VOLUNTAS. 10 perc. az öltözőben 20. oldal. exkluzív. parlamenti ifjúsági nap 2. oldal. a szerencsés oldal

VOLUNTAS A KAPOsváRI TánCsICs mIHály gImnázIUm lAPjA 7 Xl. ÉvfOlyAm, 2. szám 7 2009. nOvemBeR

e

parlamenti ifjúsági nap

k

X

2. oldal

LU ÍV

Z a szerencsés 13 3. oldal

10 perc az öltözőben interjú Kaszti Gyula tanár úrral

Kitüntették Dr. Miklós Endréné tanárnőt 4. oldal

20. oldal

aJtp-sek Erdélyben 15. oldal

Musical tábor

9. oldal

8. oldal

Dorka csokiországban 12. oldal

Voluntas. Ha bárki, akinek egy csöppnyi köze van, vagy volt a Táncsicshoz ezt a szót hallja, rögtön tudja, miről van szó. Iskolánk újságjáról, mely 90 éve ad hírt a gimnázium eseményeiről. A szó jelentése „Akarás”. A név Hundra László tanár úr nevéhez fűződik, aki az első szám beköszönő szövegét írta. Az elnevezés arra utal, hogy azok, akik ezt az újságot megalkották, akartak élni a sajtószabadság eszközével, és közölni akarták gondolataikat egy újságon keresztül, mely egyszerre szólt a felnőtteknek és a fiatalabb generációnak. 1918. november 17-én a Virág Önképzőkör egyik ülésén fogalmazódott meg az iskolaújság gondolata. Az ötlet a kaposvári Középiskolai Ifjak Szövetségének sajtóbizottságához került és végül 1919.

Emléktáblát avattunk

A holokauszt áldozatainak emlékére új emléktáblát avattunk az iskolában. Azokra az egykori tanulókra emlékeztünk, akiket 1944-ben bűntelenül, méltánytalanul, csupán származásuk miatt hurcoltak és pusztítottak el. Az avatón jelen volt Oláh Lajosné alpolgármester asszony, Dr. Csók István katonai főügyész úr, illetve Frányó Zsolt az oktatási hivatal képviselője is. Radnóti Miklós Erőltetett menet című verse után, melyet Somodi Andrea 10. f osztályos tanuló előadásában hallhattunk, Lukács Hedvig, 10. d osztályos tanuló, Massenet Elégia című darabját játszotta csellón. Végezetül Mezei András Számok című verséből szembesültünk a megdöbbentő adatokkal Lacza Zsolt, 12. f osztályos tanuló előadásában. A műsor után Armuth András, gimnáziumunk egykori tanulója, a tábla elkészítésének kezdeményezője és támogatója tartott avatóbeszédet. Armuth András alapított iskolánkban egy Humanista-díjat is, melyet az a diák kap, aki viselkedésével leginkább méltó rá. Märcz Samu 2

90 éves a Voluntas február 8-án megjelent az első szám. A lapot Quitner László tanár úr lakásán szerkesztették, aki irányító szerepet vállalt Sebők Jánossal karöltve. Az első számban jelent meg Spitzer Dezső tanulmánya Ady Endre életpályájáról, Sebők János cikke a forradalomról, Quitner László írása a haladó művészetek támogatásáról, és Lővi László székfoglaló beszéde a Virág-Önképzőkör első üléséről. A második „Beköszöntő” szintén ebben a számban jelent meg, melyet Sallai Éva III/C osztályos tanuló írt. Az először megjelenő lapban tehát nemcsak olyan dolgokról írtak, melyek szorosan az iskolát érintik, hanem az akkori 2009. október 14-én iskolánk képviseletében közel ötven diák vett részt a Parlamenti Ifjúsági Napon. Több másik iskola képviselőivel együtt indultunk a reggeli IC-vel, a Compass Egyesület szervezésében és vezetésével, Budapestre. A Parlamentnél másfél órába telt a „becsekkolás”. Nem mindennapi élmény a Duna-parton állni szakadó hóesésben, metsző, hideg szélben. Mikor bejutottunk, gyorsan körbevezettek minket. Megnéztük többek között a koronázási ékszereket is. Sietnünk kellett, mert egy órakor már kezdődött a program az ülésteremben. A rendezvényt a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal - Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálata szervezte. Harrach Péter, az Országgyűlés alelnökének köszöntője után, Dr. Herczog László szociális- és munkaügyi miniszter nyitotta meg a rendezvényt. A három órában, amíg ott voltunk rengeteg érdekes információt tudhattunk meg például az Európai Unióról. Az idei rendezvénynek ugyanis ez állt a középpontjá-

közéleti eseményekről is. Ezt persze nem nagyon díjazta az iskola vezetősége. Többször felszólították a szerkesztőséget, hogy a katolikus diáklapról vegyenek példát, és ne folyjanak bele az újságon keresztül a politikai vagy akár a közéletbe. Sőt a második szám után az újság beszüntetésével fenyegetőztek. A Voluntas azonban továbbra is megjelentetett cikkeket politikáról, kultúráról, gazdaságról. A harmadik számot követően, a Tanácsköztársaság idején, Ifjúmunkás néven működött. A 90 év alatt az újság szerkesztőségének keze gyakran meg volt kötve. Nem mindig közölhették szabadon gondolataikat, és nem mindig az került

az újságba, amit ők akartak. Ez napjainkra megváltozott. Ma már szabadon dönthetünk arról, mi kerüljön a lapba. Az újság célja mindig is a tájékoztatás volt. Tájékoztatás a világ dolgairól, de elsősorban az iskola eseményeiről. A szerkesztők mindig arra törekedtek, hogy az újságot mindenki a magáénak érezze. Hisz a hírek azokról a diákokról szólnak, akik tanulmányi versenyeken vesznek részt, melyekre az iskola tanárai készítik fel őket. Ők szerveznek különböző programokat, utaznak bármerre a világban, és az ő gondolataikat közli az újság egy-egy interjú alkalmával. Ezáltal az iskola minden egyes tagja részt vesz az újság szerkesztésében, és ezért tudhatja igazán magáénak ezt az újságot minden Táncsicsos, immár 90 éve, és reméljük, ezután is. Diseri Ágnes

Parlamenti Ifjúsági Nap

ban. A TUDOD-EU? információs kampányban, kérdéseket tettek fel az Unióról fiataloknak, illetve kis képeslapokra fel lehetett írni, a diákokban felmerült kérdéseket. A nap folyamán meg is válaszolták ezeket. Szintén ezen a napon nevezték ki az EU-elnökség magyarországi ifjúsági delegáltjait is, Ferenncsik Ildikót és Schanda Tamást. A kávészünet után a döntéshozók szólaltak fel. Meghallgathattuk a magyarországi politikai pártok ifjúsági szervezeteinek elnökeit. Ők arra buzdítottak minket, hogy legyen véleményünk és ennek adjunk

is hangot. Ezután a fórum következett, melyen a diákok kérdezhettek a már említett döntéshozóktól. Sajnos ennek a végét már nem várhattuk meg, mivel a vonatunkat el kellett érni. Véleményem szerint rendkívül érdekes napot töltöttünk el a fővárosban, és merem állítani, hogy legtöbbünk sok új információval gazdagodott a nap folyamán. Köszönjük Tóth Ildikó tanárnőnek, Sárközy Andrea tanárnőnek, illetve a Compass Egyesület összes munkatársának, hogy részt vehettünk ezen a napon. Märcz Samu VOLUNTAS 7 2009. november

Ötven éves múlt az október 23-i forradalom, így méltán nevezhetjük kiterjedtnek és mindenkit érintőnek. Talán emiatt a nagy lelkesedés nemcsak az idősek, hanem a fiatalok körében is. De mégiscsak az a legjobb, ha generációkat nem nézve tartunk közös megemlékezést a haza hőseinek. Ebben volt részem 12 diáktársammal együtt; az évforduló előtti napon utazhattunk fel Budapestre a Rákóczi Szövetség támogatásával. A Budapesti Műegyetem főépülete volt az első állomás, ahol a szokásos programok helyett filmvetítés és történelmi vetélkedő várt minket, majd a K-épületbe meneteltünk, több száz lelkes diákkal együtt. Útközben megtudtam, hogy nagyrészük a határon túlról érkezett. Odaérkezésünkkor már állt a sor a fémvizsgáló kapuknál, persze nem értettük, mire ez a kiterjedt biztonsági intézkedés. De az egymást követő beszédek során egyre ismerősebb neveket hallottunk. Ott volt Sólyom László a jelenlegi és Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, és

