Miskolci Egyetem. Kis Zsanett. Munkaügyi-és Társadalombiztosítási igazgatási szak. Miskolc

Miskolci Egyetem

Kis Zsanett Munkaügyi-és Társadalombiztosítási igazgatási szak

Miskolc 2012 1

Fogyatékossággal élő emberek a foglalkoztatás-és szociális politikában Disabled people in the employment and social policy Civilisztikai Tudományok Intézete

Konzulens tanár:

Készítette:

Dr. Jakab Nóra

Kis Zsanett

egyetemi adjunktus 2012. november 7. 2

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés .................................................................................................... 4 2. Fogyatékossággal élők fogalmának meghatározása a nemzetközi diskurzusban 2.1Nemzetközi definíciók ..................................................................... 6 2.2 Fogyatékossággal élő vs. megváltozott munkaképességű személyek.9 2.2.1Szakmai munkaképesség a magyar jogszabályban ............................... 9 2.2.2.Fogyatékos vs. megváltozott munkaképességű személyek ................. 9 2.3 Fogyatékossági csoportok 2.3.1 Mozgássérültség ............................................................... 11 2.3.2 Látássérültség ................................................................... 11 2.3.3 Hallássérültség.................................................................. 12 2.3.4 Értelmi fogyatékosság ...................................................... 12 2.3.5 Beszédfogyatékosság ....................................................... 13 2.3.6 Érzelmi, akarati fogyatékosság ........................................ 14 2.3.7 Súlyos-halmozott fogyatékosság ...................................... 14 3 Maschke: Fogyatékosságpolitikák 3.1Fogyatékosság paradigma ................................................................ 15 3.2 Fogyatékosságpolitikák ................................................................... 16 4 A fogyatékosságra vonatkozó szabályok a magyar jogban ....................... 18 5 Fogyatékosok foglalkoztatása, támogatása hazánkban 5.1Fogyatékosok foglalkoztatása ........................................................... 20 5.1.1A fogyatékos emberek foglalkoztatása a számok tekintetében 25 5.2Fogyatékosok támogatása ................................................................. 25 6 Fogyatékosság és diszkrimináció............................................................... 33 6.1Diszkrimináció és egyenlőség felfogások külföldön ........................... 34 6.2Diszkrimináció Magyarországon ..........................................................38 7 Összegzés ................................................................................................... 40 8 Irodalomjegyzék......................................................................................... 42 3

1.Bevezetés „ Minden embernek ugyanannyi az értéke, mint egy másiknak, azaz értéke abszolút.” (Kant) E jogszabályban gazdag életben minden területen találunk szabályozást, korlátozást. Nincs ez másképp a fogyatékos személyek területén sem. A jog rájuk nézve is tartalmaz számos rendelkezést, mely hozzásegíti őket mindennapjaik könnyebbé tételéhez. A fogyatékos személyek 1950-es években kezdődő önálló életvitel mozgalma számos eredményt hozott számukra, mégpedig azért, mert megjelent a rehabilitáció, a későbbiekben pedig a részvétel orientált fogyatékosság politika is. A részvétel orientált fogyatékosság politika szerint a fogyatékossággal élő emberek esélyeinek egyenlősítésével és az egyenlő bánásmód elvének érvényre juttatásával megteremthető a fogyatékos emberek társadalmi integrációja. Az önálló életvitel mellett megjelent az a gondolat, hogy mindenkinek joga van a saját élete irányításához. E személyek követelték azt a hatalmat, mely a Semmit, nélkülünk, rólunk! jelmondatban valósul meg. A szabályozás azonban mégis mutat valami hiányosságot, „hátrányt”. E hátrány leginkább a munkaerőpiacon tükröződik. Napjainkban is érzékelhetjük, hogy kevés az olyan munkahely, ahol e betegségben „szenvedő” egyéneket foglalkoztatnak. E személyek esetében meg kell különböztetnünk a kevésbé, illetve a súlyosan fogyatékosokat. A kevésbé fogyatékos emberek esetén nagyobb az esélye a foglakoztatásnak, mint a súlyosan fogyatékos embereknek. Itt azonban nem hozható fel a diszkrimináció, hisz mint tudjuk, ezen emberek foglalkoztatása esetén számos körülményt kell számba venni. Ez tehát nem jelenti azt, hogy a munkáltatók első pillanattól hátrányba helyezik e személyeket, csak felmérik azt, hogy ezen emberek foglalkoztatása speciális körülményeket von maga után, s talán kétségeik támadnak a sikerességet tekintve. Az Európai Unió a már említett diszkrimináció elkerülése érdekében előírja a fogyatékos, illetve a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását. Ezáltal lehetővé téve ezen emberek megélhetését, boldogulását, elismerését az életben. Véleményem szerint azonban e kötelezettség nem oldja meg a problémákat, hisz a munkáltatók ezen kötelezettségeket ki tudják cselezni. Belegondolva magunkat a munkáltatók helyébe, lehet, hogy mi is ezt az utat választanánk, a könnyebbiket. Arra azonban nem gondolva, hogy a fogyatékosokat ezzel megsértik, hisz ezáltal még inkább éreztetik velük azt, hogy fizikailag, szellemileg hátrányban szenvednek. 4

Véleményem szerint e modern világban több olyan munkahelyet kellene létrehozni, ahol kifejezetten a súlyosan fogyatékosok tudnának munkát végezni. Ezáltal ők is hasznosnak éreznék magukat az életben. Ez ugyan költségesebb, mint egy átlagos munkahely működtetése, de véleményem szerint szükség lenne rá. Olyan lehetőséget kellene biztosítani, ahol siker élmény érhetné őket. Javaslatként felvetném azonban a mindennapi életterületeken történő munkahelyeken való foglalkoztatást is. Gondolok itt például egy olyan álláslehetőségre, ahol esetlegesen egy vak személy részt vehetne. Számára egy mobiltelefonos szolgálat munkalehetőséget nyújthatna, hisz csak a számukra speciális pontírással ellátott táblát kellene biztosítani. Ugyanakkor például egy tűzoltó-, illetve mentőszolgálat tagja is lehetne, hisz neki csak a telefonokat kellene fogadnia, s a szakembereket riasztania. Valamint egy mozgássérült, ugyanakkor értelmileg „normális” ember esetében nyugodtan munkát lehetne kínálni egy olyan munkahelyen, ahol közlekedni tudna. Úgy gondolom, hogy napjainkban e csoport foglalkoztatása a leggyakoribb. E tényeknek kapcsán felvetődnek a kérdések, hogy miért is nincs több ilyen speciális munkahely? Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, hogy mit is jelent az, hogy „fogyatékosság”? Arra is kereshetjük a választ, hogy kik is alkotják a fogyatékos társadalmat? S e jogilag gazdag napjainkban van e rájuk nézve speciális szabályozás? Van-e lehetőségük valamilyen támogatásban részesülni, ha igen, kitől és hogyan juthatnak ehhez? Dolgozatomban e kérdésekre keresem a válaszokat. Ezen válaszok alapján próbálok egy képet állítani magam és az olvasó elé e személyek életéről, helyzetéről. E kérdésekre a válaszokat irodalmak, törvények alapján keresem. A továbbiakban olvashatunk a fogyatékosság definíciójáról, a fogyatékossági csoportok jellemzőiről, szabályozásukról, foglalkoztatásról, illetve a támogatásról.

5

2. „Fogyatékossággal élők” nemzetközi diskurzusban

fogalmának

meghatározása

a

A „fogyatékossággal élők” fogalmának meghatározása nagyon sok változáson esett át az elmúlt évtizedben, ennek ellenére a nemzetközi szabályozásban mégsem alakult ki egységes változat. Ez annak is betudható, hogy ezeknek az embereknek a csoportja nagyon heterogén, akik más képességekkel, készségekkel rendelkeznek, viszont annak is betudható, hogy a különböző országokban eltérőek a megfogalmazások, s az érintettekkel kapcsolatos adatok napjainkban is hiányosak, vagy összehasonlításuk lehetetlen, így ez okozhat módszertani nehézségeket. Jellemző viszont az is, hogy egy országon belül sem találunk egy egységes definíciót e fogalom meghatározására.

2.1 Nemzetközi definíciók Először ismerjük meg a Fogyatékosok Nemzetközi Osztályozását(WHO 1980-ban fogadta el), mely a betegségek vagy szervi rendellenességek okozatainak terjedelmét fogalmazza meg. E szerint a károsodások bármilyen okból bekövetkező, a pszichológiai, fiziológiai vagy anatómiai rendszer hiányaiban tételeződik. A károsodások a szervi szinten keletkező zavarokban értendők. A fogyatékosság a károsodás azon hatásait mutatja, melyek az egyén meglévő teljesítménye vagy tevékenysége kapcsán mutatkozik - a fogyatékosságot abban vélhetjük felfedezni, hogy az egyén nem képes úgy cselekedni, mint a „normális” ember.A fogyatékosságot lehet állandó vagy időszakos, visszafordítható vagy vissza nem fordítható, progresszív vagy regresszív. A károsodottak csoportját a fogyatékosság fenyegeti, a fogyatékos emberek fogalma pedig magába foglalja a hátránnyal élőket. A hátrány1 az, amikor is a hátrányban szenvedő emberek nem képesek a károsodások vagy képességhiányok miatt egy normálisnak tűnő tevékenységet elvégezzen.2 Az emberi jogi megközelítés alapja az a szemlélet, hogy minden állampolgár egyenlő jogokkal bír, így azon csoportok esetében, amelyek nem egyenlő esélyekkel rendelkeznek az életminőséget érintően, a társadalom feladata az, hogy megszüntesse azokat a tényezőket, melyek az esélyegyenlőséget gátolják. 1

A magyar szakkifejezés a disability kifejezést a fenti módon értelmezi- véleményem szerint a képességhiány fogalom kifejezőbb 2 Belicza Rózsa - Dankó Ágnes - Halmai Réka – Szerepi Anna: A megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és Magyarországon(Helyzetfeltáró tanulmány, 2007)(7-8.oldal)

6

A Standard Szabályok című dokumentumban a fogyatékosság a következő: „olyan funkcionális korlátozottság, mely valamilyen fizikai, szellemi vagy érzékelésbeli károsodás, egészségügyi állapot vagy mentális betegség miatt következett be, s természeténél fogva lehet állandó vagy időszakos is”(Standard Rules on the Equalization of Opportunities for People with Disabilities) A hátrány definíciója pedig: „azon lehetőség korlátozottsága vagy elvesztése, hogy az egyén másokhoz képest egyenlően vehet részt

a közösség

életében”(Standard Rules ont he Equalization of Opportunities for People with Disabilities) Ez a definíció az ember és a környezete közti kapcsolatot írja le. A legfrissebb kutatások már használják az egyén és a környezete közötti viszonyon alapuló definíciót. A fogyatékossággal élő személy definíciója nem egységes. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet(ILO) a fogyatékossággal élő személyt a következőképpen definiálja: „az a személy, akinek állásszerzési, állásban maradási és előmeneteli kilátásai lényegesen romlottak, testi vagy értelmi képességeinek hivatalosan megállapított megváltozása miatt.” (Bálintné-Szaurer 2003:17) Nemzetközi viszonylatban ezt a definíciót tekinthetjük a legáltalánosabban elfogadottnak. Az 1998. évi XXVI. törvény 4.§ a) pontja szerint, amely A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szól, a következőképpen definiál: „fogyatékos személy: az, aki érzékszervi-így különösen látás-,hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.” 3 Az ILO megfogalmazásához Magyarországon legközelebb a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) definíciója áll. Eszerint: „Fogyatékkal élő az a személy, akit a nemzeti definíció fogyatékkal élőnek tekint.- Fogyatékosság a fizikai vagy szellemi károsodásból adódó teljes vagy részleges képtelenség a gazdasági tevékenységekre vagy a normál életvitelre, ha ez végleges, vagy időleges, de meghalad egy minimálisnak tekintett (előírt) időszakot.”4 Az ENSZ közgyűlése által 1993. december 20-án elfogadott 48/96 számú határozat, amely a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető követelményeit tartalmazza, a fogyatékosság fogalmát a következő képpen definiálja:” a világ tetszőleges országában bármely népességcsoportjában előforduló nagyszámú különböző funkcionális korlátozottság. 3 4

