MALAIU AUREL MÉHFSZKEDF5 CERES" KÖNYVKIADÓ, BUKAREST

MALAIU AUREL

MÉHFSZKEDF5

„CERES" KÖNYVKIADÓ, BUKAREST

Fordította: SZALAY OLGA

A. Malalu STUPARITUL

Editura ,,Ceros", 1971

ELŐSZÓ

Hazánk növényvilága nagyon gazdag és változatos. Ter­ mesztett vagy vadon termő növényeink virágai kora ta­ vasztól késő őszig díszlenek. Ezek a virágok előhimökei a mérhetetlen gazdagságnak: annak a termésnek, amely évről évre begyűjtésre kerül. Ahhoz azonban, hogy növé­ nyeink teremjenek megtermékenyítő beporzásra van szük­ ség, vagyis a virág bibéjére kell jutnia a virágporszemcsé­ nek, ahol tartalma egybeolvad a petesejttel. A növények többsége, több mint 80%-a a rovarok köz­ reműködésével porozódik be. A virágok a rovarok odacsalogatása céljából bőséges nektárt és virágport kínál­ nak fel. A virágok nektáréval és virágporával táplálkozó rovarok közül a fejlődés folyamán kialakult sajátosságai miatt, a méh került az első helyre. Így a méh az egyetlen rovarfaj, amelynél az anya nagyszámú méhegyeddel telel ki, már tavasztól biztosítva a család erőteljes fejlődését. Ez teszi lehetővé, hogy rendes körülmények között egy méhcsalád egy méhészeti idényre 50 000—60 000 egyedet tartalmaz­ zon. Ezzel szemben a közösségi ösztön fejlődése tekinte­ tében a méhhez legközelebb álló faj — a dongo — fész­

5

kében mindössze nehány tucat vagy nehány száz egyedet találhatunk. Éppen ezért a megporzó rovarok közül a legfontosabb szerep a méheké, mert a megporzást végző virágpor szál­ lításánál a méliek 76,6o/0-ban, a dongók 7,6Vo-ban, a le­ gyek 3,7 Vo-ban, a hangyák 3,6 o/0-ban a cserebogarak 3.5 °/o-ban, a vadméhek 2,5%-ban, a darazsak O,5o/0-ban, más rovarok 2 o/o-ban vesznek részt. Világosan kitűnik tehát, a méhek és a virágok, il­ letve a méhek és a növények közötti összefüggés. A megporzás biztosítja a növények terméshozatalát és ezáltal a faj fennmaradását, másrészről a virágok begyűjtött nektára és virágpora biztosítja a méhcsalád életéhez és fejlő­ déséhez szükséges táplálékot. A méh az embernek igen lényeges segítője a termesz­ tett növények gazdag termésének elérése érdekében. Nagy számú egyedei következtében azonban a méhcsalád saját szükségleténél több nektárt gyűjthet és halmozhat fel, amit méz formájában szintén az ember hasznosít. Végül napjaink méhészei a méhészet nyújtotta jövedelem mel­ lett más okok, éspedig: a természet kedvelése, az első vi­ rágzó gallyak szépsége, a fák halk susogása és a végtelen táblák varázsa miatt is megkedvelték a méhészkedést. Ezeknek a szempontoknak az összességéből született a méhészek méhek iránti szenvedélye, amely azonban mint minden szenvedély, sok odaadást igényel, néha csak er­ kölcsi elégtétel ellenében. A méhek tulajdonságai már régóta lehetővé tették, hogy az ember közbelépjen tevékenységük természetes ki­ bontakozásában. Attól a pillanattól kezdve, amikor a méz elvétele ér­ dekében kénytelen volt elpusztítani a faodúban, majd a kasban tanyázó méheket, az ember fokozatosan számos ol^an tevékenységre tért át, amelyek egybekapcsolták a méhfaj érdekeit az ember szükségleteinek kielégítésével. Az ember elérte, hogy a mézet elveheti a fészek tönkre­ tétele a méhek elpusztítása nélkül, amint áttér a ka­ sok rögzített lépőiről a kaptárak kereteire, a lépek kipréseléséról azok kipergetésére. 6

A méhészet jelenlegi fejlődési színvonalán a méhész közbeléphet a méhek életének legintimebb megnyilvánulá­ saiban és azok tevékenységét céljának megfelelően irányít­ hatja. Ez a cél: a legnagyobb termés elérése minél keve­ sebb költséggel és munkával. így a méhész közbelép mind­ azoknál a környezeti tényezőknél, melyek a termést befo­ lyásolják: a méhek elszállásolásánál, a méhlegelő feljaví­ tásánál, a minél több hordás kihasználásánál stb. A mé­ hész irányítja a méhcsalád tenyésztését és szaporodását, a méhek munkáját és termelését; közbelép a legértékesebb tulajdonságok átörökítésének biztosítása érdekében, gon­ doskodik a méhcsalád egészségének megvédéséről, elhárít­ ja a méhészetben esetleg fellépő betegségek káros hatá­ sát. A méhészek számtalan tevékenységet, módszert és eljá­ rást dolgoztak ki, amelyeket az évszázadok folyamán ál­ landóan javítottak és napjainkban is tökéletesítenek. Könyvünkben e módszereknek egy részét ismertetjük, a méhtenyésztés legfejlettebb technikájának kialakítása vé­ gett, hazánk viszonyainak megfelelően. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a méhészetben végzett munkálatok a következő elveken alapszanak: a méhcsalá­ dok tevékenysége, a hosszú fejlődési folyamat alatt meg­ erősödött bizonyos ösztönök által meghatározott természe­ tes megnyilvánulás. Az ember csak olyan körülmények között irányíthatja a méhek tevékenységét, amikor be­ avatkozása nem ellenkezik az illető ösztönnel. így tehát a méhek természetes biológiai megnyilvánulásai képezik a méhészeti munkálatok döntő elemét.

I. F E J E Z E T

A MÉHEK TERMÉSZETES BIOLÓGIAI MEGNYILVÁNULÁSAI A MÉHEK ÉLETE A CSALÁDBAN A mézelő méhek közös élete a környezeti feltételek eredménye, ha elfogadjuk azt az elgondolást, hogy eredeti életformájuk az egyedül álló, egyedi élet volt, éppen úgy, mint ahogy a rovarok nagy része, sőt egyes méhfajták ma is élnek. Á közösségi ösztön megerősödése bizonyos alak­ tani-fiziológiai módosulásokhoz vezetett mind a családot képező egyedek közötti viszonyok, mind pedig a környe­ zeti feltételekkel szembeni igények tekintetében. A kezdő méhészek számára részletesen leírjuk a mé­ hek életének egyes mozzanatait a családban, azokat, ame­ lyek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a méhcsa­ lád gondozásában eligazodhassunk. A MÉHCSALÁDOT ALKOTÓ EGYEDEK SAJÁTOSSÁGAI

A méhek életfeltételei a családban határozták meg. hogy a petetermelés egyetlen nőstény feladata legyen, melynek kifejlődtek szaporító szervei s ugyanakkor el­ vesztette táplálékgyüjtö, viasztermelő stb. képességét. A többi nősténynél a szaporító szervek működése megszűnt, ezzel szemben kifejlődtek bizonyos családbeli tevékenyR

ségekhez szükséges szervek. Ilyen tevékenységek: a lépépités, a nektár és a virágpor begyűjtése és feldolgozása, a fiasítás etetése stb. Ugyanennek a fejlődési folyamat­ nak a keretében a hímek megmaradtak az anyát megter­ mékenyítő tevékenységüknél. A munkák felosztása bizonyos alaktani módosulásokhoz vezetett, amelyek lehetővé tették, hogy a méhcsalád je­ lenlegi fejlettségi színvonalán három csoport alakuljon ki: a szaporító nőstények, a szaporító hímek és a dolgozó né­ pesség. A szaporítást végző nőstényeket a családban egyetlen egyed, az úgynevezett anya képviseli. Az anya könnyen felismerhető, mert potroha hosszabb, mint a többi csoport­ belieké. A test hossza 20—25 mm között váltakozik, sú­ lya pedig 170—280 mg. Csúcsidényben és erős családok­ ban az anya naponta 2500—3000 petét rak le Ezzel a le­ rakott peték összsúlya meghaladja az anya súlyát. Az anyát 12—15 méh erőteljesen táplálja, ezek a „kísérő mé­ hek“. Az anya körülbelül 8 évig él és petézik. Azonban rendszerint körülbelül 2 év után petéző képessége csök­ ken. A szaporító hímek. Ezeket a méhcsaládban nehány száz egyed képviseli, amelyeket heréknek nevezünk. A herék teste zömök, fejük gömb alakú, potrohúk vastag. Súlyuk körülbelül 240 mg, testhosszuk pedig megközelí­ tőleg megegyezik az anyáéval. A herék átlagosan 6—8 hé­ tig élnek, és a családban tavasszal jelennek meg. Életük első napjaiban a heréket a dolgozó méhek etetik, később táplálékukat maguk veszik ki a mézes sejtekből. Nyár vége felé, sőt egyes hosszas hordástalan időszakok esetén már korábban is a méhek a heréket kiéheztetik, és a kaptárból kiűzik. Abban az esetben, ha a családban meg. nem termékenyített anya van, a méhek ősszel nem űzik ki a heréket, hanem azok a családban maradnak» és ott él­ nek a következő tavaszig. Nagyszámú here jelenléte arra figyelmezteti a mé­ hészt, hogy az anya petéző képessége csökkent vagy a lu­ pékén nagyon sok a heresejt. A dolgozó népességet azok a nőstények képviselik, amelyeknek szaporító szerveik nincsenek kifejlődve. A dol­ 9

gozó méhek száma tavasz kezdetén 10 000—20 000 között váltakozik, míg a méhészeti idény alatt 50 000—60 000. A dolgozó méhek testhossza megközelítőleg 14 mm, átlagos súlyuk kb. 100 mg. A testsúlyuk — koruk és elhasznált­ ságuk arányában — a kikeléskori 120 mg-ról az elöregedés szakaszában körülbelül 70 mg-ra csökken. A dolgozók tevékenységét a nektár és virágpor gyűj­ tése, elraktározása és feldolgozása, a fiasítás etetése és gondozása, a kaptár takarítása és szellőztetése stb. képezi. A dolgozók élettartama kifejtett tevékenységüktől függ. Mérsékelt tevékenység, csökkent energiafogyasztás ese­ tén. — tehát általában a tavaszi és őszi időszakban — a méhek 40—60 napig élnek. A hordás időszakában az el­ használódás nagyobb, ilyenkor a méhek élete 27—30 nap­ ra, sőt még kevesebbre csökken. Ha a hordásban és a fia­ sítás nevelésében nem vesznek részt, továbbá a téli idő­ szakban, a méhek élete eléri a 7—9 hónapot. A MÉHCSALÁD KERETEIN BELÜL FENNÁLLÓ VISZONYOK

A méhcsalád biológiai egysége cs közösségi életük sajá­ tos megnyilvánulásai határozzák meg a hárem egyedesoport egymás közti viszonyát. Ezek a viszonyok melyeket bizonyos mirigyváladékok befolyásolnak, a természetes tápláléknak (méz, nektár) és mirigyváladéknak (pempő) a család tagjai közötti cseréjéljen, a munkák elvégzésében és a méhek között, az érzékszervek segítségével történő közlésben, tájékoztatásban jutnak kifejezésre. A család egyedei közötti táplálékcsere a méhek közös­ ségi életének jellemző vonása. A munka-viszonyulások, va­ lamint az a mód, ahogyan a méhek érzékszerveik segítsé­ gével minden tevékenységüket és megnyilvánulásaikat összehangolják, mindez a fejlődésük folyamán elért leg­ magasabb szintet képviseli. A sajátos mirigyváladékok hatása A méhek életének egyes megnyilvánulásait az anya rágótövi mirigyének váladéka szabályozza. Ebben a sajátos termékben a kutatók kb. 14 féle anyagot mutattak ki. Ez a termék a feromon, amelyet a méhek anyaterméké10

nek neveznek, akadályozza meg a dolgozók petefészkének kifejlődését, valamint anyabölcsők építését. Az anyater­ mék a kísérő méhek közbeiktatásával terjed szét a csalá­ dot alkotó dolgozók között. A kísérő méhek az anya gon­ dozása és tisztogatása közben átveszik ezt az anyagot az anya testéről. A feromon egyes összetevő anyagai, amint azt a ku­ tatók kimutatták, a nászrepülés alkalmával a heréket a párzásra késztetik. Egy másik váladék, ami a család integritását, egységét meghatározza, a dolgozó méhek terméke. A dolgozó m é­ hek potrohának külső részén, annak végén egy kiválasztó szerv, az úgynevezett N a so n o v -fé le illatmirigy talál­ ható- E mirigy váladéka, különleges aromája révén a csa­ ládnak sajátságos illatot kölcsönöz, amiről ugyanazon csa­ lád méliei egymást felismerik és az idegeneket megkü­ lönböztetik. Végül egyes szerzők egy antibiotikus anyagot mutattak ki, amelyet a dolgozó méhek választanak ki. Ez az erős antibiotikum a dolgozó méhek tegumentumán található és az egyedek közti táplálkozás révén az egész népességen szétterjed. Táplálkozási kapcsolatok A dolgozók közötti táplálékcsere. A méheken végzett megfigyelések alkalmával számos jellegzetes viselkedési módot észleltek. Így, egyes méhek szipókájukat kissé előre helyezve a rágok kinyitásával egy csepp táplálékot tolnak ki a rágok között, amelyet más méhek felszívnak. Hason­ lóképpen megfigyelték a táplálékkérés jellegzetes meg­ nyilvánulását is. A méhek közlése e kapcsolatok keretén belül a csápok segítségével történik. Ezekből a megfigyelésekből arra következtethetünk, hogy a dolgozók között állandó táplálékcsere áll fenn. E kapcsolatok megnyilvánulásának intenzitását korszerű technikai eszközök segítségével állapították meg. Érdeklő­ désre tarthatnak számot N i x o n és R i b b a n d s ku­ tatók kísérletei (N. Fóti hivatkozásai). Rádioaktív fosz­ forral megjelölt cukrot etettek 6 méhvel s azt észlelték, hogy 5 óra múlva a gyüjtöméhek 62o/o-ánál, a dajkámé­ it

hek 18°/o-ánál jelentkezett a radioaktív foszfor. 29 óra el­ teltével ez az arány 76 o/o-ra, illetve 43 o/o-ra emelkedett, 48 óra elteltével a radioaktív foszfor a család összes méheinél észlelhető volt. A fenti megállapítások meggyőzően bizonyítják a táp­ lálékcsere fennállását a méhcsalád egyedei között. A dolgozók és az anya közötti táplálékcsere azon alap­ szik, hogy az anyát a dolgozók etetik. Az anyát egész éven át mirigyváladékkal, illetve a méhek garatmirigyei által kiválasztott pempővel etetik, függetlenül az idénytől és a kifejtett tevékenységtől. Ez a táplálási viszony az anyára es 10—12 kísérő méhre szorítkozik. A dolgozók és a herék közötti táplálékcsere a herék életének első napjaiban nyilvánul meg. Az újszülött herék kb. 4 napos korig igénylik az etetést. A dolgozók eleget tesznek ennek a kérésnek és a heréket saját mézgyomruk­ ban levő mézzel etetik. Eddig még nem sikerült megállapí­ tani, hogy a heréknek nyújtott táplálékban mirigytermel­ te anyagok is vannak-e, mint az anyák etetése esetén. Négynapos koruk után a herék már nem tartják fenn ezt a kapcsolatot, mert önmaguk táplálkoznak a mczsejtekból. A munka-viszonyok A méhcsalád keretén belül összetett tevékenység fo­ lyik, amely több tevékenység végrehajtékából áll. Eze­ ket a környezeti feltételek, a család állapota és egyéb, a méhek ösztönétől függő tényezők határozzák meg. Bizonyos munkák elvégzését egy adott időpontban, tar­ tamukat és intenzitásukat, valamint a munkák egyéni vagy csoportos elvégzését a család tagjai között fennálló bizo­ nyos viszonyok hangolják egybe. Ezek a viszonyok hatá­ rozzák meg a méhcsalád tevékenységének közösségi 'jel­ legét. A méhek által elvégzett munkák. A fészek belsejé­ ben a méhek a következő tevékenységet fejtik ki: 1. Lépeket építenek, ami a fészek létezéséhez elenged­ hetetlen tevékenység. A lépépitést a dolgozó méhek viasz­ termelése határozza meg, és fordítva. 12

2. Kitakarítják a sejteket a fiatal méhek kikelése után maradt maradványoktól és kifényezik azokat a következő fiasítás neveléséhez. 3. Kitakarítják a fészket a viaszhulladékoktól, elpusz­ tult Hasítástól és méhektől, a mézkristályoktól stb. A nagyobb hulladékok kihordásánál 2—3 méh dolgozik együtt. 4. Táplálják a dolgozók és a herék Hasítását 3 napos korig, előbb a garatmirigy váladékával, majd méz és vi­ rágpor keverékével. 5. Etetik az anyafiasitást és az anyákat egész életük folyamán, mirigy-eredetű táplálékkal (pempővel). 6. Közvetlenül a gyüjtőméhektől átveszik a nektárt, amikor erős hordás van, és elraktározzák a sejtekben vagy a gyüjtőméhek által a lép alsó részébe raktározott nektárt a lépek felső részébe hordják át. 7. Átalakítják a nektárt mézzé azáltal, hogy azt a méz­ gyomrukon át többször áthajtják és erőteljesen szellőztet­ nek. 8. Betömik a virágport a sejtekbe, amelynek célja az erjesztési folyamatok megkönnyítése, a virágpornak méhkenyérré való átalakítása érdekében. 9. Szellőztetik a fészket a levegőcsere, valamint a fé­ szek hőmérsékletének és nedvességének szabályozása érde­ kében. 10. Védik a kijárónyilást, hogy idegen rablóméhek vagy más rovarok a fészekbe ne juthassanak be. E tevékenységeken kívül, ami a család fészkén belül játszódik le, a méhek egy része számos munkát a kaptáron kívül végez el. 1. Begyűjtik a nektárt és a virágport. Ezt a tevékeny­ séget a gyüjtőméhek fejtik ki, az egész család életéhez szükséges táplálék biztosítása érdekében. 2. Behordják a fiasitás-neveléshez, vagy forróság ide­ jén a fészek nedvességtartalmának szabályozásához szük­ séges vizet. 3. Tájékozó repülést végeznek, mely alkalommal a fia­ tal méhek a meg nem emésztett anyagokat beleikből ki­ ürítik és rögzítik emlékezetükben a kaptár helyzetét a környezethez viszonyítva. 13

A méhek munkamegosztása. Az a mód, ahogyan min­ den egyes méh beleilleszkedik a család teljes tevékeny­ ségébe, ahogyan a fészek 40 000—60 000 egyede bizonyos munkát elvégez, meghatározott rendben és tökéletes meg­ szervezésben, minden időkben felhívta magára a méhészek figyelmét. A megfigyelések alapján különböző véleményeket és elméleteket dolgoztak ki. Ezek közül legtöbb feltételezi a méheknél a munkamegosztás létezését. Egy adott pillanat­ ban a méhészek nagy része elfogadta azt a magyarázatot, hogy a méhek tevékenységét koruk határozza meg. E ma­ gyarázatok alapján megállapították a munkálatok folyto­ nosságát, valamint azokat az életkorokat, amikor a méhek az egyes munkákat elvégzik. így a kikelés utáni első két napon a fiatal méhek részt vesznek a sejtek kitakarításá­ ban és a fiasítás melegítésében; a harmadik naptól az ötö­ dik napig az idősebb fiasitást etetik virágporral és méz­ zel; a hatodik naptól, a garatmirigyek kifejlődésével, tehát a pempőkiválasztással egyidejűleg a 11—12-ik napig a mé­ hek a fiatal méheket táplálják és ugyanebben az idő­ pontban hozzájárulnak a virágpornak a sejtbe való betöm­ ködéséhez és a fészek takarításához. A 11—12. naptól a 16—18. napig, amikor viaszmirigyük kifejlődött, viaszt vá­ lasztanak ki és lépet építenek, de tájoló repülésre is re­ pülnek és a fészket is takarítják. A 16—18. naptól a 21. napig biztosítják a kijárónyílás őrzését és a fészek szel­ lőztetését. A 21. naptól gyüjtőméhekké válnak a 30-ik, legfeljebb 35-ik napig, amikor elpusztulnak. Ez a magyarázat egy nagy igazságot tartalmaz és pe­ dig azt, hogy bizonyos szervek (garatmirigy, viaszmiri­ gyek) kifejlődésével a méhek képesekké válnak bizonyos munkák elvégzésére. Az újabb megfigyelések azonban ki­ mutatták, hogy ezeknek a szerveknek a kifejlődése nem­ csak az életkorral függ össze, hanem a méhcsalád bizonyos állapotával is. Hasonlóképpen egyik munkáról a másikra való áttéréshez nem feltétlenül szükséges az előző tevé­ kenység jól elhatárolt időszakban történő végrehajtása, így egyes kutatók megfigyeltek eseteket, amikor az egy­ napos méh íedelezett, kétnapos korban fiasitást etetett és lépet épített, 3—4 napos korban tájoló repülést végzett, sőt 14

1. ábra — Egy méh tevékenysége 24 nap ólait ( L i n d a u e r nyomán feldolgozva)

virágport is gyűjtött, 5 napos korban pedig gyüjtöméhvé vált. Ilyen megfigyelések a gyakorló méhészek előtt sem ismeretlenek. Rendes körülmények között egy gazdag nek­ tárhordás megjelenésével egyidejűleg válnak gyűjtőkké a méhek, 3—6 napos korban. Ez különösen akkor fordul elő, amikor egy családot bizonyos céllal gyűjloméhei egy ré­ szétől megfosztunk vagy a mesterséges rajok alakításakor, amidőn a kijáró méhek regi helyükre szállnak vissza. Ha­ sonlóképpen a méhészek ismernek olyan esetet is. amikor az öreg gyüjtőméhek dajkaméhekké váltak, vagy viaszt választanak ki és lépet építenek, ahogyan azt a körül­ mények megkívánják. A fent említett helyzeteket azonban különleges esetek­ nek tekinthetjük. Rendes körülmények között a fonto­ sabb munkák elvégzésére a méhek az előzőkben említett életkorokhoz közel álló korukban képesek. Az újabb megfigyelések a méhek által elvégzett mun­ kák folyamatosságára és azok életkor szerinti elkülönülé­ 15

sere vonatkoznak. Ilyen értelemben nagyon érdekesek Lindauer kísérletei, melyek alapján összeállították a mellé­ kelt grafikont (1. ábra). Ez egy megjelölt méh tevékenysé­ gére vonatkozik, a kikeléstől számított 24 napon át. Következésképpen elmondhatjuk, hogy a méhek tevé­ kenységében két nagy időszakot különböztetünk meg: egyik 20—21 napos korig a fészekben, a másik pedig et­ től a kortól a méhek elpusztulásáig a fészken kívül zaj­ lik le. A fészekben kifejtett tevékenység időszakában két sza­ kasz különböztethető meg. Az első szakasz magába fog­ lalja az élet első négy napját, amikor a fiatal méhek fő tevékenysége a sejtek takarítása. Ez a munka az összidö 25—30 o/o-át képezi, a többi időt pihenésre és a kereteken történő járkálásra használják fel. A 2. és 3. napon kezdetét veszi a lépek fedelczésének és a fiasítás etetésének tevé­ kenysége is, azonban nagyon kis mértékben. Hasonlókép­ pen tájékozó repülést is végeznek. A második szakaszban, amely az 5. nappal kezdődik és akkor fejeződik be, amikor a méhek áttérnek a kaptá­ ron kívüli munkákra, a méhek tevékenysége a sejtek ta­ karítására, a fiasítás gondozására, a sejtek befedelezésére, a tájékozó repülésre terjed ki, és csak a 7. naptól kezd­ ve fedik a lépeket. A munkálatok intenzitása különböző, de a méhek a szakasz minden napján viszonylag az emlí­ tett munkák mindegyikét végezték. Az elvégzett munkák összessége átlagosan az egy nap 25 % -át képezi, 10 %-től 50 °/o-ig váltakozva. Az idő töb­ bi részét pihenésre és a lépek közötti mozgásra fordít­ ják. A hordás időszakában a munka időtartama az összidő 75—80 o/o-ára, sőt még többre rúg, nem észlelve egyéb munkákat. A méheknek a nap folyamán kifejtett tevékenységére vonatkozóan nem állapítható meg az elvégzett munkák lo­ gikai folyamatossága, amint a 2. ábrából is kitűnik. A fenti számok és részelemek viszonylagosaknak tekin­ tendők. Kitűnik azonban néhány, a méhészek számára fon­ tos elv: — A méhek egy bizonyos kortól alkalmasak bizonyos 16

2. ábra — Egy 8 napos méh által végzett munkák folyamatossága

(L i n d a u e r szerint)

munkák elvégzésére és azokat élettani szükségletként vég­ zik a fészekbeli tevékenység egész időszaka alatt. — A méhek által végzett különböző munkák és azok intenzitása nincs szoros kapcsolatban az életkorral, ha­ nem azokat a környezeti feltételek, a család állapota stb. határozzák meg. — A méhek munkamegosztását nem egy bizonyos idő­ szakban végzendő tevékenységükre való specializálódásuk határozza meg. A munkamegosztás annyit jelent, hogy az adott időpontban egyes munkálatokat a fészek bárminő munkára alkalmas méheinek egyes egyedei végeznek el, amelyek azonban csak időlegesen egyesülnek az illető munkák elvégzésére. A méhek által kifejtett munkák összehangolása Természetes ösztönei meghatározhatják a méh bizo­ nyos tevékenységét, de nem hangolhatják össze az egész közösség munkáját. Itt a munkaviszonyok olyan vonatko­ zásai is közrejátszanak, amelyek a jelen pillanatig még nem ismeretesek. E viszonyok jelentkezése a következő fo­ lyamatok végrehajtásával kapcsolatos: 2 —

Méhéulcedé»

17

3. ábra — A méh szeme: ; — pontnon; 2 — ¿»sietett szem; 3 — optikus lebeny; 4 — antenna lebenye

— Bizonyos helyzetek felfogása, rögzítése a méh ál­ tal, érzékszervei segítségével. — A felfogott jelenségek közlése és azok átvétele a a többi méhek által, a méhek komplex közlési rendszere segítségével. — Az illető helyzet megkívánta tevékenység kifej­ tése, az ösztönök alapján. A méhek érzékszervei. A méh szervezete a környezet hatásait érzékszervei által gyűjti össze. Jelen pillantig vitathatatlanul ismerjük a látás szervét, ami pontszemekből és összetett szemekből áll. A méh három pontszeme a fej felső részén található és a közeli kép felismerésére szolgál. A két összetett szem a fej fe­ lületének legnagyobb részét elfoglalja és számtalan egy­ szerű szemből tevődik össze. Az egyszerű szemeknek meg­ felelően az összetett szem felületén hatszögü rácsozat fi­ gyelhető meg, opálos szélekkel és áttetsző központtal. A szemet alkotó egyszerű szemek száma az anyánál kb. 3000—4000, a dolgozónál 4000—5000 és a herénél 7000— 0000. Az összetett szemek domború felülete lehetővé teszi, hogy a méh sokkal nagyobb látómezőt tud befogni, mint 18

az emberi szem. Megállapították, hogy a méh megkülön­ bözteti a sárga, a zöldeskék, a kék, a vörös, az ibolya és az ibolyántúli színeket. Nem különbö^li meg-a piros színt és a szabályos mértani alakokat. A többi érzékek, külső ingerek átvételére lemez stb. alakú érző kúpok vagy üregek szolgálnak. Szerkezetük specifikus részét az érzősejtek alkotják, s a méh egész tes­ tének felületén megtalálhatók. Ezeknek az érzőszervek­ nek különbözősége és szerkezete, de főleg betöltött szere­ pe még nagyon kevéssé ismeretes. Az alábbiakban ismertetni fogunk néhány, a méheknél létező érzéket, anélkül, hogy pontosan körülhatárolnék a megfelelő szerveket is. A méhek szaglása nagyon fejlett, olyannyira, hogy az illatos anyagokat még 1:1 000 000 hígításban is megérzik, amit az ember már nem érez. Lehetséges, hogy a méhek­ nél a szaglás szelektív, ami lehetővé teszi, hogy egy sza­ got még akkor is megkülönböztessenek, ha az másokkal keverten fordul elő. A méhek szaglásának a fejlettsége te­ szi lehetővé a táplálékforrás megtalálását, a tájékozódást, az idegen méhek megkülönböztetését, az anya sajátos mi­ rigyváladékának vagy a méhek által termelt, s a család cgys^gét meghatározó és tevékenységüket szabályozó mi­ rigyváladék észlelését. A szaglás szervei valószínűleg a csápokon levő bizonyos mélyedésekben helyezkednek el, különleges érzősejtek alakjában. Ezeknek a szagló-üregeknek a száma 14 000— ] 5 000-re tehető. 19

Az izlelés által a méhek képesek megkülönböztetni az édest, a sóst. a savanyút és a keserűt. A sót és a cukrokat a méh olyan hígításban is megérzi, amelyben az ember íz­ lelő szervei nem érzékelik. A cukrokat illetően a méhek a cukroknak csak egy részét képesek érzékelni. így egy olyan kísérletben, amikor 34 féle cukrot használtak, a mé­ hek csak 9-et érzékeltek mint édest, habár ezek közül az ember számára 30 volt édes. A méhészeti gyakorlat szem­ pontjából meg kell jegyeznünk, hogy a méhek szívesen fogyasztják a cukrokat 30—50o/ft-os arányú hígításban, de amilyen mértékben a töménység csökken, a méhek érdek­ lődése is csökken, sőt az oldatokat teljesen vissza is utasít­ ják. Az izlelés szervei az ajkakon és az ormány tövénél, a lábvégeken és csápokon találhatók. A hallás érzéke szintén megtalálható a méheknél. Nem határozták meg a hallás szervét, azonban a méheknek a különböző zajokra és hangokra való reagálása megerősíti azt a feltevést, hogy a méheknek van ilyen szervük. Nem egyformán reagái a család, amikor például egy méh szúrás közben vagy szúrásra készülve zümmög, amely a többi mehet is szúrásra készteti, vagy amikor egy méh lába a keretek közé szorul; ebben az esetben a többi méh meg­ nyilvánulása egészen más természetű. A méhek hasonlóképpen érzékelik a környezet hőmér­ sékletét is, 0,25 fokos pontossággal. A hőmérsékletet fel­ fogó érzősejtek a csápok szabad végénél találhatók. Ha­ sonlóképpen megfigyelték a méheknél az idő érzékelését és a meteorológiai feltételek módosulását jelző érzéket, olyan formában, ahogyan az ember arra nem képes. Végül megállapították, hogy a méheknek fejlett tapin­ tóérzékük van, amely — más érzékekkel társulva — a kaptáron belüli tevékenységüket szolgálja. Érzékszerveinek közvetítésével létesít kapcsolatot a méh szervezete a külső környezettel. Az érző sejtek által fel­ fogott érzeteket az idegrostok az idegrendszer felé to­ vábbítják. A méh idegrendszere az agyból és egy idegdúcláncból áll. Az idegdúcláncot egy garat alatti idegdúc, kétpár tori idegdúc és 5 pár potrohi idegdúc alkotja. Az 20

5. abra — A méh idegrendszere:

1 — tfiy ; 2—)

— i tor idegducii:

4—6

— potroh idcgducok

agyon nagyon jól megkülönböztethetők a gerinclebenyek, a látó és tapintó lebenyek. Az érzősejtek által felvett érzeteket a megfelelő ideg' rosthálózat az idegdúclánc felé továbbítja, egyes érzetek a központi idegrendszerbe jutnak. Az agy, valamint az idegdúcok belsejéből kiindulva egy köztes idegrost tö­ meg található, ebből ágaznak el a különböző rostok, ame­ lyek továbbítják a végrehajtó szervnek szóló irányítást egy bizonyos tevékenység elvégzésére. A felvevő ideg­ rostok, az agy tömege és a leadó idegrostok együttesében születik meg a reflex, amely a méh életét és tevékeny­ ségét meghatározó idegtevékenység alapját képezi. A méhek tevékenységének idegi-hormonális egybehan­ golása A méh szervezete által kifejtett bonyolult tevé­ kenység összehangolásában, az idegi reflexen kívül, bizo­ nyos idegi-kiválasztó rendeltetésű képződmények is részt vesznek. Ezeket a képződményeket az idegrendszer kere­ tében vagy azok függelékeként azonosították. Így az agy tömegében felismerhető több kiválasztó tevékenységű sejt. Hasonlóképpen azonosítottak két tojásdad alakú képződ­ ményt a száj felett, amelyek szoros kapcsolatban vannak az agyi dúccal és corpora cardiaca-nak nevezik. Szerke­ zetileg ezek a képződmények hasonlóak az agyban levő hormonális idegi-kiválasztó sejtekhez. Megállapították, hogy e sejtek által kiválasztott hormonok szabályozzák a méh szervezetének növekedési és fejlődési folyamatát. 21

Szintén kiválasztó szerepet betöltő képződményeket találtak rögtön az előzőkben leírtak mögött és corpora ál­ latainak nevezték el. Az általa kiválasztott hormon sza­ bályozza a méh egész anyagcseréjét. A méhek közötti közlés. A méheknek, mint önálló egységeknek a tevékenységét az előzőkben leírt folyama­ tok hangolják egybe. A több tízezer egyedből álló csa­ lád tevékenységének egybehangolása csakis egy teljes közlési rendszer léte által lehetséges. Ez a közlés szintén az érzékszervek közbeiktatásával történik, azonban lefo­ lyásának módja nagyon kevéssé ismert. A meglévő köz­ lési módok közül jelen pillanatig csak a táplálékforrás megtalálására vonatkozó közlési módot sikerült bizonyos mértékben tisztázni. Ez a közlési rendszer, amelyet a méhek táncának ne­ veznek, a közlést végző méheknek a lép felületén vég­ zett jellegzetes mozgásából áll. A mozgások alakjából és irányából a méhek a táplálékforrás irányára és távolsá­ gára utalnakAMegállapították, hogy ha a táplálékforrás a kaptártól ÍTfiT m-ig terjedő távolságon belül található, a méh néhány kis kört ír le, amelyek irányát bizonyos időközökben váltogatja (néhány másodperctől egészen egy percig). Ezt a közlési módot a „méhek körkörös mozgó­ sító táncának“ nevezik. A méh ezt a táncot a lépen több helyen végzi. J£ia a táplálékforrás 100 m-nél távolabb van, a méh által végzett tánc különbözik a körkörös tánctól. Ebben az esetben a méh egy félkört ír le, azután egyenes vonal­ ban visszatér a kiinduló pontba és onnan újabb félkört ír le, de ellenkező irányba. Ily módon a méh által leírt út lapított 8-hoz hasonlítható. Ezt a nyolcas alakú tán-

6. ábra — A méhek tánca: a — riwiló tiiu ; i» — körkörös línc

22

cot a méh néhány percig folytatja. Mialatt a méh egye­ nes vonalban visszatér kiindulási pontjára, potrohát jobbra és balra riszálja. Ezt a közlési módot „riszáló tánc­ nak“ nevezzük. A riszáló táncnál a táplálékforrás távolságát a potroh riszálásának száma és a leírt félkörök száma jelzi. Minél nagyobb a távolság, annál kisebb a leírt félkörök száma, a potroh mozgatása (riszálása) pedig gyakoribb. A talált táplálék helyének irányát a méhek a befutott egyenes vonal különböző irányával fejezik ki, ahhoz a szöghöz viszonyítva, amelyet a nap helyzetéi, a táplálék­ forrás helyét, és a család kaptárját összekötő egyenes vo­ nalak képeznek. Ez a közlési rendszer nagyon bonyolult és ennek ke­ retében közrejátszanak egyes, a többi érzékszervek által felvett és továbbított érzetek is. Így a tánc egész idő­ tartama alatt, a közlést végző méhek és a közlést felvevő méhek között több, egyéb közlési megnyilvánulás is meg­ figyelhető, amelyek továbbadásánál valószínűleg a csá­ pok játszanak közre. Hasonlóképpen a táplálékforrás sa­ játos illata, amelyet a közlést végző méh szintén átad, hozzájárul ahhoz, hogy a többi méh a táplálékforrást könnyebben megtalálhassa. A leírt közlési módot az ember által megfejtettnek tekintjük. Azonban a méhek közötti közlési módok a maguk egységükben nagyon bonyolultak, és a családot alkotó összes egyedcsoportok részt vesznek benne. A MÉHEK IGÉNYEI A KÖRNYEZETTEL SZEMBEN A TÁPLÁLÉKKAL SZEMBENI IGÉNYEK

Életük fenntartásához, tevékenységük lebonyolításá­ hoz, valamint a fiasítás fejlődéséhez a méheknek több energiaszolgáltató anyagra, mikroelemekre és vitaminokra van szükségük. A méhek ezeket az anyagokat a virágok nektáréban és virágporában találják meg. A nektár és a méz. A nektár édes folyadék, a nektármirigyek váladéka, amely a növények többségénél a vi­ rágok belsejében található. A nektár átlagosan 50 o/0 vi­ zet tartalmaz. A nektárt alkotó cukrok közül legnagyobb 23

részben a zaharóz és fruktóz (gyümölcscukor) és kisebb mennyiségben a levulóz, glukóz és maltóz fordul elő. A nektárban még gyanták, dextrin, ásványi sók és vita­ minok is részt vesznek. Nagy víztartalma miatt a nektár nem tartósítható, ezért a méhek mézzé alakítják át. A tartalektáplálékot a méhek a lépek sejtjeibe raktá­ rozzák el és viaszfedővel zárják el a külső környezettől, megakadályozva megromlásukat. 1 kg méz összegyűjtéséhez a méheknck több millió virág nektárét kell összeszedniök, így kb. 2 000 000 akác­ virágét, 5 000 000 baltacimvirágét stb. Egy méh 1 perc alatt kb. 24 virágot látogathat meg. A méhek néha az egyes növények levelein előforduló édes anyagokat is begyűjtik, amelyek a levelek izzadásából vagy a növények nedvével táplálkozó rovarok cukorváladékából származnak. Az ebből eredő mézet méz­ harmatnak nevezik. A mézharmat vegyi összetétele kü­ lönbözik a virágnektár váladékából származó mézétől. A mézharmat több ásványi anyagot és dextrint tartalmaz. A mézharmatot tartalmazó méz a méhek táplálására nem alkalmas. A gyümölcsösök és szőlők vidékén a méhek más táp­ lálék hiányában a gyümölcsök s főleg a szőlőszemek édes nedvét is gyűjtik, amelyek különböző okok miatt felre­ pedtek. A méhcsaládok mézfogyasztása különböző, a család erejétől és kifejtett tevékenységétől függően. A szovjet irodalom 1 kg méh (kb. 10 000 méh) 24 óra alatti fo­ gyasztását a következőképp határozza meg: aktív idő­ szakban 42 g méz, ha nem nevelnek fiasitást és nem épí­ tenek lépeket; 90 g méz, amikor fiasitást nevelnek és 145 g méz, amikor fiasitást táplálnak és lépet is építe­ nek. 1 kg fiatal méh neveléséhez kb. ljl kg méz, 1 kg viasz termeléséhez pedig kb. 3,6 kg méz szükséges. Egy méhcsalád táplálásához egy év folyamán 90—120 kg méz szükséges, s ebből 70—90 kg az aktív idényben. A virágpor és a méhkenyér. A virágpor átlagosan kö­ rülbelül 25 o/o fehérjét tartalmaz és a méhek táplálkozá­ sában ez az egyetlen fehérjeforrás. A virágporban lévő fehérjék biztosítják a méh szervezetében elhasználódott 24

szövetek felújítását és a növekedésben lévő szervezet új szöveteinek kialakítását. Hasonlóképpen virágpor szük­ séges a pcmpő és a viasz termeléséhez is, amelyek nél­ kül lehetetlen lenne a fiasítás nevelése, a lépek építése és a méhcsalád egyéb élettani tevékenysége. A gyüjtőméhek a virágport a méhek sejtjeiben rak­ tározzák el, összenyomkodott gömbök alakjában. A vi­ rágport a méhek a szélső lépeken és a fiasitásos lépek oldalsó részein tárolják. A virágporban és a méhek nyá­ lában lévő erjesztő anyagok hatására és kis mennyiségű méz hozzáadása által a virágpor enyhe tejsavas erjedésen megy át. A sejtben így raktározott virágport „méhkenyérneklt nevezzük. A virágport tartalmazó sejtek nincsenek teljesen megtöltve, hanem csak 1/3 vagy 4/5 részben. A virágporfogyasztás éppúgy, mint a mézfogyasztás, a méhcsalád erejétől és annak kifejtett tevékenységétől függ. így 24 óra alatt 1 kg méh kb. 3 g virágport fo­ gyaszt, amikor nem nevel fiasílást és lépet sem épít, 42 g-ot, amikor fiasítást nevel és kb. 56 g-ot, amikor fiasítást nevel és lépet is épít. Egy álca felneveléséhez 145 mg virágport használnak fel, ami tehát azt jelenti, hogy 1 kg (kb. 10 000) méh felneveléséhez kb. 1,5 kg virágpor szükséges. Egy évben egy család 18—25 kg virágport fogyaszt. A víz. Amikor a család friss nektárt hord, az abban lévő víz elegendő a vízszükséglet kielégítésére. Gyenge hordású vagy hordástalan időszakokban a méhek vízhordásra repülnek ki. Ebben az időszakban a fiasitás-neveléshez 24 óra alatt 40—60 g víz szükséges. Nagy forróság idején, amikor a víz a kaptár hőmérsékletének szabályo­ zására is szolgál, kb. 200 g, sőt ennél is több víz szüksé­ ges 24 óra alatt. A méhek nem mindig találnak megfelelő vízforrást, ezért a méhészetben elhelyezett itatok vizére kell szoktatni őket. Az anyák táplálék-igénye. Az anyát a méhészeti idény alatt a dajkaméhek garatmirigye által kiválasztott pempővel etetik. Ezt a táplálékot az anya a kísérő méhektöl veszi át, 10—15 percenként. Egy etetés alkalmával az anya 5—7 méhtől kap táplálékot. Téli időszakban, általános vélemény szerint, az anya csak mézzel táplálkozik, amelyet önmaga vesz a sej tek25

böl. Hazánkban N. F ó t i (1958) által a fürtön kívül te­ lelt anyákkal végzett kísérletek erre a kérdésre új fényt vetnek. így az első megfigyelés arra vonatkozik, hogy a kitelelt anyák súlya annál nagyobb, minél több a fej ­ lett garatmiriggyel rendelkező kísérő méhek száma. Ez azt jelenti, hogy a méhek az anyát a telelés ideje alatt is etették. Ezt a tényt közvetlen megfigyelés útján is megállapították, észlelve, hogy 27 perc alatt az anya 7szer érintkezett a kísérő méhekkel, s megközelítőleg öszszesen 17 mg pempőt fogyasztott, ami egy táplálásnál 2,4 mg-ot jelent. Az anyák ürülékében nem észleltek virágpor-marad­ ványokat, márpedig mézzel történő etetés esetén ennek mutatkoznia kellett volna. Az előzőkből kitűnik, hogy az anyák egész év folya­ mán pempövel táplálkoznak. Ez a táplálék a petézés idő­ szakában nagyobb mennyiségű, míg a téli pihenés idő­ szakában viszonylag kisebb. AZ

elszá lláso lá ssa l

szem ben i

ig é n y e k

A méhek természetes módon a fészket faüregekben, sziklahasadékokban, vagy a széltől, esőtől és a nap hevé­ től védett más helyeken építik. Az ember, amikor az első családokat háza tájára telepítette, a természeteshez ha­ sonló szálláshelyet biztosított a méheknek. Ezek a kez­ detleges szálláshelyek megteremtették a család elszállá­ solásához szükséges feltételeket, de a fészket alkotó tér­ ben szabadon épített, rögzített lépek miatt az ember nem avatkozhatott bele a család életébe s ez megnehezítette a méz elvételét. Ezen a helyzeten segítettek a mozgatható keretű kaplárak. Az első ilyen kaptárt Oroszországban 1814-ben P r o k o p o v i c s szerkesztette meg. A moz­ gatható keretes kaptárakat idővel egyre módosították, s a mai kaptár a méhész-nemzedékek megfigyeléseinek szintézisét képviseli. Hazánkban többféle kaptár ismere­ tes, mint: D z i e r d z o n , D a d a n t , L a n g s t r o t h , G e r s t u n g , L e y e n s , B e r l e p s c h , Or szágos, l í o c z o n á d y , V o i r n o t kaptárak stb. és ezeknek változatai. 26

A különböző kaptártipusok eltérő szerkezeti megoldá­ súak, de általában a következő két irányt képviselik: — olyan kaptár, amelyben a család fejlődése és a fé­ szek bővítése vízszintes irányban történik és benne egy szinten 15—24 keret foglal helyet; — olyan kaptár, amelynél a fészek növelése függőle­ ges irányban történik, s a keretek 2 vagy 3 sorban egy­ más fölött helyezkednek el. A keretek mozgathatóságát biztosító szerkezeti meg­ oldás Langstrothnak azon az elképzelésén alapszik, hogy meghatározott térségnek kell lennie a keretek között, va­ lamint a keretek és a kaptár belső részei között. Ez a tér eléggé nagy ahhoz, hogy a méhek könnyen közlekedhessenek és megakadályozza a propolisszal való összeragadást, de ugyanakkor elég kicsi ahhoz, hogy meg­ előzze a pótlépek építését. A típustól függetlenül az előzőek alapján a kaptárral szemben a következő követelményeket támaszthatjuk: — védje meg a méheket az esőtől és a nedvesség­ től, a széltől és a nap hevétől; — legyen eléggé tágas, biztosítsa ezáltal a jól petéző anyával rendelkező család fejlődését és biztosítsa a tar­ taléktáplálék raktározására szolgáló teret. — legyen könnyen kezelhető, hogy a méhész minden erőfeszítés nélkül és a család tevékenységének túlságos zavarása nélkül közbeléphessen. — tegye lehetővé a legkorszerűbb tenyésztési, gon­ dozási és kihasználási módszerek alkalmazását a méhek tevékenységének irányítására, a gazdag termés elérése érdekében. A méhek elszállásolásának élettani alapelvei A kaptártól elvárjuk, hogy biztosítsa a méhek tevé­ kenységéhez szükséges feltételeket, a méhek biológiai igé­ nyeinek megfelelően. Vizsgáljuk meg, melyek ezek az igények és milyen mértékben tesznek eleget a használt kaptárak ezeknek a követelményeknek. A méhek, mint közösségben élő rovarok, kezdetben a fészket a fák ágaira függesztve építették. Mivel a fészek 27

függesztési pontja az ágak alsó részére esett, a lépek építése mindig felülről lefelé történt. Később, amikor a méhek áttértek a fészekcpitésnél a fák odvainak vagy a sziklák üregeinek igénybevéte­ lére. hogy ezáltal jobban védekezzenek a hőingadozásokkal és az ellenségekkel szemben, a lépépítést szintén fe­ lülről lefelé végezték, és ez jól megszilárdult ösztönükké vált. A nektártermést ugyanazon elv alapján a fészek felső részétől kiindulva raktározták. Amilyen mértékben nö a méztartalék, ügy terjed lefelé annak raktározási övezete^jnelynek meghosszabbításaként a méhek lépeket épí­ tenek. A nektár tárolásával párhuzamosan azonban a méhcsaládokban folytatódik a fiasitásnevelés tevékeny­ sége is. így a hordási időszakban azokat a sejteket, ame­ lyekből kikeltek a fiatal méhek, mézzel töltik meg. Ezál­ tal amilyen mértékben növekedik a tartaléktáplálék, a fiasitásnevelés övezete lefelé tolódik. A tél beálltával a méhcsalád fészke legalul helyezke­ dik el, ahol a lépek nem tartalmaznak mézet és biztosít­ ják a fiasításneveléshez szükséges helyet. A fiasítás fö­ lött található a méz- és virágportartalék. Amilyen mér­ tékben fogy a méz, télen és főleg tavasszal, a család tel­ jes fejlődése idején, a tartalék táplálékkal elfoglalt hely is fokozatosan leszűkül. Ezekbe a kiürült sejtekbe az anya petét rak s így a fiasitásnevelés övezete alulról felfele terjed. A méheknek természetes körülmények közötti visel­ kedéséből néhány, a család fejlődésére és tevékenységére vonatkozó megállapítást tehetünk. Ezek közül mint leg­ fontosabbak, megemlítendők: a család függőleges fejlő­ dése, a tartaléktáplálék raktározása a fiasítás fölé, az anya petézésének kiterjesztése alulról felfelé. Több kaptártípust szerkesztettek a méhcsalád függő­ leges fejlődésének elve alapján. Ilyen a Prokopovics kap­ tár, az első mozgatható keretes kaptár, az ugyanazon kaptártestbe három sorban egymás fölé helyezett keretek­ kel szerkesztett Berlepsch kaptár; a Dadant—Blatt kaptár stb. Ezek mind igyekszenek megfelelni a méhek fent em­ lített ösztönének. 28

Azonban az egyetlen kaptártípus, amely eleget tesz a méhek biológiai igényeinek, és ugyanakkor lehetővé te­ szi az embernek, hogy müvét ott folytathassa, ahol a ter­ mészet abbahagyta, ez a Langstroth-féle kaptár, amelyet ltoot tökéletesített, *s amelyet többfiókos kaptárnak ne­ veznek. Ennek igazolására elegendő egyetlen példa. Amint láttuk, természetes körülmények között tavaszszal a fiasitásnevelés, a méhcsalád fejlődésének ez a lé­ nyeges tevékenysége, alulról felfelé terjed. A fiasitásnak ezt a terjeszkedését azonban a meglévő méztarlalék csök­ kenése szabja meg, amelyet a méhek lassú ütemben fo­ gyasztanak. Tehát a fiasitásnevelés felfelé való kiterje­ dése korlátozott. A természet semmi olyan lehetőséget sem biztosított, hogy az említett szabályokat megőrizve, a méhcsalád meggyorsíthassa fejlődési ritmusát. Ezt ol­ dotta meg a^ méhész a többíiókos kaptár nyújtotta lehe­ tőségekkel. így a kaptárfiókokat felcserélte a következő­ képpen: a felső kaptárfiókot, amelyben a család fészke fejlődött, a kaptár aljára helyezte és az alsó kaptárfiókot az üres lépőkkel fölébe tette. Így az alulra helyezett fé­ szek fölött egy petézésre alkalmas nagy övezet létesül, s ezáltal lehetővé válik a fiasítás felfelé való terjeszke­ dés?. Mialatt az anya a felső kaptárfiók üres lépeit bepetézi, az alsó kaptárfiókban levő fiasítás kikel és a sejtek fel­ szabadulnak. Egy újabb cserével a család fészke újból alulra kerül és a fiasitásnevelés ismét felfelé terjedhet, ahol üres lépek találhatók. E művelet szükség szerinti megismétlése által a fiasitásnevelés mindig felfelé terjed, azonban olyan ritmusban és olyan magasságban, amelyet a természet nem biztosíthatott. A többfiókos kaptár kétségtelenül a jövő kaptára. Ere­ deti hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban ez a kaptártipus az összes kaptárak 95 °o-át képviseli, bizo­ nyos lényegtelen változtatásokkal pedig az egész földön gyorsan terjed. Hazánkban 1954-ben vezették be. Egyes külföldi méhészek a többfiókos kaptár kitűnő tulajdon­ ságai miatt úgy vélik, hogy a kaptár kérdése ezzel vég­ legesen megoldódott. 29

A fentiekből úgy tűnik, hogy azok a kaptárak, ame­ lyekben a család vízszintes irányba fejlődik, ellentétben áll a méhek természetes ösztönével. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a fészek természetes módon vízszin­ tes irányban is fejlődik, természetesen sokkal kisebb arányban, mint függőleges irányban. Ennek következté­ ben a fekvő kaptárakban elhelyezett családok is jó ered­ ményeket adhatnak. Egyes méhészek (különösen a kez­ dők) szívesebben is dolgoznak fekvő kaptárakkal. Ez az­ zal magyarázható, hogy a fekvő kaptárak szerkezete egy­ szerűbb, szemben a többfiókos kaptárakkal, amelyek ke­ zelése — sok kellékük miatt, bonyolultabb. Egyébként lehetséges, hogy a sokfiókos kaptárak szerkesztésénei még nem találták meg a legalkalmasabb megoldásokat. A többfiókos kaptárak széleskörű elterjedésének döntő oka azonban abban rejlik, hogy az valóban biztosítja a mellek irányítását az említett élettani elvek alapján, ami az elért termelésben pozitív módon tükröződik vissza. Az e kaplártipust használó méhészek többségénél azon­ ban a méhcsaládok a méhészeti idény alatt két fiókot, a fejlődés időszakában pedig általában egy kaptárfiókot fog­ lalnak el. Könnyű megérteni, hogy egyetlen kaptárfiókban nem lehet alkalmazni az e kaptártípusra jellemző különleges technológiát. Így a többfiókos .kaptár kétfiókos rakódó kaptárrá alakul. Ebben a kaptárban a családok nem fejlődnek ál­ talában olyan mértékben, ami lehetővé tenné a különle­ ges technika alkalmazását, valószínűleg azért, mert ez a kaptár nincs a hazai természeti viszonyokhoz, a csalá­ dok fejlődésének üteméhez és intenzitásához méretezve. A hazánkban használt kaptárak szerkezeti és működési sajátosságai A fejlett méhészet megköveteli a kaptártípusoknak és különösen a használt keretméretek számának csökkenté­ sét, hogy ezáltal megkönnyítsük a biológiai anyag körfor­ gását és használatát s hogy megszervezhessük a méhek tenyésztését, szakosított egységekben. 30

A végzett kísérletek és megfigyelések alapján hazánk­ ban a következő külső keretméreteket javasolják: Kenttipus Dadant keret (fészekbe) Mézűri keret Langstroth-kerct (többtestű)

Hosszi mm-befl

Mily** mm-ben

A Up idültté mindben

435 435 435

300 145 230

1120—1145 500— 510 840— 850

E keretméretek alapján a következő kaptártipusokat szerkesztették: fekvő kaptár, melyben a keretek egy szin­ ten foglalnak helyet; kétfiókos rakodókaptár vagy egy fiókkal és mézkamrával rendelkező rakodókaptár és több­ fiókos rakodókaptár. A fekvő kaptár a méhek olyan szálláshelye, amelyben a keretek egyetlen sorban foglalnak helyet. A fészek bármilyen bővítése vízszintes irányban lehetséges. A tar­ taléktáplálékot tartalmazó keretek a fészektől jobbra és balra vannak elhelyezve. Rendes körülmények között a fekvőkaptárak keretei azonos méretűek (435x300 mm). Különleges esetekben, különleges eljárások alkalmazásá­ val mézüri kereteket is használnak, az árutermelésre szol­ gáló nektár elraktározására. A fekvőkaptár jól záródó, hasáb alakú láda, csak egyet­ len oldala mozgatható, ez a kaptártető. A fekvőkaptárt 1953-ban szabványosították a 4170 számú STAS által, és 20 kerettel rendelkezik. A fekvőkaptár külső méretei 1002x604x568 mm, ami azt jelenti, hogy a raktározó térrel vagy menekülő térrel együtt űrtartalma 0,320 m3. Kizárólag a fészek tere 0,115 m3, tehát csak 36 o/0_a az említett össztérfogatnak. A kaptár szerkezeténél fogva térfogata állandó, súlya pedig viszonylag nagy. Ez maga után vonja, hogy az illető tér túlságosan nagy egyetlen család befogadására vagy túlságosan kicsi két törzscsa­ lád vagy egy törzscsalád és egy tartalékcsalád befogadá­ sára. Az első esetben pazarolunk a térrel, ami nem gaz­ daságos, s ezenkívül kezelése több munkaerőt igényel, és nem használjuk ki a szállítóeszközök térfogatát sem. 31

K hátrányok miatt 1962-ben a szabványt módosítot­ tak, cs a keretek számát 23-ra növelték. A kaptár meg­ szerkesztésénél arra törekedtek, hogy annak külső mé­ retei minél közelebb álljanak a hasznos méhészeti térfo­ gathoz. így a módosított fekvökaptárnál, habár a hasz­ nos tér 0,135 nv'-re növekedett, a külső méretek által meghatározott össztérfogat 0,275 m3-re csökkent, ami azt jelenti, hogy a hasznos tér az össztérfogat 50 o/0-át ké­ pezi. Ezek a módosítások azonban nem oldották meg mindazokat a hátrányokat, amelyeket az állandó térfo­ gatú kaptárak szerkezeti módja idéz elő. Az 1953-ban szabványosított fekvókaptár kijárónyilásai az elülső falon találhatók, kettő alul és egy felül. Az alsó kijárónyílások közül a 300x20 mm méretű a törzscsaládé és a 150x20 mm méretű a kisegítő családé. Az alsó nagy kijárónyilás felett van a felső, 100x8 mm-es. Az 1962-ben módosított kaptár szerkesztésénél a felső kijárónyílást kiküszöbölték.

7 ábra — Fekvő káplár

32

A kaptárhoz két választódeszka tartozik. Ezek közül az egyiket a kaptárnak két rekeszre való felosztására használjuk. Ez a választódeszka alul a kaptár aljáig, felül pedig a kaptár faláig ér, biztosítva ezáltal a két rekesz tökéletes elválasztását. Ezt a választódeszkát akkor hasz­ náljuk, amikor egy kaptárban két családot helyezünk el. A fészket a fedődeszkák segítségével fedjük be. A fedődeszkák mérete 484x130x10 mm. A fedődeszkák és a kaptártartó közötti tér a méhek menekülő teréül szolgál szállításkor, vagy télen a hőveszteség megakadályozása céljából ide helyezzük a szigetelő párnát vagy egyéb anyagokat. A rakodökaptárak két kaptárfiókból vagy egy kaptár­ fiókból és egy mézkamrából állanak. A fekvőkaptáraktól eltérően már nemcsak egyetlen kaptárfiókjuk van. Alko­ tórészeik (a kaptár alja, teste, méztér, kaptártető stb.) szétszedhetők, szükség szerint összerakhatok s ezért e kapíárak ürtere bizonyos mértékben változtatható. A kétfiókos rakodökaptárak 12 db Dadant típusú. 435x300 méretű keretet tartalmaznak. A mézkamrás kaptárak esetén a fészekrész szintén 12 db 435x300

3 — M ihailedet

33

8. ábra — Kétfiókos rakodókaptár

mm-es keretből áll, a nektár elraktározására pedig 435x145 mm-es kereteket használunk. A gyakorlatban elterjedtek még a 10 keretes mézkamrával rendelkező rakodókaptárak is, amelyeket RA-1001-es kaptáraknak ne­ veznek. A rakodókaptáraknái a munkamódszer ugyanaz, mint a fekvökaptáraknál, azzal a különbséggel, hogy itt a méhcsalád a második kaptárfiókban terjeszkedik. Ha­ sonlóképpen a méz tárolása is a fészek fölött vagy a mézkamrában vagy a második kaptárfiókban történik, természetesen akkor, ha a fészek üres tere erre már nem elegendő. A 12 Dadant keretes kétfiókos vagy egy kaptárfiók­ ból ' és mézkamrából álló kaptár külső méretei 840x625x625 mm, űrtartalma 0,326 ms (telelésnél vagy szállításkor számítót^űrtartalom), a hasznos méhészeti ű r­ tartalom 0,135 m3, illetve 40 o/o-a az összürtártalomnak. A rakodókaptár kijárónyilása 20 mm magas, és az 34

elülső oldal teljes szélességét elfoglalja; a kijárónyilásszükí tővel* csökkenthető. A rakodókaptár teste 4 7 0 x 4 5 0 x 3 2 0 mm, a mezkam­ rák mérete pedig 4 7 0 x 4 5 0 x 1 6 0 mm. Minden kaptárfiók­ hoz egy választódeszka tartozik, amely felül a fedődesz­ káig, alul pedig a keretek alsó lécének szintjéig ér. A fészket rendszerint 10 mm vastag, 80 mm széles fedő­ deszkákkal borítjuk. A rakodókaptár 80 mm-es védőkerettel van ellátva, amelyet az utolsó kaptáríiókra helyezünk. Szállítás ide­ jén a védőkeret menekülőtérként szolgál, a hideg idő­ szakban pedig a hőveszteséget megakadályozó különböző anyagokat helyezünk bele, s így a fészek csomagolására szolgál. A többfidkos kaptár szintén rakodókaptár. A több­ fiókosnak nevezett kaptártípus a Langstroth-féle kaptár­ ból származik, amelyet Root módosított. A Langstroth és Root által javasolt keretek belső mérete 427 mm hoszszú és 225 mm magas. A hazánkban szerkesztett kaptárak keretmérete 435x230 mm, de ez az eltérés semmiben sem befolyásolja a kaptár működési elvét. A kaptárfió­ kok száma az idénytől, a csalód fejlődésétől és a nektár mennyiségétől függ. A kaptárnak legalább két kaptárfiókkal kell rendelkeznie. Minden kaptárfiókban rendsze*rint 10 keret fér el. A méztermelésre használt kaptár­ fiókok lehetnek rendes keretméretre szabva, vagy azok fél magasságára szerkesztve. A többfiókos kaptár alkotó részei éppúgy, mint a ra­ kodókaptáraknái, szétszedhetők és szükség szerint össze­ szerelhetek. Ily módon a kaptár űrtartalma változó, s azt a család állapotához méretezik. Beteleléskor vagy szállításkor az űrtartalom a 3 fió­ kos kaptár esetében 0,253 m3, amiből a hasznos tér 0,130 m3, azaz kb. 51 o/0. p A kaptár alja leszerelhető, de nem fordítható meg. Szélessége 415 mm és hosszúsága 550 mm, a kaptár elülső falát kb. 60 mm-rel meghaladja, s ez alkotja a röpdeszkát. A kaptárfiók belső méretéi a következők: hosszúsága 450 mm, szélessége 375 mm és magassága 240 mm. 35

Ha a kaptárfiókot a kaptár aljára helyezzük, akkor a kaptár elülső oldalán egy 375 mm hosszú és 20 mm ma­ gas kijárónyílás képződik. A többfiókos kaptár részei a következők: A fedódeszka, amelynek egyik oldala sima, a másik oldalán pedig egy 5 mm-es mélyedés van. A méhészeti idény alatt a fedődeszkát sima felével helyezzük a kere­ tek fölé, így a keretek és a fedődeszka között egy 8 mm-es távolság marad, míg télen a fedődeszkát for­ dítva használjuk. Ebben az esetben a keretek és a fedő­ deszka közötti tér 13 mm-re növekszik s így lehetővé válik tavasz kezdetén a virágpor vagy lepény behelye­ zése. Hasonlóképpen a fedődeszka keretének egyik rövid oldalán, annak teljes szélességében, 60 mm hosszú és 5 mm mély mélyedés van. Ha a fedődeszkát ezzel a részé­ vel lefelé helyezzük, akkor felső kijárónyílást képezünk. Az etető egy 60 mm magasságú keret, amelynek mé­ retei megegyeznek a kaptár belső méreteivel. Az etetőkeretet, a kaptárfiókba helyezzük és a fedődeszkával bo­ rítjuk be. A méhek az etető végénél lévő szabad téren át juthatnak hozzá. Az etetőkeret befogadóképessége kb. 7 kg cukorszörp. Ugyanezzel az etetővel a méheknek száraz virágpor vagy virágporlepény is adható. Az ctetökeret más célokra is szolgál. Ha az etető ke­ retéről az ctetőtálcát és a leszerelhető támasztóléc "két levesszük, a keret az utolsó keret fölé helyezve szállítás­ kor menekülőtérként szolgál a méheknek. Az etető ugyanazon kerete a kaptár alja és a kaptártest közé he­ lyezve lehetővé teszi a szabványkeretek (435x300 mm) használatát abban az időszakban, amikor a fekvő- vagy kétfiókos kaptárakról a többfiókos rakodókaptárakra té­ rünk át. Hasonlóképpen, ha ezeket a kereteket az RA-1001 mézüri keretek alá helyezzük, lehetővé válik a többfiókos kaptárak kereteinek felhasználása a méz­ kamrában. Snelgrove-féle fedódeszka szerkezete hasonló a közön­ séges fedődeszkához, azzal a különbséggel, hogy ennek vastagsága 10 mm. A Snelgrove-féle fedódeszka kerete három oldalán két egymásra helyezett kijárónyilás van.

37

kúp alakú oldalnézettel, mindegyik egy ék alakú fa-elzá­ róval van ellátva. A fedődeszka, közepén egy 60x140 mm méretű téglalap alakú nyílás található, mindkét ol­ dalán dróthálóval. A Snelgrove-féle fedődeszka lehetővé teszi, hogy a törzscsalád fölött egy tartalékanyás csalá­ dot vagy 1—3 kölyökcsaládot helyezzünk cl, az anyák bepórzására. Az egymás fölé helyezett kettős kijárónyí­ lások arra szolgálnak, hogy a tartalékanyás családnak a törzscsaláddal való egyesítése nélkül a tartalékanyás csa­ lád gvüjtőméhei a felső kijárónyílás lezárásával és az alsó kinyitásával a törzscsaládhoz járhatnak be. Azoknak a méheknek a számára, amelyek utólag váltak gyűjtőkké, ugyanakkor egy másik felső kijárónyílást nyitunk meg. A kijárónyílás-szükitö a kijárónyílást 1 5 3 x 9 mm és 5 0 x 9 mm méretre szűkíti. Ezt a szükítőt a kijárónyilásba helyezzük, a fal szintjéig, ahol két szeg állítja meg. A vándorméhészkedéshez szükséges kellékek: a szel­ lőztető keret, két vaspánt és egy kijárónyílás-elzáró. A szellőztető keret egy 490x415 mm külső méretű ke­ retből áll, amelyre drótháló van kifeszitve. A vaspántok, szállításkor a kaptárt alkotó részek rög­ zítésére szolgálnak. A vaspánt hosszát úgy méretezzük, hogy a kaptár alkotórészei a következő sorrendben rög­ zíthetők legyenek: a kaptár alja, három kaptártest; az etető kerete, a szellőztetőkeret, a fedődeszka, és a Snel­ grove-féle fedődeszka. Az így összecsomagolt kaptárra rátesszük a kaptártetőt, amely a szellőztető keret oldal­ léceinek mélyedéseire támaszkodik és így megfelelő tér keletkezik a levegő behatolására. A vaspántok haszná­ latának megvan az a hátránya, hogy csomagoláskor, te­ hát szállításkor is az összes alkotórészeket és kaptárfió­ kokat használnunk kell még akkor is, ha ezekre nincs szükségünk. E hátrány kiküszöbölése érdekében használ­ hatunk más méretű vaspántot, vagy a merev vaspántok helyett hajlítható acélkeretet, amely egyszerű szorító­ készülékkel van ellátva. A kijúrónyílás-elzáró a kijárónyílás teljes elzárására szolgál, a méhek szállítása esetén. Ezt az elzárót a kaptár falához egy szeg segítségével rögzítjük, anélkül, hogy a kijárónyílás-szükitö tömböt el kellene távolítani. 38

A MÉHEK TEVÉKENYSÉGÉBE TÖRTÉNŐ BEAVATKO­ ZÁS MÓDJA A méhésznek a kaptárt úgy kell kinyitnia és a fé­ szekben úgy kell működnie, hogy ezzel a méheket a le­ hető legkisebb mértékben vonja el megszokott tevékeny­ ségüktől. A fészekbontással a méheknek nem szabad felingerülniök, ezért ezt csak jól meghatározott céllal vé­ gezzük. Ilyenkor a méhésznek megfelelően kell visel­ kednie és az e célra legmegfelelőbb pillanatot kell ki­ választania. A MÉHEKKEL SZEMBEM VISELKEDÉS

A méheket izgató eljárások és ezek kiküszöbölése A méheket ingerlő okok a következők: A kaptár kinyitásakor, a keretek és szerszámok moz­ gatásával stb. járó ütések, zaj és rezzenések. Ezért a mé­ hésznek a munkálatokat biztos, nyugodt mozgásokkal kell végeznie, elkerülve, hogy a kivett kereten levő méhek hozzásurlódjanak a bennmaradt kerethez vagy a kap­ tár falához. Ha a kaptárt a keretek teljesen kitöltik, elő­ ször 1—2 lépet kiveszünk, hogy ezáltal szabad teret ké­ pezzünk. A kivett kereteket a rajta lévő méhekkel együtt keretszállító ládába helyezzük, hogy a rablás kitörését megelőzzük. A hirtelen mozgásokat a méhészkedés közben vagy a méhészetben történő közlekedés közben kerülnünk kell. A méhésznek szelíden, folyamatos mozgásokkal kell bán­ nia a méhekkel. Nem szabad elzavarni hirtelen mozdu­ latokkal a támadó méheket vagy azt a méhet, amely már megszúrt, mert ezzel a többi méhet is felizgatjuk és tá­ madásra ingereljük. A méhésznek legyen önuralma és a szúrás okozta fájdalom ellenére, a szúrás után is nyu­ godtan folytassa munkáját. A méhész sohase álljon a kijárónyílás előtt, mert akadályozza a gyüjtőméhf»k ki­ es bejutását, és ezzel felizgatja és szúrásra ingerli őket. A sötét színű, szálas szövetből készült ruhák, vala­ mint a fénylő tárgyak és felületek ingerük a méheket. Ezért a fehér köpeny viselete minden körülmény közölt indokolt. Az órát, gyűrűket szintén ajánlatos letenni, a 39

szem védelmére és a szemüveg csillogásának csökkenté­ sére pedig védőálarcot használjunk. Hasonlóképpen az átható illatok szintén ingerük a méheket (hagyma, fokhagyma, szeszes italok szaga, iz­ zadságszag, illatszerek stb.). A méhész ne fogyasszon átható szagot kölcsönző ita­ lokat és ételeket, és mossa meg a kezét méhészkedés előtt. A méhméreg illata nagyon izgató hatással van a mé­ hek re. A méhészkedésre való kedvező idő függ az idénytől, a hordási viszonyoktól stb. Így tavasszal és ősszel a méh­ családokat csak szélcsendes, meleg napokon nyitjuk ki. Nyáron nem bontunk fészket a déli nagy hőség idején. Amikor az idő hideg, felhős, szeles, a méhek nyugtala­ nok és rendkívül ingerlékenyek. Bármilyen kis hordás idején a méhekkel egész nap folyamán járhatunk, nagy hordások idején azonban nem ajánlatos a méheket a kap-

10. ábra — A mél» védekező szerve: / — kétágú nagy méregmirigy; 2 — ki» mcreginirigy; i — méiegliűlyag: 4 — J fűlünk gyökere; 5 — hifooműgű lemez; C — hosszúkás lemez; 7 — szöglete* le­ mez: S — a fullánk izomra ; 9 — méregmentó csatorna; ¡0 — tojjak; 11 — hüvely

40

tárbontással zavarni és munkájukat megakadályozni; ezért csak estefelé bontunk kaptárt. Hordástalan időszakokban a családokat kora reggel vagy estefelé vizsgáljuk, hogy a rablást elkerüljük. A MÉHEK SZÜRASA

A méhek szúrása fájdalmas, azonban a méhész szer­ vezete idővel megszokja és nem okoz olyan nagy fájdal­ mat. A legfájdalmasabbak a szemnél, az orrnál és fülek­ nél ért szúrások. Ezért még a gyakorlott méhésznek is tanácsos álarcot viselnie, legalább addig, amíg meggyő­ ződik róla, hogy a méhek a kaptárnyitáskor nem inger­ lékenyek. A méh védekező szerve és annak működése A méhek szúrása a védekezés reflex-tevékenysége, s erre a célra védekező szervüket használják. Ez a szerv az utolsó két potrohgyürü módosulásából származik, és a fullánk, a mozgatóizmok és a méregkiválasztó mirigy alkotja. A fullánk két fűrészelt szélű tőrből áll. Ezek között található a méregcsatorna, amely kis kiszélesedéssel a méregzacskóba nyílik. A fullánk mozgató része két terjedelmes izomból és a vályúval összekötött szögletes lemezekből, hosszúkás le­ mezekből és háromszögű lemezekből tevődik össze. Amikor az izom a négyzetes lemezekre hat, az rá­ nehezedik a háromszögű lemezekre, amelyek a vályú fű­ részelt részének mozgatásával elősegítik a fullánk beha­ tolását a megszúrt testbe. A méhméreg a méreghólyagból a megszúrt szövetbe lövell. Fürészeltsége miatt a fullánk a beszúrt helyen ma­ rad, a mozgató izomzattal és méreghólyaggal együtt. Ilyen körülmények között az izmok folytonosan előretolják a fullánkot, aminek következtében a méreg befecskende­ zése is folytatódik, miután a méh szervezetéből a íuilánk kiszakadt. 41

Az anya védekezőszerve a méhétől eltérő, amennyi­ ben kevésbé fűrészelt és az egész szerv szilárdan helyez­ kedik el a fullánk hüvelyében. A herének nincs védekezőszerve. A szúrás megelőzése és kezelése A szúrások megelőzése érdekében a méhésznek ügyel­ nie kell mindazokra a körülményekre, amelyek a méheket felizgatják. A méhész álarcot használva nyugodtan és félelem nélkül dolgozhat. A szúrásokat megelőzhetjük füstölő használatával is. A kaptár kinyitásakor befüs­ tölve, a megriadt méhek visszahúzódnak és mézgyomru­ kat teleszívják mézzel, így a szúrás veszélye jelentősen csökken. A füstöt rendszerint füstölő segítségével állít­ juk elő, amelyet a kaptárak kinyitása előtt kell begyújta­ nunk. A lassú égés és nagy füst biztosítása érdekében a füstölőbe kócot, korhadt fát, gyapot-, kenderhulladékot stb. teszünk. Ha munka közben a méhészt mégis megszúrják, ak­ kor a fullánkot minél gyorsabban ki kell venni, hogy a méreg ne lövellhessen be a sebbe. A fullánkot a köröm­ nek vagy más megfelelő tárgynak a bőr felületen történő végighúzásával távolitjuk el. Nem szabad megfogni a ful­ lánkot a bőr felületén maradt méregzacskónál fogva, mert ezáltal a mérget közvetlenül a sebbe nyomjuk. A fájda­ lom csökkentése céljából azok a személyek, akik nincse­ nek hozzászokva a szúráshoz, a szúrás helyét nátriumhipoklorit oldattal (a gyógyszertárban Javéi víz elneve­ zés alatt hozzák forgalomba) vagy 20 %-os ammóniás oldattal dörzsöljék be. Ennek hiányában a szúrás he­ lyének vágott hagymával vagy petrezselyemlevéllel való bekenése nagymértékben csökkenti a fájdalmat. A szúrás után a méhész nyugodtan befejezi munká­ ját. Ha azonban a méhek nagy számban támadnak, a lé­ pőket helyükre tesszük és a kaptárt lezárjuk, a munká­ latot pedig a méhek lecsendesedése után folytatjuk. Egyes személyeknél a méhszúrások (egyes esetekben elegendő egyetlen szúrás is) erős ellenhatást váltanak ki, ami általános viszketegséget, a légzés meggyorsulását, fulladási tüneteket, a végtagok lehűlését és elkékülését 42

stb. okozhatja. Ilyen esetekben és amikor a méhészeken a sok szúrás következtében a mérgezés tünetei mutat­ koznak, azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha ezzel meg­ késünk, egy fél pohár alkoholos vizet itatunk, amelybe felnőtteknek 8—10 csepp, gyermekeknek pedig 3—6 csepp tömény ammóniákot teszünk. Ennek az oldatnak az ita­ tása előtt a beteget meg kell hánytatni. A RABLAS

A rablás abból áll, hogy egyik család méhei behatol­ nak a másik család fészkébe, a méztartalék elhordása céljából. A rabló méhek felismerhetők arról, ahogyan a kaptárak környékén röpködnek és igyekeznek a falrepe­ déseken, a tető alatt a kaptárba bejutni, elkerülve az őr­ zött kijárónyilást. A rabló családok arról ismerhetők fel, hogy késő estig erőteljesen röpködnek még kedvezőtlen időben is, amikor rendes körülmények között a többi család már nem repül ki. Amikor a rabló méhek a kijárónyiláson át támadják a családot, harc kezdődik az őriző méhekkel, s a kijárónyílásnál jellegzetes kép alakul ki. Sokszor a rablás nyomtalanul megszűnik, de néha átterjed a többi családra is, és az összes családokat tönk­ reteszi. A rablásnak főleg a hordás nélküli időszakok kedveznek, különösen tavasszal, de előfordul a hars, a koriánder, a napraforgó, zsálya és más olyan növényekről való hordás után is, amelyekről nagyon aromás mézet termelnek. Az esetek többségében maga a méhész idézi elő a rablást azzal, hogy kedvezőtlen időpontban bont kaptárt. Mivel sokkal könnyebb a rablást megelőzni, mint a ki­ tört rablást megszüntetni, ezért tanácsos, hogy kaptárbontáskor a méhész megfelelő figyelmet fordítson azokra a szempontokra, amelyeket a következőkben ismertetünk. A rablás megelőzése A rablás megelőzése érdekében több intézkedést fo­ ganatosíthatunk: A kaptárt sohase hagyjuk hosszú ideig nyitva, és a fészket lehetőleg ne fedjük ki egészen, hanem csak azt

43

a 3—4 keretet hagyjuk szabadon, amelyek megvizsgá­ lásra kerülnek. A kinyitott kaptár környékén egy füstnyaláb segítségével elnyomhatjuk a méz illatát a vizs­ gált családban, tehát csökken az idegen méhek vonzása is. Hordástalan időszakokban a családokat minél ritkáb­ ban vizsgáljuk, csak amikor feltétlen szükséges, s akkor is estefelé. Kaptárbontás idején az összes vizsgált kereteket keretszállitó ládában, üres kaptárfiókban vagy kaptárban tartjuk, s azt jól lefedjük, hogy a méhek ne juthassanak hozzá. Ne hagyjunk a méhészetben mézzel befrecskelt vagy mézillatú üres lépeket, etetőket, edényeket vagy más tárgyakat. Hasonlóképpen kerüljük a méz elcsepegtetését a keretről a kaptárra, vagy ennek környékére. A tartalékkereteket, a mczesbödönöket és a viaszt is a méhek által hozzá nem férhető helyiségben tároljuk. Ha a kaptárt a méhek etetése céljából bontjuk ki, ezt a munkálatot csakis este végezzük és egy nedves rongygyal letöröljük a kaptártetőről és a falakról az esetleges mézeseppeket. Általános intézkedésként javasoljuk: ne tartsunk a méhészetben gyenge családokat, mert ezek könnyen es­ nek a rablás áldozatává. Tömjük be a kijárónyíláson kí­ vül az összes repedéseket és nyílásokat, amelyeken át a méhek behatolhatnak. Hordástalan időszakban szűkítsük le a kijárónyílásokat a család erejének megfelelően, hogy azt a család jól őrizhesse. A rablás megszüntetése A rablás első tüneteinek a megjelenésekor a megtá­ madott kaptár elülső falát, a tetejét, a röpdeszkát (a ki­ járónyílás melletti kis részt kivéve) petróleummal, kreo­ linnal, fenolsavval vagy más olyan erős szagú anyaggal megnedvesitott ronggyal töröljük le, amely a méheket távoltartja. Szükség esetén a méheket vízzel megperme­ tezhetjük vagy a megtámadott kaptár környékét erősen befüstöljük. Természetesen mindezek mellett a kijárónyilásokat a minimumra szűkítjük le, vagyis annyira, hogy azon egyszerre csak 1—2 méh férhessen át. 44

Ila a rablás tovább tart, a megtámadott családot sötét helyiségbe szállítjuk, és helyébe egy üres kaptárt helye­ zünk. Ebbe az üres kaptárba kellemetlen szagú anyaggal átitatott rongyot vagy égő füstölőt teszünk. Az elszál­ lított családba 1—2 vizes lépet adunk be. Abban a pillanatban, amikor a rablás több családra is kiterjed, a méhcsaládokat hordást biztosító helyre kell szállítanunk.

