ZE^KESZX; is JyAPjA ALAPÍTTATOTT. Á >v 1(7. -tf í. v f 4> « MOLNÁR FERENCZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal j. rviil, Rökk Szilárd-utcza 18. sz

fíEI ZE^KESZX; is JyAPjA

JFîSS

J o ^ S E p

•Vi.

-i 3

ALAPÍTTATOTT

Á„*>v

1(7

-tf í

a0//

V T

v f * A

/

/ / 4> «

v

í V / ^

I

p

: Szerkesztőség és kiadóhivatal j

rVIIL, Rökk Szilárd-utcza 18. sz. '

Í

MOLNÁR FERENCZ

ercur-bank

^

Takarék betétek:

ÉRTÉKPAPÍROK vétele és eladása a napi árfolyam szerint.

és válíó-iizleí részv.-fárs. c

M

BUDAPEST SLSSrJSFÜSLS

•I

••

KÖLCSÖNÖK értékpapírokra

%

a leg-

előnyösebb feltételek mellett.

ti ti ti ti ti ti ti

¥ ¥ ¥ ¥ ¥

* * * * * * * * *

)4 M

MATÍONI A ERZSÉBET SÓSFÜRDŐJE. A •»>

A A

G Y Ó G Y H E L Y = Budapesten (Budán).

Idény kezdete:

április hó 15-től október

hó

>4

15-ig.

A

Kiváló g y ó g y h a t á s s a l b i r

14

női bajokban és altesti báotalmakban. A Rendelő o r v o s : d r . P O L G Á R

Egészséges fekvés. «»>

— Jutányos lakások.

Villamos-vasúti

— Já vendéglő.

összeköttetés a fövárosial.

• • • • • • • • • • • • •

A A

EMIL.

—

A

• • • • • • • • • • • • •

Dr. Kovács Ernő gyógyszertára és szergyara

illat-

kotlett-titkok czimü füzetkét kívánatra ingyen é s bérmentve küld.

u u

t

Budapest, Qyár-u. 17. • • • • • • • • • • • • •

MICHELSTADTER S. E. és H. BUDAPEST

vácíl-ntcxa 3. - EméM-Hnit 15.

Legnagyobb czipöraktár. Czipók csak a legjobb anyagból, a legelegánsabb alakban, a legolcsóbb árban. Egyedüli készitóje a gomb-,

cxugnéíküii T r i u m p h czipónek, mely egy érintéaael fel- é s lehúzható. Vidéki rendelések pontoean eeskíiSltetnok. Eondeléeaél elég egy jél ülő óceka csipc kektldéee.

1901.

XH évfolyam.

A HET F

ME8JELEM MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre „ ... kor, 20.— Félévre

»

10.—

Negyedévre ... ...

»

5.—

POLITIKAI

ÉS

IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

-TM§>

ember

SZEMLE.

JÓZSEF.

Szerkesztőség és"kiadóhivatal:' BUDAPEST,: . ' • VIII., RBkk Szilárd-utcza 18. sz. Hirdetések felvétele

ugyanott.

. Kéziratok nem adatnak vissza.

Budapest, augusztus-hő 25.

Krónika. Szegény

34/608. szám.-

szive. — aug.

23.

Valahol az utczasarkon áll egy éhes munkás ember és káromkodva rázza öklét a kivilágított kávéházi ablakok felé. Odabent czigány muzsikál és egy berúgott uri társaság durrogtatja a pezsgős palaczkokat. — Kutyák, komiszak — mormogja foga között — százezeren éheznek és ők dorbézolnak százezrek verejtékén. És ezek emberek, ezeknek van szivök. Megindul és valahol másutt, ahol- házsorok helyett aszott deszkapalánkok soványkodnak: a kövezetlen gyalogjáró mentén, hat lépcső vezet lefelé egy bűzös kis pálinkásboltba. Az éhes ember dühösen kivág egy hatost és pálinkát kér érte. Ezt megiszsza és.megy hazafelé. -Lakása egy konyha. Bútora két szalmazsák. Családja két gyerek, meg az anyjuk. Levegője savanyu, füst kóvályog benne és köhög • tőle még a szomszéd macskája is. Az asszony koránvénült, aszott, görbe, félszeme kékre van dagadva. A gyerekeket hol csititja, hol veri, amint éhségükben sirnak. • Az ember dühbe jön. — Miért vered .a gyerekeket ? — ordit és odavág öklével az asszony másik szemére. Az is fölfuvódik, kékre válik s miután a szimmetria igy helyre van állítva, az ember még egy ökölcsapást mér az arcza közepébe is, hogy megered az asszony orra vére. Az asszony jajgat, a gyerekek rémülten kapaszkodnak a szoknyájába és vele sirnak. — Hallgattok, kutyák? — ordit az ember s nekiesik a gyerekeinek.. Üti őket, ahol éri, aztán mormogva, káromkodva rádül' az egyik szalmazsákra és szidja a gazdagokat,-, akiknek nincsen szivük. *

Ez, kérem alássan, novella, a silányabb fajtájából való. Vagy ha tetszik: példa a tipikusok közül való. Jártam á szegénység odvaiban s mindegyikben megtaláltam a kékre vert asszonyt, a nyomorékra koplaltatott és sanyargatott gyermekeket. Az utczán gyakran láthatod, nyájas olvasó, a részeg szegény embert, meg a siró feleségét, félkarján rongyokba burkolt csecsemőjével, fél kezéz vei fölfogván üra ütlegeit." Gyakran' láthatod, amint, szegény asszonyok ütik-verik szegény gyermekeiket. Léptennyomon hallhatod a durva nevetést, - mikor más szegény ember valamiképen bajba ' kerül. S- ha azt látod és föl-

emelkedel a világoslátás magasára s oda fölszürődik a milliók jaja, fölbüzlik: a nép nyomorúsága és szived összeszorul és petróleumra, vagy földrengésre gondolsz, akkor hamar felejtsd el ezeket a fekete "részleteket s nehogy eszedbe jusson a nép fogalmát egyes tagjainak összeadása utján megalkotni, mert akkor vége lesz a szoczialistaságodnak, a felebaráti szeretetednek, akkor összeszorítod ajakadat és mondod : elnyomott milliók ? Á felső tízezrek nem csinálhatnak annyi bajt a millióknak, amennyit ők okoznak önnönmaguknak. Mert a szegény embernek nincsen szive. Irtózatos jelenség. Csak egy légyerőnyi hatalmat adj áz egyik nyomorultnak a másik fölött és nekiesik a sakál kegyetlenségével. Hihetetlen, de ugy van. Akik leginkább érzik a nyomás súlyát és szenvednek ínséges függőségben, azoknak van legkevésbbé érzékük a mások szenvedése iránt. Tessék megnézni egy hurczolkodást. A hordár, akit megbíztak vele s vérig nyúztak, szekíroztak, a pálinkás boltból szerződtet két csavargót, és vérig nyúzza és szekírozza őket. Ha valamit elejtenek s kárt csináltak benne, a szegény hordárban fölsir a lélek, keresete veszendőségére és otthon siró éhes. gyermekeire gondol, akik ismét nem kapnak enni. Nem érti, hogy lehet a gazdag olyan szívtelen és nem viseli maga a kárt, hiszen azért a gyermekeinek' van mit enniök. S mikor a maga dolgát elrendezte, meg is indította a kárvallott ember szivét és boldogan szorítja markában a már elveszett pénzt, akkor nekiesik a reszkető napszámosoknak: mit, ti még pénzt akartok ? Ekkora kárt csináltatok és pénzt' akartok? Örüljetek, hogy le nem húzom a kabátotokat! És a két csavargó reszkető ajkával motyog valamit: szegénységről, éhségről, tiz éhes gyermekről is, de amaz csak lármázik és elrúgja őket. Ez a szegény ember lelki világa: nem tehet róla, hogy ilyen. Rendőr, akinek a felesége talán'szintén kofálkodik, a fizetése meg huszonöt forint, micsoda kegyetlen durvasággal üldözi a kofaasszonyokat és koldusokat! Az egyik ^szegény kofaaszony micsoda hárpia dühvel veti magát a másikra, tépi a kontyát és ordit a rendőr után, ha neki van jussa ott árulni, ahol a másik gyáván próbált magának egy falat kenyeret lopni. A rikkancsok hogy tépik ki egymás kezéből a félkrajczár hasznot és diadalmasan röhögnek, mikor a inásik félkrajczárral közelébb roskadt az éhhalálhóz. Nyomorultak, akik maguk is loptak, milyen ádáz dühvel vetik magukat a tetten ért lihegő tolvaj után, holott semmi közük hozzá. Albérlők hogy kiteszik az utczára negyed bérlőiket, amiért nem tudnak fizetni és nem tudják megérteni, mikép lehet valaki annyira szivtelen, mikor viszont a főbérlő velük cselekszi ugyanazt.

534, Előmunkás a legnagyobb egykedvűséggel yon le a munkás béréből, portás ember, aki tegnap maga is csavargó volt, a legdühösebb szitkokkal üldözi a csavargókat. Cselédlányok valóságos kéjjel kergetik el a koldusokat,' házmesterek iszonyú gőggel sanyargatják a viczeházmestereket, káplárok pofozzák a bakákat, béresek vasvillát ragadnak- a cselédek ellen, drótos tótok megvetik a kóborgó czigányt. Úristen és mégis szánandó valaménnyi. Most jut eszembe: nem is mondtam még meg, ' hogy miről van szó.. Arról, hogy a terézvárosi barakklakásokban a felvigyázó kegyetlenkedik a nyomorult lakókkal, azaz állítólag kegyetlenkedett, mert a hatósága .fölmentette a vád alól. Jól tette, a hatóság emberlátó és ismeri a szegény embert. Ez a felvigyázó, nem tudom, micsoda, kicsoda volt, de szintén szegény ember, amolyan barakk-házmester, még fertálypénzeket' se kap. Mielőtt ehhez az álláshoz jutott,- tán koplalt is és há elveszti, tán maga is barakkra szorulhat esetleg. De akikkel dolga van, azok még szegényebbek nálánál és hatalma van rajtuk. Nagy, korlátlan hatalma s tisztára lehetetlenség, hogy ne éljen vele. Ha szive volna, nem tudná nézni ezt a nyomorúságot, melyet kormányoznia kell, otthagyná szűkös- kenyerét és nézne másfelé. Mivel pedig nincs szive, hát tobzódik az uralkodás gyönyörűségében. A hatóságnak igaza van : azok a kegyetlenkedések,' miket az egyik újság szörnyűködve ásott ki a barakkok rejtelmei közül, csak az avatatlanok szemében szörnyűségek. A hozzáértő nem akad fönn rajtuk, mivel kikerülhetetlenek. Mondom, mit érzékenykedik az a kékre vert asszony ? Hát nem verték még meg ? Nem szokott még hozzá ? Nem mindegy-e neki, ha a felvigyázótól kap. kék foltokat, vagy az urától, vagy a szeretőjétől, vagy akárkitől, akinek kedve támad végighúzni rajta? — S tessék ebben a világban olyan felvigyázót keresni, aki nem a csizmája sarkával adná ki rendeleteit. Ha erre nézne' a hatóság, akkor legalább is grófot, vagy miniszteri tanácsost kellene a 'felvigyázói ranggal és jelleggel ellátni. Ez pedig csak nem kivánható meg; ugy-e ? ' Azt tanácsolnám a szörnyüködőknek: ne szörnyűködjenek és ne keljenek védelmére a szegény embernek, mikor más szegény ember sanyargatja. Az ő emberszeretetükből csak bunkó válik a sanyargatott kezében, melyet aztán diadalmasan suhogtat a megkerített másik áldozat fölött. Ne nézzenek oda le, ha megesik a szivük azon, amit láthatnak, mert ezek a rettenetességek gyógyíthatatlanok, valameddig szegény emberek vannak. Nincs nap, hogy végigmenve az utczán, szivem össze ne facsarod-, nék a szegény emberek sebeinek láttára, melyeket nem a nyomor, nem a világrend ridegsége, hanem a szenvedőtársuk keze ütött- rajtuk. * Sirva váltanám meg őket a nyomortól és gyűlölöm őket, a rettenetes szenvedő zsarnokokat, utálom a ' szegénységet és utálom a szegény embereket, csak azért, hogy szegények és szeretném, ha bármily áron, bármily vértanuságok és fölforgatások utján azt a fekete rémet ki lehetne üldözni a világból, nem hogy ne legyen éhező ember a földön, hanem hogy ezek a nyomortól elvadult tömegek visszakapják' a szivüket. Semper.

Blariché. Nem kell nekem hálás közönség, Ki dalaimon lelkesül — Nem irok én egg sort se másnak, Csupán lenéked eggediil. Ha versem után felsóhajtasz. Vagy arczodon mosoly fakad, Én azzal teljesen beérem S nem kívánom a tapsokat. 'A lelkes, élvező közönség Pár perez multán ismét feled, De amit én tenéked irok, Azt újra átélem veled. Te engem teljesen megértesz, És álmaim is szereted, Velem tudsz jönni a magasba, Ha megfogom kicsiny kezed.

•

Hol más csak egyedül bolyonghat, Te fönt is társam vagy nekem — Az én szárnyam: a szent poézis És a tiéd: a szerelem. Minek volna hát a közönség, Ki dalaimon lelkesül . . . Nem irok én egy sort se másnak, Csupán tenéked eggédiil. Mezarthim.

A hinta. Irta : L U X

TERKA.

— Ma bizonyosan meghal a Goldstein leány. Ezt az anyám mondta. Künn - ültünk a kertben s ez a kert olyan magasan feküdt, hogy minden oldalról be lehetett látni a szomszéd udvarokra. ? Az egyikben, a Tripa Argyelében, temettek. Egy kis Tripa-gyerek feküdt egy kecskelábra állított gyöngyszinü koporsóban s" a- késő szeptemberi szél szomorúan himbálta a szemfedő olcsó, kemény csipkéjét. Fenn a leve. gőben költözködő fecskék röpkedtek, imbolygó, bizonytalan "repüléssel, mintha kő lett volna a szárnyukon s a szomszédban, báró Sommer, egy kis részeg kadét, őrülten verte a zongorán: Felkötöm a rézsarkantyum . . . S az oláh pópa szomorú halotti énekébe bele-bele csapott, mint valami szilaj szikra a- kadét nótája . . . Az öreg, kehécselő egyházszolga is énekelt s az asszonyok lehajtott fejjel zokogtak a kis koporsó mellett. .Mindegyiknek volt valami elsiratni valója s az asszonyok lelke épp ugy hajlik a szomorúságra, mint a vígságra, csak a kellő akkordot kell előttük megütni. A szertartás vége felé közeledett. Az egyházfi odanyújtott a pópának egy fél pohár bort és ugyanannyi olajat s a bort összevegyitve az olajjal, a -pópa végig öntötte a halotton. Azután reá tették a koporsó födelét a szemfedőre és leszögezték. A kis halott anyja visított s a szomorú szeptemberi szél, mint valami éles kés, foszlányokra tépve szét a sikolyt, szertehordta mindenfelé. Talán még az Alszegen

535, • is meghallották; ott lenn a zugó malom mellett, a hideg Szamos partján. , Fáztam . . . És újra mondta az anyám, amint varrása az ölében feküdt és fátyolos tekintettel nézte a fecskék imbolygó repülését: . — Ma bizonyosan meghal a kis. Goldstein leány. , Azután hallgattunk. Egyszer csak egy irtózatos sikoltás rázkódtatta meg a levegőt. Felugrottunk és ki a kertből a ház felé szaladtunk. A hátulsó, az udvari lakásnak kicsi, alacsony ajtajában egy asszony állt, Goldsteinné, szétfeszített karókkal belekiáltva a levegőbe: — Meghalt a leányom! — Azután megfordult, két lépéssel a halottas ágy mellett termett és a még meleg testű leányt megragadta az ágyban. A kicsi, gerendás tetejű szoba ekkor már megtelt emberekkel. Négy asszony, meg három gyerek volt benn s nézték tétlenül, hogy mit csinál az asszony. Goldsteinné rázta a halott leányt. Rázta a vállánál fogva, bőszülten, nagy fenségesen kápráztató anyai erővel és ordított rekedt, állatiasan igaz hangon: — Nem halsz meg 1 . . . Nem szabad hogy meghalj . . . Marim 1 Kicsi Marim 1 . . . Egy zokogás volt az egész ház. Az-asszonyok megbolondultak a fájdalomtól és ugy sírtak, ahogy csak a más nagy fájdalmán lehet sírni. És az asszony rázta, rázta a leányt, a vállánál, a fejénél fogva, brutálisan, embertelenül s amint magas, feketeruhás sovány alakjára rávilágított az ablakon keresztül a. napsugár, olyan volt mint egy fúria, aki álmot rabol. Akkor a halott leány szeme • fölnyilt. — Él, él 1 — kiabáltak az asszonyok s az anya most már ugy állt szemben a halott gyerekével, mint a fenevad az ellenségéve) szemben, akit mindenáron le akar győzni. Amint újra visított, az már tébolyítóan megdöbbentő volt. Diadal, öröm, ördögi erő és vadság volt a hangjában s az asszonyok egy pillanatra látták, amint az ágy fejénél álló halálnak a szeme összevillan az anya szemével. Mindenki elnémult. Az asszony tovább rázta a holtat s a leány szeme nagyobbra, nyilt s aztán nyitva maradt. E g y határozatlan szinü üvegszem volt, mozgás és rebbenés nélkül, valami sajátságosan nedves, sápadt fénynyel, mint a tó, amelyet alkonyatkor utoljára csókol meg a nap. Most már várták, hogy mi fog történni. Az asszonyok misztériumra hajló fantáziával várták a csodát: a feltámadást, a visszatérést. Az anya lehajította • a' leány testéről a takarót, végig hasította rajta az inget és dörzsölte a külső tagokat. Valamelyik asszony eczetért kiáltott, amire eczetet hoztak s az ariya ezzel dörzsölte a leány testét. Mindhiába. A test sápadt maradt, a tagok érzéstelenül estek vissza, ha • el lett engedve s a szájon finom, fehér, gyöngyöző hab mutatkozott. Egy félóráig egyre dörzsölte! az asszony a leány testét s a hab egyre nőtt és sűrűsödött a leány ajkán s a teste némelykor egyet-egyet rándult, mint a halálra taposott hernyó a homokban. A leány másodszor haldoklott. Az asszonyok dermedten hallgattak. Âz anyám végre megszólalt: — Hagyjon békét ennek a gyereknek, Goldsteinné és nyugodjék meg az Isten akaratában. — Nem szabad hogy meghaljon, nem, nem 1 — ordította az asszony s újra rázni kezdte a leányt; Az asszonyok le akarták fogni Goldsteinnét, de nem birtak vele. Férfiak után kiabáltak. Két öreg zsidó jött, a Goldsteinné apja, meg egy másik. Az asszony meg se ismerte az apját s mikor ez el akarta húzni a haldokló gyerekétől, minden erejével ugy

vágott az apja arczába, hogy az öreg ember elesett. Most már' hagyták . az asszonyt. A két öreg ember a szoba egyik sarkába húzódva imádkozott, halkan, zümmögő hangon zsidó imádságokat, egyik szefárádi, a másik askenáz kiejtéssel, és némelykor magasan és olyan tragikus rezgéssel csendült meg a hangjuk, .mint Ezekiel szomorújátékában az egyiptomiak sirása. A keresztény asszonyok is imádkoztak s két kis katholikus leány a haldokló leány ágya mellett térdelve sürün. verték mellecskéjüket és hosszú sóhajjal nyújtogatták a szókat: Uram irgalmazz nekünk . . . Krisztus báránya, ki elveszed a világ bűneit . . . És a fehér zsidóleány szűzi teste a kinok kínjától vonaglott fehér ágyán. Az anyja hiába törülte le habzó száját, újra kiült a hab reá s a búcsúzó szeptemberi napsugár végigömlött a leány szikrázó, vörös haján. Mintha egy fehér liliom égett volna . . . . Az anyám nem tudott tovább benn maradni. Fuldokló zokogással kézen fogott és az ajtón kivül elengedve a kezemet, alig tudta kimondani: — Eredj Bereczky bácsiért . . . Nagyon siess . . . . . . Lélegzet nélkül futottam. Fenn a Temető-utczában lakott az öreg orvos, messze tőlünk, és azzal a gondolattal futottam, hogy az én gyorsaságomtól tulajdonképpen egy emberélet függ. Pajtások jöttek velem szemközt, kérdezték hova futok, nem feleltem, csak. intettem nekik. A nagymamám künn ült a kapuja előtt, az öreg - hársfa alatt és örvendezve kiáltott elébem: —• Hozzám jösz, kicsikém? — Nem. — Hát hova mégy? ' Haragosan végignéztem a . nagymamán és nem "feleltem. Tovább futottam. A kertek alatt egy perezre megálltam. A nap éppen akkor bukott le a vén Meszes háta mögött s csak hogy egyet szusszanhassak, azt mondtam magamban: A nap . r is haldoklik mint Goldstein Mari, egy perczig ezt is néz( hetem. S neki támaszkodtam egy kerítésnek. A Meszes tetején a fák- hegyei égtek még a napsugárban, de csak halványan, mint a kihűlt szerelem' utolsó csókjai s a városfölött, amint a meredek utczáról végignéztem, az őszi alkonyainak szürkés-fehér fátyola lebegett. — Most már megyek — mondtam magamban — és maradtam. Tiz esztendős voltam és beláttam a református papék udvarára, ahol a pap fia, Török Miklós hintázott s olyan magasra hajtotta magát, hogy szinte szédültem tőle. Ekkor a kerités megrecscsent a hátam mögött s amint fölpillantok, Kovács Rózsikát látom a, kerités tetején lovagolni. . — Hová mégy? — kérdezte Rózsika. — Bereczky - bácsiért. Goldstein Marit fölrázta a mamája. — Fölrázta ? .Mi az ? — Meghalni egyszer és újra fölébredni. — Jéh! . . . Gyere be hozzánk, most érik a vajalma. — Nem, szervusz, hátha még megmentheti Bereczky bácsi a Marit. — S újra futottam. Már közel jártam a Bereczky bácsi házához, mikor • a Vörös Irmáék kerítésén keresztül megláttam Irmát egy másik kis leánynyal hintázni. Erre muszáj volt megállni és bekiáltani' a leányoknak: szervusztok 1 — Szervusz 1 — kiáltottak vissza — gyere • be hintázni. — Nem' lehet. — Dehogy nem. Ilyen hintán még nem ültél. Amerikai hinta, nem is kell hajtani és akkor áll meg, amikor akarom. — Amerikai ? Jéh 1 Hol vettétek ? — A keresztmamám hozta Pestről; l*

536, Pestről hozták és amerikai hinta . . . Ilyen kisértő sátánja sem volt még egy nagy léleknek sem. Menjek, ne menjek ? . . . Haboztam s a tiz ujjamat kérdeztem magamban, őrült gyorsasággal hadarva: menjek, ne menjek? A jobb kezem kisujja azt mondta: menjek . . . Melegem lett s amint rátetiem kezemet a kertajtó kilincsére, hirtelen elfutott a szemem előtt: a haldokló Goldstein Mari, az anyja, Bereczky bácsi, az én anyám, a feltámadás, az öröm s amint kinyílt előttem a kert ajtaja, többé semmit se láttam és semmire sem emlékeztem . . . Az amerikai hinta bámulatos hinta volt. Igazán kormányozható volt.s akkor álltam meg vele, amikor, akartam. De nem igen akartam. Mint egy nagy fehér virág repültem a levegőben s egyre tüzesebben hintáztam és kaczagtam az embereket, akik a hintáról nézve olyan furcsa, kicsinyek voltak. A vén Kincses kőhordó szekere csak akkora volt, mint egy fürdő-kád, az ökrök mint egy csikó s a kis öreg Bereczky bácsi, amint gyors, apró lépéseivel sietett lefelé, szögesvégü botjával az árok szélén növő vad kenyérmorzsát, meg keserülaput csapkodva, csak olyan nagy volt, mint egy nyolcz éves fiu. S a hinta röpítette a fehér virágot . . . Tiz esztendős voltam . . . Utána kiáltottam az öreg orvosnak: — Bereczky bácsi, tessék elmenni Goldstein Marihoz, felrázta a mamája! Az öreg orvos nem hallotta. S az amerikai hinta repült, repült . . . Tiz esztendős voltam . . .

soha se mérgelődik rajta, hogy nincsen másként, mint a hogy van. Negyvennyolczas volt a temperamentumánál, a meggyőződésénél és az érzésénél fogva, de bizonyosan nagy megnyugvás volt a lelkének az a tudat, hogy belátható időben az ő pártja a legkormányképtelenebb: miniszterség tehát nem fenyegeti. Az ideális álláspontot mindenkor az ellenzék képviseli, az övé minden jobb, ami lehetne, a kormányé minden rossz, az is, amiről nem tehet: de azért szidni lehet érte. Már pedig inkább szid az ember, mint hagyja magát szidni. Meszlény az ideálok tövébe állt anélkül, hogy a kormányképtelenség gondolata bántotta volna és onnan ingerkedett azokkal, akiknek az ideálok helyett csak az ideák megvalósítása jutott. Idealista lévén, könnyű volt hűnek maradnia és mert a maga számára soha se kért semmit, csalódások nem érték ésazt lehetett volna hinni, hogy örökké él. Amig a parlamentben látták az arcza is piros és viruló volt, mint a szegfűje, amit a gomblyukában viselt. Igen bölcsen ugy •tartotta, hogy a harag árt az egészségnek, és mert respektálta a mások egészségét és legfölebb megcsiklandozta az ellenfelét, ami kényelmetlen annak, de — muszáj nevetni rajta.

