SZCIENTOLÓGIA. Egy jobb világ építése

SEgyZCIENTOLÓGIA jobb világ építése A Szcientológia, amelyet L. Ron Hubbard alapított és fejlesztett ki, alkalmazott vallási filozófia, amely pontos útvonalat nyújt, ami révén mindenki visszanyerheti szellemi énjének igazságát és egyszerûségét. A Szcientológia sajátos axiómákból áll, amelyek megadják a lét alapját képezõ elveket és okokat, valamint a humán tudományok területén folytatott átfogó megfigyelésekbõl, amelyek szó szerint az élet egészére érvényes filozófiai tudásanyagot képeznek. Ez a kiterjedt tudásanyag a tárgy kétféle alkalmazását eredményezte: elõször egy technológiát, amellyel az ember növelheti szellemi éberségét, és elérheti azt a szabadságot, amelyet számos nagy filozófiai tanítás keresett; és másodszor jelentõs számú alapelvet, amelyeket az emberek életük javítására használhatnak. Valójában, ezzel a második alkalmazási móddal a Szcientológia nem kevesebbet nyújt, mint gyakorlati módszereket életünk minden területének javítására – módszereket új életmódok teremtésére. És innen származik ez az anyag is, amelynek az elolvasására készül. Az itt bemutatásra kerülõ, L. Ron Hubbard mûveibõl összeállított adatok csak egy részét képezik azoknak az eszközöknek, amelyek A Szcientológia kézikönyvében találhatóak. A kézikönyv, amely egy átfogó útmutató, a Szcientológia sok alkalmazási módszerét mutatja be, amelyekkel az élet számos más területét is javíthatjuk. Ebben a füzetben a szerkesztõk az adatokat rövid bevezetõvel, gyakorlati feladatokkal és a sikeres alkalmazás példáival egészítették ki. A legközelebbi Szcientológia egyháznál vagy missziónál megértésének növelését szolgáló tanfolyamok, illetve további anyagok állnak rendelkezésre, amelyekkel bõvítheti tudását. A címek listája elérhetõ: www.scientology.org. A Szcientológia számos új, az emberrel és az élettel kapcsolatos jelenséget ír le, ezért lehetséges, hogy találkozik majd olyan kifejezésekkel ezeken az oldalakon, amelyeket nem ismer. Ezek meghatározása megtalálható ott, ahol elõször elõfordulnak a szövegben, valamint a füzet végén található szójegyzékben. A Szcientológia arra való, hogy használják. Ez egy gyakorlati filozófia, olyan valami, amit az ember végez. Ezeknek az adatoknak az alkalmazásával ön képes megváltoztatni az állapotokat. Ezt a tudást emberek milliói használják, akik mind tenni akarnak valamit a maguk körül látott állapotokkal kapcsolatban. Õk tudják, hogy az élet jobbá tehetõ. És tudják, hogy a Szcientológia mûködik. Használja a füzetben található adatokat önmaga és mások segítésére, és ön is tudni fogja. NEMZETKÖZI SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ

M

i viszi az embereket arra, hogy visszahúzódjanak az életben való részvételtõl? Egy gondtalan gyermek, mire tizenéves lesz, visszafogottá és óvatossá válik. Egy, a hivatásának élõ sikeres nõ, aki egyik személyes kapcsolatát a másik után hagyja ott, az önbecsülés hiányától szenved. Egy nyugállományba vonult ember megbánással néz vissza az életére azon döntések miatt, amelyeket valaha hozott. Ezeknek a túlságosan is gyakori jeleneteknek oka van. Nem „csak úgy megesnek”, és nem is a sors akaratától függenek. L. Ron Hubbard hatalmas kutatási anyagot halmozott fel, ami a másoktól való visszahúzódás és a becsületvesztés hátterében rejlõ okokkal közvetlenül foglalkozik, és megoldást is ad rájuk. Kifejlesztett továbbá egy pontos módszert az önök számára, hogy segítsen visszanyerni a becsület és az önbecsülés érzését. A szertefoszlott álmoknak és a múlt feletti sajnálkozásnak nem kell továbbra is elvonnia az embereket attól, hogy résztvevõi legyenek a jelennek. Létezik egy tényleges mechanizmus, ami az embereket visszahúzódásra készteti a kapcsolataiktól, a családjuktól, csoportoktól és bizony még az álmaiktól is. És az ilyen helyzeteket helyre lehet hozni. Ebbõl a füzetbõl ön is felfedezheti majd, hogyan segíthet másoknak visszaszerezni a becsületüket és életkedvüket. Ez vadonatúj nézõpont egy régi problémával kapcsolatban, és azt jelenti, hogy nem kell többé mások szenvedését tehetetlenül szemlélve a pálya szélén ülnie. E helyett olyan eszközök lesznek a kezében, amelyek tökéletes megoldást nyújtanak az ilyen szenvedésre. I

2

AZ ERKÖLCSI KÓDEXEK

M

inden olyan tevékenység során, amelyben az emberek kölcsönhatásban vannak egymással, erkölcsi kódexeket alakítanak ki. Ez igaz bármely csoporttal kapcsolatban, legyen az akármekkora – egy család, egy csapat, egy vállalat, egy nemzet, egy faj. Mi is egy morális kódex? Megállapodások összessége, amelyhez egy egyén a hozzájárulását adta, hogy ezáltal biztosítsa egy csoport túlélését. Vegyük például az Egyesült Államok Alkotmányát. Ez egy olyan egyezmény volt, amelyet az eredeti tizenhárom állam hozott arra vonatkozóan, hogy hogyan fogják intézni az ügyeiket. Ahol ezt az Alkotmányt megszegték, az ország most bajban van. Az Alkotmány elõször kimondta, hogy semmilyen jövedelemadó nem létezhet. Ezt késõbb megsértették. Aztán megváltoztattak benne egy másik pontot, aztán egy harmadikat, majd egy negyediket… És valahányszor csak ezt tették, az csak problémákat okozott. Miért okoz ez gondokat? Azért, mert nincsen más megegyezés, mint az alapvetõ megegyezés. Az ember megtanulta, hogy ha megegyezésre jutott a helyes viselkedés, illetve a helyénvaló dolgok kódexét illetõen, akkor túlélt, ha pedig nem egyezett meg, akkor nem élt túl. Így aztán, amikor emberek csoportot alkotnak, mindig megfogalmaznak egy hosszú, terjedelmes megegyezés-gyûjteményt azzal kapcsolatban, hogy mi erkölcsös (azaz mi az, ami hozzájárul a túléléshez), és mi erkölcstelen (mi az, ami romboló a túlélésre nézve). E meghatározások alapján az erkölcs azokat a dolgokat jelenti, amelyeket egy adott idõpontban a túlélést elõsegítõ jellemzõknek tartunk. A túlélés irányába mutató cselekedet erkölcsös cselekedet. Azokat a dolgokat tartjuk erkölcstelennek, amelyeket túlélésellenesnek tartunk. Ha két vagy több ember kölcsönös egyetértésben van, akkor együtt tevékenykednek, amit közös tevékenységnek nevezünk. Táncolni valakivel egy közös tevékenység; verekedni valakivel egy közös tevékenység; egy szervezetben dolgozni közös tevékenység. Tengerészeti körökben létezik egy közismert adat, miszerint egy hajó legénysége nem ér semmit mindaddig, amíg szembe nem szállt valami hatalmas veszéllyel, vagy nem harcolt együtt. Vegyünk például egy hajót, amelyik új legénységgel vitorlázik, és bár a legénységet kiképezték a feladataira, semmi 3

sem mûködik: a készletek – úgy tûnik – soha nem jutnak fel a fedélzetre, az üzemanyag soha nem folyik szabadon a motorokhoz, kavarodás kivételével semmi nem történik. Aztán egy nap a hajó hatalmas viharba kerül, óriási, tomboló hullámokkal, és a legénység minden egyes tagja, aki csak a hajón van, együtt dolgozik, hogy kimerjék a vizet a gépházból, hogy le ne álljanak a gépek. Valahogyan egy darabban tartják a hajót, és a vihar elül. Ezután valamilyen különös oknál fogva lesz egy igazi hajónk. Akár két ember partneri viszonyából álló csoportról van szó, akár egy másik nép földjének meghódítása után kialakulóban levõ egész nemzetrõl – a csoport mérete nem fontos –, ezek bizonyos megegyezéseket kötnek. Ehhez nem sok köze van annak, hogy a megegyezés élettartama milyen hosszú. Ez lehet megegyezés egy napra, megegyezés egy hónapra vagy az elkövetkezõ ötszáz évre. Az emberek tehát egy csoport kialakításakor létrehoznak egy sor megegyezést arról, hogy mi helyes és mi helytelen, mi erkölcsös és mi erkölcstelen, mi az, ami elõsegíti a túlélést, és mi az, ami túlélésellenes. Ez az, amit létrehoznak. És aztán ez a megegyezések vagy törvények áthágása következtében szétesik. Az egyes csoporttagok ezen áthágásai, amelyek bár kimondatlanok, mindazonáltal mégiscsak áthágások, fokozatosan felhalmozódva széteséshez vezetnek. A Szcientológiában ezek az áthágások és következményeik igen részletes megvizsgálásra kerültek. Az itt mûködõ mechanizmus kétféle módon nyilvánul meg. Az ártalmas cselekedetet, vagy a csoport erkölcsi kódexének áthágását ártó tettnek nevezzük. Amikor a személy valami olyat tesz, ami ellenkezik azzal az erkölcsi kódexszel, amelyhez a beleegyezését adta, vagy ha elmulaszt megtenni valamit, amit annak a kódexnek az értelmében meg kellett volna tennie, akkor ártó tettet követ el. Egy ártó tett megsérti azt, amiben megegyeztek. A személyt kötelezõ erkölcsi kódex ki nem mondott, be nem jelentett áthágását visszatartásnak nevezzük. A visszatartás egy, a személy által elkövetett ártó tett, amirõl az nem beszél; olyan valami, amirõl a személy azt hiszi, hogy amennyiben felfedi, veszélyeztetni fogja az önfenntartását. Minden visszatartás egy ártó tett után következik. Így az ártó tett olyan valami, amit elkövettek, a visszatartás pedig egy olyan ártó tett, amelyet mások vagy valaki más elõl visszatartottak. Az egyetlen személy, aki el tud választani egy embert egy csoporttól, az õ maga, és az egyetlen mechanizmus, ami által ezt meg tudja tenni, az a visszatartás. A csoport többi tagja elõl visszatartja a csoport erkölcsi kódexének általa elkövetett bizonyos áthágásait, így elkülönül a csoporttól, ezért aztán a csoport szétesik. 4

HORGÁSZENGEDÉLYEK

Horgászni tilos!

