VOLUNTAS
A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM LAPJA 7 XLIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 7 2011. június
Tíz éve érettségizett az első hatosztályos 7. oldal
Kíváló eredmények az OKTV-n
2.
Diáknap
8. oldal
13-17. oldal
oldal
„Ballag már a vén diák...”
„Őszinte tisztelettel és hálával...” emléktáblák avatása
6-7. oldal
Kiruccanás Angliába
21. oldal
Gólöröm
26. oldal
„Ballag már a vén diák...” A ballagás kifejezés a latin „valetans” (búcsúzó) szóból ered, a szokás pedig Selmecbányáról származik, ahol a diákok az 1970-es években a Ballag már a vén diák... kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól, majd ezt kiegészítette az Elmegyek, elmegyek... kezdetű magyar népdal. Szokássá vált az is, hogy a végzősök szerenáddal köszöntik tanáraikat, a ballagás napján pedig az iskola zászlóját követve mennek végig a folyosókon, vállukon egy kis tarisznyával… Az Alma mater falaitól egy újabb végzős évfolyam búcsúzott idén április 30án. Feldíszített termek várták szombat reggel a vén diákokat termeikben, ahol
2
elkezdődött az utolsó osztályfőnöki órájuk. A 45 perc lejárta utáni csengő viszont nem a szünetet jelezte nekik, hanem az utolsó óra végét szeretett iskolájukban. A búcsúzást a tizenegyedikes osztályok kezdték, majd az
iskola területét járták körbe ballagóink. Az elhunyt tanárok és diákok emlékhelyénél egy-egy szál virággal emlékeztek, tisztelegtek elődeink előtt. Ez idő alatt a családtagok és ismerősök próbáltak beépülni a sorfalba, hogy odaadhassák szebbnél-szebb virágcsokraikat, és egy-egy képet készíthessenek a felnőtté váló családtagjaikról. Nálunk sem maradhattak el a szokásos dalok és miután a tornacsarnokban tettek még két kört, már kezdődhetett is a műsor. A Himnuszt most még egyszer, utoljára elénekeltük a ballagókkal. A tizenegyedikesek nevében Rácz Krisztina köszönt el, és következett a zászlóátadás. Szabó
Dorottya kicsit könnyeivel küszködve köszönt el attól az iskolától, ahol négy, emlékekben gazdag évet töltött. Dr. Szebényi Péter (iskolánk volt tanulója) a 12. évfolyamosok szülei nevében szólt, méltatva az elmúlt évek szépségét, fontosságát a fiatalok életében, köszönetet is mondott érte iskolánk pedagógusainak. A ballagást színesebbé varázsolták az alsóbb évesek műsorszámai is, akik zongoraművel, tánccal és énekkel kedveskedtek a végzősöknek. Reőthy Ferenc igazgató úr sok-sok oklevelet adott át, illetve arany tollal díszített emlékérmet a kiemelkedően teljesítő diákoknak és gratulált eredményeikhez. Iskolánk nagyon jó alapokat adott 4-6 éven át ballagó társaimnak is, akik mindös�sze két nappal a ballagást követően már a rendes érettségi keretein belül adhattak minderről számot. Sikeres érettségit kívánok nekik, sok szerencsét valamennyi Táncsicsos diák nevében. Fördős Fanni 11. D (A következő oldalakon a búcsúbeszédeket idézzük – a szerk.)
VOLUNTAS 7 2011. június
Kedves tanárok, ballagók, diáktársak, vendégek, barátok, ismerősök! Amikor szeptemberben beírtam a naptáramba azt a szót április harmincadikához, hogy ballagás, azt hittem, amit mindenki más: biztosan ez a nap lesz életem egyik legfontosabb csomópontja. Furcsa izgalom és várakozás kergetett idáig, ám most, hogy a célegyenesben vagyunk, egyre jobban látom: ez a pillanat a maga összes kellékével – az illatozó csokrokkal, a feldíszített folyosókkal, termekkel és a tökéletes frizurákkal együtt – nem több egy jó alkalomnál. Arra viszont tökéletes alkalom, hogy megpróbáljuk visszaidézni mindazt, ami ennek az iskolának a falai között történt velünk: áttekintsük azt a hosszú, néha fárasztó, nehéz és bonyolult, ám mindenképpen lényeges folyamatot melynek során olajbogyókból és mókusbogarakból végzősökké cseperedtünk. Leendő kilencedikesként – mikor két kört kellett futnom a lépcsőn, mert nem találtam meg a harminchármas termet, és az eskü szövegében majdnem ikszipszilont mondtam a saját nevem helyett – az osztályfőnökünk azzal a mára szállóigévé vált VOLUNTAS 7 2011. június
mondattal fogadott minket: el sem tudjuk képzelni, milyen gyorsan el fog telni ez az idő, úgyhogy igyekezzünk kiélvezni minden pillanatát. Akkor persze nem hittem neki; most mégis úgy érzem, hogy teljesen igaza volt, és remélem, sikerült annyi élményt belesűríteni ebbe a pár évbe, amennyit csak lehetett. Az osztálykirándulásokon, a szerenádokon, a szecskára, a március tizenötödikei műsorra vagy a bolondballagásra való készülés során különleges, hol szomorú, hol vicces, de mindenképpen megismételhetetlen emlékekkel gazdagodtunk – mint mikor elaludtunk a kávéautomata előtt, szamócát ettünk az árokparton, lisztes bohócoknak tituláltak minket, és minden igyekezetünk ellenére elrontottuk a szövegünket – azonban nem szabad elfeledkeznünk a tanórákon szerzett ismeretekről sem – és most nem a versenyeredményekre gondolok. Természetesen büszkék vagyunk a tehetséges diáktársainkra, de a versenyistálló szó hallatán mindig kiráz a hideg. Hiszen azt is itt tanultam meg, hogy, bár igyekez-
nünk kell kihozni magunkból a legjobbat, mégsem szabad mindent véresen komolyan venni: a megmérettetések csupán lehetőségek, amikor megismerhetjük a hiányosságainkat és felmérhetjük, vajon mennyit tudunk a többiekhez és – legfőképpen – magunkhoz képest. Úgy érzem, végül mindannyian jóval többek lettünk holmi élő adattárnál: mert nem az a fontos, hogy tudjuk-e, mennyi az USA éves fakitermelése, mikor jött létre a cseh-morva protektorátus, mennyi a réz standard elektródpotenciálja, hogyan írjuk fel egy egyenes egyenletét, vagy hogy mikor született Radnóti Miklós – erre ott vannak az úgynevezett legális puskák, például az atlasz és a függvénytábla. Az számít igazán, hogy később megtaláljuk a helyünket a világban – vagy ahogy egy bioszos mondaná: alkalmazkodni tudjunk a megváltozott környezeti feltételekhez. Ehhez pedig az olyan, eleinte ijesztő és látszólag apró-cseprő tiltások mellett, mint: ne együnk a foteleknél és ne üljünk a karfára, ne menjünk be a tornaterembe utcai cipővel,
és - a DNS manifesztáció és a hormonok tombolása ellenére - ne az aula közepén csókolózzunk, azok a kissé kézzelfoghatatlan, de annál maradandóbb dolgok is hozzájárultak, amiket az órákon tanultunk, mégsem tartoztak szorosan a törzsanyaghoz. Megértettem, hogy csak akkor lehet valamiről önálló véleményem, ha az adott problémát már minden lehetséges szempontból megvizsgáltam. Talán azt is értem, mit jelent az alázat: olyasmi, mint amikor a széket három centire behúzva négy órát ülök egy feladatsor fölött, és csak akkor lapozok hátra a megoldókulcshoz, ha már mindent kisajtoltam magamból. Tudom, hogy nem csak a nyelvvizsga-bizonyítvány számít, hanem, hogy használható nyelvtudás birtokában legyek, hiszen ezáltal megismerhetek más embereket, kultúrákat, és akár nemzetközi karriert is építhetek. Megtanultam betartani a fizetési határidőket is; ráadásul világossá vált, hogy az irodalom egyáltalán nem patetikus: igaz, hogy választ keres az élet nagy kérdéseire – mint Madách Az ember tragédiájában – viszont 3
kifejezi az érzéseinket is – például Szabó Lőrinc a Semmiért egészen című versében -, vagy - a posztmodernekre jellemző módon - egyszerűen csak a zenével, a képzőművészettel és némi humorral karöltve próbálja elviselhetőbbé tenni a szürke hétköznapokat. A mindennapok megédesítésében mindemellett óriási szerepet játszott az iskola rendkívül sokszí-
nű, néha bohókás, de ha kell, módfelett összetartó és megértő közössége. Az összekovácsolódásban rengeteget segítettek az olyan, tanítás utáni elfoglaltságok, mint az énekkar, a színjátszó, a japán és a tömegsport: a hangulat és a társaság biztosan hiányozni fog. Emlékszem, anya egyszer azt mondta, hogy a legszorosabb barátságok a középiskolában kötődnek.
Neki se hittem, viszont belátom, igaza lett. Bízzunk benne, hogy a kialakult kis baráti körök az érettségik után is megmaradnak. Hiszen - mint azt a blúzunk színe is jelképezi - éretlen kis almák vagyunk még, és bármennyire is úgy tűnik, hogy a mai nappal végleg befejezzük táncsicsos ténykedésüket, mégsem lehetünk nyugodtak: ambivalens érzésekkel tele közeledünk
a még hátralévő, ám legfontosabb feladatunk felé: az érettségihez. A keresztanyukám azzal próbál nyugtatni, hogy most vagyunk a legokosabbak: innentől már csak egy szűk körben bővítjük majd az ismereteinket, a többit lassan elfelejtjük. Nem nagyon hiszek neki, de azért valahol remélem, hogy igaza lesz. Szabó Dorottya 12. B
Kedves végzős diákok, tisztelt szülők, igazgató úr és tanári kar! Már kilencedikes korunkban, a szecskabáli eskütételben kikötötték, hogy ebben az iskolában nekünk egy feladatunk van: szolgálni a végzősöket minden erőnkkel. Nos, ebben az évben ti lehettetek a szerencsések, ám az örömbe egyben szomorúság is vegyült. Ugyanis eljött az utolsó évetek, amelyet ennek a csodás épületnek a falai között tölthettek. A biztonságot, amelyet 4
ez a hely nyújtott, a közösséget, amelyek összekovácsolódtak és a tanárokat, akiket az évek alatt talán sikerült kiismerni, most felváltja az újdonság bizonytalan és ismeretlen világa. Nem tudjuk, ki hová kerül, mihez kezd az életben. Most jön az igazi próbatétel! Viszlát, zöld fotelok, ahova kényelmesen lehuppanhattok, viszlát, takarító néni, aki rátok szól, mikor a büfés szendvicset éppen ezen
a kellemes helyen akarjátok elfogyasztani. Viszlát, hatalmas tornaterem, ami mindig jó szolgálatot tesz, kivéve, ha körbe kell futni. Itt marad a tanári folyosó is, ahol mindig van pár kósza diák, hogy lobbizzon egy-egy dolgozatírás ellen. Biztosan hiányozni fognak a lépcsők, aminek a fokai rengeteg imát végighallgattak egy liftért. Többet nem szereztek púpokat a fejetekre, mikor elfelejtitek, hogy
a klub felé vezető lépcsőn bizony le kell hajolni, ha le akartok jutni. Nem halljátok többet az énekteremből kiszűrődő népdalokat, vagy érzitek a kísérletek szagos bizonyítékait a 20-as terem folyosóján. Már nem lesz osztálytermetek, ahol először ültetek le egy lány vagy fiú mellé. Azóta lehet, hogy legjobb barátok vagytok, nem kizárt, hogy szóba sem álltok egymással. Nem baj, mert azt hiszem, itt VOLUNTAS 7 2011. június
mindenki megtalálta a helyét. Alakultak szoros barátságok, szerelmek, adódtak konfliktusok is. Ám úgy látom, az utolsó évben, főleg az utóbbi pár hónapban mindenki megérezte, hogy értelmetlen a vita, hiszen ilyen formában utoljára vagytok egy csapat. Az ös�szetartás egyre erősödött. A soknak tűnő négy, öt illetve hat év szoros összezártság alatt pedig talán észre sem vettétek, mennyit is változtak egyes emberek. Éretlen tinédzserekből fiatal felnőttek lettetek, érettek arra, hogy döntéseket hozzatok, megalapozzátok a jövőtöket. Most következik csak a java, az áhított szabadság, független élet. Ugyanakkor több felelősséget kell vállalatok mindenért, amit tesztek. Már az egyetemi felvételi is ennek egy állomása volt, ahol valószínűleg arról töltöttetek ki bonyolult nyomtatványokat, hogy mivel foglalkoztok majd az életetek hátralevő részében. Mind próbáljuk kergetni az álmainkat, és nagyon szerencsésnek tartom azt, akinek ezek a papírok segítenek elérni azokat. Nem hinném, hogy bárkinek is fel kéne adni leghőbb vágyait, csak azért, hogy egy zsíros állás reményében szenvedve vehesse át évek múlva a diplomáját. Ám lehet, hogy lesznek olyanok, akik később jönnek rá, mire is vágynak igazából.
