Oláh József : Roma identitás és önreprezetáció February 20

C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán!

Oláh József : Roma identitás és önreprezetáció 2008. February 20.

Az identitásfogalom nemzetközi és hazai szakirodalmának mennyiségével szinte meg lehetne tölteni egy könyvtárat. Dolgozatom e fejezetében arra képtelenség lenne vállalkozni, hogy teljes vertikumára kiterjedõ részletességgel tárgyaljam a fogalom történeti ideológiáit, tartalmi változásait, számtalan értelmezés és megközelítés módját, továbbá e fogalom körében érintett diszciplínák primátusát.

Fõleg ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a kultúra is része az identitásunknak, akkor a horizont bizony még jobban kitárul, hiszen magát a kultúra fogalmát és tartalmát sem könnyû definiálnunk (Kroeber és Kluckhohn kultúra-meghatározási kísérletükben az 1950-es évek elején száznál is több definíciót gyûjtöttek össze a fogalom alaptípusaiból, azóta alighanem sokszorozódott ez a szám).[ii]

Ezért a fentiek figyelembevételével munkámban mindinkább arra törekszem, hogy lényegi szerepet szánjak a dolgozatom szempontjából releváns „roma identitás", „roma kultúra" és az identitás-politikai fogalmakkal kapcsolatos megközelítések, értelmezések körének. Az etnikai csoport - akárcsak az etnikai identitás - egy szociokulturális csoporttal való azonosságérzet meghatározási mezõje. Az identitás fogalomkörének értelmezését és tartalmi változásait - Arisztotelésztõl (lényeg-látszat), Platóntól (szó-dolog), a XVIII-XIX. századi felvilágosodás során kialakult esszencialista és konstruktivista ideológiák és besorolások alrendszeréig - legcélszerûbb a XX. századi modern-premodern, posztmodern megközelítések vizsgálata alapján nyomon követni. Az identitás fogalmi keretének értelmezése a kulturális antropológia bekapcsolódásával mint tudományos paradigma is gazdagon kitárult (ennek egyik központi kérdése lett az identitás), ezzel viszont az elméleti megközelítések terén az esszencializmus és a konstruktivizmus szembenállása némileg mérséklõdött, vagyis a természeti és a történeti megközelítések többé-kevésbé egymás kiegészítõjévé váltak. Bár a kulturális antropológiának mint önálló diszciplínának e témakörbe való bekapcsolódását, létjogosultságát egyes kutatók bírálják, esetenként a romológiai kutatásokba is átszivárgott felfogásmódokat is, s ezek közt is elsõsorban azt, hogy a roma identitást mindig a „gádzsó" (nem cigány) identitás ellenoldali, vagy szembehelyezkedõ formája, kiegészítõ tartalmaként (nincs egyik a másik nélkül releváns entitásként) határozták meg.[iii]

http://c-press.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 24 December, 2016, 07:13


A személyes identitás, amelynek létrejötte a mérvadó tudományos feltevések szerint evolúciós folyamat eredménye, történelmi életformává vált létünknek.[iv] Az identitás nem csupán az ember természetjogi megalapozottságú „szabadságra ítéltségét" fejezi ki, hanem cselekvésmódjának társadalmi-történelmi tovább-konstruálhatóságát is. „Az identitás nem csupán egy „dolog", amellyel az ember „rendelkezik" vagy amelybõl „merít", hanem „történet" is, aminek folyamatos elmesélhetõsége, illetve „újramesélhetõsége" adja azt a karakterét, amellyel önazonosságként tételezhetõ."[v]