1998.évi XXVI. törvény 4. § a) pontja KSH,2005:13

7

A fogyatékosság okozója lehet fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, egészségi állapot vagy lelki betegség.” Mint láthattuk ezek a definíciók is teljes mértékben tükrözik azt, hogy valójában lehetetlen egy egységes definíciót megalkotni a fogyatékosság kifejezésére. Azért van ez, mert egy országon belül is eltéréseket figyelhetünk meg a „fogyatékosság” alatt. A szerző számára ez a szó egyfajta negatív érzést kelt, hisz ilyenkor mindig valamilyen „sérült állapotban lévő” emberre gondolok. Ugyanakkor tudom azt, hogy őket is ugyanolyan értékű embernek kell tekintenünk-elkerülve így a hátrányos megkülönböztetést5. Ezeknek az embereknek egy csoportja ugyanúgy képes elvégezni tevékenységeit, ki önállóan, ki segítség nyújtással. Azok az emberek viszont, akik súlyosan fogyatékosak, állandó felügyeletet és segítséget igényelnek. Ezeket az embereket, ha lehet így fogalmazni, kategóriákba tudjuk helyezni. Ezek a csoportok segítenek abban, hogy könnyebben lehessen betegségüket definiálni, illetve segíteni.

5

Olyan cselekedetről van szó, mely miatt tudatosan kirekesztünk másokat a környezetünkből, egyfajta magalázásként éljük meg.

8

2.2

Fogyatékossággal

élő

vs.

megváltozott

munkaképességű

személyek 2.2.1. Szakmai munkaképesség a magyar jogszabályban A dolgozat a fogyatékos személyekről szól, ezen belül is ezen csoport foglalkoztatásáról, támogatásáról. A foglalkoztatás kapcsán meg kell határoznunk egy fogalmat, mégpedig a munkaképesség fogalmát. Ez a kifejezés ellátások és szolgáltatások igénybevétele során merül fel. Először ismerkedjünk meg a szakmai munkaképesség fogalmával, mely a rehabilitációs járadékról szóló 2007. LXXXIV. törvényben szerepel: „szakmai munkaképesség a jelenlegi vagy az egészségkárosodást megelőző munkakörben, illetve a képzettségnek megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra való alkalmasság.” A törvényből láthatjuk, hogy a rokkantsági folyósítások államtól való függést eredményez, ezenkívül az egészségkárosodást szenvedettek inkább választják a passzivitást, mint hogy munkaerő piaci résztvevővé válnának. A törvény hatályba lépése után csak azok a személyek részesülhetnek rokkantsági nyugellátásban, akik rehabilitációval sem tehetők teljes értékű munka végzésére. Az új rendszer legfontosabb tényezője egy olyan minősítési rendszer létrehozása, mely a megmaradt, fejleszthető képességekre koncentrál. Ez hozzájárul ahhoz, hogy az érintettek újra a munkaerőpiac résztvevőivé váljanak. Emiatt szükség van egy olyan társadalombiztosítási, foglalkoztatási illetve szociális ellátó-és szolgáltató rendszer szakértői hátterét képező hálózat kialakítására, mely megfelel az egészségi állapot változásához kötődő jogosultságok megállapítására. Ez az új módszer a munkaképesség változást(szakmai munkaképességet) és a rehabilitációs esélyeket vizsgálja. A szakmai munkaképesség része tehát egy új minősítési rendszer része, illetve e szakmai munkaképesség mérés középpontjában a munkaviszonyban álló egészségkárosodást szenvedett személyek állnak. Láthatjuk, hogy a szakmai munkaképesség fogalma a nem veleszületett fogyatékossággal élők munkaképességének mérésére szolgál. 2.2.2. Fogyatékos vs. megváltozott munkaképességű személyek Véleményem szerint, e fogalompár tisztázása nagyon fontos, hisz e kifejezéseket sokan sokféleképpen használják. Definíciójukat tekintve, egységes definíció még mind a mai napig nem született. Személyes megítélésüket tekintve egyoldalú hiány jellemzi: mit nem tudnak, 9

mire nem képesek, vagy nehezebben tudnak alkalmazkodni a környezet elvárásaihoz. A különböző szakmai szektorok azokat a kifejezéseket használják, melyek a leginkább képesek kifejezni a célcsoporttal kapcsolatos tevékenységeiket. Mint például az egészségügyben a beteg, a foglalkoztatásban pedig jogszabályi kifejezésben a megváltozott munkaképességű kifejezés az irányadó. A szektorok közötti fogalmazásbeli eltérések definíciós különbségeket takarnak: mást tekintenek fogyatékos személynek, és mást megváltozott munkaképességű személynek. Az első szót-fogyatékos- az előbbiekben tisztázva láthatjuk, hogy jelen esetben olyan helyzetű emberekről van szó, akik valamilyen veleszületett betegségben szenvednek. Ezzel szemben azonban a megváltozott munkaképességű személyt, nem ezek alapján tudjuk leírni. Az 1991. évi IV. törvény, a foglalkoztatás elősegítéséről és munkanélküliek ellátásáról szóló törvény (Flt) megváltozott munkaképességűként definiálja az alábbi munkavállalói kört: „megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.”6 Megváltozott munkaképességű személyek definiálására meg kell említeni a 177/2005. (IX.2.) Kormányrendelet

2.§

e

pontja,

mely

összetettebb

meghatározást

ad

ezen

kifejezésre.”Megváltozott munkaképességű munkavállaló: az a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállaló ea) akinek a munkaképesség- csökkenés mértéke- az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete(OOSZI) szakvéleménye, illőleg 2001. január 1-jét megelőzően, vasutas biztosítottak esetén a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének igazolása szerint-legalább az 50 százalékot eléri, vagy eb) aki a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 23 § (1) bekezdésének a) pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy ec) aki külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak minősül és erre tekintettel a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló külön törvény szerint adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosult, vagy ed) aki siket vagy súlyosan nagyothalló, halláskárosodása audiológiai szakvélemény szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri vagy meghaladja, vagy

6

1991. évi IV. törvény 58.§ m)

10

ee) aki a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló külön jogszabály szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül ef) akinek esetében az ea)-ee) pontokban felsorolt egészségkárosodás, illetőleg fogyatékosság nem állapítható meg, azonban az OOSZI szakvéleménye szerint jelenlegi munkakörében vagy tanult foglalkozásában, illetőleg más munkakörben vagy foglalkozás keretében, személyre szóló rehabilitáció megvalósításával tovább foglalkoztatható.” 7 Különbségként említendő az is, hogy a fogyatékos személyek az orvosi rehabilitáció során nem képesek a gyógyulásra, csupán fejleszthetőek képességeik. Ezzel szemben a megváltozott munkaképességű személyek számára lehetőség van a gyógyulásra a kórházi ellátások által. Arra a kérdésre, hogy a fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességű személyek hányan vannak, nehéz választ adni. Ez annak köszönhető, hogy nagyon sokszínű a definíció, ennek következménye, hogy nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy hányan is vannak a két csoporthoz tartozók. Számukat mindig a jelenlegi mérés során használt definíció adja, ez azonban hátrány a jövőt tekintve, hisz megnehezíti a segítségnyújtás, problémakezelés lehetőségeit. Leginkább azonban mégis a Központi Statisztikai Hivatal által tízévente végzett Népszámlálással tudnánk számukat meghatározni. A fogyatékos emberekről már az 1870 és 1949 között is gyűjtöttek adatokat. 1960,1970 és 1980-as évben történt Népszámlálás során a fogyatékosságra vonatkozó kérdéseket kihagyták a kérdőívből. Az 1990, 2001, valamint a 2011-es kérdőívekben más ismét szerepelnek a fogyatékosságra irányuló kérdések. A 2001-es Népszámlálás szerint a Magyarországon élő fogyatékosok száma az 1990.évi 368 000 főről 577 000 főre emelkedett, a népességen belüli arányuk a 3,5 %-ról 5,7 %-ra növekedett.8

7

177/2005. (IX.2.) Kormányrendelet e) pontja Belicza Rózsa- Dankó Ágnes- Halmai Réka- Szerepi Anna: A megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és Magyarországon(Helyzetfeltáró tanulmány, 2007) (30-31.o.) 8

11

2.3 Fogyatékossági csoportok9 2.3.1. Mozgássérültség Fő tünetként a mozgásfunkció sérülését fedezhetjük fel. A mozgásképességre a sérülések terjedelme és súlyossága nagy hatással van. Két nagy csoportra osztható ez a fajta csoport, mégpedig a testi fogyatékosok, akik meghatározott fejlődési rendellenesség vagy baleset miatt kerültek ilyen

állapotba, másik

csoportja

pedig

a mozgássérültek csoportja.

A

mozgássérülteknél a beszélőszervek is érintettek lehetnek. 2.3.2. Látássérültség A látási fogyatékosságnál a szem, látóideg különböző sérüléseivel találkozhatunk. Ez a fajta betegség megakadályozza azt, hogy vizuálisan átéljük a világot. Azoknak az embereknek, akik ilyen betegségben érintettek, megváltozik az érzékelési lehetősége, korlátozott lesz a mozgásban, cselekvésben. A környezettől való függés miatt nehezebbé válik a társadalomba való beilleszkedés. Három nagy kategóriáját különíthetjük el: gyengénlátás, aliglátás, vakság. A gyengénlátók képesek korrigált látás útján olvasási technikákat elsajátítani. Ezzel szemben az aliglátókat szinte vakoknak tekintjük. Ezek az emberek, csakúgy mint a vakok, a pontírással képesek az olvasásra. 2.3.3. Hallássérültség A hallássérültség egy gyűjtő fogalom, mely magában foglalja a siketeket és a nagyot hallókat egyaránt. A siketek és a nagyot hallók között különbségek vannak. A teljesen siketek egyáltalán nem hallanak, míg a nagyothallók csupán veszítettek hallásukból. Ezutóbbi csoportnak nyújt segítséget az orvostudomány a hallókészülék által, hisz ezzel az eszközzel halló képessé teszi őket, s így képesek az érthető kommunikációra. Ezzel szemben a siketeknek a kommunikáció más módját kell választaniuk - a jelbeszédet. 2.3.4. Értelmi fogyatékosság Az értelmi fogyatékosság olyan állapotot jelent, mely során az egyén értelmi képességei az átlag alatt maradnak. Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes és környezeti hatások következményeként alakul ki. Emiatt az önálló élet akadályozottá válik, s életük során végigkíséri ezeket az embereket. Ennek a csoportnak a 9

http://www.szocialis_ellatasok.abbcenter.com/_up/szocialis_ellatasok/141.html (Letöltés ideje: 2012.10.05.)

