Kunsági borvidék » Hajós–Bajai borvidék » Csongrádi borvidék
DunaBor a NÉPSZABADSÁG melléklete • 2010. október 28., csütörtök • www.nol.hu
Életben maradni! Az EU-tagság hatásai a Kunsági borvidéken Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz – telve reményekkel és kétségekkel. Reményeinket az unió kiterjedt, a szőlő-bor ágazatot érintő támogatási rendszere, kétségeinket a piacnyitás hátrányai táplálták elsősorban – írja tanulmányában Kovács László, a Duna borrégió titkára, az alföldi bortermelés egyik emblematikus személyisége (képünkön). A remények egy része megvalósult: hatezer hektár elöregedett ültetvényt vághattak ki az Európai Unió 9 milliárd forintos támogatásával. A szőlőültetvények korszerűsítésére, szerkezetátalakítására is jutott támogatás: 6500 hektárra 13 mil liárd forint. Sajnos megalapozottnak bizonyultak a piacnyitással kapcsolatos aggodalmak is. A magyar borok piacra jutása nem lett könnyebb, hiszen az Európai Unió borpiaca már belépésünkkor túltelített volt. Ugyanakkor a magyar borpiac megnyitása katasztrofális helyzetet teremtett. A magyar termelőknél nagyságrenddel több támogatással termelő déli tagállamok asztali borai rendkívül olcsó áron indultak meg a magyar borpiacra. E borbehozatal lassan eléri a teljes magyar borexport mennyiségét. Cikkünk a 4–5. oldalon Fotó: Ujvári Sándor
2010. október 28., csütörtök • NÉPSZABADSÁG
www.nol.hu
2 • DunaBor
A korai fajtákat még sikerült jó minőségben leszedni Fotó: Ujvári Sándor
Esős nyár után szomorú szüret a Duna borrégióban A rendkívül rossz időjárás miatt idén 60-65 százalékkal kevesebb szőlő termett a Duna borrégióban, mint 2009-ben. Noha a szőlőárak csaknem 100 százalékkal nőttek, az alacsony hozam miatt a szőlőtermelés idén is veszteséges volt. Nemcsak a mostoha időjárás, hanem az ágazat erkölcsi válsága is rontja a helyzetet. Tanács István Kivételesen rossz esztendő járt az alföldi szőlőtermelőkre 2010-ben. A Duna borrégió területének jelentős részén több csapadék hullott május végén kilenc nap alatt, mint a sokévi átlag másfélszerese. Voltak olyan szőlőtáblák, amelyeken hosszú időre megállt a víz. Miközben nagyon erős volt a peronoszpóra- és lisztharmatfertőzés, nem lehetett a gépekkel rámenni a földre. Később is hideg, csapadékos volt az idő, a szüretet idő előtt, rossz körülmények között, főként kézzel kellett elvégezni. Szőke Sándor, a Duna borrégió Szőlészek és Borászok Egyesületének elnöke szerint a Kunsági bor-
vidéken mintegy 60-65 százalékos volt a terméskiesés. Ebből körülbelül 20 százalékot okozott a téli fagy, a többit a hideg, csapadékos időjárás. Koch Csaba, a Hajós-Bajai borvidék borásza szerint náluk valamivel jobb volt a termés, mert arrafelé a téli fagy csak minimális kárt okozott. A Csongrádi borvidéken Pusztamérges környékén érte a legnagyobb kár az ültetvényeket. Géczi Lajos, a Csongrádi borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke úgy tudja: Pusztamérgesen hektáronként átlag 15 mázsa szőlő termett. Kicsit jobb a helyzet Mórahalom térségé ben, 20 mázsával. Idén