SZCIENTOLÓGIA. Egy jobb világ építése

SEgyZCIENTOLÓGIA jobb világ építése A Szcientológia, amelyet L. Ron Hubbard alapított és fejlesztett ki, alkalmazott vallási filozófia, amely pontos útvonalat nyújt, ami révén mindenki visszanyerheti szellemi énjének igazságát és egyszerûségét. A Szcientológia sajátos axiómákból áll, amelyek megadják a lét alapját képezõ elveket és okokat, valamint a humán tudományok területén folytatott átfogó megfigyelésekbõl, amelyek szó szerint az élet egészére érvényes filozófiai tudásanyagot képeznek. Ez a kiterjedt tudásanyag a tárgy kétféle alkalmazását eredményezte: elõször egy technológiát, amellyel az ember növelheti szellemi éberségét, és elérheti azt a szabadságot, amelyet számos nagy filozófiai tanítás keresett; és másodszor jelentõs számú alapelvet, amelyeket az emberek életük javítására használhatnak. Valójában, ezzel a második alkalmazási móddal a Szcientológia nem kevesebbet nyújt, mint gyakorlati módszereket életünk minden területének javítására – módszereket új életmódok teremtésére. És innen származik ez az anyag is, amelynek az elolvasására készül. Az itt bemutatásra kerülõ, L. Ron Hubbard mûveibõl összeállított adatok csak egy részét képezik azoknak az eszközöknek, amelyek A Szcientológia kézikönyvében találhatóak. A kézikönyv, amely egy átfogó útmutató, a Szcientológia sok alkalmazási módszerét mutatja be, amelyekkel az élet számos más területét is javíthatjuk. Ebben a füzetben a szerkesztõk az adatokat rövid bevezetõvel, gyakorlati feladatokkal és a sikeres alkalmazás példáival egészítették ki. A legközelebbi Szcientológia egyháznál vagy missziónál megértésének növelését szolgáló tanfolyamok, illetve további anyagok állnak rendelkezésre, amelyekkel bõvítheti tudását. A címek listája elérhetõ: www.scientology.org. A Szcientológia számos új, az emberrel és az élettel kapcsolatos jelenséget ír le, ezért lehetséges, hogy találkozik majd olyan kifejezésekkel ezeken az oldalakon, amelyeket nem ismer. Ezek meghatározása megtalálható ott, ahol elõször elõfordulnak a szövegben, valamint a füzet végén található szójegyzékben. A Szcientológia arra való, hogy használják. Ez egy gyakorlati filozófia, olyan valami, amit az ember végez. Ezeknek az adatoknak az alkalmazásával ön képes megváltoztatni az állapotokat. Ezt a tudást emberek milliói használják, akik mind tenni akarnak valamit a maguk körül látott állapotokkal kapcsolatban. Õk tudják, hogy az élet jobbá tehetõ. És tudják, hogy a Szcientológia mûködik. Használja a füzetben található adatokat önmaga és mások segítésére, és ön is tudni fogja. NEMZETKÖZI SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ

„A

z ember annyira élõ, amennyire kommunikálni képes.” – írta L. Ron Hubbard. A kommunikáció az élet olyan oldala, melyet valóban nagyon behatóan tanulmányozott, míg végül szavak százezreit foglalta írásba e létfontosságú tárgyról. A kommunikációs képességek alapvetõ fontosságúak minden olyan területen, ahol emberek egymásra hatással vannak. Valójában, mindent összevéve és bármely szinten, a kommunikáció az egyetlen olyan tevékenység, amelyben minden ember részt vesz. A hatékony kommunikációnak túlságosan sok elõnye van ahhoz, hogy azokat felsorolhassuk, mivel a magánélettõl a szakmai életig az élet minden területét erõsíti. A kommunikálás képessége bármely törekvés sikeréhez létfontosságú. E füzetbõl megtanulja, mibõl áll a jó kommunikáció, és hogyan ismerje fel, ha az rossz, mik a kommunikáció alkotórészei, és hogyan használja fel õket, valamint, hogy miért a több, nem pedig a kevesebb kommunikáció hoz az egyén számára nagyobb szabadságot. Ez a füzet számos, L. Ron Hubbard által kifejlesztett drillt is tartalmaz, melyek emelik az ember kommunikációs szintjét, és nagy gyakorlati hasznuk van az életben. Ezen adatok alapos megértése olyan eszközökkel látja el önt, melyeket örökké fel tud használni. I

2

MI A

KOMMUNIKÁCIÓ?

H

ogyan beszéljen valaki úgy, hogy egy másik ember meghallgassa és megértse? Hogyan hallgasson meg másokat? Honnan tudja, hogy hallották és megértették? Ezek mind olyan kérdések a kommunikációval kapcsolatban, amelyeket azelõtt nem elemeztek vagy magyaráztak meg még soha.

Az emberek mindig tudták, hogy a kommunikáció az életnek fontos része, de mostanáig senki nem volt képes megmondani senkinek, hogyan kommunikáljon. A Szcientológia megjelenéséig a kommunikáció tárgya semmilyen hangsúlyt nem kapott, és nem is tanulmányozták. Bármely, e területnek szentelt figyelem pusztán mechanikus volt, és a mérnökök hatáskörébe tartozott. Pedig minden emberi törekvés teljes mértékben a kommunikáció valódi alapjainak hiánytalan ismeretétõl függ. Ahhoz, hogy valaki mestere legyen a kommunikációnak, meg kell értenie, mi az. A Szcientológiában meghatározásra került a kommunikáció. Ez olyan eredmény, ami magának az életnek sokkal mélyebb megértéséhez vezetett.

3

A kommunikáció lényegében egy részecske elmozdulása a tér egyik részébõl a tér egy másik részébe. A részecske az a dolog, amit kommunikálnak. Ez lehet egy tárgy, egy írott üzenet, egy kimondott szó vagy egy gondolat. Legnyersebb meghatározása szerint ez a kommunikáció. A kommunikáció ezen egyszerû megközelítése vezet el a teljes meghatározáshoz: A kommunikáció egy impulzus vagy részecske egy forráspontból egy fogadópontba történõ mozgatásának konsziderációja és megtétele egy bizonyos távolságon keresztül, azzal a szándékkal, hogy a fogadópontban létrehozza annak duplikálását és megértését, ami a forráspontból eredt. A duplikálás az a cselekvés, hogy valamit pontosan újrateremtünk. Az eredt szó jelentése: „kiindult”.

A kommunikációs formula: ok, távolság, hatás, szándékkal, figyelemmel, valamint megértéssel járó duplikálással. A kommunikáció meghatározása és formulája utat nyit e tárgy megértése felé. A kommunikációt összetevõire bontva megfigyelhetjük mindegyiknek a szerepét, és így világosabban megérthetjük az egészet.

4

Bármely kommunikáció magában foglal egy részecskét, ami négy kategória valamelyikébe tartozhat: egy tárgy…

…egy írott üzenet…

Labda

…egy kimondott szó… Labda

…vagy egy gondolat.

5

SZÁNDÉK, HOGY A MONDOTTAKAT MEGÉRTSÉK

Kovács úr fogadja önt. S

É ND ZÁ

K

EM EL

Y FIG

Forráspont Távolság

R EC EP C IÓ

Minden sikeres kommunikáció tartalmazza az itt bemutatott elemek mindegyikét. Ezen összetevõk szerint a kommunikáció bármely kudarca elemezhetõ, hogy elkülönítsük azt, ami elromlott.

DUPLIKÁLÁS ÉS MEGÉRTÉS

Fogadópont

7

A KOMMUNIKÁCIÓ TÉNYEZÕI Vizsgáljuk meg közelebbrõl a kommunikáció különféle összetevõit, két életegységet tekintve. Legyen egyikük „A”, másikuk „B”. „A” és „B” terminálok. Terminál alatt olyan pontot értünk, amely kommunikációt fogad, továbbít és küld. Elsõként itt van „A” szándéka. Ez „B”-nél figyelemmé alakul, majd, hogy igazi kommunikáció menjen végbe, „B”-nél meg kell történjen annak a duplikálása, ami „A”-tól kiindult. „A”-nak természetesen ahhoz, hogy kommunikációt bocsásson ki, eredetileg figyelmet kellett fordítania „B”-re, és „B”-nek hozzá kellett tennie némi szándékot ehhez a kommunikációhoz, legalább annyit, hogy meghallgassa vagy fogadja, tehát mind az oknak, mind a hatásnak van szándéka és figyelme.

Szándék+figyelem

A

B Szándék+figyelem

OK

HATÁS

Na már most, van még egy tényezõ, ami nagyon fontos. Ez a duplikálás tényezõje. Ezt kifejezhetjük úgy, mint realitást, vagy kifejezhetjük úgy, mint megegyezést. E kommunikációs ciklusban az „A” és „B” között elért egyetértés mértéke lesz a realitásuk, és ezt mechanikusan duplikálással érik el. Más szóval, az ezen kommunikációs ciklusban elért realitás mértéke a duplikálás mennyiségétõl függ. Hogy a ciklus elsõ része végbemehessen, „B”-nek hatásként valamilyen mértékben duplikálnia kell azt, amit „A”, mint ok kibocsátott.

8

Duplikálás

A OK

B HATÁS

Azután „A”-nak, ezúttal hatásként, duplikálnia kell azt, ami „B”-tõl kiindult, hogy a kommunikáció befejezõdjön. Ha ez megtörténik, akkor nincs káros következmény.

Duplikálás

A

B

HATÁS

OK

Ha „B”-nél, majd „A”-nál nem történik meg ez a duplikálás, akkor ennek végeredményeképpen egy befejezetlen akcióciklust kapunk. Ha például „B” a legkevésbé sem duplikálta azt, ami „A”-tól kiindult, a kommunikációs ciklus elsõ része nem valósult meg, és ez nagyon sok véletlenszerûséget (elõre nem jelzett mozgást), magyarázatot, vitát eredményezhet. Majd, ha „A” nem duplikálta azt, ami „B”-tõl eredt, amikor „B” volt az ok a második ciklusban, ismét egy befejezetlen kommunikációs ciklus fordult elõ, melynek következménye a realitás hiánya. Ha pedig a realitást lecsökkentjük, akkor természetesen lecsökkentjük az affinitást is – a valaki vagy valami iránti szeretet vagy vonzódás érzését. Tehát ahol hiányzik a duplikálás, ott azt látjuk, hogy az affinitás esik. Egy teljes kommunikációs ciklus nagyfokú affinitást eredményez. Ha e tényezõk valamelyikét szétziláljuk, egy befejezetlen kommunikációs ciklust kapunk, és vagy „A”, vagy „B”, vagy mindkettõ várja a ciklus végét. Ily módon a kommunikáció ártalmassá válik. 9

A befejezetlen kommunikációs ciklus úgynevezett válaszéhséget hoz létre. Egy egyén, aki jelzésre vár, hogy kommunikációját fogadták, hajlamos bármilyen beáramlást elfogadni. Amikor valaki nagyon hosszú ideje egyfolytában meg nem érkezõ válaszokra vár, akkor bármely, bárhonnan érkezõ választ beszippant, arra tett erõfeszítésként, hogy válaszhiányát orvosolja. Válasz

A Válasz

Kérdés

B

Nincs válasz

Válasz

A befejezetlen kommunikációs ciklusok válaszhiányt idéznek elõ. Nem nagyon számít, mik voltak, vagy mik lennének a válaszok, amíg valamennyire megközelítik az adott témát. Az viszont számít, ha valamilyen teljesen nem várt választ adnak, ahogy a kényszeres vagy megszállott kommunikáció esetén, illetve ha egyáltalán semmilyen választ nem adnak. A kommunikáció maga csak akkor káros, ha az oknál kiinduló kommunikáció hirtelen, és nem következik a környezetbõl (logikátlan). Itt a figyelem és szándék megsértésének esete áll fenn. Itt szerepet kap az érdeklõdés tényezõje is, bár sokkal kevésbé fontos. Mindazonáltal sok mindent megmagyaráz az emberi viselkedéssel kapcsolatban. „A”-nak az a szándéka, hogy „B”-t érdekelje. „B” pedig annak érdekében, hogy beszéljenek hozzá, érdekessé válik. Érdeklõdõ

10

Érdekes

A

B

OK

HATÁS

Hasonlóképpen, „B”, amikor kommunikációt bocsát ki, érdeklõdõ , „A” pedig érdekes lesz. Érdekes

Érdeklõdõ

A

B

HATÁS

OK

Itt a kommunikációs formula részeként (de annak kevésbé fontos részeként) az érdeklõdõ és érdekes állapotok folyamatos váltakozását látjuk, mindkét terminál, azaz „A” és „B” részérõl. Az ok érdekl õd õ, a hatás érdekes. Ennél némileg nagyobb fontossággal bír az a tény, hogy ha „A”-nak az a szándéka, hogy fogadják, akkor szükséges, hogy duplikálható legyen.