A nemzetiséghez vagy etnikumhoz való tartozás - mint minden identitás relatív, a kollektív identitás tudatosságát tanúsítja, amely számos elembõl áll össze, mint például a közös történelem, hagyományok, szokások, kultúra és nyelv.[vi] Daniel Bell öt makroszociális egységet sorol fel, mint az egyéni és a csoportos identitás alapvetõ jellemzõit ezek: a nemzet, a vallás, az etnikum, az osztály és a nem.[vii] Bár egy személy teljes identitását alkotó összes elem között a nemzetiség jelentõségét mindig az adott kontextus határozza meg, a legtöbb ember számára az etnikai hovatartozás saját énképének, identitásának igen fontos - ha nem éppen a legfontosabb - jellemzõje. Rothschild értelmezése szerint az etnikai hovatartozás nagy elõnye a személyes identitás más jellemzõivel szemben az, hogy „képes a legintenzívebb, a legmélyebb és a legszemélyesebb érzelmek felkeltésére".[viii] Weber meghatározása szerint az etnikai csoportok olyan emberek összességeként foghatók fel, akik „szubjektíve" meg vannak gyõzõdve közös leszármazásukról, és oly módon ápolják és terjesztik ezt a szubjektív hitet, hogy annak fontos közösségképezõ szerepe lesz. Az etnikai összetartozás önmagában nem jelent közösséget, ugyanakkor elõsegíti a különbözõ közösségek, különösen a politikai közösségek kialakulását.[ix] A kultúra például sokszor sokkal fontosabb és mélyebb alkotóeleme az etnikai identitásnak, mint a nemzeti identitásnak. Ez a romák esetében is hasonlóképpen van, több kutatás és önvallomás alapján. Ugyanakkor az „ellenkezõje" is lehet igaz: az asszimiláció lehet célja egy etnikai csoportnak, de nem lehet célja egy nemzetnek. A történelem hétköznapjai során voltak (vannak) olyan csoportok, - köztük a romák is - akik többnyire elõnyösnek találták vagy találják igazi etnikai identitásuk tagadását és más identitás felvételét (bár ezek a várt elõnyök semmilyen változást nem idéztek elõ a romák tekintetében), sõt néha kényszerítve érezték magukat arra, hogy etnikai hovatartozásukat megváltoztassák. Másképpen: „az új identitást lehet racionális alapon kiválasztani, az elõre várható hátrányok és elõnyök kialakulásával, de kiválaszthatók mélyen gyökerezõ értékek alapján is".[x] Az identitás szorosan összefügg a kollektív emlékezettel, ezért azok az írástudó kultúrák, amelyek a közös múltat elbeszélõ írott forrásokkal rendelkeznek, általában sikeresebbek identitásuk kialakításában, mint az írásbeliséggel nem rendelkezõ népek. (Az erre vonatkozó igen széleskörû szakirodalom Maurice Halbwachstól Jan Assmanig, Pierre Norától Rogers Brubakerig bizonyítja, ezek diskurzusaira azonban itt nincs mód érdemben kitérni). A roma egyéni és csoport-identitással kapcsolatos elemzéseknek, értelmezéseknek is számtalan megközelítés módja létezik (az Interneten a cigány/roma identitásról keresett publikációkból 160 db-ot regisztráltam). Kérdésként merül fel bennem vajon mekkora az a mennyiség, ami még nincs az Interneten közzétéve, és ugyan mekkora az a territórium, amely még a tudomány által feltáratlan maradt. A roma identitással kapcsolatos publikációk tematikus feldolgozásának kategóriái lehetnek: vérségi/származási, csoportkohéziós, eredettudati, szolidaritási, szimbolikus, etnokulturális, geográfiai, relacionalista, etnopszichére http://c-press.hu




koncentráló, kultúrantropológiai, lokalitástörténeti, politikai, stb.[xi] A megközelítések, értelmezések az említetteken kívül még számtalan csoportra/alcsoportra, ágazatra/irányzatra bonthatók. Az etnikai identitásalkotás nemcsak az egyén és a csoport önmeghatározásának függvénye, hanem a külsõ társadalmi, kulturális és politikai környezet is alakítja, kategorizálja.[xii]

A politika gyakorlóinak hatalmi pozíciójából adódóan és a tudomány mûvelõinek[xiii] megvan az a lehetõsége, hogy a kisebbségi identitást alkalmi céljainak megfelelõen hol nyíltan, erõszak alkalmazásával,[xiv] hol burkoltan, manipulatív módon befolyásolja, alakítsa.[xv] Az identitás tehát nem önmagában létezik, hanem csak más csoporthoz való viszonyításában nyerheti el önmaga jelentését. A cigányok identitása és annak megpróbáltatásai sem érthetõk az általánosabb, „magyar" identitás és annak változó jelentéstartalmainak figyelembe vétele nélkül. A társadalmi, gazdasági, és politikai rendszerek globális változásának fejleményeként a régi értékek és normák eltûnnek, helyettük újabbak csak hosszú idõ elteltével, a társadalomban zajló diskurzusok során alakulnak ki. Így van ez hazánkban is, még csak az értékekrõl, normákról (hõstett vagy bûncselekmény) és fogalmakról (állam, nemzet, nacionalizmus, lokális-globális közösség)[xvi] zajlik a tudományos és politikai diskurzus. Közben alapvetõbb kérdések és elvitatások folyamata zajlik, ilyen a kormányzás biztonsága, a döntéshozás stabilitás, a pártok és civil szféra elválasztása, a közbizalom szintjének csökkenése, a félrevezetõ kormányzati deklarációk mennyiségének növekedése, kisebbségi érdekképviseletek helye szerepe a demokráciában stb...!/ Ennek következményeként mindnyájan tudjuk, hogy társadalmunk identitásának egésze kritikus átalakulási fázisban van. Nemcsak a nemzettudat, nemcsak a térségi identitástudat, nemcsak a regionális vagy európai hovatartozás önérzete, hanem a csoport-tudatok, közösségi identitások, családi-mikroközösségi entitások válságképletei is láthatóak lettek immár. Összegezve: a roma identitást befolyásoló tényezõk között fontos szerepet tölt be a többségi etnikum identitásának alakulása, másképpen alakul tehát a többségi társadalom által kialakított roma kép, de emellett nyomatékosabb jelentõséggel bír a romák magukról alakított önképe, ön-reprezentációja is. A roma identitásnak valahol a két erõtér dialógusaiban, ütközéseiben kell (vagy lehet) kialakulnia. A két megközelítés ritkán esik egybe vagy egyezik meg teljesen, de nem mindegy, hogy mekkora a kettõ között a vélt vagy valós eltérés.[xvii]

