SZCIENTOLÓGIA. Egy jobb világ építése

SEgyZCIENTOLÓGIA jobb világ építése A Szcientológia, amelyet L. Ron Hubbard alapított és fejlesztett ki, alkalmazott vallási filozófia, amely pontos útvonalat nyújt, ami révén mindenki visszanyerheti szellemi énjének igazságát és egyszerûségét. A Szcientológia sajátos axiómákból áll, amelyek megadják a lét alapját képezõ elveket és okokat, valamint a humán tudományok területén folytatott átfogó megfigyelésekbõl, amelyek szó szerint az élet egészére érvényes filozófiai tudásanyagot képeznek. Ez a kiterjedt tudásanyag a tárgy kétféle alkalmazását eredményezte: elõször egy technológiát, amellyel az ember növelheti szellemi éberségét, és elérheti azt a szabadságot, amelyet számos nagy filozófiai tanítás keresett; és másodszor jelentõs számú alapelvet, amelyeket az emberek életük javítására használhatnak. Valójában, ezzel a második alkalmazási móddal a Szcientológia nem kevesebbet nyújt, mint gyakorlati módszereket életünk minden területének javítására – módszereket új életmódok teremtésére. És innen származik ez az anyag is, amelynek az elolvasására készül. Az itt bemutatásra kerülõ, L. Ron Hubbard mûveibõl összeállított adatok csak egy részét képezik azoknak az eszközöknek, amelyek A Szcientológia kézikönyvében találhatóak. A kézikönyv, amely egy átfogó útmutató, a Szcientológia sok alkalmazási módszerét mutatja be, amelyekkel az élet számos más területét is javíthatjuk. Ebben a füzetben a szerkesztõk az adatokat rövid bevezetõvel, gyakorlati feladatokkal és a sikeres alkalmazás példáival egészítették ki. A legközelebbi Szcientológia egyháznál vagy missziónál megértésének növelését szolgáló tanfolyamok, illetve további anyagok állnak rendelkezésre, amelyekkel bõvítheti tudását. A címek listája elérhetõ: www.scientology.org. A Szcientológia számos új, az emberrel és az élettel kapcsolatos jelenséget ír le, ezért lehetséges, hogy találkozik majd olyan kifejezésekkel ezeken az oldalakon, amelyeket nem ismer. Ezek meghatározása megtalálható ott, ahol elõször elõfordulnak a szövegben, valamint a füzet végén található szójegyzékben. A Szcientológia arra való, hogy használják. Ez egy gyakorlati filozófia, olyan valami, amit az ember végez. Ezeknek az adatoknak az alkalmazásával ön képes megváltoztatni az állapotokat. Ezt a tudást emberek milliói használják, akik mind tenni akarnak valamit a maguk körül látott állapotokkal kapcsolatban. Õk tudják, hogy az élet jobbá tehetõ. És tudják, hogy a Szcientológia mûködik. Használja a füzetben található adatokat önmaga és mások segítésére, és ön is tudni fogja. NEMZETKÖZI SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ

A

zuhanó termelékenység, a tömeges elbocsátások, a vezetõség és a munkaerõ közötti keserû kapcsolatok, a vezetõk inkompetenciája, valamint a tisztességtelen üzleti ügyletek mind sújtják a munkahelyeket. Nem csoda, hogy a munkavégzés stressz és szorongás forrása milliók számára. Hogy miként növeljük a munka hatékonyságát és termelékenységét, hogyan kezeljük a feldúltságot és a zûrzavart a munkahelyen, és hogyan gyõzzük le a kimerültséget, mind olyan dolgok, melyek dolgozót és vezetõt egyaránt érintenek. Ezek megoldása nem csupán nagyobb biztonságot, hanem nagyobb elégedettséget is elõidézne.

E füzet magában foglal néhányat az L. Ron Hubbard által munkahelyi alkalmazásra kifejlesztett alapelvek és technikák széles skálájából. A munka nem csak hogy kifizetõdõ és kielégítõ lehet, de mint legtöbbünk életének fõ tevékenysége, az is kellene hogy legyen. Ezen információk felhasználása pontosan ennek a megvalósításában fog segíteni önnek. n

2

A ZÛRZAVAR KEZELÉSE A MUNKAHELYEN

A

z emberrel el lehet hitetni, hogy a karrier irányítása a munka világában valami zûrzavaros dolog. Annak zûrzavaros, aki nincs ellátva útmutatókkal és térképekkel.

Ha az ember végignézi azt a számtalan tényezõt, amely felboríthatja az életét és alááshatja a biztonságát, az lesz a benyomása, hogy a zûrzavar jól megalapozottnak tûnik, és nem hazudunk, ha azt mondjuk, hogy minden nehézség alapjában véve zûrzavar. Ha elég veszély és elég ismeretlen van, az ember lecsukja a szemét, és megpróbál vakon átlendülni rajta. Úrrá lesz rajta a zûrzavar. A kellõ mennyiségû megoldatlan probléma hatalmas zûrzavarrá áll össze. Ha néha-néha elég ellentmondó utasítást kap a munkahelyén, a dolgozó a zûrzavar állapotába kerül. Egy modern üzemet lehet olyan rosszul is vezetni, hogy az egész egy hatalmas zûrzavarnak tûnik, amelyet lehetetlen megoldani. A szokásos megoldás, amihez az ember zûrzavarban fordul, a szerencse. Ha az õt körülvevõ erõhatások túl nagynak tûnnek, az ember még mindig „bízhat a szerencséjében”. Szerencsén a „nem a személy által irányított sorsot” értjük. Ha valaki elengedi a kocsi kormányát, és azt reméli, hogy az autó a szerencse folytán az úton marad, akkor gyakran csalódik. És ez így van az életben is. Azok a dolgok, amelyeket a véletlenre hagyunk, kevéssé valószínû, hogy maguktól megoldódnak. Láttunk már olyat, amikor egy barátunk becsukja az ajtót a díjbeszedõk elõtt, a fogát csikorgatja, és közben abban reménykedik, hogy nyerni fog a lóversenyen, és ez megoldja az összes problémáját. Ismertünk olyan embereket, akik ilyen módon kezelték éveken át az életüket. Valóban, Dickens tíz nagyszerû alakja közül az egyiknek ez volt a teljes életfilozófiája: „várni, hogy történjen valami”. A szerencse azonban – miközben elismerjük, hogy hathatós tényezõ – csupán a zavarkeltõ tényezõk erõteljes áramlása közepette szükségszerû. Ha valakinek arra van szüksége, hogy mindig szerencse 3

kísérje, akkor ebbõl az következik, hogy többé már nem fogja az autója kormányát, és az is, hogy zûrzavarral küzd. Így aztán bölcs dolog lenne pontosan megérteni, mi is a zûrzavar, és hogyan lehetne megoldani azt.

A zûrzavar és a stabil adat A zûrzavart úgy határozhatjuk meg, mint a tényezõk és körülmények tetszõleges csoportját, amelynek úgy tûnik, nincs semmilyen azonnali megoldása. Még érthetõbben: ebben az univerzumban a zûrzavar nem más, mint véletlenszerû mozgás. Ha önnek egy nagy forgalomban kellene állnia, valószínûleg zavarodottságot érezne az ön körül elsüvítõ mozgásoktól. Ha egy erõs viharban kellene állnia – az ön körül kavargó levelekkel és papírlapokkal – valószínûleg összezavarodna. Lehetséges-e igazán megérteni a zûrzavart? Létezik-e egyáltalán olyan dolog, hogy a „zûrzavar anatómiája?” Igen, létezik. Ha önhöz mint telefonközpontoshoz egyszerre tíz hívás futna be a kapcsolótáblán, lehet, hogy zûrzavarban érezné magát. De van-e valamilyen megoldás erre a helyzetre? Ha önnek mint üzletvezetõnek három váratlan eseménye és egy balesete lenne egyszerre, lehet, hogy úgy érezné, hogy össze van zavarodva. De van-e valamilyen megoldás erre? A zûrzavar csak addig zûrzavar, amíg minden részecske mozgásban van. A zûrzavar csak addig zûrzavar, amíg egyetlen tényezõt sem határoztunk meg, vagy nem értettünk meg világosan. A zûrzavar a butaság alapvetõ oka. A buta embernek minden dolog zavaros, kivéve a nagyon egyszerûeket. Így, ha az ember ismerné a zûrzavar anatómiáját – nem számít, mennyire lenne okos – még okosabb lenne. Ha valaha is valamilyen fiatal, ambiciózus személyt kell tanítania, aki nem túl okos, akkor ezt alaposan meg fogja érteni. Ön megpróbálja elmagyarázni, hogy ez így meg így mûködik. Újra meg újra meg újra végigmegy ezen. És aztán szabadjára ereszti az illetõt, és õ rögtön tökéletesen elfuserál mindent. „Nem értette meg”, „nem fogta fel”. Ön le tudja egyszerûsíteni a megértését az illetõ értetlenségével kapcsolatban, ha – nagyon helyesen – azt mondja: „Össze volt zavarodva.” 4

Az egész oktatás kilencvenkilenc százaléka azért vall kudarcot – amikor kudarcot vall –, mert a tanuló össze volt zavarodva. És nemcsak a munka világában, de magában az életben is, a közelgõ kudarc – így vagy úgy – a zûrzavar szülötte. Ahhoz, hogy az ember a gépekrõl tanuljon vagy élje az életet, képesnek kell lennie, hogy szembeszálljon a zûrzavarral, vagy hogy akár részeire is bontsa. A Szcientológiában van egy bizonyos tételünk a zûrzavarral kapcsolatban. Ezt a Stabil Adat Tételének hívjuk. Ha ön rengeteg papírdarabot látna örvényleni egy szobában, akkor mindez zavarosnak tûnne mindaddig, amíg ki nem választana egy papírdarabot, hogy az legyen az a papírdarab, amihez viszonyítva minden más mozgásban van. Más szóval, a zavaros mozgás megérthetõ azáltal, ha egy dolgot mozdulatlannak tekintünk. A forgalom áradatában minden zûrzavaros lenne, hacsak nem fogadná el az egyik autót a többihez képest mozdulatlannak, és így a többit ahhoz az egyhez viszonyítva szemlélné. A telefonközpontos, aki egyszerre tíz hívást fogad, azzal oldja meg a zûrzavart, hogy – helyesen vagy helytelenül – kijelöli az egyik hívást elsõ hívásnak, hogy arra fordítsa a figyelmét. A tíz hívás zûrzavara hirtelen kevésbé lesz zavaros abban a pillanatban, ahogy kiválaszt egy hívást, amire válaszolni fog. Az üzletvezetõnek, aki három váratlan eseménnyel és egy balesettel találja magát szemben, ahhoz, hogy elkezdjen újra rendet teremteni, csak ki kell választania figyelmének elsõ célpontját. Amíg az ember nem választ ki egy adatot, egy tényezõt, egy részletet a részecskék zûrzavarából, addig a zûrzavar folytatódik. Az az egy kiválasztott és használt dolog lesz a stabil adat a többi számára. Részletesebben és pontosabban fogalmazva, minden tudásanyag egyetlen adatra épül. Ez annak a stabil adata. Ha ezt leértékelik, akkor a teljes tudás szétesik. A stabil adatnak nem kell helyesnek lennie. Ez egyszerûen az, ami távol tartja a dolgokat a zûrzavar állapotától, és amelyhez a többit hozzárendezhetjük. Nos, amikor egy fiatal és ambiciózus személyt gépkezelésre tanítottunk, akkor azért vallott kudarcot – ha kudarcot vallott – az utasítások felfogása során, mert hiányzott a stabil adata. Elõször egyetlen tényt kell világossá tenni számára. Ha ezt felfogja, képes felfogni a többit is. Az ember bármilyen 5

Zûrzavar akkor létezik, amikor minden részecske mozgásban van.

