llft4gyar HONViDELM l SPORT SZÖVETS~G FÜZETEI K. ll. SCIIUBERT A RADIOAMATÖR MÜHELYE, SZEBSZÁMA ES FElSZERELESE

llft4GYAR

HONViDELM l SPORTSZÖVETS~G

FÜZETEI

r

'

K. ll. SCIIUBERT

A RADIOAMATÖR MÜHELYE, SZEBSZÁMA ES FElSZERELESE

K. H. SCHUBERT

A RÁDIÓAMATÖR MŰHELYE, SZERSZÁMA ÉS FELSZERELÉSE •

MAGYAR HONV"tDELMI SPORTSZOVETSW 1964

Előszó

Ha e011 készüléket belülről is szemügyre veszünk, máT félig Uéletet fs alkot1Ultunk arról, hogy működik-e az, V401/ sem. Az összegubancolt huzalozás, az e{111más hegyén-hátán álló alkatTészek nem teszik túlságollan bizalomgerjesztövé az egyébként talán kiváló elektTomos kapcsoldsú készúléket. Az ilyen szerkezetTe szokták azt mondani: ,.Ah, amat6r tákolmány.'' Sajnos, ez a keTesetlen bínilat nagyon sok esetben Jogos, és csak alig hiteles magyarozatokkal tudjuk mentegetni magunkat. Azt mondogatjuk, hogy az amatóT fómunkája, tevékenységének célja egy-ef111 kész beTende~ésf az a fontos, hogy a készítményünk minél elc5bb mO.ködjék s nem az. n.ogy szép is le011en. Az elektronikus Tész a lényeg. nem pedig a mechanikai kiviteL Pedig! E011 készülékben az elektTonika és a mechanika egymással szoros kapcsolatban van: a jó mechanik4i kivitelezés nemcsak az üzembiztonságot növeli, hanem Tendszerezetté, 4ttekinthetövé teszi dzt. Sajnos, ez a terület eléggé elhanyagolt volt irodalmi szentpóntbót is. Közénhetö, a kezdőket segitő könyv nem volt forgalomban. Ezt 4 hiányt szeretné pótolni a Rákóczi Kiadó, amikor a TádióamatÖTök, a politechnika oktatásban résztvevő tanulők Tészére kfadta e könyvecskit. Forrásmunkaként Karl-Heinz Schuberl, az NDK-beli ,.Funk-Amateur" lap szerkesztőjének na011 közönségsikeTt aratott könyvének, a ,.Daa grosse Radiobastelbuch"-nak e011es fejezeteit használtuk feL A szerzó hivatásából eTedően is jól ismeri a rádióamat6röJc probUmáját, de a számtalan munkafogásra is elmondhatjuk, ho{111 .,ahánu hdz, annyi szokás". eppen ezérl szívesen venné a Kiadó, ha olvasc5tnk saját ötleteikkel, munkamódsterük közlésével segftenék e{111 későbbi, még teljesebb kiadvány megjelentetését. Budapest, 1964. április hó

A izerkeszt6

l. A MUNKAHELY :ts BERENDEZF..SE Nem minden rádióbarkácsolónak áll módjában olyan kis rotihelyt berendeznie, amelyben minden szükséges barkácsoló munkáját elvégezheti. A munkában rendkívüli örömet okoz azonban, ha olyan munkahely - még ha kicsi is - áll rendelkezésre, amely nem szolgál mást, csak e szabadidőbeli foglalkozást. Ha e munkahelyet időlegesen kell berendeznünk és minden sZÜkségest fiókokból, ládákból és kartondobozokból kell kivennünk, akkor már rendszerint a munka legelején e!megy a munkakedvünk. Ilyen esetben hol nem találjuk meg azonnal a csigafúrót, hol a kalapács tűnt el. Ha munkaasztalként a konyhaasztalt használjuk fel. akkor nyilván a háziasszony néz aggodalmasan a linóleumborításra. Its vajon kinél nem fordult még elő, hogy a csigafúró leCl>'ilszott és az asztallapból kellett kihúzni? Ha ezzel szemben egy munkaasztalunk van, akkor úgy jár az ember, mint a börnadrággal: minél több a folt rajta, annál stilszeriíbb. Ezen túlmenően meg sok bosszankodástól mentesülünk, időt takarítunk meg, amiben napjainkban mindig hiány mutatkozik. z.L En'SZerií munkaasdal

A munkahely berendezéséhez egy használt asztal mindig megfeleL Ezt valamilyen aukción, vagy közszüksbgleti cikkeket árusító kereskedésben igen olcsón beszerezhetjük. Esetleg e kérdésben valamely napilap apróhirdetés rovatát is átnézhetjük. Mindenesetre arra kell ügyelnünk, hogy az asztal stabil legyen; lapja körülbelül 120x70 cm, magassága pedig körülbelül 75 cm. Feltétlenül szükséges, hogy az asztalnak egy vagy két fiókja legyen. Az l. ábra szemléttet egy ilyen asztalt a célszerű felépítményekkel együtt. A felépítmény alsó részében balról jobbra az antenna csatlakozóhüvely, egy fémsínre erősített öt föld-csatlakozóhüvely, egy biztosftó megszakító. majd öt dug~"Z csatlakozóhüvely van elhelyezve, süllyesztett kivitelben. E csatlakozóhüvelyek révén elkerüljük a legközelebbi dugasz csatlakozohüvelyh~, vagy más srukséges csatlakozóhüvelyekhez (antenna, föld) menő zsinórok összevissza.~gát. A felépítmény felső részén vizsgálómüszerek, hálózati áramforrások, stb. helyezhetők el. E felépítményt 10 mm vastag deszkából asztalossal csináltathatjuk meg a pácolással együtt. Az antenna és föld csatlakozóhüvely közönséges távbeszélő csatla.kozóhüvely. A föld-csatlakozóhüvelyek egy fém sínen (réz, sárgaréz vagy alumínium) vannak egyesítve. A földvezetéket e sinnel kötjük össze. Nagyon fontos, hogy egy biztosító megszakít6 rendelkezésünkre álljon. Ezt akkor tanuljuk meg megbecsülni, ha egy rövidzárlat miatt sötétben üldögéltünk, majd a folyosón vagy az előszobában a biztosítót sötétben kell kicserélnünk. E biztosító megszakító alkalmazásának előfeltétele min4

1. ábra. Régi asztalból és osztott felsőrészből óUó egyszerű munka-

asztal: l - antenna; 2 - földelő sín; 3 - automata biztosító; 4 - süllyesztett hálózati csatlakozók.

4

denesetre az, hogy a kioldó áramerősség kisebb legyen a lakásbiztosító tiramértékénél. •Minthogy a lakások árambeyezetései rendszerint 6 A-es biztosítókkal vannak biztositva, azért a munkaasztal számára kb. 3 A-es biztositó megszakitót alkalmazunk. Biztosító megszakitót kétféle kivitelben kaphatunk, nevezetesen mint csa>'aros biztosítót, vagy mint fix szerelésre szolgáló vezetékdarabban levőt. 220 V hálózati feszültség esetén körülbelül max. 600 W terhelés rákapcsolását teszi lehetövé. A felépítmény öt dugasz csatlakozóhüvelye párhw.amosan kapcsolt. Az asztal mellső oldalára, süllyesztett kivitelben, két dugasz csatlakozóhüvelyt szerelünk fel a forrasztópáka csatlakoztatására. A 2. ábra a villamos csatlakoztatás kapcsolAsát S?.emlélteti. Minden munkánál legfontossabbak a jó megvilágítási viszonyok. Ezért előnyös, ha a munkaasztalt úgy helyezhetjük valamilyen ablakho7., hogy a fény balról essen az asztalra. A rádióbarkácsolók és a rádióamatörök azonban többnyire este vagy éjjel dolgoznak, ezért a munkahely számára villanyvilágításról kell gond oskodnunk. E célra legalkalmasabbak a munkalámpák. Ezek közül ismertek az ollós karú és az állítható, gömbcsuklós lámpák. Ezen állítható lámpákkal a munkaasztal mínden része megvilágítható. A munkalámpákban 60-100 W-os izzólámpákat használunk. A ki-

' 2. ábm. Az ewszeril munkaosztcd villamos beTendezésének kapcsolása.

s

zárólag csak éjjel dolgozók számára igen ajánlat os napfényl ámpákat alkalmazni. A munkaasztal fiók jában a kisebb kéziszerszámokat és egyéb ap ró szerelési anyagot helyezünk el. Ha az asztallap viaszos vászonn al vagy linóleummal van borítva, úgy ajánlatos a rra egy kemén yr ost lemezt szögeznünk. 1.2. M&mkabely fróasdalból

Olykor olcsón egy használt iróasztalt is vásárolhatunk . Ez elő­ nyösebb az egyszerű asztalnál, minthogy számos fiókjában és rekeszében sok minden olyan elhelye7.hetó, amit t>gyébként az ágy alá t olunk, v agy a ru hás szek rén y tetejére r akunk. Az említett íróasztalra ugyanolyan felépitmény t készithet ü:tk, a m ilyen a 31. ábrán látható. A forrasztópáka dugaszoló aljzatát ez esetben az asztal oldallapján szereljü k fel. A 3. ábra a felépitmény t ov ábbfej lesztését mutatja. A méretek a 3. ábrá ból kitűnnek, rnig a 4. ábra a villamosberendezés kapcsotását mutatja. Kiegészítésk ént a föld-csatlak ozóhüvelyek és a biztosító elem közé egy hálózati parázs!énylámpa, míg egészen jobbra egy nagyellenállású csatlakoztatás került a h angszóró számára. A hálqzatí parázsfén ylámpa mindenkor arról tájékoztat, hogy a dugaszolóaljazatok hálózati feszül tség ala tt álla na k-e. A felső részben a k özépen a kimenő transzformátorral ellátott hangszórórendszer van elhelyezve. A kimenő transzformátor primer csatlakozási oldala a jobb oldali csatlakozóh üvelyekre van kapcsolva. Egy 2-4 W-os hangszórót alkalmazunk permanens mágnesekkel. A hangszó.. 7

'/" ~

o

o o ~

li

o o o o

..

3. "áb1'G.

L ~

y

IP • • • • •

3

fl

120

o l

6

/

9 [o c cc ~ c ~ -e l ~ $ l Q ~

v~

Megnagyobbf-

tott Jelsóreaz az iraasztal szám4ra: 1 - háló1..at1 feszültséget jelző ködlénylámpa; 2 nagyelleruHlású hangszóró; 3 - földelő stn; 4 - automata biztosí tó; 5 -

süJlyes7tett hál.Jzati

csatlakozók;

6

tenna.

-

an-

4. dbra. A 3. ábra szerint megnagyobbított felső­ rész villamos berendezésének kapcsolása.

rónyílás átmérője az alkalmazott hangszóró kosárátmérőjéhez igazodik. A dugaszoló alja zatok felett, a felépítmény felső lapján készülékek helyezhetők el. A hangszórótól jobbra és balra fiókok vannak ellenállások, kpndenzátorok és egyéb alkatrészek számára. E célra a fiókokat kis rekeszekre osztjuk fel. A szerszámot kényelmesen az íróasztal oldalrekeszeiben levő fiókokban helyezhetjük el. Célszerű emellett a fiókokban közbenső rekeszek létesítése, míáltal a szerszámokat igen áttekinthetően rakhatjuk el. 1.3. Nagy munkahely

Egy mínden kényelmet bizto&tó, nagy munkahelyet szemiéitet az 5. ábra. A munkaasztal felett áttekinthető fali állvány van elhelyezve, amelynek rekeszeiben és fiókjaiban számos szerszám és apróság helyezhető el. Ez alatt egy hosszúkás faszekrény van elhelyezve, amelynek homloklapja 3 mm vastag szigetelőlemezből készült. E homloklapon egy hálózati parázsfénylámpán kívül középen még számos kétpólusú csatlakozóhüvely van elhelyezve a hálózati feszültség számára. Egy-egy műszer a rendelkezésre álló háló-

zati feszültséget, illetve a hálózatból felvett

áramerősséget

mutatja.

A mérőmüszerektől jobbra és balra két varázsszemes vezetékvizsgáló van elhelyezve. A nagyellenállású mérések számára parázsfénylámpát, a kisohmos mérések számára pedig egy skálaizzót alkalmazunk. Az áramforrás ugyancsak e faszekrényben van elhelyezve. A 6. ábra a két egyszerű vezetékvizsgáló kapcsolását mutatja. A hosszúkás alakú faszekrény árambevezetésébe egy biztosító megszakitő van beiktatva. A munkaasztalnak balra és jobbra 4-4 fiókja van, amelyek részben kiemelhető közbenső válaszfallal rendelkeznek. E fiókok szerszámok, apróságok, fémlemezek és szígetelőanyag lemezek, valamint egyéb anyagok elhelyezésére alkalmasak. Az asztal közepén levő fiók író- és rajzeszközök elhelyezésére szolgál. A középső fiók alatt még egy kis szekrényrekesz van elhelyezve. Balról és jobbról kihúzható lapok vannak, amelyekre különböző tárgyakat rakhatunk. A munkaasztaltól balra egy kis szekrény van elhelyezve. Balra egy tábla van a falra felerősítve, amelyre teljedelmes szer-

'l

....

pe;:::> "_..l ~

~tm P.(ffig .. . ... .. ..

l

1<

- ~ .........:f

---

~i~ ~~:

' r.::~::·:~::" n

)

~ - -v v

_,r' ...1

~

1-

f"

ll

~--:Ili

~

~/;- /

-

7

v

5. ábrr-. Nagyobb munkahelu tel;es f el szereléssel.

6. ábra. Kisellenállás és nagyellenállás viZsgálómúszer kapcsol48a:

a -

nagyellenállás mé1·ésére; b '
o

számokat függesztünk ftl. !!.l: alatt egy másik falemez van elhelyezve, amelybe a számos csatlakozózsinór dugaszait dugjuk be. A munkaasztal lapján jobbra középméretű ~atu van felerösitve. E munkaasztal-kombináció a rádióbarkácsoló és a rádióamatőr minden igényét kielégíti, de ennek megfelelően elég drága is, ha egy asztalosrnűhelyben' készíttetjük el. l.t. Míihely a klub-állomás számára

A rádiósport iránt érdeklődő üjúság oktatása rádióamatőr klub ok ban történik.* E klubállomások a legtöbb esetben morzekiképzés végrehajtására, rádió- és üzemt~hnikai kiképzésre, valamint rádiókészülékek • Nálunk a Magyar Honvédelmi Sportszövetség végzi. megjegyzése.

8

a szerk.

---

HZfal

amil

o

c

7. cibTa. A DM 3 BM klubállomás Tégt helységelosztásának váz14t.a.

-- -

o

o

["'

.:tlll

o

o

o

1--

OD

o

_,.

r---

o

olctatao

o

1--

_stl..

KJuNIIOIIIk

o

I'J'vb-

öj'

c

Foltiela

~

~.

o

c

o

c

.r-

Allvanr

Szelortny

o L..

8. 4bra. Ugyunazon k lubállomái új helys~geloszt4sáMk tlázlata

-

...__

o o o

o o o

o o o

D

o

c

o .__ o

o

-

ÁMn,

:>

"'en e oktatét

házi elkészítéséhez szükséges előfeltételekkel rendelkeznek. Ehhez tartozik az adott körülményeknek megfelelően berendezett mühely is, amelyben a r ádiótechnikai készülék ek házi felépítésével kapcsolatos munkálat ok elvégezh etök . A 7. áb ra a DM 3 BM klubállomás eredeti helyiségelosztását szemlélteb. amelyhez e könyv szerzője évekig tartozott. A tagok élete egy nagyobb helyiségben zajlott le. amelyben morzekiképzést folytattak, ahol a z amatőrök készülékeiket építették és amelyben "lZ amatőr rádióállomást is Ozemelt ették. Ha telefoniás rádióüzemet

9

tartotUik fenn, akkor az adásra való átkapcsoláskor mindenkinek még a lélegzetét is vissza kellett tarUinia, nehogy az adást zavarja. Ennek eredménye az volt, hogy a DM 3 BM amatőr rádióállomás csak ritkán jelentkezett az éterben. Egy, a klubUigok között lefolyt megbeszélés alkalmával elhatározták, hogy a helyiségeiosztást a 8. ábrán bemutatottak szerint megváltoztatják A raktárként használt helyiséget egy ajtónyilással látták el. Bemeszelték a falakat és a helyiséget múhelynek rendezték be. A klubállomás eddigi helyiségében két falat húztak. amelyek egy 2,5x4,5 m méretú sarkot választottak le. Ezen elkülönített tér keskenyebbik oldala ajtót kapott. Magában a leválasztott helyiségben az amatőr klubállomás nyert elhelyezést. Itt már a más helyiségekben lejátszódó eseményektől nem zavartan folyhatott az amatőr rádióforgalom. A régebbi helyiség fennmaradt részét morzcoktatásra, rádió-, valamint üzemtechnikai kiképzésre rendezték be. A helyiségek újraelosztásával tehát az amatőr rádióforgalom, a kiképzé~ és a mühelymunka háboritatlan egymás mellett léte vált lehetségessé. 1.5. A munkahely tartozékai

Mielött még a gyakorlati munkánkhoz szükséges szerszámok ismertetésére rátérnénk, néhány olyan dologra hívjuk fel a figyelmet. amelyek számunkra a munkahelyen folyó munkát megkönnyitik Mint már említettük, az asztal fiókját k ülönbözó nagyságú rekeszekre osztjuk fel, amelyekben kisebb szerszámokat és egyéb apróságokat helyezhetünk el (9. ábra). Nagyobb szerszámok s:1ámára egy másik szekrényben biztosftunk helyet, esetleg a seprűkamrában, vagy máshol valahol. Az asztal egyik, keskeny oldalánál függőlegesen egy 20 mm vastag falapot erősítünk fel, amelybe a csatlakozózsinórok dugaszait dugjuk be. E célból egymástól 10 mm-nyi térközre 4 mm-es fúróval lyukakat fúrunk, amelyekbe aztán banánh üvelyeket dugunk (10. ábra). o

\ 9. ábra. A munkaasztal fiókját a szerszámok é~ barkdc1olóanyag áttekinthet6 elfu!l11ezése céljából t'ekeszekre oszt;uk.

"' yocc. tárgyak

~

llpC"ÓSagol<

ll

Ir

10. ábra. A csatlaJcozózsinórokat L'Clf1ll e(IIJ furatok;cal ellátott fatábla furataiba dugjuk, va(lll egv fogazott fémlemez kivágásaiba hel11ezzük.

o o o o o o O OOOOOO

o o o o o o

~~s,

-:-::~

A csatlakozózsinórokat gumi szigetelésfi. egyeres litze huzalból készítjük el E csatlakozózsinórok hossza 25, 50, 75, illetve 100 mm. Minden egyes méretböl körülbelill hat darabot készítünk el. A csatlakozózsinórok mindkét végére egy-egy banándugaszt szerelünk. Emellett még néhány krokodilcsipeszt szerzünk be hozzájuk, hogy a vezetékeket tetszés szerint alkalmazhassuk. Kisfrekvenciás célokra még néhány árnyékolt csatlakozó ~inórt is készitünk. Az árnyékolás! és az eret mindkét végén ugyancsak banándugaszokkal látjuk el. Néhány fontosabb szerkezeti alkatrész, amelyekből célszeril némi kis tartalékkésztetet tartanunk. A szabványos, kétpólusú hálózati dugaszok mellett távbeszélő csatlakozóhüvelyekre, banándugaszokra, kétpólusú, 19 mm dugasztávolságú csatlakozóhüvelyekre és kéteres hálózati kábelre van szükségünk. Az URH számára különleges szerkezeti elemek szükségesek, nevezetesen kétpólusú csatlakozódugaszok, csatlakozóhüvelyek és csatolások, amelyek URH-lapos szalagkábel csatlakoztatására méretezettek. A nagyfrekvenciás koaxiális kábelek számára koaxiális csatlakozó dugaszokat és koaxiális csatlakozóhüvelyeket tartunk készletben. 1.6. Elektro- és rádióteehnikai alapfelszerelés

A szorgalmas rádióbarkácsoló kis milhelyét lépésról lépésre rendezi be és tökéletesíti. E téren természetszerűen anyagi lehető. ségeihez mérten kell eljárnia. Sok rádióamatör azonban nem veszi figyelembe, hogy például a szaklapokban ismételten jelennek meg megörvendeztetö, bevált, egyszerű kapcsolások, javítási vagy mühelyi tanácsadások. Ezek leközléséért mérsékelt díjazás jár. E saját keresményböl a műhelyben tevékenykedők számára újabb beszerzésekre nyilik lehetőség. A házilag készített alkatrészek megmunkálására szükséges szerszámokon kívül még elektro- és rádiótechnikai készülékeket is be kell szereznünk. Ehhez tartozik mindenek előtt egy áramforrás, egy többszörös mérómüszer, továbbá egyszer(i vizsgáló készülékek. E készülékeket házilag készítve teljesen egyéni kívánságainknak megfelelően képezhetjük ki. Aramforrásra mindenek előtt akkor van szükségünk. ha kapcsolásokat kívánunk kipróbálni. f~y nem kell minden esetben egy hálózati áramfcrrár.t kapcs'>lással ~:vüH fPIépitenünk. miáltal sok időt takarítunk meg. Az áramellátás mind "'n készüléknél azonos, mindegy, hogy egy vevókészülékról, vizsgáló készülékról vagy egy nagyfrekvenciás erősítóról van-e szó. Az áramforrás méretezésével kapcsolatban csak arra kell ügyelnünk, hogy ll

a legfontosabb fűtőfeszültségek (4 V, 6,3 V, 12,6 V}, valamint az anód- és árnyékolórácsfeszültség számára a megfelelő egyenáramú feszül~ég (kb. 300 V} rendelkezésünkre álljon. Célszerű, ha kiegészítésként még egy körülbelül 150 V stabilizált feszültségforrást is biztosítanunk. Ez némely kapcsolás számára egészen célszerű. Elő­ nyös mindenesetre, ha egy iparilag gyártott, több célú mérőmű­ szerrel rendelkezünk. Ezzel mind feszültségek, mind áramerősségek (váltakozóáram és egyenáram) mérhetők. Az ilyen műszerek azonban nem olcsók. Házi elkészitésük sem egyszerű. Mindenesetre kezdetben elegendő az is, ha egyenfeszUltségeket tudunk mérni. Mérési tartományok gyanánt rácselőfeszültségek és telepek mérésével kapcsolatban a 30 V-ig terjedő feszültségek, mfg anód- és árnyékolórács feszültségekkel kapcsolatban 300, ill. 500 V-ig terjedő feszültségek ajánlhatók. A legközelebbi műszer - amit be kell szeremünk - az abszorpciós frekvenciamérő, amivel frekvenciákat határozhatunk meg. Ha e téren már bizonyos tapasztalatokra tettünk szert, úgy feltétlenül egy grip-drip-mérőt kell házilag késziteni. E miiszer univerzálisan alkalmazható és tulajdonképpen a rádióbarkácsoló kezébe való. E müszerrel nemcsak frekvenciákat, hanem rezgőkörök és antennák rezonanciafrekvenciáit is mérjük Ezen túlmenően kondenzátorok és tekercsek értékei is meghatározhatók. A további felszereléshez tartoznak még pl.: egy vezetékvizsgáló, egy vizsgálógenerátor, egy nagyfrekvenciára és segédfrekvenciára méretezett csővoltmérő, egy jelelőállftásra szolgáló multivib7"átor, valamint jelkövetőként egy megfelelő erősítő, egy hangfrekvenciás generátor és végül egy RLC mérőhíd. A különleges feladatok számára katódsugár oszcilloszkóp, ultrarövidhullámú és televizió vizsgálóadó, egy zajgenerátor, stb. szükséges. Néhány szerkesztési utasítást és kapcsoJási javaslatot e könyv is tartalmaz. További utalásokat találunk a "Radio und Fernsehen" valamint a "Funkamateur'' szakfolyóiratok gyakorlati szerkesztési útmutatásaiban. (Nálunk a Rádiótechnika folyóiratban, valamint a Rádióamatőr füzetekben.) Mérőmüszerek házilag történő elkészítésével kapcsolatban ügyeljünk an-a, hogy az esetleges áramellátást az igy készített müszerek számára az alapfelszerelés univerzális áramforrásáról egy többszörös dugasz segitségével biztositsuk. Ezáltal nemcsak pénzt takaritunk meg, hanem a házilag történő készítéssel kapcsolatban sok időt is. Az itt adott javaslatok azonban nemcsak a komoly rádióbarkácsolók számára érvényesek, hanem a klubállomások számára is, amelyeknek a müszakilag érintett ifjúság központját kell képezniök.