A fogalmi keretek meghatározásához tehát a kortárs társadalomtudományi gondolkodás több releváns teóriáját, ezen belül a korszakos vitákat, közpolitikai diskurzusokat, szakirodalmi és teoretikus ráközelítések ide vonatkoztatható tömegét használom föl. Kétségtelenül alkalmi módon, hisz a reflektált témakörök száma és a vitatkozók álláspontjai egyrészt végtelen számúak, követhetetlenül szétágazóak, de ugyanakkor szinte mindegyikre érvényesen fennáll, hogy éppen a roma társadalom önmagára reflektáló diskurzusait, identitás-alakzatait nem érintik alapvetõen, tehát mintegy „elbeszélnek" fölöttünk, nincs módjuk az „átbeszélési gyakorlatra", az érdemi egyeztetésre, a fogalmi körülírásra sem. Ennek nem utolsósorban az az oka, hogy a roma értelmiség egyfelõl nem kellõképpen felvértezett a körülötte zajló http://c-press.hu




diskurzusok teoretikus fegyvertárával, másfelõl pedig vagy nem érez érintettséget (mert „nem róla van szó"), vagy nem ugyanazzal a fegyvernemi eszköztárral van felkészülve a dialógusra és önvédelemre, amelyet a gádzsó tudományosságnak áll módjában meghatározni és alkalmazni. E két térfél közötti tájékozódásban kettõs a roma értelmiség és saját szerepvállalásom is: emitt elfogadónak lenni, amott megfelelõen felkészültnek mutatkozni, s végül mindkét fél számára relevánsan, korrektül és toleránsan megfelelni... E szerep sikerérõl utóbb minden érintett félnek módja lesz reflexiókkal válaszolni, de kétségtelen, hogy egyforma eséllyel küzdhetek mindkét oldalról elfogadhatatlan érvelõ-kontesztáló szerepben, a „kibékítést" érvénytelenül megkísérlõ attitûdjével. A továbbiakban a romák ön-reprezentációjáról fejtem ki néhány közvetítõ vagy „köztes" gondolatomat, valamint egynémely válogatott reflexiómat is a politikai, közgondolkodást befolyásoló jelentésekrõl, amelyek a romákról alkotott képet jelenítik meg a társadalomban.

Az etnicitást az elmúlt idõben sokan sokféleképpen értelmezték, ezért itt csupán néhány, témaköröm szempontjából is fontos meghatározó kutató nevét szeretném megemlíteni, amilyenek a primordalista Shils, Geertz, Novak, (stb.) és az instrumentalista Weber, Barth, Brubaker, Jenkis, Hall, (stb.). Az ön-reprezentáció, csak a XX. század közepétõl, Erwin Goffmann óta lett súlyponti jelentõségû. Az identitás és ezen belül az etnikai identitás, mint fogalom Erikson „felfedezése" melyet (1950) óta napjainkig számos kutató vizsgált. Az identitással foglakozó irodalom azonban korántsem egységes a fogalom tartalmi, lényegi meghatározásában sem. A roma önreprezentáció fogalmának tartalmi megközelítésérõl két jól elkülöníthetõ, értelmezés-csoport különböztethetõ meg. Az egyik megközelítés, amelyet többnyire nem romák tematizálnak, az a többség által (de azért romák által is)[xviii] kommunikált, a „roma értelmiség által erõltetett" etnikai identitás: „roma nacionalizmus".[xix] A másik a roma kutatásokat, publikációkat képviselõ kutatók körének terméke, akik a roma kultúra sajátosságait társadalmi, gazdasági dimenziókba helyezik és ebbõl vonnak le következtetéseket. E megközelítés alapján vitatják a cigány kultúra sajátosságait, létét és önállóságát, feltéve a kérdést: mindez „etnikus kultúra vagy szegénység kultúrája?"[xx] A két felfogásmódban jól látható az univerzalista Edward Burnett Tylor nyomán keletkezett értelmezés, amely elveti a kultúrák sokféleségének megszüntetésére, a másság tagadására irányuló törekvést. Ezzel párban áll, de tõle eltér a relativista Franz Boas, Ruth Fulton Benedict-féle értelmezés, amely az emberi fejlõdésben a másság abszolutizálódására való törekvést veti el.[xxi] Mindkét oldal abszolutizálása komoly veszélyt hordoz magában egy társadalomban. A jelentésadás a különbségeken alapul, márpedig a különbségeket a kultúra számára is keretként szolgáló osztályozási rendszer biztosítja.[xxii] Az osztályozási rendszer alapja a szimbolikus reprezentáció, amely egyúttal a saját és a másik csoport egyértelmû megkülönböztetését teszi lehetõvé, vagyis a roma és nem roma közösségekben szimbolikus határok detektálhatók.[xxiii] A Bourdieu szerint a szimbólumok rendszere, áthatja az identitás mezõit, mint amilyen a család, munkahely stb.[xxiv] Ily módon a szimbólumok a társadalmi reprezentáció részét képezik, amint a meghatározó viselkedési minták, beleértve a dominancia gyakorlatát is. Ezzel szemben Ian Hanckok professzor állítása, hogy a haza, az otthon állandóságot és biztonságot jelenti azt jelenti tehát, hogy az ember egy közösséghez tartozik, ahol a szomszédok megismerik, és pontosan tudják, hogy hol a helye társadalmi struktúrájukban. „A kívülállók, mint a romák ezen kritériumok egyikének sem felelnek meg és mivel ismeretlenek, ezért potenciális veszélyt jelentenek a társadalomra".[xxv] Mielõtt a két fogalmi megközelítés különbségeit http://c-press.hu