A OK

Szándék, hogy fogadják

B HATÁS

Ha „A” semmilyen mértékben nem duplikálható, akkor természetesen kommunikációját „B”-nél nem fogadják, mivel „B” – képtelen lévén, hogy „A”-t duplikálja – nem tudja fogadni a kommunikációt. Példa erre, ha „A” mondjuk kínaiul beszél, míg „B” csak franciául ért. „A”-nak duplikálhatóvá kell tennie magát azáltal, hogy franciául beszél „B”-hez, aki csak franciául ért. Abban az esetben, ha „A” egy nyelvet beszél, „B” pedig egy másikat, és nincs mindkettõjük által ismert közös nyelv, akkor még egy lehetséges tényezõ az utánzás, és a kommunikáció mégis megtörténhet. „A” – feltéve, hogy 11

van keze – felemelhetné a kezét. Ekkor „B”, feltéve, ha neki is van keze, felemelhetné a kezét. Majd „B” felemelhetné a másik kezét, és „A” is felemelhetné a másik kezét, és ezzel befejezõdne egy utánzás általi kommunikációs ciklus. Alapvetõen minden dolog konszideráció (egy gondolat vagy meggyõzõdés valamirõl). Azt gondoljuk, hogy a dolgok léteznek, tehát léteznek. A gondolat mindig az energia, a tér, az idõ, és a tömeg mechanikái felett áll. Lehetnének ezektõl teljesen különbözõ elképzeléseink a kommunikációról. Azonban történetesen ezek azok a kommunikációra vonatkozó elképzelések, amik közösek ebben az univerzumban, és amiket ezen univerzum életegységei használnak. A kommunikáció itt megadott formulájával megvan az alapvetõ megegyezésünk a kommunikáció tárgyában. Mivel a gondolatok ennek felette állnak, egy lénynek, a kommunikációs formulán túl, különös elképzelése támadhat arról, hogy pontosan hogyan kell kommunikációt folytatni, és ha ezzel kapcsolatban nincs általános egyetértés, akkor azt találhatja, hogy kívül maradt a kommunikáción. Vegyük egy modern író példáját, aki ragaszkodik ahhoz, hogy minden szó elsõ három betûjét el kell hagyni, vagy, hogy egyetlen mondatot sem szabad befejezni. Nem fog olvasóinál egyetértésre találni. Mondhatni, létezik a természetes kiválasztódásnak egy állandó folyamata, ami kigyomlálja a furcsa vagy különös kommunikációs elképzeléseket. Az emberek, hogy kommunikációban legyenek, tartják magukat az itt megadott alapszabályokhoz, és ha bárki megpróbál túlságosan messzire eltérni ezektõl a szabályoktól, egyszerûen nem duplikálják, és így gyakorlatilag kikerül a kommunikációból. Ezzel elérkezünk ahhoz a problémához, hogy mi az, amire egy életegységnek hajlandónak kell lennie annak érdekében, hogy kommunikáljon. Elõször is az elsõdleges forráspontnak hajlandónak kell lennie arra, hogy duplikálható legyen. Képesnek kell lennie legalább némi figyelmet szentelni a fogadópontnak. Az elsõdleges fogadópontnak hajlandónak kell lennie duplikálni, hajlandónak kell Szándék, hogy duplikálható legyen

A

B Hajlandó a duplikálásra

OK

12

HATÁS

lennie fogadni, és hajlandónak kell lennie forrásponttá válni, hogy egy kommunikációt, vagy arra egy választ visszaküldhessen. Az elsõdleges forráspontnak pedig hajlandónak kell lennie fogadóponttá válni, amikor rákerül a sor. Mivel alapjában véve gondolatokkal, nem pedig mechanikákkal foglalkozunk, azt látjuk, hogy az ok- és hatáspontnak olyan kedvében kell lennie, amelyben mindegyik hajlandó tetszés szerint ok vagy hatás lenni, hajlandó tetszés szerint duplikálni, tetszés szerint duplikálhatónak lenni, hajlandó tetszés szerint szerepet váltani, hajlandó a közöttük levõ távolságot megtapasztalni, vagyis röviden, hajlandó kommunikálni. HATÁS

OK

A HATÁS

Távolság

B OK

Mikor egy egyénnél vagy egy csoportnál ezeket az állapotokat találjuk, épelméjû emberekkel van dolgunk. Ahol a kommunikáció küldésére vagy fogadására való hajlandóság hiánya áll fenn, ahol az emberek megszállottan vagy kényszeresen küldenek kommunikációkat irány nélkül, és anélkül, hogy megpróbálnának duplikálhatóak lenni, ahol az egyének a kommunikáció fogadásakor csak csendben állnak, és nem nyugtáznak vagy válaszolnak, ott az ésszerûtlenség tényezõivel van dolgunk. Néhány olyan állapot, ami egy irracionális vonalon elõfordulhat: a duplikálhatóság elmulasztása, mielõtt valaki elindítana egy kommunikációt; azzal ellentétes szándék, hogy fogadják a kommunikációját; a hajlandóság hiánya egy kommunikáció fogadására vagy duplikálására; a hajlandóság hiánya a távolság megtapasztalására; a hajlandóság hiánya a szerepváltásra; a hajlandóság hiánya a figyelemre; a hajlandóság hiánya a szándék kifejezésére; a hajlandóság hiánya a nyugtázásra; és általában véve, a hajlandóság hiánya a duplikálásra. Valakinek esetleg úgy tûnhet, hogy a kommunikációra az a megoldás, ha nem kommunikálunk. Az ember azt mondhatná, hogy ha eleve nem kommunikált volna, most nem lenne bajban. Talán van ebben valami igazság. Azonban egy ember annyira halott, amennyire képtelen kommunikálni, és annyira élõ, amenynyire kommunikálni képes. 13

A KÉTIRÁNYÚ KOMMUNIKÁCIÓ Egy kommunikációs ciklus és egy kétirányú kommunikáció igazából két különbözõ dolog. Ha közelrõl megvizsgáljuk a kommunikáció anatómiáját – tényleges szerkezetét és részeit – felfedezhetjük, hogy egy kommunikációs ciklus nem azonos a teljes kétirányú kommunikációval. Ha megfigyeli az alábbi „A” ábrát, egy kommunikációs ciklust fog látni.

„A” ÁBRA

Péter

Zoli

Péter'

Zoli'

Itt van Péter, mint egy kommunikáció kezdeményezõje. Ez az õ elsõdleges impulzusa. Ez az impulzus Zolinak van címezve. Látjuk, hogy Zoli fogadja ezt, majd Zoli'-ként választ vagy nyugtázást kezdeményez, amely nyugtázást visszaküldi Péter'-nek. Péter például azt mondta: „Hogy vagy?”. Zoli fogadta ezt, majd aztán Zoli (másodlagos okká válva) erre Zoli'-ként egy „Kösz, jól”-lal válaszolt, ami Péter'-höz visszaérkezik, és így befejezi a ciklust. 14

Az pedig, amit kétirányú kommunikációs ciklusnak hívunk, az az alábbi, „B” ábra szerint folytatódhat:

„B” ÁBRA

Péter

Zoli

Péter'

Zoli'

Itt Zoli kezdeményez egy kommunikációt. Zoli azt mondja: „Hogy s mint?”, Péter fogadja ezt, majd Péter'-ként – vagy másodlagos okként – válaszol: „Megvagyok.” E választ fogadásakor Zoli' nyugtázza. Mindkét ábrán felfedezhetjük azt, hogy az „A” ábrán a másodlagos ok nyugtázását Péter egy bólintással, vagy egy elégedett pillantással fejezi ki. Ugyanígy, a „B” ábrán Péter' „Megvagyok”-ját valójában Zoli' nyugtázza egy bólintással, vagy valamilyen kifejezéssel, jelezve ezzel a kommunikáció fogadását. Ha Péter és Zoli mindketten „erõs, szótlan férfiak”, akkor e ciklusok valamely részét kihagyják. A legkirívóbb ilyen kihagyás, amit leggyakrabban 15

„kommunikációs késés”-nek értelmeznek az, ha Péter az „A” ábrán azt mondja „Hogy vagy?”, és Zoli ott áll szó nélkül. („Kommunikációs késés” alatt azt az idõtartamot értjük, mely egy kérdés feltevése és a kérdezett személy – arra a bizonyos kérdésre történõ – válaszadása között eltelik.) Itt Péter kezdeményez egy kommunikációt, és Zoli' elmulasztja folytatni a ciklust. Nem tudjuk, nem kérdezzük, és nem érdekel minket, hogy Zoli, mint fogadópont hallotta-e egyáltalán a kérdést vagy sem. Feltételezhetjük, hogy legalábbis jelen volt, valamint hogy Péter elég hangosan beszélt ahhoz, hogy hallható legyen, és hogy Zoli figyelme valahol Péter közelében volt. Most ahelyett, hogy a kommunikációs ciklusban továbbhaladna, Péter ott marad egy befejezetlen ciklussal, és egyáltalán nincs alkalma Péter'-vé válni. Egy kommunikációs ciklus különféle módokon lehet nem-befejezett, és ezeket a következõképpen osztályozhatjuk: 1. Péter nem bocsát ki kommunikációt, 2. Zoli nem hallja meg a kommunikációt, 3. Zoli' elmulaszt válaszolni az általa fogadott kommunikációra, és 4. Péter' elmulasztja valamilyen jellel vagy szóval nyugtázni, hogy hallotta Zoli'-t. Mindezeknek különbözõ okokat tulajdoníthatnánk, de most nem az a célunk, hogy meghatározzuk annak az okát, miért nem fejezik be a kommunikációs ciklust. Célunk teljes mértékben e kommunikációs ciklus befejezetlenségével kapcsolatos. Nos, az „A” ábrán, mondjuk Péter személyében olyan valakivel van dolgunk, aki kényszeresen vagy folyamatosan kezdeményez kommunikációkat, akár figyel rá valaki, akár nem, és akár illenek (helyénvalóak) ezek a kommunikációk egy meglévõ helyzetre, akár nem. Kiderül, hogy Péter, kommunikációja során könnyen találhatja magát szemközt egy figyelmetlen Zolival, aki nem hallja, és így felfedezhetünk egy hiányzó Zoli'-t, aki nem válaszol neki, és ezáltal egy hiányzó Péter'-t, aki soha nem nyugtáz. Vizsgáljuk meg ugyanezt a helyzetet a „B” ábrán. Itt Zoli kezdeményez egy kommunikációt. Itt ugyanazt a Pétert látjuk, kényszeres kiáramoltatásával. 16

Zoli azt mondja: „Hogy vagy?”, és a ciklus nem fejezõdik be, ugyanis Péter annyira el van foglalva saját kényszeres kommunikációjával, hogy nem válik Péter'-vé, és soha nem adja meg Zolinak a lehetõséget, hogy Zoli'-vé váljon, és nyugtázzon. Most vegyünk egy másik helyzetet. Az látjuk, hogy Péter kommunikációkat kezdeményez, Zoli pedig egy olyan személy, aki soha nem kezdeményez kommunikációkat. Péter nem feltétlenül kényszeres vagy megszállott a kommunikációk kezdeményezésében, Zoli viszont gátolt ebben. Úgy találjuk, hogy Péter és Zoli együttmûködve egy ilyen fajta tevékenységbe kezdenek: Péter kommunikációt kezdeményez, Zoli hallja ezt, Zoli'-vé válik, válaszol rá, és lehetõséget biztosít Péternek, hogy Péter'-vé váljon. Ez elég jól megy, de elõbb vagy utóbb megakadnak a kétirányú ciklussal, melyet megsértenek, mivel Zoli soha nem kezdeményez kommunikációt. Egy kétirányú kommunikációs ciklus a következõképpen mûködne: Péter, miután kommunikációt kezdeményezett, és miután befejezte, azt várhatja, hogy Zoli kezdeményezzen kommunikációt Péter felé, kiteljesítve ezáltal a kommunikáció kétirányú ciklusát. Zoli kezdeményez egy kommunikációt, ezt Péter meghallja, Péter' válaszol rá, és Zoli' nyugtázza. Így kapjuk a normális kommunikációs ciklust két terminál között, mivel ebben az esetben Péter is egy terminál, és Zoli is egy terminál, és látható, hogy kommunikáció áramlik a két terminál között. A ciklusok azon múlnak, hogy Péter kommunikációt kezdeményezzen, Zoli hallja a kommunikációt, Zoli'-vé váljon, és válaszoljon a kommunikációra, Péter' nyugtázza a kommunikációt, aztán Zoli kezdeményezzen kommunikációt, Péter hallja a kommunikációt, Péter' válaszoljon a kommunikációra, és Zoli' nyugtázza a kommunikációt. Ha ezt tennék, függetlenül attól, hogy mirõl beszéltek, soha nem keverednének vitába, és végül megegyezésre jutnának akkor is, ha amúgy ellenségesek lennének egymással. Nehézségeik és problémáik tisztázódnának, és jó viszonyban lennének. Egy kétirányú kommunikációs ciklus meghiúsul, ha valamelyik terminál elmulaszt kommunikációt kezdeményezni, amikor rá kerül a sor. Azt látjuk, l hogy az egész társadalomnak hatalmas nehézségei vannak e téren. Annyira hozzá vannak szokva az elõre felvett szórakoztató mûsorokhoz, és szüleik miatt, akik nem tudtak kommunikálni, valamint az oktatás és egyéb okok miatt 17

annyira gátoltak a kommunikációk kezdeményezésében, hogy nagyon kevés kommunikációt kezdeményeznek. Elsõsorban a kommunikáció kezdeményezése szükséges ahhoz, hogy egy kommunikáció megkezdõdjön.

