VOLUNTAS. 5. oldal. 18. oldal. 10. oldal Sara&Sofia (AFS students) 17. oldal. Matekos sikerek 3. oldal

VOLUNTAS

A K A P O S VÁ R I TÁ N C S I C S M I H Á L Y GI M N Á Z I U M L A P J A 7 X L I . É V F OL Y A M , 1 . S Z Á M 7 2 0 1 0 . március

5.

oldal

Avattunk 18.

Matekos sikerek

3. oldal

10. oldal

oldal

Sara&Sofia (AFS students) 17. oldal

Kitüntették Kubatov Antal Tanár Urat! Kubatov Antal tanár úr az egyik legmagasabb kitüntetésben részesült: elnyerte az „ERICSSON a matematika és fizika tehetségeinek gondozásáért” 2009. évi díját. A díjat a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány ítéli oda, a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Ericsson-díjbizottságainak ajánlása alapján. 1999 óta az Ericsson azokat a matematika- és fizikatanárokat jutalmazza ezzel az elismeréssel, akiknek diákjai kiemelkedő eredményeket értek el valamely jelentős tanulmányi versenyen. A cég ezzel a díjjal kíván köszönetet mondani azon kiváló pedagógusoknak, akiknek állhatatos, elkötelezett munkája hozzájárult ahhoz, hogy a magyar tudósok és mérnökök továbbra is világszínvonalú kutatás-fejlesztési eredményekkel gazdagíthassák a világot. A díjat valóban csak a legkiválóbbak kaphatják meg; évente mindössze két tanár.

Tanítványokkal

2

A díjazottak

Kubatov tanár úr tanítványai rendszeresen eredményesen szerepelnek az Arany Dániel matematikaversenyen, OKTV-n, különböző területi és regionális versenyeken, a Szőkefalvy-Nagy Gyula versenyen, a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen, a Kengurun és a Gordiuszon. A Somogy megyei tehetséges tanulóknak olimpiai előkészítő szakkört tart, tanít Veszprémben az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskolában. Rendszeresen meghívott előadó a révkomáromi Nagy

Károly Matematika Diáktalálkozón, valamint a Rátz László Vándorgyűlésen. Nem csak a szaktudását adja ezekhez a programokhoz, hanem iskolánkban az ő vezetésével alakult meg a Táncsics Mihály Gimnázium Matematikai Tehetségeiért Alapítvány, amely nélkül nem tudnának diákjaink en�nyi versenyen részt venni. A szakmában való elismertsége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a meghívásos versenyeken (ahol csak a legjobb iskolák indulhatnak) ott lehetnek a táncsicsos diákok.

Kubatov tanár urat mindenki ismeri a gimiben. Kitűnik termetes alakja és erőteljes hangja, ahol megjelenik. Ám azok, akik közelebbi kapcsolatba kerülnek vele, tudják, hogy hatalmas szakmai tudása, humora, emberismerete a fizikai adottságainál is nagyobb, és az először talán kissé ijesztőnek tűnő fellépése igen pozitív személyiséget takar. Kedvenc mondatai már szállóigékké váltak az egymás után jövő évfolyamokban. Néhány közülük: „A ligetben nagyszerű.” „Aki ezt csinálja, bármilyen egyéb aljasságra is képes!” „Kellemes időtöltést! Q” „Pancsérosz Maximusz!” „Ne próbáld egyedül megoldani, mert sokat kell radíroznod!” „Matematikailag fehér ember ilyet nem csinál!” „Integráljuk, mert integrálni jó!” „Kinek van egy rossz ötlete?” „Ha malacunk van…” Bár a gyors dolgozatjavítás nem az erőssége, de a „táblicázások” okán tisztában van valamennyi tanítványa tudásával. Különösen a faktos és a matekos tanítványai köszönhetnek neki sokat, hiszen bekerülve a különböző egyetemekre és főiskolákra tapasztalhatják, hogy míg az évfolyamtársaik többségének keményen meg kell küzdeni a matekkal, addig ők minden különösebb erőfeszítés nélkül szerzik meg a mumus tantárgyból a többiek által irigyelt jó jegyeket. Tanár úr! Minden egykori és jelenlegi tanítvány illetve kolléga nevében gratulálunk a díjhoz! További „Jó szórakozást” a tanítványokkal!

VOLUNTAS 7 2010. március

Elsöprő somogyi fölény matematikából Immáron 23. alkalommal rendezték meg a Baranya, Somogy, Tolna illetve Zala megyék közti matematikaversenyt a legtehetségesebb középiskolások számára. Minden megyét hat tizenegyedikes és hat tizenkettedikes diák képviselt. A rendezvénynek a pécsi Janus Pannonius Gimnázium adott otthont. A somogyi csapat Kubatov Antal és Szabó József tanárok vezetésével érkezett meg Európa Kulturális Fővárosába. A részvételi jogot a tanulók a megyei matematikaversenyen elért eredményeikkel vívták ki. A résztvevők: Mester Beáta (Nagyatád), Kreka Ramón (Fonyód), Somogyi Ákos (Katolikus Gimnázium), Buzsáki Dániel, Fonai Dániel, Bálind Martina, Héra Kornélia, Morapitiye Sunil, Csapó Viktória, Jezeri András, Kovács Soma, Balogh Péter (Táncsics Gimnázium).

A verseny táncsicsos résztvevői. Jezeri András, Balogh Péter, Fonai Dániel, Kovács Soma, Buzsáki Dániel (hátsó sor). Csapó Viktória, Morapitiye Sunil, Héra Kornélia és Bálind Martina (elöl)

A somogyi csapat kiválóan teljesített: mindkét évfolyamon magabiztosan nyerte meg a versenyt, sőt, mindkét évfolyamon az egyéni első helyezést is somogyi diák szerezte meg: Morapitiye Sunil illetve Somogyi Ákos. A 11. évfolyamon Csapó Viktória 2. helyezett, Kovács Soma holtversenyben a 3., Kreka Ramón holtversenyben 4. helyezett lett. A 12. évfolyamon

Fonai Dániel szintén 4. helyezést ért el, de mindenkinek a jó teljesítménye hozzájárult a somogyi csapat sikeréhez. A felkészítő tanárok: Mesterné Subicz Erika, Németh László, Fodor Péter, Pósa Lajos, Terlaky Edit, Drankovics József és Kubatov Antal voltak. A versenyek szervezését az idei esztendőben a Táncsics Mihály Gimnázium Matematikai Tehetségeiért Alapítvá-

nya vállalta magára. Ehhez anyagi támogatást nyújtott a Megyei Közgyűlés elnöke, Gelencsér Attila illetve alelnöke, Sárdi Árpád. Az összetett versenyben egyébként Zala megye csapata lett a második, Baranya a harmadik, s Tolnának jutott a negyedik helyezés. Gratulálunk a diákoknak és felkészítőiknek! Kubatov Antal

XXXIV. Felvidéki Magyar Matematikaverseny A zselízi Comenius Gimnázium adott otthont az immáron 34. alkalommal megrendezett Felvidéki Magyar Matematikaversenynek. A felvidéki iskolákon kívül néhány anyaországbeli iskolát is meghívtak: részt vettek a miskolci Földes Gimnázium, a nagykanizsai Batthyány, Győr, Gyula, Eger és a kaposvári Táncsics tanulói. A verseny fővédnöke Farkas Iván parlamenti képviselő, főszervezője Jalsovszky Horváth Kinga tanárnő volt.