Horgászni tilos!

Amikor egy személy beleegyezik abba, hogy egy bizonyos erkölcsi kódexet követni fog…

…de aztán megsérti ezeket a megegyezéseket, akkor elköveti azt, amit ártó tettnek nevezünk.

Ha egy személy nem kommunikál valamirõl, amit tett, mert fél a következményektõl, azt visszatartásnak nevezzük.

Az ember társadalmi bajai fõként személyes nehézségeibõl tevõdnek össze. A mûködõképes megközelítés az, ha segítünk az egyénnek személyes problémája kezelésében, hogy ezáltal jobbítsuk mind õt, mind azt a társadalmat, amelyben él. 5

IGAZOLÁS Amikor egy személy elkövet egy ártó tettet és aztán visszatartja, akkor általában az igazolás szociális mechanizmusát alkalmazza. „Igazolás” alatt annak a megmagyarázását értjük, hogy egy ártó tett valójában miért nem igazán ártó tett. Mindannyian hallottunk már olyat, amikor emberek megkísérlik igazolni a tetteiket, és ösztönösen mindannyian tudtuk, hogy az igazolás egyenlõ a bûnösség beismerésével. Ám eddig nem értettük az igazolás mögött rejlõ pontos mechanizmust. Szcientológia eljárásmódok alkalmazásának híján, attól eltekintve, hogy megpróbálta kisebbíteni az ártó tettet, semmi olyan módszer nem volt, amelynek segítségével a személy meg tudta volna szabadítani önmagát annak a tudatától, hogy elkövetett egy ártó tettet. Bizonyos egyházak és más csoportok gyónást alkalmaztak arra törekedvén, hogy megszabadítsák a személyt ártó tetteinek nyomásától. Azonban az ebben szerepet játszó összes mechanizmus teljes megértésének híján a gyónás csak korlátozott mértékben volt mûködõképes. Ahhoz, hogy egy gyónás igazán hatékony legyen, az ember rossz cselekedeteinek feltárását teljes felelõsségvállalásnak kell követnie. Minden ártó tett az élet valamely területén vagy részén tanúsított felelõtlenség terméke. A visszatartások önmagukban is az ártó tettek egy fajtáját képviselik, azonban más forrásból erednek. A Szcientológia végérvényesen bebizonyította, hogy az ember alapvetõen jó, és ez a tény szöges ellentétben áll az olyan régebbi hiedelmekkel, miszerint az ember alapvetõen gonosz. Az ember olyannyira jó, hogy amikor ráeszmél önnön rendkívül veszélyes voltára, és arra, hogy tévedésben van, akkor törekszik a saját erejét minimálisra csökkenteni. Ha pedig ez nem válik be, és még mindig ártó tettek elkövetésén kapja magát, akkor megpróbálja „kivonni magát a forgalomból” vagy távozása által, vagy akár önmaga elfogatása és kivégeztetése révén. E nélkül a mérlegelés nélkül a rendõrség tehetetlen lenne a bûnügyek felderítésében. A bûnözõ mindig segédkezet nyújt ahhoz, hogy elfogják. Csak az a rejtély, hogy a rendõrség miért bünteti meg az elfogott bûnözõt. A bûnözõ azt akarja, hogy a társadalom számára kevésbé ártalmassá tegyék, és rehabilitálják. Ha ez igaz, akkor miért nem könnyít a lelkén? A helyzet az, hogy ártó tettnek tekinti azt, ha könnyít a lelkén. Az emberek visszatartják az ártó tetteket, mert úgy hiszik, ha elmondják, az egy újabb ártó tett. Mintha csak megpróbálnák elnyelni és elrejteni szem elõl a világ minden gonoszságát. Ez egy makacs téveszme. Azáltal, hogy visszatartják az ártó tetteket, azok a felszínen maradnak, és mint visszatartások, ezek önmagukban a folytatólagos gonoszság kizárólagos okai. 6

Tekintettel ezekre a mechanizmusokra, amikor a teher túlságosan megnövekedett, az ember egy másik mechanizmusra szorult, arra, hogy megpróbálja kisebbíteni az ártó tettet, és az ártó tett szorítását. Ezt csak úgy tudta megtenni, hogy megpróbálta kisebbíteni azt, aki ellen az ártó tettet elkövette, vagy rontani az illetõ jó hírét. Ezért, amikor egy ember elkövet egy ártó tettet, azt általában egy olyan erõfeszítés követi, amely arra irányul, hogy az ártó tett célpontjának jóságát vagy fontosságát csökkentse. Ennélfogva a férjnek, aki megcsalja a feleségét, ezután azt kell mondania, hogy a feleség valahogy semmirekellõ. Így aztán a feleségnek, aki megcsalta a férjét, kisebbítenie kell a férjét, hogy kisebbítse az ártó tettet. Ennek fényében a kritikák többsége annak az igazolása, hogy az illetõ elkövetett egy ártó tettet. Ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van, és soha senki és semmi nem érdemel kritikát. Az ember nem boldog. Az ártó tett mechanizmusa pedig egyszerûen egy piszkos „játék”, amibe az ember anélkül került bele, hogy tudta volna, merre megy. Van tehát helyes és helytelen a magatartásban, társadalomban, és az életben általában, azonban az összevissza morgolódó kritikusság – amennyiben azt tények nem támasztják alá – csak egy erõfeszítés az ártó tett célpontjának a kisebbítésére, hogy az ember képes legyen az ártó tettet elviselni (legalábbis reményei szerint). Természetesen igazságtalanul kritizálni és valakinek a jó hírét rontani már önmagában is ártó tett, így ez a mechanizmus valójában nem mûködõképes. Ez egy zsugorodó spirál. Az ember elkövet ártó tetteket – nem szándékosan. Azután ezeket azzal próbálja igazolni, hogy hibákat talál, vagy áthárítja a felelõsséget. Ez további ártó tettekre viszi ugyanazon emberek ellen, ami önmagának – és néha ezeknek az embereknek is – a lealacsonyításához vezet. A társadalom arra van berendezve, hogy a legtöbb áthágást így vagy úgy megbüntesse. A büntetés csak még egy dolog, ami rontja az ártó tett sorozatot, és lealacsonyítja azt, aki büntet. Ám azok az emberek, akik ártó tettek elkövetésében vétkesek, büntetést követelnek. A büntetést arra használják, hogy (reményeik szerint) annak segítségével fogják vissza magukat a további áthágásoktól. Az áldozat követeli a büntetést, és fonák gondolkodású társadalom az, amelyik megadja neki. Az emberek térden állva könyörögnek, hogy végezzék ki õket. És ha nem teszik meg nekik ezt a szívességet, akkor a poklok összes haragja is csak egy szelíd valami hozzájuk képest. Amikor metszõ és durva, ámde egy kissé erõltetettnek hangzó kritikát hall valakirõl, akkor tudjon róla, hogy a megkritizált személlyel szembeni ártó tettekkel van dolga. Itt van a kezünkben az a mechanizmus, ami ezt az univerzumot egy õrült univerzummá teszi. A mechanizmus ismerete lehetõvé teszi, hogy egy olyan hatékony kezeléshez jussunk, amivel azt hatástalanítani lehet. Vannak azonban ennek olyan további kihatásai, amelyeket elõbb meg kellene értenünk. 7

Amikor egy személy elkövet egy ártó tettet, ez esetben azt, hogy pénzt lop a fõnökétõl…

Szia Karcsi, köszönöm, hogy vigyáztál az üzletre!

…akkor van egy visszatartása az elõl a személy elõl, akinek ártott.

Mihelyt tettének terhe túlságosan megnõ…

õ A fõnök kapzsi. Azt hiszem, kilépek.

8

…a személy arra tett erõfeszítésében, hogy csökkentse ártó tettét, kisebbíti azt, akinek rosszat tett. Ezt „igazolásnak” hívják.

MEGLÓGÁS A Szcientológia technológiája tartalmazza az állásokból, családokból, és különbözõ helyekrõl és területekrõl való hirtelen, és viszonylag megmagyarázhatatlan távozások tényszerû magyarázatát. Ezeket a távozásokat meglógásnak nevezzük. Ez egyike azon dolgoknak, amikrõl az ember azt hitte, hogy mindent tud róluk, így aztán soha nem vette magának a fáradságot, hogy kivizsgálja azt. Mégis, az összes dolgok közül ez okozta neki a legtöbb fejfájást. Minderre az embernek megvolt a saját maga számára kielégítõ magyarázata, ám a magyarázat nem csökkentette azoknak a problémáknak a mennyiségét, amelyek ebbõl a „mennem kell” érzésbõl származtak. Például az ember kétségbe volt esve a válások magas számától, a nagyfokú üzemi lemorzsolódástól, a munkások körében tapasztalható zúgolódástól és számos más dologtól, amelyek mind ugyanabból a forrásból származnak – a hirtelen vagy fokozatos távozásokból. Itt van például valaki, akinek van egy jó állása, és aki ennél jobbat feltehetõen nem kap; az illetõ egyszer csak úgy dönt, hogy távozik – és már megy is. Aztán itt egy feleség, egy tökéletesen jó férjjel és családdal, és otthagyja az egészet. Látjuk, amint a férj, akinek egy csinos és vonzó felesége van, véget vet a kapcsolatnak, és távozik. Az ember ezt megmagyarázta magának, mondván, hogy olyan dolgokat tettek vele, amit nem tûrhet, úgyhogy mennie kell. Ám ha ez lenne a magyarázat, akkor az embernek mást nem is kellene tenni, mint a munkakörülményeket, a házastársi kapcsolatokat, az állásokat, a tanterveket és a többit mind nagyon kiválóvá tenni, és a probléma máris megoldódna. De épp ellenkezõleg, a munkakörülmények és házastársi kapcsolatok tüzetes vizsgálata azt mutatja, hogy a körülmények javítása gyakran növeli a meglógások számát. A világ legjobb munkakörülményeit valószínûleg Milton Hershey, a híres Hershey csokoládégyár alapítója teremtette meg üzemi munkásai számára. Azok mégis fellázadtak, sõt, még rá is lõttek. Ez viszont egy olyan ipari filozófiához vezetett, miszerint „minél rosszabbul bánnak a munkásokkal, annál inkább hajlandóak maradni”, ami önmagában legalább annyira nem igaz, mint az, hogy „minél jobban bánnak velük, annál hamarabb meglógnak”. Az emberekkel lehet olyan jól bánni, hogy elszégyellik magukat, tudván, hogy nem szolgáltak rá, és ez kiváltja vagy sietteti a meglógást. És persze lehet az emberekkel olyan rosszul is bánni, hogy nincs más választásuk, mint távozni. De ezek szélsõséges helyzetek, és a távozások nagy része valahol e szélsõségek között helyezkedik el: a feleség mindent megtesz, hogy sikerüljön a házasság, a férj pedig elmegy egy könnyû nõcske után. A menedzser azon igyekszik, hogy a dolgokat mûködésben tartsa, a dolgozó pedig távozik. Ezek a megmagyarázhatatlan távozások szervezeteket és életeket züllesztenek szét, és ideje, hogy megértsük õket. 9

