1
Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete
Portfólió
Lipcsei János Klasszikus gitár szak (MA60) Konzulens: Ritter József egyetemi tanár
Miskolc, 2015
2
Tartalomjegyzék Bevezetés..................................................................................................................3 A tanári kompetenciák 1.A tanuló személyiségének fejlesztése Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból..............................................4 2.A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése Egy közös hangszeres óra dokumentumai.......................................................................6 3.A pedagógiai folyamat tervezése A Kroó György AMI bemutatása...................................................................................8 4.A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával A Szendrey-Karper László: Gitárgyakorlatok I. kötetének elemzése..................................12 5.Az egész életen át tartó tanulási kompetenciák fejlesztése A számítógéppel segített tanulás..................................................................................14 6.A tanulási folyamat szervezése és irányítása Tanítási tevékenység dokumentációja..........................................................................17 7. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása Egy fogadó óra vázlata.............................................................................................20 8.Szakmai együttműködés és kommunikáció Nyílt nap bemutatása................................................................................................22 9.Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre Beszámoló Pavlovits Dávid kurzusáról.......................................................................25
3
Bevezetés Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtem zenepedagógusként tevékenykedni, még fogalmam sem volt arról, hogy mibe fogok bele. A zenét, és a gyerekekkel való foglalkozást persze már akkor is szerettem, ezek voltak a fő motivációim erre a pályára, de a zenepedagógusi munkába akkor még - tapasztalatok híján - egyáltalán nem láttam bele. Ma már más a helyzet, az elmúlt tíz év meghozta gyümölcsét ezen a téren. Zenepedagógusként rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, amit most portfólióm keretében igyekszek prezentálni. Portfólióm célja a tanítási, illetve a tanításon kívüli iskolai tevékenységek bemutatása. A dokumentumok készítésekor igyekeztem a sokszínűségre törekedni, ennek érdekében jegyzetet, képeket, linkeket és tankönyvet is felhasználok. Az első tanári kompetenciában az egyik növendékemet vettem górcső alá, egy szakmai jellemzés keretében. A következő részben a tanulói csoportok fejlesztését illetően egy közös hangszeres óráról számolok be. A harmadik részben jelenlegi munkahelyemet a Kroó György Alapfokú Művészetoktatási Intézményt mutatom be. A negyedik tanári kompetenciában Szendrey-Karper László „Gitárgyakorlatok” című sorozatának I. kötetének elemzése található. Ezután az informatika oktatásban, továbbképzésben, és önfejlesztésben való szerepét vizsgálom. A 6. tanári kompetenciát egy tanítási órám dokumentációja segítségével mutatom be; egy kezdő, nagyon jó képességű növendékemet választottam ki erre a feladatra. A pedagógiai értékelésekről esik szó a 7. fejezetben, melyhez egy rendkívüli fogadóórám vázlatát tüntettem fel. A következőkben a szülőkkel való kommunikáció mivoltáról írok egy nyílt napi rendezvény programjainak, jellegzetességeinek bemutatásával. Az utolsó fejezetben pedig egy Pavlovits Dávid által tartott gitárkurzusról számolok be.
4
1. A tanuló személyiségének fejlesztése Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból
Növendék neve: Chen Xiao Lan Osztálya: A/2 Életkora: 20 Portfólióm első fejezetében egyik növendékemet Chen Xiao Lant jellemezném. Azért esett rá a választásom, mert nem mindennapi növendékről van szó, ennek következtében a tanítási tevékenység is másabb vele, mint a többi növendékekkel. Lan életkora sok mindenben meghatározó, mivel sokkal érettebb felfogása van a többiekhez képest, és a koncentráló képessége is sokkal nagyobb. Ez utóbbi tényező lehetővé teszi, hogy egy héten egy alkalommal dupla óra keretén belül foglalkozzak vele. Az életkorából adódóan a fizikális adottságai is megfelelőek ahhoz, hogy gitározhasson. A hangszertartás sohasem okozott neki gondot, és a kezei is nagyon hamar ráálltak a hangszerre. A hangokat tisztán, erőlködés nélkül képes megszólaltatni, viszonylag nagy hangerővel. Az osztályához képest jóval nehezebb anyagot végez. Persze ebben óriási segítség, hogy már volt korábban is zenei előképzettsége; évek óta zongorázik, és jelenleg mind a két hangszeren tanul. Egyetlen hátrányt tudnék csak megemlíteni ezzel kapcsolatban, a zongorázás miatt sajnos nem igazán növeszthet körmöket a jobb kezén, pedig az bizonyára javítana a hangzáson. Lan a tavalyi tanévben kezdett nálam gitározni. A kottaolvasás a zongoratanulásnak köszönhetően már nem jelentett neki gondot. Hamar felismertem, hogy gyorsabban lehet vele haladni annál, mint amit a tanterv előír első osztályban. Ennek megfelelően elkezdtem neki nehezebb darabokat is adni, és sikerrel vette a feladatokat. Idén komolyabb technikai feladatokat is kapott, jobb kéz gyakorlatként Carlevaro-féle arpeggio-gyakorlatokat adtam fel neki, míg a bal kéz bemelegítésére szintén Carlevaro által kidolgozott számsor-gyakorlatokat kellett gyakorolnia. Bár ezek a gyakorlatok egészen a XII. fekvésig játszandók, a hangok beazonosítása a hangszeren még nem megy olyan gyorsan és biztosan a VII. fekvéstől felfelé. Ez a darabok tanulásánál is visszaköszön időnként, míg a kottáról képes könnyen leolvasni a hangokat, a hangszeren nem mozog minden fekvésben otthonosan, és még keresi a hangokat. Részben ebből kifolyólag is főként olyan darabokat veszünk, ahol gyakran előfordulnak ezek a hangok, sőt, ezek az ábécés hangok külön is fel vannak adva, így remélhetőleg hamarosan ezen a téren is
5 javulás várható. Lan a hangszerkezelés terén is nagyon fejlődőképesnek bizonyult. Tavaly év végén a darabokban már képes volt szignifikáns hangerőkülönbségeket produkálni, ha a darab dinamikája
úgy
kívánta
meg.
Idei
tanévben
pedig
azt
tűztem
ki
célul,
hogy
hangszínkülönbségeket is csináljon a darabokban. Most már ez sem okoz neki gondot, a jobb kéz mozgatásával ezt is nagyon szépen megvalósítja. Az idei évben az a darabokban történő artikuláció is szépen kialakult, egyelőre főleg a jobb kezét használja a tompításokhoz, illetve a bal kézben a fogott hangok hosszát is képes szabályozni, attól függően, hogy mennyire nyomja rá ujjait a húrokra. Reflexió Tanításunk hatékonyságának egyik alapfeltétele, hogy ismerjük meg növendékünket. Mivel a zeneoktatás egyéni órák keretén belül történik, erre kiváló lehetőségünk nyílik. Minden növendék más bánásmódot igényel, azonban, hogy mindegyikükhöz megfelelően viszonyuljunk, ismernünk kell a személyiségüket. Ez nagyban segíthet minket abban a tekintetben, hogy milyen pedagógiai eszközöket alkalmazzunk velük szemben, amivel a legjobb eredményeket lehet belőlük kihozni. Mindenképpen tudnunk kell azt is, hogy mi motiválja a növendékünket, és ezt a motivációt kell tanárként erősítenünk. A növendékek hangulatán is gyakran ki kell igazodnunk, ugyanis ez is kihatással lehet az órai teljesítményükre. Szintén tisztában kell lennünk a növendékeink terhelhetőségével, fizikálisan, és mentálisan egyaránt. Ez alapján tudjuk kijelölni a számukra megfelelő nehézségű feladatokat. Már az első órán kiderül, hogy a növendék manuálisan milyen képességekkel rendelkezik, ennek megfelelően kell adagolni számára a különféle készségfejlesztő gyakorlatokat. Az is előfordulhat, hogy valaki manuálisan nagyon jó, ugyanakkor az elméleti készségei (kottaolvasás, hangok ismerete) nincsenek ugyanazon a szinten. Ilyenkor egy darabig lehet más koncepcióval tanítani (ilyen például a kézről való tanítás), de ez hosszabb távon nem működhet, az elméleti tudást és a gyakorlati készséget egyensúlyba kell hozni, zenetanárként erre kell törekednünk.