Minden évfolyamnak 6 feladatot kellett megoldania négy óra alatt.


Kiválóan szerepelt a Táncsics: a 9. illetve a 11. évfolyamon első helyezést értek

el Bingler Arnold illetve Morapitiye Sunil, a tizedikes Weimann Richárd 2. lett, míg a 12. évfolyamon Fonai Dániel 5. helyezést ért el. Felkészítő tanáraik Terlaky Edit, Drankovics József, Szabó József, Szigeti Tamás és Kubatov Antal. A február 25-27. közt lezajlott verseny előnyére válik mind a felvidéki, mind az anyaországi matematika-oktatásnak, s a résztvevőknek felejthetetlen élményt nyújtott. Bingler Arnold 3

„Tovább, tovább...” Megkértük a végzős osztályok osztályfőnökeit, hogy foglalják össze, milyen irányban terveznek továbbtanulni diákjaik.

12.A

A osztály biológia – matematika emelt szintű csoportjaiban nem okozott meglepetést a tanulók továbbtanulási szándéka. Jósolhatók voltak mind az irányok, mind a felsőoktatási intézmények, ahova továbbtanulási jelentkezéseiket leadták. Az elmúlt három és fél évben bizonyították rátermettségüket, kiváló felkészültségüket mind a tanórákon, mind pedig a különféle tantárgyi versenyeken, így valószínűsíthető, hogy túlnyomó többségében reális, jól megalapozott döntések születtek. A tanulók 40 %-a egészségügyi (többségében orvosi) pályára adta be jelentkezését, közel 30 %-uk műszaki pályára jelentkezett (elsősorban mechatronikai-, gépész- és építész mérnöki szakon). A tanulók 15 %-a gazdálkodási és pénzügyi vonalon szeretne diplomához jutni, míg a maradék 15 % többféle pályairányba indult el – pl. állatorvos, vegyész, természettudományi kar vagy akár turizmus és vendéglátás szerepel a palettán. Eddigi eredményes munkájuk alapján mindnyájuknak (jól megérdemelt) sikeres felvételit kívánunk!

12. G

A osztály továbbtanulási tervei. Gazdasági irányba heten, orvosi pályára hatan, jogira pedig négyen készülnek. Bölcsésznek hárman, testnevelőnek hárman, műszaki pályára öten. További egy-egy fő tanítóképző, mentőtiszti, laboratóriumi analitikus, nemzetvédelem, pedagógia illetve turizmus szakirányt jelölt meg első helyen.

4

12.B

A osztályban 34 tanuló adta fel a jelentkezési lapját. Mindenki tovább szeretne tanulni. Ismert, hogy ebben az osztályban magyar, történelem és általános tagozat működik. A továbbtanulási szándék is ezt tükrözi. Az első helyen megjelöltek a következők: • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

jog kereskedelem- és vendéglátás szociológia igazgatásszervező gazdálkodás- és management magyar szlavisztika pénzügy- és számvitel gyógytornász keleti nyelvek és kultúrák-japán turizmus és vendéglátás környezetmérnök erdőmérnök, természetvédelmi mérnök történelem filmdramaturgia vám- és jövedéki igazgatás politológia óvodapedagógus gazdaságinformatikus

A legtöbben a jog, a gazdálokdás és management, és a pénzügy- és számvitel szakra jelentkeztek. Minden tanulónak sikeres érettségi vizsgát, és céljainak elérését kívánom!

13. F

A osztályból tizen jelentkeztek egyetemi képzésre, többségük a pécsi és a kaposvári egyetemre. Többen egészségügyi pályát választottak: dietetikus, gyógytornász, csecsemő- és kisgyermeknevelő. Négyen mérnöknek készülnek és van, aki sportszervezőnek. Három tanuló első lépésként felsőfokú szakképzésben szeretne tanulni: gazdasági vonalon illetve jogi asszisztensként. Egy tanuló rendőrnek készül és egy tanulót már felvettek fogtechnikusnak.

„C”

A osztály továbbtanulási szándékai jellemzőek egy humán beállítottságú csoportra. Az érdeklődési kör mellett meghatározónak tűnik az a szándék, hogy olyan diplomához jussanak, mellyel lehetőségük lesz a munkaerőpiacon a sikeres elhelyezkedésre. A 39 főből 10 választott gazdaságtudományi intézményt, 6 társadalomtudományit, 5 pedig jogi pályát.Ezen kívül 3-3 tanuló jelentkezett a műszaki egyetemre, nyelvszakra és vendéglátásturizmus szakirányra, 2-2 informatikára és andragógiára, valamint 1-1 tanuló kommunikációra, gyógyszerésznek, szabad bölcsészetre, pszichológiára és rendőrtisztnek. Remélhetőleg a szándékok reálisak és az eredmények diákok, tanárok számára sok örömet fognak okozni.

12. D

osztályból mindenki A továbbtanul. Az első helyen megjelölt intézményeket figyelembe véve ez a következő módon alakul: Műszaki 8 fő Gazdaság-pénzügy 4 fő Jog 1 fő Pszichológia 3 fő Iparművészeti 1 fő Orvosi 1 fő Gyógyszerész 1 fő Rendőr, nyomozó 4 fő Informatika 3 fő Biológia-kémia-agrár 3 fő Mentős 1 fő Környezetgazdálkodás 1 fő Nyelvi 2 fő Vendéglátó 1 fő. Az elképzelések túlnyomó többsége reális. Eddig is jó eredményeket ért el az osztály, szívből remélem, hogy vágyaik teljesülnek! Jó érettségit és sok sikert! Szeretettel: Dr. Sülle Csabáné osztályfőnök.

12. E

. A diákok jellemzően a „pénzes” pályákat nézték ki maguknak; népszerűek a különböző gazdálkodási, államigazgatási jogi szakok. Számszerűen: gazdálkodás, nemzetközi gazdálkodás 5 fő államigazgatás, jog 6 fő szociális területek, pedagógia, társadalomtudomány 5 fő egészségügy 2 fő műszaki pálya 2 fő egyéb 4 fő VOLUNTAS 7 2010. március

Iskolánkban működik a volt diákokból, tanárokból álló Somssich-Táncsics Baráti Kör. A Baráti Kör tavaly vetette fel az ötletet, hogy egy olyan emlékszobrot emeljenek, melyen azoknak a volt táncsicsos diákoknak a neve szerepel, akik az élet valamely területén kiemelkedő teljesítnényt nyújtottak, akikre büszkék lehetünk. Mindennek a megvalósítását a 200 éves évfordulón befolyt összegből, valamint pályázati pénzből finanszírozták. Ez év január 22-én ünnepélyes keretek közt leplezték le a Sörös Rita és Szabó Éva által készített szobrot. A szoboravatón dr. Kéki Zoltán, címzetes főjegyző – aki egyben az alkotás megszületésének mecénása – beszédében méltatta mindazokat, akiknek neve a szobron olvasható. Iskolánk tanulója volt egykor Fodor András, Kossuth-díjas költő, aki Az iskola udvara című versében örökítette meg itt töltött diákéveit. Az ünnepségen