12

2. SZERSZAMOK 'tS ANYAGOK FELBASZNAI.ASA t.l. MDyen szerszámok szfikségesek

Mielött e fejezetben az egyes szerszámok ismertetésébe belefognánk, röviden a szerszámfelszerelés három normájat kivé.njuk felállítani. Ezek a következők: 1. norma: e szerszámkészletet feltétlenül szükségesnek kell tekintenü nk. E készletet azon rádióamatőrök számAra állitották öszsze, akik csak most kezdenek rádiótechnikai eszközöket felépíteni 2. norma: a képzettebb rádióamatörök számára, akik már többékevésbé ismerik az építési elveket, néhány tové.bbi szerszám szükséges. Ezeket a későbbiekben fokozatosan szerezzük be. 3. norma: e norma a rádióamatör klubállomások szerszámfelszerelésére vonatkotik. Beszerzése többnyire a patronáló üzem révén lehetséges, amely megfelelő szerszámokat bocsát rendelkezésre. Ezen túlmenően a legtöbb nemzeti vállalatnál az NDK-ban az üzemi kollektiv szerződés még a GST-munka támogatására pénzeszközöket is biztosít. A felállitott normák természetszerűen nem tekinthetők dogmáknak, hanem csatt tulajdonképpeni javaslatoknak, amelyeket tetszés szerint és a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek megfelelöen megváltoztathatunk. Az egyes normákat a táblázat tartalmazza (Táblázat a. 14. oldalon) 2.11 Vizsgáló- és mhöeszközök

A rnunkadarabok megmunkAlásámlk egyik fontos előfeltéteiéi a ,.rajz által meghatározott méretek pontos betartása jelenti. E célból a munkadarabot mind a megmunkálás előtt, mind a megmunkálás folyamán és annak befejezte után meg kell mérnünk. A rnérettartóság vizsgálata rnérőeszközökkel történik. Az építési utasitásban megkövetelt méretek betartása szavatolja azt, hogy elkészítésilk után valarnennyi alkatrész össze is illeszthető. Ha tehát pontos mérések útján a munka helyes kivitelezéséről meggyöződünk, úgy sok kellemetlenségtől szabadulunk meg. Ezért követelmény, hogy méröeszközeit mindenki gondosan kezelje. A ll. ábrán különböző rnéröeszközöket láthatunk, amelyeket a gyakorlatban alkalmazunk. A hosszmérések számára acél mérőszalagokat használunk. amelyek a kereskedelemben 100 rnm és 500 mm-nyi hosszúságban kaphatók. Az alsó osztáson a méreteket mm-nyi por.tossá,J;tgal, rníg a felső osztáson 0.5 rom-enként is meghatározhatjuk. Ezáltal pl. egy 62,5 rnm-es mér etet minden nehézsé,J;t nélkül kényelmesen leolvashatunk. A na~obb bosszúságok mér ésére feltekercselhető acél lllérőszalagokat '2 m hosszúak) használunk. amelyek egy tokban összetekercselhetók. E tekercselhető rnérőszala'(ok felül és alul is mmosztással vannak ellátva. 13

1.

nonna.

A kezdö szer&zámszükúglete: l oldalcsipőfogó, 130 mm l laposfogó, 130 mm l gömbölyűfogó, 130 mm 1 csavarhúzó készlet (2, 4, 5,5, 7 és 9 mm széles) l kalapács, 200 g l lombfúrész l pontozó

l

laposreszelő,

200 mrn, nagyoló

típus l

laposreszelő,

200 mrn, sim!tó

típus 1 kerek- vagy lyukreszelő, 25 mm. nagyoló tfpo.1s l félkerekreszelö, 160 mrn, s1rnító tfpus l reszelökefe l acél mér65zalag, 300 mm 1 rajzolótű l kés

1 villamos forrasztópáka, 60 W l kézi fúrógép, fúrókkal

2. norma. A jártasabb barkácsoló azámdra

az 1. nonnában foglaltakon kí-

vül járulékosan még a következő ueruámok ajánllultók:

1 kombináltfogó, 160 mm, szigetelt l csőrösfogó, 160 mm l lehúzófogó 1 órás-csavarhúzó készlet l kalapács, 500 g l fakalapács 1 kézi kengyeles fúrész 1 kéz.i lemezvágóolló l keresztvágó, 100 mm l laposvágó, 100 mm 1 kerekreszelö, 250 mm, slmitó típus l félkerekreszelő, 160 mm, dur· vaslmitó típus 1 négyélű (négyzet) reszelő, UIC mrn, durvasiroltó típus 1 háromszög reszelő, 160 mm, l kulcsreszelő készlet l reszelősikattyú 1 satu, közepes méretll 1 kéz.i fúrógép, kétmenetll, fúrótokmány 10 mm-ig 1 csigafúró készlet (l~, 2,2, 2,4

3, 3,2, 4, 4,3, 4,8, 5,3, 6, 6,4, 7,4, 8,4, 9,5 és 10 mm) l menetfúró készlet, M2, M3 és M4

.

l állitható fordltóvas

l menetmetszö készlet, :M2, M3 és M4 l menetmetszőtartó

l

acélmérőszalag-tekercs,

2 m

hosszú l talpas acélderékszög

l tolóméree, 160 mm l mérőkörző

l szegecshúzó készlet, 2, 3 és 4 mm l szegecsfejező k észlet, 2, 3 és 4 mm l ellentartó készlet, 2, 3 és 4

mm

l pinzetta l laposecset l rókafarkfűrész 2 szögfúró

3. norma

Az 1. és 2. normában foglaltakon kívül járulékoaan még a kővetkezó azerszámok ajánlhatók. Az e!llles &zerszámok darabszáma a klubállomás tagjainak létszámához igazodik. l gurnil{alapács l darabolörürész 1 fémfúrész l rókafarkfűrész

1 villamos l l l

1 l l 1

l 1 l

kézi fúrógép éllv ánnyal, fúrótokmány 16 mrn-ig csigafúró készlet, 16 mm-lg stillyesztpfúró kórvágó-olló csavarkulcs készlet, M2, M3 M4, MS, M6, MB kábelkés mikrométer forrasztópáka, 100 W forrasztópáka, 500 W nyeles múszerészsikattyú emeltyűs csípőfogó

menetvágó s:?ers?ámkészlet MS. M6 és MB menetek számára 1 reszelő alunúnium számára

l

1 fareszelő l gépsatu l fúróprizma

• •

• •

•

•

e e e e e •

e

ff

A

•

EJW!ili!i!WRttlliRIRM!'@o) b)

fl

Cl

ld'

0======•

R&&m4J&IS&&sH ~~

1>

gl

11. ábra: Mér6- és el6rajzoló eszkljzök:

a -

összehajtJható métermérce; b - acél méroszalag; c ponto?.ó : e - tolómérce; f - köT7ií· Q - talpas acélderéks7ör

rajztú; d -

A fából, acélból vagy könnyűfémből készült tagokból álló mérórudakat csak tájékoztató mérésekkel kapcsolatban használjuk, mert sok hibalehetőségre ad alkalmat. A vékony acél mérószalaggal a mé.rés majdnem parallaxismentesen ~rténik, mmthogy az osztás közvetlenül a megmérendő felületre fekszik. Vastagabb vonalzök esetén e pontban emlitettekre különöSEn ügyt'lnünk kdl. Az olyan mérővonalzók, amelyeknél az OS2.tás egy ferde oert'mbe van bevésve (begravirozva), az ilyen esetbt!n elónyosebbek. Majdnem univerzáhs mérőeszköznek tekinthető a tolómérce. Ennek segitségével hosszúságokon és vastagságokon kivül még külsó és belső átmérök, valamint mélységméretek is meghatározhatók. A 12. ábrán a tolómércét láthatjuk. amely metrikus és hüvelykbeosztással van ellátva. A tolöméreével 1110 mm-ig terjedő pontossággal végezhetünk méréseket. E célra az ún. nóniusz a ferdén levágott lapon metrikus osztással van bevésve. A 9 mm hosszú nóni•Jc;z 10 egyforma részre van beosztva. Ha a szárak egymás mellett állanak, úgy a 13. ábrán látható beállitást kapjuk. Ha valamilyen munkadarab vastagságát mérjük meg, úgy először a teljes mm-ek számát határozzuk meg. Ezt a számot a nóniusz 0-osztásától balra a

tolónlén:e rúzef..

;.J. álml. A

E[ti

~

'

F6 - ·

l

l

ltJ

l

LJ

12

'

l l l l l l l 1 10

1

2

l

l

l l l l l l l l l l l l l

t

'

7

14. ábTc. TolóméTce mérisi példa. A méref: 12,7 mm.

fóosztáson olvassuk le. A tized mm-eket úgy határozzuk meg, hogy megállapítjuk, melyik nóniusz osztás esik egybe a főosztás egy rész-. ooztásával. Ha ez a nóniusz ötödik osztása, akkor a leolvasott mmméret 5/10 mrn- rel nagyobb. Ha ez a 8. nóniuszosztás, akkor viszont a leolvasott méret 8/10 rnm-rel nagyobb. A 14. ábrán 12,7 mm- es méretre nézve láthatjuk a rnérési példát. Igen pontos mérések számára a mikrométert alkalmazzuk. Ez 1/100 nun-ig terjedő pontosságú méréseket tesz lehetövé. A menetes orsó 0,5 nun-es menetemelkedés mellett a küls6 hüvelyen levő finomskála 50 skálaosztással rendelkezik. Az egyes skálaosztások értéke 1/100 rnm. Derékszögek, síkok, élek ellenőrzésére és egymással rnerőlege-

16

\ sen találkozó vonalak előra~oláslira talpas acélderékszöget használunk. Az előrajzoláshoz edzett hegyű raj:ztűt alkalmazunk. Az anyagban a rajztú kis karcolást hagy maga után. Lágy anyagoknál erre tekintettel kell lennünk. Ez okból alumíniumlemezeket elvileg csak puha ceruzával rajzoljuk elő. Ha nem igy teszünk, elő­ fordulhat, hogy hajlitáskor az alumfniumlemez a karcolási vonal mentén eltörik. Előrajzolás alkalmával a rajzolótút a mozgásirányban némileg megdöntjük. Az olyan furatokat és előrajzolt vonalakat. amelyek a munkadarab megmunkálása kÖZben eltörlődnek, központoznunk kell. A pontozó csúcsszöge kb. so·. 200 g súlyú kalapáccsal a pontozóra gyakorolt könnyed, rövid ütéssei az előrajzolandó tárgyon pontokat kapunk. Ez az anyagban megfelelő bemélyedést hagy maga után. Kifúrandó nyflásoknlil a fúrót kényelmesen e mélyedésbe illeszthetjük be. Körök előrajzolására edzett körzőhegyekkel ellátott méTőkönőt alkalmazw1k. A kör középpontját központozzuk 2.12. Szorltó szerszámok

Ide tartozik mindenekelőtt a satu. A megmunkálandó darabot ebbe fogjuk be. Elvileg csak párhuzamos vezetésű satukat alkalmazunk. E satuk acélpofái egymáshoz viszonyitva mindig párhuzamosan mozognak és ezáltal a munkadarabot mindig egyenletesen rögzitik. A munkadarab megóvása céljából alumíniumból, ólomból vagy fából készült pofákat helyezhetünk be. Az olyan munkadarabok befogását. amelyeket gépen kell megmunkálnunk, gépi satuval végezzük. Kisebb munkadarabok befogásara és rögzítésére kézisatut (szorítócsavart) hasmálunk, amelynek pofáit szárnyas anya

lS. ábra.

Be!oa6

uerszámok: balra párhuzamoo satu; jobbra kézi · satu.

16. ábra. Fog6: a -

kombinált fer

gó; b - gömbölyű fogó; c - oldalcsfpöfogó; d - ta· pos fogó.

2

A ~dlóamaU!r mtlhe~

o

EFfE§

.,

::= l"

l

"' a különféle sr;«> és laprugó segitségével állíthatjuk be. A 15. ábrán rltószerszámok.at láthatjuk. l A fogók sokféle alakjuk (16. ábra) ellenére egyaránt a kézi szerszámokhoz tartoznak. A lapos- és csőrfogókat kisebb alkatrészek hajlítására és rögzítésére használunk. A gömbölyű fogóval huzalokat és lemezcsíkokat hajlíthatunk. Ezeket legtöbbször a huzalvégeken levő szemek hajfítására alkalmazzuk, ha a szemeket csavaroknak kell rögziteniök. Sokat használjuk a komóináltfog6t is, amely lapos- és csőfogó, valamint oldalt csípőfogó kombinációja. Az elektrotechnikában alkalmazott kombinált fogó gumiszigeteléssel van ellátva. 2.13. Dambol6szerszámok

A munkadarabok darabolása különböző módon történhet, igy pl. véséssel, vágással vagy fií.részeléssel. A véséshez laposvésőt (hidegvágót) a keskeny hornyok számára keresztvésőt használunk. A vésöket (hidegvégókat) rendszerint szívós szerszámacélból gyártják. A laposvésőnél a szár és a vágórész azonos szélességű. ~szöge 400 és 60° között van. Lemezek, valamint más vékony anyagok vágására kézi lemezollót használunk. E munka idő- és erőmegtakarítást jelent, minthogy az olló szárain ft.llépö emelőkar hatást jól kihasználhatjuk. A kézi lemezolló beszerzésénél ügyeljünk arra, hogy a lökethatárolás elöl, nem pedig a szár hátsó végén legyen. Ott az olló gyors zárása esetén gyakran a tenyerünket becsipjük. A 17. ábrán néhány vágószerszámot láthatunk. Vékony lemezekben vagy szigetelóanyagokban nyilások kivágására vagy kitű­ részelésére igen jól felhasználható az ifjabb éveinkből ismert és átmentett lombfűrész. Itt csak arra kell ügyelnünk, hogy a megfelelő lombfűrészlapokat alkalmazzuk. Lágyabb anyagok fűrésze­ lésénél a lombfűrészlap fűrészfogairok száma kisebb lehet, mint kemény anyagok vágásánáL A kemény anyagoknál azonban a lombfúrész finom fűrészlapja miatt csődöt mond. Helyette ilyenkor kengyeles kézifürészt használunk, amelybe legtöbbször kétoldalú fű­ részlapot fogunk be. Annak megakadályozása végett, hogy nagyobb

ll

l

" a

17. ábra.

Vdgószerazá.. mok:

'~

a - lapos hidegvágó; b - keresztvágó; c - kézi lemezolló; d - Attételes csípőfogó;

e -

kéz.i ke-

retesfürész..

18

\ vágások közben a fúrészlap megakadjon, a fűrészlapokat kicseréljük, vagy hullámosítjuk, ill. terpesztjük. A fűrész felfogó részei keresztszerüen hornyoltak, úgy, hogy a fűrészlapot két, egymásra merőleges irányban foghatjuk be. Szárnyas anyával ellátott feszítövel a fűrészlapot meghúzhatjuk. Huzalok elvágásához oldnl-csípófogó szükséges. Minthogy ez acél- vagy alumfniumhuzalok vágására szolgál, túl hosszú csavarok megrövidítését ne végezzük ezen oldal-csípőfogóval. E célra ún. emeltyüs elővágó csípőfogót használunk, amelynél egy második tag a vágópofák áttételi viszonyát megnagyobbítja. Ezenkivül az emeltyűs elővágó csipöfogóknak a vágópofákon erősebb élük is V~'" mint az oldal-csipőfogónak. 2.14. Vtöszerszámok •

Munkáinkhoz egy 200 g-os és egy 500 g-os kalapács elegendő. Az ütésnél fellépő centrifugális erők arra törekednek, hogy a kalapácsot a nyeléről lehúzzák. Ezért arra kell ügyelnünk, hogy a kalapács biztosan ékelt legyen a kalapácsnyélen. Lemezek egyengetésére közönséges kalapácsot nem használhatunk, mert az ütés következtében a lemezt megnyújtjuk. Egyengetésre ezért gyertyánfából készült fakalapácsot vagy müanyagbetéttel ellátott kalapácsot alkalmazunk. A 18. ábrán néhány kalapácstipust láthatunk. 18. ábm. Otószef'l%ámok:

balra: lakatos-kalapács; jobbra: fakalapác:L

~= · - ~ll

2.15 Ruzelók Valamilyen munkadarab pontos méretre hozására, vágási helyek utánmunkálására. élek sorjarnentesitésére vagy lekerekítésére reazelőt alkalmazunk. A reszelő a lapból és a nyélból áll. Az előre kifúrt nyélbe a reszelő szárát bepréseljük annak él'dekében. hogy a reszelót kényelmesen megfoghassuk. A nyélnek jól rögzitve kell a reszelöre illeszkednie, nehogy a kezünket a reszelőszár csúcsain megsértsük. A különbözó részelök a reszelővágás-távolsáR tekintetében, másrészt a reszelőlap alakjában tértnek el egymástól (19. ábra). A különbözó reszelővágás-távolságok az alábbi csoportokra oszlanak: durvavágású, középvágású, durva simftóvágású, .simUóvágású, finom simít6vágású.

..

19

v v

D

. .~j

~

v ®

e

c , , ' tt#hW:tt*

rtszfl&

~ P'f5ltt6

~·esnl6

m:m. :;

19. ébra. KflWnbllz6

O

Tú-.lltl6

reuelők.

Minél kise~b a reszelővágás-távolság, annál finomabbak a reszeléskor keletkező megmunkálási rovátkák. Megkülönböztetünk egy-reszelővágású, két-reszelővágású, mart-reszelőket, valamint ráspolyvágású reszelőket. Réz és könnyüfémek megmunkálására egyvágású reszelőket, vagy mart-reszelőket alkalmazunk. Keményfémek, mint pl. acél vagy öntöttvas, úgyszintén pertinax megmunkálására kettős-reszelővágású reszelöket alkalmazunk. A ráspolyvágású reszelőt fa vagy bőr megmunkálásánál alkalmazzuk. Az emlitett reszelőket különböző méretnasyságban gyártják. Az olyan kis reszelőket, amelyek nem szárban, hanem körkeresztmetszetü rúdban végződnek, tűreszelőknek nevezzük. A reszelók tisztítása reszelőkefével történik. Az odatapadt forgácsokat sohase távolítsuk el rajzolótűvel, hanem az ilyen múvelethez használjunk mindig vagy sárgaréz, vagy alumíniumlemez d arabot. 2.16. Fur6szerszámok

A legegyszerűbb fúrószerszám, amelyet mindenesetre csak f a megmunkálására használhatunk - a szegfúró (csaplyukfúró). Ennek végén facsavarmenet van, amely a fába való becsavaráskor a tengelyirányban elrendezett kést maga után húzza. Gyermekkorunkból nyilvánvalóan ismert még a peTgőfúró is, amelyet mindenesetre csak vékony anyagokkal összefüggésben használhatunk. A legtöbb

fúrógéphez tartozik még a furdancs (mellfurrlancs), amely vagy fúrótokmánnyal rendelkezik, vagy a fúró számára négyszögletes szárral van kiképezve. A kézifúrógépek között két típust kűlönböztetünk meg. Az egyszerű kézifúrógépnek csak egyetlen fúrási sebessége van és kúpkerekes hajtása nyitott. Ügyetlen kezelés esetén e szerszámmal könnyen megsérthetjük magunkat. Jóval előnyösebbek a törpe hajtású kézüúrógépek (amerikáner). A fúrási sebesség váltása a legtöbb konstrukciónál a kézifoganttyú vagy a tartófogantyú kicserélésével történik. Ilyen kézi fúrógépeket 6, 10 vagy 13 mm-es fúróátmérővel kaphatunk. Jóval nagyobb fúrási sebességgel müködik a villamos meghajtású kézifúrógép. Ez rendszerint két sebességre kapcsolható. Méretnagyság tekintetében 25 mm fúróátmérőig kaphatók. A fúróállvánnyal összeköttetésben a villamos meghajtású kézi fúrógép asztali fúrógéppé fejleszthető tovább, amellyel jóval pontosabb furatokat állithatunk elő. A villamos meghajtású kézüúrógéppel történő munkánál ügyeljünk arra, hogy a védőföldelést mindig használjuk (Schuko-üzem). A 20. ábrán néhány fúrógépet láthatunk. Á klubállomásokon rendszerint villamos meghajtású asztali fúrógép áll rendelkezésre. A fordulatszám váltása a korszeru asztali fúrógépeknél a hajtás vagy a motor átkapcsolásával történik. A régebbi kivitelezéseknél a fordulatszám váltása azáltal történt, hogy különbözö átmérőjű szfjtárcsákkal ellátott szíjhajtást alkalmaztak. A fúró befogására hároropofás fúrótokmánx szolgál. A három, egymáshoz viszonyítva 120°-nyira eltolt pofa a befogáskor szorosan a fúró hengeres szárához szorul, miáltal a fúró egyidejűleg központositva is lesz. A fúró fúrás közbeni utáncsúszásának megakadályozására a fúrót ütközésig kell a fúrótokmányba befogni. A 21. ábrán a fúrótokmányt és a csigafúrót láthatjuk. FurattJk készítésére csigafúrót alkalmazunk. A fúró alsó végén van a két fővágóél. A fúró alsó szárrészében két spirálhorony van bemarva, amelyek a fúráskor keletkező forgácsok eltávolítására szolgálnak. Annak érdekében, hogy a fúró kerülete ne dörzsölődjék a fúrt lyuk falához, a ktilsö köpenyt keskeny élszalagig hátraköszörülik. A spirálfúró helyes köszörülése művészetet jelent. Mindkét fávágóélnek e'l)'enesen kell haladnia és hátraköszörültnek kell lennie, nehogy a fúró összetörjön. A csúcsszög, amelyet a két fővágóél egymással alkot. a különbözö fajtájú anyagok számára különböző nagyságú (21. ábra.) Ezek szerint: alumíniumötvözetek 1300-1400 sárgaréz (Sr 58, Sr 63) 130° réz, sárgaréz (Sr 80, Sr 90) 120°-125° acél, szürkeöntvény 116°-1llf • keménypapír 800- 90c nem rétegelt présanyagok, trolitul 50°- 600 keménygumi 30°- 40° 21

lf

'~

főr6tok""ny

6!1~l6

..u

~fil f~ú

n,al< IGgaS-S Plajlómo1

IllOlOt

va1amos motor

2 toroulalszámf-ra

tliróorsó - - - ; t ...velr

nyomó IIWIIltámasz

~ túróasztal

lassú tOI"'ás dll 10(9alókal' tttl<JI(y

•

20. 4b1'4.

balra fenn: villamos

Fúróg~pek:

meghajtású kézi fúrógép kétféle sebességre; balra lenn: kézi fúrógép kétféle sebességre jobbra: asztalt fúrógép több fúrás! sebességgeL

~., ,..ntttme(któbi

szög

l"""t:rv ,. tor<jk~b9'

ZJ. ábro.. Fúr6szerszámok balra: hároropofás fúrótokmány kúpos szárral; jobbra fenn: csigafúró részeinek megnev~e; jobbra lenn: íúr&:súcs a megfelelő szögekkel.

Süllyesztésnél süllyesztett és lencsefejű süllyesztett csavarok számára a csúcsszög goc, süllyesztett szegeesek számára ped1g 75c. A süllyesztési mélységet az asztali fúrógépnél állitható ütközővel rögzíthetjük. N agyobb kör alakú nyilAsok elöállitásánál, lemezeknél a körvágót használjuk. Ezt szárával spirálfúróhoz h~sonlóan fogjuk be. Az egyik kereszttartőn kis esztergakés van, amely a lemezről megfelelő, köralapban futó hornyot forgácsol ki. A 22. ábra olyan körvágó méretvázlatát mutatja, amelyet házilag állithatunk elő. Ehhez egész egyszerű szerkezeti acélt alkalmazhatunk. A szár, amelyet a fúrótokmányba befogunk, 50 mm hosszú és 10 mm átmérőjű. Az alsó szárvég 20 mm vastag és alul közpo'"ltosan illő 5 mm erős vezetőcsappal rendelkezik. A 10 mrn átmérőjű furaUtan a késtartó van elhelyezve. A késtartó egyik végén egy 5,1 mm-es furatha a vágóké!l illeszked1k. E körvágóhoz két vágókés tartozik. az egyik múanyagok és lágyabb fémek számára, amelynek vágószöge 45 , egy másik keményebb férnek szAmá ra, amelynek vágószöge 70°. A vágókéseket úgy edzzük, hogy azokat izzítás után olajban hirtelen lehútjUk. Ezt követően a vágókéseket még egyszer röviden átköszörűljük, arninek

23

.1() )

....

tol

titO l.

l

l

1

l

l l l

2<-

l,.....,

qotr.oa<M <)

J. ré5l

SZ«Slámec.ll

1 rMZ

~ <110

,..,_,

l

~2o

l

1/ 1 '\

"' ~

l

ti S

l

5

,..

!

- -E Q

lffi

..

~

i::.l~ l l

"'s [:' " ~ ""

l

l;l

l

"'

ti 5

\

'l

..

22. ábra. K 6rkiszúró mlretezett rajza.

...

E

23. ábra. Hár omrészes kivágószerszdm tMretezéBi rajza. •

megtörténte után a körvágó üzemkész. A 23. ábr án az előbb leirt körvágó kivitelézést láth atjuk. Lemezekben n agyobb lyukak egyszerCi elöállítására szolgáló másik lehetáséget a kivágó (stancoló) szerszám (lyukkivágó) alkalmazása jelenti, amelyet csavarkulccsal feszítünk meg. A 24. ábrán e háromrészes kivágó szerszám méretvázlatát láthatjuk. Minden egyes lyukátméró számára egy megfelelő kivágó (stancoló) szerszámot kell használnunk. Csavarfoglalatú elektrolitikus kondenzátorok számára 16 mm, csőaljazatok számára 22 mm (miniatür), 30 mm (oktál), illetve 38 mm (acélcsövek) lyukátmérő szOks~es.

A kivágó (stancoló) szerszámmal a következ3 módon dolgozunk: A (2) részt lekőszörült felület~ivel satuba fogjuk. Erre helyezzlik a lemezt, amely a csavamak megfelelően furattal rendelkezik azon a helyen, ahol a lyukat ki kell vágnunk. E fölé az (l) részt helyezzük, majd a (3) csa vart bedugjuk és azt a (2) részbe becsavarjuk. A tulajdonképpeni Itivágási műveletet a csavarnak csavarhúzóval történő szoros becsavarásával végezzük. Annak érdekében, hogy a bélyeg jól vágjon, kissé homorúra köszörilljük. Abból a célból, hogy a kivágott kerek lemezt az (l) részből eltávolíthassuk, e résznek egy furata van. Ezen át az előbb említett lemezt szeggel kiütjük. 2.17. Menetvágó szerszámok

A meneteknél killönbséget teszünk külső menetek (pl. csavaroknál) és belső menetek (pl. anyáknál) között. E könyv keretében csak a kézi menetv.ágás érdekel bennünket. A külső meneteket gyü- . rü alakú menetmetszőkkel vágjuk, amelyek et tartóba fogunk be. A menetmetszőt anyának t!'!kintjük, amelynél a menet kivágások révén kis vágókésekre van felosztva. Minden menetforma és menetméret ·számára más menetmetszőt kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy bennünket csak a metrikus menetek érdekelnek, azért a 3 romes külső menet számára szolgáló menetmetsző "M3" jelöléssei van ellátva. Ellentétben a menetfúróval végzett munkákkal, itt a kúlső menetet egyetlen munkafogással vágjuk k észre. ábra. Me?Wt-

24.

vd9ó szerszámok: a -

állítható me-

netmetszó;

b

-

nem állitható menetmetsző; c -

menetfúró let; d

kész-

me-

keret: haj-

netmetsző egyszerű

e -

tókar; f - állítható hajtókar mene tfúró szamá-

,,

ra.

liérettáblázat az 2.4 ábrál'o;: mtretek mm-Den

D 16 18 20

22 30 38

A

B

25 25 25 25 30 30

25 25 25 25 25 25

o-o, csúszóillesztésre

c

D 'o 161;0 18'o 20'o 2240 3040 38 -

D1 E 16+ 15 18+ 15 20+ 15 22+ 15 30+ 15 38+ 15

F

G

H

H!