VOLUNTAS 7 2011. június
Sosem késő változtatni. A most felelősen meghozott döntéssel mindenki tett egy lépést az önálló élet felé. Egy olyan életbe, ahol a szülők többet tűnnek fel a webkamerán, mint élőben. Kedves szülők! Önök most talán jobban izgulnak, mint saját gyerekeik. Önök tudják, mennyi minden múlik a következő pár héten. De tulajdonképpen végig izgulták a hosszú éveket is, hiszen mindig volt valami aggódnivaló. Az én anyukám is mesélhetne erről, nem csak a 12.-es év nehéz. Talán most felértékelődik az Ön szerepük, mert úgy hiszem, egy egyetemistának nincs is nagyobb öröm, mint a saját ágyában feküdni ölében egy anyaféle húslevessel. És lesz még aggódni való bőven a következő években is, ne használják el az összes tartalékukat most! Végzős társaim! Van az iskolának egy kisebb közössége, akikkel szintén napi kapcsolatban álltatok, ők a tanáraitok. Be kell valljuk, senkinek sem volt felhőtlen a kapcsolata velük, nyilván nektek sem. Az osztályfőnökeitek biztosan átéltek jót és rosszat is, gondoljunk csak a ballagási ruha kiválasztására a lányok esetében. Kész téboly, nagy türelem kell a viták rendezéséhez. De mindannyiunknak meg kell köszönnünk, hogy kitartottak mellettünk, mellettetek.
Néha nagyon szigorúnak tűnnek, de azt is tudni lehet, mikor és hogyan van esély velük egyezkedni. Bármen�nyire nem akarjuk bevallani, az együtt töltött évek alatt sokat alakítanak életünkön, segítenek nekünk. Végül eleget teszek eredeti kötelességemnek: most búcsúzom tőletek. Ti voltatok a legnagyobbak, egy olyan évfolyam, ahol értékes emberekre tudtunk felnézni. Sikeresek voltatok abban, amit csináltatok, legyen az művészet, sport, tanulás. Nem néztetek le minket,
kisebbeket, ezt igazolja a sok barátság, amely kialakult végzős és nem végzős közt. Személyes példám az énekkarhoz kötődik, ahol a legjobb barátaim többségét szereztem, nyitottságot tanultam. Köszönöm nekik. Biztosan a többi közösségben is hasonlóan alakultak a dolgok. Épp ezért remélem, hogy ez a búcsú nem örökre szól, sőt, talán tőletek megtudhatjuk azt is, hogy vajon tényleg olyan-e a Nagybetűs Élet, amilyennek mi elképzeltük. Rácz Krisztina 11. B
5
Nem sokan tudják, de április 16-án tartotta az 1961-ben végzett IV.D osztály az 50 éves érettségi találkozóját. Most jogos a kérdés, hogy is kerül ez a Voluntasba, hiszen ez az ő személyes ügyük, ahogy majd a miénk is a sajátunk lesz. De valamivel több volt ez, mint egy egyszerű fél évszázados találkozó. Lelkiekben emelkedettebb, több, és ami a legfontosabb tiszteletteljes. Ezek az idős emberek hihetetlen mély alázattal emlékeztek meg egykori tanárukról, Dr. Miklós Endréről. Egyik diáktársammal magunk is részt vehettünk ezen az ünnepségen. A műsort Bíró Bálint, rég elballagott diák szervezte. Az emléktáblát a földszinti folyósón helyezték el, valamint a 10-es termet elnevezték Dr. Miklós Endre-teremnek. Először Somlyai László előadásában hallhattunk egy részletet Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba című verséből, majd Dr. Simon Kornél emlékező szavai járták át lelkünket. Úgy gondolom, hogy megtiszteltetés volt hallani a siófoki kórház belgyógyászati osztályvezető főorvosának a gondolatait, melyek cseppet sem voltak elcsépeltek, inkább szívből jövők. Bárcsak leírhatnám az egészet! De sajnos nem tehetem, hisz a cikk se végtelen hosszú. Inkább kiemelnék pár bölcsességet, így nem kell a szemnek bogarásznia, és könnyebb átlátni, megérteni a lényeget. „A középiskolai négy év meghatározó korszak. Ekkor kaptuk meg a kötelező tudás jó részét, ekkor alakult át döntően későbbi személyiségünk. Ez az a pont, ahol emlékeznünk kell tanárainkra. És ezt nem illendőségből, kötelességből tesszük, hanem őszinte tisztelettel, hálával. Mert nekünk igazi tanáraink voltak. Igazi tanáraink, akiktől nem csak ismereteket kaptunk, hanem, akik jellemünkkel is törődtek. Nemcsak tudást, hanem morált is tanultunk tőlük. Igazi tanárok, pedagógusok voltak. Emlékezzetek osztályfőnökünkre, Miklós Endre tanár úrra, az osztályfőnöki órákra, a szigorú 6
Merj gondolkodni!
és mindig igazságos ítéletekre, arra a nevelő szeretetre, ami a segítségre szorulókra irányította a figyelmünket.” Későbbiekben kitért a mai globalizálódó világ értelmetlenségére és arra, hogy mekkora szükség van a bölcsességre ebben a korban. „Az emberi lélek intelligenciája tiltakozik. Egyre jobban tiltakozik. És ebben a tiltakozásban a magyar lélek, a magyar lélekösztön élen jár.” Az egyetemes emberi értékekről szólt ekkor a doktor úr. A Bibliából is idézett, méghozzá a következő részt: „Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen ostobává, hogy bölcs lehessen, mert a világ böl-
csessége ostobaság a világ előtt.” És az a félelmetes, hogy mindez mennyire igaz. Az ember sorsát, vívódását, kötelességét és boldogságútját Rabindranath Tagore így fogalmazta meg: „Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm. Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség. Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.” Simon Kornél még azt is hozzátette, hogy az emberi lét ezen fokú értelmezéséhez hatalmas hitre van szükségünk. Példa erre, mikor Mórus Tamást a bitófára küldték, és megkérdezték tőle, hogy mire ment az igazságával, ő csak ezt felelte: ’Az igazság akkor is igazság, ha egyetlen
ember képviseli, sőt akkor is az, ha egyetlen egy sem.’ „A szellemi értékektől elválaszthatatlan a hit. És ahogy a hit megölheti az egészséges testet (psychogen halál) ugyanúgy a hit meggyógyíthatja a beteg testet. És ez nem a tudomány tagadása. A tudomány létezik, de a hit csodákra képes a ma ismert tudományokon túl. Mert amiről ma még nem tudunk, attól az még létezhet. A tudomány az ember már meglévő hatalma, de a hit által néha ajándékba kaphatja az ember az emberfeletti tudást.” Zárógondolatként pedig az iskola nevelő szerepéről szólt, miszerint a mindenkiben meglévő jót ez adhatja nekünk. Ezek után jogosan mondhatom, hogy emelkedett hangulatban folytatódott a műsor. Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám című versét szavalták ifj. Dr. Miklós Endre és Dr. Miklós Csaba. Novográdecz Kata 9. A osztályos tanulót és engem ért az a megtisztelés, hogy felkértek egy fuvola duó eljátszására. Kata ezen a hétvégén Budapestre utazott a Nemzetközi Kenguru Matematikai verseny országos díjkiosztójára, így nem tudott részt venni a megemlékezésen. Egyik osztálytársa helyettesítette; Mohay Mária. Bár kevés idő állt rendelkezésünk, sikerült összepróbálni a darabot, és Gluck-tól a Boldog lelket táncát adtuk elő. Reményeim szerint a hangulathoz illő stílusban, és kellő alázattal. A játékunk után Dr. Berkes József, Dr. Kajtár Pál és Dr. Polony István koszorút helyeztek el az emléktáblán. Az öregdiákoknak lenne mondanivalójuk a mi korosztályunknak is, és kérték, hogy ezt tolmácsoljuk nektek. Amennyire emlékezőtehetségem engedi, meg is teszem. Tanárainkat tiszteljük, ne elégedetlenedjünk a szigor miatt, amit gyakorolnak, ezzel csak a mi jövőnket alapozzák meg. És gondoljuk át, mit teszünk, hisz 10-20 év múlva mi leszünk az értelmiség, felelősek leszünk magunk és mások sorsáért. Hát legyen hitünk, kellő bölcsességünk, türelmünk és alázatunk az élethez. Sziber Alexandra 11. A VOLUNTAS 7 2011. június
Emlékműavatás dr. Papp Árpád tiszteletére 2011. március 18-án idegenekkel telt meg az iskola. Voltak köztük fiatalabbak, idősebbek, komolyabbak, tapasztalatlanok, de mindannyian egy ember miatt jelentek meg nagy múltú iskolánkban. Ezen a napon avatták fel dr. Papp Árpád emlékművét a Táncsics Pantheonban. Augusztus tizedikén hunyt el a méltán híres irodalomtörténész, költő, műfordító, szerkesztő, iskolánk volt tanára és könyvtárosa. Sokan ismerték el munkáját, különböző kitüntetéseket is kapott; köztük a Parnasszosz Irodalmi és Művészeti Társaság aranydiplomáját Athénban, illetve a Pro Urbe Kaposvár díjat. Mindemellett megyei jogú városunk díszpolgára is lett. Rengeteget tett a Táncsicsért, ezért ez a nap nem csupán egy emlékmű felavatása volt, hanem egyben a könyvtárunk névadó ünnepsége is. Mindenki egyetértett abban, hogy nála méltóbb személyről nem is lehetne elnevezni ezt a helyet. Fájdalmas volt az avatási ceremónia. Sokak szemében könnyek gyűltek, s még az
ég is „sírt”, de a csepergő eső ellenére senki nem vonult be az épületbe, az emberek csendben emlékeztek. Legelőször dr. Szijártó István szavait hallhatták, majd Lukács Hedvig gyönyörű Vivaldi-játékával kápráztatta el az összegyűlteket. Ezt követte prof. dr. Stefler József beszéde, majd
az emlékműről lehullott a lepel. Ahogy olvashatjuk rajta, egy 1962-ben végzett osztály állíttatta szeretett latin tanáruk emlékére. Várhegyi György szobrászművész keze által készült dombormű látható a táblán, melyet többen megkoszorúztak. Az osztályt dr. Müller Ferenc és dr. Stefler József képviselte,
míg iskolánk nevében az igazgató úr és Izményi Éva helyezte el koszorúját. Végül Papp Árpád Duna-Don sirató című művéből olvasott fel egy részletet Hunyadkürti György, színművész. Rendíthetetlenül szavalt, s mindenki átérezte mondanivalójának tartalmát. Az ünnepséget követően a vendégek még iskolánkban maradtak, sokan szomorúsággal, de mégis szeretettel idézték fel e nagy emberrel közös emlékképeiket a múltból. Most már könyvtárunk dr. Papp Árpád nevét viseli. A bejárat fölött bárki megtekintheti a névadó életrajzát, illetve egy domborművet, melyet Dabóczi József készített, és így leróhatjuk tiszteletünket iskolánk volt tanára előtt. Ambrusics Anna 10. C
10 éve érettségizett az első hatosztályos! Április 30-án találkoztak azok a tanulók, akik 1995 őszén hetedikesként érdekes színt hoztak az iskola életébe. A „törpék”hez hozzá kellett edződnie tanárnak, diáknak, de nekik sem volt könnyű megfelelni a Táncsics követelményeinek. A 6 év alatt kiskamaszból felnőttekké váltak. A sok együtt szerzett élmény erős közösséget kovácsolt (pl. a diákigazVOLUNTAS 7 2011. június
gató választás, a kirándulások) és ez határozta meg a találkozó vidám, örömteli légkörét. Jó hangulatban töltötte a megjelent 26 diák és 10 tanár a délutánt, meghallgatva a beszámolókat és felelevenítve az emlékeket. Osztályfőnökként büszke vagyok tanítványainkra, mert az igazi értékeket keresik és állják a sarat ebben a körülöttünk lévő változó világban! Terlaky Edit 7
Kiváló eredmények az OKTV-n 2011-ben is meghozta gyümölcsét a kemény munka: az OKTV-n az iskola több tanítványa is kiemelkedő eredményt ért el, leginkább a természettudományokban és idegen nyelvekben jeleskedtek.
Fésüs Viktória, aki ugyan csak 11. osztályos, idén emelt szintű biológia OKTV-n vett részt, ahol 9. lett. Német nyelvből pedig a 12. helyet szerezte meg.
