélyét is, hiszen számos r á c i ó -

nekifeszüléssel s z ü l e t e t t cél m e g v a l ó s í t h a t a t l a n s á g á r a c s a k k é s ő b b d ö b b e n ü n k r á , a m i k o r esetleg c s a k a bizonyos E hiányzik, de a m e l y r ő l bebizonyosodik, h o g y n e m is létezhetik. Ezzel s z e m b e n a m á s o d i k ú t n a k — m i n t j e l e z t ü k — előnye, de h á t r á n y a is, hogy a r e a l i t á s t a l a j á n á l l ; ez j ó r é s z t k i z á r j a a fölösleges képzelgést, de r é s z b e n g á t a k közé t e r e l i a k é p z e l ő e r ő t . A cél é r t é k e i t e k i n t e t é b e n a z o n b a n a l é n y e g n y i l ­ v á n n e m az, h o g y v a l a k i ezen v a g y azon az ú t o n j u t el a megvalósításhoz, h a n e m a r e a l i z á l t cél i m m a n e n s t u l a j d o n s á g a i . N a g y o t a l k o t h a t az a szobrász, a k i m ű v é s z i elképzeléséhez keresi a megfelelő követ, de a z is, aki egy k ü l ö n l e g e s m á r v á n y ­ t ö m b b ő l ihletődik, s a z t f o r m á l j a m e g , a m i t a k ő „ d i k t á l " n e k i . M i c s u p á n azt k í v á n t u k h a n g s ú l y o z n i , h o g y ez az u t ó b b i célszerűség is létezik. N e t a g a d j u k m e g t e h á t a g y ö k e r e k k ü l ö n l e g e s f o r m á j á b ó l i n s p i r á l ó d ó m ű v é s z t e v é k e n y s é g é b e n a cél­ i r á n y o s s á g o t a k k o r , a m i k o r csak n é h á n y kiigazítással teszi az eszközt céllá, a g y ö ­ k e r e t m ű a l k o t á s s á ; b i z t a s s u k a k u t a t ó t a r r a , h o g y a z elért e r e d m é n y t a d d i g m é g i s m e r e t l e n célok e l é r é s é r e h a s z n á l j a fel. Ez az egyszerű m o n d a n i v a l ó is k i k e r e k e ­ d i k a célszerűség k é t ú t j á r a v o n a t k o z ó filozófiai e l m é l k e d é s b ő l . S e n n e k a t u d a t o s í t á s á r a — ú g y g o n d o l j u k — szükség v a n . U g y a n i s a vala­ mivé alakító, t e h á t a célhoz eszközt k e r e s ő f i n a l i t á s és a valami alakíthatósága, t e h á t a z eszköz e s z k ö z - l é n y e g é n e k f e l t á r á s á r a é p ü l ő célszerűség — sajnos — n e m e g y e n r a n g ú f é l k é n t k e r ü l t bele a célszerűséget elemző s z a k i r o d a l o m b a . Az A r i s z t o ­ telész t a p o s t a ú t o n a m e s t e r m é l y l á b n y o m a i t a l e g t ö b b e n v a k o n k ö v e t t é k . A m e s ­ t e r p e d i g c s a k a célhoz k e r e s e n d ő eszközök f o r m á j á b a n k é p z e l t e el a célszerűséget. A jelzett k é t ú t kölcsönös k a p c s o l a t á t a b b a n is m e g t a l á l j u k , h o g y az „eszköz­ ről eszközre a cél felé" i r á n y u l ó p á l y a g y a k r a n összefonódik a „célhoz eszközt k e r e s ő " i r á n n y a l . A teljes „ k é p l e t " i l y e n k o r így fest: n

O -> E -> E 1

2

. . .

E

n-1

<-

E

n

<-

C

Vagyis ez e s e t b e n az O-tól k i i n d u l v a eszközről eszközre h a l a d v a m e g y ü n k előre, p e r s z e c s a k g o n d o l a t b a n ; egyelőre c s a k azt l a t o l g a t j u k , m i b ő l m i k ö v e t k e z ­ het, m a j d egy a d o t t p o n t o n a „ k l a s s z i k u s " célszerűségbe c s a p h a t á t a k i b o n t a k o z á s : a m i k o r a t u d a t i a n a l í z i s b e n e l j u t o t t u n k egy o l y a n E-hez, a m e l y b ő l t á v o l a b b i p e r s ­ p e k t í v á k n y í l n a k , a k k o r k i t ű z h e t ő a v é g p o n t m i n t cél, s o n n a n visszafelé k ö v e t ­ k e z t e t ü n k eszközről eszközre. Egészen addig, a m í g a k é p l e t b e n k i p o n t o z o t t t e r ü l e ­ ten a két út találkozik. E n n e k a k é p l e t n e k t e r m é s z e t e s e n m á s v á l t o z a t a is v a n , a k é t i r á n y h e l y e t cserélhet e g y m á s s a l ily m ó d o n : O <- E <- E 1

2

. . .

E

n-1

->

E

n

->

C

A l é n y e g viszont az, h o g y a k é t i r á n y m i n d i g találkozzék e g y m á s s a l . Csak így l e h e t r e á l i s a célkitűzés, c s a k e n n e k a l a p j á n t é r h e t ü n k á t a k ö v e t k e z ő fázisra, a gyakorlati m e g v a l ó s í t á s r a , a m e l y csakis e g y i r á n y ú l e h e t a z O-tól a C felé. A szocialista é p í t é s g y a k o r l a t á t ó l látszólag t á v o l a b b eső elméleti k é r d é s t fe­ szegettünk. P e d i g a v a l ó s á g b a n ez a filozófiai p r o b l é m a t á r s a d a l o m a l a k í t ó t e v é ­ k e n y s é g ü n k egyik fontos v e t ü l e t e . A p á r t u n k i r á n y í t o t t a v a l ó s á g f o r m á l á s célszerűségének legfőbb m e g n y i l v á n u ­ lása a t á r s a d a l m i élet m i n d e n t e r ü l e t é n é r v é n y e s í t e t t tervszerűség. Mindenütt, ahol filozófiai é r t e l e m b e n h a s z n á l t u k a cél fogalmát, h e l y e t t e s í t s ü k b e a tervcélkitűzés kifejezést, a célhoz szükséges eszköz u g y a n c s a k filozófiai t a r t a l m ú f o g a l m á t cse­ réljük fel a tervfeladatok megvalósításához szükséges feltételek kifejezéssel, s ezzel az itt e l e m z e t t célhoz v e z e t ő u t a k v a l ó s á g k ö z e i b e k e r ü l n e k , a szocialista építés g y a k o r l a t á n a k egyik o l d a l a k é n t j e l e n t k e z n e k .

VARGA IBOLYA

ELŐREJELZÉS FOGALMAK ÉS KONKRÉTUMOK A m a r x i z m u s k e z d e t t ő l a jövő t u d o m á n y a k é n t j e l e n t m e g a h a l a d ó gondol­ k o d á s t ö r t é n e t é b e n ; l e h e t ő v é t e t t e , h o g y az a l a p v e t ő m e g h a t á r o z o t t s á g t a n u l m á n y o ­ z á s a a l a p j á n f e l t á r j u k a t á r s a d a l o m szükségszerű fejlődési i r á n y á t . Hogy e m e g á l l a p í t á s n e m a r a d j o n c s u p á n kijelentő jellegű, u t a l n u n k k e l ­ lene az e m b e r i g o n d o l k o d á s és cselekvés ontológiai a l a p j a i r a , a t á r s a d a l m i d e t e r m i n á l t s á g sajátosságaira, úgy, a h o g y a n az M a r x n á l , n e m p e d i g a M a r x - v u l g a r i z á l ó k n á l v a g y m a r x i z m u s - t o r z i t ó k n á l j e l e n t k e z i k . Ez a z o n b a n — b á r k ö z v e t l e n k a p ­ c s o l a t b a n v a n a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k o n b e l ü l önállósodni készülő t u d o m á n y o s e l ő r e l á t á s s a l — t ú l n ő n e e cikk k e r e t e i n . Ez a l k a l o m m a l csak a t á r s a d a l m i előrelátás n é h á n y f o g a l m á r a k í v á n u n k u t a l n i , és i s m e r t e t n i szeretnők a hazai p r o g n o s z t i k a két konkrét próbálkozását. Az előrejelzés nehézségei összefüggnek m i n d e n e k e l ő t t a jövő b o n y o l u l t jelle­ gével, t o v á b b á az előrejelzés eszközeinek elégtelenségével, a jövővel s z e m b e n t a n ú ­ sított részleges é r d e k t e l e n s é g g e l , a m i r é s z b e n m e g m a g y a r á z h a t ó azzal a stabilitáslátszattal, a m e l y n e m is olyan rég m é g f e l m e n t e t t az alól a kötelezettség alól, hogy k o n k r é t a b b a n i g y e k e z z ü n k feltárni a jövőt; s végül a n e h é z s é g e k e t csak növeli a z előrejelzés t e r ü l e t é n j e l e n t k e z ő e t i m o l ó g i a i - s z e m a n t i k a i káosz, a m e l y elég sok fejtörést okoz. Ez u t ó b b i r a u t a l v a h a d d soroljunk fel az előrejelzésre v o n a t k o z ó g a z d a g i r o ­ d a l o m b a n g y a k r a n s z i n o n i m a k é n t h a s z n á l t n é h á n y f o g a l m a t : előrelátás, prognózis, előrejelzés, prognosztika, feltevés, tervezés, prospektálás, programálás, perspektíva, előrevetítés. E b b ő l is k i t ű n i k , m e n n y i r e szükséges a m a i m a r x i s t a előrelátó episztemológia a l a p j á n t ö r t é n ő m a g y a r á z a t , m i l y e n j e l e n t ő s a t á r s a d a l m i fejlődés t e r ü l e t é n kibontakozó előrelátás-tudomány fogaimiságának marxista módszertani alapokra helyezése. A n é l k ü l , h o g y m i n d e g y i k itt jelzett fogalomra k i t é r n é n k , h a d d e l e m e z z ü n k n é h á n y a t : mi a t a r t a l m u k . Úgy v é l j ü k , az előrelátás, prognózis, prognosztika, előre­ jelzés, amelyet gyakran rokon értelemben használnak, különbözik a projektálás, programálás, tervezés fogalmától. Így p é l d á u l m í g a p r o g n o s z t i k a feltételezi a m e n n y i s é g i p a r a m é t e r e k a l a p j á n t ö r t é n ő s z á m í t á s n y o m á n m e g f o g a l m a z o t t előre­ látást, s l e h e t ő v é teszi a jövőbeli o b j e k t í v helyzet m e n n y i s é g i jellemzését, a d d i g az előrejelzés sokkal i n k á b b minőségi jellemzés. M i n d k e t t ő a prognózis t á g a b b f o g a l o m k ö r é b e u t a l h a t ó , a m e l y m i n d a m e n n y i s é g i , m i n d p e d i g a minőségi jelleg­ zetességek e l ő r e - i s m e r e t é b e n v a l a m e l y e s bizonyosságra a l a p o z h a t . P e r s z e , ezt a bi­ zonyosságot korlátozza az idő-tényező. A t u d o m á n y o s e l ő r e l á t á s á l t a l á b a n feltéte­ lezi a jövő lehetséges és valószínű t e n d e n c i á i n a k i n t u i t í v v a g y r a c i o n á l i s ismeretét, a m i a g o n d o l k o d á s azon lehetőségére épül, hogy t ú l t u d j a h a l a d n i a j e l e n valóság szintjét. Az e l ő r e l á t á s a t e r v e z é s h e z , p r o g r a m á l á s h o z és előrevetítéshez viszonyítva p a s s z í v a b b , a b b a n az é r t e l e m b e n , h o g y n e m kapcsolódik v a l a m i l y e n k o n k r é t m e g ­ oldáshoz, n e m v o n j a m a g a u t á n a j ö v ő r e h a t ó t e v é k e n y közbelépést. Az előrelátás

t e r m é s z e t e s e n csak viszonylagosan — csak a t e r v h e z , a p r o g r a m á l á s h o z , e l ő r e v e t í ­ téshez v i s z o n y í t v a passzív. A t á r s a d a l m i e l ő r e l á t á s a z o n b a n v i s s z a h a t m a g á r a a társadalomra. A t á r s a d a l m i előrelátás számos lehetőséget t a r t o g a t : így p é l d á u l a m i n i m á l i s , m a x i m á l i s , o p t i m á l i s v a g y valószínű a l t e r n a t í v á k felé t ö r t é n ő szabad o r i e n t á l ó d á s t . Az a l t e r n a t í v a m e g v á l a s z t á s a a z o n b a n számos d e t e r m i n á l t s á g t ó l függ, és m i n d e n k o r k a p c s o l a t b a n áll a t á r s a d a l m i felelősséggel is, a m e l y n e k á l l a n d ó t u d a t a n é l k ü l többet árthat, mint amennyit használ. A s z o c i a l i z m u s b a n az e l ő r e l á t á s főleg a t e r v e k e t előkészítő t a n u l m á n y o z á s o k s z a k a s z á b a n szükséges, de n é l k ü l ö z h e t e t l e n a t e r v t u d o m á n y o s a l á t á m a s z t á s á n a k t ö k é l e t e s í t é s é b e n is. Az e l ő r e l á t á s persze ö n m a g á b a n is é r d e k l ő d é s r e t a r t h a t szá­ mot, hiszen l e p e r g e t h e t i e l ő t t ü n k a jövő filmjét; h a a z o n b a n n e m a t e r v e l ő k é ­ szítését szolgálja, m e g m a r a d k o n t e m p l a t i v j á t s z a d o z á s n a k . Az e l ő r e l á t á s és a t e r v közé é k e l ő d n e k be az e l ő r e v e t í t é s és p r o g r a m á l á s szakaszai. E l ő r e l á t á s n é l k ü l a p r o g r a m á l á s és a t e r v s z e r ű s í t é s m é l y e n s z u b j e k t i v i s t a es v o l u n t a r i s t a e l e m e k e t t a r ­ t a l m a z h a t , a m e l y e k h á t r á n y o s a n befolyásolhatják a t e r v e z é s h a t é k o n y s á g á t . A t á r s a d a l m i e l ő r e l á t á s , a m e l y számos t u d o m á n y o s - m ű s z a k i , t á r s a d a l m i , gaz­ dasági, politikai, k a t o n a p o l i t i k a i és űrgeológiai jellegű k u t a t á s t ölel fel, s z e m b e t ű ­ n ő e n k ü l ö n b ö z i k a t e r m é s z e t i j e l e n s é g e k e l ő r e l á t á s á t ó l (a meteorológiai jellegűektől vagy p é l d á u l a napfogyatkozások, a v u l k á n i t e v é k e n y s é g előrelátásától), v a l a m i n t p u s z t á n a m ű s z a k i t e r m é s z e t ű t ő l (például v a l a m i l y e n új gép m ű k ö d é s i módja). A k ü l ö n b s é g e k a t á r s a d a l m i j e l e n s é g e k lényeges v o n á s a i b ó l f a k a d n a k , abból, hogy a k u t a t á s t á r g y a — az e m b e r i t á r s a d a l o m — n e m s e m l e g e s és passzív t á r g y , h a n e m t u d a t t a l és a k a r a t t a l r e n d e l k e z i k . Az a t é n y , hogy m a g á n a k a t á r s a d a l o m ­ t u d o m á n y i vizsgálódás t á r g y á n a k t u d a t a v a n , l e h e t ő v é teszi a t á r s a d a l m i jelenségek i r á n y í t h a t ó s á g á t az e l ő r e l á t á s és a r e f l e x í v előrejelzés a l a p j á n . V e g y ü n k egy egy­ szerű p é l d á t : a szociológusok a k u t a t á s o k a l a p j á n m e g f o g a l m a z n a k egy előrelátást A t á r s a d a l m i csoport v i s e l k e d é s é r e v o n a t k o z ó a n . Az e l ő r e l á t á s n a k k é t h a t á s a lehet­ séges: 1. az A csoport tagjai n e m i s m e r i k v a g y n e m veszik figyelembe az e l ő r e ­ látást, és az b e t e l j e s ü l ; 2. az A csoport t a g j a i t t á j é k o z t a t j á k az előrelátásról, s h a ezt a m a g u k s z á m á r a k e d v e z ő t l e n n e k t a r t j á k , azon igyekeznek, hogy az e l ő r e ­ l á t á s n e teljesedjék be. A vizsgált t á r s a d a l m i o b j e k t u m lehetséges reakciója, h a t á s a az előrejelzett e r e d m é n y r e t e r m é s z e t e s e n igen sokféle lehet, de ez az egyszerű p é l d a is v i l á g o s a n m e g m u t a t j a a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k b a n m u t a t k o z ó sajátosságokat a t e r m é s z e t t u ­ d o m á n y o k k a l s z e m b e n , ahol a vizsgált t á r g y n e m k é p e s t u d a t o s a n és a k a r a t á n a k megfelelően befolyásolni a r á v o n a t k o z ó előrelátást. (Lásd e n n e k a p r o b l é m á n a k a különböző v o n a t k o z á s a i t : Adolf G r ü n b a u m : Historical Determinism. Social Acti­ vism and Predictions in The Social Science. British Journal of the Philosophy of Science VII. 1965; R o b e r t M e r t o n : Social Theory and Social Structure. The Free Press Glencoe; Roger B u c h : Reflexive Predictions. Philosophy of Science IV. 1965; Tiberiu S c h a t t e l e s : Jocuri strategice şi analiza economică. Bucureşti, 1969; Georg K l a u s : Cibernetica şi societatea. B u c u r e ş t i , 1966.) A definíciók és k a t e g o r i z á l á s i k é r d é s e k sokféleségére u t a l v a — P i e r r a Piganiol, George Tavis, S c h m i d t Á d á m , P á r i s G y ö r g y k u t a t á s a i n y o m á n — b e i k t a t u n k n é ­ h á n y t o v á b b i m e g á l l a p í t á s t a j ö v ő k u t a t á s t e r m i n o l ó g i a i p r o b l é m á i r ó l . S megjegyez­ zük, hogy a j ö v ő k u t a t á s egyelőre m é g elég n e h e z e n h a t á r o z z a m e g — ö n m a g á t . A m i t n e m h i b á j a k é n t felróni, h a n e m e r é n y e k é n t m é l t a t n i v o l n a h e l y e s e b b . I m m á r k ö z i s m e r t i d e g e n szóval egyesek a z előrejelzést f u t u r o l ó g i á n a k is n e ­ vezik. A futurológia célja a fejlődés i r á n y á n a k — k o n k r é t u m a i b a n v a l ó — tisztá-

zása, a n n a k a m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é v e l , a m i n e k a b e k ö v e t k e z é s e m á r e l k e r ü l h e t e t l e n , attól, a m i r e m é g h a t n i lehet. Ez az óvatos c é l m e g h a t á r o z á s l á t h a t ó a n v é d e k e z i k a futurológia h a s z n á l a t á v a l s z e m b e n m e g n y i l v á n u l ó ellenszenvtől, a m e l y e t — ú g y ­ m o n d — az i n d o k o l , h o g y „előre g y á r t o t t j ö v ő t sugall, a m e l y b e n ú g y o l v a s u n k , mint a mágusok". A j ö v ő k u t a t á s t a f u t u r o l ó g i á n á l á l t a l á b a n szélesebb k ö r ű f o g a l o m n a k i s m e r i k el; ezek szerint a futurológia c s u p á n egyik ága a j ö v ő k u t a t á s n a k . A j ö v ő k u t a t á s , e l ő r e l á t á s , előrejelzés, p r o g n o s z t i k a és futurológia fölé- és alá­ r e n d e l t s é g i viszonyait a k ö v e t k e z ő v á z l a t t a l s z o k t á k á b r á z o l n i :

N é h á n y szót az utópia, a prognózis és a tervezés különbségeiről. Az u t ó p i a a r e a l i t á s igénye n é l k ü l á b r á z o l j a a jövőt, a p r o g n ó z i s viszont a reali­ t á s igényével. S m i b e n k ü l ö n b ö z i k a prognózis a tervezéstől? A b b a n , h o g y a terv a prognózistól e l t é r ő e n t a r t a l m a z z a az á b r á z o l t j ö v ő m e g v a l ó s í t á s á n a k a módsze­ r e i t és a s t r a t é g i á j á t is. T e r v e z é s e n t u l a j d o n k é p p e n r e n d s z e r i n t t á v l a t i t e r v e z é s t é r t e n e k , s ezen belül h á r o m szakaszt k ü l ö n b ö z t e t n e k m e g : a n o r m a t í v o t , a s t r a t é g i a i t és a z operacionálisat (műveletit). A n o r m a t í v t e r v a p o l i t i k a i célokat k o n k r e t i z á l j a és m e g h a t á r o z z a az o p c i ó k a t is. A stratégiai t e r v a m á r k i v á l a s z t o t t opciók szerint h a t á r o z z a m e g azt, a m i t é n y l e g e s e n m e g v a l ó s í t h a t ó . A m ű v e l e t i t e r v p e d i g m e g á l l a p í t j a a hogyan és a mikor p o n t o s m e n e t r e n d j é t . A t á r s a d a l m i j e l e n s é g e k s z á m á r a — e l ő r e l á t á s o n és reflexív előrejelzésen a l a p u l ó i r á n y í t h a t ó s á g u k b ó l k ö v e t k e z ő e n — a jelenlegi k ö r ü l m é n y e k között elsőrendű j e l e n t ő s é g ű v é v á l i k az i n f o r m á l á s s z í n v o n a l á n a k technológiája, s az, a h o g y a n az i n f o r m á c i ó k a t a t á r s a d a l m i fejlődés s t r a t é g i á i n a k m e g v á l a s z t á s á b a n felhasználják. A t á j é k o z t a t á s m a g a s szintje t e r m é s z e t e s e n pozitív s z e r e p e t j á t s z i k a gazdasági, t u d o m á n y o s , m ű s z a k i fejlődésben. E z é r t is született m e g a z a gondolat, h o g y hozzanak l é t r e egy előrelátási „ a d a t b a n k o t " (például N y u g a t - E u r ó p á b a n ) . De az információk m a n i p u l á c i ó j a u g y a n a k k o r sok veszélyt is m a g á b a n rejt. V a l ó igaz, h o g y „ m i n d e n a d m i n i s z t r á c i ó az a d a t o k k i v á l a s z t á s á r a és feldolgo­ z á s á r a é p ü l " (Mircea M a l i ţ a ) ; igaz az is, h o g y az a d a t o k feldolgozása, a számító­ gépek alkalmazása a közigazgatásban bármely elidegenedett társadalmi rendszer­ b e n e l v e z e t h e t a k ö z v é l e m é n y „pórázon vezetéséhez" a p u b l i c i t á s f e l h a s z n á l á s á v a l (ez a jelenség n y i l v á n u l m e g k ü l ö n ö s k é p p e n a z A m e r i k a i Egyesült Á l l a m o k b a n ) ; p o t e n c i á l i s a n e l v e z e t h e t az ú n . „hét n a g y veszély"-hez (lásd: I. I a c o b : A számító­ gépek hét veszélye. New Society, 1969. d e c e m b e r 11). E veszélyek k ö z ü l az első: az i n f o r m á c i ó erejével, az i n f o r m á c i ó b a n r e j l ő h a t a l o m m a l v a l ó visszaélés, a m e l y a m a g á n é l e t e t és az á l l a m o k közötti k a p c s o l a t o k a t e g y a r á n t veszélyezteti. A m a m é g csak p o t e n c i á l i s , de a j ö v ő b e n r e á l i s s á v á l h a t ó p e r s p e k t í v a a l a p j á n f e l r é m l i k a n e ­ gatív u t ó p i á k l á z á l m a , m e g v a l ó s u l á s á n a k l e h e t ő s é g e : a teljes m a n i p u l á l t s á g , a szá­ mítógépek harca, adatbankrablások. Bizonyos fajta előrejelzések e v e s z é l y é n e k az „előrejelzése" elvezetett a n n a k a s z ü k s é g l e t n e k a m e g f o g a l m a z á s á h o z , h o g y h o z z a n a k l é t r e megfelelő jogi keretet, a m e l y szabályozza az „ a d a t b a n k o k " f e l h a s z n á l á s á t , t o v á b b á a h h o z az óhajhoz, hogy

m a g u k a s z á m í t ó g é p e k dolgozzák k i a z i n f o r m a t i k a k ó d e x é t (Charles Boch, Le Monde, 1969. n o v e m b e r 4). H a m i s í t a t l a n e l ő r e l á t á s a z o n b a n c s a k a s z o c i a l i z m u s b a n lehetséges, m é g p e d i g ott is c s a k o l y a n k ö r ü l m é n y e k között, a m i k o r a t á r s a d a l m i , gazdasági, politikai f o l y a m a t o k résztvevői „ r a c i o n á l i s a k és i s m e r i k e g y m á s s t r a t é ­ giáját s ezek k ö v e t k e z m é n y e i t " (T. S c h a t t e l e s i.m. 88).

* H a z á n k b a n a t á r s a d a l m i e l ő r e l á t á s h o z kapcsolódó k u t a t á s o k szerves részei a z o k n a k a t a n u l m á n y o k n a k , a m e l y e k a t e r v e k e t készítik elő. A s z a b a d s á g m i n t a f e l i s m e r t szükségszerűség m e g k ö v e t e l i a szocialista és k o m m u n i s t a t á r s a d a l o m t ó l azt, h o g y t u d a t o s a n p r o g r a m o z z a a f e l a d a t o k a t , a m e g ­ előző lépcsőfokok a l a p j á n előrelássa és előrevetítse a j ö v ő t á r s a d a l m á n a k gazdasági, politikai, t á r s a d a l m i , szellemi, erkölcsi szerkezetét. A p r o g r a m o z á s feltételezi azt, hogy szigorúan realista módon „felleltározzuk" és t u d o m á n y o s a n e l e m e z z ü k a fejlő­ d é s b e n e l é r t szakaszokat. E h h e z a „leltározáshoz" viszont v á l t o z a t o s statisztikai, m a t e m a t i k a i , ö k o n o m e t r i a i , szociometriai, szociológiai m ó d s z e r e k r e v a n szükség, a m e l y e k n e k az a l k a l m a z á s á t m o s t g o n d o l j u k át, m o s t k í s é r l e t e z z ü k ki. Az a d a t o k b ó l k ö v e t k e z t e t n i l e h e t a szükséges és lehetséges f e l a d a t o k r a , a m e l y e k n e k teljesítésével i r á n y í t a n i l e h e t t á r s a d a l m u n k a t a h u m a n i t á r i u s t á r s a d a l o m m o d e l l felé, e n n e k l é n y e ­ gesebb v o n á s a i t m e g t a l á l v a a z e m b e r i s é g h a l a d ó g o n d o l k o d á s á n a k egész t ö r t é ­ netében. Szocialista t á r s a d a l m u n k v e z e t é s e új v o n á s o k k a l gazdagodik, az i r á n y í t ó t e v é ­ kenység h a t é k o n y s á g á n a k á l l a n d ó n ö v e k e d é s e p e d i g m e g k ö v e t e l i , h o g y az összes t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k a m a g u k egészében a t á r s a d a l m i élet minden területét ta­ n u l m á n y o z z á k . V é l e m é n y ü n k s z e r i n t k ü l ö n ö s k é p p e n szükség v a n a r r a , hogy t á r s a ­ d a l m i s z e r k e z e t ü n k m i n d e n t e r ü l e t é n t o v á b b i k o n k r é t szociológiai „ m é l y f ú r á s o k a t " végezzenek s elemezzék a k a p o t t a d a t o k a t ; g a z d a s á g i m e c h a n i z m u s u n k n a k szüksége v a n a politikai j e l e n s é g e k n e k és azok „ m ű k ö d é s é n e k " t o v á b b i folyamatos, szocioló­ giai v i z s g á l a t á r a , a t u d o m á n y o k i s m é t l ő d ő szociológiai a n a l í z i s é r e ( t u d o m á n y s z o c i o ­ lógia), fontos t o v á b b á a család, az e m b e r k ö z i k a p c s o l a t o k , a s z a b a d idő kis l é p t é k ű , d e n a g y i g é n y ű szociológiai f e l t é r k é p e z é s e az abszolút hitelesség k o o r d i n á t á i n . M i n d e z e k r e t á r s a d a l m u n k őszinte ö n i s m e r e t e v é g e t t v a n szükség; csakis ezek teszik lehetővé, h o g y s o k r é t ű t á r s a d a l m i v a l ó s á g u n k a t n e c s a k statisztikailag, h a n e m szociológiailag is m e g i s m e r j ü k . T á r s a d a l m u n k jövő s t r u k t ú r á j á n a k és f i z i o g n ó m i á j á n a k előrevetítése m e g k ö ­ veteli m i n d e n e m b e r i t e v é k e n y s é g vizsgálatát, t o v á b b á azt, h o g y p o n t o s a b b a n i s ­ m e r j ü k a z o k a t az e l v e k e t és m ó d o z a t o k a t , a m e l y e k szerint az e l k ö v e t k e z e n d ő gaz­ dasági, politikai, t u d o m á n y o s , m ű s z a k i , t á r s a d a l m i , szellemi, erkölcsi, biológiai s t r u k t ú r á n k , é l e t k ö r n y e z e t ü n k a l a k u l . I s m e r n i és széles k ö r b e n a l k a l m a z n i k e l l u g y a n a k k o r az e l ő r e l á t á s k o r s z e r ű m ó d s z e r e i t és eljárásait, tökéletesíteni k e l l ő k e t és ú j a k a t létrehozni. V i l á g s z i n t e n j e l e n l e g t ö b b m i n t száz m ó d s z e r t és e l j á r á s t i s ­ m e r n e k a t á r s a d a l m i e l ő r e l á t á s k ü l ö n b ö z ő o l d a l a i v a l k a p c s o l a t o s a n , t ö b b e t ezek közül h a z á n k b a n is a l k a l m a z n a k , k ü l ö n ö s e n a g a z d a s á g i vezetésben.

* Az a l k a l m a z o t t n e m m a t e m a t i k a i m ó d s z e r e k közül m e g e m l í t h e t j ü k az ún. „ D e l p h i - m e t ó d u s t " és a „ b r a i n s t o r m i n g " - o t (ötletroham), a m e l y e k t ö b b , t i s z t á n t e c h ­ nicista eljárástól e l t é r ő e n számos diszciplína — szociológia, pszichológia — jelleg­ zetes m ó d s z e r e i t h a s z n á l j á k fel. R o m á n i a Szocialista K ö z t á r s a s á g A k a d é m i á j á n a Gazdasági K u t a t ó i n t é z e t v é d n ö k s é g e a l a t t k í s é r l e t e k e t végeztek az „ ö t l e t r o h a m -

mal" a Danubiana üzemben, a bukaresti dohánygyárban, a Román Vegyiművekben. A bútoriparban a „Delphi-technikát" próbálták ki. A D e l p h i - m ó d s z e r lényegét a k ö v e t k e z ő k b e n foglalják össze: a s z a k e m b e r e k kiválasztott c s o p o r t j á n a k tagjai e g y m á s t ó l teljesen függetlenül, de m e g a d o t t t é m a ­ k ö r ö n belül fölfektetnek egy-egy jegyzéket, e z e k b e n felsorolják a z o k a t a fejle­ m é n y e k e t , a m e l y e k b e k ö v e t k e z t é t egy a d o t t i d ő h a t á r o n b e l ü l v a l ó s z í n ű n e k t a r t j á k . Ezek egyeztetése u t á n m i n d e n m e g k é r d e z e t t v é l e m é n y t n y i l v á n í t arról, hogy a fel­ sorolt f e j l e m é n y e k b e k ö v e t k e z é s e m i k o r r a v á r h a t ó . A k a p o t t e r e d m é n y e k statisz­ tikai feldolgozása u t á n k i a l a k u l a j ö v e n d ő f e j l e m é n y e k n e k egy o l y a n képe, amely az e r e d e t i l e g e g y m á s t ó l függetlenül dolgozó s z a k e m b e r e k „közös nevezőre hozott", „ á t l a g " - v é l e m é n y é t t ü k r ö z i : „Az összehozott v á l a s z o k logikája" r e n d s z e r i n t o l y a s ­ m i k r e u t a l , a m e l y e k r e a r é s z t v e v ő k k ü l ö n b e n — e g y e n k é n t — t a l á n n e m is gon­ d o l t a k volna. A „ D e l p h i - m ó d s z e r " b ú t o r i p a r i a l k a l m a z á s á n a k célja: f e l t á r n i és követni az e l k ö v e t k e z e n d ő h á r o m évtized t e n d e n c i á i t a b ú t o r i p a r i t e r m e l é s b e n és alkotásban. A k u t a t á s , a m e l y f e l m é r t e a b ú t o r i p a r lehetőségeit 2000-ig, ú n . diszciplínaközi jel­ legű volt, 21 k ü l ö n b ö z ő s z a k e m b e r v é l e m é n y é t k é r t é k ki, a b ú t o r i p a r i tervezőkét, közgazdászokét, k u t a t ó k é t s azokét, a k i k a t e r m e l é s t , a k e r e s k e d e l m e t , a r e k l á m o t irányítják. Az e l ő r e l á t á s számos k é r d é s b e n igen é r d e k e s e r e d m é n y e k r e vezetett. Ilyen k é r d é s e k : a belső és külső piac felmérése, az elkövetkező évtizedek b ú t o r á n a k esz­ t é t i k á j a és funkcionalitása, minősége, a felhasznált n y e r s a n y a g , a t e r m e l é s t e c h n o ­ lógiája, a s z a k e m b e r e k felkészítése, a b ú t o r e l a d á s . R e m é l h e t ő , hogy az e l ő r e v e t í t ő m ó d s z e r h a t é k o n y s á g a elvezet e módszer á l ­ l a n d ó f e l h a s z n á l á s á h o z és kiterjesztéséhez. É r d e k e s e r e d m é n y e k h e z v e z e t e t t a D a n u b i a n a ü z e m b e n folytatott k u t a t á s is; t á r g y a : a g u m i h u l l a d é k h a s z n o s í t á s a és e n n e k m ó d j a i . Sok é r d e k e s gondolatot fogal­ m a z t a k m e g ezzel k a p c s o l a t b a n , a m e l y e k közül n é h á n y a t a g y a k o r l a t b a n is alkal­ m a z t a k . E n n e k e r e d m é n y e k é n t k ö r ü l b e l ü l évi 172 t o n n a h u l l a d é k o t értékesítettek, a m i az ü z e m á r u t e r m e l é s é b e n évi 1 200 00 lej é r t é k e t j e l e n t (Conducerea ştiinţifică a întreprinderii. B u c u r e ş t i , 1970). Az „ ö t l e t r o h a m " a l k a l m a z á s a k o r a b u k a r e s t i d o h á n y g y á r b a n a cél az volt, h o g y m e g t a l á l j á k , m i l y e n m ó d o n lehet m e g s z ü n t e t n i a C a r p a ţ i , S n a g o v , Litoral cigaretta készítésében azokat a hibákat, amelyek a szűrőnek a cigarettához való illesztésekor j e l e n t k e z t e k . K é s ő b b a vizsgálódás k i t e r j e d t a c i g a r e t t á k csomagolásá­ n a k v á l t o z a t o s a b b á t é t e l é r e is. Az e r e d m é n y e k itt is jelentősek voltak, é p p e n ezért helyes l e n n e a módszert szélesebb k ö r b e n h a s z n o s í t a n i , m i n d a z o k o n a t e r ü l e t e k e n , ahol az i n t u i t í v gondol­ k o d á s — a s z a k m á b a n és az é l e t b e n szerzett t a p a s z t a l a t o k r a é p ü l v e — k o n k r é t a n h o z z á j á r u l h a t a fejlődéshez.

* Bonyolult az e l ő r e l á t ó i r á n y í t á s t u d o m á n y a , a m e l y szervesen kapcsolódik az e l ő r e l á t á s t u d o m á n y á h o z . A mi é r t e l m e z é s ü n k b e n a t u d o m á n y o s e l ő r e l á t á s a t á r ­ s a d a l m i e l ő r e l á t á s t ö r v é n y e i n e k és m ó d s z e r e i n e k a t u d o m á n y a : l e h e t ő v é teszi a k ü l ö n b ö z ő s z a k t u d o m á n y o k b a n m ű v e l t e l ő r e l á t á s o k szintézisét azzal a céllal, hogy a t á r s a d a l m a t fejlődésben, a m a r x i s t a metodológia á l t a l á n o s s z e m p o n t j a i alapján, a m a g a egészében, k o n k r é t t á v l a t a i b a n t a n u l m á n y o z h a s s u k . A n é h á n y évvel ezelőtti helyzettel s z e m b e n , a m i k o r a jövőt csak a tudósok k i s és elszigetelt csoportja vizsgálta, s az e r e d m é n y személyes v é l e m é n y volt, most és a j ö v ő b e n a t á r s a d a l m i e l ő r e l á t á s k é r d é s é t egyre i n k á b b „csoportoknak", k o m p l e x

r é s z l e g e k n e k kell k u t a t n i u k , a m i m e g k ö v e t e l t e a t á r s a d a l m i e l ő r e l á t á s i n t é z m é n y e ­ sítését. A T á r s a d a l m i és P o l i t i k a i T u d o m á n y o k A k a d é m i á j a v a l ó b a n a l k a l m a s f ó ­ r u m a t á v l a t i t á r s a d a l m i e l ő r e l á t á s kidolgozására. M i n d e z t e r m é s z e t e s e n t o v á b b r a is m e g k ö v e t e l i , h o g y részt v e g y ü n k a b b a n a n e m z e t k ö z i d i a l ó g u s b a n , a m e l y m i n d é l é n k e b b e n v i t a t j a az e m b e r i s é g jövőjét. A t u d o m á n y o s e l ő r e l á t á s m e g a l a p o z á s a t e r m é s z e t e s e n élesen felveti az e t e r ü ­ leten dolgozó s z a k e m b e r e k k é p z é s é n e k és t o v á b b k é p z é s é n e k a k é r d é s é t is. Ez a t u d o m á n y m é g igen fiatal, m o s t a l a k u l , o k t a t á s u n k egyetlen t e r ü l e t é n s e m folyik megfelelő képzés. E g y e t é r t h e t ü n k azzal, h o g y v a l ó b a n h a s z n o s volna, h a s z a k k u r z u ­ sokat s z e r v e z n é n e k a t á r s a d a l m i e l ő r e l á t á s t é m a k ö r é b e n m i n d a szociológiai, filo­ zófiai, p o l i t i k a i g a z d a s á g t a n i , m i n d a m a t e m a t i k a i , építészeti és a u t o m a t i k a i k a ­ r o k o n — az utolsó t a n u l m á n y i é v b e n . U g y a n c s a k h a s z n o s l e h e t n e a k ö z é p i s k o l á k X I . o s z t á l y á b a n az e l ő r e l á t á s s a l foglalkozó k ö r ö k m e g t e r e m t é s e hozzáértő s z a k e m ­ b e r e k vezetésével, a m i l e h e t ő v é t e n n é , h o g y k i v á l o g a s s u k a p r o b l é m a i r á n t é r d e k l ő d ő fiatalokat. Ez fejlesztené az ifjúságban a felelősséget h a z á n k jövője i r á n t . H a s z n o s l e n n e u g y a n a k k o r az is, h a v i t á k a t r e n d e z n é n e k , k i a d v á n y o k a t j e l e n ­ t e t n é n e k m e g , a r á d i ó és a televízió a d á s a i b a n f o g l a l k o z n á n a k e t é m a k ö r r e l , h o g y h a t é k o n y a b b a n m o z g ó s í t s á k a k ö z v é l e m é n y t és az alkotó e n e r g i á t az e l k ö v e t k e z e n ­ dőkre, s u g y a n a k k o r a jövő civilizációja s z e l l e m é b e n t ö r t é n ő erős n e v e l ő h a t á s a i s volna mindennek.

* A m a t e m a t i k a n y e l v e e g y r e szélesebb k ö r b e n elterjed m i n d e n t u d o m á n y á g b a n , és á l t a l á b a n a t á r s a d a l m i s z a k t u d o m á n y o k b a n is. Ez k é t s é g t e l e n ü l pozitív j e l e n s é g . A t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k v o n a t k o z á s á b a n k é t s z e m p o n t b ó l ü d v ö s : egyrészt a z é r t , m e r t ez é r t é k e s ú t m u t a t ó u l szolgál, s a n é l k ü l , h o g y k ö z v e t l e n m e g o l d á s o k a t n y ú j ­ t a n a a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k n a k , mégis m e g h o n o s í t j a a g o n d o l k o d á s f e g y e l m e z e t t ­ ségét a szociológiában, m á s r é s z t azért, m e r t l e h e t ő v é teszi a szocialista t á r s a d a l o m jövőbeli b o n y o l u l t s z e r k e z e t é n e k j o b b m e g é r t é s é t azzal, hogy kidolgozzák a t á r ­ s a d a l m i f o l y a m a t o k e l ő r e l á t á s á n a k a módszereit. Az ilyen m ó d s z e r e k k i f o r m á l á s á ­ b a n a főszerepet a v a l ó s z i n ű s é g s z á m í t á s és a stratégiai j á t é k o k m a t e m a t i k a i e l m é ­ lete fogja j á t s z a n i . A t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k ú n . m a t e m a t i z á l á s a h a z á n k b a n é s világszinten egyelőre m é g c s a k a kezdet k e z d e t é n t a r t . C s u p á n a g a z d a s á g t u d o ­ m á n y n a k v a n v a l a m e l y e s előnye, v a l a m i n t a n e m z e t k ö z i p o l i t i k a t u d o m á n y á n a k , ahol a v a l ó s z í n ű s é g s z á m í t á s , a stratégiai j á t é k o k e l m é l e t e és a jövő m o d e l l j e i n e k kidolgozása széles k ö r b e n e l t e r j e d t (bár a n e m z e t k ö z i p o l i t i k a v i s z o n y l a t á b a n k e ­ vesebbet p u b l i k á l n a k ) . A társadalomtudományok „matematizálása" tekintetében nekünk, a társada­ l o m t u d o m á n y o k t e r ü l e t é n dolgozó k u t a t ó k n a k le kell g y ő z n ü n k egyfelől a techni­ cista t e n d e n c i á k a t , másfelől saját technofóbiánkat, a m e l y n e k jelei m á r m e g f i ­ gyelhetők. T u d a t á b a n v a g y u n k a n n a k , h o g y a t u d o m á n y o k m i n d e n t e r ü l e t e m e g fogja követelni a számítási a l g o r i t m u s o k gyors fejlődését. De azt a m e g á l l a p í t á s t , a m e l y szerint 10—15 év m ú l v a a m a t e m a t i k u s o k s z á m a „ u g y a n o l y a n j e l e n t ó s m u t a t ó s z á m lesz v a l a m e l y ország civilizációs s z í n v o n a l a t e k i n t e t é b e n , m i n t az a c é l t e r m e l é s v a g y az egy főre j u t ó v i l l a m o s e n e r g i a " , t a l á n ki l e h e t n e egészíteni azzal, h o g y n e m c s a k a m a t e m a t i k u s o k , h a n e m a szociológusok s z á m a is a fejlettség egyik m u t a t ó j a lesz. A m a t e m a t i k a s z e r e p é n e k abszolutizálása a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k b a n k ö n n y e n elvezethet a m a t e m a t i k a fetisizálásához a t á r s a d a l o m fejlődésében.

SEMLYÉN ISTVÁN

JÖVŐKUTATÓK A MÚLT SZÁZADBAN A j ö v ő b e l á t á s v á g y a és a „jövendölő t e v é k e n y s é g " l e g a l á b b o l y a n régi, m i n t a z e m b e r i s é g n e k az az óhaja, hogy m e g m a g y a r á z z a ö n m a g a l é t é n e k é r t e l m é t vagy gyógyító í r t leljen a t e s t é t m a r d o s ó f á j d a l m a k r a . T e r m é s z e t e s e n n e m állítjuk T h a ­ lészt v a g y A n a x i m a n d r o s z t a h a r u s p e x e k k e l v a g y a delphoi-i j ó s d á v a l egy sorba, b á r valószínűleg a p r o f é t é s z e k n e k n e m az volt az egyedüli f e l a d a t u k , h o g y h e x a m e ­ t e r b e szedjék a p h y t i á k szavait, h a n e m ezt megelőzően „ a n k é t o k a t " is f o l y t a t t a k k o r u k á l l a m f é r f i a i n a k , „politológusainak", h a d v e z é r e i n e k , filozófusainak k ö r é b e n , tudva, hogy jóslataik aktívan visszahatnak majd a társadalmi cselekvésre, akár új t ö r v é n y h o z á s m e g h o n o s í t á s á r ó l , a k á r h á b o r ú r ó l v a g y b é k é r ő l v a n szó. (Min­ d e n b i z o n n y a l e z é r t is nevezi Olaf H e l m e r és T h e o d o r e G o r d o n „ D e l p h i - m ó d s z e r n e k " az egy s z a k é r t ő csoporton b e l ü l v é g z e t t j ö v ő k u t a t ó ankétot.) Bizonyos fokú t u d o m á n y o s s á g o t s e m l e h e t a régi idők j ó s l a t a i t ó l m e g t a g a d n i . H a a gyógyfüvekkel és ezer esztendős t a p a s z t a l a t t a l gyógyító m e m p h i s z i I m h o t e p e t n é m i joggal P a s t e u r v a g y Sir F l e m i n g távoli e l ő f u t á r á n a k n e v e z h e t j ü k , akkor a m a j á k r ó l is e l m o n d h a t j u k , h o g y ők viszont t a l á n m é g t á v o l i b b , de egyenesági felmenői a m a i a m e r i k a i „gondolkodó g y á r a k n a k " . A m a j á k u g y a n i s , a k i k v a l a ­ hol a m a i H o n d u r a s , m a j d a Yucatán-félsziget t e r ü l e t é n éltek, m á r é v e z r e d e k k e l ezelőtt m a t e m a t i k a i „ v a l ó s z í n ű s é g s z á m í t á s s a l " p r ó b á l t á k m e g t e r v e z n i a jövőt. A m a j á k n á l „jóslás s z e m p o n t j á b ó l a l e g f o n t o s a b b időegység a k a t u n . Egy k a t u n = 20 t u n ; egy t u n = h á r o m s z á z h a t v a n n a p . . . Így a l a k u l t ki a t i z e n h á r o m k a t u n b ó l (megközelítőleg k é t s z á z h a t v a n évből) álló időegység, a m e l y a l a t t a t ö r ­ t é n e l e m m e g i s m é t l i ö n m a g á t . . . A p a p o k ezért fő f e l a d a t u k n a k a m ú l t megfigye­ lését t a r t o t t á k , és a j ö v ő t e n n e k megfelelően t e r v e z t é k . . . Az i d ő n e k a m ú l t b a v a l ó v i s s z a s z á m í t á s a k o r . . . n é g y s z á z m i l l i ó é v r e n y ú l t a k v i s s z a . . . " — í r j a Dömötör T e k l a (Mitológiai ábécé. B u d a p e s t , 1970). Az u t ó p i a és a j ö v ő t u d o m á n y o s előrejelzése között k ö n n y ű p o n t o s h a t á r ­ v o n a l a t h ú z n i . A X V I — X V I I I . század n a g y u t ó p i s t á i : T h o m a s M o r e , C a m p a n e l l a , F r a n c i s B a c o n n é m i joggal t a l á n m e g e m l í t h e t ő k a p r o s p e k t i v k u t a t á s „ősei" k ö ­ zött. J u l e s V e r n e - r e , E d w a r d B e l l a m y r a , J ó k a i r a , H. G. W e l l s r e v a g y A l d o u s H u x l e y - r a a science-fiction is igényt t a r t m i n t e l ő f u t á r a i r a . S e n k i s e m v i t a t j a el őket ettől az i r o d a l m i műfajtól. Mégis v a n n é m i k ö z ü k a p r o s p e k t i v előrejelzéshez is. A m e n n y i b e n p r o s p e k t i v k u t a t á s o n , előrejelzésen a f e l h a l m o z o t t t a p a s z t a l a t o k álta­ l á n o s í t á s á t és é r t e l m e z é s é t é r t j ü k , a z e l m ú l t 100—120 é v b e n n á l u n k is t ö b b e n m e g ­ k í s é r e l t é k felvázolni a fejlődés e l ő r e l á t h a t ó p e r s p e k t í v á i t , a z e m b e r i s é g és a szű­ kebb értelemben vett hazai társadalom sorsának várható alakulását. A prospektiv társadalomkutatásnak m a sincsenek tökéletesen kialakult, m a ­ r a d é k t a l a n u l m e g b í z h a t ó t u d o m á n y o s módszerei. A r é g i e k k i z á r ó l a g i n t u i t í v a l a ­ p o n , s z a b a d o n ívelő f a n t á z i á v a l , m i n d e n f é l e m ű s z a k i segédeszköz n é l k ü l p r ó b á l t a k a j ö v ő b e t e k i n t e n i . Az egyetlen a l a p , a m i r e t á m a s z k o d h a t t a k , t á r s a d a l m i v a l ó s á g u k t ö b b é - k e v é s b é a l a p o s i s m e r e t e v o l t ; vagyis analógia, t ö r t é n e l m i p á r h u z a m b a állítás

r é v é n p r ó b á l t a k prognózist készíteni a p o l i t i k a i és t á r s a d a l m i fejlődés v á r h a t ó irányairól. Kétségtelenül intuitív alapon születnek a legkönnyebben tévkövetkeztetések, m e r t f o k o z o t t a b b a n é r v é n y e s ü l h e t a s z u b j e k t i v i z m u s , az elfogultság, a t á r s a d a l m i vagy politikai r ö v i d l á t á s . E r r ő l az e l j á r á s r ó l a z o n b a n a f u t u r o l ó g u s o k m a s e m m o n d t a k le. F a n t á z i a n é l k ü l n i n c s j ö v ő b e n é z ő t u d o m á n y . A régi p r o g n ó z i s o k b ó l t a l á n e l s ő s o r b a n a k i i n d u l ó p o n t , a k o r t á r s a d a l o m s z e m ­ lélete és - b í r á l a t a a l e g l é n y e g e s e b b , az, a m i b ő l a n a l ó g i a a l a p j á n a fejlődésre k ö ­ vetkeztettek. V a j o n h i t t e k - e e l ő d e i n k e z e k b e n a p r o g n ó z i s o k b a n ? E r r e v o n a t k o ­ zólag, sajnos, é p p a n n y i r a n e m á l l n a k a d a t o k r e n d e l k e z é s ü n k r e , m i n t a h o g y t u d o ­ m á s u n k s z e r i n t m a s e m m é r t é k m é g fel, h á n y a n h i s z n e k p é l d á u l a jelenlegi fu­ turológiai előrejelzésekben. A k ö v e t k e z ő k b e n n é h á n y h o n i s z e m e l v é n y t m u t a t u n k be — a m a i h e l y e s ­ írást k ö v e t v e — b ő ö t v e n e s z t e n d ő (1847—1900) főleg t á r s a d a l m i v o n a t k o z á s ú , kis részben a m ű s z a k i h a l a d á s s a l foglalkozó prognózisaiból, jelezve, hogy a t e r j e d e l e m csak p i l l a n a t f e l v é t e l e x p o n á l á s á t teszi l e h e t ő v é . Polgári

rend

— békés

eszközökkel?

Általában megállapíthatjuk, hogy az eseményekkel terhes, nagy változásokat ígérő k o r s z a k o k k ü s z ö b é n a prognózisok d e r ű l á t ó k , b i z a k o d ó k ; a m e g v a l ó s u l á s s különösen a r o h a m o s n a k é r z e t t fejlődés i d ő s z a k á b a n viszont s z k e p t i k u s a k , félelemtől terhesek, pesszimisták. 1847-ben senki s e m k é t e l k e d e t t m á r a b b a n , h o g y E r d é l y n a g y változások küszöbén áll. A t ö r v é n y h a t ó s á g o k l á z a s a n v i t a t k o z n a k az ú r b é r r ő l , P á r i z s b ó l és Lipcséből egyes közéleti férfiak c í m é r e f o r r a d a l m i t a n o k a t h i r d e t ő k ö n y v e k e t k é z ­ besít a p o s t a (George B a r i iuról t u d j u k , h o g y k é n y t e l e n volt egy ilyen k ö n y v e t a r e n d ő r f ő n ö k n e k beszolgáltatni), a tiltott k ö n y v e k Bécsből é r k e z ő j e g y z é k é n R o u s ­ seau és V o l t a i r e , F e u e r b a c h és H e i n e n e v e m e l l e t t először j e l e n i k m e g M a r x n e v e . A kolozsvári k ö z v é l e m é n y egyik i r á n y í t ó j a M é h e s S á m u e l n e k , a m a t e m a t i k a és fizika p r o f e s s z o r á n a k , a M a g y a r T u d ó s T á r s a s á g levelező t a g j á n a k lapja, a r e f o r m e s z m é k é r t k ü z d ő Erdélyi Híradó. A c e n z ú r a é r e z h e t ő e n m e g e n y h ü l t : „ . . . o l y d o l ­ gokról b e s z é l h e t n i m a m i n d e n m e g n e m é r t é s és m á s gonoszabbféle a g g o d a l o m n é l ­ kül, m e l y e k n e k t e r j e s z t é s é é r t . . . k e v é s idővel ezelőtt h o n á r u l á s s a l v á d o l t á k szélt i b e n az e m b e r f i á t . . . " A l a p 1847. j a n u á r 3-i s z á m á n a k újévi köszöntőjét mégis h a n g s ú l y o s a n k o n ­ z e r v a t í v j ó k í v á n s á g vezeti b e : „Adjon isten m i n d e n jót, m i n d e n t , a m i r é g e n volt!" A l a p olvasói e s z ó l á s m o n d á s t t r é f á n a k f o g h a t t á k fel, a szerkesztő részéről a z o n b a n p o l i t i k u m volt: a h á t á t a k a r t a biztosítani, h o g y előre a n n á l s z a b a d a b b a n v a g d a l ­ kozhasson: „Midőn l a p u n k h o m l o k á n az ú j u l ó é v üdvözlését ez i s m e r e t e s t r é f á s so­ r o k k a l kezdjük, s o k a n azt h i h e t n é k : a z é r t h a l m o z á n k k e v é s s z a v a k b a a n n y i i r ó ­ niát, h o g y a j ö v e n d ő felé f o r d u l t k e b l ü n k é r z e l m i n e k a n n á l s z a b a d a b b folyást e n ­ gedjünk. N e m ; m i a m o n d o t t a k a t a s z a v a k e g y e n e s é r t e l m é b e n k í v á n j u k v é t e t n i ; mi a m ú l t a t t a g a d n i , a j e l e n t i m á d n i s a jövőt m e g c s a l n i e g y i r á n t t e r h e s v é t e k n e k tartjuk." Ez a m e g f o g a l m a z á s k ö r ü l b e l ü l a n n a k felel m e g , a m i t a k o r „fontolva h a l a ­ d á s n a k " nevezett. A k ö v e t k e z ő p r o g n ó z i s a z o n b a n m á r s o k k a l h a t á r o z o t t a b b : „Bizo­ n y o s a n t ö r t é n é s z e t ü n k b e n n e m m u t a t k o z i k év, m e l y a közel j ö v e n d ő n e k n e m csí­ r á i v a l , de m á r l e s z a k í t á s r a v á r ó g y ü m ö l c s e i v e l oly g a z d a g o n v i r r a d t h o n u n k r a , m i n t a j e l e n ; s ez ü n n e p é l y e s p i l l a n a t b a n , e jogos r e m é n y e k k ö z e p e t t e , k e v é s s z a v a k

l e g y e n e k tolmácsi azon é r z e l m e k n e k . . . , hogy az 1847-ik évtől számlálja a h á l á s i v a d é k s z á m t a l a n p o l g á r t á r s a i n k sorsa j o b b r a f o r d u l á s á n a k , a k ö z t e h e r v i s e l é s n e k s törvényhatósági rendszerünk szilárdulásának hajnalló korszakát." J o b b r a f o r d u l ó sors, k ö z t e h e r v i s e l é s — polgári d e m o k r a t i k u s r e n d s z e r t jelent, m e l y n e k a p r o g n ó z i s szerint m é g a b b a n az 1847. e s z t e n d ő b e n m e g kellett v o l n a v a l ó s u l n i a . H o g y m i t é r t e t t a l a p a t ö r v é n y h a t ó s á g i r e n d s z e r m e g s z i l á r d u l á s á n , azt Nemzeti Társalkodó c í m ű r o v a t á b ó l t u d j u k m e g . Véget kell v e t n i — követeli itt — a k o r r u p t és h a t a l m a s k o d ó tisztségviselők ü z e l m e i n e k , az olyan szolgabíráén a k p é l d á u l , a k i „ . . . a p a r a s z t o k a t . . . m a g a s z á m á r a k u k o r i c a szedni és p i ­ t y ó k a ásni h a j t a n á s a s c o n t r o b a m é g i s m e g y e i n a p s z á m o k a t í r n a " , v a g y aki az elfogott t o l v a j o k a t , r a b l ó k a t „ c s u p a e m b e r i szeretetből, n e m a k a r v á n b ű n ö s n e k el­ vesztését, h a n e m m e g t é r é s é t . . . s u t t o m b a n e l e r e s z t e n é , t u d v á n ismét azt, hogy jótét h e l y é b e jót v á r h a t n i . . . " B é k é s v a g y f o r r a d a l m i fejlődésre s z á m í t o t t a k 1847 j a n u á r j á b a n Kolozsvárt? Egyesek m i n d e n b i z o n n y a l előre l á t t á k , h o g y r ö v i d e s e n f o r r a d a l o m r á z z a m e g E u r ó p á t , b á r ezt a v é l e m é n y ü k e t m é g ó v a t o s a n k e l l e t t m e g f o g a l m a z n i u k : „Mi a lefolyt évet v a l a m e n n y i e d d i g i n é l f o n t o s a b b n a k . . . ö r v e n d e z t e t ő b b n e k is t e k i n t j ü k — o l v a s s u k az Erdélyi Híradó j a n u á r 7-i s z á m á b a n —, n e m a t e r m e t t g y ü m ö l ­ csökre, az e l h i n t e t t m a g v a k r a n é z v e . . . De h á t n e m m á s é v kell-é a szántóvető­ nek, h o g y g a b o n á j á t föld a l á h i n t s e ? N e m m á s , h o g y azt l e a r a t h a s s a ? . . . V á r h a t n i - é egy p á r r ö v i d évtől olyas dolgokat, m i k r e t i z e d e k i g szokta előkészíteni a n é p e k e t az i d ő ? . . . Erőszak, r o m b o l á s , r e v o l u t i o szokott csak p e r c a l a t t n a g y o k a t végbe­ v i n n i , s az is csak ú g y és a k k o r , h a hosszas előkészülete az e l m é k n e k , h u z a m o s k ü z d é s e , b e l h á b o r g á s a az é b r e d ő és j o g k ö v e t e l ő n é p s z e l l e m n e k m e n t előre ú t k é ­ szítő g y a n á n t . . . " Csiszolt t o l l r a valló, ó v a t o s a n - m e r é s z fogalmazás. A t o v á b b i a k b a n azt kell c s a k k i m u t a t n i a , elő v a n n a k - e m á r „az e l m é k " c s a k u g y a n készítve a f o r r a d a l o m r a , és ezt m e g is teszi: oly e l v e k m e n t e k m á r , h á l a i s t e n n e k , á t c s a k n e m a köz­ n é p é l e t b e , oly e s z m é k g y ö k e r e z t e k m e g a sokaság n a g y r é s z é n e k szívében", m e ­ l y e k é r t m é g kis idővel ezelőtt a n a t é m á t m o n d t a k v o l n a ki. Vajköpülő-mozdony

és a

Niagara

S z a b a d ó r á i k b a n a p o l g á r i d e m o k r a t i k u s f o r r a d a l o m előkészítőit az erkölcsök r o m l á s a és — a m ű s z a k i h a l a d á s is foglalkoztatta. A m i az e r k ö l c s ö k e t illeti, azok, ú g y látszik, időtlen i d ő k óta folyton r o m l a n a k . . . „A n a p o k b a n egy j ó e m b e r e m ­ m e l a világ folyásáról c o n v e r s á l é k . . . — t u d ó s í t a l a p egyik m u n k a t á r s a . — Roszs z a b b a k a m o s t a n i idők, m á s o k az e m b e r e k , visszafelé h a l a d a v i l á g . . . v e g y ü k c s a k fel a n ő v i l á g o t . . . E g y e t l e n h e t i v á s á r o n t i z e n k é t f o n ó k e r é k e l a d ó ! Az istenért, t e h á t egy n a p a l a t t t i z e n k é t f e h é r személy m o n d le azon legszebb női foglalkozás­ r ó l . . . m e l y az asszonyi k ö t e l e s s é g n e k h a n e m legelsője, m i n d e n e s e t r e m á s o d i k a . . . " D e f o r r a d a l m i k o r o k r a az ö n b i z a l o m jellemző. A l a p m e g o l d á s t k e r e s a r r a a z i d ő r e a m i k o r m a j d a z a s s z o n y o k végleg m e g v á l n a k a fonókeréktől, sőt n e t a l á n — v a j a t s e m k ö p ü l n e k t ö b b é . N e m o s o l y o g j u n k az a l á b b i , k o r t ö r t é n e t i d o k u m e n ­ t u m n a k is beillő kis t u d ó s í t á s o n . H o g y a n l á t h a t n á v a l a k i m á s s z e m é v e l a m ű s z a k i h a l a d á s t ? „Egy a m e r i k a i így írja le az e m b e r t — é r t e s ü l ü n k a l a p 1847. d e c e m b e r 30-i s z á m á b ó l —: az e m b e r k é t l á b ú állat, m e l y n a p s u g a r a k k a l rajzol ( D a g u e r r e o typ), gőzzel u t a z i k és v i l l á m m a l (villanytelegráf) beszél. V a l ó b a n n e k ü n k e r d é lyiekül — fűzi e h h e z az Erdélyi Híradó a m a g a k o m m e n t á r j á t —, k i k n a p s u g á r ­ r a l u g y a n r a j z o l g a t u n k , de gőz h e l y e t t l e g t ö b b n y i r e rossz g e b é k k e l v á n s z o r g u n k ,

s v i l l a n y h e l y e t t oly gyors p o s t á k k a l k ö z l e k e d ü n k , m i s z e r i n t g y a k r a n h a m a r á b b tudomásunkra jőnek a brit parliament tanácskozásai, mint ami hazánk valame­ lyik t á v o l a b b i v i d é k é n t ö r t é n i k , n e k ü n k , m o n d j u k , alig l e h e t f o g a l m u n k azon s o k ­ féle t a l á l m á n y o k r ó l , m e l y e k á l t a l az e m b e r i ész e m b e r i és állati erőt t e r m é s z e t i e r ő k á l t a l pótol. Így, például Amerikában vasutat és gőzmozdonyt már vajköpülésre is használnak... Az i n d ó h á z b a n belétöltik a tejet gőzszekér a l a k ú r o p p a n t n a g y h o r d ó b a , a m o z d o n y h a l a d , belől t é j k a v a r ó eszközök m ű k ö d n e k , s egy b i z o ­ nyos hosszúságú v o n a l á t f u t á s a u t á n a téjből k i v á l i k a v a j . Így a Niagara víz­ esésével is már dolgoztatnak: fonógépet hajt. Az e m b e r i k e z e k h o v a t o v á b b felesle­ g e s e b b e k k é v á l n a k . W o r c e s t e r b e n oly öltönyöket készítenek, m e l y e k b e n e g y e t l e n tűöltés sincs. H a így, vége a díszes s z a b ó m e s t e r s é g n e k is, m e l y pedig e d d i g e l ő k i n e v e t t e a gépészet h a t a l m á t . " Az i p a r i f o r r a d a l o m a h e t v e n e s é v e k b e n kezdi n á l u n k is éreztetni h a t á s á t . N e m kétséges, s e m m i s e m ú g y a l a k u l t , a h o g y azt a 48-as r e f o r m n e m z e d é k m e g ­ á l m o d t a és elképzelte. A f o r r a d a l m i e s z m é k e t jórészt e l t e m e t t e az idő, e l l e n b e n m e g i n d u l t az i p a r i fejlődés. A prognózisok m o s t á l t a l á b a n i s m é t d e r ű l á t ó a k , ez m á r egy, a p o l g á r i a s o d á s k ü s z ö b é t é p p e n á t l é p n i készülő t á r s a d a l o m ö n b i z a l m a . E u r ó ­ pához k e l l a l k a l m a z n i a lépést, b e kell hozni a sok évtizedes e l m a r a d á s t : „Mívelődjetek! Ez a k o r jelszava — o l v a s s u k a Kolozsvári Közlöny 1870. j a ­ n u á r 1-i s z á m á b a n —, ez az eszköz m e g á l l h a t n i az e u r ó p a i n é p e k s o r á b a n . C s a k a k a r n i kell, az eszközök n e m h i á n y z a n a k . E r d é l y fiai! É r t s é t e k m e g a k o r h í v ó s z a v á t : t a n u l j a t o k . . . T a n u l j a t o k a d d i g , míg késő n e m l e e n d . . . A világtól elzárkózottságot m e g s z ü n t e t i az új é v f o l y a m á n a gőz s z á r n y a ! Haladhattok! A t u d o m á n y sötétségét m e g s z ü n t e t i a kolozsvári új egyetem!..." E prognózishoz a l i g h a szükséges k o m m e n t á r . N a g y v á r a d , T e m e s v á r és A r a d m á r 1858 óta k a p c s o l a t o t t a r t a „gőz s z á r n y á n " a világgal, 1868. d e c e m b e r 22-én G y u l a f e h é r v á r t is b e k ö t ö t t é k a v a s ú t i közlekedésbe. Á m a K o l o z s v á r t N a g y v á r a d ­ dal összekötő v a s ú t v o n a l a t c s a k 1870. s z e p t e m b e r 7-én a d t á k át a f o r g a l o m n a k , és az e r d é l y i i p a r i f e l l e n d ü l é s k e z d e t é t t u l a j d o n k é p p e n i n n e n s z á m í t h a t j u k . Ettől k e z d v e gyors ü t e m b e n h a l a d t az i p a r o s o d á s és v a s ú t é p í t é s , és n e g y e d s z á z a d d a l k é ­ sőbb, a m i k o r a v i l á g v a s ú t v o n a l a i n a k hossza e l é r t e a 700 000 k m - t (s ezt a k o r a ­ beli statisztikusok n e m titkolt büszkeséggel a F ö l d n e k a Holdtól v a l ó 385 000 k m - e s t á v o l s á g á v a l v e t e t t é k össze), E r d é l y „világtól e l z á r k ó z o t t s á g á t " c s a k u g y a n m e g s z ü n t e t t e m á r a „gőz s z á r n y a " . A t u d o m á n y o k fejlődésében is h a t á r k ö v e t j e l e n t e t t az 1872-ben megnyílt egyetem és az 1875-ben m e g i n d u l t o r v o s - és gyógyszerészképzés. A 90-es é v e k b e n az e g y e t e m n e k m á r 56 (!) főnyi t a n t e s t ü l e t e és c s a k n e m 650 (!) h a l l g a t ó j a volt. A t u d o m á n y o s élet f e l l e n d ü l é s e a n y o m d a t e r m é k e k s z a p o r o d á s á b a n is m e g m u t a t k o ­ zott. Ez v á l t o t t ki a h e t v e n e s é v e k t u d ó s bibliográfusaiból olyan p a n a s z o k a t , m e ­ lyek e l ő r e v e t í t i k n a p j a i n k i n f o r m á c i ó - r o b b a n á s á t . „A h í r l a p i r o d a l o m a j e l e n s z á z a d ­ b a n oly k i t e r j e d é s t n y e r t — o l v a s s u k Szinnyei József h a z a i és külföldi folyóirat­ r e p e r t ó r i u m á n a k 1874. n o v e m b e r 14-én k e l t e l ő s z a v á b a n —, hogy a n n a k t u d o m á ­ nyos é r t é k e s í t é s e r e p e r t ó r i u m o k n é l k ü l t ö b b é n e m l e h e t s é g e s . . . K a m i n d a z á l t a l t e k i n t e t b e v e s s z ü k az angolországi sajtó k i t e r j e d t s é g é t , m e l y m í g 1821-ben 267 h í r l a p o t számlált, j e l e n l e g azok s z á m a az 1600-at m e g h a l a d j a ; b e fogjuk l á t n i , hogy ily k i t e r j e d t h í r l a p i r o d a l m a t i s m e r t e t n i , a n n á l is i n k á b b teljes r e p e r t ó r i u m á t készíteni a l e h e t e t l e n s é g g e l h a t á r o s . . . "

Rohamos

fejlődés

— rossz

közérzet?