12

legalapvetőbb jellegzetessége az értelmi funkciók sérülése.10Az értelmi funkciók sérülésének okozói

genetikai

okok,

familiáris

értelmi

elmaradás11,

génhibák,

kromoszóma-

rendellenességek, szerzett ártalmak.12Az orvosi szemlélet szerint intelligencia csökkenésről van szó. Más definíciók az érintett embernek a környezettel való kapcsolatára fektetik a hangsúlyt. A Betegségek Nemzetközi Osztálya(BNO) három kritériumot fogalmaz meg:  „Jelentősen átlag alatti intellektuális teljesítmény (IQ 70 vagy az alatti)  Az adaptív működés deficitje, vagy károsodása az alábbiak közül legalább két területen: kommunikáció, önellátás, családi élet, szociális/kapcsolati készségek, önmaga irányítása, iskolai készségek, munka, szórakozás, egészség, biztonság  18 éves kor előtt jelentkezik”13 2.3.5. Beszédfogyatékosság A beszédfogyatékosság alatt a beszéd rendellenességét értjük. Ezek igazán sokfélék. Típusai a következők:kiejtési zavarok(pöszeség), ritmus zavarok(hadarás), orrhangzós beszéd, beszéd,írás-, olvasásképtelenség. A beszédfogyatékosság esetén eszünkbe jutnak a logopédusok, akik segítséget nyújtanak abban, hogy ez a fogyatékosság megszűnjön, esetleg mértéke csökkenjen. Itt legfőkébb az artikulációs zavarokat orvosolják. Az orrhangzós beszédet a kemény és lágy szájpad, a garat és az orrgarat rendellenessége okozza. Jellemzője, az olyan fogyatékos, aki farkastorokkal és nyúlajakkal született. A ritmus zavarok az egész beszédre kiterjednek. E fogyatékosság miatt a beszéd összhangja, és szerkezete is megváltozik. Ilyenek a hadarás és a dadogás. A beszéd,írás-,olvasásképtelenség olyan rendellenességek, amikor is az agykéreg területein különböző sérülések mennek végbe, s emiatt alakulnak ki ezek a „fogyatékosságok”. Ezek legismertebb és legenyhébb fajtái a dysgraphia14, amikor is írás zavar alakul ki, ezenkívül a dyslexia15, mely az olvasásnál okoz problémákat.

10

http://csaloganyiskola.uw.hu/magy.htm (Letöltés ideje: 2012.10.21.) Az értelmi elmaradás családon belüli nagyfokú halmozódása következtében az érintetteknél általában átlag alatti intelligencia, illetve enyhe fokú értelmi sérülés tapasztalható, különösebb kimutatható ok nélkül. 12 http://csaloganyiskola.uw.hu/magy.htm (Letöltés ideje: 2012. 10.21.) 13 http://fogyatekossag2011.ewk.hu/ertelmi-fogyatekossag (Letöltés ideje: 2012. 10.22.) 14 Ezt a betegséget az írászavar jellemzi. 15 A beszéddel, olvasástanulással kapcsolatos részképesség zavar. 11

13

2.3.6. Érzelmi, akarati fogyatékosság Fő tünetei az érzelmi, akarati funkciók sérülése. Ezek gyakran köszönhetőek azoknak az ártalmaknak, melyek az idegrendszert károsítják, támadják. Az érzelmi, akarati funkciók különböző súlyosságú sérülése jellemző klinikai képek: a neurózis, pszichopátia, pszichózis fő tünete. E fogyatékosság esetén lehetőség van a megelőzésre, mely nagyon fontos tevékenység, hogy segítsük azokat az embereket, akik ilyen ártalomnak vannak kitéve. Főképp azért, mert a környezet nagy szerepet játszhat abban, hogy a gyógyulás végbe mehet, avagy sem. 2.3.7. Súlyos-halmozott fogyatékosság E típus esetén arról olvashatunk, hogy több fogyatékosság egyszerre van jelen az emberek életében. Súlyos értelmi akadályoztatottságuk mellett megjelenik az érzékszervi vagy mozgásszervi fogyatékosság is. Emiatt életük rendkívül nehézzé válik, ők maguk teljesen kiszolgáltatottá válnak az őket körül vevők számára. A halmozott fogyatékosság kimutatása sokszor fejtörést okozhat, összetett hosszan tartó vizsgálaton kell alapulnia.16 A népesség fogyatékosság altípusai, nemek és 15-59 éves korcsoport szerint 2001-ben17 1.táblázat

Fogyatékosság %-ban típusai 43,6 Mozgássérült 14,4 Látássérült 9,9 Értelmi fogyatékos 10,5 Hallássérült, beszédhibás 21,6 Egyéb Összesen 100

Fogyatékosok Férfi száma 251 560 121 715 83 040 34 947 56 963 31 408 60 865 31 636 124 578 577 006

63 162 282 868

Nő

15-59 évesek

129 845 48 093 25 555 29 229

114 131 34 876 37 584 22 692

61 416 294 138

80 246 289 529

16

http://prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=22&jaid=187 (Letöltés ideje: 2012.10.05.) Forrás: KSH adatok (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc) (Letöltés ideje:2012.10.20.)

17

14

3. Maschke:fogyatékosságpolitikák E fejezetet egy tanulmány18 alkotott, mely továbbgondolja Michael Maschke könyvét. A tanulmány írójának a továbbgondolásra az a magyarázata, hogy Maschke nem foglalkozik a Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben folyó tárgyalásokban megfogalmazott paradigmával19, vagyis az általános cselekvőképesség elméletével. Maschke könyvében a keresőképes korú fogyatékos emberek és a magánháztartásban élő személyek

élethelyzetének

valós

megalapozottságú

leírását

és

a

nemzeti

fogyatékosságpolitika állapotának és trendjének rendszeres ábrázolását adja az Európai Unió tagállamaiban. Maschke művében az állami fogyatékosságpolitika három központi területére koncentrál: a jövedelem kiesés kompenzációjára, a foglalkozási rehabilitációra, valamint a részvételi politikára, ezenkívül csak állami intézkedésekkel és a környezeti, jogi szabályozás állami alakításával foglalkozik. Maschke szerint ezek a tényezők csak részben befolyásolják a fogyatékos személyek életkörülményeit, valamint tapasztalatait, hisz ugyanolyan fontosak a környezetében élők: a család, szomszédok, a barátok, illetve maga a környezet is(ez utóbbiak viszont nem esnek a vizsgálódása tárgykörébe). 3.1 A fogyatékosság paradigma A fogyatékosság lehet stabil, egyéni tulajdonság(személyorientált-paradigma, orvosi modell)harmadik személyek meghatározó elvárásainak felértékeléséből fakadó eredmény (interakciós paradigma).A fogyatékosság lehet továbbá tehermentesítési funkcióval rendelkező jelenség a teljesítmény szükséges elkülönítését és biztosítását tekintve (rendszerelméleti

paradigma

–

az

iskolai

és

szakmai

teljesítménydifferenciálás

rendszerterméke); ezen túl társadalmi kategória, amely a termelési viszonyok terméke, azaz a fogyatékos emberek gyengébb minőségű munkaerővé válnak és nagyobb a társadalmi lecsúszás veszélye (társadalomorientált paradigma).20

18

Jakab Nóra: A gondokság, mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp, Fogyatékosság és Társadalom, 1 (2009) 3-4., 295-313. (továbbiakban:tanulmány) 19

Paradigmán Maschke után szabadon a tanulmány írója is olyan szemléletmódot ért, amely a dolgot kialakulásában, egy elmélettel a hátterében adja meg. 20 Jakab Nóra: A gondokság, mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp, Fogyatékosság és Társadalom, 1 (2009) 3-4., 295-313.

15

Az interakciós paradigma magába foglalja azt, hogy a fogyatékos személyek olyan különbségekkel rendelkeznek, melyet az emberek arra használják, hogy megbélyegezzék őket, és kialakítsák róluk véleményüket. A cselekvőképesség kizárása komoly pszichológiai eredményt okozhat a jövőre nézve. Későbbi kutatások bebizonyították, hogy a képtelennek címkézés jelentős hatással van a döntéshozatali képességre, azaz a mentálisan sérült ember inkább elhárítja magáról a felelősséget és engedi, hogy mások döntsenek helyette.21 A cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményével összefüggésben áll a kontrolvesztés koncepciója is.22 Az önálló, független életvitel köré szerveződött mozgalom a gondnokok egy részének gyámkodó magatartását, valamint a többszörös akadályokat tekinti fő problémának. A probléma megoldódhat abban az esetbe, ha megszűnnek az akadályok, s a fogyatékos emberek saját maguk választhatják meg a segítség módját. 3.2 Fogyatékosságpolitikák Mint azt már az előbbiekben említettük, Maschke könyvében a fogyatékosságpolitika három központi területére koncentrál, melyek a jövedelem-kiesés kompenzációja, foglalkozási (szakmai) rehabilitáció, és a részvételi politika. A Maschke által behatárolt terület további szűkítésre ad lehetőséget a tanulmánynak, mégpedig az elméleti és fogyatékosságpolitikai koncepciókvizsgálatát

egyetlen

célcsoport,

az

intellektuális

és

pszichoszociális

fogyatékossággal élő személyek helyzetén keresztül. Az egyes jogrendszerekben működő gondnoksági rendszert talán nem is tekintik a fogyatékosságpolitika és így az állami szociálpolitika részének. Jogági hovatartozást tekintve a gondokság szabályai a polgári jogban találhatóak, a fogyatékossággal élők rehabilitációjára, esélyegyenlőségére és ellátásaira vonatkozó szabályok a szociális jogban lelhetőek fel. A cselekvőképességet (nem) érintő gondnoksági rendszerek szabályai beilleszthetők a fogyatékosságpolitikába. Maschke a fogyatékosságpolitika hat funkcióját vetíti elénk.23Az utolsó funkció az egyenlő bánásmód és részvétel, melynek az a célja, hogy megakadályozza a fogyatékossággal élők diszkriminálását, ezenkívül biztosítsák számukra az élet minden területén az akadálymentességet. S, az élet minden területére értendő a jogi környezet is, vagyis, értjük ezalatt, hogy a gondnokolt milyen mértékben hozhat önálló döntéseket 21

Winick, Bruce 1995. 13-14. Pfeiffer, David: The Changing Nature of Disability Policy and its Distributive Impact, Disability Studies Quarterly, 21(2001)4, 151-169. o. idézi: Maschke, M. 2008. 28-29. 23 MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 22

16

gondnoka hozzájárulása nélkül. Az egyenlő bánásmód és részvétel fogyatékosságpolitikai célokat ki kellene egészíteni az önmeghatározás funkciójával, amelyben elengedhetetlen a helyettes

döntéshozatal

szabályainak

szigorú

feltétetekhez

kötése,

valamint

a

cselekvőképességet nem érintő gondokság bevezetése. Maschke a fogyatékosságpolitika három egymástól tejesen elkülönült ideáltípusát vázolja fel, amely szerint az lehet kompenzációorientált, rehabilitáció orientált és részvétel orientált. A részvétel orientált fogyatékosságpolitika a fogyatékosság szociális képződmény és az egyén valamint

a

környezet

közötti

interakció

eredményeként

értelmezhető. 24E

fogyatékosságpolitika mögött meghúzódó szociálpolitikai intézkedések funkciója a részvétel és az egyenlő bánásmód. A cél a jogi státusz javítása, s ezáltal a teljes részvételhez való hozzáférés biztosítása úgy, hogy a fogyatékossággal élőknek egyenlő esélyeik legyenek. 25 A kompenzáció-orientált fogyatékosságpolitika a fogyatékos személyek támogatására szolgál. E fogyatékosságpolitika intézkedései arra vonatkoznak, hogy az e csoportba tartozók életkörülményeit megkönnyítsék e segítségnyújtással. A cél, hogy ezáltal megkönnyítsék az életben maradást, s érezhessék, hogy ugyanolyan eséllyel vehetnek rész a boldogulásban. Magyarországon e fogyatékosságpolitika kapcsán említhető meg, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségükről szóló törvény26, mely tartalmazza e csoportra vonatkozó szabályokat. E szabályokkal az 5. fejezetben találkozhatunk. S a harmadik fogyatékosságpolitika, melyet Maschke elhatárolt, az pedig a rehabilitációorientált, mely a rehabilitációt27 foglalja magában. A rehabilitáció célja, hogy a személyek képesek legyenek elfoglalni helyüket a közösségben a károsodás okozta képességeikkel.