Nor Soho Roy, 12. A osztályos tanuló az emelt szintű kémia OKTV-n érte el az előkelő 7. helyet.
Kovács Soma, szintén 12. A osztályos tanuló a biológia OKTV országos 1. helyét hozta el. A kémia OKTV-n pedig a 11. helyen végzett.
Bizvurm Rebeka 12. A-s tanuló spanyol nyelvből a 6. helyet tudhatja magáénak. Elmondása szerint a felkészülés nem csak kemény tanulás, hanem gyakran szórakozás és kikapcsolódás is volt. „Sokat készültem a versenyre, de ez nem csak ke-
Kovács Soma átveszi az oklevelet Dr. Hoffmann Rózsától, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkárától
8
mény tanulásból állt, hanem élvezetes is volt – mondta Rebeka. Filmeket, focimeccseket néztem, újságcikkeket olvastam spanyolul, beszélgettem a Compass spanyol önkénteseivel, valamint nagyon jó barátságot kötöttem az iskola spanyol anyanyelvű cserediákjaival, Karinával és Andressel, akikkel sok időt töltöttem együtt. Természetesen e mellet rengeteg nyelvtani tesztet is megoldottam, meg nagyon sokat készültünk célzottan a versenyre Oláh Erzsébet tanárnővel, de csak kevésszer éreztem úgy, hogy nagyon megerőltető lenne. Mivel maximalista vagyok, és szerettem volna az első háromba bekerülni, ezért először csalódott voltam, de aztán idővel
megbarátkoztam a 6. helyezéssel, hiszen az első 10 helyezett között gyakorlatilag már nincs különbség, gyakran 1 vagy fél pontok döntenek. Illetve rájöttem, hogy az ismeretségek és a barátságok, amelyeket a spanyolnak (is) köszönhetek sokkal fontosabbak, mint egy szám, hogy első, 6. vagy 28.. Nehezen döntöttem el mi szeretnék lenni, mivel sok minden érdekel. Végül úgy döntöttem, hogy a Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakára adom be jelentkezésemet, mert úgy gondolom, ha felvesznek, itt kamatoztatni tudom a nyelvtudásomat, illetve versenyképes szakmát tanulhatok. Aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.” A továbbiakban is hasonló sikereket kívánunk a versenyeken, illetve a végzősöknek a továbbtanulásban. Tancsik Kitti 11. B
Sokoldalúság magas szinten Egy gyönyörű, napsütéses délután épp interjú-alanyokra vadásztam, amikor összefutottam a 11. A egyik diákjával, Fésüs Viktóriával, akiről az a hír járja, hogy nem hogy bejutott, hanem tarolt is a különféle tanulmányi versenyeken. Többek között erről is kérdeztem, miután helyet foglaltunk az iskolaudvar egyik padján. N: Akár az év diákjának is kinevezhetnénk, annyi tanulmányi versenyen vettél részt, ráadásul nem is eredménytelenül. Pontosan mik ezek a sikerek, amikről annyit lehet hallani mostanában? V: Kezdjük a biológia OKTV-vel, ez a legjobb eredményem. A döntőben 9. helyezést értem el, emelt szintű kategóriában. Aztán az Árokszállásy biológiaversenyen a döntőben harmadik lettem, míg egy regionális megmérettetésen, a Fodor József versenyen másodikként végeztem. A német OKTV-n a döntőben a 12. helyet tudtam megszerezni, míg a Kenguru szintén német nyelvi versenyen a 9. helyezést zsebelhettem be. Ezek mellett a kémia OKTV 2. fordulóba is sikerült bejutnom. N: Ej ha! Ez nem kis felkészülést és pluszmunkát jelentett nem csak neked, hanem a tanáraidnak is. Kik voltak a szellemi vezetőid a folyamatos és végeláthatatlan tanulás során? VOLUNTAS 7 2011. június
V: A biológia és a kémia természetesen Miklósné tanárnő kezében összpontosult, míg a németben Gyengéné tanárnő segített sokat. N: Ilyen tanulmányi hátérrel mik a továbbtanulási terveid? Gondolom, nem szándékozol töri tanár lenni… V: Hát nem tartozik az elsődleges céljaim közé. Mindenképpen valami érdekes dologgal szeretnék foglalkozni, nem csak a kereset a döntő szempont. Kutatóorvos, orvos, remélhetőleg Pesten. N: SOTE? V: Aha. N: Ennyi tanulás mellett mire van időd? Vagy nem tanulsz olyan sokat? V: Nem. Bioszból csak a 2. fordulóra kellett felkészülni a 11. és 12. évfolyamos anyagból, a harmadik forduló csak ilyen gyakorlati volt, tehát arra már nem kellett tanulni. A némettel is hasonlóképp voltam: csak gyakorlat, és az eddigiek ismétlése. Mostanában kifejezetten keveset tanulok, főleg hogy a versenyeknek vége. Kicsit leeresztettem. N: De gondolom volt, amikor naponta több órát tanultál, pl. a felkészülési időszakban. Maradt szabadidőd, amit a barátokkal vagy a családoddal tölthettél el? V: Persze, volt hogy 2 órát tanultam délutánonként, de amúgy nem volt olyan sok. Általában egész délután szabad vagyok, csak este szoktam tanulni. Hévégén általában rengeteg program van, nem is nagyon vagyok otthon.
N: Most kicsit távolabb az iskolától: milyen terveid vannak nyárra? V: Már szinte biztos, hogy megyek Svájcba, hegyet mászni az Alpokba, mivel ott élnek rokonaim, akiket mindig szívesen látogatok meg. Már nagyon várom, biztosan nagyon szép lesz. Ezen kívül még tervben van egy balatoni kiruccanás is a barátaimmal, remélem össze is fog jönni. Dolgozni is kéne valamit… N: Mit dolgoznál, ha dolgoznál? V: Például a focifesztivál, amit nagyon jónak tartok, mert lehetőséget ad arra, hogy más országok fiataljaival barátkozzunk, ismerkedjünk. Emellett fogok még dolgozni otthon is. Van egy kertészetünk, és ott segítek majd árulni. N: Mondj valami jó pillanatot, ami megmaradt az idei tanévből! (Azon kívül hogy velem készítesz interjút.) V: Hmm… Talán a díszítés. Először kellemetlen munkának tűnt, de együtt volt az osztály, és nagyon jót szórakoztunk, emellett felemelő érzés volt az iskola termeit széppé varázsolni. N: Jó látni, hogy ilyen közösségszerető ember vagy. Ha majd valamiért meg kell műteni, remélem egy ilyen megbízható és lelkes ember fog megoperálni, mint te. Köszönöm az őszinte válaszokat, kellemes és vidám nyarat kívánok, és sok kitartást a következő tanévhez, bár már idén magasra tetted a lécet, gondolom jövőre überelni szeretnéd eddigi kiváló eredményeidet. Balogh Noémi 11.A
Bingler Arnold első díjas
Budapesten az MTA Matematikai Kutató Intézete adott otthont a Bolyai János Matematikai Társulat által szervezett Arany Dániel Országos Matematikai Tanulóverseny eredményhirdetésének. A tizedik évfolyamban a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulója Bingler Arnold első díjat nyert (tanárai Kubatov Antal és Szigeti Tamás). A kilencedik évfolyamosok versenyében is szép eredmény született: Győrfi-Bátori András dicséretben részesült (tanárai Tóthné Berzsán Gabriella és Kubatov Antal). A közelmúltban volt két országos matematikai tesztverseny eredményhirdetése is. A Gordiusz versenyen Morapitiye Sunil a 12. évfolyamosok versenyében országos harmadik, Weimann Richárd a 11.-esek között hatodik lett. A Kenguru Nemzetközi Matematikai Versenyen Morapitiye Sunil harmadik, Végh Dávid a 10. évfolyamon 12., míg a kilencedikesek versenyében Novográdecz Katalin 12., Győrfi-Bátori András pedig 14. helyezett lett. VOLUNTAS 7 2011. június
Győrfi-Bátori András (balról) és Bingler Arnold
Felkészítő tanáraik: Drankovics József, Kubatov Antal, Szabó József, Szigeti Tamás, Terlaky Edit és Tóthné Berzsán Gabriella. 9
Földrajzverseny A Táncsics Mihály Gimnázium tanulói már évek óta részt vesznek a Lóczy Lajosról elnevezett versenyen, s mindig kiváló eredményt érnek el. Ez természetesen idén sem volt másképp. Herzsenyák tanár úr heti rendszerességgel tartott nekik felkészítő órákat, s átadta nekik azt a tudást, amely szükséges volt a neves versenyhez. Az iskolai forduló márciusban volt, ahonnan négy tanuló jutott tovább az országos döntőbe. A kilencedikesek közül Kővágó Ákos (9.B) és Eigner Péter (9.C), míg a tizedik évfolyamról Kovács Vilmos Dániel (10.C) és Lővi Vilmos (10.B) képviselte az iskolát a Munkácsy Gimnáziumban megrendezésre kerülő országos fordulóban. A megmérettetés első napján szóban bizonyítottak; ez két részből állt. Az első zsűrinél a tizedikesek általános társadalomföldrajz, míg a kilencedikesek általános természetföldrajz témából húztak. A nap második felében pedig a regionális földrajz volt terítéken, itt egy ország-országcsoport részletes bemutatására vállalkoztak. A második nap tartogatta az igazi meglepetéseket, hiszen a Tókaji parkerdőben
gyakorlatban is számot adtak a versenyzők a tudásukról. Egy térkép segítségével kerestek bójákat, illetve az adott állomásokon is kaptak gondolkodtató feladatokat. Ilyen volt például a műholdképek azonosítása, és egy a múltban megbuktatott diktátor hozzárendelése adott országhoz. Továbbá követelmény volt, hogy adott időn belül érjenek célba a versenyzők. A sáros terep ellenére mindannyian szépen teljesítettek. Még aznap délután sor került az eredményhirdetésre. Büszkék lehetünk versenyzőinkre. Kővágó Ákos a 11., míg Eigner Péter a 23. helyen végzett az országos mezőnyben, az eggyel magasabb kategóriában pedig Lővi Vilmos negyedikként és Kovács Vilmos Dániel tizenötödikként zárta a próbát. Elmondásuk szerint nagyon nehéz és fárasztó volt ez a két nap, de megérte, hiszen jó volt a társaság, és bővíthették ismereteiket. Hálásak a tanár úrnak a felkészítésért, s remélik, hogy jövőre is hasonlóképpen kiemelkedő helyen végez az iskola. Gratulálok nekik, és további sikereket kívánok! Ambrusics Anna 10.C
Lővi Vilmos, Kovács Vilmos Dániel, Kővágó Ákos, Eigner Péter
10
A Táncsicsos diákok rajzpályázati eredményei (2010/2011-es tanév) „Munkácsy-miniatűr pályázat” Középiskolás megyei rajzpályázat Szántó Zoltán 12.F – Nívódíj Koch Nóra 10.A – Nívódíj Koltai Kinga 11.B – Oklevél Orsós Zoltán 12.F – Oklevél Pálfi Éva 13.F – Oklevél „Víz a városokért, városok a vízért” Országos rajzpályázat (Kiíró: Magyar Hidrológiai Társaság) Novográdecz Katalin 9.A – Különdíj Böndicz Boglárka 9.D – Különdíj „Az Én Olaszországom” Országos Rajzpályázat (Kiíró: Olasz Kultúrintézet, Budapest) Póré Luca 9.E – Különdíj Rippl-Rónai fantáziák Középiskolai városi rajzpályázat (Kiíró: Corso Kaposvár Bevásárlóközpont, Part Alkotóművészeti Egyesület, Együd Árpád Kulturális Központ) Díj: Hartman Júlia 9.C Díj: Nevezi Csenge 9.A Együd Árpád Kulturális Központ Különdíj: Bálind Krisztina 12.B Együd Árpád Kulturális Központ Különdíj: Sári Anna 9.A Corso Kaposvár Bevásárlóközpont Különdíj: Nagy Sára 11.B Part Különdíj: Farkas Szilvia 11.C Táncsics MiháLy Gimn. Part Különdíj: Spánicz Dorina 12.D Táncsics Mihály Gimn.