II. FEJEZET

A MÉHCSALÁDOK GONDOZÁSA A MÉHCSALÁDOK GONDOZÁSA A TELELÉS ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK id ő s z a k á b a n Hazánkban a hordások általában rövid időtartamúak. Ezért ha bőséges méztermést akarunk elérni, feltétlenül szükséges, hogy minden család minél több gyíijtőméhvcl rendelkezzék. A hordásokat a méhek hosszú telelési időszaka előzi meg. Ebben az időszakban a család egyáltalában nem vagy csak nagyon kis mértékben nevel fiasítást, tehát nem számíthatunk a méhek számának növekedésére tél idején. A telelés végén a család a legjobb esetben megkö­ zelítőleg annyi méhvel rendelkezik, mint a betelelés kez­ detén. Ezekkel a kitelelt méhekkel kezdődik a méhcsalád fejlődése. Azonban a kitelelés vége és az első hordás megkezdése közötti rövid idő, valamint az akác-, a hársés a napraforgóhordások közötti viszonylag rövid idősza­ kok miatt a gyenge népességgel kitelelt méhcsaládok kép­ telenek olyan mennyiségű méhet nevelni, amely a leg­ teljesebb módon értékesíthetné a nektárhordást. Mindebből világosan kitűnik, hogy a méhek száma a hordások idején a kitelelt méhek mennyiségétől függ. Másrészről a kitelelt méhek számát döntően befolyásolja a betelelt méhcsalád ereje. Logikus tehát, ha a betelelést 46

megelőző időszakban a méhész mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több méhet nevelhessen. Más­ részt, ha egy méhcsalád erős, az biztosítja is annak jó te­ lelését. így, az első időszakban, a méhek téli pihenésé­ nek időszakában, a telelőfürt hőmérséklete kb. 14 C®. Mi­ nél kevesebb méh alkotja a telelőíürtöt, annál könnyeb­ ben és gyorsabban hül le a hőmérséklet 14 C* alá. A le­ hűlés következtében a méhek megkezdik tevékenységü­ ket, hogy hőt termelhessenek. A telelés második idősza­ kában, amikor a méhek megkezdik a fiasításnevelést, a fészekben 34—36 C° hőmérséklet szükséges. Minél keve­ sebb a méhcsaládot alkotó méhek száma, annál inkább késik a hőmérséklet emelkedése, és ezzel együtt a fiasításnevelés is. Hasonlóképpen a hőtermelésre szánt tevé­ kenység tartama és ereje is jelentősen nagyobb lesz, mi­ kor a fészekben kevesebb méh található. Megfelelő feltételek biztosítása annál nagyobb méz­ fogyasztáshoz — és ami ennél is fontosabb — a szervezet annál fokozottabb elhasználódásához vezet, minél gyen­ gébb a család. Ilyen körülmények között sokszor a téli méhek eltűnése gyorsabb ütemben történik, mint a ta­ vaszi új nemzedék megjelenése, s ennek következtében amellett, hogy a hordás idejére nem állítható elő nagy számú méh, gyakran a méhcsalád még el is pusztul. Ismerve a méhcsalád fejlődésére vonatkozó fontosabb biológiai szempontokat, kiderül, hogy a betelelést meg­ előző időszak, különösen augusztus—szeptember az, ami­ kor minél több méhet kell nevelnünk. Rendszerint azonban éppen ebben az időszakban csök­ ken a fészekben a méhek száma. Ez a létszámcsökkenés azzal magyarázható, hogy az elhasználódott gyüjtöméhek eltűnnek, másrészt ezeknek a méheknek a helyettesítése gyengébb ütemben és kisebb arányban történik, mert az anyák a petézést csökkentik és ennek következtében a nevelt fiasitás mennyisége is csökken. Az anyák petézcsének csökkent üteme a következő okokkal magyaráz­ ható: — Az anyák a tavaszi és nyári fokozott tevékenység következtében elhasználódnak. — A fiasitásnevelésre szolgáló tér csökken azáltal. 47

hogy a méhek a fészket a fü rt közelében mézzel töltik meg. Ez a méheknek azzal az ösztönével magyarázható, hogy a telelőfürt környékén téli készleteket tartalékol­ janak. — A külső hőmérséklet csökkenése következtében a fiasitásnevelés övezete leszűkül, mert a méhek kevesebb lépre húzódnak vissza. — A méhcsalád tevékenysége a nektárforrás hiánya m iatt lecsökken, márpedig e tevékenységgel függ össze a méhcsalád összes fiziológiai megnyilvánulása, beleértve a fiasításnevelést is. Ahhoz, hogy a méhek augusztusban és szeptember­ ben minél több méhet nevelhessenek, ki kell küszöböl­ nünk a fiasításnevelést gátló fenti okokat. Ha az elhasználódott gyüjtőméhek eltűnését nem is akadályozhatjuk meg. az anya petézésének csökkentését megelőzhetjük, sőt a petézés fokozását minden méhész elérheti. Ennek módját a következőkben fogjuk ismertetni. Nagy petéző képességgel rendelkező anyák biztosítása A méhcsalád fejlődésében minden évszakban, de kü­ lönösen ősszel, az anya minősége és kora játszik döntő szerepet. Ami az anya minőségét illeti, a méhészet re­ kordcsaládjaitól származó anyával kell rendelkeznie min­ den családnak, ami azonban az életkort illeti, a helyzet változik. Éspedig azért, m ert akármilyen jó legyen is az anya, napról napra, hónapról hónapra öregszik. A fiatal anyák többet petéznek az őszi időszakban, mint az öreg anyák, még a létfenntartó hordás hiánya esetén is. A lerakott peték mennyisége még akkor is ki­ sebb, ha az anyák korkülönbsége csupán egyetlen hónap. Tehát nem szabad könnyen elfogadnunk még azokat az anyákat sem, amelyek az év május, június hónapjai­ ban kezdenek petézni. Feltétlenül szükséges, hogy az évente kicserélendő anyákat is úgy neveljük, hogy azok a petézést július vé­ gén. augusztus elején megkezdjék. Nagyon fontos, hogy az anyákat a megfelelő fejezetben leírt anyanevelési módszerek előírásainak szigorú betartásával neveljük, a méhcsaládoknak pedig megtermékenyült anyákat adunk. 48

Nem helyettesítjük az elöregedett anyákat fedett anyabölcsövei vagy esetleg még nem párosodott anyával. Azért nem javasoljuk ezt a módszert, mert ezáltal a csa­ lád 10—15 napig vagy még hosszabb ideig is fiasítás nél­ kül marad, sőt egyes családok anyátlanul is maradhat­ nak, ha az anya a nászrepülés idején elpusztul. Ilyen körülmények között nem nevelhetünk sok méhet. Az anyák leváltása és nagyszámú méh nevelése sok­ kal könnyebb, ha minden törzscsalád mellett kisegítő csa? ládot is használunk, amint azt az erről szóló fejezetben látni fogjuk. Megfelelő tér biztosítása a fiasításnevelésre Figyelembe kell vennünk, hogy ez a tevékenység a lépek minőségére és a fiasításnevelésre szolgáló tér nö­ velésére is vonatkozik, a fészek felszabadítása által. A lépek minősége. Éppen úgy mint tavasszal, az anyák ősszel is kerülik, hogy új lépekbe petézzenek, amelyek nehezebben tartják a meleget. Ezért az utolsó mézpergetés idején a fekvőkeptárak fészekrészébe, a rakodókaptárak és a többfiókos kaptárak megfelelő kaplárfiókjába az előző évben épített ¡épeket helyezzük be, amelyekből már több sorozat fiasítás kikelt. Ezek a lépek legyenek épek &lehetőleg, ne tartalmaz­ zanak alaktalan vagy heresejteket. /\ zárolt fészek felszabadítása. Ami az őszi fiasitásncvelésnél felmerülő második szempontot illeti, meg kell jegyeznünk, hogy az ebben az időszakban jó létfenntartó hordást nyújtó vidéken a fiasitásnevelés helyét néha a mcztartalék tárolására használják fel. Ily módon az a helyzet alakulhat ki, hogy az év folyamán nagyon erős család betelelése előtt nagyon legyengül. Ennek elkerü­ lése érdekében a zárolt fészket fel kell szabadítanunk. A zárolt fészek felszabadítása a fekvő- vagy rakodókaptárak esetén egy dolgozóseites lépnek a fészek köze­ pébe történő behelyezéséből áll. Ez a művelet 5—7 na­ ponként vagy még hamarabb is megismételhető, ha eze­ ket a lépeket az anya teljesen bepetézte. Ahhoz, hogy a méhek a lépeket minél gyorsabban előkészítsék, beadás előtt cukorszörppel megpermetezhetjük. 4 - MéhéutaUs

49

A zárolt fészket a többfiókos kaptárban a kaptárfió­ kok rendszeres felcserélése által szabadítjuk fel. Nem tanácsos a más kaptártípusokra jellemző lépekkel vég­ zett módszereket alkalmazni, mert ezeknek az intézke­ déseknek a hatékonysága sokkal kisebb. A kaptártestek helycseréje által lehetővé válik, hogy az anya felfelé ki­ terjessze a petézcst. Ez azonban azt jelenti, hogy ősszel rendszeresen felcserélt két kaptárfiók közül az egyik se tartalmazzon tartalékélelmet. Mivel a tartalékmézes kap­ tárfiók 10 keretének legalább 20—25 kg mézet kell tar­ talmaznia, könnyen megérthető, hogy akkor már petézésre alkalmas üres sejtes lép nem lehet a fiasitásneveléshez. Márpedig ha a kaptárfiókok cseréjével az anyák­ nak ilyen mézzel teli fészket ajánlunk fel, ez azt jelenti, hogy a zárolt fészek felszabadítása helyett éppen egy mézzel megtömött fészket nyújtunk, amely nem bizto­ sítja a petézéshez szükséges teret. Egyes méhészek vé­ leménye szerint a kaptárfiókok cseréje akkor is végre­ hajtható, ha az összes méztartalék ezekben a keretekben található. Ebben az esetben (amint azt a későbbiekben látni fogjuk), a méztartalék nem elegendő vagy nincsen megfelelően elosztva és ily módon egy erős családnál a kaptárfiókok cseréjének hatása kisebb, éppen annak a kis térnek a következtében, amelyet az illető családnak fiasitásnevelésre nyújtunk. A meleg biztosítása a fészekben ősszel az anya fiasításának csökkenése azzal is ma­ gyarázható, hogy a hőmérséklet — különösen éjszaka — nagyon lehűl. Ilyen körülmények között fiasítás.t csak olyan felületen nevelnek, ahol a méhek képesek azt me­ legíteni is. Annak érdekében, hogy a méhcsaládot a hő­ mérséklet változásával szemben megvédjük, tanácsos a fészket megfelelően leszűkíteni és oldalt, valamint a fe­ dődeszkák fölött szigetelő párnákat elhelyezni. A fészek leszűkítése. Ezt a műveletet a fekvő- és a rakodókaptáraknái egyaránt tanácsos elvégezni. A fész­ ket az idő lehűlésétől és a méhcsalád erejétől függően fo­ kozatosan szűkítjük. Rendes körülmények között, függet­ lenül az időtől, tanácsos a fészekkeretek számát lec-sök50

kenteni, hogy a megmaradt lépőket a méhek teljesen fedhessék. Általában ezeknél a fészekszükítéseknél, mi­ vel a megmaradt lépőket a méhek teljesen takarják, a fedett fiasításos kereteket, valamint azokat, amelyek ke­ vés mézet tartalmaznak, a fészek szélére helyezzük. Mi­ vel ezek a lepek csak nagyon kevés mézet tartalmaznak, telelés alatt nem tarthatók a fészekben, ezért a Hasítás kikelése céljából a válaszfal mellé helyezzük, a mézet pedig lefedelezzük, hogy a méhek a fészekbe áthordják, majd az illető lépeket a kaptárból kivesszük. A többfiókos kaptáraknái a fészket csak abban az esetben szűkítjük le, ha a család nagyon gyenge és egy kaptárfiókban foglal helyet. A fészek becsomagolása A fekvő- és az állókaptáraknál a meleg megőrzése céljából a fészek leszűkítésével egyidejűleg a szűkítő vá­ laszfal mellé helyezzük a szigetelő párnákat, a fedódeszka fölé pedig vastagabb szalmapárnát teszünk. A többfiókos kaptáraknái az ilyen becsomagolás csak abból áll, hogy a szigetelő párnát a íedődeszkák fölé he­ lyezzük. A legjobb védelem: az erős családok létezése. Hasonlóképpen a méhcsaládok elhelyezése a kétfiókos ra­ kodókaptárban az anya tevékenységét is meghatározza, tehát a fészek kialakítását a felső kaptárfiókban. Ez a kaptárfiók legyen távol a kijárónyílástól és a huzattól védett. Hasonlóképpen a felső kaptárfiókba gyűl össze a meleg levegő. Egyes méhészek az említett munkálatokat késő ősz­ szel végzik el, amikor az időjárás véglegesen megválto­ zott. Véleményünk szerint ez nem helyes, mert a mele­ get a fészekben az első hideg éjszakák megjelenésével egyidejűleg kell biztosítanunk. A fiasításnevelés időszakának meghosszabbítása Minden méhész tudja, hogy a méhcsaládok mindama tevékenysége (a nektárgyüjtés, a nektár feldolgozása, a lépek építőé, a fiasításnevelés stb.), amely a családok ak­ tív állapotát jellemzi, a méhek erőteljes táplálkozását kö51

veleli meg. Az erőteljes táplálkozás révén fokozódik az anyagcsere, fokozódnak a méhek élettani megnyilvánu­ lásai a pempőtermelést, az anyák etetését, következés­ képpen a nagyobb számú pete lerakását is beleértve. E tényezők kölcsönhatása lehetővé teszi a méhész szá­ mára, hogy az egyik tényezőt felhasználva a kívánt irányben befolyásolja a másikat. A családok belelelése ese­ tén, a méhek etetését arra is felhasználjuk, hogy ezáltal fokozzuk a méhek tevékenységét, aminek következtében ezek nagyobb menyiségü fiasitást nevelnek. E célra szol­ gáló eszközök: a késői hordások felhasználása és a ser­ kentő etetés. A késői hordások jelhasználása. A természetes hor­ dás ősszel kétszer olyan hatásos, mint a serkentő etetés. Másrészt az őszi hordások idején történő fiasításneveléssel nagy mennyiségű mézet vagy cukrot és virágportar­ talékot takarítunk meg. A méhészeknek minden szem­ pontból az őszi hordásokat kell felhasználniok serken­ tésre. E hordásokat folyók völgyeiben és áradásos terü­ leteken található legelők és kaszálók biztosítják, azonban értékesítésük végett a családokat vándoroltatni kell. Ilyen hordást nyújt a méhészetnek a tarlóba vetett takarmánynövények táblája, természetesen akkor, ha a méhész ki­ harcolta, hogy ezeket a növényeket mézelő növényekkel ke verten vessék. A serkentő etetés. Abban az esetben, ha létfenntartó hordás nincs, serkentő etetést kell alkalmaznunk. Ser­ kentő etetésre használhatunk mézet vagy cukrot, méz vagy cukorszörp alakjában. Az etetés történhet naponta 150—250 g szörppel, vagy a munka megkönnyítése ér­ dekében a napi fejadagot több napra, egyszerre 3—5 na­ ponként adjuk be. Az utóbbi időben és különösen a többfiókos kaptárak esetén a munkálatok csökkenése érdekében bevezették a száraz vagy nedvesített kristálycukros etetést. Erre a célra 1—2 hetenként kb. 2 kg cukrot adagolunk. Az első kristálycukros etetésnél a cukrot kevés mézzel öntjük le, hogy a méhek hozzászokjanak. Ha észrevesszük, hogy a méhek a cukrot a kaptárból kezdik kihordani, azt meg kell nedvesítenünk. 52

Meg kell különböztetnünk a méztartalék kiegészíté­ sére szolgáló etetéseket, amelyeket nagy, 5—7 kg-os ada­ gokban 5—10 nap alatt végzünk, a serkentő etetésektől, amelyeket viszont kis adagokban a fiasításnevelés egész időtartama alatt, illetve az utolsó hordástól késő őszig folytatunk. Ne alkalmazzunk csupán egyetlen serkentési módot, hanem használjuk fel a kései hordásokat, amelyeket szörpös etetéssel egészítünk ki mindannyiszor, ahányszor a létfenntartó hordás megszűnik vagy a kedvezőtlen idő­ járás miatt megszakad. ősz vége felé a serkentő etetéseket össze kell kapcsol­ nunk a méztartalékok összevonásával a telelő lépekre. E célból a kevés mézet tartalmazó lépeket a választó­ deszka mögé helyezzük, többfiókos kaptár esetén az alsó kaptárfiókba tesszük és fokozatosan lefedelezzük. A méz­ nek a fészekbe való áthordása serkentőleg hat a méhekre. Tulajdonképpen a serkentésnek ez a módja a leg­ hatásosabb. Különösen fontos kérdés ebben az időszakban a fe­ hérjeetetés. A fiasítésneveléshez szükséges táplálék elő­ állításához föltétlenül szükséges a virágpor vagy a méhkenyér. Bármilyen helyesen és figyelmesen is adagoljuk a mézet vagy a cukrot, a serkentő etetéssel nem fogunk eredményt elérni, ha a táplálékból hiányzik a fehérje. Másrészt a fehérjeetetésnek sincs kellő pozitív hatása a fiasitásnevelésre. ha az energiát szolgáltató méz vagy a cukor hiányzik. A fehérjét (a virágport vagy ennek hiányában a szojalisztet, a tejport, a sörélesztőt stb.) tetszés szerint bo­ csátjuk a méhek rendelkezésére. A fehérjeadagolás szörp vagy pogácsa alakban, vagy virágpor esetében természe­ tes alakban történik. A kései virágporforrások kihasználása a leghatáso­ sabb. Ha a természetben a virágpor hiányzik, jobb azt a méhészet tartalék-virágpor készletéből pótolni, mint vi­ rágporpótló anyagokkal helyettesíteni. E tartalék kiala­ kításának módját a méhészeti termékekre vonatkozó fe­ jezetben ismertetjük.

53

A törzscsaládok felerősítése tartalékcsa’ádokkal Bármilyen szorgalmasan is alkalmazzuk az eddig le­ írt módszereket, csupán a méheknek az idővel kialakult ösztöne által jól meghatározott biológiai színvonal felső határáig érhetünk eredményt a méhcsaládok fejlődésé­ nél. Az egyetlen módszer, ami ezt a biológiai határvona­ lat átlépheti, a tartalékcsaládok használata. A tartalékcsaládok használata esetén logikus és könnyen megért­ hető, hogy mindkét biológiai egység (a törzscsalád és a tartalékcsalád) külön-külön saját fejlődési színvonallal rendelkezik, amely azonban egyesítve, természetesen megkétszerezi az illető törzscsalád fejlődési képességét. A tartalékcsaládok módszerével a törzscsaládot 1,5—2 kg méhvel erősíthetjük, amely ősszel egy jó család ere­ jét jelenti. E módszer alkalmazásának módját a törzscsa­ ládoknak tartalékcsaládokkal való gondozásáról szóló fe­ jezetben ismertetjük. A MÉHEK SZERVEZETÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE A TELELÉSRE

A telelést előkészítő időszakban a méhek számában bekövetkező módosuláson kívül a méhek szervezetében több élettani módosulás is előfordul. így a méhek tevé­ kenységének csökkenése következtében csökken a méhek­ nek a külső tevékenységre fordított energiafogyasztása. A méhek szervezetében azonban megkezdődik a telelésre való felkészülés, a fehérje- és a zsiradéktartalék kialakí­ tásával. amelyet zsirtest néven ismerünk. A zsírtestben felhalmozódó fehérje- és zsírtartalék által biztosítják a méhek a következő idény kezdetén az anyáknak és az el­ ső fiasitásnak a táplálását. Ez rendkívül fontos, különö­ sen a többfiókos kaptárak esetén, amikor a nagy termé­ sek elérése a családok fejlődési színvonalán alapszik. Azokkal a méhekkel, amelyeknek szervezetében nem volt elraktározva az említett tartalék, s amelyek saját életük fenntartása érdekében a sejtekben lévő fehérjé­ ket használják fel, a hordásokat nem fogjuk tudni kihasz­ nálni. Ezek a méhek — ha nem pusztulnak el télen — nem képesek táplálni az anyát és a íiasitást, következés­ képpen a család gyenge marad és gyengén termő lesz 54

az illető évben. A zsírtestben lévő tartalékok a virágporfogyasztás következtében rakódnak le. Meg kell jegyez­ nünk, hogy ezt a virágport a telelő meheknek kell elfogyaszlaniok, tehát azoknak, amelyek augusztus hónap kezdetétől kelnek ki. De éppen ettől a hónaptól kezdve a természetes virágpor termelése csökken, sőt egyes öveze­ tekben teljesen meg is szűnik. Ebben az esetben a méhé­ szeknek a méhészet tartalékából kell biztosítanak és a méhek rendelkezésére bocsátaniok a virágport vagy a virágporpótlókat. A méhek szervezetének előkészítéséhez hasonló fon­ tosságú azok elhasználódásának megelőzése. Ezért az új nemzedékek nevelésén és saját szervezetük felkészítésén kívül a méheket ne késztessük más munkák elvégzésére is, főleg a telelő tartalékok szállítására, feldolgozására és raktározására. A TÉLI TAPLALÉKTARTALÉK BIZTOSÍTÁSA

Az életműködések fenntartásához és a fészek melegé­ nek termeléséhez szükséges energia a méhek szervezeté­ ben, a méz tartalmazta cukrok elégéséből keletkezik. Tel folyamán a mézfogyasztás az első hónapokban kevesebb, mert télen csak az alacsony szintű életműködések és kb. 14 C'-os hőmérséklet fenntartása szükséges. Egy rendes család mézfogyasztása havonta 700—800 g. A tél utolsó időszakában a fiasítás neveléséhez szükséges 34—36 C°-os hőmérséklet biztosítása végett a meleg időszakokban való kirepüléshez stb. is energiát fogyasztanak a méhek. Az energiafogyasztás növekedése arányában az elfogyasztott méz mennyisége is nagyobb lesz, elérve a havi 1,5—2 kg-ot. Télen és kora tavasszal a természetben nincs hordás, amely ezt a szükségletet kielégítené, a kaptárban lévő méztarlalék nélkül tehát a méhcsalád nem élheti át a téli időszakot. Ha a méz biztosítja a fent említett tevékenységek­ hez szükséges energiát, a szervezet elhasználódott sejt­ jeinek pótlása, a garatmirigyek fejlődése, az anyák szá­ mára szolgáló tápláléknak, valamint a fiasítás táplálá­ sához szükséges pempőnek az előállítása nem lehetséges

fehérje eredetű táplálék fogyasztása nélkül. A méhek szervezetében, a zsirtestben felhalmozódott tartalékok csak egy bizonyos időpontig fedezhetik a szükségletet. A fiasitásnevelés fokozása éppen a zsírtest fehérjetartalé­ kainak csökkenésével esik egybe. A fiasitásnevelés folytatása és fokozása céljából a szükséges fehérjék csakis a méhészet méhkenyér- vagy virágportartalékaiból fedezhetők. Természetes módon a méhcsaládok a teleléshez szük­ séges tartalékokat a főhordások idején biztosítják. E tar­ talékok nagy részét azonban a méhészek árumézként el­ veszik. Ezért a méheknek a téli tartalékot a főhordások után kell kiegésziteniök, amikor a természetben még ele­ gendő mennyiségű nektár és virágpor áll rendelkezé­ sükre. A méhésznek az a feladata, hogy megvizsgálja a méhcsaládok állapotát és biztosítsa a méhcsaládok telelé­ séhez szükséges tartalékokat. A méztartalékok biztosítása A méhcsaládok erejétől függően megállapítjuk a te­ leléshez szükséges méz mennyiségét. Tájékozódásképpen megállapítható, hogy a fészekszükitésnél minden méh vei borított lépre ugyanannyi legalább félig befedett mézes lép szükséges: Ez egy közepesen erős családnál 18—20 kg mézet jelent. A termelésben a táplálék kétféleképpen biztosítható, éspedig: a teleléshez szükséges teljes mézmennyiség viszszatartásával a föhordások idején, vagy ennek cukor­ szörppel való pótlása révén. Bármelyik módot is használjuk, a táplálék tartaléko­ kat tanácsos lehetőleg a májusi, júniusi főhordások ide­ jén előkészíteni. Így ha mézen teleltetjük méheinket, akkor a telelés­ hez szükséges mennyiséget már a föhordás idején biz­ tosítanunk kell. Abban az esetben, ha a méhész takarékossági okok miatt a méhcsaládokat cukron telelteti, amely sokkal ol­ csóbb, mint a méz, a tartalékokat legkésőbb a nyári hor­ dást követő időszakban elő kell készítenie. A cukorszörp nagy mennyiségben való etetését az egyik föhordás után 56

azonnal megkezdjük, amikor sok méhvel rendelke­ zünk, amelyek képesek feldolgozni ezt a szörpöt. Ezt ter­ mészetesen csak akkor szervezzük így meg, ha az illető főhordás után nem következik azonnal egy másik hor­ dás, amit a méheknek szintén ki kell használniok. így. ha az akáchordás után csak a napraforgó-hordás követ­ kezik, a méhfelesleget a szörp feldolgozására használjuk. Ezzel egyúttal megakadályozzuk a rajzást és új méh nem­ zedékek készülnek fel a napraforgó értékesítésére. Ha­ sonlóképpen a napraforgó-hordás után a szörp adagolá­ sával serkentjük a fiasításnevelést. Az öreg méhek eltű­ nése után megjelenik a telelésre alkalmas nemzedék, amely mentesült a szörp feldolgozásával járó elhaszná­ lódástól. Semmi esetre sem szabad a szörp tömeges etetését au­ gusztus 10—15. utánra halasztani. A szörp beadásakor minden liter szörphöz 1 g szalidlsavat vagy citromsavat adagolunk, hogy a szörp erjedését és kristályosodását meg­ akadályozzuk. A tartalék biztosítása a fekvókaptárakban és a kéttestű állókaptárakban sokkal könnyebb, mert azonos méretű ke­ reteket használunk. Így főhordás idején vagy a cukorszörp etetésekor a teli lépeket elvesszük, amint azokat a méhek befedelezik. Mivel ezek a lépek a téli fiasitásnevelésre fognak szolgálni, ezért tanácsos olyan lépeket felhasználni e célra, amelyekből néhány fiasításnemzedék már kikelt, mert ezek a lépek a meleget jobban megőrzik. A kivett lépek helyébe újonnan épített vagy mülépes kereteket teszünk be. Minden család részére legalább 6—7 keretet tartaléko­ lunk a téli készlettel. Az így előkészített lépeket megfe­ lelő helyiségben vagy ennek hiányában az illető család fészkének egyik szélében őrizzük meg. Egyes méhészek kevesebb számú tartaléklépet (kb. H—4-et) készítenek elő, azzal a feltevéssel, hogy a főhordás után a méhek még gyűjtenek a fészekbe méztarlalékot, akár egyes mézelő növényekről, akár cukorszörp ete­ tése révén. Hasonlóképpen a fészek leszűkítése alkalmá­ val a kevés mézet tartalmazó lépeket, amelyeket a főhor­ dáskor nem pergettünk ki, a választódeszka mögé helyezik 57

és lefedelezik, hogy az ebből kihordott mézzel a méhek a fészek tartalékát is kiegészít­ hessék. A téli méztartalékok elő­ készítése a mézkamrás rako­ dókaptáraknái már nehezebb, mert a méztartalék tárolására szolgáló keretek méretei kü­ lönböznek a fészekkeretek méreteitől. E kaptártipusnál a család erejétől függően a kö­ vetkező intézkedéseket foga­ natosítjuk: — Az egy mézkamrával rendelkező kaptáraknái ki­ vesszük a mézkamra szélső kereteit és azok helyébe a fé­ szek szélső kereteit helyez­ zük. Amint a méhek ezeket a kereteket megtöltik és befedelezik, kivesszük, és helyük­ be másik két tartaléklépet he­ lyezünk vagy — ami még he­ lyesebb — a fészekből ve­ szünk ki két lépet és a tartaléklépeket ezek helyébe teszszűk. Ezt a műveletet mind­ addig ismételjük, amíg a szükséges lépszámot elértük. 11. ábra — Az ¿lelem— Az erősebb családok­ taruilék biztosítása a mé/.kamrás kaptárok­ nál, amelyek két méztérrel ban rendelkeznek, kiveszünk 3—4 — rjn- m é z k tm rh kaptárban; l — kct miakamris kaptáiban keretet a két mézkamra köz­ ponti részéből, helyükbe pe­ dig íészekkeretet teszünk. Ezt a műveletet akkor is elvégezzük, ha a méztartalé­ kot a hordásokból, vagy cukorszörp etetése által bizto­ sítjuk.

Könnyen megérthető, hogy ezek az eljárások nem vo­ natkoznak azokra a gyenge családokra, amelyeknek né­ pessége rendszerint nem húzódik fel a mézkamrába. A téli éleletniaríalék előkészítése a többfiókos kaptá­ rokban. Az ilyen típusú kaptárakban tartott családoknál a méhek által elfoglalt minden egyes keretre kb. 2 kg mézet, vagyis egy mézzel teli keretet számítunk, amelynek legalább a fele be van fedve. Ha a közepes családok meg­ közelítőleg 10 keretet elfoglalnak, a szükséges méztarta­ léknak is 10 lépet kell elfoglalnia. Ismerve ezt a tényt, a föhordások idején vagy az ete­ tések következtében élelemmel megtelt kaptárfiókot a kap­ tárban hagyjuk a méz beéréséig és a lép 2/3 részének befedelezéséig. A méz beérése után a tartalékélelmet tartal­ mazó kaptárfiókot leemeljük és a méhészet raktárába tá­ roljuk, majd ősszel a kaptárfiókot végleges elrendezése után a fészek fölé helyezzük. A tápláléktartalék közvetlenül abban a két kaptárfiókban is biztosítható, amelyek tulajdonképpen a fiasitás ne­ velésére szolgálnak, vagyis azokban, amelyekben a méh­ családok az utolsó hordástól őszig tevékenykednek. Ennek az eljárásnak azonban több hátránya van, amelyeket azok­ ban a fejezetekben fogunk ismertetni, amelyek a fészek telelésére való előkészítéséről szólnak. Egyes méhészek a szakirodalomban azt olvasták, hogy a méztartalékot tartalmazó kaptárfiók lehet a fészckrészszel egyenlő magasságú, vagy annál kisebb, s így a fészek­ résztől eltérő méretű kaptárfiókot használnak. Sokkal al­ kalmasabb azonban, ha a mézkamra és a fészekrész ma­ gassága ugyanaz. Másrészt az alacsonyabb mézkamra bi­ zonyos előnyökkel jár: könnyen felemelhető, a méhek job­ ban megtöltik mézzel és hamarabb befedik a lépeket, a méhek télen jobban takarják és könnyebben melegítik a lépeket stb. Mielőtt elhatároznék, hogy milyen kaptárfiókot hasz­ nálunk a méztartalékok elraktározására, tudnunk kell, hogy az idegen méhészek, akik ilyen lecsökkenteti mézkamrát használnak, ezt általában úgy tekintik, mint a méhcsalád szükségletével szemben többletként biztosított tartalékélelmet. Ezt a mézteret télen a két egyforma mé­ retű kaptárfiók fölé helyezik, amelyek közül az egyik

12. ábra — A tartaléktáplálék biztosítása r. többfiókos kaptárakban alkalmazott főbb gon­ dozási munkálatok cRyüttesében

20—25 kg mézet tartalmaz. Ily módon az összes téli tar­ talék eléri a 35—40 kg-ot. Hazai viszonyok között a méhek nem használnak fel ilyen nagy tartalékot, következéskép­ pen ezeket a kis kaptárfiókokat ajánlatos a hordások ide­ jén használni. A táplálékot tartalmazó lépeket felhasználásukig le­ hetőleg állandó hőmérsékletű és nedvességmentes helyi­ ségben tároljuk. A lépeket mézkamrában vagy kaptárfió­ kokban, illetve külön e célra szolgáló ládában vagy szek­ rényben tároljuk. A lépek kezelése idején kerüljük az ütódést, mert a sejtek megnyúlhatnak, a méz kifolyhat sót meg is romolhat. Az elraktározott lépeket a moly ellen hétnaponként 2—3-szor kezeljük, azután az időköz meg is növelhető. A méz minőségének megállapítása. Hazánk egyes vi­ dékein bizonyos körülmények között a méhek mézharmalot gyűjtenek. Ez a méz gyenge minőségű és ha a méh­ család ilyen táplálékkal telel ki, a vastagbél túlterhelése miatt, a méhek hasmenésben megbetegszenek. Ugyanis a mézharmat sokkal több emészthetetlen anyagot tartalmaz, mint a méz. A jó telelés érdekében ezt a mézet a család fészkéből el kell távolítanunk. A mézharmat külsőleg és vegyi úton is meghatározható. A mézharmat rátekintéssel is könnyen felsmerhetö: sötétebb, zöldes vagy barnás árnyalatú színéről, sűrűségé­ ről, kellemetlen izéről. A mézharmat kevésbé édes, mint a virágméz. Nagyon nehezen kristályosodik, ezért a méhek nem fedik be, de ha virágmózzel keverten befedik, nehe­ zebben ismerhető fel. Az utóbbi esetben kimutatására vegyi reagenseket használnak, amelyek közül a mésztej áll a méhész ren­ delkezésére. A mésztejet mésznek vízben történő feloldása útján nyerjük (100 g mész 1/2 1 vízben). Ismételt felkeverés út­ ján tejes pépet kapunk, amely leülepedik és felül ki­ válik a teljesen áttetsző mésztej. Egy kémcsőben egyen­ lő mennyiségű mézet és desztillált vizet vagy esővizet ke­ verünk össze. Jól felrázzuk s egy vagy két rész mészte­ jet adagolunk hozzá. Üjból felrázzuk és óvatosan felmele­ gítjük, felfövésig. Ha a vizsgált mintában mézharmat volt, 61

az oldatban pelyhek jelennek meg, amelyek annál vasta­ gabb rétegben ülepednek le, minél nagyobb mennyiségű mézharmatot tartalmazott a minta. A tartaléktáplálékot tartalmazó lépeket, amelyek mézharmatot tartalmaznak, jó minőségű mézzel telt lépekkel helyettesítjük. A virágportartalék biztosítása A fejlett méhészettel rendelkező országokban, ahol a fehérjeetetésre különös gondot fordítanak, csupán ta­ vasszal 2—3 kg fehérjét tartalmazó anyagot etetnek fel, rendszerint virágport, szójalisztet, tejport vagy sörélesz­ tőt. Általában az összes keverékek tartalmaznak virágport és ez képezi bennük a legnagyobb százalékot. Hazai viszonyaink között egy méhészetből sem szabad hiányoznia a természetes virágportartaléknak. 1—2 kg-ot számítunk belőle méhcsaládonként. A virágporellátás biztosításának legegyszerűbb módja, ha virágporos kereteket tartalékolunk, amikor gazdag vi­ rágpor hordás van s a fészek tömve van vele. A begyűj­ tött virágpor a viráporgyüjtők segítségével a méhekröl visszatartható még mielőtt a kaptárba jutnának. A virág­ por biztosítása ezen az úton nem hat károsan a fiasításra, mert olyan időszakban történik, amikor a méhek által be­ gyűjtött mennyiség meghaladja a szükségletet. Ezekkel a virágporgyüjtőkkel családonként 1,5—2 kg virágpor gyűjt­ hető össze. Még van egy módja a virágporgyűjtésnek, mégpedig a méhek részvétele nélkül. Ebben az esetben a méhész kézzel vagy e célra szolgáló készülék segítségével gyűjti be a virágport. Kézzel gyűjthető a kukorica virág­ pora, amely annak ellenére, hogy szélporozta növény (a beporzást a szél és nem a rovarok végzik), a méheknek értékes virágport nyújt. a

m éh c salá d

fészk ének

elrendezése

telelésre

A fészek elrendezésével igyekszünk a tápanyag-tarta­ lékokat a család erejéhez mérten megállapítani és úgy el­ osztani, hogy a telelőfürtben levő méheknek tavaszig ele­ gendő táplálék álljon rendelkezésükre. 62

A fészek elrendezése a fekvőkaptáraknál és a kétfiókos vagy mézkamrás rakodókaptáraknái A szóban forgó kaptárakban elhelyezett családok fész­ kének leszűkítésénél a fészekben annyi keretet hagyjunk, hogy a köztük létesített tér tegye lehetővé a telelőfürt sza­ bad elhelyezkedését. A fészket alkotó lépek számának meg­ állapítása érdekében a családokat hideg éjszakák után következő reggeleken kell megvizsgálnunk, amikor a fürt a lehető legjobban összehúzódott. A lépek sorrendjénél vegyük figyelembe a család füg­ gőleges irányba történő fejlődésére vonatkozó biológiai alapelveket. Ez annál inkább indokoltabb, mivel tudjuk, hogy télen a fürtbe húzódott méhek nem vonulnak át a szélső keretekre. A fürt minden egyes része csak azon az elhatárolt területen mozog, amely két egymás melletti ke­ ret között fennmaradt. A logikus tehát az lenne, hogy minden egyes méhvel borított fészekkeret teljes magasságában méztartalékkal legyen megtöltve, a 13. a. ábra szerint. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a mézes lépeket idejében előkészí­ tettük. így, amilyen mértékben csökken a méhek tevé­ kenysége és a fészket leszűkítettük, a kevés mézet tartal­ mazó lépeket lefedelezzük és a választódeszka mögé he­ lyezzük, elősegítve, hogy a méhek a téli táplálékot a fé­ szek szélén kialakíthassák. A méhek tevékenységének megszűntével, a központi fiasításos kereteket felszaba­ dulásuk után azonnal kivesszük és helyükbe az idejében előkészített tartalékmézes kereteket helyezzük be. Ezt a munkát valamelyik meleg napon végezzük el, mégpedig nagyon figyelmesen. A méhészek többsége azonban a fészket úgy hagyja, amint az a méhek tevékenységének megszűnte után ma­ radt. Ebben az esetben a fészek közepén levő lépek, ame­ lyekből a fiasitás kikelt, üresen maradnak. Ilyenkor a téli méztartalék a fészek szélső keretein helyezkedik el, amint az a 13. b. ábrán látható. Bármilyen kényelmes is legyen a fészeknek ez az elrendezési módja a méhész számára,, mégsem tekinthető kielégítőnek, mert éppen azokon a he­ lyeken, ahol a legtöbb méh tömörül, ott biztosítjuk a leg­ kevesebb mézet. És nagyon gyakran a népesség egy réfi3

sze vagy egész család pusztul el annak ellenére, hogy a szélső keretek tartalmaznak méztartalékot. A lépeknek ezt az elrendezési módját általában akkor alkalmazzák, ha a méhész nem készítette el idejében a méztartalékot tar­ talmazó kereteket. Azonban még akkor is, ha a méhész nem gondoskodott idejében, még közbeléphet a fészek jobb elrendezése ér­ dekében. Ilyen esetben a méhek tevékenységének meg­ szűnte után a legtöbb mézet tartalmazó lépeket a fé­ szek közepébe tesszük, míg a kevesebb mézet tartalmazó­ kat a fészek széle felé. Bárhogyan is helyezzük el a lépő­ ket, a fészekben csak azokat hagyjuk, amelyek legalább 1,5 kg mézet tartalmaznak. A mézes lépek elrendezése a fészek két oldalán vagy egyik oldalán egyaránt káros és nem megengedett eljárás. A fészek elrendezése a többfiókos kaptárakban Az összes kaptártipusok közül a legjobb elrendezési le­ hetőséget a többfiókos kaptárak nyújtják. Figyelembe véve a szükséges méztartalék mennyiségét s azt a tényt, hogy ennek a tartaléknak a fészek fölött kell lennie, a betelelés helyes módját a 15. c. ábrán láthat­ juk. E betelelési mód sikeres végrehajtása kizárólag at­ tól függ, hogyan volt előkészítve és tárolva a méztarta­ lék. A téli élelemkészlet biztosításához szükséges munká­ latok leírásánál ismertettük, hogy ez elvégezhető a két

13. ábra — A íuszek elrendezése a íekvő- és a rakodókaptáraknái:

a

— helyei elrendezi*;

k

64

— helytelen elrendezi*

14. ábra — A fészek helytelen elrendezése te le lé sre , a fiasiu’isnevelésre szolgáló fiókokban, a többfiókos rakodókaptárban

kaptárfiókban levő fiasitásos keretekben az utolsó főhor­ dás után. vagy külön kaptárfiókban, amely kizárólag a méztartalék elraktározására szolgál, s amelyet a telelés előkészítésekor második kaptárfiókként helyezünk a kap­ tár fölé. Hazánkban általánosan az első módszert alkal­ mazzák. Ezért kell rámutatnunk ennek az eljárásnak ne­ gatív oldalaira, azzal a felhívással, hogy méhészeink öszszehasonlítás útján maguk válasszák ki. melyik a legjobb módja a betelelésnek. Abban az esetben, ha az élelemtartalékot abban a két kaptártestben készítjük elő, amelyben a család tevékeny­ ségét az utolsó hordás után kifejti, a 20 lép közül kb. 12 lép lesz élelemtartalékkal elfoglalva (ha ez a tartalék ele­ gendő mennyiségben áll rendelkezésre), a fiasitás nevelé­ sére pedig 8 lép marad. Ezek a mézes és fiasitásos lepek a két kaptárfiók cseréje következteben majdnem egyenlően oszlanak meg a két kaptárfiókban. Ilyen körülmények kö­ zött hogyan fogják a méhek a fészket elrendezni? A Ha­ sítást a két kaptárfiók közepén fogják nevelni, következés­ képpen a mézet a szélső lépekbe fogják raktározni. A kap­ tárfiókok utolsó cseréje után — 14. a. ábra — az alsó kap­ tárfiók középső lépeit fedett fiasitás foglalja el. míg a felső kaptárfiók különböző lépőiben található a különböző korú fiatalabb fiasitás. Bizonyos idő után a fedett fiasitás ki­ S — M íh O ik e d íi

65

kel, s ugyancsak ki fog kelni a felső kaptártestben levő fiasítás is, az anya petézésének megszűnte után. Ez a hely­ zet akkor áll be, amikor a család tevékenysége teljesen megszűnik. Az elmondottak alapján láthatjuk, hogy mindkét kap­ tárfiók központi részében a telelés kezdetén üres lépeket tartalmazó keretek lesznek, éppen ott, ahol a méztartalék­ nak kellene lennie (14. b. ábra). Az alsó kaptárfiókban le­ vő méztartalék befedett, és nem hordható fel a felső kap­ tárfiókba; azáltal pedig, hogy a telelőfürt a kaptár felső részébe húzódik, e mézes lépek hasznavehetetlenekké vál­ nak. Emiatt és a telelőfürt függőleges irányú mozgása mi­ att a meglevő tartalékok a fürt fölött már nem elegen­ dőek. Más kaptártipusoknál az üres lépeket eltávolítják cs helyükbe mézes lépeket tesznek. Ez az egyetlen lehetőség, amellyel a fészek helyes betelelése biztosítható. A többfió­ kos kaptárak esetén azonban ez az eljárás ellentétben van magával a kaptár kihasználási elvével s a ráfordított mun­ ka sem igazolt abban a pillanatban, amikor más megfe­ lelő megoldások is vannak. Előnyösebb eljárásnak bizonyul tehát a méztartalékok előkészítése külön kaptárfiókban, amely kizárólag erre a célra szolgál. Ebben az esetben a mézes kaptárfiók előké­ szítése után biztosítanunk kell annak tárolását is, az utol­ só kaptárfiókcseréig, amikor második kaptárfiókként a család fölé helyezzük. Ezt a méztartalékos kaptárfiókot az utolsó hordás után is feltehetjük második kaptárfiókként, amikor a telelő nemzedék biztosítása céljából megkezdődik a tömeges fiasításnevelés. Ebben az esetben azonban csökken az anya által bepetézhető lépfelület. Hasonlóképpen a fiasitásnevelés serkentésére a kaptárfiókok cseréjét sem alkalmazhat­ juk, mert a tartaléklépes kaptárfiók lépeiben sem lesz üres sejt a fiasítás kiterjesztésére. Tehát a fenti körülmények között fiasításnevelésrc csak egy kaptárfiók marad, már­ pedig itt a kaptáríiókok cseréjéhez két kaptárfiók szüksé­ ges. Következésképpen a tartalék megőrzése ilyen módon nem javasolt. 66

A téli élelmet tartalmazó kaptárfiókot megőrizhetjük harmadik kaptárfiókként, a másik két íiasításos Hók fö­ ló helyezve. így biztosítjuk a petézéshez szükséges teret is, valamint a kaptárfiókok is főlcserélhetók, azonban ez a művelet nehezebb és több munkát igényei. Ahhoz, hogy a fiasításneveléshez szükséges teret bizto­ sítsuk, és hogy a kaptárfiókokat a legjobb feltételek kö­ zött felcserélhessük, az élelmet tartalmazó kaptárfiókot felhasználásig a méhészet raktárában kell tárolnunk. Nem szabad aggályoskodnunk azért, hogy a családoknak telelés­ re való felerősítése idején az élelemtartalékot elvontuk s ezt a családok fejlődése megsínyli. A meglevő két kaptár­ fiókban, amelyekben az utolsó hordás után a család fej­ lődése tovább folytatódik, a méhész akaratától függetlenül is elegendő méztartalék van a fiasítás serkentésére. Ez a méztartalék az utolsó pergetés utáni hordásból, a létfenn­ tartó hordások kihasználásából vagy a telelő méhnemzedék nevelése kezdetén alkalmazott serkentő etetésekből szár­ mazik. Ilyen körülmények között a fészek elrendezése egyszerű és könnyen végrehajtható. A fészek közepén le­ vő üres, méz nélküli lépek száma mind az alsó, mind pe­ dig a felső kaptárfiókban jelentősen nagyobb, s ha ezt a kaptárfiókok cseréjével és serkentő etetéssel is társítjuk nagyszámú méh nevelése válik lehetővé. A kaptárfiókok utolsó cseréje előtt — 15. a. ábra — mindkét kaptárfiók­ ban nagy felületet foglal el a fiasítás. Időközben az alsó kaptárfiókban kikel a fiasítás, a lepek felszabadulnak. Mi­ vel a méz nagy része nincs befedve, azt a méhek a felső kaptárfiókba hordják, ahol a család kialakítja a fészkét (15. b. ábra). Ilyen körülmények között hajtjuk végre az utolsó kaptárfiók-cserét. Ekkor az alsó kaptárfiókot véglegesen el­ távolítjuk. A felső kaptárfiókot az anyával és a család fész­ kével lehelyezzük, és föléjük tesszük az élelmet tartalmazó kaptárfiókot (15. c. ábra). Ily módon a többfiókos kap­ tár sajátságának megfelelően ideálisan rendeztük el a fész­ ket. 67

68

4

—

az

15. ábra — A fészek megfelelő előkészítése telelésre többfiókos kaptárban

utolsó fiasítás sorozat helyzete: l> — az utolsó fiasftis sorozat kikelése utáni helyzet cs a tevékenység te: ( — a telelő mézet tartalmazó fiók feltevése

m e g szű n ­

A MÉHCSALÁDOK GONDOZÁSA TÉLEN A MÉHEK ÉLETE TÉLEN

Amilyen mértékben lehűl az idő, a méhek kirepülése is csökken, az anyák íiasítása és a fiasításnevelés pedig megszűnik. A méhek csak a nap legmelegebb óráiban re­ pülnek ki. E kései kirepülések alkalmával, amint láttuk, mind a fiatal, mind az öregebb méhek kiürítik magukból a felgyűlt emészthetetlen anyagokat. Amikor az idő + 10— + 13 C°-ra lehűl, a méhek a fészekben kisebb helyre kez­ denek összehúzódni. A telelőfürt Amikor a külső hőmérséklet +0—+ 8C*-ra lehűl, a mé­ hek szorosan az anya köré húzódnak, hogy a szükséges meleget fenntarthassák s telelőfürtöt képeznek. Rendes körülmények között a telelőfürt azon lépek közötti te­ ret foglalja el, ahonnan az utolsó fiasitás kikelt. A telelőfürt alakja a fészek és a keretek alakjától függ. Az alacsonyabb és szélesebb keretű fészkekben, mint ami­ lyenek a fekvőkaptárak vagy a kétfiókos mézkamrás rakadókaptár keretei, a fürt ellipszis alakú, legnagyobb át­ mérője vízszintes irányban, a kaptár aljával párhuzamosan van. A magas keretű kaptáraknái vagy ahol a család két kaptárfiókban telel, a fürt alakja szintén ellipszis, azonban legnagyobb ál mérője függ leges irányban, a kaptár aljára merőlegesen helyezkedik el. A gyengébb családoknál a fürt alakja megközelíti a gömb alakot. A telelőfürt szerkezete. A fürt külső részét nagyon sű­ rűn elhelyezkedő méhek rétege alkotja, amelyek a lépek közötti teret, valamint az üres sejtek belsejét is elfoglal­ ják. Ez a réteg a tolelőfürt héja. A héjban levő méhek majdnem mozdulatlanul csatlakoznak egymáshoz, fejjel a fürt belseje felé. A telelöfürt héjának vastagsága a külső hőmérséklettől függőón 2—7 cm között változik. Ennek a takarórétegnek a szerepe a telelőfürt védelme, mivel jó szigetelőréteget alkot a szomszédos környezettel szem­ ben. 69

A fürt héján belül van a fürt magva, mely az anyát és a család többi méheit foglalja magában. A fürt magva sok­ kal lazább, a méhek mozoghatnak és bizonyos tevékenysé­ get el is végezhetnek. A méhek tevékenységét a telelőfürt­ ben a telelés két fázisa szabja meg: a) a téli pihenő időszak, amely az utolsó fiasítás kike­ lésével egyidejűleg kezdődik és a telelés második felében megkezdődő fiasitásneveléssel fejeződik be és b) a fiasításnevelés időszaka. Ez a tevékenység az egész idény alatt tart. A téli pihenő időszakban a fürt belsejében levő méhek állítják elő az egész család számára szükséges meleget és az anyának szükséges táplálékot is. A telelés második időszakában a tevékenység mellett a méhek még a fiasítás táplálását és gondozását is végzik, biztosítva a fiasításnevelés övezetében a sokkal nagyobb hőmérsékletet. A meleg előállítása és megtartása a telelófürtben. A te­ lelőfürt belsejében levő hőmérséklet a telelés időszakától cs a külső hőmérséklettől függ. A pihenő időszakban a fürt átlagos hőmérséklete valamivel magasabb, mint a kritikus +14 C°. Ebben az időszakban a legmagasabb hő­ mérséklet sem haladja meg rendszerint a +20 C9—+28 C°ot. Meg kell jegyeznünk, hogy a telelőfürt hőmérsék­ lete a család erejétől is függ. Így az erős családok hő­ mérséklete rendszerint alacsonyabb, a gyenge családoké viszont magasabb. Ez a gyakorlatban nagyon fontos, mert a magasabb hőmérséklet előállítása és megtartása na­ gyobb tevékenységet igényel a méhek részéről, ami mi­ att a méhek gyorsabban használódnak el. A telelés második felében, amikor megkezdődik a fia­ sításnevelés, a fürt belsejében a meleg +34 és +36 C° kö­ zött állandósul. A hőmérséklet szabályozása a fürt méretének, vala­ mint a külső héj vastagságának a módosulásával történik. Így a külső hőmérséklet csökkenésénél a telelőfürt térfo­ gata leszűkül, s ezáltal a hőt kibocsájtó felülete is csökken. Ugyanakkor a fürt héja megvastagszik és a külső kör­ nyezettel szemben jobb szigetelést biztosít. Amikor a külső hőmérséklet csökken, a fürt térfogata nő, ami ma­ ga után vonja a külső héj elvékonyodását. A fürt térfogatának és külső héjának módosulásával pár­ 70

huzamosan a hőmérséklet szabályozásában a meleget ter­ melő méhek is részt vesznek. Ez a tevékenység nem ál­ landó. Abban a pillanatban, amikor a fészek hőmérséklete eléri a kritikus határvonalat, a fürtben levő méhek izgal­ mi állapotba jönnek, erőteljesen táplálkoznak és meleget termelnek, amíg ez a hőmérséklet eléri a szükséges szintet, ekkor tevékenységük csökken és egy pihenő időszak kö­ vetkezik. Ez mindaddig tart, amíg a hőmérséklet csökkené­ se újból szükségessé nem teszi a fürt felmelegítését. A fürt sürü héjában élő méhek +6—+8 C°-on él­ nek, míg a fürt közvetlen közelében levő hőmérséklet 1—2 C#-kal magasabb a külső környezetnél. Amint láthattuk, a méhek a telelés alatt nem fütik a kaptár belsejét, csak a fürt belsejét. Ezért a jó telelés biz­ tosítása érdekében különös gondot kell fordítani a méhcsa­ ládok erejére és megfelelő tartalékélelem biztosítására. Ez nem jelenti azt. hogy elhanyagoljuk a szigetelő pár­ nákkal történő becsomagolást, ami védi a fészket a külső hőmérséklet hirtelen változásaitól. A méhek táplálkozása télen A telelőfürt által elfoglalt térségben mézzel telt öve­ zetek is találhatók. Itt a méz ugyanolyan hőmérsékletű, s ezért a méhek könnyen felvehetik. A táplálkozási viszony következtében a méz egy része azokhoz a méhekhez is el­ jut, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a mé­ zes sejtekkel. Természetes ösztöneit követve, a fürt abban a mér­ tékben amint a mézes sejtek kiürülnek, mind feljebb húzó­ dik, fokozatosan más mézzel teli léprészt foglalva el. Az alacsony és széles keretű kaptáraknái a fürt. amint eléri a felső keretlécet, ugyanazon keret hosszában húzódik to­ vább a mézes részek felé. Meg kell jegyeznünk, hogy a fürt által elfoglalt kere­ tekben levő méz elfogyása után a telelőfürt nem vonul át más keretekre, még akkor sem. ha azokban elegendő táp­ lálék található. Alihoz, hogy más keretekre átmehessenek, a méheknek meg kellene bontaniok a fürtöt, ami csak + 10, +11 C°-os külső hőmérséklet esetén lehetséges. Ha a fürt által elfoglalt keretekben a táplálék hideg időszak­ 71

bán fogy el, a család ki van tóve az elpusztulásnak. Ez is aláhúzza annak fontosságát, hogy a fészket olyan lépek alkossák, amelyeken a méztartalék majdnem teljes felüle­ tüket borítja. A telelés első hónapjaiban a mézfogyasztás kb. 700 g havonta, majd a fürt hőmérsékletének növekedése mér­ tékében a fogyasztás kb. 1,250 kg-ra emelkedik. A fiasitásnevelés kezdetével egyidejűleg a havi fogyasztás eléri a 2—3 kg-ot. A mézen kívül, amely a benne levő cukrok által az élettevékenységhez és hőtermeléshez szükséges energiát szolgáltatja, a méheknek telelés idején fehérjére is szük­ ségük van. Különösen fontos forrást képeznek a zsírtestben elraktározott fehérjék; ennek segítségével termelődik az anyák és az első fiasítás tápláléka. A fiasításnevelés foko­ zásával ezek a tartalékok egy adott pillanatban már nem elegendők. A fiasításnevelést megfelelő szinten csak úgy tarthatjuk, ha a fürtben virágportartalék is van. Ha ez a virágportartalék kicsi, a méhek kevesebb fiasitást nevel­ nek, szervezetük jobban elhasználódik és a családok le­ gyengülnek. MUNKALATOK A TELELÉS IDŐSZAKÁBAN

A fiatal méhekkel, elegendő tartalékeleséggel betelelt erős családok kevés munkát adnak a méhésznek tél ide­ jén. Mégis, bizonyos munkálatok nélkülözhetetlenek a jó telelés érdekében. Intézkedések a méhek jő telelése érdekében A csend biztosítása lehetővé teszi az erre az időszakra jellegzetes életritmus normális szinten való megőrzéséi. Ha « méhek megzavarásával ezt az életritmust megbont­ juk, a méhek tevékenysége fokozódik, táplálékfogyasztá­ suk nő, a fürt hőmérséklete emelkedik, vastagbelük a meg­ engedett határnál jobban megtelik emészthetetlen anya­ gokkal, ami végső fokon mind a méhek szervezetének el­ használódásához vezet. A zaj, a kaptárak mozgatása, a madarak (harkály, cinkék stb.) és háziállatok jelenléte a méhészetben — mind zavarják a méhcsaládokat. Ezeknek 72

a zavaró okoknak a kiküszöböléséről a méhésznek kell gon­ doskodnia. A téli tisztuló kirepülés serkentése. A táplálkozás fo­ lyamán a méz emészthetetlen része a méhek vastagbelé­ ben gvül össze. A rugalmas bél rendes teleléskor a tél fo­ lyamán felgyűlt emészthetetlen anyagokat mind magá­ ban foglalja. Rendes körülmények között ezek a maradék anyagok nem befolyásolják károsan a méhek egészségét, ha azonban bizonyos okok miatt mennyiségük meghaladja a bél űrtartalmát, a méhek ürüléküket a kaptárban bo­ csátják ki, ami kedvezőtlenül befolyásolja a telelést. Ezért még azoknál a családoknál is. ahol a telelést a legjobb fel­ tételek között készítettük elő, a méhésznek serkentenie kell a kaptárokon kívüli tisztuló kirepülést. Ennek érde­ kében, a januári vagy februári meleg, napsütéses napokon elősegítjük a méhek kirepülését azáltal, hogy a nap me­ legét a család fészkére irányítjuk. így, ha minden egyes kaptár köré egy tömör (kátránypapír stb.) falat emelünk, az az illető övezetben magasabb hőmérsékletű mikroklí­ mát hoz létre. Hasonlóképpen a vastagon betakart csa­ ládoknál tanácsos a fedelet és a szigetelő párnákat leemel­ ni, s hagyni, hogy a napsugarak könnyedén felmelegithessék a fedődeszkákat és a kaptár belsejét. Minél több tisztuló kirepülést végeznek a méhek, an­ nál jobb feltételek között zajlik le a telelés. A fiasításnevelés fokozása A főhordásokat kihasználó erős családok nyerése attól függ, hogy milyen ütemben és milyen mértékben nevelik a méhek a kitelelt méheket helyettesítő fiatal méhnemzedéket. Rendes családoknál a fiasításnevelés egyes évek­ ben január vége felé. de rendszerint február második fe­ lében kezdődik. Minél több méh kel ki a téli időszakban, annál gyorsabban biztosítják a kitelelt méhek helyettesí­ tését, következésképpen a család annál rövidebb idő alatt éri el azt a fejlettségi színvonalat, ami lehetővé teszi a korai hordások eredményes kihasználását. A fiasí tásnevelés érdekében már ősszel intézkedtünk a jó minőségű lépek, bőséges élelem, fiatal és kitűnő tulaj­ donságú anyák biztosítása révén, valamint azzal, hogy a

73

méhcsaládokat napos, széltől védett stb. helyen teleltet­ jük. Hasonlóképpen azáltal, hogy a méheket tisztuló kire­ pülésre serkentjük, fokozzuk a fiasításnevelő tevékenysé­ get. Mégis a szervezet általános tevékenységének döntő eleme (beleértve a hőtermelést, a garatmirigyek terméké­ nek kiválasztását, ami feltétlenül szükséges a nagy menynyiségü fiasítás táplálásához) a méhek táplálkozása. Ezért a méhésznek gondoskodnia kell a méhek bőséges táplál­ kozásáról és főleg a fehérje táplálékok (virágpor) biztosí­ tásáról. A méhek bőséges táplálkozása érdekében a íedődeszka alá 200—250 g-os cukorlepényt vagy mézes cukorporos le­ pényt helyezünk, amelybe 50—70 g virágport keverünk a virágportartalékból. A virágporos lepényeket a cukorle­ pénnyel párhuzamosan is adagolhatjuk. Ily módon azok a méhek, amelyek cukrot keresnek, nem kényszerülnek virágpor fogyasztására is. A kiegészítő fehérjeetetést a tisztuló kirepülés esetén alkalmazzuk. A méhcsaládok telelésének ellenőrzése Ha a méhcsaládoknál a telelés folyamán valami rend­ ellenesség tapasztalható, ez az esetek többségében a csa­ ládok helytelen előkészítésével, a táplálék hiányával, a családok gyengeségével stb. magyarázhatók. A telelés idő­ szakonkénti ellenőrzése minden családnál szükséges. Ellenőrzés hallgatózás áltál. Ilyen módon szerezhetünk tudomást a család állapotáról: — A folytonos, egyenletes zümmögés, amely a kaptár enyhe megkopogtatásra egy pillanatig felerősödik, majd ismét lehalkul, azt jelzi, hogy a méhek jó körülmények között telelnek. — A jellegzetes síró, erős zümmögés, amely a kap­ tár enyhe kopogtatására hosszan felerősödik, arról tanús­ kodik, hogy a család anyátlan. Ezeknél a családoknál a hallgatózást néhány napon át meg kell ismételnünk. — A papír- vagy levélsuhogóshoz hasonló hanggal kísért gyenge zümmögés kiéhezett családra utal. — Azok a csalódok, amelyeknél nem hallszik semmi s a kaptár erősebb kopogtatására sem válaszolnak, vagy a 74

pusztulás szélén állnak, vagy már el is pusztultak. Nem szabad összetévesztenünk ezt a helyzetet a zümmögés tel­ jes hiányával, ami rendes családoknál is előfordulhat. Ezek a családok azonban a kaptár enyhe megkopogtatására erő­ sen felzúgnak, de az a zúgás azonnal meg is szűnik. A hallgatózást úgy is végezhetjük, hogy fülünket a kaptár falához illesztjük. A méhcsalád tevékenységéről könnyebben számot adhatunk, ha egy gumicső segítségé­ vel hallgatjuk meg őket, amelynek egyik végét a ki­ járónyíláson át bevezetjük a telelöfürt irányába. Az orvo­ si hallgatók (sztetoszkóp) nagyobb érzékenységgel továb­ bítják a legkisebb zajt is, tehát a méhészetben is sikeresen alkalmazhatók. A telelés ellenőrzése a kaptár alján levő hulladékok vizsgálata által. Ez a vizsgálat több szempontból vet fényt a telelés menetére. Ha a kaptár alján csak finoman felaprózott száraz vi­ asz-törmelék és esetleg kevés méhhulla található, ez arra utal, hogy a méhek a legjobb körülmények között telel­ nek. A kaptár alján talált lépmaradványok vagy lerágott fejű és torú méhhuliák arról tanúskodnak, hogy a kap­ tárba egér hatolt be. Ilyenkor nagyon sokszor egérürülék is észlelhető. Ha a kaptár alján felgyűlő hulladék nedves vagy pe­ nészes, ez azt jelenti, hogy a méhek rosszul telelnek, mert az elégtelen szellőzés következtében a kaptár nedves­ ségtartalma megnövekedett. Sok méhhulla jelenléte a túlzott elhullást jelenti, ami egyaránt magyarázható a szervezet elhasználódásával (a Inteleit méhek öregek voltak), a táplálék hiányával, be­ tegségek felléptével vagy a telelöfürt helytelen elrende­ ződésével. Ha megduzzadt potrohú méheket találunk, amelyek nyomásra ürüléket fecskendeznek ki, valamint az előfor­ duló bélsár-foltok hasmenés felléptére utalnak, amit a rossz minőségű táplálék vagy bizonyos rendellenességet követő fokozott táplálékfogyasztás okoz. A kaptár alján levő hulladékokat a kijárónyíláson át

75

szedhetjük ki, egyik végén L alakban meghajlitott és meg­ felelően kiszélesített fémpálca segítségével. Azoknál a kaptáraknái, ahol a kijárónyílás az elülső fal teljes szélességét elfoglalja (az álló és többtestü kap­ táraknái). a kaptár alján levő hulladékot vékony karton­ lap segítségével gyüjthctjük össze, amelyet ősszel a kap­ tár aljára helyeztünk. Ezt a kartont a kijárónyilás-szükitö eltávolítása után kivehetjük és a rajta levő hulladékokat megvizsgálhatjuk. Télen a méhcsaládokat kaptárbontás nélkül ellenőriz­ zük vigyázva, hogy minél kevésbé zavarjunk. A kaptárt (sak rendkívüli esetekben bontjuk ki, amikor a méh­ család élete az észlelt rendellenességek következtében ve­ szélyeztetve van. A rendellenességek megszüntetése télen A kaptárba hatolt egerek eltávolítása. Az egerek csak akkor hatolhatnak be a kaptárba, ha a kiárónyilásra nem tettük fel az egerek elleni rácsot, vagy ha a kaptáron ré­ sek, repedések vannak. Ilyenkor óvatosan kinyitjuk a kap­ tárt, hogy az egeret megfogjuk és ellávolítsuk. Az egér rendszerint a választódeszka mögé, a fészket szigetelő anyagba vagy a lépek alsó részébe fészkelődik be. A mun­ kálat kint a méhesben elvégezhető. Megjelelő szellőztetés biztosítása. A méhek tevékeny­ sége következtében vízgőz és széndioxid képződik, amely a fürtből eltávozik. A levegőnél nehezebb széndioxid a kaptár kijárónyílásán át távozik. A vízgőz a meleg leve­ gővel a fészek felső részébe száll fel s ha a fészekből nem távozhat teljesen, lecsapódik és a fészek páratartalmát nö­ veli. Ilyenkor a fészek szellőzését fokozzuk olyképpen, hogy növeljük a fedődeszkák közötti hézagot, s föléjük he­ lyezzük a szigetelő párnát. Az esetleg ott levő s a levegöcserét akadályozó anyagokat eltávolítjuk. A munkálat a méhészetben elvégezhető. Az élelemtartalék kiegészítése. Az élelemhiányban szenvedő méhcsaládokat tél idején a lépekbe töltött méz­ zel, kristályos mézzel, cukorporos mézes lepénnyel vagy cukorlepénnyel segíthetjük ki. 76

A méz adagolása a keretbe nehézkes, mert sok műn­ két igényel, s a munka elvégzéséhez fütött helyiség szüksé­ ges. Emiatt tanácsos a táplálék kiegészítésére más mód­ szert alkalmazni. A kristályos mézet, a méz és cukorpor keverékét és a cukorpépet 1—1,5 kg-os lepény alakjában adjuk be. A le­ pényeket gézbe takarjuk és a keretek felső lécére helyez­ zük, a fürt fölé. A lepény és a felső keretléc közé 1 cm vastagságú léceket teszünk, hogy a méhek könnyebben közlekedhessenek. A lepényeket szigetelő anyaggal borít­ juk, hogy a fészek melegét megtartsa. A munkálat a mé­ hészetben elvégezhető. A cukorporos mézes lepényt a következőképpen készít­ jük: a mézet egy edényben forró vízen felmelegítjük, majd kb. négyszeres mennyiségű porcukrot keverünk hozzá. Ad­ dig keverjük, amíg tésztaszerüvé válik. Ha nem szerezhető be méhészeti cukorgép, vegyünk a cukrászdákban és édességboltokban kapható cukorserbetet, amit egyébként maga a méhész is elkészíthet. Készítési módja: sürü cukorszörpöt erős tűzön addig főzünk, amíg köt (a szörp hideg vízbe cseppentve megőrzi alakját). Mi­ után a szörpöt tartalmazó edény 40—50 C°-ra lehűlt, addig kavarjuk, amíg fehér péppé, illetve serbetté alakul. A hasmenéses családok megsegítése. Egyetlen segít­ ség, amit ezeknek a családoknak nyújthatunk, ha lehetősé­ get adunk a tisztuló kirepülésre. Ha a tisztuló kirepülés nem végezhető el a szabadban, akkor gondoskodnunk kell, hogy azt egy meleg helyiségben elvégezhessék. E célból a csa­ ládot először egy előmelegített helyiségbe (8—12 C°) viszszük, ahol néhány óra alatt a fürt megbomlik és a méhek a kereteken szétterjednek. Ezután a családot egy 20—25 C’os meleg szobába visszük, egy tüllel borított ablak elé he­ lyezzük és a kaptárt kinyitjuk. A méhek tisztuló kirepü­ lést végeznek, mialatt a méhész kicseréli a nem megfe­ lelő élelmet tartalmazó vagy bélsárral beszennyezett lépeket, töményszörpös iépekkel vagy jó minőségű mézes lé­ pőkkel. 2—3 óra eltelte után a helyiséget lesötétitjük és csak egy-egy fénynyalábot hagyunk a kijárónyilás irányá­ ban. A különböző helyekre összehúzódó méhcsoportokat egy kartonlappal felvesszük és a kaptárba helyezzük. Ez­ 77

után a családot ismét a kevésbé meleg helyiségbe szál­ lítjuk, ahol a méhek újból fürtbe húzódnak, majd másnap visszavisszük eredeti helyükre. Beavatkozás az anyátlan családoknál. A beavatkozás célja: megelőzni a méhek teljes elhasználódását, ami az anyahiány okozta állandó nyugtalanság következménye és az egész család pusztulását okozhatja. A család megsegítése az anya beadásából áll. A művelet csak fütött helyiségben hajtható végre, a hasmenéses családoknál ismertetett mó­ don. Az anyát vagy egy tartalékanyás családdal történő egyesítés útján biztosítjuk, vagy ennek hiányában a csa­ ládot egy gyenge családdal egyesítjük. A MÉHCSALÁD GONDOZÁSA A FEJLŐDÉS IDŐSZAKÁBAN Az első kora tavaszi meleg napok beálltával a méhé­ szek egyre inkább az illető évben elérendő méztermésre gondolnak s azt kívánják, hogy az minél nagyobb legyen. A méhésznek azonban nem szabad elfelejtenie azt az igazságot, amit annyiszor elismételtünk: nagy termés el­ érése csakis erős családokkal lehetséges. Azokat a feltéte­ leket, amelyeket biztosítanunk kell ahhoz, hogy egy csa­ lád a hordások idejére erőssé váljék, a családok telelésre történő előkészítéséről szóló fejezetben ismertettük. E fel­ tételek egy része, mint a nagy népesség, a kitűnő peté­ zőképességgel rendelkező anya, a lépek minősége, a hőmérsékleti feltételek — már Ősszel biztosíthatók és hatásu­ kat tavasszal éreztetik. Az a munkálat, amit meg kell ismételnünk és fokoz­ nunk kell tavasszal: a méhek megfelelő etetése és elegen­ dő tér biztosítása az anya számára, hogy azt, miután a telelés nyomaitól megtisztítottuk, az anya bepetézhesse. Tavasz kezdetén, közvetlenül a telelés befejezte után, a kitelelt méhek fokozatosan elpusztulnak, a kikelő fia­ tal méhek pedig még nem pótolják az elpusztultak számát, ezért egy bizonyos időszakban a család legyengül. Ilyen­ kor a fészekben nagyszámú fiasítás található, de a méhek száma elégtelen. Amilyen mértékben a fiasítás tömegesen kezd kikelni, a méhcsalád eléri eredeti népességét, majd ezután erőteljes ütemben fejlődik. Ez a fejlődés biztosít­ 78

ja az első hordásokban résztvevő méhnemzedékeket, ame­ lyektől a család ereje is függ a jövőben. Világos tehát, hogy a méhésznek be kell avatkoznia a kitelelt méhek minél rövidebb idő alatti pótlása érdeké­ ben. Ez azt jelenti, hogy a család minél korábban és mi­ nél több fiasftást neveljen. A fiasításneveléshez szükséges hely megvan. A méhésznek tehát kényszerítenie kell a méheket az erőteljes tevékenységre, mert ez a tevékeny­ ség a fiasításnevelést is serkenti. A TELELES NYOMAINAK ELTÁVOLÍTÁSA

A tisztuld kirepiilés A telelés alatt a méhek vastagbele megtelik az emészt­ hetetlen élelmiszerek maradványaival. A fiasí tásnevelés­ hez szükséges, nagyobb mennyiségű táplálék feldolgozá­ sa csak azután lehetséges, miután a méhek a tisztuló ki­ repülés alkalmával kiürítik ezeket az anyagokat. Ez az el­ ső dolog, amiről a méhésznek gondoskodnia kell a tavasz beköszöntésekor. A méhcsaládokat serkenteni kell a tisztuló kirepülés­ re, valahányszor a hőmérséklet +12 C° fölé emelkedik. Ilyen alkalmak már január hónapban, napsütéses napokon adódnak, rendes körülmények között azonban csak feb­ ruár végén, március elején számíthatunk rá. Ilyen me­ leg napokon, amint a méhek megérzik a nap melegét, egyre többen repülnek ki, míg végül a családok tömeges tisztuló ki repülést végeznek. Ezt a pillanatot tekintjük a telelés és a tevékenység megkezdése közötti átmenetnek. E pillanat siettetése cél­ jából a méhésznek minden rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia. A méhcsaládok tartalékai és a rendellenességek megszüntetése A tömeges tisztuló kirepülés elvégzése után, amikor a külső hőmérséklet +12 C°, +14 C°-ra emelkedik, megkezd­ jük a családok közvetlen átvizsgálását. 79

A méhcsaládok átvizsgálása lehetőséget nyújt a mé­ hésznek, hogy tájékozódhassák, milyen intézkedéseket kell tennie az esetleges rendellenességek megszüntetése érde­ kében, valamint a családok megfelelő fejlődésének irányí­ tása céljából, hogy azok a hordásokat jól kihasználhassák. A családok átvizsgálásakor a következőket követjük fi­ gyelemmel: A méhcsalád erejét. Ezt a méhek által elfoglalt lépek számából és a fészekben levő méhek mennyiségéből álla­ pítjuk meg. Erős családoknak számítanak azok, amelyek 7—8 léputcát foglalnak el, míg a 3 léputcát vagy annál ke­ vesebbet elfoglalók gyenge családnak számítanak. Egy 135x300 mm-es kereten, ha azt a méhek jól borítják, kb. 300 g méh van, míg egy 425x230 mm-es lépen kb. 250 g méh. Gyenge családok esetén megállapítjuk gyengeségük okát, ami lehet: élelemhiány, helytelen telelés, nem meg­ felelő vagy beteg (noszemás) anya. Az élelemhiány miatt legyengült családoknál az elpusz­ tult méhek egy része a sejtekben található, ahol élelmet kerestek, vagy a kaptár aljára hullottak, kinyújtott szipókával. Általában a gyenge, de egészséges családoknak fej­ lődésükhöz megfelelő feltételeket kell biztosítanunk: me­ leget, élelmet, valamint az erős családoktól kivett fedett hasítással, sőt fiatal méhekkel erősítjük meg őket. Azok a családok, ahol a méhek potroha fekete, ahol a lépeken hasmenéses foltok találhatók és kellemetlen sza­ got árasztanak, beteggyanúsak. Ha ezek a családok na­ gyon gyengék, már nem gyógyíthatók meg, és a fertőző góc megszüntetése céljából a családot elpusztítjuk. Ezekből a méhcsaládokból azonnal méhpróbát kell küldeni az ál­ lategészségügyi laboratóriumba. Az anya jelenléte és minősége a fészeklépeken levő ha­ sítás jelenlétéből és mennyiségéből állapítható meg. A fiasítás mennyisége dm2-ben fejezhető ki. A lép egyik olda­ lán 1 dm2 felületen 400 sejt számítható. Az anya minő­ ségére a hasítás minőségéből következtethetünk. A kevés, egyenlőtlen, szabálytalanul lerakott, púposán befedett ha­ sítás öreg, rossz minőségű anyára vagy álanyára vall. A hasítás hiányát különösen ha korán vizsgáljuk a csalá­ 80

dót, a petézes késése okozhatja (gyenge családok, táplá­ lékhiány). Ezért ezeknél a családoknál az átvizsgálást meg­ ismételjük, hogy biztosan megállapíthassuk, nem anyátlan-e. E megállapítás legbiztosabb módja, ha egy fiasitásos lép beadásakor a méhek azon anyabölcsőket húznak ki. Az anya hiánya, illetve meg nem felelő anya esetén vagy tartalékanyát adunk be a családnak, vagy az anyát­ lan családot egy másik családdal egyesítjük. Az élelem mennyiségének felbecsülésénél abból indu­ lunk ki, hogy a lép egyik oldalán 1 dm2 felületen 170—180 g méz raktározható el. A mézhiányban szenvedő családok­ nak cukorserbetet, kristályos mézet, lépes mézet vagy lépbe öntött tömény cukorszörpöt adunk be, a külső hő­ mérséklettől függően. A fészek általános állapotáról számot adhatunk a néptclen keretek száma, a nem megfelelő, penészes, bélsárral bepiszkított, egérrágta lépek alapján. Ezeket a kereteket a méhek fészkéből el kell távolitanunk. Hasonlóképpen a kaptár alját is kitakarítjuk az ott összegyűlt hulladékoktól. A család átvizsgálásánál kerülnünk kell az anya elvesz­ tését, a fészek kihűlését, és a méz lecsepegése következ­ tében előállható rablást. Az első tavaszi átvizsgálást minél rövidebb idő alatt végezzük el. UOTERMÖ

m éh c sa lá d o k

elérése

a

FIASÍTASNEVELÉS

fo k o zá sá v a l

Megfelelő etetés Ha a telelés előkészítése megfelelő módon történt, a méhcsaládoknak elegendő méztartalék áll rendelkezésükre a fészekben. A méhek tevékenységének fokozását és na­ gyobb mennyiségű fiasítás nevelését csak úgy érhetjük el, ha több táplálék fogyasztására késztetjük őket. A kora tavaszi hordások kihasználása. Kétségtelen, hogy a természetes hordás a leghatásosabb módszer a csa­ ládok fejlesztésére. Erre a legalkalmasabbak az erdei nö­ vények, az akácültetvények, a gyümölcsösök, a repce vagy bármilyen más nektár-virágpor forrás, amely a méhészet környékén található. Ha a méhcsaládokat ezekre a terüle­ ti — MéhíukcJéí

81

tekre helyezzük ősszel, elkerüljük a tavaszi szállítást. Ezek a növények egyes években a korai létfenntartó hordás és a családok megfelelő fejlődésének biztosítása mellett még bizonyos mennyiségű árumézet is szolgáltatnak. A serkentő etetések. A serkentő etetéseket csak akkor alkalmazzuk, ha a term szetes hordás hiányzik, függetle­ nül a családban levő mézkészlettól. A serkentő etetést már a telelés alatt megkezdjük, ki­ kristályosodott mézből vagy cukorpépből készült lepény beadásával. Az idő felmelegedésével egyidejűleg, ami­ kor a fészket már kibonthatjuk, a serkentő etetés történ­ het a lépek lefedelezése által vagy cukorszörp beadásá­ val. A mézeslépek elhelyezése a választódeszka mögé és azok lefedelezése arra készteti a méhf'ket, hogy a mézet a fészekbe hordják. Ezáltal a hordáshoz hasonló tevékenysé­ get végeznek (fokozottabb táplálkozás) s ennek következ­ tében mind az egyes méhegyedek szervezetének, mind az egész családnak a tevékenysége fokozódik. Ez a fokozott tevékenység nagyobb mennyiségű fiasítás nevelésében nyilvánul meg. A cukorszörpöt (egy rész cukor + egy rész víz) 4—5 naponként adjuk a családoknak, kb. 1 kg-os adagban. Fehérje etetése. Nagy mennyiségű fiasítás nevelése, amint tudjuk, csak bőséges fehérje etetéssel érhető el. A fészekben elraktározott virágpor nagy része vagy egész mennyisége felhasználódott a telelés alatt; hasonló sorsra jutottak a méhek zsirtestében felhalmozott fehérjék is. Ilyen körülmények között, ha a természetes virágporhor­ dás hiányzik, azt a méhészetben megőrzött virágportarta­ lékokból kell pótolnunk. A legjobb fehérjeforrás a természetes virágpor. Azon­ ban a méhészeti gyakorlatban széles körben alkalmaznak virágporpótlókat, mint amilyen a szójaliszt, a zsírtalaní­ tott tejpor és a sörélesztő. A virágpor vagy virágpór pótlók beadását már tél idején megkezdjük. E célból virágporlepényt készítünk és a ke­ retek felső lécére, a lépek fölé helyezzük. A fiasitásnevelés fokozásának mértékében növeljük az adagok mennyi­ 82

ségét, és gondoskodunk arról, hogy amint egyik lepény eU fogy, a másik már ott legyen a helyében. Amikor a meleg idő állandósult s a méhek kezdenek kirepülni, a virágport vagy a virágpor keverékét szójaliszttel, tejporral stb. a kaptáron kívül is adagolhatjuk, a kaptárak előtt elhelyezett vályúkban. Ily módon az etetés ser­ kentő hatása nagyobb lesz, mert úgy hat a méhekre, mint­ ha természetes virágporhordás lenne. A virágpor vagy a pótlók etetését még a természetes virágpor megjelenése után is tanácsos folytatni, mindaddig, amíg a méhek a vályúkból hordanak. A virágporpótlók használata esetében jobb eredményt érünk cl. ha virágport is keverünk hozzá. Hasonlókép­ pen hatásosabb, ha több virágporpótlót keverten adago­ lunk, mintha azokat külön-külön használnánk. A vizforrás biztosítása. A méhek tavaszi vízszükség­ lete nagyobb lesz a fiasításnevelés miatt. Ezért a méhek tisztuló kirepülésének idején a méhészet napsütéses he­ lyén itatót helyezünk el. Ebben az időszakban tanácsos minden liter vízhez 5 g konyhasót adagolni. A flasításneveléshez szükséges tér biztosítása A fiasításneveléshez szükséges megfelelő tér biztosítá­ sán a megfelelő meleg és elegendő sejt biztosítását értjük a peték lerakásához. A fejlődéshez szükséges teret a fekvőkaptárakban és a mézkamrás rakodókaptárakban először a fészekszükitéssel, majd annak bővítésével biztosítjuk. A fészket annyira szűkítjük le, hogy csak a méhekkel teljesen borított lépek maradjanak benne. A fészket a kap­ tár napsütötte oldalára helyezzük, és a többi kerettől vá­ lasztódeszkával különítjük el. A fészekszükitéssel a kap­ tárban levő meleg övezet lefele is kiterjed, megfelelő fel­ tételeket biztosítva az anya petézéséhez. A fészket álta­ lában a gyenge családoknál szűkítjük le. A megfelelően erős családok jól fejlődnek cnólkül is. A rendesen fejlett családoknál, röviddel a tavasz be­ köszöntése után az összes fészeklépeket a fiasí tás tölti meg, és szükségessé válik új tér biztosítása a peterakás­ hoz és a fiasításneveléshez. Ez a helyzet fokozottabb mér83

tőkben fennáll létfenntartó hordás esetén, amikor nagy mennyiségű méz és virágpor gyűjthető be. A fekvő- és rakodókaptárakban tartott családoknál a fészket bővítenünk kell, mielőtt a család a rendelkezésére álló összes területeket kihasználná. A fészek bővítése úgy

16. ábra — A fészek szűkítés

történik, hogy az utolsó fiasításos keret mögé egy tarlaléklépet teszünk be. Ezek a betett lépek legyenek szabá­ lyosan kiépítve, heresejtektöl mentesek és olyanok, ame­ lyekben már néhány méhnemzedék kikelt, mert ezek hŐtartóbbak. Tanácsos a lépeket beadás előtt cukorszörppel megpermetezni, mert így a méhek könnyebben előkészítik a petézésre. Amikor a szép idő állandósult, a fészek bővítése tüzdeléssel is történhet, vagyis az üres kereteket a fiasításos lépek közé helyezzük. Akácról vagy gyümölcsfákról stb. történő jó hordás ese­ tén biztosítanunk kell a fészek szélén a nektár elraktá­ rozásához szükséges lépeket is. Megfelelő tér biztosítása a kétflőkos rakodókaptárban A rakodókaptárban tartott méhcsaládok rendszerint egy kaptárfiókban telelnek ki. Tavasszal, amint a család fej­ lődni kezd, a petézéshez szükséges teret a telelésre szolgá­ ló fiókban ugyanúgy biztosítjuk, mint a fekvőkaptárakban. Amikor a méhek elfoglalnak 12 keretet s a fiasítás 7—8 lépre terjed ki, a fészek bővítése a második kaptárfiók fel­ tevése által történik. A második kaptárfiókba teszünk az alsóból kb. 3 fia­ sításos keretet, amelyek helyébe ugyanannyi kiépített lép kerül. A felső kaptárfiókba a három fiasításos kereten kí84

—üreslep

17.

a

ábra

b e jJiu

—

A fészek bővítése:

az utolsó fiasitisos lep tnögi: á — üres lép b e­ adása fe n e k ..rű id e lc w e l“

vül 1—2 kiépített lépet (egyik míilép is lehet) és 1—2 mé­ zes lépőt is teszünk. Mivel a második kaptárfiók feltevésé­ vel a kaptár űrtartalma megkétszereződött (ami megvál­ toztatja a hőgazdálkodást és lelassítja a család fejlődési ütemét), a kaptárban levő üresen maradt helyet különbö­ ző szigetelő anyagokkal töltjük ki. A továbbiakban úgy gondoskodunk a petézéséhez szük­ séges térről, hogy üres lépet helyezünk be mindkét kap­ tárfiókba.

