1
Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola _____________________________________________ Doktori (PhD) értekezés
Nyakas Judit
A MAGYAR LOGISZTIKAI SZAKNYELV VIZSGÁLATA
Témavezető: Ablonczyné Dr. habil. Mihályka Lívia
Veszprém 2011
2
A magyar logisztikai szaknyelv vizsgálata Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: Nyakas Judit Készült a Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolája, Szaknyelvi kommunikáció: társadalom, politika, gazdaság, kultúra alprogramja keretében. Témavezető: Ablonczyné Dr. habil. Mihályka Lívia Elfogadásra javaslom (igen / nem) ……………………….. (aláírás)
A jelölt a doktori szigorlaton …......... % -ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján…..........% - ot ért el. Veszprém, …………………………. a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése…................................. ………………………… Az EDT elnöke 3
TARTALOMJEGYZÉK KIVONATOK Angol nyelvű kivonat…………………………………………………………….8 Német nyelvű kivonat……………………………………………………………9 Magyar nyelvű kivonat…………………………………………………………10 1 BEVEZETÉS 1.1 Az értekezés célja és a téma aktualitása………….………………………….11 1.2 Kutatási kérdések, feltevések……………………….……………………….13 1.3 A vizsgált szövegek……..…………..………………………………………14 1.3.1 A korpusz kiválasztása……………………………………………….14 1.3.2 A vizsgált szövegek jellemzői………………………………………..15 1.4 A kutatás módszerei…………………………………………………………17 1.5 A dolgozat felépítése……………………………………………………......18 1.6 Jelölések……………………………………………………………………..21 1.7 Táblázatok és ábrák jegyzéke……………………………………………….22 2 SZAKNYELV 2.1 Bevezetés…………………………………………………..………………..23 2.2 A szaknyelvkutatás jelentősége ……………………….……………………24 2.2.1 A szaknyelv fogalma………………...………….…………………...24 2.2.2 Szaknyelv és köznyelv………………………...…………………......28 2.2.3
A szaknyelvek rétegződése………………………………………….30
2.3 Szaknyelv és terminológia…………………………………………………..33 2.3.1 A terminus fogalma…………………………………………….……33 2.3.2 A terminológia fogalma……………………………………………...35 2.4 A szakszövegek lexikai jellemzői……………………………….…………..37 2.4.1 Szakszöveg – szakfordítás…………………………………………….39 2.5 Tudományos nyelvhasználat………………………………………………...41 2.6 Részkonklúzió……………………………………………………………….45 3 A SZAKNYELV VÁLTOZÁSA 3.1 Bevezetés…..……………………….……………………………………….46 4
3.2 Nyelv és globalizáció………………………………….…………………….47 3.2.1 A globalizáció fogalma……………….…….………………………..47 3.2.2 A globalizáció nyelvi vonatkozásai………..…….…………………..48 3.3 Közvetítő nyelvek – lingua francák………..………………………………..48 3.3.1 Az angol nyelv szerepe a nemzetközi kommunikációban…........…….49 3.4 A szaknyelvváltozás tendenciái……….…………………………………….51 3.5 Részkonklúzió…………….…………………………………………………53 4 A LOGISZTIKAI SZAKNYELV 4.1 Bevezetés………………………………..………………….……………….54 4.2 A logisztika terminus eredete……………………………………………….54 4.3 A logisztika tudománya……………………………………………………..58 4.3.1 A logisztika szerepe a hazai tudományos életben……….…………..63 4.3.2 A logisztika határterületei………..………………………….……….64 4.4 A logisztikai szaknyelv helye …………….………………………...………65 4.5 A logisztikai nyelvhasználat kommunikációs színterei……………………..66 4.5.1 A logisztikai szaknyelv kommunikációs funkciói……….……………74 4.6 A logisztikai szaknyelv struktúrája………………………………………….75 4.6.1 A logisztikai szaknyelv horizontális tagolódása………..…………...76 4.6.2 A logisztikai szaknyelv vertikális tagolódása……..………………...79 4.7 A magyar logisztikai szaknyelv történeti áttekintése ………………………81 4.7.1 A magyar logisztikai szaknyelv kezdete………………………….....81 4.7.2 A magyar logisztikai szaknyelv jellemzői Magyarország európai uniós csatlakozása után……………………………………………………..85 4.8 Részkonklúzió……………………………………………………………….86 5 AZ ÍROTT LOGISZTIKAI SZAKNYELV JELLEMZŐI 5.1 Bevezetés……………………………………………………………………87 5.2 A logisztikai szaknyelv használói…………………………………………...87 5.3 Az írott szaknyelvre jellemző műfajok………………………………….......88 5.4 Az írott logisztikai szaknyelv mondatszerkesztési sajátosságai…………….92 5.4.1 A mondatok osztályozása szerkezetük szerint………………..…..….93 5.4.2 A mondatfajták……………………………………………………..100 5
5.5 Az írott logisztikai szaknyelv szemantikai jellemzői...…………………….102 5.5.1 A szó fogalma………………………………………………………102 5.5.2 Jelentésviszonyok…………………………………………………...103 5.6 Az írott logisztikai szaknyelv lexikai jellemzői…………..…………….….105 5.7 Funkcióigés szerkezetek…………………………………………………...108 5.8 Részkonklúzió……………………………………………………………...111 6 SZÓALKOTÁSI MÓDOK A LOGISZTIKAI SZAKNYELVBEN 6.1 Bevezetés…………………………………………………………………..112 6.2 Terminusok képzése a logisztikai szaknyelvben……………..……………113 6.2.1 Tőszavak………………………………………………………..…..113 6.2.2 Képzett szavak……………………………………………………...115 6.2.2.1 Főnév alapú szóképzés…………….………………………...116 6.2.2.2 Melléknév alapú szóképzés………………………………….117 6.2.2.3 Ige alapú szóképzés………………………………………….117 6.2.2.4 Gyakori szóképzési módok a vizsgált logisztikai szövegek szókészletében…………………………………………………………118 6.2.2.5 Idegen eredetű előtagok……………………………………...121 6.2.3 Szóösszetételek……………………………………………………..123 6.2.4 Ritkább szóalkotási módok…………………………………………127 6.2.5 Lexéma értékű szószerkezetek……………………………………...128 6.3 Részkonklúzió……………………………………………………………...130 7 IDEGEN SZAVAK A LOGISZTIKAI SZAKNYELVBEN 7.1 Bevezetés…………………………………………………………………..131 7.2 Idegen szavak a logisztika szókészletében ………………..………………133 7.2.1 Idegen mozaikszók vizsgálata……………………………………...135 7.2.1.1 Betűszók……………………………………………………..135 7.2.1.2 Szóösszevonások…………………………………………….138 7.3 Anglicizmusok……………………………………………………………..139 7.4 Jövevényszavak……………………………………………………………143 7.5 Nemzetközi szavak………………………………………………………...144 7.6 Részkonklúzió……………………………………………………………..145 6
8 KITEKINTÉS: A LOGISZTIKAI SZAKNYELV SZEREPE 8.1 Bevezetés…………………………………………………………………..147 8.2 A logisztika jelentősége a hazai felsőoktatásban……………………….….148 8.3 Logisztikai szótár…………………………………………………………..148 8.4 Részkonklúzió……………………………………………………………...151 9 KONKLÚZIÓ 9.1 A kutatási feltevések igazolása……..…………………………......……….152 9.2 Az értekezés új, tudományos eredményei…….……………………………154 9.3 A kutatás további lehetőségei……….………………...…………………...157 Tézisek………………………………………………………………………….158 Theses…………………………………………………………………………..159 FELHASZNÁLT IRODALOM………………………………………………160 Források………………………………………………………………………..177 Függelék………………………………………………………………………..178
7
Summary Research of Hungarian language for special purposes: the language of logistics
The language of economics is an important area of research within the field of languages for special purposes. In the age of globalization, the need to understand languages
for
special
purposes
has
been
steadily
increasing.
The
internationalisation of economic and scientific relations implies the mutual interaction of languages as a consequence. Language as an important means of communication has always been exposed to influences (e.g. Latin, French) due to the developement of social forms, political integration and technological processes. In the globalized world, the dominance of English plays an important role in both general and technical languages. The evolution of vocabulary means new tasks and challenges for both language users as well as linguists. The field of logistics should be considered as interdisciplinary science that exhibits points of contact with economics and engineering. In my linguistic research I examined the characteristics of the written technical language of logistics drawing on professional texts published by four Hungarian journals (Supply Chain Monitor, Loginfo, Tranzit, Hungarian Yearbook of Logistics) specialized on logistics. The focus of my research are the special vocabulary of the Hungarian technical language of logistics and the influence of angicisms on Hungarian terminology.
8
Zusammenfassung Untersuchungen der ungarischen Fachsprache Logistik
Die
Internationalisierung
der
wirtschaftlichen
und
wissenschaftlichen
Beziehungen hat unwillkürlich die Aufeinanderwirkung der Sprachen zur Folge. Die Sprache als wichtiges Kommunikationsmittel war wegen der Entwicklung der Gesellschaftsformen, der politischen Integrationen bzw. der technologischen Fortschritten immer Einflüssen (z.B. Lateinische, Französische) ausgesetzt. In der globalisierten Welt spielt die Dominanz des Englischen in den Allgemein- bzw. Fachsprachen eine bedeutende Rolle. Der Wandel des Wortschatzes bedeutet sowohl für die Sprachverwender als auch für die Sprachforscher neue Aufgaben und Herausforderungen. Die Logistikwisschenschaft muss als interdisziplinär betrachtet werden, da sie in der Wirtschaft eine bedeutende Kommunikationsrolle spielt. Eine ihrer wichtigen Aufgaben ist, das Kommunikationsnetz zwischen den Herstellern und Käufern auszubauen, und Informationen an die Abteilungen Marketing bzw. Finanzwesen zu vermitteln. In der vorliegenden Arbeit wird der Sprachgebrauch der Logistik als ein noch wenig untersuchter Bereich der Fachsprachenforschung untersucht. In meinen Fachsprachforschungen sind die Merkmale der ungarischen Fachsprache der Logistik anhand von Fachtexten vierer ungarischen Fachzeitschriften (Supply Chain Monitor, Loginfo, Tranzit, Logistisches Jahrbuch) untersucht worden. Schwerpunkt der Untersuchungen war der Einfluss von Anglizismen auf die ungarische Terminologie.
9
Kivonat A magyar logisztikai szaknyelv vizsgálata A gazdasági és tudományos kapcsolatok nemzetközivé válása önkéntelenül a nyelvek egymásra hatását eredményezi. A társadalmi formák, politikai integrációk, valamint a technológia gyors fejlődése mindig is meghatározó tényezőjét jelentették a nyelv változásának és megkövetelték a közvetítő nyelvek (például latin, francia) használatát. A globalizálódó világot az angol nyelv dominanciájával jellemezhetjük, mind az általános mind a szaknyelvek tekintetében. A szókincs változása a nyelv használóit és kutatóit egyaránt újabb kihívások és feladatok elé állítja. A logisztika interdiszciplináris tudománya kapcsolódik a műszaki, gazdálkodás-, valamint
közgazdaságtudományokhoz,
és
nyelvhasználatának
vizsgálata
interdiszciplináris megközelítést igényel. Fontos kommunikációs feladata a gazdaság különböző szereplői közötti üzenet közvetítése (termelés, marketing, pénzügy stb.). Jelen értekezés célja az írott magyar logisztikai szaknyelv több szempontú vizsgálata. A dolgozat szerzője elsőként tesz kísérletet a logisztikai szaknyelv tagolódásának, kommunikációs szintjeinek feltárására és a szaknyelv specifikus szókincsének terminológiai és lexiko-szemantikai vizsgálatára, különös tekintettel az
idegen
szavakra
és
szaknyelvbe
beáramló
anglicizmusokra.
A
szókincsvizsgálat korpuszát három magyar nyelvű logisztikai szakfolyóirat (Supply Chain Monitor, Loginfo, Tranzit), valamint a Logisztikai évkönyv szakszövegei jelentették.
10
1 BEVEZETÉS
1.1 Az értekezés célja és a téma aktualitása Az értekezés célja, hogy • feltárja a logisztikai szaknyelv struktúráját, • a nyelvhasználat rétegeit, • kommunikációs színtereit, • és bemutassa a magyar írott logisztikai szaknyelv sajátosságait, valamint • ismertesse a szaknyelv szókészletének terminológiai és lexikai jellemzőit. Fontos cél a logisztika terminus eredetének és jelentésmódosulásainak ismertetése. A logisztika nyelvhasználatának vizsgálatához elengedhetetlen a logisztika tudománytörténeti áttekintése, hiszen az egyes szakterületekre jellemző nyelvhasználat mindenkor csak a kapcsolódó tudomány fejlődésével szoros összefüggésben vizsgálható. Kísérletet teszünk a szaknyelv struktúrájának feltérképezésére, a horizontális és vertikális tagolódási lehetőségek bemutatásával. Vizsgáltuk a szaknyelvhasználat kommunikációs színtereit Hymes (1975), Kiss (1995), valamint Mészáros (2008) modelljei alapján. Végül az írott logisztikai szaknyelv
szókészletére
jellemző
szóalkotási
formákat
(szóképzés,
szóösszetételek, lexéma értékű szerkezetek stb.) vizsgálunk, különös tekintettel az idegen és idegen eredetű szavak előfordulására. A vizsgálat fókuszában álló logisztikai szaknyelv az utóbbi évtizedekben a szaknyelvkutatás jelentős tárgyát jelentő gazdasági szaknyelv tárgykörébe sorolandó.
Fontosnak
tartjuk
tisztázni,
hogy
a
gazdasági
szaknyelv
gyűjtőfogalomként értendő, amely a gazdaság jelentős területeit fogja át, illetve számos gazdasághoz kapcsolódó határterületet érint. A logisztika tudományának meghatározása interdiszciplináris szemléletet igényel, hiszen az összetett
11
gazdasági
kapcsolatrendszeren
gazdálkodástudományokkal,
a
belül
a
logisztika
összefonódik
közgazdaságtudományokkal
és
a
a
műszaki
tudományokkal. A tudományterületek összefonódásának következtében jelen kutatás tárgya az alkalmazott
nyelvészet
számos
területét
érinti.
A
szaknyelvkutatáshoz
elengedhetetlen a különböző, kapcsolódó területek eredményeinek figyelembe vétele. A szociolingvisztika a nyelv és a társadalom összefüggéseit azon szempont szerint kutatja, hogy a különböző társadalmi változások milyen nyelvi jelenségeket eredményeznek. A vizsgálat elsősorban a logisztikai szaknyelv szakszókincsére irányul, tehát szorosan kapcsolódik a terminológiai kutatások eredményeihez. A téma aktualitása elsősorban abban rejlik, hogy a logisztika szerepe a nemzeti és nemzetközi gazdaságban egyaránt jelentőssé vált az utóbbi évtizedekben, és fontos kommunikációs funkciót tölt be a gazdaság egyes területei közötti információáramlásban. Az utóbbi évtizedek gazdasági szaknyelvre irányuló kutatási eredményeit figyelembe véve az értekezés fő célja a logisztika tudományának körülhatárolását követően a magyar logisztikai szaknyelv kialakulásának rövid bemutatása, a szaknyelvhasználat jellemzőinek feltárása és a szaknyelvre jellemző szókészlet terminológiai, valamint lexikai szempontú vizsgálati eredményeinek bemutatása. A vizsgálat újdonsága, hogy az elmúlt évek tágabb értelemben vett gazdasági szaknyelvvizsgálatai között az egyre jelentősebbé váló logisztika tudományának nyelvhasználatára irányuló, alkalmazott nyelvészeti szempontú vizsgálatára korábban még nem került sor. Elsőként teszünk kísérletet a logisztika nyelvhasználati sajátosságainak feltárására és szókészletének vizsgálatára.
12
1.2 Kutatási kérdések, feltevések
A kutatási eredmények ismertetése előtt összegezzük a vizsgálatok előtti feltételezéseinket, megfogalmazzuk a kutatási kérdéseket. Feltevéseink a következők: • Szóalkotással keletkezett szavak jelennek meg a magyar logisztikai szaknyelvben. Ezen belül a hagyományos magyar szóképzés mellett nagyobb szerepet kapnak a szóösszetételek, gyakran hibrid szóösszetételek (félig angol, félig magyar hibridszavak). • A logisztikai szaknyelv szókészletében gyakori az idegen eredetű előtagok előfordulása. • Az anglicizmusok beáramlása egyre inkább jellemző a magyar logisztikai szaknyelv szókészletére (is). • A magyar logisztikai szakszövegekben használt anglicizmusok között az angol betűszók előfordulása a leggyakoribb. • A magyar logisztikai szaknyelv sok esetben átvesz olyan idegen szavakat is, amelyeknek ismert és használatos a magyar megfelelője is, mégis inkább az idegen szó használata válik gyakoribbá. Ezeket az idegen szavakat pedig a szóalak megtartásával magyar szóként használja tovább (magyar toldalékokkal, ragokkal látja el, és saját szóként használja). • Az idegen lexikai elemek beáramlása számos nyelvhasználati problémát okoz,
következetlenségek
figyelhetők
meg
az
angol
–
magyar
szóösszetételek és a rövidítések használatában.
13
1.3 A vizsgált szövegek A jelen dolgozatban három magyar nyelvű – a logisztika szakma által ismert és elismert –, logisztikai szakmai sajtótermék: a Supply Chain Monitor (SCM), a Tranzit (T), a Loginfo (LI) szakfolyóirat, valamint a Magyar Logisztikai Egyesület gondozásában évente megjelenő Logisztikai évkönyv (LÉ) cikkeinek szakszövegeit vizsgáljuk. A Supply Chain Monitor havonta 10 000 példányban, a Tranzit c. szaklap havonta szintén 10 000 példányban, a Loginfo pedig kéthavonta 1000 példányban jelenik meg. A Logisztikai évkönyv 1994 óta 750 példányban jelenik meg a Magyar Logisztikai Egyesület kiadványaként. A logisztikai szaknyelv korábbi időszakra vonatkozó sajátosságainak vizsgálatához az 1983-ban megjelent Kereskedelem a szocialista gazdaságban (Forgács, 1983) című, valamint kiegészítésként A logisztika elmélete és gyakorlata (Körmendi–Pucsek, 2008) című, a Logisztika menedzsment (Szegedi–Prezenszki, 2003) című és a Logisztika (Némon–Sebestyén– Vörösmarty, 2006) című szakkönyvek szövegeinek szókészletét is vizsgáltuk.
1.3.1 A korpusz kiválasztása Terminológiai vizsgálatainkhoz az SCM 2005. április – 2010. május között, a T 2001. december – 2010. június között megjelent, a LI 1990. november – 2010. március között, valamint a Logisztikai évkönyv 1994 és 2010 közötti számaiban megjelent 971 szakcikket vizsgáltuk. A kutatási korpusz kiválasztása az alábbi szempontok alapján történt: • Mindhárom szakfolyóirat, valamint az évkönyv kifejezetten a logisztikai szakma képviselőinek szól, a lapok célközönsége első sorban a szakemberek.
14
• Valamennyi sajtótermék átfogó képet ad a logisztika aktuális kérdéseiről, és érinti mindazon terülteket, amelyek az érték lánc- folyamatának szerves részét képezik: ellátási lánc (supply chain), beszerzés, gyártáslogisztika, információs technológia, szállítmányozás, raktárlogisztika stb. • Mindhárom szaklap, valamint az évkönyv Magyarország, Európa és a világot átfogó, nemzetközi logisztika kérdéseit, valamint az aktuális trendeket, eseményeket tárgyalja hasonló műfajú írásokban. • Valamennyi sajtótermék autentikus nyelvi mintát jelent nyelvészeti vizsgálatainkhoz, és hűen tükrözi a szakmai kommunikáció terminológiai és lexikai jellemzőit.
1.3.2 A vizsgált szövegek jellemzői A választott szövegek nem szövegtani szempontból kerültek vizsgálat alá, a korpusz jellemzőit azonban az általános nyelven kívüli tényezők szerinti osztályozási kritériumok (Kurtán 2003: 82-83) figyelembe vételével határozzuk meg, az alábbi szempontok szerint: (1) műfaj (2) a közlés módja, közege (3) a szöveg eredete (4) a közlés célja (5) tárgyi tartalom (1)A vizsgált szövegek műfaja a szakcikk. (2)A korpusz a közlés módját, illetve közegét tekintve írott szakszövegekből tevődik össze. A csatorna jellege alapján, a vizuális csatornán közvetített írásbeli szövegek szókészletét vizsgáltuk. Az üzenet küldői gyakorlati, valamint tudományos szakemberek, a címzettek, tehát az üzenet befogadói legtöbb esetben szintén szakemberek, kutatók, oktatók, adott esetben leendő szakemberek (diákok). 15
(3)A szövegek szerzőire vonatkozó információk: a szakcikkek szerzői vállalati logisztikai szakemberek, főiskolai és egyetemi oktatók, illetve kutatók. A szövegek eredetileg magyar nyelven jelentek meg, tehát azokat nem idegen nyelvről fordították. A szakcikkek kiadói A Magyar Logisztikai Egyesület (Loginfo, Logisztikai évkönyv), valamint a Sycamore Média Lapkiadó Kft. (Supply Chain Monitor) és a TRANZIT-NEWS® Reklámügynökség Kft. (Tranzit) lapkiadók. (4) A szakszövegekben megjelenő tartalom közlésének célja a logisztika területén dolgozó szakemberek informálása az aktuális logisztikai fejlesztésekről, folyamatokról, vállalati és tudományos eseményekről, hazai és nemzetközi viszonylatban. (5) A tárgyi tartalom szerinti besorolás alapvető kritériuma a tudományági besorolás (Kurtán 2003: 86). A logisztika interdiszciplináris jellemvonása a szakszövegek
tárgyi
tartalmában
is
jól
észlelhető.
A
szakszövegek
gazdaságtudományi, közlekedéstudományi, műszaki kérdéseken túl pénzügyi, marketing és egyéb tudományokhoz sorolható kérdéseket is tárgyalnak. A logisztika összetett tudományának tudományok közötti elhelyezkedésével részletesebben a 4. fejezetben (A LOGISZTIKAI SZAKNYELV) foglalkozunk.
16
1.4 A kutatás módszerei Kvalitatív kutatásainkat a leíró stratégia segítségével végeztük, amelynek során vizsgálhatók voltak a magyar logisztikai szakmai kommunikáció aktuális nyelvi jelenségei (például szintaktikai és lexikai jellemzők, szóalkotási módok, az anglicizmusok szaknyelvbe való beáramlása stb.). A logisztikai szaknyelv specifikus szakszókincsét vizsgáltuk írott (a fent említett Loginfo, a Tranzit és a Supply Chain Monitor szaklapokban, valamint a Logisztikai évköny kiadványban megjelent szakcikkek) szövegekben és azokat elsősorban lexiko-szemantikai, illetve terminológiai szempontból elemeztük. A logisztikai szaknyelv szókészletének elemzése elsősorban kvalitatív vizsgálattal történt, mivel a vizsgálat több szempont figyelembe vételével zajlott. A magyar logisztikai nyelvhasználat kvalitatív, több szempontú vizsgálatát főként kézi elemzési módszerrel végeztük, a fent ismertetett korpusz alapján. Az értekezésben megadott példák (szakszavak, kifejezések, idegen szavak) gyűjteménye a dolgozat végén (Függelék) található a pontos forrás megadásával. A képzett és az összetett szavak jellemzőinek feltárásához, valamint az idegen szavak gyakoriságának méréséhez kvantitatív vizsgálatot végeztünk, a WordSmith Tools 0.5 verziójú (Analysis Software Ltd., Oxford University Press) konkordanciaelemző elemző program használatával. Az írott szövegek vizsgálatával és elemzésével a logisztika szókészletének rendszerezése mellett a szakmai kommunikáció komplex jelenségeinek, folyamatainak feltárására, új ismeretek, nyelvi szabályszerűségek, lényeges összefüggések leírására törekedtünk.
17
1.5 A dolgozat felépítése
Az értekezés első fejezetében (BEVEZETÉS) bemutatjuk a kutatás célkitűzéseit, és megfogalmazzuk a téma aktualitását. Az első fejezet ismerteti a szaknyelvi vizsgálatok előtt megfogalmazott feltevéseket és kutatási kérdéseket, valamint bemutatja a vizsgálat korpuszát és a kutatás során alkalmazott vizsgálati módszereket. Az első fejezet ismerteti a dolgozat során használt jelöléseket és a dolgozatban található ábrák és táblázatok jegyzékét.
A dolgozat második fejezete (SZAKNYELV) a szaknyelv fogalmának meghatározására tesz kísérletet különböző megközelítési lehetőségek alapján. A szaknyelvek rétegződésének bemutatását követően a fejezet a szaknyelv és köznyelv viszonyát és a szakszövegek lexikai jellemzőit tárgyalja. A fejezet második része a terminológiai kutatások legfontosabb fogalmait és eredményeit ismerteti, majd a szakszövegek lexikai jellemzőinek bemutatását követően kitekintést teszünk a szakfordítás területére, és megvizsgáljuk a tudományos nyelvhasználat aspektusait.
A harmadik fejezet (A SZAKNYELV VÁLTOZÁSA) első része a nyelv és globalizáció összefüggéseit tárgyalja a globalizáció fogalmának körvonalazásával, annak nyelvi vonatkozásaira összpontosítva. A fejezet második része a közvetítő nyelvek szerepét mutatja be, különös tekintettel az angol nyelv nemzetközi kommunikációban betöltött szerepére, dominanciájára és a többi nyelvre – főként szaknyelvekre – gyakorolt hatására. A fejezet utolsó része a szaknyelvváltozás folyamatának okait és tendenciáit mutatja be.
Az értekezés negyedik fejezete (A LOGISZTIKAI SZAKNYELV) először a logisztika terminus eredetét és kialakulását vázolja fel. A logisztika fogalmának 18
meghatározása mellett a fejezet első része rövid áttekintést ad a logisztika tudományának tárgyáról, fejlődéséről, tudományági besorolásáról és a hazai tudományos életben való szerepéről.
A fejezet második része a logisztikai szaknyelvnek a mai magyar nyelvváltozatok között elfoglalt helyét határozza meg, és a nyelvhasználatra vonatkozóan a logisztikai szaknyelv kommunikációs funkcióit, valamint színtereit mutatja be különböző modellek alapján. A fejezet fontos része a logisztikai szaknyelv strukturális (horizontális és vertikális) felosztási lehetőségeinek bemutatása.
A fejezet utolsó részében röviden áttekintjük a magyar logisztikai szaknyelv kialakulását és fejlődését a kezdetektől napjainkig, amelyet három – Magyarország gazdaságtörténete szempontjából meghatározó – időszakra vonatkozóan vizsgáltunk: a rendszerváltás előtti évektől a 90-es évekig, a rendszerváltást
követő
évektől
Magyarország
Európai
Unióhoz
történő
csatlakozásáig, végül az uniós csatlakozástól napjainkig.
A dolgozat ötödik fejezete (AZ ÍROTT LOGISZTIKAI SZAKNYELV JELLEMZŐI) a magyar írott logisztikai szaknyelv ismérveit foglalja össze. A fejezet első részében bemutatjuk a szaknyelv használóit, valamint az írott szaknyelv legfontosabb műfajait. A fejezet második részében felvázoljuk az írott logisztikai szaknyelv szintaktikai, stilisztikai és lexikai jellemzőit.
A
hatodik
fejezet
SZAKNYELVBEN)
(SZÓALKOTÁSI a
logisztikai
MÓDOK
szaknyelv
A
terminológiai
LOGISZTIKAI vizsgálatának
eredményeit mutatja be, a logisztikai szaknyelv szókészletére jellemző szóalkotási módokat (szóképzés, szóösszetételek, lexéma értékű szószerkezetek és ritkább szóalkotási módok) ismerteti és elemzi példák segítségével.
19
Az
értekezés
hetedik
fejezete (IDEGEN
SZAVAK
A
LOGISZTIKAI
SZAKNYELVBEN) a logisztikai szakszókincs neologizmusait, elsősorban idegen és idegen eredetű elemeit vizsgálja. Az idegen szó fogalmának szociolingvisztikai meghatározását követően a szókincs idegen és idegen eredetű elemeit vizsgáljuk, különös tekintettel az anglicizmusokra. Bemutatjuk a szókincsben előforduló jövevény- valamint nemzetközi szavakat, és ismertetjük az idegen mozaikszók (betűszók, szóösszevonások) vizsgálati eredményeit.
A dolgozat nyolcadik fejezete (KITEKINTÉS: A LOGISZTIKAI SZAKNYELV SZEREPE) kitekintést tesz a logisztikai szaknyelvnek a hazai felsőoktatásban betöltött szerepére. A fejezet második részében négy logisztikai szótár összehasonlító bemutatására kerül sor, az értekezés szempontjából releváns tapasztalatok tükrében.
Az értekezés utolsó fejezete (KONKLÚZIÓ) a vizsgálat eredményei alapján általános konklúziót fogalmaz meg a vizsgálat elején felállított feltevések tekintetében, és a bemutatott vizsgálati eredmények összegzéseként választ ad a kutatási kérdésekre. A dolgozat végül a kutatás új, tudományos eredményeit és a szaknyelvkutatás számára releváns további kutatások lehetőségeit fogalmazza meg.
20
1.6 Jelölések
Rövidítések o LI
Loginfo
o SCM
Supply Chain Monitor
o T
Tranzit
o LÉ
Logisztikai évkönyv
Jelölések o A nyelvi példák és a kiemelések a szövegen belül dőlt betűvel jelennek meg.
21
1.7 Táblázatok és ábrák jegyzéke 1. táblázat: A szaknyelv helye……………………...………………....……………………30 2. táblázat: A szaknyelvek vertikális felosztásának kritériumai Hoffmann felosztása alapján………………….…………………………………………….32 3. táblázat: A gazdasági performancia tipológiája……………………………………...….79 4. táblázat: A logisztikai szaknyelv vertikális tagolódása…………………………………80 5. táblázat: Logisztikai terminusok változása………………..…………………………….84 6. táblázat: Az írásbeli logisztikai nyelvhasználat műfajai…………...…………………...89 7. táblázat: Funkcióigés szerkezetek a logisztikai szaknyelvben….……………………...109 8. táblázat: Jelentésmódosulással használt tőszavak……………………………………..113 9. táblázat: Gyakori szóképzési módok a logisztikai szövegekben………………………118 10. táblázat: Előtagok előforulása a vizsgált szövegekben………………………………...122 11. táblázat: Lexéma értékű szószerkezetek……………………………………………….129 12. táblázat: Idegen szavak a logisztikai szaknyelvben……………………………………134 13. táblázat: Az anglicizmusok leggyakoribb megjelenési formái a vizsgált logisztikai szakszövegekben ……….………………………………………………………………141 14. táblázat: Logisztikai szótárak…………………………………………………………..150
1. ábra: Logisztika…………………………………………………………………………62 2. ábra: A logisztika mint interdiszciplináris tudomány…………………………………..64 3. ábra: Hymes szociolingvisztikai modellje……………………………...........................67 4. ábra: Az egyén találkozása a szaknyelvvel…………………………………………….70 5. ábra: Kommunikációs színterek, szakmai tartalom és a szaktudás megszerzésének folyamata…………………………………………………...…71 6. ábra: A logisztikai tevékenységek rendszere……………………………………………77 7. ábra: A logisztikai célok változása az idő függvényében………………………………82 8. ábra: A logisztikai szaknyelv használói…………………………………………………88 9. ábra: A mondatok osztályozása szerkezetük szerint……………………………………93 10. ábra: A konténer szó fogalmi szférája és jegyei………………………..........................104
22
11. ábra: Anglicizmusok a vizsgált logisztikai szakszövegekben………………………….142
2 SZAKNYELV
2.1 Bevezetés A
különböző
tudományágak,
valamint
foglalkozások
nyelvhasználatának
vizsgálata napjainkban meghatározó szerepet tölt be az alkalmazott nyelvészeti kutatásokban. A szaknyelv fogalmának pontos meghatározása, körülhatárolása azonban korántsem egyszerű feladat. Kurtán megfogalmazásában (2003: 37) „a definiálás nehézsége a fogalom interdiszciplinaritásából ered, és szorosan összefügg a háttérben álló felfogásokkal. Mind a szaktudományok, mind a nyelvészet és társtudományai gyors fejlődésével, bővülésével a szaknyelv fogalma is újabb és újabb szemszögből került megvilágításba”. A Szaknyelv című fejezetben áttekintjük a szakirodalmi előzmények alapján a szaknyelv fogalmát, és bemutatjuk a szaknyelv fogalmának néhány megközelítési lehetőségét. Wacha (1988), Sebestyén (1992) és Kiss (1995) felosztása alapján felvázoljuk a szaknyelv rétegződését, valamint rávilágítunk a szaknyelv és a köznyelv viszonyára. Összefoglaljuk a szakszövegek legjelentősebb lexikai jellemzőit, és megvizsgáljuk a tudományos nyelvhasználat és a szaknyelvek közös mezsgyéjét.
23
2.2 A szaknyelvkutatás jelentősége 2.2.1. A szaknyelv fogalma A szaknyelvkutatás, vagyis a különböző tudományágak és foglalkozások nyelvhasználatának vizsgálata napjainkban meghatározó szerepet tölt be az alkalmazott nyelvészeti kutatásokban. Az első szaknyelvek megjelenése Bańczerowski (2003) szerint minden bizonnyal az ókori egyiptomi és kínai időkre tehető, azonban azok pontos rekonstruálása valószínűleg lehetetlen tudománytörténeti próbálkozást jelentene. Könnyebb viszont meghatározni azt, hogy a nyelvészek mióta folytatnak szaknyelvi kutatásokat. Az első, szaknyelvekre irányuló vizsgálatok a XIX. század végén kezdődtek, „amikor az emberi alkotás egyes területein az innováció és ennek következtében a szaknyelvek kvantitatív fejlődése az egyes országokban annyira felgyorsult, hogy szinte már sajátos nyelvi káosszal fenyegethetett, ha nem történik meg – a főként az emberi tevékenység avantgárd területeire vonatkozó – szókészlet rendszerezése. Kezdetben nem érezték szükségét annak, hogy „teljes egészében” foglakozzanak a szaknyelvekkel, és az érdeklődés tulajdonképpen csak a terminológia kutatására összpontosult”(Bańczerowszki 2003: 278). Az 1920-as évek második felétől a Prágai Nyelvész Kör nyelvészei végeztek az úgynevezett funkcionális dialektusokra irányuló nyelvészeti vizsgálatokat, amely a ’gazdasági nyelvészet’ (Wirtschaftslinguistik) kialakulásának alapjait jelentette. A jelentős prágai nyelvész, Vančura nevéhez fűződik a kereskedelmi nyelv (language of commerce) vizsgálata. A 20-as évek nyelvészeti kutatásai során
24
azonban a szaknyelvet a köznyelv alárendelt egységeként, a köznyelvtől teljesen elhatárolva értelmezték (Ablonczyné 2006: 20). A szaknyelvek átfogóbb, a terminológiai sajátságokon túlmutató vizsgálatai a 20. század második felében kezdődtek. Bańczerowski (2003) szerint az új szemlélet kialakulásához jelentős mértékben hozzájárult a glottodidaktika, valamint a transzlatorika. Ekkor vált világossá, hogy „a szaknyelvekről szóló tudomány nem hozható létre csupán a terminológia határainak egyszerű kiszélesítésével. A terminológiát és a szaknyelvekről szóló tudományt két különböző kutatási területnek kell tekinteni” (Bańczerowski 2003: 278). Egyetértünk Seregy (1989) gondolatával, miszerint a szaknyelv fogalmának meghatározásakor fontos hangsúlyozni, „hogy egyetlenegy szaknyelv sem létezhet az anyanyelv nélkül, önmagában, már csak azért sem, mert elemeinek nagy részét az anyanyelv elemeiből meríti, s rendszerint úgy hozza létre őket, ahogyan azt az anyanyelv szabályai diktálják” (Seregy, 1989:14).
A szaknyelv tehát nem tekinthető az anyanyelvtől teljesen elhatárolódó, önálló nyelvrendszernek, azonban jelentős vizsgálati lehetőségeket rejt a szaknyelv köznyelvtől való különbözősége, miszerint a stílusbeli különbségek mellett a szaknyelvet speciális szakszókincs és sajátos nyelvtan is jellemezheti. Heltai (2006) megfogalmazásában „bár a szaknyelv elemei részét képezik a köznyelvnek, a köznyelvi kompetencia megléte egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyúttal szaknyelvi kompetenciával is rendelkezünk” (Heltai 2006: 37). A szakirodalomban a szaknyelv fogalmának számos meghatározása ismert. Muráth (2006) elveti a szaknyelv önálló, általános jelenségének létezését. Meghatározása szerint a fogalom minden esetben kiegészítést igényel, vagyis az egyes szakterültekre jellemző nyelvhasználatot a különböző nyelvekben való megjelenésük szerint (pl. a gazdaság német szaknyelve, az informatika magyar szaknyelve) kell vizsgálni (Muráth 2006: 9). Dániel (1982) a ’szaknyelv’ helyett
25
az egyértelműség érdekében a ’szakmai nyelvhasználat’ elnevezést javasolja. Grétsy (1988) és Kurtán (2003) értelmezése szerint a szaknyelv elnevezés helytálló, és nem vezet félreértésekhez a fogalom besorolásakor. Bańczerowski (2004: 446) a szakmai kommunikációs közösségek nyelvhasználatára jellemző szaknyelveket technolektusoknak nevezi, amelyeket a sajátos információskommunikációs szükségletek kielégítése érdekében a szakmai közösségek szükségszerűen hoznak létre. Kurtán (2003: 39) összefoglalásában a szaknyelv értelmezhető csoportnyelvként, alnyelvként, funkcionális stílusként, nyelvváltozatként valamint regiszterként. A szaknyelv csoportnyelvként való értelmezése szerint a szaknyelv egy bizonyos szakmai csoport kommunikációjára jellemző nyelv, amely a rétegnyelvekkel együtt külön kategóriát alkot a köznyelv, illetve a nyelvjárások mellett. A logisztikai szaknyelv esetében helytálló ez a meghatározás, hiszen a logisztikai szaknyelv a logisztika tudományához és vállalati gyakorlatához köthető foglalkozási csoportok (pl. szállítmányozók, beszerzési és készletgazdálkodási vezetők, hivatalos szervek stb.) által használt specifikus nyelvhasználat. (A szaknyelv használóinak pontos meghatározásával bővebben az ötödik fejezetben foglalkozunk.) A következő megközelítés szerint a szaknyelveket olyan alrendszerként kell értelmezni, „amelyek a kommunikáció speciális területein megvalósítandó célok szerint választják ki a nyelvi eszközöket. Az eszközök összessége magában foglalja nemcsak a fonetikai, morfológiai, szintaktikai és lexikai elemek tárát, hanem azok funkcionális alkalmazását is az összes szakterületen lehetséges kommunikáció során” (Kurtán 2003: 40). Eszerint a szaknyelveket a szöveg szerzőjének szándéka, a közvetített üzenet célja, tartalma, illetve témája alapján el lehet különíteni a köznyelvtől, valamint a többi alnyelvtől.
26
A szaknyelvet funkcionális stílusként értelmező irányzat „nem korlátozódik a szavakra, hanem valamennyi nyelvi elem különböző célokból való felhasználását, szövegbeli konfigurációját vizsgálja” (Kurtán 2003: 41), és négy alapvető funkcióként a szaknyelv kommunikatív, specializált gyakorlati, specializált elméleti, valamint esztétikai funkcióit különbözteti meg. Számos nyelvész (Grétsy 1988, Kiss 1995, Tolcsvai Nagy 2000) a szaknyelv fogalmának meghatározását szociolingvisztikai irányból közelíti meg, miszerint a szaknyelv társadalmi nyelvváltozatként definiálható, ami magyarázható a társadalom foglalkozások szerinti egyre nagyobb differenciálódásával, valamint a tudományok szerepének növekedésével. Heltai (2006: 37) szerint a szaknyelv nyelvváltozat, „amely azokat az adott nyelven belül rendelkezésre álló nyelvi struktúrákat és elemeket jelenti, amelyeket szakmai kommunikáció során a kommunikátorok felhasználnak, vagy felhasználhatnak a szakmai kommunikáció funkciójának teljesítésére”. Szociolingvisztikai megközelítésben a szaknyelv regiszterként való értelmezése azon alapul, hogy „az utóbbi időben a számítógépek, a tömegkommunikáció, a kereskedelem stb. fejlődésével együtt új kifejezések sokasága jelent meg a nyelvben, s az is megfigyelhető, hogy a sajtó, a kereskedelem, a politika és a tudomány sajátosan jellemző – a szociolingvisztika által regiszternek interpretált – nyelvhasználatot alakított ki” (Kurtán 2003: 43). Ez a megközelítés különösen érvényes a logisztikai szaknyelvre. A logisztika interdiszciplináris tudománya és nyelvhasználata mindenkor szoros összefüggésben áll a gazdasági, társadalmi tendenciákkal, valamint az információs- és közlekedési technológiák fejlődésével. Vizsgálati eredményeink ismertetése során (hatodik fejezet) látni fogjuk, hogy a szaknyelv szókészletének változása szoros összefüggésben áll a gazdasági és a technikai változásokkal. Ablonczyné
(2006)
szerint
fontos
leszögezni,
„hogy
a
szaknyelv
szociolingvisztikai aspektusból vizsgálva több szinten létezik. Nem a nyelvi kontextus, hanem a nyelven kívüli tényezők határozzák meg, hogy melyik regisztert használjuk” (Ablonczyné 2006a: 21). 27
Bár a nyelvészek körében a szaknyelv fogalmának eltérő meghatározásai ismertek, valamennyi megközelítés rávilágít arra, hogy az azonos szakterületen – főként a szakemberek, valamint adott esetben a szakterület iránt érdeklődő laikusok által használt szaknyelv a nyelvrendszer részét képezi, és legfőbb ismertetőjegye az adott szakterület képviselőinek kommunikációjára jellemző specifikus szakszókincs. Egyetértünk Hoffmann (1987), Seregy (1989) és Heltai (2006) azon nézetével, miszerint a szaknyelv a köznyelvtől nem csupán a terminológiák terén mutathat eltéréseket. Bizonyos szaknyelvekben a köznyelvtől eltérő morfoszintaktikai, grammatikai és mondattani eltérések is megfigyelhetők.