a Csongrádi borvidék arrafelé a rekorder, a rendkívül szerény, 30 mázsás átlagával. A fajták közül a mára hungarikumként fennmaradó pontusi fajták – az Ezerjó, a Kadarka, az Arany sárfehér – szenvedték el a legnagyobb károkat. Oreskó Imre, a Kunsági borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke ezt annak tulajdonítja, hogy ezeknek az értékes fajtáknak a többségét még mindig a hagyományos fejműveléses módon termelik. Több szőlő maradt az ellenállóbb új fajtákon: a Biankán, a Kunleányon, a Zalagyöngyén. Nagyon sokba került idén a növényvédelem – de aki nem sajnál-
ta a pénzt a felszívódó permetszerekre, annak megtérült a befektetése. Géczi Lajos a saját példáját említi: a szokásos 6-7 permetezéssel szemben volt olyan ültetvénye, ahol 15 alkalommal permetezte meg a szőlőt. Ott azonban el is érte a 100 mázsát a hektáronkénti hozam. Szintén nem tapasztalt jelentősebb terméscsökkenést a saját 60 hektáros ültetvényén Koch Csaba. Koch Csaba szerint bármennyire költséges is a védekezés, nem érdemes ezen spórolni. Egy hektár szőlő művelése 300–400 ezer forintba kerül évente. Ennek csak 25 százaléka a növényvédelem – hiába spórol meg valaki néhány százalé-
A Nemzeti Bormarketing Program támogatásával
kot, ha ezzel a termés egészét veszélyezteti. Aki keveset permetez, vagy olcsóbb szereket használ, metszeni, tárcsázni annak is kell – némi iróniával azt lehet mondani, hogy csak a szüretet spórolhatja meg. Nem minden szőlőtermelő van azonban abban a helyzetben, hogy saját maga határozza meg, mikor és mivel védekezik. Akinek nagy táblában, másokkal közösen van a szőlője, nincs saját traktora és gépi szolgáltatót bíz meg a növényvédelemmel, az lényegesen kiszolgáltatottabb. Ha ugyanis a szolgáltató felvállalt ötven hektárt, előre megrendelte a vegyszereket, és van két esőmentes nap, amikor permetezni lehet, akkor biztosan nem kerül sorra mindenkié, és az előre megállapított költségkeret túllépése nélkül nem alkalmazhat drágább, felszívódó szereket sem. Annak ellenére, hogy a szőlő ára közel a duplája lett a 2009. évinek, a szőlőtermelők többsége számára az alacsony terméshozamok miatt az idei év is ráfizetést hozott. Nemcsak a szőlőtermelőknek volt rossz az idei év, hanem a borászoknak is. Szőke Sándor, a Duna borrégió elnöke úgy kalkulál, hogy a felvásárlóknak közel duplájába kerül a sző-
www.nol.hu
NÉPSZABADSÁG • 2010. október 28., csütörtök
DunaBor • 3 lis technika, amellyel ezt helyre lehetne hozni. A gombafertőzések miatt sok szőlőnek idő előtt lehullott a lombja. Ezeknél félő, hogy nem érnek be a vesszők, kiszolgáltatottabb lesz az ültetvény egy esetleges újabb téli fagynak. A Duna borrégió megkérdezett vezetői egyetértenek abban, hogy rendkívüli év volt az idei, amelynek tanulságaiból okulni kell, de amelyből hos�szú távú, általános következtetéseket önmagában nem szabad levonni. Foglalkozni kell azonban az ágazat általános helyzetével – ahogyan Oreskó Imre fogalmaz: a morális és a strukturális válsággal, amelyek rossz évjáratban még nagyobb gondot okoznak.