Emlékszobrot avattunk

Dr. Kéki Zoltán és Egervári Krisztián

Kovács Boglárka, 12. D osztályos tanuló ezt a verset szavalta el. Tavaszi Zsolt, 11. C osztályos tanuló pedig trombitán játszott el egy darabot. A rendezvényt jelenlétével megtisztelte többek közt Kaposvár megyei jogú város alpolgármester asszonya: Oláh Lajosné, a megyei közgyűlés alelnöke: Sárdi Árpád, iskolánk egykori igazgatója: Mihályfalvi László,

valamint a képviselő testület tagjai, a Somssich-Táncsics Baráti Kör valamennyi tagja, Kaposvár középiskoláinak igazgatói, volt és jelenlegi táncsicsos diákok. Az ünnepség befejezéseként a meghívott vendégeket Reőthy Ferenc igazgató úr állófogadásra és beszélgetésre invitálta az aulába. Résztvevőként, táncsicsos diákként jó érzés volt ott állni, átélni azt az együvé tartozást, amely az ünnepélyes szoboravatót áthatotta. Büszke vagyok arra, hogy én is ide, abba az iskolába járhatok, melynek padjait egykor olyan emberek koptatták, mint akiknek a neve felkerült a szoborra. Igaz, hogy a média bizonyos részének mindössze az volt a legfontosabb mondanivalója az eseményekről, hogy az alkotás hevében lemaradt néhány kötőjel, én remélem, hogy diáktársaim azt látják a szoborban, amiért létrejött. Reőthy Ferenc igazgató úr gondolatait idézve és azzal egyetértve, bízom benne, hogy a gimnázium diákjai úgy néznek a szoborra, hogy a rajta lévő személyek példaképül szolgálnak számukra, és úgy tanulnak, dolgoznak, hogy egyszer ők is olyan eredményeket érjenek el, hogy ők legyenek majd azok, akiknek a tiszteletére a következő emlékszobrot felavatják a jövő diákjai. Kovács Boglárka

Kovács Boglárka és Tavaszi Zsolt


5

Terem Kajtár Márton emlékére

A húszas terem majdnem mindenki számára ismert: a kémia- és biológiatanulás fellegvára, Miklósné tanárnő egykori osztályterme, ahová diákként – emlékei szerint mindig nagy örömmel lépett be. Mivel ehhez a helyiséghez ma is ugyanúgy kötődik - sőt, talán még jobban, mint diákfejjel -, már régen felmerült benne, hogy egy, iskolánkban tanult, a kémia és biológia területén komoly eredményeket elért tudósról szeretné elnevezni kedvenc termét. Kajtár Mártonra esett a választása, aki meghatározó személy volt kedvenc tárgya tanításában (többek közt az ELTE szerves kémia szakán is oktatott), a „Változatok négy elemre” című, szerves kémiával foglalkozó kétkötetes könyve nagy sikerre tett szert, és később, a halála után egy alapítványt is elneveztek róla. Híres művét – amiben a szerző széleskörű tudása mellett kibontakoztatja írói vénáját is - tanárnő az egyik óráján a magyaros-töris osztályunknak is megmutatta, és beavatott minket a tervébe. Szívesen vállaltuk, hogy segítünk elkészíteni a műsort; készen állt az életrajz (ha érdekel, bátran olvass bele az 6

Bálind Krisztina és Szita Fanni

Interneten vagy nézz utána a könyvtárban), versek, egy kis zene, amikor rájöttünk, hogy a megemlékezés egy év múlva, azaz 2009. decemberében lenne helyénvalóbb, Kajtár Márton születésének kilencvenedik évfordulóján. Ez a tény azonban nem tántoríthatott el bennünket a teremelnevezéstől: a műsorra végül is egy kisebb közönség előtt, a szerdai szervetlen kémia-szakkörön került sor. Reméljük, hogy mihamarabb egy névtábla is kerül majd az ajtóra (vagy mellé), hogy mindenkinek nyilvánvaló legyen: ez itt a Kajtár Márton-terem. „Itt állt az a ház, amelyben 1945-1952-ig dr. Kajtár Márton (1929-1991) a kémiai tudományok doktora lakott” – olvashatjuk a Dózsa György utcai emléktáblán. Simán elmentünk mellette eddig, azt se tudtuk, hogy van ilyen, most mégis itt állunk a hidegben, sapka-sálban, és egy koszorút helyezünk el, ezzel is tisztelegve a kémiai tudományok doktorának emléke előtt. Szabó Dorottya VOLUNTAS 7 2010. március

AKINEK FORDÍTVA GOMBOLÓDIK A KABÁTJA Nemrég biológia fakultáción egy verseny kapcsán felmerült Fodor József neve. Ekkor még csak annyit tudtunk róla, hogy az ő szobra áll az ÁNTSZ székháza mellett, azzal a sajátossággal, hogy női gombolású kabátot visel. Ezért Miklósné tanárnő azt javasolta, hogy végezzünk gyűjtőmunkát az életéről. Lakócsán született, 1843ban. Orvos, egyetemi tanár és higiénikus. Csak úgy emlegetik, mint „közegészségünk első apostola”. Tanársegéd volt az államorvostani tanszéken. Később a Rókus Kórházban kapott kórboncnok főorvosi állást. Kinevezték a kolozsvári tudományegyetem államorvostani tanszékére. 1874-ben meghívták a pesti orvoskaron az ő számára felállított közegészségtani tanszékre. Megszervezte az országos higiéniai és az iskolaorvosi hálózatot. Kutatóként kimutatta a vér bizonyos ,,baktériumölő” anyagait. Alapítója volt az Országos Közegészségügyi Egyesületnek. Hozzájárult a főváros vízellátásának és csatornázásának kiépítéséhez. 1885-ben a MTA rendes tagjává választotta. A cambridge-i egyetem díszdoktorává avatta. Tanulságos volt a kutatómunkám, hiszen rájöttem mennyi mindent tett értünk Fodor József. Most már másként tekintek rá, ha elsétálok a szobra előtt, sőt értem is az összefüggést, hogy miért került az ÁNTSZ mellé. Somodi Zsuzsanna