Az emberek a saját ártó tetteik és visszatartásaik miatt távoznak. Ez a tárgyi valóság, és ez vastörvény. Egy tiszta lelkû embernek nem lehet ártani. Az az ember, akinek feltétlenül muszáj áldozattá válnia és távoznia, a saját ártó tettei és visszatartásai miatt távozik. Nem számít, hogy az illetõ egy várost hagy ott vagy egy állást. Az ok ugyanaz. Szinte bárki, függetlenül a pozíciójától, és függetlenül attól, hogy mi a baj, helyre tudja hozni a helyzetet, ha igazán akarja. Amikor a személy többé már nem akarja helyrehozni, akkor a saját ártó tettei és visszatartásai azokkal szemben, akik a helyzetben szerepet játszanak, lecsökkentették a saját arra való képességét, hogy a helyzetért felelõs legyen. Ezért úgy látszik, a távozás az egyetlen válasz. A meglógó személy a távozást igazolandó, különbözõ dolgokat talál ki, amiket „vele szemben követtek el”, arra tett erõfeszítésként, hogy az ártó tettet elbagatellizálja azoknak a lealacsonyításával, akikkel szemben azt elkövette. Az ebben szerepet játszó mechanizmus eléggé egyszerû. Most, hogy ezt az egész mechanizmust ismerjük, felelõtlenség a részünkrõl ennyi felelõtlenséget megengedni. Amikor valaki azzal fenyegetõzik, hogy otthagy egy várost, pozíciót, állást vagy képzési programot, akkor az egyetlen emberséges dolog, amit tehetünk az az, hogy eltávolítjuk az illetõ ártó tetteit és visszatartásait. Ha ennél kevesebbet teszünk, akkor azzal az érzéssel bocsátjuk útjára az illetõt, hogy lealacsonyították és hogy bántották. Elképesztõ, hogy milyen jelentéktelen ártó tettek képesek egy személy meglógását okozni. Egyszer egy munkatársat elkaptak épp azelõtt, hogy meglépett volna. Az eredeti ártó tett a szervezettel szemben arra volt visszavezethetõ, hogy elmulasztott a szervezet védelmére kelni, amikor arról egy bûnözõ rosszmájúan beszélt. A védelemnek ez az elmulasztása egyre több és több ártó tettet és visszatartást halmozott fel – az illetõ nem adta át az üzeneteket, nem fejezett be egy feladatot –, míg végül kifejezetten odáig alacsonyította a személyt, hogy ellopott valami semmiséget. Ez a lopás elhitette a személlyel, hogy jobb, ha távozik. Meglehetõsen nemes képet mutat az emberrõl, hogy amikor azon kapja magát, hogy – amikor úgy hiszi – képtelen visszafogni magát egy jótevõ megkárosításától, akkor távozásával védi a jótevõt. Ez a meglógás igazi forrása. Ennek fényében, ha netán javítanánk a személy munkakörülményein, azt látnánk, hogy egyszerûen felnagyítottuk az ártó tetteit, és ezzel elértük, hogy egészen biztosan távozni fog. Ha büntetünk, azzal némileg alábbszállíthatjuk a jótevõ értékét, és így csökkenthetjük az ártó tett súlyát. De sem a javítás sem a büntetés nem megoldás. A megoldás a Szcientológiában rejlik, és a Szcientológia eljárásmódok arra való alkalmazásában, hogy a személyt kellõen magas felelõsségi szintre hozzuk fel ahhoz, hogy elvállaljon egy munkát vagy egy pozíciót, és aztán végre is hajtsa azt, az összes olyan furcsa hókuszpókusz nélkül, miszerint: „Hogy elmehessek, és megvédhesselek mindattól a rosszaságtól, amit elkövetek ellened, azt kell mondanom, hogy elkövetsz ellenem bizonyos dolgokat.” Ez így van, és ha már egyszer tudjuk, hogy így van, nincs értelme, hogy ne tegyünk valamit ezzel kapcsolatban. Nyugtalanul hajtja párnára a fejét az, akinek rossz a lelkiismerete. Ám ha megtisztítja, egy jobb emberrel lesz dolga. 10

Visszatartás

Visszatartás

Amikor egy személy elég ártó tettet és visszatartást halmoz fel egy másikkal vagy egy adott területtel szemben, ez esetben egy házasságban…

Visszatartás …akkor kritikussá válik, és hibákat kezd keresni abban a személyben vagy azon a bizonyos területen…

…ami az õ szemében igazolja a távozást, a meglógást. Az emberek a saját ártó tetteik és visszatartásaik miatt mennek el.

11

AZ ÁRTÓ TETT– MOTIVÁTORSOROZAT

Az ártó tettek mechanizmusának van még egy másik vonatkozása. Ezt ártó tett–motivátor-sorozatnak hívják, és további magyarázatot ad az emberi viselkedés nagy részére. Egy ártó tett, amint láttuk, egy csoport erkölcsi kódexének áthágása. Leírható azonkívül úgy is, mint az egyén egy agresszív vagy romboló tette az élet valamely része ellen. A motivátor egy agresszív vagy romboló tett, amit egy személy vagy az élet egy része ellen követtek el. Az, hogy az adott tett ártó tett vagy motivátor-e, az dönti el, hogy milyen nézõpontból szemléljük. Azért hívjuk „motivátor”-nak, mert hajlamos arra késztetni az illetõt, hogy visszafizesse – azaz egy újabb ártó tettre „motivál”. Miután valakivel vagy valamivel rosszat tett, az ember hajlamos azt hinni, hogy valami biztosan erre „motiválta”. Azután, hogy valami rossz érte, esetleg õ maga is hajlamos rá, hogy úgy érezze, biztosan õ tett valamit, amivel rászolgált. A fenti állítások igazak. Az emberi cselekedeteket és reakciókat gyakran nagyon félremagyarázzák ebben a témakörben. Az emberek képesek abban a hitben élni, hogy autóbalesetet szenvedtek, amikor valójában autóbalesetet okoztak. Az emberek gondolhatják azt is, hogy balesetet okoztak, holott csak a részesei voltak annak. Néhányan, amikor egy halálesetrõl hallanak, máris azt hiszik, hogy biztosan õk ölték meg az illetõt, még ha messze is voltak tõle. A nagyvárosok rendõrségein szinte minden gyilkosságnál rutinszerûen megjelennek bizonyos emberek, és bevallják, hogy õk követték el azt. Az embernek nem kell õrültnek lennie ahhoz, hogy ki legyen téve az ártó tett–motivátor-sorozat törvényének. Az ártó tett–motivátor-sorozat alapja Newton hatás-ellenhatás törvénye, és ezzel a törvénnyel összhangban van – miszerint minden hatáshoz tartozik egy vele egyenlõ, ellentétes irányú visszahatás. 12

A hatás-ellenhatás egyszerû törvénye, hogy ha van két golyónk, egy piros és egy sárga, madzagra felfüggesztve, és fogjuk a piros golyót és elengedjük, hogy nekiütközzön a sárga golyónak, akkor a sárga golyó visszatér, és nekiütközik a piros golyónak. Ez az, ahogy Newton hatás-ellenhatás törvénye mûködik. Lesüllyedt emberek, akik kezdenek teljes mértékben a fizikai univerzumnak engedelmeskedni, ezt a törvényt kizárólagos mûködési módjukként alkalmazzák. Bosszú: „Megütöttél – megütlek.”

Honvédelem: „Ha elég atomfegyverre teszünk szert, akkor persze képesek leszünk megakadályozni az embereket abban, hogy atombombákat dobáljanak ránk.” Azonban ártó tett–motivátor-sorozathoz több minden is tartozik, mint csak a Newton hatás-ellenhatás törvény. Ha János megüti Pétert, akkor János azt hiszi, hogy Péternek meg kellene ütnie õt. És ami még ennél is fontosabb, ténylegesen szomatikája lesz (azaz fizikai fájdalma vagy kellemetlen érzése), hogy bebizonyítsa, Péter megütötte, holott Péter nem ütötte meg. A tényleges körülményektõl függetlenül el fogja

13

János

Péter

János

Péter

ÁRTÓ TETT

MOTIVÁTOR

Egy ártalmas cselekedet a nézõponttól függõen vagy ártó tett, vagy motivátor. Egy motivátor általában egy másik ártó tettre ad ösztönzést (akit megütöttek, azaz Péter, valószínûleg visszaüt, vagy bosszút akar állni), számos nehézségbe keverve bele ezáltal az illetõt életének olyan területein, ahol ártó tetteket követett el.

érni, hogy ez a törvény igaz legyen. És az emberek egy állandó igazolásban élnek, mondván, hogy: „Péter megütött, Péter megütött, Péter megütött.” Habár valójában nem történt meg, az emberi lények egy alacsony szintû reaktív (irracionális) ok miatt ragaszkodni szoktak hozzá, hogy igenis megtörtént. És ez az ártó tett–motivátor-sorozat. Ennek a tudása nagyon értékes tudás. Például ha azt hallja, amint egy feleség elmondja, hogy a férje minden nap elveri, akkor nézzen be a feleség párnája alá a furkósbotért, amit használ, mert olyan biztos, mint a halál, hogy ha az azt mondja, hogy a sárga golyó ütközött neki a piros golyónak, akkor észre kell venni, hogy elõször a piros golyó kellett, hogy nekiütközzön a sárgának. Ez a mechanizmus sok mindent megmagyaráz bizonyos emberi tevékenységekkel kapcsolatban. 14