Így azt találjuk, hogy az emberek fõleg olyan dolgokról beszélgetnek, melyeket külsõ okok erõltetnek rájuk. Látnak egy balesetet, megbeszélik. Látnak egy filmet, megbeszélik. Egy külsõ forrásra várnak, hogy alkalmat adjon nekik a beszélgetésre. De azon tény tükrében, hogy mint kommunikációs forrás mindketten alacsony szinten vannak – vagy úgy is mondhatnánk, kicsi a képzelõerejük – azt találjuk, hogy az ilyen emberek, a fõbb külsõ hatásoktól függve többé-kevésbé kényszeresek vagy gátoltak a kommunikációban. Így a beszélgetés során gyorsan és feltûnõen váltogatják a témát, és figyelemre méltó ellenséges érzületek alakulhatnak ki közöttük vagy téves következtetések. Tegyük fel, hogy Péter, mivel hiányzik belõle az impulzus arra, hogy elsõdleges vagy eredeti ok legyen, megszállott vagy kényszeres kommunikációba kerül, és azt látjuk, hogy annyira lefoglalja a kiáramoltatás, hogy egyáltalán nincs esélye meghallani bárkit is, aki beszél hozzá, és még ha meghallaná sem válaszolna. Másrészt lehet, hogy Zoli olyan borzalmasan alacsony szinten van, mint elsõdleges ok (azaz alacsony szinten van kommunikáció kezdeményezésében), hogy még csak Zoli'-vé sem válik soha, vagy ha igen, soha nem hozakodna elõ a saját véleményével, és így Péter kommunikációjának egyensúlya még sokkal jobban eltolódik az egyre több és még több kényszeres kommunikáció felé. Ahogy ezen ábrákból is láthatja, elõállhat néhány újszerû helyzet. Lenne olyan, hogy megszállott válaszadás csakúgy, mint a gátolt válaszadás. Egy egyén töltheti minden idejét válaszolással, igazolással, vagy magyarázással – ez mind ugyanaz – anélkül hogy bármiféle elsõdleges kommunikációt kezdeményeztek volna felé. Egy másik egyén, mint Péter' az „A” ábrán, vagy Zoli' a „B” ábrán, lehet, hogy minden idejét nyugtázással tölti még akkor is, ha semmi nyugtáznivaló

18

nem akad az útjába. A szokásos és leginkább észrevehetõ megnyilvánulás azonban az, amikor valaki megszállottan és kényszeresen kezdeményez kommunikációt, válasz nélkül fogadja azt, vagy nem nyugtázza a választ. Ezeken a helyeken elakadt áramlásokat fedezhetünk fel. Mivel úgy tûnik, ebben az univerzumban a kommunikáció az egyetlen bûn, és mivel egy személy egyetlen menekvése az, ha kommunikál, könnyen megérthetjük, hogy a kommunikáció összekuszálódása egészen biztos következmény. Amit meg kellene értenünk – és aminek örülhetünk – az az, hogy ez a kuszaság ma már megoldható. Ezen iker kommunikációs ciklusban az áramlások ott akadnak el, ahol hiány lép fel: 1. a kommunikáció kezdeményezésében, 2. a kommunikáció fogadásában, 3. kapott kommunikáció megválaszolásában, 4. a válaszok nyugtázásában. Így látható, hogy csak négy rész van, ami kérdésessé válhat mind az „A”, mind a „B” ábrán, tekintet nélkül arra, hogy mennyi furcsa megnyilvánulás származhat ezekbõl.

19

KOMMUNIKÁCIÓS TRÉNINGDRILLEK Most, hogy megismerte a kommunikáció összetevõit és formuláját, hogyan tudja felhasználni ezt a tudást? Hogyan ülteti át a gyakorlatba az imént tanultakat a kommunikációs formuláról? Hogyan lehet olyan könnyedén és természetesen alkalmazni a kommunikáció törvényeit, hogy azok már-már úgy tûnik, részévé váltak önnek? Hogyan lehet ténylegesen hatékonnyá válni a kommunikációban? A Szcientológiában vannak olyan drillek, amelyek bárki számára lehetõvé teszik, hogy fejlessze kommunikációs készségének szintjét. A drill a tanulás vagy képzés egy olyan módszere, amelyben egy személy újra és újra végigcsinál egy eljárást, azért, hogy tökéletesítse az adott készséget. Ezek a kommunikációs drillek, melyeket tréninggyakorlatoknak, vagy röviden TR-eknek (angolul Training Routines) nevezünk, a kommunikációs formula különbözõ részeivel foglalkoznak. A TR-ek eredetileg a gyakorló szcientológusoknak a technikai alkalmazásra való képzése céljából kerültek kifejlesztésre, mivel a magas szintû kommunikációs készség létfontosságú e tevékenységhez. Mindazonáltal, a kommunikációs formula minden egyes részét e TR-ekkel begyakoroltatva, óriási mértékben növelhetõ bármely személy azon képessége, hogy mestere legyen a kommunikációs ciklusnak, és így jobban kommunikáljon másokkal. E drilleket végezve megtanulja, hogyan értesse meg kommunikációját másokkal, hogyan értse meg igazán, amit mások önnek mondanak, hogyan legyen úgynevezett „jó hallgatóság”, hogyan irányítsa egy másik személlyel folytatott kommunikációs ciklusát, és hogyan ismerje fel és javítsa ki a hibákat mások kommunikációs ciklusaiban. Ezek mind felbecsülhetetlenül értékes készségek a mindennapi életben. Nem számít, hogy önnek mi a foglalkozása, vagy milyen tevékenységekben vesz részt – a képesség, hogy könnyen és biztosan kommunikáljon, elengedhetetlen. A TR-eket nem lehet egyedül csinálni, egy másik ember segítségével kell végeznie õket. Ez úgy történik, hogy párba áll egy másik személlyel, és együtt végzik a drilleket. Ez szerepcserés alapon történik: amikor ön végzi a drillt, 20

a másik segít önnek, hogy jártassá váljon az adott drillben. Aztán cserélnek, és ön segít a másiknak, amíg õ végzi a drillt. Azt a tevékenységet, hogy valakit végigsegítünk a drillen, edzésnek nevezzük. A drillek utasításokat adnak a tanuló és az edzõ szerepére vonatkozóan. Amikor ön végzi a drillt, önt tanulónak hívják, a személyt, aki segít önnek, edzõnek. Nem jelent semmi különbséget, hogy ön tanulóként, partnere pedig edzõként kezd-e, vagy fordítva. Mindketten lesznek felváltva tanulók és edzõk is, hogy egymást átsegítsék a drilleken. Ilyen váltakozó módon segítve egymást a TR-ek folyamán, mindketten meg tudják tanulni, hogyan használják teljes mértékben a kommunikációs ciklust. Tehát mielõtt elkezdi a TR-ek gyakorlását, keressen egy másik személyt, hogy vele a tanulói és edzõi szerepeket váltogatva elvégezzék a drilleket. Nagyon fontos, hogy ön és a partnere végigolvassák és megértsék ezeket a drilleket, mielõtt elkezdenék azok gyakorlását. Továbbá egy másik rész követi a drilleket, ami elmagyarázza, hogyan eddzen valakit helyesen. Ezt szintén alaposan át kell tanulmányozni, és megérteni mielõtt a drillek elkezdõdnek, mivel az edzés nagyon precíz eljárásmód. Igen lényeges, hogy az edzést megfelelõen végezzék, hogy a lehetõ legtöbb nyereségük legyen a TR-ekbõl. Minden egyes TR-nek van egy Számozása és egy Elnevezése, amik egyszerûen olyan jelölések, melyekkel hivatkozni lehet rájuk. Az Utasítások olyan szóbeli útmutatások, melyeket edzéskor a drill elkezdésére, folytatására és megállítására használunk, valamint azok a kérdések vagy kijelentések, melyeket a TR végzésekor alkalmazunk. Minden egyes drill megadja az Elhelyezkedést is, ahogyan ülniük kell. Az a bizonyos kommunikációs készség, melynek elérését megcélozzák egy adott TR-en, az annak Cél címszava alatt található. A Képzési hangsúly körvonalazza, hogyan végezzék a drillt, és megadja azokat a fontos pontokat, melyeket az edzésben kiemelni vagy hangsúlyozni kell. 21

Néhány drill Szóhasználatot tartalmaz, ami megmutatja, hogyan használják a különbözõ utasításokat és kérdéseket az eljárás alatt. A Szcientológiában a szóhasználat szó egyszerûen egy drill sajátos szókészletét jelenti. Ha szorgalmasan és pontosan a leírtak szerint végzik, ezek a drillek a sikeres kommunikációhoz vezetnek – bárkit. Tegye a következõket: 1. Olvassa végig a következõ oldalakon található drilleket, valamint az Edzés címû részt.

2. Találjon valakit, akivel mint partnerrel dolgozhat, hogy egymást végigvihessék a drilleken.

22

3. Olvastassa végig társával az összes drillt, valamint az Edzésrõl szóló részt.

4. Döntsék el, ki lesz elõször az edzõ.

5. Majd kezdjék el az elsõ TR-t!

23

Számozás: TR 0 Ott lenni Elnevezés: Ott lenni Utasítások: Az edzõ „Start”-ot mond a drill megkezdéséhez. Az edzõ az „Ennyi!” utasítást használja a drill befejezésére, vagy, hogy megmutasson egy hibát a tanulónak. Például: a tanuló elalszik, az edzõ ezt mondja: „Ennyi! Elaludtál. Start.” Ebben, és minden drillben, ha a tanuló elérte a drill célját, az edzõ „Passz”-t mond. Bár valójában az edzõnek nagyon kevés tennivalója van ebben a drillben, valamennyi azért szükséges. Az edzõ elkezdi a drillt és folytattatja a tanulóval, míg az passzt nem kap. Elhelyezkedés: A tanuló és az edzõ egymással szemben ülnek kényelmes távolságra egymástól – körülbelül 1 méterre. A tanulónak csukva van a szeme. TR 0 OTT LENNI

Cél: Kiképezni a tanulót arra, hogy kényelmesen jelen legyen. A cél az, hogy képessé tegyük a tanulót arra, hogy kényelmesen jelen legyen egy másik személy elõtt kb. egy méterre, jelen legyen, és ne csináljon semmi mást, csak jelen legyen. Egy kommunikáció elkezdéséhez önnek ott kell lennie azon a helyen, ahonnan kommunikálni akar. Ha ön nincs ott, nem lesz képes megfelelõen megkezdeni egy kommunikációt. Az ottlét a jó kommunikáció elõfeltétele; nincs benne semmi ennél bonyolultabb.

Ebben a drillben a tanuló szeme csukva van, hogy elsõ lépésként könnyen ott lehessen. Csukott szemmel nincs meg az a további követelmény, hogy az illetõ konfrontáljon egy másik embert, lehetõsége van rá, hogy egyszerûen hozzászokjon ahhoz, hogy lazán ott legyen.

24

Képzési hangsúly: A tanuló és az edzõ egymással szemben ülnek. A tanulónak csukva van a szeme. Nincs beszélgetés. Ez egy csendes drill. Nincs semmi rángatózás, mozgás, nem használ semmilyen „eszközt”, módszert vagy más hozzáadott dolgot azon kívül, hogy ott van. Ha csinál valamit a testével vagy a hátát a széknek nyomja, hogy éber próbáljon maradni – ezek példák azokra az eszközökre vagy módszerekre, melyeket ahelyett használ, hogy egyszerûen ott lenne. Csukott szemmel az ember általában sötétséget vagy a szoba egy részét látja. Legyen ott kényelmesen. Az edzõ szerepe az, hogy a tanulót éberen tartsa, és tovább végeztesse vele a drillt. Üljön egyenesen egy egyenes háttámlájú széken. Addig végezze a drillt, amíg már nem hajlik a fészkelõdésre, rángatózásra, mozgásra vagy helyzetváltoztatásra, és nem érez rá ellenállhatatlan vágyat. Ha ilyen dolgok „bekapcsolódnak”, folytassa a drillt, amíg lapossá nem válik. Az, hogy „lapossá válik” annyit jelent, hogy a drillt addig folytatták, amíg többé már nem vált ki reakciót. A tanuló addig végezze a drillt, amíg fenntartások nélkül, teljesen meg nincs gyõzõdve arról, hogy továbbra is csendesen és kényelmesen tud ülni akár korlátlanul hosszú ideig, anélkül hogy bármilyen kényszert érezne fészkelõdésre vagy mozgásra, vagy el kellene fojtania ilyen kényszereket. Amikor már kényelmesen ott tud lenni, és jelentõs, tartós nyereséget ért el, akkor passzt kap a drillre. Az emberek a TR-ek végzésekor rendszerint sokfajta javulást tapasztalnak magukon, olyanokat, mint megnövekedett képesség a konfrontálásra és a kommunikációra, megjavult érzékek és így tovább. Ezeket nyereségeknek hívjuk, mivel a tanuló a kommunikációs készségeit és éberségét kívánta javítani, és minden olyan eredmény, ami ezek elérése felé visz, önmagában nyereség. A jelentõs, tartós nyereség azt jelenti, hogy a tanuló elérte azt a pontot, amikor már képes a drillt végrehajtani, és ehhez szükséges képessége és készsége stabil. Egy nagyobb, stabil nyereség jelentõs, maradandó nyereség.