Idén csak néhány homokos táblában lehetett kombájnnal betakarítani a termést Fotók: Ujvári Sándor
lő, amely a bor önköltségét jelentősen megemeli. Ekkora költségnövekedést nem lehet a bor árában érvényesíteni, legfeljebb néhány kurrens, jó minőségű fajtáéban, mint a Chardonnay, a Szürkebarát vagy a Cserszegi fűszeres. Szőke Sándor ezért úgy prognosztizálja: 20–30 százalékos boráremelkedés következhet be. További kérdés: milyen minőségűek lesznek a 2010-es borok? A korai fajtákat – az Irsai Olivért, a Cserszegi fűszerest – sikerült jó minőségben szüretelni. Koch Csaba megjegyzi: nem csak hátrányai vannak a csapadékos időnek. Esős időben sokkal szebb lehet a rozé és a fehérborok savszerkezete. Ahol megfelelő szaktudás és jó technikai felkészültség áll rendelkezésre, ott átlagban jó közepes minőségű borok készülhetnek idén. Nagyon kevés volt idén a teljesen egészséges szőlő. Ott, ahol rothadó, penészes szemek kerültek az egészségesek közé, nagyon fontos a musttisztítás. Akinek nincs megfelelő technikája a musttisztításhoz, az aligha tud idén jó bort készíteni. Koch Csaba úgy látja: minőségi probléma leginkább a nagy testű vörösborok esetében lesz. A cabernet sauvignon szüretével például még várni kellett volna, de nem lehetett, mert nem beérett, hanem elrothadt volna. Voltak nagyon szép cabernet szőlők dombos, homokosabb részeken, a növényvédelmet is sikerült megoldani – mégis a 19–20 fokot is alig érte el a must a szokásos 22 fok helyett. Ha nem érik be a szőlő, nincs az a zseniá-
A jég és a gombabetegségek károsították a szőlőt
A forráskúti szüreti mulatságra alig maradt kékszőlő Fotó: Karnok Csaba
Terméshozamok a Duna Borrégióban Borvidék Kunsági
Több éves átlag termés átlagtermés termés összesen t/ha tonna 8,0 185 358 Csongrádi 4,2 7 871 Hajós-Bajai 6,3 11 962 Duna Borrégió összesen 6,2 205 191
2010 átlagtermés termés összesen t/ha tonna 3,9 81 200 1,7 2 500 2,5 4 473 2,7 88 173
Oreskó felidézi: a Kunsági borvidéken az uniós belépés óta csaknem a felére esett vissza a szőlőtermő terület. A szőlőtermelők nem bírják az egyenlőtlen feltételekkel vívott versenyt az olcsó olasz importborral, amelyről még azt sem tudni, hogy pontosan mennyi érkezik be az országba. Ez foglalkoztatási gondokat is okoz: egy hektár szőlő an�nyi embernek ad munkát, mint 1500 hektár gabona. A jövedéki törvény által előírt túlzott bürokrácia is fékezi a hazai termelést. Ugyanakkor még nem volt példa arra, hogy elrettentő módon megbüntessenek bárkit azok közül, akik lejáratják a magyar bor jó hírét. Felháborító, hogy a kereskedelem kötelezően elvárja a borászatoktól, hogy számla nélkül jelentős forgalmat bonyolítsanak. A szakmának össze kellene fogni, szakmaközi szervezetet létrehozni, amely képes garantálni, hogy a szőlőtermelő is meg tudjon élni a munkájából. Hosszú távon a borászoknak is ez az érdekük: mindjárt nem lesz olyan olcsó az olasz bor sem, ha hagyjuk tönkremenni a hazai szőlőtermesztést!
