Általános forgalmi adó a hazai és nemzetközi gyakorlatban
T A R T A L O M A pénztárgépekrôl
1
| A pénztárgép-használatra kötelezettek köre | A kötelezô pénztárgép-használat alóli mentesülés esetei | Meddig használhatók a jelenleg üzemben lévô pénztárgépek? | Mit kell tenni az új típusú pénztárgép üzembe helyezésekor? | Adatszolgáltatás a hatóságnak a pénztárgépek adatairól
Az áfatörvény évközi változásáról
4
| Személygépkocsi | Építési telek | Ingatlanértékesítés
Ruszin Zsolt rovata A félelektronikus számla
5
| A rejtegetett változtatás, nyakatekert beismerés | A kinyomtatásig papír alapú vagy elektronikus? | Az elektronikus számla fogalmi részletei | Nyomtatunk, s így formátumot váltunk
Számlázás újratöltve 6 a NAV szerint, avagy mi az a számlakibocsátási nyomvonal? | Mi az „eredet hitelessége”? | Az üzleti ellenôrzés és a nyomvonal | Nem szabadna PDF-számla esetén szigorúságról beszélni | Mi az „adattartalom sértetlensége”? | Elektronikus megôrzéssel való fenyegetés
Bonácz Zsolt rovata
Személygépkocsihoz kapcsolódó szolgáltatások adólevonása
VIRA SÁNDOR ROVATA
A pénztárgépekrôl
Vira Sándor rovata
Munkavállaló részére ingyenesen nyújtott termék, szolgáltatás megítélése
IV. évfolyam 4. szám, 2013. április
9
11
A pénztárgépekkel kapcsolatos szabályok áttanulmányozása során az adóalany elborzad a részletességtôl és a túlszabályozottságtól. Valószínûleg ennél kisebb ismeretanyagot is tanítanak felsôoktatási tanintézetben egy adott félév keretében. Jelen írásnak nem célja minden részletkérdés feldolgozása, inkább figyelemfelhívásnak, kiindulópontnak szántuk a témakör megismeréséhez. A pénztárgép-használatra kötelezettek körét azonban teljes részletességgel felsoroljuk, mivel e témakör minden további ismeret alapja. A pénztárgép-használatra kötelezettek köre Ezt a kört oly módon határozták meg az NGM rendeletben, hogy teljes bizonytalanságot okozhat az adóalanyoknak azon kérdés eldöntése, kötelezô-e számukra a pénztárgép, vagy sem. „1. melléklet a 3/2013. (II. 15.) NGM rendelethez 1. Az Áfa tv. 166. § (2) bekezdésében foglalt feltétel teljesülése hiányában nyugtaadási kötelezettségüknek kizárólag pénztárgéppel tehetnek eleget az alábbi adóalanyok, illetve üzletek:” Az alapvetô problémát a jogszabály szövegében kiemelt rész jelenti. A jogszabály egyéb rendelkezései alapján arra lehet következtetni, hogy az „alábbi adóalanyok, illetve üzletek” kifejezés azt a jogalkotói szándékot takarja, hogy csak akkor kötelezô az adóalanynak a pénztárgép használata, ha a tevékenységét üzlethelyiségben végzi. Az „illetve” szó vélhetôen az adóalanyok halmazának pontosítását jelenti, vagyis az adóalanyok azon részhalmazára vonatkozik a rendelkezés, akik üzletben mûködnek. Megjegyzendô, hogy az „illetve” kifejezés a jogszabályokban kedvelt fordulat, azonban mivel nem egyértelmû logikai kapu, alkalmazása bizonytalanságot okoz a szabályzásban. Az „illetve” kifejezés szövegkörnyezettôl függô jelentése lehet az „és”, illetve a „vagy”
logikai kapu, és lehet pontosító, szûkítô, részhalmazra mutató kifejezés. Az elôzô polémia figyelembevételével a jogszabály rendelkezése szerint a pénztárgép használatára a kiskereskedelmi, vendéglátó-ipari, szálláshely-szolgáltatási, kölcsönzési és javítási tevékenységet végzô adóalanyok kötelezettek, ha üzletben vagy mozgóboltban végzik alább felsorolt tevékenységüket: Gyógyszertárak Nem szakosodott bolti vegyes kiskereskedelem Élelmiszer jellegû bolti vegyes kiskereskedelem Iparcikk jellegû bolti vegyes kiskereskedelem Élelmiszer, ital, dohányáru kiskereskedelme Zöldség, gyümölcs kiskereskedelme Hús, húsáru kiskereskedelme Hal kiskereskedelme Kenyér-, pékáru-, édesség-kiskereskedelem Ital-kiskereskedelem Dohányáru-kiskereskedelem Egyéb élelmiszer-kiskereskedelem Gép jár mû üzem anyag-kis ke res ke de lem Információs, híradás-technikai termék kiskereskedelme Számítógép, periféria, szoftver kiskereskedelme Telekommunikációs termék kiskereskedelme
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
2
áfa&számlázás
Audio-, videoberendezés kiskereskedelme Egyéb háztartási cikk kiskereskedelme Textil-kiskereskedelem Vasáru-, festék-, üveg-kiskereskedelem Takaró, szônyeg, fal-, padlóburkoló kiskereskedelme Villamos háztartási készülék kiskereskedelme Bútor, világítási eszköz, egyéb háztartási cikk kiskereskedelme Kulturális, szabadidôs cikk bolti kiskereskedelme Könyv-kiskereskedelem Újság-, papíráru-kiskereskedelem Zene-, videofelvétel kiskereskedelme Sportszer-kiskereskedelem Játék-kiskereskedelem Egyéb m. n. s. áru kiskereskedelme Ruházat-kiskereskedelem Lábbeli-, bôráru-kiskereskedelem Gyógyszer-kiskereskedelem Gyógyászati termék kiskereskedelme Illatszer-kiskereskedelem Dísznövény, vetômag, mûtrágya, hobbiállat-eledel kiskereskedelme Óra-, ékszer-kiskereskedelem Egyéb m. n. s. új áru kiskereskedelme Használtcikk bolti kiskereskedelme Csomagküldô, internetes kiskereskedelem Lényeges tudnivaló, hogy a pénztárgép csak akkor kötelezô, ha üzlethelyiségben vagy mozgóboltban történik az értékesítés. Vagyis a vásározók és piaci árusok, ha nem üzletben vagy nem mozgóboltban értékesítenek, pénztárgép-használatra nem kötelezettek. Az üzlet és mozgóbolt engedélyeztetésével kapcsolatos szabályok a 2010/2009. (IX. 29.) Korm. rendeletben találhatók meg. A csomagküldô internetes kereskedônek is csak akkor kell pénztárgépet üzembe állítania, ha rendelkezik olyan bolttal, bemutatóteremmel, ahol konkrét „pulton keresztüli” értékesítést végez. Üzletnek minôsül az az épület vagy épületrész, amelyet kereskedelmi tevékenységre használnak, vagy az olyan raktár, tároló épület, ahol kereskedelmi tevékenység is folyik. Közvetlen üzlet elôtti közterületen történô árusításra az üzletben történô értékesítési szabályok vonatkoznak (például cukrászda elôtti fagylaltpult). Nem kell pénztárgépet üzemeltetni a betétdíjas göngyöleget vissza-
váltó üzletnek, nyilvánvalóan akkor, ha a tevékenysége kizárólag göngyöleg-visszaváltásban merül ki, és más kiskereskedelmi értékesítést nem végez. Nem kell továbbá pénztárgépet üzemeltetni a termelôi borkimérésnek. Nem kell az ipari termelô tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak pénztárgépet üzemeltetni, ha értékesítését a termeléssel azonos helyen (épületben) végzi – ez alól kivételt képez az élelmiszeripari tevékenységet végzô adóalany (neki szükséges a pénztárgép). Hangsúlyozandó, hogy ez utóbbi kedvezmény kizárólag az egyéni vállalkozóra vonatkozik. A következô felsorolásban szereplô szálláshely-szolgáltató adóalanyoknak kötelezô a pénztárgép alkalmazása: Szállodai szolgáltatás Üdülési, egyéb átmeneti szálláshelyszolgáltatás Üdülési, egyéb átmeneti szálláshelyszolgáltatás Kempingszolgáltatás A következô vendéglátó-ipari tevékenységet végzô adóalanyoknak kötelezô a pénztárgép alkalmazása, ha a tevékenységüket üzletben végzik: Éttermi vendéglátás Rendezvényi étkeztetés és egyéb vendéglátás Italszolgáltatás A felsorolás alól kivétel a termelôi borkimérés, ahol a pénztárgép alkalmazása nem kötelezô, illetve a mozgó szolgáltatásnyújtás. Az alábbiakban felsorolt kölcsönzési szolgáltatást végzô adóalanyoknak kötelezô a pénztárgép alkalmazása akkor, ha a tevékenységet üzletben végzik: Gépjármûkölcsönzés Személygépjármû kölcsönzése Gépjármûkölcsönzés (3,5 tonna fölött) Személyi használatú, háztartási cikk kölcsönzése Szabadidôs, sporteszköz kölcsönzése Videokazetta, lemez kölcsönzése Egyéb személyi használatú, háztartási cikk kölcsönzése Irodagép kölcsönzése (beleértve: számítógép) Mivel a pénztárgép kötelezô alkalmazásának feltétele az üzlethelyiség, az