A

B

18. ábra — A fejlődéshez szükséges hely biztosítása a kétíiókos rakodókaptárnál A — a fé u c k h e ly id é a m ásodik k a p tá rfió k feltevése e l d t t; B — a m á ­ sodik ka p tá rfió k

85

feltevése u tá n

A fejlődéshez szükséges hely biztosítása a több fiókos kaptárokban. Beteleléskor a család fészke az alsó kaptár­ fiókban van (19. a. ábra). A lelelőfürt a táplálékfogyasztás mértékében a második kaptárfiókba húzódik fel, így tavasz kezdetén a méhcsalád fészke a második kaptárfió­ kot is elfoglalja, a megmaradt méztartaléktól függően, kiscbb-nagyobb mértékben (19. b. ábra). Ily módon a fej­ lődés első szakaszában elegendő hely van a fiasí tás neve­ lésére. A meleg a felső fiókba gyűl össze, mert azt a napsugarak melegítik. A virágporos és szörpös etetés kö­ vetkeztében a fiasításnevelés kiterjed, és a kaptárfiók lé­ pőinek nagy részét elfoglalja (19. c. ábra). Március 15-ig (a család erejétől függően előbb, vagy utóbb) a felső kaptáru­ nkban 7—8 fiasitásos lép lesz, az erős családoknál pedig a fiasí tás az alsó fiókban is megjelenik. Az anya petézését az alsó kaptárfiókban lassabban terjeszti ki. Éppen ezt kell siettetnie a méhésznek a kaptárfiókok cseréje által. A felső fiókot alulra, az alsót fölébe helyezzük (19.d. ábra). Ily módon a fiasításnevelés övezetében a fiasítással elfoglalt lépek helyében üres sej­ tes lépek jelennek meg. A felső kaptárfiókba jutó levegőt már nemcsak a nap sugarai, hanem a fiasítás és az alsó kaptárfiókot elfoglaló méhek is fogják fűteni. így a kijárónyiláson át behatoló külső hideg levegő az alsó fiókkeretek között, mint valami fűtőtest elemei között ju t a felső fiókba. Mi­ vel a gvüjtőméhek megszokták, hogy a fészek a második fiókban van, a nektárt és virágport oda raktározzák. Mindez az anyát arra készteti, hogy rövid idő alatt a felső kaptárfiókba vonuljon, ahol kedvező feltételek és petézésre alkalmas üres lépek fogadják. A család erejétől függően 10—15 nap alatt a má­ sodik kaptárfiókban 8 lép telik meg fiasítással. Ezalatt az alsó fiókban a fiasítás nagy része kikel, és így a sejtek felszabadulnak. Szükségessé válik tehát egy újabb fiók­ csere, amikor az alsó fiókot az üres lépekkel a második fiókra helyezzük, a fiasitásos fiók pedig a kaptár aljára kerül. A kaptárfiókok cseréjét a tavaszi hordást megélőző időszakban 10—14 naponként hajtjuk végre. Gyenge csa86

J

,\

íia s:ta s n e v e lé sh e z

szü k ség es

J lo /c L h í!w c » c 1 teleié« k w J e t c n ; t — •

_

v,abra té r

ítu«k

b iz t o s ít á s «

a

í„A.a

lö b b fió k o s hely zet« Cj v z i u j I ; c - J — »

l>c!vc<eréie

k a p tá rb a n

ládok esetén a két kaptárfiók cseréje közötti időszak eléri a 15—20 napot. A kaptárfiókok cseréjét tovább folytatjuk a hordások közötti időszakban, és — amint láttuk — ősszel is, csak a méhcsalád tevékenységének téli beszüntetésével egy­ idejűleg szakítjuk meg. A méhcsalád fejlődési ritmusának meggyorsítása cél­ jából történő fiókcsere hatásossága biztosítja a többfió­ kos kaptár elsőbbségét, ami nem hasonlítható össze egyéb fészekbövítési módszerrel, vagyis a többi kaptártípusnál alkalmazott keretenkénti bővítéssel. A MÉHCSALÁDOK GONDOZÁSA A HORDÁSOK IDEJÉN A hordások idején a méhésznek irányítania kell a méhek tevékenységét, figyelembe véve a következő szem­ pontokat: — a méz elraktározásához szükséges tér biztosítása: — a méhcsalád tevékeny állapotának megőrzése, a rendelkezésre álló nektár behordása végett; — a megfelelő mennyiségű fiasilás nevelése a követ­ kező hordáshoz szükséges népesség, valamint a család fejlődésének biztosítása céljából. Ettől függ gazdasági hasznosításuk a jövőben. Ezekkel a szempontokkal részletesen foglalkozunk eb­ ben a fejezetben. A hordások időszakában azonban olyan kérdések is felmerülnek, hogy miképpen tudnánk a hordásokat ma­ gasabb színvonalon értékesíteni, különböző eszközök és eljárások révén (a családok egyesítése, vándorméhészkedés), a termelés sokoldalúsága, valamint a méhészeti ter­ mékek elvételének, tárolásának és értékesítésének sajá­ tos munkálatai által. Mindezeket a kérdéseket külön fejezetben tárgyaljuk. A méz elraktározására szolgáld hely biztosítása A jekvökaptároknál a hordás előtt közvetlenül min­ den családnak 4—5 üres lépes keretet adunk be a nek­ tár elraktározására. E lépek behelyezésekor a méhcsalád fészkét a következőképpen rendezzük el: a kaptárnak a 88

20. ábra — A nektár raktározásához szükséges hely biztosítása o fekvő kaptárban

kijárónyilás felöli oldalához teszünk egy virágporos ke­ retet, utána a fiasításos kereteket, egy másik virágpo­ ros keretet, majd a méz elraktározására szolgáló üres Je­ peket. A méhek először minden üres részt megtöltenek a fészekben, majd utána a betett üres lépekbe raktároz­ zák a nektárt. A hordás menetétől függően, ha szükséges, más üres lepeket — kiépített vagy mülépeket — is be­ teszünk; ezeket a fészek és az első mézes lépek közé he­ lyezzük.

nii.; lifiinUiflf liiü iPi Í1É iiinnmii

Kikeleté keit. y faiét

A

Urci /c'rfck. tfyitt f>os/táj

21. dbra — A nektár raktározásához szüksé­ ges hely biztosítása a két fiókos rakodókap­ tárban

A hordás idején mülépes keretek is beadhatók a csa­ ládnak, amelyeket egyesével a fészek két oldalára, az utolsó fiasításos keret mellé helyezünk. Már az első fóhordás idején szem előtt kell tartani a telelő mézkészlet előkészítését. A méhésznek arról is gondoskodnia kell, hogy a nektár elraktározására szol­ gáló lépek fehérek legyenek, hogy a méz minőségét ne befolyásolják károsan. A k é t f ió k o s r a k o d ó k a p tó r a k n á l, amint láttuk, a má­ sodik kaptárfiókot már a család fejlődésének időszaká­ ban feltettük. A hordás előtt a fészket át kell rendez­ nünk olyképpen, hogy a nyílt fiasításos lépeket és a vi­ rágporos lépeket tartalmazó kereteket az alsó kaptárfiókba helyezzük át. Ha van még ezenkívül hely, ugyan­ csak az alsó fiókba tesszük a fedett fiasításos lépeket is. A felső fiókot kiegészítjük kiépített üres lépekkel, elegendő teret biztosítva a nektár elraktározására. Ha a hordás bő­ séges, a felső kaptárfiókot a méhek gyorsan megtöltik nektárral és így az anya tevékenysége az alsó kaptárfiókra szorítkozik. A m é z k a m r á s r a k o d ó k a p tá r a k b a n a méz tárolása cél­ jából ráhelyezzük a fészekre a mézkamrát. A mézkam­ rába kiépített lépeket és esetleg 3—5 mülépet teszünk. A mülépeket elhelyezhetjük a fészekbe is, a fekvőkaptáraknál leírt módon. Ha a mézkamra félig megtelt méz­ zel, feltesszük a második mézkamrát is, mégpedig az első alá, közvetlen a fészek fölé. Bőséges hordás idején hasz­ nálhatunk három mézkamrát is.

22. ábra — A nektár elraktározásához szükséges hely biztosítása a mézkamrás rakodókaptárban:

é

— az cltó múltamra fe ltö rte ;

t

90

— a m itcdilt rnízkamra fe ltö rte

A többfiókos rakodókaptáraknái a méz tárolására szükséges teret kiépített lépekkel ellátott kaptárfiókok feltevésével biztosítjuk. Egyes országokban, ahol a hor­ dások nagyon erőteljesek és hosszú ideig tartanak, a hordások kihasználásával párhuzamosan gondoskodni kell a méhcsalád fejlődésének és nagy mennyiségű fiasítás nevelésének a folytatásáról is. Ez több kaptárfiók hasz­ nálatát teszi szükségessé, amelyek elrendezése azonban néha bonyolult. Hazai viszonylatban a helyzet leegyszerűsödik. Az anya tevékenységéhez az alatt a 20—25 nap alatt, amed­ dig egy hordás tart, elegendő egyetlen kaptárfiók, vagyis az, amelyben az anya megkezdte a hasítást, a hordás előtti utolsó kaptárfiókcsere után. Az egy hordás alatt begyüjthető méz mennyisége 10 és 40 kg között válto­ zik, ennek elraktározásához pedig elegendő vagy a ki­ kelőfélben lévő hasítást tartalmazó fiók, vagy legfeljebb egy harmadik fiók. Ily módon a fiókok kezelése egyszerű és kétfélekép­ pen hajtható végre. 1. Az ú j k a p t á r f i ó k e l h e l y e z é s e k ö z v e t ­ l e n ü l az a l s ó k a p t á r f i ó k o k f öl é . A fiasításnevelés serkentése céljából végzett utolsó fiókcsere után az anya tevékenységét a felső fiókban fejti ki (23. a. áb­ ra). Függetlenül attól, hogy mikor volt az utolsó kaptár­ fiókcsere a hordás megkezdése előtt ismét fiókcserét hajtunk végre. Így a kaptár aljára kerül a nyílt fiasitásos lépeket tartalmazó fiók, amelyben már a hasítás ki­ kelése utáni üres sejtek is vannak. Gyenge hordásnál vagy gyengén fejlett családoknál ez a két kaptárfiók ele­ gendő lesz. Gazdagabb hordás esetén és fejlett családok­ nál a kaptárfiókok cseréje alkalmával feltesszük a har­ madik fiókot is (23. b. ábra). Ily módon a hordás kezde­ tekor a gyüjtőméhek hozzá vannak szokva, hogy fész­ kük a második fiókban van, és a nektárt a fiasítás kike­ lése után felszabaduló üres sejtekbe raktározzák, mielőtt még az anya oda felhúzódnék. Amikor az anya a felső fiókba vonul, ott a lépeket mézzel megtöltve találja, cs kénytelen lesz a hasítást az alsó fiókban folytatni. Azok­ nál a családoknál, ahol feltettük a harmadik fiókot is, 91

23. ábra

— A kaplárfiókok közlés elhelyezése hordásra a több­ fiókos kaptárban

miután a második fiókban a lépekct kezdik befedni, ezt felemeljük, és helyébe tesszük a kiépített vagy mülépo ket tartalmazó fiókot, amely eredetileg a harmadik fiók volt (23. c. ábra). A napraforgóhordás után a harmadik kaptárfiók hasz­ nálata csak abban az esetben indokolt, ha a téli élelem­ tartalék előkészítésére szolgál, ekkor a harmadik fiókot azonnal levesszük, amikor mézzel van megtöltve. Ha a hordások után a harmadik kaptárfiókot ott hagyjuk a fészektől választóráccsal különítjük el, hogy a fiasitás ki­ terjedését megakadályozzuk azokon a lépeken, amelyek a következő hordásokból származó nektár elraktározására szolgálnak, vagy amelyekben a téli méztartalékot tárol­ juk (23. c. ábra). Hordások idején az újonnan feltett kaptárfiókokat mindig az első fiók fölé tesszük, mert a méz raktározá­ sa közeledik ahhoz a helyhez, ahol az anya tevékeny­ kedik, tehát közvetlen a fészek fölé, s ezáltal a méhcsa­ ládot a tartalékélelem raktározására serkenti. Logikus, ha a méhész figyelembe veszi a méheknek a méz tartaléko­ lására szolgáló ösztönét, de ez az eljárás sok munkaerőt igényel. Ennek elkerülése érdekében egyes méhészek a második lehetőséget választják. 92

2. A h a r m a d i k k a p t á r f i ó k e l h e l y e z é s e l e g f e l ül. Az említett okok miatt külföldön a méhé­ szek egy része lemondott arról, hogy az üres lépes fiókot közvetlen az alsó kaptárfiókra helyezze. Ehelyett a kö­ vetkezőképpen járnak el: minden újonnan feltett kaptár­ fiókot a kaptár tetejére helyeznek, még akkor is, ha nincsenek tele mülépekkel. Így a harmadik fiók a má­ sodik fölé kerül, amikor ebben a lépeket kezdik befedni (24.6. ábra), míg az esetleges negyedik fiókot a harmadik fölé teszik. Egyes külföldi méhészek a még nagyobb munkaerőmegtakarítás érdekében előre felbecsülik a begyüjthető méz mennyiségét és a hordás elején egyszerre felteszik az összes szükséges kaptárfiókokat. Ez a változat minden méhész számára kedvező és mindenképpen előnyös, ha a begyűjtött méz mennyisége pontosan annyi lesz, amenynyit a méhész előre jelzett. Ellenkező esetben vagy fö­ lösleges teret biztosítottunk — ami a méztermelésre ká­ rosan hat —, vagy a felesleges tér következtében a mé­ hek a lépeket csak részben töltik meg. Ha a lépek nincsenek teljesen megtöltve mézzel, en­ nek a lépkészlet helytelen kihasználása és többletmunka a következménye, mivel több lépból kell a mézet kiper-

24. ábra — A kaptáríiókok egymásra helyezése hordáskor a többfiókos kaptárban

93

getni. A kaptárfiókok elhelyezésének ennél a módjánál is a méz kipergetése után a harmadik kaptárfiókot az előbb ismertetett feltételek között őrizzük (24.d. ábra). A gyüjtőméhek számának növelése Hordások idején legfontosabb célunk a minél több nektár begyűjtése. Ezért mindent meg kell tennünk an­ nak érdekében, hogy a család népességéből minél több méh vegyen részt a hordásban. Tartalékot képeznek a fiatal méhek, amelyek hordásra képesek abban a pilla­ natban, amikor a fiasitás etetésére már nincs lehetősé­ gük. A fiasitás csökkenése a hordás idején természetes jelenség, a méz raktározása által előálló fiasítás-korlátozás következtében. Az anya petézését nagyobb mérték­ ben a méhész korlátozhatja. így a fekvőkaptárban az anya 3—4 fiasitásos keretre szigetelhető el anyarács se­ gítségével, a kaptárnak a kijárónyilás felőli oldalán. A fedett fiasitásos lépeket a választódeszka mögé helyez­ zük. Ilyen helyzetben megnyitható a fekvő kijáró is. amelyet kizárólag a gyüjtőméhek fognak használni, hogy np legyenek kénytelenek az anyarácson keresztül köz­ lekedni. Különösen a rakodórendszerü kaptáraknái, még ha a család erős és gazdag nektárhordás is van, nem kényszerithetjük az anyát az alsó kaptárfiókba azáltal, hogy a felső kaptárfiókok mézzel vannak tele. A felső kap­ tárfiókban keletkező kedvező feltételek következtében fennáll az a veszély, hogy az anya az alsó fiókból a fel­ sőbe vonul át. A fiasitás kiterjedését a méztárolásra szol­ gáló fiókokban meg kell előznünk, mert elfoglalja a méz helyét, veszélyezteti az áruméz minősegét, nagyszá­ mú olyan fiatal méhet köt le, amelyek nektárhordásra térhetnének át. Hasonló helyzet megelőzése érdekében ezeknél a kap­ tártípusoknál az anya tevékenysége az alsó kaptárfiókra korlátozható, anyarács segítségével. A kaptártípustól függetlenül, az anyaráésot a hordás előtt legalább 8 nappal fel kell tennünk. Ily módon biz­ tos, hogy abban a térségben, ahol az anya' nem tevé­ kenykedik, az összes fiasitás fedett lesz, és a lépek a 94

hordás alatt felszabadulnak a fiasitástól. Hasonlóképpen csak az anya petézcsének korlátozásával érhető el, hogy a család fiasításának nagy része be legyen fedve. Ily módon lényegesen csökkenthető a szükséges dajkaméhek száma, s nagy részük áttérhet a nektárhordásra. A hordás befejezése után az elválasztó anyarácsot eltávolítjuk, s lehetőséget nyújtunk az anyának, hogy több lápét petézhessen be. A fent említett okok miatt egyes méhészek teljesen eltávolítják az anyát a hordásban résztvevő családtól a hordás idejére. Az N. F ó t i által 1950—1952-ben vég­ zett kísérletek szerint ez a módszer nem jár a várt ered­ ménnyel. Az egész méhészeti idény alatt az anyás csa­ ládok átlag 29,9 kg mézet termeltek, míg azok a csalá­ dok, amelyektől az anyákat eltávolították, csak 21,3 kg mézet, vagyis az előbbinek 71 %-át gyűjtötték be. Fiasításnevelés megfelelő szinten a hordások Idején Abból kiindulva, hogy egy bizonyos hordást a hordás előtt egy bizonyos időszakban kikelt méhnemzedék hasz­ nál ki, egyes méhészek különös figyelmet fordítanak „a fiasításnevelés optimális időszakára1*. Figyelembe véve a pete lerakásától a méh kifejlődéséhez szükséges időt és a méh élettartamát a méhészeti idény alatt, kitűnik, hogy valamely hordás értékesítéséhez a fiasítás nevelését 51 nappal a hordás előtt meg kell kezdenünk. Miután pedig a méhek 5 napos koruktól vehetnek részt a hordásban, megállapíthatjuk, hogy a hordás befejezése előtt 29 nap­ pal lerakott utolsó petéből kikelő méhek válnak még gyüjtőméhekkc. Az említett időszakon kívül lerakott petékből kikelt méhek vagy a hordás előtt jelennek meg és a családot rajzásra ösztönözhetik, vagy a hordás után kelnek ki és fogyasztják a begyűjtött nektárt. Elméletileg a számítás logikus és gazdasági jelentősége is lehet olyan ország­ ban, ahol a környezeti feltételek megkívánják, hogy a méhcsaládok egész év folyamán maximális fejlődési szín­ vonalon legyenek. Hazai viszonyok között a fiasítás korlátozása csak bizonyos időszakokban indokolt. Hazánkban bőven ter95

meló családokat csak úgy nyerünk, ha azok fejlődését kora tavasztól késő őszig serkentjük. Az akáchordás előtt nem áll fenn a rajzás veszélye, a méhek nagy tömege pedig az akáchordás után felhasználható a gyüjtőméh ge­ neráció előkészítésére a következő hordás (hárs, málna, napraforgó) kihasználása céljából, továbbá a méhcsalá­ dok szaporítására vagy pedig az erős családok betelelésére vonatkozó korszerű eljárás alkalmazására. Ily módon a hordás idején említett időszakokat ki­ véve, amikor az anya petézését korlátozzuk, a méhészeti idény többi részében a méhészek egyik legfontosabb fel­ adata a fiasítás nevelése. Így az akácméz kipergetése után a fekvő- és méz­ kamrás rakodókaptáraknái a fészek közepébe 2—3 kiépí­ tett lépet helyezünk, a kipergetett mézes lépek helyébe. Ezt a műveletet mindannyiszor megismételjük, ahány­ szor az anyának már nincs helye a peterakáshoz. A méz­ kamrás kaptáraknái a mézkamrák állandóan a méz el­ raktározására szolgálnak. A kétfiókos és többfiókos rakcdókaptáraknál szintén intézkedünk a fiasitásnevelés fokozása érdekében, a csa­ lád fejlődésénél leírtak szerint. A fiasításnevelést szolgáló intézkedéseket beleértve a serkentő etetést is, a hordások közötti időszakokban al­ kalmazzuk. Hasonlóképpen a napraforgóhordás idején nem tanácsos anyarácsot használni az anya petézésének korlátozására. A méhcsaládok tevékenységének aktív állapotban tartása A méhész egész évi tevékenysége végül is egy célban összpontosul: a hordás megjelenéséig minél több méh előállítása, amelyek minél nagyobb mennyiségű méz be­ gyűjtésére képesek. A méhész irányítása és a családoknak nyújtott segítsége eredményeképpen a méhcsaládok a ta­ vaszi főhordás kezdetéig elérik fejlődésük maximális fo­ kát. Ha az összes méhek részt vesznek a hordásban, a méhész munkájának ellenértéke megtérül. Azonban éppen abban az időszakban, amikor a csa­ lád eléri fejlődésének tetőfokát, új helyzet áll elő, ami megakadályozhatja a hordást. Mi történik a méhcsalád­ 96

bán egy adott pillanatban? A fiasítás erőteljes nevelése következtében a lépek többsége hasítással van tele. Az előző méhnemzedék kikeléséből nagyszámú fiatal méh kerül ki, amelyek a dajkaméhek szerepét végzik. Más­ részt a föhordás előtt szokásos jó létfenntartó hordás kö­ vetkeztében a fiasítástól felszabaduló sejteket a méhek mézzel töltik meg. Ily módon az anyának már nincs he­ lye a peterakáshoz, tehát az etetésre szoruló fiatal fiasitás mennyisége csökken. A fiasitás csökkenésével pár­ huzamosan tovább folytatódik a fiatal méhek kikelése, amelyek szintén dajkaméhekké válnak s amelyeknek megfelelő mennyiségű fiasitás szükséges, hogy azt táp­ lálhassák. Ilv módon egy adott pillanatban a dajkamé­ hek száma és az etetésre szoruló friss fiasitás mennyi­ sége közötti egyensúly felbomlik. Ugyancsak ebben a pil­ lanatban a kaptárban sok méh gyűl össze, amelyek nem­ iég keltek ki, de még nem váltak gyűjtőkké. Mindezek a körülmények a méhcsalád egyensúlyának felbomlásá­ hoz vezetnek, amelyet — ha a méhész nem lép idejében közbe —, a család a méhek számának csökkentésével állít helyre. Ez a létszámcsökkentés a méhek kisebb vagy nagyobb részének a kaptárból való távozásával, tehát természetes rajzással történik. Ez a nagy méztermés elérése céljából kifejtett mun­ káinak meghiúsulását jelenti a méhész számára, mert a rajzásra való felkészülés időszakában a méhek vagy tel­ jesen beszüntetik tevékenységüket, vagy lassítják azt, beleértve a nektárgyüjtést is. Másrészt rajzás után, még ha a rajt be is fogjuk, a család felaprózódása következ­ tében a hordást gyengén fogják kihasználni. A raj né­ pessége, ha a régi családnál maradt volna, jelentős menynyiségü árumézet termelt volna. Mint külön raj azonban az esetek többségében, nem lesz képes begyűjteni a sa­ ját teleléséhez szükséges méztartalékot sem. Mindezek a szempontok szükségessé teszik, hogy a méhész megfelelő intézkedéseket foganatosítson a rajzást előidéző okok elhárítására. A rajzás megakadályozása a méhek egy részének a természetes rajállapotba való hozásával. A rajzást elő­ idéző okokat elháríthatjuk, ha a méhek egy részét raj­ 7 -

M íh íw k e d íi

97

állapotba helyezzük, anélkül azonban, hogy az a család erejét csökkentené. £ módszer alkalmazásának számtalan változata isme­ retes. Tájékozódásul a méhésznek ismernie kell az öszszes változatok alapját képező alapelvet. Az eljárás leírá­ sát a többfiókos kaptár esetében ismertetjük, mivel ez a legjellemzőbb. Az anyát, a nyílt fiasí tás egy részével, anyaráccsal az alsó kaptárfiókban szigeteljük el. Föléje egy üres lépes kaptárfiókot helyezünk, a nektár elrak­ tározására. Az anyát tartalmazó kaptárfiókba és a föléje helyezettbe egyaránt mülépes kereteket teszünk be ki­ építésre. Így a régi fészek övezetében a befogadóképes­ ség megkétszereződik (egy kaptárfiók hozzáadásával és a méhek számának csökkentésével ebben az övezetben). A fiasitásnevelésre alkalmas tér megnövekedett, a fiatal méhek számára mülép áll rendelkezésükre kiépítésre, és ugyanakkor a nektár elraktározására szolgáló tér is biz­ tosítva van. Következésképpen a rajzás okait kiküszö­ böltük. A fiasítás többségét és fiatal méheket tartalmazó kap­ tárfiókot a kaptár tetejére, a két alsó fiók fölé helyezzük. Ez a méhcsoport, mivel az anyától távol van és attól egy üres kaptárfiók és anyarács választja el, anyátlanná vá­ lik és új anyát fog nevelni, de már nem a rajzásra, ha­ nem ugyanazon kaptár belsejében egy új biológiai egy­ ség kialakítása céljából. E méhcsoport számára a kaptár felső részében kijárónyílást nyitunk meg. Ily módon megakadályozzuk a rajzást és kiküszöböl­ jük a rajzás okozta hátrányokat. A méhek az anyará­ cson keresztül közösen használják fel a méz elraktározá­ sára szolgáló helyet. A főhordás befejezte után az anya­ rácsot eltávolítjuk, a mézes kaptárfiókot kipergetjük, és így az egész kaptár méhtömege újból egyesül. E helyzet következtében rendszerint eltűnik az öreg anya, a csa­ lád a fiatal anyával marad és ugyanakkor elég erős lesz a következő hordások kihasználására. A íekvőkaptárakban a méhcscportot az anyával a kaptár ellentétes végében szigeteljük el és megnyitjuk a második kijárónyilást. Az így kialakított két fészek közé minél több üres és mülépet teszünk; ezért esetleg a fe­ dett hasítást és a mézes lépek egy részét más családok 98

közt osztjuk el. Ezáltal elérjük a fő célt, vagyis az egész népesség megőrzését ugyanabban a kaptárban, a hordás értékesítése céljából. A kétfiókos vagy mézkamrás rakodókaptárban az anyát a méhcsoporttal együtt egy üres kaptárba helyez­ zük; ezáltal megosztjuk a családot. Ezt a kaptárt a régi helyébe tesszük, hogy az összes gyüjtóméhek ott marad­ janak. A fészek másik részét tartalmazó kaptárt a fiatal méhekkel az előző mellé tesszük, de kijárónyilása más irányba nézzen. Mindkét családnál gondoskodunk elegen­ dő mülépről, hogy a felesleges méhek tevékenységét biz­ tosítsuk. A hordás előtt ezt a két megosztott családot új­ ból egyesítjük. A r a jzá s m e g a k a d á ly o zá s a a z a n y a b ö lc s ő k le v á g á sá v a l cs a z a n y á k h e ly e tte s íté s é v e l. Ezt az eljárást csak külön­

leges esetekben alkalmazzuk, amikor nem alkalmazható első módszer, például a lépesméz-termelés esetén. Ilyenkor éppen a nagy méhtömeg zsúfoltsága egy kis tér­ ben, a dajkaméhek egy részének felszabadulása az etetés alól, tehát a rajzást előidéző okok biztosítják a sikeres lépesméz-termelést. Következésképpen a rajzás elleni védekezés ebben a helyzetben csakis a nem rajzó csalá­ dok kiválasztásával és az anyabölcsők levágásával való­ sítható meg. . Ha a méhcsalád fészkében anyabölcsök jelennek meg. mindéül lépet aprólékosan átvizsgálunk és az anyabölcsőkeííe vágjuk. 3—4 nap múlva a családokat anyátlanítjuk és az anyabölcsőket újból eltávolítjuk. Az anya­ bölcsők levágásának műveletét 4 naponként még kétszer megismételjük. Az anyátlanitás utáni 8. napra a családot ellenőrizzük, és az esetleg megjelent anyabölcsők levá­ gása után egy fiatal anyát vagy egy fedett anyabölcsőt adunk be. az

A TÖRZSCSALÁDOK GONDOZÁSA TARTALEKCSALÁDOKKAL

Hazánk különleges feltételei között a rövid hordások­ nál nagy méztermelés csak nagyszámú gyüjtóméhvel érhető el. Ezért érthető, ha minden eszközt felhaszná­ lunk, hogy ezt a nagyszámú gyüjtőméhet biztosítsuk. 99

A tavaszi és őszi serkentő etetés, a bőséges fehérje­ ellátás és az előző fejezetekben leirt többi munkálat bi­ zonyos mértékben biztosítja az erős családokat, de a leg­ jobb esetben is csak egy adott élettani határig, amely egy méhcsalád fő jellegzetességét képezi. Még több méh elérése céljából a legjobb megoldás, ha a többi munká­ lattal párhuzamosan minden törzscsalád mellett egy tar­ talékanyás családot is képezünk. A tartalékanyás családok módszere, éppen úgy, mint a méhészet egyéb módszerei is, mind a gyakorlatban, mind az elméletben számos eljárást és változatot ismer. Ezek az eljárások és változatok elvileg azonosak és­ pedig: egy törzscsaládból leválasztunk egy csoport méhet és azok számára saját anyát biztosítunk. Ez a méhcsoport különben élettani szempontból teljesen független egység, akár egy kaptárban van a törzscsaláddal, akár at­ tól külön van elhelyezve. Az ilyen élettani egység a mé­ hészetben c s a l á d elnevezés alatt ismeretes. A szóban forgó eljárásoknak és változatoknak ugyan­ az a céljuk: az újonnan alakított családok a rajokra jel­ lemző fejlődési energiát felhasználva, és azt a tavaszi fejlődési energiával társítva, nagyszámú mehet fognak nevelni. Ezek a méhek elősegítik, hogy a törzscsalád a hordáson több gyüjtőméhvel vegyen részt és ezáltal mi­ nél nagyobb méztermést érjen el. Érthető tehát, hogy ilyen körülmények között egy ilyen biológiai egység, egy ilyen méhcsoport a tartalék­ család elnevezést viseli. a

tö rzsc sa lád a

m e g s e g ít é se

tartalék csaladok k al

Minél több méh betelelése A begyűjtött nektár mennyisége közvetlen arányban van az illető hordásban résztvett méhek számával. A méhcsalád fejlődését közvetlenül befolyásolja a ta­ vaszi fejlődés, tehát végső fokon a betelelésre előkészí­ tett méhek száma. A méhek telelhetnek egyetlen családban, ha a törzs­ családot a tartalékcsaláddal egyesítjük, de telelhetnek kü100

lön is, két családban. Függetlenül attól, hogyan telelnek, egyesítve vagy külön, az a fontos, hogy ugyanazon törzs­ családnál minél nagyobb méhtömeget teleljünk be. A törzscsaládok őszi egyesítése a tartalékcsaláddal a méhcsaládok felerősítésének fontos módszere, és mind­ annyiszor alkalmazzuk, ahányszor szükséges, mindaddig, amíg nagyon erős családokat nyerünk. Csak ezután tér­ hetünk rá a többi munkálat, eljárás vagy módszer alkal­ mazására, amelyek a méhcsaládok gyarapodására vonat­ koznak. Ugyanígy járunk el abban az esetben is, amikor el akarjuk dönteni, hogy a törzscsaládot egyositsük-e ősz­ szel vagy sem a tartalékcsaláddal. Ha elértük, hogy a törzscsaládok nagyon erősekké válnak, az őszi egyesítést a hordási viszonyoktól függően hajtjuk végre. Így azokban az övezetekben, ahol korai akáchordás van, a telelés végétől a hordás kezdetéig lévő rövid idő­ szak miatt a családok nem fejlődhetnek ki teljesen. Nyil­ vánvaló tehát, hogyha minél több méhet telelünk be egy családhoz, tavasszal ezek rövidebb idő alatt érhetik el fejlődésük tetőfokát. Ilyen esetben indokolt a törzscsalád egyesítése a tartalékcsaláddal. Ezzel ellentétben, amikor a főhordás egy későbbi időszakra esik, tehát a telelés vé­ gétől a hordásig hosszabb időszak van, a törzscsalád és a tartalékcsalád is külön-külön megfelelően fejlődhet és a hordást is kellőképpen kihasználhatják. Ebben az eset­ ben amennyiben ezek megfelelően erősek s rendes körül­ mények között telelnek, már nem szükséges a törzscsa­ ládokat ősszel a tartalékcsaládokkal egyesíteni. A törzscsaládok megsegítése a méhészeti idény alatt A törzscsaládok megsegítésének második módja a na­ gyobb méztermés elérése céljából: a tartalékcsaládban nevelt méhek közvetlen részvétele a nektár begyűjtésé­ ben. F.z mind a törzscsaládnál, mind a tartalékcsaládnál végrehajtható. A törzscsaládok megsegítésének ezt a mód­ ját egyaránt alkalmazzuk az ősszel egyesített és a kü­ lön telelő törzscsaládoknál. E két szempont alapján az összes eljárások és válto­ zatok a következő két csoportba oszthatók be: 101

Ideiglenes tartalékésaládok, amelyeket csak ideiglene­ sen alakítunk egy bizonyos időszakra, rendszerint kora tavasztól vagy a rajzás idejétől őszig, amikor a törzscsa­ láddal egyesitjük. Állandó tartalékcsaládok, amelyeket ősszel nem egye­ sítünk a törzscsaláddal és attól függetlenül telelnek ki, mint önálló élettani egységek. Hasonlóképpen mind az ideiglenes, mind az állandó tartalékcsaládokat aszerint, hogy hogyan vesznek részt a hordás idején a nektárhordásban, három csoportra oszt­ juk: — tartalékcsaládok, amelyeket a hordás idejére a törzscsaláddal egyesítünk, — tartalékcsaládok, amelyek a törzscsaládtól függet­ lenül vesznek részt a hordásban, — tartalékcsaládok, amelyek a törzscsaládokat csak gyüjtőméhekkel segítik. Természetesen valamely család egy év leforgása alatt mind a három csoportban részt vehet. így egy tartalék­ család az akáchordásra ténylegesen egyesíthető a törzs­ családdal, míg a napraforgóhordáson önállóan vesz részt, vagy a törzscsaládot csak gyüjtőméhekkel segíti. Ez azonban nem akadályozza, hogy a tartalékcsaládokat a fenti három csoportba osszuk. A TARTALÉKCSALADOK KIALAKÍTÁSA ÉS GONDOZÁSA

A tartalékcsaládok kialakítása és gondozása a módszer alkalmazásának első évében Függetlenül attól, hogy a választott módszer melyik csoportba tartozik, és hogyan fogjuk alkalmazni, a tar­ talékcsaládok kialakításának módja az első évben ugyanaz. így a tartalékcsaládokat a korai hordásé övezetekben közvetlenül a hordást (akáchordást) követő időszakban alakítjuk meg, amikor a törzscsalád nagy népességgel rendelkezik, sok a Hasítása, amelynek nagy része fedett, valamint a családok rajzásra hajlamosak. A tartalék­ családok alakítása, ha ezt kizárólag a telelő méhek szá­ mának növelése céljából végezzük, a napraforgóhordás­ 102

kor is végrehajtható. A késői hordások idején a tartalék­ családokat a hordás megjelenése előtt 4—5 héttel ala­ kítjuk. A tartalékcsaládok kialakítása érdekében tanácsos, hogy a méhész idejében előkészítse a megtermékenyült anyákat, vagy legrosszabb esetben a kikelésre kész, jó családtól származó anyabölcsőket. A tartalékcsaládot a következőképpen alakítjuk. A törzscsaládtól 4—6, méhekkel borított lépet veszünk el, amelyek közül 2—3 lép fedett fiasításos. Ezeket a lépő­ kéi a fekvökaptáraknál annak egyik végébe, a többfiokos kaptáraknái egy külön fiókba, vagy a kisebb befo­ gadóképességű kaptáraknái üres kaptárba helyezzük. Ezzel a munkával a tartalékcsaládok megalakítása be­ fejezettnek tekinthető. Ezután a tartalékcsaládok gondozásának fő célja a minél több fiasítás elérése. A tartalékcsaládokat őszig hagyhatjuk, hogy saját erejükből fejlődjenek. Ha a mé­ hész úgy kívánja, ha rendelkezik a szükséges idővel és a törzscsalád ereje is megengedi, a tartalékcsalád a törzs­ családtól kivett fiasítással és fiatal anyával erősíthető fel. Hasonlóképpen, ha a tartalékcsaládot idejében alakítot­ tuk meg és a nyári hordásra annyira fejlődik, hogy 8—10 keretet méhek borítanak, a méhész a törzscsaládot 4—5, méhekkel borított léppel segítheti meg, azzal a feltétel­ lel, hogy hordás után ugyanannyi fiasításos keretet ad vissza a tartalékcsaládnak. Mindezek a műveletek jel­ legzetesek azokra a kaptártípusokra, amelyeknél rendes körülmények között a keretek rendezése az egyetlen le­ hetőség, hogy a család fejlődését irányíthassuk. Többfiókos kaptáraknái az első évben a méhésznek nem szükséges keretcserét végeznie a törzscsalád és a tartalékcsalád között, az egymás megsegítését sokkal ha­ tározottabban és kisebb munkaszükséglettel az alkalma­ zás második évében végzi el. A nyári hordás után mindent megteszünk a fiasításnevelés serkentésére, úgyhogy őszig a tartalékcsaládnak legalább 1,2—1,5 kg méhtömege legyen. Abban az esetben, ha a méhész ideiglenes tartalék­ családokat akar alakítani, ősszel, rendszerint szeptember 103

15—25. között, a törzscsaládokat a tartalékcsaládokkal egyesíti. Az egyesítés nagyon egyszerű: a rakodókaptá­ raknái az elválasztó fedódeszkának, fekvőkaplárnál pedig az elválasztódeszkának az eltávolításából áll. A külön kaptárakban tartott családokat a méhcsaládok egyesítésé­ nek szabályainál leírtak szerint egyesítjük. Ha a méhész állandó tartalékcsaládokat alkalmaz, azo­ kat éppen úgy készíti elő teleléshez, amint bármely más családot. A tartalékcsaládok gazdasági hatékonysága érdeké­ ben, ami igazolja a rájuk fordított munkatöbbletet is, szükséges, hogy ezt a módszert csakis olyan törzscsa­ ládoknál alkalmazzuk, amelyek tavasszal nagyon erősek. Ezért ajánljuk itt is, hogy első évben a tartalékcsaládo­ kat kizárólag a törzscsaládok őszi felerősítéséhez hasz­ náljuk. Tartalékcsaládok alakítása a második évben A módszer alkalmazásának második évében tavasszal erősebb családjaink lesznek, tehát a tartalékcsaládokat a terméstöbblet elérése céljából alakíthatjuk. A tartalékcsaládok korai alakitása akkor lehetséges, ha a telelés befejezte után azonnal termékeny anyákkal rendelkezünk. Ennek biztosítása érdekében az őszi egye­ sítéskor fennmaradt anyákat vagy más nevelt anyákat a fürtön kívül teleltetünk, N. Fóti módszere szerint. Ebben az esetben a tartalékcsaládokat március első tíz napjában, vagy legkésőbb március 20-ig alakítjuk. Ezt a műveletet meleg időben hajtjuk végre, amikor a mé­ hek megbontják a telelőfürtöt. A tartalékcsaládok kiala­ kítása után, 1—2 óra elmúltával, anyazárkába téve be­ adjuk az anyát. Az anyazárka nyílását cukorpéppel vagy kilyukasztott lépdarabbal zárjuk el. Az így alakított csa­ ládok 2—3 napig zárva maradnak, hogy ne néptelencdjenek el, s ez alatt rendszerint az anyát is kiszabadítják. Hangsúlyozzuk, hogy nem tanácsos korai tartalékcsa­ ládokat alakítani, ha a törzscsaládnak az alakítás után nem maradna legalább 2 kg-nyi méhtömege, illetve 8—10 méhekkel jól borított kerete. Csak az ezt meghaladó méhtömeg használható fel tartalékcsaládok alakítására, anél104

kül, hogy a törzscsalád fejlődésére no hatna károsan. A 2 kg-nál kevesebb méhvel rendelkező családoknál nem alakítunk korai tartalékcsaládokat, mert ebben az esetben két gyenge családunk lesz. Iíyon körülmények között a korai tartalékcsaládok nagysága az övezet hordástípusától vagy a hordások felhasználásának tervétől függ. Ott, ahol a hordást korai akáchordás jellemzi, ha le­ hetséges, erős tartalékcsaládokat alakítunk, 1—1,4 kg me­ het felhasználva. Ezek a családok úgy fognak fejlődni, hogy hozzájárulnak a korai hordások értékesítéséhez. Ab­ ban az esetben, ha csak gyengébb családokat alakítunk, kb. 0,5—0,7 kg méhvel, azok csak a későbbi hordásokat használhatják ki, így idejük van, hogy kifejlődjenek; a törzscsaládtól kivett fiasítással és méhekkel erősíthetők, megakadályozva ezáltal a törzscsalád rajzásra irányuló előkészületeit. Tartalékcsaládok alakítása a rajzás időszakában. Éppen úgy, mint az első évben, a tartalékcsaládokat az akácfőhordás után alakítjuk, amikor általában a törzscsalá­ dok megfelelő fejlődést érnek el. Annál is inkább, mivel a törzscsaládok á tartalékcsaládokkal való Őszi egyesítés következtében, megerősödve kerülnek ki a telelésből. A tartalékcsaládot kialakítottnak tekintjük, ha az pe­ téző anyával rendelkezik. Ahhoz tehát, hogy az akáchor­ dás után azonnal tartalékcsaládokat alakíthassunk, ter­ mékeny anyákkal kell rendelkeznünk. Ezeket az anyá­ kat, a családok alakítását megelőző időszakban éssze­ rűen kell nevelnünk. Ha a tartalékcsaládot termékeny anyával alakítjuk, az a napraforgóhordásig elegendő méhvel fog rendelkezni ahhoz, hogy hozzájáruljon az áru méz-termeléshez. Ebben az esetben a tartalékcsaládot 5—6 lépen alakítjuk ki, amelyből 3—4 fiasításos lép. A tartalékcsaládot a to­ vábbiakban úgy gondozzuk, mint bármely más családot, a minél nagyobb méhtömeg előállítása céljából. Bizto­ sítjuk a szükséges táplálékot, a petézéshez szükséges he­ lyet, és ugyanakkor a törzscsaládtól kivett fiasítással és méhekkel is segítjük. Ha nem nevelünk idejében termékeny anyákat, a tar­ talékcsaládokat fedett anyabölcsőkkel alakítjuk. Az ilyen 105

családok azonban a legtöbb esetben nem járulnak hozzá a nagyobb áruméz-termeléshez. A fedett bölcsővel ala­ kított tartalékcsaládok, az alakítástól a napraforgóhor­ dásig eltelt rövid időt nem fogják teljes egészében a fiasítás-nevelésre fordítani, mert az anyák kikeléséhez és bepárzásához is idő szükséges. Ahhoz, hogy a fedett bölcsővel alakított tartalékcsa­ lád részt vehessen a hordásban, azt az akáchordás befe­ jezése előtt kell kialakítanunk. Mivel az anyák kikelésé­ hez és megtermékenyüléséhez kb. 12 nap szükséges, ugyancsak 12 nappal az akáchordás befejezése előtt fog­ juk alakítani a tartalékcsaládokat is. Ebben az esetben a tartalékcsalád az alakításkor kisebb lesz, vagyis 2—3 fe­ dett fiasításos lépet tartalmaz, tehát szigorúan csak anynyit, amennyi az anya jó körülmények közötti kikelésé­ hez és megtermékenyüléséhez szükséges. Az anya megtermékenyülése és petézésének megkez­ dése után, amelynek az akáchordás befejezésével kell egybeesnie, a tartalékcsaládot a törzscsaládtól kivett fiasitásos lépekkel és fiatal méhekkel erősítjük, úgyhogy biztosítsuk ezáltal az erős családot, éppen úgy, mintha a hordás befejezése után alakítottuk volna a családot meg­ termékenyített anyával. Tartalékcsáládok kialakítása a nyári hordás idején. A legtöbb méhészetben a napraforgóhordás jelenti az utolsó föhordást. Ilyen körülmények között a méhészeknek figyelmüket a telelés előkészítésére kell forditaniok. A napraforgóhordás utáni időszakban az anya petézése rohamosan csökken. A teleléshez szükséges nagy tö­ megű méhállomány eléréséhez az szükséges, hogy az anya ebben az időszakban erőteljesen petézzen. Az e célra szolgáló intézkedések, mint a cukros és virágporos serkentő etetés, bizonyos mértékben serken­ tik az anya petézését, azonban nem kielégítő módon. A napraforgóhordás után még sok méhvel rendelkezünk, amelyek a hordástól felmentve fiasítást nevelhetnek. Az anya petézése révén megjelenő fiasítás nem fedezi a méhek teljes táplálóképességét. Ilyen körülmények kö­ zött ez a méhfelesleg nagyon könnyen felhasználható egy új anyától származó fiasítás táplálására és gondozására. 106

Ezért alakítjuk a tartalék családokat. Mivel már csak arra törekszünk, hogy nagyon erős családok telelödjenek be és a hordás befejezésétől az őszi egyesítésig kb. 70 napig petézhet az anya, a tartalékcsaládok 6—7, esetleg 8 ke­ rettel alakíthatók, amelyből 4—5 fiasításos keret. A napraforgóhordás után alakított tartalékcsaládoknál az egyetlen cél a törzscsalád betelelése minél több fiatal méhvel. E cél érdekében történik a két család egyesí­ tése is. A TARTALÉKCSALADOK f e l h a s z n á l á s a A HORDÁSOK é r t é k e s í t é s é r e

A tartalékcsaládok megszervezésének végső célja a nagyobb méztermelés biztosítása. Az előzőkben ismertet­ tük, hogyan járulnak hozzá a tartalékcsaládok a cél el­ éréséhez közvetett úton, a törzscsaládok őszi felerősítésé­ vel. A következőkben azt tárgyaljuk, hogyan járulnak hozzá közvetlenül e családok a hordások értékesítéséhez. A tartalékcsalád egyesítése a törzscsaláddal a hordások idején

A hordás megkezdésekor, vagy 1—3 nappal előtte, a tartalékcsaládokat egyesítjük a törzscsaláddal, így erős családokat képezünk, amelyek a legjobb feltételek között használják ki a hordást. E családok egyesítése egyszerű. A törzscsalád anyjá­ nak megőrzésére egy tartalékcsaládot alakítunk, amely a törzscsaládot a betelelésre méhekkel fogja segíteni. A jekvókaptárban az öreg anyát a kaptár egyik vé­ gében 3 kereten (egy fiasításos és kettő mézes-virágpoi'os, illetve üres sejteket tartalmazó lép) szigeteljük el. A megmaradt méhekkel borított lépek és a fiasítás, vala­ mint a fiatal anya az egyesítés következtében erős csa­ láddá vált. a két anyától származó méhekkel és hasí­ tással, és képes lesz a hordást a legjobb feltételek kö­ zött kihasználni. A tartalékcsaládnak ellenkező irányban elhelyezett kijárónyilást biztosítunk. A két család egye­ sítésénél a két családot elkülönítő választódeszka helyebe egy újságlapot helyezünk és a törzscsalád kereteit is új107

25. ábra — A tartalék családok egyesítése •» törzscsalád kkal n hordás idején (I. változat)

ságpapírral borítjuk le, hogy az egyesítés fokozatosan tö rtén jé k . Elővigyázatosságból a fiatal anyát anyazár­ kába tesszük. Egyesítés után a két család fészkét elren­ dezzük, biztosítva a méz elraktározásához szükséges te­ ret. A hordás értékesítése után alkalmazzuk azokat az is­ mert eljárásokat, amelyek által a tartalékcsaládokat mi­ nél több méh nevelésére serkentjük. A fekvőkaptáraknál a családokat különböző változa­ tok szerint egyesíthetjük. Mivel az egyesítés történhet törzscsaládok között is, ezeket a változatokat a méhé­ szeti termékekre (a hordások legjobb felhasználására) vonatkozó fejezetben fogjuk leírni. A többjiókos rakodókaptárban az öreg anya elszigete­ lése után az egész tartalékcsaládot a fiatal anyával, amely a kaptár felső részét foglalta el, a kaptár aljára helyez­ zük át. E fölé kerülnek a törzscsalád többi kaptárfiókjai és legvégül az öreg anyát tartalmazó tartalékcsalád, ter­ mészetesen a többitől fedődeszkával elválasztva. Ebben az esetben is, elővigyázatosság céljából a törzs­ családot (az öreg anya eltávolítása utón) 2—3 órán át anyátlanul hagyjuk, majd a fiatal anyát anyazárkába téve adjuk be. 108

Az öreganyás tartalékcsalád kijárónyílását a törzscsa­ ládéval ellentétes irányban nyitjuk. A hordás befejezése után, amelynek értékesítése cél­ jából történt az egyesítés, akár egy új hordás követke­ zik, akár a család előkészítése a telelésre, a cél ugyanaz: minél több méh nevelése. E cél érdekében a tartalékcsa­ ládokat újból kialakítjuk a törzscsaládból kiemelt fiasitásos és méhekkei borított keretekkel. A két családot úgy méretezzük, hogy a hordás után munka nélkül maradt méheket minél több fiasítás nevelésére használhassuk fel. Ha nem használunk állandó tartalékcsaládokat, az ősz beálltával a két méhcsaládot egyesítjük. Az egyesítés a fedődeszkáknak újságpapírral történő helyettesítéséből áll. Ily módon a családnál a fiatal anya marad. Tanácsos azonban a rendelkezésre álló anyát kiteleltetni, még ak­ kor is, ha kora tavasszal nem alakítunk tartalékcsaládo­ kat. A felesleges anya legjobban a fürtön kívüli telelési módszerrel teleltethető. A törzscsaládoknak a tartalékcsaládokkal történő egyesítésénél a hordások kihasználása céljából a többfió­ kos kaptáraknái egy sajátos változat ismeretes. Ez a csa-

26. ábra — A tartalékcsalódok egyesítése a törzscsaládokkal hordás idején (II. változat) 109

a

Iáitoknak az egcsz méhészeti idényre történi) egyesíté­ sére vonatkozik, de ez az egyesítés csak egyetlen hordós idejére is korlátozható. Ebben az esetben a munkamód­ szer a következő: miután a tartalékcsalád, amelyet a kaptár felső részébe helyeztünk, megfelelő fejlődést ér el, a két családot elválasztó fedődeszkák helyébe egy anya­ rácsot helyezünk. Hogy az egyesítés fokozatosan történ­ jék, az anyarács alá egy átlyukasztott újságlapot teszünk. Ugyanakkor a törzscsaládtól az anyát az alsó kaptárfiók­ ban anyaráccsal szigeteljük el. Ily módon a két anyát 1—2 kaptárfiók és két anya­ rács választja el, de mindkét család méhei egymás között közlekedhetnek, a méztárolásra szolgáló lépek mindkét kaptárfiókban közösek (26. a. b. ábra). A tartalékcsalád fejlődésétől függően feltehetjük rájuk a második kap­ tárfiókot is. Ily módon a két kaptárfiók rendszeres vál­ toztatásával (amely könnyen végrehajtható, mivel a tar­ talékosakul a kaptár tetején foglal helyet), lehetőséget nyújtunk az anyának, hogy petézését felfele kiterjeszt­ hesse (26.c. ábra). A szükségtől függően, ha a nektár tá ­ rolására szánt két fiók nem elegendő, felül újabb kap­ tárfiókok tehetők fel. ősszel ezeket a családokat a tele­ lésre szükséges lépekre csökkentjük, illetve két kaptár­ fiókra szűkítjük le; így az egyesítés kérdése alapjában véve már előbb megoldódott. Felhívjuk azoknak az méhészeknek a figyelmét, akik többfiókos kaptárakkal dolgoznak, hogy ez a változat

27. ábra — A tartalékcsalá­ dok egyesítése a törzscsalá­ dokkal a hordás idején (III. változat)

110

több hatásos módszert összpontosít, s ami nagyon fon­ tos. viszonylag kevés munkaráfordítást igényel. A hordások kihasználása a fenti eljárás szerint na­ gyon leegyszerűsíthető. Így az erős családok — mind a törzscsaládok, mind a tartalékcsaládok — két-két kap­ tárfiókban vannak elhelyezve. Fejlődésük serkentése cél­ jából alkalmazzuk a kaptárfiókok közötti helycserét (27. ábra). Szükség esetén a családok egyike egyetlen kaptár­ fiókban is elhelyezhető. Abban a pillanatban, amikor a két család népességét a hordás kihasználása érdekében egyesítenünk kell, a fedődeszkát egy Hanemann-ráccsal helyettesítjük, anélkül, hogy a két család közé üres kap­ tárfiókokat kellene helyezni. A méz tárolására szolgáló fiókot, ha a meglévő nem elegendő, a kaptár tetejére he­ lyezzük. A két család egyesítése akkor is elvégezhető, ami­ kor a tartalékcsalád teljes fejlődésben van. Ebben az eset­ ben a főhordásig folytatjuk a fiókok cseréjét, vagy köz­ vetlen az illető hordás előtt egyesítünk. A fekvőkaptáraknál is ugyanez az eljárás alkalmaz­ ható. Ilyenkor a két család a kaptár két végén anyarácscsal van elkülönítve, a köztük lévő teret pedig a méz tárolására szolgáló lépek töltik ki, amelyekhez mindkét család m éhei hozzáférhetnek. Ily módon a két család egyesített népessége nagy mennyiségű nektár begyűjté­ sére képéé. Abban az esetben, ha a fekvőkaptárban elhelyezett családok fejlődése nem ad lehetőséget arra, hogy a fé­ szekbe a méz tárolására lépeket tegyünk be, a fészek fölé mézkamra-kereteket teszünk. Ebben az esetben a két csa­ lád fészke választódeszkával van elkülönítve, míg a fé­ szek és a közös mézkamra elkülönítésére anyarácsot használunk. Természetesen mind a fekvőkaptáraknál, mind a több­ fiókos kaptáraknái az eljárás alkalmazása előtt gondos­ kodunk, hogy az illető családok a közös illatot átvegyék. Ennek érdekében a fejlődés időszakában a családok kö­ zötti választódeszkát vagy fedődeszkát kettős drótháló­ val látjuk el, hogy az illat átterjedhessen rajta. 111

A hordások értékesítése tartalékcsaládokkal, önálló módon A hordások értékesítésének ennél a módjánál szük­ séges munkálatokat minden családnál, mint önálló egy­ ségnél alkalmazzuk, tehát mind a törzscsaládot, mind a tartalékcsaládot független, önálló családként tekintjük. Természetesen a hordások kihasználásának a módját csak olyan tartalékcsaládok esetében alkalmazhatjuk, amelyek Önállóan képesek értékesíteni a hordást. Ha nem hasz­ nálunk állandó tartalckcsaládokat, akkor ősszel egyesít­ jük őket, az ismert módon. A törzscsaládok megsegítése gyííjtőméhekkel A törzscsaládok felerősítése azon az elven alapszik, hogy a tartalékcsaládtól a gyüjtőméheket elvesszük és azokkal a törzscsaládot erősítjük, anélkül, hogy a két csa­ ládot egyesitenők. Ennek az eljárásnak az alkalmazása a többfiókos kap­ táraknái sajátos, külön e célra szerkesztett elválasztó fe­ dődeszkát igényel, amelyet szerkesztőjének neve után Snelgrove-félc fedödeszkának neveznek (28. ábra). Éppen úgy, mint a többi tartalókcsalád esetén, a csa­ lád itt is a kaptár legfelső fiókját foglalja el, a törzscsalád felett. Tegyük fel, hogy egy adott pillanatban a tartalékcsa­ lád a vázlaton 1-gyel jelölt kijárónyílást használja. Amikor az első gyüjtőméh nemzedéket a törzscsalád felé irá­ nyítjuk, az 1-es kijárónyílást lezárjuk és megnyitjuk a 2-est; ez csak 10 mm-rel fekszik lejjebb. A gjrtijtőméhek ezt a különbséget nem észlelik és a 2-es kijárónyíláson szállnak be. Ebben az esetben már nem juthatnak a tar­ talékcsaládhoz, hanem a törzscsaládhoz, ahol szívesen fo­ gadják őket, mivel a közös illatot a fedődeszkán levő drót­ hálón át felvették. A szíves fogadtatás másik oka az is, hogy a beszálló gyüjtőméhek nektárral és virágporral van­ nak megrakodva. Az 1-es kijárónyílás lezárásával és a 2es kijáró kinyitásával párhuzamosan megnyitjuk a 3-as ki­ járót is, hogy azon a tartalékcsalád közlekedhessék. Ezen a kijárónyíláson át távoznak a régi generáció gyüjtőméhei, amelyek beszálláskor nem a tartalékcsaládhoz, hanem a 112

törzscsaládhoz kerülnek, valamint az új generáció méhei, amelyek csak a 3-as kijárónyllást ismerik. Egy bizonyos idő után ezt a kijárónyílást is lezárjuk, és vele párhu­ zamosan megnyitjuk a 4-es és 5-ös kijárókat, és így a ki­ alakult gyüjtőméh-sorozatot szintén a törzscsaládhoz irá­ nyítjuk. Az 5-ös kijárónyílás használatával a lartalékcsalád a harmadik gyüjtőméh-nemzedéket neveli, amely az előző eljárás szerint szintén a törzscsaládhoz kerül. Megismételve a kijárónyilásoknak ezt a játékát, a törzscsaládok számára bizto­ sítjuk a szükséges gyüjtőméheket, természetesen annak a tartalékcsaládnak az erejével arányosan, amelytől a gyüjtőméhek származnak. A gyüjtőméhekkel való . megsegítés első pillanatát a főhordás megjelenésétől és annak tartamától függően ál­ lapítjuk meg, de szem előtt tartjuk a méhek élettartamát is, á hordás megkezdésétől el­ pusztulásukig. Általában a törzscsaládot a tartalékcsa­ ládtól származó gyujtőméhekkel először a hordás meg­ 28. ábra — Snelgrove-féle fe- jelenése előtt 20 nappal erő­ dódeszka használata sítjük fel. A műveletet taná­ csos hétnaponként megismé­ telni; az utolsó műveletet pedig a hordás befejezése előtt 5—G nappal végezzük cl. A tartalékcsaládos törzscsaládok gondozása kb. 50Vokal több munkát igényel, de a méztermés megkétszerező­ dik, az önköltség pedig csökken. A méhésznek nem szabad a tartalékcsaládos módszert önálló módszerként alkalmaz­ nia, s nem szabad elfelednie, hogy a fő biológiai anyag alapjában a törzscsalád. A méhész szeme előtt mindig az lebegjen, hogy a tartalékcsalád szerepe: segíteni a törzs8 — M é h ííik c J í*

113

családot, és minél kevesebb munkával cs anyagi eszközzel érjük el ezt a segítséget, az annál hatásosabb. A lartalékcsaládos módszer alkalmazása által a mé­ hésznek nem szabad olyan helyzetbe jutnia, hogy megkét­ szereződött számú családot gondoz, amelyeknek ereje a módszer bevezetése előtti törzscsaládok erejéhez hason­ ló, mert ebben az esetben az elért termés nem fizeti vissza a ráfordított munkát. Végül a méhésznek ki kell választania a leírt eljárá­ sok közül azokat, amelyek alkalmazásával nagyobb ter­ mést érhet el, kevesebb munkával. Az a hozzáértés, amelylyel a méhész a neki legmegfelelőbb eljárást ki tudja vá­ lasztani. a hordástól, a rendelkezésre álló méhcsaládok erejétől, valamint saját munkaerejétől függően — éppen ebben rejlik a minél nagyobb mennyiségű áruméz elő­ állításának a titka.

III. FEJEZET

A MÉHEK TENYÉSZTÉSE AZ EGYEDEK SZAMÁNAK SZAPORÍTÁSA A MÉHCSALÁDOK KERETÉN BELÜL A méhek tenyésztése a méhész elsőrendű fontosságú technikai eszköze, a legnagyobb termések elérésének ér­ dekében. Nagy termést akkor érünk el, ha a tenyésztéssel biztosítjuk a következőket: — a méhcsaládban élő egyedek számának oly mér­ tékű növelését, hogy az elérje hordási képességének ma­ ximumát, amikor a természet bőséges nektárt kínál; — méhfajták kinemesitését és azok termelékenységé­ nek növelését, értékes tenyészcsaládok ésszerű felhaszná­ lása által. Ahhoz, hogy a tenyésztő a tenyésztést a kívánt cél ér­ dekében irányíthassa, ismernie kell azokat a lényeges ele­ meket, amelyek a tenyésztés komplex folyamatát alkot­ ják. Ez a fejezet magába foglalja a méhek tenyésztésével kapcsolatos elemek többségét, egységes egészet alkotva. A melleknél a tenyésztés a következőket foglalja ma­ gába: az ivari sejtek kialakítása, a párzás, a megtermékenyülés, a kialakult új élőlény fejlődése. A tenyésztési folyamatok egymás utáni sorrendjét kö­ vetve, ismertetni fogjuk a hím- és női ivarszerv anatómi­ áját, ezek élettani tevékenységét és az utódok fejlődését. 115

AZ 1VARSEJTEK KÉPZŐDÉSE

A méhek a hím (here) és a női (anya) ivarsejtek, a sperma és a petesejt egyesülése által szaporodnak. Azt a teljes fejlődési folyamatot, amely által az ivar­ sejtek beérnek és megtermékenyítésre képessé válnak, gametogenezisnek (gametogcnetikus szaporodásnak) nevez­ zük. A két ivarsejtet a két ivarszerv termeli. A here a hím, a petefészek a női ivarszerv. A here és a petefészek szerkezete más sejttípusok mel­ lett csiraszövetekböl és bizonyos nagy, kerek sejtekből áll, amelyek a jövőbeni hím, és női ivarsejtek forrásai. Azok a rendkívül bonyolult átalakulások, amelyeken ót ezek a sejtek, a gametogenezis keretében eljutnak a sper­ ma vagy pete állapotig, a spermatogenezisnek, illetve ovogenezisnek folyamatát alkotják. A spermatogenezis és az ovogenezis több hasonló idő­ szakra oszlik. Ezek a következők: — a szaporodási időszak, a csírasejtek a hím-, illetve a női ivarsejtek gyors szaporodása; — a növekedési időszak, amelyet az anyasejtek utolsó osztódásakor keletkező sejtek térfogatának megnövekedése jellemez. Ez az időszak a spermatociták, illetve ovociták keletkezésével fejeződik be; — az érési időszak, amely azokat a bonyolult folya­ matokat foglalja magába, amelyek eredményeként az ivar­ sejtek megtermékenyítésre alkalmassá válnak. A hím ivarszerv cs a spermatogenezis A herék: két fontos szerv, amelyek külső kiválasztású mirigyként szerepelnek és a hím ivarsejtet termelik. A herék szerkezetét kb. 200 herecsövecskéből álló szövet al­ kotja. E szövetek fala vékony kötőhártyából áll, amelyen több sejtréteg foglal helyet. Ez képezi a csíraszövetet, amelyben elkülönülnek a tulajdonképpeni ivarsejtek és amelyek a spermatogenezis fázisai alatt megtermékenyí­ tésre alkalmas hímivarsejtekké válnak. Ezek a hím ivar­ sejtek egymásból alakulnak és miután megérnek, leválnak 116

29. ábra — A him ivarszerv: I — herík; — ondóvezetékek; } — ondóhólTJg; 4 — ürüléke* mirigy; i — kilövellt csatorna; 6 — hfmveuzó hüvely: 7 — kitiné* lemezek; 8 — hagyma alakú réu

és a hím ivarszerv vezetékein és az ondóvezetéken át a szabadba jutnak. Ugyancsak a csiraszövet táján találhatók azok a sejtek is, amelyeknek szerepe táplálni és fenntartani az utolsó fejlődési szakaszban a him ivarsejtet, mielőtt az a spermavezetékbe jutna, mint érett hím ivarsejt. A hím ivarsejtek a hereálca korban kezdenek fejlőd­ ni, amikor az 6 napos. Így a hereméh kikelése után 9—14 nap múlva a teljesen érett és termékenyítésre alkalmas him ivarsejtek elhagyják a heréket. A herecsövecskékben alakult hím ivarsejtek a him ivarszervónek kivezető részében különböző mirigyváladék­ kal vagy a járulékos mirigy váladékával keverednek öszsze és egy élő sejtekből álló szuszpenziót képeznek, az úgynevezett spermát. Az ondóvezeték a hím ivarszerv első része, amelyen a heremirigy által kiválasztott termék áthalad. Az ondóve­ zeték a heréktől kiinduló páros csatorna folytatása. 117

Az ondóvezeték szerkezetében levő nyálkahártyában kiválasztó szerepet betöltő mirigyképződmények találha­ tók. E mirigyképződmények működése következtében az ondóvezetékeknek is fontos szerepük van a sperma kép­ ződésében. Ezek választják ki a him ivarsejtek táplálásá­ hoz szükséges anyagokat. Az ondóhólyag a him ivarszerv egy részét képezi, amelyen a him ivarsejt az ondóvezetékböl a kilövellő csa­ torna felé halad. Az ondóhólyag belsejében vékony és na­ gyon ráncolt nyálkahártya található, amelyen számtalan nyílás van, amelyek egyes mirigyek nyílásait képezik. Ezek a mirigyek egy folyadékot termelnek, amely a him ivar­ sejtek táplálására és az ondóváladék termelésére (az ondó felhígítására) szolgál. Az ondóhólyag a him ivarsejtek tartálya. A járulékos mirigyek a hím ivarszervhez tartoznak és kiválasztó szerepet töltenek be. E mirigyek terméke fehér­ je természetű folyadék, amely vízzel vagy levegővel érint­ kezve koagulál. Ez a folyadék a spermát felhígítja és meg­ könnyíti annak kilövellését. A kilövellő járat az ondóvezetékek, az ondóhólyag és járulékos mirigyek közös nyílását képezi. Ily módon le­ hetővé válik a herékben képződő sejtnek és a járulékos mirigyek által kiválasztott váladéknak a keveredése és így a sperma képződése. A kilövellő járat egy hosszú és vékony cső, amely a spermát a párzószerv felé vezeti. A párzószerv vagy hímvessző a hím ivarszerv utolsó részé. Ennek szerepe a párzás pillanatában megkönnyíteni a spermának az át jutását a hereméh szervezetéből az anyá­ éba. A here párzószerve jellegzetes alakú és a potroh vé­ gén található. Párzás idején a párzószerv kifelé tolódik, és különböző részek különböztethetők meg rajta: — a hagyma alakú rész, amelybe a kilövellő járat nyí­ lik. Ennek kidudorodó része spermával van tele; — a középső rész, összekötő a hagyma alakú rész és végső rész között; — a végső része, mely két pár megnyúlt lebenyből és egy pár oldalsó kitines lemezből áll. 118

A női ivarszerv és a peteképződés (ovogenezis) A p e te f é s z k e k a női ivarsejteket, a petéket termelik. Éppen úgy, mint a heréknél, megkülönböztethető egy nagy sejtekből alakult sajátságos csíraszövet, s ebből vál­ nak le a petesejtek. E nagy sejteken kívül vannak még apró sejtek is, amelyeknek tápláló szerepük van. Ez a csi­ raszövet a petecsöveknek nevezett csöves képződmények falóban található. E két fajta sejtek fonal alakban fejlőd­ nek, amelyben a női ivarsejtek tápláló szerepet betöltő sejtekkel váltakoznak. A fejlődés folyamán és amint át­ mennek a gamogenetikus szaporodás különböző szakasza­ in, az ivarsejtek a tápláló sejtek rovására fejlődnek. E fej­ lődés végső szakaszában a kifejlődő ivarsejtek azokat telje­ sen felszívják és így a sejtfonalban csak az érett, megter­ mékenyítésre alkalmas petesejtek maradnak. Az érett petesejt a petefészekből leválik és az anya a hüvelyen át a lépek sejtjébe rakja le. A p á r o s p e t e v e z e t é k az anya ivarszervének első része. Ezek rövid csatornák, amelyeknek falán kiválasztó sej­ tek vannak, a pete továbbjutásának megkönnyítésére. A p á r a tla n p e te v e z e té k a z anya ivarszervének egy rö­ vid része, erős falu, izmos cső. Ebbe a részbe nyílik a magtarisznya, amelyből a hím ivarsejtek kiszabadulnak, a pete megtermékenyítésére. A páratlan petevezeték — ame­ lyet méhnek is neveznek — közlekedése a hüvellyel el is zárható. A h ü v e ly és a p á r z ó tá s k a a női ivarszerv utolsó részei, amelyek a fullánk hüvelyével vannak kapcsolatban.