A szerencsés 13

több határon túli civil szervezet képviselete is megjelent. Hivatalosak voltak a még köztünk lévő idősek, akik életüket kockáztatva küzdöttek az utcákon ’56 októberében. A műsor után fáklyás felvonulásra indultunk, az egyetemtől a Bem térig; így ugyanazt az útvonalat jártuk be, mint ötvenhárom évvel ezelőtt a szabadságra szomjazó egyetemisták. A Duna mentén kanyargott a tömeg, mindenkinél egy-egy kicsi láng, a remény jelképe. A Bem szobornál az ünnepi műsor keretében beszédet mondott dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke. A rendezvénysorozat ezzel még nem ért véget, ezt követte a koszorúzás, melyen mi is aktív résztvevők voltunk. A program további része hangversenyből állt, amin már sajnos nem maradtunk ott, mert hosszú út állt még előttünk. És igen, az a 13 diák, aki részt vett ezeken a programokon, sajgó lábakkal, de kicsit máshogy szállt fel a buszra. Kicsit szerencsésebbnek érezte magát. Balogh Noémi

Simonfa volt. A négy ott töltött nap alatt, ellátogattunk a szigetvári várba, megnéztük a bőszénfai szarvasokat, sokat tudtunk meg a somogyi betyárok életéről, és persze egy kis fürdőzésre is jutott idő. Az

esős idő ellenére fergetegesen éreztük magunkat. A tábort köszönjük Dr. Csukáné Dr. Soós Andrea tanárnőnek és Kovács István tanár úrnak. Jövő nyáron találkozunk a Felvidéken. Märcz Samu

Töri tábor Június végén iskolai töri táborban voltunk, melyet idén rendeztek meg első alkalommal. Az úti cél a közeli

VOLUNTAS 7 2009. november

3

Kitüntették Dr. Miklós Endréné tanárnőt Dr. Miklós Endréné tanárnő a Richter által 1999ben alapított „ Richter Gedeon Alapítvány a Magyar Kémia Oktatásért” kuratóriumának döntése alapján a kémia oktatásban elért eredményeiért a „Kémia Oktatásért-díj”-ban részesült. A díjat 2009. október 7-én adták át a Magyar Tudományos Akadémia Klub Könyvtár termében.

A díjról A díjat évente a kuratórium döntése alapján 4 középiskolai illetve általános iskolai tanár veheti át, akik évtizedeken át tartó, áldozatos munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a magas színvonalú képzéshez, tehetséges diákok felkarolásához, ezáltal az utánpótlás-neveléshez. A gyógyszercég kötelességének érzi, hogy támogassa a közösségi célokat az oktatás és egészségügy területén. A kutatás-fejlesztés területén elengedhetetlen a jövő szakembereinek képzése, a fiatal vegyészmérnökök és gyógyszerészhallgatók továbbképzése. A vegyészhallgatók mellett a cég támogatja a műszaki, orvosi, közgazdaságtudományi egyetemek hallgatóit is. A díjat idén 11. alkalommal adták át.

A díjazottak: Dr. Miklós Endréné, Táncsics Mihály Gimnázium, Kaposvár, Albert Viktor, ELTE

4

Radnóti Miklós Gyakorlóiskolája, Budapest, Illésné Törő Melinda, Berze Nagy János Gimnázium, Szakiskola és Kollégium, Gyöngyös, Rozsnyai Mária, Nagy Mózes Líceum, Kézdivásárhely Az ünnepségre meghívták a díjazottakat és családjaikat. A szervezés profi módon történt, maga a helyszín rendkívül elegáns volt, a beszédek közt neves művészek produkciója tette felejthetetlenné az eseményt. Titokban, azaz a díjazottak tudta nélkül, meghívtak minden szaktanár egy-egy

tanítványát, akinek az volt a feladata, hogy méltassa tanára tevékenységét - diák szemmel. Míg a kuratórium elnöke a számok tükrében mutatta be a tanárok eredményességét – mely versenyeken, hányadik helyezést értek el a tanítványok, kimit publikált – addig a diákok a maguk szemszögéből, egészen más oldalról közelítették meg ugyanezt. Bor Petra 11. A osztályos tanuló kapta ezt a feladatot, s talán nem volt nehéz dolga, hiszen bőven tudott válogatni a közös élményekből. Említette

az órai kísérleteket, az állandó tanórai szakmai vitákat, a biológus tábort, a közös túrákat, a versenyre történő készülést, a szakkörök hangulatát, említette a régi diákok visszavágyódását és kötődését, a szakmaiság mellett a közösségépítést és hagyományápolást, a követelményeket és a következetességet, a céltudatosságot és tudásvágyat, amit a tanárnőnek köszönhet. Minden tanárnak azt kívánom, legyen része hasonló élményben pályafutása során! VHÁ


NAGY TALÁLKOZÁSOK

2009. október 15-én ért az a megtiszteltetés, hogy részt vehettem egy Oláh Györggyel való beszélgetésen a Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében. Oláh György 1956-ig volt a Vegyészmérnöki Kar tanára, 1956-ban hagyta el az országot. Több mint 40 éve él az USAban, Los Angelesben. 1994-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat. Kutatásai, melyeket még a BME-n kezdett el, olyan új üzemanyag létrehozását célozzák, amit széndioxidból lehet előállítani. A globális felmelegedést előidéző CO2 felesleg

így üzemanyaggá alakítható, a kőolaj alapról metanolra állítható át a közlekedés. Izlandon a feltörő gejzírek vizéből kivont CO2-vel már el is indították az üzemanyaggyárat. Oláh György tökéletes magyarsággal beszélt hozzánk (csak egyszer tévesztett: CO two) a nagy tudósok szerénységével, egyszerűségé-

„A délután másik szívmelengető érzése akkor töltött el, amikor egy széket üresen hagyva maguk közé invitáltak a májusban tőlünk elballagott, októberben már elsőéves vegyész és biomérnök diákok.”


vel, a tudományba vetett hittel, optimista kicsengéssel az emberiség jövőjét illetően. Szeretettel dedikálta Kovács Soma könyvét, amit magammal vittem, valamint az enyémet, amit ott kaptam ajándékba. A Vegyész és Biomérnöki kar Díszdoktorát a Kar diákjai hallgathatták, kérdezhettek tőle. A délután másik szívmelengető érzése akkor töltött el, amikor egy széket üresen hagyva maguk közé invitáltak a májusban tőlünk elballagott, októberben már elsőéves vegyész és biomérnök diákok. Éppen öten voltak. Így együtt hallgathattuk egy élő Nobel-díjas, magas szellemi horizonton megfogalmazott gondolatait. Ilyenek az emelkedett pillanatok, a nagy találkozások... Dr. Miklós Endréné 5

Iskolánk diákjai, és öregdiákjai immár 12. alkalommal vehettek részt a biológus táborban. Idén 35 fővel indultunk útnak. Kísérőtanáraink: Dr. Miklós Endréné, Sárközy Andrea és Terlaky Edit tanárnők voltak. Első megállónk a Doni emlékhelynél volt. Megemlékeztünk az ott elesett magyar katonákról, majd folytattuk utunkat Szendrőre, ahol a szállásunk volt. A város minden nevezetességét megtekintettük. A Csáky-kastélyt, a Kékfestőház Múzeumot, az Iskolatörténeti kiállítást és a római katolikus templomot is. Nagy Gabi és Gyánó Marci az este folyamán beavatták az újonc táborlakókat. A második napon megkezdtük barlangász túránkat melynek első állomása a Baradlabarlang volt. A hosszútúrán vehettünk részt, illetve a csoport egy része a Retek-ágba is bemehetett. Csaknem 7 órát tartózkodtunk a barlangban. A felszínre érés után két kisebb túrát tettünk: a Tengerszem tóhoz, ahol a szerencsések láthattak egy foltos szalamandrát és a Vörös-tóhoz. Vacsora után összegyűlt a csapat, biológia- és kémiavetélkedőket oldottunk meg és részleteket énekeltünk a Vegyészoperából.

A Rudapithecus lelőhelyénél

6

Biológus Tábor 2009

Aggteleken a barlang bejáratánál

A következő nap megnéztük a Rakaca-tavat és Duber Pista bácsi tájházát, ahol sok érdekes dolgot láthattunk. Innen indultunk egy gyalogtúrára, hogy megnézzük a Szádvár romjait. Utána a Borz-barlanghoz is elsétáltunk. A tikkasztó hőség után elkapott minket egy zápor, így egy menedékhelyen

kellett meghúznunk magunkat. A rossz idő nem szegte kedvünket, indultunk is tovább a Szár-hegyre, hogy megnézzük a pálos kolostor romjait. Vacsora után nem sokkal éjszakai túrán vettünk részt. A dombról megnéztük a tűzijátékot és túravezetőink által készített vetélkedőket oldottunk meg.

