MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------BESENYŐ, János Szudáni körkép, avagy mi a helyzet Darfúrban? / Sudan panorama, or what is the situation in Darfur? Eredeti közlés /Original publication: Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum, 2007, 2. szám, 28–31. old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.847 Dátum/Date: 2016. november / November 12. filename: besenyo_2007_SzudánDarfur Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document BESENYŐ, János: Szudáni körkép, avagy mi a helyzet Darfúrban? / Sudan panorama, or what is the situation in Darfur?, AHU MATT, 2016, pp. 1–11. old., No. 000.001.847, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, Besenyő János őrnagy, mint magyar békefenntartó Darfurban, ismeretek, tapasztalatok és élmények African studies in Hungary, Chinese economic penetration in Africa, China's oil needs from Africa, János Besenyő Major as peacekeeper in Darfur, information, impressions and experiences ----------------------------------------------------------------------------
2
Besenyő János
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Szudáni körkép, avagy mi a helyzet Darfúrban?
3
SZUDÁNI KÖRKÉP, AVAGY MI A HELYZET DARFÚRBAN? (A darfúri szolgálatteljesítés ideje 2005. június 27-től december 31-ig) BESENYŐ, János (Szudáni körkép, azaz mi a helyzet Darfúrban, Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum, 2007, 2. szám, 28–31. old. )
Kevesen tudják, hogy Magyarország az elmúlt években a békefenntartás területén olyan új kihívásokkal szembesült az Európai Unió tagjaként, amelyre gyorsan kellett felkészülnie és reagálnia. Az EU tagállamok sokáig önálló és független Afrika politikát folytattak a saját érdekeik mentén. Ezek az országok főként a korábbi gyarmattartó országok, Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Németország, Portugália és Olaszország voltak. Miután a volt gyarmattartókat elűzték a fekete kontinensről, a szabadság nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket az afrikaiak számára, a belháborúk, a korrupció, az előre látás hiánya, a különböző járványok és az éghajlatváltozás (felmelegedés, elsivatagosodás stb.) nehezítették a helyzetet. Az afrikai államok szinte rosszabb helyzetbe kerültek, mint a gyarmatosítás idején. Az instabilitásuk már az EU országaira számára is komoly veszélyt jelent. Hiába adnak az ENSZ, az USA, az EU országai és különböző segélyszervezetek milliárdokat a kontinensen megvalósítandó projektekre, azok nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket és nem képesek tartósan csökkenteni a kontinens országainak elmaradottságát. Az afrikai országokból az elmúlt évtizedekben valóságos exodus indult el a relatíve „gazdag” európai államok felé (főként a volt gyarmattartó országokba), ahol az érkezők menekültstátuszt és szociális ellátást kaptak. Bár rövidtávon hasznot hoztak a befogadó közösségek számára, mivel olyan munkahelyeket töltöttek be, amelyeket az európaiak már nem akartak elvégezni, illetve fiatalították az elöregedő népességet, hosszútávon komoly kihívások elé állították az európai államok kormányait. Olyan szinten megterhelték a szociális-ellátó rendszereket, hogy azok lassan az összeomlás határá-
4
Besenyő János
hoz érkeznek, illetve addig nem létező társadalmi és etnikai feszültségeket generáltak (itt beszélhetünk mind a legális, mind az illegális migráció hatásairól). A többségében muzulmán bevándorlók nagy része nem integrálódott a társadalomba, de annak, illetve a demokratikus alapjogok és a nyugati életforma áldásait ugyanúgy élvezték, mint az „őslakosok”. Kikövetelték a saját templomaikat, iskoláikat és intézményeiket, amelyekben azonban sokszor a befogadó országok ellen hangolták a már ott született fiatalokat. A különböző szociáliskaritatív és vallási alapítványokon keresztül sokszor terror akciókat szponzoráltak és dzsihádra toboroztak, képeztek ki Európában született muszlimokat.
A másod–harmad generációs menekültek többsége él az EU országok által biztosított demokratikus jogokkal, azonban a kötelezettségeiket már nem kívánják teljesíteni az adott államon belül, sőt akár az ellen is fordulhatnak. Így történhetett meg, hogy a londoni metróban történt robbantásos merénylet után több helyi születésű muzulmán a BBC riporterének azt nyilatkozta, hogy „a robbantást elkövetők nem terroristák, hanem szabadságharcosok, aki megbüntetik az elbizako-
Szudáni körkép, avagy mi a helyzet Darfúrban?