24

. MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 25 Uo 59. 26 1998. évi XXVI. törvény 27 A rehabilitáció olyan szervezett tevékenység, melyet a társadalom nyújt az egészségében, testi vagy szellemi épségében huzamos vagy végleges károsodás miatt fogyatékos illetve rokkant embernek, hogy megmaradt képességeivel ismét elfoglalhassa helyét a közösségben.

17

4. A fogyatékosságra vonatkozó szabályok a magyar jogban Anélkül, hogy ismernénk a jogszabályokat, nem alkothatunk teljes képet a fogyatékos emberek helyzetéről. Mint már azt a dolgozatban említettük, ezek az emberek is ugyanolyan társadalomalkotó lények, mint minden más állampolgár, így ők is alanyai a jognak, tehát jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Esetükben azonban a jogérvényesítése komplikálttá válik, hisz segítségre van szükségük ahhoz, hogy jogaikat érvényesíteni tudnák. Jó példa erre a kerekesszékben lévők helyzete, ugyanis az ő esetükben akadálymentesített intézményre van szükségük, vagy például a vakok, akik számára pontírással érthetővé kell tenni azt, hogy egy intézményen belül, mit és hol találnak meg. Abban az esetben azonban, ha ezeket nem kapják meg, jogaik csorbulnak. Éppen ezért kell egy olyan szabályozás, mely ezeknek az embereknek a jogát védi. E szabályozás szükségességét már az előző generációk is felismerték. Esetünkben az 1960as évektől általános áttekintés alá vesszük a törvényeket, és jogszabályokat. Az 1949. évi XX. törvényből kell kiindulnunk, mely nem más mint az Alkotmány. Alaptörvényünk 70/A. §-a írja le a hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát. Ebben arról olvashatunk, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat,bármely megkülönböztetés nélkül. Az 1961. évi III. törvény kimondja a tanköteles korú fogyatékos gyerekek iskoláztatásának a jogát az alaptörvényünkben. „A testileg, érzékszervileg, vagy értelmileg fogyatékos, de képezhető tanköteles gyermek oktatása és nevelése gyógypedagógiai intézményekben történik. A képezhetetlen gyermeket az iskolák látogatása alól fel kell menteni.” Az 1985. évi I. törvény kimondja az iskolák szakmai önállóságát, és a pedagógusok szakmai szuverenitását. Ez a törvény leírja az oktatásban résztvevők jogait. Az 1993.évi III. törvény a szociális ellátás átalakított rendszeréről rendelkezik. S végül, az 1998. évi XXVI. törvény, mely a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkezik. Ezen törvény jelenleg is hatályos, tehát napjainkban is ezt kell figyelembe venni a fogyatékos személyeket érintő kérdésekben. Azonban ez a törvény sem az eredeti formájában létezik, hisz számos pontját módosították a megfelelő védelem kialakítása értelmében. E törvény kimondja, hogy: „A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és 18

lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyűlés - összhangban az Alaptörvénnyel és a nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival - a következő törvényt alkotja” E törvény legutóbb módosított szakaszai a 23. § f) pontja, melyet a 2003. évi IV. törvény 60. § (2), 84. § (2) ea), illetve a 2012. évi XXXIV. törvény28 2. § a) pontjai módosítottak. A 2003. évi IV. törvény29 60. § (2) a következő: A Fot. 23. §-ának (1) bekezdése a következő új d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d)-f) pontok jelölése e)-g) pontokra módosul: [Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon élő magyar állampolgár, továbbá bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert azon személy jogosult, akinek] „d) állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,” A 84. § (2) ea) pontja a következőképpen módosítja: f) pontjában az „a)-d) pontban” szövegrész helyébe az „a)-e) pontban” szövegrész lép. S végül a 2012. évi XXXIV. törvény 2. § a) pontja kimondja, hogy a Fot. 23. § (1) bekezdés f) pontjában az „a)-e) pontban” szövegrész helyébe az „a)-e) és h) pontban” szöveg lép. Szintén módosított pontként a 23. § (1) g) pontot vesszük, melyet a 2003. évi IV. törvény 60. § (2), 84. § (2) eb), 2012. évi XXXIV. törvény 2. § b) pontok módosítottak. A következő szakasz, mely a 23. § (1) g) pontja a következőképpen változott. Ezen pontot a 2012. évi XXXIV. törvény 1. § iktatta be. Hatályos: 2012. V. 1-től. A 23/A § (1) a) pontját a 2012. évi XXXIV. törvény 2. § c) pont30 módosította. Szintén ezen szakasz ezen pontjának a bb) pontja változott a2012. évi XXXIV. törvény 2. § d) pont által.

28

a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról 29 az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról,A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 30

A Fot. 23/A. § (1) bekezdés a) pontjában az „a)-e) pontja” szövegrész helyébe az „a)-e) és h) pontja” szöveg lép.

19

A dolgozat középpontjába ezen törvényt31 helyeztük, hisz ez az a jogszabály, mely minden területen rendelkezik a fogyatékos személyek jogairól, védelméről. E jogszabály alapján átfogó képet kapunk arra vonatkozóan, hogy egyes életterületeken milyen jogokat kell biztosítanunk a fogyatékos emberek számára. Valamint a módosítások kapcsán azt is láthattuk, hogy a legutóbbi változtatásokban két törvény „vett részt”,melyek a 2003. évi IV. törvény, illetőleg a 2012. évi XXXIV. törvény. S, mint azt már a korábbiakban említettük,-a foglalkoztatás kapcsán( 2.2.1 pont)- a 2007. évi LXXXIV. törvény szabályozza a munkaképesség fogalmát. Ez a törvény rendelkezik azon személyekről, akik rokkantsági ellátásokban részesülhetnek. .

5.Fogyatékosok foglakoztatása, támogatása hazánkban 5.1 Fogyatékosok foglalkoztatása A foglalkoztatás az, mely életünk meghatározója. A foglalkoztatás számunkra létfeltétel, hisz ennek köszönhetően vagyunk képesek fenntartani magunkat, s érezhetjük azt, hogy mi is fontosak vagyunk a társadalomban. A foglalkoztatásban két oldalt különítünk el: foglalkoztató és foglalkoztatott oldalt. Az 1997. évi LXXX. törvény, amely a társadalombiztosítás

ellátásaira

és

a

magánnyugdíjakra

jogosultakról,

valamint

e

szolgáltatások fedezetéről rendelkezik, a „foglalkoztatót”, a következőképpen határozza meg: „ Foglalkoztató:32 1.bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat, 2. tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó, 3. társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás, 4.az álláskeresési járadékban, keresetpótló juttatásban, vállalkozói járadékban, valamint munkanélküli-járadékban, álláskeresést ösztönző juttatásban, nyugdíj előtti álláskeresési 31 32

1998. évi XXVI. törvény 1997.évi LXXX. törvény 4.§ a)pontja

20

segélyben (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) részesülő, biztosítottnak minősülő személy esetén az ellátást folyósító szerv, 5.a

gyermekgondozási

segélyben,

a

gyermekgondozási

díjban, a

gyermeknevelési

támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv, 6. a kincstár számfejtési körében a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltatók esetében a járulék megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggő, az e törvényben és az Art.-ben előírt kötelezettségek tekintetében a kincstár, 7. a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) XVI. fejezete szerinti munkavégzés esetén - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a kölcsönbeadó, 8. több munkáltatóval létesített munkaviszony (Mt. 195. §) esetén az Art.-ben meghatározott munkáltató, 9. 10. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitáció (a továbbiakban: munka-rehabilitáció) keretében munka-rehabilitációs díjat folyósító szociális intézmény.” (1997. LXXX.törvény 4.§ a) pont) Ez alapján is láthatjuk tehát, hogy a foglalkoztató, mint fogalom is elég sokrétű. Láthatjuk, hogy az életterületeken mást és mást jelentenek. Így erre a szóra sem lehet alkotni egy egységes definíciót, hisz az nem felelne meg a különböző területeken. Ezzel szemben a másik oldalon álló fogalom, mely nem más, mint a foglalkoztatott, a következőképpen határozható meg: „Foglalkoztatott:aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja.”33 A definícióból láthatjuk, hogy mennyivel könnyebb megértenünk azt, hogy ki is az a foglalkoztatott. Ezen kívül azt gondolhatjuk, hogy ez egységes definícióként kezelendő, hisz ez megfelel az eltérő életterületeken a megfogalmazásnak. A foglalkoztatásban számos ember van jelen. Ezek az emberek azonban nem egyenlő értékekkel rendelkező emberek. Vannak egészséges, illetve valamilyen betegségben 33

1997. évi LXXX. törvény 4. § i) pont

21

szenvedők. Esetemben azoknak az embereknek a helyzetét vizsgálom a foglalkoztatásban, akik valamilyen fogyatékosságban szenvednek. Mint azt már a bevezetőben olvashattuk, ezeknek az embereknek is fontos, hogy részt vehessenek a munka világában. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Mint tudjuk, a fogyatékossággal élő embereket sem vehetjük egy kalap alá, hisz más és más típusú fogyatékosságot ismerünk. Ezeknek az embereknek-ahhoz, hogy munkába tudjanak állni- fel kell mérni az egészségi állapotát. Mindezt nem a hátrányos megkülönböztetés miatt, sőt ellenkezőleg. Ez a cselekedet ennek a társadalmi csoportnak a javára válik, hisz megvizsgálják, hogy mik azok a kritériumok, amiket az ő esetükben meg kell teremteni ahhoz, hogy képesek legyenek munkába állni. Gondolok itt például arra, hogy egy mozgássérült számára biztosítani kell azt, hogy képes legyen önállóan eljutni arra a helyre, ahol munkát végez, tehát akadálymentesítetté kell tenni számukra a terepet. A gyengén látók vagy a vakok számára biztosítani kell a pontírással ellátott táblákat, a munkavégzés helyén a számára megfelelő módon kialakítani a berendezéseket. Ebből is láthatjuk tehát, hogy ennek a társadalmi rétegnek a foglalkoztatottsága nem egyszerű, sőt mondhatni elrémíti a foglalkoztatókat, hisz tudják, hogy milyen problémákkal jár e kritériumok megteremtése. Azt azonban elmondhatjuk, hogy napjainkra fejlettebbé vált e rétegnek a foglalkoztatottsága is, de száma még mindig rendkívül alacsony. Pedig azt gondolnánk, hogy a XXI. században ez nem fordulhat elő, főleg, hogy az Európai Unióban tiltják a diszkrimináció összes formáját. Egy cikk34 szerint az Európai Unióban minden negyedik megváltozott munkaképességű embernek van munkahelye, míg országunkban csupán minden tizediknek. Azáltal viszont, ha minden 20. dolgozó után legalább egy megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmaznának, a cégek elkerülhetnék az egymillió forintos rehabilitációs járulék befizetését. Ez azonban a cikk szerint(mellyel én is egyetértek) nem megfelelő módja a foglalkoztatásnak. Hisz azzal, hogy felemelik a rehabilitációs hozzájárulást, csak azt érik el, hogy a vállalatok alkalmazzák a megváltozott munkaképességű dolgozót, így elkerülve a bírságot, a foglalkoztatás azonban nem megfelelően történik, sőt azt javasolják nekik, hogy be se járjanak dolgozni. Az interneten böngészve találhatjuk ezt a cikket, mely olyan