2.2.2 Szaknyelv és köznyelv A magyar szaknyelvek vizsgálatakor először is szükséges meghatározni, „hogy a szaknyelvek milyen helyet foglalnak el a nyelv rendszerében, pontosabban szólva a magyar nyelvi rendszerben” (Seregy 1989:14). Egyetértve Grétsy (1988: 88) megállapításával, miszerint a szaknyelv a köznyelvhez és az irodalmi nyelvhez viszonyított különbségek rendszere, megfogalmazhatjuk, hogy a szaknyelvek nem jelentenek önálló nyelvrendszert, azonban mindenképpen egyfajta rendszernek tekinthetők, amelyek a társadalmi nyelvváltozatokhoz sorolható alrendszerként értelmezhetők. Ezt igazolja Pusztai (1982) a szaknyelv és a köznyelv viszonyára és különbségeire vonatkozó meghatározása, miszerint „a szaknyelv valóban nem nyelvrendszer, de rendszer,
mégpedig
az
irodalmi
nyelvhez és köznyelvhez viszonyított
különbségek rendszere” (Pusztai 1982: 67). Kiss (1995: 74) a szaknyelvet a csoportnyelvek mellett a társadalmi változatokhoz sorolja. A mai magyar nyelvet Kiss (1995) szerint az alábbi hármas felosztás jellemzi: 28
1. köznyelvi változatok (beszélt és írott nyelv) 2. társadalmi változatok (csoportnyelvek és szaknyelvek) 3. területi változatok (nyelvjárások). Kiss (1995: 74–75) a köznyelvet az adott nyelvközösség egésze számára közös nyelvváltozatként értelmezi – „szemben a valamely területhez vagy társadalmi csoporthoz, réteghez, tehát a nyelvközösségnek csupán meghatározott részéhez kötődő nyelvváltozatokkal” (Kiss 1995: 75). Hoffmann (1998: 158) a szaknyelv fogalmát annak a köznyelvhez való viszonya szerint határozza meg. Hoffmann meghatározása szerint a köznyelv a társadalom résztvevői által, az élet hasonló területein használt tárgyakra, tényekre, valamint elképzelésekre vonatkozó nyelvi eszköztárat jelenti. Ezzel szemben a szaknyelvek a nyelvi repertoár azon részeit jelentik, amelyeket a társadalom résztvevői az élet jelentős mértékben differenciált területein alkalmaznak. Számos nyelvész (Fluck 1991; Grétsy 1988; Heltai 2006; Hoffmann 1998) a köznyelv és a szaknyelv viszonyát komplementer fogalompárként értelmezi. Bańczerowski (2004: 448) a szaknyelv és köznyelv viszonyában szemantikai, morfológiai, valamint stilisztikai síkon az alábbi különbségekre világít rá: -
Monoszémia: a szaknyelveket a szemantikai síkon a konvencionális verbális jelek egyértelműsége jellemzi.
-
Szimplifikáció: a szaknyelvek jellemzője a grammatikai rendszerek érezhető egyszerűsítése.
-
Semlegesség: a szaknyelvek vizsgálataiban kimutatható a funkcionális egységek expresszív konnotációinak hiánya.
A szakirodalmi áttekintést követően összegzésként elmondható, hogy a vizsgált logisztikai szaknyelvre különösen érvényes, hogy a köznyelvtől elsősorban a specifikus szókincs különbözteti meg. Számos olyan szakmaspecifikus magyar szót alkalmaz, amely a köznyelv számára nehezen értelmezhető. Ezen túl nagy arányban szerepelnek jövevényszók, idegen szavak, szószerkezetek, amelyek 29
kérdéskörét és képzési módjait, jellegzetességeit, megjelenési formáit egy későbbi (hatodik) fejezet tárgyalja.
2.2.3 A szaknyelvek rétegződése A szaknyelvek rétegződésének bemutatásához fontos felvázolni a nyelv rétegződésének néhány modelljét. 1. táblázat: A szaknyelv helye Sebestyén (1988)
Wacha (1992)
Kiss (1995)
Normatív nyelvváltozat: irodalmi nyelv köznyelv
Igény szerinti rétegződés: Köznyelvi változatok: irodalmi nyelv beszélt köznyelv köznyelv írott köznyelv népnyelv
Területi változatok: nyelvjárástípusok helyi nyelvjárások
Területi-földrajzi rétegződés: nyelvjárások
Társadalmi változatok: csoportnyelvek szaknyelvek
Társadalmi nyelvváltozatok: szaknyelvek hobbinyelvek életkori nyelvváltozatok argó
Foglalkozások szerinti rétegződés: szaknyelvek műhelynyelvek hobbinyelvek
Területi változatok: nyelvjárások
Társadalmi csoportok szerinti rétegződés: rétegnyelvek csoportnyelvek Forrás: Ablonczyné 2006a: 22 (Sebestyén 1988, Wacha 1992, Kiss 1995 nyomán)
30
Mindhárom modellben külön helyet foglal el a szaknyelv, Sebestyén (1988) és Kiss (1995) a társadalmi (nyelv)változatokhoz sorolja, Wacha (1992) pedig a foglalkozások szerinti rétegződés alapján különíti el a szaknyelvet. Pusztai (1975: 399) szerint a szaknyelv szociolingvisztikai szempontú hármas felosztásában az alábbi rétegeket különböztethetjük meg: 1. felső réteg: (szak) tudományos nyelv 2. középső réteg: szakmai köznyelv 3. alsó réteg: szakmai társalgási nyelv. Hoffmann (1987: 67) vezette be a szaknyelvek felosztására vonatkozóan a szaknyelv vertikális és horizontális tagolási lehetőségeit. Hoffmann (1987: 67) horizontális tagolásának rendező elve a szaknyelvek egymáshoz való kapcsolata, azok egymáshoz fűződő ’rokonsági foka’. Roelke (1999: 29) ezzel szemben a szaknyelv horizontális felosztásában a tudományos, technikai, valamint az intézményi szaknyelvet különíti el. Hoffmann (1987: 72) szerint a szaknyelv vertikális tagozódása négy fontos kritérium alapján öt, az absztrakció szintjét jelölő szintre (höchst, sehr hoch, hoch, niedrig, sehr niedrig vagyis legmagasabb, nagyon magas, magas, alacsony, nagyon alacsony) tagolva vázolható fel. A meghatározó kritériumok: • az absztrakció foka (Abstraktionsgrad), • a nyelvi forma (Sprachnorm), • a nyelvhasználati környezet (Milieu), valamint • a kommunikáció résztvevői (Kommunikationsträger).
31
2. táblázat: A szaknyelvek vertikális felosztásának kritériumai Hoffmann felosztása alapján Az absztrakció foka A Legmagasabb
Nyelvi forma
Nyelvhasználati környezet
A kommunikáció résztvevői
Mesterséges nyelvi jelek az elemek és relációk jelölésére
Elméleti alaptudomány: Elméleti közgazdaságtan
Elméleti közgazdaságtannal foglalkozó professzorok közötti kommunikáció
B Nagyon magas
Mesterséges Kísérleti Elméleti nyelvi jelek az tudományok: a közgazdaságtannal elemek és a közgazdaságfoglalkozó természetes nyelv tudományon belül a professzor + relációinak gazdasági gazdasági kifejezésére statisztika statisztikus C Magas Erősen Alkalmazott Elméleti terminologizált tudományok: közgazdasággal természetes nyelv Alkalmazott foglalkozó viszonylag kötött közgazdaságközgazdász + a mondatszertudomány gazdasági élet kesztéssel vezetői D Alacsony Erősen Gazdasági szféra A gazdasági szféra terminologizált vezetői + a természetes nyelv gazdaságban viszonylag alacsonyabb kötetlen mondatpozíciót betöltő szerkesztéssel egyéb résztvevők E Nagyon Természetes A gazdaság iránt A gazdaság alacsony nyelv néhány érdeklődő laikusok képviselői + szakszóval, átlagpolgár kötetlen mondatszerkesztéssel Forrás: Ablonczyné 2006: 38 (Hoffmann 1984:66 és Kurtán 2005:153 nyomán) 32
Hahn (1983: 63) vertikális felosztásában a szaknyelvek három szintje különböztethető meg: 1. tudományos nyelv 2. szakmai köznyelv 3. felhasználói nyelv.
2.3 Szaknyelv és terminológia A logisztikai szaknyelv terminológiai jellegzetességeinek vizsgálatához első lépésként körül kell határolni a terminus és a terminológia fogalmát a vonatkozó szakirodalmak alapján.
2.3.1 A terminus fogalma A korábbi szókincsre irányuló nyelvészeti kutatások a terminus fogalma helyett a szakszó, műszó, szaknyelvi szó kifejezéseket használták (Mészáros 2010:14). Grétsy 1964-ben megjelent ’Szaknyelvi kalauz’-ában a szakszövegekben előforduló specifikus szavakra az ún. műszó elnevezést használja. Grétsy (1964: 51) meghatározása szerint a műszók a különféle foglalkozási ágak képviselői által munkájuk során, szakmájukkal kapcsolatban ismert és használt szavak, „amelyek egy-egy tudományterület, szakma, iparág sajátos szavainak tekinthetők” (Grétsy 1964:51). Grétsy a különböző szakmák terminológiai rendszerét sajátos szakszókincsnek nevezi. A műszóalkotás legfontosabb követelményeinek az alábbiakat tekinti: • egyértelműség • rövidség • magyarosság. Seregy (1989) szaknyelv meghatározásában a ’szakmai szavak, kifejezések’ elnevezést használja.
33
Fóris meghatározása szerint a terminus „egy meghatározott tárgykörön belüli fogalmat jelölő lexéma, szám, jel vagy ezek kombinációja” (Fóris 2005: 37). Kiss (1995:75) értelmezésében a szaknyelveket a logikailag és nyelvileg rendezett, definiált, kodifikált és közérdekű terminológia jellemzi. A terminusok használatának körülményeit vizsgáló kutatási irányok az alábbi csoportokra oszthatók: • szabványosított és nem szabványosított terminusok, • nem szabványosított általános szókincs, • olyan szavak, amelyek soha nem tekinthetők terminusnak (Kurtán 2003: 167). Wüster (1979: 13) szerint a terminológiai vizsgálatok tárgya a fogalom, amely különbözik a megnevezések értelmében vett terminusoktól. Cabré (1998: 81) meghatározása szerint a terminus a terminológia egységeként értelmezhető, amely formailag, illetve szemantikailag nem mutat eltérést a szavak kategóriájától, a terminusok különbsége pragmatikai, valamint kommunikatív jellegű lehet. Sager (1990: 3) szerint a terminusok szerkezetét a fogalom jellemzői határozzák meg, Schütze (1976: 21) véleménye szerint a terminus jelentését az adott terminológiai rendszerhez való tartozása határozza meg. Bańczerowski (2004) rámutat arra, hogy a terminus fogalmát az állandó paraméterek határozzák meg. „Tehát a terminus nem más, mint egy olyan szó (szókapcsolat), amely meghatározott, pontosan definiált fogalmi struktúrával rendelkezik, és amely elvileg egyértelmű, emocionális töltés nélküli egység, de amely viszont rendszerképző képességgel bír” (Bańczerowski 2004: 447). Hangsúlyozza továbbá, hogy bár a terminus fogalmának nincs egzakt meghatározása a tudományban, a „terminusok specifikuma mindenekelőtt abban rejlik, hogy azok ’az emberi munka eszközei’ ” (Bańczerowski 2004: 447). A terminus kettős jellege tehát, hogy egyrészt egyedi jelentéssel bír, másrészt rendszerbeli szerepe van (Bańczerowski 2004: 447). Fóris (2006: 91) úgy véli, hogy „a napjainkban keletkező terminusok definíciójának írott formában való megadását több dolog indokolja. Mindenekelőtt az a tény, hogy nem hosszú, spontán folyamat során, közmegegyezésben alakulnak ki az új 34
fogalmak, és az azokat jelölő terminusok, hanem rövid idő alatt, tudatos formálással jönnek létre, és így a jelentés rögzítése biztosítja a nyelvi közösség számára egységes értelmezést. Másrészről az egyre összetettebb tartalomnak és a többi terminussal való kapcsolatnak a viszonyát is szükséges rögzíteni. Az írott megadás a jelentés szinkrón, közös normákhoz igazodó használatát biztosítja”. A legfontosabb kutatási eredményeket figyelembe véve elmondható, hogy a terminusoknak összetett követelményrendszernek kell megfelelniük, amelyek közül
a
legfontosabbak:
az
egyértelműség,
pontosság,
szemléletesség,
terminológiai egységesség, állandóság, magyarosság (a magyar nyelvi rendszerbe való illeszkedés), fordíthatóság. Amint látni fogjuk, a logisztikai szaknyelv terminusai sok esetben nehezen felelnek meg az említett követelményeknek. A gyors ütemben beáramló angol terminusok miatt a vizsgált terminusok esetében a legnagyobb problémát a magyar nyelvi rendszerbe való illeszkedés jelenti. A szakszövegekben előforduló terminusok számos funkcióját meghatározták már a szakirodalomban. Ezek közül jelen kutatás számára a Bańczerowski (2004: 448) által megadott legfontosabb szempontok: • disztinktív funkció: az adott fogalom helyének meghatározása a megfelelő fogalmi rendszer hierarchiájában, • információs funkció: szakinformációk átadása, • instrumentális funkció: a szakmai munka eszköze • kommunikatív funkció: a szakmai tudás kölcsönös cseréje • kumulatív funkció: a szakmai tudás felhalmozása és tárolása.
2.3.2 A terminológia fogalma
35
Fóris (2005:37) áttekinti a terminológia fogalmának korábbi meghatározásait, és az újabb kutatási eredmények tükrében a terminológia fogalmát három pontban fogalmazza meg. Így a terminológia: 1. terminusok, fogalmak és azok viszonyának vizsgálata; 2. terminusok gyűjtésére, leírására, bemutatására, valamint osztályozására és képzésére alkalmazott eljárások és módszerek összesége; 3. egy meghatározott tárgykör logikai rendszeréhez illeszkedő rendszerezett terminusok összessége (Fóris 2005: 37). A terminológia összetett kutatási terület, nem csupán a nyelvészet egyes területeihez (például szaknyelvkutatás, fordítástudomány) kapcsolódik, hanem más tudományokat is érint, ennek következtében különösen igényli a nyelvészek és a szakemberek közötti együttműködést (Fischer 2010: 51). Hoffmann (1987) értelmezésében a terminológia az adott szaknyelv speciális, rendszerszerű szókincsét jelenti. Fóris (2005a) Hat terminológiai lecke című művében a terminológia rendszerezésének osztályozási lehetőségeit mutatja be. Fóris művéből kiindulva a logisztikai szaknyelv specifikus szókincsének vizsgálatai során az alábbi vizsgálati szempontokat alkalmaztuk: 1. morfológiai szempontú vizsgálat (például összetett szavak) 2. eredet szerinti vizsgálat (például a logisztikai szaknyelvben nagy számban fordulnak elő az angol nyelvből átvett szavak) 3. a magyar nyelvbe való bekerülés ideje alapján (például jövevényszó, idegen szó – vizsgálataink azt igazolják, hogy a logisztika specifikus szakszókincsében a jövevényszó és az idegen szó bekerülési idejét tekintve az esetek többségében nagyon közel áll egymáshoz.) Fóris (2006: 93) megfogalmazásában a terminológia paradigmaváltása zajlik, ami „azt idézi elő, hogy a tudományos, gazdasági és társadalmi változások következtében megváltoznak a különböző dolgok, folyamatok egymáshoz való viszonyai, megváltozik a környezetünkről való ismeretünk, ezért az 36
egyes szakterületek fogalmai részben módosulnak, egyes fogalmak eltűnnek, ugyanakkor újak keletkeznek”. A paradigma fogalmát Kuhn vezette be 1962-ben, a tudományos forradalmak fejlődésének vizsgálata során (Fóris 2006: 93). Kuhn meghatározása szerint a „paradigma az, amit a tudományos közösség minden tagja elfogad, és megfordítva, az adott tudományos közösséget azok alkotják, akik elfogadnak egy bizonyos paradigmát” (Kuhn 2000: 181). A tudomány és a technika rohamos fejlődésének eredményeként a különböző szaknyelvekben egyre nagyobb igény teremtődik új terminusok alkotására. Ez a megállapítás
különösen
érvényes
a
logisztikai
szaknyelvre,
amelynek
terminológiai rendszere nagymértékben függ a gazdaság változásától, a közlekedés, valamint a technológia fejlődésétől. A dolgozat további fejezeteiben – Hoffmannal (1987) egyetértve – a logisztikai szaknyelv terminológiája a különböző szempontok szerint rendszerezett logisztikai terminusok összességét, vagyis a logisztikai nyelvhasználatra jellemző specifikus szakszókincset jelenti.
2.4 A szakszövegek lexikai jellemzői A szakszövegeket a köznyelvi szövegektől első sorban az adott szakterületre jellemző szakszavak és terminusok különböztetik meg. A szakkifejezések jellemzőinek bemutatásához Szépe (1982: 134) feltételrendszerét vesszük alapul. Szépe (1982) szerint a szakszavak jellemzői: • szabatosság (egyértelmű) • alkalmasság (rövid, de rendszeralkotó) • szemléletesség (elemek közötti kapcsolat) • helyesség (korszerű nyelvhelyesség)
37
• hajlékonyság (továbbképezhető) • egyöntetűség (rendszer belső harmóniája) • általános használat (szabványosítás, oktatás) • állandóság, tartósság (történeti kontinuitás)(Kurtán 2003: 171).
Bańczerowski (2004: 447) szerint „a szakszöveg nem más, mint a megfelelő terminológiai tár reprezentációjának a formája, amely a megfelelő szintagmatikai sorban az aktuális logikai szintaxis szabályai szerint jött létre”. Rávilágít arra is, hogy bár a szaknyelvek szókincse az adott nyelv lexikális készletén alapul, túllépi annak határait. Ez azzal magyarázható, „hogy a szakszókincsre más elveket alkalmazunk, mint az irodalmi nyelv szókincsének az esetében. Például az idegen nyelvből átvett lexikális kölcsönzéseket másképpen értelmezzük az irodalmi nyelv szempontjából és másképpen a technolektusok tükrében” (Bańczerowski 2004: 446). A szakszókincs a logikai szintaxis alkalmazásának eredményeként – annak komponensei közötti meghatározott relációk érvényesülésével – egy, a szaktudást reprezentáló terminológiai rendszert alkot. Bańczerowski felsorolásában a szakszókincset az alábbi elvek jellemzik: 1. adekvátság 2. aktualitás 3. produktivitás Bańczerowski (2004: 447–448) meghatározása szemléletesen és részletesen összefoglalja a szakszöveg rendeltetését, funkcióit, ami a vizsgált logisztikai szakszövegekre is alkalmazható. „A szakszöveg mint a szaktudás képe (metaképe) a szakmai kommunikációs rendszernek alapvető eleme. Adója vele jelzi a vevőnek, hogy milyen szakinformációval rendelkezik, és megfelelő metainformációs operátorok (metaszöveg) segítségével arra törekszik, hogy rávezesse a vevőt és segítse abban, hogy ő a lehető legadekvátabb módon tudja rekonstruálni és elsajátítani az új szakinformációt”. Kurtán (2006: 949) meghatározása szerint a szakszövegek a sokszínű szakmai nyelvhasználat megnyilvánulásai.
38
„A szakszövegek a specifikus beszédszándékok által meghatározott nyelvi és nem nyelvi, túlnyomórészt szerves kapcsolódásokból felépülő olyan auditív vagy vizuális csatornán megnyilvánuló közlés, amely a kommunikáció alapegységeként specifikus beszédhelyzetekben vagy szövegkörnyezetben konvenciók alapján kialakított kommunikációs szerepnek tesz eleget”. A szakszövegek csoportosítására, rendszerezésére többféle rendező elvet ismerünk. Szempontok lehetnek: • a szöveg nyelvi szervezettsége • funkcionális stílusa • a logikai tartalom • a tárgyi tartalom • a közlés módja és közege • a műfaj. A dolgozatban az írott logisztikai szaknyelv terminológiai és lexiko-szemantikai vizsgálatát végezzük szakcikkek alapján, amelyek vizsgálatáról bővebben a hatodik és hetedik fejezetben szólunk.
2.4.1 Szakszöveg – szakfordítás A szaknyelvkutatások fontos szegmensét jelentik a szakszövegek fordításának vizsgálatai. A szaknyelvek napjainkban csakis nemzetközi kitekintéssel vizsgálhatók, és számos szakszöveg szakfordítást követően tárul elénk anyanyelvünkön, ezért fontosnak tartjuk röviden szólni a szakfordítás néhány fontos kérdéséről. Magyarország európai uniós csatlakozása számos nyelvi következményt és feladatot vont maga után. Az unióból érkező információ közléséhez, továbbításához szakszerű, pontos fordításokra van szükség. A szakszerű
39
fordítások elkészítésének fontos alapfeltétele a terminológia és a szaknyelv megfelelő ismerete és alkalmazása.
A fordítók kettős feladat előtt álltak, illetve állnak: a különböző uniós dokumentumok és szakszövegek szakszerű és tartalmilag pontos fordítása mellett a csatlakozás következtében a magyar nyelvben korábban nem használt szavak megalkotása is az ő feladatuk. Az újonnan alkotott szavaknak számos követelménynek kell megfelelni. Dróth (2000) szerint az új szavak legyenek egyszerűek, hajlékonyak, lehetőleg magyarosak, időtállók és a szaknyelvi terminológia rendszerébe jól illeszthetők.
A fordítások során alkalmazott fordítástechnikai eljárások Heltai (2003) szerint az alábbiak lehetnek: •
nyelvtani cserék
•
lexikai cserék
•
kiegészítés
•
elhagyás
•
összevonás
•
szétbontás
•
átrendezés.
A nyelvtani cserék alkalmazása során a fordításban más szófaji kategória szerepel az eredeti szöveghez képest. Például: egyes számú főnevet többes számúval, szenvedő szerkezetet cselekvő formájú igével fordítunk, vagy más szófaji kategóriát alkalmazunk az eredeti szöveghez képest. Lexikai cseréről Heltai (2003:15) szerint akkor beszélünk, ha a fordító a szótár szerint nem azonos jelentésű szavakat feleltet meg egymásnak, annak érdekében, hogy a szöveg tartalmát az olvasó számára érthetőbben visszaadhassa. Lexikai 40
cserék főként a szó szerint nem fordítható szókapcsolatok fordításában jellemzők. Gyakran kerül sor általánosításra, valamint az ún. antoním fordításra, melynek során az eredeti kifejezést ellentétes értelmű szavakkal fordítjuk. A lexikai cserékhez tartozik az adaptálás módszere, amikor az eredeti szöveg szó szerint nehezen vagy egyáltalán nem fordítható részeit egy hasonló elemmel helyettesítjük. A fordítás során nem csupán szavakat fordítunk, hanem szövegeket, ezért gyakran szükséges a fordított szöveg egy-egy szóval való kiegészítése, bizonyos szavak elhagyása, összevonása vagy éppen szétbontása. Számos esetben szükséges az ún. átrendezés, vagyis bizonyos szavak, kifejezések vagy mondatok sorrendjének megváltoztatása, ami lehet kötelező vagy szabadon választható. Ügyelni kell azonban arra, hogy az eredeti szövegben szereplő szövegrészek közötti kapcsolat megmaradjon.
2.5 Tudományos nyelvhasználat A szaknyelvek közlésmódjának igényessége szerinti felosztása alapján a tudományos nyelvhasználat a legmagasabb szintre jellemző (például tudós-tudós, szakember-tudós kommunikációjában). A vizsgált logisztikai szakcikkeket a legmagasabb absztrakciós szint jellemzi, amely sok esetben közelít a tudományos nyelvhasználathoz, ezért fontosnak tartjuk röviden kitérni a tudományos nyelvhasználat legfontosabb jellemzőire. Az alkalmazott nyelvi stílus nagymértékben függ a megnyilatkozás tárgyától, annak céljától, a kommunikációs helyzettől és bizonyos szakirodalmak szerint az alkotó egyénisége is befolyásolhatja a stílust. Vass (1997) megfogalmazásában „a stílusréteg a társadalmi érintkezés meghatározott területén jellemzően használt nyelvi kifejezőeszközök rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó törvényszerűségek összessége”(Vass 1997:73). 41
A szakirodalom a magyar irodalmi és köznyelvben írott és beszélt nyelvi stílusokat különböztet meg. Az írott nyelvi stílusba sorolhatók: • a tudományos stílus, • a publicisztikai, • a hivatalos, • a szépirodalmi vagy művészi stílus és • a levélstílus. Beszélt nyelvi stílusok • a társalgási, • a szónoki, illetve • az előadói stílus. Vass (1997) megfogalmazásában a „tudomány célja a valóság törvényeinek, összefüggéseinek megismerése, illetőleg világos és egyértelmű megismertetése érvelő bizonyítással” (Vass 1997: 73). A tudományos stílus a tudományos művekre (pl.: tanulmány, tudományos cikk) jellemző nyelvhasználat. Crystal (2003: 472) így ír a tudományos nyelvről: „A tudományos módszertannak, mely megkívánja az objektivitást, a szisztematikus vizsgálatot és a pontos mérést, számos nyelvi következménye van. Kiemelkedő szerepet kapnak a személytelen kijelentések, a logikus kifejtések és a pontos leírások. A népszerűsítő írások kivételével tudatosan kerülik a humort, az érzelemnyilvánítást, a képszerű kifejezésmódot és a hétköznapi nyelvhasználat más eszközeit”. A tudományos stílusra jellemző az egyértelmű, pontos fogalmazás, az érzelmi hatású nyelvi elemek hiánya, illetve az értelmi-logikai gondolatmenet. A szövegekben gyakori a hivatkozások és az idézetek előfordulása, melyek jelölésére több kialakult rendszert is ismerünk. A tudományos nyelvhasználatban az
egyértelműség
kedvéért
elengedhetetlen
a
világos,
áttekinthető
szövegszerkezet. 42
Kabán (1993: 24) megfogalmazásában „a tudományos stílust a világos, logikus, pontos, tömör, egyértelmű beszédminőségre való törekvés jellemzi. Az író magas tudományos felkészültséggel rendelkezik. Ami az írónak a közlés tartalmához való viszonyát illeti, erre az emocionalitás gyenge foka jellemző”. Kabán (1993) szerint a tudományos nyelv a racionális szubsztancia optimális kifejezője, ebből adódóan a legfontosabb jellemzője a pontosságra való törekvés. A tudományos szövegekre jellemző a logikai következetesség és a részek közti összefüggés. A szöveg felépítése történhet deduktív, illetve induktív módon. A kutatók szerint a tudományos nyelvhasználatot az általános stílusbeli jellemzők mellett speciális szakszókincs és sajátos nyelvtan is jellemzi. A tudományos nyelv szókincsének terjedelmessége a tudományterületek specializáltságának eredménye. Egyes tudományterületeken gyakran válik szükségessé új szavak alkotása vagy bizonyos szakszavak idegen nyelvből való átvétele. A tudományos nyelv szókincse az egyre gyorsabban változó világ következtében folyamatos újításra, bővítésre, illetve átalakításra szorul. A tudományos nyelvben gyakori a szóösszetételek, a rövidítések és az idegen szavak használata. A tudományos életben a kommunikáció (például publikációk, konferenciák) lassan már kizárólag csak angol nyelven zajlik. Ez azonban akaratlanul az angol nyelv dominanciáját és annak a többi nyelvre gyakorolt erős hatását eredményezi. A tudományos nyelvet a speciális szókincs mellett sajátos nyelvtan is jellemzi. A magyar tudományos stílus jellemzője az áttekinthető szórend, a kijelentő mondatok, az összetett mondatok használata, illetve gyakoriak a többszörös alárendelések. A tudományos szövegek
43
„más szövegekhez képest jóval többször szorulnak rá a vonatkozó névmásokra és határozószókra, illetve a névmási utalószókra. A mellérendelésben az ellentétet, a magyarázatot, a következtetést jelölő kötőszavak nélkülözhetetlenek a szakíró számára, az alárendeléshez pedig az ok- és célhatározói kötőszavak és utalószók, továbbá a következményesség kifejezőeszközei. Világosságra, egyértelműségre törekedve, sokkal gyakrabban kényszerül a tudományos stílus a szóismétlésre, mint más szövegfajták” (Grétsy –Kemény, 1996:590). A tudományos nyelvhasználatban gyakoriak továbbá a következtető, a magyarázó és a feltételes mondatok. A tudományos stílus nyelvezetének fontos eleme a tárgyszerűség és a tartalomközpontúság, és a nem nyelvi elemek az estetek többségében háttérbe szorulnak. A tudományos és hétköznapi nyelvhasználat közti különbséget az adott szöveg rendeltetése
határozza
meg.
A
szöveg
célja
lehet
szakmai,
belső
információáramlás, ahol a szöveg szakemberek által a szakszókincset teljes mértékben ismerő szakemberek számára íródott. Ebben az esetben nincs szükség az adott terminusok kifejtésére, magyarázatára. A szöveg azonban lehet ismeretterjesztő, amelynek rendeltetése a külső információáramlás. Ekkor a célközönség nem feltétlenül az adott szakma művelői köre, hanem az adott szakterület iránt érdeklődő olvasó informálása is cél. A tudományos nyelvhasználatra a specifikus szókincs mellett sajátos nyelvtan is jellemző, amit a vizsgált logisztikai szakszövegek is igazolnak.
44
2.6 Részkonklúzió A szaknyelvek értelmezési megközelítésének sokrétűsége, és fogalmának néhány szempont szerinti áttekintése is alátámasztja, hogy a szaknyelvek kutatása milyen összetett tevékenység. Szabó (2001) összefoglalásával egyetértve összegzésként elmondható, hogy a logisztikai szaknyelv legfontosabb jellemzői: • meghatározott szakterület képviselőinek – a logisztikai szakembereknek – szakterületi vonatkozású kommunikációja, •
a köznyelvre épül,
• speciális szókincs – speciális magyar, illetve számottevő angol terminusok használata –, • sajátos, esetenként bonyolult fogalmazási mód, • a szaknyelvek fejlesztése sokszor nemzetközi egyeztetésekkel, szigorú szabályok alapján történik – az angol terminusok gyors beáramlása sok esetben nyelvhasználati pontatlanságokat, következetlenségeket eredményez, • a köznyelvnél gyorsabban fejlődik, de rövidebb élettartamú – a logisztika szakszókincse a technológia rohamos fejlődésének következtében gyorsan 45
változik, a köznyelvhez képest gyorsabban jelennek meg és válnak elavulttá bizonyos terminusok.
3 A SZAKNYELV VÁLTOZÁSA 3.1 Bevezetés A harmadik fejezet a szaknyelvekre jellemző változások tendenciáinak és okainak bemutatására helyezi a hangsúlyt. A globalizáció fogalmának körvonalazása után a fejezet a globalizáció nyelvi vonatkozásait, a közvetítő nyelvek jelentőségét és történeti fejlődését valamint az angol nyelv nemzetközi kommunikációban betöltött szerepét tárgyalja. Kiss (2008: 261) értelmezése szerint a nyelvi változás „mint folyamat a konkrét nyelveknek a társadalom, illetőleg a beszélők folyton változó nyelvi kifejezési igényei szerinti, a nyelvrendszertani adottságok által meghatározott s a nyelvhasználatban megvalósuló módosulása. E folyamat kísérőjelensége, következménye pedig a beszélők valamely csoportjának a nyelvhasználatában, egyszersmind tagjainak a nyelvi kompetenciájában megjelenő, az addigi nyelvi gyakorlattól és tudástól eltérő nyelvi funkció, szabály, illetőleg forma.” Hymes (1974) elmélete szerint a nyelvhasználatot nem csupán az adott nyelv szókincse, illetve nyelvtani rendszere határozza meg, hanem a kommunikációs szituációt a szociokulturális környezet is jelentős mértékben befolyásolja. Crystal szerint „a nyelv által betölthető sajátos funkciók száma elméletileg korlátlan. Az új társadalmi jelenségekkel együtt létrejön a hozzájuk kapcsolódó nyelvhasználat 46
is” (Crystal 2003: 470). A szaknyelvek vizsgálatához tehát a nyelven kívüli tényezők figyelembe vétele is szükséges, az adott kor nyelvhasználata és az azt körülvevő társadalom mindenkor csak szoros összefüggésben vizsgálható. Kiss (2002: 12) megfogalmazásában a „körülmények hatással vannak a nyelvre, a nyelvhasználatra is. A társadalomnak a nyelvhasználatba való közvetlen „beavatkozását” leginkább a szavakon és a neveken érhetjük tetten. Nagyobb társadalmi – politikai – kulturális változások mindig nyelvi következményekkel is járnak”. A nyelv szociolingvisztikai szempontú vizsgálatához elengedhetetlen a nyelv és az adott társadalom struktúrája közötti kapcsolatrendszerek feltárása, hiszen „a gyorsan változó gazdasági, politikai, tudományos-technikai és kulturális környezet számos, a nyelvekkel s a nyelvhasználattal összefüggő újabb kérdést is fölvet” (Kiss 2005b: 12).
3.2 Nyelv és globalizáció 3.2.1 A globalizáció fogalma Napjaink nemzetközivé vált, egységesülő gazdasági, politikai és tudományos kapcsolatait a globalizáció kifejezéssel jellemezhetjük. A globalizáció jelensége azonban nem kizárólag a 21. század ’találmánya’, a globális törekvések gondolata több évezredes múltra tekint vissza. A mai értelmezésben használt globalizáció fogalmát McLuhan alkotta meg globális falu metaforájával, ami „arra utalt, hogy a televízió határokat, kultúrákat átlépő és tömeges – tömegkulturális – jellegéből következően azonos gondolatokat, élményeket – mítoszokat – terjeszt, s ezzel egységessé formálja a Föld lakóit” (Balázs 2002: 10). Balázs (2010: 10) meghatározása szerint a modern kori globalizáció kialakulásának három lépcsőfoka különíthető el:
47
1. a tévékorszak – a modern tömegkultúra terjesztését szolgáló televízió megjelenése 2. a multinacionális cégek eluralkodása 3. informatikai forradalom – a tömeg – és távközlés összekapcsolása.
3.2.2 A globalizáció nyelvi vonatkozásai
A globalizáció jelensége megfigyelhető a gazdaságban, a kultúrában, a nyelvben, vagyis az élet valamennyi területén. Előnyei, hogy a modern közlekedés vívmányainak köszönhetően csökkentek a távolságok, a telekommunikációs eszközök
megjelenésével
és
rohamos
fejlődésével
felgyorsult
az
információáramlás, a közvetítő nyelv(ek) szerepének felerősödése pedig vitathatatlanul megkönnyíti a nemzetközi kommunikációt. Tótfalusi egyetért azzal a felfogással, hogy „világnyelvünket okvetlenül a természetes nyelvek közül kell választanunk, melyek éppoly spontán produktumai az emberiségnek, mint a művészetek, sőt mint maga az emberi társadalom” (Tótfalusi 1972: 186). A globalizálódó világ határokat nyit meg a társadalom, a gazdaság, a politika, illetve a tudomány területei és szereplői számára. A kultúrák közötti kapcsolattartás és az egységesülő világ akaratlanul is a különböző nyelvek egymásra hatását és anyanyelvünk változását eredményezik. A kommunikáció legfőbb eszköze, a nyelv a társadalmi formák, a politikai integrációs folyamatok és a technika fejlődése során mindig is idegen nyelvi (például latin, francia) hatásoknak volt kitéve.
48
3.3 Közvetítő nyelvek – lingua francák
A globalizáció korában, a kultúrák sokszínűségében a felgyorsult információs társadalom gyakorlati okokból megköveteli a közvetítő nyelv(ek) használatát a nemzetközi kommunikációban. Napjainkban a lingua franca elnevezést a közvetítő nyelv szinonimájaként alkalmazzuk, amely a nemzetközi gazdaság és kereskedelem színterein jelenleg az angol nyelv. Balázs megfogalmazásában „gyakorlati okból szükség van általánosabb, több helyen használható közvetítő nyelvekre. Ilyenek mindig is voltak: ezek a lingua francák” (Balázs 2002: 18). A lingua franca kifejezés eredetileg a Földközitengeri szigeteken, illetve Tunéziában hajózók és kereskedők érintkezési nyelveként használt újlatin, főleg olasz és arab alapú keveréknyelvre vonatkozott, amelyet a legrégibb pidzsin nyelvnek is neveznek. A lingua franca elnevezést később általános kifejezésként kezdték használni az eltérő anyanyelvű kultúrák közötti közvetítő nyelvekre. A középkorban a latin, később a francia, illetve bizonyos földrajzi területeken a német volt az európai kultúrák lingua francája.
3.3.1 Az angol nyelv szerepe a nemzetközi kommunikációban
Számos összefüggésben halljuk, mondjuk, olvassuk: korunk lingua francája az angol. Kiss (2002: 263) megfogalmazásában „az első számú világnyelv, szigorúan véve: az egyetlen igazi világnyelv, tehát a legfontosabb nyelv ma az angol. Modern lingua francaként a leggyakrabban használt közvetítőnyelv, amelyet a világ minden országában tanítanak, iskolai keretekben (is)”.
49
Balázs (2002: 11) egyetért a közvetítő nyelvek szükségességével, véleménye szerint azonban „talán van valami igazságuk azoknak, akik azt mondják, hogy egyetlen élő nyelv a világkommunikációban egyenlőtlenséget okoz. Szükség van közvetítő nyelvekre –de a leghelyesebb, legdemokratikusabb az lenne, ha több nyelvet hoznának ilyen helyzetbe. S a nemzetközi kommunikációban mindenkinek (!) valamilyen idegen nyelvet kellene beszélnie. Az ilyen felfogás más nyelveknek is oszt szerepet, és az angol nyelv tanulásáról sem akar lebeszélni senkit”. Nádai (2007: 12) úgy véli, hogy „a domináns nyelv kiválasztása nem nyelvi, hanem gazdasági, hatalmi pozíció kérdése”. Az angol nyelv dominanciája elsősorban a szaknyelvek szókészletére gyakorol jelentős hatást. Főként az informatikai, műszaki és gazdasági vonatkozású szaknyelvekben figyelhető meg az anglicizmusok korlátlan mértékű beáramlása, de a jelenség alól minden bizonnyal ma már egyetlen szaknyelv sem jelent kivételt. „Az élet minden területén szembesülünk ezzel a jelenséggel a számítástechnikától az orvostudományon, az üzleti életen, a reklámiparon, tudományos kutatáson át a divatig, a sportig és a szórakozásig” (Kovács 2008: 45). Egy új szó, kifejezés megnevezésére Seregy szerint két lehetőség kínálkozik: „magyar szót alkotni vagy átvenni az idegent. Nyilvánvaló, hogy anyanyelvünk szempontjából az első megoldás tűnik hasznosabbnak, de nem mindig valósítható meg. Néha azért, mert igazában nem is akartunk helyette új szót létrehozni, máskor azért, mert egyszerűen nem sikerült. Vannak esetek, amikor nem célszerű, sőt nem is szabad mindenáron erőltetni a magyar szavak megalkotását és használatát” (Seregy 1989: 43). Ez különösen helytálló a szaknyelvek tekintetében. Ablonczyné (2002: 43) úgy véli, hogy „az idegen szók befogadása a szókincs gyarapodásának állandó eszköze: ez természetes folyamat volt az évszázadok során és ma is az. A legtöbb esetben nincs helyettük megfelelő magyar/német/olasz szó, némelyiket még megmagyarázni is csak bonyolult körülírással lehet”. 50
A szaknyelvek terminológiájára vonatkozóan gyakran felmerül a kérdés, hogy minden esetben szükség van-e az idegen szakszavak, kifejezések magyarítására. A logisztikai szaknyelvhasználók szerint ez az esetek többségében kommunikációs zavarokhoz vezetne, ezért a magyar szaknyelvekben is leginkább az idegen kifejezések használata jellemző.
3.4 A szaknyelvváltozás tendenciái A felgyorsult társadalmi, gazdasági, technikai változások a szaknyelvekre is jelentős hatást gyakorolnak. A változás a szaknyelvek szókészletében a legszembetűnőbb. Fóris (2006a: 51–52) úgy véli, hogy a szaknyelvek változásának legfőbb oka a szakmai területek fejlődésében rejlik. Fóris (2006a) elméletéből kiindulva a szaknyelvek változásának tendenciái a következők: • „A tudományok, a tudományos eredmények, az ipari tevékenység és a mindennapos felhasználói gyakorlat egyre közelebb kerül egymáshoz. Ez a közeledés a legnyilvánvalóbb a közös szakmai ismeretek meglétében, az azonos eszközök és folyamatok használatában” (Fóris 2006a: 51). Ennek következtében a kutatás, a fejlesztés, az ipari előállítás, a kereskedelmi forgalmazás és a felhasználáshoz kapcsolódó szakmák nyelvében sok közös elem jelenik meg, valamint kialakulnak a közös szaknyelvi normák. A logisztika szoros összefüggésben áll a gazdaság számos egyéb területével, például a közlekedéssel és az információs-technológiai fejlődésekkel.
Ebből
adódóan
a
logisztika
és
a
kapcsolódó
tudományterületek terminológiájában számos közös elem mutatható ki. • A különböző szaknyelvek egymásba fonódása az egyes szakterületek fejlődésével és az interdiszciplináris tevékenység széleskörűvé válásával 51
magyarázható.
A
logisztika
tudományának
interdiszciplinaritásából
adódóan a szaknyelvre különösen igaz a terminusok tudományterületek közötti vándorlása, a specifikus szakszavak köznyelvbe való bekerülése azonban a logisztika esetében csupán kismértékben vagy egyáltalán nem mutatható ki. • A szaknyelvek lexikai készlete hasonlóan gyors ütemben változik a felgyorsult társadalmi, gazdasági, tudományos fejlődéssel és változásokkal lépést tartva, hiszen „rövid idő alatt hatalmas tömegben keletkeznek új eszközök, új folyamatok jönnek létre, új kapcsolatrendszerek létesülnek” (Fóris 2006a: 52). A logisztikai szaknyelv szókészletének szerves részét jelentik a napról napra újuló technológiai eszközök, vállalatgazdasági folyamatok. •
A különböző tudományos-szakmai területek legmagasabb szinten tevékenykedő szakértőinek, kutatóinak száma arányait tekintve jelentősen alacsonyabb a társtudományok, illetve más szakmák képviselőihez képest. „Ennek következménye, hogy a szaknyelvi kommunikáció legmagasabb szintjét (szakértői szinten) kevesen használják” (Fóris 2006a: 52). Emellett azonban a kapcsolódó szakterületek szakértői szintű képviselői, illetve szakmai szempontból alacsonyabb szintű alkalmazói és a terület iránt érdeklődő laikusok nagy arányban érdekeltek a szaknyelvi ismeretek birtoklásában. Ez az arány a logisztikai szaknyelv használói körének vizsgálati eredményeiből is jól kimutatható. Míg a legmagasabb szintű, tudományos nyelvhasználat csupán a használók 1%-ára (minisztériumok, hivatalos szervek, egyetemen, érdekképviseletek) jellemző, addig az alkalmazók köre (gyártó, kereskedő vállalatok) 72%-ra tehető.