5
dott nyugatiakat”. Említhetnénk a Franciaországban kitört zavargásokat, ahol több száz középületet gyújtottak fel hasonló hátterű csoportok, illetve az általuk végrehajtott támadások során ártatlan emberek veszítették életüket. Az EU vezetői felismerték, hogy külön-külön képtelenek lesznek megoldani ezeket a problémákat összehangoltan kell tevékenykedniük. Az elmúlt évtizedekben az ENSZ szervezete volt az, amely szinte egyedüliként felelt a békefenntartásért Afrikában. Ezekben a missziókban (Angola és Mozambik) magyar katonák és rendőrök is részt vettek, de az afrikai magyar szerepvállalásnak nem volt prioritása, a katonai vezetés az egyéni beosztásokkal szemben a kötelékek alkalmazását részesítette előnyben (IFOR, SFOR, Irak stb.). A dollár milliárdok ellenére sem értek el a missziók átütő sikereket, illetve az afrikaiak a saját szervezetüket szerették volna létrehozni, hogy problémáikat saját maguk oldhassák meg. Ez a törekvés az ENSZ, az USA, a NATO és az EU egyetértésével találkozott, akik támogatták a frissen megalapított Afrikai Unió szervezetét, és elkezdték átalakítani a korábbi Afrika politikájukat. Ezért támogatták az új szervezetet, hogy a kontinensen minél több feladatot vehessen át és érdemben is befolyásolhassa a kontinens jövőjét. A Szudánban kirobban etnikai konfliktus megoldásában (Darfúr) már a kezdetektől az Afrika Unió (a továbbiakban AU) vezető szerepet játszott a tárgyalások során, majd békefenntartó misszió megalakítására is kapott mandátumot. Azonban a fiatal szervezet nem volt képes egyedül betölteni ezt a feladatot ezért vezetői 2005 májusában segítséget kértek az USA, a NATO, az EU és az ENSZ képviselőitől, hogy a 2004-ben indított békefenntartó misszió (AMIS–African Union Mission in Sudan) logisztikai ellátó rendszerét segítsenek kiépíteni. Erre a lépésre azért volt szükség, mert az akkor már közel egy éve működő misszióban nem létezett működő logisztikai rendszer. A szervezet nem rendelkezett megbízható információkkal a misszió valós igényeiről és a működéséhez szükséges forrásokról. Mivel a misszió teljes működését a mai napig is az USA, a NATO, az EU és az ENSZ fizeti, technikai eszközöket, szolgáltatásokat biztosítanak, ezért ezek a szervezetek érdekeltek voltak a fennálló kaotikus állapotok megszüntetésében. Az AU Biztonsági Tanácsa, az ENSZ által 2004 szeptemberében hozott határozatának megfelelően, döntött az AMIS létszámának újbóli növeléséről.
6
Besenyő János
Mielőtt folytatnám, szeretnék néhány alapvető információt megosztani Szudánnal, illetve Darfúrral kapcsolatban. Szudán az afrikai kontinens legnagyobb országa, amely több mint 2 505 813 km²-t foglal el Északkelet és Közép-Afrika területéből, ebből 2376 millió km² szárazföld, míg 129 810 km² víz. Neve az arab bílad asz-Szudán (feketék földje) kifejezésből származik. Szudán kilenc országgal határos: Egyiptom (1273 km), Eritrea (605 km), Etiópia (1606 km), Kenya (232 km), Uganda (435 km), Kongó (Zaire – 626 km), Közép-Afrikai Köztársaság (1165 km), Csád (1360 km) és Líbia 383 km).
Az országban, annak függetlenné válása óta (1956. január 1.), szinte folyamatosan harcok dúlnak az arabok által irányított északi területek és a délen élő keresztény és animista lakosság között. A harcok okaként az északi muzulmán kormányok által erőltetett arabizálási törekvéseket, az afrikai eredetű, keresztény és animista törzsek szisztematikus elnyomását és az alkotmány által szavatolt jogaik teljes semmibevételét jelölhetjük meg. Az évtizedeken keresztül dúló belharcoknak 2005 elején az Omar El-Bashir elnök és a déli szabadságharcosokat vezető John Mebior Garang által megkötött békeszerződés vetett véget. Bár az ország alelnökének megválasztott Garang tisztázatlan körülmények között, életét veszítette (2005. augusztus 9.), a békeszer-
Szudáni körkép, avagy mi a helyzet Darfúrban?