Hajnali háromkor már ágyban is voltunk.  Az éjszakai túrára való tekintettel másnap egy órával később kelhettünk fel (mindenki nagy örömére). Reggeli után az Esztramosra indultunk. A hegytetőn láthattuk a régi kőfejtő maradványait, utána leereszkedtünk a Rákóczi-

Főzőverseny


Krasznahorka váránál

barlangig, ami elkápráztatott minket cseppkövei gazdag forma- és színvilágával, borsóköveivel, és tavaival egyaránt. Hazafelé megcsodáltuk még a szalonnai templomot. Este elkezdődött a focibajnokság. Hétfő reggel a szokottnál nagyobb volt izgalom, mivel a Felvidékre indultunk. Első utunk a dobsinai jégbarlanghoz vezetett, ami sajnos hétfőn nincs nyitva. Mivel mindenképp látni szerettük volna, megegyeztünk, hogy

Foltos szalamandrát találtunk!


másnap reggel visszajövünk. Szlovákiában még megnéztük Krasznahorka várát, a betléri kastélyt, és az Andrássymauzóleumot. Hazaérkezésünk után nem sokkal folytatódott a focibajnokság és megkezdődött a főzőverseny. Az elkészült ételkülönlegességeket háromtagú zsűrink osztályozta, sőt még vendéglátóinkat is megkínáltuk mindenféle jóval. A következő nap bepótoltuk a dobsinai kirándulást és

elmentünk még Rudabányára. Ott megnéztük a múzeumot és az ásványtárat. Utána egy pár

órás gyalogtúrát tettünk, hogy láthassuk a Rudapithecus lelőhelyét. Mivel már mindenki nagyon fáradt volt, csak a csoport egy része vállalkozott arra, hogy még az Ördög-gáthoz is elmegy. A többiek hazamentek és előkészítették az esti gombapörköltet. A hozzávaló gombákat mi szedtük! Utolsó Szendrőn eltöltött esténk lévén elbúcsúztattuk házigazdáinkat, majd a tábortűz mellett népdalokat énekeltünk, s a hagyományoknak megfelelően a néptánc est sem maradt el. Utolsó nap a hazaút előtt még megnéztük Keleméren a Tompa Mihály Emlékmúzeumot és a Mohos-tavakat. Az úton vetélkedőkkel szórakoztattuk magunkat. Mindenki nagyon jól érezte magát, és ami még fontosabb, sok barátság is kötődött. Németh Anna

A Rákóczi-barlangban

7

Augusztus 19-e és 22-e között iskolánk musical csoportja Helesfán táborozott. A tábort a musical csoport vezetője, Sárközy Andrea tanárnő szervezte. A tanárnő unokatestvérének és az ő férjének köszönhetően a szállásunk egy gyönyörű falusi vendégházban volt. Itt lehetőség volt főzésre, amit rögtön az első nap ki is használtunk. A több kilométeres séta után, melyet Helesfáról Gyűrűfűre az ökofaluba tettünk, jól is esett a kicsit kései, de annál finomabb vacsora, melyet közösen készí-

8

Musical tábor tettük. Másnap megkóstolhattuk Huszi remek, bográcsban főtt pörköltjét. Míg készült az ebéd a „Valahol Európában” című musicallel ismerkedtünk. Délután autóval átmentünk Pécsre, hogy megtekintsük az augusztus 20-ai programokat. A koncertek után a tűzijátékot testközelből figyelhettük egy gyönyörű kerthelyiségből. A következő nap szituációs gyakorlatokkal, palacsintasü-

téssel (melyet szintén közösen követtünk el), sétával telt. Angol nyelvtudásunkat a vendéglátókkal gyakorolhattuk, ugyanis a házigazda angol. A rengeteg háziállat, a csendes, nyugodt környezet és a játék a kölyök vizslákkal teljesen kikapcsolt minket. Meglepetésként a tanárnő sütött nekünk egy kis pogácsát és süteményt is. Este átsétáltunk Gorica-Kánba, mely szintén egy gyönyörű, békés

falu a Mecsek nyugati lábánál, ahol az emberek nagyon kedvesek és közvetlenek. Esténként jókat beszélgettünk, énekeltünk és persze játszottunk több éjszakán át. Összességében mindenki jól érezte magát, és a jó társaságnak köszönhetően a pakolódással és takarítással töltött utolsó nap is jól telt. Kár, hogy nem tudott mindenki eljönni a csoportból, hiányoztatok! Köszönjük szépen a szervezést Sárközy Andrea tanárnőnek! Diseri Ágnes


Táncsicsosok sikere Beszélgetés a zalaegerszegi Kaszti Gyula Izsák-versenyen tanár úrral A 2009. évi Izsák Imre Gyula Komplex Természettudományi verseny nagy izgalmakat okozott a diákok körében, mert míg a versenyre csak két tanuló mehetett, négy jelentkező akarta tudását kipróbálni. A házi fordulóból Fonai Dániel és Kiss Balázs (12. A osztályos tanulók) kerültek ki győztesen. Iskolánk a kezdetektől, 1992-től vesz részt – Somogy megyéből egyedüli meghívottként – ezen a matematika–fizika– informatika tantárgyakból álló megmérettetésen, ahol az ország 14 rangos gimnáziumának 28 diákja ad számot tudásáról a szervező és lebonyolító zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban. A feladatokat és a zsűrit az ELTE neves szakemberei alkotják. Az elmúlt 17 év során iskolánk diákjai igen sok, szép eredményt illetve helyezést értek el, öregbítve ezzel a „matematikus” osztályaink rangját, hírnevét. Részletesebben ld. a rendező iskola honlapját: http://www.zmgzeg.sulinet.hu/izsak/dijazottak.htm.

Kiss Balázs és Fonai Dániel

Így tehát ők mehettek Zalaegerszegre, ahol nem csak elméleti, hanem gyakorlati problémákkal is meg kellett birkózniuk. Az éhes gyomor ugyan serkenti az agyműködést, bizonyos határon túl gátolja. Nehezen tudták kielégíteni diákos étvágyukat. Az eredményen ez nem mutatkozott meg. Összetettben Fonai Dániel a 4. míg Kiss Balázs a 11. helyezést érte el ezen a magas színvonalú megmérettetésen, amelyen beszámoltak a matematikai, fizikai és informatikai tudásukról. Fonai Dániel matematikából és fizikából 2. helyezést ért el, Kiss Balázs informatikából lett hatodik. Így az egész országból érkező válogatott versenyzők között nem vallottak szégyent. (Mindkét tanuló Kubatov Antal és Drankovics József tanítványa matematikából illetve fizikából.) Kiss Balázs VOLUNTAS 7 2009. november

– Mikor jött rá, hogy tehetsége van a rajzhoz? Valójában az általános iskolai évek alatt derült ki, hogy van érzékem a rajzoláshoz. Kedvenc rajztanárnőm Dr. Fehér Istvánné (Ágnes néni) irányításával sok rajzpályázaton indultam és nyertem. Szakmailag és emberileg is sokat tanultam tőle. – A Táncsicson belül milyen tagozatra járt? 1983-1987-ig tanultam a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban. 1987-ben érettségiztem rajz művészettörténetből. Történelem fakultációra és rajzművészettörténet speciális kollégiumra jártam. – Hol dolgozott a Táncsics előtt? A kaposvári Somogyi Hírlap kulturális rovatánál, mint grafikus. Rajztanárként a Zrínyi Ilona Általános Iskolában Szegeden, a kaposvári Németh István Általános Iskolában, a Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnáziumban. Az Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumban kollégiumi tanár, rajzszakkör vezető, galériavezető és ifjúságvédelmi felelős voltam. – Mikor kezdett el festeni? – Általános iskolásként 6. osztályos korom óta jártam

Kaszti Gyula

szakkörökre Kaposváron. – Milyen kiállításai voltak eddig és hol? – 1987-től veszek részt kiállításokon. Kaposváron és vonzáskörzetében rengeteg kiállításom volt önállóan és résztvevőként. További kiállításokon szerepeltem, pl. Szegeden, Budapesten, Debrecenben, Szolnokon, Győrött és Vásárhelyen. Külföldön Németországban és Görögországban. – Melyik díja a legbecsesebb számára? – A legbecsesebb talán két díj volt az életemben. Az egyiket egy sima ceruzarajzommal (grafikával) nyertem meg, még táncsicsos koromban. A másik legbecsesebb díj a főiskolai évek alatt a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem

9

Táncsics rajzszakkör GYTK országos festőművész versenye és kiállítása volt, ahol 3. helyezést értem el. – Milyennek találja a mostani osztályát? Tegyétek fel ezt a kérdést újra majd négy év múlva! – Ki volt nagy hatással önre? Ki a példaképe? Néhány külföldi és hazai művészen kívül minden művésztanárom hatással volt rám és stílusom alakulására. A teljesség igénye nélkül: Dr. Fehér Istvánné, Gerő Kázmér, Szabados János, Kertész Sándor (festőművész, a Táncsics Mihály Gimnázium akkori rajztanára), Gera Katalin, Takács Zoltán, Szekeres Ferenc, Dér

István, Holler László, Hézső Ferenc, Szathmáry Gyöngyi, Szuromi Pál és Chikán B. – Melyik a kedvenc technikája, illetve műve? Nincs kedvenc technikám és művem. A már megfestett kép nem érdekel, a következőre vagyok kíváncsi. A festmények megfestésekor a technika csak egy segédeszköz, ugródeszka. Ami igazán fontos, az a kép szellemisége, üzenete. Szerintem minden lélekben dől el. Az üzenet minden embernek más, nekem a következő: Szeresd az Istent, Családot, Hazát. Kocsis Zsófia és Csonka Mária

A szakkör csütörtök délutánonként 13.45-16.00-ig a klubban, Kaszti Gyula tanár úr vezetésével működik. Kipróbálható technikák: akvarell, rajzszén, filc, tus, diófapác, porpasztell, olajfestés. Az éves rajzpályázatokra a tanulók főleg porpasztellel, grafika ceruzákkal, tussal, diófapáccal, préselt szénnel, filccel és színessel készített munkákat készítenek. Az év során folyamatosan sajátítják el az olajfestés technikai fogásait. Ez a művészeti technika érdekli a legjobban a tanulókat. A szakkörösök szorgalmasan, türelemmel és kedvvel dolgoztak a szakkörön a tavalyi évben is. Több pályázatra küldték be alkotásaikat, s kettőn második helyezést értek el: A „Drogmentes Magyarországért” rajzpályázaton és „A természet szépsége” gyermekrajzpályázaton. Az idei tanévben is szép eredmények születtek már: az Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola által kiírt városi rajzpályázaton, melyet a kaposvári vár török alóli felszabadulásának 323. évfordulója alkalmából írtak ki, Hegedűs Réka 12. D első, Pálfi Éva 12. F harmadik helyezést ért el, és különdíjat kapott Cselők Krisztina 12. C osztályos tanuló. A rajzszakkör után 18 óráig a rajz és művészettörténet érettségire, valamint a felvételire készülőké a terep a klubban. 14 fő készül a matúrára, hatan pedig építészmérnöknek illetve formatervezőnek készülnek.

Karácsonyi képaukció Több éve sikeresen rendezzük meg iskolánk diákjainak festménykiállítását. Idén a karácsony előtti hetekre tervezzük ismét. Új kezdeményezésként ez alkalommal táncsicsosok, hozzátartozóik és ismerőseik jutányos áron vásárolhatnak ezekből. Minél többen éljetek ezzel a lehetőséggel; szeretettel várunk benneteket.

10


Schiói cserediákok jártak nálunk A Táncsics Mihály Gimnázium immár hosszú múlttal rendelkező olasz cserekapcsolata révén 2009. október 10én, szombaton este 6 órakor megérkeztek a schiói diákok. Mindenki nagy örömmel látta viszont egykori vendéglátóját. Szombat este felelevenítettük az áprilisi, Olaszországban tett utazásunk emlékezetes pillanatait. A vasárnap délelőtt családi körben zajlott, délután pedig elmentünk közösen korcsolyázni. Néhány olasz diáknak először volt életében korcsolya a lábán, ennek ellenére jól vették az akadályokat. A nap megkoronázásaképp egy kaposvári szórakozóhelyen múlattuk – jó hangulatban – az időt. Hétfőn reggel egy kicsit fáradtan ugyan, de annál nagyobb kedvvel indultunk a Balatonra. A rossz idő ellenére eseménydús kirándulást tettünk: előbb Keszthelyen a kastélyt, majd Tihanyban az Apátságot néztük meg. Este a A Rókaűzők egy különleges maratoni váltófutóverseny a Kaposvár-Pécs közötti 72 kmes útszakaszon. A szervezők lehetővé tették, hogy az eredetileg egyetemi csapatoknak meghirdetett versenyen középiskolák és különféle sportegyesületek csapatai is részt vehessenek. Iskolánk Kertész tanár úr kezdeményezésére jelentkezett a Rókaűzőkre. A lelkes diákokból álló amatőr csapat viszonylag gyorsan összegyűlt, bár a végleges összeállítás csak a verseny előtti csütörtökön alakult ki. A TMG Vadászok tagjai a szakaszok sorrendjében: Juhász Csilla, Vidák Ábris, Paróczi Gergely, Bihary Szabolcs, Biczó Péter, Mohay Borbála, Kertész Róbert, Bálind Martina, Ziegenheim Szilveszter, Péter VOLUNTAS 7 2009. november

közös program keretében sokat beszélgettünk, jókat nevettünk, és énekeket tanítgattunk egymásnak. Meglepően jól elsajátították a „Júlia nem akar a földön járni” című dalt. Kedden Pécs nevezetességeivel ismerkedtek vendégeink és az őket kísérő néhány magyar diák. Az olasz tanulók érdeklődve figyelték az épp most zajló munkálatokat, és a nagy felfordulás közepette fel-

feltűnő, tekintetet csalogató nevezetességeket. A nap végén tekézni mentünk Nagyberkibe. A legjobban talán a szerdai napot vártuk: Budapesten jártunk. Felmentünk a várba, ahonnan a csodálatos panorámában gyönyörködhettünk, majd a szabad program keretében sétáltunk, vásárolgattunk a Váci utcában. Délután a Parlamentet tekintettük meg olasz idegenvezetéssel. Hazafelé

Rókaűzők 2009

Ágoston, Szűcs Tamás, Ujlaki Eszter. Csapatunkban voltak, akik egész komolyan vették a hos�szútávfutást, de legtöbben „csak

úgy”, szórakozásból futottunk néha-néha. Valaki túrázni, más röplabdázni szeretett, megint más semmiféle sportot nem űzött. Egyetlen közös azonban

úton jókedv uralkodott a buszon, ám annyira elfáradtunk, hogy az este már csak pihenéssel telt. Csütörtökön Szennába mentünk, ahol a néprajzi múzeumba tettünk látogatást. Délután vásárolgattunk, a búcsúestet pedig együtt töltöttük egy szórakozóhelyen. Felejthetetlen pillanatokat szereztünk egymásnak. A péntek reggel szomorúan indult: kikísértük az olasz diákokat a buszhoz. Többek szemében könnycsepp csillant meg, nehezen engedtük el egymást. Merészen azt fontolgattuk, bebújunk a csomagtartóba, ám addig-addig hezitáltunk, amíg az ajtók bezárultak és a következő pillanatban már csak integető kezeket láttunk. A többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon jól sikerült hét volt. Reméljük, nyáron újra találkozunk! Bizvurm Rebeka és Kis Virág volt bennünk: mindnyájan lelkesek voltunk, így nekivágtunk. A tanár úr egyetlen kérése az volt, hogy fussuk végig, tartsunk ki, s mindenki a saját szakaszán hozza ki magából a legtöbbet. „Nem kell azért meghalni, de …halálközeli állapotba kéne kerülni.” Teljesítőképességünk határát megközelítve, nagy erőbedobással futottunk. Meg is lett az eredménye: a 2. kategóriában (a nem egyetemi csapatok között) 5. helyezést értünk el. (Igaz, néhányan nem voltak megelégedve a saját teljesítményükkel, de a csapatéval igen! És ez a lényeg…) A verseny végén – már felszabadultan – jókat beszélgettünk, jól összekovácsolódtunk. Egy különleges élménnyel gazdagodva, teljesen kimerülten, de boldogan tértünk haza. Mohay Borbála 11

Dorka Csokiországban Keresztes Dorottya, iskolatársunk augusztus 21-én elutazott Belgiumba az AFS csereprogram keretében. A tavalyi évben döntött úgy, hogy él egy ilyen lehetőséggel. Egyre többeknek fordul meg hasonló a fejében, ezért is kerestük fel Dorkát a világhálón keresztül, hogy kicsit kifaggassuk őt. – Helló Dorka! Honnan jött ez az ötlet számodra, hogy külföldre látogass kicsit hosszabb időre? – Hááát… egy srác jött a suliba, aki említett erről néhány szót és eltettem egy szórólapot, de otthon már meg is feledkeztem róla. Majd apa látta, hogy csomó németet tanultam, és azt szerette volna, ha ezt élvezném is. Ezért felvetette, hogy nem lenne-e kedvem egy ilyenhez és ekkor jutott eszembe a szórólap, amit meg is mutattam.

