Lipusz Éva Az orosz-kínai fegyverkereskedelem a XXI. század elején „Tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet.” Szun Ce Rezümé A hidegháború vége óta a nemzetközi közösségben a multipolaritás helyeződött előtérbe. Ázsia vált az egyik legfontosabb térséggé a világban, ahol Oroszország és Kína kapcsolata egyre komolyabbá és mélyebbé válik. A sikeres együttműködésükre épülő Sanghaji Együttműködési Szervezet 2001-es megalakulásától számos új, ázsiai országgal gyarapodott. Az orosz-kínai kapcsolatban az egyik legjelentősebb terület a fegyverkereskedelem, amely világviszonylatban növekszik, ám e két hatalom között változó intenzitást mutat. A két ország fegyverkereskedelmének irányát nagyban befolyásolják a felek érdekellentétei és a kínaiak technológia másolása is. Kulcsszavak: fegyverkereskedelem, Kína, Oroszország, Sanghaji Együttműködési Szervezet Eva Lipusz The Russia-China arms trade in the XXI century Abstract Since the end of the cold war the multipolarity came to the front in the international community. Asia became one of the world’s most important region, where the relation of Russia and China pass into more serious and deeper. The Shanghai Cooperation Organization is the result of their successful cooperation, since the organization’s inception in 2001, it has several new asian members. The most significant field of the Russia-China relation is the arms trade, which increases all over the world, but between these powers the arms trade shows varying intensity. The conflicts of their interest and the copy of high-tech arms from China influence very strongly the direction of the common arms transfer. Key words: arms trade, China, Russia, Shanghai Cooperation Organization
Bevezetés A kétpólusú világrend felbomlása óta a nemzetközi hatalmi viszonyok egyre inkább a multipolaritás irányába haladnak. A globális közösségben a felek hol kooperálnak, hol egymás riválisai, mikor mit kíván meg az adott helyzet és aktuális érdekeik. A világ ugyanakkor a különböző arányú függőségek helyszíne is, ahol ”a ma ellensége a holnap üzleti partnere” – elv mentén szerveződik a nemzetközi kapcsolatok rendszere. Az egymásrautaltság, a gazdasági kiszolgáltatottság, a szűkös energiaforrások kérdése azonban megfontoltságra és hosszú távú, közös stratégiák kidolgozására inti az államok vezetőit. Ennek az új, többpólusú globális rendszernek az ázsiai térségben a két kiemelten fontos szereplője Oroszország és Kína. A két ország kapcsolata a múlt század krónikájában fordulatokban gazdag történetként marad fenn. Gazdaságilag alapvetően Kína kezd a XXI századra felülkerekedni, amit Moszkva nem néz sem túlzott jókedvvel, sem pedig tétlenül. Több évtizedes 1
együttműködésük számos területre terjed ki, köztük a katonai, hadiipari kooperációra is, melyet jelen írásomban szeretnék áttekinteni az elmúlt két évtized eseményeinek tükrében. Az orosz-kínai viszony – a Sanghaji Együttműködési Szervezet1 A Szovjetunió az elsők között ismerte el az 1949. október 1-jén létrejött Kínai Népköztársaságot és a későbbiekben is igyekezett jó viszonyban lenni a népes szomszéddal. A gazdasági és tudományos együttműködés keretében Moszkva jelentős anyagi és műszakitechnológiai támogatást nyújtott Peking számára, az óvatos Kína pedig hamarosan a szovjet árucikkek egyik legfontosabb exportpiacává vált. Az ötvenes évek biztató lépései után a kétkedő távolságtartás jellemezte kapcsolatukat, ami negatív hatással volt az addig elért eredményekre is. Az 1960-as években egyes helyeken határviták generálódtak és emiatt fegyveres atrocitások történtek, máshol gazdasági projektek maradtak befejezetlenül. Ennek hátterében az ideológiai különbségeket találjuk. Szerepet játszottak még a két ország viszonyának megromlásában a világháború elkerülhetetlenségéről vallott kínai nézetek és a nemzetközi kommunista mozgalom vezető szerepéért folytatott vetélkedés is. A Szovjetunió igyekezett elszigetelni Kínát a szocialista tábortól, az ellentétek pedig az 1968-as, helyi fegyveres konfliktusba torkolló határvitában csúcsosodtak ki. A felek kereskedelmüket tekintve változó intenzitással kötődtek egymáshoz, amely a hidegháborús korszak végére kezdett emelkedő tendenciát mutatni. A diplomáciai áttörést Gorbacsov 1989-es pekingi látogatása hozta meg, amely új alapokra helyezte a két ország kapcsolatát (orosz fegyvereladások, nagy kereskedelmi szerződések, jelentős tőkeáramlás). A Szovjetunió 1991-es felbomlása után új korszak kezdődött a két hatalom viszonyában. Az Oroszországi Föderáció a szuperhatalmi státus elvesztéséből és a gazdasági összeomlásból felocsúdva próbálta újrapozícionálni magát a nemzetközi közösség színterén és stabil hátteret kívánt teremteni az orosz gazdasága számára. Ez a politikai, gazdasági és biztonsági téren bekövetkező paradigmaváltás egy gyümölcsöző együttműködés kezdetét jelentette, hiszen Közép-Ázsia két legerősebb hatalma, az „orosz medve” és a „kínai sárkány” kettősére épült az a kezdeményezés, amely 1996. április 26-án indult útjára. Ekkor született meg Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán részvételével a Sanghaji Egyezmény.