Reggel a múlt, délután a jövő (Egynapos kirándulás Budapesten) A 20-as tanterem ajtaja nagyobb kincseket rejt, mint gondolnánk. Itt olvastam ugyanis erről a kirándulásról, melyre számos diáktársaimmal együtt jelentkeztünk. S bár a korai felkeléssel voltak gondok, a vonatban összerázódott a társaság- szellemileg és fizikailag egyaránt. Dr. Miklós Endréné tanárnő, a tudományos kiruccanás ötletgazdája teljesen felcsigázott bennünket a kiállítással kapcsolatban, így türelmetlenül mentünk végig az ELTE tornyosuló épületei között, megnézve a szorgalmasan tanuló diákok iskoláját, mely talán egyszer a mi életünknek is meghatározó része lesz. „Tudós magyarok”. Ez olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum egyik nem éppen tágas, de annál tartalmasabb termében. És hogy mi mindent találtunk a kis üvegezett szekrényekben? Ti láttátok már Eötvös Lóránd torziós ingáját? Mert mi már igen! Sőt, megnézhettünk egy gyönyörű, a szent koronát ábrázoló hologramot is, melyet Gábor Dénesnek köszönhetünk. Természetesen maga a Nobel-érme sem maradhatott ki a tárlatból, s mi csak csodálkoztunk, hogy milyen okos és híres emberek néznek ránk a falakról, portrék formájában. A helyiségben volt egy tévé is, mely folyamatosan interjúkkal, kísérletekkel és más fontos és egyben érdekes információkkal látott el bennünket. A rövidfilmekből jobban megismertük az adott feltaláló személyét, stílusát, így kezdett egyre személyesebbé válni ez a kezdetben tárgyilagos kiállítás. Azonban gyorsan elfáradtunk, hála a nagy adat-és képáradatnak, amit ez a kis szoba zúdított ránk, ezért levegőváltozás gyanánt a Csodák palotája felé vettük az irányt, ahol mondanom sem kell, remekül elszóra-


koztunk a fizikai, kémiai és optikai jelenségekkel. Nem is tudom leírni mennyi új

dolgot láttam ott! A játékos kísérletezések és felfedezések után komolyabb vizekre eveztünk, s átmentünk a Jövő Házába, hogy megtekintsük, mit tudunk mi magunk tenni a globális felmelegedés és energiapazarlás ellen. Úgy látszik, a döbbenetes újdonságok áradata nem akart megszűnni aznapra. És mégis, miután végigjártuk az úgynevezett „tanösvényt”, megnőtt a felelősségérzetem a környezetem és a természet iránt. Számos gyönyörű táj fényképe és a kihalás által fenyegetett fajok segélykérése valahogy átformálta bennem azt a „szemetelő kamasz” lelket, és már inkább tartogatom még öt percig a csokipapírt a kezemben, minthogy akárkinek is ártsak a saját lustaságom és igénytelenségem miatt. Balogh Noémi

7

Táncsicsos sikerek az informatikaversenyeken „Jaj, már megint egy verseny!” – sóhajtoztak a fiúk, amikor közöltem velük, hogy találtam még egy informatikaversenyt, amin elindulhatnának. Persze a sóhajtozás csak álca volt, tudom, mennyire szeretik a szellemi erőpróbákat. Hiszen mi is pezsdítheti fel jobban a vért, mint egy verseny? A vérpezsdülésre bőven jut lehetőség: a Nemes Tihamér Számítástechnikai verseny (az OKTV 9-10-edikes változata) két kategóriában, három fordulóval, OKTV két kategóriában, három fordulóval, pontverseny a Kömal informatikai feladataiból, országos programozási csapatverseny Miskolcon, Neumann verseny, Gábor Dénes verseny… Van miből válogatni, és a felkészítő tanárok (Biczóné Lengyel Beáta, Kincses László, Kovács Ágnes) se pihenik magukat halálra. Még nincs vége a versenyidénynek, de részeredményekkel már rendelkezünk:

A Nemes Tihamér verseny programozási kategóriájában 7 diák került be a regionális fordulóba: Bank Balázs (10.d), Bostyai Marcell (10.d), Horváth Róbert (9.d), Kerepesi Dávid (10.d), Koppány Gergő (10.d), Meláth Szabocs (10.d), Paróczi Gergő (10.d) és Somodi Andrea (10.f) A Nemes Tihamér verseny alkalmazói kategóriájában 6-an jutottak be a regionális fordulóba, és úgy néz ki, a legtöbben a döntőbe is bekerülnek: Bank Balázs (10.d), Biczó Marianna (9.d), Bostyai Marcell (10.d), Koppány Gergő (10.d), Paróczi Gergő (10.d) és Zakariás Fanni (9.d)

Somodi Andrea

Az informatika OKTV regionális fordulójába Sárközi Ágnes (12.e) és Terjék Dávid (11.a) került be A Kömal informatikai pontversenyében eddig Paróczi Gergő (10.d) a 7. helyen áll, Koppány Gergő (10.d) a 13., Kerepesi Dávid (10.d) a 19. Ezen kívül van egy végleges eredményünk is, 8

február utolsó hétvégéjén jártunk Miskolcon, ahol iskolánk csapata (Bank Balázs, Bostyai Marcell és Koppány Gergő, 10.d) 2. helyezést ért el a Dusza Árpád Országos Programozási Emlékversenyen. A verseny a szó legszorosabb értelmében csapatverseny: a három csapattagnak együtt kell megoldani a kitűzött feladatot. A sikerhez így nemcsak jó programozási, hanem jó együttműködési képesség is kell. Ez általában plusz kihívást jelent, sokkal nehezebb mások gondolatmenetével összekapcsolódni, mint önállóan megoldani egy feladatot. Koppány Gergő ezt mondta: „Ezzel a versen�nyel közelebb kerültünk az álmunkhoz…” És hogy mi az álmuk? Kérdezzétek meg tőlük! Kovács Ágnes


Három nap az értékeink felfedezésére… A Rákóczi Szövetség idén ötödik alkalommal szervezte meg a Középiskolai Ifjúsági Szervezetek Vezetőinek Találkozóját, röviden a Vezetőképzőt, melyre iskolánk szervezete is meghívást kapott. Idén a Rubin Wellness & Conference Hotel**** látta vendégül a több mint 70 fős, lelkes diáksereget Budapesten. Nagy örömmel fogadtam a hírt, miszerint hárman is mehetünk az iskolából, így 2010. február 19-én Ádám Ágnes 9.F és Bók Richárd 10.A osztályos tanulóval vágtam neki a budapesti hétvégének. A programot előzetesen kiküldte Dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, és Dr. Ugron Gáspár Gábor, a Szövetség főtitkára, így nagyjából tudtuk, hogy mire számíthatunk. Nagyon kellemes szobát kaptunk: a gútai (Szlovákia) szervezet képviselőivel közösen laktunk egy kisebb „lakosztályban”. A találkozó témája - a hagyományokat folytatva „érték és ifjúság”volt. Számos színvonalas előadást hallgathattunk végig, neves előadóktól. Megosztotta velünk gondolatait többek közt Dr. Mikola István, orvos; Simon Attila, történész; Dr. Baritz Laura, domonkos nővér, közgazdász; Dr. Bolberitz Pál, filozófus, pap; Dr. Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára; Dr. Csapó Edit, egyetemi docens, tréner; Daróczi Bárdos Tamás, ze-

neszerző; Dr. Raffay Ernő, történész, egyetemi tanár, illetve Csermely Péter, biokémikus. Végigolvasva a neveket, talán ismerősen csengenek. Annyi biztosan kitűnik, hogy a szervezők igyekeztek több oldalról megközelíteni a témát, több perspektívát tártak elénk, mindenki egy kicsit más oldalról mondta el, hogy mi is igazán az ifjúság feladata abban, hogy megőrizze az értékeket, illetve újakat teremtsen a következő generációk számára. Említenék két olyan nevet, akik szintén az előadóink voltak, és talán kicsit közismertebbek az előzőeknél. A három nap alatt vendégül láttuk Lukács Csabát, a Magyar Nemzet újságíróját, aki egyben a Magyar Baptista Szeretetszolgálat Mentőcsapatának tagja. Haitiről hazatérve számolt be az ott látottakról, illetve eddigi tapasztalatairól. Az ő előadásán láthattunk képeket többek között New Orleansról, a