Koltai Kinga a Munkácsy Gimnázium miniatűr pályázatán oklevelet kapott
VOLUNTAS 7 2011. június
Munka a rajzszakkörben
VOLUNTAS 7 2011. június
11
Január 26-án a Kémia Nemzetközi Éve - 2011. megnyitójaként kísérletezős napot tartottunk iskolánkban. Egymás utáni három szünetben a legkülönfélébb kísérletekkel várták az érdeklődőket a 11. évfolyam kémiafakultációs diákjai a folyosókon és az aulában. A nemzetközi esemény alkalmából a központi szerepet minden helyszínen a víz játszotta, ám mivel ez a kikötés szerencsére elég tág, az egyszerű összeöntögetős kísérletektől kezdve a kisebb robbanással járó reakciókig mindenféle érdekesség bemutatásra került. Nagy volt a lelkesedés mind a nézők, mind a kémikusok részéről, hisz a plakátok már napokkal azelőtt hirdették a nagy eseményt. A kísérletezők egy héten keresztül minden napjukat előkészületekkel töltötték, miközben az általuk kiszemelt veszélyesebb kísérletek bemutatásáért könyörögtek Miklósné tanárnőnek. Tanári felügyelettel végül is
Kísérletezős nap
örömére még meglepetést is tartogatott számukra. Bene Bence és Rávai Attila a sósavszökőkutat, Komjáti Tibor az egyik jól ismert kedvencet, a „kis tűzhányó”-t, Kovács Nándor az ammónium-nitrát és cinkpor reakcióját, Horváth Timót, Baintner Dániel és Szpiszár Tamás az „elefánt fogkrémje” című kísérletet és Juhász Vivien, illetve Nagy Katinka pedig a „magnéziumszalag égése vízgőzben”-t mutatták be, emellett az alumínium és jód reakcióját is megtekinthették az érdeklődők. TIT Fodor József Középiskolai Biológiaverseny Utóbbi kísérletet azonmegyei forduló – 1. hely Bor Petra 12.A Dr. Miklós Endréné ban - tekintettel a keletmegyei forduló – 2. hely Fésüs Viktória 11. A Dr. Miklós Endréné kező gázokra - az iskola megyei forduló – 4. hely Szép Franciska 12.A Dr. Miklós Endréné előtt, az udvaron nézDr. Miklós Endréné megyei forduló – 5. hely Batta Dóra 12. D hették meg a kíváncsibHunka Gáborné bak. Mindegyik kísérlet Dr. Miklós Endréné Kótai Angelika 12.A nagy tapsot kapott, ám megyei forduló – 6. hely Dr. Miklós Endréné Szabó Dorottya 12.B Hunka Gáborné a tűzzel és füstfelhőmegyei forduló – 7. hely Bizvurm Rebeka 12.A Dr. Miklós Endréné vel járó heves reakciók Dr. Miklós Endréné egyértelműen a közönmegyei forduló – 8. hely Bogdán Noémi 12.G Kertészné Bagi Beatrix ség kedvencei voltak. Ács Nikoletta 11.A megyei forduló – 9. hely Dr. Miklós Endréné A földszinti folyosón Bodó Kornélia 12.A Tóth Vivien és Emődi Hayden Zsófia 12.C megyei forduló – 10. hely Dr. Miklós Endréné Novográdecz Gergely 12.A Loretta a „fuldokló kamegyei forduló11. hely Tandari Roberta 12.A Dr. Miklós Endréné csá”-t és az „éghetetlen megyei forduló – 13. hely Szirják Márk 12.A Dr. Miklós Endréné zsebkendő”-t, Ágoston Kriszti és Somogyvári Árokszállásy Zoltán biológia-környezetvédelmi verseny országos döntő Kitti az ammónia-szöII. kategória – 3. hely Koch Nóra 10. A Kertészné Bagi Beatrix kőkutat mutatták be, II. kategória – 5. hely Bajzik Bence 10.A Kertészné Bagi Beatrix emellett itt is látható II. kategória – 17. hely Gyulai Réka 10.A Kertészné Bagi Beatrix volt több – az aulában II. kategória – 21. hely Balogh Nárcisz10. A Kertészné Bagi Beatrix már felsorolt - kísérlet II. kategória – 22. hely Nevezi Csenge 9. A Kertész Róbert is. Az első emeleti foIII. kategória – 3. hely Fésüs Viktória 11. A Dr. Miklós Endréné lyosón Bene Zsófia és III. kategória – 5. hely Bor Petra 12.A Dr. Miklós Endréné Ács Niki a vegyész viIII. kategória – 21-22. hely Bodó Kornélia 12. A Dr. Miklós Endréné rágoskertjében vezették Dr. Miklós Endréné III. kategória – 23-25. hely Batta Dóra 12.D körbe a nézőket, emelHunka Gáborné a legtöbb kísérlet megvalósulhatott, gondolok itt az alumínium és jód, vagy éppen a nátrium és víz reakciójára. De miket is láthattunk pontosan, és kiknek a közreműködésével? Az aulában Teglovics Lúcia és Makai Botond a „Süvöltő lángcsóva a palackban” című kísérletet és a vízbe dobott nátriumdarabka heves oldódását többször is bemutatták. Főleg utóbbi a nézők nagy
Versenyeredmények biológiából
12
Az ENSZ egy 2008. december 30-i határozatában rögzítette, hogy a 2011-es év „International Year of Chemistry” (röviden IYC 2011), azaz a kémia nemzetközi éve lesz, amelynek jelmondata: „Chemistry - our life, our future” / „Kémia – a mi életünk, a mi jövőnk”. Azzal, hogy az ENSZ (!) indított el olyan programsorozatot, amiben a kémia kapja a főszerepet, olyan elismerést és figyelmet ad ennek a tudományágnak, amire már régóta rászolgált.
lett a tömény kénsav és cukor látványos reakciója, a „zöld láng”, valamint az „éghetetlen zsebkendő” volt még megtekinthető. Eközben Reichert Gréta réz-szulfáttal bűvészkedett és itt is látható volt a „kis tűzhányó”. A második emeleti folyosón Sziber Alexandra, Lukács Zoltán, Szentágotai Attila és Tavaszi Zsolti a már többször említett „éghetetlen zsebkendőt”, cukor és tömény kénsav reakcióját, valamint „zöld láng”-ot varázsoltak az érdeklődőknek, emellett ozmóziskísérletet is végrehajtottak tojással. Az egész iskola három szünet erejéig megtelt izgatott diáksereggel, ám a nézők közül nem hiányoztak a tanárok se, akik legalább olyan lelkesedéssel figyelték az eseményeket, mint az óráról kisiető diákjaik. Ez a nap kihangsúlyozta a kémia szépségét és változatosságát. A kémikusok remélik, hogy olyan emberekkel is sikerült jobban megszerettetni ezt a tárgyat, akik eddig csak a nehéz, és épp ezért számukra unalmas oldalát ismerték. Mert, ahogy a mondás tartja: Ami szép, az nehéz! Fésüs Viktória (Képek, videók a rendezvényről: www.tancsics.hu)
VOLUNTAS 7 2011. június
Rendhagyó bolondok napja A tanév két, számomra legviccesebb eseménye fonódott össze április első napján. A bolondok napja idén a diáknap keretein belül zajlott: szecskaavatás, teaház, osztálydöntők, bűvös szoba, tombola… Április elseje szinte minden osztályban és órán a csínytevésekről szól. Tanárainkat fogkrémes kilincsek várják, vagy éppen teremcserék. Mindenkinek nagyon emlékezetesek ezek a kivételes alkalmak, amikor megviccelhetjük egymást. A másik alkalom, amit már nem minden diák vár, az a diáknap… Végre nem kell tanulni, jönnek a foci és röplabda-döntők, de jön a „várva várt” szecska is. Visszagondolva: „Nem elég, hogy az évnyitón a saját nevem helyett valaki másét
VOLUNTAS 7 2011. június
motyogtam a fogadalomtételnél, a fotelokat is át kellett adnom a végzősöknek, még itt van ez a „szivatásos” dolog is… „Csak ne legyen annyira égő!” – mondtam én is még nem olyan régen. Az idei szecskán a 9.a–sok teljesítettek a legjobban, akik nem csak a szecskát nyerték meg kitűnő teljesítményükkel, hanem övék, a megtiszteltetés, hogy két év múlva szecskáztathatják a kicsiket. A reggelente játszott röplabda és foci osztály mec�cseknek a legjobbjai is ezen a napon játszották a döntő meccseket. Illetve a fiú foci győztesei mutathatták meg a tudásukat röplabdában tesi tanáraink ellen. Sikerrel. Döntők: Foci (fiú): első a 12.A, második 12.C. Foci
(lány): első 12.B, második 12.D. Röplabda: első 11.C, második 10.C Érdekes programban nem volt idén sem hiány, meglátogathattuk a Retro Teaházat, lovagi tornán is részt vehetett, aki akart, a Nita Dance Klub táncosait nézhettük meg és még tombola-sorsolásra is sor került. Néhány diák (Szira
Flóra, Angyal Réka, GyuriczaDarázs Duó) énekkel, (IpolyiGáts Hunor és Kövér Kristóf) zenés produkcióval készült a felejthetetlen napra. Gratuláció és köszönet jár minden nyertes csapatnak, osztálynak és fellépőnek a programon nyújtott jó teljesítményért. Fördős Fanni 11. D
13
A Lovagi Torna képes jegyzőkönyve Immár 36. alkalommal került megrendezésre a Diáknap. A hagyományokhoz híven, a két éve győzött osztály rendezhette a lovagi tornát az elsősök számára. Idén a 11.A osztály házigazdaként játékos próbatételekkel fogadta Táncsicsossá a kilencedik évfolyamot. Péntek, 6. óra…Noémi hangja zökkent ki aluszékony állapotomból. „Akkor most pedig kezdjük el szervezni a lovagi tornát!” Mindenki felpattant, egyként kezdtek járni fogaskerekeink. Mindannyian folyamatosan törtük a fejünket valami vicces dolgon. Aztán jött az ötleteső: Fiúhastánc! Chilis süti! Gördeszka vécépumpával! Táncverseny! Fiú sikoltás-verseny! Az alapötletek után kiosztódtak a feladatok is: választó, műsorvezető, zsűritag. Már nagyon kíváncsiak voltunk. Április elsejének reggelén mindenki izgatottan kelt fel az ágyból, olyan gondolatokkal, mint: „háhh, most megkapjátok!”, „annyi nektek!”, vagy „húúú, de álmos vagyok”. Belépve az aulába, érezni lehetett a zsongást, és persze a feszültséget az ifjabbak részéről. Már 7:50kor kellemes meglepetés ért minket. A 9.B osztály nyilvánosan leégette magát előttünk…Nem tudtuk mire vélni, hogy beállnak a hátsó bejárathoz, valamit skandálnak, és kivonulnak. Gondoltuk, jól van, attól még…
10:00 kor megtelt az aula a furcsa ruhadarabokba gabalyodott elsősökkel. A „kendősök” (9.A), az „úszósapisok” (9.B), a „láthatóságisok” (9.C), a „kötényesek” (9.D), a „kalaposok” (9.E)(5.) és a „nyakkendősök” (9.F).
14
VOLUNTAS 7 2011. június
Minden osztályt egy szék mögé állíttattunk, és kezdődhetett is a móka. A két mikrofonmester, Balogh Noémi és Berta Bálint köszöntötte a résztvevőket és a közönséget, majd következett az osztályindulók felolvasása, és a torták értékelése.
VOLUNTAS 7 2011. június
15
Ezzel a zsűrink (Szpiszár Tamás, Horváth Timót, Baintner Dániel, Fésüs Viktória, Juhász Vivien, Fodor Fanni) is megkezdhette munkáját. Utána jött a rettegett „csokis álom”. A feladat az volt, hogy ki tud több erőspistás-csokis piskótát megenni 2 perc alatt. (a 9.A osztály később még a receptet is elkérte…) Miután mindenki túl volt az első ijedségen, jöhetett a kalóriák ledolgozása, avagy a fekvőtámaszverseny.
A hangszálak megmozgatására is volt egy jó ötletünk. A tavaszi szél c. népdalt kellett más-más stílusban előadni, pl. opera, rap, hip-hop.
Itt is időre kellett teljesíteni, szintén 2 perc állt a résztvevők rendelkezésére, hogy bizonyítsanak. A fiúk kifújták magukat, de mi akkor is természetesen szinten tartottuk a pulzusukat, mert a következő megpróbáltatás bizony a fiú hastánc-verseny volt. Miután magukra szaggatták a csilingelős kendőket, felcsendült a jól ismert Gettómilliomos betétdala, és ritmusra hangolódhatott a fiúk csipője. Itt főleg a mozgást és a bájos, nőies mosolyt pontoztuk.
16
VOLUNTAS 7 2011. június
A kreálmányok hallatán nemcsak mi, hanem még Bartók Béla is meglepődött volna. Az első rész utolsó megmérettetéseként tartogattuk a tesztet, amely sok érdekes kérdést tartalmazott, főleg osztályunk privát életéből, ezzel is megnehezítve elsőseink dolgát.
