Figyelmébe ajánljuk
!
Szőlészet és borászat ROVATVEZETŐ: Dr. Zanathy Gábor
Mit ér a szőlő, ha egyesfüggöny? Dr. Zanathy Gábor BCE Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék
Az egyesfüggöny művelés az 1970-es években került bevezetésre hazánkban. Támberendezésének és művelésének egyszerűsége miatt hamar népszerűvé vált. A függönyművelés minőségi szőlőtermesztésben betöltött szerepét azonban sokan vitatják. A csüngő hajtásrendszerből és a költségkímélő termesztéstechnológiából eredően gyakran ez a tőkeforma adja a leggyengébb minőséget. Mégis, mit ér a szőlő, ha egyesfüggöny? A művelésmód jellemzői Az egyesfüggöny-művelésű tőkék általában egy törzzsel és egy karral, 160-180 cm-es törzsmagassággal rendelkeznek. A kordonkaron rövid elágazásokat, ún. „nyakas” termőalapokat célszerű kialakítani, egymástól mintegy 30-40 cm távolságban (1. kép). A termőalapok a „karnison” azért nem lehetnek ennél közelebb egymáshoz, mert az innen eredő hajtások szélesedő tölcsér alakban csüngenek majd lefelé. A lecsüngő hajtások súlyát tartó termőalapokat a tőkealakítás során hónaljvesszőkből ajánlott kinevelni, melyek jobb ízesülésüknek köszönhetően mérséklik a lehasadás veszélyét. A hónaljvesszők felhasználása azért is előnyös, mert az elsőrendű vesszőkhöz képest hosszabb ízközökkel indulnak, és a tövi részükön nincsenek alapi rügyek. Ezt a megoldást követve a termőalapok karhoz közeli részén kevesebb hajtást kapunk, így a továbbiakban egyszerűbbé
148
1. kép Nyakas termőalapok a kordonkaron
2. kép Ikertőkés kialakítású egyesfüggöny tőkék
1. 2015
előnyös lehet a gombás betegségekkel szemben ellenálló szőlőfajták választása. A csüngő hajtásállás sajátosságai
3. kép A tőke egyik oldalán összezsúfolódott vesszők
válik a hajtásválogatás végzése (Lőrincz – Barócsi, 2010). A tőkék tenyészterület-igénye általában 3,0-3,5 x 1,0-1,2 m. Előnyös az ikertőkés telepítés 2,2 + 0,2 m-re. Így a karók felét megtakaríthatjuk, ugyanis egy támasz mellett két tőkét nevelhetünk fel (Sz. Nagy, 1986). Az ikertőkés kialakítás esetén a karokat ellentétes irányban vezetjük (2. kép). Ez a megoldás azonban meredek lejtős területen nem javasolható, mert a felfelé vezetett kordonkaron – a csúcsdominancia miatt – egyenlőtlen lesz a hajtásnövekedés. Lényeges, hogy a sorok iránya az uralkodó széliránnyal párhuzamos legyen. Ellenkező esetben a hajtások zöme a támberendezés egyik oldalán zsúfolódik össze (3. kép). A függönyművelés támasza egyszerű; nincsenek hajtástartó- és segédhuzalok. A vastag, általában 4-5 mm-es kartartó huzal azonban nagy húzóterhelésnek van kitéve, mivel ez tartja a tőke karját és a hajtásokat. Az oszlopokat ezért a támrendszer kellő tartása érdekében viszonylag közel, egymástól 4-6 méterre, s mindegy 80 cm mélyre helyezzük ki (Kriszten, 1990). Az egyedi támaszok – rendszerint negyedelt oszlopok – a kartartó huzalig érjenek fel, egyébként könnyen elgörbülhet a törzs.