Kevésbé lesz zavaros, amikor egy dolgot kiválasztunk, és az stabil adattá válik a többihez képest.

6

zûrzavaros helyzetben addig ostoba vagy zavarodott, amíg egy tényt vagy egy adatot teljesen fel nem fog. A zûrzavarok – mindegy, hogy milyen nagynak és nehezen legyõzhetõnek tûnnek – adatokból, tényezõkbõl vagy részecskékbõl állnak. Részeik vannak. Értse meg az egyik részt, és állapítsa meg teljesen az elhelyezkedését. Aztán nézze meg, hogyan mûködik ehhez viszonyítva a többi. Ezzel stabilizálta a zûrzavart, és – ha a megértett dologhoz viszonyítja a többi dolgot – hamarosan úrrá lesz a zûrzavar egészén. Amikor egy fiút egy gép mûködtetésére tanít, ne árassza el az adatok özönével, hogy aztán rámutasson a hibáira: ez zûrzavar a számára, és ostobán reagál rá. Találjon valamilyen belépési pontot a fiú zûrzavarába, egy adatot! Mondja neki: „Ez egy gép.” Lehet, hogy eddig az összes utasítást olyan valakihez vágták hozzá, akinek nem volt valódi bizonyossága, és nem volt a létezésében valódi rend. Mondja neki: „Ez egy gép.” Azután tegye bizonyossá a számára. Érintesse meg vele, hagyja hogy babráljon vele, tapogassa. Mondja neki: „Ez egy gép.” És lehet, hogy meglepõdik, hogy ez mennyi ideig eltarthat, de az is meglepõ, hogy mennyire megnövekszik az illetõ bizonyossága. A gép mûködtetéséhez megtanulandó összes komplexitásból elõször egyetlen adatot kell tudnia. Még az sem fontos, hogy melyik adatot tanulja meg elõször, ugyanakkor jobb, ha egy egyszerû alapadatot tanít meg neki. Meg tudja mutatni neki, hogy a gép mit csinál, el tudja magyarázni neki a végterméket, el tudja mondani, hogy miért õt választották ki ennek a gépnek az irányítására. De muszáj, hogy egy alapvetõ adatot világossá tegyünk a számára, máskülönben el fog veszni a zûrzavarban. A zûrzavar kétség. A zûrzavar butaság. A zûrzavar bizonytalanság. Amikor ön a kétségre, a butaságra és a bizonytalanságra gondol, gondoljon a zûrzavarra, és az egész a kisujjában lesz. Mi hát akkor a bizonyosság? A zûrzavar hiánya. Mi az intelligencia? A zûrzavar kezelésének képessége. Mi hát akkor a biztonság? A képesség, hogy keresztülmenjünk egy zûrzavaron vagy körbejárjuk, hogy rendet vigyünk bele. A bizonyosság, az intelligencia és a biztonság a zûrzavar hiányát, illetve a kezelésének képességét jelenti. Hogyan illik bele a szerencse a zûrzavarba? A szerencse az a remény, hogy valami kontrollálatlan véletlen megsegíti az embert. A szerencsére számítani nem más, mint lemondani a kontrollról. Ez apátia. 7

Kontroll és zûrzavar Van jó kontroll és rossz kontroll. A különbség köztük a bizonyosság és a kétség. A jó kontroll biztos, határozott, kiszámítható. A rossz kontroll bizonytalan, változó és kiszámíthatatlan. A jó kontrollal az ember biztosra mehet, a rossz kontrollal soha nem mehet biztosra. Az a csoportvezetõ, aki ma betartat egy szabályt, de holnap nem, aki Gábort engedelmességre kényszeríti, de Jánost nem, rossz kontrollt gyakorol; az ilyen vezetõ nyomában kétség és bizonytalanság jár, függetlenül attól, hogy milyen személyes jellemvonásai lehetnek. Mivel olyan sok bizonytalan és ostoba kontroll létezhet, némelyikünk kezdi azt hinni, hogy minden kontroll rossz. Ám ez nagyon távol áll az igazságtól. Ha az ember valamilyen rendet akar vinni a zûrzavarba, szüksége van a kontrollra. Az embernek képesnek kell lennie – legalább bizonyos fokig – kontrollálni. A zûrzavart úgy is nevezhetjük, hogy kontrollálatlan véletlenszerûség. Csak azok tudják kezelni a zûrzavarokat, akik képesek valamilyen kontrollt gyakorolni e véletlenszerûség felett. A zûrzavarokat tulajdonképpen azok idézik elõ, akik nem tudnak kontrollt gyakorolni. A jó és rossz kontroll közötti különbség ekkor sokkal nyilvánvalóbbá válik. A jó és a rossz közötti különbség a fokozatban rejlik. Az alapos, határozott kontrollt mások képesek elõre megjósolni. Ezért ez jó kontroll. A bizonytalan, felületes kontrollt nem lehet megjósolni; ezért ez rossz kontroll. A szándéknak is van némi köze a kontrollhoz. A kontrollt fel lehet használni építõ vagy romboló célokra; ám fel fogja fedezni, hogy amikor valaki romboló célokat akar elérni, akkor rossz kontrollt használ. Tehát sok minden tartozik a zûrzavar teljes témaköréhez. Lehet, hogy meglehetõsen furcsának találja, hogy magát a zûrzavart itt célpontként használjuk. Ám azt fogja látni, hogy ez kitûnõ közös nevezõ mindazokhoz a dolgokhoz, amiket az életben rossznak tartunk. És ha valaki képes úrrá lenni a zûrzavaron, akkor a figyelmét szabadon fordíthatja építõ tevékenységre. Mindaddig, amíg valaki a zûrzavartól össze van zavarodva, másra sem tud gondolni, mint romboló dolgokra – amit leginkább tenni akar, az a zûrzavar lerombolása. Így hát elõször azt tanuljuk meg, hogy miként romboljuk le a zûrzavart. És kiderül, hogy ez meglehetõsen egyszerû dolog. Amikor úgy tûnik, hogy minden részecske mozgásban van, akkor az ember állítson meg egyet, és figyelje meg, hogy mozog a többi ehhez képest, és ezután azt fogja találni, hogy kisebb a jelen lévõ zûrzavar. Azzal, hogy egyet stabil adatnak fogadtunk el, a többit 8

fel tudjuk sorakoztatni. Így meg lehet figyelni és meg lehet érteni egy váratlan eseményt, egy gépet, egy állást vagy magát az életet, és az ember szabad lehet. Vessünk egy pillantást arra, hogy ez hogyan mûködik. Számos olyan dolog van, amelyek befolyásolhatják egy állás megszerzését, megtartását és javítását. Az ember – mint ahogy a legtöbb ember teszi – képes megoldani az egész problémát úgy, hogy nekiáll a problémának ezzel az egyetlen adattal: „Képes vagyok állást szerezni, és meg is tudom tartani.” Ebbe mint egyetlen hitbe kapaszkodva, az élet zûrzavarai és bizonytalanságai kevésbé hatásossá, kevésbé zavaróvá válnak. Ám tegyük fel, hogy valaki ezt csinálta, tegyük fel, hogy amikor fiatal volt, a probléma minden további vizsgálata nélkül összeszorította a fogát, becsukta a szemét, és azt mondta: „Képes vagyok állást szerezni, és meg is tudom tartani, bármi is jön. Ezért többé nem fogok aggódni a gazdasági helyzet miatt.” Nos, ez szép volt. Késõbb – minden figyelmeztetés nélkül – elbocsátották. Tíz hétig munka nélkül volt. Ezután még akkor is, ha szerzett egy új állást, kevésbé érezte magát biztonságban és magabiztosnak. És tegyük fel, hogy történt valamilyen baleset, és ismét munka nélkül volt. Amikor ismét munkanélküli lett, még többet veszített a magabiztosságából, és még kevésbé érezte magát biztonságban. Miért? Nézzük meg alaposan a Stabil Adat Tételének az ellenkezõ oldalát. Ha ezt tesszük, akkor megtudjuk, hogy a stabil adatok hatástalanítják a zûrzavarokat, illetve azt, hogy amikor a stabil adat megrendül, újra létrejön a zûrzavar. Képzeljünk el egy megállított zûrzavart. Még mindig rendszertelen, de már megállt. Mi állította meg? Egy stabil adat felvétele. Mondjuk, valakit nagyon molesztált otthon az anyósa. Egy napon, veszekedés után dölyfösen kivonult, és egy sugallat hatására azt mondta magának: „Minden anyós gonosz.” Ez egy döntés volt. Ez volt – helyesen vagy helytelenül – a zûrzavarban elfogadott stabil adat. Máris jobban érezte magát. Most már kezelni tudta, vagy együtt tudott élni a problémával. Tudta, hogy „minden anyós gonosz”. Ez nem volt igaz, de ez volt a stabil adat. Aztán egy napon, amikor bajban volt, megjelent az anyósa – mint állhatatos ember – és nem csak a lakbért, hanem egy másik adósságot is kifizetett. Emberünk egyszerre nagyon összezavarodott. Ennek a kedvességnek nem kellett volna zavart elõidézõ dolognak lennie. Végül is, az anyós megoldotta a problémát, nem? Akkor miért lett zaklatott emiatt? Azért, mert a stabil adat megrendült. A múltbeli probléma teljes zûrzavara újra mûködésbe lépett amiatt, hogy a stabil adat hamisnak bizonyult. 9