A szünetben Angyal Réka és Szira Flóra énekelt, valamint a Gyuricza- Darázs-duó szórakozatta a közönséget. Ezalatt kiosztottunk egy feladatot, hogy megnézzük, elsőseink mennyire tudnak együtt dolgozni, milyen találékonyak: ki kellett találniuk egy maximum 5 perces tánc koreográfiát és azt előadni. Elég érdekesre sikerültek… A „színvonalas” produkciók után következhetett a Petifeladat. Az egyik 11.A-s fiúnak, Petinek kellett szerelmet vallaniuk a lányoknak. Nehezítésképpen a lírai szálak közé egy-két biológiai szakkifejezést is be kellett fűzniük. Ez viszonylag érdekesen zajlott, ennek ellenére rekeszizomerősítően hatott mindenkire. Miután helyreálltak nevetőizmaink, megnéztük, mennyire jó párosítás a gördeszka a vécépumpával. Versenyzőinknek két vécépumpával hajtott gördeszkával kellett manőverezniük sajátos akadálypályánkon. Ezúton ajánljuk a feketenadálytő krémet a lila foltokra!
A következő feladat a magukat gyorsan feltaláló egyénekért kiáltott. 6 féle táncot kellett 6 különböző zenére előadni. A kalapból húzós párosítások miatt nagyon érdekes formációk alakultak, pl. metálzenére kellett néptáncolni és hasonlók. Végül a táncok királynője, a keringő is szerepet kapott. Osztályonként 2 ember párba állt, és a derekukat cipőfűzővel összekötve kellett keringőzniük. Ez a feladat nem okozott különösebb agyi megerőltetést.
A tornán a 9.A bizonyult a legjobbnak, elnyerve ezzel azt a jogot, hogy 11. évfolyamos korukban ők rendezhetik az avatást. Úgy gondolom, hogy a saját avatását senki sem felejti el. Igyekeztünk ehhez hozzájárulni. Remélem élveztétek! Teglovics Lúcia 11. A VOLUNTAS 7 2011. június
17
Tavaszköszöntő Táncsics Est Márciusban rendeztük meg hagyományos Tavaszköszöntő Táncsics Estünket. A kiváló tánc, ének, hangszeres és irodalmi produkciókat szépszámú közönségnek mutathatták be tehetséges diákjaink. Ez úton is köszönjük az emlékezetes estét minden közreműködőnek és az est szervezőjének, Sárközy Andrea tanárnőnek.
18
VOLUNTAS 7 2011. június
Patca. Minden énekkaros tudja, mit jelent az, amikor Sárközy tanárnő megkérdezi, hogy nincs-e kedvünk eltölteni egy hétvégét együtt, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. Legutóbb március 4-én és 5-én volt alkalmunk kiengedni a gőzt – természetesen kulturált keretek között. „Mindenki hozta a saját hangszerét, ami egy ilyen hétvégéhez elengedhetetlen. Mikor megérkeztünk a szállásra mindenki elfoglalta a szobáját – volt ám nagy osztozkodás, hogy ki kivel alszik! „Miután berendezkedtünk, a Tanárnő kiadta a „parancsot”, hogy próbára fel! Hiszen nem csak pihenni jöttünk. Ezek általában jó hangulatban teltek, mivel mindenki tudja, hogy mi a kötelessége – és persze nem szeretjük, ha a Tanárnő miattunk ideges. A művek eleinte nyögvenyelősen mentek, de harmadik próbálkozásra már mindenki jobban érezte a helyét a szólamok között, s megszólalt az, ami mindannyiunk számára egyaránt fontos – a zene. A szövegeket figyelve, mindenki talált magának valami olyat, ami miatt kicsit magáénak érezhet-
Az énekkar ismét Patcán járt
Április 20-án este 10 órára érkeztünk a Jókai-ligethez, hogy nekivágjunk a hagyományos (19. alkalommal megrendezett) éjszakai túrának Terlaky Edit tanárnő és Kincses László tanár úr vezetésével. Az idő is nekünk kedvezett; gyönyörű holdfényes éjszaka és enyhe idő volt. A tervezett (és persze megtett) útvonal: Töröcske-Simonfa és Kaposvár. Több, mint 50 fős csapatunk egy gyors csoportkép után zseblámpákkal és 8 órára elegendő elemózsiával felszerelkezve vágott neki a 25 km-es távnak- még tiszta cipőkkel, energiával telve és a túra végéig kitartó jókedvvel. Simonfáig dombokon és erdei ösvényeken keresztül vezetett az utunk, megkerültük a Töröcskei-tavat is, mindeközben - szinte szó szerint - vakon megbíztunk a tanárnő helyismeretében. Hajnalban elértünk a simonfai templomhoz, ahol
Egy éjszaka az erdőben
VOLUNTAS 7 2011. június
te őket - vagy csak egy-egy ütem nehézsége miatt vésődött mélyen emlékezetébe. Mikor már mindenki belerázódott, mind hangulatilag, mind hangilag, egyszer csak
valami éktelen bűzre lettünk figyelmesek. Egyikünk úgy belemerült az éneklésbe a meleg cserépkályha mellett, hogy fel se tűnt neki; ülőhelye nem tolerálja kellőképp a hőséget... „Az első próbálkozások után átballagtunk a Tanyára a jól megérdemelt jutalomért - a vacsoráért. Ez után már jóllakottan ültünk össze ismét, hogy immár a melegben tölthessük el az időt - számunkra ünnep, amikor
a csapat „össze van zárva”. Az est folyamán előkerültek a gitárok is, megteremtve ezzel az alaphangulatot. Ismert klasszikusok éneklésével ütöttük el az időt, majd később, Activityzés közben nagyokat nevettünk egymáson. Voltak, akik csupán beszélgettek és ismerkedtek az újakkal, de ők is nagyon jól szórakoztak, ebben biztos vagyok. A többségnek hajnali négy-öt óra körül sikerült csak ágyba kerülnie, így aztán az ébredés kissé nehézkesnek bizonyult. Reggeli után már mindenki frissebbnek érezte magát, így nagyobb kedvvel álltunk neki, hogy összerakjuk a már elkezdett műveket. „Sajnos elég hamar elérkeztünk a délutánhoz, amikor neki kellett állni takarítani és pakolni. Mindenki nevében mondhatjuk, hogy az idei Patca sem okozott senkinek csalódást; s tudjuk, nem ez volt az utolsó hétvége, amit együtt töltöttünk. Major Sarolta 12.e és Horváth Tamara 10.a egy hosszasabb pihenő következett, majd főként szántóföldeken keresztül folytattuk utunkat Kaposvár felé. Bár a többségünk már kezdett fáradni, pár embernek még volt ereje szaladni a csapat előtt vagy énekelni. Utunk végét jelezte, hogy felbukkantak az első házak és eltűntek a csillagok, de a meg nem szűnő friss virágillat ezért is kárpótolt… Túránk végén a Nyár utca különösen hosszúnak bizonyult, viszont 5 órára (kimerülten, de büszkén) mindannyian visszaértünk a Jókai-ligethez. Ezúton szeretnénk még egyszer köszönetet mondani kísérőtanárainknak és úgy gondoljuk, sokak nevében kijelenthetjük, hogy ez gimnáziumi éveink egyik felejthetetlen élménye volt. Reméljük, jövőre sem szakad meg a hagyomány! Csuka Sára Imola Schmidt Virág 11.C 19
KIK – Határok nélkül, 24 órás verseny A 2010/2011-es tanév második félévében is megszervezték a 24 órás vetélkedőt, melyen iskolánk csapata az előkelő első helyet szerezte meg. A verseny a Kaposvári Egyetemen került megrendezésre, és valóban 24 órán keresztül kellett, mind fizikailag, mind szellemileg a maximumot nyújtanunk. Idén először nem csak városi, hanem a régióból érkezett csapatok is versenyeztek. A megmérettetés előtt, előző évi kupáink birtokában sem várhattuk nyugodtan a 24 órát, hiszen a verseny teljesen új jellegű volt az eddigi 24 órás versenyekhez képest. Csapatunk sokszínűségét a csapattagok egyénisége, ös�szetartását Táncsicsos mivoltunk, eredményességét pedig a lelkesedésünk biztosította. Paróczi Gergő (11.D) informatikai tudását használtuk fel a bemutatkozó videó elkészítésében, amiben a 2011-es önkéntességi évre hívtuk fel a figyelmet. Felkészítőnk, Tóth Ildikó tanárnő a bemutatkozó műsorban tipikus magyar turistát játszva kalauzolta végig a zsűrit az általunk bemutatott országokon. Csapatunk kosár virtuóza, Halász Lili (11.B) a betalált labdákkal sok pontot szerzett nekünk. Péter Zsófia (12.C) a folyamatos hiperaktivitásával és eszperente nyelvtudásával járult hozzá a sikerhez. Szebényi Júlia (12.A) a gésák világát hozta el nekünk egy feladat során, majd Rátky Tímeával (12.B) együtt adtak számot kémiatudásukról, egy hajnali 4 órás feladatban, ahol emlékezetből kellett felrajzolni20
uk a periódusos rendszert.
előrébb a csapatot. Csapat-
Pontos paintball lövéseivel
kapitányunk Koltai Kinga
Ádám Ágnes (10.F) vitte
(11.B) egyiptomi hercegnő-
ként pörögte végig a kupát. A zsűri elszédítését és a krumpli-kagyló kifaragását Kisdeák Kincsőnek (12.G) köszönhetjük. A pincepörkölt bográcsban való elkészítését a tanárnőre és két fiúra bíztuk. Kis-Király Barna (11.C) és Mikó Krisztián (12.F) elbűvölte a zsűrit a nagyszerű vacsorával. Sólyom Gábor (12.A), focista kivételesen nem sport, hanem énektudását villantotta meg a népszerű Fluor Mizu című dalának „eléneklésével”. Vele ellentétben Szöllősi Dániel (11.C) a sport terén remekelt, amikor majdnem lerúgta a kameramant. Legmozgékonyabb csapattagunk Dormán Péter (12.C) a táncfeladatokban való szaltóival hengerelte le a zsűrit. Nem csoda tehát, hogy a verseny befejeztével, 30 óra ébrenlét után jól esett a 18 óra alvás. Szeptemberben pedig ismét egy 24 órás verseny elé nézünk, ahol viszont már 30 fős csapattal kell helyt állnunk. Ha megtetszett a vetélkedő és elég kitartónak érzed magad, érdeklődhetsz Koltai Kingánál (11.B). Halász Lili és Koltai Kinga 11. B VOLUNTAS 7 2011. június
Előző számunkban már olvashattatok Bathról. Az angliai helység Kaposvár egyik testvérvárosa, ahol Luke, John és James is lakik. A három diák a Culverhay School fiúiskola matematika és informatika szakos osztályának tanulói. Az elmúlt egy évben iskolájuk és a Táncsics testvériskolai kapcsolatot kezdett kiépíteni, így elsőként októberben ők látogattak Kaposvárra. Nagyon megszerették egymást a magyar fogadó diákokkal és így nem is volt kérdés, hogy legközelebb rajtuk a sor kirándulást illetően. Így egy kiscsapat március 7-én nekivágott, hogy 12-éig felfedezze Angliát. Dr. Csukáné Dr. Sós Andrea tanárnő, Imre Krisztina tanárnő és Reőthy Ferenc igazgató úr kíséretében indultak el hetedikén délután a budapesti repülőtérről. A négy diák - Mráz Rebeka (10. C), Árvai Zsófia (10.C), Ádám Ágnes (10.F) és Bank Balázs (11.D) - számára már a repülés izgalmasnak bizonyult, hiszen alapból egy óra késéssel tudtak elindulni és
VOLUNTAS 7 2011. június
Kiruccanás Angliába aztán a meglepetések sora Angliában csak folytatódott. M.R: Az ég színe is másmilyen volt, a fű is sokkal zöldebb, de az idő sokkal hűvösebb. A srácok meglepően lazán voltak felöltözve, mi meg sapkában, sálban vágtunk neki minden napnak…. Á.Zs: Nekem a közlekedés volt furcsa. Nem lehetett megszokni: az autók balról jönnek, a kormány bal oldalon van, minden fordítva van náluk.