Egyesfüggöny művelésre a közepesen erős növekedésű fajták a legalkalmasabbak (Kriszten et al., 1991). A rendezetten növő, ritka lombozatú fajták (pl. Rizlingszilváni, Kékfrankos) felelnek meg leginkább. A sok hajtást nevelő, rövid ízközű, hónaljhajtásképzésre hajlamos fajták esetén széles, erősen önárnyékolt lombozat jöhet létre (Sz. Nagy, 1986). A növényvédelmi kockázatok mérséklése céljából
Az egyesfüggöny művelésű tőkék egyik legfontosabb jellemzője, hogy a hajtásaik zömükben lefelé csüngenek. A fiatal hajtások kezdetben még felfelé törnek (4. kép), idővel azonban – támasz hiányában – saját súlyuk terhe alatt csüngő helyzetűvé vállnak (5. kép). A fajták többségénél a hajtások a bogyók zöldborsó nagyságának elérésekor fordulnak lefelé. Kivételt jelentenek a merev szárú, felálló hajtásrendszerű fajták (pl. Zenit). A szőlő növekedése szempontjából alapvetően a felálló hajtásállás a kedvezőbb. A lefelé történő hajtásvezetés csökkenti a növekedési erélyt (Schubert et al., 1995.) A lecsüngő hajtás a felfelé állóhoz képest alaktanilag és fiziológiailag is eltér. A csüngő hajtás ízközei általában rövidebbek; szembetűnő a hajtásszár elvékonyodó jellege. A lelógó hajtásokon jellemzően kisebb az egyes levelek felülete is. (Redl, 1980, 1988). A kutatók azt is megállapították, hogy a lefelé csüngő hajtások farészének átmérője, s folyadékvezető képessége is elmarad
4. kép A fiatal hajtások kezdetben még felfelé állnak
149
Figyelmébe ajánljuk
! rövidcsapok hajtásaira egyébként is az jellemző, hogy erőteljesen felfelé törnek, majd a szélnyomás hatására egy oldalon zsúfolódnak öszsze. A szálvesszős metszés a tőkék túlterhelését okozhatja. Félszálvesszők, hosszúcsapok használata azért is előnyösebb, mert az ezekből eredő hajtásokat kevésbé mozgatja a szél. Lehetőség szerint olyan félszálvesszőket, hoszszúcsapokat célszerű választani, melyek oldalirányban, illetve kissé lefelé állnak (8. kép). Az egyenletes hajtásnövekedés szempontjából lényeges, hogy a törzs végén, a könyökrészen ne maradjanak metszési elemek. Ahol nincs szükség a karon hajtásokra, ott a felesleges vesszőt tőből célszerű eltávolítani, mert a hátrahagyott rövid csonkokból fejlődő hajtások elsűrűsítik a tőke lombszerkezetét (9. kép).
5. kép Csüngő helyzetű hajtások
a felfelé növekvőkétől (Lovisolo – Schubert, 2000). A lecsüngő hajtások párologtatása és fotoszintézise sem okvetlenül éri utol a fölfelé törekvő társaik teljesítményét (Caló et al., 1999). A lelógó hajtások gyakran rosszul érnek be (6. kép), s fagytűrő képességük sem kielégítő (Redl, 1980). A hajtásvezetés iránya kihat a rügyek termékenységére és a kötődés mértékére is. Az egyesfüggöny tőkék vesszőin az eredési hely közelében fejlődő rügyek – a kedvező fényellátottság miatt – viszonylag termékenyek (Szmolyan, 1979). A csüngő hajtáshelyzet következtében fékezett a csúcsdominancia; ez mérsékli a növekedést, azonban elősegíti a virágzást és a kötődést. Ez a sajátosság előnyös az elrúgásra hajlamos fajták esetében, viszont hátrányos lehet az eleve tömött fürtszerkezetűeknél (Hillebrand et al., 1992).
szonyok mellett képződött veszszőkből célszerű kiválasztani. Nagyfürtű fajták esetében érdemes csökkenteni a tőkénkénti rügyszámot – ezzel némileg mérsékelhető az önárnyékolás veszélye (Kriszten, 1990). Ugarcsapot nem, vagy csak esetenként szükséges meghagyni, ugyanis a vessző alsó, kordonkarhoz közel eső rügyeiből rendszerint megfelelő vastagságú, metszésre alkalmas vesszőket kapunk. A
Zöldmunkák Az egyesfüggöny művelés zöldmunkái kedvező esetben mindöszsze törzstisztításból és egyszeri csonkázásból állnak. Az esetek többségében azonban szükséges elvégezni a hajtásválogatást és a lecsüngő hajtások szétfésülését is. Nagyobb területen azonban ezek a feladatok tetemes költséget, s szinte megoldhatatlan munkacsúcsot
Metszés A kordonkaron a tőke erősségétől függően 3-4 metszési elemet célszerű hagyni. Az egymáshoz túl közel meghagyott vesszők nagymértékben hozzájárulnak a zsúfolt lombszerkezet kialakulásához (7. kép). A metszési elemeket a lombsátor külső részén, kedvező fényvi-