hurrikán okozta rombolások után, a cunami pusztításáról és Bolíviáról is, ezen belül Tóásó Előd ,,cellájáról”, a rabok ottani körülményeiről. Megdöbbentő képsorok, és történetek. Azt hiszem, a közvetlen stílus, az előadásmód, és a képek a jelenlevők számára biztosan emlékezetesek maradnak. A másik „híresség”, aki megtisztelt minket, nem volt más, mint Dr. Szűrös Mátyás. Igen, az a Szűrös Mátyás, aki 1989-ben kikiáltotta a köztársaságot. Úgy gondolom, hogy ennél hitelesebb történelem órát nem is kívánhattunk volna magunknak. Hiszen ő, aki igazából írta a történelmet, 20 évvel az esemény után mesélte el nekünk, hogy hogyan is zajlott ez a sorsdöntő esemény. Az előadás végén az általa írt könyvet írathattuk alá, amit meg is tettünk iskolánk tanárai és diákjai számára. Nagyon szoros volt a program, több mint 10 elő-

adáson vettünk részt, de azért sikerült ismeretségeket kötnünk más iskolák diákjaival is. Külön meglepetésként, és örömként ért, mikor az erdélyi testvériskolánk diákjaival találkozhattam, és beszélgethettem. Nem utolsó sorban a lelkünket is feltölti egy ilyen együttlét. Ez az egész közösség igazából olyan, mintha egy kis buborékban élnénk együtt, határok nélkül, egy kicsit más világban. Ezeken a találkozókon, és a különböző rendezvényeken érezheti át igazán mindenki a Rákóczi Szövetség értelmét, és lényegét. A jövőben igyekezni fogok, hogy minél több tagunkat hozzásegíthessem ahhoz, hogy ilyen, és hasonló találkozásokon részt vehessenek. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzásegített minket ahhoz, hogy ott lehessünk Budapesten ezen a három napon! Ádám Ildikó 9

Elsősegély bemutató iskolánkban Nagy örömmel töltött el minket, mikor Hunkáné tanárnő az előző tanév végén egy elsősegélynyújtási-bemutató szervezésébe kezdett. Nem is haboztunk, és sokan azonnal jelentkeztünk. A bemutató ebben a tanévben került megrendezésre az aulában, december 9-én. A nyár folyamán többen megszereztük a jogosítványt, így páran azért mentünk el, hogy megnézzük, vajon mennyire emlékszünk a nyáron tanultakból; sokan pedig puszta kiváncsiságból jöttek el. Úgy gondolom, hogy fontos volt ez a bemutató, hiszen az előadók arra törekedtek, hogy elsajátíthassuk az egyszerű, alapvető elsősegélynyújtó gyakorlatokat, melyeket akár a mindennapokban is alkalmazhatunk, ha egy adott esettel találkozunk. Megtudtuk azt is, hogy természetesen nagyon sok gyakorlás szükséges ahhoz, hogy - amikor találkozunk egy konkrét esettel - legyen elég lélekjelenlétünk a - sokszor életmentő - gyakorlat végrehajtásához. Ha egy verset elemeznék, akkor azt mondanám a kezdetre, hogy éles felütés, ugyanis megdöbbentően drámai képsorokkal kezdődött az előadás. Egy konkrét (természetesen eljátszott) eset szakította meg Hunka Balázs, 9. b osztályos tanuló köszöntőjét. A katolikus gimnáziumban tanuló fiú átesett az ablaküvegen, és kiállt egy szilánk a nyakából. Előttünk ös�szeesett. Balázsnak sikerült megőriznie a hidegvérét, és azonnal ellátta a sérültet, persze magyarázatokkal kísérve a hallgatóság számára. A Vöröskereszt egy „ambu babát” is adott a délutánra, melyen kipróbálhattuk a komplett újraélesztést - akár párban, akár egyedül. Az önkéntesek folyamatosan törekedtek a kontaktus megteremtésére, és megtartására velünk, így az egész olyan érzést vál10

Kisiván Csaba (Katolikus Gimnázium), Szira Flóra, Horváth Hanga (Zrínyi), Hunka Balázs

Kisiván Csaba és Hunka Balázs

tott ki belőlünk, mintha nem is egy előadáson, hanem sokkal inkább egy beszélgetésen ülnénk. Egy nagyon élvezhető, színvonalas, de legfőképpen hasznos bemutatón vehettek részt azok, akik jelen voltak ezen a röpke másfél órás délutáni programon. Büszkeséggel tölt el, hogy táncsicsos diákokat (is) hallhattunk a tapasztalataikról. Nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tudásukkal is egy lépéssel közelebb segítettek minket az alapvető,

fontos ismeretek elsajátításához. Remélem, hogy ennek a kezdeményezésnek lesz folytatása, és a legközelebbi alkalommal még nagyobb számú hallgatóság gyűlik össze az aulában. Hiszen ez azt is jelentené, hogy felismertük, milyen fontosak ezek az ismeretek a mindennapi életben, ugyanis akár öt perc is döntő lehet egy sérült számára. Köszönjük a szervezést és a bemutatót! A résztvevők nevében: Ádám Ildikó VOLUNTAS 7 2010. március

Enyhe téli időben – a Mikulást megelőzve – december 5-én 9 órakor indultunk a Jókai-ligetből a 15 km-es túrára. A Töröcskei-tó partján végigsétáltunk és a dombon keresztül Kaposszerdahelyre értünk. A szép erdőben néhány vadásszal és okos kutyáikkal találkoztunk. A falusi házőrzők hangos „ugatólánca” kíséretében Horváth-Béres János alkotóháza mellett mentünk el. Azután átértünk a Tókaji parkerdőbe, ahol várt minket a Mikulás! Gazdag ajándékáért (szaloncukor, mandarin, csoki, tea) cserébe kedves Mikulás-köszöntő énekeket adtunk elő. Eriko egy japán Télapó-dallal szórakoztatott mindnyájunkat. Az erdőn, a szántáson átvezető gyalogúton és a Tókaji

Mikulás-túra – 2009

Fotók: Szpiszár Georgina utcán keresztül értünk vissza a városba. A Nobel-díjasok terén mentünk át, ahol egy em-


lékkövet állítottak a magyar díjazottak tiszteletére. Felfrissülve, vidám hangulatban tértünk haza.