30. ábra — Az anya szaporító szervei: J — petefészek; 2 — piros petevexetek; 3 — pirulán peteve­ zeték (m éh); 4 — raagtarisznyi; 3 — rojgtirisznyA cutornija

119

31. ábra — Peteképződés (ovogenezis) és vének részlete:

az anya szaporitószer-

— pctescjt fonal: j — rctc«citfonj|. különböző fejlettscgű petékkel; 1 — tip liló Mitek; 2 — pete; t — íoliculiris sejtek: B — nugtifitxnyi és magtarisznya (»atom ija; i — magtarisznya; 2 — magtarisznya mirigyének csatornája; ) — a csatorna ürege; 4 — a hüvellyel összekötő csatorna; 5 — piros petevezeték; 6 — páratlan petevezeték (méh) ; 7 — magtarisznya csatornija; 8 — pirzótiska

A

/l r n a g ta r isz n y a az anya sajátos mellékképződmcnye. A magtarisznya a hím ivarsejtek elraktározására szolgál és azok életképességének megőrzését biztosítja. A magtarisz­ nya mellett két mirigy is található, amelyeknek váladéka a hím ivarsejteket táplálja. A hím ivarsejt a magtarisznyá­ ból a páratlan petevezetékbe kerül. A hím ivarsejtnek a petevezetékbe való bejutását egy izomrostokat tartalmazó csatorna biztosítja. Ezeknek az izmoknak összehúzódása ál­ tal a csatorna belvilága növelhető vagy szűkíthető, s ezál­ tal megnyílik vagy elzárul a hím ivarsejt útja, hogy ez a petével egyesüljön. A dolgozd méhek ¡varszerve A dolgozó méhek női egyedek s alapjában véve ugyan­ az az ivarszervúk, mint az anyáknak. Azonban fejlődésük első időszakaiban, az anyáétól eltérő táplálkozás következ­ tében, ezek a szervek nem fejlődnek ki. így míg az anya petefészke 140—190 petetömlőből áll, a dolgozó méhnél a petetömlök száma 3—5, és csak rendkívüli esetben 15—20. Hasonlóképpen az ivarszerv többi része, valamint a magtarisznya is fejletlen a dolgozó méheknéí. Az anya jelenléte és az általa termelt anyatermék a méhek petefészkének fejlődésére gátlólag hat. Ilyen kö­ 120

rülmények között a dolgozó méhek nem termelnek ivar­ sejteket. Mégis bizonyos feltételek mellett, ha az anya hoszszú ideig hiányzik, és fiatal fiasítás sincs a családnál, egyes dolgozó méheknél a különleges táplálkozás következtében kifejlődhet a petefészek és ezek petézőkké válhatnak. Azonban e méhek petéiből csak herék kelnek ki, mi­ vel a méhek magtarisznyájában nincsenek hím ivarsej­ tek, amelyek a petesejteket megtermékenyíthetnék. Ezek a petéző méhek 20—30 petét raknak le, nagyon rendszer­ telenül. Az ilyen helyzetije került család állapota rend­ ellenes, s a méhésznek a később leírtak szerint kell eljár­ nia. A PÁRZAS

Párzáson a herének az anyával történő közösülését ért­ jük. Párzáskor a heréből kilövellő sperma az anya ivarszervébe jut. Ennek az élettani tevékenységnek biológiai szerepe a gyakorlatban különösen fontos. A párzás körülményei és sajátosságai a méhnél Az ivarérettség kora. A párzás alapja a fajfenntartás ösztöne. Ez az ösztön nem jelentkezik azonnal a születés után, hanem később, amikor az ivarszervek működni kez­ denek, tehát az ivarérettséggel egyidejűleg. Akkor tekint­ jük ivarérettnek a herét és az anyát, amikor ivarmirigyeik érett, megtermékenyítésre alkalmas ivarsejteket hoznak létre. Az anyák ivarilag érettek kikelésük után a 6—10. na­ pon míg a herék 9—14 napos korukban. A párzás természeti jeltételei. Az anyák párzása re­ pülés közben, a szabadban történik. A nászrepülés idején az anyát 100—300 heréből álló csoport követi, mint valami kis raj. E raj piramis alakú, csúcsával az anya felé néz. A heréknek az anyával egyidejű kirepülése az anya által ki­ választott sajátos hormonnal magyarázható, amely kb. 100 m-es körzetben jellegzetes szagot terjeszt. Ez a jelenség egyes felsőbbrendü állatnál is megtalálható. A nászrepü121

léskor az anya és a herék általában 10—30 m magasságban repülnek, de néha ez a magasság elérheti a 40—45 m-t is. A kirepülés távolsága 1,5—2 km, de néha 8—10 km-ro is eltávolodhatnak. Az anyák első kirepülései rövid ideig tartanak, ezek a tájoló repülések, majd ezt követi a nászrepülés. Sokszor már az első tájoló kirepüléskor megtermékenyül az anya. Általában a nászrepülés 15—20 percig tart, de változhat 5 perc és 50 perc között. A nászrepülés természeti feltételei napsütéses napon 20—25 C°-os hőmérsékletnél és szélmentes időben biztosí­ tottak. A nászrepülésre a méhészek megfigyelései szerint általában 13—16 óra között kerül sor. A poliándria és keterospermia. Az anyák megpárzásánál előfordul a poliandria jelensége, vagyis amikor az anyát több here termékenyíti meg. így egy nászrepülcs alkalmával az anya egy vagy több herével párzik. Ezenkí­ vül az anyák többször szállhatnak ki nászrepülésre néhány perctől néhány napig terjedő időközben. Megállapították, hogy az anyáknak több mint 50%-a több nászrepülést vé­ gez, és többször párzik. A többszöri párzás feltétlenül egy másik jelenséghez, a heterospermiához vezet. A több herével történő megtermékenyüléssel nagyobb mennyiségű és különböző hímektől származó sperma fel­ halmozása jár. így egy herénél a sperma mennyisége 0,431 mg, míg egy anyánál 2,105 mg, azaz kb. ötször na­ gyobb. T r y a s k o , T a b e r és W a y k e (C. Ros e n t h a 1 nyomán) kimutatták, hogy egy here spermái­ nak száma kb. 11 millió, míg az anya páros petevezetéké­ ben kb. 108 millió spermát tárol, tehát tízszer többet, mint a here. A heterospermia elősegíti a pete megtermékenyítését és több petesejt megtermékenyítését biztosítja. Követke­ zésképpen a megtermékenyitési százalék nagyobb lesz és *növekszik az utódok termelékenysége és életereje is. A heterospermia hatása a megtermékenyítésre és az életerőre azzal is magyarázható, hogy a sperma kedvező természeti feltételekre talál a több herétől származó járu­ lékos mirigy váladék következtében. Ily módon egyes he­ rék kiválasztási hiányosságai enzimekben, sókban stb. ki­ 122

egészülnek és semlegesítik a gameták életerejét akadályo­ zó károsító tevékenységet (Horn). Ez a méheknél sajátos természeti jelenség megmagya­ rázza az anya szervezetében elraktározódott sperma megtormékenyitési képességének megőrzését több éven át, valamint az anyák kitűnő petéző képességét. E jelenség előnyei miatt a heterospermiát irányított módon alkalmazzák más állatoknál is, mint nagyon hatásos technikai módszert. A pórzás megnyilvánulásai Megelőző jelek. Egyes szerzők megfigyelései szerint az anya párzásához az egész család hozzájárul. Így a nász­ repülés előtt a méhek az anyát etetik s nyalogatva tiszto­ gatják. Néha az anya köré tömörülnek, ezt a jelenséget azonban nem magyarázták még meg. Az anya kirepülése­ kor az egész méhcsalád jellegzetes izgalmi állapotba ke­ rül. Hasonlóképpen az érett herék az anyát követő ki­ repülés előtt mézet fogyasztanak. A megtermékenyülésre kész anya ivarszervének fizio­ lógiai módosulásai a potroh jellegzetes helyzetében cs kü­ lönösen a fullánk hüvelyének nyitott helyzetében nyilvá­ nulnak meg. Tünetek a párzás idején. A párzás több reflexből tevő­ dik össze, amelyek bizonyos sorrendben következnek egy­ más után. Éppen úgy, mint más állatoknál, a méheknél is a hím cs női egyed a legmegfelelőbb helyzetet veszi fel párzáskor. Ez a sokat vitatott helyzet a méheknél csakis az anya „feletti“ helyzet lehet. A here ivarszerveinek elhe­ lyezkedése is szükségessé teszi ezt a helyzetet. A másik reflex tevékenység az erekció, amikor a here előre tolja peniszét és az anya megnyitja a fullánk hü­ velyét, hogy megkönnyítse a hüvely és a magtarisznya fe­ lé való bejutást. Természetesen ez a szemmel látható je­ lenség, az e pillanatban végbemenő fiziológiai tevékenysé­ gek eredménye. A harmadik pillanat, a tulajdonképpeni párzás, vagyis a here párzószervének bevezetése az anya fullánkhüvelvébe. 123

A párzás utolsó reflextevékenysége a kilövellés, a pár­ zás lényege, vagyis a hím ivarsejteknek az anya szerveze­ tébe való juttatása. Ez abban a pillanatban történik, amikor a párzószerv hagyma alakú része a párzótáskával érintkezik. A több herével való párzás módját sokáig vitatták. A legelfogadhatóbbnak a következő magyarázat tűnik: Az utolsó herén kívül a többi here, amely az anyával párzik, a spermát a párzótáskába lövelli, ahonnan két párzás közötti időszak­ ban az anya páratlan és páros petevezetékeiben raktáro­ zódik el. Az utolsó herével való párzáskor az anya a íullánkhüvelyét összehúzza, ennek következtében a here pár­ zószerve és kitines szerve kiszakad. Ily módon az anya hüvelye bezárul és újabb párzás már nem lehetséges. Az anya hüvelyének bezárulása megakadályozza a petevezeté­ kekben felgyűlt sperma váladékának kijutását, amely in­ nen végleges raktározásra a magtarisznyába kerül. A spermának a magtarisznyába való bejutását az anya potrohának összehúzódásával segíti elő. A női ivarútnak a hím ivarszerv egyik részével való elzárása azt a szerepet tölti be, amelyet más állatfajoknál egyes járulékos mirigyek váladékai játszanak. E mirigy váladékok egy zselatinos du­ gót képeznek és ezáltal akadályozzák meg a spermának a női szervezetből való kijutását. Az utolsó herével történő párzás után az anya vissza­ repül a kaptárba. Körülbelül 15—18 óra alatt jut a pete­ vezetékből a sperma a magtarisznyába. A párzás után a petefészkek erőteljesen fejlődni kezdenek, úgyhogy az anya megtermékenyülése után 2—3 napra az első termé­ keny petéket a sejtekbe rakja. Ebben az időszakban a méhek segítik az anyát a here beszakadt hímszerveinek eltávolításában, ami a megtermékenyülés biztos jele. Pároztatási módok

A méhészeti gyakorlatban a párzás következő módjait ismerjük: A szabad párzás módját hazánk nagyon sok méhé­ szetében alkalmazzák. A szabad párzás kezdetleges eljá­ rás, ahol az ember ellenőrzése hiányzik. Azokban a mé124

32. ábra — A párzás módja és a hím ¡varsejtek ideiglenes tárolása: /

— piro* petevmtclc; 2 — pirjtUn petevezeték; 3 — a megpárzia jele

készetekben alkalmazzák, ahol a törzscsaládok anyáinak a leváltása, valamint az új családokhoz szükséges anyák nevelése az illető családra van bízva. Ily módon a család által nevelt vagy ahhoz betett anyabölcsőkből kikelő anyákat nászrepüléskor a méhészet egyes családjaiból származó herék termékenyítik meg. A méhész nem ismeri a herék származását és értékét. Ilyen körülmények között a méhésznek nincs lehetősége, hogy a tenyésztés révén jól fejlődő és maximális termelőképességgel rendelkező családokat nyerjen. S mivel ez a méhészet célja, mind­ azoknak, akik ezt a módszert alkalmazzák, véglegesen fel kell számolniuk azt. A z i r á n y i t o l t te r m é s z e te s p á r o z la tá s . Amint említet­ tük, a méhek párzása a szabadban, repülés közben tör­ ténik. Minden olyan kísérlet, amely arra irányult, hogy a párzás zárt helyen menjen végbe, vagy a here ivarszer­ vének mesterséges bevezetése az anya párzótáskájába, hiábavalónak bizonyult. Az anya párzását a méhész kizárólag a természetes feltételek betartásával irányíthatja. Ez azt jelenti, hogy a legjobb családok által nevelt tenyészanyákat és -heré125

két olyan övezetbe szállítjuk, ahol a méhek röptávolságán belül más méhcsalád nem tartózkodik. Ily módon biztosak lehetünk, hogy az anyát megter­ mékenyítő herék a méhész által kijelölt családoktól szár­ maznak. Ez azt jelenti, hogy bizonyos zárolt területeket kellene kijelölni s ott anyapároztató állomásokat létesí­ teni. Mivel ez a kérdés az egyéni méhészetek által nehe­ zen valósítható meg, szükséges, hogy a méhészeti egysé­ gek biztosítsák az anyaszükségletet és szervezzék meg azok szétosztását megfelelő áron az összes méhészetek­ ben. A mesterséges beondózás a méhtenyésztés előrehala­ dott módszere. Ez abból áll, hogy a heréktől begyűjtött ondót e célra szolgáló készülék segítségével az anya ivar­ vezetékébe fecskendezik. Amíg az irányított természetes pároztatásnál ellen'rizhető a tenyészállatok származása, addig a mesterséges beondózásnál a here egyedi ellenőr­ zése is lehetséges. Ez azt jelenti, hogy azokat a heré­ ket, amelyek rekord esaládtól származnak ugyan, de sper­ májuk minőségi szempontból (életképesség, sűrűség stb.) nem megfelelő, megtermékenyítésre nem használjuk fel. A mesterséges beondózás legnagyobb előnye, hogy le­ hetővé teszi a sperma ellenőrzött összekeverését, aminek hatását később a megtermékenyítés folyamatánál fogjuk ismertetni. Gazdaságosság tekintetében is ez a módszer a legelőnyösebb, és kedvezően hat a megtermékenyített anyák szállítási árára. A MEGTERMÉKENYÍTÉS

Megtermékenyítésen értjük a két ivar, a hím és női ivarsejt egyesülését és egybeolvadását, egy új sejt létrehozása céljából, amelyből egy új élőlény alakul ki. A megtermékenyítés a hím- és nőivarú sejtek kölcsönös egybeolvadásának folyamata. Ez az egybeolvadás, asszimilálódás kiválasztó jellegű és nem véletlen, és éppen a megtermékenyülés e tulajdonságától függ az új szerve­ zet életképessége, márpedig az életképesség határozza meg a méhek termelékenységét. Ezt a kiválasztódást még említeni fogjuk, mert ez képezi az irányított meg­ 126

termékenyítés és főleg a mesterséges megtermékenyítés alapfeltételét. A megtermékenyítés menetének rövid leírása a kö­ vetkező: Az érett petesejt a petefészekből a páros peteveze­ tékbe, majd a páratlan petevezetékbe kerül. Itt található a sperma, amelyből a petesejt mikropil nevű nyílásán át 5—10 hím ivarsejt hatol be. Miután a hím ivarsejtek a petesejtbe hatoltak, közülük egyetlen a protoplazma bel­ sejébe jut, ahol a kölcsönös egybeolvadás folyamata vég­ bemegy. Itt történik meg a hím ivarsejtek kiválasztódása, mert a petesejtbe hatoló több hím ivarsejt közül csak egy vesz részt a kölcsönös egybeolvadás folyamatában. Ettől a pillanattól megszűnik a hím és női ivarsejtek léte, létrejön a harmadik sejt — a zigota, az új élőlény alap­ eleme. Az apai és anyai sejtmag közötti ellentétek összpon­ tosulva egyetlen sejtben képezik az életerő forrását. A nagy életerő gyors növekedést, ellenálló képességet és nagy termelő képességet jelent. Az életerőt a hím és nő ivarsejt közötti különbség foka határozza meg. Ezt a különbséget a szülői szervezet különböző származása ha­ tározza meg. A megtermékenyítés folyamata annál aktí­ vabb, tehát a létrejött utód életereje annál nagyobb, mi­ nél különbözőbb fajtától származik a két ivarsejt, vagy ugyanazon fajon belül minél eltérőbb életfeltételek között fejlődtek és éltek a szülők. Ezeket az alapelveket mindenkinek szem előtt kell tartania, de különösen azoknak, akik nagy mennyiségben nevelnek anyákat és azokat a méhészek között szétoszt­ ják. A partenogenezis (szűznemzés) Az állatok nagy részénél a meg nem termékenyített petesejt nem képes tovább fejlődni. Egyes fajoknál azon­ ban a petesejt megtermékenyítés nélkül is kifejlődik és élőlénynek ad életet. Ezt a szaporodási módot partenogenezisnek vagy szűznemzésnek nevezzük, a görög parthenos — szűz és genesis «= születés szavakból. 127

Háromféle partenogenezis ismeretes. Egyes rovarok­ nál ez az egyetlen szaporodási mód, amikor állandó partenogenezisröl beszélünk. Más élőlényeknél a megtermé­ kenyített ivaros nemzedékek váltakoznak meg nem ter­ mékenyült ivartalan nemzedékekkel; ilyenkor nemzedékváltásról beszélünk. Végül a harmadik alakja a feltételes partenogenezis, amelynek jellegzetes példája a méh. Amint említettük, megtermékenyülése után az anya magtarisznyájában több mint 100 millió sperma raktáro­ zódik el, ahol ezek 3—4 éven át megőrzik életképességü­ ket. A petevezeték és a magtarisznya közötti csatornába kerülnek a petesejtet megtermékenyítő hím ivarsejtek. Azonban a hím ivarsejtek nem termékenyítik meg az anya által termelt és kibocsátott összes petesejtet. Ennek az az oka, hogy ez a csatornácska időnként elzáródik, bi­ zonyos vizuális vagy tapintási reflex hatására, aminők például a lépekben levő sejtek alakja és nagysága. Következésképpen a lépek egyes sejtjeibe az anya megtermékenyített petét, míg másokba meg nem termékenyitettet rak. A megtermékenyített petékből dolgozó méhek illetve anyák, a meg nem termékenyített peték­ ből pedig herék kelnek ki. Ettől az alapvető szabálytól vannak bizonyos eltéré­ sek is. Így, a meg nem termékenyített petékből, ame­ lyekből rendszerint herék kerülnek ki, néha női egyedek is kikelhetnek és fordítva, a megtermékenyített pe­ tékből herék származnak. Elméleti szempontból ezek az eltérések nagyon érdekesek és a környezeti feltételek (főleg a táplálék) hatásával magyarázhatók, gyakorlati szempontból azonban egyáltalán nem fontosak, mert csu­ pán véletlen esetek. Meg kell még említenünk, hogy egyes rovaroknál, sőt az afrikai méh egyes fajtáinál a meg nem termékenyített petesejtből lesznek a dolgozó méhek és a megtermékenyített petékből a herék. A MÉHEK FEJLŐDÉSE

A méhek fejlődési időszakán az új élőlény növeke­ dését és fejlődését értjük a megtermékenyítés pillanatá­ tól a kikelésig. 128

Három szakasz különböztethető meg: a pete állapot, az embrionális állapot és a posztembrionális állapot. 1. A pete állapot magába foglalja a megtermékenyí­ tés után végbemenő módosulásokat. Ezek, nagyon rövi­ den és biokémiai szempontok nélkül leírva a következő­ képpen mennek végbe: kezdetben a petesejtből két leány­ sejt képződik, majd négy és így tovább, egyre több sejt képződik, amelyek alak és nagyság szerint különböznek. E sejttömeg egy folyadékot választ ki, és egy hólyagot, a blastulát képezi. Ebben az állapotban a sejttömeg e hólyag egyik csúcspontjában gyűl össze és az embrióblastot képezi, amelyből a csira (embrió) teste képződik. 2. Az embrionális állapot. Ebben a szakaszban alakul ki a jövendő méh legtöbb része és szerve. Mindezek az átalakulások sejtosztódással, növekedéssel, sejtcsoportosu­ lásokkal stb. mennek végbe. A pete- és embrionális állapot három napig tart. A harmadik nap végén a pete hártyája megbomlik, kibújik a fehér színű álca. Az embrionális állapot utolsó óráiban a méhek a sejt aljára helyezik a szükséges élelmet, így az álcák kikelésük után azonnal tovább fejlődhetnek. 3. Posztembrionális állapot. A posztembrionális álla­ potban több fejlődési szakasz különböztethető meg, a kö­ vetkezőképpen: Az álcaállapot az anyánál 5 és 1/2 napig, a dolgozó méheknél 6 napig, a heréknél 6 és 1/2 napig tart. Ebben az időszakban a méhek folytatják a táplálék elraktározását a sejtekbe. Az első három napban a dajkamohek tovább táplálják a méhálcákat garatmirigy tej­ fehér színű váladékával, a pempővel. A negyedik naptól kezdve csak az anyaálcák kapnak továbbra is pempőt, a dolgozo méh- és here-fiasítást méz és virágporkeverék­ kel táplálják. Az álcák jellegzetes táplálása következtében több fon­ tos jelenség megy végbe. így a szervezet gyorsan növek­ szik. Míg az álcák kikelése előtt az összes méhkategóriák petéi 0,11 mg súlyúak, a lárva állapot utolsó napján az anyaólcák súlya kb. 303 mg, vagyis 2750-szerte na­ gyobb, a dolgozó méhek kb. 144 mg súlyúak, vagyis 1300í> —

M th c flk ftU l

29

33. ábra

— A méhek fejlődése

szór nagyobbak, a herék pedig 360 mg-osak, illetve sú­ lyuk 3270-szer nagyobb. Ezt a nagy súlygyarapodást alaktani és anatómiai szempontból a méhszervezet nagy részének kifejlődése eredményezi. Ebben az időszakban az egyes szervek fej­ lődése bizonyos sajátságokat mutat. így az emésztőcsa­ tornában, amely az előbélből, középbélböl és utóbélböl tevődik össze, a közép- és utóbél között nincsen össze­ köttetés. A meg nem emésztett anyagok a középbél végső szakaszában gyűlnek össze, s így fejlődése idején az álca nem ürít bélsarat a sejtekbe. A lárvaállapot vége felé az emésztetlen anyagok, átszakítva az utóbéltől elválasztó hártyát, az utóbélbe nyomulnak be. E fejlődési szakasz másik jellegzetessége a zsírtest ki­ alakulása. Ez az álca súlyának kb. 65 o/o-át képezi. A zsírtestben raktározódik el a tápanyagok egy része, a méh további fejlődése (báb) céljából, amikor a szervezet nem táplálkozik kívülről felvett táplálékokkal. A lárvaállapotban megy végbe a vedlésnek nevezett jelenség. Vedléskor az álca ideiglenesen beszünteti táp­ lálkozását, és leveti rendkívül vékony kitines burkát, amely a sejtben marad. A vedlés időtartama rövid, 7—9 perc. Az álcaállapotban a méh összesen négyszer vedlik. 20—24 órás időközökben, a kikeléstől számított első nap­ tól kezdve. A fejlődésnek ebben az időszakában a sejtek nyitot­ tak. Az álcaállapot utolsó napján a méhek utoljára jut­ tatnak a sejtekbe táplálékot, majd azt egy vékony, po­ rózus viaszfedéllel zárják el. Ettől a pillanattól kezdve a méhek fejlődésében új szakasz kezdődik. A bebábozúdás szakasza. Amint a sejtek befedése meg­ kezdődik, az álca is bebábozódik. Ez az anyánál 1 és 1/2 napig, a dolgozó méheknél 2 napig, a heréknél pedig 3 és 1/2 napig tart. Ennek az időszaknak jellegzetessége a selyemmiri­ gyek működésének megkezdése. E mirigyek váladéka na­ gyon vékony fonallá alakul, amelyből az álca bábinget képez. Teljes bebábozódása után az álca mozdulatlanná válik. Ettől a pillanattól kezdve lehet elkülöníteni a mé­ hek következő fejlődési szakaszát. 131

/I prenimfa szakasz, a báb belsejében végbemenő fej­ lődési időszakot képviseli. Ekkor történik az ötödik vedlcs. Annak ellenére, hogy nagyon rövid ideig tart — az anyánál egy napig, a dolgozó méhnél két napig és a he­ réknél négy napig —, gyökeres anatómiai változások mennek végbe, míg a bebábozódás végén a fiasítás álca alakú, a prenimfa szakasz után az teljesen a méhhez ha­ sonló, csak szárnyai hiányzanak. A nimfa szakasz az anyánál 5 napig, a dolgozó mélyek­ nél 8 napig, a herénél pedig 7 napig tart. Amint em­ lítettük, e szakasz elején a fiasítás már teljesen méh alakú, külső és belső szerveik többsége teljesen körvo­ nalazott. Nimfa állapotban nagyon fontos folyamatok mennek végbe, a méhek szerveinek és szöveteinek vég­ leges kialakulását illetően. Az erőteljes anyagcsere következtében, a báb nagy mennyiségű energiát fogyaszt, a zsirtestben felhalmozott anyagokból. Ily módon a minőségi átalakulások a súlycsökkenés rovására történnek, így a súly a bebábozódás kezdetétől majdnem felére csökken. Az anya súlya kb. 303 mg-ról 150—200 mg-ra, a dolgozó méh 144 mg-ról 115—120 mg-ra, a here pedig 360 mg-ról 200—280 mg-ra csökken. A nimfa állapotban történik a hatodik vedlés, éspedig utolsó napon, mielőtt a méh a sejtből kibújna. A különböző életkorok felismerése a méhek fejlődé­ sében. Amint láttuk, a három méhkategória egyedeinek fejlődése a különböző időszakokban különböző ideig tart. A fejlődés együttes időtartama a petelerakástól az új szervezet kikeléséig, napokban kifejezve, az alábbi táb­ lázat szerint alakul í Fejlődét! m b tt Pete Álca (nyílt fiasítás) Bebábozódás, prenimfa és nimfa (fedett fiasítás) Napok száma összesen

Anyj

Dolgozó méh

3 5«/a

3 6

7'/a ltí

132

Here

3 6«/2

12

14«/a

21

24

34. ábra — A dolgozó méh fiasitás fejlődése a petelerakás utáni első 9 napon

A lépőknek rátekintéssel történő vizsgálatánál a mé­ hész megállapíthatja a peték és a fiasitás életkorát, amelyből a dolgozó méhek az alábbiak szerint fejlőd­ nek ki. Első nap a pete függőlegesen helyezkedik el, egyik végével a sejt aljára tapadva. A második napon a pete megdől, majd a harmadik napon a sejt alján vízszinte­ sen helyezkedik el. A pete nagyon jól látszik; a sejt alján táplálék még nincs. Az álca az első órákban kb. 1,5 mm, kevésbé látható, mint a pete. Hangsúlyozottan meggörbült alakjáról ismer­ hető fel, valamint arról, hogy a sejt fenekét egy átlát­ szó folyadék enyhén megnedvesiti. Az első nap folyamán a sejt alján levő pempő mennyisége növekszik, és kiala­ kul az álca redőzött felülete, eltérően a pete síma felü­ letétől. A második napon az álca mérete megkétszereződik, fel­ kor alakú és tejfehér színű pempöbe úszik. A harmadik napon az álca a sejt felületének kb. felét foglalja el bőséges pempöben úszik és annyira meggörbült, hogy két vége majdnem összeér. A negyedik napon az álca végei összeérnek; az álca a sejtnek majdnem egész felületét elfoglalja és egyik vé­ gén kezdenek kialakulni a szájszervek. Az ötödik napon az álca a sejt teljes felületét elfoglalja, a kialakult szájszer­ 133

vek jól megkülönböztethetők. Az ötödik nap végén az ál­ ca helyzete kezd megváltozni, a kifli alakból kezd kiegye­ nesedni és a sejt hosszában elhelyezkedni. A hatodik napon az álca teljesen kiegyenesedik, a he­ tedik napon kezdődik a sejt befedése és ez még aznap be is fejeződik. A nyolcadik naptól kezdve a báb felveszi a kifejlett méh alakját. A báb fehér színű. A következő tíz napon az életkor a báb színeződésétől és fejlődésétől függően ál­ lapítható meg. A MÉHCSALÁDOK SZAPORÍTÁSA A méhcsaládok szaporítása egy új biológiai egység ki­ alakulását és a családból való kiválását jelenti. Ezt „raji­ nak nevezzük. A rajzás tehát a méhcsaládok megoszlását (néha megismételt megoszlását) jelenti. A méhcsaládok szaporítása nemcsak nagyobb számú biológiai egység el­ érését jelenti, hanem az egyedek számának növekedését is, amelyek egy bizonyos szintet elérve, nem képesek fejlődé­ süket az illető családban folytatni és több önálló bioló­ giai egység között oszlanak meg. A rajzás jelensége a méhek szaporításának természetes módja, ami a fajfenntartás Ösztönén alapul. A méhészeti gyakorlatban a méhész közvetlenül beavatkozik a méhcsa­ ládok szaporításába, a mesterséges rajoztatás különböző módszerei által. Általában a mesterséges rajoztatásnak a természetes rajzás elemein kell alapulnia, kiküszöbölve a természetes rajzás hátrányait és megsokszorozva annak előnyeit. Szükséges tehát, hogy mielőtt a méhész a méheket mes­ terséges úton szaporítaná, közelebbről ismerkedjék meg a természetes rajzás jelenségeivel. A TERMÉSZETES RAJZÁS

A természetes rajzást meghatározd tényezők Amint már említettük, a rajzás biológiai alapja a fajfenntartás ösztöne, amelyhez számos egyéb tényező is já­ rul. Ezek közül megemlítjük a fontosabbakat: 134

A méhek száma és a kaptárban kifejlett tevékenysé­ gük közötti egyensúly megbomlása. Az állandó fiasítás-neveléssel sokkal több fiatal dajkaméh lesz, mint amennyi a fiasítás etetéséhez szükséges. Bármilyen nagy legyen is az anya petéző képessége, a petézésre előkészített hely korlá­ tozott, mert a lépek nagy részét fiasítás és élelemtarta­ lék foglalja el. Ily módon az anya petézése csökken és egyre több fiatal méh marad elfoglaltság nélkül, amelyek a Jdjórónyílás körül tőgy vagy szakáll alakban tömö­ rülnek. A kaptár befogadóképessége a rajzást elősegítő ténye­ ző, mert bizonyos határok közé korlátozza a méz elraktá­ rozására és a fiasításnevelésre, a lépépítésre, sőt a mé­ hek elszállásolására szolgáló teret. E korlátozás következtében a kaptár befogadóképes­ ségétől függően előbb vagy utóbb nem jut tevékenységi lehetőség minden méh számára, és a méhek normális te­ vékenységének szükségletét meghaladó fölös népesség ke­ letkezik. A hógazdálkodás is befolyásolja a rajzás megindulását, mert a kalóriát termelő méhek száma fordítottan arányos a kaptár belsejében levő hőmérséklettel. A hómérséldet emelkedésével a méhek egy része elhagyja a lépeket és tétlenül a kijárónyílás körül lézeng. A belső hőmérsékletet a kaptár szellőzésének lehető­ sége, a kaptár napsütésnek való kitettsége stb. befolyá­ solja. Rajzásra való hajlam. Nem minden méhcsalád hajlamos egyformán a természetes rajzásra. Vannak egyes méhcsa­ ládok, amelyeknél a rajzás ösztöne teljesen hiányzik. Ugyanakkor vannak családok, amelyek hangsúlyozottan hajlamosak a rajzásra, még alekor is, ha fejlődésük nem éri el a maximális határokat. Az anyák életkora is befolyásolja a természetes raj­ zást, olyan értelemben, hogy a fiatal-anyás családok nehe­ zebben rajzanak, mint az öreg-anyásak. Ez azzal a feltevéssel magyarázható, hogy a fiatal anya erőteljesebb anyagcseréje következtében több férő­ mön képződik, következésképpen az anya nagyobb ha­ tást fejt ki a család nagy méhtömegére. Az idős anyáknál ennek az anyagnak kisebb mennyiségű kiválasztása nem 135

hat az összes méhekre, s egy részük anyátlannak érezve magát, anyabölcsőket kezd építeni. A természetes rajzás megnyilvánulásai A méhcsalád a rajzás idején jellegzetes állapotban van. A maximális fejlődés következtében a családban jelentős mennyiségű fedett fiasitás és kevesebb nyílt fiasitás talál­ ható, mert a rajzást megelőző időszakban az anya csökken­ ti petézését. Gyakorlatilag az összes lépek fiasítással és élelemmel vannak tele. A rajzásra való előkészület jellegzetes tevékenysége az anyabölcső építése, tehát fiatal anyák nevelése. Miu­ tán az első anyabölcsőket befedték, a rajok bármelyik pil­ lanatban kiszállhatnak. A rajzás kiszállása előtt a gyüjtőméh^k repülése csökken. A kaptárból kiszállásra készülő méhek megszívják magukat mézzel, több napi élelemszük­ ségletüket biztosítva. Egy bizonyos időpontban a gyüjtőméhek kirepülése majdnem teljesen megszűnik, és a kijá­ rónyílásban kezdenek megjelenni azok az első méhek, amelyek az öreg anyával a rajt fogják képezni. Az első raj kiszállása után a család népessége jelentő­ sen csökken. De megmarad egy nagy mennyiségű fiasitás, amelynek nagy része fedett, kikelésre kész. Hasonlókép­ pen az öreg anya és a vele kiszálló raj távozása után a csa­ ládban különböző fejlődési szakaszban levő anyabölcsők maradnak. Az anyák kikeléséig a méhcsalád bizonyos, a nektárhordással kapcsolatos tevékenységet kezd kifejteni. A kirajzott családban az anyák kikelését a következő jellemzi: kezdetben a méhek csak egy anya kikelését en­ gedélyezik a többit a fedél leragasztása által a sejtben zár­ va tartják. Ezeket a méhek táplálják és gondozzák. Az első anya kikelése után a méhcsalád még egyszer kirajzik, másodrajt képezve. Ebben az időben a kikelő fiatal méhek bizonyos mértékben helyreállítják a család népességét. A másodraj kirepülése után a méhcsalád vagy választ egy anyát, a többit megsemmisíti, és újra kezdi tevékeny­ ségét, vagy tovább folytatja a rajzást, egyszer, illetve többször is. Az utóbbi esetben a méhcsalád rendkívüli mó­ don legyengül és a rajok is egyre kisebbek lesznek. 136

A másodrajtól kezdődően mindegyik rajjal több anya is kiszállhat. Az első raj kiszállása után a méhcsalád még kb. 12 napig rajozhat (utórajok). Ez után az időszak után es az anya megtermékenyülésével egyidejűleg a méhcsalád erőteljes tevékenységet fejt ki, a népesség helyreállítása és a telelő mézkészlet begyűjtése érdekében. A raj kialakulása. A rajzás pillanatában a kaptár ki­ járónyílásán át egyre több méh tódul ki, röpülés közben tömeget képezve. Abban a pillanatban, amikor az anya ki­ repül, ez a méhtömeg a kaptártól eltávolodik. A raj fürt alakban a gyümölcsfák ágaira vagy más tárgyakra telep­ szik. A raj leszállása után egy kis méhcsoport szálláshely keresésére indul, majd annak helyét a többi méhvel is tudatva, a raj végleges szálláshelyére repül. Az első raj, az öreg anyával nehezebben repül és nem távolodik messzire a méhészettől. A második és az azt kö­ vető raj magasabbra repül és jobban eltávolodik. Eltérések a rajzás természetes megnyilvánulásaitól. Az eddigiekben leírtuk a rajzás normális menetét. Azonban a rajzás nem mindig illeszkedik be teljesen a rendes hatá­ rok közé. A legtöbb eltérés arra az anyára vonatkozik, amely az első rajjal repül ki. így az első raj kirepülhet egy vagy több fiatal anyával és a kaptárban maradhat az öreg anya. Emiatt előfordulhat, hogy az első raj nem az első anyabölcsők befedésekor száll ki, hanem bizonyos késés­ sel, amely a befedés és az anyák kikelése közötti idő­ szakkal egyenlő. Hasonlóképpen előfordulhat, hogy a raj kiszállása köz­ beni sietség és izgatottság közepette a kirajzó család anya nélkül marad. A rajzás rendes menetétől számos eltérés lehetséges, a család fészkének megzavarása vagy az időjárási feltéte­ lek miatt. A természetes rajok befogása és felhasználása Ha a természetes rajzást használja fel, a méhésznek fi­ gyelmesen meg kell vizsgálnia a családokat és az anyaböl­ csők kora után meg kell állapítania, megközelítőleg mikor fog a raj kiszállni. 137

A raj befogása. Ha a raj leszállt valahova, a méhész ne késlekedjék a befogással, mert a raj minden pillanatban továbbszállhat, és akkor már nehezebb a befogása. Abban az esetben, ha a raj egy ágra szállt és azt a méhész levághatja, akkor levágja, s arról a rajt a rajfogó kasba rázza. Ha a raj egy ágra vagy más olyan tárgyra száll, amely nem vágható le, akkor erős ütésekkel azt köz­ vetlen a rajfogó kasba rázza. Ha az a tárgy, amelyre a raj rászállt, nem mozgatható, akkor a rajt vízzel megperme­ tezzük. Olyan helyzetben, amikor nehezen megközelíthető helyre szállt a raj. befogására egy karót használunk, amelyre egy lépet rögzítünk. Ezt könnyedén a rajfürthöz közelítjük, majd miután arra a méhek rávonultak, rajfogó kasba rázzuk. A műveletet mindaddig megismételjük, amíg a rajt képező népességet teljesen be nem fogtuk. Ha a raj befogásakor a méhek egy része tovább repül, vagy a földön szétszélednek, tanácsos a rajfogó kast a földre fektetni, amíg a méhek nagy része az anya köré hú­ zódik. Befogás utón, a rajokat elhelyezhetjük a végleges szál­ lásul szolgáló kaptárban, de tanácsosabb bizonyos ideig a rajfogó kasban hűvös helyen tartani. Ez néhány órától 24 óráig vagy még tovább is tarthat. Ez alatt az idő alatt a méhek egy anyát tartanak meg (ha több anyával szálltak ki) s így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a kaptárba helyezésük után a raj megoszlik. A rajnak hűvös helyen va­ ló tartása még azzal az előnnyel is jár, hogy utólag, azon­ nal a kaptárba való helyezés után, az anya párzásra re­ pül ki. A rajok elszállásolása és gondozása. A raj befogadására szolgáló kaptárban legyen a raj nagyságától függően meg­ felelő számú mülép. Az első raj esetén, amelynél öreg az anya, tanácsos egy kiépített lépet is beadni, hogy az anya azonnal tovább folytathassa a potézést. Hasonlókép­ pen tanácsos, hogy 1—2 nap múlva biztosítsuk a rajok­ nak a táplálékot, mert ezzel serkentjük a fészek kiépítését és a fiasitásnevelést. Nagyobb figyelmet kell fordítania a méhésznek a má­ sod- és utódrajokra, amelyek népessége kisebb és ezért a 138

fejlődésükhöz szükséges feltételeket biztosítanunk kell. Szükség esetén ezeket fiatal méhekkel és fedett hasítással segítjük, amelyeket erős családoktól veszünk ki. A befo­ gott rajt bárhol elhelyezhetjük a méhészetben, még a mellé a család mellé is, ahonnan kiszállt, mert a raj méhci nem szállnak vissza a családhoz. A természetes rajzás előnyei és hátrányai A természetes rajzás a fajfenntartást szolgálja. A mé­ hek tenyésztésénél az ember a maga érdekeit a faj érdekei fölé helyezte, és ezen érdekek szemszögéből tekintve a természetes rajzásnak vitathatatlan előnyei mellett, bizo­ nyos hátrányai is vannak. A természetes rajzás előnyei. Legfontosabb előnye, hogy a természetes rajzáskor a méheknek igen nagy mun­ kaenergiájuk van, ami a lépépítést, a nektárhordást és a fiasításnevelést illeti. Így a rajok nagyon rövid idő — né­ hány nap — alatt teljesen kiépítik a fészket, azt az anya bepetézi és biztosítják a hosszabb időre szükséges mézet és virágport. Mindezt természetesen akkor, ha a természet­ ben legalább egy létfenntartó hordás van. A rajzásra készülő család által nevelt anya nagyon jó minőségű és mind az anya, mind a rajt alkotó méhek egészségesek, mert csakis egészséges méhcsalád érheti el azt a fejlődési színvonalat, amelynél fellép a rajzás szük­ séglete. Az utólagos megbetegedés lehetősége is csökkent, mivel a kialakított család egész lépkészlete teljesen új. A 2—3-szor kirajzott család, valamint a rajok is jól fejlődhetnek és elegendő tartalékot gyűjthetnek be a telelé­ sükhöz. A természetes rajzás hátrányai. Még egyszer megem­ lítjük, hogy a természetes rajzás hátrányai főleg a méhész­ re vonatkoznak és kevésbé a fajra. A legfontosabb hátránya az, hogy a természetes rajzás esetén a méhész által nyert méztermés csökken. Ez azzal magyarázható, hogy a rajzás előkészületei május-június­ ban történnek, következésképpen a méhek a hordásokat nem használják ki megfelelően. 139

A rajok befogása céljából a méhcsaládokat állandó fel­ ügyelet alatt kell tartani, ami természetesen a méhész ál­ landó jelenlétét igényli. Ez az amatőr méhészeknél meg­ valósíthatatlan, sőt gyakran a hivatásos méhészeknél is, akik munkahelye a méhészetben van. így aztán nagyon sok raj elvész. A fentiekhez hozzájárul az a hátrány is, hogy a termé­ szetes rajzással történő szaporításnál a méhész nem dönt­ het sem a rajok száma, sem pedig azok ereje felett. így egyes években a családok addig rajozhatnak, amíg az anyacsaládok teljesen felaprózódnak, míg más években kevés raj száll ki. További hátránya a természetes rajzásnak, hogy egyes gyenge családok különösen hajlamosak lehetnek a rajzásra és ezáltal a családok termelőképessége csökken. Ily módon a méhészet termelőképessége évről-évre jelentősen csök­ ken. A természetes rajzás irányítása A természetes rajzás előnyei miatt a méhcsaládok sza­ porításának egyik módja lehet. Ebben az esetben azon­ ban a rajzás menetét irányítani kell. Ez az irányítás annak a negatív hatásnak a kikü­ szöbölésére vagy csökkentésére vonatkozik, amelyet a ter­ mészetes rajzás a méztermelésre, a nagy termelékenységű családok rajoztatásának lehetőségére és végül a rajok ere­ jére gyakorol. Megfelelő méztermés elérése a rajoztatás feltételei között. A méhésznek a következőket kell szem előtt tarta­ nia: Rajzás időszakában, azaz 10—15 nap alatt, a méhek be­ szüntetik tevékenységüket, vagy az olyan nagy mértékben csökken, hogy nem biztosíthatja a nagy mennyiségű nektár begyűjtését. Következésképpen meg kell akadályozni, hogy a rajzás a főhordással essék egybe. Rajzás után sem a törzscsalád, sem a raj nem eléggé erős ahhoz, hogy áruméztermést biztosítsanak. A raj által nevelt első gyüjtőméhek az anya petezésének megkezdésé­ től számítva 30—35 napra jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy megfelelő számú gyüjtőméh elérésére a raj kiszállá140

sától 50—55 nap szükséges Tehát olyan intézkedéseket kell foganatosítani, hogy a raj a fóhordás előtt legalább 50—55 nappal korábban szálljon ki. Ismerve a méhészet vidékén a fóhordás idejét, továbbá a méhcsalád állapotát, a méhész a rajzást siettetheti vagy késleltetheti. A rajzás siettethető a fiasitásnevelés fokozásával, a fiasí lásnevelésre és mézhordásra szolgáló hely csökkentésé­ vel, a kaptárak napos helyre való elhelyezésével és a raj­ zást elősegítő más tényezők felhasználásával. Hasonlóképpen a fejlődés ütemének meggyorsítása ér­ dekében, egyes családok más családoktól származó fedett Hasítással és fiatal méhekkel erősíthetők fel. Azzal, hogy több családot más családok segítségével egyszerre erősítünk fel, — olyan feltételek között, hogy ez utóbbiak gyüjtőképessége sem csökken — a rajzási idősza­ kot és egyben az elllenőrzés időszakát is lerövidítjük. A rajzásra való előkészületet késleltethetjük, ha a fész­ ket nem szűkítjük le. A kaptárak árnyékolásával és a szellőztetés fokozásával a családnak megfelelő hőmérsékle­ tet biztosítunk. A legfontosabb feladat: a fölösleges méhek és különösen a dajkaméhek elfoglaltságát biztosítani. Ezért mülépet adunk be, hogy azt kiépítsék, az anya bepetézze és egy új nemzedék képződjék, amely etetésre szorul. Ha a kaptár térfogata nem terjedhet tovább, a szükséges teret a fiasításos lépek és fiatal méhek rendszeres kivételé­ vel és helyükbe mülépek behelyezésével biztosítjuk, a ki­ vett lépeket pedig gyengébb családokhoz tesszük be. Ha minden intézkedés ellenére a raj a hordás előtt je­ lentkezik, annak sajátos energiáját a nektárhordásra hasz­ nálhatjuk fel. E cél érdekében a rajt annak a családnak a helyébe tesszük, amelyből származik, és azt a méhészet­ ben másutt helyezzük el. E helycsere következtében a raj­ hoz szállanak be a törzscsalád gyüjtóméhei. A kirajzó csa­ lád hordáskor egy új gyüjtőméh generációt hoz létre. Még vannak módszerek, amelyekkel a természetes rajo­ kat felhasználjuk a hordások értékesítésére. Ezek a mód­ szerek azonban a család népességének egyesítésén alapul­ nak, tehát nem eredményezik a családok szaporítását. Eze­ ket a módszereket más fejezetekben fogjuk tárgyalni.

141

Természetes rajok nyerc'se termékeny családokból Ismeretes a természetes rajzásnak a termelésre gyako­ rolt káros hatása. Ha e káros hatást még az is fokozza, hogy egy gyengén termelő család készül rajzásra, ter­ mészetes, hogy a méhész munkája hiábavalóvá válik. E helyzet elkerülése érdekében a természetes rajzás módszerét alkalmazó méhésznek energikusan közbe kell lépnie. Így az előzőkben ismertetett módon csakis a jól termelő és a rajzásra kevésbé hajlamos családokat választ­ ja ki és serkenti rajzásra. E családokat felerősíthetjük a rajzó, de nem termelő családoktól kivett fiasítással is, ame­ lyeknél a népesség csökkentése által megakadályozzuk a rajzást. Erős természetes rajok nyerése céljából megakadályoz­ zuk, hogy egy családtól 1—2 rajnál több szálljon ki. Így a méhész által megállapított utolsó raj után az összes anyabölcsőket meg kell semmisíteni, kivéve a legfejletteb­ beket. amelyből ki fog kelni a rajzó család anyja. Gondos­ kodni kell azonban arról, hogy a családnál ne legyen ki­ kelt anya. Ilyen esetben az anyák közül egyet megtar­ tunk, a többit az anyabölcsőkkel együtt megsemmisítjük. Ha mégis gyenge rajokat érnénk el, azokat egyesíte­ nünk kell. A fentiekből kitűnik, hogy a természetes rajzás, elő­ nyeinek ellenére, ha a véletlenre bízzuk, bizonyos hátrá­ nyokat is jelenthet a méhész számára. Ahhoz, hogy a mé­ hész közbelépjen a természetes rajzás irányításával, több nehézkes és sok munkaerőt igénylő tevékenységet kell végrehajtania, amelyek már nem igazolják a szaporítási mód alkalmazását. Tehát az összes méhészetekben célszerű a mesterséges rajoztatás módszerét bevezetni, azzal a feltétellel, hogy az ne térjen el a természetes folyamat bio­ lógiai alapelveitől. A MESTERSÉGES RAJOZTATÁS

A mesterséges rajoztatást gyakorlatilag úgy tekintjük, mint a természetes rajzás irányítását a méhész által, a fejlődés minden időszakában, kezdve a méhcsalád fejlődé-4 142

sével és az anya biztosításával, és befejezve a család me g­ oszlásával. így a mesterséges rajoztatásnál a méhésznek azt az alapelvet kell követnie, mely szerint a rajzás nemcsak több biológiai egység megszerzését jelenti. A mesterséges rajoz­ tatásnál a méhcsalád népessége (amelyet a mehegyedek számának maximális színvonalig való gyarapodása hozott létre), önálló biológiai egységekre oszlik, amelyek keretén belül a szaporítás tovább folytatódik. Ha tehát a rajokat a méhcsaládok számának gyarapítására használjuk, akkor elsősorban a rajzásra kijelölt család fejlődését serkentjük a legmagasabb szintig. Rajzás után a törzscsalád erejének biztosítania kell a család fejlődését, hogy a tél beálltáig teljesen hely rejöjjön. Ezt az alapelvet főleg a kevés csa­ láddal rendelkező méhészeknek kell szem előtt tartaniok, akik azzal a céllal, hogy családaikat minél gyorsabban elszaporítsák, hajlamosak egész méhállományukat kis csalá­ d o sa felosztani, amelyek képtelenek megfelelően fejlődni. A méhésznek tudnia kell, hogy gazdaságosabb a törzs­ családokat évről évre termelő szinten megőrizni és ra­ jokat csak akkor alakítani, amikor azt a méhfelesleg lehe­ tővé teszi, s nem érdemes a méhcsaládokat kis egységekbe felaprózni, amelyeknek 2—3 évre van szükségük ahhoz, hogy termelőkké váljanak. Az alakított rajok száma és nagysága a törzscsalád ere­ jétől függ. Mindenesetre a rajoknak biztosítaniok kell saját fészkeikben a méhegyedek számának növelését, hogy őszig jól telelő családokká fejlődjenek, a következő évben pedig termelő családokká váljanak. Ilyen értelemben a méhész irányítása meghatározó je­ lentőségű. Ha hagyja, hogy a raj saját maga neveljen anyát, a saját fészekben kikelt első méhek a fészek kiala­ kításától csak 50—55 napra fognak megjelenni. Ebben az időszakban a méhek elhasználódnak és a raj utólagos fej­ lődése lelassul. Ilyenkor többször segítséget kell nyújta­ nunk a törzscsaládtól vagy más családoktól kivett íiasítással és fiatal méhekkel, ha e családok ereje ezt meg­ engedi. 143

Ha a rajok kialakításánál egy anyabölcsőt vagy egy meg nem termékenyült anyát adunk, az első méhek meg­ jelenéséig szükséges idő, az anya esetében kb. 10 nappal csökken, míg az anyabölcső esetében ez a csökkenés a böl­ csőben levő álca vagy báb életkorától függ. Meg nem termékenyített raj esetében az első méhek 21—22 napra kelnek ki, ami 2 vagy 3 méhgeneráció ki­ kelését jelenti, a raj által nevelt anya esetében megjelenő első méhekkel szemben. Ezek a méhnemzedékek a raj ( le­ jének megkétszereződéséhez, sót még nagyobb megerősö­ déséhez vezetnek. Logikus tehát, ha a mesterséges rajoztatásnál a méhész csakis megtermékenyített anyát használ. Ha a méhészetben nincs elegendő anya, gazdaságosabb a szükséges anyákat méhészeti termelőegységektől beszerezni, mint a rajjal ne­ veltetni anyát, vagy annak anyabölcsőt vagy meg nem termékenyített anyát adni. Csak a kora tavasszal alakított rajok esetében hasz­ nálunk érett anyabölcsöt, amikor megtermékenyített anyá­ kat termelni még nem lehet. Egy másik körülmény, amelynél a méhésznek bele kell avatkoznia a mesterséges rajzás folyamatába, az értékes tenyészállomány használata, a méhészet termelékenységé­ nek növelése végett. Különös fontossága miatt ezt a prob­ lémát az anyanevelés és nemesítés fejezetben fogjuk rész­ letesebben tárgyalni. A mesterséges rajoztatási módszerek osztályozása Az idénytől, a család erejétől és a követett céltól füg­ gően a méhészek a mesterséges rajoztatás számos módsze­ rét dolgozták ki. Minden egyes módszer több változatban alkalmazható, ugyanakkor több módszer elemei egymás­ sal kombinálhatok, olyan eljárást alkotva, amely az adott pillanatban a méhcsaládok szaporításánál felhasználható. Az alábbiakban csoportosítjuk a rajzási módszereket, jellemző elemeket, hogy a méhész könnyebben tájékozódhassék és jobban megértse az ide vonatkozó eljárások öszszefüggését.

144

A A rjjziii módizerck outilyoxáu

rajzást

módszerek osztályozása A rij«l«kitif jellemzi elönti

rafox> utáii mSdtMr

1. Aszerint, hogy mi- A) A fiatal méhek — Böngészett raj lycn biológiai anyagegy része és a fiagal vesz részt a törzssítás egy része család a rajok alakí­ tásában B) A fiatal méhek — Kölyökcsalád egy része, a fiasiEgyszerű megosz­ tás egy része és a tás gyűjtóméhek egy — Ismételt megosztás része C) A fiatal méhek és — Erős raj készítése a fiasitás egy rékét törzscsaládból sze, valamint a gyűjtóméhek teljes tömege D) Minden korcso- — Söpört raj port méheinek egy része E) Minden korcsoport — Röpített raj méheinek egész tömege vagy csak a gyűjtóméhek 2. A raj alakításánál A) A teljes biológiai — Egyszerű megoszhasznált módszer szeegység (fiasitás. tás rint fiatal méhek, gyüj- — Ismételt megosztás tóméhek) megosz- — Kölyökcsalád iása B) A népesség cseréje — Röpített raj a családok és a ra­ jok között C) A törzscsalád meg- — Erős raj létesítése oszlása és a gyüjkét törzscsaládból tóméhek irányí­ tása a raj felé D) A törzscsalád né- — Böngészett raj pességének vagy — Söpört raj népessége és fiasitésa egy részének elvétele 10 -

HMaktdH

145

A

rajiiti tmUwcrek o u U ly o tiu

A rajalakflis icllcmiő elemei

3. Atörzscsalád raj- A) A törzscsalád felzás utáni állapota szcoszlatása rln t B) A rajzó törzscsalád megőrzése mim alapegység

Megfelelj rajozlaliti mód«cr

— Kölyökcsalád — Ism ételt megosztás — Egyszerű megosztás — Böngészett raj — Erős raj készítése két családból — R öpített raj — Söpört raj

4. A kialakított rajok A) Rajok, amelyek a __ Egyszerű megoszereje szerint kialakítás évében tás m ár termelőkké — Erős rajok két csá­ váinak Iádból — R öpített ra j B) Rajok, amelyek a — Kölyökcsalád kialakítás utáni — Böngészett raj második évben — Söpört raj válnak termelőkké — ism ételt megosztás 5. A rajok alakításé- A) Egyetlen család ban résztvevő törzscsaládok száma szerin t

— Egyszerű megosztás — Kölyökcsalád — Ism ételt megosztás — R öpített raj B) K ét vagy több csa- — Böngészett raj Iád — R öpített ra j IL változata — Söpört raj

6. Az egy családból A) Egyszerű alakitott rajok száma szerint B) Intenzív

— Erős ra j két csaIádból

Az egyszerű vagy intenzív rajoztatás kifejezés vonat­ kozhat a szaporítási tevékenységre is, az egéisz méhészet viszonylatában. így egyszerű rajoztatási módszerrel, pél­ dául családosztással, amelynél minden családból egy raj nyerhető, a méhcsaládok 100 Vo-os szaporítása érhető el. míg az intenzív módszerek alkalmazásával ez a szaporo­ dás csak 15—20 o/o-os. 146

Tehát meg kell különböztetnünk a méháliomány inten­ zív szaporítása kifejezést, az intenzív szaporítási mód ki­ fejezéstől. A következőkben ismertetjük a méhészeti gyakorlatban használt rajoztatási módszereket. Egyszerű' megosztási módszer

Általában ezt a módszert akkor használjuk, amikor egy erős családtól egy hasonlóan erős rajt akarunk elérni. A módszer abban áll, hogy az erős családtól kivesszük a fiasításos keretek felét, valamint az azokat borító meheket, es egy üres kaptárba tesszük. Vigyáznunk kell, hogy osztás­ kor a fiasitás, az élelem és a fiatal méhek is egyenlően le­ gyenek megosztva. A két alakított családot a régi család egyik és másik oldalára helyezzük, hogy viszonylag a gyüjtöméhek is egyenlően oszoljanak meg. Tudnunk kell, hogy a gyüjtöméhek megoszlásához hozzájárul a régi kap­ tár, a Idjárónyílás, a röpdeszka felismerése, valamint a megosztott család anyjának a jelenléte. Ezeknek a ténye­ zőknek a kiegyensúlyozása céljából az anyát az új kaptár­ ba tesszük át. Ha az anyát a régi kaptárban hagyjuk, azt a régi helytől távolabb toljuk. Este az anyátlan családhoz meg­ termékenyített anyát helyezünk be. Ha e módszer alkal­ mazásával egy családból két családot nyerünk, ez azt je­ lenti, hogy a szaporítás 100 o/o-os. Nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy a törzscsaládot háromfelé oszthas­ suk. ha annak ereje megengedi. Ne tévesszük szem elől, hogy az egyszerű megosztás módszerét akkor alkalmazzuk, amikor olyan erős családo­ kat akarunk nyerni, amelyek képesek saját táplálékukat begyűjteni és kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulnak az áruméz termeléséhez is. Így a korai hordású övezetekben a család megosztását azonnal a hordás után végezzük el, hogy a második nyári hordásig az újonnan alakított családok megfelelő fejlő­ dést érjenek el. A második hordástól függően, megfelelő termés érhető el, hordás hiányában pedig legalább a téli tartalék biztosítva van. 147

35. ábra — Rajoztatás megosztással

egyszerű

Azokban az övezetekben, ahol a főhordás nyárra esik, a családok megosztását tavasszal minél korábban hajtjuk végre, hogy az alakított családok a hordás megjelenéséig termelőkké váljanak. Ha a méhész nem rendelkezik megtermékenyített anyá­ val, akkor érdemesebb először a méhcsaládoktól 1—2 fiasításos kerettel és méhekkel anyanevelő kölyökcsaládot alakítania, a következőkben leírt módszer szerint. E kölyökcsaládok feladata, hogy megtermékenyített anyákat neveljenek, anélkül, hogy sok fiatal méhet vennének igénybe, amelyek ugyanakkor fiasítást nevelhetnek. Miu­ tán a kölyökcsaládban nevelt anya megkezdi a petézést, a leírt módon végrehajtjuk a család szétosztását. Meg nem termékenyített anyák hiányában használható az ismételt megosztásos módszernél leírt első szakasz. Kölyökcsaládok módszere Ez a módszer abból áll, hogy több kis családot alakí­ tunk, rendszerint egyetlen fiasításos kerettel és méhekkel. Ezeket a gyenge családokat nevezzük kölyökcsaládnak. Már kezdettől meg kell jegyeznünk, hogy a kölyökcsa­ ládok az esetek többségében nem fejlődhetnek magukra hagyva. Nem érhetik el az előírt súlyt, a megállapított idő148

pontra. Hasonlóképpen kétséges az is, hogy egy olyan fej­ lődési szintet érjenek el, amely biztosítaná jó telelésüket és lehetővé tenné, hogy a következő évben termelő csa­ ládokká alakuljanak. Tehát fejlődésük folyamán a kölyökcsaládokat más csa­ ládoktól kivett fiasítással, méhekkel és táplálékkal segít­ jük, és ez mindannyiszor megismételhető, ahányszor azt a méhész szükségesnek látja. Ahhoz, hogy a kölyökcsaládoknak idejük legyen a fejlődésre, azokat kora tavasszal kell alakítani. A kölyökcsaládok alakítása kétféleképpen hajtható végre. 1. Kevés kölyökcsalád alakítása, a törzscsalád erejét olyan szinten őrizve meg, hogy utólagos fejlődése által árumézet is termelhessen. 2. Nagyszámú kölyökcsalád alakítása, a törzscsalád tel­ jes felosztása által. Ebben az esetben tehát a törzscsalád megszűnik, mint áruméz termelő egység. Kölyökcsaládok alakítása a törzscsaládok megőrzésével. Miután megállapítjuk a törzscsaládnál maradó fiasitásos lépek számát, az azon felül maradó lépekkel kölyökcsaládot alakítunk. Minden kölyökcsalád hoz 1—2 fiasitásos lépet adunk, a rajtuk levő méhekkel együtt, továbbá egy mézes lépet. A kölyökcsaládok száma ebben az esetben a termelő törzscsaládoknál fennmaradó fiasitásos lépek szá­ mától függ. Ezeket a kölyökcsaládokat olyan vidékeken alakítjuk, ahol korai főhordás van, és utána egy nyári hordás követ­ kezik. Ily módon az első hordást a teljes családdal használ­ juk ki, majd annak felosztása után elegendő idő van ar­ ra, hogy a család felerősödve a nyári hordást is kihasz­ nálhassa. Hasonlóképpen a kialakított kölyökcsaládok őszig annyira kifejlődnek, hogy jó telelésük biztosítva van. Kölyökcsaládok alakítása törzscsaládok felszámolása áltál. Az összes rajzási módszereknél első feladatunk a törzs­ család felerősítése legyen. Figyelembe véve, hogy sok rajt kívánunk alakítani e módszerrel, az eljárás leírásának módját a család felerősítésével kezdjük. Kora tavasszal a törzscsaládnak 3—4 fiasitásos lépet adunk, a rajta levő méhekkel együtt, a tartalékcsaládtól, amelyet e módszer 149

alkalmazásánál a törzscsaládok mellé osztunk be. A felerő­ sítést addig ismételjük, amíg a család eléri fejlődésének tetőfokát. Ekkor a törzscsaládból kivesszük az anyát, egy fiasitásos léppel és a méhekkel, és egy külön kaptárba tesszük. Bizonyos idő múlva a család fennmaradó részét annyifelé osztjuk, ahány fiasitásos keret van. A fiatal méhek, a fiasitás és a tartalékméz felosztása után a gyüjtőméheket is lehetőleg egyenlően el kell osz­ tani a kölyökcsaládok között. Ez azonban eléggé nehéz­ kes. mert a kijáróméheket sokfelé kell osztani és azok vissza fognak térni a régi kijárónyiláshoz. E feladat megoldására több lehetőségünk van. A leg­ jobb megoldás az, amikor még nem repültek ki vagy a ki­ repülés megszűnte után 1 órával alakítjuk meg a kölyökcsaládokat és rögtön utána kb. 2 km-es távolságra szállít­ juk ókét. Egyes méhészek a kölyökcsaládok méheit úgy próbálják megőrizni, hogy 30—40 órán át hűvös helyen lezárva tartják, majd utána a méhészetben vagy annak közelében helyezik el. Ez a megoldás nem jár megfelelő eredménnyel. A kölyökcsaládok nagy része elnéptelene­ dik. ezenkívül a bezárt méhek nagy része elpusztul. A megosztott népesség megőrizhető, ha a kölyökcsalá­ dokat megfelelő módon helyezzük el a törzscsalád közelé­ ben. E megoldás sikeres végrehajtásának első feltétele, hogy kiküszöböljük azokat a tényezőket, amelyek vonz­ zák a méheket. így az anyával rendelkező kölyökcsaládot és a felosztott család kaptárát a méhészetben más-más helyre kell elhelyezni. A méhek nagy része az anyával ma­ rad. de a gyüjtőméhek esetleges visszarepülésének ellen­ súlyozására a kölyökcsaládokat már kezdetben több méhvel látjuk el. A többi kölyökcsaládot a törzscsalád régi helye mellett kétoldalt, legyező alakban helyezzük el, amint a 36. áb­ rán bemutatjuk. Megalakításuk után 24 órára a kölyökcsaládokat anyátlanitjuk. Tekintettel arra, hogy a kölyökcsaládok gyengék, kialakításukat tavasszal minél korábban kell végrehajtani, hogy idejük legyen a megerősödésre. Ebben az időszakban megtermékenyített anya biztosítása kétséges. Ezért a gya-

150

korlatban a kölyökcsaládoknak fedett anyabölesőket adunk. Az anyabölcsőket biztosíthatjuk abban a családban, amely felosztásra kerül. Ez fejlődésének csúcspontját el­ érve, rajzásra készül és anyabölcsőket épít. Az anyabölcsók befedésével egyidejűleg, az öreg anyával alkotott kölyökcsalád után rátérhetünk a törzscsalád teljes felosztására, a fenti eljárás szerint. Az anyabölcsőket más családban is előállíthatjuk, ha a szükséges munkálatokat a kölyökcsaládok alakítása előtt kezdjük meg, hogy a megállapított időpontra rendelkez­ zünk a szükséges anyabölcsőkkel. Ebben az esetben az anyabölcsőket a tenyészállomány nevelésénél leírt eljárás szerint állítjuk elő. Az anyabölcsők elosztását követő napon ellenőrizzük, hogy a méhek elfogadták-e azokat. Ha nem fogadták el (a méhek az anyabölcsőket lerágják), meg kell keresnünk ennek okát. Ez lehet: egy anya jelenléte, saját bölcső je­ lenléte, vagy egyszerűen az, hogy a méhek nem érzik anyátlannak magukat. Az el nem fogadott anyabölcsők helyébe, az akadályok kiküszöbölése után, új anyabölcsőket adunk be. A követ­ kezőkben figyelemmel kísérjük az anyák kikelését és megtermékenyülését. A petézés megkezdésével biztosítjuk a

36. ábra — A böngészett rajok elhelyezése

legyezöszerít

kölvökcsaládok fejlődésit, szükség szerint fiatal méhekkel segítve őket. A kölyökcsaládok alakítása erőteljes szaporítási mód­ szer, amely — amint láttuk — a törzscsalád egyszerű fel­ osztásán alapszik. Az ismételt megosztás módszere F.zt a módszert a hazai méhészeti folyóiratok e g ys z e r ii s i t e 1 t i n t e n z í v módszernek nevezik, meg­ őrizve e módszer kidolgozói által adott nevet. A módszert a Szovjetunióban a ribnoe-i kutatóintézetben dolgozták ki. Figyelembe véve, hogy más rajoztatási módok is inten­ zivek, sőt mások még egyszerűbbek is, úgy véljük, hogy ez az elnevezés nem a legmegfelelőbb. E módszer fő jel­ legzetessége, ami a többi módszertől megkülönbözteti, a rajok f o l y t o n o s m e g o s z l á s á n alapszik, vagyis a törzscsaládokat felosztjuk az első szakaszban és az így kapott rajokat tovább osztjuk a következő szakaszban. Ez a módszer, amelyet elég bonyolult módon ismertet­ nek a vázlatok, a gyakorlatban egyes családok egyszerű felosztásából áll, a következőkben leírtak szerint. Éppen úgy, mint a többi intenzív szaporítási módnál, a törzscsalád mellé itt is két tartalékcsaládot osztunk be. Kora tavasszal, az első herék megjelenésekor, a két tar­ talékcsaládtól 2—2 fiasitásos lépet veszünk ki, a rajtuk le­ vő méhekkel együtt, és azzal felerősítjük a törzscsaládot. Körülbelül egy hét után ezt a felerősítést újból megismé­ teljük, de kizárólag fedett fiasitásos lépekkel. így a csa­ lád eléri fejlődésének tetőfokát, rajzásra készül és megje­ lennek az anyabölcsők. Ebben az állapotban a családot anyátlanitjuk. Az anyát egy fiasitásos léppel és méhekkel elvesszük és hozzáadunk még a tartalékcsaládból egy fiasitásos lépet és méheket, és mindezt egy üres kaptár­ ba helyezzük át, amelyet a méhészetben új helyre teszünk. Mivel a kölyökcsaládban más családtól származó méhek is vannak, az anyát zárkába helyezzük, és kiszabadítását fi­ gyelemmel kísérjük. Az első anyabölcső befedése után a törzscsaládot meg­ közelítően két egyenlő részre osztjuk, az egyszerű osztás 152

módszere szerint. Ez az eljárás első szakasza, ami után kö­ rülbelül 4 napra, mielőtt az anyák kikelnének, az alakí­ tott kölyökcsaládokat még egyszer kettéosztjuk. Minden kölyökcsaládnál 1—2 anyabölcsőt hagyunk, a legjobban fejlettek közül.

153

előtt;

A —

A

2

37. ábra — Az ism ételt megosztás módszere:

fclowtiw* kenilő töntcsalid: B — Tartalékéul id ő k ; / — a (ö n s c u ü J fclciót.téíc a felowti* — kölyőkculid alakitiu a n y i r a l ; J — a törrscuUd fe lo u tiu ; 4 — ¡Mnétclt fcIouU t; I.. H.. III., IV .. V. — a kelctkcictt rajok

A fenti eljárással egy törzscsaládból, amelyet két tartalckcsalád segít, nyerünk egy kölyökcsaládot az öreg anyá­ val és négy rajt. Meg kell jegyeznünk, hogy az első felosztáskor két raj helyett hármat alakíthatunk, s ebben az esetben már má­ sodszor nem osztjuk a rajokat. Ebben az esetben a mód­ szer egyszerű osztás lesz. A leírt technológiánál a méhésznek figyelembe kell vennie bizonyos szempontokat. Így például, ha a család felosztását nem optimális időben hajtjuk végre, az egész eljárás csődöt mondhat. Ha a család szétosztása késik, a törzscsalád kirajozhat és ugyancsak emiatt az első anyák kikelése után az anyabölcsőket megsemmisíthetik. Röpített rajoztatás módszere Amint már említettük, a röpített rajoztatás módszere abból áll, hogy a méhcsalád és a raj közötti népességet ki­ cseréljük. Ez a méhesére az összes életkorú méhekre vagy csak a gyüjtőméhokre vonatkozik. A méhesére a felhasz­ nált családok számától függ. A méheseiét azáltal hajtjuk végre, hogy a családokat régi helyükről elmozdítjuk. A módszer első változata abban áll, hogy az illető családot régi helyéről egy új helyre tesszük, és helyébe kiépített lépekkel és mülépekkel ellátott kaptárt helye­ zünk. amelybe még betesszük az elmozdított családtól az anyát és legalább egy fedett fiasitásos lépet. A gytijtőméhek visszaszállnak régi helyükre, és benépesítik a kap­ tárt. mert ott találják az anyát. Mivel az új családban nincs nyílt fiasítás, a méhek minden energiájukat a nek­ tárhordásra fordítják. A helyéről elmozdított kaptárba, amelyben az összes fiasítás és a fiatal méhek maradtak. egy anyát vagy anyabölcsőt adunk be. Ez a család rövid idő alatt helyreáll. A módszer második változata. Azokat a családokat, amelyeket erre a célra felhasználunk, egymás mellé he­ lyezzük. A műveletet a következőképpen hajtjuk végre: Az első család helyére egy új kaptárt teszünk, kiépített lcpekkel és mülépekkel. Az első kaptárt a második helyé­ in

38. ábra — Röpített raj

39. ábra — Röpített raj készítése két csilládból

be helyezzük, majd azt a közelben egy új helyre költöz­ tetjük. Az első családból az egész népességet átrázzuk az új kaptárba, ahol áz anya is van, és így kialakítjuk a rajt. Az első család, amelynek népességét és az anyját is el­ vettük, csak nagy mennyiségű fiasitással marad. De mi155

w l a második kaptár helyébe tettük, megkapja annak gyüjtőméheit, amelyek régi helyükre szállnak be. Ugyan­ aznap este e családnak egy megtermékenyített anyát adunk. A második család, mivel új helyre tettük, el­ veszíti kijáróméheit, de megmarad az anya, a fiatal méhek és a fiasitás, amelyből rövid idő alatt új gyüjtőméh-generáció alakul ki. A leirt módszer erős családoknál alkalmazva, a hordás erőteljes kihasználásához vezet, mert a rajhoz került gyüjtőméheknek nem kell fíasítást nevelniük, a gyüjtőméhek nélkül maradt család pedig rövid idő alatt egy új nem­ zedéket nevel, amely részt vesz a hordásban. A módszert a rajzásra készülő családoknál érdemes alkalmazni, hogy a hordást ne veszítsük el. Erős raj készítése két törzscsaládból E módszernél a rajokat két törzscsalád gyüjtőméheinek teljes mennyiségével, a fiasitás és fiatal méhek felével ala­ kítjuk ki. Ennek következtében nagyon erős rajokat nye­ rünk, amelyek a fiasitás és fiatal méhek szempontjából olyan erősek, mint egy rajzás előtt álló törzscsalád, de amelyhez még hozzáadjuk a két törzscsalád gyüjtőméheit. Ilyen körülmények között a kialakult rajok gyűjtőképessé­ ge rendkívül nagy és jelentős méztermést érnek el. Ép­ pen ezért ezzel a módszerrel a rajokat a főhordások előtt kell alakítani. A módszer alkalmazásánál a következőképpen járunk el: A két törzscsaládot egymás mellé helyezzük. A főhor­ dás előtt a családokat más helyre tesszük át, helyükbe egy üres kaptárt teszünk, amelyben kialakul a raj. Minden családból kivesszük a méhek, továbbá a fiasításos, virág­ poros és mézes lépek felét és rajt befogadó kaptárba teszszük be. Az így kialakított rajhoz szállnak be mindkét csa­ lád gyüjtőméhei. 24 óra elteltével a rajnak érett anyaböl­ csőt adunk be. Ügyelünk, hogy a méz tárolására szükséges helyet állandóan biztosítsuk. Ezt a szaporítási módot a kö­ vetkező hordáskor megismételjük. Ebben az esetben a méhésznek gondoskodnia kell, hogy a felhasználandó csa­ ládok egymás mellett helyezkedjenek el. 156

40. ábra — Erős raj készítése kct családból

Böngészett rajoztatás módszere A böngészett rajkészítése alapja, hogy az alakított rajt a törzscsalád a kialakítás után is segíti Hasítással és fiatal méhekkel, mindaddig, amíg önállóan képes továbbfejlődni. A böngészett raj kezdetben gyenge raj, amely egy kölyökesaládhoz hasonló. Míg a kölvökcsaládos módszernél a törzscsaládot felszámoljuk, addig ennél a módszernél egy fiasitásos lépnek a rajta levő méhekkcl együtti el­ vétele gyakorlatilag nem befolyásolja a törzscsalád erejét. E g y e d i b ö n g é s z e tt r a jo k a la k ítá sa , amikor egy csa­ ládból egv böngészett rajt képezünk, amely a törzscsalád mellett fejlődik és azt a törzscsalád mindaddig segíti, amíg önállóvá nem fejlődik. Mivel általában a böngészett rajok gyengék, ezért úgy alakítjuk, mint a kölyökcsaládokat, vagyis kora tavasszal, hogy fejlődésükhöz hosszú idő álljon rendelkezésükre. Amikor a törzscsalád 6—7 fiasitásos lépet elér, 1—2 ke­ retet kiemelünk — lehetőleg fedett fiasitást —, és a rajta levő méhekkel együtt a kaptár egyik különálló rekeszébe vagy egy üres kaptárba tesszük. lf>7

Az így alakított raj megtermékenyített anyát vagy fe­ dett anyabölcsöt kap. A következő időszakban ellenőriz­ zük, hogy a raj ne néptelenedjék el, és szükség esetén se­ gítjük. Meg kell említenünk, hogy ezek a rajok alakításuk idő­ pontjában, erősebbek is le­ hetnek, a törzscsalád erejétől és a méhész érdekeitől füg­ gően. Általános szabály, hogy minél később alakítjuk a rajt, annál erősebbnek kell lennie. A böngészett rajoztatással a méhcsaládok 100%-os sza­ porítása érhető el. Az ismételt böngészett rűjoztatás nem egyéb, mint a rajok további alakítása, amint a törzscsalád annyira fejlődik. Ezek a rajok akkor alakíthatók, ha a törzscsalád ereje biztosítja a megfelelő méztermést, és ezzel párhu­ 41. ábra — Böngészett zamosan az előzőén alakított raj egy családból rajok felerősítésére is képes. Közös böngészett rajok alakitása. A törzscsaládoktól kivett, méhekkel borított fiasitásos lépet kettesével, hár­ masával csoportosítjuk és így bizonyos számú rajt nye­ rünk. Ily módon egy raj alakításához 2—3 vagy még több családtól származó biológiai anyagot használunk fel, a ki­ alakított rajok erejétől függően. A munkamódszer ugyan­ az, mint az előzőkben leírtaknál. Megjegyezzük, hogy a böngészett rajokat egy vagy több családtól származó, változó számú léppel alakíthatjuk. Alakíthatók kora tavasztól nyárig, hordások előtt vagy után. A böngészett rajokhoz érett anyabölcsőt, termékeny anyát vagy a törzscsaládtól az öreg anyát is adhatjuk, ha azt a méhész fiatal anyával akarja kicserélni. Mindezek 158

42. ábra — Böngészett raj több családból

az elemek számos változatot tesznek lehetővé, amelyek alapelve ugyanaz, és ugyanahhoz a módszerhez tartoz­ nak. A söpört raj (csomagraj) E módszer azon alapszik, hogy a rajt a törzscsaládtól kivett vegyes korú méhek egy részével alakítjuk. A rajt képező méhek származhatnak egy vagy több családtól. A m i a raj n é p essé g én ek ö ssz e té te lé t ille ti, az a te r ­ m é szete s rajéh oz h ason lít.