150
6. kép Függönyművelésű tőke rosszul beérett vesszőkkel
1. 2015
A függönyművelés és az eredetvédelem
7. kép Egymáshoz túl közel meghagyott metszési elemek
jelentenek. A csüngő hajtások kacsaikkal egymásba kapaszkodva összekuszálódnak, majd az egymásban megkapaszkodott hajtások irányt változtatva megszűnnek csüngeni. A visszafordult, illetve a tartóhuzalon elkúszó hajtások önárnyékolást idéznek elő. A képződő hónaljhajtások tovább fokozzák az önárnyékolás mértékét. A csüngő főhajtások növekedése ugyan fékezett, de ez a hajtáshelyzet serkenti a hónaljhajtások fejlődését. A másodrendű hajtások rendszerint a lombozat felső harmadán, a fürtzónában idéznek elő zsúfoltságot. A munkaerő hiánya, illetve a kézimunkaköltségek csökkentésére irányuló törekvések miatt az ilyen zsúfolt, harang alakú lombszerkezet jellemzi a hazai egyesfüggöny műveléseket. Termékeny talajon, buján növekvő fajtáknál a zsúfolt lombszerkezet problémája fokozott mértékben jelentkezik (Kriszten et al., 1991). Az összezsúfolódó lombozat káros hatásait a hajtások igazításával, fésülésével küszöbölhetjük ki (Csepregi – Zilai, 1979; Kriszten et al., 1991). A munkát akkor kezdjük, mikor a hajtások kezdenek összekapaszkodni – ez rendszerint a virágzás kezdetével esik egybe. A hajtásfésülés műveletére a tenyész-
időben egy-három alkalommal lehet szükség (Sz. Nagy, 1986). A csonkázást viszonylag későn, a hajtások csüngő állapotában érdemes elvégezni. A lecsüngő hajtásokat a talajszint felett kb. 20-40 cm-re csonkázzuk vissza. A túlzottan rövidre való csonkázás gyengíti a tőkét, rontja a termés minőségét. Arra érdemes törekedni, hogy a fürt felett legalább 7-8 levelet hagyjunk (Kriszten et al., 1991).
A szőlész-borász társadalom függönyműveléshez való hozzáállásának a megosztottságát tükrözik az eredetvédelmi előírások. A 36 termékleírás közül mindössze 14 tartalmaz egyértelmű tiltást az egyesfüggöny tőkeművelésmód felhasználását illetően (1. táblázat). A termékelírások egy része általánosságban lehetővé teszi a „magas kordon” tőkékről származó termés felhasználását. A tudomány mai állása szerint a függönyművelés fás részeinek kordonművelésnek (törzs, kordonkar) megfelelő kialakításával, s a 120 cm-t meghaladó törzshosszúságával egyértelműen a „magas kordon” kategóriába sorolható. Ezért kézenfekvő, hogy mindazokban az esetekben, ahol a „magas kordon” általánosan alkalmazható, ott az egyesfüggöny tőkék termésének a felhasználása sem zárható ki az eredetvédelemből. Az egyesfüggöny művelés értékelése Hátrányok A lefelé csüngő hajtásokon többnyire vontatott a termés beérése. A széles lombsátorban
8. kép Oldalirányban álló vesszőket célszerű meghagyni
151
Sorszám
Figyelmébe ajánljuk
Termékleírás
! Eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés
Felhasználható az egyesfüggöny művelésű tőkékről származó termés? Nem Igen Nem Igen („magas kordon”) Igen Igen Nem Igen Nem Igen Igen Igen Nem Igen Igen Igen Igen („magas kordon”) Nem Igen Igen Igen Igen („magas kordon”) Nem Igen („magas kordon”) Nem Nem Igen Nem Igen („magas kordon”) Nem Igen („magas kordon”) Igen („magas kordon”) Nem Utoljára 2025-ben szüretelt termésből készülhet Villányi termék. Nem Igen („magas kordon”)
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33.
Badacsony Balaton Balatonboglár Balaton-felvidék Balatonfüred-Csopak Balatonmelléki Bükk Csongrád Debrői Hárslevelű Duna Dunántúl Duna-Tisza közi Eger Etyek-Buda Felső-Magyarország Hajós-Baja Izsáki Arany Sárfehér Káli Kunság Mátra Monor Mór Nagy-Somló Neszmély Pannon Pannonhalma Pécs Somlói Sopron Szekszárd Tihany Tokaj Tolna
Eredetmegjelölés Földrajzi jelzés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Földrajzi jelzés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Földrajzi jelzés Földrajzi jelzés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Földrajzi jelzés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés Eredetmegjelölés
34.
Villány
Eredetmegjelölés
35. 36.