Köszönjük Edit néninek a túravezetést és a Mikulásnak a meglepetést! Ács Enikő

11

Egy hét sítalpakon Egy fagyos decemberi hajnalon 36 diák és néhány tanár gyülekezett a busz mellett, ami az egy hetes olaszországi túrára vitt minket. Utunk Horvátországon és Szlovénián át vezetett. A hosszú út alatt, hol gyönyörködtünk, hol szunyókáltunk, de a társaság leginkább a buszon belüli közlekedéssel volt elfoglalva. A buszban ugyanis egyenetlenül működött a fűtés: a busz elejében fáztunk, a hátuljában meg megsültünk. Tizenhárom órás út után, este hét körül érkeztünk meg úti célunkhoz, a kis hegyi faluba, Falcadéba. Szállásunk a Hotel Pinetában, magyarul Fenyves Szállóban volt. A faluban nem csak ez az egy szálloda volt, hanem még több is, sőt még egy kórházat is láttunk. Az ágyneműosztás, a kipakolás és a 12

vacsora után már nem volt kedvünk máshoz, csak egy gyors lefekvéshez. Kimerítő út állt mögöttünk. Másnap korán keltünk és egy gazdag, svédasztalos reggeli után fél kilenckor már indultunk is a bakancsokért. Nyolc óra ötvenkor már a buszon voltunk, ami a hegyre vitt minket. Amikor megláttuk a felvonót, kicsit megriadtunk, de a hegyek

szépsége megvigasztalt minket. Egyikünk sem síelt még soha, ezért 3 csoportra osztottak bennünket, hogy jobban tudjanak velünk foglalkozni. Elsőként a hóekézést tanultuk meg, vagyis a legfontosabbat, hogy hogyan álljunk meg lesiklás közben. Az első, egyórás ebédszünetünk izgalmas volt, mert az ebédről magunknak kellett

gondoskodnunk. Angolul kellett bevásárolnunk a síterepen lévő melegedőben. Hála istennek, egyikünk sem maradt éhen. Ebéd után a fordulással folytattuk a tanulást, míg az egyik csoportot a kékpályára is felvitték, hogy ott gyakoroljanak. Négyig voltunk a hegyen. Amikor visszaértünk a szállodába, volt, aki rögtön elindult felfedezni a falut, az üzleteket,


és volt, aki a pihenést választotta. A vacsoránk háromfogásos volt: előételként egy tipikus olasz tésztaféleség, egy húsos főétel és desszert. Miután kitömtük a hasunkat, hatalmas játékba keveredtünk. Kártyáztunk, pókereztünk, és „gyilkosoztunk” egészen fél egyig. Akik nem tartottak velünk a társasjátékban, ők a szobájukban rendeztek dumapartit. A harmadik nap már nem csak a mi csapatunkat, hanem a másik csapatot is felengedték a kék pályára.

Nekem nagy élményt jelentett a lesiklás, bár éreztem, hogy a bakancs többször is elszorítja a lábamat. Attól is féltem, hogy el fogok esni, mégis nagyszerű érzés volt, hogy úrrá tudok lenni ezen a bizonytalanságon. Ezen a napon találkoztunk egy másik típusú felvonóval, ahol egy szerkezetre kellett ráülni és az felhúzott minket. Itt találkoztam Francescoval, a felvonókezelővel, aki csak olaszul beszélt, de szeretett velünk viccelődni. Nekem például szerette a fejemre


húzni a sapkámat. A másik felvonós fiúval viszont beszélgetni is tudtunk, 19 éves és szeret a hegyen snowboardozni. A negyedik napon egy másik kék pályán is gyakorolhatott a mi csoportunk. Itt ismerkedtem meg egy férfival, aki szintén beszélt angolul. Nagyon megörült, amikor megtudta, hogy magyar vagyok. Kiderült, hogy az ő nagyapja is magyar, sőt ő maga is volt Magyarországon, de sajnos már régen, s azóta elfelejtett magyarul.

Bár a hegyre érve elváltak útjaink, mind a ketten örültünk ennek a véletlen találkozásnak. Következő napon még gyakoroltunk a kék pályán, de szünetben néhányan fellopóztak a piros pályára. Hogy kik, az maradjon titok. Én is fenn voltam az igazgató úrral, sőt a hegyről tanárokkal jöttem le, akik attól tartottak, hogy miattam, aki kezdő voltam, lekéssük a buszt, de tévedtek. Az a száguldás életem egyik legnagyobb élménye volt, és attól kezdve már nem féltem. Eljött az utolsó nap, amikor még síeltünk. Akkor már mindenki felmehetett a piros pályára, de páran nem kockáztattak és a kéken maradtak. Én és egy osztálytársam az igazgató úr kíséretében a pálya csúcsára is felmentünk. Néhányan, akik már biztosak voltak magukban, lefelé a piroskék pályát választották. Nagyszerű érzés volt, hogy akik öt nappal korábban még el sem tudtuk képzelni, hogy egyáltalán állva maradjunk a sítalpakon, nemhogy siklani tudjunk velük, ezen a délutánon majdnem a legnehezebb pályán jöttünk le. Én azt hiszem, hogy nagyon eredményes táborozásunk volt, hiszen nagyon rövid idő alatt, jókedvűen, könnyedén és főként balesetmentesen mindnyájan megismerkedünk ezzel a szép téli sporttal. A hazafelé vezető úton, miközben filmeket néztünk, mintha gyorsabban telt volna az idő. Útközben a tanárok elmesélték nekünk, hogy mi voltunk eddig a legügyesebbek, mert még nem volt olyan csoport, ahol ne történt volna valamilyen baleset. Biztos vagyok benne, hogy sokan még inkább fogunk törekedni arra, hogy újra kiérdemeljük a lehetőséget, hogy egy hasonló sítúrán részt vehessünk. Kovács Dóra 13

Ismét szép eredményeket értek el a rajzszakkörösök

Monori Ráhel és Lanszki Zsófia

Pálfi Éva a Somogy Megyei Gyermekvédelmi Központ és az Együtt - Egymásért Alapítvány által kiírt, „Mi lesz veled 10 év múlva?” című rajzpályázaton a 13 év feletti kategóriában I. helyezést ért el. Horváth Rebeka díjazásban részesült, a

Hegedűs Réka, Pálfi Éva és Cselők Krisztina

14

Lanszki Zsófia

Munkácsy által meghirdetett Évszakok című rajzpályázaton. Lanszki Zsófia a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium „Üzenj a világnak- a biológiai sokféleség jegyében!” című képeslaptervező pályázatán II. helyezést ért el.

Lanszki Zsófia munkája


A 12. F Kárpátalján 2009. október 23-án reggel indult el osztályunk a kaposvári vasútállomásról. Bár korán keltünk, izgatottan vártuk az előttünk álló utazást. Először Pesten szálltunk át, majd Nyíregyházán töltöttünk egy kis időt. Városnézés előtt egy különleges középkori étteremben ebédeltünk 14. századi hangulatban. Az ételeket fatálon szolgálták fel, faeszközökkel fogyaszthattuk el, és agyagkorsókból ittunk. Nagyon jól éreztük magunkat teljesen belefeledkezve a korhű hangulatba. Még akasztókötél, bárd, pajzs és egy hosszú lánc is volt, amit osztályfőnökünk is kipróbált.  (lásd a fotón) Utazásunkat folytatva megérkeztünk Kisvárdára, ahol elfoglaltuk szállásunkat. Vacsora előtt körbenéztünk a városban és egy nagyobb kitérővel megtaláltuk az esti fényárban úszó várat. A kollégiumba visszatérve mindenki fáradtan tért nyugovóra. (Kivéve, aki nem.)  Hajnalban indultunk kitűzött úti célunk felé: Kárpátaljára. Őrségváltás előtt, teljes csendben haladtunk át a határon, minden probléma nélkül. Első állomásunk Munkács volt, ahol a várat és az ott lévő kiállításokat néztük meg. A toronyból gyönyörű kilátás nyílt a tájat átszelő Latorca folyóra. S innen láthattuk először következő megállónkat, a Vereckeihágót, ahol elénekeltük az ott lévő magyar csoporttal együtt a Himnuszt. A szojvai emlékparkban megemlékeztünk a sztálinizmus magyarországi áldozatairól. Utoljára a Rákóczi kú-

riát tekintettük meg. Későn értünk vissza Kisvárdára, ugyanis nagyon hosszú volt a határon a sor. A harmadik napot buszozással töltöttük.


