VOLUNTAS. Ballagás Our guests from Bath 10. oldal. Irány Szingapúr 14. oldal. Táncsics-est 20. oldal. Helikon 21. oldal. 1 darab föld 23

VOLUNTAS

A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM LAPJA 7 XLIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 7 2012. május

Ballagás 2012

Our guests from Bath

Irány Szingapúr

Táncsics-est

Helikon

5

Felsőoktatási tájékoztató . oldal

78

Erdélyi kirándulások - . oldal

10. oldal

14. oldal

20. oldal

21. oldal

1 darab föld

23. oldal

2

VOLUNTAS 7 2012. május

Ballagás Tabló 2012. május 5.   8.30 A tizenegyedik osztályok tanulói elhagyják az általuk feldíszített termeket és folyosókat, ahol gyülekezni kezdenek a ballagó diákok.   9.00 Becsengetés az utolsó osztályfőnöki órára. Búcsú, derű, könnyek...   9.30 Újra a tizenegyedikeseké a főszerep, műsort adnak a végzősöknek – találkozó pillantások, apadó papírzsebkendőkészlet...   9.50 Harangkondulás – a tizenkettedikesek tisztelgése az emléktáblák előtt. Hagyomány. 10.05 Indul a végzős tanulók menete a második emeleti folyosóról az alsóbb évfolyamosok sorfala között. Virágok, dal, izgatott családtagok… 10.30 A ballagók elfoglalják helyüket az ünnepélyesen berendezett tornateremben. A Himnusz éneklésével megkezdődik a ballagási műsor. Nyüzsgés, megilletődött mosolyok, kattogó fényképezőgépek... csend. 10.45 Egy klarinét-duett meghallgatása után megszólal a tizenegyedikesek nevében elköszönő Mráz Rebeka. Őt követi Fésüs Viktória (12.A) búcsúbeszéde, Majd Paróczi Zsolt közvetíti a szülők ilyenkor átélt érzelmeit. Szomorkás mosoly, legördülő könnyek, elcsukló hangok… A beszédek sorát Reőthy Ferenc igazgató úr szavai zárják, majd sor kerül a négyéves munkájukért megdicsért tanulók felsorolására és az Aranytollal Ékesített Táncsics-jelvény átadására. Öröm, büszkeség… a közönség soraiban is. 12.00 Egy vers és a Szózat zárja az ünnepi műsort. A végzősök kivonulnak a tornateremből. Még visszamennek a tantermekbe, elkészülnek az utolsó fotók, majd sírva-nevetve távoznak – várja őket a család és a ballagási ebéd. 12.30 A tizenegyedikesek visszatérnek, hogy többórás munkájukat pillanatok alatt megsemmisítsék – de tudják, egy év múlva miattuk öltözik újra díszbe az öreg Alma Mater. VOLUNTAS 7 2012. május

Hát, ez a nap is eljött…elkészült a tabló. Állok előtte… 31 fiatal …. Mikor annak idején először láttam őket, még gyerekek voltak tele kíváncsisággal, izgalommal, buzgott bennük a tettvágy, igyekeztek mindenhol megfelelni. Harmincketten voltak- helyesek, derűsek…kicsik. Mikor nőttek fel? Mikor váltak félig felnőtté (ha szerencséjük van, sosem lesznek egészen azok…)? Nem tudom felidézni. Állok a tablójuk előtt, figyelem őket (mint eddig annyiszor)… fiatal hölgyek és urak néznek vissza rám. Gyönyörködöm. Változtak: hosszabb lett a lányok haja, eltűntek a frufruk (hál’ Isten!), a fiúk vállasabbak, s szinte mindre fel kell néznem (persze ez a lányok egy részére is igaz )…de felismerhetőek-mindegyikben ott bujkál a kis kilencedikes: a mosolygós, a kedves, a sumák, a kritikus, az okos, a segítőkész, a szétszórt, a fegyelmezett, a hebehurgya, a vicces… Állok a tablójuk előtt… Mindegyik a legjobb arcát mutatja… Ez nem mindig sikerült nekik az előző évek során . Az arcok! Volt alkalmam tanulmányozni őket - több száz tanórán álltam szemben velük, és láttam sok mindent: örömöt, jókedvet, elégedetlenséget, bírálatot, sanda összepillantásokat, kirobbanó nevetést, szolid mosolyt, figyelmet, unalmat, bánatot, fáradtságot… Állok a tablójuk előtt… és még mindig nem tudom, mikor nőttek föl. Talán akkor kezdődött, mikor a szecskára készültek? Vagy mikor rohamléptekben összeállítottuk az október 23-i megemlékezést? Mikor néhányukkal Róma vagy Krakkó utcáit róttuk? Mikor osztálykiránduláson fazekaskodtunk, középkori templomot néztünk? Mikor toronyba másztak csöndesen morogva a fizikai megpróbáltatás miatt, mert az előző éjszaka hosszúra (vagy inkább rövidre) sikerült? Mikor bőrig áztunk Veszprémben, s az időjárás viszontagságai elől a helyi plázába menekültünk, hogy megtekintsük a remekbe szabott Másnaposok 2. című műalkotást? Mikor nejlonzacskóval próbálták hatástalanítani a füstjelzőt, s a munkában elmélyedve nem vették észre a kíváncsi szemlélőt? Esetleg mikor felpörgették magukat, s nekivágtak a városnak tombolanyereményeket gyűjteni?...Igen. Kellettek ezek a pillanatok…meg az a több ezer másik, amiről kevesebbet tudok: a dolgozatokra való készülések vagy épp nemkészülések, a szorongások, derűk, a szerelmi csalódások és boldogság, a bulik, a „ Hogyan tovább?” kérdése, a válaszkísérletek, a döntések. Állok a tablójuk előtt… reggelente ezek az arcok néztek rám a fotelokból (természetesen mindenki „szabályosan” ült, senki nem a karfán ). Most átadják a helyüket. Jöhet az újabb generáció. De valami marad: a tabló és néhány pillanat.

3

Akiktől nem köszöntem el... … tőlük szeretnék most (s közéjük tartoznak a Voluntas olvasói is), próbálván kicsit megmagyarázni ennek okát, miértjét és írok egy kicsit arról, hogy mi történt velem azóta, hogy – talán váratlanul – elhagytam a Táncsicsot. Tóth Ildikó Hogy miért, azt talán a végzősök közül most sokan megélik: mennyire rossz újra meg újra szembesülni egy-egy szeretett dologtól, helytől, helyzettől, embertől való elválással. Én viszont már azt is tudom, hogy ez is túlélhető.  Az ok, hogy új, ismeretlen, de kecsegtető lehetőség kínálkozott. Itt szeretném elmondani nektek, hogy járjatok nyitott szemmel, biztos vagyok benne, hogy ez a ti életetekben előbb fog bekövetkezni; ha csak egy mód is van rá, ne hagyjátok ki. A tények: február közepe óta Bagdadban dolgozom egy német-svájci tulajdonban lévő cégnél, ahol épp most történik profilváltás, vagy inkább bővítés annak megfelelően, ahogy az amerikai hadsereg nélkül működő, talán lassan megbékélő ország igényei diktálják. Különböző projektek előkészítéséhez kapcsolódóan tanulom megérteni az itt beszélt, és sajnos néha megfogalmazni is az itt megértett globisht.  Na jó, amikor európai partnerekről van szó, angolt.

4

A legfurcsább tapasztalás itt is az volt, hogy, amit a tv-ben lát az ember az időnként tényleg a valóság. Mára már nem rándul görcsbe a gyomrom, ha élesre töltött fegyvert rám szegezve kérik el a papírjaimat (badge-emet), megszokottá vált a cirkáló H1-esek látványa, tetejükön a géppuskásokkal, egész jól tolerálom a por- és homokvihart, nem furcsa, hogy üde zöld lombhullatók helyett

poros pálmafákat látok, hogy mindig épp akkor van áramszünet (napi átlagban 10-13 óra, és ez nyáron még lehet rosszabb is), amikor valamit gyorsan meg kellene találnom a neten. De még mindig elmenekülnék, amikor helyi munkatársaim, segítőink, üzleti partnereink nagyobb számban gyűlnek össze és beszélgetésük olyannak hat, mintha azzal kellene számolni, hogy valaki mindjárt fegyvert ránt. Olyan vehemensen és akkora hangerővel kommunikálnak. És minden nap izgatottan nézem, mennyit nőtt a mangófa termése a kertünkben (aminek egyébként nem sok párja van a környéken), és aggódom az idejekorán lehullott gyümölcsök miatt. Kollégáim már szenvednek, és folyamatosra állították a légkondit a szobájukban és sajnos az irodában is a hőség miatt, én meg arra gondolok, hogy legalább ez jobb, mint otthon (ma is mindenki az esőre panaszkodik a fb-on). Itt kb. 40 fok van és éjjel is alig enyhül. Érdekes módon ez nem feltétlenül jelent tűző napsütést, ritkák a kék egek errefelé… Akiket tanítottam, talán meglepődnek, hogy itt, most félbehagyom a mondandómat, hisz valami olyasmi rémlik nekik, hogy mennyit tudtam beszélni. De így is köszönet az új szerkesztőségnek, hogy helyet biztosítottak a számomra – Sikeres munkát, sok, izgalmas cikket nektek! -, és itt is ideje folytatnom a munkát.  Rossz volt eljönni, de jól érzem magamat. Valahogy ebben is meg lehetett találni a jót. Kívánom nektek, hogy ti is tudjatok esélyt adni ennek, amikor elérkezik, s hogy azért az be is jöjjön. S hadd mondjam el, hogy az egyik ilyen jó dolog a számomra, amikor egyegy üzenetet kapok közületek valakitől fb-on, amiben érdeklődik hogylétem felől és beszámol a magáéról, fenntartva ezzel bennem az odatartozás érzetét. Köszönet érte és minden jót nektek!

VOLUNTAS 7 2012. május

Felsőoktatási jelentkezés 2012. február 15. volt az idei felsőoktatási felvételi jelentkezési határideje. Számítottunk rá, hogy lesznek kisebb változtatások, de elég sok minden zúdult a nyakunkba november környékén, amikor az oktatási miniszter bejelentette, hogy a megjelent tájékoztató könyvben bejelentett változásokon kívül január végéig további módosítások várhatóak. A legtöbb diáknak újra kellett gondolnia a jelentkezését az új felsőoktatási törvény fényében mindössze két hét alatt. Fördős Fanni A jogi illetve a gazdasági szakokon rengeteg állami hely megszűnt, de szinte az összes karon megszorítások vannak, így sokkal kisebb a lehetőség olyan helyre bejutni, ami nem önköltséges képzés. Persze emiatt a bekerülési pontszámok is várhatóan nőni fognak az államilag finanszírozott helyekre is. Aki mégis ide kap felvételt, még mindig nem teljes a boldogsága, ugyanis szerződést kell, hogy aláírjon, miszerint a továbbtanulás költségeinek fejében bizonyos ideig itthon kell munkát vállalnia. Idén változás van a maximális pontszámokat illetően is, 480-ról 500-ra nőtt a megszerezhető pontok száma. A nagyobbik fele, az első 400 pont továbbra is a tanulmányi, illetve érettségi eredményekből tevődik össze, vagy a duplázásos rendszer szerint 2 érettségi tantárgyból kerül kiszámításra. A maradék 100 pont a többletpont (tavaly csak 80 volt), így a nyelvvizsgák, versenyeredmények és a hátrányos helyzetért járó pontok még fontosabbá válhatnak. VOLUNTAS 7 2012. május

A változások következménye, hogy országos szinten is jóval kevesebben adtak be jelentkezést a felsőoktatásba. Az idei statisztikák szerint a műszaki képzési területen a legnagyobb a

jelentkezés (ide 21951 diák jelentkezett, melyből 16122 első helyen), de a gazdasági (20607-ből 15051 jelentkezett első helyen), kar sem tűnt el a kedvencek közül.

Évfolyamunkon is ezek a legnépszerűbb szakok, illetve az iskola több mint 20 tanulója az orvosi pályát tűzte ki célnak. A felvi.hu szerint: „A jelentkezők kétharmada e-felvételizett, a legtöbben a műszaki képzési területét választották, a legnépszerűbb szak a gépészmérnöki volt. Az egyetemek közül az ELTE, a főiskolák közül pedig a BGF vonzotta a legtöbb jelentkezőt.”

Somogy megyéből összesen 2899 jelentkező volt, ebből 2503-an állami finanszírozású helyet jelölték meg elsőként. A Kaposvári Egyetemre ös�szesen 2 424 jelentkezés közül 970-en első helyen jelölték be városunk iskoláját. A „Sok szerencsét”-kívánság ettől mindenkinek aktuálisabb, mint valaha, az idei évtől jól kell tudni választani, és hol van még a bekerülés!

5

Iskolánk tanulói voltak

Odooproject

Kollár László Dr. Kollár Lászlót az idén március 15-én Széchenyi-díjjal tüntették ki. Kollár László 1955-ben született Kaposvárott, majd táncsicsos évei után a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1979-ben. 1997-től a Pécsi Tudományegyetem szervetlen kémiai tanszékének vezetője. Az egyetemi oktatás mellett szakterületén a ketonokkal és szteroidokkal foglalkozik. Számos kitüntetés és díj birtokosa, többek közt az Oláh György Díjé, Fáy András Díjé, a Magyar Tudományos Akadémia Díjáé, a Charles Simonyi Ösztöndíjé. Hajdani táncsicsos tanárai közül Gál Józsefnére, egykori osztályfőnökére, valamint Szántó Lászlóra, iskolánk nyugalmazott kémia-fizika szakos tanárára emlékszik szívesen. 6

Tóth Emese 2008-ban végzett itt, a Táncsics Mihály Gimnáziumban matematika tagozatosként, Miklós Endréné tanárnő osztályában. Jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem negyedéves építészhallgatója. Éppen egy nagyszabású környezetvédelmi projectben vesz részt a csapatával. Erről kérdezem most őt. Baranyai Csenge 9.d – Olvastam, hogy olyan csapattal dolgozol, amelyik napenergiával működő házakat épít. Mikor gondoltad először, hogy ilyen dolgokkal szeretnél foglalkozni? – A környezetvédelem mindig is a szívügyem volt, a kollégiumunkban működő ZöldKörnek is tagja vagyok a tanulmányaim kezdete óta. Bevallom, soha nem volt tudatos, hogy energiahatékony építészettel és alternatív energiák építészeti felhasználásával szeretnék konkrétan foglalkozni, de valahogy mindig efelé sodort az élet. Talán ez annak is betudható, hogy szerencsére az építészoktatásnak egyre jobban részét képezi az ökologikus szemléletmód. Így az erre fogékony hallgatók szakmai szemléletébe ez akkor is beépül, ha esetleg nem is tudatosul bennük. – Mesélj, kérlek, arról a világversenyről, amelyen most veszel részt! A Solar Decathlon egy 10 éves múltra visszatekintő, nemzetek kö-

zötti innovációs verseny, amely idén Madridban kerül megrendezésre. Az a célja, hogy a napenergiával kapcsolatos technológiákat fejlessze az egyetem szellemi tőkéjét és a háttéripart képviselő cégeket is bevonva. A hallgatói csapatok feladata megtervezni és felépíteni egy tisztán napenergiával üzemelő házat, amelyet Madridba kell szállítani, ahol 9 nap áll rendelkezésre ennek felépítésére. Az elkészült házakat egy kéthetes kiállításon mutatják be teljesen üzemképes állapotukban. A szakmai zsűri sokrétű szempontok alapján értékeli a házakat, pl. építészeti minőség, szerkezeti kialakítás, energiamérleg, környezetvédelem, iparosíthatóság, innovációs érték stb. A versenyen csak azok a csapatok építhetik meg a házukat, akiket az előzetes pályázat alapján a zsűri a legjobbaknak ítélt. A 2010-ben beadott pályázaton a csaknem 50 pályázó közül a BME Odooproject csapatát is a legjobb 20-ba válogatták, így szerepelhetünk ezen a versenyen. Aki kíváncsi a házunkra, a www.odooproject.hu oldalon és a csapat facebook oldalán is megtekintheti. – Gondolom mostanában nagyon elfoglalt vagy. Kíváncsi vagyok, hogyan telik egy napod! – Általánosságban elmondható, hogy a BME-n soha nincs unatkozás, de tény, hogy az Odooprojectben dolgozó hallgatók elég sok extra munkát vesznek a nyakukba. Így most kevesebb tantárgyat vettem fel, és legalább napi 8 órában a csapattal közösen dolgozunk az egyetemen található irodánkban. Munkacsoportokra bontva tevékenykedünk, én a ház épületszerkezeti tervező csapatába tartozom. A ház megépítéséhez

szükséges műszaki terveket készítjük és kb. 60 céggel tartjuk napi-heti szinten a kapcsolatot. Ha végre kis szabadidőm van, azt igyekszem kihasználni. – Mostanában sokat olvasni, hogy a fiatalok inkább külföldre mennének dolgozni. Hol képzeled el a leendő munkahelyedet? – Hosszútávon itthon szeretnék maradni, de ha nem találok megfelelő munkát, akkor inkább addig szeretnék külföldön tapasztalatot szerezni, míg fiatal vagyok és mobilisebb. – Kaptál már konkrét állásajánlatot? – Szakmámban még nem kaptam állásajánlatot, de dolgoztam már építéskivitelező cégnél, nagyon hasznos volt. – Most folyik a felsőoktatási rendszer átalakítása, te hogy gondolod, valóban a reálszakokon végzettek tudnak majd jobban elhelyezkedni? – A statisztikák szerint biztosan így van, de nekem inkább az a véleményem, hogy aki talpraesett és jó helyen keresi a lehetőségeket, azt a világ tárt karokkal várja. Minden szakterületen lehet még újat mutatni, csak nyitott szemmel kell járni és teljes szívvel csinálni azt, amit választottunk. – Mit üzensz a mostani táncsicsosoknak? – Hogy mindig hallgassák meg egymást, töltsenek sok minőségi időt együtt, mert az emberi kapcsolatok minden iskolánál fontosabbak és értékesebbek az életben. – Köszönöm az interjút Emese. Remélem, hogy megnyeritek a versenyt ezzel is felhívva a figyelmet a környezettudatosságra. VOLUNTAS 7 2012. május

