Szabálytalan tájolású sírok t e m e t ő n belüli összefüggésrendszere
GRÓH DÁNIEL
A hazai szakirodalomban meglehetősen elhanyagolt terület volt eddig a sírok tájolásának értelmezése (BANNER - MÉRI - LÁSZLÓ - RADNÓTI 1954.90.)- En nek oka részben az lehet, hogy azokban a történeti temetőkben, ahol a tájolás iránya meghatározott, a leggyakoribb a Ny-K-i, ENy-DK-i, EK-DNy-i, illetve a csontváz szempontjából az ezzel ellentétes tájolás. Ezekben az esetekben magától adódó ma gyarázat, hogy a sírgödör tengelyével a napkelte vagy a napnyugta felé irányul. Megengedhető a kissé pontatlan fogalmazás, mivel a nap az év egyetlen napján sem kel vagy nyugszik ugyanott (GUZSIK 1981.532-533.). Az alább bemutatandó két nagy temető vizsgálata a tájolás, és csak a tájolás szempontjából olyan eredményeket hozott, melyek indokolják a hasonló kutatások szélesítését. A két temetőt (Budakalász-Luppa-csárda, Tápé-Széntéglaégető) időben több mint fél évezred választja el egymástól. 1. A badeni kultúrához tartozó eddig feltárt legnagyobb temető a budakalászi, mely nek első 115 sírját és a 177. sír kocsiedényét Soproni Sándor tette közzé (BANNER 1956. 111-128., 28-23. á., LXXXVIII-CVI.,CXX.t., SOPRONI 1954.). A temető fel dolgozását Korek József Lengyel Imrével és Soproni Sándorral közösen végezte el (DINNYÉS - KŐVÁRI - LOVAG - TETTAMANTI - TOPÁL - TORMA 1986.4547.). Eszerint a temető közel 500 sírós lehetett. A feltárás 85-90 %-os mértékű, mivel az ÉK-i oldalon nem fejeződött be. A feltárt 439 sírból 437 a badeni kultúrá hoz tartozik, 2 kora vaskori. 315 sír zsugorított, 68 égetéses temetkezés. 3 sírban az elhunyt váza nyújtott helyzetben, háton feküdt. A 34 kettős sírnak kb. egyharmada nem egyidejű eltemetés nyomán keletkezett. 3 hármas temetkezés és hét jelképes sír is előkerült. A temetőt kb. 200 évig használták a késő rézkorban, Kr. e. 2100-1900. között. Témánk szempontjából értékelhető adata 359 sírnak van. A sírokat nem fokok szerint, hanem a mellék- és főégtájak közé iktatott felezőégtájak irányában, összesen 16 féleképpen tájolták (1-2. kép). Ez valójában 8 lehetőség a sírgödör kiásásakor: É ÉÉK ÉK KÉK К
-
D DDNy DNy NyDNy Ny
-
É ÉÉK ÉK KÉK К
=81 = 42 =32 = 21 =35
KDK - NyÉNy - KDK = 39 DK - ÉNy - DK =54 DDK - ÉÉNy - DDK = 55
ÉNY
É
ÉK
1. kép A budakalászi temető legkedveltebb (sűrű vonalkázás) és legkevésbé használt (ritkább vonalkázás) tájolási tartományai 1. A b b . Die beliebtesten (dichte Linierung) und am wenigsten benutzten (spärlichere Linierung) Orientierungsbereiche des Geäberfeldes von Budakalász Рис 1. Наиболее препочтимые (густая штриховка) и наименее используемые (редкая штриховка) области ориентации могильника Будакалас
A csontváz tájolások fő iránya D-E. Miután a D-i irányhoz képest jobbra-balra való eltolódás (K, illetve Ny felé) közelítőleg egyezik vagy szinkronban van a nap fordulók által megállapítható látszólagos irányeltolódásokkal, valószínűsíthető, hogy a gödör kiásásakor a Nap helyzetét kellett figyelembe venni (KÁKOSY 1978.18., ECSEDY 1979. 247-248.) vagy az É-i irányt kijelölő csillagot, melynek van látszó lagos mozgása (ECSEDY 1979. 247., MENZEL 1980.288.). Ha a D-i tájolás két szélső értékét K-nek illetve Ny-nak vesszük, a 359 sírból 319 e tartományba esik, azaz a sírok 88,8 %-a követi ezt a rendszert! E 90 fokos eltéréssel szemben a mai magyarországi napfordulós eltolódás 32-37 fok (GUZSIK 1981.532-533.). Szűkítsük ezért az eddig kialakult tartományt! DNy és KDK közé esik a sírok több, mint 75 %-a, DNy és DK közé 66 %-a, DDNy és DDK közé 45 %-a, míg a sírok csaknem 20 %-a tisztán D-i tájolású. Mit kezdjünk azonban a D-E tengelyhez képest K-i irányú eltolódással (NyDNy-KÉK 13, DNy-ÉK 27, DDNy-ÉÉK 38, összesen 78 sír; 386