25

Számozás: TR 0 Konfrontálás Elnevezés: Konfrontálás A konfrontálást úgy határozzuk meg, mint képesnek lenni szembenézni. Amikor azt mondjuk, hogy valaki konfrontál, úgy értjük, szembenéz valamivel meghátrálás vagy kitérés nélkül. A konfrontálás képessége valójában az a képesség, hogy kényelmesen ott legyünk és érzékeljünk. Utasítások: Edzõ: „Start”, „Ennyi”, „Flunk” ([ejtsd: flank] angol hiba, tévesztés, bukás). Az edzõ több kifejezést használ. Ezek közül az elsõ a „Start”, és ebben a pillanatban a drill elkezdõdik. Valahányszor a tanuló nem tartja a testhelyzetét, összecsuklik, elalél, rángatózik, tekintete elkalandozik vagy bármely más módon nem megfelelõ testhelyzetet mutat, az edzõ azt mondja: „Flunk”, és kijavítja a hibát. Aztán ismét azt mondja: „Start”, és a drill folytatódik. Ha az edzõ megjegyzéseket kíván tenni, azt mondja: „Ennyi”, helyrehozza azt a pontot, majd ismét „Start”-ot mond. Elhelyezkedés: A tanuló és az edzõ egymással szemben ülnek kényelmes, kb. egy méternyi távolságra. Egymásra néznek. Cél: Megszerezni azt a készséget, hogy képesek legyünk nyugodtan ülni, és valakire megerõltetés nélkül nézni. Ez a drill a következõ képességi szint a TR 0 Ott lenni felett. Most konfrontálnia is kell. Kommunikáció nem igazán lehetséges konfrontálás hiányában. Próbált már ön olyan valakivel beszélni, aki nem nézett önre? Az az ember nem konfrontál önnel. A konfrontálás hiánya akadálya a valódi kommunikációnak. Az ideges rángatózások és a feszültség mind a konfrontálástól való vonakodásból erednek. Ha a hajlandóságot visszaállítjuk, ezen nehézségek többnyire eltûnnek. Képzési hangsúly: A tanuló és az edzõ üljenek le egymással szemben, ne beszélgessenek, és ne tegyenek semmilyen erõfeszítést arra, hogy érdekesek legyenek. Üljenek és nézzék egymást, ne mondjanak és ne tegyenek semmit néhány órán keresztül. A tanuló nem beszélhet, nem mocoroghat, nem pisloghat, nem fészkelõdhet, nem vihorászhat vagy nem lehet zavarban, illetve nem aludhat el. 26

Azt fogjuk találni, hogy a tanuló hajlamos inkább egy testrésszel konfrontálni ahelyett, hogy csak konfrontálna. A testrész révén történõ konfrontálás fájdalmat vagy kényelmetlen érzést okozhat abban a testrészben. A megoldás egyszerûen konfrontálni, és ott lenni. Az alapszabály az, hogy bármely testrész, amit a tanuló megfeszít az, aminek révén konfrontál. Ha a tanuló szeme fájni kezd, akkor azon át konfrontál. Ha a hasa kezd kidülledni vagy megfeszül, akkor a hasán át konfrontál. Ha a vállai vagy a fejének hátsó része feszül meg, akkor a vállaival vagy fejének hátsó részével konfrontál. Egy gyakorlott edzõ ebben az esetben azt mondja: „Ennyi”, kijavítja a tanulót, majd újra kezdi a drillt. Egy pislantás nem flunk a TR 0-ban, és nem kívánalom, hogy „farkasszemet nézzen”. Az edzõnek nem szabad figyelmet szentelnie arra, hogy pislog-e valaki, csak arra, hogy konfrontál-e vagy sem. Mindazonáltal, tágra nyílt szemekkel bámulni természetellenes, és azt jelenti, hogy a tanuló a szemén át próbál konfrontálni. Ilyen esetben a tanuló szeme könnyezik, kivörösödik, és ha tovább folytatja, megfájdul. Ha egy tanulónak túl sok a baj a szemével, vissza kell küldeni a TR 0 Ott lennihez, és jártassá kell válnia abban a drillben, mielõtt ismét megpróbálná a TR 0 Konfrontálást végezni. Ugyanúgy, mint a TR 0 Ott lenninél, TR 0 KONFRONTÁLÁS a tanuló itt sem használhat a konfrontálásra semmilyen eszközt vagy módszert, csak azt, hogy ott van. A drill elnevezése helytelen, ha a konfrontálás azt jelenti, hogy csinálni kell valamit. Az egész tevékenység célja, hogy a tanuló hozzászokjon ahhoz, hogy ott legyen kényelmesen, 1 méterre egy másik emberrel szemben anélkül, hogy mentegetõzne, mozogna, megijedne, zavarban lenne vagy védekezne. Folytassák a drillt addig, amíg már nem fordul elõ több rángatózás, összerezzenés vagy más olyan jelenség, amit el kell nyomni (nem engedni, hogy megtudják vagy meglássák). Bármi, ami bekapcsolódik, lapossá fog válni. A tanuló akkor kap passzt, ha képes csak JELEN LENNI és konfrontálni, és jelentõs, stabil nyereséget ért el. 27

Számozás: TR 0 Heccelés Elnevezés: Konfrontálás, hecceléssel A heccelés kifejezés azt jelenti, hogy az edzõ talál bizonyos cselekvéseket, szavakat, kifejezéseket, modorosságokat vagy témákat, melyek a drillt végzõ tanulót kizökkentik azáltal, hogy reagál arra, amit az edzõ csinál. A heccelés szó egy angol és spanyol heccelés nevû sportból ered, mely azt jelentette, hogy kutyákat uszítottak egy leláncolt bikára. TR 0 HECCELÉS

TANULÓ

Honnan szedted ezt a ronda inget?

Flunk! Nevettél. Start!

EDZÕ

1

TANULÓ

EDZÕ

TANULÓ

EDZÕ

2

Honnan szedted ezt a ronda inget?

TANULÓ 3

28

EDZÕ 4

A fenti fényképeken az edzõ megtalálja a tanuló egyik nyomógombját (1), és azt mondja: „Flunk”, mert a tanuló abbahagyta a konfrontálást (2). Az edzõ folytatja a drillt, és megismétli a mondatot, ami a tanulót reakcióra késztette (3), és addig ismétli, amíg a

Azt találjuk, hogy minden embernél vannak bizonyos dolgok, amelyek valamilyen reakciót okoznak. Azt a dolgot, szót, kifejezést, témát vagy területet, ami egy egyénnél választ vagy reakciót vált ki, a Szcientológiában nyomógombnak nevezzük. Például az edzõ valami ilyesmit mond a tanulónak: „Nagy a füled.” A tanuló leküzdhetetlen nevetéssel reagál. Az edzõ tehát megtalálta a tanuló egyik nyomógombját. Ez a heccelés. Utasítások: Edzõ: „Start”, „Ennyi”, „Flunk”. Figyelj már rám:

Honnan szedted ezt a ronda inget?!

TANULÓ

EDZÕ

5

TANULÓ

HÉ, TE!

TANULÓ 7

EDZÕ

6

Flunk! Visszahúzódtál.

EDZÕ

TANULÓ

EDZÕ

8

tanuló kényelmesen konfrontálni nem tud vele anélkül, hogy reagálna rá (4, 5, 6). Folytatja a heccelést, és újabb nyomógombot próbál találni. Mikor ez megvan (7), azt mondja: „Flunk”, megmondja, hogy miért az (8), és folytatja az eljárást, hogy lapossá tegye az új nyomógombot.

29

Elhelyezkedés: A tanuló és az edzõ egymással szemben ülnek kényelmes, kb. egy méternyi távolságra. Cél: Megszerezni a készséget, hogy képes legyen csendben ülni, és feszültség nélkül nézni valakire anélkül, hogy kizökkenne, elterelõdne a figyelme, vagy bármilyen módon reagálna arra, amit a másik személy mond vagy tesz. Az elõzõ drillben a tanuló megtanulta, hogyan lehet konfrontálni az edzõvel, miközben csendben ül. A TR 0 Heccelésben a tanuló konfrontálási képessége tovább növekszik, és megtanulja, hogyan ne zökkentsék ki az edzõ cselekedetei. Ezáltal növekszik a képessége, hogy ott legyen, és átadja a másiknak a kommunikációt bármilyen társasági vagy élethelyzetben anélkül, hogy bármi eltérítené. Például volt már olyan tapasztalata, hogy beszélt valakivel és elnémult vagy zavarttá vált, amikor az más témát hozott fel? Támadt-e valaha akarata ellenére leküzdhetetlen reakciója valamire, amit a másik mondott? Ez a drill növelheti képességét, hogy okozóbbá váljon a kommunikáció minden területén, és képes legyen kontrollálni azt. Képzési hangsúly: Miután a tanuló passzolta a TR 0-át, és képes kényelmesen jelen lenni, kezdõdhet a „heccelés”. Bármilyen, a jelenléthez hozzáadott dologra az edzõ azonnal flunkot ad. Rándulásért, pislogásért, sóhajtásért, fészkelõdésért és mindenért, ami azon kívül történik, hogy a tanuló csak jelen van, azonnali flunk jár, annak indoklásával együtt. Szóhasználat az edzõ szerepében: A tanuló köhög. Edzõ: „Flunk! Köhögtél. Start!” Ez az edzõ teljes szóhasználata, mint edzõ. Szóhasználat mint a konfrontálás tárgya: Az edzõ bármit mondhat vagy tehet a szék elhagyásán kívül. Mindazonáltal az edzésben életszerûnek kell lennie, olyan valódi helyzeteket és körülményeket teremtve, melyek a mindennapi életben elõfordulhatnak. Az edzõ nem érintheti meg a tanulót. Megtalálhatja a tanuló „gombjait”, és keményen rájuk taposhat. Bármilyen szó, ami nem az edzéssel kapcsolatos, semmiféle reakciót nem válthat ki a tanulóból. Ha a tanuló reagál, az edzõ azonnal edzõként lép fel (lásd a fenti szóhasználatot). A tanuló akkor kap passzt, ha kényelmesen jelen tud lenni anélkül, hogy kizökkenne, megzavarodna vagy bármilyen módon reagálna arra, amit az edzõ mond vagy tesz, és jelentõs, stabil nyereséget ért el. 30

Számozás: TR 1 Elnevezés: A kommunikáció átjuttatása Cél: Megszerezni a készséget, hogy egy bizonyos kommunikációt átjuttasson egy hallgatóhoz, és azt megértesse vele. Látott-e már olyat, hogy valaki csak beszél, és egyáltalán nem tudja, vajon fogadják-e a kommunikációit vagy sem? Az, hogy megértessük magunkat, fontos része a kommunikációs formulának. Utasítások: A tanuló kiválaszt egy kifejezést az Alice Csodaországban címû könyvbõl (kihagyva az „azt mondta” típusú részeket), és felolvassa az edzõnek. Addig ismétli, amíg az edzõ nem elégedett, hogy a kifejezés eljutott hozzá. Elhelyezkedés: A tanuló és az edzõ kényelmes távolságra egymással szemben ülnek. Képzési hangsúly: A kommunikáció a könyvbõl megy a tanulóhoz, majd a tanuló sajátjaként az edzõhöz. Nem szabad a könyvbõl mennie az edzõhöz. Természetesnek, nem mesterkéltnek kell hangoznia. A beszédstílusnak (a szavak kiejtési módja) és az elõadásmódnak nincs szerepe. A hangerõnek lehet. Az edzõnek tisztán kell megkapnia az utasítást (vagy kérdést), és meg kell értenie, mielõtt azt mondja: „Jó.” TR 1

Nincs különös jelentõsége annak, hogy az Alice Csodaországban címû könyvet használják. Ebben a drillben ön egy könyvbõl mond dolgokat ahelyett, hogy kitalálná õket. Bármilyen gondolat az öné, amit a sajátjává tesz. Amikor gondolatot merít egy könyvbõl, az a saját gondolatává válik, és utána, mint saját gondolatát közvetíti egy másik személyhez. Ezt a drillt így edzik. A kommunikáció nem a könyvbõl érkezik az edzõhöz. A könyvbõl a tanulóhoz

„Olyan cukros, szelíd kis cicuska.”