Egy csipetnyi Székelyföld Ahogy azt a Voluntas előző számában már olvashattátok, a 11.A és 11.C osztály néhány tanulójának lehetősége nyílt arra, hogy testvérosztályát viszontlássa, immár Erdélyben. Most én is egy kis élménybeszámolót szeretnék tartani kirándulásunkról, ami- véleményem szerint- emlékezetes és élményekben gazdag volt. Horváth Tamara 11.A Első élményként már említhetjük magát az utazást is, ami a maga 16 órájával még a legrutinosabb utazókat is próbára tette. Mikor átértünk Erdélybe, nagyon érdekes volt mindannyiunk számára, hogy bár az anyanyelvünkön, magyarul beszélhettünk mindenütt, mégis egy teljesen más vidéken jártunk. Érkezésünk pont délre esett- a déli harangszó kísért le minket a buszról- , ami csak tovább növelte a „Székely Anyavárosként” is emlegetett Székelyudvarhely varázsát. A C-sek testvérosztálya már türelmetlenül toporgott buszunk mellett, arra várva, hogy a tavaly Kaposváron szerzett barátaikat mielőbb üdvözölhessék. Rövidesen a mi testvérosztályunk is megjelent, a rég várt baráti ölelések persze itt sem maradtak el, hiszen mindenki várta már az örömteli viszontlátást. Ezt követően egy igen röpke városnézésen vehettünk részt, mely bár rövid volt, így is sokat mutatott a hely hangulatából. A gyors sétát és a menzán elköltött ebédet követően ismét buszra szálltunk, hogy ellátogassunk a parajdi sóbányába, aminek az ottani tájegység, a Sóvidék is köszönheti nevét. Miután egy külön busszal lejutottunk a bánya mélyére, egy hatalmas csarnokban találtuk magunkat. A római kor óta működő sóbányában a 60-as évek óta légúti betegeket gyógykezelnek, elsősorban az ő érdeküket szolgálják az itt található játszóterek, sportpályák, a múzeum és a kápolna is. Itt jócskán elmaradtunk, hiszen mindenki talált valami kedvére való elfoglaltságot. Péntek délutánunk Farkaslakán, Tamási Áron szülőfalujában folytatódott. Nagyérdemű írónk szülőházához gyalog jutottunk el, ami eleinte nem tetszett a csapatnak, ám ahogy útközben egyre több székely jellegzetességre bukkantunk, úgy vált egyre érdekesebbé a monoton talpalás. A szülőház csupán annyiban tűnt ki a többi közül, hogy az Erdély jelképévé vált, igen gyakori székelykaput tetőtől talpig magyar nemzeti színű szalagokkal boríVOLUNTAS 7 2012. május

tották be a minket megelőző turisták. Beljebb lépve megpillanthattuk a szerény kétszobás parasztházat, a pajtát, az udvart. Még kint, az évfolyamtársaink „testvérosztályfőnöke”, magyartanár lévén, egy kis áttekintést nyújtott nekünk írónk életéről, munkásságáról. Ezt a beszámolót alaposan kibővítve

hallhattuk Tamási Áron unokaöccsétől. Óriási élmény volt számomra, hogy az idős, sokat megélt bácsi újra gyermekként mesélt a régi időkről, s személyes élményeivel még varázslatosabbá tette a kis időutazásunkat. A történetet követően a családi emlékeket, fényképeket vehettük szemügyre. A buszhoz visszavezető úton még megnéztük Tamási Áron kopjafáját, és kőből faragott emlékművét, a helyi temető végében. Fáradtan tértünk vissza a kirándulásból, a vacsora közben már elég sok elpilledt arccal találkoztam, de a lelkes és hangos beszámolók a nap sikerességéről árulkodtak. A következő napon ellátogattunk Csíkszeredára, ahol megcsodálhattuk a nemrégiben elhunyt Makovecz Imre tervezte katolikus templomot, ami merőben eltér az általunk megszokott templomoktól, kezdve üvegkupolájával és szokatlan berendezésével. Ezután Csíksomlyóra utaztunk, ahol ismét egy gyönyörű templomot volt szerencsénk megvizsgálni. A Mária-templomhoz fűződő legendát számosan próbára tették, miszerint ha az oltár mögötti Mária-szobor előtt térdelve elmondunk egy imát, majd megérintjük a Szűzanya szobrának lábát, egy vágyunk biztosan valóra válik. A templom akusztikáját is felmértük, ugyanis négyen énekkarosok igyekeztünk valami szépet bemutatni, bár szoprán nélkül aligha volt kellemes a hallgatóság számára. Itt, Csíksomlyón kaptuk az ötletet is, hogy kóstoljuk meg a borvizet- ugyanis nem messze a templom-

7

tól volt egy forrás. Néhány barátommal fel is kerestük, ahol már több család sorakozott rengeteg megtöltésre váró üveggel. Majd mikor mi is sorra kerültünk, izgatottan kortyoltunk a kuriózumnak számító, meglehetősen jellegzetes ízű vízből. A meglepő ízélményt követően ismét hosszú út állt előttünk: ezúttal a Békás-szorost vettük célba. Mikor elénk tárultak a hatalmas sziklák, mindenkinek elállt a szava. Azt hittük, csak átutazunk rajta, de szerencsére egy kis sétára is volt alkalmunk, hogy jobban szemügyre vehessük ezt az elképesztő helyet. A mellettünk csordogáló Békás-patak és a ragyogó napsütés néhány osztálytársamat pancsolásra késztette. Lila szájjal, vacogva, de annál vidámabban öltöztek vissza fiaink. Nem sokkal a mártózás után a busz felvitt minket a Gyilkos-tóhoz, ahol kaptunk egy kis szabadidőt csónakázásra, sütkérezésre, vásárlásra. A fenyőcsonkokkal teletűzdelt tó nagyon különleges látványt nyújtott. A haza (Székelyudvarhelyre) vezető úton már többen is elszenderedtek- így már jobban tetszett a hosszas utazás. Utolsó Erdélyben töltött napunkon a Hargitát hódítottuk meg- ki gyalogszerrel, ki traktoron tette meg az első 10 kilométert. Ezen táv után egy gyönyörű pihenőhelyen találtuk magunkat, ahol elkölthettük ebédünket, és feltöltődhettünk a csúcsig tartó nagy meneteléshez. Mikor felértünk, lélegzetelállító élmény fogadott bennünket: telistele minden kopjafákkal, magyar zászlókkal, és mindez (ahogy akkor az ember érzi) a világ tetején! Mi is tettünk arról, hogy emlékezzenek ránk: Kertész tanár úr egy 20 kg-os cementes zsákot cipelt, míg fiaink a tekintélyes méretű zászlónkat vitték, melynek tetejét egy turulmadár ékesítette. Miután tanáraink biztosak lehettek a zászló stabilitását illetően, mindannyian körbeálltuk, és elénekeltük a Himnuszt. Szerintem ez mindenkinek emlékezetes volt, kicsit még közelebb is hozott minket egymáshoz a tudat, hogy magyarok vagyunk. Sajnos a nagy szél, a hideg és az idő hiánya lekergetett a hegytetőről, így jobbnak láttuk, hogy nekivágjunk a lefelé sem rövidebb útnak. Sokunknak nem tetszett az út hossza, így a csapat egy része levált, és a szerpentineket levágva, az erdőn keresztül tettük meg- valójában azt se tudva, merre vezet. Nem volt más választás, mint lefelé. Végül szerencsésen kiértünk a jó útra, ezzel megnyugtatva a lent várakozókat, és magát az elveszettnek vélt csapatot is. Az estékről így utólag szólnék, melyről mindig vendéglátóink gondoskodtak. Nagyon jó hangulatban teltek ezek az esti találkozások, egy percet nem hagytak nekünk az unalomra. A hazaútra való készülődés már kevésbé jókedvűen telt, hisz mindenki élvezte az itt töltött időt. A búcsúzkodás ezúttal sem volt örömteli, ám mindannyian bízunk benne, hogy az itt szerzett rengeteg vidám élmény olyan emlékül szolgál majd, ami sokunknak ad okot az újabb látogatásra/találkozásra. Köszönjük szépen! 8

„Jó, hogy van, mire emlékezz, ami szép. Gazdag vagy általa” (Márai Sándor)

Kirándulás Erdélyben Még év elején vetette fel osztályfőnökünk, azt az ötletet, hogy mit szólnánk egy erdélyi testvérosztály-kapcsolathoz. Sajnos testvérosztályt nem kaptunk, de a kirándulás így is nagyon jól sikerült. 2012. május 3-án este tíz óra után pár perccel indultunk a Szent Imre templom melletti parkolóból és két megálló után - ahol felvettünk két osztálytársunkat - valóban megkezdődött a 16 órás utazás Székelyudvarhelyre. Bár a tanárnők többször is figyelmeztettek minket, hogy aludjunk, mert másnap fáradtak leszünk, mi erre mégis képtelenek voltunk. Éjfél után azonban csendesedni kezdett a busz és néhányan az alvással is megpróbálkoztak. Első megállóhelyünk a határtól nem messze egy benzinkútnál a hajnali órákban volt, ahol mindenki megmozgathatta fáradt végtagjait. Hajnali fél öt körül értünk a határhoz, ahol egy gyors ellenőrzésen átesve folytathattuk utunkat. Reggel hét óra tájban értünk a Király-hágóhoz, ahol fényképeztünk, megcsodáltuk a tájat, majd mentünk tovább Kolozsvárra. Menet közben tanáraink minden nevezetes helyről tájékoztatót tartottak. Útközben megtekinthettük az cifra palotákat, Csinszka volt kastélyát, és végig gyönyörű táj tárult a szemünk elé. Nagyjából dél körül értünk Kolozsvárra. Megnéztük a Mátyás-szobrot, majd megcsodáltuk a Szent Mihály templomot is. Miután összegyűlt a csapat, elsétáltunk Mátyás király szülőházához, majd megnéztünk egy Ferencrendi templomot. Egy kis városnézés után egy kilátóról tekintettünk le Kolozsvár városára. Délután négy óra körül Székelyudvarhely következett. A Tamási Áron Gimnázium kollégiumában volt a szállásunk. Miután elfoglaltuk a szobáinkat, elosztottuk, hogy ki hol alszik és kipakoltunk, átmentünk az iskolába. Lehetőségünk nyílt körülnézni az épületben, majd levetítettek nekünk egy

tízperces kisfilmet a városról. Miután elköszöntünk a tanáruraktól, szabadprogram következett, hogy mindenki felfedezhesse a várost. Másnap fél nyolckor indultunk útnak, első úti célunk Gyergyószárhegy volt, ahol a Lázár-kastélyt néztük meg. Mielőtt körülnéztünk, tartottak nekünk egy rövid előadást a kastély és a Lázárok történetéről. (A kastély építése a XV. században kezdődött, végleges formáját 1532-ben nyerte el Lázár János idejében. Erdély-Moldova és Havasalföld kapcsolatainak fontos helye volt, itt nevelkedett Bethlen Gábor is. Itt volt CsíkGyergyó és Kászonszék főkirálybírósága. Az 1600-as években Szárhegy a Székelyföld egyik fontos katonai és közigazgatási központja volt. 1665 elején Lázár István területet adott a ferences rendi szerzeteseknek, ahol kápolnát is építtetett nekik). A kastély különböző művészeti táboroknak ad helyet, és az itt készült művekből láthattunk egy kiállítást. További utunk Gyergyószentmiklóson át a gyönyörű tájjal körülvett Gyilkos-tóhoz vezetett. Itt tettünk egy kis sétát, majd indultunk tovább a Békás-szoroshoz. Fantasztikusan szép hely. Hatalmas méretű sziklafal, és a fal és az út által közrezárt folyó kísért minket a szoros aljáig. Feledhetetlen emlék. Miután kicsodálkoztuk magunkat, Marosfőnek vettük az irányt, ahol elmentünk a Maros forrásához. Ezután Csíksomlyó következett, ahol a barokk templomot néztük meg, de mivel épp esküvő volt, nem nézhettünk aprólékosan körül. (Csíksomlyó egy híres zarándokhely, a zarándoklás egyik célja pedig a csodatevő Mária-szobor. Ezt a zarándoklást hívják búcsújárásnak, ami 1567-ben pünkösd szombatján kezdődött. Ekkor történt ugyanis, hogy a gyergyói és csíki székelyek győzelmet arattak János Zsigmond seregei felett, akik a protestáns hitet akarták rájuk erőszakolni. A győzelmet Mária csodatételének tulajdonították.)