• A különböző tudományterületek egyre erősödő egymásra utaltsága számos nyelvészeti
kutatás
területén
is
interdiszciplináris
felkészültséget
igényelne. Az egyes szakmák művelőinek szerepe meghatározó lenne a szaknyelvek fejlesztésében, és a szaknyelv–köznyelv kapcsolatának ápolásában, ami napjainkban – néhány terület kivételével – a korábbi hazai nyelvészethez képest visszaszorult. A logisztikai szaknyelv fejlesztése, 52
terminológiai rendszerezése esetében elengedhetetlen az interdiszciplináris szemlélet és együttműködés. Számos nyelvhasználati (főként helyesírási és értelmezési) hiba elkerülhető lenne a szorosabb együttműködés esetében.
3.5 Részkonklúzió
Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar gazdaság szerkezete átalakult, „amelynek eredménye a korábban intézményileg zárt magyar gazdaság kinyitása, valamint európai és globális integrációja volt. Mindezeket a jelenségeket figyelembe véve nem csoda, hogy gazdasági szaknyelvünk is nagy változásokon ment keresztül” (Ablonczyné 2006: 39).
Az egyre gyorsabb ütemű nyelvváltozás folyamatát minden nyelvhasználó közvetlenül tapasztalhatja. A nyelvek egymásra hatásának diakrón szempontú vizsgálata a történeti nyelvészet és a szociolingvisztika szoros kapcsolatára világít rá (Kálmán–Trón 2007: 105). Jelen dolgozat a magyar logisztikai szaknyelv szókészletének vizsgálatára és annak fejlődésére, változási tendenciáira fókuszál. A logisztika nyelvhasználatában különösen szembetűnő az idegen elemek beáramlása, a szókölcsönzések egyre nagyobb arányú előfordulása. A globalizáció korában a köznyelvi kommunikáció fejlesztése mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a szaknyelvek fejlesztésére, a terminológiai, valamint szemantikai normák vizsgálatára, rendszerezésére, ami mindenkor csak interdiszciplináris szemlélettel valósítható meg.
53
4 A LOGISZTIKAI SZAKNYELV 4.1 Bevezetés
Szaknyelvi kutatásainkban az írott logisztikai szaknyelv jellemzőit és annak szókészletét vizsgáltuk különös tekintettel az idegen – a logisztikai szaknyelvre jellemzően főként angol – szavak előfordulására. A nyelvi vizsgálatokhoz választott korpuszt a Supply Chain Monitor, a Tranzit és a Loginfo c. magyar nyelvű logisztikai szakfolyóiratokban és az évente kiadott Logisztikai évkönyv című kiadványban megjelent cikkek, tanulmányok szövegei jelentik. A szaknyelv szókészletének és a terminológiai vizsgálatok eredményeinek részletes bemutatása előtt mindenképp szükséges meghatározni a logisztika terminus eredetét, valamint a logisztika fogalmát. Jelen fejezet a logisztika tudományterületi
besorolása
után
bemutatja
a
szaknyelv
mai
magyar
nyelvváltozatok közötti elhelyezkedését, és a logisztikai szaknyelv strukturális felosztási lehetőségeit. A negyedik fejezet második felében a magyar logisztikai szaknyelv rövid történeti áttekintése következik, három nagy korszakra
54
vonatkozóan. A logisztikai szaknyelv történetének vizsgálata leginkább a kapcsolódó tudományterület fejlődésével való szoros összefüggésében lehetséges.
4.2 A logisztika terminus eredete A logisztika szakkifejezés eredete több évezredes múlttal rendelkezik, Réger (1994) kutatási eredményei szerint gyökerei a görög ’lego’ és ’logik’, valamint a francia ’loger’ szótövekre vezethetők vissza. A logisztika tudományának elnevezése a görög ’gondolkodni’ jelentésű ’lego’ szótőből képződött. Ebből alakult a görög ’logizomai’ ige (jelentései: ’számolni’, ’kiszámítani’, ’meggondolni’, ’tervezni’), a ’logismos’ főnév (jelentései: ’számolás’, ’kiszámítás’, ’terv’), valamint a ’logistikos’ melléknév (’jelentése: jól számoló’, ’logikusan gondolkodó’), és a ’ta logistika’, azaz a ’gyakorlati számtan’, amelyet kezdetben az ókori görög városállamok gazdálkodásának ellenőrzésére alkalmaztak. Az ókori görög, bizánci és római hadseregek hivatalnokai, az ún. ’logisták’ pénzügyi ellenőrökként a magisztrátus pénzügyeit vizsgálták át, akik pénzügyi ellenőrként számításokkal foglalkoztak. Az angol ’logic’ és a francia ’logique’ szavak egyaránt a görög ’lego’ (jelentése: gondolkodni) szótőre vezethetők vissza, amelyből később a ’logos’ (jelentése: ’ész, ’értelem’) és a ’logikos’ (jelentése: eszes, értelmes) görög szók és a latin ’logicus’ és ’logika’ (jelentésük: ész, értelem) szók képződtek. A ’logik’ szóból alakult a ’logistik’ elnevezés is, amelyeket kezdetben a filozófiában és a matematikában alkalmaztak. A francia nyelvben a ’loger’ (jelentése: elhelyez, elszállásol) igét a 12. század óta használják a vendégek és katonák számára nyújtott átmeneti szállásra vonatkozóan. A francia szó eredetije a latinban a ’logugea’ (jelentése: bérlemény,
55
bérlet) szóban, majd az újlatin ’logistare’ (jelentése: kiad, bérbe ad, elhelyez) szókban jelenik meg. VI. Leó császár 900. körül összeállított görög nyelven írt gyűjteményében a harcászat és a hadászat mellett a harmadik hadtudományi fogalomként említi a logisztikát mint a számítás művészetét. A szó eredeti gyökerei fellelhetők az olasz ’locare’ (jelentése: kiad, bérbe ad, elhelyez) és a német ’logieren’ (jelentése: szállást ad vendégeknek, katonáknak) igékben is. A német ’logieren’ igét a francia ’loger’ nyomán az 1600-as évektől használják (Réger 1994: 8). A 17. és 18. században elterjedté vált a ’Majer génoraldes logis’ kifejezés, amely a csapatok táborokban való elszállásolását és terepen történő elhelyezését végző tisztekre vonatkozott. Napóleon tábornoka, a svájci Antoine-Henri Jomini műveiben a hadtudomány önálló ágaként említi a logisztikát. A logisztika fogalma a francia ’maréchalgénéral de logis’ (jelentése: a csapatok ellátásáért felelős francia tisztség) elnevezésben jelenik meg. Jomini műve mérföldkövet jelentett a logisztika fogalmának történetében, amelyet a 19. században az USA-ban fordítottak angol nyelvre. Az Amerikai Egyesült Államokban a logisztika fogalmát a 19. század második felében használták, katonai értelemben, azonban „ez az egész nemzetgazdaság gazdasági jellegű mozgósítását jelentette a fegyveres erők háborúban történő támogatása céljából” (Réger 1994: 11). George C. Thorpe 1917-ben megjelent „Pure Logistics” című műve alapján került be a logisztika fogalma a katonai lexikonokba, ekkor azonban még csak a fogalom szűken vett értelmében („a csapatok harctéren történő mozgatása, ellátása” – definícióval) (Lakatos 2008: 9). Európában a logisztika fogalma elsőként az olasz sajtóban jelent meg 1935–36ban az abesszíniai háborúk idején. Az ’logistica’ fogalma a háború utánpótlási problémáival összefüggésben jelent meg az olasz nyelvben (Réger 1994: 11). 56
A logisztika fogalma a II. világháború után, az 1950-es években került az üzleti szféra fogalomtárába, és ezt követően veszi kezdetét a logisztika fogalmának bővülése és jelentőségének növekedése a civil gazdasági világban is (Lakatos 2008: 9). Zaicz (2006: 493) etimológiai szótára szerint a logisztika nemzetközi szó, amelynek mai kereskedelmi értelmeben használatos jelentése – „a hatékony, pontos áruszállítás, áruelosztás érdekében kialakult szolgáltatás” (Zaicz 2006: 493) – az angol nyelvből származik, amely a francia logistique (jelentése: hadtápszolgálat) szó alapján jött létre. A logisztika katonai jelentése a franciából terjedt el (logistique – katonai műszó, jelentése: a hadi szállítással, a sereg élelmezésével és az utánpótlással foglalkozó fegyvernem), amely a kései latin logisticus szóra (jelentése: a pénzügyi hivatalokat értintő) vezethető vissza, amely a görög logisztikósz (jelentése: a számoláshoz kapcsolódó) átvétele. A logisztika szó a magyar nyelvbe a németből (Logistik – jelentése: hadtápszolgálat) és az angolból (logistics – jelentése: munkaszervezés, az árubeszerzésnek, a termelési folyamatoknak és a késztermék értékesítésének összehangolása) került (Zaicz 2006: 493). Bakos 1965-ben megjelent Idegen szavak kéziszótára a logisztika fogalmának kereskedelmi jelentését még nem említi: „1. a logikai műveletek formális megoldása matematikai elvek alapján, a formalista logika új irányzata 2. az az idealista felfogás, amely szerint a matematika a logikán alapszik” (Bakos 1965: 426). Bakos 2007-ben megjelent Idegen szavak és kifejezések szótárában azonban a logisztika szó újabb jelentésekkel bővült: „3. hadtápszolgálat; a csapatok 57
élelmezésével és az utánpótlással foglalkozó szolgálat 4. kereskedelmi szaktudomány: a gazdaságos szállítás/raktározás elmélete és gyakorlata” (Bakos 2007: 387). Minya (2007) a logisztika fogalmát a következőképpen definiálja: „1. Ellátóegység, hadtáp. 2. Nagyobb munkát támogató szolgálatok összessége, munkaszervezés, szervezeti háttér. Azon vállalkozási tevékenységek rendszere, amely biztosítja a működéshez szükséges javakat (termékeket, szolgáltatásokat), különös
figyelmet
fordít
arra,
hogy
azok
megfelelő
helyen,
időben,
mennyiségben, minőségben és választékban álljanak rendelkezésre, és egyúttal érvényre juttatják a vállalkozás profitszerzési törekvéseit” (Minya 2007: 97).
4.3 A logisztika tudománya
A magyar logisztikai szaknyelv és a magyar nyelvű logisztikai szakirodalom a tudomány mai értelmében csupán néhány évtizedre tekint vissza, a tágabb értelemben vett logisztika kezdete azonban az ókorra tehető. A logisztika eredete az időszámításunk előtti görög, római és bizánci hadtörténetben indult, amikor a hadvezérek egyik legfontosabb feladata a csapatok élelemmel és megfelelő szállással való ellátása volt. A hadsereg hivatalnokai, a ’logisták’ feladata volt a különböző számítások elvégzése mellett a pénzügyi ellenőrzés, a menetvonalak megtervezése és a hadsereg ellátását szolgáló raktárak irányítása. A rómaiak a légió számára élelmiszerraktárakat hoztak létre, amelyek kezelése a ’logistas’ elnevezésű hivatalnokok feladata volt. A rómaiak után a 6. században a bizánci birodalom vált a Földközi-tenger térségének politikai és katonai hatalmává. A bizánci közigazgatási rendszert a legmagasabb birodalmi tisztviselők, az ún. ’logothen’-ek irányították. A középkorban Bizánc volt az egyetlen birodalom, ahol nagy jelentőséget tulajdonítottak
a
hadseregszervezés
és
az
utánpótlás
biztosításának 58
tanulmányozására. VI. Leó császár görögül írt gyűjteményében a harcászat és a hadászat mellett a számítás művészeteként külön helyen említi a logisztikát. VI. Leó művében a következőképpen definiálja a logisztika fogalmát és feladatait: „A logisztikához tartozik, hogy a hadsereg tagjainak zsoldját kifizessék, a hadsereget megfelelően felfegyverezzék és megszervezzék, lövegekkel és hadianyagokkal ellássák, szükségleteiket időben és elégségesen biztosítsák, a hadjárat minden mozzanatát megfelelően előkészítsék, azaz gondoskodjanak a szükséges térről és időről, a terepet a hadsereg mozgáslehetőségei, valamint az ellenség ellenállóképessége figyelembevételével helyesen becsüljék meg, és ezeknek a funkcióknak megfelelően szabályozzák és rendeljék el, egyszóval irányítsák, saját fegyveres erőik mozgását és szétbontakozását” (Réger 1994: 9).
A VI. Leó által megfogalmazott logisztika fogalmát a későbbi katonai szakírók is figyelembe vették, ekkor még olyan tudományként értelmezték, amely a logikát és a
matematikát
megvalósításához.
veszi
alapul
a
különböző
hadseregszervezési
feladatok
Réger (1994) szerint a 18. században „végképpen
összekeveredik Európában az így értelmezett és elméletileg tovább fejlesztett ’logisztika’ a ’hadászat’ fogalmával” (Réger 1994: 9). M. J. Puységur, 17. századi francia logisztikai tiszt volt az első európai teoretikus, aki a hadsereg utánpótlásának bonyolult problémáit, „A hadművészet alapelvei és szabályai” című fő művében tudományosan elemezte (Réger 1994). Az ellátási rendszer változása a francia forradalmi háborúk idejére tehető, amikor az addigi raktárélelmezési rendszer működése csődöt mondott. A francia forradalom és a napóleoni háborúk tapasztalatai jelentős hatást gyakoroltak a hadtudomány további fejlődésére. A. H. Jomini nevéhez fűződik a logisztika önálló tudományterületté fejlesztése. Jomini elmélete szerint a logisztika „a hadászat és a harcászat támogatása mellett főképpen az utánpótlást foglalja magában” (Réger 1994: 10). „A logisztika mint tevékenység mindvégig jelen volt a különböző történelmi korszakok háborúiban, de külön hadtudományi területként történő kezelése és elméletének rendszerezése csak a XIX. században történt meg” (Körmendi –
Pucsek 2008: 11).
59
A logisztikai szemléletmód megjelenése a civil (nem katonai) gazdaság színterein azonban csak a II. világháború utáni évekre tehető. A vállalatok számára stratégiai fontosságúvá váló gazdasági logisztika térhódításának kiindulópontja az Amerikai Egyesült Államok fejlett piacgazdasága volt, innen került át előbb NyugatEurópába, Kelet-Ázsiába, végül a rendszerváltás utáni években Közép-KeletEurópába, így Magyarországra is (Szegedi–Prezenszki 2003: 23). 1955-ben az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg az első publikáció, amely az addig kizárólag hadi tudománynak értelmezett logisztikát a gazdasági– szervezési területekre is vonatkoztatta, és ez ezzel kezdetét vette a logisztika eredményeinek adaptálása a termelésszervezés, a gyártásirányítás és a szállítási rendszerek fejlesztésének területére. Európában az első civil gazdaságra vonatkozó logisztikai tárgyú publikációk a 70-es évek elején jelentek meg, és ezt követően a 80-as évek elején kezdetét vette a logisztika fejlődése és világméretű térhódítása. A modernkori logisztika fejlődésének lépései időrendi sorrendben az alábbiak voltak: •
a termelés támogatása
•
az értékesítés támogatása
•
értéknövelt szolgáltatások előtérbe kerülése
•
a vevőkiszolgálás követelményeinek növekedése (Körmendi–Pucsek 2008, Szegedi–Prezenszki 2003 nyomán).
Napjaink meghatározása szerint a logisztika feladata a gyártáshoz felhasznált alapanyagok (energiahordozók, eszközök), személyek és az információ hatékony áramlásának, szállításának irányítása és ellenőrzése, melynek két meghatározó szempontja, hogy a folyamatok megfelelő időben és minimális költségek mellett teljesüljenek.
A
logisztika
célja
az
ehhez
elengedhetetlen
erőforrások
megteremtése, és a folyamatok minél hatékonyabban és gyorsabban történő teljesítése. 60
A logisztika feladatait az ún. 6M foglalja magában: • Megfelelő anyagot, energiát, személyt • Megfelelő mennyiségben • Megfelelő minőségben a • Megfelelő időpontban • Megfelelő (minimális) költséggel eljuttatni a • Megfelelő helyre. A logisztika komplex tudomány, melynek elsődleges célja az ellátási folyamatok sikeres megoldása. A folyamatok hatékony megvalósításához elengedhetetlen az ún. logisztikai gondolkodásmód. Az USA Logisztikai Tanácsa szerint a logisztikai gondolkodásmód jellemzői: • Kiterjeszti a rendszerhatárokat, összrendszer szinten folyamatokat, tehát teljes logisztikai láncban gondolkodik,
vizsgálja
a
• fontos a részrendszerek közötti kommunikáció, • figyelembe veszi a részrendszerek egymásra gyakorolt hatásait, számol a költségkonfliktusokkal, • csúcstechnológiát alkalmaz, • egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a közvetett gazdasági tényezőknek (minőség, megbízhatóság). A logisztika fontos feladata a vásárló és a termelő közötti kommunikációs hálózat kiépítése. Fontos célja az üzenet közvetítése a szereplők között, ebből adódóan a kommunikáció
során
elengedhetetlen
a
pontosság,
a
gyorsaság
és
a
megbízhatóság. Az 1. ábra bemutatja a logisztika folyamatát.
61
1. ábra: Logisztika
LOGISZTIKA BESZÁLLÍTÓK
BESZERZÉS (VÉTEL)
NYERSANYAGKÉSZLET
TERMELÉS (TERMELÉSMENEDZSMENT)
ÁRUKÉSZLETEK
FIZIKAI DISZTRIBÚCIÓ
62
Forrás: Institut of Logistics (Egyesült Királyság) forrás: muszakiforum.hu
4.3.1 A logisztika szerepe a hazai tudományos életben A logisztika tudományos fontosságát az is bizonyítja, hogy 1996 óta a Magyar Tudományos Akadémián szervezeti keretek között is folynak logisztikai kutatások. Elsőként az MTA Agrártudományok IV. Osztályának Marketing Bizottsága létesített logisztikai albizottságot, Prof. Dr. Knoll Imre vezetésével. A logisztikának a nemzetgazdaságban, a társadalmi, valamint az üzleti világban való térhódítása következtében napjainkban már két MTA-bizottság foglalkozik a logisztika kérdéseivel tudományos szinten: a Gazdaság- és Jogtudományok Osztályán 2005 óta működő Logisztikai Bizottság (jelenlegi elnök: Prof. Dr. Chikán Attila), valamint a Műszaki Tudományok Osztályán tevékenykedő Közlekedési Bizottság Logisztikai albizottsága (jelenlegi alelnök: dr. Kulcsár Béla). A Logisztikai Bizottság célja, hogy „rendezvényeivel közös fórumot teremtsen a logisztikatudomány elméletével foglalkozó, és azt a gyakorlatban művelő szakemberek számára, s a multidiszciplináris szemlélet ösztönzésével elősegítse a különböző szakterületek művelőinek párbeszédét” (forrás: www.mta.hu).
63
A
Bizottság
fontos
feladatának
tekinti
a
logisztikához
kapcsolódó
tudománypolitikai és kutatásszervezési tevékenységek, szakmai törekvések összefogását, megfelelő háttér biztosítását a tudományterület műveléséhez és a szinergia megteremtéséhez a szakterületek között. A Bizottság kutatási eredményeivel segíteni kívánja a kutatás, az oktatás, a gazdaságpolitika területén és az üzleti szférában tevékenykedő szakemberek munkáját. „A Bizottság ennek érdekében munkája során együtt kíván működni a kapcsolódó szakterületeken működő akadémiai bizottságokkal, valamint a logisztikai szakma hazai és nemzetközi képviselőivel, így a különböző logisztikai szakmai szervezetekkel, a logisztikai szakterületen működő kutatóintézetekkel, oktatási intézményekkel, az érintett gazdaságpolitikai szereplőkkel és vállalati szakemberekkel” (forrás: www. mta.hu). A logisztika mint tudomány mára már hazánk szinte valamennyi műszaki és gazdasági felsőoktatási intézményében (számszerűen 23 hazai egyetemen és főiskolán) is jelen van. A legtöbb felsőoktatási intézményben a logisztika önálló szakirány, néhány intézményben pedig a logisztika tantárgy-modulként szerepel.
4.3.2 A logisztika határterületei A
logisztika
interdiszciplináris
közgazdaságtudományokkal,
a
tudomány,
amely
gazdálkodástudományokkal
érintkezik és
a
a
műszaki
tudományokkal. A vállalati kommunikációban a logisztika szoros kapcsolatban áll a marketinggel, a pénzüggyel és az informatikával. Az alábbi ábra a logisztika interdiszciplináris tudományát helyezi el a kapcsolódó tudományterületek között.
2. ábra: A logisztika mint interdiszciplináris tudomány
Földrajz-tudomány
Közgazdaságtudomány
Műszaki tudományok
64
Térgazdaságtan
Regionális tudomány
Vezetéstudomány
Logisztika
Közlekedés tudomány
Matematika Forrás: Veres 2008: 18.
4.4 A logisztikai szaknyelv helye A logisztikai szaknyelv a tágabb értelemben vett gazdasági szaknyelv tárgykörébe sorolandó. A gazdaság egyes területeire jellemző nyelvhasználat kutatása több évtizedes múltra tekint vissza, és mára világossá vált, hogy az ún. gazdasági szaknyelv meglehetősen általános és tág kategória, fogalma pontosítást igényel. A különböző területeket mind-mind sajátos nyelvhasználat és speciális szakszókincs jellemzi, így a gazdasági szaknyelven belül mindenképp pontosításra szorul az adott kutatás tárgya. Ablonczyné (2010: 245) hangsúlyozza, hogy ha általánosságban beszélünk a gazdaság nyelvéről, akkor a tágan értelmezett gazdasági szaknyelv terminust alkalmazzuk, hiszen „a gazdasági szaknyelv terminus önmagában nem fedi le a benne rejlő jelentésmezőt. Az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak felsorolása szerint (vö.: a 169/2000. (IX. 29.) Kormányrendelet) a társadalomtudományokon belül meg kell különböztetnünk a gazdálkodásés szervezéstudományokat, illetve a közgazdaságtudományokat. Ennek megfelelően nem beszélhetünk általában a gazdasági nyelvről. A 65
nyelvészeknek is különbséget kell tenni a gazdaságtudomány és a gazdálkodástudomány nyelve között. Amennyiben ez megtörténik, a fogalmi zavar minimálisra csökkenhet”. A fentiek figyelembe vételével meghatározhatjuk a logisztikai szaknyelv helyét a gyűjtőfogalomként értendő gazdasági szaknyelven belül. A vizsgált szaknyelv körülhatárolása
azonban
mindenkor
szorosan
összefügg
a
kapcsolódó
tudományterület meghatározásával. A logisztika tudományának definiálása – ebből adódóan a kapcsolódó szaknyelv meghatározása is – interdiszciplináris szemléletet igényel. Az összetett gazdasági kapcsolatrendszeren belül a logisztika az erőforrások fenntartására és az ellátásra koncentráló vezetési, szervezési és műszaki
tevékenységek
megvalósítása
gazdálkodástudományokkal,
a
során
összefonódik
közgazdaságtudományokkal
és
a
a
műszaki
tudományokkal.
4.5 A logisztikai nyelvhasználat kommunikációs színterei
A
logisztika
szakterületét
jellemző
nyelvhasználat
vizsgálatakor
a
tudományterület körülhatárolásán túl meg kell határozni a szaknyelvi tartalmat is. A tudományterület szaknyelvi tartalmának meghatározása a kommunikációs színterek elemzésén és a színtereket jellemző logikai kapcsolatok feltárásán keresztül valósítható meg (Mészáros 2008: 87). Hymes (1974: 481-494) elmélete szerint a nyelvhasználatot nem csupán az adott nyelv
szókincse,
illetve
nyelvtani
rendszere
határozza
meg,
mivel
a
kommunikációs szituációt a szociokulturális környezet is jelentős mértékben befolyásolja.
Szociolingvisztikai
kommunikációs
modellje
szociokulturális
dimenziókra épül, amelyek leginkább meghatározhatják a beszédviselkedést, illetve jelentést. Tizenhat jellemzőt választ ki, amelyeket nyolc csoportba sorol. A
66
kommunikációs modell nyolc csoportjának egyes kezdőbetűi az angol SPEAKING (= beszéd) szót adják ki, ami az alábbi ábrán látható.
3. ábra: Hymes (1974: 483) szociolingvisztikai modellje
1. Helyzetleírás
Situation–szituáció
2. Jelenet 3. Beszélő
Participants–résztvevők
4. Címző 5. Hallgató 6. Címzett
Ends–célok
7. Kimenetelek 8. Végcélok
Acts sequence–akciósor
9. Az üzenet formája 10. Az üzenet tartalma
Key–kulcs
11. Kulcs
Instrumentalities–eszközök
12. Csatorna 13. Beszédformák
Norms–normák
14. Interakciós normák
67
15. Értelmezési normák
Genres–műfajok
16. Műfajok
Forrás: Duranti (1990: 219)
A kommunikációs szituációt meghatározó tényezők Hymes modellje alapján: •
színhely
•
résztvevők,
•
szándékok,
•
akciósor,
•
kulcs,
•
csatornák,
•
norma
•
műfaj.
A színhely a kommunikációs cselekvés térbeli, illetve időbeli körülményeit jelöli. Meghatározó tényezők a kommunikációs cselekvés helye és ideje. A vizsgált szakcikkeket legtöbb esetben logisztikai szakemberek, vezetők (beszerzési, operációs, szállítmányozási stb. vezetők), valamint egyetemi oktatók olvassák munkájuk során. A résztvevők köre az üzenet küldőjét, valamint az üzenet vevőit jelöli. A vizsgált írott szövegek esetében a kommunikációs cselekvés résztevői a szakcikkek írói (logisztikai szakemberek, egyetemi oktatók, kutatók) és az olvasó (logisztikusok, szállítmányozók, egyetemi oktatók, illetve hallgatók, képviseletek, hivatalos szervek stb.). A kommunikációs cselekmény pontos leírására Hymes (1974) négy szerepet különít el: beszélő, címző, hallgató, címzett. A kommunikációs modell fontos elemei a cselekvés szándékai és céljai. Hymes modelljében a kommunikációs szándékok két szintjét különbözteti meg: kimenetel és végcél szerint, ami eredetileg a társas, illetve az egyéni célokat jelöli. A kutatás 68
során vizsgált cikkek legfőbb célja, hogy átfogó képet nyújtsanak az ellátási lánc aktuális, irányadó trendjeiről, és beszámoljanak a logisztika területén történt meghatározó aktuális eseményekről, kutatási eredményekről. Az akciósor az üzenet formáját és tartalmát foglalja magában. Az üzenet tartalma mellett
a
kommunikáció
sikeressége
szempontjából
meghatározó
a
megnyilvánulás formája. A legtöbb vizsgált szakszöveg felépítése tartalmi tagolását illetően követi a klasszikus hármas felosztást: bevezetésre, tárgyalásra valamint befejezésre tagolódik. Meghatározó szempont a kommunikáció vizsgálata során a sikeres kommunikáció kulcsa, vagyis az üzenet módja és az attitűd. A vizsgált szakszövegek nyelvezetére jellemző a tudományos nyelvhasználat számos eleme: egyértelmű, pontos következetes megfogalmazás, értelmi-logikai gondolatmenet, világos, áttekinthető szövegszerkezet. A szövegeket a szóhasználat szempontjából a logisztika területén használt speciális szakszókincs jellemzi. A magyar nyelvű terminológia mellett gyakori az idegen, elsősorban angol szavak használata, amelynek lexikoszemantikai vizsgálatára a dolgozat későbbi fejezetében térünk ki. A csatornák és beszédformák dimenziói szoros összefüggésben állnak egymással. A csatorna az üzenet átvitelére választott eszköz, a beszédforma a kommunikáció során használt kódokra (választékos kód, közönséges kód) vonatkozik. A vizsgált szakszövegeket kizárólag az írott forma jellemzi. A beszéd szabályok által irányított kommunikációs tevékenység, így a kommunikációs modell fontos részét jelentik a normák. Hymes (1974) interakciós és értelmezési normákat különböztet meg.
Az interakciós normák vizsgálata
elsősorban a különböző kultúrákhoz tartozó beszédközösségek kommunikációja során
szükséges.
Az
értelmezési
normák
alkalmazásakor
szükséges
a
kommunikáció során használt kódok, regiszterek széles körű ismerete, ugyanis
69
„az értelmezési normák a viselkedésben megnyilvánuló szándékok értelmezésére vonatkoznak” (Kurtán 2003: 24). A kommunikációs modell utolsó fontos eleme a műfajok kategóriája. Az egyes szaknyelveket számos speciális beszélt és írott műfaj jellemzi. Az értekezésben vizsgált szövegek műfaja a szakcikk. A vizsgált szaknyelvet ezen túl számos írott műfaj jellemezi (fuvarokmány, szerződés, jelentés, hirdetés stb.), ezekről részletesebben a későbbiekben szólunk. Kiss (1995) elmélete szerint a kommunikáció három fő alappillére • a nyelv (a nyelvi készlet vagy repertoár), • a beszélő (jelentése ebben a szövegkörnyezetben: a nyelvvel kommunikáló személy) és • a kommunikációs helyzet. Kiss modelljében a kommunikációs helyzet „nemcsak közvetítő tényező, amely nyelven kívüli eszközökkel is segít(het)i a kommunikációt (például mimikával, gesztikulálással, tekintettel, a fej tartásával, mozgatásával, kézjelekkel), hanem a nyelvhasználatot meghatározó tényező” (Kiss 1995: 60). Kiss a nyelvhasználati színtér fogalmát a beszédhelyzet szinonímájaként használja, ami nem más, mint „a nyelvi megnyilatkozások együttese” (Kiss 1995: 67), beleértve a mindenkori közös szituációt, a beszéd résztvevőit és a témát. Kiss (1995) csoportosításában a nyelvhasználati színterek a nyilvánosság foka szerint különíthetők el, melynek két végén a ’közéleti’, valamint a ’privát’ kategória helyezkedik el. Mészáros (2008) a kommunikációs színterek elemzési szempontjait a ’szakmai fejlődés folyamata’ és a ’szakmai tartalom erősödése’ kategóriákkal bővíti. Mészáros (2008: 88) modellje az egyén és a szakmaiság szintjének – vagyis az egyén szakmai fejlődési szintjeinek – összefüggését szemlélteti az alábbi ábra szerint.
70
4. ábra: Az egyén találkozása a szaknyelvvel
laikus
a szakmát tanuló diák
szakember
tudós
Mészáros (2008: 96) közbeiktat egy harmadik kategóriát, a fent ábrázolt folymamtot kiegészíti az idő függvényével.
5. ábra: Kommunikációs színterek, szakmai tartalom és a szaktudás megszerzésének folyamata
a legmagasabb szakmaiságot tartalmazó kommunikáció A szakmai tartalom erősödése a kommunikációban
tudós-tudós (6) szakember-tudós (5)
kommunikációs színterek
szakember-szakember (4) laikus(diák) – szakember(oktató) (3)
laikus – szakember (2)
71
laikus – laikus (1)
a legalacsonyabb szakmaiságot tartalmazó kommunikáció
A szaktudás megszerzésének folymata
A fenti modell alapján a logisztikai szaknyelv hat kommunikációs helyzetben vizsgálható. A logisztikára a laikus-laikus, valamint a laikus és szakember közötti kommunikáció kevésbé jellemző, és az értekezés jellegéből adódóan az (1), illetve (2) pontok vizsgálatától eltekintünk, és részletesen a (3), (4), (5), illetve (6) pontokkal foglalkozunk, lexikai példák megadásával. (3)A laikus (diák)- szakember (oktató) közötti kommunikáció főként a felsőoktatás gazdasági és műszaki irányú oktatási egységeiben jellemző. A hazai felsőoktatásban egyre nagyobb számban (jelenlegi adataink szerint 23 egyetemen és főiskolán) van jelen a logisztika mint szakirány, illetve tantárgyi modul. A logisztikai tanulmányok legfőbb területei: termelési logisztika, értékesítési logisztika,
disztribúció,
logisztikai
folyamatok
elemzése,
ellátási
lánc
menedzsment, logisztikai szolgáltatási tevékenységek és még sorolhatnánk. A diák – oktató közötti kommunikáció színtere az oktatási intézmény (például Corvinus Egyetem, Széchenyi István Egyetem, Budapesti Gazdasági Főiskola, Pécsi Tudományegyetem, Miskolci Egyetem stb.) A kommunikációra legtöbb esetben az egyetemi, főiskolai előadásokon, valamint gyakorlati órákon kerül sor. A tanulási folyamat kezdetén a specifikus szókincs elemei tanári magyarázattal jelennek meg. A diák a tanulási folyamat során a szükséges szakmai ismeretek megismerésével sajátítja el a szakszókincset, amelyet későbbi munkájában alkalmaz. Néhány példa a tanórán megjelenő szakkifejezésekből. (A példák pontos forrása a függelékben található) • a beszerzés algoritmusa, • a diszpozíciók szerepe,
72
• a készletezés általános kérdései, • beszerzési modellek, • költségarányok módszere, • logisztikai funkciók, • logisztikai szemléletű termelésmenedzsment, • logisztikai lánc, • minőségmenedzsment. A diák kérdések, prezentációk, dolgozatok, szóbeli és írásbeli vizsgák során folytat verbális és írásbeli kommunikációt a szakemberrel, vagyis az oktatóval. A diák a megszerzett szakszókincset későbbi munkájában alkalmazza, és további tanulási folyamat során kiegészíti. A laikus-szakember kommunikációjára a szakmai gyakorlatok során is sor kerülhet, ahol a laikus szerepét a diák, a szakemberét pedig a vállalati szakember tölti be. (4) A szakember–szakember közötti kommunikáció vizsgálata az értekezés legfőbb célja. A vizsgált szakszövegeket legtöbb esetben szakemberek írták szakemberek számára. Ennek jelentősége abban nyilvánul meg, hogy az üzenet küldője és vevője, az író, valamint az olvasó feltehetőleg azonos, vagy közel azonos szakmai és szaknyelvi ismeretekkel rendelkezik. A szakemberek között zajló kommunikáció színtere lehet a munkahely (különböző kis-, közép- és nagyvállalatok logisztikai részlegei), valamint logisztikai témájú konferenciák, ahol a legtöbb esetben szakemberek prezentálják szakmai tapasztalataikat, ismereteiket. A szaknyelvhasználatra az erős szakmaiság jellemző, ezért a specifikus szavak ezen a színtéren már magyarázatok nélkül jelennek meg. A szakemberek között zajló kommunikációban elkülöníthető egy – főként beszélt nyelvre jellemző – az úgynevezett szakzsargon. Példák: •
barnamezős beruházás,
•
civil logisztika,
•
gyártástámogatás,
•
hagyományos átárazási módszerek, 73
•
húsipari logisztika,
•
környezetbarát gyártási környezet,
•
nyolcszáz raklaphelyes központi raktár,
•
rendelésfelvétel,
•
zöldmezős beruházás.
A (5) szakember–tudós, valamint a (6) tudós–tudós közötti kommunikáció jellemzői nagyon közel, gyakran átfedésben állnak egymással. A logisztika tárgyából adódóan a logisztikával tudományos szinten foglalkozó, kutatási tevékenységet végző szakemberek legtöbb esetben a vállalati gyakorlatban is jelen vannak, ezért ezt a két kategóriát együtt tárgyaljuk. Mindkét kommunikációs szintet az absztrakció magas foka jellemzi. Legjellemzőbb színterek a különböző tudományos konferenciák, egyetemi tanszékek, minisztériumok, hivatalos szervek szakmai rendezvényei, kutatóintézetek konferenciái, éves fórumok (például Magyar Logisztikai Egyesület, Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság), az MTA Logisztikai Bizottsága, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium stb.). Példák: • a kombináltszálíttás racionális üzemeltetése, • anyagmozgatási műveletek modellezése szimulációval, • belső perifériák SWOT analízise, • diszfunkcionális folyamatok, • ellátási hálózati struktúra optimálása, • fejlettségi indikátorok, • képességalapú haderőfejlesztés, • kooperatív rendszerek, • önköltségszámítás, • többtényezős szinergiák. A logisztikai szaknyelv részletes vizsgálatához mindenképpen ismerni kell a kommunikáció résztvevőit, színtereit és az adott kommunikációs szintre jellemző 74
szakmai tartalmat és absztrakciós fokot. Jelen fejezet csupán átfogó képet kívánt nyújtani a logisztikai szaknyelv kommunikációs színtereiről lexikai példák bemutatásával. A logisztikai szaknyelv specifikus szókészletének részletesebb nyelvészeti (terminológiai, valamint lexiko-szemantikai) szempontú vizsgálatára a hatodik fejezetben térünk ki.
4.5.1 A logisztikai szaknyelv kommunikációs funkciói A logisztika elsődleges funkciója a kommunikációs hálózat kiépítése a vásárló és a termelő között, így a szaknyelv meghatározó szerepet játszik a szereplők közti üzenet közvetítése során, amelyhez elengedhetetlen a pontosság, a gyorsaság és a megbízhatóság (Szegedi 2003:81). A logisztika az érintkező terülteknek (pl. marketing, pénzügy, termelés) is fontos információt továbbít, kapcsolatot jelent a termelés és a beszállítók között, a termékfejlesztéshez elengedhetetlen információt ad a felhasználók igényeiről, és az új termékekről információt közvetít a termelés felé. Az írott logisztikai szaknyelvre legjellemzőbb műfajok: a szerződést előkészítő dokumentációk (ajánlatkérés), a szerződés, az árut kísérő dokumentációk (fuvarokmányok, biztosítási okmányok), levél, e-mail, pályázat, tudományos cikk, jelentés és a hirdetés. A szöveg célja lehet: • szakmai, belső információáramlás, ahol a szöveget szakemberek írják a szakszókincset teljes mértékben ismerő szakemberek számára, valamint lehet • ismeretterjesztő, melynek rendeltetése a külső információáramlás. A logisztika definíciója magában foglalja a szaknyelv kommunikációs funkciójának jelentőségét. Az Amerikai Logisztikai Tanács által megfogalmazott definíció szerint a logisztika 75
„a nyersanyagok, termelésközi készletek és késztermékek –, illetve a hozzájuk kapcsolódó információk – hatékony áramlásának tervezését, megvalósítását és ellenőrzését szolgáló tevékenységek integrációja a vevői elvárásoknak megfelelően” (Némon – Sebestyén – Vörösmarty 2006: 18).
4.6 A logisztikai szaknyelv struktúrája Dobos (2007: 133) megfogalmazásában „a szaknyelvkutatás fontos feladatai közé tartozik a szaknyelvek csoportosításának és belső felosztásának, rétegződésének vizsgálata. A szaknyelvek csoportosítása a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módon a tudományágak osztályozásával párhuzamosan valósítható meg”. A szaknyelvek tagolása alapvetően kétféle elv mentén történhet: • „Az egyik lehetséges út a szaknyelveknek „önmagukban” való, azaz nyelvi kategóriákkal történő felosztása. • A másik megoldás a szaknyelveknek a nyelven kívüli ismérvek segítségével történő tagolása” (Dobos 2007: 134).
4.6.1 A logisztikai szaknyelv horizontális tagolódása A logisztikai szaknyelv horizontális tagolása a logisztika szakterületeinek felosztása szerint történhet. A funkcionális területi szempontú osztályozás alapján a logisztikai szaknyelv az alábbi főbb csoportokra osztható: •
rendeléslogisztika (szállítástervezés),
•
beszerzési (ellátási) logisztika,
•
termelési (gyártási) logisztika,
•
készletezési logisztika,
•
értékesítési logisztika,
•
hulladékkezelési (gyűjtési, újrahasznosítási) logisztika.
A 6. alábbi ábra szemlélteti a logisztika összetett feladatrendszerét:
76
6. ábra: A logisztikai tevékenységek rendszere Igény‐ előrejelzés
Beszerzés
Szükséglet‐ tervezés
Termelés‐ tervezés Gyártási készletezés
Anyag‐ gazdálkodás
Raktározás LOGISZTIKA 77
Anyagkezelés Ipari csomagolás Késztermék‐ készletezés
Fizikai elosztás
Elosztás‐ tervezés Rendelés‐ kezelés
Szállítás Vevő‐ kiszolgálás
Forrás: Némon – Sebestyén – Vörösmarty 2006: 19. A horizontális felosztás a logisztikai szaknyelv szókészletének funkcionális rendszerezési lehetőségét kínálja. Az egyetlen nyelvészeti szemponton alapuló horizontális tagolás egymás mellé rendeltséget jelent, ebből adódóan a felsorolt területek
szaknyelvhasználatában
jelentős
különbséget
csupán
azok
szakszókészletében, vagyis terminológiájában találunk. A logisztika különböző funkcionális ágai más-más tevékenységi kört fednek le, így az eltérő területek eltérő specifikus szavakat alkalmazhatnak. Példák: • Rendeléslogisztika:
határköltségek;
készlettartás
miatt
felszámítható kamat; megbízási kalkuláció; megrendelési ciklus. • Beszerzési
logisztika:
termelésirányítás;
decentralizált
készletfinanszírozás;
beszerzés;
kanban-
készletre
vásárlás;
kombinált beszerzés. 78
• Termelési gyártás;
logisztika: helyhez
aggregált
kötött
tervezés;
gyártási
rendszer;
folyamatrendszerű transzformációs
rendszer; vezérprogram; • Készletezési logisztika: állványos statikus tárolási rendszerek; a periodikus
felülvizsgálati
idő
rendszere;
darabáru-raktár;
komissiózás. • Értékesítési logisztika: elosztási rendszerek; értékesítési csatorna; specializált csatornatagok; teljes kocsirakományú díjak; vonali forgalom. • Hulladékkezelési
logisztika:
a
végleges
ártalmatlanítás
optimalizálása; hulladéklogisztika; környezetvédelmi termékdíj; termék útján történő megelőzés; veszélyes hulladék. Egy szaknyelv szókészletének sokrétű megismerése, a kapcsolódó szakterület funkcionális felosztásán alapuló terminológiai rendszerezésen túl jóval több vizsgálati lehetőséget rejt, amihez azonban érdemes egyéb rétegződési szempontokat is figyelembe venni.