olyan kölcsönzés esetében, ahol az ügyfélkiszolgálás nem üzletben történik, vagy a kiszolgálás nem köthetô üzlethez, nem kell pénztárgépet alkalmazni – például a napozóágyak kölcsönzése a strandon (ha viszont üzletbôl szolgáljuk ki a bérlôt, akkor a napozóágy bérbeadása esetén is szükséges a pénztárgép). A következôkben felsorolt javítási tevékenységet végzôknek kötelezô a pénztárgép alkalmazása, ha a javítási szolgáltatást üzletben végzik: Számítógép, kommunikációs eszköz javítása Számítógép, periféria javítása Személyi, háztartási cikk javítása Szórakoztatóelektronikai cikk javítása Háztartási gép, háztartási, kerti eszköz javítása Lábbeli, egyéb bôráru javítása Bútor, lakberendezési tárgy javítása Óra-, ékszerjavítás Egyéb személyi, háztartási cikk javítása A következôkben felsorolt nagykereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyoknak is szükséges a pénztárgép-használat a kiskereskedelmi tevékenységükben (ha van): Gabona, dohány, vetômag, takarmány nagykereskedelme Dísznövény nagykereskedelme Élôállat nagykereskedelme Bôr nagykereskedelme Élelmiszer, ital, dohányáru nagykereskedelme Zöldség-, gyümölcs-nagykereskedelem Hús, húskészítmény nagykereskedelme Tejtermék, tojás, zsiradék nagykereskedelme Ital nagykereskedelme Dohányáru nagykereskedelme Cukor, édesség nagykereskedelme ávé-, tea-, kakaó-, fûszer-nagykereskedelem Egyéb élelmiszer nagykereskedelme Élelmiszer, ital, dohányáru vegyes nagykereskedelme Háztartási cikk nagykereskedelme Textil-nagykereskedelem Ruházat, lábbeli nagykereskedelme Elektronikus háztartási cikk nagykereskedelme Porcelán-, üvegáru-, tisztítószer-nagykereskedelem
áfa&számlázás
Illatszer nagykereskedelme Gyógyszer, gyógyászati termék nagykereskedelme Bútor, szônyeg, világítóberendezés nagykereskedelme Óra-, ékszer-nagykereskedelem Egyéb háztartási cikk nagykereskedelme m. n. s. Információtechnológiai, híradás-technikai termék nagykereskedelme Számítógép, periféria, szoftver nagykereskedelme Elektronikus, híradástechnikai berendezés és alkatrészei nagykereskedelme Egyéb gép, berendezés, tartozék nagykereskedelme Mezôgazdasági gép, berendezés nagykereskedelme Szerszámgép-nagykereskedelem Bányászati, építôipari gép nagykereskedelme Textilipari gép, varró-, kötôgép nagykereskedelme Irodabútor-nagykereskedelem Egyéb irodagép, -berendezés nagykereskedelme Egyéb m. n. s. gép, berendezés nagykereskedelme Egyéb szakosodott nagykereskedelem Üzem-, tüzelôanyag nagykereskedelme Fém-, érc-nagykereskedelem Fa-, építôanyag-, szaniterárunagykereskedelem Fémáru, szerelvény, fûtési berendezés nagykereskedelme Vegyi áru nagykereskedelme Egyéb termelési célú termék nagykereskedelme Hulladék-nagykereskedelem
A kötelezô pénztárgép-használat alóli mentesülés esetei Az adóalanyoknak, ha a fentiek szerint pénztárgép-használatra kötelezettek, készpénzes bevételeiket rögzíteniük szükséges a pénztárgépbe. Azonban az Áfa tv. 166. § (2) bekezdése és a 3/2013. (II. 15.) NGM rendelet 1. mellékletében foglalt elôírás alapján nem kell pénztárgépet használnia, üzembe helyeznie annak az adóalanynak, aki minden vásárlónak számlát állít ki. Sajnálatosan az egyértelmû szabályozás ellenére az elmúlt években az adóalanyokat mulasztási bírsággal sújtották, ha nem rendelkeztek pénztárgéppel, annak ellenére, hogy mindenkinek számlát adtak. A bírságolás indoka az volt, hogy akkor is kell pénztárgép, ha
mindenkinek számla kerül kiállításra, mivel lehetséges, hogy lesz olyan vevô, aki nem hajlandó a nevét megmondani, akkor viszont szükségszerû a pénztárgép használata. Vagyis az adóhatóság elvi alapon bírságolt, és nem tényszerû mulasztás alapján. Ennek okán az említett mentesülés csak elvi lehetôség. Ideiglenesen mentesülnek az adóalanyok a következô esetekben a kötelezô pénztárgép-használat alól: • a pénztárgép meghibásodása esetén a cseregép biztosításáig vagy a gép kijavításáig, de legfeljebb 15 napig mentesül az adóalany a pénztárgéppel történô nyugtaadási kötelezettség alól, • áramszünet esetén az áramszünet idôtartama alatt, • a pénztárgép adóhatóság általi bevonása esetén, a bevonás idôtartama alatt, • a pénztárgép eltulajdonítása, megrongálódása, elvesztése esetén az új gép üzembe helyezéséig, de legfeljebb 15 napig. A mentesülés csak akkor lehetséges a fenti esetekben (kivéve áramszünet), ha egy pénzátvételi hellyel (egy pénztárgéppel) rendelkezik az adóalany, vagy ugyan több pénztárgéppel, de a pénzátvételi hely megváltoztatása aránytalan nagy terhet róna rá (például a teljes bolt átrendezése). Nyilvánvalóan nem mentesül a pénztárgép-használat alól akkor, ha több pénztárral rendelkezik, és csak az egyikben romlik el a pénztárgép. A pénztárgép-használat alóli mentesülés idôszakában kézi nyugtát kell kiállítani. A pénztárgép újbóli üzembe helyezése esetén a kézi nyugtás bevételeket egy összegben, elsô tételként rögzíteni kell a pénztárgépbe. A kinyomtatott gépi nyugtát meg kell ôrizni, és feljegyzéssel kell ellátni arról, hogy egy adott idôszak bevételeit összesítetten tartalmazza. Cseregép rendszerbe állítása esetén a szervizzel egyeztetni szükséges a tennivalókról (ezt az eljárást terjedelmi okok miatt nem részletezem).
Meddig használhatók a jelenleg üzemben lévô pénztárgépek? A jelenleg üzemben lévô olyan pénztárgépeket, amelyek az új szabályzásnak nem felelnek meg (gyakorlatilag az összes pénztárgép ilyen), 2013. június 30-ig lehet használni.
3
E határidô alól kivételt képeznek a következôk: a) Ha a jelenlegi pénztárgép elektronikus naplóval rendelkezik (nem kontrolszalagos), akkor 2013. december 31-ig tovább üzemeltethetô. A pénztárgépek listáját a NAV közzétette a honlapján: http://nav.gov.hu/data/cms2860 90/Kozlemeny_elektronikus_nap los_penztargepekrol20130308.pdf b) Ha olyan adóalany üzemelteti a pénztárgépet, aki az új pénztárgép beszerzése során a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik, a jelenlegi pénztárgépét 2013. december 31-ig használhatja, függetlenül attól, hogy a gépnek van-e elektronikus naplója, vagy sem. c) Ha olyan adóalany használ pénztárgépet, aki pénztárgép használatára nem kötelezett (például strandfürdô, iskola stb.), a jelenleg meglévô pénztárgépét 2015. január 1-ig használhatja. A géptípusok listáját a NAV közzétette a honlapján: http://nav.gov.hu/data/cms2860 94/Kozlemeny_penztargep_hasz nalatra_nem_kotelezettek_altal_ hasznalhato_geptipusokrol_2013 0308doc.pdf Az adóhatóság szintén közzétette a honlapján azon pénztárgéptípusokat, amelyeket kizárólag csak 2013. június 30-ig lehet használni: http://nav.gov.hu/data/cms286093/ Kozlemeny_hagyomanyos_penztar gepekrol20130308doc.pdf
Mit kell tenni az új típusú pénztárgép üzembe helyezésekor? E cikk lezárásakor még nincs tudomásom forgalmazási engedéllyel rendelkezô új típusú pénztárgéprôl. Viszont a régi kontrolszalagos pénztárgépek cseréje sürgetô, mivel a cserét 2013. június 30-ig a fentiek értelmében meg kell oldania a vállalkozónak. Egyes üzletekben elôjegyzést vesznek fel az engedélyeztetés alatt álló géptípusokra. Az adóalanynak az új gép megvásárlása vagy üzembe helyezése elôtt a rendszeresített nyomtatványon kell az adóhatóságoz fordulnia, a nyomtatványt értelemszerûen ki kell töltenie (a cikkírás idôpontjában a nyomtatvány számát, nevét nem tudom). Meg kell adnia saját és üzletének adatait (ahol a pénztárgépet használja), és ha az új pénztárgéppel egy másik pénztárgépet cserél le, akkor a régi gép AP-
4
áfa&számlázás
kódját is közölnie kell stb. Az adóhatóság 5 napon belül választ küld az adóalanynak, és üzenetében közli az új gép üzembe helyezési kódját. Az adóalanynak ki kell nyomtatnia a kódot, és azt át kell adnia a gépet üzembe helyezô mûszerésznek, aki a gépben rögzíti az AP- és az üzembe helyezési kódot. Miután az üzembe helyezési kód rögzítésre kerül, a pénztárgép online felveszi a kapcsolatot az adóhatóság számítógépével. A NAV számítógépe válaszüzenetet küld, amely üzenet szerint vagy üzembe helyezi a pénztárgépet, vagy elutasítja azt. Elutasító üzenet esetén a mûszerész vélhetôen segít a probléma orvosolásában.