A módszer elnevezése onnan ered, hogy a könnyebb szállítás kedvéért a rajt csomag alakú dobozba helyezzük. Ezt a módszert az USÁ-ban ma is alkalmazzák, ahol a méhek őszi elpusztítása és tavasszal mások beszerzése déli vidékekről előnyösebb az északi méhészek számára, mint­ hogy saját családjaik kiteleltetésére bizonyos mennyiségű mézet fogyasszanak. Hazánkban ez a módszer nem terjedt el. Mégis ismer­ nünk kell, mert a kis és nagy méhészetek tevékenységében egy adott pillanatban olyan helyzet adódhatik, amikor a módszer teljes vagy részleges alkalmazása indokolt. A méhek csomagolására szolgáló doboz fából készül, olyan méretre, hogy a kaptárba néhány keret helyébe be­ tehető legyen. Felső falán egy körkörös nyílás található, amelyen keresztül behelyezzük a rajt, majd a cukorszörpös etetőt, amely a szállítás alatt a táplálékot biztosítja. Az etető üres konzerves dobozból készíthető, amelyet, mi159

után szörppel megtöltöttük, ragasztóval légmentesen lezá­ runk. A doboz aljára egy szeggel nyílásokat szúrunk, ame­ lyeken keresztül a méhek a szörpöt fokozatosan fogyasztják. Minden rajszállító dobozba, kalitkába téve, egy termé­ keny anyát helyezünk, amelyet vékony dróttal felfüggesz­ tünk. A rajzásra kijelölt családoktól méhekkel borított lépeket veszünk ki, a család erejétől és a méhész számítá­ sától függően. E lépeket vízzel enyhén megpermetezzük, széles tölcséren keresztül az illető rajszállító dobozba ráz­ zuk. Ez a tölcsér bármilyen könnyű és csúszós anyagból elkészülhet. A dobozt mérlegre tesszük, s amikor 1—1,5 kg méhet beleráztunk, behelyezzük az etetőt és rögzít­ jük a doboz fedelét. Így a söpört raj szállításra kész. Rendeltetési helyére érkezve, a kaptárba néhány keret helyébe tesszük. A méhek lecsendesedése után, általában este fele, a fedelet kinyitjuk, és az etető eltávolítása után szabad utat hagyunk, hogy a raj méhei a kaptár lépeire húzódjanak. Amint a méhek egy része a lépekre átvonul, az anyát a kalitkából kiszabadítják. Amint az anya a lépeken a méhek között elvegyül, az egész raj elhagyja a do-

43. ábra — Rajszállitó láda 160

bozt, melyet kiveszünk a kaptárból és helyébe mülépeket helyezünk. A következőkben éppen úgy, mint a többi módszernél, a méhész figyelemmel kíséri a rajok fejlődését, és mind­ annyiszor eleséget ad, valahányszor erre szükség van. Amint említettük, ez a módszer hazánkban nem ter­ jedt el, de a méhek ipari tenyésztésével, a méhészeti ter­ melés sokoldalúsításával egyidejűleg a méhészeti gyakor­ latban széles körű alkalmazást nyerhet. Leírtuk a mesterséges rajoztatás legfontosabb módsze­ reit. Amint említettük, a méhészek sokkal több módszert is alkalmaznak. Ha azonban az előzőkben feltüntetett cso­ portok különböző elemeit helyesen használjuk, minden kö­ rülmények között megfelelő, a méhész érdekeit szolgáló szaporítási módszert nyerünk. A TENYÉSZALLOMANY n e v elé se A méhcsaládoknak és magának a fajnak létezése az illető biológiai egységet alkotó ogyedek tenyésztésétől és szaporításától függ. Az egyedek tenyésztését és szaporí­ tását a női és hím tenyészegyedek, illetve az anyák és a herék biztosítják. A

t e n y é s z Al l o m An y

n e v elésén ek

ir á n y ít á s a

A méhek természetes anyanevelése A méhcsalád a következő helyzetekben nevel anyát: 1. Amikor a család anyátlan, mert az anya különböző okok miatt elpusztult. Ilyen esetben a méhek pótanyabölcsöket építenek. Az anyátlanságot előidézheti a mé­ hész maga is, ha a családtól elveszi az anyát. 2. Amikor elhasználódás vagy más baleset miatt az anya petézőképessége olyan színvonalra csökken, amely már nem biztosítja a család rendes erejének megőrzésé­ hez szükséges fiasítast. Ilyen körülmények között a méh­ család az anya leváltására készül és anyabölcsőket húz. A méhész a csendes anyaváltást az anya szándékos meg­ csonkításával maga is előidézheti. Ha például az anya ] 1 — Mchcwkcdcs

161

egyik hátsó lábát eltávolítja, az anya nehezen mozog a lépőkén, kevesebb petét rak és így a méhek anyabölcsők építésével felkészülnek az anya leváltására. 3. Amikor a méhcsalád eléri fejlődésének tetőfokát, rajzásra készül. A család anyabölcsőket épít, a rajzás­ hoz szükséges anyák nevelése érdekében. A méhész elő­ segítheti a rajzásra való felkészülést serkentő etetések­ kel és a család felerősítésével, ami a petézésre szolgáló tér, illetve az egész fészektér csökkentésével párosulhat. A tenyészallomány nevelésének irányítása Említettük, hogy a méhész bizonyos eszközökkel be­ folyásolhatja az anyák nevelését. Ez a beavatkozás a ne­ velés irányításának első tényezője, azonban ez nem döntő az elért tenyészegyedek minőségi és mennyiségi értéké­ nek szempontjából, mégpedig a következő okok miatt: Amikor a család különböző okból elveszti az anyát, és így anyátlanná válik, 5—8 anyabölcsőt is épít. Ha a csa­ lád a rajzásra kedvező időpontban vált anyátlanná, ak­ kor az anyabölcsők száma a 20—25-öt is elérheti. Ilyen körülmények között az anyákat dolgozó álcákból nevelik. Ezért az ilyen bölcsőkből származó anyák gyenge minő­ ségűek, súlyuk csökkent, s ami ennél is fontosabb, a pe­ tecsövecskék száma kisebb, ami károsan befolyásolja az anya petéző képességét. A méhész, még ha a családok anyátlanitásával sok anyát is nevelhet, éppen az említett okok miatt nem le­ het megelégedve az elért anyaggal. A második helyzetben, amikor a méhek a nem meg­ felelő anya leváltása céljából nevelnek anyákat, ezeket különlegesen épített bölcsőkben nevelik, amelyeket az anya bepetéz. Az álcákat az első órától kezdve megfele­ lően táplálják, következésképpen a kikelő anyák kitűnő minőségűek, de csak a tenyésztési feltételek szempont­ jából. Egy gyengén termelő családban nevelt anya nem tekinthető minőségileg jónak, még akkor sem, ha az em­ lített feltételek között nevelték is. Hasonlóképpen az ilyen helyzetben nevelt anyák száma nagyon kevés, rendsze­ rint 1—2. A csendes anyaváltással előidézett anyaneve­ 162

lés az esetek többségében nem elégíti ki a méhész szük­ ségleteit. A rajzásra való előkészület a harmadik eset, amikor a méhek anyát nevelnek. Ezek az anyák erre a célra épí­ tett bölcsőből és azokba rakott petékből származnak. Az ilyen álcák táplálása megfelelően történik. Mind­ ezek következtében a kikelő anyák minősége kitűnő, de éppen úgy, mint az előző esetben, csak a nevelési felté­ telek szempontjából. Mivel nem minden rajzó család nagy termelőképességü, a rajbölcsőkból nevelt anyák egy ré­ sze csupán csökkent értékű családokat eredményezhet. A fentiekből világosan kitűnik, hogy abban a pilla­ natban, amikor a méhész elhatározza, hogy anyákat fog nevelni, számos olyan tényezőt kell szem előtt tartania, amelyek a méhek természetes ösztönét pozitív módon egészítik ki. Függetlenül attól, hogy a méhész mit fog tenni, a tenyészállomány nevelése természetes tevékeny­ ség marad. A tenyésztés a méhészt abban a mértékben érdekli, amint közbelépése által nagyobb jövedelmet biztosító méhállományt érhet el. Az első szempont, amelyre a méhész figyelmének ki kell terjednie, a tenyészállomány minőségi értéke. Ezt a minőségi értéket több örökletes tényező határozza meg. Ezért a méhész a tenyészállomány előállítását olyan anyagból fogja irányítani, amelyeknek örökletes tulaj­ donságai ilyen szempontból megfelelőek. A másik tényező, amelyre a méhésznek a tenyészál­ lomány nevelése által hatnia kell, a méhészetben egy ev alatt felhasználásra kerülő minőségi anyák száma. Az intenzív kihasználás következtében az anyák petéző ké­ pességének a csökkenése — ami a család fejlődési ritmu­ sának lelassulásához vezet — legalább kétévenként meg­ követeli az anyák leváltását. Ez azt jelenti, hogy ehhez a méhésznek a családok számának felével egyenlő szá­ mú anyára van szüksége. A méhcsaládok szaporításához a meglévő méhcsaládok 20 o/0-ával egyenlő számú anya szükséges. Beleszámítva azt a tartalékot, amelyet a méh­ családok rendellenes állapotának a helyrehozására léte­ sítünk, kitűnik, hogy a méhcsaládok számának 80 o/o-ával 163

egyenlő számú anya szükséges. Tartalékcsaládok haszná­ lata esetén az anyaszükséglet még nagyobb lesz. Nyilvánvaló, hogy a méhészeti tevékenység ilyen döntő tényezőjét nem hagyhatjuk kizárólag a méhekre. A tenyészállomány minőséget meghatározó tényezők Amint már említettük, a tenyészállomány minőségét döntően befolyásolja a biológiai anyag, amelyből szárma­ zik. Ezen egyrészt azokat az örökletes tulajdonságokat értjük, amelyek a jövő tenvészegyedeinek életet adó pe­ tékkel továbbítódnak, másrészt a környezet hatását a ne­ velés időszakában. Az első szempontot illetően, az új anyák örökletes tulajdonságait egyenlő mértékben befolyásolják mind a petét lerakó anya, mind a megtermékenyítést végző here. Ily módon az új élőlény kialakulásának folyamata rend­ kívül bonyolulttá válik. Általában az értékes tulajdonsá­ gokkal rendelkező szülőktől ugyanolyan tulajdonságú anyák kelnek ki, ha a környezeti feltételek nem idéztek elő bizonyos módosulásokat. A környezeti feltételek és különösen az álcáknak a dajkaméhek által történő etetése a fejlődés első szaka­ szaiban, szintén döntő jelentőségű a jó minőségű anyák nyerése céljából. A méhésznek az anyanevelést célzó irányítása kezdet­ től fogva abból áll, hogy anyanevelésre a legjobban ter­ melő családok anyáitól származó petéket használja fel, amelyek az alábbiakban leírt tulajdonságokkal rendel­ keznek. A méhésznek gondoskodnia kell arról, hogy ezeket a petéket csak szintén kitűnő tulajdonságú családok dajkaméhei etessék. És végül annak biztosítására, hogy ezek­ től az anyáktól hasonló népesség szármázhassák, a lehető­ ségekhez mérten, arról is gondoskodni kell. hogy az anyá­ kat szintén rekord családoktól származó herék terméke­ nyítsék meg. E tényezők biztosítása után a méhésznek az anya­ nevelést úgy kell irányítania, hogy kiválassza azt a hely­ zetet. amikor természetes módon a legértékesebb anyák nyerhetők. Ez a helyzet akkor jelentkezik, amikor a csa164

Iád rajzásra készül. A rajzás állapota egyaránt vonatkozik mind a család fejlődési színvonalára, mind az anyák ne­ velési idejére. A rajzás előkészületeinek a kezdeténél a mé­ hész erőteljesebbé teheti az anyanevelési hajlamot, más tényezők társításával, illetve az anyátlanítással. Egy másik tényező, amely az anyák minőségét megha­ tározza, a nevelésbe vett álcák életkora. Láttuk, hogy a természetes anyanevelésnél az anyák értéke éppen azért csökken, mert idős álcákból származ­ nak. A méh embrionális fejlődésénél említettük azokat az időszakokat, amikor a jövendő élőlény szervei kialakulnak. E szervek, és különösen az ivarszervek kialakulása a táp­ lálkozástól függ. Természetes tehát, hogy a táplálék menynyisége és minősége már a petéből kikelő álca első órájá­ tól kezdve befolyásolja az anya minőséget így a kétna­ pos álcákból nevelt anyák súlya kb. 10 o/o-ka) a háromna­ pos álcáké kb. 20 o/0-kal kisebb, mint az egynapos álcák­ ból nevelt anyák súlya. Az egynapos álcákból nevelt anyák rendszerint kevésbé fejlettek, mint azok, amelyeknél az álca kikelése pillanatában, a jövendő anya fejlődésére elő­ készített környezetet talál. A tenyészcsaládok kiválasztásánál használt mutatók A méz és viasztermelésből felbecsülhetjük a méhcsalá­ dok termelőképességét. Ezek azokat a fő mutatókat alkot­ ják, amelyeket a tenyésztésre való kiválogatásnál figye­ lemmel kísérünk. Egy méhcsalád összes méztermése a különböző hordások után kipergetett méz, a tartalék mé­ zeslépek és a fészekben maradt méz mennyiségéből szá­ mítható ki. A kipergetett mézmennyiséget családonként úgy álla­ píthatjuk meg, ha a mézes lépeket pergetés előtt és után lemérjük. A két mérés közötti különbség adja a méhcsalád árúméztermését. A fészekben vagy a mézkamrában talál­ ható méz mennyiségének megállapítására egy, cérnaszál­ lal négyzetekre osztott keretet használunk. Á négyzet ol­ dala 5 cm. Egy ilyen négyzet felületű mézes lép egyik oldalán 44 g fedett mézet vagy 25 g fedetlen mézet tartal165

ma/. Egy 10 cm méretű négyzet a lép mindkét oldalán .’*50 g mézet tartalmaz. A lépekben levő mézmennyiséget a következőképpen állapítjuk meg: Egy fekvőkaptár kere­ te (420 x 270 mm) mindkét oldalán fedett mézzel tele .*>,5— 4,0 kg mézet tartalmaz. A többfiókos kaptár kerete (420 X 210 mm) 2,5— 3,0 kg mézet, míg a rakodókaptár mézkamrájában levő keret (420 X 145 mm) 1,5— 2 kg mé­ zet tartalmaz. Egy család összviasztermelését úgy állapítjuk meg, ha összeadjuk a fedelezésből származó viaszt, a keretek, a kaptár faláról és aljáról letakarított viaszt, továbbá az vpittető keretben levő viaszt. Egy mülép kiépítéséhez a méhek a következő mennyiségű viaszt adagolják: a 420 X 270 mm belvilágú keretnél 70 g-ot, a 420 X 145 mm-es keretnél 35 g-ot és 420 X 210 mm-es többfiókos keretnél 55 g viaszt. Az anya petéző képessége, vagyis az egy idény alatt az anya által lerakott peték mennyisége azon fő tényezők egyike, amelyek a méhcsalád fejlődési ritm usát egy idény alatt meghatározzák. Azokon a vidékeken, ahol az akác adja a főhordást, olyan családokat választunk ki tenyész­ tésre, amelyek az idény első felében fejlődnek nagyon erő­ teljesen és így fejlődésük csúcspontját a főhordásnál érik el. Abban az esetben, ha a főhordás kései (málna), olyan családokat választunk ki, amelyeknek fejlődési ritmusa az idény kezdetén lassú, de fejlődésük fokozódik és csúcs­ pontját a föhordás előtt éri el. Az anya által egy idényben lerakott peték mennyiségét megállapíthatjuk, ha tavasz kezdetétől késő őszig 12 na­ ponként felbecsüljük a családoknál levő fedett fiasítás mennyiségét. Ennek megállapítására a négyzetekre osztott keretet használjuk, s egy 5 cm-es oldalú négyzetre 100 sej­ tet számítunk. Az anya, amely egy idény alatt több mint 180 000 petét rak le, jól petéző anyának számit. A teleléssel szembeni ellenállóság. A méhcsaládnak te­ leléssel szembeni ellenállóságát a méhek téli elpusztulá­ sából, a telelés alatti élelemfogyasztásából, a családok ta­ vaszi általános állapotától függően állapítjuk meg. Az elpusztult méhek mennyiségét a téli és tavaszi tisz­ tuló kirepülés előtt végzett ellenőrzések alkalmával, a kap166

tár alján talált méhhullák mennyisége után állapítjuk meg. A telelés alatti táplálékfogyasztást a telelés előtt a fészekben levő tartalék mennyiségének és tavasszal, az erőteljes fiasításnevelés előtt talált mézmennyiségnek a különbsége adja. A családok általános állapotára utal a fészekben talált hasmenéses foltok és nedvesség jelenléte vagy hiánya. Teleléssel szemben ellenálló családnak tekintjük és tenyésztésre kiválasztjuk azokat a családokat, amelyek a csökkent téli elhullás mellett kevés élelmet is fogyasz­ tanak. A méhbetegségekkel szembeni ellenállóképességet a méheknek az év folyamán észlelt egészségi állapotából ál­ lapítjuk nieg. Nemesítési céllal csakis egészséges és be­ tegségekkel szemben ellenálló családokat választunk ki. A beteg családokat a tenyésztésből kizárjuk és a nemesí­ tést végző méhészetekből eltávolítjuk. A szelídség a hazai méhek igen nagyra becsült tulaj­ donsága. Szelídségen értjük azt a tulajdonságot, hogy a méhcsalád nem izgatott a kaptárbontás idején. Szelídnek mondhatók azok a méhek, amelyeknél kevés füsttel és álarc nélkül lehet dolgozni. A méhcsalád tenyésztésre való kiválasztása feltétlen hozzájárul a méhészet munkatermelékenységének növelé­ séhez. A fő mutatókon kívül a méhcsaládok tenyésztésre való kiválasztásánál még más tulajdonságokat is szem előtt tartunk, amelyek a méhcsaládokat jellemzik éspedig: a rajzásra való hajlam, a méhek repülésének intenzitása hordás alatt, a repülés intenzitása kedvezőtlen légköri feltételek mellett, a méz elraktározásának jellege a fé­ szekben, a méhek viselkedése a lépőkén kezelés közben és a nemesítéssel kapcsolatos más tulajdonságok. A méhcsaládok nemesítésre történő kiválasztásánál egyes egységek az alaktani tulajdonságokat (a szipóka hossza, a tergit szélessége, a méhek színe) is figyelembe veszik.

167

AZ ANYANEVELÉS TECHNOLÓGIÁJA A nagy méhészetek anyaszükségletének a kielégítése vagy értékesítés érdekében, az anyanevelést bizonyos technológia betartásával kell megszervezni. E döntő tech­ nológia keretén belül megemlítünk nehányat: íiatal álca vagy pete biztosítása, amelyből az anya ki fog kelni; ezek­ nek az álcáknak a táplálása és gondozása; az anyák kike­ lése és megtermékenyülésük megszervezése stb. Mind­ ezek a szempontok a nevelés technológiájának bizonyos szakaszaira jellemzők. Az összes fázisoknál a fő elemet a méhcsalád alkotja, amelyre a méhész tevékenysége irá­ nyul. Ezért az anyanevelést a következő családok vagy családcsoportok megállapításával kezdjük: — tenyészcsalád, amely biztosítja a szükséges álcákat vagy petéket; — dajkacsaládok, amelyek nevelik az anya-fiasítást, amíg az érett anyabölcsó szakaszába lép; — megtermékenyítéshez szükséges heréket biztosító családok; — a kölyökcsaládok benépesítéséhez szükséges dolgo­ zókat biztosító családok. Kevés anya nevelése esetén, a tenyészcsalád lehet egyben a dajkacsalád is, sőt esetleg ugyanaz a család szolgáltathatja a szükséges heréket is. A tenyészcsalád előkészítése Azoknak a tenyészcsaládoknak, amelyek az anyaneve­ léshez szükséges petéket és álcákat szolgáltatják, a méhé­ szet legjobb családjainak kell lenniök. Kiválasztásuk a nyilvántartások és a méhész megfigyelése alapján törté­ nik, szem előtt tartva az előzőkben leírt tényezőket. A kiválasztott családot úgy gondozzuk, hogy biztosít­ sa az anyák tevékenységéhez szükséges feltételeket. Tud­ nunk kell, hogy az anya csak erős családban fejtheti ki jó tulajdonságait. Biztosítani kell a megfelelő számú fia­ tal méheket, amelyek bőségesen táplálják az anyát, va­ lamint az álcákat, már a petéből való kikelésük utáni el­ ső óráktól kezdve. Ezért biztosítani kell számukra a szük­ séges virágport és nektárt is. 168

Megjelelő korú álcák nyerése. Mivel az álcák élet­ kora nagymértékben befolyásolja az anya minőségét, szükséges, hogy a méhész olyan intézkedéseket foganato­ sítson, amelyek által elegendő fiatal álca áll rendelkezé­ sére s ezeknek életkorát pontosan ismerje. Ez petéztető tok segítségével állapítható meg, ekképpen kényszeríthetjük az anyát, hogy egy bizonyos lépet petézzen be. A petéztető tok egyetlen keretre méretezett doboz, amely­ nek oldalai Hanemann-rácsból vannak készítve, amelyen át a méhek közlekedhetnek, az anya azonban nem. Ezt a petéztető tokot egy újonnan kiépített léppel vagy olyan léppel, amelyből 1—2 méhnemzedék már ki­ kelt, a tenyészcsalád fészkébe helyezzük, miután az anyát már előzőleg betettük. A méhek, amikor megérzik a pe­ téztető tokban az anya jelenlétét, köréje csoportosulnak és táplálják. Az anya a teljes tevékenység szakaszában lévén bepetézi az illető lépet. Ily módon pontosan előál­ líthatok bizonyos korú álcák. Használható petéztető ka­ litka is, anyarácsból, a lép egyik felére vagy annak csak egyharmad részére. Miután az anya a lép egyharmadát bepetézte, a petéztető tokot tovább helyezzük, és így foly­ tonosan meghatározott korú álcákat nyerünk. Meghatározott korú álcák petéztető tok nélkül is nyer­ hetők. Ebben az esetben a család fészkében csak mézzel, virágporral vagy hasítással elfoglalt lépeket hagyunk. Az így előkészített fészek közepébe egy üres keretet he­ lyezünk. Mivel az anyának nem áll rendelkezésére más lép, azt nagyon rövid idő alatt bepetézi. Az így nyert álcákat vagy petéket anyanevelésre használjuk, az utóbb leírt módszerek valamelyikével. A dajkacsaládok előkészítése Amint már említettük, a szülők által átadott örökle­ tes tulajdonságok mellett az anya minőségére különös ha­ tással vannak — amely a fajtajellegek megváltoztatásáig is terjedhet — a környezeti feltételek, amelyek között az anya az álca állapot első pillanatától a bölcső beéréséig nevelődik. E feltételek kielégitésct a dajkacsalád biztosít­ ja, következésképpen a tenyészcsaládéhoz hasonló érté­ kes tulajdonságokkal kell rendelkeznie. 169

A dajkacsalád előkészítésének fő célja a család fejlő­ désének biztosítása a legjobb feltételek között, hogy el­ érhesse fejlődésének tetőfokát, amikor a rajzás ösztöne fellép. Ezért kora tavasszal, minél korábban, az anyanevelés­ re kiválasztott dajkacsaládot serkentő etetéssel, elegendő lép biztosításával és megfelelő gondozással arra kénysze­ rítjük, hogy minél több fiasítást neveljen. Ugyancsak a sok dajkaméh biztosítása céljából a daj­ kacsaládoktól kivehetők a nyílt íiasitásos lépek, hogy a méhek csak az anya álcáit táplálhassák. A dajkacsalád előkészítésénél, ha szükséges, a fészket is leszűkíthetjük, hogy a méhek a léputcákat jól boríthassák. Hasonlókép­ pen elegendő méz és főleg virágpor tartalékot kell biz­ tosítani a családnak. Az eddig felsorolt előkészületek a család fejlődésének serkentésére vonatkoznak, hogy az természetes módon el­ indítsa az anyanevelés folyamatát. A biztosabb eredmény elérése érdekében más módszereket is felhasználhatunk, mint az anyátlanítást vagy a népesség egy részének anyátlanítását. Ily módon a jövendő anyák álcái nevelhe­ tők a dajkacsalád anyátlanításával vagy anélkül, vagy mindkét szempontból összehangoló eljárás igénybevételé­ vel. A dajkacsalád anyátlaniiása esetén szükséges i7iunkáiatok mind az anya eltávolítására vonatkoznak. Az anyátlanítás a következő eljárások egyikével valósítható meg: a) Az álcák behelyezése előtt 9 nappal a dajkacsaládlól elvesszük az anyát, 1—2 fiasításos kerettel és a rajta levő méhekkel együtt, egy kölyökcsaládot alkotva. Kilenc nap múlva az anyátlanított családot ellenőrizzük, és a ki­ épített anyabölcsőket megsemmisítjük. Mivel ez alatt a család nem nevelhet anyát saját hasításából, a dajkacsa­ lád befogadja nevelésre a tenyészcsaládtól áthelyezett ál­ cákat vagy petéket. b) Gyorsabb eljárás, ha a dajkacsaládot teljesen anyátlanitjuk. így az álcák behelyezése előtt kb. 6 órával a dajkacsaládtól kivesszük az anyát, valamint az összes álcás és petés lépeket, hogy a méhek saját fiasításukból ne nevelhessenek anyát. Ezzel a biológiai anyaggal egy rajt alakítunk. Mivel a dajkaméhek többsége a fiasításos ke170

rétén van, enyhe mozdulattal lerázzuk, és a lépeken csak a szükséges méheket hagyjuk meg. c) A harmadik eljárás, amikor az anyát a kaptár egyik rekeszében anyaráccsal elkülönítjük. Ily módon a család tevékenysége normális, mert az anya jelen van. Ezzel szemben abban a rekeszben, ahol az anya nem köz­ lekedhet, 9 nap alatt az összes fiasítás be lesz fedve. Az álcák behelyezése előtt egy nappal az anyát az összes nyílt fiasítással az illető rekeszből egy másik kaptárba helyezzük át, rajt alkotva, a dajkacsalád pedig anyátlan marad. A dajkacsalád anyátlanitása nélküli anyanevelés ese­ tén szükséges munkálatok. A jövendő anya álcájának el­ fogadását és nevelését hangsúlyozó tényező: az anya be­ folyásának csökkentése egy bizonyos méhcsoportnál, vagyis a család részleges anyátlanitása. A méhészeti gya­ korlatban sokszor azzal hogy az anyát a fészek egyik ol­ dalára eltávolítjuk, és a fiasításos keretek közé 3—5 méz­ zel és virágporral teli lépet teszünk, az anya nélküli rész­ ben a méhek anyátlannak érzik magukat és bölcsőket kezdenek húzni. A dajkacsaládban az anya befolyását úgy is csökkenthetjük, hogy az anyát — a választódeszka ki­ sebb részével ellátott — anyaráccsal elkülönítjük a család többi részétől. Az anyás részben biztosítjuk a fiasitásnevelcshez szükséges teret. Az elkülönítés utáni 9. napon az anyátlan rekeszben az összes fiasítás be van fedve és a kiépített anyabölcsök megsemmisítése után beadhatók nevelésre a tenyészcsaladtól származó álcák. k o l y o k c s a l Ad o k h a s z n á l a t a e s e t é n v é g z e n d ő m unkalatok

Megállapították, hogy ha egy anyás családhoz neve­ lésbe vett álcás bölcsöket adunk be, ezeket az anyás csa­ lád tovább neveli, minden nehézség nélkül. Ez vezette rá a méhészeket arra, hogy a nem anyátlanitott családok­ kal párhuzamosan kölyökcsaládokat is használjanak. Eze­ ket a családokat 3—4 keretet befogadó kis kaptárakba he­ lyezzük el. Megfelelő szellőztetés biztosítása érdekében a kaptár aljának felét szitaszövettel helyettesítjük. A család 171

lefedésére nem szükséges kaptártető, elég egy egyszerű fedődeszka. A kölyökcsaládokat úgy alakítjuk, hogy egy nagyon erős családtól 7—8 fészekkeretről a méheket le­ rázzuk. Kialakításuk után tanácsos a kölyökcsaládot 4—6 órán át hűvös helyen tartani. Kb. 6 óra elteltével az anyahiány következtében az álcákat nevelésbe fogják. Az álcás anyabölcsőket egy lécre rögzíthetjük és azt a fedődeszkára illesztjük. Ugyanígy az anyabölcső-tartókat egy keretbe is rögzíthetjük, és úgy adhatjuk be. A lépek el­ rendezésénél vigyáznunk kell, hogy megfelelő helyet biz­ tosítsunk az álca behelyezésére. Ebben a térben a méhek összezsúfolódnak, és az álcák behelyezésekor azokat azon­ nal elfogadják. Kb. 18—24 óra után az álcákat a nem anyátlanitott családokhoz adjuk át további nevelésre. Sok­ szor az álcák nevelésének folytatására nem szükséges semmi intézkedést tenni. Rendszerint azonban a nem anyátlanitott dajkacsalád fészkének közepébe anyarácscsal elkülönítve helyezzük be az anyabölcsőket tartalma­ zó lépet, hogy ne legyen közvetlen érintkezésbe az anyá­ val. A kölyökcsalád a második sorozat nevelésére is fel­ használható. A TENYÉSZANYAG ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK MÓDJAI A tenyészcsalád által előállított tenyészanyag (az álcák vagy peték) bizonyos előkészítés után adható be a dajka­ családhoz. Az előkészítésre a következőkben leírt eljárá­ sok egyikét használjuk. A peték és álcák nevelése az eredeti sejtekben Ezt az eljárást a következő módszerek egyikével hajt­ hatjuk végre: Az álcákat tartalmazó lépek behelyezése a dajkacsalá­ dokhoz. E célból ezeket a lépeket felső harmaduknál víz­ szintesen levágjuk, úgyhogy a vágás hosszában egy sor álcás sejt maradjon. A lép vágását úgy is elvégezhetjük, hogy egy vagy két háromszög csúcsával lefele megma­ radjon. A bölcsők jobb elhelyezhetősége, az anyák jobb gondozása és fejlődése érdekében a sejtsor teljes hosz172

szóban két-két álcát eltávolítunk, s a harmadikat meg­ hagyjuk. Jó, ha az álcás sejtek magasságának egyharmadát lerövidítjük. Az így előkészített lépet a dajkacsalád­ hoz, az erre szánt helyre tesszük be. A kivágott álcás sejtek behelyezése a dajkacsaládhoz. A műveletet a következőképpen hajtjuk végre: a tenyészcsaládnál levő álcás lépeket, amelyek egynapos álcákat tartalmaznak, egyenletes, egy sejtsoros sávokra vágjuk fel, amelyeknek egyharmadát lerövidítjük. Ellenkező ol­ dalon a sejteket majdnem az alapjukig vágjuk vissza. Eb­ ből a sávból egyetlen álcás sejtet tartalmazó darabokat készítünk. Az így előkészített sejtet különböző alakú böl­ csőtartóra ragasztjuk. A bölcsőtartó alakját attól függően választjuk meg, hogy milyen módszerrel adjuk be a daj­ kacsaládnak. A legegyszerűbb bölcsőtartók a vékony falemezkék, például a gyufásdobozból vagy műanyagból készült ékek. Az ék alakú bölcsőtartókat, miután a bölcsőket felra­ gasztottuk, egy vagy két sorban egy mézes-virágporos lépbe szúrjuk, amelyet majd a dajkacsaládnak adunk be. A leírt eljárások egyszerűek és könnyen alkalmazha­ tók, de nagy számú anya előállítása esetén megvan az a hátránya, hogy a nevelésre alkalmas álcák nagy része a sejtek levágásával tönkremegy. A peték vagy álcák áthelyezése Előkészítő munkálatok. E módszer alkalmazásához elő­ ször is mesterséges anyabölcsőket kell készítenünk, ame­ lyekbe azután áthelyezzük a tény észcsaládnál nyert pe­ téket vagy álcákat. Ezeket az anyabölcsöket viaszból ké­ szítjük, az egyik végén lekerekített fabot segítségével. A 8 mm átmérőjű, lekerekített vége egy kissé kúp alakú, hogy az elkészített bölcső könnyebben lefejthető legyen. A termelékenység növelése érdekében egy tartóra több botocska is szerelhető. Használat előtt ezeket a bölcsöformákat vízben tartjuk, amíg a farostok közötti hézagok teljesen megtelnek vízzel és nem engedik a forró viasz behatolását, ami megnehezítené a bölcsőnek a leválását a formáról. Ezzel párhuzamosan jó minőségű viaszt ol-

44. ábra — Különböző bölcsótartók

vasztunk fel egy víz föle helyezett edényben. Ila a vi­ aszt közvetlen lángon melegítjük, nemcsak a viasz minő­ sége romlik, hanem az anyabölcsők készítése és a for­ máról való lefejtése is megnehezedik. Miután így a for­ mát és a viaszt előkészítettük, a fabotocskát 3—4-szer a forró viaszba mártva, a mesterséges bölcső készen van. Minden bemártás után kis szünetet tartunk, hogy a viasz a formán megkeményedjék. Annak érdekében, hogy az anyabölcső fala az alja fele vastagabb legyen, a fabotocs­ kát először 5 mm mélyen nyomjuk a viaszba, majd foko­ zatosan mind mélyebben, úgyhogy az utolsó viaszréteg 8 mm magasan legyen. A viasz megszilárdulásának si­ ettetése érdekében az utolsó bemártás után az anyabölcsó-kezdeményt előre előkészített vizes edénybe merít­ jük. Majd az anyabölcsőt ujjainkkal megfogva, enyhén megcsavarva, levesszük a formáról. Az így előállított anyabölcső-kezdeményeket különbö­ ző alakú tartókra ragasztjuk. A tartók alakja lehet: — faék alakú, amelyet már az előzőkben leírtunk; — fából készült, négyzet alakú bölcsőtartók, amelyek­ nek oldalszélességc 20—25 mm, vastagsága kb. 5 mm.

45. ábra — Tenyészkeret mesterséges anyabölcsókkel

174

Ezeket a falapocskákat 20—25 mm széles és 10 mm vastag lécre ragasztjuk viasszal, vagy fecskefarok met­ szetű harántüregbe rögzítjük; — dugó alakú bölcsőtartók, amelyeket a lécre rögzí­ tünk, az e célra készült nyílásokba. A mesterséges bölcsőket egy csepp olvasztott viasszal rögzítjük a bölcsőtartókra, de vigyázva, hogy a viasz ne legyen túlságosan forró, és azonnal ráhelyezzük a bölcső alját. A viaszcseppet hagyhatjuk megszilárdulni, majd a bölcsőtartó rögzítése pillanatában egy melegített fém­ tárggyal újra megolvasztjuk. Minden lécre 14—16 anyabölcsőt ragasztunk. Ezeket a léceket kettesével a kaptár kereteibe helyezzük. A ke­ retek oldalsó lécein megfelelő vájatokat képezünk, vagy a szükséges vájatokkal ellátott lécdarabokat rögzítjük a ke­ retlécre. Az így előkészített keretben 28—32 anyabölcső talál­ ható, amelyekbe behelyezhetők az álcák. Az álca áthe­ lyezésére finom álcázó lapátocskát (spatulát) használunk, amelyet a méhész is elkészíthet. Erre a célra kerékpár küllőt használhatunk, amelyet lágyítás után az egyik vé­ génél papírvékonyságúra elvékonyítunk. E művelet után a lapos végét kissé kúposra alakítjuk, hogy kb. 1 mm szélesen végződjék és végét lekerekítjük. Az utolsó 2— 2,5 mm-es részt kb. 120° szögben meghajlítjuk. A lapátocska csúcsa az újraedzés következtében rugalmassá vá­ lik, és lehetővé teszi az álcák könnyű áthelyezését. Az álcák áthelyezése. Az álcák áthelyezése előtt a mesterséges bölcsőket tartalmazó tenyészkeretet a daj-

46. ábra — Az áthelye­ ző lapátocska és az álca áthelyezésének módja

175

kacsaládhoz helyezzük be, ahol legalább 6 órán á t hagy­ juk. Ez alatt az idő alatt a méhek tenyésztésre előkészí­ tik. kiépitik, kitakarítják és kifényesítik. Az áthelyezés pillanatában az álcás lépet úgy kell elhelyeznünk, hogy a fény a sejtek aljáig bejusson. A sötétebb alapon az ál­ cák jobban láthatók, ezért ha olyan léppel dolgozunk, amelyen ez az első fiasítás nemzedék, egy fekete anyagot teszünk alá ja. A lapátocskát a sejt egyik oldalához támasztva, he­ gyét a sejt aljáig az álca alá helyezzük. A kiemelt ál­ cát a mesterséges bölcsőbe helyezzük, úgyhogy a lapá­ tocskát enyhén a bölcső aljának nyomjuk, és ezzel párhu­ zamosan az áthelyező lapátocskát kihúzzuk az álca alól. Egyes méhészek az álca áthelyezése előtt a mestersé­ ges lép aljára kevés anyapempőt helyeznek, hogy az át­ helyezés pillanatában az álca táplálása már biztosítva le­ gyen. Az anyanevelés nagyon jól sikerül, ha előzetesen nem is biztosítjuk az anyapempőt. Kettős áthelyezés. Az ismételt áthelyezés célja meg­ akadályozni az álcák esetleges kiéhezését, az áthelyezés­ kor megszüntetett táplálás miatt. A művelet egyszerű á t­ helyezésből áll, majd az álcákat eltávolítva, újabb álcákat helyezünk a méhek által lerakott pempőre. Ily módon a második sorozat álcának már az első pillanattól rendel­ kezésére áll a bőséges táplálék, amely magától a dajka­ családtól származik. A második áthelyezésre megfelelő álcákat vagy peté­ ket használunk. a)A másodszori áthelyezést mindenben a szokásos át­ helyezés szabályainak betartásával végezzük. Az első át­ helyezés után 12—24 óra múlva, az anyabölcsős tenyészkereteket kivesszük a dajkacsaládtól. A nevelésbe vett álcákat eltávolítjuk, és a méhek által a bölcsőkbe helye­ zett anyapempőre más álcát teszünk. Mivel az anyák ezekből a másodszor áthelyezett álcákból lesznek, ezért ezeknek az álcáknak a tenyészcsaládoktól kell származniok. Életkoruk minél fiatalabb legyen, de semmi körül­ mények között sem lehetnek 24 óránál idősebbek. Mivel az először betett álcák csak arra valók, hogy a méheket a pempő behelyezésére késztessék, azért ezek más csalá­ 176

dóktól is származhatnak, de vigyázzunk arra, hogy a tenyészcsalád biztosítsa a második sorozathoz szükséges tenyészanyagot, amelyből az anyák fognak kikelni. b) A kettős áthelyezés által nyert anyák jobb minősé­ gűek, mint a többi módszerrel előállítottak. Ez természe­ tes is, mert bármilyen fiatal is legyen az álca, áthelyezé­ séig mint dolgozóméh-fiasítást táplálják. Márpedig, amint már az előzőkben említettük, a kifejlődő anyának a leg­ több szerve az embrionális szakaszban, tehát az álcának petéből történő kikelése előtt fejlődik ki. Hasonlókép­ pen, a méhek az álca kikelése előtt néhány órával helye­ zik a szükséges táplálékot a sejtbe. Első nap az anyaál­ ca súlya kb. kétszer nagyobb, mint azé, amelyből dolgozó méh kel ki. Még ennél is fontosabbak az ivarszervek fej­ lődésével kapcsolatos minőségi folyamatok, amelyek az álca-állapot első óráiban játszódnak le. Azt hisszük te­ hát, fölösleges hangsúlyozni annak szükségességét, hogy már az álcaállapot előtt a sejtben az anyaálcának szüksé­ ges táplálék legyen, nem pedig az, amelyet a dolgozó mé­ hek álcái fogyasztanak. A petéből történő anyanevelés kérdésével a méhészek már régóta foglalkoznak, a munkát azonban nagyon meg­ nehezíti, hogy a méhcsalád nem fogad el idegen petét, s azt a bölcsők kitakarításakor eltávolítják. Jobban elfo­ gadják a méhek azokat a petéket, amelyekből a dajkacsa­ ládhoz történő beadás utáni első órában vagy első órák­ ban kikelnek az álcák. Ehhez természetesen a tenyészcsaládban az anya petézését úgy kell irányítani, hogy a iépeken a peték lerakásának idejét egy órányi pontosság­ gal meg lehessen különböztetni. A peték használata a második áthelyezésnél az egyet­ len különbség a közönséges kettős áthelyezés módszeré­ vel szemben. A peték áthelyezése nagyon kényes művelet. Általá­ ban a petét a sejt aljának egy részével együtt helyezzük át, amelyhez a pete rátapad. Ezért jó, ha a felhasznált lépben ez az első fiasilás-nemzedék. A pete áthelyezésére metszőceruzát használunk, amely a Méhész Egyesület üz­ leteiből szerezhető be. A munka megkönnyítése érdekében a petés sejteket majdnem tövig lerövidítjük, a lép mindkét oldalán. A 12 - Míhcukedé»

177

metszőcoruzát, amely lyukasztóvasszerüen működik, úgy helyezzük a sejtbe, hogy ne sértsük meg a petét. A pe­ tét tartalmazó darabokat a munkaasztalon egy papírra he­ lyezzük, majd egy csipesz segítségével az anyabölcsőbe, a pempőre helyezzük, ahonnan előzőleg eltávolítottuk a ne­ velésbe vett álcát. A lépdarabkát nagyon könnyedén a méhpempőbe nyomjuk, mialatt a pete, embrionális fejlődésének végén lévén, egy finom hártyán keresztül érintkezik a táplá­ lékkal. Miután a petéket mind áthelyeztük az anyabölcsökbe, a tenyészkeretet beadjuk a dajkacsaládnak. A pete-áthelyezés módszerét azonban még nem dol­ gozták ki kellően. A méhészeknek megvan az a lehetősé­ gük, hogy újításokkal tökéletesítsék ezt a módszert, amely határozottan megtéríti a ráfordított fáradtságot, az elő­ állított anyák minősége által. A dajkacsaládok gondozása a tenyészanyag beadása után Miután a dajkacsaládot utoljára átvizsgáltuk az anya­ bölcsők jelenléte szempontjából, és ha vannak, azokat megsemmisítettük, behelyezzük a fészek közepébe a te­ nyészkeretet az anyabölcsőkkel. Ha két keretet adunk ne­ velésre a családnak, akkor a két keret közé egy fedett íiasitásos lépet helyezünk. A tenyészkeret helyét már a család anyátlan ításakor a keretek közötti tér megterem­ tésével biztosítjuk. Ily módon ebben a térben összezsú­ folódnak a méhek, általában fiatal méhek, amelyek a be­ adott anyabölcsőket azonnal elfogadják. A nevelés egész ideje alatt az illető család fészkében biztosítjuk a méz- és különösen a virágpor-tartalékot. Ila ezek a táplálékok a természetben hiányoznak, akkor a méhésznek kell pótolnia azokat. A beadás után 24 órára az anyabölcsős tény észkerete­ ket ellenőrizzük. Jónak nevezzük a bölcsők elfogadását, ha azoknak 80 % -át a méhek nevelésbe vették. Ellenőriz­ zük ezenkívül a sejtekbe adott méhpempő mennyiségét is. A jó nevelés biztosítása érdekében egy erős dajkacsa­ ládhoz legfeljebb 60—65 álcát adunk be. 48—72f óra eltel178

tővel az anyabölcsőket másod­ szor is ellenőrizzük, ős csak a megfelelőket hagyjuk meg (fe­ lülvizsgáljuk az álcák fejlődé­ sét, a táplálék mennyiségét, a bölcsők alakját és nagyságát stb.). Feltételezve, hogy az álcák egynaposak voltak, a beadás után 12 napra kelnek ki az első anyák. Annak érdekében, hogy az első anyák kikelése után a 47. ábra — Kalitka
179

A hcrcncvelés munkálatai A családok e célra való kiválasztásánál mindazokat a szempontokat szem előtt kell tartanunk, amelyek bizto­ sítják. hogy erre a célra értékes tulajdonságú családokat használjunk fel. A kiválasztott családot idejében előké­ szítjük, mert a herék és az anyák fejlődése és ivari érett­ sége között 15 nap eltérés van. Ha a herék neveléséhez 15 nappal hamarabb hozzáfogunk, mint az anyanevelés­ hez, akkor elérjük, hogy amikor a meg nem termékenyí­ tett anyák elérik ivarérettségüket, a méhészetben bizto­ sítva legyenek a megtermékenyítéshez szükséges he­ rék is. A méhészetben a herenevelést tavasszal, az idő felme­ legedésével meg kell kezdeni. E célból a kiválasztott csa­ ládok fészkének közepébe 1—2 heresejtes lépet helye­ zünk be. Az előállítandó megtermékenyített anyák számától füg­ gően állapítjuk meg a herenevelő családok számát. Álta­ lában egy család, amely 1—2 hereíiasításos keretet kap, elegendő 50—100 anya számára és biztosítja a nászrepü­ lések idején a megfelelő számú herét. Olyan méhészetek esetében, amelyek egész idény alatt nevelnek anyát, a herenevelés folytonossága érdekében a herenevelő családokhoz 7 naponként egy heresejtes lé­ pet adunk be. Amilyen mértékben a heresejtes lépeket a méhek elfogadják, s azt az anya bepetézi, a lépek kivehe­ tők és más családoknak adhatók be, helyükbe pedig fe­ dett dolgozófiasítást adunk, hogy állandóan biztosítsuk a dajkamehek nagy számát. A herenevelést a megtermékenyítéshez szükséges he­ rék számától függően folytatjuk és az utolsó anyaálca so­ rozatnak nevelésre történő beadása előtt 21. nappal fe­ jezzük be. Abban az esetben, ha az anyák elkerülik a heresejtes iépeket, ezeket a lépeket petéztető tokba tesszük az anyá­ val együtt, és a herenevelő családot serkentő etetésben részesítjük. A herenevelés teljes időszakában a családokat cukorszörppel és fehérje-anyagokkal, lehetőleg virágporos mé­ zes lepénnyel serkentjük. 180

Az anyapároztatás módjától függően, a herenevelő csa­ ládokat a méhészetben vagy az anyapároztató telepeken tartjuk. AZ ANYÁK PÁRZÁSÁNAK MEGSZERVEZÉSE

Megtermékenyített anyák nyerése céljából a kikelésre kész anyabölcsőket vagy a meg nem termékenyült anyá­ kat anyátlanított családoknak vagy kölyökcsaládoknak ad­ juk be. Az anyabölcsők és meg nem termékenyült anyák használata bizonyos előnyökkel és hátrányokkal jár. Így az anyabölcsőket a méhek könnyebben elfogadják, de be­ adásuktól az anyák megtermékenyüléséig 18—20 nap szükséges, eltérően a meg nem termékenyített anyákkal szemben, amelyeket nehezebben fogad el a család, de megtermékeny ülésükig csak 12—15 nap szükséges. Ez a különbség azzal magyarázható, hogy kikelés után az anyá­ nak kb. 8 napra van szüksége ahhoz, hogy éretté váljék és legalább 4—6 nap szükséges ahhoz, hogy az anya megtermékenyülésre alkalmassá váljék. Ha az anyabölcsőket nem szigeteljük el, akkor az ál­ cák áthelyezése után legfeljebb 9—10 nappal adjuk be. Bármilyen késés az egész sorozat megsemmisülését okoz­ hatja, ha az álcák között egy idősebb is volt. Ez a korai anya kikelve megsemmisíti a többi bölcsöt. Egyes böl­ csőket nem fogadnak el a méhek. Miután ennek okait ki­ küszöböltük, a következő napon helyükbe egy másik böl­ csőt adunk be, mielőtt az anya kikelne. A bölcsők beadá­ sa után 24 órára ellenőrizzük, hogyan fogadták el a mé­ hek, a továbbiakban pedig figyelemmel kísérjük az anyák kikelését, állapotukat, testi fejlődésüket és épségüket. A gyengén fejlett vagy hibás anyákat kicseréljük. A megfe­ lelőnek talált anyákat megjelöljük — ha a méhész hasz­ nálja a jelölést —, majd az anyát nyugodtan hagyjuk, hogy ivaréretté váljék és megtermékenyüljön. Abban az esetben, ha meg nem termékenyített anyát használunk, az a dajkacsaládban kalitkába téve kell ki, és ott hagyjuk még 5—6 napig, amíg ivaréretté válik. A családhoz anyakalitkába zárva az ismertetett módon adjuk be. Az anyakalitkának olyannak kell lennie, hogy minél több dolgozó méh érintkezhessék az anyával, tehát 181

a s/itaszövet felülete minél nagyobb legyen. A beadás után kb. 48 órára ellenőrizzük az anyák elfogadását. Ha a méhek a kalitka falón át az anyát etetik, az anya ki­ engedhető. Ha a méhek ellenségesen viselkednek, a ka­ litka fölött összetömörülnek, igyekeznek megfogni vagy megszűrni az anyát, akkor meg kell keresnünk az okot, amiért a méhek nem fogadják el az anyát. Az anyabölcsők, valamint a meg nem termékenyített anyak be nem fogadásának okai lehetnek: termékeny vagy meg nem termékenyített anya jelenléte, saját fiasítasból átalakított anyabölcső jelenléte, vagy öreg né­ pesség, amely között esetleg álanyák is vannak. Általában a rendes családokban vagy kölyökcsaládokban a nyílt fiasitás és pete hiánya elősegíti a bölcsők, de különösképpen a meg nem termékenyített anyák elfoga­ dásit. Rendszerint az anyák kikelése utáni 10. napon az anyák megtermékenyülnek. A megtermékenyítés ellen­ őrizhető az anya általános kinézéséről, a megtermékenyülés jeléről, de mindenekelőtt a petézés megkezdéséről és a fiasitás befedéséről. Az anyák megtermékenyülése a kölyökcsaládban Az anyapároztató kölyökcsaládok kicsi méhcsaládok, amelyekben a meg nem termékenyített anyákat mindad­ dig őrizzük, amíg megtermékenyülnek és petézni kezde­ nek. Az e célra felhasznált kölyökcsalád különböző nagy­ ságú és alakú lehet, a méhész által követett céltól, a ren­ delkezésre álló felszereléstől és a méhész szakképzettsé­ gétől függően. A kölyökcsaládot alkotó egyedek minimális és maxi­ mális határa között széles skála van. Általában a pároztató kölyökcsaládok erejük szerint ¡ égy csoportot alkotnak: nagy, közepes, kicsi és nagyon kit-M kölyökcsaládok. A sajat szükségletre termelő méhészetekben nagy és közepes kölyökesaládokat használnak. E kölyökcsalódoknak elhelyezése nem igényel különleges kaptárt, hanem könnyiií l>erendezhetö a meglevő és nem használt kaptá182

rakban, mézkamrákban, rajszállitó ládákban stb. A kis és nagyon kicsi kölyökcsaládok számára e célra szolgáló különleges kaptárocskák használatosak, amelyeket főleg a kereskedelmi célra szolgáló anyanevelő telepek hasz­ nálnak. A nagy és közepes kölyökcsaládok. A nagy kölyök­ családok alakításánál rendszerint 2—4 szabványkeretet használunk fel. A kölyökcsaládokat vagy a fekvőkaptár­ ban vagy a rakodókaptárak második fiókjában helyezzük el, miután azokat 2—3 vagy 4 rekeszre osztottuk, a kap­ tár befogadóképességétől és a kialakított kölyökcsaládok erejétől függően. Minden rekesznek saját kijárónyilása van, egymással ellenkező irányban. A kölyökcsaládok a törzscsaládok kaptárában is elhelyezhetők, a fekvókaptárak egyik végében, kijárónyilással ellátva. A többfiókos kaptárakban a nagy kölyökcsaládokat 4—5 lépen alakít­ juk, és külön kaptárfiókban, rendszerint a törzscsalád fe­ lett szállásoljuk el. Közepes kölyökcsaládot többfiókos kaptárban két ke­ reten alakítunk. Elszállásolásukra egy kaptárfiókot négy rekeszre osztunk. A kijárónyílások a kaptárfiók négy ol­ dalára nyílnak. A nagy és közepes kölyökcsaládok alakításának mód­ ja hasonló. Így a kölyökcsaládok alakításánál 1—2 fedett fiasításos keretet és 1 mézes virágporos lépet biztosítunk. Hasonlóképpen adható egy mülépes keret, a rendelkezés­ re álló tértől függően. A lépeket erős családoktól veszszük ki, olyan időben, amikor a gyüjtóméhek zöme kire­ pült. A lépekkel együtt kivesszük a lépeket borító méheket is. Vigyázzunk arra, hogy a méhek többségben legye­ nek fiatalok és a lépekkel együtt ne emeljük ki az anyá­ kat is. A kölyökcsaládokat az álcák áthelyezése után 10 nap­ ra alakítjuk ki, ha anyabölcsőt kap, vagy 13 nap után, ha meg nem termékenyített anyát kap vagy 15—16 nap után abban az esetben, ha a dajkacsaládban kikelt ivaréretlen anyát nyerünk. Kialakításuk után, estefelé minden kölyökcsaládnak egy anyabölcsőt vagy meg nem termékenyített anyát adunk be. Miután az anyák megtermékenyültek és kez-

183

denck petézni, kivesszük a törzscsaládtól és szükség sze­ rint felhasználjuk. Helyükbe újabb anyabölcső vagy meg nem termékenyített anya helyezhető be. Az anyák elfo­ gadásához szükséges idő csökkentése céljából a kölyökesaládhoz 2 anya is betehető: egyet szabadon a lépeken, míg a másodikat anyakalitkába téve. Miután a szabadon maradt anya megtermékenyült és a kölyökcsaládtól ki­ vettük, a kalitkában levő anyát azonnal szabadon enged­ jük s azt a méhek elfogadják, helyébe pedig a kalitkába egy másik, meg nem termékenyült anya kerül. A törzscsaládoktól kivett fiasítással és fiatal méhek­ kel felerősített anyapároztató kölyökcsaládot a tartalék­ anyák kiteleltetésére vagy új családok alakítására hasz­ nálhatjuk. Noha egy nagy és közepes kölyökcsaládnál 3—5 meg­ termékenyült anya állítható elő, az anyák ára mégis elég nagy, a kölyökcsaládok alakítására felhasznált biológiai anyag magas önköltségi árának következtében. A kis kölyökcsaládoknáil, a nagy és közepes kölyökcsaládokkal összehasonlítva, kevesebb méhet használunk fel. Nagyon jó eredménnyel alkalmazhatók az anyaneve­ léssel foglalkozó szakosított egységekben, ami hozzájárul az előállított termékeny anyák önköltségének csökkené­ séhez. Erre a csoportra jellemző a Méhészeti és Selyem­ hernyótenyésztési Központi Állomás által kidolgozott kis anyapároztató, többfiókos kaptárakban elhelyezve. A kölyökcsalád keretét úgy méretezzük, hogy a kölyökcsalád 2 kerete egy többfiókos kaptár keretét képezze. Ezért a kölyökcsalád kereteinél az egyik oldal lemezből készült. A két keret összeillesztésekor ez a keretléc a többfiókos keret közepére esik. Kettesével összeillesztve, és így egy többfiókos kere­ tet alkotva, a kölyökcsalád lépeit a legerősebb családok­ hoz tesszük be, a kölyökcsaládok alakítása előtt 19—21 nappal. Ezeket a lépeket az anyák bepetézik, és bennük fiasitás fejlődik. A lépeknek a családokhoz történő behe­ lyezése után megkezdjük az anyanevelést, úgyhogy a lépekben levő fiasitás kikelése az anyák kikelésével egybe­ essék. A pároztató kölyökcsaládok alakításánál a törzscsalá­ doktól kivesszük a fiasításos lépeket és méheket, és azo184

48. ábra — Zander-fólc anyapároztató: 1 — k i j ir ó n y f l i s ; 2 — líp e * k e re t; 3 — az ín y a lc ilitlu n c ly c ; 4 — rekesz i cukorpépnek

kát a kölyökcsaládoknak adjuk be. Minden kölyökcsaládnak adunk egy fél többfiókos keretet, kikelésre kész ha­ sítással és méhekkel. A kialakítás után 3—6 órára be­ helyezünk egy etetőkeretet mézzel, cukorpéppel vagy cu­ korszörppel, és egy meg nem termékenyített anyát is be­ adunk kalitkában. Az anyapároztató kölyökcsaládok to­ vábbi ápolási és felhasználási módja hasonló a nagy és közepes kölyökcs3ládoknál ismertetettel. Rendes körülmények között egy kellően méretezett kaptárba 4 ilyen anyapároztató helyezhető el. A nagyon kis anyapároztató. Az anyák megterméke­ nyítésére használjuk méh, fiasítás és táplálék megtaka­ rítása céljából. A méhészek több változatát alkalmazzák alig 75—100 méh felhasználásával, ami kb. 10 g méhnek felel meg. Ezt a pároztató típust a Zander-pároztató képviseli, mivel ez terjedt el a gyakorlatban mind az elért ered­ mények, mind pedig amiatt, hogy a méhészek a szak­ üzletekben beszerezhetik. A Zander-féle anyapároztató egyetlen keretből áll, amely a szabványkeret 1/4-ét ké­ pezi. A kölyökcsalád 3 rekeszre osztott. Az első rekeszbe helyezzük a keretet, 1,5—2 cm-es mülépsávval. A pároz­ tató üvegfalú, hogy a keret kivétele nélkül is ellenőriz­ hető legyen. E felett van egy kis rekesz, a kijárónyilással ellentétes oldal mellett, amely egy széles nyíláson át a kerettel összeköttetésben áll. Ebbe a részbe helyezzük az 185

anyakalitkát. Ugyancsak a keret felett van a nagyobbik rekesz, amelybe kb. 0,5 kg cukorpépet teszünk, s amely összefüggésben van az anyakalitka behelyezésére szolgáló rekesszel. A kis rekeszt egy fafedél borítja, míg a cukor­ péppel az egyik üvegrekeszt zárjuk le. Mindkettő fölé egy közös fafedelet helyezünk. E pároztatók benépesítése alkalmával egy ablakát le­ vesszük. és egy seprőgarat segítségével 150—200 g méhet helyezünk be, majd utána az üveget helyére tesszük. A kijárónyilást vattával zárjuk el. A méheket egy ládá­ ból vesszük, ahol a heréket elkülönítettük. Benépesítés után a pároztatókat kb. 3 órán át hűvös helyiségben tartjuk, mialatt a méhek lecsendesednek és anyátlannak érzik magukat. Az anyás kalitkát az e célra szolgáló rekeszbe helyezzük, a pároztató hátsó oldalához ragasztva. A kalitkát nyílásával lefelé tesszük be, mi­ után azt egy mülépdarabbal zártuk el. A méhek az első három óra alatt megszokják az útat a cukorpépig, út­ jukban érinteni fogják az anyát, és megérzik jelenlétét. Az anya behelyezése után 24 órára a pároztatót ellen­ őrizzük. Ha a méhek az anyát kiszabadították, nyugodtan dolgoznak a mülépeken. Ha ellenben a méhek nyugtala­ nok és a lépeken anyabölcsök jelennek meg, ez azt je­ lenti, hogy a méhek az anyát nem fogadták el, azt kisza­ badítják és megölik, vagy már a kalitkában elpusztít­ ják. Előfordulnak olyan esetek is, amikor az anya él, de nincs kiszabadítva. Ilyenkor a kalitka nyílását elzáró mülépdarab kilyukasztásával segítünk rajta. Az elfogadott és kiszabadított anyás pároztatók a pároztatás helyére szállíthatók. A szállítás egy ládában tör­ ténik. amelybe több, rendszerint 8 kölyökcsalád fér el. A láda alját szitaszövet képezi, a jobb szellőzés biztosí­ tása érdekében. A megpárzásra kijelölt helyen a pároztató kölyökcsaládokat kettesével helyezzük el, megfelelően méretezett szálláshelyen, ellentétes irányba néző kijárónyílásokkal. Körülbelül 10 nap eltelte után a megtermékenyülést ellenőrizzük. A teljes biztonság kedvéért szükséges meg­ várni a sejtek befedését, hogy megállapíthassuk, vajon az anya által lerakott peték meg vannak-e termékenyülve. 186

A z a n y á k e lle n ő rz ö tt p árz á sa

Az ellenőrzés célja: pontosan ismerni az anya megter­ mékenyítését végző here származását. Az anya bizonyos herékkel történő megpárzásának különös jelentősége van a méhek nemesítési munkájában. Az anyák párzásának ellenőrzésére szolgáló eljárások a következőkből állanak: az anyák nászrepülésének elszigetelése időben; az anyák nászrepülésének elszigetelése térben és az anyák mester­ séges megtermékenyítése. A nászrepülés elszigetelése időben. A heretermelő csa­ ládokat arra kényszerítjük, hogy heréket neveljenek olyan időszakban, amikor rendes körülmények között ez nem szokásos a többi családban. A legmegfelelőbb időszak er­ re az idény kezdete, illetve nagyon korán tavasszal. A nászrepülés elszigetelése térben, illetve az ellenőr­ zött pároztató állomásokon, ez a leghasználatosabb mód­ szer. E célból a meg nem termékenyített anyákat a pá­ roztató kölyökcsaládoknak adjuk be, herék nélkül, és egy elszigetelt helyre szállítjuk. Ugyancsak ide visszük a he­ retermelő családot is. amelyben a herék származását is­ merjük. Ezek a herék fogják a pároztatóban lévő anyát megtermékenyíteni. A pároztató telep körül 10—15 km-es körzetben a heretermelő családokon kívül más méhnek lennie nem szabad. Az anyák ellenőrzött megpái zására e módszerrel, leg­ jobban a Zander-féle anyapároztató felel meg. A herék elkülönítése. Annak érdekében, hogy a pá­ roztató telepeken kiküszöböljük az idegen herék bejutá­ sát a kölyökcsalád alakításánál, ezeket csak dolgozó mé­ hekkel alakítjuk. A heréket egy elkülönítő készülék segít­ ségével szigeteljük el. Ez a készülék egy mozgatható aljú doboz, melynek belsejében egy anyarácsos választófai van elhelyezve, úgyhogy a doboz belsejét borítsa. Ez a választófal egy karral van ellátva, amely egy nyíláson át a doboz fedelét áttöri. Eredeti helyzetben ez a választódeszka megkétszerezi a doboz tetejét. Egy család népességét a leírt szerkezetre rázzuk, és a tetejét lezárjuk, hagyva, hogy az anyarácsos választódeszka szabadon csússzék a doboz alja felé. Ez a csúszás a választódeszkán áthatoló méhek tömegére gyen187

¿o nyomást gyakorol. Amilyen mértékben a méhek a vá­ lasztófal föle húzódnak, az lefelé száll, mindaddig, amíg közte cs a láda alja között csak a herék maradnak. A heréket eltávolítjuk, a méheket a kölyökcsaládok benépesilésére használhatjuk fel. Az anyák irányított nevelésével kapcsolatos munkák egybehangolása A munka megnevezi«

Elvégzésinek ideje

1. A heresejtes lépek behelyezése a heretenyésztó családba

— Az anyaálcáknak a dajkacsaládhoz történó beadása előtt 15 nappal

2. Egy lép beadása a tenyészcsaládhoz, ismert korú álcák nyerése céljából

— Az álcáknak a dajkacsaládhoz történő beadása előtt 4 nappal

3. A dajkacsalád anyátlanitása és előkészítése az álcák beadására

— Az álcáknak a dajkacsaládhoz történó beadása előtt 5—6 órával

4. A mesterséges bölcsőket tartalm azó tenyészkeret beadása, hogy a méhek kiigazítsák

— Az álcáknak a dajkacsa­ Iádhoz történó beadása előtt 4—6 órával — Az álcáknak a dajkacsaIádhoz történő beadása előtt egy órával

5. Az előkészített anyabölcsókét tartalmazó keret kivétele a dajkacsaládtól 6. Az álcás lép kivétele a tenyészcsaládtól

— Az álcák áthelyezése pillanatában

7. Az álcák áthelyezése a mesterséges bölcsőkbe, azok rögzítése a tenyészkeretbe és behelyezése a dajkacsaládhoz 8. Az álcák elfogadásának ellenórzése a dajkacsaládbán, és a m unkálat kiigazitása, ha azokat gyengén fogadták el 9. A nem megfelelő bölcsők kiválogatása és eltávolítása

— Az álcáknak a dajkacsaIádba történó beadása után 24 órára — Az álcáknak a dajkacsaIádhoz történó behelyezése utáni 3. napon 188

A

m unka

m egnevezne

E lv é g z é sin e k

ideje

10. A megfelelő anyabölcsók kalitkázása a dajkacsalád­ ban

— Az álcáknak a dajkacsa­ ládhoz történő behelyezése utáni 9—10. napon

11. A pároztató kölyökcsaládok benépesítése és az anyabölcsók behelyezése, ha nem várjuk meg az anyák kikelését

— Az álcák behelyezése után 10—11 nappal

12. A kikelt anyák megjelölé­ se, pároztató kölyökcsaládok kialakítása, az anyák behelyezése, abban az eset­ ben, ha az anyák kikelését megvárjuk a dajkacsalád­ ban

— Az álcáknak a dajkacsa­ ládhoz történő beadása utá­ ni 12—13. napon

13. Az anyabölcsók vagy meg nem termékenyített anyák elfogadásának ellenőrzése.

— Behelyezésük után órával.

24—43

Az irányított neveléssel nyert anyák minősége A leírt anyanevelési módszerekből kitűnik, hogy leg­ jobb eredményt a kettős álcaáthelyezés biztosit, amikor a második áthelyezésre petét használunk. E. Mirza (1964) által végzett kutatások megerősítik ezt a megállapítást. Az alábbiakban közlünk néhány adatot erre vonatkozólag. 1. TÁBLÁZAT

A különböző eljárásokkal nyert anyák minősége (E. M i r z a nyomán) Az alkalmazott eljárás

A nem éhezett anyák súlya (mg)

^ >c

A kiéhezett anyák súlya

A tenyészanyag előkészítésének módja Kivágás 170 100 176 Áthelyezés 104 179 105 Kettős áthelyezés Pete 190 112 A dajkacsalúd előkészítésének módja Anyátlanított családok 179 100 Anyás családok 97 175 189

szerint 153 162 163 179 szerint 162 161

* 100 106 107 111 100 99

A NEVELT ANYAK FELHASZNA l ASA

Az anyák megjelölése

Az anyákat kikelésük után vagy megtermékenyülésük után jelöljük meg. Megjelöléskor az anyát sík felületen mozdulatlan hely­ zetben tartjuk, ezért bal kezünk nagy- és mutatóujjával a tor és potroh közötti részen megfogjuk. Az anyákat moz­ dulatlan helyzetben tarthatjuk egy olyan fedél segítségé­ vel is, amelynek alja szitaszövetből készült. Az anyák megjelölésére opál lemezkéket, különböző alakú sztaniol lapocskákat vagy bizonyos lakkokat, festé­ keket használhatunk. Az opál vagy sztaniol lemezkék rögzítésére az aceionban feloldott lipinol oldatot használjuk. A ragasztóanyagot egy gombostű fejével az anya torára visszük, majd erre rögzítjük a sztaniol vagy opál lemezkét. Meg­ jelölés után az anyát 2—3 percig mozdulatlanul hagyjuk, mindaddig, amíg a jel a torra jól megtapad. Abban az esetben, ha az anyákat lakkok vagy festé­ kek segítségével jelöljük meg, kiválasztjuk azt, amely gyorsan szárad és sem az anyára, sem a méhekre nem mérgező. Használható 100 g alkoholban feloldott 25—30 g serlak, vagy 100 ml acetonból és 20—30 g vékony sávokra felvágott celluloidból készült oldat. Ezeket az oldatokat anilin festékkel megszínesítjük. Ha nem eléggé folyéko­ nyak, az oldatot alkohollal vagy acetonnal felhígítjuk, az anyák megjelölése előtt. A festéket gombostű segítségével visszük az anya to­ rára, pont alakban. Megjelölésük után az anyákat a fes­ ték megszáradásáig mozdulatlanul tartjuk. Mivel az anya megjelölésére használt festékek, valamint a sztaniol le­ mez felragasztásához használt oldat erős szagot terjesz­ tenek, amelyek a méheket zavarja, ezért a megjelölt anyák elpusztításának megakadályozása érdekében az anyákat kalitkába téve adjuk a kölyökcsaládoknak, ahonnan a méhek 2—3 óra után kiszabadítják. 190

A z a n y á k m e g ő rzése és sz állítása

Abban az esetben, ha kedvezőtlen az időjárás vagy a pároztató kaptárban levő helyhiány miatt, vala­ mint ha megkéstünk annak a családnak az előké­ szítésével, amelyhez az anyát be kell adnunk, az anyát néhány napig minden károsodás nélkül megőrizhetjük az anyák teleltető kalitkájában. Az anyák szállítására jó eredménnyel felhasználhatók a Benton típusú szállító kalitkák, ahová az anyát 15—20 méh kíséretében behe­ lyezzük, és táplálékukat porcukor és méz keverékével biz­ tosítjuk. Felhívjuk a figyelmet, hogy bármilyen legyen is a szállító kalitka, a tiszta méz használata a méhek és az anya túlságos elhasználódásához, sőt elpusztulásukhoz is vezethet. A szellőzés biztosítása érdekében a kalitkákat sürü szitaszövet borítja. Az anyák fürtön kívüli megőrzése A modern méhészetben nagy számú megtermékenyí­ tett anya megőrzése szükséges, mert ezeket az anyákat különös gazdasági értékű tevékenységekben használhat­ juk fel. Az anyák megőrzése nem jelent nehézséget az idény alatt, amikor rendes körülmények között előállításuk után rövidesen fel is használjuk őket. Különösen fontos és vi­ szonylag nehezebb a megtermékenyített tartalékanyák megőrzése télen. Jelenleg széles körben alkalmazott és klasszikus mód­ szernek számit az anyák teleltetése 2—3 keretes kölyökcsaládban vagy 4—5 keretes gyenge családban, amelynek népessége 400—600 g méh és általában 4—6 kg mézet fogyaszt. Annak érdekében, hogy e kis biológiai egysé­ gek teleltetésénck negatív hatásait csökkentsük, különö­ sen ami a szervezet elhasználódását és a melegtermelésre fordított túlzott élelemfogyasztást illeti, a méhészek a következő eljárásokat használják: — a kölyökcsalád vagy a gyenge család elhelyezése fekvőkaptárakban a törzscsalád mellett; — 4—6 kölyök- vagy gyenge család kiteleltetése egyetlen kaptárban, rendszerint fekvőkaptárban; 191

— 2—3 kölyök- vagy gyenge család elhelyezése a ra­ kodókaptár vagy többfiókos kaptár egy fiókjában, és en­ nek elhelyezése egy nagyon erős család felett. Minden intézkedés ellenére az anyák teleltetése e mód­ szerrel nem hajtható végre viszonylag nagy veszteségek nélkül. Így az elhullás egyes esetben eléri a 20 Vo-ot, sőt még ennél többet is. Másrészt a családok vagy a kölyökcsaládok többsége, amelyek ki is telelnek, tavasszal anynyira gyengék, hogy már csak az anya értékét képvise­ lik, s ilyen esetben az anya rendkívül sokba kerül. Éppen ezért a méhészek kevés anyát teleltetnek ki, s így ta­ vasszal nincs lehetőségük alkalmazni azokat a hatásos el­ járásokat, amelyek a méhészeti termelést magas színvo­ nalon biztosítják. Ilyen szempontból más módszerek al­ kalmazásáig, a méhészeknek azt tanácsoljuk, hogy e mód­ szer minden hátránya ellenére, minél több tartalékanyát teleltessenek ki a kölyökcsaládokban. A fenti szempontok miatt a méhészek minden ország­ ban olyan eljárásokat keresnek, amelyekkel a tartalék­ anyák hatásosan kiteleltethetők. E kísérletek keretében kipróbálták több elszigetelt anyának a teleltetését kalit­ katömbökben a méhcsalád fészkébe helyezve, azonban a módszer nem adta meg a várt eredményeket. Fóti módszere a tartalékanyák megőrzésére. A tarta­ lékanyák megőrzésére vonatkozó kutatásokhoz jelentősen hozzájárult a román méhészeti iskola N. F ó t i módsze­ rének kidolgozásával, amit az anyák fürtön kívüli tele­ lést módszerének nevezünk. E módszert alkalmazva az anyák kis veszteséggel és nagyon csökkent költségekkel teleltethetők. Egy anya teleltetésehez 35—40 g méh, 150—200 g méz szükséges — a kölvökcsaládos módszernél szükséges 0,5—0,6 kg méhvel és 4—6 kg mézzel szemben. Ez azt jelenti, hogy ugyanazzal a méhtömeggel, amellyel a klasszikus mód­ szer szerint egyetlen anya teleltethető ki, a román mód­ szer szerint kb. 15 anya, míg ugyanannyi mézzel 26—40 anya teleltetése biztosított. E módszer alkalmazásához szükséges felszerelések a következők: 1. A telelőkalitka, amely az anya és a kísérőméhek el­ szállásolására szolgál, s a kalitkatartóból és egy csúsz­ 192

tatható fedélből áll. A felső fal külső ré­ széhez egy hengeres foglalat van rögzítve, ami az etető rögzí­ tésére szolgál. A fog­ lalat közepén egy 1,5 mm átmérőjű nyílás található, amelyen keresztül a méhek táplálkoznak. A te­ leltető kalitkák a Mé­ hész Egyesület üzle­ teiben szerezhetők be. A kalitkák előké­ szítésénél a kis lépecskéket a kalitka 49. ábra — Kalitka az anyák für aljához rögzítjük, tönkívüli telelésére hogy a sejtek felfelé nézzenek. A kalitkák felszereléséhez szükséges lépeket a viaszmoly ellen (10 naponként háromszor) kénezzük, jég­ ecettel (vagy szénkéneggel) kezeljük. A lépek lehetőleg sötétebb színűek legyenek és helyesen legyenek kiépítve. 2. Az etetők 60 mm hosszú és 19—20 mm átmérőjű üveg-kémcsövek. Az etetőben felhasznált méz a legjobb minőségű akácméz vagy a cukor etetéséből szármázó mez legyen. A mézzel telt etetőt közvetlenül a foglalatra teszszük. 3. A telelésre szolgáló szekrény védi a méheket a fénytől, a hirtelen hőmérsékletváltozásoktól és a helyi­ ség zajától. A szekrény egy testből és egy csúsztatható ajtóból áll. Az alsó harmadában egy faráccsal ellátott fiók található, amely a kalitkák elhelyezésére szolgál, míg fel­ ső harmadában egy elmozdítható háló van (amely lehet zsákvászon is), ami a méheket a léghúzattól védi. Az ol­ dalsó falak egyikén két nyílás található, amely a szel­ lőzést biztosítja. 15—20 anya számára egy ilyen szek­ rény szükséges, amelynek szerkezetét részletesen az 50. ábra ismerteti. t:<

M v o . kcJ cs

i * i :t

50. ábra — Telelő szekrény szerkezete: .1 —

j* ik Y Íu o n ;

B —

ricwi

fió k i k a l i t k i k c s ú s z ta th a tó

réwíre; ajtócska

C

—

s z e llő ite k

nyili»;

D

—

A kalitkák benépesítése anyákkal és méhekkel. Ezt a műveletet október végén vagy legkésőbb november első tiz napjában végezzük el. Az első benépesítést az illető anyák méheinek egy részével végezzük. A műveletet ta­ nácsos meleg napokon végrehajtani, amikor a méhek még kirepülnek. Az anyát egy mindkét végén nyitott üvegcsővel fogjuk ki, amelynek egyik vége szitaszövettel van ellátva. Miután az anya a cső falán felemelkedik, azt egy dugóval bedugjuk. Az anyák ideiglenes megőrzésére gyufásdobozt vagy a méhészetben használt bármilyen tí­ pusú más kalitkát is használhatunk. A kalitkát közvetlen a lépen enyhén végighúzzuk, és hagyjuk, hogy abba 50—70 méh hulljék. A méheknek a kalitkába történő bezárása után hozzá­ látunk az anya belehelyezéséhez. E célból kinyitjuk a ka­ litka fedelét, és odatartjuk az anyát tartalmazó cső nyí­ lását, a cső végén lévő szitaszövetet pedig enyhén fújva, az anyát kényszerítjük, hogy a kalitkába vonuljon. A ka­ litka nyitott részét, amelyet az üvegcső nem fed, ujjunk­ kal zárjuk el. A kalitka bezárása után rögzítjük az ete­ tőt a mézzel, s ezzel a fürtön kívüli telelés kezdetét ve­ szi. A kalitkákat tartalmazó szekrényt a lakószobában helyezzük el, kb. 1,8 m magasságban. A telelés ellenőrzése. A telelés menetét minden kalit­ kánál külön figyelemmel kísérjük. Az ellenőrzést a fe194

clól helyébe csúsztatható üveglapon át végezzük, úgyhogy a méhek kijutását megakadályozzuk. Az első ellenőrzést a benépesítés után néhány órára, a másodikban pedig 24 óra múlva hajtjuk végre, majd a telelés végéig hetente ellenőrizzük a kalitkákat. A fellépő rendellenességek származhatnak a táplálék hiányából, a méhek és az anya mézzel való beszennyezé­ sétől, hasmenés felléptéből vagy a méhek elhasználódá­ sától. Ha idejében nem szüntetjük meg e rendellenessé­ geket, az anya pusztulását idézhetik elő. A táplálék szem­ pontjából gondoskodni kell az etetők állandó megtölté­ séről. A méhek beszennyeződése azzal magyarázható, hogy a méz az etetőből kifolyik a kalitkába, mert vagy a nyí­ lás túlságosan nagy, vagy a méz nagyon folyékony. A kalitkában levő méhek helyettesítése nagyon fon­ tos munkálat. Az anya jó telelése érdekében a kísérő me­ lleknek fiataloknak, el nem használtaknak, az anya ete­ tésére és gondozására képeseknek kell lenniök. Az első méhsorozat jó állapotban tartható a kalitkába történő be­ helyezéstől 40—60 napig. Néha azonban már korábban a fáradtság jelei mutatkoznak, ami a potroh túlzott megduzzadásában és megfeketedésében, sőt hasmenéses foltok megjelenésében nyilvánulhat meg. Annak érdekében, hogy ez a helyzet ne álljon elő, tanácsos a kísérő méheket október—január hónapokban 3 vagy legfeljebb 4 he­ tenként, február és márciusban pedig 3 hetenként he­ lyettesíteni. Ha nem észlelünk rendellenességet, a mé­ hek helyettesítését elnapolhatjuk. A méhek helyettesíté­ sénél éppen úgy járunk el, mint az eredeti benépesítés­ nél. A kalitkából kiemelt anyákat az újbóli benépesítésig melegen tartjuk. Az elhasználódott méhek kiürítését a kalitkából a szabadban, hidegben hajtjuk végre, úgy. hogy 1—2 mézes kerettel ellátott ládába rázzuk őket. Ezek az elhasznált méhek gyakorlatilag értéktelenek, habár egyes esetekben sikerül megfelelően fejlődő kölyökcsaládot ala­ kítani velük. A kalitka újranépesitése közvetlenül a mé­ hészetben történhet, amint azt az őszi benépesítéskor is­ mertettük. A méhekkel megtöltött kalitkát meleg szobá­ ba hozzuk és kb. 15 perc múlva hozzálátunk az anya be­ adásához. Rendes körülmények között az anyák halan­ dósága nem haladja meg a 3—5 o/0-ot. 195

Az anya elfogadását befolyásold tényezők

Ismert tény, hogy a méhek általában ellenségesen vi­ selkednek a beadott anyával szemben, még akkor is, ha az illető család anyátlan. Ennek következménye, hogy a beadott anyát a méhek gyakran nem fogadják el és meg­ ölik. A nem megfelelő anya sikeres helyettesítése értékes anyával csakis az anya elfogadását befolyásoló tényezők ismerete alapján lehetséges. A méheknek a betett anyával szembeni viselkedését számtalan tényező befolyásolja, mint: a környezeti felté­ telek, az anya állapota, a család állapota, az anya be­ adásánál használt munkamódszer. A környezeti feltételek hatása. A megfigyelések alap­ ján megállapították, hogy szép, meleg, szélmentes idő­ ben a méhek jobban elfogadják az anyát, mint kedvezőt­ len időben, amikor esik az eső vagy erős szél fúj. A nek­ tárhordás jelenléte vagy hiánya is különbözőképpen hat anyásitáskor a méhek viselkedésére. így hordástaian idő­ szakban a méhek nehezebben fogadják el az anyát, mint amikor jó nektárhordás van. Hordástaian időszakban az anyásításra kerülő családot 2—3 napig cukorszörpös serkentő etetésben részesítjük. Kora tavasszal és ősszel, a méhészeti idény vége felé az anya könnyebben beadható, mint az idény többi ré­ szében, amikor az anya elfogadtatása sokkal nehezebb. Hasonlóképpen megállapították, hogy a méhek könynyebben elfogadják az anyát, ha este adjuk be a család­ hoz. mint amikor a nap folyamán anyásítunk. Az anyák állapota. A méhek könnyebben elfogadják a megtermékenyült anyát, amely megkezdi vagy folytatja a petézést, szemben a meg nem termékenyített anyával, vagy az olyannal, amely hosszabb ideig beszüntette á petézest. Ez azzal magyarázható, hogy mind a meg nem termékenyített anya, mind pedig az, amelyik hosszabb ideig megszakította a petézést, izgatott viselkedésével a család méheit ellenséges viselkedésre ingerli. A méhcsalád állapota. A fiasítás hiánya a családban megkönnyíti az anya elfogadását, ezzel szemben nehezebb 196

a fedett fiasítás esetén és nagyon nehéz a nyílt fiasítás esetén. 3—6 órai anyátlanitás utón a családok könnyeb­ ben elfogadják az anyát, mint a hosszabb anyátlan idő­ szak utón. A több napig anyátlanul maradt családnál, ha az álanyák már megkezdték a petézést, az anyásitás majdnem teljesen lehetetlen. Hasonlóképpen megállapították, hogy a fiatal méhek könnyebben elfogadják az anyát, mint az öreg méhek. Az anyásitás technikája Az anyásitás módszere nagymértékben befolyásolja az eredményt, vagyis a nem megfelelő anya leváltását kő­ vető új anya elfogadását. Aszerint, hogy az anyát hogyan védjük beadásakor, az alkalmazott eljárásokat két esoporba oszthatjuk. — az anya közvetlen beadása a lépeken anélkül, hogy bármilyen védő anyagot használnánk a család méheivel szemben, — az anya közvetett beadása erre a célra szolgáló szerkezet segítségével, amely a család méheivel szembeni védelmül szolgál. Az anya közvetlen bevezetése. Az anyát közvetlenül a lépeken a következő eljárással adjuk be a családnak: a megtermékenyült fiatal anyát a szállító ládában vagy a pároztató lépein annak a családnak a közelébe hozzuk, amelynél az anyát ki akarjuk cserélni. Megkeressük az öreg anyát a családban, miután megtaláltuk, a lépról ki­ vesszük, és azonnal ugyanarra a helyre tesszük be a fia­ tal anyát. Az eljárásnál minél kevesebb füstöt használ­ junk. Az anya közvetlen behelyezése esetén, a jobb elfoga­ dás céljából, a fiatal anyát a családhoz való betevés előtt mézzel kenjük be. A méhek a betett anyát azonnal körül­ veszik, a méztől letisztítják és védelmükbe veszik. A csa­ ládot ezután 2—3 napon át csendben hagyjuk, majd meg­ állapítjuk az anya elfogadását. Ennek az eljárásnak előnye, hogy a szabadon lévő anya azonnal elkezd petézni, és a családban nem szakad meg a petézés. Hátránya, hogy nem minden család vi­ 197

selkedik egyformán a beadott anyával szemben, és egyes esetekben az anyát elpusztítják. Az anya közvetett beadása kalitka segítségével. Ezt az eljárást azoknál a családoknál használjuk, amelyek anyát­ lanná váltak, vagy anyaváltás céljából anyátlanítottuk őket. Az ilyen családokhoz betett anya védelmére külön­ böző típusú (Miller, Titov, ACA-Méhész Egyesületi) ka­ litkákat használunk. Mindezek ugyanazon elven alapsza­ nak: elszigetelik és védik az anyát mindaddig, amíg a méhek megszokják a szagát, és lehetőséget nyújtanak a méheknek arra, hogy az anyát kiszabadítsák. Az eljárás alkalmazásánál a következő munkákat vé­ gezzük el: abban az esetben, ha a család nem anyátlan, átvizsgáljuk a fészket, megkeressük az anyát, azt kiveszszük és ezáltal a családot anyátlanítjuk. Ha a család anyátlan, ellenőrizzük a fészekben lévő lépeket, és meg­ semmisítjük az összes meglévő anyabölcsőket. Az anyátlanitás vagy az anyabölcsők levágása után 3—6 órára a család fészkébe helyezzük a megtermékenyített fiatal anyát. Az anyát a fészek közepében lévő fiasitásos lépek közé tesszük be, a kalitka hálóját pedig egy fedetlen mézesléphez ragasztjuk, hogy az anya egyedül is táplálkozhassék. Egy-két nap múlva (a méhek viselkedésétől függően) a kalitka alsó részét kinyitjuk, és egy mülépdarabbal zár­ juk, amelyet egy szeggel több helyen átlyukasztunk, majd a lépek közé előbbi helyére visszatesszük. Rövid idő múl­ va a méhek kirágják a lépet, és az anyát kiszabadítják. 2—3 nap múlva ellenőrizzük a családot, a kalitkát kiveszszük, ellenőrizzük az anya elfogadását és petézésének megkezdését. A kalitkával történő anyásítás más változata is alkal­ mazható. így az öreg vagy hibás anyával rendelkező csa­ ládnál megkeressük az illető anyát és kalitkázzuk. A nem megfelelő anyákat tartalmazó kalitkát a fészek közepére helyezzük, a fiasitásos lépek közé, 1—2 óra eltelte után az öreg anyás kalitkát kivesszük, és helyébe beteszünk egy más kalitkát, a fiatal anyával, amely az öreg anyát fogja helyettesíteni. Egy másik változat abból áll, hogy az előbbi esethez hasonlóan az öreg anyát kalitkázzuk, majd 1—2 óra múl­ 198

va az anyát a kalitkából kivesszük, és helyébe tesszük a fiatal anyát. Az összes változatoknál hagyjuk, hogy az anyát a mé­ hek szabadítsák ki, miután a kalitka nyílását átlyukasz­ tott mülépdarabbal láttuk el. Az anya beadása lépre tűzhető petéztetó kalitka se­ gítségével. Petéztető kalitka használata esetén a méhcsa­ ládot éppen úgy készítjük elő, mint a kalitkás eljárás alkalmazásakor. A különbség az, hogy a család anyátlanítása után az anyát egy szitaszövetes kalitka alá helyez­ zük, a fészek közepén levő egyik lépre. A kalitka alatt legyen kikelésre kész fiasítás, legyenek továbbá mézes sejtek és üres sejtek is. 48 óra elteltével ellenőrizzük a méhek viselkedését a kalitka alatt lévő anyával szem­ ben. Ha megállapítottuk, hogy a kalitka alatti fiasítás ki­ kelt és a család méhei etetik az anyát (egyes esetekben az anya megkezdi petézését a lép üres sejtjeibe), a ka­ litkát levesszük, és az anyát kiszabadítjuk. Egyes esetek­ ben a méhek viselkedése miatt az anya nem engedhető szabadon, hanem továbbra is a kalitka alatt tartjuk, 2—3 napig elzárva a család méheitől. A méhek fokozatosan megszokják az új anyát, és elfogadják. A petéztető ka­ litka használatával a betett anyának a szokott életfel­ tételeket biztosítjuk, ami növeli az anya elfogadásának biztosságát.