4.6.2 A logisztikai szaknyelv vertikális tagolódása A logisztikai szaknyelv vertikális felosztásához a gazdasági szaknyelv vertikális tagolási lehetőségét vesszük alapul, amely a szaknyelvi kommunikáció absztrakciós szintjeinek elkülönítésével valósul meg, amelyet az alábbi táblázat ábrázol. 3. táblázat: A gazdasági performancia tipológiája Nyelvhasználati szféra közgazdaságtudomány nyelvhasználata
Stílus tudományos többnyire írott
gazdasági szövegek (dokumentumok) nyelve
hivatalos (írott)
Formák és termékek tudományos munkák szakkönyvek tanulmányok, esszék konferencia‐előadások tudományos referátumok tudományos viták utasítások szerződések körlevelek irányelvek
79
tényleges kommunikáció
szóbeli
a média gazdasági nyelvhasználata
publicisztikai (írott vagy szóbeli)
az utca emberének hétköznapi köznyelvi (szóbeli) gazdasági nyelvhasználata
szabályzatok jelentések tárgyalások értekezletek konzultációk információadás tájékoztatás újság – és folyóiratcikkek interjú (szóban és írásban) gazdasági tárgyú hirdetések gazdasági vitafórumok párbeszéd a gazdaságról kritikai vélemények felhívás monológ
Forrás: Ablonczyné 2006: 65 A fenti táblázat a nyelvhasználati szféra rétegei alapján tagolja a szaknyelvet, és minden szinthez stílust, valamint formát és terméket rendel. A logisztikai szaknyelv vertikális felosztását Hoffmann (1984, forrás: Abloncyné 2006:38) előzőekben (SZAKNYELV c. fejezet) ismertetett modelljének néhány aspektusa figyelembe vételével az alábbi szempontok szerint jellemezzük: •
a kommunikáció absztrakciós foka, másképp a közlésmód igényessége,
•
a nyelvhasználati környezet,
•
a kommunikáció részvevői
•
a kommunikáció színtere szerint.
4. táblázat: A logisztikai szaknyelv vertikális tagolódása A közlésmód igényessége, terminoló giai pontosság
(1)leg‐ magasabb
Nyelvi forma
Nyelvhasználati környezet
A kommunikáció résztvevői
Kommunikációs színtér Példák
erősen terminologizált, mesterséges nyelvi jelek az elemek és relációk jelölésére, szigorúan kötött mondatszerkesztés
elméleti alaptudományok: a logisztikatudomány + közgazdaság‐ tudományok,
tudós + tudós (tudós= kutató, egyetemi oktató)
MTA Logisztikai Bizottsága, Budapesti Corvinus Egyetem Logisztika és Ellátási lánc Menedzsment Tanszék
80
gazdálkodás‐ tudományok, műszaki tudományok
(2)nagyon magas
erősen terminologizált, mesterséges nyelvi jelek az elemek és a természetes nyelv relációinak kifejezésére
(3)magas
erősen terminologizált, természetes nyelv
(4)alacsony
terminologizált természetes nyelv, kötetlen mondatszerkesztéssel természetes nyelv néhány szakszóval, kötetlen mondatszerkesztéssel
(5)leg‐ alacsonyabb
kísérleti tudományok: pl. járműtechnológia, logisztikai tervezési –szervezési eljárások, logisztikai menedzsment rendszerek alkalmazott tudományok: pl. beszerzési logisztika, termelési logisztika anyagi termelés fogyasztás, felhasználás
kutatócsoportja
tudós + (leendő) szakember
Budapesti Műszaki Egyetem Kutatóegyetemi program, Miskolci Egyetem Anyagmozgatási és Logisztikai Tanszék
tudós + a vállalatok (gyakorlati) vezetői
a DHL logisztikai szolgáltató ’Földön, vízen, levegőben. Trendek és tendenciák’ c. konferenciája
szakember (pl. műszaki vezető) + szakmunkás a termelés képviselői, a kereskedelem képviselői + fogyasztók
LOCARGO Nemzetközi Szállítmányozó és Logisztikai Kft. készletraktára áruátvételi pontok, vevőszolgálatok
4.7 A magyar logisztikai szaknyelv történeti áttekintése
A logisztikai szaknyelv fejlődése mindenkor csak a szaknyelvhez tartozó tudomány fejlődési tendenciáinak figyelembe vételével valósulhat meg. Ahogy azt a logisztika fejlődéstörténeti bemutatásakor ismertettük, az újkori értelemben vett logisztika (logistica) szó Európában elsőként az olasz sajtóban jelent meg 1935/36-ban,
az
abesszíniai
háború
utánpótlási problémáinak leírásával
kapcsolatban. Ezt követően a második világháború katonai és gazdasági sikereinek és a logisztikai biztosítás területén szerzett tudásnak és tapasztalatnak (tudományos módszerek kifejlesztése, elektronikus adatfeldolgozó és hírközlő
81
technika nagy ütemű fejlődése) köszönhetően a logisztika a gazdaság elméleti és gyakorlati területein is meghonosodott (Réger 1994: 11).
4.7.1 A magyar logisztikai szaknyelv kezdete Ahogy azt a fejezet 4.3 alpontjában megfogalmaztuk, a tágan értelmezett logisztika története az ókorig nyúlik vissza, fejlődéstörténete a harcászat kialakulásával egyidős. Az újkori értelemben vett logisztika a gazdaságban már legalább olyan jelentős szerepet tölt be, mint a hadászatban. A magyar logisztikai nyelv kialakulásának vizsgálatakor az újkori értelemben vett gazdasági logisztika nyelvhasználatára összpontosítunk, a hadászati logisztika nyelvhasználati vizsgálatától jelen értekezésben eltekintünk. A logisztika mint disztribúciós tevékenység első definíciója 1927-ben jelent meg, a fejlett piacgazdaságokban való elterjedése és a vállalatok számára stratégiai fontosságú területté válása az 1950-es évekre tehető. 1969-ben az amerikai „Journal of Marketing” című folyóirat részletesen elemzi az integrált logisztikai menedzsment koncepcióit. Térhódítása az Egyesült Államokból indult, a középkelet-európai országokban – beleértve Magyarországot is – a rendszerváltás után vált jelentőssé (Szegedi – Prezenszki 2003: 23–24). A szaknyelv változása a logisztika céljainak időbeli változásával párhuzamosan vizsgálható. Az egyes időszakokra vonatkozó célok és feladatok körülhatárolása a logisztikai szakszókincs fejlődési tendenciáit is meghatározzák, az alábbi ábra a célok változását mutatja be az idő függvényében, az 1950-es évektől napjainkig. 7.ábra: A logisztikai célok változása az idő függvényében Logisztikai teljesítmény
Vevőkiszolgálás
82
Értéknövelt szolgáltatások
Az értékesítés támogatása A termelés támogatása 1950
1970
1985
1995
2005
Forrás: Szegedi – Prezenszki (2003: 24)
A fenti ábra azt szemlélteti, hogy miként tolódtak el a hangsúlyok a logisztika feladatkörén belül: • 1950-es évek Æ költségcsökkentés, termelés • 1970-es évek Æ az értékesítés támogatása
kulcsfontosságú tervezési és vezetési technikák
• 1980-as évek Æ új cél: vevőkiszolgálás
kifejlesztése (pl. MRP, JIT), tevékenységek integrálása
• napjaink Æ anyag-, áru-, információáramlás; egyedi igények, ellátási hálózatok. A logisztika fogalma a gazdasági szférába a második világháború után került át, az első jelentős tanulmány 1955-ben jelent meg, amely Oskar Morgenstern nevéhez fűződik (Szegedi –Prezenszki 2003: 24). A magyar szaknyelv azonban csak később – főként német és angol nyelvű szakirodalmakra támaszkodva – a 70es évektől használja a logisztika elnevezést, és a köztudatban a 80-as évek közepétől terjedt el a szállítási, üzleti, kereskedelmi, gyártási folyamatokra vonatkozó fogalomként (Réger 1994: 7). Jelentéstartalma a mai napig folyamatosan változik, bővül: • kezdetben döntően az anyagmozgatási folyamatok vizsgálatára, • majd később az ehhez kapcsolódó elméleti problémák leírására is alkalmazni kezdték.
83
Az informatika elterjedése a logisztikában a szakszókincs szempontjából (is) jelentős mérföldkövet jelentett az 1980-as években. Az értéklánc terminus megjelenése 1985-ben Porter nevéhez fűződik, aki értéklánc-koncepciójában a logisztika stratégiai fontosságára világított rá. A globális világ kialakulásának kezdetével az 1990-es években jelenik meg az ellátási lánc (supply chain) terminus, amely a mai napig a logisztikai gondolkodás egyik alappillére. 1990-ben Prof. Dr. Knoll Imre vezetésével megalakul a Magyar Logisztikai Egyesület, és 1990 novemberében kiadásra kerül a LOGINFO című, időszaki egyesületi kiadvány első száma, 1994-ben megjelenik az első magyar nyelvű logisztikai évkönyv. A hazai felsőoktatásban a logisztika elnevezés az 1990-es évek elején jelenik meg, mind az oktatott szakok és tárgyak, mind a tanszéki elnevezésekre vonatkozóan. A logisztika gyűjtőfogalmába tartozó folyamatok tartalma különböző egyéb megnevezések szerint már korábban jelen volt az oktatásban, a logisztika terminus azonban csak az 1990-évek elején honosodott meg a magyar felsőoktatási nyelvhasználatban. Az elnevezések változására példa: a győri Széchenyi István Egyetem korábban Üzemgazdasági és Szervezési Tanszéke napjainkban a Logisztikai és Szállítmányozási Tanszék nevet viseli. Az alábbi táblázat néhány alapterminus elnevezésének különbségeit mutatja be, három különböző időszakból vett korpusz alapján. A vizsgált terminusok nem minden esetben szinonim fogalmak, azonban azonos fogalomkörhöz tartoznak, amit a táblázatban külön jelöltünk. 5.táblázat: Logisztikai terminusok változása korpusz fogalomkör
áruelosztás termelés
1983
Kereskedelem a szocialista gazdaságban c. tankönyv
elosztás, disztribúció termelésszervezés
1995
Logisztikai évkönyv
2008
A logisztika elmélete és gyakorlata c. tankönyv
disztribúció
elosztás
árutermelési
logisztikai 84
folyamatok
gazdaság információs kapcsolatok
népgazdaság információs kapcsolatok
nemzetgazdaság integrált vállalati informatika
raktározás
árutárolás
raktározás
információ‐ feldolgozás
adatok, információk feldolgozása
vállalat marketing
tanácsi vállalatok reklám, fogyasztási cikkek propagandája
ellátás folyamat
kereskedelmi hálózat, szállítási lánc rendszerszemlélet
EDI szolgáltatás (Electronic Data Interchange – elektronikus adatcsere rendszer) marketing csatorna, marketing tevékenység ellátási lánc
informatika
komputertechnika
áruforgalom
áruforgalom (termelés, forgalom)
költségek
termelési költségek
kontraktus adásvételi szerződés beszerzés beszerzés elektronikus kereskedelem
folyamatszemlélet, logisztikai szemléletmód alkalmazási szoftverek áruforgalom (beszerzés, készletezés, értékesítés) logisztikai költségek szerződés beszerzés
szemléletű termelés menedzsment nemzetgazdaság logisztikai információs rendszer raktározási folyamatok EDI; logisztikai információs rendszer
marketing (a termék vonzása, tulajdonlási hasznossága) supply chain rendszerszemlélet online, offline adatátvitel árufuvarozás, szállítmányozás logisztikai költségek szerződés rendeléslogisztika ekereskedelem, ebeszerzés
4.7.2 A logisztikai szaknyelv jellemzői Magyarország európai uniós csatlakozása után 85
Magyarország 2004-es csatlakozása az Európai Unióhoz nem csupán társadalmi és gazdaságtörténeti szempontból számít mérföldkőnek, hanem hatást gyakorol valamennyi, a gazdaság különböző területeihez kötődő szaknyelv szókészletére is. A logisztika területén megfigyelhető trendek az EU csatlakozás után (néhány példa): • a logisztika gazdasági részesedésének növekedése, • közös cselekvési tervek, • közösségi környezetvédelmi szabályozások, • közigazgatási és jogi egyszerűsítés, • magasabb
elvárások
(hatékonysági
követelmények,
az
európai
versenyképesség kulcsfontosságú tényezői), • szabványosítás (az információs rendszerek és a járműtechnológiák területén) (forrás: A Bizottság teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terve, www.eur-lex.europa.eu), • vámok eltörlése, • fuvarokmányok használatának változásai, és még sorolhatnánk. A csatlakozás számos olyan specifikus szakszó megjelenését eredményezte, amelyek: • idegen nyelvből való átvétel, illetve fordítás útján (pl. euró; régiók; régiófejlesztés; kistérségek; európai közlekedési politika; európai szállítmányozási
piac;
Európai
Regionális
Fejlesztési
Alap;
intermodális áruszállítás), valamint • új fogalomalkotással (pl. EUROLOGISZTIKA; szállítmányozás; fuvarozás) kerültek a magyar nyelvbe. Az uniós csatlakozás alapvetően a logisztika számos területet átfogó (beszerzési, értékesítési logisztika, szállítmányozás stb.) szókészletének új lexikai elemekkel való bővülését eredményezte. A logisztika lexikai, valamint terminológiai jellemzőinek részletes vizsgálatára a következő fejezetekben kerül sor.
86
4.8 Részkonklúzió
A negyedik fejezet a szakmai nyelvhasználat vizsgálatához szükséges, átfogó képet kívánt nyújtani a logisztika tudományáról. A logisztika összetett rendszerének bemutatásából is jól látszik, hogy a logisztika tudománya mindenkor csakis interdiszciplináris szemlélettel vizsgálható, szoros rendszert alkot a műszaki, a közgazdasági, valamint a gazdálkodástudományokkal. A szaknyelv fejlődésének tendenciái minden esetben összefüggésben állnak a társadalmi, gazdasági, esetenként a politikai változásokkal. Az újkori gazdasági, illetve vállalati logisztika viszonylag rövid, mintegy 60 éves múltra tekint vissza, a magyar logisztikai szaknyelv kezdete a 70-es évekre, a szaktudományos szövegekben, valamint tankönyvekben való meghonosodása a 90-es években kezdődött. Talán épp a tudomány újszerűsége kívánja meg a szaknyelv mélyrehatóbb vizsgálatát, terminológiai rendszerezését. A logisztikai nyelvhasználat
specifikus
szakszókincse, terminológiai rendszere számos
vizsgálati lehetőséget kínál, amelynek eredményeit a következő fejezetekben összegezzük.
5 AZ ÍROTT LOGISZTIKAI SZAKNYELV JELLEMZŐI 5.1 Bevezetés
Az 5. fejezetben a logisztikai szaknyelv általános jellemzőit mutatjuk be, az írott szaknyelvhasználatra vonatkozóan. A terminológiai és lexikai szempontú vizsgálat a szaknyelv szókészletére irányul (6, 7 fejezet), jelen fejezetben viszont bemutatjuk a logisztikai szaknyelv használóit, az írott szaknyelv jellemző műfajait, ezt követően áttekintjük az írott magyar logisztikai szaknyelv általános
87
jellemzőit, mondatszerkesztési, szintaktikai, szemantikai, valamint lexikai sajátosságait. A szaknyelv legfontosabb jellemzőit példákkal szemléltetjük, amelyeket szövegvizsgálataink során gyűjtöttünk. A korpuszt a forrásokban pontosan megjelölt Supply Chain Monitor, a Tranzit és a Loginfo magyar nyelvű logisztikai szakfolyóiratokban megjelent szövegek jelentik.
5.2 A logisztikai szaknyelv használói A szaknyelv jellemzőinek bemutatásához elengedhetetlen a szaknyelv használói körének vizsgálata, ismertetése, amelyhez a Supply Chain Monitor c. szaklap (2004, forrás: www.scmonitor.hu) korábbi, a logisztikai nyelvhasználatra irányuló felmérési adatait vettük alapul, amely a nyelvhasználókat szektoronként csoportosítja. A felmérés szerint a logisztikai szaknyelv legnagyobb használói körét a gyártó és kereskedő vállalatok jelentik (72%), a második legjelentősebb nyelvhasználó csoport a logisztikai szolgáltatók és a szállítmányozók (18%), ezt követik az ellátási lánc beszállítói (pl.: bankok, 9%), végül a legszűkebb – azonban a nyelvhasználati
színterek
vizsgálati
szempontjából
semmiképpen
nem
elhanyagolható – kört a minisztériumok, hivatalos szervek, érdekképviseletek és egyetemek (1%) jelentik, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja: 8.ábra: A logisztikai szaknyelv használói
88
Forrás: Supply Chain Monitor (2004, forrás: www.scmonitor.hu)
5.3 Az írott szaknyelvre jellemző műfajok A logisztikai szaknyelvre jellemző műfajok vizsgálatakor tisztázni kell a műfaj fogalmát, amely nem más „mint a szervezett szöveg konvencionális megvalósulása” (Kurtán 2003: 66). Jelen kutatás az írott szaknyelv sajátosságaira irányul, ezért a logisztikai szaknyelv szóbeli műfajainak részletezésétől itt eltekintünk. Az alábbi táblázat az írott logisztikai szaknyelv legjellemzőbb megjelenési formáit mutatja be a korábban ismertetett gazdasági performancia tipológiája (Ablonczyné 2006: 65) alapján, vertikális vetületben, melynek szempontjai: •
nyelvhasználati szféra
•
stílus
•
formák és termékek.
89
6.táblázat: Az írásbeli logisztikai nyelvhasználat műfajai Nyelvhasználati Stílus szféra (1) tudományos logisztikatudomány, + közgazdaságtudomány, gazdálkodástudomány, műszaki tudományok nyelvhasználata (2) hivatalos logisztikai szövegek (dokumentumok, okmányok) nyelve
hivatalos
(3) a logisztikai média nyelvhasználata
publicisztikai
(4) köznapi szakmai kommunikáció
hivatalos/ köznyelvi
Formák és termékek tudományos munkák, kutatási beszámolók, szakkönyvek, egyetemi tankönyvek, tanulmányok, konferencia‐előadások írott változata (konferenciakötet), évkönyvek szerződést előkészítő dokumentációk, szerződések, árut kísérő dokumentumok, szabályzatok, nemzetközi egyezmények, szokványok, jelentések újság – és szakfolyóiratcikkek (szakcikkek), interjú (írott), logisztikai tárgyú hirdetések, logisztikai vitafórumok (írott) levél, e‐mail, üzenetek, emlékeztetők
(1) A nyelvhasználati szféra legmagasabb fokát a tudományos stílus jellemzi. A logisztika tudományának nyelvhasználata szorosan kapcsolódik a közgazdaságtudományok, a gazdálkodástudományok, valamint a műszaki tudományok
nyelvhasználatához.
Interdiszciplináris
jellemzőjéből
adódóan a logisztika tudományos nyelvhasználatáról mindenkor az említett tudományterületek figyelembe vételével eshet szó. A tudományos stílusra legjellemzőbb műfajok: •
tudományos munkák, például PhD dolgozatok (Gritsch, M.: A logisztikai stratégia szerepe a vállalati versenyképességben: a magyar vállalatok előtt álló kihívások és lehetőségek, PhD-értekezés, 2001,
90
Corvinus Egyetem, forrás: http://phd.lib.uni-corvinus.hu/172/1/ gritsch _matyas. pdf, letöltés ideje: 2010.11.21.). •
kutatási beszámolók, például a Széchenyi István Egyetem Járműipari, Elektronikai és Logisztikai Kooperációs Kutatóközpont kutatási jelentése (2005, Győr, forrás: http://www. sze.hu/ ~jret/ KKK/ SZE_ szakmai_beszamolo2005.pdf, letöltés ideje: 2011.02.01.).
•
szakkönyvek, például Magyar üzleti, logisztikai és szállítmányozási kézikönyv (2005, Budapest: PS NEWS® Lapkiadó és Kereskedelmi Kft.)
•
egyetemi tankönyvek, például Földesi, P. (szerk.): Logisztika I–II. (2006,
Győr,
Széchenyi
István
Egyetem,
Logisztikai
és
Szállítmányozási Tanszék). •
tanulmányok, térszerkezetének Minisztérium,
például
Keller,
kategorizálása forrás:
G.:
Logisztikai
(Gazdasági
http://konyvtar.logport.hu,
szolgáltatások
és
Közlekedési
letöltés
ideje:
2011.02.10.). •
konferencia-előadások írott változata (konferenciakötetek), például Az MLBKT II. éves kongresszus előadásainak kötete. (1994, Budapest, Magyar Logisztikai Beszerzési és Készletezési Társaság).
•
évkönyvek, például Logisztikai évkönyv (évente kiadja: Magyar Logisztikai Egyesület, Budapest).
(2) A
hivatalos
logisztikai
szövegek
(dokumentumok,
okmányok)
nyelvhasználatát a hivatalos stílus jellemzi. A nemzetközi szerződések, szabályzatok,
valamint
megállapodások
szövegeit
a
logisztikai
nyelvhasználat mellett a jogi nyelvhasználat is nagymértékben jellemzi, főként a szakszövegek terminológiájának tekintetében. A második nyelvhasználati szféra leggyakoribb műfajai: •
szerződést előkészítő dokumentációk, például ajánlatkérés, megbízás,
•
szerződés, például Nemzetközi Árufuvarozási Szerződés,
91
•
az árut kísérő dokumentumok, okmányok, például fuvarokmányok, biztosítási okmányok, vámokmányok, származási bizonyítványok, minőség tanúsítványok,
•
szabályzatok, például IATA veszélyes árukra vonatkozó szabályzat,
•
nemzetközi egyezmények, például A veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló európai megállapodás (ADR),
•
szokványok, például INCOTERMS (International Commercial Terms – Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek, a külkereskedelem legismertebb szokványgyűjteménye),
•
jelentések, Készletezési
például és
Üzleti
Jelentések
Beszerzési
(a
Társaság
Magyar
Logisztikai
havonta
megjelenő
konjunktúrajelző kiadványa). (3) A logisztikai média nyelvhasználati szintjét a publicisztikai stílus jellemzi. Az írott médiában megjelenő legjellemzőbb műfajok: •
szaklapok, szakfolyóiratok cikkei, például a Supply Chain Monitor, Loginfo, Navigátor, Tranzit c. szaklapokban megjelent szakcikkek.
•
interjú, például Dzsungel helyett egységes, átlátható adatátvitel. (Interjú Molnár Lászlóval – Selester Kft. (In: Navigátor, 2010, XVIII/4., 32-33.).
•
logisztikai tárgyú hirdetések, például MTE 2008 Targonca kiállítás. (In: Supply Chain Monitor, 2008, IV/5., 61.); Határtalan logisztika – kongresszus (In: T 2008. szeptember, 49.).
•
logisztikai
vitafórumok,
például
Vitafórum:
Képeznek-e
jó
logisztikusokat Magyarországon? (forrás: http://mlbkt.hu, letöltés ideje: 2011.02.04.). (4) Az írásbeli logisztikai nyelvhasználat legalsó szintjét a köznapi szakmai kommunikáció jelenti. A negyedik szintet a hivatalos és a köznyelvi stílus egyaránt jellemezheti, az üzenet tárgyától valamint céljától függően. A köznapi szaknyelvi kommunikáció műfajai lehetnek:
92
•
levél, például vállalaton belüli, illetve vállalatközi hivatalos (papír alapú, nyomtatott) levelek, értesítések, felszólítások stb.,
•
email, például vállalaton belüli, valamint vállalatközi hivatalos (elektronikus) levelek, értesítések, konferencia-meghívások stb.,
•
üzenetek, emlékeztetők, például főként vállalton belüli, rövid intern üzenetek, emlékeztetők, időpont egyeztetések stb.
Az írott logisztikai kommunikáció nyelvhasználatát szemléltető táblázat, valamint a példák is azt igazolják, hogy az egyéb szaknyelvekhez hasonlóan a logisztikai szaknyelv írásbeli kommunikációja is igen sokrétű. Az értekezés középpontjában a logisztikai sajtótermékekben megjelent szakcikkek szókészletének terminológiai és lexikoszemantikai vizsgálata áll, ezért a továbbiakban a dolgozat részletesen a harmadik nyelvhasználati szféra, tehát a logisztikai
média
nyelvhasználatának
jellemzésével
és
sajátosságainak
bemutatásával foglalkozik.
5.4 Az írott logisztikai szaknyelv mondatszerkesztési sajátosságai „A mondattani funkció kognitív tényezőket tükröz, amelyek a mondattan fő egységeiben – a csoport, a tagmondat és a mondat szintjén – megragadható függőségi viszonyokban realizálódnak” (Kurtán 2006: 943).
Kugler (2000: 373) szerint „a mondatnak a nyelvészeti szakirodalomban többféle szempontú megközelítése és ennek mgfelelően többféle meghatározása létezik. Egy sincs azonban, amely alkalmas lenne a mondat jelenségének definiálására”. Kugler szerint a mondat fogalma az alábbi megközelítési módok szerint értelmezhető: a) logikai megközelítés (a mondat mint kijelentés), 93
b) formális (a mondat mint szerkezet), c) lélektani (a mondat mint kifejezés) és d) funkcionális (a mondat mint beszédegység) megközelítés (Kugler 2000: 373-374).
5.4.1 A mondatok osztályozása szerkezetük szerint
A továbbiakban a vizsgálat alapját jelentő szakcikkek formális mondatszerkesztési sajátosságainak
bemutatására
szorítkozunk,
az
egyéb,
fent
bemutatott
nyelvhasználati szférák részletes vizsgálatától eltekintünk. Az írott logisztikai szaknyelv mondattani sajátosságainak viszgálatához a Magyar grammatika című egyetemi tankönyv (Keszler 2000: 376) mondattani osztályozási rendszerét vettük alapul, miszerint a mondatok szerkesztettségük alapján az alábbi csoportokba sorolhatók: 9. ábra: A mondatok osztályozása szerkezetük szerint mondat
egyszerű
összetett tagolt tagolatlan alárendelő mellérendelő minimális bővített szerkesztett szerkesztetlen mondatrész‐ nem mondat‐ kifejtő részkifejtő teljes hiányos teljes hiányos sajátos jelentéstartalmú
Az írott logisztikai szaknyelv mondatszerkesztési sajátosságainak jellemzéséhez 1205 mondatot vizsgáltunk a korábban meghatározott korpuszon (SCM, T, LI, LÉ). A szerkezetük szerinti vizsgálat során az alábbi eredményeket kaptuk:
• egyszerű mondatok: 38% (458 mondat) 94
o tagolt: 38% (458 mondat) o minimális: 5% (60 mondat) o bővített: 33% (398 mondat) A vizsgált korpuszon tagolatlan egyszerű mondatra nem találtunk példát, a tagolt egyszerű mondatok nagyobb részt (398 mondat) bővített mondatok, de találtunk példát a minimális szerkezetű mondatokra is (60 mondat). Példák: • egyszerű tagolt minimális szerkezetű mondatok: „A termeléstervezés elektronikus módon történik.” (SCM 2010/4:15) „Magyarországnak kitűnőek az adottságai.” (LI 2008/5–6:6) „A termékeket bevételezzük.”(SCM 201/2:9) „Megkezdte tevékenységét az Európai Innovációs- és Technológiai Intézet.” (T 2008/10: 19) „A projekteket a Szolgáltató Vállalat működteti.” (LÉ 2004: 51) „Térjünk át a késztermékkezelésre.”(SCM 2007/2:10) • egyszerű tagolt bővített mondatok: „Onnan
aztán
az
igények
függvényében
szállítják
a
termékeket
a
megrendelőkhöz.” (SCM 2007/2:10) „Az EU városi közlekedési zöld könyve szerint Budapesten relatíve alacsony a városi közlekedésfejlesztésre fordított kiadások GDP-hez mért aránya.” (LI 2008/3: 21) 95
„A járműállomány kihasználtsági mutatói az elemzett években javultak.” (LÉ 2011: 75) „A gönyűi kikötőből vízi úton szinte bárhová el lehet érni a Duna-Majna-Rajna Csatornán keresztül.” (T 2008/9:35) „Az üllői mellett a SPAR Bicskén is üzemeltet egy logisztikai központot.” (SCM 2010/5: 41) „Ezeknek
a
helyiségeknek
a
berendezéseire
vonatkozó
követelmények
meghatározása az engedélyezési eljárás részei.” (SCM 2008/6:50) „A lakossági ingatlan finanszírozás 46 százalékkal nőtt 2008 első félévében.” (T 2008/9: 31) „Az élelmiszergazdaságra történő koncentrálás az előbbieknél nem kevésbé fontos indoka éppen a vertikum sajátosságaiban rejlik.”(LÉ 2011:49) • összetett mondatok: 62% (747 mondat) o alárendelő: 14% (172 mondat) o mellérendelő: 16% (193 mondat) o többszörösen összetett mondatok: 32% (382 mondat) (Az alábbi példamondatokat a logisztikai szaklapokból és az évkönyvől azok eredeti formájában emeltük ki, így az esetleges nyelvtani, nyelvhelyességi hibákat nem javítottuk.) Példák: • összetett alárendelő mondatok:
96
„Ugyanakkor az utóbbi években általam irányított projektek bebizonyították, hogy több ’korrekciós tényezővel’ is számolni célszerű.” (LÉ 2004: 13) „Vannak olyan termékek, amelyeknél az ügyfél a szoftververzió frissítését (upgrade) kéri.” (SCM 2010/2: 9) „Mindhárom szervezet olyan fontos társadalmi munkát lát el, melyet másképp talán nem is lehetne megoldani.”(LÉ 2005: 47) „A fentiek és tapasztalataink is azt mutatják, hogy az élőerős „logisztikai védelemmel”
foglalkozó
cégeknek
folyamatosan
át
kell
alakítania
a
szolgáltatásaik struktúráját.”(LI 2008/1:30) „Sokkal bonyolultabb a mai helyzet annál a 25 évvel korábbinál, amikor az akkori nagyüzemi mezőgazdaság „éllovas üzemei” gesztorként működtek.” (LÉ 2011: 49) „A hatékony működés egyik elsődleges követelménye, hogy mennyire lehet a feladatokat és tevékenyséegeket szervezetileg és időben kerek egészként kezelni.” (LÉ 2004: 95) „Megvalósulhat tehát az, hogy mindenki pontosan a saját maga által termelt szemét mennyisége után fizessen szemétszállítási díjat.” (LÉ 2011: 111) „A White Lake olyan partnert keresett, ahol ezt a valóban komplex szolgáltatást egy szolgáltatón keresztül valósíthatja meg.” (SCM 201/4: 45) „A szervezetfejlesztés időszakában már gondolni kell(ene) arra, hogy a kiépített rendszer sikeres működését döntően befolyásolják a logisztikai természetű kérdések.” (LÉ 2004: 83)
97
• összetett mellérendelő mondatok „E két terület szörös összefüggésben van egymással, és szerepük a gazdaságtámogató logisztikában is kiemelkedő.” (LÉ 2004: 15) „A kapacitástervezés ebben a formájában nemcsak a gyártási, hanem a szállítási kapacitást is jelenti.” (SCM 201/5: 11)
„A PDA-k tesztelését februárban kezdtük el a rendszert szolgáltató Mobisol Magyarország Kft.-vel, bevezetését pedig április elejére ütemeztük.” (SCM 2010/4: 15) „A korábban említetteknek megfelelően az inverz logisztika nem tekinthető önmagában álló rendszernek, felfogásunk szerint az itt jelentkező feladatokat az ellátási lánc bővítményeként kell kezelni.” (LÉ 2005: 51) „Ezeket mi folyamatosan nyomon követjük, és mindig törekszünk a lehető legpontosabb modell használatára.” (SCM 2010/2:11) „Az AutoVision egy éppen futó rendeléshez szükséges alkatrészek beállítását a VW által kiválasztott beszállítótól rendeli meg, vagyis lehívja az éves szerződés alapján
lekötött
alkatrészmennyiségnek
az
adott
pillanatban
esedékes
részét.”(SCM 2010/5: 21) „Az élelmiszergazdaság a leginkább szállításigényes területek egyike, így a szállítás fejlettsége jelentős mértékben kihat a versenyképességre is.” (LÉ 1994: 140) „Ma már ez a meghatározó a költséghatékony üzemeltetésben, így az új targonca család egy jelentős vevői igénnyel találkozik.” (T 2008/10:50)
98
„E többletberuházást és folyamatos megbízói kört igényel, de jelentős többletbevételt eredményezhet.” (LÉ 2011: 75) • többszörösen összetett mondatok A vizsgált szövegekben legnagyobb arányban (32%) a többszörösen összetett mondatok fordulnak elő, amelyekben alárendelő és mellérendelő viszony egyaránt jellemző. Példák: „A létrejött termék jellemzője, hogy míg a hagyományos piaci termékekre igényt támaszt a fogyasztó (aki itt hulladék kibocsátóként szerepel), addig a visszárura általában nem, ezért a pull rendszer helyett az inverz csatornában a push elv a dominás.”(T 2008/10: 43) „A kutatásból az is kiderült, hogy a GPS-alapú technológiákat alkalmazó vállalkozások naponta kb. 54 perc munkaidőt is megtakarítottak, ami éves szintre vetítve alkalmazottanként 5484 dollár, vizsgált vállalkozásonként pedig 5,4 millió dollár munkabér-megtakarítást jelent.” (T 2008/10: 46) „A program fontos üzenete, hogy a gazdasági versenyképesség erősítése keretében a Kormány feladatának tekinti, hogy előteremtse a vállalatok számára tartós és gyors növekedéshez szükséges körülményeket és feltételeket, azaz olyan üzleti környezetet alakítson ki, amely nem gátolja, hanem segíti a fejlődést a gazdaság egésze számára.” (LI 2009/19/2: 10) „Ha a termék nem működik rendeltetésszerűen, akkor a hibakereső állomásra kerül és az ott dolgozó szakértő – aki az adott termékről megfelelő mérnöki ismeretekkel rendelkezik – dönt a következő lépésről, az ő feladat a konkrét hiba megállapítása.” (SCM 2010/2: 9)
99
„Idén
jelentősen
csökkentek
a
szállítási
határidők,
elsősorban
az
új
megrendelések elmaradása miatt, és ezzel párhuzamosan a futó szerződések esetében érzékelhető a fuvarozók pénzügyi helyzetének romlása részben a magas olajárak, részben az ország helyzete miatt.” (T 2008/9: 30)
„A késztermék legyártása után ellátja annak védelmét, jellegéből adódóan meghatározza az áruszállítás módját, ideális esetben segíti annak optimalizálását, és még számos más funkcióval bír.” (LI 2008/3: 15) „Miután maga a szövetség non-profit szervezet, és összesen 2 fizetett, fél-állásban dolgozó irodai alkalmazottja van, így a jelenlegi szervezet nem alkalmas nagyobb projektek vezetésére, lebonyolítására, oktatási anyagok kidolgozására, pedig az itt felsorolt tevékenységekre nagy a piaci igény.” (LI 2009/1:12) „A tulajdonosok azzal a céllal alapították a vállalatot, hogy a BILK Kombiterminál, a Budapesti Intermodális Logisztikai Központ (BILK) egyik üzemeltető cégeként, a budapesti régióban ellássa a kísért és kíséretlen kombinált fuvarozási küldemények kezelését, azaz közútról vasútra, illetve vasútról közútra történő átrakodását.” (SCM 2008/12–2008/1: 45) „Világosan látszik, hogy a korszerű informatikai megoldások és rendszerek szerepe felértékelődik, s már a nem távoli jövőben az e-biznisz rohamos térnyerése várható.” (LÉ 2004: 84)
5.4.2 A mondatfajták
A mondatok szintaktikai és intonációs szerkezetük, valamint szóállományuk és elsősorban az ige tipikus morfémaszerkezete alapján is csoportosíthatók, miszerint öt mondatfajtát különböztethetünk meg: a kijelentő, az óhajtó, a felszólító, a kérdő és a felkiáltó mondatfajtát (Kugler 2000: 383).
100
A mondatfajták vizsgálati eredménye szerint a vizsgált mondatok 91%-a kijelentő (1096 mondat), és csupán 9%-a kérdőmondat (109 mondat). Az óhajtó, a felszólító és a felkiáltó mondatfajtákra a vizsgált korpuszon nem találtunk példát. • Példák a kijelentő mondatfajtára: „A bejövő áru nálunk egy mátrix szervezet keretein belül működik.” (SCM 2010/2, forrás: www.scm.hu) „A hulladékgazdálkodás és az ezzel kapcsolatos logisztikai folyamtokat koordináló inverz logisztikai szektor egy nagyon speciális és viszonylag új terület hazánkban.” (T 2008/9: 42) „A következő esettanulmány a logisztikai mutatók tőkemegtérülésére kifejtett hatását elemzi a BPR projektekből levezetett összefüggéseket felhasználva.” (LÉ 2007–2008: 39) „A Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért 2008-ban is megrendezte ekereskedőknek szóló őszi konferenciáját.” (SCM 2008/12–2009/1: 8) „Az áruszállítási cselekvési terv ezen intézkedésénél mikroszinten 10%-os költség, és 12%-os időmegtakarítással számol.” (LI 2008/3: 7) „A hitelesség és a biztonság rendkívül fontos mind a vásárló mind a kereskedő számára.” (LI 2009/19/1: 15) „A logisztika termeléstervezési tevékenysége teremti meg az összekötő kapcsolatot az értékesítés és a termelés között.” (SCM 2010/2:42) „Természetesen alapvető különbség mutatható ki az ellátási lánc és az inverz logisztika műveletei között.” (LÉ 2005: 52)
101
• Példák a kérdő mondatfajtára: „Hogyan biztosítják, hogy a javításra átvett készülékek a teljes folyamat során pontosan azonosíthatók maradjanak?” (SCM 2010/2:10) „Mi lesz e százalékos változások főbb pénzügyi mutatókra kifejtett hatása, vagyis esetünkben m ennyivel fog a tőkemegtérülés változni?” (LÉ 2007–2008: 39) „Miként történik a napi anyagbeszállítás?” (SCM 2007/2: 9) „Mi volt a következő lépés?” (T 2008/9: 10) „Milyen
jelentősebb
beruházások
segítették
a
jelenlegi
piaci
pozíciók
kialakítását?” (SCM 2008/12–2009/1:11) „Hogyan történik a termeléstervezés?” (SCM 2010/4: 15) „Mi kell a sikerhez?” (SCM 2010/4: 29) „Hogyan csengenek le a tranziensek a hosszú ellátási láncokban?” (LÉ 2007– 2008:32)
5.5 Az írott logisztikai szaknyelv szemantikai jellemzői
Az általános lexikai egységekhez hasonlóan a szakszavak is alávethetők szintaktikai és szemantikai szempontú vizsgálatoknak. Alakjuk szerint megkülönböztethetők: •
tőszavak
•
képzett szavak 102
Ezen felül a szakszövegek interpretációja szempontjából fontos a szavak szerkezetének, tagolhatóságuknak, a különféle toldalékok (affixumok, ezen belül szuffixumok és prefixumok) jelentésének ismerete (Kurtán 2003: 160). A logisztikai szaknyelv szókészletének, szóképzési folyamatainak részletes vizsgálati eredményeit a következő (6.) fejezet tárgyalja. Az 5.5.1 pontban meghatározzuk a ’szó’ fogalmát, és példa megadásával áttekintjük a logisztikai szaknyelvre jellemző jelentésviszonyokat.
5.5.1 A szó fogalma A logisztikai szaknyelv szókészletének különböző szempontú vizsgálata előtt, első lépésként szükségesnek tartjuk a szó fogalmának meghatározását. Kiefer (2003: 190) meghatározása szerint az alaktanban az alábbi négy szófogalom bevezetése szükséges: (1) morfológiai szó (2) fonológiai szó (3) szintaktikai szó (4) lexikai szó. (1) Morfológiai szónak a morfológiai műveletek eredményét nevezzük, így az összetételek is morfológiai szavak attól függetlenül, hogy egybe vagy külön írjuk őket (Kiefer 2003: 190–191). (2) „A fonológiai szó a nem automatikus hangtani szabályok hatókörébe eső legnagyobb nyelvi egység” (Kiefer 2003: 191). Az összetételek, valamint az igekötős igék nem sorolhatók a fonológiai szavak körébe. (3) Szintaktikai szónak nevezhető minden olyan alakzat, „amelynek belső szerkezetét semmiféle mondattani szabály nem veheti figyelembe, amelynek belső szerkezetére semmiféle mondattani szabály nem hivatkozhat” (Kiefer 2003: 191).
103
(4) A lexikai szó fogalmának szemantikai meghatározása szerint azok az alakzatok nevezhetők lexikai szónak, másképp lexémának, amelyek a mondatban önállóan is előfordulhatnak, és amelyeknek jelentése nem vezethető le alkotóelemeinek jelentéséből. Minden egy vagy több szótövet tartalmazó lexikalizálódott alakzat lexikai szónak számít. Ennek megfelelően lexéma minden •
képzett szó,
•
összetett szó,
•
szószerkezet (frazeológiai egység) és
•
mondat (Kiefer 2003: 191).
A továbbiakban a logisztikai szaknyelv szókészletének vizsgálatakor a ’szó’ fogalmán a lexéma, vagyis a lexikai szó meghatározása alá tartozó tartalom értendő.
5.5.2 Jelentésviszonyok A lexémákat az alaki szempontokon kívül a jelölési érték alapján is megkülönböztethetjük, vagyis a szakszavak szemantikai mezőkben való elhelyezkedése is vizsgálható a szavak jelentéséhez tartozó más szavak jelentéseinek rendszere tekintetében. Ebben a viszonylatban meghatározható •
a szó fogalmi köre és a
•
fölé-, mellé-, valamint alárendelt fogalmak viszonyrendszere (Kurtán 2003: 164).