Adatszolgáltatás a hatóságnak a pénztárgépek adatairól 1) A régi forgalomból kivont pénztárgépek adómemóriáját ki kell íratni, és elévülési idôn belül meg kell az
adatokat ôrizni. Az adatokat nem kell megküldeni a NAV-nak. 2) Azon adóalanyoknak, akik nem kötelezettek pénztárgép-használtra, de új típusú pénztárgépet üzemelnek be, havonta kell adatot szolgáltatni az adóhatóságnak. A pénztárgép havi adatait adathordozóra kell lementeniük, és az adathordozót tárgyhót követô 10-ig meg kell küldeniük a NAV-nak. A régi típusú, de elektronikus naplóval rendelkezô gépeket a pénztárgép-használatra nem kötelezett adóalanyok 2014. december 31-ig alkalmazhatják, azonban a gépek esetében adatszolgáltatási kötelezettség nincs. 3) Azon adóalanyok, akik pénztárgép-használatra kötelezettek, de engedély alapján mentesülnek az állandó adatkapcsolat alól, adatszolgáltatási kötelezettségüknek, a
Az áfatörvény évközi változásáról Az alábbiakban részletezett módosító rendelkezések a jogszabály kihirdetését követô 3. napon lépnek hatályba. A jogszabály száma írásunk lezárásának idôpontjában még nem ismert; a cikk a köztársasági elnöknek aláírásra megküldött irat alapján készült. Személygépkocsi [Áfa tv. 87. § c)] Az adóalany a használatában tartott személygépkocsi alkalomszerû értékesítése esetén rendre a 87. § szerinti adómentességet alkalmazta. A 87. § b) pontjának rendelkezése alapján, ha a beszerzéskor az adóalany az adót nem vonhatta le a 124. és 125. § összevetése alapján, a termék értékesítésekor adómentességet kell alkalmaznia. A 124. és 125. § összevetése szerint, ha nem túlnyomórészt bérbeadási szolgáltatás vagy taxisszolgáltatás érdekében, illetve továbbértékesítési céllal vásárolja a személygépkocsit, a beszerzéskor az adó nem vonható le. Így egy késôbbi értékesítés esetén a személygépkocsit adómentesen kell értékesíteni. A szabály bevezetésétôl, 2008-tól kezdve némi értetlenkedés volt a tekintetben, hogy ha nem volt áthárított adó a beszerzéskor, mivel különbözeti adózást alkalmazó, használt terméket forgalmazó adóalanytól történt a beszerzés vagy magánszemélytôl, aki értelemszerûen
áfát nem számít fel, akkor a jármû értékesítésekor alkalmazható-e az adómentesség, vagy sem. A hatósági jogértelmezôk végül is úgy döntöttek, hogy nem a szabályzási cél alapján értelmezik a jogszabályt, hanem a nyelvi jelentése szerint. Ennek következtében álláspontjuk szerint, ha nem volt levonható adó a beszerzéskor, akkor nyilvánvalóan a hivatkozott jogszabályok nem tiltották az adó levonását, így értékesítéskor az adómentesség nem alkalmazható. Vagyis, ha egy cég használt gépkocsit vásárolt egy magánszemélytôl, és azt a késôbbiekben eladta, az értékesítés során áfát kellett felszámítani.
2. pont szerint tesznek eleget, vagy hatósági engedély alapján naponta olyan helyre viszi a gépet egyórás idôtartamra, ahol az adatkapcsolat biztosított. 4) Általános esetben a pénztárgép online kapcsolatban van a NAV szerverével, így az adattovábbítás folyamatos. 5) A jogszabályban nem sikerült fellelni az azon adóalanyokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség rendelkezését, illetve az alóli mentesülést, akik december 31-ig elektronikus napló nélküli pénztárgépet használhatnak (közbeszerzés útján történô csere esetén). Gyakorlatilag az elektronikus napló nélküli gépek esetén az adatszolgáltatás megoldhatatlan. Vira Sándor (Saldo Zrt. igazgatóhelyettes)
A jogszabály-módosítás hatálybalépésétôl kezdôdôen, ha az adóalany olyan személygépkocsit értékesít, amelynek beszerzésekor az adót nem vonhatta le, vagy nem volt elôzetesen felszámított adó, de ha lett volna, azt nem vonhatta volna le, akkor az értékesítése adómentes. Ne feledkezzünk meg róla, hogy amennyiben a beszerzéskor nem volt felszámított adó, de a jármûvet túlnyomórészt bérbe adjuk, vagy taxisszolgáltatáshoz használjuk, akkor a késôbbi értékesítése adóköteles. Fentieket az 1. táblázatban foglalom össze.
Építési telek [Áfa tv. 259. § (7)] Az áfatörvényben az építési telek fogalma meghatározásra kerül a módosító jogszabály hatálybalépésével. Az építési telek fogalmát azon okból kellett meghatározni az áfatörvényben, mivel az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló jogszabályban az építési telek definiálása 2013. január 1-tôl törlésre került. Az áfatörvény azonban különös szabályt fogalmaz
A személygépkocsi hasznosításának módja
Áfás beszerzés
Áfa nélküli beszerzés
Bérbeadás Taxisszolgáltatás Egyéb 1. táblázat
Értékesítés adóköteles Értékesítés adóköteles Értékesítés adómentes
Értékesítés adóköteles Értékesítés adóköteles Értékesítés adómentes
áfa&számlázás
meg az építési telkekre az egyéb ingatlanokhoz képest, miszerint a telek értékesítése a fôszabállyal (adómentesség) ellentétben mindig adóköteles, így a fogalommeghatározás szükségszerû. Építési teleknek az olyan beépítetlen ingatlan minôsül, amelyet magánútról vagy közterületnek gépjármû közlekedésre kialakított részérôl lehet megközelíteni, az építési szabályoknak megfelelôen van kialakítva, és amelynek a közterülettel vagy magánúttal közös határvonala legalább három méter hosszú. Építési teleknek minôsül továbbá az olyan telek vagy telkek csoportja, amelyek nyomvonal jellegû építmé-
nyek elhelyezésére szolgálnak. Ez utóbbi szabály eddig is létezett, viszont túlzottan nem publikálták a szakirodalomban.
Ingatlanértékesítés [Áfa tv. 6. § (4) bb); 86. § (1) jb)] A beépített ingatlanok értékesítése alapvetôen adómentes. Ez alól kivétel az olyan beépített ingatlan, amelynek még nincs használatbavételi engedélye, vagy van, de a használatbavételi engedély jogerôre emelkedése óta nem telt el 2 év. 2013-tól csak az építmények egy bizonyos köre esetében adnak ki használatbavételi engedélyt (mûemléki ingatlan, szakhatósági engedély szükséges a használatba-
RUSZIN ZSOLT ROVATA
A félelektronikus számla A történet 2006-ban kezdôdött, amikor az adóhatóság vezetôi felháborodtak azon, hogy a fejlettebb technológiával, internetkapcsolattal rendelkezô cégek számláikat kinyomtatás nélkül juttatták el a vevôhöz, ahol aztán azokat kinyomtatták, és papír alapú számlaként elszámolták. A 2007/1 APEH iránymutatás azóta is érvényes, és kerek perec tartalmazza, hogy a papír alapú számla kinyomtatásától semmi szín alatt nem lehet eltekinteni. Ez még rendben is lenne, de sajnos a hivatal nem érti, és nem tud mit kezdeni a modern adattovábbítási, nyomtatási technológiákkal. A nyomtatás mibenléte ugyanis azóta is szabályozatlan, és reméljük, nem is próbálkozik meg senki a hivatal részérôl, hogy azt ismét értelmezze. Így aztán teltek-múltak az évek, cserélôdtek a hivatal munkatársai az ügyfélkapcsolati és jogi tájékoztatási részlegeken, beszivárogtak a magasabb technikai felkészültséggel rendelkezô, számítástechnikában jártas köztisztviselôk. Kiderült, hogy egyáltalán nem ördögtôl való az, ha a vevô nyomtatja ki a kibocsátó által hozzá eljuttatott számlát, és ez akár azt is jelentheti, hogy a kapott PDF-állományt tárolja, és alkalomadtán nyomtatja ki.
A rejtegetett változtatás, nyakatekert beismerés A hivatal egyes érintett részlegei is foglalkoztak a kérdéssel, majd „ki is ment” néhány tájékoztató levél, amelyekbôl nem lehet értesüléseket szerezni, fôleg azok idôpontja tekintetében. Így az adóhatóság tulajdonképpen titkolja, hogy mikor változtatott álláspontján. Késôbb a hivatal dolgozói különbözô szakfolyóiratokban szivárogtatták ki a hírt. Az egyik ilyen
szakcikkben egy olvasói kérdésre válaszolt a köztisztviselô, amely így szólt: Kérdés: „Továbbítható-e interneten keresztül a számla, melyet majd a vevô kinyomtat?” Válasz: „A kérdés vonatkozásában a konkrét jogszabályi rendelkezések hiányában a joggyakorlat megengedô álláspontra helyezkedett.” A magyarról magyarra történô fordítás szerint ez nagyjából annyit tesz: a hivatal korábban tévedett, a kérdezô pedig nyugodtan eljárhat a fentiek szerint.