34

http://www.hrportal.hu/hr/lehet-sikeresen-foglalkoztatni-fogyatekkal-eloket-20101202.html (Letöltés ideje: 2012.10.10)

22

munkahelyekre mutat, ahol megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos embereket alkalmaznak.Ide tartozik az az étterem - Ízlelő Családbarát Étterem- is, melyben kizárólag fogyatékkal élőket foglalkoztatnak, mivel a hátrányos helyzetűek számára rendkívül nehéz az elhelyezkedés. Az azonban közel sem egyszerű, hogy ezen emberek munkába álljanak, hisz munkaerő-piaci felkészítésre van szükségük, mely hosszadalmas. A probléma azonban itt is a felszínre tör, hisz az állam nem ad támogatást arra, hogy szakmai

segítséget

és

megfelelő

munkakörülményeket alakítsanak ki számukra. Ezek nélkül azonban nem lehet megvalósítani a foglalkozásukat. Ezen kívül azt is érezhetjük, mikor felmerül a gondolat, ezen emberek foglalkoztatása iránt, hogy nem vagyunk tapasztaltak abban, hogy miként is kellene velük bánni. E cikk szerint sem a munkáltatók, sem a fogyatékosok nem rendelkeznek tapasztalattal. Mint tudjuk e hátránnyal érintett személyekhez óriási türelem, folyamatos odafigyelés és intenzív irányítás szükséges. S épp emiatt a munkáltatók többsége azt gondolja, hogy ez számukra egyáltalán nem nyereséges, s nem éri meg nekik ezt az egész folyamatot végig csinálni. Az azonban pozitív, hogy az előbb említett étterem, mely már három éve működik, a bővítésen gondolkozik a nagy érdeklődésnek köszönhetően. Az étterem vezetője, Mészáros Andrea elmondta:„hogy a siker annak köszönhető, hogy jól lőtték be a célpiacot,igény van ugyanis az egészséges, magas minőségű ételekre, melyet mesterszakács készít el”. Emellett e hátrányos helyzetűeket foglalkoztató étterem elnyert egy uniós pályázatot is, ezenkívül sok olyan ember akad, akik segítségükre vannak. A cikkben továbbá azt is elmondta, hogy egy felmérés bebizonyította, hogy az emberek nem sajnálatból látogatják az éttermet, hanem azért, mert fontosnak tartják a magas minőséget és a széles választékot, melyet itt biztosítanak. Ugyanakkor azt is közölte ez a hölgy, hogy olyan vállalatok is akadnak, akik

23

egy-egy céges rendezvényt csak azért ott bonyolítanak le, hogy ezáltal hozzájáruljanak ezen hátrányos helyzetű csoport támogatásához. Mészáros Andrea ezen étterem létrehozásának gondolatát Hollandiából merítette. Hiszen mint azt mondta, látta, hogy egy fogyatékosok által alkotott cég is lehet sikeres. Az Európai Unióban már nem számít különlegesnek, ha egy sérült munkavállalót foglalkoztatnak. Hiszen mint azt mondta, mindenkinek jobb az, ha nem eltartottként van valaki számon tartva, hanem ő maga is értékteremtő munkát végezhet. E cikkben35 a Spar kereskedelmi áruházat képviselő HR munkatársa is megszólalt. Elmondása alapján a Spar is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen helyzetben lévő embereket foglalkoztassanak. Arra azonban rávilágított, hogy nem talál egymásra a munkáltató és a hátrányos helyzetű munkavállaló.Elmondása szerint ennek több oka is lehet. Szerintük nincs meg az összhang a munkáltatók és azok között az intézmények között, akik nyilvántartják a fogyatékkal élőket. Másrészt probléma az is, hogy a nyilvántartott megváltozott munkaképességűek csak kevés száma jelenik meg álláskeresőként. Olyan fórum viszont nincs, ahol a munkáltatók közvetlen kapcsolatba kerülnének azokkal a fogyatékosokkal, akik nem tartoznak sem a munkaügyi központok, sem a civil szervezetek „látókörébe”. A HR munkatárs egyfajta problémát állít azonban velünk szembe, hisz mint mondja, a kereskedelmi feladatokat könnyítették, de nehéz olyan személyt találni erre, aki alkalmas. S amikor kiválasztják az egyént, a munkáltató vállán óriási teher van, hogy úgy válasszon, hogy a megváltozott munkaképességű állapota ne romoljon a munkavégzés során, az képességeinek megfeleljen. A Spar képviseletében nyilatkozó hölgy azt javasolja a munkáltatóknak, hogy merjenek a társadalom ennek csoportjából is embereket alkalmazni, hisz ezen személyek kitartása példaértékű. Arra azonban mindenképp felhívja a figyelmünket, hogy alkalmazásuk előtt, meg kell teremteni a megfelelő környezetet számukra. Láthatjuk tehát, hogy találunk azért olyan vállalkozásokat, amelyek példaértékűek. Nem csupán hozzá segítik az egyént az önfenntartáshoz, s ahhoz, hogy ő saját magát fontosnak érezze, hanem példát mutatnak, és buzdítják a munkáltatókat arra, hogy merjenek belevágni, hisz ezzel egymáson segítünk.

35

http://www.hrportal.hu/hr/lehet-sikeresen-foglalkoztatni-fogyatekkal-eloket-20101202.html (Letöltés ideje:2012.10.10.)

24

5.1.1. A fogyatékos emberek foglalkoztatása a számok tekintetében A gazdasági aktivitást tekintve már az 1990-es években jelentős különbség található a fogyatékos és a nem fogyatékos emberek között. 1990-ben 17 százalék volt a fogyatékos foglalkoztatottak száma, míg a nem fogyatékos foglalkoztatott munkavállalók száma 44,6 százalék. 2001-ben ez a szám még alacsonyabbra csökkent, mégpedig 9 százalékra. 1990-ben az inatkív fogyatékos munkakeresők száma 57,5 százalék volt, míg 2001-ben 76,7 százalék. A munkanélküliek száma 1990-ben 0,7 százalék,2001-ben 2,0 százalék. Az inaktív munkakeresők száma megdöbbentő. Mint tudjuk, a rendszerváltást követően sok ember számára biztosítottak lehetőséget kedvezményekre, mint például az előnyugdíj igénybevétele. Ezen kívül a piacgazdaság térhódítása miatt szűkebbé vált a valamilyen egészségkárosodással élők foglalkoztatásának száma. Az összevont kategóriákon belül a mozgássérültek(6,3%), a vakok(5,8%), az értelmi fogyatékosok(7%) foglalkoztatása a legalacsonyabb.36 Az országban, mint azt tapasztaljuk, eltérő a foglalkoztatás száma a régiókban. A keleti régió foglalkoztatottsága alacsonyabb, míg a nyugati régióban magasabb. Azt azonban tudnunk kell, hogy a munkavégzést a fogyatékosság típusa erősen befolyásolja. A kis létszámú értelmi fogyatékos réteg,amely még tud munkát vállalni, fizikai munkát végez, a munkát végzővakok körében azonban jelentős aszellemi tevékenységet végzők aránya. 5.2 Fogyatékosok támogatása Azon kívül, hogy a fogyatékos személyeket, minél inkább megpróbálják elhelyezni a munka világában, ezen kívül különböző támogatásokban részesülnek. Ezek arra szolgálnak, hogy anyagi javakat kaphassanak annak érdekében, hogy a létfenntartásuk végbe mehessen. Ezt fogyatékossági támogatásnak nevezzük. A fogyatékosokkal kapcsolatos információkat, az 1998. évi XXVI. törvény tartalmazza. E törvény különböző területeket sorol fel, melyekben leírja,hogy mi az amiben ezt a társadalmi csoportot támogatni kell, amik iránt jogokkal rendelkezik. Első ilyen terület a környezet37, amikor is az akadálymentesített, valamint érzékelhető és biztonságos környezetet kell nekik biztosítani. Második a kommunikáció területe38, amikor is meg kell teremteni a fogyatékos személyeknek azt, hogy számukra is 36

Jakab Nóra: A cselekvősképesség elméleti háttere és munkajogi kérdései Phd értekezés(298-299.oldal) 1998.évi XXVI. törvény 5.§ 38 1998.évi XXVI. törvény 6.§ 37

25

elérhetők legyenek az információk. Következő terület a közlekedés39, mely során biztosítani kell számukra a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek az igénybevételét. E törvény 11 § arról rendelkezik, hogy biztosítani kell a fogyatékos személyek számára a fogyatékossága által indokolt szükségleteinek megfelelő támogató szolgálat igénybevételét, valamint segédeszközt. Ilyen terület az egészségügy40, amely esetben a fogyatékos személyeket támogatni kell abban, hogy az ellátás elősegítse a társadalomba való beilleszkedésüket, valamint az egészségügyi állapotuknak megfelelő ellátást megkapják és állapotuk javulhasson. Az oktatás, képzés41 során is támogatni kell ezeket az embereket, hogy ők is intelligens lényekké válhassanak. A számomra legfontosabb terület a foglalkoztatás 42, mely esetében biztosítani kell a személyek számára az integrált, ennek hiányában védett foglalkoztatást. A foglalkozást biztosító munkáltató köteles a munkahelyi környezetet megfelelően átalakítani. A fogyatékos személynek biztosítani kell a fogyatékosságának megfelelő lakhatási forma megválasztását43.

A következőkben44 lehetővé kell tenni a

fogyatékos személyeknek a kultúra, sport látogatását, művelését. Ezen kívül ennek a társadalmi rétegnek biztosítani kell a rehabilitációhoz való jogot, a rehabilitációs szolgáltatásokat. Ezek a támogatások ugyan nem nevezhetők tipikus támogatásnak, jobban mondva anyagi támogatásnak, hisz ezzel inkább a fogyatékosok jogait biztosítjuk. Véleményem szerint azonban ezzel is támogatást nyújtunk nekik, hisz így tudnak érvényesülni. Ami valójában anyagi támogatás, az a fogyatékos támogatás.45 Elsősorban a fogyatékossági támogatás meghatározásával találkozunk, melyet a jogalkotó a 22. §-ban tárgyal. Ez a következőképpen hangzik: „A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja,hogy – a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétől függetlenül- anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez.” Ebből is érezhetjük tehát azt, hogy a fogyatékosság az ország szívügye, célja, hogy az őket ért hátrányt valamilyen mértékben kompenzálják. Ez persze nem ér fel egy egészséges szervezettel, ugyanakkor enyhíteni 39

1998.évi XXVI. törvény 8-10. § ua. 12.§ 41 ua. 13-14.§ 42 ua. 15. § 43 1998.évi XXVI. törvény 17. § 44 1998.évi XXVI. törvény 18. § 45 ua. 22-24.§ 40

26

próbál a megélhetésen. A következő szakaszban46 a törvény meghatározza a jogosultak körét. Ebben a szakaszban egy hosszadalmas leírást találhatunk. „(1) Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, letelepedett, valamint bevándorolt jogállású személy, továbbá a magyar hatóság által menekültként, illetve hontalanként elismert személy jogosult, akinek a) segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik vagy aliglátóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos), b)hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy ba) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelőzően következett be, vagy bb) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad (hallási fogyatékos), c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű (értelmi fogyatékos), d)állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómiatesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető, e)a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható (mozgásszervi fogyatékos), f)az a)-e) és h) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos), g)hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes és az a), c)-e) és h) pontok valamelyikében megjelölt egyéb fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos), h)állapota

kromoszóma-rendellenesség

miatt

súlyosnak

vagy

középsúlyosnak

minősíthető, és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szorul.