VOLUNTAS 7 2012. május

Szabadidőnk leteltével elindultunk haza, azaz Udvarhelyre. Nyolc óráig kaptuk kimenőnk első részét, ezt a vacsora követte, majd újabb szabadprogram a takarodóig. Vasárnap hét órakor indultunk Szejkefürdőre, hogy megnézzük a 12 székely kaput és Orbán Balázs kopjafás sírját. A legfelső székely kaput maga Orbán Balázs készítette, és ő az, aki a legnagyobb székely hírében állt. Csontos Bárónak is nevezték soványsága miatt, ami szegénységéből adódott. Innen Farkaslakára utaztunk, ahol Tamási Áron sírjánál és emlékművénél tisztelegtünk. Parajdon  a sóbányába külön busz vitt le minket. Miután leértünk a véget érni nem akaró lépcsősoron, furcsa látvány tárult a szemünk elé. Az egész olyan volt, mint egy hatalmas játszótér. Csúszda, mászókák, légvárak, hinták, de akár görkorcsolyázhattak vagy tollaslabdázhattak volna is az ide látogatók. Egy óra múlva, mikor mindent megnéztünk, egy újabb hosszú lépcsősort leküzdve és egy kis séta után megérkeztünk a megállóhelyhez. Itt egy negyedórás várakozás után megérkezett a busz. Némi gyaloglás után megérkeztünk a saját buszunkhoz, ahol tartottunk egy kávészünetet, és egy apró kis meglepetéssel kedveskedtünk tanárnőinknek anyák napja alkalmából. Elvégre négy napig viselték gondunkat és anyánk helyett anyáink voltak. A mi pótszüleink erre a pár napra. Kávézás utáni megállónk Szováta, ahol a parkolási problémák leküzdése után elsétáltunk a Medve-tóhoz. Miután megnéztük, kaptunk egy óra szabadidőt, amit sokan pihenésre használtak. Korondon mindenki belevethette magát a vásárlásba. (Korond egyébként mindig is híres volt a fazekas művészetéről és a tapló megmunkálásáról, amiből a település lakosságát eltartották.) Mivel másnap korán indultunk haza, ezért kimenőnk is csak fél tízig volt. Sajnos ez volt az utolsó éjszakánk itt. Itt a kollégiumban, Székelyudvarhelyen, Erdélyben. Még lefekvés előtt elkezdtünk összecsomagolni. Reggel hét órára már mindenki kész volt, a csomagok a buszban, mi pedig a buszon voltunk. Még egy utolsó visszatekintés és elindultunk. A hazafelé úton megnéztük Déva várát és átmentünk Aradon, majd hogy az unalmat elűzzük, filmnézésbe kezdtünk. Elérkeztünk a határhoz, ahol egy kis várakozás, aztán az ellenőrzés után tovább haladhattunk. Szeged felé mentünk, ahol az aznapi utolsó megállóhelyünk volt. Innen már csak Kaposvár volt a cél. Útközben vicceket meséltünk egymás szórakoztatására. A hosszú út után háromnegyed kilenckor megérkeztünk a Szent Imre templom parkolójába. Itt újra találkoztunk szüleinkkel, elköszöntünk egymástól és hazatérhettünk fáradtan, de élményekben gazdagon. Úgy gondolom, hogy ez volt az eddigi legfelejthetetlenebb kirándulásunk, és éppen ezért, ezúton is szeretném mindannyiunk nevében megköszönni ezt a nagyszerű szervezést Hunka Gáborné és Manduk Gabriella tanárnőknek. Valamint szeretném ajánlani, hogy aki csak teheti, mindenképpen töltsön el pár napot Székelyföldön. Felejthetetlen emlékekkel fog hazatérni. VOLUNTAS 7 2012. május

Éjszakai túra Simonfáig gyalog mész. Április 4-én reggelre virradóra Elindultunk szaporán, már lázasan készülődtünk az Porzott a rét, a határ. este 10 órai túrára, ami az óráHullócsillag cikázott, kon való figyelmet is nagyban Az égbolt miránk vigyázott. befolyásolta. Végül elérkezett Dimben- dombon átvágtunk, a várva várt pillanat, mikor az Pocsolyát is találtunk; Elhagytuk a bakancsunk, óra ezt mutatta: 21:30, és már Sáros lett a tappancsunk. indultunk is a helyszínre. Akkor Éjfél hamar elrepült, még nem sejtettük, hogy mit A csipet-csapat lemerült. is takar valójában a több mint De néhány móka belefért, 25km kifejezés. Terlaky Edit taChuck Norissal is felért. 6 óra tájt érkeztünk, nárnő és Kincses László tanár Fájó lábbal bicegtünk. úr várt minket a Jókai ligetben, Hazamentünk ledőltünk, ahol a közös fényképezés sem Mély álomba merültünk. maradhatott el, és természetesen le is jelentkeztünk, hátha Persze akadtak tapasztalt kirándulók is, akik útközben elrabolnak az éhes nem először tették meg ezt a távot, és akadtak vén medvék, bár garanciát azért diákok is, akik veteránként érkeztek a hagyományosnak mondható kiruccanásra. A csillagok végig vállaltak ránk! Tixler Bettina, 9.D 38-an vettünk rész a barangoláson (jelentős számban elsősök), ami erdőkön keresztül, kietlen pusztákon vitt minket a Töröcskei-tóhoz, Simonfára és végül vissza Kaposvárra, érintve Kertész tanár úr házát. Itt leültünk és tanakodtunk, hogy adjunk-e hajnali szerenádot, de nem akartuk felébreszteni a lakosságot, hátha nem támogatnák az aranytorkú csapatot, így tovább somfordáltunk. Teliholdas éjszakán, Gyülekezőt fújt „anyánk”. A bátor csapat útra kész,

kísérték utunkat, párszor azért eltévedtünk, de a helyes utat mindig megtaláltuk. Majd pihenők sora követte egymást, ami nagy traccspartiba és többszöri vacsorázásba torkollott. A zseblámpák se maradhattak otthon, hiszen a kivilágítatlan területeken nem sokat láttunk, de hamar hozzászoktunk a nomád, esti életmódhoz. Pirkadattal, mikor a kakas ébresztőt rikkantott, már a lábaink maguktól mentek, a fejünk is elnehezedett. Az itt szerzett kaland azonban kárpótolt mindenért… Egy fantasztikus élménnyel gazdagodtunk, ami nem mondható mindennapinak ebben a rohanó világban. Érdemes megállni, körülnézni, és az igazi értékeket észrevenni (sötétben nyitottabb szemmel járni!).

9

Our guests from Bath I guess everyone had the chance to meet our English guests during the previous week. They were really kind, thus I wanted to make an interview with one of them called Luke Taylor. Ambrusics Anna 11.C – Well, it was so nice to meet you. Unfortunately I could spend just an hour with you but I really enjoyed that. Hopefully you felt the same. – Of course. – How long did your journey take? – Our journey to Budapest took us about two and a half hours by aeroplane, however once we had arrived in Budapest, after a look around we had a 3 hour drive to Kaposvar. – Were you afraid of anything (e.g. your host family, food, lack of communication…etc)? – I had been to Kaposvar and to the school before, so I was not afraid of any of that, but I was worried about staying with a Hungarian family in case they didn’t know much English. – Can you tell me about your programmes? Which was your favourite one? – On our stay we did a variety of different things. For example we saw Budapest for a day, sightseeing in Kaposvar, and looked around your school. I was also very lucky to take a trip to the Spa, and then out for lots of meals. Hungarian food is what we call ’lush’, it is great! My favourite part of our trip was on the last evening where I made the most of speaking with my new Hungarian friends and a barbecue, then spending the rest of the evening out with them. – What about your host family? Did they take care of you? – My host family was very lovely. I felt like they were my own family by the end of my visit and will

10

treat them as my Hungarian family! They took great care of me and made sure I was fed, and happy whilst I was staying there. – Did you taste any of the special Hungarian meals? – I loved the food, one meal I remember was when I had ’fruit soup’ for dinner one night. It was so refreshing. – If I know it well, you wanted to make a video here. Was this kind of project succesful? – On my stay I wanted to make a documentary. In the end I decided to take a lot of footage in Budapest. I took clips of all the beautiful sights, and then took some interviews from my new Hungarian friends. I will then put all this together and make a short film which I will send to you guys as soon as possible! – You seem to be really enthusiastic. Do you like this job?

– I am studying a course called ’Creative Media Practice’ at University. I absolutely love my profession and I am very lucky to be able to take photos of beautiful places, and to record really special people for a living. – What will you miss the most? – I will miss my new friends the most. They made me feel so welcome and I have learnt a lot from them. I love meeting people and seeing the differences of our cultures. – Would you like to visit Hungary again? – I plan to visit Hungary again very soon, in the summer! I cannot get enough of your culture, it is brilliant! I also cannot wait for you all to come to Bath so I can show you our beautiful city! – Thank you so much. It would be amazing to see you again. I wish we could repeat this meeting. VOLUNTAS 7 2012. május

„Eszmékre nem lehet puskával lövöldözni...” Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára idén az ünnepi műsort a 11. C osztály készítette Héder Ágnes, dr. Csukáné dr. Sós Andrea és Sárközy Andrea tanárnők segítségével. Nem volt könnyű feladat, de szívesen belevágott csapatunk. Ambrusics Anna 11.C A próbák végeláthatatlannak tűntek, de a végeredmény igen meggyőző volt. Petőfi naplójából részletekkel, verseivel, illetve szemtanúk leírásaival emlékeztünk. Szívből énekeltük a Nemzeti dalt és a „Költő visszatér” című számot a Kormorántól. Elmúlt. Jövőre megint lesz március 15. Újra kokárdát tűz ruhájára és ünneplőt húz mindenki ennek tiszteletére. De vajon mi volt Európa legszebb vérontás nélküli forradalmának igazi mondanivalója? Úrbéri viszonyok megszüntetése? Évenkénti országgyűlés Pesten? Nemzeti bank? Valóban, a magyarság szempontjából igen fontosak voltak ezek a kérdések. Ha azonban jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy ma is érvényes dolgokról van szó. Merj fellépni az igazadért! Küzdj meg a jogokért, amelyek megilletnek! Az összefogás mindenen átsegít! Talán a XXI. század nagy emberei példát vehetnének Táncsicsról, Széchenyiről, Deákról. Nem arról van szó, hogy építsünk új Lánchidat, vagy tanuljuk meg kívülről az összes felsőbírósági állásfoglalást több száz évre visszamenőleg. Itt ennél összetettebb dolgokat értek. Sőt, mi „kisemberek” is követhetnék a tömegek viselkedését. Természetesen minden kornak megvan a maga eszmerendszere, divatja, magatartásformája. De sok az örökérvényű dolog, ami régen és most ugyanaz. Gondoljunk csak bele! Mindig lesznek olyan problémák, melyeket igazságtalannak tartunk, lesznek emberek, akik semmibe vesznek, és lesznek helyzetek, amikor igenis ki kell állni magunkért. Talán ez is az üzenete március 15-nek. Talán nem…

VOLUNTAS 7 2012. május

„Lovagi Torna” Idén is eljött a 9-esek által talán kevésbé várt lovagi torna. Már két héttel előtte is nagy volt az izgalom. Mindenki azt mondogatta magában, hogy: „Áh biztos nem engem fognak szívatni!”, „Remélem megúszom!” Aztán mire odajutottunk, már nem féltünk tőle, és az optimista „Csak túlélem!”mottóval vágtunk bele. Idén a tornát a 11. d-sek szervezték. Gelencsér Anna Egy héttel a Lovagi torna előtt a 11.d-sek végigjárták az elsős osztályok termét, hogy pár feladatot előre eláruljanak, vagy ha már úgyis ott vannak nálunk, akkor jól szórakozzanak (természetesen rajtunk). Például azon, hogy az egész osztály felállt a padokra és a lámpákat fújja. Elmondták, hogy minden osztálynak egy tortát (itt előre szóltak, hogy chillivel vagy más kevésbé tortába illő dologgal ne próbálkozzunk) kell csinálnia, vagy hogy a szecska napján lévő focimeccsen nekik kell szurkolni, vala-

Bűvös szoba 2012. április 4-én átélhettük a diáknap örömeit. Rengeteg program várt ránk iskolánk falain belül. Ezek közül az egyik a Bűvös szoba volt, ahol sokféle játékot kipróbálhattak az érdeklődök. Kovács Dóra és Fehér Georgina 11.F Ilyenek például: Rubik-kocka, antigravitációs ördöglakat, quarto, a tangram, amiben rendelkezésünkre álló elemekből kell alakzatot kirakni, vagy ördöglakat, ami még a legerősebb embereket is megizzasztja. Ezekben segítségünkre volt Szigeti Tamás tanár úr, aki 2005 óta minden diáknapon megszervezi ezt a programot, amit a tanár úr a makói Juhász Gyula Gimnáziumban kezdett el a diákok szórakoztatására a felesége ötlete alapján, aki a Zichyben foglalkozik az érdeklődőkkel. Szerencsések vagyunk, mivel csak ebben a két iskolában található ez a lehetőség. Reméljük a következő években is hasonlóan jó feladatokkal találkozhatunk.

mint kaptunk egy témát és egy zenei alapot, amire rappelnünk kell majd. Rögtön kezdődött a nagy megbeszélés és vitatkozás azon, hogy ki csinálja és milyen legyen a torta, hogy ki rappeljen. Aztán szerencsére viszonylag hamar megegyeztünk. Eljött április 4-e, amikor a három megtartott órán szinte alig bírtunk figyelni. A rapp szövegünket kellett tökéletesíteni és biztonságba helyezni a tortát. Hát nem volt egyszerű! A csarnokba mindenki óriási plakátokkal, kereplőkkel, osztálypólóban, arcán pedig hatalmas 11. d felirattal érkezett. Felültünk a lelátókra és megpróbáltuk túlkiabálni a másik osztályokat. Talán egy kicsit túl hangosak is voltunk. Aztán egy rövid szünet, és elkezdődött maga a Lovagi torna, amit élveztünk, és közben nem az óránkat néztük, hogy teljen már le az idő. Addig, amíg nem mi csináltunk valamit, addig nevettünk a többieken (ették ki a tick-tackot a tejszínhabból, szinkronizálást készítettek), és szurkoltunk az osztályunknak. Az első helyen döntetlen alakult ki a 9. c és a 9. b között. Az utolsó feladat döntötte el azt, hogy ki nyer. Végül a győztes a 9. c lett. Eredményhirdetés után pedig ott maradtunk segíteni megenni a tortát. Végeredményben nagyon jól sikerült, a kicsit „cikis” helyzetek pedig csak javítottak a hangulaton. Az biztos, hogy ez a nap mindenki számára maradandó élmény marad.

Teaház A diáknapi teaházat idén a mi osztályunk, a 11/C szervezte. Témánk a Charlie és a csokigyár c. film ihletésére a sokszínűség volt - bár csokoládé helyett teát és cukorkákat lehetett kapni a sokféle sütemény mellett. A 10-es és 12-es termet kaptuk meg: az egyiket teaháznak, a másikat konyhának/ kiadópultnak rendeztük be. Bár szinte az egész osztály folyamatosan részt vett a kiszolgálásban, mégis alig győztünk eleget tenni vendégeinknek. Előzmények Már a korábbi évek során megfogalmazódott bennünk a vágy, hogy szeretnénk egyszer mi megszervezni a teaházat. Pár osztálytársunk lépett is ez ügyben: már tavaly lefoglaltuk ezt a kiváltságot… Már hónapokkal előtte nekiláttunk a szervezésnek, ezernyi ötlet merült fel a témával, kivitelezéssel kapcsolatban. Csak azt sajnáltuk, hogy idén a klubot nem kaphattuk meg. Ha másban nem is mindig, ebben egyetértett az osztály: a klub lenne a legalkalmasabb, leghangulatosabb hely erre a célra. Némi keresgélés után végül az előbb említett téma mellett döntöttünk. Megterveztük a kivitele-

ü

11

zést: a díszítést, a ruházatot, az étlapot és tartalmát, ki mit hozzon be… Órákat beszélgettünk erről, míg végül szép lassan minden a helyére került. Itt szeretnék köszönetet mondani az egész osztálynak - kiváltképp Tomity Fruzsinak, aki az egészet összefogta - és természetesen az osztályfőnökünknek, Horváth Lászlónak, aki végig mellettünk állt, segített, amiben kellett - ő készítette a plakátokat is -, és még egy saját műsorral is megörvendeztette a vendégsereget. Kivitelezés Előkészületek A termeket már kedden berendeztük. Az asztalok és székek adottak voltak - az aula és a termek székeit használtuk fel. A fiúk segítettek padokat, székeket cipelni, megtervezni az elrendezést. A díszítéshez hoztunk terítőket, lampionokat, lufikat. Fruzsi beszerezte a szükséges holmikat: műanyag evőeszközöket, poharakat,… A teákat és a sütiket az osztály állta: mindenki behozott egy doboz teát és lehetőleg kétféle sütit - volt is bőven választék! A diáknap A diáknapon már 8 órára készen álltunk a vendégeink fogadására. Egy angolcsoport be is jelentkezett, hogy szeretnék nálunk tartani az órájukat. Bár az első három óra meg volt tartva, mégis már a tanítás kezdetétől fogva folyamatosan érkeztek az

érdeklődők. A tüllszoknyába öltöztetett pincérnők nem győzték leadni a rendeléseket a „konyhában” szorgoskodó társaiknak. Emellett a pult körül is állandóan nyüzsögtek az elvitelre rendelők. A székes termet is megkaptuk, ott a válogatott sütemények mellett vattacukrot lehetett kapni. Nem fogyott el minden, az utolsó órai akció után se, de ezt talán nem is bántuk, hiszen a megmaradt süteményeket és teákat mi vihettük haza. :) Szerintem ez egy jó lehetőség arra, hogy egy osztály megtanuljon együtt gondolkodni, még inkább egy közösséggé kovácsolódjon. A felkészülés időszaka alatt jobban megismertük egymást, megláthattuk, ki miben jó, kire mit és mennyit lehet rábízni. Mindannyian örültünk, mikor végre minden összeállt.