A hosszas b é k e , a viszonylagos jólét, a m ű s z a k i fejlődés egyre gyorsuló ü t e m e nem hatott kedvezően a polgárság közérzetére. A társadalom büszke arra, amit a középítkezés t e r é n , az ipari fejlesztésben, a k ö z m ű v e l ő d é s b e n megvalósított, de t ú l r o h a m o s n a k érzi a fejlődést, s ezért a g g o d a l o m m a l t e k i n t a jövő felé. S o k a n visszasírják a „régi jó időket", m e l y e k e t e k k o r „ p a t r i a r c h á l i s k o r n a k " d i v a t n e ­ vezni. S r á a d á s u l 1899-ben kitör a b ú r h á b o r ú , m e l y t ö b b n e k b i z o n y u l t egyszerű g y a r m a t i „ c s e t e p a t é n á l " , s felszította a h a m u a l a t t p a r á z s l ó szenvedélyeket. „ . . . A k o r m i n d e g y r e r o h a m o s a b b a n h a l a d — állapítja m e g a Kolozsvárt megjelenő Magyar Polgár 1899. d e c e m b e r 30-i v e z é r c i k k e — . . . Ezt a r o h a m o t a h a n y a t l ó század v e z e t t e be. Eleje m é g a régi jó i d ő k b e , a p a t r i a r c h á l i s életbe esett, m i d ő n az e m b e r e k csöndes m e d i t á l á s k ö z b e n nézték, h o g y a n k é s z ü l n a g y lassan egyes rész a h a l a d á s szekeréhez. M i k o r a z t á n a r é s z e k e t összeszerelték, a j á r m ű h i r t e l e n g y o r s a s á g g a l m e g i n d u l t és az e m b e r i s é g p á r évtized a l a t t n a g y o b b h a l a ­ dást tett, m i n t e l ő d e i n k egész század alatt. A r o h a m o s h a l a d á s r o h a m o s v e r s e n y r e , ez pedig az e r ő k gyors k i h a s z n á l á s á r a és az e m b e r i élet m e g r ö v i d ü l é s é r e veze­ tett. Nagy civilizációt teremtettünk, hogy legyen ami fölfaljon. Mindazáltal sem­ m i b e n sem h a l a d t u n k a k k o r á t , m i n t a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k , a t e c h n i k a terén. Itt oly v í v m á n y o k a t és t a l á l m á n y o k a t m u t a t h a t u n k föl, m i k r e b ü s z k é k l e h e t ü n k a t ö r t é n e l e m f ó r u m a előtt. T ö b b e k között f e l t a l á l t u k m á r az a u t o m a t a e m b e r t is, a m i r e szükség is volt, h a m á r a t e r m é s z e t e s e m b e r elcsigázódott és r ö v i d e b b életű l e t t . . . M i n d a m e l l e t t a civilizáció s z á z a d á n a k is v a n n a k árnyfoltjai. E g y részüket a n é p e k leigázása m i a t t ontott vér, m á s r é s z ü k e t a n y o m o r á l t a l kisajtolt k ö n n y okozza. Afrika déli részén a m o d e r n e l v e k b e ü t k ö z ő h á b o r ú foly; a t á r s a d a l m a k egy része m u n k a és segély n é l k ü l n y o m o r o g és éhezik, m á s része p e d i g á l l a n d ó a n fegyverben, t é t l e n ü l p u s z t í t j a d r á g a idejét és ifjúságát, egyetlen c s e l e k e d e t e abból á l l v á n , h o g y kiéli és kiszívja az á l l a m o k m u n k á s s á g á t és dologképességét. Az ál­ l a n d ó h a d s e r e g , a h á b o r ú k s a m i ezek n y o m á b a n j á r : a n y o m o r m é g m i n d i g leküzd­ hetetlen problémák m a r a d n a k . . . " Az

önfeláldozás

iskolája...

A milliós l é t s z á m ú á l l a n d ó h a d s e r e g egyike a k o r t foglalkoztató n a g y p r o b ­ l é m á k n a k . M i n t i s m e r e t e s , az á l t a l á n o s leszerelésre az orosz c á r tesz i n k á b b p r o p a ­ g a n d i s z t i k u s jellegű, m i n t g y a k o r l a t i e r e d m é n n y e l kecsegtető j a v a s l a t o t . De k í v á n ­ j a - e e g y á l t a l á n a s z á z a d f o r d u l ó p o l g á r a a leszerelést? M a g a s e m t u d j a , h o g y mit k í v á n j o n ! Az Erdélyi Múzeum 1899. évi 7. s z á m á b a n elemző jellegű hosszas é r t e ­ kezés j e l e n i k m e g Az örök békéről címen, dr. S z l á v i k M á t y á s tollából. Ebből idéz­ z ü k : „ . . . m a , m i d ő n a vezér léghajóból k é m l e l h e t i a c s a t a m e z ő t és t á v i r a t t a l oszt­ h a t j a p a r a n c s a i t , m i d ő n a f ö l d k e r e k s é g e n 5 250 000 e m b e r áll á l l a n d ó a n fegyver­ ben, m e l y s z á m á l t a l á n o s összetűzés esetén 44 250 000-re e m e l k e d h e t i k . . . egy álta­ lános k o n f l a g r á c i ó h a l o m r a d ö n t h e t i E u r ó p a összes t r ó n j a i t és t á r s a d a l m i rendjét." Az á l t a l á n o s lefegyverzés a z o n b a n S z l á v i k s z e r i n t r o m a n t i k u s gondolat, „s jól m o n d o t t a Tolsztoj az orosz cár b é k e m a n i f e s z t u m á r a , h o g y az á l l a m o k m i n d e n t te­ h e t n e k n é p e i k j a v á r a , c s a k azt n e m eszközölhetik ki, h o g y s z o m s z é d a i k n e fegy­ v e r k e z z e n e k " . Elvileg k í v á n a t o s a leszerelés, az ö r ö k b é k e — de a g y a k o r l a t e n n e k e l l e n e m o n d . T ö b b m i n t ö t v e n é v e n e m d ö r d ü l t el fegyver E r d é l y földjén, és E u r ó p á b a n is c s e n d v a n jó k é t évtizede. A m i a g y a r m a t o k o n t ö r t é n i k , az k e v é s b é számít. A n a g y c s e n d r i a s z t ó a n hat. M e g z a v a r j a az éleslátást. „Míg az élet küz­ d e l e m s az e m b e r e k önzők, a d d i g k ü z d ő k n e k kell l e n n ü n k m i n d n y á j u n k n a k , illetve a d d i g a h á b o r ú s k o d á s lehetősége egyik k i v á l ó eszköze a g o n d v i s e l é s n e k a n é p e k

és n e m z e t e k n e v e l é s e t e k i n t e t é b e n " — írja Szlávik. M i n d e z e k e l l e n é r e n i n c s j o g u n k azt állítani, h o g y az Erdélyi Múzeum filozófiai s z a k í r ó j a k i m o n d o t t a n h á b o r ú s p á r t i lett v o l n a : „ T a r t s u k folyton s z e m ü n k előtt — írja — az a n g o l H u m e D. szép képét, amely szerint: ha a nemzeteket egymással szemben háborúba keveredve látom, úgy tetszik n e k e m , m i n t h a k é t részeget l á t n é k , a k i k egy d r á g a p o r c e l á n - s z e k r é n y ­ b e n ü t i k - v e r i k egymást." A s z á z a d f o r d u l ó p o l g á r i é r t e l m i s é g e sem m é r e t e i b e n , s e m b o r z a l m a i b a n n e m i s m e r t e fel az e l j ö v e n d ő h á b o r ú v e s z é l y é t . . . Nietzsche

és

Marx

Az „elfajulás" r é m k é p e valósággal megszállja a századforduló t ú l t á p l á l t , m á r fiatalon érelmeszesedéssel k ü z d ő j ó m ó d ú p o l g á r á t . A m a j d a n i h i t l e r i e u g e n i k a p r o g r a m k o r a i ú t t ö r ő i á l l í t a n a k fel h u m á n u s n a k j ó a k a r a t t a l s e m n e v e z h e t ő p r o g n ó ­ zisokat. Pusztulunk c í m m e l a kolozsvári Ellenzék 1900. d e c e m b e r 21-i s z á m á b a n az a l á b b i beszámoló j e l e n t m e g : „A Közegészségügyi egyesületben dr. Kende... ma azzal foglalkozott, hogy mi módon lehetne az emberi nem elfajulásának gátat vetni. A l e g p r i m i t í v e b b m ó d p e r s z e az, h o g y az e m b e r m e g t i s z t í t á s á n a k n a g y m u n ­ k á j á t a t e r m é s z e t r e bízzuk, m e l y a n e h é z b e t e g e k e t g y o r s a n elpusztítja és c s ö k k e n t é r t é k ű s a r j a d é k a i k a t . . . a l e g z s e n g é b b k o r b a n öli m e g . De e n n é l e g y s z e r ű b b m ó d ­ szerei a t e r m é s z e t n e k az elfajulás ellen való h a r c á b a n : 1. a vonzódás, mellyel az elfajultak e g y m á s i r á n t v i s e l t e t n e k , m i á l t a l az a l k a l ­ matlan elemek annál gyorsabban irtódnak ki; 2. a járványok, m e l y e k l e g i n k á b b a k i s e b b é r t é k ű e k e t r a g a d j á k el. Ily s z e m ­ p o n t b ó l n é z v e v i t á s : helyes-e az e m b e r i s é g é r d e k é b e n a j á r v á n y o k ellen k ü z d e n i ? . . . K o r u n k az a l t r u i z m u s , a f e l e b a r á t i szeretet j e g y é b e n áll u g y a n , de Tolsztoj ö n m e g t a g a d ó e r é n y e i v e l á l l a n d ó k ü z d e l m e t folytat Nietzsche önzése, m e l y a »felsőbb lény« k i a l a k u l á s á b a n l á t j a az e m b e r i s é g célját. Egy bizonyos: az e m b e r i n e m e t az elzülléstől csak a t e r m é s z e t e l v é n e k k ö v e ­ tése m e n t h e t i m e g : ti. a k i s e b b m é r t é k ű e k s z á m á t a m i n i m u m r a c s ö k k e n t e n i . " K o m m e n t á r h e l y e t t á l l í t s u k s z e m b e az e l ő b b i e k e t egy rövid h í r r e l , m e l y Szocializmus a hadseregben c í m m e l a Magyar Polgár 1900. d e c e m b e r 29-i s z á m á ­ b a n j e l e n t meg, és u g y a n c s a k a jövőt vetíti előre, c s a k h o g y egészen m á s előjellel: „Hogy a k a t o n á k közé a szocialisztikus elvek v a l a m i ú t o n - m ó d o n be n e j u s s a n a k , az c s a k n e m e l k e r ü l h e t e t l e n . M e r t egyfelől, m i k o r a k a t o n á k t é n y l e g e s szolgálatra b e v o n u l n a k , előbbi t á r s a d a l m i é r i n t k e z é s e i k folytán m a g u k k a l viszik a b e l é j ü k h i n ­ tett m a g v a k a t , de másfelől m i n t k a t o n á k is igen g y a k r a n é r i n t k e z n e k olyan ele­ m e k k e l , m e l y e k a szocializmus t o v a t e r j e d é s é t a k a t o n a s á g k ö r é b e n n a g y o n is elő­ segítik." Huszadik

század

— császári

parancsra

E r d é l y b e n is, m i n t világszerte, s z e n v e d é l y e s e n v i t a t k o z t a k a r r ó l , h o g y v o l t a ­ k é p p e n m i k o r is köszönt b e az új század: 1900 v a g y 1901. j a n u á r 1-én. R o m á n o k és m a g y a r o k , s z a b a d e l v ű e k és függetlenségiek, p r o t e s t á n s o k és k a t o l i k u s o k , a s z t r o n ó m u s o k és t ö r t é n é s z e k v i t á j á n a k végül is — Vilmos császár v e t e t t véget. L e g m a ­ g a s a b b s z a v á v a l e l r e n d e l t e , h o g y a h u s z a d i k század igenis m á r 1900. j a n u á r 1-én megkezdődik. A császári szónak t e r m é s z e t e s e n n e m volt m i n d e n ü t t foganatja. A brassói Gazeta Transilvaniei p é l d á u l e g y s z e r ű e n n e m v e t t t u d o m á s t 1899 v é g é n a császár e l r e n d e l t e századfordulóról, és hogy v a l a m i új v a n születőben, azt m i n d ­ össze Az automobilizmus haladásáról szóló kis t a n u l m á n y á b a n p r ó b á l t a é r z é k e l ­ tetni (1899. 277). V a n n a k m á r 48—51 k m - e s sebességgel h a l a d ó a u t ó k is — é r t e s ü -

l ü n k a cikkből —, sőt az ún. M a t c h e s - e k 105 k m - e s sebességet is elértek. N é m e t ­ o r s z á g b a n 1897 óta a g é p k o c s i - g y á r a k s z á m a 3-ról 44-re nőtt. „ A u s z t r i á b a n is fejlő­ d i k a gépkocsizás, b á r a közönség egyelőre m é g i d e g e n ü l , m o n d h a t n i ellenségesen áll vele szemben, de ez volt m i n d e n t a l á l m á n y sorsa. I d ő v e l a n é p m e g s z o k j a . . . . A m e r i k á b a n 100 millió dolláros tőkebefektetéssel létesült egy ü z e m k o m p r i m á l t levegős a u t ó k g y á r t á s á r a , v a l a m i n t egy s z i n d i k á t u s 65 milliónyi dollár tőkével v i l l a m o s a u t ó k g y á r t á s á r a . De csak a jövő m u t a t j a m a j d m e g , h o g y lesz-e sike­ rük ezeknek a terveknek." Az a r a d i Tribuna Poporului 1900. j a n u á r 1/13. s z á m a b ú c s ú z t a t j a a X I X . szá­ zadot. N é z ő p o n t j a i t e l s ő s o r b a n a H a b s b u r g - m o n a r c h i a e l n y o m ó nemzetiségi poli­ t i k á j a h a t á r o z z a m e g . „A s z á z a d n a k , a m e l y b e m o s t b e l é p ü n k — f o r d u l vezércik­ k é b e n Vasile Goldiş p u b l i c i s t a a jövő felé —, az lesz a t ö r t é n e l m i feladata, hogy m e g t a l á l j a a v a l ó b a n l i b e r á l i s és d e m o k r a t i k u s a l k o t m á n y o s s á g n a k a m ó d j á t , hogy a n e m z e t i e s z m é t teljes d i a d a l r a vigye, h o g y gazdasági e l v k é n t a m u n k a a l a p j á r a h e l y e z z e a t á r s a d a l m i r e n d e t . . . A h o g y a k e v é s s z á m ú b ú r legyőzi az erős a n g o ­ lok sokaságát, ú g y k e r e k e d i k m a j d felül az e m e l k e d e t t szellem a X I X . század m a t e r i a l i z m u s á n " [értve az a n y a g i a s s á g o t . . . ]

Kiábrándultság

és

csömör

A kolozsvári l a p o k közül a Magyar Polgár 1899. d e c e m b e r 31-én, az Ellenzék e l l e n b e n csak a k ö v e t k e z ő é v v é g é n b ú c s ú z t a t t a a X I X . századot. Az Ellenzék t á r s a d a l o m - e l e m z ő p r o g n ó z i s a a k ö z n a p i ú j s á g í r á s szintjén m o z o g : „ . . . h a az új s z á z a d b a n is ez az i r á n y (a t á r s a d a l m i és politikai erkölcsök m e g l a z u l á s a , p é n z h a j h á s z á s stb.) visz d o m i n á n s szerepet a n é p e k . . . életében, a k k o r n i n c s messze a katasztrófa, a m e l y m i n d e n h a t ó erővel zúzza szét a régi r o m l o t t erkölcsöket, hogy a r o m o k o n új világot t e r e m t s e n . . . " A Magyar Polgár egy n a p i l a p s z ű k r e s z a b o t t k e r e t é h e z m é r t e n b e h a t ó a n elemzi k o r a t á r s a d a l m i viszonyait. „Még c s a k egy n a p — o l v a s s u k az (sb) szignóval jelzett c i k k b e n —, és a z t á n r á n k v i r r a d az új szá­ z a d h a j n a l a . . . n e m c s a k egy esztendőt, de egy századot is t e m e t ü n k , m e l y utolsó éveiben r o h a m o s a n f o r m á l t a át a t á r s a d a l m a t s csodálatos örökséget h a g y az ifjú századnak." M i l y e n n e k l á t t a a „boldog b é k e v i l á g " e m b e r e a fin de siècle férfiát, asszon y á t , íróját, m ű v é s z é t ? E r k ö l c s ö s e b b n e k , k é p z e t t e b b n e k , ö n z e t l e n e b b n e k ? I s m e r ­ t é k - e m á r a k k o r is azt, a m i t mi m a egyéni é r d e k n e k , t ö r t é n é s n e k , i n k o m p e t e n c i á n a k , s z a k b a r b á r s á g n a k n e v e z ü n k ? „Mi c s a k azt l á t j u k — í r j a (sb) —, hogy a s z á z a d v é g t á r s a d a l m a tele v a n e x c e n t r i c i t á s o k k a l . A férfinál e l ő t é r b e l é p e t t a létérti k ü z d e l e m , a m i e l n y o m j a a szív n e m e s e b b érzelmeit, a lélek i d e á l j á t és ezek h e l y e t t az önzés, a stréberség, a s a r l a t a n i z m u s tör előre, h o g y n y a k á t szegje a s z e r é n y és é l h e t e t l e n b e c s ü l e t n e k . " Közhely, a m i t m a m o n d u n k , és az is, a m i t a r é g i e k m o n d t a k ? Meglehet! M a a szex, a k r i m i , az a b s z u r d i r o d a l o m , az é r t h e t e t l e n l í r a felett t ö p r e n g és a g g á l y o s k o d i k az á l s z e m é r e m és megszokottság, a k k o r így félti a régit a száz a d b ú c s ú z t a t ó : „Az író a p i k a n t é r i á t hajhássza, a t á r s a d a l m i s z e n n y e t t ú r j a , a h ú s és v é r m e l e g p á r á z a t á b a n kéjeleg és a z érzéki szerelem k é t e s é r t é k ű p r o b l é m á i t oldozgatja, s a századvégi művész, a h e l y e t t , h o g y a költészet s z á r n y a i n ideális m a ­ g a s l a t r a e m e l n é l e l k ü n k e t , v e r i z m u s á v a l i d e g e i n k e t töri p o z d o r j á v á ! " N e m m e n ­ tesül a v á d t ó l a festészet sem, m e l y t ö r t é n e l m i t a b l ó k h e l y e t t „beteges f a n t á z i á ­ v a l bolyong a szecesszionális világ ködös, s i v á r l a b i r i n t u s á b a n ! "

A f o r r a d a l m i r a d i k a l i z m u s n y i l v á n t á v o l állt a s z a b a d e l v ű Magyar Polgár szerkesztőjétől, ösztönösen kifejtett politikai p r o g n ó z i s a a z o n b a n m á i g felfigyel­ tető. „ M i n d e z t az ifjú század örökségül k a p j a a n a g y h a l d o k l ó t ó l — í r j a cikke befejező s o r a i b a n . — T a l á n á t f o r m á l j a , t a l á n továbbfejleszti. V a g y t á n az új század új e s z m é k t ő l t e r h e s , m e l y n e k h a t á s a a l a t t elenyészik a s z á z a d v é g m i n d e n e x c e n t ­ r i k u s a l k o t á s a . . . új szokások, új erkölcsök k e l e t k e z n e k , m e l y e k ú j k é p e t a d n a k a társadalomnak. V a g y t á n a szocializmus b o n t j a ki a lobogóját s a b b ó l az izzó káoszból, a m e l y ­ b e n m o s t forrong, kijegecesedik m e g t i s z t u l t a l a k j á b a n , h o g y új világot a l k o s s o n a régi r o m j a i n . "

Szabó Tamás fotója

EÖRSI ISTVÁN

Közök

VERSEIBŐL

Fák zöld fáklyáját elfújta képzeletem kövek megbízható súlya nem nyugtatott meg sohasem — miért kell mindennek nekiütődnöm miért vonzanak az élek és szögletek miért nem tudok átlépni a göröngyön közöket miért nem keresek? A bolygók s atomok közti közökben berendezkedhet a gondolat a percek s emberek közti közökben kipárnázhatná biztonságomat fák karéja homok és felhő és csapódásaim lármája helyett hallgathatnám a mindenképp-közelgő macskapuha lépteket.

Bekerítve

Kunyhóm körül neszezve gyülekeznek ma éjszaka is, ág reccsen, zörög a bozót, kövek koccannak össze, de lámpám fényköréből a mozgás kihátrál, belül rekedtem a körön — bármikor beszökkenhetnek az ajtón, a köröskörül-tárt ablakokon, átkígyózhatnak küszöbömön, karmuk bőrömet fölhasíthatja, szívemig döfhetik fullánkjukat, ugrásra — gondolom — egyik sem ügyetlen, foguk — gondolom — éles és mérges, és én nem tudom még a nevüket sem.

Vallomás

Igaz, még azért is szeretlek, mert olyan könnyedén, vidáman, kéz-a-kézben, olyan jövőbe-bízó, gőgös számító önzetlenséggel, közös reménnyel, olyan eqymásra-utaltan, egymást fortélyosan elejtett gyöngéd félszavakkal támogatva-megértve szoktunk szakítani, mintha nyaralni készülődnénk egy lakatlan szigetre.

Aranyossy

György

rajza

PUSZTAI JÁNOS

Zsé

birtoka

Öt évvel ezelőtt az Ö s v é n y a v i l á g b a című Forrás-kötet s benne különösen a Meglesett élet, ez az önéletrajzi emlékezésen túlmutató kisregény úgy hatott a ro­ mániai magyar prózában, mint tíz évvel korábban Szabó Gyula G o n d o s atyafisága, vagy még korábban, másfél-két évtizeddel azelőtt Nagy Istvánnak a külváros mé­ lyéről felfakadt regényei. A szocialista valóságirodalom Bálint Tibor, Sütő András nevével fémjelzett új hullámát erősítette Pusztai János 1969-ben megjelent második könyve is, az Illés szekerén, bár a szerző itt már megpróbálta a súlyos élmények közvetlen elmondását a modern prózában oly gyakori időjátékkal színesíteni, nyo­ matékosítani. Hogyan minősítsük, ilyen indulás után, Pusztai harmadik, most készülő regé­ nyét, a Zsé b i r t o k á t ? A kérdést nyilván nem lehet megkerülni, noha a válasz ko­ rántsem egyszerű. Annyi azonban bizonyos, hogy amint az Ö s v é n y a v i l á g b a vagy akár az Illés s z e k e r é n szociografikus realizmusa nem véletlenszerűen jelezte Pusz­ tai írói pályájának s irodalmunknak egy bizonyos szakaszát, ugyanúgy nem lehet, nem szabad divatjelenséget keresnünk a Zsé b i r t o k a modellszerű általánosítása mögött. Az első kisregény Némája, az Illés s z e k e r é n Ifjú Györgye s az új regény névtelen, már csak egy-egy betűvel megjelölt „hősei" lényegében ugyanannak az em­ beri teljességnek a megcsonkítása ellen küzdenek, ha mozgási, létezési, gondolko­ zási közegük lényegesen el is tér egymástól. Ma már, amikor a marxista esztétika jónéhány bonyolult világirodalmi jelenséget sikerrel értelmezett, nem vitás, hogy a szocialista ember-eszményt egy negatív (de nem negativista!) utópia is szolgál­ hatja — ennek jó példája volt nálunk Bálint Tibor kisregénye, az Ö n k é n t e s rózsák S o d o m á b a n . Kíváncsian s Pusztai Jánosnak bizalmat szavazva várhatjuk hát, hova alakul e szokatlan figurák sorsa. K. L.

1. Zsé n y ű t t - d r a p p b o k á i g - k ö p e n y é t k i ­ gombolta, törökülésbe ereszkedett, va­ k a r g a t t a a t a l p á t és a hosszú, csizmás, z a c s k ó s a p k á s k a t o n á t szólította: — H a j t s d elém. Leste, p a t t a n - e a p u s k á s l é h ű t ő ? „ H a ingadozik, l e v á l t o m , megfeszítem, k e r é k ­ b e t ö r ö m , lefejezem, k a r ó b a h ú z o m , a g y o n ­ lövöm, sterilizálom, k i n e k m i köze h o z ­ zá, s e p e r j e n m i n d e n k i a saját h á z a előtt, addig j á r a korsú a kútra, amíg eltö­ r i k ! " F e l p i l l a n t o t t , r á j ö t t , m á r n e m visz­ ket a talpa, a katona m o r d a n taszigálta á-t, fegyverét g e r i n c é n e k szegezte, n a g y ­ zolt. Zsé színlelte, n e m veszi észre, v á r t a , b o r u l j o n le, á l d á s á t k u n y e r á l j a , á p i h e ­ n ő á l l á s b a zökkent, a k a t o n a t e n y é r r e l a fejére ütött, h á t u l r ó l sózott r á . Zsé ült, feje fölött é p p e n levelet b o n t o t t egy fa. á rögtön l á t t a : szomorúfűz. — á fiam, új h a z á t kapsz, m i n d e n t

a k a r a t o d s z e r i n t teszel, h a teljesíted p a ­ rancsaimat. I g a z ? . . . A k a t o n a m e g r e z z e n t , f é n y l ő n pirult. — P e r s z e p e r s z e p e r s z e — m o n d t a —, a d d i g j á r j o n a k o r s ó a k ú t r a , a m í g el n e m törik. Zsé d u z z a d t e r ű lábfejével a p r ó , gyors, m u s l i c a ű z ő m o z d u l a t o k a t végzett, égnek fordította a r c á t , f i n t o r g o t t : — M u n k a i d ő u t á n , ö n k é n t e s e n , száz­ szor leírod ezt a k ö z m o n d á s t . Helyesen. A katona megmerevedett, ragyogva fogadta az i n t ő t : — Igenisigenisigenis! A z u t á n Zsé o k t a t t a á-t: — Az á l l a t k á k a t , m a d á r k á k a t t u d t o m n é l k ü l n e v a d á s z d , p a r a n c s o l o m , légy öntudatos, örvendezz nekem. Mosolygott, hegyes, f e h é r szakállacskáj á t simogatta, z a v a r t a n b a b r á l t a á is a szakállát, s z á r a z s á r g ö b ö k s z a k a d t a k le róla.

— Mehetsz, f i a m — j ö t t e k Zsé á l m o s s z a v a i a fa alól. A k a t o n a élt a csendes pillanattal, hízelgő-bizalmasan súgta: — Addig j á r a korsó a kútra, amíg eltörik. F e s z ü l t e n v á r t a a választ, de Zsé h a l l ­ gatott, feje m e l l é r e bicsaklott, a l u d t . á odébbállt, éles-kék é g p e r e m a l á szo­ r u l t a puszta, b ó d u l t a n h a l a d t , h a j á t , s z a k á l l á t b o g á n c s súlyosította, t a r t o t t a össze, k e z é b e n m é t e r n y i , s e p r ű n y é l - v a s ­ tag vasbot, t á p l á l é k o t szerzett vele, n y u ­ lat, g y o m r a éhségtől fájt, b o t j á t levegőthasítón-jajdítón vágta az áldozathoz, fejcsont v a g y l á b c s o n t reccsent, h á l y o g csúszott az á l l a t s z e m é r e , a h a l á l ü v e g , hangtalan, eltávolíthatatlan. Rárontott, fölé görbült, egyik c o m b j á r a r á l é p e t t , a m á s i k a t m o h ó keze h ú z t a , r á n t o t t a , kis z a j j a l r o p p a n t a k a rostok, feslett a s z ü r ­ kés-vörös b u n d á v a l b o r í t o t t bőr, v é r csurgott a földre. F a l t , h ú s l é - g ö m b ö k p e ­ regtek a mellére, azután ment, a préda édeskés íze m e g s ű r ű s í t e t t e a nyálát, szomj ölte, c s e l e k e d t e t t e ; letérdelt, b o t ­ j á v a l k a p a r t a a földet, h e r s e n t a b e t o n ­ e r ő s k é r g ű föld, gödör m é l y ü l t , h ű v ö s és nyirkos. H a s r a dőlt, döfködött, kopácsolt, be-benyúlt a szűk üregbe, hasadozott, vastag körme mind rugalmasabb agyag­ ba vágott, u j j a i t ü r e l m e t l e n ü l vájtak, ö k ö l b e s z o r u l v a k e r ü l t e k elő. H a s s a l a sütős p u s z t á r a t a p a d t , víz u t á n k o t o r á ­ szott, n e m talált, t o v á b b döfködött, a z t á n újra a l y u k b a e r ő l t e t t e a kezét, v é g ü l sikerrel j á r t törődése, víz b u g y o g o t t a gödör a l j á n . N e d v e s öklét a szájához k a p t a , n y a l t a , „inni jóllakásig, h a m a r inni!", a k é z m á r t o g a t á s s z a p o r á t l a n volt, t a l p r a p a t t a n t , toporzékolt, m a j d a gö­ dörre v e t e t t e m a g á t , k ö r ö m m e l esett a p e r e m é n e k , a felszakított r ö g ö k a l y u k b a szóródtak, e l t o r l a s z o l t á k a v í z h e z v i v ő utat, idegei c s i k o r o g t a k az elcsípett­ vesztett víz fölött, z i h á l v a bajlódott, hogy szájjal j u s s o n hozzá, h a r a p t a a t a ­ lajt, h a r a p o t t , köpött, h a r a p o t t , köpött, szakálla s á r o s a n r e z d ü l t , l e n d ü l t , c s a p ó ­ dott. K o r o m h a l o m - é j szállt rá, g ö d r e p a r t ­ j á n k u p o r g o t t , t é r d é t á l l á n a k feszítette, a v a s b o t t a l fogta át, m e r e v e n fogta; k é p ­ zelt h a n g y á k g y ű l t e k a t a l p á b a , n y ü ­ zsögtek, felfelé t ö r t e t t e k , t o m p a , izom­ r á n d í t ó sajgást h o z t a k . E k k o r botja ö n ­ működőn meglazult, a hangyák vissza­ v o n u l t a k . É b e r s z e m é t h i d e g szél h ű ­ t ö t t e . „Ajtó k e l l e n e a sötétre, k i t á r n á m , s u g a r a s lépcsők e m e l k e d n é n e k elém, v á ­ logatott falatokat, vizet í z l e l h e t n é k , a lépcső felső f o k á n h á t r a t e t t kézzel t i ­ pegne Zsé, a k a t o n a l e l k e s e n k ö v e t n é , kezét görcsös szorgalommal tartaná

fegyvere szíján, f ü t y ü l n é k r á j u k , b o ­ lyongnék, ha kérdőre vonnának, a h á ­ t a m m u t a t n á m , Zsé p a t t o g n a , mosolyt, alázatot követelne, bolyongnék, a nap bölcsen s ü t n e , n e m f á j d í t a n á a fejem, nem szikkasztaná a torkom." V á r a t l a n u l visítós h a n g v á g o t t bele, m i n t s z u r o n y , döfte m e g . Megingott, t e ­ hetetlen szemmel, rettenve tapogatta a feketeséget, a z égigérő k o r o m h a l m o t , k é t világító p o n t r a lelt, d e r é k m a g a s b a n csil­ logtak, a l a t t u k h e r s e n é s t , k a r m o l á s z á s t észlelt, n e m t á v o l o d t a k egymástól, n e m k ö z e l e d t e k e g y m á s h o z ; felé jöttek. „ E l ­ lenség! Zsé k ü l d t e , e l p u s z t í t á s o m r a t ö ­ rekszik, e l t i p o r t a t , felfalat, h a t a l m á n a k valóbbat akar." Bámulta a tüzes ponto­ kat, vasbotját n e m használhatja, nem repítheti a tüneményhez, fegyvertelen m a r a d n a , esetleg szólhatna, k i á l t h a t n a , magyarázatot kérhetne. Néma maradt, eszébe ötlött a n a p p a l k i k a p a r t , a gödör p e r e m é r e h a l m o z o t t agyag, b e l e m a r k o l t , l a b d á v á g y ú r t a , u j j a i között s z o r t y a n v a t á v o z o t t a pocsolyás n e d v . A k e r e k b o m ­ b á t a tüzes p o n t o k felé v á g t a , m e g i n o g ­ tak, m i n t m i k o r szél lóbál u t c a i l á m p á t , v a l a m e d d i g k e r e s t é k az e g y e n s ú l y t , m a j d m e g n y u g o d t a k . O l d a l t dőlt, ú j a b b m a r é k földet g y ú r t , r e m e g e t t a keze, ez k e l l e ­ m e s - f á j d a l m a s volt, a k á r az előbbi, a t é r d i g kúszó z s i b b a d á s ; n e m adhatta m e g m a g á t , dobott, a t ü z e s p o n t o k p i l ­ l a n a t o k r a m e g s z ű n t e k , de a h e r s e n é s , k a p a r á s z á s erősödött. A m i k o r i s m é t m e g ­ j e l e n t e k , k i n y ú j t o t t k a r r a l e l é r h e t t e őket, t ü z ü k fokozódott, s á r g á s - v ö r ö s b ő l k é k e s ­ v ö r ö s b e váltott. F e l u g r o t t , botja p á r csa­ p á s á v a l m i n d k e t t ő t m e g s z ü n t e t t e . Azt hitte, megkönnyebbül. Tévedett; tanács­ talanság borzongatta, n e m volt célpont­ ja, cél h i á n y á b a n é r t e l m e t l e n n é , k i l á t á s ­ t a l a n n á sekélyesedett a küzdelme, pö­ r ö g v e csápolta a levegőt, szédülésig ütött, azután utolsó erőlködéssel kitépődött forgási sebességéből, a p u s z t á n a k i r a ­ m o d o t t , fújtatott, r o h a n t , elvágódott. V i l á g o s b a n t é r t m a g á h o z , kuporgott, b o t j á v a l t ö p r e n g v e átfogta a t é r d é t , n e m messze h a l k a n r e z e g t e t t e leveleit, h i m ­ b á l t a á g a i t egy szomorúfűz, t e t e j é b e n pirosbetűs fehér táblát látott: Zsé b i r t o k a

2. A hosszú, csizmás, z a c s k ó s a p k á s k a t o ­ na korareggeli, hideg pusztaszélre tusz­ kolta b-t. — Indulj ! — mondta.

T u d á l é k o s a n szorította v á l l á r a a k a s z ­ tott p u s k á j a s á r g a szíját, k é k t e k i n t e t e belefoszlott a távoli s z ü r k e t á j b a , b l a n y ­ hán tétlenkedett, jobbjával megemelin­ tette a h á t á r a erősített terhet, Gyerme­ ket. N e m l á t t a , n e m volt m ó d j a l á t n i , a hirtelen, egyúttal magától értetődő zökkenés pillanatában aludt-e, éber volt-e G y e r m e k . A k e s k e n y , g ö r n y e d t h á t r a szerelt súly ösztönös e m e l i n t é s e az e g y h a n g ú , közönyös n e h é z k e d é s v i l l a n á s ­ nyi m e g s z a k í t á s á t , az izmok k é n y s z e r ű , m a k a c s b e c s a p á s á t szolgálta. K í s é r ő j e z o r d a n állingált, z a v a r t a , k i e l é g í t e t l e n ü l hagyta küldetése eseménytelensége. 6 ellépett mellőle, hangtalansággal ügyelte büszkeségét, t a g a d t a a g y á t z s i b ­ basztó ijedelmét, n y o m t a el a k ö n n y k é p é b e n s z e m é b e t o l u l n i kész k ö n y ö r ­ gést, m e r e v e n m e n t a gyepes, h a r m a t lucskos t a l a j o n . „Zsé űzet, k a t o n á i m i a t t űzet, r á m j á r t a k , h a g y t a m , m a r c a n g o l j a ­ n a k , k a r r a l , l á b b a l á t k u l c s o l t a m őket, úgy fojtottam m a g a m b a mozgékonysá­ gukat." (á-t leigázta a m u n k a , kétélű, zö­ m ö k s z u r o n y o k a t kovácsolt, csiszolt, é l e ­ zett, keskenyszíjas, f a t a l p ú s z a n d á l j a t ü ­ relmesen nyűtt a táborikohó lábítóján; süllyedt, e m e l k e d e t t , süllyedt, e m e l k e ­ dett, a p a r á z s b a dugott a c é l r u d a k fölött s á p a d t - p i r o s , izgága l á n g o k sziszegtek.) Megállt, ü r e s , lapos t é r fogta, l ú d b ő r ö z tette. K e z é r e m e r e d t : f e g y v e r t e l e n ; v a d jöhet, n é g y l á b ú , sörényes, ordító, m o r g ó , lihegő. B ó d u l t a n l á t n á , száguld, n a g y o b ­ bodik, csak száguld, k a r m á t a m e l l é b e v á g n á , h a n y a t t esne, t a r k ó j á b a sötét vil­ l á m c s a p n a , k a t t a n ó állkapocs, v ö r ö s ­ n y á l a s szájüreg, t o r o k k é s z ü l n e ízekre tépni, elemészteni. A m e g a d á s az a k a r a t ­ l a z u l á s langyos k é n y e l m é v e l k e c s e g t e t n é , de a p r ó kezek, l á b a k r á n g n á n a k , r ú g n á ­ n a k a l a t t a és r o b b a n n a ; szerencsés m o z ­ d u l a t t a l a dög gégéjébe döfné öklét, t a l p ­ ravergődne, kormányozná, vinné, kinyúj­ tóztatná. Forgolódott, időzött, i n d u l á s i p o n t j á t k e r e s t e , f é l é n k e n derült, r e m é l t , e l ő t ű n i k a k a t o n a , p u h a - z ö l d ö s v é n y e n fut hozzá, m e g g ö r b í t i a n e v e t é s , hegyezett k ö r m ű m u t a t ó u j j á v a l c s e p p e t csiklandozza G y e r ­ m e k figyelmes, tejszínű o r r á t , cuppog, a z u t á n őt k a r o l j a , csitítja: — Tréfáltam. F o g t a az ü r e s , lapos tér, messze, t é r d m a g a s a n csillámló, ezüstszemcsés, közel í t h e t e t l e n , b o n t h a t a t l a n k ö r s á v rögzí­ t e t t e földhöz az eget. A szabályos, forró n a p h a r m a t o t pusztított, talajt, p o r t t ü zesített. K e r i n g e t t , n y o m a i r a v a d á s z o t t ; visszaoson, b e f u r a k o d i k , rejtőzik. Sa­ v a n y k á s szerelem-íz ü d í t e t t e ; kísérője, k i d o b ó j a ölelkezéskor p u s k á j á t a fehér,

szigorú falhoz t á m a s z t o t t a , a sima, sötét csővégen feszülő árkos, fényes s z u r o n y t (á m u n k á j á t ) t e r j e d e l m e s , v i r á g t a l a n a b ­ lakon beömlő délutáni sugarak környé­ kezték. H á t á n az a l v ó G y e r m e k k e l for­ golódott, n y o m a i r a vadászott, új helyze­ t é b e n , a t i k k a d t , m e g c s e r e p e s e d e t t pusz­ t á b a n erővel e m l é k e z n i k é n y s z e r ü l t , köz­ b e n a k a r t a , t ö r t e m a g á t : feledjen. Mez­ telen lába lenyomatai: dúlt pókháló. „Megyek, m i n d e g y , m e r r e . Megyek!" A fű vágott, szúrt, hasította, döfte a t a l ­ p á t , a n a p m i n t mély-lila l a b d a g ö m ­ bölyödött, fölötte. Kicsit p i h e n t , rostokolt, m á r g y a n í t o t t a , n e m lel jó irányt, és g y a n ú j a j e l e n t k e z é s é n e k p i l l a n a t á b a n elerőtlenedett, elhalványult visszajutási akarata, kedve. Verejtékezett, a sós, z a v a r o s gömbök r á é r ő s e n g ö r d ü l t e k á t a m e l l é n , végig a h a s á n , idegei i d e g e n k e d v e , t e h e t e t l e ­ n ü l k ö v e t t é k a c s e p p e k m e r e d e k ösvé­ n y é t combig, lábszárig. M e g r i a d t : m e l l e kőnehéz, kemény. Tapasztalásának ebben a b o r z a s s z a k a s z á b a n k i m o s ó d o t t fejéből a h a z a m e n e k ü l é s gondolata, a s z o p t a t á s i n g e r e u r a l k o d o t t r a j t a , h e l y u t á n nézett, figyelt, k i e m e l k e d ő b b r é s z r e k í v á n k o z o t t , z a v a r t a az egyformaság, és m e r t n e m a k a d t m á s v á l a s z t á s a , leült, óvatosan t e l e p e d e t t a gaztöves földre. H á t r a b a b ­ r á l t , k i t a p o g a t t a a köteléket, a bog sur­ l ó d v a lazult, oldódott. ( T a r k a , engedel­ mes, r u g a l m a s h e v e r ő n üldögélt, fekdécselt, h e m p e r g e t t m e z t e l e n ü l , szoptatott, G y e r m e k k e l i n c s e l k e d e t t : „Én is pisze, t e is pisze, pisze, pisze v e s s z ü n k össze", a finom b ő r é r i n t é s e a n y a i i z g a l m a t oko­ zott; látszott a tiszta, k é k s z e m b e n , t ü k ­ röződött, é r z é k e n y t ü k ö r b e n l á t t a az a r c á t , f e k e t e h a j k e r e t e z t e , á sose jelezte szépségét, ö n t u d a t o s a n u r a l k o d o t t rajta, a hosszú, csizmás, z a c s k ó s a p k á s k a t o n á k m o n d t á k l e g e l ő b b : szép, m i n d i g m o n d ­ ták; hagyta a játékot, várta a katonákat, Gyermeket a heverőre tette, elnyúlt a b o k á i g érő szőnyegen, állati a l á z a t t a l leste az ajtót, ki j ö n ; szülése u t á n m e g ­ r i t k u l t a k , e l - e l m a r a d o z t a k az óhajtott közös esték, é j s z a k á k i g k u p o r g o t t , térdét álláig h ú z t a , e m é s z t ő d ö t t : Zsé t u d o m á s t szerzett G y e r m e k r ő l , mindenről.) A p u s z t á n m a g a alá igazított lábbal, ölében a g y a n ú t l a n u l t á p l á l k o z ó Gyer­ m e k k e l , i n g a d o z o t t : Zsé t a l á n n e m is t u ­ dott, sejtett s e m m i t : e l t á v o l í t á s a a gyáva szeretők k e z d e m é n y e z é s e . Megint nyugtalankodott, kémlelt, nya­ k á t c s a v a r g a t t a ; a g y t o m p í t ó n egyforma m i n d e n . Csontjáig h a t o l t a felismerés: nincs m e n e k v é s . M i n t h a k e m é n y t á r g y gyal p ö c c i n t e t t é k v o l n a m e g a t é r d e alatt, m e g b i c s a k l o t t ; z a v a r o d o t t a n d u g t a

Árkossy István rajza

mellét G y e r m e k n e k , az ü g y e t l e n n e k , szí­ vónak; b u z g ó l k o d á s a a c s a k a z é r t i s h a j ­ tott, l e n d í t e t t h i n t a k e l t e t t e élesjó é r ­ zést v á l t o t t a ki belőle. A z u t á n a feszü­ lés-lazulás i g á j á b a n t e r v e z e t t : „ V a l a h o g y Zsé t u d o m á s á r a hozom s é r e l m e m e t , gya­ lázatomat." K é p z e l ő d ö t t : Zsé f e l i n d u l t a n reszket az i g a z s á g t a l a n s á g m i a t t , a k a t o ­ n á k félelemtől r o g y a d o z n a k előtte. — Átkozottak, b ű n ö s ö k v a g y u n k ! — kiabálják, és v e r s e n g v e s z a g g a t j á k r u ­ hájukat. Szerencsétlenség ért, gondolta. K é p z e l ­ gését m e g a k a s z t o t t á k ezek a szavak, e l ­ fordították Zsétől. H i r t e l e n észlelésébe, m i n t j e l e n t é k t e l e n d a g a n a t az izomba, belopta m a g á t G y e r m e k : h a n e m l e n n e , h a n e m l e n n e ! A lehetőség v a d í t o t t a : h a ­ n e m l e n n e ! Ellenséges ötletek n y o m o r ­ gatták, volt k é n y e l m é t m u t a t t á k és a forró, p á r á s férfitesteket. De é s z b e k a ­ pott: a m i v a n , e l k e r ü l h e t e t l e n . R a k h a t t a

v o l n a kísérője l á b á h o z , ölébe, s o m f o r d á l ­ h a t o t t , s z a l a d h a t o t t v o l n a , n e m t e t t e . Bá­ t o r í t o t t a , győzte m a g á t : G y e r m e k n é l k ü l félne, r i a d n a , k a p k o d n a , n e m l e n n e m a ­ r a d á s a , s í r n a , s z a k a d n a belőle az üvöltés. F e l e m e l k e d e t t ; i n d u l t , imbolygott, öl­ ben v i t t e a s z e n d e r g ő G y e r m e k e t , g é m ­ b e r e d e t t l á b a szárazfüvet, fűréteget r o p ­ pantott, lábujjai begörbülve védekeztek s z ú r á s , h a s í t á s ellen, m e n t , és m e g l e p t e az erőszakos éhség, n e m i s m e r t e új á l l a ­ p o t a kezdetét, a n n y i t t u d o t t , e n n i e kell. G y e r m e k e t elhelyezte a h á t á n lötyögő vászontarisznyába, közben megcsapta a s z ü r k ü l e t é l é n k levegője, ettől lehűlt, m o z g á s a e g y e n l e t e s e b b é vált. Később gyereknyöszörgés riasztotta; a remegő, vékony, k í n o s h a n g f á r a d t s á g o t hozott; görcsösen sajgott a l á b a s z á r a . Lassított, ámult, a fájdalom születésének pillanat­ töredékét kutatta; n e m találta. Tenyér­ r e l dörzsölte h o m l o k á t : „Nincs kezdet".

Előre, k a r j á b a v e t t e a t ü r e l m e t l e n k i ­ csit, megállt, és valósággal lerogyott; l á ­ b á t e z ú t t a l is m a g a a l á h ú z t a , félénk­ k e l l e m e s e n érezte s a r k a melegét. Az esti sötét m e g l e p e t é s s z e r ű e n é r k e z e t t , a n a p ­ pali k ö r s á v összezsugorodott, b i z o n y t a ­ lanságot erőszakolt r á . Ült, G y e r m e k fölé hajolt, halk, b á t o r í t ó szájmozgással k e d v e s k e d e t t ; űzte ijedelmét, őrizte m a ­ gabiztosságát.

3. J ö t t Z s é ; hosszú, csizmás, z a c s k ó s a p ­ k á s k a t o n a k í s é r e t é b e n közeledett, p u ­ cér t a l p á t ó v a t o s a n c s ú s z t a t t a előre a g u r d é k o c s á n y o s p u s z t á n , kis, s z i k k a d t a l a k j á n l i b b e n t a l ö t t y e d t k ö p e n y , kezét hátrakulcsolta, két hüvelykjével malmo­ zott, m o n d o t t v a l a m i k e t fegyveresének, az b u z g a l o m t ó l h e v ü l t e n itta, osztályozta kijelentéseit; m e g g ö r b ü l t , fölé hajolt, p u s k á j a t u s a h á t u l m e g e m e l k e d e t t , szin­ te vízszintes á l l a p o t b a k e r ü l t , ú g y h e ­ lyeselt á a szomorúfűz k ö z e l é b e n g u b ­ basztott, t é r d é t a v a s b o t t a l fogta át, k ö ­ zöny ölte, volt, h o g y k í v á n t m o z d u l n i , s z i l á r d a n g o n d o l t a : m o c c a n , de a k a r a t a t e h e t e t l e n s é g b e b o t l o t t m é g a k k o r is, a m i k o r felfedezte az é r k e z ő k e t . T e k i n ­ t e t e k i h u n y t , m i n t az á j u l ó k n a k ; s á p a d t észlelés r é m í t e t t e : feneketlen, f e k e t e sza­ k a d é k p e r e m é n inog, fülledt ű r b e billen, de h ö k k e n v e k ö n n y e b b ü l t : ú j r a lát, e k k o r j á m b o r s á g p u h í t o t t a , feltápászkodik, v é l ­ te, leljék t a l p o n felettesei. A szelídség p i l l a n a t a i b a n e l i s m e r t e őket, és é p p e n a z é r t á m u l t , m i é r t n e m u g r i k , szökik, r u g ó d i k fel; h a j l o n g a n i k e l l e n e , szeren­ c s é t l e n n e k t ű n n i , n e m b a m b á n kotolni, Z s é r e m e r e d n i , Zsére, a h a l k a n t i p e g ő r e , krákogóra, erőtlen ágak mögé búvóra. A k a t o n a félt k ö v e t n i , m e g t o r p a n t o t t a az alázat, p u s k á j á t l á b h o z t e t t e , k ö n n y e ­ d é n r á n e h e z e d e t t , idegzete, figyelme a szomorúfűz földig csüngő leveles m a d z a ­ gai m ö g ü l e l ő b u k d á c s o l ó , lehetséges p a ­ r a n c s o k r a számított. V a l a m i v e l k é s ő b b r i a d t a n m e g u g r o t t , á-hoz t r a p p o l t , szu­ r o n n y a l döfte: — Fel! — á i n d u l a t o s a n e m e l t e arcát, legyin­ tett, a z a c s k ó s a p k á s t o m b o l t , k a r o n r a ­ g a d t a , f e l r á n t o t t a , Zsé t a n y á j a felé lódí­ totta, á - n a k v é r e s ötlete t á m a d t : v a s b o t ­ j á v a l elintézi, erőt, lélegzetet gyűjtött a jeges, á t t e k i n t h e t e t l e n b e v e z e t ő m o z d u ­ lathoz, a m á s i k m á s o d p e r c b e n a z o n b a n n e m emlékezett rá, mit kívánt, számított v é g h e z v i n n i ; kongón, e g y ü g y ű n lépett, t ű r t e , hogy v á l l o n r a g a d j a , n y o m j a a cél i r á n y á b a . K i á l t á s csapott r á : — Állj!

Engedett, m e r t érdeklődése rebbent: m i k ö v e t k e z i k ? A z a c s k ó s a p k á s fegyve­ r é t m a g a elé k a p t a , csattogtatta, tisztel­ gett vele, m a j d csendeset, r ö v i d e t k ö h i n ­ tett. Zsé r e k e d t e n szólt k i : — á fiam, ijeszt, h o g y tévelyegsz; gond, m i t t e g y e k ilyen m o r g ó v a l , k r i t i ­ zálóval, t á n s ú j t s a m tömlöccel, szóval?, g o n d o l k o d á s o d silány, z s i v á n y vagy, vedd v é g r e észre, a m i t m o n d t a m : á l l a t k á i m a t n e edd, k a p a r j gyökeret, m a r j füvet, így é r e d el: n e m é r d e k e l a gyomrod, kólikád, csak a lelked, ideológiád; á l d d jósá­ gom, b ő k e z ű s é g e m , bölcsességem, m a ­ g a d é r t teszed; h a bírálsz, p r é d á u l a d l a k N a p n a k , F a g y n a k , telet k ü l d ö k r á d , h ó ­ val, jéggel p u h í t l a k , okosítlak. É s most: fordulj K e l e t n e k , m e n j egyhuzamban n a p n y u g t á i g . B e a v a t l a k : h a csalón m e g ­ r e k e d s z , v a d j a i m m a l felfalatlak. A l k o ­ n y a t k o r célhoz érsz, h a z á t lelsz, ehetsz — gyökeret, g y ö k e r e z h e t s z . . . Ó l m o s a n kúszott léptei a l á a p u s z t a ; az é r d e k t e l e n , az i s m e r t , a Zsé-idéző, éhséghozó, l e g i n k á b b a h a s a foglalkoz­ t a t t a : m a m é g n e m falt, és p a r a n c s a v a n a s z a k a d a t l a n m e n e t e l é s r e . Hőség t á ­ m a d t , fejlődött; szél n e m gyengítette, hígította. Szerencséje, n e m szomjas, gon­ dolta, v e s z t é r e g o n d o l t a ; n y o m b a n m e g ­ s ű r ű s ö d ö t t a n y á l a , nyelt, tátogott, erő­ sítgette m a g á n a k : b é k á n a k k e l l a víz, k ö z b e n kínos, t o r z u l t g y ö n y ö r r e l képzelt szájába h ű v ö s folyadékot. T u d t a , eszébe v é s t e : a k u t a t á s , cserkészés tiltott, ki v a n z á r v a , h a szófogadatlan, m i n t vi­ gyori hulla, k a r m o s , a g y a r a s , üvöltő v a d a k martaléka, lépett hát, kényszerű u n a l m á b a n a m a g a s b a osonó n a p b a b á ­ mult, rándult, tüsszentett, könnye ki­ b u g g y a n t , v o n z o t t a a jelenség, többször i s m é t e l t , lássa, m e d d i g b í r j a ; k é s ő b b egyéb s z ó r a k o z t a t t a : s z e m é t a messze izzó k o r o n g r a fordította, m a j d a pilláját h i r t e l e n , szívósan figyelve l e e r e s z t e t t e ; kék, sárga, lila k a r i k á k h á m l o t t a k egy­ m á s b ó l , forogtak, t á v o l o d t a k , s z ü r k ü l t e k , megsemmisültek. A folyamat ütemes egykedvűséggel, p o n t o s s á g g a l zajlott, v é ­ gül b o s s z a n t o t t a a k ö r ö k színes robotja, közömbössége, b e l e v i l l a n t , sajog a lába­ s z á r a ; ez i n g e r e l t e . M i n t l o m h a , kolom­ pos n y á j m ö g ö t t csetlő, h a m u s z í n , pilledt m e z ő n csellengő gyerek, ö n m u l a t t a t á s r a fanyalodott; zárt szemmel haladt, kire­ k e s z t e t t e m a g á b ó l az u r a l k o d ó , erőszakos világot, hitte: súlytalanná, lebegővé k ö n n y ü l , belső, h a t á r t a l a n b i r o d a l m a fö­ lött g o n d o l a t o k b ó l k ö t ő d i k , t e r e m h o ­ m o r ú , l á t h a t ó , t a p i n t h a t ó boltozat, m ó d ­ szeres k é z c s a p á s o k k a l , m i n t h a r u g a l m a s t e n y e r e i v i n n é k , függőlegesen fúródik magasba.

Zökkent. Sírást facsaró közérzettel ocsúdott; e l a l u d t . R e s t e l k e d v e , z a v a r t a n , ijedten sietett e l t ü n t e t n i k i k a p c s o l ó d á s a , gyengesége biztos b i z o n y í t é k á t , szájszög­ letéből a k e s k e n y , l a n g y o s nyálcsíkot; összerogyása e s e t é n Zsé b e v á l t o t t a v o l n a fenyegetését... Vonakodva, de takaro­ dott a f é l e l m e ; m i n t szigorú-csipkés for­ gácsok p e r d ü l t e k , szisszentek feje m a ­ gasságában a józanító percek, csillámlottak, l á t t a . Meglepő, t u d a t a l a t t m o ­ corgó készség ösztönözte, figyeljen viszsza; á r v a , t ö m p e b o k o r n a k , a n a p i z z á s ­ b a n lihegő táj o k t a l a n , m e r e v k i n ö v é s é ­ n e k t ű n t a szomorúfűz. Hegyes, forró s u ­ garak szúrták, pörkölték, szaladni, m e ­ nekülni kelt kedve. Szándéka sürgetően észrevétlen a l a k u l t cselekvéssé; l á b a i beletörődőn engedelmeskedtek: emelked­ tek, t á m o g a t t á k e g y m á s t , v á l t ó d t a k . N e m t a l á l t a e r ő i t e t ő n e k , z s i b b a s z t ó n a k , földr e r á n t ó n a k a futást, g o n d o l a t a i h a t á r o ­ zott u r a l m á n a k t u l a j d o n í t o t t a ezt; izmai, tagjai — m i e l ő t t t i l t a k o z h a t t a k v o l n a — v é g r e h a j t o t t á k az agy r e n d e l k e z é s e i t , é l ­ n i ü k kellett, m a k a c s u l , t ü r e l m e t l e n ü l szök­ ni a fenti k é k v i l á g t ü z e , p ó r u s t á g í t ó , verejtéksajtoló l e h e l e t e elől; gömbölyű, reszketeg c s e p p e k s a r j a d t a k h o m l o k á n , a r c á n , h a j s z á l a i t ö v é n , és az i n d u l a t o s h a l a d á s r i t m u s á r a v a l a m e n n y i az é g ő ­ feszes s z e m b e , a z el n e m i s m e r t erőfe­ szítéstől m e g n y í l t s z á j b a t ö r e k e d e t t p e r ­ d ü l n i ; sós íz csípte, k ö p é s r e ösztökélte. Bajlódott. B a j l ó d á s á n a k ezen a p o n t j á n éreztette m a g á t i s m é t l á b s z á r á b a n a s a j ­ gás, m e l y — m e g l e p e t é s é r e — a k e z d e t kezdetén rejtve maradt, de h a korábbi perceit vizsgálja, boncolja, hiszi: m á r lappangó periódusában kerülgette, tá­ m a d t a , vicsorgott r á a fájdalom, k é n y ­ szerű, v a d m o z g á s a k ö z b e n fizikai l é n y e n e m v e h e t t e ezt t u d o m á s u l , e b b ő l k ö v e t ­ keztette, h o g y a f á j á s n a k sincs figyelhetően, é r z é k e l h e t ő e n k e z d e t i pillanata, a k á r az á l o m , o l y a n : é b r e d é s k o r , k e l é s ­ kor gondol r á , foglalkoztatja, d e n e m képes m e g k a p a r i n t a n i az á l o m b e l i cse­ lekményszál kezdeti végét, álmának, g y a k r a n n e m i n d o k o l h a t ó éjszakai t ö r ­ t é n e t h a l m a z á n a k a z o n b a n a n n y i r a izgal­ mas, erős, szívós, á g - b o g a s m o z z a n a t a i v a n n a k , h o g y jóideig élnek, t e r j e d n e k , h a t n a k b e n n e . Vitte, h o r d t a az e l h a g y h a t a t l a n , t a r t ó s sajgást, g o n d o l a t a i b a r a ­ gadt, bonyolódott m é r g e z ő szóhoz (tűz) m é r t e . A n a p t á m a s z t o t t a , éltette és erőszakolta r á : t ű z - t ű z - t ű z - t ű z - t ű z , k i ­ mondatlan hajtogatta: tűz-tűz-tűz-tűz-tűz, és gyorsult: TűZTűZTűZTűZTűZTűZ, szomjasan i r a m o d o t t a víztelen, bősz, perzselt p u s z t á n : t Ű z t Ű z t Ű z t Ű z t Ű z t Ű z t Ű z , biztosra vette, b á r m i k o r — h a vizet

szürcsölne, k o r t y o l n a , h a b z s o l n a , h a e n n e v a g y v e r g ő d n e , h a l d o k o l n a , ez a szó so­ kasodna, osztódna szerveiben, porcikái­ b a n , csöpp, vörös, á m u l ó f é r g e k k é n t k e ­ r ü l n e elő füléből, szeméből, szájából, o r r á b ó l , vesszőjéből, u j j a i párnájának megfeketedett, kanyargó repedéseiből. S z a l a d t , gerincén, h a s á n , c o m b j á n , b o ­ káján tovább alakultak, híztak meg, om­ l o t t a k el a h o m á l y o s , z a v a r o s izzadság­ rögök, á r t a t l a n , behízelgő, l ü k t e t é s s z e r ű viszketegséget okoztak, de a l ü k t e t é s e k h é z a g a i b a n , m i n t sáshegy, élesen, s z á r a ­ z a n létezett, m e r e d t a f á j d a l o m , és foko­ z a t o s a n leigázta, f e l n y á r s a l t a a figyel­ mét. Csendesíteni kényszerült, lépésre fogta magát, közben engesztelődött: e l ő b b m e g k í s é r e l t e elodázni a lassítást; m i n t m i k o r k a r h ú z ó , o t r o m b a s ú l y t ci­ pel és célt s z a b : a d d i g b í r n o m kell, a k a ­ r o m , m u s z á j ! , de a z e l m é n e k r e n d s z e r i n t r i t k á n a k a d ideje, ereje m e g s z a b n i a kitartást, dönteni, a kezek önkényesen t e r h e t cserélnek, a z agy p e d i g b e l e t ö ­ r ő d i k a felelőtlen, k é n y e l m e s j ó v á h a ­ gyásba. A r o h a n á s f e l a d á s a , a l a z í t á s , érezte, h a s z o n n a l j á r t , s z é t t e k i n t h e t e t t ; b i z a k o d ó n y u g a l o m m a l l á t t a : féllábszárig-füves dombok, emelkedők törték m e g , t ü n t e t t é k el, b í r t á k le a z eddigi szürkés-barnás-rozsdás síkot, k í v á n a t o ­ sak, e l l e n á l l h a t a t l a n o k v o l t a k , c s a p d á b a csalók, k í s é r t ő k , g o n d o l t a , d e a k a r a t a t ú l k e l t t é s z t a k é n t lágyult, e n g e d e t t : h e ­ v e r n i , h e m p e r e g n i vágyott, és észbeli képessége e z ú t t a l is szinte c s e r b e n h a g y ­ ta, alig, legfeljebb t u d a t a l a t t , fékezte, a k a d á l y o z t a izmai k ö n n y e l m ű s k ö d é s e i t : l á b a k e s e r v e s e n m o z d u l t , és c s u p á n a m e g h i r d e t e t t t i l a l o m kötelező m u t a t k o zására, ijesztő erősödésére élénkült, g y o r s u l t és k e r ü l t e el n a g y s u g a r ú fél­ k ö r b e n az o k t a l a n r o m l á s t , a p a r a n c s szegést.

Hajlékony szél lengette, fésülte a m a g v a s , zöld füvet, k e r e k k o r o n á j ú , v a s ­ kos tölgy m a g a s o d o t t , h ű s e kecsegtetőn nyúlt, terült az engedékenyebbé válto­ zott d é l u t á n b a ; csalta, h ú z t a , erőszakolta, v e t ő d j é k el, e r n y e d j e n , de m e g i r a m o d o t t , m e r t h i r t e l e n előtte, m ö g ö t t e , lent, fent Zsé a l a m u s z i i n t é s é t vélte h a l l a n i :...„m h e l y t e l m a r a d t az á r n y é k - u d v a r ú fa, k ö n n y e b b ü l t , egyensúlyozódott, m e g g o n doltság segítette, v é d t e : tilos vissza­ lesnie, i d e g e i b e n bizonyosság rezgett, fe­ szült; a vonzó h ű v ö s b e d o b n á s z a b a d ­ jára hagyott kíváncsisága, végromlásba döntené, közben beletörődőn, a változha­ t a t l a n n a l s z e m b e n i i d é t l e n kicsisége t u ­ d a t á b a n n y u g t á z t a : a m e g s z o k á s egy­ hangúvá koptatta, fakította a vidék

d o m b o r z a t á t , úgy v i s z o n y u l t ehhez, m i n t az é l e l e m h e z ; az éhség, g y o m r a n y o m o r a , őrlő k í n l ó d á s a gyönyörűségessé teszi a falnivaló felfedezését, megkaparintását, bekebelezését, de m i n d e z e k u t á n szükség­ szerűen, k i á l l h a t a t l a n e m b e r i t e r m é s z e ­ téből f a k a d ó a n , n e h é z , u n o t t teltség, d u s k á l á s következik, a k á r — e m l é k s z i k — a hosszú, csizmás, z a c s k ó s a p k á s k a t o n á k b k ö r ü l i nyüzsgésekor, m a j d b b e j e l e n ­ tetlen, végleges t á v o z á s a idején. (A l e p ­ lezetlen h ű t l e n s é g jogos e l l e n k e z é s r e , az egyik t e t t e n é r t z a c s k ó s a p k á s ököllel v a l ó illetésére ösztönözte, Zsé n y o m b a n h a l ­

Paulovics

László:

l a t l a n n a k , elképesztőnek, r o m l o t t n a k m i ­ nősítette, és felszólította a hosszú csiz­ m á s , z a c s k ó s a p k á s k a t o n á k a t , folttalan erkölcsüket, megvesztegethetetlenségüket, p a r t t a l a n j ó i n d u l a t u k a t , a k a r a t u k a t ha­ l a d é k t a l a n u l szegezzék szembe á lesújtó, k i t a s z í t á s é r t kiáltó viselkedésével.) V á r t , k í v á n t , szép k é p r e figyelt fel, b á m u l t : n é m á n , kötelességtudón, de le­ het, hogy a k o n o k , t ö m ö r ü l ő , téglaszínű a l k o n y a t n y o m á s á n a k e n g e d v e , a pusz­ t á b a m é l y e s z t e t t e tüzes, k e r e k élét a nap.