6
2.A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése Egy közös hangszeres óra dokumentumai Helye: Kroó György AMI, Budapest Ideje: 2014 október 21, 17.00 Óraterv: 17.00-17.30: a tanszaki hangverseny anyagának bemutatása 17.30-17.45: közösségfejlesztő zenés játékok a hangszer bevonásával 17.45-18.00: zenehallgatás Reflexió A közös óráknak mindig is megvolt a maguk fontos szerepe a zeneoktatásban. Itt elsősorban a szolfézs-zeneelmélet, illetve a zenetörténet órák szerepére gondolok. A közös hangszeres óra a zeneoktatásban, azonban még meghódítandó területnek számít. Egyre inkább hangsúlyozzák ennek a fontosságát is, és az oktatásügy is ebbe az irányba szeretné terelni az alapfokú művészetoktatást, legalábbis a háttérben már vannak erre irányuló törekvések. Ugyanakkor semmilyen fajta iránymutató elképzelés sincs arra vonatkozóan, hogy mit is kellene tanítani egy ilyen óra keretén belül. Ez nem véletlen, mint ahogy az sem, miért egyéni órák keretében történik a hangszeres oktatás. Ez a tanítási, illetve tanulási forma a legeredményesebb, és a leghatékonyabb, hiszen így ismerjük ki legjobban a növendékünket, így jövünk rá leghamarabb milyen pedagógiai eszközöket alkalmazzunk vele szemben, hogy a legjobb teljesítményt hozzuk ki belőle. Egy csoportos óra keretén belül erre aligha lenne lehetőségünk, vagy legalábbis csak korlátozott mértékben. Ugyanakkor a tanulók is másképpen viselkednek egy közösségben, ennek megfelelően máshogy reagálnak egy közös óra keretén belül is. Már egy két fős kamaraórán is nyilvánvalóvá válik, hogy egymásra is figyelniük kell. Csoportos órákon kialakul egyfajta interakció a növendékek között, az egyik növendék viselkedése kihat a másikra is, és természetesen ez fordítva is igaz. Egy csoportos óra különféle viselkedést képes kiváltani a gyerekekből. Van aki nem ismeri ki magát ilyen helyzetben, és megpróbál csendben meghúzódni az óra alatt, ami fegyelmezés szempontjából jó, de ez az attitűd az órai teljesítményére is sokszor kihat. Vannak akik viszont teljesen úgy kezelik a helyzetet, mint egy általános iskolai órán, és megpróbálják
7 felhívni magukra a figyelmet bármi áron, még ha ezzel akadályozzák az órai munkát is. Éppen ezek miatt a különbözőségek miatt nagyon fontosnak tartom, hogy olyan feladatok is legyenek az ilyen órákon, amik minden növendék figyelmét lekötik. Amikor megterveztem a közös órát, ezt is figyelembe vettem, igaz erre csak korlátozott mértékben volt lehetőség. Amikor a tanszakvezetővel megállapodtunk, hogy minden tanár csinál egy közös órát, az elsődleges szempont számára az volt, hogy a növendékek hallják egymás játékát, és a közelgő tanszaki hangverseny anyagát is gyakorolhassák. Mivel ez valóban fontos szempont, így a közös óra első felét ennek rendeltem alá. Az idő sajnos korlátozott volt ahhoz, hogy mindenki koncertszerűen játssza el a darabját, de a terem nem is így volt berendezve, hanem félkör alakban, két sorban voltak a székek. Hátulról kezdve sorban haladva mindenki eljátszott egy darabot. Arra sem jutott már idő, hogy mindenki minden darabot eljátsszon, de nem is ez volt a cél. Mindenki lehetőséget kapott, hogy a többiek előtt játsszon. Ilyen esetekben rögtön kiderül, ki az akinek nem jelent problémát a nyilvános szereplés, és ki az, aki nem szeret, vagy esetleg nem mer mások előtt játszani. Az utóbbi esetben a szorongást, lámpalázat csak úgy lehet leküzdeni, ha minél több alkalommal szerepeltetjük a növendékeinket. Ezalatt nem feltétlenül a koncertszerű előadást értem, bár kétségkívül a koncertszituáció megteremtése is fontos, hiszen a gyerekeknek később koncerteken, vizsgákon kell teljesíteniük, ezért ezeket a körülményeket kell megszokniuk. Azonban pusztán a mások előtt való játék is képes bizonyos belső gátat ledönteni a gyerekekben, főleg, ha látják, hogy más is hibázik, és nincs semmi negatív következménye. Erre nagyon jó lehetőséget kínál egy közös óra. Ezután következett az óra játékosabb része. Több népdalt, illetve gyermekdalt is felírtam a táblára, azonban visszafelé kottáztam le őket. A feladat az volt, hogy ki kellett találniuk, melyik dalok azok. Ez a feladat nem nehéz azok számára, akik jól tudnak kottát olvasni, és garantált a sikerélmény is. Ugyanakkor túl sokáig nem érdemes játszani, mert nem tud mindenkit egyformán lekötni. Hamar ráéreztek a feladatra, így másik játékot találtam ki számukra. Leírtam 2-3 darab nyolc ütemes gyermekdalt, és felosztottam nyolc gyerek között úgy, hogy mindenkinek egy ütemet kellett eljátszania. Hiba nélkül végig kellett játszaniuk a dalt. Ez a feladat nagy odafigyelést igényel, de mivel már előzőleg megtanult dalokat írtam fel nekik, megfelelő koncentrálással és egymásra figyeléssel azért meg lehetett birkózni vele. Utána még egy rövidebb 4 ütemes dalt is felírtam (Aki nem lép egyszerre), amit viszont hangonként osztottam fel. Itt már nehezebb volt nekik pontosan belépni. Nagyon élvezték ezeket a feladatokat. Az óra hátralévő részében különféle gitárzenéket hallgattunk. Johann Sebastian Bach, Fernando
8 Sor, Federico Mompou, és Carlos Moscardini művei csendültek fel. Sajnos a zenehallgatás nem minden növendéket kötött le egyformán, így néha fegyelmezni kellett. Ugyanakkor ez is egy nagyon jó lehetőség a növendékek számára, hogy ismereteket szerezzenek a klasszikusgitárirodalomról, ezt az ilyen órák keretében nagyon jól ki lehet használni. És ha rá tudnak szokni a zenehallgatásra, akkor nagyobb az esélye, hogy később egy hosszabb koncert is leköti őket, és minél több jó zenei élményben lesz részük.
3.A pedagógiai folyamat tervezése A Kroó György AMI bemutatása
Az intézmény teljes neve: Kroó György Zene- és Képzőművészeti Iskola Kőbányai Alapfokú művészetoktatási Intézmény Alapítási év: Az alapító okiratban nincs feltüntetve a pontos év, az intézmény az 1950-es években jött létre Intézményvezető: Széll Rita
9 Minősítés: Kiváló oktatási intézmény, Budapest Márka-díj Intézményfenntartó: Budapest város X. kerületi Kőbányai Önkormányzat Kihelyezett tagozatok száma: 9 Tanulók létszáma: 1000 fő Tanári kar létszáma: 62 fő Tanított tantárgyak: zongora, hegedű, brácsa, gordonka, nagybőgő, fuvola, fife, piccolo, klarinét, szaxofon,
trombita,
harsona,
tuba,
tenorkürt,
baritonkürt,
vadászkürt,
gitár,
harmonika,
ütőhangszerek, magánének, kamarazene, szolfézs (zeneóvoda, előképző, szolfézs, zeneismeret, zeneirodalom, zeneelmélet) népi hegedű, tambura, tárogató, népi furulya, rajz és festészet Hagyományos
központi
hangversenyek:
Tanári
hangverseny,
Karácsonyi
hangverseny,
Kamarahangverseny, Kicsinyek hangversenye Hagyományos központi rendezvények: Farsangi bál, Óvodás koncert, Nyílt nap, Tanévzáró "A műemlék jellegű épületben több mint hatvan elhivatott zenész-pedagógus és művésztanár muzsikál növendékeinkkel, oktatja őket fáradhatatlanul kora délelőttől késő estig klasszikus zenére, népzenére, sőt tavaly óta képzőművészetre is. Ebben az épületben kapott helyet zenekari próbatermünk, kamaratermünk, hangszer- és kottatárunk, műtermünk és ideiglenes kialakítású hangversenytermünk. A kamaraegyüttesek mellett itt működnek iskolánk nagy együttesei: a Tutta Forza, a Tutta Forza Piccola és Mini, továbbá különböző korcsoportú vonószenekaraink, a harmonika, fuvola- és gitárzenekarok, a Canzone Leánykar, valamint az Opera- és Musical Stúdió." 1 Reflexió Bemutatni kívánt intézménynek jelenlegi munkahelyemet, Budapest X. kerületének zeneiskoláját, a Kroó György Alapfokú Művészetoktatási Intézményt választottam. Az iskola az elmúlt 3 évben Széll Rita igazgatónő vezetése alatt rohamos fejlődésnek indult. Ebben az időszakban jött létre a népzenei, illetve a képzőművészeti tanszak; a tanulók létszáma 40%-kal megnőtt. Ennek megfelelően a tanári állomány is népesedett, valamint a központi épület belső bővítésére is sor került. Az intézmény korábban Kőbányai Zeneiskola néven működött, 2011-ben, ünnepélyes keretek között vette fel Kroó György zenetudós nevét. Iskolánk működésében nélkülözhetetlen szerepe van a központi épületen kívül elhelyezett tagozatoknak. Ennek részben a létszám miatti zsúfoltság az oka, ugyanakkor Kőbánya alapterülete elég nagy, így logisztikai szempontból is fontosak a kihelyezett tagozatok. A szülők kifejezetten igénylik, hogy legyen zeneoktatás a kerület általános iskoláiban is, ahová a gyermekük jár. Kőbányán 1 http://kroogyorgyzeneiskola.hu/index.php/hu/?option=com_content&view=article&id=1&Itemid=3
10 jelenleg kilenc külső telephely van, ahol zeneoktatás folyik.; a Bem József Általános Iskola, a Fekete István Általános Iskola, a Harmat Általános Iskola, a Janikovszky Éva Magyar – Angol Két Tannyelvű Általános iskola két telephelye, a Kada Mihály Általános Iskola, a Keresztury Dezső Általános Iskola, a Szervátiusz Jenő Általános Iskola, és a Széchenyi István Magyar - Német Két Tannyelvű Általános Iskola. Ezeken a kihelyezett tagozatokon a népszerűbb hangszerek (szolfézs,
zongora, gitár, fuvola, hegedű) oktatása folyik. Intézményünk kiváló minősítést és Budapest Márka díjat kapott, amiben nagy szerepe van a versenyeken nyújtott eredményes szerepléseknek, valamint a Kőbánya kulturális életében való magas színvonalú szerepléseknek is. A központi hangversenyek célja - a legtehetségesebb
növendékeink
közönség
fellépésének
előtti
nagyobb biztosítása
mellett – hogy esztétikai élmény formájában az iskola változatos összetételét bemutassa. Emellett
kiváló
lehetőség
hangverseny-látogatás szociális
viselkedési
nyílik
a
hagyományainak, sajátosságainak
megismerésére, mely a növendékek, és a szülők számára egyaránt hasznos lehet. A koncerteken minden tanszak képviseli magát, az egyes események fellépőit különböző tematika szerint választják ki. Tanévkezdés után, októberben kerül sor a Tanári Hangversenyre. Nevéből adódóan itt nem a növendékek, hanem tanáraik muzsikálnak, szóló, és kamarazene formájában egyaránt. Ez a korai időpont az oktatás sajátosságából fakad: a tanév elején még csak nagyon kevés tanuló lenne képes kész művek előadására, a legkorábbi növendékhangversenyeket viszont csak decemberben tartják meg, így az ezt megelőző három és fél hónap kitűnő időzítés egy ilyen rendezvény megtartására. Fontos, hogy a műsoranyag ne legyen túl hosszú, illetve nehezen emészthető, ugyanakkor a különböző zenei stílusok, és hangszerek jelen legyenek. Az év végi Karácsonyi hangversenyen a legtehetségesebb, haladó tanítványok szoktak fellépni (jellemzően versenyeken játszott repertoárral). Emellett az iskola zenekarai és énekkarai is jelen vannak, többnyire karácsonyi tematikájú műsorral. A második félévben szintén két nagy központi koncertet szerveznek: márciusban a Kamarahangverseny, húsvét körül a legfiatalabb tehetségeket bemutató Kicsinyek hangversenye tekinthető meg. A kicsinyek hangversenyéből kettőt is szoktak rendezni egymást követő napokon. Erre elsősorban azért van szükség, hogy minél több tehetséges növendékünk szereplési lehetőséget kapjon egy nagyobb közönség előtt. Az intézmény nagy létszámára való tekintettel az események
11 lebonyolítására külső helyszínre van szükség (Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ, Mindenki Temploma), ám a közigazgatási változatok hatására (finanszírozási kérdések) néha az iskola dísztermében, exkluzív módon történik. A hangversenyek jelentőségét mutatják, hogy azokon a kerület vezetői is rendszeresen jelen vannak.