Kedves Radiolaria! Nagyon szégyellem magam, amiért eddig nem írtam. Remélem, most kárpótolhatlak érte és kimerítően tudok válaszolni arra a kérdésedre, hogy hogy érzem magam az új iskolámban. Mikor elkezdtem az évet, mondjuk, nem ment minden zökkenőmentesen. Egyrészt azért, mert a felsőbb évesek nehezen szokták meg, hogy itt vagyunk. Jó példa erre a menza. A „nagyok” szívfájdalom nélkül elénk álltak a sorban, akárhány km hosszú is volt, akármen�nyire kopogott is a szemünk az éhségtől. De mindez már a múlté. Mostanra nagyon is jól kijövünk velük. Másrészt ott volt a tanulás is. Nagyon nehéz volt megszokni, hogy már nem pátyolgatnak minket a tanárok. Ha nincs házink vagy ha nem tanulunk, kíméletlenül bevágják az egyest a naplóba. Azt hiszem ez fájt mindenkinek a legjobban. Mára, azonban teljesen beletanultunk, és már nehezen is tudjuk elképzelni, hogy voltunk már nem középiskolások is. Belénk ivódott minden mozzanata a gimnazista létnek. Kezdve ott, hogy minden reggel jelző előtt tíz másodperccel, lehetőleg totál holdkórosan beesünk az aulába, ahol az osztály általános tanrendű fele közli, hogy nekik megint lyukasórájuk lesz. Ezek után, ha szerencsések vagyunk (ami szökőévente egyszer fordul elő), és mi is kapunk egy szabad órát a tanárainktól, akkor bizony rávetjük magunkat a kényelmes fotelekre és a karfán ülve, (ez egyébként

12

Az egész osztály véleménye, hogy ha jövőre is mi szerveznénk a teaházat, sokkal gördülékenyebben menne. Ennek ellenére nem akarjuk jövőre is magunkra vállalni, mert fontosabb, hogy az érettségire kellően felkészüljünk. Szívesen átadjuk ezt a lehetőséget egy másik lelkes osztálynak.

tilos) kávét iszunk (tilos, természetesen). Vagy ha nem jut ott hely, akkor az asztaloknál ülve, komoly szándékoktól vezérelve nekiállunk tanulni a következő órára, aminek az lesz a vége, hogy nyitott könyvek mellett állítunk össze egy 25-ös listát a kedvenc filmjeinkből. Szó, ami szó, menthetetlenül középiskolások lettünk. Mégis szerintem a legjobb az egészben az, hogy az osztálytársainkban igaz barátokra leltünk, sőt emellett olyan tanárokat ismertünk meg, akik nélkül most sokkal unalmasabb lenne az életünk. Ölellek:

Euglena viridis

U.i.: Kértél egy képet az osztályomról. Íme, itt vannak:

VOLUNTAS 7 2012. május

Baranyai Csenge

Változatok egy elemre (avagy a tanárok öröme és a diákok réme) Tanár

Diák

O

O

lyan fáradt vagyok… ez már a hetedik órám… semmi, de semmi kedvem nincs most órán ülni… szerencsére ez egy rendes osztály… biztosan tanultak… minden példát átbeszéltünk a múlt órán… nagy baj nem lehet… igen, igen… már mindenki írja… csak ő itt az első sorban… egyedül ő bámul előre üveges tekintettel… biztosan csak leblokkolt… talán egy bíztató mosolytól megnyugszik… na végre… írni kezdett… valami még sincs rendben… hihetetlen, puskázik… megáll az eszem.. itt az orrom előtt… ha, ha… kis naiv… most biztos azt hiszi, vak vagyok, mint a bányaló és nem látom, mit csinál… most rögtön el kéne vennem a puskáját… és egyest adnom… de inkább majd csak óra után… ha, ha… remeg a keze… pánikol… én is pont ilyen voltam gyerekkoromban… ó, azok a régi szép idők…

lyan fáradt vagyok… ez már a hetedik órám… semmi, de semmi kedvem nincs most dolgozatot írni… otthon kellett volna maradnom… most már érzem… apa kiírt volna… hiszen ő orvos… miért nem szóltam neki… vazeg, anya ki fog nyírni… úristen… egyáltalán mit tanultunk?... most nézem, a többiek sem tudják… de ők legalább jól leplezik…többet kellett volna tanulnom… anya ki fog nyírni… bámul… csak tudnám, hogy mit néz rajtam… most meg rám vicsorog… brrrr…. mit csináljak?... mit csináljak?... nincs más választásom… puskázni kell… anya ki fog nyírni… megint bámul… vajon tudja, hogy puskázom?... á,á,á… vak, mint a bányaló… azt sem venné észre, ha az összes cuccomat kipakolnám a padra… remeg a kezem… miért remegsz?... hagyd abba… már a tanár is nevet rajtam… mi lesz még ebből… anya ki fog nyírni…

Szigeti Tamás

Fodor Gréta

A művészet átformáló hatalma

Mutassátok meg!

Fekete fantomnak fenyegető árnya

Kihal az emberből, ki a szívekből,

Öreganyó Földet s az eget átjárja,

Ami születhet mennyei fehérből.

A hideg ágyúknak pokoli lángját

A feledés tépi s keze az űrnek

Igazi értékként keresik, áldják Simogató kékjét kicsiny egünknek. (Kell hozzá egy kis furfang!)

És mikor a vad tenger Majd játszik az életetekkel, Mutassátok meg neki, Hogy nem lehetetlen legyőzni!

Mráz Rebeka Eszter

Sörvers Egy romantikus történet, amiről mesélek

Végül vad szenvedélyük aranyos nedűt hozott,

Hogy született meg a férfiak álma?

Mely férfiak számára gyógyír, ha kín gyötör,

Furcsa fordulatokkal gazdag ez az élet,

Legyen fekete, arany, csapolt, palackozott.

A malátafiú szerelmes lett a komlólányba.

Mesémnek most vége, így született a sör. (2011. december)

Még árpakorában hallott egy mesét a srác, És mindig arra vágyott, hogy maláta legyen, S megismerje a Humulus lupulus női virágát, Majd később egy hordóban szerelmeskedjenek. Az erjesztés során néha összevesztek, - A maláta igen kicsapongó volt Mikor barátnője nyakig ült az élesztőzésben, Tekintete titkon más tartályba vándorolt. VOLUNTAS 7 2012. május

Mikor a tomboló szél Ellenetek őrjöngve kél, Mutassátok meg neki, Hogy el lehet őt kergetni!

És mikor a perzselő tűz Veletek gonosz játékot űz, Mutassátok meg neki, Hogy el lehet őt oltani! És mikor a homokfelhő Ellenetek viharként jő, Mutassátok meg neki, Hogy le lehet őt teperni! És mikor a reménytelen Baját mondja kedvszegetten, Mutassátok meg neki, Hogy meg lehet őt menteni... 13

Irány Szingapúr Azt hiszem, túlzás nélküli Fésüs Viktóriára, 12.A osztály tanulójára az „iskolánk büszkesége” jelző. Hírmorzsákat már biztosan mindenki hallott, viszont nem tudom biztosan, hogy minden értesülő ember megértette-e, miért is ilyen nagy szám ez az egész, mire fel ez a „hírverés”, hiszen köszönhetően a Táncsics Mihály Gimnázium kiemelkedő munkájának, iskolánkban rengeteg diák szerepel sikeresen az OKTV-n és különböző tanulmányi versenyeken. Míg más tanintézményekben egy-egy döntőbe jutás is az egész iskolát bejárja mint szenzáció, nálunk mondhatni mindennapos dolog, hogy tehetséges diákjaink szorgalma és tanáraink türelme és odafigyelése meghozza gyümölcsét. Balogh Noémi Biológusként írhatom, hogy „megemelkedett az ingerküszöb”. Már nem kapjuk fel a fejünket egyegy eredmény hallatára, pedig mindegyik mögött rengeteg munka áll. Talán ezért is jó, hogy Reőthy Ferenc Igazgató Úr megtisztelő módon az iskola hangosbemondóján keresztül közli a legújabb versenyeredményeket, így mindenki értesülhet, és gratulálhat a másiknak, míg enélkül lehet, nem is jutna el hozzánk a hír. Akkor hát mi ez a nagy dolog, ami mégis kérdésekre ösztönzi az iskola falai közt tengődőket, mi ez az új, mi ez a nem mindennapi? Hallani lehetett Olimpiáról, Szingapúrról és biológiáról. A részletekért nem mást, mint az érintett tanulót, Fésüs Viktóriát kerestem fel, hogy beszámoljon az elmúlt, és a közelgő eseményekről. – Azt hittem, hogy csak Londonban lesz idén Olimpia, de ezek szerint Szingapúrban is nagy lesz nyáron a nyüzsgés. Főleg így, hogy te is hivatalos vagy, ráadásul versenyzőként. Mesélj egy kicsit, miről is van szó valójában… – Ez a diákolimpia egy nemzetközi verseny, úgy mint a normális olimpia, csak kimondottan középiskolásoknak vesznek részt benne a világ minden tájáról és különböző tantárgyakban mérik össze tu14

dásukat. A biológia diákolimpia Szingapúrban lesz, én erre jutottam ki. – Most, hogy megnyerted az OKTV-t, ráadásul emelt kategóriában, szerintem kijelenthetem, hogy egy átlagos gimnáziumi tankönyvből már nem sok újat tudsz megtanulni. Akkor mégis miből készülsz? Ahhoz hogy egyenlőek legyenek az esélyek az olimpián, kellene valami követelményrendszer, nem? – Összeraktak egy bioszkönyvet, ami a világ összes országába eljut, és ebbe benne van minden, amit elvileg egy biológia iránt érdeklődő középiskolásnak tudni kell. Csak az vele a baj, hogy angolul van, 1500 oldalas, és rengeteg egyetemi tananyagot tartalmaz. Tehát sokkal többet kéne tudnom annál, amit most, mert a magyar tananyag máshogy van felépítve, alacsonyabb szinten tartalmazza a fontosabb részleteket, mint a nemzetközi, azaz a diákolimpián elvárt. Az is ki van kötve, hogy nem kérdezhetnek rá konkrétan fogalmakra, tehát a lexikális tudás önmagában nem elég, így még nehezebb lesz a dolgunk, mert nem elég megtanulni az anyagot, érteni kell az összefüggéseket is, és alkalmazni kell őket. – Milyen esélyekkel indulsz, mik az elvárások? Elég nagy lehet a nyomás… – Elsőként jutottam be az olimpiai csapatba, úgyhogy egy kicsit nyomasztó, hiszen tőlem várják el a legjobb eredményt. Mindent meg fogok tenni, hogy jól sikerüljön. Az esélyeim azonban nemzetközi szinten nem a legjobbak. A többi országban sokkal komolyabban készítik fel a versenyzőket, több időt fordítanak rájuk, és az oktatási intézményekben rendszeresen használják a különböző műszaki berendezéseket, ezzel rengeteg gyakorlatot szerezve, míg itthon az is jónak mondható, ha kipróbálhatjuk őket. – És hol zajlott a felkészülés, és a válogató? – A tanév során hét alkalommal volt Szegen alapozó oktatás, ahova versenyeredmények alapján hívtak középiskolásokat az egész országból. Az elején ötvenen voltunk, a végére alig tízen maradtunk. A válogató során a szegedi gimnázium és az egyetem analitikai eszközeivel is megismerkedhettünk, ami egy kicsit felzárkóztatott minket a gyakorlati részből. – Megérte a fáradságot, állandóan elutazni, feláldozva az egész hétvégédet? – Nehéz volt és fárasztó, de legalább kaptam egy képet, mire is vállalkozom, mit is kéne tudni. De legalább az, hogy olyan sokszor egyedül elvonatozgattam szegedre, megtanított arra, hogy muszáj kiállnom magamért, muszáj dolgoznom a céljaimért akkor is, ha messze vannak a barátaim és a családom. Rengeteget köszönhetek nekik, sokkal

könnyebb úgy a vállaimra venni ezeket a terheket, hogy tudom, van kire számítani. Támogatnak, örülnek a sikereimnek, együtt sírnak velem a nehézségeken, rám mosolyognak egy nehéz reggelen... Igen, a barátaim adják a legtöbb erőt, és a legtöbb boldogságot. – Idén érettségizel, gondolom nem kell számolgatnod a pontokat, hogy lesz-e annyi vagy sem… Mégis hogy képzeled el a jövőd? A lódokitól kezdve kutatóorvosig minden munkát el tudnék képzelni magamnak... Nehéz a választás, még most sem tudom, hogy változtatok-e a sorrenden. De talán nem, és maradok az orvosi mellett. Aztán ki tudja, milyen hivatást választok! ....Orvos? Kutatóorvos? Egyetemi tanár? Nem is ez a lényeg. Azt szeretném, hogy ott álljon az oldalamon a szerelmem, hogy boldog legyek , hogy ne pazaroljam el a tehetségemet, miközben belépek a munkahelyem küszöbén... Hogy letehessem a magyarok asztalára azt, ami nekem birtokomban van... De azt kívánom mindenkinek, hogy ne a fizetésért, ne az erőtök megkíméléséért válasszatok egy pályát... Hiszen az ember azért él, hogy állandóan küzdjön, és ezáltal fejlődjön, több legyen, boldogabb legyen! – Tényleg, hogy állsz az angollal? Azért ez mégis csak egy szaknyelvű kiadvány. – Jó volt az angoltanárnőm. Vannak szavak amikre nincs is magyar szó, mert an�nyira új. De amúgy nem nehéz, már van annyi előismeretem,amit itt az elmúlt 4 év során szereztem, hogy megértsem. – És mit gondolsz erről, hogy az orvosi nyelv a latin helyett lassan az angol lesz? – Szerintem ezzel több ember számára elérhetőbb lesz a biológia, és így szélesebb körben el tud terjedni, hisz nem kell hozzá latintudás, hogy megértsük azt, amit éppen olvasunk. VOLUNTAS 7 2012. május

Koch Nóra Koch Nóra 11. osztályos, de már szép eredményei vannak kémiából, biológiából. A Dr. Árokszállásy Zoltán Biológiaverseny országos döntőjén 9. osztályban 16-17., 10. osztályban 3., 11. osztályban 7. helyezést, a Kitaibel Pál Biológiaversenyen megyei 1. helyezést, az Irinyi János Kémiaverseny megyei fordulóján 2. helyezést, országos döntőjén 32. helyezést ért el. Nemrég – Igen, folyamatosan ismételtem a tananyagot, a biológia OKTV országos döntő- és amit még találtam, hozzáolvastam. Az április najén 11. lett. Ebből az alkalomból gyobb részét erre fordítottam, de így sem éreztem elég felkészültnek magam. készítek vele interjút. Koch Lilla – Először is arra lennék kíváncsi, milyen volt a versenyre való felkészülés. Gondolom, sokat kellett tanulnod…

– Menjünk vissza a kezdetekhez. Elmondanád miért választottad a biológia tagozatot? – Még nem tudtam, hogy mit szeretnék csinálni később, sok minden érdekelt, de kisebbik bátyám, Marci, biológia tagozatos volt, az ő hatására lettem én is az. A biológia azért is áll közel hozzám,

mert nagyon szeretek kirándulni, szívesen fotózom a természetet, főleg a növényeket. Az egyik nagymamám falun élt, hatalmas kertjében és a közeli erdőben sokat bóklásztunk testvéreimmel. – Vannak kedvenc témáid biológiából? – A növénytant és az embertant jobban szeretem a többi területnél. Az állattant mindig újra kell tanulnom, mert gyorsan elfelejtem. – Vannak hosszú távú terveid a biológiával? – Még nem döntöttem el, mivel szeretnék foglalkozni, de úgy gondolom, kapcsolatban lesz a biológiával. – Gondoltál már arra, hogy orvos legyél? – Igen, szerintem az egyik legszebb hivatás az orvosoké, de én nagyon idegenkedem a boncolástól, ami pedig, úgy tudom, az orvosképzés egyik alapja. – Mit csinálsz szívesen szabadidődben? – Szívesen biciklizek, nézek filmeket, nagyon szeretek rajzolni és olvasni. (Ezért is várom már an�nyira a nyári szünetet!) – Mit üzennél az új táncsicsos biológia tagozatosoknak? – Nagyon örülök, hogy a húgom is folytatta a „családi hagyományt”, és bioszos lett! Azt kívánom a táncsicsos biológia tagozatosoknak, hogy ők is hozzák ide testvéreiket. – Köszönöm a beszélgetést, és az eddigiekhez hasonló sikereket kívánok!