LEHET IGAZAD Az, hogy valakinek igaza van vagy nincs, vita és harc általános forrása. Ezek szorosan összefüggnek az ártó tettekkel és visszatartásokkal, valamint az ártó tett–motivátor-sorozattal. Egy olyan személynek, aki már a végét járja, utolsó tudatos erõfeszítése az, hogy igaza legyen. Az, hogy „nekem-igazam-van-és-nekik-nincs-igazuk”, a legalacsonyabb szintû elgondolás, amit egy tudatossággal nem bíró személy megfogalmazhat. Hogy mi az, ami valóban helyes, és mi az, ami valóban helytelen, nem szükségszerûen meghatározható mindenki számára. Ezek a fogalmak a fennálló erkölcsi kódexek és szabályok értelmében változnak, és a Szcientológiát megelõzõen – annak ellenére, hogy a jog az „épelméjûség” próbájaként használta õket – nem tény volt az alapjuk, hanem csak vélemény. A Szcientológiában egy pontosabb meghatározás adódott. És ez a meghatározás lett az igazi meghatározása annak is, hogy mi egy ártó tett. Az ártó tett nem pusztán annyit jelent, hogy valakiben vagy valamiben kárt teszünk: az ártó tett egy olyan mulasztás vagy elkövetés tette, ami a legkevesebb jót teszi a legkevesebb embernek, illetve az élet legkevesebb területének, vagy a legnagyobb ártalmára van a legtöbb embernek, illetve az élet legtöbb területének. Ebbe beletartozik az ember családja, csoportja vagy csapata, és az emberiség egésze. Így egy helytelen tett olyan mértékben helytelen, amilyen mértékben a legtöbbeknek vagy a legtöbb dolognak árt. Egy helyes tett olyan mértékben helyes, amilyen mértékben a legtöbbeknek, illetve a legtöbb dolognak hasznára van. Sokan azt gondolják, hogy egy cselekedet egyszerûen azért, mert romboló, már ártó tett. Nekik minden romboló tett vagy mulasztás ártó tett. Ez nem igaz. Ahhoz, hogy egy elkövetés vagy mulasztás tette ártó tett legyen, az emberek többségének és az élet nagyobb területének ártalmára kell lennie. Ezért a rombolás elmulasztása is lehet ártó tett. Segítséget nyújtani valamihez, ami a többség ártalmára van, szintén lehet ártó tett. Az ártó tett olyan valami, ami széles körben okoz kárt. Egy jótékony hatású tett olyan valami, ami széles körben segít. Kárt tenni valamiben, ami sok emberre és az élet számos területére nézve káros lenne, jótékony tett lehet. Mindenben kárt tenni és mindent segíteni, egyaránt lehet ártó tett. Bizonyos dolgokat segíteni, és bizonyos dolgokban kárt tenni egyaránt lehet jótékony tett. 15

Az az elképzelés, hogy semmiben ne tegyünk kárt, és az, hogy mindent segítsünk, egyaránt meglehetõsen bolond dolog. Kétséges, hogy vajon jótékony tevékenységnek tartaná-e azoknak a megsegítését, akik másokat rabszolgasorba hajtanak, és épp ilyen kétséges, hogy ártó tettnek tartaná-e egy betegség elpusztítását. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy valakinek igaza van vagy nincs igaza, mindenféle zagyva gondolkodás alakulhat ki. Abszolút értelemben vett helyes, illetve abszolút értelemben vett helytelen nem létezik. Az, hogy valakinek igaza van, nem abból áll, hogy nem hajlandó kárt okozni, és az, hogy nincs igaza, az nemcsak abból áll, hogy nem okoz kárt. Abban, hogy valakinek „igaza van”, van egy olyan ésszerûtlenség, ami nemcsak az épelméjûség törvényes vizsgálatának az érvényességét szünteti meg, hanem arra is magyarázatot ad, hogy miért követnek el egyes emberek nagyon helytelen dolgokat, miközben ragaszkodnak hozzá, hogy helyesen cselekszenek. A válasz egy mindenkiben azonos, alapvetõ késztetésben áll: törekvés arra, hogy „igaza legyen”. Az ehhez való ragaszkodás gyorsan elszakad a helyes cselekvéstõl. És ezt egy arra tett erõfeszítés kíséri, hogy másokat hibáztasson, ahogy azt a túlzottan kritikus személyek esetében látjuk. Egy lénynek, aki látszólag eszméletlen, még mindig igaza van, és még mindig másokat hibáztat. Ez az utolsó kritika. Láttunk már olyat, amikor egy „védekezõ személy” kimagyarázza az olyan legkirívóbb helyzeteket is, amikor nincs igaza. Ez szintén „igazolás”. A magatartás legtöbb magyarázata – függetlenül attól, hogy mennyire eltúlzott – tökéletesen helyesnek tûnik a magyarázatot adó személy szemében, hiszen õ mindössze a saját igazságát hangoztatja, és azt, hogy másoknak nincs igaza. Azok a tudósok, akik irracionálisak, úgy tûnik, nem tudnak sok elméletet kifejleszteni. Azért nem, mert jobban érdekli õket az, hogy ragaszkodjanak a saját furcsa igazukhoz, mint az, hogy rátaláljanak az igazságra. Így különös „tudományos igazságokat” kapunk olyan emberektõl, akiknek több esze kellene hogy legyen. Az igazságot azok építik, akik nem korlátoltak, és elég kiegyensúlyozottak ahhoz, hogy észrevegyék azt is, ha nincs igazuk.

16

Nyilván hallott már néhány nagyon képtelen érvelést odakint a tömegben. Jöjjön rá, hogy a beszélõt jobban érdekelte a saját igazának a hangoztatása, mint az, hogy igaza legyen. A thetán – a szellemi lény, a személy maga – megpróbálja elérni, hogy igaza legyen, és küzd az ellen, hogy ne legyen igaza. Tekintet nélkül arra, hogy valamivel kapcsolatban igaza van-e, vagy tényleg helyesen cselekszik-e. Ez egy olyan ragaszkodás, aminek nincs köze a magatartás helyességéhez. Az ember mindig – az utolsó leheletéig – megpróbálja elérni, hogy igaza legyen. Hát akkor meg hogy lehet olyan, hogy az embernek nincs igaza? Így: Az ember véletlenül vagy figyelmetlenségbõl elkövet egy helytelen tettet. A tett vagy tétlenség helytelensége így aztán ellentétben áll az embernek azzal a szükségletével, hogy igaza legyen. Ezért aztán lehet, hogy tovább folytatja, és megismétli a helytelen tettet, hogy bebizonyítsa annak helyes voltát. Ez az aberráció (ésszerûtlen gondolat vagy viselkedés) egyik alapja. Minden helytelen cselekedet egy hiba eredménye, ami után az illetõ ragaszkodik hozzá, hogy igaza volt. Ahelyett hogy helyrehozná a hibát (ami annak a beismerésével járna, hogy nem volt igaza), az ember ragaszkodik hozzá, hogy a hiba helyes cselekedet volt, így hát megismétli. Ahogy egy lény csúszik lefelé, egyre nehezebb elismernie, hogy nem volt igaza. Sõt mi több, egy ilyen beismerés könnyûszerrel katasztrofális lehet bárminemû, még megmaradt képességére és épelméjûségére nézve. Mivel az, hogy valakinek igaza van, az a lényegi dolog, amibõl a túlélés áll. Ez az a csapda, amibõl az ember látszólag képtelen volt kiszabadítani magát: ártó tett ártó tettre halmozódva, a hangoztatott igazság által fûtve. Szerencsére van egy biztos kiút ebbõl a hálóból, amint azt mindjárt látni fogjuk.

17

Mindenkiben megvan a késztetés arra, hogy igaza legyen.

KÉSZTETÉS ARRA, HOGY IGAZA LEGYEN

Amikor a személy valamit helytelenül tesz, olyankor összeütközésbe kerül a saját helytelen cselekedete és a között a késztetés között, hogy igaza legyen…

…és abbeli erõfeszítésében, hogy megerõsítse az igazát, lehet hogy újra meg újra elköveti a tettet.

18

KÉSZTETÉS ARRA, HOGY IGAZA LEGYEN

KÉSZTETÉS ARRA, HOGY IGAZA LEGYEN

AZ ÁRTÓ TETTEK ÉS VISSZATARTÁSOK KIÍRÁSA Régóta meglévõ tudás a Szcientológiában az, hogy ott, ahol ártó tettek és visszatartások vannak, rövidítése O/W (az angol overt = ártó tett és withhold = visszatartás szavak kezdõbetûibõl), ott nincs nyereség (javulás). Az ártó tettek a legfõbb okai annak, hogy egy ember visszafogja magát, illetve visszatartja magát a cselekvéstõl. Egy olyan személy, akinek ártó tettei és visszatartásai vannak, kevésbé lesz képes befolyásolni a saját életét és a körülötte levõk életét, és kikerül a kommunikációból azokkal az emberekkel és dolgokkal, akik, illetve amik ellen ártó tetteket követett el. Az ember ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása kivezetõ utat kínál. Az egyén azáltal, hogy szembesül az igazsággal, megkönnyebbülést és a felelõsségérzet visszatérését tapasztalhatja.

Az alapelmélet Az ember ártó tettei és visszatartásai kiírásának alapját képezõ elméletet a Szcientológia Axiómák tartalmazzák, amelyek teljességükben a „Szcientológia 0-8: Az alapok könyve” címû könyvben kerültek kiadásra. Az axióma egy természeti törvény megfogalmazása olyanformán, mint a természettudományok axiómái. A Szcientológia Axiómák közül a 38-as axióma egy része különösen jól idevág: 1. A butaság a konsziderációról (rögzült vagy folyamatos gondolat, illetve vélemény valamivel kapcsolatban) való nem tudás állapota. 2. Mechanikus meghatározás: a butaság az idõrõl, helyrõl, formáról és eseményrõl való nem tudás állapota. 1. Az igazság a pontos konszideráció. 2. Az igazság a pontos idõ, hely, forma és esemény. Így tehát azt látjuk, hogy az igazság felfedezésének elmulasztása butaságot okoz. Így tehát – tényleges tesztek alapján – azt láthatjuk, hogy az igazság felfedezése as-isnesst eredményez. 19

Az as-isness (angol: ahogyan-levõség) az az állapot, amelyben a személy pontosan úgy lát egy tetszõleges dolgot, ahogy az van, minden torzítás és hazugság nélkül, amely pillanatban az a dolog eltûnik, és megszûnik létezni. Így tehát azt láthatjuk, hogy egy végsõ igazságnak nem lenne ideje, helye, formája vagy eseménye. Így tehát aztán azt érzékeljük, hogy fennmaradást csak úgy tudunk elérni, ha elleplezünk egy igazságot. A hazugság az idõ, hely, esemény vagy forma megmásítása. A hazugság alter-isnessé lesz (angol: másként-levõség; valaminek egy átalakított vagy megváltoztatott valósága), és butasággá válik. Bárminek, ami megmarad, el kell kerülnie az as-isnesst. Így tehát bárminek, ahhoz hogy fennmaradjon, hazugságot kell tartalmaznia. Az ember ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása as-isnesst képes létrehozni, és ezáltal fel tudja szabadítani a személyt áthágásainak terhe alól.