– Mért pont ezt az országot választottad? – Én Németországba szerettem volna menni, de a listán, amit kaptam, azon nem szerepelt, de az is meglehet, hogy én túl későn jelentkeztem (2 héttel a határidő előtt). Másrészt egy önkéntes azt tanácsolta, ha

12

már kimegyek egy évre, akkor tanuljak egy új nyelvet is. Így franciát, angolt és németet is tanulhatok. – Te magad hogy készültél fel rá, hogy elutazol? – Hát, hosszú volt, anyu jobban élvezte a vásárlást… én meg próbáltam az angolo-

mat erősíteni, hogy legalább a mindennapi dolgokról tudjak beszélni. És ez nagyon is hasznos volt, hisz e nélkül sokkal nehezebb lenne. A legjobb barátaimtól személyesen elbúcsúztam, úgy érzem sikerült az itthoni dolgokat lezárnom. Persze van, aki nagyon-nagyon hiányzik. – Milyen segítségeket kapsz? – AFS segítőm van, aki tényleg mindig ír, hogy van-e valami problémám. De imádnivaló a családom is, ők is nagyon jól gondoskodnak rólam. És még egy idős nénitől franciaórákat is veszek, ami azért jól jön. – Mit tanácsolsz a bizonytalanabbaknak? – Hát őszintén, nekem hirtelen felindulás volt, de nagyon jó döntés. Talán előbb fogadjanak diákot vagy menjenek ki 3 hónapra… és akkor halasztani sem kell. – Eddig mi tetszett Belgiumban a legjobban? – Ez tipikusan az a kérdés, amire én nem tudok válaszolni. Minden teljesen más. Egy nagyon fejlett ország, durva árakkal, hangulatos városokkal, idilli téglaházakkal és bárányokkal. De talán a belga csokit és a belga sört emelném ki leginkább! – Köszönjük szépen, hogy időt szakítottál ránk! Hikádi Evelin


Egy év a világ MÁSIK felén A tavalyi évet is külföldön töltötte egy diáktársunk. A mostani 11. D osztályba járó Batta Dóra, múlt évben Kínában élt szintén AFS-es diákként. Gondoltuk, érdeklődünk meglehetősen hosszú és bátor utazásáról. – Üdvözöllek Dóri! Véletlen alakult így, hogy egy teljesen eltérő kultúrába, másik kontinensre menj? Hisz meg kell hagyni, hogy ez azért elég bátor dolog. – Egyáltalán nem véletlen. Azon szerencsések közé tartozónak mondhatom magamat, akik abba az országba mehettek, amelyik ország az első helyen

Peking egyik legnevezetesebb helyén, a Tiltott Városban

A Nagy Falon

szerepelt listájukon. Igazság szerint először Németországra gondoltam, hogy hamarabb meglehet utána a nyelvvizsgám, de aztán beszélgettem volt cserediákokkal és mondták, ha még egy esélyük lenne, akkor egy távolabbi országba mennének, amiről csak keveset tudnak, és nem beszélik a nyelvét. Majd én is elkezdtem gondolkozni egy távolabbi helyről. – Miért Kínára esett választásod? – A legtöbb szimpatikus dolgot ott találtam. Vonzott a természetgyógyászat, a pingpong, az, hogy teljesen más alkata van az embereknek, kíváncsi voltam, hogyan tudnak ilyen gyors ütemben fejlődni, és még sorolhatnám. VOLUNTAS 7 2009. november

A szokásos reggeli futás

– Sokban különbözik az a környezet, az itt megszokott világtól? Mit emelnél ki, ami feltűnően máshogy van ott, mint itthon, Magyarországon? – Igen, hisz más a történelmünk, a kultúránk, szokásaink. Hmm… talán a tanuláshoz való hozzáállásban van a legnagyobb különbség. Megmagyarázom! Kína lakossága világelső, nagyon sok az érettségiző diák, ezáltal hatalmas versengés alakul ki a bejutásért az általuk választott iskolába, illetve, hogy egyáltalán felsőoktatási intézménybe járhassanak. Épp ezért a gyerekek egész kicsi koruktól fogva elkötelezetten és nagy szorgalommal tanulnak. Ebben egész családjuk mellettük

áll. Megemlítenék még egy dolgot: Kínában nemcsak a falvakban, de a városokban is nagy gondot fordítanak a rokoni szálak ápolására. Más kifejezés van az anyai illetve az apai nagyszülőkre, nagynénikre, nagybácsikra, unokatestvérekre, testvérekre stb. Ezeket a titulusokat a kisgyerekek már egész kicsi korukban meg is tanulják, hisz alkalmazniuk kell köszönéseik során is. – Pozitív, negatív élményeid után újra elutaznál oda? Említenél egy emlékezetes dolgot, ami nagyon megmaradt benned? – Vissza fogok menni, amint lehetőségem lesz rá. Partner ebben az ottani fogadóiskolám is; egy cserekapcsolatnak is örülnének a két iskola között. A legnagyobb hatással egy te-

metés volt rám. A hazajövetelem előtti napokban hunyt el fogadó dédimamám. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy részt vehettem a szertartáson. Akkor értettem meg, mit is jelent valójában a „család” szó. – Mennyire ajánlod ezt a programot diáktársaid számára? – Mindenképpen ajánlom! Lehetőség ez a nyelvtanulásra, más kultúrák megismerésére, külföldi barátságok kialakítására és legfőképp saját magad megismerésére, elfogadására. Remélem, sikerült ezt megértetnem azokkal is, akik részt vettek a klubban tartott élménybeszámolómon. – Dóri, köszönjük szépen válaszaid. Hikádi Evelin 13

Interjú a 4Now együttessel Nemrégiben elbeszélgettem a 4Now zenekarral. Mint tudjátok, ők egy az iskolánkban megalakult együttes. Tagjai Huszár Tamás és Ficsór Zoltán, a 12. D, Károlyi Krisztián, a 12. E, valamint Csóti Dániel, a 10. D tanulója. A következő sorokban az interjúból olvashattok részleteket: D.Á.: Az első kérdés az ötletgazdához szól, aki nem más, mint Huszár Tamás, más néven Huszi. Hogy jött az ötlet, hogy együttest alapítsatok? H.T.: Igazából, mióta gitározom – azaz kb. három éve –, megfogalmazódott bennem, hogy nem volna rossz összehozni egy bandát. A tanáromnál kezdett dobolni tanulni Dani is, így összeálltunk. Zoli az osztálytársam, és nagyon jó haverok vagyunk, szóval tudtam, hogy gitározik. Így került be… Énekest találni már sokkal keményebb dió volt. Én énekkaros vagyok ugyan, de mivel basszus, ezért nem igazán bírom a magas hangokat… Aztán a Krisztián belépett az énekkarba, és egy-kettőre jó haverok lettünk. Bár sokáig húztam-halasztottam, végül megkérdeztem, lenne-e az énekesünk? Ő megnézte az egyik próbánkat, és örömmel vállalta. Így most már lassan kilenc hónapja vagyunk együtt. D.Á.: Miért pont ez a név? „4Now”? Hogyan jött ez az ötlet? H.T.: Ez vicces sztori, de mi akkor kissé kellemetlennek éltük meg. Tavaly fel szerettünk volna lépni a diáknapon, és közölték, hogy ahhoz kell egy név. Kissé sürgettek is bennünket. Mi persze valami állati ütőset akartunk volna, de semmi értelmes nem jutott az eszünkbe. Végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy kitalálunk egy ideiglenes nevet, amit később lecserélünk. A „For Now”, nagyjából annyit 14

Károlyi Krisztián, Ficsór Zoltán, Csóti Dániel és Huszár Tamás

jelent, hogy „jelenleg”. Kapóra is jött, hiszen négyen vagyunk és szlengként le tudtuk írni négyessel. Így lettünk 4Now… D.Á.: Tomi már említette, hogy három éve zenél. És Ti fiúk? F. Z.: Én fél évvel később kezdtem, mint a Huszár, tehát két és fél éve. Cs. D.: Én kb. három, három és fél éve dobolok. K.K.: Én komolyabban másfél éve foglalkozom az énekléssel. Mióta beléptem az énekkarba. Előtte maximum otthon a zuhany alatt.  Most viszont ez a legfontosabb. Mellette viszont gitározom, amit szintén imádok és lassan már tíz éve csinálom. Azonban ez csak hobbi marad. D.Á.: Milyen műfajt képviseltek? H.T.: Tulajdonképpen nincs konkrét műfaj. Ha mégis kéne mondanom, akkor leggyakrabban blues-t, és rockot játszunk. D.Á.: Van már saját számotok?