A kinyomtatásig papír alapú vagy elektronikus? A jelenlegi szabályok egyértelmûen kétféle számlát különböztetnek meg: papír alapút vagy elektronikust. A papír alapú számla fogalmát a törvény és az irányelv sem magyarázza, nyilván azért, mert mindenki úgy gondolkodik, hogy ami papíron van, rögtön úgy
5
vételhez), az esetek jelentôs részében viszont a használatbavétel ún. tudomásulvételi eljárás keretében történik. A tudomásulvételi eljárás szabályait a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 54. §-a tartalmazza. Az építmény használatbavételekor az építtetô bejelenti, kezdeményezi a használatbavételi eljárást, és ha a hatóság a kezdeményezéstôl számított 10 napon belül nem tagadja meg a használatbavételt, azt tudomásulvétellel engedélyezte. Tudomásulvételi eljárás esetén a 2 évet a 10. nap leteltétôl kell számolni az új jogszabályi rendelkezés szerint. Vira Sándor (Saldo Zrt. igazgatóhelyettes)
is keletkezik. Az uniós irányelv emellett lehetôvé teszi, hogy a tagállamok elôírják, a számlákat abban az eredeti formájukban ôrizzék meg, amelyekben küldték azokat. Ez azt jelenti, hogy elôírhatják, hogy a papír alapú számlákat papír alapú formában, az elektronikus számlákat pedig elektronikus formában ôrizzék meg. Ezzel a szabályozási lehetôséggel Magyarország is élt, és szerepel is az áfatörvényben, hogy a megôrzés a papír alapú okirat esetében a kibocsátásra kötelezett részérôl a másodlati példányra, a befogadó részérôl az okirat eredeti példányára vagy a hiteles másolatra vonatkozik. Senki sem gondolt arra, hogy a papírig el is kell jutni, és addig bizony a számla elektronikus formában létezik.
Az elektronikus számla fogalmi részletei Az unió tagállami szakértôi szerint az elektronikus számla fogalommeghatározásának egyetlen célja a termék beszerzôje, illetve a szolgáltatás igénybevevôje beleegyezésének tisztázása, valamint a számlák megôrzésére vonatkozóan a tagállamoknak biztosított lehetôség alkalmazásának illusztrálása. Ennél több oka nincs az elektronikusság kiemelésének. Nincs is rá semmilyen megkülönböztetés; az elektronikus számlának pontosan úgy, ahogy a papír alapúnak is a szabályozásban meghatározott elemeket kell tartalmaznia. Ezenkívül ahhoz, hogy egy számlát elektronikus számlának lehessen tekinteni, elektronikus formában kell kibocsátani és befogad-
6
áfa&számlázás
ni. Mi a helyzet azonban akkor, ha a számlát a befogadás – szintén nem szabályozott – eseményekor kinyomtatják? A formátumot ugyanis az adóalany választja meg. Elektronikus forma esetén megfelelô formátum lehet egy XML- vagy más elektronikus fájltípus, például egy e-mail PDF-melléklettel, de elektronikus, nem pedig papír alapú formátumban kapott fax is (ezek rendszerint TIF-állományok)! A szakértôk szerint sem minden elektronikus formátumban létrehozott számla tekinthetô „elektronikus számlának”. Az elektronikus formátumban, például számviteli szoftverrel vagy szövegszerkesztô szoftverrel készült, de papír alapon elküldött vagy kapott számlák nem elektronikus számlák, de az e-mailen elküldött vagy kapott számlák elektronikus számlának tekinthetôk. A szakértôk azt is világossá teszik, hogy a számla elektronikus formátumának típusa nem lényeges, csak az, hogy a számla a kibocsátáskor és a megérkezéskor elektronikus formátumú legyen. Ez lehetôvé teszi, hogy az elektronikus számlákat egy adott formátumban küldjék el és kapják meg, majd azokat más formátumba konvertálják.
Nyomtatunk, s így formátumot váltunk – baj ez? Nem. Nincs itt probléma. Ha a titkárnô megkapja az e-mailt, majd nyomtat, és az e-mail elveszik, évekkel késôbb pedig senki sem tudja, hogy a számla milyen módon érkezett – ez nem érinti a számla hitelességét! Számíthat az, hogy milyen úton jutott el a befogadóhoz? Nyilvánvalóan nem, és ezt az Európai Bíróság elvi síkon is megerôsítette (C–368/09 EUB ítélet). Ezt követôen néhány hónappal késôbb törölték a 24/1995 PM rendeletbôl a példányszámozás szabályrendszerét. Pusztán az alapján, hogy a számla miként érkezett (elektronikusan vagy papíron), milyen formátumbeli, formai szabály kapcsán található rajta hiba, a számla áfa-levonási joga biztosan nem tagadható meg. Számlatömbbôl szkennelt számla erre nem jó A számlatömbbôl valóban papíron keletkezett számla nem továbbítható, kizárólag papíron létezik, hiszen az adatok már rákerültek a papírlapra, így csak azon hitelesek, nyomtatásuk tehát
– legyen az kézírással történô módszer – „lezárult”. Bár ekkor információként továbbítható a szkennelt, fényképezett számla, annak fizikai valójában létezô példányára a hivatal joggal kérdezhet rá, a befogadónak ezzel pedig eredetben (kézírással hitelesített másolatban) rendelkeznie kell. Más kérdés, hogy a hivatal ellenôrzés során elfogadhatja a számla másolatát is, ekkor nem biztos, hogy minden bizonylat eredetiségérôl meg kíván bizonyosodni.
Aggódjunk a postások állásaiért? Vajon mi fog akkor történni, ha a cégek rájönnek, hogy a számlák továbbításához nem szükséges azokat kinyomtatni és rábízni a postásra? Fôleg a tömeges küldemények esetében lehet így, bár az érintett nagyvállalatok már jóval magasabb szintû elektronikus aláírással és idôbélyegzôvel hitelesített számlákat bocsátanak ki akár magánszemélyi ügyfeleik felé is. Nyitott azonban a lehetôség a többi vállalkozásnak, ahol a
számlákat eddig borítékolták, és fizettek azért, méghozzá nem is keveset, hogy az ügyfél megkapja. Fôleg gyakran ismételt folyamat esetén lenne furcsa az, hogy egy rendszeres vevônek nyújtott szolgáltatásról a számlakibocsátást postai úton végzik. Joggal merül fel, hogy korlátozás hiányában gyorsan teret fog nyerni az e-mailen küldött PDF-számlák lehetôsége és így csökkenni fog azon küldemények száma, amelyet a postások kézbesítenek, miközben az interneten zajló kézbesítés robbanásszerûen fejlôdni fog. Miután az államigazgatás irányítja a postai kézbesítést végzô vállalatot, és szintén az állam felügyeli a számlázás szabályait magyarázó hivatalt, nehezen képzelhetô el, hogy a posta forgalmát megkurtító hatósági magyarázatokkal fogunk találkozni. Sôt, a hivatal és az érintett Nemzetgazdasági Minisztérium legszívesebben az egészet agyonhallgatná... Ruszin Zsolt
Számlázás újratöltve a NAV szerint, avagy mi az a számlakibocsátási nyomvonal? Az adóhatóság 2013. április 19-én megjelentetett egy „Tájékoztató” fejlécû, ötoldalas anyagot a honlapján. Az információnak sem szerzôje, sem iktatószáma, sem konkrét tematikája nincs. A kibocsátó személye ködös, a NAV Központi Hivatalának az Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Fôosztályának Áfa Osztályán e cikk leadási határidejéig ígérték, hogy a szerzô(k) kilétére vonatkozó kérdést megválaszolják. Erre azonban nem került sor. A kérdéses anyag „Tájékoztató a 2013-tól alkalmazandó új számlázási szabályokról” címet kapta. Alcímeiben a papír alapú és az elektronikus számlára egyaránt vonatkozó követelményekrôl, az elektronikus számláról és az okirat-megôrzési kötelezettségrôl szól. A tájékoztató elsô részében a közösségi forgalmi adó (HÉA-) irányelvben szereplô új fogalmat, az „eredet hitelessége” mibenlétét elemezgeti. Ez az új fogalom – a 2006/112/EK irányelvnek a számlázás szabályai tekintetében történô módosításáról szóló 2010/45/EK tanácsi irányelvvel összhangban – 2013. január 1-jétôl jelent meg, jogértelmezésérôl az irányelv magyarázata csupán ennyit közöl: „A számláknak a tényleges termékértékesítéseket, illetve szolgáltatásnyújtásokat kell tükrözniük, ezért biztosítani kell a számlák hitelességét, olvashatóságát és tartalmuk sér-
tetlenségét. A számla és az ügylet közötti megbízható ellenôrzési nyomvonal létrehozására üzleti ellenôrzési eljárásokat lehet alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy az (akár papíralapú, akár elektronikus) számlák megfeleljenek ezen követelményeknek.” A probléma az, hogy a „tényleges” és a „tartalmuk” szó kapcsán nagyon sok értelmezési probléma merülhet fel. Hasonló módon dermesztôen ködös az elôbbiekhez kapcsolódó „üzleti ellenôrzési eljárások” fogalma. Célszerû azonban leszögezni, hogy mindez nem a teljesítésekre vonatkozik,
áfa&számlázás