kimutatnám még néhány alapfogalmat feltétlenül fontosnak tartanék meghatározni. Elõször is a vizsgálat szempontjából kit tekinthetünk cigánynak, és kulturálisan mennyire tekinthetõk egységesnek a cigányság csoportjai. Ezen felül pontosítanunk kell azt is, hogy e kölcsönzött kulturális jegyek ugyanúgy megkülönböztetik-e a különbözõ cigány csoportokat egymástól,[xxvi] mint a társadalom többségét alkotó domináns etnikumtól.[xxvii] Ha a roma identitást önreprezentáció szemszögébõl vizsgáljuk, akkor elég bonyolult a helyzet, hiszen az identitás erõsségének egyik fontos eleme a múltra, történelemre való emlékezésben rejlik. Nem könnyû helyzetben van az a roma közösség mely történelmének dokumentumai forrás-hiányosak, ebbõl adódóan egyoldalú világképet adnak a cigányok történelmérõl, melynek következményeként rejtve maradt mind az - a roma identitással átitatott - roma történelem, amely minden nép, minden nemzet minden etnikum történelmének megírásához szükségeltetett. Ezek után nem nagy erõfeszítéssel megfogalmazható, hogy a vélt történeti eseményektõl terhelt, negatív attitûdökkel bõvelkedõ,[xxviii]pozitív attitûdöket nélkülözõ, forrás-hiányos, roma identitás nélküli roma történelem született. Az örökség figyelmen kívül hagyásával viszont nehezen értelmezhetõ a jelenlegi roma identitás. A közpolitikában gyakran felvetõdik a kérdés, hogy miért is nincs erõs roma identitás?[xxix] Akár a birodalmi Mária Terézia rendeleteit, (melyet II. József tovább gyarapított), akár az autoriter, akár az államszocialista politikai rendszer roma politikáját tanulmányozzuk összességében megállapítható, hogy mindhárom politikai rendszer - ugyan más eszközökkel de - a cigányok eltüntetését tûzte zászlajára.[xxx] A fenti kiközösítõ politikák hatása még ma is érezhetõ identitás-válságot okoz a cigány közösségek köreiben, közülünk többen még mindig nem merik vállalni identitásukat a diszkriminációtól való félelem, és a többségi társadalom által rájuk ruházott pejoratív tartalom miatt. Találkozhatunk azonban olyan roma személyekkel is, akik azt gondolják, ha ennyi hátránnyal jár, akkor inkább nevet változtatnak és választják, hogy nem romák (ld. Nelson Kasfir), ami viszont egy csapda, mert többségében nem eredményes, hiszen a bõrszín nem asszimilálható.

Érdekes módon Robert E. Park éppen a romák példáját használja annak bemutatására, amikor nem történik meg az eltérõ kultúrák és fajok asszimilációja. A fajok közötti kulturális asszimiláció legnagyobb akadálya mondja Park - nem a különbözõ gondolkodás, hanem inkább az eltérõ fizikai vonások. Mégis Park szerint hosszú távon „az együtt élõ emberek és fajok, akik ugyanazon gazdasági környezet részét alkotják, elkerülhetetlenül elkezdenek egymás között is házasodni, így kapcsolataik végül társadalmi és kulturális kapcsolatokká fejlõdnek.[xxxi]" Az olvasó csak azt nem tudja meg, mit érthetett Park a „hosszú táv" kifejezésen, hiszen számos eset mutatja - nem utolsó sorban az európai cigányoké -, hogy különbözõ faji csoportok évszázadokon keresztül egymás mellett élhetnek úgy, hogy csak igen szerény mértékben asszimilálódnak. Hazánkban a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején jelent meg az elsõ olyan roma értelmiségi generáció, amelynek tagjai a nyilvánosság szeme láttára tudatosan vállalták származásukat, cigányságukat, ami változást hozott a romák korabeli szemléletében.[xxxii] Õk akkortól keresik és tudatosítják azokat a kulturális értékeket, hagyományokat, amelyek az asszimilácós cigányellenes politika[xxxiii] felszámolása után még megmenthetõk voltak. Az utóbbi idõben azonban hazánkban a roma identitással kapcsolatban nyomon követhetõ egy látszólag erõs legitimációs tendencia: 1990-ben száznegyvenkettõezer, míg 2001-ben százkilencvenezer magyar állampolgár vallotta magát cigánynak. Ez a változás egyrészt az asszimilációs és integrációs politikák kudarcaiként, másrészt a roma öntudatosodásnak is felfogható. Számtalan kulturantropológiai, szociológiai és néprajzi kutatás bebizonyította, hogy a roma közösségek - de bármely etnikum - sem tekinthetõ homogén http://c-press.hu