Az O/W-kiírások formátuma Amikor az emberek O/W-kiírást végeznek, elõadódhatnak olyan esetek, hogy helytelenül használják azt, amennyiben a tevékenység részleteit nem ismerik és követik. Az elsõ lépés, amit meg kell tenni, mielõtt még az ember nekikezdene egy O/W-kiírásnak az, hogy tisztázza annak az eljárásmódját, hogy pontosan hogyan végzik az O/W-kiírást. A tapasztalat azt bizonyította, hogy az emberek nehézségbe ütköztek O/Wkiírás közben, amennyiben annak a formátumát (beleértve ebbe a kulcsszavakat és kifejezéseket) nem szótisztázták, mielõtt belekezdtek volna a tevékenységbe. (A szótisztázás a Szcientológia eljárásmódoknak egy olyan része, amely során megtalálják azokat a szavakat, amelyeket egy személy az általa tanult tárgyakban nem értett meg, ezeknek a szavaknak egy szótárban utánanéznek és meghatározzák azokat.) Formátum: Az O/W-kiírások végzésének formátuma a következõ: 1. Írja le pontosan az elkövetés vagy mulasztás ártó tettét. 2. Azután fejtse ki világosan és egyértelmûen a tettre vagy tétlenségre vonatkozó részleteket, beleértve a következõket: 20

a) Idõ (meghatározása: egy esemény, folyamat vagy állapot pillanata. Egy meghatározott pillanat, óra, nap vagy év, amit óra vagy naptár jelez, illetve határoz meg; egy pontos pillanat vagy dátum; az az idõszak, amelynek során valami (mint például egy cselekvés) fennáll vagy folytatódik.) b) Hely (meghatározása: egy történés vagy cselekvés helyszíne. Egy meghatározott helyszín; a tér, illetve a föld felszínének egy bizonyos határozott vagy határozatlan méretû része, amelynek elhelyezkedése viszont meghatározott.) c) Forma (meghatározása: a dolgok elrendezõdése; az, ahogy egy egésznek a részei el vannak rendezve. Általában egy tetszõleges dolog részeinek az elrendezõdése, illetve egymáshoz való viszonya, ellentétben magukkal a részekkel. Egy bizonyos alakzat, illetve elrendezõdés.) d) Esemény (meghatározása: valami, ami megesik vagy megtörténik; egy elkülöníthetõ történés. Egy többé-kevésbé fontos vagy említésre méltó történés. A tényleges kimenetel, illetve végsõ eredmény.) Ahhoz, hogy as-isnesst érjünk el, meg kell tudnunk az idõt, a helyet, a formát és az eseményt, és meg kell tudnunk azt, amit az ember tett vagy elmulasztott megtenni. Példa: „1. Amikor tolattam kifelé a parkolóhelyemrõl a munkahelyemen, nekimentem egy barátom kocsijának, és körülbelül 10 000 Ft-nyi kárt tettem a kocsijában. 2. 1987. június 30-án, munkából hazamenet kitolattam a parkolóhelyemrõl, és nekimentem Gábor barátom kocsija hátuljának. Senki más nem volt a közelben, és a parkoló csaknem üres volt. Elhajtottam anélkül, hogy hagytam volna valami üzenetet, vagy elmondtam volna Gábornak, tudván, hogy körülbelül 10 000 Ft kárt okoztam a kocsijában, amit neki kellett kifizetnie.” Vagy amennyiben visszatartás vagy visszatartások vannak, amelyeket közölni kell: 1. Írja le a visszatartást. 2. Azután fejtse ki világosan és egyértelmûen a visszatartott tettre vagy tétlenségre vonatkozó részleteket, beleértve a következõket: a) Idõ b) Hely c) Forma d) Esemény 21

Például: „1. Megcsaltam a felségemet (Klárát) azzal, hogy egy másik nõvel randevúztam, és ezt soha nem mondtam el a feleségemnek. 2. Három évvel ezelõtt, amikor új házasok voltunk Klárával, azzal, hogy egy másik nõvel randevúztam, megcsaltam õt. Ezt soha nem mondtam el Klárának. Egy reggel (1985 júniusában) azt mondtam Klárának, hogy este elviszem moziba. Munkából hazafelé jövet, amikor a Korona Áruházban voltam, találkoztam egy régi barátnõmmel (Barbarával). Meghívtam Barbarát, hogy jöjjön el velem aznap este vacsorázni, és õ elfogadta a meghívást. (Barbara nem tudta, hogy házas vagyok.) Azt mondtam neki, hogy aznap este 8 órakor érte megyek. Amikor hazaértem az áruházból, azt mondtam Klárának, hogy vissza kell mennem a munkahelyemre, hogy megcsináljak egy-két dolgot, és nem tudok moziba menni vele. Aztán Barbarával elmentem vacsorázni egy másik városba (az Útszéli Csárdába), hogy elkerüljem annak a kockázatát, hogy esetleg összefutok valamelyik barátommal.”

Az O/W kiíratása Az ember ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása bárkire alkalmazható, és alkalmazásának tere korlátlan. Példák: Egy ember nem végzi megfelelõen a dolgát a munkahelyén, és egy nála magasabb beosztású személynek át kell lépnie õt ahhoz, hogy kezelje (az ügyfeleket, az üzletet vagy a kijelölt munkát). Az ilyen személyt utasítják, hogy írja ki az O/W-it. Egy ember ott akarja hagyni azt a képzési programot, amiben részt vesz. A képzési tevékenység felelõse kiíratja vele az O/ W-it. Lehetséges, hogy egy személy nagyon kritikus és a kákán is csomót keres. O/W-i kiírásának eredményeképpen megkönnyebbülést tapasztalhat. A következõ lépések alkotják azt az eljárásmódot, amelynek felhasználásával egy személlyel O/W-kiírást végeztetünk: 1. Az O/W-kiírást végeztetõ személy elsõ lépése: a) tanulmányozni és szótisztázni ezt a füzetet („szótisztázás” alatt azt értjük, hogy egy szótár és az e füzet hátuljában levõ szójegyzék segítségével meghatározunk minden nem teljesen megértett szót); b) tisztázni az alábbiakban a 4-es lépésben megadott szavakat; c) szótisztázni az O/W-kiírás formátumát. 2. Gondoskodjon róla, hogy legyen egy hely, ahol a személy kiírhatja az ártó tetteit és visszatartásait, anélkül hogy megzavarnák. 22

FORMA

Az igazság mechanikus meghatározása valamely történés pontos idejének, helyének, formájának és eseményének ismeretébõl áll.

IDÕ

ESEMÉNY

HELY

FORMA IDÕ

ESEMÉNY

Ahhoz, hogy valaki feltárja az ártó tetteit és visszatartásait, le kell írnia a pontos idõt, helyet, formát és eseményt.

HELY

Kezelje a következõ ártó tettet vagy visszatartást ugyanilyen módon.

Miközben a személy ezt teszi, egyre több igazság nyer megállapítást…

…ami felszabadítja a személy minden figyelmét, ami megragadt ezeken az elmúlt rossz cselekedetein, és megkönnyebbülést hoz.

23

3. Gondoskodjon papírról és tollról. 4. Tisztáztassa a személlyel a következõ szavakat, ahogy azok a jelen füzet szövegében meg vannak határozva: ártó tett, visszatartás, motivátor, igazolás, ártó tett–motivátor-sorozat. 5. Olvastassa el a személlyel ezt a füzetet, és szótisztáztassa vele az O/W-kiírás formátumát a fentiekben megtárgyaltak szerint egészen addig, amíg az illetõ teljesen meg nem érti. 6. Írassa le a személlyel az O/W-it pontosan a fenti O/W-kiírási formátumot követve. Egy személy mikor O/W-kiírást végez, addig írja az ártó tetteit és visszatartásait, amíg elégedett nem lesz azzal, hogy a kiírás teljes. Az illetõ nagyon jól fogja érezni magát ezzel kapcsolatban, és megkönnyebbülést fog tapasztalni. Ezen a ponton túl az ember nem foglalkozik azzal, hogy folytassa az O/W-kiírást. Amikor az illetõ befejezte, kérje meg, hogy adja át önnek a kiírást! Olvassa el a kiírást, bizonyosodjon meg róla, hogy az illetõ a formátumot alkalmazta, és köszönje meg neki, hogy kiírta ezeket a dolgokat! Ez a nyugtázás fontos, mert ez tudomására hozza a személynek, hogy valaki fogadta a kommunikációját. Az illetõ kiírásának tartalmával kapcsolatban azonban nem szabad megjegyzést tenni, vagy véleményt nyilvánítani. Mihelyt nyugtázta a kiírást, visszaadhatja azt a személynek. Az ember ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása egy egyszerû eljárásmód, aminek korlátlan felhasználási lehetõségei vannak. Férj és feleség kiírhatják a házasságukkal kapcsolatos ártó tetteiket és visszatartásaikat. Egy alkalmazott kiírhatja a munkájával kapcsolatos O/W-it. Egy lázadozó diák kiírhatja iskolai áthágásait. Az ember egyenesbe hozhatja az élet bármely területét azzal, ha egyszer s mindenkorra leszámol azoknak a különféle erkölcsi kódexeknek a megsértésével, amelyekhez beleegyezését adta, és aztán áthágta õket. Az a megkönnyebbülés, ami a rossz cselekedeteinek terhétõl való megszabadulást kíséri, gyakran igen nagy. Az ember ismét a csoport vagy kapcsolat részének érezheti magát, visszanyerheti önérzetét, mások bizalmát és barátságát, azonkívül rengeteg személyes öröme származhat belõle. Ez egy rendkívül hasznos technológia.