Implom József Helyesírási Verseny Verőfényes tavaszi napon iskolánk aulájában süppedtem egy fotelben, amikor észrevettem Kovács Anita 9.B osztályos tanulót. Kedves lánynak tűnt, és a későbbi beszélgetésünk után már teljességgel megbizonyosodtam arról, hogy nem tévedtem vele kapcsolatban. Mondhatjuk, hogy szinte csak most jött a Táncsicsba, és máris nagyon szép eredményt ért el magyarból. Kiültünk a virágzó fák övezte udvaron egy padra, és ott beszélgettünk minderről. Ambrusics Anna 11.C – El tudnád mondani, hogy milyen versenyen vettél részt, és hogy zártad végül a megmérettetést? – Az Implom József Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntőjét jubileumi 25. alkalommal rendezték meg Gyulán. A megnyitó díszvendége Kányádi Sándor, kortárs költő volt, aki feldobta az egész alkalmat a beszédével. Nagyon aranyos volt, VOLUNTAS 7 2012. május

és különleges dolgokat mondott. Izgalommal vágtam neki a versenynek, ahol végül 13. lettem. Nem voltam magammal elégedett, viszont Héder Ágnes tanárnő megnyugtatott, hogy ez igen szép eredmény, annak ellenére, hogy még csak kilencedikes vagyok. Összességében nagyon jó volt az egész. – Miként készültetek Héder tanárnővel? Gondolom, nem csak a helyesírási szabályzatot „bújtad”.

– A tanárnővel egy-két délután leültünk, és korábbi feladatlapokat oldottunk meg, tollbamondásoztunk, de különösképpen erre nem lehet készülni. Úgy gondolom, hogy nem csak versenyen kell helyesen írni, hanem a mindennapi életben, dolgozatíráskor, vagy akár vázlatkészítésnél is. – Az ilyen versenyeken lehet számítani bizonyos feladattípusokra. Melyik volt számodra a legnagyobb kihívás? – Egy tollbamondásból és egy feladatlapból állt a verseny. A tollbamondás CD-ről ment, sokan úgy éreztük, a végére kissé felgyorsult, nehezen lehetett leírni. De tudni kell azt is, ha nincs időm figyelni rá, lehetetlen elolvasni a kézírásom. A feladatlap kön�nyebbnek bizonyult, bár előfordult, hogy valahová beírtam a jót, aztán kihúztam… – Látom, hogy érdeklődsz a magyar iránt. Biztos vagyok, hogy nem csak a kötelező olvasmányok fordulnak meg a kezedben. Mit szeretsz olvasni? Melyek a kedvenc könyveid? – Rengeteg mindent olvasok, általában több könyvet párhuzamosan, most például Molière Tartuffe-jét franciául, hiszen ezt már ismerem magyarul, aztán Parti Nagy Lajos Hősöm tere című szatíráját, és igyekszem elkezdeni Orwelltől az 1984-et. Nemrég tettem le Dickenstől a Szép reményeket, és ami nagyon tetszett, Dosztojevszkijtől A hasonmást. Sokan kérdezik: nekem ennyi időm van olvasni? Valahogy mindig belefér. 15

– Tematikailag viszont különböznek egymástól ezek az olvasmányok. – Igen, mindig a hangulatomtól függ, hogy épp melyikbe kezdek bele, vagy melyiket folytatom. – Mikor alakult ki ez a szeretet anyanyelvünk iránt? – Kiskoromban rengeteg magasröptű verset tudtam, mint a „Fehér liliomszál, ugorj a Dunába”, kétéves voltam, amikor megtanultam a betűket egy macis szőnyegről, de nagyjából hatodikig nem foglalkoztam annyit a magyarral. Aztán eljött egy fordulópont, amikor rájöttem, hogy az irodalom nekem való tárgy. Sokan írnak olyan dolgokról, amelyeket én is úgy érzek, amelyekről én is úgy gondolkodom. A nyelvtan pedig, ahogy a Tanárnő is mondani szokta: eszköz az irodalomhoz. – Talán te magad is szoktál írni? – Előfordul, de ezek olyan belső dolgok, amelyeket nem szívesen mutatok meg senkinek, még a szüleimnek sem. Magamnak írok. – Bár korai még ezt kérdezni, de tudod már, hogy mivel szeretnél foglalkozni? Esetleg nyelvész leszel? – Sokáig régész szerettem volna lenni, de azt hiszem, ez megmarad álomnak. Mindenképp humán tárgyakkal szeretnék foglalkozni, talán bölcsészként, a jelenlegi párosítás a magyar-francia szak, de volt már magyar-angol is. A legújabb ötletem a színészet. De ki tudja? Lehet, hogy vegyészmérnökként kötök ki. – Nagyon köszönöm a beszélgetést. Örülök, hogy megismertelek, és kívánom, hogy valóra váljanak az álmaid!

Bingler Arnold Bingler Arnold, a 11. a osztály tanulója igen eredményes évet tudhat maga mögött. Számos matematika versenyen ért el szép eredményeket. A Négymegye Matematika Versenyen 2., a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyen 3., a Felvidéki Magyar Matematika Versenyen 1., a matematika OKTV-n 3. helyezést ért el. Jobbik Eszter JE.: Arnold, melyik versenyen elért eredményedre vagy a legbüszkébb? BA.: Az OKTV-n a 12. évfolyamosokkal egy mezőnyben kellett versenyeznem, akik mögött egy évvel több tapasztalat áll, ezért ezt a 3. helyezést tartom a legnagyobb eredményemnek idén. A versenyen 3 feladatot kellett megoldanunk 5 óra alatt, és kemény küzdelem zajlott azért, hogy az országos 16

döntőig eljutott kb. 50 fő közül bejussunk az első 30-ba, hiszen azok a helyezések a továbbtanulásnál is pontot érnek. JE.: Milyen érzés ilyen eredményeket elérni ezeken a komoly versenyeken? BA.: Természetesen jó érzés, ha látom a befektetett munka és idő eredményét, ez lendületet ad a további felkészüléshez.

JE.: Hogyan készültél ezekre a versenyekre? BA.: Ezekre a megmérettetésekre folyamatosan kell készülni, gyakran oldok meg plusz matematika feladatokat. A KÖMAL-ban megjelent példákkal is sokat szoktam foglalkozni, mert ezekkel is értékes tapasztalatokat szerzek. A matematika órákon is rendszeresen találkozom változatos és igen bonyolult, versenyszintű feladatokkal, ez is segít a felkészülésben. JE.: Ha ilyen komolyan veszed a felkészülést, akkor bizonyára sokat számítanak neked a versenyek. Izgulsz a megmérettetések előtt? BA.: Persze, hogy izgulok. Minden verseny egy új kihívás, és mindig jól akarok teljesíteni. Bár annyi versenyen indultam már, hogy egyre nyugodtabban tudok belevágni a feladatok megoldásába. Szerencsére akkor is tudok koncentrálni, ha egy kicsit ideges vagyok. JE.: Végül még egy kérdés: Milyen eredményeket szeretnél elérni, mielőtt befejezed a gimnáziumot? BA.: Nagyon örülnék, ha első helyezést érnék el a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyen, mert már sikerült 3. és 2. helyet szereznem, és remélem, hogy jövőre a dobogó legfelső fokára állhatok. Ezért az erre a versenyre való felkészülést fogom jövőre a legfontosabbnak tekinteni. JE.: Köszönöm az együttműködést, és további sikeres versenyzést kívánok. VOLUNTAS 7 2012. május

Képek: http://hu.wikipedia.org/wiki/Angers

Interview avec Romain Kovács Anita 9.B – Présente-toi en quelques mots ! – Je m’appelle Romain Fouquet, j’ai 21 ans. Je suis français et j’habite à Kaposvar. Je suis né à Angers dans le Nord Ouest de la France. C’est une ville qui compte 300 000 habitants. On les appelle les “angevins”. Ma ville est réputée pour son histoire et sa beauté. Le monument le plus célèbre est le château d’Angers. Je suis à Kaposvar en Hongrie parce que je fais un SVE: Service Volontaire Européen pendant 1 an dans l’association Compass. J’enseigne le français dans plusieurs lycées: Tancsics School, Munkacsy School et Gyakorlo School et je donne aussi des cours particuliers à l’association.

– Mutatkozz be néhány mondatban! – A nevem Romain Fouquet, 21 éves vagyok, francia, és Kaposváron élek. Északnyugat-Franciaországban, a háromszázezres lakosságú Angersban születtem. A városom, melynek lakóit anjouknak is hívják, a történelméről és a szépségéről híres, legismertebb műemléke az angers-i kastély. A Compass Egyesülettel kapcsolatban álló Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) révén egy évet töltök Magyarországon. Több iskolában tanítok franciát: a Táncsicsban, a Munkácsyban és a Gyakorlóban, ezen kívül magánórákat is adok az egyesületnél.

– Pourquoi as-tu choisi la Hongrie et Kaposvar ? – J’ai choisi de venir à Kaposvar en Hongrie car mon entourage familial et amical m’ont conseillé ce pays. Ils m’ont dit que les gens étaient très gentils, accueillants et avec beaucoup d’hospitalité. Aussi, mon choix de Kaposvar a été déterminé par le project de l’assotiation Compass d’enseigner ma langue natale aux étrangers comme j’ai pu le faire en Indie à 18 ans en tant qu’assistant professeur de français à Trivandrum International School qui appartient à Cambridge en Angleterre.

– Miért pont Magyarországot, és azon belül Kaposvárt választottad? – A családom és a barátaim javasolták, hogy ide jöjjek. Azt mondták, az emberek nagyon kedvesek, barátságosak és rendkívül vendégszeretők. A választásomat meghatározta a Compass Egyesület programja is, mely szerint az anyanyelvemet taníthatom külföldieknek, ahogy azt 18 éves koromban, Indiában, az angliai Cambridge-hez tartozó Trivandrumi Nemzetközi Iskolában, segéd-franciatanárként tettem.

– Quels autres pays as-tu visité ? – Dans ma vie, j’ai visité plusieurs pays, plusieurs continents, comme le Brésil, la Grèce, la Turquie, l’Angleterre, l’Ecosse, les pays du Maghreb (Maroc et Tunisie), l’Espagne, l’Italie, la Belgique, l’Indie, la Croatie, l’Autriche et la Hongrie.

– Merrefelé jártál még? – Több országban, több kontinensen megfordultam: Brazíliában, Görögországban, Törökországban, Angliában, Skóciában, a Maghreb térséghez tartozó Marokkóban és Tunéziában, Spanyolországban, Olaszországban, Belgiumban, Indiában, Horvátországban, Ausztriában és Magyarországon.

– Qu’est-ce que tu aimes ici? – Mes premières impressions sur la Hongrie et Kaposvar sont positives. Les gens sont respectueux, à l’écoute et calmes. Je les aime bien. J’aime converser avec eux et partager des moments ensemble. La Hongrie est un beau pays, Kaposvar est une ville très charmante avec beaucoup de belles couleurs dans le centre-ville. J’aime m’y promener.

– Mi tetszik itt, Magyarországon? – Az első benyomásaim pozitívak. Az emberek udvariasak, figyelmesek és nyugodtak. Szeretem őket. Szeretek velük beszélgetni és együtt lenni. Magyarország szép vidék, Kaposvár elbűvölő város, gyönyörű színekkel a szívében. Szeretek ott sétálni.

– Comment trouves-tu la cuisine hongroise ? Ce n’est pas trop simple pour un français ? – La cuisine hongroise est un peu différente de la cuisine française. Ici, il y a beaucoup de soupes alors qu’en on prend une soupe “seulement” l’hiver quand il fait froid pour se réchauffer. En France, on mange plus de desserts qu’en Hongrie je pense. Je connais bien sûr le fameux goulasch et je le trouve délicieux quand il est préparé maison à la hongroise. Aussi, j’aime les patisseries hongroises même si les croissants français me manquent.

– Milyennek tartod a magyar konyhát? Nem túl egyszerű egy franciának? – Egy kissé különbözik a mi ételeinktől. Itt nagyon sokféle levest esznek, amíg mi „csak” a téli hidegben szoktunk, hogy kicsit felmelegedjünk. Franciaországban, azt hiszem, több desszertet eszünk. Persze jól ismerem a híres gulyást, otthon elkészítve nagyon finom. Szeretem a magyar süteményeket is, noha hiányzik a francia croissant.

– Combien de temps peux-tu rester en Hongrie ? – Je reste en Hongrie officiellement jusqu’au 31 octobre 2012 car mon contrat se finit à cette date. Mais il se peut que je reste plus longtemps qui prévu car je me suis fait beaucoup d’amis ici et j’aime ma vie ici.

– Meddig maradsz nálunk? – Hivatalosan 2012. október 31-ig, akkor jár le a szerződésem, de előfordulhat, hogy a tervezettnél még tovább, mert rengeteg új barátot szereztem, és szeretem az itteni életem.

VOLUNTAS 7 2012. május

17

Dorottya, a tekevilágbajnok! Táncsicsosok vagyunk. Nap mint nap szembejönnek velünk emberek a folyosókon, ismerjük őket, vagy látásból emlékszünk rájuk. Tudunk róluk dolgokat, vagy csak sejtünk, esetleg hallottunk valamit. Hihetetlen, hogy mik ki nem derülnek, ha egy kicsit körülnézünk. Tóth Dorottya (12.C) ugyanis világbajnok tekéző! Ha egész nap tekézne, akkor is nagy teljesítmény lenne az övé, de ő igen sokoldalú. A teke mellett a Somogy Táncegyüttes tagja, és a tanulmányi eredménye is figyelemreméltó. De tudjunk meg többet tőle erről! Dorottyával beszélgettem sikereiről, a buktatókról és minden másról. Ambrusics Anna 11.C – Először is hadd gratuláljak! Letettél már „pár” dolgot az asztalra. Pontosítanád, hogy milyen eredményeid voltak? – Április elején kaptam meg a „Jó tanuló– jó sportoló” díjat a Magyar Sport Házában, ezen kí-

18

vül voltam egyéniben világbajnok, összetettben harmadik, csapatban pedig ezüstérmesek lettünk 2009-ben. – Hű. Ez nem semmi! Hogy megy mindez az iskola mellett? Idén érettségizel is… – Nem egyszerű összeegyeztetni, de igyekszem. Hetente három délután edzünk. Minden hétvégén verseny van, de próbálom megoldani. – Sosem érezted azt, hogy nem bírod a nagy nyomást? – Igazából minden évben volt mélypont, hogy sok dolog összejött, és nehéz volt délután még edzésre is menni. Természetesen az eredmények elérésekor rájövök, hogy mindez annyira megéri. – Térjünk vissza kicsit a kezdetekhez. Miért pont a teke? Mikor kezdted el? – Apukám volt a Megyei Szövetség elnöke, és sokszor levitt a tekepályára. A fiúk játéka eleinte nem tetszett annyira, mert a sok felnőtt bácsi ott kiabált. Ezt követően apukám elvitt egy női meccsre, és az nagyon megtetszett, jó volt a hangulat, így ott ragadtam. 11 évesen kezdtem, tehát hetedik éve űzöm ezt a sportot. – Van kedvenced a klasszisok közül? – Sok olyan játékos van, akinek tetszik a stílusa, figyelem őket rendszeresen, próbálok tanulni belőle. Szerintem érdekesebb a férfi teke, a kezdetek ellenére ezt most már jobban szeretem, mint a nőit.