2010. október 28., csütörtök • NÉPSZABADSÁG
www.nol.hu
4 • DunaBor
Élni a lehetőségekkel – és életben maradni! Az EU-tagság első öt évének tapasztalatai a Kunsági borvidéken Kovács László Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz – telve reményekkel és kétségekkel. Reményeinket az unió kiterjedt, a szőlőbor ágazatot érintő támogatási rendszere, kétségeinket a piacnyitás hátrányai táplálták elsősorban. A Kunsági borvidék szőlős-boros gazdái a hegyközségeknek és a hegyközségi tanácsnak a lehetőségek és a feltételek megismerését segítő folyamatos tájékoztató tevékenysége eredményeként időben fel tudtak készülni a támogatások fogadására. Ebben a munkában kezdettől fogva számíthattunk a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal munkatársainak segítő közreműködésére is. A csatlakozás időpontjában a borvidék 28 ezer hektár szőlőt művelt. Az Unióba történő belépéskor azzal számoltunk, hogy a Kunsági borvidék szőlőterülete mintegy 5 ezer hektárral fog csökkeni az ültetvények és a művelőik életkora, valamint a már akkor is alacsony szőlőfelvásárlási árak hatására. Ugyanakkor számoltunk azzal is, hogy a szerkezetátalakítási, átállítási EU-támogatás lehetőségeivel élve jelentős szőlőterület fog megújulni az áttelepítés, újratelepítés, támrendszerlétesítés és -felújítás, rövidebben a szerkezetátalakítás keretében. E két, legtöbb szőlőtermelőt érintő támogatás mellett a borászatok szeszesital-piaci borlepárlás, krízislepárlás, mustjavítás és a kötelező melléktermék-lepárlás keretében számíthattak uniós támogatásra. 2011-től borászati beruházásokra is megnyílik a támogatás lehetősége. Az általános gazdasági válság, ezen belül a szőlő-bor ágazatot sújtó elhúzódó piaci válság következményeinek mérséklésében, a helyben való foglalkoztatásban, a munkahelyek megőrzésében, új munkalehetőségek teremtésében, a változó gazdasági, piaci, éghajlati körülményekhez való igazodásban az ágazat jelentős forrásokhoz juthat, és már jutott is az Európai Unió támogatási rendszerében. Az első lépés a meglévő ültetvényvagyon átalakításában a szőlő ültetvények támogatott kivágása volt. Ennek a lehetősége közvetle-
nül az uniós csatlakozást követően fennállt, de a Kunsági borvidék többszöri határozott kezdeményezésére volt szükség ahhoz, hogy Magyarország éljen a lehetőséggel. Az érv az volt, hogy majd később, 2007től nőni fog a támogatás mértéke. Ez így is lett, ugyanakkor, miután ez a támogatás nem a tagországokra leosztott „nemzeti boríték” terhére, hanem a központi, brüsszeli kasszából történt, így az éves keret túllépése esetén úgynevezett visszaosztás történik. Ez következett be a 20082009, valamint a 2009-2010 borpiaci évben is a nagy szőlőterületű országok, mint például Spanyolország igen nagy igényei miatt, amiért a visszaosztás miatt Magyarország a tényleges szükségletének csak a fe-
lét vehette igénybe. Bizony rosszul jártunk volna, ha erre várunk. A 2005. évi kezdéssel a Kunsági borvidék szőlőtermelői, elsősorban a kiöregedett ültetvények idős művelői közel 6 ezer hektár kivágott ültetvény után több mint 9 milliárd forint uniós támogatást kaptak. Ez az előrehaladt korú szőlőművelőknek
A magyar termelőknél nagyságrenddel több támogatáshoz jutó déli tagállamok asztali borai rendkívül olcsó áron indultak meg a magyar borpiacra.