46

1998.évi XXVI. törvény 23. §

27

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásra jogosult a)a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, amennyibenaz ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogát Magyarország területén gyakorolja, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, és az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel, valamint b)a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek jogosulti körébe tartozó, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát Magyarország területén gyakorolja, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, és az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel; c)a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás és tartózkodás céljából kiállított engedéllyel (EU Kék Kártyával) rendelkező harmadik országbeli állampolgár, amennyiben az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel és rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel. (3) A súlyosan fogyatékos személy nem jogosult fogyatékossági támogatásra ha a) vakok személyi járadékában részesül, b) magasabb összegű családi pótlékban részesül, vagy c) utána magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak. (4) Megszűnik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság, ha a) a súlyosan fogyatékos állapot nem áll fenn; b) a fogyatékos személy a felülvizsgálaton nem jelenik meg és a távolmaradását nem igazolja; c) (5) Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra olyan államba távozik, amely nem a) az Európai Unió tagállama, b) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, vagy

28

c) olyan állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez, távolléte alatt az ellátás szünetel. (6) Ha a támogatásra való jogosultság a fogyatékos személy halála miatt szűnik meg, az elhalálozás hónapjára járó támogatást a vele közös háztartásban együtt élt közeli hozzátartozó, ennek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki átadó végzés jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül. Ez alapján tehát láthatjuk azt, hogy a törvény milyen pontosan meghatározza azt a kört, akikre kiterjedhet a fogyatékossági támogatás. Minderre a pontosságra azért van szükség, hogy ne tudjanak vissza élni - az olyan emberek, akik igazán nem szorulnak rá- a támogatással. A 23/A § a fogyatékossági támogatás mértékét határozza meg. Ez a támogatás az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 65%-a abban az esetben, ha valaki látás fogyatékos, értelmi fogyatékos, mozgásszervi fogyatékos, halmozottan fogyatékos, illetve akinek állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető, és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szorul, vagy az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-a, abban az esetben ha az illető halmozottan fogyatékos. Ha a vakok személyi járadékában részesülő látási fogyatékos személy fogyatékossági támogatásra tart igényt, őt a fogyatékossági támogatás a vakok személyi járadékának megszüntetését követően

az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 65% -a illeti meg, ha önkiszolgálási képességének vizsgálatát nem kéri, másik esetben az összeg 80%-a illeti meg, ha önkiszolgálási képességének hiányát megállapítják. A fogyatékossági támogatás megállapítására irányuló eljárás kérelemre indul. A támogatást a kincstár határozza meg.47 Ha a fogyatékossági támogatásra irányuló kérelmet azért utasítják el, mert a kérelmező nem súlyosan fogyatékos, abban az esetben, az elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett újabb fogyatékossági támogatás megállapítására irányuló kérelemre a bizonyítási eljárást csak akkor kell lefolytatni, ha az orvos igazolja azt, hogy a kérelmező állapota az elutasítás óta 47

http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas# ideje: 2012.10.17.)

(Letöltés

29

rosszabbodott, egyébként a kérelmet –jogszabály változást kivéve- érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.48 Azt, hogy ki számít súlyosan fogyatékosnak, az orvosszakértői szerv állapítja meg, szakhatóságként eljárva. Ezen állapot fennállását- ha a szakhatósági állásfoglalás másként nem rendelkezik- öt évenként felül kell vizsgálni az orvosszakértő által.49 A kincstár felé tájékoztatási kötelezettséggel tartozik a fogyatékossági támogatásban részesülő, illetve annak gondnoka a jogosultság feltételeit érintő lényeges tények, körülmények megváltozása esetén 15 napon belül. Abban az esetben, ha a támogatást megállapítják, az ellátás a kérelem benyújtásától esedékes.50 Fontos kérdéskörbe tartozik, hogy hogyan is zajlik a támogatás folyósítása, finanszírozása, és az, hogy mi történik abban az esetben, ha valaki jogalap nélküli ellátásban részesült? Erre a kérdésre a választ szintén az 1998. évi XXVI. törvény adja meg, pontosabban a törvény 23/E §. Mint azt már említettem, a kincstár határozza meg a támogatást. Ezenkívül viszont hatáskörébe tartozik a támogatások folyósítása is. A törvény kiemeli azon súlyosan fogyatékosok esetkörét a finanszírozás kapcsán, akik bentlakásos intézményben laknak. Az ő esetükben az ellátást az intézmény vezetőjének kell folyósítani. Az intézmény vezetőjének azonban figyelnie kell arra, hogy ezen személyek ellátását elkülönülten kezelje az intézmény költségvetésétől, valamint lehetőséget kell adnia a személyre szóló felhasználáshoz. Ezen támogatást teljes fedezetét a központi költségvetés biztosítja. S, mint azt már említettem, előfordulhat olyan eset is, amikor valaki jogellenesen veszi igénybe a támogatást. S, hogy ki is az aki jogalap nélkül veszi igénybe a támogatást? Nos az nem más, mint az a személy, aki a támogatásra nem jogosult, vagy kevesebb összegre jogosult, mint amilyen összeget számára folyósítottak. Az, aki jogalap nélkül vette igénybe a támogatást, köteles visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 30 napon belül határozatban kötelezték. A 30 nap elteltével attól lehet visszakövetelni a jogalap nélkül felvett támogatást, akinek az eljárás felvétele felróható, feltéve, hogy az ellátás megszűnésétől számított kevesebb, mint három év telt el. A kincstár azonban kedvezményt nyújt azoknak az esetében, akik bizonyítják azt, hogy a jogalap nélkül felvett támogatás azonnali vagy egy összegben való visszafizetése számukra családi, jövedelmi és szociális körülményeire való tekintettel magának vagy a tartásra szorult hozzátartozónak aránytalanul súlyos anyagi megterhelést jelentene. Ez a kedvezmény azt jelenti, hogy a

48

1998. évi XXVI. törvény 23/B § (1)-(4) 1998.évi XXVI. törvény 23/C § (1)-(2) 50 1998.évi XXVI. törvény 23/D § (3)-(4) 49

30

kincstár legfeljebb tizenkét hónapi halasztást engedélyez, vagy azt, hogy a tartozást harminchat hónapon belül részletekben fizesse meg. Felmerülhet bennünk ugyanakkor az a kérdés is, hogy mi történik abban az esetben ha a jogosult halála után jogalap nélkül vette fel a hozzátartozó? Nos ebben az esetben egyszerű a helyzet, hisz a törvény kimondja, hogy a hozzátartozó köteles azt visszafizetni, ha erre határozatban kötelezték. Mint azt az eddigiekben láttuk, a kincstár hatásköre alá tartozik a személyek támogatása, ellenőrzése az ellátások igénybevételének jogosultságáról. A Magyar Állam Kincstár honlapján kutatva arra is rátaláltam, hogy milyen szabályok vonatkoznak arra a fogyatékossággal élő személyre, aki a Magyar Köztársaság területén élő EGT állampolgár, illetve valamely EGT tagállamban élő magyar állampolgár számára. „Az 1998. évi XXVI. törvény alapján fogyatékossági támogatásra jogosult az a személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (Szmtv.) szerint szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, amennyiben 

az ellátás igénylésének időpontjában a szabad mozgás és 3 hónapot meghaladó tartózkodási jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja,



és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentkezett lakcímmel rendelkezik.”51

E jogosulti kör azonban bővül még azzal, aki „a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek jogosulti körébe tartozó, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában, az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, a polgárok személyi adatainak

és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel

rendelkezik, és egyéb jogszabályi feltételeknek megfelel.” A fogyatékossági támogatás,csak úgy, mint az előzőkben, itt is kérelemmel indul, melyhez szükséges egy háziorvosi beutaló benyújtása, illetve a betegséget igazoló orvosi dokumentumok szükségesek. Ezen kérelmet a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságához, ennek is a Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya nevű szervéhez 51

http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas_egt_tagallamokban (Letöltés ideje: 2012.10.17.)

31

kell benyújtani. Ahhoz, hogy a jogosultságot megállapítsák,a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal(NRSZH) szakvéleményére van szükség, melynek elkészítésére az eljárás keretén belül kerül sor. A vizsgálat vagy személyesen, vagy az előbbiekben említett iratok alapján történik. A személyes vizsgálat esetében, az NRSZH az ügyfelet értesíti a vizsgálatról. A fogyatékossági támogatás folyósítására abban az esetben is van lehetőség,- amikor is a magyar állampolgár az EGT tagállam területére költözik,- ha a lakóhely szerinti tagállamban ilyen vagy ehhez hasonló ellátásra ilyen vagy ehhez hasonló ellátásra nem szerezhető jogosultság. Ebben az esetben a megállapított ellátás utalása havonta utólag történik, s a pénzfolyósítás történhet hazai és külföldi bankszámlára egyaránt. Fontos tehát látnunk, hogy a fogyatékosság is fontos területe a jogalkotásnak is. Ennek a társadalmi csoportnak is ugyanolyan biztonságot nyújt a jog, mint az egészséges embertársaiknak. Sőt, mondhatni még nagyobbat, hisz a jogszabály nagy hangsúlyt fektet arra, hogy jogaik ne csorbuljanak, s minden életterületen szabályozva legyenek. Véleményem szerint azonban, ez nem minden esetben érvényesül napjainkban. Hisz mint azt már említettem, egészséges embertársaik inkább megvetően néznek rájuk, mint, hogy segítő kezet nyújtanának. S sokan nem foglalkoznak azzal, hogy mik azok a jogok, amik megilletik őket, csupán azzal, amik az ő személyes jogaik. Fogyatékkal, rokkantsággal kapcsolatos ellátások 2005-ben52 2.táblázat

Ellátottak, fő Rokkantsági nyugdíj, korbetöltött Rokkantsági

nyugdíj,

korhatár

alatti Baleseti járadék

Az ellátás átlagösszege, Ft/fő/hó

351 799

65 159

454 348

54 116

14 410

20 592

213 685

25776

Megváltozott munkaképességűek járadéka

52

Forrás: KSH adatok (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc) (Letöltés ideje: 2012.10.19.)

32

Súlyosan

mozgáskorlátozottak

közlekedéssel

kapcsolatos

244 377

9 220 a

támogatása Fogyatékossági támogatás

101 360

A legkisebb öregségi nyugdíj 65 vagy 80 %-a.

Közgyógyellátási igazolvány

532 259

-

Ápolási díj

39 843

22 994

a

Ft/fő/év.