Tanulságos volt a kirándulás, jó volt látni a magyar történelem fontosabb helyszíneit. Ezúton köszönjük, hogy ott lehettünk, valamint köszön-

jük kísérőtanáraink (Kincses László, Hegedüs József, Dr. Sülle Csabáné és kollégiumi csoportvezetőnk) munkáját. Pálfi Éva és Tóth Andrea 15

Interjú a Yesplease együttessel – Milyen tapasztalataitok vannak az együttessel kapcsolatban? Milyen érzés több mint 2 év után együtt zenélni? – Nagyon jó. A sok közös próba, koncert és az együtt töltött idő alatt nagyon jó barátok lettünk. Rengeteg közös élmény köt össze minket. – Milyen visszajelzéseket kaptok az emberektől? Hogy fogadjátok a kritikát? – Az építő kritikát szívesen fogadjuk, mert mi is tudjuk, hogy van még hova továbbfejlődni. Akad persze másféle, negatív kritika is, de többnyire ezek nem az együttes, hanem a személyek ellen irányulnak. Persze, kapunk pozitív visszajelzéseket is. – Hogy sikerült a decemberi koncertetek? – Nagyon jó volt a hangulat, viszonylag sokan eljöttek, de azóta már felléptünk a Pogoban, az Esti Kornél zenekarral együtt. – Egy ember kilépett az együttesetekből. Lesz-e új tag? – Igen, a volt szintetizátorosunk (Vékás Márton) egyéb elfoglaltságai (továbbtanulás) miatt sajnos már nem tud annyi időt szánni a közös zené-

16

lésre. Az új szintis egy közös ismerősünk, Kovács András, a Toldiból, akivel már megkezdődtek a közös próbák. – Mi e tervetek a jövőre? (többen most érettségiztek…) – Természetesen szeretnénk majd visszajárni Kaposvárra próbálni (jó a

próbaterem, köszönjük a TMG-nek a lehetőséget, de hogy mi lesz ebből, az még a jövő zenéje… (További információk, képek, koncertidőpontok az együttes yesplease.hu oldalán!) Lőrincz Borbála


Interview with Sara Christiaens (Belgian exchange student)

– What was your first impression of Hungary, especially Kaposvár? – When I first arrived in Kaposvár I was surprised that it was so ’new’. Everything looks really modern and new-built. In general I was surprised by the pure nature. – Why exactly Hungary? – I wanted to visit a country that experienced the iron curtain, the socialism. Although Hungary wasn’t my first choice (it was Russia), I’m happy to be here. In Belgium we don’t learn about Hungary, so for me it’s a rather unknown country. I didn’t know what to expect, but it turned out to be a very nice surprise. – Where do you live now? – I live with a host-family in the centre of Kaposvár. I have two brothers and one sister. My whole family is really nice! – What do you think of the Hungarian language and how is it going? – Difficult, really! Of course there are rules and a certain logic to follow but it’s hard because it’s so different from other European languages and there are no references to other languages I know. To be honest, I should study more and practice more to really improve my Hungarian. I’ve been fine with English so far but I’ll start Hungarian. – What is your opinion about the school? – It’s a nice place. Teachers are nice and everybody is willing to help me. And I think the education is OK. There’s no big difference between the theory here and Belgium. – Did you find it easy to make yourself accepted and to make new friends? – At school, my brother, Hunor was a big help. Just like Sofia, the other exchange student. But in the end, talking to people and building up relationships is something you have to do yourself . Luckily, everyone

was really open and friendly so that went very well. – What are your plans/ ambitions for the future? – When I go back to Belgium I’d like to start university studies, probably Graphical Design (although I cannot really choose between all the options there are nowadays). And I will restart my work as a volunteer for Oxfam Fair Trade. As soon as I can, I’d like to travel or maybe work abroad for some time (in combination with my volunteerwork). That would be great! – What is the best and what is the worst about being here?

Sofi’s letter to our school


– The best thing is being here! Meeting new people, culture, learning how to live without the certainty of everyone who knows who you are (your parents, your friends) and of course, life as an exchange student is not so strict as for ’normal’ students. It’s like jumping on a rollercoaster! The worst for me was saying goodbye to friends (to Belgian friends as well as to other exchange students). – Are there any big differences between the Belgian school, teachers, students, … ? – Of course, but they are no big deal. Our lessons last 50 minutes and we have a lunch break after 4 lessons. School usually finishes at 4 o’clock. Except on Wednesday, then we finish at 12.30. And we have those really big exams at Christmas and in June which determine if we can stay in our class and grade. – Have you tasted any traditional Hungarian dishes? – Yes, of course. I think Hungarians are quite proud of their traditions and happy to show them. The first day I was here I had to taste Unicum and it didn’t take long till I had to taste ’pálinka’. Also the fruitsoups were strange to me, I’had never tasted that before. Nevertheless, I like the Hungarian cuisine (except porksoup that looks like jelly). Bencze Gábor 17

Szalagavató Február 5-én került sor a végzős osztályok szalagavatójára. Nagy volt az érdeklődés a rendezvény iránt: a családtagok, barátok és ismerősök is együtt ünnepeltek a végzősökkel. Az osztályok bevonulását és tiszteletköreit követően megkezdődött az ünnepi műsor. Az osztályok köszöntése után Papp Lilla énekelte el Jade Ewen: My time című számát, majd Reőthy Ferenc Igazgató Úr mondott

18

beszédet. Az estét tovább színesítette a Wolf Tamás és Kurucz Ádám által bemutatott kalotaszegi legényes, valamint meghallgathattuk a Katolikus Zeneiskola fúvósai (Novográdecz Gergő, Tavaszi Zsolt, Horváth Tamás, Czmerk Tamás, Takács Róbert, Horváth András és

Bogáthy Gábor) előadásában a Processional című darabot, zárásként pedig András Katinka szavalta el Kis László György: Teszem, amit tudok című versét. Az előadásokat követően megkezdődött a szalagtűzés: a 12.A, 12.B, 12.C, 12.D, 12.E, 12.G és 13.F osztályok tanulóinak osztályfőnökeik tűzték fel a szalagokat az osztályfőnök-helyettesek segítségével. Ezt követően a végzősök elvonultak termeikbe, ahol tanáraik és vendégeik körében elfogyasztották az ünnepi vacsorát.