etnikai csoportnak és eltérések vannak a kulturális a tradíciók között.[xxxiv] Ennek következményeként a kulturális jegyek sem képezhetik más csoportoknál egyazon jelképes ellentétek alapját, amely a roma csoportok összességét a nem cigány környezettõl elválasztja, így figyelmünket inkább másféle területekre kell hogy vessük, ha e szembenállás különbségeinek alapjait akarjuk megismerni.[xxxv] Pierre Bourdieu-vel szólva, nem a különbözõ etnikai csoportokat, hanem a történelmi szituációk által meghatározott strukturális terekben cselekvõ egyéneket, és a közöttük folyó klasszifikációs küzdelmet kell „objektív valóságnak" tekinteni.[xxxvi] Ha a roma identitást jogi oldalról közelítjük meg, akkor elvileg minden feltétel adott és itt minden rendben van. Magyarországon törvény adta lehetõsége mindenkinek a szabad identitásvállalás, így e megközelítés alapján az a cigány, aki annak vallja magát. Ezzel szemben még a társadalomkutatók is a „tudományos" vizsgálatok módszertanában a környezetet kérdezik a cigányok identitásának mikéntjérõl![xxxvii] Ha a többségi társadalom szemszögébõl vizsgáljuk a kérdést, akkor még bonyolultabb a helyzet, mert létezik a jogtól eltérõ, de politikai rendszereken átívelõ íratlan (nacionalista) társadalmi értelmezés, amely a többség privilégiumának tekinti, hogy eldöntse, ki mikor és meddig cigány. Ebbõl adódóan a cigányok létszámára vonatkozó intervallumban megtalálható a 142 ezer,[xxxviii] 190 ezer,[xxxix] 550-650 ezer[xl] és az 1,6 milliós[xli] létszám-becslés és statisztikai adat is.

Összegzésként megfogalmazható, hogy a cigány etnikumot nem lehet homogén egységes csoportként definiálni. Hazánkban három nagy csoport létezik (romungro, beás, oláh) de ezek számtalan alcsoportra bonthatók. A cigány csoportokról létrejött romaidentitás nélküli történelem és a roma kultúra becsmérlése igen megnehezíti a roma kultúra elismertetését és az erõs roma identitás kialakulását. De azért hozzá tenném óvakodnunk kell az olyan vonások általánosításától, melyek csupán az egyik csoportra jellemzõek. Patrick Willams kifejezésével élve nem volna helyes egy olyan házassági intézmény szintóknak és kálóknak tulajdonítása, mely csak a romákra jellemzõ, vagy ugyanígy minden franciaországi oláhcigányra alkalmazni a krisz intézményét, amely csak a kelderásoknál létezik.[xlii] Nem is beszélve a zenész cigányok tradícióiról, vagy az utóbbi idõben hazánkban újra életre keltett vajda rendszerrõl. Ez sajnos egy olyan hiba, melyet számos, cigányokról szóló irodalomban fellelhetünk, és amely egyúttal fenntartja „egy homogén társadalom"-ról való általános elképzelést. Az is megállapítható, hogy amíg egy etnikai csoportot a társadalom homogén csoportként határoz meg, addig az etnikum minden tagját hasonló módon rekeszti ki. Amikor azonban a társadalmat gazdasági megfontolások alapján osztályozzák, akkor az etnikai csoport az osztályok mentén széthasad, de a gazdag vagy szegény, városi vagy telepen lakó, értelmiségi vagy analfabéta, cigány anyanyelvû vagy magyarul beszélõ, romungro, beás, vagy oláh ugyanabba a kirekesztett kategóriába esik.[xliii] Wilson megfogalmazása szerint nem az elõítélet és a rasszizmus szûnik meg, hanem az etnikum jelentõsége csökken a társadalmi pozíció meghatározásában.[xliv]

Az ellentétek e rendszeréhez társul a másikról alkotott sztereotip kép, http://c-press.hu




és a félelem vagy lenézés jellemezte védekezõ reakció számos fajtája, amely hozzájárul a cigányok és a gádzsók elkülönüléséhez. Merítenék egy rövid összefoglalót Michael S. Stewart: Deprivatizáció, romák és „underclass" címû munkájából: „norvég antropológus „a parasztok szemében a „cigányok" kivétel nélkül „nélkülözõk", akiknek egy jó rendes paraszt mindig adhat valamit jótékonyságból." Jóllehet, a legtöbb cigány valóban függ paraszti patrónusától, az elmúlt években néhány cigány család szert tett olyan anyagi forrásokra, amelyekre a parasztoknak is szükségük van. De annak ellenére is, hogy ezzel megváltozott a falusiak és a romák viszonya, mindenki - beleértve a romákat is - továbbra is úgy tesz, mintha a romák függõ helyzetben lennének. A végsõ csavar pedig az, hogy a falusiak úgy kezelik a romák alkalmazását, mint a jótékonyság aktusát, amivel maguk elõtt is legitimálják, hogy miért terményben, és nem pénzzel ellentételezik.[xlv]