A központi rendezvényeink további betekintést nyújtanak az intézmény művészi tevékenységeibe. A farsangi bál összetett programmal várja az érdeklődőket. A rendezvény gerincét adó koncerten tanárok és diákok egyaránt közreműködnek, itt azonban egy másik oldalukat mutatják meg. Általában könnyedebb zenék vannak műsoron, helyenként komikus előadásban. Közben a jelmezverseny díjátadása, tombola sorsolása zajlik. A hangversenyt általában historikus táncház zárja, Széll Rita vezetésével. Az óvodás koncertek interaktív, játékos hangversenyek, ahol a legkisebb növendékek kapnak szereplési lehetőséget. Céljuk, hogy az óvodások megismerjék a hangszereket, és kedvet kapjanak a zenetanuláshoz. A nyílt nap során az óvodás koncerteken fellépők tartanak bemutató koncertet, majd lehetőség nyílik - szaktanári felügyelet mellett - a hangszerek kipróbálására, illetve hangszeres készségvizsgálat is történik.
12
4.A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával A Szendrey-Karper László: Gitárgyakorlatok I. kötetének elemzése2 Reflexió Szendrey-Karper László (Budapest 1932. január 28– Budapest 1991.február 12) gitárművész, főiskolai tanár volt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a művészi gitárzene magyarországi elismertetésében és oktatásának megteremtésében. Több művet is publikált, melyek közül a legnagyobb jelentőséggel az „A gitártanítás módszertana” bír, de a „Gitárgyakorlatok” kötetsorozata is kiemelkedő jelentőségű. Az előbbi könyv inkább a gitártanárok számára ajánlott szakirodalom, mivel nagyon sokrétű, sok minden található
benne
a
zeneelmélettől
kezdve
a
szakmódszertanon keresztül a különféle gitárdarabokig. A Gitárgyakorlatok-sorozat nyolc kötetből áll, amelyek az 1974 és 1985 közötti időszakban íródtak. A kötetek előadási darabokon kívül különféle technikai gyakorlatokat is tartalmaznak. Az első kötet értelemszerűen az első osztályos tanulók számára íródott, de azon belül is inkább a nagyobb gyerekek számára ajánlott, mivel a többi hasonló jellegű kottához képest nagyobb léptékben halad. A kotta elején különféle üres húros pengetési gyakorlatok találhatóak. A kötet egyik érdekessége, hogy már az elején mindkét fajta pengetést gyakoroltatja (váltott, illetve hüvelykujjal történő pengetés). Természetesen nem feltétlenül szükséges követni ezt a tematikát, célszerűbb először a hüvelykujjas pengetést gyakoroltatni a növendékek helyes kéztartása érdekében. Abban a tekintetben némi módszertani szabadságot ad a tanár számára, hogy szabad (tirando), vagy ráhúzott (apoyando) pengetéssel tanítja a gyakorlatokat. Ezután már egyszerűbb gyermekdalokat is gyakoroltat váltott pengetéssel. A kötet egyik sajátossága, hogy más kottákhoz képest viszonylag kevés dallal operál, de ezeket több hangnemben, illetve több húron is eljátszatja. Erről már rögtön az első dalnál meggyőződhetünk. Ez módszertani szempontból 2 Szendrey-Karper László: Gitárgyakorlatok I., Editio Musica Budapest 1980, ISBN: M080087299
13 hasznos lehet, mivel egy már megtanult dalt könnyebb más hangnemben előadni, mint egy teljesen újat megtanulni. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy a több változat ellenére is kevés az egyszólamú dal a könyvben amin keresztül az ABC-s hangokat meg lehet tanítani a gyerekeknek. Ezt a hiányt viszont más kötetekkel pótolni lehet. Az egyszólamú dalok nehézségi szintje eltérő, és nem feltétlenül haladási sorrendben nehezedik az anyag. Egy-egy dalt találhatunk a kotta ezen szakaszában, amiben a speciálisabb ritmusok (éles ritmus, nyújtott ritmus, szinkópa) előfordulnak. Viszonylag elég hamar mutatja be az első négy fekvésben szereplő módosított hangokat néhány rövid gyakorlatban, húronként lebontva, áttekinthetően. Ez a néhány gyakorlat kitűnően alkalmas arra, hogy a gyerekek megtanulják a módosított hangokat. Ezután még néhány egyszólamú dal található a könyvben, amiben az imént említett módosított hangok előfordulnak, ezek is több hangnemben szerepelnek. Ugyanakkor kevés b-vel módosított hangot tartalmazó dal található a kottában, ezek gyakoroltatásához másik kotta ajánlott inkább. Az utolsó egyszólamú dal már váltakozó ütemmutatójú, így ennek gyakoroltatására is van lehetőség a kottában. A kotta második fele pengetési gyakorlatokkal kezdődik. Itt kezdjük el kombinálni a mutatóközépső- és a gyűrűsujjunkat, mindegyik ujjal más húrt pengetve. Ezek a jobb kéz-gyakorlatok készítik elő az utánuk következő rövid etűdöt, ami a szerző tollából származik. Ez az etűd az összes pengetési változatban megtalálható, tulajdonképpen háromhúros akkordfelbontások sorozata. Itt kell a növendékeknek egyszerre több hangot is lefogva tartani, és tisztán megszólaltatni, ami elég nagy ugrás az egyszólamú játék után. Ezután ismét arpeggio-gyakorlatok következnek, ezúttal már a hüvelykujj is bekapcsolódik a másik három ujj mellé. Jóllehet a gyakorlatokban a hüvelykujj mindig az E6-os húrt pengeti, érdemes ütemenként váltogatni vele a 4-es, 5-ös, 6-os húrokat, ugyanis később a kottában található darabokban is gyakran változni fog a basszus, így a gyakorlatokkal szépen elő tudjuk készíteni a jobb kezet az ezután következő etűdökre. Először két Szendrey-etűd következik, utána pedig különféle klasszikus zeneszerzők (Matteo Carcassi, Ferdinand Carulli, Dionisio Aguado) gyakorlatait találhatjuk a könyvben. Itt a darabok pontosan igazodnak az előttük lévő pengetési gyakorlatokhoz, természetesen a könnyebb pengetéstől a nehezebbekig haladva. Mindegyik pengetéshez találunk megfelelő etűdöt, a kotta vége felé pedig olyan Carcassi-etűddel is találkozhatunk, ami a már megtanult különféle pengetéseket kombinálja. A kotta végén néhány egy oktáv terjedelmű skála kapott helyet. A moll skálák mindhárom fajtája (természetes, összhangzatos, melodikus) képviselteti magát a kottában, ez nagyon
14 hasznos, mert az elméleti tudást is segíti, valamint a vezetőhang szerepére is rávilágít a mollhangnemű darabok esetében. A skálákat többféle váltott pengetéssel is gyakoroltatja, és bár nincs külön leírva, érdemes a ritmust is variálni (nyújtott és éles ritmusban is lehet játszani a skálákat), illetve kettes, és hármas osztással is lehet gyakoroltatni a hangsorokat.