24

A TISZTESSÉGES EMBEREKNEK IS VANNAK JOGAIK Azután, hogy elérte képességeinek egy magas szintjét, ön lesz az elsõ, aki ragaszkodni fog ahhoz a jogához, hogy tisztességes emberek közt élhessen. Amikor úgy ismeri az elme technológiáját, ahogy azt egy képzett szcientológus ismeri, akkor tudja, hogy hiba az „egyéni jogokat” és a „szabadságot” használni érvül azoknak a védelmében, akik csak pusztítást okoznának. Az egyéni jogokat nem a bûnözõk védelmére találták ki, hanem azért, hogy szabadságot hozzanak a tisztességes embereknek. Erre a védett területre aztán bevették magukat azok, akiknek „szabadságra” és „egyéni szabadságjogokra” volt szükségük, hogy ezzel fedezzék saját kétes tevékenységeiket. A szabadság a tisztességes emberek számára van. Egyetlen ember sem lehet szabad, aki maga nem tisztességes – õ a saját maga csapdája. Ha az õ saját tetteit nem lehet felfedni, akkor fogoly; vissza kell tartania önmagát embertársaitól, és önnön lelkiismeretének rabszolgája. A szabadságot ki kell érdemelni, mielõtt még bárminemû szabadság lehetséges lenne. A tisztességtelen embereket védelmezni annyit jelent, mint a saját poklukra kárhoztatni õket. Azzal ha az ember az „egyéni jogokat” a „bûnözõk védelmével” azonos értelmûvé teszi, egy rabszolgaállamot segít létrehozni mindenki számára, mert ahol az „egyéni szabadsággal” visszaélnek, ott egy olyan türelmetlenség üti fel a fejét, amely végül mindannyiunkat elsöpör. A büntetõ törvények céltáblái azon kevesek, akik hibáznak. Az ilyen törvények szerencsétlen módon azokat is károsítják és megszorítják, akik nem hibáznak. Ha mindenki tisztességes lenne, nem állna fenn a büntetés fenyegetése. A tisztességtelen ember számára csak egyetlen kiút van – szembesülni a társadalommal kapcsolatos felelõsségeivel, és újra kommunikációba hozni önmagát embertársaival, családjával, és általában a világgal. Azzal, hogy az „egyéni jogaira” próbál hivatkozni, hogy megvédje magát tetteinek kivizsgálásától, épp annyira csökkenti az egyéni szabadságjogok jövõjét is, mivel õ maga nem szabad. Megfertõz azonban másokat, akik becsületesek, azáltal, hogy az õ szabadsághoz való jogukat használja önmaga védelmére. 25

Nyugtalanul hajtja párnára fejét az, akinek bûnös a lelkiismerete. És nem lesz könnyebb azáltal, ha gonosztetteit védeni próbálja „a szabadság azt jelenti, hogy soha nem szabad rám nézned” mentségekkel. Egy személy túléléshez való joga közvetlen kapcsolatban áll tisztességével. Az emberi szabadság nem az emberek bántalmazásának szabadságát jelenti. A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy szabad hazugságokkal ártanunk másoknak. Az emberiség nem lehet szabad, amíg sorai között ott vannak azok, akik saját félelmeik rabszolgái. Egy ûrtechnológiát használó társadalomnak az a küldetése, hogy gazdasági és politikai kényszerrel alávesse és kontrollálja az egyént. A gépek korában az egyetlen áldozat az egyén és az egyén szabadsága. Hogy ezt a szabadságot megõrizzük, nem szabad megengednünk az embereknek, hogy e szabadság védõszárnya alá rejtsék gonosz szándékaikat. Egy embernek ahhoz, hogy szabad lehessen, tisztességesnek kell lennie önmagával és embertársaival. Ha valaki arra használja a saját tisztességét, hogy a tisztességtelenség leleplezése ellen tiltakozzon, akkor az az ember ellensége a saját szabadságának. Csak akkor állhatunk a napfényben, ha nem engedjük, hogy mások tettei elhozzák a sötétséget. A szabadság a tisztességes embereknek van. Egyéni szabadságjog csak azok számára létezik, akik képesek rá, hogy szabadok legyenek. Ma a Szcientológiában ismerjük a rabtartót – ez maga a személy. És azáltal, hogy gyökerestül kiirtjuk a rosszat, amit az emberek önmagukkal tesznek, visszaállíthatjuk a jogot arra, hogy a napfényben álljunk. Ezért aztán ne mondja, hogy egy személy vagy a múlt kivizsgálása egy lépés a rabszolgaság felé, mivel a Szcientológiában egy ilyen lépés az elsõ lépés ahhoz, hogy az embert megszabadítsuk önnön bûnösségétõl. Ha a szcientológusok szándéka a bûnösök megbüntetése lenne, akkor, és csak akkor lenne helytelen belenézni a másik ember múltjába. De mi nem vagyunk rendõrség. Amikor mi ránézünk valamire, az az elsõ lépés az ajtók kitárása felé – mivel azok mind belülrõl vannak bezárva. Ugyan ki büntetne, ha megmenteni is képes? Csak egy õrült törne el egy olyan tárgyat, ami kell neki, és amit meg tudna javítani – és mi nem vagyunk õrültek. 26

Jogok ide, jogok oda – az egyénnek nem szabad elpusztulnia ebben a gépkorszakban. A bûnözõk és õrültek nem diadalmaskodhatnak újonnan megtalált pusztító eszközeikkel. Legkevésbé az az ember szabad, aki nem tudja felfedni saját tetteit, és aki tiltakozik mások helytelen tetteinek felfedése ellen. Ilyen emberekre fog épülni a jövõ politikai rabszolgasága, ahol mindegyikünknek lesz egy száma – és a bûnössége – hacsak nem cselekszünk. Lenyûgözõ, hogy minden sötét zugvállalkozás alapgondolata a zsarolás és büntetés. Mi történne, ha ez a két dolog nem létezne többé? Mi történne, ha minden ember eléggé szabad lenne ahhoz, hogy beszéljen? Akkor, és csakis akkor lenne meg önnek a szabadsága. Azon a napon, amikor teljesen megbízhatunk egymásban, béke lesz a Földön. Ne álljon ennek a szabadságnak az útjába – legyen szabad! I

27

GYAKORLATI FELADATOK A következõ gyakorlatok segítenek önnek megérteni ezt a füzetet, és növelni képességét a benne tartalmazott ismeretek felhasználására.

1.

Nézzen át egy újságot vagy magazint és találjon több példát arra, amikor valaki az igazolás szociális mechanizmusát alkalmazza! Folytassa ezt szükség szerint addig, amíg könnyen meg nem tudja találni a példákat!

2.

Írjon le egy példát egy ön által megfigyelt ártó tettre vagy visszatartásra! Aztán gondolja ki ennek az ártó tettnek vagy visszatartásnak egy következményét a személyre magára és a környezetében levõkre nézve! Ismételje ezt szükség szerint még több alkalommal addig, amíg valóságossá nem válnak az ön számára az ártó tettek és visszatartások hatásai!

3. 4.

28

Gondoljon az ártó tett–motivátor-sorozat legalább két olyan példájára, amit látott vagy tapasztalt! Találjon valakit, akit ismer, és akinek hasznára válna ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása! Ez lehet egy olyan személy, aki túlzottan kritikus valakivel vagy valamivel kapcsolatban, valaki, aki erõsen igazolja a cselekedeteit valamely területen, vagy aki szélsõségesen védi magát valamivel kapcsolatban, amit tett. Írassa le vele ártó tetteit és visszatartásait! Kövesse az „O/W-k kiíratása” c. részben megadott lépéseket! Mutassa meg neki ezt a füzetet, hogy az illetõ megértse az ártó tettei és visszatartásai kiírásának elõnyeit! Végeztessen vele kiírást pontosan a formátum alapján, amíg a személy elégedett nem lesz azzal, hogy teljes mértékben kiírta ártó tetteit és visszatartásait, és jól nem érzi magát velük kapcsolatban!

AZ ALKALMAZÁS EREDMÉNYEI Ezrek használták fel L. Ron Hubbard

mûveit, hogy a létezés ellentmondásait – a jót és a rosszat, a helyest és helytelent közvetlenül kezeljék és megoldják. Felfedezték, hogy a személyek közötti kapcsolatok többé már nem a javulás reményén alapulnak, hanem egy tényleges technológián, amely egyöntetûen javulásra vezet. Ennek az ismeretanyagnak a felhasználásával az emberek képesek visszanyerni önértékelésüket, és fokozni képességüket arra, hogy felelõsségteljesek legyenek. Annak a mechanizmusnak az ismerete, amely ráveszi az embereket a mindenfajta kapcsolattól sõt még magától az élettõl való visszahúzódásra is, képessé teszi õket a felelõsségvállalási hajlandóságuk helyreállítására. Ezeknek az embereknek az elidegenedés többé már nem az élet rideg ténye. Tudják, hogy mi helyes, és annak megfelelõen élnek. És ennek az õket körülvevõ társadalom látja hasznát, amint ezt egy Spanyolországban folytatott tanulmány is mutatja: egy csoportnyi közismert bûnözõnek, akik L. Ron Hubbard módszereit használták fel arra, hogy tisztességes állampolgárokká váljanak, 100%-a rehabilitálását követõen nem követett el többé bûncselekményeket. Ez meghökkentõ statisztika, tekintettel a szokásos 80%-os visszaesési arányra. A modern társadalomban nincs biztos módszer arra, hogy enyhítsük a boldogtalanságot, amit az egyénnek azok az áthágások

okoznak, amelyeket õ maga követ el. L. Ron Hubbard technológiája azonban olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyek segítségével az egyén képes megszabadítani önmagát az élet ellenségeskedéseitõl és szenvedéseitõl. Amint az alábbi történetek mutatják, sorsfordulót jelentõ eredményeket lehet így elérni.

E

gy kaliforniai fiatalember felfedezte, hogy kezébe tudja venni élete irányítását az ártó tettek és visszatartások technológiájának segítségével. „Egy nap nagyon ideges voltam vezetés közben. A dolgok egyszerûen nem akartak jól menni: a vevõk aznap korábban elhatározták, hogy nem veszik meg a termékeket, amiket kínálok; lassú, és gyenge sofõrök vezettek elõttem, hogy állandóan rájuk kellett dudálnom; dühös voltam, és boldogtalan; a nap siralmasan festett. Azonban egyszer csak

AZ ETIKAI ÉRTÉKEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA NEM

NEM

100%

100%

NEM 53%

NEM 33%

nem szcientológusok

szcientológusok

Hazudna-e egy üzleti cél megvalósítása érdekében?

nem szcientológusok

Kérdõívekre adott válaszok illusztrálják a különbséget, amelyet a Szcientológia képes elérni az emberek értékítéletében.

szcientológusok

Csalna-e egy fontos vizsgán?

29

rádöbbentem, hogy valószínûleg csak le kellene írnom az ártó tetteimet és visszatartásaimat. Lehúzódtam az út mellé, és valamilyen oknál fogva úgy döntöttem, hogy mindjárt ott a kocsiban meg is teszem. És nézzenek oda! Sokkal jobban éreztem magam és rájöttem, azt még mindig megtehetem, hogy kiírom az ártó tetteimet és visszatartásaimat, ha túlságosan elveszítem a kontrollt a dolgok felett. Nagyon jól éreztem magam, és éreztem, hogy magam irányítom a sorsomat. Onnantól fogva a dolgok remekül mentek. A nap hátralevõ részében többé nem aggódtam, és persze a következõ vevõm minden eladnivalómat megvásárolta! Most már a sofõrök is „jók” voltak elõttem! Rájöttem, hogy a különbség az én nézõpontom miatt volt, és hogy tudok valamit tenni ezzel kapcsolatban.”