Ikarusz

122

DE GAULLE

EMLÉKIRATAIBÓL Néhány héttel a Tábornok halála előtt, 1970 októberében jelent meg a több kötetre tervezett M é m o i r e s d'espoir első könyve, a L e R e n o u v e a u 1958—1962. A világszerte érdeklődést keltett, kétségtelenül kútfőnek tekinthető mű folyóiratunkban közlésre kerülő részletei egy különleges államférfiúi önérzet vívódásairól és alaku­ lásáról adnak számot. De Gaulle kétségtelenül a francia burzsoáziát képviseli, de következetesen végiggondolt hazafiságában szembe tud helyezkedni ennek az osztálynak nem egy felelőtlen törekvésével vagy felfogásbeli korlátoltságával. Visszautasít minden behódolást és árulást, szakítani tud a gyarmatosítás idejemúlt illúzióival, befejezi a vietnami „szennyes háborút", és Algériából kivonja a francia megszállókat, vissza­ utasitja az amerikaiak és angolok hidegháborúját, a NATO-politikát és a dollár­ imperializmust, az európai béke és egység keresésében kapcsolatokat épít ki a Szovjetunióval s más szocialista államokkal, így ellátogat hozzánk, és felújítja a hagyományos francia—román barátságot, mindebben az antifasiszta ellenállás méltó folytatását biztosítva Franciaország külpolitikájában. Ez a jellegzetes egyéniesség, mely a társadalmi felfogás ellentétein túl annyira szimpatikussá vált nálunk is, most saját megfogalmazásában áll elénk, s kéri történelmi elismerését a nagyoknak járó tisztelet jegyében.

EURÓPA Az á l l a m o k a t h á b o r ú k szülik, s h á b o ­ r ú k b a n p u s z t u l n a k el; a h á b o r ú k ö z b e n sem s z ű n i k m e g l é t ü k fölött lebegni. Szá­ munkra, franciák számára mindazt, ami nemzeti é l e t ü n k b e n 1815-től 1870-ig t ö r ­ tént — politikai rendszereinkben, hely­ z e t ü n k b e n a v i l á g o n —, az e u r ó p a i á l l a ­ mokat a Forradalommal szemben egye­ sítő ellenséges koalíció h a t á r o z t a m e g , a v i l l á m g y o r s győzelmek, m a j d az össze­ omlás, a N a p ó l e o n é , s v é g e r e d m é n y b e n az oly sok c s a t á t m e g t o r l ó k a t a s z t r o f á l i s szerződések. Ezek u t á n , s a „fegyveres b é k e " n e g y v e n n é g y é v e alatt, b e l - és k ü l ­ politikai m a g a t a r t á s u n k a t e l u r a l t a v e r e s é ­ geink t é n y e s m a k a c s v á g y u n k , h o g y

j ó v á t e g y ü k ; de u r a l k o d o t t belső és külső m a g a t a r t á s u n k felett f é l e l m ü n k is az ú j a b b vereséggel fenyegető egyesített N é ­ metországtól. S h a a z első v i l á g h á b o r ú ­ b a n n é p ü n k gigászi erőfeszítése m e g n y i t ­ h a t t a v o l n a a m e g ú j u l á s felé vezető u t a t , m i m a g u n k i s m é t eltorlaszoltuk, e l m u ­ l a s z t v á n betetőzni k a t o n a i g y ő z e l m ü n k e t : l e m o n d t u n k a j ó v á t é t e l r ő l , a m e l y pedig h a t a l m a s e m b e r i és a n y a g i veszteségein­ ket kiegyenlítve országunk iparosításá­ n a k eszközeit s z o l g á l h a t t a v o l n a ; végül p e d i g e l s z i g e t e l ő d t ü n k egy o l y a n passzív p o l i t i k á b a n és s t r a t é g i á b a n , a m e l y kiszol­ gáltatta Európát Hitler ambícióinak. S most, a l e g u t ó b b i k o n f l i k t u s k ö v e t k e z t é -

Visszavonulása

előtt

ben, a m e l y b e n a francia n e m z e t kis h í j á n elpusztult, m i l y e n a d o t t s á g o k h o z igazod­ va v á l a s z t h a t j a m e g ú t j á t és cselekvése irányát?... Igaz u g y a n , F r a n c i a o r s z á g elveszítette sajátos e l h i v a t o t t s á g á t , h o g y s z ü n t e l e n ü l veszélyben legyen, á m m o s t az egész v i ­ lág az á l t a l á n o s konfliktus r é m é t ő l v a l ó á l l a n d ó r e t t e g é s b e n él. K é t b i r o d a l o m — az a m e r i k a i és a szovjet, a m e l y e k a régi n a g y h a t a l m a k h o z k é p e s t kolosszussá n ö ­ v e k e d t e k — szembesíti erőit, h e g e m ó n i á ­ j á t és ideológiáját. M i n d k e t t ő o l y a n n u k ­ leáris f e g y v e r e k b i r t o k á b a n v a n , a m e ­ lyek b á r m e l y p i l l a n a t b a n felfordíthatják a világot, s a m e l y e k — m i n d k e t t ő j ü k e t saját t á b o r u k o n b e l ü l — e l l e n á l l h a t a t l a n p á r t f o g ó v á a v a t j á k . Veszélyes e g y e n s ú l y ez, a m e l y e l k é p z e l h e t e t l e n ü l b o r z a l m a s h á b o r ú b a c s a p h a t át, h a n e m fejlődik fo­ kozatosan általános enyhüléssé! Francia­ országnak, amelyet mind emberanyaga, mind hatalma tekintetében olyannyira m e g v i s e l t e k k é t évszázad óta vívott h á ­ borúi, s a m e l y földrajzilag is — m i n t az Ó v i l á g n a k az Újvilág felé m e r e d ő foka — o l y a n n y i r a kiszolgáltatott, s m i n d k i ­ terjedése, m i n d népessége m i a t t h a l á l o ­ s a n sebezhető, n y i l v á n v a l ó , é l e t b e v á g ó fontosságú é r d e k e a b é k e . É p p e n ezért

minden a r r a hivatja, hogy a béke bajno­ k á v á váljék. C s a k u g y a n a b b a n a k ü l ö n ­ leges h e l y z e t b e n v a n , hogy s e m m i r e sem t a r t igényt, a m i a m á s o k é , s mások­ n a k sincs k ö v e t e l n i v a l ó j u k r a j t a ; hogy a m a g a részéről egyik óriással szemben sincs s é r e l m e ; h a n e m é p p e n ellenkezőleg, m i n d k e t t ő n é p e i r á n t az e s e m é n y e k so­ r á n bőségesen bizonyított évszázados b a ­ r á t s á g o t t á p l á l , s e n é p e k is kivételes v o n z a l m a t é r e z n e k i r á n t a ; egyszóval, ha a hidegháború helyett meghonosítandó r e n d e t illetően e g y á l t a l á n lehetséges o l y a n h a n g , a m e l y m e g h a l l g a t á s r a talál­ hat, olyan vállalkozás, amely hatékonyn y á v á l h a t , h á t ez m i n d e n bizonnyal F r a n c i a o r s z á g h a n g j a és v á l l a l k o z á s a lesz. De csak h a v a l ó b a n sajátja az a h a n g és v á l l a l k o z á s , s v a l ó b a n s z a b a d a kéz, a m e ­ lyet b a r á t i l a g n y ú j t m á s o k felé. U g y a n a k k o r F r a n c i a o r s z á g jelentékeny hitelt és b i z a l m a t élvez számos olyan nép részéről, a m e l y e k sorsa m é g a l a k u l ó b a n v a n , de a m e l y e k n e m k í v á n n a k egyik v a g y m á s i k jelenlegi n a g y h a t a l o m ér­ d e k k ö r é b e k e r ü l n i . K í n a , a m e l y n e k em­ b e r i és a n y a g i á l l o m á n y a a j ö v e n d ő m i n ­ d e n lehetőségét h o z z á f é r h e t ő v é teszi; J a ­ p á n , a m e l y — elsősorban gazdaságilag — ú j r a m e g t e r e m t i sajátos elhivatottsága világraszóló k a p a c i t á s á t ; I n d i a , a m e l y a n a g y s á g á b ó l a d ó d ó megélhetési problé­ m á k k a l viaskodik, de a r r a h i v a t o t t , hogy egy szép n a p o n kifelé t e k i n t s e n ; Afrika, Ázsia, L a t i n - A m e r i k a számos régi vagy új országa, a m e l y fejlődése azonnali szükségleteinek fedezésére elfogadja u g y a n egyik v a g y m á s i k fél, esetleg m i n d k e t t ő segítségét, de „elkötelezni ma­ g á t " n e m h a j l a n d ó : m i n d e z e k az orszá­ gok m a n a p s á g l e g s z í v e s e b b e n Franciaor­ szágra tekintenek. Kétségtelen, hogy m i n d a d d i g , a m í g n e m v é g z e t t gyarmati h a t a l m á n a k f e l s z á m o l á s á v a l , éles bírálat­ t a l is illetik, ez a z o n b a n elhallgat, mi­ h e l y t felszabadítja egykori b i r t o k a i t . Raj­ t a áll, h o g y h a t é k o n n y á tegye azt a von­ zóerőt, tiszteletet és t e k i n t é l y t , a m e l y a földkerekség n a g y r é s z é n körülveszi, fel­ t é v e , h a a v i l á g ó h a j a i n a k megfelelően az e g y e t e m e s ü g y e t szolgálja, az összes e m b e r e k m é l t ó s á g á t és h a l a d á s á t . Igaz, K e l e t egyelőre c s a k figyeli, mi­ képpen alakul P á r i z s új m a g a t a r t á s a . Nyugati partnereink azonban, amelyek közt a h i v a t a l o s F r a n c i a o r s z á g m i n d a d d i g e n g e d e l m e s e n m e g h ú z ó d o t t , az atlanti szolidaritás n a g y t e k i n t é l y ű hegemóniája m ö g ö t t b o s s z a n k o d n i fognak. Állást fog­ l a l n a k m a j d . Meg kell a d n i , hogy de Gaulle-lal való kapcsolataik tapasztalata folytán, a m e l y r e t ö b b e n k ö z ü l ü k a h á ­ b o r ú a l a t t é s a győzelem u t á n tettek

szert, n e m azt v á r j á k a m a i K ö z t á r s a ­ ságtól, hogy oly k ö n n y ű dolguk legyen vele, m i n t a t e g n a p i v a l . E g y é b k é n t m i ­ nisztériumaikban, parlamentjeikben, lap­ j a i k b a n sok szó esik a r r ó l , h o g y a m e g ­ p r ó b á l t a t á s ideje r ö v i d lesz, h o g y de G a u l l e - n a k s z ü k s é g k é p p e n r ö v i d e s e n el kell t ű n n i e , s a k k o r m a j d m i n d e n viszszatér a r e n d e s k e r é k v á g á s b a . Ezzel szemben a k a d n a k o l y a n o k — főként n é p i tömegeik s o r a i b a n —, a k i k bizonyos elég­ tételt, esetleg n é m i irigységet éreznek, látván, hogyan szabadul Franciaország az egész Óvilágot n y o m a s z t ó felsőbbségtől. M i n d e h h e z h o z z á j á r u l n a k azok az érzelmek, a m e l y e k e t s z e m é l y e m i r á n t a külföldi t ö m e g e k k o r m á n y u k a t m e g g o n dolkoztató e r ő v e l t a n ú s í t a n a k , v a l a h á n y ­ szor é r i n t k e z é s b e k e r ü l ö k v e l ü k . M i n d e n t e g y b e v e t v e , külföldön a rosszallások, a k e s e r é d e s szónoklatok, a k e d v e z ő t l e n ú j ­ ságcikkek, a p a z a r l ó n ontott agresszív karikatúrák e l l e n é r e is h o z z á s z o k n a k majd ehhez a Franciaországhoz, amely ú j r a n a g y h a t a l o m k é n t lép fel, s o l y a n figyelemmel k ö v e t i k tetteit, m e g n y i l v á ­ n u l á s a i t és szavait, a m i n ő r e b i z o n y m á r nemigen m é l t a t t á k . . . A Közös P i a c m e g a l a k í t á s á v a l egész sor, n e m c s a k m ű s z a k i , d i p l o m á c i a i v á l l a l ­ kozás is k i b o n t a k o z i k . V a l ó j á b a n a m ű ­ velet — függetlenül r e n d k í v ü l i gazdasági h o r d e r e j é t ő l — o l y a n politikai s z á n d é k o k hordozója, a m e l y e k n e k célja m e g a k a d á ­ lyozni F r a n c i a o r s z á g o t , hogy s z a b a d o n r e n d e l k e z z é k ö n m a g á v a l . Ezért m i n d a d ­ dig, a m í g a közösség v a l ó b a n felépül, t ö b b í z b e n is k é n y t e l e n leszek b e a v a t ­ kozni, h o g y e l h á r í t s a m az ü g y ü n k e t fe­ nyegető veszélyeket. A h a r c hosszú és k e m é n y . P a r t n e r e i n k , a k i k n a g y o n s z e r e t t é k volna, hogy n e v á l t o z t a s s u n k a K ö z t á r s a s á g o n , a r r a szá­ m í t a n a k , l é n y e g é b e n , h o g y ez a l k a l o m m a l m é g e n g e d j ü k ü g y ü n k e t „az e u r ó p a i i n ­ tegráció" o l t á r á n feláldozni, a m i k é n t e r r e sor k e r ü l t m á r , először a C E C A - b a n (az E u r ó p a i Szén- és Acélközösségben), a m i ­ kor m á s o k r é s z e s ü l t e k a mi r o v á s u n k r a előnyökben, m a j d az E u r a t o m esetében, a m i k o r h a z á n k m i n d e n ellenszolgáltatás n é l k ü l v á l l a l t a ú g y s z ó l v á n a teljes k o c ­ kázatot, a m i viszont n e m m e n t e s í t e t t e n u k l e á r i s b e r e n d e z é s e i n e k külföldi e l l e n ­ őrzésétől; s itt v a n v é g ü l a R ó m a i Szer­ ződés, a m e l y bizony n e m oldotta m e g az a n n a k idején s z á m u n k r a n a g y fontosságú kérdést. Most a z o n b a n Franciaország birtokában akar lenni annak, amire szüksége v a n : s igényei e g y é b k é n t is megfelelnek a közösségi r e n d s z e r szel­ lemének. A szükségszerűt v é g ü l el fogják ismerni...

1958. j ú n i u s 29-én P á r i z s b a v á r t a m H a ­ rold M a c m i l l a n m i n i s z t e r e l n ö k ö t . S z á m o s k é r d é s r e k i t e r j e d ő b a r á t i beszélgetésünk során váratlanul, nagyon megindultan, a k ö v e t k e z ő k e t jelenti k i : „A Közös P i a c — k o n t i n e n t á l i s blokád. A n g l i a n e m fo­ g a d j a el. K ö n y ö r g ö m , m o n d j a n a k le r ó ­ la! V a g y o l y a n h á b o r ú b a k e v e r e d ü n k , a m e l y k e z d e t b e n k é t s é g t e l e n ü l csak gaz­ dasági jellegű lesz, de f e n n á l l a veszélye a n n a k , h o g y fokozatosan m á s t e r ü l e t e k r e is kiterjed." Mivel a t ú l z á s o k n e m szá­ m í t a n a k , m e g k í s é r l e m lecsillapítani az angol miniszterelnököt, s megkérdem tőle, v a j o n m i é r t v e n n é r o s s z n é v e n az Egyesült K i r á l y s á g , h a a H a t o k között olyan p r e f e r e n c i á l i s r e n d s z e r létesülne, ami a Commonwealth-en belül már meg­ van. Időközben Maudling miniszter ma­ k a c s u l olyan t á r g y a l á s o k a t folytat az A n g l i á t is m a g á b a foglaló E u r ó p a i G a z ­ dasági K ö z ö s s é g n e k m o n d o t t szervezet­ ben, a m e l y e k b i z o n y t a l a n s á g b a n t a r t j á k a H a t o k a t , s azzal a j a v a s l a t t a l késlel­ tetik közösségük e l i n d í t á s á t , h o g y o l v a d ­ j a n a k be, vagyis b o m o l j a n a k fel egy sza­ badkereskedelmi zónában. Harold Mac­ millan több, nagyon sürgető levélben igyekszik e l n y e r n i beleegyezésemet. K o r ­ m á n y o m a z o n b a n m e g t ö r i a varázst, s közli, hogy s e m m i olyat n e m fogad el, a m i n e m t a r t a l m a z intézkedést a közös v á m t a r i f á r a és a mezőgazdasági r e n d e ­ zésre vonatkozólag. A n n a k idején úgy t ű n t , L o n d o n feladja az obstrukciót, s fordítva köpönyegén, a m a g a részéről létrehozza az e u r ó p a i s z a b a d k e r e s k e d e l m i társulást a skandinávokkal, a portugá­ l o k k a l , a s v á j c i a k k a l és az o s z t r á k o k k a l . Brüsszeli p a r t n e r e i n k e r r e f e l h a g y n a k a habozással, és készek m e g a l a k í t a n i a Közös Piacot. Á m a j á t s z m a egyelőre d ö n t e t l e n r e áll. 1961 d e r e k á n az angolok i s m é t t á m a d á s ­ ba lendülnek. Mivel kívülről nem aka­ d á l y o z h a t t á k m e g a Közösség létrejöttét, most azt tervezik, hogy b e l ü l r ő l b é n í t j á k m a j d meg. T ö b b é n e m a felszámolást követelik — ellenkezőleg: kijelentik, h a j l a n d ó k belépni. J a v a s o l j á k t o v á b b á , h o g y megvizsgálják, m i l y e n k ö r ü l m é n y e k között l é p h e t n e k be, feltéve, h o g y „fi­ g y e l e m b e veszik sajátos k a p c s o l a t a i k a t a C o m m o n w e a l t h - s z e l és s z a b a d k e r e s k e d e l ­ mi övezetbeli t á r s a i k k a l , v a l a m i n t a m e ­ zőgazdaságot é r i n t ő a l a p v e t ő é r d e k e i k e t " . E n n e k elfogadása n y i l v á n v a l ó a n egyet j e l e n t e n e a Közös P i a c eredeti k o n c e p ­ ciójának feladásával. P a r t n e r e i n k erre n e m t u d j á k r á s z á n n i m a g u k a t . Másrészt viszont, n e m e t m o n d a n i A n g l i á n a k m e g ­ h a l a d j a erejüket. A k k o r h á t , m i n t h a csak e l h i n n é k , hogy a k ö r négyszögesíthető,

B r ü s s z e l b e n E d w a r d H e a t h angol m i n i s z ­ t e r r e l egész sor o l y a n t á r g y a l á s b a b o c s á t ­ k o z n a k , a m e l y t o v á b b r a is k é r d é s e s s é t e ­ szi a Közösség jövőjét. Közeledni l á t o m t e h á t a n a p o t , a m i k o r le kell t e n n e m a g a r a s t , és véget kell v e t n e m a h a l o g a t á s ­ nak, v a g y p e d i g ki kell r a g a d n o m F r a n ­ ciaországot egy olyan vállalkozásból, a m e l y alighogy m e g i n d u l t , célt tévesztett. M i k é n t e l ő r e l á t h a t ó volt, m i n d e n k é p p e n bebizonyosodik, h o g y E u r ó p a egyesülésé­ n e k é r v é n y e s elemei c s u p á n a n e m z e t i államok lehetnek, mivel hogyha a n e m ­ zeti é r d e k forog k o c k á n , s e m m i és senki se k é n y s z e r í t h e t i őket, s az egyetlen j á r ­ h a t ó ú t a szabad e g y ü t t m ű k ö d é s útja marad. Ami e b b e n a t e k i n t e t b e n g a z d a s á g i l a g igaz, egészen n y i l v á n v a l ó a p o l i t i k á b a n . N i n c s is e b b e n s e m m i , a m i n e v o l n a egészen m a g á t ó l értetődő. Micsoda illú­ ziókba és elfogultságokba kell süllyed­ n ü n k ahhoz, h o g y feltételezzük: az évszá­ zados erőfeszítésekben és s z á m t a l a n szen­ vedésben kikovácsolódott európai n e m ­ zetek, v a l a m e n n y i a m a g a földrajzával, t ö r t é n e l m é v e l , nyelvével, h a g y o m á n y a i ­ vál, i n t é z m é n y e i v e l , f e l a d h a t n á k létüket, h o g y egyetlen n e m z e t e t a l k o s s a n a k . M i ­ csoda s z ű k l á t ó k ö r ű s é g r ő l t a n ú s k o d i k az a n a i v a k t ó l g y a k r a n h a n g o z t a t o t t összeha­ sonlítás aközött, a m i t E u r ó p á n a k — ú g y ­ m o n d — t e n n i e kell, s aközött, a m i t az Egyesült Á l l a m o k vitt véghez m e g a l a k u ­ lása idején, a m i k o r a s e m m i b ő l i n d u l t el, egészen új földön, a g y ö k é r t e l e n t e l e p e ­ sek e g y m á s r a torlódó h u l l á m a i v a l . A m i pedig a H a t o k a t illeti, h o g y a n lehet el­ k é p z e l n i , h o g y k ü l p o l i t i k a i céljaik egy­ szeriben közössé v á l n a k — holott e r e d e ­ t ü k , helyzetük, b e c s v á g y u k olyannyira különbözik? A gyarmatok felszámolá­ sáért, amelyet Franciaországnak azonnal v é g r e kell h a j t a n i a , m i t t e s z n e k v a j o n szomszédai? H a F r a n c i a o r s z á g örökletes t e r m é s z e t e szerint betölti Isten a k a r a t á t , terjeszti a s z a b a d gondolatot, s az E m ­ beriség bajnoka — miért kellene minden­ n e k p a r t n e r e i ü g y é v é is v á l n i a ? N é m e t ­ ország súlyos s e b e k e t visel, h a t a l m i v á ­ g y a i n a k m e g h i ú s u l á s a folytán kielégítet­ lenül, ez idő szerint m e g o s z t o t t a n , és so­ k a k s z e m é b e n azzal a g y a n ú v a l t e r h e l ­ ve, h o g y vissza a k a r v á g n i . M i n e k a n e ­ v é b e n l e n n é n e k ezek a s e b e k a p a r t n e ­ r e i é is? Olaszország, a m i ó t a m e g s z ű n t a n é m e t v a g y a francia b i r o d a l o m t a r t o ­ z é k a lenni, s k i r e k e s z t e t t é k a B a l k á n r ó l , ahol t e r j e s z k e d n i p r ó b á l t , félszigeti jel­ legű ország, a m e l y a F ö l d k ö z i - t e n g e r r e szorítkozik, s t e r m é s z e t s z e r ű l e g a t e n g e r i hatalmak érdekszférájába tartozik — mivégre azonosulna a kontinentális álla­

m o k k a l ? H o l l a n d i a , a m e l y m i n d i g is a h a j ó z á s n a k k ö s z ö n h e t t e létét, független­ ségét pedig a t e n g e r e n t ú l r ó l jött se­ gítségnek, miféle csoda folytán egyezne bele, hogy felszívódjék a szárazföldiek közé? H á t B e l g i u m — a m e l y a m i ó t a csak a versengő nagyhatalmak kompromiszs z u m m a l á l l a m o t k r e á l t a k belőle, szünte­ l e n ü l a f l a m a n d és v a l l ó n e g y m á s m e l lettiség egyeztetésén f á r a d o z i k — m i k é n t lehetne alkalmas a r r a , hogy őszintén m á s ü g y n e k szentelje m a g á t ? A Mosel p a r t j a i n e l t e r ü l ő k é t n a g y ország v e t é l ­ kedését felváltó egyezkedések idején mi gondja lehetne fontosabb a luxem­ b u r g i a k n a k , h a n e m az, hogy L u x e m b u r g fennmaradjon? Ezzel s z e m b e n m i n d e z e k az országok, h a elismerik, h o g y megvan a maguk n e m z e t i egyénisége, s h a elfogadjuk, hogy ezt m e g kell őrizniük, k é p t e l e n e k lennének-e megszervezni együttműködé­ süket minden területen? Rendszeresen összehívni m i n i s z t e r e i k e t , i d ő n k é n t ál­ l a m - és k o r m á n y f ő i k e t , á l l a n d ó szerve­ zeteket a l a k í t a n i a politika, a gazdaság­ politika, a k u l t ú r a és a n e m z e t v é d e l e m megvitatására, hogy mindezeket rendsze­ resen m e g t á r g y a l j á k p a r l a m e n t i küldött­ ségeik t a n á c s k o z á s á n ; h o g y k e d v e t k a p ­ j a n a k és m e g s z o k j á k : m i n d e n k ö z é r d e k ű k é r d é s t e g y ü t t f o n t o l j a n a k m e g , s hogy — a m e n n y i r e lehetséges — azonos m a ­ gatartást tanúsítsanak a felmerült problé­ m á k k a l k a p c s o l a t b a n ? V a j o n ez az álta­ lános e g y ü t t m ű k ö d é s azzal, a m e l y e t a h a t á l l a m B r ü s s z e l b e n és L u x e m b u r g b a n gazdasági v o n a t k o z á s b a n i m m á r gyako­ rol, n e m v e z e t h e t - e o l y a n akcióhoz, a m e l y a h a l a d á s r a , a b i z t o n s á g r a , a ha­ t é k o n y s á g r a , a külföldi k a p c s o l a t o k r a , a f e j l ő d é s ü k b e n e r r e r á s z o r u l ó n é p e k se­ gélyezésére s végül, de legfőképpen a b é k e m e g v a l ó s í t á s á r a i r á n y u l , o l y a n ak­ cióra, a m e l y m á r e u r ó p a i ? V a j o n a Ha­ t o k ilyenfajta csoportosulása n e ösztönöz­ n é l a s s a c s k á n a k o n t i n e n s többi országát is a megfelelő feltételekhez kötött csatla­ kozásra? Vajon n e m így v a l ó s u l h a t n a m e g az Egyesült E u r ó p a — a bölcsek á l m a —, a h á b o r ú ellen, a m i m a g a az emberi történelem? Mielőtt N é m e t o r s z á g k a n c e l l á r j á v a l t a ­ l á l k o z t a m volna, kifejtettem elgondolá­ s o m a t az olasz m i n i s z t e r e l n ö k n e k . A m i n t o r e F a n f a n i 1958. a u g u s z t u s 7-én látoga­ tott meg. D e c e m b e r b e n és j a n u á r b a n is­ m é t f o g a d t a m őt. E m e g b e s z é l é s e k m i n d ­ egyike l e h e t ő v é t e t t e s z á m o m r a , hogy m é g j o b b a n é r t é k e l j e m szellemi f o r m á t u ­ m á t , megfontolt nézeteit, k e l l e m e s m o d o ­ r á t . S z e m é l y é b e n azt az Olaszországot látom, a m e l y é r t e s ü l n i v á g y i k v a l a m e n y -

nyi időszerű j á t s z m á r ó l , s h a j l a n d ó részt is v e n n i b e n n ü k , h a a n a g y o n n a g y m ú l t ú és igen j e l e n t é k e n y j ö v e n d ő j ű n e m z e t e ­ k e t megillető tisztelettel b á n n a k vele. S kész j ó s z á n d é k ú alapelveket kifejező elvi n y i l a t k o z a t o k h o z csatlakozni, de m i n d i g ügyel a r r a , hogy m é r s é k e l t k ö ­ telezettségeket v á l l a l j o n csupán. E u r ó p a egyesülését illetően is ez az álláspontja. A r ó m a i k o r m á n y f ő p e r s z e p á r t o l j a . Sőt, a Gasperritől örökül hagyott — nemzetek fölötti — t e n d e n c i á t t á m o g a t j a . C s ö p p e t sem z a v a r t a t v á n m a g á t a z o n b a n a n y i l ­ v á n v a l ó e l l e n t m o n d á s t ó l , n e m óhajtotta, hogy b á r m i is A n g l i a n é l k ü l t ö r t é n j é k , n o h a teljes bizonyossággal tudja, hogy az n e m h a j l a n d ó i n t e g r á l ó d n i . S z ü n t e l e ­ n ü l h a n g o z t a t v a meggyőződését, hogy az Óvilág n é p e i t szolidárissá kell t e n n i , n e m látja be, hogy ez m e g v á l t o z t a t n á k a p ­ csolatait — a függőséget is — az E g y e ­ sült Á l l a m o k k a l . S z e r i n t e f ő k é n t az A t ­ lanti Szövetség szervezetét n e m lehet módosítani semmiképpen. Mégsem uta­ sítja el a H a t o k szervezett politikai együttműködésére vonatkozó tervemet, de f e n n t a r t j a m a g á n a k a jogot, hogy a m ó d o z a t o k a t illetően a k ö v e t k e z ő t á r ­ gyalások s o r á n nyilatkozzék. É p p e n ezek u t á n k e r ü l h e t t e m közvet­ len k a p c s o l a t b a az olasz k o r m á n n y a l és néppel. Szomszédaink ünnepélyesen meg­ e m l é k e z t e k az 1859-es p i e m o n t i francia győzelem 100. évfordulójáról. Mivel Gio­ v a n n i G r o n c h i k ö z t á r s a s á g i elnök e n g e m is m e g h í v , készségesen eleget teszek a m e g h í v á s n a k . C o u v e de M u r v i l l e és G u i l l a u m a t k í s é r n e k el. J ú n i u s 23-án M i l á n ó v i h a r o s lelkesedéssel fogad. M á s n a p , a k a t o n a i p a r á d é n , a m e l y e n az olasz h a d ­ sereg egységei m e l l e t t francia c s a p a t o k vesznek részt, u g y a n o l y a n lelkesedés á r a d felém. M a g e n t á n á l , m a j d Solferinób a n , ahol h a t a l m a s t ö m e g gyűlt össze és ahol beszédet m o n d o k a h a r c m e z ő n , a lelkes t ü n t e t é s e k szintén n e m h a g y n a k kétséget a h a z á n k és de G a u l l e t á b o r ­ n o k i r á n t t a n ú s í t o t t közfelfogásról. A gyászmise s o r á n M o n s i g n o r e M o n t i n i ér­ sek o l y a n szentbeszédet tart, a m e l y e t m é ­ lyen á t h a t a n n a k a p a p n a k a v o n z a l m a F r a n c i a o r s z á g h o z , aki k é s ő b b VI. P á l n é ­ ven p á p á v á lesz. R ö v i d d e l ezután, a r ó ­ mai városi tanács rendezte fogadtatásom u g y a n a r r ó l a melegségről t a n ú s k o d i k . Mi sem bizonyítja j o b b a n , m i n ő ballépés volt a Mussolini p a r a n c s á r a 19 évvel ez­ előtt e l k ö v e t e t t agresszió. S m i s e m b á t o r í t ó b b a k é t r o k o n n é p jövője t e k i n t e ­ tében. G r o n c h i elnök, A n t o n i o Segni m i ­ n i s z t e r e l n ö k és G i u s e p p e P e l l a k ü l ü g y ­ miniszter, v a l a m i n t a k í s é r e t e m b e n levő miniszterek ebben egyetértenek velem.

A háború legviharosabb napjaiban Ez az e g y e t é r t é s a z o n b a n n e m zárja ki, hogy a k é t elnök k o r m á n y u k t a g j a i ­ n a k részvételével folytatott megbeszélése során — amelyek a bennünket Rómába vivő vonaton kezdődnek, majd a Quiri­ n a l b a n f o l y t a t ó d n a k , ahol feleségemmel az államfő és G r o n c h i asszony v e n d é g e i v a g y u n k — felszínre n e k e r ü l j e n e k a m i n d k é t részről a z o n o s n a k t á v o l r ó l sem m o n d h a t ó v o n z a l m a k . Mi, franciák, azt a k a r j u k , hogy egy e u r ó p a i E u r ó p a felé h a l a d j u n k . Az olaszok m i n d e n e k f ö l ő t t a h ­ hoz r a g a s z k o d n a k , h o g y n e m ó d o s u l j a n a k az angolszászokkal jelenleg fennálló k a p ­ csolatok. A r ó m a i k o r m á n y l é n y e g é b e n az i n t e g r á c i ó t szorgalmazza, m i v e l a r r a számít, h o g y a m i t i k u s a p p a r á t u s leple alatt tetszése szerint m a n ő v e r e z h e t , h i ­ szen egy ilyen jellegű s z e r k e z e t b e n s e m ­ mi sem csorbítja W a s h i n g t o n o l t a l m a z ó h e g e m ó n i á j á t , v é g ü l pedig, m i v e l A n g l i a b e l é p é s é r e vár, a m ú g y is m i n d e n t ideig­ l e n e s n e k t e k i n t . R ö v i d e s e n meggyőződ­ h e t e k a r r ó l , hogy a B e n e l u x országok is h a s o n l ó k é p p e n v é l e k e d n e k az ügyről.

A m i k é n t a gazdasági és t á r s a d a l m i h a t a ­ lom birtokosai m e g a francia politikai pártok rikácsolva követelik Franciaor­ szág á t a l a k u l á s á t , m i k ö z b e n m i n d e n k i rossz s z e m m e l n é z m i n d e n reformot, amely változtat a kialakult renden, u g y a n ú g y a számos f e n n t a r t á s , csűrésc s a v a r á s és égre-földre esküdözés falába ütközik a kontinens — európai p a r t n e ­ r e i n k vezető körei és saját k o t é r i á i n k által szükségesnek n y i l v á n í t o t t — egysé­ ge, m i h e l y t m e g k í s é r l e m ú t j á t e g y e n g e t ­ ni. É n a z o n b a n ú g y v é l e m : a m i n t R ó m á t sem egy n a p a l a t t é p í t e t t é k fel, a dolgok r e n d j e szerint E u r ó p a építése is hosszas erőfeszítéseket igényel. Állhatatosságomban a legékesszólóbb biztatást a Vatikántól kapom, X X I I I . J á ­ nos p á p a fogad. Azt a k a r t a , h o g y az ez a l ­ kalommal megnyilvánuló pompa Francia­ ország i r á n t i m e g k ü l ö n b ö z t e t e t t figyelmét hangsúlyozza. Megelégedéssel veszi t u d o ­ másul mindazt, amit a nemzeti újjáépülést szolgáló v á l l a l k o z á s r ó l m o n d o k neki, a r ­

ról az országról, a m e l y e t jól ismer, s m e l y n e k egykori politikai z ű r z a v a r á t p á ­ rizsi n u n c i u s k é n t közelről látta. Majd p e ­ dig — ö n u r a l o m m a l l e b í r t a g g o d a l o m m a l — a s z e n t a t y a szól az évszázad gigan­ t i k u s felfordulásai s o r á n a k e r e s z t é n y ­ ség e l s z e n v e d t e szellemi á r t a l m a k r ó l . . . Mindenütt másutt, a szabad rendszerek­ b e n egyfajta h o m á l y o s ellenkezés t á m a d , h a n e m is a vallással, de l e g a l á b b az egy­ h á z t é n y k e d é s é v e l , szabályaival, h i e r a r ­ c h i á j á v a l és r í t u s a i v a l s z e m b e n . Mind­ a z o n á l t a l , b á r m i l y gondot okoz is s z á m á ­ r a ez a helyzet, a p á p a c s u p á n egyikét látja a z o k n a k az i s m e r t s k o r u n k b a n m e g t e t é z e t t v á l s á g o k n a k , a m e l y e k e n az egyház J é z u s K r i s z t u s óta á t m e n t , és a m e l y e k e n f e l ü l k e r e k e d e t t . Úgy véli, hogy az egyház — erőt m e r í t v e inspirációja és ö n v i z s g á l a t a sajátos é r t é k e i b ő l — ez a l ­ kalommal is visszanyeri egyensúlyát. P á p a s á g á t e n n e k óhajtja szentelni. Mi­ u t á n bevezetik feleségemet, X X I I I . J á ­ nos á l d á s á t a d j a r á n k . N e m l á t j u k többé.

AZ ÁLLAMFŐ L á t á s és h a l l á s r é v é n én m a g á v a l a n é p p e l , n e m c s a k a vezetőivel a k a r o k k a p ­ c s o l a t b a n lenni. A r r a v a n szükség, hogy a f r a n c i á k l á s s a n a k és h a l l j a n a k e n g e m , s h o g y én h a l l j a m és l á s s a m őket. A televízió és a k ö z é r d e k ű u t a z á s o k e r r e lehetőséget t e r e m t e n e k . A h á b o r ú idején jó h a s z n á t v e t t e m a r á d i ó n a k . A m i t á l t a l a m o n d h a t t a m és terjeszthettem, kétségtelenül számított v a l a m i t az ellenséggel szemben, a n e m ­ zeti egység m e g e r ő s í t é s é b e n . T á v o z á s o m után, amikor megvonták tőlem a rádió h u l l á m a i t , h a n g o m a t c s u p á n helyi jellegű g y ű l é s e k e n h a l l a t h a t t a m . A m i k r o f o n és a képernyő kombinációja azonban pon­ t o s a n a k k o r áll r e n d e l k e z é s e m r e , a m i k o r ez a t a l á l m á n y szédítő fejlődésnek i n d u l . Alihoz, hogy m i n d e n ü t t jelen legyek, egy­ szeribe p á r a t l a n eszköz adódott. Feltéve, hogy szerepléseim sikeresek. N e m az első és n e m is az egyedüli k o c k á z a t ez szá­ momra; ám annál nagyobb. A hősi idők óta m i n d i g a r r a k é n y s z e ­ r ü l t e m , hogy a n y i l v á n o s s á g előtt s z a b a ­ d o n beszéljek, de a s t ú d i ó b a n é p p ellen­ kezőleg, m i n d i g f e l o l v a s t a m a szöveget. J e l e n l e g a z o n b a n a k é p e r n y ő nézői l á t ­ j á k is, h a l l j á k is de Gaulle-t. Hogy h ü m a r a d j a k s z e r e p e m h e z , ú g y k e l l e t t szól­ n o m hozzájuk, m i n t h a n é g y s z e m k ö z t v o l ­ n á n k : jegyzetek és s z e m ü v e g n é l k ü l . M i ­ vel a z o n b a n a n e m z e t h e z intézett beszé­ d e i m ex cathedra h a n g z a n a k el, m i n d e n ­

féle elemzések és s z ö v e g m a g y a r á z a t p r é ­ d á j a k é n t , g o n d o s a n m e g í r o m őket, s nagy erőfeszítéssel ügyelek, n e h o g y a k a m e r á k előtt m á s t m o n d j a k , m i n t a m i s z á n d é ­ k o m b a n állt. E n n e k a h e t v e n é v e s férfi­ n a k , aki m a g á n y o s a n üldögél egy asztal m ö g ö t t a k ö n y ö r t e l e n fényözönben, az a dolga, h o g y elég é l é n k és közvetlen legyen m e g r a g a d n i és é b r e n t a r t a n i a közfigyelmet a n é l k ü l , hogy túlzó gesz­ t u s o k r a és felesleges a r c j á t é k r a r a g a d t a t ­ ná magát. E négy év s o r á n a f r a n c i á k milliói s z á m t a l a n s z o r t a l á l k o z n a k így de Gaulle tábornokkal. Mindig sokkal kevesebbet szólok r ó l u k , m i n t F r a n c i a o r s z á g r ó l . T a r ­ t ó z k o d o m attól, h o g y e g y m á s n a k u g r a s ­ s a m őket, hogy a k ü l ö n b ö z ő frakciók egyikének vagy másikának kedvébe jár­ jak, hogy m a g á n t e r m é s z e t ű é r d e k e i k n e k hízelegjek, szóval: hogy a d e m a g ó g i a b e ­ v á l t fogásaihoz f o l y a m o d j a m ; ezzel szem­ b e n a r r a t ö r e k s z e m , h o g y közös nevezőre h o z z a m a sziveket és szellemeket, hogy valamennyiükkel éreztessem: ugyanahhoz a közösséghez t a r t o z n a k , és hogy é b r e n t a r t s a m a n e m z e t i gondolatot. Minden esetben i g y e k s z e m feltárni, h o g y a n viszo­ n y u l u n k e g y ü t t a z é p p e n időszerű k é r ­ déshez, h o g y a n o l d h a t n ó k m e g és hogyan kell m e g o l d a n u n k a p r o b l é m á k a t , igyek­ szem felszítani győzelmi e l s z á n t s á g u k a t és b i z a l m u k a t a s i k e r b e n . M i n d e z k ö r ü l ­ b e l ü l h ú s z p e r c i g t a r t . Este az előadás

a világszínpadra kerül, anélkül azonban, hogy következtethetnék a morajból vagy tetszésnyilvánításból: hogyan vélekedik a h a t a l m a s és r e j t é l y e s nézősereg. K é s ő b b aztán, s a j t ó k ö r ö k b e n , a k e d v e z ő v é l e m é ­ n y e k e t h a n g o z t a t ó k szerény k ó r u s a m e l ­ lett felhangzik a k é t e l y a b í r á l a t és a gúny, az „ ö n e l é g ü l t s é g e m e t " m e g b é l y e g ­ zők v a d z e n e b o n á j a . K i d e r ü l ezzel s z e m ­ ben, hogy a n e m z e t m é l y e b b r é t e g e i b e n az a b e n y o m á s , hogy „Ez m á r a z t á n k o ­ moly dolog!", h o g y „De G a u l l e a z é r t mindig h ű m a r a d önmagához!", h o g y „ a k á r h o g y is, F r a n c i a o r s z á g m é g i s c s a k ér v a l a m i t ! " E l é r t e m h á t a k í v á n t hatást, mivel a n é p felemelte fejét és a csúcsok felé t e k i n t e t t . Beszédeim a z o n b a n s z ü k s é g k é p p e n t ú l ­ ságosan s o m m á s a k a h h o z , h o g y a kellő pontossággal t á r g y a l j a m a n a g y k é r d é s e ­ ket. E h h e z sajtóértekezlethez folyamo­ dom, a m e l y e t e g y é b k é n t televízión és r á d i ó n is k ö z v e t í t e n e k , s a teljes szöve­ get a l a p o k jó része közli. É v e n t e kétszer m e g h í v j á k az É l y s é e - b e m i n d e n francia sajtóorgánum képviselőit, valamennyi nemzetközi hírügynökség kiküldött mun­ k a t á r s a i t , a külföldi l a p o k tudósítóit. Részt vesz a m i n i s z t é r i u m o k és a k ö v e t ­ ségek n é h á n y s z a k é r t ő j e is. J e l e n v a n k ö r ö t t e m a k o r m á n y . Ezer r é s z t v e v ő ül a n a g y f o g a d ó t e r e m b e n , h o g y t a n ú j a legyen a hagyományos szertartásnak, amelyet a m ú l t e m l é k e i és a j e l e n különlegességei tesznek világméretűvé. S szemben talá­ lom m a g a m a l e g n e h e z e b b e n l e k ö t h e t ő hallgatósággal: olyan emberekkel, akiket m e s t e r s é g ü k é r z é k e t l e n n é t e t t az e m ­ b e r i é r t é k e k i r á n t , a k i k r e az é r v e k c s a k a k k o r h a t n a k , h a csípősek, a k i k egy jó cím, a p é l d á n y s z á m , a szenzáció k e d v é é r t nemegyszer szívesebben írnak a balsike­ rekről, mint a sikerekről. Ennek elle­ nére fenntartásaikon, iróniájukon, szkep­ t i c i z m u s u k o n t ú l k ü l ö n b s é g e t teszek a tájékoztatás szakembereinek szenzáció­ éhsége és a b e a v a t o t t a k m e g b e c s ü l é s e k ö ­ zött. Viszonzom é r d e k l ő d é s ü k e t . E b b ő l következik, h o g y a s a j t ó é r t e k e z l e t e n a feszült figyelem l é g k ö r e u r a l k o d i k , és azt h a n g s ú l y o z z a , a m i fontos b e n n e : h o g y m i n d i g e s e m é n y s z á m b a megy. G o n d o s k o d o m róla e g y é b k é n t , h o g y a problémák áttekintésével egyidejűleg d ö n t é s e k r ő l is t á j é k o z t a s s a k . A t é m á k a t természetesen a körülmények határozzák meg. M i n d a n n a k lényegét, a m i t m o n d a n i a k a r o k , g o n d o s a n előkészítettem. M á s ­ részt, az é r t e k e z l e t előtt szóvivőm is megbizonyosodott, miféle k é r d é s e k e t i n ­ t é z n e k m a j d hozzám. E z e k r e t e h á t úgy válaszolok, hogy a v á l a s z o k összessége bizonyos politika m e g h a t á r o z á s a legyen.

Nincs h i á n y persze gonoszkodó k é r d é ­ sekben, a m e l y e k k e l z a v a r b a a k a r n a k h o z ­ ni. Ezeket a k í s é r l e t e k e t n é h á n y n e v e ­ t é s r e i n g e r l ő szóval m e g h i ú s í t o m . I l y m ó ­ don, másfél óra s o r á n , megvilágítom F r a n c i a o r s z á g t e v é k e n y s é g é t és s z á n d é ­ kait, a m i az i n t é z m é n y e k r e , a n e m z e t ­ gazdaságra, a pénzügyekre, a társadalmi kérdésekre, a gyarmatok felszámolására, A l g é r i á r a , a k ü l ü g y e k r e , a v é d e l e m r e és a t ö b b i r e vonatkozik, s úgy v é l e m : n y í l ­ t a b b a n és teljesebben, m i n t b á r m i k o r a n n a k előtte. Alighogy befejezem, m á r i n d u l is a r o h a m a t á v í r ó k , telefonok, szerkesztőségek felé. M á s n a p a z t á n m e g ­ jelennek a nyilatkozatok, amelyeket min­ den i r á n y z a t szóvivői c s a k ú g y o n t a n a k az általam mondottakról, a kommentárok, a m e l y e k e t a francia és a külföldi r á d i ó k i r á n y e l v e k k é n t s u g á r o z n a k , a cikkek, am e l y e k á l t a l á b a n ellenséges h a n g v é t e l ű e k , l e g a l á b b i s szőrszálhasogatók és csípősek. M a j d a hírközlés, m i u t á n t a n ú s í t o t t a — é p p e n saját k a v a r g á s á v a l —, h o g y n y i ­ l a t k o z a t a i m „ á t h a t o l t a k a r i v a l d á n " , az­ zal n y u g t a t j a m a g á t : „ S e m m i újat n e m m o n d o t t . " A h a n g és a k é p á l t a l közel kerültem a nemzethez, de valahogy mé­ giscsak e l v o n t a n . Másfelől a n y i l v á n o s ü n n e p s é g e k , a k a t o n a i p a r á d é k , a felava­ tások, a m e l y e k e n n y i l v á n én biztosítom a s z á n d é k o l t ünnepélyességet, de ahol az o k v e t l e n ü l szükséges c e r e m ó n i á n a k megfelelően szerepelek, n e m teszik l e h e ­ t ő v é az e m b e r e k k e l v a l ó k ö z v e t l e n k a p ­ csolatot. Hogy m é g i s eleven k a p c s o l a t a l a k u l j o n ki k ö z t ü n k , h e l y e s n e k v é l e m felkeresni az összes közigazgatási k e r ü ­ leteket. H é t é v r e szóló m e g b í z a t á s o m kezdetétől a d e r e k á i g , függetlenül a t e n ­ geren túli területeken tett látogatások­ tól, h á r o m és fél év a l a t t 67 d é p a r t e m e n t - t k e r e s t e m fel az a n y a o r s z á g b a n . Az elnöki r e z i d e n c i a t e r m é s z e t s z e r ű e n á l l a n d ó a n látogatások, m e g h í v á s o k és s z e r t a r t á s o k színhelye. Mivel, h a az á l ­ l a m t e k i n t é l y é r ő l v a n szó, m i n d e n szá­ mít, f o n t o s n a k v é l e m , h o g y ilyen a l k a l ­ m a k k o r az e s e m é n y e k jóízléssel s m é l ­ tósággal j á t s z ó d j a n a k le. S így k í v á n j a ezt h á z a m ú r n ő j e , h i t v e s e m is. Ludovic C h a n c e l , a protokollfőnök és P i e r r e Siraud hatékonyan közreműködnek ebben. Fogadásaink tehát gyakoriak, s mindent e l k ö v e t ü n k , hogy k e l l e m e s e k legyenek. E b b e n az i d ő s z a k b a n függetlenül a t t ó l a négyezer m e g h í v o t t ó l , a k i k e t F r a n c i a o r ­ szág m i n d e n p r e f e k t ú r á j á n v e n d é g ü l l á t ­ t a m , tizenötezer francia és külföldi ü l t a s z t a l u n k h o z az Élyseé-ben. S u g y a n a n y nyit f o g a d t u n k a p a l o t á b a n . S b á r m i l y a l k a l o m m a l k e r ü l is sor e z e k r e az össze­ jövetelekre — amelyek a munkavacso-

Leányával

és

feleségével

rától egészen v a l a m e l y államfő tisztele­ t é r e a d o t t fényes estélyekig m e g a n é ­ h á n y v á l o g a t o t t v e n d é g tiszteletére r e n ­ dezett m e g h i t t e b é d e k i g t e r j e d n e k , n e m szólván a k o r m á n y , a d i p l o m á c i a i k a r , a különféle testületek, az igazságszolgál­ tatás, a fegyvernemek, a tantestületek, a gazdasági és t á r s a d a l m i élet, az i r o d a l o m , a m ű v é s z e t , a t u d o m á n y o k , a s p o r t sze­ mélyiségei s z á m á r a r e n d e z e t t e b é d e k r ő l és fogadásokról —, e r e p r e z e n t á c i ó s k ö ­ telezettségek n a g y b a n h o z z á j á r u l n a k a m e g b i z a t á s o m b ó l a d ó d ó i n t e l l e k t u á l i s és fizikai t e r h e k növeléséhez, u g y a n a k k o r a z o n b a n l e h e t ő v é teszik s z á m o m r a , hogy k ö z v e t l e n ü l é r i n t k e z h e s s e m szép s z á m ú , értékes emberrel. Hitvesemmel meghitt kettesben töltöm azt a n a g y o n r ö v i d időt, a m e l y tisztsé­ geim e l l á t á s a m e l l e t t r e n d e l k e z é s e m r e áll. E s t é n k é n t a televízió — s olykor a film — elvonultatja előttünk kortársainkat, ahelyett, h o g y mi v o n u l n á n k el előttük. Vasárnaponként meglátogatnak gyerme­ k e i n k és u n o k á i n k , h a é p p e n P á r i z s b a n t a r t ó z k o d n a k , és h a elfoglaltságaim l e ­ h e t ő v é teszik, h o g y l á t h a s s a m őket. F i a m és v ő m , m i u t á n k e m é n y e n és r a g y o g ó a n h a r c o l t a k a s z a b a d francia e r ő k s o r a i ­ b a n , a h a d i r e p ü l ő k n é l , illetve a p á n c é l o ­ s o k n á l t e l j e s í t e n e k tiszti szolgálatot. M i ­ a l a t t atyja m e g ú j u l t k ü l d e t é s e első négy évét teljesíti, de G a u l l e százados — e l ő b b korvett-, m a j d f r e g a t t - k a p i t á n y — a h a d i ­ tengerészeti v e z é r k a r i iskola k u r z u s a i n a k elvégzése u t á n a D u p e r r é s o r h a j ó n t e l ­ jesít szolgálatot, a z t á n — m i u t á n á t h e ­

lyezik a tengerészeti v e z é r k a r h o z — az algériai partok mentén őrszolgálattal megbízott és a g y a n ú s h a j ó k a t átvizs­ gáló Le P i c a r d g y o r s n a s z á d p a r a n c s n o k a , hogy a z t á n a h a d s e r e g vezérkarában szolgáljon; vőm, A l a i n de Boissieu ezre­ des előbb Chateaudun-du-Rummelben (Constantinois-ban) a 4. lovas vadászez­ r e d p a r a n c s n o k a , k é s ő b b A l g í r b a n Del o u v r i e r főmegbízott k a t o n a i kabinetjét vezeti, m a j d p e d i g f e g y v e r n e m e vezérkari főnöke lesz, s v é g ü l á t k e r ü l a h a d i t u d o ­ m á n y o k legfőbb k ö z p o n t j á h o z és az Insti­ t u t de Défense Nationale-hoz. F i a m és vőm, a k á r c s a k l á n y o m , m e n y ü n k és gyer­ m e k e i k , F r a n c i a o r s z á g o t ú g y látják, m i n t én. S így v a n ez fivéreinkkel, n ő v é r e i n k ­ kel, összes u n o k a ö c c s e i n k k e l és u n o k a h ú ­ g a i n k k a l . Igen becses s z á m o m r a ez a csa­ ládi h a r m ó n i a . A h á n y s z o r csak m ó d o m ­ b a n áll, l e m e g y ü n k h á z u n k b a , La Boisserie-be. O t t a z t á n v i s s z a v o n u l o k elmél­ k e d n i . O t t í r o m b e s z é d e i m e t , ami szá­ m o m r a k í n o s és á l l a n d ó m u n k á t jelent. Ott olvasok el egy-egy k ö n y v e t a n e k e m k ü l d ö t t e k b ő l . Ott, a l á t h a t á r és az ég vég­ telenségét szemlélve, h e l y r e á l l í t o m emel­ kedett nyugalmamat. H o g y n e v i s e l n é k m e g ezt a nehézsé­ gek, a m e l y e k b e b e l e ü t k ö z t e m , a felelős­ ség, a m e l y v á l l a l k o z á s a i m j ö v ő j é r e n e h e ­ zedik? Nevezetesén, l á t n o m kell, hogy F r a n c i a o r s z á g n y i l v á n v a l ó felemelkedése csak m é g k é t s é g b e e s e t t e b b é teszi azok e l l e n á l l á s á t , a k i k e g y k o r a politikai köz­ vélemény irányítóinak hitték magukat, s a k i k e t m á s o k is a n n a k t a r t o t t a k . Amit elvégezhetek, n e m t a l á l k í m é l e t r e a pár­ t o k é s a l a p o k széles s k á l á j á n , s alig­ h o g y k i l á t á s nyílik az algériai d r á m a rendezésére, máris megkétszereződik a rosszindulat. F r a n ç o i s M a u r i a c , a k i t hű­ séges r a g a s z k o d á s a F r a n c i a o r s z á g h o z , tör­ t é n e l m i m e g é r t ő készsége, az, ahogy ha­ zafias és esztétikai s z e m p o n t b ó l megítéli a nagyságot, a mód, a h o g y b e h a t o l az e m b e r i s z e n v e d é l y e k i n d í t é k a i b a és á b ­ rázolja őket, k o r u n k p á r a t l a n megfigye­ lőjévé a v a t , 1962. m á r c i u s 12-i Bloc-notes-jában megállapítja: „Ami nem áb­ r á n d , a z e n n e k az öreg e m b e r n e k a h i ­ h e t e t l e n ereje, azé, a k i n e k b u k á s á t — am i ó t a m e g v a l ó s u l t a b é k e — a jobbol­ daltól a b a l o l d a l i g k í v á n j a , v á r j a , szor­ g a l m a z z a a politikai élet m i n d e n szá­ m o t t e v ő t é n y e z ő j e . . . , és a k i r ő l jól tud­ juk, hogy é p p e n a m a g á n y a acélozza meg az őt k ö r ü l v e v ő t e h e t e t l e n és acsarkodó falkával szemben." Az igazat m e g v a l l v a , ha a bizottságok és t o l l n o k o k ellenséges szövetkezése sért is olykor, m é l y e b b e n n e m érint. Jól t u ­ dom, h o g y a p a p í r m i n d e n t elbír, a

A párizsiak

hangszóró bármit továbbít. Jól tudom, m i l y n a g y a sértő s z a v a k k í s é r t é s e a stí­ l u s h i v a t á s o s a i s z á m á r a . J ó l t u d o m , hogy az új i n t é z m é n y e k , j e l e n l é t e m az á l l a m élén, vezetési s t í l u s o m megfosztják j e l e n ­ tőségüktől és b e a v a t k o z á s i lehetőségeik­ től a z o k a t az e g y k o r befolyásos erőket, a m e l y e k e l u r a l k o d t a k a régi r e n d e n , és a m e l y e k e t k é t s é g b e ejt, h o g y n e m u r a l ­ k o d h a t n a k t ö b b é . K i v á l t k é p p e n jól t u ­ dom, m e n n y i r e fáj n e k i k az a távolság, amelynek betartására n e m megvetésből k é n y s z e r í t e m őket, h a n e m elvből. Hogy megengesztelődjem irányukban, amikor bosszút s ó v á r o g v a m e g f e l e d k e z n e k a k e l ­ lő m é r t é k t a r t á s r ó l , azt i s m é t e l g e t e m m a ­ g a m b a n , a m i t Corneille m o n d a t O c t a v e val:

Hogyan! holott

Hát azt kívánnád te nem

kímélted

tőlük: kiméljenek, őket

sosem eleddig!

között

H a a z o n b a n k e v é s s é v a g y o k is é r z é k e n y a s z e m é l y e m e t szóban és í r á s b a n sújtó s é r e l m e k r e , a n n á l i n k á b b a r r a , h o g y álta­ lam m a g á n a k a nemzeti megújulásnak az eszméje k e l t a n n y i e l l e n á l l á s t és h a r a g o t a nemzet jelentékeny rétegeiben. Mintha az egykori vezető i r á n y z a t o k t e v é k e n y ­ s é g ü k r e , politikai s z í n e z e t ü k r e , v i l á g n é z e ­ t ü k r e való tekintet nélkül a hanyatlás m e l l e t t f o g l a l n á n a k állást, m e r t szédül­ n e k a s z a k a d é k o k l á t t á n , a m e l y e k e t át kell h i d a l n i , h o g y a h a n y a t l á s m e g s z ű n ­ j é k ; v a g y m e r t — azzal az érzéssel, hogy a h a n y a t l á s e l k e r ü l h e t e t l e n — intellek­ t u á l i s a n a k i h í v á s és az elv r a n g j á r a emelik a dekadenciát; vagy azért, mert m e g s z o k á s a i k és gyengeségeik á l t a l a t a r ­ tósan f e n n m a r a d h a t n á n a k és l á t s z a t u k igazolódna. S így m e r ü l fel a n n a k súlyos gondja, v a j o n mi t ö r t é n i k az országgal, h a v e l e m e g y ü t t e l t ű n i k az a jelenség, a m e l y — az á l l a m v e z e t é s b e n — valódi t e k i n t é l y t jelent, a m e l y e t az e s e m é n y e k igazoltak, és a m e l y e t a francia n é p hi­ t é v e l és r e m é n y s é g é v e l azonosított.

HAZAI TÜKÖR A vidéki értelmiség társadalomrajzához A modern társadalom szerkezetében jelentősen megnövekedett az értelmiség szerepe. A társadalmi haladás és a közélet tudatos alakítása nagymértékben az értelmi munkát végző réteg „szellemi tőkéjének" közhasznú értékesítésétől függ. Mit jelent értelmiséginek lenni? A választ könyvek tömkelegében kereshetjük. Szá­ zadunkban divatos szociológiai téma. Az értelmiség hivatásának és feladatának elem­ zése sajátos vidéki viszonyok között megköveteli az értelmiségi fogalmának körül­ tekintő tisztázását. Statisztikai adatok igazolják, hogy 1970-ben legalább tízszer annyi egyetemi diplomás dolgozik, mint egy fél évszázaddal korábban. Mindannyian klasszikus ér­ telemben vett szellemi munkát végeznek, n e m fizikai erejükkel dolgoznak, hanem tudásukkal, ismereteik felhasználásával mint orvosok, tanárok, mérnökök. Az értel­ miség fogalmát azonban n e m lehet kizárólag a diplomához kötni, mert az isme­ retek — itt a tudományos ismeretekre gondolok — merev alkalmazása a legjobb esetben is „agymunka", de n e m alkotó értelmi munka, amely nélkül a modern társadalomépítés elképzelhetetlen. A választóvonalat — figyelembe v é v e a tudomá­ nyos forradalom diktálta iramot — az ismeretek értékesítésének mikéntje szerint kell megvonnunk. Az értelmi munka belső betegsége az e l h i v a t a l n o k o s o d á s , az önálló alkotó gon­ dolkodás feladása, helyettesítése az előírások, kidolgozott receptek merev alkal­ mazásával. Az elhivatalnokosodott értelmiségi a körülményekhez idomul, nem érdekli munkájának következménye. A funkcionárius nagy regiszter, fejében számok és előírások formájában megtalálhatók a feladatok, valamint a sematizált végrehajtás módja. Az értelmi munka a minőségtől elválaszthatatlan. Nemcsak alkalmazás és ido­ mulás, hanem alkotó továbbgondolás, műhellyé varázsolt élet, kísérletezés, tudatos társadalomépítés és közösségformálás. Az igazi értelmiségi hivatása gyakorlásához mindig valamit hozzáad tehetségéből, szellemi potenciáljából, s ezzel növeli mun­ kája hatékonyságát. Az előbbi példáknál maradva: a tanítási óra, az orvos kórtör­ ténete, az agrármérnök kísérleti kertje, üzemszervezési terve is alkotássá válhat, ha tudással, kultúrával, önálló gondolkodással azzá változtatja. Függetlenül attól, hogy az illető értelmiségi kísérleti intézetben, falusi iskolában v a g y klinikán dolgozik-e, az elhivatalnokosodás veszélye mindenütt fenyegeti. De mindenütt alkotó értelmisé­ givé válhat, ha n e m hagyja magát sodortatni az eljelentéktelenedés áramlataitól. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építési feladatainak városon és vidéken egyaránt csak az tud eleget tenni, aki alkotássá nemesíti munkáját. Az alkotást ebben a vonatkozásban n e m kötjük tudományos közleményhez, közírói ténykedéshez, mert a maga módján az is lehet fércmunka, ha n e m magvas vizsgálódás, világos gondol­ kodás tüzében fogant. Az értelmiségi hivatásnak szélesebb határai vannak: magába

foglalja a mindennapi munka egészét, ahol tudással és ésszel dolgoznak, kultúrával formálják a humánus társadalmat. A legkisebb falutól a fővárosig. Miért foglalkozom hát külön a vidék értelmiségével? N e m a minőségi m e g k ü ­ lönböztetésért, hanem azért, mert azt a réteget ismerem jobban, több mint egy évtizede közöttük élek. Vizsgálódásomat ezért végeztem földrajzi értelemben a nagy­ várostól távolabb eső kisvárosban és faluban. A kutató- és megfigyelő munkát első­ sorban tanárok, orvosok és mezőgazdasági mérnökök között folytattam. Még a részletes elemzés előtt a körkép tisztaságáért fel kell tennünk a kér­ dést: mit nevezünk vidéknek? Milyen sajátos körülmények formálják a nagyvá­ rostól távoleső értelmiség életét? A világ szellemi térképén n e m különböztethető meg a nagyváros olyan értelemben, hogy az ott élő értelmiségiek tudásban, kul­ túrában, erkölcsben kiválóbbak volnának, mint a kisvárosi vagy falusi kollégáik. Az kétségtelen, hogy a kulturális központokban jobbak a továbbképzési feltételek, a művelődési lehetőségek. A betokosodás és elhivatalnokosodás azonban ott is olyan veszély, mint a hegyalji faluban. A különbség az árnyalatokban van. Másképpen történik és más színek alatt. A kultúra mindenütt otthont talál, ahol tüzénél m e l e ­ gedni akarnak. És főleg ott, ahol melegedésnél többet kívánnak: ésszel és tudás­ sal az élet alkotó formálását. A nagyvárosi és vidéki értelmiség között nincs érték­ beli különbség. Munkájukat sajátos feladataik szerint kell vizsgálni. A vidéki értelmiség helyzetrajzánál feltétlenül figyelembe kell venni néhány olyan tényezőt, amelyek életük és munkájuk alakulására hatással vannak. Ezek a következőkben foglalhatók össze: sajátos tudományos kutatási lehetőségek, köz­ vetlen kapcsolat a néppel, kisebb mobilitás, lassú urbanizáció vagy annak teljes hiánya, alacsony ismeretségi lehetőség, primér társadalmi kötelékek viszonylagos szilárdsága, a helyi államhatalmi szervekkel való közvetlenebb kapcsolat és együtt­ működés. E sajátos körülmények között él és tevékenykedik a vidék értelmisége.

Lépéstartás

a „gyorsuló

idővel"

A tudományos-műszaki forradalom teljesen megváltoztatja életünket. A fejlő­ dés meredeken felfelé ívelő vonala, a tíz évenként megkétszereződő ismeretek, a gyökeresen átalakuló világkép, a tudomány közvetlen termelőerővé válása olyan feladatokat állít az értelmiség elé, a m e l y alól a legeldugottabb falu tanára, orvosa vagy agrármérnöke sem vonhatja ki magát. A lépéstartáshoz átfogó tájékozódásra, kísérletezésre van szükség. A jó tanár tudja, hogy a tanterv előírásait hol kell kibővíteni, a naponta változó tudomány­ ból mit kell halaszthatatlanul előadásába foglalnia. Éppen a szakbarbárság elleni orvosságként az értelmiséginek a világot szintetikusan kell értelmeznie és az össze­ függést megkeresnie, a tények és jelenségek halmazában. A vidéki értelmiség m u n ­ kájában ez különösen fontos, mert a néppel való szoros kapcsolatából adódóan számottevő szerepe van a közműveltség előmozdításában. S itt álljunk meg egy pillanatra. Az olyan értelmiségi, aki évtizedekig csupán az egyetem vagy főiskola padjaiban szerzett ismeretekből él, előbb-utóbb elhivatalnokosodik, tudása elkopik, feladatvégrehajtó eszközzé silányul. Az elhivatalnokosodást nemcsak a státus megőrzésére való törekvés, a karrier-keresés okozza, hanem az a szellemi kopás következménye is. Ennek pedig sokatmondó kísérőjelen­ sége: kapaszkodás a papírokba, vagyis menteni, ami még menthető. Az értelmiség hivatalnokká vedlett csoportja a „kopott fejűek" rétegéhez tartozik, akiknek tudása

m e g r e k e d t v a l a h o l az iskola p a d j a i között. Ez az a folyamat, a m e l y ellen p á r t p o l i t i ­ kánk szellemében közoktatásunk a leginkább küzd. Az értelmiségi szociográfia a t é n y a n y a g tárgyilagos v i z s g á l a t á b a n n e m n é l k ü ­ lözheti a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o r r a d a l o m gyorsuló r o h a m á b a n a szellemi m u n k a frisseségének s z á m b a v é t e l é t , m e r t n e m c s a k egyszerű ismeretfelújításról v a n szó, h a n e m ezen t ú l m u t a t ó a n a n é p , a közösség i r á n t i erkölcsi m a g a t a r t á s r ó l is. Maga­ s a b b etikai szintről nézve, az é r t e l m i s é g h i v a t á s a v é g ü l is a n e m z e t v a g y n e m z e t i ­ ség é r z e l m i és é r t e l m i k u l t ú r á j á n a k tökéletesítésében, s z ü n t e l e n g a z d a g í t á s á b a n tel­ j e s e d i k be.