Szeretetreméltó és jólelkű ember volt. Amig teljességében volt egészséges vidámságának, szorgalmasan eljárt a parlamentbe, hogy á jókedvét megoszsza a barátaivalMikor megérezte, hogy baj van belül, egyszerre elvonult, hogy a maga szenvedésével ne bántsa őket. Ur volt, aki irtózik attól, hogy sajnálkozzanak rajta és a részvétet Bölcs politika volt Bessenyey Ferencztől, hogy vidám a maga számára fentartotta akkorra, amikor már ő ugy emberből haragos ember lett és elmozdította maga mellől se tudhat róla. A vidámság becses erény, mert mindig a parlamentet. A vidám politikusokra, akik kitartottak a ' kevesebb lesz, mint az igaz gyöngy; mikor egy ekkora jókedvben és a parlamentben, rossz idő jár. Beöthy darab elpusztul belőle, bizony megérdemli; hogy megsiAlgernon után ime Meszlény Lajos, a Ház Aldzsija után rassuk. a Ház Luluja jelenti a fekete-szegélyes lapon, hogy vége Szígma. a tréfának. Tessék uj humoristáról gondoskodni, ő elkövette a legkomolyabb dolgot a világon: meghalt. Humorista . . . Artista értelmében ennek a szónak a szegény Meszlény Lajos nem volt az soha. Az ő humora Abdul. az ő legegyénibb tulajdonsága volt, akár csak kurta, — Vrchlicky. — tömzsi alakja, a csíptetője alól kinevető vidám két szeme, huszárosán "kicsapott bogárbajusza és recsegő hangja. Fején és mellén vérző sebek égtek, Az újságok nekrolog-irói, akik a gyászeset bánatos elA harczból Abdul ugy került haza. mondása után vidám kis »apróságokkal« szokták vigaszÉs kínos lázban multak napok, éjek talni a közönséget, ugyancsak zavarban lehettek, mikor a S im zsémbes szó kél, nejének szava: Lulu apróságait kutatták. A legrégibb, az úgynevezett örökbecsű tréfákat kellett előszedni és rátáblázni a megÓh rémes élet! Neki is szegénynek boldogultra : mert az ő tulajdon tréfái- maga nélkül bizony Jobb volna már, ha sirba szállana! — nevettető erő'nélkül is maradtak. Hogy harsogó derültség S a sebesült csak hallgat. — Óh segéld meg, legyen belőlük, ahhoz okvetetlenül szükség volt ő rá maGyógyitsd meg Allah! — szól az agg anya. gára is, az alakjára, a hangjára, a mosolygására, amely Aztán csönd. Abdul egyedül marad. ragadós volt, amelyet nem lehet lenyomtatni. A vidámság, Minden sebénél fájóbb gondolat amely Meszlény Lajosból kisugárzott vele együtt koporSajog keresztül bóduló agyán . . . sóba szállt, igy tréfálván meg azokat, akik vele akartak volna vigasztalódni. Fölül s melléről a kötést letépve, De azért humorista volt Meszlény Lajos. Amint Vérével irja sálra szövetére : humorista minden egészséges lelkű, jóeszü ember, aki, Meggyógyultam már, édes jó anyám. mert valamelyes filozófiát muszáj választani, választja a legvidámabb .fajtájút és mert úgyis minden mindegy, Telekes Béla.

Meszlény Lajos.

537, (habozik): Talán mégse kellene a tűzzel . . . Józsi (vállat von): Én nem bánom. Ha nem akarja, Úgyis jó. (Befelé indul.) JULCSA (elkeseredetten): Jöjjön vissza, ifiur. Józsi: Na még az egyszer visszajövök. Ide a gyufával. (Megkapja.) Most pedig majd a gyógyszerész ur hozzon nekem szalmiákot. ATTILA (keserűen): Hát még mit nem? JULCSA : De Attila! Becsületemről van szó ! JULCSA

SAISON. Józsi

tiltott

előnyöket

élvez. — aug.

23.

(Nincs otthon senki. Barátunk, a hároméves Józsi unalmában kimegy a konyhába. Éppen akkor toppan be, amikor Julcsa, a szobaleány, forró csókot vált Attilával, . a szomszéd gyógyszertár laboránsával.) JULCSA : N e m . . .. n e m . . .

(hévvel): De igen. Mondd, hogy szeretsz! Valld be, hogy imádsz . . . mondd . . . mondd . . (Most jön Józsi.) JULCSA : Szent isten, itt a kis fiu! (Kinos csönd.) Józsi: Azt a zivataros uristenit neki, mit csinál itt maga Julcsa ? J U L C S A : Semmi köze hozzá. Nézze meg az ember! Kis fiúnak semmi keresete a konyhában. Józsi: Csak semmi kis fiu. Tessék mondani: ifiur. Ha ezentúl nem mondja nekem: ifiur, mindent'bemondok a mamának. (Erélylyel.) Azt a jégenkopogó rézangyalát neki! (Leül.) J U L C S A : Hát jól van, Józsika ifiur, most már-menjen be. Józsi: Megy a kutya. JULCSA: Ejnye de csúnyákat beszél. Szépen menjen ATTILA

be, mindjárt bejövök én is.

Józsi: Addig nem megyek, amig meg nem mondja, mit csinált itt a gyógyszerész úrral. JULCSA : Beszélgettünk, nagyszerű! Józsi: De maga a szájába beszélt a gyógyszerész urnák. Miért nem beszélt a fülibe? Mi? JULCSA: Mert süket szegény. Józsi: Jó, jó, majd megmondom a mamának. Az istállóját neki, ha nem mondom meg a mamának! (Befelé indul.) ATTILA (félre): Csak gyerek ne volna a világon. . JULCSA : Hát izé . . . ifiur . . . ne menjen még be. Ugy-e nem szól a mamának? Józsi: Velem lehet beszélni. Adjon egy darab csokoládét, akkor talán nem mondom meg. JULCSA : Itt van, ifiur. (Józsi zsebredugja.) Józsi: Jól van. Most adjon egy kis kovászt, mert ragasztani akarok. (Attila a gyakorlott gyógyszerész rutinjával megkeveri a kovászt.) Józsi: Ugy. Most öntsön vizét a vajdlingba, mert hajót akarok játszani. (Megtörténik.) Józsi: Rendben van. Most adjon egy pakli gyufát, mert tűzzel akarok játszani. ATTILA : Ha tűzzel játszik . . . Józsi: Ne mondjon ilyeneket hölgyek előtt. Ide a gyufával, különben mindén be lesz mondva. (A tekintélyét erősítendő): Azt a jégenkopogós . . .

(Attila szalmiákért rohan.) Józsi (körülnéz, hogy még mit lehetne zsarolni): Van mazsola ? JULCSA:

Van.

Józsi: Csak ideadni. A mandulát is ideadni. Meg a fahéjat is, meg a szegfűszeget is. Én mindent akarok csinálni. Majd adok én magának csókolódzni. JULCSA : Jesszus, miket beszél! Józsi (fölénynyel): És fogja be a száját. Hol a habverő ? JULCSA : Borzasztó. Józsi: Azt kérdeztem, hogy hol a habverő. És a kávédarálót is tessék előadni. Majd beleteszünk egy tojást. Én tojást akarok darálni. JULCSA: Itt van. (Szomorúan tesz bele egy tojást.) Józsi (megvadul): Én mindent akarok máma csinálni! Én rosszalkodni akarok! (Darálja a tojást.) Hol marad a gyógyszerész ur ? ATTILA (megjelenik): Itt a szalmiák. Józsi: Csak tegye le. Most el vagyok foglalva. É s hozzon egy kis antipirint. ATTILA : Azt csak vényre lehet . . . ifiur. Józsi: Mi az a vény? ATTILA : Én mindjárt pofonverem ezt a fiut. J Ó Z S I (darálva énekel) : Száz zsidó egy sorba, Mennek a templomba, Elől megy a h á z i ú r . . .

(Hirtelen.) Én le akarok köpni az udvarra. JULCSA: Mit csináljak? Hát tessék. ATTILA (lovagiasan)! Én majd magamra veszem. (Józsi leköp.) A HÁZMESTER (alulról): Éppen a fejemre! Micsoda komiszság az ott fönt a huszonhármaséknál ? ATTILA (kesernyés mosolylyal hajol ki a folyosó. vasrácsán) : Én voltam házfelügyelő ur, véletlenül . . . A HÁZMESTER : Pfuj, egy diplomás ember. Józsi (Attilához)! Pfuj, disznó, nem szégyenli magát ? ATTILA : Drága kis fiu . . . ( A dühtől reszkető kézzel simogatja.) Józsi: Na most már megdaráltam a tojást, most megyek lábbal zongorázni. Julcsa ültessen fel a zongorára. (Julcsa felülteti, Józsi végig bicziklizik a zongora billentyűin.) Attila, maga nyomhatja a pedált. ATTILA (a pedált nyomva): Én bepofozom ezt a fiut a zongorába. JULCSA (hátul hozzásimul): Ne tegye, a kedvemért. Józsi: Na most elég. Kimehetnek csókolódzni.

538, gyok, a. magam ura s nem félek senkitől. Hiszen még a saját fiadtól is félsz, szégyen-gyalázat, hogy mint forogtál az előbb előtte. S még te fenyegetsz? Megvetően fölkapta a fejét ' s hallgatott. Hideg, lenéző szavai lehűtötték Vaszilij haragját. Még sohasem látta az asszonyt ily szépnek. Alig tudott betelni a látásával. — Ne kárálj annyit. . . — Mondok neked valamit. Ugy-e dicsekedtél Szereskának, hogy nem élhetek nélküled, mint ahogy kenyér (Julcsa és Attila el.) nélkül nem lehetek el. Pedig talán nem is szeretlek s csak Józsi (miköztien meggyújtja a függönyt): Hogy fog azért jövök ide, mert ezt a helyet szeretem — a kezét nevetni a mama, ha itt találja a tűzoltókat 1 . . . végigjártatta a tájék fölött — mert tetszik nekem ez a kihalt vidék, hol nem látok egyebet tengernél és égnél, N Vessző. hol nincsenek komisz emberek. Nagyon mindegy, hogy itt vagy-e, vagy se . . . ezzel megfizetek ezért a helyért . . . Ha Szereska laknék itt, hát hozzá jönnék . . . ha fiad lenne, itt, hát akkor ő hozzá . . . Legjobb lenne, ha egyikőtök se volna itt . . .' utállak benneteket . . . Ha a szépségemet nézném, olyan embert találnék, amilyet csak akarnék . . . í r t a : MAXIM GORJKI. de nem olyat, mint te. — Ugy? — sziszegett Vaszilij dühösen, hirtelen (Folytatás.) • torkon ragadta. — Hát igy vagyunk? Megrázta, az asszony pedig ellenállás nélkül tűrte, — Szegény fejed! — Hát most mi lesz? Ne jöjj pedig az arcza elvörösödött s szemeit vér öntötte el. talán? Jó, hát nem jövök. Kezeit nyugodtan tette Vaszilij kezére, mely a torkát — Milyen boszorka — mondá Vaszilij szemrehányólag. — Ő is kinevet, te is kinevetsz . ; . pedig ti álltok szoritá s mereven nézett a szemébe. — Hát ez bujkált benned ? — orditá Vaszilij a dühhozzám legközelebb. S miért nevettek ki, ha nem azért, től mind rekedtebben. — Miért hallgattál, te czafat . . . hogy . . . ej, a teremtésit . . . miért ölelgettél . . . miért hízelegtél . . . majd megmutatom A másik oldalára fordult s elhallgatott. Malva átfogta a térdeit, s ültében is táhczolt, a csí- én neked 1 Lenyomta a földre s súlyos öklével kéjjel ütötte a pőit ide-oda rengetve. Ahogy zöld szemeivel mereven nyakát . . . egyszer . . . kétszer . . . Szinte jól esett neki, bámult a végtelen fényes tengerre, azzal a diadalmas amint kemény ökle lesújtott az asszony rugalmas, telt arczkifejezéssel mosolygott, mely közös minden asszonynyal, nyakára. aki tudatával bir szépsége hatalmának. — Kell-é, te kigyó? — kérdezte tőle kárörömmel E g y vitorlás-hajó úszott a tengeren, mint szürke szárnyú, esetlen nagy madár. A parttól befelé igyekezett, s azután ellökte magától. Malva meg se mukkant, szótlanul esett hanyatt. oda, hol a tenger és az ég összefolyt, hova -a kék végHaja kóczos lett, arcza vörös volt, mégis szép volt. Alattelenség csalogat ünnepélyes csöndjével. tomosan' nézett hosszú pillái alól s szemeiben rettenetes — Miért hallgatsz? — kérdezte Vaszilij. gyűlölet égett. Vaszilij alig szuszogott a fölindulástól — Gondolkozom — mondá Malva. s rendkivül meg volt elégedve a dolog kimenetelével. —'Mi fölött? ' Malva rettenetes tekintetét nem vette észre s mikor diadal— Hát csak ugy. Összehúzta a szemöldökeit s pár pillanatnyi csönd masan, megvetőleg ránézett, az asszony alig észrevehetőleg mosolygott. Előbb a telt ajkai rándultak meg, azután után megszólalt: szemei ragyogtak föl, arczán megjelentek a gödröcskék — A fiad derék egy legény. — Mi közöd hozzá? — kiáltott Vaszilij félté- s elnevette magát. Vaszilij meghökkenve nézett az ' asszonyra, aki oly hangosan, oly elégedetten kaczagott, kenyen. mintha nem az imént kapott volna ki. — Nagyon is sok. — Mi lelt, te sátán ? — kérdezte nyugtalanul s dur— Te vigyázz! — s hideg, gyanakvó tekintettel mérte végig. — Ne bolondozz, azt mondom. Ha nyugodt ván megragadta Malva kezét. — Vaszjka . . . te vertél meg ? — kérdezte hizelgő vagyok is, föl ne piszkálj — ökölbe szorította a kezét. suttogással. — Alig hogy itt vagy, már is. bolondságon jár az eszed ? — Ki más? — Nem értette a.dolgot, ránézett s nem Még nem tudom, hogy mit akarsz, de vigyázz, hogy meg 'ne tudjam, mert akkor baj lesz . . . Aztán ez a furcsa tudta, hogy mit csináljon. Talán még egyszer elverje ? nevetgélés . . . el tudok én még bánni az ilyenekkél, ha Csakhogy a mérge már elmúlt s nem tudta volna még egyszer ráemelni a kezét. valami . . . . • — Hiszen akkor szeretsz? — mondá 'az asszony — Ne ijeszgess Vaszja — mondá az. asszony, rá oly odaadással, hogy Vaszilijnak szinte melege lett.. sem tekintve. . ' — Jó, jó, te sátán 1 — morgott magában — hogy — Hát akkor ne tréfálj . . . ' ' igy kell veled elbánni! — Te meg ne fenyegess. — Pedig már azt hittem, hogy nem szeretsz többé, —' Még meg is verlek, ha kikapós leszesz — mondá Vaszjka. Gondoltam, hogy most itt a fiad, hát engemet az immár földühösitett Vaszilij. — Mit? megversz? — s kihivólag nézett dühtől . elkergetsz. Nagyon hangosan,' nagyon különösen nevetett. lángoló arczába. — Ostoba — mondá Vaszilij s önkéntelenül elne— De meg ám. Nem vagy te grófné. — Hát talán a — feleséged vagyok ? :— mondá vette magát. — Talán bizony a fiamat kérdezem? Elszégyelte magát s megsajnálta az asszonyt. De nyugodtan. Aztán be sem várva a feleletet, folytatá :• Ha hozzá, vagy szokva, hogy a feleségedet elverd, azt hiszed, mikor eszébe jutott, hogy mit mondott .az asszony előbb, velem is igy bánhatsz ? Dehogy is. Szabad asszony va- megint durván beszélt hozzá. : Hát nem szól, ifiur ? . ' Józsi: Nem. Becsület istenemre mondom. J U L C S A : Szép. Más nem kell? Józsi: Még csak egy kis gitt kell az ablakból. És a gyógyszerész ur tanítson még valami káromkodásra.. ATTILA (meggyőződéssel): Essen beléd a fene. Józsi: Köszönöm. JULCSA

Malva.