csupán a számlával kapcsolatos formális eljárásokkal függ össze. A számlázással összefüggô belsô és közzétett jogértelmezéseknek rendszerint alig volt gazdája, ahogy például a 2007/1 APEH iránymutatás is azóta ismeretlen szerzôtôl származik. Ma már alig valaki vállalná a hivatalban, hogy köze volt hozzá. Nos, a szóban forgó tájékoztatás sem lóg ki a sorból, hiszen szerzôje nincs, és sorban átlépi a közösségi irányelvbôl következô értelmezéseket. Az unió tagállami szakértôi 2011 februárjában Máltán, a számlázásról tartott Fiscalis konferencián, majd a HÉAbizottságban folyó tárgyalásokon fejtették ki véleményüket. Ezenfelül az üzleti vállalkozások nézeteiket a vonatkozó európai szervezetek üzleti csoportján és az elektronikus számlázással kapcsolatos ügyekben az Európai Szabványügyi Bizottságon (Comité Européen de Normalisation, CEN) is fogalmazott meg véleményt a számlázással kapcsolatosan. Ezeket egy 50 oldalas kiadványban bocsátották közre még 2011-ben. Ebbôl kerülnek elemzésre az új fogalmak, idônként adóhatóságunk véleményét is beleszôve az alábbi összegzésbe:
Mi az „eredet hitelessége”? Ez a terméket értékesítô, a szolgáltatást nyújtó, illetve a számlát kibocsátó azonosságának biztosítását jelenti. Az eredet hitelessége az áfatörvény alkalmazásában nem új kötelezettség, hiszen az már a 2012. december 31-éig hatályos Áfa tv. 179. § (2) bekezdésében is szerepelt, innen került át a 168/A § (2) bekezdésébe. Mindennek olyan üzleti ellenôrzési eljárással lehet eleget tenni, amely a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenôrzési kapcsolatot biztosít. Azt az adóhatóság is leszögezi, hogy itt nem a számla áfa-tartalma levonhatóságának felülvizsgálatáról van szó, hanem arról, hogy a számlát megfelelôen bocsátották-e ki. Sajnos ez nálunk egy sor formai szabályra utalhatna (pl. 24/1995 PM rendelet), de mégsem errôl van szó. A közösségi elvárások szerint egyfajta nyomvonalnak (ellenôrizhetô kapcsolatnak) kell léteznie a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között annak érdekében, hogy lehetôvé váljon annak ellenôrzése, hogy a számla tükrözi-e a létrejött teljesítést.
A hivatal a hamisítás elleni küzdelmet is az adózókra terhelné Bár a hivatal is hangsúlyozza, hogy a módokat, amelyekkel az adóalany kimutathatja a számla és a teljesítés közötti kapcsolatot, az adóalany választhatja meg, mégis meglehetôsen látványosan kezdi el minôsítgetni ezt az ellenôrzési rendszert. Míg a tagállamok számára a közösségi elôírás szerint tilos lenne kötelezô erejû iránymutatás lefektetése, addig a NAV szerint az ellenôrzési eljárás eredményeképpen kizárható kell, hogy legyen az, hogy a számlát meghamisították, vagy más módon megváltoztatták. Sôt, a hivatal szerint azt kell igazolni, hogy a számla megfelel a teljesített ügyletnek. Errôl szó sincs! A hamisítás elleni fellépés sem szerepel a közösségi magyarázatok közt, sôt, maga a szó sem az unió összefoglalójában. Ezek tehát újdonságok, amelyeket a magyar adóhatóság tett hozzá az értelmezésekhez. Az üzleti ellenôrzés és a nyomvonal Szemben az adóhatóság kevésbé szöveghû elképzeléseivel, az uniós szakértô szerint az üzleti ellenôrzési eljárásokkal szemben támasztott követelményeknek már akkor is megfelelünk, ha az egyéb igazoló dokumentumok egyeztethetôek. Ilyen az, ha a számlánk megfelel a megrendelésnek, a fuvarokmányoknak és a fizetés beérkezésének. Szó sincs azonban arról, hogy mostantól kezdve rendelkezni is kellene ilyen dokumentumokkal! Ezek ugyanis csak az esetlegesen rendelkezésre álló tipikus dokumentumokra vonatkozó példák. Számos más dokumentum is egyeztethetô a számlával, de ezeknek az üzleti ellenôrzési eljárásoknak meg kell felelniük az adóalany méretének, tevékenységének és típusának, valamint figyelembe kell venniük a tranzakciók számát és értékét, továbbá a termékértékesítôk, illetve szolgáltatásnyújtók és a termék beszerzôinek, illetve a szolgáltatás igénybevevôinek számát és típusát. Nem követelheti meg tehát az adóhatóság ugyanazon nyomvonalat egy nagyvállalatnál és egy mikrovállalkozásnál, hiszen akkor eleve sérülne ez az uniós ajánlás. A teljesítést ismét velünk igazoltatná a NAV Az adóhatóság ismét odabökte egy félmondatban a tájékoztatóban, hogy
7
„az adóalany továbbra is köteles az érvényesített levonási jog feltételei fennállásának igazolására”, holott az Európai Bíróság többször kimondta: nem tagadható meg a levonási jog pusztán annál az indoknál fogva, hogy az adóalany a számlán kívül nem tudott bemutatni más igazolást a termékértékesítésrôl és a szolgáltatásról. Bár világos, hogy a további dokumentumok hiánya nem elegendô bizonyíték az ügylet fiktívvé minôsítéséhez, ennek ellenére lépten-nyomon feltûnik a hivatal értelmezései között. A hatóság ezzel spórolná meg azt a bizonyítási kötelezettséget, amelynek valószínûtlen, hogy eleget tudna tenni. Ne dôljünk be, a fiktív számlává való átminôsítés bizonyítása továbbra is a hivatalt terheli.
Nem szabadna PDF-számla esetén szigorúságról beszélni A hivatal szerint az Áfa tv. 259. § 5. pontjának elektronikus számla fogalma alapján az e-mailben elküldött és befogadott PDF-állomány is elektronikus számlának minôsül. A NAV szerint az elektronikus számlák közül ezeknél biztosított a legkevésbé az adatbiztonság, az ilyen elektronikus számlák tekintetében az eredet hitelességét és az adattartalom sértetlenségét alátámasztó üzleti ellenôrzési eljárásnak fokozott jelentôsége van, azok tekintetében szigorú üzleti ellenôrzési eljárást kell végezni. Ezzel a kijelentéssel az adóhatóság kifejezetten szembemegy az irányelv preambulumával, amely szerint meg kell szüntetni a papír alapú és az elektronikus számlák közti megkülönböztetést. Akár nemzetgazdaság-ellenesnek is lehetne titulálni azt, hogy a hivatal gátat szabna a PDF-ben létezô számlák számára, de fontosabb, hogy a közösségi értelmezések szerint nincs is szó szigorú ellenôrzési eljárásról ilyen számlák esetén! (A „szigorú” szó nem is szerepel az unió értelmezésében!) Mi az „ adattartalom sértetlensége”? Ez azt jelenti, hogy a számla áfatörvény szerinti tartalmát nem változtatták meg. Ennek igazolására ugyanaz a tág ellenôrzési eljárás szolgál, amit már bemutattunk. Az állományok változatlanságára más igazolást a közösségi értelmezés sem tartalmaz. A tagállam ugyan elôírhatja (és Magyarország hát persze, hogy elôír-
8
áfa&számlázás
ta!), hogy a számlákat – akár hitelességét és tartalmának sértetlenségét biztosító adatokat is – abban a formájukban ôrizzék meg, amelyben küldték vagy rendelkezésre bocsátották, de a magyar szabályozásban a 46/2007 PM rendelet egészen másról szól! Ott ugyanis az szerepel, hogy mik az „elektronikus számlakibocsátás esetén az adóhatóság által elfogadott formátumok”. Az unió szakértôi szerint a számla elektronikus formátumának típusa nem is lényeges, csak az, hogy a számla a kibocsátáskor és a megérkezéskor elektronikus formátumú legyen. Ez lehetôvé teszi, hogy az
elektronikus számlákat egy adott formátumban küldjék el és kapják meg, majd azokat más formátumba konvertálják – méghozzá szabadon! Így nem is lehetne szó „formátumokról”, mégis a NAV jelenleg úgy fog eljárni, hogy csak az alábbi formátumokat fogadja el (merthogy állítólag az alacsonyabb rendû jogszabály, mégha ütközik is a közösségi irányelvvel, megköti a hivatal kezét): • A számlakibocsátó által elektronikus úton létrehozott és elektronikus számlaként kibocsátott számlák esetében, PDF-formátum és XML-fájl együttes alkalmazása (pl. elektronikusan továbbított
PDF-formátumú számla mellékleteként XML-formátumú számla megküldése). • Papír alapon létrehozott és elektronikus számlaként kibocsátott számlák esetében PDF-állomány, amelynek felbontása legalább 300 dpi és 256 szürkeárnyalatú módban készült, és adatait a személyi számítógépeken elterjedt operációs rendszerek gyártó által alapértelmezésként szállított betûkészletei valamelyikével tüntették fel. • TXT-formátum (textfájl). • Bármilyen más, ún. printfájlformátum, mely nem formázott szöveget, illetve karaktereket tartal-
Elôrendelhetô dr. Csátaljay Zsuzsanna és szerzôtársai új szakkönyve!