7
ződést az USA és a világ közvéleményének nyomására egyik fél sem mondta fel, így jelenleg viszonylagos béke van Dél-Szudánban. A déli területeken nemrégiben az ENSZ által vezetett békefenntartó misszió, az UN Mission in Sudan (UNMIS) kezdte meg a működését, amely remélhetőleg képes lesz a terület teljes pacifikálására és a különböző fegyveres milíciák lefegyverzésére. Egészen más a helyzet Darfúrban (Szudán nyugati része), ahol a lakosság szinte teljes egészében muzulmán, itt nem vallási, hanem etnikai okok miatt robbantottak ki felkelést az SLA (Sudan Liberation Army), a NMRD (National Movement for Reform and Development) és a JEM (Justice and Equial Movement) mozgalmak. A jelenlegi kormány a hatalomra jutása óta (1989), azon dolgozik, hogy nagyobb teret biztosítson az arab származású lakosságnak az afrikai származásúakkal szemben. Eleinte igyekeztek a törvényesség látszatát fenntartani, de később már átnevelő táborokat hoztak létre, ahol igazi, jó muzulmánná kívánták átnevelni a helyi feketéket. A helyiek bár formailag muzulmánok, sok hagyományt megőriztek azokból az időkből, amikor a muzulmán vallás még nem volt egyeduralkodó a térségben, csak a 16. században vált szinte egyedüli vallássá Darfúrban. A kormányzat az itt élő letelepedett, földművelést folytató törzsek (Fur, Zaghawa, Massalait stb.) hagyományait, kultúráját szisztematikusan igyekezett megsemmisíteni. Amikor békés eszközökkel nem érte el a kívánt célt, felfegyverezte a törzsek a nomád életmódot folytató arab törzseket. Korábban a két különböző életmódot folytató csoport között voltak ugyan összeütközések, csatározások, azonban azokat az „élni és élni hagyni” elv alapján oldották meg. Bár elhajtották egymás állatait, kirabolták egymást, sőt halálos áldozatok is voltak, de egymás kiirtására nem törekedtek. A szudáni kormány azonban kihasználta a köztük fennálló ellentéteket és az araboknak megígérte, amennyiben elüldözik az afrikai származású törzseket, a földjeiket megkaphatják. Erre az arab nomádok elkezdték zaklatni az „őslakosokat”, ami persze még inkább felszította a két csoport közötti feszültséget. A kormány által létrehozott milíciák tagjait a helyiek csak Dzsan-dzsavid (szellemlovasok) néven nevezik. A magyar közvélemény pedig a hírekből szerezhetett információt a tevékenységükről. A helyiek eleinte megpróbálták törvényesen elrendezni a dolgokat, de amikor látták, hogy az állami hivatalok, a rendőrség és a katonaság is hol burkoltan, hol nyíltan a martalócokat támogatják, elkezdték megszervezni a falvaik védelmét (2002–2003).
8
Besenyő János
Az ekkor létrehozott politikai szervezetek (SLA, JEM) kapcsolatot kerestek a déli felkelőkkel (SPLA/M – Garang) és az északi, muzulmán ellenzéki szervezetekkel (NDA – National Democratic Alliance) egyaránt. Mivel a kormánycsapatok jelentős részét a déli tartományokban és a Juba hegységben zajló harcok kötötték le, nem tudták elfojtani a darfúri mozgalmakat. Az SLA és a JEM szövetséget kötött és 2003 februárjában elfoglalták Golo városát, majd Milit és El-Fasher városokat. A kormány elegendő fegyveres erő hiányában csak korlátozott akciókra volt képes. Így alakult ki a jelenlegi helyzet, hogy a lakosság nagy részének támogatását bíró felkelők uralják a vidéki körzeteket, a kormánycsapatok pedig a fontosabb városokat. A vidéki területeket csak az arab milíciák fegyvereseinek hathatós közreműködésével (falvak felégetése, állatok elrablása, az ellenállók meggyilkolása vagy akár a kiskorú gyerekek megerőszakolása majd megölése) tudja a kormányzat valamennyire az ellenőrzése alatt tartani. Az egyre véresebbé váló összecsapások következménye 180 000 halott és 1,6 millió a falvaikból elmenekült ember, akik a Csád és Szudán területein lévő menekülttáborokban nyomorognak. Az USA (amelynek a kormányzata a svéd kormánnyal együtt népirtásnak minősítette a Darfúrban folyó eseményeket) sürgetésére az ENSZ határozatban kérte fel az Afrikai Uniót békefenntartó misszió megszervezésére. A misszió létrehozásába, a nemzetközi közösség fokozódó nyomására, a szudáni kormány és az ellenzéki szervezetek is
Szudáni körkép, avagy mi a helyzet Darfúrban?