Ahhoz, hogy valakit összezavarjon, nem kell mást tennie, mint megtalálni az illetõ stabil adatait, és leértékelni õket. Csak ezt a néhány stabil adatot kell megrendítenie – kritizálással vagy bizonyítékkal –, hogy a személy összes zûrzavara újra mûködésbe lépjen. Amint látja, a stabil adatoknak nem kell igaznak lenniük. Egyszerûen felvesszük õket. És aztán az ember ezekhez viszonyítva szemléli a többi adatot. Tehát bármilyen stabil adat elfogadása hajlamos hatástalanítani a vitatott zûrzavart. Azonban ha ez a stabil adat meginog, leértékelik vagy megcáfolják, akkor az egyén újra zûrzavarba kerül. Természetesen az embernek csak annyit kell tennie, hogy kiválaszt egy új stabil adatot, vagy visszahelyezi a régit, de ahhoz, hogy ezt zavartalanul végrehajtsa, ismernie kellene a Szcientológiát. Mondjuk, egy embernek nincsenek az ország gazdaságával kapcsolatos aggodalmai, mert ismer egy hõsies politikai figurát, aki minden tõle telhetõt megtesz. Az illetõ minden gazdasági helyzettel kapcsolatos zûrzavarában ez az ember a stabil adat. Tehát „nem aggódik”. Ám egy napon a körülmények vagy a politikai ellenfelei megrendítik a politikust mint adatot. „Bebizonyítják”, hogy valójában becstelen volt. Ezután az illetõ az ország gazdaságával kapcsolatban újból minden miatt aggódni kezd. Lehet, hogy ön azért fogadott el valamilyen filozófiát, mert a szónok olyan rokonszenves fickónak tûnt. Aztán valaki gondosan bebizonyítja önnek, hogy a szónok valójában tolvaj vagy még rosszabb. Az ember azért fogadta el a filozófiát, mert szüksége volt rá, hogy békén hagyják a gondolatai. A szónok leértékelése azonnal visszahozza a zûrzavart, amellyel eredetileg szembenézett. Rendben. Amikor fiatalok voltunk, ránéztünk a hétköznapi világ zûrzavarára, és az egészet visszautasítottuk azzal, hogy bõszen kijelentettük: „Én képes vagyok megszerezni egy állást, és meg is tudom tartani.” Ez volt a stabil adat. Megszereztük az állást. De elbocsátottak. A hétköznapi világ zûrzavara így aztán nagyon zavarba ejtõvé vált. Ha csupán ez az egy stabil adatunk van: „Én képes vagyok megszerezni egy állást, és meg is tudom tartani!”, akkor az ember kétségtelenül néhány zûrzavaros idõszakot fog átélni munkával töltött évei során. Messzemenõen jobb stabil adat lenne ez: „Értem az életet és a különféle munkákat. Ezért képes vagyok megszerezni, megtartani és jobbá tenni õket.” Nem szükséges, hogy az ember munkájának a zûrzavar elkerülhetetlen és állandó része legyen. A stabil adat tételének alkalmazásával fokozatosan rendet és megértést tud vinni az ember bármely helyzetbe. 10

ODANYÚLÁS ÉS VISSZAHÚZÓDÁS Amint megértjük a zûrzavart, és a jó kontroll szükségességét a rend teremtésében, könnyedén észrevehetjük azokat a dolgozókat és vezetõket, akik rossz kontrollal zûrzavart idéznek elõ. Van egy nagyon egyszerû, de rendkívül hatékony módszer arra, hogy egy személyt megismertessünk és kommunikációba hozzunk dolgokkal, hogy jobban tudja kontrollálni azokat. Ezt úgy hívjuk, hogy Odanyúlás és visszahúzódás. Természetesen nem várjuk el egy személytõl, hogy nagy kontrollja, megértése vagy jártassága legyen valamiben, amit nem ismer. A jártasság alapja a kommunikáció. A személy nincs kommunikációban valamivel, mert visszahúzódik tõle, és nincs azon a ponton, hogy elérje, vagy bármely részével kapcsolatba kerüljön. Ha egy személy nem tud odanyúlni egy dologért és visszahúzódni tõle, akkor annak a dolognak az okozatává válik. Ha egy személy el tud érni valamit és képes visszahúzódni tõle, azt mondhatjuk, hogy kommunikációban van azzal a dologgal. Valamivel kommunikációban lenni azt jelenti, hogy nagyobb mértékben vagyunk okozó helyzetben azzal kapcsolatban. ODANYÚLÁS alatt megérintést vagy megfogást értünk. Így lehet meghatározni: „odaérni”, „odajutni” és/vagy „odaérkezni”. VISSZAHÚZÓDÁS alatt azt értjük, hogy visszafelé mozdulni, elengedni. Az Odanyúlás és visszahúzódás eljárásmódja kommunikációba hozza a személyt a tárgyakkal, emberekkel, terekkel, határokkal és helyzetekkel, valamint okozóbb helyzetbe juttatja velük kapcsolatban. A fizikai univerzumban legjobban a tényleges fizikai kontaktus révén létesíthetõ kommunikáció tárgyakkal, formákkal, terekkel, határokkal és helyzetekkel. Az Odanyúlás és visszahúzódás értékes eszköz, amit arra lehet használni, hogy egy személyt jó kommunikációba hozzunk a munkakörnyezetével, különösen azokkal az eszközökkel és tárgyakkal, melyeket használ. Egy pilóta Odanyúlás és visszahúzódást végezhetne a repülõgépe minden tárgyára és helyiségére, a hangárjára, a földre; egy titkárnõ Odanyúlás és 11

visszahúzódást végezhetne az írógépére, a székére, a falakra, a helyiségekre, az íróasztalára stb. Nagyon fontos lépés a termékek létrehozásához az, hogy kényelmesen érezzük magunkat a szakmánkhoz tartozó munkaeszközök között. Az ember rendkívüli mértékben megnövelheti a termelés mennyiségét ezzel az akcióval. Például egy repülõs sebészorvos, akit kiképeztek erre az eljárásmódra, Odanyúlás és visszahúzódást alkalmazott a repülõszázadánál, és egy teljes éven át egyetlen baleset sem történt, még csak annyi sem, hogy két repülõ szárnyának vége összekoccant volna. Ez valószínûleg az egyetlen repülõszázad a történelemben, mely a legkisebb baleset nélkül mûködött egy egész évig.

Az eljárásmód Az Odanyúlás és visszahúzódás eljárásmódja könnyen megtanulható. Végezhetõ bármely tárgyra vagy területre vonatkozóan. Végezhetõ egy személy munkahelyi környezetére, új berendezésre, gépre, bármire. Addig kell folytatni, amíg a személy jó kommunikációba nem kerül az általános környezetével vagy egy bizonyos megcélzott területtel. 1. Vigye a személyt arra a területre, ahol az Odanyúlás és visszahúzódást fogják végezni. Magyarázza el neki, hogy Odanyúlás és visszahúzódást fognak alkalmazni, és magyarázza el az eljárásmódot. 2. Mondja el neki az utasításokat, amelyeket használni fog, és bizonyosodjon meg arról, hogy megértette. Az utasítások a következõk: A) „Nyúlj oda ahhoz a __________.” (Megnevezve és rámutatva egy tárgyra, egy személyre vagy egy területre.) B) „Húzódj vissza attól a __________.” (Megnevezve és rámutatva ugyanarra a tárgyra, személyre vagy területre.) Az üresen hagyott részben nevezzünk meg egy dolgot vagy valaminek egy részét (pl. „a nagy piros gombot a gép elején”), egy teret vagy egy személyt. 3. Adja ki neki az elsõ utasítást. Például: „Nyúlj oda ahhoz a nagy piros gombhoz a gép elején.” Mindig mutasson rá a tárgyra, (vagy személyre, területre stb.) valahányszor csak az utasítást kiadja, azért, hogy az utasítást végrehajtó személy ne hibázzon. 4. Amikor az illetõ végrehajtotta az utasítást, nyugtázza õt úgy, hogy azt mondja: „Köszönöm” vagy „Jó”, stb. 5. Most adja ki neki a második utasítást: „Húzódj vissza attól a nagy piros gombtól a gép elején.” Nyugtázza az illetõt, amikor ezt megtette. 12

6. Folytassa az utasítások váltogatását A, B, A, B és így tovább, nyugtázást adva minden egyes utasítás végrehajtása után, megérintetve a személlyel a tárgy vagy a terület különbözõ részeit. 7. Végezzék arra az egy dologra, területre vagy személyre vonatkozóan az Odanyúlás és visszahúzódást addig, amíg az egyénnek kisebb nyeresége nem lesz, vagy amíg három egymást követõ utasítássorozatot végre nem hajtottak úgy, hogy a személy mozgásában vagy magatartásában nem történt változás. „Kisebb nyereség” alatt kis javulást értünk a személynél, például egy kicsivel jobban érzi magát azzal a tárggyal vagy a területtel kapcsolatban, vagy egyszerûen azt tapasztalja, hogy jobban érzi magát. 8. Aztán másik tárgyat, helyet vagy személyt választunk, és addig ismételjük az utasításokat, amíg nyeresége nem lesz a személynek azzal a dologgal kapcsolatban. Az erre használt dolognak ne ugyanazon részén végeztesse a személlyel az Odanyúlás és visszahúzódást a végtelenségig, hanem térjen át a megérintett tárgy más pontjaira és részeire. Menjen a személlyel, aki ezt az akciót végzi, és bizonyosodjon meg róla, hogy az ténylegesen fizikai kontaktusba került-e a tárgyak, terek vagy emberek pontjaival vagy területeivel. Oly módon válassza ki a tárgyakat, hogy a kisebbektõl a rendelkezésre álló nagyobbakig halad, sorban mindegyik tárgy különbözõ részeit addig érintgetve, amíg valamilyen kisebb nyeresége nem lesz neki az érintgetett tárggyal kapcsolatban, vagy addig, amíg három utasítássor végrehajtásakor nem történik semmiféle változás. Mikor ezt az eljárásmódot alkalmazza, vegye bele még a falakat, a padlókat és a környezet más részeit is. Amikor az akciót nem egy tárgyra, hanem egy helyiségre vagy egy szobára alkalmazza, kérje meg a személyt, hogy sétáljon be és ki, újra és újra.

9. Folytassa addig, amíg a személynek jelentõs nyeresége vagy jó felismerése nem lesz, és nagyon elégedett nem lesz az egész megcélzott területtel kapcsolatban. Egy nagyobb nyereség hatalmas javulás a személy számára, újfajta tudatosság a munkaterületével, vagy bizonyosság a munkájával kapcsolatban. Ezen a ponton túl nem folytatjuk az Odanyúlás és visszahúzódást. Az Odanyúlás és visszahúzódás egy személy munkájának a tárgyaival, embereivel, helyzeteivel, helyiségeivel és határaival kapcsolatban nagy mértékben képes elõsegíteni az illetõ azokra vonatkozó kontrollját, jártasságát és megértését. 13

Y AN OD

V ISSZA

HÚ Z Ó

ÚL

ÁS

DÁ S

Az Odanyúlás és visszahúzódást úgy végezzük, hogy rávesszük a személyt, nyúljon oda a környezetében lévõ dolgokhoz, és húzódjon vissza tõlük.