DM 27
DDHY 38
D 75
DDK
DK 51
48
2. kép A budakalászi temető csontvázainak 16 égtáj szerinti tájolási megoszlása 2. A b b . Die Aufteilung der Skelette des Budakalászer Gräberfeldes nach 16 Himmelsrichtungen Рис 2. Распределение ориентации по 16 сторонам света погребенных могильника Будакалас
KDK-NyÉNy 3, DK-ÉNy 48, DDK-ÉNy 51, összesen 131! sír)? Megállapíthatjuk, hogy a látszólagos D-i főirány valószínűleg néhány fok eltéréssel К felé mozdult el a mai D-hez viszonyítva, DDNy-KDK tartományba esik a sírok csaknem 68 %-a. A sírok alig több, mint tizede (12,2 %) tér el eddigi eredményeink fő vonalától. A halandóság növekedésére, csökkenésére is következtethetünk a csontváz tájolások elemzésekor. A júniusi irányvonalra merőleges sírok jelentik a nyári halandóságot. Ide tartoznak a KDK-DDK közti irányú sírok, illetve a K-KÉK közé eső irányt követők. Számszerű meghatározásra azért nem vállalkozhatunk, mivel a DDK-i sí rok egy része minden bizonnyal a D-i sírokhoz tartozik. Kb. a temetések harmada tavasszal történhetett. A decemberi vonalra merőleges sírok (NyENy és DDNy kö zött) aránya kb. 25 %, a többi évszakhoz kevésbé köthető, illetve a tavaszi és őszi időszakhoz tartozik. A március és szeptember körüli hónapok halálozási arányát a DDNy-DDK tartomány mutatja, de az ide vonatkozó értékek egy részét ebben az esetben már kétszer értelmezzük (ld. pl. a DDK és D közötti irányra tájolt csont vázaknál). Pontos szétválasztásukra azért sincs mód, mivel a késő rézkor technikai és szükséges gyakorlati színvonalát (GUZSIK 1981.532-533., ECSEDY 1979.248.) XX. századi pontosítás szerint értékelni illuzórikus volna. 387
2. Tápé-Széntéglaégeiő késő bronzkori temetőjét Trogmayer Ottó tárta fel és pub likálta, az antropológiai adatokat Farkas Gyula és Lipták Pál dolgozta fel (TROG MAYER 1975.). A 687 sírnál valószínűleg jóval több temetkezésből 467 sír adatait tudtuk fel használni. Érdekesség, hogy a temető fő jellegzetességeiben hasonlóságokat mutat a budakalászival. 575 sír zsugorított, 27 nyújtott temetésű, továbbá két pythos temetés, 34 hamvasztásos és 17 szimbolikus sír került elő. 26 sír nem tartozik a bronzkorhoz. Akárcsak a budakalászi temetőben, az antropológiai adatok alapján a tápéiban is bizonyos sírcsoportokat lehetett elkülöníteni. A temető a halomsíros kultúra tápéi csoportjához tartozik; a BB2-BC időszakban, kb. a Kr. e. XIII. században használták és a Csórva csoport megjelenésével szűnik meg. A sírtájolásokat 5 fok pontosságig mérték. Égtáj Gödör tájolás Égtáj Ossz. Váz tájolás Égtáj bontva 6- 32 К 38 0- 180 0 D 5 5 - 185 5 б 7 10 - 190 10 7 15 - 195 15 5 5 20 - 200 20 19 8 - 11 25 - 205 25 5 2- 3 30 - 210 30 3 - 10 13 35 - 215 35 3- 8 11 40 - 220 40 9 - 12 21 45 - 225 45 DNy 6 - 4 DK 10 EK 50 - 230 50 14- 7 21 55 - 235 55 2- 2 4 60 - 240 60 10- 7 17 65 - 245 65 6- 2 8 70 - 250 70 12- 3 15 75 - 255 75 9 7- 2 80 - 260 80 19 14- 5 85 - 265 85 2 2