EDZÕ

TANULÓ

31

jut el, aztán a tanuló azt saját gondolatává téve kifejezi az edzõ felé oly módon, hogy az megérkezik az edzõhöz. Azonnal tudjuk, hogy egy személy nem tud kommunikálni, ha nem tudja megtenni azt az elsõ lépést, hogy vesz egy gondolatot, a sajátjává teszi, majd azt valaki más felé kommunikálja. Az edzés során azt akarjuk a tanulótól, hogy keressen egy kifejezést az Alice Csodaországban címû könyvbõl és azt, mint saját gondolatát, kommunikálja közvetlenül az edzõnek. Ha úgy tetszik, mondhatja ugyanazt a mondatot újra és újra, ahogyan csak akarja, amíg az edzõ azt nem mondja, hogy úgy érzi, a kommunikáció megérkezett. A szándék kommunikál, nem a szavak. Ha a kommunikáció szándéka átjut a személyhez, a kommunikáció is megérkezik. A szándék kell, hogy kommunikáljon, és azt egy idõegység alatt kell kommunikálni. Nem azt ismételjük, amit az elõbb ismételtünk. Új, friss, és jelen idõben kommunikált szándék. Amint egy kommunikációt sikeresen továbbított a tanuló, kereshet egy másik kommunikációt, és azt kommunikálhatja. Szóhasználat: Az edzõ azt mondja: „Start!”, majd újabb start nélkül azt, hogy „Jó”, ha eljutott hozzá a kommunikáció, vagy azt mondja: „Flunk!”, ha az utasítás nem jutott el hozzá. Nem használja újra a „Start!”-ot. Az „Ennyi!” használatos, hogy megbeszélés céljából véget vessünk a tevékenységnek, vagy hogy befejezzük azt. Ha az edzõ megbeszélés céljából véget vet az drillnek, ismét „Start!”-ot kell mondania, mielõtt folytatják. A tanuló csak akkor kap passzt, ha természetesen, erõlködés, mesterkéltség vagy szónoki fejbiccentések és gesztusok nélkül tud átjuttatni egy utasítást, és amikor a tanuló ezt könnyedén és lazán tudja megtenni.

32

Számozás: TR 2 Elnevezés: Nyugtázások A nyugtázás olyan valami, amit azért mondanak vagy tesznek, hogy tudassák a másikkal, hogy kijelentésére vagy cselekedetére odafigyeltek, azt megértették és fogadták.

TR 2

Cél: Megszerezni a készséget, hogy egészen, teljesen és végérvényesen, olyan módon nyugtázzunk egy kijelentést, megállapítást vagy megjegyzést, hogy az a személy, aki azt tette, örüljön, hogy teljes mértékben fogadták és megértették azt, s ne érezze szükségesnek megismételni vagy folytatni. A nyugtázás kontrolltényezõ a kommunikációs ciklusban. Ez bármilyen helyzetben, bármilyen kommunikációs ciklusra igaz. A kontroll formulája: elindítás, megváltoztatás és megállítás. Ha el tud kezdeni valamit, meg tudja változtatni, majd meg tudja állítani, akkor kontrollálja azt. A nyugtázás egy „megállítás”. Ezért ha valaki megfelelõen nyugtázza mások kommunikációit, akkor kontrollálni tudja a kommunikációt. Ha ön azt mondaná valakinek „Folytasd csak!” vagy „Mondd tovább!”, azzal nem nyugtázná õt. A tökéletes nyugtázás csak ezt kommunikálja: Hallottam a kommunikációdat. Ez jelzi, hogy ön vette a személy önnek küldött kommunikációját. Nem a szó az, ami befejezi a kommunikációs ciklust, hanem a szándék.

„Gyengének érzem magam. Adj egy sonkás szendvicset.”

EDZÕ

TANULÓ

„Máris adom.”

EDZÕ

TANULÓ

33

Az életben valójában nagyon gyógyító hatású egy személy számára, ha tudja, hogy nyugtázták. Utasítások: Az edzõ sorokat olvas fel az Alice Csodaországban címû könyvbõl, kihagyva az „azt mondta” típusú részeket, és a tanuló tökéletesen nyugtázza azokat. A tanuló azt mondja: „Jó”, „Rendben”, „Oké”, „Értem”, bármit, amennyiben az illik a személy kommunikációjához – úgy, hogy az tényleg meggyõzze a preclearként ott ülõ személyt, hogy a tanuló hallotta azt. Az edzõ megismétel minden olyan sort, amelynél úgy érzi, nem volt helyes a nyugtázás. Elhelyezkedés: A tanuló és az edzõ kényelmes távolságra egymással szemben ülnek. Képzési hangsúly: A tanulónak oly módon kell nyugtáznia, hogy az edzõ meg legyen gyõzõdve arról, hogy nincs szükség önmaga ismétlésére, valamint teljesen és véglegesen fogadták és megértették a kommunikációt. A tanuló ezt oly módon teszi, hogy szándékában áll a kommunikációs ciklust azon a ponton megállítani és befejezni. Bármi jogos, amit ennek megtörténése érdekében tesz a tanuló, feltéve, hogy az edzõ nem jön zavarba, illetve nem lesz ideges tõle. A tanuló oly módon nyugtáz, ami megfelel az edzõ kommunikációjának, és meggyõzi az edzõt, hogy fogadta azt. Idõnként kérdezzük meg a tanulót, mit mondtunk. Fékezzük meg a túlzott vagy elégtelen nyugtázást. Kezdetben hagyjuk, hogy a tanuló megtegyen bármit, hogy átjuttassa a nyugtázást, majd igazítsuk ki. Tanítsuk meg arra, hogy a nyugtázás lezárás, nem pedig egy új kommunikációs ciklus kezdete, és nem más bátorítása arra, hogy tovább beszéljen, és hogy a nyugtázásnak illenie kell a személy kommunikációjához. Meg kell törni a tanulónak azt a szokását, hogy gépiesen kizárólag a „Jó”-t és a „Köszönöm”-öt használja nyugtázásként. E drill egy másik feladata továbbá megtanítani azt, hogy valaki elmulaszthatja átjuttatni a nyugtázást, vagy elmulaszthat egy személyt nyugtázással megállítani, vagy fárasztóvá válhat egy személy számára a túlzásba vitt nyugtázással. Szóhasználat: Az edzõ azt mondja: „Start!”, felolvas egy sort, és minden alkalommal, amikor úgy érzi, hogy egy nem megfelelõ nyugtázás volt, „Flunk!”ot ad. Az edzõ minden alkalommal, amikor „Flunk!”-ot ad, megismétli ugyanazt a sort. Az „Ennyi!” használható, ha az edzõ megbeszélés céljából véget vet a drillnek, vagy ha véget vet az ülésnek. „Start!”-ot kell használni, ha az „Ennyi!” után új edzést kezdünk. A tanuló passzt kap a drillre, ha képes egészen, teljesen és végérvényesen nyugtázni egy kijelentést, megállapítást vagy megjegyzést olyan módon, hogy a személy, aki azt tette, örüljön, hogy teljes mértékben fogadták és megértették azt, s ne érezze szükségesnek megismételni vagy folytatni. 34

Számozás: TR 2½ Elnevezés: Félnyugtázások A félnyugtázás egy mód arra, hogy egy személyt tovább beszéltessünk azáltal, hogy éreztetjük vele: meghallgatjuk õt. Cél: Megszerezni a készséget, hogy valakit, aki beszél, arra bátorítsunk, hogy tovább beszéljen. Nem szokatlan dolog olyan valakivel beszélni, aki szemmel láthatóan befejezte a mondanivalóját, de nem igazán mondott el mindent, ami szándékában állt. Tehát lehet, hogy ön nyugtázta, mielõtt õ befejezte volna, s így elvágta a kommunikációját. Ilyen esetben önnek ébernek kell lennie, és figyelnie kell, mikor van a személynek még mondanivalója, és ne csak hagyja, hogy a kommunikáció áramlás teljesen a végére érjen, hanem bátorítsa a személyt, hogy tovább beszéljen, így õ tényleg befejezheti a kommunikációját. Például ön lehet, hogy beszédbe elegyedik valakivel, és azt akarja, hogy tovább beszéljen, mert többet akar tudni arról, amirõl beszél. A félnyugtázás használata egy mód arra, hogy ezt bátorítsa. Utasítások: Az edzõ sorokat olvas fel az Alice Csodaországban címû könyvbõl (a „mondta…” részeket kihagyva) és a tanuló félnyugtázást ad neki oly módon, hogy az edzõt további beszédre késztesse. Az edzõnek részleges kijelentéseket kell tennie, melyek a tanuló részérõl félnyugtázást igényelnek. Az edzõ megismétel minden olyan sort, amelynél úgy érzi, hogy nem volt félnyugtázva. Elhelyezkedés: A tanuló és az edzõ egymással szemben kényelmes távolságra ülnek. Képzési hangsúly: Megtanítani a tanulót, hogy a félnyugtázás a személyt bátorítja arra, hogy tovább beszéljen. Fékezzük meg a túlzott nyugtázást, ami megállítja a személyt a beszédben. Továbbá tanítsuk meg neki, hogy a félnyugtázás módszere a személyt beszédben tartja azáltal, hogy éreztetjük vele azt, hogy meghallgatják. A tanuló bólint, vagy félnyugtázást ad oly módon, hogy azzal az edzõt további beszédre késztesse. Céljának eléréséhez a tanuló nem használhat 35

olyan közvetlen kijelentéseket, mint „Csak így tovább” vagy „Folytasd.” A mosolygás, bólogatás és más módszerek használandók. Az edzõnek úgy kell éreznie, hogy szinte biztatják a folytatásra. Bármely egyértelmû nyugtázásra, mely véget vetne a kommunikációs áramlásnak, és az edzõt további beszédre késztetõ tekintet vagy cselekvés bármely hiányára „Flunk!”-ot mondanak neki, és a drillt újra kezdik. Szóhasználat: Az edzõ azt mondja: „Start!”, felolvas egy sort, és minden alkalommal, amikor úgy érzi, hogy nem megfelelõ félnyugtázás volt, „Flunk!”-ot ad. Az edzõ minden alkalommal, amikor „Flunk!”-ot ad, megismétli ugyanazt a sort. Az „Ennyi!” használható, ha az edzõ megbeszélés céljából véget vet a drillnek, vagy ha véget vet az ülésnek. Ha az edzõ megbeszélés céljából véget vet az ülésnek, ismét „Start!”-ot kell mondania, mielõtt folytatják.

TR 2 1/ 2

„Fiatal koromban jogot tanultam…”

TANULÓ

EDZÕ

A tanuló akkor kap passzt a drillre, ha biztos benne, hogy egy személyt tetszése szerint további beszédre tud késztetni.

„…és minden egyes esetet megvitattam a feleségemmel.”

„Ühüm.”

EDZÕ

36

TANULÓ

EDZÕ

TANULÓ

Számozás: TR 3 Elnevezés: Egy kérdés megválaszoltatása Cél: Megszerezni a készséget egyetlen pontos kérdés megválaszoltatására az eltérítések ellenére. Történt már önnel, hogy feltett egy kérdést és nem kapott választ? Ez bosszantó lehet, mivel a kommunikációs ciklus befejezetlen, és függõben marad. Társasági és egyéb helyzetekben fontos, hogy képes legyen kérdéseire választ kapni, és befejezni a kommunikációs ciklusokat. Ez a drill megadja önnek ezt a képességet. Utasítások: Vagy „Úsznak a halak?” vagy „Repülnek a madarak?” Elhelyezkedés: A tanuló és az edzõ kényelmes távolságra ülnek egymástól. Képzési hangsúly: A kérdés és a tanulónak a válaszra adott nyugtázása egy idõegységben hangzik el, amely ezzel véget is ér. Tartsuk vissza a tanulót attól, hogy áttérjen az utasítás változataira. A tanuló flunkot kap, ha nem sikerül választ kapnia a feltett kérdésre, ha elmulasztja megismételni a pontos kérdést, illetve ha K/F-ezik az edzõ elkalandozásaival. A K/F a „Kérdés és Felelet” rövidítése. Azt jelenti, hogy valaki nem kap választ a kérdésére, elmulaszt befejezni valamit, vagy eltér az akció szándék szerinti irányától. Példa: Kérdés: „Repülnek a madarak?” Válasz: „Nem szeretem a madarakat.” Kérdés: „Miért nem?” Válasz: „Mert piszkosak.” Ez egy K/F, az eredeti kérdés nem került megválaszolásra, hanem elhagyták, és a kérdést feltevõ személy eltért tõle. Úgy is mondhatnánk, hogy „K/F-ezett”. Valahányszor egy kérdést megismételnek, az elméletileg és tisztán saját idõpillanatában létezik, és jelen idõben, saját szándékával hangzik el. Amikor a tanuló, mint egy gép egyszerûen újra és újra elismétel egy kérdést, abban nincs szándék. Ezért amikor megismétli a kérdést, annak jelen idõben, önmagaként és szándékkal kell kifejezésre jutnia. Ha egy kérdést mindig jelen idõben mondanak el, akkor minden probléma nélkül elmondható újra és újra. Ha egy kérdést új szándék nélkül ismételnek újra és újra, fárasztóvá válik. 37