539, — A gyereknek ebbe semmi beleszólása. Annak meg ennivaló lett volna ? A. faluban a magam ura vagyok, magad vagy az oka, hogy megvertelek. Minek boszantot- egyforma a többivel . . . itt meg — szolga. tál föl? — De viszont itt meg tele eheti magát az ember s — Készakarva tettem... csak meg akartam t u d n i . . . a dolog is könnyebb. — s újra hízelgő mosolylyal simult a vállához. . — Nem mondhatnám. Az embernek ugy megfájdulnak néha a Vaszilij a kunyhó felé sandított s megölelte. csontjai, mintha összetörték volna. Azután — Csak meg akartad tudni ? Mit akartál megtudni ? meg . . . itt másnak dolgozhatsz, a faluban pedig maHát most megtudttad. gadnak. — Nem baj — mondá Malva furcsán hunyoritva. — Csakhogy többet is hoz a konyhára — mondá — Nem haragszom érte, hiszen szerelemből vertél meg. Jakab nyugodtan. ' . Majd. megfizetek érte . . . — Merevén ránézett, összerezzent S magában Vaszilij igazat adott a fiának. A faluban s halkabban ismételte: — no-de mennyire megfizetek! . az élet és a dolog nehezebb ugyan, mint itt, az bizonyos; Vaszilij ezt nagyon kellemes ígéretnek vette; bizse- de valamely oknál fogva nem akarta, hogy Jakab is tudja regni érezte a vérét s elégedett mosolylyal kérdezte: ezt. Azért durván felelt neki: — Mondd lelkem, hogyan fogsz megfizetni ? — Talán már megolvastad, hogy mennyit hoz ? Mig — Majd meglátod — mondá Malva nyugodtan, de ellenben a faluban . . . az ajkai. vonaglottak. , —, Ugy érzi magát, az ember, mint valami sötét — Drágám — mondá Vaszilij, azután szerelmesen szűk lyukban — nevetett Malva. — Különösen az aszmegölelte s hevesen magához szorította. Most még jobban szonynak csupa sirás az élete. szeretlek, hogy megvertelek . . . nem is hittem volna . . . — Az asszony élete mindenütt egyforma, mint ahogy sokkal jobban esik, vagy mi . . . , a nap világa is mindenütt egyforma — mondá Vaszilij, Sirályok röpültek fölöttük. Az enyhe tengeri fúva- komor tekintetet vetve Maivára. . lom szinte a lábukig kergette a hullámokat s a tenger - r Nem igaz — pattant föl az asszony élénken.— örökös moraja oly megnyugtató volt. A faluban, kint a szárazon férjhez kell mennem, akár Vaszilij megczirógatta a hozzá simuló asszonyt. akarom, akár nem . . . A férjes asszony pedig örökös — Milyen jól . van minden elrendezve a világon, rabszolga,' markot ver, fon, sző, az aprómarhát gondozza Ami bün, az édes is. De ezt te ném érted . . . én azon- s gyerekeket szül . . . Hát neki akkor mi jut? Az ura ban sokszor elgondolkozom az életről . . . sokszor elszoru- elveri s leszidja . . . l o k . . . különösen éjszákánkint, mikor nem tudok elaludni;.. — Nem mindig veri el — mondá Vaszilij. Magad előtt látod a tengert, fejed fölött az eget, körös• Malva nem is hallgatott oda. körül minden oly sötét s te itt vagy egyedül. Oly kicsi— Itt meg a magamé vagyok, senkié sem. Szabad nek látszol magadnak. A föld pedig mintha forogna alatt vagyok, mint a sirály. Oda szállok, ahova akarok. Senki- • s rajtad kívül nincs benne senki a világon. Ha legalább sem állhatja az utamat^. . . Senki sem nyúlhat hozzám . . .• ilyenkor lennél nálam, hogy ketten volnánk. — S ha mégis hozzád nyúlnak? — mondá Vaszilij Malva lecsukott szemekkel támaszkodott Vaszilij tér- nevetve, mintha emlékeztetni akarta volna az imént tördeire s hallgatott. A férfi napbarnitotta durva, de jóságos téntekre . . . arczával föléje hajolt s bozontos, ritkuló szakállával meg• _ H á t . a z t . . . vissza, is'fizetem — mondá halkan . csiklandozta a nyakát. Az asszony meg se moczczant, s jesüté a szemét. ' csak keble emelkedett egyenletesen. Vaszilij szeme majd a ' 'V Vaszilij óvatosan nevetett. 1 tengeren járt, majd arra a két kebelre tévedett, mely oly ' _ Fürge egy teremtés" vagy, de csak gyönge. Igazán közel volt hozzá. Aztán azt kezdte neki magyarázni, hogy u g y beszélsz, mint egy asszony. A szárazon az asszony mily unalmas az élet egyedül, mily gyötrelmesek az álmát- ' szükséges az ember életéhez . . . itt meg . . . csak tréfállan éjszakák, mikor az ember örökké az életről gondos-' kőzni való, no meg . . . bűnre, kodik . . . Aztán csókolgatni kezdte, az ajkait, de. nem Ahogy elhallgattak, Jakab elmerülve sóhajtott : gyorsan. Lassan, édelegve, csámcsogva, mintha forró _ Mintha ennek a tengernek vége se volna, lepénybe harapdált volna. Három órát töltöttek igy el s .. -Mind a hárman némán tekintettek a végtelen vizre. mikor a nap már a _ tengerbe kezdett merülni, Vaszilij — Ha ez mind föld volna — mondá Jakab, nagy ivet huzodozva mondá: . kanyarítva a kezével — s hozzá még fekete föld s föl — Most megyek teát. főzni . . . a vendégünk nem- x lehetne' szántani . . . , sokára fölébred. • _ No látod! — nevetett Vaszilij jóságosan, s kedvMalva az elkényeztetett macska lomha mozdulatával telve legeltette á szemét fiának arczán, mely egészen kikászolódott félre. Vaszilij kelletlenül, kelt föl s ment a pirult a földéhségtől. Nagyon jól esett neki, hogy fia ugy kunyhóhoz. Az asszony fölemelte kissé a szempilláit, utána szereti a földet, mert azt várta tőle, hogy ez előbb-utóbb nézett s akkorát sóhajtott, mint mikor valaki nagy teher- visszacsalogatja falujába. O meg majd itt él Malvával tol szabadul meg. • együtt s minden a régiben marad. Egy óra múlva mind a hárman, a tüz mellett ültek — Ezt jól mondtad, Jakab. Igy kell a parasztnak a zuhogó edény körül, teáztak és beszélgettek. beszélni. A parasztot a föld teszi erőssé. Addig él, mig A nap a tengert végigsütötte az alkonyatnak változó ki nem rántják alóla a földet', ha meg kirántják, el van színeivel s a zöldes hullámok biborfényben égtek. Vaszilij v e S zve. Az a paraszt, akinek nincs földje, olyan mint a fehér agyagkorsóból szürcsölte teáját, egyet-mást kérdezett - f a> m e i y nem eresztett gyökeret: munkára még csak való, a fiától a faluról s előhozakodott a maga emlékeivel, de nem életképes. El kezd lustálkodni. A szép erdeje Malva nem szólt belé,., csak hallgatta a vontatott beszél- . s j n c s m e g . _ i e 'van tarolva, le van gyalulva, ki van getest. i r t v a ' ! , . . Nagyon.jól beszéltél, Jakab. . — A parasztok hát csak megvannak? A tenger már készült, hogy ölébe fogadja a napot. — Megvolnának valahogy — mondá Jakab. Csobogó hullámainak derült zenéjével üdvözölte, melyeket — Mi kell a magunkfélének ? Egy- kalyiba, egy tető,. csodálatos, leírhatatlanul szép színárnyalatokkal futtatott amely alatt meghúzódhatunk, egy falat kenyér s ünnep- be a búcsúzó nap. Az életadó világosságnak isteni ősfornapra egy-egy korty pálinka. Csak ennyi. De még ez sincs, rása a szinek ékesen- szóló harmóniájával búcsúzott el a Talán, bizony 'idehurczolkodtam volna, ha otthon elég tengertől, hogy attól a három embertől távol, kik a sze-

540, műkkel kisérték, más földeket ébreszszen föl sugarainak vidám derűjével. — Istenbizony-, ugy érzem magamat, mintha a lelkem elolvadna, mikor a nap lemegy — mondá Vaszilij Malva felé fordulva. Az asszony hallgatott. Jakab mosolygó kék szemei valahol a távol tengeren révedeztek. Mind a hárman sokáig néztek arrafelé, hol a nap utolsó sugarai elröppentek. — Előttük parázs pislogott a teás kanna alatt. Mögöttük már az éjszaka kezdte bontogatni a szárnyait. A sárgás föveny sötét szint öltött, a sirályok „eltűntek valahová s a csöndes tájék szentimentálisan ábrándozó lett. Még a homokra futó nyughatatlan hullámok zenéje sem volt oly hangos, mint nappal. • — De mit ülök én itt? —. mondá Malva. — Hiszen mennem kell. Vaszilij leguggolt s lopva nézett a fiára. — Hova indulsz? Várj legalább mig a hold feljön. — Mit várjak, mikor néni félek? talán először kell innen éjszakának idején indulnom? Jakab az apjára nézett s alig rejthette el az összerándult szemeiben felvillanó mosolyt. Azután Maivára nézett: az asszony visszanézett, ami rosszul esett neki. — Hát eredj — mondá Vaszilij kedvetlenül s szomorúan. Malva fölkelt, elbúcsúzott, lassan elindult a földnyelv mentében s a hullámok ki-kiszaladtak a lábaihoz, mintha ingerkedni akartak volna vele. Az. égen fölragyogtak a csillagok, a boltozatnak arany virágai. Malva világos blúza messze járt Vaszilijtől és a fiától, kik addig néztek utána, mig csak láthatták. Azután eltűnt a szürkületben. , Jöjj kedvesem . . . Szoríts forró szivedre

'

dalolta Malva magas, éles hangon. Vaszilij ugy látta, hogy az asszony meg megáll s várakozik. Dühösen köpött egyet s azt gondolta magában, hogy az a sátánfajzat szántszándékkal ingerkédik vele. . ! — Hallod hogy dalol? — kérdezte mosolyogva a fiától. Malva alakja már csak egy szürkés foltnak látszott a sötétben. • ,

Elmúlt két hét. Megint vasárnap volt. Legosztev Vaszilij megint kunyhója előtt heverészett a homokon, kibámult a tengerre s Malvát várta. A tenger • visszamosolyogta a napot, ezer meg ezer hullám született meg a viz tetején, kiszaladt a sárga homokra, ott hagyta a taraját s megint visszaszaladt a tengerbe, melylyel nyomtalanul elvegyült. Akárcsak két héttel azelőtt. Csakhogy Vaszilij ekkor nyugodt bizalommal várta a szeretőjét, most meg türelmetlenül. Mult vasárnap nem jött, hát most okvetlenül jönnie kell. Biztosan tudta ezt, de szerette volna mentül előbb viszontlátni. Most Jakab se zavarná őket, mert tegnapelőtt többedmagával eljött a nagy hálóért s azt mondta, hogy vasárnap kora reggel a városba kell mennie, mert ingeket akar vásárolni. A halásztelepre szegődött havi tizenöt rubelért. Róla is bűzlött már a sóshal illata, s piszkos és lompos lett, mint a többi. Vaszilij felsóhajtott, mikor a fiára gondolt. — Bárcsak ne romlana el, mig itt van . . . de ő is csak olyan lesz, mint a többi . . . s talán nem is akar majd visszamenni a faluba . . . Akkor magam leszek kénytelen vele. A sirályokat kivéve semmi sem látszott a tengeren. Ott, hol az égtől egy, keskeny földcsik választotta el, apró fekete pontok tűntek föl s tűntek megint el. A csónak még sem mutatkozott, pedig már dél volt. A napsugarak szinte függőlegesen tűztek le a tengerre. Máskor ilyenkor Malva már régen itt volt. A levegőben két sirály összeverekedett s a tollaik szerteszét repültek. Rekedt vijjogásuk tulsikoltotta a hullámok egyhangú, örökös danáját, mely oly harmonikusan illett' a ragyogó ég ünnepélyes csöndjéhez. A sirályok lezuhantak a vizbe, ott újra összeverekedtek, fájdalmukban, dühösen sikongtak, azután felszálltak a levegőbe s ott folytatták . . . A többi sirály — egész sereg — mohón merült alá az átlátszó zöldes elembe s hajszolta a halakat, mintha az. elkeseredett küzdelmet észre sem vette volna.

Vaszilij a sirályokat nézi s. elkomorodik, Miért marakodnak ? Hát nincs elég hal a . tengerben ? . . . Az emberek szakasztott igy utáltatják meg egymással az életet. •Ha az egyik jó falatot talál, a másik mindjárt el akarja kaparitani tőle. Miért? Mikor akadnak az életben még más falatok is. Miért veszik el. az embertől, amit már egyszer kiválasztott magának ? . . ; Ez az irigykedő marakodás sokszor asszony miatt van. Az egyik kerit- magáNe kíméld keblemet, nak egy asszonyt, a másik meg elcsálja tőle. Mintha nem E fehér hattyupárt . . . . lenne elég gazdátlan asszony a világon", aki senkié se. ' hangzott végig a tengeren. ] A tenger: puszta volt. A távoli." parton csak nem — Hallgassuk csak — mondá Jakab Y "egész tes- akart föltűnni az a bizonyos fekete pont. . tével arrafelé dőlt, honnan a hangok jöttek. -— Nem jönne? — mondá Vaszilij hangosan. — — Tehát a gazdasággal nem vagy készen ? — mondá Nem is olyan nagy baj. Vaszilij mogorván. , S megvetőleg köpött a part felé. Jakab tétovázva nézett rá, azután tovább hallgatód— A tenger mosolygott. ' ! , zott. Az esti szellő egy kihivó dalnak a foszlányait hozta Vaszilij föltápászkodott, hogy majd a kunyhóba megy feléjük: ebédet főzni magának,. de aztán meggondolta, hogy ugy Magam aludjam-e . . . ' » sincs étvágya. Visszament előbbi helyére s újra leheve. . . E csöndes éjszakán ?. . . redett. — Csak legalább Szereska jönne! —' gondolá ma— Nagyon tikkasztó a levegő — mondá Vaszilij, a homokban hemperegve. Nagyon tikkasztó, pedig már éjszaka gában s attól kezdve Szereskával kezdett foglalkozni. — Fogas egy 'gyérek. Mindent kinevet s mindennek van. Komisz .egy vidék ez. — Az attól van, mert a homok nagyon átmelege-" ököllel megy neki. Csupa egészség, tud irni és olvasni, sokat tapasztalt . . ". de iszik. El lehet vele mulatni. Az aszdik napközben — mondá Jakab, hirtelen félrefordulva. : — Mi az te ? . . . nevetsz ? — kérdezte az apja szonyok bolondulnak utána; rövid ideje, hogy itt van s mindegyik utána veti magát. Csak Malva tartja m a g á t . . . durván. ^ . 1 V — Én? — mondá Jakab ártatlan pofával. Ugyan De hogy még se jön. Átkozott egy' asszony. Csak nem mit nevetnék? • azért orrolt meg,.mert elvertem. Persze, ez u j volt n e k i . . . Vaszilij majd a fiára, majd Szereskára, de legtöbbször — No azért. Mert nincs is mit nevetned. Maivára gondolt, jobbra-balra forgolódott a homokban s türelElhallgattak. A hullámok még csak egy sóhajtást hoztak feléjük. metlenül lésett.'Nyugtalan hangulatából lassanként egy sötét, gyanakvó gondolat szűrődött le, de" nem is akart veié' Vagy talán csalogató, hízelgő hivogatás volt ?

5.41 foglalkozni. Lenyelte a gyanúját s az estig való időt azzal a; te számodra . . . aztán senki sem vett meg . . . meg ő töltötte el, hogy ide-oda ténfergett, leheveredett a aztán az apád se-parancsol nekem. Magam ura vagyok . ... homokba, meg fölkelt. A tengerre rhár homály borult, Ne is közeledjél hozzám, mert nem akarok közéd és Vaszimég mindig a messze távolba bámult s a csónakot leste. lij közé á l l n i . . . Ki nem állhatom a v e s z e k e d é s t . . . De Malva aznap nem mutatkozott. Értetted? . ' ' . Káromkodva ment aludni. Hogy a szolgálat még' — Hát csinálok én valamit? — kérdezte Jakab azt sem engedi meg, hogy éjszaka is a parton őgyeleg- elbámulva . . . Hiszen hozzád sem nyúlok . . . csak ugy jen. Álmából többször fölriadt, mert mintha távolról evező- mondom. ' csapásokat hallott volna. Azután kezéből ernyőt csinált a '• — Hozzám nyúlnod sem szabad. . szeme elé s ugy bámult, ki a sötét, komor tengerre. A parS ezt- oly végtelen fitymálással mondta, hogy Jakabton, a halásztelepen két tűzrakás égett, de a tengeren nem - ban a férfit is, az embert is megsértette. Forróság önvolt senki, . • . tötte el s szemei szikráztak. ' — Mi-it ? hogy- nem szabad ?' —' s közelebb húzó— így is jól van, boszorkány — gondolta magá- . dott hozzá.. ban Vaszilij s tompa mély álomba merült. —. Nem hát. Másnap a következő eset történt a halásztelepen. . — E j h a ! S ha mégis hozzád nyúlok? Jakab kora reggel fölkelt, mikor a nap még nem — No próbáld. tűzött melegen s a tenger felől friss fuvalom jött. A ba— Mi lesz belőle? ' . . rakkból lement a tengerre megmosakodni. A parton Malvát . — Az lesz belőle, hogy ugy nyakon ütlek, hogy a találta. Egy kikötött nagy bárkának a farán ült s mezvizbe szédülsz. telen lábszárait lelógatva fésülködött. — Szeretném látni. • Jakab megállt s kíváncsian nézte. . — Hát érj hozzám. Bégombolatlan karton blúza lecsúszott az egyik válJakab tekintete végigvillant rajta,- áztán hirtelen átláról s ez a váll oly fehér, oly izgató vólt. A bárka farát a hullámok hol fölemelték, hol meg annyira lehúzták, hogy fogta erős karjaival s magához szorította a keblét. Az erőteljes, meleg test érintésétől teljesen lángba borult s torka Malva lábai szinte a vizet érték. elszorult az izgalomtól. — Talán fürödtél? — kérdezte Jakab. — No most üss . . . rajta no! Malva ránézett, futólag a lábaira pillantott s tovább — Ereszsz el Jaska — mondá • az asszony bágyad-' fésülködött. . . . tan s kibontakozni igyekezett ,az izgatottságtól remegő — Fürödtem . . . Miért keltél föl olyán korán ? karjai közül. — T e még korábban keltél. — T e akartáí engem nyakon ütni? — Nem muszáj engem majmolnod. — Ereszsz el, meglátod; nem jó vége lesz. Jakab elhallgatott. — Nem félek éh attól... jaj te . ; . ez a piros a l m a ; . . — Elveszted a fejedet, ha ugy akarsz éíni, mint Magához szorította s húsos ajkaival szivni kezdte. én :— mondá Malva. ' . az arczát. Malva felhevülve nevetett, .megragadta Jakab — De mokány egy asszony vagy — nevetett kezeit s hirtelen mozdulattal előre bukott. Beleestek a tenJakab. Azután lehajolt a vizre s mosakodni kezdett. Vizet merített a markával, ráöntötte az arczára gerbe s eltűntek a fölcsapó viz tajtékjába. Jakab pár pils föl-fölszisszent a viznek szinte szúró hidegségére. Aztán lanat múlva rémülten dugta' föl fejét a . kavargó vizből, Malva pedig ugy bukkant föl, mint egy sirály. Jakab beletörülközött az inge ujjába s átszólt Maivához: kétségbeesve csapkodott a kezeivel, verte a vizet,, fuldok. — Mit riasztasz el mindig magadtól ? lott és ordított. Malva pedig kaczagva ugrált körülötté, — Mit bámulsz mindig rám ? Jakab nem emlékezett, hogy jobban megnézte volna befecskendezte az arczát a sós lével s majd fölmerült, valaha, mint a halásztelepen foglalatoskodó többi asszonyt. majd lebukott. — Sátánfajzat — orditá Jakab hápogva. — MegDe most azért is ráhagyta; — Miért ne bámulnék, mikor . . . oly gusztusos vagy. fulladok ! Elég; már. Az istenedet . . . megfúlok'. . . nagyon — Tudja csak meg az apád, majd elveszi a gusz- keserű a viz . . . megfulladok . . . Pedig Malva már nem is bántotta; mert erős csatusodat. . . Jakab nevetett s beugrott a bárkába. Ha Malva pásokkal úszott a part felé. Megint fölkapaszkodott a mondja, akkor bizonyosan megbámulta néhányszor. Hogy, bárkára, a kormányhoz ült s nevetve nézte Jakabot, aki ugyancsak igyekezett hozzá. A nedves ruha ugy a testéhogy nem, nagyon jó kedve támadt. — Mit az apám! — s feléje indult — talán bizony hez tapadt, hogy i térdétől válláig' teljesen elárulta az ido. máit. Mikor Jakab a csónakhoz ért, megkapaszkodott bele megvert? ' . . Odaült mellé és sóváran nézte meztelen vállát, félig és sóvár szemeivel majd- elnyelte ezt a vizes, szinte mez.' meztelen keblét, üde és erős alakját, melynek tengerviz- telen asszonyt. - — Gyere no ki, te fóka! — mondá nevetve. Azután illata volt. — Lám, lám; mily szép fehér keszeg vagy — letérdelt, egyik kezével a dereglye. szélébe kapaszkodott, a másikat pedig odanyújtotta neki. kiáltott lelkesülten, miután- alaposan szemügyre vette. Jakab megragadta. • — De nem a te fogadnak, — mondá'kurtán. Rá se ' — Nem is eresztelek el többet. Most megfürdesz. nézett, , a ruháját se hozta rendbe. Ahogy vállig a vizben állt, Malvát lehúzta magához. Jakab sóhajtott. A hullámok keresztülszaladtak a fején s az asszony arczába Előtte a véghetetlen tenger a reggeli,nap sugaraicsapódtak. . Malva hirtelen behunyta'a szemeit, fölkaczaban fürdött. A bárka oldalához apró tánczoló hullámok gott, egy kiáltással a vizbe ugrott s testének súlyával csapódtak. Mintha a szélnek gyöngéd fuvalma szülte volna földöntötte Jakabot. őket. A földnyulvány- messze bent látszott a tengerben.' A játék újra kezdődött, mintha két óriási hal hajElőtte a kék égnek mély árnyalatú hátteréből finom vonalszolná egymást á zöld vizbenÊgymást locsolták, sikonként vált ki a pózna, hegyén a szél lobogtatta vörös gáttak, prüszköltek, kiabáltak s hol felmerültek, hol rongygyal.. lebuktak. — Bizony ficzkó — mondá Malva, rá nem nézve a legényre. . . Gusztusosnak gusztusos vagyok, de nem (Folytatjuk.)

542, nálnak belőlük a halhatatlanságnak. Humoristának lenni — ez nálunk külön foglalkozás. • Éppen ezért gondosan el is választjuk a humorista mivoltunkat az iró mivoltunktól. Ebben tehát Molnár Ferencz sem kivétel, bár az, amit mint humorista csinál, teljesen egyenlő értékű azzal, amit Olvasták Önök a »Gazdátlan csónak történetét ?« mint iró alkot. Talán alig volt magyar iró, aki a hétEz a kis remekmű itt,, ez újság hasábjain jelent meg és talán a legkülönb dolog, amit hosszú esztendők óta magyar köznapi élet jelentéktelen bajait, az apró polgári kellenyelven irtak. A Pirkó szerelmes gyermek-szivének a tra- metlenségeket jobban meglátta és megrögzítette volna. gédiája gyönyörűen van megszerkesztve és nagy - művé- Legutóbb irt ilyenfajta dolgai, amelyek a nyári élet kínszettel megírva, az egész munka szinte félelmesen tökéletes. jait vázolják, azoknak valóságos okmányai, — akihez az Azzal a mohó izgatottsággal olvastam, amelylyel csak olvasónak ebben a számunkban is szerencséje van — a legnagyobb irók alkotásait' olvassuk és a legszigorúbb Józsi pedig egyszerűen elragadó. Már csak azért is, mert mérlegeléssel sem találtam benne kivetni valót. az iró részben az ő saját kedves, pajkos temperamentumát Más kérdés. Ismerik Önök Józsit, a terrasz rémét, öntötte bele ennek a kis fiúnak a lelkébe. Egy kicsit az irodalom enfant terrible-je ő, de a Józsit, a rakonczátlan gyermekek királyát, ezt az öntudatos betyárt, akinek egész életczélja, egész filozófiája az, legnagyobb és a" legkomolyabb sikerekre hivatott. hogy: »roszalkodni akarok« ? Ez a három éves haszontalanság, aki a Napoleon energiáját és a légy szemtelenségét bámulatosan egyesiti magában, a legeredetibb és legelmésebb figurája az utolsó esztendők humorának. Ahogy Molnár Ferencz, a Józsi sorsának szeretetreméltó kormányzója, a legeredetibb, legelmésebb és legkomolyább A legnehezebb király. tehetség a fiatalok közt, akik közé az öregek tekintélyes részét is sorolom. Edvárd király, angol király

Molnár Ferencz.

Krónika II.