Anyagi

és családi

helyzet

A v i d é k e n dolgozó t a n á r o k , orvosok és a g r á r m é r n ö k ö k t á r s a d a l m i h e l y z e t r a j ­ z á b a n n é l k ü l ö z h e t e t l e n az a n y a g i j ö v e d e l e m felmérése, m e r t ez n e m c s a k az életfel­ tételeket biztosítja, h a n e m k i h a t m a g a t a r t á s u k r a és e g y m á s h o z való v i s z o n y u k r a is. M á r e l ö l j á r ó b a n m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy az a n y a g i m e g é l h e t é s s z e m p o n t j á b ó l t u l a j ­ d o n k é p p e n p a n a s z t n e m e m l í t h e t ü n k , az ország gazdasági h e l y z e t é n e k megfelelő j ö v e d e l e m b e n részesül m i n d a h á r o m értelmiségi réteg. A többszöri fizetésemelés k ö v e t k e z t é b e n az e l m ú l t tíz é v b e n az é r t e l m i s é g j ö v e d e l m e megkétszereződött. A h á r o m r é t e g j a v a d a l m a z á s á b a n a z o n b a n bizonyos eltérés t a p a s z t a l h a t ó . A n a g y o b b a n y a g i j ö v e d e l e m m a g a s a b b é l e t s z í n v o n a l a t , k é n y e l m e s e b b életet biztosít. N e m véletlen, hogy az orvosok é l e t k ö r ü l m é n y e i a legjobbak. I d e kell még s z á m í t a n i azt is, hogy az orvosok a b e t e g e k részéről m á s „ a n y a g i j u t t a t á s o k b a n " is részesülnek. I t t a z o n b a n m e g k e l l j e g y e z n e m , h o g y az o r v o s o k k a l s z e m b e n sokat h a n g o z t a t o t t „ m e r k a n t i l i z m u s " v i d é k e n , a n a g y átlagot t e k i n t v e , csak korlátozott k ö r ü l m é n y e k között é r v é n y e s ü l , n o h a a h a l á l f é l e l e m és a f á j d a l o m l e k ü z d é s é b e n n y ú j t o t t segítség viszonzási g e s z t u s r a késztet. A t a n á r o k e s e t é b e n az ó r a a d á s b ó l s z á r m a z ó m e l l é k j ö v e d e l e m s e m e l h a n y a g o l ­ h a t ó összeg. A szülök g y a k r a n f o r d u l n a k a n y e l v s z a k o s és m a t e m a t i k a t a n á r o k h o z , hogy a n y a g i ellenszolgáltatás fejében m a g á n ó r á k k a l t e g y é k v e r s e n y k é p e s e b b é gyer­ m e k e i k e t . T e r m é s z e t e s e n v i d é k e n az ó r a d í j a k s z e r é n y e b b e k , m i n t a n a g y o b b v á r o ­ sokban. Egyes v i d é k i é r t e l m i s é g i e k s z e m é b e n s t á t u s - j e l k é p az a u t ó és a jó l a k b e r e n d e z é s . Vizsgálódásom f o l y a m á n t á v o l s á g o k a t r ö v i d í t ő , a m ű v e l ő d é s t k ö z e l e b b hozó a u t ó t elvi­ leg n e m t e k i n t e t t e m l u x u s c i k k n e k . G y a k o r l a t i l a g a z o n b a n m é g m i n d i g a fizetőké­ pesség, a m e g t e r e m t e t t jólét j e l k é p e . A m a i értelmiségi a p é n z t n e m t a k a r é k b a n t a r t j a , h a n e m a u t ó t v á s á r o l , hogy szabad i d e j é n e k ó r á i b a n k ö z e l é b e k e r ü l j ö n a n n a k , a m i t h a s z n o s n a k és s z ó r a k o z t a t ó n a k t a r t . Az a u t ó t a r t á s b a n a t a n á r o k kullog­ n a k a t á b l á z a t a l j á n . E r r e v o n a t k o z ó a n t ö b b h e l y s é g b e n v é g e z t e m s z á m s z e r ű öszszehasonlítást. Az egyik nyolcezer lakosú v á r o s k á b a n 25 orvos közül 15-nek van autója, ezzel s z e m b e n 84 p e d a g ó g u s közül csak 6-nak. A b á n y a m é r n ö k ö k s e m sze­ r e t i k a s e r e g h a j t ó szerepet. Az egyik v i d é k i s z é n b á n y a 13 m é r n ö k e közül 7-nek van autója. S o k a t m o n d ó a d a t o k a t t a l á l t a m egy közel négyezer lelket s z á m l á l ó község­ b e n . Az i s k o l á b a n t a n í t ó 32 p e d a g ó g u s közül e g y n e k sincs autója, ezzel szemben a k ö r o r v o s n a k v a n . F a l u n a n e g y v e n é v e n felüli é r t e l m i s é g i e k m é g m i n d i g szíves e b b e n m e g g y ű j t i k a pénzt vagy h á z a t é p í t e n e k . A m e z ő g a z d a s á g i m é r n ö k ö k e t j o b b a n köti a föld. Az egyik m e g y é b e n dolgozó 70 m é r n ö k közül csak 9 a u t ó t u l a j d o n o s . A szociológiai s z a k i r o d a l o m b a n g y a k r a n o l v a s u n k a család v á l s á g á r ó l . Világ­ v i s z o n y l a t b a n a v á l á s az é r t e l m i s é g i e k n é l a l e g e l t e r j e d t e b b . A v i d é k i értelmiség n e m s o r o l h a t ó be a v i l á g á t l a g b a . I t t a család i n k á b b m e g ő r i z t e h o m o g e n e i t á s á t , érzelmi,

emocionális egyensúlyát. Vidéken más társadalmi és életszemléleti tényezők hat­ nak. Ezek közül a legfontosabb a jóval kisebb mobilitás, korlátozott ismeretségi lehetőség, otthonülő életmód, a nép soraiban uralkodó szigorúbb hangulatú ítélet. Számításom szerint 100 családot v é v e alapul, öt-tíz év időközben mindössze két válás történt. Hasonló adatokkal találkoztam a kisvárosi kórházak orvoscsaládjai körében is. Az adatok meglepők, mert n e m minden esetben lehet azt mondani, hogy a párválasztás a férfiak vagy nők elképzelése szerint történne, családi béke és meg­ elégedés uralkodna a házastársak között. Ez kitűnik a kérdőívem egyik kérdésére (Mi a v é l e m é n y e a házasságról?) adott válaszokból is. A begyűjtött 100 kérdőíven 10 ankétalany fogadja el fenntartás nélkül a házasság intézményét, a legtöbb válasz­ ból azonban az derül ki, hogy a házasságot szükségesnek, de n e m m i n d e n vonat­ kozásban jó intézménynek tekinti a hagyományok közelében élő értelmiségi. A leg­ kifejezőbb választ egy orvos kérdőívén találtam: „Bizonyos életkor után a házas­ ság szükséges, de n e m mindig jó. A rosszul sikerült házasság gúzsba köt, az a m ­ bíciókat megnyirbálja. Sokan elvesztik életörömüket és besavanyodnak, akkor már minden mindegy, valahogy megszokásból elviselik egymást." Egy tanárnő válasza: „A vidékre kerülő fiatal leánynak gyakran szükség-megoldás. Fél a vénkisasszony­ sorstól, és ezért férjhez megy ahhoz, akit becsül, de n e m szeret. A faluhoz van kötve, mi mást tehetne?" Ezeket a családokat a kisebb mozgási tér, a hagyomány, a meg­ szokás, a gyerekek nevelése tartja össze. A vidéki értelmiségi családok kohézióját tanulmányozva n e m hagyhatjuk fi­ gyelmen kívül az o t t h o n i a s a b b életmódot. Az elmúlt években tizenegy országra kiterjedő nemzetközi felmérést végeztek a házasság és a szabad idő kapcsolatáról. Megállapították, hogy a házasság stabilitásának egyik garanciája az otthonias élet­ mód. Az összetartó erő jórészt n e m a „marital happiness" (házassági boldogság), hanem egy ehhez képest külső, többé-kevésbé bensőséges kohézió. A vidéki értelmi­ ségi szabad idejének jó részét családi körében tölti. Az együtt töltött időről készített táblázat nyolc óra szabad időt v é v e alapul, értelmiségi rétegek szerint, a kisvárost (20—25 000 lakos) és a falut szétválasztva, a következő képet nyújtja: KISVÁROS — p e d a g ó g u s 5 óra a családdal — 3 óra a családon kívül (barátok, vendéglő, sport, közösségi munka); — orvos 4,7 óra családdal — 3 óra családon kívül (betegek látoga­ tása, barátok, sport); — a g r á r m é r n ö k 4 óra családdal — 4 óra családon kívül (mezőn, kö­ zösségi munka, barátok, vendéglő). FALU — p e d a g ó g u s 6 óra családdal — 2 óra családon kívül (kultúrmunka, közösségi élet, barátok); — orvos 4,5 óra családdal — 3,5 óra családon kívül (betegek, közös­ ségi munka, barátok); — a g r á r m é r n ö k 4 óra családdal — 4 óra családon kívül (mezőn, kö­ zösségi élet, barátok). A táblázat olvasásakor figyelembe kell venni a következőket: a) a pedagógusok esetében a házastársak sok esetben (a családok több mint 50%-ánál) együtt dolgoznak;

b) az orvoscsaládok egymás között barátkoznak; c) az agrármérnököket munkájuk természete vonja el az otthontól, télen sok­ kal többet tartózkodnak családjuk körében. Érdekes képet kapunk, ha megvizsgáljuk a tárgyalt három réteg egymáshoz való viszonyulását a családalapításban. Tapasztalatunkat a következőkben össze­ gezhetjük: A p e d a g ó g u s o k főleg egymás között kötnek házasságot. Falun elég gyakori a tanítónőknek agrármérnökökkel kötött házassága. Feltűnő, hogy nagyon kevés ta­ nárnak van orvosnő felesége. Elvétve fordul elő, hogy a tanárnők orvos élettársat választanak. Orvosok szívesebben kötnek házasságot orvosnő kolleginával vagy egészségügyi asszisztensekkel, mint más foglalkozású értelmiségivel. Az a g r á r m é r n ö k ö k előszeretettel választanak pedagógus feleséget, elsősorban tanítónőket. A tanítónők után a mérnöknők és tisztviselők következnek. Az említett párválasztásban a vezérlő motívum a racionális és gyakorlati élet­ szemlélet. Azonos vagy rokon foglalkozás esetén jobb megértést, kiegyensúlyozot­ tabb életvitelt remélnek. A családi kohézió kialakulásához hozzájárul az iskolai végzettség hasonló szintje, rokon temperamentum, humorérzék, egyetértés a családi döntések hozatalá­ ban. Vidéken is találkozhatunk rendhagyó esetekkel. Feltűnő, hogy a tanítónők és óvónők egy bizonyos hányada „lefelé" köt házasságot, kisebb iskolai végzettségű, alacsonyabb műveltségű egyénekkel. Az ilyen élettárs-választás n e m társadalmi „lecsúszás", az okot a műveltségi visszaesésben látom. Nemegyszer az történik, hogy az illető teljesen elveszti érdeklődését, betokosodik, patriarchális, a mindennapok szűk élettani szükségleteinek biztosítására, megszervezésére törekszik, nem olvas, ha véleményt kell mondania napjaink eseményeiről, n e m tud többet, mint egy hato­ dikos tanuló. Ezt mutatja az átlag. Ezek az esetek mást is igazolnak. Az iskolában szerzett műveltség nem min­ dig alakít ki megfelelő magatartás- és igényrendszert. Ezt a vidéki környezet is akadályozza. Előfordul, hogy a fiatal, diplomás nőnek nincs kihez feleségül mennie, n e m találja m e g a műveltségben, életszemléletben rokon lelket, és azt választja, aki megkéri. A kérdőívben fiatal, család nélküli értelmiségiekhez intéztem a következő kérdést: M i l y e n n e k képzeli el feleségét (férjét)? Néhány válasz: „Művelt, széles lá­ tókörű, rugalmas embernek, akitől lehet tanulni és akivel mindenről lehet vitat­ kozni. Szeresse a gyermekeket, mert én legalább három gyereket akarok" (tanárnő). „Csinos, kedves modor, értelmileg közel álljon hozzám. Felfrissüljek közelében" (orvos). „Szeresse a művészetet, különösen a zenét, otthont teremtsen. A mi mun­ kánk gépies, szeretném, ha a család valami mást jelentene" (mérnök). „Ember, aki­ vel gondolatokat tudok cserélni" (tanár). Az élettárs-eszmény egészen más, mint a valóságos férj vagy feleség. A nemes elképzelések megtörnek. A környezet a reali­ tások felismerésére szoktatja az embert. A legtöbben az ésszerű házasságkötésben találnak megoldást, s ebből következik a házasság intézményének szkeptikus szem­ lélete, amint ezt az egyik interjúalany előbb tömören megfogalmazta. Mindent összevetve, a vidéki értelmiség családi élete nem boldogtalan. A feszülő belső ellentmondások, nemegyszer visszahúzó környezeti hatások ellenére is nehezen bomlik meg. Az élet gyakorlatias szemlélete — a nagyvárosi példáktól eltérően — az összetartozás érzését erősíti. A kiábrándult vagy szkeptikus hang is inkább az „elvesztett paradicsom" utáni sóvárgás. Vidéken a család válsága sokkal inkább csak beszéd tárgya, semmint realitás.

Kultúrszociológiai

ábra

Egy kultúrszociológiai ábra vonalait a világképpé sűrűsödő műveltség és világ­ nézet formálja. Erre épül a szilárdabb közegű szaktudás. Ezért az értelmiségi szo­ ciográfia alapkövetelménye, hogy tényszerűleg áttekintsük a vidéken dolgozó orvos, tanár és mérnök műveltségét, eszményeit, élettapasztalatát, cselekvéseinek belső indítékrendszerét. A vállalkozás szokatlan, mert különböző foglalkozású, életkorú szakemberek közös műveltségét kell kitapogatni, hogy megtaláljuk azt a közös ne­ vezőt, amely általános jellemzője mindhárom rétegnek. A vidéki orvos, tanár vagy agrármérnök, akárcsak a városi, napi 6—8 órán át szakember. Utána családapa, halász, bélyeggyűjtő, kedvezőbb esetben olvasó, aki a napi munkáján túl olyan kérdésekkel is foglalkozik, amelyek n e m tartoznak szak­ területéhez. A nyugtalan, kereső típus ritkább jelenség, a „statisztikai átlag" leegy­ szerűsíti a világot, a látványnál marad: a világ olyan, amilyennek a szeme látja: a tapasztalati valóság köti le érdeklődését. Arra figyel, amivel közvetlen kapcso­ lata van. Ezzel elveszti létformájának jellemzőjét: a környező világ vizsgálatának és formálásának tudatosságát. Itt kell keresnünk az elhivatalnokosodás gyökereit. Mert egy tanárt n e m szaktudása tesz tantervlebonyolító automatává, hanem a kul­ túráját tápláló életnedvek elapadása. Honnan merítheti az éltető erőt, ha n e m a hagyományokhoz kötött korszerű művelődésből? De nézzük az ábra vonalait. Milyen csatornákon át művelődik? Mit olvas? Már elöljáróban különbséget kell tennünk a különböző érdeklődésű és m ű ­ veltségű típusok között. Milyen az átlag? Kevesebbet olvas, műveltségét napihír­ műveltségnek nevezném, mert főleg az újság, a rádió és a tévé hírcsatornáiból töl­ tekezik. Ezek a források természetszerűen eleve meghatározzák e kategória szű­ kebb szemléletét. A könyv szerepének csökkenése e kategóriánál megfelelő magánkönyvtár hiá­ nyában és a könyvtárból kölcsönzött könyvek jelentéktelen számában mutatkozik meg. Magánkönyvtáraik szegényesek, néha a klasszikus vagy sikerkönyvek egy-két tucatjánál többet n e m találunk a könyvespolcon. Mindez arra enged következtetni, hogy megelégszenek szakmájuk rutinos végzésével, a szabad időt inkább fordítják szórakoztatóbb elfoglaltságra. A társadalmi élet és az emberi kapcsolatok bonyo­ lultsága feletti töprengést felcserélik a tapasztalati valóság realisztikusabb elfoga­ dásával. A műveltség beszűkülése hamis illúziókat teremt. Az ilyen szemléletű ember zártkörű kis világának mértékével tulajdonít fontosságot a nagyvilágból jövő jel­ zéseknek, és ezeket eltorzítja, visszájukra fordítja, önmagát is becsapva. Saját érdekét, tettét tartja előbbre valónak, mert annak igazolását véli kiolvasni a látó­ határán kívülről érkező jelzésekből. Ezért cselekedetei a világ átalakításának i l l ú ­ zióját keltik. A m i hasznosat cselekszik, az sajátos helyzete és a társadalmi folya­ mat irányának spontán vagy kényszerű megértéséből ered. Ezért ez a réteg n e m annyira szürke, mint ahogy az első látásra tűnik. Mozgékony, vállalja a napi felada­ tokat. Munkáját előírás szerint elvégzi. Erkölcsi viselkedése beilleszkedik környe­ zetének rendszerébe. Megint más kérdés az, hogy az értelmiség hivatása napjaink ellentmondásokkal, nemegyszer paradox jelenségekkel bonyolított viszonyai között ennél sokkal összetettebb. A napihír színvonalán ma már n e m lehet minőségi munkát végezni, ennél sokkal többet vár el az ország: alkotó gondolkodást, kísér­ letező kedvet. Más bordában szőtték a művelteket. Gazdag könyvtár, jó tájékozottság, m o ­ dern irodalom, zene, filozófia, viták teszik színessé és elfogadhatóvá mikrovilágu-

kat. Mindenről tudnak. A molekuláris biológiából éppen úgy idéznek, mint Sartretől. Szakmájukban a legkiválóbbak közé tartoznak. A legtöbbet az orvosok között találjuk, s csak ezután következnek a tanárok, és végül az agrármérnökök. Tartóz­ kodóak, nem sietnek a véleményalkotással. Csak azokkal barátkoznak, akikkel sze­ rintük értelmes szót tudnak váltani, a többi „avatatlan tömeg". A könyvek között érzik otthon magukat. N e m egy közülük egyetemi katedrán is taníthatna, ha a sors szeszélye n e m sodorja a limesre. De a széleken is otthonos lehet a kultúra, minőséggé nemesülhet a munka. A müveitek között vannak furcsa figurák is, akik azért gyarapítják tudásukat, hogy menedéket találjanak önmaguk számára. Gondosan elrejtik sznobizmusukat. Mégpedig kettős értelemben: egyrészt takaróként használják, hogy elrejtsék tehe­ tetlenségüket, másrészt magatartásforma számukra. Használják, így keresnek m e ­ n e d é k e t sorsuk vállalása elől. Tanulságos az a párbeszéd, amelyet egyik hiperműveltnek álcázott sznobbal folytattam: — Mi az életcélod? — Hosszútávra semmi. Királyi közérzet egy napra. Ennyi az egész. Minden reggel azzal ébredek, hogy mivel tudnám ezt elérni? — És eléred? — N e m mindig. Ezek a rossz órák. D e néha megkapom egy könyvtől, egy hamiskás mosolyú nő kegyeitől, labdarúgó mérkőzéstől és sok minden mástól, amit felesleges felsorolni. — Ezért olvasod a kötetek százait? — Igaza van Orwellnek. A modern értelmiségi feje elvált a potrohától, csak nem veszi észre. Fejünk paradoxonokon töpreng, potrohunk élni akar, a véges élet m i n d e n percét ki akarja használni. A kérdés-komplexumok elől a királyi köz­ érzetbe menekülünk. A többi n e m számít, hivatás, nép, munka — üres szólamok. Elviseljük a munka gályapadját. Gyökértelen, száraz filozófia! A művelt típusnak értékelendő tulajdonsága, hogy sokat és intenzíven gon­ dolkodik. N e m így mások. Arra a kérdésre, hogy Milyen gondolati és lelki vívó­ dásal vannak? — semmitmondó, szokványos válaszokat adnak: házépítés, utazás vagy műemlékápolás, pénzgyűjtés autóra, gyerekek taníttatása. N e m vitathatjuk, hogy ezek adott esetben mindennapi problémát jelenthetnek, szorosan kapcsolódnak életvitelük formálásához. De azt a veszélyt is magukban rejtik, hogy a mindennapi­ ság kötelékei között az értelmiség könnyen elvesztheti létformájának jellemzőjét: önmaga és a világ figyelésének tudatosságát. A fiatalabb orvosok és mérnökök sokkal fogékonyabbak a modern művészet és irodalom iránt. Úgy is mondhatom, hogy élményeiket a kortárs kultúrában kere­ sik; az abszurd dráma, absztrakt művészet közelebb áll hozzájuk, mint a klasszi­ kusok hagyományos írói világa. A megkérdezettek többségének kedvenc költője vagy írója József Attila, Dürrenmatt, Sartre, Hemingway. A kevesebb élettapaszta­ lat v a g y csalódások nélküli életük kritikaibb állásfoglalásra készteti őket. Előttük nincsenek bálványok, gondosan őrzött tabuk. Az életszemlélet különbözősége megmutatkozik a színházlátogatásban is, külö­ nösen abban, hogy m i l y e n színművekben találják meg kérdéseikre a választ, és mi a véleményük a színház társadalmi hivatásáról. Vidéken még kevesen szeretik a gondolkodásra késztető, parabolákat kivetítő műveket. „A színház szórakoztasson." „Nem azért m e g y e k színházba, hogy értelmetlen dolgokat lássak." „Két-három órát szórakozni akarok" — fogalmazzák m e g vélekedésüket. N e m véletlen, hogy Kovásznán, Kézdivásárhelyen, Baróton Gogol Egy őrült naplója és Harold Pinter A gond-

nok című drámáját néhány tucat diák és fiatal értelmiségi előtt játszották. A világ­ siker vidéken könnyen megbukik. Az értelmiség és a színház viszonyáról n e m vázolnánk fel hiteles képet, ha n e m szólnánk azokról a művekről, amelyeknek sikere kizökkentette a szellemi dol­ gozókat a szórakoztató ipar piaci termékeinek bűvköréből. A megújuló erdélyi történelmi dráma sikere és az idevágó viták azt igazolják, hogy vidéki magyar értel­ miségünk mohó vággyal törekszik történelmi múltunk megismerésére. Ebben keresi a választ a jelen kérdéseire. Ez összefüggésbe hozható a történelem iránti érdek­ lődés általános megélénkülésével. A múlt idézése, emlékeink gyűjtése olyan tulaj­ donság, amelynek pozitív értékeit a nemzetiségi tudat formálása szempontjából, hosszú távra tekintve is értékelnünk kell. Nehéz feltárni, hogy Dürrenmatt Fizikusok című drámájának miért volt átütő sikere olyan környezetben, ahol a többség n e m szereti, ha gondolkodásra késztetik. A modern értelmiség tragédiája tudatosodott volna? Tény, hogy mindenkinek tetszett. A vidéki értelmiség kultúrájáról írva n e m hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az ideológiai hatásokat, amelyek világnézetét és magatartását befolyásolják. A mar­ xizmus — leninizmus világnézetüket meghatározd ideológia, értékmérce maguk és környezetük megítélésében. A lét felvetette kérdésekre adott válaszok n e m mentesek az idealista beha­ tástól. A tételes egyházi hit elutasítása, az ateizmus vállalása n e m jelenti, hogy világnézetileg a feleletet megtalálták volna az élet és halál végső kérdéseire. A művelt keresők a modern természettudományi gondolkodáshoz fordulnak válaszért. Jellemző történet: zsúfolt könyvespolcok előtt harmincas éveiben járó orvossal beszélgetek. Az istenről faggatom. Értelmes, jól fogalmazott mondatokkal válaszol. Majd ironikus mosollyal felénk fordul: „Sok szót vesztegetünk. Már kezdetben Erwin Schrödingerhez kellett volna fordulnunk. Okosabb választ n e m ismerek." Franz Kafka kötetei mellől könnyed mozdulattal kihúzza a könyvet, és meggyőző hangsúllyal idézi: „A személyes istennek nincs helye olyan világban, amely csak azon az áron vált hozzáférhetővé, hogy minden személyest eltávolított belőle. Ha istent átélik, az számukra éppen olyan reális élmény, mint az érzéklet, mint saját személyiségük." A modern értelmiségi természetrajzához talán ez is hozzátartozik.

Elvárás és

igénytelenség

A tudományos-műszaki forradalom korában, szocialista konszolidációnk fo­ lyamatában mindjobban előtérbe kerül a munka alkotó jellege. Az értelmiség n e m egyszerű alkalmazója a tudományos ismereteknek és eljárásoknak, hanem továbbgondolója, körültekintő kísérletezője. Az elhivatalnokosodás a szocializmus egyik fő igényét, a munka alkotássá minősülését akadályozza. Idővel sokan elfelejtenek gondolkodni, mindent benső hozzáállás nélkül hajtanak végre. A vidéki értelmiségiek közül n e m egy jobb sorsra érdemes, okos, művelt orvos, tanár vagy mérnök süllyedt a vegetálás szintjére, föladva a harcot sorsával. Könnyebb kibúvót találni, mint vállalni az alkotó értelmiségivé válást! A vidéki értelmiségi létben a városi létnél nagyobb méretben fenyeget az elgépiesedés. Egyesek egy idő után semmi másra nem törekszenek: csupán megteremteni a gondtalan élet örömét, elkerülni a viszályt. A fejek kopása nemcsak szellemi betegség, áttételeivel a lelket is megfertőzi: olcsón megszerezhető életörömökkel vagy a magábazárkózással. Az alapvető vagy alkalmazott kutatás feltételeinek biztosításához a modern tudomány munkaszervezése szükséges. Csíkszeredában vagy Sepsiszentgyörgyön egé­ szen természetes még, hogy n e m lehet ú j anyagi részecske felfedezésével g y a -

rapítani a mikrorészecskék népes családját. N e m várhatjuk el, hogy a rosszindulatú daganatok kórokait vidéken állapítsák meg. A tudomány eredményeinek gyors fel­ használása és a munkában szerzett tapasztalati tények összegyűjtése és rendszerezése nélkülözhetetlen a kutatás előrevitelében. Ebből a szempontból tekintve a töredé­ keknek is jelentőségük van. N e m is szólva a lépéstartás szükségességéről. Vidéken az értelmiségi elsősorban n e m ú j felfedezéssel lepheti meg a tudomá­ nyos világot, h a n e m az ismeretek gyors és alkotó alkalmazásával, adatgyűjtéssel, résztanulmányokkal, amelyek elősegítik a tudományos és társadalmi haladást. Mun­ kahelyét azzal az igénnyel és akarattal kell kísérletező laboratóriummá változtat­ nia, amely előfeltétele a több ezer kutatót foglalkoztató kísérletező intézetek ered­ ményeinek is. Több száz kóreset megfigyelése és közlése a klinika számára is hasznos tudományos munka. A kísérletező tanár megfigyelése, újító szorgalma az oktatás korszerűsítésében nélkülözhetetlen. Miben mutatkozik a fejek kopása? A kisebb igényű körülményekhez való ido­ mulásban, a képességek satnyulásában. A z okot a kényszerítő erővel ható, olykor alacsony szintű környezeti elvárásokban és az egyéni hozzáállás igénytelenségében kell keresnünk. Kezdjük talán azzal, hogy a téves közhiedelem szerint ki a jó orvos vagy jó tanár. Több mint egy évtized tapasztalatával és az ítélkezők megkérdezé­ sével a következő elvárási modelleket készítettem: J ó tanár: tanterv és munkaterv szerint dolgozik, betartja a tanítási óra mód­ szertani egységeit, füzeteibe mindent bejegyez, tájékozott a napihírekben, jól szól hozzá a gyűléseken, mindig azt mondja, amit elvárnak tőle, olyan esetben nem kérdez, amikor minden világos, a tankönyvet ismeri. J ó orvos: pontosan megállapított órarend szerint megjelenik a munkahelyén, a betegeket megvizsgálja, k e d v e s e n mosolyog, jó statisztikai jelentéseket küld a feletteseinek, egészségügyi előadásokat tart. J ó agrármérnök: a tervszámokat betartja, mindennap összeállítja a statisztikai jelentést, a termelőszövetkezeti parasztokat meggyőzi: akkor is szántani kell, ha a traktor elsüllyed, ügyel arra, hogy a noteszébe bejegyzett számok közül egyetlen egy se maradjon megvalósítatlanul. Mindez természetesen szükséges, de önmagában még kevés az igazi értelmiségi munkához: önálló gondolkodás is kell hozzá. Igaza van Sartre-nak: „Az ember semmi más, mint a m i v é önmagát teszi." Persze, azt is figyelembe kell vennünk, hogy vidéken a kutatómunka feltételei hiányosabbak. Előfordul, hogy a tudományos kutatás serkentésének szándékával szervezett szimpozionok is elsüllyednek a sablonok mocsarában. Az oktatás korszerűsítésének kérdéseiről rendezett értekezleten bemutatott dolgozatok több mint kétharmada poros pedagógia-könyvekből kimásolt unalmas, nyakatekert mondattömeget tartal­ mazott. Joggal kérdezhetjük, miért. Jószándékból született a terv! De a rossz szer­ vezés megölte a szándékot. Az értelmiségi panasza, hogy egyes helyeken sok adminisztratív munkát kér­ nek tőle. Kiszámítottam, hogy egy agrármérnök napi nyolc órai munkaidejéből meny­ nyi időt fordít adminisztratív irodai munkára és mennyit a gazdaság műszaki irá­ nyítására. Pontosabban szólva: hány órában végez mérnöki munkát? Eredmény: 4—5 óra gyűlés, megbeszélés, feladatkijelölés, irományok összeállítása, jelentéskészítés, telefonbeszélgetés; a mérnöki munka 3—4 órára becsülhető. Az adminisztratív tény­ kedés zömét egy irodai alkalmazott is el tudná végezni mérnöki diploma nélkül. Ilyen elfoglaltság és igényrendszer mellett n e m csodálkozhatunk, hogy hetven mér­ nök közül alig v a n huszonöt kísérletező és közgazdaságilag is gondolkodó.

A „fejek kopása" összetett társadalmi, lélektani jelenség, és súlyos ellentmon­ dásban van pártunk politikájának szellemével. Szakszerű feltárása élénkülő szocio­ lógiai, társadalomlélektani kutatásunkra vár. Ez már azért is szükséges, hogy m e g ­ erősítsük vidéki értelmiségünk legjobbjainak példáját, az alkotó helytállást a vidék nehezebb körülményei közt is, s ezt a példát kiszélesítsük a vidéki értelmiség m i n ­ den rétegére és egyedére. Értelmiségünknek éppen az a nagy feladata vidéken, hogy a város és a falu történelmi különbségéből adódó sajátos lemaradásokat legyőzze, s a maga alkotó munkájával és erkölcsi magatartásával is hozzájáruljon a szocia­ lizmus kiegyenlítő munkájához és általános győzelméhez.

FÁBIÁN ERNŐ

Kovács fotója

J.

Attila

JEGYZETEK

Követjük Kacsó Sándort Az ő hetven éve: alkalom a vallomásra. Kevés volna, hogy szeretjük jó­ zan bölcsességét, a Nyárád mellől hozott nyugalmát, mellyel izgalmas kérdések megoldásához segített. Ke­ vés volna az irodalmi elismerés írá­ sainak kristálytisztaságáért, mondan­ dójának egészségéért. Többre emlé­ kezünk alkotó múltjából: a magunk megfogalmazására, létünk és célunk tételbe foglalására. Kacsó Sándor fejezte ki — mű­ vészi formákban is közéleti határo­ zottsággal — népszolgálatunk és em­ berségünk szét nem választható egy­ ségét, hűségben nemzetiségi dolgozó tömegeinkhez s kultúránkhoz, közös erőfeszítésben a román nép törté­ nelmi haladásával. Az ő regényhős Birtók Bénije mondja: „Jobban érzem és tudom, mi a népi összetartás ereje, mint akármelyik közületek. Annyira érzem és tudom, hogy néha fáj, s olyan súlyos, hogy alig bírom. De értem ennek a szónak is az értelmét: ember. És érzem a jelentősé­ gét is, ami nem egyéb, mint a legmagasabb szeretet. Ebben a szeretetben elevenebben benne van a népszeretet is, mint abban a sok kazalnyi kicsépelt szalmában, amit elavult és hűvös — mert kártékony — jelszavakból halmoz­ tak össze." Ez a merész ifjúi felfogás bővül, erősödik fel a férfiú közéleti fellépésé­ ben harccá minden visszahúzó kicsinyesség, sovén önzés, elszigetelő vakság ellen, s terebélyesül életprogrammá, ahogyan az a Brassói Lapok antifasiszta vezércikkeiből, a Vásárhelyi Találkozó szónokának a nemzeti egyenlőségért s a román néppel való szövetségért kiálló hitvallásából, majd a Magyar Népi Szövetség vezető emberének szocialista úttöréséből mindnyájunk számára kivi­ láglott. Eltelt volna az idő? Kacsó Sándor történelmi igazsága fölött nem. Tör­ vényünk szervesült meg benne. Ezért nem elégszünk meg az egyszerű üdvöz­ léssel, s életének nagy vállalására adott válaszunk: követjük népszolgálatban és emberségben. KORUNK

NEMZETKÖZI ÉLET Változatok a politikai előrejelzés témájára A t ö r t é n e t t u d o m á n y t századokon á t a m ú l t a t feltáró t u d o m á n y n a k t e k i n t e t t é k (s legfontosabb t é n y e z ő j é n e k a leíró m ó d s z e r t t a r t o t t á k ) . A t ö r t é n é s z e k — s ideoló­ gusaik: a történetfilozófusok — u g y a n a k k o r a m i n d e n k o r i jelent, vagyis a m i n d e n k o r b a n u r a l k o d ó v a g y e l l e n z é k b e n levő t á r s a d a l m i osztályokat, c s o p o r t o k a t v a g y r e n d e k e t szolgálták ki t u d o m á n y u k e r e d m é n y e i v e l . E g y r e megy, hogy ezt t u d a t o ­ san t e t t é k — s ezzel n y í l t a n szolgálták politikai c s o p o r t o k céljait —, v a g y csak t u d o m á n y o s c é l o k r a g o n d o l v a segítettek n a g y o n is t u d a t o s politikai e r ő k e t t e r v e i k m e g v a l ó s í t á s á b a n . Az e l m ú l t é v t i z e d e k b e n m i n d b o n y o l u l t a b b f e l a d a t o k és célki­ t ű z é s e k elé k e r ü l t e k a t ö r t é n e t t u d o m á n y művelői. A f e l a d a t o k n a g y o b b o d á s á v a l s a k u t a t á s o k e l m é l y ü l é s é v e l e g y ü t t j á r t a világszemléleti szerep v á l l a l á s á n a k a t u d a t o s ­ sága is. A k u t a t á s i m ó d s z e r e k e g y e t e m e s s é válása, a m e g i s m e r h e t ő világ kiterjedése, a „fehér foltok" e l t ű n é s e a Föld t é r k é p é r ő l , az összehasonlítás és az egyes n é p e k t ö r t é n e t i fejlődése k ö l c s ö n h a t á s á n a k l e h e t ő v é v á l t v i z s g á l a t a végül is ú j , m i n d e n e d d i g i n é l r e a l i s z t i k u s a b b szemlélet elfogadására készteti a m ú l t a t m o s t m á r a t á r ­ s a d a l o m k u t a t ó k szociológiai m ó d s z e r é v e l vizsgáló t ö r t é n e t t u d ó s o k a t . A világszemléleti szerep v á l l a l á s á n a k t u d a t o s s á g a a t u d o m á n y o k o l y a n diffe­ r e n c i á l ó d á s a idején m e g y végbe, a m i l y e n r e az e m b e r i s é g t ö r t é n e t é b e n m é g n e m volt példa. P e d i g m é g csak k e z d e t é n t a r t u n k a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o r r a d a l o m k o r ­ s z a k á n a k , a m e l y n e k e r e d m é n y e i és k ö v e t k e z m é n y e i f e l m é r é s é h e z és m e g é r t é s é h e z fogalomhiányban szenvedünk. Vajon ilyen feltételek k ö z e p e t t e s z á m í t h a t - e a politológiai előrejelzés, a futu­ rológia e „ c s o d a g y e r e k e " a t ö r t é n e t t u d o m á n y h a t é k o n y k ö z r e m ű k ö d é s é r e ? *

A t ö r t é n e t t u d o m á n y n e jósoljon! — h a n g o z t a t t á k a történészek. N e m c s a k a jövő fejlődés k é r d é s e i v e l n e foglalkozzék, de n e é r d e k e l j e a j e ­ len, sőt a k ö z e l m ú l t p r o b l e m a t i k á j a sem. A m i 1848 u t á n , v a g y m é g i n k á b b , a m i a X X . s z á z a d b a n t ö r t é n t , a n n a k k u t a t á s a n e m t u d o m á n y o s f e l a d a t — m o n d o g a t t á k m é g n é h á n y évvel ezelőtt. M a a z o n b a n s z e r e n c s é r e — a t ö r t é n é s z e k s z e r e n c s é j é r e ! — ez a felfogás lega­ l á b b i s m e g r e n d ü l t és v á l t o z ó b a n van. A t ö r t é n e t t u d o m á n y a z o n b a n n y i l v á n n e m t ö r e k s z i k t ö r t é n e t i „jóslásokra", a m i k o r a m ú l t t ö r t é n é s e i m e l l e t t a m a e s e m é n y e i n e k f e l m é r é s é r e is gondol, s a fejlődés t ö r v é n y s z e r ű s é g e i n e k f e l i s m e r é s é r e t ö r e k e d v e a j ö v ő k u t a t á s b ó l is részt v á l ­ lal a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k h a t a l m a s s á t e r e b é l y e s e d ő r e n d s z e r é b e n . A t ö r t é n e t t u d o ­ m á n y , a k á r c s a k a szociológia, t o v á b b szakosodik, s h a l a d é k t a l a n u l v á l l a l n i a kell azt a feladatot, a m e l y e t M a r x egyik F e u e r b a c h - t é z i s e b e n úgy jelölt m e g , hogy n e m c s a k

m e g i s m e r n i és m e g é r t e n i , h a n e m m e g is kell v á l t o z t a t n i a világot. A világ á t a l a k í ­ t á s á h o z n y i l v á n szükség v a n a t ö r t é n é s z e k r e és szociológusokra is, az e m b e r i gya­ k o r l a t h o z u g y a n i s n e m c s a k a gazdasági élet jelenségei, h a n e m a „tiszta" elmélet és t u d o m á n y is h o z z á t a r t o z n a k — a h o g y a n Ossip K. F l e c h t h e i m , a m a r x i z m u s és a futurológia viszonyát vizsgálva kifejti (Praxis, 1969. 1—2). Ez n e m azt jelenti, hogy e z e n t ú l m i n d e n t ö r t é n é s z f e l a d a t a a j ö v ő k u t a t á s o n belül a p o l i t i k a i előrejelzés m ű v e l é s e . De t a g a d h a t a t l a n , h o g y a t ö r t é n e t t u d o m á n y ­ n a k j e l e n t ő s szerepet kell v á l l a l n i a — a politológiával és szociológiával e g y ü t t m ű ­ k ö d v e — a f u t u r o l ó g i á b a n . Hiszen a f u t u r o l ó g i á r a r e n d k í v ü l b o n y o l u l t és a t á r s a d a ­ l o m fejlődésének m i n d e n t é n y e z ő j é r e k i t e r j e d ő k o n k r é t k u t a t á s o k v á r n a k . S ezért n e m m a r a d h a t e g y s z e r ű e n politológia, de n e m v á l h a t a m a n i p u l á l t k ö z v é l e m é n y k u t a t á s r a a l a p o z o t t p r o g n o s z t i k á v á sem. A t ö r t é n e t t u d o m á n y r a a p e l l á l v a , a futurológia n e m f o g a d h a t j a el a szubjektív é r z é s e k b e l e m a g y a r á z á s á t a j ö v ő b e , a h o g y a n azt egyes t ö r t é n é s z e k teszik, a m i k o r saját véleményükkel helyettesítik a történeti-társadalmi tényeket. S mindenképpen el kell k e r ü l n i e a d i a l e k t i k á v a l lehetséges visszaélést is. A futurológia a jövőt n e m m i n t valóságot, h a n e m m i n t lehetőséget kutatja, d e n e m a v á g y á l m o k v a g y irreális feltételezések o l d a l á r ó l közelíti meg, h a n e m a m ú l t és j e l e n t é n y e i n e k f e l t á r á s á r a törekszik. V i s s z a t é r v e M a r x h o z és E n g e l s h e z : n y i l v á n a futurológia történész-előfutárai ő k a z o k b a n a t a n u l m á n y o k b a n is, a m e l y e k b e n a t e r m e l ő e r ő k n ö v e k e d é s é n e k folya­ m a t á t , a p r o l e t á r f o r r a d a l o m és szocializmus m e g v a l ó s u l á s á t , I n d i a és K í n a forrad a l m a s o d á s á t , a c á r i z m u s és a H a b s b u r g - b i r o d a l o m összeomlását v a g y a n a g y h a ­ t a l m i v e r s e n g é s e k k ö v e t k e z m é n y e k é p p e n a v i l á g h á b o r ú b e k ö v e t k e z é s é t előrelátták. P e r s z e a futurológia n e m „ e l m é l e t e k b ő l " k ö v e t k e z t e t a fejlődés lehetőségére, h a n e m i n k á b b t é n y e k r e igyekszik alapozni az elméleti m e g á l l a p í t á s o k a t . A d e t e r m i ­ n i s t a felfogások régi é r t e l m e z é s é t elveti, hiszen a t u d o m á n y o k b a n a l a p v e t ő válto­ zások m e n t e k v é g b e a X I X . századi d o g m á k h o z viszonyítva. A r e l a t i v i t á s elmélete felforgatta a régi d e t e r m i n i z m u s t , s az egyes t u d o m á n y o k képviselői l e m o n d t a k a r ­ ról a hitről, h o g y b á r m i r ő l teljes és végleges m a g y a r á z a t o k a t a d h a t n a k . A fejlődés t ö r v é n y s z e r ű s é g e kétségtelen, de h e l y t e l e n m e c h a n i k u s a n é r t e l m e z n i . H e n r i Lefebvre s z e r i n t n e m h e l y e s a t e r m e l ő e r ő k n ö v e k e d é s é n e k m e c h a n i k u s é r t e l m e z é s e , n e m lehet k i z á r ó l a g e n ö v e k e d é s t t e n n i a „fejlődés" és a „ r a c i o n a l i t á s " k r i t é r i u m á v á (Le fin de l'histoire. P a r i s , 1970). A futurológia csakis t á r s a d a l o m t u d o m á n y i a l a p o k o n , t ö r t é n e t t u d o m á n y i m ó d ­ s z e r e k e t is a l k a l m a z v a v á l h a t a politikai előrejelzés t u d o m á n y á v á . Ez m e g k ö v e t e l i a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k e r ő t e l j e s e b b fejlesztését. A n n á l is i n k á b b , m e r t az egész v i l á g o n ö s s z e h a s o n l í t h a t a t l a n u l k e v e s e b b e t k ö l t e n e k az álla­ m o k a t á r s a d a l o m t u d o m á n y i , m i n t a t e r m é s z e t t u d o m á n y i és technológiai k u t a t á s o k r a . N e m c s a k a „ k e v é s b é p r a k t i k u s " t ö r t é n e t t u d o m á n y r a v o n a t k o z i k ez, h a n e m a „gya­ k o r l a t i a s a b b " k ö z g a z d a s á g t a n r a is, p e d i g az ö k o n o m i s t á k szállítják a „ n y e r s a n y a g o t " m i n d e n f a j t a gazdasági t e r v e z é s h e z (a tőkés és a fejlődésben e l m a r a d t országokban e g y a r á n t ) . De m é g i n k á b b v o n a t k o z i k ez az a n y a g i mellőzöttség a szociológusokra és a pszichológusokra. K ü l ö n b e n egyesek — v é t k e s e n szimplifikálva — ezzel m a ­ g y a r á z z á k , h o g y az A m e r i k a i Egyesült Á l l a m o k b a n é p p e n a szociológusok a leg­ főbb b í r á l ó i az a m e r i k a i é l e t m ó d n a k és k o r m á n y z a t n a k . A t ö r t é n e t t u d o m á n y és a szociológia á l t a l á n o s s z a k e m b e r h i á n n y a l küzd, az o k t a ­ t á s s e m a legtökéletesebb, a t e c h n i k a i felszerelés viszonylag h i á n y o s , az egyes intéz­ m é n y e k n e m h a n g o l j á k össze k u t a t á s i t e r v e i k e t , s a n e m z e t k ö z i k o o p e r á c i ó n e m eléggé szervezett.

A szocialista á l l a m o k b a n a j ö v ő k u t a t á s a l a p j á v á t e r m é s z e t s z e r ű e n a m a r x i s t a szociológiát t e t t é k . Ez n a g y o n sok, de ö n m a g á b a n n e m e l e g e n d ő : az e r e d m é n y e s s é g előfeltételei közé t a r t o z i k a s o k o l d a l ú k u t a t á s , m i n d e n d o g m a t i k u s és m e r e v í t ő m ó d ­ szer e l h á r í t á s a és kiküszöbölése, az ideológiai s z i l á r d s á g és a d e m i s z t i f i k á l á s össze­ kapcsolása, a t á r s a d a l o m b a n j e l e n t k e z ő új e l l e n t m o n d á s o k felfedezése s a t á r s a d a l m i átalakulások törvényszerűségeinek konkretizálása. M a r x és a m a , v a g y a k á r L e n i n és a m a között óriási fejlődést k e l l f e l m é r ­ n ü n k a h h o z , h o g y a p o l i t i k a i előrejelzés v a l ó b a n r e á l i s a l a p o k r a k e r ü l j ö n . A fejlő­ dés jelenlegi f o k á n az egyén n e m k é p e s átfogni és m e g o l d a n i a f e l m e r ü l ő k é r d é s e ­ ket. I n t é z e t e k m u n k á j á r a v a n szükség, h o g y fel l e h e s s e n m é r n i a t u d o m á n y o s - m ű ­ szaki f o r r a d a l m a t , a szocialista és k a p i t a l i s t a v i l á g változásait, a h a r m a d i k v i l á g b a n v é g b e m e n ő f o r r a d a l o m jellegét, az a u t o m a t i z á l á s , a k i b e r n e t i k a , az e l e k t r o n i k a és a s z á m í t ó g é p e k b e v e z e t é s e k ö v e t k e z t é b e n a gép és m u n k á s v i s z o n y á b a n j e l e n t k e z ő v á l t o z á s o k a t , a p a r a s z t i é l e t f o r m a e l t ű n é s é n e k és az u r b a n i z á c i ó f o l y a m a t á n a k j e ­ lenségeit, a család, ifjúság, n ő e m a n c i p á c i ó , szexuális f e l s z a b a d u l á s , fogyasztás és szórakozás f o r m á i n a k v á l t o z á s a i t v a g y a g o n d o l k o d á s á t a l a k u l á s á t . S m i n d e z t a mi viszonyainkra vonatkoztatva.

* A t ö r t é n e l e m b e n és szociológiában e g y a r á n t j á r t a s közgazdász, K e y n e s a k a ­ r a t l a n u l is előfutára a f u t u r o l ó g i á n a k , a m i k o r a k a p i t a l i z m u s ciklikus v á l s á g a i n a k gyógyszerét a f o g l a l k o z t a t o t t s á g b a n s a t ö m e g e k fogyasztóképességének v á s á r l ó k é ­ pességgé a l a k í t á s á b a n és b i z t o s í t á s á b a n á l l a p í t o t t a m e g . E l m é l e t é n e k g y a k o r l a t b a ü l t e t é s e n y i l v á n a m a s s m e d i a t á r s a d a l m á n a k egyik s z i m p t o m a t i k u s tényezője. O l y a n a m e r i k a i szociológusok, m i n t C. W r i g h t Mills és követői, s z i n t é n h o z z á j á r u l ­ t a k a h h o z a felismeréshez, h o g y b á r a k a p i t a l i z m u s a l a p j á b a n n e m változott m e g , s t r u k t ú r á j a v á l t o z á s o k o n m e g y át. A s t r u k t ú r a - v á l t o z á s o k a t l e g v i l á g o s a b b a n a K e n n e d y - g a r n i t ú r a közgazdásza, J o h n K e n n e t h G a l b r a i t h igyekezett m e g f o g a l m a z n i az „új i p a r i á l l a m " k i a l a k u l á s á r a v o n a t k o z ó j ö v ő k u t a t ó m u n k á j á b a n . J. K. G a l b r a i t h új i p a r i á l l a m a a n a g y k o n s z e r n e k és r é s z v é n y t á r s a s á g o k v i ­ lága, a m e l y b e n „ m i n d i n k á b b az e m b e r e k szolgálják a h a t a l m a s üzleti szervezeteket, a m e l y e k n e k e r e d e t i l e g ő k e t k e l l e n e szolgálniok" (Az új ipari állam. B u d a p e s t , 1970). A v i l á g p o l i t i k a a l a k u l á s a s z e m p o n t j á b ó l lényeges az új i p a r i á l l a m gazdasági, t á r s a d a l m i , politikai és k u l t u r á l i s é l e t é n e k t a n u l m á n y o z á s a . A „ t e c h n o s t r u k t ú r a " u g y a n i s n e m c s a k a p i a c k u t a t á s b a n és a fogyasztás b e f o l y á s o l á s á b a n , az á r - és b é r ­ ellenőrzésben, a n e v e l é s n e k az i p a r i t á r s a d a l o m é r d e k é b e n v a l ó m e g s z e r v e z é s é b e n áll, h a n e m m i n d e n e k e l ő t t az á l l a m b e f o l y á s o l á s á b a n . G a l b r a i t h v á l t o z á s o k a t t a r t szükségesnek, m e r t az i p a r i r e n d s z e r j e l e n l e g f e n n á l l ó f o r m á j a veszélyezteti a sza­ b a d s á g o t . S z e r i n t e szükségessé v á l t a r é s z v é n y e s e k k i s a j á t í t á s a s v á l t o z t a t á s a poli­ t i k a i , d i p l o m á c i a i és k a t o n a i életben, h o g y az új r e n d s z e r megfeleljen az e m b e r i s z a b a d s á g n a k . Ügy véli, h o g y a k e z d e m é n y e z é s n e m v á r h a t ó s e m az i p a r i r e n d s z e r vezetőitől, s e m a szakszervezetektől, h a n e m csakis a t u d ó s o k t ó l és a nevelőktől. A z o k a t ö r t é n é s z e k és szociológusok, a k i k az a m e r i k a i t á r s a d a l o m fejlődését vizsgálják, e g y e t é r t e n e k a gazdasági és k a t o n a i „elit", vagyis v e z e t ő r é t e g h a t a l m á ­ n a k j ö v ő r e v o n a t k o z ó veszélyességében. Az a m e r i k a i t á r s a d a l o m p o l i t i k a i a l a k u l á ­ s á b a n A r n o l d M. Rose m i n d n a g y o b b j e l e n t ő s é g e t t u l a j d o n í t a t ö m e g s z e r v e z e t e k n e k . S z e r i n t e is j e l e n t ő s a gazdasági elit befolyása, m e r t r e n d k í v ü l i n y o m á s a l a t t t a r t j a a k o r m á n y t és a k o n g r e s s z u s i t a g o k a t , a k i k r e viszont n a g y m é r t é k b e n h a t a k ö z v é ­ l e m é n y k u t a t á s és a m a s s m e d i a . A k a t o n a i elit h a t a l m á n a k n ö v e k e d é s é t a h a d ü g y i

költségvetés e m e l k e d é s é v e l é r z é k e l t e t i : 1947-ben 12 m i l l i á r d d o l l á r r a , 1965-ben 59 m i l l i á r d d o l l á r r a r ú g o t t a h a d i b ü d z s é . Mégis — e l l e n t é t b e n C. W r i g h t Millsszel — ú g y látja, h o g y a népesség h a t a l m o n kívüli n a g y t ö m e g e i t n e m lehet k i z á r ó ­ lag m a n i p u l á l t , passzív és indifferens t ö m e g n e k t e k i n t e n i . A „mass society", a t ö m e g ­ t á r s a d a l o m k e r e t é b e n j e l e n t ő s v á l t o z á s o k m e n t e k v é g b e s a 17 millió szavazót j e l e n t ő A F L — C I O szakszervezetei és a m i n t e g y százezer „ v o l u n t a r y association" — vagyis professzionális, t á r s a d a l m i , ifjúsági, női, jóléti, egyházi, politikai, etnikai és sport­ egyesület — a m a s s m e d i a befolyását erősíti. A s z a k s z e r v e z e t e k 1947 és 1955 k ö ­ zött ellenségesen á l l t a k s z e m b e n a kongresszussal, a h e l y z e t a z o n b a n megváltozott 1960-ban. Az 1961-es kongresszusi j e l e n t é s m e g á l l a p í t o t t a , h o g y „az a m e r i k a i m u n ­ k á s m o z g a l o m m e g v á l t o z t a t t a az a m e r i k a i p o l i t i k a a r c u l a t á t " . Rose a d a t a i szerint 1960-ban a s z a k s z e r v e z e t e k t á m o g a t á s á v a l 15 szenátort, 14 k o r m á n y z ó t és 157 k é p v i ­ selőt v á l a s z t o t t a k m e g (Arnold M. Rose: The Power Structure. N e w York, 1967). A futurológia felfigyel a p o l i t i k a i élet m i n d e n t é n y e z ő j é n e k s z e r e p é r e , m á r csak a z é r t is, m e r t a futurológiát v i l á g h a t a l m a k csúcsszervei is a m a g u k szolgála­ t á b a állítják. A N i x o n - k o r m á n y z a t b a n k i a l a k u l t egy o l y a n t a n á c s a d ó szerv, a m e l y t u d o m á n y o s a n igyekszik kidolgozni a k ü l p o l i t i k á t . H e n r y A. Kissinger, az elnök t a n á c s a d ó j a j ó n e v ű t ö r t é n é s z és politológus; s z e r i n t e az a m e r i k a i k ü l p o l i t i k á t a szokásos „ e m p i r i z m u s " h e l y e t t j o b b „ t e r v e z n i " és „koncepcióval telíteni". A „Kis­ singer S y s t e m " a „ N e m z e t i Biztonsági T a n á c s " - b a n (National S e c u r i t y Council) k o n k ­ retizálódott. Az ilyen t í p u s ú szervezetek politikai előrejelzése n e m föltétlenül a b é k é t és a szabadságot, h a n e m az é r d e k e l t n a g y h a t a l o m — ez e s e t b e n az a m e r i k a i k ü l p o l i t i k a — é r d e k e i t szolgálja. A p o l i t i k a k ü l ö n b e n jelentős v á l t o z á s o k o n m e g y át. A t u d o m á n y és politika k ö l c s ö n h a t á s a i g a z á b a n m o s t k e z d ő d i k az e m b e r i s é g t ö r t é n e t é b e n . Az összefüggések és e g y m á s t ó l függések k i f e j l e t t e b b e k és b o n y o l u l t a b b a k v i l á g v i s z o n y l a t b a n . A v á l ­ tozások g y o r s a b b a k . A politikai d ö n t é s e k e t k o m o l y v i z s g á l a t o k r a kell alapozni. A d ö n t é s e k a l a p j a p o n t o s d o k u m e n t á c i ó : statisztikák, a k ö z v é l e m é n y i s m e r e t e , egyes r é t e g e k h a n g u l a t a u g y a n ú g y beletartozik, m i n t a t ú l n é p e s e d é s , a v á r o s i a s o d á s , a szegénység, egyes v i d é k e k fejlettsége v a g y e l m a r a d á s a , n e m z e d é k i , n e m z e t i , faji, nemzetiségi, v a l l á s i konfliktusok. Az a m e r i k a i H o w a r d L. P a r s o n szükségesnek t a r t j a a p o s z t i n d u s z t r i á l i s t á r ­ s a d a l o m b a n a t e c h n o l ó g i a és h u m a n i z m u s v i s z o n y á n a k t a n u l m á n y o z á s á t . A t e c h n o ­ lógiai f o r r a d a l o m u g y a n i s n e m c s a k a s z i n t e t i k u s k é m i a , e l e k t r o n i k a , k i b e r n e t i k a és a u t o m a t i z á l á s j e l e n s é g e i b e n figyelhető m e g , h a n e m m a g á v a l h o z t a a m e z ő g a z d a s á g és b á n y á s z a t r e l a t í v visszaesését, a szolgáltatások ( k e r e s k e d e l e m , igazgatás, p é n z ­ ügy, nevelés, t u r i s z t i k a , egészségügy) és a t u d o m á n y o k n ö v e k e d é s é t , az urbanizáció­ val e g y ü t t a k ö z p o n t i i r á n y í t á s és ellenőrzés erősödését, az új n a c i o n a l i s t a hullá­ m o t s a h a d á s z a t fejlett technológiáját. S z e r i n t e 2000-ben a v i l á g n é p e s s é g é n e k 40%-a p o s z t i n d u s z t r i á l i s t á r s a d a l o m b a n fog élni, s ezzel az előrejelzés t u d o m á n y á n a k szá­ m o l n i a kell (Technology and Humanism. Praxis, 1969. 1—2). A r n o l d T o y n b e e szerint a politikai előrejelzés r e n d k í v ü l fontos p r o b l é m á j a a m e g a p o l i s o k k i a l a k u l á s a . A gépesített v i l á g v á r o s o k összenövéséből a közeljövőben l é t r e j ö n n e k a megapolisok. K i a l a k u l ó b a n v a n s z e r i n t e az Egyesült Á l l a m o k keleti t e n g e r p a r t j á n és a N a g y T a v a k k ö r ü l i , összefüggő m e g a p o l i s ; N y u g a t - N é m e t o r s z á g egyetlen m e g a p o l i s lesz; A f r i k á b a n a V i k t ó r i a - t ó k ö r n y é k é n , E u r ó p á b a n a Donyecm e d e n c é t ő l a R a j n á i g , Á z s i á b a n P e k i n g t ő l K a n t o n i g és K a l k u t t á t ó l I s z l a m a b á d i g v á l n a k összefüggő övezetté a v á r o s o k .

A jövő e m p i r i k u s k u t a t á s a a jelen t é n y e i n e k j ó z a n és becsületes f e l m é r é s é v e l , l e í r á s á v a l kezdődik. Ezt k ö v e t i az á l t a l á n o s í t á s , a k r i t i k a i m e g j e g y z é s e k és a szin­ tézisek k i a l a k í t á s a . Ez e g y ü t t a j e l e n valósága. S ezt k ö v e t i k a j a v a s l a t o k a m e g v a ­ lósítható lehetőségekről. A j ö v ő k u t a t á s egyik szakértője, Eric Trist a legfontosabb k u t a t á s i t e r ü l e t e k ­ n e k a k ö v e t k e z ő k e t t a r t j a : közegészségügy, m e z ő g a z d a s á g , t e r m é s z e t i f o r r á s o k ; m u n ­ k a e r ő f o r r á s o k ; család és h á z t a r t á s ; közösségek és t á j e g y s é g e k ; jog és t á r s a d a l o m ; technológia és i p a r ; fejlődő országok és fejlett országok (Les institutions de recher­ che sociale: types, structure, envergure. Revue Internationale des Sciences So­ ciales, 1970. 2). Í m e , n é h á n y p é l d a azokról a p r o b l é m á k r ó l , a m e l y e k k ü l ö n ö s e n fontosak l e h e t ­ n e k a n e m z e t k ö z i politikai előrejelzés s z e m p o n t j á b ó l : a h á b o r ú és a b é k e k é r d é s e ; a n u k l e á r i s fegyverkezés s z a b á l y o z á s a ; a v i l á g ű r k u t a t á s p r o g r a m j a i n a k p e r s p e k t í ­ v á j a ; a közel-keleti és az i n d o k í n a i h á b o r ú ; az 1968-as párizsi d i á k m e g m o z d u l á s o k o k a i ; az a m e r i k a i t á r s a d a l o m belső v á l s á g a ; a d é l - a m e r i k a i változások; az afrikai nemzeti á l l a m o k k i a l a k u l á s á n a k f o l y a m a t a ; az új n a g y gazdasági k o n c e n t r á c i ó k ; az ifjúság n y u g t a l a n s á g a ; az ideológiák válságai és virágzása. A h i v a t a l o s politikai „előrelátás" melléfogásait é p p elég e s e m é n y b i z o n y í t o t t a az e l m ú l t é v t i z e d e k b e n . Az angol és f r a n c i a d e m o k r á c i a a „be n e m a v a t k o z á s " p o l i t i k á j á v a l a k a r t a m e g a k a d á l y o z n i a fasizmus erősödését 1936—38-ban, s lényegé­ b e n elősegítette a fasizmus győzelmét S p a n y o l o r s z á g b a n . M ü n c h e n b e n a b é k é t k í ­ v á n t á k m e g m e n t e n i , v a l ó j á b a n a z o n b a n elősegítették a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú k i r o b b a n t á s á t . A „ P a x A m e r i c a n a " m e g v a l ó s í t á s a l á n g b a b o r í t o t t a Ázsia egy részét. A Nixon—Kissinger-féle „ t u d o m á n y o s " k ü l p o l i t i k a n e m e g y s z e r külső és belső k a t a s z t r ó ­ fával fenyegetett. M i n d e z azt bizonyítja, hogy a politikai előrejelzés t u d o m á n y a ez ideig e r e d ­ ménytelen. J o r d á k y Lajos

Florián

A. Milán:

Útiélmények

TECHNIKA ÉS TÁRSADALOM

A minőség ötéves terve Az új ötéves terv megkülönböztető vonása: a nemzetgazdaság minden területé­ nek irányvétele a minőségi vonatkozások, a társadalmi munka hatékonyságát kifejező mutatók magasabb szintre emelése felé. A legszélesebb értelemben a termékek mi­ nőségének kiindulópontja az a mód, ahogyan a nemzetgazdaság szerkezete egészében, az iparé pedig különlegesen alakul. Az 1971—1975-ös években a hazai iparban pozitív módosulások következnek be az ágak, alágak és a terméklisták szerkezetét illetően. A növekedési ütemek különbözőségének megállapításakor a fő irányelv az volt és marad, hogy az ipar szerkezete korszerű jelleget kapjon, az ágazatok és a „csúcs"-termékek messzeme­ nően ágyazódjanak be a tudományos és a műszaki haladásba. Ez biztosítja az anyagi és emberi erőforrások magasrendű értékesítését, a termelő- és az egyéni fogyasztás egyre jobb kielégítését. Ezt az utat választva hazánk arra törekszik, hogy minél előbb megszüntesse azt a fáziseltolódást, a m e l y közte és a gazdaságilag fej­ lett országok között fennáll, s hogy a társadalmi munka, a termelékenység, a ter­ melés, valamint az e g y lakosra számított fogyasztás magas mutatóit érje el. Lényegében azt lehet mondani, hogy a termékek bizonyos minősége a koncep­ ció, a technológia, a termelésszervezés minőségét fejezi ki, tömören: a termelés minőségét. A termelés és a fogyasztás egysége e két fogalmat — termékminőség és a termelés minősége — szoros kölcsönhatásba helyezi, ami kiváltképpen a termelő­ eszközök esetében könnyen érzékelhető. Így a termelés minősége meghatározza az előállított gépek, berendezések kitűnő minőségét; e z e k üzembe helyezése viszont kedvező feltételeket teremt a termelés tökéletesítésére, a termékek magasabb szintű minőségének elérésére. Folytonosságában tekintve e folyamat a minőség bővített újratermelésének nevezhető. Manapság erőteljesen fokozódott a termékminőség hatása az ember m u n k a - és életkörülményeire, környezetére. A modern ember számára nemcsak a táplálkozási, kényelmi vagy esztétikai szükségletek kielégítése áll szoros összefüggésben az egyre inkább tömegméretekben gyártott és felhasznált termékek minőségével, h a n e m bizton­ sága és egészsége is (például a gyógyszeripari termékek és a különböző típusú szállí­ tóeszközök esetében). A népesség jóléte szintén egyre jobban függ a tartós használati cikkek (rádió-, tévékészülékek, hűtőszekrények, bútorok) minőségétől. Számos ter­ m é k hat a bioszférára, minőségük határozza meg, hogy m i l y e n mértékben szennye­ zik a környezetet. Az export szempontjából a minőség az eladás, a versenyképesség döntő feltétele.

Ismeretes, hogy országunkban a termékek minőségének javítása a párt gazda­ sági tevékenységének középpontjában állott. Évről évre fokozódott a figyelem e prob­ léma iránt. S megállapíthatjuk, hogy sok tekintetben pozitív eredményeket értünk el. Ezt elsősorban az igazolja, hogy a munkatermelékenység és a nemzeti jövedelem fölfelé ívelő vonalat követett. Ez általános tendencia mellett azonban még olyan negatív jelenségek tapasztalhatók, amelyek a minőségre vonatkozó koncepció, a kivi­ telezés és az ellenőrzés hiányosságaira utalnak. Az ilyen jelenségek a termelők, fo­ gyasztók, egész társadalmunk elégedetlenségét váltják ki. A műszaki haladás előmozdítása a nemzetgazdaság minden ágában, korszerűen berendezett ú j üzemek és gyárak építése megteremtette a termelés volumenének és a munka termelékenységének állandó ütemű fokozódását, valamint a termékek mi­ nőségi színvonalának szüntelen emelését. Most az kívánatos, hogy az ipar minden dolgozója — függetlenül hierarchikus munkakörétől — dinamizmusról tegyen tanú­ ságot, gyorsan sajátítsa el a szervezési módszereket és szerezzen jártasságot a kor­ szerű technológiákban, s járuljon hozzá a termékek, a munkálatok és a szolgálta­ tások minőségének javításához.