Nagy ÁFA kézikönyv 2013 Számlaminták, gyakorlati példák 2013. január 1-tôl az utóbbi évek legjelentôsebb változásai léptek életbe az áfa és a számlázás területén! Ezekbôl a három legmeghatározóbb változás, melyek a szakkönyv központ témái közé is tartoznak: a 2013. január 1-jétôl beiktatandó áfa-jelentés a bejövô és kimenô számlákról, a pénzforgalmi elszámolás és az új EU-s számlázási irányelv, mely alapján 2013. január 1-tôl megváltozott az elektronikus számlázás! A szakkönyv az adott témakörök során nem csak magát a szabályozást ismerteti, hanem annak hazai alkalmazási gyakorlatát is, ezen felül a vonatkozó Európai Bírósági eseteket és az azokból a gyakorlatban hasznosítható következtetéseket, valamint az adóhatóság tipikus megállapításait. Az egyes ügyleteket gyakorlati példák és számlaminták is kisérik. A számlázásra különösen nagy hangsúlyt fektet a kiadvány, amellett, hogy a számlázás általános szabályait ismerteti, arról is ír, hogy az egyes tranzakciókat hogyan kell számlázni. Kiadvány címe: Nagy ÁFA kézikönyv Számlaminták, gyakorlati példák • Szakmai szerkesztô, társszerzô, szaklektor: dr. Csátaljay Zsuzsanna áfa szakértô, adószakértô, Csátaljay-Consulting Kft. • További szerzôk: Bonácz Zsolt, dr. Farkas Zoltán, dr. Kelemen László, dr. Sztankó Dániel, dr. Tancsa Zoltán • Megjelenés: 2013. június • Formátum: nyomtatott szakkönyv • Terjedelem: kb. 500 oldal • További könyvek, elôadások: www.vezinfo.hu • VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635 Fax: (06-1) 236-0037 E-mail:
[email protected]
Áfatörvény a gyakorlatban Számlázási szabályok Tételes áfa-bevallás Számlaminták Pénzforgalmi elszámolás Elektronikus számlázás Fordított adózás Számlakorrekció EU-s Áfa és számlázási irányelv Közösségi és exportimport ügyletek Lánc- és háromszögügyletek Székhely-telephely áfa kérdései Bírósági esetek és ellenôrzések
Elôrendelési akció kizárólag ügyfeleinknek! Ha Ön 2013. május 20-ig elküldi megrendelését a Vezinfó Kft. valamelyik elérhetôségére, akkor a kiadvány kedvezményes ára: 8.400 Ft + áfa helyett 5.000 Ft + áfa!
áfa&számlázás
maz, továbbá nem találhatóak a fájlban – a soremelés és az oldalkezdet jelzésen kívül – utasítások, és a fájl tartalma (a fájlban szereplô szöveg, illetve karakterek) egyértelmûen megfeleltethetô a kinyomtatott adatoknak (a fájlban szereplô karakterek sorozata, tulajdonsága a papírra történô kinyomtatással sem változik). • CSV-fájlformátum. • DBF-formátum. • MDB-formátum. • XLS-fájlformátum. • XML-fájlformátum. A fenti felsorolásban kiemelésre került a várhatóan legjobban elterjedô PDF-formátum, amely a hivatal nyakatekert magyarázatában elveszik, sôt, a rendelet kifejezetten elektronikus számlának nem megfelelô számlaként emlegeti azt. Vajon miért? (Mindeközben a tájékoztató egy másik helyen elismeri, hogy a számlakibocsátás akármilyen felbontású PDF-állománnyal is teljesíthetô...) Mindez így nem nevezhetô egyértelmû tájékoztatásnak, hiszen a NAV az áfatörvény vonatkozásában köteles elfogadni az akármilyen PDF-állományt, míg az Art.-ból kiindulóan a PM rendelet szerint köteles megkövetelni a legalább 300 dpi-s felbontású
és 256 szürkeárnyalatú PDF-számlát. Megjegyzem, kevés olyan PDF-állomány készül úgy, hogy azt szoftver állította elô (nem szkennelt) és ne tenne eleget a fenti paramétereknek. A kérdés az, hogy akkor miért tartalmaz ilyen elôírást a rendelet. Talán attól tartanak a minisztériumban, hogy az unió elvárásainak megfelelô, „ember által olvasható” kitétel nem lenne elég egyértelmû?
Elektronikus megôrzéssel való fenyegetés Ha az adózó a teljesítésekkel kapcsolatos iratokat elektronikusan ôrzi, az üzleti ellenôrzési eljárás során keletkezett, valamint az elôbb részletesen kifejtett üzleti ellenôrzési eljáráshoz felhasznált adatokat is elektronikusan kell megôriznie. Jelen cikk alapján világosan látszik, hogy a könyvelôprogramban szereplô iktatási adatok, az adatállományok összefüggése, esetlegesen (nem kötelezôen) egy szállítási dokumentum, szerzôdés stb. összefüggése már megfelelô nyomvonalnak minôsül, de ezt a nyomvonalat nem kell „dokumentálni”, így annak megjelenési formája sincs! Mégis a NAV az elektronikusan ôrzött számlához kapcsolódó adatokra is elektronikus adattárolást „gondolt
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
Munkavállaló részére ingyenesen nyújtott termék, szolgáltatás megítélése Nem számít egyedi esetnek, hogy a munkáltató a munkavállaló részére ingyenesen átad terméket – ilyen például a vetélkedô tárgynyereménye –, illetve nyújt szolgáltatást – például szabadidôs program biztosításával. A munkáltató szempontjából annak van jelentôsége, hogy a munkavállalónak átadott termékhez, illetve a munkavállaló javára igénybe vett szolgáltatáshoz kapcsolódóan felmerült áfa levonásba helyezhetô-e, továbbá az átadott termék, a biztosított szolgáltatás után kell-e adót fizetni. Az Áfa tv. 2. § a) pontja szerint e törvény alapján adót kell fizetni az adóalany által – ilyen minôségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után. Ha a munkáltató a munkavállaló részére ingyenesen átad terméket, az
átadással elérni kívánt cél semmiféle módon nem befolyásolja az adójogi megítélést. Elôfordulhat, hogy a munkáltató alkalmazottja munkateljesítményét kívánja elismerni. Az áfatörvény rendszerében ebben az esetben is
9
hozzá”. Ennek teljesítésére pedig a tájékoztatójába citálja a 114/2007 GKM rendeletet. Nyilván arra gondol a hivatal, hogy eztán egyetlen elektronikusan ôrzött számla kapcsán a GKM rendelet elôírásai szerint kell szkennelni és hitelesíteni a papír alapú dokumentumokat is. Rejtélyes, hogy a két dolog hogyan függ össze. Szerencsés lenne, ha a NAV ezen tájékoztatóját nagyon kevesen olvasnák el, vagy az minél hamarabb lekerülne a hivatal honlapjáról. A számlázási szabályok bonyolultságáról és annak hajmeresztôen nyakatekert magyarázatáról, valamint a NAV által elvárt többletkötelezettségekrôl így nagyon kevés gazdálkodó értesülne, és talán nem döntenének úgy, hogy felhagynak magyarországi gazdasági tevékenységükkel. Végül egy megjegyzés: az a tény, hogy csupán a 2 millió forint áfatartalmat meghaladó számlára kell ráírni a vevô adószámát (!), még mindig nem jelent meg a hivatal honlapján. Az adóhatóság vezetôit nyilván kifejezetten örömmel tölti el, hogy tovább terjed minden „csipcsup” számla esetén az adószám-bekérôs mizéria... Ruszin Zsolt
termék ingyenes átadása valósul meg. Ugyanis az Áfa tv. 6. § (5) bekezdése szerint a munkaviszony keretében kifejtett tevékenység nem minôsül gazdasági tevékenységnek. Ebbôl adódóan a munkavállaló munkateljesítménye nem tekinthetô szolgáltatásnyújtásnak, így az átadott termék nem képezheti szolgáltatásnyújtás ellenértékét sem. A termék ingyenes átadásának megítélése az áfatörvény rendszerében annak függvénye, hogy a termék vagy annak alkotórészei beszerzéséhez kapcsolódóan a munkáltatót egészben vagy részben adólevonási jog megillette-e. A munkáltató általában az ingyenesen átadni kívánt terméket más személytôl szerzi be. Az Áfa tv. 120. §-a nem teszi lehetôvé kifejezetten az ingyenes átadás céljából beszerzett termékhez kapcsolódó elôzetesen felszámított forgalmi adó levonását. Ebbôl adódóan a termék ingyenes átadása sem minôsül az Áfa tv. 11. § (1) be-
10
áfa&számlázás
kezdése szerint termékértékesítésnek, így a munkáltatót áfa-fizetési kötelezettség nem terheli. Amennyiben az ingyenesen átadott termék beszerzéséhez kapcsolódóan elôzetesen felszámított adó nem merült fel (például a termék eladója alanyi adómentességet élvezett az értékesítéssel kapcsolatban), az ingyenes átadással semmiképpen sem valósulhat meg termékértékesítés. Elôfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor a munkáltatót adólevonási jog illette meg az ingyenesen átadott termékhez kapcsolódó elôzetesen felszámított adó tekintetében. Ez az eset áll elô, amikor a munkáltató a termék beszerzésekor még nem tudta, hogy azt a késôbbiekben ingyenesen átadja a munkavállalója részére. Például a munkáltató továbbértékesítési céllal beszerzett, illetve ilyen célból elôállított árukészletébôl származó terméket ad át ingyenesen a munkavállaló részére. Ezekben az esetekben a termék késôbbi ingyenes átadásától függetlenül a beszerzést terhelô, az elôállítással kapcsolatban felmerült adó levonását az Áfa tv. 120. §-a lehetôvé teszi, kivéve, ha más rendelkezése az adólevonást kifejezetten nem tiltja. Ennek következtében azonban az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének értelmében az ingyenes átadás idôpontjában adófizetési kötelezettség keletkezett. Az adó alapja az átadott termék átadás idôpontjában megállapítható piaci értéke, az adó mértéke pedig azonos a termékre vonatkozó adókulccsal. A munkáltató az adófizetési kötelezettséget nem kerülheti el oly módon, hogy az ôt megilletô adólevonási jogot elôre megfontoltan vagy adminisztrációs hiba folytán nem érvényesíti. Egyébként is az elôbbi magatartás csak akkor fordulhatna elô életszerûen, ha a beszerzés kifejezetten az ingyenes átadás céljából történik, de ekkor az adólevonási jog eleve nem áll fenn. Ugyanis az adófizetési kötelezettséget az adólevonási jog fennállása vonja maga után, ezért nem releváns körülmény, hogy a munkáltató az ôt megilletô adólevonási jogot bármilyen okból kifolyólag nem érvényesíti. Amennyiben a munkáltató a munkavállaló részére nem terméket ad át, hanem más formában biztosít részére