H.T.: Még nincs. Jelenleg készülőben van egy, de nem kapkodjuk el. D.Á.: Mi alapján választjátok ki a számokat, amiket játszotok? H.T.: Ez sokszor nehéz ügy, hiszen mindannyiunknak eltérő az ízlése. Általában, ha tetszik valamelyikünknek egy szám, azt megmutatjuk egymásnak a próbán és ha mindenkinek tetszik, … F.Z.: …És ha a Huszár hozza, általában le is szavazzuk.  H.T.: Hát igen… D.Á.: Mik a további terveitek a csapattal? H.T.: Először is szeretnénk bővülni. Most is „basszerost” keresünk. Nagyon jól jönne. Persze egy billentyűs sem lenne utolsó… Aztán, tökéletesíteni szeretnénk magunkat. Ennél jobban is összeszokni, és a maximumot kihozni magunkból. Tervben van még több kisebb koncert a suliban és talán egy nagyobb is valahol másutt. De úgy gondolom, az csakis az érettségi után lehetséges.

D.Á.: Tényleg, fiúk! Ti hárman végzősök vagytok. Mik az egyéni terveitek a jövőtökre nézve? H.T.: Én a BME-n szeretnék tovább tanulni, és ha minden jól megy, gépészmérnök leszek. Minden esetre a gitározást semmiképp sem hagyom abba. F. Z.: Én is a BME-re készülök, ugyancsak gépészmérnök szakra, és én sem akarom abbahagyni a gitározást. A Huszárt meg sajnos nem tudom levakarni magamról…  K.K.: Én nem a BME-re akarok menni.  Bár voltak efféle balga elképzeléseim, mégis… én szeretnék azzal foglalkozni, amit igazán szeretek. Ez pedig az éneklés. Úgyhogy mindenképpen ilyen irányban fogok tovább tanulni. Még nem tudom merre, de bízom magamban, és ki fogom találni. D.Á.: Remélem mindnyájatoknak teljesülnek az álmai, és sok sikert a koncertekhez. Köszönöm az interjút! Diseri Ágnes VOLUNTAS 7 2009. november

Augusztus 16-án gyülekeztünk a Klebelsberg kollégiumban, amelyről nem is sejtettük, hogy később második otthonunkként fogjuk szeretni. Kis késéssel, de elindultunk! Sokunk idegenkedve nézte a másikat, mert szinte még senkit sem ismertünk. Mindenki fellélegzett, mikor végre 3 óra körül megérkeztünk. Ezután megkaptuk a szobákat, no meg persze a szobatársakat, és megkezdődött az ismerkedés. Fél óra múlva már kisebb-nagyobb csoportokban jelentünk meg, jelezve, hogy gyorsan ismerkedünk. Kaszti Gyula és Csatos Zsolt (aki kollégiumi nevelőnk) tanár uraktól megkaptuk a minden táborozónak járó felszerelést, ami egy pólóból, egy karszalagból és egy nyakba akasztható bilétából állt, amin mindenkinek a saját neve szerepelt. Később, miu-

Zánka 2009

Augusztus 21-én reggel a kollégium előtt összegyűlt a díszes társaság, azaz a 12. és 13. F osztály. Rögtön zúdítottuk egymásra azt a temérdek információt, amit egész nyáron nem tudtunk megosztani egymással. Amikor már mindenki megérkezett, (9 órakor) elindultunk Erdélybe. Bár első utunk nem oda vezetett, hanem Debrecenbe, ahol megnéztük az egyetemet és a város egy

Erdélyi kirándulás

A Békás-szorosban


tán valamennyire felfedeztünk mindent, a tábor megnyitóra került sor. Vacsoráztunk és megkezdődött az esti fürdés. Erről csak annyit, hogy komplikált volt; mivel más AJTP-sek is voltak, későn kerültünk sorra, és ez így ment minden nap. De azért mindent el lehetett felejteni (még a kaját is) a hét programjai mellett. Sok izgalmas és érdekes elfoglaltságunk volt. Például jártunk Tihanyban. Az Apátság nagyon szép, a mögötte lévő táj pedig egyszerűen gyönyörű. A bazárok érdekesek voltak, szereztünk is egy-két vicces emléket itt. Szintén megnéztük a Panoptikumot, ahol nagyon pontosan kidolgozott bábukat állítottak

nagyon kis részét, majd az éjszakát is itt töltöttük a társkollégiumban. Másnap korai indulással átléptük a határt. Legelőször Nagyváradon álltunk meg, ahol már idegenvezetőnkkel tekintettük meg a látnivaló-

ki. Izgalmas volt látni, hogy is nézhettek ki régi uralkodóink. Hajóval mentünk vissza Zánkára, ami egyszerre volt gyönyörű és nagyon kimerítő. Rengeteg színes program várt még ránk. Voltak sportversenyek, ahol igaz, hogy nem az elsők, de nem is az utolsók lettünk. A programokhoz hozzá tartozott a napi megmártózás a Balatonban. Aki nem akarta ezt, az aerobikozhatott, röplabdázhatott, focizhatott, frizbizhetett, tollasozhatott, vagy csak simán napozhatott. A táncos lábú társaink sem szomorkodhattak: volt táncház, aminek különösen örültünk, mert sok az osztályban a néptáncos. Akik pedig a

kat: a Kanonok sort, a püspöki székesegyházat, majd a Pöcepatak mentén elsétáltunk a városközpontig, ahol az Állami Színház épületét csodálhattuk meg. Utunkat Kolozsvár felé vettük, ahol Mátyás szülőházát és a Szent Mihály székesegy-

modern zenét jobban kedvelik, kitombolhatták magukat a tábor diszkójában. Bárki, aki szeretett volna, jelentkezhetett karaoke versenyre is. Szoros napirendünk mellett gyorsan telt az idő, így túl gyorsan eljött az utolsó nap. Ezen a napon végig a parton voltunk. Egész nap fürödtünk, vízibicikliztünk, csúszdáztunk és fociztunk. Közben kedvenc sztárjaink koncerteket adtak, és nem maradhatott el az autogram-kérés sem. A nap tűzijátékkal zárult, ami mindenki tetszését elnyerte. Másnap reggel, mielőtt vis�szaindultuk volna Kaposvárra, elbúcsúztunk Zánkától, arra gondolva, hogy egy év múlva ismét, ugyanitt! Mindenkinek hosszú időnek tűnt az előttünk álló pár nap, amíg újra találkozunk az iskolakezdésnél! Csonka Mária házat néztük meg. Nagyvárad és Kolozsvár között félúton még a Király-hágó csodálatos látványában gyönyörködhettünk. Majd továbbutaztunk Marosvásárhelyre, ahol idő hiányában csak a buszból láthattuk a legfontosabbakat. Két napos fárasztó utazással megérkeztünk Szentegyházára. Ez egy színmagyar falu, ami arról is híres, hogy ez a legmagasabban fekvő, magyarok lakta település. Itt kaptunk szállást; volt, aki családoknál, mások egy panzióban. Szerintem sokkal jobban jártunk a családokkal. Értünk egy traktorral jöttek, mert kicsit több emberre számítottak, mint 4 fő. A falun egy folyó folyt végig, amit este nem nagyon láttunk, de egy tehén feküdt a partján. Erről a tehénről csak annyit, hogy elneveztük Böccének és reggel, amikor a panzióhoz siettünk reggelizni, Tünde nénit megtámadta. Elszakadt a kötele és vágtatott az utcán. Mindenkinek megfagyott a vér az ereiben. Tünde néni mozdulatlanul, lélegzetvisszafojtva várt, mire megjelent a tehén gazdája és megfogta az ijedt 15