M ű s z a k i h a l a d á s és m i n ő s é g Sokkal inkább, mint máskor, a termékek minőségét ma a tudományos-műszaki haladás befolyásolja. Ez a termelés sokrétűségéhez, egyre újabb és tökéletesebb ter­ mékek megjelenéséhez vezet, ami a társadalom szükségleteinek kielégítését szol­ gálja. Az előirányzatoknak megfelelően az 1975. évi ipari termelésnek körülbelül 40%-a ú j vagy újratervezett termékből fog állni. A műszaki és gazdasági hala­ dás, valamint a lakosság szükségleteinek kielégítése szempontjából rendkívül fon­ tos iparágakban a terméklisták és a választékok nagyobb arányú kibővítésére kerül sor. Még ez évben például a gépgyártóipar termelésének legalább egyötödét ú j és korszerűsített választékok teszik ki. Ilyen körülmények között a kiváló minőség előfeltétele a gyártandó termékek körültekintő kiválasztása. A terméklista bővítésével kapcsolatos tevékenységben a gyártási program tudományos megalapozása kivételes jelentőségű. E program alap­ ját vitathatatlanul a nemzetgazdaság szükségletei s műszaki és gazdasági szempont­ ból elmélyült kutatások kell hogy alkossák. Az ilyen elemzés n e m vonatkoztatható el olyan más elemek kutatásától, amelyek egy új termék megjelenésekor felmerül­ nek. E tekintetben a munkakörülményekkel, a környezettel, a közegészségügyi hely­ zettel kapcsolatos feltételekre gondolok. E kérdések egyre inkább foglalkoztatják az emberiséget, de sajnos, sok konkrét esetben vagy n e m oldják m e g kielégítően, vagy éppenséggel figyelmen kívül hagyják őket. Kívánatos tehát a minél átfogóbb és gyorsabb tájékoztatás, amely lehetővé teszi a világviszonylatban elért eredmények­ nek, valamint a termékek erkölcsi kopásának és széles körű társadalmi hatásának megismerését. A nagy teljesítményű termékek gyártásának megkezdése fokozott felelősséget követel a tervezőktől. Minél több azonos rendeltetésű termék ismerete, bírálati elem­ zése, a különböző lehetséges változatok összehasonlítása alapján a tervezők — konk­ rét körülmények figyelembevételével — az előnyös megoldást választják. Számos hazai intézet és gyár tervezéssel foglalkozó munkaközössége szakmai képességről tett tanúbizonyságot értékes alkotó tevékenysége révén. A legismertebb termékek közül közkedveltek a kőolajfúró-berendezések, a traktorok, egyes bútortípusok, készruhák, kötöttáruk. Egyes, külföldi szabadalom alapján gyártott termékek esetében a hazai

tervezők értékes tökéletesítéseket értek el, mint például a Diesel-villamosmotorok tekintetében. A jelenkori ipar gyors fejlődése — ami ú j szerkesztési koncepciókban, a termékek szüntelen teljesítménynövekedésében, új gyártási folyamatok bevezetésé­ ben, a régiek korszerűsítésében, ú j nyersanyagok felhasználásában tükröződik — jelzi, milyen parancsoló a követelmény: a tervezésre vonatkozó szüntelen és alapos tájékozódással egyidejűleg fejleszteni kell a saját kutatásokat, serkenteni a terve­ zők alkotó, újító szellemét. Joggal elvárható: az elkövetkező években az ú j anyagok termelésének kiter­ jesztésére tett erőfeszítések párosuljanak a tervezők amaz állandó törekvésével, hogy ezeket az anyagokat minél szélesebb körben használják fel. Kívánatos azonban, hogy szűnjék meg egy gyakran tapasztalt rendellenesség. Arról van ugyanis szó, hogy az ú j anyagokat a gyártók alig népszerűsítik, nincsenek prospektusok, amelyek részletesen ismertetnék az ú j anyagok tulajdonságait, rendeltetésüket és használatuk módját. Itt az ideje annak is, hogy az új anyagok sokat vitatott árának kérdését is rendezzék, ama anyagokéhoz viszonyítva, melyeket helyettesítenek. Az ár hasson ösztönzően a korszerű technika előállította anyagok nagyobb arányú felhasználására. A modern ipari termelés tömegjelleg, tekintélyes költségigényessége megkö­ veteli inkább, mint bármikor, a prototípusonkénti tervek előzetes, figyelmes és apró­ lékos ellenőrzését. Noha e követelményt jól ismerik és elfogadják a szakemberek, a gyakorlatban mégis sok esetben tömeggyártásra állnak át, anélkül, hogy prototípu­ sokon ellenőriznék a tervezők elgondolásainak helyességét. A gyártásba vétel e fázi­ sának figyelmen kívül hagyása a vállalatokat nemegyszer abba a helyzetbe hozza, hogy utólag fedeznek fel egy sereg hiányosságot. Ezek megszüntetése „menet közben" különféle módosításokat igényel a termelési folyamatokban, ami gyenge minőségű termékek gyártásához, pótlólagos anyagfogyasztáshoz és munkaráfordításhoz vezet. Végül is az erőfeszítések kárba vesznek, mert n e m mindig érik el az eredetileg tervezett minőséget. A brassói teherautó-üzem sietett egyes tehergépkocsi-típusok tömeggyártását bevezetni anélkül, hogy a szükséges próbákat elvégezte volna. Így aztán későn vették észre, hogy egyes műszaki megoldások n e m kielégítőek, s bizo­ nyos alkatrészek a kopással szemben n e m ellenállóak. E minőségi hibák kiküszö­ bölése — a tömegtermelés körülményei között — nagy költségekkel járt, s csupán akkor került rá sor, amikor több rendelő a szállított tehergépkocsik teljesítményével kapcsolatosan elégedetlenségét fejezte ki. Iparunkat ellátták és folyamatosan ellátják a korszerű technika színvonalán álló gépekkel, technológiai felszerelésekkel és ellenőrző készülékekkel, s ennek meg­ felelően minőségi szempontból kiváló paraméterű termékeket lehet gyártani. Ezek karbantartásával kapcsolatban azonban olykor hiányosságok tapasztalhatók, ami a gyenge minőség következménye, nem is szólva a termelés gazdasági hatékonyságát érintő más káros vonatkozásokról. Az a tény, hogy egyes vállalatvezetők megengedik a gyenge minőségű nyers­ anyagok felhasználását a termelésben, gyakran a vállalatok ütemes ellátásában tapasztalt hibákkal magyarázható. Ilyen esetben az illető vezetőségek átvesznek bármilyen nyersanyagot, csakhogy ne álljon le a termelés. De az ilyen megalkuvá­ sok sokba kerülnek a vállalatnak, a nemzetgazdaságnak, kiváltják a megrendelők elégedetlenségét, akik nemegyszer hasonlóképpen kénytelenek engedményt tenni a szállított termékek tekintetében. Ez a valóságos bűvös kör n e m tartható fenn a végtelenségig. Hatékony eszközeink vannak már az ilyen helyzetek megszüntetésére. Itt van a gazdasági szerződéskötésre vonatkozó törvény, valamint a minőség biztosí­ tását és ellenőrzését előíró törvény, csupán kellő szigorral kell alkalmaznunk őket.

E m b e r — s z a k k é p e s í t é s — minőség V a l a h á n y s z o r a t e r m é k e k m i n ő s é g é r ő l beszélünk, t e r m é s z e t s z e r ű e n f e l m e r ü l egy, m i n d e n k é t é r t e l m ű s é g e t k i z á r ó v á l a s z t igénylő k é r d é s : vajon i p a r i dolgozóink szak­ k é p z e t t s é g e m i n d e n e s e t b e n a m o d e r n i p a r , az a l k a l m a z o t t t e c h n i k a s z í n v o n a l á n áll? Kétségtelen, a szocialista építés éveiben a m u n k á s o k , t e c h n i k u s o k , m é r n ö k ö k összetételében és s z a k k é p e s í t é s é b e n j e l e n t ő s h a l a d á s t é r t ü n k el. M i n d e n lépcsőfokot felölelő t a n ü g y i h á l ó z a t u n k é v e n t e tíz- és tízezer s z a k e m b e r t k é p e z ki a k o r s z e r ű s z a k m á k b a n ; az é v e k k e l ezelőtt á l t a l á n o s í t o t t kötelező nyolcéves o k t a t á s , s ú j a b b a n a tízosztályos t a n k ö t e l e z e t t s é g fokozatos bevezetése szilárd a l a p m e g b í z h a t ó m ű s z a k i és gazdasági i s m e r e t e k k e l r e n d e l k e z ő s z a k m u n k á s o k kiképzéséhez. A s z a k m a i képzettség a z o n b a n n e m m i n d i g egyezik a v á l l a l a t m ű s z a k i fel­ szereltségének, az a l k a l m a z o t t t e c h n o l ó g i á k n a k s z í n v o n a l á v a l , a m i k e d v e z ő t l e n ü l h a t ki a m i n ő s é g r e és a t e r m e l é s h a t é k o n y s á g á r a . A m o d e r n , n a g y p o n t o s s á g ú g é p e k k e l felszerelt a r a d i S t r u n g u l ü z e m b e n a t e r m e l é s i f o l y a m a t b a n elkövetett fegyelmezet­ lenség, a m u n k á s o k elégtelen szakképesítése, a vezetőség, elsősorban a m e s t e r e k igénytelensége m i a t t a g y á r t m á n y o k egy része e s e t é b e n minőségi h i b á k észlelhetők. A m u n k á s o k s z a k k é p e s í t é s é n e k az ü z e m e k m ű s z a k i szintjére t ö r t é n ő e m e l é s e : a z i p a r egész g a z d a s á g i t e v é k e n y s é g é n e k , s i k e r e i n e k k u l c s p r o b l é m á j a . A m ű s z a k i h a l a d á s oly gyors ü t e m e n a g y o n bonyolítja e p r o b l é m a m e g o l d á s á t . V a n n a k és találhatók azonban még olyan szakképesítési módszerek, amelyek alkalmazásával a l e m a r a d á s b e h o z h a t ó . De ezeket a m ó d o z a t o k a t jól á t kell gondolni, hogy a szak­ k é p e s í t é s a m ű s z a k i fejlődést megelőzhesse. A X. p á r t k o n g r e s s z u s n a k a n e m z e t g a z d a s á g m i n d e n á g á b a n szükséges szak­ e m b e r e k felkészítésére v o n a t k o z ó h a t á r o z a t a o l y a n szervezési k e r e t , a m e l y b e n a szak­ k é p z é s szoros k a p c s o l a t b a h o z h a t ó az á l l a n d ó a n t ö k é l e t e s e d ő t e r m e l é s i f o l y a m a t szükségleteivel. E n n e k m e g v a l ó s í t á s a s z á m o t t e v ő kötelezettséget ró a v á l l a l a t o k r a és a f ő v á l l a l a t o k r a : jól m e g kell s z e r v e z n i ü k a szakképesítő t a n f o l y a m o k a t , az a d o t t t e v é k e n y s é g i k ö r b e vágó t u d o m á n y o s és m ű s z a k i ú j d o n s á g o k n é p s z e r ű s í t é s é t . M e g ­ k ü l ö n b ö z t e t e t t figyelmet é r d e m e l az is, hogy a fiatal t e c h n i k u s o k és m é r n ö k ö k b e ­ i n t e g r á l ó d j a n a k a t e r m e l é s b e és m a x i m á l i s a n h a s z n á l j á k fel t u d á s u k a t a v á l l a l a t és a z e m b e r j a v á r a . E l m é l e t i felkészültségük á l t a l á b a n kielégítő. A középfokú m ű s z a k i s z a k e m b e r e k k é p z é s é b e n e l ő n y ö s n e k b i z o n y u l t a minőséggel k a p c s o l a t o s k u r z u s o k bevezetése a s z a k l í c e u m o k b a n . A j á n l a t o s l e n n e , hogy ilyen k u r z u s o k a t i r á n y o z z a n a k elő a m ű e g y e t e m i és m á s m ű s z a k i i n t é z e t e k t a n t e r v e i b e n . A fiatal végzősök gya­ k o r l a t i felkészítése a z o n b a n k í v á n n i valót h a g y m a g a u t á n , ezért s o k k a l j o b b a n m e g kell a l a p o z n i és fejleszteni. A v á l l a l a t o k r a h á r u l a feladat, hogy a fiatal d i p l o m á s o k á l t a l á n o s ismereteit a t e r m e l é s k o n k r é t k ö v e t e l m é n y e i n e k megfelelően s z a k o k t a t á s ­ sal g a z d a g í t s á k . Sok á l l h a t a t o s s á g o t követel a m i n ő s é g m ű s z a k i ellenőrzését végzők s z a k m a i t o v á b b k é p z é s e . A m e t r o l ó g i á b a n h a s z n á l t t e c h n i k á k n ö v e k v ő s z á m a és b o n y o l u l t ­ sága, a statisztikai ellenőrzés, az i n f o r m a t i k a k o r s z e r ű m ó d s z e r e i n e k — i d e é r t v e az e l e k t r o n i k u s s z á m í t ó g é p e k e t is — i s m e r e t e szükségessé teszi a s z a k e m b e r e k t o v á b b ­ képzését elősegítő t a n f o l y a m o k szervezését, a csoportos és az egyéni t a n u l á s t szol­ gáló p r o g r a m o k kidolgozását. E d d i g m á r t o v á b b k é p z é s i és á t r é t e g z ő d é s i p r o g r a m o k a t á l l í t o t t a k össze a m i n ő s é g m ű s z a k i ellenőrzését végző személyzet s z á m á r a . E t a n ­ m e n e t e k k ü l ö n b ö z ő i d ő t a r t a m ú a k és egészen 40 h é t i g t e r j e d n e k . H a s o n l ó k é p p e n t e r v b e v e t t é k s z e m i n á r i u m o k , szimpozionok és t a p a s z t a l a t c s e r é k szervezését, füzetek és szakfolyóirat k i a d á s á t .

Jól ismert, hogy milyen jelentősége van a minőség javítása szempontjából annak az irányításnak, amelyet a munkások kapnak a mesterektől, mérnököktől és a vállalatvezetőségektől. A bukaresti Electronica üzemben — ahol több száz mérnök dolgozik — a minőség kifogásolható azért is, mert a magas képesítésű szakemberek kevés segítséget adnak a dolgozóknak. 1970 első nyolc hónapjában 51000 rádióké­ szülékből az ellenőrzés alkalmával 14 000-et (kb. 28%) visszautasítottak, mert érzé­ kenységük n e m volt megfelelő, vagy egyik-másik hullámhosszon nem működtek. A munkások irányításának elégtelensége kiváltképpen a második és harmadik műszakban hangsúlyozódik. A krajovai ruhagyárban körülbelül 3200 munkás és a vállalat 29 mérnöke dolgozik az első váltásban, a második műszakban viszont a 2500 munkásra egyetlen mérnök sem jut. Ilyen helyzetben nincs mit csodálkozni azon, hogy a rossz minőségű konfekciós ruhák nagy része a második váltásban készül. A termékek minőségének javítása megköveteli, hogy a technikusokat és mérnököket arányosan osszák el a váltások között. Röviden meg kell még említenünk a minőség, a szakképesítés és az anyagi érdekeltség összefüggését. Az ú j fizetési rendszer révén minden bizonnyal az eddi­ ginél szorosabb kapcsolat jön létre a javadalmazás és a munka minősége között, ami a termékek minőségében tükröződik. Úgy v é l e m azonban, egyes vonatkozásokat felül kellene vizsgálni, hogy az anyagi ösztönzők a termelőket minden körülmények között az előírt minőség elérésére sarkallják. Idevágóan az első megállapítás az, hogy a fizetési és jutalmazási rendszer egyes vonatkozásokban n e m bizonyul elég rugal­ masnak: a gazdasági egység vehetőjének kezdeményezését egy sereg, bürokratikus formaságokat és centralista irányzatokat szülő feltétel korlátozza. Konkrétan azokra a többszörös számfejtésekre és formalitásokra gondolok, amelyeket a jutalmazási rendszer alkalmazását illetően egyes szabályzatok előírnak. Még n e m oldódott meg a minőség műszaki ellenőrzését végző személyzet bére­ zése sem. Minthogy ezek a dolgozók a műszaki-adminisztratív személyzethez tartoz­ nak, fizetésüket a termelési terv m e n n y i s é g i teljesítésének függvényében kapják. E helyzetnek számos negatív következménye van, amelyek végső fokon a termékek minőségében tükröződnek, v a g y éppenséggel arra késztetik az ellenőröket, hogy legyenek elnézőek, engedjenek „szabad utat" a minőségileg hibás termékeknek. A m i n ő s é g m ű s z a k i ellenőrzése A termelés jó menete, a gazdasági tevékenység hatékonysága — általában — elválaszthatatlan a legkülönbözőbb területeken (gépi felszerelések állapota, nyers­ anyag- és energiafogyasztás, a vállalati vagyonnal való gazdálkodás) folyó ellenőr­ zéstől. Különös gazdasági és társadalmi jelentősége van a minőség ellenőrzésének, ez olyan tevékenységi kör, amelynek rendeltetése, hogy megelőzze a céljuknak meg n e m felelő termékek gyártását és szállítását. A társadalmi munkamegosztás elmélyí­ tésével és a termelés arányainak növekedésével a minőségellenőrzés jelentősége egyre fokozódott. Az ellenőrzés fő célja felfedni a termelést zavaró tényezőket; továbbá próbákat és elemzéseket végezni, hogy operatív módon, a termelési folyamatban javításokat, kiigazításokat javasolhasson, s így biztosítsa a termék előírt minőségét. Következésképpen nemcsak a végső fázisban, a késztermék esetében kell közbe­ lépnie, h a n e m jelen kell lennie a gyártási folyamat minden fázisában, a ter­ mék előállításának m i n d e n szakaszában: a tervezéstől kezdve egészen a csomagolá­ sig. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a termelésben előforduló hibák operatív fel­ fedezése révén intézkedni lehet ezek kijavítására és megelőzésére. A minőség mű­ szaki ellenőrzése ily módon olyan tényező, amely jó irányban befolyásolhatja az egész termelési folyamatot.

A termékminőség és az ellenőrzés problémái m a nemcsak sok országos szer­ vezetet és szervet foglalkoztatnak, h a n e m nemzetközieket is. A világviszonylatban fejlődő külkereskedelem a termékminőség egyetemesen érvényes kritériumát, vala­ mint az ellenőrzési módszerek szabványosítását igényli. E célból alakult m e g a Minőségellenőrzés Európai Szervezete, amely magában foglalja Európa összes ipari­ lag fejlett országainak szakosított országos szervezeteit. A minőségellenőrzéssel fog­ lalkozó 1969-es tokiói értekezlet — amelyen 49 ország képviselői vettek részt, köz­ tük hazánkéi is — elhatározta a minőségi ellenőrzés Világakadémiájának megala­ kítását. Ez is igazolja az országok élénk érdeklődését a termékek minősége, műszaki és gazdasági teljesítményei iránt. Annak elemzése, hogy hazai vállalatainkban miként szervezték m e g és miként gyakorolják a minőség műszaki ellenőrzését, kétségtelenül pozitív tényekre vet fényt. A tapasztalat általában azt mutatja, hogy e részleg korszerű eszközökkel történő felszerelésére fokozott gondot fordítanak, ú j módszereket vezetnek be, na­ gyobb igényességet követelnek meg az itt dolgozó szakemberektől. De m é g mindig elég sok jelenség szemlélteti az ellenőrzés jelentőségének és a jelenkori termelésben játszott szerepének lebecsülését. Számos hiányosság tapasztalható például a metro­ lógia területén, illetve a mérő- és ellenőrző készülékek használatában. A brassói Electroprecizia üzemben a közel 9000 mérő- és ellenőrző készülék közül az ellenőr­ zés napján (1970 augusztusában) 385 hibás volt, 2500-at még n e m hitelesítettek és egy sereg bonyolultabb mérőkészüléket n e m helyeztek üzembe. A mérő- és ellenőrző készülékek üzemeltetésében tapasztalható hibák jó része e felszerelések sokféle típusából és a szállítók sokrétűségéből ered. Ez az oka an­ nak is, hogy nehézségek adódnak a készülékeket kezelő és javító személyzet felké­ szítésében, s fennakadások állnak elő az alkatrészek beszerzésében. A Minőségellen­ őrző Állami Felügyelőség intézkedik, hogy az ilyen helyzetek megszűnjenek, to­ vábbá szorgalmazza ú j készülékek gyártásba vételét és automatizálását. Így iparunk ellenőrző felszerelése megüti majd a világszintet. Hogy az ellenőrző munka tartalma minél igényesebb és szakavatottabb legyen, a minőség biztosítására vonatkozó törvény előírja: a minőség műszaki ellenőrzését végző osztály személyzetét a legjobb munkásokból, mesterekből és mérnökökből állítsák össze. Ez előírás — amelyet teljes szigorral kell alkalmazni — feltétele a minőség megjavításáért folyó tevékenység sikerének. Úgy v é l e m , az ú j ötéves tervet — teljes joggal — a minőség tervidőszakának nevezhetjük. Realista és serkentő előirányzatai nagy felelősséget és kötelességet rónak mind az ipar, mind az egész nemzetgazdaság dolgozóira. Az emberi, anyagi, szervezeti és jogi feltételek megvannak. Ezeket hozzáértéssel felhasználva ú j sikereket érhetünk el a termékminőség, m i n d e n gazdasági tevékenység javításában. DUMITRU

Megjelent

a L u p t a de clasă 1971. 1. számában.

Rövidített

szöveg.

NICULESCU

1921—1971 Forradalmi múltunkból Emlékezés a harmincas évek kommunistáira B a r á t a i m — a Korunk szerkesztő­ ségéből — fölkértek, hogy a folyóirat r é ­ szére n é h á n y v i s s z a e m l é k e z é s e m e t rögzít­ s e m a k é t v i l á g h á b o r ú közötti időszak illegális m o z g a l m á b ó l . Szívesen teszek e n n e k eleget, m e r t m a g a m is ú g y vélem, hogy az í r á s m a r a d a n d ó , de a p u s z t a viszszaemlékezések k é s ő b b m i n d n e h e z e b b é válnak. Itt mindjárt leszögezem, hogy e m b e r e k r ő l lesz szó. T e h á t n e m p u s z t á n szervezetek, egyesületek, k ö z ü l e t e k m ű k ö ­ déséről v a g y teljesítményéről, hanem egyes e m b e r e k dolgairól, áldozatkészsé­ géről, g o n d o l k o d á s á r ó l .

Kertész Rezső A r é g e b b i e m l é k e k közül különös élességgel e m e l k e d i k ki a „nagy p e r r e " , a kolozsvári k o m m u n i s t a e l l e n e s p e r r e való visszaemlékezés. Az 1928-as n a g y p e r n e k m i n t e g y 76 v á d l o t t j a volt, élén a hősi halált h a l t H a j a Lifsitzcel. L e b u k o t t v a l a h o l az i l l e g a l i t á s b a n h a r c o l ó k o m m u n i s t a mozga­ l o m n a k egy részlege. Ez n é h á n y r é s z t v e v ő p e r b e v o n á s á t j e l e n t e t t e volna. De a szig u r a n c a n a g y o t gondolt, s f e l h a s z n á l t a az a l k a l m a t t ü n t e t ő „ m o n s t r e " - p e r m e g t e r e m ­ tésére. A kolozsvári p á r t s z e r v e z e t része volt az erdélyi és b á n á t i t a r t o m á n y i pártszer­ vezetnek. Ezen k e r e s z t ü l a R o m á n K o m m u n i s t a P á r t b u k a r e s t i K ö z p o n t i Bizottsága i r á n y í t o t t a , a k á r c s a k a n a g y v á r a d i v a g y a m a r o s v á s á r h e l y i p á r t s z e r v e z e t e t . A Köz­ p o n t i Bizottság m e g t e t t m i n d e n t azért, hogy a p e r n e k ezt a d e m o n s t r a t í v , p r o v o k á l ó jellegét az ország k ö z v é l e m é n y e előtt leleplezze. A p á r t felhívta a k ö z v é l e m é n y figyel­ m é t k ü l ö n ö s e n a r r a , hogy a k o r m á n y n e m v é l e t l e n ü l helyezte ezt a k o m m u n i s t a - e l l e ­ n e s p e r t K o l o z s v á r r a , k i h í v ó m ó d o n e b b e n a c e n t r u m b a n a k a r t a az országot a kom­ m u n i s t a „ v e s z e d e l e m r e " felhívni.

A n a g y p e r v a l ó b a n l é t r e is jött. J ó m a g a m a k k o r a kolozsvári ü g y v é d i k a m a r a t a g j a v o l t a m , s m i n t ilyen, az ú n . ügyvédi a s z t a l n á l foglaltam helyet. N e m v é d t e m senkit, c s a k megfigyelőként k í v á n t a m részt v e n n i . Az a s z t a l n á l j e l e s ü g y v é d e k ü l t e k mellettem: Aurel Lazăr nagyváradi ügyvéd, nemzeti parasztpárti politikus, Dem. D o b r e s c u b u k a r e s t i ü g y v é d , a főváros k é s ő b b i p o l g á r m e s t e r e és m á s ü g y v é d e k . A k o m m u n i s t a p á r t a vezető p o l g á r i p o l i t i k u s o k k ö r é b ő l mozgósította ő k e t a v é d e l e m ­ hez. E n n é l az e l j á r á s n á l f e l h a s z n á l t a a z egyes p o l g á r i p á r t o k d e m a g ó g i á j á t . Ezek u g y a n i s az ellenzék p a d j a i r ó l d e m o k r á c i á t h i r d e t t e k , s e n n e k i g a z o l á s á r a v é d t é k a k o m m u n i s t á k a t . J e l l e m z ő a z o n b a n , h o g y a p e r lezajlása u t á n h a l l a n i s e m a k a r t a k arról, hogy a k o m m u n i s t á k k a l szolidaritást v á l l a l j a n a k v a g y a d e m o k r á c i a l e g h a l ­ v á n y a b b m e g v a l ó s í t á s á t v á l l a l j á k . A p á r t u g y a n a k k o r m i n d e n eszközt f e l h a s z n á l t a r r a , h o g y a k o m m u n i s t á k v é d e l m é t biztosítsa. A b a l o l d a l i v a g y n y í l t a n k o m m u n i s t a v é d ő k é l é n Dr. L u c r e ţ i u P ă t r ă ş c a n u b u k a ­ r e s t i ü g y v é d , a k i v á l ó k o m m u n i s t a vezető állt. P ă t r ă ş c a n u m e g g y ő z ő d é s b ő l és k ö t e ­ lességszerűen v é d t e m i n t ü g y v é d k o m m u n i s t a v á d l o t t t á r s a i t . L u c r e ţ i u P ă t r ă ş c a n u m á r fiatal k o r á b a n b e k a p c s o l ó d o t t a r o m á n i a i m u n k á s ­ m o z g a l o m b a ; 19 é v e s k o r á t ó l k e z d v e felelős f u n k c i ó k a t töltött itt be. Az illegális m u n k á j á n k í v ü l m i n t jogász n a g y k o m m u n i s t a - e l l e n e s p e r e k b e n s z e r e p e l t v é d ő ­ ü g y v é d k é n t . J ó m a g a m 1932-ben k a p t a m tőle m i n t a Városi és F a l u s i Dolgozók B l o k k j á n a k országos felelősétől m e g b í z á s t a r r a , h o g y a p á r t részéről az e m l í t e t t b l o k k n a k e r d é l y i és b á n á t i t a g o z a t á b a n i r á n y í t s a m a v á l a s z t á s i h a r c o t . Ezt k ö v e t ő e n P ă t r ă ş c a n u az 1935—1937. é v e k b e n szerepet j á t s z o t t az Ü g y v é d e k D e m o k r a t i k u s Cso­ p o r t j á n a k v e z e t é s é b e n is, és e t é r e n s z e r e n c s é m volt v e l e e g y ü t t m ű k ö d n i . A fel­ s z a b a d u l á s u t á n , egyéb p á r t f e l a d a t a i m e l l e t t , a m e l y e k r e á m i n t a P o l i t i k a i I r o d a t a g j á r a h á r a m l o t t a k , v e z e t t e az ország i g a z s á g ü g y m i n i s z t é r i u m á t . I l y e n m i n ő s é g b e n is t ö b b í z b e n é r i n t k e z t e m vele. M i n d e n k o r a k o m o l y t u d á s ú m a r x i s t a és a n a g y ­ v o n a l ú államférfi b e n y o m á s á t t e t t e r e á m . E m e l l e t t n a g y o n s z e r é n y e m b e r n e k , önzet­ len h a r c o s n a k i s m e r t e m m e g . Ezek az ü g y v é d e k v é d t é k a k o m m u n i s t á k a t . É n pedig, k ö z ö t t ü k ülve, m i n d e n f i g y e l m e m e t a v á d l o t t a k r a i r á n y í t o t t a m . Ott ü l t e k méltóságteljesen, ö n t u d a t o s a n , a r e á j u k v á r ó b ü n t e t é s s e l n e m is t ö r ő d v e . C s a k az ügyet, az ő ü g y ü k e t nézték. S ott ült k ö z ö t t ü k a t ö r é k e n y , é l é n k kis v i d é k i t a n í t ó n ő , H a j a Lifsitz, az e l s ő r e n d ű v á d ­ lott, m i n d e n p i l l a n a t b a n készen, h o g y v á d l o t t b ó l a t á r s a d a l o m v á d l ó j á v á legyen. A v á d l o t t a k között ott l á t t a m egy egész sor erdélyi, b a l o l d a l i g o n d o l k o ­ d á s ú n a k i s m e r t é r t e l m i s é g i t is, a k i k e t a s z i g u r a n c a s z á n d é k o s a n k e v e r t bele e b b e a p e r b e . O t t l á t t a m N a g y v á r a d r ó l S z á n t ó Dezső, K e r t é s z Rezső, E u g e n R o z v a n i ü g y v é ­ d e k e t . O t t l á t t a m A r a d i V i k t o r t , az i s m e r t kolozsvári k o m m u n i s t á t és S i m ó Gézát, a m a r o s v á s á r h e l y i középiskolai t a n á r t , az o t t a n i szakszervezet vezetőjét, i s m e r t b a l ­ oldalit. Ezek az értelmiségiek, b á r az ü g y h ö z s e m m i k ö z ü k n e m volt, szolidárisak v o l t a k b a j t á r s a i k k a l , k ö v e t k e z e t e s e n v é d t é k azok igazát. N y u g o d t a k , k i e g y e n s ú l y o ­ zottak, ö n t u d a t o s a k voltak, t u d t á k , h o g y a v á d l o t t a k n a k i g a z u k v a n . Valósággal l e n y ű g ö z t é k a P ă c a l e ezredes vezetése a l a t t álló h a d b í r ó s á g o t . A p e r lezajlott. Sok száz évi s z a b a d s á g v e s z t é s b ü n t e t é s s e l s ú j t o t t á k a v á d l o t t a ­ k a t . A p e r r ő l és a v á d l o t t a k r ó l k ö t e t e k e t l e h e t n e í r n i . Az e m l í t e t t é r t e l m i s é g i e k e t m i n d egy szálig f e l m e n t e t t é k . Az ítélet leszögezte, h o g y e z e k n e k az e m b e r e k n e k s e m ­ mi k ö z ü k n e m voit a p e r t á r g y á v á tett ügyhöz. Milyen f á j d a l m a s dolog: ezek közül a z é r t e l m i s é g i e k közül egy s e m m a r a d t életben, m i n d e g y i k ü k m á s - m á s h a l á l t h a l t meggyőződéséért. De m e g m a r a d t e m l é k e z e t ü n k b e n b á t o r s á g u k , n a g y e m b e r i t u l a j ­ d o n s á g u k . E u g e n Rozvani-ról, a n e m r é g r e h a b i l i t á l t m u n k á s v e z é r r ő l r ö v i d e s e n könyv fog m e g j e l e n n i . A t ö b b i e k r ő l is, é l e t ü k h ö z és á l d o z a t a i k h o z m é l t ó a n , bízvást m e g

fognak e m l é k e z n i . É n e n é h á n y sort a r r a h a s z n á l n á m fel, hogy b a r á t o m és h a r c o s ­ t á r s a m , K e r t é s z Rezső e m l é k é t idézzem. K e r t é s z Rezső a n a g y v á r a d i R o y a l - k á v é h á z ún. ü g y v é d i a s z t a l á n á l m i n d e n n a p p o n t o s a n m e g j e l e n t , p o n t o s a n elfogyasztotta d é l u t á n i k á v é j á t . S a d é l u t á n folya­ m á n , a t ö b b i ü g y v é d d e l egyszerre, e l h a g y t a a k á v é h á z a t . De eljött az este, és az é j s z a k á b a b u r k o l ó d z ó n a g y v á r a d i p e r i f é r i á n , főleg az elhagyott Várad-szőlőhegyi v i d é ­ k e k e n , ú j r a f e l b u k k a n t K e r t é s z d o k t o r a l a k j a . I t t a d o t t k o n s p i r a t i v találkozót a t ö b b i „illegális"-nak. I t t közölte a m u n k á s o k k a l a felülről k a p o t t ú t m u t a t á s o k a t , v a l a m i n t a z o k a t az ú j d o n s á g o k a t és ideológiai s z e m p o n t o k a t , a m e l y e k e t ő a m a r x i — lenini i r o d a l o m b a n olvasott. Ezt t e t t e é v e k e n át, és az 1932. évi p á r t k o n g r e s s z u s jel­ szavát, a m e l y szerint a legális és illegális m u n k á t össze k e l l kapcsolni, gyakorlat­ b a n ő m á r é v e k k e l előbb a l k a l m a z t a . A legális és illegális m u n k a összekapcsolá­ s á n a k k i v á l ó s z a k é r t ő j e volt. É s k é s ő b b is, a m i k o r a p á r t erdélyi és b á n á t i vezető­ ségébe k e r ü l t , m a j d a z u t á n , hogy a vezetést bölcs e l ő r e l á t á s á v a l és n a g y gyakorlati t u d á s á v a l a k e z é b e vette, a m i d ő n a p á r t n a k Igazság c í m ű l a p j á t i r á n y í t o t t a , K e r ­ tész Rezső m i n d e n k o r m e s t e r i m ó d o n összekapcsolta a legális lehetőségeket az ille­ g a l i t á s n a k á l d o z a t k é s z s é g e t és elszántságot k ö v e t e l ő m u n k á j á v a l . Az 1930. évi e m l é k e k b ő l k i e m e l k e d i k a h í r e s M u n k á s s e g é l y n e k , a Nemzetközi M u n k á s s e g é l y k o l o z s v á r i t a g o z a t á n a k t e v é k e n y s é g e . Ez a m o z g a l o m e g y a r á n t igye­ kezett m e g o l d a n i m i n d a politikai, m i n d p e d i g a z e m b e r b a r á t i f e l a d a t o k a t . Külső m e g j e l e n é s é b e n főleg e m b e r b a r á t i volt: n a p k ö z i otthonok, olcsó ebédek, olcsó élel­ mezés, i n g y e n e s orvosi és g y ó g y s z e r s e g é l y . . . De a s z i g u r a n c a r é s e n v a n , él a gya­ n ú p e r r e l . A b u k a r e s t i n a g y n e v e k — P a r h o n professzor é s a t ö b b i e k — legalizálták u g y a n a M u n k á s s e g é l y t , k ü l ö n ö s e n a n n a k a l a p í t á s a k o r , és e z é r t hosszú időn á t a s z i g u r a n c a n e m m e r t h o z z á n y ú l n i a M u n k á s s e g é l y h e z . P a r h o n professzor, a n e m ­ zetközi h í r ű t u d ó s , m a g a í r t a a l á elsők között a M u n k á s s e g é l y a l a p í t ó l e v e l é t és be­ a d v á n y á t . A m i n t i s m e r e t e s , a f e l s z a b a d u l á s u t á n o r s z á g u n k államfői tisztségét t ö l t ö t t e be. D e a s z i g u r a n c a v é g ü l is — 1932 t á j t — ú g y látszik, elég b i z o n y í t é k o t gyűjtött össze — főleg b a l o l d a l i e m b e r e k r é s z v é t e l é r e h i v a t k o z v a —, h o g y a M u n k á s s e g é l y t feloszlassa, helyiségeit ü g y v é d i engedéllyel b e z á r a s s a . M i n d e z t a „felsőség" j ó v á h a ­ gyásával tette. E n n e k a M u n k á s s e g é l y - m o z g a l o m n a k egyik l e g m a r k á n s a b b a l a k j a és főtitkára volt F e r e n c S i m o n . Az illegális m o z g a l o m s o k k a l t a r t o z i k e n n e k a k i v á l ó e m b e r n e k . Még most is e l ő t t ü n k v a n m i n d i g m o z g é k o n y alakja, kissé hajlott h á t a , m i n t e g y gondoktól hajszoltan a segélymozgalom mindenekfelett való szolgálatában. Ferenc S i m o n n a g y o n i g é n y t e l e n volt m a g á r a , n a g y o n igényes a M u n k á s s e g é l y r e . Kolozs­ v á r t g a z d a g r o k o n a i v o l t a k — a h í r e s F a r k a s Mózsi és a D e r m a t a b ő r g y á r többi p é n z e s e m b e r e , igazgatója —, de ő n e m ezekhez vonzódott, t ő l ü k a m a g a részére s o h a s e m k é r t s e m m i t . A nélkülöző, a m i n d e n n a p i k e n y é r é r t g ö r n y e d ő e m b e r e k é r t s főleg a z e l v e i k m i a t t ü l d ö z ö t t m u n k á s o k é r t dolgozott h a j n a l t ó l éjfélig. Lelkes egyéni­ ségét, egy j o b b j ö v ő b e v e t e t t n a g y hitét, áldozatkészségét, h a l l a t l a n önzetlenségét n e m f e l e j t h e t j ü k el. I t t m é g c s a k a n n y i t j e g y z ü n k meg, h o g y a s z i g u r a n c a b e z á r a t t a a M u n k á s s e ­ gély helyiségeit s a g y e r m e k e k h á z s o n g á r d i o t t h o n á t . A z olcsón e b é d e l ő k széjjel­ r e b b e n t e k , a g o n d o z á s b a n l e v ő g y e r m e k e k á r v á n m a r a d t a k . Az e m b e r b a r á t i k é z n e m kellett, m e r t b a l r ó l j ö t t . . . * H a d d e m l é k e z z ü n k m e g T ó t h F e r e n c r ő l is, az E r d é l y i és B á n á t i T a r t o m á n y i Vörös Segély egyik volt t i t k á r á r ó l . Ő t a r t o t t a a k a p c s o l a t o t m i n d a v i d é k k e l , m i n d K o l o z s v á r v á r o s á v a l . T o r d a i s z a k m u n k á s v o l t : cipész. Ösztönös intelligenciájával

h a m a r f e l i s m e r t e és o d a a d ó a n szolgálta az illegális m o z g a l o m céljait. Az első v i l á g ­ h á b o r ú b a n orosz fogságba k e r ü l t , és ott v ö r ö s k a t o n a lett. H ű s é g é v e l , m e g b í z h a t ó s á ­ g á v a l k i é r d e m e l t e felettesei b i z a l m á t , s így esett r e á a v á l a s z t á s , a m i d ő n L e n i n t őrizni, beszédei i d e j é n a r e n d e t f e n n t a r t a n i kellett. N e m kis m e g t i s z t e l t e t é s v o l t ez s z á m á r a ! Ő a z o n b a n , m i n t szerény, h a l l g a t a g e m b e r , alig volt m e g s z ó l a l t a t h a t ó egyegy v i s s z a e m l é k e z é s r e a l e n i n i időkről. T ó t h F e r e n c a k ö t e l e s s é g t u d á s b á t o r és önzetlen h a r c o s a volt. M i n d e n k o r n a ­ gyon s z e r é n y és n a g y o n h ű s é g e s e m b e r . J e l l e m z ő e r r e , h o g y a f e l s z a b a d u l á s u t á n is fizikai m u n k á v a l k e r e s t e m e g k e n y e r é t . S o s e m k é r t e l i s m e r é s t v a g y j u t a l m a t m u n k á j á é r t , é s szinte n é v t e l e n ü l , s z e r é n y e n h a l t m e g . É r d e k e s és é r t é k e s e m l é k e k fűződnek a p á r t 1932 t a v a s z á n legális f o r m á b a n k i ­ a d o t t Világosság c í m ű kolozsvári h e t i l a p j á h o z . T ö b b m i n t 5000 p é l d á n y b a n j e l e n t m e g és sok tízezer dolgozónak nevelője, biztatója lett. A v á l l a l k o z á s n a g y s z e r ű s é g é t jelzik azok a z e m b e r e k , a k i k a h e t i l a p l é t r e h o z á s á b a n — p á r t m e g b í z á s b ó l — részt v e t t e k : Wolf F e r e n c (Boczor József), az i s m e r t s p a n y o l — f r a n c i a hős Rasovszki I s t v á n , B i e n e r J e n ő , P á s z t o r I m r e és m á s o k . E z e k közül t ö b b e k r ő l k ü l ö n m e g e m l é k e z é s készül. I t t P á s z t o r I m r e e m l é k é v e l s z e r e t n é k foglalkozni. A m i k o r 1932 m á j u s á b a n a h e t i l a p h i r t e l e n felelős szerkesztő n é l k ü l m a r a d t , a p á r t f e l h í v á s á r a P á s z t o r I m r e D e r m a t a - g y á r i m u n k á s v á l l a l t a a szerkesztőségi és k i a d ó i felelősséget. S z e g é n y b ő r g y á r i m u n k á s volt, a k i c s a l á d j á t k e z e m u n k á j á v a l t a r t o t t a fenn. T u d v a , h o g y a l a p felelősségének v á l l a l á s a üldöztetéssel, m e g h u r c o lással és esetleg m u n k a h e l y é n e k elvesztésével j á r h a t , P á s z t o r I m r e mégis elfogadta ezt a megbízást. Úgy é r e z t e : a p á r t h í v á s á t n e m l e h e t v i s s z a u t a s í t a n i . De h i á b a volt a p á r t m i n d e n áldozatkészsége és az olvasók e z r e i n e k s z o l i d a r i t á s a : a sziguranca ü l d ö z ő b e v e t t e P á s z t o r t , a D e r m a t a t u l a j d o n o s a i p e d i g m i n d e n eszközzel (áthelye­ zéssel, p é n z b ü n t e t é s s e l , feljelentésekkel és v é g ü l is elbocsátással) segítették a f e n n ­ álló r e n d s z e r t . P á s z t o r I m r e á l l á s n é l k ü l m a r a d t , ezenfelül f o g h á z b ü n t e t é s t s z e n v e ­ dett. Ő és családja teljes n y o m o r b a k e r ü l t e k , sőt el k e l l e t t k ö l t ö z n i ü k Kolozsvárról. Vajon a mai o l v a s ó n a k v a n - e fogalma a r r ó l , m e n n y i önfeláldozással, l e m o n ­ dással, n y o m o r - és r a b s á g v á l l a l á s s a l j á r t az illegalitás i d e j é b e n ily l a p szerkesztésé­ n e k a v á l l a l á s a ? A mai nemzedéknek, v a n - e fogalma a r r ó l , m e n n y i k o c k á z a t o t j e l e n ­ t e t t a k k o r i b a n egy n i n c s t e l e n m u n k á s s z á m á r a az efféle vállalkozás? P á s z t o r I m r e e m l é k é t m e g kell őrizni az u t ó k o r s z á m á r a m i n t b i z o n y í t é k á t a n n a k , h o g y az e l v h ű s é g g y a k r a n fölötte állt m i n d e n egyéni é r d e k n e k . K o h n Hillel

ÉLŐTÖRTÉNELEM Karlista volt-e Teleki Sándor? „E fiúból regényíró vagy regényhős leend" — jósolta a kis Teleki Sándorról a ház egyik öreg barátja. Ha számba vesszük kalandos útját, melyet Gyalui Farkas hősünk „regényes életé"-ben írt meg, úgy gondoljuk: a jövendőmondás egyik fele bevált. Regényíró nem lett belőle. De ha ismerjük múltját felidéző hat kötetét és sok elszórt tárcáját, bizton mondhatjuk: emlékíróvá vált, írásainak mozaikjaival egy valóságos életregényt alkotott. Most 150 éve, 1821. január 26-án született a Kolozs megyei Nagysármáson olyan főnemesi családból, amely három kancellárt adott Erdélynek. Mezőségi szü­ lőfalujában és a „kincses város"-ban töltött gyermekkor után Kolozsvárt a piarista gimnáziumban és a jogakadémián tanult. 1835—36-ban Táncsics Mihály volt praeceptora, a „vörös republikánus". A demokrata nagyjaink sorában is előkelő helyen álló Táncsics felfogása nem volt hatástalan a gyermekifjú fejlődésére. Tanulmányai végeztével nem maradt közhivatali pályán, és szülei egy majdnem házassággal végződő szerelem felejtésére 1841-ben a berlini egyetemre küldték. Ú t b a n a porosz főváros felé, Magyarországon áthaladva beutazta Ausztriát, Tirolt, Dél-Németországot, majd egy tanévet hősiesen végigizzad az egyetemen. Könnyelműségre hajló, változatosságot kedvelő természete azonban más vizekre hajtja: 1842 májusában német földön, a Rajnán, Londonon át Portugáliába utazik, és mintegy öt hónap után Spanyolországon és Frankföldön át érkezik vissza Ber­ linbe. De az év végét nem éri meg az egyetemen, ismét otthagyja a „hencegve pöffeszkedő burkus szoldateszkát" és „az ásításon túl unalmas, pedáns professzornyájat". A koncertező Liszt Ferenc baráti szárnyai alatt beutazta Lengyelországot, az orosz birodalmat, Németországot, Ausztriát, Franciaországot, aztán szülőföldjén áthaladva eljut Bukarestig. Mikor hazakerül, szülei önálló gazdasággal akarják helyhez kötni: a koltói birtokot bízzák rá. Liberális-ellenzéki programmal olyan határozottsággal kapcso­ lódik bele a kővárvidéki politikai életbe, hogy a kormánykörök pert akasztanak a nyakába, amitől csak a kirobbanó forradalom menti meg. Erre az időre esik a bohém, de demokratikus érzelmű „vadgróf" közismert barátsága Petőfi Sándorral, aki 1846—47-ben pajtása koltói kastélyában, a park öreg somfája alatt, a mézeshetek bűvöletében mintegy harminc verssel ajándékozza meg irodalmunkat. Az 1848—49-es szabadságharcot Bem főintendánsaként ezredesi rangban vere­ kedte végig. Vakmerő, fegyelmezett, jókedélyű katona volt. A gálfalvi csatában ő mentette meg szeretett tábornoka, az „öreg úr", annyi győzelem hőse életét, és összes harcostársai közül talán ő rajzol a legsikerültebb portrét Bem apóról. A világosi fegyverletétel után kimenekül Aradról és a környező pusztákon bujdosik mint „futóbetyár", hogy aztán Szerbián át Párizsba meneküljön és bekapcsolódjon a kossuthi emigráció munkájába. 1852-ben az osztrák önkényuralom vérbírósága „in contumaciam" halálra ítéli. III. Napóleon államcsínyje után több társával együtt angol felségterületre, Jersey, majd Guernsey szigetére menekül. Számos száműzött francia, lengyel, olasz és magyar gyülekezett itt össze sorstársi-elvbaráti-testvéri közösségbe Victor Hugó­ val, szellemi vezérükkel az élen. Az utazásokkal, házassággal fűszerezett, de alapjában véve mégiscsak sivár száműzetés nem elégítette ki a mindig tettrekész Telekit. Azért 1859-ben mint ezredes az elsők között lép csatasorba a legendás hírű Garibaldi oldalán az olasz

egységért, az osztrák önkényuralom ellen. Részt vesz a magyar légió szervezésében, Kossuth és Klapka oldalán hazája felszabadítására sző terveket, de ezeket keresz­ tülhúzza a nemzetközi helyzet alakulása. 1860 nyarán, miután Garibaldi a „mar­ salai ezer"-rel partraszállt, Teleki Szicíliába sietett, majd Dél-Itáliában küzdött mint „colonello". Mikor a fegyverek elhallgattak, ismét az emigráció keserű hétköznapjai kö­ szöntöttek rá. Egyre többet gyötrődött a kínzó honvágy hatalmától, míg végre haza­ térhetett. 1867-ben amnesztiát kapott és hűségesen kitartva 49-es, kiegyezés-ellenes, függetlenségi álláspontja mellett (utálta a restaurációt „mint a medvesonkát"), Kol­ tón, Kolozsvárt és Nagybányán töltötte élete utolsó negyed századát 1892. május 18-i haláláig. Jókai, Sámi László és K. Papp Miklós biztatására fogott hozzá az öreg harcos emlékezései megírásába, múltszázadi memoárirodalmunk apró remekeit alkotva meg. Először csak rövid tárcákat írt a lapokba, majd a budapesti kiadónál önálló kötetekkel jelentkezett (Emlékeim, I—II, 1879—1880; Egyről másról, Ú j a b b emlékeim. I—II. 1882; T e r m é s z e t u t á n . 1844; külön kötetet áldozott az 1859-es hadjáratnak: G a r i b a l d i a l a t t 1859-ben címen, 1883). Ha emlékezéseibe itt-ott regényes-legendás rész­ letek keverednek is, alapjában véve életének és korának színes, élő világát öntötte velük sokszor humoros, de szép, vonzó formába. A romantika mozgalmas korának tipikus fia volt, és ebben a szellemben fogantak tettei és írásai. Nagy idők és nagy emberek krónikása. Emlékiratainak anyaga nagy kortársai valóságos galériája, olyan kolosszusokról hagyott hátra remekbeszabott portrét, mint Victor Hugo, Garibaldi, Mazzini, Alexandre Dumas-père vagy Petőfi, Liszt és Orbán Balázs. Mint a zsarnokság halálos ellensége többször fogott fegyvert hazája és más népek szabadságáért, küzdött a maga módján a demokratikus eszmék és nemzetek közötti barátság diadaláért. Egy sötét pont van életében, amiért több életrajzírója megrója: karlista múltja. Hadd szenteljük az alábbi sorokat születésének 150. évfor­ dulóján éppen élete ezen spanyolországi mozzanata tisztázására.

1848 d e c e m b e r é b e n t ö r t é n t . B e m József t á b o r n o k , az erdélyi h a d s e r e g ú j o n n a n k i ­ n e v e z e t t fővezére S z a t m á r r ó l N a g y b á n y a felé kocsizott. Vele t a r t o t t Teleki S á n d o r , k ő v á r v i d é k i f ő k a p i t á n y és k o r m á n y b i z t o s . Ú t k ö z b e n zajlott le k ö z t ü k az a beszél­ getés, m e l y e t B e m k e z d e m é n y e z e t t : — Volt-e Ö n k a t o n a ? — I g e n is, n e m is. — Hogyan? — Egy e x p e d i c i ó t c s i n á l t a m S p a n y o l o r ­ szágban. — Ki a l a t t ? — Don R a m o n C a b r e r a a l a t t . — ö n k a r l i s t a volt? — T u l a j d o n k é p p e n n e m v o l t a m , de ott szolgáltam. — Hogyan? — Sportból. (Teleki S á n d o r : Emlékeim I. 22—23.) Mióta é l e t é n e k ezt az epizódját Teleki m e g ö r ö k í t e t t e , az egész róla szóló i r o d a ­ l o m beszél a r r ó l , h o g y a k a r l i s t á k ol­ dalán harcolt Spanyolországban. Regé­ n y e s é l e t é n e k ez az e s e m é n y e t ö b b ok­ ból is figyelmet é r d e m e l . Először: m e r t a s z a k i r o d a l o m é r t é k e l é s e szerint ez volt a z első eset, h o g y fegyveres h a r c b a n részt v e t t ; m á s o d s z o r : m e r t ez az eset egészen kilóg eszmei-politikai fejlődése m e n e t é ­ ből. H a az igazat a k a r j u k t u d n i : r e k o n s t ­ r u á l n u n k kell a z e s e m é n y e k e t . M ó d s z e ­ r ü n k a b b a n összegezhető, h o g y először

s z á m b a v e s s z ü k a forrásokat, a z t á n a szakirodalom megállapításait, a kettőt összehasonlítjuk és é r t é k e l j ü k . V é g ü l fel­ v á z o l j u k a spanyolországi t ö r t é n e t i h e l y ­ z e t k é p e t és a n n a k szereplőit. Ebből az alapból kiindulva m u t a t j u k b e Teleki S á n d o r levelezésének a „spanyol k a l a n ­ dot" új m e g v i l á g í t á s b a helyező k i a d a t l a n a n y a g á t , hogy m i n d e n t összegezve a t ö r ­ t é n e t i igazságot p r ó b á l j u k m e g á l l a p í t a n i és h e l y r e á l l í t a n i . Mit m o n d a n a k a f o r r á s o k ? „Karlista múltját" a közvélemény Te­ leki emlékezéseiből i s m e r i . Ezek s o r á b a n az első, előbb idézett Első találkozásom Bem apóval (ezután B e m - t á r c á n a k r ö v i ­ dítjük) c í m ű í r á s b a n Teleki e l m o n d j a , hogy k a r l i s t a s z o l g á l a t b a n egy h a d j á r a t ­ ban vett részt Spanyolországban; a m á ­ sodik Lesseps Ferdinándnak hálás üd­ vözlet (ezután Lesseps-üdvözletként idéz­ zük) c í m ű t á r c á j á b a n a v á l l a l k o z á s o k a i ­ ról és lefolyása egyes részleteiről e m l é ­ kezik. Eszerint, m i k o r a „szerelem s z á m űzöttjeként" a berlini egyetemet látogat­ t a , a h a n g v e r s e n y k ö r ú t o n lévő Liszt F e ­ rencnél megismerkedett Felix Lichnowsky herceggel, aki k a r l i s t a t á b o r n o k k é n t k a t o n á k a t toborozni é r k e z e t t vissza h a z á ­ j á b a . A d o l g á b a n biztos L i c h n o w s k y a z ­ zal k é r k e d e t t , hogy „harmincezer teütont fog m a g á v a l v i n n i Don Carlos szolgála­ t á b a . E l m e n t ü n k ketten, és é n m a g y a r

voltam — írja erről Teleki. — K é s ő b b azt k é r d e z t e H e i n e tőlem, m i k o r b e m u ­ t a t t a k n e k i : ön-e L i c h n o w s k y F é l i x har­ mincezer embere?" A s z e r e l m é b e n csalódott, m e g g o n d o l a t ­ l a n Teleki a t u d o m á n y o k a t szegre a k a s z ­ totta, felcsapott k a r l i s t á n a k , és t á b o r n o ­ k á v a l S p a n y o l o r s z á g b a i n d u l t . Először V i góban k ö t ö t t e k ki, hogy G a l í c i á n á t h a ­ l a d v a baszk-földön kezdjék m e g a k c i ó j u ­ kat, de „ott a k á r l i s t a t i t k o s k o m i t é elle­ nezte a b a s z k t a r t o m á n y idő előtti m o z ­ g a l m á t " . T o v á b b m e n t e k hát, és m i u t á n P o r t u g á l i á b a n n é h á n y h ó n a p o t töltöttek, több partvidéki spanyol várost érintettek. B a r c e l o n á b a n a z o n b a n életveszélyes k a ­ l a n d b a k e v e r e d t e k . Az a m n e s z t i a a l á n e m eső L i c h n o w s k y t l e t a r t ó z t a t t á k . Az e n n e k neszét v e v ő t ö m e g — izgatók s u g a l m a z á s á r a , a k i k azt h í r e s z t e l t é k , hogy a h e r c e g Polo, „a l e g g y ű l ö l t e b b k a r l i s t a c s a p a t v e z é r " , Teleki p e d i g sógora — m e g a k a r t a őket lincselni. A n é p d ü h e elől a h a t ó s á g „ m e g e r ő s í t e t t fogházba", közön­ séges b ű n ö z ő k közé m e n e k í t e t t e őket. I t t tartózkodtak mindaddig, amíg a herceg k é r e l m e z é s é r e és Lesseps francia k o n z u l beavatkozására Madridból megérkezett a r e n d e l e t a foglyok s z a b a d o n b o c s á t á s á r a . B i z t o n s á g u k é r d e k é b e n Lesseps s a j á t k o ­ csiján v i t t e a s z a b a d u l t a k a t a b ö r t ö n b ő l a kikötőig, ahol felsegítve őket a Venus francia fregattra, m e n t e t t e m e g é l e t ü k e t . Emlékezéseinek két forrásszámba menő részletéhez egy h a r m a d i k j á r u l : T e l e k i ­ n e k a pozsonyi H í r n ö k b e n közölt levele, amire még visszatérünk. Ezek u t á n l á s s u k a s z a k i r o d a l o m v é l e ­ ményét. Gyalui Farkas, Teleki életének l e g j e l e n t ő s e b b k u t a t ó j a t é n y k é n t fogadja el a „ k a r l i s t a k a l a n d o t " . 1933-ban így e m l é k e z i k m e g r ó l a : „Teleki egy b a r á t ­ j á v a l , L i c h n o v s z k y herceggel, S p a n y o l o r ­ szágba m e n t , s ott b e l é p e t t a K a r l i s t á k , a spanyol trónkövetelő csapatába, ahol Lichnovszky tábornok lett. Barcelona előtt Teleki S á n d o r t számos társával e g y ü t t elfogták. A n é p az u t c á n a k a r t a őket kivégezni, de E s p a r t e r o , a k i r á l y v e ­ zére, fogságra v e t e t t e őket. C s a k i s csoda m e n t e t t e m e g Telekit. H a l á l r a ítélték, s állítólag a p á p a , de h i h e t ő b b , h o g y L e s ­ seps f r a n c i a k o n z u l , a k é s ő b b i h í r e s m é r ­ nök, l é p e t t k ö z b e é r d e k é b e n és az ifjú visszautazhatott Berlinbe tanulmányai f o l y t a t á s á r a " (Gyalui F a r k a s : Gróf Teleki Sándor — e z u t á n Teleki Sándor —, E M E XI. vándorgyűlésének emlékkönyve. Ko­ lozsvár, 1933. 13). Gyalui Teleki-könyvében e gondolat r é s z l e t e s e b b kifejtése s z e r i n t T e l e k i „lel­ k e s e d e t t a k a r l i s t á k ü g y é é r t " , s az élet­ r a j z í r ó a k ö v e t k e z ő k e t teszi hozzá: „Mikor

[ti. E s p a r t e r o t á b o r n o k ] a k a r l i s t á k a t l e ­ v e r t e , a v e z é r e k t e r m é s z e t e s e n rögtön m e g s z ö k t e k , Don Carlos F r a n c i a o r s z á g b a m e n e k ü l t , L i c h n o v s z k y is e l t ű n t , Teleki S á n d o r t a z o n b a n számos t á r s á v a l együtt B a r c e l o n á b a n e l f o g t á k . . . Egy hajszálon m ú l t , h o g y életébe n e m k e r ü l t a k a l a n d . Ő a z o n b a n m i n d i g k ö n n y ű szívvel és d e ­ r ű s e n e m l é k e z e t t vissza é l e t é n e k e r r e a v e s z e d e l m e s epizódjára." Befejezésül T e ­ lekit c i t á l v a kifejti, h o g y n e m l e l k e s e ­ désből, h a n e m s p o r t b ó l v e t t részt a k a r ­ lista h á b o r ú b a n . (Gróf Teleki Sándor re­ gényes élete — r ö v i d e n Teleki regényes élete — B u d a p e s t , 1939. 9—10.) A T e l e k i - e m l é k e z é s e k l e g ú j a b b gyűj­ t e m é n y e s k ö t e t e elé í r t b e v e z e t ő b e n Gö­ rög Livia t é n y k é n t fogadja el a karlista k a l a n d o t (Teleki Sándor emlékezései. Bu­ d a p e s t , 1958. 9). H a jól megfigyeljük, világossá válik, hogy n i n c s e n összhang a k é t forrás-szö­ veg között, m i n t h o g y k ü l ö n b s é g v a n a források és feldolgozások t a r t a l m á b a n , sőt m é g u g y a n a z o n szerző különböző m u n k á i b a n is. Először v e s s ü k össze a forrásokat, Te­ leki visszaemlékezéseit. M i n d k e t t ő meg­ egyezik a b b a n , h o g y a k a r l i s t á k oldalán szolgált, de nem meggyőződésből (a B e m tárcában: „sportból" — a Lesseps-üdvözl e t b e n „ a n n y i r a l e l k e s ü l v e és rajongva D o n C a r l o s t r ó n k ö v e t e l ő é r t , m i n t Kriszti­ n a v a g y Izabella k i r á l y n é k é r t " ) . Ellentét m u t a t k o z i k viszont a b b a n , h o g y részt vett-e a karlisták hadjáratában vagy sem (a B e m - t á r c á b a n : „Egy e x p e d i c i ó t csi­ n á l t . . . Don Ramon Cabrera alatt" — a Lesseps-üdvözletben csak konspiráltak a k a r l i s t á k k a l , de h a d j á r a t r ó l n e m esik szó). H a n i n c s e n ö s s z h a n g a f o r r á s o k b a n , az e l l e n t m o n d á s o k f o l y t a t ó d n a k a feldolgo­ z á s o k b a n . Így p é l d á u l G y a l u i Teleki Sánd o r á b a n h ő s ü n k e t „ h a l á l r a ítélték" — Teleki regényes életében: „A h a l á l o s íté­ let bizonyos volt"; d e a m i s o k k a l lénye­ gesebb, h o g y G y a l u i első t a n u l m á n y á v a l s z e m b e n k ö n y v é b e n k i m o n d j a , hogy Tele­ ki L i c h n o w s k y v a l e g y ü t t „lelkesedett a k a r l i s t á k ü g y é é r t " . Ez a z az e l e m Gyal u i n á l , a m e l y e t T e l e k i visszaemlékezései­ ben tagad, minthogy n e m szerepelnek ná­ la o l y a n e l e m e k sem, m i n t h a számos t á r ­ sával esett v o l n a fogságba és E s p a r t e r o v e t e t t e v o l n a b ö r t ö n b e v a g y m i n t h a el­ fogatása előtt L i c h n o w s k y e l t ű n t volna; de az sincs, h o g y h a l á l r a ítélték volna v a g y o l y a n feltételezés, m i n t h a a p á p a a v a t k o z o t t v o l n a b e k i s z a b a d í t á s a végett. Mielőtt a f o r r á s o k és feldolgozások igazsághoz v a l ó viszonyát megvizsgálnók, t e k i n t s ü k á t a t ö r t é n e t i tényeket, fog-

l a l j u k össze r ö v i d e n az e g y k o r ú s p a n y o l ­ országi e s e m é n y e k e t és szóljunk a z o k szereplőiről. A n a p ó l e o n i k o r s z a k óta, a X I X . szá­ z a d első n e g y e d é b e n S p a n y o l o r s z á g k é t p o l g á r i f o r r a d a l m o n és k é t e l l e n f o r r a d a l ­ m i h u l l á m o n m e n t át. A francia segít­ séggel g y ő z e d e l m e s k e d ő m á s o d i k ellen­ forradalmi korszaknak VII. Ferdinánd h a l á l a v e t e t t véget (1833), a m i e g y b e n a k a r l i s t a b e l h á b o r ú k e z d e t é t jelzi. Don Carlos, V I I . F e r d i n á n d öccse u g y a n i s n e m i s m e r t e el a m e g h a l t k i r á l y v é g ­ akaratát, hogy a koronát leánya, II. Iza­ b e l l a örökölje, s e m p e d i g a g y á m j a k é n t u r a l k o d ó M á r i a K r i s z t i n á t , és k i r á l l y á k i á l t a t t a ki m a g á t 1833. o k t ó b e r 1-én. Így kezdte meg aztán Don Carlos, a klérus, az a r i s z t o k r á c i a , v a l a m i n t a n e m e s s é g l e g r e a k c i ó s a b b része és a s p a n y o l „ V e n d é e " az e l m a r a d o t t p a r a s z t s á g t á m o g a t á ­ s á v a l az első karlista háborút (1833— 1840). Vezérei közt jól i s m e r t e k a Teleki á l t a l is e m l í t e t t D o n R a m o n Cabrera, M a r o t o és L i c h n o w s k y t á b o r n o k o k . A k a r l i s t á k t ó l szorongatott, de a h a r m a d i k polgári forradalmat kezdeményező liberálisoktól-városiaktól támogatott udvar p á r t j a N a r v a e z és E s p a r t e r o t á b o r n o k o k vezetésével 1840-ben győztesen k e r ü l t ki a k é t évig p u s z t í t ó - ö l d ö k l ő b e l h á b o r ú b ó l . A mérsékelt Maroto karlista tábornok E s p a r t e r o előtt l e t e t t e a fegyvert. D o n Carlosnak vezéreivel együtt menekülnie kellett, d e h í v e i egyes h e l y e k e n m é g k é ­ s ő b b is s z e r v e z k e d t e k , és elszigetelten e l ­ lenálltak. É s m o s t l á s s u k a T e l e k i n é l szereplő k a r l i s t a v e z é r e k e t : C a b r e r á t és L i c h n o w skyt. Don Cabrera Ramon (1806—1877) 1833 óta v e t t r é s z t D o n Carlos o l d a l á n a polgárháborúban, érdemei elismeréséül u r a t ö b b t a r t o m á n y k o r m á n y z ó j á v á és grófi r a n g r a e m e l t e . M a r i t o k a p i t u l á c i ó j a döntő csapást m é r t a karlistákra, de C a b r e r a t o v á b b folytatta az ellenállást, m í g a z t á n E s p a r t e r o C a t a l o n i a hegyei közt szétveri erőit, és s e r e g e m a r a d v á ­ n y a i v a l 1840 j ú l i u s á b a n C a b r e r a k é n y ­ t e l e n f r a n c i a földre m e n e k ü l n i . Felix Lichnowsky p o r o s z h e r c e g (1814 — 1848), a m i n t l á t t u k , T e l e k i ú t i t á r s a volt S p a n y o l o r s z á g b a n . T u d j u k róla, hogy 1834-ben a porosz h a d s e r e g b e n szolgált, m a j d 1838-tól a k a r l i s t á k o l d a l á n fegy­ v e r t r a g a d o t t S p a n y o l o r s z á g b a n . Don C a r ­ los b r i g á d t á b o r n o k k á n e v e z t e ki a 24 é v e s ifjút. 1840-ben t é r t vissza S p a n y o l ­ országból és m e g í r t a k a t o n a i é l m é n y e i t (Erinnerungen aus den Jahren 1837—39. F r a n k f u r t , 1841—42). Telekit m a g a m e l l é v é v e 1842-ben P o r t u g á l i á t l á t o g a t t a m e g , majd Spanyolország partvidékét érintve

t é r t h a z a . U t a z á s á r ó l ú j a b b k ö n y v e t írt. (Portugal. Erinnerungen aus dem Jahre 1842. M a i n z , 1843). H o g y politikai fel­ fogásával t i s z t á b a n l e g y ü n k , m i n d e z e k h e z h o z z á t e s s z ü k : 1847-ben a porosz L a n d t a g , 1848-ban p e d i g a f r a n k f u r t i birodalmi gyűlés k o n z e r v a t í v s z ó n o k a volt, m í g egy n é p f e l k e l é s fegyverei k i n e m oltják életét 1848. s z e p t e m b e r 18-án. Ezek u t á n v e s s ü k össze a Teleki k a r ­ lista m ú l t j á v a l k a p c s o l a t o s f o r r á s o k a t és feldolgozásokat a t ö r t é n e l m i t é n y e k k e l . Az e r e d m é n y c s a k a z lehet, h o g y 1842es spanyolországi tartózkodása alatt Te­ leki nem vehetett részt karlista hadjá­ ratban a k ö v e t k e z ő o k o k b ó l : 1. az első k a r l i s t a h á b o r ú 1840-ben befejeződött, v e ­ zérei é l ü k ö n D o n Carlosszal v a g y el­ m e n e k ü l t e k , v a g y m e g h ó d o l t a k , 2. Don Cabrera R a m o n — akire Teleki mint p a ­ r a n c s n o k á r a h i v a t k o z i k — 1840-ben m a ­ ga is e l h a g y t a S p a n y o l o r s z á g földjét, és c s a k 1848—49-ben p r ó b á l k o z o t t a b e l h á ­ b o r ú felszításával, 1842-ben t e h á t n e m t a r t ó z k o d o t t s p a n y o l földön. Teleki p e d i g e b b e n az é v b e n t ö r t é n t spanyolországi u t a z á s a u t á n c s a k 1858-ban j á r t ismét errefelé n á s z ú t o n , d e a k k o r r a a k a r l i s t a h á b o r ú k m á r r é g v é g e t értek. H a v a l a k i b e n ezek u t á n is b i z o n y t a l a n ­ ság m e r ü l n e fel a k é r d é s m e g í t é l é s é b e n , azt m e g n y u g t a t ó m ó d o n eloszlatja az az új, kiadatlan levéltári forrásanyag, a m e ­ lyet az e m l í t e t t T e l e k i - k u t a t ó k n e m i s ­ m e r h e t t e k . Az A k a d é m i a kolozsvári l e ­ v é l t á r á b a n * ui. f e n n m a r a d t Teleki S á n ­ d o r levelezésének t e k i n t é l y e s része, m e l y t ö b b e k között h ő s ü n k „ s p a n y o l k a l a n d " j á r a is v á l a s z t a d . Először a r r a k e l l v á l a s z o l n u n k , h o g y Teleki azért akart-e Spanyolországba in­ d u l n i , hogy beálljon a k a r l i s t a h a d s e ­ r e g b e ? Ö s s z e g e z n ü n k kell t e h á t utazásá­ nak célját. 1842. á p r i l i s 6-i l e v e l é b e n n é m e t , b e l ­ ga, angol v á r o s o k é r i n t é s e u t á n Oporto, Lisszabon, C a d i x , G i b r a l t á r , Algír, M á l t a , A t h é n és S z m i r n a szerepel m i n t úticél. A u g u s z t u s 12-i l e v e l é b e n viszont m á r a r r ó l értesít b e n n ü n k e t , h o g y „ t o v á b b O r i e n s fele n e m m e g y ü n k " , k i b ő v ü l t v i ­ szont a s p a n y o l ú t v o n a l , m e l y n e k utolsó pontja Barcelona. Marseille után F r a n ­ cia- és N é m e t o r s z á g o n á t a k a r t v i s s z a ­ j u t n i B e r l i n b e , ahol o k t ó b e r b e n e g y e t e m i t a n u l m á n y a i t k e l l e t t folytatnia. M á r útikészülődéseik i d e j é n látszott, h o g y P o r t u g á l i á n és n e m S p a n y o l o r s z á * Románia Szocialista Köztársaság Aka­ démiája Kolozsvári Történeti Levéltára (volt EME levéltára).