Ez a fiatal, egészen fiatal ember, akinek az irói pályája a képzelhető legszebben indult, hétmérföldes csizmával siet a fejlődés és kibontakozás utján a nagy sikerek felé. Első nagyobb szabású munkája »Az éhes város« — és uj kis regénye között egy egész világ van. Még pár hónap választja el a két könyvet egymástól, de mintha ez a pár hónap egy élet munkájával és tapasztalataival gazdagította volna a »Gazdátlan csónak történetednek a szerzőjét. Semmi tapogatódzás, semmi szaggatottság, a kéz, amely a mese bonyodalmát szövi és észrevételeinek finom virágaival kihimezi — biztos, sőt mesteri. Ez a megható kis szerelmi történet a maga egyszerűségében és szomorúságában a legszebbek közül való, bájos és elragadó részletekben gazdag és minden izében megdöbbentő készültségre vall. írhatták volna francziául vagy oroszul, annyira kívánkozik az egész európai olvasóközönség elé. Rendes dolog, hogy egy fiatal irónak két, közvetlenül egymás után megjelent munkája között óriási a különtn ség. Molnár Ferencz lát, olvas és tanul. A lelke minden legapróbb impressziót is magába sziv, minden finomságot és szépet megérez. A tekintete megakad mindenen. Most már ott tart, hogy szereti az embereket, részt vesz a bajukban és a szenvedéseikben. Az »Ehes város«-ban még ugy irt róluk, mint a vízcsepp apró állatairól, amelyeket a közönyös tudós nagyitóüvegével figyelt meg. Ez az ifjúság naivsága és fölénye volt. Azóta alighanem ő is ott nyüzsgött egy kicsit a vizcseppben. Molnár Ferencz mellékesen humorista is. Mellékesen mondom, mert mi magyarok,. komoly és tekintélyes nép lévén, egy kicsit szégyeljük a mókát. Ha egy iróról azt mondjuk, humorista — ez kisebbfajta becsületsértés. Álnevek mögé dugdossuk azokat a tréfákat, amelyek más, kevésbbé komoly országokban elegendők egy karriérhez. Egy kicsit le is nézzük, — holott másutt köteteket csi-

A mázsál óra lép: »Hadd látom — úgymond — hány kilót Mutat e büszke gép?« »Hadd látom — úgymond — hogy a suly, Az istenadta suly, Még száz kilón fölül van-é, Vagy százon már alul?«

i »Tavaly 'még Velsznek herczege S százkét kiló valék, Azóta hiztam, fogytam-e? Tudja e gép s az ég!« Körötte néma áhitat, Csöndben figyel a nép, S Edvárd király, angol király A mázsálóra lép. Három pennyt fölül bedob S a gépnek szétnyíló • Lapján e szám olvasható: »106 nehéz kiló.« S Edvárd király, angol király Kevélyen szertenéz: »Van-e még egy uralkodó, Ki mint én, oly nehéz ?« S a nép, Lelkesen »Edvárd Hip, hip,

az istenadta nép mondja rá: király nehéz király, hurráh, hurráh !«

»Vilmában több lehet a báj, Vilmosban több az ész, Lipótnál — hosszabb a szakái, De egy sem oly nehéz!

543, Ferencz József bölcsebb lehet, Loubet revanchera kész, A pápa jobb katholikus, De egy sem oly nehéz!

-

Krónika III.

És Ferdinándban több az orr, A czárban több a méz, A szultánnak több neje van, De egy sem oly nehéz!

A

külföld

magyarjai. — aug.

24.

A magasabb világrend malicziáihoz tartozik, hogy a véletlen egymás mellé kevert a lapokban két dolgot, amelyek egyike kiáltó czáfolata a másiknak. Az újságok egyszerre adtak hirt arról, hogy az osztrák-magyar bank fölvette az aranynyal való készfizetést, meg arról a statisztikai kimutatásról, hogy a külföldön két millió magyar él elszakadva hazájától és mig az aranynyal való fizetésnek immáron való elkövetkezését lelkesült vezérczikkekben ünneplik, mint a magyar állam gazdasági konszolidácziójának kétségtelen bizonyítékát, a külföldre .szakadt magyarok fölött egyszerűen napirendre térnek az események fürge krónikásai.

Nikita jobb drámákat ir, Sándor, mint férfi nagy, De a legeslegnehezebb Edvárd király, te vagy! Van' nehezebb halandó is, Kit földünk nyögve hord, De egy király sincs ily nehéz, Ez nagyszerű rekord! Edvárd király, angol király Vigyázz aggódva, hogy 106 kilód épen -viseld És égy kilót se fogyj! Nőjjön kilóid száma még Soká, nagyon soká Edvárd király, nehéz király, Hip, hip, hurráh, hurráh!« S Edvárd király beszélni kezd, A hangja meghatott: »Hiven megőrzöm a kilót, Meg mind a százhatot! Százhat kilóm remélem uj Kilót bimbózva hajt — S az uj kilókat ágyuszó Fogja jelezni majd! Százhét lövés, száznyolcz lövés . , . Hogy kicsinyek, nagyok, Hadd tudják mindig pontosan, Hogy hány kiló vagyok ? S mint hajdan ugyanily nevü Ősöm csinálta ezt: Felköttetem a lordmajort, Ha súlyom fogyni kezd!« S Edvárd király, angol király A mérlegről lelép, Körötte csend, amerre ment, Csak halkan sug a nép. .Csak halkan sug s a suttogás Büszke morajba ' vész: »Volt már királyunk nagy, dicső, De soha ily nehéz!«

Incubus.

Bizonyos, hogy van ebben valami okosság, — a bajok között evező kereskedőnek az az okossága, hogy fényes kirakattal igyekszik megtéveszteni az embert a bolt szegénysége felől; de igazság annál kevesebb. Mert az igazság, a kellemetlen és kegyetlen igazság az, hogy roppant szegények vagyunk és az aranypénzzel való fizetés kedvező jelét vajmi csekély értékűre redukálja á külföldre szakadt két - millió magyar, akiknek mindannyia a hazai állapotok mostohasága mellett tesz tanúságot. Sőt az arany-valuta megvalósítása is mit jelent? Valójában annyit, hogy ami aranyat a bank pinczéiben felhalmoztak, majd a magyar hitellevelek után való kamatképen szépen kivándorol a külföldre és nekünk csak az a vigasztalás marad, hogy a külföldi hitelezőknek nem veszett el a pénzök. De hát ez talán mégis inkább a Rothschild-csoport öröme, mint a mienk; ellenben a két millió magyar baja egészen a mi sajátunk, nemcsak annyiban, hogy ily sok lélekkel kevesebben állunk a szlávság és a németség hullámcsapásai között; hanem abban a tekintetben is, hogy ez a nagymérvű kivándorlás, mint a gyüjiőlencse a szétszórt sugarakat, igen szomorú képben láttatja az itthon maradottak viszonyait is. Két millió kivándorló! Rettenetes nagy szám ez a mi létszámunkhoz képest. Majdnem negyedrésze az egész magyarságnak és harmadrész annyi, mint amennyi idegen nemzetiségű honpolgárt meg kellene magyarítanunk. Mily más arány volna a magyarság és a nemzetiségek között, ha itthon maradtak volna. Mennyivel több erő állana rendelkezésünkre és mennyire kisebb volna a súlya az ellenfélnek! Mert az olyan küzdelemben, amit valamely nemzet a fönmaradásért folytat, minden ember kétszeresen számit. Egyszer magáért, hogy megvan és virtuális erőpont a nemzeti élet statikájában, másodszor pedig ugyanannyival kisebbíti az ellentábor jelentőségét. Hogy példát mondjunk: ha egy pommerániai falu lakosságának fele fölkerekedik és hajóra száll, hogy uj hazát keressen, ezzel csak a németek lesznek kevesebben és nincs tovább ; de ha nálunk történik ilyes eset, ezzel nemcsak mi leszünk gyöngébbek, hanem a .nemzetiségek túlsúlya is gyarapo 2* ,.

544, dik. Kettős a veszteség, aminthogy itthonmaradásuk esetén kettős volna a nyereség. De hát elment két millió magyar és nem is jön vissza. Mert ez ismét sajátos tulajdonsága a magyar kivándorlásnak! hogy akik itt hagyják ezt a földet — vajmi csekély kivétellel — örökre elköltöznek. Ez a különbség a mi kivándorlóink és más nemzetek emigránsai között. Angol is van mindenfelé a világon, meg német is, meg a franczia is; de ezek megmaradnak angoloknak, németeknek, meg francziáknak és'ahol letelepednek, az nekik és általuk egy darab Anglia, Német-, ország vagy Francziaország; de a mi kivándorlóink áthasonulnak, mássá lesznek és beolvadnak a körülöttük lévő nemzetiségbe. Összességében1 kétségtelenül szilárd a magyarság fenmaradási energiája, megmutatta azzal, hogy ezer éve birja ezt a földet; de egyénenként nagyon gyarlandó, amire elég példával szolgálnak az • eloláhosodott erdélyi vármegyék és ami szomorú prognozis a külföldre szakadt magyarok sorsára. ' . .

csolni azokat, akik idehaza nem- tudván megélni, idegenben keresik a boldogulást. Hogy ott is csak gyérén tűdr ják megtalálni, ez az ő bajuk, de nem a mi igazságunk és ahelyett, hogy ügynökökre vadászunk, a megélhetést kellene kedvezőbbé tenni. Csakhogy hát hogyan, miként és mely eszközök által? Beh kár is, hogy egy nemzet nem csinálhat valami főnyereményt, amely egyszerre gazdaggá tenné! Akkór, bezzeg, mindent másként lenne. Sector.

INNEN-ONNAN. 6 Árpád sirja. Hire jött a héten, hogy Kun-Szent-Miklós határában megtalálta Árpád apánk sirját, koporsóját, csontjait és vértjét egy szentesi régiségkuta.tó. És hire jött másnap, hogy ez a hir nem való. Szép lett volna, ha igaz lett volna, még szebb talán, hogy nem igaz. Mert mi lett volna, há igaz lett volna. Díszes nemzeti temelés az elmaradhatatlan közjogi sérelmekkel; azután szenvedelmes intérpellácziók, végezetül pedig egy rossz szobor, aminek a gondviseléséről megfeledkeztek volna. Jobb igy, szebb igy. Honszerző Árpád sirjának kevés egy • sírhely. Az ő porrá vált • tetemeinek nyugovó helye az egész ország a Kárpátok aljától le. a tengerig. Nem tudjuk, •hol pihen, hihetjük' tehát, hogy mindenütt. Amit, ha sírját felfedeznék, nyerne kegyeletben'egy tenyérnyi földdarab, veszítené a' többi. Mig igy, hogy temetkezése helyét nem - tudjuk, meg lehet az az érzésünk, hogy bármerre járunk éz ország sikjain, Árpád fejedelem porai vegyülnek a földbe és még .kedvesebbé, még drágábbá teszik . azt. Aki egy hazát adott nemzetének, annak kevés volna egy mauzóleum: • igy emlékköve minden hegy ez országban, pihenőhelye minden halom, porai felett, zug minden erdő és valamennyi folyó ágya az ő koporsóját rejti.'

Két millió magyar bolyong a külföldön, tehát -két millió lélek megy veszendőbe a magyarság számára. Az Emke meg a Fmke és a Dmke vájjon fogja-e fiűdni ezt pótolni ? Iparkodni mindenesetredicséretesen iparkodnak ; de az a frázisos politika, melylyel nálunk dolgoznák, nem látszik a legkielégitőbb módszernek. A nemzetek életét két áramlat irányítja; az egyik az érzelmi, momentumokból tevődik össze, a másik a gazdasági érdekek lánczolata és h a , nálunk még annyira ápolják is mindazt, ami ,áz első kategória alá tartozik, meg kell lakolnunk, amiért oly rosszul állunk a második rendbeli dolgok tekintetében. Bizonyos, hogy voltak nálunk szegenyebb. nemzetek is; de ma csak az lehet .büntetlenül szegény, aki magában áll.-. Az a sok ut, mely ma mindenfelé -tárva-nyitva'.áll, * , * csábit az elmenetelre ^ szegénység tanyájából és a remény, * mint ahogy a zsidókat a tüzoszíop vezette, kifelé kalauzol fct Furcsa egység. Bessenyei Ferencz ősrégi tagja a szaa -mostohaság földjéről. Amig éhség lesz a világon, a vagyon a legerősebb kapocs, mely egy-egy nemzet tagjait össze-' badelvű pártnak és amikor' a kerületében szabadelvű párti kon-' tartja és ennek hiányában van . a mi állapotunk mostohasága. kurrense akadt, a félhivatalos megmagyarázta neki, hogy »Kein Brúder im Spiel«. A pártnak csak az lehet érdeke, hogy Valamely ország vagyonosságának az az ismérve, hogy kerületet ne veszitsen, de arra már nem ügyelhet, hogy kik miként tudja honorálni a munkát ? Nos, minálunk nagyon kapják meg' a kerületeket. Annál is -inkább közömbös előtte e rosszul fizetnek. A, napszámostól és a mezei munkástól kérdés, mert tudvalevőleg a - szabadelvű pártban a legtisztább, a művészekig és a diplomás emberekig a kereseti viszo- egység uralkodik egy idő óta. Már pedig, egység csak ott van,nyok mindenütt kicsinyített képét mutatják a külföldi álla- ahol- egyenlőség van. És ahol egyenlőség van, ott egy párttagnak érdekeit sem szabad a többiek rovására ápolgatni. Még egy potoknak. A magyar nép táplálkozása tengődés a gazdag hónapja sem mult ennek és Jászberényben máris megismétNyugot népeinek életmódjához képest és a mi fényűzésünk lődött ez az eset. Csakhogy most Apponyi Albert, az uj-' csupa kicsinyes szemfényvesztés az angol comforthoz és szabadelvű kapott ellenjelöltet Almássy. Géza, az ó-s'zabada franczia luxushoz mérve. A mi. mikrokozmusunk-nyo- elvüben. A félhivatalos ismét megszólalt''az osztó igazság pármorúságos torzképe a külföld makrokozmusának ; megvan . tatlan hangján. Azt ajánlja Almássynak, hogy szűnjék meg a szabadelvüpárt tagja • lenni, mert aki egy -olyan illusztris benne minden, de olcsóbb, selejtesebb vágy hamisított kiadás- szabadelvű ellen üzen hadat, mint amilyen Apponyi Albert, ban. Aki akarja, kiterjesztheti ezt az összehasonlítást szín- az. nem lehet hű tagja a szabadelvű pártnak. Almássy -Géza házra, irodalomra, művészetre, de . mindenekfelett ki kell valószínűleg megfogadja a tanácsot és igy ismét egység lesz : terjeszteni a megélhetésre. A panasz .hangja ez, amely, a szabadelvű pártban a — legközelebbi jelölésig.' nyilvánvalóvá teszi, hogy miért megy két millió ember * * # idegenbe' és megérteti, hogy a kivándorlás nagyságának világánál miért kell elfakulnia a jóllét hazug káprázatának. 6 A meglepetés. Ő felsége Vilmos császár roppantul szeSzegénységben élünk, és amig igy maradunk, hiába minden dörgés a kivándorlás megakadályozására. A hazaszeretet kötelez; de a nyomorúságra mindenkinek csak önmagát van oka elitélnie és nincs jogunk visszaparan-

reti az ő hűséges gárdistáit. A múltkoriban megajándékozta őket különös bizalmával, kijelentvén nekik, hogy feltétlenül számit, reájuk, ha hűséges alattvalóival valami elintézendőaffaireje támadna: a héten megint uj ajándékkal lepte meg őket.' Nem hitvány anyagot adott nekik, hanem egy vado-

545, natuj —. indulót. Egy mársot, árait ő felsége a legtöbboldalu Imperátor Rex saját zenei oldaltalentumából komponált, sajátkezüleg dirigált- és sajáthangulag' énekelt el hűséges gárdistáinak. A hűséges gárdisták valószínűleg ugy. gondolkodtak, hogy a harmónia kedvéért ugy lett volna a legszebb, ha ő felsége •saját maga -hallgatta volna végig is Aegir dalának újszülött testvérkéjét, de dicsőséggel állták ki a meglepetés izgalmait és' •elszántan meg is ujráztatták. A fejedelem pedig boldogan mosolygott és meghatottan mondotta: Most. már elhiszem, hogy ezek a-fiuk, ha kell, a .halálba is . mennek értem. . ' .

ményen vagyok. Aszondom, hogy a lépfenés • állat . husa nem tesz kárt az emberben,. . . .. (Ohó ! Ohó!) — .Én- .— folytatta Deli Mátyás ..— nem tudom olyan czifra argumentumokkal • támogatni a véleményemet, mint -atudós urak. Én csak praktice .bizonyítom. Hát az a pörkölt, amit az 'imént olyan jóízűen tetszett elfogyasztani, bizony - lépfenés . márha húsából csinálódott . . . Általános megrökönyödés. Á tudós professzorok elsápadt a k — . de egyiknek se esett semmi . baja. És'éppen ezért tettük a czimben Koch Róbert neve mellé a Deli Mátyásét.

4 Az arany.. Örülj magyar, néhány nap óta aranyban X Ostrom. Az- a fővárosi bizottság, nem. tudom, hogy miféle fizetünk. Én ugyan .még nem vettem észre, de .'nem baj. bizottságnak hivják, amelyiknek ez a hatáskörébe tartozik, Az osztrák-magyar bank urai kimondták és el kell nekik egy • ' kis . vaserőditvényt. akart emeltetni a Ferencz-köruton is. hinnünk. A pénzbeli dolgok legnagyobb része édes hazánkban Olyan szürke, kis. váracsot, amilyen például a Kerepesi-uton hit dolga s mi hiszünk, mivel megérteni' ném tudjuk. A Ferencz' József-arany még csak nyakkendőtűnek, órálanczra való. kettő is van, de azért Budapesten még mindig nincsen elég. Amiből a Kerepesi-utnak kettő is jutott, a. Ferencz-körüt teljes zsuzsunak, születésnapi ajándéknak' és önképzőköri pályadíjnak joggal igényelhet legalább- egyet: az erőditvényt azonban -volt jó. Most majd elválik végre,- hogy vájjon jó-e. — pénzmégse epitik .fel. Tiltja a. sztratégia. A hadtestparancsnokság nek is. A piroshasu huszasbankók (ejnye, de furcsán hangzik!) megírta keményen a fővárosnak, hogy sztratégiai szempontból — igen, a húszasok a háttérbe .vonulnak s a szimbolizmus nem engedheti meg a Ferencz-köruti erődöt. Akinek okvetlenül hivei joggal beszélhetnek az Arany után való hajszáról. Mily erőditvényre van szüksége, fáradjon el a Kerepesi-utra, vagy európai izü érzés lesz: aranynyal fizetni, aranyat visszakapni, há- nágyon sietős az -útja, forduljon bizalommal a házmesterkávéházi márvány-asztalokon haligatrii az arany -csengését, hez. A sztratégiai szempont nagy hatalom és szembeszállni •amelyet a legszegényebb irók is jól ismert csengésnek szoktak vele bajos. Ha a főváros . ragaszkodik áz erődépitési tervhez, nevezni. Mily lovagkori hangulat, igy szólni a fiakkereshez: először' is megzavarja a polgárság és katonaság , közötti • szük— Fögd ez aranyat és hajts, ahogy birsz. ' • S mily monte-carlói kép.. lesz a totalizatőr, amint csil- - séges jó viszonyt, másodszor pedig magára veszi a felelősség ódiumát, ha: háború esetére csapataink éppen azért nem operállogó aranyakban fizet. —• ha . ugyan néni mi fizetünk- neki. hatnának jó" sikerrel, mert utjukban áll áz erőditvény. • Ugy Igen, bevonult. az arany, éppen most, - amikor a legnagyobb mondják, a nagy' Napoíeon . is valami ilyesmi miatt vesztett szükség volt rá. Régi viczcz, szinte kötelességből, alkalmazom-: csatát Waterlonál;. Ilyen szempontok ellenében a Férenczeddig papírban nem volt pénzünk, most aranyban nincs. városnak nem .szabad neheztelnie, ha elesik egy kisméretű De hiszem, elhiszem, hogy-, ezentúl aranyban fizetünk. Visszatértek pénz dolgában • a régi jó idők: van arany, van tallér, középülettől és vigasztalására szolgálhat, hogy amit tőle megtagad a sztratégia, a Király-utczában is hevesen ostromolja á van' piroshasu bankó. Csak éppen pénz nincs. pedagógia. Ott pedig már,áll a1.büszke kis erősség, de a vakok intézete, hevesen protestál a szomszédsága ellen. Alkalmasint zavarja az oktatás menetét, vagy , talán a kilátást rontja. Annyi bizonyos, hogy á váracskákat erősen ostromolják, szegények két tüz közé kerültek és ki tudja, a helyőrségük ilyen 4 Koeh Róbert és. Deli Mátyás. Felhajtottak a minap hatalmas ellenfelekkel • szemben meddig tudja még megtartani vagy hatszáz', szerb ökröt Pestre, A kitűnő állatok tüdővész ' a kulcsot. Lehet, hogy maholnap leszedik a fejük fölül a gyanújába keveredtek, mire az állatorvos a legpechesebbet tetőt, vagy- pedig czentralizálják az összes erőditvényeket egy levágatta és megvizsgálta. Kitűnt, hogy valóban • tüdővészes helyre, ahol 'nem zavarják se a' sztratégiát, se a pedagógiát. volt. Erre 'aztán valamennyit kitiltották á vágóhidról, aminek Vagy a Kerepesi-utra,. vagy a gellérthegyi czitadella helyére. szegények, ha tudnának örülni, bizonyára nagyon örülnének. • Érdekes, hogy ez a tilalom dolgában nagyon közel- esik a Koch Róbert világraszóló, felfedezéséhez, amely ugy szól, hogy az állati tüdővész' nem megy át az emberbe. Hát volt a Hortobágyon — meséli Feszty . Árpád, aki az esetnek' tanuja Konfliktus a.portán. Franczia-török háború? ez a kérvolt — egy hires baromdoktor, a Déli Mátyás. Valamikor dés most a porta arany szarváról a nagy világba. Nevet, mert szerzetes volt, de negyvennyolczban kiugrott a klastromból és -elképzelhetetlen, hogy a kellő operettes staffage-zsak előkészített honvéd lett. Aztán hogy a háborús, időknek vége lett, a lófinálé lövöldözéssel és halállal - végződjék; lehetetlen, - hogy a doktorságra adta magát. Nem' tanulta ezt a mesterséget, csak beteg embert éppen az orvosa - — a pénzkölcsönzője végezze ugy —T belejött. A Hortobágyon akkora volt. a tekintélye, ki. Törökország addig, mig szegény,- ném halhat meg s miután mint senki másé. Történt egyszer; hogy kiütött a Hortobágyon nincs rá kilátása, hogy hatalmában megtollasodjék, valószínűa - lépfene. Nosza jött is a szigorú parancs, hogy az elesett leg az idők végéig, élni is: fog-. Ez paradoxon, de igaz. A beteg marhát el kell ásni és halálfia, ,aki eszik a húsából. S mivel embernek egész. Európa a hitelezője, egész Európá pénzügyi a vész nagy volt, Pestről odárándult vagy harmincz . tudós machináczióinak ő a légjobb médiuma s a legjobb kamatfizeprofesszor: orvos, vegyész, lódoktor, természettudós, hogy tanultője : vasutban, rakpartban, konczesszióban, építkezésben, szóval mányozza a bajt. Persze ez a kirándulás is bankettel végződött, mindenben, ami némileg panamaizü. Nincs Ország, mely politiamely lakomára meghivták a pestiek Deli Mátyást is. Tósztok kailag, iparilag és mezőgazdaságilag be ne volna táblázva a következvén, ő is felállott: ' • -. beteg emberre s ha most rálő, a saját politikáját találja el. — Nagy a kitüntetés — mondta —' hogy ilyen tudós A párbajkodexnek igen bölcs haiározata' az, hogy hitelező és urak közé kerültem, én, Deli Mátyás, egyszerű baromdoktor. adós. nem verekedhetnek meg. Hogy is ne: ha a hitelező lövi Örülök is neki.'Végig hallgattam a tekintetes urak tudós argule az adóst, sose látja a pénzét, ha az adós a hitelezőt — mentumait, bizony sajnálom, hogy-én éppen .az ellenkező véleminden adós i g y fizetné a tartozását. Francziaország sokkal