A másik eset: a Déli-Kárpátokban található Barsana nevû falu kapcsán a 2000 júliusában megtartott helyhatósági választásokon egy románul beszélõ vagyis beás is jelöltette magát a polgármesteri posztra. Egy olyan faluban, ahol a lakosság nagy többségét rideg birkatartásból élõ emberek alkotják. Ez akkor példa nélkül álló eset volt, és a néprajzkutatókkal a helyiek közölték is: a roma férfit bizonyosan meglincselték volna, ha megnyeri a választásokat. A helyzet elmérgesedéséhez hozzájárult még, hogy a kampányidõszakban a roma szavazatokra apelláló másik jelölt a második forduló éjszakáján mintegy hatszáz fiatal juhászt gyûjtött össze a falu fõterén, ahol gúnyverseket kezdtek skandálni: „Ion B., álld keményen a sarat, nehogy egy szemét vezessen minket. Õ nem más, mint egy rohadt cigány, aki leszar minket!" A beszámoló szerint, amennyiben a birkapásztorok nem érték volna el amit akartak, félõ, hogy vérengzésbe torkolhatott volna a demonstráció.[xlvi]

Michael S. Stewart megfogalmazása szerint „mindenki - beleértve a romákat is - továbbra is úgy tesz, mintha elfogadnák a tradíciók során kialakult viszonyt." Ezzel szemben én azt állítom - a fenti példák is inkább ezt igazolják -, amíg a cigányok elfogadják a történelem során kialakult gádzsó cigány struktúrákat, alá fölérendeltségi viszonyt, viszonyokat addig a konfliktusok mérséklõdnek. Ha azonban ezen a szimbolikus határon a cigányok túl lépnek, (integrálódni szeretnének) akkor a konfliktusok felerõsödnek, elmélyülnek, sûrûsödnek és kiszélesednek.

Erõs roma identitás azért sem alakulhatott ki, mert egyrészt a cigányok Magyarországra érkezése más-más idõpontra esett, ebbõl adódóan a roma tradicionális értékeket már nem egyformán képviselték a különbözõ roma közösségek.[xlvii] Másrészt a romák strukturált familiáris csoportokra való osztódása sem elõnye az erõs identitás kialakulásának. A politikai rendszerek elnyomó, nemzetépítõ,[xlviii] roma kisebbség-ellenes politikája sem kedvezett az identitás-vállalás harmonikussá válásának, a demokrácia szabályrendszere viszont a cigányokat rendre védekezõ mechanizmusra, önigazolásra kényszeríttette (nem minden cigány http://c-press.hu




bûnözõ stb.), amely lekötötte a roma értelmiség erejét, s idõvel ez is gátja lett az erõs roma identitás kialakulásának. A cigányoknak az Európa történelme során átélt traumákat a mai napig nem sikerült feldolgozni. A legnagyobb gondok pillanatnyilag alighanem identitásunk úgynevezett narratív összetevõivel kapcsolatban merülnek fel. Azaz, „magyarán" mondva, jelenlegi helyzetben mi cigányok is képtelenek vagyunk eldönteni, mire emlékezzünk, és mit építsünk fel az elkövetkezendõ idõben. A roma értelmiség vagy a roma elit a mai napig nem tért magához és nem tudta megfogalmazni önmagát, olyan szigetek alakultak ki, melyeken ugyanúgy zajlik az útkeresés a roma nacionalizmus, korporativ és a polgárjogért folyó - idõnként egybeesõ - küzdelem között.[xlix] Feltehetnénk a kérdést, hogy mégis mi az, ami a különbözõ roma közösségeket Európában és Magyarországon az állampolgárságon kívül összeköti? Véleményem szerint a részben megmaradt kulturális értékek és a cigány közösségekkel szembeni mérhetetlen kirekesztés, elõítéletesség, diszkrimináció és a kitaszítottság. Persze ez elõsegíti az etnikai alapú identitást, az etnikai alapú közös sorstudatra ébredést és az etnikai alapú politizálást. Ugyanis, „Minél gyakoribb, hogy elnyomják, vagy elszíntelenítik az etnikai csoport reprezentációját (önmegjelenítését), annál sûrûbben megesik, hogy a kisebbségi csoport önigazolásra szorul, sértettségbe vonul. S ha ez sem történik meg, még mindig jellemezheti a kisebbségi identitást az a védekezõ mechanizmus, hogy kollektív emlékezet és szimbólumok formájában õrzi meg az etnikus jegyeket."[l] A roma értelmiségre és a roma érdekvédelmi szervezetekre súlyos felelõsség és teher hárul az elkövetkezendõ idõkben. A fent említett önreprezentáció szempontrendszerével olyan kihívásokra, kell „igazi" válaszokat megadni - esetenként új tartalommal megtölteni - mint pozitív diszkrimináció, integráció, roma kisebbség-többség, társadalmi igazságosság, nemzet, állam, nemzetállam és a cigányok! Hiszen hazánkban a roma kisebbséghez való tartozás egyik legfontosabb kritériuma a magyar állampolgárság megléte!

[i]A. Gergely András: Kisebbségek és az integrációs csatlakozás.