gon lesz a h a n g s ú l y . L i c h n o w s k y h e r c e g politikai m u n k á t készült í r n i P o r t u g á ­ liáról (ami a z t á n egy év m ú l v a m e g is jelent) s l á t o g a t á s á n a k s i k e r e é r d e k é b e n 60 a j á n l ó l e v e l e t szerzett (1842. m á j u s 29-i levél). Telekit L i c h n o w s k y o l d a l á n főleg a politikai viszonyok é r d e k e l t é k , szíve­ sen f o g a d t á k őket a k i r á l y i u d v a r b a n , m e g i s m e r t é k t ö b b e k között Costa C a b r a i t , a p o r t u g á l M e t t e r n i c h e t . Hogy a s p a n y o l ­ föld csak futólagos szerepet játszott ú t i ­ t e r v ü k b e n , az is igazolja, h o g y u t a z á s u k kezdetén, a u g u s z t u s 12-én, G i b r a l t á r b a n k e l t l e v e l é b e n Teleki azt í r j a : 11 n a p múlva Marseille-ben akar lenni, október­ b e n p e d i g é d e s a n y j á v a l s z e r e t n e Bécs­ ben találkozni. Teleki 1842. évi u t a z á s á n a k célja t e h á t világlátás, é l m é n y g y ű j t é s , p o l i t i k a i t a ­ p a s z t a l a t s z e r z é s és s z ó r a k o z á s volt, s e m ­ mi bizonyítékunk nincsen arra, hogy kar­ lista h a d j á r a t r a szőtt v o l n a t e r v e k e t . Ö s s z h a n g b a n v a n ez azzal, a m i t ú t j u k során Spanyolországra fordítottak. A L o n d o n — Lisszabon t á v o l s á g o t öt n a p a l a t t tették meg, közben több helyütt kiszáll­ tak, e g y e b e k közt V i g ó b a n . N y i l v á n v a l ó , hogy ez n e m c s a k h a d j á r a t r a n e m volt e l e g e n d ő , de a vigói k a r l i s t a k o n s p i r á c i ó t is kétségessé teszi, a m i r ő l T e l e k i e m l é ­ k e z é s e i b e n beszél. E l l e n t m o n d ennek egyébként Lichnowsky visszaemlékezése is, aki azt írja, h o g y 1842-ben ú g y l é p e t t a s p a n y o l földre, m i n t „ b é k é s t u ­ rista és n e m k i v o n t k a r d d a l " (Portugal, 15). A p o r t u g á l i a i m e g s z a k í t á s u t á n az a u ­ gusztus 6—30 közti időszak esik s p a n y o l ­ országi l á t o g a t á s u k f o l y t a t á s á r a . Először C a d i x b a n k ö t ö t t e k ki, a h o n n a n n é h á n y n a p r a az ország belsejébe, az a n d a l ú z i a i Sevillába látogattak. Cadixból Gibraltár­ b a hajóztak, ahol a csodálatos szikla­ e r ő d ö t l á t o g a t t á k m e g (augusztus 12), majd a következő napon a Phoenicien gőzösön e l i n d u l v a M a l a g á t , Alicantét, Cartagenát, Valenciát érintve augusztus 20-án é r k e z t e k el k a l a n d j u k s z í n h e l y é r e : B a r c e l o n á b a . A C a d i x és B a r c e l o n a k ö ­ zötti, m i n t e g y 1000 k m - e s h a j ó u t a t 14 nap alatt tették meg, a partvidéki vá­ r o s o k b a n csak futó l á t o g a t á s t t e h e t t e k ; itt nyilvánvalóan politikai vagy katonai ak­ cióra n e m k e r ü l h e t e t t sor. H á t r a m a r a d n a az utolsó s p a n y o l v á r o s : B a r c e l o n a , a h o l m i n t e g y 10 n a p o t t a r t ó z k o d t a k . Láttuk, hogy Barcelona különleges h e ­ lyet foglal el a Teleki-irodalomban, m o n d h a t n i , h o g y e v á r o s k ö r é összpon­ tosulnak hősünk „karlista kaland"-jának legizgalmasabb eseményei. Spanyolor­ szágból í r t n é g y levele közül k e t t ő t n e m v é l e t l e n ü l d a t á l t itt, az utolsó p e d i g k i ­

z á r ó l a g az itt lejátszódott e s e m é n y e k r ő l szól, n a g y s z e r ű e n m e g v i l á g í t v a az esetét. A b a r c e l o n a i levelek közül az 1842. a u g u s z t u s 26-i foglalja össze első ízben a t ö r t é n e t kezdetét. Ez az apjához i n t é ­ zett, b ö r t ö n b e n í r t levél a z o n b a n n e m teljesen objektív, m e r t — a m i n t k é s ő b b m a g a Teleki b e v a l l j a — szüleit a k a r v a m e g n y u g t a t n i , t o m p í t j a a t ö r t é n t e k élét, egyes d o l g o k a t elhallgat, m á s k o r rózsás s z í n b e n t ü n t e t fel. Mégis a l k a l m a s a r r a , h o g y egyes e l e m e i t b e é p í t s ü k a b a r c e ­ lonai n a p o k m e n e t é n e k legteljesebb és l e g e l f o g a d h a t ó b b l e í r á s á t t a r t a l m a z ó le­ vél tényközlésébe, m e l y e t Barcelona és T o u l o n között, a Venus francia fregatt fedélzetén 1842. s z e p t e m b e r 6-án k e l t e ­ zett. Eszerint — m i v e l L i c h n o w s k y generális volt Don Carlos s z o l g á l a t á b a n — Lissza­ b o n b a n c s a k H a w a r d angol k ö v e t közbe­ lépésével s i k e r ü l t e l é r n i , h o g y az ottani s p a n y o l k ö v e t m e g a d j a a v í z u m o t Spa­ nyolországba. Azután több partmenti spa­ nyol v á r o s t l á t o g a t t a k m e g . A Phoenicien hajón utazva azonban Lichnowsky heves politikai v i t á b a k e v e r e d e t t h á r o m spa­ nyol r a b s z o l g a k e r e s k e d ő v e l , kik közül egyikkel T e l e k i n e k is „heves egybejövet e l e " volt. Ezek egyike r ö v i d d e l a hajó Barcelonába érkezte után Lichnowskyt — a k i b e n f e l i s m e r t e Don Carlos volt g e n e r á l i s á t — feljelentette a h a t ó s á g o k ­ n á l , így a v á r o s b a l á t o g a t ó h e r c e g e t és Telekit a városkapunál letartóztatták. Va­ lószínűleg az angol k o n z u l közbelépésére rövidesen visszanyerték szabadságukat, sőt a porosz k o n z u l n a k h á l a , 48 órai b a r ­ celonai t a r t ó z k o d á s r a is e n g e d é l y t k a p ­ tak. Erre alapozva másnap, augusztus 21-én i s m é t a v á r o s b a i n d u l t a k , de a t e n ­ geri v á r o s k a p u n á l f e g y v e r e s k a t o n á k t a r ­ t ó z t a t t á k fel és a v á r o s p o l i t i k a i főnö­ k é h e z k í s é r t é k őket. A h e r c e g a helyi porosz k o n z u l t h í v t a segítségül, de a „xefe politico" ü n n e p é l y e s e n b e j e l e n t e t ­ t e l e t a r t ó z t a t á s á t addig, a m í g M a d r i d b ó l ü g y é b e n válasz n e m érkezik. H i á b a ar­ g u m e n t á l t a k o n z u l , h o g y a városvezető lépése a n e m z e t k ö z i g y a k o r l a t t a l ellenke­ zik és a n e m z e t i jog l á b b a l t i p r á s a , hi­ v a t k o z á s a t e g n a p i m e n l e v e l ü k r e , a herceg ü n n e p é l y e s ellenszegülése is h a t á s t a l a n ­ n a k b i z o n y u l t és m i n d h i á b a volt Teleki „teremtettézése" magyar anyanyelvén, a v á r o s f ő n ö k a k é t u t a z ó t a Négy nemze­ tek v e n d é g l ő b e őrizet a l á v e t t e . Alig egy n e g y e d ó r a elteltével az A l a m b r a sétányon, fogházul szolgáló szállo­ d á j u k előtt „a n é p l á z a d á s n a k előjelei mutatkoztak". A bajkeverő rabszolgake­ r e s k e d ő k ui. azzal i z g a t t á k fel a népet, h o g y a k é t fogoly k é t gyűlölt p á r t ü t ő

k a r l i s t a vezérrel azonos, ti. L i c h n o w s k y C a b r e r á v a l , Teleki p e d i g Polóval, C a b ­ r e r a sógorával. A r ö g t ö n z ö t t n é p v e z é r e k m á r a r r a b i z t a t t á k e felizgatott tömeget, hogy a foglyokat d o b j á k ki az a b l a k o n , a n é p n e k a d j á k át és — úgy, m i n t n é h á n y évvel ezelőtt Bassa t á b o r n o k k a l és O ' D o n n e l ezredessel t ö r t é n t — lincsel­ jék m e g . M i n t e g y h a t a n a s z á l l o d á b a is h a t o l t a k a n é p í t é l e t m e g k e z d é s é r e . (Éle­ tének e b b e n a k r i t i k u s ó r á j á b a n í r t a T e ­ leki 1842. a u g u s z t u s 21-i levelét, a m i r e m é g visszatérünk.) A v á r o s v e z e t ő ezt m e g e l ő z e n d ő a h á t s ó ajtón k i l o p ó z t a t t a foglyait, és először a v á r o s h á z i , m a j d a m e g e r ő s í t e t t v á r b ö r t ö n b e z á r a t t a őket közönséges b ű n ö z ő k közé. Kilenc n a p i g vesztegeltek itt, míg a u g u s z t u s 30-án a M a d r i d b ó l m e g é r k e z ő r e n d e l e t vissza n e m adta szabadságukat. A barcelonai konzu­ lok igyekeztek a foglyok h e l y z e t é n e n y ­ híteni. K ö z ü l ü k is k i e m e l i k Teleki le­ velei a „francia k o n z u l " — Lesseps F e r ­ d i n á n d — e m b e r b a r á t i jóságát, aki T e ­ leki a u g u s z t u s 26-i levelét is segített h a ­ z a j u t t a t n i , s z a b a d u l á s u k u t á n pedig ő k é r t e fel a v á r o s k i k ö t ő j é b e n t a r t ó z k o d ó francia fregatt p a r a n c s n o k á t , h o g y a s z a b a d u l t a k a t v e g y e h a j ó j a fedélzetére és vigye F r a n c i a o r s z á g b a . Igaz, h o g y egy „ r é m í t ő szélvész" h é t n a p r a n y ú j t o t t a ki a Venus fedélzetén végigélt t e n g e r i ú t j u ­ k a t , de m i k o r T e l e k i s z e p t e m b e r 6-án levelét írta, m á r f e l t ű n t e k Frankhon p a r t j a i , és r e m é l t e , h o g y k é t ó r a m ú l v a a „ s z a b a d s á g földé"-re léphet. E z u t á n Franciaországon keresztül visszatért Ber­ linbe. I t t j e g y e z z ü k m e g , h o g y Teleki ezen, 1842. s z e p t e m b e r 6-i l e v e l é v e l c s a k n e m azonos h í r a d á s t közölt a pozsonyi Hír­ nökben („G.T.S. levele a Venus fregatt­ ról a K ö z é p t e n g e r e n s e p t e m b . 6-kán" cí­ m e n , 1842. o k t ó b e r 10); a levelet a T e l e k i ­ k u t a t ó k közül Görög Livia i s m e r t e , m é g i s ú g y véli, hogy T e l e k i n e k igenis köze volt a k a r l i s t a „vitézi vállalkozás"-hoz. A b a r ­ celonai k a l a n d o t e g y é b k é n t L i c h n o w s k y is részletesen leírja p o r t u g á l i a i ú t i r a j ­ z á b a n . Hogy ú t j u k n a k mennyire nem volt köze k a r l i s t a v á l l a l k o z á s h o z , igazolja az, hogy L i c h n o w s k y csak a h a z a t é r é s n e k szentelt utolsó fejezetben („Heimfahrt") szól r ö v i d e n a spanyolországi é l m é n y e k ­ ről (Portugal, 421—450). L i c h n o w s k y m u n ­ kája, a Hírnök és az a u g s b u r g i Allge­ meine Zeitung cikkei, de főleg a legillet é k e s e b b e k : a s p a n y o l sajtó h í r a d á s a i (melyeket Teleki k i v á g o t t és leveleihez mellékelve hazaküldött), világosan m u ­ t a t j á k , hogy a Teleki l e v e l é b e n foglal­ t a k a t é n y e k n e k megfelelően m e s é l i k el a barcelonai kalandot. Mindenesetre út­

j u k n a k ez a m a j d n e m t r a g i k u s a n v é g ­ ződő m o z z a n a t a a d h a t t a az ötletet T e l e ­ kinek, h o g y felépítse élete k a r l i s t aintermezzóján Végül s z ü k s é g e s n e k t a r t j u k a n n a k a k é r d é s n e k tisztázását, h o g y beilleszthető-e az u l t r a r e a k c i ó s k a r l i s t á k h o z v a l ó c s a t ­ lakozás Teleki S á n d o r egész eszmei-poli­ tikai a s p e k t u s á b a . Szerencsés k ö r ü l m é n y , h o g y n e m Teleki későbbi, k ö z i s m e r t e n d e m o k r a t i k u s felfogására h i v a t k o z h a t u n k , h a n e m 1842-es, i d ő b e n a k a r l i s t a s z i m ­ p á t i á v a l összefüggésbe h o z h a t ó k o r a b e l i levelezésére. H a n e m volt k a r l i s t a — k é r d e z h e t n é v a l a k i —, m i t k e r e s e t t F e l i x L i c h n o w s k y herceg, volt k a r l i s t a t á b o r n o k t á r s a s á g á ­ ban Spanyolországban? A Teleki-levelek b i z o n y s á g a szerint az előkelő, n a g y v i l á g i , v a k m e r ő , k a l a n d o r - t i p u s ú , Teleki előtt „genie", j e l e n t ő s k a t o n a i m ú l t r a vissza­ t e k i n t ő , 24 éves k o r á b a n b r i g á d t á b o r ­ nokká kinevezett Lichnowsky társasága és b a r á t s á g a n a g y h a t á s s a l volt a t a p a s z ­ t a l a t l a n , r o m a n t i k u s k a l a n d o t kereső, é l n i v á g y ó és fiatal T e l e k i r e . Az előtte n a g y ­ n a k t ű n ő h e r c e g egészen e l k á p r á z t a t t a a „ v i d é k i e s " e r d é l y i f ő n e m e s ifjút, f i ­ gyelmes, b a r á t i volt vele s z e m b e n , m e g ­ a j á n d é k o z t a őt m e m o á r j a i v a l és k é p é v e l , b e v e z e t t e a n é m e t fejedelmi-hercegi u d ­ varokba, a portugál király fogadótermé­ b e és az á l t a l a k e d v e l t politikai t u d o ­ m á n y o k b a , sőt l e v e l e k e t í r t Teleki a n y ­ j á n a k . A hercegnél h é t évvel f i a t a l a b b T e l e k i n e k n e m t ű n t fel, h o g y L i c h n o w s k y o l d a l á n m e l l é k f i g u r a , m i n t e g y t i t k á r i sze­ r e p e t játszik. Az is t é n y viszont, h o g y a h e r c e g r e a k ­ ciós-abszolutisztikus felfogásának éle m e g t ö r t Teleki liberális és d e m o k r a t i k u s meggyőződésén. 1841. a u g u s z t u s 11-i l e ­ v e l é b e n Teleki tisztelettel í r t a lengyel ifjúról, aki az 1831-es „ s z a b a d s á g h á b o r ú ­ b a n vívott és sebei m u t a t j á k , h o g y n e m k e r ü l t e a veszélyt"; egy „ é s z a k a m e r i k a i s z a b a d p o l g á r " ismerőséről, a k i n e k h a ­ zája „ s z a b a d s á g á t k i v í v t a és b o l d o g u l él, n e m k o r l á t o l t a t v á n senkitől s e l ő h a l a d á s á n a k az ö n k é n y n e m szab k e s k e n y k ö r t . . . s s z a b a d s á g á t m i n t legfőbb jót h ő n őrizve boldogul". E g y év m ú l v a T e ­ leki f á j d a l o m m a l é r z é k e l t e L i s s z a b o n b a n , hogy Costa C a b r a i , a r e a k c i ó s - a b s z o l u ­ tista miniszter katonai beavatkozása r é ­ v é n „a s z a b a d e l v ű p á r t m i n o r i t á s b a n m a r a d t " (1842. j ú n i u s 20). L i c h n o w s k y v a l való nézetkülönbségét mutatja, hogy 1842. m á j u s 29-i l e v e l é b e n kifejti: h e ­ lyesebbnek tartaná, ha Lichnowsky a li­ b e r á l i s a b b Don P e d r o p á r t h o z h ú z n a . R e n d k í v ü l jellemző, szinte p o l i t i k a i ö n ­ v a l l o m á s - s z á m b a m e n ő 1842. j ú n i u s 24-i

p o r t u g á l i a i levele, m e l y b e n e l h a t á r o l j a m a g á t a h e r c e g t ő l : „én egész é l t e m e n á t — í r j a —, b á r ezzel m o n d v a sok n i n c s , a s z a b a d e l v ű p á r t h o z t a r t o z á m , és m í g a z ellenkezőről m e g n e m győződöm — mi n a g y o n n e h é z — t a r t o z n i is fogok, u t i t á r s a m p o l i t i k a i h i t v a l l á s a egészen el­ l e n k e z ő , s így k é n y t e l e n v a g y o k egyik p á r t részét s e m v e n n i , c s a k a t á v o l b ó l mindegyiket figyelemmel k í s é r n i . . . " U t o l j á r a h a g y t u k T e l e k i n e k sógorához, Bethlen Farkashoz intézett „Barcelona, 21 A u g u s t i 12 és 1 ó r a közt 842" k e l t e ­ zésű levelét, a m e l y p e r d ö n t ő j e l e n t ő s é g ű a kariizmushoz való viszonyulásában. Élete azon v á l s á g o s ó r á j á b a n í r t a ezt, m i ­ kor Barcelonában a felbolydult tömeg a f o g h á z a k helyiségéül szolgáló szálloda e l ő t t az ő és ú t i t á r s a h a l á l á t k ö v e t e l t e és m e g l i n c s e l é s ü k r e készülődött. Hogy a halálra elkészülve írta: nemcsak reszke­ t e g k é z í r á s a és k u s z a sorai igazolják, h a ­ n e m a levél p a t t a n ó feszültségtől á t h a t o t t tartalma, búcsúja szüleitől, n ő v é r é t ő l , szerelmétől, b a r á t a i t ó l , h a z á j á t ó l és m a ­ g á t ó l az élettől. Lelki n a g y s á g á r a j e l ­

lemző, hogy b á t r a n n é z e t t a h a l á l elébe, a m i n e m c s a k leveléből, h a n e m ú t i t á r s a e m l é k e z é s e i b ő l is k i d e r ü l (Portugal, 432). De v a n b ú c s ú l e v e l é n e k egy-két olyan m e g f o g a l m a z á s a , a m i valóságos politikai t e s t a m e n t u m b a illik. Így a sorok, a m e ­ l y e k b e n a r r a k é r i sógorát: „ b a r á t a i m a t n e v e m b e n üdvözöld u t o l j á r a , s ajáld n e ­ k i k h a z á m a t , m e r t n e k i k dicső kötelességök n e k i szolgálni." És Teleki a h a ­ l á l b a m e n ő k őszinteségével gyötrődött n e m c s a k azért, h o g y h a l á l a m i a t t szülei majd „vigasztalhatatlanok leendenek"; m i n d e n e k e l ő t t a z é r t volt kétségbeesve, h o g y k a r l i s t á n a k m i n ő s í t v e kell m e g h a l ­ n i a „egy politisch h i t é r t , melyet, m i n t t u ­ dod, n e m h o g y n e m k ö v e t t e m , h a n e m m e ­ lyet gyülölek". N e m : ezek a szavak n e m l e h e t n e k h a m i s c s e n g é s ű e k , c s a k igazak. É s h a i g a z n a k fogadjuk el politikai v a l ­ l o m á s á t , ú g y gondoljuk, befejezettnek t e ­ kinthetjük a vitát Teleki Sándor kar­ lista m ú l t j á r ó l . A B e t h l e n F a r k a s n a k K o l o z s v á r r a cím­ zett i s m e r e t l e n levél teljes szövege a kö­ vetkező :

Barcelona, 21 Augusti 12 és 1 óra Közt 842. K e v é s pillanatok m ú l v a a nép dühe áldozatja leendek s Barcelona ut­ cáin hurcoltatva égettetem m e g s kíntelileg v é g z e m életem, melyet ennépemnek akarék szentelni s m i d ő n e sorokat veszed, akkor már sógord s barátod n e m létez, bár emlékét is akár örök homály fedné. Hisz bennetek kimélne m e g a kínos bútól. Ha két érzemény n e m dulná keblemet, istenemre, magam g y ú j t a n á m meg a farakást; meghalni egy politisch hitért, melyet, mint tudod, n e m h o g y n e m követtem, h a n e m melyet gyülölek s mi m é g inkább gyötör, hogy szülőim vigasztalhatatlanok leendenek s kivált anyám, kit én úgy szeretek s ki tudom, hogy csak b e n n e m él; vigasztald öt kedves bátyám, hisz nem örökre válunk el. Bátor én már meghaltnak hiszem magam, mert a menekvülésre oly k e v é s remény van, hála az égnek a gyáva félénkség n e m gyötör (bár kezem reszket) s bátorságom némi elégtételt ád. Mondd anyámnak, hogy viselje oly békével fia vesztét, mint ő halálát. Rózának, m i n d k e t t ő n e k , mondd végbúcsúmat, barátaimat n e v e m b e n üdvözöld utoljára s ajáld nekik hazá­ mat, mert nekik dicső kötelességök neki szolgálni, neked nyújtja jobbját vég­ perceiben is Teleki Sándor E sorokat senkinek ne mutasd, míg némileg felejtve n e m leszek; akkor add apámnak — ő férfi — becsülni fogja s tudni azt is, hogy fia férfi volt s vigasztalandja őt és anyámat s meggyőzni, hogy fia szerette s végperceiben is rá és rátok gondolt. Most élj boldogul 21-dik Augusti 842. [Kívül:] Olvasd egyedül s ha szüleim vagy testvérem jelen vannak, kérlek, ne olvasd.

L e v e l e z é s é n e k t a n ú s á g t é t e l e n i n c s össz­ h a n g b a n — Teleki S á n d o r , az író vissza­ e m l é k e z é s e i v e l . De a n n á l i n k á b b össz­ h a n g b a n v a n Teleki S á n d o r , a politikus elveivel, s z a b a d s á g h a r c o s a r c u l a t á v a l . H a a közölt levelezés szét is oszlatja a k a r ­ lista v á l l a l k o z á s m í t o s z á t ( a m i t t a l á n a z é r t költött, h o g y k a t o n a i m ú l t j á v a l i m ­ p o n á l j o n a civileket t u d v a l e v ő l e g n e m t ú l ­ ságosan k e d v e l ő B e m előtt, m a j d a n n a k r e g é n y e s szálait t o v á b b szőtte a Lessepsüdvözletben), m e g o l d j a viszont p á l y a f u ­ t á s á n a k egy v é l t e l l e n t m o n d á s á t . K i z á r j a u g y a n i s azt a lehetőséget, azt a fekete p o n t o t életéből, m i n t h a a d e m o k r a t a Táncsics, a j a k o b i n u s Petőfi b a r á t j a , a

A koltói kastély

s z a b a d s á g h a r c o s B e m és G a r i b a l d i e z r e ­ dese, Victor H u g o e l v b a r á t j a a r e a k c i ó s k a r l i s t á k h a d j á r a t á n a k r é s z t v e v ő j e vagy elveik fegyverviselője lett v o l n a . T ö r e t ­ l e n n é teszi Teleki politikai fejlődésvona­ lát. Azét a Teleki S á n d o r é t , a k i iskolás k o r á b a n „Egy d u b l i n i n é p b a r á t e s z m é i " ről szóló k ö n y v e t n y o m o t t kollégája, S á m i László kezébe, m a j d az 1846—47-es é v e k E r d é l y é n e k egyik liberális-ellenzéki p o l i t i k u s a lett, h o g y az 1848—49-es for­ r a d a l m i é v e k és a z e m i g r á c i ó i d e j é n m i n t j ó hazafi és d e m o k r a t a h a r c o s v á l ­ jon közismertté. Csetri Elek

IFJÚSÁG-NEVELÉS A neveléselmélet néhány időszerű kérdése

A szociológiai és t á r s a d a l o m l é l e k t a n i é r d e k l ő d é s fellendülése n y o m á n az utóbbi i d ő b e n e g y r e t ö b b szó esik az ifjúság t á r s a d a l m i beilleszkedéséről. Ö r v e n d e t e s t é n y ez, hiszen a t á r s a d a l o m fejlődése n e m kis m é r t é k b e n függ attól, hogy e kér­ dés m e g o l d á s a m i l y e n ú t o n h a l a d . Az ifjúság t á r s a d a l m i beilleszkedése n e m u t o l s ó s o r b a n pedagógiai probléma, hiszen a személyiség e r e d m é n y e s f o r m á l á s a n é l k ü l a l i g h a é r h e t ő el. Az i n t e l l e k t u s fejlesztése, a k o r s z e r ű i s m e r e t e k megfelelő m ó d o n t ö r t é n ő e l s a j á t í t á s a k a p c s á n n e m m o n d h a t j u k , h o g y a h a z a i p e d a g ó g i a n e v á l l a l t volna részt az e m l í t e t t k é r d é s v i z s g á l a t á b ó l és t á r g y a l á s á b ó l . E n n e k b i z o n y í t é k a egyebek között a Korunk 1970. 11-es p e d a g ó g i a i jellegű s z á m a is. V é l e m é n y ü n k szerint a z o n b a n az u t ó b b i é v e k b e n m i n t h a h á t t é r b e szorult v o l n a e k é r d é s c s o p o r t másik oldala, éspedig a m a g a t a r t á s , az erkölcsi t u d a t és v i s e l k e d é s a l a k í t á s á n a k p e d a g ó ­ giája. P e d i g a t á r s a d a l m i beilleszkedés n e m c s u p á n a szellemi és fizikai m u n k á b a való szakmai b e k a p c s o l ó d á s t j e l e n t — t u d á s és k é p z e t t s é g a l a p j á n —, h a n e m meghatározott társadalmi viszonyokba v a l ó beilleszkedést m e g s z i l á r d í t á s u k és t o ­ v á b b f e j l e s z t é s ü k é r d e k é b e n . Ö n m a g á b a n v é v e a t u d á s , az i n t e l l e k t u s , a képzett­ ség, sőt m é g a t e h e t s é g s e m é r t é k , h a n e m csak attól függően v á l i k azzá, hogy mire használják fel. A szocialista p e d a g ó g i a t e h á t c s a k a b b a n a m é r t é k b e n képes eleget t e n n i az ifjúság t á r s a d a l m i i n t e g r á l á s á v a l összefüggő f e l a d a t a i n a k , a m i l y e n m é r t é k b e n é r d e m l e g e s v á l a s z t t u d a d n i az erkölcsi és j e l l e m n e v e l é s „hogyan"-j V a l a m e l y t u d o m á n y á g fejlődése e l k é p z e l h e t e t l e n az i n f o r m á c i ó k nemzetközi cseréje n é l k ü l . N i n c s ez m á s k é n t a p e d a g ó g i á b a n s e m . A l i g h a szorul bizonyításra a z o n b a n , h o g y a n e v e l é s e l m é l e t n e k , l e s z ű k í t v e a k é r d é s t : a kommunista erkölcsi n e v e l é s e l m é l e t é n e k hazai g y a r a p í t á s a v é g e t t — e t u d o m á n y á g a k hangsúlyozottan osztály- és politikai jellege m i a t t — saját erőfeszítéseink m e l l e t t elsősorban m á s szocialista országok p e d a g ó g i a i e r e d m é n y e i t kell s z á m b a v e n n ü n k és kritikailag f e l h a s z n á l n u n k . E b b e n a v o n a t k o z á s b a n k ü l ö n ö s h a n g s ú l y t k a p a neveléselmélet szovjetunióbeli e r e d m é n y e i n e k és p r o b l é m á i n a k a l a p o s i s m e r e t e . Ilyen m e g g o n d o l á s o k a l a p j á n v á l l a l k o z t u n k a r r a , h o g y az erkölcsi nevelés szerteágazó p r o b l é m á i közül n é h á n y a t — a m e l y e k m e g l á t á s u n k szerint a szovjet pedagógusközvélemény figyelmének a homlokterében állanak — áttekintsünk ta­ nulmányunkban.

A szocialista p e d a g ó g i a m á r k i a l a k u l á s a k o r f e l i s m e r t e : az ifjúság é l e t r e v a l ó felkészítése m e g k ö v e t e l i , h o g y a g y e r m e k i lét, a „ g y e r m e k t á r s a d a l o m " viszonyai h a s o n l í t s a n a k a „felnőtt" t á r s a d a l o m életéhez. C s a k így, cselekvő m ó d o n , m e n e t k ö z b e n s a j á t í t h a t j a el a g y e r m e k azt a m a g a t a r t á s t , a m e l y r e felnőtt k o r á b a n szük­ sége lesz, s v á l h a t s z o k á s á v á a helyes m a g a t a r t á s . J ó l l e h e t a g y e r m e k i élet és a n e v e l é s egységének felismerése egyidős a szocialista p e d a g ó g i a i g o n d o l k o d á s s a l , e n n e k az e l v n e k a t u d o m á n y o s - p e d a g ó g i a i k i m ű v e l é s e és a l k a l m a z á s a hosszú ideig késett, l e m a r a d á s r a k á r h o z t a t v a k ü l ö n ö s e n az erkölcsi nevelés elméletét. A szovjet pedagógiai k ö z v é l e m é n y t foglalkoztató p r o b l é m á k és az u t ó b b i másfél é v t i z e d b e n elért e r e d m é n y e k n e m é r t é k e l h e t ő k a n é l k ü l , hogy a fejlődést fékező okok közül kettőt, h a futólag is, s z e m ü g y r e n e v e n n é n k . Az erkölcsi n e v e l é s t e r m é s z e t s z e r ű e n feltételezi a személyiség fejlődési t ö r ­ v é n y s z e r ű s é g e i n e k i s m e r e t é t és pedagógiai f e l h a s z n á l á s á t . É r t h e t ő t e h á t , hogy a személyiséglélektan a n e v e l é s e l m é l e t egyik alapozó t u d o m á n y a , h i s z e n a s z e m é l y i ­ ség s t r u k t ú r á j á n a k és fejlődésének b o n y o l u l t r e n d s z e r é t t á r j a fel. Az is i s m e r t tény, h o g y a g y e r m e k i személyiség n e m c s u p á n egy m á s i k (felnőtt) személyiség k ö z v e t l e n h a t á s á r a fejlődik, h a n e m a g y e r m e k c s o p o r t s a közösség b o n y o l u l t sze­ mélyközi és k o l l e k t í v v i s z o n y a i b a t ö r t é n ő cselekvő b e k a p c s o l ó d á s ú t j á n . Így h á t a t á r s a d a l o m l é l e k t a n és ezen b e l ü l a kiscsoport-elmélet kétségtelenül a nevelés­ e l m é l e t m á s i k s e g é d t u d o m á n y a , m e l y n e k segítsége n é l k ü l c s a k t a p o g a t ó d z v a h a l a d ­ h a t előre, hiszen a l é l e k t a n n a k é p p e n ez az ága foglalkozik a csoportképződés, a közösségfejlődés, e g y é n es közösség k ö l c s ö n v i s z o n y á n a k k ü l ö n b ö z ő a s p e k t u s a i ­ val, az alakulás oldaláról közelítve m e g a k é r d é s t . A t u d o m á n y o s i g é n y ű s z e m é l y i ­ ség- és t á r s a d a l o m l é l e k t a n a h a r m i n c a s , n e g y v e n e s é v e k b e n v i l á g v i s z o n y l a t b a n is l a s s a b b a n fejlődött, m i n t m a , és l é n y e g e s e n k e v e s e b b m e g b í z h a t ó a d a t o t szolgál­ t a t o t t a p e d a g ó g i á n a k . A k o m m u n i s t a erkölcsi n e v e l é s e l m é l e t é n e k kidolgozását fékező okok között a személyiség- és t á r s a d a l o m l é l e k t a n i a l a p o z á s h i á n y a k é t s é g ­ telenül j e l e n t ő s szerepet játszott. A jó é r t e l e m b e n v e t t pedagógiai g y a k o r l a t és az e m p i r i k u s a d a t o k r a t á m a s z ­ k o d ó k u t a t á s , h a n e m is k a p o t t kellő segítséget a l é l e k t a n t ó l , h a n a g y e r ő p a z a r l á s á r á n is, de s i k e r r e l l á t o t t hozzá az erkölcsi n e v e l é s f e l a d a t a i n a k m e g o l d á s á h o z . E z e k ­ n e k az erőfeszítéseknek a n y o m á n j e l e n t ő s e r e d m é n y e k születtek a S z o v j e t u n i ó b a n m á r a harmincas évek folyamán. Az erkölcsi n e v e l é s e l m é l e t é n e k fejlődését gátló o k o k között m á s o d s o r b a n é p p e n azt kell e m l í t e n ü n k , hogy m e g s z a k a d t a folytonosság a z o k n a k a pedagógiai t ö r e k v é s e k n e k és e r e d m é n y e k n e k a kiteljesítésében és f e l h a s z n á l á s á b a n , a m e l y e k a legmagasabb színvonalon Makarenko életművében jelentkeztek a harmincas é v e k b e n . Ú g y s z ó l v á n n i n c s olyan fejezete az erkölcsi n e v e l é s e l m é l e t é n e k , a m e l y e t t a p a s z t a l a t i l a g ellenőrzött lényeges felfedezésekkel n e g a z d a g í t a n a ez az é l e t m ű . A k o n k r e t i z á l t nevelési cél szerepe (nevelési p r o g r a m ) , a személyiség t e r v e z e t é n e k fogalma, a közösségi n e v e l é s e l m é l e t é n e k , a p á r h u z a m o s és egyéni pedagógiai r á h a ­ tások módszertanának alapjai mind olyan kérdések, amelyek páratlanul eredmé­ n y e s gyakorlati m e g o l d á s r a s r é s z b e n e l m é l e t i feldolgozásra t a l á l t a k M a k a r e n k o m u n k á s s á g a során, m é g p e d i g az ú j , m a r x i s t a p e d a g ó g i a s z e l l e m é b e n . Ez az élet­ m ű a z o n b a n a szerző k o r a i h a l á l a m i a t t főleg az e l m é l e t i r e n d s z e r e z é s s z e m p o n t ­ j á b ó l befejezetlen m a r a d t , m e g í r t e l m é l e t i m u n k á i p e d i g n a g y késéssel — c s u p á n a n e g y v e n e s évek végétől k e z d v e — j u t o t t a k el a z olvasóhoz. A m a k a r e n k ó i nevelési koncepció t e r m é k e n y í t ő h a t á s á t n a g y m é r t é k b e n a k a ­ d á l y o z t a az a k ö r ü l m é n y is, hogy n e m t a l á l t kellő t á m a s z r a k o r a pszichológiai eredményeiben a személyiség- és a t á r s a d a l o m l é l e k t a n i k u t a t á s o k m á r jelzett

l e m a r a d á s a m i a t t . H i á n y z o t t t e h á t egy sor á l t a l a feltárt pedagógiai jelenség és t ö r v é n y s z e r ű s é g l é l e k t a n i m a g y a r á z a t a és bizonyítása. M a k a r e n k o é l e t m ű v é n é l n e m a z é r t i d ő z t ü n k ennyit, m i n t h a az a k o m m u ­ n i s t a erkölcsi n e v e l é s m i n d e n k é r d é s é t k i m e r í t e n é , h a n e m azért, m e r t sok lényeges felfedezése m e l l e t t a n e v e l é s e l m é l e t m e g o l d á s r a v á r ó p r o b l é m á i t is felvázolta, t á m ­ p o n t o k a t n y ú j t v a a t o v á b b i k u t a t á s o k h o z . A d o g m a t i z m u s hosszú időre elterelte a figyelmet n e m c s a k M a k a r e n k o h a g y a t é k á r ó l , h a n e m m á s j e l e n t ő s pedagógusok m u n k á s s á g á r ó l is, és á l t a l á b a n a n e v e l é s e l m é l e t t é n y l e g e s p r o b l é m á i r ó l . I l y e n fel­ t é t e l e k között t ö r t é n h e t e t t meg, h o g y a n e v e l é s e l m é l e t b e n m i n d i n k á b b az „intellekt u a l i z m u s " lett ú r r á . E felfogás szerint a t a n u l ó k helyes erkölcsi m a g a t a r t á s á n a k k i a l a k í t á s á h o z elegendő, h a ő k e t e m a g a t a r t á s szükségességéről személyes p é l d á v a l a l á t á m a s z t o t t szóbeli felvilágosítással meggyőzzük, s t e t t e i k e t j u t a l m a z z u k , illetve b ü n t e t j ü k . A g y a k o r l a t és a m a r x i s t a filozófiára t á m a s z k o d ó p e d a g ó g u s o k egy része cáfolta u g y a n ezt a felfogást, s a n e v e l é s lényege k ö r ü l i d ő n k é n t éles v i t á k r o b ­ b a n t a k ki, a z o n b a n a szó m á g i k u s e r e j é b e v e t e t t hit m a j d h o g y n e m h o l t p o n t r a j u t t a t t a a n e v e l é s e l m é l e t i k u t a t á s o k a t , m i k ö z b e n a g y a k o r l a t b a n is súlyos k á r o k a t okozott. A szovjet t á r s a d a l o m é l e t é b e n v é g b e m e n t v á l t o z á s o k a z o n b a n v é g ü l is k i m o z ­ dították a neveléselméletet a többé-kevésbé meddő viták stádiumából. N a g y m é r t é k b e n m e g n ö v e k e d t e k az e m b e r i r á n t t á m a s z t o t t erkölcsi követel­ m é n y e k (az e m b e r i m a g a t a r t á s s z a b á l y o z á s á b a n a jogi és gazdasági k é n y s z e r mellett e l ő t é r b e k e r ü l t a k ö z v é l e m é n y szerepe is), ez p e d i g p a r a n c s o l ó szükségességgé t e t t e az erkölcsi n e v e l é s h a t é k o n y s á g á n a k fokozását. M á s r é s z t a t á r s a d a l m i fejlődés új s z a k a s z a k e d v e z ő feltételeket t e r e m t e t t a n e v e l é s e l m é l e t fejlődését a k a d á l y o z ó okok megszüntetéséhez. A n e v e l é s e l m é l e t b e n e l u r a l k o d o t t h i b á s szemléleti m ó d f e l s z á m o l á s á n a k ú t j á n m é r f ö l d k ő volt I. A. K a i r o v , a P e d a g ó g i a i T u d o m á n y o k A k a d é m i á j a a k k o r i elnö­ k é n e k 1955-ben t a r t o t t j e l e n t é s e a szovjet p e d a g ó g i a h e l y z e t é r ő l és feladatairól. E b b e n a b e s z é d b e n a m a r x i s t a filozófia metodológiai a l a p j á n először k e r ü l t h i v a ­ t a l o s a n is sor az erkölcsi n e v e l é s l é n y e g é n e k m a k a r e n k ó i m e g f o g a l m a z á s á r a . * A je­ l e n t é s és a v i t á k leszögezték, h o g y az erkölcsi n o r m á k és k ö v e t e l m é n y e k é r t e l m i ­ é r z e l m i e l f o g a d t a t á s a a t a n u l ó k k a l szóbeli ú t o n n e m m e r í t i k i a n e v e l é s fogal­ m á t , sőt h a azt csak e r r e k o r l á t o z z u k , e l t o r z í t j u k a n e v e l é s lényegét. A m a g a t a r ­ t á s megfelelő g y a k o r l á s a n é l k ü l a felvilágosítás a s z a v a k és a t e t t e k , a t u d a t és a m a g a t a r t á s e l l e n t m o n d á s á h o z vezet. Az erkölcsi n e v e l é s l é n y e g e t e h á t n e m p u s z t á n a felvilágosítás, h a n e m a g y e r m e k t e v é k e n y s é g é n e k és közösségi é l e t é n e k ilyen é r t e l m ű m e g s z e r v e z é s e és i r á n y í t á s a . Az erkölcsi t u l a j d o n s á g e b b e n a közösségi életben v á l i k szükségessé, n y i l v á n u l m e g és a l a k u l ki. A m a g a t a r t á s ilyen gya­ k o r l á s á t k e l l h o g y kísérje az etikai felvilágosítás, az erkölcsi k ö v e t e l m é n y e k t u d a ­ tosítása. A k o m m u n i s t a n e v e l é s e l m é l e t é n e k fejlődésére k é t s é g t e l e n ü l j e l e n t ő s e n h a t o t ­ t a k a m e g é l é n k ü l ő l é l e k t a n i (általános, személyiség- és t á r s a d a l o m l é l e k t a n i ) k u t a ­ tások. E v o n a t k o z á s b a n m e g a l a p o z ó j e l e n t ő s é g ű e k o l y a n m ű v e k , m i n t K o v a l j o v — Mjasziscsev: Jellem és képességek, N . A. L e o n t y e v : A pszichikum fejlődése, Sz. J. Rubinstein : Az általános pszichológia alapjai, Lét és tudat. * P a r a d o x jelenség, h o g y M a k a r e n k o t é n y l e g e s s z e r e p é n e k a felismerése n e m s o k k a l azelőtt k ö v e t k e z e t t b e , h o g y a p o l g á r i p e d a g ó g i a is „felfedezte" őt, és p é l ­ d á u l U. B r o n f e n b r e n n e r a m e r i k a i szociálpszichológus A jellemtanulmányozás szov­ jet módszerei c í m ű t a n u l m á n y á b a n a r r a a k ö v e t k e z t e t é s r e j u t o t t , h o g y „a n e v e l é s m a k a r e n k ó i k o n c e p c i ó j a és m ó d s z e r t a n a f e l ü l m ú l j a az egész v i l á g p e d a g ó g u s a i n a k az u t ó b b i 30 é v b e n elért e r e d m é n y e i t " .

M i u t á n — f ő k é n t a l é l e k t a n i k u t a t á s o k n y o m á n — világossá v á l t , h o g y a z e m b e r i t u l a j d o n s á g o k n e m c s a k kifejeződnek a c s e l e k e d e t e k b e n , h a n e m a z o k b a n i s a l a k u l n a k ki, új m ó d o n m e r ü l t fel a n e v e l é s c é l i r á n y o s s á g á n a k és m ó d s z e r t a n á n a k problémája. A nevelési cél á l t a l á n o s , e s z m é n y s z e r ű , t ö m ö r m e g f o g a l m a z á s á t M a k a r e n k o m á r a 30-as é v e k d e r e k á n kifogásolta, illetve e l é g t e l e n n e k t a r t o t t a , r á m u t a t v a a r r a , h o g y a p e d a g ó g i á n a k n e m a nevelési eszmények, h a n e m az e s z m é n y felé vezető utak f e l t á r á s a a d ö n t ő feladata, ez v i s z o n t m e g k ö v e t e l i az e s z m é n y f e l b o n ­ t á s á t c s e l e k e d e t e k b e n m e g n y i l v á n u l ó e m b e r i t u l a j d o n s á g o k r a , vagyis r e á l i s a n e l ­ é r h e t ő n e v e l é s i rész-célokra. A n e v e l é s u g y a n i s c s a k a c s e l e k e d e t e k r é v é n t u d hozzáférni a t u l a j d o n s á g o k h o z m i n d az ellenőrzés, m i n d a k i a l a k í t á s é r d e k é b e n . A g y a k o r l a t i n e v e l ő m u n k á t t é n y l e g e s e n i r á n y í t ó k o n k r é t nevelési c é l r e n d s z e r c s u p á n a n e v e l é s p r o g r a m j á b a n ö l t h e t testet. I l y e n p r o g r a m kidolgozását t e k i n t e t t e M a k a ­ r e n k o az elméleti p e d a g ó g i a egyik a l a p v e t ő f e l a d a t á n a k . Ezt a f e l a d a t o t a t á r s a d a l m i szükséglet s a pszicho-pedagógiai k u t a t á s o k f e j ­ lődése az 50-es é v e k v é g é n i s m é t n a p i r e n d r e tűzte. Az e l m ú l t tíz e s z t e n d ő s o r á n a S z o v j e t u n i ó b a n (de m á s szocialista országok­ b a n is) sor k e r ü l t a z első nevelési p r o g r a m o k kidolgozására. A k u t a t á s o k és v i t á k t i s z t á z t á k a p r o g r a m o k szerkezetét és felépítését. A p r o g r a m i s k o l a - t a g o z a t o n k é n t két, i l l e t v e h á r o m r é s z r e oszlik. Az első fejezetben b e m u t a t á s r a k e r ü l n e k a k o n k r e ­ t i z á l t erkölcsi (és m á s ) t u l a j d o n s á g o k m i n t nevelési részletcélok, a m á s o d i k b a n , osz­ t á l y o k r a b o n t v a , a z o k a t a c s e l e k e d e t e k e t és t e v é k e n y s é g e k e t sorolják fel, a m e l y e k ­ b e n a k í v á n t t u l a j d o n s á g o k k i a l a k í t h a t ó k . Egyes p r o g r a m o k k ü l ö n fejezetben o l y a n p r ó b a - f e l a d a t o k a t is t a r t a l m a z n a k , a m e l y e k segítségével a n e v e l é s e r e d m é n y e , t e h á t a nevelési szint is m e g á l l a p í t h a t ó bizonyos h a t á r o k között. A n e v e l é s i p r o g r a m o k első v á l t o z a t a i n a k a l k a l m a z á s a és az ezzel k a p c s o l a t o s v i t á k s o r á n a z o n b a n az is felszínre k e r ü l t , h o g y e p r o g r a m o k m é g n e m f e l e l n e k m e g teljes m é r t é k b e n a h o z z á j u k fűzött r e m é n y e k n e k , és a megfelelő p r o g r a m k i ­ dolgozása k o r á n t s e m k ö n n y ű f e l a d a t . A l e k ü z d e n d ő n e h é z s é g e k r e h í v j a fel f i g y e l m ü n k e t E. Sz. M a h l a h egyik a l a p o s és meggyőző t a n u l m á n y á b a n (A tanulók személyiségvizsgálatának módszereiről. Szovjetszkaja Pedagogika, 1965. 10). Az első n e h é z s é g — á l l a p í t j a m e g M a h l a h — a b b a n áll, h o g y a t u l a j d o n s á g o k a t jelölő s z a v a k fogalmi t a r t a l m a n e m eléggé tisz­ tázott, és így n e m eléggé e g y é r t e l m ű . E n n e k a h e l y z e t n e k a felszámolása m e g k ö ­ veteli a t u l a j d o n s á g o k belső s t r u k t ú r á j á n a k az e l e m z é s é t a t é n y l e g e s t á r s a d a l m i j e l e n t é s m e g á l l a p í t á s a végett. A n e h é z s é g e k m á s o d i k csoportja a b b ó l k ö v e t k e z i k , h o g y az erkölcsi t u l a j d o n s á g o k összetettek: első- és m á s o d r a n g ú e l e m e k e t f o g l a l n a k magukban. Az egyes t u l a j d o n s á g o k k i a l a k í t h a t ó s á g a n e m u t o l s ó s o r b a n a t t ó l függ, m e g t u d j u k - e r a g a d n i az illető t u l a j d o n s á g o t a l k o t ó s t r u k t u r á l i s e l e m e k közül az elsőd­ legeset, m e r t ez a n e v e l ő m u n k a k i i n d u l ó p o n t j a . M i n d a n e v e l ő , m i n d a g y e r m e k ­ közösség figyelmét é p p e n a lényeges e l e m e t kifejező g y e r m e k i c s e l e k e d e t e k r e é s a z o k e l b í r á l á s á r a k e l l összpontosítani. Így ezek a lényeges s t r u k t u r á l i s e l e m e k a l ­ k o t j á k a g y a k o r l a t b a n a p i l l a n a t n y i nevelési célokat. A t u l a j d o n s á g o k s t r u k t u r á l i s e l e m z é s é n e k a b b ó l kell k i i n d u l n i a , h o g y m i n ­ d e n t u l a j d o n s á g elvileg egy sor cselekvésből és a h o z z á j u k t a r t o z ó m o t i v á c i ó s e l e ­ m e k b ő l áll össze. A vizsgálat s o r á n t e h á t n e m a pszichikai k o m p o n e n s e k e t k e l l k e r e s n i — hiszen u g y a n a z o n pszichikai k o m p o n e n s e k k ü l ö n b ö z ő , sőt e l l e n t é t e s e r ­ kölcsi t u l a j d o n s á g o k hordozói is l e h e t n e k —, h a n e m a t u l a j d o n s á g kifejezési for­ m á i b ó l kell k i i n d u l n i .

N e m m i n d e n e m b e r i c s e l e k e d e t n e k v a n a z o n b a n erkölcsi jelentősége, sok csu­ p á n egyszerű „technikai, kivitelezési m ó d " , az erkölcsi v o n á s t t e h á t se ki n e m fejezi, se n e m formálja. A c s e l e k e d e t e k elemzése az erkölcsi t u l a j d o n s á g o k s t r u k ­ t ú r á j á n a k m e g á l l a p í t á s a v é g e t t a m a r x i s t a s z e m é l y i s é g e l m é l e t a m a tételéből i n d u l ki, h o g y a személyiség n e m m á s , m i n t a p s z i c h i k u m b a n v i s s z a t ü k r ö z ö t t t á r s a d a l m i viszonyok összessége. H a ezt a t é t e l t m i n t k i i n d u l ó p o n t o t elfogadjuk, a k k o r az is n y i l v á n v a l ó , h o g y m i n d e n egyes erkölcsi v o n á s t úgy kell felfognunk, m i n t egy-egy t á r s a d a l m i l a g m e g h a t á r o z o t t v i s z o n y t az egyén és a ( t á r s a d a l m a t megtestesítő) kö­ zösség között. A m a r x i s t a s z e m é l y i s é g e l m é l e t és etika e m e m e g á l l a p í t á s a i közismertek. M a h l a h fejtegetése a z o n b a n feltétlenül új a b b a n , hogy az i s m e r t t é t e l e k e t összefüg­ gésbe hozza az egyén és közösség fejlődésének kölcsönviszonyával. Leszögezi u g y a n ­ is, h o g y az egyes cselekedetek, illetve t u l a j d o n s á g e l e m e k v i z s g á l a t a k o r tekintetbe k e l l v e n n ü n k , h o g y b á r m e l y viszony (tulajdonság) v a l a m i l y e n t á r s a d a l m i , közösségi szükséglet, cél m e g v a l ó s u l á s á é r t j ö n l é t r e , v a g y i s m i n t az a d o t t cél elérésének eszköze j e l e n t k e z i k . E b b ő l k ö v e t k e z i k a z u t á n , h o g y az erkölcsi v o n á s o k szerkezetét csak a b b a n az e s e t b e n h a t á r o z h a t j u k meg, h a m e g á l l a p í t j u k a z o k a t a t á r s a d a l m i ­ közösségi c é l o k a t is, a m e l y e k az a d o t t erkölcsi v o n á s (szabályozott viszonyulási mód) révén valósulnak meg. Így h á t az erkölcsi v o n á s o k s z e r k e z e t é n e k elemzése — lényeges alkotóelemek kiemelése végett — azoknak a közösségi-társadalmi céloknak a megállapításával kezdődik, m e l y e k m e g k ö v e t e l i k az a d o t t t u l a j d o n s á g o t ; a t o v á b b i a k b a n fel kell ölelnie a z o k a t az egyénközi és közösségi viszonyokat, a m e l y e k eszközei az adott cél e l é r é s é n e k , és végül a m a c s e l e k e d e t e k d e f i n i á l á s á v a l k e l l h o g y befejeződjék, a m e l y e k b e n az a d o t t viszony (tulajdonság) kifejezésre jut. Az erkölcsi t u l a j d o n s á g o k t a r t a l m á n a k M a h l a h felvázolta szerkezeti elemzése k é t s é g t e l e n ü l o l y a n k u t a t á s i feladat, m e l y n e k m e g o l d á s a n é l k ü l a nevelési p r o g r a ­ m o k csak t ö b b é - k e v é s b é ö n k é n y e s m ó d o n kidolgozott t u l a j d o n s á g - f e l s o r o l á s o k a t t a r ­ t a l m a z h a t n a k a n é l k ü l , h o g y a n e v e l é s t é n y l e g e s célrendszerét és eszközrendszerét n y ú j t a n á k a p e d a g ó g u s o k n a k . F e l t é t e l e z h e t ő e n m á r ezeket a s z e m p o n t o k a t is figye­ l e m b e v e t t é k a n n a k az új nevelési p r o g r a m n a k a kidolgozásakor, m e l y I. Sz. M a r j e n k ó n a k és k u t a t ó k o l l e k t í v á j á n a k m u n k á s s á g a n y o m á n l á t o t t n a p v i l á g o t . Min­ d e n e s e t r e a n e v e l é s e l m é l e t i s z a k e m b e r e k 1969-es m o s z k v a i t a n á c s k o z á s á n E. I. Monoszzon a k a d é m i k u s v i t a n y i t ó e l ő a d á s á b a n az új p r o g r a m o t j e l e n t ő s pedagógiai e r e d m é n y k é n t k ö n y v e l t e el.

A nevelési p r o g r a m — a m e n n y i b e n a vázolt feltételek a l a p j á n , megfelelő r e n d s z e r e z é s b e n , a z o k a t a c s e l e k e d e t e k e t m u t a t j a be, a m e l y e k b e n az erkölcsi t u l a j ­ d o n s á g o k t é n y l e g e s e n kifejezésre j u t n a k , t e h á t k i a l a k u l n a k — e g y b e n a nevelés­ m ó d s z e r t a n k i d o l g o z á s á n a k a l a p j a i t t e r e m t i m e g . És ezzel e l j u t o t t u n k a második a l a p v e t ő p r o b l é m á h o z , a m e l y a n e v e l é s e l m é l e t i k u t a t á s o k k ö z p o n t j á b a n áll és a t u d o m á n y o s p e d a g ó g i a m o n d h a t n i legfontosabb p r o b l é m á j a is. Az erkölcsi nevelés módszertana, a n e v e l é s e l m é l e t t ő l eltérően, n e m szorítkoz­ h a t c s u p á n a nevelési f o l y a m a t l é n y e g é n e k , szerkezetének, m ó d s z e r e i n e k és szer­ vezési f o r m á i n a k a b e m u t a t á s á r a , h a n e m fel kell t á r n i a a nevelési m ó d s z e r e k és e l j á r á s o k egységes r e n d s z e r é t a k i a l a k í t a n d ó t u l a j d o n s á g o k r e n d s z e r é v e l össze­ függésben, s m i n d e z t a m a g a d i n a m i k á j á b a n . M i u t á n az e g y é n t cselekedetei r é v é n kell n e v e l n i , ú g y t ű n h e t , hogy a n e v e l é s m ó d s z e r t a n n a k a r r a a k é r d é s r e kell válaszolnia, m i l y m ó d o n kell létrehozni.

f e n n t a r t a n i v a l a m e l y t u l a j d o n s á g k i a l a k í t á s á t szolgáló t e v é k e n y s é g e t és h o g y a z e m b e r erkölcsi a r c u l a t á t t e m é r d e k t u l a j d o n s á g alkotja, s m i n d e g y i k eltérő v a g y l e g a l á b b i s részben eltérő c s e l e k e d e t e k b e n j e l e n t k e z i k és a l a k u l k i ! H a a n e v e l é s az egyes t u l a j d o n s á g o k k ü l ö n á l l ó f o r m á l á s á t jelenti, e g y m á s t ó l elszigetelt c s e l e k e d e t e k k i v á l t á s a és g y a k o r l á s a ú t j á n , a k k o r a n e v e l é s e z e r n y i , e g y m á s t ó l elszigetelt pedagógiai erőfeszítés, cselekedtetés k u s z a s z ö v e v é n y é v é v á l n é k , m e l y e t s e m á t t e k i n t e n i , s e m i r á n y í t a n i n e m l e h e t n e . Ez az ú t t e h á t j á r h a t a t l a n a n n á l i n ­ k á b b , m e r t h a a n e v e l ő c s u p á n e g y - k é t k ü l ö n á l l ó t u l a j d o n s á g f o r m á l á s á r a össz­ pontosítja a figyelmét, k ö z b e n a g y e r m e k — szükségletei és a s p o n t á n k ü l s ő h a ­ t á s o k n y o m á n — más t e v é k e n y s é g e t is folytat m a j d , a m e l y n e k s o r á n a nevelői s z á n ­ d é k t ó l eltérő, esetleg n e g a t í v t u l a j d o n s á g o k is k i a l a k u l n a k . A jelenlegi m ó d s z e r t a n i k u t a t á s o k j e l e n t ő s r é s z é n e k egyik fogyatékossága — a m i n t erre Monoszzon m á r idézett b e s z é d é b e n r á m u t a t — é p p e n a b b a n áll, hogy a t u l a j d o n s á g o k f o r m á l á s á t ilyen f u n k c i o n á l i s m e g k ö z e l í t é s b e n vizsgálja, vagyis m i n d e n t u l a j d o n s á g n a k önálló s z e r e p e t t u l a j d o n í t . Ezeket a z elképzeléseket azzal i n d o k o l j á k , h o g y a n e v e l é s e l m é l e t i k u t a t á s o k m á s t u d o m á n y h o z h a s o n l ó a n csak úgy l e h e t n e k e r e d m é n y e s e k , h a egy-egy s z ű k r é s z l e t k é r d é s t á l l í t a n a k a vizsgálódás központjába. Ezek a k u t a t á s o k v a l ó b a n n e m feleslegesek. M ű v e l ő i k a z o n b a n m e g f e l e d k e z n e k a r r ó l , h o g y a személyiség fejlődésének e l e v e n f o l y a m a t á b a n s o h a s e m f o r m á l ó d n a k k ü l ö n - k ü l ö n a z egyes t u l a j d o n s á g o k . T u l a j d o n s á g - r e n d s z e r e k a l a k u l n a k k i , a m e l y e ­ k e n beiül a k ü l ö n b ö z ő t u l a j d o n s á g o k kölcsönösen h a t n a k e g y m á s r a , segítve vagy g á t o l v a e g y m á s fejlődését. E z é r t a z t á n az izolált t u l a j d o n s á g o k k ü l ö n á l l ó f o r m á ­ l á s á t vizsgáló k u t a t ó k ö v e t k e z t e t é s e i n e k a z á l t a l á n o s í t h a t ó s á g a k i s m é r t é k ű . E k ö ­ vetkeztetések r e n d s z e r i n t elvesztik é r v é n y e s s é g ü k e t , m i h e l y s t a l k a l m a z n i p r ó b á l ­ j u k a t é n y l e g e s n e v e l ő m u n k á b a n , a m e l y m i n d i g hatás-komplexumokkal, tulajdon­ s á g o k a t f o r m á l ó c s e l e k e d e t e k egész rendszerével találja magát szemben. A h h o z , h o g y a n e v e l é s v a l ó b a n j á r h a t ó útjait feltárják, a m ó d s z e r t a n i k u t a ­ t á s o k n a k m e g kell t a l á l n i u k a k ü l ö n b ö z ő t u l a j d o n s á g o k a l a k í t á s á n a k közös n e v e ­ zőjét, a z o k a t a t e v é k e n y s é g i á g a k a t , a m e l y e k megfelelő t á r s a d a l m i célok szolgálata e s e t e n s z e r v e s e n m a g u k b a olvasztják a r o k o n erkölcsi v o n á s o k e g y ü t t e s f o r m á l á s á t szolgáló c s e l e k e d e t e k e t . M á s szóval a tulajdonság-komplexumok k i a l a k í t á s á t szol­ gáló cselekvési rendszer k i a l a k í t á s á n a k és i r á n y í t á s á n a k k u t a t á s a a feladat, azért, h o g y a n e v e l ő a k o m p l e x r e n d s z e r e k i r á n y í t á s á r a f o r d í t h a s s a a figyelmét és ne vesszen el az elszigetelt akciók r e n g e t e g é b e n . Az eddigi k u t a t á s o k a p r o b l é m a m e g o l d á s á n a k ú t j á t főbb v o n á s a i b a n m á r felvázolták. L é n y e g ü k e t a k ö v e t k e z ő k b e n f o g l a l h a t j u k össze. Az összes erkölcsi v o n á s o k kifejezésére és fejlesztésére szolgáló c s e l e k e d e t e k a z e m b e r t á r s a d a l m i t e v é k e n y s é g é n e k fő á g a i b a n , m é g p e d i g 1. a t e r m e l ő jellegű és 2. a m e g i s m e r ő t e v é k e n y s é g b e n j e l e n t k e z n e k s z i n t e t i k u s f o r m á b a n . E t e v é k e n y ­ ségi á g a k h o z k a p c s o l ó d n a k a z u t á n az e m b e r a l k a l m i l a g v á l a s z t o t t m ű k e d v e l ő , j á t ­ szó, sportoló, v a l a m i n t a k o r u n k b a n m i n d j o b b a n t e r j e d ő m o d e l l e z ő - b a r k á c s o l ó t e v é ­ kenységei. Az e m b e r i t u l a j d o n s á g o k k o m p l e x f o r m á l á s a t e h á t l e h e t ő v é válik, h a e t e v é k e n y s é g i á g a k a r á n y o s a n h e l y e t k a p n a k a g y e r m e k életében, megfelelő m o t i ­ v á c i ó k a l a p j á n . A n e v e l é s m ó d s z e r t a n i k u t a t á s o k n a k m e g kell á l l a p í t a n i u k a k ü l ö n ­ böző t e v é k e n y s é g e k szükséges r é s z a r á n y á t a z erkölcsi fejlesztésben, m e g m u t a t v a u g y a n a k k o r azt is, m i k é n t lehet k i v á l t a n i a jelzett t e v é k e n y s é g e k e t , v a l a m i n t m i k é n t lehet azokat t á r s a d a l m i l a g é r t é k e s célok felé i r á n y í t a n i .

