MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN–HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------------------------------------------------------------------------------------RÓHEIM, Géza A színes ember pszichéje. Készülődések és kísérletezések a szomáliakkal / Psyche of the colored man / Preparation and experimentation with the Somalis Eredeti közlés /Original publication: Az Újság Vasárnapja, 1929, 50. szám, 11-12. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.330 Dátum/Date: 2015. november / November 02. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document RÓHEIM, Géza: A színes ember pszichéje. Készülődések és kísérletezések a szomáliakkal / Psyche of the colored man / Preparation and experimentation with the Somalis, AHU MATT, 2015, 1–7. old., No. 000.001.330, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, kísérleti és lélektani irányú terepmunka szomáliakkal African studies in Hungary, experimental and psychological direction fieldwork with Somalis
2
Róheim Géza
----------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
A színes ember pszichéje
3
A SZÍNES EMBER PSZICHÉJE
Készülődések és kísérletezések a szomáliakkal1 Róheim Géza
Mikoriban az antropológia iránt először kezdtem érdeklődni – jó nagy ideje annak –, az antropológia lényege szerint könyvtudomány volt. Olyasvalami, ami a könyvtárakkal és mindenfajta folyóiratokkal volt összefüggésben, de csak igen távolról a vad népekkel. Herbert Spencer A szociológia alapelvei, Lubbock A civilizáció eredete című műve, Taylor Kezdetleges kultúrája, sőt Wundt Néppszichológiája is csupa olyan tudóstól írott könyv volt, aki soha vagy alig látta azokat az embereket, akikről ír. Az antropológiai könyvek írásának technikája az volt és máig is az, hogy a velük foglalkozók adatokat gyűjtenek, és az adatokból bizonyos elméleti következtetéseket vonnak le. Olyan folyamat ez, mely a könyvtárban kezdődik anélkül, hogy a benne részes csak egy pillantást is vetne a „színes emberekre”. Az idők múltán változott a helyzet, és a „helyszíni antropológia” lett az új Jelszó. Számos oknál fogva. Az első az az általános belátás volt, hogy könnyű elméletet kitalálni, de reménytelen feladat a bebizonyítása. Majd ismét a „történelem” lett a divat. Az antropológusok megkísérelték, hogy meghatározzák valamely tárgynak vagy szokásnak az elterjedtségét. Közben a fehér és színes fajok közötti viszony gyorsan alakult. Vad törzsek már kihalóban voltak... ez a körülmény fokozta a helyszíni munka sürgősségét. Más törzsek letelepültek és egyhelyben lakók lettek... ez könnyebbé tette a munkát. Végül, minthogy a lényeg az volt, hogy pontosabb tényekhez jussunk, mint azelőtt. És minthogy belefáradtunk az elméletekbe, az inga az ellenkező irányba lendült, s a „helyszíni munka” most már nemcsak a közönség szemében, hanem a „hivatalos” körökében is lényeges kritériuma lett az antropológusnak. Hasonló folyamat ment végbe a pszichológiában is. A régimódi pszichológia csupa matematika volt, és kísérleteinek az élethez semmi 1
Аz Újság Vasárnаpjа, 1929, 50. sz., 11–12. old.
4
Róheim Géza
köze sem volt. A pszichoanalízis területén mindez teljesen másképp van.
Szomáliak
A pszichoanalízisnek a való élettel való összefüggése a mindennapi tapasztalás dolga. Magunk látjuk, hogy az emberek, miután az analízis folyamatát önmagukban elvégezték, milyen örömüket lelik olyan dolgokban, amelyeket azelőtt gyűlöltek, és mily teljesen különböző módon reagálnak környezetükre. Olvasóink között bizonyára szép számmal vannak olyanok, akik ismerik Freud professzornak „Totem és Tabu” című ragyogó írását. Az igazi lángelme mesteri módján mutatja meg, hogy ami eddig a vademberek viselkedésében titokzatos és megfejthetetlen volt, nyomban érthetővé válik, amint összehasonlítjuk azzal, amit a neurotikusokról tudunk. A kényszerképzetes neurózis pontos megfelelője a polynéziai tabunak, és a gyermek, aki szereti a kutyát, de mégis fél tőle, szakasztott úgy viselkedik, mint a vadember az ő totemével szemben. De mindez csak féltevés, ha mindjárt igen valószínű föltevés is. A valóság az, hogy senki olyan, aki a pszichoanalízis elméletén és gyakorlatán átment, nem látott vadembert, viszont azok, akik az antropológia terén „helyi tapasztalatokat” gyűjtöttek, híjával vannak a helyi tapasztalatnak a pszichoanalízis terén. 1928 vége felé, egy szép napon, Ferenczi Sándor dr. a telefonhoz hívott és elmondta, hogy Mária görög hercegnő, a francia pszichoanalitikai csoport alelnöke, levelet írt neki, és abban egyebek közt azt kérdezte tőle. hogy hajlandó volnék-e útra kelni, és valamely magam választotta primitív törzset a lakóhelyén tanulmányozni. Ha igen, ő
A színes ember pszichéje
5
vállalja az expedíció költségeit. Akkor én már régen lemondtam arról a reménységről, hogy valaha hasonló vállalkozásban részem lehessen. Pályámnak elején voltak olyan ambícióim, de ifjúkori álmaim, minél előbbre jutottam a valóságban, annál inkább elhomályosodtak. Nagy meglepetés, éspedig igen kellemes meglepetés volt ez a felszólítás. Teljes komolysággal hozzáláttam a készületekhez. Fortuna istenasszony mindjárt kezdetben kegyes volt hozzám, és alkalmat adott arra, hogy a „helyszíni munkát” még Budapestről való elindulásom előtt megkezdhessem. A lakásomhoz egészen közel táborozott egy szomáli csapat, melyet akkoriban hozott Abesszíniából Európába Hagenbeck.