546, elmésebb, semmint erre az arany igazságra ráczáfoljon s azért a török-franczia háborúból — fogadjunk fel — nem lesz semmi, legfeljebb egy ujabb kölcsön. Talán éppen puskákra, hogy ha közelebb konfliktus akad, a töröknek legyen mivel lövöldöznie s igy az ügy mégis valamelyest komolyabbnak tessék. * *

*

-

«% Ritka II. Minden Szent István-napkor pontosan beköszönt az a jajszó, mely hirdeti, hogy az Akadémia legnagyobb irodalmi jutalma csak 2 0 0 0 korona, mig a Szent István-dij 60.000 koronát fűz a győztes ló patkóihoz. Adjuk hát a 60.000 pénzeket az Akadémiának, akkor is megnyerheti valamelyik négylábú. Arról persze megfeledkeznek a t. siratok, hogy ennek a 60.000 koronának keserves ellenértéke van, hogy 1000 drága telivér közt legfeljebb tiz jó ha akad, hogy a dijat maguk a nevezők adják össze, hogy a versenyistálló, akárhonnét is nézzük, mégis örökké luxus marad s hogy végre a sógorunk csak akkor nyerheti meg, ha kétségtelenül biztos, hogy négy lába, még pedig jó négy lába van. Az idei Szent István-dij győztesét: Rilka II.-ot s főleg tulajdonosát, Léderer Sándor lovagot sokan megirigyelték. Arra azonban nem gondolt senki, hogy a népszerű sportsmán immár tizedik esztendeje tárt istállót, drága jockeyt, tenger pénzt önt a gyöpre s vajmi gyér jutalmat kap fáradozásaiért. Hogy most1 a nagy dijat megnyerte, a pénzértéknél bizonynyal nagyobb az öröme, amelynél viszont a ráköltött áldozat nagyobb. Legbecsesebb konzekvencziája azonban a versenynek az a lelkesedés, melylyel a közönség a győztes befutását kisérte. Ez a népszerűség s a szimpátiák megnyilatkozása volt s a ló tulajdonosának ez is esett a legjobban, mert szebb és ritkább minden RitkáníX. * *

»

t t A mártír. Koch tanár azt állitotta a londoni kongreszszuson, hogy tehénről emberre nem plántálódik át a tuberkulózis. Egy bordeaxui orvos, dr. Garnault nyomban a szaván fogta a tudós tanárt. Azt mondta, hogy ha Koch Róbert olyan bizonyos a tételében, akkor hát oltsa be őt a tehén tuberkulózisával. Ha egészséges marad, akkor Kochnak igaza van, ha pedig beléhal, akkor ismerje be, hogy tévedett. És a tudományos vita végérvényesen eldöntődik. Az ajánlkozásnak hire ment világszerte és a bordeauxi orvost a Leonidások és Mucius Scaevolák sorába emelte a közvélemény. Azonban mi, a javíthatatlan kétkedők, ugy véljük, mintha belélátnánk a dr. Garnault mártiromságába. Mert igaz ugyan, hogy ha Koch Róbert •bizonyos a maga állításában, akkor nyugodt lelkiismerettel olthatja be Garnault-t, ba pedig nem biztos benne, akkor nem fog gyilkosságra vállalkozni csak azért, hogy a maga tudományos tételének életét megnyújtsa néhány hónappal. De dr. Garnault jól tudta azt is, hogy más a teoretikus igazság és más a praktikus. A teóriában lehetnek holt bizony.osságok, di a gyakorlati életben sohsem árt az óvatosság, mert a nyulláb is elsülhet. Szóval van rá eset, amikor a mártírságot nagyobb vitézség elfogadni, mint fölajánlani. Koch Róbert udvariasan meg fogja köszönni a Garnault ajánlkózását és föl fogja kérni, hogy ha már okvetlenül mártir akar lenni, oltsa be önnönmagát, de őt hagyja ki a szép és nemes játékból. .

*

#

*

••

<5 Ideák. Nyájas olvasó, aki annyira nyájas vagy,- hogy olvasol újságot akkor is, amikor a' hőmérő, természetesen, tradiczióinak megfelelőleg árnyékban harminczkilencz fokot mutat: bizonyosan rájöttél, hogy nagy idők óta annyi üdvös, praktikus és humánus ' ideát nem produkált a- lapod, mint az idén. Nulla die sine idea: nincs olyan nap, amelyen ' valamelyik rovatában egy, legalább egy életrevaló és sürgős

eszme ne követelné a mága számára érdeklődésedet. Csupa égető kérdés, amelyet elodázni immár lehétetlenség és csupa hasznos dolog,' ami, hogy eddig nyélbe nem ütődött, mulasztás. Ez ideák sokfélék. Vannak közöttük idegenforgalmi ideák, városrendezési ideák, tanügyi ideák, sport-ideák, közbiztonsági ideák, de főként .és a legnagyobb számban — megvalósíthatatlan ideák. Tömeges fölmerülésük magyarázata pedig nem az, mintha az agyvelőket egyszerre járványszerüleg megtermékenyítette volna a kitalálás' tudománya, hanem egyszerűen csak az, hogy az úgynevezett holt saison nagy idők óta nem volt annyira halott, mint az idén. Az események eltávoztak a földről és hogy a lap tizenhat oldalát betöltsék, nem maradtak itt mások, csak az ideák. Az ideák, amelyek évek sora óta gyűltek, pihentek és szaporodtak a gondos szerkesztő asztalán méla fakulással várva, mig egyszer majd valami erős kánikula elolvaszt előlük minden aktualitást. Az ideák ugyanis az örökbecsű kéziratok közé tartoznak, amelyek abban különböznek a napi aktualitásoktól, hogy — sohase aktuálisak, tehát- mindig ki lehet adni őket, amikor nincs más, amit ki kell adni. Mennél halottabb a holt szezon, annál elevenebb az ideák termelése, amelyek megoldják a világ összes kérdéseit a nátha gyógyításától a kormányozható léghajóig. Egyébként igen ártatlan dolgok és ha nem is lesz belőlük valóság, nem baj, mert nem is hivatást kell betölteniük, csak papirost.

*

, *

*

Nincs többé Szent István-nap. Kopasz fej rég nincs többé; most a Szent István-nap is kart ölthet vele. A nemzeti ünnepre vidékről csak a zsebtolvajok érkeztek meg, az élczlapbeli provincziális alakok otthon maradtak, ha ugyan voltak valaha. Mert ugyancsak nagy naivság Szent István napján, égető melegben, porban a kihalt fővárosba jönni, hogy A svihákok városligeti előadásában gyönyörködjünk. Azok a legendák, melyek arról szólottak, hogy István-napkor a lánczhid meginog, a sikló leszakad s Budán minden vidékinek kilopják a bugyellárisát, az idén szégyenkezve vonultak félre: aki elhitte, olyan talán még volt, olyan, akivel megessék, már nem akadt. És legendákká válnak lassanként a vidékiek is, akiket száz lépésről, koromsötétségben, a balekvoltukon meg lehet ösmerni. Mint a megfordított sellők: csak addig élnek, mig nem hiszünk bennök, mig nem hiszszük, hogy vidéken is van uri társaság, iskolák, divatkereskedések és Dout. Amint ezt elhiszszük, eltűnnek, mint buborék s az István napi ünnepen nem marad egyéb, mint a zsebmetszők. De mit emeljer, a el szegények ? Hiszen Magyarországon már minden eliophatót elloptak. * *

*

tt Közvetett utak. Kortes: Arról mondjon le a nagyságos ur! Azok a szép idők már elmultak, amikor csak ugy egyszerűen husz, harmincz forintot lehetett adni a szavazóknak. Mi mindannyian tiszteljük a törvényt és nem lépnők át semmi pénzért. Jelölt: Brávó, e-t már szeretem 1 Akkor hát szavazzanak rám ingyen.. Kortes: Hm, ingyen? Ingyen inkább szavazunk negyvennyolczasra. Szegény embernek ugy sincs egyéb mulatsága! . Jelölt: De ha pénzt nem- fogadnak el, meggyőződésből pedig negyvennyolcza'sok, hogy legyek én akkor képviselő ?' Kortes (baljóslatuan): Akkor legyen a nagyságos ur képviselő, amikor mi rászavazunk! Jelölt: Hiszen ezt akarom én is. Csak azt mondja meg, hogy milyen módon nyerhetném meg a szavazatukat. Kortes: Mondom, hogy mi valamennyien tiszteljük a törvényt és egy fillérrel sem hagyjuk megvesztegetni magunkat. -De vannak formák, amelyek . . . Tudja mit ? Vásároljon a nagyságos, ur valamit .'a választóitól.

Jelölt: Kíváncsi vagyok, hogy ugyan mit vásárolhatnék én ezektől a szegény kecskepásztoroktól ? Kortes: A törvény csak azt tiltja, hogy a szavazatukat megvegyék. Vásárolja meg tőlük például ifjuságuk üde him' porát, darabját á husz forint. Vagy vásárolja meg naiv lelkületük derűs nyugalmát. Jelölt: De hátha elteszik a pénzt és nem szavaznak rám? Kortes: Tudja mit ? Hirdessen pályázatot közöttük a magyar nyelv terjesztése érdekében. Hirdesse ki, hogy husz forintot kap minden szavazó, aki a választási urna előtt tisztán és érthetően tudja kiejteni nagyságod nevét. Jelölt: Maga lángész! (Elgondolkozva.) Azt hiszem, ezért még valami ordót is kaphatok a kormánytól . . . '

SZÍNHÁZ. Audran. Akik a hatvanas évek elején a párisi konzervatóriumra jártak, Halévynél tanultak és a mester leányának udvaroltak: ez a társaság lassanként oszladozik. Bizet, Lecocq, Planquette és Audran voltak a mester hű sáfárjai. Az elsőhöz aztán Halévy hozáadta a leányát. Egyebekben Bizet rosszul járt; valamennyi társa közül ő halt meg legiiatalabban, ugyanabban az esztendőben, amikor »Carmen «-je először szinre került. Utána most Audran költözött el, a két legöregebb czimbora, Lecocq és Planquette pedig él és dolgozik. Egykoron fiatal volt mind a négy. És roppant szorgalmas. Sokat tanultak, aztán megtelt a kedélyük, ugy, hogy joggal kiálthatták oda a párisiaknak azt, hogy: foszszatok ki! Mégis nehezen csempésződött be az ő daluk a szivekbe. Mert a hatvanas években a népszerűség még egészen Offenbaché volt. Aztán jött a német-franczia háború. Offenbach ekkor már nem tudott a régi sikereinek, az »Orfeusz«-nak, a »Kék szakállú«-nak, a »Gerolsteini herczegnő«-nek, a »Párisi élet«-nek, a »Szép Heléná«-nak magaslatára eljutni. *J[ost — a hetvenes években — a Halévy-iskolának kél a napja. A »Carmen«, az »Angot«, a »Corneviliéi harangok« mind a háború után készülnek. Ez az uj csoport kezdi foltozgatni a megvert francziák jókedvét. Audrant is örökbe fogadta a derűs, könnyű melódia. Zenéje nem okoz szédülést; ha kissé ingerli, nyomban rá meg/ is nyugtatja az idegeket. Orgonista volt ő is, mint legtöbb társa. Nappal a Glória in excelsis-t játszotta, éjjel titokban, miként Floridor, ő is operettet irt. És pedig rengeteget. Utóbb valami láz ölelgette és kicsalta őt á templom hajóiból az utczára és a majorok közé. Azóta nem irt több misét. Csak szerelmes dalokat. A francziák kezdetben lenézték ezeket a zenei apró notice-okat, utóbb azonban belátták, hogy ezek a konzervatóriumból kikerült fiatal croniqueur-ök. egy uj, igaz hangot ütnek meg. Mert Offenbach óta a párisi argót megváltozott. És 'á francziák egyre jobban megszerették ezt a vidám és zeneileg szemérmes, tiszta légkört. Itt kezdődik a bonbonok és konfektek ideje.

Audranban nincs annyi forró érzékiség, mint Offenbachban, nem pocsékolhattá ugy a jókedvet, mint Lecocq (mert a humor "nem volt erős oldala), érzelmessége nem jár oly mélyen, mint a Planquette-é, de száz számra kirakott dalai mind finomak, egy se satnya, egy se gyerekes, sem öreges. Megfutamodott, ha egy üres frázis üldözte és hangszerelése még az utolsó években sem hat viseltesen. Pedig aránylag kevés műve tetszett föltétlenül és soha sem járt térdig rózsákban, mint társai. A »Babá«-ban régi arczszine visszatért. Audran nem ment nagyon közel a tűzhöz, csak elegáns kézzel megsodort czigarettákra gyújtott. De azért hűvös se volt. A párisiak egy része előbbutóbb megérezte e dalok külön aromáját és csettintett hozzá a nyelvével. A mindig átlátszó, hol lassú és eltűnődő, hol elégült és kissé kihivó dalok szerzője most meghalt. Jó zenész volt, bár össze-vissza szabdalta a hosszú lélekzetü dallamot, mert a kurta frázist szerette. Az, ami szétrebbent dolgozó szobájából, amilyen tréfálkozó hangú volt, technikailag oly komolyan, lelkiismeretesen festett. Audrán mezítláb járó, majoros leányok, az Üdvöskék, szájába se adott soha lompos vagy pőre dalt. Azóta, hogy a miséit tűzbe hányta, nem dolgozott többé kupola-stilusban, de a régi zenei áhítattal komponált tovább. És mert nem orgonázott élte végéig, hanem kuplékat irt a libapásztor leányokról, emlékezetére Párisban nem zugnak majd a harangok, de a majorokban talán szólni fog egy pár kolomp. M. G.

HETI POSTA. Orvosok és o r v o s o k . Ily czimü multheti czikkünkre két választ is kaptunk Egyet Írásban és egyet nyomtatásban. Mind a kettőnek itt a felelet. Azt már az újságírás elemi iskolájában tanulják meg, hogy .egyes esetekből itélvefffiem szabad testületeket leszólni. Tehát erre a kioktatásra, amelyet a nyomtatott ur részéről kapott a czikk írója, semmi szükség. A nyomtatott ur ok nélkül veszi védelmébe az orvosi kart, mert azt senki -"meg nem támadta. Abban a krónikában egymás mellé volt állítva négy orvosi eset, amelyek mindegyike az akkor elmúlt héten történt. Az nem a mi hibánk, hogy a két gyönyörű eset külföldön történt, a két elitélendő pedig nálunk. Csak éppen érdekes volt a véletlennek ez a találkozása, amelyről még azt is szívesen elismerjük, hogy nem jellemző. Ami a czikkben vád volt, az kizárólag a két magyar eset szereplőinek szólt. Senki más ne vegye magára. íme, ütni kettőt, aki megérdemli, mily hálátlan dolog, mindenesetre kellemesebb védeni sokat, akinek nincs rá szüksége. Az újságíró azonban nem hála és kellem czéljából ir, s ez az a pont, ahol némileg különbözünk a nyomtatott úrtól. A mi czikkünk fiem volt alaptalan támadás, az ő czikke — ugy rémlik — a'.jptalan védelem volt. Az »Anker«, élet- és j á r a d é k - b i z t o s i t ó - t á r s a s á g (Magyarországi vezérképviselőség: Budapest, VI., Deák-tér »Anker-udvar«) 1901. julius havában benyujtatott a társaságnál 954 ajánlat 4,606.765 kor. biztosított összegre és kiállíttatott 932 kötvény 3,746.956 korona összegre. — A befolyt dijak összege 1,089.681 korona, a kifizetett károké 314.929 korona. — A január—julius havi időszak alatt benyujtatott 6545 ajánlat 32,914.916 koronára és kiállíttatott 6060 kötvény 29,058.461 kor.-ra. Dijakért bevétetett 9,617.026 kor. Károkért kifizettetett' 2,037.738 korona. — A halál-eseti biztosításoknál A ) osztalékterv szerint a nyeremény-osztalék az elmúlt évben az évi dij 25°/ 0 -át tette ki. A vegyes- és takarékpénztári biztositásnál B ) osztalékterv szerint az összes befizetett dijak 3 u / 0 -a fizettetett ki nyeremény-osztalék gyanánt. A társaság vagyona 1900. deczember 31-én 138 millió korona. Biztosítási állomány 505 millió korona. Eddigi kifizetések összege 232 millió korona. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF.

548

Weiner és Grünbaum Budapest, Váczi-utcza 2. sz.

Egyéves önkéntesek

részére küld díjtalanul árjegyzéket. , részére készíti a legelegánsabb egyenruhákat. ' részére sorozási kérvénymintákat díjtalanul küld. = részére legolcsóbban készíti az egyenruha-felszerelést. — — = részére minden katonai ügyben díjtalanul ad felvilágosítást. részére ujabban kiadott utbaigazitási könyvet díjtalanul küldi.

Weiner és Grünbaum Budapest, Yáczi-utcza 2. sz. Royal

szálloda.

Budapest

A főváros leglátogatottabb étterme. Esténként az e l i t e - k ö z ö n s ó g W — M i n d e n

és a

művészvilág

találkozó helye. este

czigány-zenekar. Srnidt Károly,

—

Magyar királyi államvasutak. Legolcsóbb utazás Olaszországba és Dól-Franciaországba. Budapest—Dombovár—Fiúmén át a magyar-horvát tengeri gőzhajózási társaság Fiume és Velence, illetőleg Ancona közt közlekedő gőzhajói igénybevételével. Hajójáratok menetrendje márczius hó 16-tól—október hó 31-éig : 1. Indulás Fiúméból Velencébe. Minden kedden és csütörtökön reggel 7 órakor. Minden szombaton este 8 órakor. 2. Indulás Fiúméból Anconába. Minden hétfőn és szerdán reggel 7 órakor. 3. Indulás Velencéből Fiúméba. Minden szerdán és pénteken reggel 7 órakor. 4. Indulás Anconából Fiúméba. Minden kedden és csütörtökön reggel 7 órakor. Minden szombaton este 8 óra 30 perczkor. Menettartam 10 óra. Menetdijak a hajó átkelési dijával együtt:

igazgató. Honnan

Hová

Kiss József összes k ö l t e m é n y e i Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 3 K. 20 f. Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában.

Budapest > >

» » »

párisi és lyoni selyemgyári raktára.

»

Budapest, IV. ker. Bécsi-utcza 4. szám. Tiszta selyem, sima liberty, minden szinben mtrje 90 kr. Lyoni foulard és nyomatott pongis 65 krtól följebb. Tiszta selyem nyomatott liberty 1.10 krtól följebb. Louisine, popeline-soleil egész ruhákra minden szinben. Louisine-chiné, gazé-chiné és soyeusechiné a legújabb kivitelben blúzok és egész ruhákra. — Minták vidékre kívánatra pontosan küldetnek.

»

készíti a leqiobb mirbcPiKtnünyom tatváryboz $ufcapcstm$zcrtkir%í ulcia!3

Gyorsvonat I.

II.

o s z t á

»

SZÉNÁSY, HOFFMANN ÉS TÁRSA

Pénzérték

»

> »

Bécs Berlin Breslau Hamburg

Velence vagy Ancona Cannes Firenze Genova Grasse Lyon Marseille Milano Napoli Nizza Roma Torino Velence vagy Ancona » » »

kor. frcs > » » > > » > > > >

kor. márka » >

34 — 26 — 11615 8360 73-50 53-90 89-25 6490 118 30 8505 128-25 91-50 13775 9820 6995 5140 10055 7285 11270 81-25 7375 5405 8910 64-80 4710 9560 71 20 122-20

Sz. v. III. y 14:—

34-80

1820 68-40 38-50 51-70 2890 88-10 5230

A gőzhajókon egy ágyért 2 korona utánfizetendő. A hajó-átkelési dij magában Fiúméból Velencébe vagy Anconába : Diszterem hálóhelylyel együtt 16 kor. I. osztály » » 12 » III. » (fedélzet) 6 » A gőzhajóknak a Budapest—Fiume közt forgalomban levő gyorsvonatokkal, valamint Velencében és Anconában a Róma, Nápoly, Bari, Brindisi, Bologna, Milano stb. felé induló, illetve onnan érkező olasz vonatokkal közvetlen csatlakozásuk van. Fiúméban a vonatok a gőzhajók kikötő helyéig közlekednek s onnan indulnak. Fiuméből Dalmáciába naponkint indulnak gőzhajók, ezek közül hetenkint 4 gyorsjárat és pedig Zárába, Matkoviőba, Raguzába és Cattaróba, melyek menetrendje az »Utmutató«-ban foglaltatik. Menetjegyeket és csoportosítható körutazási jegyeket a fentnevezett állomások, úgyszintén a magy. kir. államvasutak városi menetjegy-irodái Budapesten és Bécsben, továbbá a Cook Tamás és fia cég utazási irodái Budapesten és Bécsben adnak ki, hol a kivánt felvilágosítások is megadatnak. A nyugotmagyar-osztrák vasúti kötelékben 1900. évi szeptember 1. óta érvényes II. rész 5. díjszabási füzetében a 76. lapon foglalt Hegyeshalom—Brix viszonylatra vonatkozó díjtétel 269 fillérről 263 fillérre helyesbittetik.