Web

http://www.hunsor.se/dosszie/kisebbsegekesazintegracioscsatlakozas.pdf

(2007. 07. 20.)

[ii]Prónai Csaba: Cigányok Európában (1). Bp.: Új Mandátum, 2000. 15. p. http://c-press.hu




[iii]Niedermüller Péter: Etnicitás és politika a késõ modern nagyvárosokban.

= Replika 38. sz.

Web

http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/honlap/38/07nieder.htm

(2007. 07. 20.)

[iv][iv]Bakk Miklós: A politikai identitás szerkezete: doktori dissz. 2005.

Web

http://bakk.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=2&p=4167

(2007. 07. 10.)

Luckmann, Thomas: Personal identity as an evolutionary and historical problem. In M. von Cranach - K. Foppa (eds.): Human Ethology. Cambridge; Paris; Cambridge University Press; Maison des Sciences de l'Homme, 1997.

[v]Bakk Miklós: II. A politikai identitás.

Web http://c-press.hu




http://bakk.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=2&p=4173

(2007. 11. 04.)

[vi]Choli Daróczi József: A cigány kultúra fontossága. ROM SOM I. évf. 1.

Web

http://www.oco.hu

(2007. 07. 20.)

[vii]Bárány Zoltán: A Kelet-európai cigányság. Bp.: Athenaeum, 2000. 76. p.

[viii]Ld. uo: Joseph Rothschild 76.

[ix]Weber, Max: Gazdaság és társadalom. A megértõ szociológia alapvonalai. Bp.: Közgazd. és Jogi kvk, 1992. 96. p.

[x]Nelson Kasfir, idézi: Bárány Zoltán A Kelet-európai cigányság. Bp.: Athenaeum, 2000. 77. p.

[xi]Vö.: A. Gergely András: Kisebbségek és europaizálódás. http://c-press.hu




Web

http://www.anthropolis.ngo.hu/tanulmanyok/doc/agergely1.pdf

(2007. 07. 20)

[xii]Richard Jenkins: Az etnicitás újragondolása: identitás, kategorizáció és hatalom. Magyar Kisebbség 2002. 4., 243-268.

Web

html, Magyar Kisebbség

(2007. 07. 20).

[xiii]Prónai Csaba: Kulturális antropólógia és cigány kutatás.

Web

http://www.antroport.hu

(2007. 07. 20.)

[xiv]Joó Rudolf: Etnikumok és regionalizmus Nyugat-Európában. Bp.: Gondolat, 1988. 13-30. p. http://c-press.hu




[xv]Nagy Pál: Cigányperek Magyarországon. Pécs: PTE-BTK Romológia és Nevelésszoc. Tsz, 2004.

[xvi]Kántor Zoltán: Az identitás kapcsán.

Web

http://www.provincia.ro/pdf_magyar/m000302.pdf

(2007. 07. 20.)

[xvii]Vö: Klímova Ilona: Identitásunk viszontagságai.

Web

Publikované: Wednesday, 04. 07. 2007 - 09:29:58 Web

801-806, príloha v Maïarskom jazyku

(2007. 08. 20.)

[xviii]Bársony János, Daróczi Ágnes: A roma identitás tervezése. = Élet és Irodalom. 2003. augusztus 4.

http://c-press.hu




Ladányi János, Szelényi Iván: A roma etnicitás társadalmi konstrukciója Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a piaci átmenet korszakában.

= Szociológiai Szemle 2001./4. sz. 85-95. p.

Web

http://www.mtapti.hu/mszt/20014/ladanyi.htm ;

(2007. 07. 20.)

Barth, Fredrik: Régi és új problémák az etnicitás elemzésében. = Regio - Kisebbség, politika, társadalom 1996/1. sz.

Web

http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf670.pdf

(2007. 07. 20)

[xix]Fosztó Pál: Van-e cigány nemzettudat. In Társadalmi önismeret és nemzettudat Közép-Európában. Bp.: Teleki László Alapítvány, 2002. 207-224. p.

Web

http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/pdf4608.pdf

http://c-press.hu




(2007. 08. 20.)

[xx]Szuhai Péter: A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra, vagy szegénység kultúrája. Bp.: Panoráma, 1999. 11-15. p.

[xxi]Rostoványi Zsolt: A civilizáció (k) globalizálodása avagy a globalizáció (de) civilizálódása? = Magyar Tudomány, 2002/6. sz.

[xxii]Dubcsik Csaba: Mary Douglas Kulturális Antropológiája. = Szociológiai Szemle, 1993./3-4. sz. 177-184. p.

[xxiii]Okely, Judith: Szimbolikus határok. = Café Babel 1991/1. sz. (Rend) 37. p.

Bakó Boglárka: Cigány módra - magyar módra. Együttélési viszonyok egy mikroközösség szerteotípiatörténetein át. In Bakó Boglárka-Pap Richárd-Szarka László: MINDENNAPI ELÕITÉLETEK Budapest: Balassi Kiadó, 2006. 36-64.

Fosztó László: Ki a cigány? Az etnikai identitásokról. = Keresztény Szó, 1997/4. 26-29.