Á.Á: A régi épületek is lenyűgöztek engem, ahogyan ragaszkodnak a történelmükhöz, és a sok egyforma ház... Érdekes, de mégis szép volt. Vannak olyan dolgok Angliában, amit minden oda kiránduló megnézhet: London látványosságai, a Trafalgar Square, a Jane Austen Museum, a bathi római fürdő és a jellegzetes, piros, emeletes busz, de nem mindenki mondhatja el, hogy díszfogadtatásban is
volt része a bathi polgármesteri hivatalban. B.B. Ez azért volt különleges, mert volt egy könyv, amit minden ott megforduló ember aláírt. Többek között: Churchil, a királynő és most már elmondhatjuk, hogy mi is. Ezen kívül a bathi Egyetem sport falujába is ellátogattak, ahol a monumentalizmus nyűgözte le a magyar diákokat. M.R: Ezen a helyen fognak megrendezni a 2012-es olimpiához kapcsolódó sporteseményeket is, hiszen van lehetőség a versenyszámokra és az edzésekre is. A fedett teniszpálya és futópálya pedig nagyon különleges. Minden városunkba jövő külföldinek megmutatjuk általában a híres Szennai Falumúzeumot, ahol a magyar szokásokat, hagyományokat nagyon jól lehet látni. Az angolok ennek apropóján gondolhatták úgy, hogy ők is meglepik a magyarokat és elmentek egy tipikus brit farmra. Á.Á: Annyira világ vége feelingje volt ennek a helynek, de megérte. Annak ellenére, hogy még térerő sem volt. Átértékeltünk mindent, részesei voltunk valami újnak és minden olyan különleges volt, még a kutyák, macskák is. Á.Zs: Marhát vágtak a tiszteletünkre, és frissen főzött sört, illetve almabort készítettek nekünk. Az oktatás rendkívüliségét is átélhették a táncsicsos diákok, tanárok. B.B.: Nagyon gyakorlatias az oktatás, kis csoportokban tanulnak a diákok tudásuk alapján elosztva. Az iskola és a művészeti oktatás is nagyon korszerű. Részt vehettünk egy rádióadásban is, ahova élőben bekapcsoltak minket és magyar-angol szlengeket is tanítottunk egymásnak. A beszélgetésünk során egymás szavába vágva mesélték élményeiket mindan�nyian. Könyveket tudnának írni az élményekről, az angolokról és magáról a városról is. Bátran érdeklődjetek tőlük is! Felejthetetlen élményben volt részük. Fördős Fanni 11. D 21
Interview with Mulcharee Sangsawang We had a chance to meet Mulcharee Sangsawang, who came to Hungary with the AFS Organization ten months ago. She told us about her experiences and her life as an exchange-student in Hungary. I: Why Hungary? I think this is a very common question, but we just can’t unterstand „M: So, the first, I choose Japan, after this, I realized if I want to go to Japan, I can go whenever I want. Then I wanted to go a European country, I thought I could go to Germany, but Germany is very big, and easy to reach from Thailand. Then I saw a picture of Budapest in the internet, and I think it’s very beautiful. I: What was your first experience when you arrived to Ferihegy Airport, Budapest? M: When I left from the airport, I went to the AFS Orientation Camp in Budapest, for three days, to meet my friends from another country, and I learned a bit Hungarian language. I: What was the first Hungarian food you tasted? M: Bread with salami and ’Cigánypecsenye’. I: What do you think about the country and the cities you have visited? M: I think Hungary is very beautiful and classic, and it has a very long history, and it’s very different from Thailand. I: The religion here is not the same like in Thailand, so we have some occasions, you have never met before. How are they? M: I think these are very different, and the Easter bunny is very funny. I: Can you say something about Kaposvár? Some good or bad things? M: I think Kaposvár is a little City, but it’s very beautiful, I like Kossuth Square. I: What about the school? I think school system in Hungary is very different from the one in Thailand. „M: Yes, the first is about vacation. It’s very different from Thailand. We have big vacations, Two months holiday. The first is from March to May, and the second is in October. ( Four weeks) The examination is different. In Thailand we have four exams. We have one week for writing our tests, and then everybody writes them. I: Which subjects do you learn in Thailand? M: Thai language, PE, Maths, Chemistry, Phisics, Biology, Art for Drama. So, we have to choose in my school a subject we would like to learn 22
about, sixteen lessons for one term. So, you can plan your school year. The school will give a subject you will have to learn, like in university. I: We will ask you about learning languages. Which languages have you learned? „M: Thai, English, Japanese, Korean, German – that was a basic course, and I was interested in Spanish. I: Woow, a lot of languages! And what about Hungarian? M: I think Hungarian language is more difficult than the languages I’ve mentioned. I learned it for three months, then we finished the course, but I still understand some words. „I: For example? M: Szia. Hogy vagy? Mit csinálsz? Jó étvágyat! Köszönöm. Finom. Igen. Nem. Macska, kutya, paprikás, iskola, zeneiskola, hegedű, zongora. I: What are your plans for the future? M: I think I will go back and learn a lot and attend a university. I would
like to learn drama and media. I’m interested in these things. I: As I know, you went to music school, in Kaposvár, too. How was it? And what did you do there in this schoolyear? M: First I went to music school and I think that’s very good. I learned first violin, then from January piano. I had a concert too on the 20th April. It was an important one, and I was a member in the music school choir. I: Who do you miss the most? M: My mother. I don’t know why, in fact everyone who I know in Thailand. I: Have you bought something for them yet? M: Not yet, I will travel to Budapest in the summer vacation, and then. I: Which will be your nicest memory from Hungary? M: The AFS trip around Hungary, when we went to Visegrád, and we played together something with my friends from the AFS, and had a party in a hotel. I loved very much the Basilika in Esztergom too. I: What do you think about Hungarian people? M: I think some of them are very shy, but they are very kind and helpful. I: How is your relation to your host family? M: We usually clean the house together, and my host sister has a very beautiful voice, I like when she sings. I: Do you have any bad experiences or something you don’t like here? M: I was ill so many times in the winter, I couldn’t get used to the weather. And when I walk in the street, and someone come towards me, and want to speak Chinese, because he or she thinks that I am Chinese…and I couldn’t understand why is it…So, I really don’t like the situations like this. These people are crazy..:) I: I see. And what do you do in your free time, when you don’t have to go to school? M: Read a book, learn for my exams, or watch a film on CD. I: What will you miss the most when you have to leave? M: Rebi and Zsófi. I: Would you like to come back if you had a chance? M: I will come back in two years, for one week. I: I hope that we can meet again Would you like to send some words to the people who are reading Voluntas? M: Szeretlek mindenki! Edited by: Árvai Zsófia and Mráz Rebeka Eszter 10. C VOLUNTAS 7 2011. június
Az osztály ebben az évben nem csak a tanulmányi versenyek terén hallatott magáról. Április 1-jén osztályunk feladata volt megszervezni a „lovagi tornát” a 9.-esek részére. Az eseményt lázas készülődés előzte meg. Igyekeztünk odatenni magunkat és egy igazán szórakoztató és mulatságos műsorral előállni. A ráhangolódás a vetélkedőre már a kémia fakton elkezdődött: Balogh Noémi Miklósné tanárnő szerepében egy tanórán keresztül imitálta a tanárnő feszes stílusát. Április végén újabb kihívás előtt állt az osztály. Ballagás napján kis műsor kereOsztályunk igazi közösséggé kovácsolódott az elmúlt 3 évben. Minden évben érkeztek hozzánk új osztálytársak, akik hamar beilleszkedtek, viszont egyik osztálytársunk nemrég Németországba költözött, így magántanuló lett. Nyelvi speces osztályként a nyelvek és a humán tárgyak állnak hozzánk közelebb, de akadnak lelkes fizika, biológia, kémia faktosok is. Érdeklődési körünk sokszínű: foci, röplabda, kosárlabda,(nép) tánc, teke, atlétika, énekkar, színjátszás, rajzolás. A többségnek már megvan a középfokú nyelvvizsgája, sőt néhány embernek a felsőfokú is. Az évek folyamán sok versenyen vettünk részt. Jó eredmények születtek nyelvi, magyar, népismereti és sport verseVOLUNTAS 7 2011. június
A 11. A életéből
tében vettünk végleg búcsút a 12. A és G osztálytól. Bók Richárd és Major Péter verset szavaltak. Ipolyi-Gáts Hunor gitáron, Sziber Alexandra fuvolán és Makai Bo-
tond harsonán játszott. A két osztály tiszteletére egy egész melléképületet változtattunk virágzó édenkertté. Május 27-29. Simonfán töltöttük el egy hétvégét
11.C nyeken, pl.: a diákolimpián is résztvevő (és kiváló helyezést elérő) röpiseink jóvoltából; osztályunk nekik köszönhetően az idei osztálybajnokságot is megnyerte. Első közös élményünk a szecska volt és az ottani sikerünket később az angol-esten előadott műsorunk koronázta meg. A németesek –akik szintén tanulnak angolul- egy tánccal készültek, az angolosok pedig „sauseage”-okként
ugráltak ki a sercegő serpenyőből. A szakács szerepét angoltanárnőnk vállalta (a közös szerepléssel együtt!). Idén mi rendeztük a teaházat (retro stílusban), melynek megtervezése és kivitelezése során nem szűkölködtünk kreatív ötletekben, s jól együtt tudtunk működni. Az osztálykirándulások eddig minden évben változatosak és eseménydúsak voltak; 9.-ben a Balaton környéki
osztálykirándulás címén. Az osztály egy része biciklivel érkezett a szállásra. Végre kiszakadhattunk az iskolai rohanó életből, megszabadulhattunk a kötöttségektől és az egész osztály együtt lehetett. Nem maradhatott ki a közös főzés, esti szalonnasütés és gitározás sem. Túráztunk a közeli erdőben és meglátogattunk egy kecskefarmot is. Az esti órákban twistereztünk, Lupus in tabulát játszottunk és jókat beszélgettünk. A hétvége jó alkalomnak bizonyult az osztályközösség erősítésére és közös szórakozásra a közelgő vakáció előtt. Ács Niki 11.A nevezetességeket néztük meg, tavaly pedig Bécsben voltunk (a programok között szerepelt a kenutúra is, amit nem mindenki úszott meg szárazon). 10.-ben az október hatodikai,11.-ben a március tizenötödikei műsor elkészítése is közös élmény, s persze nagy megtiszteltetés volt. Idén Szentgyörgyvölgybe megyünk utolsó osztálykirándulásunkra, mert jövőre már végzősök leszünk. Jól fog jönni a kikapcsolódás, mivel többen érettségiztek előrehozottan földrajzból vagy informatikából. Reméljük, hogy a hátralevő idő emlékezetesen, sikeresen, és vidám hangulatban fog eltelni. Csuka Sára Imola és Schmidt Virág 23