Gödör tájolás 90 95 100 105 110 115 120 125 130 135 140 145 150 155 160 165 170 175
270 275 280 285 290 295 300 305 310 315 320 325 330 335 340 345 350 355
-
90 95 100 105 110 115 120 125 130 135 140 145 150 155 160 165 170 175
Égtáj Ossz. Váz tájolás bontva 25- 7 Ny 32 2 2 12-3 15 2- 1 3 11 8 - 3 2 2 15 11 - 4 4- 2 6 26- 8 34 ÉNy 13 9- 4 20 19- 1 4 3- 1 22 19- 3 12 12 20 15- 5 10 8-2. 13 13 4 4
Ide kívánkozik egy megjegyzés: a sírtájolást végzők (XX. század) inkább a 10-es fokbeosztást kedvelik. Ha a táblázat adatait most nyolc égtájhoz soroljuk, az eredmény kb 1 . a követ kező (3. kép): Sírgödör tájolások: É-D-É =144 É K - D N y - ÉK = 112 К-Ny-К =114 DK - ÉNy - DK = 97 Nincs lehetőség az egyes égtáj tartományok egészen pontos meghatározására.
388
3. kép A tápéi temető csontvázainak égtájak szerinti tájolása 3. A b b . Die Orientierung nach Himmelsrichtungen der Skelette des Gräberfeldes von Tápé Рис 3. Ориентация по сторонам света погребенных могильника Тапе
К és DK közé esik a sírok 63 %-a, DK és D közé 34 %, míg tisztán D-i tájolású 27,8 %-a. K-DK, D-DNy tartományban a sírok 74,7 %-a található. ENy tartomány ban mindössze a sírok 13 %-a helyezkedik el. Egyértelmű, hogy a rítus a döntő: fejjel a D-i irányhoz közeli módon temetik az elhunytak többségét. Egyes irányításoknál azonban a sírgödör tájolásának törekvésével is találkozhatunk: pl. 130 - 310 - 130, 90 - 270 - 90, 40-50 - 220-230 - 40-50. Ha most a D-i irányt vesszük fő tengely nek, és egyéb híján a 32-36 fokos mai magyarországi napfordulós eltérést vesszük2, kibővítve mindkét irányban 15-15 fokkal, akkor a téli és nyári halálozási arány a következő lesz: 130 - 160 nyári napforduló: 103 sír 28,7 %. 200 - 230 téli napforduló: 56 sír: 15,6 %. 160 - 210 tavaszi-őszi napéjegyenlőség: 106 sír 29,5 %.
2
Ez az eltérés pl. Stonehenge esetében 80 fok (HOYLE 1978.16.).
389
•*
Összegzés A Budakalász-Luppa-csárdai és a tápéi temető sírtájolásainak elemzésekor megállapíthatjuk, hogy a sírok egy bizonyos változó csillagászati irányt követnek. Ezt a tartományt a Nap vagy egy csillag látszólagos mozgásának végpontjaihoz közeli tengelyek jelölik ki. Minden temető tájoláselemzésekor figyelnünk kell az irá nyítást módosító tényezőkre. Ilyenek lehetnek elsősorban az adott lelőhely környé kének domborzati viszonyai (GUZSIK 1981. 532-533.) és terepadottságai, valamint a sírgödör kiásásának változó időpontja 3 . Pl. a budakalászi temető közvetlenül az É-D-i irányban folyó Duna mellett létesült. Nyomon követhető az eltelt 3500-4000 év következtében a keletpont (tavaszi napéjegyenlőség) К felé végbement, a maihoz képest néhány fokos eltérése (PANYIK - SELLEI 1975. 17., MENZEL 1980.288., CHOLNOKY - KÖVESLIGETHY 1906. 495-517., HOYLE 1973.5-61.). A tájolások fő irányvonalainak kijelölésével le hetőségünk nyílik a halálozási mutatók évszak szerinti hozzávetőleges változásának megfigyelésére. A módszer pontosításával esetleges járványok vagy egyéb kataszt rófák régészeti bizonyítására is sor kerülhet (?!). Ez különösen a népvándorlás kori temetők esetében válhat szükségessé.