Szóhasználat: Az edzõ a „Start!”-ot és az „Ennyi!”-t használja úgy, mint a korábbi TR-ekben. Miután elkezdték, az edzõ nincs arra kötelezve, hogy megválaszolja a tanuló kérdését, hanem adhat olyan megjegyzés-típusú válaszokat is, melyek igazából nem válaszolják meg a kérdést, hogy kizökkentse a tanulót. Az edzõnek gyakran a tanuló valódi kérdésére kell válaszolnia. Például: Tanuló: „Úsznak a halak?” Edzõ: „Igen.” Tanuló: „Jó.” Valamivel ritkábban az edzõ megpróbálja a tanulót K/F-ezésbe belevinni vagy felidegesíteni. Például: Tanuló: „Úsznak a halak?” Edzõ: „Nem vagy éhes?” Tanuló: „De igen.” Edzõ: „Flunk!” Ha a kérdés nincs megválaszolva, a tanulónak addig kell ismételnie a kérdést, amíg választ nem kap rá. A kérdésen és nyugtázáson kívül bármi más flunk. A kérdés szükségtelen megismétlése flunk. A kérdés silány átadása (például a szándék hiánya) flunk. Flunkot kell adni a silány nyugtázásra. Flunkot kell adni a K/F-ezésre (úgy mint a példában). Ha a tanuló kijön a sodrából vagy sikerült megzavarni, az flunk. Flunkot kell adni arra, ha a tanulónak nem sikerül hosszú kommkésés nélkül kiadni a következõ kérdést. Flunkot kell adni a bizonytalan vagy korai nyugtázásra. Flunkot kell adni a hiányzó (vagy nyilvánvaló kommkéséssel történõ) nyugtázásra. Bármit is mond az edzõ a kérdésre adott válaszon, a „Start!”-on, a „Flunk!”-on, a „Jó”-n és az „Ennyi!”-n kívül, az nem befolyásolhatja a tanulót, kizárólag arra indíthatja, hogy újra feltegye a kérdést. A „Start!”, a „Flunk!”, a „Jó” és az „Ennyi!” nem használhatók arra, hogy megzavarjuk vagy kelepcébe csaljuk a tanulót. Bármi más kijelentés, ami csak létezik a világon, használható. Az edzõ nem használhat introvertált kijelentéseket, mint például: „Éppen felismertem valamit.” Az edzõ „eltérítõ” kijelentéseinek a tanulóra kell vonatkozniuk, és úgy kell kitervelni õket, hogy kizökkentsék a tanulót, és hatásukra a tanuló elveszítse az ülés feletti 38

kontrollt, vagy a fonalat azzal kapcsolatban, hogy mit csinál. A tanuló feladata, hogy bármi ellenére fenntartsa az ülés menetét, csak kérdést vagy nyugtázást használva. Ha a tanuló a fentieken kívül bármi mást csinál, az flunk, és az edzõnek ezt meg is kell mondania. Mikor a tanuló következetesen meg tudja válaszoltatni a kérdéseit az eltérítések ellenére, passzt kap erre a drillre. TR 3

?

„Repülnek a madarak?”

EDZÕ

„Kócos a hajad.”

TANULÓ

EDZÕ

TANULÓ 2

1

?

„Igen. Repülnek.”

„Repülnek a madarak?”

„Köszönöm.”

EDZÕ 3

TANULÓ

EDZÕ

TANULÓ

4

39

Számozás: TR 4 Elnevezés: Originációk kezelése Meghatározás: Ahogyan ebben a drillben használjuk az origináció szó valami váratlanul és önkéntesen mondott vagy csinált dolgot jelent az illetõ saját személyével, gondolataival, reakcióival vagy nehézségeivel kapcsolatban.

TR 4

? „Úsznak a halak?” „Túl meleg a szoba.”

1

EDZÕ

TANULÓ

EDZÕ

TANULÓ

2

„Értem. Bekapcsolom a légkondicionálást.”

?

„Most milyen?” „Jobb, köszönöm.” „Jó.” „Úsznak a halak?”

EDZÕ 3

40

TANULÓ

TANULÓ 4

EDZÕ

Cél: Megtanítani a tanulót, hogy ne némuljon el, ne lepõdjön meg, vagy ne zökkentsék ki a másik originációi, és hogy jó kommunikációt tartson fenn az originációk folyamán. Az emberek gyakran a legmeglepõbb dolgokat mondják, melyek teljesen meglepetésként érhetik önt. Majdnem minden vita, aminek részese volt, azért történt, mert ön nem kezelt egy originációt. Ha valaki besétál és közli, hogy épp most vizsgázott le az egész iskola legmagasabb pontszámával, ön pedig közli, hogy milyen éhes, akkor egy veszekedés közepében találja majd magát. A személy mellõzöttnek fogja magát érezni. Az origináció kezelése pusztán tudatja a személlyel, hogy ön hallotta, amit mondott. Ezt hívhatnánk a nyugtázás egy formájának, de nem az, hanem a kommunikációs formula megfordítva. Most az a személy a kommunikáció okozópontja, akihez ön beszélt és most õ beszél önhöz. Ezért most kezelnie kell ezt az originációt, és azután újra fel kell vennie az okozópont szerepét, hogy befejezze az eredeti kommunikációs ciklust. Utasítások: A tanuló megkérdezi az edzõt: „Úsznak a halak?” vagy „Repülnek a madarak?” Az edzõ válaszol, de olykor-olykor meglepõ megjegyzéseket tesz a 46. oldalon lévõ elõre elkészített Originációs lapról. A tanulónak úgy kell kezelnie az originációkat, hogy az az edzõ megelégedésére szolgáljon. Elhelyezkedés: A tanuló és az edzõ kényelmes távolságra egymással szemben ülnek. Képzési hangsúly: A tanulót arra tanítjuk, hogy meghallja az originációt, és három dolgot tegyen: 1. értse meg; 2. nyugtázza azt; és 3. irányítsa vissza a személyt az eredeti kommunikációs ciklushoz, hogy az befejezõdhessen. Ha az edzõ kapkodást, túl sok idõ felhasználását vagy a megértés hiányát érzi, akkor kiigazítja a tanulót, hogy az jobban kezelje az originációt. Szóhasználat: Minden origináció az edzõre, az õ gondolataira, reakcióira vagy nehézségeire vonatkozik, egyik sem vonatkozik a tanulóra. Egyébként a szóhasználat ugyanaz, mint a korábbi TR-eknél. A tanuló szóhasználatát a következõk határozzák meg: 1. az origináció tisztázása és megértése, 2. az origináció nyugtázása, 3. megismételni a kérdést. Bármi más flunk. 41

A tanulót meg kell tanítani arra, hogy megelõzze az ingerültséget, és különbséget tegyen a személyt érintõ létfontosságú probléma és az õ eltérítésére tett puszta próbálkozás között. A tanuló flunkot kap, ha bármit tesz azon kívül, hogy: 1. megérti, 2. nyugtázza, 3. visszatéríti a személyt az eredeti kommunikációs ciklushoz. Az edzõ közbevethet a tanuló személyére vonatkozó megjegyzéseket, mint a TR 3-nál. A tanuló flunkot kap, ha sikertelen abban, hogy különbséget tegyen ezek (azáltal, hogy megpróbálja kezelni õket), és az edzõ saját magára vonatkozó megjegyzései között. A tanuló kitartásbeli kudarca mindig minden TR-nél flunk, itt azonban sokkal inkább. Az edzõ ne mindig az Originációs lapról olvasson, ha originál, és ne nézzen mindig a tanulóra, ha arra készül, hogy megjegyzést tegyen. Az origináció alatt az edzõ állapotára vagy képzelt aggodalmaira, érzéseire, viselkedésére stb. vonatkozó kijelentést, vagy észrevételt értünk. Kommentáron olyan kijelentést vagy megjegyzést értünk, amely csak a tanulóra vagy a helyiségre irányul. A tanuló az originációkat kezeli, a kommentárokat figyelmen kívül hagyja. Például: Tanuló: „Repülnek a madarak?” Edzõ: „Igen.” Tanuló: „Köszönöm.” Tanuló: „Repülnek a madarak?” Edzõ: „Tegnap horgászni voltam.” Tanuló: „Köszönöm, hogy tudattad velem. Repülnek a madarak?” Edzõ: „Igen, repülnek.” Tanuló: „Nagyon jó.” Amikor a tanuló zökkenõmentesen kezelni tudja az originációkat, anélkül hogy meglepõdne vagy kizökkenne, és jó kommunikációt tud fenntartani az origináció alatt, akkor passzt kap a drillre. 42

EDZÉS Az edzés önmagában is egy technológia, egy létfontosságú része a Szcientológia tanulmányoknak. Mind önnek, mind társának alaposan meg kell érteniük, mielõtt a TR-ek bármelyikét elkezdenék drillezni. A jó edzéstõl függhet, hogy a tanuló kiváló eredménnyel végez-e el egy drillt, vagy azt egyáltalán nem végzi el. Az alábbiakban néhány olyan adatot talál, amely segítségére lesz abban, hogy az edzésben a lehetõ legjobb teljesítményt nyújtsa: 1. Legyen célja az edzéssel Edzés közben mindig tartsa szem elõtt azt a célt, hogy a tanuló a tréningdrillt helyesen csinálja; törekedjen céltudatosan ennek elérésére. Valahányszor edzõként kijavítja a tanulót, ezt soha ne tegye csak úgy, cél nélkül. Tartsa szem elõtt azt a célt, hogy a tanuló jobban megértse a képzési drillt, és legjobb képességei szerint hajtsa végre. 2. Eddzen élethûen. Az edzésnél legyen élethû. Amikor originációt mond a tanulónak, az legyen tényleg origináció, ne csupán valami, amit a példák alapján mondania kell; legyen olyan, mintha a tanulónak valóban kezelnie kellene a dolgot, pontosan úgy, mintha valóságos körülmények között mondaná. Ez nem jelenti azt, hogy tényleg éreznie kell a dolgokat, amiket a tanulónak mond, mint például azt, hogy: „Fáj a lábam.” Nem jelenti azt, hogy fájnia kell a lábának, úgy kell elmondania, hogy az értésére adja a tanulónak, hogy fáj a lába. Ide tartozik az is, hogy ne használja múltbeli tapasztalatait az edzéshez. Legyen találékony a jelenben. 3. Eddzen szándékkal. Minden edzõi tevékenysége mögött ott kell lennie a szándékának, hogy az ülés végére a tanuló tudatában legyen annak, hogy a végén jobban megy neki, mint az elején ment. A tanulónak éreznie kell, hogy teljesített valamit a drillbõl, bármilyen kicsi legyen is az. Edzéskor az a szándéka, és mindig annak kell lennie, hogy a tanuló, akit edz, képesebb személlyé váljon, és nagyobb megértése legyen azzal kapcsolatban, amit gyakorol. 4. Edzéskor egyszerre csak egy dologgal foglalkozzon. Például: a TR 4 képzésnél, ha a tanuló eléri a TR 4-hez kitûzött célt, akkor egyesével ellenõrizze végig a korábbi TR-eket. Konfrontál-e önnel? Minden egyes alkalommal a sajátjaként originálja-e önnek a kérdéseket, és igazán az volt-e a szándéka, hogy a kérdés eljusson önhöz? A nyugtázásai befejezik-e a kommunikációs ciklusokat, stb. De edzés közben egyszerre csak eggyel

43

44

foglalkozzon, soha ne kettõvel vagy hárommal. Mielõtt továbbmenne a következõ tréninglépésre, bizonyosodjon meg róla, hogy a tanuló hibátlanul hajt végre minden egyes dolgot, amire edzi. Ahogy a tanuló egy adott drillben vagy a drill egy adott részében egyre jobb lesz, úgy edzõként egyre magasabb standardot kell követelnie. Ez nem azt jelenti, hogy „soha ne legyen elégedett”, hanem hogy valaki mindig lehet még jobb, és mihelyt elérték a képesség egy bizonyos szintjét, egy újabb szint elérésére kell törekedniük. Ha azt találja, hogy a tanulónak nehezen megy a drillek valamelyike, az elsõ teendõ, hogy átolvastatja vele a drill szövegét, és megkerestet vele minden olyan szót, amit nem értett meg teljesen, majd azokat megnézeti vele egy szótárban. Ha az nem orvosolja a helyzetet, ellenõrizze, hogy a korábbi drillek egyike-e az, ahol megakadt. Ha úgy találja, hogy ez a helyzet, menjen vissza a korábbi drillhez, melyen megakadt, és vigye õt végig azon a drillen, amíg meg nem felel. Miután ezt megtette, kezdjék a következõ drillt és végeztesse addig, amíg meg nem felel, és folytassa tovább a késõbbiekkel. Edzõként mindig törekedjen jobb és precízebb edzésre. Soha ne engedje meg magának a hanyag edzõi munkát, mert ezzel nem tesz jót a tanulóval, és nem hisszük, hogy szeretné, ha önnel is ezt tennék, amikor ön a tanuló. Edzés közben sose a véleményét mondja, mint olyat. Mindig közvetlen kijelentés formájában adjon útmutatást, ne úgy, hogy: „Szerintem” vagy „Hát, talán lehet, hogy… ”, stb. Mikor edzõ, elsõsorban ön a felelõs a drillért, és a tanuló azon elért eredményeiért. A tanuló olyankor, ha valamit rosszul csinál, néha megpróbálja megmagyarázni és igazolni, amit csinál. Miérteket és merteket mond majd önnek. Ha ezekbe belebonyolódunk, az nem sok eredményre vezet. Csak azáltal lehet elérni a TR-ek célját és megoldani bármilyen nézeteltérést, ha csinálják a drillt. Többet fognak elérni, ha csinálják, mintha beszélnek róla. A TR-ek közben az edzõnek azoknak az anyagoknak a segítségével kell edzenie, amelyek a képzési lapon a „Képzési hangsúly” és a „Cél” címszavak alatt találhatók. Ezek a drillek valószínûleg esetenként felidegesítik a tanulót. Lehetséges, hogy a tanuló a drill során mérges vagy ideges lesz. Amennyiben így alakul, az edzõ segítse ezen keresztül a tanulót, és ne fejezze be a drillt, és ne hagyja bajban õt. Egy ilyen esetben, ha otthagyja a tanulót, valójában még jobban felidegesíti, mintha végigcsináltatná vele a drillt. A drill szándéka az, hogy a tanulót kommunikálni tanítsa, és bármilyen idegesség teljesen mellékes a drill szempontjából, és nem játszik szerepet benne. Van egy apró dolog, amelyet a legtöbben elfelejtenek megtenni: azt az apróságot, hogy megmondják a tanulónak, amikor egy adott lépésnél jól