K

M

s

1()

4 4

1()

11

16

4

1()

4

1()

16 22

10 10

10 12 12

11

1()

2S 27 29 31

1()

10

13 14

4

1()

40

28

'

1)

50

16 16

T1

10

1()

•

13 13 17

M. mtnetek

25

A belsó meneteket menetfúró segitségével vágjuk be az előfúrt furatba. Mmthogy a forgács eltávolítás hátrányosabb, mint a külsö menetvágásnál, a belső meneteket három munkafogással vágjuk. Az elővágó az eltávolítandó anyagnak mintegy 60%-át, a középvágó kb. 3011/o-át veszi el. A készre munkáló menetfúró a belső menetet névleges méretre hozza. A menetfúróknak felsö szárvégén négyszögletesen kiképzett csapjuk van, amelyre a forgatáahoz szükséges forditóvasat illesztjük. Legalkalmasabb ehhez az állitható forgatóvas, amelynél a menetfúró mindig a középen helyezkedik el, úgyhogy egyforma hosszú emelőkarok biztosítják a forgó mozgást. Alapjában véve a m enetfúró egy olyan csavart képvisel, amelybe forgács eltávolítás céljából hornyok vannak bemarva. Az elő-, kt'5zép- és készrevágó 1-3 számozást. vagy a felsö szárvégen megfelelő számtí gyűrút viselnek megjelölés gyanánt. Atmenö furatokban, nem túl hosszú menetek vágásánál menetfúró gépet alkalmazhatunk, amelynél az elő-, közép- és készrevágó egymás után van a szárra felillesztve. Ezáltal lehetségessé válik a belső menetek egy munkafogással történő vágása. A 24. ábrán az említett menetvágó szerszámokat láthatjuk. 2.18. Szegecselő szerszámok

.

Addig, amíg a csavarozás mindenkor oldható kötést képez, addig a szegecskötés az oldhatatlan kötések közé tartozik.. A szegecskötés csak a kötőelem roncsolása útján (pl. kifúrása útján) oldható ismét. A mindkét oldalon egy-egy süllyesztett fejjel rendelkező szegecskötés csak egy kalapácsot ás egy sima egyenes alátétet igén yel, viszont a Célgömbfejú csavarkötéseknél még további szetszárnak is szükségesek, mint azt a 25. ábra mutatja.

® -- ~

(00 00 c,

.

25. álwa. Szegec&elószeFszámok:

a - szegecshúz<J; b - szegecsfcjel6; c - satuba fogható idom a szegecseléshez.

A szegecshúzóval az egymással összekötendő részeket egymásra préseljük. Az ellentartónak mélyedése van, amely a szegecsen levő illesztőfejet veszi fel, nehogy az a szegecseléskor deformálódjék. A szege<:sfejezövel formáljuk a sc.egecskötés zárófejét. Az alkalmazott szegecs szárhossza tehát csak akkora legyen, illetve annyira álljon ki, hogy aboól a zárÓfej képezhető legyen. A z ráhagyás d szegecsátmérő sz:\mára a következő nagyságú: Félgömbfej z = 1,5 d Süllyesztett fej z = 0,9 d 26

A süllyesztett fejű szegecs süllyesztés! szöge 75°. Minthogy ütéskor a szegecset zömitjük, a furatátmérőnek valamivel nagyobbnak kell lennie a szegecsszár átmérőjénél. 2.19. Forrasztó szerszámok A rádióbarkácsolás legfontosabb munkaműveletei közé tartozik a forrasztás. A rádiótechnikai készülék szerkezeti elemei között vezetőkötést forrasztással készítünk. Ehh -::z forrasz és felhevitett forrasztópáka szükséges. Kemény és lágy forrasztást különböztetünk meg. A rádiógyakorlat számára csak a lágy forrasztás jön számításba. Forrasztóanyagként 60 jelzésű forrasztóént (60°10 ón és 40~'o ólom) alkalmazunk, amelynek olvadáspontja 185 CO. Minthogy a forrasztandó hely melegitésekor oxidáció lép fel, amely a fémek tapadását megakadályozza, ún. folyósító anyagot használunk. E folyósító anyag az oxidréteget szétroncsolja és a forraszanyag jól elfolyik. A rádióte~nikai gyakorlatban feltétlenül ügyelnünk kell arra, hogy csak savmentes folyósító anyagot alkalmaz~nk. Ezért folyósító anyag gyanánt csak tiszta gyanta vagy spirituszban oldott gyanta (keverési arány 1:1) jöhet számításba. A rádhótechnikai gyakorlat számára forrasztóón-huzalok is léteznek, nevezetesen olyanok, amelyek gyantaérrel rendelkeznek. Ez a forrasztási munkát jelentő­ sen leegyszerűsíti. Erősen oxidálódott és nehezen forrasztható helyek számára célszerű folyósítóanyag gyanánt kabamidot használnunk, amelyet a gyantához hasonlóan alkalmazunk. A forrasztási helyre az ugyancsak veszélytelen, amellett azonban erőteljesebb folyósitó anyagot képvisel. Forra!lztópákák különböző kivitelben állnak rendelkezésre. A rádiógyakorlatban kb. 40- 100 W teljesítményű villamos for..: rasztópákákat alkalmazunk. E forrasztópákáknál a fűtőspirál kb. 250 C"-ra hevíti fel a rézcsúcsot. A rézcsúcs egyenes vagy hajlított lehet. Elölről csavarhúzó éléhez hasonJóan köszörült. Hosszabb üze-. meltetés esetén a nagy felmelegedés következtében a rézcsúcs könynyen elrevésedhetik. Utánreszeléssei vagy drótkefével történő állandó tisztítással a rézcsúcsot miudig tisztán kell tartani. Nagyobb forrasztási szünetek esetén a forrasztópáka teljesítmény felvételét kívánatos elötétellenállással csökkentenünk. A forrasztópáka tis?..tasága és jó ónozása a kifogástalan forrasztás szempontjából mértékadó. Ismeretes még a kalapács-forrasztópáka, amely felerősített rézcsúcsból áll. Nyitott tüzön vagy forrasztólámpával a rézcsúcsot forrasztáshoz felhevitjük. Ezt a kalapács-forrasztólámpát ott alkalmazhatjuk előnyösen. ahol közeli villamos csatlakoztatás nem áll rendelkezésünkre. A 26. ábrán a forrasztópákák különbözö kivite... lezési formáit láthatjuk. ; Nagyobb villamos forrasztópákák (kb. 500 W-ig terjedők) segítségével rézlemezek. sárgarézlemezek, fehérbádog-lemezek, vagy nagymértékben rezezett vaslemezek forrasztása nem okoz nehézsé-

27

~·

RIRir=====(C:;:::::).)

26. ábra. Forrasztószerszámok:

IJJ c,

a

••

-

nagyobb teljesít-

ményű

villamos forrasz-

tópáka; b - szabvanyos rádió-forrasztópáka; ckalapácsfejű

forrasztó-

páka; d -

ben1.Í.n forrasztópáka •

geket. End szemben alumfnlumlemez esetén különleges eljárást kell alkalmaznunk. Azon vastag oxidréteg következtében, amely az alumíniumlemez felmclegitésekor azonnal képződik, az ismert folyósítóanyagok, mint forrasztóvíz, forrasztópaszta, vagy gyanta, már nem használhatók. Újabban mindinkább elterjedt ezért az alumíniumlemezek ultrahang-forrasztása, amelynél az ultrahangrezgések az oxidréteget széttépik és a forraszanyag az alumíniumlemezzel közvetlen kötésbe léphet.* A forrasztószerszám korszerú ldvitelét képezi a forrasztópisztoly pl. olyan formában, amilyenben azt az Amstadt-i Fern.meldwerk N. V. készíti.** Az ilyen forrasztópisztoly segitségével igen gazdaságosan dolgozunk, mert a forrasztási szünetekben nem fogyasztunk áramot. A forramásra kész állapot elérése néhány másodpercet vesz igénybe, minthogy a forrasztópisztoly felhevítése mindössze 6-8 másodpercnyi időt vesz igénybe. A forrasztópisztoly teljesitményfelvétele kb. 55 V A. A beépített kisméretű fényszórók a megmunkálandó forrasztási helyeket világítják meg, és egyúttal azt is jelzik, hogy a forrasztópisztoly be van kapcsolva. A forrasztópisztoly szerkezete több fon-asztóhely számára tesz lehetövé munkafolyamatokat. Mindezek ellenére a forrasztópisztoly nem l)uzamos idő­ tartamú üzemre készül, és ezért megszakítás nélkül 3 percnél hoszszabb ideig sohase múködteS6ük. •

U. Milyen anya,okkal van dolgunk? •

2.21. Vasötvözetek A rádióaiTUltőr a gyakorlatban igen sokszor találkozik kUlönböző acélfé leségekkel, melyek a tiszta vasnak különböző százalékarányban csekély mennyiségú · szenet és esetleg más fémeket tartalmazó ötvt>zetei. Ezeket a rádiótechnikai gyakorlatban lemezek, szögvasak vagy gömbanyag formájában használjuk. Szerelőlapok és kávák építéséhez, a mindenkori igénybevételtől függöen, 0,5-2 mm • Szükség esetén úgy is fotTaszthatunk alumíniurnlemezhez, h ogy a páka élével a fol"ró óncsepp alatt a lemezt jól megkaparjuk s a hozzákötend6 alkatrészt az óncseppbe helyezzük CA szerk. megj.) ** Hasonló forrasztópiSZtolyt hazánkban még nem gyártanak.

28

vastag lemezeket választunk. Minthogy a vas nagyon könnyen rozsdásodik, azt minden oldalról tartós festékkel kell befestenünk. Jobb, ha a vaslemezt galvánbevonattal látjuk el, pl. rezezzük, vagy kadmiumozzuk. Minthogy a vas mágneses tulajdonságokkal rendelkezik, ezért mágneses terek árnyékolására jól megfelel. Mindenesetre vas alkalmazása esetén ügyeintink kell arra, hogy az ne kerüljön nagyfrekvenciás áram.körök okozta mágneses terekbe, mert ez esetben ellenőrizhetetlen veszteségek keletkeznek. Hálózati tápforrások és kisfrekvenciás erősítök építésénél vasat minden esetben hasznlllnunk kell. A szilfciumtartalrnú vaslemezeket dinamó- vagy transzformátorlemezeknek nevezzük. E?.eket hálózati transzfonnátorok, kisfrekvenciás transzformátorok, szürö fojtótekercsek, stb. vasmaganyagaként (M-metszet, E1 1-metszet) alkalmazzuk. Az aluminiumrnal, nikkellel és kobalttal képzett vasötvözetek állandó mágnesek anyagát képezik, pl. hangszórók számára (AINiCo). A frekvenciávalo együtt növekvő örvényáramveszteségek következtében nagyfrekvenciás tekercsek számára tömör vasmaganyagokat (porvasrnagok) alkalmazunk, amelyek finom szemcséjű vasporból és szigetelő kötőanyagból állanak. E parvasmagokat különböző formában fröccs- vagy sajtoló eljárással állítjuk elő. A legújabb időkben vaspor helyett az ún. ferriteket alkalmazzák A ferritek mágneses, nemfém kristályok, amelyek három vegyértékű vasoxidnak (Fe-z03) egy vagy több két vegyértékű fém oxidjával kötést képeznek. A ferritek előnyét csekély villamos vezetőképességük jelenti, úgyhogy ennek következtében a fellépő örvényáramveszteségek igen kicsinyek. A nagyobb permeabilitás követk~tében a tekercsjóság is nagy, minthogy a kevés szükséges menet a rézveszteséget kis szinten tartja. 2.22. Könnyúfémek, szfnesfémek és ötvözetek

A rádiógyakorlatban alkalmazott legfontosabb könnyúfémek az alumínium és ötvözetei. Elsősorban szerelőlapok és egyes alkatrészek készítésére alkalmazzuk, nevezetesen 1,5-3 mm vastagságú lemezeket használva fel. Az ultrarövidhullámú és televizió tartományban az antennaépítéshez alumíniumcsöveket használunk. A tiszta alumíniumot az elektrotechnikában réz helyett vezetőanyag­ ként használják. Tekintettel arra, hogy az aluminiumot különleges aegédeszközök nélkül nem forraszthatjuk, a rádiógyakorlatban alumlniumhuzalokat alig használunk. A villamos kötéseket pl alumíniumból készült szerelőlapon csavarkötésekkel készítik. Különbözö fajtájú anyagok fémes kötésénél az esetlegesen fellépő kontakt-korr6zi6ra kell gondolnunk. Az alkalmazott fémnek az elektrolitikus feszültségsorozatban elfoglalt mindenkori állása szerint a szabadban vagy nedves helyen korrózió által előidézett feszültségpotenciál jön létre. Alumíniumnak vassal vagy cinkkel 29

való kötései általában lehetségesek, de a2 alumíniumnak rézzel való közvetlen kötését mellőznünk kell. A szerelőlapok építéséhez közéPkeménységű alumíniumlemezt alkalmazunk. A duraluminium-lemez név alatt ismeretes lemezt hajlítás elótt fel kell melegitenünk, mert ellenkező esetben törik. Ji:ppolyan sokoldalúan, mint az alumínium, kerül alkalmazásra a rádiógyakorlatban a réz is. Jó elektromos vezetőképessége alapján elsősorban vezetőanyagként alkalmazzuk. fgy mint rézlakkhuzalt transzformátorok számára mint kapcsolóhuzalt rádiótechnikai készülékek számára mint koaxiális kábelt vagy antennák számára szalagvezetéket, nagyfrekvenciás tekercsek számára mint nagyfrekvenciás litze-huzalt. stb. használjuk. Tekintettel arra, hogy a réz jól forrasztható, szivesen használjuk síírűbb (tömör) ámyékolások számára is. A vörösréznél olcsóbb a sárgaréz, amely éppen olyan jól forrasztható. A sárgaréz vörösréz és cink ötvözete. A rugó keménységű sárgaréz (63% réz, 37% cink) lemezt hullámváltók, relék (jelfogók) számára rugozó érintkezőanyagként alkalmazzuk. Az ezüst csak galVánbevonatok formájában fordul elő. Mint istneretes, az ezüst vezetőképessége rnég jobb, mint a rézé. A nagyobb frekvenciák (rövídhullámok és ultrarövidhullámok) tartományában, ahol a skin-hatás következtében ai árameltolás már sze~ pet játszik, ezüstözött réztekercseket alkalmazunk. A folyamatot úgy képzelhetjük el, hogy a nagyfrekvenciás váltakozóáram csak a vezető felületén folyik. Ha a vezetőt ezüstözzük, úgy szavatosságot szereztünk afelől, hogy a jó villamos vezetőképesség elérése érdekében minden lehetót megtettünk. A decimétertechnikában annyira megyünk, hogy a Lecher-rendszereket ezüstözött kerámiarudakból építjük fel, mínthogy azokon belül energiatovábbitás úgy sincs. Az ellenálláshuzalokat huzalellenállásoknál, mérőellenállá­ soknál, vagy tolóellenállásoknál alkalmazzuk, (PL a nikelin, a manganin, a konstantán, a réz, nikkel és mangán ötvözetei.) 2.23. Nem fémes anyagok

o

A nem fémes anyagoknak az az előnyük. hogy elektromos szem. pontból nézve nem vezetők. Ezért ezeket ,,szigetelőanyagok"-ként is nevezzük. Ez azonban nem minden esetben áll fenn, és ezzel kapcsolatban mindenféle meglepetésben lehet részünk. Igy pl. a padlók szigetelésére alkalmazott fekete gumí jobb verető lehet, mintsem általánosságb an feltételeznénk. Ha ugyanis a gumit korommal feketitik, akkor a gumilap gyakorlatilag szénellenállást képez. Néhány adóamatör is csodálatos dolgokat mesélhet ilyen "szigeteló-o anyagok" viselkedéséről. Röviden tehát szigetelóanyagok alkalmazásánál mindig tekintetbe kell vennünk, hogy azokat milyen ~ kívánjuk felhasználni.

30

A nem fémes anyagok egyik legismertebbike a penbuzx vagy keménypapír. A papíresikokat először műgyantával itatják át, majd megszáritják. Ezt követően a pertinax mindenkori szükséges vastagsága szerint magas hőmérsékleten és nagy nyomás alatt összesajtolják. lly módon pertinaxlapokat kapnak. Hasonlóan történik a pertinaxcsövek gyiirtása is. Ki.ilönleges célokra trópusálló pertinaxot gyártanak. A pertinax alkalmazásánál arra kell ügyelnünk, hogy az a nedvességet felveszi. Ha papír helyett valamilyen szövetszerűséget sajtolunk össze, akkor keményszövetröl beszélünk. Ennek kereskedelmi megjelölése: Novote:rt.

A mesterséges szigetelóanyagokhoz tartozik a polisztirol (trolitul) és a plexiüveg. Amíg a polisztirol igen jó dielektromos tulajdonságokat mutat fel, addig ez az eset a plexiüvegnél már nem áll fenn. Polisztirol képezi a trolitul és a sztiroflex alapanyagát. A sztiroflex fóliák mindenekelőtt kondenzátorole gyártásánál alkalmazhatók, míg a trelitult a nagyfrekvenciás technika alkatrészei (tekercsvázak, stb.) és koaxiális kábelek számára alkalmazzuk. Ezért a trolitul maradékokat ne dobjuk el, mert benzolban feloldva még értékes, veszteségmentes ragasztóanyagként szolgálhatnak. A trolitult és a plexiüveget különözö lemezvastagságokban árusítják. Megmunkálásuknál arra kell ügyelnünk, hogy e mesterséges súgetelőanyagok hörelágyulók. Tekintettel arra, hogy a plexiüvegnek nincsenek jó dielektromos tulajdonságai, ezt inkAbb csak skálamutatók, skálaablakok stb. számára alkalmazzuk. Igen kiváló szigetelőanyag a knámia, pl. a kalit vagy a frekventa. Sajnos, ez az anyag minden további nélkül nem munkálható meg. Ezért a barkácsoló csak kész alkatrészek formájában használhatja. Ott tehát, ahol nagy veszteségmentességre és hőállóságra kell törekednünk, ott pl. kerámiából készillt csöaljazatokat, kapocsléceket forrcsúcsokat, tekercsvwkat, stb. alkalmazunk. A kerámiamasszák képezik a nagyfrekvenciás csőkondenzátorok és triromerek dielektrikumát is. 2.24. Segédanyagok

A barkácsol6-gyakorlatban a segédanyagok közé tartomak a kenéshez, hűtéshez, köszörüléshez vagy tisztításhoz szükséges anyagok. lgy pl a kézifúrógép hajtását időnként olajoznunk kell. Olajozásm csak jó gépolajat (varrógépolajat) használhatunk, amely gyanta- és savmentes. Ugyanez vonatkozik az esetleg alkalmazott kenőzsírokra is. Gyors járású fúrógépekkel végzett fúrást munkálatok alkalmával a fúró hűtéséről kell gondoskodnunk, nehogy izzásba jöjjön. E célra vitet, olajat, vagy spirituszt használunk. Ahhot, hogy alumínium-, fa- vagy pertinax-felületeknek tetszetős külsőt adhass\lnk, azokat csiszolóvászonnal vagy üvegpapírral csiszoljuk le. Ha valamilyen alumíniumfelületet lakkfestékkel kivánlink

31

bevonni, akkor előzetesen a felületról csiszolóvászonnal történt lecsiszolás útján minden karcolást el kell távolítanunk. Csiszolóvásznat és üvegpapírt mindenféle különböző érdességi fokozatban beszerezhetünk. Néhány ívnyi mennyiséget tartsunk mindig kéznél Ha egyes alkatrészeket zsírtalanítani kívánunk, pl. befestés előtt, akkor "Tri"-t (ttiklóretilént) vagy "Tetra"-t (széntetrakloridot) alkalmazunk. A forrasztási helyeket, mint pl. csőaljazatokat, vagy forrcsúcsléceket sz~sszel tisztitjuk meg a gyantamaradványoktól 2.3. Hogyan végezzük barkácsoló munkánkat?

2.31. Mérés és

előrajzolás

A mérés és az előrajzolás csak előkészítő mun.k a, amelyet valamilyen munkadarab megmunkálása előtt el kell végeznünk. Eközben valamilyen rajzon vagy vázlaton meghatározott méreteket a megmunkálandó munkadarabra visszük át. Fontos szerszámok a mt'résnél a tolómérce és az acél-mérőszalag, amelyeket már elő­ zőleg ismertettünk. Az előrajzolási vonalak rögzítéséhez acél mérő­ szalagot alkalmazunk. Több egymásután következő pontnak rögzitésénél mindig egy vonatkozási élröl kiindulva mérünk. Ezáltal a mérési hibák összegeződését elkerüljük. lVIinthogy az acél előrajzolótűvel történő előrajzolás alkalmával a munkadarab felületén finom karcolások keletkeznek, azért az ilyen acél előrajzolótűket nem minden esetben alkalmazhatjuk. Ha hajlított éleket kell előrajzolnunk, úgy azt lehetőleg ceruzával vagy sárgaréz előrajzolótűveJ végezzük. Ellenkező esetben a hajlitási igénybevétel. következtében az anyag az előrajzolt helyen törik. Mindenekelőtt ez az alumíniurnra, a rézre és a sárgarézlemezre vonatkozik. A sárgaréz előrajzoló tű azért alkalmazható jól, mert elég lágy ahhoz, hogy a kemény anyagon sárgaréznyomot hagyjon vissza, anélkü] azonban, hogy a felilletet megsértené. A simára teszeJt acélfelületek nehezen előrajzolhatók, minthogy az előrajzolt vonalak alig ismerhetők fel. Itt egy kis fogás segít, de alkalmazásánál óvatosságra van szükség, mert a feJhasznált anyag mérgező. Az előrajzolandó felületet vízzel benetlvesítjük, majd azt rézgálic-kristálydarabkával bedörzsöljük. A felület ezáltal vöröses színt kap (e1rezesedés), amelyen a fehér előrajzoló vonalak jól felismerhetők.

A vonatkozási szélre merőleges előrajzoló vonalakat ütköző derékszög segítségével rajzo1juk. A köröket mérő~i'rzőve1 rajzoljuk elő, amelynek hegyei edzett'ek. A kör középpontját központozással jelöljük meg, hogy így a mérőkörző a kör középpontjában, a központozott mélyedésben jó vezetésre találjon. A körzőnek igen szorosan kell járnia, legjobb, ha finombeállító berendezéssel van ellátva. A furatlyukakat erőteljes pontozóütéssei jelöljük meg. Ezáltal a fúró jó vezetést kap és nem csúszik el. 32

A lllérés számára még néhány mfts eszköz is szolgál, amelyek azonban nem feltétlenül sz.ükségesck . Ilyenek pl. a lekerekitö idomdarab (mestermérő), az állitható szögmérö, a lemezvastagság meghatározására szolgáló lemezvastagságmerő (lemezidomszer) és a hu' zalidomszer stb. A sfklapúságot fenyrésmódszér segítségével hajszálvonalzóval ellenőrizzük. A hajszálvonalzó méróélét a megmunkálandó felületre helyezzük , és mindkettót a fény irányába tartj uk. Minél kevesebb fény tör át, annál simább a megmunkált felület. Hasonló módszer szerint ellenőrizzük pl a derékszöget (27. ábra). Ha mindig visszatérő méreteket kell meghatároznunk, úgy elő­ rajzoló sablonnal segítünk magunkon (amely egy aluminiumlemez 27. dbra. Leolvaaási hibll

rossz

nézőiránti

m~att;

parallaxis egy mérorúdnál (balra) és a siklap vtzsgdlata vonalzóval. fényátszű1'{jdés szerim (jobbraJ.

)

darabkából könnyen elkészíthető). Ez vonatkozik pl. csőaljazatok számára, valamint sávszürők számára szolgáló kifúrandó lyukak meghatározásánál 2.32. Anyagok vágása

Saját kis anyagraktárunkban a szükséges anyagokat többnyire táblák, lemezek, rudak alakjában tároljuk. Valamilyen munkadarab elkészítéséhez azonban az említett anyagoknak csak egy bizonyos része szükséges. Levágás útján megkapjuk a munkadarab elkészítéséhez szükséges mennyíséget. Az emlitett levágás különböző módokon történhet.

2!. 4lml. A véaö luazndlata (balra 1 és e{111 lemezcsík

levéséle

(jobbr«J.

1 A r6d16amat6r mGheJ;ve

33

..

Vágás

vé~l

Vésővel a rádiógyakorlatban ritkán vágunk. Ha mégis sor kerülne rá, akkor a vágásben laposvésöt és egy kb. 500 g súlyú kalapácsot használunk. A laposvéső vágóélének ékhatása biztosítja a vágást. Az elvágandó munkadarabot kemény alátétre helyezzük, vagy satuba fogjuk be. A véső élének beütése által bemetszési hatás lép fel. Vastagabb daraboknál ezt a bemetszést mindkét oldalon végezzük mindaddig, amíg az anyag le nem törhető. A lemezeket a vágási vonal mentén satuba fogjuk be és a vésőt ferdén helyezzük rá arra (28. ábra). Annak érdekében, hogy a vésővel meg ne sértsük magunkat, a vésőfejre mért ütések által keletkezett sorját időnként le kell köszörülnünk. Ha valamilyen munkadarabba hornyokat kell bevésnünk, akkor megfelelő szélességű keresztvésőt alkalmazunk. Előfúrt körmetszetek kivágásához keresztvésőt használunk. Lyukak kiütéséhez (mindenesetre csak lágy anyagban vagy vékony lemezben) lyukasztót használunk. Alátétként ilyenkor keményfa tömb szolgál. Ha lyuktárcsákat házilag akarunk elkészíteni, akkor először a lyukat, majd azután a küls6 átmérőt Qtjük k i.