E t e k i n t e t b e n a szovjet n e v e l é s e l m é l e t i k u t a t ó k e m l í t é s r e m é l t ó e r e d m é n y e k e t é r t e k el. Az e m l í t e t t k é r d é s e k összefoglaló t á r g y a l á s á t t a l á l j u k m e g az E. Sz. K u z n y e c o v a vezette m o s z k v a i neveléselméleti l a b o r a t ó r i u m g o n d o z á s á b a n m e g j e l e n t pedagógiai s z a k k ö n y v b e n : A nevelőmunka módszertana az iskolában. E könyvben a l a b o r a t ó r i u m m u n k a t á r s a i t ö b b évi k u t a t á s a i k e r e d m é n y e i t t á r j á k a z olvasó elé. A szerzők a k ö n y v első r é s z é b e n é p p e n a t a n u l á s i - m e g i s m e r ő tevékenység, a t á r s a d a l m i l a g h a s z n o s m u n k a , a szórakozás és p i h e n é s m e g s z e r v e z é s é n e k és p e ­ dagógiai i r á n y í t á s á n a k p r o b l é m á i v a l foglalkoznak. K ü l ö n fejezetek m u t a t j á k be a közösségformálás m ó d o z a t a i t , az egyéni és p á r h u z a m o s r á h a t á s o k t e c h n i k á j á n a k megszervezését. E b b e n a m ű b e n n a g y h a n g s ú l y t k a p a nevelési t e c h n i k a , a n e v e l ő ­ m u n k a „ h a n g s z e r e l é s é n e k " e g y é b k é n t m é g k e v é s s é vizsgált k é r d é s e is. A k ö n y v meggyőző e r e j é t fokozza, hogy egy-egy pedagógiai jelenség, m ó d s z e r t a n i eljárás vizsgálatát m i n d i g k o n k r é t a n , a g y a k o r l a t i nevelési szituáció b e m u t a t á s á v a l kezdi, a m i a n a l ó g i á k a l a p j á n m e g k ö n n y í t i a p e d a g ó g u s s z á m á r a a z a d o t t nevelési m ű ­ velet v a g y s z a b á l y g y a k o r l a t i a l k a l m a z á s á t . K o m p l e x nevelési r e n d s z e r k ö r v o n a l a i b o n t a k o z n a k k i V. M. K o r o t o v A peda­ gógiai követelmények, v a l a m i n t L. G o r d i n a , B. T. Lihacsov és V. M. Korotov A pedagógiai ráhatások módszerei és A nevelési folyamat módszertana című mun­ k á i b ó l . T a l á n n i n c s o l y a n fejezete a n e v e l é s m ó d s z e r t a n n a k , a m e l y r e ki n e t é r n e az I. Sz. M a r j e n k o s z e r k e s z t é s é b e n m e g j e l e n t összefoglaló k ö t e t : A tanulók erkölcsi nevelése. Ezek a p e d a g ó g i a i m ű v e k k é t s é g t e l e n ü l lépést j e l e n t e n e k az erkölcsi nevelés m ó d s z e r t a n á n a k kidolgozása felé. Közös é r d e m ü k , h o g y az erkölcsi n e v e l é s m ó d s z e ­ r e i n e k , e l j á r á s a i n a k és eszközeinek s o k k a l g a z d a g a b b t á r á t m u t a t j á k b e , m i n t a k o r á b b i ( n á l u n k is ismert) n e v e l é s e l m é l e t i m u n k á k . A cselekedtetés, s z o k t a t á s , m e g ­ győzés p r o b l é m á i t az iskolai élet s z e r v e z é s é n e k és i r á n y í t á s á n a k r e á l i s t a l a j á n szemléltetik. E m ű v e k s á l t a l á b a n a j e l e n l e g i s m e r t n e v e l é s m ó d s z e r t a n i m u n k á k azon­ b a n n é z e t ü n k szerint m é g m i n d i g egy a l a p v e t ő f o g y a t é k o s s á g b a n s z e n v e d n e k . Az erkölcsi n e v e l é s b o n y o l u l t g é p e z e t é n e k c s u p á n „szerkezeti l e í r á s á t " a d j á k (igaz, hogy a részletesség és a p o n t o s s á g igényével), s n e m t á r j á k fel a n n a k m ű k ö d é s é t , t e h á t azt, a h o g y a n a n e v e l é s m ó d s z e r e i , e l j á r á s a i és eszközei b e á g y a z ó d n a k a n e ­ velés egész folyamatába. * Az e m l í t e t t fogyatékosság az erkölcsi n e v e l é s e l m é l e t é n e k és m ó d s z e r t a n á n a k h a r m a d i k s e g y b e n k u l c s k é r d é s é v e l , a közösségi nevelés szerepével és f o l y a m a t á n a k é r t e l m e z é s é v e l függ össze. M a k a r e n k o pedagógiai t a p a s z t a l a t á t továbbfejlesztve a szovjet p e d a g ó g i a évti­ zedes k u t a t ó m u n k a a l a p j á n t u c a t n y i m ű b e n foglalkozik a közösség nevelési szere­ pével, s t r u k t ú r á j á v a l , ö n k o r m á n y z a t i r e n d s z e r é v e l , fejlődésével. A k o r á b b a n e m ­ lített m ű v e k is k ü l ö n á l l ó r é s z t v a g y fejezetet s z e n t e l n e k a közösségi nevelés k é r ­ déseinek. E l t e k i n t v e attól, h o g y a közösségi n e v e l é s t á r g y a l á s á b a n is fel-felüti fejét a s t a t i k u s szemléleti m ó d , a m e l y a szocialista g y e r m e k k ö z ö s s é g e t adott való­ ságként, n e m p e d i g kialakítandó társadalmi képződményként kezeli, v é l e m é n y ü n k s z e r i n t a n e v e l é s m ó d s z e r t a n i és közösségnevelési m ű v e k fő fogyatékossága a b b a n rejlik, h o g y az erkölcsi t u l a j d o n s á g és a közösségi n e v e l é s két, viszonylag önálló p r o b l é m a k é n t t ü k r ö z ő d i k b e n n ü k , b á r m i n d e g y i k szerző leszögezi, h o g y az erkölcsi n e v e l é s a l a p j á t a g y e r m e k k ö z ö s s é g alkotja. A közösség szervezése-formálása és a g y e r m e k i t e v é k e n y s é g é l e t r e h í v á s a és i r á n y í t á s a a t u l a j d o n s á g o k k i a l a k í t á s a v é g e t t a z o n b a n n e m k é t k ü l ö n á l l ó n e v e -

lési Jelenség, l e g a l á b b i s a n e v e l é s e l e v e n f o l y a m a t á b a n n e m az! N e m c s a k M a k a ­ r e n k o idevágó fejtegetései, h a n e m a m a r x i s t a szociálpszichológusok s k ö z t ü k a szovjet l é l e k t a n o l y a n m ű v e l ő i , m i n t T. E. K o n n y i k o v a , R. H. S a k u r o v v a g y a m á r k o r á b b a n idézett M a h l a h m u n k á i is v i l á g o s a n bizonyítják, h o g y az e g y é n t e v é k e n y ­ sége c s a k a t á r s a d a l o m — g y e r m e k e k r ő l l é v é n szó, a g y e r m e k k ö z ö s s é g — viszonyai között tesz szert erkölcsi j e l e n t ő s é g r e . Az egyén cselekedetei önmagukban véve e t i k a i l a g semlegesek, s c s a k a közösség é r d e k e i r e kifejtett h a t á s u k s a közös­ ségi v i s s z a h a t á s o k n y o m á n n y e r i k el erkölcsi m i n ő s í t é s ü k e t . A g y e r m e k c s e l e k e d e ­ tei a közösség minősítő visszahatásai r é v é n v á l n a k bizonyos v i s z o n y u l á s o k kifeje­ zőivé, „jó" v a g y „rossz" cselekedetté, t e h á t a helyes v a g y h e l y t e l e n erkölcsi t u l a j ­ d o n s á g o k formálóivá. Az erkölcsi n e v e l é s m ó d s z e r t a n á n a k k i d o l g o z á s á r a i r á n y u l ó k u t a t á s o k n e m v á l a s z t h a t j á k szét az etikai é r t é k ű c s e l e k e d t e t é s t és a közösségi nevelést, h a n e m azt kell f e l t á r n i u k , h o g y a g y e r m e k t u l a j d o n s á g a i t f o r m á l ó cselekvések m i k é n t é p í t ­ h e t ő k b e a g y e r m e k k ö z ö s s é g t á r s a d a l m i l a g m i n d é r t é k e s e b b célokat szolgáló t e r ­ melő, m e g i s m e r ő v a g y s z ó r a k o z t a t ó t e v é k e n y s é g é b e . A közösségi jellegű t e v é k e n y ­ ség és élet lesz e z u t á n m i n d a közösség, m i n d az e g y é n fejlesztésének a l a p v e t ő eszköze. Ezen az ú t o n h a l a d v a l e h e t közös n e v e z ő r e hozni az eltérő erkölcsi t u l a j ­ d o n s á g o k a t kifejező és f o r m á l ó c s e l e k e d e t e k egyesítésének és a közösség fejlesz­ t é s é n e k feladatait. E f e l a d a t o k e g y ü t t e s m e g o l d á s a az erkölcsi n e v e l é s eleven folya­ m a t á n a k a f e l t á r á s á t is e r e d m é n y e z i .

Vázolni p r ó b á l t u k a szovjet p e d a g ó g i a egyes e r e d m é n y e i t a n e v e l é s e l m é l e t h á r o m o l y a n s a r k a l a t o s k é r d é s é b e n , m i n t a k o n k r é t v i s z o n y u l á s o k a t kifejező t u l a j ­ d o n s á g o k r a b o n t o t t nevelési célrendszer, a m a g a t a r t á s t t é n y l e g e s e n f o r m á l ó cselek e d t e t ő n e v e l é s m ó d s z e r t a n i v o n a t k o z á s a i és a szocialista g y e r m e k k ö z ö s s é g n e v e ­ lés-megalapozó szerepe. A szovjet n e v e l é s e l m é l e t i k u t a t á s o k e h á r o m t e r ü l e t e n elért e r e d m é n y e i j e l e n ­ tősek, a z o n b a n m é g n e m j u t o t t a k el a szintézisig. Így h á t a neveléselméleti k u t a ­ t á s o k fő f e l a d a t a — az erkölcsi n e v e l é s m ó d s z e r t a n á n a k kidolgozása — a k é t s é g ­ t e l e n e l ő r e h a l a d á s e l l e n é r e egyelőre t o v á b b r a is k u t a t á s r a v á r . A m e n n y i b e n a z o n b a n a k u t a t á s o k c s a k e h á r o m a l a p v e t ő f e l a d a t világos m e g ­ f o g a l m a z á s á i g j u t o t t a k el — ez is j e l e n t ő s v í v m á n y , m e r t a fő k é r d é s e k r e i r á n y í t j a a n e v e l é s e l m é l e t i k u t a t ó k figyelmét a S z o v j e t u n i ó b a n é p p ú g y , m i n t a k o m m u n i s t a n e v e l é s b e n azonos m ó d o n é r d e k e l t t ö b b i szocialista o r s z á g b a n .

Nagy Károly

SZEMLE

Az irodalomtudomány

ígérete

Az elmúlt é v talán leghevesebb — s bár létkérdéseinket érintő, lényegében mégis félrecsúszott — vitájában, az irodalomközpontúság veszélyeit kívánva érzékeltetni, a kitűnő szerkesztőt odáig vitte a pub­ licisztikai lendület, hogy kijelentette: „Mindenesetre, az »irodalomcentrizmus« ellen magában az irodalomtudományban is állást fog­ l a l v a . . . " A hárompontos megoldást, azaz a szövegösszefüggésből kira­ gadó idézést azért engedhetem itt m e g magamnak, mert n e m a K o r u n k 1970. 12. számában (ideiglenesen) lezárt vitát akarom újraéleszteni, nem is egyik v a g y másik vitázó fél egy- v a g y többévtizedes érdemeit aka­ rom kisebbíteni, hanem e kiszólás mögöttes területére szeretnék fényt vetni. Mert ha egyetlen mondatba egyáltalán összefoglalhatók a ro­ mániai magyar irodalomtudomány sokáig tartó lemaradásának okai — akkor éppen ez a mondat az; vagyis az a felfogás, hogy lehet iroda­ lomtudományt művelni — n e m elsődlegesen az irodalomra figyelve. A marxista esztétika felnőttekre is veszélyes gyermekbetegsége m é g vissza-visszakísért (nemcsak a régi álláspontjukat tételesen is vé­ delmezőket, hanem magunkat is rajta-rajtakapjuk egy-egy ellenőrizet­ len mondatban), mégis nyugodtan mondhatjuk, a vulgáris szociologizmus elleni védőoltás az utóbbi években — legalábbis nálunk, országo­ san — eredményesnek bizonyult. Ahogy a román irodalomtudomány­ ban, m a már a romániai magyarban is: marxistának lenni teljességigényt jelent, ami feltételezi az irodalomértést, a m ű (és kor) sokoldalú vizsgálatát. Persze, a hatás—visszahatás törvénye szerint, a szociologizm u s tagadása átcsaphat az irodalomszociológia tagadásába, az egyik történelmietlen szemlélet egy újabbat, modernebb ruházatút segíthet életre, s mindeközben a vádaskodásnak, a kölcsönös gyanúsítgatásnak tág tere adódik. (Mert ugye az irodalomtudomány művelője is ember — hát m é g az élő írd, aki a komplex műelemzés következtében esetleg rosszabb Helyezést nyer!) A fokozatos elvi tisztázódással nyilván nem oldódik m e g m i n d e n kérdés (például a tervszerű kutatás kereteit adó intézményeké, amelyekre az irodalomcentrizmus-vita kezdeményezői utalnak), de kaput nyit a korszerűbb tudományos munkának. Egy-egy számottevő irodalomtörténeti m ű a korábbi években is született, s több olyan, a m e l y szerzőjének valamilyen címet, esetleg díjat hozott, ám ezekből a magányos kiadványokból — akárcsak az Akadé­ mia magyar nyelvű szakfolyóiratából, a N y e l v - és I r o d a l o m t u d o m á n y i Közleményekből — m é g s e m lehetett irodalomtudományra következtetni.

Az utóbbi egy-két esztendőben mintha mozdult volna valami. Ha nem is feltétlenül mint megvalósítás, de mint igény és lehetőség, ilyen biztató jel a kismonográfia-sorozat. Csehi Gyula Klio és Kalliopéja, valamint Modern Kalliopéja lenyűgöz a vállalkozás méreteivel, a két könyvben felhalmozott ismeretanyaggal. És azóta, 1969 végétől, 1970 elejétől, régeb­ ben n e m tapasztalt ütemben, egymást követik a már nemcsak publi­ cisztikai, hanem irodalomtudományi számbavételt elváró tanulmány­ kötetek, tudományos igényű gyűjtemények. Bizonyára korai volna 1970-et az irodalomtudomány évének kikiáltani, hiszen „az év műfaja" címre a dráma pályázik, teljes joggal — reményünket azonban, hogy nemcsak egyes kutatóink, nemcsak egyes kiadványaink lesznek, de irodalomtu­ dományunk is, azt hiszem, 1971 kezdetén már kifejezhetjük. És ez n e m egy létszámban szűk szakma belügye; bővebb bizonyítás helyett azt említeném, hogy az év könyvsikerei közt szinte valamennyi irodalom­ tudományi jellegű kiadványunkat felsorolhatjuk — ha megelégszünk a könyvesbolti hiány negatív-érvével. (Vagy inkább a példányszámokat kellene ismét szóvá tennünk?) Legalább három ok indokolja, hogy elsőnek a Balladák könyvéről szóljunk; a legnagyobb kiadói sikerek egyike volt, s ezt a könyv belső értékei és külseje egyaránt szolgálták; a kronológia is a Balladák köny­ vét tessékeli az első helyre, minthogy költészetünk lényegében ezekkel a csodálatos művekkel kezdődik; de ha az irodalomtudományi módsze­ rek, megközelítések képezik eszmefuttatásunk alapját, akkor is Kallós Zoltán és Szabó T. Attila vállalkozását kell először méltatnunk, hiszen legrégibb s legmegbízhatóbb hagyományaink élnek tovább az ő tudo­ mányos alaposságukban, igényességükben. Szabd T. Attila az adatgyűjtő nyelvész-professzor puritán szigorúságával, díszítgetést n e m ismerő tárgyszerűségével éppen a balladagyűjtő hagyományt foglalja össze be­ vezető tanulmányában, Kallós Zoltán pedig magukkal a balladákkal, az elsőközlésű ballada-változatokkal figyelmeztet rá, hogy mit eredményez­ het az é v e k e n át folytatott áldozatos, az önmutogatást kizáró, látványos­ ságot nélkülöző „aprómunka". Hiába, újra m e g kell tanulnunk tisztelni az anyaggyűjtést, a biztos ú j adatok feltárását, amit már-már hajlandók voltunk a pozitivizmussal együtt lomtárba utalni. Ennek a következ­ m é n y e volt nemegyszer mások adatainak-anyagainak „nagyvonalú" és gyakran pontatlan átvétele, a tudományos megbízhatóság fellazulása. A m a többévszázados irodalmi múlt újra-számbavétele n e m jelenti kötelezően a régi irodalomtörténeti módszerek átvételét, a ragaszkodást a kutatás hagyományaihoz. Szigeti József A m ű és kora című, a régi magyar irodalommal foglalkozó tanulmánykötetének legnagyobb tudo­ m á n y o s érdeme — konkrét bizonyítás-kísérletein túl —, hogy ki mer lépni a megszokottból, hogy szembefordul a pozitivista adalék-szemlé­ lettel, de szembefordul a szociologizálással is, noha a kétévtizedes gya­ korlattól (saját gyakorlatától is) n e m könnyű maradéktalanul szaba­ dulni. Bántóan didakticista megfogalmazásokkal és beidegződésekkel (például a pozitív hős keresésével és megtalálásával, Tamás deák sze­ mélyében) m é g a Balassi-comoedia és szerzője című, egészében példaadó tanulmányban is találkozunk, itt azonban n e m több ez pörsenésnél — a valóban mű-központú és valóban k o m p l e x elemzés töretlen szépségéhez viszonyítva. Az a strukturalista tudatosság, amelyről e tanulmánykötet

bevezetője árulkodik, nyilvánvalóan újabb keletű, mint maguk az iro­ dalomtörténeti elemzések, mégsem érezzük erőszakoltnak, divat-jellegűnek a módszer elméleti hangsúlyozását (mint ahogy sajtónkból n e m egy ilyen példát említhetnénk); talán ösztönösen, az anyaggal küzdve, talán bizonyos közvetítéssel, mindenesetre Szigeti József valóban a modern mű-központú elemzés közelébe jutott el a Comoedia Balassi M e n y h á r t á r u i t a t á s á r ó l szerzőségének titkait kutatva. Különös érdeme — ennek köszönheti egyébként a megnyugtatónak látszó irodalomtör­ téneti eredményt Bornemisza szerzőségének eldöntésében —, hogy az említett szociologizáló gyakorlat után n e m úgy próbálta megújítani kutató-elemző módszerét, hogy teljesen elfordult a történetiségtől, csak az irodalmi m ű szerkezeti elemeire koncentrálva, h a n e m a m ű egyes elemeinek részletes, alapos vizsgálatából levonható tanulságokat szem­ besítette a korra vonatkozó történettudományi, filozófiai, teológiai is­ meretekkel. Részletkérdésekben a szakember itt-ott bizonyára vitatkozhatna Szigetivel (megmagyarázható elfogultsággal kutatási tárgya iránt, egyik­ másik történelmi vagy darabbeli figurát, például Zay Ferencet, Tamás deákot v a g y magát Balassi Menyhártot — és falán a k ö z e m b e r Balassi Bálintot is, a kötet másik jelentős tanulmányában — túlértékeli, elnéző irántuk, s ez a szövegben ellentmondásokhoz vezet); abból viszont csak tanulni lehet, ahogy egy látszólag apró magyar irodalomtörténeti kérdést világirodalmi távlatba állít, felhasználva a régi s a legújabb szakirodalmat (a román irodalom- és történettudomány eredményeit is) igaza bizonyítására. Szakítani az elfogultságokkal, saját elfogultságainkkal is, s reális esztétikai mércét alkalmazni — m é g kényesebb feladat ez, ahogy köze­ ledünk napjaink irodalmához. A vulgarizálás, a proletkult itt okozta a legnagyobb károkat — s n e m csupán a kutatónak, a magyarázónak, de a kutatás tárgyának is ártott. Könyvében Marosi Péter önkritikailag használja a többes szám első személyt, amikor megállapítja, hogy Sa­ l a m o n Ernő „eddigi méltatói, többnyire a költő életrajzának függvénye­ ként v a g y jobb esetben a társadalmi mondanivalók szempontjából ele­ meztük csak verseit, a költészetének lényegét hordozó líraisága pedig elsikkadt az irodalomtörténeti publicisztikában". Ezt a tényt tudatosítva, szerzőnk elhárítja magától a kísértést, hogy az életrajz során túlságosan belemerüljön a marosmenti famunkás-mozgalmak leírásába, s a Sala­ m o n Ernő-verseket ehhez illusztrációul használja („mégse tegyünk egy lépést se azoknak útján, akik történeti események illusztrációjának tartják a költészetet"). De akárcsak Szigeti, ő is óvakodik egy ú j egy­ oldalúságtól, visszautasítja „egyesek" nézeteit (jó volna egyszer már n é v e n nevezni az „egyeseket", félreértések elkerülése végett), akik pél­ dául a „tiszta líra" irodalomelméleti követelményével ajkukon, elvet­ nék a forradalmi lírát, tagadnák a lírai létjogát. Noha a Salamon Ernő­ könyv publicisztikai fordulatai „könnyedségükkel" helyenként zavaró­ lag hatnak, n e m meghátrálásként a nagyobb feladat elől, hanem a korigényt felismerő érdemként tudhatjuk be, hogy Marosi feladta a hagyo­ mányos, teljességre törő monográfia tervét, s ha ösztönösebben is, mint Szigeti, lényegében ő is a mű-központú elemzés felé tett lépéseket; k e ­ v é s b é a tanulmány strukturalista látszatú szerkezetével (a fejezetek

kissé önkényes, 3 x 7-es tagolásával), mint inkább a fel-felsejlő motí­ vum-vizsgálattal. Mindenesetre, Marosi jelentőset tudott mondani a Salamon Ernő költészetét jellemző tragikum forrásairól, jellegéről, lírai formáiról, s az iskolában — részben az ő régebbi cikkei alapján — tanított sablonnal szemben emberközelivé tudta tenni a G y ö n y ö r ű sors költőjének „haláltánc-líráját". Már A m ű és k o r a és a S a l a m o n E r n ő című Marosi-könyv egy­ más mellett emlegetése is mutatja, hogy az úgynevezett „mű-központú­ ság" n e m valamilyen ú j sablon, varázsige — n e m feltétlenül struktu­ ralista közelítést jelez. Az irodalmi m ű valóságából kiindulva, akár „nem-irodalomcentrikus" elemzés is elképzelhető — s m é g s e m emeljük fel szavunkat ellene, sőt örömmel üdvözöljük. Persze, a más tudo­ mányág szakemberétől olyan beleérző-készséget várunk el, amilyenről Bretter György tett tanúságot a V á g y a k , e m b e r e k , istenek néhány írásában. N e m vág e gondolatmenetbe a tanulmánykötet „Parabolák" cím alá sorolt, mitológiai tárgyú izgalmas esszéinek értelmezése, noha ezek is filozófia és irodalom határterületén mozognak. (Némi malíciával vonatkoztathatnánk rájuk azt, amit szerzőjük Bodor Á d á m kapcsán a költői és a prózai metafora egymást tagadó lehetőségeiről mond — de mint ahogy Bodor T r i p t i c h o n j a esetében n e m értünk egyet vele, ne ter­ jesszük ki az elméletet a Bretter-esszékre se.) A X I X . századi költő élet­ művét ú j oldalról megvilágító, elmélyült Vörösmaty-esszé a dilemmák illúziómentes vállalásáról, s az irodalmunk jelenébe elvezető elemzés a fiatal Bodor Á d á m novelláiról viszont a legkézenfekvőbb példája annak, hogy egy irodalmi m ű filozófiai rétegeit lehet n e m vulgarizálva, az iro­ dalmi közegből n e m kiszakítva, esztétikumában is vizsgálni. Ezzel talán válaszoltunk is az évtizedek óta változatlanul szociologizálók vádjaira, gyanúsítgatásaira is, akik a mű-központúságban v a l a m i ­ féle ú j mumust sejtenek. Holott az n e m egy ú j sémát, h a n e m az iroda­ lomban is vallott, megvalósuló sokféleséget hivatott érvényre segíteni — a tudomány névre méltó i r o d a l o m t u d o m á n y b a n .

Florián A. Milán: Útiélmények

téka Kányádi

Sándor

Fától fáig „Túl az emberélet útjának felén", a költő először jelent­ kezik gyűjteményes verskötet­ tel. A F á t ó l fáig nem fogja ugyan át pályájának teljes ívét — 1955-ből való e könyv­ be felvett első verse, s 1969ben keletkezett az utolsó —, mégis ez a másfélszáz költe­ mény híven jelzi az utat, amely a galambfalvi „fél utcá"-tól a kufsteini versig, Arany János kalapjától a Ré­ szeg motyogóig vezetett. Így együtt még katartikusabb az összhatás, akár a költő s a vál­ lalt szerep, akár e költészet hőse és közönsége felől köze­ lítjük meg a kötetet, pedig a jelenségre már a H a r m a t a csillagon óta felfigyelhettünk. Ez az út egyben Kányádi ön­ álló költői hangjához vezet. ( K r i t e r i o n , 1970.)

Codrea

Marinescu

Tradiţie şi inovaţie în arhitectură

Esszé és filozófia B r e t t e r G y ö r g y esszéi* a m a i m a r x i s t a g o n d o l k o ­ d á s élő v i l á g á b a vezetik b e az olvasót: a legnagyobb elvontságú g o n d o l a t o k a t az e m b e r r ő l ú j r a e m b e r ­ közelbe hozzák. H e r o i k u s p r ó b á l k o z á s o k ; s i k e r ü k l e ­ hetősége: az esszé v a r á z s l a t a , az olvasó b e a v a t á s a . A r r ó l szólnak, h o g y e m b e r - m i v o l t u n k energiája n a g y s z e r ű veszély e n e r g i á j a , h o g y e n n e k az e n e r ­ giának a kritikus súly h a t á r á n történő szabadjára e n g e d é s e az egyetlen felelősséggel teljes t e t t : v á l a s z ­ t a n i : vagy lassított l á n c r e a k c i ó k b a oldjuk e s z m é ­ n y e i n k és a v a l ó s á g konfliktusait, vagy szellemi atomrobbantással porrá égetjük eszményeinket, a m e l y e k n e k h a m u j a m a g á t r e á l i s v a l ó s á g u n k a t is ö r ö k r e elfedné. De B r e t t e r í r á s a i időzítik a felfe­ dezés é l m é n y é t , és a gondolati k r i t i k u s súly p o t e n ­ ciálja szellemi r o b b a n á s h e l y e t t t e r m é k e n y elmél­ k e d é s l á n c r e a k c i ó j á v á e n y h ü l . Esszéi m é g i s konflik­ tusosak. E s z m é n y és v a l ó s á g problematikájának megidézései a valóságos és g o n d o l a t i t é r - i d ő feszült­ ségében. És aki e z e k n e k a k o n f l i k t u s o k n a k a m e g ­ o l d á s á r a vállalkozik, t r a g i k u s sorsot v á l l a l . Hiszen az ilyen esszében m i n d e n v i s s z á j á r a fordul. Az eszszéíró e s z m é n y i b b e s z m é n y t k e r e s és v a l ó s a b b va­ l ó s á g r a lel, demitizálni a k a r és ú j a b b mítoszt t e ­ r e m t , a t u d o m á n y k a p u i t o s t r o m o l j a és m ű v é s z e t e t hoz l é t r e , az e m b e r k ö z e l s é g e s z t é t i k u m á t vigyázza, de a p r a x i s t a l a j á r a j u t ; m i n d i g filozófiát t e r e m t , és m é g i s m i n d i g a különösség szintjén l a p p a n g . „Mítoszok, h i t e k , i s t e n e k és e m b e r e k h u l l a n a k el m a n a p s á g , illúziók foszlanak s e m m i v é : e l m ú l t a h o z s a n n á k és ö n m a r c a n g o l ó l e m o n d á s o k kora. Óv­ j u k h á t e g y e t l e n m e g m a r a d t h i t ü n k : az illúziótlan cselekvésbe, a szolidáris, a l e h e t ő s é g e k e n a l a p u l ó , a l e h e t ő s é g e k e n f e l ü l k e r e k e d ő cselekvésbe v e t e t t h i ­ t ü n k e t . Az idő, a »most« — a d o t t s á g , d e m i tesszük h o l n a p p á a j e l e n t , m á v á a m á t . H i g g y ü k el ö n m a ­ g u n k n a k , az e m b e r e k b ő l k i s u g á r z ó szolidáris fény­ nek, h o g y e r r e k é p e s e k is v a g y u n k " (Eszményeink és a világ), — ezzel a k a t a r z i s t sóvárgó gondolattal indítja útjukra Bretter György a kötet paraboláit Ika­ roszról, K e n t a u r o k r ó l , Laokoonról, K r o n o s z r ó l . És ezt a k a t a r z i s t jogosan is igényli a z o k u t á n a filozofikus, de fenség, t r a g i k u m , vigyorgó groteszk és csupasz t r a n s z c e n d e n s esztétikai s p e k t r u m á b a n villódzó írá­ sok u t á n , a m e l y e k az első r é s z b e n k a p n a k helyet, és egyéni eredetiséggel, de e g y e t e m e s igazság-tarta­ l o m m a l v e t i k fel és v á l a s z o l j á k m e g a m a r x i s t a gon­ d o l k o d á s lényeges p r o b l é m á i t . A Le bateau ivre r i m b a u d - i m o t í v u m a i t idézi fel b e n n ü n k Az ember filozófiai tudományával: távla­ t u n k a z i d ő k e t r e c , a m e l y b e fizikai v a l ó s á g u n k zárt bele, 5—6 m i l l i á r d é v ; és e n n y i . . . D e a t é r - i d ő b é k l y ó i b ó l v a l ó k i t ö r n i a k a r á s kozmi­ k u s v á g y a az e l i d e g e n e d e t t s é g t ő l v a l ó s z a b a d u l á s ó h a j t á s á b a n k o n k r e t i z á l ó d i k : „A h i d e g és közömbös

A román építészelméleti szakirodalom egyik úttörő munkája: 120 oldalon, 41 fény­ kép kíséretében veti fel az épí­ tészeti hagyományok, újítások és a haladás elvi kérdéseit. Értékes gondolat annak felis­ merése, hogy a nemzeti sajá­ tosságok ápolása és művelése fontos monotónia-bontó esz­ köz az egyre nemzetközibbé váló építészetben. A szerző ugyanakkor figyelmeztet, hogy a nemzeti sajátosságokat nem bizonyos anyagokhoz és korhoz kötött formákban kell keresni, mivel az gépies másoláshoz vezetne, hanem a nemzeti ha­ gyomány szellemében kell újat alkotni. A könyv felhívás is az elméleti kérdésekkel való fog­ lalkozás és az építészeti tudo­ mányos kutatás felélénkítésére. * Bretter György: Vágyak, <Editura ştiinţifică, 1970.) terion Könyvkiadó. Bukarest,

emberek, 1970.

istenek.

Kri­

ű r b e n v á g t a t ó b o l y g ó n k m á s , i s m e r e t l e n életek felé való k i v e t ü l é s é n e k ideje. A b o l y g ó n k a t k e l l a m i e n k k é t e n n i , k ü l ö n b e n elszalasztjuk utolsó e s é l y ü n k e t is a r r a , hogy f e n n m a r a d j u n k " . Az e l i d e g e n e d é s t B r e t t e r m é l y r e h a t ó elemzéssel m u t a t j a be. Definíciója n e g á ciós f o r m a ; a t a g a d á s t a g a d á s á b a n r a g a d j a m e g az e l i d e g e n e d é s l é n y e g é t : „Az e l i d e g e n e d é s viszony, m é g ­ p e d i g a viszonyok viszonya." B r e t t e r a viszonyok m a r x i elemzéséből i n d u l ki, és ez az e l e m z é s a s t r u k ­ t u r a l i z m u s h a z a i t é r h ó d í t á s a előtt m á r szükségszerűen a s t r u k t ú r á h o z vezeti el. E b b e n v a n a Bretter-esszék egyik l e g f o n t o s a b b v o n á s a : a h a z a i szintet a n n y i r a k o m o l y a n veszi, h o g y megelőzi az e g y e t e m e s szint esetleges későbbi m a j m o l á s á t . V a g y i s : l é p é s t a r t á s r a k é n y s z e r í t i a hazai elméleti szintet az egyetemessel. Ez p e d i g t a l á n m á r az eszmei m o z g á s i r á n y í t á s á n a k a v á l l a l á s á t jelenti. Az e l i d e g e n e d é s elleni h a r c B r e t t e r szerint is az e s z m é n y e k és a v a l ó s á g v i l á g á n a k a h a r c a . Részvé­ t e l e e b b e n a h a r c b a n : az e s z m é n y é s e s z m é n y e i n k , a filozófia és filozófiánk, az ideológia és i d e o l ó g i á n k b e m u t a t á s a és l é n y e g r e t ö r ő elemzése. Az e s z m é n y az ideológia k ö r é h e z t a r t o z i k — vallja. De az ideológia h a m i s t u d a t — idézi M a r x o t fiatalkori m ű v e i b ő l . És szelíd i r ó n i á v a l polemizál A l t h u s s e r r e l : „Az ideoló­ gia h a m i s t u d a t , á l l a p í t o t t a m e g M a r x fiatalkori műveiben. Erre hivatkozik A l t h u s s e r is. K é s ő b b M a r x m á r n e m h a s z n á l j a ilyen p e j o r a t í v m ó d o n a z ideológia fogalmát. E r r e A l t h u s s e r m á r n e m h i v a t ­ kozik" (Humanizmus és struktúra), B r e t t e r viszont m é g a k k o r is a n é l k ü l ö z h e t e t l e n s é g e m e l l e t t szól, h a h a m i s ; í m e p a r a d o x o n a : „De m i n t h a m i s t u d a t is — k o r t u d a t . J e l e n l é t e szükségszerű: t e h á t t a n u l m á n y o z ­ h a t ó a t u d o m á n y eszközeivel. Az a t u d o m á n y , a m e l y az ideológiát t a n u l m á n y o z z a : a h a m i s t u d a t t u d o ­ m á n y a . De l e h e t - e t u d o m á n y a a h a m i s t u d a t n a k ? H a igen: akkor a hamis tudat mint a t u d o m á n y tárgya igazzá válik." É s végül, i l l e t v e m i n d e n e k e l ő t t az a l a p és i n d í t ó g o n d o l a t : „ B á r c s a k t u d n á n k , m i r e jó a filozófia, m e r t hogy jó, azt t u d j u k " (Szükségletünk: a filozófia). A visszaforgatott g o n d o l a t s o r t e h á t : a filozófia — v i l á g n é z e t ; a v i l á g n é z e t — e s z m é n y ; a z e s z m é n y — a c s e l e k v é s b e v e t e t t hit, „az e m b e r e k b ő l k i s u g á r z ó szolidáris fény". Az e l i d e g e n e d é s e l l e n k a t e g ó r i á j a B r e t t e r n é l é p p e n az e m b e r e k b ő l k i s u g á r z ó szolidáris fény, a h u m a n i z ­ m u s fénye. A h u m a n i z m u s p r o b l e m a t i k á j a t u l a j d o n ­ képpen a bretteri mikrokozmikus centrum alapkér­ dése. Esszéi e b b e n a t e k i n t e t b e n is a viszonyok h á l ó ­ jában nyomoznak. Már Marx-esszéjében kimutatja a lét és létezés a l t e r n a t í v á i n k e r e s z t ü l a dolog és a viszony é r t é k k ü l ö n b s é g é t (A filozófus: Marx). K i d e ­ rül, hogy a viszony és n e m a dolog, a létezés és n e m a passzív lét azok a m e g h a t á r o z á s o k , a m e l y e k b e n a humanizmus eszmeisége és g y a k o r l á s a fellelhető. B r e t t e r a h u m a n i z m u s t m é g a viszonyokon is t ú l m e ­ nően, egyenesen e r ő t é r n e k fogalmazza: „A h u m a n i z ­ m u s v é l e m é n y ü n k s z e r i n t n e m dolog, n e m t u l a j d o n ­ s á g v a g y viszony, h a n e m a t á r s a d a l m i v a l ó s á g sajátos e r ő t e r e . Ez az e r ő t é r a t á r s a d a l m i m e z ő b e n létesül az e g y é n és a t á r s a d a l o m között" (Személyiség és humanizmus). De a t á r s a d a l m i m e z ő r i t k á n m u t a t k o ­ zik csendes, m e g n y u g t a t ó t á j n a k . „A t á r s a d a l m i m e -

téka Petronius Trimalchio

lakomája

A római irodalom „ezüst kor"-ának hanyatló irányát helyenként egy-egy kivételes tehetség — Tacitus, Phaedrus, Seneca — felbukkanása sza­ kítja meg. E kivételek sorát gazdagítja az ízlés mestere­ ként emlegetett Petronius, akit egyben az első európai regény szerzőjeként tisztelünk. Bár művéből, a S a t y r i c o n b ó l csak töredékek, legjobb esetben öszszefüggő fejezetek maradtak fenn, ezek nagyszerűen érzé­ keltetik az író bátorságát, aki szatirikus ábrázolással egy hit­ vány és rothadó kornak tar­ tott tükröt. A regény legterje­ delmesebb, összefüggő része Trimalchio lakomája címen jelent meg Horváth István Károly korszerű fordításában, Szőcs István bevezetőjével. ( K r i t e r i o n , 1970.)

Kovács

Dezső

A kísértő Nagy Géza, a néhai szerző tanár-utóda, állította össze az 1890 és 1936 között megjelent elbeszéléskötetekből a legmaradandóbbat: a szegénység társadalmi mélyére tekintő művészi ábrázolásokat, melyek realizmusából többnyire ro­ mantikus fordulat csattan ki az emberi jóság szellemében. Olvasmányos elbeszélések ezek, anekdotikus felépítéssel (Kovács Dezső, a kolozsvári református kollégium híres ta­ nára, Petelei Istvántól tanult, Thury Zoltán volt a kebelba­ rátja s megérte Kós Károlyék pályájának felívelését), s a mai olvasó elcsodálkozik, hogy a századforduló embere — méghozzá felekezeti pedagógus — milyen elemzően és őszin­ tén leplezte le szenvedő kis­ emberek, bányászok, katonák, szegényparasztok, kistisztvise­ lők, iparosok s főleg a szen-

téka vedő fiatalok minden társa­ dalmi és lelki baját, ellent­ mondását, szorongását, de kora fertőjében mégis milyen odaadó optimizmussal bízott egy eljövendő demokrácia em­ berségében. A bevezető ta­ nulmány szerényen jelöli ki az író helyét irodalmunkban, de kitűnő tájékozottsága szá­ munkra új értékelést tesz le­ hetővé. (Kriterion, 1970.) Ovidiu Ştiinţa

Trăsnea politică

A könyv megjelenése a ro­ mán marxista politológia újabb jelentős teljesítménye: a — nélkülözhetetlen, de ön­ magában elégtelen — tudo­ mánynépszerűsítés kereteit al­ kotó rendszerezéssel, önálló kísérletek szándékával megha­ ladó mű a politikai élet élén­ külésének is hirdetője. S kü­ lönben is, a marxista társa­ dalomtudománynak még ép­ pen elég a tennivalója az ön­ álló politikatudomány tájékán. Trăsnea méltatói — egyebek közt — a szerző arra irányuló törekvését is elismerik, hogy időszerűen meghatározza a marxizmus szerepét a politika önálló tudománnyá fejlődésé­ ben. A tudománytörténeti részben egyébként Köteles Sá­ muel és Stephan Ludwig Roth nevével is találkozunk. (Edi­ t u r a politică, 1970.)

Kurkó

Gyárfás

Nehéz kenyér 1949-ben jelent meg először, de több mint két évtized el­ teltével csak nőtt a szépsége és jelentősége. Emlékirat is, folklór is, dokumentumiroda­ lom is, és mindhárom műfa­ jában eredeti, friss és időszerű. Csíkszentdomokost eleveníti meg éles gyermekemlékezés­ sel: az első világháború meg­ próbáltatásai, növekvő sze-

ző — m u t a t j a ki B r e t t e r — az o s z t á l y t á r s a d a l m a k b a n c s o p o r t o k r a s z a b d a l t v i d é k ; aki ide b e l é p — m á r ­ p e d i g k í v ü l m a r a d n i n e m l e h e t —, az s z ü k s é g k é p p e n ö n c s o n k í t ó v á válik. N e m az a l é n y e g e t ö b b é , a m i az összes e m b e r é , h a n e m az, a m i a m á s i k b ó l h i á n y z i k ; az összemberiséghez az egyén azzal kapcsolódik, a m i n i n c s m e g b e n n e , a m i m a g a a t á r s a d a l m i t a b u az ő s z á m á r a . Az e l i d e g e n e d é s v i l á g a ez, az elidegenedés az o s z t á l y t á r s a d a l o m b a n élő e m b e r filozófiájának az első fogalma. De n e m az utolsó-végső" (Az ember filozófiai tudománya). A h a r c célja t e h á t : létrehozni a h u m a n i z m u s reális erőterét. „A h u m a n i z m u s a n y n y i t jelent, m i n t az e m b e r t v é g r e ö n m a g á v á t e n n i , vagyis o l y a n t á r s a d a l m i létezést k i f o r m á l n i , a m e l y ­ ben az e m b e r ö n m a g a lehet. Az i d e g e n erő, a m i l e ­ igázza, az is e m b e r t ő l való, saját cselekvéséből v a l ó ; a cselekvést kell t e h á t o l y a n m e z ő b e bevezetni, ahol ez n e m valósít m e g t o r z f o r m á k a t , a h o l h u m á n u s a cselekvés is, a cselekvés e r e d m é n y e - k ö v e t k e z m é n y e i s " (Személyiség és humanizmus). E b b ő l az elméleti a l a p á l l á s b ó l b o n t j a ki a z t á n B r e t t e r az Egyéniség vagy személyiség, Humanizmus és ideológia, Egyéni­ ség és társadalmi mező, Választás és humanizmus ha­ talmas problémakörét. É r t é k e l m é l e t é b e n is e m b e r k ö z p o n t ú v a l l o m á s t tesz: „Az e m b e r i élet a m a g a v i s s z a h o z h a t a t l a n egyedisé­ g é b e n — é r t é k " (Az ember filozófiai tudománya). V a g y m á s h e l y e n : „Az é r t é k k ü l s ő v é v á l t e m b e r i erő, b e n n e az e m b e r i s é g t u d a t a és ö n t u d a t a objektiválódik, s ezért m i n d e n n e m z e d é k és m i n d e n egyén ú j r a m e g ú j r a b i r t o k b a kell v e g y e " (Műveltség és filozófia). B r e t t e r t az é r t é k e k e l e m z é s é b e n is első­ s o r b a n erkölcsi m e g f o n t o l á s v e z e t i : n e m c s a k az é r t é k abszolút é r t é k e é r d e k l i , h a n e m m a g a az é r t é k t e r e m ­ tés, az a l k o t ó e m b e r i t e t t is, és e l s ő s o r b a n az alkotó e m b e r i t e t t a központi p r o b l é m á j a . A kötet l e g k i m a g a s l ó b b g o n d o l a t a i t a z o n b a n a Pa­ rabolák h o r d o z z á k . És e g y b e n ezek a l e g i n t i m e b b í r á ­ sai. C a m u s írja a mítoszról, hogy kimeríthetetlen, a k á r az e m b e r i fájdalom. B r e t t e r p a r a b o l á i t mítosz­ é r t e l m e z é s e k n e k is felfoghatjuk, egy kicsit t a l á n szubjektív értelmezéseknek, amelyek azonban a ki­ m e r í t h e t e t l e n s é g átfogó m e g r a g a d á s a i . H i t é r ő l az Ikarosz legendájában vall. A k o r o b j e k t í v feltételei és az e m b e r szubjektív lehetőségei közötti viszony k o n f l i k t u s á b a n B r e t t e r a k o r á n jött új t r a g i k u m á t elemzi. E r r ő l szól az Ika­ rosz legendája. A jövő v á l a s z t á s a a m é g á t l é p h e t e t l e n j e l e n b ő l : p u s z t u l á s . M e r t a k o r á n j ö t t új s o h a s e m v á l l a l j a a n y u g a l m a t . M i n d i g „ m e r é s z t e r v e z ő " . Sajátos h o r d o ­ zója a l e h e t s é g e s e n felüli é r d e m e s n e k és kellnek. „ I k a r o s z m a g a az a l k o t ó t e t t h a t á r t a l a n s á g a . " És e b ­ ben áll t r a g é d i á j a , m e r t „a k o r k o r l á t a i t n e m h a l a d ­ h a t j á k m e g a s z u b j e k t í v lehetőségek, de a t e t t l e r o m ­ bolja a k o r l á t o k a t . A cselekvések új n o r m á k a t s z a b ­ n a k , I k a r o s z v á l i k új h o r i z o n t t á . És e b b e n v a n t r a ­ gédiája". Az ú j , h a t á r t a l a n t e t t - v á l l a l á s n a k e l l e n p ó l u s a k é n t k e r ü l színre D a i d a l o s z n a k , I k a r o s z a p j á n a k t e t t - a l k o ­ tása: a labirintus. A megmerevedett alkotás. A je­ lenbe rekedés szimbóluma. A tragikus választás: a sötét l a b i r i n t u s b a n v a l ó r e m é n y t e l e n h e l y b e n t o p o -

gás e l u t a s í t á s a , és a f é n y b e t ö r ő , m e r é s z r e p ü l é s vállalása. De I k a r o s z t r a g i k u s t e t t e e g y b e n I k a r o s z igazsága: t e n d e n c i á i b a n előre m u t a t ó tett. T r a g i k u s tett, m e r t a k o r á n m e g é r t e t t új m e l l e t t i k i á l l á s m a g á n y o s t e t t e , a m e l y s z ü k s é g s z e r ű e n h o r d o z z a a jogokból-kötelességekből v e s z e d e l e m m é m a g a s o d ó f e l a d a t o k végzetes s t r u k t ú r á j á t . Az ebből k ö v e t k e z ő m a g á n y o s - t r a g i k u s p u s z t u l á s n a k a z o n b a n része v a n az ö s s z t á r s a d a l m i t o v á b b é l é s é b e n : az e g y é n p u s z t u l á s á n összemberi születik. A t r a g i k u s t e t t ezért n e m hőstett. Hiszen a h ő s t e t t m i n d i g — a személyes, v a k m e r ő b á t o r s á g e l ­ l e n é r e is — t ö m e g b á z i s k i e m e l k e d ő c s ú c s t e l j e s í t m é ­ nye, a k o r á n jött új t r a g i k u m viszont a közösség l é ­ tezését s ó v á r g ó n - m e g s z é p í t ő t e t t m a g á n y o s s á g a . Á l ­ dozat. Bretter azonban a tragikus akcentusokon túl Ika­ rosz a l a k j á b a n m a g á t az i n t e g r á n s személyiséget v a ­ rázsolja e l é n k : az e s z t é t i k u m t e r ü l e t é r ő l átvezeti az e l e m z é s t az e t i k u m é r a . A b o l d o g s á g - b o l d o g t a l a n s á g a l t e r n a t í v á i t vizsgálja. Úgy t ű n i k , e n n e k a b e m u t a ­ t á s a B r e t t e r n é l a c a m u s - i Sziszüphosz e l l e n t é t e . C a ­ m u s is, B r e t t e r is a b o l d o g t a l a n s á g , illetve a b o l d o g ­ s á g apoteózisát rögzíti. „ I k a r o s z m i n d e n b i z o n n y a l boldog volt — írja B r e t t e r . — I z m a i e n g e d e l m e s e n r ö p í t e t t é k fiatal testét, é r t e l m é b e n felvillant a l a b i ­ r i n t u s - k ö t e l é k e k l e d o b á s á n a k elégtétele. A k k o r t e h á t boldog v o l t . . . N e m l e h e t e t t b o l d o g t a l a n b u k á s á b a n s e m . M e r t m é g b u k á s á b a n s e m l e h e t b o l d o g t a l a n az, a k i egy p i l l a n a t r a is m e g t a l á l t a az a l k o t ó tiszta t e t t elégtételét." C a m u s v i s z o n t így ír Sziszüphoszról: „Lá­ t o m ezt az e m b e r t l e e r e s z k e d n i nehéz, de e g y f o r m a l é p t e k k e l , a szenvedéshez, a m e l y s o h a s e m ér véget... H a v a n n a k n a p o k , a m i k o r leszállás k ö z b e n f á j d a l o m gyötri, m e g e s h e t i k az is, h o g y ö r ö m tölti el." M e r t „a m é r h e t e t l e n n y o m o r ú s á g o t nehéz e l v i s e l n i . . . De a f e l i s m e r é s elpusztítja a lesújtó i g a z s á g o k a t . . . E b ­ b e n r e j l i k Sziszüphosz m i n d e n c s ö n d e s ö r ö m e . Sorsa az övé. Sziklája az ő j ó s z á g a " ( C a m u s : Sziszüphosz mítosza. Az egzisztencializmus c í m ű kötetből. B u d a ­ pest, 1966). M i n d k é t t a r t a l o m igaz, m i n d k é t sors r e ­ ális; különbségük a humanizmusok különbsége, amely m i n t Gáll E r n ő fejti ki A prométheuszi eszményben (Idealul prometeic. B u c u r e ş t i , 1970) d i a l ó g u s r a kész­ tet: a humanizmusok dialógusára. De a z esszéket n e m idézni — olvasni kell. H a a Kentaurok dilemmáját, Laokoon, a némát, Kronosz, a kegyetlent olvassuk, az u r a l o m r a j u t n i a k a r ó cselekvés t é r - i d ő viszonyai e l e v e n e d n e k m e g előttünk a jelen-múlt-jövő, a ma-jelenlét, a lét-léte­ zés, l é t - m á s l é t p r o b l e m a t i k á j á b a n . M i n d h á r o m í r á s t ö m é n y p a r a b o l a : a v é g l e t e k m e g r a g a d á s á t célozzák, a k é r d é s e k — v á l a s z o k á t c s a p á s o s s á g á b a n . Í m e a lét­ m á s l é t d i a l e k t i k á j a a K e n t a u r o k b a n : „A k e n t a u r m a ­ g á b a szívja a t e r m é s z e t e t , h o g y ö n m a g a lehessen, n e m á s , n e a világ, a természet, h a n e m c s a k ő, m a g a a teljesség. K e n t a u r k é n t t ö b b a k a r t l e n n i az e m b e r e k n é l . M á s t a k a r t , de a m á s b a n m á r m i n d i g c s a k é p p e n az l e n n i , a k i n e k a sorsát v á l l a l t a . " Laokoonban a sors t r ó n f o s z t á s á t írja m e g : „A sorssal s z e m b e n c s a k azok é r e z n e k t e h e t e t l e n h a r a g o t , a k i k r e v á r a t l a n u l t ö r a végzet. A k i k s z á m o l n a k vele — s z e m b e n é z n e k vele. Az e l k e r ü l h e t e t l e n n e k , h a e m b e -

téka génység, hóviharok és vereke­ dések közt cseperedik fel a szerző-főhős, az első fehér ha­ risnyától kezdve, melynek be nem tud telni örömével, egé­ szen a zöldzsinóros fekete ha­ risnyáig, mely már a lakatos­ inasnak jár... Örökös bubalátás (nyolcan vannak testvé­ rek a Kurkó családban), juhterelés a havason át, kény­ szerű fatolvajlás véres nagygazda-megtorlással, pásztorság és öldöklő táncmulatság, vita a pappal, küzdelem a csendő­ rökkel, babona és bicska, a csaló „úrfi" felképelése és börtön, csúnya és szép halál, ezermesterség és tetű — pe­ reg a film, és a képgazdag­ ságban felcseng az öreg csángó bölcs mondása: „Nem hittem volna, hogy ember ilyen erős, ha bajba kerül." A Szibériából hazatérő hadi­ fogoly idézi a faluba Lenin alakját: a gyermek álmában oly nagy, hogy feje a geren­ dáig ér. Méliusz József míves bevezetőjében, mely irodalom­ történetileg ugyan vitatható, távlatilag jól mondja: „...nem­ csak a filológus, a néprajzos — s ha megjelenik a magyar tudományban a strukturális antropológia művelője, ő is — kimeríthetetlen kincsesbányá­ ra talál majd a Nehéz ke­ n y é r b e n . " (Kriterion, 1970.) Irodalmi kistükör Vonzóvá tenni az irodal­ mat, felébreszteni az olvasás vágyát, megtalálni az utat a kis olvasók értelméhez és szí­ véhez — s mindezt a magas szakmaiság és a pedagógia el­ veinek, szempontjainak folyto­ nos szem előtt tartásával: nem könnyű feladat. Az V—VIII. osztályosok házi olvasmányait összeállító P. Dombi Erzsébet kiválóan tesz eleget e sokrétű követelménynek. Biztos kézzel válogat a roppant kincsesház­ ból: a népi alkotásoktól mai irodalmunkig sok-sok igaz-

téka gyöngyöt mutat fel ifjú olva­ sóinak. Írók rövid életrajza egészíti ki a — 350 lapnyi — kötetet. Porzsolt Borbála ta­ láló, valóban szép rajzai méltó keretül szolgálnak. (Editura didactică şi pedagogică, 1970.) A színház m a „Írók, rendezők, színészek vallomásai korunk színházá­ ról" — jelzi az alcímben a ta­ nulmányokat összeválogató, a bevezetőt és jegyzeteket író Lengyel György. A sok ismert, de sok ismeretlen vagy nehe­ zen hozzáférhető véleményt is egymás mellé állító s így szembesítő, izgalmas tanul­ mánykötet a század első felé­ től, Gorkijtól és Bemard Shaw-tól, illetve Sztanyiszlavszkijtól és Gordon Craigtől napjaink avantgarde törekvé­ seiig, Harold Pinterig, Peter Weissig, illetve Grotowskiig követi a világ drámairodal­ mának és a színháznak a vál­ tozását, megújulási kísérleteit. Nemcsak kézikönyvnek nélkü­ lözhetetlen, de olvasmánynak is érdekes. (Gondolat, 1970.)

Kovács

György

Döglött

gránát

A K ü k ü l l ő felett rejlő hegyi falut a termelőszövetkezet mellékgazdaságának jövedel­ mezősége foglalkoztatja, asz­ faltút épül és a villamosítás van folyamatban, de a lelkek mélyén ott rengenek még a nagy átalakulás történelmi fe­ szültségei. Julika, a mostoha­ szülei nevét viselő új tanítónő tudja, amit a falu nem tud: itt halt meg rejtélyes körül­ mények közt apja, a népta­ nács elnöke a szövetkezetesítés­ kor. Arról viszont neki nincs fogalma, hogy az egykori nagygazdának, akihez elszállá­ solják, köze volt a halálhoz...

r e k m é r i k e m b e r e k r e , sebezhető p o n t j a v a n : a szem­ benézés." Végül, a létezés v e r g ő d é s é r ő l a lét szorítój á b a n , a m a g á t felismerő időről, az idő-sors, t é r - s o r s s t r u k t ú r á r ó l szól Kronosz, a kegyetlen. Itt tudatosul végleg a szerző a l a p g o n d o l a t a is azáltal, h o g y ú j r a m e g v í v j a azt a h a r c o t , a m e l y e t hőse, I k a r o s z m á r egyszer m e g h a r c o l t : a tett, cselekvés beérlelését a l ­ k o t á s s á : „Más e s é l y ü n k n i n c s , c s a k az a l k o t á s . M i n ­ den, a m i ö n m a g u n k k á tesz. É s c s a k a z tesz ö n m a ­ gunkká, amivel hozzájárulunk korunk arcának ki­ a l a k í t á s á h o z . A m i összekapcsol b e n n ü n k e t a világgal, a z o k k a l , a k i k a t e t t b e n t ú l m u t a t n a k habzsoláson, t e l ­ h e t e t l e n önösségeken, a k i k a t e r e m t é s b e n összekap­ csolódnak, m e r t n e m c s a k a m á t a k a r j á k , h a n e m m é r ­ h e t e t l e n ü l többet." A k ö t e t h a r m a d i k része, Emberek, művek, Vörös­ m a r t y utolsó v e r s e i n e k elemzésével kezdődik. H e r ­ d e r aforizmája szerint a költészet r é g e b b i a p r ó z á n á l . A költészet és p r ó z a e g y m á s u t á n i s á g á n a k t ö r t é n e l m i szemlélete itt k i t e r j e d egészében az e s z t é t i k u m és filozofikum k a p c s o l a t á n a k e l e m z é s é r e is. A r o m á n filozó­ fiai g o n d o l k o d á s fejlődésének vizsgálata közben C. Noica m e g e m l í t i , hogy a „ r o m á n filozófia E m i n e s c u j a m é g n e m született m e g " (C. N o i c a : Rostirea filozofică românească. B u c u r e ş t i , 1970. 7). B r e t t e r G y ö r g y V ö r ö s m a r t y utolsó v e r s e i b e n a költő-filozó­ fus, költészet-filozófia m e g j e l e n é s é t a s z i n k r e t i k u s egység t a g o z ó d á s á b a n látja, a b b a n , h o g y a m e g j e l e ­ n é s r e v á r ó filozófia funkcióit a költészet a k u l t ú r a egy m a g a s a b b f o k á n bizonyos i d ő r e m a g á r a v á l l a l j a és teljesíti is. „ V ö r ö s m a r t y t ó l k e z d v e a m a g y a r k ö l ­ tészet m á r t u d a t o s a n pótolja a filozófiát, és ezzel o l y a n gondolati és költészeti f e l a d a t h o z jut, a m e l y — és ez a h e l y z e t K e l e t - E u r ó p á b a n eléggé á l t a l á n o s — a n e m z e t önkifejezésének privilegizált t u d a t f o r ­ m á j á v á v á l t o z t a t j a azt." A Vörösmarty utolsó verseitől a Milyen is az angol esszé?-ig t e r j e d ő rész a k ö t e t k o n k r é t u m a : az előző fejezetek g o n d o l a t a i m é g egyszer m e g j á r j á k az öniga­ zolás ú t j á t ; esszéi i t t t a n u l m á n y o k b a , az isteni gon­ d o l a t o k fejtegetései e m b e r i m ű v e k elemzéseibe v á l ­ t a n a k át. É s az analízisek t e n g e l y e i t t is e t i k a i - a n t r o ­ pológiai, m é g a k k o r is, h a s z e r z ő n k m ű a l k o t á s o k a n a ­ t ó m i á j á v a l foglalkozik. Így Bălcescu f o r r a d a l m i é l e t m ű v é n e k megidézése, J e a n - P a u l S a r t r e ú t j a i n a k b e m u t a t á s a , D. D. Roşca Tragikus lét c í m ű í r á s á n a k v a g y B o d o r Á d á m novel­ l á i n a k elemzése az esztétikai-művészetfilozófiai szem­ p o n t o k m e l l e t t k ö v e t k e z e t e s e n etikai k é r d é s e k r e ad v á l a s z t : a r r a , h o g y a lét a cselekvések s o r á n m i k é n t v á l i k létezéssé, a létezésben neszező t e t t — a l k o t á s s á . L e g k i e m e l k e d ő b b n e k t a r t j u k ezek közül az elemzések közül Paradoxon és alkotás c í m ű í r á s á t Achilleuszról, v a g y K a f k a - e l e m z é s é t : „Az I d ő A kastélyban, avagy a d a l é k K a f k á h o z , aki így j e l l e m e z t e m a g á t : » S e m m i m se hiányzik, csak ö n m a g a m « . " B r e t t e r G y ö r g y írásai egy m é g ki n e m m o n d o t t , d e m á r a l e v e g ő b e n lógó k ö v e t e l m é n y t e l é g í t e n e k k i : a hazai m a g y a r esszé-írás g a z d a g a b b m ű v e l é s é t . Stílusa k i m o n d o t t a n esszé-stílus; felvetett g o n d o l a t a i v a l n e m d i v a t i g é n y e k r é g e n - v á r t b e v á l t á s á t célozza, h a n e m

az öntisztázó szerénység j e g y é b e n c s e n d e s e n t a n í t a n i a k a r velük. Bretter m á r régen levetette a kincstári o p t i m i z m u s m u n d é r j á t , és a n é l k ü l , h o g y g o n d o l a t a i átadása közben meghökkentően sokkolna, mégis arról tudósít, h o g y „az e s z m é n y n e v é b e n j ó r a és rosszra bontja a világot, de n i n c s e n e k illúziói" (a k ö t e t b o r í ­ tójáról). A r s filosoficáját egyik n y i l a t k o z a t á b a n így f o g a l m a z z a : „Esszéket í r o k e t i k a i - a n t r o p o l ó g i a i k é r ­ désekről, m e r t h i s z e m : a z e m b e r p r o b l é m á j a a leg­ k o m o l y a b b dolog. N e m v a g y o k biztos a b b a n , h o g y fi­ lozófia az, a m i t csinálok, de az igen e l v o n t s z a k t u d o ­ m á n y o k m e l l e t t és k ö z b e n szükségét é r z e m a k ö t e t l e ­ n e b b és t a l á n a z é r t k ö z é r t h e t ő b b f o r m á n a k , és az ö n ­ kifejezésnek i s " (Brassói Lapok, 1970. d e c e m b e r 3). Egy, a k ö t e t e u t á n m e g j e l e n t í r á s á b a n a teljes m a ­ g y a r á z a t elve foglalkoztatja (Lenin, avagy a teljes magyarázat elve. Utunk, 1970. á p r i l i s 17); j e l e n l e g i r o n i k u s - g r o t e s z k ü l é p p e n a végső é r v a b s z u r d u m a gondolkoztatja. M e r t m e g i n t és m i n d i g r á k é r d e z : m i is ez a jó, n é l k ü l ö z h e t e t l e n , szükséges filozófia? A k ö t e t e elején í r j a : „a filozófia p a r a d o x o n j a : a v é g t e ­ lennek, a teljességnek a t u d o m á n y a anélkül, hogy a részletek birtokosa lenne, a n n a k a tudománya, ami m á r a d v a v a n az e m b e r s z á m á r a , és azé is, a m i m é g nincs." E h h e z k a p c s o l ó d i k n á l a az esszé-igény: „ h i ­ szen az esszé a senki földje szellemi v i d é k e i n b a r a n ­ gol, s n é h a i n k á b b költészet, m á s k o r i n k á b b filozó­ fia v a g y t u d o m á n y , de m é g i s m á s , m i n t ezek: e l m é l ­ k e d é s . L é n y e g e : i n t e l l e k t u á l i s közvetítő s z e r e p e " (Mi­ lyen is az angol esszé?). E b b e n t a l á l k o z i k filozófiai h i t v a l l á s a esszé-óhajtásával. M e r t B r e t t e r í r á s a i — m ű v é s z e t ; de a m i t ír — filozófia: a vágyak olyan íve, a m e l y emberek és istenek között feszül, d e o l y a n v a l ó s á g i g é n n y e l , a m i l y e n csak az e m b e r e k b e n fogant igaz g o n d o l a t o k é . Angi István

Perújítás a régi magyar irodalomban „A bölcselkedés a csodálkozással k e z d ő d i k " — idézi B a r t a J á n o s Arisztotelész m e g á l l a p í t á s á t az összeha­ sonlító i r o d a l o m t u d o m á n y f o g a l m á h o z fűzött reflexiói­ n a k b e v e z e t é s é b e n (Helikon, 1970. 2.) —, m é g p e d i g azzal, h o g y „ a d d i g t e r m é s z e t e s n e k , m a g u k t ó l é r t e t ő ­ d ő n e k t a r t o t t dolgok egyszerre k ü l ö n ö s n e k , felfogha­ t a t l a n o k n a k , r e j t é l y e s e k n e k k e z d e n e k feltűnni." V a ­ l a m i ilyesféle t e r m é k e n y n y u g t a l a n s á g a d h a t t a az első i n d í t á s t Szigeti Józsefnek is a régi m a g y a r i r o d a l o m a k ö z e l m ú l t b a n m é g a n n y i r a f e n n e n h a n g o z t a t o t t , de oly k e v e s e k á l t a l k ö v e t k e z e t e s e n g y a k o r o l t új r a o l v a ­ sásához. N é h á n y h ó n a p j a m e g j e l e n t t a n u l m á n y k ö t e ­ te* a bizonyíték r e á , h o g y Szigeti József azon k e v e ­ sek közé tartozik, a k i k i r o d a l m i ö r ö k s é g ü n k k u t a t á ­ sát n e m c s a k f e l a d a t n a k t e k i n t i k , de m a r a d a n d ó é l ­ m é n y t is j e l e n t ez s z á m u k r a , m e r t m a k a c s e l s z á n t s á g * Szigeti József: A mű kiadó. Bukarest, 1970.

és kora.

Kriterion

Könyv­

téka A sír felvirágozása, egy fény­ kép hasonlósága s a leány lá­ togatásai a tett színhelyén gyanút és gyűlöletet gerjesz­ tenek az agg Nádasiban, a falu vezetői és a kartársak közt azonban barátokra lel, s így telik el a tanév. Megkap­ juk az új társadalmi rétegző­ dés teljes körképét, jól eltalált alakok vonulnak fel. Munká­ ban és szerelemben, gazdasági számítások és borozgatások változataiban itt a mai falu. A szerző nem a gondolati sejtetés, hanem az apró részlete­ zés módszerével bontja ki tör­ ténetét, s ez a regényt inkább olvasmánnyá teszi, mint iro­ dalomtörténeti eseménnyé. A székely tájszavak beemelése az irodalmi nyelvbe ugyanek­ kor egészséges kísérlet az ár­ nyaltabb kifejezésre. (Krite­ r i o n , 1970.) Vitányi Iván Szélttenger Késve olvastuk a regényt, de felfigyeltünk rá, mert szer­ zőjét mint esztéta-pszicholó­ gust tanulmányaiból ismerjük, sőt másokkal közösen szerzett B e a t című munkájából közöl­ tünk is egy jellegzetes részt ifjúságtudományi számunkban (1970. 7). Most ez a munkája gondolkoztat el. 1944 „szélten­ gerében" önmagukkal és a rá­ juk szakadt történelmi fele­ lősséggel viaskodó fiatalokról van szó, akik Budapest ostro­ mát a fasiszták börtönében szenvedik végig, kitartanak eszményeik mellett, s éppen ez a megoldandó lélektani rej­ tély: miért? Mi erősíti fel el­ lenállásra minden kínzással, a halál közelgésével szemben a fiatal diákot? A test reszket, a lélek dacos és filozófiai in­ dokolása: „Csakazértis." Moz­ galmi regény — végre — szab­ ványok nélkül, benső ábrázo­ lással, szinte memoár, egy ki­ kerekedő történelmi lélektan élő dokumentációja. (Szépiro­ d a l m i K ö n y v k i a d ó , 1969.)

téka Romantismul românesc şi romantismul european A Filológiai Tudományok Társasága kiadásában, Ale­ xandru Balaci, Al. Dima pro­ fesszor és Yvette Nafta szer­ kesztésében megjelenő kötet a Társaság 1969 szeptemberé­ ben Nagyszebenben megtartott tudományos ülésszakának anyagát adja közre. A román és az európai romantika tárgy­ körébe vágó tanulmányok több­ nyire mint időben körülhatá­ rolt áramlattal, irodalomtör­ téneti korszakkal foglalkoznak a romantikával, ám Alexandru Balaci bevezetőjének szelle­ mében, aki romantika és klaszszicizmus állandó ellentétéről, dinamizmusáról beszél, talá­ lunk e tanulmánykötetben elemzést Geo Bogza romanti­ kus stílusáról is. A tanulmá­ nyok többsége azonban a XIX. századi román irodalmi romantika és a francia, olasz, német, orosz, angol irodalom összefüggéseit veszi vizsgálat alá. (Societatea de Ş t i i n ţ e Fi­ lologice d i n R.S.R. 1970.)