14

Ahogy a személy odanyúl és visszahúzódik tárgyaktól, falaktól, padlóktól és környezete más részeitõl...

ODANYÚLÁS

H SZA VIS S DÁ ÚZÓ

...a rájuk vonatkozó kontrollja, jártassága és megértése nagymértékben növekszik.

15

A KIMERÜLTSÉG KEZELÉSE A HÉTKÖZNAPI VILÁGBAN Dolgozni vagy nem dolgozni, ez itt a kérdés. A legtöbb ember elméjében erre a kérdésre a válasz a kimerültség. Az ember, ha már jó ideje végez egy munkát, és már igencsak visszaéltek a munkájával, kezdi azt érezni, hogy minden további munka jóval meghaladná a tûrõképességét. Fáradt. Bizonyos dolgok elvégzésének a gondolata is fárasztja. Energiájának növelésére gondol, vagy arra, hogy képesnek kell lennie erõnek erejével még egy kicsivel elõbbre jutnia, és ha ezt hiszi, rossz úton jár, mert a kimerültségre a válasz nem sokban függ össze – ha egyáltalán összefügg – az energiával. A kimerültség nem csak a kenyérkeresettel foglalkozó egyén, hanem az állam számára is nagyon fontos téma. A Szcientológia meglehetõsen nagy bizonyossággal megállapította azt a tényt, hogy az egyén bukása akkor kezdõdik, amikor többé már nem képes dolgozni. Hogy valakit lealacsonyítsunk vagy felzaklassunk, mindössze annyit kell tennünk, hogy megakadályozzuk, hogy dolgozzon. Már a rendõrség is felismerte azt az alapvetõ Szcientológia elvet, hogy a bûnözõvel elsõdlegesen az a baj, hogy képtelen dolgozni, és elkezdte keresni ezt a tényezõt az egyénben, mint bûnözési hajlamának okát. A kimerültség témája egyben a megakadályozott munka témája is. A jelenlegi háborúk alatt kórházba szállított katonák és tengerészek esetében azt találták, hogy néhány kórházban töltött hónap hajlamos annyira megtörni a katona vagy tengerész morálját, hogy amikor visszatér a szolgálatba, az illetõ kétes értékûvé válhat. Ez nem szükségszerûen a lecsökkent képességeinek eredménye. Ez a sérüléssel együtt járó tétlenségbõl fakad. Úgy fogjuk találni, hogy az a katona, aki megsérült, és akit egy fronthoz közeli tábori kórházban ápolnak, és akit abban a pillanatban, amikor feltehetõleg már képes ellátni a 16

feladatait, visszaküldenek, nagy mértékben megõrzi a morálját. Természetesen a valaha legjobbnak gondolt cselekvési szintjérõl visszavetheti az elszenvedett sérülés, de még így is jobb formában van, mint az a katona, akit egy hátországi kórházba küldenek. Annak a katonának, akit a hátországba küldenek, tulajdonképpen – az õ nézõpontjából nézve – azt mondják, hogy nincs rá különösebben szükség a háborúhoz. Ezeknek az alapelveknek a tényleges összegzése nélkül a kimerültség szót elkezdték általánosan a neurózissal társítva használni. Ezt arra a tényre alapozták, hogy a neurotikusok egyszerûen kimerültnek tûntek. Ennél több összefüggés nem volt ebben. Valójában az a személy, akitõl megtagadták a munkához való jogot – különösképpen az, akitõl azután tagadták meg, hogy megsérült –, végül kimerültséget fog érezni. A Szcientológiában gyakorlati módszerekkel felfedeztük, hogy az egyénnek attól nem csökken le fokozatosan az energiája, hogy folyamatosan használja. Nem merül ki csak azért, mert túl sokáig vagy túl keményen dolgozott. Akkor válik kimerültté, amikor elég sokáig dolgozott ahhoz, hogy valamelyik régi sérülése restimulálódjon. Ennek a sérülésnek a kimerültség lesz az egyik jellemzõje. Tehát a krónikus kimerültség nem a hosszú munkaórák és a fáradságos igyekezet következménye. Ez az élettel járó sokkhatások és sérülések felhalmozódásának eredménye, amelyek talán csak néhány másodpercig vagy néhány óráig tartottak, és összességükben talán csak ötven vagy hetvenöt órát tesznek ki. Azonban a sérülés, az ellenszenv és a sokkhatás felhalmozódásából végül teljes cselekvésképtelenség jön létre. Tehát, a személybe belenevelhetjük a kimerültséget azzal, hogy gyermekkorban megtagadjuk tõle, hogy bármilyen szerepe legyen a társadalomban; vagy beleverhetjük különbözõ olyan sérülések vagy sokkhatások révén, amelyek a 17

saját tevékenysége közben érhetik. Szüntesse meg e két pont közül bármelyiket, és megszünteti a kimerültséget. Tehát, a kimerültség valójában olyan téma, ami egy képzett, a Szcientológiát gyakorló személyre tartozik, mivel csak egy szcientológus képes ezt megfelelõen kezelni.

Azonban van egy pont, amely a kimerültség alatt található. Ez az a pont, amikor a személy nem tudja, hogy mikor fáradt. Egyfajta ideges bábbá válhat, aki folyamatosan dolgozik és dolgozik anélkül, hogy egyáltalán ráébredne arra, hogy dolgozik, majd egyszer csak összeesik attól a fáradságtól, amit addig nem is érzett.

Itt a személy kudarcot vallott abban, hogy kontrollálja a dolgokat, próbálkozott, majd leesett miattuk a Tónusskálán a nulla alatti sávba. Végül képtelen bármit is kezelni, még azt is, ami csak hasonlít a munkaeszközeire vagy a munkahelyi környezetére, és így képtelen ilyen környezetben tartózkodni vagy az ilyen szerszámokkal bánni. Lehet, hogy sok elítélõ szót fog hallani. Lustának, mihasznának, bûnözõnek nevezhetik. Az igazság azonban az, hogy hozzáértõ segítség nélkül legfeljebb annyira képes helyrehozni a saját állapotát, mint amennyire képes leásni a Föld középpontjáig. Létezik néhány mód a munka iránti lelkesedés és lendület visszaszerzésére, amihez nem szükséges konzultálni egy Szcientológiát gyakorló személlyel. Ezek a módszerek viszonylag egyszerûek, és nagyon könnyû megérteni õket.

Kifelé fordulás és befelé fordulás A befelé fordulás egyszerû dolog. Azt jelenti: túlságosan közelre, befelé nézni. A kifelé fordulás szintén egyszerû dolog. Nem jelent mást, minthogy képesnek lenni kifelé nézni. Azt mondhatnánk, hogy vannak befelé és kifelé forduló személyiségek. A kifelé forduló személyiség olyan valaki, aki képes körülnézni a környezetében. A befelé forduló személyiség csak befelé, önmagába képes nézni. Az a személy, aki képes ránézni a körülötte levõ világra, és azt teljesen valósnak és világosnak látja, természetesen a kifelé fordulás állapotában van. Más szóval, képes kifelé nézni. Tud dolgozni is. Képes arra is, hogy lássa a 18

helyzeteket, valamint kezelje és kontrollálja azokat a dolgokat, amelyeket kezelnie és kontrollálnia kell, valamint képes tétlenül nézni azokat a dolgokat, amelyeket nem kell kontrollálnia, és ezért nem kell érdeklõdnie irántuk. A befelé fordult személy olyan személy, aki valószínûleg valamikor réges-rég túlment a kimerültségen. Figyelmét egyre közelebb és közelebb rögzítette önmagához (alapjában véve azokkal a régi sérülésekkel, amelyek még mindig képesek hatást gyakorolni rá), amíg már ténylegesen befelé nézett, nem pedig kifelé. Visszarettent a szilárd tárgyaktól. Nem látja valóságosnak a körülötte lévõ embereket és dolgokat. Most nézzük a munka tényleges területét. A munka az, amikor figyelmet fordítunk és tevékenységet fejtünk ki a térben elhelyezkedõ emberekre vagy tárgyakra. Amikor a személy többé nem képes szembenézni az emberekkel, a tárgyakkal vagy azzal a térrel, amelyben ezek elhelyezkednek, akkor kezdi elveszettnek érezni magát. Elkezd homályban tapogatózni. A dolgok nem reálisak számára, és meglehetõsen képtelen kontrollálni a körülötte lévõ dolgokat. Baleseteket szenved. Balszerencsés. A dolgok ellene fordulnak, egyszerûen azért, mert nem kezeli vagy kontrollálja, vagy mert meg sem figyeli õket pontosan. A jövõ nagyon rossznak tûnik a számára, néha annyira rossznak, hogy nem képes szembenézni vele. Errõl a személyrõl elmondható, hogy súlyosan befelé fordult. Munkája során figyelme azokra a tárgyakra rögzül, amelyek többnyire csak néhány méterre vannak tõle. A figyelme azokra a dolgokra koncentrálódott, amelyek a keze ügyében találhatók. Ez eltereli a figyelmét a kifelé fordulástól, legalábbis annyira, hogy azt közvetlenül az arca elõtt összpontosítja. Oda rögzül a figyelme. Ha ez egybeesik valami régi sérüléses eseménnyel vagy mûtéttel, akkor az illetõ valószínûleg azon a korábbi idõpontban lévõ ponton fogja rögzíteni a figyelmét és restimulálódik, ezért aztán olyan fájdalmai és betegségei lesznek, és azt a fáradtságot, apátiát vagy apátia alatti állapotot fogja érezni, mint amit a sérülés pillanatában érzett. Minthogy a figyelme folyamatosan odaszegezõdik, természetesen hajlamos lesz rá, hogy csakis oda nézzen, még akkor is, amikor nem dolgozik. Vegyünk egy könyvelõt! A könyvelõ tekintete azokon a könyveken van, amelyek rögzített távolságra vannak a szemétõl. Végül „rövidlátóvá” válik. Valójában nem rövidlátóvá válik, hanem könyvlátóvá válik. A szeme 19