5.Az egész életen át tartó tanulási kompetenciák fejlesztése A számítógéppel segített tanulás Reflexió Az informatikai fejlődés lehetővé tette, hogy a számítógép minél nagyobb szerephez jusson minden területen. Ez alól az oktatás sem képez kivételt. A gyors iramban történő technikai fejlődésnek
köszönhetően
ráadásul
egyre
kompaktabb,
hordozható
multifunkcionális
készülékeket gyártanak, ami lehetővé teszi, hogy ne csak otthon, hanem bárhol, akár tanítás közben is használjuk ezeket (gondolok itt a netbookokra, tablet pc-kre, és most már az okostelefonokat is ide sorolhatjuk). Ezeknek az eszközöknek az elterjedésének persze az előfeltétele volt a vezeték nélküli internetkapcsolat elterjedése, ami tulajdonképpen korlátlan mennyiségű információ elérését teszi lehetővé. Különféle kottákat, hanganyagokat tölthetünk le interneten keresztül a különféle elektronikus könyv;- és kottatárakból. Az elektronikusan hozzáférhető könyvtárak száma manapság egyre nő, de csak kevés rendelkezik minden területet érintő, átfogó, nagy gyűjteménnyel. Az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus változata (http://mek.oszk.hu) kínálja számunkra a legtöbb magyar nyelvű dokumentum ingyenes letöltési lehetőségét. Itt kottákat nem találunk, de zenei, pedagógiai szakirodalomban bőven válogathatunk. Aki kifejezetten klasszikus gitár dokumentumok után kutatna az interneten, annak érdemesebb a Spanyol Nemzeti Könyvtár weboldalán (http://www.bne.es) böngésznie. A Sheet Music World Center honlapja (http://www.free-scores.com) is jó alternatíva lehet, akár zenére keresnénk rá, akár kottára. Egy megvásárolni kívánt zenemű kottájának legbiztosabb megtalálási helye maga a kiadó. Érdemes azonban online antikváriumokban is körülnézni, ahol lényegesen olcsóbban lehet ezekhez hozzájutni. A könyvtárakból történő kölcsönzés is némiképp egyszerűbb lett az internet használatával. Egyrészt rá tudunk keresni egy adott képi, vagy hanganyagra, másrészt, ha kikölcsönöztük, interneten keresztül is meg lehet hosszabbítani a kölcsönzési időt.
15 Az internet segítségével tájékozódhatunk a különféle versenyekről és a fesztiválok időpontjairól, valamint a jelentkezési határidőkről is. Amennyiben rendelkezünk hordozható számítógéppel, okostelefonnal, interneten keresztül különféle alkalmazásokat tölthetünk le készülékünkre, melyek a tanítás során hasznosak lehetnek. Ilyen használható alkalmazás a hangoló, és a metronóm. Én ezeknek az eszközöknek az „analóg” fajtáját preferálom inkább, de a mobil alkalmazások is hasznosnak bizonyulnak időnként, pl. ha lemerül az elem. A növendékeimnek, akik esetleg nem rendelkeznek hangológéppel, és metronómmal, kifejezetten ajánlottak ezek az alkalmazások. Interneten keresztül olyan programok is telepíthetőek számítógépünkre, amelyek a zenei hallásunkat fejlesztik. Ilyen program például az EarMaster. Ez egy kották, skálák, hangjegyek és ritmusok oktatására használható szoftver, amely elősegíti az egyéni és csoportos tanulást elektronikus úton. A növendékek a házi feladatot a szoftver által, vagy a tanártól levélben is megkaphatják, és az elkészült feladatot pedig ugyancsak levél formájában adhatják be. Ezzel megkönnyítik a zenetanár munkáját is, mert gyorsan áttekinthetőek a diákok eredményei, és statisztika is készíthető. Az oktatórészben összesen 651 lecke található. Hasonló jellegű programok még az Eartrainer, valamint a Perfect Ear alkalmazások, ezeknek android operációs rendszeren futó verziója is van.
A hordozható készülékek már rendelkeznek hangfelvevővel, és kamerával is, képeket is lehet velük készíteni. Ezt a mindennapi zeneoktatásban is felhasználhatjuk. Nem győzöm hangsúlyozni a hangfelvételek fontosságát, ugyanis a növendékek egy része a gyakorlás során a
16 darabok technikai megvalósítására törekszik, és magára a zenére ilyenkor kevésbé tud összpontosítani. Amikor viszont visszahallgatnak egy magukról játék közben készített hang;vagy videó felvételt, sokkal jobban kitűnik számukra, ha valamit nem megfelelőképpen csináltak (legyen az akár a nem megfelelő tempó, ritmus, vagy rossz kéztartás). Amennyiben sikerül felvételt készítenünk növendékeink nyilvános szerepléseiről, akkor a fellépés utáni valamelyik órán érdemes rászánni az óra egy részét arra, hogy visszahallgassuk, és kielemezzük ezeket a felvételeket. A különféle kottaíró programok is nagy segítséget nyújthatnak a tanításban, ha egy adott darabot szeretnénk megtanulni, de nem rendelkezünk megfelelő átirattal. Ráadásul, ha zenekari műveket szeretnénk lejegyezni, akkor a partitúra, és az egyes szólamok külön-külön szerkeszthetőek. A legismertebb ilyen jellegű programok közé tartozik a Finale, illetve a Sibelius. Persze ezek használata kezdetben nem túl egyszerű, de ha kitapasztaljuk, hogy hogyan is működnek, akkor utána már jóval rövidebb idő alatt le tudunk vele jegyezni egy darabot, mintha kézzel írtuk volna le a kottát. Sőt, ha olyan digitális hangszerrel rendelkezünk, amely midi kontrollerként funkcionál, akkor a számítógépes kottaszerkesztő programba midi jelet tudunk betáplálni, azaz, ha lejátszunk egy művet, a program a kontroller segítségével automatikusan lekottázza azt. Ezzel még több időt takaríthatunk meg, akkor is ha ez a fajta lejegyzés nem 100%-os pontosságú, utólag ugyanis még van lehetőségünk apró módosításokat végezni a már bevitt adatokon.
A programokhoz már elkészített kottákat is le lehet tölteni, ez akár a kottavásárlás egyik alternatívájává is válhat majd a jövőben.
17
6.A tanulási folyamat szervezése és irányítása Tanítási tevékenység dokumentációja Óra időpontja: 2014.03.24 Helyszín: Szervátiusz Jenő Általános Iskola (a Kroó György AMI kihelyezett tagozata) Növendék neve: Retter Dóra Osztálya: 2.o. Játszott anyag
kivitelezés
Technikai feladatok
További célok
Arpeggio gyakorlatok (Szendrey Karper László: Gitárgyakorlatok I./52 a-d)
Közepes tempóban, folyamatosan, a bejelölt ujjrenddel játssza. Mérőütéssel együtt gyakoroltatom vele ezt a gyakorlatot.
A gyakorlat funkciója, hogy bemelegítsük a jobb kéz ujjait, és hogy előkészítsük vele a növendéket a helyes arpeggio-figurációk hibátlan kivitelezéséhez.
Ez egy hosszú távú gyakorlatsor, ami rendszeres gyakorlást igényel, napi szinten, mivel a tervezett darabokban is ezek az arpeggio-figurációk fordulnak elő.
Szendrey Karper Ez a darab már két László: D-dúr etűd hete fel van adva, ennek megfelelően lassú tempóban, de folyamatosan adja elő, egyelőre kottából.
-folyamatos arpeggio játék -a hangok összezengetése egy ütemen belül -folyamatos akkordváltások
A tempó gyorsítása, kotta nélkül való előadásmód
J Küffner: Tánc
A darabot eddig fél soros részekben gyakoroltattam, így már hibátlanul, folyamatosan játssza.
-együtt pengetés, két szólamú játékmód, az alsó szólamban fogott hangokkal -fekvésváltás -arpeggio-figuráció
-soronként, illetve egyben történő gyakorlás -tempó gyorsítása
M. Carcassi: C-dúr A darab első felének Preludium akkordváltásai már a múlt órán is fel voltak adva. Egyes ütemek már szépen össze vannak kötve, de még további gyakorlást igényel ez a rész.
-arpeggio-figurációk gyakoroltatása -akkordváltások gyakoroltatása -akkordok hangjainak összezengetése
A darab második felét is az első részhez hasonlóan kell kigyakorolni, akár csak a bal kézzel külön az akkordváltásokat.
18 Reflexió A zenetanítási tevékenység nagyon összetett folyamat. Amikor eltervezünk egy tanítási órát, több szempontot is figyelembe kell vennünk. Először is a növendékünk képességeivel, és terhelhetőségével kell tisztában lennünk. A szintjének megfelelő nehézségű és mennyiségű anyagot kell kijelölni számára, amivel képes megbirkózni, persze mindezt úgy, hogy közben a tantervre is tekintettel vagyunk. Arra is figyelmet kell fordítanunk, hogy mindig legyen új elem a feladatban, ami tovább fejleszti növendékünket, de egyszerre csak egy ilyen új elem legyen egy dalban a már ismert régebbiek mellett. Ha túl nehéz darabot adunk fel, akkor a növendék nem tud vele megbirkózni, nem lesz sikerélménye. Az óra felépítésének arányosnak kell lennie, ezért körültekintőnek kell lennünk a rendelkezésünkre álló időt illetően. A növendékünk személyisége szintén fontos tényező, amivel számolnunk kell. Mivel a hangszeres órák egyéni oktatás keretén belül zajlanak, így hamar ki tudjuk ismerni növendékeinket, és a személyiségüknek megfelelő pedagógiai eszközöket alkalmazhatjuk velük szemben. Ezzel növelhetjük az órák hatékonyságát. Tanításomat egy jó képességű növendékemmel való munkám révén mutatom be.