Az alábbi példán szemléltetjük egy szó fogalmi szféráját és jegyeit: 10.ábra: A konténer szó fogalmi szférája és jegyei Példa: KONTÉNER
fogalmi szféra
fölérendelés áruszállítási segédeszközök
mellérendelés szállítótartály
104
alárendelés kiskonténerek
fogalmi jegyek
görgős, univerzális, speciális, kereskedelmi, homlokajtós
A konténer fogalomkörébe tartozó lexémák közötti szemantikai kapcsolatokat jellemezheti: • Hiponímia: például logistikbox (specifikus lexéma) – közepes konténer (általános lexéma). • Szinoníma: például konténer – szállítótartály (azonos jelentésű lexémák). • Antonímia: például univerzális – speciális (ellentétes jelentésű lexémák). • Poliszémia: például csereszekrény (többjelentésű lexéma – a logisztikai jelentése speciális, de a köznyelvi jelentéssel van közös eleme).
5.6 Az írott logisztikai szaknyelv lexikai jellemzői
Hangsúlyozni kell, hogy a vizsgált szakcikkeket logisztikai szakemberek a nyelvet ismerő és használó szakmabeli olvasók számára írták, ebből adódóan a szövegek a logisztikát és annak terminológiáját nem ismerő olvasó számára csak nehezen értelmezhetők. Kurtán (2003: 153) meghatározása szerint „a kommunikációban a
105
szakszókincs alkalmazására – a nyelv ismerete alapján – tapasztalati ismeretek, szaktudás és lexikális tudás birtokában kerülhet sor”. Kurtán megállapítását (2003: 153) szem előtt tartva meghatározzuk, hogy a logisztikai szaknyelv szakszókincse több rétegből tevődik össze: (1) az általános köznyelvi szókincsből, (2) több szakterület közös rétegéből (közlekedés, kereskedelem, vállalat gazdaságtan, informatika stb.), (3) a logisztika szűkebb szakterületéből, a logisztika specifikus szakszókincséből (beszerzési logisztika, értékesítési logisztika stb.). Vizsgálataink elsősorban a specifikus szakszókincsre szorítkoznak, azonban helyenként elkerülhetetlen a köznyelvből vett elemek, valamint a kapcsolódó szakterületekkel közös szókincs figyelembe vétele. A következő részben példák megadásával összefoglaljuk a logisztikai szaknyelv legfontosabb lexikai sajátosságait. (A felsorolt példák pontos forrását a függelékben adtuk meg.) (1)A logisztikai szaknyelvben gyakori a köznyelvből ismerős szavak előfordulása, ezek azonban gyakran új jelentésben jelennek meg a szakszókincsben (Kurtán nyomán 2006: 938). Példák: áruazonosítás, áruszállítás, átcsomagolás, beszállító, beszerzés, elosztóközpont, érték, forgalom, hálózatépítés, kikötőfejlesztés, közlekedés, [logisztikai] lánc, létszámgazdálkodás, raklap, raktár, reálkereset, szállítás, tömegtermelés, üzemeltetés, vontatók. Ezek olyan szavak, vagy olyan elemekből álló összetett szavak, amelyeket a magyar nyelv lexikai készletének birtokában lévő nyelvhasználó ismer, azonban értelmezése a szakma ismeretének hiányában gondot okozhat. (2) A logisztikai szaknyelv lexikai készlete számos közös elemet tartalmaz más, kapcsolódó szakterülettel. Ez elsősorban a tudomány interdiszciplináris jellegével 106
magyarázható. Mint azt már egy korábbi fejezetben bemutattuk, a logisztika számos
tudományterülettel
(közlekedéstudomány,
közgazdaságtudomány,
műszaki tudományok) áll szoros összefüggésben. Ebből adódóan a logisztikai szaknyelv szókészlete számos közös szakszót használ az említett területeken használt szaknyelvekkel. Példák: befektetések kumulált értéke, digitális térképek, fogyasztói árindex, fordulókör,
gazdasági
potenciál,
haderőfejlesztés,
haszongépjármű,
jogszabályi változások, keretszabályok, keretszerződés, konjunktúra, költségcsökkentés, tengelytáv,
környezetterhelés,
technológiai
infrastruktúra,
légiposta,
munkaerőhiány,
transzfúziók,
vámtörvény,
vonalkódtechnika. (3)A logisztikai szakszókincs szerves részét jelentik a specifikus szakszavak. A logisztika egyes területei számos más tudományterülettel átfedést mutatnak, ezért a specifikus szavak hovatartozása a (2) és (3) pont kategóriái szerint gyakran nehezen meghatározható. A specifikus szakszókincs (3) a magyar szavak esetében általában köznyelvi elemekből (1) merít, amelyet speciális jelentéssel ruház fel. Példák: • disztribúció (jelentése: elosztás), • ellátási lánc (jelentése: vállalatok összessége, amelyek közvetlenül részt vesznek a termékek és szolgáltatások ellátási, elosztási és kapcsolódó információs és pénzügyi folyamataiban a forrástól a végső fogyasztóig. Némon–Sebestyén–Vörösmarty 2006: 381), • flottamenedzsment-rendszer (jelentése: a gazdálkodó egységegknél a járművekkel kapcsolatban felmerülő feladatok – pl. adminisztráció, járműkövetés– elvégzése.), • gyártókapacitás
(jelentése:
adott
idő
alatt
kibocsátahó
termékek
mennyisége.),
107
• gyűjtőszállítás (jelentése: azonos irányba feladott, egy fuvareszközt megtölteni nem képes áruk továbbítása, költséghatékonyabb szállítása.), • kanban (jelentése: „termeld ma meg azt, amit tegnap felhasználtál”-elv), • komissiózás (jelentése: a raktározás azon folyamatmodulja, amelynek során a raktári készletből az egyes megrendelések szerinti áruválaszték összeállításra kerül. Némon–Sebestyén–Vörösmarty 2006: 383), • konténerizáció (jelentése: konténeres áruszállítás, a vasút és a közút közötti éles verseny csökkentésének és a közlekedési együttműködésnek eszköze.), • lean eszközök (jelentése: a rugalmas, veszteségmentes gyártás szükséges eszközei, a szükségtelen dolgok munkaterületről való kivonása, célja a standardizált munkavégzés.), • paritás (jelentése: az eladási ár záradéka), • sarzsméret (jelentése: adagszám), • speditőrcég (jelentése: szállítmányozó vállalat). A logisztikai szaknyelv lexikai jellemzőinek sorában egyéb szempontok szerint további fontos elemek említhetők, (ezek bemutatásával bővebben a 7. fejezet foglalkozik): (4) idegen eredetű szavak (5) idegen, elsősorban angol szavak és szóösszetételek (6) állandósult lexikai kifejezések.
5.7 Funkcióigés szerkezetek
A szaknyelvekben különösen jellemző az állandósult szókapcsolatok közé sorolható funkcióigés szerkezetek használata. A funkcióigés szerkezetek megnevezésére a szakirodalomban különböző lehetőségeket találhatunk:
108
körülírás (Prohászka 1956), körülíró szerkezetek (Sziklai 1986), terjengős kifejezések (Grétsy 1978), terpeszkedő szerkezetek (Heltai 2005), terpeszkedő kifejezések, szószátyár szerkezetek (Grétsy 1964). Grétsy (1964: 98) a funkcióigés szerkezetek jelenségéről 1964-ben a következőképpen ír: „Szakfolyóirataink olvasgatása közben különös nyelvi divatra figyeltünk fel. A divat lényege az, hogy egy egyszerű igealak helyett szinte törvényszerűen két szót használnak a szakírók: az illető igéből -ás, -és képzővel főnevet alkotnak, s ehhez még hozzátesznek egy elcsépelt, üres igét vagy igés kifejezést, mint pl. elér, megvalósít, végez, gyakorol, mutat, végrehajt (ezek mellett az -ás, -és végű főnév tárgyragot kap) illetőleg fellép, bekövetkezik, előáll, végbemegy, megoldható, megy (ilyenkor az -ás, -és végű főnév a monat alanya) stb.”.
Grétsy (1964) helytelennek és sok esetben feleslegesnek tartja a funkcióigés szerkezetek használatát, körülírása azonban pontosan meghatározza a funkcióigés szerkezetek jellemzőit. A funkcióigés szerkezetek az esetek többségében nem cselekvés, hanem szenvedő, valamint valamely személytelen szerkezet kifejezésére szolgálnak. B. Kovács (1999: 388) felsorolása szerint a szerkezetek legfontosabb jellemzői: • ige és határozó- vagy tárgyragos névszó alkotja, • alkotótagjainak szemantikai és szintaktikai hierarchiája fordított, • a szerkezet alaptagja a deszemantizálódott ige, • a szintaktikai viszonyt a bővítményen a rag jelöli, • a jelentés magvát a főnévi tag hordozza • az ige csupán a szófajra jellemző grammatikai sajátságokat őrzi meg • a szintaktikai és szemantikai funkciók megoszlanak, a két tag azonban szoros jelentésegységet alkot,
109
• ez a jelentés eltér a valódi szintagmák és frazeológiai egységek jelentésétől is. A logisztikai szaknyelvben is számos példát találtunk a funkcióigés szerkezetek használatára. 1023 funkcióigés szerkezetet vizsgáltunk és a leggyakrabban előforduló igék: ad; hoz; kerül; nyújt; részesít; végez; vesz. A vizsgált szövegekben előforuló funkcióigés szerkezetek nem kizárólag a logisztikai szaknyelvre jellemzőek, azok számos más szaknyelvben is előforulnak (pl. jogi szaknyelv, közigazgatási szaknyelv), egyéb területekkel is értintkeznek és hasonlóságok mutatnak. A funkcióigés szerkezetek gyakorisági vizsgálatának eredményeit a 7. táblázatban foglaljuk össze a leggyakraban előforduló szerkezetek megadásával (a funkcióigés szerkezetek pontos forrása a függelékben található):
7.táblázat: Funkcióigés szerkezetek a logisztikai szaknyelvben igék
a funkcióigés szerkezetek száma
1023
ad
74 Ø 7%
gyakori megfelelő igék funkcióigés szerkezetek példák információt ad felvilágosítást ad ösztönzést ad tájékoztatást ad
informál felvilágosít ösztönöz tájékoztat 110
fektet fordít hoz kerül
13 Ö 1% 15 Ö 1,5 % 19 Ö 2% 567 Ø 55,5 %
nyújt
101 Ø 10%
részesít
11 Ö 1%
végez
212 Ø 21%
vesz
11 Ö 1%
választ ad hangsúlyt fektet figyelmet fordít döntést hoz intézkedést hoz alkalmazásra kerül átadásra kerül bemutatársa kerül betárolásra kerül eladásra kerül eltörtlésre kerül említésre kerül felhasználásra kerül kiszállításra kerül kivitelezésre kerül leírásra kerül megrendezésre kerül sor kerül (bővítésre) sor kerül (felülvizsgálatra) végrehajtásra kerül felvilágosítást nyújt hitelt nyújt segítséget nyújt szolgáltatást nyújt tájékoztatást nyújt támogatást nyújt védelmet nyújt dicséretben részesít kitüntetésben részesít fejlesztést végez cserét végez felülvizsgálatot végez javítást végez összehasonlítást végez szolgáltatást végez tevékenységet végez vizsgálatot végez figyelembe vesz ellenőrzés alá vesz
válaszol hangsúlyoz figyel vmire dönt intézkedik vmit alkalmaznak vmit átadnak vmit bemutatnak vmit betárolnak vmit eladnak vmit eltörölnek vmit (meg)említenek vmit felhasználnak vmit kiszállítanak vmit kiviteleznek vmit leírnak vmit megrendeznek vmit bővítenek vmit felülvizsgálnak végrehajt felvilágosít hitelez segít szolgáltat tájékoztat támogat véd megdicsér kitüntet fejleszt cserél felülvizsgál javít összehasonlít szolgáltat tesz, csinál vizsgál figyel ellenőriz
5.8 Részkonklúzió
Az ötödik fejezet az írott logisztikai szaknyelv általános jellemzőit tárgyalta, vizsgált példák bemutatásával. A logisztika nyelvhasználatára korábbi vizsgálatok
111
nem irányultak, ezért szükségesnek tartottuk az írott szaknyelv jellemzőinek általános vizsgálatát és meghatározását. Az írott logisztikai nyelvhasználat sokrétű vizsgálati lehetőségeket rejt: egyrészt vizsgálható horizontális vetületben a logisztika rendszerének figyelembe vételével. A horizontális tagolódás alapján történő vizsgálat a szaknyelv terminológiai rendszerezését teszi lehetővé. Másrészt vizsgálható a szaknyelv vertikális felosztásának szempontjai szerint: a közlésmód igényessége és a terminológiai pontosság szerinti hierarchiát követve, a nyelvhasználati színterek, a kommunikáció résztvevői, az egyes szintekre jellemző stílus, valamint műfajok hozzárendelésével. Az írott logisztikai szaknyelv mondatszerkesztési sajátosságai átfedésben állnak a tudományos nyelvhasználat jellemzőivel. A szaknyelv szintaktikai, szemantikai és lexikai sajátosságai több szempontból vizsgálhatók. A példákkal bemutatott elméleti háttér ismeretében a logisztikai szaknyelv szókészletének terminológiai és lexikai vizsgálati eredményeit a következő (hatodik) fejezet tárgyalja.
6 SZÓALKOTÁSI MÓDOK A LOGISZTIKAI SZAKNYELVBEN 6.1 Bevezetés 112
A logisztikai szaknyelv terminológiai szempontú vizsgálata előtt mindenképp szükséges tisztázni az alábbi fogalmakat: • szókincs, • a szókészlet és a • terminológia Kurtán meghatározása szerint a „szókészlet valamely nyelv szavainak teljes készletét jelenti, a szókincs pedig ennek az a része, amelyet az egyén felhasznál” (Kurtán 2003: 153). A szókészlet tehát a magyar nyelv szavainak teljes készlete. A logisztikai szaknyelv szakszókincsét több rétegre tagolhatjuk: • általános köznyelv Æ általános köznyelvi szókincs • több szakterület közös rétege (pl. gazdálkodástudomány, informatika, közlekedéstudományok) Æ közös szakszókincs • szűkebb értelemben vett logisztika szakterülete Æ specifikus szakszókincs. Kurtán rávilágít arra, hogy a terminológia fogalma nem azonos a szakszókincs fogalmával. A terminológia a hármas felosztás utolsó rétegét, vagyis a specifikus szakszókincset, másképp a terminusok összességét jelenti (Kurtán 2003: 157). A hatodik fejezet a logisztikai szaknyelv terminológiai vizsgálatának eredményeit mutatja be, amelyek elsősorban a logisztikai szaknyelvhasználatra jellemző terminusok képzésére (tőszavak, képzett szavak, szóösszetételek stb.), szóképzési folyamatokra irányultak. A fejezet második felében ismertetjük a lexéma értékű szószerkezetek, valamint a funkcióigés szerkezetek logisztikai szaknyelvben való megjelenési formáit és jelentőségét.
6.2 Terminusok képzése a logisztikai szaknyelvben A 6.2.1 pontban bemutatjuk a logisztikai nyelvhasználatban jellemző tőszavakat, majd megvizsgáljuk a leggyakoribb szóalkotási módokat, szóképzési jelenségeket.
113
Külön pontban ismertetjük az idegen (eredetű) előtagokra irányuló vizsgálatok eredményeit. (A megadott példák a vizsgált korpuszból származnak, amelyek pontos forrását az értekezés végén található függelékben adtuk meg.)
6.2.1 Tőszavak A logisztika szókészletében előforduló névszói tőszavak egyes- és többes számban egyaránt előfordulnak. A tőszavak lehetnek 1. eredeti jelentésben használt köznyelvi szavak, 2. köznyelvi szavak jelentésmódosulásai, speciális jelentéssel felruházott köznyelvi szavak és 3. specifikus szavak. (1) A logisztikai szaknyelv – hasonlóan a többi szaknyelvhez – számos elemet a köznyelvből merít, amelyet annak a köznyelvben is értelmezett jelentésében használ. Példák: alap; ár; áruk; gépek; gyár; hajó; hiány; információ; ipar; park; piac; régió; rész; tag; tárgy; terv; teszt; típus; út; üzlet. (2) A logisztikai szakszókincsében számos olyan köznyelvi, valamint más szakterületről
átvett
szót
találunk,
amelyek
jelentésmódosulás
következtében új, szűkebb vagy specifikus jelentést kapnak. Az alábbi táblázat néhány példával szemlélteti a jelentésmódosulásokat.
8.táblázat: Jelentésmódosulással használt tőszavak Példa
köznyelvi, valamint más szakterületen használt jelentés
flotta
egy állam hadi‐, illetve
Logisztikai jelentés egy logisztikai szolgáltató vállalat
114
bázis terminál
pálya
konténer pisztoly kapacitás
kereskedelmi hajóinak összessége alap, kiindulási pont, valaminek a központja; támaszpont (katonai) köznapi jelentésben a repülőterek egyes nagyobb egységeinek elnevezése
teherautóinak, szállítóeszközeinek összessége;
teherszállítmányok tárolására és átrakására épült logisztikai csarnok tengeri kikötők rakpartján vagy szárazföldi közlekedési csomópontokban, vasútállomásokon konténerek kezelésére kialakított, vastag beton alapzattal lefedett terület. kötött haladási nyomvonal (pl. vasúti közlekedést biztosító bolygók pályája); kijelölt sínpár játékterület (sport); átvitt értelemben: életút nagyméretű, általában szabványos egységrakomány‐ valamilyen fémből készült képző eszköz tároló doboz fegyver típus elektronikus kódleolvasó berendezés teljesítőképesség, felfogó‐, adott idő alatt kibocsátható illetve befogadóképesség termékek/szolgáltatások mennyisége; befogadóképesség; hordképesség
(3) A logisztikai nyelvhasználatban számos specifikus, a köznyelv számára ismeretlen szakszót találunk. Példák (magyarázattal): • komissiózás – a komissiózás a raktározás azon folyamatmodulja, amelynek során a raktári árukészletből az egyes megrendelések szerinti áruválaszték összeállításra kerül (Némon – Sebestyén – Vörösmarty 2006: 383). • paritás – a külkereskedelmi ügyletben annak meghatározása, hogy az áru A pontból B pontba történő szállítása esetén a szállítással kapcsolatos tevékenységek, szervezési feladatok ellátása, valamint a
kockázatok,
költségek
viselése
melyik
felet
terheli
(INCOTERMS), • kanban - (japán fogalom), egy gyár termelőegységében alkalmazott kézi jelzés-rendszer, amely kártyákat használ valamely szükség
115
látható jelzésére, a kanban rendszerben egy (kanban) mennyiség fogyása alapján történik a gyártás, illetve beszerzés irányítása, • kálo – kereskedelmi fogalomban forgalmazási veszteség, • kabotázs/cabotage: egyik fél hajóival bonyolított forgalom másik fél két kikötője között, • klaszter – logisztikai vállalatok együttműködésére létrehozott szervezet, pl.: Sopron Régió Logisztikai Klaszter (16 cég alapításával), • refakcia – fuvardíj kedvezmény, • kontingens – kiadásra kerülő engedélyek száma (államközi egyezményekben
szabályozzák,
vegyes
bizottsági
üléseken
állapítják meg).
6.2.2 Képzett szavak Kiefer (2003: 224) hangsúlyozza, hogy a szóképzés vizsgálatában fontos az alábbi három fogalom szétválasztása: • termékenység • gyakoriság • szabályszerűség. „A szóképzés csak akkor termékeny, ha az adott szemantikai és szintaktikai feltételek mellett új szavak képezhetők vele” (Kiefer 2003: 224). Kiefer (2003: 225) szerint a szóképzést a ’bemeneti’, valamint a ’kimeneti’ szó szófaja szerint osztályozhatjuk. Keszler (2000) szerint „a képzőket aszerint osztályozzuk, hogy milyen szófajú szóból milyen szófajú szót hozunk létre” (Keszler 2000: 316). Keszler (2000: 316) szerint a szóképzés az alábbi módokon történhet: • főnévből Æ főnév 116
Æ melléknév Æ ige •
melléknévből Æ főnév Æ ige
• igéből Æ főnév Æ melléknév Æ ige Æ igenév. A további részben Keszler (2000) szóképzési osztályozását követve logisztikai példákon röviden bemutatjuk a bemeneti és a kimeneti szó szófaja szerinti képzés módjait, majd bővebb példagyűjtemény megadásával összegezzük a képzett szó szófaja alapján végzett gyakorisági vizsgálat eredményeit.
6.2.2.1 Főnév alapú szóképzés Főnévből főnév, melléknév, valamint ige képezhető. Az alábbiakban a képzési módokat mutatjuk be logisztikai példákon. • Főnévből főnév (N Æ N) példa: arculat; [áru]ellenőrzés; gazdaság; közgazdaság; társaság. • Főnévből melléknév (N Æ ADJ) példa: disztribúciós; gazdasági; gazdaságos; innovációs; kereskedelmi; regionális; veszélyes [áru]. • Főnévből ige (N Æ V) példa: importál; készletez; raktároz.
6.2.2.2 Melléknév alapú szóképzés
117
Melléknévből képezhetünk főnevet és igét. • Melléknévből főnév (ADJ Æ N) példa: komplexitás; termelékenység. • Melléknévből ige (ADJ Æ V) példa: értékesít; modernizál.
6.2.2.3 Ige alapú szóképzés Igéből főnév, melléknév és igenév képezhető az alábbiak szerint. • Igéből főnév (V Æ N) példa: beruházó; gyártás; komissiózás; költség; küldemény; nyereség; szállítás; tárolás. • Igéből melléknév (V Æ ADJ) példa: automatizálható; átrakható; fenntartható [fejlődés]; hatékony. • Igéből igenév (V Æ NV) példa: elfogadtatni; kombinált [fuvarozás]; koncentrálódni; optimalizált; szállítatni; szállítandó; szállító. A származékszó szófaját és részben jelentését a képző határozza meg (Kiefer 2003: 255). Számos szó végső alakja azonban többszörös szófajváltás nyomán jön létre. Példa: automatizálható (N Æ V Æ ADJ), ellátási [lánc] (V Æ N ÆADJ), [áru]elosztási (V Æ N Æ ADJ), fejlesztési (V Æ V Æ N Æ ADJ), hálózati (N Æ N Æ ADJ), raktározás (N Æ V Æ N), tanúsítás (N Æ V Æ N), térségi [logisztika] (N Æ N Æ ADJ).
6.2.2.4 Gyakori szóképzési módok a vizsgált logisztikai szövegek szókészletében
118
A vizsgált logisztikai szakszövegekben összesen 11 922 képzett szót (3427 főnevet, 3612 melléknevet, 2653 igét és 2230 igenevet) vizsgáltunk a képzés módja és gyakorisága szerint. A 9. táblázat a vizsgált logisztikai szövegek szókészletében leggyakrabban előforduló szóképzési módokat, képzőket és gyakoriságukat foglalja össze példák megadásával: 9.táblázat: Gyakori szóképzési módok a vizsgált logisztikai szövegekben képzők
példák
gyakoriság
(a felsorolt szavak pontos forrásait a függelékben adtuk meg)
-ás, -és
főnévképzők -ó, -ő
-ság, -ség
-i
melléknév
azonosítás; beruházás; beszerzés; csomagolás; csomagküldés; együttműködés; ellátás; értékesítés; értékteremtés; feladatmegosztás; feladatvégzés; gyártás; piachódítás; 2031 59% kapcsolódás; kiegyensúlyozás; kiszervezés; kockázatkezelés; koordinálás; korszerüsítés; költségcsökkentés; kutatás; lebonyolítás; megállapodás; megbízás; megoldás; megtakarítás; menedzselés; minimalizálás; összefüggés; realizálás; szállítás; szétosztás; utasítás; újradefiniálás; vállalkozás; vezérlés; alvállalkozó; beszállító; dolgozó; eladó; felhasználó; fuvarozó; gyártó; igazgató; 499 15% jelenlévő; kereskedő; szállító; raklaptároló; üzletvezető; vevő; vezető; átláthatóság; elismertség; gazdaság; használhatóság; hatékonyság; kizárólagosság; költség; megbízhatóság; minőség; nyereség; pontosság; 897 26% rugalmasság; skálázhatóság; szervezettség; tevékenység; térség; válság; összesen: 3427 adatbeviteli; adatforgalmi; adatrögzítési; árugazdálkodási; beszerzési; biztonsági; bolti; boltirányítási; csomagolási; döntési; 2351 65% együttműködési; ellátási; elszámoltatási; fogyasztói; fordulási; gazdasági; 119
-képzők
-ható, -hető -s
hatékonysági; hálózati; hazai; informatikai; ipari; irodai; jogszabályi; kereskedelmi; komissiózási; logisztikai; működési; műszaki; nagykereskedelmi; nemzetközi; pénzügyi; raktári; raktárkezelési, stratégiai; szállítói; szervezetközi; termelési; üzemi; vevői; alakítható; automatizálható; átlátható; csatlakoztatható; csökkenthető; elérhető; megfeleltethető; megtalálható; rendelhető; található; tervezhető; transzformálható; adminisztrációs; disztribúciós; minimális; nyereséges; sikeres;
1016
28%
245
7%
összesen: 3612 -ál
igeképzők
igenévképzők
adminisztrál; exportál; honorál; implementál; integrál; motivál; stagnál; 555 21% szelektál; szolgál; temperál; vizsgál; -at, -et/ építtet; működtet; oktat; szállítat; 54 2% -tat, -tet szolgáltat; üzemeltet; -ít alakít; alapít; beszállít; biztosít; csoportosít; épít; erősít; hasznosít; felújít; irányít; javít; kialakít; kibővít; kielégít; 1107 42% létesít; megtakarít; megvalósít; szállít; teljesít; továbbít; -izál automatizál; klimatizál; maximalizál; minimalizál; optimalizál; specializál; 89 3% stabilizál; -hat, biztosíthat; elképzelhet; kezelhet; kísérhet; -het tarthat; támogathat; teljesíthet; 102 4% -z alkalmaz; beruház; finanszíroz; fuvaroz; helyez; kiaknáz; komissióz; korlátoz; 746 28% raktároz; szállítmányoz; szennyez; szervez; tervez; végez; összesen: 2653 -ni alapozni; bajlódni; besorolni; bevételezni; ellenőrizni; értékelni; hallani; követni; meghatározni; megoldani; megrendelni; 622 28% megtalálni; standardizálni; venni; -ó, -ő árazó; címkéző; csökkentő; felújító; javító; kapcsolódó; karbantartó; kezelő; kiemelkedő; kiterjedő; minősítő; 822 37% összefogó; támogató; tömörítő; -t/-tt automatizált; elfogadott; elhelyezett; elkészült (megoldás;) integrált; irányított; keresett; kiállított (számla); kifejlesztett; 786 35% 120
korszerűsített; menedzselt (kapcsolat); összesen: 2230
Összegzésként elmondható, hogy a képzett főnevek esetében az -ás, -és képzők előfordulása a leggyakoribb (59%), nagyszámban fordulnak elő a -ság, -ség képzők (26 %), és számos példát találtunk az -ó, -ő képzőkre is. A vizsgált logisztikai szövegekben leggyakoribb az -i melléknévképző előfordulása (65%), jelentős számban fordulnak elő a -ható, -hető képzők (28%), és az előzőekhez képest csak kevés a példa (7%) az -s melléknévképzőre. A leggyakoribb igeképzők az -ít (42%), a -z (28%) és az -ál (20%), de számos példát találtunk a hat, -het (4%), az -izál (3%) és az -at, -et, valamint a tat, -tet (2%) igeképzőkre is. A legproduktívabb igenévképzők az -ó, -ő (37%), a -t/-tt (35%) és a -ni (28%).
6.2.2.5 Idegen eredetű előtagok
121
A többi szaknyelvhez hasonlóan a logisztikai szaknyelv szókészletében is jellemző az előtagok használata. Kurtán (2003: 156) szerint „a specifikus szakszókincs az egyes szűkebb szakterületek használatában jellemző terminusokat tartalmazza, amelyek között görög és latin eredetű szavak, prefixumok és szuffixumok (…) gyakran fordulnak elő. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb indoeurópai nyelvben a terminusok hasonlóságot mutatnak”.
Az előtagok a szótő előtt elhelyezkedő, a szakszókincs esetében leginkább idegen és idegen eredetű szakszavakban előforduló, idegen eredetű toldalékok, illetve képzőszerű alakulatok. A logisztikai nyelvhasználatban legjellemzőbb előtagok az alábbi jelentéseket fejezhetik ki (Kurtán nyomán 2003: 162 – 164): •
mennyiség (mikro-, makro-, multi-, uni-, mono-) Példák:
mikrobiológiai
mikrovállalkozás;
[szűrés];
mikrokörnyezet;
mikroszivárgás;
[problémák];
makrologisztika;
makrogazdasági
makroszinten; multinacionális [kereskedelmi láncok]; multinacionális vállalat; multipaletta; univerzális [rendszerszemlélet]; monopaletta; • negatív, valaminek a hiányára utaló előtagok (a-, disz-) Példák: atipikus; diszharmónia; • reverzatív (de-, re-,) Példák: decentralizált; [veszélyes] reakció • orientáció, irány, attitűd (disz-, pro-, im-, ex-) Példák: diszpozíció; promóció (előléptetés), importál, exportál; • idő- és sorrend (ex-, re-, pro-,) Példák: exszovjet; rekonstrukció; prognosztizál; • térbeli elhelyezkedés (fore-, inter-, transz-) Példák:
forecast;
interoperabilitási
intermodális, [munka];
intermodalitás;
internacionális;
intervallum;
transz-európai;
[éves]
transzfúziók; transznacionális; transzport; A vizsgált szakszövegekben legnagyobb számban a mennyiségre vonatkozó, mennyiséget,
számot
kifejező
idegen
eredetű
előtagok
előfordulása
a
leggyakoribb. Elsősorban idegen, illetve idegen eredetű szakszavakban fordul elő.
122
Számottevő a térbeli elhelyezkedést kifejező előtagok előfordulása is. Az alábbi táblázat számszerűen mutatja be az idegen eredetű előtagok vizsgált szövegekben való gyakoriságát. A gyakorisági vizsgálathoz a WordSmith Tool 0.5 verziójú elemző programot alkalmaztuk. 10.táblázat: Előtagok előfordulása a vizsgált szövegekben Előtagok csoportja
Előtagok
Szavak száma 3241
mennyiséget kifejező
mikro makro mono multi uni
670 444 29 751 82
negatív, valaminek a hiányára utaló
a disz
7 12
reverzatív, ellentétes folyamatot kifejező
de re
16 11
orientációt, irányt, attitűdöt kifejező
disz pro im ex
21 17 61 79
re idő‐, sorrendet kifejező ex pro
54 12 28 94
60,96 0,058 0,083 5,4 2,9
947
29,21
1976
19
27
178
térbeli elhelyezkedést kifejező
fore inter transz
%
31 529 387
6.2.3 Szóösszetételek
123
A logisztikai szövegek szókészletének vizsgálatai is igazolják, hogy a szóösszetétel a szókincsbővítés egyik legproduktívabb módja, „mellyel szinte korlátlan mértékben növelhetjük szótári szavaink számát” (Lengyel 2000: 324). A szóösszetétel olyan szóalkotási folyamat, amelynek során két vagy több szó összekapcsolásával új lexéma jön létre (például: menet + paraméter = menetparaméter), amelyet alaki felépítése alapján összetett szónak (compositum) nevezünk (Lengyel 2000: 324). Kiefer (2003: 257) hangsúlyozza, hogy a szóösszetétel esetében valójában mindig csak két szó összeillesztése történik, előfordulhat azonban, hogy ezek egyik vagy akár minden tagja már önmagában összetett szó. Példa: költség + három+szög = költségháromszög. Kurtán (2006: 939) szerint a szaknyelvekre különösen jellemző szóösszetételek a beszédhelyzeten alapuló, tartalmi–logikai összefüggések tömör kifejezésére szolgálnak. Az összetett szavak tagjainak relációját grammatikai–logikai viszonyok
jellemzik,
„alkotórészeik
jelentésösszegéhez
képest
többletet
hordoznak, az elő- és utótag jelentése nem egyszerűen összeadódik, hanem más, mint a kettő eredeti jelentése” (Kurtán 2006: 939). A szaknyelvben megjelenő szóösszetételek vizsgálhatók: (a) szemantikai és (b) szintaktikai szempontból (Kurtán 2006: 939-940). (a) A szemantikai szempontú vizsgálat a szóösszetétel jelentésére vonatkozik. Az összetett szó szemantikailag arra vonatkozó információkat fejezhet ki például, hogy: •
a megnevezett dolog miből épül fel, pl. acéltermék, fémkonténer, fémszerkezet, fémtermék, kardánbox, tejtermék, üvegedény, vegyiáru,
•
mire
szolgál
(folyamatos
csomagolóanyag,
melléknévi
elosztóhálózat,
igenév
+
elosztóközpont,
főnév),
pl.
futószalag,
gyártósor, gyűjtőforgalom, javítóállomás, javítórészleg, javítósor,
124
hűtőalagút,
kezelőrobot,
kutatóközpont,
megfigyelőrendszer,
szerelőműhely, tárolórendszer, termelőüzem, •
valaminek a tartozékát, részét, rész-egész viszonyt (főnév + főnév), pl. iparág,
gyáregység,
részfolyamat,
küldeménydarab,
részrakomány,
raktármodul,
résztulajdonos,
raktárrész,
termékcsoport,
vállalatrész, •
valamely eszköznek a minőségét, vagy a működés szempontjából meghatározott jellemzőjét (általában melléknév + főnév), pl. barnamezős
(beruházás),
károsanyag,
kisteherautó,
könnyűgép,
könnyűipar,
késztermék,
kiscsomag,
nagyjavítás,
nyerskelme,
óriásvállalat, szárazáru, villástargonca, zöldmezős (beruházás). (b) Szintaktikai szempontból a szaknyelv szóösszetételei megegyeznek a köznyelv összetett szavaival. A szintaktikai típusú összetételek lehetnek: alárendelők
mellérendelők
•
alanyosak
•
tárgyasak
•
határozósak
•
jelzősek
•
jelentéssürítők (Lengyel 2000: 328).
A logisztikai szövegekben 2130 szintaktikai típusú összetett szót vizsgáltunk. Az elemzés eredményei szerint a logisztikai szövegekben az alábbi szintaktikai
125
szóösszetételek fordulnak elő leggyakrabban (a felsorolt példák pontos forrásait a függelékben adtuk meg): • alárendelők: 2038 Ö 96% • tárgyas: 271 Ö 13% Példák:
adattároló,
címkenyomtató,
alagútépítő,
csomagküldő,
kerékpártároló,
bizalomerősítő,
értékteremtő,
készletelemző,
blokkolásgátló,
gépkezelő,
környezetvédő,
irányváltó,
lengéscsillapító,
raklaptároló, raktárkezelő, tanácsadó, termelésvezető, válságkezelő, vibrációszűrő, zajszűrő. • jelzős: 941 Ö 46% •
minőség- és mennyiségjelzős: 307 Ö 15%
Példák:
átlagszint,
feldolgozóüzem,
felvevőpiac,
finomhangolás,
főtevékenység, gyártósor, gyártóüzem, gyorstesztelés, gyűjtőfuvarozás, háromhengeres, javítóbázis, késztermék, kétdugattyús, kiskereskedelmi, kisteherautó, kisvállalkozás, könnyűszerkezet, középtávú, középvállalkozás, kutatóközpont, nagykereskedés, nagykereskedő, nagyprojekt, nagyüzemi, óriásvállalat, ötfokozatú, ötüléses, szállítóeszköz, tárolórendszer. •
birtokosjelzős: 634 Ö 31%
Példák:
adatrögzítés,
alkatrészmennyiség,
anyagbeszerzés,
anyagelőállítás, áruáramlás, áruelhelyezés, árukezelés, autóbuszgyártás, bevételkiesés, billenéskorlátozás, energiafogyasztás, erőforrástervezés, érdekvédelem, exportösztönzés, futóműmodulgyártás, gyártástámogatás, időmegtakarítás, információáramlás, infrastruktúrafejlesztés, konjunktúrahatás,
költségcsökkentés,
költségmegtakarítás,
környezetminőség,
környezetvédelem, légszennyezés, minőségirányítás, minőségellenőrzés, pénzvisszaforgatás,
piachódítás,
rendelésállomány-növekedés,
raktárkezelés,
rendelésfelvétel,
raktárüzemeltetés,
rendszerkarbantartás,
126
szolgáltatásminőség, üzemanyagmegtakarítás, vállalatirányítás, vasútvonal-fejlesztés, volumennövekedés. • jelentéssürítő: 826 Ö 41% Példák: akcióterv, árfekvés, bérgyártás, buszkorridor, csomaglogisztika, eszközpark, fuvarengedély, gördülőállomány, haszonjármű, helpdesktámogatás, idegenforgalmi, időtényező, intézkedéscsoport, járműipar, kabotázstilalom, menetrend,
konténervonat,
paraméterkönyv,
közlekedéspolitika, raktárkészlet,
megállóhely,
szoftvermegoldás,
társfinanszírozás, teherautó, telephely, terítékrajz, termékinnováció, tömegtermelés,
utasbarát,
utaskilométer,
untánvét,
villamosprojekt,
vagonrakomány, vámstratégia, vonalhálózat, webáruház. • mellérendelők: 92 Ö 4% Példák: eladó-vevői, elosztó-begyűjtő, felszedő-rakodó, festés-kikészítés, ipari-logisztikai, készletezés-raktározás, közlekedési-logisztikai, kutatásfejlesztés, futárpostai,
légi-tengeri,
oktatási-képzési,
szállítmányozó-fuvarozó,
pénügyi-gazdasági, tárolás-raktározás,
postaitermelő-
szolgáltató, tisztító-rakodó, töltő-palackozó.
Meg kell említenünk, hogy a szóösszetételek gyakran lexikalizálódhatnak, lexémává válhatnak. „A lexikalizálódás lehetősége mindig annak a bizonyítéka, hogy a szóban forgó nyelvi alakzatot önálló jelként használjuk” (Kiefer 2003: 257). Példák: alagút, alapanyag, áruexport, időmegtakarítás, húzóágazat, jármű,
munkaerő,
munkavállaló,
nemzetgazdaság,
önkormányzat,
tanácsadó, utastér, ügyvezető, vasút, védjegy.
6.2.4 Ritkább szóalkotási módok a logisztikai szaknyelvben 127
Az előző részben bemutatott szóképzésen és szóösszetételen kívül számos egyéb szóalkotásmódot is számon tartunk (Lengyel 2000: 341). A logisztika szókészletére jellemző ritkább szóalkotási módok a: • szórövidülés (elvonás), valamint a • mozaikszó-alkotás (betűszók, szóösszevonás). A szórövidülések kialakulásának és használatának oka az, hogy „a gyakran használt szavakat tudatosan, vagy tudattalanul is sokszor megrövidítjük az egyszerűségre, rövidségre való törekvés jegyében” (Lengyel 2000: 343). A vizsgált logisztikai szövegek szókészletében az alábbi szórövidülésekre találtunk példákat: • Tőszóként használt rövidült szóalak: Példák: „e”(környezet = elektronikus környezet), féktáv, multi, nagyker, net, tengelytáv, utánvét. • Összetételek előtagjakét használt szórövidülések: Példák: infokommunikáció, raklap, raktér, reptér, sebváltó, telekomszektor. „A mozaikszó-alkotás korunk termékeny, viszonylag fiatal szóalkotásmódja” (Lengyel 2000: 345). A mozaikszó-alkotás szóalkotási eljárásként a 19. század végétől van jelen a magyar nyelvben, de széles körben csak a 20. században terjedt el, és a mai napig meglehetősen termékeny szóalkotási mód. A mozaikszók típusai: • betűszók • szóösszevonások (Kiefer 2006: 475) és • egyéb mozaikszók (Lengyel 2000: 347). A logisztikai szaknyelv vizsgált szókészletében gyakori a betűszók, valamint a szóösszevonással keletkezett specifikus mozaikszók használata. Mivel ezek a logisztika szókészletében főként idegen (angol, illetve esetenként francia) nyelvű kifejezések rövidítései, ezek részletesebb vizsgálatával a következő (IDEGEN 128
SZAVAK A LOGISZTIKAI SZAKNYELVBEN c.) fejezetben foglalkozunk, jelen részben csak magyar nyevű példákat sorolunk fel. Példák: ÁSZF (Általános Szállítási Feltételek), EU (Európai Unió), GOP (Gazdaságfejlesztési Operatív Program), KÁSZ (Közúti Árufuvarozás Szabályzata), K+F (kutatás és fejlesztés), KKE (Közép-Kelet-Európa), kkv (kis- és középvállalkozások), MLBKT (Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság), MLE (Magyar Logisztikai Egyesület).