csinálta a drillt vagy a feladatot. Amellett, hogy korrigálja a hibákat, adjon dicséretet is a jó dolgokért. Nagyon határozottan adjon „Flunkot” a tanulónak mindenért, ami az „önedzés” (amikor a tanuló megpróbálja kijavítani önmagát) kategóriába esik. Ez azért szükséges, mert ha nem így tesz, akkor a tanuló hajlamos introvertálódni (befelé fordulni), és túlságosan is azt fogja nézni, hogy hogyan és mit csinál, ahelyett hogy csak csinálná. Mint edzõ, tartsa rajta a figyelmét a tanulón és azon, hogy hogyan csinálja, és ne érdekelje annyira az, amit ön csinál, hogy aztán elhanyagolja a tanulót, és ettõl ne vegye észre az arra való képességét vagy képtelenségét, hogy helyesen csinálja a drillt. Könnyû „érdekessé” válni a tanuló szemében, megnevettetni, és egy kicsit rosszalkodni. Ám edzõként az a fõ feladata, hogy lássa, mennyit tud javulni minden egyes képzési drillel, és ez az, amire figyelnie kell; erre, és arra, hogy mennyire megy neki jól. A tanuló haladását nagymértékben meghatározza az edzés standardja. A jó eredmények jobb embereket hoznak létre. Amint ön és a társa megértették az edzést, készen állnak a TR-ek begyakorlására. A drillek pontosan a leírtak szerinti végrehajtása kulcs ahhoz, hogy sikeresen elsajátítsuk õket. Ezen drillek tökéletesítése sok órányi gyakorlást vesz igénybe, de ez hasznosan eltöltött idõ. Minden egyes TR-t addig végeznek, amíg a tanuló el nem érte a drill célját, és képes csinálni azt a TR-t. Egy tanuló sok órát tölthet bármelyik TR-en, mielõtt eléri azt a pontot, amikor valóban megszerezte az adott TR által nyújtott képességet, és azt meg is tartja. Ez különösen igaz a TR 0 Ott ülni, a TR 0 Konfrontálás valamint a TR 0 Heccelés gyakorlatokra. Van egy TR, ami pontos idõfeltételt szab a megfelelésnek: a TR 0 Konfrontálás végzésekor, a tanuló addig végzi a drillt, amíg el nem érte azt a pontot, amikor két órán át egyvégtében kényelmesen tudja végezni azt. Az edzõ a tanulóval egy adott TR-en addig a pontig dolgozik, amíg az el nem éri azt a képességet, hogy jól tudja végezni a drillt. Azonban jobb a TR-eken többször végighaladni, a TR 0 Ott ülnitõl sorban a TR 4-ig, minden alkalommal egyre nehezítve azt, mintha örökké csak egyet végeznének, vagy mintha az edzõ már az elején olyan kemény lenne, hogy a tanuló hanyatlana miatta. Kemény de igazságos, megfelelõ gradiensen végrehajtott edzéssel a tanuló ezen TR-eket úgy fejezi be, hogy biztos azon képességében, hogy a kommunikációs formulát tudja alkalmazni bármely helyzetben, mellyel esetleg szembekerül. Ez az egyike a legértékesebb képességeknek, amit valaha tanulni fog.

45

Originációs lap A 4. számú tréninggyakorlat, az Originációk kezelése közben az edzõ esetenként az alábbiakat használja fel: Fáj a gyomrom. Nagyobbnak tûnik a szoba. Nehéznek érzem a testem. Megrándult a lábam. Úgy érzem, hogy süllyedek. Világosabbak a szoba színei. Féloldalasnak érzem a fejem. Remekül érzem magam. Rettenetesen félek. Te vagy az elsõ ember, aki meghallgat. Csak most jöttem rá, hogy már évek óta fáj a fejem. Ez ostobaság. Úgy összezavarodtam. Éles fájdalmat érzek a hátamban. Valahogy könnyebbnek érzem magam. Nem mondhatom meg. Szörnyen érzem magam, mintha elvesztettem volna valamit, vagy valami ilyesmi. Jé – ezt eddig nem is tudtam. Egyre sötétebbnek tûnik a szoba. Szörnyen feszültnek érzem magam. Tényleg szép irodád van. Nagyon melegem van. Mellesleg tegnap megnyertem a teniszbajnokságot. Úgy érzem, mintha egy szoros szalag lenne a fejem körül.

46

Folytatódik…

Mikor vágatod le a hajad? Úgy érzem, mintha moccanni se bírnék. Ki nyeri a kupadöntõt? Olyan kényelmes ez a szék, hogy el tudnék aludni. Még mindig azon a zsarun gondolkodom, aki rám fütyült ma reggel. Meddig kell még ezt csinálnunk? Bizsereg az arcom. Kezdek álmos lenni. Éhes vagyok. Menjünk ebédelni. Hirtelen olyan fáradtnak érzem magam. Kezd minden homályossá válni. Mozog a szoba? Csak most jöttem rá, hogy mekkora tévedésben éltem egész életemben. Úgy érzem, mintha pókháló lenne az arcomon. Fáj a bal térdem. Olyan könnyûnek érzem magam! Nincs itt egyre melegebb? Épp eszembe jutott az, amikor elõször mentem úszni. Már évek óta így fáj a hátam. Házas vagy? Olyan magányosnak érzem magam. Úgy érzem, nem tudok beszélni. Az egész testem kezd remegni. Fájnak a bordáim. Úgy tûnik, minden egyre sötétebb. Nem fáraszt, hogy egy ilyen embert kell hallgatnod, mint én?

47

A KOMMUNIKÁCIÓ AZ ÉLET Az ember kommunikációs képessége jelentheti a különbséget siker és kudarc között az élet bármely területén. Észre fogja venni, hogy az ön által ismert emberek, akik törekvéseikben sikeresek, általában jobb kommunikációs képességgel rendelkeznek, akik pedig nem ilyenek, azok nem. A kommunikáció nem csak egy mód, hogy boldoguljunk az életben, hanem ez az élet lelke. Ez több ezer százalékkal a legfontosabb tényezõ az élet megértésében és a sikeres életben.

Ösztönösen tiszteljük a nagyszerû mûvészeket, festõket vagy zenészeket, és a társadalom egésze úgy tekint rájuk, mint a nem egészen átlagemberekre. És nem is azok. De a kommunikáció megértése és képzett használata nem csak a mûvészeké, hanem bárkié. Ha behatóbb pillantást vetünk a kommunikáció teljes témakörére, alighanem arra a felfedezésre jutunk, hogy nagyon kevesen vannak körülöttünk olyanok, akik valóban kommunikálnak, viszont sokan, akik azt hiszik, hogy kommunikálnak, pedig nem azt teszik. A látszat néha az, hogy jobb nem kommunikálni, mint kommunikálni, de valójában soha nem ez a helyzet. A kommunikáció a megoldás bármely emberi problémára. Magának a kommunikációnak a megértése nem volt lehetséges a Szcientológia elõtt. A kommunikációs formula alapos ismerete, és annak megértése, hogy alkalmazásának bármely nehézsége hogyan ismerhetõ fel és javítható ki, létfontosságú eszköz a sikeres élethez. Az e füzetben található tudás és gyakorlatok az embert elindítják a siker felé vezetõ úton. Professzionális szintû készséget érhetünk el a Szcientológia egyházakban a Hubbard professzionális TR-tanfolyam keretében. Itt szakértõi szintû tanfolyam-felügyelés és a tárgy teljes adatállománya elérhetõ azok számára, akik kommunikációs képességeiket kívánják tökéletesíteni. A kommunikáció az élet. Nélküle teljesen halottak vagyunk. Amilyen mértékben kommunikálni tudunk, olyan mértékben élünk. I 48

GYAKORLATI FELADATOK Íme néhány gyakorlat a kommunikációval kapcsolatban. E gyakorlatok elvégzése segít önnek, hogy növelje megértését a füzetben található ismeretanyaggal kapcsolatban.

1.

Nézzen körül, és figyeljen meg példákat a kommunikáció különbözõ részeire! Figyelje meg, hogy a beszélgetések során melyik részt használják, és melyiket nem (beleértve a szándékot, figyelmet, duplikálást, megértést, valamint, hogy a részt vevõ emberek valóban forrásponttá vagy fogadóponttá válnak-e). Folytassa a kommunikációk megfigyelését maga körül, míg könnyedén nem tudja azonosítani a kommunikáció különbözõ részeit, és amíg azonosítani nem tud bármely részt, ami hiányzik, vagy amit helytelenül használnak.

2.

Figyelje meg a nyugtázásokat a kommunikációban! Figyelje meg két ember beszélgetését, és mindkettõjük esetében fordítson különleges figyelmet a nyugtázások használatára. Figyelje meg a nyugtázás bármely hiányát is. Milyen különbségeket figyel meg a kommunikációban, amikor a nyugtázás jelen van, összehasonlítva azzal, amikor nincs?

3.

Figyelje meg a kétirányú kommunikációt két ember között! Állapítsa meg, hogy a kommunikáció simán halad-e, vagy sem, és figyelje meg a jó kommunikációnak, valamint hiányának különbözõ elemeit. Figyeljen meg más kétirányú kommunikációkat is, megismételve ugyanezt a gyakorlatot.

4.

Végezze el a TR-ek mindegyikét. Dolgozzon együtt egy másik személylyel mint partnerével, és végezzék el a drilleket, kezdve a TR 0 Ott ülnivel. Minden drillt pontosan úgy végezzenek, ahogy a füzetben áll, s használják megfelelõen az edzést, amíg ön is és partnere is passzt nem kap minden drillre.

49

AZ ALKALMAZÁS EREDMÉNYEI Egy ember sikerességének szintje köz-

vetlen kapcsolatban van kommunikációs szintjével. Azok az emberek, akik megértik a jó kommunikáció alapjait, elérik, hogy körükben mások kellemesebben érezzék magukat, valamint, hogy érezzék, megértik és elismerik õket. Röviden, elérik, hogy mások érezzék, hogy értékesek és fontosak. Az alábbi történetek tanúsítják a tényt, hogy az ember annyira él, amennyire kommunikálni képes, és hogy a kommunikáció az egyetemes megoldás.

E

urópában egy anyának nagy nehézségei voltak a 16 éves lányával való kommunikációban. Kapcsolatuk még feszültebbé vált, amikor felfedezte, hogy lánya kábítószert szed. A következõt mondta a Szcientológia kommunikációs tanfolyamról, melyen egy kábítószer-elvonó program keretében együtt vettek részt:

A KOMMUNIKÁCIÓS KÉPLET GYAKORLÁSÁVAL ELÉRT JAVULÁSOK

44%

Nagymértékben növekedett kommunikációs képesség

19%

Kezdeményezõbb az életben

8% 7%

Egyéb

10% 5%

7%

Szcientológia kommunikációs tréninget végzett embereket kértek fel, hogy írják le a tanfolyamból származó legjelentõsebb nyereségeiket. Képes az élettel jobban szembenézni Magasabb fokú megértés Megnövekedett szellemi képességek

Nagyobb személyes stabilitás

50

„Ez a tanfolyam naponta csak néhány órát vett igénybe. Akkoriban a lányom és én nem igazán beszéltünk egymással. Az egész fõként »Helló«-kból és »Viszlát«-okból állt. A kommunikációs tanfolyam nemcsak abban segített, hogy elkezdjünk újra kommunikálni, hanem megtanított néhány nagyon értékes dolgot a másokkal való kommunikációról. Megtanultuk, hogyan legyünk könnyedek mások társaságában, hogyan beszéljünk és figyeljünk hatékonyan, hogyan konfrontáljunk a problémáinkkal és általában a problémákkal, és hogy ne futamodjunk meg. Azok a dolgok, melyeket e néhány órában tanultunk, egy életen át velünk maradnak.”

A Szcientológia kommunikációs tanfolyam

hatalmas nyereségeket adott egy délkaliforniai férfinek, javította a családjával való kapcsolatát és a munkahelyi teljesítményét. „Azonnal tapasztaltam a TR-ekbõl származó elõnyöket mind a feleségemmel és a gyerekeimmel való kapcsolatomban, mind a munkámban. Az összes drillt alkalmazom, fantasztikus eredményekkel. Hat hónap óta elõször kommunikáltam a feleségemmel szemtõl szembe, vita nélkül. Ez mindkettõnket elkápráztatott. Elkezdtem tényleg meghallgatni a gyerekeimet, és megtanítottam nekik, hogyan nyugtázzanak másokat a beszélgetések során. Ennek eredményeképpen szembetûnõen megváltozott a viselkedésük. És óriási mértékben megnõtt a hatékonyságom a munkahelyemen! Tudják, ebben tényleg van valami!”

José tudta, hogy jobb kommunikációs

készségekre van szüksége az élete kezelésére, ezért beiratkozott egy kommunikációs tanfolyamra, és ámulatba ejtette az azonnali változás, amit a tréninggyakorlatok elvégzése hozott.