A növendékeink egy része már eleve motiváltan, információra éhesen jön az órára, alig várja, hogy minden alkalommal valami új dolgot tanuljon. De ez nem minden esetben van így.
19 A zenetanárok egyik legnehezebb feladatai közé tartozik a növendékek motiválása. Ehhez elengedhetetlen, hogy a növendékeket minél gyakrabban sikerélményhez juttassuk. Viszont nem szabad ennek alárendelni az anyagválasztást azzal, hogy könnyebb darabokat adunk fel, mert ha túl sok könnyű darabot jelölünk ki feladatnak, az nem segíti a növendék technikai fejlődését, márpedig sok gyerek igényli az ilyen feladatokat. Így pedig csökken a motivációjuk. Növendékem Dóra szerencsére nagyon ügyes, és nem riad vissza a nehezebb feladatoktól sem. Játéka folyamatos, de a tempója alapvetően lassú, pedig nem okozna számára gondot a gyorsabb játékmód sem. Éppen ezért gyakran gyakoroltatom vele a darabokat metronómmal is, ami nagyon motiválttá teszi. Az is motiválja, ha szintén gitáros osztálytársa előtt járhat az anyaggal. Amíg ez a rivalizálás egészséges keretek között marad, addig a növendékek javára is válhat. A megfelelő minősítés is motiváló hatással van a növendékekre. A jó érdemjegy, illetve dicséret növeli a tanulók önbizalmát. Ugyanakkor óvatosnak kell lennünk, hogy ne adjunk hamis visszajelzést a gyerekeknek a teljesítményüket illetően. Némelyik növendék sajnos hajlamos az otthoni munkát felületesen elvégezni, ilyenkor szükséges figyelmeztetni a hanyagságából származó káros következményekre. Valakire esetleg pont egy rosszabb érdemjegy, vagy elmarasztalás fog ösztönzően hatni. Persze ezek gyakori alkalmazása is a motiváció csökkenéséhez vezethet, amennyiben a gyermekek kedvét szegi. Minden növendék esetében meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. Ahhoz, hogy a növendékek sikerrel vegyék a darabokban található technikai akadályokat, elengedhetetlen feltétele, hogy különféle technikai gyakorlatokkal előre felkészítsük őket a darabok technikai feladataira. Jelen esetben Dórának rendszeres feladatává vált, hogy különféle arpeggio-figurációkat gyakoroljon, amelyek a Szendrey-Karper; és Carcassi etűdökben is előfordulnak. A gyerekek gyakorlási kedvére általában az is motiváló hatással van, ha több darab közül kiválaszthatják azt, ami az ízlésük számára a legmegfelelőbb. A technikai gyakorlatokat is érdekesebbé tehetjük, ahol van rá módunk. Például az órán feladott arpeggio-gyakorlatokat az üres húrok pengetése helyett különféle akkordokkal is gyakoroltathatjuk, sőt, még az akkord nevét is megtaníthatjuk. Ez azon kívül, hogy feldobja a gyakorlatot, hasznos is, mert egyrészt felkészíti
a
növendéket
a
darabokban
előforduló
akkordfelbontásokra,
másrészt
az
akkordnevekről később könnyedén be tudja azonosítani a fogásokat, ami felgyorsíthatja a tanulási folyamatot. Az eltervezett órák persze gyakran eltérnek a „forgatókönyvtől”, ha nem várt akadályok lépnek fel. A tanárnak nagyon kreatívnak kell lennie, hogy a rendelkezésre álló szűk
20 időkerettel megfelelően tudjon gazdálkodni. A technikai gyakorlat nem vehet igénybe túl sok időt, és a feladott anyagnál is a problémás részek kerüljenek előtérbe. Ha túl sokat foglalkozunk egy adott darabbal, akkor félő, hogy a többire már nem lesz elég idő, így erre is tekintettel kell lennünk.
7. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása Egy fogadóóra vázlata Növendékeim között van egy 12 éves fiú, aki viszonylag jó képességű. Ugyanakkor az utóbbi egy-két tanévben mindig romlott a teljesítménye az első két hónap után. Azzal tisztában voltam, hogy a növendékem elég sok külön szakkörre és foglalkozásra jár. Hamar kiderült, hogy pont október második felében indult el rendszerint a néptáncoktatás, és innentől kezdve a gyermek már nem készült megfelelően a hangszeres órákra. Az is nehezítette a helyzetet, hogy a növendékem hitgyülekezetbe is jár, ami sok esetben az egész hétvégéjét igénybe veszi. Így sajnos valóban nincs sok lehetősége a gyakorlásra. Úgy gondoltam fogadóóra keretén belül konzultálok a szülővel. Amikor felvázoltam a szülőnek gyermeke tanulmányi problémáját, nem volt meglepve, hiszen a tájékoztató füzetben már látta az erre utaló figyelmeztetéseket. Ő viszont nem a sok szakkör számlájára írta a gyenge teljesítményt, hanem a gyerek hanyagságát, és lustaságát hozta fel indokként. Arra kért, nyugodtan legyek még szigorúbb gyermekével szemben, követeljek többet, ő valahogy majd kikényszeríti belőle a jobb teljesítményt. Ugyanakkor mivel az anyuka dolgozó nőként egyedül neveli gyermekét, lehetetlen rá mindig oda figyelnie. Így ez hosszabb távon nem bizonyult megoldásnak. Ráadásul az is egyre inkább egyértelművé vált számomra, hogy a jelenlegi helyzetben a növendék nem motivált. Eleve úgy érzi, hogy nincs esélye megfelelően teljesíteni, és ez kedvét is szegi. A problémáját az oldhatná meg, hogyha kevesebb szakkörre kellene járnia, hogy több időt fordíthasson a tanulásra, és a gyakorlásra. Ezért ismételten megkerestem a szülőt, és arra kértem, ezen a jövőben változtassanak. Sajnos a gyermek teljesítménye közepes, és ez az év előrehaladtával csak romlani fog. Azt javasoltam, próbáljanak meg változtatni valahogy a gyermek időbeosztásán, úgy hogy a hangszertanulás is megkapja a megfelelő helyet, még abban az esetben is, ha nem lenne meg a napi ajánlott fél óra. Ha ezt nem tudják másképpen megoldani, akkor az iskolán kívüli elfoglaltságok mennyiségét kell majd csökkenteni. A szülő megköszönte, hogy
21 megkerestem ezzel a problémával, és időt fordítottam rá, valamint ígéretet tett, hogy valahogy mindenképpen orvosolják ezt a problémát. Reflexió Az ilyen esetek speciálisnak számítanak, de szerintem előbb-utóbb minden pedagógus találkozik ilyen helyzettel. Ebben a szituációban a pedagógus az értékeléssel elsősorban a szülőnek kell, hogy jelezzen. A jó értékelés alapja, hogy először világosan, egyértelműen meg kell fogalmaznunk a szülök és a gyerekek felé, hogy mit várunk el tőlük, mennyi gyakorlás lenne az ideális egy nap, mire kell odafigyelni a gyakorlásnál stb. A hó végi értékelésünk is hasonlóan következetes legyen, amit a tájékoztató füzetbe írt instrukciók, szóbeli értékelések is alátámasztanak. Megtévesztő lehet, ha a tájékoztatóban pozitív megerősítés gyanánt dicséret szerepel, míg hó végén rossz jegyet adunk a növendéknek. Ilyenkor jogos a szülő felháborodása, és a diák is csalódott. Az ilyen szituációkat kerülni kell. Az értékelés a zeneoktatásban sosem volt egyszerű. Tulajdonképpen van egy 1-töl 5-ig terjedő skála, akárcsak a közoktatásban, hivatalosan ezzel az öt osztályzattal tudunk értékelni. Ugyanakkor a közoktatástól eltérően nem igazán használjuk ki ezt az öt fokozatot a gyakorlatban. Ennek az egyik fő oka, hogy a zenetanulás nem kötelező tantárgy, és ha valakinek hármas osztályzatnál rosszabb jegyet kellene adnunk, inkább osztályt folytattatunk vele, vagy eltanácsoljuk a tanszakról. Ha pedig valaki lelkiismeretesen gyakorol, és ennek ellenére nem a kívánt szinten teljesít, nem akarjuk elvenni a kedvét egy rossz osztályzattal. A pedagógiai értékelés a tanulók és a szülők számára elsődlegesen az érdemjegyekben nyilvánul meg. A hangszeres zeneoktatás azonban speciális terület, mivel nincsenek dolgozatok, írásbeli házi feladatok, szóbeli számonkérések. Ennek következtében az értékelés az órai munka (aminek alapfeltétele a megfelelő, rendszeres gyakorlás), és a vizsgán, hangversenyeken való szereplés minősége alapján történik. Ez utóbbit ráadásul külső körülmények (pl. lámpaláz, idegen környezet) is befolyásolhatják, amiről egyáltalán nem a növendék tehet. Az érdemjegyekkel való skatulyázás ellenére van rá lehetőségünk, hogy árnyaltabban értékelhessük tanulóink teljesítményét, mégpedig szöveges értékeléssel. Ha csak az érdemjegyet írjuk be, azzal még nem tudatosítjuk a növendékkel, hogy hol is tart tulajdonképen, és hogy hová is kell eljutnia. De a szöveges értékelés ezt lehetővé teszi, ráadásul személyre szabottabb. Jómagam az értékelés két fő fajtáját szoktam megkülönböztetni. Az egyik az abszolút teljesítmény értékelése, ezalatt azt értem, hogy a növendék az előírt tananyaghoz képest hogyan teljesít. A másik a relatív értékelés, itt a növendék saját képességeihez mért teljesítményét
22 veszem alapul. Természetesen mind a kettő értékelés egyformán fontos, de bizonyos esetekben az egyik fajta értékelést előtérbe helyezhetjük a másikkal szemben, ha indokolt. Például egyik növendékem az osztályának előírt követelményszint alatt teljesít egy kicsivel, ugyanakkor a képességeihez képest a maximumot hozza ki magából. Ilyenkor hajlamos vagyok inkább a relatív értékelést alkalmazni, mert nem áll szándékomban az egyébként szorgalmas növendékem gyakorlási kedvét szegni. Tanárként nagyon fontosnak tartom, hogy a növendékek belső motivációját megtartsam, bizonyos esetekben ennek rendelem alá az értékelést. Azonban fontosnak tartom, hogy az ilyen helyzetekben is kihangsúlyozzuk, hogy növendékünknek hol is kellene tartania a tanulásban, és ha az előírt szintet nem is éri el, törekednie kell arra, hogy a hátrányát csökkenteni tudja. Arra is különös figyelmet kell fordítanunk, hogy az azonos érdemjegyű produkciók között ne legyen túl nagy különbség. Sajnos a szülőknél az otthoni felkészülés a zeneórákra nem élvez prioritást a közismereti tárgyakkal szemben. Ez persze érthető, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a zenetanulás nem délutáni szakkör, itt csak az órai munka önmagában nem elég. Napi rutinná kell fejleszteni az otthoni gyakorlást. Mivel gyakorlati tantárgyról van szó, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a hangszerkezelési készségek kialakuljanak. Ha a szülők nem is tanultak zenét, és nem tudnak gyermeküknek segíteni a zenetanulásban, nekünk zenetanároknak már azzal is óriási segítséget nyújthatnak, ha csak leültetik otthon a gyereket a hangszerrel. Ha a növendéknek kialakul a belső motivációja, akkor egy idő után saját magától fog leülni gyakorolni mindenféle külső ráhatás nélkül.