ingyenesen vagyoni elônyt – például szabadidôs programon való részvételt –, a munkáltató részérôl az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtás valósulhat meg. E rendelkezés értelmében ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minôsül, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. Ha a munkáltató kizárólag a munkavállalók részére történô ingyenes vagyoni elôny biztosításához szükséges szolgáltatásokat rendeli meg a saját nevében, de ténylegesen a munkavállalók javára, akkor az Áfa tv. 120. §-ában megfogalmazott, az adólevonási jog gyakorlásához szükséges feltételek nem állnak fenn, hiszen a szolgáltatások adóköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében történô használatára, hasznosítására nem kerül sor. Ennek megfelelôen a szolgáltatások igénybevétele kapcsán a munkáltatóra áthárított áfa teljes mértékben levonási tilalom alá esik, mivel a munkáltató az igénybe vett szolgáltatásokat kizárólag a munkavállalók magánfogyasztásának biztosítása érdekében használja fel, illetve annak érdekében hasznosítja. Az adólevonási jog érvényesíthetôségének hiányában a munkavállalók részére történô ingyenes vagyoni elôny biztosításával a munkáltató részérôl nem valósul meg az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtás, ezért annak kapcsán a munkáltatót áfa-fizetési kötelezettség sem terhelheti. Elvi szinten felvethetô annak lehetôsége, hogy ingyenes vagyoni elôny biztosításához szükséges szolgáltatásokat terhelô áfa levonására a munkáltatónak lehetôsége van. Azonban a gyakorlatban ilyen eset nem fordulhat elô, hiszen a szolgáltatás igénybevétele és annak biztosítása a munkavállaló részére idôben egybeesik, tehát az igénybevételkor már egyértelmûen megállapítható a hasznosítási cél, így ennek alapján az adólevonási jog sem gyakorolható. Az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése szerint az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – a 2. §
a) pontja szerinti termékértékesítésérôl, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzôje, szolgáltatás igénybevevôje részére – ha az az adóalanytól eltérô más személy vagy szervezet – számla kibocsátásáról gondoskodni. Számlázási kötelezettség másik fél hiányában semmiképpen sem merülhet fel a következô esetekben: • tárgyi eszköz saját vállalkozásban történô elôállítása [Áfa tv. 11. § (2) a)], • a vállalkozásban kitermelt, elôállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetve vásárolt vagy importált termék gazdasági tevékenységhez történô felhasználása [Áfa tv. 11. § (2) b)], • tárgyi eszköznek nem minôsülô termék adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történô felhasználása [Áfa tv. 11. § (2) c)]. Ha a munkáltató részérôl a termék ingyenes átadása a munkavállaló részére termékértékesítésnek, az ingyenes vagyoni elôny biztosítása szolgáltatásnyújtásnak minôsül, a munkáltatónak mindenképpen keletkezik számlázási kötelezettsége, hiszen más személy (a munkavállaló) vette át a terméket, részesült a szolgáltatásban. Az áfa alapját képezô összeg megfizetésére a munkavállaló semmiképpen sem lehet kötelezett, mivel a munkáltató kifejezetten nem ellenérték fejében adta át a termék tulajdonjogát, illetve biztosította a szolgáltatást. Azonban a munkáltatónak és a munkavállalónak meg kell állapodnia egymással abban, hogy a munkavállaló köteles-e megfizetni a munkáltató részére a fizetendô áfát. Ez a körülmény az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése alapján a számlázási kötelezettség fennállását nem befolyásolja. Az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése a számlázási kötelezettséget az ügylet (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) megvalósulásához köti, s nem ahhoz a körülményhez, hogy a számla címzettje a számlában szerepeltetett adót a számlát kibocsátó személy részére megfizeti-e, vagy sem. Amenynyiben tehát az ügylet az áfatörvény alkalmazási hatálya alá tartozik és abban két – egymástól elkülönült – személy érintett, az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése alapján számlát kell kibocsátani. Bonácz Zsolt
áfa&számlázás
Személygépkocsihoz kapcsolódó szolgáltatások adólevonása 2013. január 1-jétôl nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelô elôzetesen felszámított adó 50%-a [Áfa tv. 124. § (4)] – tehát 50%-a viszont levonható. E rendelkezés alkalmazásának elsô lépéseként azt kell megállapítani, hogy a gépjármû, amelyhez a szolgáltatás kapcsolódott, személygépkocsinak minôsül-e. Ha az adott jármû nem személygépkocsi, az adólevonásnak nincs törvényileg meghatározott mértéke. Személygépkocsinak a 2002. július 31. napjától hatályos Kereskedelmi Vámtarifa szerinti 8703 besorolás alá tartozó jármû minôsül. A jármû áfatörvény szerinti minôsítését nem befolyásolja a forgalmi engedélyben szereplô bejegyzés, valamint az sem, hogy a jármûvet esetleg más jogszabály személygépkocsinak minôsíti. A vállalkozás kérésére a NAV a jármû besorolására vonatkozóan állásfoglalást ad ki. Az Áfa tv. 124. § (4) bekezdésében foglaltaktól eltérôen az elôzetesen felszámított adó 100%-a levonásba helyezhetô, ha az igénybe vett szolgáltatás legalább 50%-a közvetített szolgáltatásként – Áfa tv. 15. § – továbbszámlázásra került. [Áfa tv. 125. § (1) f)] Ugyancsak levonható az adó 100%-a, ha a szolgáltatás igénybevételével érintett személygépkocsi bérbeadás tárgyát képezi, valamint az igénybe vett szolgáltatás teljes egészében vagy túlnyomó részben (legalább 90%-os mértékben) közvetlen anyagjellegû ráfordításként a bérbeadás adóalapjába beépül. [Áfa tv. 125. § (2) c)] Amennyiben a vállalkozás kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenység(ek)et folytat, akkor a beszerzett termékeket, igénybe vett szolgáltatásokat terhelô adó vonatkozásában egyáltalán nem gyakorolhat adólevonási jogot. Ez vonatkozik a tevékenységhez használt személygépkocsi(k) üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatásokat terhelô adóra is. E körbe tartozó adózók nem jogosultak alkalmazni az Áfa tv. 124. § (4) bekezdését. Amennyiben a vállalkozás kizárólag, illetve részben adólevonásra jo-
gosító tevékenysége(ke)t is folytat, valamint a személygépkocsit adólevonásra jogosító tevékenységéhez is használja, akkor az adólevonásra jogosító használat tényleges arányától függetlenül 50%-os mértékû adólevonásra jogosult. Ebbôl adódóan a vállalkozás nem köteles az adott személygépkocsi vonatkozásában az adólevonásra jogosító használat arányát nyilvántartani. A közúti közlekedésrôl szóló szabályozás értelmében az üzembentartó a gépjármû tulajdonosa, illetve akit más, hitelt érdemlô módon igazolt jogcím alapján a gépjármû-nyilvántartásban bejegyeztek. E szabályozás szerint az üzembentartó gyakorolja a gépjármû forgalomban tartásának és a közúti közlekedésben való részvételnek a jogait, ami egyben azt jelenti, hogy az ezekkel kapcsolatos kötelezettségek is az üzembentartót terhelik. Az áfatörvény az adóalany részére elvileg biztosítja azt, hogy adólevonásra jogosító tevékenységét szolgáló beszerzéseivel kapcsolatban adólevonási jogot gyakorolhasson, ha annak törvényi feltételei fennállnak. Az adóalanyt az adólevonásra jogosító tevékenységhez kapcsolódóan használt személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartások kapcsolódó szolgáltatások tekintetében akkor is megilleti az adólevonási jog, ha jogsértôen járt el azzal, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések ellenére a gépjármû-nyilvántartásban nem jegyeztette be magát üzembentartóként. Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés c) pontja a motorbenzinen és egyéb üzemanyagokon túl tiltja minden olyan terméket terhelô elôzetesen felszámított adó levonását, amely a