A csongrádi Ungerbauer György és borai Fotó: Ujvári Sándor
a termelésből való tisztes kivonuláshoz nyújtott anyagi segítséget. A fia talabb szőlőtermelők egy része pedig az így kapott összeget visszaforgatta a szerkezetátalakításba, jobb termőhelyen, piacosabb fajtájú szőlőültetvényt hozva létre. Maga az ültetvényterület csökkenése persze nem öröm, hiszen az ágazat zsugorodását, gazdasági súlyának mind az eltartó képesség, mind a jövedelemtermelő képesség területén való csökkenését eredményezi. Tény azonban, hogy a piaci helyzet, az ültetvények és művelőik elöregedése következtében már a támogatott kivágás előtt is tömegesen maradtak műveletlenül szőlőparcellák. A támogatással kivágott ültetvény területe kultúrállapotba kerülve alkalmas akár más művelési ágban, akár új szőlőültetvény létesítésével történő hasznosításra. A szőlőültetvények szerkezetátalakításának-átállításának támogatása a következő lépés és lehetőség a termőhelyek, termőalapok átrendezése, korszerűsítése terén, melyre már az Európai Unióhoz történő csatlakozás első teljes borpiaci évé ben megnyílt a lehetőség, amellyel azóta is élni lehet. A Kunsági borvidék szőlőtermelői kezdettől fogva meglátták az ültetvénykorszerűsítés lehetőségét, szükségszerűségét, és kiemelkedő arányban részt is vállaltak belőle. Az első időszakban főleg az ültetvénykorszerűsítés, támrendszer-felújítás volt a „sláger”, de fokozatosan az adott ültetvény újratelepítése, illetve a rosszabb termőhelyen lévő ültetvény kivágása is egyre nagyobb területen valósult meg. Helyette jobb, magasabb termőhelyi pontszámú helyen, piacosabb fajtával telepítettek újabb ültetvényt. A Kunsági borvidék szőlősgazdái 2004-től napjainkig mintegy 6 ezer 500 hektár szőlőültetvényt újítottak így meg a borvidékre jellemző II. termőhelyi kataszterbe sorolt területen. Ez 70 százaléka az országban megvalósult újratelepítésnek. Az e célra kifizetett uniós támogatás összege megközelíti a 13 milliárd forintot, ami hektáronként átlagosan 2 millió forintot jelent. Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a Magyar Bor Akadémia A szőlő-bor ágazat időszerű feladatai, tekintettel a stratégiai célokra és a
www.nol.hu
NÉPSZABADSÁG • 2010. október 28., csütörtök
DunaBor • 5
Az uniós támogatás a tisztes visszavonuláshoz is segítséget nyújt Fotók: Ujvári Sándor
megújuló kormányzati agrárpolitikára című előterjesztésében lényegében azt írja le, hogy a jövőben csak a kiváló, I. termőhelyi kataszteri osztályú, gazdaságilag kiemelkedő jelentőségű területeken végrehajtott telepítéseket lehessen támogatni. A Kunsági borvidéken I. kataszteri osztályba sorolt terület alig van. Az előterjesztők szerint tehát a támogatást el kell venni onnan, ahol még van termelői telepítési szándék, és oda kell csoportosítani, ahol az kevésbé van jelen? Eddig is lehetősége volt minden borvidék szőlőtermelőinek pályázni az uniós szerkezetátalakítási támogatásra, de az érdeklődés a legtöbb borvidék eseté ben minimális volt. Több borpiaci évben is a kunsági termelők aktivitása tette lehetővé a támogatási keret felhasználását, és ezzel az uniós pénzek esetleges elvesztésének elkerülését. A szőlőültetvények és művelőik helyzetére hatással bíró két uniós támogatás egyúttal markánsabbá tette az egész borvidék, sőt a Duna Bor régió területén hosszabb ideje tapasztalható tendenciát. Az új ültetvények létesítésében erőteljesen növekszik a kis-közepes családi borászatok szerepe. Az ültetvénykorszerűsítések, új ültetvények létesítése elsősorban azokra a területekre koncentrálódik, ahol hagyomá-