8.Szakmai együttműködés és kommunikáció Nyílt nap bemutatása A zeneiskolai nyílt napok különleges jelentőséggel bírnak az oktatási életben. Ha a közismereti intézmények nyílt napjaival vetjük össze őket, rögtön kiderül, hogy a fő cél itt nem az intézmény struktúrájának, arculatának bemutatása, habár abba is betekintést nyerhetünk. Sokkal inkább a zeneiskolában tanított hangszerek megismerésére, kipróbálására nyújt kiváló lehetőséget. A nyílt nap a zeneiskolában minden tanévben általában kora tavasszal, március folyamán kerül megrendezésre. Ennek oka, hogy április végén zajlanak le a felvételik, amire a szülők, és
23 hangszeren tanulni vágyó gyermekeik már felvilágosultabban, és céltudatosabban - ezalatt a hangszerválasztást értem - érkezhetnek a nyílt napon szerzett információknak köszönhetően.
A rendezvény egy gálahangversennyel kezdődik, ahol a legfiatalabb tehetségek mutathatják
meg
zenei
tudásukat.
Ilyenkor lehetőség szerint az összes hangszer reprezentálva van. A szülők, gyermekek tehát először a hangszerek jellegéről, illetve kinézetéről nyernek ismereteket. Fontos, hogy a kevésbé ismert hangszerek is jelen legyenek, és az érdeklődést felkeltsék. Ez egyben jó szereplési lehetőség a növendékeknek, és
egy
változatos,
színvonalas
koncertélményt nyújt a látogatóknak is. A koncert után a gyermekek a hangszerek
kipróbálására
kapnak
lehetőséget, tanári felügyelet mellett. A tanárok
bemutatják
a
hangszert,
ismertetik az érdeklődőkkel annak jellemzőit, és megmutatják, hogyan kell megszólaltatni azt. A könnyebben megszólaltatható hangszerek esetében az ügyesebb érdeklődők akár egy egyszerűbb dalt is eljátszhatnak. A megszólaltatásban kezdetben nehézséget jelentő fúvós, vonós hangszerek esetében erre ritkán kerül sor. A kipróbálási lehetőség rendkívül szórakoztató tud lenni a gyermekek számára, és a tanárok is hasznos információkhoz jutnak az esetleges felvételizők képességeit illetően. Jellemzően a legnépszerűbb tanszakokat (zongora, gitár, fuvola) rohamozzák meg először, ezeknek közelebbi megismerését több teremben is biztosítják a szaktanárok. A nyílt nap folyamán a tanszakokon bemutató órát is szoktak tartani, hogy a szülők és gyermekek képet kapjanak arról, hogyan is zajlik le egy hangszeres óra. A zenét tanulni vágyó gyermekek pedig visszajelzést kaphatnak a zenei készségeikről, miután a hangszeres tanár felmérte azokat.
24 Reflexió Mivel nyílt nap folyamán a tanárok nemcsak a tanulójelöltekkel, hanem azok szüleivel is találkoznak, fontosnak tartom, hogy szülőkben jó benyomást keltsünk az iskolai életről. Ezért a tanárok közreműködése rendkívüli udvariasságot, szakmai felkészültséget, és a felmerülő - főleg beiratkozási - kérdésekben való tájékozódottságot igényel. Például nem eshetünk abba a hibába, hogy egy ügyes gyermeknek felvételt ígérünk, mivel akkor még nem vagyunk tisztában a jövő évi tanulói létszám kerettel. Amiről viszont nem árt tájékoztatni a szülőket, az az, hogy miről is szól a zeneiskola. Egy hivatalos oktatási intézményről beszélünk, ahol nem délutáni szakkör, hanem komplex tanítási munka zajlik. Ez pedig kötelezettségekkel jár, ide tartozik a rendszeres gyakorlás, nyilvános szereplések, valamint a kötelező szolfézs tantárgy is. A főtárgy-foglalkozások egyéni órák
keretében történnek, hiányzás pedig csak indokolt esetben (és hivatalos formában igazolva) elfogadható, a tanulók havi és félévi minősítő osztályzatot kapnak, aminek átlaga kihatással van a térítési díj összegére. A szülőnek már a beiratkozás előtt fel kell mérnie, vajon tarthatóak-e neki és gyermeke számára ezek a kötelezettségek. Gyakran felmerül a szülőkben a kérdés, hogy hány évesen lehet elkezdeni a hangszertanulást. Bár ez hangszeres előképző formájában már általános iskolás 1. osztálytól, vagy ritka esetben korábban elkezdődhet, azért érdemes rámutatni, hogy a 8-9 éves kor az ideális a kezdéshez. Ez a korhatár a fejlettebb tüdőt igénylő fúvóshangszereknél még jobban kitolódhat. Célszerű azonban már az 1. osztályban szolfézs előképzőre beíratni a gyermeket; ez ugyanis nemcsak a későbbi hangszeres játék elkezdését könnyebbíti meg, hanem a várólistán is jobb helyet fog biztosítani a tanulni vágyóknak. A legnépszerűbb tanszakokon (zongora, gitár, fuvola) igen hosszú a várólista, ezért itt akár 2 éves várakozásra is lehet számítani. Ugyanakkor, ha minél előbb szeretnének hangszeren muzsikálni, válasszanak kevésbé populáris hangszert. Hangszerválasztásnál gyakran szempont lehet, hogy melyik kihelyezett tagozaton van mód az óralátogatásra. Ha a gyermek közismereti iskolájában tanítják a kívánt hangszert, az a szülők helyzetét nagyban megkönnyíti, mivel nem szembesülnek logisztikai problémákkal. Nem árt azonban felhívni a figyelmet arra, hogy mindenki számára tökéletes órabeosztást nem lehet készíteni, ezért ne vegyék biztosra, hogy gyermekük az általuk óhajtott időben kapja meg a képzést. Az időpontokat illetően mindig kompromisszumkészségre van szükség. Arról is tájékoztatnunk kell a szülőket, hogy milyen hangszerkölcsönzési lehetőségek vannak az intézményben, mivel ez is jelentősen befolyásolhatja a választott tanszakot. Gitárból például csak kevés darabot tud az intézmény (egyébként ingyenesen) a növendékek számára szolgáltatni, ezért
25 arra számítsanak, hogy valószínűleg vásárolniuk kell. Aki zongorán óhajt tanulni, annak pedig eleve megfelelő, saját hangszerre lesz szüksége. Ebből következik, hogy a választani kívánt hangszerek árával is tisztában kell lenni, erről is informálni kell a szülőket. Sajnos a hangszerválasztásban ez is döntő tényező. Egyes hangszerek különböző stílusokban is előfordulnak, emiatt sokan hajlamosak félreértelmezni. A szülőknek, gyermekeknek nem árt tudniuk, hogy a zeneiskolában klasszikus, illetve népi zenét tanítanak, és a repertoár ennek megfelelően elsősorban komolyzenén, valamint népzenén alapul. Sokan nem elég körültekintőek, és gyakran esnek abba a hibába, hogy könnyűzenei oktatást várnak az intézménytől. Aki ezzel a tudattal iratkozik be, annak később csalódnia kell.