Vágás, lemezvágóollóval Addig, amfg vésésnél csak egy ék hat az elvágandó anyagra, addig a lemezvágqpllónál egyidejűleg két bemetszó hatás lép reL Ezáltal nyirófolyamat k eletkezik, amely az anyaget elvágja. Minthogy az ékbatás két oldalról egyidejüleg lép fel, a vágási hely nincs annyira , sorjával borítva, mint a vésésnél. Ennek következtében tehát kevesebb utánmunkálásra van sztikség. Ollóvágással könnyen vágható anyagok, mint pl lemez<>k, karton, szövetbakelit, stb. vághaták, ha a keresztmetszetet erő tekintetében le tudjuk küzdeni (29. ábra). A rádióbarkácsoló mindenekelött kézi lemezvágó ollót hasznél, amely kb. 250 rnm hosszú és legelőnyösebb ésetbcn olyan, h ogy a két ollópofa és a vág6él egyenesen halad. A kézi lemezvilgó ollónál az ollószér az emelőhatást használja ki. Mint ISmeretes, itt a mechanika emelő törvénye érvényesül, amely szerint eTÖ X X eTÖkar = teher X teherkar. Minél hosszabb a teherkarhoz képest az erőkar, annál kisebb erő szükséges valamilyen meghatérczett teher leküzdéséhez. Ha az ollót elöl fogjuk meg, akkor a vágóerő kisebb, mint amikor az ollót hátrább fogjuk. Ugyanez vonatkozik a dgóélek ille!!ztésére is. Az elvágandó anyagot lehetőleg ütközésig kell a végóélek közé bevezetni, annak érdekében, hogy a vágóerő minél nagyobbá váljék. Az alábbi táblázatban azon legnagyobb vastagságot ismertetjük, amelyeket kézi lemezvágó ollóval még átvághalunk. 34

• Z9. ábTc. MGvelet a ké%f lemezollóoal: balra fenn: a lemezolló nyDásW>ge a vágás keuletén; jobbra fenn: a lemezvágóolló részeinek megnevezése; balra lenn) forptónyornaték váiá&nál; jobbra leM.: köralakú lemeztárcaa kivágása

Anyag: Karton Szövetbakelit Kemény alumfniumlemez Lágy alumíniumlemez Acéllemez

6,0 1,5 1,0 2,0

mm mm nun mm 0,8 mm

Sárgarézlemez

0,8 mm

Rézlemez 1,0 mm Sokat használt kézi lemezvágó ollóknál bizonyos idó elteltével nagy vágóélhézag keletkezik, azaz a vágóélek egymástól elállna k. Vékony lemezek vágásánál ilyenkor gyakran elöfordul, hogy a lemez a vágóélek közé behúzódik. Ilyen esetekben a szegecs zömltésével a túl nagy vágóél hézagot meg kell kísérelnünk kiküszöbölni. Annak érdekében, hoey a vágóélek kifogástalanul müködjenek, azokat ékalakúan kell köszörülnünk. Az ékszög kb. 75°-85°. Annak érdekében, hogy a vágófelületeken túl nagy súrlódás ne lépjen fel. azokat 2": a<'-os hátszöggel látjuk el. Lekerekftések vágásánál mindig a lemezt forgatjuk, az ollót azonban mindig ugyanazon helyzetben tartjuk. A kézi lemezvágó olló egyszerü kezelése ellenére legyünk a munkánál elóvigyézatosak. A lökethatárolásnál könnyen becsiphetjük a tenyerünket. e2ért az ollót is mindig csak egyik kezünkkel múködtesl'ük, másik kezünkkel pedig az elvágandó anyagot tartsuk. Ha a kézi lemezvágó olló

•

'

a-eje valamilyen vastagabb lemez elvágác:ára elé~telen, úgy semmiesetre se fogjuk be az olló egyik szárát a satuba. Ezáltal ugyanis csak a kézi lemezvágó ollót rongáljuk. Ilyen esetekben jobb, ha vésőt. vagy kézi emeltyüs ollót alkalmazunk. A kézi emeltyüs ollónál az egyik vágóél egy bakra van csavarozva, míg a másik vágóélt egy csukló révén a hosszabb emelőkar segítségével nyomjuk le. V ágá8

fűrésszel

Vastagabb anyagokat, amelyek kézi lemezvágó ollóval már nem vághatók, elfűrészeljük. E célra kézi kengyeles fúrészt használunk, amelynek szabványosított fűrészlaphossza következtében meghatározott befogási hossza van. A befogási hossz 300 mm. A fűrészlapot a kapocshorog és egf feszítőhorog között feszítjük ki, amelyek az U- alakúan megh ajlított .fürészkengyclen vannak. A kapocshorog rögzítve a fűrészkengyellel van összekötve, míg a feszítőhorog egy négyszögletes nyílásban csú.s7.ik. A feszftőhorgon levő szárnyasanya segitségével a fűrészlapot megfeszíihctjük. A fűrészlap helyes befogása igen fontos, nehogy hullámszerű mozgásokat végezhessen, vagy elcsavarodjon, miáltal a fűrészlap fogai kitöredcznek, sőt maga a fűrészlap is két darabra törhet. A belűzőhorog és a feszítőhorog keresztszerűen hornyoltak (réseltek), úgyhogy négy befogási lehetőség áll rendelkezésünkre. Ez előnyösen érvényesül, ha a kengyel által a vágási hossz korlátozott. 90°-os befogás változtatás mellett keskeny munkadaraboknál többny ire hosszabb vágási hosszt érthetünk el, minthogy a kengyel jobbról vagy balról a munkadarab mellett vezethető eL A fűrészlapnak nagyszámú apró foga vagy vágóéle van, amelyek mint k is ékek támadják meg az anyagot. Minden egyes fűrészfog az elvágandó anyagból kis forgácsot vág le. Minél kisebb valamely meghatározott hosszon a fogs2ám, annál nagyobb a forgácsolási szög. Tehát a vágásnál több anyagot fog leszedni Mindenesetre a nagy forgácsolószögú fogak igen könnyen kitörnek, ha az anyag túl rideg. Ezért kevés foggal rendelkez(i fúrészlapot csak olyan lágy anyagok elvágására alkalmazhatunk, mint amilyen a fa, a réz, az alumínium vagy keményített kaucsuk. Keményebb anyagoknál, mint amilyen az acél vagy pertinax, a forgilcsoló szögnek kisebbnek, a fogszámnak tehát nagyobbnak kell lennie. Ha a fúrészfogak csak olyan szélesek lennének, mint maga a fűrészlap, akkor WISiaoJlotl fogak

hJiámosi1clt fOcJIII

llolla)licn '~

crnr11 ,,o, nom "':111]lJ

30.