6.2.5 Lexéma értékű szószerkezetek
A logisztikai szaknyelvben gyakori jelenség a lexéma értékű szószerkezetek képzése, használata. Ennek oka elsősorban az új technikai, gazdasági, társadalmi stb. fogalmak megjelenése, amelyeknek kifejezésére a bonyolult magyarázó, összetett mondatok helyett a lexéma értékű szószerkezetek használata jellemző. A logisztika összetett tevékenységi köréből adódóan nagyon gyakori jelenség a lexéma értékű szószerkezetek használata. A 11. táblázat példákat mutat be magyarázattal:
11.táblázat: Lexéma értékű szószerkezetek 129
példa anyagfelhasználási norma
magyarázat (forrás: www.sprintkamion.hu) egy termékegységhez felhasználható anyagmennyiség az a költségráfordítás, amelynek révén a áru utak költségei termelőtől a végső fogyasztóig, meghatározott útvonalon eljut speciális gyártási rendszer, melynek csoportos gyártási rendszer alkalmazásánál a termék előállításához szükséges technológiai műveleteket egy területre vonják össze a logisztikai szolgáltatók eszközökkel (pl. eszközalapú szolgáltató raktár, járműpark) rendelkező típusa, amely szolgáltatásait a tulajdonában lévő eszközökkel végzi az előre nem látható okok (pl. a kereslet és a fluktuációs készletek kínálat váratlan ingadozása) miatt tartott készletek más néven termékelvű elrendezés, melynek folyamatrendszerű gyártás lényege, hogy a termékek mindig ugyanazon lépéssorrendet követve haladnak végig a termelési folyamatban. a termelési vagy értékesítési folyamatban függő keresletű készletek csak együtt használható készletek integrált logisztikai menedzsment az anyagi javak és információk áramlása a források és a felhasználók között szervezett, koordinált módon zajlik a termelő és a felhasználó közötti közvetlen elosztási rendszer árueljuttatás készletezési pont beiktatása nélkül valósul meg a kiszolgálási fok eredménye és költsége maximális logisztikai nyereség közötti maximális különbség más néven funkcionális elrendezés, azonos műhelyrendszerű gyártás tevékenységet végző berendezések kerülnek egy helyre azoknak az ügyfeleknek az aránya, akiknek output típusú veszteség arány igényei csak részben lettek teljesítve a szállító (vasúti kocsi) jármű öntömege, összgördülő tömeg valamint a rakomány súlya együttesen a megrendelés és a szállítás között eltelt rendelési ciklusidő időtartam a beérkező áru elvileg bármely szabad helyfoglalásos rendszer megüresedett helyre lerakható
6.3 Részkonklúzió
130
A logisztika terminusainak sokrétű vizsgálata során először a specifikus szókincsben előforduló tőszavak jellemzőit mutattuk be. A tőszavak csoportjában jelentős helyet foglalnak el a jelentésmódosulással keletkezett köznyelvi szavak. A logisztika számos olyan köznyelvi szót használ, amelyet speciális jelentéssel ruház fel, ezért azok szakszerű, helyes értelmezéséhez mindenkor szakmai ismeretekre van szükség. A logisztika terminusait mindenkor a magyar nyelv szabályainak megfelelően képezzük. A képzett szavak vizsgálatának eredményei rámutatnak arra, hogy bizonyos logisztikai szakszavak számos esetben többszörös szófajváltást követően érik el végső alakjukat. Vizsgálataink során külön figyelmet fordítottunk az idegen (eredetű) előtagok előfordulásának
megfigyelésére,
amelyek
gyakoriságát
számszerűen
is
kimutattuk. Eredményeink szerint a legnagyobb számban a mennyiséget, valamint a térbeli elhelyezkedést kifejező előtagok fordulnak elő a szakszövegekben. A szóösszetételek szófajokra irányuló vizsgálatainak eredményei arra mutattak rá, hogy a logisztika szakszókincsében a két vagy több főnév összekapcsolásával létrejött összetett szavak aránya a legnagyobb. Termékeny vizsgálati területet jelent a lexéma értékű szószerkezetek megfigyelése, amely további vizsgálati lehetőségeket rejt.
7 IDEGEN SZAVAK A LOGISZTIKAI SZAKNYELVBEN
131
7.1 Bevezetés A magyar nyelv fonológiai és grammatikai rendszerének „meglehetősen erős zártságához képest a szókészlet viszonylag laza, nyitott rendszer, mely a szükségszerűen hagyományozódó elemek mellett könnyen és gyorsan képes újakat is magába foglalni. Ennek egyik oka az, hogy a nyelvi részrendszerek közül a szavak állnak a legszorosabb kapcsolatban az adott nyelvet beszélő közösség életével, ezek reagálnak leginkább az anyagi és szellemi kultúra, a gazdaság és a társadalom változásaira” (Gerstner 2006: 437).
A nemzetközi kommunikációban elkerülhetetlen a nyelvi érintkezés, amelynek következtében számos kölcsönszó és jövevényszó jelenik meg nyelvünk szókészletében. Kiss megfogalmazásában „egy részüket vándorszavaknak, másik részüket nemzetközi szavaknak nevezzük” (Kiss 2005b: 41). Kiss (2005b: 42) szerint a nyelv neologizálódásának tágabb értelmezés szerint két része lehet: • nyelvi újítás (mint egyéni nyelvhasználati módosítás) • az újítás (el)terjedése a beszélőközösségben. A nyelv természetes kísérőjelensége, heterogenitásának kifejeződése, hogy a nyelvhasználatban újítások jelennek meg, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy az újításból mindenkor nyelvi változás következik. „A nyelvi változás saussure-i értelemben azzal indult, hogy a beszélőközösség egy része az egyik vagy másik nyelvi újítást átveszi, s használni kezdi. (Szociolingvisztikai szemlélettel úgy fogalmazunk, hogy a változás a nyelvi változók változatai közötti választással indul.) S azzal zárul le (átmenetileg vagy véglegesen), hogy az adott nyelvi újítás elterjed, esetleg az egész nyelvközösségben általános használatúvá válik” (Kiss 2005b: 42).
A szociális érvényű, tényleges nyelvi változás alapvető feltételei, hogy az újítást • a nyelvi rendszer és a • beszélőközösség egy csoportja is befogadja (Kiss 2005b: 43). A szavak kialakulásának és változásának vizsgálatával a történeti lexikológia foglalkozik. 132
„Változékonysága folytán a szókészlet értelemszerűen dinamikus: folytonos mozgásban, hullámzásban van. (…) A szókészlet elemei viszonylag laza rendszert alkotnak, ezért könnyen fogadnak be új elemeket (sőt egyes rendszerbeli sajátosságaik ösztönzik is új elemek keletkezését)” (Zsilinszky 2005: 173).
Az idegen szavak, a jövevényszavak, a nemzetközi szavak, a vándorszavak és a tükörfordítások mellett az idegen nyelvekből átvett szóelemek csoportjába sorolhatók. A logisztikai nyelvhasználat szókészletére különösen érvényes az idegen elemek befogadása. Ennek oka elsősorban a logisztika interdiszciplinaritásával és dinamikus, nemzetközi viszonylatban is összefüggő fejlődésével magyarázható. A logisztika szoros kapcsolata és kölcsönhatása a műszaki tudományokkal (például informatika), gazdaságtudományokkal (például közlekedéstudomány) és még sorolhatnánk, valamint a nemzetközi fejlesztésekkel (például infrastruktúra, technológia) a szókészletben különösen nagyszámú idegen elem befogadását eredményezi. Ebben a fejezetben a logisztika szókészletét vizsgáljuk, különös tekintettel a neológ, idegen és idegen eredetű elemekre. Meghatározzuk az idegen szó, a jövevényszó és a nemzetközi szó fogalmát, és különböző szempontok szerint csoportokba rendezzük a vizsgált szókészlet elemeit. A fejezet második részében az anglicizmusok típusait vizsgáljuk, és bemutatjuk a korpuszon, meghatározott szempontok szerinti, a WordSmith Tools 0.5 verziójú konkordanciaelemző program alkalmazásával vizsgált gyakoriságukat.
7.2 Idegen szavak a logisztika szókészletében
133
A legtöbb idegen szóátvétel a szaknyelvek területén történik. Seregy megfogalmazásában „minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a különböző nyelvhasználati rétegek közül a szaknyelvekben a legmagasabb az idegen szavak aránya” (Seregy 1989: 38). A magyar nyelvű logisztikai szakszövegekben előforduló idegen – főként angol – szavak (pl. supply chain, just in time, business) olyan idegen szavak, „amelyeket a laikus nyelvérzék idegennek érez, s melyek (még) nem honosodtak meg a magyarban – szemben a jövevényszavakkal. (…) Ezek voltaképpen a jövevényszavak legfiatalabb rétegét alkotják, ám használatuk mind szélesebb körűvé válásával fokozatosan beolvadnak az átvevő nyelvbe, esetünkben a magyarba. Kezdetben jellemzően az eredeti alakjukban használatosak, idővel azonban megjelenhet és elterjedhet magyaros írásmódjuk is, mely akár ki is szoríthatja az eredeti alakot” (Falk, 2009: 14).
Az idegen szók átvételének okait Nádai (2007: 45) az alábbiak szerint csoportosítja: • Anyanyelvi kifejezés teljes hiánya (például: Bill of Lading, business unit, cross docking, helpdesk, know-how, lean, marketing, online, outdoortraining, reverse [logisztika] scanner/szkenner). • Anyanyelvi kifejezés, ahol csak részleges a fogalmi egyezés (például: design – terv, controlling/kontrolling – ellenőrzés, management – vezetőség, monitoring – megfigyelés). • Nyelvi sznobizmus: Idegen szavak túlzott mértékű használata a műveltség fitogtatására, olyan beszédhelyzetben is, amikor az anyanyelvi kifejezés is helytálló lenne (például: planning – tervezés, team – csapat). A szaknyelvek esetében gyakran vitatott kérdés, hogy minden esetben szükség van-e az idegen szakszavak magyarítására. A szaknyelvhasználók szerint ez számos esetben kommunikációs zavarokhoz vezetne, ezért leginkább az idegen kifejezések használata jellemző.
134
Ablonczyné (2002: 43) megfogalmazásában „az idegen szók befogadása a szókincs gyarapodásának állandó eszköze: ez természetes folyamat volt az évszázadok során és ma is az. A legtöbb esetben nincs helyettük megfelelő magyar/német/olasz szó, némelyiket még megmagyarázni is csak bonyolult körülírással lehet”.
A logisztikai szaknyelvben nagy számban fordulnak elő idegen szavak és kifejezések. Ezek elsősorban az angol nyelvből átvett lexémák, de találunk példát német, francia valamint japán (eredetű) elemekre is. (Az anglicizmusok jelenségét részletesen a fejezet 7.3 pontja tárgyalja.) A 12. táblázat olyan, jellemző példákat mutat be a logisztikai idegen szavakra, amelyeknek a magyar megfelelője hiányzik, vagy nem jellemző a magyar szaknyelvben.
12.táblázat: Idegen szavak a logisztikai szaknyelvben angol
Példák (a felsorolt példák forrása a függelékben található)
Magyarázat
agency
képviselet, kirendeltség; a hajóstársaság meghatalmazott, az áru tulajdonosa, valamint a hajós közötti kapcsolattartó képviselője, a gyártásból történő kiszállítás; a termékek nem kerülnek betárolásra, hanem közvetlenül a kiszállítási zónába kerülnek büntetőpénz rakodási norma túllépése miatt a bérelt hajózásban konvencionális darabáru, csomagolt áru anyagáramlási szempontból a rendszer bemenete a konténerek mellett hagyományos árukat is fuvarozó hajó a kombinált fuvarozás során az áru szállítása több fuvarozási ág szolgáltatásainak igénybevételével történik, amelynek során az áru ugyanabban a fuvareszközben vagy konténerben marad kísért forgalom; a kombinált fuvarozás azon része, amelynek
crossdocking
demurrage general cargo input semi container service német
Huckepack
RoLa (Rollende Landstraße=
135
japán francia
során a rakodási egység (tehergépjármű) az út egy részét vasúton teszi meg a japán Toyota cég által kifejlesztett kanban rendszer, elve: „termeld ma meg azt, amit tegnap felhasználtál” COTIF (Convention relative Nemzetközi Vasúti Fuvarozásra Vonatkozó Egyezmény aux transports
gördülő országút)
internationaux ferroviare) egyébként á propos helyben en ville magán vasúti kocsi wagon de particuler
A szókincsvizsgálat eredményei azt igazolják, hogy legnagyobb számban az angol nyelvből átvett idegen lexémák használata jellemző a logisztikai szövegekben. A francia nyelvből átvett elemek leginkább a nemzetközi intézmények rövidítéséből alkotott betűszók esetében jellemző, mivel számos egyezmény eredetileg francia nyelven íródott.
7.2.1 Idegen mozaikszók vizsgálata 7.2.1.1 Betűszók A betűszók a neologizmusok csoportjába sorolandó – az eredeti kifejezés, tulajdonnév kezdő betűiből álló rövidítések. A mozaikszók lehetnek tulajdonnévi (általában több tagból álló intézményneveket jelölő), illetve közszói betűszók. Az idegen nevek rövidítéseként létrejött betűszókat sok esetben – részben tükörfordítással – magyarul is megnevezzük (pl. EFTA – European Free Trade Association – Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény; ISO – International Standard Organisation – Nemzetközi Szabványügyi Szervezet), a logisztikai szaknyelvben a nemzetközi intézménynevek, szervezetek magyar megfelelője azonban teljesen hiányzik. A betűszó magyar nyelvű kibontása a szakszövegekben esetenként megtörténik, de magyar megfelelő betűszót nem alkotnak. A 136
betűszóknak ezt a csoportját, amelynél a magyar nyelv az idegen nyelven létrejött betűszót veszi át, Gerstner (2006:475) „jövevény-mozaikszónak” nevezi. A mozaikszók rendszerint először a nemzetközi logisztikai szakirodalomban jelennek meg és a magyar szaknyelv ezt a formát veszi át, és alkalmazza a szakszövegekben. A logisztikai szaknyelvben különösen nagy számban fordulnak elő idegen betűszók, amelyek leggyakrabban az alábbi kategóriák kifejezésére szolgálnak: • nemzetközi intézménynevek, szövetségek, • nemzetközi egyezmények, megállapodások, • nemzetközi szabályok, • nemzetközi kereskedelmi szokványgyűjtemény (INCOTERMS) klauzulái, • technológiai megoldások, rendszerek, • tervek, • specifikus szószerkezetek. Példák: • Nemzetközi intézménynevek, szövetségek, alapok: o AEA – Association of European Airlines (Európai Légifuvarozási Szövetség) o CEMT – European Conference of Ministers of Transport (Európai Közlekedési Miniszterek Tanácsa) o EIA – European Intermodal Association (Európai Intermodális Szövetség) o FIATA
–
Transitaires
Fédération et
Internationale
Assimilés
(A
des
Associations
Szállítmányozó
de
Szövetségek
Nemzetközi Föderációja) o ISPA – Instument for Structural Policies Pre-association (infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások támogatására szolgáló előcsatlakozási alap) • Nemzetközi egyezmények, megállapodások
137
o ATP – Accord relatif aux transports internationaux de Denrees Perissables et aux Engins Speciaux a Utiliser pur ces Transports (gyorsan romló élelmiszerek nemzetközi fuvarozásáról és az ilyen fuvarozáshoz használt különleges fuvareszközökről szóló európai megállapodás) o CIM – Convention Internationale concernant le transport des Marchandises par chemins de fer (Nemzetközi Egyezmény Áruk Vasúton Történő Fuvarozására) o CMR – Convention relative au Contract de Transporte international des Marchandises par Route (Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Egyezmény) • nemzetközi szabályok: o CIV – Regles uniformes concernant le contract de transport international ferroviaire des voyageurs et des bagages (a Nemzetközi Vasúti Személy- és Poggyászfuvarozási Szerződésre Vonatkozó Egységes Szabályok) • INCOTERMS klauzulák: o CIF – Cost, Insurance and Freight (költség, biztosítás és fuvardíj, megnevezett rendeltetési hely) o CIP – Carriage and Insurance Paid to, (named place of destination) (fuvarozás és biztosítás fizetve …-ig) o DDP – Delivered Duty Paid (vámfizetéssel leszállítva) o FAS – Free Alongside Ship (named port of shipment) (költségmentesen a hajó oldalához) o FOB – Free on Board (named port of destination) (költségmentesen a hajófedélzetre) • technológiai megoldások, rendszerek: o CAD – Computer Aided Design (Számítógéppel támogatott tervezés) o LAN – Local Area Network (helyi hálózat) o RFID – Radio Frequency Identification (Rádiófrekvenciás azonosítás) • tervek: 138
o FTLAP – Freight Transport Logistics Action Plan (Európai Áruszállítási Logisztikai Cselekvési Terv) • köznévi eredetű betűszók: o ATA – Actual Time of Arrival (tényleges érkezési idő) o BAF – Bunker Adjustment Factor (üzemanyagpótlék) o B/L – Bill of Lading (hajóraklevél) o FI-FO (Fifo) – First in – first out (az először betárolt árut elsőre kell kitárolni) o OBO – Oil-bulk-ore (kombinált áruszállításra alkalmas hajó) o SC – Supply Chain (ellátási lánc) o TEU – Twenty Foot Equivalent Unit (a konténerforgalom nagyságát kifejező mértékegység)
7.2.1.2 Szóösszevonások A szóösszevonással keletkezett szavak körébe a több szóból álló nevek, címek első szótagjaiból, vagy egyéb részeiből összeolvasztott szavakat sorolhatjuk. A tulajdonnévi mozaikszavak mellett találunk köznévi eredetű szóösszevonásokat is (Gerstner 2006: 475). A logisztikai szakszókincsben főként köznévi eredetű idegen szóösszevonásokra találunk példát: Példák: • INCOTERMS (Incoterms) – International Commercial Terms (Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek) • Mge – Mortgage (jelzálog, betáblázás, záloglevél) • PRI –[elv] – Priority (az igényel fontossági sorrendben való kielégítése) • Rentcon – Rent a container (konténerbérlés) • RO-LA (Ro-La) – Rollende Landstraße (gördülő országút, kombinált fuvarozás)
139
• RO-RO (Ro/Ro, ro-ro) – Roll on – roll of (kamionok hajón történő fuvarozási módja) • SI-SO – Swim in – swim out (bárkahajózás)
Gerstner (2006: 476) hangsúlyozza, hogy „a mozaikszavak keletkezése és elavulása nagyban függ nyelven kívüli tényezőktől, mivel az általuk jelölt intézmények, fogalmak élettartama határozza meg életüket és a szókészlet egészében elfoglalt helyüket is: napjainkban gyorsan keletkeznek, de gyorsan el is avulhatnak”.
7.3 Anglicizmusok
A globalizáció korában, főként az informatikai, műszaki, illetve gazdasági vonatkozású szaknyelvekben jelennek meg egyre nagyobb számban idegen szavak, kifejezések, és talán ezeken a területeken a legjellemzőbb az anglicizmusok használata. A multinacionális vállalatok jelenléte, a gyors technológiai fejlődés, a gazdasági és tudományos kapcsolatok nemzetközivé válása korunk lingua francája, az angol nyelv dominanciáját eredményezi, amit a logisztikai szaknyelv lexikai készlete is igazol. Első lépésként mindenképp fontos meghatározni, hogy mit is nevezünk anglicizmusnak. Az anglicizmusok olyan angol szavak, illetve kifejezések, amelyeket egy másik nyelv – jelen esetben a magyar nyelv – eredeti formájukban vesz át és használ. Az anglicizmusok többi nyelvben való jelenléte és terjedése elsősorban a globalizáció
nyelvi
következményeként
interpretálható.
Kovács
megfogalmazásában „az élet minden területén szembesülünk ezzel a jelenséggel a számítástechnikától az orvostudományon, az üzleti életen, a reklámiparon, tudományos kutatáson át a divatig, a sportig és a szórakozásig” (Kovács 2008: 140
45). A globalizáció korában a köznyelvi anglicizmusok beáramlását naponta tapasztalhatjuk, és ez a folyamat a technika és a tudomány rohamos fejlődésének következtében felgyorsult. Kétségtelen, hogy különbséget kell tenni az anglicizmusok gyakoriságának jelentőségében a köznyelv és a szaknyelvek esetében. Bizonyos szaknyelvekben – így a logisztikai szaknyelvben is – számtalan angol szó, kifejezés indokoltan fordulhat elő, hiszen a technológia rohamos fejlődése folyamatosan új szakszavak megjelenését eredményezi, amit a magyar szaknyelv azonnal az eredeti, angol alakban vesz át. Ennek következtében a szakszókincs állandóan bővül, változik. A logisztikai szaknyelv számos olyan specifikus angol szót, kifejezést használ, amelyeket csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet megfelelő magyar szóval helyettesíteni. Egyetértünk Seregy gondolatával, miszerint fennáll a veszélye annak, hogy a magyarított szók „magyaros írásképük ellenére is kiáltóan idegenek. Átvettük, használjuk őket, de megmaradnak idegennek. Attól ugyanis, hogy magyar szakszövegekben használjuk őket, még nem válnak magyar szavakká” (Seregy 1989: 44). A vizsgált szövegekben előforduló anglicizmusok kategóriái: • betűszók, • szóösszevonások, • angol-magyar vegyes szószerkezetek, szóösszetételek (az angol betűszó– magyar szakszó típusú összetételeket is ide soroltuk), • angol névszók. A 13. táblázat a vizsgált szakszövegekben leggyakrabban előforduló angol szavak kategóriáit ismerteti példák megadásával. (A példákat a vizsgált szövegekből vettük, azok pontos forrása a függelékben található.)
141
13.táblázat: Az anglicizmusok leggyakoribb megjelenési formái a vizsgált logisztikai szakszövegekben
Példák Betűszók
CRM (= Customer Relationship Management), EROT (=Efficient Route Optimizing and Tracking), FAS (= Free Alongside Ship), FMCG (= Fast Moving Consumer Goods), GHS (=Globaly Harmonized System), IATA (= International Air Transport Association), IFS (=International Food Systems), JIS (=Just in Sequence), JIT (=Just in Time), KIC (=Knowledge and Innovation Community), LEZ(= Low Emission Zones), MMOG/LE (= Materials Management Operation Guidelines), MRN (= Movement Reference Number), RFID (= Radio Frequency Identification), RTLS (=Real Time Locating Systems), TEU (= Twenty Foot Equivalent Unit)
Incoterms (= International Commercial Terms), Szóösszevonások fifo (= first in first out),
rentcon (= rent a container) angol–magyar szóösszetételek, kifejezések, szókapcsolatok
angol szavak, kifejezések a magyar szövegben
alloverprinted kelme, backoffice képesség, business everywhere megoldások, cargo handling rendszer, citylogisztika, cross selling megoldás, forward logistics terület, fullfilment szolgáltatás, leanalapelv, lean szakember, nagyformátumú printer, next day deliveryelv, officeismeretek, online termék, open book kontra closedbook szerződés, outsourcing pályázatkiírás, own controlled fuvarszolgáltatás, plug’n play vizuális ellenőrző eszközök, print és office szektor, pullrendszer, pushelv, pushrendszerű értékesítés, recycling logisztika, repülőtéri handling agent, sales munka, site benchmarking stopandgo üzem, szolgáltatás, teljes supporttal támogat, webáruház benchmarking, best practice, Bill of Lading, Business Park, Business Centre, call center, controlling, credit limit, cross docking, forecast, Full Service Cardja, just in time, knowhow, lean manufacturing, online, outsourcing, policy, procurement hub, real time, reverse logistics, return management, RFID pilot, sales, stakeholder, supply chain management, tape drive, team, Tracking and Tracing, trailor made, voice picking
eelőtag (az angol electronic szóból)
e áruszállítás, ebeszerzés, efreight, ehulladék, ekanban, e kereskedelem, ekereskedő, etengerhajózási [javaslat]
A kategóriák megoszlásának vizsgálatát a logisztikai szövegekből vett 2025 angol lexémán végeztük. A szövegvizsgálatok eredményei igazolják, hogy a logisztikai szaknyelv szókészletének szerves részét képezik az anglicizmusok.
142
Amint azt az eredményeket ábrázoló 11. ábra is mutatja, a szakszövegekben legnagyobb
arányban
az
angol–magyar
szóösszetételek,
szószerkezetek
(841Æ42%)
fordulnak elő (ide soroltuk az angol mozaikszó – magyar szó
összetételt is), de egyre jelentősebb mértékben jelennek meg a magyar szövegbe beépült angol szavak (628Æ31%) és mozaikszók (556Æ27%) . Az alábbi ábra a szóalkotások gyakoriságának százalékos arányait mutatja be az anglicizmusok tekintetében. 11.ábra: Anglicizmusok a vizsgált logisztikai szakszövegekben
Angol szavak a logisztikai szövegekben
27% 42%
angol ‐ magyar szóösszetételek, szószerkezetek angol szavak
31% Mozaikszók (betűszók, szóösszevonások)
A szaknyelv elsajátítása az általános nyelvi elemek megismerése után az adott szakma speciális terminológiáinak használatát jelenti. A nyelvészek és kutatók meghatározása szerint azonban a szaknyelv a szókincsbeli jellemzőkön kívül rendelkezik a köznyelvitől eltérő grammatikai jegyekkel is. Az angol nyelv dominanciája a magyar szaknyelvben tehát nem csupán szókincsbeli és terminológiai újításokat, hanem grammatikai, szintaktikai, szemantikai és stilisztikai változásokat is eredményezhet, ezek részletes vizsgálatától jelen dolgozatban eltekintünk, de ezek további vizsgálatok tárgyát jelenthetik. 143
7.4 Jövevényszavak A technológiai fejlődés és a szókincsbővülés felgyorsulása következtében a logisztikai szaknyelv szókészletében gyakran nehéz meghatározni, hogy az adott szó az idegen szó vagy már a jövevényszó kategóriájába sorolható-e. Jövevényszónak számítanak azok az idegen nyelvből átvett, a magyar nyelvben meghonosodott és a nyelvbe (például ragozási rendszerbe) beépült szavak, „amelyeket nyelvérzékünk már szokványos magyar szavaknak tekint, idegen voltukat nem érzékeljük” (Falk, 2009: 7). A újabb magyar jövevényszókra számos olyan példát találunk a vizsgált logisztikai szövegekben, amelyekben még érezhető az idegenszerűség, de a magyar nyelvrendszerbe teljes mértékben beépültek, magyaros írásmódjuk elterjedt. (Az alábbi példákat a vizsgált logisztikai szövegekből vettük, azok pontos forrása a függelékben található. A példák besorolásához Bakos (2007) Idegen szavak és kifejezések szótárát, valamint Zaicz (2006) Etimológiai szótárát vettük alapul.) Példák:
adminisztráció,
auditor,
depó,
diszpécser,
disztribúció,
disztribútor, hardver[eszköz], imázs, intervallum, kapacitás, komissiózás, koncepció, konszern, konszolidáció, kontinuitás, lízing, luxus[márka], marketing, menedzsment, modul, multinacionális, privatzáció, processzor, projekt, receptúra, speditőr, szoftver, trend, volumen, A szakszókincs új elemeinek egy rétegénél a besorolás nem egyértelmű, mivel többféle írásmóddal is előfordulnak a vizsgált szövegekben. A magyar nyelv már átvette és gyakran magyar írásmóddal beemelte a szókészletbe, azonban bizonyos szakszövegekben az idegen írásmód alkalmazása figyelhető meg: 144
Példák: business – biznisz; csip – chip; kontroll – control; dizájn – design; fájl – file; kabotázs – cabotage; kontroll – control; lízing – leasing; menedzsment – management; szerviz – service; szkenner – scanner.
7.5 Nemzetközi szavak Gerstner (2006: 458) értelmezése szerint „a 18. század második felétől napjainkig létrejött szavakat, amelyeknek terjesztésében az angol, a francia és a német fő szerepet játszott, és az átvevő nyelvekben is azonos vagy nagyon hasonló alakban és jelentésben élnek, nemzetközi szavaknak nevezzük. Közülük a legtöbb görög vagy latin elemekre megy vissza (…)”.
A nemzetközi szavak többsége teljes mértékben beilleszkedett a magyar nyelv rendszerébe. Maga a logisztika szó, etimológiai értelmezése szerint szintén görög eredetű nemzetközi szó. Nemzetközi
szavak
a
vizsgált
logisztikai
szövegekből
(a
terminusok
besorolásának forrásai: Bakos 2007 és Zaicz 2006, a felsorolt példák pontos forrását a függelékben adtuk meg): Példák: akvizíció, automata, design, diagram, digitális, dinamika, elektromos,
export,
expressz,
import,
infrastruktúra,
kompatibilis,
konténer, kontroll, korridor, logisztika, mechanizmus, profil, profit, program, projekt, radioaktív, technológia, transzport, tranzit.
7.6 Részkonklúzió
145
A szaknyelvkutatók és főként a nyelvművelők szerint gyakran vitatható, hogy valóban szükséges és helyes-e korlátlan teret engedni az idegen szavak anyanyelvünkbe való beáramlásának. Ez a köznyelvi szavak esetében részben jogos kérdés, hiszen számos olyan köznyelvi szót veszünk át az angol nyelvből, amelynek létezik magyar nyelvű megfelelője, így sok esetben az angol szó használata indokolatlannak tűnhet. Ezt a szaknyelvkutatók és -oktatók szerint azonban végső soron a nyelvhasználó dönti el, és a szókészlet változása a globalizáció korában tudatosan kevéssé szabályozható folyamat. A logisztikai szaknyelvben az angol szavak használata az esetek többségében indokolt, és azok magyarítása a szaknyelvhasználók szerint sok esetben kommunikációs zavarokhoz, félreértésekhez és szakmai pontatlanságokhoz vezetne. Korábbi empirikus vizsgálataink is igazolják, hogy a logisztikai szaknyelv használói számára elengedhetetlen az angol nyelv ismerete.
A
logisztikai szaknyelv szókészletében jelentős szerepet játszanak az anglicizmusok, amit a szaknyelvi vizsgálatok eredményei is igazolnak. Az angol szakszavak gyors beáramlása azonban számos nyelvhasználati problémát eredményez. Következetlenségek figyelhetők meg az átvett angol szavak, kifejezések helyesírásában. Nem egységes például • a kötőjel használata (pl.: Cross-Docking/ Cross Docking, Just-In-Time/ Just in Time stb.), valamint következetlenségek figyelhetők meg • a kezdőbetűk használatában (pl.: Business Unit/ business unit, Cross Docking/ cross docking, just in time / Just in Time/ Just In Time, supply chain/ Supply Chain stb.). A közvetítő nyelvek nemzetközi kommunikációban betöltött szerepe és hatása vitathatatlan. Mindezek tudatában azonban fontos, hogy figyelmet fordítsunk anyanyelvünk megőrzésére, hiszen Balázs megfogalmazásában „megőriztünk és a kor minden kommunikációs szükségletének megfelelő szintre fejlesztettünk egy, Európában csaknem páratlan nyelvet, egy igen régi nyelvet” (Balázs, 2002: 22). A magyar nyelv megőrzésére való törekvés a nyelvészek és a nyelvhasználók 146
számára egyaránt újabb kihívásokat és feladatokat jelent. Balázs (2002: 12) így fogalmaz: „Az igényes kultúrát, a helyi kultúrákat, az anyanyelvet védeni kell! S amit a nyelvművelés – már ahol van, de mi magyarok, ebben szerencsések vagyunk – régóta hangsúlyoz: a nyelv a kultúra jele, az anyanyelv a nemzeti kultúra jele, az igényes nyelvhasználat pedig a magas kultúra jele”.
Az idegen szavak elleni küzdelem – vagy számos esetben azok használatának előnyben részesítése – mind az adott tudományág, illetve szakma művelői, mind a nyelvészek számára fontos kérdést jelent, hiszen a szakmai kommunikáció hatékony
működése
mellett
kulturális
környezetünk
védelmének
egyik
legfontosabb célja: az anyanyelv megóvása a globalizálódó világban. A logisztikai szaknyelvhasználatra különösen érvényes Szépe gondolata, miszerint „nincs ideje a
magyarítási
kampánynak.
Negatív
kampányok
helyett
inkább
olyan
vizsgálatokra van szükség, amelyek segítségével helyesen és megfelelően lehetne használni görög-latin alapú és egyéb jövevényszavakat” (Szépe 1999: 124).
8 KITEKINTÉS: A LOGISZTIKAI SZAKNYELV SZEREPE 8.1 Bevezetés 147
A globalizáció korában a hatékony nemzetközi szakmai kommunikáció megvalósulása érdekében az idegen nyelvek ismerete mellett egyre nagyobb igény teremtődik a szaknyelvi tudásra. Magyarország európai uniós csatlakozását követően a munkaerőpiaci igények egyértelműen megkövetelik a magas szintű szakmai kommunikáció összetett kompetenciáját. Rébék-Nagy (2010: 204) szerint a nyelvhasználat egymást feltételező és egymással szorosan összefüggő aspektusai: • szaktudás • nyelvtudás • szaknyelv. Egyetértünk Rébék-Nagy (2010: 196) gondolatával, amelyben rámutat arra, hogy „e kompetenciaegyüttesek olyan alkotóelemekből tevődnek össze, amelyek közül egyik sem hiányozhat bármely másik két kompetenciaegyüttes sikeres működtetése során, vagyis szaktudás nem képzelhető el nyelvtudás, egészen pontosan szaknyelvtudás nélkül, szaknyelvtudásról sem beszélhetünk egy adott szakterület legalább elemi szintű ismeretének hiányában vagy az azt kifejező, illetve hordozó nyelvismeret nélkül, végül pedig a nyelvismeret is mindig hordoz bizonyos szintű, szűkebb és tágabb értelemben vett szakismereteket és az ezeket kifejező és hordozó szaknyelvi ismereteket”.
Ebben a fejezetben kitekintést teszünk, melynek során a logisztikának a hazai felsőoktatásban betöltött szerepét, valamint a magyar logisztikai szaknyelv jelentőségét és létjogosultságát tárgyaljuk különös tekintettel a magyar szakmai nyelvhasználatra. Végül néhány, a logisztika területén való eligazodást segítő logisztikai rövidítéstár és (értelmező) szótár összehasonlítására kerül sor.
8.2 A logisztika jelentősége a hazai felsőoktatásban
148
„Aki szép pályafutásra vágyik, tanuljon logisztikát” (Young, D. – Hever, A.) – olvashattuk a HVG hasábjain 2004 februárjában. A logisztika mint tudomány, valamint a gyakorlati módszerek összessége a munkaerőpiaci igényeknek megfelelően egyre elerjedtebbé és népszerűbbé válik, és napjainkban szinte minden hazai műszaki, valamint gazdasági felsőoktatási intézményben jelen van. Bizonyos intézményekben a logisztikát önálló szakirányként, máshol pedig tantárgyként vagy tantárgymodulként oktatják. A logisztika térhódítását jól szemlélteti az a tény, hogy míg a logisztika oktatása 1995-ben csupán 7 felsőoktatási intézményben volt jelen, mára ez a szám 23-ra nőtt.
8.3 Logisztikai szótár A logisztikai szaknyelv számos tudományos és gyakorlati területet érint, és a hatékony
szakmai
kommunikáció
elengedhetetlen
feltétele
a
helyes
nyelvhasználat. A műszaki és vállalati logisztika lexikai készlete gyors ütemben változik, bővül, különösen az angol specifikus szakszavak és betűszók nagyszámú megjelenése jellemző, amelyek pontos értelmezéséhez a szakembernek esetenként segítségére szolgálnak a szakmai értelmezések. Fóris (2006a: 49) szerint a pontos értelmezéshez elengedhetetlenek a: •
szaknyelvi,
•
lexikográfiai és
•
terminológiai kutatások.
Fóris (2006a: 49) hangsúlyozza, hogy „a terminusok szakkönyvekben és szakszótárakban történő rögzítése a különböző szakterületeken dolgozók közötti megértést szolgálja, a terminusok jelentéstartalmának meghatározását az egyes szakterületek szakemberei végzik”. Fóris szerint a szótárak vizsgálatakor két alapvető szaknyelvi norma vizsgálata szükséges: • terminológiai norma (helyes, megfelelő, elfogadott terminus használata), 149
• szemantikai norma (az egyes fogalmakat jelölő terminusok megadott jelentésének megfelelése a szaktudományos jelentésnek). Fóris (2002: 9) a nyelvtanulásra és a nyelvhasználatra vonatkozóan arra hívja fel a figyelmet, hogy a XXI. században egyre szélesebb körben kerül sor a különböző szótárak használatára, a lexikai ismeretek tanulását az ismeretek alkalmazására való nevelésnek kellene felváltania, amelynek „nélkülözhetetlen előfeltétele a különböző felhasználási célhoz illeszkedő szótárak megléte. (…) A szakmák nagy sebességgel szélesedő fogalomvilágában a szakember is szótárak (pl. értelmező szótárak, lexikonok) segítségével tudja pontosítani ismereteit, és a kereskedő sem nélkülözheti őket a levelek, megrendelések vagy árajánlatok írásakor.”(Fóris 2002: 9). A szótárak típusait az alábbi szempontok szerint vizsgálhatjuk: • terjedelem alapján, • a nyelvek száma alapján, • funkció alapján, • formátum szerint, • a szakterület alapján, • a hordozó alapján, • az információ speciális biztosítása szerint (Fóris 2002:24). A 14. táblázatban négy szakszótár (három logisztikai és egy szállítmányozói) összehasonlítását mutatjuk be a fenti szempontok figyelembe vételével.
14.táblázat: Logisztikai szótárak Szótár
ABC der
Logisztikai
Logisztika
Szállítmányoz
150
Szempontok terjedelem a nyelvek száma funkció formátum szakterület hordozó
Abkürzungen aus Verkehr, Transport und Logistik1 kéziszótár (terjedelem: 306 oldal) alapvetően egynyelvű (német) aktív
szótár2 (menedzsment. info)
menedzsment szótár3
ói szakszótár4
kisszótár (terjedelem: 114 oldal) egynyelvű (magyar)
kétnyelvű (angol – magyar, magyar – angol) aktív
kétnyelvű (angol –magyar magyar – angol) aktív
passzív
alfabetikus
alfabetikus
alfabetikus
tematikus
speciális: közlekedés, szállítmányoz‐ ás, logisztika nyomtatott
speciális: logisztika
speciális: logisztika‐ menedzsment
speciális: szállítmányoz‐ ás
on‐line
on‐line
nyomtatott
A logisztikai szakszótárak használói diákok, oktatók és szakemberek egyaránt lehetnek. A logisztika szókészlete a technikai vívmányok függvényében rohamosan változik. A magyar szakmai nyelvhasználatban szembetűnő az angol szavak, szószerkezetek és rövidítések beáramlása, ezért egy átfogó – a szakszókincs gyors változása miatt gyakorlati okokból bővíthető on-line – értelmező és rövidítéstár mindenképp hiánypótlást jelentene a logisztikai nyelvhasználatban, és az oktatásban és a szakemberek körében egyaránt alkalmazható lehetne. Az értekezés fontos gyakorlati célkitűzése, egy, a logisztika terminológiájának vizsgálatához összeállított adatbázison alapuló rövidítéstár és értelmező szótár elkészítése, amelynek előkészületei jelenleg folyamatban vannak.
8.4 Részkonklúzió
1
Deutscher Verkehrsverlag. Hamburg. 1994 web.i‐web.hu/menedzsment/szotar.php 3 www.ameropa.hu/new/consulting/21.htm 4 Saslics E. (szerk.), Budapest. Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. 2002 2
151
A globalizálódó világban egyre nagyobb figyelem irányul az idegen nyelvek és a szaknyelvek ismeretére, valamint vizsgálatára, mind oktatói, mind kutatói szinten. A hatékony szakmai kommunikáció megvalósulása érdekében az idegen nyelvek mellett azonban a szakmai anyanyelv vizsgálata, ápolása, rendszerezése sem elhanyagolható. Egyetértünk Sturcz (2007: 206) gondolatával, miszerint az anyanyelv a versenyképesség egyik fontos eszköze. Glatz (1999) szerint a kis nyelvek veszélyeztetettségének okai: • a teljes nyelvi infrastruktúrájuk megbomlása, • a szaknyelvi közeg súlyos hiányosságai, • a szaknyelvi leromlottság. Glatz nem attól tart, hogy a kis nyelvi kultúrák eltűnnek a következő évszázadban, hanem attól, hogy a kis anyanyelvi kultúrák szubkultúrákká válhatnak (Glatz 1999: 12). A magyar logisztikai szaknyelv felsőoktatásban, tudományban és vállalati gyakorlatban
való
jelentősége
vitathatatlan.
A
szakmai
kommunikáció
nemzetközivé válása szükségessé teszi a naprakész – kétnyelvű és egynyelvű értelmező szótárak – használatát. A szakszótárak terén azonban még hiányosságok tapasztalhatók, ami újabb kutatási és gyakorlati feladatokat jelent mind az oktatók, mind a szaknyelvkutatással fogalakozó nyelvészek számára.
9 KONKLÚZIÓ
152
Az értekezés utolsó fejezetében a kutatási kérdésekre adunk választ a vizsgálati eredmények tükrében, és igazoljuk vagy cáfoljuk kutatási felvetéseinket, összefoglaljuk az értekezés új, tudományos eredményeit, és kijelöljük a kutatás további lehetőségének irányait.
9.1 A kutatási feltevések igazolása
(1)Szóalkotással keletkezett szavak jelennek meg a magyar logisztikai szaknyelvben, és a hagyományos magyar szóképzés mellett nagyobb szerepet kapnak a szóösszetételek, gyakran hibrid szóösszetételek (félig angol, félig magyar hibridszavak). A szaknyelvhasználat vizsgálati eredményei kimutatták, hogy a logisztikai szaknyelv szókészletének jelenetős hányadát képezik a szóösszetételek. Az eredmények igazolják, hogy a szóösszetétel a szakszókincs-bővítés egyik legproduktívabb módja. Legnagyobb arányban a két vagy több főnévből (N + N) álló szóösszetételek fordulnak elő a logisztikai szakszókincsben, amelyek az esetek többségében köznyelvi szavakból tevődnek össze, és a szóösszetétel új, specifikus jelentést kap. A vizsgálatok eredményei szerint a szóösszetételek típusai: N + N; ADJ + N; N + ADJ; ADJ + ADJ; N + V. (2)A logisztikai szaknyelv szókészletében gyakori az idegen eredetű előtagok előfordulása. A logisztika szókészletének vizsgálata igazolta, hogy a terminusok képzésében jelentős az elő idegen eredetű előtagok szerepe. A gyakorisági vizsgálat 153
eredményei szerint a mennyiség (mikro-, makro-, mono-, multi-, uni-, 61%) és a térbeli elhelyezkedés (fore-, inter-, transz-, 29%) kifejezésére használt előtagok előfordulása a leggyakoribb. (3)Az anglicizmusok beáramlása egyre inkább jellemző a magyar logisztikai szaknyelv szókészletére is. A logisztikai szaknyelv szókészletére különösen érvényes a nagyszámú idegen lexikai elemek befogadása, ami elsősorban a logisztika interdiszciplinaritásával, valamint dinamikus, a nemzetközi viszonylatban is meghatározó technológia fejlődésével, a gazdasági és tudományos kapcsolatok globalizálódásával magyarázható. A vizsgált szövegekben leggyakrabban előforduló anglicizmusok kategóriái: angol szavak (31%), angol–magyar szóösszetételek, szószerkezetek (42%), mozaikszók (betűszók, szóösszevonások, 27%). (4) A magyar logisztikai szakszövegekben használt anglicizmusok közül az angol betűszók előfordulása a leggyakoribb. A logisztikai szakszövegek szókészletének vizsgálata cáfolta azt a feltevésünket, miszerint az angolból átvett szókészleten belül a betűszók aránya a legnagyobb. A gyakorisági vizsgálatok eredményei szerint legnagyobb arányban (42%) az angol– magyar szóösszetételek és szószerkezetek fordulnak elő, de ennek ellenére az angol mozaikszók (betűszók, szóösszevonások – 27%) meghatározó szerepe a logisztika szókészletében vitathatatlan. (5)A magyar logisztikai szaknyelv egyre inkább átvesz olyan idegen szavakat is, melyeknek ismert és használatos a magyar jelentése is, mégis inkább az idegen szó használata válik gyakoribbá. Ezeket az idegen szavakat pedig a szóalak megtartásával magyar szóként használja tovább (magyar toldalékokkal, ragokkal látja el, és saját szóként használja).