9.Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre Beszámoló Pavlovits Dávid kurzusáról Pavlovits Dávid 1973-ban született Szegeden, és 17 évesen kezdett el zenével foglalkozni. Tanulmányait a Szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumban, és a Darmstadti Zeneakadémián végezte, de tanult a Mainzi Gutenberg egyetem zenei fakultásán is.1994 óta rendszeresen koncertezik Európában és az Egyesült Államokban. Több nemzetközi gitárverseny díjazottja, és 1998-ban Olaszországban zeneszerzőként is sikerült különdíjat nyernie Viareggióban a „Viharmadár-szonáta” című művéért. 1999-ban elnyerte a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának „Kodály Zoltán” zeneszerzői ösztöndíját. Jelenleg a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karának tanára, és az általa alapított Szegedi Nemzetközi gitárfesztivál művészeti vezetője. Idén februárban lehetőségem nyílt arra, hogy megtekintsem Pavlovits Dávid kurzusát, amire a Kroó György Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Könyvtár;- illetve dísztermében került sor. A kurzus tematikája elég sajátságos volt, ugyanis két napos volt, de más kurzusokkal ellentétben, itt a két nap között egy hét telt el. Erre azért volt szükség, mert a kurzuson játszottak olyan növendékek is, akik az Országos Gitárverseny döntőjébe jutottak, és a műsoruk nagy részét eljátszották Dávidnak. Az ő instrukciói alapján kellett dolgozniuk egy héten keresztül, és a második alkalommal koncert keretében mutatták meg az anyagot, amit a tanár úr a kurzus még
26 hátralévő részében értékelt, így ráadásul a színpadi kiálláshoz, viselkedéshez is tudott hasznos információkkal szolgálni. Erről még a későbbiekben írok.
Február 19. A kurzus első napja a Kőbányai zeneiskola könyvtártermében került megrendezésre 15 órás kezdettel. Először egy harmadik osztályos növendék, Somlai Dénes játszott, ő a gitárművész két saját szerzeményét adta elő („Vitorlák”, és „Motorbike”).A produkcióba memóriazavar következtében némi hiba is csúszott, amit a növendék utána szépen korrigált. Itt jegyezte meg Dávid, hogy nagyon fontosnak tartja azt, hogyha valaki előadás közben hibázik, hogyan sikerül azt lereagálnia a színpadon, ez számára fontos információ. Az előadást illetően szintén fontos észrevétel volt, hogy bár a játékmód alapvetően gördülékeny, mégis halk, ami szöges ellentétben áll a hangosabb, de nehézkesebb játékstílussal. Itt a darabok karaktere határozhatja meg a játékmódot. A két kis dal közül az egyik lassú, a másik gyorsabb tempójú volt, ennek megfelelően Dávid is eltérő pengetési technikákat javasolt. Itt világított rá arra is, hogy bár fontos az ujjbegy használata a pengetésben, ez gyors gitárjátéknál nehezen kivitelezhető, ilyenkor fontosabbá válik, hogy megtaláljuk a megfelelő pengetési szöget, ami által tökéletes hangszínt kaphatunk. Dénes esetében az is szóba került, hogy körömmel sokkal szebb hangszíne lenne, de ez harmadik osztályos zeneiskolás növendékeknél még nem elvárás. A hüvelykujjal való pengetéshez is adott tanácsot, még pedig azt, hogy a levegőből indítva történjen a pengetés, kis mozgással, de gyorsan, és nagy erővel. utána mindig a kiindulási ponthoz emeljük vissza a kisujjat. Ezt a mozdulatsort skálaszerűen is gyakoroltatta, mert a darabban fontos volt számára a basszusszólam kiemelése. A következő tanuló Kőrösi Péter, saját növendékem volt. Ő már a tizedik éve a zeneiskola gitár szakos tanulója, és negyedik éve tanul nálam. Mivel háromnegyed óra állt rendelkezésünkre, ezért úgy döntöttünk, hogy „másfél” darabbal készülünk fel. Federico Mompou katalán zeneszerző „Suite Compostelana” című hat tételes szvitjének a második tételét (Coral) játszotta el, illetve a harmadik tétel (Lullaby) első felét adta elő. A „Coral” esetében Dávid nagyon fontosnak tartotta a pontos tempómeghatározást, és annak tartását. A hangzásra is kitért, körömreszelési tanácsokat is adott, sőt demonstrálta is a növendékemen, és még többeken is a délután folyamán. Kitért arra is, hogy sokszor a gyűrűsujjon a legnehezebb kialakítani az ideális körömhangzást, mert annyira más szögben éri a húrt. Itt azt javasolta, hogy egy kicsit másabb legyen a kéztartás, a gyűrűsujj közelebb kerüljön a húrokhoz. Amikor pedig pengetjük a húrt, a pengetés pillanatában egyenesebb ujjtartás szükséges a jó hangzás érdekében. Mivel a darab
27 szinte kizárólag akkordokból állt, Dávid javasolta, hogy több helyen is legyen vibrato az akkordokon. Ami a játékmódot illeti, azt tanácsolta, hogy az akkordok legyenek elválasztva egymástól. Rövidebb hangokból is lehet folyamatot csinálni, és ilyenkor nem szorít annyit a bal kéz. Ettől függetlenül az akkordokat mindig mozgásban kell tartani, ellenkező esetben a mű túl statikus lesz. Dávid azt is megjegyezte, hogy az ilyen lassú tempójú darabok esetében a csupán metrikus egységekre való hagyatkozás önmagában sosem elég ahhoz, hogy életben tartsuk a művet. Hiába tartjuk pontosan a ritmust, még ha nem is lassulunk, akkor is elvész a folyamat. Ehhez amolyan belső érzet szükséges játék közben, minden megszólaltatott hang már gurul át a következőre. Ez persze nem gyorsulást jelent, mégis döntő szerepet játszik játékmódot illetően. A tempóval kapcsolatban még azt a tanácsot adta, hogy vezényeljen le egy pár ütemet a beírt ütemmutató szerint. Ha túl lassú tempót veszünk, akkor a kéznek egy szakaszon nem lesz mit csinálnia. A tempót úgy kell meghatározni, hogy az ütemet a kézmozgással ki tudjuk tölteni. A „Lullaby” még korábbi stádiumban volt az előző tételhez képest, itt még az ujjrend sem alakult ki teljesen, de ez szándékosan volt így, ez ügyben különösen kíváncsiak voltunk Dávid véleményére. Ő azt javasolta, hogy egy ütemen belül ahol csak lehet, zengessük össze a hangokat, és ennek rendeljük alá az ujjrendet is. Az ütemek kezdőhangjainál ismét kiemelte a vibrato fontosságát. Ami a gyakorlást illeti, azt tanácsolta, hogy akkordonként is legyenek kijátszva az ütemek, így fel lehet gyorsítani a tanulási folyamatot.
28 Buzás Ágnes következett, aki Fernando Sor „Mozart-variációk” című művéből adott elő részleteket (Intro, Téma, II. variáció). Az egyes tételek még tanulási fázisban voltak, és Dávid itt jegyezte meg, hogy szeret a darabokkal már ebben a fázisban foglalkozni, mert így elég korán rá tud világítani sok fontos dologra. Az első észrevétele az volt, hogy próbáljon meg indulatot csempészni a játékába. A dinamikus játékhoz viszont fontos a szép hangzás is. Amikor akkordot pengetünk hüvelykujjal, lefelé haladva egyre inkább más szögből érintjük a húrt, így ahhoz, hogy megtartsuk a hangminőséget, fontos, hogy a lentebbi húroknál, a köröm túlsó fele pengessen, különben vékony lesz a hangzás. A pengetéssel kapcsolatban jegyezte meg, hogy bár az ujjbegyet is használjuk pengetésnél, ez gyors tempó esetében egyre inkább kivitelezhetetlen, itt egyre inkább megnő a köröm szerepe. Ezért inkább a megfelelő szöget kell megtalálni a körömnek, ahhoz hogy tisztán szólaljon meg a hang anélkül, hogy túl sok ujjbegy lenne benne. Pengetés után mindig fel kell venni az alapkéztartást. A hüvelykujj hangzásán pedig úgy lehet javítani, hogy a többi ujjhoz képest előrébb helyezzük. A lassú variációban lévő kötések lejátszásához pedig érdemes kicsit kijjebb hozni a csuklót, így minden hang szépen megszólal. Meszlényi Tamás 10. osztályos növendék volt soron, ő Villa-Lobos „Gavota Choro”, valamint Barrios „Waltz opus 8 nr. 3” című művét adta elő. A jó gitárhangzás itt is szóba került, a hangképzés közben a köröm belső fele érintse a húrt, a kéztartást is ennek megfelelően kell igazítani. Tamás nagyon dinamikusan játszott, ami tetszett Dávidnak, de megjegyezte, hogy nagyon sok felesleges energiát fejt ki játék közben. Lazítani kell a kéztartásán. Csak a hangok megszólaltatása igényel sok energiát, a hangok megtartásánál erre már nincs szükség. Dávid kitért a megfelelő átiratok használatának fontosságára is. A Barrios-mű esetében sok átirat létezik, de érdemes megkeresni azt, amelyik dallamvezetés és ujjrend szempontjából is logikus, és hangzásilag is a legmegfelelőbb. Tamás játékában nagyon sok pontatlanság volt, ami figyelmetlenségnek tudható be. Miután szereztünk gyorsan egy másik átiratot amit Dávid is jónak talált, azt tanácsolta Tamásnak, hogy jövő hétig próbálja aszerint megtanulni a darabot lassú tempóban, de figyelmesebben a hibák elkerülése végett. Az utolsó pár percbe még egy Roland Dyens-Tango is belefért; ez még nagyon félkész állapotban volt, itt viszont egy tremolopengetéses résznél adott egy tippet Dávid, hogy sokkal „gurulósabb” legyen, ujjbeggyel pengessen, könnyedebb legyen a pengetés, ne nyomja rá túlságosan az ujjait a húrra. A nap utolsó résztvevője Újhelyi Nikolett volt. Scarlatti D-moll Szonátáját, valamint Paganini E-dúr Menüettjét játszotta el. Ezek a darabok tulajdonképpen már készen voltak, így technikai hozzáfűzni való nem is volt, de a Scarlatti esetében Dávid megjegyezte, hogy hiányzik egy alaptempó, ami uralná az egész művet. Emiatt kissé dinamikailag is szétesik. Ezért nagyon
29 fontos, hogy már az elején a játszani kívánt tempóban kezdjük a darabot. Ehhez szükséges, hogy mielőtt elkezdünk játszani, elképzeljük, hogyan fogjuk előadni a darabot. A darabban két ellentétes erő munkálkodik, az első az előadó természetes igyekezete, hogy vinné előre a darabot, a másik pedig, a darab érzelmi hangulata, súlya, ami ebben az esetben visszahúzó erő. A két erő között meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. Azt is javasolta Nikolettnek, hogy gyakoroljon halkan, ugyanis így is elég kifejezően lehet játszani ezt a művet, ugyanakkor nagyon sok energiát megspórolunk, amire egy nagyobb versenyműsor előadásánál feltétlenül szükség van.