4bnl. Fém fúréaz-

&4pok

kúlönböző

zállClL

36

foga-

~~~

a fúrészlap már kis vágási mélységek mellett megakadna. Ezért a fűrészfogakat valamivel szélesebbre készítik a fűrészlapnál Ezenkívül a fürészfogakat terpesztik vagy hullámosítják. A kivitelezett vágási hézag ezáltal szélesebbé válik és a fűrész akadálymentesen vághat (30. ábra). A fűrészlapnak a kézikengyeles fürészbe való befogásakor ügyelni kell arra, hogy a fürészlapot másként kell befogni. mint a lombfűrésznél Minthogy a kézi kengyeles fü~ésszel vízszintes irányban fűrészelünk, és lökőirányban nagyobb erőt fejtünk ki a fűrészre, a fűrészfogak élei a feszítőhorog irányába mutatnak (31. ábra). Lökésnél nyomást gyakorolunk a fürészre, míg vi~

•

Ml)'85!

• 31. ábra. A filrészlap helyes befogása a kézi keretes fúrész1Wl és a lombfúrésznél.

szahúzáskor a fürészt megemeljük. A fűrészlapnak a füzőhorogban és a feszítőhorogban való rögzítésére egy gömbacél darabot vagy megfelelő acélszegecset, vagypedig egy megfelelő vastag acélszöget használunk. A fűrészlapok között egyoldalúan és kétoldalúan fogazott kivitelt különböztetünk meg. A fűrészeléshez a munkadarabot szorosan a satuba fogjuk, mégpedig úgy, hogy az ne rugózzon. Minthogy a bekezdő vágásnál

32. ábra. A filrészelés megkezdése előtt a bevágás helyén

......-, y-eszelóvel mélyedést ké8Zltünk -aga. (balra tennJ; a filrészt meohatáf'OZott szögben helyezzük a tó.rgyra (jobbra tenn); ha túl mély fúrészvágást kell késziteni (a), akkor a fúrészlapot a keretbe 90"-kal elfordttvn togjv.k be (b).

gyakran lecsúszunk és ezáltal esetleg a munkadarab szélét megs8thetjük, célszerűbb háromélű reszelővel a vágási vonalon rovást t . reszeliink (32. ábra). Ezáltal a fűrészlap jó vezetésre tesz szert. Csöveket nem egy munkafogással fűrészelünk át, hanem mindig csak a belsö falig fűrészelünk, majd a csövet újra befogjuk. A fű­ részfogak a belső falon igen könnyen megakadnak, és kitöredeznek. Ezen kivül újrabefogás által a vezetés jobbá és ezáltal a vágás egyenesebbé vélik. Tengelyekbe vagy csavarfejekbe hornyok betűrészeléséhez k6nynyen kezelbelő bevágó fúrészt használunk. Az egyszerű kivitelezési formánál a fűrészlap be van szegecselve. A korszeru bevágó fürészek lehelóvé teszik különböző fogszámú és különbözö vastagSÍgú fűrészlapok kicseréléséL Az ilyen bevágó fűrészeknél a fűrész­ lapot több szárnyasanyával rögzftjűk. Vékony lemezekben vagy müanyagokban nyílások (áttörések) kifúreszeléséhez lombfúrészt is alkalmazhatunk. A fíirészelésnél a lombfarészt függőleges helyzetben vezetjük. A fűrészlap húzásra van befogva, tehát a vágóélek itt lefelé néznek. Minthogy a lombfúrésszel ülőhelyzetben dolgozunk, a munkadarab felfogáséra fából készült kis fúrészasztalt használunk, amelyet szorítócsavarral erősítünk a munkaasztalhoz. Fűrésze­ lés közben a lombfúrészt kissé el&-e kell döntenünk. hogy fgy nagyobb vágási hossz keletkezzék, és ezáltal az egyes fúrészfogak kitöredezését elkerülhetjük. A nyílás (áttörés) kifúrés?.eléséhez a lemezbe lyukat fúrunk, majd azoaa a fűrészlapot befogás előtt átdugjuk.

2.83. HaJ1ft4a fa egyengetés A hajlítás és az eeYengetés a forgácsmentes megmunkálási eljárásokhO! tartoi!!ik. Nem rninden fél!lft ahyagot lehet minden további nélkül hajlitgatni. Igy pl. az alumínium, sárgaréz, réz vagy a lágyabb acéllemezek könnyeit hajlfthat6k. Ezzel s7.emben viszont 82 M6tlylag &bk ~enet tartalmazó a~. ll !aürkeöntvény vagy a k~ mény duralumíniumlemez nem hRjlftható, ezek az anyagok túl ride-o gek. A hajlitás révén az anyag deformAclója (alakvAltozAsa) követkef'.lk be ábra), aftlely Et rideg anyagoknál törésh~ vezel A háj1ltásnál az anyag a belsö oldalon zöm1tödik, a külsö oldalon pedig meg-

caa.

lJ. 4bra. A JceTeamn.tnet megváltozott Cl hajlít4m4l {Cl); -Jeréluzögú idom tegftaégfvel tőrténó pontos nöQha11itlbnál CbJ; hel11es hajlítá fa.kalapáccstd (eJ.

nyúlik. Ez világosan felismerhető a k emény duralumíniumlemez hajlításakor. Kívül a lemez a hajlítási él h osszában törik, mig belül zömítödik. E nyúlás és zömítés ál t.ali változásokat figyelembe k ell venn ü nk, h a valamilyen hajlítást méret vázlat után kívánunk végrehajtani. Deréks:2ögű h ajlításoknál többnyire a külső méretet a djuk meg, tehát az anyag vastagságát is b eleértve, továbbá a hajlítási sugarat (félátmérőt) . A szükséges anyaghossz kiszámítására a szárhosszak két külméretét összegezzük, majd az összegből a hajlítás által keletkezett megrövidülést levonj uk. E m egrövidülé st az alábbi viszonyból k apjuk meg: V = 0,5 r 1,25 d; ahol: r - a hajlítási sugár, d - az anyag vastagsága. Mint ismeretes, a lem ezek et hengerléssel állit ják elő. A hengertési művelet közben hengertési irány ban az anyag n agyobb megszilárdulása következik be, mint keresztirány ban. Ezt lemezek hajlításánál feltétlenűl figyelembe k ell vennünk. Ezért a hajlitást m;;:. dig a heng erlési irányra merőlegesen kell v égreh ajtanunk, hogy ezáltal a törés v eszélyét elkerülhessük. Ha a h ajlítás a hengertési iránnyal párhuzamosan nem végezhető, akkor nagyobb hajlitási sugarat kell a lkalmaznunk. A kisebb meghajlítandó munkadarabokat satuba fogjuk, és azokat fakalapáccsal, illetve közönséges lakatoska lapáccsal és keményfatömb közbeiktatásával erőteljes űtésekkel hajlítjuk meg. A 36. é s 37. ábra szemlélteti ezt a múveletet. Lágy anyag esetén satu Védőpofákat alkalmazunk, nehogy a munkaanyag felületét a befogás révén megsértsük. A hajlitandó munkadarabot annyira kell a satuba befognunk, míg a hajlítási. v onal a p ofaszéllel egyezik. A meröleges helyzet et pl. valamilyen szögvas h ajlitásánál az ütköző derékszöggel ellenőriz7:ük. Túl h osszú hajlító szárat bal kézzel hajlltunk lefelé, majd fakalap áccsal a h ajlítási v onal m agasságában ütjük azt. Ha a hajlítási él h osszabb a satu p ofaszélességénél, akkor a lemezt két szögvas közé fogju k be. Ezeket az egyik oldalon a satuba fogjuk be, a m ásik oldalon pedig kézisatuval (szorítócsavar) rögzítjük. A rádióbarkácsolónak a k is rögzítő szögvasak vagy rögzítő ken• gyelek mellett főleg a szerelölapot kell ha jlítgatn ia. A szerelölap hajlítása legkönnyebben a leélező padon végezhető. Nem biztol azonban, hogy a klubállomásnál vagy valamilyen közelben lakó bá• dogosnál ilyen rendelkezé~re áll Ilyen esetekben otthon a mama konyhai asztalá t kell igénybe vennünk. Erre, mint alátélre egy 5-10 mm vastag furnérlemezt helyezünk, n ehogy az asztal szélét megsértsük. Ha a szükséges :szorítócsavarok nem állnak rendelk~ Eésünkre, úgy a rögzítésnél a húsdarálóval, valamint a lombf~ deszka szoritócsava rjával segitün k magu nkon. Először kéttel hajlitunk, és csak a zután használjuk a faka lapácsoL LakatoskalapáCC8al úgy kalapáljunk, h ogy fadarabot h elyezünk k özbe és a rra lllérjük

+

óbTa. Rlivt:l csík hajlitása esetén jatömbbel

34.

ütünk (a); lwBzszabb lemezeket két szögvas köú (f)Qjuk

be

(b}; alj-

kenf111el elóhajlítdsa (c) és készt"eh4jlítása (d).

az ütéseket, ellenkező esetben a hajlitési él kalapácsütés nyomokat kap. Bilincsek hajlításához egy megfelelő rúdanyagdarabot használunk (34. ábra). Először egy félkört hajlítunk, majd ezt fogjuk be a kívánt magasságban a satuba és ennek megtörténte után hajlítjuk szöben a bilincsszárakat. Huzalok hajlításához gömbölyű fogót alkalmazunk. Huzalszemeket darabonként hajlítjuk, mig a huzalvég a huzalt nem érinti, majd a szemet a huzalközéore hajlitjuk. Vékony falú csöveket hajlítás elölt száraz homokkal töltjük meg és végeiket fadugókkal zárjuk le. Ezáltal elkerüljük a törés veszélyét. Szögvasak hajlításánál az egyik szárat elöszőr megfelelő szögben kivágjuk. Vonó- vagy nyomórugók tekercselésére tekercselő tüskét használunk, amelynek átmérője valamivel kisebb a rugó belső átmérójénél. A tekercselő tüskére nézve megközelíWen az alábbi érvényes: ' tüskeátmérő 0,8 X rugó belső átmérő. A vonórugó szegeit gömbölyű fogóval ha;~~tjuk. A tekercselő tüskét két fapofa közé fogjuk be, a tüskének egyik végén annak forgatására szolgáló forgattyú van. Az egyengetés arra szolgál, hogy meggörbült lemezek egyenességét ismét helyreállitsuk. Az egyengetéshez fakalapácsot vagy gumikalapácsot használunk, nehogy a lemez felületét megsértsük. Szabványos lakatoskalapács alkalmazása eselén a felület csupa kis bemélyedésseJ (kalapácsütés nyommal) lesz borítva, ami újfent igen nehezen távolítható el A meggörbült Jemezt valamilyen kemény, sik alálétre helyezzük, és kalapáccsal egyengetjük ki. Huzalokat húzás útján egyengetünk. E célból a huzalvéget satuba fogjuk, ezután a huzalt egyszer a reazelönyél vagy a kalapácsnyél köré csavarjuk, majd a huzalt egyszer áthúzzuk, miközben a satutól távolodunk.

=

•

2.34. Forgácsoló megmunkálás

A forgácsoló megmunkálási eljárásoknál a megmunká lás közben járulékosan hulladéktermékek, nevezetesen reszelőforgacsok, fúróforgácsok, es:ztergaforgácsok, stb. keletkeznek. A rádióbarkácsoló szempontjából azon megmunkálási eljárásokat kivanjuk megbeszélni, amelyre mindennapos barkácsoló munkájában szüksége van.

Reszelés Ha valamilyen munkadarabot fiiréss:zel vagy vésövei (hidegvágóval) előmunkáltunk, úgy azt követően a munkadarabot reszeléssei a rajzban megjelölt névleges méretre hozzuk. A munkadarabot e célból satuba fogjuk, mégpedig úgy, hogy lehetőleg abból minél kevésbé álljon ki, ~ogy reszelés közben a munkadarab rugó:zzon. tr:zékeny, lágy darabok befogásakor ólom- vagy alumíniumpofákat alkalmazunk annak érdekében, hogy a munkadarab felülete sértetlen maradjon. A res:zelc5t jobb kézzel a szárán, bal kézzel pedig a reszelőlap kezdetén fogjuk meg. Annak érdekében, hogy egyenetlenségek ne keletkezzenek, a reszelót ferdén vezetjOk át a munkadarabon, miközben az irányt is többször váltjuk. Sik felületek számára mindig laposreszelót (35. ábra) használunk. Ha a munkadarabról sok anyaget kell levennünk, úgy először durva reszelót használunk, majd a felületet simitóreszelővel utánmunkáljuk. Annak érdekében, hogy a felületnek az utolsó csiszoltságot megadjuk, a simftóreszelót táblakrétával d örzsöljOk be. mikoris csak jelentéktelen karcolások keletkeznek, vagy ehelyett finom csiszolóvásznat is alkalmazhatunk. Valamilyen munkadarab körben történő reszeléséhez satuba fa prizmát fogunk be, vagy a satut kissé nyitott állásban hagyjuk. Jobb kézzel a reszelc5t szAránál fogva vezetjOk, bal kézzel pedig a lekerekitendő munkadarabot folyamatosan mindig a res:zelési iránnyal ellentétes irányban forgatjuk. Kidomborodó felületeket elöszőr keresztirányban durva reszelővel reszeljük, majd sinútásnál a reszelési irányt 90°-nyira megváltoztatjuk, amely mellett

nevnése: (a); különféle vágású reszelók, vllreszelő (a); mart reszelő (b) ráspolyvágású reszelö (d).

aott

u

a simitáreszelő himbálódzo mo~ást végez. Üreges lekerekftéseknél félgömbölyű vagy kerek reszelót alkalmazunk. A reszelő tolása közben azt egyidejilleg rnindig kissé oldalt elforg1ltjuk. Annak érdekében, hogy reszeléskor forgécsokat választhassunk le, mindkét kézzel nyomást kell gyakorolnun!l:: a reszelöre. Ha a reszelő ,,ken", akkor azt reszelőkefével meg kell tisztitanunk. Lapos munkadarabokat fSflarabra szegezünk, fgy a felületet kényelmesen lereszelhetjük Ha valamely élen ferde lcvágást kívánunk, akkor a munkadarabot ferde pofájú, vagy abronCS6ikattyúba (36. ábra) fogjuk be, mégpedig 45°-os szög alatt, úgyhogy e munkánál is a reszelót vizszintese!l vezethetjük. A reszelés előtt meggyőzödünk arról. hogy a nyél szarosan illeszkedik-e a reszelószárral, nehogy a re36. ábra. Műveleffk o ruzelówl. hegves ~ ben reszelés terdll aikath/ú aegítsiQéveZ (a); lemezfelül.e megmun-

..

kcllá.aa (b); Jcör~eazt­ rMtazetre reszelés (c). 37. ábto. KüUSntéle teltjlet megmunk414Bi fajták jelölé~e.

v

w ?i1V szel6lap szárának sarkain kezünket megsértsük. Ha hosszabb tem_. éleket kívánunk lereszelni, akkor a lemezeket két szögvas sin közé fogjuk be. Menetes csapszeg befogására faszoritót vaJIY két fadarabot használunk, nehogy a csavarmenet megsérüljön. Meghatározott reszelési munkákhoz a reszelö.különbözö kereszt. metszetformái szükségesek, a különböző anyagok számára pedil mindenkor sajátos reszelővágás fajták. Erről már egyet és :mAst előzőleg említettünk. A rajzokban a felület megmunkálására szabványositott megmunkálási jelet adun'<: mCS{. A meemunkálási jel csúcsokon álló háromszögekból áll. (37. ábra.) E felületmegmunkálási jelek jelentése a következő: eoJI hárOJJUZög = érdes felület érezhető és látható reszelavonalakkal, két háromszög = sima felület, már nem érezheta, azonban méa látható reszelóvonalakkcl. háTam há"9mszög = igen sima felület, már nem érezhet6 é& mAr nem látható reszelővonalakkal

Fúrás Kerek lyukak vagy mélyedések elkészftésére fúrógépbe befogott csigafúrót alkalmazunk. A fúrógép a csigafúrónak hossztengelye körüli forgómozgást ad, és a fúrógépre, illetve a fúróra gyakorolt nyomás a vágóéleket az anyagra préseli. Ezáltal a forgómozgásnál forgácsok hámozódnak le, amelyek a csigaszerűen haladó hornyokban felfelé vetődnek. Fúrógép gyanánt egyszerű kézifúrógépet, villamos kézifúrogepet, vagy asztali fúrógépet alkalmaZllilk. •

•

38. jibm. A pontozó hel'Jies ráhclt~ezés~ a t {l r gyra (a); hengeres nH fúf'ása prizma segttségé"el (b); fúrás gépsatuval (C).

A fúrás előtt a furat középpontját pontozással megjelöljük (38. ábra). A mélyedés révén a fúró vezetést kap. A fúrót pontosan függölegesen kell tartanunk, nehogy elszaladjon, ami kOlönösen lágy anyagoknál igen &(Önnyen előfordulhat. Körülbelül 5 mm furatátméréig a lyukat közvetlenül a megfelelő fúróval fúrjuk. Nagyobb furatoknál először kisebb átméröjü fúróval elöfúrunk. Vékony lemezekben a 15 mm-nél nagyobb átmérőjű furatokat kórvágóval készítjük. Addig, amig a villamos meghajtású kézifúrógépnél csak e,gyetlep meghatározott fordulatszámmal rendelke2ünk, addig az egyszerű kézifúrógépnél a kéziforgattyú és a tartófogantyú váltása útján egy kis és egy nagy fordulatszám állítható be. A kis fordulatszámot kemény anyagok és nagy fúróátmérók esetében, a nagy fordulatszámot lágy anyagok és kis fúróátmérók esetében alkalmazzuk. Annak érdekében, hogy a munkamenetnél az asztalt meg ne fúrjuk, falemez alátétet helyezünk el. A kifúrandó munkadarabot megfelelően rögzítenünk kell, nehogy a forgo fúró magával raeadja, és esetleg balesetet idézzen elő. A kisebb munkadarabokat e~rt reszelősikattyúba, vagy gépi satuba fogjuk. A nagyobb munkadara-

~----------~~·._

________________________~-------------~--

39. dtwa. Helt/fllen fúr6· kbszörüfh IWmoní {öélld (a); vagu domború föéllel , b): hel1/es túr6köszörülés e011mes fóéUel és helues csúc:I82/0ggel (c).

bokat nem túl nagy fúróátmériSk esetén legtöbbször kézzel rögzíthetjük. Kerek tengelyek kifúrására fúróprizma alátétet használunk. A fúrásnál keletkező súrlódási h6 a fúró kiizzá!U\hoz vezethet, miáltal a fúró keménységét és vágöké-pességét elveszti. Mélyebb furatoknál ezért a fúró folytonos hlltéséról kell gondc-skodnunk. E célra jól megfelel a szappanos viz. A súrlódási hó a vizet elgőzölögteti és a visszamaradt szappan gondoskodik a jó kenésról. A fúrás következtében a fúró vágóéle elkopik. llyenkor a fúröt után kell kőszö­ rülnünk. Köszörüléskor a fúrót baJ kézzel röviddEl a csúcs mögött fogjuk meg, és köszörüléskor jobb kézzel a szárvégen fogva forgatjuk. Ügyelnünk kell arra. hogy mindkét vágóélt egyenletesen köszörüljük. továbbá, hogy a kis keresztnél pontosan a fúró szárközépvonala legyen (39. ábra). Köszörüléskor a fúró rendkivül gyorsan felmelegszik, ezért azt gyakran hűtővizbe kell mártanunk.

SüUyesztés is dörzsölés A fúrásnál elkerülhetetlen keletkezö sorját utánmunkáJással el kell távolítanunk. A sorját nagyobb fúróval vagy csúcsos süllyesztővel távolitjuk el Süllyesztcttfejű csavarok vagy süllyesztettfejii szegeesek számára szolgáló kúpos mélyedéseket ugyancsak csúcsos süllyesztövel 40. dbnl. SVUvesztisiJ,ez kúpos (rózsa) süllvesz&c5& használunk la): süllt~esz­ tet&/ejű csavar (b); illetve •üUuesztet&fejű sugeca (c) helues rill!ueaz-

Use.

41. ábra. A dörzsdr részei

ábra) készítjük. Gyakran szükséges átmérőjű csigafúrót is alkalmazunk, amelynek csúcsszögét rnegfelelóen kell köszörülnünk. Hengeres fejes csavarok számára szolgáló mélyedéseket csapsülylyesztóvel fúrjuk. A csapsüllyesztőnek vezetőcsapja van, amely a süllyesztő elcsúszását megakadályozza. A pontos méretű és sima belsö falú furatokat dörzsárral (41. ábra) késritjük. A furatot méreten alul (kb. 2.'10-3 10 mm-rel) fúrjuk, majd azt követöen a furatha a dörzsárat bedugjuk és azt hajtóvassal forgatjuk. A dörzsárnak több, hossztengelyével párhuzamosan futó vágóéle van. Ezek csak kis ' mennyiségü anyagot vesznek le, úgyhogy végeredményben igen sima belső fal keletkezik. A dörzsárat mindig csak a dörzsirányban csavarjuk be a furatba, mert ellenkező irányban forgatva megakadt forgácsokban a vágóélek igen könnyen kitöredeznek. (4().

Menetvágás Oldható kötéSE!ket csavarkötésekkel állitunk elő. Ehhez megfelelő csavarokra és anyákt'a van szükségünk. A csavarokon külsö menet, az anyákban belsö menet ···m. Az ilyen csavanneneteket különleges forgácsolóeszközökkel áL.tjuk elö, nevezetesen a külsö meneteket menetmetszővel, a belső meneteket menetjúroval vágjuk. A külsó meneteknél a szárátméró a menetátmérövel egyenlő, de a belSő menetek számára a magnyilásnak kisebbnek kell lennie a menetátmérönéL Szabályként fogadhatjuk el, hogy a magnyílás a menetátmérönél 0,8 tényezövei kise~b. Ezek szcrint: magnyflás 0 = 0,8 X menetátmérö. A nagyszámú menetfajta közül legfontosabb a metriku& menet és a Whitwot'th-menet. A Whitworth-menet mindenekelött az angolszász országokban szokásos, mikoris a menetméreteket hüvelykben adják meg. (Nálunk föleg gázcsövek meneténél használják.) Az oZdalszög a metrikus menetnél 60°-ot tesz ki. A legfontosabb metrikus menetek, amelyek a rádiótechnikában előfordulnak a következő fokozatokba sorolhatók: M 1,7, M 2, M 2.6, M 3, M 3,5, M 4, M 5, M 6 és M 8. A szabványos metrikus menetek mellett még finommenet is van, amelynek menetemelkedése kisebb. A finommeneteknél a menetemelkedést külön adják meg, így pl. M lOXl; ez M H>-es metrikus finommenetet 5elent, l mm-es menetemelkedéssel. Külsó menetek vágásánál a csapszeget kissé megfogjuk, hogy a menetmetsz6 jól vágjon be. A menetmetszöt a kétszárú menetmetszó tartóba illesztjük be, és a szoritócsavarral rögzítjük. A bevágásnál gyakorolt megfelelő nyomással a menetmetszó jól vég be. A bekezdés után a menetmets26t nyomás nélkül a csapszegre csavarjuk. Miothogy rövid forgácsok keletkeznek, a menetmetszöt leés visszaforgatjuk, miközben a forgác.sok a hornyokon át kihullanak (42. . ábra). Be1só menetek vágásánál arra kell ügyelnünk, hogy a fúrólyuk43

42. ábra. A menetmetnl5 be. togd.sa is a menetmets~litart6 •

JWluea haam4lata

43. ábra. Munlusaorrend memtfúnimál (balra) á a Mll/ea sz.ög ellenönéae acélderéku6ggel (jobbra).

nak csak oly nagynak szabad lennie, mint a menet magátmérője. Minthogy a forgácseivezetés nehezebb, mint külső menetvágásnál. továbbá, mert a menelfúró szárátmérője nem készíthető tetszés szerinti méretüre, a menetet három munkafogéssal kell vágnunk (43. ábra). Előazör elővágunk, azután utánvágunk és végül készrevágunk. A menetfúrók a szárukon megfelelően számokkal vagy gyűrükkel vannak megjelölve. Négyszögletes szárvégükre jól ileszkedő hajt«). vasat tüzünk, és annak segítségével csavarjuk a menetfúrót a magnyfiásba. A bekezdésnél arra kell ügyelnünk, hogy a menetfúró függőlegesen helyezkedjék el A menetvágás gyakorlatot és ujjérzékenységet igényel. mert minden nagyobb ellenállás esetén a hajtóvasat azonna1 vissza kell forgatnunk, hogy a forgácsok fellazuljanak, és a forgácshornyok a forgácsokat levezethessék, Semmisem bosszantóbb a letört menetfúrónál, amelynek vége az anyagban maradt és csak igen nehezen távolítható el abból Ha a letört véget fogóval már nem tudjuk megfogni, akkor csak a menetfúró kilágyítása és azt követő kifúrása segíL A letört menetfúrókkal kapcsolatos boss7.ankodás elkerlllése eéljából nagyobb furatoknál nem ragaszkodunk a menetátmérönek a 0,8-as tényezövei való megszorzásához. Ilyen esetben Inkább a maglyukátméröre vonatkozó alábbi táblázatot célszenlbb használni.

Ennél k~t különbözó furatátmé-rőt adunk meg aszerint, ahogy az anyagot roncsoljuk. Az l . sor olyan anyagokra nézve érvényes, mint amilyenek a sárgaréz, a rézötvözetek, a magnéziumötvözetek, a bronz és a szürkeöntvény, amelyeket csak ige."l kicsit kell roncsolnunk. A II. sor ezzel szemben olyan anyagokra vonatkozik, amelyeket erősebben kell roncsolnunk. tehát mindenek eJótt acélra, alumíniumra és présanyagokra vonatkozik. Menet mm-ben M1,7 M2 M2.6 M3 M3.5 M4 M5 M6 M8 I. maglyuk mm: 1,3 1,5 2.1 2,4 2,8 3,2 4,1 4,8 6,5 n. maglyuk mm: 1,4 1,6 2,2 2,5 2,9 3,3 4,2 5,0 6,7 Tekintettel arra, hogy menetvágás közben a forgácsoló szerszámot nagy Igénybevételnek tesszük ki, a vágásnál a vágószerszá· mot olajjal mindig kissé meg kell kenntink.. 2,35. Kótéatechnika • Több munkadarabnak egymáshoz er6s(tését kötésnek nevezzük. Megkülönböztetünk oldható és oldhatatlan kötéseket. Az oldható kötésekhez tartozik a csavarkötés, csapolás és ékelés. Az oldhatatlan kötéseknél az egyes munkadarabok szétváta.ztása csak a kötöelem roncsolása útján lehetséges, mikorls a munkadarabok ls megsérülnek. Az oldhatatlan kötésekhez, nevezetesen azokhoz, amelyek a rádióbarkácsolót is érdeklik, mindenekelőtt a szegecselés és a forrasztás tartozik. "

Csavarkötések Kötőelem

gyanánt csavarokat, illetve menetes csapszegeket és anyákat alkrumazunk. Mindkettő azonos menettel bír és jól kell egymáshoz illes7.kedniök. A csava1·ok sokoldalú álkalmazási Jehet6séf{ei külpnbözö kivitelezési formákhoz vezettek (44, ábra). A szabványosított llléreteket megfelelő szabványlapokban rögzítik. A rádióIWI191t lltojÚ _ ,

8=·+

3~ 44. ltf>toa. Kfillln!)(Jz6 CllaVGT[ajt41t.

47

barkácsolót azonban csak metrikus menetek érdeklik, m1gpedig olyanok, amelyek az alábbi kivitelezési formában készültek: hengeresfejű csavar süllyesztettfejú csavar lencsefejű csavar s:lllyesztett lencsefejű csavar fé~öntbfejű csavar menetes szeg hatlapfejű csavar hatlapú és négylapú ant,Gk A menetes szegeket gyakran hernyócsavaroknak nevezik. Ha valamilyen csavarkötést csavar és anya segítségével állitunk elő, akkor az átmenőnyílást\ak - a menet megsérülésének megelőzése érdekében - valamivel nagyobbra fúrtnak kell lennie, mint amekkora a csavarátméró. Ha az ellendarabba illeszkedő menet van vágva, úgy az anya elesik. A csavarkötések létrehozására szükséges szerszámként csavarhúzókat, csavarkulcsokat, illetve csőkulcsokat használWlk. Addig, amíg a hatlapfejű csavarokhoz egy illeszkedő csavarkulcs, illetve egy csőkulcs szükséges, addig a hornyolt csavarokat csavarhúz6val húzzuk meg. A csavarhúzónak vésöhöz hasonló éle van, amely a végén párhuzamosan kifut. Ezáltal a csavarhoronyba jól befogható. Mindig megfelelő csavarbúzát használjunk, mert ellenkező esE'tben a csavartejet megsértjük (45. ábra). A csavarhúzóval könnyen megsértbetjük magWlkat, ezért kezelésénél tanúsítsWlk óvatosságot.

45. cibrtl. CsavarMtéaeJc (balra); fD11 kell a csa-

varhúzónak a beveiuásba tllenkednie (joöbTa).

•

H. ábra. Csavcrbiztosft41 ellen4n11ával (a); fogazott alátletcircsával (b) és rug6si11/Ürúvel (c).

18

Olyan esetekben, amikor a csavarkötés igénybevétel következtében meglazult, ajánlatos megfelelő biztosítást alkalmaznunk (46. ábra). Gyakran e célra egy második anyát használunk, amelyet az elsövei ellentétesen csavarunk fel A lazulás elleni további biztosftási rendszabályokat jelentenek a fogazott alátéttárcsák, vagy a rugós gyúrűk. Süllyesztettfejű csavaroknál a biztositAst a horonyvégeken eszközlendó pontozóütéssei oldhatjuk meg. Ez esetben a pontozó csúcsa a csavarhoronyban mérsékelten roncsolja az anyagot. Ha a süllyesztettfejü csavart oldani akarjuk, akkor először az anyagot kell ismét a csavarhoronyból egy csavarhúzóval kiütnünk•

•

Szegecselés

Amint azt már emlftettük, a szegecselés az oldhatatJan kötésekhez tartozik. A mindenkori alkalmazási cél szerint megkülönböztetünk szoros és laza szegecselést. A szoros szegecselésnél az egyes darabok rögzítve és egymáshoz viszonyítva elmazdfthatatlanul vannak összekötve. A laza szegecs~lés ezzel szemben az egyes részeknek egymáshoz viszonyított kis elmozdulását engedi meg. A rádióeyakorlatban szegecselésekre a legtöbb esetben félgömbfejű szeee-