Melléklet A HÉT 34. számához.

549

A Hét szakácskönyve.

is, hányszor kért azzal az ő kellemes modorával, hogy legyen, azaz »égi jó« és ez az elnevezés meg is maradt, a mi polentánknak »Egi jó« a neve. Gyarmathy Zsigáné.

Egy kis polémia. Kedves Emma aszszony! Ha maga lépten-nyomon bele nem igazitana A Hét főztébe, hallgatnék én is, mert bizony nem volt szándékomban — és nincs most sem — újságban is főzni. Igy vendégjárás évadján, mikor a »szép Erdélyt« utazzák, elég élvezet nekem, hogy kinálgatózhatom kalotaszegi paraszt-rétessel, mely jobb minden más rétesnél, még talán az édes húgánál is, a herkentyűnél, töltött káposztával —• melyről már ódát is zengtek — aranyszín bálmossal és olyan kürtös kalácscsal, amilyet még Bródy sem tud készíteni — legalább nem mondta, hogy tudna, mikor ezt ugy megdicsérte. Igy nyaranta beérem ezzel és nem főzök A Hétnek, csak egy pár megjegyzést teszek az utolsó szám NB.-ire, — tehetnék ugyan a régibbekre is, mint például arra, hogy a Hermán Ottóné jó töltött káposztájára azt kérdi »viz helyett nem jobb lenne-e káposztalevet tölteni rá ?« Bizony nem. A káposztáié sok főzés által elveszti a savanyúságát és nagyon sós lesz. Ezért a korhelylevesnek szánt káposztalének csak felébe kell befőzni a velőt, kolbászt s a másik felét jól megmelegítve, fövés nélkül kell beletölteni tálalás előtt, akkor nem sós, csak kellemes savanyuságu a korhelyleves. Azt mondja kedves Emma asszony a Bene Matúra vajas pogácsájára, hogy az csak sufficiens, mert nem lehet réteges, ha csak gyúrják. Már hogyne lehetne azért réteges ? Én is tudok egy olyan zsiros pogácsát, melyet nem sodornak, vagy helyesebben — azaz erdélyiesebben nyújtanak s azért mégis réteges, akár csak a régi jó párnafánk. A polentára pedig azt jegyzi meg, hogy az afféle uri polenta, a paraszté más. A parasztnak egyáltalán nincs is polentája, nem is ismeri ezt a szót. Van neki »törökbuzakásája tepertüvel* vagy tejjel. Máléliszt puliszkája tejjel vagy túróval. Aztán van uri polenta egészen másként készülő; sok uriháznál eszik, nálunk pedig éppen gyakori, mert az én édes uramnak az a legkedvesebb eledele. Szerette ezt nagyon néhai való jó Balázs Sándor

NB. Fentartjuk Emma asszony részére a just, hogy riposztirozhasson, ha jónak látja, amikor hazajön. Mint telivér lipótvárosi aszszony, még mindig hűsöl valahol.

ö r m é n y ételek. Kedves Emma! Valami különös, szakácskönyvbe még be nem irt étel reczeptjét kéri, ime, itt elsorolok egy pár eredeti örmény ételt, amelyeket nagymamámtól tanultam és amelyek alkalmasint még akkor kerültek hozzánk, amikor az örmények bevándoroltak hazánkba. Angádzsábor-leves. Jó erős husievest főzünk, mikor megvan, leszürjük és a következő tésztát főzzük bele: 2 tojás és két tojásnyi vizből nem nagyon kemény tésztát gyűrűnk, késélnyi vékonyra kinyujtjuk és 2 cm 2 nagyságú darabokra felvágjuk, minden kis tészta közepébe a már előbb megőrölt, kevés hagymával, sóval és borssal fűszerezett nyers húsból borsónagyságu darabkákat teszünk és a tésztát előbb szembe (hogy téglaalaku legyen) hajtjuk és azután négy csúcsát összeszorítjuk. Ezen tésztát a fövő huslébe teszszük és félóráig főni hagyjuk. Ezalatt a leveses tálban egy kanál hurutot két kanál savanyu tejföllel és kevés levessel feldörzsölünk és a levest rátálaljuk. A szerint, amint savanyúbban szeretik, több vagy kevesebb hurutot lehet bele tenni. Mivel ezen tészta elkészítése sok időt igényel, már korán reggel el lehet készíteni. Hurut készítése. Tiz liter tejet megoltunk (a nyers tejbe kevés fövő tejet töltünk), az egészet egy nagy fazékba teszszük és mindennap egy-kétszer megkeverve, hat hétig tartjuk. Ekkor egy nagy edényben (legjobb üstben) felforraljuk, kevés csamborddal, ami ha nincs sem baj, mert mikor a tej fő, úgyis ki kell belőle dobni. Mikor fő, egy jól megnyomott liter igen apróra vágott petrezselyem-levelet töltünk a közepébe, ami a fövés közbe szétoszlik benne, ekkor folytonos keverés mellett addig főzzük, amig ha belőle keveset fövő vizbe teszünk, a petrezselyem a viz színére száll. Akkor leveszszük, valami vastag ruhába öntjük és felakasztjuk, hogy a benne levő savó kicsöpögjön. Másnap üvegekbe rakjuk, jól megnyomva és a tetejére ujjnyi vastagon zsirt öntünk, amit minden használatkor leveszünk és megolvasztva ismét visszatöltünk. Ezt lehet nagyobb mennyiségből is csinálni és a tejet nem kell okvetlenül egyszerre venni, lehet pár napon át is gyűjteni. Más husieveshez is lehet használni, mert igen jó ízt ad minden levesnek. Herisza. Fartő-véget főzünk huslének, mig fő, tiszta búzát is főzünk. Ha a hus jól megfőtt, 8 — 1 0 cm. hosszú darabokra vágjuk és ezen darabokat szálára tépjük. Ekkor a jól megfőtt búzát és hust sorba összerakjuk, a levest libazsírból készült rántással feleresztjük és az összerakott hust és búzát vele leöntjük, odateszszük, hogy egyszer felforrjon. Mikor kitálaljuk, még kevés libazsírt öntünk rá. Gorgod. Tiszta huslébe búzadarát főzünk, piros rántással feleresztjük, tetejére libazsírt öntünk. (Főzelék.) Piláf. Zsirba rizst és néhány magos mazsolát párolunk, huslével feleresztjük, czukorral és sóval ízesítjük. Szívesen közli és különösen az ángádzsábor-leves készilését 'mindenkinek ajánlja Gubody Paula. NB. Ezekért a reczeptekért igazán hálásak vagyunk ; valósággal ideáljai annak, amit felszólitásomban kértem és akartam. A husostáska levest tejfellel mi is ismerjük, de, igaz, nem ily raffinált Ízletesen.

550, Tisztelt Szerkesztő U r ! Ezeket az ételeket én fundáltam ki s az én uramnak nagyon izlenek. Szívélyes üdvözletét küldi (Naphegy.) Fadrusz Jánosné.

Kitűnő tavaszi leves.

,*

Öt krajczár ara vajat egy fazékban felolvasztunk, mikor izzó, két marék vágott sóskát beleteszünk, ha jól párolt, kétkanál liszttel meghintjük és pár perez múlva hideg vizzel feleresztjük, annyi vizzel, hogy hat tányérra való legyen a leves. Mikor jól forr, 2 decziliter gyenge, kiszemezett zöld borsót beletéve, addig főzzük, mig a borsó majdnem puha. Megsózzuk Ízlés szerint és egy negyed kiló hámozott spárgának a gyenge részét belevagdaljuk. Mig a leves fő, a levesestálban két tojás sárgáját két deczi tejfellel elkeverünk, a kész levest belehabarjuk, óvatosan, hogy a tojás össze ne fusson. Igy feltálaljuk.

Disznó-pörkölt. Egy edényben forró zsirba négy középnagyságú. összevagdalt hagymát teszünk, egy kiló szép, gyönge disznó-hust a czombjából koczkákra vágva beleteszünk, megsózzuk és egy kávéskanállal paprikát is teszünk bele. Két zöldpaprikát meg egy paradicsomot szétnyitva, a magot kivéve, szintén beleteszszük a többihez. Letakarjuk, pároljuk, néha megkeverjük, vizet csak akkor teszünk, ha a hus saját leve elpárolt. Azt is csak akkor, ha éppen szükséges, hogy oda ne égjen. Ha a. hus puha és a leve elpárolt, egy merőkanállal meleg vizet öntünk reá, egy-két perczig tűzön hagyjuk és igy feltálalhatjuk. Hozzá kitűnő galuska és zöldpaprika saláta. NB. Ezek mindenki urának izlenének. Tehát ezen a' konyhán készülnek a Mátyás-szobrok ? A levesbe nem jó volna husié vagy egy csöpp Liebig?

Erdélyi ételek I. Korhely-leves.

v

Savanyu káposzta levét forrni teszik, ebben friss kolbászdarabkákat, és lehet marhavelőt is, belefőznek, végül kevés rántást pirítanak, ebben két késhegynyi apróra vágott vöröshagymát és arra a levest föleresztik; nem szabad sűrűnek lenni. Egy kanál savanyu tejfel jön hozzá tálaláskor. Túrós

galuska.

4 liter tejből, 2 egész és 1 tojás-sárgájából, finom liszttel, kellő sóval puha galuska-tésztát kevernek. Mint minden galuskát, ezt is jól el kell dolgozni. Fövő sós vizbe evőkanállal kiszaggatják és ha megfőtt, a lábasban igen kevés zsirba dobják. Ekkor'a juhturót 3 — 4 kanál jó tejfellel összehabarják és a galuskákra öntik, ,ezt még 5 — 10 perczig a tűznél párszor fölkavarják és föladják. Túrós

laska.

Szép, finom laskát nyújtanak, ha kissé száradt, nagy koczkákra föl vagdalják, sós vizben megfőzik és egy lábasban vagy a tálban, melyben föladják, összerakják következő módon. Egy rend laska megöntözve két-három' kanál, tejfellel és meghintve jó juhturóval; ezt ismételni, mig a laska mind az edénybe kerül; egy félórára a sütőbe állítani; vagy lehet kissé tovább, mig a széle pirulni kezd. Haricska-puliszka. ' " A haricska-liszt barnás, csokoládészinü, ha megfőzik. Fővő sós vizbe a lisztet apránként beleeresztik folytonos kavarás közben és azután is, mig megfő; szorgalmasan kell kavarni, törni, hogy semmi csomó ne máradjon. Ha jól meg-

főtt, egy zsiros lábasba juhturót hintenek, erre egy rend puliszkát, nem nagyon vastagon. Olvadt zsirral megöntözik és juhturóval újra behintik; végül a tetejére megint túrót hintenek és pár perczig a sütőbe állítják, mig a turó megolvadt és azonnal föladják. Ezelőtt 26 évvel, mikor Dux Adolf tudós társaival az erdélyi fürdőket bejárta, a Torjai kénbarlangnál vacsorált és ugy megszerette, hogy azonnal rendelt magának haricskalisztet; de nem hiszem, hogy otthon ugy el tudták volna késziteni. Ehez gyakorlat kell és jó háromszéki turó, amit máshol nem lehet találni. • Valódi

töltött

káposzta.

Ennek mindig egy külön öblös cserépfazekat tartanak, melyben sohasem készül más étel. A finomabb leveleket kiválasztva, megtöltik. A töltelék apróra vágott disznóhús és félannyi rizs, előbb kevés zsirban mindkettőt egy lábasban rövid ideig párolják. Ezt megsózva és gyengén borsolva a levelekbe összehajtogatják. Semmiesetre sem jön ehez tejfel. . Következik a rendes eljárás: egy rend vagdalt káposzta, egy rend hússal felváltva és a töltelékek is elosztva benpe. Belejön ebbe minden jó, amit a gazdasszony akar. Füle, orrja, szalonna-szeletek, dagadó vagy más jó disznóhús, egy tyúk is darabokra vágva és kolbász is. Ezek közé mindig néhány szentegész borsot dobnak rendenkint. Paprika — az ujitás, azt itt ritkán alkalmazzák. Mindezt egyszerre összerakják és együtt fő meg, mert a savanyu káposzta nem fő szerte. A tejfelt tálaláskor csak a tálban vegyitik hozzá. És semmi liszt nem jön hozzá, levének pompás zamatját csak a húsok, és a nagyon friss tejfel adják meg. Lucskos

káposzta.

Nyáron a friss káposztából kiválasztanak 2 — 3 kisebb vékony levelű és igen kemény fejet. Ezt 4 — 6 czikkbe vágják és jól fővő vizzel leforrázzák, befedve igy áll szinte' félóráig. Ezalatt a jó disznóhús, inkább kövéres rész, már sós vizben fő és a káposztát egy fazékba rakják ugy, hogy a hus a közepében legyen; ebbe is egy kevés szemes borsot és egy kis csokorra kötött csombordot tesznek. (Csombord = kakukfű, azt hiszem, külön válfajok, nálunk az előbbi nagy szerepet játszik a konyhán és sokkal Ízesebb az önök kakukfüvénéi.) Mikor már a káposzta puhára főtt — énnél magyarázni kell, hogy ne főjjön szerte — kitálalják, de előbb gyöngén eczettel savanyitják és a tejfelbe egy kanál lisztet keverve ezzel is kissé főzik. Megjegyzem, hogy az egésznek csak kevés vizben szabad főni és ennek se szabad, hogy sürü leve legyen. Rántást pedig mi ehez sem készítünk. Tálaláskor újra lehet kevés friss tejfellel fehéríteni levét. A csombordot pedig kidobják. Borított

vagy rakott

káposzta.

Egy lábasba egy kanál zsirba késhegynyi apróra vágott hagymát tesznek, ha megpirult, a vágott savanyu káposztát beleteszik és egy óráig jól párolják. Ezt mar ki lehe.t mosni, ha igen savanyu. Másik lábasban rizst párolva zsirban, ahoz is kevés hagymát adva és sós vizzel vagy levessel feleresztik, mig elég puha lesz. Apróra vágott disznóhúst is kissé megpirítani. Mikor ezek készen vannak, egy kellő nagyságú lábasba összerakják; egy rend káposzta, erre 2 — 3 kanál friss tejfel, egy rend rizs, erre is tejfel, újra káposzta, aztán az apró hus, újra káposzta és minden rendre kevés tejfel. Ekkor sütőbe' állítani egy órára, mig a tejfel elsül benne. Ehez lehet sütni fiatal disznóhúst, vagy kolbászt a tetejére, melyet tálaláskor csinosan elrendeznek. Következő kis galuskákkal szokták körülrakni: Egy zsemlét igen apró koczkákra vágni, zsirban megpirítani, hozzáadni sót, borsot, egy késhegynyi egész apróra vágott hagymát és zöld petrezselymet, egy-két ujjnyi darab friss

551, -szalonnát, ezt is igen apróra vagdalni, 2 egész tojást és annyi lisztet, hogy jól összetartsa. Ezt jól megsózott vízben megfőzni és azonnal a tál körül rakni. Kedves E m m a ! Igy f ő z ü n k mi erdélyi a s s z o n y o k M a r o s - T o r d a v á r m e g y étien. E n g e d j e meg, h o g y pár. m e g j e g y z é s t is tegyek, mert sokszor c s ö n d e s részvétet érezünk a Királyhágón túlról jött a s s z o n y a i n k asztalánál, kik s e h o g y sem t u d n a k képzelni e g y főzeléket r á n t á s v a g y legalább e g y kis liszt nélkül. Az pedig sokszor hiba. K e z d j ü k a felséges töltött k á p o s z t á n . E n n e k készítése n a g y a n y á i n k n á l mindig e s e m é n y volt. Kirándulás, szüret, ünnepek, v a g y lako'dalom n e m esett m e g e nélkül. N a g y m u n k á t adott, mindig előre m e g f ő z t é k és a h ű v ö s k a m r á b a g o n d o s a n eltették. Nem is f o g y o t t el e g y ilyen fazék tartalma könnyen. T ö b b s z ö r tálaltak belőle és mindannyiszor a z egészet fölmelegitették, kiszedtek belőle amennyi kellett, és csak a kitálalt részt tej felezték meg, mert különben n e m lehetett volna eltartani. E z é r t m o n d t á k n a g y a p á i n k , h o g y 'a 7-szer melegített töltött k á p o s z t a a legjobb. Mert való is, h o g y igen j ó fölmelegítve. H o g y pedig kimossa a s a v a n y u k á p o s z t á t ? V i g y á z v a cselekedjen ilyet bárki i s ; ezt vizzel töltik föl és m á r ez is gyöngíti. Mi csak a tél v é g e felé m o s s u k ki, h a m á r tulsavanyu. Múltkor a sajt-soufflénál azt kérdi Ön, h o g y a gróji sajtot miért n e m lehet birkasajttal helyettesíteni. Miután u g y t u d o m , h o g y a birkasajt is olyan, mint n á l u n k a juhsajt, tehát é d e s ' és izeden, ezt n e m lehet ételekhez használni csak a z u t á n , h a sóval ö s s z e g y ú r j á k t ú r ó n a k , m i u t á n megreszelték. E z t a t ú r ó t a z o n b a n n e m lehet soufflékhoz a l k a l m a z n i ; nehéz és csak a mi m a g y a r ételeinkhez talál. Nincs is sehol p á r j a a jó. háromszéki túrónak, mely 5 perez alatt a tűznél fölolvad és ezer szállal r a g a s z k o d i k a t á n y é r h o z és villához. Mi itten t u r ó alatt mindig j u h t u r ó t értünk. Á másiknál mindig h o z z á m o n d j u k , tehéntúró. Mindezek u t á n m é g elmélkedhetnénk a káposztasavanyitásról, a n n a k is itt a h a z á j a , de m á r a elég volt. Szívből ü d v ö z l ö m Önt. (Maros-Vásárhely.)

Egy erdélyi asszony.

Erdélyi ételek II. 1. Erdélyi

berbécstokány

(ürü).

' -

rántjuk, hogy össze ne menjen s egy késhegy szegedi paprikát is teszünk bele s mikor mindez javában süstörög, egy félfertály forró vizet töltünk bele s igy nyerjük a szép rozsdás zsirt. Körzőnek leginkább olasz rántottát szoktunk tenni s igy elkészítve bármely salátával feltálalandó. 3. Gusicza

(bárányaprólék).

6 személyre veszünk egy bárány-hártyát és a báránynak minden aprólékját, u. m. tüdőt, lépet és májat; ezeket félig megfőzzük, kissé hűlni hagyjuk és aztán megvágjuk nagyon apróra az egészet és ekkor adunk hozzá elég sót, 4 egész tojást és tejben áztatott és jól kicsavart kenyér- vagy zsemlyebelet apróra morzsolva, egy darab szalonnát péppé vagdalva s végül egy kis petrezselyem-levelet is keverünk közéje; most a hártyát kinyitva, egy lábosba teszszük és a keveréket beleöntjük és azt a hálóval egészen betakargatjuk s egy órán keresztül sütjük, sütés közben öntözgetjük, hogy ki ne száradjon, mikor tálalni akarjuk, kiboritjuk és szöglet-alakokra felvágva tálba rakjuk, mely ezukros salátával kiváló jó sült. 4. Töltölt

paprika.

12 személyre veszünk 1 kg. marhapecsenyét, ezt megvágjuk -finomra s elkészítjük tölteléknek egy kis prézlivel, rizszsel, apróra vágott szalonnával és egy kevés sóval, meg borssal. Mikor ez megvan, számitunk minden személyre két-két .paprikát, mely csakis nagy szerb paprika lehet, ezt kivágjuk a száránál á magvától és fövő vizzel leforrázzuk, hogy lágyuljon. Most veszszük a tölteléket és megtöltjük vele a paprikát, nem éppen teli. S mikor ezzel megvagyunk, egy lábasba teszszük főni és annyi vizet töltünk reá, éppen csakhogy ellepje s addig főzzük, mig kissé lágyulni kezd a paprika; most egy kanál zsírból és másfél kanál 'lisztből piros rántást csinálunk és ezzel feleresztjük, úgyszintén egy liternyi- áttört paradicsommal, hogy a leve olyan legyen,, mint a mártás s ha a sósságát is eltaláltuk, kész van e kedvelt zöldség, jól megtejfelezve, fel lehet tálalni. ^

.

5.

Tejföl-béles.

10 tojás sárgájához számitunk 10 kanál jó kemény friss, tejfelt, 10 kanál ezukor-port és egy jó késhegy sót, ezt hirtelen összekavarjuk és a tiz tojás fehéréből vert kemény habot hozzáadjuk és tiz kanál lisztet hirtelen gyorsasággal belekeverünk ; ezt a középlágy tésztát egy jól kikent tepszibe öntjük és 3,/4 óra alatt középtüznél kisütjük, de lehetőleg ugy igyekezünk, hogy melegen adjuk fel az asztalra. 6. Henklis

(kalács-tésztából).