legkönnyebben egy bizonyos távolságra lévõ ponton rögzül. Nos, mivel figyelmét odarögzíti, hajlamos még attól a ponttól is visszahúzódni, míg végül már a saját könyveit sem éri el egészen. Azután szemüveges lesz, hogy tisztábban láthassa a könyveket. A látása és a figyelme teljesen ugyanaz. Az a személy, akitõl egy gép, a könyvek vagy a tárgyak folyamatosan rögzített távolságban vannak, a munkája befejezését követõen hajlamos a figyelmét pontosan ugyanoda rögzíteni, mint ahol a munkája volt. Más szóval, a figyelme valójában soha és egyáltalán nem hagyja el a munkáját. Bár hazamegy, valójában még mindig ott ül az irodában. A figyelme még mindig a munkája környezetén rögzül. Ha ez a környezet egybeesik valamilyen sérüléssel vagy balesettel (és kinek ne lenne legalább egy ezek közül?), akkor kimerültséget vagy fáradtságot kezd érezni. Van erre gyógymód? Ezt a nehézséget, természetesen, csak a Szcientológiát gyakorló személy tudná teljesen tisztázni. Azonban van valami, amit a dolgozó is megtehet. Nos, íme a rossz megoldás, függetlenül attól, hogy az ember könyvelõ, könyvvizsgáló, hivatalnok, ügyvezetõ-e vagy gépész. A rossz megoldás az, hogy otthagyja a munkát, hazamegy, leül, és egy olyan tárgyra összpontosítja a figyelmét, amely többé-kevésbé ugyanolyan távolságra van tõle, mint azok, amiket a munkája során folyamatosan konfrontál. Az olyan mûvezetõ esetében például, aki folyamatosan a tõle ugyanolyan távolságban levõ emberekkel beszél, a rossz megoldás, amit tehet, az, hogy hazamegy, és ugyanabból a távolságból beszél a feleségéhez. A felesége egyszer csak azt veszi észre, hogy utasításokat kap, mintha csak a mûhely dolgozója lenne. Határozottan helytelen dolog azt tenni, hogy hazamegy, leül, újságot olvas, eszik némi vacsorát, és lefekszik. Ha az ember egész nap a szokásos munkáját végzi, majd este leül egy könyvvel vagy egy újsággal „pihenni”, akkor biztos, hogy elõbb vagy utóbb teljesen kimerültnek kezdi érezni magát, aztán pedig egy idõ után még ennél is lejjebb kerül, és még csak meg sem lepõdik azon, hogy nincs kedve elvégezni olyan feladatokat, amelyek valaha nagyon könnyûek voltak a számára. Van helyes megoldás? Igen, van. Annak az egyénnek, akinek a figyelme folyamatosan valamilyen munkával kapcsolatos tárgyra rögzül, a munkaidõ után másra kell rögzítenie a figyelmét. 20

Sétálj egyet Nos van egy „Sétálj egyet” néven ismert eljárás. Ezt az eljárást nagyon könnyû végrehajtani. Amikor az ember a munkája végeztével fáradtnak érzi magát – nem számít, hogy szinte csak a sétálás puszta gondolata az egyetlen dolog, amit még képes elviselni anélkül, hogy elterülne a padlón –, ki kell mennie és tennie kell egy sétát a háztömb körül, amíg kipihentnek nem érzi magát. Röviden, a háztömb körül kell sétálnia, és mindaddig rá kell néznie a dolgokra, amíg végül már látja is azokat a dolgokat, amelyek mellett elsétál. Nem számít, hányszor sétálja körül a háztömböt, addig kell sétálnia a háztömb körül, amíg jobban nem érzi magát. Eközben úgy találja majd, hogy elõször egy kicsit élénkebbé válik, aztán sokkal fáradtabb lesz. Elég fáradt lesz ahhoz, hogy tudja, ha lefekhetne, egy jót tudna aludni éjszaka. De nem ez a megfelelõ pillanat arra, hogy abbahagyja a sétát, mivel most sétál keresztül a kimerültségen. Kisétálja magából a kimerültségét. Nem testedzéssel kezeli a kimerültséget. Az embereknek mindig a testedzés tûnt a fontosabb tényezõnek, de az edzés viszonylag lényegtelen. A fontos tényezõ az, hogy a figyelme a munkájáról arra az anyagi világra kerüljön át, amelyben él. Amikor az ember már annyira fáradt, hogy alig vonszolja magát, vagy annyira fáradt, hogy nyugtalanságában egyáltalán nem képes pihenni, valójában arra van szüksége, hogy tömegeket konfrontáljon. Egyszerûen csak alacsonyan van a Tónusskálán. Még az is kétséges, hogy létezik-e olyan dolog, mint a „fizikai energia csökkenése”. Természetesen ennek az eljárásmódnak is van határa. Az ember nem teheti meg, hogy egész nap dolgozik, aztán egész éjjel a háztömb körül sétál, másnap megint munkába megy, és elvárja, hogy ettõl megkönnyebbül. De biztos, hogy nem árt, ha miután egész nap befelé fordult, egy kis idõt azzal tölt, hogy kifelé fordul. A „Sétálj egyet” az ésszerûség határain belül majdhogynem csodaszer. Ha az ember ellenséges érzelmeket táplál a felesége iránt, akkor a rossz megoldás az, hogy megveri. A helyes megoldás kimenni a szabadba, és addig sétálni a háztömb körül, amíg jobban nem érzi magát, és rávenni a feleségét is, hogy sétáljon a háztömb körül az ellenkezõ irányba, amíg el nem érik, hogy kifelé fordulnak a helyzettel kapcsolatban. Ki fog derülni, hogy minden családi veszekedés – különösen a dolgozó emberek között – abból a ténybõl fakad, hogy az ember, miután túlságosan rögzült a munkahelyéhez és az azzal kapcsolatos 21

Szépkilátás Telekügynökség

A kimerültség egyszerû gyógymódja a „Sétálj egyet”. A személy egyszerûen körbesétálja a háztömböt, és ránéz a dolgokra.

22

Ahogy folytatja a sétát a háztömb körül és ránéz dolgokra...

Szépkilátás Telekügynökség

...a kimerültség érzései eltûnhetnek, és ennek következtében a személy energikusabbnak érzi magát.

23

helyzetekhez (nem pedig azért, mert túlerõltette magát), kudarcot vallott a környezete bizonyos dolgainak kontrollálásában. Azután hazamegy, és próbál találni valamit, amit képes kontrollálni. Ez általában a házastárs vagy a gyerekek, és amikor még ez sem sikerül, akkor hajlamos nagyon leesni a skálán. A figyelem kifelé fordítása épp annyira szükséges, mint maga a munka. Valójában semmi rossz nincs a figyelem befelé fordulásában vagy a munkában. Ha nem lenne semmi, ami iránt az ember érdeklõdik, akkor teljesen darabokra esne. Azonban ha az ember dolgozik, úgy találja majd, hogy természetellenes fáradtság jöhet létre. Amikor ezzel találkozunk, nem az a válasz, hogy néhány órára öntudatlanságba zuhanunk – mint alváskor –, hanem az, hogy ténylegesen kifelé fordítjuk a figyelmünket, és ezután igazán pihentetõvé válik az alvás. Ezeknek a kifelé és befelé fordulásra vonatkozó elveknek több elágazása is van, és bár a „Sétálj egyet” szinte nevetségesen egyszerû, sok bonyolultabb eljárás létezik arra az esetre, ha valaki bonyolultabbat szeretne kapni. Azonban a „Sétálj egyet” eljárás többnyire megoldja a munkával járó nehézségek zömét. Ne feledjük, hogy séta közben az ember elõször még fáradtabb lesz, aztán felfrissül. Ezt a jelenséget az atléták figyelték meg. Újult erõnek nevezik. Az újult erõ ténylegesen az elegendõ környezet és elegendõ tömeg nyerése azért, hogy kifusson az utolsó verseny kimerültsége. Nem létezik olyan dolog, hogy újult erõ. Létezik viszont az a dolog, hogy kifelé fordulás a fizikai világ felé, amelyben az ember él.

Figyeld meg õket A „Sétálj egyet”-hez hasonló másik eljárás „Figyeld meg õket” néven ismert. Ha a személy egész nap emberekhez beszél, egész nap embereknek ad el, vagy egész nap olyan emberekkel foglalkozik, akiket nehéz kezelni, akkor a helytelen megoldás az volna, ha elmenekülne a világ összes embere elõl. Tehát annak a személynek, aki túlfeszítetté válik, amikor embereket kezel, nagy nehézségei voltak az emberekkel. Lehet, hogy megoperálták, és az a félig látott vízió, ahogy az orvosok körbeállják a mûtõasztalt, minden embert azonossá tesz az orvosokkal, azaz minden olyan embert, aki mozdulatlanul áll. Mellesleg, ez az egyik

24

oka annak, amiért az orvosok olyannyira gyûlöltté válnak a társadalomban, mivel ragaszkodnak az olyan ismert gyakorlatokhoz, mint a sebészet és az altatás, és az ilyen események összekapcsolódnak a hétköznapi eseményekkel.

Az emberekkel való érintkezés miatti kimerültség annak következtében jön létre, hogy miközben a személy úgy érezte, hogy a figyelmének más embereken kellene lennie, az rögzült bizonyos embereken. A figyelemnek ez az erõltetése valóban leszûkítette azoknak az embereknek a számát, akiket megfigyelt. Ezt nagyon egyszerû orvosolni. Az illetõnek olyan helyre kell mennie, ahol nagyon sok ember van, mint például egy vasútállomás vagy fõutca, majd egyszerûen végig kell sétálnia az utcán, megfigyelve az embereket. Egyszerûen nézzen rá az emberekre – ez minden. Úgy találjuk majd, hogy egy idõ után az illetõ úgy érzi, az emberek nem is olyan rosszak, és sokkal kedvesebb lesz hozzájuk, és ami még fontosabb, ha ezt rendszeresen, néhány héten át minden délután elvégzi, az emberek okozta munkahelyi túlfeszítettség hajlamos lesz eltûnni. Ez az egyik legokosabb dolog, amit egy kereskedõ tehet, hiszen kereskedõként másoknál sokkal nagyobb anyagi érdekeltsége van abban, hogy képes legyen az embereket kezelni, és hogy rá tudja venni õket, hogy pontosan azt tegyék, amit õ akar – azaz, hogy megvegyék tõle, amit el akar adni nekik. Mivel a figyelmét csak egyetlen dologra, a túl sok vevõre rögzíti, még annak a gondolatába is belefárad, hogy beszéljen az emberekkel, vagy eladjon nekik, és minden tevékenységével és cselekedetével kapcsolatban lezuhan a Tónusskálán, és elkezdi mindenféle csalónak tekinteni magát, és végül egyáltalán semmire se fogja tartani magát. Másokhoz hasonlóan neki is egyszerûen csak keresnie kell egy forgalmas helyet, és sétálnia kell, miközben nézi az embereket. Egy idõ után úgy fogja találni, hogy az emberek tényleg léteznek, és hogy nem is olyan rosszak. Magas kormánykörökben elõfordul az emberekkel, hogy folyamatosan „védik” õket az emberektõl, és végül meglehetõsen megundorodnak az egész témától, és hajlamosak mindenféle furcsa dolgot mûvelni. (Lásd például Hitler és Napóleon életét.)