51. ábra — Kalitkák az

anyák beadásához

199

Az anyák beadása álanyás családokhoz. Ebben az eset­ ben kalitkával védett anyákat adunk be a családnak. Te­ kintetei arra. hogy az álanyás családok anyátlanítása na­ gyon nehéz, ezt csak erős családok esetén végezzük el: a gyenge álanyás családokat felszámoljuk. Az álanyás család anyásitása céljából estefelé az il­ lető családot a méhészettől 100—200 m távolságra viszszük, és a méheket a lépről lerázzuk. A méhészetben a család régi helyére egy másik kaptárt helyezünk, lépekkel. élelemtartalékkal, továbbá 2—3 fiasitásos léppel és fiatal méhekkel, amelyeket más családoktól vettünk el. A fiasitásos lépek közé kalitkában új anyát adunk be. Az álanyás család lerázott méhei visszatérnek régi helyükre, ahol kalitkába zárva rátalálnak az anyára, és azt meg­ szokják. Miután megállapítottuk, hogy a méhek etetik az anyát, és nem viselkednek vele szemben ellenségesen, a kalitka nyílását kilyukasztott müléppel helyettesítjük, hogy az anyát a méhek kiszabadíthassák. Ha a méhek az anyát nem fogadják el, a méhek le­ rázását újból megismételjük. A lerázandó család helyébe egy másik kaptárt helyezünk. A kalitkát a fedődeszkára erősítjük az anyával, és alája cukorszörpös vagy mézes etetőt helyezünk. A lerázott méhek visszatérve megtalál­ ják az etetőt, a lépek helyébe pedig az anyakalitkát. Mi­ vel a kaptárban lépek nincsenek, a méhek mézzel tele mézgyomorral a kalitka köré húzódnak. A második nap a családot ellenőrizzük, és ha a méhek megcsendesedtek, a kalitkán fürtben csüngenek, a kalitka nyílását mülép­ pel helyettesítjük. A következő napokon a méhek kisza­ badítják az anyát és a család új fészket alakit ki. A MÉHEK NEMESÍTÉSE A környezeti feltételek hatására a méhek nemzedék­ ről nemzedékre bizonyos módosulásokon mentek át, ame­ lyek következtében alkalmazkodtak származási helyük éghajlati és hordási jellegzetességeihez. Noha a méhek különböző fajtáktól és populációkból származnak, jól al­ kalmazkodtak azon övezet jellegzetes feltételeihez, amely­ ben élnek. Biológiai és gazdasági jellegzetességeik szem­ 200

pontjából nagyon változatosak. Így vannak családok, ame­ lyek évről évre nagy és állandó termést érnek el, míg mások elért termelésük és gazdaságosság szempontjából nem megfelelőek. Mivel a méhcsaládok a termelés szemponjából ilyen eltéréseket mutatnak, az ember a legjobb családokat választotta ki tenyésztésre fejlődésük és a hasz­ nos tulajdonságaik rögzítése céljából. E tevékenység követ­ keztében sikerült a gazdasági szempontból fontos tulaj­ donsággal rendelkező családokat elszaporitani. A

k iv á l a s z t á s m ó d sz e r e i a

m éhészetben

A méhek nemesítésének munkálataiban a kiválasztás két módszerét használjuk, éspedig: a tömeges kiválasz­ tást és az egyedi kiválasztást. A tömeges kiválasztás A kiválasztás egyszerű módszer, amely egyaránt ajánl­ ható mind a szocialista mezőgazdasági egységek méhésze­ tei, mind pedig az egyéni méhészetek számára is; célja: a méhcsaládok hasznos tulajdonságainak rendszeres ja­ vítása. A tömeges kiválasztás munkálatai évekre felosztva a következők: /. évben: A kiválasztás munkája a méhészet legértéke­ sebb családjainak a megállapításával kezdődik, amelyek­ ből kialakítjuk a tenyészcsoportot. Ez az összes családok 10—15o/o-át képezi. A tény észcsoportba beosztott családok közül azokat, amelyek az év folyamán nem érték el a kívánt gazdasági színvonalat, vagy fejlődésükben viszszamaradtak, ősszel a csoportból kizárjuk, és helyükbe más értékes tulajdonsággal rendelkező családokat osz­ tunk be. //. évben: A tenyészcsoportba beosztott családokat az anyaneveléshez szükséges álcák termelésére; anyaneve­ lésre (dajkacsalád) és herenevelésre használjuk fel. A megtermékenyített anyák nyerése után ezeket a termelő családok anyáinak 40—50° 0-os leváltására hasz­ náljuk fel. 201

Az idény végén, a méhcsaládok viselkedésére és ter­ melésére vonatkozó adatok alapján, a tenyészcsoportból eltávolítjuk az elégtelen eredményt felmutató családokat, és helyettük különösen értékes tulajdonságúakat osztunk be. ///. évben: A II. évben kidolgozott munkatervet alkal­ mazzuk, és leváltjuk a többi termelő családok anyáit is. IV. évben: A II. és III. év munkatervét alkalmazzuk. A vérfertőzés hatásának megelőzése céljából az anyane­ velésre használt családokat más értékes családokkal cse­ réljük ki, amelyek legalább 15 km-es távolságra vannak a méhészettől és amelyeknél szintén méhnemesitési mun­ kák folynak. Azáltal, hogy más méhészetből hozunk tenyészanyagot, a vérfertőzés következményeinek kiküszö­ bölésével párhuzamosan egyesítjük két méhészet kivá­ lasztási munkájának eredményeit s ezáltal a nyert utó­ dok különösen értékes tulajdonságúak lesznek. Ha a termelő méhcsaládok anyáit 2—3 év alatt érté­ kes anyákkal helyettesítjük, a tömeges kiválasztást alkal­ mazó méhészetben a családok termelése jelentősen növe­ kedni fog. Az egyedi kiválasztás A kiválasztás előrehaladott módszere a méhészetben, amelyet szakosított méhészetekben alkalmaznak, azzal a céllal, hogy nagy termelékenységű méhvonalakat állítsa­ nak elő. Az egyedi kiválasztás módszerének alkalmazásánál megszervezik az utódok minőségének ellenőrzését és fi­ gyelemmel kísérik, hogy a tenyésztésre használt család hogyan továbbítja (örökíti) át az utódokra értékes tu­ lajdonságait. Az egyedi kiválasztáson alapuló méhnemesítés mun­ kálatai évekre felosztva a következők: 1. évben: Kiválasztunk 15—20 nagyon értékes tulaj­ donságokkal rendelkező családot, annak az övezetnek a méhészeteiben, ahol a kiválasztást végezzük, és ezekkel megalakítjuk a tenyészcsaládok csoportját. Ezeket, a mé­ hészet többi családjával összehasonlítva elért termelésük 202

alapján, rekordcsalódoknak nevezzük. A tenyészcsoport minden családja számára biztosítjuk az övezetre jellemző hordási feltételeket. II. évben: A tenyészcsoportból kiválasztunk 3—4, leg­ értékesebb tulajdonságokkal rendelkező családot, és azo­ kat anya- és herenevelésre használjuk, majd az utódok tulajdonságainak ellenőrzése által megállapítjuk, hogy mi­ lyen módon öröklődtek a szülő-családok értékes tulaj­ donságai. Az előállított anyákat származásuk szerint különböző színekkel jelöljük meg és herék nélkül pároztatóba he­ lyezzük, majd más méhészetektől jól elszigetelt pároztató telepre visszük, ahol az apacsaládtól származó herék­ kel termékenyülnek meg. Annak megállapítása céljából, hogy az eredeti szülő­ pár-családok hogyan adták át értékes tulajdonságaikat az utódoknak, egy ellenőrző csoportot alakítunk 30—45 leányanyás családból, amelyek viselkedését és termelését a következő évben ¡figyelemmel kísérjük, összehasonlít­ va a méhészet többi termelő családjával, amelyek ugyan­ olyan erősek és anyáik ugyanolyan korúak. A tenyésztésre használt családokban, az anyák értékes tulajdonságainak értékesítése érdekében, továbbra is leányanyákat nevelünk, amelyeket megtermékenyülésük után új családok alakítására használunk fel. A tenyésztésre használt családokat megfelelően gon­ dozzuk, figyelemmel kísérjük viselkedésüket és az anyák jelenlétét, mert a következő idényben ezeket a családo­ kat a kiválasztás többi munkálataiban használjuk fel. Ab­ ban az esetben, ha az eredeti család anyja elpusztulna, a kiválasztás munkálatainak folytatása érdekében az egyik leányanyát tartalmazó családot használjuk fel, amely kü­ lönleges tulajdonságaival tűnt ki. A III. évben. Az ellenőrző csoportba tartozó családokat figyelemmel kísérjük és az idény végén elemezzük az el­ ért eredményeket, összehasonlítva a méhészetben levő többi anyával. A tenyésztésre használt méhcsaládokat, amelyeknek leányanyái a legjobb eredményeket adták, használjuk fel szaporításra és a kiválasztási munkák foly­ tatására. 203

A v o n a la k r a a la p o z o tt k iv á la s z tá s

Az ugyanolyan származású anyákkal rendelkező méh­ családok csoportját, mely csoport tagjai különös terme­ lékenységükkel és örökletes tulajdonságaik átadásával tűntek ki, vonalnak nevezzük. A méhek nemcsitési munkálataiban az ugyanazon öve­ zet vagy a különböző övezetek népességéből származó vo­ nalak közötti keresztezés biztosítja egyes gazdasági tulaj­ donságok összpontosulását és megerősödését. E tulajdon­ ságok nagyszámú méhcsaládnál megszervezett kiválasztási munkálatok következtében jelentek meg. Egyes vonalak leányanyáinak más vonalak heréivel történő keresztezése által az eredeti két vonalnál érté­ kesebb tulajdonságú utódok jönnek létre. E cél elérése érdekében az anyák párzását ellenőrzött pároztató telepeken szervezzük meg; a megtermékenyült anyákat értékes tulajdonságú családoknak adjuk; az el­ lenőrzött családokat megfelelő gondozásban részesítjük, hogy kihasználják az övezetre jellemző hordásokat. A munkákkal párhuzamosan szigorú kiválasztási munkát al­ kalmazunk az előállított biológiai anyaggal, eltávolítva a tenyésztésből a nem megfelelő méhcsaládokat.

IV . F E J E Z E T

A MÉHÉSZETI TERMÉKEK ELŐÁLLÍTÁSA A MÉZTERMÉS AZ ÉDES ANYAGOK EREDETE. BEGYŰJTÉSE ÉS MÉZZÉ v a l ö Át a l a k í t á s a

A méhek altul használt édes anyagok forrásai A n e k tá r a növény nektártermő mirigyei által kivá­ lasztott édes folyadék. A nektármirigyek rendszerint a virág belsejében találhatók, ritkábban a virágokon kívül, a növény különböző részein, például a levelek bal oldalán (gyapot) vagy a levélnyél tövénél (bükköny). A virágok nektármirigyeiben a nektár kiválasztása rendszerint a virágok kinyílásakor kezdődik és a virágok megporzásával fejeződik be. Az egyes növényfajok és változatok nektártermelése különböző. Ez a virág életkorától, a virágzási szakasztól, a virágnak a száron való elhelyezkedésétől stb. függ. A nektártermelésre még a következő talaj- és éghajlati té­ nyezők is hatnak: a talaj összetétele és szerkezete, a ta­ laj nedvessége, a hőmérséklet, a csapadék, a fény, a s/él. A hőmérséklet döntő hatást gyakorol a neklártermelésre. A nektár termelése általában +10 Ca fölött kezdő­ dik. optimumát 20—30 Ca-on éri el, a hőmérséklet növe­ kedésével arányosan fokozatosan csökken és 35 Ca-nái vagy ennél magasabb hőmérsékletnél teljesen megszűnik. A nektárkiválasztásra a 65—75 o 0 közötti légköri ned­ vesség a legkedvezőbb. A nagyobb nedvesség, valamint a 205

meleg és rövid esők kedvezően befolyásolják a nektárki­ választást. Amikor hosszú ideig tartó bőséges esők hull­ nak, a nektár felhígul és a virágokból kimosódik, ami szintén károsan befolyásolja a hordást. Hasonlóan károsan befolyásolják a nektártermelést a szárazság és az erős napsütés. Számtalan esetben az erős napsütés miatt az akác-, a hárs- és a napraforgóhordás stb. nagyon gyenge. Ha ezek miatt nem ment tönkre a hordás — a virágok lehullásával —, egy eső után, amely megjavítja a légköri- és talajnedvességet, még jelentős termés érhető el. A nektár cukortartalma szintén különbözik és szé­ les határok között (4—75 o/o) mozog. A cukortartalmat általában ugyanazok a tényezők befolyásolják, amelyek a nektár mennyiségére is hatnak. A cukor-töménység ha­ tárai, amelyek között a méhek a nektárt elfogadják és be­ hordják, az évszaktól és a természetben előforduló menynyiségétől függnek. A méhek legszívesebben a 45—50 o/o cukrot tartalmazó nektárt gyűjtik, de elfogadják a 30— 40 o/o cukortöménységü nektárt is. Amilyen mértékben a nektár mennyisége fogy, a méhek a kisebb töménységű nektárt is behordják. A cukortartalom azonban nem csök­ kenhet 5 o/0 alá. A mézharmat, egyes növények levelein, ágain vagy szárain található cukros anyag. A mézharmat lehet állati eredetű — amikor bizonyos rovaroktól főleg levéltetvektöl és pajzstetvektől (Aphidae és Coccidae) származik, vagy növényi eredetű, amikor növények választják ki. A méhészet szempontjából különösen az állati erede­ tű mézharmat fontos, amelyet a növények nedvével táp­ lálkozó rovarok választanak ki. Ezek a rovarok megnyúlt és kiélezett rágóik segítségével megszúrják a növényeket és nedvüket szívják. Szervezetük főleg a fehérjéket és a vizet veszi fel, a cukros anyagokat pedig mézharmat alak­ jában eltávolítja. A mézharmatot termelő rovarok a természetben na­ gyon elterjedtek, egyesek bizonyos növényfajokon élnek, mások különböző növényfajokon élősködnek. A legjelentősebb mézharmat-termelők, mind minősé­ gi, mind mennyiségi szempontból, a fenyőerdőkben élő rovarok. 206

A következőkben felsoroljuk a hazánkban legelterjed­ tebb mézharmat-termelő rovarokat, I. C i r n u szerint. A fenyőfán él egy zöld színű rovar, amelynek a hátán két fehér esik van, ez a Lachnus pichtae, valamint a barnásfekete színű Todolachnus abieticola nevű. A lucfenyőn egy feketésszürke színű, 4—6 mm hosszü, Lachnus grossusnak nevezett rovar a legelterjedtebb, hasonlókép­ pen a 3 mm hosszú vörösesbarna színű Cinara pilicornist valamint az 5—7 mm hosszú Cinara pruinosa nevű rovar. E levél tét vek mellett a lucfenyőn több pajzs tetű is él, mint a Physokermes piceae és Physokermes hemicryphus. Az erdei fenyőn található Lachnus pinei és a Lach­ nus tomentosus. A tölgyön megfigyelhető a Lachnus roboris és a Eulccanium rufulum nevű rovar. Az akácon az Eulecanium corni ismeretes. A juharfán található a Chaetaphorella aceris, a hársfán él az Eucalipterus tilie, a fűzfán pedig a Lachnus viminalis. E rovarokon kívül még mások is termelnek mézhar­ matot, amelyek azonban kevésbé elterjedtek. Hasonlóképpen az említett növényeken kívül mézhar­ mat-termelő rovarok élnek a szilfán, a nyírfán, a nyár­ fán, a tamariskán, a cseresznye-, szilva-, őszibarackfán, a dohányon, a répán, a borsón, a napraforgón stb. Figyelembe véve a bőséges mézharmattermést egyes övezetekben, valamint a mézharmatos méz értékét az em­ ber számára, e források értékesítése határozottan hozzájá­ rulhat a méhcsaládok termésének növeléséhez. Termé­ szetesen ezt a táplálékot az előbb említett okok miatt nem hagyjuk a családban téli tartaléknak. A nektár begyűjtése és mézzé való átalakítása A nektár felvételére és a szervezetbe való juttatá­ sára a méh szájszerve szolgál, amely szívásra és nyalásra alakult ki. A száj szerve rágókból, az állkapocsból és az ajkakból áll. Az állkapcsok és az ajkak alkotják a szipókát. A rágok az arcon mozgatható ízelt részek, amelyeket erős izmok mozgatnak. A rágókat a méhek különböző mű­ veleteknél használják: a virágpor-szemcse összegyúrásá­ 207

nál, a viasz kezelésénél, valamint a szipóka fenntartására mind a tevékenység, mind pihenés idején. A rágók rágótövi mirigyekkel vannak ellátva, ame­ lyeknek valószínűleg az a szerepe, hogy a garatmirigygyel együtt a nyálat válasszák ki. A szipóka (p r o s b o s c is ) két oldalsó ( m a x i le ) és egy kö­ zépső ( la b iin n ) részből tevődik össze. Mindezeket egy membrános képződmény, az úgynevezett ormánycsont tartja fenn. ahol ezek egy V alakú képződménnyé egye­ sülnek. Az állkapocs két részből tevődik össze: az egyik (la c in ia ) a szervezettel kapcsolja össze, amely szintén két részből (c a r d o és s tip e s ) alakult és szabad vége a g a le e a . Az ajak V alakú képződményhez ( lo r u m ) kapcsolódik egy rövid, háromszögű Ízzel, amelyet s u b m e n tu m n á k vagy p o s tm e n tu m n a k nevezünk. A második, megnyúltabb rész a m e n t w n , amely a glosa nevű részben folytatódik. A glosa teljes hosszában egy csatorna húzódik végig, szé­ lén szőrökkel, amely a glosa vége felé nyílik, a le b e l l u m n a k nevezett lebeny hátsó felületén. A mentumból indul ki az ajaktapogatóknak elnevezett két képződmény. Az ajkat képező részeket a méhek fe­ jén és a mentumban található izmok mozgatják.

52. ábra — A méh s/.ipokája: / — Unalacaka; 2 — nyelv; * — ajaklapoeanik ; 4 — a i a k ; ' — alió illkapoc»; 6 — laci­ nia 7 — atipe»; # — prcmcnlum ; V — poitmcntum; 10 — lorum ; II — cardo

208

A nektár jelvételének és elraktározásának módja. A nektárt a szájszervekkel veszi fel a méh, szívás révén. A nyálzacskó szívó-nyomó szivattyú szerepét tölti be. A felsorolt részek közötti teret két, clipensnek és labrumnak nevezett képződmény borítja; ezek szájüreget al­ kotnak, amelyben a salivariumnak nevezett nyálzacskó képződik. A nektár felvételekor a szipóka előre irányul, alapjá­ val felfele emelkedve. Ilyen helyzetben a szájcsatorna kinyílik a garat felé, a szipóka részei pedig egy folytonos csövet alkotnak, a csúcsától a garat (az igazi száj) nyí­ lásáig, amelyen át a folyékony táplálék felszívódik. Táp­ lálkozás után a nyelv visszahúzódik és a mentum alá gör­ bül. A szipókával felszívott nektár a garatba kerül és a méh mézgyomrában tárolódik. A mézgyomor a nektár szállí­ tásakor tartályként szolgál; köbtartalma 14—18 mm3, de rugalmas falai következtében elérheti az 52—75 mmn-t is. A mézgyomor 50—60 mg nektár szállítására képes, de átlagosan a méhek 35—45 mg-ot szállítanak. A kaptárba érve a méh vagy átadja a nektárt más méheknek, vagy közvetlen a lépek sejtjeibe raktározza. Mind a méz raktározásához, mind átadásához a méhek a szipókájukat használják, éppen úgy, mint annak begyűjtése­ kor. Az e célra szolgáló izmok hatására ez a nektár a méz­ gyomorból kipréselődik. A nektár átalakítása mézzé. A nektár mézzé való át­ alakulása során több fizikai és biokémiai folyamaton megy át. Az első fizikai átalakulás: a víztartalomnak 17—18%ra való csökkentése, aminek következtében a cukortö­ ménység 68—72 o/o-ra emelkedik. A felesleges víz eltávolítását a méhek úgy oldják meg, hogy a begyűjtött nektárt sokkal nagyobb lépfelületen osztják cl (a sejtek kezdetben 25—30 o/o nektárt tartal­ maznak), továbbá erőteljes szellőztetéssel biztosítják az állandó légcserét, és a nektárt ismételten átrakják egyik sejtből a másikba. Feltevések szerint a méz beérése abból áll, hogy a mézgyomorból ismételten megjelenik egy-egy nektárcsepp a szipóka hajlata alatt, s azt a méh folytonosan lenyeli. H — Míhcukcdcs

209

A biokémiai módosulások a cukor invertálásából áll­ nak. E folyamat keretén belül a nektárban levő zaharóz glukózzá és fruktózzá alakul át, az invertáz nevű fermentum hatására. Egyes szerzők úgy vélik, hogy a méhek a nektárhoz bizonyos antiszeptikus anyagokat is adnak (hangyasav is lehet), a méz konzerválása céljából. A biokémiai módosulások már a nektár begyűjtése és a mézgyomorban történő ideiglenes elraktározása idején megkezdődnek és folytatódnak az átvevő, helyváltoztató, visszaöklendezö műveletekkel, amelyeket a víz eltávolí­ tása céljából végeznek. A méz elraktározását a méhek a lép felső felén ke/.dik, majd a sejteket fedik be. 2. TABLAZAT

A fontosabb nektár- és vlráeoor-forrásolc Növény elneveznie 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

Almain Amerikai juhar Bálvánvfa Birs Bükk Cseresznye Ezüstlevelű hárs Éger Fehér akác Fehér fűz Gledicsia Hegyi juhar Japánakác Jegenyefenyó Kajszi Kecskefűz Kislevelü hárs Korai juhar Kökény Körisía Körislevelü juhar

22. K ö r te fa 23. L u c fe n y ő

24. 25. 26. 27.

Meggy Mezei juhar Nagylevelü hars Nyaría

Virigzis ideje FÁK április—május március—április június—július április—m ájus m ájus—június április—május július—augusztus március—április május—június március—április június április—m ájus július—augusztus május—június március—április március—április június—július március—április április—május május június—augusztus április—május május április—május május—június június—július március—április 210

Nektár kg/ha 20— 30 100—200 300 30 20 20— 40 1200 mézharmat 20 1000 100—120 250 200 300—350 m ézharm at 20 25— 40 100—200 1000 100—200 25— 40 m ezharm at 20 100—200 8— 20 m ézharmat 20 30— 40 200—400 800 —

28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37.

Nyír Paradicsomszilva Szelidgesztenye Szilfa Szilvafa Szömörce Tatárjuhar Tölgy Vadgesztenye Virágos kőris

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.

Aranyesó Áfonya Anizs Bangita Bodza Egres Ezüst fűz Galagonya Hamvas fűz Hóbogyó Homoktövis Jázmin Kinincs Kutyabenge Közönséges fagyai Lőne Madárbirs Málna Mogyoró Orgona Ördögcérna őszibarack Puszpáng Ribiszke Som Sóskaborbolya Szeder Szóló Tamariska Tiszafa Vadrózsa

április—május április június március—április április április—május május—június

mézharmat 10 25 30—120 mézharmat 10 20— 30 100—200 300-600

—

__

május—június május

30—100 100

CSERJÉK

május—június május—június június—augusztus május—június június—július április—május június május—június március—április június—szeptember április—június július—augusztus május—június május—június június—július május—július május—július június—július március április—május június—október március—április március—április április—május március—április május—június május—szeptember május—június június—július március-április április

50 10— 12 50 25— 40 50 25— 70* 100 35—100 100—120 200 25 30 50 35—100 20— 40 20— 40 20—100 50—200 mézharmat 20 10— 20 20— 50 20— 40 20 10— 30 20 30 30— 50 5— 10 25 30— 40 10— 20

V A D O N TER MO L A C Y S Z A R O N Ö V É N Y E K

1. Alkörmös 2. Aranyvesszó 3. Ászát

július július—szeptember június—augusztus 211

100 50 100

m ájus—szeptember 4. Atracél július —szeptember 5 . A.vacsalán június—október 6. Bazsalikom május—június 7. Boglárka 8. Borzaskata július—augusztus július—augusztus 9. Bükköny június 10. Citromfű 11. Csatavirág május—június július—szeptember 12. Csillagfürt 13. Csombormenta július—augusztus 14. Deréce augusztus—október 15. Erdei csillaghúr július—szeptember 16. Fehér som koró június—augusztus 17. Fehér zsálya július—szeptember 18. Füzény június—augusztus 19. Füzike július—szeptember 20. G amandor július—augusztus •21. Gyöngyajak július—augusztus 22. Hóvirág február—m árcius 23. Illatos macskamenta július—augusztus 24. Iringó július—augusztus 25. Izsóp július—augusztus 26. K akukkfű június—október 27. K erekrépa május—szeptember 28. Kerti zsálya július—augusztus 29. Komlós lucerna május—szeptember 30. Közönséges kigy ószisz június—augusztus 31. Macskamenta július—augusztus 32. M ajoránna június—augusztus 33. Mák május—július 34. Mályva június—augusztus 35. Mezei zsálya május—július 36. Menta június—október 37. Mocsári csalón július—szeptember 38. Orvosi angyalgyökér július—augusztus 39. Orvosi borágó június—július 40. Pereszlény július—október 41. Piros gyűszűvirág máj us—szeptember 42. Pitypang április—október 43. Sarkantyúvirág július—augusztus július—augusztus 44. Sárkányfü július—augusztus 43. Selyem koró június—augusztus 46. Szam árkenyér 47. Tisztesfü május—július május—június 48. Vadrepce március—október 49. Vasfű 212

50—100 50—150 100—120 30— 50 50 10— 30 100—150 50 100—120 120—150 200—600 60—120 150—300 400 50—100 40— 60 60—150 200—400 kevés 100 100—150 50—120 200 30—100 300 30— 40 350—400 130—240 30— 40 30— 40 200 280 200—220 50—200 90 250—300 80—100 30— 40 200 300 300—400 600 250—500 100—200 40 50— G0

Novíny clnevcrfie

50. Veronika 51. Vidrafű 52. Zsálya

Virágait ideje

má j us—szept em bér június—szeptember Julius—szeptember THRMSZTETT

1. Arany bojtorján 2. Cikória 3. Csillagfürt 4. Dohány 5. Eper 6. Édeskömény 7. Facél ia 8. Fehérhere 9. Fehér somkóró 10. Fodormenta 11. Fózótök 12. Görögdinnye 13. Gyapot 14. Hagyma 15. Karfiol (magtermó) 16. Káposzta (magtermó) 17. Korcsherc 18. Koriander 19. Len 20. Levendula 21. Lucerna 22. Menta 23. Mustár 24. Napraforgó 25. Pasztinák 26. Petrezselyem 27. Pohánka 28. Repce 29. Sárgadinnye 30. Sütőtök 31. Szarvaskerep 32. Takarmány baltacím 33. Takarmánytök 34. Uborka 35. Vöröshere

N«ktir le«/ha

40 100 100—150

NÖVÉNYEK

július—szeptember július—október május—július július—augusztus április—június július—augusztus május—október június—szeptember július—szeptember július—augusztus július—augusztus j úl ius—szeptem bér július—augusztus június—július május—június

150—400 40 100—120 20— 40 30— 40 25—100 300—400 100 200—500 100 50—100 40—100 30— 50 70—150 100

május—június május—szeptember június—július július—augusztus július—szeptember május—október július—augusztus május—október július—szeptember júl ius—szeptember jú 1ius—szeptember június—augusztus május—június július—szeptember június—szeptember május—október

20—30 120 100—500 10 50—100 25—200 100—200 40 35—100 10— 50 10— 50 50— 60 30—100 10— 40 90—110 15— 30

június—augusztus május—szeptember június—október május—szeptember

120—300 40— 50 20—100 25— 50

Hazánk növényvilágában több mint 1000 olyan növény van, amelyet a méhek látogatnak. A fentiekben csak a méhészet szempontjából fontosabbakat soroltuk fel. E 213

növények többsége csak létfenntartó hordást nyújt, biz­ tosítva a méhcsaládok fennmaradását és fejlődését, a ta­ laj- es éghajlati viszonyoktól függően. Az ország mézelő növényzete áruméztermelést nyújt a következő hordásoknál: akáchordás, amely a földrajzi szélességtől és magasságtól, valamint a többi földrajzi té­ nyezőtől függően május-június hónap folyamán, 8—12 napos virágzási idővel jelentkezik; a hárshordás június­ júliusban van és kb. 20—22 napig tart; a napraforgóhor­ dás. amely július végén kezdődik és 20—30 napig tart, a részletes vetéstől függően; a málnáról történő hordás jú ­ nius-júliusban kezdődik és 15—20 napig tart, s általában összeesik a kaszálókról való 20—30 napos hordással, va­ lamint a Duna árterületének kaszálóiról történő hordás­ sal, amely augusztus-szeptemberben 20—60 napig tart, és a növények zömét a menta képezi. E hordásokon kívül áruméztermelés érhető el még a füzikéből, amely kedvező körülmények között az akáchoz hasonló napi nektártermést nyújt, azonban nem biztosit évről évre jó hordást. A fejlett családok egyébként 10 kg áruméztermést érhetnek el kedvező években a fűzről, juharról, a szelídgesztenyéről, a repcéről, korianderről és gledicsiáról. Jó áruméztermés érhető el a Duna-deltában a különböző nö­ vényekről. A méhészeti idény alatt azonban nincs mindig hor­ dós, sokszor még létfenntartó hordás sem; ezek a hordástalan időszakok. A létfenntartó hordások sem biztosít­ ják mindig a méhcsalád fejlődéséhez szükséges táplálék­ mennyiséget. A nektárforrások felbecsülése a méhészet röptávolságábun A méhészeknek közelről ismerniök kell azokat a nektárfóriásokat, amelyek a méhészet közelében vannak, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket a családok meg­ felelő termelő-színvonalának elérése és minél nagyobb termesek megvalósítása érdekében. A nektárforrások leltározása. A nektárforrások meg­ alapítása úgy történik, hogy feljegyezzük a méhészet

214

körül a 2 km-es körzetben előforduló mézelő növényeket. Ha a 2 km-es körzeten belül több méhészet fordul elő, csak a méhészetek közös területén található mézelő for­ rásokat vesszük számításba, amelyet a szélső méhészetek 2 km-es körzete határol. A növények feljegyzésénél a következőket tartjuk szem előtt: A mézelő növényeknél és különösen a keverékben ta­ lálható vadon termőknél megállapítjuk, hogy az illető te­ rületen külön-külön hány százalékot képviselnek, majd kiszámítjuk a ténylegesen elfoglalt területet. Például egy 200 ha-os erdőben a hárs 30 %-kal, a juhar 10 Vo-kal, a vadgesztenye 3 %-kal szerepel. Ez azt jelenti, hogy a ténylegesen elfoglalt terület a hársnál 60 ha, a juharnál 20 ha és a gesztenyénél 6 ha. A szétszórtan (falvak, utak mentén) előforduló, vagy kisebb csoportokban levő fákat először egyenként meg­ számoljuk, majd a területegységre eső átlaghoz viszo­ nyítva megállapítjuk, milyen területet foglalnának el ezek a szóban forgó fafajok, ha egy tömbben lennének. A különböző területeken található, vadon termő, lágy­ szárú növényzet nagyon eltérő. Az e területek nö­ vényzete alkotta nektárforrások meghatározása gazdag növénytani ismereteket kíván, amellyel nem minden mé­ hész rendelkezik. Ezért ilyen esetekben azokat a területe­ ket leltározzuk fel, amelyeken mézelő növények van­ nak, mégpedig használati módjuk szerint: legelők, termé­ szetes kaszálók,, méhészeti szempontból hozzáférhető er­ dők és más területek. A növények nektártermelésének megállapítása. Miután az összes nektárforrásokat felleltároztuk, az egyes növé­ nyek által elfoglalt területet megszorozzuk az illető nö­ vény nektártermésével (lásd 2. táblázat), hogy megkap­ juk azt a mézmennyiséget, amelyet a illető nektárforrás szolgáltathat. Mivel a méhek a termelt nektárnak csak egy részét értékesítik, akár a kedvezőtlen időjárás, akár más rovarok látogatása miatt, az egyes növényeknél előírt mennyiség­ nek csak a felét vesszük számításba. Egyes méhészek az össz-nek tár termésnek csak az 1/3-át számítják. 21">

Mivel a lágyszárú növények esetében nem számítható ki minden növényre külön a méztermés, ezért úgy veszsziik, hogy 1 ha hozzáférhető erdő méztermelése 50 kg, a legelőé 5 kg, a természetes kaszálóé 50 kg, míg más kü­ lönböző területeké 5 kg méz hektáronként. A keverék gyümölcsösök esetében, ahol az egyes fa­ jok méztermése nehezen állapítható meg, hektáronként átlagosan 20 kg termést számítunk. A hordások időbeni megoszlásának megállapítása. Ezt a méhészek az előző évek megfigyeléseinek alapján vég­ zik el. Ahhoz, hogy egy nektárforrás létezését egy bizo­ nyos övezetben pontosan megállapíthassuk, minden nek­ tárforrásra vonatkozóan a következőket jegyezzük fel: az első virágok megjelenése; a virágzás kezdete a virágok 25 Vo-ának kinyílásánál; a virágzás tetőfoka, amikor a virágok több mint 50 o/o-a kinyílt; a virágzás vége, ami­ kor a virágoknak még 25 o/o-a virágzik. Ezeknek az adatoknak alapján, a kaptármérleg válto­ zása. a méhcsaládok tevékenysége alapján megállapíthat­ juk a hordási időszakot (napokban, minden nektárforrás­ ra, az illető időszak kezdetének és befejezésének idő­ pontjával). A méhek repülése értékes útmutató egy bizonyos hor­ dás beálltának megállapításában, bármilyen kicsi is le­ gyen ez. Ennek érdekében feljegyezzük a napi kiröpülések időtartamát órában. Hasonlóképpen feljegyezzük, hogv az illető növény nektárt, virágport vagy mézharma­ tot szolgáltat-e, s az illető hordást pontos adatokkal jelle­ mezzük, a kaptármérleg észlelései szerint, vagy felbecsü­ lés alapján: jó létfenntartó hordás, bőséges virágpor, a hordás teljes hiánya, gyenge virágpor hordás, stb. A méhészeti idényre vonatkozó grafikon elkészítése. Yégeredmenyben a méhészt az illető övezetben tapasz­ talható hordás nélküli időszakok, a bőséges nektárt nyúj­ tó időszakok és az árutermelés lehetőségei érdeklik. E célból elkészítjük a méhészeti idény grafikonját. A hónapokra és dekádokra felosztott méhészeti idényt tar­ talmazó vázlatba beírjuk a megfelelő dekádokhoz és féldekádokhoz az illető hordás tartamát. Így szembetűnnek a hordás nélküli időszakok, amikor a méhésznek kell gon­ 216

doskodnia a szükséges táplálék biztosításáról. Ennek egyik módja a családoknak más övezetekbe történő elszállítása, ahol létfenntartó hordást nyújthatunk a méheknek, vagy kiegészítő etetésben részesítjük őket. A hordás idején feljegyezzük a méhek által naponta be­ gyűjtött nektár mennyiségét. Ezt megkapjuk, ha az összes begyüjthető nektártermést elosztjuk a hordás alatti na­ pok számával, megállapítva ezáltal a nektárforrások na­ pi átlagának színvonalát. Ezt az átlagot beírjuk az egész időszaknak megfelelő részbe. A napi fogyasztás alapján (kb. 0,5 kg családonként) megkapjuk a napi átlagos éle­ lemszükségletet, az összes családok számára, abban az övezetben, ahol a számításokat végezzük. A fogyasztás napi átlagos színvonalát szintén beírjuk az egész méhészeti idényre. így aztán minden időszakban (tíznapos vagy ötnapos időközben) lesznek olyan nek­ tármennyiségek, amelyek a család táplálékszükséglete alatt maradnak, és lesznek azt meghaladó mennyiségek, lehető­ séget adva áruméztermelés elérésére. Ezeknek az adatok­ nak az alapján kitűnik, hogy hány méhcsalád tartható az illető övezetben, szakaszok szerint; hány családot és mi­ kor kell más hondásra vándoroltatni; mennyi áruméz esik egy családra azokban az időszakokban, amikor a nektár­ források meghaladják a táplálékszükségletet; hány csalá­ dot kell vándoroltatni ahhoz, hogy a megmaradtak áruméz-termelése megfelelő legyen; és végül hány család hozható más övezetekből az illető nektárforrás ésszerű kihasználása érdekében. A HORDÁSOK ÉSSZERŰ KIHASZNÁLÁSA

Az áruméztermelés elérését, valamint e termelés menvnyiségét meghatározó fő feltételek a következők: minél több gyüjtöméh biztosítása a méhcsaládokban és a bősé­ ges nektárforrás biztosítása. Kellő számú gyíijtőméh biztosítása A gyüjtőméhek számának fokozásáért a családok gyüjtőképességének növelése érdekében, a méhész az egész év folyamán erőteljes munkát fejt ki. A méhcsaládok 217

gondozásáról szóló fejezetben leírt intézkedések lehetővé teszik, hogy minél fejlettebb családokat nyerjünk. Ahhoz, hogy a családok fejlődésük biológiai határát meghalad­ ják, ismertettük a tartalékcsaládos módszert. Ha az illető intézkedéseket a hordás idején helyesen alkalmazza a méhész, a legnagyobb termést fogja elérni, anélkül, hogy a szükséges mennyiségű gyüjtőméhek biz­ tosítására egyéb műveleteket kellene végeznie. Azonban a fóhordás és különösen a korai főhordások alkalmával nem minden méhcsalád gyüjtőméheinek szá­ ma éri el a megfelelő színvonalat. Ilyen körülmények kö­ zött a hordások sem értékesíthetők a kívánt színvona­ lon, sőt előfordulnak esetek, amikor nem is kapunk áru­ méz-termelést. Ilyen helyzettel találkozunk azokban az övezetekben, ahol egyetlen fóhordás van, mégpedig korai, és ezt hordástalan időszakok, esetleg gyenge létfenntartó hordások követik. Ilyen körülmények között a méhcsalád fejlődésére rö­ vid időszak áll rendelkezésre, a méhcsaládok gyenge ál­ lapotban érik meg a hordást s így a főhordást biztosító nektárforrást csak létfenntartásukra használják fel. Hasonló helyzetet találunk a dombvidékeken, ahol az áruméztermelést a nagyon korai (akác előtti) hordásokból akarjuk biztosítani. Ezekben az esetekben az áruméztermelést csak úgy valósíthatjuk meg, ha a két vagy több törzscsaládból származó gyüjtőméhek együttesen, egy biológiai egység­ ként vesznek részt a nektárhordásban. /I törzscsaládok egyesítése a fóhordás idején. Az eljá­ rás hasonlít a két anyától származó méhek egyesítéséhez amelyet a törzscsaládoknak tartalékcsaládokkal történő gondozásánál leírtunk, azzal a különbséggel, hogy a je­ len esetben mindkét család törzscsalád. E módszer alkalmazása érdekében a méhcsaládokat kettesével csoportosítjuk, legfeljebb 1 m távolságra egy­ mástól. A fóhordás előtt vagy azonnal kezdete után, ami­ kor a méhek a legjobban járnak, a családok egyikét — rendszerint a gyengébbet — a méhészetben más helyre tesszük át. A másik családot úgy helyezzük cl, hogy az

218

előző két kaptár közötti helyen legyen. Ezzel a művelet­ tel a helyén maradt család megkapja mindkét család gyüjtőméheit. Ily módon erős családdá válik, és képes lesz a legjobb feltételek között értékesíteni a hordást, el­ lentétben azzal a helyzettel, amikor a két gyenge család a hordást csak saját fejlődésére használta volna fel, anél­ kül, hogy fölösleges mézet gyűjtöttek volna. Elővigyázatosságból a helyén maradt családnál az anyát kalitkába helyezzük. A helyéről elmozdított méhcsalád, gyüjtőméhek hiá­ nyában, új nemzedéket alakít ki, amely a család fejlődé­ séhez szükséges mézet behordja, és így a következő hor­ dásig erős családdá válik. A hordás megszűnte és a méz kipergetése után az erős egyesített család rajzásra készül­ het, és fiasítással és fiatal méhekkel segítheti az elköltöz­ tetett családot. A törzscsaládok egyesítésének módszere a méhészet összes méhcsaládjainál alkalmazható, ha túl korai hordás kihasználásáról van szó. Az akáchordásnál ezt a módszert csak azoknál a családoknál alkalmazzuk, amelyek fejlő­ dési színvonala nem biztosítja a hordás egyedi kihaszná­ lását. Az egyesítendő családjiak egy kaptárban történő gon­ dozása. Egyes méhészek, akik a családokat fekvőkaptárakban tartják, a családok hordás alatti egyesítésének megkönnyítése érdekében egy kaptárban állandóan két családot tartanak. Az eljárás hasonló a tartalékcsaládoknál leírtakhoz; ebben az esetben a tartalékcsalád szerepe ugyanaz, mint a törzscsaládok egyikének. Az első változatban a családok egyesítésénél az egyik családból az anyát 3—4 lépen elkülönítjük, a kaptár töb­ bi részét pedig a méz elraktározására és a fejlődésre hasz­ náljuk. A második változat szerint a méhcsaládokat meg­ tartjuk fejlődésük színvonalán, a méz tárolására pedig a fészek fölé mézkamrát helyezünk. A harmadik változat szerint 3—4 kereten egy anyával különálló egységet ala­ kítunk és ugyanakkor a nektár elraktározására mézkamrót is helyezünk. Az eljárás alkalmazásának negyedik vál­ tozata a hordások előtt végrehajtott családegyesítésre vo­

219

natkozik. Ez az egyesítés a választódeszka eltávolításá­ ból áll. Az anyás kalitka a hordás ideje alatt az illető csa­ lád lépei között marad. E változatnak nagy előnye, hogy a ráfordítandó munka jelentősen csökken. Ennél a vál­ tozatnál is használható a nektár tárolására a mézkamra. Elővigyázatosságból minden változatnál tanácsos, az egyesített családban az anyát kalitkába tenni, ahonnan majd a méhek szabadítják ki. Hasonlóképpen ajánlatos st két családban közös illatot hozni létre. A hordások megszűnte után, a családokat az összes változatoknál eredeti állapotba hozzuk, a fiasitásos lépe-

c so /a c /o k a z e g y e s íté s c fó tt

a n yó s kölyökcsaféd kiofok/tosa kö/yökcsaíád k tö /o k ítá s a és ,d m é z k o m ra e/fte /ye zé se

o kö zö s m é zk o n n ra t tfa n n e m a n n -rá c s vd~ tosztja e í a csofódoktoi

a vafasz i¿ d e s zk a eftávat/tá&p és a z a n ya ka /ftkáöan va k } ta rtó sa a g y ű jté s a / a t

53. ábra — Az egy kaptárban tarto tt családok egyesítése hordá* céljából 220

két egyformán elosztjuk és mindkét családnak egy-egy anyát biztosítunk. A leírt módszer az illető változatokkal a többfiókos kaptár esetében könnyen alkalmazható, amikor a 2 csa­ lád közé behelyezhetjük a nektár tárolására szolgáló kap­ tárfiókot, amint azt a tartalékcsaládok használatánál le­ írtuk. Gyűjtócsaládok alakítása. Gyüjtőcsaládoknak tekint­ jük azokat, amelyeket hordások idején alakítunk, két vagy több törzscsalád gyüjtőméheiből. Általában ezeket a csa­ ládokat akkor alakítjuk, ha a családok nagyon gyengén fejlettek. Hasonlóképpen járunk el az ellenkező esetben is, amikor a családok fejlettségi színvonala nagyon ma­ gas, s amikor a gyüjtőcsalád mellett a törzscsalád egy új gyüjtőméh-generációt alakit ki, amely ilyen körülmények között is biztosítja a legnagyobb termést. A gyűjtőcsalá­ dok kialakításának célja, hogy a fiasítás teljes hiánya kö­ vetkeztében a gyüjtőméhek kizárólag a nektár begyűjté­ sében vesznek részt. A hordás értékesítése után lehetővé tesszük a családoknak, hogy fiasítást neveljenek. A gyüjtőcsaládok alakításánál a törzscsaládokat kettesével vagy csoportosan helyezzük el, s ezeket a hordás kezdetén más helyre szállítjuk. E családok gyüjtőméhei egy kaptárt né­ pesítenek be, amelyet az elköltöztetett családok által előbb elfoglalt hely közepére teszünk. Ahhoz, hogy a gyűjtőcsalád biológiai egységet alkosson, egy érett fiasitásos lépet, majd egy kalitkába tett anyát vagy anyabölcsőt biztosítunk számára. Ncktórforrás biztosítása vándorméhészkedéssel Amint láttuk, a nagy termések elérésének második feltétele a gazdag nektárforrás, ahonnan a méhek bősé­ gesen gyűjthetnek. Bármilyen fejlettek is legyenek a méhcsaládok, bármennyire is biztosítjuk a gyüjtőméhek nagy számát, mindez eredménytelen marad, ha a megfe­ lelő időpontban a természet nem nyújt elegendő nektármennyiséget. Hazánk növényzete kora tavasztól késő őszig változa­ tos képet mutat. Az esetek többségében azonban a nektárforrásoknak csak egy része esik bele a méhészet röp221

távolságába. Bizonyos időpontokban a méhészetet el kell költöztetnünk olyan helyre, ahol a növényzet jobb hor­ dási feltételeket nyújt. Ez a vándorméhészkedés. A vóndorméhészkedés célja. A gyakorlati eredmények megmutatták, hogy amikor a kaptárak és a nektárfor­ rások közötti távolság meghaladja az 1—1,5 km-t, a meg­ felelő eredmény elérése érdekében legjobb megoldás a méhészet vándoroltatása. Ezt a vándoroltatást rendszerint a következő céllal végezzük: — a családok létfenntartó hordásának biztosítása a rendes fejlődési ütem fenntartása érdekében: — méztermés nyerése különböző növényekről; — a rovarporozta növények megporzása a méhek se­ gítségével. A méhészeti idényre készített grafikon összeállításá­ nál és kiértékelésénél, a nektárforrások helyzetétől füg­ gően, a vándorméhészkedés igen tág lehetőségek között szervezhető meg. így, a lehető legkorábban (március—áp­ rilisban) a méhcsaládok füzesekbe, korai lágyszárú növé­ nyekre, juhar-, hegyi juhar erdőkbe stb. vándoroltathatók. Kitűnő feltételeket nyújtanak ebben az időszakban a fehér- és kecskefüz, a gyümölcsfák. Ebben az időszakban végrehajtott vándoroltatás, amellett, hogy a méhcsalád a főhordásra jól kifejlődik, igen gyakran még kevés (4— 6 kg) áruméztermést is biztosit. Május elején a csalá­ dok repcére, koriánderre, majd akácra szállíthatók. Vándorméhészkedéssel 2—3 akáchordás is kihasználható az akác kölönböző időben történő virágzása miatt, elkezdve a síkvidékeken, folytatva a dombvidékek akácosaiban és befejezve a hegyek lábánál lévő akácültetvényeken. Pél­ dául a Bárágan déli részén az akác május 1 és 10. között, Válenii de Munte övezetében május 15—25. és ennél észa­ kabbra, Míneciu Ungureni közelében, július 1—15. kö­ zött nyújt hordást. Az akáchordás kihasználása után a méhészetek hárserdőkbe vándoroltathatók, ahol szintén nagy áruméztermések érhetők el. Később a legbiztosabb, legbőségesebb és leghosszabb hordásokat a napraforgó nyújtja. Ugyaneb­ ben az időszakban a domb- és hegyvidékeken a málna és a deréce, valamint a kaszálók nyújtanak nektárforrást, amelyekből jelentős áruméztermés érhető el. De az őszi 222

időszakban sem fukarkodik az ország növényvilága. Méh­ családoknak a Duna árterületére, a Deltába és a folyók völgyeibe történő vándoroltatásával amellett, hogy a csa­ ládok kitünően felkészülnek a telelésre, még számottevő áruméztermelés is elérhető. A vándorméhészkedés lehetőségei sokoldalúak, azon­ ban nem- bízhatók a véletlenre. A nektárforrások ismere­ te alapján idejében készítsünk egy minél gazdaságosabb vándorlási tervet. A gazdaságosság egyaránt vonatkozik mind a szállítási költségekre, mind az elérhető áruméz mennyiségére. Gyakran előfordulnak esetek, amikor hí­ res vándortelepek a családok túlzsúfoltsága miatt jelen­ téktelen termést szolgáltatnak, míg mások, sokkal kiseb­ bek, nagy méztermést biztosítanak. Az előkészítő munkálatok. A vándorméhészkedés vég­ rehajtása érdekében elsősorban tudnunk kell, hova fog­ juk szállítani a méheket. E célból a méhésznek alaposan kell ismernie a méhlegelőt és a közlekedési utakat a kiválasztott helyig. Ha­ sonlóképpen megközelítőleg meg kell állapítanunk a hor­ dás kezdetének időpontját. A méhcsaládokat idejében át kell vizsgálnunk, a talált hiányosságokat ki kell javíta­ nunk, a kaptáron talált hézagokat pedig be kell gittelnünk, hogy a méhek szállítás közben ne szállhassanak ki. A méhcsaládok szállítása előtt be kell szerezni a ván­ dorláshoz szükséges egészségügyi igazolványt. A méhcsa­ ládokat a kiválasztott hely vándorméhészeti bizottságának beosztása alapján szállíthatjuk. A vándortelep helyét úgy választjuk meg, hogy a kaptárak lehetőleg árnyékos helyen legyenek, vizforrás kö­ zelében és más méhészetektől megfelelő távolságra. A méhcsaládok száma egy telepen Egy család átlagos árutermelése

20-ig

55,7

21—40

41—60

«ti ón 61-® °

41,9

40,0

30,9

100-on felül 28,8

17,0

A méhcsaládok előkészítése szállításra. Az előkészítés módja a szállítás időszakától és a szállított családok ere­ jétől függ. 223

Ha kora tavasszal a méhcsaládokat létfenntartó hor­ dásra szállítjuk, mivel az idő hűvösebb, a családok pe­ dig gyengén fejlettek, a tartalékeleség is kevesebb, a csa­ ládok előkészítése egyszerűbb. Általános alapelv, hogy függetlenül az időtől, amikor a családot szállítjuk, meg kell előznünk a méhveszteséget. A méhek pusztulásának egyik oka, a lépek leszaka­ dása a rázkódás következtében. Ezért az 1,5 kg-nál több mézet tartalmazó lépeket ki­ vesszük és üres vagy kevés mézet tartalmazó lépekkel helyettesítjük. Hasonlóan kivesszük az újonnan épített lépeket és azokat, amelyekben frissen befedett nektár van. A méhek szállítás alatti pusztulásának másik oka a ke­ retek mozgása, ami a méheket nyugtalanítja és közülük sokat összezúz. Ezért a kereteket alaposan rögzítenünk kell. A szabvány kaptáraknái a keretek rögzítése egysze­ rű, magával a kaptár lezárási rendszerével megoldódott. Abban az esetben, ha a kaptárt a keretek nem töltik ki, azokat a kaptár egyik fala mellé toljuk, az utolsó ke­ retet pedig szeggel vagy faékkel rögzítjük. Azoknál, ame­ lyeknek keretein nincsenek vállak, a keretek között 15 mm távolságot hagyunk és faékkel rögzítjük. Ezek­ nek a íaékeknek egyik végén egy szeg található, amely­ nek segítségével a keretek felső lécére támaszkodnak. Az utolsó keretet ugyanúgy rögzítjük, mint az előbb ismer­ tetett esetben. Annak érdekében, hogy elkerüljük a ke­ retek felfelé történő mozgását, a felső keretlécre merő­ legesen két falécet szegezünk. A családok fejlődése és a külső hőmérséklet emelke­ désének mértékében, a fenti intézkedések mellett feltétle­ nül szükséges a kaptár belsejében, lehetőleg a fészek fölött üres teret hagyni, amely a méheknek menekülőtérként szolgál. Mivel a szállítás alatt nagyon sok hő és széndioxid termelődik, jó szellőzést kell biztosítani. Ezeknek az elveknek az alapján, a szabvány kaptárak szállítása a következőkben ismertetett módszerrel történik. A mézkamrás rakodókaptáraknái a keretek tökéletes rögzítésére a kaptár fala és a választódeszka közé egy faéket helyezünk. A fészek fölé, a család ere­

224

jétől függően, 1—2 mézkamrát teszünk, amelyeknek ke­ reteit a kaptár falaihoz helyezzük és szeggel rögzítjük. Ily módon középen menekülőtér képződik a méhek számára és a levegő közlekedése is könnyebb. A fedődeszkákat el­ távolítjuk, és helyükre a nyitott szellőztető nyílásokkal ellátott tetőt rögzítjük. A kéttestű rakodókaptárakban hasonlóképpen járunk el, azzal a különbséggel, hogy a mézkamrák helyébe fel­ tesszük a második kaptárfiókot szintén keretekkel teli, a menekülőtér biztosítása érdekében pedig e fölé feltesszük a védőkeretet, amely a kaptár részéhez tartozik. Ez egy alj nélküli keret, melynél a falak magassága 80 mm. El­ helyezése után feltesszük a szellőztető nyílásokkal ellá­ tott tetőt. A szabvány fekvőkaptáraknál, abban az esetben, ha nincsenek tele keretekkel, azokat a választódeszka segít­ ségével összeszorítjuk és két szeggel rögzítjük. Amikor tartalékkeretekkel rendelkezünk, akkor azokkal megtöltjük a kaptárát. A keretek oldalmozgásának teljes megakadá­ lyozása céljából a választódeszka és a kaptár fala közé faéket helyezünk. A keretek függőleges mozgásának meg­ akadályozása érdekében a keret felső léce fölött az em­ lített két falécet használjuk. E lécek fölé, a kaptár köze­ pére helyezzük a fedődeszkát és azt a leszorító léccel rög­ zítjük. Ily módon a kaptártetőben nagy menekülőteret lé­ tesítettünk, a szellőztető rostaszövet pedig biztosítja a levegő behatolását. A többfiókos kaptáraknái, a szállításra való előkészület a kaptár szerkezete miatt nagymértékben leegyszerűsödik. A keretek rögzítését a felette levő kaptárfiók biztosítja. A felső kaptárfiók feletti menekülöteret az ide helyezett etetőkeret biztosítja. E keretek fölé helyezzük a szellőz­ tető rostát, majd a fedődeszkát és utána behelyezzük a fémrudakat a megfelelő nyílásokba, amelyekkel minden kaptárfiók el van látva. A fémrúd alsó végénél az e célra készült nyílásba egy szeget helyezünk be, majd a szár­ nyas-csavart becsavarva a rúd felső végén, a kaptár összes részei egy testté vannak összefogva. Ügy gondoljuk, hogy nem szükséges különösebb mó­ don felhívni a figyelmet, hogy a kaptár összes alkotó ré­ szei (alja, kaptárfiók, mézkamra, védőkeret stb.) össze lesz­ 15 —

M é M u k íd é »

225

nek egymással kapcsolva, hogy helyükből ne mozdulhas­ sanak el. és a méhek ne juthassanak ki. A méhcsaládok szállítása és elhelyezése az új telepen. A méhcsaládok szállítását úgy kell megszerveznünk, hogy azok 1—2 nappal a virágok kinyílása előtt érkezzenek meg. A szállítás bármilyen szállítóeszközzel történik, szára­ zon. vízen és a levegőben, éppen úgy, mint más szállítá­ sok esetén. Leggyakrabban teherautókat és traktorvontatású pótkocsikat használunk. Mielőtt a kaptarakat a szállítóeszközre felraknánk, a kijárónyilásokat lezárjuk. Ezt a munkát este, a kirepülés megszűnte után hajtjuk végre. Egyes esetekben, a nagy meleg miatt, a méhek egy része nem húzódik be a kap­ tárba, hanem a röpdeszkán vagy az alatt, vagy pedig a kaptár alatt fürtbe húzódik. Ilyenkor a kaptár lezárása előtt ezeket a méheket a kaptárba kényszerítjük, vízzel történő permetezéssel vagy enyhe füst segítségével, anél­ kül azonban, hogy a füst a fészek belsejébe hatolna. A kaptárakat úgy helyezzük a szállítóeszközre, hogy a keretek abba az irányba nézzenek, amerről szállítás köz­ ben a legerőteljesebb és gyakoribb mozgások érik. Mivel a vonaton és az országúti teherautókon történő szállítás­ nál az előállható mozgások az induláskor, gyorsuláskor, és megálláskor fordulnak elő, ezért a keretek iránya egyez­ zék meg a menetiránnyal. Abban az esetben azonban, ha rossz utakon, vagy olyan szállítóeszközzel szállítunk, amelyen ringató mozgás keletkezik, ott a keretek iránya a menetirányra merőleges legyen. Nem tanácsos a kaptárakat ponyvával letakarni. Gon­ doskodjunk arról, hogy a kaptárak között bizonyos távol­ ság maradjon a levegőcsere végett. A kaptárakat jól rögzítjük, hogy a szállítóeszközön no mozoghassanak. Az év meleg időszakában a szállítás éjjel történik, amikor a hőmérséklet csökken. Ügy intézkedjünk, hogy a családok hajnalban érkezzenek rendeltetési helyükre. Ha bármilyen ok miatt a szállítás elhúzódna, a hőség beálltáig tovább megyünk. Ha a méhcsaládokkal nem értünk el rendeltetési helyükre, ne álljunk meg helységek és forgalmas u*ak közelében, hanem a szállítmányt szántó­ földre vontatjuk, a családokat lerakjuk, a kijárónyilásokat 226

kinyitjuk, hogy elkerüljük a méhek megfulladását. Este, a repülés megszűntével, folytatjuk az utat. Az újabb megfigyelések megállapították, hogy a nagy térfogatú, elegendő menekülőtérrel és nagyon jó szellő­ zéssel rendelkező családok nappal is szállíthatók. Ebben az esetben kerüljük a megállásokat, ameiyek nagyon veszélyesek, a rendeltetési helyre való megérke­ zés után pedig azonnal rakjuk le a kaptárakat és nyissuk ki a kijárónyílásokat. A kaptárak és a fészek kicsomagolására és a gyűj­ téshez való elrendezésére a megérkezése utáni második nap kerül sor, amikor a méhek már lecsendesedtek. Ugyanak­ kor ellenőrizzük a családokat, és kiküszöböljük az eset­ leges rendellenességeket, mint amilyenek lehetnek az elmozdult keretek, kitört, összezúzódott lépek stb. Lépesmez termelése A lépesméz nem egyéb, mint a méhek által begyűjtött természetes termék, akár a pergetett méz, azzal a különb­ séggel» hogy itt a méhek a mézet kis lépekbe helyezik, s a méz tárolása és értékesítése szintén ezekben a lépők­ ben történik, teljes felületükön befedelezve. E.kis lépek nagysága kb. tizedrésze egy szabványkeretnek. Mivel méretük ilyen kicsi, e kis lépeket csakis egyfajta virágról származó mézzel töltetjük meg. Lépesméz termelésére jó minőségű, világos színű mé­ zet biztosítunk, amely egyáltalán nem, vagy csak nehezen cukrosodik. Ilyen szempontból kitünően megfelel az akáchordás. A lépesméz, mivel más fajta mézzel nem keveredik, más anyagokkal nem érintkezik, a levegő hatásának sincs kitéve, mert légmentesen be van fedve, — a nektár szár­ mazásától függő finom aromáját és kellemes izét teljesen megőrzi. A lépben levő méz értékének növeléséhez hozzájárul még a lépek tetszetős kinézése. A lépesméz színe a fehér szín legkellemesebb árnyalata, amely a fedelezésre hasz­ nált sejtek viaszára jellemző. A fedelezés bepiszkitását vagy elromlását el kell ke­ rülnünk. A lépeken a fedelezés felülete ne legyen raga227

esős vagy nedves kinézésű. Ezért lépesméz termelésére csak azokat a családokat választjuk ki, amelyeket a lépek száraz befedése jellemez. A lépesméz termelésével növelhetjük a méhészet jöve­ delmét, ha a munkálatokat úgy irányítjuk, hogy a termé­ kek nagyobb áron történő eladásából származó jövedelmet ne haladják meg a nektárbegyüjtés csökkenése miatt be­ álló mennyiségi veszteségek. A szükséges szerszámok és anyagok előkészítése. A mé­ hésznek először is kis méretű keretekről és a szükséges vékony mülépekről kell gondoskodnia. A kis méretű keretek hars-, nyár- és égerfából ké­ szülnek. A kis keret lécei szélesebbek legyenek, mint a közönséges kereteké, hogy elkerüljük a mézes lépek sérü­ lését. A kis keretek alsó és felső keretlécén helyet ha­ gyunk a méhek közlekedésére. Használhatók sima keretek is. a méhek közlekedésére szolgáló átjáró nélkül; ebben az esetben a keretek között helyet hagyunk az ütközők behelyezésére. A kis keret különböző méretű lehet. A kereskedelem­ ben 462 mm hosszú, 33 mm széles és 2,5 mm vastag sáv­ lemez alakban találhatók. E sávlemez hosszában 3 árkocska mélyed be, végeik pedig fogazással végződnek. Az árkoeskák a lemez keret alakúra történő behajtása vonalán vannak. Ezáltal a keret négyszögü lesz, melynek hossza 102 mm és magassága 129 mm. Beillesztés előtt a lemez eltűrésének megakadályozására meleg vízzel megnedvesitjük és felszabásához kb. 10 perc múlva fogunk hozzá. A keret összeállításakor a fogazott részeket összeillesztjük, anélkül, hogy rögzítésükhöz szeget használnánk. A lépesméz termeléséhez szükséges mülépek a legjobb minőségűek, világos színű viaszból, nagyon vékonyra ké­ szülnek (1 kg-ban 18—25 lap szabvány méretben). A lépeket a kis keretek belméretének megfelelő faminta szerint késsel vágjuk ki. Ha több lépet kell kivágnunk, gyorsab­ ban végezhető egy könnyen elkészíthető négyszögü lemez­ forma segítségével, amelyet a lyukasztó-vas elve alapján működtetünk. A mülépeket mülépragasztódeszka segítségével rögzít­ jük a keretbe, amelynek méretei megegyeznek a keretke 228

belső méretével, magassága pedig a keretet képező sáv magasságának fele. Ezekből a mülépragasztó deszkákból többet is rögzíthetünk egy lapra és így lehetővé válik a műveletet sorozatban végezni. Alkalmazás előtt a mülép­ ragasztó deszkát megnedvesitjük, vagy pedig lenolajjal, paraffinolajjal vagy vazelinnel kenjük be, hogy elkerül­ jük a lépek beragadását. Miután a lépet és a keretet a lépragasztó deszkára helyeztük, következik a lép beragasz­ tása. A ragasztáshoz sarkantyúkereket vagy egy fémpen­ gét használunk, amely spaklihoz hasonló, s megegyezik a keret belső méretével. Ezt az előmelegített pengét végig­ húzzuk a lép és a keretke érintkezési vonalán. A lép már gyenge érintésre annyira megolvad, hogy hozzátapasztható a keret oldalához. A művelet meggyorsítása érdekében a fémpengét tanácsos két vállal ellátni, amely elősegíti a penge csúszását pontosan a lép és a lemez érintkezési vonalán. A penge érintkezése a léppel annál rövidebb ideig tart, minél forróbb a penge. A túlságosan forró penge azonban a lépet annyira megolvasztja, hogy a hozzáragadás elmarad. Annak érdekében, hogy a lépesmez termelésére szol­ gáló kereteket a méhek ne szennyezzék be propolisszal, jó azokat beparaffinozni. A paraffinozásra egy ecsetet hasz­ nálunk, amellyel az eléggé forró paraffint vékony réteg­ ben rákenjük a keretre. A keret paraffinozható teljes külső felületén vagy a mézkamrába való behelyezésük után csak azon a részein, amelyek a méhekkel érintkezésbe kerülnek. A keretkéket négyesével fenntartó keretbe helyezzük, amely a mézkamra lalának vájatára támaszkodik. A fenn­ tartó keretek lehetnek simák, vagy felső és alsó részükön vállakkal (ütközőkkel) ellátottak, hogy a méhek közleke­ dését biztosítsák. Ahhoz, hogy a méhek ne építhessék össze a lépeket, a keretke-sorok közé elkülönitöket helyezünk, amely nél­ kül egyenletes vastagságú lép nem nyerhető. Az elkülönitők lehetnek folytonosak vagy rács alakúak. Készül­ hetnek lemezből vagy fából. Az ugyanolyan szélességű átjárók nélküli lépek nyerése céljából választókat használunk. Ezek készülhetnek víz22D

szintes rácsokból, amelyek között a méhek közlekedhet­ nek, és függőleges pántokkal vannak összefogva, vagy ké­ szülhetnek falemezből, ezeket két keresztpánt rögzíti. Használhatók mezkamrák is, amelyekbe a keretkéket köz­ vetlenül helyezzük be. Az ilyen mézkamra használatának előnye, hogy a lépecskék közelebb helyezhetők a fészek­ hez. A méhcsaládok előkészítése lépesméz termelésére. Ah­ hoz, hogy a lépecskéket a méhek gyorsan és teljesen megtöltsék és teljes felületüket be is fedjék, nagyon erős méhcsaládok szükségesek. Ezért a lépesméz termelését megelőző időszakban mindent meg kell tennünk, hogy nagy népességű családokat nyerjünk. Már a lépesméztermelés kezdetén ebből az akcióból kizárjuk a közepes és gyenge családokat, mert az általuk elért eredmény nem lesz kielégítő. Lépesméz termelésére a kéttestű és több­ fiókos kaptárak a legalkalmasabbak. A lépesméz termelésére az az időpont a legmegfele­ lőbb. amikor abban a kaptárfiókban, amelyben az anya van, a lépek friss fiasitással vagy mézzel vannak tele. Ez azért szükséges, hogy a keretkék behelyezése után, ha a méheknek nincs más raktározási lehetőségük, kény­ telenek a mülépeket kiépíteni és ezekbe raktározni a mé­ zet. A fészekkereteket a méhek akkor töltik meg mézzel a föhordás első napjaiban, ha megelőzőleg létfenntartó hordás nem volt, cs ez az a pillanat, amikor a lépesmézes kaptárfiók feltehető. Ha a föhordás előtt jó létfenntartó hordás volt, az erős családoknál a fészekkeretek mézzel és fiasitással lehetnek tele már a föhordás előtt is s ebben az esetben a lépcsméz-termolö kereteket a hordás idején is beadhatjuk. Amikor megkezdjük a lépesmézet termelni, a családot egyetlen kaptáríiókba szorítjuk össze. Ily módon amellett, hogy a méheknek nincs raktározásra helyük, azonnal rá­ térnék e kis keretek kiépítéséhez s mivel a fiasítás kevés, a dajkaméhek egy része a nektárhordásra tér át. A többi kereteket eltávolítjuk, a méheket azok előtt a kaptárak előtt rázzuk le, ahonnan származnak. A kivett fiasításos és mézeslépekkel a gyenge családokat erősítjük. 230

54. ábra — Mézcslóp termelést*

Miután az első mézkamra lépecskéit félig kiépítették, o fölé feltesszük a második mézkamrát is (54 c. ábra). Amikor az első mézkamrában a lépőket kezdik bepeíézni. azt felemeljük a fészekről, és a második mézkamra helyébe tesszük; amely az első mézkamra helyébe kerül, a család fészke fölé (54. d. ábra). A méhek a teli mézkamra mézeslépecskéit befedik, és folytatják a nektár begyűjtését a fészek fölötti kamrába. Abban a pillanatban, amikor itt is félig tele vannak a lépek mézzel, feltesszük a harmadik mézkamrát a két előző fölé (54. e. ábra). A mézkamrákat csak akkor vesszük le, amikor az öszs/.es kis keretekben a lépek teljesen be vannak fedve. A teljesen fedett mézkamrák nem tarthatók továbbra a kaptárban, mert a méhek erőteljes közlekedése következ­ tében a lépek fedelezésének minősége romlik. A mézkam­ rák eltávolítása után a méheket enyhe füstölessel és rá­ 231

zással eltávolítjuk. A mézkamrákat a méhektöl teljesen méhszöktető fedódeszkával szabadíthatjuk meg. Ennek hiányában a méheket egy nagyon finom kefével vagy egy tollal távolitjuk el. A hordás befejezése előtt azokat a lépeket, amelyek nincsenek teljesen megtöltve, kivesszük és az összes csa­ ládoktól összegyűjtve az erős családok egyikének adjuk be befejezésre. A mézkamrák levétele után azokat a méhé­ szet raktárában egymásra rakjuk és megkénezzük, a viasz­ moly támadásának megelőzésére. A kénezést a lépesméz csomagolásáig és értékesítéséig többször is megismételjük. A MEZ FIZIKAI SAJATSAGAI ÉS ÖSSZETÉTELE Amint már említettük, a méz a nektárnak vagy más édes anyagnak az átalakítása nyomán keletkezik, amelyet a méhek a Jepekben raktároznak el és amely egyúttal táp­ lálékul is szolgál. Az emberi fogyasztásra kivett mézmennyiség külön­ böző származású, kinézésű. Így felismerhető a virágméz, amely begyüjthető egy növényfajról (egyféle virágméz) vagy a különböző virágfajokról begyűjtött nektárkeverék (vegyes méz). Hasonlóképpen méz nyerhető a méhek által a leve­ lekről vagy a növények más részeiről begyűjtött édes ned­ vekből is. Ez a méz mézharmat elnevezésen ismeretes. A méhek által begyűjtött méz kipergethető a lépekből — ebben az esetben folyékony vagy különböző sűrűségű lesz, a pergetés után pedig bizonyos idő múlva kikristá­ lyosodhat (megcukrosodik). A méz kristályosodása termé­ szetes folyamat. A kristályok nagysága a méz eredetétől és a kristályosodás körülményeitől függ. A mézet az ember kiveheti és fel is használhatja lépes­ méz formájában. A lépesméz különböző alakban és nagy­ ságban kerül forgalomba; a nagy lépet darabokra lehet vágni vagy kis, négyszögü illetve háromszögű lépecskékben termelni. Attól függetlenül, hogy milyen alakban kerül a fogyasz­ tóhoz. mert ez mindig a fogyasztó ízlésétől függ —, a méznek bizonyos fizikai tulajdonságai és vegyi összetétele van, amely e termékre jellemző. 232

3. TÁBLÁZAT

*14> r «> 1

1 e

(8

•j S g 2CB £ l lC :0 E tf) < &

1 «r

7 s

jaX3

s 2 1

S

2 o

m

oOQ

aJ2

>,

ja

JD .O 2 5* 2

.O .ű 2 1

8

*t* © to

s i/> o > o JZ o

o o > o

J£ O

A J2 !

l

2

JÜ 2

É i 2 JC

5 2 J?

2

§ © 00

in 00 ©'

o © co © ©. ©* in ©

in t>T t-

© oM C O ©

© CM un © © * o* CM

o co ©’

© un © o cm* 2

5 2 J?