-, - • 6. személyre veszünk egy czipónagyságu kalács-tésztát, Igy késziti a sárdi református lelkészné Alsó-Fehér váregy szögletes tepszit kibélelünk vele, egyformán elnyújtva. S egy megyében: fazékba tölteléket csinálunk 8 tojás sárgájából, 10 kánál tejEgy kg. berbécshust számitunk 8 személyre, mély legjobb, ha a czombjából vari, ezt szépen megtakarítjuk a kövér- felből, egy késhegy sóból, meg 6 evőkanál ezukor-porbóf, meségtől és apró csontoktól, középnagyságú falatokba szépen fel-' lyeket összekeverünk és a kibélelt tepszibe beleöntünk. Ezt akár a kemenczében, akár a sütőben szép pirosra megsütjük vágjuk és megmossuk; akkor egy kanálnyi forró zsirba beleés jó forrón felszelve, megezukrozva, asztalra adjuk. vetjük és fedő alatt páróljuk, ha kemény a hus, egy kis forró vizet is tölthetünk beléje, mikor a levét elfőtte és kezd pirulni, 7. Ordával töltött palacsinta. négy vagy öt fő vereshagymát adunk hozzá és azt a zsirban 12 személyre egy liter tejet veszünk, 4 egész • tojást, -kellően megrántjuk, ha ,ez megvan, egy kis tányér külön rán4 koczkaczukrot, egy kávéskanál apró sót s egy kanál olvasztott tott burgonyát is teszünk bele és egy jó késhegy rózsapaprikát is. Tálaláskor a levét egy kis forró vizzel felhigitjuk és úgy" vajat; ezeket összekeverjük finom liszttel jó sürüre és sokáig keverjük, hogy csomós ne legyen, mikor éz megvan, felhigitjuk szolgáljuk fel; ugorka-salátával igen Ízletes . erdélyi étek. egy, kis vizzel, hogy se igen sürü, se igen hig ne legyen. Most 2.'Hagymás magyar rostélyos.' előveszszük,.a sütőt, kis zsirt teszünk bele s kissé megforraljuk, ekkor beleöntünk annyi kadaezot, hogy a sütőt szép vékonyan Tiz személyre hozatunk l 1 ^ kg. jó "marhapecsenyét egy egészen belepje, lángon sütjük meg egyik felét rózsaszínre, sütés darabban, ezt kisujjnyi vastag .szeletekre szépen felszeljük, egy - kissé megpotyoljuk és kellően besózzuk, ekkor egy lapos közben zsírral öntözgetjük s ha megvan, egy deszkára kiboritlábosba egy jó kanál zsirt teszünk forrni s mikor az jó forró, juk s igy megy tovább. Most veszünk egy kiló ordát, azt összekeverjük 4 egész tojással, egy késhegy sóval, egy evőbeleteszszük a szép szeleteket és egy kis vizet töltvén bele, bekanál czukor-porral, meg egy kevés apróra vágott zöld kaporfedjük és egy óráig hagyjuk ott párologni, mig elapadt a leve s mikor tisztán a zsírja maradt és az jócskán pirul, .belevetünk ral. S ezzel a töltelékkel megtöltjük a palacsintának sült felét és kettőbe hajtjuk s mikor ez igy megvan, természetesen az egy jó félmarék félfőre vágott vöröshagymát és azt is pirosra 3*

552, előbb egy palacsinta helyét most igy kettő 'foglalja el és ugy • •üvegbe és szürőkanalan átengedni reá a . páczlevet, . hogy el'sütjük szembe őket ismét a fent irt szinre. S mikor tálaljuk, fedje- a .lé teljesen. Ha kihűlt, jól. lekötözni hólyagpapirral és ugy, ahogy sütjük, kettőt teszünk szembe s -jó forrón adjuk kamarába tenni. Megjegyzendő, rendesen adnak 10 — 20 kiló halra egy nagy csontos orrát vagy farkát a vizából, én azt asztalra. is' mindig belefőzöm,' mert a levének ez adja.'meg az erős (Sárd, Alsó-Fehér vármegye.) Ónodi Veress Sándorné. kocsonyásodást, azonban az üvegbe nem muszáj- eltenni, miután NB. Az erdélyi hölgyek ugyancsak kitesznek magukért a pálya-' nem ehető és csak helyet foglalna ott . . . Másnapig az a' zaton ;' ezek a reczeptek is valósággal izgatóak. De nagyon lekötelé már szép kocsonyás- lesz a halon- és levegőtől az óvja ugy, leznének bennünket, szegény tudatlan magyarországiakat, ha egy .kis hogy akár kötetlen, illetve fedetlen is lehetne. Bármikor lehet szótárt is mellékelnének írásaikhoz. Mi, például, az orda, a kadocz, belőle használni, az ember tiszta kézzel belenyúl és egy darameg a csombord? bot kivesz a deszkára, lekaparja a kocsonyától s vékony, csinos szeleteket szel belőle, ugy szelhető, akár a sajt vagy a Hozzá! •főtt sonka, még- széles, szép, kocsonyás bőre is van és néha rózsaszin-csikos husa is a fehér alapon. Ha körülraktuk a — A »Schönste Augen« dallamára. — tálat, én rendesen, tojáskarikákkal és széles vöröshagymaVan annyi konyha-reczepted, karikákkal diszitem, mert ezt hirtelen előállithatom. Mikor időm van készülni hozzá, borjuláb-ászpikkal össze lehet crémA fele is, ah! — elég. formába rakni, egy székely leány-cselédemet betanítottam, I :És tudsz magad is 1001-et — egész remek, ilyen kristályozott halsulczokat formált —. petreOh Emma, mit akarsz te még? :| zselyemkoszoruval és' kés-.vékonyságura vágott sárgarépakarikákból, tűvel, czérnával varrott csinos kis rózsabimbókkal diszitve. A tenger szakácsi reczeptben Olyan élethű rózsabimbókat készitett és egész nagy teaFortyog csömörös keverék, rózsákat igy összerakva és varrva a répakarikákat, hogy egy Sok sanyarói begyekben — gavallér feltűzte, mert télen volt és teljesen megfelelt a kinéOh, Emma, mit akarsz le még ? zésének, rózsa volt — házilag készítve. Igen ajánlhatom halak és saláták diszitésére az ilyen rózsabimbókat, ha fehér petreHisz' már az uEvésröU is irtam, zselyemkarikákból készül, , nifetos rózsa lesz, ha czéklalébe És »Sólel« -el énekelék,' megfestik a petrezselyemből vágott vékony — ez a fő — papirvékonyságu karikákat, la Francé rózsát lehet összeállítani, |: Hogy már szuszokálni se birtám — csalódásig hiven. A tordai polgármester nénit is én tanitottam Oh Emma, mit akarsz le még ? :| meg erre, egész délután nyesegettük a fehér deszkán éles .(Mbd.) Porzó. késsel a vékony zöldség-karikákat, aztán egyet előbb kerek kis alakra összevarrtam és rendre h'ozzáhajlitva mellé a többit; NB. Ó mester, amint látod : Csak sólet van elég, nagyon gyorsan megy és igen kedves mulatság, akinek Kéne egyéb reczept is : hajlama van a főzés művészetét tökéletesbiteni. Csakugyan 0 Porzó, adj Te m é g ! mindnyájan gratulálunk A Hét háládatos eszméjének —-' vagy .nem is neki, »Emma« asszonynak, aki a sok tartalmas bonm.otjait végre oly élvezetes és hasznos térre vitte. A vizaViza halat egész évre eltenni. halhóz házi boreczetet szokás feladni, mert sokan savanyúbban, is szeretik, mint a páczban amilyenné válik. Én soha sem (Csakis a mi családunkban ismeretes ezen hal eltevése, eredeti magyar unnám meg gazdasszonykodni. • házi találmány.) Végtelenül kényelmes és hálás dolog, hogy a háziasszony-nak. kéznél egész évben legyen otthon finom hala készen s ha váratlan vendége érkezik, akár leves utáni ételnek, akár vacsoránál első' fogásnak megfizethetetlen pompás valami. Az "összes halak között egyedül igy eltartható a viza hal; monstrum nagyságuakat árulnak nálunk az őszi Katálin-napi vásárkor a hires halpiaczon: Alvinczen, kilója rendesen két forint, de aki nem ismeri a viza fehér, sima, kitűnő húsát, mely szálkátlan' és kiadós, szeletekre szelhető, nem is hiszi hány luxusos lakomát csaptam én tiz kiló télire eltett vizából egész esztendőn keresztül . . . Még adtam is belőle egy magyar mágnás ismerősömnek, akinek amúgy is kitűnő konyháját fejedelmi hirbe hozta a remekül elkészített hal, melyet senki sem ismert addig.. Mikor elhozzák nekem a halat, rendesen jól kiáztatom, sőt ha már hó esett Katalin napig — ami itt Erdélyben nem ritkaság — hóba kiszítátom, hogy ha már állott, a halszagát lehetőleg veszitse el. Nagyobb mennyiséget kilós darabokra osztok be, mert uborkás nagy üvegekbe rakom le télire és ha nagy á darab, nem fér be az üveg száján át, attól függ, hány kilót teszek el — husz-harmincz literes fehérmázas edénybe ódateszek főni néhány liter' bort félannyi boreczettel hígítva, fehér bors, fekete bors, szegfűbors egy-egy kis kanállal jő a páczba, sok só, hogy jól érezzék, két czitrom héja vékonyan leszelve, babér-levél és mikor mindez buzogva fő, karikára vágott zöldség, sárga-répa, czeller, akárcsak egy nagy levest főzne az ember s mikor az is puha benne, darabonként beletenni a viza halat s egyet jót rotyogni hagyni, amig átalfőhet. Azután levenni, kiszedni szépen a halat

Gulyás-leves.

(Nyári kirándulások legízletesebb. ebéd- vagy vacsora-étele. speczialitás — javított házi találmány!) ,

Erdélyi

Borjú- és marhahúsnak legszebbb részeiből készül, igy például czombja lehet; de lehet felsár vagy szegyes pecsenyének való néhány kilónyi, amihez jó kiló házi füstös szalonnát veszünk. (Már aztán hogy makkon hizott-e a disznó vagy •kukoriczán, azt a Bársony István költői fantáziájára bizom, mert ha nekem saját makkerdőimben legelésző disznó-nyájam lenne, akkor én is odatettem volna, hogy csakis a makkon hizótt disznó szalonnája ropogós és jóizü, de mert ilyesmivel édes- kevesen rendelkezhetünk, elég jónak vélem a rendes háziasszony által annak módja és rendje szerint télen elpáczolt háziszalonnát, mert bizony a közönséges kukdViczán felnőtt malacz szalonnáját is lehet ám a kellően elkészített páczczal ropogósán eltartani. Alkalom adtán szivesem közlöm a hus és szalonna eltartásának legjobb módját. Veszünk- a húshoz illő mennyiségű vöröshagymát jó bőven és sok paprikát, só, bors legyen kéznél természetesen. Mi ezt a gulyás-levest rendesen nagy üstbe, vagy ha kisebb társaság számára készi 1, lábas vasbográcsban készitjük. Legelőször a szalonnát jó czenti szélességű, négyszög koczkákba apritjuk és zsemleszinre pirítjuk' a bográcsban, mikor már olvadni kezd, aprítsuk a hagymát vékony laskaszeletekre és adjuk a tepertőhöz, amivel ismét dinsztelődhet, amig a hagyma is zsemleszínűvé lesz, ekkor belerakni a

553, falatokra vágott borjú- és marhahúst, a tetejébe . jó kanál vörös szegedi paprikát, egy csipet borsot és kellőlég' megkavarva lefedjük, amig kevés levet ereszt. Ezalatt pityókát tisztán meghámozva, megmosva apró, kicsi koczkákra vágunk és mikor a, hus félig' puha, mégegyszerannyi mennyiségű pilyókával szaporítjuk s hideg ivóvízzel feltöltjük ugy, hogy a lé ellepje. Most már kavarás nélkül főhet, amig a pityóka megpuhult, sót csak azután adunk hozzá, mert előbb megedződne. Tálalás előtt pár kilonyi húsból főtt gulyás-léhez félliter erős fehér bort szoktunk tölteni, ezáltal rokonságba jön a Bársony István finom nuance-val megirt zsivány-pecsenyéjével, amely annyira megnyerte az elismerést, ámde azért az én zsivány-pecsenyémtől sem hagyom elvitatni. a hagymát, mert ez az én' módszerem szerint soha meg nem keseredett, mivel a hus és szalonnától nyert szaft által megpuhult és aromát adott a nyers' húsnak. Különben ezt teóriában bebizonyítani nem • lehet,' sajnos, • csak gyakorlati. uton, de akkor aztán szeretném látni, ha ketten sütnénk zsivány-pecsenyét versenyez.ve, kinek lenne több vendége: a hagymás vagy hagymátlan húsnak? Ugy.járhatna .majd a hires vadászzsáner-irónk is,' mint egy szintén igen kitűnő reverencziával dicsekedhető szegedi törvényszéki biró, akivel ketten főztünk egy kiránduláson gulyás-levest. Versenyeztünk, melyiké lesz jobb, mert elmondás szerint is két pártra oszlott a kirándulás közönsége, a főzés közben meg éppen valóságos kortesfogásökkal igyekeztek egymást áthóditani egyik üsttől a másikhoz. Szinte szerénytelenségnek tetszik, ha őszintén beval* lom, hogy az én gulyás-levesemnek akkora sikere volt, aminőről nem is álmodhattam. Megrohanták tálaláskor az üstöt, és aki csak kóstolóba kapott, visszajött tálakkal, hogy csakis ebből óhajt enni és az én szegény törvényszéki biró barátom, •aki hires kriminalista és elismert itéletosztó, szomorúan, sőt dühösen kavargatta ' árván hagyott tűzhelyén rotyogó- sürü gulyását, amiből még á kocsisaink és ételhordó lovas emberek sem akartak enni. Váltig erősítette, hogy megvesztegettem az ő hiveit is, pedig Isten látja lelkemet, csak a rotyogó gulyás-lé aromája — ándungja — volt az, ami előre odacsalta és rabbá tette a gourmandokat. Szivesen adnánk erre alkalmat . — itt Maros-Ludason úgyis van 'neki egy jó .ismerőse, a kicsi szolgabiróné,' ha utána néz kitalálja, hogy kicsoda ? Igy valóságban szeretnék együtt főzni a Plüs Pistával is, ahogy' mi magunk között Bársony Istvánt nevezzük.

Ördög-pirula. (Magyar konyha vegyészeti laboratóriumának remeke.)

Különösen teasüteményes tálakat szoktam ezzel díszíteni, mert igen mutatós és állandó história. Évekig el .lehet tartani dobozokban, száraz helyen. Amellett az a jó tulajdonsága van meg, hogy nem . kell sütni, nem . kell tepsizni, csőben lesnh Igen egyszerűen készül, bármely kis leányka' megtanulhatja és -készitheti a leány-uzsonnák és zsurök e kedvelt csemegéjét. Kilónyi darabos czukrot kevés vizzel főni . tegyünk .uj cserép-, lábasba, ha sürü. és jól forr, legyen elkészítve jó tál őrlött dió, vagy ha ez nincs, őrlött mogyoró, mandula, de a dió legolcsóbb és legpraktikusabb: A fövő szirupba — mint a puliszkát szokták — beleereszszük az őrlött. diót marokkal és keverjük, 'hogy-jó. kemény legyen, mint a puliszka. Mikor már jó kemény, levehetjük a tűzről és gyorsan két kezünk között, illetve a tenyerünkön csinos, nagyocska,' diónyi kerek pirulákat formálunk belőle, de gyorsan, mert amig a massza meleg,. addig sikerülnek szép kerek pirulák' belőle ; ha kihűlne, muszáj újra odatenni, ami már nem olyan jó. Ezalatt legyen készen sürü csokoládé-glazur, amit kevés czukor-sziruppal sűrített, részelt csokoládéból készilünk és ebbe belehengergetni a pirulákat, aztán megforrázott és szálkásra vágott, vékony tövises mandulába kell' forgatni, ami a csokoládéra rá fog ragadni és igen szépen néz. ki. Szitára rakjuk, napon megszántjuk és. csakis

ha száraz,' rakjuk dobozokba! Megjegyzem, hogy csintalan ifjú hölgyek és urak nem kinálhatók ördög-pirulával, mert ettől még nagyobb• ördögök lesznek. . . Legfeljebb két óránkint egy pirulát; S ó s u b o r k á t télire e l t e n n i . A legnagyobb kunsztok közé tartozik télen jó' ropogós, sós uborkát adni az asztalra. S-mondhatom, ehhez igen kevés háztartásban értenek,' tessék sorra venni ismerőseiket, száz ház közül talán tiz nem képes télen tökéletes, kemény és kifogástalan sós uborkát • produkálni. Miért ? . . . mert nagyon is nehéz és ismeretlen tudomány, . legtöbb helyen zsemlyével, meg' kenyérrel rakják, ami puhitja és penészt hoz rá. Legtökéletesebb módját tudom és pedig igen könnyű, csak tessék megpróbálni, hálásak lesznek érette . . . Lehetőleg apró, csinos uborkákat szépen megmosni és két—-'három literes üvegbe lerakni kapor, csombort, szemes bors és szőlőlévéllel vegyítve, legfelül is levelek legyenek, akkor erősen fövő jó sós vizet kanalankint.ráön"teni az uborkára, • nem szabad félni) a jó üveg- nem reped el soha; mert csakis buzgó vizzel sikerül jól.- Azonnal lekötni hólyaggal légmentesen,-erősen és a kamrába tenni. Mikor télen használja, nem muszáj többé szorosan lekötni. Ropogós és olyan ízü, hogy még a nyárinál is * sokkal - többet ér. Magam találtam erre a jó módszert és nagyon ajánlhatom. (Maros-Ludas.)

>

Dr. Bignio Béláné.

NB. Ennyi tudományba nem beszélek bele, ebbql csak tanulok. A gulyás-levest Arany* János is megirhatta vagy, legalább is, megehette volna. Érdeklődve várjuk az ígért befőtt-.és pálinka-reczepteket.

Geehwichpert. (Ó-szász eredetű.)

Megnyergelem ismét 'konyhapegazusom, Látom önök szerint csak ahhoz van jussom. Más verset is küldtem, a sutba vetették, Csak paffaitm tudta meg, mi a nyomdafesték. A nyáron bejártam szép Erdélyországot ' S bámulni tanultam az ős Királyhágót. Barangolás közben kis faluba értünk, • Pihenni egy szász pór portájára tértünk. Mi tagadás benne, szivesen fogadtak, Etelt, italt bőven, nyoszolyát is adtak. Minden, ámi német,' vérem ellen váló. De főztét megeszem, sőt dicsérem, ha jó. Ott tanultam főzni az ízes Geehrvichpert, Melyet tudom kurucz még hirből sem ismert. Szász az eredete, de az íze magyar, Megehette volna bátran hun és avar. : Vágjunk rozskenyérből vékony szeleteket, Öntsünk reá forrón jó káposzta-levet, Közbe pirítsunk meg hagymát nem keveset, Füstölt kolbászt süssünk, braunschweigi is

•

-

lehet.

• A' tömeget rakjuk mély porczellántálba, • A kenyeret, kolbászt, hagymát is felváltva. Hogyha ez megtörtént, tegyük a sütőbe, Egyet forrjon csupán és mehet! Előre ! o ízlik az embernek mulatozás után, Mikor macskajajos s érzi magát bután.. Okos nem lesz tőle, de ugy kikúrálja, Hogy a poharazást még egy hétig állja (Tápió-Szele-.)

•

-

•

'.

Cziczus mamája.

554, '

Tejszin-rétes.

Édes Emma Nagysád! Az a határtalan vonzalom és érdeklődés, melylyel maga iránt édes Emma nagysád A Hét összes olvasói viseltetnek, engem is arra késztet, hogy bár asszonyvoltában nem hiszek és magácskát máskép, mint csintalan, feketeszemű, fekete bajszú legényt elképzelni nem tudom, felszólításának eleget téve, én is egy rétes reczepljét beküldjem. Nagyanyám, ki már — Isten éltesse — 75 éves, szintén a nagyanyjától örökölte azt a szokást, hogy a nyári böjt — tisobeov — estéjére mást, mint tejszin — milchrahm — rétest készíteni nem szabad és bár a mai nemzedék sem a böjtöt, sem a nehezebb zsidó, ételeket sem el nem birja, sem meg nem tartja, tény, hogy századok óta e nyári böjt estéjén a mi családunkban ott szerepel a kissé nehéz, de igen Ízletes müirám-rétes,' ahogy azt mi kis gyermekkorunkban nevezni szoktuk. Elkészítési módja a következő: 25- dkg. lisztet, egy tojást, egy kis irósvajat, egy piczi sót és egy kis czukrot rétes-tésztának meggyurunk és egy kicsit pihenni hagyjuk. 12 dkg. hámozatlan mandulát, 12 dkg. finomra tört czukrot, egy reszelt zsemlyét és egy kis őrlött fahéjat a kinyújtott rétesbe hintünk és egy kis olvasztott irósvajjal megöntözzük. Ezután a rétest össze kell csavarni és a vajjal kikent tepsibe zsemlye-barnára megsütni. Közvetlen a tálalás, előtt a szeletekbe vágott rétest lábasba rakjuk és egy kis czukorral forralt tejszinnel vagy tejjel leöntjük és egy forrás után kitálaljuk. Melegen ajánlom' Bródy Sándornak e rétest egy jó tányér általa készített barnapiros pörköltért. Minthogy maguk a szerénységet szeretik megjutalmazni, kijelentem, hogy nem pályázok sem a Zsolnayra, sem a virágra!!! Csókolja magát fekete, bajszú Emmus nagysád (Bátorkesz.) G. Linus. NB. A Bródy Sándor b a j u s z á v a l legczélszerübb egyenesen kaczérkodni, és nem közvetve. A milirám-rétes j ó rétes, de mit szólna, kis Linus, ha mindennap azt kéne ennie ?

Kedves E m m a ! Engedje meg kérem, hogy Murai Károly urnák A Hét utolsó számában »makaróni »-reczeptemre tett megjegyzésére válaszoljak. Én ez ételt igazi hazájában, Nápoly legkitűnőbb szállodáinak egyikében ettem.. Előző nap megtekintettem a makaróni-gyárat Pozzuoliban és mikor másnap asztalunkra került, haboztam, hogy egyek-e .belőle, mivel addig igazán nem szerettem. És ime, nagyon izlett. Még pedig föntartom mondásomat/ hogy paradicsom-sauce-al (ha kevéssel is) és nem nyers paradicsommal. Ki tudja, Murai ur. milyen ostériában ette. ezt az ételt ?.! Vagy mit is beszélek, »de gustibus non est disputandum« elég, ha az ön tárczái tetszenék nekem, nem vagyok a felesége, hogy ugyanazon ételeket és ugyanugy elkészitve szeressük. Tudja, -kedves Emma, ha mi asszonyok elkezdünk beszélni, nem hallgatunk el egyhamar és miután. Murai Károly úrral végeztem, most. önnel csevegek kissé. Olyan reczeptet akarok beküldeni, mely nem pályázhat a szép Zsolnayra, miután meglehetősen silány és A Hét olvasóit "csak talán abból az okból fogja érdekelni, mert boldogult királynőnk e parasztos ételt nagyon, szerette. Előbb, már meglehetős rég elmúlt években, szívesen ellátogatott, mikor itt, Ischlben időzött, Pfandl helységébe egy Pohl' nevü korcsmárosnéhoz, hol mintegy .talán pihenésül az, udvari dinérek után jóizüen elköltött Holzhacker-Nockert salátával. Itt is, mint annyi . más helyen, nyilvánult kiváló jó szive, melyről mi magyarok soha se hallhatunk elég regét. P. i. a korcsmárosné egyszer panaszkodott, hogy beteges, mire a felséges asszony, másnap- kiküldte Wiederhoffer tanárt és' miután az operácziót szükségesnek tartotta, felhozatta Bécsbe, ott ápoltatta és maga is gyakrabban

meglátogatta. Az asszony most 75 éves, viruló egészségnek örvend és természetesen magasztalja azt, kinek köszönhéti. Holzhacker

Nocken.