Vekerdi

László

N é m e t h László „Infandam..." — vallanók be mi is fájdalmunkat Aeneasszal, amikor e kismonográ­ fia tartalmának akármilyen röpke elmondására vállalko­ zunk. A szerző egy igazság­ kereső élet örökké nyitva maradó voltára ébreszt: Né­ meth László pályájának nép­ sorsot jelképező ívelésére és befejezhetetlenségére. Az im­ már hetvenéves író, tudós, pe­ dagógus, filozófus önkínzó esz­ mei kísérletezése és szívós harca a jó ügyért, a szocializ­ mus eszményi emberségéért, publicisztikában és regényben, szociográfiában és drámában mesterileg rögződő vívódása a művelt és népét szolgáló ér­ telmiségért elevenedik meg előttünk nyers őszinteséggel,

gal i g y e k e z n e k a m ű v e k b ő l , távoli é v s z á z a d o k n a k az élet s o d r á b a v e t e t t „ p a l a c k p o s t á " - j á b ó l a m i n é l t e l ­ j e s e b b valóságot k i h á m o z n i . Ilyen alapállásból nyilvánvaló tehát, hogy senkit s e m elégíthet ki a z a d a t f e l t á r á s h a s z n o s , e d d i g l á t ­ szólag p ó t o l h a t a t l a n h é z a g o k r a u t a l ó m u n k á j a . P r o b ­ l é m á k ö t l e n e k fel, új m e g o l d á s o k lehetősége csá­ bítja b e h a t ó b b v i z s g á l ó d á s r a a k u t a t ó szellemet. Szi­ geti József — m i k é n t k ö n y v é n e k c í m e is bizonyítja — a m ű és k o r összefüggését v á l a s z t o t t a v e z é r f o n a ­ l á u l a m a g y a r m ű v e l ő d é s i é l e t n e k a r e f o r m á c i ó és a reneszánsz jegyében bontakozó válságos szakaszában, azzal a lényeges m e g s z o r í t á s s a l , h o g y n e m a k o r v e ­ z é r e s z m é i n e k és i d e g e n m i n t á k érvényesülésének mikéntjét, avagy a m ű létrejöttében közrejátszott kül­ ső t é n y e z ő k e t követi n y o m o n — hisz ezeket a l e h e ­ tőségekhez m é r t e n m á r t i s z t á z t a a pozitivista i r o d a ­ l o m t ö r t é n e t í r á s —, h a n e m a belső fejlődés m e g r a j z o ­ l á s á t t e k i n t i f e l a d a t á n a k , a m i hozzásegít a m ű s t r u k ­ t ú r á j á n a k m e g é r t é s é h e z , az a l k o t ó m ű v é s z é r t é k e l é s e ­ kor rávilágít a kor társadalmi szerkezetének lénye­ ges v o n á s a i r a . E célkitűzés újszerűsége t e r m é s z e t s z e r ű e n ú j , e d ­ digelé n á l u n k k e v é s s é t u d a t o s í t o t t s z e m p o n t o k é r v é ­ nyesítését követeli m e g . Az első lépés a kulcsfontos­ ságú m ű v e k k i v á l a s z t á s a , függetlenül attól, h o g y a m a g y a r i r o d a l o m h a g y o m á n y o s esztétikai é r t é k r e n d ­ j é b e n (eredetiség, s t í l u s - m ű v é s z i tökély) a m ú l t b a n m i l y e n h e l y e t foglaltak el. A kötet t ö r e t l e n e s z m e ­ vezetése ( t a n u l m á n y o k b a n és t u d o m á n y o s i g é n y ű r e ­ c e n z i ó k b a n e g y a r á n t ) igazolni látszik Szigeti e l j á r á s á t , a m i k o r B o r n e m i s z a P é t e r k é t d r á m á j á n á l , Balassi B á l i n t szerelmi költészeténél, N a g y S z a b ó F e r e n c memoriáléjánál, Apáczai Csere János munkásságá­ n á l , v a l a m i n t a Z r í n y i M i k l ó s r a és M i k e s K e l e m e n r e v o n a t k o z ó filológiai k u t a t á s o k e r e d m é n y e i n é l á l l a p o ­ d i k meg. A m ű e l e m z é s Szigeti v é l e m é n y e szerint c s a k a t e l ­ j e s szövegből m i n t „jelből" i n d u l h a t ki, u g y a n i s „a szöveget a l k o t ó e l e m e k , azaz a m ű v é s z i kifejezés eszközei, a f o r m a e l e m e k (téma, szerkezet, cselek­ m é n y , j e l l e m e k , stílus, nyelvi, verselési sajátossá­ gok) . . . a »jel« elemei, a m e l y e k é p p e n n e k az egy­ szeri m o n d a n i v a l ó n a k a kifejezése é r d e k é b e n szerve­ z ő d t e k egységgé". A f e l a d a t t ö m ö r m e g f o g a l m a z á s á t egy h a s o n l a t t a l s z e m l é l e t e s e b b é oldva, b í z v á s t állít­ h a t j u k , m i s z e r i n t Szigeti a k a r m e s t e r szerepét szánja az i r o d a l o m t ö r t é n é s z n e k , a k i a s z ó l a m o k a t összesítő p a r t i t ú r á b ó l k i e l e m z i a szimfónia v e z é r m o t í v u m a i t , m i v e l „az a l k o t ó e l e m e k k a p c s o l a t b a n v a n n a k m á s e l e m e k k e l , kölcsönösen h a t n a k e g y m á s r a , s e kölcsön­ h a t á s e r e d m é n y e k é n t a l a k u l , változik az e l e m e k j e ­ lentése [ . . . ] K ö v e t k e z ő l e g az egyes a l k o t ó e l e m e k közötti viszonyok feltárása, kölcsönös áttételezéseikb e n v a l ó t a n u l m á n y o z á s a vezet el a m ű m e g é r t é s é ­ hez, a m o n d a n i v a l ó , az eszmei t a r t a l o m m e g r a g a d á ­ sához..." Érdekes, hogy bármennyire újszerűen hangzanak e tételek, végső k i c s e n g é s ü k v i s s z a u t a l az e u r ó p a i esztétikai g o n d o l k o d á s n a k m i n d m á i g gerincét alkotó arisztotelészi p o é t i k á r a , m e l y szerint a költészet m a gasabbrendűsége a történetírással szemben éppen a m é l y e b b g o n d o l a t i s á g á b a n rejlik, m e r t a költészet i n -

k á b b az á l t a l á n o s o k a t , a t ö r t é n e l e m p e d i g az egyedi eseteket m o n d j a el. V a l ó b a n , Szigeti m i n d e n egyes tanulmányának m e g v a n a m a g a k o r t ö r t é n e t i és á l t a l á n o s é r v é n y ű t a n u l s á g a . A Balassi-comoedia és szerzője lenyűgö­ zően széles p e r s p e k t í v á j ú s z a k i r o d a l o m t ü k r é b e n m u ­ t a t j a b e h á r o m fejezeten k e r e s z t ü l a X V I . század utolsó h a r m a d á b a n ideológiai v á l s á g b a j u t o t t refor­ máció gondolatvilágát a Mohács utáni nemzedékek t u d a t á b a n , az e r é n y és a b ű n k ö r ü l i v i t á k t á r s a ­ d a l o m p o l i t i k a i v e t ü l e t é t s a m e g r e n d ü l t erkölcsi v i ­ lágrendnek humanista alapokon való megszilárdulá­ sát. (Mindaz, a m i t a d a r a b h á t t e r é b e n m e g h ú z ó d ó t ö r t é n e l m i e s e m é n y e k b ő l , a d r á m a teológiai á l l á s ­ pontjáról elmond, közvetve például Lucian Blaga X V I . századi t á r g y ú d r á m á j á n a k , a Tulburarea apel o r n a k filozófiai m é l y s é g e i b e is belevilágít.) A k ö v e t k e z e t e s e n a l k a l m a z o t t m ó d s z e r erőssége a z o n b a n A szerzőség és a Magyar Elektrával való kapcsolatok c í m ű fejezetben m u t a t k o z i k m e g igazán, ahol a m a g y a r és r o m á n klasszika-filológia l e g ú j a b b e r e d m é n y e i t h a s z n o s í t v a állítja p á r h u z a m b a B o r ­ n e m i s z a P é t e r E l e k t r a - i n t e r p r e t á c i ó j á t a Szophoklész és Aiszkhülosz k o r á n a k eszmeiségét kifejezésre j u t ­ t a t ó görög t r a g é d i á k k a l . Az összehasonlításból l e v o n t é r v e k meggyőzőek, és a k é t m a g y a r d r á m a i e m l é k közötti e s z m e r o k o n s á g k é t s é g t e l e n n é teszi, h o g y a Balassi Menyhárt árultatásának is B o r n e m i s z a P é t e r a szerzője. Ámde a monográfia-igényű t a n u l m á n y nemcsak a régi m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t é n e k egyik sokat v i t a ­ tott k é r d é s é t zárja le véglegesen, h a n e m u g y a n a k k o r b i z o n y í t é k o t szolgáltat a m o d e r n i r o d a l o m t u d o m á n y ­ n a k a z i m p u l z u s fontosságáról v a l l o t t n é z e t é h e z is, a m e n n y i b e n m i n d e n i r o d a l m i h a t á s f o k m é r ő j e „az átvevőben lehetőség- vagy vágyképpen meglevő ten­ d e n c i á k a t , az a l k o t ó e r ő egészét v a g y a l k a t e l e m é t b á t o ­ rító, felszabadító, t á p l á l ó b e h a t á s . . . " (lásd B a r t a J á ­ n o s i.h.). B o r n e m i s z a P é t e r sajátos é r t é k e p é l d á u l a X V I . század t ö b b i d r á m a í r ó j á v a l s z e m b e n az, hogy m i n t a n e m e s s é g g e l szoros k a p c s o l a t b a n lévő s z e m é ­ lyiség, b e l ü l r ő l l á t j a az országos p r o b l é m á k a t , s a görög t r a g i k u s o k n y ú j t o t t a m ű v é s z i a n y a g o t s z u v e ­ r é n m ó d o n a l a k í t j a a m a g a politikai m o n d a n i v a l ó j á ­ hoz, k ö v e t k e z é s k é p p e l e m z e t t k é t m ű v e „ a n n a k a fejlődési s z a k a s z n a k egy-egy k o n k r é t e s e m é n y é t j e l e ­ níti m e g , a m i k o r a H a b s b u r g - t é r h ó d í t á s m á r m e g ­ k e z d ő d ö t t , de a r e f o r m á c i ó t á b o r a m é g elég e r ő s n e k látszik a t á m a d á s e l h á r í t á s á r a " . A m á s i k n a g y o b b t e r j e d e l m ű t a n u l m á n y szervesen k a p c s o l ó d i k a B o r n e m i s z á r ó l szólóhoz, a m e n n y i b e n az erkölcsi k é r d é s e k i r á n t fogékony k o r eszmei f e j ­ lődését m u t a t j a b e a fiatal Balassi B á l i n t szerelmi költészetén keresztül. J ó l l e h e t a k ö t e t egyik b í r á l ó j a (Szőcs I s t v á n , Utunk, 1970. 39.) m e g g o n d o l k o z t a t ó é r ­ v e k k e l igyekezett ezt az összefüggést — m á r m i n t az erkölcsi n é z e t e k fejlődésének t ü k r ö z ő d é s é t — m e g ­ kérdőjelezni, a választás jogosultságát irodalomtörté­ neti é r v e k e n k í v ü l a f o l k l ó r t u d o m á n y is igazolja. M e r t m i r ő l is v a n t u l a j d o n k é p p e n szó? J a n u s P a n n o n i u s és Balassi B á l i n t költészete a z é r t j e l e n t a k ö z é p k o r l í r á j á v a l s z e m b e n előrelépést, m i v e l m ű k ö d é s ü k a m a g y a r személyes l í r a k r o n o l ó g i a i l a g is legelső, m ű -

téka felidézve a temérdek gáncsot is, mely Németh Lászlót — túl jogos kritikán és termő vitán — hol egy elvakult nacionaliz­ mus, hol egy elidegenedett dogmatizmus oldaláról érte. Örömmel találkozunk Gaál Gábor és a művész Németh László elmélyedő viszonyának felvázolásával. A tudomány­ történész-életrajzíró (remek párosulás) egy alkotó szemé­ lyiség viszontagságain, gondo­ lati reflexióin és alkotásain át magyarság, szocializmus, Eu­ rópa sajátos összeforrottságára, egy jellegzetes szláv— magyar—román tájékozódás­ ban megnyilvánuló Ady-hűségre vet világot, jelezve a tör­ ténelmi korforduló erkölcsi rengései közt helytálló ember tanúságát. Ez a könyv idejében érkezik: amikor Németh Lász­ ló drámáit nálunk is játsszák, műfordításoknak köszönhetőleg a román olvasóközönség is megszerette, s szívesen ele­ mezzük népit és urbánust, Nyugatot és Keletet áthidaló, konkrét „antropológiai" gon­ dolkozását. A gazdag kép­ anyagból az író Fábry Zol­ tánnal közös képét emeljük ki 1966-ból. (Szépirodalmi K ö n y v ­ kiadó, 1970.)

Dér,

Zoltán

Az első m ű h e l y Kosztolányi Dezső önképzőköri éveit mutatja be a sza­ badkai irodalmi hagyományok jeles gyűjtője és értékelője, az „Életjel Miniatűrök" 12. füze­ tében. (Egy évvel korábban, ugyanebben a sorozatban, Dér Zoltán Az á r n y z a r á n d o k a cí­ men a szintén szabadkai Csáth Gézáról közölt tanulmányt.) 1965-ben esemény-számba ment Kosztolányi regénytöre­ dékének, a Mostohának és egyéb kiadatlan írásainak kö­ tetbe gyűjtése; a szerző ak­ kori szövegközléseit újakkal egészíti ki, amelyek közül a

téka legérdekesebb egy önképzőköri műfordítás-bírálat, ebben ugyanis Kosztolányi közis­ merten szabad felfogású átköltés-szemléleténél sokkal szi­ gorúbb nézeteket fejt ki (e né­ zetekhez saját műfordítói gya­ korlatában csak pályája vége felé igazodott). Az új Koszto­ lányi-közléseket önálló tanul­ mányba építő kis könyv érté­ kes adalék a költő pályájának megrajzolásához. (A S z a b a d ­ kai m u n k á s e g y e t e m kiadása, 1970.) „S k é t szó között a hallgatás..." Az Érmihályfalván született s fasiszta gyilkos áldozatául esett Nagy Zoltán verséből vett idézet került címül a Magyar Mártír Írók Antoló­ giája fölé: kiszolgáltatott fo­ goly hallgatása jelképezi itt hitlerizmus és háború elnémítottjainak a sorsát. A bevezető szerint ez a cím „mindenre utal, ami az áldozatokkal egy­ általán történt". 137 költő, író, tudós, újságíró florilegiuma — irodalmi szemelvényeik gyűj­ teménye — ez a válogatás, öregeké és fiataloké, széplelkeké és harcosoké, akik 1942 és 1945 közt az internáló tá­ borok, munkaszázadok, hadi­ fogság, bombázások, kivégzé­ sek áldozataivá váltak vagy összeroppantak a tomboló vészben. Ismert nagyok, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bá­ lint György, Gelléri Andor Endre, Gulyás Pál, Pünkösti Andor, Radnóti Miklós, Sár­ közi György, Szabó Dezső, Szerb Antal szerepelnek itt, nem egy olyan szerző mellett, akit szakkörök tartanak nyil­ ván, van, aki pályája elején állt. S megtaláljuk a romániai magyar irodalom fájdalmas veszteséglistáját is, a szellemi örökség felvillanó értékeivel. Bíró József, Brassai Viktor, Erdélyi Agnes, Gulácsy Irén, Józsa Béla, Karácsony Benő,

vészileg é r e t t m e g n y i l a t k o z á s a . Az előfeltételeket csak a r e n e s z á n s z t e r e m t e t t e m e g azzal, hogy egyre t á g a b b lehetőségeket biztosít a s z a b a d személyiség k i b o n t a k o z á s á n a k , és az „ i n d i v i d u u m " érzelmeit h ű e n feltáró v e r s e k n e k m i n d szélesebb k ö r ű visszhangot t e r e m t , sőt az epigonokon, illetve a kéziratos é n e k e s ­ k ö n y v e k e n át a n é p k ö l t é s z e t e t is m e g t e r m é k e n y í t i (lásd Voigt V i l m o s : A szerelem kertjében. Ethnographia, 1962. 2). Szigeti a Losonczi A n n á h o z intézett, de j o b b á r a c s a k h á r o m belső sajátosság — a szerelem titkossá­ g á r a v a l ó u t a l á s , a szerelem és szenvedés összekap­ csolása, v a l a m i f é l e f o g a d á s r a v a l ó h i v a t k o z á s — a l a p ­ j á n c i k l u s b a r e n d e z h e t ő tizennyolc v e r s b ő l i n d u l ki. Az első szakasz A házasság nélküli szerelem vihará­ ban elemzi k é t e m b e r szerelmi k a p c s o l a t a i n a k a l a ­ k u l á s á t , á m ez a viszony e g y b e n a h u m a n i s t a költői sablon képei és f o r d u l a t a i fokozott személyi t a r t a ­ l o m m a l t e l í t ő d é s é n e k és az e g y r e i n k á b b t u d a t o s v e r s é p í t k e z é s n e k a f o l y a m a t a is. Eszmeileg ez az időszak előbb szembeszegülés a s z e r e l m e t k á r h o z t a t ó vallási t a n í t á s s a l a test v o n z a l m á n a k jogán, m a j d a n ­ n a k t ö r e d e l m e s b e i s m e r é s e , m i s z e r i n t a szerelem k í ­ n o k a t okozó szenvedély, t e h á t k e r ü l n i kell. Hasonló m a g a t a r t á s r a u t a l n a k B a l a s s i n a k e b b e n az időszak­ b a n k e l e t k e z e t t istenes versei is, m e l y e k b e n n e v e ­ lője, B o r n e m i s z a P é t e r t a n í t á s á n a k s z e l l e m é b e n f o ­ gadja b ű n e i vezekeléséül a c s a p á s o k a t . A m á s o d i k d ö n t ő szakasz A szerelem nélküli házas­ ság poklában töltött esztendők, m i k o r is m e g a l á z k o ­ d i k u g y a n istene előtt, de a b ű n b á n a t és b ű n b o c s á ­ n a t szükségességének h a n g o z t a t á s á v a l egy új gon­ dolkodási m ó d , a jogviszony kölcsönösségére alapozott r a c i o n á l i s polgári felfogás k e r ü l előtérbe, a m e l y a v e r s s z e r k e z e t e k e d d i g i n é l l o g i k u s a b b felépítésében is tükröződik. A h a r m a d i k állomást a nagy „intellektuális és emocionális erőfeszítésekből" született J ú l i a - c i k l u s jelzi, hisz a költő egész életszemléletét r e v i d e á l t a ; fel­ i s m e r t e , h o g y a „lélek csendességét" a férfi és a nő közötti kölcsönös szerelem biztosíthatja, m e r t ez a f o r r á s a a földi b o l d o g s á g n a k , és ez áll c s a k össz­ h a n g b a n a t á r s a d a l m i és az isteni t ö r v é n y e k k e l . A v e r s e k b ő l t e h á t egy n y u g o d t élet, m a g a s a b b r e n d ű é l e t f o r m a u t á n i v á g y j u t kifejezésre, m ű v é s z i l e g k i ­ forrott f o r m á b a n (Balassi-versszak), a m e l l y e l s z á n ­ d é k a i j o g o s u l t s á g á n a k t u d a t á b a n lép a n y i l v á n o s s á g elé, h o g y a t e h e t s é g é n e k k i j á r ó e l i s m e r é s t k i k ö v e ­ telje m a g á n a k . A r e f o r m á c i ó vallási szemléletéből s a r j a d t politikai állásfoglalás (Bornemisza) és az ú j r a f o g a l m a z o t t r e ­ neszánsz életeszmény irodalmi vetületének bemuta­ t á s a u t á n (Balassi) a szerző az írói t u d a t o s s á g ú t j á t a „történelemformáló nép" képviselőjének jelentke­ zésén, v a l a m i n t a k o r s z a k n a g y szellemi á r a m l a t a i ­ n a k hazai hasznosításáért viaskodó reformer társa­ d a l m i és pedagógiai n é z e t e i n k e r e s z t ü l vizsgálja. A m a r o s v á s á r h e l y i Nagy S z a b ó F e r e n c m e m o r i á léja, Szigeti József elemzésében, egy új t á r s a d a l m i osztály, a v á r o s i p o l g á r s á g v i l á g s z e m l é l e t é n e k doku­ m e n t u m a , azoké az e m b e r e k é , a k i k e t a r e n d i t á r s a ­ d a l o m p u s z t á n a közélet „előszobájáig" e n g e d j u t n i , n o h a a t ö r t é n e l m i i d ő k m e g t a n í t o t t á k m á r az e s e m é -

Papp Gábor

rajza

n y e k e t közösségi (vagyis osztály-) s z e m p o n t b ó l r e ­ gisztrálni, s a feltétlen t e k i n t é l y elvét az ésszerű m a g y a r á z a t o k s az ebből f a k a d ó j ó z a n ítéletek k e r e ­ sésével v á l t o t t á k fel. A t é n y e k tiszteletében, a l é ­ n y e g r e törő m o n d a t s z e r k e s z t é s b e n s a t ö r t é n e t í r ó i és szépírói e l e m e k k e v e r é s é b e n kifejezésre j u t ó ösztö­ nös írói igényesség, v a l a m i n t az ö n i g a z o l á s n a k szánt főúri e m l é k i r a t o k t í p u s á t ó l e l k ü l ö n í t ő egyéb j e g y e k n e m c s a k e g y új m ű f a j hazai m e g g y ö k e r e s e d é s é r ő l a d ­ n a k h í r t , h a n e m az e u r ó p a i h u m a n i z m u s sokat e m l e ­ getett e r d é l y i v e t ü l e t é n e k a r r a a k e v é s b é f e l t á r t v á l ­ t o z a t á r a is figyelmeztetnek, a m e l y a bölcseletileg k e ­ v é s b é k é p z e t t v á r o s i p o l g á r s á g k ö r é b e n a l a k u l t ki a v u l g á r i s sztoicizmus n o r m á i b ó l . L é n y e g é b e n u g y a n e z t az a d a p t á c i ó s f o l y a m a t o t p é l ­ d á z z a m a g a s a b b s z i n t e n A p á c z a i C s e r e J á n o s esz­ m e i fejlődése is, a k i k é t fejlettebb t á r s a d a l m i r e n d ­ szer ideológiáját: az angol p u r i t a n i z m u s t és a N é m e t ­ alföldön m e g i s m e r t r a c i o n a l i z m u s t igyekszik az e l m a ­ r a d o t t e r d é l y i á l l a p o t o k h o z igazítani, o l y a n k ö r ü l ­ mények közepette, amikor a polgárosodás elakadása folytán e z e k n e k a t i p i k u s a n a n t i f e u d á l i s jellegű i d e o ­ l ó g i á k n a k e l f o g a d t a t á s á b a n legfeljebb a viszonylag haladó középnemesi rétegre támaszkodhat. Szükség­ s z e r ű e n k é n y s z e r ü l t t e h á t „elvileg f o r r a d a l m i n é z e ­ tekből kiindulva, a hazai erőviszonyok nyomására m i n d i n k á b b a fejlődés lassú, z ö k k e n é s m e n t e s ú t j á r a " , és t a l á n ő az első r a c i o n a l i s t a , a k i a r r a vállalkozik, h o g y s z ó b a n és í r á s b a n h i r d e t v e a g y a k o r l a t i t u d o ­ m á n y o k szükségességét, e l h á r í t s a a h a l a d á s elé gör­ dített akadályokat. Az e l m o n d o t t a k k a l r e m é l h e t ő l e g s i k e r ü l t v a l a m e ­ lyest é r z é k e l t e t n ü n k , m i l y e n ú t t ö r ő m u n k á t végzett a szerző k o m p l e x elemzési m ó d s z e r é n e k kiérlelésével. Az elért e r e d m é n y viszont kötelez i s ; é p p e n a z é r t b í z u n k a b b a n , h o g y az é r d e k l ő d é s i k ö r é b e v á g ó filo­ lógiai r é s z l e t e r e d m é n y e k szintézise u t á n e h a t a l m a s a d a t i s m e r e t b i r t o k á b a n a régi m a g y a r i r o d a l o m e d ­ dig m é g á t n e m k u t a t o t t t e r ü l e t e i n e k a t a n u l m á n y o ­ z á s á r a is vállalkozik. Engel Károly

téka Korvin Sándor, Kovács Ka­ tona Jenő, Ligeti Ernő, Mikecs László, Salamon Ernő vérta­ núságát siratja egy-egy irodal­ mi esszéíró, elvként vállalva, hogy „mártír számunkra min­ denki, akit ártatlanul öltek meg". A két kötetet Bóka László 1947-es, első kísérleté­ nek kibővítésével Keresztury Dezső és Sík Csaba szerkesz­ tette. (Magvető, 1970.) Páskándi Géza Az eb olykor emeli lábát A költő, a novellista, a gyer­ mekversek és mesék szerzője után a drámaíró Páskándi is önálló kötetben szólalt meg. Az olvasóktól nem eléggé fel­ fedezett Ü v e g e k b e n az elbe­ szélések mellett olvashatunk már néhány „párbeszédet" ; az újabb párbeszédek mellett e kötet zömét színjátékok — abszurd és realista, de min­ denképpen költői alkotások — adják. „Nem színpadi szerző, elsősorban író vagyok, aki azért ír néha drámát, mert hallgat az anyag sugallatára, s hagyja, hogy anyaga is ala­ kítsa őt" — vallja Páskándi a kötet bevezetőjében. Mégis, két-három darabja hivatásos vagy amatőr színészek előadá­ sában színpadról is megszólalt, másokat folyóiratokból isme­ rünk (a Vendégséget például a K o r u n k b ó l ) . Akad a kötetben új felfedezés is (többek közt a címadó „verses mesejáték avagy stílusparódia a roman­ tikáról, három felvonásban") — s az egész együtt újrafel­ fedezés: Páskándi drámái nem valamiféle irodalmi divat visszhangjai, hanem a világ­ ban felismert abszurd jelen­ ség, „a képtelenség, az észellenesség, a véletlenek ural­ ma... mint fájó, eszünket bontó lehetőség" felismerésének és nagy írói felelősséggel, pon­ tossággal megvalósított ábrá­ zolásának művészi dokumen­ tumai. (Kriterion, 1970.)

LÁTÓHATÁR BÖLCSELET ÉS GYAKORLAT

Az i r o d a l o m b a n : óriás, a p o l i t i k á b a n : g y e r e k — P o l g á r i értelmiségi, d e végte­ l e n ü l h a s z n o s a f o r r a d a l o m s z á m á r a — két egymásra következő cím a LE F I G A R O L I T T É R A I R E 1280. számából. Mindkettő az újabban ismét élénk politikai tevékeny­ séget kifejtő Jean-Paul Sartre-ra vonatkozik. Miközben fenntartás nélkül elismeri gondolkodói és írói érdemeit, Louis Martin-Chauffier kudarcok sorozatának próbálja feltüntetni Sartre politikai pályafutását, és tulajdon gyermeki jóhiszeműsége áldo­ zatának a politizáló Sartre-ot. Ezzel szemben Jean-Edern Hallier azt bizonygatja, hogy Sartre, a közéleti ember — irodalmi munkásságától függetlenül — nagy szolgá­ latokat tesz a forradalmi mozgalom ügyének. Annyi bizonyos, hogy maga Sartre számára sem olyan egyszerű ma az elkötelezettség vállalása, mint mondjuk az Ellen­ állás idején. Hiszen ő, aki a Lét és S e m m i b e n még olyannyira alapvetőnek és korlátozhatatlannak tartotta a választás szabadságát, nemrég úgy nyilatkozott, hogy valósággal hihetetlennek tűnnek a szemében hajdani gondolatai az emberi szitu­ ációk egyenértékűségéről. Az is bizonyos azonban, hogy aligha akad napjainkban olyan élvonalbeli értelmiségi, akinek munkássága élesebben vetné fel a kérdést: mi legyen elmélet és gyakorlat viszonya áltálában, bölcseleté és ideológiáé különösen. Köztudomású, hogy annak idején, híres Levelében a humanizmusról Martin Heidegger elsősorban Sartre nézeteivel szállt vitába. Jóllehet kételkedett abban, hogy ragaszkodnunk kell-e továbbra is a humanizmus kifejezéshez, Heidegger meg­ jegyezte — amint erre tavaly januárban a R E V I S T A DE F I L O Z O F I E b a n , a REVUE I N T E R N A T I O N A L E D E P H I L O S O P H I E 1968. 85—86-i számára hivatkozva, Octavian Cheţan figyelmeztetett —, hogy a szerinte szubjektív-metafizikai eredetű hagyomá­ nyos humanizmus ilyen megkérdőjelezése nem egyértelmű az embertelenség igazo­ lásával. Nagy körültekintéssel kell megítélnünk — figyelmeztet újra Cheţan — azo­ kat a bírálatokat is, amelyek mostmár maguknak a marxista kutatóknak a részéről érik a humanizmus fogalmát. Althusser „elméleti antihumanizmusa" először is arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a marxizmus gyökeresen szakít a h a g y o m á n y o s , antropocentrikus és teleologikus humanizmussal; másodszor szigorúan elhatárolja a marxizmust mint e l m é l e t e t ennek ideológiai lecsapódásától, a szocialista humaniz­ mustól; vagyis a gyakorlati társadalmi célokat szolgáló, nem a valóságos viszonyo­ kat, hanem az átélésük módját visszatükröző ideológia körébe utálja a humaniz­ must. Hasonló meggondolásokból von „episztemológiai cezúrát" a fiatal Marx és az érett Marx munkái közé. Ismeretes, milyen nagy port vertek fel Althusser munkái. A feltűnő azon­ ban az — és ez jellemző Cheţan szerint a humanizmus-felfogás tisztázatlanságára —, hogy sem Althusserben, sem pedig vitapartnereiben (Adam Schaff, Erich Fromm, Jorge Semprun és mások) nem merül fel az a gondolat, vajon nem lehetne és nem kellene a bennfoglaltságára való örökös hivatkozás helyett, alapfogalmaiban szaba­ tosan meghatározni és rendszerezni, módszeresen kifejteni, egyszóval elméleti rangra emelni, tudományos antropológiává, viszonylag önálló diszciplínává fejleszteni a humanizmust a marxizmuson belül. Althusser kritikusai tehát lényegileg maguk sem tudják feloldani azt az ellentétet, amelyet Althusser tételezett elmélet és ideoló­ gia között. Azonban miért volna szükségképp önellentmondó fogalom az elméleti humanizmus?

Ideológia, politika és tudomány elvi összetartozása mellett foglalt állást nem­ rég Lukács György is a LE M O N D E n a k adott nyilatkozatában (1970. 8035). Az ideoló­ gia az az eszköz — mondja Marx nyomán Lukács —, amelynek révén az ember tudatára jut a termelőerők és a termelési viszonyok közötti ellentmondásokból származó meghasonlottságának. Am ebben az esetben a „dezideologizálás" képtelen­ ség, mert nincs olyan kérdés, amelynek ne volna ideológiai vonatkozása; az ember nem élhet anélkül, hogy rá ne eszmélne saját problémáira, és ne szervezné meg harcát ezeknek megfelelően. Vagyis az ideológia nem áll ellentétben a társadalmi valósággal, hanem része ennek, és nem rekeszthető ki a tudományból. Mindenki el fogja ismerni, hogy Machiavelli filozófiája elszakíthatatlan a korabeli Itália hely­ zetétől, vagy hogy amennyiben a XVIII. századi angol filológia Homérosz tanul­ mányozását állította előtérbe a Vergiliusé rovására, akkor ez azért történt, mert Homérosz tanulmányozása szorosan összefüggött azokkal az új eszmékkel, amelyek a kapitalizmus fejlődése következtében tűntek föl Angliában. Tehát lehetetlen „ki­ lakoltatni" az ideológiát az életből, de a tudománytörténetből is, mert a tudományés a filozófiatörténet legfontosabb tényei ideológiai jellegű tények. Arra a kérdésre: mivel magyarázható, hogy napjainkban több filozófus szem­ beállítja Marx fiatalkori írásait a későbbiekkel, Lukács György a következőket vá­ laszolta: „Azt hiszem, hogy a lét szemszögéből vizsgálva a tudat problémáit, Marx szembeállította az ontológiát az ismeretelmélettel, a logikával, az episztemológiával. E nézőpontról az ifjú Marx írásai semmiféle lényeges dologban nem különböznek későbbi írásaitól. Az egyetlen különbség: az ifjú Marx azzal a szándékkal írta mun­ káit, hogy tisztázzon bizonyos problémákat saját maga és olvasóinak bizonyos ré­ tege előtt, s innen van írásainak meggyőző, propagandisztikus célzata, viszont nagy tudományos munkái, mint például A tőke, azért íródtak, hogy megalapozzák a mun­ kásmozgalom szilárd ideológiáját. A különbség Marxnak más-más életszakaszából származó írásai között a közvetlen célokban mutatkozik, ami azonban az alapvető módszert illeti — és számomra az az alapvető, hogy Marx a létből kiindulva akarta megmagyarázni a tudatot, nem pedig megfordítva — Marx felfogása semmit sem változott Disszertációja óta." K. J. A.

A NEMZETKÖZI ÉLET ALAPNORMÁI (Lumea, A teljes jogegyenlőség fontos h e l y r e k e ­ r ü l t azon a l a p e l v e k s o r á b a n , a m e l y e k m e l l e t t R o m á n i a Szocialista K ö z t á r s a s á g külügyi kapcsolataiban következetesen síkraszáll, n e m z e t k ö z i t i s z t e l e t b e n tar­ tásáért tántoríthatatlanul küzd — írja A u r e l i u Cristescu A jogegyenlőség — a nemzetközi élet alapnormája c í m ű cik­ kében. N e m véletlen, és n e m k o n j u n k t u r á l i s tényezők következménye, hogy Románia a jogegyenlőség, a függetlenség és a n e m ­ zeti s z u v e r e n i t á s kölcsönös t i s z t e l e t b e n t a r t á s á n a k elvére, a b e l ü g y e k b e v a l ó b e n e m a v a t k o z á s és a kölcsönös e l ő n y ö k b i z t o s í t á s á n a k e l v é r e alapozza k ü l p o l i t i ­ k á j á t : a sok m e g p r ó b á l t a t á s t elszenvedett román nép történelmi tapasztalatai érlel­ ték m e g ezt a m a g a t a r t á s t . A r o m á n n é p hagyományai megkövetelik minden nép s z e m é l y i s é g é n e k és k u l t ú r á j á n a k t i s z t e ­ l e t b e n t a r t á s á t , hiszen hosszú ideig elszen­

1971, 376.) v e d t e n e m z e t i jogai s e m m i b e vevését, s m o s t v é g r e kiéli s z a b a d s á g e s z m é n y e i k i ­ b o n t a k o z á s á t a szocialista h a z á b a n . H u s z o n ö t esztendeje, az E N S Z C h a r t á ­ j á n a k a l á í r á s a óta a s z u v e r é n j o g e g y e n ­ lőség a l a p e l v é t a k é t - és t ö b b o l d a l ú szer­ ződések egész sora ú j r a k i m o n d t a , s m e g ­ e r ő s í t e t t e sok á l l a m h i v a t a l o s n y i l a t k o z a ­ t a is. Í m e , n é h á n y k i v é t e l e s e n fontos n y i l a t k o z a t és szerződés, a m e l y b e n v i l á ­ gosan m e g f o g a l m a z t á k a „ p r i n c í p i u m o k p r i n c í p i u m á t " : Ázsia és Afrika országai­ n a k 1955-ös b a n d u n g i értekezlete, az Af­ r i k a i Egységszervezet C h a r t á j a , az el n e m kötelezett országok b e l g r á d i (1961), k a i ­ rói (1964) és l u s a k a i (1970) k o n f e r e n c i á ­ ja, a K G S T s t a t ú t u m a , a V a r s ó i Szer­ ződés, az e u r ó p a i b é k e és b i z t o n s á g m e g ­ e r ő s í t é s é r e v o n a t k o z ó , B u k a r e s t b e n 1966 j ú l i u s á b a n elfogadott h a t á r o z a t . A szu­ v e r é n egyenlőség elvének térhódítása, ilyen g y a k o r i k i m o n d á s a fontos k o r t ü n e t -

ként értékelhető: megnyilvánul benne a nemzetközi élet demokratizálódásának tendenciája. A u r e l i u Cristescu felsorolja az E N S Z tavalyi, jubileumi ülésszakán ünnepélye­ sen elfogadott n e m z e t k ö z i jogi N y i l a t k o ­ z a t á b ó l a s z u v e r é n egyenjogúság e l e m e i t — a) az á l l a m o k jogi s z e m p o n t b ó l egyen­ lők; b) m i n d e n á l l a m o t megilletik a t e l ­ j e s s z u v e r e n i t á s s a l j á r ó jogok; c) m i n ­ den államnak kötelessége tiszteletben t a r t a n i a t ö b b i á l l a m személyiségét; d) az á l l a m t e r ü l e t i épsége és p o l i t i k a i füg­ g e t l e n s é g e s é r t h e t e t l e n ; e) m i n d e n á l l a ­ m o t megillet az a jog, h o g y s z a b a d o n m e g v á l a s s z a és fejlessze politikai, t á r s a ­ d a l m i , gazdasági és k u l t u r á l i s r e n d s z e ­ r é t ; f) m i n d e n á l l a m n a k kötelessége, hogy teljes m é r t é k b e n és j ó h i s z e m ű e n t e l j e ­ sítse n e m z e t k ö z i kötelezettségeit és a t ö b b i á l l a m m a l b é k é b e n éljen —, m a j d rátér e szintetikus előirányzatok értel­ mezésére. Ténybeli kiindulási pontja: az államok különböznek egymástól területük, lako­ s a i k száma, fejlettségük, gazdasági és k a t o n a i h a t a l m u k , politikai r e n d s z e r ü k és á l l a m f o r m á j u k szerint. E n n e k e l l e n é r e a n e m z e t k ö z i jog m i n d e g y i k e t egyenlő alanyként tartja számon, s szerepük a nemzetközi életben n e m lehet csupán h a ­ talmuk, nagyságrendjük v a g y sajátos h e l y z e t ü k á l t a l m e g h a t á r o z o t t . Az e g y e n ­ lőség a l a p e l v é t az teszi k i v é t e l e s e n fon­ tossá, hogy é r v é n y e s í t é s é v e l m e g l e h e t n e

ÚJ AZ

AMERIKAI

HALADÓ

a k a d á l y o z n i a t é n y b e l i különbözőségek jogi m e g k ü l ö n b ö z t e t é s e k k é d e g r a d á l ó d á ­ s á n a k a f o l y a m a t á t : a jogi n o r m á k egy­ b e n m i n d e n f é l e különbözőségek reális k i ­ egyenlítődési t e n d e n c i á i n a k eszményi k e ­ retei. A kis és közepes n a g y s á g r e n d ű á l ­ lamok szempontjából nem közömbös, h o g y a teljes jogegyenlőség megköveteli: a n e m z e t e k közösségét é r i n t ő p r o b l é m á k m e g o l d á s a minden é r d e k e l t á l l a m közre­ m ű k ö d é s é n e k e r e d m é n y e legyen, t o v á b b á egyetlen, v a l a m e l y nemzetközi értekez­ l e t e n r é s z t v e v ő á l l a m r a sem lehet r á ­ kényszeríteni, saját akarata ellenére, o l y a n h a t á r o z a t o t , a m e l y ellenkezik ér­ dekeivel, m é g h a a h a t á r o z a t — ú g y m o n d — megfelel is a t ö b b s é g é r d e k e i n e k . Az á l l a m o k a t n e m kötelezik azok a nemzet­ közi szerződések, a m e l y e k n e m szabad a k a r a t u k n y i l v á n í t á s á v a l j ö t t e k létre. A u r e l i u Cristescu v i l á g o s a n megfogal­ m a z z a , h o g y a politikai egyenlőség láb­ b a l t i p r á s á t , az illető á l l a m nemzetközi egyenlősége e l v é n e k m e g s é r t é s é t jelenti, h a az é r d e k e i v e l ellentétes külpolitikai vonalvezetést, bizonyos n e m z e t k ö z i állás­ foglalást e r ő s z a k o l n a k rá, h o g y külpoli­ t i k á j á t i d e g e n é r d e k e k n e k megfelelően módosítsa. A szerző befejezésül i s m é t e l t e n h a n g ­ súlyozza: a n e m z e t k ö z i törvényesség, a jog elsődlegessége a z á l l a m k ö z i viszo­ n y o k b a n o l y a n a l a p k ö v e t e l m é n y , amely­ n e k m e g v a l ó s í t á s á é r t k ü z d e n e k szerte a v i l á g o n a szocializmus, a h a l a d á s erői.

TÖREKVÉSEK

TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN

(L'homme

et la société,

J e a n C h e s n e a u x c i k k e az egyesült á l ­ lamokbeli társadalomtudományokat át­ fogó s z a k m a i egyesületek szerepével, il­ l e t v e a z o k k a l az új b a l o l d a l i t ö m ö r ü l é ­ s e k k e l („radical caucuses") foglalkozik, amelyeknek kibontakozó mozgalmában j u t ú j a b b a n kifejezésre a n o n k o n f o r m i s t a t ö r t é n é s z e k , közgazdászok, szociológusok é s politológusok t i l t a k o z á s a a katonai­ ipari komplexum s z o l g á l a t á b a n álló t u ­ dományossággal szemben. A különböző társadalomtudományok m ű v e l ő i t t ö m ö r í t ő egyesületek u g y a n i s d ö n t ő befolyást g y a k o r o l n a k az illető k u t a t á s i á g r a , az e t e r ü l e t e k e n t e v é k e n y ­ k e d ő t u d ó s o k , t a n e r ő k egyéni k a r r i e r j é ­ re. Hatalmas anyagi alapokkal rendel­ keznek, és b e f o l y á s u k k i t e r j e d a m a g á n ­ a l a p í t v á n y o k r a (Ford) is. D i s z k r é t e n , de igen h a t á r o z o t t a n ellenőrzik a k u t a t ó ­

1970. 16.)

m u n k a ideológiai i r á n y á t . A liberális külszín m ö g ö t t é r v é n y e s ü l ő eszmei m o ­ n o l i t i z m u s m a r a d i („el n e m kötelezett") politikai m a g a t a r t á s s a l p á r o s u l , s ez gya­ k o r l a t i l a g a f e n n á l l ó r e n d d e l v a l ó szoli­ d a r i t á s b a n j e l e n t k e z i k . A liberális h a ­ g y o m á n y o k és a l e l k i i s m e r e t i szabadság n e v é b e n e t á r s a s á g o k vezetőségei gondo­ san k e r ü l i k , h o g y időszerű kérdéseket ( i m p e r i a l i z m u s , V i e t n a m , B l a c k Power) v i t a s s a n a k m e g , u g y a n a k k o r a z o n b a n szo­ ros k a p c s o l a t o k a t l é t e s í t e t t e k a k ü l ö n b ö ­ ző k o r m á n y s z e r v e k k e l . Ő k d i s z p o n á l n a k a m u n k a s z e r z ő d é s e k , azaz a k u t a t á s r a fordított a n y a g i a l a p o k fölött, különösen a szociológiában, a g a z d a s á g t u d o m á n y b a n és a politológiában. C h e s n e a u x m e g á l l a p í t j a , hogy a vizs­ gált s z a k m a i egyesületek szerves részei a k a t o n a i - i p a r i , illetve a m a m á r katonai-

ipari-akadémiai komplexumnak. Irányí­ t á s u k a t „ k i v á l ó s z a k e m b e r e k " kis cso­ p o r t j a t a r t j a — igen h a t é k o n y a n — a k e z é b e n . Ok k é p v i s e l i k a s z a k m á t a n a g y n y i l v á n o s s á g előtt, a sajtóban, a r á d i ó ­ b a n , a televízióban és a s z e n á t u s bizott­ s á g a i b a n . K ö n y v e i k és c i k k e i k h a n g a d ó k , t a n í t v á n y a i k előtt p e d i g n y i t v a áll az é r ­ v é n y e s ü l é s útja. A nagy, tőkés a l a p í t ­ v á n y o k , a m e l y e k b e n b i z a l m i tisztségeket t ö l t e n e k b e , s z i n t é n őket k o n z u l t á l j á k az ö s z t ö n d í j a k és az a l a p o k elosztásakor. H a s o n l ó szerepet tölt b e p é l d á u l G a l ­ b r a i t h és R o s t o w a g a z d a s á g t u d o m á n y ­ b a n , P a r s o n s a szociológiában, J r . S c h l e ­ singer a t ö r t é n e l e m k u t a t á s b a n és W. S k i n n e r az a n t r o p o l ó g i á b a n . Így jött l é t r e és így m ű k ö d i k m i n d e n k u t a t á s i á g b a n az a t e v é k e n y establishment, amelynek vezetőit u g y a n elvileg é v e n k é n t ú j r a v á ­ lasztják, de egy jól m ű k ö d ő gépezet se­ gítségével a legbefolyásosabb személyi­ s é g e k n e k s i k e r ü l hosszú i d ő n á t e l l e n ő r ­ z é s ü k és i r á n y í t á s u k a l a t t t a r t a n i u k az egyesületek életét. E r e n d s z e r ellen a z o n b a n n é h á n y év óta erőteljes m o z g a l o m v a n k i b o n t a k o ­ z ó b a n m i n d szellemi, m i n d politikai t é ­ ren. Mindegyik kutatási ágban a kritikai gondolkodás fellendülésének lehetünk ta­ n ú i , s ez a b í r á l a t az e s t a b l i s h m e n t esz­ mei a l a p j a i t v e t t e célba. A t ö r t é n é s z e k p é l d á u l a jó l e l k i i s m e r e t e t sugárzó t ö r ­ t é n e l e m s z e m l é l e t e t t á m a d j á k és az i m p e ­ r i a l i z m u s k é r d é s é t feszegetik (Horowitz, Kolko). A közgazdászok és szociológusok az a m e r i k a i t á r s a d a l o m a l a p v e t ő e l l e n t ­ m o n d á s a i t boncolgatják. T ú l a s z a k m a i v o n a t k o z á s o k o n , e b í r á l a t és tiltakozás az a m e r i k a i t á r s a d a l o m v á l s á g á b a n gyö­ kerezik, illetve e t á r s a d a l o m politikai o p ­ ciói ellen i r á n y u l ó n a g y m o z g a l m a k k a l szolidáris (Black P o w e r , a v i e t n a m i h á ­ b o r ú elleni tiltakozás, az a m e r i k a i ifjú­ ság széles r é t e g e i n e k l á z a d á s a a r e n d ­ szer erkölcsi n o r m á i ellen, a r a d i k á l i s e g y e t e m i r e f o r m o t s ü r g e t ő mozgalom). A

radical caucuses, az ún. „ r a d i k á l i s t ö m ­ bök" m o z g a l m a az értelmiségi és p o l i t i ­ kai k o n t e s z t á c i ó új m e g n y i l v á n u l á s a , am e l y főként az a m e r i k a i e g y e t e m i élet h a g y o m á n y o s é r t é k e i t teszi kérdésessé. A „radikális tömbök" a különböző kutatási á g a k b a n t e v é k e n y k e d ő baloldali é r t e l m i ­ ségieket fogják össze, t ö b b é - k e v é s b é for­ m á l i s szervezeti k e r e t e k b e n . E t ö m b ö k h a r c a e l s ő s o r b a n az illető s z a k m a h a ­ g y o m á n y o s e g y e s ü l e t e i b e n zajlik. A n a g y összecsapások r e n d s z e r i n t az évi k ö z g y ű ­ léseken r o b b a n n a k ki, ahol a balolda­ liak r a d i k á l i s h a t á r o z a t i javaslatokkal l é p n e k fel, k ü l ö n m u n k a ü l é s e k e t szervez­ nek, a m e l y e k e n n e m c s u p á n a v e l ü k r o konszenvezők, h a n e m ellenfeleik is m e g ­ jelennek. A tömbök általában spontán képződ­ m é n y e k , és t a r t ó z k o d n a k is attól, hogy i n t é z m é n y e s a l a k o t öltsenek. N e m t ö m ö ­ r ü l n e k országos szövetségekbe, h a n e m megőrzik rugalmas, képlékeny formáju­ kat. T a g j a i k m e g v a n n a k győződve arról, h o g y ez a m e g o l d á s biztosítja m a x i m á l i s k e z d e m é n y e z ő k é p e s s é g ü k e t és h a t é k o n y ­ s á g u k a t . A m i k i a l a k u l á s u k a t illeti, a t ö m ­ bök a b b a n a t i l t a k o z ó m o z g a l o m b a n szü­ l e t t e k meg, a m e l y 1965-ben a v i e t n a m i h á b o r ú ellen m o z g a t t a m e g a z egyetemi c a m p u s o k a t . S o r a i k b a n n a g y fajsúllyal s z e r e p e l n e k a n ő k és a n é g e r e k . Az egye­ t e m i k ö r ö k és az u r a l k o d ó r e n d s z e r k a p ­ c s o l a t a i n a k leleplezése m e l l e t t a t ö m b ö ­ k e t ösztönző m i l i t á n s szellem — szak­ m a i l a g — a h a g y o m á n y o s , liberális t u d o ­ m á n y o s s á g g a l szembeszegzett radikális t u d o m á n y o s m u n k a ösztönzésében n y i l ­ v á n u l meg. A t ö m b ö k e l v e t i k a s e m l e ­ gességet a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k b a n , és a n é p t ö m e g e k e t , a h a l a d á s t szolgáló k u ­ tatás művelőinek tekintik magukat. Tag­ j a i k t u d a t o s felelősséget é r e z n e k a c s u ­ p á n erkölcsi f ó r u m k é n t felfogott Mozga­ lom (Movement) i r á n t , a m e l y t ö r e k v é s e i k n e m - s t r u k t u r á l t kifejezése.

VÍRUS ÉS RÁK (Magyar

Tudomány,

Rosszindulatú daganat, rákos megbete­ gedés ú g y jön létre, h o g y a szervezet sejtjei e l k e r ü l i k a n o r m á l i s sejtosztó­ d á s t szabályozó m e c h a n i z m u s o k h a t á s á t , és s z a p o r o d ó k é p e s s é g ü k k o r l á t l a n n á v á ­ lik. A sejtek r o h a m o s s z a p o r o d á s a z a v a r ­ j a , m a j d l e h e t e t l e n n é teszi életfontossá­ gú s z e r v e k m ű k ö d é s é t , és a fokozódó e g y e n s ú l y z a v a r végül a szervezet p u s z t u ­ lásához vezet.

1970. 9.)

Nász I s t v á n a m o l e k u l á r - v i r o l ó g i a e d ­ digi k u l c s e r e d m é n y e i t á t t e k i n t v e világítja m e g a s z a k e m b e r e k e t és k í v ü l á l l ó k a t e g y a r á n t é r d e k l ő izgalmas orvosbiológiai k é r d é s t : a v í r u s o k szerepét a r á k k ó r ­ o k t a n á b a n . R á m u t a t a r r a , hogy a v í r u s o k a baktériumokkal ellentétben nem önma­ g u k a t m e g k é t s z e r e z ő , önálló, f o l y a m a t o s osztódással s z a p o r o d n a k , h a n e m m i n t e g y r á k é n y s z e r í t i k a fertőzött sejtet, h o g y sa-

ját sejtanyaga helyett vírusrészecskéket termeljen. Ezekben a sejtekben a vírus vegetatív szaporodási formában van je­ len. A részleteiben igen b o n y o l u l t v e g e t a ­ t í v szaporodási szakasz végül a f e r t ő ­ zött sejtek széteséséhez, a v í r u s o k kisza­ b a d u l á s á h o z vezet. A k i s z a b a d u l t v í r u s — a virion — a z o n b a n n e m m u t a t s e m ­ m i l y e n életjelt, c s u p á n fertőzőképességét őrizheti m e g hosszú időre. A k á r o s v e ­ g e t a t í v v í r u s t e h á t a fertőzött, á t p r o g r a ­ m o z o t t sejt részévé válik, m i n t önálló szervezet n e m létezik; a k ö z v e t l e n k u ­ tatómódszerek számára hozzáférhető, m e g h a t á r o z h a t ó és osztályozható virion viszont a v e g e t a t í v v í r u s t ó l lényeges v o ­ násokban különbözhet. A t a n u l m á n y szerzője h a n g s ú l y o z z a : ez az a pont, a m e l y b o n y o l u l t t á teszi a rák kóroktanának a kutatását. A kuta­ t ó k m é g n e m dolgoztak ki o l y a n m ó d ­ szert, a m e l l y e l b i z t o s a n e l d ö n t h e t i k , h o g y a r á k o s sejt k ó r o s n u k l e i n s a v - g a r n i t ú r á j a belső s e j t m ű k ö d é s z a v a r v a g y külső fer­ tőzés e r e d m é n y e - e . A sikeres á l l a t k í s é r ­ letek e l l e n é r e r á k o s e m b e r i sejtekből

SZÍNÉSZ ÉS

(Teatrul, T a l á n a véletlen hozta, t a l á n szerkesz­ tői elképzelés e r e d m é n y e , hogy a b u k a ­ resti színházi f o l y ó i r a t n a k a b b a n a szá­ m á b a n , a m e l y b e n az 1970-es színházi t e l ­ j e s í t m é n y e k e t k i e m e l ő dijakat, illetve a díjazottak n é v s o r á t , p o r t r é j á t s t e v é k e n y ­ ségük rövid jellemzését közlik (közöttük v a n a kolozsvári Három nővér s a Szent­ ivánéji álom rendezője, V l a d M u g u r , v a ­ l a m i n t e k é t e l ő a d á s tehetséges ifjú szí­ nésznője, Stief Magda), o l v a s h a s s u n k egy publicisztikai í r á s t és egy szociológiai felmérést a sztár-kérdésről. M a g á n a k a „sztár" szónak sokáig gya­ n ú s volt n á l u n k a h a n g z á s a ; a h o g y D i n u S ă r a r u „ v é d ő b e s z é d é b e n " írja, „a szín­ ház kollektív művészet" egyébként nemes f o r m u l á j a s z e l l e m é b e n a színész szerepe h á t t é r b e szorult — s ezen m é g az s e m segített, hogy oly n a g y l e l k ű e n ítéltek oda c í m e k e t . M e g g o n d o l k o z t a t ó a c i k k ­ í r ó n a k az a megjegyzése, a m e l y az or­ szágszerte a n n y i s z ü r k e e l ő a d á s t a n u l s á ­ g a k é n t a m ű s o r t e r v e k és a színészi e r ő k összehangolását sürgeti. M a m á r u g y a n senki s e m v o n j a k é t s é g b e n á l u n k , h o g y a színház e l k é p z e l h e t e t l e n sztárok n é l k ü l — írja S ă r a r u —, mégis a színházi p l a ­ k á t o k n e m k ü l ö n b ö z n e k a z iskolai ü n ­ nepségek szereposztásának közlésmódjá­ tól. P e d i g a néző azt m o n d j a : „ É r d e m e s

c s a k n e m fél évszázadon át n e m sikerült kórokozó v í r u s t biztosan k i m u t a t n i . 1954b e n a z o n b a n a polyoma, 1961-ben pedig az ú g y n e v e z e t t S V v í r u s o k r ó l bizonyo­ sodott be, hogy o l y a n r á k o s d a g a n a t o k a t okoznak, a m e l y e k b ő l a kórokozó v í r u s „ e l t ű n i k " a d a g a n a t k é p z ő d é s folyamán. A rákkutatásban megjelent a kezdeménye­ ző (iniciatív) daganatvírus fogalma azok­ n a k a v í r u s o k n a k a jelölésére, a m e l y e k c s u p á n m e g i n d í t j á k a d a g a n a t képződését, f e n n t a r t á s á b a n a z o n b a n önálló, s z a p o r o ­ dó d a g a n a t v í r u s f o r m á j á b a n n e m vesz­ n e k részt. Így e g y r e v a l ó s z í n ű b b é v á l i k a régi g y a n ú h e l y e s s é g e : a sejtek r á k o s elváltozásaiért, a malignus transzformá­ cióért D N S - t a r t a l m ú v í r u s o k a felelősek. A k u t a t á s o k fényében a r á k o s folyamat különleges szaporodási m ó d n a k is felfog­ ható, a m e l y b e n a d a g a n a t k é p z ő D N S - v í r u s — a v í r u s o k többségével e l l e n t é t b e n — n e m m a g á t szaporítja t o v á b b a sejt­ ben, h a n e m a s e j t - m a g n u k l e i n s a v - s z e r ­ kezeteibe é p ü l v e , az egész sejtet k é n y ­ szeríti k o r l á t l a n s z a p o r o d á s r a , és így szaporodik ö n m a g a is. 40

KÖZÖNSÉG

1970. 12.) m e g n é z n i George C o n s t a n t i n t a Lear ki­ rályban." Ezt a v é l e m é n y t t á m a s z t j a a l á a szo­ ciológiai f e l m é r é s számszerűségével dr. P a v e l C â m p e a n u t a n u l m á n y a a fővárosi színházlátogatók v é l e m é n y é r ő l , k e d v e n ­ ceiről (Preferinţele spectatorilor: teatre şi actori). Az a n k é t m i n t e g y 400 a l a n y a k ü l ö n b ö z ő foglalkozású, é l e t k o r ú és n e m ű b u k a r e s t i néző, de m i n d e g y i k k a t e g ó ­ r i á r a é r v é n y e s a m e g á l l a p í t á s , hogy el­ s ő s o r b a n a színész v o n z z a a közönséget — i n k á b b , m i n t a szerző v a g y az előadott m ű . A m i a s z e m é l y e k e t illeti, a k e d v e n ­ cek listáját fölényesen vezető R a d u Belig a n t l e s z á m í t v a , a nézők ítéletét jelen­ tősen befolyásolta a film és a televízió; és n e m c s a k a z e n é s előadás, h a n e m a v í g j á t é k is e r ő t e l j e s e b b e n bevési a néző e m l é k e z e t é b e egy-egy színész teljesítmé­ n y é t , m i n t a d r á m a . E b b ő l C â m p e a n u azt az indokolt k ö v e t k e z t e t é s t v o n j a le, hogy h á r o m n e m z e d é k (a 25—34, 35—44 és 45—54 évesek) közös óhaja a k o m p e n z á l ó színház, a feledés színháza, a szórako­ zás. E g y e t l e n életkor-csoporthoz tartozók, a l e g f o g é k o n y a b b a k , a 15—24 évesek, akik modellt, azonosulási lehetőséget keresnek, s a k i k s z á m á r a a s z t á r egy m é g i s m e ­ r e t l e n életbe v a l ó beilleszkedés lehetősé­ gét jelenti (vagyis a s z t á r - k é r d é s nem

m á s o d l a g o s jelentőségű, t á r s a d a l m i l a g e l ­ hanyagolható!), ezek a legfiatalabbak k e d v e l i k csak j o b b a n a d r á m a i színészt a vígjátéki színésznél.

SZATMÁR

(Igaz

Szó,

A sepsiszentgyörgyi és h a r g i t a i „ k e ­ r e s z t m e t s z e t " u t á n az Igaz Szó j e l e n t ő s f e l a d a t r a vállalkozott. N o h a csak h e l y e ­ s e l h e t j ü k a szerkesztőségi e l ő h a n g o t , m e l y szerint „ezúttal s e m s z á n d é k u n k a r o m á ­ niai m ű v e l ő d é s t , ezen belül magyar nemzetiségi i r o d a l m u n k a t t á j e g y s é g e k r e s z a b d a l n i " , mégis é p p e n S z a t m á r és v i ­ d é k e e s e t é b e n i n d o k o l t a fokozott o d a ­ figyelés, a r e f l e k t o r f é n y b e állítás, hiszen m o s t a n á i g m i n t tájegységről k e v e s e t b e ­ s z é l t ü n k róla, e g y á l t a l á n m e g l e h e t ő s e n kiesett f o l y ó i r a t a i n k é r d e k l ő d é s i k ö r é b ő l . P e d i g a „ s z a t m á r i a k " - b a n u g y a n c s a k él az egészséges l o k á l p a t r i o t i z m u s — é l j e n e k m a K o l o z s v á r t vagy B u k a r e s t b e n ; a szat­ m á r i í r ó — a h o g y ezt L á n g G u s z t á v szép esszéjében kifejti (Kis irodalmi földrajz) — m á s k é p p , r e j t e z ő b b e n őrzi a helyi szí­ n e k e t , m i n t m á s t á j a k alkotói. Méltó ehhez a hagyományhoz Láng e s z m e f u t t a t á s a : „S m e g v a l l o m , l e g b ü s z ­ k é b b ezért v a g y o k r á j u k . A h o g y az i g a ­ zán jó bor bírja a p a l a c k o z á s t , íze, z a m a t a hosszú s z á l l í t á s o k o n s e m t ö r i k m e g , s m i n d e n í n y n e k k e d v e s e n viszi m a g á v a l a s a j á t földjéből kioldott c u k ­ r o k a t , ú g y í r ó i n k is itt t a n u l t a k l á t n i és beszélni, — h o g y szólni t u d j a n a k m i n ­ d e n k i h e z , aki n y e l v ü k ö n ért. A régi k é z i ­ k ö n y v e k b e n , t a n u l m á n y o k b a n elég föld­ rajzi jelzőt t a l á l h a t , aki k e r e s : í r t a k m á r alföldiségről, székely í r ó k r ó l — s z a t m á r i i r o d a l o m , » s z a t m á r i iskola« n e m volt, s s z a b a d j o n r e m é l n e m , h o g y n e m is lesz. Aki i t t született, az m i n d i g »össznépi«

A szóbanforgó szociológiai a n k é t m é g j ó n é h á n y t a n u l s á g g a l szolgál, a m e l y e k e t érdemes volna a hazai magyar színházak g y a k o r l a t á b a n is k a m a t o z t a t n i .

—

1970...

1970. 12.) igyekezett l e n n i , a h o g y n y e l v j á r á s u n k is t a l á n legközelebb áll a k ö z n y e l v h e z — hogy v i s s z a t é r j e k k e z d ő ö t l e t e m h e z , a »görögös« táj vándorútra, a szellem O d ü s s z e i á j á r a s a r k a l l j a neveltjeit." E finom, de p o n t o s jelzés igaza l e m é r ­ h e t ő a folyóirat i r o d a l m i a n y a g á b a n : Szi­ lágyi D o m o k o s , P á s k á n d i Géza, P a n e k Z o l t á n (aki P á s k á n d i v a l a p á r b e s z é d e t folytatta), Kocsis I s t v á n , m a g a Láng G u s z t á v és m é g n é h á n y a n t u l a j d o n k é p ­ pen csak vendégszereplők ebben a szám­ b a n — azt a sort folytatják, a m e l y e t t ö b b e n is e m l e g e t n e k í r á s a i k b a n : az E r dősi S y l v e s t e r J á n o s t ó l és K á r o l i G á s ­ p á r t ó l A d y E n d r é i g és Móricz Z s i g m o n d ­ ig ívelőt. A „ s z a t m á r i pezsgést" c s a k P u s z t a i J á n o s új u t a t t ö r ő r e g é n y r é s z ­ lete, Cseke P é t e r m e g d ö b b e n t ő i n t e r j ú j a G e l l é r t S á n d o r r a l s t a l á n a színházi v o ­ n a t k o z á s ú c i k k e k t á m a s z t j á k a l á ; a helyi t e r m é s , k ü l ö n ö s e n a „ M ű v e l ő d é s és n é p ­ m ű v é s z e t " címszó a l á s o r a k o z t a t o t t beszá­ molók, például a szatmári Forrásról, s z í n v o n a l u k k a l n e m győznek m e g a b e n ­ n ü k felsorolt é r d e m e k r ő l . Meggyőzőbb a „keresztmetszet" rangját megadó Láng­ esszé i n t e l m e : „S m é g szebb l e n n e , h a az emlékezés aktív emlékezés volna; ha a táj m a i e m b e r e i ú g y n y ú l n á n a k m i n d e n ­ n a p k ö n y v h ö z , szerszámhoz, tollhoz, hogy e m o z d u l a t b a n egy kicsit k ö z e l e b b k e ­ r ü l j ö n a j e l e n és m ú l t . H a a m ű v e l ő ­ d é s n e k o l y a n t e l e v é n y e l e n n e a vidék, a m i l y e n v i r á g z ó v á falvait m i n d m á i g szor­ g a l m a s és t a l á l é k o n y n é p e varázsolja."

A KORUNK HÍREI

Az iskolák téli s z ü n i d e j é b e n K o l o z s v á r t a T a n á r t o v á b b k é p z ő I n t é z e t b e n a véglegesítő és II. fokozati vizsgák előkészítése a l k a l m á b ó l m i n t e g y h a t v a n a n v e t t e k részt a K u s z á l i k P i r o s k a t a n á r n ő vezette K o r u n k - t a l á l k o z ó n . László Béla, L á z á r József és H e r é d i G u s z t á v a folyóirat főbb t e m a t i k á i t i s m e r t e t t é k . F i g y e l e m r e m é l t ó észrevételek és j a v a s l a t o k h a n g z o t t a k el az ifjúság és n e v e l é s t á r g y k ö r é b e n — k ü l ö ­ n ö s e n az 1970. 7. és 11. s z á m o k k a l k a p c s o l a t b a n — Á d á m A n n a ( N a g y v á r a d ) , H a b i n a M á r i a ( N a g y b á n y a ) , K a j c s a J e n ő (Székelyvaja), N a g y P é t e r (Mezőbergenye) és R á d u l y G i t t a (Sepsiszentgyörgy) hozzászólásaiban. A Kolozsvári Í r ó k T á r s a s á g a g y ű l é s t e r m é b e n a m a r o s h é v í z i és gyergyóditrói középiskolák t a n á r a i v a l és felsőbb osztályos t a n u l ó i v a l t a l á l k o z t u n k . A t a n t e s t ü l e t i t a g o k s z a b a d i d ő b e n végzett k u t a t ó m u n k á j á r ó l szólottak N a g y J á n o s , Zajzon Sámuel és Zöld J á n o s t a n á r o k . J a n u á r 13-án N a g y v á r a d o n a s z a b a d e g y e t e m m ű s o r á n s z e r e p l ő K o r u n k - e l ő a d á ­ sok s o r á n W e i s z m a n n E n d r e e g y e t e m i e l ő a d ó t a n á r , A szimmetria elve a mai fizi­ kában és kihatásai a gondolkodásra c í m m e l t a r t o t t előadást.

î n t r e p r i n d e r e a Poligrafică Cluj, 3274/1970

Sumar Gáll Ernő: U m a n u l î n v î r t e j u l v i i ­ torului Cesare Luporini: Bazele a n t r o p o l o ­ gice ale c o m u n i s m u l u i Béres András: Concepţia marxistă despre esenţa u m a n ă Gerd Wolandt: Antropologie m o ­ dernă Bretter György: L i m b a şi etica Nicolae Tertulian: H e i d e g g e r — azi Martin Heidegger: Obiectul analizei e x i s t e n ţ e i (trad. de K. J a k a b Antal) Csép Sándor: P r i v i r e a s u p r a a n t r o ­ pologiei lui B ö h m K á r o l y Balázs Sándor: D r u m u l s p r e f i n a ­ litate Varga Ibolya: P r o g n o z ă — n o ţ i u n i şi r e a l i t ă ţ i Semlyén István: F u t u r o l o g i în se­ colul t r e c u t Eörsi István: Poezii Pusztai János: F r a g m e n t de r o m a n De Gaulle: M e m o r i i (trad. de F a r ­ k a s László)

VIAŢA

180

Jordáky Lajos: V a r i a ţ i u n i p e t e m a prognozei politice

186

TEHNICA ŞI

193 201 Dumitru tăţii 207 213

Niculescu:

230

C i n c i n a l u l cali­ 278

DOCUMENTE comu­

NOTE * * L a a n i v e r s a r e a lui K a c s ó Sándor

284

ISTORIE VIE

236 Csetri Elek: M o m e n t e d i n v i a ţ a lui Teleki Sándor 244 246

288

TINERET—EDUCAŢIE 253 Nagy Károly: C î t e v a p r o b l e m e a c ­ t u a l e a l e teoriei pedagogice

Fábián Ernő: D e s p r e i n t e l e c t u a l i t a ­ t e a din p r o v i n c i e

273

SOCIETATE

220 Kohn Hillel: În a m i n t i r e a niştilor d i n anii 1930 224

OGLINDA

*

INTERNAŢIONALA

175

262

RECENZII

Kántor Lajos: P r o m i s i u n i l e ştiinţei l i t e r a t u r i i (Pietre) Angi István: Eseu şi filozofie Engel Károly: S t u d i i d e s p r e l i t e r a ­ 272 tură maghiară veche

BIBLIOTECA, PANORAMA, ŞTIRILE REVISTEI KORUNK

296

304 308 313