Csütörtökön iskola után izgatottan siettünk vissza a kollégiumba, mert kora délután indult a buszunk Horvátországba. A már elballagott 13.f-esek társaságában az egész hétvégét az Isztria félszigeten töltöttük. Késő este értünk Lanternába, a szállásra, ahol bőséges svédasztalos vacsora várt bennünket. Pénteken, reggeli után indultunk Porec-be, ahol már a kikötőben várt bennünket a Monvi nevű turistahajó. A nap során körbehajóztuk a félszigetet, és megnéztük a fjordokat. A végállomás Rovinjban volt, de kikötés előtt a legénység még felszolgálta az ebédet. Partraszállás után rövid városnézés következett, majd volt időnk sétálgatni, és ajándékot venni az otthoniaknak. A hazaúton a Monvi énekese előadta az „Az a szép” c. magyar dalt, amitől mindenkinek énekelni és táncolni támadt kedve. Délután, mikor visszaértünk Porecbe, elköszöntünk a matrózoktól, majd felfedeztük a várost. Este busszal mentünk vissza Lanternába. A vacsorát követően mindenki szabad progra-
Irány az Adria! (Május 19-22) A 12. F és 13. F a kollégium jutalom-kirándulásán Horvátországban, Pulában
mot kapott. Voltak, akik az út fáradalmait pihenték ki, akik a parton sétálgattak, fürödtek a tengerben, akik felfedezték az apartman-telepet, voltak, akik új barátokat szereztek, és akik a szobában próbálták meg elütni az időt. Reggel, ha nem is kipihenten, de mindenki pontosan ért a buszhoz. 9 órakor indultunk Pulába, ahol megnéztük a Colosseumra ikerként hasonlító Amfiteátrumot, majd elsétál-
tunk az óvárosba. A szabadprogram alatt belekeveredtünk egy karneválba, valamint sétálgattunk a kikötőben. Úton a szállásra két program közül választhattunk. Porecben városnézéssel egybekötött vásárlás és séta, vagy a szállás mellett fürdőzés a tengerben. Mondanom sem kell, hogy miden diák az Adria mellett döntött. A víz még hideg volt, de ez senkit nem rettentett vissza. Egészen vacsoráig a
parton voltunk, fürödtünk, a fiúk búvárkodtak, kagylókat gyűjtöttünk, és apró rákokra vadásztunk, amik gyorsan elbújtak a sziklák nyílásaiba. Vacsora után a program kísértetiesen hasonlított az előző éjszakaihoz. Vasárnap reggeli után, már az utazótáskák mellett állva vártuk a buszt. Hazaindulás előtt még átutaztunk Pazinba, ahol megnéztük a várat, majd sétálgattunk kicsit Opatijában. Pizzázás után kimerülten ültünk vis�sza a buszra, s indultunk haza. Miután átértünk a határon, az eddig fáradt tömeg új erőre kapva zsibongott. Mindenki a telefonjához kapott, s mesélni kezdte az új élményeket. Szeretnénk megköszönni, hogy ide is eljuthattunk az AJTP keretein belül, valamint, hogy csodálatos élményekkel gazdagodva zárhatjuk a 2010/2011-es tanévet! Tóth Kitti 12.f
Kehidakustányi élmény
Törifaktosok Lengyelországban
Hajnalban indultunk otthonról, hogy reggel 8 órára beérjünk Kaposvárra. Az állomáson gyülekeztünk, majd megérkezett a busz. 10 órára odaértünk Kehidára, a Termál Fürdőbe. Aztán szabad program következett. Először sokan a csúszda felé vettük az irányt, de az élménymedence is népszerű volt. A jókedvünket a rossz idő sem tudta elvenni, mert ebéd után megkerestük a kinti medencéket is. Hazafelé Kéthelyen pizzáztunk. Összességében jól éreztük magunkat, és annak ellenére, hogy megfáztunk, nem bántuk meg, hogy elmehettünk, mert nagy élmény volt. Reméljük, lesz még alkalmunk eljutni oda, esetleg jobb időben! Köszönjük a szervezést Kincses tanár úrnak! Kukuruzsnyák Noémi 9.F
Március elején az Arany János Tehetséggondozó Program keretein belül a 12. és 13.-as történelemfakultációs tanulók részt vettek egy tanulmányi kiránduláson. Az úti cél Krakkó és Auschwitz-Birkenau volt. A koncentrációs táborok látványa nagy hatással volt mindannyiunkra, hisz teljesen más volt látni élőben, mint a tankönyvekben olvasni róla. Birkenauban megdöbbentő információkat tudtunk meg az akkori idő borzalmairól és az emberek mindennapjairól. Megtudtuk, hogy minden harmadik áldozat magyar volt. Itt forgatták a Sorstalanság című filmet is. Krakkó csodálatos város. Rengeteg látványossággal és élménnyel gazdagodtunk. Úgy érezzük, hogy ez a kirándulás történelmi ismereteink bővítéséhez nagy segítséget nyújtott. Köszönjük a szervezést! Balogh Katalin éd Tóth Andrea 13.f
A 10. F, 11. F és 12. F jutalom-kiránduláson Velencében
24
VOLUNTAS 7 2011. június
Április 9-én és 10-én (az utolsó bennmaradós hétvégénken) útra keltünk, hogy megismerjük egymás lakhelyét, szülőfaluját. Szombat reggel 7 órakor indultunk. Ezen a napon a Kaposvártól északra lakókat látogattuk meg. Az első megálló Niklán volt. Finom pogácsával fogadtak minket. Megtekintettük a Berzsenyikúriát is, ahol egy csoportkép is készült. Hamar tovább kellett mennünk, mert sok állomás volt még hátra. Marcalin át megérkeztünk Kéthelyre, itt palacsintát fogyasztottunk, volt, aki a tányért is kinyalta. (: Ismét buszra szálltunk, és elindultunk Balatonszentgyörgyre. Mire odaértünk, megint mindenki éhes lett, de rögtön teli lett a hasunk, mert jobbnál jobb sütiket kaptunk. Néhányan még az útra is csomagoltattak. Ezután elég sokat utaztunk, mire megérkeztünk Balatonendrédre. Természetesen az evés itt sem maradhatott el! Mindenki jól lakott, pedig az ebéd még csak most következett. Ádánd felé vettük az útirányt. Először megnéztük a templomot, amiről egy kis történetet is hallhattunk. Aztán elmentünk, hogy elfogyasszuk az ebédet. Nagyon finom töltött káposztát kaptunk. Miután mindenki jól lakott, játszottunk egy kicsit az állatokkal. Voltak bárányok, malacok, tyúkok, macskák és egy nagyon aranyos kis kutyus. Még mindenki szívesen maradt volna, de ismét indulnunk kellett. A következő megálló Szorosad volt. Itt szintén elmentünk egy templomba, ahol megtudtuk, hogy a falunak 112 lakosa van. Majd egy helytörténész nagyon sok mindent mesélt a közösségről és Szorosad történetéről. Olyan sokáig elhúzódott a mesélés, hogy máris vacsoraidő lett. Rántott hús, rizs és sült krumpli volt a vacsi, és végül süti, bár én ebből már nem bírtam enni. 7 óra környékén elindultunk az utolsó megálló felé, Andocsra. Itt is egy gyönyörű templomot néztünk meg elsőként. Aztán egy fél órára benéztünk Moncsiékhoz. Aki még nem volt tele, az itt biztos, hogy degeszre ehette magát. A legközkedveltebb talán a pizzás csiga volt. Már alig vártuk, hogy visszaérjünk a kollégiumba. Mindenki álmos és fáradt volt. Természetesen VOLUNTAS 7 2011. június
Ismét útra keltünk
másnap ismét útra keltünk. 8 órakor indultunk, és a délen lakókat látogattuk meg. Az első úti cél Rinyaszentkirály volt, vagyis hozzánk mentünk. Elég sok időt töltöttünk itt. Megnéztük a közelben levő Rinya folyót, és mindenki nagy örömére bementünk a játszótérre. Aztán mikor már mindenki játszott egy jót, elindultunk ebédelni. De addig még volt egy kis időnk. Elmentünk Nagyatádra, hogy körülnézzünk, hisz egy gyönyörű városról van szó. Végre ebédidő volt. Az ebédet Berzencén fogyasztottuk. De még mielőtt bementünk a vendéglőbe, megint egy játszótérre mentünk. Lerohantuk a hintákat, mint egy rakás kisgyerek. Az ebéd nagyon finom volt, bár kicsit sokáig tartott, míg hozták a tálakat. Ebéd után Vízvárra mentünk. Természetesen lementünk a Dráva partra, voltak, akiknek fürdőzni támadt kedvük, persze ez nem jött össze.
De nagyon tetszett mindenkinek. Ezután Noémiékhez mentünk, ők süteménnyel várták az osztályt. Volt idő, így egy jót játszottunk az öccsével. A következő megálló Nagybajom volt. Itt 3 helyen is megálltunk. Kimentünk a focipályára és a játszótérre. Jól belaktunk, és elindultunk Kaposmérőre. A helyi polgármester mesélt a temető kopjafáiról, a szép virágokból kirakott címerre, és Kaposmérő történetéről is hallottunk. Majd bementünk Tamásékhoz, ahol szendvics és süti várt minket. Bár ekkorra igencsak jóllaktunk már. Végre vissza a kollégiumba… Ismét jól elfáradtunk, de ennek ellenére ez is egy jó kis nap volt. Sok élménnyel gazdagodtunk. Volt, akiben a játszóterek, a kutyák , az ételek vagy csak a vendéglátók szeretete maradt meg leginkább. Vancsura Vivien 9. f
Bonyhád! Pénteken 3 órakor indultunk a „Klebi” kollégiumtól. Mindenki izgatottan várta, hogy megérkezzünk. Az út körülbelül 1 órás volt. Amikor megérkeztünk Bonyhádra először elfoglaltuk a szállásunkat. Ezután rögtön kaptunk egy csoportvezetőt, aki megmutatta, hogy mi merre van, és elmondta, hogy mi mikor lesz. 5 órakor volt az ünnepi megnyitó, ebben elmondták, hogy hogyan bonyolítják le ezt a két napot. Ezután megvacsoráztunk, és csoportokra osztottak minket, és összeismerkedtető vetélkedőt szerveztek. Másnap 8 órakor kezdődtek el a versenyek. Elsőnek Földi Dániel szerepelt lövészetben és meg is nyerte azt. Utána a fiú röplabdacsapat név szerint: Földi Dániel, Héjjas Gergő, Lőrinczi Norbert, Kiss Gábor, Rövid Norbert és Halász László; szerepeltek és ezüstérmet hoztak el. Indultak még fociban is de sajnos abban nem értek el helyezést. A lányok sajnos nem szerepeltek sikeresen. Csapattagok: Vancsura Vivien, Homola Mónika, Rácz Ildikó, Tóth Kriszta, Bona Gabriella és Tebeli Tímea. A nap végén Halász László a második helyezést hozta el asztaliteniszben. Másnap Bonyhád és vidéke szépségeit mutatták meg. Ezután elégedetten indultunk el hazafelé. Kísérő tanárunk Jakabné Kaposvári Mária volt. Örülünk, hogy részt vehettünk a versenyeken, hiszen sok sikerrel és élménnyel gazdagodtunk. Halász László 9.F 25
„Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha…” Leginkább ezzel az idézettel tudnám illetni a gimnázium leány focicsapatát. Aki ismeri őket, tudja, hogy miről beszélek. A lányokat Varga Tamás, iskolánk volt tanulója készíti fel a megmérettetésekre heti több alkalommal az egyetemen. A csapat tagjai: Bathó Fruzsina (9.B), Bacza Alexandra (10.B), Kalina Katalin (10.C), Balatincz Laura (11.A), Egyed Janka és Grátz Sarolt (12.A), Kalocsai Tamara (12.B), Eigner Eszter és Varga Ramóna (12.D), illetve Beke Lilla (12.G). Többször láttam őket játszani. Mindig küzdöttek, akárhogy is állt a meccs. És ha vesztettek, azt is emelt fővel tették. Hiszen ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, meg kell tanulnia veszíteni is. Közhelynek tűnik, de Sokan nem tudják, de iskolánk évek óta a ritmikus gimnasztika versenyek élmezőnyében végez. A tavalyi évben a csapat nagy része elballagott a gimnáziumból, ezért idén új csoportot hoztak létre. Tagjai Komár Virág (9.D), Puspán Sára (10.A), Kalmár Dorina és Póré Renáta (10.C), felkészítőjük Kovácsné Balogh Éva.