E

Egy L. Ron Hubbard technológiájának a

gy fiatalembert, miután családjával bevándorolt Svédországba, nagyon felzaklatta, hogy az élet milyen rosszul bánik vele. Szerencsétlen volt, és úgy tûnt, hogy ezt semmi nem változtatja meg. Végül egy barátja rájött, hogy ennek a fiatalembernek a számára az egyetlen kiút az, ha kiírja ártó tetteit és visszatartásait. Ezzel egyetértett, és a következõket mesélte:

„Két önkéntesem van a közösségben, akik jelenleg az ártó tetteiket és visszatartásaikat írják ki. Azt kell mondanom, hogy erre nagyon büszke vagyok! Azt észleltem, hogy egyikük rendkívüli módon hûtlen volt sok nõhöz, és amikor megmondtam neki, hogy tudom, mi folyik az életében, elképedt. Alighanem megrendíthettem, mivel, hogy úgy mondjam, azonnal felhagyott a csapodársággal. Bõségesen írja részletes ártó tetteit és visszatartásait, és virul a megkönnyebbüléstõl.

„Itt ültem egész nap az ártó tetteimet és visszatartásaimat írva az egész életemre kiterjedõen. Mindig másokat okoltam azért, amiért olyan rosszul mentek nekem a dolgok – okoltam az anyámat, az apámat, sõt a barátnõmet, a barátaimat, az új hazámat és a tényt, hogy idegen vagyok – de az soha nem jutott eszembe azelõtt, hogy magam vagyok az oka annak, hogy ennyire rosszul érzem magam: hogy igazából ez mindazok miatt a dolgok miatt volt, amiket én tettem, és amiket magamban hordoztam. Nem csoda, hogy olyan rosszul mentek a dolgaim, és hogy másoknak is olyan rosszul megy! Úgy érzem egy mázsával lettem könnyebb!”

hátrányos helyzetû fekete afrikai közösségekben való bevezetését célzó dél-afrikai projekt önkéntes felelõse mesélte a következõket azután, hogy az ártó tettek és visszatartások technológiáját alkalmazta:

30

Egyszerûen remekül néz ki! Humorérzék és egy egész „új” személyiség bontakozik ki a korábbi sok sallang alól. A másik fiatalember felhívott, hogy elmondja, egy egész jegyzettömbnyi ártó tettet és visszatartást írt le, teljesen fel van dobva emiatt, valamint attól, ami ennek eredményeképpen történik vele. Hazája épp akkor választotta ki õt több ezer fiatalember közül arra, hogy a tengerentúlra menjen tanulmányokat folytatni – ezt alig tudja elhinni!”

K

aliforniában egy általános iskolai tanárnak volt egy krónikusan hazudozó diákja. Még olyan körülmények között is hazudott, amikor semmi oka nem volt rá. „Megbüntették” amiért ezt tette – megvontak tõle kedvezményeket, az óraközi szünetekben is dolgoznia kellett stb. Mégis, bármit tettek, semmi változás nem történt. Ám amikor tanára eldöntötte, egy lány visszanyerte a jövõbe vetett reményét, amikor egy jó barátja arra biztatta, hogy vegye kezébe élete irányítását az ártó tettek és visszatartások technológiájának felhasználásával.

képem arról, hogyan lett az életem olyanná, amilyen volt. Még nem vagyok készen, de már látom, hogy merre tartok. A dolgok az életemben máris kezdenek kitisztulni, és végre van reményem arra, hogy az élet – még az én életem is – valóságos élvezetté tehetõ.”

„Az életem egyáltalán nem ment jól. Állandóan rossz dolgok »történtek« velem, és úgy tûnt, hogy akárhogy is, egyszerûen képtelen vagyok igazán boldog lenni. Egy barátom, aki egy Szcientológia tanfolyamra járt, mesélt nekem az ártó tettekrõl és viszszatartásokról, és megmutatta, hogyan kell kiírni õket. Elõször nem gondoltam, hogy igazán bármi haszna is lenne (és némelyik dolgot, amirõl tudtam, hogy megtettem, vonakodtam kiírni!). De kitartott amellett, hogy ez segíteni fog, így aztán nekivágtam.

„Korábban csak saját magam iránt érdeklõdtem, az iránt, hogy én mit akarok csinálni vagy nekem mi kell. Fordítottam ugyan néha egy kis figyelmet a családomra és a barátaimra, de csak akkor, ha nekem is volt valami hasznom belõle. Visszatekintve erre, nem voltam olyan ember, akit szívesen tartanék a barátomnak!

Ez aztán lenyûgözõ élménynek bizonyult. Azután, hogy már elég sok mindent kiírtam, amirõl nagyon jól tudtam, hogy ártó tett és visszatartás, elkezdtem olyan dolgokra is ránézni, amelyekrõl korábban soha el nem ismertem volna nyíltan, hogy ártalmasak – ezeket mind olyan jól »megmagyaráztam« és annyira »ésszerûek voltak«. De azzal, hogy ránéztem és megláttam ezeket a dolgokat, amiket csináltam, és egytõl egyig kiírtam õket, végül is lassan kezdett kialakulni a

Egy diák számára, aki felfedezte az ártó

tettek és visszatartások kiírásának értékét, életfelfogásának jelentõs megváltozása és önértékelésének visszatérte volt az eredmény.

Ez most megváltozott. A hozzám közelállókkal most már igazán és õszintén törõdöm. Még csak »erõltetnem« sem kell. Egyszerûen csak jön magától. És képes vagyok meglátni, hogyan lehetek értékes a számukra. Hogy most messzemenõen értékesebbnek érzem magam önmagam számára, és az életem sokkal boldogabb, az csak egy ennek az érdekes eredményei közül. Azt hiszem, ez nem igazán meglepõ, bár azelõtt soha nem gondoltam volna rá. Mindezek a nagy változások azért történtek, mert valaki félrevont, és megmutatta

31

nekem, mit írt L. Ron Hubbard az ártó tettekrõl és visszatartásokról, és arról, hogyan befolyásolják ezek az ember életét; és aztán kiíratta velem õket. Ez az, ami segített.”

A

z olaszországi Palombaróban egy fiatalember, aki L. Ron Hubbard rehabilitációs technológiáját felhasználva sikeresen leszokott a kábítószer-használatról, rátalált ennek a technológiának egy másik fontos területére, amely nagymértékben segített neki: az ártó tettek és visszatartások technológiájára. „Azután, hogy megszabadultam a kábítószerektõl, visszatekintettem annak a mélységeibe, ahol korábban voltam, ráébredtem, hogy ártó tettek és visszatartások által évekig lezüllesztettem saját létemet. De most szabad voltam, és elégedett voltam magammal egészen addig, amíg eszembe nem jutottak a régi barátaim, összezsúfolva, komoran és dühösen. Azt gondoltam, hogy senki nem tudná azt mondani nekik: – Itt egy fantasztikus technológia az ártó tettek és visszatartások kezelésére. Õk erre csak azt mondanák: – De milyen ártó tett? Milyen visszatartás? Mindazonáltal én ráébredtem, hogy a barátaimnak ugyanazt a sikert kell átélniük, amit én megéltem – bármi áron. Így hát visszamentem abba a sötét, rendetlen, csupa füst szobába, és mesélni kezdtem nekik az életemrõl, a gonosztetteimrõl, és arról, hogyan kezdtem el apránként elmozdítani azokat a fekete felhõket, amelyek

32

akadályozták a szabadságomat, és hogyan szûrõdtek be a nap sugarai. Amikor befejeztem, csönd volt, de láttam, hogy a szobában mindenkinek átadtam az érzéseimet. És tényleg, néhány hét múlva találkoztam a barátommal, Frankkel a kábítószer-rehabilitációs központ lépcsõjén! Ragyogott a szeme ahogy közelebb jött és azt mondta: – Köszönöm Gianni! Abban a pillanatban annyira meghatódtam, hogy beleremegtem. A barátaim is kábítószermentessé válnak – megszabadulnak a csapdától, amit maguk köré szõttek saját ártó tetteikbõl és visszatartásaikból.”

Egy új-zélandi nõ így írja le személyes

nyereségeit, amelyeket ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása révén tapasztalt.

„Hosszú idõn keresztül nagyon vonakodtam szembenézni azoknak a dolgoknak a kezelésével, amelyekrõl azt vettem észre, hogy nincsenek rendben körülöttem. Ha láttam valakit valami etikátlan dolgot mûvelni, vagy azt vettem észre, hogy egy munkát csak részben vagy rosszul végeztek el, akkor lehet, hogy személyesen felháborodtam, de valahogy nem tudtam rávenni magam arra, hogy tegyek valamit ezzel kapcsolatban. Általában eldöntöttem, hogy nem avatkozom bele, és valaki másra hagyom az ilyenfajta dolgok kezelését. Azt szoktam mondani magamban, hogy »a magam dolgával törõdöm«, bár valójában csak képtelen voltam szembenézni azzal, hogy cselekedjek olyankor, amikor tudtam, hogy azt kellene tennem.

Ez igazán zavart, mivel elég gyakran úgy tûnt, hogy én vagyok az egyetlen, aki egyáltalán látja egyik vagy másik rossz helyzetet. Az, hogy »hagytam, hadd menjenek a dolgok«, miközben tudtam, hogy nem jól vannak, végül is megölte bennem a büszkeséget, és nagyon rossz véleményem lett saját magamról. A közelmúltban ártó tetteim és visszatartásaim kiírása közben ráébredtem, hogy valójában mi is folyik. Kész rettegésben voltam, hogy kijövök a sodromból. Azt gondoltam, hogy esetleg megbántok valakit vagy valami

kárt okozok. Pedig a »hagyni, hogy valaki más intézze el« beállítottság volt az, ami a valódi bántalmat és kárt okozta. Amikor megtaláltam és kiírtam az ártó tetteimet és visszatartásaimat, amelyek e bolond beállítottság mögött húzódtak, teljesen megszûnt ez a beállítottság. Eltûnt a félelem, amivel együtt éltem, és visszatért a hajlandóságom arra, hogy azt tegyem, amirõl tudom, hogy helyes – csakúgy, mint a büszkeségem. Ez valódi becsület és ez mindennél értékesebb számomra.”

33

L. RON HUBBARDRÓL

E

gyetlen állítás sem jellemezhetné jobban L. Ron Hubbard életét ennél az egyszerû kijelentésnél: „Szeretek másokon segíteni, és életem legnagyobb örömének tekintem, amikor azt látom, hogy az ember megszabadítja önmagát az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait.” E szavak mögött egy, az emberiség szolgálatában eltöltött élet áll, és a bölcsességnek egy olyan öröksége, amely bárkit képessé tesz arra, hogy megvalósítsa a boldogság és a szellemi szabadság régóta dédelgetett álmát.