11
személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges. Ha a vállalkozás saját maga végzi el a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges tevékenységeket, nyilvánvalóan a termékeket is megvásárolja, amelyek beszerzését terhelô adó levonására nem jogosult. Amennyiben a vállalkozás mástól veszi igénybe ezeket a szolgáltatásokat, nemcsak a szolgáltatás elvégzése fejében kért díjazás, hanem ennek során felhasznált termékek továbbszámlázott értéke után felszámított adó 50%át is levonásba helyezheti. Ugyanis a szolgáltatás során felhasznált termékek a szolgáltatásnyújtás járulékos költségét képezik, amely annak adóalapjába is beszámít. A szolgáltatás elvégzése során felhasznált termékeknek a megrendelôre áthárított költségét a szolgáltatás ellenértéke magában foglalja, így az Áfa tv. 124. § (4) bekezdése szerint az azok után felszámított adó 50%-a is levonható. Tapasztalataim szerint az adólevonási jog érvényesítésénél a vállalkozások számára komoly problémát okoz, hogy az áfatörvény nem határozza meg azt, milyen szolgáltatások sorolandók a személygépkocsi fenntartását és üzemeltetését szolgáló szolgáltatások körébe. Egyértelmû, hogy a személygépkocsi-bérletet terhelô adó levonására az Áfa tv. 124. § (4) bekezdése nem vonatkozik, mivel a bérlet nem tekinthetô az üzemeltetéshez, fenntartáshoz szükséges szolgáltatásnak. Tekintettel arra, hogy az áfatörvény értelmezô rendelkezés keretében nem határozza meg e körbe tartozó szolgáltatások körét, ezért mögöttes jogszabály rendelkezéseit kell ezzel kapcsolatban irányadónak tekinteni. A KRESZ rendelkezései szerint a közlekedési forgalomban olyan személygépkocsival lehet részt venni, amely érvényes hatósági engedéllyel rendelkezik, továbbá megfelel a jogszabályban meghatározott mûszaki és környezetvédelmi feltételeknek, valamint az utat és tartozékait nem rongálja és azok környezetét nem szennyezi. Nyilvánvalóan a személygépkocsi üzemeltetéséhez kapcsolódó szolgáltatásoknak kell tekinteni, amely ahhoz szükségesek, hogy a személygépjármû részére az illetékes hatóság a forgalomban való részvételhez szükséges engedélyt kiadja. Mindazon
12
áfa&számlázás
szolgáltatásokat is e körbe sorolhatjuk, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a személygépkocsi folyamatosan megfeleljen a vonatkozó jogszabályokban elôírt mûszaki és környezetvédelmi követelményeknek. Nagyon problémás a személygépkocsi fenntartásához kapcsolódó szolgáltatások körének meghatározása is. Nyilvánvaló, hogy fenntartáshoz kapcsolódó szolgáltatásoknak kell tekinteni azokat a szolgáltatásokat, amelyek a gépjármû mûszaki állapotának megôrzését, elhasználódás esetén az eredeti mûszaki állapot helyreállítását szolgálják. Azonban nem tartoznak e körbe azokat a szolgáltatások, amelyek nem a gépkocsi mûszaki állapotának megôrzését szolgálják, hanem kifejezetten értéknövelési célúak. Számos alkalommal tették fel már nekem azt a kérdést, hogy az autóápolási szolgáltatásokat – fôleg az autómosást felhozva – terhelô adóra is vonatkozik-e az 50%-os mértékû adólevonási szabály. Álláspontom szerint az autóápolási szolgáltatások esetében azt kell megvizsgálni, hogy azok a gépjármû mûszaki állagának megtartását szolgálják-e, vagy sem. A szakirodalom szerint hideg idôben autót mosni a korrózió megelôzése érdekében mindenképpen szükséges, az utak sózásának kezdetétôl erôsen javasolt leg-
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerzôk, szerkesztôk: Bonácz Zsolt, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Ruszin Zsolt, Sike Olga, Vadász Iván, Vira Sándor Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2013 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-7275 Minden jog fenntartva! Az Áfa&Számlázás szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.
alább hetente egyszer megtisztítani az autót, különös tekintettel az alvázra és a kerékjáratokra. Ugyanis az utakat télen homok és só korrozív keverékével tartják tisztán és biztonságosan, ezért, ha az autót nem megfelelôen tisztítják, akkor állaga nagymértékben károsodik. A szakirodalom szerint az esztétikumon és értékmegóváson túl az autóápolásnak nagyon fontos szerepe van a közlekedésbiztonságban, mert téli körülmények között egy nem megfelelôen tiszta szélvédô vagy fényszóró közlekedésbiztonsági szempontból lényeges veszélyforrás. Az elôzôekben leírtak alapján a személygépkocsi állagának megôrzését szolgáló, a közlekedés biztonságát szolgáló autóápolási szolgáltatásokat terhelô áfa 50%-a levonásba helyezhetô. Az adólevonási jog gyakorlásánál nem releváns az a körülmény, hogy a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó szolgáltatásokat az adózó milyen áron veszi igénybe. Tehát az „olcsó” és a „drága” szolgáltatásokat terhelô adó 50%-a egyaránt levonásba helyezhetô, kizárólag ezen az alapon az adóhatóság az 50%-os mértékû adólevonás jogosságát nem vitathatja. Mindenképpen felvetôdik az a kérdés, hogy az áfatörvény alkalmazásában léteznek-e olyan szolgáltatások, amelyek a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához nem szükségesek. Álláspontom szerint nyilvánvalóan vannak ilyenek. Véleményem szerint e körbe tartoznak azok a szolgáltatások, amelyek a jármûnek a vonatkozó jogszabályokban elôírt mûszaki és környezetvédelmi követelményeket meghaladó, azon túlmenô mûszaki vagy más jellegû átalakítását, megváltoztatását eredményezik, vagy ahhoz kapcsolódnak. Erre többek között példaként hozható fel a motor teljesítményének növelése (chiptunning), vagy a jogszabályban nem kötelezôen elôírt tartozékok felszerelése. Ennek a kérdésnek azért van jelentôsége, mert az áfatörvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely tételesen tiltaná a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához nem kapcsolódó szolgáltatásokat terhelô adó levonását. Ugyanis korlátozó rendelkezés hiányában a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenn-
tartásához nem szükséges szolgáltatásokat terhelô elôzetesen felszámított adó levonhatóságával kapcsolatban az általános szabályból kell kiindulni, amely szerint az adóalany a szolgáltatást terhelô elôzetesen felszámított adó levonására abban a mértékben jogosult, amilyen mértékben azt adóalanyi minôségében adólevonásra jogosító termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja. Amennyiben az adott szolgáltatás nem szolgálja a vállalkozás gazdasági tevékenységét (például az ügyvezetô által használt céges személygépkocsi optikai tunningolása), nincs lehetôség a szolgáltatást terhelô adó levonására. Ha az adott szolgáltatás kizárólag adólevonásra jogosító tevékenységhez kapcsolódik, az azt terhelô adó 100%-ban levonható. Például egy személygépkocsik kölcsönzésével foglalkozó vállalkozás minden jármûvének karoszszériájára ráfényezteti a cég logóját. A fényezést elvégzô cég által kibocsátott számlában felszámított adó teljes egészében levonásba helyezhetô, hiszen a bérbeadás adóköteles. A vállalkozások számára mindenképpen jelentôs adókockázatot jelent az adóhatóság jövôbeli – elôre ki nem számítható – ellenôrzési gyakorlata, amely alapvetôen a törvényi szabályozás pontatlanságára vezethetô vissza. A költségvetés szempontjából kedvezôbb, ha az adóhatóság a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatások körét az ellenôrzések során a lehetô legtágabb körben határozza meg. Ez oly módon valósulhatna meg, hogy az adóhatóság minden, a személygépkocsival kapcsolatos szolgáltatást a fenntartáshoz, üzemeltetéshez szükséges szolgáltatásnak minôsítené. Ennek következtében a vállalkozások által levonásba helyezhetô áfa nagyságrendje kisebb lenne, amely elvileg a költségvetés számára nagyobb áfa bevételt eredményezne. Álláspontom szerint ez a megközelítés semmiképpen sem lenne helyes. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan szolgáltatások, amelyek nem szükségesek a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához, és ezek esetében az Áfa tv. 124. § (4) bekezdése nem tekinthetô irányadónak. Bonácz Zsolt