25

Egy személy kimerültté válhat más emberekkel való érintkezése miatt.

A gyógymód számára sétát tenni egy forgalmas területen, és megfigyelni az embereket, mialatt sétál.

Ahogy több és több embert néz meg…

…úgy találja majd, hogy kedvesebben viszonyul hozzájuk. Az emberekkel kapcsolatos minden túlfeszítettsége teljesen eltûnhet.

26

Széleskörû alkalmazás A társadalom sokkal szélesebb körben tudná alkalmazni a kifelé és befelé fordulásnak ezt az alapelvét, mint ahogy teszi. Van valami, amit a kormányzat és az üzleti élet általában véve megtehetne, és ami valószínûleg megsemmisítené a sztrájkok gondolatát, és nagyon jelentõsen megnövelné a termelést. Azok a munkások, akik sztrájkolnak, általában nem is annyira a munkakörülményekkel elégedetlenek, mint magával a munkával. Úgy érzik, hogy elnyomják õket; munkára kényszerítik õket olyankor, amikor nem akarnak dolgozni, a sztrájk pedig valóságos megkönnyebbülésként jön. Megküzdhetnek valamivel. Csinálhatnak valami mást, mint hogy ott állnak, és egy géppel vagy a számlakönyvekkel babrálnak. A sztrájkoló munkások elégedetlen munkások. Ha az emberek kimerültté válnak a munkában, ha elégedetlenek a munkával, ha feldúltak a munkájuk miatt, akkor számítani lehet rá, hogy elég sérelmet fognak találni ahhoz, hogy sztrájkoljanak. És ha a vezetõségnek elég problémája van, és ha nem mûködik együtt az emberek azon részével, akik az alacsonyabb utasítási szinteken dolgoznak, akkor biztos, hogy elõbb-utóbb olyan helyzeteket fog teremteni, amelyek a dolgozók részérõl sztrájkot idéznek elõ. Más szóval, valójában nem a rossz munkakörülmények okozzák a munkásokkal kapcsolatos gondokat és vitákat. A munkásokkal kapcsolatos problémák oka a munkától való kimerültség, vagy a munka területének és környezetének kontrollálására való képtelenség. Bármelyik vezetés, amennyiben van elegendõ bevétele és nem borzasztóan aberrált, tisztességes munkabért fizet. És bármelyik munkavállaló, ha csak egy fél lehetõséget is kap rá, jókedvûen végzi kötelességeit. Ám ha maga a környezet túlhajszolttá válik, ha a kormány ártó tettei miatt maga a cég befelé fordul, amint a dolgozóknak bebizonyítják, hogy nincs semmi kontrolljuk az ügyvezetés felett, akkor ezek után viták alakulhatnak ki a munkásokkal. Eme nyilvánvaló alapelvek hátterében azonban a befelé és kifelé fordulás alapelvei húzódnak meg. A dolgozók annyira befelé fordulttá válnak a feladataik végzésekor, hogy többé már nem képesek affinitást érezni a vezetõik iránt, és többé nem képesek ténylegesen látni a környezetet, amelyben dolgoznak. Így valaki odamehet, és azt mondhatja nekik, hogy minden ügyvezetõ emberevõ – ami nyilvánvalóan nem igaz –, és a vezetõségbõl valaki odamehet, és azt mondhatja az ügyvezetõknek, hogy minden dolgozó emberevõ, ami nyilvánvalóan errõl a részrõl sem igaz. Az egyének átfogó kezelésének hiányában – ami gigantikus feladat – ki lehetne dolgozni egy teljes programot, amely a befelé fordulás alapelvét kezelné. 27

Ha a dolgozók vagy a vezetõk eléggé befelé fordulnak, akkor biztosan módot és eszközöket fognak találni rá, hogy olyan aberrált játékokat ötöljenek ki, mint például a sztrájkok, és ezáltal szétzüllesszék a termelést, a tisztességes kapcsolatokat és a gyárban, az irodában vagy a cégben meglévõ életkörülményeket. Ezt úgy lehetne orvosolni, hogy nagyon széles körben kifelé fordítjuk a dolgozók figyelmét. A használható megoldás erre az lenne, hogy biztosítjuk a lehetõséget, hogy minden dolgozónak két munkája legyen. A cégeknek vagy a velük kapcsolatban álló érdekeltségeknek, mint pl. a kormánynak elegendõ közmunkát kellene biztosítania, hogy a munkavállalók a tényleges alkalmazási körükön kívül is végezhessenek munkát. Más szóval, egy embernek, akinek folyton bent kell dolgoznia, és akinek nagyon rögzített a feladata, jelentõs megkönnyebbülést jelentene, ha kimehetne és dolgozhatna – különösen valami olyat, ami nem függ össze a feladatával. Például, a könyvelõnek jelentõs megkönnyebbülést jelentene, ha egy kis ideig árkot áshatna. A gépkezelõnek, aki rögzített gépeket üzemeltet, valójában nagyon örömteli élmény lenne egy bulldózerrel dolgozni. Egy ilyen terv tehát ténylegesen kézbe venné a befelé és kifelé fordulás problémáját, és meg is oldaná. Azoknak a dolgozóknak, akik helyhez kötve dolgoznak, és a figyelmük önmagukhoz közel rögzül, megengednék, hogy távolabbra is nézzenek, és olyan dolgokkal is foglalkozzanak, amelyek kifelé fordítják a figyelmüket. Egy ilyen program nagyon nagyra törõ lenne, de úgy találnánk, hogy egész biztosan jobb kapcsolatot eredményezne a dolgozók és a vezetõk között; jobb termelést, és a munkával kapcsolatos és általános feszültségek jelentõs csökkenését az állás és a fizetés témájában. Röviden, nagyon sok dolog van, amit megtehetünk a befelé és kifelé fordulás alapelvének használatával. Az elv nagyon egyszerû. Amikor valaki túlságosan befelé fordul, a dolgok kevésbé valóságosak a környezetében, kevesebb affinitása lesz irántuk, és nem tud velük jól kommunikálni. Továbbá, amit kommunikál, azt hajlamos a Tónusskála alacsonyabb szintjein kommunikálni, és így még a jó híreket is alig tudja fogadni. Ilyen állapotban könnyen kifárad. A befelé fordulás fáradtságot, kimerültséget, majd munkaképtelenséget eredményez. Erre a gyógymód a kifelé fordulás, egy alapos ránézés a szélesebb környezetre, és az azzal való kommunikáció. És ha nem ezt tesszük, akkor a tények azt mutatják, hogy bármelyik dolgozó ki van téve a sérülések és betegségek ilyen vagy olyan fajtájának, és létrejön a zsugorodó spirál, amely a munkát egyre élvezhetetlenebbé teszi, míg végül egyáltalán nem lehet elvégezni, és megvan a kiindulási alapunk a nemcsak hogy nem termelõ, de egyenesen bûnözõ társadalomhoz is. 28

A MUNKA FONTOSSÁGA A munka e társadalom stabil adata. Ha nincs mit csinálni, akkor nincs miért élni. Egy ember, aki nem képes dolgozni, olyan, mintha halott lenne, és általában elõnyben részesíti a halált, és azon dolgozik, hogy meghaljon. Ma a Szcientológiával az élet rejtélyei már nem nagyon rejtélyesek. A rejtély nem szükséges alkotóelem. Csak a nagyon aberrált ember vágyik arra, hogy hatalmas titkokat tartsanak elõtte. A Szcientológia keresztülhatolt sok olyan komplexitáson, amelyet az embernek állítottak, és feltárta e problémák lényegét. A Szcientológia az ember történetében elsõként képes elõre jelezhetõen növelni az intelligenciát, fokozni a képességet, visszaadni a játszma játszásának képességét, és lehetõvé teszi, hogy az ember kiszabaduljon saját képtelenségeinek zsugorodó spiráljából. Így a munka önmagában újra kellemes és boldog dologgá válhat. Van egy dolog, amit megtanultunk a Szcientológiában, és ami nagyon fontos a dolgozó ember lelki állapota szempontjából. Az ember nagyon gyakran érzi úgy a társadalmában, hogy a pillanatnyi fizetésért dolgozik, és semmiféle jelentõs hasznot nem nyújt a társadalom egésze számára. Több dolgot nem tud. Ezek egyike az, hogy milyen kevés jó dolgozó van. Az ügyvezetõk szintjén érdekes megfigyelni, hogy bármelyik nagyvállalat mennyire értékesnek találja az olyan embert, aki képes munkákat és embereket kezelni, valamint kontrollálni. Az ilyen ember ritka. A mindennapok világának szerkezetében az összes üres hely a csúcson található. És van egy másik dolog, ami elég fontos, mégpedig az a tény, hogy napjaink hitszegõ szellemi filozófiái azzal hitegetik a világot, hogy amikor az ember meghal, mindennek vége, minden befejezõdik, és az ember többé nem felelõs semmiért. Ennek az igazsága nagyon kétséges. Az ember azt örökli holnap, amibõl a halálával távozott.

Egy másik dolog, amit tudunk, hogy az emberek nem nélkülözhetõek. A régi filozófiák mechanizmusa az, hogy az embereknek azt mondják: ha azt hiszik, nélkülözhetetlenek, menjenek ki a temetõbe, és nézzenek körül – azok 29

az emberek is nélkülözhetetlenek voltak. Ez a legteljesebb ostobaság. Ha ön alaposan körülnézne a temetõben, megtalálná a gépészt, aki elindította a múlt modelljeit, és aki nélkül ma nem lenne ipar. Kétséges, hogy ebben a pillanatban valaki végrehajt-e ilyen tetteket. A dolgozó nem csak egy dolgozó. A munkás nem csak egy munkás. A hivatalnok nem csak egy hivatalnok. Ezek az emberek élõ, lélegzõ, fontos pillérek, akikre civilizációnk teljes szerkezete épül. Nem fogaskerekek egy óriási gépezetben. Õk maguk a gépezet. I

30

GYAKORLATI FELADATOK A következõ gyakorlatok segítenek önnek megérteni ezt a füzetet, és javítani képességét abban, hogy ténylegesen alkalmazza a tanultakat.

1. 2. 3.

Gondoljon a zûrzavar egy példájára, amelyet megfigyelt vagy megtapasztalt. Dolgozza ki saját maga számára, hogyan lehetett volna a Stabil Adat Tételét alkalmazni erre a zûrzavarra.

4. 5. 6. 7.

Most végeztessen Odanyúlás és visszahúzódást egy másik személlyel, az illetõ munkaeszközein vagy a munkakörnyezetén.

8.