2

M © ©

©

i **

I

< i a

e *5 >

m

09*0

s

S

E

1 1

o 00 1 <*> s

^-_ o
5 1 *8 E

>e <

~o

to 2

S

s cn

© «

o

©

rí

2

C? «

!

t 233

Dextrin

Fruktóz — levu

Víz

Invert cukor % Glukóz — dext

5 C a 0

in

Jú 88 CJ

N

■I

|

s

c

'S eC 2 <

m ©

0 Jí

1

3

E

C5

X

,433

m CM 00* o*

§ 8 c 2

3 o

c

o 6

©

Dlasztáz

00 o o

© cí

Szárazanyag

§ j

o 1 cí CM s

a8 < •3

Savtartalom (in NaOH (100 e m

|

CM £

3 C3

A méz fizikai tulajdonságai

A móz színét a benne levő növényi szemcsék határozzák meg. amelyek lehetnek: karotén, klorofill, a klorofill kü­ lönböző származékai és tanninok. Egyes vélemények sze­ rint a méz színe ásványi alkotórészeitől is függ. A méz színei a fehér alapú és barna színekhez tartoz­ nak. amelyek széles skálája a színtelentől vagy nagyon világostól a nagyon sötétig terjedhet, úgyszintén a sárga, a narancssárga, a zöld cs vörös stb. színek származékainak széles skálájú árnyalatai is mind előfordulnak. A hazai növényzetből származó főbb mézek a követ­ kező színűek: az akácméz színtelen vagy enyhén sárgás árnyalatú: a füzméz világos, fehér színű sárga árnyalattal; a hársméz borostyánkő színű, annak a legvilágosabbtól a legsötétebb árnyalatáig: a málna borostyánkő színű, eny­ hén vöröses árnyalattal; a menta barna színű, vöröses árnyalattal; a bükkönyméz sötét borostyánkő színű; a fe­ nyőméz sötétbarna árnyalatú borostyánkő színű. /I méz aromája annak a virágfajnak a nektárára jel­ lemző. amelyről a méhek hordták. Az aromát az eterikus illó olajok kölcsönzik, amelyek a melegítéssel vagy hosszas tárolás alkalmával részben elvesznek. Általában az összes mézféleségek aromája kellemes. A mez ize édes, kellemes. A méz ízét az összetevő anyagok adják meg, amelyek lehetnek kesernyések, csípő­ sek stb. Erjedés esetén a méz többé-kevésbé savanyú ízt kap. A méz viszkozitása a folyóssággal szembeni ellenálló képessegét jelenti. A méz viszkozitása a méz érettségét és sűrűségét jelzi. A 18o/0 vizet tartalmazó méznek hatszor olyan nagy a viszkozitása, mint a 25% vizet tartalmazó mézé. Hasonlóképpen a viszkozitás 20 C*-on háromszor nagyobb, mint 30 C’-on. Iligroszkóposság a méznek az a tulajdonsága, hogy a levegőből a nedvességet felszívja. A méz nagyon higroszkopikus anyag, így víztartalma 17%-ról kb. 32o/0-ra emel­ kedhet, ha 3 hónapig 81%-os nedvességtartalmú helyi­ ségben tartjuk. Nagyon könnyű megérteni, mennyire fon­ tos ezt szem előtt tartani a méz raktározása és tárolása idején.

234

A fajsúly azt a súlyt jelenti, amelyet egy egységnyi térfogatú méz nyom. Ez a súly a 20 C* hőmérsékleten megállapított víztartalomtól függően, az alábbi táblázat adatai szerint változik:

%

Fajsúly

14,0 15,4 15,8

1,4453 1,4356 1,324

Víztartalom

Víztartalom

%

17,0 17,4 18,0

Fajsúly

1,4239 1,4212 1,4171

Víztartalom

18.6 19,0 20,2

F.i|iúly

1,4129 1,4101 1,4020

A méz vegyi összetétele A méz összetételében kb. 17 % víz és 83 % szárazanyag vesz részt, amiből: 80% cukor és 3% egyéb, mint ásványi anyagok, vitaminok stb. A víztartalom a méz érettségi fokát és minőségét jelzi. A víztartalomtól függ a méz tartósítása és kristályosodása. A hazánkban termelt méz átlagos víztartalma kb. 16,5%, amely 13,3 és 22,4% között mozog. Ez a százalék a kör­ nyezet nedvességtartalmától függ, a mézre jellemző nagy­ fokú higroszkóposság miatt. A cukrok a méz alapalkotórészei. Az egyszerű cukrok kb. 70—75%-át képezik, és glukózból valamint fruktózból állanak. A kettős cukrok a mez súlyának kb. 5%-át alkotják és legnagyobb részük zaharóz. A zaharóz a méz kialakulási folyamatában megmaradt nem invertálódott cukormaradványokból áll, ezek alkotják a nektár alap­ anyagát. Nagyon kis mennyiségben a mézben még talál­ ható maltóz, izomaltóz, nigeróz, amelyeknek azonban sem­ mi gyakorlati jelentőségük sincs. Az összetett cukrok teljes cukrok és kb. 4%-ban dextrin alkotja. A mézben még más összetett cukrok, melizitóz, rafinóz stb. is találhatók. Meg kell jegyeznünk, hogy az összetett cukrokat a méhek nem veszik fel. s ezt szem előtt kell tartanunk a téli élelemkészlet előkészítésénél. Nagyobb mennyiségű összetett cukrot tartalmaz a mézharmatos méz.

235

Az ásványi anyagok a méz szervetlen anyagai; ezek alkotják a hamut. A hamuban káliumot, foszfort, klórt, ként, kalciumot, magnéziumot, vasat, mangánt, szilíciumot, valamint alumínium-, réz-, nátrium-, lítium-, nikkel-, ólom-, ón-, zink- stb. nyomokat is találtak. A mézben levő ás­ ványi anyag mennyisége a méz származásától függ, és nagyobb mennyiségben fordul elő a sötétebb színű méz­ ben, különösen a mézharmatos mézben. A hazai mézekben az ásványi anyagok átlagosan 0,167o/0-ban vannak jelen. Az ásványi anyagok kölcsönzik a méz tápértékét és az ember számára a gyógyértéket, azonban a túlságosan nagy ásványi anyag tartalom káros a méhekre nézve. A fermentumok (erjesztő anyagok) állati eredetűek, amelyeket a méhek a méz kialakítása folyamán adagolnak a nektárhoz. A legfontosabb fermentum az invertáz. amelynek hatására a kettős cukrok egyszerű cukrokká (zanarozzá, glukózzá és fruktózzá) alakulnak. Hasonlóképpen jelen van az amiláz is (diasztáz), amelynek hatására az össze­ tett cukrok (dextrin és már összetett cukrok) kettős cuk­ rokra, majd a méhek által felvehető egyszerű cukrokra bomlanak. Sokkal kisebb mennyiségben szerepel a méz­ ben a kataláz nevű fermentum is. A vitaminok. A mézben a következő vitaminokat ta­ lálták: aszkorbinsav (C-vitamin), nikotinsav, hangyasav, biotin, tiamin (Bi-vitamin), riboflavin (Bi-vitamin), piridoxin (Bí-vitamin), valamint K-vitamin. A mézben lévő vitaminok mennyisége más növényi termékkel összeha­ sonlítva kicsi és a méz származásától függ. A méz kristályosodása A méz kristályosodása. Minden természetes méz rövidebb, hosszabb idő után kikristályosodik, a folyékony állapotból többé-kevésbé szilárd állapotúvá alakul át. A kristályosodás (cukrosodás) a tiszta méhméz tulajdonsága. A kipergetett méznek kristályosodáskor megváltozik a ki­ nézése, ami egyes fogyasztókban a termék minőségére vonatkozó kétséget kelt, ezért a következőkben megma­ gyarázzuk a folyamat menetét. A kristályosodás glukóz kristályok alakulásával kezdő­ dik, amelyek növekednek, egymáshoz közeledve, konglo236

merátot alkotnak, míg végül az egcsz méz mennyisége szilárddá válik. A kikristályosodott méztömegben a többi cukrok folyékonyak maradnak, de a glukóz kristályokból alakult konglomerátokba mint alkotó folyadék zárul­ nak be. Amikor a kezdeti glukóz kristályok nagy számban fordulnak elő, egymáshoz közelebb állnak, következéskép­ pen a konglomerátok is finomabbak, ami a méznek ,.va­ jas" kinézést ad. Amikor a kezdeti szemcsék ritkábbak, a köztük levő távolságok nagyobbak, a belőlük keletkezett konglomerátok is durvábbak, ami a méznek „kásás“ jel­ leget kölcsönöz. Meg kell jegyeznünk tehát, hogy a kristályosodást a mézben levő egyik cukorféleség határozza meg. Ez a cukor a nektár nehezen felvehető cukrainak a méhek által, fermentumok segítségével történő átalakítása útján jön létre. A kristályképződés okai a glukózban, a glukóz tömény­ ségével, illetve a glukóz és a fruktóz közötti aránnyal, va­ lamint a glukóz és a méz víztartalma közötti aránnyal kap­ csolatosak. Általában a fruktóz mennyisége nagyobb, mint a glukózé. Megállapították, hogy minél jobban megközelíti a glukóz mennyisége a fruktózét, annál gyorsabban megy végbe a kristályosodás. Így, amikor a glukóz és a fruktóz közötti arány kb. 1:1, a méz kb. 1 hónap múlva kristályo­ sodik, amikor ez az arány kb. 1:1,5, a kristályosodás 2 cv után áll be. Az újabb kísérletek során megállapították, hogy még döntőbb ebben a tekintetben a glukóz és a víz közötti arány. Amikor a glukóz mennyisége 2,1-szer meghaladja a víz mennyiségét, az illető méz gyorsabban fog kristályo­ sodni, míg amikor csak 1,7-szer nagyobb, mint a víz menynyisége, a méz nem kristályosodik. A kristályosodás folyamatát befolyásolja még mint já­ rulékos tényező, a hőmérséklet is. A kristályosodás optimális hőmérséklete 13—14 C® 10 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten a méz nem kristá-. lyosodik, vagy a kristályosodás megáll, a méz nagy viszko­ zitása miatt, míg 27 C°-nál magasabb hőmérsékleten nem képződnek kristályok, tehát az a méz, amelyben nincsenek kezdeti kristályok, nem fog kikristályosodni. 237

Tanácsos megjegyeznünk gyakorlati munkánk számára, hogy egyetlen kristály bejutása a méz tömegébe sietteti a kristályosodás folyamatát, és megindítja a kristályoso­ dást még olyan mézfélescgeknél is, amelyek rendes körül­ mények között kristályosodásra nem hajlamosak. Előzőleg kialakult mézkristály forrása lehet valamelyik kipergetett lép, amelyet kitisztításra a méhcsaládnak visszaadunk, s amelynek falán a megmaradt mézréteg gyorsan kikristá­ lyosodik. Hasonlóképpen származhat a lepekben levő régi mézmaradványokból, a méz elvételénél, pergetésénél és kezelésénél használt szerszámokról. A hazai mézek közül legnehezebben kristályosodik az akácméz, leggyorsabban a repce-, a napraforgó- és a hársméz, amelyek néha, — ha a pergetéssel megkésünk, — a lépekben is kikristályosodnak. A MÉZ PERGETÉSE ÉS TAROLÁSA

A méz elvétele és pergetése mézes lépek kiszedése a kaptárból. A kipergetett méz minősége és eltarthatósága nagymértékben a méz érési fokától függ, a kaptárból való kiszedés pillanatában. Rámutattunk, hogy a méhek csak akkor fedik be a mé­ zet, ha az teljesen érett. Természetes tehát, hogy a mézes lépeket a kaptárból akkor vesszüt.ki, amikor azok_l/3-a már be van íedelezve,. vagy legkorábban, amikor a méhek megkezdik a fedelezést. Ilyen körülmények között a méz víztartalma csak ritkán haladja meg a 18—20%-ot, és nem okoz nehézséget a méz szállítása vagy tárolása. Ugyanakkor megállapították, hogy a családok terme­ lése bizonyos mértékben attól függ, hogy mennyi hely áll rendelkezésre a mez tárolására. Következésképpen nagy hordások idején tanácsosabb a tele keretek kicserélése üres keretekkel, még ha a méz nincs is befedve. Ez az eljárás terméstöbbletet biztosit, mind azáltal, hogy a méz táro­ lására szükséges helyet biztosítjuk, mind pedig azáltal, hogy a méheket a méz érlelésével és befedésével kapcso­ latos munkától mentesítjük. Logikusabb tehát ez utóbbi módot választani, annál is inkább, mivel a kipergetett méz érlelése a fészken kívül is elvégezhető, az e célra szolgáló felszerelés segítségével. A

238

A mezes ¡épeket kivétel előtt, megszabadítjuk a méhektől. Ezt közönséges méhészetekben úgy végezzük el, hogy a mézes kereteket a fészek fölött lerázzuk, majd különleges kefével, egy levél- vagy füköteggel vagy peclig lúdtollal leseperjük azokat, amelyek a ¡épeken maradtak. Nagy méhészetekben, ahol mézkamrás vagy többfiókos kaptárakat használnak, a méheket a mézes kaptárfiókok­ ból bizonyos izgató anyagokkal űzik ki. Ilyen céllal hasz­ nálják a fenolsavat, a propionanhidridet és (az utóbbi idő­ ben) a benzaldehidet. Az említett vegyszerek valamelyi­ kével átitatott gyapotot a mézes keretek fölé, a fedődesz­ kára helyezzük. Vigyázzunk, hogy a vegyszert ne hagy­ juk a kaptárban 4—5 percnél tovább, mert ellenkező eset­ ben előfordulhat, hogy a méhek nagy része, sőt az egész népesség az anyával együtt elhagyja a kaptárt. Hasonló­ képpen a méz is átveheti az illető anyag szagát, és így értéke csökken. Megjegyzendő, hogy a fenolsav maró ha­ tású, ezért kerülnünk kell, hogy kezünk vagy bármelyik testrészünk érintkezzék ezzel az anyaggal. A mézes lépek kiszedésénél nem szabad azokat a földre helyeznünk, mert a mézbe különböző szennyező anyagok kerülhetnek. E célra keretszállitó ládát, de üres kaptár­ fiókot is használhatunk, amelyben a pergetés helyére szál­ lítjuk a mézes lépeket. A méz kipergetése a lépekböl elvégezhető a méhészet keretén belül, vagy külön erre a célra berendezett közpon­ tosított telepeken. Bármilyen körülmények között is vé­ gezzük, a pergetésnél a következőket tartjuk szem előtt. A hőmérséklet csökkenésével a méz sűrűbbé válik, pergetése pedig megnehezül. így 20 C9-nál a méz háromszor sűrűbb, mint 30 C°-nál. Figyelembe véve, hogy a fészek­ ben a hőmérséklet 30 C°, a mézes lépeket kiszedésük után minél gyorsabban ki kell pergetni. Abban az esetben, ha a pergetés hosszabb idő eltelte után történik, a mézes lépe­ ket újra kell melegíteni 30—35 C°-os hőmérsékletű helyi­ ségben, úgyhogy a méz folyékonnyá váljék és könnyebben kicsorogjon a lépekböl. Ezáltal a lépek kiszakitását is meg­ előzzük. A méz színét a lép is befolyásolja, amelyben el volt raktározva. Az öreg, sötét színű lépek a méznek sötét 239

55. ábra — Fedelező tálca és kés: 1 — fcmsziu; 2 — a munklban levő lép timautisára szol*

gitó Ikck; 3 — kerettartó

árnyalatot kölcsönöznek, amiért aztán az illető méz olcsóbb minőségi osztályba kerülhet. Természetes tehát, hogy az ilyen lépekből származó mézet nem keverjük össze a fehér lépekből származó mézzel. Ezért pörgetés előtt a mézes lépőket színük szerint kiválogatjuk. A méz pergetése két műveletből áll: a lépek lefedelezéséből és a méz kipergetéséböl. A lépek lefedelezéséhez fedelező kést és ritkábban fedelező villát, valamint fedelező tálcát vagy fedelező asztalt használunk. A nagy vállalatokban, ahol a pergetést köz­ pontilag végzik, a lépek lefedelezésére különleges gépeket használnak, amelyek együttes rendszerbe foglalva folyto­ nos és gépesített munkamenetet biztosítanak. Ilyen gép­ együttesek hazánkban nagyon kis számban fordulnak elő, ezért leírásukkal nem is foglalkozunk. A f e d e l e z ő k é s egy acéllemezből áll. amelyre fafogantyú van szerelve. A 4188—53 számú szabványnak megfelelően az acéllemez hossza 220 mm, szélessége 45 mm és vastagsága 3 mm. Használat előtt a fedelező kést forró vízben megmele­ gítjük. Ezért minden munkásnak két kést osztunk ki, s amíg az egyikkel dolgozik, a másik melegszik. A fedelező 240

kés termelőképessége éppen azért alacsony, rrv-rt nagyon gyorsan lehűl. E hátrány kiküszöbölése crdr*k-b'-n c-gyr.<* méhészek nagyon vékony és nagyon éles pengéjű kést használnak, amellyel hidegen dolgoznak, előzetes f<-inrie. legítés nélkül. A legjobb megoldás azonban a gőzzel vagy elektromos árammal melegített kések használata. A gőzzel melegített kés pengéje két lemezből tevődik össze, amelyek között gőz kering. A gőz közlekedés t két gumicső segítségével biztosítjuk. A szakosított egysege felszereléséhez szükséges gőzt két tartály biztosítja, amely­ ben a gőz zárt körben közlekedik. Ennek hiányában egy egyszerű teafőző is szolgáltathatja a szükséges gőzt. Az elektromos árammal fűtött kés két lemezből álló pengéjébe elektromos ellenállás van beépítve. A hőmér­ séklet szabályozására hőszabályozóval van ellátva. Az elektromos kés csak ott használható, ahol megfelelő ener­ giaforrás van, a gőzzel melegített kés viszont bármilyen körülmények között is használható. A fedelező villa egy fémlemez, amelyre kb. 20 acéltü van felszerelve. A fedelező villát hátrányai miatt kevésbé használják. Nagyon hasznos a lépek fedelezésére, serkentő etetések esetén. A fedelező tálca vagy asztal az a felszerelési tárgy, ami fölött ez a művelet történik. Általában egv szitából áll, amelyre a fedelezés hull, alatta pedig egy edény van, amibe a fedelezésből lecsorgó méz lefolyhat. Nélkülözhe­ tetlen, mert lehetővé teszi a méhésznek, hogy jobb felté­ telek között és termelékenyebben dolgozhassék. A mézpergetö az az eszköz, amelynek segítségével a mézet a lépekből, a centrifugális erő elve alapján, kicsor­ gatjuk. A pergető típusától függetlenül, a következő ré­ szekből tevődik össze: — egy gyűjtő-tartályból, amely rendszerint galvani­ zált lemezből készül, alja kúposán van kiképezve és arra fele lejt, ahol a kifolyó csöve található; — egy forgó kosárból, amely rekeszekkel van ellátva a keretek bevezetésére. Ezek fémrudakkal kapcsolódnak egy központi tengelyhez, a tengely pedig a gyüjtőtartálvra szerelt csapágyra támaszkodik; — egy meghajtó szerkezetből, amely egv kúpos fogas­ kerékből, egy fogantyúból, egy szijjal összekötött fogas­ 16 — Míhéukcdí*

241

kerekes áttételből vagy súrlódással működő korongos át­ tételből áll. Hazánkban kosaras pergetöket használnak, amelyeknél a lepek a forgó kosárra merőlegesen, vagy sugaras pergetoket, amikor a lépek a kosár sugarának irányában helyezkednek el. A kosaras pergetőbe rendszerint 3—4 nagy méretű keret helyezhető be. A méz a lépnek csak egyik oldaláról csorog ki. Ahhoz, hogy a lép másik oldaláról is kiperget­ hessük a mézet, a lépeket meg kell fordítanunk. A lépek forgatása történhet kézzel vagy — lépfordítókkal ellátott pergetök esetén — önműködően. A centrifugális erő következtében a méz a lép sejt­ jeiből kicsapódik. A centrifugális erő a lépek súlyával és a forgási sebességgel egyenesen arányos. Ezért az ilyen

56. ábra — K o sa ras po rg etó

242

pcrgetők használata esetén intézkednünk kell a lépek ki­ szakadásának megelőzésére. Így a forgási sebességet foko­ zatosan növeljük, amíg a pergető falához csapódó méz jellegzetes suhogását nem halljuk. E perctől kezdve a pergetőt még 10—20 másodpercig forgatjuk, anélkül, hogy a fordulatszámot növelnők, azután a forgatással megállunk és a lépeket megfordítjuk. A forgatás újrakezdésénél szin­ tén fokozatosan járunk el, amíg kb. a percenkénti 230 fordulatszámot elérjük, s mindaddig e fordulatszámnál maradunk, amíg a méz suhogását halljuk. A pergetés befe­ jezésekor a lépeket ismét megfordítjuk és az előzőhöz hasonlóan járunk el. Azzal, hogy először a lép egyik olda­ láról a méznek csak 50%-át pergetjük ki, megelőzzük, hogy a fordulatszám növelésekor a lépek kiszakadjanak. Hasonlóképpen vigyáznunk kell arra is, hogy a behe­ lyezett lépek súlya minden sorozatnál megközezlítőleg egyenlő legyen, ellenkező esetben a forgatás következtében előálló rázkódások megnehezítik vagy éppen lehetetlenné teszik a pergetést. A sugaras pergetőknél a pergető kosara 20—50 keret számára van szerkesztve. Mivel itt a keretek felső lécük­ kel a centrifugális erő hatásának irányában helyezkednek el, a méz a lép mindkét oldaláról egyszerre csapódik ki, tehát nem szükséges a lépek megfordítása. E pergetőnél a fordulatszám bátran növelhető, különösen az újabb szerkezetüeknél, amelyeknél minden lépet két rács tart szi­ lárdan. A pergetők működhetnek kézi meghajtással, vagy egy motor, rendszerint elektromos motor segítségével. A méz kezelése A méhészetekben a méz kezelésén a következő mű­ veleteket értjük: a szennyeződések eltávolítása a mézből, az alkotórészek olyan arányának biztosítása, ami a jó tar­ tósítás feltétele, továbbá a fogyasztók által megkívánt fizikai tulajdonságok biztosítása. A méz kezelése a mez. szűréséből, derítéséből, a víztartalom csökkentéséből, a kristályos méz cseppfolyóssá tételéből, valamint a kristá­ lyosodás irányításából áll.

243

A méz szűrését a pergetéskor kezdjük. Szűréshez a pergető kifolyó csöve és a mézes edény közé helyezett szűrőt használunk. A szűrő rendszerint 2 sor szitából áll, az első lyukbősége nagyobb. A sziták egy fémkeretbe van­ nak foglalva, olyképpen, hogy mindegyiknek gömbölyű alja legyen. A mézet akkor is megszűrhetjük, amikor a derítőbe töltjük. Ilyenkor egy finom szitát helyezünk a derítő szá­ jára (rendszerint textilszövetü szitát.) A méz szűrésével csak a nagy szennyeződéseket tart­ juk vissza, s emiatt a méz még nagy mennyiségű finom idegen anyagot is tartalmaz szuszpenzióban. A méz derítése derítőknek vagy mézérlelőknek neve­ zett edényben történik. A derítők nagy befogadó képességű edények, amelyek kifolyó csöve az edény feneke felett néhány centiméterre található. Derítéskor a nehezebb fajsúlyú szennyeződések az edény aljára süllyednek, a méznél könnyebbek pedig a felszínre emelkednek. E szennyeződések elkülönülésének sebessége a méz sűrűségétől, ez pedig bizonyos mértékben a hőmérséklettől függ. V. A. Temnov adatai szerint, az 1 cm magas mézmennyiség deritési ideje a következő: A derítés ideje órában Hőmérséklet C°

10 3600

20 720

30 18

40 6

50 2

Megállapították azt is, hogy a derítés ideje ugyanazon a hőmérsékleten annál nagyobb, minél inkább nő a derítő magassága. Ezért a derítők átmérője minél nagyobb le­ gyen. Hasonlóképpen a derítésre használt helyiség is le­ gyen megfelelő hőmérsékletű. A méz teljes derítése után a felületen összegyűlt szenynyezódést eltávolítjuk, a méz kifolyásakor pedig az alján levő lerakódás a derítőben marad, mert a kifolyó cső fe­ lette van. A méz besűrítése a mézben levő vízfelesleg eltávolí­ tását jelenti, a méz erjedésének megakadályozása érde­ kében. A 1 8 o / o - n á l több vizet tartalmazó mézet be kell sűríteni. 244

Besűrítésre, amint láttuk, a derítők szolgálnak. Ahhoz, hogy a méz minél gyorsabban beérjen, tanácsos a derítőket meleg, száraz helyen tartani. E célra szolgáló nagyobb edények hiányában a méz érlelése és derítése céljából kisebb mennyiségek esetén, a tárolásra szolgáló bödönöket is felhasználhatjuk. A kristályos méz folyósítása. Amint már említettük, az összes mézféleségek kristályosodnak. A méz kristályosodá­ sa nem befolyásolja a minőséget, ezért az átvevő egysé­ gekbe szállítás előtt nem feltétlen szükséges a mézet fo­ lyósítani. A méz folyósítása akkor szükséges, ha a méhész saját fogyasztásra használja a mézet vagy a vevő folyékony mé­ zet óhajt. A mézet 60—70 C°-on olvasztjuk, anélkül, hogy köz­ vetlenül a hőforrással érintkeznék. Kisebb mennyiségek folyósításánál a mézes üvegeket vagy bödönöket 60—70 C°-os meleg vízbe helyezzük. Nagyobb mennyiségeket me­ leg levegő segítségével folyósítunk. így először kb. 40 C°-os hőmérsékletű helyiségben tartjuk, majd 60—70 C*-os hő­ mérsékletű, e célra berendezett helyiségbe szállítjuk át, ahol a mézet vályúk fölé elhelyezett rácsokra öntjük. Amint a mézkristályok elolvadnak, a méz a vályúkba fo­ lyik. A méz kristályosodásának irányítása. Mivel a méz a kristályosodás következtében értékéből nem veszít, az len­ ne a természetes, hogy ilyen állapotban is éppen olyan szívesen fogyasztanák, mint folyékony állapotban. A fogyasztók azonban nem kedvelik a kristályos mézet, mert a kristályok szerkezete általában durva kásás, s így fogyasztása kellemetlen. Ez a hátrányos helyzet a kristá­ lyosodás irányításával kiküszöbölhető. A kristályosodás finomsága a mézben levő kezdeti kristályok számától, va­ lamint annak a helyiségnek a hőmérsékletétől függ, ahol a kristályosodás végbemegy. Egyes országokban széles kör­ ben alkalmazzák a következő eljárást: a mézet kb. 65> C°-ra felmelegitik, hogy a benne levő kristályok eltűnje­ nek, és elpusztuljanak azok az élesztőgombák, amelyek az: erjedést elősegítik; megszűrik és szobahőmérsékletűre le* hütik; a mézbe 5—10o/0, nagyon finom, kristályos mézet 245

kevernek; a keverést hosszabb ideig folytatják, majd meg­ felelő nagyságú edényekbe töltik, és kb. 14 C°-os hőmér­ sékleten tárolják, ahol megközelítőleg 5 nap alatt a kris­ tályosodás folyamata befejeződik. A keveréshez használt kristályos méz nagyon jól legyen eldörzsölve, hogy a kristályok jól legyenek szétzúzva. Ezt egyes méhészek nagyon lényegesnek tartják. A kristályo­ sításra szánt méz keverése a kristályosodást sietteti és megjavítja. A kristályosodás irányításával nagyon finom szemcséjű, „vajszerü“ méz nyerhető, amely könnyebben és külön­ bözőképpen használható fel. A méz tárolása A méz csak olyan edényben tárolható, amelyben a méz hatására semmiféle vegyi átalakulás nem megy végbe. Különösképpen kerüljük a vasból készült edényeket. A legmegfelelőbbek az üvegből vagy alumíniumból ké­ szült edények. Használhatók más anyagból készült edé­ nyek is, ha zománcozottak vagy cinezettek. A méz eltartása. A legmeglelelőbb +14 C°-on, száraz, jól szellőző és szagtalan helyiségben. Ha a méz 18o/0-nál több vizet tartalmaz, viszonylag könnyen romlik. Ha hosszabb időn át szobahőmérsékleten, +20 +25 C#-on tartjuk, a méz aromájából veszít, és bizonyos vegyi folya­ matok következtében színe megsötétedik. A MÉHEK VIASZTERMELÉSE A VIASZKIVALASZTAS é l e t t a n a

A viaszt a dolgozó méhek választják ki és a fészket alkotó lépek építésére vagy a mézet és Hasítást tartalmazó lépek befedésére használják fel. A viasz kiválasztására szolgáló szervek a viaszmiri­ gyek, amelyek a potroh négy utolsó gyűrűjének belső felén foglalnak helyet (57. 4. ábra). Minden potrohgyürün két mirigyképződmény található, amelyek mindegyike 10 000 —20 000 kiválasztósejtből áll. E mirigy képződmények sejt246

57. ábra — A méh viaszm irisyei:

I — »ternit amelyen vannak a viaiztükrök; 2 — viaszlemezek i fejletlen víawmirijtyck (az újszülott méhnél; 4 — teljesen kifejlett viaizanirigyek; i — potfohgyúrúk. amelyeken láthatók a viaiztükrök

: —

jei áttetsző és porózus szerkezetű kitines hártyára rögzí­ tődtek, amelyet „viasztükörnek“ neveznek. A viasztükör alakját az 57. 5. ábra szemlélteti: A viaszmirigyek tevékenysége háromnapos korban kez­ dődik (L i n d a u e r), amikor a méhek a sejtek fedelezésében vesznek részt és a működésűk a hetedik napon fokozódik, amikor a méhek áttérnek a lépek építésére. A viaszmirigyek maximális magasságát (kb. 50—60 mik­ ron) a 16—18 napos méheknél találták, ezután magasságuk csökken (3 mikronig), amint a méhek áttérnek a gyűj­ tésre (R ö s c h). A viasztermelő sejtek fejlődését nemcsak a méh kora határozza meg, hanem a család fészkében uralkodó szük­ séglet is. így megfigyeltek olyan eseteket, amikor a méhek hordásra megfelelő életkorban (24 napos korban) nagyon fejlett viaszmiriggyel (60 mikron) rendelkeztek. Megállapítható tehát, hogy egy bizonyos életkortól a méhek viasztermelésre képesek, életük végéig, de ezt a tevékenységet csak akkor fejtik ki, ha a család szükség­ letei ezt így kívánják. 247

A kiválasztás pillanatában a méhviasz folyékony, ami lehetővé teszi, hogy a viasztükör lyukacsain át a szabadba jusson. A levegővel érintkezve a viasz megszilárdul és a viasztükörhöz hasonló, pikkely alakúvá válik. A méhek lá­ baik segítségével lefejtik a viaszpikkelyeket, amelyet aztán a rágoikkal meggyúrnak és a lépek építésére használnak. Egyes szerzők szerint egy pikkely súlya 0,8 mg, ami azt jelenti, hogy 1 kg viasz előállításához 1 250 000 pikkely szükséges. Hosszú ideig a méhészek azt hitték, hogy a viasztermeléshe7 nagy mézfogyasztás szükséges. Nem is olyan régen még úgy számították, hogy 1 kg viasz előállításához a méhek ÍO, esetleg 20 kg mézet fogyasztanak. Ezért a viasztermelés nem tűnt jövedelmezőnek. Jelenleg a viasztermeleshez szükséges mézfogyasztást körülbelül 3,5 kg-nak tekintik. Ez a szám azonban nagyon viszonylagos, mert a kísérletek bármikor más értéket mutathatnak ld. A viasztermelés és a méhek többi tevékenysége közötti összefüggés. Az 1. ábra görbéjét vizsgálva kitűnik, hogy a sejtek befedéséhez szükséges viasztermelés a méhek életének 3. napján kezdődik, a hetedik naptól kezdve a lépépítésnél is megnyilvánul. Ha összegezzük a lépek be­ fedésére és a lépépitésre fordított időt, kitűnik, hogy a legerőteljesebb tevékenységet a méhek 7—18 napos koruk­ ban fejtik ki. A viasztermelést azonban párhuzamosan más tevékenységgel együtt folytatják, mialatt a kaptárban te­ vékenykednek, és ez a tevékenységük csak akkor szűnik meg. ha rátérnek a gyűjtésre (22. napon). Tehát egy család viasztermelése azoknak a fiatal méheknek a számával ará­ nyos, amelyek a fészek belsejében foglalatoskodnak. A fiatal méhek viasztermelése azonban táplálkozásuk­ tól, tehát a szervezet anyagcseréjének intenzitásától függ. Erőteljesen táplálkoznak, nektárhordás idején, mert ilyen­ kor a begyűjtött nektárt a fiatal méhek veszik át és dol­ gozzák fel. A fiatal méhek bőséges táplálását az etetésre szoruló fiasí tás mennyisége is serkentheti, mert ebben az esetben a pempőtermelés nagy mennyiségű táplálék fogyasztását teszi szükségessé. 248

Jelentősek ilyen értelemben T a r a n o v adatai: A család ereje (kg) Viasztermelés összesen (g) 1 kg méhre eső viasztermelés (g)

0.5

1

2

3

4

2G2.9

482.9

893,3

1016,3

1323,8

528,8

482,9

446,6

348.9

330,3

Kitűnik, hogy habár az össztermelés az erős családok­ nál nagyobb, 1 kg méhre kevesebb viasz esik. Ez azzal magyarázható, hogy ugyanaz az arány áll fenn a fiasitásnevelésnél. Noha a fiasítás összmennyisége az erős csalá­ doknál nagyobb, a gazdag népesség következtében a súly­ egységhez viszonyítva kevesebb méh jut a fiasítás eteté­ sére. A viasztermeléssel kapcsolatosan a méhészeknek a kö­ vetkezőt kell megjegyezniük: a viasz kiválasztása a fiatal méhek természetes és elkerülhetetlen élettani tevékeny­ sége, amelyet a kaptár belsejében kifejtett működésűk egész ideje alatt végeznek. A viasztermelés többé-kevésbé hangsúlyozott, a szerve­ zet anyagcserefolyamatainak intenzitásától függően. E fo­ lyamatokat pedig a táplálkozás mértéke befolyásolja. A viasztermelés tehát szorosan összefügg a többi tevé­ kenységgel, mint a nektár feldolgozásával és a fiasítás ete­ tésével. Minél több fiatal méhet vesz igénybe, a kaptárba behordott nektár, és különösen az etetésre szoruló fiasitás mennyisége, annál nagyobb az illető család viaszter­ melése. A viasztermelés nem akadályozza sem a fiasitásnevelést, sem a nektárfeldolgozást, mivel e munkák ser­ kentőleg hatnak egymásra. A viasztermelést befolyásold tényezők Az előzőkben kimutattuk, hogyan befolyásolják a viasz­ termelést a hordás és a fiatal méhek jelenléte. Ezek a döntő tényezők a tavaszi és nyár eleji időszakra jellemzők, amikor a méhésznek jelentős viasztermelést kell elérnie, a méhészet jövedelmének növelése érdekében. A viasztermelést befolyásoló másik tényező: a méhcsa­ lád ereje. Minél népesebb a család, annál több fiasitást nevel, annál több nektárt fog gyűjteni, vagyis fokozódik a

249

fiatal méhek tevékenysége, amelyek ennek következtében több viaszt is fognak kiválasztani. A viasztermelésre való hajlamosság a méhcsaládoknál különböző. A gyakorlat azt mutatta, hogy egyes családok könnyen beépítenek 20—40 mülépet egy idény alatt, vagy­ is 1,4—2,8 kg viaszt termelnek, míg más családoknál ez a tevékenység sokkal kisebb. A jó viasztermelő családok jó méztermelők is, fejlődésük erőteljes, sok fiasítást ne­ velnek. Természetes tehát, hogy a méhész ilyen családokat választ ki továbbtenyésztésre. A viasztermelés a méhcsaládok élettani állapotától is függ, amelyet az év folyamán változó tevékenységi ciklus határoz meg, s amely a fejlődési szakaszban a legerőtelje­ sebb. Különösen az hat a viasztermelésre, ha a család raj­ zásra készül. A rajzást megelőző időszakban a viaszterme­ lés gyakorlatilag teljesen szünetel. Abban a pillanatban azonban, amikor a raj az új szálláshelyen megtelepedett, viasztermelése rendkívüli. Egy 1,5 kg-os raj 3—4 nap alatt 10 mülépet kiépít, vagyis kb. 0,7 kg viaszt termelhet. A rajt képező méhek fantasztikus viasztermelö energiáját a méhésznek szem előtt kell tartania. Végül a viasztermelés a lépépítésre szükséges hely biz­ tosításától is függ. Ilyen értelemben két szempontot kell figyelembe vennünk: — a hely biztosítása a fiatal méheknek lehetőséget nyújt arra, hogy viasztermelő képességüket kihasználják, amely — amint arra rámutattunk —, a szervezet tevé­ kenységében elkerülhetetlen; — az üres tér módosítja a fészek szerkezeti egységét, s ezt az állapotot a méhek nem fogadják el. Ez a rend­ ellenes állapot viasztermelésre készteti a méheket, hogy a lépépitéssel a fészek egységét helyreállítsák. Az erős családoknál e tényező helyes használata, öszszekapcsolva a viasztermelést befolyásoló többi feltétellel, nagy áruviasz-termelést és végül is nagyobb jövedelmet biztosit. A VIASZ OLVASZTÁSA ÉS

t a r t ó s ít á s a

Mivel a viasz a méhek által kiválasztott termék, a vegyi öszetételében résztvevő elemek változékonysága annyira szűk keretek között mozog, hogy gyakorlatilag 250

a környezeti, éghajlati feltételek, valamint a növényzet nem befolyásolja. Egyetlen jellegzetessége, amely szélesebb határok között változhat, a szín, de az is csak a fehér és sárga alapszín között, mely lehet világossárga, narancssárga, zöldes, enyhén hamuszínü árnyalatú. A természete­ sen épített lépek kiolvasztásából (amelyekben kevés Hasí­ tás kelt ki), világos színű viaszt kapunk. A kiselejtezett lépekből származó viasznál is a sárga szín az uralkodó, de annak inkább a sötétebb és kismértékben a nagyon sötét árnyalatai. A kiselejtezett lépekből származó viasz néha szürke vagy barna színű. Ezek a színek azonban nem jellegzetesek a viaszra, és a feldolgozás folyamán a lépek nem viaszos anyagaiból vagy a helytelen feldolgozásból származnak. Az alábbiakban megemlítjük azokat a fontosabb kérdé­ seket, amelyeket a viasz megfelelő feldolgozása érdekében a méhésznek szem előtt kell tartania. A viasz minőséget befolyásoló tényezők A lépek elöregedése. Ismeretes, hogy minden sorozat Hasítás után a sejt falán visszamarad a bábing, amely a lépeket megvastagítja. Ennek következtében ezek nehe­ zekké, sötétebb színüekké válnak, viasztartalmuk pedig, súlyukhoz viszonyítva, kisebb lesz. G u b i n szerint a viasztartalom a lépek összsúlyához viszonyítva a fehér színű lépekncl 100o/0, a sárga szinüeknél 87,5o/0, a világosbarna szinüeknél 70%, a sötétbarnák­ nál 36,8% és a fekete lépekncl csak 26,2%. A sejtek falához tapadó bábing cigarettapapírhoz ha­ sonló, lyukacsos szerkezetű, s ezért a több réteg egymásrahelyezése következtében nagyon vékony kapilláris hálózat alakul ki. Az olvasztás pillanatában a viasz egy része szabadon kifolyik, más részét ezek a bábingek elnyelik. A viasz elnyelése a hajszálcsövességgel magyarázható; a nagyon finom viaszrészecskéket ezek a hajszálcsövek, a molekulák kohéziója következtében visszatartják (az olvasztott viasz­ ba mártott papírhoz hasonló jelenség). A felszívódott viasz a bábingekböl csupán a hőmér­ séklet hatására nem távozik, ezért a méhészek préseléshez 251

folyamodnak. Préseléssel a bábing hajszálcsövei összenyo­ módnak s így a viasz kipréselődik belőlük. V. A. T e mn o v azonban kimutatta, hogy a lyukacsos részek és a viasz közötti kohézió olyan nagy, hogy még az erős (20—30 atmoszférás) préseléssel is a sonkolyban 15—20o/o viasz marad vissza. De az erős préselés következtében, a viaszrészecskékkel egyidejűleg, más zsíros anyagok is kipréselődnek a virágporból, a bábingekből, a szennyeződé­ sekből és az álcáktól visszamaradt száraz táplálékokból. Ebben az esetben a méhviasz, amikor megszilárdul, soha­ sem szabályosan kristályos. A viaszkristályok között szét­ oszlanak ezek az idegen anyagok, emiatt a kristályok kö­ zötti kapcsolat meggyengül, a viasz veszít keménységéből, képlékenysége pedig fokozódik. Minél régebbi a viasz — tehát súlyához viszonyítva kevesebb viaszt és több nem viaszos anyagot tartalmaz —, annál puhább lesz a kiol­ vasztott viasz. V. A. T e m n o v kutatása során a követ­ kező adatokat nyerte, amelyek hűen tükrözik ezeket a té­ nyeket: A lépek viasztartalm a % A kiolvasztott viasz keménységi együtthatója

40,7 5,3

41,1

50,3

6,3

6.5

53,6

61,7

6,9

7,5

67,3

82

7.8

8.6

Mivel a nagyobb mennyiségű viasz préselés útján tör­ ténő előállítása a minőség rovására megy, s ez a romlás elérheti azt a pontot is, amelynél méhészeti célokra már nem használható fel, a méhészeknek olyan megoldást kell találniok, hogy a nagy mennyiségű viasz előállítása ne befolyásolja annak minőségét. Egyik ilyen eljárás, hogy a bábingek hajszálcsöveit a viasz olvadása előtt vízzel kell megtölteni. Ily módon a viasz, az olvadás pillanatában teljesen kifolyik, mert a hajszálcsövek már nem veszik fel. A lépek vízben való áztatását nagyon lelkiismeretesen kell végezni. Az áztatásra használt víz esővíz vagy hóié legyen, mert ezek kevesebb ásványi anyagot tartalmaznak, s könnyebben behatolnak a nem viaszos anyagokba, mert azok egyes részeit feloldják. Az áztatás ideje a lépek régiségétől függően legalább 3—4 nap. Az áztatás elősegí­ tése érdekében tanácsos meleg vizet használni, azonban a 252

víz hőmérséklete ne haladja meg a 00 C’-ot. A viaszra nem jellemző színező anyagok eltávolítása érdekében a vizet mindannyiszor cserélnünk keil, amíg az tiszta nem marad. A lépek áztatása esetén, a viasz olvasztásakor a sza­ badon kifolyó viasz mennyisége nagyobb, mert a hajszál­ csövek kevesebb viaszt tartanak vissza. Azonban a viasz visszatartásának megakadályozása nem teljes. A bábingek által visszatartott viasz ebben az esetben is nagyon nehe­ zen és csakis szennyeződésekkel vonható ki. A viasz szappanosodása. Bizonyos feltételek között víz­ zel érintkezve a méhviasz emulziót képez. A folyamatnál egy bizonyos mennyiségű víz, nagyon finom részecskék alakjában az egész viasz tömegében szétterjed. A víz be­ hatolását a viasz tömegébe bizonyos fémek sói, kisebb mértékben a lépekben maradt méz és a virágporban levő dextrinek segítik elő. Rendes körülmények között az új lépekből és a fedelezésből származó fehér viasz nem tartalmaz 0,lo/„-nál több vizet. A víztartalom növekedésével a viasz kemény­ sége egyre inkább csökken és kinézése is módosul. Ilyen szempontból kétféle emulziót különböztetünk meg: 1. Az egyik fajta emulziónál a viasz megőrzi homogén szerkezetét, a viasz tömegébe behatoló víz a viasz ned­ vességtartalmaként tekinthető, amely elérheti a 2,5%-ot. Az emulzió e fajtáját egyes nemfémes fémek, mint a kálium és nátrium, segítik elő. Ilyen emulzió képződé­ sekor a megolvasztott viasz fölött jellegzetes hab képző­ dik. A felesleges víz eltávolítása céljából a viaszt dupla falú edényben melegítjük 90—100 C°-ra. A melegítés időtartama, a víztartalomtól függően, eléri a 8 órát. 2. Az emulzió másik fajtájánál a viasz szerkezete mó­ dosul. Ebben az esetben a viasz tömege nem homogén, ha­ nem amorf és szivacsos rétegként elkülönül a viasztömb alján. A viaszban levő víz mennyisége sokkal nagyobb, és elérheti azt a pontot is, amikor az egész viasz tejszeriivé válik. Az effajta emulziót a vas, a réz, a mészsók stb. jelen­ léte okozza. E sók akkor juthatnak be a viaszba, amidőn oldáshoz kutak, tavak vagy a vízhálózat kemény vizét 253

használjuk, vagy pedig a viaszt vas-, réz-, öntöttvas- stb. edényben olvasztjuk. E fémek sói a viasz színét is befolyásolják, a vas vörö­ sesbarna szint, a réz zöldes árnyalatot, a cink pedig szür­ kés árnyalatot kölcsönöz. A fémek általában megsötétítik a viasz természetes színét. Ezeknek az emulzióknak a képződését megakadályoz­ hatjuk, ha a viasz feldolgozásához csakis esővizet vagy hólevet és zománcos, alumínium- vagy üvegedényt haszná­ lunk. Ezenkívül gondoskodni kell arról is, hogy az esővíz gyűjtésére szintén fa-, üveg-, vagy zománcos edényt hasz­ náljunk, amelyek nem okozzák a viasz szappanosodását. A viasz szappanosodását megszüntethetjük, ha a viaszt víz nélkül 90—100 C°-on, viszonylag hosszabb ideig mele­ gítjük. Az alapanyag kiválasztása. A viasz minősége, amint azt kimutattuk, nagyban függ az alapanyag állapotától, amely­ ből származik. Ezért a fedelezést, a kaptárak alján összegyűlt törme­ léket, valamint a kiolvasztásra szánt lépeket előzetesen minőségük szerint különválogatjuk. Általában az alap­ anyagot négy csoportba osztjuk, a következőképpen: Az I. csoportba osztjuk a fedelezésből, az építtető kere­ tekből származó és azon lépeket, amelyekben fiasitás nem volt. Ezek színe fehér, világossárga vagy nagyon világos borostyánkő színű; áttetszőek, szárazak és nem tartalmaz­ nak virágport, mézet vagy más idegen anyagot. Általában az ilyen alapanyag több mint 70% viaszt tartalmaz. A II. csoportba tartoznak azok a lépek, amelyekben néhány fiasításnemzedék kikelt, színük világosbarnától sötétbarnáig változhat, a sejtek alja még áttetsző. Éppen úgy, mint az I. csoportnál, a virágpor, méz, penész, moly­ rágta részek vagy más idegen anyag jelenléte, megenged­ hetetlen. E lépek viasztartalma 55—70% között vál­ tozik. A III. csoportba tartoznak a nem áttetsző, sötétbarná­ tól fekete színig terjedő, méz és virágpor nélküli, viasz­ moly nélküli vagy penészmentes lépek. E lépek viasztar­ talma 40—55%. 254

A IV. csoportba tartoznak a többi lépek, amelyek bizo­ nyos okok miatt nem sorolhatók az előző csoportokba. Ál­ talában e lépekből gyenge minőségű viasz lesz, amely na­ gyon nehezen olvad ki s olyan kis mennyiségben, hogy gyakorlatilag nem igazolja a ráfordított munkát. Az alapanyag gazdaságos osztályozása céljából a lépel;eí színük szerint feldarabolva csoportosítjuk.

58. ábra — Napviasz­ ol vasztó:

* — víauolvautó tette; i — üreget tető: c — femtilca:

d — mozgatható vályú; * — fed é l.

255

goen csak 10—30°/o viasz nyerhető, m ert a nem viaszos anyagok elnyelik a viaszt és kivonására nem használunk segédeszközt. Az így nyert viasz jó minőségű, azonban a sonkolyban maradt viasz kivonása csak gyenge minőségű \iaszt eredményez. A méhészetek gyakorlatában leggyakrabban használt a napviaszolvasztó (58. ábra). Tanácsos a napviaszolvasztót a nap melegének teljes felhasználására szerkeszteni, hogy ezáltal teljesítő képes­ ségét növeljük. Ez elérhető, ha az olvasztót megfelelően méretezzük (a nagy viaszolvasztóban a meleg nem össz­ pontosul, hanem megoszlik, és a viasz olvadási hőmérsék­ lete csökken), és úgy helyezzük el, hogy a nap sugarai állandóan merőlegesen érjék az üveg felületét (ellenkező esetben a nap sugarainak egy része visszaverődik). Ezek­ nek az elveknek felel meg az 58. ábrán bemutatott nap­ viaszolvasztó. A napviaszolvasztó deszkadobozból áll, melynek felső szélén bemélyedés van az üveg keretének behelyezésére. Az üveges keret ráhelyezésekor egy másik bemélyedés ke­ letkezik, amelyre rákerül a lemezzel borított fedél kerete. A belsejébe helyezzük a lépeket tartalmazó bádogtálcát és az olvasztott viasz felfogására szolgáló edényt. A viaszolvasztó bemélyedésébe enyw el egy posztóbe­ tétet ragasztunk, hogy az összeilleszkedés tökéletesebb legyen. A viaszolvasztó mérete a méhcsaládok számától függ: egy 50 családos méhészetben elegendő egy 45 cm hosszú és 45 cm széles olvasztó. Kötelező méretek a következők: a viaszolvasztó falának magassága, illetve a viaszolvasztó alja és az ablak alsó felülete közötti távolság ne haladja meg a 7 cm-t, a lépeket tartalmazó tálca magassága 3,5 cm, míg az olvasztott viaszt tartalmazó gyüjtőtálca kis szé­ lének magassága 2,5 cm és nagyobbik szélének magassága 5,5 cm, mivel éppen az olvasztó magasságának méretei határozzák meg a készülék teljesítő képességét. A viasz kivonása meleg víz használatával. A viasz kivo­ násának ezeket az eljárásait a következőképpen csoporto­ síthatjuk: 256

— a viasz kivonása meleg vízben történő olvasztással és utólagos préselése; — a viasz olvasztása és egyidejű préselése folyadékban (vízben); — a viasz kivonása folyadékban (vízben), préselés nélkül. Első esetben a zsákocskába helyezett nyers viaszt edényben megolvasztjuk. Ily módon a viasz egy része a lépből kiválik és a víz felületén összegyűl. A második sza­ kaszban a sonkolyos zsákocskát különböző alakú fém- vagy faprés segítségével kipréseljük. Ennél az eljárásnál minél könnyedébb a préselés, annál jobb a viasz minősége, de annál kevesebb a mennyisége. Erős préseléssel, habár a ki­ préselt viasz mennyisége nő, minősége csökken, mert erő­ teljes préseléskor más, nem viaszos anyagok is kipréselődnek. Ezenkívül préseléskor a sonkoly belsejében nem biztosítható egyenletes hőmérséklet, így a zsákocska ki­ hűlt szélei megakadályozzák a viasz kifolyását. Ezt a méhész erőteljesebb préseléssel akarja áttörni, s így a többi, nem viaszos anyagok is kipréselődnek. A forró víz betöltése a hőmérséklet megőrzésére megnehezíti a mun­ kafeltételeket, és nem mindig jár a várt eredménnyel. A leírt eljárás jobb eredményt ad a Temnou-féle prés­ sel. Ennek szerkezete egyszerű; a prés teste négyszögü. vastag deszkából készült. A viasz kifolyásának megkönynyitésére a prés falai, teteje és alja 10x10 mm metszetű lécekből álló rácsból készült. A préselés szárnyas tengely segítségével történik, amely a fa fedelére hat. A viasz préselésekor a prés belsejét zsákvászonnal bé­ leljük ki. Felváltva helyezünk belé egy réteg rozsszalmát (2 cm) és egy réteg olvasztott viaszt, mindaddig, amíg a prés megtelik, majd a zsákot összeszoritva, csomagot alko­ tunk. Erre a csomagra még egy réteg szalmát teszünk, majd a prés fedelét ráhelyezve, megkezdjük a préselést. Időnként a prés tartalmára fövő vizet töltünk. A viasz kivonására jó eredménnyel használhatók a szőlőprések is, miután a prés összes fémrészeit hőálló lakk­ festékkel bevontuk. A viasz olvasztással és egyidejű préseléssel történő kivonása azon az elven alapszik, hogy a prést egy mele17 -

M éhtaktdfe

257

githctő. vízzel telt edénybe helyezzük. A szabadon kifolyó teljes viaszt egyszerű olvasztással vonjuk ki, míg a son­ kolyban visszamaradt viaszt préseléssel nyomjuk ki. A vízben történő préselésnél a térfogat csökkenésével a son­ kolyban levő és kifele nyomuló víz a bábingből felszaba­ duló viaszt is maga előtt tolja. Ugyanakkor a víz állandó hőmérséklete biztosítja a sonkoly egyenletes hőmérsék­ letét. Minthogy a nagyobb mennyiségű viasz kivonása érde­ kében alkalmazott erős préseléssel a minőség romlik, egyes méhészek más eljárásokat használnak, amelyekkel a viasz a kívánt százalékban vonható ki. Sok méhész teljesen kizárja a nyersanyag préselését, abból az elvből kiindulva, hogy a viasz nem viaszos anya­ gokkal keverten található és azok nem tartoznak a viasz alkotórészei közé. Feltételezik, hogy amikor a bábingek felszívják a viaszt, a viasz kinyerése annak egyszerű elkü­ lönítését jelenti a többi nem viaszos anyagoktól és nem az alkotórészekből történő kivonást erős préselés útján. E célból a viaszt forró folyadékban olvasztják ki, pré­ selés nélkül, olyan főzőedényekben, amelyek a darabos részek visszatartására szitákkal vannak ellátva. Egy egy-

59. ábra — Temnov-féle viaszprés 258

szerű, folytonos keverőrendszerrel a vizet állandó mozgás­ ban tartják, amely ezáltal a viaszrészecskéket kioldja. Sok méhész ezt az eljárást használva azt állítja, hogy az erős préseléshez hasonló eredményt ért el, a viasz minősége azonban sokkal jobb volt. Természetesen, ebben az eset­ ben a lépek előzetes áztatása hosszabb ideig tart. A viasz kivonása góz segítségével. A lépek gőz segítsé­ gével is megolvaszthatók, és a viasz szabad kifolyással (préselés nélkül) vagy préseléssel nyerhető. Első esetben két rekeszes edényt használunk. Az alsó rész egy víztartály, amely melegítve gőzt fejleszt. A felső rekeszbe, amelybe egy szitakosár illik, helyezzük a kiol­ vasztásra kerülő lépeket. A gőzt egy bádogcső vezeti a lépekkel teli rekeszhez, megolvasztva a viaszt, amely sza­ badon kiválik. Kz a gőzolvasztó csak az I. csoportba tartozó lépek olvasztásánál ad jó eredményt, helyettesítve a napviaszolvasztót. A második esetben egyetlen edényt használunk, amelyben a gőz az előbbihez hasonlóan képződik, mivel egy víztartálya és egy rekesze van, amelyben a prés és a nyersanyag található. A rozsdamentes fémből vagy fából készült prés a második rekesz fedelére van rögzítve, ebből nyúlik ki a szárnyas tengely. Ezekkel a présekkel majdnem tökéletes munka végez­ hető, de az utolsó szakaszban végzett erőteljes préselés ebben az esetben is rontja a viasz minőségét. A viasz kivonása centrifugálással. Csak ritkán hasz­ nálják nagy, ipari egységekben. A gyakorlatban nem ter­ jedt el. Az ilyen viaszkivonó rozsdamentes acélhengerből és egy belső rotorból áll. Ebbe öntik — egy e célra szol­ gáló kosárba — a forró viaszt. A szennyeződések vissza­ tartására a forgó rész belsejét durva vászonzsákkal és egy sürü, müszálas szövetréteggel bélelik ki. A forgást (1000 fordulatszám percenként) villamos motor biztosítja. A kiolvasztott viasz kezelése A méhész minden figyelme ellenére, a viasz olvasztása közben finom idegen anyagok és idegen színező anyagok szennyezik a viaszt. Ezért az olvasztókból és présekből

259

nyert viasztömböket kezelnünk, tisztítanunk kell. A tisz­ títás a viasz ülepítéséből és mosásából áll. Ulepítés és mosás céljából a viaszt yO C°-os esővízben ismételten felmelegitjük. A méhészeknek tudniok kell, hogy nagyon sok finom szennyeződésnek a leülepedésére 48—72 óra, sőt még hoszszabb idő szükséges. Ezek a szennyező anyagok szuszpen­ zióban találhatók, mert fajsúlyúk a viaszéhoz hasonló. Ezért a felolvasztott viasz folyékony állapotát 2—3 napig meg kell őriznünk. Ennek érdekében minden méhészetben legyen egy megfelelő hőszigetelő láda fából és üvegvattá­ ból vagy más hőszigetelő anyagból, amely szintén hőszi­ getelő anyagból készült vastag fedéllel van ellátva. Ilyen lehetőségek hiányában pokrócokat, bundákat és meleg helyiségeket használunk. Az ülepítésre szánt viaszt ne érjék rázkódások. Minden alkalommal, amikor a viasz megszilárdul, a viasztömb alján összegyűlt szennyeződéses réteget eltá­ volítjuk. A VIASZ ÖSSZETÉTELE ÉS FIZIKAI-VEGYI SAJÁ TSÁG AI

Vegyi összetétele Mivel a viasz mirigyváladék, összetétele nagyon kis határok között mozog. Legfontosabb elemei a specifikus savak észterei (70— 72.5%), szabad savak (8,7—9,4%) és szénhidrátok (12,3— 13,3%), amelyek együttesen 91,0—95,2%-át képezik a viasz alkotórészeinek. E fő alkotó elemek közül a viasz technológiai folyamatában a legfontosabbak a szabad sa­ vak, amelyek nagyon könnyen reakcióba lépnek a fémek­ kel és más anyagokkal, és a viasz minőségére károsan hatnak. A viasz fizikai tulajdonságai A kiolvasztott viasz színe függ a növényzettől, a lép korától, amelyből származik, a viasz feldolgozásának és kezelésének módjától. A viasz színe a fehértől a sötét260

barnáig változhat, különböző sárga, zöldessárga, narancssárga, vöröses-narancssárga árnyalatokon át. A viasz szerkezetének megállapításánál a viasztömböt eltörjük; szerkezetének finom kristályosnak kell lennie. Illata kellemes, mézre emlékeztető. Olvadási pontja azoktól a nyersanyagoktól függően vál­ tozik, amelyekből származik: a viaszlemezkék 72 C°-on, az építtető keretekből származó viasz 64,7 C°-on, a kise­ lejtezett lépekből származó viasz pedig 63,5 C°-on olvad. Szilárdulási pontja általában 2 C°-kal kisebb, mint az olvadás pontja, és 60—64 C° között változik. Oldhatósága. A méhviasz vízben és hideg alkoholban nem oldódik, meleg alkoholban és éterben részben oldódik, míg teljesen oldható benzinben, szénkénf'gben, acetonban, kloroformban és zsírokban való melegítéssel. A hazai viaszt az alábbi mutatók jellemzik. A meg­ engedett eltérések a 3064—60. számú STAS jelöli meg. 6.

TÁBLÁZAT

A hazai viasz fizikai-vegyi sajátságai (H.

Baculinschi

nyomán)

A m egengedett M inim um

M axim um

h atáro k Közepes

a 3064—60 u ib v in y b a o

Relatív sűrűség 20 C°-on 0,9462 0.970 0,9598 0.956—0,970 G2 Olvadási pontja C° 63—66 66 63.85 — 60 64 62,06 Szilárdulási pontja C* — — — 1.4430—1.4571 Refrakciós mutatók 21.800 19.502 17,50—21.40 Savassága 17,614 Szappanosodási mutató 86,403 100.848 94.02 90—102 67,527 70—83 Észterek 79.513 73.903 3.87 Aránymutatók 3,10 3.50—4.40 4,35 1,57 3.76 5.04 2.50—4.10 Ruchner-féle mutató

A viasz osztályozása A nyersanyagtól és az olvasztás módjától függően a méhviaszt a következő osztályokba csoportosíthatjuk. Méhészeti célokra alkalmas viasz. Magába foglalja a fedelezésből, viasztörmelékból, az építtető keretekből vagy kiselejtezett lépekből származó viaszt. Ezt a viaszt a 261

nyersanyag kiolvasztásából és közönséges prések segítségé­ vel történő kipréseléssel nyerjük. A sonkolyviaszt a viasz kivonása után maradt hulla­ dékból nyerjük. Kivonására hidraulikus vagy más, erős prést használunk. E viasz minősége gyenge, méhészeti felhasználásra alkalmatlan. Oldószerekkel kivont viasz a présektől megmaradt hul­ ladékokból és a viasz feldolgozásánál maradt olyan anya­ gokból származik, amelyek még tartalmaznak némi viaszt. Oldószerként általában a benzint használjuk. A méhészet számára igen fontos, hogy a viasz jó mi­ nőségű legyen, ezért a 3064—60. számú szabvány a mé­ hészeti célokra alkalmas viaszt írja elő. Az említett szabványnak megfelelően a méhészeti viaszt színe és más jellegzetessége alapján három osz­ tályba csoportosítjuk. A kitűnő minőségű viasz fehér színű, teljes tömegében egyenletes, szennyeződés nyomaitól mentes. 7. osztályú a sárgásfehér színű viasz, amely teljes tö­ megében egyenletes, idegen anyagoktól mentes, kellemes, jellegzetes illatú. II osztályba tartoznak a sárgától a sötétbarnáig ter­ jedő színű viaszok. A viasztömb törésén, magasságának legalább felén, a viasznak egyforma színűnek kell lennie. A tömb alsó részén a sötét színtől eltérő, látható szenynyezödés nem megengedett. A többi viaszcsoportok, amelyek sötétbarnák vagy szürke színűek, szerkezetük egyenlőtlen és szennyeződést tartalmaznak, nem sorolhatók be a szabvány előírásaiba. A VIASZTERMELÉS FO KOZÁSÁT SZOLGÁLÓ MÓDSZEREK

A viaszt szolgáltató összes nyersanyagok helyes felhasználása Ehhez a tevékenységhez tartozik a tavaszi kaptáraljak takarításánál összegyűlt léphulladékból, továbbá a kere­ tek, a kaptároldalak, a választódeszkák letisztításából, a mézpergetéskor nyert fedelezésből és a kiselejtezett lépekböl nyert viasz összegyűjtése és feldolgozása. A kaptáraljakon összegyűlt viasztörmeléket kora ta­ vasszal takarítjuk ki, néha még az általános tisztuló kire262

pülés előtt, de a legrosszabb esetben e repülés alatt. El­ lenkező esetben a kaptár takarítása alkalmával a méhek ezeket a kis viaszdarabkákat kihordják, és ezek így el­ vesznek. Az összegyűjtött viasztörmelék a legtöbb esetben méhhullákkal és más szennyeződésekkel keverten fordul elő, néha nedvesség, sőt, egyes esetekben már penészedés jelei is látszanak rajta. Ezért ezt a hulladékot, amint öszszegyüjtöttük, kiválogatjuk, megszárítjuk és kiszitáljuk. A keretek, u kaptárfalak, a választódeszkák és a fedődeszkák alapos megtisztítását a tavaszi munkálatok ide­ jén hajtjuk végre. Ezt a műveletet a méhészeti idény alatt annyiszor ismételjük meg, ahányszor arra szükség van. E munka elvégzésénél a méhésznek ügyelnie kell arra, hogy a viaszt ne keverje a méhszurokkal, ami általában ezeken a részeken található. A méhszurok jelenléte a viaszban, habár kellemes illatot kölcsönöz, azonban a viaszt lágyabbá, ragacsosabbá teszi, tehát károsan befolyásolja annak minőségét. A fedelezés összegyűjtése. A méz pergetésénél a sej­ teket feltétlenül fel kell nyitnunk, s így nyerjük a fedelezést. E íedelezésből a legjobb minőségű viaszt kapjuk. Fedelezés után a benne levő mézet kicsurgatjuk, ki­ préseljük vagy pergetőben kipergetjük. A visszamaradó fedelezést esővízzel kimossuk, majd a leírt módszerek egyikével kiolvasztjuk. A lépek selejtezése. A lépek selejtezését nem minden méhészetben végzik megfelelően. Rendszerint a használat­ lan lépeket olvasztják ki, amelyeket a molylepke nagyon megtámadott, esetleg szállítás, illetve pergetés közben ki­ szakadtak, vagy pedig igen sok heresejtet tartalmaznak. Ke­ vesebb figyelmet fordítanak a lépek korára. Ismerjük azo­ kat a hátrányos következményeket, amelyeket ugyanabban a sejtben több fiasitás nemzedék felnevelése okoz. Így minden felnevelt fiasitás nemzedék után a bábingek a sejtek belsejében megtapadva maradnak, s így a sejtfalak állandóan vastagodnak. Ez végül a sejtek átmérőjének egészen 0,15 mm-rel való csökkenéséhez vezet, sőt a na­ gyon régi lépeknél ez a csökkenés a 0,8 mm-t is elérheti. A sejteknek ez a térfogatcsökkenése a benne fejlődő mé­ hek súlyának csökkenését okozza. T i u n i n megállapi263

tolta, hogy két méhncmzcdék után a méhek súlya 125 mg, 28 nemzedék után 118 mg, míg 38 nemzedék után 107 mg. A méhek degenerálódása mellett, az öreg lépek a be­ tegség tűzfészkei, amelyek állandóan vonzzák a külön­ böző kártevőket is. Az öreg lépek megtartása a méhek fészkében a viasz­ termelés szempontjából is káros következményekkel jár: a lépek súlya 6 nemzedék után megkétszereződik, 17 nem­ zedék után megháromszorozódik, egyrészt a sejtfalak megvastagodása, de különösen a sejt aljának megvastagodása miatt, amely elérheti a 4—5 mm-t is. A lépek súlyának növekedését előidéző anyagok (a bábingek, a fiasitás ürüléke és más hulladékok), nem viaszos anya­ gok, amelyek olvasztáskor a viasz 30—35%-át visszatart­ ják. Másrészt a nem viaszos anyagok apró részecskékként a viaszban szétterjedve annyira csökkentik a viasz minő­ ségét, hogy végül is méhészeti célokra alkalmatlanná válik. Tekintettel arra, hogy az öreg lépek megtartása a fé­ szekben minden szempontból káros, logikus azoknak kiselejtezése abban a pillanatban, amikor kiolvasztásuk ál­ tal a viasz nagy része még kitűnő minőségben nyerhető vissza. A viasztermelés növelésére szolgáló különleges technikai eszközök E technikai eszközök készítésénél abból az alapelvből indultak ki, hogy a fészekben szabad teret kell bizto­ sítani, amely bizonyos körülmények között a viaszter­ melés fokozására késztesse a méheket. Ennek az alapelv­ nek számtalan alkalmazási változata van. A legmegfele­ lőbbek ezek közül: a családok intenzív felhasználása mülépépitésre, a mézes keretek közötti távolság növelése és építtető keretek használata. Természetesen a szabad tér biztosításával egyidejűleg mindazoknak a feltételeknek eleget kell tennünk, ame­ lyek a viasztermelést befolyásolják és amelyeket az elő­ zőkben leirtunk. 264

A méhcsaládok intenzív felhasználása a műlép-épitésre. A lépépítésre alkalmas időszak kezdete tavasszal arról is­ merhető fel, hogy a méhek a sejteket megnyújtják és ki­ fehérítik a fészekkeretek felső oldalán. Ebben a pillanat­ ban betehető az első mülépes keret, az utolsó fiasításos és mezes-virágporos keret közé. Erős családokhoz egyszerre két mülépet is beadhatunk, a fészek jobb és bal oldalára. Mihelyt a külső hőmérsék­ let állandósul, és az éjszakák nem hülnek le, a fészek közepébe, a fiasításos keretek közé is helyezhetünk be mülépet. Tanácsos a mülépeket csak addig hagyni a fészekbe, amíg vastagságuk felét elérik. Teljes kiépítésükre a lépeket az erőteljes hordás idején adjuk vissza. A mülépek építtetése a viasztermelés fokozásának módszere, addig a pillanatig, amíg a méhészetnek szükséges kiépített lépek számát elérjük. A mülépépítés további folytatása csak azért, hogy azokat majd kiolvasszuk, nem logikus, mert a viasztermelés fokozása az építtető keretek segítségével is elérhető. Építtető keretek használata. Ennél a módszernél mülép nélküli keretet helyezünk a fészek belsejébe. A keret betevésének pillanatát, az építtető keretek számát és azok helyét a mülépek építtetésénél részletesen ismertettük. A legegyszerűbb építtető keret a kaptárhoz tartozó megszokott keret, természetesen drótozás és a mülépek berögzitése nélkül. Ebben az esetben a méhek szabadon építik a lépeket a felső keretléctől lefelé. Ha a fészekbe mézüri kereteket helyezünk be, a lépépítést a méhek mind az alsó, mind a felső keretlécnél megkezdik, így aktivitásuk területe fokozódik. Igen elterjedt az az épít­ tető keret, amelynek felső keretléce leszerelhető. Ebben az esetben a keretnek csak felső lh-a szolgál lépépítésre, 2'3 -át kiépített lépek foglalják el, amelyekben fiasítás ne­ velhető. Ily módon a viasz elvételénél nem vesszük ki az egész keretet, hanem csak a felső keretlécet, amelyen a lépeket kiépítették. Így a méhcsaládot kevésbé zavarjuk és a méhész munkája is könnyebb. Az ilyen építtető keret készítése nagyon egyszerű; bizonyos sarkokat kell alkal­ maznunk, amelyek segítségével a keret a kaptár falának 265

mélyedésére támaszkodik és erre illeszkedik aztán a felső koretléc. Az építtető keretet addig használjuk, amíg a méhek építenek bele. Többfiókos kaptár használata esetén minden kaptárfiókban elhelyezhető egy-egy építtető ke­ ret, a rakodókaptárak esetén pedig a mézkamrába adjuk be azokat. Az építtető keret használatánál vigyázni kell arra, hogy abban fiasítás (különösen herefiasítás) ne nevelőd­ jék, mivel a bábingek a viasz egy részét visszatartják, a fiasítás kikelésére való várakozással pedig nem érjük el azt a célt, amiért az építtető keretet a fészekbe tettük. A nagy viasztermés elérésén kívül az építtető keret a vele egyidejűleg betett mülépek helyes kiépítését is biztosítja, mert lehetővé válik a heresejtek építése, ami bizonyos időszakokban elkerülhetetlen a méhek tevékeny­ ségében. A viaszforrások ésszerű felhasználásával és a viaszter­ melés fokozására szolgáló technikai eszközök alkalmazá­ sával bármely méhészet családonként könnyen elérheti a legalább évi 1 kg-os viasztermést. 7. TÁBLÁZAT

A dettal állami gazdaság méhészetében elért viasztermés Az clirt viasztermés kg-ban amelyből

©

*

266

t m 2a

II

1 2Q

II I 0,120

< oo

! | K2

3

feddéséiből és hul­ ladékból

2,978

'<2

22,3

| - ol

0,237

ift

e~

összesen a cso­ portban

6

S

műlépek kiépítéséből

5,940


1 •< 1,063

c

keretből

66,4

1

26.79

| * c »

Összesen a cso­ portban

eis

Is

cH M

építtető

27,642

-a

c 2 % -u

* 2

A fészek- vagy mézkamra keretei közötti távolság nö­ velése. Amikor a méhek a távol álló keretek lépeit méz­ zel töltik meg, annyira kihúzzák a lépeket, hogy csak a rendes megszokott távolság marad meg. A viaszt a méz kipergetése alkalmával nyerjük, amikor fedelezéskor a fedelező késsel a lépeket a szokott vastagságra vágjuk vissza. Figyelembe véve, hogy a mézpergetésnél kapott fedelezésből, de különösen az építtető keretekben kiépített lépekből a viasz könnyen kivonható, a viasztermelés fo­ kozásával, az említett módszerek alapján minden méhész­ nek különösképpen foglalkoznia kell. A VIRAGPORTERMÉS NYERÉSE A virágpor a méhek természetes táplálkozásában az egyetlen fehérjeforrás. Amint említettük, a virágpor biz­ tosítja a fiatal szervezet kialakulásához és fejlődéséhez szükséges anyagokat, valamint a telelő méheknél a zsírtest kialakulását. Hasonlóképpen a virágpor biztosítja a garatmirigyek és viaszmirigyek fejlődését és működését, és ezáltal meghatározza a pempőtermelést és a viasz ki­ választását is. A méhészek megfigyelhették, hogy virágpor nélkül a fiasításnevelés, a lépek építése és általában a méhcsalád élettevékenysége lehetetlen. A táplálék iránti igényeknél ismertettük a virágpor tárolásának módját a fészekben és a méhkenyér hatását a méhcsaládra. Az elkövetkezőkben leírjuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel biztosíthatjuk a méhcsaládoknak a természe­ tes virágport, az év minden időszakában. A VIRÁGPOR FORRÁSAI ÉS BEGYŰJTÉSE A MÉHEK ÁLTAL

A virágpor a növények hím ivarszerve, amely bizto­ sítja a virágok megtermékenyülését, a magtermés kiala­ kulása céljából. A virágport nagyon finom szemcsék al­ kotják, melyeknek színe különböző a fehértől a feke­ téig. Alakja a növényfajtól függően változik, sőt egyes esetekben még a fajon belül is vannak kisebb eltérések. 267

A fontosabb jő vlrágportermelŐ növények

A növények többsége egyaránt nyújt a méheknek virágport és nektárt. Nagyon kevés olyan növény van, amelytől a méhek csak nektárt (gyapot, bükköny, ászát) vagy csak virágport (mogyoró, nyál', nyír, kukorica, ricinus stb.) gyűjtenek. A méhek által egyes növényekről begyűjtött virágpor — habár nagyon fontos a család életében — nem bizto­ sít begyüjthető mennyiséget a méhész számára. Jelentős mennyiségű virágport nyújtó mézelő növények hazánk növényvilágában

(I. C i r n u szerint) Termés

Színe

Faj megaevezése Virigzás ideje virágpor

nektár

Mogyoró

m árcius

jó

-

Éger

m árc.-ápr.

jó

—

Fűz

m árc.-ápr.

N yár Kecskefüz Juhar

nagyon jó m árc.-ápr. jó m árc.-ápr. nagyon jó ápr.-m ájus jó

Cseresz­ nye Meggy

ápr.-m ájus

Alma

ápr.-m ájus

jó —

nagyon jó nagyon jó nagyon jó nagyon jó nagyon jó jó

méz

világos­ sárga világos­ kávébarna citrom ­ sárga sárga citrom ­ sárga sárga

Vörös áfonya Kökény

ápr.-m ájus

jó

kávé­ barna kávé­ barna világos­ sárga sárga­ rózsaszín közepes sárga

apr.-m ájus

Bükköny

m ájus-jún.

nagyon jó nagyon

közepes világossárga gyenge sárga

nagyon jó

ápr.-m ájus

nagyon jó

K örte

nagyon jó ápr.-m ájus jó

Jó

268

virágpor-szemcse

mézharmat mézharmat citrom­ sárga mézharmat vörösessárga citrom­ sárga arany­ sárga aran y ­ sárga aran y ­ sárga aran y ­ sárga citrom sárga arany­ sárga sötét­ kávébarna

Termi i Faj mcgncvcxAie VirAgtA* Ide}6

virágpor

Gesztenye

június

jó

Tölgy

június

jó

Repce

május-jún. nagyon jó május-okt. jó

Füzike Baltacím

Pohánka

július-a ug. nagyon jó május-aug. nagyon jó június-aug. jó

Málna

június-júl.