– Mint tudjuk, „somogyosként” a néptáncban is otthon vagy. Őszintén: teke vagy tánc? – Erre nem tudok válaszolni. Már többször felmerült, hogy nehéz a kettőt összeegyeztetni, ráadásul még itt van a tanulás. Gyakran megkapom, hogy válasszak, mert nem lehet így csinálni, de én addig szeretném mindkettő sportot űzni, amíg tudom. – Mik a terveid a jövőre nézve? Hol szeretnél továbbtanulni? Az egyetem alatt is folytatnád a tekét? – Budapesten szeretném folytatni a tanulmányaimat humán erőforrás, esetleg nemzetközi gazdálkodás terén. A tekét sem akarom abbahagyni, de ha Pesten fogok tanulni és élni, akkor edzenem is ott kell majd. Én Pécsen játszom, mert Kaposváron nincsen női csapat, legszívesebben ott maradnék. Szerencsére a tekében ez megoldható, hogy Pesten edzek, de Pécsen játszom. – Miért öröm a teke? Mi jó a tekében? Miért ajánlanád bárkinek? – Egy kis kitartással elég jó eredményeket lehet elérni. Sajnos kevés az utánpótlás, tehát ha valakinek van egy kis tehetsége hozzá, akkor ki tud emelkedni. Ezenfelül nagyon jó a közösség. Egyértelműen megéri, ilyen jó eredményekért vagy akár egy VB hangulatáért. – Köszönöm szépen válaszaidat. Minden elismerésem a tiéd, nagy dolgokat értél el már ilyen fiatalon. Remélem, hogy még sok-sok sikered lesz a jövőben, igazán megdolgozol érte! VOLUNTAS 7 2012. május

Paróczi Gergő Gelencsér Anna A.: A Táncsicsban kezdted a szertornát, vagy előtte is foglalkoztál vele? G.: Itt kezdtem, 9. osztály végén. A.: Hogyan kerültél be a csapatba? G.: Elég energikus figura vagyok és kerestem a kihívást, a sportolási lehetőséget. A szertorna pedig megfelelőnek tűnt, így magamtól jelentkeztem. A.: Érettségi után is folytatni akarod? G.: Szeretek szertornázni, de nem ezzel akarok továbbmenni. Hobbyként meg fog maradni, terveim között szerepel, hogy szabadidőmben bejárok majd a TF-re, vagy elkezdek fitneszezni. A.: Az együttesetek, a „Strawberry Jam Band” hogyan alakult ?

Tóth Máté Gelencsér Anna

A.: Mióta kosarazol? M.: Már elsőben is kosaraztam, de 5-ben kezdtem el komolyabban, versenyszerűen foglalkozni ezzel a sporttal. A.: Miért pont a kosárlabdát választottad? M.: Már egészen kis korom óta járok meccsekre, apukám kosarazott. Ez egy fajta „családi befolyásoltság” is nálam. VOLUNTAS 7 2012. május

G.: A neten találtam egy hirdetést, amiben vállalkozó szellemű zenészeket kerestek egy jamelésre. Aztán később egy Kossuth teres előadás is adódott ennek kapcsán. Akik ezt a közös zenélést komolyan gondolták, azok maradtak meg a mostani zenekari formációban. A.: Milyen a próbák hangulata? Komolyabb vagy baráti összejövetel hangulatú? G.: Április 20-án lesz egy koncertünk, ez most egy komoly cél, emiatt keményebben próbálunk. De közben persze a baráti hangulat is megmarad. Például a próbák egyik elengedhetetlen része a pizzarendelés. A.: Vannak saját számaitok is? G.: Még nincsenek. De mostanában ezen is gondolkoztunk, rengeteg ötlet, dallam merült fel. A.: Tanultál zenét vagy magadtól álltál neki? G.: Öt évig zongoráztam még az általános iskola alatt. Dobolni a papám tanított. Gitározni pedig szeretek, de nem tudok. Otthon szoktam pengetni

a magam szórakoztatására. Ezeken kívül még ott van az éneklés. Mindig közel állt hozzám előbb az általános iskolai kórus, majd a középiskolás kórus kapcsán. Mostanában azonban– a zenekarban ezen a téren kell bizonyítanom, itt kell még sokat fejlődnöm. A.: Otthon is szoktál gyakorolni? Családtagjaid hogy bírják? G.: A családomhoz elég közel áll a zene („énekes család”), így nem zavarja őket, ha elkezdek énekelni. Sőt, legtöbbször együtt zenélünk. A.: Merre szeretnél továbbmenni? G.: Már 9-től kezdve műszaki pályán szerettem volna továbbtanulni, és ez most sem változott. Budapesten szeretnék egyetemre járni, oda készülök. A.: „Utolsó szó jogán” mit mondanál, tanácsolnál az alsóbb éveseknek? G.: Ez a 4 év meghatározó. Ne csak tanulással töltsék meg a napjaikat. Nevessenek, szerezzenek új barátokat, élményeket és sportoljanak sokat.

A.: Melyik a legemlékezetesebb kosaras élményed? M.: A Bolyai kupán 2011-ben elnyertem a Zsákoló Bajnok címet, 9-ben pedig Kecskeméten megnyertük a Magyar Kadett Bajnokságot. A.: Melyik az az eredmény, amire a legbüszkébb vagy? M.: A Kadett Bajnokság megnyerésére. Számomra az egy meghatározó dolog volt. A.: Mikor meccs van, amikor játszol, melyik a dominánsabb: az hogy nyerj, vagy az hogy szereted ezt csinálni? M.: Amikor játszom, természetesen az dominál, hogy nyerjen a csapat, de emellett szeretem is a játékot, így megpróbálok még többet kihozni magamból a csapat sikere érdekében.

A.: A kosár mellet van még valami, amit a szabadidődben szeretsz csinálni? Másik hobby, „szenvedély”? M.: A kosár szinte az egész időmet kitölti. A házunk közelében van egy pálya, a szabadidőm nagy részét ott töltöm. De szeretek motorozni, röplabdázni és rajzolni is. A.: Mennyire tartod fontosnak a népszerűséget? Mennyire fontos ez egy gimis életében? M.: Valamilyen szinten fontos a népszerűség, főleg egy fiatal életében, de ha az embernek vannak barátai, akik szeretik, akikre számíthat, akkor jól fogja érezni magát a 4 év alatt. A.: Kedvenclista: könyv, film, város, zene/ együttes? M.: Könyv: Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány M.: Film: Disturbia M.: Város: Kaposvár M.: Zene/együttes: Nincs kedvenc , mindent meghallgatok, ami tetszik. A.: Hova tovább? Mik a terveid? „Mi leszel, ha nagy leszel”? M.: A Pécsi Tudomány Egyetem sportszervező szakára szeretnék menni. Emellett pedig profi kosaras karriert szeretnék. A.: „Utolsó szó jogán” mit mondanál, tanácsolnál az alsóbb éveseknek? M.: Meneküljetek! O.O ... :P:DDD 19

Táncsics-est Idén márciusban is megrendezésre került a hagyományos Tavaszköszöntő Táncsics-est. Nekem most először volt részem benne, de nagyon örülök, hogy elmentem és megnéztem. Móring Boglárka A műsor változatos volt, sokféle produkcióban lehetett részünk. Az énekkar előadása igazán színvonalas volt, közel hozta hozzánk a tavaszi hangulatot. Egyedül énekelni az iskola előtt nehéz lehet, de néhány diáknak azonban ez is nagyon jól sikerült. Gyönyörű dalokat hallhattunk, a kedvencem az Everytime és a Someone like you volt. A tanulók különböző hangszereken is játszottak. Hallhattunk zongora-, hegedű-, furulya előadást, és többen gitároztak is. Sok diák táncban is tehetséges. Magával ragadó volt a társastánc és a néptánc hangulata is. Van, aki a versszavalásban ügyes, őket is megismerhettük. Különböző hangulatú és témájú verseket hallgathattunk meg.

Köszönjük a tanulóknak és a felkészítő tanároknak a munkát és az igényes műsort. Szerintem nagyon jó dolog, hogy van lehetőség arra hogy mindenki megmutassa, miben tehetséges. Ilyenkor

kiderül, hogy nem csak a tanulmányi eredmény számít, fontos hogy a művészetek iránt is érdeklődjünk. n

Papp Árpád Szavalóverseny Március 20-án, kedden sok, a verseit magában mormoló fiataltól telt meg a 6-os tanterem. A Papp Árpád emlékére tartott versmondó versenyt a Táncsics Baráti Kör szervezte. Papp Árpád gimnáziumunk tanára volt, latint, irodalmat és olaszt tanított, emellett költőként és műfordítóként munkálkodott, és nagy hatással volt diákjaira. Később az iskola archív könyvtárát gondozta és szerkesztő volt a Somogy című folyóiratban. Koltai Kinga 12.b – A megmérettetés városi szintű volt, érkeztek szavalók a Toldiból, a Reformátusból, és természetesen a Táncsics diákjai is képviseltették magukat.

20

A zsűri 3 főből állt: Hunyadkürti György színművész, Héder Ágnes és Farkas Klára iskolánk magyar szakos tanárai. – 14 órakor megnyitották a versenyt, majd elkezdődött a szavalás. A 23 résztvevő egymást is meghallgatva előadta első versét. A zsűri rövid tanácskozás után úgy döntött, hogy mindenkit meghallgatnak még egyszer. Ezek után került sor a végeredmény kialakítására. Hunyadkürti György mint a zsűri elnöke adta át a díjakat. 8 könyvjutalmat osztott ki egy-egy szóval, tanáccsal megkoronázva. Majd megnevezték az első három helyezettet: harmadik Jáger Tímea, iskolánk 11/d osztályának tanulója, második Somodi Andrea, 12/f-es tanuló, az első Filó Bence, a Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium tanulója lett. – Hunyadkürti György zárómondata tette még emlékezetesebbé a délutánomat, miszerint „verset sokan írnak, de kevesen mondanak”. Ezért is örülök, hogy részese lehettem ennek a versmondó versenynek, gratulálok a díjazottaknak és remélem, még sok ilyen eseményre kerül sor iskolánkban.

VOLUNTAS 7 2012. május

Helikon 2012.04.26-28. Csütörtök reggel mindenki nagy izgalommal gyülekezett a Szent Imre Kollégium parkolójában, álmoskás fejjel vártuk, mikor tűnik fel a láthatáron a buszunk, hogy kiszabadítson minket a szürke hétköznapok fogságából. Végre elérkezett az indulás pillanata. A hosszú buszúton felelevenítettünk pár régi énekkaros emléket, kicsit énekelgettünk, de vigyáznunk kellett a hangunkra, hiszen a fellépésig még hosszú órák álltak előttünk. Héra Gabriella 11. C Keszthelyre érkezve első utunk a regisztráció helyszínére vezetett. Ott megkaptuk a helikonosok tarisznyáját, amelyben egy kendő, egy térkép, egy programfüzet, pár kedvezmény kupon és belépőjegy volt. Ezután Balatongyörökre utaztuk, ahol elfoglaltuk szállásunkat, ahol szokás szerint dideregnünk kellett. Szobákat és szobatársakat választottunk, kipakoltunk, kilógattuk ünneplős ruháinkat, és összeszedtük a fontos cuccainkat.

Eredményeink Képzőművészeti kategória: Monory Ráhel – ARANY minősítés Komolyzene kategória szóló: Mezriczky Bence 11. a –ARANY minősítés Komolyzene kategória kamarazene: Táncsics klarinét-trió – ARANY minősítés. Tagja: Horváth Emese 10.a, Meiszterics Adrienn 10.c, Werkmann Virág 10.a Folklór néptánc kategória: Wolf Tamás 11.a – ARANY minősítés Komolyzene kategória szóló: Horváth Emese – EZÜST minősítés Folklór népdal kategória: Táncsics népdalosai –EZÜST minősítés. Tagjai: Kurucz Réka 9.a, Ferencz Bernadett 10.b, Molnár Enikő 10.d, Szira Flóra 11.b Szántó Kitti 11.f Vers – próza kategória: Ádám Ágnes 11.f – BRONZ minősítés Kórus kategória – kamarakórus: Táncsics Kórus – BRONZ minősítés Angyal Réka 11.b – könnyűzene ének, Mráz Rebeka 11.c – irodalmi alkotások, Lanszki Zsófia 11.a – képzőművészeti kategóriában indultak. VOLUNTAS 7 2012. május

A déli hőségben visszamentünk Keszthelyre, ahol az egyetem ebédlőjében ettünk. Kígyózó sor állt előttünk, aminek a végét se láttuk. Ebéd után buszunk kirakott minket a Balaton Múzeum előtt, s utána választható programok kínálkoztak számunkra. Volt, aki a könnyűzenei előadásokat hallgatta szívesen, volt, aki színdarabokat nézett, volt, aki felfedezte Keszthely kalandos utcáit, és voltunk páran, akik vettük a bátorságot, hogy megmártózzunk a Balatonban. A délután folyamán meghallgattuk a komolyzene kategóriában indult társainkat, és megnéztünk egy színdarabot iskolatársaink előadásában. Minden produkció kiváló volt! Vacsora után megbeszéltük a találkozási pontot

és időt, majd nyakunkba vettük az éjszakát. Többnyire Keszthely strandján és a mólón töltöttük el ezt a pár órát. Akadtak, akik koncerten tomboltak, táncoltak, voltak, akik valahova beültek elfogyasztani az engedélyezett üdítőt, és voltak, akik kaposvári vagy egyéb ismerős diáktársainkkal vegyülve múlatták el az időt. Visszaérve a szállásra páran az alvást választották, valakik beszélgettek, vicces fényképeket készítettek, de páran meglátogatták a szomszédos táborban lakó munkácsys barátaikat. A vacogós éjszaka után egy nehéz nap várt ránk. Reggel útban Keszthely felé megálltunk reggelit venni, és a kora reggeli napfényben a parkoló 21

romantikus környezetében megbeszéltük az elmúlt este gondjait és örömteli pillanatait is. A délelőtt során megnéztük a népdal és néptánc kategóriában induló társaink előadásait, meghallgattuk a zeneiskolában a komolyzenei produkciókat és a kastélyban a vers-próza kategóriában indult diáktársunkat. Ebéd után az énekkarosok számára is megkezdődtek a nehéz órák. Beéneklés, átöltözés, felállás próba, várakozás, majd elérkezett a pillanat, mikor a színpadon álltunk, és megmutathattuk, hogy mit tudunk mi, táncsicsosok. Annak ellenére, hogy a fellépésünk a lehető legrosszabb időpontban volt, és akadt némi gondunk a fellépős ruhákkal is, szerintem ügyesek voltunk! Megkönnyebbülten jöttünk le a színpadról, fogadtuk barátaink és rokonaink gratulációit, majd visszamentünk a szállásra, kipakolni, pihenni. Összeszedtük a szükséges dolgainkat, majd visszatértünk Keszthelyre. Vacsora után, a Balaton Múzeum udvarán eléne22

keltük (volt aki csak meghallgatta) a közös művet( Kodály Zoltán- Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz ) és utána szabadok voltunk, mindenki azt csinálhatott, amihez kedve volt. Fagyiztunk, sétálgattunk, a főutcai táncházban mulattunk, énekelgettünk. Ismét akadtak olyanok, akik koncerten tomboltak, mólón mulattak, helyiekkel és más helikonos diákokkal ismerkedtek. Röviden, mindenkin eluralkodott az a tipikus helikonos érzés! Éjfélkor visszamentünk a szállásra, ahol folytatódott a hajnalig tartó bulizás, beszélgetés. Páran ismét meglátogatták a szomszédos tábort, szórakoztak ott is. Ezen az éjszakán már lazábbak mertünk lenni, hiszen másnap már nem volt szükség annyira az énekhangunkra. Az eredeti szobafelosztások felbomlottak, megkezdődött a szokásos vándorlás az alapján, hogy ki kihez került közelebb ebben a pár napban. Az átmulatott éjszaka után, fáradt reggel állt mindenki előtt. Ki kellett takarítani, ágyneműt

lehúzni, táskákat összepakolni, hiszen a nap folyamán már nem tértünk vissza Balatongyörökre. A szombati reggelen sietőssé vált a reggeli bevásárlás, hiszen oda kellett érni az eredményhirdetésekre, amik persze nem egy helyszínen voltak. Szerencsére eddigre már kiismertük Keszthelyt és nem volt szükség a térkép használatára, amivel amúgy mindig csak eltévedtünk. Miután mindenki átvette a megérdemelt díját, a kastély gyönyörű parkjában gyülekeztünk, ahol csoportképeket csináltunk, pihentünk, fröcskölőztünk a szökőkútban, buborékot fújtunk, napoztunk, jól éreztük magunkat. Ebéd után, kimerülten hazaindultunk. A buszban folyt a szokásos közös énekelgetés, viccmesélés, de sajnos megérkeztünk Kaposvárra, és véget ért ez a csodálatos 3 nap. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, új barátságokat kötöttünk, újakat láttunk, tapasztaltunk, amit én az énekkarnak és a tanárnőnek köszönhetek, és ezért nagyon hálás vagyok! VOLUNTAS 7 2012. május