A sírok kiásásának idejére a magyarországi néprajzi párhuzamokat lásd: BALASSA 1989. 2947.
390
Irodalom BALASSA 1989. = Balassa, I.: Magyar falvak temetői. Corvina, Budapest 1989. BANNER 1956. = Banner, J.: Die Péceler Kultur. Budapest 1956. BANNER - LÁSZLÓ - MÉRI- RADNÓTI 1951 = Banner, J. - László, Gy. - Méri, I. - Radnóti, A.: Régészeti kézikönyv I. Gyakorlati régészet. Tankönyvkiadó, Budapest 1954. CHOLNOKY - KÖVESLIGETHY 1906. = Cholnoky, J. - Kövesligethy, R.: A vi lágegyetem. Csillagászat. Budapest 1906. DINNYÉS - KŐVÁRI - LOVAG - TETTAMANTI - TOPÁL - TORMA 1986. = Dinnyés, I. - Kővári, K. - Lovag, Zs. - Tettamanti, S. - Topái, J. - Torma, I.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás XIII/1. 1986. ECSEDY 1979. — Ecsedy, I.: Nyugati türkök Észak-Kínában a VII. század közepén. AT 26. 1979. 247-256. GUZSIK 1981. = Guzsik, Т.: Templomok tájolása. ÉT 1981.IV.532-533. HOYLE 1978. = Hoyle, F.: Stonehengetől a modern kozmológiáig. Magvető, Bu dapest 1978. KAKOSY 1978. = Kákosy L.: Egyiptomi és antik csillaghit. Akadémia, Budapest . 1978. MENZEL 1980. = Menzel, D. H.: Csillagászat. Gondolat, Budapest 1980. PANYIK-SELLEI 1975. = Panyik, I. - Seilei, S.: Stonehenge. Bev.: Várkonyi N. Corvina, Budapest 1975. SOPRONI 1954. = Soproni, S.: A budakalászi kocsi. FA 6. 1954. 29-36. TROGMAYER 1975. = Trogmayer, O.: Das bronzezeitliche Gräberfeld bei Tápé. Fontes АН. 1975.
391
Взаимоотношение погребений с нехарактерной ориентировкой в системе могильника В статье изучаются могильники (Будакалас-Лупа-чарда, эпоха поздней меди; Тапе-Сентеглаегетё, эпоха поздней бронзы), в которых погребения казалось бы ориентированы " по всем сторонам света". Однако анализ ори ентации показывает, что при выборе направления могильной ямы или покойников следовали астрономическим ориентирам. Мы попытались вы числить распределение смертей по временам года, а также указали на дви жение, ощутимое за несколько тысячелетий, в ходе которого точка восхода (положение солнца 21 марта в момент восхода) смещается на несколько гра дусов к востоку. Если количественно распространить анализ на другие эпохи, вероятно можно будет найти археологический подход к некоторым великим истори ческим событиям и природным катастрофам. Даниел ГРОХ
System der Zusammenhänge unregelmäßig orientierter Gräber innerhalb eines Gräberfeldes In der Arbeit untersuchen wir solche Gräberfelder (Budakalász-Luppa csárda, Spätkupferzeit - Tápé-Szén téglaégető, Spätbronzezeit), in denen die Gräber schein bar „in alle vier Windrichtungen" orientiert wurden. Die Richtungsanalyse zeigt aber, daß man bei der Orientierung der Grabgruben bzw. Skelette irgendeiner ast ronomischen Richtung gefolgt war. Wir unternahmen den Versuch, die Verteilung der Sterbefalle entsprechend der Jahreszeiten zu errechnen und wiesen die über mehrere Jahrtausende hinweg wahrnehmbare Bewegung nach, in deren Verlauf der Ostpunkt (Stand der Sonne am 21. März bei Sonnenaufgang) einige Grad nach Osten abweicht. Im Falle einer mengenmäßigen und Ausbreitung der Untersuchung auf mehrere Epochen werden wahrscheinlich einzelne größere historische Ereignisse und Natur katastrophen auch archäologisch näher bestimmbar und beweisbar sein. Dániel GRÓH Mátyás Király Múzeum Magyar Nemzeti Múzeum Visegrád (Fő u. 23. H-2025) 392