6. Fogyatékosság és diszkrimináció53 Egy európai uniós irányelv-melyet 2000-ben adtak ki- megteremtette az egyenlő elbánás általános kereteit a foglalkoztatás és a munkahely területén.(Ez az irányelv a Council Directive 2000/78/EC, Egyenlő bánásmódról szóló keretirány elv, Framework Equal Treatment Directive,FETD.)Ezen irányelv törvényen kívül helyezte a vallás, hit, fogyatékos és szexuális beállítottság alapján történő hátrányos megkülönböztetést. A szakpolitikákban ez a diszkrimináció ellenes politika újdonságként számít. Ennek a fő célja, hogy azt vizsgálja, hogy az eddig alkalmazott politikákhoz ez az új „gondolkodás” mennyiben kapcsolódik. A következőkben áttekintjük azt, hogy ez az új „felfogás” miként illeszkedik az eddigi politikákhoz,amelyek segítenek leküzdeni a fogyatékosok számára az akadályokat. Az előbbiekben említett irányelv nem tartalmazza a fogyatékosság definícióját. A tagállamokban előfordulnak a diszkriminációt tiltó normák, viszont a fogyatékosság definícióját ők sem írják le. Ezek inkább csak fogyatékosság kisebb eseteinek definíciójátt foglalják magukban.54

53

Olyan megkülönböztető bánásmód, mely az egyén, vagy a csoport esélyegyenlőségére hat. A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(59-60.o.) 54

33

6.1 Diszkrimináció és egyenlőségfelfogások A fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés irodalmai körében vitatott kérdés, hogy a hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályok csupán azok védelmére vonatkozóak –e, akiknek a munkaképessége állapotukból fakadóan nem, vagy csak jelentéktelen mértékben korlátozott, esetleg a törvény azokat is védelme alá vonja akinek a képességei lényegesen korlátozottak. E kétértelműség oka az egyenlőség különböző felfogásai állnak. Először azonban két átfogó koncepciót azonosíthatunk: esélyegyenlőség, eredményegyenlőség. Az esélyegyenlőség a hangsúlyt az egyéni érdemre fekteti , mégpedig abban a értelemben, hogy célja az egyének számára biztosítani az egyenlő esélyeket biztosítani, mind a foglalkoztatás, mind a képességeik megfelelő juttatásában. E felfogás leginkább azon fogyatékosoknak előnyös, akiknek munkaképessége sértetlen, ugyanakkor a megbélyegzés miatt korlátozottak az esélyei. Ezzel szemben az eredményegyenlőség felfogás a lényegi korlátozottságokkal szembenézőknek kínál többet. Jól látható, hogy e két felfogásból eltérő fogyatékosság-definíciók következnek. Az esélyegyenlőség típusú megközelítés szerint azokat a kisebb képességcsökkenéseket és egészségügyi körülményeket kell magába foglalnia, amik nem jelentenek korlátozottságot a fogyatékos személy tevékenységét illetően.

Ebben a felfogásban tulajdonképpen nincs

szükség a fogyatékosság definícióra. Az eredményegyenlőség típusú megközelítés közelebb áll ahhoz a felfogáshoz, mely arra a csoportra utal, akik lényegi korlátozottsággal élnek. A következőkben öt országot vizsgálunk meg annak érdekébe, hogy bemutathassuk, hogy a különböző egyenlőség felfogások miként mutatkoznak az egyes államok szakpolitikai kérdésében, intézkedéseiben. Ezen országok közül három országban nem régiben fogadták el a fogyatékosságon alapuló diszkriminációt.(Ezen országok Írország, Egyesült Királyság, Svédország.)

Norvégia

csoportközpontú

megközelítést

mutat.

Franciaországban

a

hagyományosabb intézkedés van érvényben, melyben fellelhető az egyéni érdem egyenlőség, valamint megtalálhatók az eredményelosztásra irányuló újraelosztás szakpolitikák is. Írország:55 Írországban a törvény (foglalkoztatás egyenlőségi törvény 1998) a diszkrimináció számos formáját tiltja mind a foglalkoztatás területén, mind az élet egyéb területein. A fogyatékosság definícióját a törvény második szakasza írja le: 55

A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(60-61.o.)

34

a) a személy testi vagy mentális funkcióinak teljes vagy részleges hiánya, ideértve a személy valamely testrészének hiányát; b) krónikus megbetegedést előidéző, vagy valószínűsíthetően előidéző élő szervezetek jelenléte a személy szervezetében; c) a személy valamely testrészének működési rendellenessége, fejlődési rendellenessége vagy eltávozása; d) olyan állapot vagy működési rendellenesség, aminek következtében a személy tanulási képessége eltér azok tanulási képességétől, akik nem élnek ebben az állapotban vagy rendellenességben; e) olyan állapot vagy betegség, amely hatással van a személy gondolati folyamataira, valóságérzékelésére,érzelmeire

vagy

ítélőképességére,

és

ezáltal

zavarodott

viselkedést idéz elő; ezenkívül ide értendők a korábbi, a jelenlegi, de mára megszűnt, és a jövőben esetleg keletkező , valamint a személynek a mások által neki tulajdonított fogyatékosságai is. Ez a definíció nem köti ki a lényegi korlátozottságot. Az eredeti foglalkoztatásegyenlőségi törvényjavaslatot(1996) a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. A Legfelsőbb Bíróság elfogadta, hogy a szociális igazságosság értelmében biztosítani kell a fogyatékossággal élők alkalmazkodását. De elmondta, hogy a fogyatékkal élők alkalmazkodásának költségeit nem lehet teljes egészében a munkáltatóra hárítani. A Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy a munkaadókat terhelő kötelezettségek bizonytalanok. Szerinte

az

alkalmazkodással kapcsolatos

költségek

viselésénél figyelembe kell venni a munkáltató helyzetét. Az 1998-ban elfogadott módosítás tartalmazza, hogy csak abban az esetben kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a munkaadót akkomodációra, ha annak költsége „névleges”. A foglalkoztatásegyenlőségi

törvény

az

előítéleteken

alapuló

diszkriminációt

állítja

középpontba, ugyanakkor nem kötelezi a munkkadót, hogy a fogyatékosok akkomodációjával kapcsolatos költségeket fizesse meg. A törvény egyenlőségi hatóságot hozott létre(Equality Authority), melynek hatásköre jogi érvényességgel rendelkező gyakorlati szabályok kidolgozására is kiterjed.

35

Egyesült Királyság56 Az Egyesült Királyság 1995-ös fogyatékosságon alapuló diszkriminációról szóló törvénye a fogyatékosságot „fizikai vagy mentális rendellenességként definiálja, amely lényegesen és tartósan

negatívan

befolyásolja

a

személy

képességét

szokványos

mindennapi

tevékenységeinek elvégzésére.”A definíciót kiegészíti a törvény 1. számú melléklete. A fogalom meghatározás körül viták alakultak ki, ezenkívül a definíció nem vált központi jellegűvé. A törvény kapcsán felmerül az a kérdés, hogy védelmet nyújt e azoknak a személyeknek, akik kevésbé fogyatékosak. A törvény kiemeli a testi elváltozást szenvedettek védelmét. A rákbetegségben szenvedők esetében azonban nem könnyű a helyzet, hisz esetükben nem tudhatjuk előre, hogy állapotuk a későbbiekben befolyásolja e aszokványos tevékenységeiket. A törvény különleges jogokat biztos az akkomodációhoz fűződően e védett csoport tagjainak. A beilleszkedés költségeinek logikusnak kell lenni.Az Egyesül Királyságban hozott törvény végrehajtása nagy hangsúly fektetett az egyéni jogok érvényesítésére a jogvitákban. Svédország 57 Svédországban a fogyatékosok munkában történő diszkriminációjának tilalmáról szóló törvény 1999-ben fogadták el. Itt a fogyatékosság alatt „ a személy funkcionális képességeinek maradandó fizikai, mentális vagy tanulásbeli korlátozottsága értendő, amely lehet veleszületett vagy szerzett, illetve várhatóan kialakulhat a későbbiekben is sérülés vagy betegség következtében.” Jelen esetben nem kell feltétlenül lényegesnek lennie a személy korlátozottságának. Az előző törvénnyel szemben ez a törvény nem írja körül a védett csoportot, viszont az írországi törvénytől eltérően a munkaadó akkor is kötelezhető az akkomodációs intézkedésre, ha költségei túllépik a „névleges” szintet. A svéd és az ír jogszabály közötti különbségre magyarázatként szolgálhat, hogy Svédországban az elhelyezések megkönnyítésére a munkaadóknak állami pénzügyi támogatást lehetővé tevő intézkedések vannak érvényben. Jelen esetben a fogyatékos személy akkomodációjának költségei ésszerűnek tekinthetők. A svéd felfogás közelít az eredményegyenlőséghez.

56

A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(62.o.) 57 A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(63.o.)

36

Norvégia58 Ezen ország esetében nem létezik külön jogszabály, mely a diszkrimináció ellenességet fejtené ki, viszont a munkakörülményekről szóló számos ilyen rendelkezést foglal magába. A norvég munkáltató -a svédországi jogszabályhoz hasonlóan- köteles lehetőséget biztosítani a személyes

és

szakmai

fejlődésre,

valamint

köteles

megteremteni

a

biztonságos

munkakörülményeket egyaránt. Ez utóbbi a fogyatékosok számára különösen előnyösek. A munkakörülményekről szóló törvény tartalmaz néhány intézkedést, mely kifejezetten a fogyatékosokra vonatkozik. A 13 (1) szakasz arról rendelkezik, hogy a munkaadónak úgy kell a munkahelyet kialakítania, hogy az a fogyatékos emberek csoportja számára is használható legyen. Ezt akkor is teljesíteni kell, ha a vállalkozásnál nem dolgozik fogyatékos személy. A törvény 13 (2) szakasza szerint a munkáltatót kötelezettségek illetik akkor, ha egy munkavállaló fogyatékossá válik. Ez a jog azonban csak a már foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozhat. A jogszabály nem régiben készült módosítása-mely az 55A szakasz- megtiltja a munkaadónak a munkaerő-felvétel során történő megkülönböztetést a fogyatékosság alapján. A jogszabály a közvetett és közvetlen megkülönböztetést is tiltja. Franciaország59 Franciaországban 1990-ben lépett hatályba egy törvény, mely tiltja a fogyatékosság vagy az egészségi állapot alapján való megkülönböztetést. Ez a törvény egy általános törvény, mely számos ponton módosította a munkatörvény könyvet, büntetőtörvény könyvet, illetve kiegészítette a megkülönböztetés fajtáinak tilalmát az „egészségi állapot vagy fogyatékosság” kifejezéssel. E törvény sem definiálja a fogyatékosságot,de bármilyen egészségügyi körülmény vagy rendellenesség ide sorolható, eltekintve attól, hogy az befolyásolja e a tevékenységét vagy sem. Ezen általános törvény hatályát kibővítette a diszkrimináció elleni harcról szóló törvény. A tilalom most már a testi megjelenésre is kiterjed. Az akkomodáció tekintetében el kell mondanunk, hogy az 1990-es törvény nem tesz említést, viszont a munkatörvény könyv rendelkezik erről, melyben azt az esetet foglalja magába, amikor egy foglalkoztatott munkavállalót a munkahelyi orvos alkalmatlannak talál a korábbi munkája 58

A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009) (64.o.) 59 A fogyatékosság definíciói Európában , Összehasonlító elemzés(Eötvös Lóránd Tudományegyetem,Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,2009)(64-65.o.)