26
valóban nem a győzelem a legfontosabb. Ők egy csapatként léptek pályára, s minden alkalommal egymást támogatva tették meg a legtöbbet, amit tudnak. Ha valaki megsérült, akkor egy emberként siettek a segítségére, majd később őérte játszották a meccset. Mi ez, ha nem a sport iránti elkötelezettség? Az év során több-
ször is bizonyították a lányok, hogy mit tudnak. Január 14én Szennában, illetve március 6-án Fonyódon léptek pályára, s mindkét alkalommal az előkelő második helyen végeztek. Pár héttel ezelőtt került megrendezésre a megyei forduló, ahol a legtöbb csapatot megsemmisítő fölénnyel győzték le. De sajnos az utol-
Az RG csapat sikerei A kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól összekovácsolódtak a lányok. Volt is rá alkalmuk, hiszen hónapok óta heti három alkalommal edzenek az RG csarnokban, de a fontosabb versenyek előtt mindennaposak a tréningek. Rengeteg munkájuk
van ebben, a sok edzés mellett a varrónővel is mindig kellett egyeztetni, hogy végül viselhessék a gyönyörű fekete-zöld színekkel átszőtt dresszüket szalaggyakorlatuk bemutatása közben. Különleges sport a ritmikus gimnasztika. Fejleszti a koordinációs készséget, az izmok rugalmasságát és a ritmusérzéket. Véleményem szerint mindenkinek mást jelent az RG . Leírhatatlan érzés, amikor minden szempár a versenyzőre szegeződik, miközben a szőnyegen mutatja be gyakorlatát. Ilyenkor az emberben túlteng az adrenalin. Nincs idő gondolkodni, amint megszólal a
só körben vesztettek lányaink, így nem jutottak be az országos döntőbe. Pedig valóban megérdemelték volna. Az idei év nagyon fontos volt számukra, mert a végzős tagok elballagtak, s így utoljára játszhattak együtt ebben a felállásban. Ezért is keresnek most újabb csapattagokat! (Remélem ebben írásommal segítségükre leszek.) Bárkit szívesen lát a közösség, aki szereti a focit, jó az állóképessége és hajtja egyfajta küzdőszellem vagy bizonyítási vágy. Mindenkinek bátran ajánlom figyelmébe ezt a lehetőséget. A 2010/2011-es csapatnak pedig gratulálok az elért eredményekhez! Ambrusics Anna 10.C zene, ritmusra mozognak, nem is érzékelik a külvilágot. Ezt tapasztalatból írom, hiszen én is évekig űztem ezt a csodás sportot. Mindig tavasszal kezdődik a versenyszezon. Sikert sikerre halmoznak a lányok. Miután március 12-én a kaposvári megyei fordulót győzelemmel zárták, április 17-én a Balatonbogláron megrendezett regionális versenyen is a dobogó legfelső fokára állhattak. Most újabb kihívás elé néznek, hiszen június közepén kerül sor az országos döntőre. A cél, hogy az első három helyezett között végezzenek. Meg is tesznek minden tőlük telhetőt ennek érdekében. Büszkék vagyunk eddigi sikereikre, és nagyon fogunk szurkolni nekik a következő megmérettetésen! Ambrusics Anna 10.C VOLUNTAS 7 2011. június
Hajnali öt órakor még nem esett, de bármelyik percben rázendíthetett volna. Az utcákon csak elszórtan égtek a lámpák. Két férfi, a város két nagyon különböző negyedében készülődni kezdett. Egyikük (Matthew), magas, szőke, kék szeme gyorsan siklott egyik tárgyról a másikra. „Igen, a kedvenc szobája, az élete nagy részét itt töltötte, minden egyes kis pormacskáját imádja, itt van a fő műve és sajnos lehet, hogy soha többé nem látja… mindegy.” Kiviharzott a szalonba, az inasát hívatta, miközben tekintete ide– oda cikázott. Mikor a szolgáló belépett, először azt gondolta, gazdája megőrülhetett, de azért feltette a jól megszokott kérdést: – Miben lehetek szolgálatára? Ura elmagyarázta, hogy remeg a keze és segítség kéne a mandzsettájához, ezen kívül jó lenne, ha az előzőleg összekészített párbaj felszerelését betetetné a kocsiba. Az inas elvégezte, amire kérték és távozott. Matthew még egyszer körbe nézett, ivott egy kis whisky-t, hogy ne remegjen tovább és elhagyta a szobát. Úgy vélte, ha eddig soha, ezután sem kéne késnie, főleg nem egy ilyen napon. Ellenfele (Ed) eközben épp csak ébredezni kezdett, kikászálódott az ágyból, ahova éjszaka ruhástól esett be és előző napi ingére rávette az igencsak viseltes zakóját. Még így is kitűnően festett, sűrű barna haja egy kicsit hosszabb volt a kelleténél, de nem lógott bele mogyorószín szemébe. Nem volt túl magas, viszont annál izmosabb testén még a piszkos ruha is divatosnak tűnt, kisugárzása mindenben kárpótlást nyújtott. Két pohár brandy után nekiállt ös�szerakni a tőreit és pisztolyait. Pakolás közben eszébe jutott az előző este. Az étterem, ahol megbeszélést folytatott egy régi ismerősével, nem a legelőkelőbb helyek közé tartozott, de jó boraik és még jobb steakjeik voltak és a csinos felszolgáló lányok sem megvetendőek. „Az a kis vörös kifejezetten helyes”– gondolta, de gyorsan elhessegette az előtte megjelenő képeket. Most fontosabb feladatra kellett összpontosítania. Meg kellett nyernie egy párbajt, mert biztos volt benne, hogy megnyeri, bele se ment volna, ha nem így gondolná. Sokkal ravaszabbnak, tapasztaltabbnak és szebbnek vélte magát, kihívójánál. Arra már nem is nagyon emlékezett, hogy honnan jött a probléma megoldásának ezen fajtája. Valami lány volt a dologban… Aztán bevillant neki egy fehér ruha, pici zöld rózsákkal, egy arany-barna hajzuhatag, egy aprócska érintés – „Senkinek nincs olyan selymes bőre”– jutott eszébe. „Talán azért a lányért érdemes harcolni, bár az nem túl nyerő felállás, hogy a hölgy bátyja áll majd velem szemben”, de már késő volt. Miután mindent összepakolt, egyetlen hátrapillantás nélkül elhagyta bérlakását és bő fél óra késéssel elindult a megbeszélt helyre. A kis tisztáson hárman álltak, egy lovászfiú olyan 18-20 év körüli, egy elég más-
VOLUNTAS 7 2011. június
Flora Sophia
Egy párbaj részletei
napos, rosszéletű fiatalember és egy úr, aki alig töltötte be a 21-et, de most mégis kiáll a város legjobb kardforgatója és céllövője ellen, hogy megmentse egy lány becsületét. Már jó ideje vártak, mikor megérkezett a galád szívtipró, minden bajok okozója. Amint leszállt a lóról és kezet fogott a jelenlévőkkel, megkezdődött a fegyverek kisorsolása és a szabályok egyeztetése. Tökéletes helyszínt választottak, ha most valaki arra járt volna, semmit sem vesz észre az egészből, mert a főútról csak egy keskeny ösvény vezetett a bokrok és fák között a rétig, ami a folyó mentén terült el, így minden oldalról védve volt a kíváncsi szemek elől. De aki tudta, hogy hol lesz a párbaj, könnyedén rátalált, és Mary nagyon is tisztában volt vele. Na, nem mintha direkt kötötték volna az orrára, de kihallgatta a bátyja és nagynénje közt elhangzó vitát, amiben minden részletre kitértek a Nagy nappal kapcsolatban. Mary szégyellte magát. Helytelenül viselkedett és mikor erre rájött, elhatározta, hogy mindenáron megóvja testvérét. Barna lovaglónadrágot és zöld zakót öltött magára, majd egészen az ösvényig követte Matthew-t, amíg az ki nem szállt a kocsijából és gyalog folytatta az útját. Tisztes távolból nézte végig, ahogy a fiú és lovásza eltűnnek a fák között, majd belevette magát a sűrűbe. Elég régóta járt már a sárban ahhoz, hogy azt higgye, eltévedt, mikor lódobogást hallott, aztán a jól ismert basszust, nem is olyan távol rejtekhelyétől. Kivárta, míg eldőlt, hogy a párbajeszköz a tőr lesz és csak akkor merészkedett közelebb, amikor már a kezdéshez szükséges visszaszámlálásnál tartottak. Nagyon– nagyon közel akart lenni a bátyjához, zsebében pisztollyal, övében tőrrel mindenre elszántan tört előre a fák között, tudta, ha kell, közbelép és nem érdekel-
ték a következmények. Mire odaért, már javában folyt a párbaj. Nem akarta, hogy bátyja észrevegye ezért a háta mögé állt, de így szembe került a barna démonnal, aki ördögi vigyort küldött felé. „Hát ezért vagyunk itt, és ezért fogok győzni, ezért a zöldszemű szépségért…” –gondolta Ed és egy pillanatra kizökkent egyensúlyából. Így ellenfele fölénybe került, de nem sokáig, mert kihívottja egyre közelebb került hozzá és egyre jobban kifárasztotta. S amikor már minden ereje elhagyta, Ed egy utolsó, mindent elsöprő támadást indított ellene… Matthew vesztésre állt. Mary felkiáltott, így bátyja ellenfele elvétette a döfést, de nem teljesen, Matthew a földre rogyott. Ahogy a tőr hideg, acél pengéje átvágta ruháját és behatolt bőrén keresztül végig hasítva izmait és összekarcolva csontjait, megfagyott benne a vér. Nem üvöltött, annál sokkal büszkébb volt, mintsem elárulja kínjait. Csak forró, nedves ingét markolta a szúrás helyén. Az ájulás határán állt, mikor húga elrohant mellette, kezében a családi címerrel díszített párbajtőrrel. Mary előre lendült, nem gondolkodott, ösztönösen cselekedett, szívében érezte bátyja fájdalmát. Nekirontott Ed-nek és úgy harcolt, mint még soha senki. Ed meglepődött és reflexből védekezni kezdett, nem sejtette, hogy ebben a lányban ennyi erő van. Hosszú perceken keresztül azt hitte van esélye, de tévedett, minden tudását összeszedve sem tudta a lányt lefegyverezni. Mary a kor legjobb kardforgatóitól tanult és saját stratégiát eszelt ki. A végső csapásnál kiütötte ellenfele kezéből a tőrt és földre kényszerítette a fiút, majd azt mondta: – Most pedig takarodj innen te átokfajzat! Többé ne gyere a közelünkbe! A méltóságodat a sárba tiportam, szemtanúim is vannak. De, hogy soha ne felejtsd el vereségedet, útravalóul még adok neked valamit. És egy X-et vésett Ed karjára. Mary ezután Matthew-hoz rohant, Ed pedig megsemmisülve szállt fel lovára és elvágtatott. Mindenki tudta, hogy hamarosan hallanak még róla… ***
Három nap múlva Mary Matthew ágya szélén üldögélt. Bátyja nem ébredt fel azóta, de az orvosok azt mondták, rendbe fog jönni, és ebben Mary is biztos volt. Tudta, hogy testvére erős, és nemsokára legyőzi Edet egyszer és mindenkorra, de addig még meg kell szüntetni néhány pletykát és Matthew-nak fel kell épülnie… Matthew még aznap este felébredt és csak ölelte húgát. Olyan szorosan, ahogy csak bírta, de nem volt képes szavakba önteni, amit érzett: hogy testvére mindennél fontosabb a világon és százszor is meghalna érte…
27
Barátságról, önismeretről A Budapesten működő Timóteus Társaság segíteni kíván a fiatalok és családjaik legalapvetőbb szükségleteinek betöltésében. Az 1994-ben létrehozott „Fiatalok az Élet Küszöbén” (FÉK) elnevezésű program segítséget nyújt nekünk, fiataloknak az egészséges önismeret, tartalmas kapcsolatok, örömteli szexualitás, boldog családi életre való készség, stabil értékrend kialakításában, valamint a negatív környezeti hatások elutasításában. A „FÉK” egyik előadója, Kun Tímea januárban már egyszer meglátogatta városunkat, de március közepén újra eljött iskolánkba. A barátság és az önismeret témaköre mindegyik osztályban hatalmas sikert aratott. Az óra elején próbáltuk megfejteni, vajon mit jelentenek a kérdőívben szerepelt betűk. Hamarosan megtudtuk, hogy ezek a jelzések egy-egy görög szó kezdőbetűi, amik által négy embertípust lehet megkülönböztetni: szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus. - Egyik típusra sem mondhatjuk, hogy a következőkben felsorolt tulajdonságok 100%-osan jellemzőek bárkire is, ezek keverékei vagyunk - mondta Timi. Én sem csak az önismeretemet vizsgáztattam le a jó hangulatú osztályfőnöki óránkon. Mint mindenki, közben én is egy-egy ismerősömre gondoltam, hogy igen „ő biztos, hogy ilyen”, valamint meg-megértettem néhány korábbi
konfliktusom okát, ami abból a sokszínűségünkből fakadt, amiről az előadó is beszélt. Sok pozitív és negatív dolgot tudhattunk meg egymásról, szokásainkról. - Nekem azért tetszett, mert teljesen magamra ismertem a leírásból, és a rossz oldalammal is szembesített mondta Halász Lili, 11. B-s diák. Timi előadásmódja mindannyiunkat magával ragadott, kis szituációs játékokkal szemléltette az egyes típusok viselkedését. Nem mindegy, hogy ki-
A FÉK program minden olyan kritikus
kérdést megcéloz, amely kapcsolatban áll a felnövő fiatalok következő szükségleteivel: önismeret, szexualitás, értékek, erkölcs és jellem, házasság és család, tartós kapcsolatok kiépítése, AIDS- és drogprevenció. A FÉK tartalmazza azokat az alapvető emberi, keresztény értékeket, amelyekre az egész nyugati civilizáció épül. A programmal 10 év alatt 17 oktató szimpóziumot tartottak. Ezek látogatottsága meghaladta a 6500 főt. A résztvevő tanárok, védőnők, egészségnevelők közel 500 várost, községet, falut és több mint 500 oktatási intézményt képviseltek. A programot születése óta 52 országban kezdték el használni.
vel és hogyan beszélünk, ahogyan az emberek viselkedése sem egységes egy elsütött tréfa hallatán. Egy apró csínytevés lehet hatalmas vicc, de fájdalmat is okozhatunk vele a másiknak. Érdeklődő tekintettel figyeltünk még a kicsöngetés után is. Miután megköszönte a figyelmet, hosszú tapssal ismertük el és köszöntük meg munkáját. - Nagyon várom már a következő alkalmat, amikor a tartalmasabb kapcsolatokról fogunk beszélgetni és remélem az is legalább olyan érdeklődést fog kelteni mindenkiben, mint a mai óránk – mondta a nap zárásaként az előadó. Fördős Fanni 11. D
Képrejtvények Horváth László tanár úrtól 1. 2.
3.
4.
A képrejtvények megfejtéseit szeptemberben ezen a szelvényen dobjátok be az aulában található dobozba. A jó megfejtést beadók között nyereményeket sorsolunk ki. A nyertesek neveit a Voluntas következő számában olvashatjátok.
megfejtések:
1. ............................................................................................. 2. ............................................................................................ 3. ............................................................................................ 4. ............................................................................................ Korábbi számunk képrejtvényének megfejtői Ács Enikő és Makai Botond Horváth László tanár úrral
Az előző szám képrejtvényének nyertese: Csuka Hanna 9. C
A megfejtő neve, Osztálya .........................................................