nyai vannak a szőlőtermesztésnek. A borvidék régió perifériális területeinek leépülése felgyorsult. Továbbra is súlyos gond, hogy a szőlőtermesztés és borászat a rendszerváltás, a privatizáció során mind tulajdonosi, mind érdekeltségi szempontból teljesen elkülönült. A szőlőtermelők érdekvédelme, a szőlőtermelő-felvásárló érdekegyezte-
A rozéborok egyre népszerűbbek
tése jelenleg sem megoldott. A szőlőtermelő csoportok megalakulása ígéretet hordozott ez ügyben, de felemás megítélésük, piaci szerepüket erősítő borászati fejlesztéseik támogatásának hiánya nem teremtett számukra jelentős piacbefolyásolási lehetőséget. A szőlőtermelők egyoldalú kiszolgáltatottságát enyhíthetné az egykor már volt közpincehálózat újraépítése, amely objektumok később a termelői szervezetek tulajdonába, használatába kerülve bázisai lehetnének a Nyugat-Európában lassan évszázados múltú pinceszövetkezeteknek. A piacnyitással kapcsolatos aggodalmaink sajnos nem voltak alaptalanok. A magyar borok piacra jutása egyáltalán nem lett egyszerűbb, könnyebb, hiszen az Európai Unió borpiaca már a belépésünkkor túltelített volt, így ott pozíciók szerzése szinte lehetetlen. Ugyanakkor a magyar borpiac megnyitása katasztrofális helyzetet teremtett. A magyar termelőknél nagyságrenddel több támogatással, a jobb körülmények miatt nagyobb hozamok mellett olcsóbban termelő déli tagállamok rendkívül olcsó áron indultak meg a magyar borpiacra, elsősorban a Kunságban is termelt asztali bor kategóriákban. E borbehozatal mértéke lassan eléri a teljes magyar
borexportot. Ebben persze tevékeny közreműködő néhány nagy magyar borászat is, de az illetékes hatóságok részéről sem tapasztalunk semmi érdemleges törekvést a magyar termelők védelmére. A hivatkozási alap az uniós alapelv a termékek, tőke, munkaerő szabad áramlásáról. Ez rendben is lenne, de akkor a többi tagállam mégis hogyan tudja megvédeni saját termelőit? (Például Ausztria, Franciaország stb.) Jó lenne megnézni a módszereiket és átvenni az eredményeseket, amíg nem késő. Jelenleg az érvényes magyar szabályok is tartalmaznak olyan kiskaput, amit nyilván ki is használ az, akit elsősorban a saját mai profitja és nem az ágazat jövője érdekel. Ma sajnos ez az olcsó, elsősorban olasz bor határozza meg a magyar bor- és szőlő piaci árakat. Ez vezetett odáig, hogy az elmúlt évben a szőlő méltatlanul és katasztrofálisan alacsony ára a rendes hozamot elért ültetvényeken sem fedezte a folyó ráfordítás felét sem. Még nem tudni pontosan, hogy az idén, a rendkívüli időjárás miatti hozamcsökkenés és egekbe szökő növényvédelmi költségek miatt mi lesz. De amit eddig tudunk, az alapján a helyzetünk nem javul, hanem tovább romlik. A szerző a Duna Borrégió titkára
2010. október 28., csütörtök • NÉPSZABADSÁG
www.nol.hu
6 • DunaBor
Csillagszemcsék a Csongrádi borvidéken A szőlőszaporítás is munkát és megélhetést ad az embereknek Fotó: Ujvári Sándor
Kékfrankos és kadarka, rizling és kövidinka – korszerűség és hagyomány együttélése jellemzi a Csongrádi borvidéket. A sok kis szőlőtermelő megsínylette az érdek-képviselet hiányát, itt csökkent legjobban a termőterület. A kiutat a jó minőség, a megerősödő kis és közepes borászatok és a borturizmus jelentik. Tanács István – A csongrádi határban a Tisza és a Körös közelsége miatt nagyon jó a levegő páratartalma, magas a napsütéses órák száma. A 6-7 aranykoronás homokon a szőlőn kívül legfeljebb az akácfa él meg, de a kettő közül csak a szőlő ad megélhetést – mondja Gulyás Ferenc csongrádi borász, a Szent Vince Borrend elnöke. A Vincentus – győzedelmes – név alatt ápolják és fejlesztik a vidék szőlő- és borkultúráját, népszerűsítik a homoki borokat, és igyekeznek megerősíteni helyüket a modern gasztrokultúrában. – Annyit süt a nap a Csongrádi borvidéken, mint Villányban – de itt egy kicsit szélsőségesebb az időjá-