A Szent Anna-tónál

Csónakázás a Gyilkos-tavon

állatot. Kellett egy kis idő mire észhez tértünk. Megint útnak eredtünk; Csíkszereda volt a cél, ahol Kincses tanár urat ismét köreinkben köszönthettük. Itt a Mikó várat néztük meg. Következett Csíksomlyó, ahol a kegytemplomot és a Kálvária-dombot tekinthettük meg. A domb alján volt egy forrás, amelynek vizét Borvízként emlegetik, mert állítólag fröccsnek nagyon jó. Mi is megkóstoltuk, de nem hinném, hogy ez lesz a kedvencünk, már csak az utóíze miatt sem. Olyan, mintha rozsdás vasat nyalogatna az ember. Tovább mentünk és útközben kicsit elidőztünk Tusnádfürdőn, mert feltétlen fel kellett másznunk a folyó forrásához. Először azt hittem sáros a víz, de elmondták, hogy a kövek a víz savtartalma miatt olyan barnásvörö16

sek, s közelebbről nézve én is rájöttem, hogy az nem sár. Következő állomásunk Székelyudvarhely volt, ahol a testvériskolánk (Tamás Áron Líceum) előtt csoportképet készítettünk. Majd a „mini Hősök Terén” egy helyi fiú mondott pár szót a szobrokról. Délután a Szent Anna-tóban fürdőzhettünk. Gyönyörű helyen van, mivel egy krátertó. Negyedik napunk Parajdon kezdődött, ahol egy sóbányában jártunk. A sóbányában kész játszóteret alakítottak ki a gyerekeknek. Korondon vásárban, Gyergyószentmiklóson a Lázár kastélyban, Farkaslakán Tamási Áron sírjánál voltunk. Külső területén szénégetők dolgoztak, akik bevezettek minket a szénégetés rejtelmeibe. Szováta felé vettük az irányt, ahol egy meleg, sóstóban, a Medve-tóban mártóztunk meg. Hazafelé megáll-

tunk Orbán Balázs sírjánál, ami egy domb tetején van és 12 székely kapun keresztül juthatunk fel hozzá. Lefelé Kincses tanár úr felmászott egy fára, mire Anita elkiáltotta magát: „Ember a földön!” Másnap korán keltünk, mivel célpontunk elég távoli volt, a Békás-szoros. Hosszú út után a kanyargó szerpentineken keresztül felértünk a Pokol-tornácára. Itt kiszálltunk a buszból és lesétáltunk a páratlan szépségű Békás-szoroson keresztül a Pokol-torkáig. A látvány lélegzetelállító volt: mindkét oldalon sziklafal, hegyek, dombok, melyeket sűrű erdők koronáztak; az út mellett patak csörgedezett. Miután hosszú sétát tettünk a szorosnál, újabb állomásaink következtek: Bucsin-tető, Maros forrása, majd Mádéfalván rövid időre megálltunk a 200 székely vértanú és Márton Áron emlékművénél. A hatodik napunkat Szentegyházán töltöttük, ahol délelőtt a temetőben, a helyi templomban és a művelődési házban jártunk. Délután traktorral felmentünk a Madarasi Hargitára; az út 2 és fél órás volt, de megérte a hos�szú zötykölődés, mert gyönyörű a Hargita. Fent a sofőrünk (Jani) vezetésével szalonnát sütöttünk. Az út lefelé rövidebb volt, másfél óra. Lassan búcsúznunk kellett Erdélytől, mert a hetedik napon már hazafelé tartottunk. Először Segesváron a Petőfi Sándor Múzeumban jártunk, később Gyulafehérváron a várban, a római katolikus templomban a Hunyadiak sírjánál. Ezután Vajdahunyadon a várat tekintettük meg. Ismét átléptük a határt. Az éjszakát Szegeden töltöttük és onnan jöttünk tovább Kaposvárra. Összesen 11 megyében jártunk (a magyarokat nem is számolva). Az egész kirándulás nagyon tetszett mindenkinek. Bár nagyon sokat buszoztunk, mindezt feledteti az a sok jó élmény, amit átéltünk. Szmolár Anikó

Bennmaradós hétvége Vegyes érzelmekkel álltunk az első bennmaradós hétvégénk előtt. Már jó pár héttel az ominózus hétvégét megelőzően tudtuk a hírt, hogy ezen a héten nem mehetünk haza. Csalódottak voltunk, de mégis izgalommal vártuk, hiszen ilyenen még nem vettünk részt. Senki nem tudta mire lehet, vagy kell számítanunk. A programok különbözőek voltak minden egyes nap. Pénteken az iskola befejeztével szokás szerint a kollégium fele vettük az irányt. Este moziba mentünk, de addig is mi választhattuk meg, hogy mivel akarunk foglalkozni. Egy kikötés volt: fél hatra mindenkinek a mozinál kellett lennie, ahol megnéztük a “Hajsza” című filmet. A többségnek tetszett. Utána vacsoráztunk, ki-ki azt, amit előző este rendelt. Másnap délelőtt a szüreti bálra próbáltunk, ami kisebb szünetekkel, megszakításokkal a délutánba is áthúzódott. Miután kellőképpen összeállt a műsor, voltak olyanok, akik elmentek kirándulni a Desedára, és olyanok is akadtak, akik hógolyózással (!) töltötték a délután további részét. Egy biztos, mindenki nagyon jól szórakozott, akármit is csinált, hiszen jó hangulatban telt a nap. Vasárnap korán kellett felkelnünk, mivel mi készítettünk reggelit mindenkinek, aki bent maradt a kollégiumban. Terítettünk, teát készítettünk, majd miután mindenki végzett, mosogattunk. Ezen a napon is, szakítottunk időt a próbákra. Szinte már tökéletesnek volt mondható a műsorunk. Végül, hogy a tanulásról se feledkezzünk meg szilenciumunkra is sor került. Ilyen volt a 9. F osztály bennmaradós hétvégéje, és már tudjuk, hogy mire számíthatunk legközelebb. Kocsis Zsófi

Szüreti bál Október 15-én rendeztük meg a hagyományos szüreti bált a Klebelsberg Kollégiumban. A műsort a magyar táncosok nyitották, köztük a bíró Kurucz Ádám, a bíróné Marton Renáta volt. A kisbíró, Mikó Krisztián konferálta fel az egymást követő műsorszámokat. A négy elsős csoport közül talán a legnagyobb sikert Nagy Sándor tanár úr fiai érték el. Ezután közkívánatra a magyar táncosok ismét előadták a táncukat, majd a szecskák fogadalomtételére került sor. Végül a cigány táncosok zárták a műsort. A vajda szerepében Futó Dánielnek, a vajdáné szerepében Horváth Barbarának tapsolhatott a közönség. Este 8 órától 10 óráig diszkó várta az érdeklődőket. A jól sikerült, szórakoztató műsor és bál után megjegyeztük: jövőre még egyszer!!! Grosch Ramóna és Szalaki Cintia


M A

TTTTTT A

Kép- 1. 2. rejtvények és találós kérdések Horváth László tanár úrtól (18. oldalon)

4.

3.

A képrejtvények megfejtéseit, december 10-ig ezen a szelvényen dobjátok be az aulában található dobozba. A jó megfejtést beadók között nyereményeket sorsolunk ki. A nyertesek neveit a Voluntas következő számában olvashatjátok.

5.

megfejtések: 1. ....................................................................................................... 2. ...................................................................................................... 3. ...................................................................................................... 4. ...................................................................................................... 5......................................................................................................... A megfejtő neve:............................................. Osztálya: ....


17

18


S

Bencze Gábor

emmitmondó hang és sötétség. Kinyitom a szemem és lenyomom az ébresztőt. Visszafordulok a másik oldalamra, behunyom a szemem, de az ébresztő monoton zaja visszhangzik fejemben. Egy újabb nap kezdete. ják. Akkor ez, hogy kerül ide? De mégis mit kell ma csinál- Kótyagosan oda lépkedek és nom? Posta, gyógyszerek, be- felveszem. Az üres száraz fehér vásárlás megvolt tegnap, mára borítékot forgatva megpillannem maradt semmi kötelesség. tottam a feladót: BAGY. Vis�Az előttem álló nap túlzott sem- szaülök a kávém és a sebtében mittevésétől riadva kémlelem összedobott vajas kenyerem szemfedőm belső narancssárgá- mellé. Félre tolom az újságokat ját, ugyanis hétágra süt odakint és helyükre dobom a borítékot. a nap. Nem baj, majd ma fogom Sosem szerettem felvágni az megváltani a világot - mosoly- ilyen tasakokat, inkább felkapagok magamban. Hunyorgok, és rom a ragasztott fület. Miközben a vízért nyúlok. Az álmos ügyet- ezzel babrálok, végignézek a lenségben magamra borítom és szalagcímeken: balesetek, bank, még félre is nyelek. Igazán jó hitel, marketing kommunikáció így ébredni. Kisétálok a kony- stratégiák. Áh unalmas, nem köt hába és nekiállok kávét csinál- le, most nem érdekel. Közben ni. Hideg instant kávé. Nem a kedvencem de csak ez van. Kinyitom az ablakot, hogy a kora nyári megannyi kalanddal kecsegtető szellő kényelmesen keresztül simíthasson rajtam és a lakáson. Leülök az asztal mellé. Akaratlanul is felrémlik egy kép, ahogy itt ülök a régi, bájos imádott lánnyal. Nevetünk. Vagy ha nem is, boldogok vagyunk. De ő elment. Az évek jöttek, mentek, és az arcképe az emlékeimben megfakult, vállainak íve elmosódott. Már a hangját sem tudom tisztán felidézni. Édes, fájdalmas emlékek. Fáj a kezem. Biztos elfeküdtem. Meg ennem is kéne valamit. De olyan fura érzésem van. Körülnézek, de nem tapasztalok semmi szokatlant. Körülsétálok a lakásban, de minden ugyanolyan, mint volt. Visszafele a konyhába vezető úton veszem csak észre, hogy bedobtak az ajtón egy levelet. Érdekes ezeket mindig Károlyi Krisztián illusztrációja a lenti postaládába dob-