41. 4bm. Killönbözll szegecsformák; félf}Ömbfe;ií. szegecs (Al; ftlll11esztettfe;ií. (BJ és CBőazeaecs. Szegect~kötés; a azegecsBZ4r (a). a zllrófe; (b) és ,., a 111/dri fe; (c)

,

l

l

eseket, valamint süllyesztettfejű szegecseket használunk. Ezeket rendszerint alumfuiumból állitják elő. Ezenkivül sárgarézből készült csőszegeeseket is használnunk (47. ábra). A teljes szegecs a tAmfejból és a szegecsszárból áll, amelyet különböző átmérökkel, illetve hosszúságokban gyártanak. Az alumíniumból kivitelezett szegecseken kivül acélból (A 34.13 jelzésll) és rézből készült szegea;ek is vannak. Elvileg jegyezzük meg, hogy a szegecsnek mindig ugyanazon anyagból kell lennie, mint az összeszegecselendó munkadaraboknak. Semmiesetre sem volna célszerű pl alumfniumlemezeket rézszegecsekkel (vagy ellenkezőleg) összeszegecselni. Az elektroliti-

kus bomlási jelenségek következtében ilyenkor korrózió (szétroncsolás) lépne ff'l, amely a szegecskötést bizonyos idö elteltével használhatatlanná teszi. Minthogy a szegecset az ütéskor zömitjük, a furat átmérőjének valamiveJ nagyobbnak kell lennie a szegecsszár átmérőjénéL Az alábbi táblázat a legfontosabb szegecsszár-átmérókre nézve adja meg a furat átmérőjét:

t

A rAdlóamatOr mQhelye

1,0 1,4 1,7 2,0 2,3 2,6 3,0 3,5 4,0 5,0 Fuf'atátmérő: 1,1 1,5 1,8 2,2 2,5 2,8 3,2 3,7 4,3 5,3 Minthogy a szegecselésnél a furatok pontosan egymásra illeszkednek, ajánlatos az összeszegecselendő alkatrészeket egyidejűleg, egy munkafogással kifúrni. A munkadarabokat e célból E!f1tY vagy két reszelösikattyúval qsszefogjuk. Amíg a félgömbfejű szegeesek 5zémára csak sima, sorjától mentesitett furatok szükségesek, addiR a süllyesztettfejű szegecseknél a furatot is süllysztenünk kell. A süllyesztési szög 75°-os, tehát az alkalmazott spirálfúró vagy csúcssüllyesztő csúcsszöge is ennyi meg kell legyen. Magához a szegecseléshez külön e célra szolgáló szegecselöszerszámokat alkalmazunk (48. ábra). Szegecsszár-át?MrlS:

, 4!. dbnz. Munfcasorrend azegecselimiZ: elókészltés 8zegecshúz6val (a); a kiálló rész szétkalapá]Aaa {b); fejalakítás (c); záTófejkészltés (d\.

A szegecs bP.húzása után a munkadarabok összepréselése f.!Zegecsbehúzóval történik. A szegecsbehúzó furatának emellett valamivel ~gyobbnak· kell lennie a szegecsszAr átmérójénél. Ez esetben a szegecsfej megfe-lelő alátétet kap. A süllyesztettfejú csavar számára elegendő sik sima alátét, míg a félgömbfejt1 csavar számára megfelelően profilírozott ellentartót alkalmazunk. A szegecsszár hosszának valamivel nagyobbnak kell lennie. mint az összeszegecselendő munkadarabok vastagságának, hogy így kellő anyag álljon rendelkezésre a zárófej számára. Tapasztalatok alapján a szegecsszár z túlnyúló hosszét az alábbi összefüggésből határozhatjuk meg: félgömbfejű szegecs: z = 1,5 X d; süUyesztettfejü szegecs: z = 0,9 X d; ahol: d - a szegecsszár átmérője. A szegecsfejet ereteljes kalapácsütésekkel zömitjük, úgyhogy a süllyesztettfejú szegecs esetében a kifúrt mélyedést kitölti. A fél-

\

•

gömbfejű

szegecsnél zömítés után a szegecsfejezőt helyezzük a szegeesre és erőteljes ütésekkel alakítjuk ki a zárófejet. Csőszegecseket, vagy olyan üreges szegecseket, amelyek csőből készültek, kisebb igénybevételnek kitett szegecselések számára használunk. A csőszegeesek szegecselése a szárvég szétfeszítésével történik. E célra rendszerint pontozót (kirnerezöt) használunk. A szétfeszített szegecsszarvéget azután kalapáccsal szélesre verjük. Cső­ szegeesek számára azonban különleges szegecselőt is készíthetünk, ha esztergepad áll rendelkezésünkre. Valamilyen csapszeg szárvégén rövid kis csap van, amely a szegecselőn gyúriíszerú üreges térbe fut ki Ezzel a szegecselövel egyenletes, tiszta zárófejeket kapunk. Forrasztás A forrasztás a rádióbarkácsoló legfontosabb munkái közé tar-

tozik, amelyet feltétlenül ismernie kell. •

ff. 4bm. Villamos forrasztópáka é8 alkatrészei (balra); egyszerű forrGBztópá.katartó (jobbra).

A rádióbarkácsoló gyakorlatában csak a lágyforrasztás tarthat érdeklődésre számot, amelynél kötőanyagként a fémek között alacsony hőmérséklet mellett folyó lágyforraszt alkalmazunk. A forrasztáshoz tehát lágyforrasua és hőforrásra van szükségünk. Hő­ forrás gyanánt túlnyomórészt elektrom068Il fűtött forrasztópáltát alkalmazunk. Annak érdekében, hogy a fűtőhüvely által keltett hő nagyobb hőmérsékletcsökkenés nélkül a forrasztási helyhez jusson, a forrasztópáka csúcsa rézből készül. A rézcsúcs többnyire lehajlitot~ vagy egyenes, és elölről vésőhöz hasonlóan alakított (49. ábr-d). Minthogy túl forró forrasztópáka esetén az oxidáció következtében a forrasztópákacsúcs könnyen elrevésedik, ajánlatos a forrasztási szünetekben a fütöhüvelyt közbeiktatott előtétellenállás vagy blokkkondenzátor mellett müködtetnünk, Iniáltal a forrasztási szünetekben a fűtöhömérséklet csökken. A kondenzátornak az az előnye, hogy azon elektromos energia nem alakul át hövé; természetesen a kondenzátort csak váltakozóáram esetén használhatjuk.

Az ellenállás számítása: 60 W-os forrasztópáka esetén a felvett teljesítményt csökken~ sük le 40 W-ra. Az áramfelvétel 60 W mellett a következő:

N 60 1 1 ==- = - ~0,273A

u

220

51

A forrasztópáka ellenállása emellett az alábbi: u 220 R1 = -= ~ 805 ohm

11

0 .273

40 W-os teljesítményfelvétel mellett az Aramfelvétel már csak

a

következő :

lll

N

=- u

40

= ~ o. 182 A 220

Az Aramkörben levö ellenállásnak tehát a következő nagyság-

értékűnek

kell lennie:

R2 = -

u

12

=

220 0,182

~

1210 ohm

A forrasztópáltához kapcsolt R-ellenállás az Rt és

~

ellenállá-

sok különbségéböl adódik:

R = R:z - Rt = 1210 - 805 = 405 ohm Ezt az ellenállást a következő teljesítményfelvételee kell méreteznünk: N = I2 · R = 0,1822 • 405 13,4 w . •

A kondenzátor számítása: A m ár ismert értékek sdmára a kondenzátor reektanciáját az alábbi viszonyból kaojuk:

R" =

v

R:- R: =

v

1210•-805 1 = 904 ohm

AuF-ban kifejezett kapacitást az 50 Hz frekvenciájú váltakozó áramra nézve az alábbiakból kapjuk:

c

= 3180 = 31so ~ 3,5 1\, 904

PE

Az ilyen átkapcsoló berendezést magunk is könnyen elkészi~

hetjük (50. ábra). Az átkapcsoláshoz megfelelő elrendezés esetén elegendő a forrasztópáka felfekvési nyomása, a mell-et a forraszt6oo páka tartóra helyezünk. A forrasztási munkák kivitelezéséhez 40100 W teljesítményű villamos forrasztópáka elegendő. Csak nagyobb fof'tasztási munkákat kell végeznünk, rnint pL rézlemezek forrasztását, vagy horganyzott, illetve rezezett acéllemezek forrasztását. akkor m~ egy nagyobb teljesitményü forrasztópákára van szükségünk. A villamos forrasztópáka fütöhúvelyei könnyen kicserélhetók, és előnyös, ha mindig egy tartalék-fűtőhüvely áll rendelkezésünkre. Hordozható alkalmazásra olyan forrasztópákák alkal-

......~

SO.

ábra. Atkapc-solóbeTendezú, torra&zUfsi szunetekben a f'Ü-

ameru

tesi hömersékletet csökkenti.

) J-:

ICI"f-.n~

&OOO

4

t

l!>W

t-f- - - • 120• 50 "l

masak, amelyeket nyílt tüzön melegíthetünk (kalapács forrasztópákák), vagy amelyek folyékony tüzelőanyagokkal fűthetök. Az egyik legfontosabb leltétel. amit a forrasztásnál figyelembe kell vennünk az, hogy mind a forrasztási helynek, mmd a forrasztópáka csúcsának tisztának kelllenme. A forrasztópáka csúcsát ezért egyszer-kétszer gyantába kell dugnunk, vagy gyanta-spmtuszoldatba kell mártanunk. A forrasztási helyet eló2desen finomre:izelövel, késsel vagy csiszolóvászonnal fényesre csiszoljuk, majd a folyositóanyaggal benedvesitjük, és ezt követően horganyozzuk. A forrasztási hely fényesre tisztitásához igen jól megfelel az üvegecset-radirozó, amilyet a műszaki rajzolők pauszpapiron való radir..~zásnál használnak. A szerkezeti elemek horganyzása beépítés előtt különösen fontos. mert ezáltal sok boss7.ankodástól és munkától mentesültink. A jól horganyzott alkatrészek, mmt pl. csóaljazatok, ellenállás- és kondenzátorcsatlakozás::-k, a munkát jelentőseu tr.egkönnyítik. Tekintettel arra, hogy a forrasztás• hely melegítésekor oxadáció lép fel, úrt. folyósítóanyag alkalmazása elkerülhetetlen, mert ellenkező esetben a forrasz nem tapad és hideg forraszhelyek képezik ennek következményét. Folyósítóanyagitént csak gyanta-spirituszoldatot használjunk. Minden más folyósitóanyag, mint pl. forrasztóvíz vagy forrasztózsír használ.ttat feltétlenül kerüljük. Ezek a folyósítóanyagok savtartalmúak, rozsrlát és rézrozsdát képezaek, amelyek a fémet szétroncsolják. A folyósítóanya~ a forrasztás; hely OXldációját megakadályozza és lehetövé teszi, hogy a forrasz ]ól szétfolyjon. A többnyire huzal alakjában gyártott forrasztóónnak üreges tere van, amelyet gyantával töltenek meg. Gyakran azonban a forraszban levő gyantamennyiség nem el~endó az egész forrasztási hely számára, úgyhogy azt ~ózetesen még kis mennyiségú folyósító·anyaggal be kell nedvesítenünk. A forrasztópáka csúcsát időnként drótkefével megtiszUtjuk. Ha a rézcsúcs erősen elrevÉ'Sedett, úgy az oxidréteget reszelővel reszeljük le, majd a tiszta rézcsúcsot újból horganyozzuk. A helyes forrasztás gyakorlat dolga. Minthogy azonban a helyesen végrehajtott forrasztástól függ a felépitett készülék kifogástalan müködése, járjunk el mindig alapossággal és körültekintéssel. A jól megtisztított és folyósítóanyaggal megnedvesített forrasztási helyet csak addig melegitjük, mig a forrasz kifogástalanul folyik. Ha ez bekövetkezik, akkor a forrasztópákával eltávolítjuk és a forrasztási helyet kihűini hagyjuk. A kihalés alatt a forrasztási helyet ne mozgassuk. HideA forrasztási helyek keletkeznek, ha a forrasz nem tapad a fémen. Ezek nem mindig ismerhetök fel könnyen, és már sok rádióbarkácsolót kétségbe ejtettek. Elővigyázatosságból ezért a kétes külsejü

53

forrMztási helyeket folyósft~anyag aJblm~?.ác;a menett m~~ ~­ szer után kell fonasztani. A forrasztás után a forrasztás1 h,. , lyet a folyósítóanyag maradványoktól spiritnSSV!l megtisztitjuk. A különbözö forrasztási munkák kivitelezésére a kövtkezö fejezetben térünk ki részletesen. 2.36. Felületi kikészf.tés

Gyakran felmerül a kivánság, hogy az általunk készftett ké. szüléknek tetszetős külsöt adjunk. Ez mindenekelött a kész\llék homloklapjára vonatkozik. A legegyszerűbb eljáráshoz a felület tükrösitése tartozik. Alumíniumleme.! esetén finom szemeséjü csiszolóvásznat alkalmazunk, vagy finom csiszolóport szórunk 4 lem~re, és azt fúrógépbe befogott dugóval csisaoljuk. Ezáltal fényt#len. ezüstseürke felületet kapunk, amely azonban újakkal történt ériRtés után csúnya foltokat hagy hátra. Ezért a lecsiszolt alumlnhtmlemezt ezekután még 15 percig vize• m.arÓftCÍtron-oZdat fünlabe helyezzük. A marónátronoldat egy liter vízből és körülbelül abban oldott 5 g marónátronból áll. Ezen maratás után az alumíniumlemezt folyóvi7.zel alaposan leöblitjük. A felületet ezekután ujjakkal már érintenünk nem szabad. Felületvédelem céljából a felületet megszáradása után színtelen, hig lakkal festjük be. A másik lehetőséget a homloklapnak lakkfestékkel történő lakkozása jelenti. Egyenletesen szép külsöt azonban csak akkor kapunk, ha a lakkfestéket festékszóró pisztollyal visszük fel. Ezért ajánlatos az ilyen munkálatokat valamilyen autólakkozó milhelyben végrehajtani. Különösen ellenállóak a beégetett lakkok, amelyeket felvitel után még forró levegőjű kemell(:ében beégetnek. Nagyon jól néznek ki a ·beégetett kalapácslakkozások, amelyeknél a felület úgy hat. mintha kalapáll lenne. Hogy a lakk az alumfniumlemez felűleten jól kössön, a pácolást konyhasóval telített marónátron oldatban való főzéssei kell végrehajtanunk. Más alkatrészek is, mint pl. szerelv~nylemezek, árnyékolások stb. azáltal ugyancsak tetszetős ~ülsőre tesznek s~ert. Az oldatot úgy állítjuk• elő, hogy egy liter vízben körülbelül 100 g roarónátront oldunk fel, majd azt követően az olJiatho~ annyi konyh~ót adunk, amennyi még a marónátron oldatban feloldódik. Ezekután a kész oldatot felmelegitjük, és az alumíniumlemezt kb. 30 másodpercig abba bemártjuk. Befejezésül folyóvizzel a lemezt alaposan leöblitjük. A keletkező gözök miatt a legnagyobb elővigyázato6ságot kell tanúsítanunk. a galvénbevonatok, reueée, nikkelezés, ezüstözés stb. révén. Az ilyen fajtájú munkákat megfelelő szaküzemekben kell elvégeztetnünk. FafeJületek megmunkálására fapácokat szerezhetünk be, amelyek közül a sötéthama pác külór.ösen ajánlható. A beszerzett port többnyire splrituszban oldjuk. A pácolAs után a felületet politúrral dörzsöljük be, hogy tetszetős küls6t nyerjen.

3. SZERKESZTtSJ

TECHN~

A RADIOBARKACSOLO SZAMARA 1.1. Bopan épitünk rjdi6teehnikal készülékeket

Aki valamilyen vevökészült?ket, mérömúszert, vagy erősitöt kíván késziteni, annak első munkamenetként a szükséges kapcsolást kell megterveznie, vagy beszereznie. A kapcsolás adja meg, hogy a készülék lelépitéséhez milyen rádiótechnikai szerkezeti elemek szükségesek. Ha valamilyen alkatrész rendelkezésre áll, akkor kezdődik mes a tulajdonképpeni konstrukciós tevékenység. 3.1J. Egyes

alkat~szek

elrendeúse a

szerelőlapon

Kellemetlen~ek,

mint pl. rosszul fúrt furatok vagy már egyált4lán nem h4sználható szerelőlap megelőzése érdekében ajánlatos a konstrukciós feladatoknak különös felkészültséggel nekilátni. Bár m~er még nem pottyant az égből, és a kezdő rádióbarkácsolónak is tanulópénzt kell fizetnie, mégis a munkánál tanúsitott kellő megfontoltság mellett a nagyobb hibákat elkerülhetjük. Az egyes szerkezeti elemeknek a szerelőlapon való t>Jrendezésénél főcél az, hogy azokat a helyes sorrendben építsük fel. Ez azt jelenti, hogy az egy fokozathoz tartozó szerkezeti elemeket összefüggően rendezzük el, és a kapcsolásban az egymást követő fokozatokat a szerelőlapon is ezen sorrendnek megfelelöen épitjük fel. A továbbiakban az egyes szerkezeti elemeket úgy kell elrendeznünk, hogy a kölc8ön6s egymásrahatdBf lehetőleg kiküszöböljük. Ez egyik-másik esetben az egyes szerkezeti elemek árnyékotását követeli meg. Az 51. ábra az egykörös vevő felépítési tervét szemlélteti. Valamennyi nagyobb alkatrész (csövek, foriókondenzátorok, elektrolitikUs kondenzátorolt és kimenő transzformátor) a szerelölapon qp helyet, mig a kisebb szerkezeti elemek (ellenállások, kondenzátorok, tekercskészlet, szárazegyenirányftó és visszacsatoló-forgókondenútor) a szerelólap alatt nyer elhelyezést. Ugyancsak a szerelólap alatt helyezendő el a hangerősség és hangszínszabályozás potenciómétere, mig a hálózati transzformátort ilyen elrendezési mód mellett, a szerelölap beépítése után faházában helyezzük el. A felépítési terv elrendezéséből felismerjük a szerelölapon az egyes szerkezeti elemek célszerü felépítését, így az EF 80 audion-cső után az EC 92 hangfrekvenciá$ elóerősitó csó következik, majd ezután !iZ EL 84 végerösftó csó következik. Közvetlenül az audion fokouthoz tartozik a hangolt>-forgókondenzátor, a ttakercskészlet (a forgókondenzátor alatt elhelyezve), a visszacsatoló-forgókondenzátor) (ugyancsak a szerelőlap alatt elhelyezve). majd a hátoldalon az antenna- és földcsatlakozó hüvely. Ezáltal az audion fokozathoz tartozó valamennyi szerkezeti ~em együtt van, é6 a huzaloás nem igényel hosszú csatlakozóvezetékeket. Ugy4nigy történik ez más csófokoza55

··-----'

toknál is. Az erősitő-útba beiktatott szerkezeti elemekhez vezetö hosszú csatlakozó vezetékek sokféle hibaforrást rejtenek magukban. lgy gyakran rezgéshajlamossá (öngt.rjesztés) válnak, ami fütyülés és hasonló zajok révén válik észlelhetővé. A konstrukció megtervezésénél tehilt milr a huzalozást is tekintetbe kell vennünk. A gerjedés megelőzése különösen olyan k észülékeknél fontos, amelyeknek több ugyanazon frekvencián múkijdő nagyfrekvenciás rezgök örük van. így pl. a többköros vevőknél, a szupervevök többkörös nagyfrekvenciás bemenökapcsolásainál, és a középfrekvenciás erösítőknél. Ha valamely elektroncső vezérlőráesán és anódján azonos rezonanciafrekvenciiljú egy-egy rezgőkör van, akkor az elektroncső kellően nagy rács-anód-kapacitása mellett öngerjesztés lép fel (Huth-Küchen-adó elve). Tehilt a rilcskört és az andókört egyrnishoz viszonyítva jól árnyékol ~unk kell. A tekercseket nem szabad egymásra csatolnunk, mert ezáltal az önfo!i!l';esztés még fokozódik. A kisfrekvenciás erösitőben az erősítő csövek vezérlőrácsaihoz menó csatlakozó vezetékek érzékdlyek é\. búg& iránt. Ha hosszabb vezetékeket (pl. a hangerősség szabályozóhoz) kell fektenünk, csak árnyékolt vezetékek segítenek. Az árnyékoló-rézfonat egyik végét ez esetben a testtel kötjük össze. 56

A rezgököri szerkezeti elemeket, tehát a tekercskészletet. a hangoló-fOJ·gókondenzátort szorosan egymás fölé vagy egymás mellé kell elhelyeznünk, hogy ezáltal a huzalozást ugyancsak minél rövidebben kivitele?hessük. Nyitott tekercseket lehetóleg ne helyezzünk el fémrészekhez túl közel. mert ezáltal a tekercs jósága romlik. A transz.formátorokat. illetve a vas-fojtótekercseket úgy kell egymás mellett felépítenünk, hogy mágneses tengelyeik egymásra merölegesek legyenek (53. ábra), mert különben az egyes vasmagok mágne~~es teretnek kölcsönhatása lép fel Igy pl. r ossz felépítés esetén valamely vasmagos fojtótekercs szúróhatása a hálózati transzformátor általlerontható. Lehetőleg a vasmagoknak is legyen szigeU>lóanyag (per- 52. cibnL A trafUZ/orél fojtótelcertinax)-alátétjük, nehogy a sasszin búgás- mátoTOk csak helJJes elhel1/ezése. beszóródások jöjjenek létre. a kölCB6nös mágnesa Az 53. ábrán egy hatkorös-AM-6ZUperhatás csökkentéséTe. vevó célszerű felépítését láthatjuk. Az ECH 81 keverő oszcillátoresővet az első középfrekvenciás sávsziírő követi. Ezt követően az EBF 80 középfrekvendás sávsziírő következik. A demoduláci6 ugyancsak az EBF 80 csőben jön létre. A második középfrekvenciás sávszűröhöz az ECL csővel ~ari rr aosztormátor

~CL 82

EZ 80

Ilf

EBF 80

Ilf

ECH 8'1

990909 lltlltdrollttl
öOr----· l

l

...... - -....&...

SS. ábra. Péld4 a

.......

......

6-rezgőköröa

szuper alkatrészeinek

elr~nldezéúre.

57

müködö kétfokozatú kisfrekvenclés erósft6 csatlakozik. A kimen6 transzformátor és a hangszóró a kisfrekvenciás csó előtt van elhelyezve. A sasszi bal oldali részében a hálózati rész van elhelyezve. Ha a kétfokozatú kisfrekvenciás-r~z számára két külön csövet, esetleg EC 92, illetve EL 84 tipusút alkalmazunk, akkor a második középfrekvenciás sávszüröt az EBF 80 cső előtt helyezhetjük el. az EC 92 kisfrekvenciás elöerösitö csövet pedig a második középfrekvencíás sávszürö eddigi helyére helyezhetjük. Különösen gondos felépitésre kell törekednünk az URH-vevők­ nél, hogy azok gerjedéshajlamosságát elkerilljük. Az alkalmazott nagyfrekvenciáknál már aránylag rövid buzaidarabok is jelent& induktivitásokat és kapacitásokat képeznek. E2ért amilyen szorosan csak lehet épitsünk, hogy Igy a huzalozáshoz csatlakozó vezetékre alig legyen szükségünk. Egy 0-V-1 vevő (audion kisfrekvenciás fokozat) felépftése már elég nehéz, ha némileg ésszerú vétcli eredményeket óhajtunk elérni. J óegynéhány újonc már elcsüggf"dt, mert a vias'Mcsatolás nem felelt meg a követelményeknek. Az alaposan átgondolt felépités tehát alapfeltétele a házilag kéoo szftett készülék későbbi kifogástalan működésének. Ezért ne azé-

+

.......... --·rU l

l l

l l

151

!o4. ábT4. Az 51. dbntn azemléltetett ewrezgl)kóf'ija v"" szíjának fúrástet"Ve.

58

'

~CU­

gyeljük tapasztalt amat<'S~!rsak segítségét kérni. Ha a felépítés tiszta, úgy legjobb, ha a szerelölapot l:lléptékben egy ív papírra felrajzoljuk, majd az egyes szerkezeti elemek elhelyezését azon rögzítjük, es meghatáro:>··•Jk a kivitelezendő furatok legfontosabb méreteit. lgy egy fúrási terv keletkezik, amelynek segítségével a méreteket a sassvra átvisszük (54. ábra). Csak ezek után fogunk hozzá a fúráshoz. 3.12. Az egyes alkatrészek

elrendez~se

az elölapon

Sok készüléket úgy kivíteleznek, hogy a függölegesen álló homloklemez mögé vízszintesen fekvő szerelőlapot erősítenek. Ez vonatkozik mindenekelőtt a rövidhullámú készülékekre, mérőmüszerekre, hálózati tápforrásokra és erősitökre. Ennél az ép(tési tnÓdnál a legfontosabb szerkezeti elemeket - amelyek vagy a jelzésre szükségesek, vagy folyamatosan kezeler.dók - a homloklemezen helyez-

ö 55. ábra. Példa 1"övidhttllám11 o-V-1

vevő

eWlapjára.

OOO

o

~

zük eL A szerkezeti elemeket azonban ne szabálytalanul rendezzük el, hogy igy a homloklemez is megfelelő külsöt kapjon. Az 55. ábra egy rövidhulláma egykörös vevő (0-V-1) homloklapját mutatja. A homloklap közepén az RH-vevö skálája, tőle jobbra a varázsszem van elhelytözve, amely a készülék üzemkészségét jelzi, úgyszintén a hálózati rész biztosítását is. A hálózati rész a homloklemez mögött van a szerelölapon elhelyezve. A gyakran használt forgatógombok alul nyertek elhelyezést, és igy jelentős kényelmet biztosítanak. Az amatör a mélyedekvő elrendezést különösen akkor tanulja meg megbecsülni, ha valamilyen verseny folyamán órákon át ül a vevö mellett és kezelést végző karját az asztallapra fektetheti. Ez okból a sávhangoló forgatógomb ugyancsak a készülék bal oldali részén van elhelyezve, minthogy a jobb kézzel többnyire frni kell, miközben bal kézzel ~ vevőt kényelmesen utánhangolhatjuk. A továbbiakban a hangerosség szabályozás, a visszacsatolás-szabályozás forgatógombja, valamint a fejhallgató

59

csatlakoztatás van alul elhelyezve. Bal oldalt fenn a sávállitó-forgókondenzátor forgatógombja van elhelyezve, amelyet minden vételi sávban csak egyszer állitunk be. Az egyes elemeknek a homloklapon való elhelyezésénél ügyeljünk arra, hogy a homloklapon bizonyos szimmetria uralkodjék (56. ábra). Ajánlatos a fúrási munkálatok megkezdése előtt a homloklapról is mérethű vázlatot készítenünk, ami a munkánkat lényegesen megkönnyíti. Mindenekelőtt a homloklap mögött elhelyezett saszszit nem szabad figyelmen kivül hagynunk, mert különben elő-

, '

'

o... .-70v

13 ~6'

o o o o-o-o o

.:'(j: , ...

+~"--·---•~v

o... ~ ... -'IOV 0 70 140 210 o o o o 0'11 l l l l l.';... o o o o o,.-

0 300

y '?

o o

56. ábra. Példa hálózati áTatn/OTTás e~pjá~~ elTendezésére.

fordulhat, hogy a potencióméter vagy más szerkezeti részek a saszsziba ütköznek, és kifürészelés, valamint reszelőmunkálatok révén kell először azok számára helyet biztosítanunk. Ha a rögzítő anyált, pl egy potencióméter anyái. a homloklemezen zavarólag hatnak, akkor a tulajdonképpeni homloklemez

, 2

•

•

• 57. ábra. A 1capcsol6k.of 6s potencfóméteTeket úgy rögzttJUk a .sasszin. hOllll tengeliJilk átnyúltk az etőlapon. Előlap (l);

60

sasszi (2); távtartók (3).

mögött egy bizonyos távolságra egy második lemezt helyezhetünk el, amelyen az egyes szerkezeti elemeket rögzítjük (57. ábra). Ez esetben a homloklemez csak a tengelyek átvezetésére szolgáló furatokkal bír. Sirnén feliekvó szerkezeti elemeket, mint pl. mérómű­ szereket, biztosítókat vagy varázsszemeket mindenesetre a homloklernezen helyezünk el. Annak érdekében, hogy a furatok pontosan egymás fölött helyezkedjenek el (rögzítő furat és átvezetőfurat). mindkét lemezt összefogjuk és egyidejűleg fúrjuk ki. Ez esetben a méreteket csak a homloklemezen határozzuk meg. A felépitménylemezt ezekután megfelelő távtartó darabokkal erősítjük a homloklemezhez. Ezen túlmenően a kétlemezes építési mód a skálakérdés jó megoldésát biztositja, függetlenül attól, hogy kerek-, félkör alakú vagy lineáris skálát kivánunk alkalmazni. A homloklapon a skála fedötárcsáját rögzitjük, magét a skálét pedig a felépítménylapon. A mutató így a két lemez között mozog. A homloklemezE'tl elhelyezett egyes szerkezeti elemek megjel~ lésére és felírattal való ellMására számos lehetőség van. Legtisztábban az hat, ha a homloklapra megfelelő megjelöléseket viszünk fel, vagy feketere lakkozott kis lemeztáblákat, illetve rétege1t mílanyagtáblákat helyezünk el, amelyekre a megfelelő szövege!~et stb. bevéssük. Alumíniumból készült homloklapokon, amelyeket csiszolóvészonnal csiszoltunk simára, a feliratokat akár fekete tussal is felvihetjük. A későbbiekben e feliratokat színtelen lakkal vagy vizüveggel vonjuk be, nehogy gyorsan lekopjanak. Ezzel szemben trógéppel írt és felragasztott papírdarabok rövidesen piszkosakká válnak. Ha a homloklapon rögzített szerkezeti elemekhez hosszabb csatlakozóvezetékek szúkségesek, akkor az öngerjesztésre vagy búgásbeszórásra hajlamos vezetékeket minden esetben árnyékolnunk kell. E célra rézfonattal árnyékolt vezetékeket használunk. Ez a legtöbb esetben nagyfrekvenciás vagy kisfrekvenciás feszültségek~ széllitó vezetékekre vonatkozik. KisfrekvenciAnál az ér és a rézfonat között fellépli kapacitas még nem okoz lényeges veszteségekeL Ehhez elegendő ha egy rézfonattal árnyékolt szigetelt acélhuzalt, vagy megfelelő litze-huzalt használunk. A nagyfrekvenciás tartományban azonban a fellépő kapacitás veszteségeket okoz, ligyhogy kapacitásszegény, árnyékolt kábelt kell alkalmaznunk. Az árnyékolt nagyfrekvenciés k ábelt a jóval nagyobb átmérőjükről könnyen felismerhetjük. Az ilyen kábelnél a rézfonstot szigetelöa.nyag bizonyos távolságra tartja az értóL