rás. Tíz-tizenöt évenként nagy károkat okoz a fagy, ami alapvetően befolyásolja a fajták kiválasztását. A homokban kevés a tápanyag – de rendszeresen és kiválóan pótolható szerves trágyával. Mindig voltak kiemelkedő évjárataink: amikor kíméletes a tél és nem nagyon forró az augusztus, akkor kiváló borokat készítünk – magyarázza Géczi Lajos, a Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke. A Csongrádi borvidék legismertebb és legkedveltebb vörösborfajtája a kékfrankos. Kiváló minőségben terem a cabernet sauvignon és franc. Egyre nagyobb felületet foglal el a zweigelt. Régebben a borvidék meghatározó fajtája volt a kadarka – ma már hungarikumnak számít. Néhányan kitartanak mellette a kiváló íze miatt. Rosszul tűri a fagyot, azért szorult háttérbe, mert a téli takarás költségeit kevesen tudják vállalni. A fehérborok közül a termőtájhoz leginkább alkalmazkodott a rajnai rizling és az olasz rizling. Különösen a pusztamérgesi körzetben népszerűek. Az ottonel muskotály Ásotthalom környékén a legzamatosabb, mint ahogyan a chardonnay is Ásotthalom, Mórahalom kiváló bora. A Kövidinka sorsa hasonló a kadarkáéhoz: még mintegy 100 hek-
Ismertebb borászatok l Csongrádbor Kft. l Bokrosi Borászati Kft.
(Rubin Borház) l Ungerbauer Pince (Csongrád) l Gulyás Pince (Csongrád) l Vitifarm Kft. (Ásotthalom) l Farkas Testvérek Pincészete
(Pusztamérges) l Berla Kft. (Pusztamérges) l Polgár Mihály borászata
(Mórahalom) l Takács Ferenc borászata
(Hódmezővásárhely) l Vásárhelyi Róna Kft.
(Hódmezővásárhely) l Somodi Borgazdaság Kft.
(Ásotthalom)
tár terem belőle. A Csongrádi borvidéken is felfutóban van a cserszegi fűszeres. A borvidéken korábban tíz hegyközség működött, amelyek két éve törvénymódosítás révén három köztestületbe olvadtak. Központjuk Csongrád, Mórahalom és Pusztamérges. Az ország összes borvidéke közül itt csökkent a legdrámaibb mó-
don a szőlőtermő terület: az 1990-es 5000 hektárról mintegy 1500 hektárra. A borvidék egy jelentős részén – Kistelek, Forráskút, Bordány, Zsombó, Ruzsa, Üllés, Mórahalom, Domaszék területén – a termelők találtak a szőlő helyett más, jobban jövedelmező kultúrát: virágot, gyümölcsöt, fóliás zöldséget. A csongrádi hegyközségben azonban nagyon sokan úgy vágják ki a szőlejüket, hogy nem tudnak más, jövedelmező kultúrát tenni a helyére. Géczi Lajos szerint ez a folyamat részben annak köszönhető, hogy túl sok a kiszolgáltatott szőlőtermelő, és túl kevés a pincészet a térségben. Nem sikerült időben, jó marketing kialakításával alkalmazkodni a nyitott piachoz. A három hegyközségben összesen 10–12 nagyobb pincészet maradt fenn. Külföldi befektető nem érkezett a borvidékre. A szőlőtermelők érdekképviselete nem megoldott: a nagy európai szőlőtermelő országoktól eltérően Magyarországon a nyers piaci erőviszonyok döntik el, hogy a termékpálya egyes szereplőinek mennyi jut az ágazat hasznából. Az utóbbi években azoknak, akik csak szőlőként tudják eladni a termést, annyi bevétel sem jutott, hogy az önköltséget fedezni tudták volna.