Fél kilenckor megkezdődtek a táncok. Idén palotást, bécsi és angol keringőt láthatott a közönség, amelyeket Járfás Eszter, Kovács Ferenc és Falvai Lóránt tanított be. Ezután a hagyományhoz híven a végzősök szüleiket kérték fel táncra. Az est folytatásában a Senior együttes dalaira bulizhattak az ottmaradók. Éljenek a végzős osztályok és mindenkinek sok sikert kívánunk az érettségihez! Lőrincz Borbála


Ahogy a fiúk látták … Letudtuk. Mindenki erre a napra készült: a szülők, a tanárok, az alsóbb évesek, na meg persze a végzős lányok. Csak mi, fiúk nem. Azért azt nem mondhatjuk, hogy február 5-e egy teljesen átlagos nap volt… Tanév elején a lányok „nagy táncpartner vadászatba” kezdtek. Akinek nem jutott évfolyamtárs, az kisebbet kért fel. Mi persze ültünk a babérjainkon mondván, hogy úgyis több a lány, mint

… és ahogy a Évlányok elején a lányok lázas párvadászatba fogtak, hiszen a fiúk sokkal kevesebben vannak. Ki-ki eldöntötte, hogy mit szeretne

a fiú és lesz kivel táncolni. Kisebb-nagyobb szorgalommal még próbákra is elmentünk, nehogy leégjünk azon a bizonyos napon. Azt gondoltuk, hogy „februáröt” még messze van, de egyszer csak azt vettük észre, hogy a ballagási öltönyünket húzzuk. Ing, nyakkendő, az említett öltöny és persze a cipő. Amikor beléptem a Táncsicsba a lányok hatalmas kontyokkal járkáltak fel-alá. Akinek eddig göndör volt a haja, annak most hirtelen egyenes lett, akinek egyenes volt, az pedig loknikat csináltatott magának.

Amikor az osztályok felsorakoztak az aulában, mindenkiben tudatosult, hogy tényleg itt van a szalagavatónk. A két kör vonulás után levakartam a mosolyt az arcomról és végignéztem a műsort. (Már amennyit láttam belőle, mivel egy vendég állt előttem, akit cseppet sem zavart, hogy én nem látom tőle a saját szalagavatómat … ) Aztán következett az est egyik legfontosabb mozzanata. Az osztályfőnök feltűzte a szalagot. Ott és akkor minden tizenkettedikes büszke volt magára. Az avatás után felmentünk a terembe, ahol nekünk jutott

egy kis időnk az evésre is. De a következő pillanatban már a párunk mellett álltunk és azon izgultunk, hogy el ne rontsuk a tánclépéseket. Talán kicsit meg is bántuk, hogy nem voltak a próbák annyira fontosak. A keringők vagy a palotás után viszont megkönnyebbülés és egy újabb adag büszkeség töltött el minket. Nekem, személy szerint nagyon jó érzés volt, amikor a tánc végeztével a többiek tapssal fogadtak minket. Úgy gondolom, hogy ez az este nem csak a lányoknak, de nekünk, fiúknak is emlékezetes marad. Kinek ezért, kinek pedig másért… Märcz Samu

táncolni és megkezdődtek a próbák. Mi, csajok körbejártuk a menyasszonyruha kölcsönzőket, hogy rábukkanjunk a számunkra legszebb „királylányos” gyönyörűségre. A jó hangulatú próbák sorozatával, amelyeken új

baráti társaságok szerveződtek, egyre közeledett a nagy nap. A szalagavatóra való készülődésnek ez az egyik szála. A másik szálon az osztályok búcsúműsorokat állítottak össze és jobbnál jobb ötletekkel próbálták kedvesebbé ugyanakkor humorossá varázsolni azokat. A különböző próbák során rádöbbentünk arra, hogy – igazgató úr beszédét idézve – „a napjaink meg vannak számlálva”. Rövid idő múlva útjaink elválnak, és nehéz erőpróbák várnak ránk. Tehát vegyes érzésekkel vártuk azt a bizonyos nagy napot. Egy részről a felhőtlen boldogság, a szép frizurák, sminkek, műkörmök, báli ruhák varázsa, másrészt a szalaggal járó felelősség, büszkeség… A szalagavató délután az osztályműsorokkal kezdődött, majd ballagási ruhánkban büszkén vonultunk körbe a tornacsarnokban. Jó érzés volt, hogy minden rólunk szólt és értünk történt. De már jött is a következő izgalom: a felkészülés az est fénypontjára, a táncok bemutatására. Az öltözködés cseppet sem volt könnyű.

Nem kevésbé izgatott édesanyáink segítettek, hogy magunkra öltsünk olyan ruhadarabokat (alsószoknyákat, fűzőket és egyéb kiegészítőket), melyek felvétele a farmernadrágba és edzőcipőbe való beleugráshoz képest komoly kihívást jelentett. S mindezt úgy, hogy megóvjuk a már délután gondosan elkészített kontyokat, sminkeket. Amikor aztán a termekből kiléptünk, édesapáink, barátaink, társaink büszkén tekintettek ránk és meglepődött táncpartnereink elismerő pillantásai kísérték lépteinket. Akkor azt hiszem minden lány elhitte magáról, hogy nem csak a ruhája királylányos, de erre az estére ő maga is azzá vált. Minden tánckoreográfia nagy sikert aratott. A párok igyekezete, megjelenése elfedte az apró bakikat. Nekem ez volt az első szalagavatós táncom, s számomra különleges és maradandó élményt jelentett. Bár tudom, hogy közülünk néhányan már korábbi években is táncoltak, úgy gondolom, hogy a saját szalagavatónkhoz egyik sem volt fogható. Kovács Boglárka


19

Képrejtvények Horváth László 1. tanár úrtól

Horváth Adrienn verse

lépések nyoma láttam – ahogy ment – a hóban lépteit a cipősarok és –orr keresztmetszete legyőzte a hópelyhek éles csillámait előre nevetve gondoltam: tetszene neki ez az elmélyedő világ

2.

a sötét tárgyak újraértelmezett fénye; mint ahogy lábnyoma hasított egy

4.

sötét sávot a kékes fehérségbe. egy boltból a neon alól halk, fáradó dallam jött a világra,

3. 5.

aztán a hóhoz ért, elcsúszott rajta és csendesen belehalt ott-hagyott lábnyomába.

A képrejtvények megfejtéseit március 31-ig ezen a szelvényen dobjátok be az aulában található dobozba. A jó megfejtést beadók között nyereményeket sorsolunk ki. A nyertesek neveit a Voluntas következő számában olvashatjátok.

megfejtések: 1. ....................................................................................................... 2. ...................................................................................................... 3. ...................................................................................................... 4. ...................................................................................................... 5......................................................................................................... A megfejtő neve:............................................. Osztálya: .... voluntas l A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium lapja l Szerkesztőségi tagok: Csonka Mária, Diseri Ágnes, Hikádi Evelin, Horváth Rebeka, Kocsis Zsófia, Lőrincz Borbála, Märcz Samu, Mohay Borbála, Szabó Dorottya l Felelős szerkesztő: Tóth Ildikó l Nyomdai előkészítés: Várnai Károly l Felelős kiadó: Reőthy Ferenc igazgató l 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 17. l Telefon: 82 512 128 l E-mail: [email protected]

VOLUNTAS. 5. oldal. 18. oldal. 10. oldal Sara&Sofia (AFS students) 17. oldal. Matekos sikerek 3. oldal

Recommend Documents