154
A vizsgálat eredményei azt igazolták, hogy a logisztikai szaknyelv szókészletében gyakran olyan idegen – főként angol – elemek is megjelennek, amelyeknek magyar nyelvi megfelelője is ismert (például forecast – előrejelzés). A legtöbb idegen (angol, német, japán), a technológiai fejlesztésekkel összefüggő szakszó azonban a nemzetközi szakirodalomból gyakorlati okokból kerül át, és magyar megfelelője nem létezik, vagy nem honosodott meg (például cross docking, just in time, RFID). Számos, a gazdaság különböző területein alkalmazott idegen szó idővel jövevényszóvá válik a magyar nyelv rendszerében (például scanner – szkenner, leasing – liízing, design - dizájn). (6)Az idegen lexikai elemek beáramlása számos nyelvhasználati problémát eredményez, következetlenségek figyelhetők meg az angol–magyar szóösszetételek és a rövidítések használatában. Az idegen lexikai elemek jelentősége a logisztikai szaknyelvben vitathatatlan, azonban vizsgálataink azt igazolják, hogy a használatuk során számos nyelvhasználati probléma, következetlenség merül fel. Az írott nyelvben főként a mozaikszók és az angol–magyar szóösszetételek helyesírása, a kezdőbetűk és a kötőjel használata következetlen.
9.2 Az értekezés új, tudományos eredményei Jelen értekezés fő célja a magyar logisztikai nyelvhasználat jellemzőinek bemutatása, meghatározott szempontú vizsgálatok eredményei alapján. Az értekezés újdonsága mindenképp az, hogy – tudomásunk szerint – a logisztika szakmai nyelvhasználatát az eddigi szaknyelvkutatásokban még nem vizsgálták. Elsőként tettünk kísérletet a logisztika összetett tudományát jellemző magyar szakmai nyelvhasználat kialakulásának és jellemzőinek terminológiai és lexikoszemantikai szempontú vizsgálatára.
155
A tágan értelmezett gazdasági szaknyelv vizsgálatára korábban már számos kutatás irányult, azonban mára egyértelművé vált az a tény, hogy a gazdasági szaknyelv gyűjtőfogalomként értendő terminus, amely gazdasághoz kötődő számos tudományterületet fog át. Ahogy azt a 169/2000. (IX. 29.) Kormányrendelet is meghatározza, a társadalomtudományokon belül meg kell különböztetni
a
gazdálkodás-
és
szervezéstudományokat,
valamint
a
közgazdaságtudományokat (Ablonczyné 2010: 245). A logisztika tudományági besorolása összetett, interdiszciplináris szemléletet igényel, hiszen a fent említett társadalomtudományokon kívül szoros kapcsolatban áll a műszaki tudományokkal (informatika, közlekedéstudomány stb.) is. Az értekezés első felében egy rövid tudománytörténeti áttekintést követően ismertettük a logisztika terminus eredetét, meghatároztuk a logisztika fogalmát és a tudományok közötti helyét, a hazai tudományos életben betöltött szerepét, és a hazai felsőoktatásban egyre növekvő jelentőségét mutattuk be a szaknyelvhasználatra vonatkozóan. Körülhatároltuk a szaknyelv használóinak körét, jellemző műfajait, és elemeztük a logisztikára jellemző kommunikációs színtereket Hymes (1974) és Mészáros (2008) modelljei alapján. A kommunikáció résztvevői, színterei és normái figyelembe vételével, végül megfogalmaztuk a logisztikai nyelvhasználat legfőbb kommunikációs funkcióit. Kísérletet tettünk a logisztikai szaknyelv struktúrájának feltárására, melynek során a szaknyelv funkcionális területi szempontú horizontális valamint az absztrakciós szintek elkülönülésén alapuló vertikális tagolódási lehetőségeit határoztuk meg. Az értekezés második felében az írott logisztikai szaknyelv általános jellemzőinek (mondatszerkesztés,
szemantikai
sajátosságok,
lexikai
jellemzők)
megfogalmazását követően a szaknyelv terminológiáját vizsgáltuk, különös tekintettel a tő- és képzett szakszavakra. A vizsgálat korpuszát három magyar nyelvű logisztikai szakfolyóirat (Supply Chain Monitor, Loginfo, Tranzit), valamint a Logisztikai évkönyv kiadványaiban megjelent szakcikkek jelentették.
156
Külön figyelmet fordítottunk a logisztikai szakszavakban előforduló idegen (eredetű)
előtagok
vizsgálatára,
amelyeknek
gyakoriságát
konkordanciaelemzéssel, számszerűen is bemutattuk. A szóösszetételek típusait szemantikai és szintaktikai szempontok szerint is megvizsgáltuk, és összegeztük a lexéma
értékű
szószerkezetek
megjelenési
formáit
a
logisztikai
nyelvhasználatban. A szókincsvizsgálat utolsó részében az idegen szavak tárgykörét elemeztük: a szóösszetétellel létrejött neologizmusok, a mozaikszóalkotással és rövidüléssel létrejött neologizmusok, valamint az idegen szavak, ezen belül az anglicizmusok tekintetében. Az anglicizmusok megjelenési kategóriáit
gyakorisági
vizsgálatnak
is
alávetettük,
melynek
számszerű
eredményeit szemléltető diagramon is ábrázoltuk. Az értekezés utolsó, kitekintő fejezetében négy logisztikai szótár összehasonlító bemutatására vállalkoztunk. Az értekezés gyakorlati haszna a szaknyelv nyelvhasználati jellemzőinek feltérképezése mellett mindenképpen az lehet, hogy a szövegvizsgálatok során összeállított adatbázis alapján hiánypótlás céllal elkészülhet egy átfogó, az oktatásban és kutatásokban egyaránt alkalmazható logisztikai rövidítéstár és értelmező szótár, amely a szakmai nyelvhasználat hatékonyabb megvalósulásához járulna hozzá.
9.3 A kutatás további lehetőségei
157
Jelen értekezés a tágan értelmezett logisztika szakmai nyelvhasználatát vizsgálta. További kutatások feladata lehet a logisztika részterületeinek részletesebb nyelvészeti vizsgálata, összehasonlítása. A dolgozatban ugyan röviden, példák megadásával áttekintettük a magyar logisztikai szaknyelv korszakainak jellemzőit, azonban annak kialakulása, fejlődése mindenképpen további – diakrón vetületű – részletesebb történeti kutatásokra érdemes. Vizsgálataink során kizárólag az írott szaknyelv jellemzőit vizsgáltuk, a logisztika különböző színterein alkalmazott szóbeli kommunikáció sokrétű jellemzőinek feltárása újabb kutatási feladatok lehetőségét jelentheti. Az értekezés nagyobb részben a vizsgált szakszövegek szókészletét mutatta be, az írott logisztikai szaknyelv műfajainak részletesebb vizsgálata, jellemzése további kutatásra érdemes. Jelen kutatás a magyar logisztikai szaknyelv sajátosságaira terjedt ki, amelynek más nyelvekkel (például német, angol) történő összehasonlítása további érdekes és kiterjedtebb vizsgálatok tárgya lehet.
Tézisek
158
1. Elsőként tettünk kísérletet a logisztika összetett tudományát jellemző írott magyar szaknyelvhasználat jellemzőinek átfogó bemutatására és a logisztika szókészletének több szempontú vizsgálatára. 2. Bemutattuk a magyar logisztikai szaknyelv használóit, kommunikációs színtereit, az írott szaknyelv műfajait, mondatszerkesztési, szemantikai és lexikai jellemzőit. 3. Feltártuk a logisztikai szaknyelvben leggyakrabban előforduló szóképzési módokat, szóösszetételeket, funkcióigés szerkezeteket és lexéma értékű szószerkezeteket, amelyet gyakorisági vizsgálattal is alátámasztottunk. 4. Vizsgálatokkal igazoltuk, hogy az anglicizmusok (angol szakszavak, angol–magyar
szóösszetételek,
szószerkezetek,
betűszók
és
szóösszevonások) szerves részét képezik a magyar logisztikai szaknyelv szókészletének. 5. A szövegvizsgálatok során összeállított adatbázis alapján hiánypótlás céllal elkészülhet egy átfogó, az oktatásban és kutatásokban egyaránt alkalmazható logisztikai rövidítéstár és értelmező szótár, amely a szakmai nyelvhasználat hatékonyabb megvalósulásához járulna hozzá.
Theses
159
1. The research is the first examination of the Hungarian written language of logistics, which focuses on the characteristic features of particular language usage, such as special vocabulary. 2. The dissertation describes for the first time the user groups, communication scenes and genres, such as the syntactic, semantic and lexical features of the written language of logistics. 3. The author examines the most frequently used word-formations, compounds, syntagmas and functional verb structures, and proves their frequency the help of a concordancy program based on the corpus. 4. The role and importance of anglicisms (English words, English–Hungarian compounds, syntagmas and acronyms) are revealed by the author, which are used nowadays as an integral part of the vocabulary of this Hungarian special language. 5. The benefit of this research is to demonstrate all the collected databases of logistical vocabulary, besides the description of the characteristic features of the language of logistics. The results of the logistics vocabulary analyses can be used as a basis for a logistics dictionary, which would be capable of fullfilling a long-felt needs of both education and linguistic research.
FELHASZNÁLT IRODALOM
160
Ablonczyné Mihályka L. 2002. A gazdasági szaknyelv sajátosságai. In: Földes Csaba (szerk.): MMI. Annuum tempus linguarum Europae. Scripta Philologica Pannoniensis. Veszprém. MTA-VEAB. 3–11. Ablonczyné Mihályka L. 2003a. A szaknyelvi kommunikációs kultúra: taktikák és stratégiák. In: Kukorelli Sándorné (szerk.): A nyelvtudás szerepe a változó Európában. Dunaújváros. 116–121. Ablonczyné Mihályka L. 2003b. Mi a szaknyelv? Meggyőződések és dilemmák. In: Tóth Sz. (szerk.): Nyelvek és Kultúrák találkozása. Szeged. Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar. 138–142. Ablonczyné Mihályka L. 2004. Gondolatok a szaknyelvi kommunikáció értelmezéséről. In: Bakonyi I. – Nádai J. (szerk.): A többnyelvű Európa. XIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus. Győr. Széchenyi István Egyetem. 236–241. Ablonczyné Mihályka L. 2006a. Gazdaság és nyelv. Pécs. Lexikográfia Kiadó. Ablonczyné Mihályka L. 2006b. Gazdaság és nyelv. Tudományos eredmények és összegző tézisek habilitációs eljáráshoz. Veszprém. Pannon Egyetem. Ablonczyné Mihályka L. 2009. Szaknyelvről másképp. In: Sebestyén, J. (szerk.): A nyelv, az irodalom és a kultúra varázsa. Köszöntő kötet Mihalovics Árpád 60. születésnapjára. Veszprém. 11–21. Ablonczyné Mihályka L. 2010. Gazdaság és nyelvhasználat. In: Dobos Csilla szerk., 2010. Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta. 243–256. Ablonczyné Mihályka L. – Tompos A. 2007. Gazdasági szaknyelvi kommunikációs modell. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua. Szaknyelvoktatásunk – határokon átívelő híd. Debrecen. DEAC. 115–122. Aitchinson, J. 1987. Words in the mind. Oxford. Blackwell. Albrecht, J. – Braun, R. (szerk.) 1992. Fachsprache und Terminologie in Geschichte und Gegenwart. Tübingen. Gunter Narr Verlag. Almási M. 1998. Üveggolyók. Az ezredvég globális játszmái. Budapest. Helikon. A magyar nyelv jelene és jövője. A Magyar Tudományos Akadémia konferenciája. 1997. július. Tézisek: 1–10. 161
Asher, R. E. 1994. The Encyclopaedia of Language and Linguistics. Oxford. Pergamon. Austin, J. L. 1962. How to Do Things with Words. Oxford. Oxford University Press. Bakonyi I. 2005. Mozaikok a hazai szaknyelvoktatás krónikájából. In: Dobos Cs. – Kis Á. et al. (szerk.): „Mindent fordítunk és mindenki fordít”. Értékek teremtése és közvetítése a nyelvészetben. Bicske. Szak Kiadó. 129–33. Bakonyi I. – Pápai V. (szerk.) 2000. Business and Intercultural Communication. Győr. Széchenyi István Nyomda. Bakos F. 1965. Idegen szavak kéziszótára. Budapest. Terra. Bakos F. 2002. Idegen szavak és kifejezések szótára. Budapest. Akadémiai Kiadó. Balázs G. 2000a. A média nyelvi normája. Magyar Nyelvőr. 124/10, 5–24. Balázs G. 2000b. Nyelvünkben a világ. Budapest. Ister. Balázs G. 2003a. Euroterminológia és a magyar nyelv. Szaknyelvi kommunikáció és nyelvstratégiai munka. Magyar Orvosi Nyelv, III. évf. 1. szám. 9–13. Balázs G. 2003b. Globalizmus – lokalizmus. Nyelvek: közvetítő nyelvek, anyanyelvek. Édes Anyanyelvünk. XXV/3. Balázs G. (szerk.) 2004. A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője I. Budapest. MTA Társadalomtudomány Kutató Központ. Bańczerowski, J. 2003. A szaknyelvek szerepe a civilizációs fejlődésben. Magyar Nyelvőr. 127. évf. 3. szám. 277–82. Bańczerowski, J. 2004. A szaknyelvi szövegek egyes sajátosságairól. Magyar Nyelvőr. 128. évf. 4. szám. 446–52. Bánki D. 2004. Beszédaktusok, jogi aktusok és emberi jogok. Budapest. Gondolat. Bárdos J. 2000. a nyelvi tartalom közvetítése. In: Bárdos J. (szerk.): Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata. Budapest. Nemzeti tankönyvkiadó. 41–102.
162
Bárdos K. 2010. A logisztikai oktatási piac problémáinak felmérése. forrás: www.ifka.hu, letöltés ideje: 2011. 02.09. Bart I. – Klaudy K. 2008. eu fordítóiskola. Európai uniós szövegek fordítása angolról magyarra. Budapest. Corvina. Bencze, I. 1993. Idegenszerűségek a mai magyar közgazdasági szaknyelvben. Magyar Nyelvőr. 583–585. Benczédy J. 2003. Nyelvünk és mi magunk az európai Unióban. Édes Anyanyelvünk. XXV/3. 1–8. Béres I. – Horányi Ö. (szerk.) 1999. Társadalmi kommunikáció. Budapest. Osiris. Bierwisch, M. 1992. Recht linguistisch gesehen. In: Grewendorf, G. (Hrsg.): Rechtskultur als Sprachkultur. Frankfurt am Main. Suhrkamp. Bíró Á. 1989. Hivatali szaknyelv vagy hivataloskodó zsargon? In: Bíró, Á. (szerk.): Szaknyelvi divatok. Budapest. Gondolat. 89–98. Blanke, G. 1973. Einführung in die semantische Analyse. München. Max Hueber Verlag. B. Kovács M. 1999. A funkcióigés szerkezetek a jogi szaknyelvben. Magyar Nyelvőr, 123. évf. 4. szám. 388–94. Bódi Z. 2000. Az informatika nyelvhasználatának hatásai és nyelvstratégiai háttere. Magyar Nyelv. XCVI. 218–23. Bodó Cs. 2001. Nyelvi változások a nyelvcsere és nyelvfejlesztés folyamatában. Magyar Nyelvőr. 125. évf. 2. szám. 169–179. Bokor Z. (főszerk.) 2011. Logisztikai évkönyv 2011. A Magyar Logisztikai Egyesület szakmai kiadványa. Budapest. MLE. Borgulya I. 1996. Üzleti kommunikáció a kultúrák találkozásában. Pécs. Janus Pannonius Tudományegyetem. Buhlmann, R. – Fearns, A. 1991. Handbuch des Fachsprachenunterrichts. München. Langenscheidt.
163
Bühler, K. 1982. Sprachtheorie: Darstellungsfunktion der Sprache. Stuttgart. Fischer. Butzphal, G. 1991. Zur Schulung des Leseverstehens bei der Sinnentnahme von Wirtschaftstexten. In: Müller, B.-D. (Hrg.): Interkulturelle Wirtschaftskommunikation. Bd. 9. München. Iudicum Verlag. Cabré, M. T. 1998. Terminology. Theory, Methods and Applications. Terminology and Lexicography Research and Practice 1. Amsterdam. Philadelphia. John Benjamins. Chomsky, N. 1986. Knowledge of Language. Its Nature, Origin and Use. New York. Praeger. Crystal, D. 2003. A nyelv enciklopédiája. Budapest. Osiris Kiadó. Cseresnyési L. 2004. Nyelvek és stratégiák, avagy a nyelv antropológiája. Budapest. Tinta Könyvkiadó. Coseriu, E. 1988. Einführung in die allgemeine Sprachwissenschaft. Tübingen. Narr. Coulmas, F. 1992. Language and Economy. Oxford. Blackwell. Dániel Á. 1982. Szaknyelv vagy szakmai nyelvhasználat? Szakszöveg vagy szaktudományos szöveg? Magyar Nyelvőr. 106. évf. 3. szám. 337–42. Dobos Cs. 2004. Szaknyelvek és szaknyelvoktatás. In: Dobos, Cs. (szerk.): Miskolci Nyelvi Mozaik. Alkalmazott nyelvészeti és nyelvpedagógiai tanulmányok. Budapest. Eötvös József Könyvkiadó. Dobos Cs. 2007. A jogi szaknyelv struktúrája (A jogi szaknyelv tagolásának különböző lehetőségei) In: Silye, M. (szerk.): Porta Lingua - 2007, Szaknyelvoktatásunk – határokon átívelő híd. Debrecen. DEAC. SZOKOE. Center Print Nyomda. 133–143. Dósa I. 2010. A számviteli nyelvhasználat lexiko-szemantikai és terminológiai vizsgálata. PhD értekezés. Veszprém. Pannon Egyetem. Dróth J. 2000. Legyen egységes az Európai Unió magyar nyelvű terminológiája. Magyar Nyelvőr. 124. évf. 3. szám. 287–91.
164
Duranti, A. 1990. A beszéd szociokulturális dimenziói. In: Síklaki, I. (szerk.): A szóbeli befolyásolás alapjai. Budapest. Tankönyvkiadó. 205–232. Eco, U. 1987. Hogyan írjunk szakdolgozatot? Kairosz Kiadó. Eco, U. 1998. A tökéletes nyelv keresése. Budapest. Atlantisz Kiadó. É. Kiss K. – Kiefer F. – Siptár P. 2003. Új magyar nyelvtan. Budapest. Osiris Kiadó. Fábián P. 1999. A gazdasági élet nyelve. In: Pais, D. (szerk): Nyelvünk reformkorban. Budapest. Akadémiai Kiadó. 165–226. Falk N. 2009. Etimológiák. Budapest. Tinta Könyvkiadó. Falus I. (szerk.) 2004. Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Budapest. Műszaki Könyvkiadó. Farkas Bede K. 2006. A hatalom nyelve – A nyelv hatalma. In: Klaudy K. – Dobos Cs. (szerk.): A világ nyelvei és a nyelvek világa. Soknyelvűség a gazdaságban, a tudományban és az oktatásban. Pécs – Miskolc. MANYE – Miskolci Egyetem. 27–30. Feketéné Silye M. 2007. A globális társadalom terméke: a globális angol nyelv. In: Bakonyi I. – Nádai J. (szerk.): A többnyelvű Európa. Győr. SZE Idegen Nyelvi és Kommunikációs Tanszék. 197–205. Fischer M. 2010. Terminológia a szakmai kommunikáció szolgálatában. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 51– 73. Fluck, H-R. 1991. Fachsprachen. Einführung und Bibliographie. Tübingen. Narr. Forgács T. (szerk.) 1983. Kereskedelem a szocialista gazdaságban. Budapest. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Fóris Á. 2002. Szótár és oktatás. Pécs. Iskolakultúra. Fóris Á. 2005a. Hat terminológia lecke. (Lexikográfia és terminológia kézikönyvek I. Pécs. Lexikográfia Kiadó. Fóris Á. 2005b. A szótárak társadalmi jelentősége. In: Dobos Cs. et al. (szerk.): „Mindent fordítunk és mindenki fordít”. Értékek teremtése és közvetítése a nyelvészetben. Bicske. Szak Kiadó. 93–99.
165
Fóris Á. 2006a. A szótári információk és a szaknyelvi normák viszonya. Magyar Nyelvőr. 130/1. 49–59. Fóris Á. 2006b. A terminológiai szemlélet szerepe a szakmai kommunikációban. In: Tudás menedzsment. A PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának Periodikája. ’Andragógia’ különszám. VII/3. 2006. december. 91–101. forrás: www.feek.pte.hu/tudasmenedzsment. Letöltve: 2008.10.24. Fóris Á. 2007a. A terminológia megújításának feladatai: a műszaki – tudományos terminusok rendszerezése. Magyar Nyelv. CIII/1. 55–66. Fóris Á. 2007b. A terminológia terminológiája. In: Pusztay J. (szerk.): A magyar mint veszélyeztetett nyelv? Savariae. 122–133. Földes Cs. 2007a. „Interkulturális kommunikáció”: koncepciók, módszerek, kérdőjelek. Fordítástudomány, 9. Budapest. 41–69. Földes Cs. 2007b. Ungarn und seine sprachlichen Verhältnisse nach der EUErweiterung. In: Sociolinguistica. Internationales Jahrbuch für Europäische Soziolinguistik. Nr. 11. Tübingen. Niemeyer. 55–69. Földes Cs. 2010. Auswirkungen des Deutschen auf die Phraseologie seiner östlichen Nachbarsprachen. – In: Korhonen, Jarmo/ Mieder, Wolfgang/Piirainen, Elisabeth/Pinel, Rosa (Hrsg.): Phraseologie global – areal – regional. Akten der Konferenz EUROPHRAS 2008 vom 13.-16.8.2008 in Helsinki. Tübingen. Narr. 91–107. Frank T. 2004. Nemzetek fölötti nyelv és nemzeti fennmaradás. Kulturális politikák esélyei Kelet-Közép-Európában. Magyar Tudomány. 2004/8. 808–23. Galambos J. 1998. Van-e szükség angol kifejezésekre a magyar nyelvben. Magyar Tudomány. XLII/7. 866–67. Gerstner K. 2006. A magyar nyelv szókészlete. In: Kiefer F.(szerk.): Magyar nyelv. Budapest. Akadémiai Kiadó. 437–480. Glatz F. (szerk.) 1999. A magyar nyelv az informatika korában. Budapest. Magyar Tudományos Akadémia. Glatz F. 1999. A tudomány világkonferenciája. Bevezető előadás. Budapest. MTA kiadvány. 166
Grétsy L. 1964. Szaknyelvi kalauz. Budapest. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Grétsy L. 1978. Hivatalos nyelvünk kézikönyve. Budapest. 2. kiadás. Grétsy László 1988. A szaknyelvek és a csoportnyelvek jelentősége napjainkban. In: Kiss, J.-Szűts, L. (szerk.): A magyar nyelv rétegződése I. Budapest. Akadémiai Kiadó. 85–108. Grétsy L.- Kovalovszky M.- Ladó J. (szerk.) 1985. Szaknyelvek. In: Nyelvművelő kézikönyv. Budapest. Akadémiai Kiadó. II. 741–44. Gumperz, J. J. 1971. Language in Social Groups. Stanford. Stanford University Press. Hahn, W. v. 1983. Fachkommunikation. Berlin. New York. de Gruyter Verlag. Halliday, M. A. K. 1978. Language as Social Semiotics. London. Edward Arnold. Heltai P. 2002. Rutin Nyelvtudomány. 1: 19–40.
és
kreativitás
a
szakfordításban.
Alkalmazott
Heltai P. 2004a. Norma és szokásos nyelvhasználat. Magyar Nyelvőr. 128/4. 407– 434. Heltai P. 2004b. Terminus és köznyelvi szó. In: Dróth J. (szerk.): Szaknyelvoktatás és szakfordítás 5. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból. Gödöllő. Szent István Egyetem. 25–45. Heltai P. 2005. Terpeszkedő szerkezetek a szakfordításban. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua: Szakmai nyelvtudás, szakmai kommunikáció. Debrecen. DE ATC. 55–62. Heltai P. 2006. Szakmai kommunikáció és szaknyelv. In: Silye M. (szerk.): Porta Lingua – 2006. Utak és perspektívák a hazai szaknyelvoktatásban és kutatásban. Debrecen. DE ATC. 37–42. Heltai P. 2010. A szaknyelvi frazeológia kérdései. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 181–95. Hidasi J. 2004. Interkulturális kommunikáció. Budapest. Scolar. Hoffmann, L. 1987. Kommunikationsmittel Fachsprache. Berlin. AkademieVerlag. 167
Hoffmann, L. 1998. Auffassungen vom Status der Fachsprachen. Fachsprache und Gemeinsprache. In: Steiger, H. – Wiegand, H. E. (Hrsg.): Ein internationales Handbuch zur Fachsrpachenforschung und Terminologiewissenschaft. Bd. 14. Berlin, New York. Walter de Gruyter. 157–168. Hoffmann, L. – Kalverkämper, H. – Wiegand, H. E. 1998. Fachsprachen: ein internationales Handbuch zur Fachsprachenforschung und Terminologiewissenschaft. Bd. 1. Berlin. Walter de Gruyter. Hundt, M. 1995. Modellbildung in der Wirtschaftssprache. Zur Geschichte der Institutionen- und Theoriefachsprachen der Wirtschaft. Tübingen. Narr. Hymes, D. 1974. Foundations in Sociolinguistics. An Ethnographic Approach. Philadelphia. University of Philadelphia Press. Hymes, D. 1997. A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata. In: Pléh, Cs.- Terestyéni, T. (szerk.): Nyelv-kommunikáció-cselekvés. Budapest. Osiris Kiadó. Illés B. 2010. A logisztikai felsőoktatás helyzete. Az előadás elhangzott 2010. október 19-én, az Iparfejlesztési Közalapítvány kutatási beszámolóján, a ’Logisztikai képzés hazai problémái – foglalkoztatottság vs. foglalkoztathatóság? c. konferencián. (forrás: www.ifka.hu, letöltés ideje: 2011.01.17.) Jakobson, R. 1969. Hang – jel – vers. Budapest. Gondolat. Jónás E. 2004. Még egyszer a „szaknyelvről és a szakmai nyelvhasználatról”. In: Silye, M. (szerk.): Porta Lingua – 2004. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és – kutatásról. Debrecen. Kabán A. 1993. A magyar tudományos stílus a kezdetektől a felvilágosodás koráig. Szemiotikai, szövegnyelvészeti megközelítés. Linguistica. Series A. Studia et disertationes, 12, MTA Nyelvtudományi Intézet. Kabán A. 2005. A magyar nyelvű tudományosság kezdetei. In: Péntek János (szerk.): Magyarul megszólaló tudomány. Kisebbségkutatás könyvek. Lucidus Kiadó. 12–21. Kalcsó Gy. 2003. Digitális nyelvújítás. Lehet-e magyarul szkennelni? Édes Anyanyelvünk. XXV. évf. 3.
168
Kálmán L. – Trón V. 2007. Bevezetés a nyelvtudományba. Budapest. Tinta Könyvkiadó. Keller, K. 2005. Fachwörterbuch Zoll und Außenhandel. Köln. Bundesanzeiger Verlag. Kemény G. 2001. Szakszókincs – szaknyelv – tudományos nyelv. Újabb szempontok egy régi vitakérdéshez. In: Balázs G. – A. Jászó A. – Koltói Á. (szerk.): Éltető anyanyelvünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 271–276. Keszler B. (szerk.) Tankönyvkiadó.
2000.
Magyar
grammatika.
Budapest.
Nemzeti
Kiefer F. 2003. Alaktan. In: É. Kiss K. – Kiefer F. – Siptár P.: Új magyar nyelvtan. Budapest. Osiris Kiadó. 189–284. Kiefer F. (főszerk.) 2006. Magyar nyelv. Budapest. Akadémiai Kiadó. Kiss J. – Szűts L. 1988. A magyar nyelv rétegződése I. Budapest. Akadémiai Kiadó. Kiss J. 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Kiss, J. – Pusztai, F. (szerk.) 2005. Magyar Nyelvtörténet. Budapest. Osiris Kiadó. Kiss J. 2005a. A magyar nyelv és az Európai Unió. Magyar Nyelvőr. 129. évf. 1. szám. 12–30. Kiss J. 2005b. A nyelvi változás. In: Kiss J. – Pusztai F. (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Budapest. Osiris Kiadó. 23–68. Kiss J. 2008. A nyelvi változás 257–274.
kutatói dilemmák. Magyar Nyelv. 2008/104.
Klár J. – Kovalovszky M. 1955. Műszaki tudományos terminológiáink alakulása és fejlesztésének főbb kérdései. Budapest. MTESZ. Klaudy K. 1997. Fordítás II. Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Budapest. Scholastica.
169
Klaudy K. 2003. Dinamikus kontrasztok. In: Dróth J. (szerk.): Szaknyelvoktatás és szakfordítás 3. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból. Gödöllő. Szent István Egyetem. 106–121. Kontra M. (szerk.) 2003. Nyelv és Magyarországon. Budapest. Osiris Kiadó.
társadalom
a
rendszerváltáskori
Kovács É. M. 2008. Anglicizmusok a német nyelvben. Modern Nyelvoktatás. XIV/3. Kovalovszky M. 1976. Szaknyelvek és tudományos nyelv. In: Grétsy, L. (szerk.): Mai magyar nyelvünk. Budapest. Akadémiai Kiadó. 91–92. Körmendy L. – Pucsek J. 2008. A logisztika elmélete és gyakorlata. Budapest. SALDO. Kugler N. 2000. A mondattan általános kérdései. In: Keszler B. (szerk.): Magyar grammatika. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 373–391. Kuhn, T. S. 2000. A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest. Osiris Kiadó. Kurtán Zs. 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. Kurtán Zs. 2005. A szaknyelvek rétegződésének kutatása. In: Dobos, Cs. Et al. (szerk.): „Mindent fordítunk és mindenki fordít”. Értékek teremtése és közvetítése a nyelvészetben. Bicske. Szak Kiadó. 151–57. Kurtán Zs. 2006. Szaknyelv. In: Kiefer F. (főszerk.): Magyar nyelv. Budapest. Akadémiai Kiadó. 932–957. Kurtán Zs. 2010. Szaknyelv és szakmai kommunikáció. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 11–23. Kürschner, W. 1997. Linguisten Handbuch. Tübingen. Gunter Narr Verlag. Lakatos P. 2008. Hazai polgári logisztikai potenciál védelmi célú igénybevételének aspektusai különös tekintettel a Logisztikai Szolgáltató Központok lehetőségeire. PhD értekezés. Budapest. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Lengyel K. 2000. A ritkább szóalkotási módok. In: Keszler B. (szerk.): Magyar Grammatika. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 337–346. 170
Lengyel K. 2000. A szóösszetétel. In: Keszler B. (szerk.): Magyar Grammatika. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 324–329. Levinson, S. C. 1983. Pragmatics. Cambridge. Cambridge University Press. Lüger, H-H. 1983. Pressesprache. Tübingen. Max Niemayer Verlag. Marx Gy. 1999. Tudomány kettős kötésben. In: Glatz Ferenc (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. Magyar Tudományos Akadémia. Mészáros Á. 2008. A kommunikációs színterek szerepe a szaknyelvi tartalom megahatározásában. In: Silye M. (szerk.): Porta Lingua – 2008. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és –kutatásról. Debrecen. DEAC. 87– 96. Mészáros Á. 2009. Az egészségügyi szolgáltatások szakszókincsének kialakulása és módosulása. Magyar Orvosi Nyelv. IX. évf. 1. szám. 29–35. Mészáros Á. 2010. A magyar egészségbiztosítási szakszókincs diakrón vizsgálata. PhD doktori értekezés. Veszprém. Pannon Egyetem. Michelberger P. 1999. Nemzeti nyelv a tudományban: múlt – jelen – jövő. In: Glatz Ferenc (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. Magyar Tudományos Akadémia. Mihalovics Á. 1998. Az akarat (volitio) nyelvi kifejezése az interperszonális kapcsolatokban (szintaxis – szemantika – pragmatika). Az MTA Sz-Sz-Sz Megyei Tudományos Testületének Közlései. Bessenyei Kiadó. Mihalovics Á. 2000. A politikai szaknyelv néhány sajátossága. In: Mihalovics, Á.(szerk.): Tanulmányok a politikai szaknyelvről. Nyíregyháza. Bessenyei György Könyvkiadó. Mihalovics Á. 2004. A politikai kommunikáció pragmatikai vetületei. In: Navracsics J. – Tóth Sz. (szerk.): Nyelvészet és interdiszciplinaritás. Köszöntőkönyv Lengyel Zsolt 60. születésnapjára. Szeged. Generalia. 335–342. Mihalovics Á. 2006. Politikai és diplomáciai nyelvhasználat. Veszprém. Pannon Egyetemi Kiadó. Mihalovics Á. 2009. A békeszerződések szövegének pragmatikája. In: Nádor, O. (szerk.): MANYE XVIII. A magyar mint európai és világnyelv. Budapest. MANYE-Balassi Intézet. 265–73. 171
Minya K. 2003. Mai magyar nyelvújítás – szókészletünk módosulása a neologizmusok tükrében a rendszerváltástól az ezredfordulóig. Budapest. Tinta Kiadó. Minya K. 2007. Új szavak I. Budapest. Tinta Kiadó. Muhi B. Szubjektív gondolatok a szaknyelvről. www.kutdiak.hu/56-4345.php. Letöltve: 2008. 03. 20. Murányiné Z. M. 2009. Kísérlet egy szakszótár kritikai elemzésére. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua. Szaktudás idegen nyelven. Debrecen. DEAC. 313–25. Muráth J. 1991. Die Leistung verbaler Wendungen in deutschen und ungarischen Wirtschaftstexten. In: Feldbusch, E.- Pogarell, R.- Weiss, C.(eds.): Neue Fragen der Linguistik. Bd.2. Innovation und Anwendung. Tübingen. Max Niemeyer. 447–52. Muráth J. Lexikologisch-terminologische Probleme in den neuen EU-Ländern am Beispiel der deutsch-ungarischen Wirtschaftskommunikation. In: BradeanEbinger, N./Dávid, G. Cs./Zelényiné Kovács, A. (eds.): Interkulturelle Studien. Festschrift für László Ódor zum 60. Geburtstag. Budapest. Universität Corvinus. 99–112. Muráth J. 2006. Szakfordítás és segédeszközök. Válogatott tanulmányok a szakfordítás a kontrasztív lexikológia, a lexikográfia és a terminológia témaköréből. Pécs. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar. Muráth J. 2009. Terminológia, szakma, nyelv. In: Silye M. (szerk.): Porta Lingua 2009. Szaktudás idegen nyelven. Debrecen. Müller, B-D. (szerk.) 1991. Interkulturelle Wirtschaftskommunikation. Studium Deutsch als Fremdsprache – Sprachdidaktik. Bd. 9. München. Iudicum. Navracsics J. 2006. A korai és a késői kétnyelvű mentális lexikon rendezettségének összehasonlítása. Magyar Nyelvőr. 130/3. Nádai J. 2008. Sajtó és nyelv egyenlő sajtónyelv? PhD-értekezés. Pécs. N. Csák É. 2008. Gazdasági nyelv és neologizmus-kutatás. In: Silye, M. (szerk.:) Porta Lingua. Szaknyelvoktatásunk – határokon átívelő híd. Debrecen. 311–22.
172
Németh T. E. – Bíbor K. (szerk.) 2003. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. Tanulmányok a pragmatika köréből. Budapest. Akadémiai Kiadó. Némon Z. – Sebestyén L. – Vörösmarty Gy. 2006. Logisztika. Folyamatok az ellátási láncban. Budapest. KIT. Ohnacker, K. 1992. Die Syntax der Fachsprache Wirtschaft im Unterricht Deutsch als Fremdsprache. Werkstattreihe Deutsch als Fremdsprache. Band 39. Frankfurt am Main. Peter Lang Verlag. Országh L. 1977. Angol eredetű elemek a magyar szókészletben. Nyelvtudományi Értekezések. 93. szám. Budapest. Akadémiai Kiadó. Ortutay K. 2005a. A magyar jogi terminológia kialakulása. In: Klaudy K. – Dobos Cs. (szerk.): A világ nyelvei a nyelvek világa. Soknyelvűség a gazdaságban, a tudományban és az oktatásban. A XV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Miskolc. Ortutay K. 2005b. Jogi nyelvhasználat a bírósági ítéletekben. In: Feketéné Silye M. (szerk.): Porta Lingua: Szakmai nyelvtudás, szaknyelvi kommunikáció. Debrecen. DE ATC. 203–210. Pákozdiné Gonda I. 2002. Englische Lehnwörter in der Wirtschaftssprache. Das e-Wörterbuch: Deutsch – e-Business/e-Business – Deutsch. In: lingua deutsch. 15. Budapest. Corvinus Egyetem. 5–21. Péntek J. (szerk.) 2004. Magyarul megszólaló tudomány. Kisebbségkutatási könyvek. Licidus Kiadó. Petneki K. 2000. A szaknyelvoktatás néhány elméleti és módszertani kérdése. Modern Nyelvoktatás. 2-3. 61–69. Petőfi S. J. 2000. A szaknyelvi szövegek szövegtani elemzésének néhány aspektusa. In: Petőfi, S. J. – Békési, I. – Vass, L. (szerk.): Szemiotikai Szövegtan. 13. Szeged. JGYTF Kiadó. 49–54. Pléh Cs. – Síklaki I. – Terestyéni T. (szerk.) 1997. Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Budapest. Osiris Kiadó. Prohászka 1956. Az ige körülírása sokszor felesleges szószaporítás. Magyar Nyelvőr. 80. 185–93. 173
Pusztai I. 1982. Szaknyelvművelésünk időszerű kérdései. Magyar Nyelvőr. 67–76. Pusztai I. 1975. Szaknyelv és műhelyzsargon. Magyar Nyelvőr. 99. 395–404. Pusztai I. 1988. A szaknyelvi kutatások kérdései (kitekintés). In: Kiss J. – Szűts L. (szerk.): A magyar nyelv rétegződése. A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusának előadásai. I. Budapest. Akadémiai Kiadó. 120–29. Pusztai F. (szerk.) 2003. Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest. Rádai-Kovács É. 2010. Az Európai Unió szaknyelve és terminológiája. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 343–59. Rébék-Nagy G. 2007. Egy interneten elérhető szaknyelvi oktatóanyag kifejlesztésének alapelvei. In: Bakonyi I. – Nádai J. (szerk.): A többnyelvű Európa. Győr. SZE Idegen Nyelvi és Kommunikációs Tanszék. 262–270. Rébék-Nagy G. 2010. Szaktudás, nyelvtudás, szaknyelv. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 195–205. Reboul, A. – Moeschler, J. 2000. A társalgás cselei. Budapest. Osiris Kiadó. Réger B. 1994. A logisztika kialakulásának története. In: Logisztikai évkönyv. ’94. Budapest. NAN Navigátor Kiadó. 7–12. Révay V. 2000. A kialakuló magyar eurónyelv. In: Tanulmányok a politikai szaknyelvről. Nyíregyháza. Bessenyei György Könyvkiadó. 73–93. Roelke, T. 1999. Fachsprachen. Berlin. Erich Schmidt Verlag. Sebestyén Á. 1988. A belső nyelvtípusok néhány kérdéséről. In: Kiss Jenő Szűts László (szerk.): A mai magyar nyelv rétegződése I. Budapest. Akadémiai Kiadó. 108–119. Sántha K. 2006. Mintavétel a kvalitatív kutatásban. Budapest. Gondolat Kiadó. Sárvári J. 2009. Nemzetközi nyelv: áldás vagy átok? In: Kelemen É. – Sárvári J. (szerk.): „A siker titka a nyelvtudás”. Válogatott cikkek, tanulmányok. (20082009). Budapest. BME GTK Idegennyelvi Központ. 197–202. Sauer, N. 1998. Werbung – wenn Worte wirken. Ein Konzept der Perlokution, entwickelt an Werbeanzeigen. Münster –New York – Berlin. Waxmann Verlag. 174
Saussure, F. 1997. Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest. Corvina. Sawitzki, P. 2003. International verhandeln – Interkulturelle Kommunikation in Business. Köln. Deutscher Wirtschaftsdienst. Schütze, R. 1976. Bemerkungen zu einem Wortbildungstyp in der Fachsprache der Technik. In: Bausch, K.H. – Schewe, W. – Spiegel, H.R.: Fachsprachen. Terminologie – Struktur – Normung. Berlin. Köln. Beuth Verlag. Seregy L. 1989. Mi a szaknyelv? In: Bíró, Á. (szerk.): Szaknyelvi divatok. Budapest. Gondolat. 13–28. Spera, K. 2002. Handel und Transport. Handbuch für die Güterbeförderung in den Außenwirtschaftsbeziehungen. Wien. Szabari K. 1996. Az Európai Unió és a nyelvek. Modern Nyelvoktatás. II/3. 31– 45. Szabó I. M. 2001. A magyar szaknyelvi kommunikációs kultúra az ezredfordulón. Magyar Tudomány. 6. 11–33. Szatmári I. 2004. Stilisztikai lexikon: stilisztikai fogalmak magyarázata szépirodalmi példákkal szemléltetve. Budapest. Tinta Könyvkiadó. Szegedi Z. – Prezenszki J. 2003. Logisztika-menedzsment. Budapest. Kossuth Kiadó. Szentgyörgyi Zs. 2003. Széveljünk a diszken! Gondolatok az informatikai szaknyelvvel kapcsolatban. Magyar Tudomány. 911–13. Szépe Gy. 1982. A szaknyelv és a mindennapi nyelv kapcsolata. A technika tanítása. 5. 129–39. Szépe Gy. 1997. Az internet-korszak nyelvészete. Modern Nyelvoktatás. 2. 76–89. Szépe Gy. 1999. Szakemberek és beszélők együttműködése. In: Glatz F. (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. Budapest. Magyar Tudományos Akadémia. 119–29. Sziklai L. 1986. Terpeszkednek vagy körülírnak? Magyar Nyelvőr. 110. 268–73. Szikszainé Nagy I. 1999. Leíró magyar szövegtan. Budapest. Osiris. 175
Szili K. 2004. Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata. Budapest. Tinta Könyvkiadó. Szűts L. 1992. Az újonnan átvett idegen szavak beilleszkedése szókincsünkbe. In: Kemény, G. (szerk.): Normatudat – nyelvi norma. MTA Nyelvtudományi Intézete. Budapest. Stephanides É. 2000. Átkos anglicizmusok. In: Balázs, G. et. al. Éltető anyanyelvünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Budapest. Tinta Könyvkiadó. Sturcz Z. 2007. A szaknyelv másik oldala: a szakmai anyanyelv. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua. Szaknyelvoktatásunk – határokon átívelő híd. Debrecen. DEAC. 201–207. Sturcz Z. 2010. A történetiség és a szakaszhatárok szerepe gazdasági szaknyelvünk fejlődésében. In: Silye M. (szerk.): Porta lingua – 2010. Tudományterületek és nyelvhasználat. Debrecen. 261–270. Tolcsvai Nagy G. 2000. Nyelvi fogalmak kisszótára. Budapest. Korona Kiadó. Tolcsvai Nagy G. 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. Tompos A. 2003. A szaknyelvi vizsgáztatás műfaji megközelítése. In: Tompos A. – Bakonyi I. (szerk.): Győri Nyelvi Mozaik I. Győr. Széchenyi István Egyetem. 111–38. Tótfalusi I. 1972. Bábel örökében. Budapest. Móra Ferenc Könyvkiadó. Tótfalusi I. 1998. Hogy mi ne legyünk angol nyelvi gyarmat… Magyar Nyelvőr. 4. Váradi T. – Héja E. 2010. Szaknyelv és korpusznyelvészet. In: Dobos Cs. (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 73–107. Vass Cs. 1997. A globalizációs rendszerváltás és létmódváltás. Valóság. XL.9. 1– 20. Vass L. 1997. Stílus, stílusrétegek és – árnyalatok, stíluselemek. www.jgytf.uszeged.hu/~vass/nyelv031.htm, Letöltve: 2009.06.20.