9
beleegyeztek. A misszió megalakulásakor (AMIS-I.) 138 katonai megfigyelő (MILOB) és egy 195 fős biztosító egység (Force Protection Unit) kezdte meg Darfúrban a szolgálatát. A misszió létszámát még 2004 októberében bővítették (AMIS-II), így az év végére 686 katonai megfigyelő, 815 rendőr (CIVPOL) és 1700 fő fegyveres katona szolgált Szudánban. Azonban az afrikai politikusok hamar felismerték, hogy még ezzel az erővel is képtelenek a Franciaországnyi méretű területet kontrolálni. Részben ezért, részben pedig azért, hogy az AU első önálló békefenntartó missziója nehogy csődöt mondjon, a kontingens létszámának növelését határozták el (2005. március 19. Addis Abeba-i értekezlet). A döntésnek megfelelően 2005 szeptemberére a misszió létszáma elérte a 7731 főt (6171 katona és 1560 rendőr). Azonban az egész műveletet veszélyeztette az alulszervezettség, az állandó pénztelenség, vagy éppen a segélyként kapott összegek elherdálása, az eszközök helytelen felhasználása, ezért a missziót finanszírozó szervezetek támogatták az AU által kért logisztikai tanácsadó testület létrehozását. Erre a lépésre azért volt szükség, mert az akkor már közel egy éve fennálló misszióban nem létezett működő logisztikai rendszer, a szervezet nem rendelkezett megbízható információkkal a misszió valós igényeiről és a működéséhez szükséges forrásokról. Az újonnan létrehozott testület egy működőképes logisztikai rendszer létrehozását kapta feladatául, de emellett a tagjai részvettek a NATO és az USA által szervezett, az afrikai csapatok Darfúrba való eljutását elősegítő légihíd működtetésében is. Az egyeztetéseknek megfelelően a Magyar Köztársaság, amely eddig egy fegyvertelen katonai megfigyelővel (Kajári Ferenc őrnagy) vállalt részt a misszióban, egy logisztikai tanácsadó kiküldésére kapott felkérést. Ezt a logisztikai beosztást tölthettem be 6 hónapon keresztül. Azt a feladatot, amelyre kiküldtek csak részben sikerült befejezni, mivel a biztonsági helyzet nagymértékű romlása miatt a vezetés úgy döntött, hogy visszavonja a magyar részről tett felajánlást a darfúri konfliktus rendezésébe. Ezzel egy időben más európai országok is átalakították, vagy csökkentették a részvételüket.
10
Besenyő János
Összességében elmondható, hogy az EU tanácsadók tevékenysége sokrétűen segítette a missziót (támogatások, segélyek ésszerű felhasználása, képzésekben való részvétel, együttműködés más nemzetközi szervezetek munkatársaival stb.). Azonban az AU pénzügyi alulfinanszírozottsága és egyes hiányzó képességei miatt a misszió szinte működésképtelenné vált és csőd közelbe került. Mivel az AU már belebukott egy békefenntartó misszióba (Burundi) amit az ENSZ vett át végül, itt is felmerült, hogy az AMIS missziót össze kell vonni a délszudáni ENSZ misszióval (természetesen megtartva az afrikai egységeket), azonban az AU és Szudán ellenállásán ez mindmáig meghiúsult. Mostanra azonban az AU vezetőinek az egyetlen alternatívája
Szudáni körkép, avagy mi a helyzet Darfúrban?
11
vált a misszió mielőbbi átadása az ENSZ-nek, ha nem akarják, hogy a lassan összeomló misszió maga alá temesse őket is. Ezután ahogyan Burundiban is történt, az ENSZ talán képes lesz a szituáció konszolidálására és elkezdődhet egy szélesebb együttműködésen alapuló, nagyobb volumenű békefolyamat.