37

elvégzésére. Jelen esetben a munkaadónak fel kell mérni a lehetőségeket, és biztosítani kell számára a munkahelyen történő szükséges átalakításokat. Az 1990-es és a 2001-es jogszabályok fontos korlátozásokat tartalmaznak a munkára való egészségügyi alkalmatlanság tekintetében. A törvény elsősorban azokat a személyeket védi, akik 6.2 Diszkrimináció Magyarországon A „Diszkrimináció az Európai Unióban 2009” (Special Eurobarometer 317) felmérés számos megfontolandó megállapítást tett a magyar társadalom hátrányos megkülönböztetéssel és az Amszterdami Szerződésben felsorolt hat társadalmi csoporttal kapcsolatos tudására, nézeteire és szerepére vonatkozóan. Magyarországon a személyes hátrányos megkülönböztetéses tapasztalatról a válaszadók 24%-a nyilatkozott. Közülük 8% a kora, 8% a neme, 3% az etnikai hovatartozása, 2% a fogyatékossága, 1% a vallása, hite és 1% a szexuális orientációja miatt szenvedett megkülönböztetést. A magyar válaszadók majdnem háromnegyede vélte úgy, hogy nagyobb a társadalmi megkülönböztetés, mint öt évvel ezelőtt. A felmérés szerint a kor, etnikai hovatartozás, a fogyatékosság és a nem alapon történő hátrányos megkülönböztetés hazánkban nagyobb, mint az EU többi tagállamában. Viszont az említésre méltó, hogy a vallási alapon történő diszkrimináció országunkban kevésbé elterjedt. A munkahelyi megkülönböztetés esetén a legnagyobb hátrányt az etnikai hovatartozás, a kor és a nem okozta. Egy tanulmány viszont azt is kimutatta, hogy Magyarországon 2008 és 2009 között 39 százalékról 32 százalékra csökkent azoknak a száma, akik elmondása szerintdiszkrimináció áldozatává válva tisztában lennének a jogaikkal. A diszkrimináció szempontjából különösen érintettek a nők, romák és a fogyatékkal élők. Esetemben ez utóbbi csoport legfontosabb jellemzőit szeretném összefoglalni: Európa lakosságának 10-15 százaléka vallja magát fogyatékosnak, vagy minősül annak. E számnak köszönhetően a fogyatékos személyek Európában az egyik legnagyobb kisebbséget és az állami szolgáltatások egyik legnagyobb fogyasztói csoportját teszik ki. Ezekre az emberekre a magyar társadalomban is az egyik leghátrányosabb helyzetű csoportkén gondolunk. E személyek egészségi állapotuk mellett, a társadalomban is nehézségekkel küzdenek. A 2001. évi népszámlálás szerint 577000 fogyatékos ember él Magyarországon, mely a magyar lakosság 5,7 százaléka. 38

E társadalmi csoportot alkotó emberek számára nehezítetté válik az iskolázottság, a munkaerőpiacon való jelenlét, a velük szemben fennálló szerep, a kirekesztés és a társadalmi integráció esélyei és lehetőségei. Ezen emberek gazdasági aktivitása viszont attól függ, hogy milyen fogyatékossági típusba sorolhatóak. E csoport tagjai között kevés a foglalkoztatottak száma és magas az inaktív keresők száma. „Rehabilitációs foglalkoztatást bővítő bértámogatásban részesülhet – egyéb feltételek fennállása esetén – az a munkaadó, aki olyan munkavállalót

alkalmaz,

akinek

munkaképessége

legalább

40%-kal

csökkent.

A

foglalkoztatás gátja az alacsony iskolázottság és a befogadó munkahelyek hiánya. A rossz tapasztalatok miatt sokan az aktív munkakeresésről is lemondanak, ezért munkanélkülivé kevesebben válnak, végül az eltartottság körükben azért alacsonyabb, mert arányaiban kevés a fiatal közöttük (Statisztikai tükör 2007/17). A 2008-ban indult „Fogyatékossággal élő fiatal felnőttek társadalmi integrálódásának esélyei és lehetőségei a mai Magyarországon” című kutatás eredményei azt mutatták, hogy a hazai szervezetek nem szívesen foglalkoznak a fogyatékos személyek foglalkoztatásával.60

60

http://www.socio.mta.hu/az_egyenlo_banasmoddal_kapcsolatos_jogtudatossag_novekedesenek_merteke__ fokuszban_a_nok_a_romak_a_fogyatekos_es_az_lmbt_emberek/ (Letöltés ideje: 2012. 10. 19.)

39

7. Összegzés A dolgozat olvasása után képet kaphattunk a fogyatékosságról, ezáltal teljesítve a dolgozat írásának célját. Láthattuk, hogy mit is jelent igazán a fogyatékosság, s, hogy számos megfogalmazást találhatunk e csoport megfogalmazására, hisz nem beszélhetünk róluk általánosan. „Szemtanúi” lehettünk annak, hogy a fogyatékosságnak több csoportját különböztetjük meg. Emiatt is érzékelhetjük annak a problémáját, hogy miért nincs egy egységes definíció e fogalom meghatározására. (Ezeket dolgozatomban csak általános jellemzőkkel illettem, hisz e csoportokban való elmélyülés hosszas folyamat lenne, hisz rengeteg kérdés vetődne fel ezek kapcsán.) Ezenkívül, olvashattunk arról, hogy milyen támogatások, jogok illetik meg őket. A kutatásoknak köszönhetően megtudtuk, hogy a Magyar Állam Kincstár az, akihez fordulhatnak a támogatások igénylése esetén, illetve ez a szerv az, mely folyósítja számukra a meghatározott összegeket. Betekintést nyerhettünk e csoport jogainak szabályozásáról szóló törvénybe, mely alapján figyelmesek lehettünk arra, hogy a törvény minden egyes területen felsorolja e személyek jogait, ezáltal elkerülve a megkülönböztetést, illetőleg hozzásegíti a fogyatékosokat ahhoz, hogy jogaik ne csorbuljanak. A bevezetésben szóba hoztam a speciális munkahelyeket, melyről azt nyilatkoztam, hogy ezek növekvő számát azért nem tapasztalhatjuk, mert a munkáltatók tartanak e foglalkoztatási módtól. A dolgozatban említettem egy cikket, melyben egy olyan étterem( Ízlelő Családbarát Étterem) vezetője szólalt meg, aki fogyatékos személyeket foglalkoztat. Ez a hölgy is azt a választ adta a speciális munkahelyekkel kapcsolatban, mint amelyet már én is említettem. Tehát, hogy a munkáltatók félnek a felelősségtől, valamint nagyban befolyásolja őket az, hogy ez talán nem érné meg számukra. E cikkben ugyanakkor arról is olvashattunk, hogy számos munkáltató megoldja úgy a foglalkoztatást, hogy csak papíron működik, s az életben nem. Ez azonban véleményem szerint nagyon elkeserítő, hisz gondoljuk csak bele magunkat e személyek helyébe. Nem elég, hogy mindennap szembesülniük kell azzal, hogy valamilyen hátrányban szenvednek, s nem élhetnek úgymond normális életet, ezen kívül érezniük kell a megvetést is. Pedig e foglalkoztatásban lehet, hogy részt vennének, s próbálnának a minél jobbra törekedni, nem csupán papíron munkaerő-piaci taggá válni. A dolgozat megírása után azt tekintettem meg, hogy a bevezetésben feltett kérdéseimre válaszokat kaptam-e. Nos erre a válasz az, hogy: igen. A dolgozatban próbáltam minden olyan területre rámutatni, mely az én érdeklődésemet tükrözi. 40

A bevezetésben felvetett javaslatom, mely szerint a vakok is részt tudnának venni például egy mobiltelefonos szolgálatba, véleményem szerint helyt álló. Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy ezáltal gyarapodjon a fogyatékosok foglalkoztatása, azáltal, hogy hasonló lehetőségeket biztosítsanak e beteg embereknek. A dolgozat írása előtt úgy gondoltam, hogy e téma megírása során akadályokba fogok ütközni. Ezeket az akadályokat viszont úgy gondolom, hogy az érdeklődésemnek köszönhetően tudtam leküzdeni. E téma vizsgálata után azonban még mindig van bennem egyfajta kétely: Miért nem segítünk egymáson mi emberek? S miért nem foglakozunk még inkább e célcsoporttal? Az, aki már segített egy fogyatékoson, láthatta azt, hogy mennyire örülni tud a sikernek. Ez az öröm még a másik embert is boldoggá teszi, s büszkévé, hogy egy ilyen betegségben szenvedő ember is képes lehet e cselekmény elvégzésére. A fogyatékosok foglalkoztatása kapcsán egy megválaszolatlan kérdés van bennem. Miért nincs több olyan munkahely, ahol ezek az emberek foglalkoztathatók? Erre a kérdésre a munkáltatók valószínűleg finanszírozási ok miatti választ tudnának adni, ugyanakkor egyértelmű választ nem. E dolgozat megírása után úgy érzem, hogy a fogyatékosság más területein is szeretnénk „művelődni”, mert a tanulmányhoz szükséges kutatások alatt számos témát leltem, melyek felkeltették az érdeklődésemet.

41

8. Irodalomjegyzék A

fogyatékosság

definíciói

Európában,

Összehasonlító

elemzés

(Eötvös

Lóránd

Tudományegyetem, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) 2009 Belicza Rózsa - Dankó Ágnes - Halmai Réka – Szerepi Anna: A megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete a világban és Magyarországon (Helyzetfeltáró tanulmány) 2007 Jakab Nóra: A cselekvőképesség elméleti háttere és munkajogi kérdései, PhD értekezés, 2011 Jakab Nóra: A gondokság, mint fogyatékosságpolitika, avagy Maschke másképp, Fogyatékosság és Társadalom, 1 (2009) 3-4., 295-313. MASCHKE, MICHAEL (2010): Fogyatékosságpolitika az Európai Unióban. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest Pfeiffer, David: The Changing Nature of Disability Policy and its Distributive Impact, Disability Studies Quarterly, 21(2001)4 (idézi Maschke)

Jogszabályok jegyzéke: 1961. évi III. törvény 1985. évi I. törvény 1991. évi IV. törvény 1993. évi III. törvény 1997. évi LXXX. törvény 1998. évi XXVI. törvény 2003. évi IV. törvény 2012.évi XXXIV. törvény Internetes linkek: 1. http://www.szocialis_ellatasok.abbcenter.com/_up/szocialis_ellatasok/141.html 42

(Letöltés ideje: 2012.10.05.) 2. http://prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=22&jaid=187 ( Letöltés ideje: 2012.10.05.) 3. http://www.hrportal.hu/hr/lehet-sikeresen-foglalkoztatni-fogyatekkal-eloket20101202.html (Letöltés ideje: 2012.10.10.) 4. http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas# ( Letöltés ideje: 2012.10.17.) 5. http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/fogyatekossagi_tamogatas_egt_tag allamokban (Letöltés ideje: 2012.10.17.) 6. (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc) (Letöltés ideje: 2012.10.19.) 7. (www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/kiegeszitoanyag1.doc) (Letöltés ideje:2012.10.20.) 8. http://csaloganyiskola.uw.hu/magy.htm (Letöltés ideje: 2012.10.21.) 9. http://fogyatekossag2011.ewk.hu/ertelmi-fogyatekossag (Letöltés ideje: 2012. 10.22.)

Függelék: 1.táblázat: A népesség fogyatékosság altípusai, nemek és 15-59 éves korcsoport szerint 2001ben (14.oldal) 2. táblázat: Fogyatékkal, rokkantsággal kapcsolatos ellátások 2005-ben (32.-33.oldal)

43