Gondoljon egy példára, amikor megfigyelte vagy tapasztalta, hogy egy személy jó kommunikációban volt egy géppel, amelyen dolgozott, vagy jól ismerte azt. Figyelje meg munkája hatékonyságát és az általa termelt dolog minõségét.

Menjen ki, és találjon egy zûrzavaros helyzetet. Kezelje ezt a zûrzavart a „Stabil Adat Tételének” felhasználásával. Gyakorolja az Odanyúlás és visszahúzódás végzését. Gyakorolja be az Odanyúlás és visszahúzódás utasításainak adását úgy, hogy egy falnak mondja azokat; nevezze meg egy tárgy részét az utasításkor, mutasson rá, és nyugtázzon minden alkalommal. Mialatt gyakorol, szükség szerint nézze meg az eljárásmód leírását. Gyakorolja az eljárásmódot addig, amíg könnyedén tudja végezni az Odanyúlás és visszahúzódást bizonytalanság nélkül.

Gondoljon a rossz kontroll egy példájára, amelyet megfigyelt vagy tapasztalt. Figyelje meg, miért volt ez rossz kontroll. Gondoljon a jó kontroll egy példájára, amelyet megfigyelt vagy tapasztalt. Figyelje meg, miért volt ez jó kontroll. Gondoljon egy példára, amikor megfigyelte vagy tapasztalta, hogy egy személy nem volt jó kommunikációban egy géppel, amelyen dolgozott, vagy nem ismerte azt jól. Figyelje meg munkája hatékonyságát és az általa termelt dolog minõségét.

9. 10.

Sétáljon a háztömb körül addig, amíg kifelé fordulónak és éberebbnek nem érzi magát. Találjon egy személyt, aki kimerültséget érez a munkája miatt, vagy zaklatott egy otthoni veszekedés miatt stb., és vegye rá, hogy tegyen egy sétát addig, amíg kifelé fordulónak nem érzi magát. 31

AZ ALKALMAZÁS EREDMÉNYEI SIKEREK A MUNKAHELYEN

Azok, akik használják a Szcientológiát pályájukon, rendelkeznek a boldogulás eszközeivel, és elérik céljaikat.

HÁZTARTÁSOK A LÉTMINIMUM FÖLÖTT

91%

66%

Egy zenész, aki Odanyúlás és visszaUSA NÉPESSÉGE

SZCIENTOLÓGUSOK

Azt, hogy a szcientológusok olyan

technológiát birtokolnak és használnak, amely képessé teszi õket a munkahelyükön való jó túlélésre, mutatja az a tény, hogy több mint 54 százalékuk van ügyvezetõi, mûvészi, technikusi, mérnöki, cégtulajdonosi vagy résztulajdonosi, illetve ügyvédi pozícióban vagy az orvosi pályán. Ám ezen adatok alkalmazásának hatása messze túlterjed azon embereken, akik alkalmazzák ezeket – ez jó hatással van a környezetükre, és a körülöttük lévõkre, és ezáltal segít egy józan szigetet alkotni a hétköznapi világ zûrzavarában, ahogy az a következõ példákból is kiderül.

húzódás eljárásmódot kapott a területére, korábban azt gondolta, hogy már kitûnõ kommunikációban van a környezetével. Mégis elámult azon, hogy ez az egyszerû tevékenység milyen változást okozott a munkájában. „Óriási élményben volt részem ezzel kapcsolatban, tiszta fogalmat kaptam a zeneszerzésre vonatkozó ideális állapotról, és arról a szintrõl, amelyre az esztétika fejlõdhet. Csak a Szcientológia segítségével lehet egy ilyen ideális helyzetet elérni. Micsoda egyszerû és erõteljes technológia ez az Odanyúlás és visszahúzódás!”

Megtanulva a munkahelyi szituációk

Egy embernek, aki rendszeresen kimerült

kezelésének alapadatait, egy férfi eldöntötte, hogy mindent meg tud csinálni, és azzá válhat, amivé csak akar. Így azt választotta, hogy csatlakozik a vendéglátóiparhoz, és azonnal szerzett egy ügyvezetõi állást egy nagy vendéglátó cégnél, amely több mint ezerötszáz embert szolgált ki egy Dél-Afrikában épült új papírgyárban.

„A múltban a kimerültség mindig azt jelentette, hogy feladom, és hogy pihennem kell – és még a pihenés sem igazán kezelte

„Harmincöt vagy annál is több fõs személyzetem volt, és azáltal, hogy alkalmaztam a Szcientológiát, amit megtanultam, képes voltam nagyon hatékonnyá tenni õket. Két mûszak volt és négy vezetõ. A fõnököm mindig el volt bûvölve, milyen simán megy

a mindennapi erõfeszítései miatt, megmutatták, hogy mit írt a kimerültség kezelési módjáról L. Ron Hubbard.

32

a problémát. Úgy tûnt, hogy nem tudom megtalálni a kimerültség valódi okát és következésképpen a valódi megoldást sem. De a kimerültséget lehet kezelni pusztán azáltal, hogy azt tesszük, amit L. Ron Hubbard mond. Ez nagyon fontos számomra. Most képes vagyok friss és éber maradni egész nap.”

a mûszakom, és hogy vagyunk képesek olyan gyorsan elvégezni a munkát. Ekkor vált világossá bennem ennek a technológiának teljes hatékonysága, és az, hogy meglehetõsen gyorsan és jól láthatóan képes a reménytelen helyzeteket jóra változtatni.”

sõt még dicsér is. Tudom, ez amiatt van, amit megtanultam, és amikor nem vagyok itt, a munkatársaim még mindig engedik neki, hogy elrontsa a kedvüket. De én már képes vagyok kezelni az egész környezetem, és számomra a munkakörülmények nagyon kellemesek.”

Egy fiatalasszony heteken át hosszú órákat Egy személyzetért felelõs vezetõnek dolgozott, ugyanazt a korrektúraolvasó tevékenységet végezve nap mint nap. Egy nap azt találta, hogy ez a tevékenység, melynek végzésében rendes körülmények között nem talált semmi problémát, egyre nehezebb és nehezebb lett. „Végül a nap vége felé látásom teljesen legyengült, és néhány másodpercig egyáltalán nem láttam. A szemeim fájtak, a dolgok egy kicsit homályosak voltak. A személy, akivel a korrektúraolvasást végeztük, ismerte a »Sétálj egyet« kezelést, kivitt engem, és elmentünk sétálni. Elõször nem akartam körülnézni, mert a szemem fájt, de õ rávett, hogy ezt tegyem. Egy kis idõ után a szemem már nem fájt, és képes voltam körülnézni. Ismét vidám lettem, és folytatni tudtam a korrektúraolvasást minden feszültség nélkül.”

Egy üzletasszony nehezen jött ki a

fõnökével. Egy barátja adott neki néhány alapadatot L. Ron Hubbardtól arról, hogyan jöjjön ki másokkal a mindennapokban. „Korábban elég sok problémám volt ebben az évben a cégemnél. A fõnököm állandóan kritizált engem, és kifogásolt nekem minden apróságot a hivatalban. De ez már egészen másként van, mióta ezeket az adatokat tanultam. Most, amikor a közelében vagyok, már nem kritizál többé,

egy nagy dél-kaliforniai cégnél komoly problémája volt azzal, hogyan bánjon az emberekkel, akikkel foglalkoznia kellett.

„Volt egy hosszú-hosszú listám emberek neveivel, akiknek szükségük volt a figyelmemre, és ezek az emberek egyfolytában igényelték szolgálataimat. Minden idõ, amit arra fordítottam volna, hogy megcsináljak nekik dolgokat, teljesen felemésztõdött a kívánságok elhárításában. Valahogy semmit sem tudtam elintézni. Minél nagyobb lett ez a hátralék, annál jobban túlterhelt. Elhatároztam, hogy alkalmazom a »Stabil Adat Tételét«. Az ideális helyzetet vettem alapul, és a különbözõ munkáknak abból a nézõpontból láttam neki, hogy veszünk egy feladatot, befejezzük, aztán folytatjuk a következõvel. Kész varázslat! A nap végén jókedvû voltam, és a szabadság érzete töltött el. Tudtam, hogy újabb megoldatlan feladatok várnak rám, de tudtam, hogyan kezeljem õket, így ezek valójában már nem jelentettek problémát.”

A kimerültség lett volna a várható

következménye egy fiatalasszony zsúfolt munkaidõ-beosztásának – ha nem alkalmazta volna a „Sétálj egyet” technológiáját. „Úgy négy évvel ezelõtt testnevelõ tanárként dolgoztam egy általános iskolában. Kora reggeltõl késõ délutánig foglalkoztam

33

egyik osztállyal a másik után, tele energikus gyerkõcökkel. A nap hátralevõ részében fordítóként dolgoztam, majd egy helyi tornaterembe mentem, ahol este tízig edzéseket vezettem. Ezt a napirendet nagyon fárasztó volt betartani. Az általános felfogás szerint »minden okom« megvolt rá, hogy kimerüljek. De ez soha nem történt meg, egyszerûen a »Sétálj egyet!« technika alkalmazásával. Az óraközi szünetekben sétáltam egyet. Azután az iskolából a fordítói munkahelyemre mentem, figyelmemet a környezetemre irányítva menet közben. Röviden, ha lehetõségem volt rá, akkor mindig ezt tettem. Az emberek csodáltak érte, hogy ilyen jó formában vagyok, és lépést tudok tartani ezzel az idõbeosztással, de az igazi titok ennek a technológiának az alkalmazása volt.”

Egy georgiai vízvezeték-szerelõ az Oda-

nyúlás és visszahúzódás eljárásmódot tartotta legfontosabb munkaeszközei egyikének. „Rengetegszer végeztem az Odanyúlás és visszahúzódást, mindig nagy sikerrel. Egyszer a mûhelyemben zûrzavaros rendetlenség volt mindenfelé szanaszét heverõ és rendezetlen alkatrészekkel és szerszámokkal. Ezt az akkoriban elvégzendõ hatalmas munkamennyiségnek tulajdonítottam. De miután elkezdtem végezni az Odanyúlás és visszahúzódást, rendkívül szokatlan módon azt találtam, hogy nem tudok könnyedén visszahúzódni! Belebocsátkoztam egy bizonyos kényszerképzetbe, hogy az elvégzendõ munkamennyiséggel lépést tarthassak, és ezen a területen nagyon leragadtam. Amikor észrevettem ezt a visszahúzódásra való

34

képtelenséget, meg kell mondanom, nagyon megkönnyebbültem. A leragadás megszûnt, újra ésszerûen láttam a dolgokat, és rendbe raktam a mûhelyt.”