A kéz

a kaposvári Csiky Gergely színház produkciója Januárban egy igen különleges színházi előadáson vehettem részt. A történet alapjául Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia című könyve szolgált, amelyet már előtte olvastam. Így a történetet már ismertem, kíváncsi voltam a feldolgozásra. A zenét Lovassi András és a Kiscsillag zenekar szerezte. Móring Boglárka Először egy 1970-es évekbeli kis falut ismerhetünk meg, majd később Budapest lesz a helyszín. A főszereplő egy 16 éves fiú, akinek nagy álmai vannak. Ki akar törni a falu unalmas hétköznapjaiból, nagyvárosban szeretne élni, és minden vágya, hogy egyszer híres rocksztár lehessen. A családja támogatja a fiú elképzeléseit. Az édesapja a TSZben dolgozik, folyamatosan tanul, képezi magát, és nagyon sokat dolgozik a családjáért. A fiú zongoratanárhoz járhat, ám egy egyszerű diákcsíny miatt a továbbiakban ez lehetetlenné válik. Ezután egy budapesti középiskolába kerül. Az élete átlagosnak mondható, mégis izgalmas. Próbálja megismerni önmagát, barátokat szerez, szerelmes lesz. Ügyetlenkedései miatt sokszor mulatságos helyzetekbe sodorja magát, melyeket könnyen átérezhetünk, hiszen mindez velünk is megtörténhet. A család egy hétvégére nyaralni megy a Balatonra, ez számukra hatalmas élmény, hiszen nem sokszor engedhették ezt meg maguknak. Az előadás végén nincs tipikus happy end. A történet nem kerek, nincs lezárva. Ez nem is baj, hiszen a fiú élete is folytatódik tovább. Így van ez a mi életünkben is, ha egy problémát megoldunk, ott még nem zárhatjuk le az életünket, hiszen utána is számos jó és rossz dolog vár ránk. Éppen ezért nekem nagyon tetszett az előadás. A zene pont ideillett, felidézte a kort, de mégis egyedi volt. A színészek is színvonalas játékot nyújtottak. Az előadás után az érdeklődő nézők közönségtalálkozón vehettek részt. Találkozhattak a szerzővel, Háy Jánossal, a zeneszerzővel, Lovassi Andrással,a rendezővel, Göttinger Pállal és a színészekkel. Számomra nagy élmény volt ez a beszélgetés, mert nagy rajongója vagyok Lovassi Andrásnak és sok mindent megtudhattam róla, és az előadásról is számos érdekességet hallhattam. VOLUNTAS 7 2012. május

1 darab föld Amikor bárki a néptáncról hall megyénkben, azonnal a Somogy Táncegyüttes jut eszébe. Ambrusics Anna 11.C A 63 éves tánckar 2012-re is egy nagy szenzációval készült. Molnár Ferenc világhírű regénye, a Pál utcai fiúk feldolgozásába kezdtek. Április 1-jén az Agórában (Együd Árpád Városi Kulturális Központ) mutatták be először a Turi Endre által rendezett darabot, és mondanom sem kell, hatalmas sikert arattak. Lépéseik, mozdulataik elképesztő hatással voltak a közönségre. Egyértelműen látszott, hogy komoly munka áll ennek hátterében. A nagy múltú táncegyüttes egyetemistákból és középiskolásokból áll. A Táncsics gimnáziumból Bacza Alexandra (11.B), Koch Lilla (9.D), Kovács Krisztina (12.D), Puspán Sára (11.A), Tóth Dorot�tya (12.C) és Tóth Luca (11.B) a csoport tagjai, ők is örömmel fogadták az előadást követő tapsvihart. Íme a lányok beszámolója, hogy miként látták ezt az egész „munkát”. Koch Lilla „9 éve táncolok, és másfél éve vagyok a Somogy Táncegyüttes tagja. Azért szeretek táncolni, mert jó testmozgás jó zenére remek közösségben. Kedvenc táncaim a mezőségi és a kalotaszegi. Az 1 darab föld jó példa arra, hogy a hagyományos néptáncos elemek átültethetők egy modern táncszínházi koreográfiába. A darab hangulatát hűen adja vissza Goran Bregovic zenéje. Kedvenc részem a csatajelenet, mert mozgalmasságával tökéletesen kifejezi a két fél elszánt küzdelmét.” Kovács Krisztina „4 éves korom óta táncolok, el se tudom képzelni nélküle az életem. Például egy-egy fárasztó nap után jól esik egy kis kikapcsolódás, ezt nekem a

tánc adja meg. Az 1 darab föld az első táncszínházi darab, amiben szerepelek. Teljesen más, mint a hagyományos néptánc. Nagyon élveztem a próbákat és a fellépéseket, főleg hogy egy újfajta mozgásvilágot ismerhettem meg. Mindenki nagyon sok munkát fektetett abba, hogy a darab minél jobban sikerüljön. Remélem, a május 15-én és 17-én lévő előadásoknak is hasonló sikere lesz, mint az előzőeknek. Nagyon várom az újabb fellépéseket, hisz ahogy egyre többször adjuk elő, egyre felszabadultabbak és rutinosabbak leszünk.” Puspán Sára „Ez lesz a 12. évem, hogy táncolok. A Somogyban ez a második évem, előtte a művészeti iskolában táncoltam, a Rozmaring csoportban. Az 1 darab föld című előadásra nagyon sokat készültünk. A próbák érdekesek voltak, hiszen a folklórt hoztuk össze egészen más mozgásokkal, ami számomra teljesen új volt, előtte nem nagyon foglalkoztunk ilyenekkel. Persze rettentő fárasztóak is voltak a próbák, és a rengeteg ritmusgyakorlat sok odafigyelést igényelt. De megérte, mert amikor már ráérez az ember a mozdulatokra, és már szinte magától jönnek, az irdatlan jó érzés, ekkor már mi is élvezzük az egészet. Ez meglátszik azon is, ahogyan táncoljuk. Az egész gyümölcse az a felemelő érzés, amikor a színpadon állhatsz a közönség előtt, és megmutathatod bő egy órába sűrítve azt, amiért hónapokon keresztül keményen dolgoztál.” Tóth Dorottya „5 évesen kezdtem táncolni az Együd Árpád Alapfokú Művészeti Iskolában, és 12 után kerültem a Somogy Táncegyütteshez. Második éve táncolok itt. Kedvenc táncom nincsen kifejezetten, bár az erdélyi táncokat szívesebben táncolom. A táncszínházzal itt a Somogyban ismerkedtem meg, előtte csak a nézőtéren ülve láttam ilyen koreográfiákat, de valahogy a folklór közelebb állt a szívemhez. Az 23

első táncszínházi élmény a novemberi Mosócziemlékműsor volt, amin a Nemzeti Táncszínházban felléptünk. Az elmúlt két év legnagyobb kihívása az 1 darab föld című egész estés táncszínházi darab színpadra állítása volt. Nekünk lányoknak azért is volt teljesen új dolog ez, mert szinte csak férfi táncokra épül a koreográfia, ilyeneket pedig ezelőtt nem kellett elsajátítanunk. Én azért szeretek táncolni, mert az egész darab élvezhető, néha humoros, néha pedig komoly. Szerintem ami még meghatározó, az a zene, amit Goran Bregovic írt. Ez a szerb zene nagyon más, mint azok a dallamok, amelyekre eddig táncoltunk, akár a táncszínházi koreográfiákban is. A jelmezek szintén különlegesek: mindenki a saját ruháiból válogatott, így mindenkinek megjelenik a saját egyénisége is. Az április elsején tartott két előadás nagyon jól sikerült, csak pozitív kritikát hallottam eddig. A sikerre való tekintettel már újabb időpontok vannak kialakulóban, így aki még nem látta, az jöjjön bátran.”

Tóth Luca „A néptánc nagyon fontos szerepet játszik az életemben. A szüleim is a Somogy Táncegyüttesben táncoltak, így számomra még nagyobb öröm, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek közel másfél éve. Az első tánclépésekkel az általános iskolámban, Somogyjádon kezdtem el foglalkozni, majd mikor a gimnáziumba kerültem, a kaposvári Együd Árpád Alapfokú Művészeti Iskola Rozmaring csoportjához csatlakoztam. 2010 szeptemberétől pedig a Somogy Táncegyüttesben gyarapíthatom tánctudásomat. Az együttes életében a folklór számok mellett a táncszínházi koreográfiák is fontos szerepet kapnak. Legújabb darabunk, az„1 darab föld” címet viseli. A felkészülés már a premier előtt hónapokkal megkezdődött. Először újabb lépéseket tanultunk meg, majd kisebb folyamatokat, s csak ezután állt össze egy-egy részlet, majd végül az egész. Hosszú és fáradtságos munka betanulni ezeket, hozzáten-

Opera 2012. április. 11-én 13.30-kor indultunk útnak kísérő tanárunkkal, Dr. Sülle Csabáné tanárnővel, 10 fő a 12.F-ből és jómagam, 11.F-es tanuló. Az Aréna Plázában vacsoráztunk, majd még tölthettünk itt egy kis időt nézelődéssel is, utána mentünk a Magyar Állami Operaházba, ahol Verdi Traviata című művét néztük meg. A mű 3 felvonásos volt, így a szünetekben megcsodálhattuk a gyönyörű épületet. Kovács Dóra 11.F Mint ahogy az opera címe is jelzi (Traviata = „a tévedt nő”), hőse egy hölgy, aki a polgári erkölcsök szerint igencsak kifogásolható életet él, azaz könnyedén keveredik felületes szerelmi kalandokba mindenféle férfival. A 18. századi párizsi szalonokban mindenki jól ismeri, egyrészt a fentebb említett okból, másrészt mert nagyon szép. Becsületes neve Valery Violetta, tudni kell ugyanakkor, hogy „foglalkozása” ellenére nemes érzelmű. Egy ifjú, név szerint Alfréd, a bálban ( amit V. V. rendez) egyszer csak szerelmet vall a tüdőbetegsége miatt kissé pihegő s a társaságtól visszavonult Violettának. Végül úgy vesznek búcsút egymástól, hogy a nő egy szál kaméliát ad a fiúnak, mondván, hogy amint a virág elhullatta szirmait, szívesen látja ismét. Nagy szerelem alakul ki közöttük. Az opera második felvonásában már egy Párizs környéki villában találjuk a szerelmeseket, a legnagyobb földi boldogságban. A fiú apja, Germont György 24

azonnal felkeresi a hölgyet, hogy eltávolítsa őt fia életéből. Az ok pedig: rossz híre tönkreteszi a családját, Alfréd életét, és Alfréd húgáét is, aki egy igen jó házasságtól eshet el emiatt a szégyenfolt miatt. Violetta úgy dönt, hogy szerelme érdekében elhagyja őt, lemond róla, hogy ne tegye tönkre az életét. A döntésbe persze majd’ belehal, de végigcsinálja: búcsúlevelet ír Alfrédnak, melyben közli, hogy szép volt, jó volt, ennyi volt. A fiú persze mérhetetlenül elkeseredik ezen. Fogalma sincs róla, hogy apja áll mindennek a hátterében. Legközelebb egy párizsi bálon találkoznak össze, melyre a Kaméliás hölgy egy régi udvarlójával érkezik. Germont Alfréd ,mint megsértett szerelmes, ellenségesen viselkedik, s egy kártyaparti során majdnem nekiesik a férfinak, Valery Violettát pedig több ízben szándékosan megsérti és megalázza. Mikor Alfréd az egész társaság szeme láttára pénzt vág az arcába „Én ezt az asszonyt megfizettem!” felkiáltással, gyenge és beteg

ni a saját személyiségünkből egy kis darabot, és a mozgások mellett az arckifejezésünkre, a mimikára is figyelni. Ám annál nagyobb az öröm, amikor ott állhatunk a színpadon, és a taps felharsan. Ráadásul a próbák a kimerítő munka ellenére jó hangulatban, poénokkal teltek. Reméljük, hogy a jövőben sikerül minél többször bemutatnunk a közönségnek ezt a színes produkciót. Május 15-én és 17-én középiskolásoknak tervezünk előadást. Szeretettel várunk benneteket is! Az előadásról további információkat szerezhettek a www.somogytanc.hu-n, illetve a Somogy Táncegyüttes facebook oldalán.” Gratulálok nekik ehhez a csodás előadáshoz, és szívből remélem, hogy még rengetegszer átélhetik azt az érzést, amikor csak nekik tapsolnak, mert tettek valamit, amivel megfogták az embereket. Nem nagy dolgot. „Csak” táncoltak... teste nem bírja tovább a sértéseket, ájultan esik barátnője karjaiba. Ekkor érkezik meg a társaságba Alfréd apja, aki, látván, mi történt, leteremti a fiát, amiért ilyen csúnyán bánt egykori szerelmével. A nő önfeláldozását azonban még mindig nem tárja fel előtte. A harmadik felvonásban a lány súlyos betegen fekszik otthonában, napjai megszámlálva. Ekkor levél érkezik a szigorú apától, aki megírja neki, hogy mindent elmondott Alfrédnak, így szerelmese tudja, hogy önfeláldozásból vállalta ezt az egész színjátékot. Hamarosan Alfréd személyesen is megérkezik. Kibékülnek, szerelmesen összeölelkeznek. Alfréd apja is beállít, és belátja, hogy kegyetlen volt, mikor szakításra szólította fel Violettát. Akár„happy end” is lehetne a történet, de mégsem az. Violetta már nagyon beteg, s Alfréd karjai közt meghal. Hazafelé elmélyültem a gondolataimban, még mindig az opera hatása alatt voltam. Nem is tűnt olyan hosszúnak a visszaút, sokkal gyorsabban röpült az idő, mint amikor Budapestre igyekeztünk. Közben a többség el is szunyókált, és mire észbe kaptam, már ismerős vidéken jártunk és szerencsésen hazaérkeztünk Kaposvárra. Az opera varázslatos zenéjével és látványos színpadi jeleneteivel elvarázsolta a közönséget. Ajánlom a zenekedvelő embereknek, akik a műfajon belül mindenevők és szívesen ismerkednek új történetekkel. Ha nekem lehetőségem lesz rá, mindenkép meghallgatok más műveket is. VOLUNTAS 7 2012. május

Anna Karenina

„Nem tudom, hol vagyok... S hol járhat Vronszij? Ha elválhatnék Karenintől, s hozzá mennék feleségül, nem kínoznánk többé egymást. Nem volna mért. Az én szerelmem egyre csak nő, önzetlenebb, erősebb, több. De az övé, tudom, lassan kihűl, elhamvad, elvész. Hiába minden!”

Vronszkij. Karenin. Levin. Kitty. Betsy. Anna Karenina. Kinek ne lennének ismerősök ezek a nevek? Március elején Lev Tolsztoj örökérvényű regényének musical-opera adaptációját láttam osztálytársaimmal a Madách Színházban. Ambrusics Anna 11.C Lev Nyikolajevics Tolsztoj az I. Péter idejében körvonalazott orosz társadalmat ragadta meg. Egy férjes asszony, Anna Karenina, és a fiatal arisztokrata, Vronszkij szerelme áll a mű középpontjában. Tolsztoj regényével társadalomkritikát fogalmaz meg, a világ előítéletekkel teli, az emberek nem látnak a dolgok mögé, elferdítenek mindent. Sokan nem tudják, de személyes tapasztalatai vezérelték Lev Tolsztojt. Az

Anna Karenina megírása előtt Jasznaja Poljana közelében egy szerelmes nő bánatában vonat alá vetette magát. Az író odament, és saját szemével látta a holttestet. Nagyon megviselte a látvány, és aki tudja, hogy az Anna Karenina mivel ér véget, őt nem lepi meg a részletes és szörnyülködtető leírás. Talán a musicalből vett részlet szemlélteti Anna Kareninának a végzetes döntés előtti pillanatát.