Február 26. A kurzus folytatódott, a délután első felében most a kisebb növendékek kerültek sorra. Elsőként Keresztes Péter 2. osztályos tanuló játszott el egy Carcassi-keringőt. Rögtön a helyes hangszertartás került előtérbe. Dávid arra hívta fel a figyelmet, hogy a gitár hajlata csábító abból a szempontból, hogy a combra helyezzük, de ezáltal túl messze kerül a hangszer nyaka. Emiatt beljebb kell dönteni a hangszert, hogy a hajlat ne feküdjön fel a combra. Így könnyebb elérni a hangokat a fogólapon. A másik észrevétele az volt, hogy a hangszer nyaka hátrafelé néz, ami összefügg azzal, hogy a gitáros kissé kifordítja a felső testét, ami szintén nem jó. Ilyenkor a hangszer nyakát kissé távolabb kell tenni a testtől úgy, hogy közben a gitár teste ugyanabban a pozícióban maradjon, tehát közel hozzánk. Ez a probléma később más növendékeknél is szóba került. Az első pár ütem meghallgatása után azt kérte Pétertől, hogy tompítsa az ütem végi hangokat, de nem a jobb kézzel, hanem a bal kéz kisujjával. Az alapkéztartásnál kiemelte az egyenesebb ujjakkal való pengetés fontosságát, ugyanis ezáltal a csukló, és a jobb kézfej megemelkedik, ami szükséges a helyes kéztartáshoz. Szóba került az is, hogy a Carcassi-kottákat a nagyüzemben történő gyártás miatt annak idején sietve, és picit pontatlanul jegyezték le. Nem kell persze hanghibákra gondolni, de a szünetjelek ki lettek hagyva ezekből a kottákból. Ezeket oda kell képzelni, és ilyen módon kell játszani a művet. A darab további részében is az artikuláltabb játékmódra hívta fel a figyelmet, és a tompításokra. László Sára 4. osztályos növendék következett, ő Ferdinand Carullitól játszott el egy Andantinot. Itt is szóba került a helyes hangszertartás. A mű egyes részeinek végét le kell kerekíteni, de eközben tartani kell a tempót is. Azt is hangsúlyozta, hogy mindig egy ütemmel előrébb érdemes gondolkodni, és előre készítsük az ujjainkat a fogólap fölött, hogy időben lefoghassuk a hangokat, és ezáltal folyamatos legyen a játék.
30 Quan Vu folytatta a sort, és egy Daube-menüettet adott elő. Itt a helyes hangszerméret választásról esett szó, Vu ugyanis tizenegy éves kora ellenére még kis termetű volt, a négynegyedes méretű hangszer nagynak bizonyult számára, ami a helyes gitártartásban is akadályozta. Nagyon muzikális volt a játéka, de Dávid felhívta figyelmét a túl halk, bátortalan felső szólamokra. Nagyobb hangerőre volt szükség, amit kicsi, de határozott ujjmozgással lehet elérni. A helyes alapkéztartás és az artikulálás itt is napirendre került. Nagy Bernadett került sorra, aki egy számomra ismeretlen szerző Kristiani Jubing „Amelia” című művét játszotta el. A darabban több helyen barré-fogás is előfordult, aminek megszólaltatása nehézségekbe ütközött. Dávid itt rámutatott, hogy mennyire fontos a megfelelő alkar tartás. A könyököt ahelyett, hogy kifelé tolnánk, a föld felé tartsuk merőlegesen azzal, és engedjük rá a kar teljes súlyát, így az ujjat nem kell annyira rányomni a fogólapra, kisebb energiaráfordítás is elég a jó megszólaltatáshoz. A műben előforduló harmóniákat egyfajta hullámokhoz hasonlította, amiket hagyni kell kicsengeni. Ezután került sor a koncertre a zeneiskola dísztermében. A koncerten Somlai Dénes, Újhelyi Nikolett és Meszlényi Tamás léptek fel. A koncert után Dávid értékelte a színpadon mutatott teljesítményt. Összességében véve pozitívan nyilatkozott mindhárom fellépőről. Rámutatott, hogy milyen kis idő alatt milyen sokat változtak a darabok a pozitív irányban. Tamás kapott néhány arpeggio-gyakorlatot a Carlevaro-Gitáriskolából, ezeket lazán kell játszania, és a hangerőváltásokat is ezekben a gyakorlatokban kell gyakorolnia. Tamás többnyire húrról indítja a pengetéseket, ami sok szempontból hasznos, nagyon jó lesz a húrérzet, és a hangminőséget is nagyon jól be lehet állítani. Ugyanakkor a gyorsításra és a hangos játék gyakorlására nem ajánlatos. Dávid eleinte a levegőből való pengetést ajánlotta, és csak később a húrról indítást. Rámutatott arra is, hogy az ilyen gyakorlatok másfél hét intenzív alkalmazása már eredményre vezet, kialakul egy megfelelő izomtónus, és pl. egy crescendo alkalmazása a darabban már nem okoz gondot, mivel kontrollálni tudjuk az energiát az ujjainkban. Fontos, hogy
Tamás
a
versenyműsorban
a
darabokban
nagyon
nagy
hangulat;
illetve
karakterkontrasztokat tudjon megjeleníteni, ezáltal lesz a műsor érdekes, és színes. Már a darabok elején felismerhetőnek kell lenni azok karakterének. A darabok közötti átmeneteket is gyakorolni kell, pont amiatt, hogy ezeket a karakter különbségeket, hatásosan véghez tudjuk vinni. Dénesnél mindössze azt javasolta, hogy artikuláltabbak legyenek a basszushangok, és a felső szólamok együtt pengetéseinél tényleg egyszerre szólaljon meg minden hang. Dicsérte, hogy milyen sokat fejlődött a hangzása, különösen a hüvelykujjé.
31
Reflexió Ami a színpadi teljesítményt illeti, nagyon fontosnak tartom, hogy képesek legyünk érzelmileg ráhatni a közönségre. Ha beülök egy koncertre, akkor igyekszem nem szakmai szemmel hallgatni az adott produkciót, az számít csak, hogy érzelmileg megérint-e, amit hallok. A közönség a külsőségekre is figyel, ez is szempontnak számít, egy koncert milyenségét részben ennek alapján ítélik meg. Az is pozitívum, ha a publikum ismeri a művet, ilyenkor más füllel is hallgatják a műsort. A kurzust illetően alapvetően pozitív benyomásaim vannak. Egy-két növendék ugyan felkészültebben is jöhetett volna, de Dávidhoz hasonlóan én is fontos szakasznak tartom, amikor egy darab tanulási fázisban van, ott már nagyon sok minden eldől, hogyan fogunk hozzá a megvalósításukhoz. Ezért nagyon fontos, hogy a helyes technikával (pengetés, ujjrend stb.) gyakoroljuk a műveket már az elején. Ha erre nem figyelünk, később sokkal nehezebb kijavítani a rossz beidegződéseket. A tanulási szakasz előtt pedig mindenképpen érdemes meghallgatni a művet, akár több előadóművésztől is. Így nagyobb rálátással rendelkezünk a darabot illetően, kialakul egyfajta elképzelés, hogy hogyan is kell játszani azt. Sokszor az sem mindegy, hogy milyen átiratból tanuljuk, illetve tanítjuk a darabot. Ennek is érdemes már az elején utánajárni, és a legmegfelelőbbet kiválasztani. Dávidot főiskolai tanárként ismertem meg, és számomra nagyon pozitív meglepetés volt, hogy a kisebb gyerekekkel is nagyon könnyen megtalálta a megfelelő hangot. Egy nagyon színes egyéniséget, és előadót ismertem meg személyében. Remélhetőleg lesz még lehetőségem részt venni az előadásain.
32
Felhasznált irodalom Szendrey-Karper László: Gitárgyakorlatok I. kötet Editio Musica Budapest 1980 ISBN M080087299
Függelék Videó felvétel részlete a 9. számú kompetenciához (a teljes anyag megtekinthető a Kroó György AMI archívumában)