Egy asszony, aki képzést kapott L. Ron

Hubbard technológiájának alkalmazásából, hasznos tapasztalatot szerzett, amikor egyik munkatársát hatékonyan sikerült kezelnie. „Jó néhány évvel ezelõtt egy vállalatnál dolgoztam, amikor egy ott dolgozó hölgy idegösszeomlást kapott. Ekkor a fõnökeim aggódni kezdtek, és nem tudták, hogy mit tegyenek. Volt egy barátom, aki szcientológus volt, és úgy tûnt, õ tudja, hogyan kell kezelni az ilyen dolgokat, így hát felhívtam õt. Azt mondta, hogy vigyem el a személyt sétálni, és vegyem rá, hogy szemléljen meg dolgokat a környezetében. Bementem az irodába, és azt mondtam: »Tudom, mit kell tenni: én majd kezelem õt.« Beszéltem a hölggyel, és azt mondtam neki, hogy el szeretném vinni egy sétára. Kivittem õt, elkezdtünk sétálni, és mondtam neki, hogy nézzen meg különbözõ dolgokat séta közben, éppen úgy, ahogy a barátom mondta. A hölgy hamarosan kezdett felélénkülni, és mondta nekem, hogy én is nézzek meg dolgokat! Folytattuk, és egy idõ múlva teljesen megoldódott a problémája, és sokkal boldogabb volt. Nagyon boldog voltam, hogy képes voltam valamit kezdeni a helyzettel, ahelyett hogy csak beszéltünk volna róla.”

Egy német ügyvezetõ, akit egy nagyon

fontos projekt felelõsének tettek meg, hatalmas zûrzavarral nézett szembe. A vállalkozás bonyolultsága és puszta nagysága messze túl volt mindazon, amit a csoportja azelõtt megpróbált, és nem voltak

felkészülve, hogy elbírjanak vele. L. Ron Hubbard alapvetõ munkahelyi eszközeinek egyikéhez fordult, hogy teljesítse feladatát. „Amikor elõször átnéztem a termelési tervezetet, õszintén megrémültem. Nem láttam, hogyan fogjuk befejezni a feladatot a rendelkezésre álló idõn belül. A személyzetem még soha nem kezelt semmi ehhez hasonlót, és egyikõjüknek sem volt meg a munka bizonyos részeinek a kezeléséhez szükséges képzettsége vagy tapasztalata. Hogy a dolog még nehezebb legyen, egy másik nagyon fontos projektet épp akkor fejeztünk be, és még mindig nem hevertük ki az ezzel járó szervezeti feszültségeket. Eleinte nyakig ültem a »Hogy az ördögbe fogjuk megcsinálni?« zûrzavarában, majd rájöttem, hogy egy zûrzavarral van dolgom. Ez szörnyen egyszerû felismerés volt, de felnyitotta a szememet, hogy milyen módon oldjam meg a problémát. Tudtam, hogy legelõször találnom kell egyetlen stabil adatot. S ettõl kezdve megoldok egy dolgot, aztán egy másikat, majd egy másikat, és valahogy az egész tervezetet sikeresen megcsináljuk. Ellenállva annak az érzésnek, hogy mindent azonnal õrült gyorsan kezelnem kell, átnéztem a legfontosabb pontokat, amit meg kellett oldani, és kiválasztottam egyet mint elsõ pontot, hogy mûködésbe hozzam a tervet:

Ki lehetne felelõs a termelés egy bizonyos fázisáért? Már az is megkönnyebbülés volt, hogy ezt megtettem. Végre volt egy biztos dolog, amire koncentrálhattam. Átnéztem a lehetséges személyzetet, kijelöltem egyiküket a feladatra, és tájékoztattam a felelõsségi körérõl. Most nem csak egy kis zûrzavar tûnt el az utamból, de volt valaki, aki segített kezelni a maradék zûrzavart. Anélkül, hogy belementünk volna az ezt követõ összes részletbe, egyszerre egy adatot vettünk és kezeltünk. Hogyan szerezzük be ezeket a nyersanyagokat? Ki legyen felelõs ezért vagy azért a feladatért? Hogyan biztosíthatnánk azután, hogy ne legyenek »elvarratlan szálak«, amik mellett elsiklunk, és nem kezeljük õket? És így tovább, és így tovább, rögzítettük az egyik adatot a másik után, miközben végig nyomtuk a tényleges termelést. A zûrzavar kontroll alatt állt, és kezdtünk valamire jutni. Ez persze nem volt könnyû feladat, nem hiányzott belõle az ezzel járó kiabálás és a már-már katasztrófába hajló helyzetek sem. De megõriztük a józanságunkat, és be tudtuk fejezni a projektet. A tapasztalatból új stabil adatokat nyertünk, és biztos vagyok benne, hogy ezek segítségével a jövõbeli termelési projektek sokkal simábban fognak lezajlani.”

35

SZÓJEGYZÉK affinitás: szeretet; kedvelés vagy bármely más érzelmi hozzáállás; a kedvelés mértéke. Az affinitás alapvetõ meghatározása: a távolságról alkotott gondolat, elképzelés, legyen az jó vagy akár rossz. konfrontálás: meghátrálás vagy kitérés nélkül szembenézni. A konfrontálás képessége tulajdonképpen az a képesség, hogy kényelmesen ott vagyunk és észlelünk.

Odanyúlás és visszahúzódás: egy eljárás arra, hogy egy személyt otthonossá tegyünk és kommunikációba hozzunk a környezetében lévõ dolgokkal oly módon, hogy jobban tudja kontrollálni õket.

nyereség: bármilyen kívánt javulás elérése. Például nyereség lenne, ha egy személy növelné kommunikációs képességét, vagy jobban érezné magát, és nagyobb bizonyossága lenne életének bizonyos területein.

Szcientológia: alkalmazott vallásos filozófia, amelyet L. Ron Hubbard fejlesztett ki. A Szcientológia a szellem önmagával, univerzumokkal és más életformákkal való viszonyának tanulmányozása és kezelése. A Szcientológia név a latin scio, azaz „tud” szóból és a görög logos szóból származik, amelynek jelentése „a szó vagy külsõ forma, amely által a belsõ gondolat kifejezõdik és ismertté válik”. Így a Szcientológia a tudásról való tudást jelenti.

nyugtáz: nyugtázást ad (valakinek). Lásd még a nyugtázás címszót ebben a szójegyzékben.

tömeg: a tényleges fizikai tárgyak, az élet dolgai.

leértékel: megcáfol, degradál, kétségbe von vagy letagad valamit, amit valaki más ténynek tekint.

36

nyugtázás: valami, amit azért mondunk vagy teszünk, hogy tájékoztassuk a másikat arról, hogy észrevettük, amit mondott vagy tett, megértettük és fogadtuk.

L. RON HUBBARDRÓL L.

Ron Hubbard 1911. március 13-án született a nebraskai Tildenben. Felfedezésének útja és embertársai iránti elkötelezettsége korán kezdõdött. 19 éves korára már több mint négyszázezer kilométert utazott Jáva, Japán, India és a Fülöp-szigetek kultúráját vizsgálva. 1929-ben az Egyesült Államokba hazatérve Ron újrakezdte a korábbi kutatásait, és a következõ évben beiratkozott a George Washington Egyetemre. Ott a matematika, mérnöki tudományok, valamint az atomfizika, akkor új tudománya területén folytatta hivatalos tanulmányait. Ezek mindegyike létfontosságú, életbevágó eszközt nyújtott állandó kutatásaihoz. Hogy kutatásainak ezzel anyagi fedezetet biztosítson, Ron irodalmi pályafutásba kezdett az 1930-as évek elején, és hamarosan az egyik legszélesebb körben olvasott, népszerû regényíróvá vált. Fõ célját azonban soha nem tévesztette szem elõl, és folytatta fõ kutatási vonalát kiterjedt utazások és expedíciók révén. A II. világháború kitörésekor alhadnagyi rangban belépett az Egyesült Államok Haditengerészetébe, és tengeralattjáróromboló hadihajók parancsnokaként szolgált. Harc közben elszenvedett sebesüléstõl részben vakon és bénán 1945-ben véglegesen rokkanttá nyilvánították. Az elmére vonatkozó elméleteinek felhasználásával azonban nemcsak bajtársain volt képes segíteni, hanem saját egészségét is visszanyerte.

További öt év intenzív kutatás után Ron felfedezései a Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya címû könyvben tárultak a világ elé. A Dianetika, az elme elsõ népszerû kézikönyve, amely kifejezetten az utca embere számára íródott, az emberiség reményeinek új korszakát nyitotta meg, és életének egy új korszakát a szerzõ számára, aki azonban nem hagyott fel a kutatással; és miután 1951 végéig áttörést áttörés után foglalt rendszerbe, megszületett a Szcientológia alkalmazott vallásos filozófiája. Mivel a Szcientológia az élet egészére ad magyarázatot, az emberi létnek nincs olyan vonatkozása, amivel L. Ron Hubbard elkövetkezõ mûvei ne foglalkoztak volna. Hol az Egyesült Államokban, hol Angliában élve folytatta a kutatásait, amelyek megoldásokat kínáltak olyan társadalmi problémákra, mint a hanyatló oktatási standardok és a burjánzó drogfogyasztás. Mindent egybevéve, L. Ron Hubbard Dianetika és Szcientológia munkái negyvenmillió szót tesznek ki rögzített elõadások, könyvek és írásmûvek formájában. Ezek együttesen alkotják egy 1986. január 24-én véget ért életút örökségét. L. Ron Hubbard távozása azonban semmiképpen sem jelentette valaminek a végét, hiszen forgalomban lévõ könyveinek százmillióival és a jobbító technológiát nap mint nap alkalmazó emberek millióival valóban azt mondhatjuk, hogy a világnak még ma sincs nála jobb barátja. I

37

38

New Era Public ations International Ap S

A NEW ERA bejegyzett védjegy és márkanév.

Store Kongensgade 53, 1264 Copenhagen K ISBN 87-7968-228-6 © 2001 L. Ron Hubbard Library. Minden jog fenntartva. Bármilyen engedély nélküli másolás, fordítás, duplikálás, importálás vagy terjesztés, egészben vagy részben, bármilyen formában – beleértve az elektronikus másolást, tárolást vagy továbbítást – az idevonatkozó törvények megsértése. Scientology, Szcientológia, Dianetics, Dianetika, Celebrity Centre, L. Ron Hubbard, L. Ron Hubbard kézjegye és a Szcientológia kereszt védjegyek és márkanevek, amelyek a Religious Technology Center tulajdonában vannak, használatuk annak engedélyével történik. A Scientologist egy kollektív tagsági jegy, amely a kapcsolódó Szcientológia egyházak és missziók tagjait jelöli.

A Bridge Publications, Inc. bejegyzett védjegy és márkanév.

A nyomtatás Dániában készült. HUNGARIAN EDITION

®

L. RON HUBBARD kiadvány