Szomáli harcos harcjáték közben
Ezek a szomáliak természetesen nemigen voltak képesek felfogni, hogy mit akarok velük. Egyikük, aki Németországban nevelkedett, azt hitte, hogy újságinterjúra készülök. Végül megértették, hogy népmeséket szeretnék hallani, olyan történeteket, melyeket ők gyermekkorukban hallottak. Kívánságomat nyilvánvalóan nevetségesnek ítélték. Az említett fiatalember vállát vonva jegyezte meg, hogy legközelebb azt találom számon kérni tőlük, hogy gyermekkorukban mi mindent műveltek. Fokonként azonban szépen hozzámelegedtek a munkához, és végül már türelmetlenül várták, hogy a mesemondás megkezdődjék. Ami engem illet, jól megfigyelhettem, hogy az egyik szomáli és a másik között éppen akkora a különbség, mint az egyik európai és a másik között. Egyikük, egy az eyssák törzséből való Husszein nevű fiatalember, eleitől fogva nagyon a kezemre járt. Minden történetet elmondott, amit csak tudott, és látszott rajta, hogy érti, mit kívánok, és
6
Róheim Géza
hogy a munkám szimpatikus neki. Ez a fiatalember állandó civakodásban élt a nagybátyjával (apjának öccsével), amelyek során vakmerősége miatt sokat kellett szenvednie. Mert a törzs szigorú patriarchális törvénye értelmében az öregebbnek mindig igaza van, a fiatalnak szükségszerűen soha sincs. Egyszer a fiatalember összebarátkozott egy misszionáriussal, s annak útján megismerkedett az európai szokásokkal. – Fehér asszonyt szeretnék feleségül venni, és Európában élni, mint az európai emberek – mondta. Husszein nyilvánvalóan neurotikus jelenség volt. A „helyszíni” munkának első eredménye annak megállapítása volt, hogy az internacionalizmus a patriarchális tekintély ellen való lázadás következménye.
Szomáli babyk
Teljesen más típus volt egy körülbelül 40 éves férfiú. Szemmel láthatóan kedve tellett önmagában és honfitársaiban, és a mesegyűjtés munkáját azok közé a nevetséges együgyűségek közé sorolta, melyekre csak a fehér ember képes. Egyszer ezt beszélte: „– Elmondjam, hogyan szedtem rá egy európait? Az egyik tevém elcsavargott, s én a keresésére indultam. Egyszer csak egy európaival találkozom, azt mondja, hogy ő vadász, és hogy láttam-e valamerre oroszlánt? Láttam hát a nyomát – mondtam neki –, pedig nem láttam én semmit. Minthogy nagyon kívánta látni azokat a nyomokat, vaktában elvezettem valahová. Öt percre jártunk, mikor a véletlen azt akar-
A színes ember pszichéje
7
ta, hogy egy nőstényoroszlán-nyomot pillantsunk meg. A vadász roppant boldog volt. Három rúpiát adott, cukrot, teát, és megkérdezte, melyik törzsből való vagyok. Egy másik törzset neveztem meg neki. Azután meghívott, hogy tartsak vele, és segítsek neki fölzavarni az oroszlánt. Mit tettem én erre? Elfogadtam a cukrot, a pénzt és a teát, azzal a tevém után indultam. A vadász jó ideig várt rám, aztán annak a törzsnek a tanyájára ment, amelyet megneveztem neki. Ott elpanaszolta, hogyan bántam vele. Persze senki sem tudott rólam, és nem is történt semmi bajom.” Azt hinné az ember, hogy miután ezt a történetet egyszer elmondta, annyival be is érte. Szó sincs róla, újra meg újra visszatért rá, hogy mint igazi hazafi és a szomáli idegenellenes liga elnöke, honfitársainak nagy derültségére ismételten elbeszélte ugyanazt a történetet azzal a tudat mögötti szándékkal, hogy értésemre adja, mennyire tökfilkó vagyok, aki az ő történeteikkel törődöm, és akit olyan könnyű megcsalni, mint minden európait. Egy másik szomáli a háborúról és a szomáli országban szokásos egyéb emberölési módokról beszélt. És így szólt: „Képzelje el, hogy mi most testvérek vagyunk. És hogy valami semmiségen hajba kapunk. Kirántom a késemet (taglejtéssel mutatja a mozdulatot), és leszúrom vele, így ni, azzal vége.” Amennyire nyom nélkül marad az antropológus emlékezetében az ilyen beszéd, annyira áruló a pszichoanalitikus figyelő szeme számára, azt mutatja, hogy a háború és az emberölés a családi konfliktusok helyettesítője. Nemsokára viszontlátom szomáli barátaimat a szülőföldükön. Látszólag szabad és könnyű szívvel élő fajta, de álmaik tanulmányozása elárulja, hogy milyen alapvető fontosságú elmeműködésükben a nyugtalanság és a szorongás érzése. Némelyik analitikus barátom azt felelte erre, hogy talán azért, mert elhagyták hazájukat. Lehet: kemény dió ez még az analitikus számára is. Ave Hungaria! Isten hozzád szülőföldem!
(Thalassa, (3) 1992, 2: 106–108 old.)