Összetöredékek felnyitottam a fület és kicsúsztattam belőle egy rövidke papírlapot. Tisztelt Gábor Úr Szíveskedjék megjelenni kedd délelőtt 9:00 kor a BAGYházban. Fontos! Részvételét előre is köszönjük. Cím: Hétpecsét u. 13. Bármilyen problémájával forduljon hozzánk bizalommal. Ma milyen nap van? Kedd! Tudhattam volna. Ez a szokásos kedd reggeli apokalipszis. De mi lehet az a BAGY? Sosem

hallottam még róla, viszont hivatalosnak tűnik. Lefürdök, megtörölközöm. Meleg frottír. Pár percig még élvezem, majd felöltözöm, és lassan indulhatok is. Kilépek az utcára. Eső. Köd. Szürke emberek. Úgy néz ki ma mosoly-ellenes világnapot tartunk. Elfordulok balra és elindulok a célom felé. Fa, fa, bokor, bokor, ház kutyával, ház kutya nélkül, kerítés. Rálépek egy dióra. Dió, nyáron? Mosoly ül az arcomra, majd felemelem a fejem és körülnézek. Egy mogorva úr és egy szigorú hölgy sétál el mellettem. Persze jól megbámulnak. Le is hervad a mosolyom. Meg kéne váltani a világot. De meg ám. Kerítés. Iskola. Kocsma. Mikor érek már oda? Most. Magas, szürke szocreál épület. Emberszag. Cégér a kapu felett: Bukott Angyalok Gyűjtőhelye. Belépek majd újabb tábla vár: Jobbra. Végig a hosszú kórház-zöld folyosón. Kisebb terembe érek ahol sorok állnak. Kedd reggeli elkeseredettség. Van itt minden: Használt lélek, megkopott álom, kották, novellák, ötletek, néhány rajz, lelkesedés, csupa kacat. Már csak pár perc. A BAGY szívesen átveszi mind. „Szíveskedjék a pulthoz fáradni.” – hangzik az érdektelen női hang. Odalépek. És leadom én is az álmaim, vágyaim, terveim, majd valaha volt angyalszárnyaim csonkját behegesztik. Tucatember lett belőlünk is. Most már mienk lehet a hőn áhított szürkeség és nincs más hátra mint egyszerűen és kiszámíthatóan lecsúszni. Felzeng a hangosbemondó. Bármilyen problémájával forduljon hozzánk bizalommal Semmitmondó hang. Ajtócsapódás. 2009. június 29. 19

Tíz perc az öltözőben Kedd este van. Megcsörren a telefonom, hogy most mehetek a színházba interjút készíteni Törőcsik Mari színművésznővel. Fél óra múlva már ott is vagyok a művészbejárónál. Kicsit várnom kell rá, mert a Pécsi TV készít vele interjút a büfében. Aztán egyszer csak jön velem szembe, és már megyünk is az öltözőbe, ahol rögtön hellyel kínál. Kezdődhet az interjú. Mielőtt feltenném első kérdésemet, megkérdezi tőlem, hogy láttam-e a darabot. Elmondom, hogy az iskolának külön bérlete van, és igen, két hete láttuk a „Naphosszat a fákon”-t. – És mindenki maradt az előadás végéig? – Igen. – Nagyon szépen köszönöm. Hálás vagyok a közönségnek. Ez nem egy könnyű mű. Csodálatos, hogy ennyi idősek is járnak színházba. – Művésznő milyen emlékei vannak a középiskoláról? – Abban az időben az ember tíz éves korában kezdte a gimnáziumot. Én az Egri Angolkisasszonyoknál tanultam, ahol csodálatos tanáraim voltak. Emlékszem, hogy tornaórán szerettem a bordásfalat és a gyűrűt, de a kötélmászás sehogy sem ment. Csak felugrottam a kötélre és lógtam rajta, de szeretett tanárom nem erőltette rám. Aztán más idő következett. (Rákosi-korszak – a szerk.) Vissza kellett mennem a falumba, ahol általános iskolába jártam. Édesapám volt az igazgató, sógorom pedig az osztályfőnököm. Akkoriban megyén belül kellett iskolát választani, csak akkor lehetett máshová menni, ha szakiskolába járt az ember. Abban az időben az egyik leghíresebb művészeti iskola a békéstarhosi volt. Miskolcon tartottak felvételit, ahol a megyénkből (Heves megye – a szerk.) kettő embert vettek fel. Engem és egy fiút. Adminisztrációs

hiba miatt, betelt a felvettek névsora, így megírták nekem, hogy csak egy év múlva kezdhetem az iskolát, de akkor már nem kell felvételiznem. Mivel nem akartam tétlenül várni egy évet, elmentem dolgozni. Anyai unokatestvérem invitálására felköltöztem hozzájuk Budapestre. Ott a Kereskedelmi Akadémiára kerültem, ahol szintén nagyszerű tanáraim voltak. Mikor letelt az egy év, annyira megszerettem Pestet és az iskolát, hogy nem akartam már a békéstarhosi művésziskolába járni. A humán tárgyak mentek jobban, úgy, mint a magyar, a történelem, illetve a földrajz. Elég kemény volt a számtan, és az algebra amúgy sem volt az erősségem. De szerencsémre akkor is sokan segítségemre voltak. A tanárok mindig mondták, hogy mikor tanuljak, és a diáktársaim is sokszor segítettek. Végül jelesre érettségiztem. – Utána pedig rögtön jött a Színház- és Filmművészeti Főiskola …? – Én nem tudtam, hogy színésznő leszek. Egyszer,

mikor mentem haza vonattal, egy falumbeli bemutatott egy barátjának, aki azt mondta, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára jár. Nem is tudtam, hogy van olyan Magyarországon. Elmentem, felvételiztem, és felvettek Negyvenhatan kezdtünk abban az osztályban, végül öten fejeztük be. Ötünk közül sincs mindenki a pályán. Akkoriban még volt időnk kitanulni a színész mesterséget. A mai rohanó világban, sajnos erre már nincs idő. Főiskola után a Nemzetiben kezdtem. Ott fokozatosan haladtam egyre feljebb. Tíz évbe telt, míg egy nagyot kiálthattam a színpadon. – Tavaly megnéztük az Édes Annát magyar fakultáción és lenyűgöző volt az alakítása. Most, hogy el kellet olvasni a könyvet, végig magam előtt láttam a filmet. – Köszönöm. Akkortájt nem lehetett nagyon utazni, de én eljutottam Karlovy Varyba, Cannes-ba. Manapság, már megvan a lehetőség arra, hogy egy színész külföldön csinál-

jon karriert. Én ezt nem tehettem. Nem engedték meg, hogy máshol forgassak. Teljesen más lett volna, ha külföldön csináljuk meg a Körhintát. A Fábrynak (Fábry Zoltán rendező – a szerk.) nem engedélyezték, hogy Jugoszláviával tárgyaljon a forgatásról. – Ön mit mond azoknak a fiataloknak, akik a színész pályára készülnek? – Ha valaki színész akar lenni, azt úgy sem lehet lebeszélni róla. – Köszönöm, hogy beszélgethettem Önnel. Egy gyors fénykép és már megyünk is. Ma este is előadás van, és mindjárt kezdődik. Én kijövök a színházból, és azon gondolkodom, hogy eddigi életem legismertebb interjúalanya Törőcsik Mari, a „nemzet színésze”, háromszoros Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Legjobb női alakítás díjasa, Magyarország egyik legnagyobb színművésznője volt! Märcz Samu

voluntas l A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium lapja l Szerkesztőségi tagok: Csonka Mária, Diseri Ágnes, Hikádi Evelin, Horváth Rebeka, Kocsis Zsófia, Lőrincz Borbála, Märcz Samu, Mohay Borbála, Szabó Dorottya l Felelős szerkesztő: Tóth Ildikó l Nyomdai előkészítés: Várnai Károly l Felelős kiadó: Reőthy Ferenc igazgató l 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 17. l Telefon: 82 512 128 l E-mail: [email protected]

VOLUNTAS. 10 perc. az öltözőben 20. oldal. exkluzív. parlamenti ifjúsági nap 2. oldal. a szerencsés oldal

Recommend Documents