Liszt forró vizzel le lesz forrázva, megsózva, belőle • gombóczok formálva, meleg vizben rövid ideig főzve és zsírban' kisütve. Ha kész, lehet tetszés szerint czükrozni és hozzá salátát adni. . Fogadja szívélyes üdvözletemet. Kész hive: (Ischl.) • B. EIly. NB. Ily szép emlékek fűszere még a Holzhacker-Nockent ízletessé teszi. D e : némely ostériában j o b b a n főznek, mint a angolabb hotelban.

is leg-

Kedves Emma asszony, itt az uborkasaisonnak nevezett idő, mely együtt jár a fiumei czápa megjelenésével; én időszerű akarok lenni (ne féljen, nem a czápafilet au vin blanc készitési módját irom le) és ennélfogva következő igen egyszerű, de nálunk ismeretlen sandvich reczeptjét küldöm, mely ritkán hiányzik egy angol at home teásasztaláról. Egészen vékony vajaskenyeret finomra vágott salátához való uborka-szeletkékkel rakunk meg, kissé megsózzuk és — egyéb nem kell. Ilyen egyszerű reczeptet talán, még. senki sem küldött. Hogy azonban hazafiatlansággal. ne vádolhasson, kedves Émma asszony, ime egy magyar étel leírása, mely tetszés szerint előételnek vagy körözésnek használható és neve Töltött

paprika.

Zöld paprikát megmossuk, szárát, magvait és ereit kikerekítjük. Éinom füstölt szalonnát koczkára vágunk és egy kis casserolba világossárgára pirítjuk reá teszünk koczkára vágott finom prágai sonkát. Azonnal reá verünk 3—4 tojást és elkeverjük; ha már jól megsűrűsödött, eltávolítjuk a tűztől, a paprikát megtöltjük vele és az előbb kikeritett szárát ismét visszahelyezzük. Külön kis láboskába zsirt teszünk fel, belerakjuk a töltött paprikákat, lefödjük, pároltatjuk 10—15 perczig, vigyázva, hogy le ne süljenek és közbe időnként kis lével vagy meleg vizzel felöntjük. Körözésnek használva 2 vagy 4 gerezdre vágjuk a paprikákat. Előételnek használva, következő sauce-al öntjük le: Paradicsomot nyersen, szitán áttörjük, igen világos, hig rántással feleresztjük s miután izlés szerint megsóztuk és czukroztuk, két-három kanálka tejfelt adunk hozzá. Maradok továbbra is Emma asszony tisztelő hive (Gastein.) Singéi? Miezl. NB. Mind a kettő finom és pikáns. Ilyenekre v a d á s z u n k . Hering-saláta

(10

heringből).

I: A heringek 12 órán át hideg vizben á z t a t a n d ó k . Heringekről a bőr lehúzandó és a szálkák kiszedendők. A heringek hideg vizben többszörösen jól -megtisztitandók. II. a lé. Heringek teje széttörendő. Heringek ikrája eldobandó, a z u t á n : 10 dkg."franczia mustárral, 5 dkg. finom olajjal és félliter tejfellel összeverendő és annyi valódi b o r e c z e t . . t ö l t e n d ő h o z z á , h o g y , kellő s a v a n y ú s á g a legyen. Elébb a z o n b a n az eczethez kevés (10 dk.) p o r c z u k o r teendő és csak a porczukor elolvadása u t á n Illesz a boreczet a fentiekkel jól összeverve, melyek u t á n a lé elkészült. III. a s a l á t a . Heringek összeaprittatnak és eczetes vizzel ú j b ó l •kimosatnak. Az összeaprított heringhez t e e n d ő : 8 dkg. keményre főzött fehér paszuly, 5 dkg. vöröshagyma koczkára v á g v a , 2 d a r a b alma koczkára v á g v a , 10 dkg. angolna, 5 dkg. tisztított ruszli, 5 dkg. tisztitott szardella, 2 dkg. capri, ezek u t á n a lé felével összekeverendők, tálba rakandók, a z u t á n pedig a lé második felével leöntendők. I V . a d i s z i t é s . 1 kis doboz rák elvagdalva, 1 kis d o b o z bihari pont, 1 kis doboz szardínia és 2 dkg. capri, v é g ü l : 3 dk.g caviár felverve czitromlével, finom olajjal és h a g y m á v a l . ( N a g y v á r a d , hadapród-iskola.) Palotainé. • .

NB. Véderő for ever.! Királyra és h a z á r a : kitűnő 1

555, Töltött tojás.

Töltött paprika:

A tojást meg kell főzni, hogy közel legyen a fél-keménységhez. Óvatosan meghámozzák, éles késsel levágják az egyik végét és sárgájától tökéletesen megfosztják. Kis csipetnyi kaviár, ugyanannyi reszelék parmezán, kevéske hagyma, hideg borjúsült vagdalék' rizszsel, néhány köménymag — mindezek pedig egy csekélyke franczia mustárral megkeverve, adják a tölteléket. A töltelékkel kipárnázzák a tojás-fehér burkot. A levágott véget, a kifolyatott tojássárgájával körülnedvesitve, a burokra illesztik és kész a töltött tojás.

Kedves Emma! Lázas álmok gyötörtek az éjjel. Ebédlőm egyik üres és Zsolnay-dekoráczióra áhitozó fala rámmeresztette tüzet lövelő szemeit és előbb panaszos, majd dörgő hangon kiabálta felém: pályázz, pályázz! Ez volt az egyik' inditó ok, mely tollat adott lekvárkavargató kezeimbe. Hát ez nem elég ? — fogja ön kérdezni. — Nem! Hisz kettő az ok és Zsolnay van — három! Asszony vagyok és tanítónő! Rossz nyelvek szerint egyikse, mások szerint mindkettő a javából. E tér igen alkalmas legalább az első bebizonyítására; lm hadd lássák a kékharisnya gúnyoló, nőemanczipáczió ellen tiltakozók, mily gyönyörűen' megfér Rousseau és Pestalozzi mellett a kormányozó fakanál. Ez óhajtott nimbust — no meg az első dijat — meg fogja nekem szerezni egy specziális alföldi étel a — töltött paprika reczipéje. Azt hiszem, jogosan nevezem alföldi specziálitásnak, mert sem hazánk szép fővárosában, sem Erdélyben és a Dunántul nem akadtam nyomára. Vagy tán mert még akkor — leányfővel — nem érdekelt? Bizony meglehet!

Rendesen egy-egy' apró fejes szolgáltatják fel.

saláta

ölében

pihentetve

Hal-hásé.

Ajánlatos: nagy és kövér halakból késziteni. Alaptonusa az a készitési mód, a hogyan a »vole-au-vente«-készül. A megmosott halak húsát leszedik és miután a szálkákat a legóvatosabban eltávolították, összevagdalják. Összeelegyítik édes tartárszószos úgynevezett »finom főzelékekkel«. (Répa, kalarábé, borsó, stb. elegy.) Készitenek magas, igen könnyű irós pogácsákat, de csak félig kisütve. Ez állapotban leveszik tetejét és megtöltik az emiitett keverékkel. A tetőt visszahelyezve addig sütik a tésztát, amig menyecskepir virul rajtok. És kész a hal-hásé, Ízletes, komoly — de jó.

Pál Ambrus. NB. 1. A tojás kitűnő lehet, de nem egészen világos előttem. A s á r g á j á t nem lehetne . hozzákeverni a töltelékhez ? Csak j a v í t h a t j a . Aztán : E z t igy hidegen tálalják ? Nem lehetne porczellán tálba tenni s tejfellel leöntve a sütőben gyengén pirítani? 2. A hal-hásénak is kitűnő a gondolata, de szintén nem egészen világos. A finom főzeléket természetesen előre meg kell főzni ? A hal csak fehér hus'u lehet (fogas, süllő, csuka) mert a p o n t y f a j t a nagyon szálkás és puha. — De, mondom, pompás hors d'oeuvrek.

(Nyíregyháza.)

Dinnye-befőtt. Igen tisztelt Emma .asszony ! Felhívását elolvasva, menten elhatároztám egy reczipe beküldését. Ennyi csábos ígéretnek nem lehet ellentállni! Önök, kik nekünk a szellemi tápot nyújtják, megérdem lik, hogy mi is hozzájáruljunk inyenczségük kielégítéséhez. Igen ám, de íráshoz fogva, beláttam, hogy én csak főzni tudok, Írni nem, aminek viszont önök örülhetnek: meg vannak a fáradságtól kiméivé, kísérletezéseimet a papírkosár^ irányába inditani. . . Ugy vélém, hus- meg tészta-reczeptek tekintélyes garmadába fognak növekedni, elárulom' ezért a dinnye-eltevés titkát. A dinnye a következő módon eltéve nagyon zamatos és szép. Rp. Egy lehetőleg nem túlérett »cantaleup«-dinnye egész nagyságában, szeletekre vágva, meghámozva, szitán át megkénezv'e, 2 4 órára gyenge meszes vizbe téve, azután többszörösen kimosva. Fele viz, fele eczetben puhára főzve, újból megmosva, szeletenként megtörölve, megmérendő. A gyümölcs súlyának megfelelő czűkor veendő. A czukor két részre lesz osztva, feléből szirup főzve s ebben a dinnye addig lassan főzve,' mig átlátszó lesz. Másnap a czukor újból felfőzve, a megmaradt czukorból egy rész beletéve felforralva, a dinnyét beletenni, félre tenni. Harmadik nap ez a proczesszus megismételtetik, amikor a még megmaradt czukrot- is közé -teszszük. Negyednapra a gyümölcs üvegbe téve, a szirup újra felfőzve reáöntetik, ha kihűlt, kidunsztolva (műkifejezés). íme a dessert a sok tömör étel után, kisértsék meg kérem. Érdemes! Tisztelettel üdvözli Önöket

(H.-Vásárhely.)

Lássuk tehát magát az »eljárást«. Á-szép érett és nagy zöld, úgynevezett szerb paprikát leforrázzuk, mi elvonja csipős izét és hegyes késsel szárát levágjuk, belsejét a • magvaktól megtisztítjuk. Az igy támadt rést megtöltjük apróra vagdalt hússal, mit borssal, rizszsel, sóval teszünk Ízletessé. Készitsük el hozzá ezalatt híg rántással a paradicsomlét tejfellel és rakjuk ebbe szép sorjába a megtöltött paprikákat. Főhet szép lassan egy óráig is. Az eredmény egyszerűen bámulatos. Mert mig egyrészt nemzeti zászló gyanánt büszkén lobog szeméinkbe a tejfel, paradicsom és zöld paprika nemzeti szine, maga az étel pikáns, Ízletes és már sok embert liferált — Karlsbadba. Melytől önt, kedves Emma, óvja meg — a szakácsnője. Szivélyes üdvözlettel

Camilla.

. . 'NB. Jó gondolat. Apropos, ki tudna a czédrusalma (a zsidó essrog) j ó - befőtt-reczeptjét. E g y p á r kitűnőt ettem, s magam nem tudom eltalálni. ' . . .

Halászné Schőn Irma.

NB." Mintha már étel, ismeretes étel. De : gitsük b o r n y u v a l v a g y v e l ; a vagdalékból ki ne fölösleges a rántás, csak

Szikszaynál is ettem volna ezt. Jó étel, rácz a m a r h a h ú s kemény és s z á r a z h o z z á ; gyensertéssel. Ideális különben vagdalt libamelléfeledjünk egy tojást. A paradicsomba merőben j ó sürüre f ő z z ü k be a paradicsomot.

Habart csehpimasz. ' • Eljöttem én is, hogy szerény reczipémmel beálljak »A Hét« konyha-művészeinek táborába. Nem állok elő nagy dologgal, de amit alább irok, jó eledel s még annak is Ízleni fog, aki az evés művészetében magát tökéletesnek tartja.- íme az én v eledelem: • Első sorban is három tojásnak sárgájába két jó késhegynyi czukorpor és csipet só teendő, amikor már jól összekavartuk, 3 lefölözött, evőkanálnyi liszt és 1 deka • jóféle tejfel öntendő hozzá. Az egészet össze kell keverni, 3 tojás fehérje jól felvert habjával. Az igy nyert tésztaanyagot zsirral jól kikent talkerli-sütőben szép pirosra sütjük és baraczk-izzel bekenve feltálaljuk. A neve az én eledelemnek kissé furcsa: » H a b a r t pimaszka«.. Ugy-e édes Szerkesztő uram furcsa kis czimecske. Hanem esküszöm, amilyen fura, épp oly jó is és fogadom, ha enne belőle, megnyalná utána a száját, mint már mások tették is. ' ' '

(Budapest.) NB. H a t á r o z o t t a n pimasznál.

Beliczayné Erzsi, jobb

és k ö n n y e b b a szokott élesztős cseh-

Megjegyzések a töltött káposztámhoz fűzött NB.-hez. I. Ki van az már próbálva, Asszonyom; ha a már különben is savanyu, káposztához.még savanyu levet .is töltünk (viz és bor helyett) olyan eledelt kapunk, hogy evés közben az uram — megfelelő szájgörbitéssel —

556, csak ennyit mond: a savanyúságát! . . . s leteszi ,-a kanalat. Pezsgővel nem próbáltam; de nem is lehet az. jó, mert azon kivitt, hogy édeskés izt nyer tőle, kissé borsos is lesz. Két szót ismerek és használok fölváltva, ami a geil-nak megfelel: buja és: laktató. Hermán Ottóné. II. Válasz Hermán Ottónénak. N a g y s á g o s a s s z o n y o m n a k , . elismerem, i g a z a . van, de nekem is áz : mert a j ó magam az itthon kovószszal s a v a n y i t o t t káposztát gondoltam, ami sokkal j o b b ízű, mint • a télire eltett. úgynevezett h o r d ó k á p o s z t a — és nem olyan szörnyen s a v a n y u . Mi, amig csak lehet, ezt esszük és — ez egyszer én is belevonom az u r a m a t , neki a káposzta sohasem lehet elég s a v a n y u . A különbség a férfiakban és reczeptekben tehát egyforma.

Borsos

sütemény.

Kedves Emma! Az alábbi reczept kivitelében-eddig mindenkinek Ízlett. Különösen férfiismerőseim bor mellé elfogyasztva, kitűnőnek mondták. Nem kételkedem ugyan abban, kedves Emma, hogy Ön a mi nemünkhöz tartozik, de éppen azért gondolom, hogy szívesen veszi az oly reczeptet, melylyel urának kedveskedhetik. Kóstoltassa meg vele a küldött mutatványszámokat és ne mondjon ellent, ha nekem ítélné oda a Zsolnayt. Végy egy 1 ] 2 kg ezukrot és 4 egész tojást, keverd 1 j2 óráig, egy czitrom levével és összeaprított hajával. Azután tégy belé í1j2 dg fahéjat, 1 késhegynyi szegfűszeget, 12' dg apróra vagdalt mandulát és 12 dg apróra yágott czitronátot, valamint 3 késhegynyi fekete borsot; és lassan-lassan. 1j2 kg lisztet. A deszkára téve sodord ki, formáld ki tetszés' szerint és tedd a sütőbe; ha megsült, vedd ki és vond be czitrom-jéggel.

. (Budapest.)..

• .

Léyrer Olga.

NB. Hála és köszönet, megkóstoltuk, izlett. De h o g y h a annyira Ízlett az uraknak, akkor a készítője nagyon, de n a g y o n csinos kisasszony lehet. * •

Tisztelt Emma Nagysám! Legelőbb is a leveseket akarom védelembe venni. A modern emberek konyhájának hamupipőkéi ezek. És pláne mióta az orvosok még a hygienikuS hatását is tagadják, azóta a leves nagy veszedelemben forog. Eddig milyen szép múltja van. A' legfontosabb • tápszernek tartották anyáink, nagyanyáink. Gyerekkorunkban még fenyítés terhe alatt kellett megenni, betegéskedéseknél különös erejű'levesek voltak hivatva csodakurákat. teljesíteni és a párolgó levestál a jómódú ebéd szimbóluma volt. > Miattam beszélhetnek akármit, én a levest tovább is •becsülöm, tisztelem — és eszem. Egy ebéd levés-bevezétés" nélkül brutális rriegrohanása a gyomornak. Barátnőim hiába kezdik czúkordihnyével az ebédet (legújabb divat) éh maradok a levésnél. Csak egy konczessziót teszek a mai kornak, hogy .tartalmasabbá, változatossá teszem. íme a reczept egy leveshez, melylyel már sok' levesgyülölő ellenszenvét legyőztem. Savanykás

tojás-leves.

Rántottába egy kis ezukrot pörkölünk, azután felereszteni vizzel annyira, mint más hamis levest. Hozzáadunk finom boreczetet, kevés czitromhéjat, egy babérlevelet. Tálalás előtt .be lesz ütve egészben szükségszeririti számú .tojás, óvatosan, hogy fehérje és sárgája együtt maradjon és keményre főzetjük. Pikáns ízü, zamatos leves. Családunkban a hozomány egy fontos alkatrészét képezi az alábbi reczept is. A. szerinte készült sütemény, á nézőkre is hat és. a férjekre is még teljes hatással bír. Számtalan férjen . eredménynyel kipróbálva. Budapest, 1901. Az A t h e n a e u m

Báraczk-kifli.

1 font liszt, 5 tojás-sárga, egy kevés czukor, kis só, 3 kr. ára élésztő, kévés tej és tejföl, összegyúrva kemény jésztának és meleg helyen kelni hagyni. Azután egy félfont vaj belenyujt'va (eingewalkt), összehajtva rögtön jégre állitani. Jégen 1j2 óráig áll, azután 1 Ji órai szünet után még 2-szer nyújtani. Utána baraczk-lekvárral tölteni és kiflit formázni, tojás fehérjének habjával bekenni, mandulát és tört ezukrot ráhinteni, azután sütve. Végre egy ezukor-befőttet, mely hasonlít az analitikus irók áltál kigondolt összetett lelkű hősökhöz. Narancsozott

körte.

Körte hámozva lesz, kissé kövesztve és ezukorvizben kissé kifőzve. Finom tollkéssel a körte fejénél dugaszalaku kis darabka kivágva, a magot kiszedve és a körte finomra aprított ezukornarancscsal kitöltve és megint bedugaszolva, azután, mint minden czukorgyümölcs elkészítve. A leggyakoroitabb evők sem tudják kitalálni, mi az a jó, amit esznek és aminek oly komplikált íze van. Tisztelő hive

Szana Nelly. PS. Nem irok post seriptumot, hogy Nagysám Írjon egy szépet. NB. Mindeh PS.-nél többet ér a j ó bevezetés: a z erős husieves. T ö b b e k közt fűszernek is kitűnő, pl. becsináltakhoz, angol főzelékekhez. A narancsos körte ízletes. Általában, hölgyeim : több befőtt és kompót-récze.ptet kérek ! Nyulsült.

A nyulgerincz páczát ugy készítjük, hogy vereshagymát, karikába vágott sárgarépát, zöldséget, borsot, babérlevelet puhára főzzük, a gerinczet leforrázzuk vele és benn hagyjuk 5 — 6 napig. Akkor kiveszszük szalonnával megspékeljük, kevés tejföllel tepsibe teszszük és ha sülni kezd, folyton tejföllel ön' tözzük. Hidegen is kitűnő-. NB. Ez sokkal j o b b mód a rántásosnál. Ráczos

paprika-saláta.

Jó húsos paprikákat a takaréktűzhelyen drótrostélyra téve és többszörönkint megfordítva addig kell sütni, niig meg nem puhulnak. Akkor a külső vékony héjuktól óvatosan lehántani és a. paprikákat egészben a salátás tálba rakni. Mustárral, keményre főtt tojássárgájával kezelt boreCzet, olaj, czukor, törött bors, szokás és gusztus szerint. NB. Pikáns, de mintha egy kicsit nyálkás volna. Ráczos

liba- v a g y

kacsa-sült.

. Szép kövér libát vágy 'kacsát lábasban félig puhára kell párolni, akkor nagy tepsibe egy sor karikára vágott burgonyát, sót, reszelt vereshagymát, azután egy sor'. felpuhított rizst, kevés tört borsot, resze'lt vereshagymát és erre ismét egy sor •karikára vágott burgonyát rakunk és erre tegyük a félig már puhára párolt libát vagy 1 kacsát; a sütőben aztán puhára és pirosra sütjük, a levével folytonosan öntözve. Süllőt' is lehet igy sütni, de azt tejföllel és vajjal kell öntözni, amig sül.

F. S.'

NB. En ezt p o n t y n a k ismerem.

SZAKÁCSKÖNYV-POSTA. K . E . Szaimár. F . H . - n é Bpest. A. sólet j ó eledel, de sok a j ó b ó l is megárt. Annyi sólet-reczeptet kapunk ! Valamint töltött paprikát is. E r d é l y F é k e t é n é . Szellemesek magunk is t u d u n k lenni, ha m u s z á j . De nekünk valamivel k o m p a k t a b b táplálék kell. • T ö b b e k n e k . Roppantul-meggyűlvén, olvasóink kedvességéből, a matériánk, le kell mondanunk róla, , h o g y minden levelet közzé• tégyünk s minderi 'reczeptre megjegyzést tegyünk.' De s z á m b a j ő valamennyi, egyforma érdeklődéssel és igazsággal. Legfeljebb u g y a n a z o n étel u g y a n o l y a n reczeptje nem. ' irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel. '.

ZE^KESZX; is JyAPjA ALAPÍTTATOTT. Á *>v 1(7. -tf í. v f * 4> « MOLNÁR FERENCZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal j. rviil, Rökk Szilárd-utcza 18. sz

Recommend Documents

ZE^KESZX; is JyAPjA ALAPÍTTATOTT. Á >v 1(7. -tf í. v f 4> « MOLNÁR FERENCZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal j. rviil, Rökk Szilárd-utcza 18. sz