L. Ron Hubbard 1911. március 13-án született a nebraskai Tildenben. Felfedezésének útja és embertársai iránti elkötelezettsége korán kezdõdött. „Azt akartam, hogy mások boldogok legyenek, és sehogy sem fért a fejembe, hogy miért nem azok” – írta egy ifjúkori levelében, és ez árulkodik érzéseirõl, amelyek életében mindvégig vezérelték. 19 éves korára már több mint négyszázezer kilométert utazott Jáva, Japán, India és a Fülöp-szigetek kultúráját vizsgálva. 1929-ben az Egyesült Államokba hazatérve Ron újrakezdte a korábbi kutatásait, és a következõ évben beiratkozott a George Washington Egyetemre. Ott a matematika, mérnöki tudományok, valamint az atomfizika, akkor új tudománya területén folytatta hivatalos tanulmányait. Ezek mindegyike létfontosságú, életbevágó eszközt nyújtott állandó kutatásaihoz. Hogy kutatásainak ezzel anyagi fedezetet biztosítson, Ron irodalmi pályafutásba kezdett az 1930-as évek elején, és hamarosan az egyik legszélesebb körben olvasott, népszerû regényíróvá vált. Fõ célját azonban soha nem tévesztette szem elõl, és folytatta fõ kutatási vonalát kiterjedt utazások és expedíciók révén. A II. világháború kitörésekor alhadnagyi rangban belépett az Egyesült Államok Haditengerészetébe, és tengeralattjáró-romboló hadihajók parancsnokaként szolgált. Harc közben elszenvedett sebesüléstõl részben vakon és bénán, 1945-ben véglegesen rokkanttá nyilvánították. Az elmére vonatkozó elméleteinek felhasználásával azonban nemcsak bajtársain volt képes segíteni, hanem saját egészségét is visszanyerte. További öt év intenzív kutatás után Ron felfedezései a Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya címû könyvben tárultak a világ elé. A Dianetika, az elme elsõ népszerû kézikönyve, amely kifejezetten az utca embere számára 34

íródott, az emberiség reményeinek új korszakát nyitotta meg, és életének egy új korszakát a szerzõ számára, aki azonban nem hagyott fel a kutatással; és miután 1951 végéig áttörést áttörés után foglalt rendszerbe, megszületett a Szcientológia alkalmazott vallásos filozófiája. Mivel a Szcientológia az élet egészére ad magyarázatot, az emberi létnek nincs olyan vonatkozása, amivel L. Ron Hubbard elkövetkezõ mûvei ne foglalkoztak volna. Hol az Egyesült Államokban, hol Angliában élve folytatta a kutatásait, amelyek megoldásokat kínáltak olyan társadalmi problémákra, mint a hanyatló oktatási standardok és a burjánzó drogfogyasztás. Mindent egybevéve, L. Ron Hubbard Dianetika és Szcientológia munkái negyvenmillió szót tesznek ki rögzített elõadások, könyvek és írásmûvek formájában. Ezek együttesen alkotják egy 1986. január 24-én véget ért életút örökségét. L. Ron Hubbard távozása azonban semmiképpen sem jelentette valaminek a végét, hiszen forgalomban lévõ könyveinek százmillióival és a jobbító technológiát nap mint nap alkalmazó emberek millióival valóban azt mondhatjuk, hogy a világnak még ma sincs nála jobb barátja. I 35

SZÓJEGYZÉK

36

aberráció: eltérés a racionális gondolkodástól vagy viselkedéstõl. Alapvetõen annyit jelent, hogy valaki téved, hibákat követ el, vagy még pontosabban, olyan rögeszmékkel rendelkezik, amelyek nem igazak. A szó tudományos értelemben is használatos. Az egyenes vonaltól való eltérést jelenti. Ha az egyenes út A-tól B-ig vezet, akkor az aberrált útvonal A-tól egy újabb pontig, majd ettõl egy újabb pontig, majd ettõl egy újabb pontig, majd ettõl egy újabb pontig, majd ettõl egy újabb pontig vezet, amíg végül megérkezik B-be. Ebben a tudományos értelemben az egyenesség hiányát is jelenti, vagy a torz látásmódot, mint például ha egy ember egy lovat lát, de azt gondolja, hogy elefántot lát. Az aberrált viselkedés helytelen viselkedés, vagy olyan viselkedés, amelyet nem támaszt alá az értelem. Az aberráció szemben áll az épelméjûséggel, ami ennek ellentéte. A latin aberrare: eltévelyedni szóból származik – latin ab: el, errare: tévelyedni. affinitás: szeretet; kedvelés, vagy bármely más érzelmi hozzáállás; a kedvelés mértéke. Az affinitás alapvetõ meghatározása: a távolságról alkotott gondolat, elképzelés, legyen az jó vagy akár rossz. alter-isness: valaminek a megváltoztatott vagy megmásított realitása. Lásd még a realitás címszót ebben a szójegyzékben. ártó tett: egy ártalmas cselekedet vagy egy csoport erkölcsi kódexének megsértése. Egy ártó tett azonban nem csak a megsértése valakinek vagy valaminek. Az ártó tett egy akció kihagyása vagy végrehajtása, amely a legkevesebb jót eredményezi a legkevesebb embernek vagy az élet legkevesebb területének, illetve a legtöbb kárt okozza a legtöbb embernek vagy az élet legtöbb területének. as-isness: az az állapot, amiben a személy pontosan úgy néz valamit, ahogy az van, minden torzítás vagy hazugság nélkül, így az abban a pillanatban eltûnik, és megszûnik létezni. elkülönül: elválasztja magát valakitõl, egy csoporttól stb., és visszahúzódik attól, hogy foglalkozzon vele. etika: azok a lépések, amelyeket az egyén saját magával szemben tesz, hogy kijavítson egy viselkedést vagy helyzetet, amely vele kapcsolatos, és amely viselkedés vagy helyzet ellenkezik a csoport ideáljával és jól felfogott érdekével. Ez személyes dolog. Amikor valaki etikus, azaz „rendben van az etikája”, akkor a saját elhatározása révén az, õ maga cselekszik így. igazolás: próbálkozás arra, hogy csökkentsük az ártó tettet, azáltal hogy elmagyarázzuk, hogy igazából nem is volt egy ártó tett. Lásd még az ártó tett címszót ebben a szójegyzékben. igazságszolgáltatás: azok a lépések, amelyeket a csoport tesz az egyénnel szemben, ha az elmulasztja a megfelelõ lépéseket maga megtenni.

konfrontálás: meghátrálás vagy kitérés nélkül szembenézni. A konfrontálás képessége tulajdonképpen az a képesség, hogy kényelmesen ott vagyunk és észlelünk. leértékel: megcáfol, degradál, kétségbe von vagy letagad valamit, amit valaki más ténynek tekint. meg nem értett szó: egy szó, amit egyáltalán nem vagy tévesen értettek meg. õ átugorja a megfelelõ személyt az utasítási mellõz: láncban. motivátor: agresszív vagy pusztító tett, amely a személyt vagy életének valamely részét éri. Azért hívjuk „motivátor”-nak, mert hajlamos arra késztetni az illetõt, hogy visszafizesse – azaz egy újabb ártó tettre „motivál”. nyugtáz: nyugtázást ad (valakinek). Lásd még a nyugtázás címszót ebben a szójegyzékben. nyugtázás: valami, amit azért mondunk vagy teszünk, hogy tájékoztassuk a másikat arról, hogy észrevettük, amit mondott vagy tett, megértettük és fogadtuk. realitás: ami létezõnek mutatkozik. A realitás alapvetõen megegyezés kérdése; emberek által elért egyetértés foka. Amiben megegyezünk, hogy reális, az reális. szomatika: a Szcientológiában használt szó a fizikai fájdalom vagy bárminemû testi kellemetlenség jelölésére. A „soma” szó testet jelent görögül. szótisztáz: meghatároz egy szótár segítségével minden olyan szót, amit nem teljesen ért a tanulmányozott anyagban. szótisztázás: Szcientológia eljárások csoportja olyan szavak megtalálására, amelyeket a személy nem értett meg olyan tárgyakban, amelyeket tanulmányozott, és a szavak meghatározása azáltal, hogy az illetõ megnézi õket egy szótárban. théta: gondolat vagy élet. A kifejezés eredete a görög théta (θ) betû, amivel a görögök a gondolatot vagy talán a szellemet jelképezték. A thétát értelem, derûs nyugalom, stabilitás, boldogság, jókedvû érzelem, kitartás és más olyan tényezõk jellemzik, amelyeket az ember rendszerint kívánatosnak tart. thetán: maga a személy – nem a teste vagy a neve, a fizikai univerzum, az elméje vagy bármi más – õ az, aki tudatában van annak, hogy tudatos; az identitás, aki maga az egyén. A thetán szót azért alkották, hogy kiküszöböljenek bármilyen lehetséges keveredést a korábbi érvénytelen fogalmakkal. Egy görög betûbõl, a thétából származik, amit a görögök a gondolat vagy talán a szellem kifejezésére használtak, s hogy fõnév legyen, egy n betût tettek hozzá, amit a modern stílusban szavak alkotásához használnak a mérnöki tudományokban. visszatartás: annak a morális kódexnek a ki nem mondott, nem hangoztatott megszegése, amelyhez a személynek tartania kell magát. Bármely visszatartás egy ártó tett után következik.

NEW ERA® Publications International ApS

Store Kongensgade 55, 1264 Copenhagen K, Denmark ISBN 87-7968-221-9 © 2001 L. Ron Hubbard Library. Minden jog fenntartva. Bármilyen engedély nélküli másolás, fordítás, duplikálás, importálás vagy terjesztés, egészben vagy részben, bármilyen formában – beleértve az elektronikus másolást, tárolást vagy továbbítást – az idevonatkozó törvények megsértése. Scientology, Szcientológia, Dianetics, Dianetika, Celebrity Centre, L. Ron Hubbard, L. Ron Hubbard kézjegye és a Scientology kereszt védjegyek és márkanevek, amelyek a Religious Technology Center tulajdonában vannak, használatuk annak engedélyével történik. A Scientologist egy kollektív tagsági jegy, amely a kapcsolódó Szcientológia egyházak és missziók tagjait jelöli.

A NEW ERA bejegyzett védjegy és márkanév. A nyomtatás Dániában készült. HUNGARIAN EDITION

®

L. RON HUBBARD kiadvány

37