Elragadott a látvány, a zene. Rendkívül színvonalas produkciónak lehettünk részesei. Ezt a csodálatos előadást Kocsák Tibor zeneszerzőnek és Miklós Tibor szövegkönyvírónak köszönhettük. Olyan, a szakmában elismert színművésznők előadását láthattuk, mint Polyák Lilla, Haffner Anikó, Gallusz Nikolett, de véleményem szerint az erősebbik nem hasonlóan nagy nevekkel képviseltette magát; Pankotay Péter, Posta Victor, és sokak örömére Vikidál Gyula is megjelent előttünk. A történet magával ragadó, de talán az a leghihetetlenebb, hogy még a negatív szereplőt alakító színművész is a szívemhez nőtt. Mi, fiatalok nem feledkezhetünk meg a színházról, mely egyszerre művelődés és szórakozás is. Bátran állítom társaim nevében is, hogy nem szabad kihagyni egy ilyen élményt.

Miss Saigon az Operett Színházban Március 16-án délután kettőkor indult el a busz tanárokkal, diákokkal és szülőkkel a fedélzetén, akik már izgatottan várták a Miss Saigon című darab este hét órai kezdetét a budapesti Operett Színházban. Horváth Hanga Köszönet Kelemenné Gerbovits Szilvia tanárnőnek, aki fáradságos munkával megszervezte az utat és lehetővé tette, hogy részesei lehessünk egy csodálatos színházi élménynek. Fél hatkor értünk az Andrássy útra, így volt időnk sétálni egyet, nézelődni és betérni a Sugar

nevezetű ínycsiklandó cukorkákat, süteményeket és egyéb édességeket árusító különleges üzletbe. VOLUNTAS 7 2012. május

Háromnegyed 7-re már izgatottan gyűltünk a színház épülete elé. Mikor mindenki elfoglalta a helyét a nézőtéren, felhúzták a függönyt és megkezdődött az előadás. Az elegánsan öltözött, minden helyet elfoglaló nézők egy emberként ámultak el a megdöbbentő részletességgel és technikával kialakított díszleten valamint a hihetetlenül lenyűgöző színészi teljesítményeken. Szívszorító volt látni a vietnami háború borzalmas végét és még szörnyűbb következményeit, mindez még a nézőtéren is kézzelfoghatóvá vált számunkra, a látvány feledhetetlen: testközelben ropogó gépfegyverek, színpadra leszálló helikopter, előttünk felrobbanó bombák és tűzijátékok. A Miss Saigon a reménytelen szerelemről, mindenek feletti kitartásról, hitről, szeretetről, az életet teljesen meghatározó döntésekről szóló, egy bizonytalan világban, egy véres háború és igazságtalan rendszer ideje alatt játszódó történet. A második, egyben utolsó felvonás végén több mint negyed órán át állva tapsoltunk és éljeneztünk, míg bele nem sajdult a tenyerünk és tovább… A színészek, köztük Dolhai Attila, Feke Pál, Vágó Zsuzsi és Mészáros Árpád Zsolt játéka igazán élethű és megindító volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom. 25

Tanulmányi eredmények Biológia

Matematika versenyeredmények az elmúlt negyedévből

Nemzetközi Biológia Diákolimpia

Felvidéki magyar matematika verseny Kassa 2012.február 17-19.   9. évf. 1. díj Palkó Richárd 10. évf. 2. díj Sándor Krisztián 11. évf. 1 díj Bingler Arnold 12. évf. 3. díj Weimann Richárd

Fésüs Viktória 12.A Nemzetközi Biológia Diákolimpia válogató 1. helyezett Szingapúrba utazik a négyfős csapattal Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny Fésüs Viktória 12.A OKTV biológia emelt szint 1. helyezett

Nemzetközi matematika verseny Kecskemét 2012. március 14-18. 10. évf. Dicséret: Werkmann Virág 11. évf. 3 díj: Bingler Arnold 12. évf. Dicséret: Weimann Richárd

Koch Nóra 11.A OKTV biológia emelt szint 11. helyezett Fodor József Regionális Biológia Verseny Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Név Fésüs Viktória Szili Petra Szpiszár Tamás Viszinger Evelin Ács A. Nikoletta Kovács Nándor Major Péter Fodor Fanni Juhász A. Vivien Rávai Attila

Iskola Táncsics Mihály Gimnázium Munkácsy Mihály Gimnázium Táncsics Mihály Gimnázium Táncsics Mihály Gimnázium

Szabó Ádám

Pont 90 86 79 78

Táncsics Mihály Gimnázium

77

Táncsics Mihály Gimnázium

75

Táncsics Mihály Gimnázium

73

Táncsics Mihály Gimnázium

72

XIV. Dr. Árokszállássy Zoltán Biológia Verseny Országos Döntő 2012. február 17-18-án rendezték meg a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban a Dr. Árokszállásy Zoltán biológia-környezetvédelmi verseny országos döntőjét. Ez a verseny két fordulóban és három kategóriában zajlik. Az idei tanévben iskolánkból 11 tanuló jutott be a második fordulóba, és ért el kitűnő eredményeket. Eredmények: Helyezés 1. 7. 10. 13. 20-21. 22. 27.

III. kategória II. kategória Név Felkészítő tanár Helyezés Név Felkészítő tanár Fésüs Viktória Dr. Miklós Endréné 6- 10. Nagy Dorottya Koch Nóra Kertészné Bagi Beatrix 14- 16. Horváth Emese Kertész Róbert Ács Nikoletta Dr. Miklós Endréné 21. Fehér Evelin Viszinger Evelin Dr. Miklós Endréné 24. Nevezi Csenge Balogh Nárcisz Kertészné Bagi Beatrix Gyulai Réka Kertészné Bagi Beatrix Szpiszár Tamás Dr. Miklós Endréné

Kémia Irinyi János Középiskolai Kémiaverseny Koch Lilla 5. helyezés, Schneiker Anita 6. helyezés, Pavlovics Dóra 26. helyezés, Bencs Fruzsina 44. helyezés, Németh Klaudia 47. helyezés. Mindnyájan a 9.D osztály tanuló, felkészítő tanáruk Dr. Miklós Endréné

Német nyelv Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny Fésüs Viktória 12.A 10. hely Árvai Zsófia 11.C 30. hely Felkészítő tanáruk: Gyengéné Kasza Katalin 26

4 megye (Somogy- Tolna- BaranyaZala) verseny – Pécs 2012 január 11. évf. 2. helyezés: Bingler Arnold 4. helyezés: Végh Dávid András 12. évf. 6. helyezés: Weimann Richárd, Szlotta András Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny döntőbe jutottak 11. évf.: Bingler Arnold, Végh Dávid András. 12. évf. :Balatincz Laura, Weimann Richárd. Az időközben megrendezett OKTV döntőn Bingler Arnold 3. helyezett lett. Gordiusz matematika tesztverseny 2012. febr.17) 9. évf. : 1. helyezett: Palkó Richárd 3. helyezett: Szikra Orsolya. Csapatban 1. helyezett: Táncsics Mihály Gimnázium (Palkó Richárd, Szikra Orsolya, Kurucz Réka) 10 évf.:1. helyezett: Novográdecz Katalin. 3. helyezett: Sándor Krisztián. Csapatban: 1. hely:Tán-

csics Mihály Gimnázium (Novográdecz Katalin, Sándor Krisztián, Horváth Győző) 11. évf. : 1. helyezett: Bingler Arnold. 3. helyezett: Katona Bálint. sapatban: 1. hely: Táncsics Mihály Gimnázium( Bingler Arnold, Katona Bálint, Végh Dávid András). 12. évf. 1. helyezett: Weimann Richárd. 2. helyezett: Balatincz Laura. 3. helyezett: Horváth Dániel. Csapatban: 1. hely: Táncsics Mihály Gimnázium (Weimann Richárd, Balatincz Laura, Horváth Dániel) Felkészítő tanárok minden versenynél : 9. évfolyam: Drankovics József és Horváth László 10. évfolyam: Berzsán Gabriella és Kubatov Antal 11. évfolyam: Kubatov Antal és Szigeti Tamás 12. évfolyam: Kubatov Antal és Szabó József AJTP Országos Matematika Verseny 13. évfolyam 2. hely : Buzsáki Dávid 3. hely : Tánczos Tibor Csapat 1. hely (Buzsáki Dávid, Tánczos Tibor, Zsebi Anett) Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny országos döntőjébe jutottak: Novográdecz Katalin, Sándor Krisztián, Werkmann Virág, mindhárman 10. A

magyar nyelv és irodalom Jáger Timea 11.D Papp Árpád Szavalóverseny 3. helyezés Monory Anna 10.D Eötvös József Szónokversen , regionális forduló 7. helyezés Édes Anyanyelvünk verseny, iskolai forduló 2. helyezés Felkészítő tanár: Dr. Ferdinandy Csabáné *** Somodi Andrea 12.F Papp Árpád Szavalóverseny 2. helyezés Felkészítő tanár: Dr. Sülle Csabáné *** Kovács Anita 9.B Implom József Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntője 13. helyezés Felkészítő tanár: Héder Ágnes

olasz nyelv Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny Szilvási Anna 11.C a döntőbe jutott Felkészítő tanára: Oláh Erzsébet VOLUNTAS 7 2012. május

Rajz „Csokonai Dorottyája karikatúrákon” városi karikatúra rajzpályázat Kiíró: Együd Árpád Művelődési Központ (AGORA). NÍVÓDÍJ- OKLEVÉL: Böndicz Boglárka 10/d, Tóth Vivien 12/b, Nevezi Csenge 10/a, Koltai Kinga 12/b „Ahol az ég és föld összeér” városi középiskolai rajzpályázat Kiíró: Pannon Art Line Alkotóművészeti Egyesület, Nagyboldogasszony Székesegyház Kaposvár, Táncsics Mihály Gimnázium. 1. díj: Vörhendi Nóra 11/a, 2.díj: Kovács Aliz 9/d, 3.díj: Fogel Anna 12/d. Különdíj: Both Aliz 11/f, Lanszki Zsófia 11/a. „Drogprevenciós” országos rajzpályázat „Hogyan utasítom vissza a drogokat” témakör. Kiíró: Drogellenes Liga- Budapest. A legjobb 18 munkát díjazták országos szinten. NÍVÓDÍJ: Hadi Bettina Loretta 10/b „ Bella Italia” Országos rajzpályázat Kiíró: Olasz Kultúrintézet- Budapest. Oklevél: Vancsura Vivien 10/f. Az első 100-ba válogatták be munkáját 3500 beérkezett pályamunkából. „Szeretem Kaposvárt” városi irodalmi és rajzpályázat Kiíró: Megyei Jogú Város- Kaposvár. NÍVÓDÍJ- OKLEVÉL, ajándékcsomag: Kovács Szilárd 10/a, Bodolai Henrietta 10/a, Werkmann Virág 10/a, Szvath Péter Dániel 10/a, Novográdecz Katalin 10/a, Széphalmi Diána 10/b, Sebők Ajna 10/b, Lanszki Zsófia 11/a, Katona Bálint 11/a, Horváth Bence 11/c, Fördős Krisztina 12/d, Kis-Pál Katalin 12/d, Győrfi Zsófia 13/f, Balogh Cintia 13/f. „Közlekedj Ökosan” Országos rajz- fotó és családi kreatív pályázat Kiíró: Nemzeti Fejlesztési Minisztérium- Budapest, Vidékfejlesztési Minisztérium- Budapest, Nemzeti Erőforrás Minisztérium- Budapest. KÜLÖNDÍJ - Trixler Bettina 9/d „ORSZÁGOS LOVAS RAJZPÁLYÁZAT” Országos általános iskolai és középiskolai rajzpályázat Középiskolás kategóriában díjazottjaink: 1. díj: Kovács Aliz 9/d, 2. díj: Teglovics Lúcia 12/a, 3. díj: Sári Anna 10/a. Különdíj (MEISTRO): Sziber Alexandra 12/a, Különdíj (AGORA): Biczó Marianna 11/d.

Nevezi Csenge munkája

Hadi Bettina rajza Munkácsy városi középiskolai rajzpályázat „TONDO” (= kör alakú) képek témakör: Marosi Patrik 12/d – NÍVÓDÍJ (művészeti album) + oklevél Kispál Katalin 12/d – Emléklap Tóth Vivien 12/d – Emléklap Kovács Aliz grafikája VOLUNTAS 7 2012. május

HELIKON (Keszthelyen) Művészeti kategóriában: Arany érem: Monory Ráhel 11/b 27

SIKERÜLT!!!!!!! – Debrecen 2012 2012. április 13-15-ei hétvége fontos esemény volt ebben a tanévben a röplabda csapatunk számára. Nehéz küzdelem után bejutottunk az amatőr röplabda országos döntőjébe. Pénteken reggel 6 órakor indultunk, és sietős út után megérkeztünk kb. fél kettőre Debrecenbe. Makai Botond 12.A Lővi Vilmos 11.B Először a leánycsapatunk játszott meccset, amit győzelemmel zártak. 2 órával később ismét ők játszottak és győzelmet arattak. Mi, a fiúcsapat este fél hatkor és fél nyolckor léptünk pályára és simán vettük az akadályt, csapatunk bravúros játékának köszönhetően. Az esti csocsózás feledtette velünk a hatórás utat és az aznapi fáradtságot. Másnap két-két csoportmérkőzés várt ránk, amiket szintén győzelemmel fejeztünk be, s ezzel megszereztük a csoportelsőséget. A lányok is elsők lettek a csoportjukban, így ők is izgatottan várták a keresztjátékot. A délután során a leányok elvesztettek egy meccset a későbbi bajnok ellen, majd egy mérkőzésen győzedelmeskedtek, így vasárnap az 5-6. helyért játszhattak. Mi az első keresztjáték során első szettünket veszítettük el, de a végén 2:1 –re nyertünk, majd az este a döntőbe jutásért a tavalyi bajnok ellen 2:0

Leány csapat tagjai: Kozics Noémi 12.C csapatkapitány, ütő, Varga Alexandra 12.C feladó, Teglovics Lúcia 12.A center, Nagy Dorottya 10. A center, Balatincz Laura 12.A, Schrauff Rebeka 13.F libero, Herbai Edit 9. D feladó, Ferenczi Krisztina 11.B ütő, Horváth Hanga 10.A center, Horváth Katalin 9. D feladó.

Fiú csapat tagjai: Kis-Király Barna 12.C csapatkapitány, feladó, Gyurákovics Martin 13.F feladó, Mihalics Gábor 12.C center, Ujlaki Áron 11.D center, Mihalics Gergely 11.C ütő, Lővi Vilmos 11.B ütő, Bükfa András 11.D libero, Jakab Ákos 12. C libero, Makai Botond 12.A ütő, Csapó Dániel 10.E feladó, Kaposi Máté 10. D ütő.

Ujlaki Áron – a legjobb játékos

arányban nyertünk. Így lehetőséghez jutottunk a vasárnapi döntőben a hazai csapat ellen játszani az aranyéremért. Az egész napos stresszt este egy kis bowlingozással oldottuk fel. Persze ki több, ki kevesebb sikerrel, de nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk. A döntőt idegesen és fájdalmakkal vártuk, bár tudtuk, hogyha összeszedjük magunkat, akkor simán legyőzhetjük az ellenfelet. Sajnos a kezdeti nyert szett után a második szettben a debreceni csapat jobbnak bizonyult, ezért a második szettet ők nyerték: 1:1. A következő szettben

Csilla néni bíztatására és a lányok fergeteges flakoncsapkodásainak hallatára a csapatban lángra lobbant a versenyszellem és a küzdeni akarás, így egymás után két szettet nyertünk, ezzel 3:1 arányban legyőztük a debreceni csapatot. Ezzel a győzelemmel kivívtuk a 2011-2012. évi diákolimpia BAJNOKI CÍMÉT. A torna legjobb játékosa Ujlaki Áron, a 11.D osztály tanulója, a legeredményesebb edző pedig Csilla néni lett. Végül a leányok 6. helyezést értek el, leánycsapatunk legjobbja Balatincz Laura 11.A osztályos tanuló.Természetesen nagy volt az öröm hazafelé is, a serleg sem maradt szárazon.

voluntas l A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium lapja l Szerkesztőségi tagok: Ambrusics Anna, Balogh Noémi, Balogh Zsuzsanna, Csonka Mária, Fördős Fanni, Gelencsér Anna, Móring Dorottya l Felelős szerkesztő: Farkas Klára l Nyomdai előkészítés: Várnai Károly l Felelős kiadó: Reőthy Ferenc igazgató l 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 17. l Telefon: 82 512 128 l E-mail: [email protected] l