www.nol.hu
NÉPSZABADSÁG • 2010. október 28., csütörtök
DunaBor • 7
„Ha az ember homoki bort iszik, egészen apró csillagszemcsékkel telik meg, s ezek a szemcsék az ember vérében táncolnak, mint a megelevenedett Tejút.” (Hamvas Béla) A kékfrankos a legismertebb és a legkedveltebb fajta Fotó: Bellányi Tímea
A borvidék egyik neves borásza, az Ásotthalmon működő Somodi Sándor, a Pannon Bormíves Céh tagja is kivágatta szőlőjét. Igaz, régi állami gazdasági ültetvény volt, és a 2000-es évek elején súlyosan károsította a fagy. Somodi a „kézműves borászat” híve és kiváló művelője. Azt mondja, sajnálja, hogy a világban egyre nagyobb mennyiségben készítenek ipari jellegű borokat. Ő abból indul ki, hogy a Kárpát-medencében 1100 éve készítenek elsősorban kitűnő fehérborokat. A termőtáj meghatározza és magához idomítja a fajtákat. Ásotthalmon, Pusztamérge-
sen például már szinte hungarikummá vált a rizling. Somodi kihívásnak tekinti, hogy – ezentúl majd felvásárolt szőlőből – kiváló minőségű borokat állítson elő, még akkor is, ha a kereskedelmi láncok nem fizetik meg a szakértelmet, a törődést, az ízek és illatok sokféleségét. Számos alföldi borászhoz hasonlóan Somodi Sándor is megbékélt azzal, hogy kialakította a saját közönségét, akiket személyesen ismer, akik méltányolják törekvéseit, és a pincéjéből megveszik a borát. Ungerbauer György csongrádi szőlész, borász, szaporítóanyag-előállító azt mondja: már a szőlőszaporítás is munkát és jövedelmet ad egy csomó embernek. A szőlőtermelő pedig egész évben adózik: ha vásárol gépet, eszközt, növényvédő szert, mindenre megfizeti az áfát. – Amíg termelünk, ez a pénz befolyik az államnak. Ha kénytelenek leszünk abbahagyni, akkor az adóbevétel is megszűnik. Azok az emberek, akik a metszésben, a hajtásválogatásban vagy szüretkor tudnak alkalmi munkát vállalni és pénzt keresni, azontúl teljes egészében segélyre szorulnak.
Itt csökkent a legdrámaibb módon a szőlőtermő terület Fotó: Ujvári Sándor
Géczi Lajos úgy összegzi a csongrádi szőlészek, borászok fő célkitűzéseit, hogy országosan összefogott bormarketing segítségével meg kell állítani a további területcsökkenést és növelni a részesedést a hazai piacon. Ezt úgy lehet elérni, ha korszerű új ültetvényeket telepítenek az Európai Unió támogatásával. Követni akarják a máshol sikeres utat: fejlesztik a kis és közepes borászato-
kat, bekapcsolódnak a borturizmus vérkeringésébe. Hadd tapasztalják meg az emberek, mondja a hegyközségi tanács elnöke, milyen érzés az, amit Hamvas Béla így írt le A bor filozófiájában: „Ha az ember homoki bort iszik, egészen apró csillagszemcsékkel telik meg, s ezek a szemcsék az ember vérében táncolnak, mint a megelevenedett Tejút.”
Kiadja a Népszabadság Zrt., 1034 Budapest, Bécsi út 122–124. Telefon: 436-4444, fax: 436-4592 • Felelős kiadó: Mihók Attila elnök-vezérigazgató • Szerkesztő: Tanács István • Nyomdai előkészítés: Népszabadság Zrt. • Hirdetésfelvétel: Primus Kft. • Nyomdai előállítás: Ringier Kft. Nyomda • Felelős vezető: Bertalan László nyomdaigazgató
Project1:Layout 1 2010.10.22. 10:15 Page 1 Hirdetés