„Miután elkezdtem alkalmazni a TR-eket, rájöttem néhány hibára, amiket korábban a mások felé megkísérelt kommunikáció során elkövettem. Hamar megtanultam a »beszéd« és a »kommunikáció« közötti különbséget. Most már olyan emberekhez is oda merek menni, akiket korábban kerültem. Most már céltudatosan kommunikálok ezekkel az egyénekkel. És képes vagyok tapintatosan elindítani, folyamatban tartani és lezárni egy beszélgetést bárkivel. A feleségem és én most minõségi kommunikációt folytatunk, ahelyett, hogy csak »beszélgetnénk« egymással. Ez nagy siker!”

Egy Los Angeles-i fiatal nõnek tinédzserkorában nagy nehézségei voltak, mivel nem tudott úgy kommunikálni a szüleivel, ahogyan szeretett volna. Így mesélt errõl:

„Szerettem a szüleimet, de a kommunikációm néha nem jutott el hozzájuk. Ezért természetesen õket hibáztattam. Miután megtanultam a kommunikációs formulát, és hogy mi a kétirányú kommunikáció, nagy meglepetésemre úgy találtam, hogy meglehetõsen könnyû a szüleimmel beszélgetni. Most már szinte mindenrõl tudunk beszélgetni, és megértés van közöttünk, ami azelõtt sosem volt. Egymás iránti szeretetünk megnõtt, és ennek nagyon örülök. Micsoda változást hozott ez az életemben! Köszönöm, Mr. Hubbard!”

A kommunikáció nagy problémát jelentett

egy hölgy számára, aki a nyugati parton él. Rettenetesen félénk volt, és ennek eredményeként nagyon nyomorúságos volt az élete. Õ így írta le a helyzetet:

„Mielõtt megismertem volna a kommunikációs formulát, nem beszéltem senkihez, akit nem ismertem nagyon jól. Az összejöveteleken mindig a falat támasztottam. Meg kellett kérdeznem valaki véleményét, mielõtt bármi döntést hoztam volna az életemben. Egyetlen kapcsolatom volt, ami csak négy hétig tartott, és már huszonöt éves voltam! Most sokkal biztosabb vagyok önmagamban. Saját döntéseket hozok, amelyek mindig helyesek, és képesnek érzem magam arra, hogy szabadon beszéljek bárkivel, akivel találkozom. Sokkal közelebb állok a családomhoz, és múlt hónapban volt az eljegyzésem. A kommunikációs formula ismerete és használata valóban megváltoztatta az életemet.”

Egy dél-afrikai önkéntes nõvér több más

emberrel együtt egy taxiban utazott, amikor egyszer csak útjukat állta egy késsel hadonászó dühös férfi. Ekkor a következõ kérdést tette fel magának: „Milyen adatot használhatnék most azok közül, melyeket a Szcientológia mûhelyeken tanultam, ahova jártam?” Régebben tanult a kommunikációról, és úgy határozott, nem kell mást tennie, mint szembenézni a férfival és a helyzettel és használni kommunikációs képességeit. Aztán csendesen beszélni kezdett a férfihoz, kérve õt, hogy egy kis pénz kedvéért ne tegyen olyat, amit késõbb megbánna. Ezt a férfi megértette, és a taxiban mindenkinek visszaadta a pénzét. A nõvér büszke volt arra, hogy képes volt kezelni a helyzetet a Szcientológia mûhelyeken szerzett kommunikációs képességeivel.

51

SZÓJEGYZÉK affinitás: szeretet; kedvelés vagy bármely más érzelmi hozzáállás; a kedvelés mértéke. Az affinitás alapvetõ meghatározása: a távolságról alkotott gondolat, elképzelés, legyen az jó vagy akár rossz. akcióciklus: az a sorrend, amelyen egy tevékenység keresztülmegy, ahol is a tevékenység elkezdõdik, addig folytatódik, amíg szükséges, majd tervszerûen befejezõdik. Dianetika: a görög dia szóból származik, amely azt jelenti: „át”, és a nouszból, amely „lelket” jelent. A Dianetika egy módszertan, amelyet L. Ron Hubbard fejlesztett ki, s amely segít enyhíteni az olyan kellemetlenségeket, mint a nemkívánatos érzetek és érzelmek, irracionális félelmek és pszichoszomatikus betegségek. A legpontosabban úgy írhatjuk le, mint amit az elmén keresztül a lélek tesz a testtel. drill: egy képzési vagy oktatási módszer, ahol a személy az eljárást újra és újra végigcsinálja, hogy tökéletesítse a képességeit. duplikáció: az a tett, hogy valamit újra, pontosan létrehoznak. gomb: olyan tétel, szó, kifejezés, téma vagy terület, amely az egyénbõl választ vagy reakciót vált ki. gradiens: valaminek a fokozatos, lépésrõl lépésre, szintrõl szintre történõ megközelítése, ahol minden egyes lépés vagy szint önmagában könnyen elérhetõ – így végül meglehetõsen bonyolult és nehéz tevékenységek is viszonylagos könnyedséggel megvalósíthatók. A gradiens szó egyúttal minden egyes megtett lépést is jelöl egy ilyen megközelítés esetén. heccelés: bizonyos tréninggyakorlatokban az edzõ megpróbál bizonyos cselekvéseket, szavakat, kifejezéseket, sajátos modorokat vagy témákat találni, amelyek miatt a drillt végzõ tanuló eltér a drilltõl, azáltal hogy reagál az edzõre. Lásd még a tréninggyakorlatok címszót ebben a szójegyzékben. jelen idõ: az idõ, amely most van, s ami múlttá lesz oly gyorsan, ahogy a megfigyelés történik. Ezt a kifejezést tágabb értelemben a most létezõ környezetre alkalmazzuk. jelentõs stabil nyereség: Lásd a nyereség címszót ebben a szójegyzékben. K/F: a Kérdés és f elelet rövidítése. Azt jelenti, hogy nem kapunk választ kérdésünkre, nem tudunk befejezni, elvégezni valamit, vagy eltérünk egy eltervezett cselekvési folyamattól. Példa: Kérdés: „Repülnek a madarak?” Válasz: „Nem szeretem a madarakat.” Kérdés: „Miért nem?” Válasz: „Mert piszkosak.” Az eredeti kérdést nem válaszolták meg, és nem foglalkoztak vele tovább, a személy pedig, aki feltette a kérdést, eltért a tervezett menettõl, ez a K/F-ezés. Azt mondhatnánk, hogy

52

a személy, aki eltért a tervezett menettõl, „K/F-ezett”. kommunikáció: gondolatok kölcsönös cseréje téren keresztül két személy között. kommunikációs késés: az az idõtartam, ami a kérdés feltevése és a kérdezett személy által az erre a meghatározott kérdésre adott válasz között telik el. konfrontálás: meghátrálás vagy kitérés nélkül szembenézni. A konfrontálás képessége tulajdonképpen az a képesség, hogy kényelmesen ott vagyunk és észlelünk. nyereség: bármilyen kívánt javulás elérése. Például nyereség lenne, ha egy személy növelné kommunikációs képességét, vagy jobban érezné magát, és nagyobb bizonyossága lenne életének bizonyos területein. A képzési gyakorlatok során, amikor egy tanuló elér egy olyan pontig, amikor már meg tudja csinálni a drillt, és az ügyessége és képessége stabillá válik, akkor ezt egy jelentõs stabil nyereségnek hívjuk, mert jelentõs és tartós. Lásd még a tréninggyakorlatok címszót ebben a szójegyzékben. nyugtáz: nyugtázást ad (valakinek). Lásd még a nyugtázás címszót ebben a szójegyzékben. nyugtázás: valami, amit azért mondunk vagy teszünk, hogy tájékoztassuk a másikat arról, hogy észrevettük, amit mondott vagy tett, megértettük és fogadtuk. realitás: megegyezés a fizikai univerzumban levõ érzékelésekrõl és adatokról. Csak azoknak a dolgoknak a realitásában lehetünk biztosak, amelyekrõl már megegyeztünk, hogy reálisak. A realitás lényege a megegyezés. Szcientológia: alkalmazott vallásos filozófia, amelyet L. Ron Hubbard fejlesztett ki. A Szcientológia a szellem önmagával, univerzumokkal és más életformákkal való viszonyának tanulmányozása és kezelése. A Szcientológia név a latin scio, azaz „tud” szóból és a görög logos szóból származik, amelynek jelentése „a szó vagy külsõ forma, amely által a belsõ gondolat kifejezõdik és ismertté válik”. Így a Szcientológia a tudásról való tudást jelenti. terminál: egy személy, pont vagy pozíció, amelyik képes fogadni, továbbítani vagy küldeni egy kommunikációt. TR: a tréninggyakorlat angol rövidítése. Lásd a tréninggyakorlatok címszót ebben a szójegyzékben. tréninggyakorlatok: képzési drillek, melyek lehetõvé teszik a személy számára, hogy kommunikációs készségének szintjét emelje. Ezeknek a drilleknek a végzésével bármely személy másokkal való kommunikációs képessége nagymértékben növelhetõ.

L. RON HUBBARDRÓL

L.

Ron Hubbard 1911. március 13-án született a nebraskai Tildenben. Felfedezésének útja és embertársai iránti elkötelezettsége korán kezdõdött. 19 éves korára már több mint négyszázezer kilométert utazott Jáva, Japán, India és a Fülöp-szigetek kultúráját vizsgálva. 1929-ben az Egyesült Államokba hazatérve Ron újrakezdte a korábbi kutatásait, és a következõ évben beiratkozott a George Washington Egyetemre. Ott a matematika, mérnöki tudományok, valamint az atomfizika, akkor új tudománya területén folytatta hivatalos tanulmányait. Ezek mindegyike létfontosságú, életbevágó eszközt nyújtott állandó kutatásaihoz. Hogy kutatásainak ezzel anyagi fedezetet biztosítson, Ron irodalmi pályafutásba kezdett az 1930-as évek elején, és hamarosan az egyik legszélesebb körben olvasott, népszerû regényíróvá vált. Fõ célját azonban soha nem tévesztette szem elõl, és folytatta fõ kutatási vonalát kiterjedt utazások és expedíciók révén. A II. világháború kitörésekor alhadnagyi rangban belépett az Egyesült Államok Haditengerészetébe, és tengeralattjáróromboló hadihajók parancsnokaként szolgált. Harc közben elszenvedett sebesüléstõl részben vakon és bénán 1945-ben véglegesen rokkanttá nyilvánították. Az elmére vonatkozó elméleteinek felhasználásával azonban nemcsak bajtársain volt képes segíteni, hanem saját egészségét is visszanyerte.

További öt év intenzív kutatás után Ron felfedezései a Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya címû könyvben tárultak a világ elé. A Dianetika, az elme elsõ népszerû kézikönyve, amely kifejezetten az utca embere számára íródott, az emberiség reményeinek új korszakát nyitotta meg, és életének egy új korszakát a szerzõ számára, aki azonban nem hagyott fel a kutatással; és miután 1951 végéig áttörést áttörés után foglalt rendszerbe, megszületett a Szcientológia alkalmazott vallásos filozófiája. Mivel a Szcientológia az élet egészére ad magyarázatot, az emberi létnek nincs olyan vonatkozása, amivel L. Ron Hubbard elkövetkezõ mûvei ne foglalkoztak volna. Hol az Egyesült Államokban, hol Angliában élve folytatta a kutatásait, amelyek megoldásokat kínáltak olyan társadalmi problémákra, mint a hanyatló oktatási standardok és a burjánzó drogfogyasztás. Mindent egybevéve, L. Ron Hubbard Dianetika és Szcientológia munkái negyvenmillió szót tesznek ki rögzített elõadások, könyvek és írásmûvek formájában. Ezek együttesen alkotják egy 1986. január 24-én véget ért életút örökségét. L. Ron Hubbard távozása azonban semmiképpen sem jelentette valaminek a végét, hiszen forgalomban lévõ könyveinek százmillióival és a jobbító technológiát nap mint nap alkalmazó emberek millióival valóban azt mondhatjuk, hogy a világnak még ma sincs nála jobb barátja. I

53

NEW ERA® Publications International ApS

54

Store Kongensgade 53, 1264 Copenhagen K, Denmark ISBN 87-7968-217-0 © 2001 L. Ron Hubbard Library. Minden jog fenntartva. Bármilyen engedély nélküli másolás, fordítás, duplikálás, importálás vagy terjesztés, egészben vagy részben, bármilyen formában – beleértve az elektronikus másolást, tárolást vagy továbbítást – az idevonatkozó törvények megsértése. Scientology, Szcientológia, Dianetics, Dianetika, Celebrity Centre, L. Ron Hubbard, L. Ron Hubbard kézjegye és a Szcientológia kereszt védjegyek és márkanevek, amelyek a Religious Technology Center tulajdonában vannak, használatuk annak engedélyével történik. A Scientologist egy kollektív tagsági jegy, amely a kapcsolódó Szcientológia egyházak és missziók tagjait jelöli.

A NEW ERA bejegyzett védjegy és márkanév. A nyomtatás Dániában készült. HUNGARIAN EDITION

®

L. RON HUBBARD kiadvány