Az elóző fejezetben különösen a szerszámokat és a különbözlí munkatechnikákat magyaráztuk meg. Erre azért volt szükség mert a rádió~rkácsoló a legtöbb mechanikai munkát maga kénYtelen elvégezm. A munkéknak valamilyen mühelyre bízása igen erősen 61

igénybe venné a ~nztárcAnkat. Ezenkívül valamely jól sikerült készülék feletti büc:zkeség is jóval nagyobb, ha abban mindent magunk készítettünk el Ezért a jAniatos könyvünk e részét alaposan átta• nulmányomi, minthOf!Y számos olyan tapasztalatot ismertet, amelyek megóvnak a ballepésektól. 3.21.

Szef'előlap

A szerelölap kivitelezésére szAmos lehetőség van (58. ábra). A legegyszerubb fonnéja az U-alakban meghajlított szerelölap. A szerelőlapnak a kávában való rögzltésére alul kis szögvasakat alkalmazunk. E munkát megtakarlthatjuk magunknak, ha kettős U-alakú

(

(~ . . - .., [J

( ?~ .-L-;!J

kJ

SB. ábra. l. SzeTel6lGpalGkok Egyszerű

U-alakú szerelólap (a); kétszeresen hajlitott u-alakú szerolólap (b); minc'len olc'lalról be· hajlított szekrényszerú szerel~ lap (C)

59. ábra ll. SzeTelc5Zapcdcakok ~lőlap egy lapból és két U-alak6

hajUtott lemezböJ (a); keret sz3gvasanyagból kisérleti szerelólap szém.ira (b); szerel6lap el61appal (c és d); az el6lapot és a szerelélapot hAromszöplakú iddmokkal erósJWt egymáshoz (e).

azerelólapot hajlltunk. fgy alul két keskeny lemezesik keletkezik, amelyek a szerelölapnak a kávában való rögzltésére szolgálhatnak. Ha a szerelölap oldalain is szerkezeti elemeket kívánunk rögzíteni, akkor a szerelölapot minden oldalon le kell hajlítanunk, hogy eeáltal szekrényszerúen nézzen ki. Az eddig leírt szerelélap kiviteleknél ajánlatos a furatokat már a hajlitás előtt kijelölni, mert a furatok előrajzolása laposlemezen könnyebben végrehajtható. Más esetben a szerelölap két U-slnból és egy szere16laplernezböl tevődik öso;ze (59. ábra). Az egyes részeket csavarkötéssel vagy szegecseléssei erősitjük e~ymáshoz. Kisérleti kapqsolások felépitésénél ajánlatoe szögvasanyagból szerelölapkeretet készitenünk, amelynél a tulajdon-

62

képpeni szerelólap lemezsávokból áll. Ezen épitési formánál szálnos Vllriációs lehetőség adódik. Igy mindig bőségesen méretezett hálózati ~ maradhat, ugyanigy például egy kétfokozatú, kisfrekvenciás erösítő is. Más lemezsávokan egykörös-, kétkörö~ vagy szuperheterodin-kapcsolásokat építünk fel, amelyeket kipróbálni szándékozunk. Ez a szerelölapépítési forma a kisérleti üzem számára univerzálisan alkalmazható. A szerelólap épitéséhez anyagként félkemény alunúniumlemezt. vagy galváneljárással előkezelt acéllemezt használunk. Addig, mig alumínium alkalmazása esetén 1,5-2 mrn-es lemezvastagságot alkalmazunk, addig acéllemezek esetén megfelel a 0,75-1 mm határok közti vastagság. Nagyobb lemezvastaRSáRot hosszabb formáknál választunk, nehogy a szerelólap túl labilissá váljék. Nagyobb szerelölapmélységeknel ajánlatos a szerelölap merevitése, nehogy egy nagyobb alkatrészt (pl. hálózati transzformátor) a szerelólemezt meghajlitsa A rnerevitések)l szerelölapközéptől oldalt a hajlitott lemezsávok mentén haladhatnak, vagypedig a két rögzítösáv között míndkét külsö oldalon egy-egy darab szaJagvas szalgálhat merevitésül A hajlitási műveletet már a 2.33 fejezetben részletesen ismertettük. A merölegesen álló homloklemezű szerelölapnak is száJnos kivitelezési formája van. A legismertebb az U-alakú szerelólap az arra ráerősített homloklemezzet Anyagot takaríthatunk meg, ha a szerelólapot L-alakúan hajlítjuk és két keskeny merevitósávval látjuk el. Elegáns megoldást kapunk nagy hajlitési munkák nélkül, ha két háromszögű lemezre két keskeny merevitősávot hajlítunk rá, és ezzel a két lemez-szögvassal a homloklapot és a szerelőlapot összekötjük. Ez esetben lehetőség nyílik arra, hogy a szerelölapot a kávában egy vagy két szögvassfnen mozgathassuk, ami a kivitelezett készülék stabilitásának növeléséhez nagymértékben hozzájárul. A ma oly gyakran alkalmazott lapos épitési módnál a szerelólap a homloklappal

o

l l

-ep

o

l

o

o

l

l

l

!

}

2

--

o;.

3

-i l

60. cibra. Elölap és szerel6lap Zapoa ipítésmód számára: előlap (l); lemez~erékszög (2); sassz!

l

l

(3); elölnézet (a); felillnézet (b); oldalnézet (c).

63

le 250 ftO,_,IP 210m

l szere4&1P 2 "..

_41

s

\

~

.....kerot3 ... i l

l i : •

4bra.

61..

l

Univenálls

szereZőlap, amelynel az elinapot és a szereZőrészt

I"IOaloiiiiP

l

-

két keret tart;a. A keretrészek körülbelü! 30 mm szélesek.

szetotclll)

-

párhuzamosan van elrendezve, azaz ugyancsak függöleges (60. ábra). A homloklappal való összeKötés két megftlelöen hosszú, hajlitott lemezesikkal történik. Azt, hogy a huzalozást melyik oldalon kivitelezzük, mindig a mindenkori követelmények határozzák meg. Ajánlatos a huzalozásnak a szerelólap belső oldalán való elhelyezése, mert ezáltal a homloklapokon rögzitett szerkezcti elemekhez menő csatlakozó vezetékek lényegesen rövidebbek lesznek. A 61. ábra homloklappal ellátott univerzálisan alkalmazható sasszit szemiéiteL A szerelólap szélességét a mindenkori kapcsolás terjedelme, és a szerelólapon elhelyezendő szerkezeti elemek határozzák meg. A túl nagy szerelőlap célszerűtlen, mert az kényszerszeríien hosszú csatlakozóvezetékeket kíván. A kis szerelőlap megfelelöen tömör felépftés mellett viszont csatoJások veszélyét, öngerjesztés és zavaró búgás fellépését hozza magával.

64

\

4.22.

Rögzítő

elemek

Egyes szerkezeti elemeknek a szerelőlapra vagy a homloklapra szereléséhez rögzítő részek, mint pl. szögvasak vagy bilincsek t62. ábra) szükségesek. Ezeket az alkatrészeket satuban történő h .. 'ítással magunk készítjük, miután azok szük.séges méreteit el&:eu~­ &en meghatároztuk. A rögzítő SZÖS'-IU:at skálalámpa foglalatok, zsi-

•

• 62. ábf'Cl. Rögrlt6elemek: szögl'aB skálaiZzó száméra (a,; BZÖ{}'IXU a görgő b,lámára (b); tá volsáf'}tartók (c); rögzftő­ l«mgyelek elektrolittkus kondenzátorok stb. szá-

mára

(d);

q..__-=-.}3 ~

c,

t%%1

.

~

varázsszem-

tartó (ej.

nórgörgők; forgókondenzátorok, stb. számára használjuk, mig a bilincseket kerek szerkezeti elemeknél - mint amilyenek az eltolható blokk-kondenzátorok, kábeltörzsek, vagy erősebb kábelek alkalmazzuk. Emellett a szerkezeti elemeknek bizonyos távolságra a sasszi felett kell lenniök. Hogy ezt - nem túl nagy méretek mellett - elérhessük, távtartó darabokat használunk, amelyek vagy mindkét oldalon menettel vannak ellátva, vagy egy átmenő furattal rendelkeznek, amelyen át a rögzítőcsavart vezethetjük.

3.23. Sktüák

Valamely kezelendő szerkezeti elem pillanatnyi állásának mindenkori megállapithatása céljából az ilyen szerkezeti elemet egy skál{!val kötjük össze, amelyen a beállitott értéket könnyen leolvashatjuk (63. ábra). Egyszerű skálaformát képviselnek pl. a bevésett 1 A rid.lóamat6r mQheJye

65

"'

63. ábra. KülönbiSzó sk4· lllformák nídiókészülékek azámcira:

körskála forgatható mutatóval (a); 62egletes ~kála forgatható mutatóval (b); szegJetes sk4la egyenes vonalban mozgó mutatóva.l (c); forgatható körskála fix mutatóval (d); forgatható dobskála fix mutatatóvnl (e). Forgatható mutató (1), skála (2), forgatható dobskála (3), fix mutató

(4 és 6) mozgatóható mutató (5).

skálAval rendelkező forgatógombok, amelyeket egy fix pontból kiindulva olvasunk le, vagy pedig a mutatós forgatógombok, amelyek alá a skálát helyezzük. A l~lv:tsás mindenkor a mutatós forgatógomb csúcsán történik. Nagyobb leolvasó skálák a legkülönfélébb alakban szerkeszthetök. A hc.jtásmódból eredően megkülönböztetünk közvetlen hajtásll, zsinórhajtású és fogaskerekes hajtású skálákat. A ltözvetlen hajtásnál a mozgó tengely mereven van a hajtógombbal össukötve, vagy áttételei egy bolygó fogaskerekes hajtómű közbeiktatásával, amely a hajthgombban van elhelyezve. A zsinórhajtás a legismertebb - a rádió-~észülékeknél megszokott - hajtásmód. ~kes mérőkészülékeknél, vagv kűlönleges vevökészülékeknél feszített fogaskerekes hajtást alkalmazunk, mert ennél a hajtásrnódnál a skálajáték, t~hát a beállítás visszatérési pontossága különösen előnyös értékeket é'C el. A skáláknál a következő fö tipusokat különböztetjük meg: körskála mozg6 f<>rgó-mutat6val, • derékszögll skála mozg6 forg6-mutatával, derékszögll skála vízszintesen vagy fü;Jg5legesen mozg6 mutat6val,

forgatható körskála rögzitett mutatával, forgatható dobskála rögzitett mutat6val. Skálahajtások házi elkészíté~el kapo.olatban minden esetre csak a zsinórhajtás jöhet tekintetbe (64. ábra). Ehhez szükségesek: p mutatónak megfelelő skálakerék, zsinórhorony, továbbá egy hajtótengely, egy vonórugó a hajtózsinór megfeszítésére és néhány zsinórgörgő a zsinórmenet (zsinórvezetés) irányváltozásaihoz. A legegy..: szenibb zsinórmenetet a 65. ábrán láthatjuk. Ez közvetlenúl a skálakeréktől a hajtótengelyhez. majd onnan a skálakerékhez megy vissza. A skálakeréknek központi furata van, amelyen a meghajtandó szerkezeti elem tengely'ét vezetjük át. Egy vagy két hernyó86 •

l

64. ábra. Füugóleges ská14: akála Mt lap (l), skálazsinór (2) mutató rög:ítéae a zsinórhoz (3).

l

•

'

F

,

~ = =

1::: ......

' l

.1 l.

/ f-J~

.!!

...

65. ábra. Skálamegha,1ító azerkezet félkör-
.

~

lot

forgatógomb

66. ábra. Vízszintes

elrendezésú skála, egyenes vonalban mozgó mutatóvaL

zsinórvezetés vázlata (a), fémlap a skálafeliratok számdra.

(3).

csavarral rögzítjük a skálakereket a tengelyen. A skálakcrekE>n többnyire két furat vagy csap van a zsinórhajtás két végenek liJgzítésére. A zsinórkezdetet a skálakerékhez erősítjük, majd a zsinórt a kijelölt szakaszon végig vezetjük, és végül a zsinórvéget ismét a skálakerékhez vezetjük. A második rögzítési ponton kell a vonórugót alkalmaznunk. A zsinórvéget a vonórugó másik végé~ez erő­ sitjük, mikoris a rugót megfeszítjük, majd a súrlódás megnóvelése céljából a zsinórt legalá bb kétszer a hajtótengely körül vezetjük. A 66. ábra vízc;zintesen menó lineáris skála számAr·a szolgáló skálaelrendezést mulat. Ennél eg) etlen skálazsmú11 alkalmazunk,

67

67.

Abra..

A mutat6 rög-

zitése a skála.zsinórrol; rögzités áthurkolással (a), rogzltés a mozgószcínho.z, amel11et e{IJI

tengelJlen veze'

(b).

r . ft

68. ábra. Vázlat a skála"-" ·

mutató úthosszának mé-

retezésére.

J mikoris a skálakeréken körülbelül .. % körültekerés van. A mutató rögzftése egyszerű módon több körültekeréssei történhet (67/a. ábra). Négyszögletes skáláknál a hajtózsinór vezetésére több zsinórgörgő szükséges. A skálakerék átmérője a mutatóút hosszához igazodik (68. ábra). Az alábbi képlet segitségével megadott l mutatóút hossz metlett a szükséges skálakerék d átmérőjét könnyen kiszámithatjuk:

d

2·1 =; :n:

d = 2 r, l = r ·a

ahol d = a skálakerék átmérője (cm), l a mutatóút hossza (cm), :n: = 1,14.

=

1. ~lda:

l

•

= 19 cm mutatóút hossz esetén mekkom

legyen a skálake'rék

d átmérö;e?

d= 2.

2. 19 38 =--::::::12cm 3,14 3,1a.

~lda:

Milyen l mutat6úthossz valósítható meg egy olyan rendelkezéST"e áUó skálakerékkel, amelynek át:nérö;e d = 16 cm? Az (l) képlet szerint kapjuk:

l = d·:n:2

16·3,14 =8·3.14~25 2

NégyszlSgletes lineáris skálák esetén ajánlat.>s a vezetékkel bir6 mozgó mutatót 3-4 mm vastag tengelyen futni hagynunk (70b. ábra). A skála feliratokkal val.; ellátását és beosztását fehér rajzkarton-papiron, fehér múanya.gon, vagy fehér festékkel beszórt !emezen fekete tussal végezzük. A skála előtt védő üvegtárcsa van elhelyezve. A skáh: megvilágítása olda~ról, felülről vagy alulról történhet. 3.24. Forrc:sít.Wkcek

' Annak érdekében, hogy mindenekelótt a ki~ szerkezeti elemeknél (pl. ellenállásoknál és kondenzátoroknál) a h\AZalozással kapcsolatban mechanikusan szilárd tartást kapjunk, megfelelő forrcsúa;léceket, vagy forrcsúcs-sávokat szerelünk fel (69. ábra). Egysoros forrcr:úcslécek esetén másik szerkezeti elem és a forrcsúcsléc közé iktatjllk be az ellenállást, míg kétsoros forrcsúcssávoknál az ellenállásokat és a kondenzátorokat két szembenfekvő

69. 4bra. Forrcsúcssávol:

és csatlakoz6lécek kű­ lönféle kivitelezési formái.

forrcsúcshoz forrasztjuk. A második szerelésl módnál már a forrcsúcsléc beszerelése előtt is_ elkészíthetjük a huzalozást. Máslk lehetőség, amit ez a mód biztosít, az, hogy a forrcsúc:-sávban a csőfog­ lalatok számára kivágásokat készíthetunk. lgy a csófoglalatokra felfekvő eller állások és kondenzátoro!; merev huzalozása válik lehetségessé. A forrcsúcslécek és forrcsúcs-sávok E'lőállitására 1-5 mm vastag pertinaxot használunk. Forrcsúcsok gya.•ánt rányomott üreges szegecs-csappal rendelkező kétoldalú forrcsúcsokat veszünk. Az üreges szegecs-csapot a megfelelő furaton átdugjuk, kemény alátéten pontozóval zömítjük, majd azt követően a k iálló csapmaradékot ka-

•

•

lapáccsal laposra kalapáljuk. Ogyeinünk kell arra, hogy a forrcsúcs szorosan illeszkedjék a furatban. Ha furattal rendelkezö kétoldalú forrcsúcsot használunk, akkor ögzítéshez üreges szegecseket kell alkalmaznunk. A forrcsúcsokat a pertinaxon úgy kell eL-er..deznünk, hogy azok ne érintsék egymást (a legelönyös~bb térköz 10 mm). Ha a kész forrcsúcsléceket fém anyagú szerelőlapra szereljük, akkor a második pertinax sávot kell alátétként elhelyeznünk, vagy a forrcsúcslécet távtartódarabokra kell helyeznünk, minthogy a fém anyagú szerelölapra történő közvetlen rögzítés esetén a fém anyagú szerel~ lap által valamenny• forrcsúcs rövidre záródna. Különösen kiváló kötéseknél a pertinaxtól eredő veszteség-ellenállás már túl nagy lehet. Ilyen esetekben vagy szabadon vezetett huzalozást, vagy ker ámia alkatrészeket alkalmazunk, amelyeket minden esetben készen kell bcszereznünk, miután azokat már megmunkálni nem tudjuk. 3.25. Kávák

Az elkészült berendezés megfelelő káva révén nemcsak tetszekülsöre tesz szert, hanem az egyúttal a portól és sérülésektől is megvédi. Ezen túlmenően ö nyitott készülék áramvezető részei miatt mindig veszélyforrást jE>lent. A házilag készített r ádióvevöknél a káva nem jelent nagy gondot, mmthogy azt a legtöbb esetben m ár az építés megkezdése előtt a szakkereskedelemben megvásároljuk Nem ily egyszerű a dolog,, hö igen kisméretű készüléket, vagy táskavevőt kivánunk építeni. H a kellő tapasztalatokkal nem rendelkezünk, akkor az ilyen kávákat saját tervünk szerint asztalossal készíttetjük el. Azt követően a kész fakávákat megfelelő müanyagfóliával vonjuk be. Házilag készitett mérőmüszereknél a kávakérdés már bonyolultabb. fia nagyfrekvenciás kisu~árzás várh:.tó, akkor a dobozt fémlemezból kell készitenünk, hog,r a méróműszert megfelelően árnyékoljuk'. Más mérőműszerek tr mm vastag fa- vagy furnér• tős

'o '•o

Ol l

o l

••o

l O o

... w

(o

9

w

•

ol

r

'70. ábra. Házilag fémlemezMt készített káva. A z el.ölapot és a hátlapot szcgt;os- vagu négyszög idomvassal .,.ögzíthet;iik.

70

•

lemezböJ ké'>zült fakávában helyezh etők el. A h.Jmloklap ugyanolyan méretekkel rendelkezik, mint a fakáva, vaey azt kissé sülylyesztve a fakávába ilesztjük be. Az egyik kivitelezési formánál a rögzítést fakereten biztosítjuk, a másik k ivitelezési módnál a sarkokban a rögzítéshez kocka alakú fatömböket alkalmazunk. Ha valamilyen készülék számára mE:gfeleló fémlemezházat beszerezni nem tudunk, akkor csak a házi elkészítés marad hátra (70. ábra). Ha az árnyékoló hatás iránt túl nagy követelmények Hl

'11. dbra. Kávák kiilön. féle megoldásai.

•

nem merülnek fel, úgy elegendő, hP a fakávát belülről alumíniumfóliával, vagy vékony alu:nfniurnlemezzel borítjuk be. A fémlemezház kivitelezésére többféle lehetőség van. Illesz~edóec vágott fémlemezeket pl. szögva~anyaggal köth~>tünk össze egy kávába. Kötóelemek gyanánt szegeesek vagy CSövarok szolgálnak. A hornloklap és a hátsó fal rögzít~se ugyancsak szögvasakon történik. Egy kávához hat felület szükséges. A 71. ábrából a leghasználatosabbak kitűnnek. Kivehető homloklappal rendelkező kávák számára (pl. olyanokr.ál, ahol a sasszi a homloklapnl van erősítve), az "5+1" típust alkalmazzuk. Ha rögzített homloklapú készüléket épitünk (pl. valamilyen nagyobb áramszolgáltató k€>szüléket). akkor a .,4+2" típust használjuk. A két felület ez esetben a fedősapkát képezi. Kisebb müszerek (pl. Grid-Dip-méter számár<~) a .,3+ 3" típus javasolható. Ha megfelelő hajlít".berendezés áll rendelkezésünkre, akkor a doboz falazatát megfelelóen mérete'3ett lemezsávokból hajlíthatjuk. Az egymással illeszkedő két szél alul a középe.. van és egy 'emezsáv segítségével lesznek egymással összeszegecselve. Ha a káva elkészítéséhez arellemezet használunk, úgy a kávafal kötése és a homloklap. valamint a hátsó fal számára szolgáló szögvasak rögzítése valamilyen mühelyben póthegesztéssel történhet. Bizonyos esetekt-en asztalszerű kávák szükségesek. lgy pl. keverhető bemenetű, kisfrekvenciás erósftőknél. Az asztalszerű felületen épitjük fel a megfelelő szabályozótagokat. mfg a csöveket, transzformátorokat és elektrolitikus kondenzátorokat a vízszintes szerelólap felületén helyezzük el. A szükséges csatlakozóhelyek~>t a hátsó oldalra helyezzük. Biztonság céljából a szerelőlapfelillE>t fölé árnyékoló sapkát erösítünk. Az asztalt hajlitás útján állitjuk elő, mikoris az asztal, a vízszintes szerelólap és a hátsó fal ugyanazon lemezból készül. Annak érdekében, hogy az üzemben levő készülék ne mele-

71

'

gedjék fel túlságosan, a hátsó falon számos nyilásnak kell lennie. Legcé1szerűbb, ha fent és lent néhány sor furatot készítünk. Ezáltal alulról friss levegő áramolhat a készülék belsejébe, míg a felső furatokon át a felmelegedett levegő távozhat. Ha valamilyen készüléket hordozhatóan kell kik~peznűnk, akkor könnyebb készű­ lékeknél a doboz felső részéhez fog3ntyút, neh~ebb készülékeknél az oldalfalakon két fogantyút erősítünk fel. Annak érdekében, hogy a készülékek az asztallapot ö~ ne karcolják, a fenékrészt négy gumilábbal látjuk el. 3.3. Hogyan

tört~olk

a rádiótechnikai

k~lékek

57.erelése?

Ha a szerelőlap és a káva mechanikus munkáit befejeztük, következik az egyes nagyobb szerkezeti elemek szcrelése. Az esetleg árnyékolandó szerkezeti elemeket vagy csőelektródákat - amelyek ~tleg káros befolyást gyakorolnak a kapcsolásra különös gondossággal kell kezelnünk. 3.31. A szerkezeti elemek rögzítfise

A surkezeti elemek csatlakozásait elvileg beépítésük előtt hoTganyozni kell. Ez mindazon szc.rkezeti elemre vonatkozik, amelyeknél kötőhuzalokat forrasztással kell csatlakoztatnunk (mindenekelőtt a csófoglalat rugókat. forr.o:úcsokat, t ekercs csatlakozásokat, stb.). E rendszabály betartása esetén igen sok többletmunkától szabadulúnk meg, minthogy a már beépitett szerkezeti elemek mellett nem mindig sikerül a for~ asztási helyet kifogástalanul megtisztítanunk. Ha a szerkezeti elemek kifogástalanul horganyzottak, akkor megkezdhetjük a beépitést. A szerkezeti elemeket rendszerint csavarokkal és anyákkal rögzltjük. Kisebb szerkezeti elemek számára 3 rom~ menetü csavarok megfelelnek. Nagyobb és nehezebb sze.rkezeti elemek, mint pl. transzformátorok, megfelelóen erősebb csavarokat igényelnek. Ha a szerkezeti elemeket elmozdíthatatlanul kívánjuk rögzíteni, akkor az anya alá fogazott tárcsát helyezünk. Annak megelőzése érdekében, hogy a csavar meghúzásakor a kerámia alkatrészek szétpattanjanak, az átmenő furat mmdkét oldalán egy-egy karton vagy keménypapír tárcsát helyezünk el (72. ábra). Ha a szerkezeti elem és a szerelőlap között fémes kötésnek kell lennie (pl. potenciómétereknél), akkor ügyelnünk kell arra, hogy mindkét egymásra felfekvb fémfelület tiszta legyen. Különös figyelmet kell fordítanunk a feszültségállóságra. E2 nemcsak a ko!ldenzátorokra vonatkozik. amelyeknek a rákapesolt üzemi feszültségnek megfelelően k ell méretezve lenniök. hanem más szerkezeti elemeknél is ügyelnünk kell arra, hogy az áramvezető rész ne kerüljön túl közel a sasszihoz, vagy más (émes szerkezeti elemhez.

72. 4bns: Szerkezett 1'ltzek

1'ÖQZÍté~.

a kerámia eselén m.indkét oldalon lágyabb alátétet alkalmazunk. nehogy a csavar meghúzásakor szi:trepcdjenek (a): gumi ágyaz.ású csóaljazat a cső mikrofonláját csökkenti tb); jobb megoldás a csőaUazat mindkét oldalán gwni alátétet alkalmazni.

.,

g

{ ~J

'

·--·

Feltétlen óvatosságat kell tanúsítanunk az univerzáli• kap~o­ lásoknál. Mint 'ismeretes, e kapcsolásmódnál a srerelőlap az egyik hálózati pólussal közvetlenül van összekötve. Ezért különlcges rendszabályokat kell foganatosítanunk az érintésvédelem t>rdekében. A fémrészeket miu.den•esetre érintés ellen biztosítani kell. A szerelölapot hátulról érintésbiztosan kell lefednünk, a forgatógombok hernyócsavarjait viaszréteggel kell biztosítanunk. Minden csatlakozó.. hüvelyt, amely a sasszival közvetlen összeköttetésben áll, védőkon­ denzátorral kell ellátni, nehogy a földvezeték csatlakoztatásakor rövidzárlat keletkezzék. Egyes szerkezeti elemeket szigetelten kell rögzítenünk. tgy pl. a félig önműködő rácselőfeszü ltség-előállitásnál a töltő elektrolitikus kondenzátort szigetelnünk kell. A bakelit forgókondenzátorok n~mely kivitelezési fajtájánál a fémtenE;ely közvetlenill a forgólemezekkel van összekötve. Visszacsatoló kapcsolásokban emiatt az ilyen forgókondenzátort szigetelten kell rögzítenünk. Valamennyi áramvezető csatlakozóhüvely szigetelt legyen. Az univerzális kapcsolások esetén a skálalámpafoglalatokat is szigetelten kell rögzítenünk, minthogy azok a soros fűtökörben vannak elhelyezve. 3.32. Egyes szerkezeti elemek árnyékolása A kisfrekvenciás tartományban az árnyékalások a búgás megelőzésére szolgálnak. E célból mindenekelőtt a nagy ohmos bemeneteket árnyékoljuk. Ezen túlmenően olykor szükséges lehet a vezérlőrácsra kapcsolt RC-kombinációk sztatikus árnyékolása. A vezérlőrács búgás-beszóródások iránt különösen érzékeny. Ezért m inden vezetéket, amely valamilyen elektroncső vezérlőrácsához vezet, elvileg árnyékolnunk kell (73. ábra). Az olyan szea·kezeti elemeket, amelyek erősebb váltakozó erőtereket h JZnak létre (így pl. romdenekelőtt a transzformátorokat), semmiesetr sem sz11bacl ilyen vezetékek közvetlen közelében rögzítenünk. A begeriedé<: elkPriilése céljából a bemenő és a kimPnő kapcsokat nem s?abad nPm azabad egymással csatolnunk. Ha ezen utalásokat nem vesszük figyelembe, úgy hangos süvöltő hangok keletkeznek.

13

•

l

l

l

l

:-•

.... l-, ... \IIJ___.J

73. dbra. Arnyékolt vezetékeknél el/5ször a fémszöt,etet futtatjuk be ónnal (a), majd a rácsavart csatlakozó vezetéket forrasztjuk rá (b).

QI.J

74. ábra. Arnyékolás a miniatür csöaljazaton. t

A gerjedés felléptének veszélye elsősorban a nagyfrekvenciás tartományban áll fenn. Legérzékenyebb e tekintetben a középfrekvenciás rész, mert ennél valamennyi rezgőkör ugyanazon frekvencián - nevezetesen a középfrekvencián - működik. Ezért vannak a középfrekvenciás sávszűrők árnyékolva. Minthogy a középfrekvenciás erősítőben a vezérlőrácsra és az anódra azonos rezonanciafrekvenciájú rezgókörök vannak kapcsolva. makacs esetekben a csőfoglalaton a rácscsatlakoztatás és az anódcsatlakoztatás közé egy árnyékolólemezt kell beiktatnunk (74. ábra). Ugyanez vonatkozik a többszörös bemenőitapcsolásokra is, amelyeknél a tekercseket egymással szemben feltétlenill árnyékolnunk kell. A 3.25. fejezetben már mondtunk egyet és mást a nagyírekvendánál adódó nem szándékolt lesugárzásról Annak érdekében, hogy minden nem szándékolt nagyfrekvenciás kisugárzást elkerülhessünk, a műszereket, mint pl. .v izsgáló generátorokat, stb. tömör fémházba kell beépitenünk. A német posta zavarvédelmi határozványai e tekintetben rendkivül szigorúak. Ez vonatkozik a szuperheterodin-vevőknél az oszcillátor-kisugárzásokra is, különösen az URH-tartományban. Ezen kisugárzások elsősorban a televízióvételt zavarják. Legnyakasabb zavarforrásként e tekintetben a szuperregeneratív visszacsatolású audion-kapcsolás mutatkozik, amely ezért már nem is helyénvaló. 3.4. Hogyan történik a rádJó&ecllnlkai k&zülékek huzalozása?