Pipacs

jo

július-aug. nagyon jó Mustár május-okt. jó Fehér here május-okt. jó Deréce

Korcshere

május-okt. jó

Somkóró

júl.-szept.

jó

nektár

Siíoc virágpor-uetncK

világossárga __ zöldessárga nagyon citrom­ sárga jó nagyon barna jó nagyon sötétsárga jó — zöldessárga nagyon sárga jó nagyon világosszürke jó sötét­ jó zöld sárga jó nagyon sötét kávé­ jó barna nagyon sárga jó nagyon sárga jó jó

méi

kávé­ barna sötétsárga világossárga világossárga arany­ sárga arany­ sárga világosbarna világossárga világossárga sárga sárga sárga sárga

Az ismerteiteken kívül jó virágportermés érhető el más növényektől (fák, cserjék, vadon termő és termesz­ tett lágyszárú növények) is, ha azok a méhek röptávolságán belül bőséges mennyiségben fordulnak elő. A virágpor gyűjtése a méhek által A virágporgyüjtésben a méh egész teste részt vesz, a fej, a tor és potrohon levő szőrök, a szájszervek és a három pár láb. A virágpor gyűjtésénél fő szerepet tölte­ nek be a lábak és különösen a harmadik pár láb, amely az idők folyamán átalakult erre a tevékenységre. Így az elülső pár lábon van egy csoport szór a szemek tisz­ títására, egy csáp-takarító készülék, valamint a szőrök

269

60. ábra — A méh lábai: A — I. pár lib ; I. 2 — * csip tisztításira szolgáló szerkezet; 3 — szórok a szenük tisztítására; 4 — hosszú szőrök; B — //. pár lib ; / — sarkantyú; 2 — hosszú szőrök; C — III. pár láb; 7 — belső rísz; II. — külső rísz; 1 — kefe; 2 - v i rá x p o rp ré s; 3 — kosárka

tömege a test elülső részének tisztítására (60. A. ábra). A középső lábakon találhatók azok a szőrök, amelyek a test középső részét takarítják és egy sarkantyú, amely a virágpor rakomány lefejtésére szolgál (60. B. ábra). A harmadik pár láb külső felén egy mélyedés van, a szé­ lén meggörbült szőrökkel ellátva. Ebbe a kosárkába gyűjti és ebben szállítja a méh a virágport. A lábszár és lábfej között van a virágpor-prés, míg a lábfej alsó részén 10—11 sor szőr található, a test hátsó részének tisztoga­ tására (60. C. ábra). A virágporgyüjtés első szakaszában a méh rágói segít­ ségével összezúzza a virág porzóit és gyors mozdulatokkal kirázza a virágport, amely a testet borító szőrök miatt a test egész felületére rárakódik. A virágporgyüjtés má­ sodik szakasza: a virágporgömböcske kialakítása, amit a méh hordás idején, de különösen a hazarepülés közben végez el. 270

A virágporgömbücske kialakítása céljából a méh lábai segítségével lesepri a teste felületére tapadt virágporszemcséket. Az elülső és középső lábakkal lesepert virág­ port a méh nektárral nedvesíti meg, amit a mézgyomor oklen dez ki és a szipókán keresztül juttat a virágporba. Az így megnedvesített virágport az első és középső lábak alaposan összegyúrják és a hátsó lábra helyezik. Ott egyik lábról a másikra kerül, majd a virágporprésen keresztül a kosárkába gyömöszölődik. A virágpor folyto­ nos préselése következtében a gömböcske jellegzetes ala­ kot ölt. A méhek a virágpor betakarításának és rögzítésének mozdulatait olyan gyorsan végzik, hogy csak a gömböcske növekedése észlelhető. A virágporgömböcske nagysága attól függ, hogy mi­ lyen mennyiségű virágport tartalmaz a növény, hogy mi­ lyen nagy és mennyire tapadós a virágporszemcse, milyen az időjárás stb. M a u r i z i o szerint a méhek átlagosan 8—12 mg virágport gyűjthetnek (mindkét kosárkában), míg L a u v e a u x megállapítása szerint egy gyüjtőméh minden kirepülésekor átlagosan 15 mg virágport gyűjt. Ez azt jelenti, hogy 1 kg virágpor begyűjtéséhez egy gyüjtőméhnek első esetben 100 000, második esetben kb. 67 000 repülést kell végeznie. Egy virágporrakomány begyűjtéséhez szükséges idő 12—16 perc, kedvező hordási viszonyok mellett, és 30 perc, ha a viszonyok kevésbé kedvezőek. A begyűjtéshez szükséges időt befolyásolja a látoga­ tott virág virágportartalma. Például egy mák virága kb. 115 mg friss virágport szolgáltat (8—10 rakomány), míg a lóherénél egyetlen rakományhoz kb. 600 virág szüksé­ ges (I. C i r n u). A VIRÁGPOR VEGYI ÖSSZETÉTELE

A virágpor legfontosabb alkotó elemei a fehérjeanya­ gok, amelyeknek különös élettani értékük van, továbbá a zsírok, cukrok, ásványi sók, vitaminok, viz és cellulóz. Ezeknek az alkotóelemeknek a mennyisége aszerint vál­ tozik, hogy milyen növénytől származik. 271

7. TÁBLÁZAT Néhány virágpor-féleség vegyi összetétele ( T o d d és B r e t e r n i k szerint 1942) Virágpor*

(¿lesig

Fcnyó Nád K ukorica Dió Fűz Tölgy Fehér here Fehér m ustár Repce Szilva Csengófü

Vlr

Fehérje

Zsírok

Cukrok

Hamu

Cellulóz ¿s mások

11,25 6,43 5,53 3,91 12,30 11,49 11,56 13,22 9,99 9,79 11,10

13,45 18,83 20,32 23,15 22,33 19,13 23,71 21,74 25,29 28,66 26,90

1,80 1,28 3,67 17,55 4,15 6,56 3,40 8,58 9,61 3,15 2,85

13,92 31,93 56,59 13,72 33,18 37,25 26,89 29,83 24,69 28,29 30,37

2,35 3,82 2,55 3,07 2,61 1,98 3,14 2,54 2,79 7,62 3,06

57,23 37,71 31,34 39,60 26,43 23,59 31,30 28,00 27,63 27,49 25,74

A virágpor fehérjéi az élethez nélkülözhetetlen aminosavakból képződnek, mint amilyenek a histidin, a triptofan, a milianin, lizin, glutaminsav stb. A virágpor hamuja ásványi sókban nagyon gazdag, szilíciumot, ként, rezet, nátriumot, vasat, alumíniumot, magnéziumot, foszfort, zinket, stibiumot stb. tartalmaz. Hasonlóképpen a virágporban sok vitamin található, így a tiamin (Bi-vitamin), riboflavin (Bz-vitamin), piridoxin (B6-vitamin), nikotinsav, és aszkorbinsav (¿-vita­ min). A fermentumok közül a virágporban az invertáz, zaharóz és katalóz található. A VIRÁGPOR BEGYŰJTÉSÉNEK ÉS TARTÓSÍTÁS A'NAK MÓDSZEREI

A virágpor nyerésére azért törekszünk, hogy azt érté­ kesítsük, vagy hogy a méhek számára tartalékkészletet biztosítsunk. Virágpor nyerhető a méhek segítségével, ha a begyűj­ tött virágpor egy részét a kaptárba történő elraktározás előtt visszatartjuk, vagy a méhész közvetlenül a növé­ nyekről gyűjti be. A virágpor begyűjtése a méhek segítségével Az év bizonyos időszakában a természetben előforduló virágpor bősége miatt a méhek nagyobb mennyiséget gyűjtenek be, mint amennyire szükségük van. Ez a íé272

szék zárolását okozza, ami károsan hat a méhcsalád tevé­ kenységére, mert leszűkíti a fiasítás nevelésére és a méz raktározására szükséges teret. Ilyen értelemben a virágpor egy részének visszatar­ tása kedvezően hat a méhcsalád tevékenységére és ugyan­ akkor a virágportermés elérését is biztosítja. Másrészt a visszatartásnak megvan az az előnye is, hogy a méh­ családot nagyobb mennyiségű virágpor begyűjtésére ser­ kenti. A virágpor begyűjtésére szolgáló felszerelés. A virág­ por visszatartása azon alapszik, hogy a gyüjtőméheket egy rácson kényszerítjük áthaladni, amelynek nyílásai úgy vannak méretezve (5 mm), hogy a virágporgömböcske egy része leválik a méh lábairól és egy dobozba hull, ahova a méhek nem juthatnak be. Ezt a felszerelést „virágporgyüjtö rácsnak“ nevezzük. Hazánkban a Méhészeti Egyesület többféle virágporgyűjtőt dolgozott ki. A legegyszerűbb egy röpdeszkából áll, s ehhez csat­ lakozik egy téglalap alakú rész, amelybe a visszatartott virágpor hull. A deszka alsó részén a kiürítésre szolgáló teret egy horganyozott lemez zárja el, a felső részét pedig egy 3 mm lyukbőségü rostaszövet képezi. Az egész felszerelés egy fémrácsra van rögzítve. Ezt a virágporgyűjtőt a röpdeszka helyébe rögzítjük. A többfiókos kap­ táraknái a fiókot addig toljuk előre, amíg a kaptár alja alkotta röpdeszkát teljesen fedi, és a gyűjtőt felszerelve új röpdeszkát nyerünk. A kaptárfiók hátánál maradt üres részt a kijárónyilás rögzítésével lezárjuk. Miután a virágporgyűjtőt a kaptárra rögzítettük, föléje kb. 15—20 cm-re,

61. dbra — Röpdeszkára szerelhető virágporgyüjtó 18

—

M íh é u k c J c s

273

62. ábra — Kaptáraljára helyezhető virágporgyűjtő keresztmetszete: 1 — csappantyú a méhek irányítására ; 2 — a virágport visszatartó lem « ; 3 — a mchck közlekedését megkönnyítő deszka; 4 —■ szellőzte­ tésre szolgáló fém háló: i — fémháló amelyen keresztül a virágpor a fiókba h u ll; a — a méhek közvetlen útja a kaptárban, nyitott csap­ pantyú eseten; — a méhek útja a virágport visszatartó lemezen át

b

egy vászon védőt erősítünk, amely a rajta levő acél­ rugó révén teljesen kifeszül. E virágporgyüjtő befogadó képessége kicsi, ezért a kijárónyílás alá helyezett dobozzal és a lemezfedél kinyitásával a begyűjtött virágport leg­ alább naponta kétszer el kell vennünk. Egy másik virágporgyüjtő, amelyet közvetlenül a röpdeszkára helyezünk, anélkül, hogy azt helyettesítené. Ez a felszerelés galvanizált lemezből készül, az előzőnél leírt elvek alapján. Ebben az esetben a virágpor raktározására szolgáló fiók a röpdeszka fölött van, a méhek ez alatt közlekednek két lejtős sík között. Az aktív része egy fémrácsra van rögzítve egy tengellyel, ami kifele meg­ nyúlik és lehetővé teszi a sík lemezek helyzetének meg­ változtatását. Ezt a virágporgyüjtőt is vászon fedéllel védjük a nap sugarai és eső ellen. Nagy teljesítményű virágporgyüjtő az, amelyet a csa­ lád fészke alá helyezünk, és amelynek ugyanolyan mé­ rete van, mint a használt rakodókaptárnak. Ennél a virágporgyüjtőnél a virágport felfogó rács vízszintes síkban fekszik, a méhek közlekedésének meg­ könnyítésére néhány lejtősen elhelyezett deszka szolgál. Egy fa csappantyú lehetővé teszi a melleknek közvetlen a kaptárba való jutását, feleslegessé téve, hogy a méhek 274

a rácson keresztül közlekedjenek. Ezzel a virágporgyüjtővel erős családoktól és gazdag nordások idején naponta 150—200 g virágpor gyűjthető be. A virágpor tárolására szolgáló fiók nagy befogadóké­ pességű, a levegőcsere nagyon erős, a gyűjtőnek a fészek alatti elhelyezésével a virágport védjük a külső környezet hatásától s a család fejlesztette meleg elősegíti a virág­ por megszáradását. E tapasztalatok alapján egyes méhészek azon a véle­ ményen vannak, hogy a virágpor hetente egyszer gyűjt­ hető. A virágporgyűjtők használata A virágpor gyűjtése előtt a méhésznek meg kell állapítania a hordási viszo­ nyokat, a méhészet körzetében levő virágpor-források alapján. Megjelöli azokat a családokat, amelyek a legtöbb virágport gyűjtik, amennyiben a méhészet nem minde­ gyik családjához teszünk virágporgyüjtőt. Tekintettel arra, hogy a virágpor elsősorban a családok fejlődésére szolgál, a virágport csak a méhész által a gyüjtőméhek száma és a virágpor mennyisége alapján megjelölt csa­ ládoktól gyűjtünk, hogy a virágpor visszatartása ne aka­ dályozza a fiasítasnevelést. Mindenesetre nem gyűjtünk virágport olyan csalá­ doktól, amelyek a tavaszi időszakban 7—8 keretet nem borítanak és legalább 4—5 fiasításos keretük nincs. A virágporgyüjtők elhelyezése után azt 2—4 napig gyüjtőrács nélkül hagyjuk, hogy a méhek megszokják a kijárónyílás új képét, és szabadon közlekedhessenek. A gyüjtőrácsokat este, a röpülés befejeztével tesszük fel és a virágporgyüjtés egész időtartamára ott hagyha­ tók. A herék a virágporgyüjtők különleges nyílásain köz­ lekednek. Egyes méhészek azt ajánlják, hogy a gyűjtőket csupán reggel kb. 4 órán át, és délután 1—2 órán át használjuk. Ez a javaslat azon a megfigyelésen alapszik, hogy a leg­ nagyobb mennyiségű virágport ezekben az időszakokban gyűjtik, a nap többi részében pedig a gyűjtök tevékeny­ sége csökken. Másrészt 11—12 órától kezdve a herék repülése fokozódik. A herék nem mindig közlekednek a virágporgyüjtők különleges nyílásain, a gyüjtörácsokon

275

pedig nőm férnek át, így a kijárónyilást elzárják és a méhek soraiban nyugtalanságot okoznak, ami ezek tevé­ kenységében károsan tükröződik vissza. Hordások idején a gyüjtőrácsokat eltávolítjuk, hogy a nektárhordást ne akadályozzuk. A virágporgyüjtőt to­ vábbra is a kaptárhoz rögzítve hagyjuk, hogy a nektárhordás befejezése után ismét gyüjthessünk virágport. A virágpor gyűjtése közvetlenül a növényről Virágportartalék létesíthető a méhek részvétele nélkül is. Erre a célra a virágport a méhészek közvetlenül a növényről kézzel vagy különleges készülékek segítségé­ vel gyűjtik be. A teljesen gépesített virágporgyüjbés a levegö-beszívás hatásán alapszik. Bizonyos országokban, ahol a virágpor egyes gyógyszeripari vállalatok nyers­ anyagául szolgál, mozgó szívóventillátorok segítségével több ezer tonna virágport gyűjtenek be, a virágporban gazdag növényekről. Hazánkban a legfontosabb növények egyike, amely jelentős mennyiségű és kitűnő virágport szolgáltat, a kukorica. Habár szélporozta növényről származik, a kukorica­ virágpor élettani értéke, más virágporokkal összehason­ lítva igen jelentős. Hazánkban a kukoricavirágpor kb. 26<>/o fehérjét tartalmaz, s e tekintetben számtalan rovar­ porozta növény virágporát meghaladja. Megállapították, hogy a kukoricavirágpor jelentős arányban tartalmaz egy növekedési faktort, amelynek különösen fontos szerepe van a fiatal szervezetek fejlődésében. A kukoricavirágpor betakarításánál különböző eljárá­ sok használhatók, melyek közül csak azokat ismertetjük, amelyek minden méhésznek a rendelkezésére állanak, és nem igényelnek különleges felszerelést. A kukorica hímvirágzatának lerázása virágzás idején. Hz az eljárás a kukorica virágporának kartonból, lemez­ ből, vagy műanyagból készült, különböző alakú és mé­ retű dobozba történő gyűjtéséből áll. A munkálat folya­ mán egyik kézzel a dobozt tartjuk, a másik kézzel beleíázzuk a teljes virágzásban levő porzós virágokat. Egy 276

méhész naponta 1 kg friss virágport gyűjthet be. Nagyon fontos, hogy begyűjtés idején a szél ne fújjon, mert ebben az esetben a virágpor egy része kirázódik még mielőtt a méhész begyüjtené, másrészt a kirázódó virág­ por nagy távolságokra szétterjed. Az így betakarított virágport szitálással különítjük el a növényi részektől és egyéb idegen anyagoktól. A porzós virágok eltávolítása a növényről. Ennél az eljárásnál a porzós virágokat kitörjük vagy levágjuk, ami­ kor azok csúcsa kezd virágozni és virágport fejleszteni. A levágott virágokat érés és száradás céljából tiszta, száraz és kártevőktől mentes helyen szétterítjük. Vigyáz­ nunk kell, hogy a szárítás alatt a virágok ne álljanak hosszú ideig halomban, nehogy bemelegedjenek. Megérésük és száradásuk után a porzós virágokat ki­ rázzuk, és a kapott virágport átszitáljuk. Ezzel a mód­ szerrel nagyobb mennyiségű virágpor gyűjthető be, mint az első eljárással, azonban az érlelésre és szárításra meg­ felelő hely szükséges. A virágok kirázása után szitálással eltávolítjuk a virágporból a pelyvát és egyéb növényi részeket. A kukoricavirágpor kézi begyűjtésének habár sok munkával viszonylag kevés mennyiséget biztosít, megvan az az előnye, hogy egyszerű, és mindenki által hozzáfér­ hető eljárás. Az aszpirátorral begyűjtött virágpor külön­ böző, nagyon jó virágportermelő növényekről összehason­ líthatatlanul nagyobb mennyiségű virágport biztosít, amelynek élettani értéke is nagyobb, mint a tisztán kuko­ ricából származó virágporé. A virágpor kezele'se és tartósítása A virágpor kezelése. Függetlenül attól, hogy miképpen gyűjtöttük be a virágport, azt azonnal kezelnünk kell. Az első és legfontosabb feladat: a virágpor szárítása. A szárításnál, tekintet nélkül a felszerelésre és eljárá­ sokra, amelyeket használni fogunk, a méhésznek a kö­ vetkezőket keli szem előtt tartania: — A szárítás hőmérséklete 40—45 C° között legyen, mert magasabb hőmérsékleten a vitaminok és a diasztáz 277

tönkremennek, s ez a virágpor tápértékét jelentősen csök­ kentené. — A vastag rétegben tárolt virágpor azonnal erje­ désnek indul, ami a virágpor romlását idézi elő. Ezért szárítás alatt a virágpor rétege ne haladja meg a 10 mm-t. A száradó virágport minden 24 órában tanácsos egy kis lapáttal megforgatni. A virágpor nagyon higroszkópos, nedvességtartalma pedig erőteljesen befolyásolja azokat a folyamatokat, amelyek a virágpor tömegében lejátszódnak. Ezért min­ dent el kell követnünk, hogy a virágporrétegek között állandóan száraz levegő keringjen. — A virágport szárítás végett ne tegyük ki a napsu­ garak közvetlen hatásának, hanem árnyékban szárítsuk. — A virágpor száraznak tekinthető, amikor nedves­ sége nem haladja meg az 5<>/o-ot. A gyakorlatban akkor megfelelően száraz a virágpor, ha egyik edényből a má­ sikba áttolt ve, a gabonamagvakhoz hasonló fémes han­ got hallat. A virágpor szárítására használt módszerek és felsze­ relések különbözőek. A legegyszerűbb szárítási eljárás: száraz helyiségben, megfelelő vastag rétegben papírra, vagy ami még jobb, sürü fémszitából készült polcokra elterítve. Ezeket a szitákat egy szintén szitaszövet falú szekrénybe helyezzük, ahol a levegő átjárhatja, de a különböző kártékony rovarok nem hatolhatnak bele. A begyűjtött virágpor mennyiségétől függően, erre a célra különlegesen berendezett helyiséget biztosítunk és különböző hőforrást (kályhát, infravörös égőt, hősugárzót stb.), továbbá szellőztető berendezést (ventillátort) hasz­ nálunk. A termelésben nem mindig biztosítható a megfelelő szárítás, ilyenkor a begyűjtés után a virágport azonnal előszárítjuk, s utólag minél gyorsabban tovább szárítjuk, a teljes száradásig. Szárítás után a virágport megszitáljuk, elkülönítve a virágport az idegen anyagoktól. A megszáradt virágport raktározzuk, és a méhek táplálására használhatjuk fel. A virágpor tartósítása A jó tartósítás fő feltétele a virágpor megfelelő szárítása s ennek az állapotnak meg­ 278

őrzése érdekében a virágport később sem tartjuk nedves környezetben. A jó tartósítás végett a virágport óvnunk kell a különböző kártevőktől. Többféle élősködő támad­ hatja meg a virágport, amelyek közül megemlítünk egyet a molyok családjából és egy szúféleséget. Ezek a rovarok a virágport nagyon finom porrá változtatják át, s ezáltal használhatatlanná teszik. A nedvesség és kártevők behatolását megakadályoz­ zuk, ha a virágport jól záródó, rozsdamentes fémedények­ ben, üvegedényekben vagy müanyagzacskókban és polie­ tilén zsákban tartjuk. Az említett rovarok tojásai a virágporban találhatók, amelyből kikelve az élősködők a virágport becsomagolás után is tönkretehetik. Mivel ezek az élősködők csak oxi­ génben képesek élni, a méhészek a virágpor-csomagok­ ban levő levegőt széndioxiddal helyettesítik. A széndioxid származhat széntetrakloridból, különle­ ges buteliákból vagy kis mennyiségű virágpor esetén szó­ davizes patronokból is. Minden kilogramm virágporra ele­ gendő egy kávéskanál széntetraklorid behelyezése a gön­ gyöleg aljára, vagy egy szódavizes patron. A patron ki­ nyitásával annak tartalmát az összegyűjtött virágporba vezetjük be. A szénkéneg a levegőnél nehezebb, s azt a göngyöleg aljától kiindulva kezdi kiszorítani. Amint a göngyöleg szájánál a gyufa kialszik, ez azt jelenti, hogy a levegőt teljesen kiszorította a széndioxid, s a virágport tartalmazó edény, zacskó vagy zsák lég­ mentesen beköthető vagy lezárható. Amikor a virágport kis mennyiségben, saját fogyasz­ tásra gyűjtjük, a kaptárban tárolt méhkenyérhez hason­ lóan tartósíthatjuk. E célból egy rész mézet feloldunk 2—2,5 rész felfózött és lehűtött vízzel. Ezzel a szörppel gyúrjuk össze a virágport, amíg egyenletes pépet kapunk. Néhány napig a jól összepréselt virágport egy edény­ ben melegen tartjuk, hogy tejsavas erjedésen menjen át, amely más, nem kívánatos erjedési folyamatok megaka­ dályozásával a virágport tartósítja. Az így előkészített edényt légmentesen lezárjuk, és hideg helyen tartjuk. 279

EGY KB MÉHÉSZETI TERMÉKEK ELŐÁLLÍTÁSA AZ ANYAPEMPÖ

Az anyapempö a fiatal méhek garatmirigyei é srá g ó ­ mirigyei ¿Utal kiválasztott termék. A pempőt a dolgozó mellek, a herék és anyák álcáinak táplálására használják. A pcnipő fizikai sajátosságai és vegyi összetétele Az anyabölcsőben levő pempő fehéres, áttetsző anyag. Begyűjtése után 15 C°-nál magasabb hőmérsékleten meg­ sárgul, majd beszáradása és fehérjeszerkezetében beálló változás következtében nagyon gyorsan megromlik. A különböző kutatók kimutatták, hogy —2 C°—5 C° hőmér­ sékleten a pempő 6 hónapon át, míg —15 C° és —18 #-on tartva 1 évig megőrzi eredeti tulajdonságait. A fény katalizátorként hat a pempőre, különböző ve­ gyi folyamatokat idéz elő, mint: az aldehid csoportok redukcióját, az aldehidek és savak polimerizálását, más összetevők izomerizálását stb. A pempő szaga jellegzetes, kissé aromás; ize nagyon savanyú és csípős. Sűrűsége nagyobb mint a vízé: 1,1. A pempő összetétele aszerint változik, hogy milyen álcák nevelésére szolgál. 8. TABLAZAT

A friss anyapempö összetétele (H a y a d o k szerint) Alcik rendeltetése Megnevezés

méh

Víz Szárazanyag fehérje Zsírok Szénhidrátok Hamu

Anya

Dolgozó egynapos

kétnapos itlagininták

65,37 34,63 14,00 2,63

69,17 30,83 15,06 1,73

73,51 26,49 20,75 4,69 —

___

—

1,07

1,19

0,91

280

értékei

65,4 — 69,9 —

14,0 — 18,38 1,73— 5,68 9,0 — 18,0 0,8 — 1,19

Az anyapempőben szervetlen anyagok is találhatók, mint: nitrogén (5%), foszfor (0,7%), kén (Q,4®/o), valamint vas, nikkel, kobalt, szilícium, réz, arany, magnézium, ar­ zén, bizmut és mások. Mindezek kb. 3,9%-át képezik a pempőnek. A vitaminok közül a B-csoport (tiamin, riboflavin, piridoxin. B12) a nikotinsav (PP faktor), pantoténsav, folsav, biotin, inozitol stb. A méhpempő még fermentumokat és zsírsavakat, vala­ mint 2,85%-ban meghatározatlan anyagokat is tartal­ maz. Az anyapempő termelése Az anyapempőt nagy mennyiségben ugyanazon eljá­ rásokkal termeljük, mint amelyeket az anyanevelésnél alkalmaztunk és amelyeket az illető fejezetben leírtunk. Az előirányzott anyapempő mennyiségétől függően állapítjuk meg a termeléshez szükséges méhcsaládok szá­ mát. 1. Az anyátlanitás módszerének alkalmazása esetén egy családtól átlagosan kb. 50 g pempő nyerhető egy­ szerre, és egymásután 3 álca sorozat nevelhető. 2. A méhpempő folyamatos termelése esetén az anya jelenlétében egy családtól 500 g pempő is elérhető. A dajkacsaládok, a tenyészanyag előkészítése és az álcák áthelyezése általában ugyanúgy történik, mint az anyanevelés esetén. Az alábbiakban felsoroljuk azokat a kisebb eltérése­ ket, amelyek e termék előállításánál felmerülnek. Így egy tenyészkeretbe kb. 3—4 lécet rögzítünk egy szeggel, a keret oldallécére, hogy azok elfordíthatok le­ gyenek az álcák áthelyezésének és a pempő begyűjtésé­ nek megkönnyítésére. Az anyabölcsöket közvetlen a lé­ cekre ragasztjuk, kiküszöbölve az anyanevelésnél használt bölcsőtartókat. Egyszerre 90—150 álca helyezhető be és ezt háromszor megismételhetjük. Az egy lécre rögzített álcák száma elérheti a 25—30 darabot. 281

Amikor a pempótermelés az anyák jelenlétében tör­ ténik, naponta 50 álcát adunk be nevelésre, a pempő összegyűjtésére kivett 50 bölcső helyébe, vagy minden harmadik nap beadunk 150 álcát. A pempőt 72 órával az álcák beadása után gyűjtjük össze. A pempő begyűjtésekor a bölcsőt az álcáig lerövi­ dítjük, majd egy kampó segítségével eltávolítjuk. A pem­ pőt hársfából vagy műanyagból készült lapátocskával vagy légszivattyú segítségével szedjük ki. A következő álcasorozatot ugyanezekben a bölcsőkben adjuk be. A MÉHMÉREG

Már az ókorban, különösen Ázsia és Európa orszá­ gaiban a méhszúrást reumás betegségek, szembetegségek, allergia, bőrbetegségek stb. gyógykezelésére használták. Később a méhméreg használati területe lecsökkent, a gyógyszeripar más méregforrások után kutatott. A méh­ méreg azonban éppen úgy, mint a virágpor, gyógyhatású anyagokban való gazdagsága miatt bármikor a gyógy­ szeripar nyersanyagává válhat, abban a mértékben, aho­ gyan a méhészek elegendő mennyiségben termelni ké­ pesek. A méhméreg összetétele és fizikai sajátságai Fizikai sajátságai. A méhméreg színtelen, ragacsos, keserű izü és jellegzetes szagú folyadék. Savas vegyhatású, a víznél nehezebb (fajsúlya 1,313), a szabad levegőn könnyen elveszti víztartalmát, fehér, könnyen oldódó kris­ tályokban rakódik le. Párolgás által elveszti az illó savak egy részét. Vegyi összetétele. A méhméreg fő alkotó elemei a nyers mennyiség kb. 70%-át kitevő fehérjék. N e u m a n, H a b e r m a n n és mások szerint a méhméregben három fehérjeféleség található. Különös gyógyászati szerepe van a melitin nevezetű fehérje vegyületnek, amely a nyers méregnek kb. 55%-át képezi. A melitinben több aminosav jelenlétét állapították meg: ezek: a valin, leucin. 282

izoleucin, alanin, glicocol, szerin, tironin, lizin, arginin, aszparagin, glutamin, triptofan és prolin. Az állati szer­ vezetben a melitin hemolizist okoz, az izmok összehú­ zódását idézi elő, csökkenti a vérnyomást és megbénítja az idegi-izom központokat. A melitin következtében a szú­ rás helyén helyi gyulladás képződik. A méhméreg egy másik fehérjevegyületében hialuronidáz és foszfolipáz íermentumokat találtak. A foszfolipáz bizonyos aminosavakat tartalmaz mint amilyenek: a metianin, hisztidin, tirozin, cisztin, fenilalanin stb. A fermentumokat tartalmazó fehérjevegyületek a nyers mé­ regnek kb. 17<>/0-át képezik. A hialuronidáz elősegíti a méreg szétterjedését a szövetekben, míg a foszfolipáz a lecitinre hat és ezáltal citolitikus tevékenységű mérgező terméket eredményez. A harmadik fehérjevegyület kb. 3%-át képezi a nyers méregnek és nem aktív. A méhméreg még több szabad aminosavat, nukleinsavat, zsírokat, illó savakat, valamint hangyasavat, klorhidrid- és artofoszforsavat is tartalmaz. Az ásványi anya­ gok közül meszet, magnéziumot, foszfort, ként, rezet stb. találtak benne. A méhméreg begyűjtése Egy fejlett méregmiriggyel rendelkező méh egy szúrás alkalmával kb. 0,3 mg folyékony mérget bocsát ki, ami 0,1 mg szárazanyagnak felel meg. A méhméreg mennyi­ ségét a méhek kora, táplálékuk és az idény befolyásolja. M ü 11 e r szerint az alig kikelt méhek gyakorlatilag nem rendelkeznek méhméreggel. Hat napos korukban kb. 0,15 mg, 11 napos korukban 0,21 mg, 15 napos korukban 0,3 mg folyékony mérget, illetve 0,05 mg, 0,07 mg és 0,1 mg száraz méreg anyagot tartalmaznak. A legnagyobb mennyiségű méhmérget a 15—20 napos méhek termelik, azután a mirigyek kezdenek elsatnyulni. A méreg mennyiségét a méhek által elfogyasztott fe­ hérjetáplálék bősége is befolyásolja. Azok a méhek, ame­ lyek fehérjét nem fogyasztanak, nem is választanak ki méhmérget. A tavaszi méhgenerációk több mérget tér263

melnek, összehasonlítva az év többi időszakában kelt nemzedékekkel. A méhméreg többféle módon nyerhető, tekintve azon­ ban, hogy milyen sok méh szükséges egy gramm méreg termeléséhez, az ismert módszerek közül a méhészek a következőket alkalmazhatják. A méhmereg nyerése a méhek elkáhltása által. A mód­ szer abból áll, hogy nagyszámú méhet egy üvegedénybe teszünk, amelyet éterrel átitatott szűrőpapírral borítunk be. Az elkábitás pillanatában a méhek mérget bocsátanak ki, amelyet aztán az edény és a méhek vizes lemosásával vonunk ki. Az eljárás nehézkes, nagy a halandóság, a méhméreg pedig mézzel és ürülékkel szennyeződik. Méhméreg nyerése elektromos sokk által. A méheket arra kényszerítjük, hogy vékony dróthálón haladjanak át, amelyben alacsony feszültségű elektromos áram kering. Ezek az elektromos szálak kb. 3,2 mm-re vannak egy­ mástól. így abban a pillanatban, amikor a hálón áthaladva a méh érinti a két egymás melletti szálat, az áramkör záródik és az áramütés következtében a méh jellegzetes szúró mozdulat kíséretében mérget bocsát ki. A szúrás egy finom műanyag szövet felett történik, amely a villa­ mos szálak alatt van elhelyezve. E szövet alatt egy üveg­ lemez van, erre hull rá a méregcsepp. A műanyag szöve­ ten és az üveglemezen levő méreg kb. 35 óra alatt ki­ kristályosodik, ahonnan aztán lekaparják. Ilyen készüléket szerkesztett M o r s e és B e n t o n . A szerzők szerint a készülék segítségével 20 méhcsalád­ tól 5 perc alatt 1 g tiszta mézmérget nyertek. Meg kell jegyeznünk, hogy a méreg begyűjtése nem befolyásolja károsan a méhek szervezetét és tevékenysé­ gét. Azonban védő intézkedéseket kell foganatosítani (a méhészet elszigetelése, a méhész által védőfelszerelés használata), mert a méhek rendkívül izgatottá válnak, s ez az állapot a méreg begyűjtése után még 6 napig is fennáll. .4 méhméreg jelhasználása. A méhméreg ember általi felhasználására vonatkozóan semmi utasítást sem adha­ tunk, mert ez nem képezi egy méhészeti munka tárgyát. Megjegyezzük azonban, hogy habár a méhmérget izületi 284

gyulladás (poliartritisz), ideggyulladás (neuritisz), reumás izomtmegbetegedések, tüdőasztma, magas vérnyomás, a periferikus véredények bántalmai ellen használják, empi­ rikus használata káros hatású lehet és az ember életét is veszélyeztetheti. Ellenjavallt tuberkulózis, fertőző beteg­ ségek, máj- és hasnyálmirigy betegségeknél, a központi idegrendszer, a vérszegénység esetén, és általában olyan személyeknél, akik túlérzékenységet tanúsítanak a méreg­ gel szemben. A felsorolt szempontok miatt a méhméreggel való kezelést csakis orvosi előírásra és az orvos szi­ gorú ellenőrzése mellett szabad alkalmazni. Bármilyen hozzáértő és jóindulatú is a méhész, ilyen értelemben tanácsot és utasítást nem adhat. A MÉHSZUROK (PROPOLISZ)

Mint a többi méhészeti terméket, a régmúltban a propoliszt is széles körben alkalmazták a népi gyógyá­ szatban, valamint lakkok készítésére. Jelenleg csak na­ gyon szórványosan fordul elő hiteles szakemberek részé­ ről javaslat s a méhszuroknak sebek, bőrbetegségek, TBC gyógyítására, valamint fogfájás esetén való felhaszná­ lására. Ezek a javaslatok azonban gyenge visszhangra találnak. Gyakorlatilag jelenleg a méhszurok nem keres­ kedelmi termék. Kizárólag tájékozódás céljából ismer­ tetünk néhány adatot, mert a propolisz bizonyos menvnyiségben szerepel a méhészeti termelésben. A propolisz elnevezés a latin „propolisz szóból szár­ mazik, amely „ragasztást“ jelent. A kifejezés maga na­ gyon pontosan megadja rendeltetését is, amelyre a méhek ezt az anyagot felhasználják. A propoliszt a méhek különböző növények gyantáiból gyűjtik össze, amelyek a virágrügyekben és a növény más részein találhatók. A gyantákat a méhek helyben alakítják át szállíthatóvá, és nem röpülés alatt, mint a virágpor esetében. A kaptár belsejében a méhek a gyan­ tát átveszik és viasszal keverik össze, majd szükség sze­ rint használják fel: a kaptár részei között levő repedések betömésére, a kaptárba behatoló és a méhek által elpusz­ tított egerek, lepkék és rovarok beburkolására stb. 285 *

Egy méhcsaládtól általában 150 g méhszurok gyűjthető be. Ez a mennyiség a méh fajtájától, a környezettől és különösen a kaptár állapotától függően változik. Ha repe­ désekkel, különböző nyílásokkal stb. rendelkező naptára­ kat használunk, a begyüjthető propolisz mennyisége 300—400 g-ra is felemelkedhetik, ha a méhész erre tö­ rekszik. Általában azonban a méhszurok a kaptárban nem kívánatos. A propolisz összetételében 50—55% növényi gyanta, 8—10Vo illő olaj, 25—30% viasz szerepelnek. Alacsony hőmérsékleten a propolisz törékennyé válik, olvadási pontja 60—70 C°. Alkoholban és éterben oldódik. Mixel a propolisz a méhészet termékei közé tartozik, a méhészek felhasználhatják lakk készítésére, amely 4 rész propoliszból, 2 rész viaszból és 8 rész lenolajból áll. Ezeket megolvasztjuk és jól összekavarjuk. Az e lakkal bevont felszerelések (etetők, fedődeszkák stb.) tökélete­ sen szigeteltek a nedvességgel szemben, még magas hő­ mérsékleten is.

V. FEJEZET

A MÉHEK EGÉSZSÉGÉNEK MEGVÉDÉSÉRE VONATKOZÓ TANÁCSO K Ál t a l á n o s in t é z k e d é s e k a m é h b e t e g s é g e k FELLÉPTÉNEK ÉS ELTERJEDÉSÉNEK m e g a k a d a l y o z As á b a

Biológiai intézkedések A betegségek megelőzését célzó alapvető biológiai in­ tézkedések abban állanak, hogy gondoskodjunk róla: a méhészetben csak erős családok legyenek, amelyek nem­ csak termelőképesek, hanem a betegségekkel szemben is ellenállók. A fiasitásnevelés magas szinten tartása az egész év­ folyamán fiatal és termékeny anyák biztosítása stb. — mindez a méhcsaládok megerősítését célzó legfontosabb módok egyike. Azáltal, hogy a méhcsaládokat a hordás biztosításával (vándorlás, mézelő növények termesztése, serkentő etetések stb.) tevékeny állapotban tartjuk, egy­ úttal a biológiai intézkedések hatékonyságát segítjük elő. Ugyanilyen fontosságot kell tulajdonítanunk a téli éle­ lemkészlet biztosításának, hogy az elegendő mennyiségű és jó minőségű legyen. A biológiai intézkedéseknek különös fontosságuk van a betegségek felléptének megakadályozásában, es akkor is, ha már fellépett a betegség. A beteg családoknál alkal­ mazott első biológiai intézkedés: azok egyesítése és szük­ ség szerint egészséges íiasitással történő megsegítése, mert más módszerrel nem növelhető azonnal a család

287

ereje és különösképpen a betegségekkel szembeni ellen­ álló képessege. A beteg családok felerősítése után bizto­ sítjuk a megfelelő táplálkozást, és csak azután alkal­ mazható hatásosan a gyógyszeres kezelés. Higiéniai intézkedések A biológiai intézkedések mellett, amelyek ugyanazok, mint a megfelelő fejezetben leírt tenyésztési szabályok, a higiéniai eljárások alkalmazása az a másik mód, amelyet a méhbetegségek felléptének és terjedésének megelőzé­ sére igénybe vehetünk. A betegségek felléptének megelőzése céljából elsősor­ ban gondoskodnunk kell arról, hogy családjaink beteg családokkal ne érintkezhessenek. E célból a következőképpen járunk el: — Csak azután hozunk be a méhészetbe anyákat, ra­ jokat vagy méhcsaládokat, miután meggyőződtünk róla, hogy azok egészségesek. — Kerüljük a méhcsaládok zsúfoltságát. Legjobb, ha a méhcsaládokat 30—35 családos csoportokban szórjuk szét. — A méhcsalád fészkében kicseréljük az öreg lépeket, mert ezek a betegségek gócai. Leghelyesebb, ha a fészekkereteket minden családnál kétévenként kicse­ réljük. — A családokat állami állatorvosi engedély alapján vándoroltatjuk. — Etetésre ne használjunk ismeretlen eredetű mézet, mert a legtöbb betegség a táplálék útján terjed. Hasonló­ képpen biztosítani kell a friss vizet, mert a tócsák, árkok stb. vize a paratiíusz, amoebiozís, vérbetegség (szepUkémia) kórokozóival fertőzött. — Ne vigyünk a méhészetbe más méhészetekből szár­ mazó üres kaptárakat, felszereléseket stb., csak miután azokat aprólékosan letisztítottuk és fertőtlenítettük. — A kaptárak kitakarításánál összegyűlt hulladéko­ kat, valamint a kaptár alján levő elpusztult méheket elégetjük. 288

— Megelőző védekezésképpen a méhcsaládokat évente tiszta és fertőtlenített képtárakba helyezzük át. Minden egyes használat után vagy időszakonként fertőtlenítjük a felszerelési tárgyakat és a kaptárak körüli területet. Az évi megelőző fertőtlenítést a családok tavaszi átvizs­ gálása után hajtjuk végre. 2—3 tartalékkaptárt kitisztí­ tunk és fertőtlenítünk, majd ezekbe áttéve a családokat, a megüresedett kaptárakat szintén kitakarítjuk és fer­ tőtlenítjük. Fertőtlenítésre forró szódaoldatot használunk, de fertőtleníthetők a kaptárak benzinlámpa lángjával, mo­ sószódaoldatban történő főzéssel is, aszerint, hogy milyen természetű és nagyságú a fertőtlenítendő tárgy. Nagyon fontos, hogy a méhészet területét évente fel­ szántsuk. Betegségek fellépte esetén a szántás előtt mészkloridot szórunk ki, m2-ként 1 kg-ot számítva. A fenti intézkedéseken kívül a betegségek felléptét és elterjedését a családok szigorú ellenőrzésével előzhet­ jük meg. Ilyen szempontból azok a méhészek, akik nem ismerik a méhbetegségeket, kérjék a tapasztalt méhészek tanácsát, vagy a kerületi állatorvos ellenőrzését. Betegségek fellépte esetén a méhésznek nem szabad azt eltitkolnia, hanem be kell jelentenie, hogy a környező méhészetek intézkedhessenek a betegség megelőzése és leküzdése érdekében. A lehetőségektől függően a beteg családokat legalább 3 km távolságban elszigeteljük a többi méhészetektől. Ha a betegséget a méhész fel is ismerte, a kórlelet megerősítése céljából azonnal el kell küldenie az állategészségügyi laboratóriumba a szükséges méhmintákat és fiasitásos lépmintát. Az állategészségügyi szakemberek által megállapított gyógyszeres kezelést vagy más intézkedéseket a biológiai és higiéniai intézkedésekkel együtt kell alkalmazni. A FI ÁSÍT AS BETEGSCGEI

Európai költésrothadás (enyhébb költésrothadás) A b e t e g s é g f e l i s m e r é s e . Az európai költés­ rothadás fertőző betegség, amely rendszerint a nyílt Ha­ sításnál lép fel. Nagyon ritka esetekben, a betegség na­ gyon előrehaladott szakaszaiban a fedett fiasitás is 19 —

M é lié u k c ü c *

289

megbetegszik. A betegség kezdetén a méhcsaládon semmi különös nem észlelhető, csupán néhány beteg álca, ame­ lyeket gyakran észre sem veszünk. A betegség azonban nagyon súlyossá válhat és a család pusztulását is okoz­ hatja. Ezért a fészek minden ellenőrzése alkalmával a méhésznek figyelnie kell a fiasítást, hogy a betegséget már kezdetén felismerhesse. A beteg fiasítás külső takarója nagyon átlátszó, az emésztőcsatorna könnyen megkülönböztethető. A beteg álcák rendes fekvésüket megváltoztatják, különböző el­ helyezkedést. felfordult, megcsavart stb. alakot vesznek fel. A fertőzés előrehaladtával az álcák elvesztik alakju­ kat, rugalmasságukat, gyöngyház-fehér színüket és meg­ puhulnak, majd sárga, később szürkéssárga, végül barna szint öltenek. 3—4 nap után az álcák elpusztulnak és megkezdődik a fokozatos felbomlás folyamata. Az álcák helyében egy opálos folyadék jelenik meg, amely később kávébarnává válik és idővel ragacsos lesz. Az álcák ebben a szakaszban rothadt szagúak, ha a kórokozó Bacillus á lv eiy savanyú szagú, ha a Slreptococcus apis a kórokozó, vagy aromás, amikor a fertőzést a Bacterium eurydice okozza. A méhek a beteg vagy elpusztult álcákat rend­ szerint eltávolítják, azonban a betegség előrehaladtával a méhek már nem képesek a nagy mennyiségű elpusztult fiasítást eltávolítani, és azok a sejtek falán könnyen levá­ lasztható pikkelyek alakjában beszáradnak. Ha a fedett fiasítás is megbetegszik, a sejtek fedelezése bemélyed és sötétebb színű. A befedett fiasítás barna színű és rothadó szagot terjeszt. A b e t e g s é g o k a i és t e r j e d é s é n e k m ó d ­ j a i . Az európai költésrothadásban megbetegedett álcák belében a betegség kezdetén a leggyakoribb kórokozó a Bacterium eurydice és a Streptococcus plutonf előre­ haladottabb szakaszban pedig gyakoribbak a Bacillus álcei, a Streptococcus apis és Bacillus orpheus. Még nincs eldünt\c\ hogy ezok közül melyik a fő kórokozó és me­ lyek a kísérők. Az európai költésrothadás kórokozói a fiasításos lé­ pőkben, a virágporos és mézes készletekben találhatók. Jelen vannak ezenkívül azoknak a méheknek a szorveze-

290

tében is, amelyek a sejtek tisztogatása idején a beteg ál­ cákkal érintkeznek, majd ezután az álcák táplálását foly­ tatva, tovább terjesztik a betegséget az egészséges fiasításnál is. Egy beteg családtól vagy méhészettől az európai köl­ tésrothadás az egészségesekre is átterjedhet, a rablóméhekkel, a fiasításos és mézes lépekkel, valamint az ápo­ lási munkáknál használt felszerelésekkel és szerszámok­ kal. Az említett kórokozó mikrobák tevékenységét előse­ gítik bizonyos körülmények is, amelyekben a méhcsalá­ dok találhatók. így a családok gyengesége, az elégtelen táplálék, a hideg, esős idő, az ápolási munkák elhanya­ golása megkönnyítik a betegség felléptét és kifejlődését a család végső pusztulásáig, míg az erős, tevékeny álla­ potban levő családok ellenállnak a betegségnek, és a veszteségek is kicsik. Ke z e l é s . A betegséget antibiotikumok adagolásá­ val valamint a higiéniai és biológiai előírások betartásá­ val kezeljük. Az antibiotikumok közül leghatásosabbnak a sztreptomicin bizonyult. Az antibiotikumot a cukorszörpbe tesszük (1 kg cukor 1 liter vízhez) és minden liter cukorszörphöz 0,5 g sztreptomicint adagolunk. A kezelés során, 4—5 napos időközönként négyszer adunk gyógyszeres szörpöt. A fejadag nagyságát a család erejétől függően állapítjuk meg; minden méhvel borított léputcára 0,1 liter gyógyszeres szörpöt számítunk. Rend­ szerint egy fejadagban 0,5 liter cukorszörpöt etetünk fel. egy családra összesen 2 liter szörp, illetve 1 g sztrepto­ micin jut. A kezelés alkalmazása előtt a gyenge családokat egye­ sítjük és fertőtlenített kaptárakba tesszük át. A család fészkét a virágporos és nagyon sok beteg fiasitást tartal­ mazó lépek kivétele által leszűkítjük. Ezeket a lépeket utólag kiolvasztjuk. Az anyákat kicseréljük és a csalá­ dokat szükség szerint egészséges fedett fiasitással se­ gítjük. Ha a kezelés után 5—7 napra a méhcsalád nem gyó­ gyul meg, az antibiotikum adagolást megismételjük, ez alkalommal azonban eritromicinnel vagy teramicinnel. Ha 291

a második kezelés után is előfordulnak még beteg álcák, a méhcsaládot meg kell semmisíteni. Azokban a méhészetekben, amelyekben az előző évben a betegség fellépett és azokban is, amelyek fertőző gócok közelében vannak, tanácsos tavasszal megelőző kezelést alkalmazni. Ebben az esetben családonként 0,5 g sztreptomicint adagolunk a cukorszörpben. Amerikai költésrothadás (nyúlós költésrothadás) A b e t e g s é g f e l i s m e r é s e . Az amerikai költésrothadás a fedett fiasítás fertőző betegsége, amely rend­ szerint az akáchordás után jelenik meg. A fertőzött fiasítás egyenlőtlen eloszlású, a beteg fiasításos sejtek fedele pedig bemélyedt, lyukas és sötét színű. Az álcák a sejt aljára esnek és annak falaihoz tapadnak. A beteg álcák gesztenyebarna színűek, ragacso­ sak, úgyhogy gyufaszállal megnyomva néhány cm hosszú szál alakjában nyúlnak ki. A beteg fiasítás szaga a me­ legített asztalos enyvéhez hasonló. Az amerikai költésrothadásban elpusztult álcák hullái megszáradnak, térfogatuk fokozatosan csökken, végül mint kis kiemelkedések maradnak meg a sejt alján. A méhek e maradványokat nem tudják eltávolítani, emiatt az anya ezekbe a sejtekbe már nem petézik, s így a fiasítás hézagossá válik. A b e t e g s é g o k a i és t e r j e d é s é n e k mó d ­ ja. Az amerikai költésrothadás kórokozója a Bacillus lárváé Mivel spórás mikroba, ellenálló képessége nagyon nagy, mind az elpusztult fiasításban, mind a külső kör­ nyezetben. A betegség felléptének kedvez a fészek túlfűtöttsége, a nyári nagy hőség miatt. A fertőzés az álcaállapot első napjaiban már megtörténik. Az álcák száraz hulláit taka­ rító fiatal méhek is megfertőzödnek, majd a kórokozókat az egészséges lárvákra is átviszik. Az amerikai költésrothadás éppen úgy terjed egyik kaptárból a másikba, vagy egyik méhészetből a másikba, mint az európai költésrothadás. 292

K e z e l é s . Az amerikai költésrothadás kezelése ne­ hézkes, mert a mikroba nagyon könnyen terjed és nagyon ellenálló. A kezelést akkor kell megkezdenünk, amikor a be­ tegség első jelét 1—2 családnál észleljük. Ebben az eset­ ben tanácsos ezeket a családokat megsemmisíteni, a többi családnál pedig kitartó gyógyszeres kezelést alkalmazni. A kezelés cukorszörp etetéséből áll, amelybe literenként 1 g szulfatiazolt adagolunk. Minden csalód 7 szulfatiazolos szörpfejadagot kap 3 napos időközökben. A napi fejadag nagyságának megállapításánál minden méhvel borított lcputcára 100 ml szörpöt számítunk. Általában 0,5 liter gyógyszeres szörp jelent egy fejadagot, amellyel a kezelés végén egy családra kb. 3,5 g szulfatiazol jut. Ha ezzel a kezeléssel a családok nem gyógyulnak meg, tanácsos az európai költésrothadásnál ismertetett módon sztreptomicint használni. A szulfatiazolos kezelés sztreptomicinnel felváltva alkalmazva eredményesebb. Az amerikai költésrothadás esetében is a gyógyszeres kezelés előtt alkalmaznunk kell az előzőkben már ismer­ tetett biológiai és higiéniai eljárásokat. Hasonlóképpen megelőző kezelést is alkalmazunk, az európai költésrotha­ dásnál ismertetett feltételek mellett. Tömlős fiasítás A tömlős fiasítás fertőző betegség, amely a Hasítást közvetlenül a befedés után támadja meg. A betegség fel­ ismerhető a felnyitott sejtekről, amelyekben áttetsző és felborult Hasításra találunk. A beteg fiasítás színe fény­ telen, majd sárgás. A lárvaburok telt zsákhoz hasonló, mert benne szemcsékben gazdag folyadék képződik. Az elpusztult Hasításnak nincs jellegzetes szaga. A tömlős fiasítás kórokozója egy szűrhető vírus, a Morator aetatulc. A fertőzés szájon keresztül történik, a fiasítás befedése idején. A betegséget azok a fertőzött méhek terjesztik, amelyek a beteg álcákat igyekeznek eltávolítani. E vírusos betegség gyógyszeres kezelését ed­ dig még nem dolgozták ki.

Költcsmeszesedés A betegséget a fiasítás felületén megjelenő fehéres penészbevonat jellemzi. Kezdetben a fiasítás beszárad, majd keménnyé és morzsalékossá válik, mint valami fe­ héres csomó. A kórokozó Pericytis apis nevű gomba. Eny­ he lefolyású betegség, általában a méhész minden köz­ belépése nélkül gyógyul. Költéskövesedés (Aspergillozis) A betegség a fiasítást a fejlődés minden szakaszában megtámadja, de fertőződhetnek a kifejlett méhek is. A beteg fiasítást sárgás színű penészbevonat borítja. Az álcák megszáradnak és megkeményednek, kövecske alakot vesznek fel. A sejtben levő penész összetéveszt­ hető a virágporral. A penész a méhek potrohgyürüin is megtelepedhet, betömve a stigmákat és ezáltal a méhek pusztulását okozza. A betegség kórokozója az Aspergillus flavus, egyes esetekben az Aspergillus niger nevű gomba. A fertőzés a nektárral, virágporral vagy vízzel történik. Az Aspergillus-fajok a természetben nagyon gyakoriak, a talajban, a trágyában, a vízben, a növényeken stb. egyaránt meg­ találhatók. A költéskövesedés az egyetlen olyan fertőző méhbetegség, amely az embert is megbetegítheti, megtámadva a szem és a légzőutak nyálkahártyáját. Ezért a fertőzött családok ellenőrzésénél és ápolásánál a méhésznek fer­ tőtlenítő oldatba mártott gézzel kell takarnia száját és orrát. A betegség elleni védekezés érdekében a beteg fiasításos kereteket eltávolítjuk. Amikor a kifejlett méhek is megbetegednek, az illető családot megsemmisítjük. A fiasítás kihűlése A kihűlt fiasítás alakja és összetétele normális, de fénytelen. Nincs semmi különösebb szaga. A fiasítás rendszerint akkor hül ki, amikor az alacsony hőmérséklet 294

miatt a fiasítás egy része fedetlen marad, mert tavasszal a fészket ésszerűtlenül bővítettük, vagy a noszema, illet­ ve mérgezés következtében a családok elnéptelenedtek. A KIFEJLETT MÉHEK BETEGSÉGEI

A noszema A b e t e g s é g f e l i s m e r é s e . A noszema parazita okozta betegség, amely rendszerint tél végén és tavasz kezdetén lép fel. A betegség kifejlődhet lassan, rejtett megnyilvánulásokkal, vagy felléphet hirtelen, és erős, gyors megnyilvánulásokkal. A lassú fejlődésü alakjánál a beteg méhek nehezen különböztethetők meg az egészségesektől, a betegséget csak gyaníthatjuk a család elégtelen fejlődéséről, az anyaváltásról, a hasmenéses foltokról és a rendesnél na­ gyobb arányú elhullásról. A betegség idült alakjánál a családok nyugtalanokká válnak, tél vége felé belük túlságosan tele van, ezért kedvezőtlen időben is végeznek tisztuló kirepülést. A fertőzött méhek nem tudnak repülni, a kijárónyilás előtt fetrengenek, majd megbénulnak és elpusztulnak. A beteg méhek potroha megnövekedett és a legkisebb nyomásra ürüléket bocsát ki. A beteg anyák lanyhák, nehezen mozognak, a petézést beszüntetik, nem táplál­ koznak, és végül a lépekről lehullva rövid idő alatt el­ pusztulnak. A betegség megállapítása az említett jelek alapján nem biztos. A méhek belének szabad szemmel való vizs­ gálata segíthet a noszema megállapításánál. így a közép­ bél vastagabb, színe fénytelen fehéres, míg a kereszt irá­ nyú bemélyedések már nem észlelhetők. A pontos kor­ meghatározás laboratóriumi vizsgálatot követel. A b e t e g s é g o k a és e l t e r j e d é s é n e k m ó d ­ j a i. A noszemát a Nosema apis nevű parazita okozza, amely a méh középbelében telepszik meg. A kórokozónak két alakja ismeretes: egy vegetatív alakja, amelyben a parazita a bél epitelium sejtjeinek belsejében szaporodik és mechanikai, izgató és mérgező tevékenységet fejt ki: 295

os egy spórás alakja, amikor az élősködő a környezettel szemben nagyon ellenálló. Az élősködő tevékenységet elősegíti, ha a családok gyengék, a nektár és virághordás gyenge, a fészek ned­ ves. kedvezőtlen az időjárás a tisztuló kirepülésre stb. Minél öregebbek az anyák és a méhek, annál könnyebben betegszenek meg. A méhek a mézzel, virágporral és vízzel, továbbá a beteg méhektöl származó, Nosema spórákat tartalmazó ürülékkel bepiszkítot kaptárrészekkel fertőződnek. Külö­ nös szerepe van a betegség terjedésében a beteg anyának, mert a méhekkel állandóan érintkezik. A betegség terjesztéséhez hozzájárul, ha beteg anyá­ kat. fertőzött szerszámokat és anyagokat hozunk a méhé­ szetbe. A rablóméhek, a herék is közvetíthetik a beteg­ séget. A k e z e l é s , akárcsak a többi betegségnél, gyógy­ szerek adagolásán alapszik, higiéniai és biológiai intéz­ kedésekkel társítva. A gyógyszeres kezelésben a fumagilin antibiotikumot használjuk, amely jelenleg Fumidil B néven kapható. A gyógyszert 25 g-ot tartalmazó üvegekben hozzák for­ galomba, 0,5 g fumagilin hatóanyag tartalommal. A Fu­ midil B-t cukorszörpben adagoljuk, 1 g-ot használva 1 liter szörphöz, tehát a 25 g-os üveg tartalmát 25 liter szörphöz használjuk fel. Családonként 5 g Fumidil B-t használunk, tehát egy üveg 5 családnak elegendő, össze­ sen 5 kg gyógyszeres szörpöt etetünk fel, 0,5 literes ada­ gokban, kétnaponként, vagy 20 nap alatt megszakítás nélkül 0.250 1 fejadagot. Télen a Fumidil B-t a lepényhez adjuk. 2 g Fumidil B-t használva 1 kg porcukorból és mezből készült péphez (4 rész porcukor és 1 rész méz). A lepényt februártól kezdve adagoljuk, olyan mértékben, amint azt a méhek fogyasztják. Paratifusz A betegség, amelynek rendszerint lassú, rejtett tü­ netei vannak, nem okoz veszteséget. Csak egyes években, bizonyos kedvezőtlen körülmények között válik a beteg­

296

ség idültté. A betegség rendszerint tavasz kezdetén lép fel és csak nagyon ritkán nyár folyamán. A paratífuszos méhek éppen úgy, mint más betegségben szenvedők, nem tudnak repülni, a kijárónyílás előtt fetrengenek, potrohúk megnő, így tehát nincsenek olyan biztos tünetek, ame­ lyek alapján a betegség pontosan megállapítható lenne. Ezért a betegség meghatározása laboratóriumi vizsgálat alapján történik. A paratífusz kórokozója a Bacillus para­ typhi alvei, amely a méhek belében szaporodik. A betegséget 250 000 egység kloramfenikol adagolásá­ val kezeljük, amelyet 1 liter szörpbe teszünk. Ebből min­ den méhekkel fedett léputcára 10 napon át 50 ml fej­ adagot számítunk. Vérbetegség (szeptikémia) Jellegzetes tünetei miatt könnyen felismerhető beteg­ ség. A beteg méhek nehezen mozognak, majd mozdulat­ lanná válnak és elpusztulnak. Az elpusztult méhek teste könnyen felbomlik alkotó ízeire, mert nagyon törékeny. A szeptikémiát a Bacillus apisepticus okozza, amely a légzőutakon át fertőz, innen a mikroba a hemolimfába jut és elszaporodva okozza a betegséget. A gyógyszeres kezelést eritromicinnel vagy teramicinnel végezzük, 250 000 egységet használva 1 liter cukorszörphöz, tíz napon át léputcánként 25—30 ml szörpöt használva. Amoebiozis A betegség elég nehezen ismerhető fel, mert más be­ tegségekhez hasonló tünetei vannak. A beteg méhekre jellemző a megnagyobbodott potroh, a hasmenés és az idegbántalmak. Sok esetben az amboebiozis a noszemát kíséri. A kórokozó a Malpighamoeba mellifica nevű protozoa, amely különösen a Malpighi-csövek falában telepszik meg. Az amoebiozis fejlődésének kedvez a nem megfelelő te­ lelés és táplálék, az alacsony hőmérséklet és a nagy ned­ vesség. A betegség ellen használható a Furazolidona, 0,5 g egy liter szörpben.

297

Melanozis A melanozis az anyák betegsége, s csak nagyon ritkán jelenik meg a kifejlett méheknél is. A beteg anyák be­ szüntetik petézésüket a petefészkek sorvadása következ­ tében. Potrohúk hol megnagyobbodik, hol megkisebbedik, a fullánk végénél száraz ürülékdugó található. A kór­ okozó a Melanozella morsapis, amely a petefészekben telepszik meg. A fekete betegség A hordások közötti időszakokban, szárazság idején lép föl. A beteg méh testéről eltűnnek a szőrök és megfekete­ dik. A méhek nem tudnak repülni, a lépekről lehullanak, a kaptár előtt fetrengenek, majd megbénulnak és elpusz­ tulnak. A gyógyszeres kezelését ezideig még nem dolgozták ki, ezért a betegség elleni védekezés egyetlen módja a biológiai és higiéniai intézkedések alkalmazása. A méhek bénulása A betegség ritkán lép fel és egy, még nem azonosí­ tott vírus okozza. A beteg méhek nem tudnak repülni, rendszertelenül mozognak és végül elpusztulnak. Akár­ csak a többi vírusos betegségeknél, a gyógyszeres kezelést még nem dolgozták ki. A méhek hasmenése A beteg méhek potroha megnagyobbodott; híg, gesz­ tenyebarna színű és rothadt szagú ürüléket bocsátanak ki, a fészek belsejében és a kaptár körül. A méhek hasmenését a következő okok idézik elő: minőségileg elégtelen etetés; olyan telelési feltételek, ame­ lyek fokozzák a táplálékfogyasztást (zaj, a családok gyen­ gesége, kártevők jelenléte a fészekben, az anya elpusz­ tulása); a tisztuló kirepülés megkésése stb. A méhek hasmenése elleni védekezést a méhek tele­ lését tárgyaló fejezetben ismertettük. Az okok kiküszöbö298

lésével párhuzamosan tanácsos kis adagokban szörpöt vagy télen lepényt adagolnunk, amelybe 200 000 egység penicillin V és 1,5 Fumidil B-t teszünk a noszema fellép­ tének megelőzésére. A méhek más betegségei Nagyon elterjedt és ugyanakkor az egyik legveszélye­ sebb betegség az atkakór, amelynek kórokozója a méhek tracheáiban megtelepülő Acorapis Woodi. Egy másik, azonban ritka betegség a gregarinozis, ame­ lyet a í^eydiam apis parazita okoz. A kórokozó a méhek emésztőcsövében telepszik meg. E betegségek hazánkban még nem léptek fel. A méhek mérgezéses betegségei A virágpor-mérgezés. „Májusi kór“ elnevezésen is ismeretes. A virágpor-mérgezés rendszerint csak kisebb károkat okoz, de amikor a méhészet röptávolságában je­ lentős területen mérgező virágporú növények találhatók, már jelentős károk keletkezhetnek. A virágpor-mérgezés arról ismerhető fel, hogy a röpdeszkán és a kijárónyilás előtt nagyszámú, elpusztult fia­ tal méh található. A méhek potroha duzzadt és a leg­ enyhébb érintésre pépszerü zöldessárga színű ürüléket bocsát ki. A kezelés családonként 0,5 liter langyos cukorszörp etetéséből áll, amelyet a tünetek megszűntéig kétnapon­ ként adagolunk. A nektármérgezést ugyanazon növények nektárja okozza, amelyeknek virágpora is mérgező. A mérgezett méhek nem képesek repülni és mozogni. A kezelés ugyan­ az, mint a virágpormérgezésnél. A mézhürmat okozta mérgezés. Egyes övezetekben és bizonyos körülmények között a mézharmat néhány kilo­ grammos napi hordást biztosíthat. Mivel a mézharmat az ember számára értékesíthető, igen jó árumézhordást biztosíthat. A mézharmat az általa tartalmazott nagy mennyiségű sók miatt a méhekre mérgező, mert ezek a

299

sok tol idején túlságosan megterhelik a mchek bélrend­ szerét, meghaladva annak rendes, fiziológiai befogadó ké­ pességét. Mézharmat-hordás idején a méhveszteséget a családok könnyen pótolják, de kizárólag mézharmatból álló telelő élelemkészlet okozta mérgezés megtizedelheti méhállományunkat. A mézharmat okozta mérgezés ellen a méz minőségi vizsgálatával védekezünk, továbbá eltá­ volítjuk a téli készletekből a mézharmatot tartalmazó mézet. .4 vegyi mérgezések. Amilyen mértékben egyre több mérgező vegyi anyagot használnak a mezőgazdasági kár­ tevők elleni védekezésnél, különös gondot kell fordíta­ nunk a méhészetekben a mérgező vegyszerek okozta vesz­ teségek elkerülése érdekében. A vegyi mérgezés viharszerüen tör ki és megtizedeli a méhcsaládot, még mielőtt az illető tüneteket észlelnők. Amikor a rovarölő szer kevésbé mérgező, vagy a keze­ lések helye nagyobb távolságra fekszik, elpusztult méheket találunk a kaptárak alján, a kijárónyílás előtt, a repülés irányában, míg más méhek túlélik és a kijárónyllás elé vonszolják magukat. Mindaddig, amíg nem fedeznek fel olyan rovarirtó szert, amely a mezőgazdasági kártevőkre káros és ugyan­ akkor a méhekre hatástalan, a megelőzés egyetlen lehe­ tősége az érvényben levő törvényes előírások betartása: a mézelő növényeket virágzás idején tilos permetezni. Olyan növények esetében, amelyeknek kezelése csak vi­ rágzás idején hatásos, a méhcsaládokat legalább 5 km távolságra kell elszállítani, attól a körzettől, ahol a rovar­ irtás történik vagy a méheket be kell zárni arra az időre, amíg a kezelés folyik, illetve amíg a kiszórt vegy­ szerek hatásossága tart. A méhek és a fészek külső élősködői A méhtetű (Brauzola), amely Branla coeca néven is­ meretes, szabad szemmel látható. A méhtetü ellen egy ív papírra szórt naftalint (10—20 g) vagy kámfort (5— 10 g) helyezünk a kaptár aljába. A műveletet a méhek kirepülésének megszűnte után hajtjuk végre. Az utóbbi 300

időben timolt használnak, 60 g-ot egy 12 keretes kaptárra vagy 100 g-ot az ennél nagyobb kaptárak számára. A timolt egy gézzacskóban a kaptár aljára helyezzük, mi­ után a kijárónyílást 2—3 órára bezárjuk. Egy másik hasz­ nált anyag a fenotiazin, amelyet füstölőbe teszünk, a parázsra. Ezzel 5—6-szor befüstölünk a kijárónyíláson át, majd kb. 5 percig a kaptárt zárva tartjuk. Ezt a mű­ veletet 3 napon át megismételjük. Mind a timolos, mind a fenotiazinos kezelést 14—21 nap eltelte után megis­ mételjük. A füstölőbe jó eredménnyel tehető dohánylevél is. A dohánylevéllel 3 napig füstölünk egymás után, éppen úgy, mint a fenotiazin esetében, majd 10 naponként meg­ ismételjük, az élősködő eltűntéig. A triungulinozis élősködő okozta megbetegedés, ame­ lyet a Melóé rarigatus és a Melóé proscarabeus nevű lep­ kék lárvája (Nünüke-lárva) okoz. A lárvák a méhek tes­ tén élnek, mint a Braula coeca. A védekezés ugyanaz, mint a méhtelünél. A senotainiozist a Senotainia tricuspis nevű légy lár­ vája okozza, amely a méheken élősködik, és a toron te­ lepszik meg. A legyek ellen DDT-vel védekezünk, ame­ lyet 1—2 százalékos töménységben keményítőoldatba teszünk. Az oldatba fehér kartonlapokat mártunk és ezeket a kaptárak fedődeszkájára helyezzük. A viaszmoly lárvája a lépek nem viaszos részében levő fehérjeanyagokkal táplálkozik, tönkretéve a tartaléklépeket, gyenge családoknál még a fészekkereteket is. Kétféle moly lepke ismeretes: a nagy moly (Galleria mcllonclla) és a kis moly (Achroea grisella). Mindkettő egyformán káros. A moly elleni védekezés legfontosabb elve, hogy a méhészetben csakis erős családokat tartunk, amelyek ké­ pesek eltávolítani a fészekből ezt az élősködőt. A méhé­ szet raktárában a molylepke felléptét kénes füstöléssel előzhetjük meg, amelyet légmentesen zárható helyiségben hajtunk végre. Kb. 50 g-ként használunk 1 nv* térfo­ gatra.

TARTAL OM

Előszó I.

5

Fejezet

A MÉHEK TERMÉSZETES BIOLÓGIAI MEGNYILVÁNU­ LÁSAI ....................................................................................... A méhek élete a családban............................................. A méhcsaládot alkotó egyedek sajátosságai . A méhcsalád keretein belül fennálló viszonyok . A sajátos mirigyváladékok hatása . . . . Táplálkozási k ap cso lato k ................................................ M u n k a-v iszo n y o k.................................................. A méhek által kifejtett munkák összehangolása . A méhek igényel a környezettel szemben .

8 8 8 10 10 11 12 17 23

A táplálékkal szembeni ig é n y e k .............................................23 Az elszállásolással szembeni ig é n y e k ...................................... 26 A méhek elszállásolásának élettani alapelvei . . . 27 A hazánkban használt kaptárok szerkezeti és műkö­ dési sajátosságai........................................................ 30 A méhek tevékenységébe történő beavatkozás módja . 303

39

A méhckkel szembeni v is e lk e d é s ............................................... 39 A méheket izgató eljárások és ezek kiküszöbölése . . .19 A méhek s z ú r á s a ................................................................................ 41 A méh védekező szerve és annak működése . . . . 41 A szúrás megelőzése és k e ze lé se ................................................42 A r a b l á s ..............................................................................................43 A rablás m egelőzése...........................................................................43 A rablás m eg szü n tetése.....................................................................44 II.

Fejezet

A MÉHCSALÁDOK G O N D O Z Á S A ................................................46 A méhcsaládok gondozása a telelés előkészítésének Idő­ szakában ....................................................................................... 46 Nagy petéző képességgel rendelkező anyák biztosítása 48 Megfelelő tér biztosítása a íiasításncvelésrc . . . . 49 A meleg biztosítása a f é s z e k b e n .................................................50 A fészek becsom agolása.................................................................... 51 A fiasitásnevelés időszakának meghosszabbítása . . . 51 A törzscsaládok felerősítése tartalékcsaládokkal . . . 54 A méhek szervezetének előkészítése a telelésre . . . . 54 A téli tápláléktartalék b iz to s ítá s a ................................................55 A méztartalékok b iz to s ítá s a ...................................................... 56 A virágportartalék b i z t o s í t á s a ................................................62 A méhcsalád fészkének elrendezése telelésre . . . . 62 A fészek elrendezése a íekvófeaptároknál és a kétfiókos vagy mézkamrás rakodókaptáraknái . . . . 63 A fészek elrendezése a többfiókos kaptárakban . . . 64 A méhcsaládok gondozása télen . . .

69

A méhek élete t é l e n ............................................................ A te le ló fü rt......................................................................... A méhek táplálkozása t é l e n ........................................ Munkálatok a telelés id ő sza k á b a n ................................. Intézkedések a méhek jó telelése érdekében . . . A fiasitásnevelés fo k o zása.............................................. A méhcsaládok telelésének ellenőrzése . . . . A rendellenességek megszűntetése télen . . . .

®9 69 71 72 72 73 76

A méhcsaládok gondozása a fejlődés Időszakában . A telelés nyomainak eltávolítása . 304

.

79

A tisztuló k i r e p ü l é s ..................................... 79 A méhcsalád tartalékai és a rendellenességek meg­ szüntetése .................................................................................. 79 Bótermó méhcsaládok elérése a íiasításnevelés fokozásával 81 Megfelelő e t e t é s ..................................................................... 81 A fiasitásneveléshcz szükséges tér biztosítása . . . . 83 Megfelelő tér biztosítása a kétfiókos rakodókaptárban 84 A méhcsaládok gondozása a hordások idején . 88 A méz elraktározására szolgáló hely biztosítása . . . 88 A gyüjtóméhek számának n ö v e lé se ...................................... 94 A íiasításnevelés megfelelő szinten való tartása a hor­ dások i d e j é n ............................................................................ 95 A méhcsaládok tevékenységének aktív állapotban tar­ tása ......................................................................................... 96 A törzscsaládok gondozása tartalékcsaládokkal

99

A törzscsalád megsegítése a tartalékcsaládokkal . . . 100 Minél több méh b e te le lé s e ..................................................100 A törzscsaládok megsegítése a méhészeti idény alatt lűl A tartalékcsaládok kialakítása és gondozása . . . . 102 A tartalékcsaládok kialakítása és gondozása a mód­ szer alkalmazásának első é v é b e n ..................................... 102 Tartalékcsaládok alakítása a második évben . 104 A tartalékcsaládok felhasználása a hordások értékesítésére 107 A tartalékcsalád egyesítése a törzscsaláddal a hor­ dások id e jé n ...........................................................................107 A hordások értékesítése tartalékcsaládokkal. önálló mó­ don ....................................................................................... 112 A törzscsaládok megsegítése gyüjtóméhekke! . . .112 III. F e j e z e t A MÉHEK TENYÉSZTÉSE . . .

. . . .

115

Az egyedek számának szaporítása a méhcsalád kere­ tén b e l ü l ..............................................................

115

Az ivarsejtek képződése..................................... A hím ivarszerv és a spermatogenezis . A női ivarszerv és a peteképzódés (ovogenezis) . A dolgozó méhek ivarszerve . A p á r z á s .....................................

116 lló 119 12o 121

20 -

M c h c u ta lc t

305

A párzás körülményei és sajátosságai a máiméi . . 121 A párzás m e g n y ilv á n u lá s a i............................................12.1 Pároztatási m ó d o k ................................................................124 A m egterm ék en y ítés............................................................... 126 A partenogenezls (s z ű z n e m z é s )..................................... 127 A méhek f e j l ő d é s e ................................................................128 A méhcsaládok szaporítása . A természetes r a jz á s ................................................................114 A természetes rajzást meghatározó tényezők . . A természetes rajzás m eg n y ilv á n u lá sa i........................ 136 A természetes rajok befogadása és felhasználása . . A természetes rajzás előnyei és hátrányai . . . . A természetes rajzás ir á n y ítá s a ..................................... 140 Természetes rajok nyerése termékeny családokból . A mesterséges ra jo z ta tá s ......................................................... 142 A mesterséges rajoztatási módszerek osztályozása . . Egyszerű megosztási m ó d s z e r............................................147 Kölyökcsaládok m ó d s z e re .................................................. 148 Az ismételt megosztás m ó d s z e re ..................................... 152 Röpített rajoztatás m ó d s z e re ............................................154 Erős raj készítése két tö rzscsalád b ó l...............................156 Böngészett rajoztatás m ó d s z e r e ..................................... 157 A söpört raj (cso m ag raj)...................................................159 A tény észállomány n e v e lé s e ........................... A tenyészállomány nevelésének irá n y ítá s a ........................161 A méhek természetes a n y a n e v e lé se .............................. 161 A tenyészállomány nevelésének irányítása . . . . A tenyészállomány minőségét meghatározó tényezők . A tenyészcsaládok kiválasztásánál használt mutatók . Az anyanevelés te c h n o ló g iá ja ........................................... 168 A tenyészcsaládok e lő k é s z íté s e .................................... 163 A dajkacsaládok elő k é sz íté se ........................................... 169 Kölyökcsaládok használata esetén végzendő m unkálatok A tenyészanyag előkészítésének m ó d j a i ....................... 172 A peték és álcák nevelése az eredeti sejtekben . A peték vagy álcák á th e ly e z é se .................................... 171 A dajkacsaládok gondozása a tenyészanyag beadása u t á n .................................................................................. 178 A herenevelés m u n k á la ta i................................................. 180 306

134 114 137 130 142 144

161

162 164 165

171 172

Az anyák párzásának m e g sz e rv e z é s e ...................................... 181 Az anyák megtermékenyülése a kölyökcsaládban . 182 Az anyák ellenőrzött p á r z á s a .................................................. 187 Az anyák irányított nevelésével kapcsolatos munkák e g y b e h a n g o lá s a ..................................................................... 188 Az irányított neveléssel nyert anyák minősége . . . 138 A nevelt anyák fe lh a s z n á lá s a .................................................. 180 Az anyák m eg jelö lése.........................................................180 Az anyák megőrzése és s z á l l í t á s a ................................181 Az anyák fürtön kívüli megőrzése . . . . .191 Az anya elfogadását befolyásoló tényezők 198 Az anyásítás technikája . . 197 A méhek n e m e s í t é s e .........................................................200 A kiválasztás módszerei a m é h é s z e tb e n ......................... 201 A tömeges kiválasztás ............................................ 201 Az egyedi k iv á la sz tá s .............................................................. 202 A vonalakra alapozott k iv á la s z tá s ................................204 IV.

Fejezet

A MÉHÉSZETI TERMÉKEK ELŐÁLLÍTÁSA

205

A m é z te r m e l é s ..................................................................... 203 Az édes anyagok eredete, begyűjtése és mézzé való át­ alakítása ............................................................................205 A méhek állal használt édes anyagok forrásai . . . 205 A nektár begyűjtése és mézzé való átalakítása . 207 A fontosabb nektár- és virágporforrások......................... 219 A nektárforrások felbecsülése a méhészet röptávolságáb a n ..................................................................................214 A hordások ésszerű kih aszn álása............................................217 Kellő számú gyűjtóméh b iz to s ítá s a ................................217 Nektárforrás biztosítása vándorméhészkedéssel 222 Lépesméz t e r m e l é s e ...............................................................228 A méz fizikai sajátságai és ö s s z e t é t e l e ......................... 233 A méz fizikai tu la jd o n s á g a i..................................................235 A méz vegyi ö s s z e té te le ........................................................ 2C8 A méz k ris tá ly o s o d á s a ........................................................ 237 A méz pergetése és t á r o l á s a .................................................. 239 A méz elvétele és p e rg e té s e .................................................. 23í> A méz kezelése . . . . . . . . . . . 24$ 307

A móz tárolási*

247

A méhek vtasztcrm dése .

247

A viaszkiválasztás é le tta n a ..................................................... 247 A viasztermclést befolyásoló t é n y e z ő k ...........................250 A viasz olvasztása és t a r t ó s í t á s a ........................................ 251 A viasz minőségét befolyásoló tényezők . . . . 252 A viasz kivonásának m ó d j a i ...............................................256 A kiolvasztott viasz k e z e lé s e ...............................................260 A viasz összetétele és fizikai-vegyi sajátságai . . . . 261 Vegyi ö s s z e t é t e l e .................................................................. 261 A viasz fizikai tu la jd o n s á g a i...............................................261 A viasz o s z tá ly o z á s a ............................................................262 A viasztermelés fokozását szolgáló módszerek . . . . 263 A viaszt szolgáltató összes nyersanyagok helyes felhasz­ nálása ...................................................................................... 263 A viasztermelés növelésére szolgáló különleges technikai e s z k ö z ö k ................................................................................265 A virágportermés n y e r é s e ............................................................268 A virágpor forrásai és begyűjtése a méhek által 268 A fontosabb jó virágportermeló növények . . . . 269 A virágpor gyűjtése a méhek á l t a l ................................. 270 A virágpor vegyi ö s s z e t é t e l e ...............................................272 A virágpor begyűjtésének és tartósításának módszerei 273 A virágpor begyűjtése a méhek segítségével . . . 273 A virágpor gyűjtése közvetlenül a növényről . 277 A virágpor kezelése és t a r t ó s í t á s a ................................. 278 Egyéb méhészeti termékek előállítása Az a n y a p e m p ó ................................................................... A pempö fizikai sajátosságai és vegyi összetétele Az anyapempó t e r m e lé s e ............................................... A mehméreg .................................................................. A méhméreg összetétele és fizikai sajátságai . A méhméreg b e g y ű j t é s e ............................................... A m< h&zurok (p ro p o lisz ).....................................................

. 281 281 281 282 283 283 284 286

Y. K o j i z e l eg észség én ek m egv éd ésére v o n a tk o ­ T A N Á C S O K ......................................................................... 283

a m éhek zó

308

Általános Intézkedések a mébbetegségek felléptének és elterjedésének megakadályozására . .

288

Biológiai intézkedések . . . . Higiéniai intézkedések . . . . A fiasítás b e te g sé g e i......................... Európai költésrothadás......................... Amerikai költésrothadás . . . . Tömlós fiasítás ................................ K ö lté s m e s z e s e d é s ...... . . . K ö l t é s k ö v e s e d é s ...... . . . A fiasítás k i h ű l é s e ...... . . . A kifejlett méhek betegségei . . . A noszema ...................................... P a r a t i f u s z ................... . . . V é rb e te g s é g ................... . . . A m o e b lo z ls ................... . . . M e l a n o z i s ................... . . . A fekete b e t e g s é g ...... . . . A méhek b é n u lá s a ...... . . . A méhek h a s m e n é s e . . . A méhek más betegségei . . . . A méhek mérgezéses betegségei . . A méhek és a fészek külsó élősködői

288 289 290 290 293 294 295 295 295 298 296 297 298 298 299 299 299 299 300 300 301

. . . . . .

.

. . . . . .

. . . . . . . . .

N jom dti munkik mtgktxditt: 1972. IX . ¡0. A mjfmdu m t tk n d iit: 1972. XI. 26. A m*gi*lttft if* : ¡972. H id in y n im : 2200 + 100. Ptpir: 6} g-oi ftm tntti. AUk: 3fX.84/l6. K u d ii ittk a im s : 16,)7. Syom dti Ittk rtAms: t9 .f. B: 424. Tixtdti eixUlyctdt t u n kinyrUfdk itim ir s : (637.1J94H1. Kit kinyttird* j xJmdrt: (6 3 7 m .} ll.