Zala Zemplén
Eredetmegjelölés Földrajzi jelzés
1. táblázat Az új telepítésű ültetvények tőkeművelésmódjára vonatkozó előírások az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések termékleírásai alapján (Forrás: http://boraszat.kormany.hu/termekleirasok2)
rendszerint túl sok a levélrétegek száma, kedvezőtlen a jól megvilágított fürtök aránya. A termés gyenge beérésének a hátterében az erős csonkázás miatti túlzottan kicsi fotoszintetikusan aktív levélfelület is állhat. Az egyesfüggöny ültetvény csak bizonyos feltételek mellett ad kielégítő eredményt. A függönyművelésű tőkék ugyan nagy terméshozamra képesek, azonban az összehasonlító tar-
152
tamkísérletekben más magasművelések (Moser-kordon, ernyőművelés) gyakran megelőzik. Amennyiben az önárnyékolás miatt rosszak a termésérés feltételei, a tőkékről az évjáratok többségében viszonylag alacsony mustfokú, magas titrálható savtartalmú termés szüretelhető (Redl, 1980, 1988; Kanan – Diófási, 1986; Kiefer, 1990; Pók – Urbán, 1990; Diófási – Sélley, 1995).
Az uralkodó szélirányra merőlegesen létesített sorokban a hajtások egy oldalra zsúfolódnak össze. A tenyészidőszak második felére egyébként is zsúfolttá válhat a lombozat, önárnyékolás jöhet létre. A széles lombsátor belsejében elhelyezkedő fürtök lassan száradnak fel; megnő a gombás betegségek fellépésének a kockázata. A támaszrendszer gondos előkészítést igényel. A magas törzs miatt erős oszlopokra és horgonyzásra van szükség. A kartartó huzalt szorosan kell kifeszíteni; utólagos feszítése gyakorlatilag nem lehetséges. A tőkeápolás műveletei a magas törzs miatt ergonómiai szempontból nem előnyösek. A tőkealakítás időszaka viszonylag hosszú, ezért a tőkék későn fordulnak termőre. A felálló hajtások érzékenyek a szélkárra. A gépi szüret a széles lombsátor miatt nem előnyös. A fürtzóna nem egységes; a magasan elhelyezkedő fürtök miatt nehéz a kézi szüret. Előnyök A metszés kevésbé időigényes, mert nem kell a levágott vesszőket a huzalok közül kiszedni. Elmaradnak a szálvesszők rögzítésének, és a hajtások huzalpárok közé való igazításának a műveletei. Egyszerűsödnek a támasz-karbantartás munkái. A termőcsapok és -vesszők a magas törzs miatt a fagyveszélyes zóna felett helyezkednek el, ami bizonyos fokú védelmet biztosít a téli, illetve a tavaszi fagyok ellen. Nagy a fás tőkerészek aránya, mely kedvezően befolyásolja a tartalék-tápanyagok mennyiségét. Az ültetvény lombozata virágzásig még többnyire jól megvilágított, átszellőzött. Viszonylag kicsi a zöldmunka igény (pl. a Moser műveléshez képest). Osztrák tapasztalatok szerint a Moser-kordon és az egyesfüggöny együttes alkalmazása előnyös lehet, mert a tőkeápolás munkáira nem egy
1. 2015
időben van szükség, ezért nem alakul ki munkacsúcs. A széles sortávolság, és a magasan elhelyezkedő fürtzóna „extenzív talajművelést” tesz lehetővé. A talaj vízháztartásától függően még a viszonylag magasra növő takarónövényzet sem feltétlenül kedvezőtlen hatású. Az egyesfüggöny művelés létjogosultsága a kézimunka-felhasználás csökkentésével igazolható. A függönyművelés ott válik be legjobban, ahol kiegyenlített a hajtásnövekedés, s hasznosul a magasan elhelyezkedő termőrészek fagytól védett helyzete. Fotó: A szerző felvételei 9. kép A rövid csonkokból a lombozatot sűrűsítő hajtások fejlődnek
■
Megrendelem ❏ a 2015-ben megjelenő számokat folyamatosan lemondásig ..... példányban. Ára 8000,- Ft (külföldről 80 euró), amely magában foglalja az áfá-t és postaköltséget. Megrendelő neve:............................................................................ Tel.: +36 Cím:
...................................................................... helység, ..........................................u. ........hsz.
A számla címzetje:.......................................................................... Cím:
Tel.: +36
...................................................................... helység, ..........................................u. ........hsz.
2015. .................................... hó ......nap aláírás, bélyegző
Címünk: Agrofórum Kft. 7101 Szekszárd 1. Pf.: 189. Terjesztés – Olvasószolgálat: Füzesi Zoltánné – eMail:
[email protected] Mobil: 30-9577-275, Tel/Fax: 74-414-376, Tel./üzenetrögzítő: 74-511-111
153