A

kezdő

a legtöbb esetbE-n a huzalozáshoz (79. ábra) a megfelelő tervet veszi majd segítségül, minrladdig, amíg meg nem tanulta a kapcsolási rajzból a megadott csatlakoztatásokat a beépftendő készüléken önállóan kivitelezni.

74

•

•

·zzzzz~

G

15. óbra. P'orrasztott kötések killőnféle

kivitelezése.

3.41. Huzalozási tero

A huzalozási tervbe a készre szerelt szerelólapnak megfelelóen valamennyi szükséges kötés be van rajzolva (76. ábra). A kezdő tehát a huzalozá.si tervvel már a konstrukcióba áttett kapcsalási rajzot kapja meg. Nevezettnek lényegében már csak a csatlakozó huzalokat kell az elöraj:tolt módon elhelyeznie és hozzáforrasztania. €pítési utasítások sok szerzöje a huzalozási tervet elveti, mert szerintük az a készülék gondolkodás nélküli utánépítéséhez vezet. Az igaz is, hogy az újonc gyakran valóban minden egyéni megfontolás nélkül, egyszerűen a segédletet veszi elő. Tény azonban, hogy a ~ lfSICWICI~OZ!aláS

O tcrl"f.~S

• ~6.

cibTa. Huzalozási terv az 51. ábran b• mul.túott em~uerií., er11JrezgőköTös vevő szá~ra.

/5

huz:1l07.1si terv már a jelképes módon kivitelezett kapcsoJási rajzban 1 endel:te~~re állt. Jelen brosúra szerzöjének az a véleménye, hogy a kezdő első két-há1·om készülékét gondtalanul, a huzalozási terv segítségül vétel mellett építse fel, és készítse el annak huzalozását. Emellett mindenesetre ajánlatos a kapcsoJási rajzot és a huzalozási tervet állandóan c.sszehasonlitani, hogy í~ megtanulja a kapcsolási rajznak a konstrukcióba való átvételét. 3.42. A huzalozás kivitelezése

Alapelvül kell kijelentenünk, hogy a legrövidebb csatlakozóvezet6k szempontja mindig megelőzi a szépséget. Az egyenesvonalú és kábeltörzsekben elhelyezett vezetékvezetés ugyan igen jól néz ki, azonban a készülék teljes csődjéhez 's vezethet. Az egyenáramú vezetékt>ket minden további nélkül kábeltörzsekbe foghatjuk össze, ugyanígy pl. a hálózati tápforrás huzalozását is. Az t>rósítö- és vevökapcsolásokat ezzt>l szemben lehetőlegminél rövidebb csatlakozóvezetékekkel kell kiviteleznünk. A fűtővezetékeket a búgáskisugárzások cs akkentése céljából elvileg összesodorj}.lk. A huzalozáshoz kötőhuzalt hasz:tálunk, amely múanyaggal körűlJ(: L rézhuzalból áll A rézhuzal átmérője 0,7--{),5 mm. Csak nagyobb áramok esetén (pl. fűtővezetékeknél) használunk l mm átmüőju kötőhuzalt Földvezetékek számára csupasz vagy horganyzott, l mm átmérőjű rézhuzalt alkalmazunk. Ha a csatlakozóvezetékeket hajlékonyan kívánunk kivitelezni, akkor már a kötőhuzal a legtóbb esetben túl merev. llyenkor jobban megfelel a vékony, csupasz rézhuzalokból, müanyagburkolattal vagy pamutszövéssel ellátc,a litze-hu1.al. Annak érdekében, hogy rezgőkörök huzalozásával kapcsolatban a fellépő veszteségeket kis értéken tarthassuk, mind":lekelőtt nagyobb frekvenciák esetén ezüstözött rézhuzalt h
77 ubra. Szigetelé:~

•

e ltávo1ttása a kötözó huzalTól zsebleb ugítségéve1; a - helytelen; b - helues.

76

'

78. ábrl'. Villa11Ws SZÍ· geteles eltdvottto (ko. 0,5-2 VI)

•

zunk, akkor arra ke:: ügyelnünk, hogy a rézhuzalt ne vágjuk meg (77. ábra), mert ezzel kapcsolatban esetleg keletkezett bemetstt!s a hajlításkor töréshez vezet. Jobban megfelel e múveletre a huzalcsupaszító fogó, amely - jól beállítva - a rézhuzalt nem sérti meg. A műanyag-kötőhuzalok hővel csupaszíthatók (78. ábra). Némely forrasztópákának e célra a pákán bemetszéssei ellátott lemezderékszöge van: ha forró forrasztóp:lka mellett a kötőhuzalt a bemetszésbe becsavarjuk, úgy a helyen a műanyag megolvad, és lehúzható. Ha a kötőhuzal nincs horganyozva, akkor a rézhuzalt ráforrasztás előtt feltétlenül meg kel tisztiUennyi rézhuzalt meg kell fognunk. Minthogy e vékony huZ&lok mechanikus eszközökkel csa·k igen nehezen ~upaszíthatók le, csak a lakkréteg leégetése segíthet. A pamutbeszővést óvatosan eltávolítjuk, nehuf,Y a leégetésnél a rézen koromszerű maradékok maradjan'lk vis:;za, ar.>elyek a horganyzást mnegehezítik. Ezt követően a rézhuzalt. egészen addig, mig izzásba jön, égőspiritusz-lángba tartjuk, majd még izzó állapotban égőspirituszba . mártjuk. Ezen ke-zelés után a nagyfrekvenciás litzehuzal gyanta segítségével kényelmesen ónozható. Hd az Izzítás után a rézlitze még mindig nem tűnik cspasznak, úgy az elégett lakkmaradványok minden nehézség nélkül finom csiszolóvászonnal eltávolithatók. · Nehézségeket jelent többek · közöU a földpontok huzalozása (79. ábra). Mindenesetre nem szabad azokat megfontolás nélkül a szerelőlaphoz vezetni, mert különben definiálhatatlan földetési viszonyok lépnek fel. A kisfrekvenciás tartományban elegendő a földpontokat egy földvezetékhez kapcsolni, és ezt a szerelólap egy pontjával összekötni. Nagyobb frekvenciáknál, mindenekelőtt az RHés URH-tartományban, ez már nem engedhető meg. E frekvencia~rtományokban az egy csőfokozathoz tartozó földpontokat összefogjuk, és közvetlenül a csőforslalaton csatlakoztatjuk a szerelőlaohoz. Ezáltal az egyes csőfokozatok közötti csatol:lsok keletkezését Ínegelő7.zűk. A présanyagból :::észült c<>őlábú csövek számára szol~áló foglalatoknál a kisebb szerkezeti elemek, mint pl ellenállások és

77

,;~..·~•

r4c:stgyttWtftr11C \

fokOlll

·-·

.J:. '79. ábra. A fokozatok ei11/P(mt földelése.

•

kondenzátorok. minden további nélkül ráforrasnhatók, viszont miniatűr csövek csófoglalatainak huzalozásánál elővigyáza­ tosságot kell tanúsitanunk. A mmiatűr csövek tudvalevőleg csak egyetlen présüveg tányérral rendelkeznek. amelyen az aljzatdugaszok vannak. Az ilyen aljzatdugaszok keresztirányú er6k által! igénybevétele esetén a présüv~ tányérban repedések keletkezhet

·-.,...--., •

•

•

~.

dbra. A huzalozda: a - elvi kapcsolás; b-c- gyakorlati kivitel

78

..

_

•

nek. Ezzel az ilyE"'l csó már "kis-zolgált". A miniatúr csőfoglalat aljzatrugóit tehát ·nem szabad merev huzalozásba bevonnunk, hanem itt a huzalozásnak mozgathatónak kell maradnia. Ezért elő­ vigyázatosság okából vékonyabb kötőhuzalokat alkalmazunk. 3.43. Forrcsúcslécek huzalozása

A forrcsúcsléceket már a beépítésük előtt huzalozhatjuk (80. ábra). E huzalozást a szerkezeti elemek alatt, vagy ami még jobb, a forrcsúcssáv alatt végezzük. E célra egy kapcsoJási rajzvázlatot készítünk, hogy a forrcsúcssávon elhelyezendő szerkezeti elemek • sorrendjét meghatározhassuk. Ennél azonban a szoms-zédos forrcsúcsoknak csak kevés rövidzárlata és cs.1k néhány ferdén egymással s-zemben levő forrcsúc~~~szekötése engedhető meg Ezenkivül a csőelektródákhoz menö csatlakozásokat az egyik oldalon,

81. ábro. Alkatrészek csatlakoztatása a fOTrcsúcsokhoz.

a feszültség- és földvezetéseket pedig a másik oldaion helyezzük el. A forrcsúcssávot a csőfoglalathoz minél közelebb kell elhelyeznünk, hogy rövid csatlakozóvezetékeket biztosíthassunk (81. ábra). 3.44. A huzalozás lekötése

Amint azt már mondottuk, mlnden vezetéket, amely a szaknyelv szerint "hideg", egy kábeitörzsben egyesíthetünk. Ehhez tartoznak mindenekelótt a hálózati rész csatlakozóvezetékei, a föld-

,

79

<

€C

----...,~-- 82. ábra. Kábelek lek<J.

_.. _

c;,

_,.,~·

r

~

-'"'--~-

__)ft?

..;.~

tése:

a - kábelköteg helyes Ieitötése; b- kábelköteg

h'i'lytelen lekötkse; c kábelvég lekö~.

b;

vezetékek és az egyenáramú vez~tékek. A kábeltörzs fix összetartását viaszolt kenderzsinó r h.u rokszerű megkötésével biztcsítjuk (86. ábra). A· kábeltörzs lekötését vastagabbik végén kezdjük, miután a kenderzsinórt áthurkolással odaerősftettük. Rövid térközök után folyamatosan további áthurblásokat végzünk. Emellett az egyes hurkot egyszerű vagy kétszeres hurokként kivitelezhetjük. Minden egyes hurkot külör. húzunk meg szorosra, és a legközelebbi elkészítésig leszoritva tartjuk. Ha valamennyi hurok között egyfonna térkört tartottunk be, akkor a kábeltörzs tetszetős küllemet nyer. Hosszabb kábeltörzseknél néha szükségessé válik annak csőbilincsekkel a szerelőlapon való rögzítése. Ha a huzalozásnál pamutbeszövésü egy- vagy kéteres kábelt alkalmazunk. akkor a pamutbeszövés végeit le kell kötnünk. A J:,amutbeszövés gyakran lazán illeszkedik a huzalhoz és ezért eltolódna, illetv<:! kirojtosodna. Lekötéséhez vékony, viaszos kenderz~inórt használunk. A pamutbeszővést a lekötési helynél tisztára levág1uk, a kenderzsinór végét duplán úgy helyezzük el, hogy egy szem maradjon, majd azt követően a kenderzsinórt előrefelé szarosan feltekercseljük. A zsinór végét szarosan a szemen kell átvezetnünk. ~zt követően a körültekercselt véget egy fogóval megfogjuk, és a másik véget a tekercselés alá hú27uk. A kiálló végeket levágjuk. Igy mindkét vég szarosan a tekercselés alatt van és nem tud kioldódili. 3.5. Próbakapcsolás

•

Ha a szakfolyóiratokból, könyvekből vagy brosúrákból bizonyos számú építési utasítás szerint utánépftettünk, akkor még saját kívánságaink szerint egy készüléket is szeretnénk felépíteni. Ha az ilyen saját fejlesztési munkákkal kapcsolato~ balsikereket el akarjuk kerülni, akkor mielőtt ., mur.kához hozzáfognánk, azt jól át kell gondolnunk. Mindenekelőtt Irásban fektessük le, hogy a kifejlesztendő készülékkel szemben milyen követelményeket támasztunk. Ehhez csatlakozik a szakirodalmi tanulmány, hogy a már meglevőket a megfelelő !erületP.n megismerjük. Tovább~ megfontolások révén a kapcsoJási tervhez jutunk el E kapcsoJási tervet azután már gyakorlatilag fel kell építenünk, nevezetesen an-

80

nak érdekében, hogy a szükséges méréseket elvégezhe&Sük. Ezen mérések alapján szerzünk bizonyítékok at arra nézve, hogy a kapcsolás a támasztott követelményeknek megfelel-e vagy sem. EmelItt szamos változtatásra lesz szükség, mielótt a végleges kapcsolás rendelkezésünkre állna. Ha a próbakapcsolást azonnal, már a k észülék számára elé).. ir ányzott szerelölapon épitenénk fel. akkOr esetleg szükségessé váló változtatások esetén a szerelölapon, esetleg a homloidapon is felesleges furatokat készitenénk. Ezáltal a készülék külleme elvesztené tetszetösségét. A gyakorlatban az ilyen fela datok számára különleges kisérleti sasszik, illetve kisérleti deszkafelépítmények jól beváltak. Ezeket célszerű módon úgy építhetjük fel, hogy azok sokoldalúan alkalmazhatókká válja nak. Mint hogy a kapcsoJáson gyakran változtatunk és emellett számos mérést is végzünk, azért a kapcsolásnak könnyen hozzáférhetőneK kell lenn ie. Ezt egész egyszerűen függöleges elrendezésfi szerelőlappal és szárnos forrcsúcsléccel érhetjük el. A 83. ábrán elektron csöves kapcsolások számára szolgáló ilyen kisérleti deszkafelépftményt láthatunk, nevc?Zetesen olyan formában. amilyenben azt a könyv szerzöje gyakorlati kisérleteinél alkalmazza. A szerelölap maximálisan négy miniatűr esőre készült. Az elöl levő szerkezeti elemek, pl. forgókondenzátor ok, potenció:méterek és k apcsolók, a kip róbálandó kapcsolásnak megfelelően k erül-

.. ll:

•

"'

Í

f-..

\.- • ~-

\.. ,_.J

~

..

"'

;

r\ \.. ..~

\..

~

..

"' ~ I'Y~~-f 1'\ ~

v ~

v

~ ... ~

.

~

~

...

....

+

210

•

\ ..J .............

1 A

rádióamatőr

roahelye

83. ábra. Kisérlett desz!:amodell l'ló- tB ala oiap meretezett rajza

nek felépítésre. A mellékelt péld~ban a 1(\c;érleti deszk::~ felép:tmény egy egyenes vevő kapcsolása számára szolgá1. A kapocsléc fölött vezetjük az üzemi feszültségeket. E célra egy teljesen felépitett áramszolgáltató forrást használunk. amely a '>Ziikséges különböző üzemi feszültségeket biztosítja. Ha egy középfrekvenciás erősítót kívánunk kipróbálni, akkor természetesen más szerelölapot kell alkaimaznunk, mégpedig olyat, amely a sávszürök számára szükséges megfelelő kivágásokkal rendelkezik. Az elöl található szerkezeti elemeket vagy egy függőlegesen álló fatáblán, vagy megfelelő szögvasakon rögzftjük. A variációs lehetőségek igen nagyok. ugyhogy a kisérleti deszkafelépítmény univei-záli-s alkalmazása lehetséges. Mindenf>Setre jó sok időt. munkát l-s bosszankodást takarfthatunk meg. A 83. ábra a s7erelőlap ~ a rögzftől ap méreteit ismerteti. Az alapl~.D külmérete 300x200 mm és 15 mm vastag fenyődészkából (erdei fenyő) áll 3.6. Rarkáesolás tranzisztorokkal

A hordozható (táska) rádióvevöknél és egyéb hasonló elektronikus készüléknél mind nagyobb mértékben alkalmazzák a tranzisztorokat, mégpedig főként erősitö elemek gyanánt. Az ilyen tranzisztorok erősítő hatása a félvezető anyagokban mutatkozó törvényszeri1ségeken alapszik. mikoris az eddi~t alkalmazott elektroncsövf:'kkel szemben számon előnJ mutatkozik. Emellett a tranzisztor kis méretein kívül mindenekelőlt a külön fűtőfeszültség elesését, valamint a jóval kisebb üzemi feszültséget kell me~emlftenúnk. Vevőkapcsolásoknál ez 1.5--9 V köwtt van. Az áramellátás tehát egész . egyszerűen szárazelemekkel megoldható. 1\olinthogy a tranzisztorok alkalmazása különösen a miniatúr építési mód c;zámára előnyös. más szükséges alkatrészekre is miniatúr kivitelben van szükc:.:;~ünk. így például kisméretű ellenállásokra. kondenzátorokra, telepekre és hangszórókra. Az ellenállásokat ezért 1/10 W-1120 W közti terhelhetőséggel választjuk. A kondenzátoroknál nagy dielektromos állandójú kerámiakivitelezések. vagy miniatűr kisfeszültségű elektrolitikus kondenzátorok jöhetnek tekintetbe. A forgc>kondenzátornál már nehezebb a kérdés, mert még a bakelit forgókondenzátor is meglehetösen nagyméretű. A telepek terén bóséges a választék. kezdve a 4.5 V-os laposelemtól, a 3 V-os rúdelemtől, a 2 V-os lKA-kisakkutól, vagy az 1,5 V-os góliáttól. A hnngszón5k közül két tipust kell megemlítenünk: először a leipzigi Elektrogerabau vállalat LP 558 megjelölésü "Sternchen"hangszóróját., amely 65 mm-es átmérővel ~ 22 mm-es beépftési mélységgel bir. A másik megemlítendö hangszórót a leipzigi Funkwerk vállalat állitja elö, ennek megjelölése L 2257 P, átmérője 65 82

mm, beépítési mélysége pedig 48 mm (hasonló tipusokat a magyar ipar is gyárt). Minthogy tranzisztoros kap...-solásoknál kis alkatrészeket alkalmazunk, a Kapcsolás felépítésére l, illetve 2 mm vastag periinax megfeleL E lemezbe kis furatokat (2 mm átmérőjű) fúrunk, amelyeken mmdig egy-egy szerkezeb elem csatlakozóbuzalát dugjuk át. Ezáltal a kis sasszilemezen helyezzük el a szerkezeti reszeket, mig a lemezek hátoldalán · a huzalozást kivitelezhetjük. Ha ezt követűen a kapcsolást kis kávában kív:lnjuk elhelyezni, akkor ajánlatos szappantartódobozok, vagy kisebb műanyagdobozok alkalmazása. Furnérlemezböl, vagy vinidurból is kis kávák kés.dthetők, amelyeket külsőleg lakkfestékkel vagy fótiával tetszetössé tehetünk. Tranzisztorokkal folyó barkácsolásnál bizonyos útmutatásokat kell figyelembe vennünk, ha nem akarunk tévedni Igy pl. megjegyzendő, hogy a tranzisztorok igen hőérzékenyek. Ezért a csatlakozóvezetékeket ne. rövidítsük. A forrasztAst igen rövid idő alatt forró forrasztópákával kell végeznünk. A csatlakozóhuzalban keletkező höt a huzalnak a laposfogóval t(;)rténő rnegfcgása útján kell a tranzisztortól távoltartanunk. A tranzisztornak fordított áramirányban történő üzemeltetése gyakran a tranzisztor üzemképtelenné válását vonja maga után. Ezért valarnilyen tranzisztoros kapcsolás üzembehelyezése előtt a telep polaritását mindig figyelembe kell vennünk. A tranzisztorok kapcsolási technikája az elektroncsövekkel kapcsolatban eddig megszakottól eltér. Igy például a tranzisztorok vezérlése már nem teljesitménymentes. A bemenő és kimenő ellenállások kis értéküek. Ez a kapcsolás megvalósitásánál újabb megfontolást igényel. A tranzisztorok szórási értékei is jóval nagyobbak. rnint s csöveknél Ez bizonyos körűlmények között odavezet, hogy a rendelkezésre álló tranzisztoroknak valamilyen építési utasitásban foglaltak szerinti alkalmazása rossz eredményeket ad annak ellenére, hogy ugyar.azon tipusokat alkalmazzuk. Ezért ajánlatos a kapcsolást a kávába való beépítés előtt kipróbálnunk. Az ellenállásértékek esetleges változtatásait igy könnyebben eszközölhetjük. A tranzisztorokkal folyó barkácsolásnál a 84. ábrán szemJéltetett táblakapcsolás vált be. Egy 200x300 mm méretű, 15 mm vastag fenyőfalapra két nagy kap~lécet (12- vagy 15-pólusu) rögzítünk, továbbá egy függölegesen álló pertinaxlemezt. amely a forgókondenzt.torok, a potendóméter és a két kettős csatlakozóhüvely rögzítésére szolgál. A tranzisztoros próbakapcsolást ezekután egyszeru csavarkötésekkel kivitelezhetjük. amint azt mintaként a 84.. ábra szemlélteti. Forrasztási kötés csak kevés szükséges, ha a litzehuzalokat a forgókondenzátorokra, a potencióméterre és a kettős csatlakozóhüvelyekre ráforrasztjak. Az ilyen kisérleti táblával nagy rnennyiségű időt és munkát takarithatunk meg és azonkivül kedvünk szerint próbálkozhatunk és tanulmányozhatunk. Az ilyen tábla-kapcsolás elő.1yét mindenekelőtt abban kell látnunk, hogy az ellenállások és k"ndenzátorok egyszeru kicserélése 83

•

000000000000000 0 0 0 0 0 0 lel 0 0 0 0 0 0 0

A) l'?

s s

000000000000000 000000000000000 6 1

Bi . IÍbra. K isérlett deszk4modell tranzisztoros kapcsolások számdra:

forgókondenzátorok; (3-4) - potenctóméterek; (5) forrlécek; (6-7) - csatlakozóhüvelyek; (8} - srerelölap .

(1-2) -

-

révén a készülék kapcselását optimálisan méretezhetjük. Mint ismeretes. a szállitott t ranzisztorok nagy szórási értékeket mutatnak, úSYhogy az építési utasftásokban megadott nagyságértékek, főleg azok, amelyek az ellenálásokat érintik, csak tájékoztató értékeknek tekinthetők. Nagyobb és kisebb értékekkel történő próbálás útján a kapcsolás teljesitményét gyakran megjavíthatjuk. A kisérleti kapcsolás áramellátására 3 V-os rúdelem, soros kapcsolásban megfeleL !gy 3 V, 6 V és 9 V-os feszültség áll rendelkezésünkre. Két, egyenként 4.5 V-os laposelemet is alkalmazhatunk, ugyancsak soros kapcsolásban (4,5. V és 9 V). A tranzisztorgyártásnak a kerek épftési formára való átállitása révén az áramerősítés eddig alkalmazott színmegjelölése is elesik. Ezen érték megjelölése jelenleg meghatározott számú pont feltüntetésével történ'ik. Erre nézve az alábbi táblázat érvényes:

NDK gyértmán}'11 traniisztoroknál: Pontszám egy pont két pont három pont négy pont

Aramerósitési té-nyezó (8) 20--32 32--50 50-80 80 felett

Tungsram tranrlsztorokruil: A kisfrekvenciás tranzisztorok új szerkezeti alakja hfitőkengyel alkalmazása nélkül 150 mW maximális veszteségteljesítménny el bfr. Az eddigi ovális szerkezeti alak minden t ípusa elesik. Az új tipussorozat jellemző adatait mindenesetre úgy állapitották meg, hogy az eddigi tranzisztorok teljes értékben helyetesíthetők. Az alábbi táblázatból kitűnik a tranzisztorok cserélhetősége: • O'; szerkezeti alak Típushelyeslntés az alábbi számára: oc 824 oc 810. oc 815, oc 820 oc 825 oc 811, oc 816, oc 821 oc 826 oc 812, oc 817 oc 827 oc 814. oc 818 A OC 813 tranzisztor számára ekvivalens tipusként az OC 870 tranzisztort ajánljuk.

• A kezdő és haladó amatőrök részére ajánljuk a füzetsorozatunkban régebben megjelent tranzisztoros . készülékek ~pítésével foglalkozó számainka t : 13-14. szám: Házmán-Hrabál: Ezer t1'anzisztor és dióda adatai (l-ll.) (6+7,20 Ft)

27. szám: Házmán-Kovács: Tranzisztoros rádiót építünk 32. szám: Rózsa: T7'anzisztoros szuperoevök építése 41. szám: Gt1akorlati t7'anzisztoros kapcsolások 43. szám: Kovács: Tranzisztoros szupert épftflnk 54. szám: Kárpáti-Nagy: Gtióri tranzi3ztoros kész1ll ékek adatai 56. szám: Kárpáti: Tranztsztoros készülékek jati'ítása

(4,80)

(7,20) (3.60) (3,-)

(7.-l (5,60)

•

Tartalomjegyzék L A MUNKAHELY ÉS BERENDEZ"€SE 1.1. Egyszeru munkaasztnl 1.2. Munkahely íróasztallal 1.3. Nagy munkahely 1.4. Múhely a klubállomás számára 1.5. A munkahely tal'tozékai 1.6. Elektro- és rádiótechnikai alapfels2Jerelés

4

-

-

2. SZERSZAMOK ÉS ANYAGOK FELHASZNÁLASA 2.1. Milyen szerszárnok szUkségesek 2.11. Vizsgáló és mér(leszközök 2.12. Szoritószerszámok 2.13. Vágószerszárnok

-

2.14. űtószerszámolt

2.15. Reszelök 2.16. Fúrószerszámok 2.17. Menet vágó szerszámok 2.18. Szegecselő szers2ámok 2.19. Forrasztó szerszámok 2.2. Milyen anyagokkal van dolgunk 2.21. .Vasanyagok 2.22. Szlne sfémek és ötvözetek 2.23. Nem fémes anyagok 2.24. Segédanyagok - 2.3 Hogyan vége?.zUk barkácsoló munkánkat? .. 2.31. Mérés és előrajzolás 2.32 Anyagok vágása (hidegvágó-lemezvágó-fiírész) 2.33. HajHtás és egyengetés 2.34. Forgácsoló megmunkálósok (reszelés-fúrás-süllyesztésdörzsölés-menetvágás) 2.35. Kötéstechnika (csavarozás-szegecselés-forrasztás) -

-

8 'l \ 8 10 ll

13 l 'l

18 19 19

20

25 28

2'l

28 29

30 31

32 34 S8

41 47

~N~~~~----------M SZERKESZTl!:SI TECHNIKA A RÁDIÚAMATŰR SZAMARA

3.

3.1. Hogyan építUnk rádiótechnikai eszközöket 3.11. Az egyes a lkatrészek e lhe lyezése a szerelólapon 3.12. Az egyes alkatrészek elhelyezése a homloklapon 3.2. Mechanikai alkatrészek házi elkészítése 3.21. Szerelöla p 3.22. Rögzítö alkatrészek t

88

•

55 59 61 62

65

3.23. Skálák - .,__ 3.25. Kávák, dobozak 3.3. Hogyan szcreljúk o rádiótechnika i ké szülékeket 3.31. A szerkcZt'tl elemek rögzítése 3.32. Egyes szerkezetl elemek árnyékolása 3.4. Hogyan történik a huzalozás 3.41. Huzalozásl terv 3.42. A huzalozás kivitelezése 3.43. Forrcsúcslécek huzalozása 3.44. A huzalozás rögzítése 3.5. Próbakapcsolás 3.8. Barkácsolás tJ:anz.isztot·okkal

•

65 7U 72

73 74 75

76 77 77 110

82

•

.BUDAPESTI ES VIDEKI RADIÖAMATORUK

e e e e

4,5 V kismotorokat Szubminiatűr

és tv alkatrészeket

Fejhallgatókat, szelénoszlopokat Rádiócsöveket,

félvezetőket

-

és egyéb alkatrészeket vásárolhatnak a

~

szaküzletekben:

Budapest, V., Múzeum körút ll. Budapest, VI., Lenin körút 78. Budapest, VIII., József körút 34. Budapest, VIII., Üllői út 60-62.

•

Budapest, XI., Fehérvári út 7.

* Vidékre utánvéttel is szállítunk!

r

l

-

'

MAGYAR HONVtDELMI · SPORTSZOVETStG RADIOAMATOR FűZETEI

73. SZAM •

Szerkesztt KUN JOZSEF

E fUzet alapjául szolgéló

m(l

clme:

DAS GROSSE RADJOBASTELBUCH lrta: Kafi.Helnz Scllubert (DM 2 AXE) ICiadta: Deutscher MUitllrverlag, Berlin, 196lL Fo~to«a:

SZENTKIRALYl B!:LA A szöveget ellenOrtzte:

LIGETI QYQRQY

•

KiadJa a Magyar Ronvédelmi Sportszllvetllég RákÓC%~ Lapkiadó Kiadúért felel: Kédiír Albert JIGaza!d ftle161: SimOn Zoltin KészOlt 12li'IG példányban. 1,1 fv (A'5) terjedelemben A":~riík St'Ama: 114 db 81.5158/1 -

,

:Zrln:yt N)'omda, Budapest. FelelOs vezető : Bolgár Imre IgaZgató

Ara: 7,70 Ft

a NAGYAR

HOIYUELMI SPORTSZ OYETStG

• A SOROZA T EDDIG MEGJELENT SZÁMAI: .35. sz. GONDA: Amatör mérések (1.) (6,30) 56. sz. KARPATI: Tranzisztoros készülékek javltása (5.60) 57. sz. FARAGO-BlRO-öRDOG: A rövldhuUám{l amatőr Ismeretei (1.) (6,30) 58.. sz. FARAGó-BlRO-öRDOG: A

rövidh ullámú amatőr Ismeretel

'

(lL) (5,60) 59. sz. ROZSA-VERESZKY: Amatőr elektronlktts műszerek épltése (9.10)

60. sz. DR. FLORIAN: 1\tit kell tudni a rádióhullámok

terjedéséről

(8,40) 61. sz. KOVACS: Tranzisztoros mfiszer tv hangoláshoz (4,20) 62. sz. TIBORC: Am't a rádióalkatrészekről tudni keD (ln.) (Nagyfrekvenciás tekercsek) (7,-) 63. sz. ZU..LICH: Hangfrekvenciás transzformátorok és kimenök 64. sz. KARPATI : Mag netofon készülékek javítása (TERTA) 65. sz. GONDA: Amatőr mérések (IL) (4,90) 66. sz. GYÖRGY : l'lteehanikai alkatrészek és szeretvények (5,60) 67. sz. LENGYEL: A kis rádiós l'ókavadász (4,20) 68. sz. GYURKOVICS: Atalak~k a tv k'i!stillékben 69. sz. HAZMAN- IVlARKUS: Tranzisztoros HJ-Fi erósitöt épitünk (5,60)

sz. ZILLICH: Amlt a

rádióalkatrészekről tudni kell (VI. ) (H álózati transzformátorok) 71. sz. FÜVESI: SzAnútsuk ki! (4,20) 72. sz. ROZSA : Tranzisztoros mil.szerek épltése (6,30) 73. sz. SCHUBERT: A rádióamatőr mfibelye, szérszáma és felsZerelése

70.

EL0KtSZ0LETBEN: Televízió kész(Uékek javítása (AT 650) Has2nos tv tanácsok

•

J

l l

• A füzetsorozat számat beSzerezhetők a KtSZ rádióamatör és ezermester b ol tJalba n és a k önyvesboltokban,

vagy postán

megrendelhetők

az amatllrbolt eimEn:

Budapest, VL, Lenln k6rút 52.

f