[xxiv]Pierre Bourdieu, idézi: A. Gergely András Tér, idõ, határ és átmenet. Bp.: MTA PTI Etnoreg. Kutatóközp, 2001.

[xxv]Ian Hancock: Mi vagyunk a romani nép. Bp.: Pont kvk, 2004. 73-79. p.

[xxvi]Kertész Wilkinson Irén: Dal és elõadás.

Web http://c-press.hu




www.amarodrom.hu/archivum/2000/08/daleseloadas.htm

(2007. 10. 20.)

Rares Beuran: Gazdag cigányok, szegény romák. = Korunk, 2006. nov.

Web

http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2006&honap=11&cikk=2133

(2007. 08. 20.)

[xxvii]Kemény István, Janka Béla-Lengyel Gabriella: Magyarországi Cigányság 1971-2003. Bp.: Gondolat-MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkut. Int., 2004. 14. p.

[xxviii]NagyPál: „Fáraó népe". A magyarországi cigányok korai története (14-17. század). Gypsy Studies 15. PTE, BTK, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék. Pécs, 2004. 154.

[xxix]Choli Daróczi József: Cigányok és romák Magyarországon.

Web

www.romnet.hu/jegyzet/jegyz67.html

(2007. 10. 20.) http://c-press.hu




[xxx]Oláh József: Demokrácia és a romák. = Világunk 2004/10. sz.

Web

http://www.nemzetisegek.h etnonet/oljo.htm

(2007. 10. 20.)

[xxxi]Robert Ezra Park, idézi: Bárány Zoltán A Kelet-európai cigányság. Bp.: Athenaeum, 2000. 59. p.

[xxxii]Kozákné Keszei Veronika: Cigánypolitika Magyarországon. Szekszárd: Romológia Kut. Int., 2001. 5-21. p.

[xxxiii]Sághy Erna: A Kérészéletü Cigányszövetség. = HVG 1997. jún.14.

Mezei András: „Ami sors egy versért kiróható". = Magyar Nemzet 1990. január. 921-923. p.

[xxxiv]Prónai Csaba: Cigányok Európában. Bp.: Új Mandátum, 2000.

[xxxv]Patrick Willams, idézi: Prónai Csaba Cigányok Európában. Bp.: Új Mandátum, 2000. 15. p.

[xxxvi]Pierre Bourdieu, idézi: Michael S. Stewart Deprivatizáció, romák és „underclass". = Beszélõ 2001/7-8. sz. http://c-press.hu




[xxxvii]A.Gergely András: Európai? Összehasonlító? Kisebbségkutatás? MTA PTI Etnoreg. Kutatóközp. Dokumentum-füzetek 18.

[xxxviii]1990. Népszámlálás, 27. Demográfiai adatok II. Kötet KSH

[xxxix]Népszámlálás, 2001. 4. Nemzetiségi kötödés

[xl]Kemény István: A magyarországi cigány népesség demográfiája.

Web

http://www.demografia.hu/Demografia/2004_3-4/Kemeny%20Istvan_kozl.pdf

(2007. 08. 20.)

[xli]2002 C K Ö Választás. A roma kisebbség jelöltjeire leadott szavazatok száma.

Web

http://www.valasztas.hu/onkval2002/so02/ered_ind.htm

(2007. 10. 20.)

http://c-press.hu




[xlii]Prónai Csaba: Cigányok Európában. Bp.: Új Mandátum, 2000. 36. p.

[xliii]Örkény Antal: Az összes romát egy kalap alá veszik.

Web

www.magyaragora.org/?p=vita&c=16

(2007. 10. 20.)

[xliv]Julius Wilson idézi: Ladányi János, Szelényi Iván A kirekesztettség változó formái. Bp.: Napvilág, 2003. 21-23. p.

[xlv]Michael S. Stewart: Deprivatizáció, romák és „underclass". = Beszélõ. 2001. 7-8. sz. 82-94. p.

[xlvi]Uo.: 82-94. p.

[xlvii]Neményi Mária: Láthatatlanok: Interjú a cigány identitás kutatásról. Szerk: Erös Emese

Web

www.amarodrom.hu

(2007. 01. 23.)

[xlviii]Forray R. Katalin: Oktatáspolitikai http://c-press.hu




tendenciák a cigányság oktatásában. Kõbánya, 1997. március 25. Elõadás.

Web

http://www.nkth.gov.hu/letolt/kutat/tep/ember/forrayrkatalin.pdf

(2007. 10. 20.)

[xlix]Horváth Aladár: A miniszterelnök tanácsadója. = Népszabadság, 2002. december 3.

[l]A. Gergely András 1998. Kisebbségek és az integráció. In: Kulcsár Kálmán - Hülvely István - Galló Béla - A.Gergely András: Az integráció: történelmi kihívások és válaszkísérletek. Európa tanulmányok 2. Szerk. Kulcsár Kálmán. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 125-160. p.

Oláh József

RODOSZ

Elnöke

C-PRESS

http://c-press.hu




http://c-press.hu



Oláh József : Roma identitás és önreprezetáció February 20

Recommend Documents