176
Veres, L. 2008. Térségi logisztika. Dunaújváros. Főiskolai Kiadó. Wacha I. 1992. A nyelvi rétegződés kérdései. In: Kemény, G. (szerk.): Normatudat – nyelvi norma. Linguistica, Series A. Studia et dissertationes: 8. Budapest. 49–105. Wardaugh, R. 1995. Szociolingvisztika. Budapest. Osiris-Századvég. Wüster, E. 1976. Die allgemeine Terminologielehre. In: Bausch, K. H. – Schewe, W. – Spiegel, H. R.: Fachsprachen. Terminologie – Struktur – Normung. Berlin. Köln. Beuth Verlag. Wüster, E. 1979. Einführung in die Allgemeine Terminologielehre und Terminologische Lexikographie. Wien. New York. vol. I–II. Zaicz G. (szerk.) 2006. Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest. Tinta Kiadó. Zimányi Á. 2000. Angol hatására megújuló latinizmusaink. In: Balázs, G. (et al.): Éltető anyanyelvünk. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Budapest. Tinta Könyvkiadó. Zimányi Á. 2010. Szaknyelv és nyelvi norma. In: Dobos Cs. (szerk.): szaknyelvi kommunikáció. Budapest. Tinta Könyvkiadó. 141–61. Zsilinszki É. 2003. Az angol vonatkozású elemek legújabb terminológia szótárainkban. Budapest. Akadémiai Kiadó. Zsilinszky É. 2005. Szókészlettörténet. In: Kiss J. – Pusztai F. (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Budapest. Osiris Kiadó. 173–250.
Források A Bizottság teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terve. forrás: eurlex.europa.eu, letöltés dátuma: 2011.01.16. Forgács T. (szerk.) 1983. Kereskedelem a szocialista gazdaságban. Budapest. Közgazdasági és jogi könyvkiadó. www.logsped.hu/logisztikakifejezes.htm
177
http://www.muszakiforum.hu/?fejezet=5&cid=23200&wa=hk06, letöltés ideje: 2010. 04.16.
http://mta.hu/cikkek/logisztikai-bizottsag-114711 www.scm.hu www.sprintcamion.hu www. tranzit.hu
Függelék – az értekezésben megadott példák forrásai a korpuszban szakszó, kifejezés
forrás (korpusz)
a beszerzés algoritmusa acéltermék adatbeviteli adatforgalmi adatok, információk feldolgozása adatrögzítés adatrögzítési adattároló
Körmendi – Pucsek 2008: 72 SCM 2010/4: 58 SCM 2010/5: 36 LÉ 2007–2008: 21 Forgács 1983: 393 SCM 2010/2: 9 SCM 2010/5: 35 SCM 2010/2: 9 178
adminisztráció adminisztrációs adminisztrál a diszpozíciók szerepe AEA agency akcióterv a készletezés általános kérdései a kombináltszállítás racionális üzemeltetése akvizíció alagút alagútépítő alakít alakítható alap alapít alkalmaz alkalmazási szoftverek alkalmazásra kerül alkatrészmennyiség all‐over‐printed kelme alvállalkozás alvállalkozó anyagbeszerzés anyagelőállítás anyagfelhasználási norma anyagmozgatási műveletek modellezése szimulációval á propos auditor automata automatizálható autonomizáció a végleges ártalmatlanítás optimalizálása azonosítás ár árazó arculat árfekvés áru áruazonosítás áruáramlás áruelhelyezés áruellenőrzés áruelosztási
SCM 2008/6: 17 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/5: 44 Körmendi –Pucsek 2008: 36 www.sprintkamion.hu www.sprintkamion.hu LI 2009/2: 10 Szegedi –Prezenszki 2003: 199 LÉ 2005: 184 SCM 2008/6: 32 LI 2009/2: 6 LI 2009/2: 6 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 37 LÉ 2004: 151 SCM 2010/5: 39 SCM 2010/5: 32 LÉ 1995: 57 SCM 2010/2: 24, 37 SCM 2010/5: 21 SCM 2010/5: 16 SCM 2010/2: 17 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/2: 9 SCM 2010/5: 15 www.sprintkaimon.hu LÉ 2010: 99 ABC der Abkürzungen aus Logistik: 24 SCM 2008/6: 35 SCM 2008/6: 14 SCM 2008/6: 14 SCM 2010/2: 26 Körmendi –Pucsek 2008: 212 LÉ 2007–2008: 20 LÉ 2004: 150 SCM 2010/5: 37 LI 2008/2: 45 SCM 2010/5: 48 LÉ 2011: 65 SCM 2010/5: 43 LI 2009/2: 13 SCM 2010/5: 7 LI 2007/1: 37 LÉ 2004: 46 179
áruexport
áru utak költségei áruforgalom árufuvarozás árugazdálkodási árukezelés áruszállítás árutárolás árutermelési folyamatok ATA átadásra kerül átcsomagolás atipikus átlagszint átlátható átláthatóság ATP automata automatizál automatizált autóbuszgyártás back‐office képesség BAF bajlódni barnamezős beruházás bázis belső perifériák SWOT analízise bemutatásra kerül benchmarking beolvasásra kerül beruház beruházás beruházó besorolni best practice beszállít beszállító beszerzés beszerzési beszerzési modellek betárolásra kerül bevételkiesés bérgyártás billenéskorlátozás Bill of Lading
LI 2009/2: 12 www.sprintkamion.hu Forgács 1983: 208, LÉ 1995: 63 Körmendi – Pucsek 2008: 154 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/2: 13 SCM 2008/9: 35 Forgács 1983: 392, 618 LÉ 1995: 20 www.sprintkamion.hu SCM 2008/6: 8 (2x) LÉ 2010:86 LÉ 2006: 78 SCM 2010/5: 18 SCM 2010/5: 32 LÉ 2007–2008: 19 ABC der Abkürzungen aus Logistik: 28 SCM 2008/6: 78 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/5: 7 SCM 2010/5: 36 www.sprintkamion.hu SCM 2010/5: 37 SCM 2010/5: 7 SCM 2010/5: 6 LÉ 2004: 177 SCM 2010/2: 36 SCM 2010/2: 49 T 2008/9: 8 SCM 2010/5: 41 SCM 2010/5: 34 LÉ 2007: 23 SCM 2010/5: 37 LI 2008/3: 7 SCM 2010/5: 39 SCM 2010/2: 11; LÉ 2007–2008: 20 Forgács 1983: 526, LÉ 1995: 64, SCM 2010/5: 25; LÉ 2007 –2008: 20 SCM 2010/5: 35 Körmendi –Pucsek 2008: 56 SCM 2010/2: 19 SCM 2010/5: 15 SCM 2010/5: 15 SCM 2010/5: 27 SCM 2008/7: 15 180
bizalomerősítő biznisz biztonsági biztonságot nyújt biztosít biztosíthat blokkolásgátló bolti boltirányítási Business Park Business Centre business everywhere megoldások business unit buszkorridor CAD call center cargo handling rendszer centrum CIF CIM címkenyomtató címkéző CIP citylogisztika CIV civil logisztika CMR controlling COTIF credit limit CRM cross docking cross‐docking pont cross selling megoldás csatlakoztatható cserét végez csomagolás csomagolási csomagküldés csomagküldő csomaglogisztika csoportos gyártási rendszer csoportosít csökkenthető csökkentő darabszám
LI 2009/2: 10 LÉ 2004: 84 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/2: 37 SCM 2010/5: 34 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/5: 27 SCM 2010/5: 34 SCM 2010/5: 34 SCM 2008/12–2009/1: 7 LÉ 2008: 34 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/2: 12 LI 2009/2: 5 www.sprintkamion.hu LI 2008/3: 13 SCM 2008/6: 24 SCM 2008/6: 55 www.sprintkamion.hu www.sprintkamion.hu SCM 2010/5: 17 SCM 2010/5: 37 www.sprintkamion.hu LÉ 2005: 26 www.sprintkamion.hu LÉ 2004/ 116 www.sprintkamion.hu SCM 2010/2: 43 www.sprintkamion.hu SCM 2010/2: 30 LÉ 2008: 49 SCM 2008/6: 50 SCM 2010/5: 42 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/2: 9 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/5: 15 SCM 2010/5: 47 www.sprintkamion.hu SCM 2010/5: 41 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/5: 35 SCM 2010/2:11 181
DDP decentralizált demurrage depó diagram digitális digitális térképek dinamika dinamikus diszfunkcionális folyamatok diszharmónia diszpécser diszpozíció disztribúció disztribúciós disztribútor dolgozó döntési EDI‐szolgáltatás e‐áruszállítás e‐ beszerzés e‐freight EFTA együttműködés együttműködési e‐hulladék EIA eladásra kerül eladó eladó‐vevői értéklánc elektronikus elérhető elfogadott elhelyezett elhelyezésre kerül elismertség e‐kereskedelem e‐kereskedő „e” környezet elképzelhet elkészült megoldás ellenőrzés alá vet ellátás ellátási ellátási hálózati struktúra optimálása ellátási lánc
www.sprintkamion.hu LI 2006/3: 59 www.sprintkamion.hu SCM 2008/6: 23 SCM 2008/6: 45 SCM 2008/6: 20 LI 2008/3: 7 SCM 2008/6: 42 SCM 2008/6: 25 LÉ 2011: 157 LÉ 2005: 35 SCM 2008/6: 24 LI 2006/2: 62 Forgács 1983: 465, LÉ 2010: 86 SCM 2010/5: 36 SCM 2008/6: 7 SCM 2010/5: 35 SCM 2010/5: 37 LÉ 1995: 34, Körmendi –Pucsek 2008: 192 LI 2008/3: 6 Körmendi – Pucsek 2008: 76 LI 2008/3: 6 www.sprintkamion.hu LÉ 2007–2008: 21 SCM 2010/5: 37 LÉ 2005: 19 www.sprintkamion.hu SCM 2010/2: 21 SCM 2010/5: 35 SCM 2010/2: 48 SCM 2008/6: 34 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 34 SCM 2010/5: 34 T 2008/9: 8 (2x) LÉ 2007–2008: 17 Körmendi – Pucsek 2008: 76 SCM 2008/12–2009/1: 8 SCM 2010/5: 48 SCM 2010/5: 40 SCM 2010/5: 35 SCM 2008/6: 35 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/5: 36 LÉ 2009: 84 LÉ 1995: 103 182
elosztás elosztási rendszerek elosztó‐begyűjtő elosztóközpont elszámoltatási eltörlésre kerül energianyerésre való hasznosítás energiafogyasztás en ville épít erőforrástervezés erősít érdekvédelem ergonómia EROT érték értékesít értékesítés értékesítési csatorna értékteremtés értékteremtő eszközalapú szolgáltató eszközpark e‐tengerhajózási javaslat EU exkluzív export exportál exportösztönzés expressz exszovjet FAS fejlesztési fejlesztést végez fejlettségi indikátorok feladatmegosztás feladatvégzés feldolgozóüzem felhasználásra kerül felhasználó felszedő‐rakodó felújít felújító felvevőpiac felvilágosítást ad
Forgács 1983: 208, LÉ 1995: 106, Körmendi – Pucsek 2008: 153 Szegedi –Prezenszki 2003: 294 LÉ 2005: 26 SCM 2010/2: 38, 2007/2: 9 SCM 2010/5: 35 SCM 2008/6: 7 Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 359 SCM 2010/5: 31 ABC der Abkürzungen der Logistik: 112 SCM 2010/5: 34 SCM 2010/5: 23 SCM 2010/5: 44 SCM 2010/2: 7 SCM 2008/6: 45 SCM 2008/6: 20 LI 2008/3: 13 LÉ 2003: 19 LÉ 2007–2008: 20 Szegedi –Prezenszki 2003: 293 LÉ 2007–2008: 20 SCM 2010/5: 20 www.sprintkamion.hu SCM 2010/5: 15 LI 2008/3: 7 T 2008/9: 22 SCM 2008/6: 53 T 2008/9: 18 SCM 2010/5: 32 LI 2009/2: 10 SCM 2008/6: 27 SCM 2008/6: 36 www.sprintkamion.hu LÉ 2007: 58 SCM 2008/6: 9 LÉ 2009: 127 LÉ 2007–2008: 18 LÉ 2007–2008: 18 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/2: 16 SCM 2010/5: 25 LÉ 2005: 16 SCM 2010/5: 40 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/5: 15 SCM 2008/6: 8 183
festés‐kikészítés féktáv fémkonténer fémtermék FIATA FI‐FO figyelembe vesz figyelemmel van vmire figyelmet fordít vmire figyelmeztetést ad finanszíroz finomhangolás flotta flottamenedzsment‐rendszer fluktuációs készletek
FMCG FOB fogyasztási cikkek propagandája fogyasztói fogyasztói árindex folyamatrendszerű gyártás folyamatszemlélet fordulási fordulókör forecast forgalom forward logistics terület főtevékenység FTLAP fullfilment szolgáltatás FUll Service Card‐ja futóműmodulgyártás futószalag fuvarengedély fuvaroz fuvarozás fuvarozó függő keresletű készletek gazdaság gazdasági gazdaságos gazdasági potenciál general cargo gép gépkezelő GHS
SCM 2010/5: 15 SCM 2010/5: 27 SCM 2010/2: 30 SCM 2008/12–2009/1: 64 www.sprintkamion.hu www.sprinkamion.hu SCM 2008/6: 11 SCM 2008/6: 13 SCM 2010/2: 7 SCM 2008/12–2009/1: 17 SCM 2010/5: 42, 2008/6: 54 LI 2009/2: 6 SCM 2008/6: 23 SCM 2010/2: 48 www.sprintkamion.hu SCM 2007/2: 45 www.sprintkamion.hu Forgács 1983: 483 SCM 2010/5: 35 T 2008/9: 18 Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 62 LÉ 1995: 105 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 31 SCM 2010/2: 42 SCM 2008/9: 36 SCM 2010/2: 8 LI 2009/2: 13 www.sprintkamion.hu SCM 2010/2: 13 SCM 2009/3: 36 SCM 2010/5: 21 SCM 2010/2: 9 LI 2009/2: 13 SCM 2010/5: 43 LI 2003/2: 49 SCM 2008/6: 67 www.sprintkamion.hu LÉ 2004: 119, 2007–2008: 17 SCM 2010/5: 35 LÉ 2006: 39 LI 2008/3: 12 www.sprintkaion.hu LÉ 2011: 65 SCM 2010/5: 21 SCM 2008/6: 49 184
GOP gördülőállomány gyáregység gyártás gyártástámogatás gyártó gyártókapacitás gyártósor gyártóüzem gyorstesztelés gyűjtőforgalom gyűjtőfuvarozás gyűjtőszállítás haderőfejlesztés hagyományos átárazási módszerek hallani hangsúlyt fektet hardver használhatóság hasznosít haszongépjármű haszonjármű határköltségek hatékonyság hatékonysági hazai hálózatépítés hálózati háromhengeres helpdesk‐támogatás helyez helyhez kötött gyártási rendszer hiány hidraulika hitelt nyújt honorál Huckepack hulladéklogisztika húsipari logisztika húzóágazat hűtőalagút idegenforgalmi időmegtakarítás időtényező IFS igazgató
T 2008/9: 22 LI 2009/2: 14 SCM 2010/2: 8 LÉ 2007–2008: 20 SCM 2010/5: 11 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/2: 12 SCM 2010/2: 8 SCM 2010/2: 7 SCM 2010/2: 8 SCM 2010/2: 6 SCM 2010/5: 46 SCM 2010/2: 31 LÉ 2010: 80 T 2008/9: 34 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/2: 24 SCM 2008/6: 25 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/5: 41 SCM 2010/5: 26 SCM 2010/5: 26 Körmendi –Pucsek 2008: 23 LÉ 2007–2008: 21 LÉ 2007–2008: 21 SCM 2010/5: 25 LÉ 2009: 84 LÉ 2007–2008: 20 LI 2009/2: 19 SCM 2008/6: 7 SCM 2010/5: 40 Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 62 LÉ 2011: 64 SCM 2008/6: 45 SCM 2008/6: 7 SCM 2010/5: 44 www.sprintkaion.hu LÉ 2009: 116 SCM 2010/5: 8 LI 2009/2: 10 SCM 2010/4: 30 LI 2009/2: 5 SCM 2010/2: 7, LI 2009/2: 6 SCM 2010/5: 17 SCM 2008/12–2009/1: 14 SCM 2010/5: 34 185
implementál import importál infokommunikáció informatikai információ információáramlás információs kapcsolatok információtechnikai információvesztés infrastruktúra infrastruktúrafejlesztés innováció innovációs input integrál integrált integrált elosztási rendszerek
integrált logisztikai menedzsment integrált vállalati informatika intermodális terminál internacionális interoperabilitási munka
intervallum intézkedéscsoport intézkedést hoz irányváltó ipar iparág ipari ipari‐logisztikai irányít irányított irányvonat irodai ISO ISPA javít javítást végez javító javítóállomás javítóbázis javítórészleg javítósor járműipar jelenlévő
SCM 201/5: 42 SCM 2010/2: 17 SCM 2010/2: 18 SCM 2010/5: 6 SCM 2010/5: 34 LÉ 2011: 65 SCM 2010/2: 12 Forgács 1983: 481, 393 LÉ 2007–2008: 21 LÉ 2007–2008: 21 SCM 2008/6: 16 LI 2009/2: 12 SCM 2008/6: 45 SCM 2008/6: 46 LÉ 2004: 57 SCM 2010/5: 40 SCM 2010/5: 34 Szegedi –Prezenszki 2003: 300 www.sprintkamion.hu LÉ 1995: 28 LI 2008/3: 7 LÉ 2007: 37 LI 2008/3: 7 SCM 2008/6: 22 LI 2009/2: 10 SCM 2010/2: 30, SCM 2008/6: 6 SCM 2010/5: 15 LÉ 2004: 174 SCM 2010/2: 17 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/2: 6 SCM 2010/5: 43 LÉ 2007–2008: 20 SCM 2008/6: 32 SCM 2010/5: 25 SCM 2008/12–2009/1: 14 www.sprintkamion.hu SCM 2010/5: 40 SCM 2010/2: 9, 10 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/2: 10 SCM 2010/2: 13 SCM 2010/2: 8 SCM 2010/2: 9 LI 2009/2: 10 SCM 2010/5: 25 186
JIS JIT jogszabályi változások kabotázs kabotázstilalom kanban kapacitás kapcsolódás kapcsolódó karbantartó kardánbox károsanyag képességalapú haderőfejlesztés keresett kereskedelmi kereskedelmi hálózat kereskedő keretszabályok keretszerződés kerékpártároló kezelhet kezelő kezelőrobot készletelemző készletez készletezés‐raktározás készlettartás miatt felszámítható kamat késztermék kétdugattyús K+F kiaknáz kialakít kiállított számla kibővít KIC kiegyensúlyozás kielégít kiemelkedő kifejlesztett kikötőfejlesztés kiscsomag kísérhet kiskereskedelmi kisteherautó kisvállalkozás kiszállításra kerül
SCM 2007/2: 18 SCM 2008/12–2009/1: 27 SCM 2010/5: 35 LI 2009/2: 14 LI 2009/2: 14 SCM 2010/2: 9, 26 SCM 2010/2: 12, 2008/6: 18 LÉ 2007–2008: 20 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/5: 36 SCM 2008/12–2009/1: 20 SCM 2010/2: 17 LÉ 2010: 77 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 34 Forgács 1983: 325 SCM 2010/5: 36 LI 2008/3: 7 LÉ 2010: 81 LI 2009/2: 5 SCM 2010/5: 40 SCM 2010/5: 34 SCM 2010/2: 8 SCM 2010/2: 12 LÉ 2007: 89 SCM 2010/5: 7 Körmendi –Pucsek 2008: 25 SCM 2010/2: 42 SCM 2010/5: 27 SCM 2010/6: 7 SCM 2010/5: 41 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 35 SCM 2010/5: 44 SCM 2010/2: 6 LÉ 2007–2008: 20 SCM 2010/5: 39 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 37 LI 2008/3: 12 SCM 2010/2: 46 SCM 2010/5: 41 SCM 2010/5: 15 SCM 2010/2: 18 SCM 2010/2: 6 SCM 2010/2: 9, 19 187
kiszervezés kiterjedő kivitelezésre kerül kizárólagosság KKE klaszter klíma klimatizál know‐how kockázatkezelés kombinált fuvarozás komissióz komissiózás komissiózási kompatibilis komponens komplexitás koncentrálódni koncepció konjunktúra konjunktúrahatás konszern konszolidáció konténer konténerizáció konténervonat kontinuitás kontraktus kontroll kooperatív rendszerek koordinálás korlátoz korridor korszerüsítés korszerűsített költség költségarányok módszere költségcsökkentés költségmegtakarítás könnyűgép könnyűipar könnyűszerkezet környezetbarát gyártási környezet környezetminőség környezetterhelés környezetvédelem
LÉ 2007–2008: 18 SCM 2010/5: 34 SCM 2008/6: 32 SCM 2010/5: 25 SCM T 2008: 20 SCM 2011/2: 48 SCM 2008/6: 38 SCM 2010/5: 41 SCM 2008/6: 7 SCM 2010/5: 37 LÉ 2005: 32 SCM 2010/5: 43 SCM 2011/2: 49, 2008/6: 33 SCM 2010/5: 37 SCM 2008/6: 24 SCM 2008/6: 14 LÉ 2005: 49 LÉ 2006: 23 SCM 2008/6: 30 T 2008/9: 18 SCM 2010/5: 18 SCM 2008/6: 29 SCM 2008/6: 25 SCM 2010/2: 30 SCM 2010/2: 32 LI 2009/2: 13 SCM 2008/6: 30 Forgács 1983: 394 SCM 2008/6: 24 LÉ 2005: 159 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/5: 42 SCM 2008/6: 37 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 32 LÉ 2007–2008: 18 Némon –Sebestyén –Vörösmarty 2003: 53 LÉ 2010: 86, SCM 2010/5: 25, SCM 2010/2: 7 SCM 2010/2: 7 SCM 2010/2: 21 SCM 2010/2: 18 SCM 2010/5: 18 SCM 2010/5: 8 LI 2009/2: 6 LÉ 2010/ 148 LI 2009/2: 5 188
környezetvédelmi termékdíj környezetvédő követni középtávú középvállalkozás közlekedés közlekedési‐logisztikai közlekedéspolitika
közvetlen elosztási rendszer kumulált érték kutatás kutatás‐fejlesztés kutatóközpont küldeménydarab LAN lean‐alapelv lean eszközök lean manufacturing lean szakember leasing lebonyolítás leírásra kerül légiposta légi‐tengeri légszennyezés lengéscsillapító létesít létszámgazdálkodás LEZ lízing logisztika logisztikai logisztikai funkciók logisztikai információs rendszer logisztikai költségek logisztikai lánc logisztikai szemléletmód logisztikai szemléletű termelésmenedzsment magasraktári makrogazdasági makrologisztika makroszinten marketing marketingcsatorna
Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 360 LI 2009/2: 6 SCM 2010/5: 32 LI 2009/2: 12 SCM 2010/2: 6 LÉ 2009: 128 LI 2009/2: 13 LI 2009/2: 12 www.sprintkamion.hu LI 2008/3: 13 LÉ 2007–2008: 17 LI 2009/2: 10 SCM 2010/2: 6 SCM 2008/6: 50 www.sprintkamion.hu SCM 2007/2: 8 SCM 2010/2: 26 SCM 2008/12–2009/1: 14 SCM 2010/2: 11 SCM 2008/6: 41 LÉ 2007–2008: 20 SCM 2010/2: 23 LÉ 2010: 66 SCM 2010/5: 6 LI 2009/2: 5 SCM 2010/5: 27 SCM 2010/5: 41 SCM 2010/2: 11 SCM 2008/12–2009/1: 33 SCM 2008/6: 41, 43 SCM 2008/6: 33 SCM 2010/5: 37 Némon –Sebestyén –Vörösmarty 2003: 23 Körmendi – Pucsek 2008: 189 LÉ 1995: 64, Körmendi – Pucsek 2008: 15 LÉ 2009: 128, Körmendi – Pucsek 2008: 13 LÉ 1995: 63 Körmendi – Pucsek 2008: 78 SCM 2010/5: 36 SCM 2008/6: 27 LÉ 2004: 147 LI 2005/1: 35 Körmendi – Pucsek 2008: 29, SCM 2008/6: 29 LÉ 1995: 83 189
marketingtevékenység maximalizál
maximális logisztikai nyereség mechanizmus megállapodás megállóhely megbízás megbízási kalkuláció megbízhatóság megfeleltethető meghatároz megrendelési ciklus megoldani megoldás megtakarít megtakarítás megtalálható megtalálni megvalósít menedzselés menedzselt kapcsolat menetrend Mge mikrobiológiai mikrocégek mikrokörnyezet mikrologisztika mikroszinten mikroszivárgás mikrovállalkozás minimalizál minimalizálás minimalizálásra kerül minimális minőség minőségellenőrzés minőségirányítás minőségmenedzsment minősítő MLBKT MLE MMOG/LE modernizál modul monitoring monopaletta
LÉ 1995: 13 SCM 2010/5: 41 www.sprintkamion.hu SCM 2008/6: 30 LÉ 2007–2008: 18 LI 2009/2: 5 SCM 2010/5: 25 Körmendi –Pucsek 2008: 22 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/5: 42 Körmendi –Pucsek 2008: 26 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/5: 41 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 41 LÉ 2007–2008: 20 LÉ 2007–2008: 20 LI 2009/2: 5 www.sprintkamion.hu SCM 2008/6: 14, 18 SCM 2010/2: 44 LÉ 2003: 47 LI 2009/2: 14 LI 2008/3: 7 LI 2008/3: 7 LI 2008/3: 12, SCM 201/5: 3 SCM 2010/5: 40 LÉ 2007–2008: 20 SCM 2010/2: 38 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 17 SCM 2010/5: 22 Körmendi –Pucsek 2008: 99 SCM 2010/5: 37 SCM 2007/3: 56 LÉ 2006: 2 SCM 2008/12–2009/1: 16 LÉ 2007: 31 SCM 2008/6: 22 LÉ 2008: 43 SCM 2008/6: 54 190
motivál MRN multi multinacionális cégek multinacionális logisztika multinacionális kereskedelmi láncok multinacionális vállalatok multipaletta munkaerőhiány munkavállaló műhelyrendszerű gyártás működési működtet műszaki nagyformátumú printer nagyjavítás nagyker nagykereskedelmi nagykereskedés nagykereskedő nagyprojekt nagyüzemi nemzetgazdaság nemzetközi net népgazdaság next day delivery‐elv norma nyereség nyereséges nyerskelme nyolcszáz raklaphelyes központi raktár OBO office‐ismeretek oktat oktatási‐képzési online online‐, offline‐adatátvitel online termék open‐book kontra closed‐book szerződés optimalizál optimalizált outdoor trainig output típusú veszteség arány
outsourcing outsourcing pályázatkiírás
SCM 2010/5: 42 LÉ 2009: 78 SCM 2010/5: 44 SCM 2008/6: 15 LÉ 2004: 116 LÉ 2004: 116 SCM 2010/2: 47 SCM 2008/6: 55 LI 2008/3: 7 LI 2009/2: 10 www.sprintkamion.hu SCM 2010/5: 36 SCM 2010/5: 43 LÉ 2007–2008: 21 SCM 2010/5: 17 SCM 2007/2: 9 SCM 2010/5: 17 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/5: 17 SCM 2010/5: 49 LI 2009/2: 13 LI 2009/2: 18 LÉ 1995: 62, Körmendi –Pucsek 2008: 9 SCM 2010/5: 25 SCM 2010/2: 19 Forgács 1983: 262 SCM 2007/2: 8 SCM 2008/6: 42 LÉ 2007–2008: 17 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/2: 16 SCM 2010/5: 12 www.sprintkamion.hu SCM 2008/6: 66 SCM 2010/5: 41 LI 2009/2: 10 SCM 2008/12–2009/1: 20 Körmendi – Pucsek 2008: 193 SCM 2010/5: 44 SCM 2010/2: 46 SCM 2010/5: 42 SCM 2010/5: 43 LÉ 2008: 45 www.sprintkamion.hu SCM 2010/5: 42 SCM 2010/5: 42 191
outspeed vezérlőkoncepció óriásvállalat own controlled fuvarszolgáltatás önkormányzat önköltségszámítás összefogó összefüggés összehasonlítást végez összgördülő tömeg ösztönzést ad ötfokozatú ötüléses paletta paraméterkönyv paritás park pénzügyi pénzügyi‐gazdasági pénzvisszaforgatás piac piachódítás pisztoly planning platform plug’n play vizuális ellenőrző eszközök policy pontosság postai‐futárpostai potenciális PRI‐elv print és office szektor privatizáció proaktív procurement hub profil profit prognosztizál prognosztizálható prognózis program projekt promóció pull‐rendszer push‐elv push‐rendszerű értékesítés radioaktív
SCM 2008/6: 45 SCM 2010/2: 26 SCM 2008/12–2009/1: 29 LI 2009/2: 5 LÉ 2004: 149 SCM 2010/5: 36 LÉ 2007–2008: 22 SCM 2010/2: 18 www.sprintkamion.hu SCM 2010/2: 25 LI 2009/2: 19 SCM 2010/5: 27 SCM 2008/6: 47 LI 2009/2: 6 www.sprintkamion.hu LÉ 2004: 172 SCM 2010/5: 35 LI 2009/2: 14 SCM 2010/5: 48 LÉ 2004: 151 SCM 2010/5: 25 SCM 2008/6: 57 SCM 2010/2: 19 SCM 2008/6:44 SCM 2010/2: 29 SCM 2010/2: 45 SCM 2010/5: 25 LI 2009/2: 14 SCM 2008/6: 38 www.sprintkamion.hu SCM 2010/5: 25 SCM 2008/6: 27 SCM 2010/2: 33 SCM 2010/2: 18 SCM 2008/6: 15 T 2009/2: 34 SCM 2008/6: 30 SCM 2008/6: 30 SCM 2008/6: 39 SCM 2008/6: 22 SCM 2008/6: 9 LÉ 2003: 38 LÉ 2005: 21 LÉ 2005: 21 SCM 2008/6: 23 SCM 2008/6: 47 192
raklap raklaptároló raktár raktári raktárkezelési raktárkezelő raktároz raktározás raktározási folyamatok raktárkezelés raktárkészlet raktármodul raktároz raktárrész raktárüzemeltetés raktér reakció realizálás reálkereset real time receptúra recycling logisztika refakcia regionális reklám rekonstrukció rendelésállomány‐növekedés rendelésfelvétel rendelési ciklusidő rendeléslogisztika rendelhető rendszerkarbantartás rendszerszemlélet reorganizáció régió rekonstruckió rentcon repülőtéri handling agent return management reverse logistics rész részfolyamat részrakomány résztulajdonos reverse logisztika
SCM 2008/9: 41, 2010/5: 32 SCM 2010/5: 30, 32 T 2008/9: 40 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/5: 21 SCM 2010/5: 42 LÉ 1995: 43 Körmendi – Pucsek 2008: 133 SCM 2010/2: 12 SCM 2010/5: 21 SCM 2008/6: 57 LÉ 2007: 46 SCM 2008/6: 50 SCM 2010/2: 12 SCM 2010/5: 27 SCM 2008/6: 50 LÉ 2007–2008: 17 T 2008/9: 19 SCM 2008/12–2009/1: 34 SCM 2008/6: 17 SCM 2010/5: 42 LÉ 2004: 57 LÉ 2007: 42 Forgács 1983: 476, 483 SCM 2008/6: 39 SCM 2010/2: 12 SCM 2010/5: 9 www.sprintkamion.hu Körmendi –Pucsek 2008: 21 SCM 2010/5: 37 SCM 2010/2: 13 Forgács 1983: 516, Körmendi – Pucsek 2008: 9 LI 2009/2: 14 LÉ 2004: 173 LI 2006/2: 48 www.sprintkamion.hu SCM 2008/6: 24 LÉ 2005: 23 SCM 2010/2: 13 LÉ 2009: 119 SCM 2010/2: 21 SCM 2010/4: 50 SCM 2008/12–2009/1: 11 LÉ 2005: 19 193
RFID RFID pilot RoLa ro‐ro rugalmasság RTLS sales sales munka sarzsméret SC scanner sebváltó segítséget nyújt semi container service server sikeres SI‐SO site benchmarking szolgáltatás skálázhatóság sor kerül (vmire) specializál specializált csatornatagok speditőr speditőrcég státusz stabilizál stagnál stakeholder statikus stop‐and‐go üzem stratégia supply chain supply chain management
szabad helyfoglalásos rendszer szállít szállítandó szállítani szállítás szállítási lánc szállítmányoz szállítmányozás szállítmányozó‐fuvarozó szállító szállítóeszköz szállítói
SCM 2008/12–2009/1: 30 LI 2008/3: 13 SCM 2007/2: 23 SCM 2010/2: 31 SCM 2010/5: 35 SCM 2008/12–2009/1: 30 SCM 2008/12–2009/1: 12 SCM 2010/5: 48 SCM 2008/2: 43 www.sprintkamion.hu SCM 2008/12–2009/1: 44 SCM 2010/5: 27 SCM 2010/2: 7, 19 www.sprintkamion.hu SCM 2008/12–2009/1: 31 SCM 2010/5: 32 www.sprintkamion.hu SCM 2010/2: 18 SCM 2010/5: 36 SCM 2008/6: 7 SCM 2010/5: 42 Némon – Sebestyén –Vörösmarty 2006: 90 SCM 2008/6: 20 SCM 2008/6: 27 SCM 2008/6: 34 SCM 2010/5: 40 SCM 2010/5: 46 SCM 2010/2: 6 SCM 2008/6: 53 SCM 2008/6: 42 SCM 2008/6: 25, 33 körmendi – Pucsek 2008: 14 SCM 2010/2: 17 www.sprintkamion.hu SCM 2010/5: 41 LÉ 2003: 89 LI 2007/4: 34 LÉ 2010: 87 Forgács 1983: 466 SCM 2010/5: 43 Körmendi – Pucsek 2008: 154, SCM 2010/5: 50 SCM 2007/2: 26 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/5: 18 SCM 2010/5: 36 194
szállítat szárazáru szegmens szelektál szennyez szerelőműhely szerződés szervez szervezetközi szervezettség szerviz szétosztás szisztéma szkenner szoftver szoftvermegoldás szolgál szolgáltat szolgáltatásminőség szolgáltatást nyújt szolgáltatást végez szűkíteni stratégiai tachográf tag található támogatást nyújt támogathat támogató tanácsi vállalatok tanusítás tape drive tárgy tárgyalás tarifa tárolás‐raktározás tárolórendszer társaság társfinanszírozás tarthat team technológia technológiai infrastruktúra teherautó tejtermék
SCM 2010/5: 43 SCM 2010/4: 44 SCM 2008/6: 30 SCM 2010/5: 42 SCM 2010/5: 41 SCM 2010/2: 6 Forgács 1983: 455, LÉ 1995: 36, Körmendi – Pucsek 2008: 154 SCM 2010/5: 40 LÉ 2007–2008: 21 LÉ 2007–2008: 17 SCM 2008/6: 43 LÉ 2007–2008: 20 LI 2009/1: 16 SCM 2010/2: 29 SCM 2008/6: 20 SCM 2008/6: 3 SCM 2010/5: 40 SCM 2010/5: 42 SCM 20105: 48 SCM 2008/6: 8, SCM 2010/2: 7, 13, 39 SCM 2010/2: 8, 13, 19 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 36 SCM 2008/6: 24 LÉ 2004: 174 SCM 2010/5: 37 SCM 2008/6: 7 SCM 2010/5: 38 SCM 2010/5: 37 Forgács 1983: 401 LÉ 2008: 39 SCM 2010/2: 8 LÉ 2004: 175 LÉ 2007–2008: 22 LÉ 2007: 67 LI 2009/2: 14 SCM 2010/2: 9 LÉ 2004: 23 LI 2009/2: 5 SCM 2010/5: 39 SCM 2008/12–2009/1: 14 SCM 2008/6: 29 T 2008/9: 13 SCM 2010/5: 18 SCM 2010/4: 44 195
telekomszektor telephely teljesít teljesíthet teljes kocsirakományú díjak teljes supporttal támogat temperál tengelytáv terítékrajz terítés termelékenység termelő‐szolgáltató termék útján történő megelőzés termelési termelési költség termelésszervezés termelésvezető termelőszektor termékcsoport termékinnováció terminál terv tervez tervezhető teszt TEU tevékenység tevékenységet végez térség térségi logisztika tisztító‐rakodó típus továbbít többtényezős szinergiák töltő‐palackozó tömegtermelés tömörítő trailor‐made transz‐európai transzformálható transzfúziók transznacionális transzport tranzakció tranzit trend
SCM 2010/5: 48 SCM 2010/2: 6 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/5: 44 Körmendi –Pucsek 2008: 159 SCM 2008/6: 23 SCM 2010/5: 45 SCM 2010/5: 27 SCM 2010/5: 17 Forgács 1983: 75 LÉ 2004: 29 LÉ 2005: 30 Körmendi – Pucsek 2008: 212 SCM 2010/5: 36 Forgács 1983: 406 Forgács 1983: 118 SCM 2010/5: 17 SCM 2010/2: 23 SCM 2010/2: 11 SCM 2010/5: 47 SCM 2008/6: 45 LÉ 2004: 178 SCM 2010/5: 40 SCM 2010/5: 37 LÉ 2011: 65 SCM 2008/6: 62 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/2: 6 SCM 2010/5: 32 LÉ 2009: 68 LÉ 2005: 14 LÉ 2011: 65 SCM 2010/5: 42 LÉ 2005: 111 LÉ 2005: 32 SCM 2011/2: 11, 2010/5: 15 SCM 2010/5: 34 SCM 2010/5: 45 LI 2008/3: 5 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/5: 30 LÉ 2007: 47 SCM 2010/2: 30 SCM 2008/6: 35 SCM 2008/6: 27 SCM 2008/6: 28 196
univerzális utánvét utasbarát utasítás utaskilométer utastér újradefiniálás út üvegedény üzemanyagmegtakarítás üzemeltet üzemeltetés üzemi üzlet üzletvezető vagonrakomány vasút vasútvonal‐fejlesztés vágás‐darabolás választ ad vállalatirányítás vállalatvezetés válság válságkezelő vámstratégia vámtörvény vegyiáru vegyipari outsourcing venni veszélyes áru veszélyes hulladék veszélyes reakció vevő vevői vezető védelmet nyújt védjegy végez végrehajtásra kerül vibrációszűrő villamosprojekt villástargonca vizsgál vizsgálatot végez voice picking volumen
LI 2003/2: 57 SCM 2010/5: 46 LI 2009/2: 6 LÉ 2007–2008: 17 LI 2009/2: 5 LI 2009/2: 19 LÉ 2007–2008: 20 LÉ 2004: 119 SCM 2008/12–2009/1: 64 SCM 2010/2: 7 SCM 2010/5: 41 T 2008/9: 42 SCM 2010/5: 37 LÉ 2011: 65 SCM 2010/5: 35 SCM 2008/6: 6 LI 2009/2: 12 LI 2009/2: 13 SCM 2010/2: 37 SCM 2010/2: 21 SCM 2010/2: 13 SCM 2011/2: 25 SCM 2010/5: 37 LI 2009/2: 10 LI 2009/2: 10 LI 2008/3: 26 SCM 2007/2: 52 SCM 2008/6: 47 SCM 2010/5: 32 LÉ 2009: 32 Körmendi –Pucsek 2008: 213 LÉ 2006: 59 LÉ 2007–2008: 20 SCM 2010/5: 36 SCM 2010/5: 38 SCM 2010/2: 37 LI 2009/2: 6 SCM 2010/5: 32 SCM 2010/2: 18 SCM 2010/5: 27 LI 2009/2: 5 SCM 2010/4: 32 SCM 2010/5: 40 SCM 2010/2: 29 SCM 2010/2: 15 SCM 2008/6: 27 197
volumennövekedés vonalhálózat vonali forgalom vonalkódtechnika vontatók wagon de particuler webáruház zajszűrő zöldmezős beruházás
SCM 2010/5: 48 LI 2009/2: 5 Körmendi –Pucsek 2008: 155 SCM 2010/5: 34 SCM 2010/5: 30 ABC der Abkürzungen der Logistik: 294 SCM 2010/5: 49 SCM 2010/5: 27 SCM 2010/5: 6, SCM 2008/6: 32
198