1. számú kép: A Sanghaji Együttműködési Szervezet tagországai (members), megfigyelő státusú résztvevői (observer status) és párbeszéd-partnerei (dialog partners) (Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/File:SCO_(orthographic_projection).svg, letöltve: 2013.07.26.) 1
Dr. Nagy László: A Sanghaji Együttműködési Szervezet, 2012 Felderítő Szemle, p. 5-22., in: http://www.kfh.hu/hu/letoltes/fsz/2011-3-4-2012-1.pdf, letöltve: 2013.02.15.
2
A Sanghaji Ötök néven ismertté vált csoportosulás kezdeti célja az országok határvitáinak rendezése és azok fegyvermentesítése volt. Az évente megrendezett találkozók során 1997-ben Oroszország és Kína határát demilitarizálták és kiadtak egy közös nyilatkozatot is, amely a többpólusú világról és az új világrendről szólt, már ezzel is az USA tudtára akarták hozni, hogy az a világ, amelyben az USA az egyetlen szuperhatalom, nem lehet hosszú életű. A résztvevők nagyobb mérföldkőhöz érkeztek, amikor 2001. június 15-én a Sanghaji Ötök Üzbegisztánnal kiegészülve aláírták a Sanghaji Együttműködési Szervezetről szóló megállapodást, melynek célja a felek közti barátság, jó szomszédság és együttműködés elősegítése volt. (Az alapelvekről és az intézményrendszer létrehozásáról szóló dokumentumot 2002-ben írták alá Szentpétervárott.) Ez a momentum azért rendkívül fontos, főként utólag visszatekintve, hiszen ez a csoport a politikai és gazdasági területek mellett már ekkor a terrorizmus, az extrémizmus és a szeparatizmus hármas fenyegetése, avagy a „három gonosz erő” ellen kívánt közös erővel fellépni. Csak néhány hónap telt el ezután, amikor a nyugati világ rádöbbent, milyen sebezhető is a hidegháborús korszak után fennmaradt egyetlen szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után meghirdetett terrorizmus-elleni háború pozitív változásokat hozott a Washington-Moszkva, Washington-Peking kapcsolatban is. Orosz relációban például a csecsen kérdést kezelték ennek fényében másként, Kína pedig szintén az USA szövetségese lett a terror-elleni háborúban - az USA terrorszervezetnek nyilvánította a Kelet-Turkesztáni Felszabadító Mozgalmat. Amit viszont sem Kína, sem Oroszország „nem nézett jó szemmel”, azok az afganisztáni műveletek miatt Közép-Ázsiában létrehozott amerikai katonai támaszpontok voltak. Az ehhez hasonló hangsúlyváltások és -eltolódások állandó jellemzői a nemzetközi politikai életnek. A SESZ-en belül a tagok bizalomerősítő intézkedésekkel, átfogó együttműködés kiépítésével igyekeznek felvenni a küzdelmet a közös fenyegetésekkel szemben.2 A SESZ, mint Ázsia jelentős részét lefedő szerveződés, komoly szereplő a világ geostratégiai sakktábláján, így méltó „ellenfél” avagy másik hatalmi pólus lehet a jövőben. Az amerikai külpolitika továbbra is szeretné megtartani globális hatalmi befolyását. Megfigyelhető, hogyan változik a két ország közötti viszony, a Nyugattal való kapcsolat függvényében: ha az orosz-kínai viszony kiegyensúlyozott, annak hátterében az amerikai elhidegülés áll. A két ázsiai fél szeretné ezáltal is megmutatni globális súlyát a szuperhatalommal szemben, hogy az unipoláris világból multipoláris váljon. Amennyiben az orosz-kínai relációt beárnyékolja valami, akkor az orosz-amerikai, illetve kínai-amerikai kapcsolat mérlege billen át pozitívba. Egy bizonyos, a nemzetközi egyensúly elve érvényesül, amelyben az Európai Uniónak főként akkor jut nagyobb szerep, amikor az oroszok éppen európaiságukat kívánják előtérbe helyezni. Összességében elmondható, hogy az orosz-kínai kapcsolatok a globális hatalmi elrendeződés egyik „forgástengelyét” képezik. Az oroszok a Szovjetunió összeomlásakor elveszített szuperhatalmi státusukat szeretnék különböző eszközökkel visszakapni: egyrészt a számukra létfontosságú „közel külföld” és környéke feletti domináns szerep elérése által, másrészt az USA és más nagyhatalmak mellett kíván egyenrangú félként fellépni. Kína az elmúlt évtizedekben elért lenyűgöző gazdasági fejlődéséből szeretné továbbra is biztosítani a gazdasági, társadalmi fejlődéséhez szükséges feltételeket és az Ázsiai-Csendes-óceáni térségre koncentrálva kezelni a biztonságpolitikai kihívásokat. Katonailag azonban a technológiai elsőség még jó néhány évig-évtizedig az amerikaiaké marad. A SESZ két nagy ”játékosa” tehát nem véletlenül talált egymásra, hanem kölcsönös stratégiai érdekeik vezérelték őket. A kölcsönös előnyökkel járó együttműködés két fő területe az orosz gazdasági érdekeiből kifolyólag a fegyver- és energiaexport. Ezt Kína 2
In: a SESZ hivatalos honlapja: http://www.sectsco.org, letöltve: 2013.03.08.
3
fogyasztási cikkek exportjával és „kemény valutával” ellentételezi. Mindez egy olyan hosszú távra szóló stratégiai együttműködés része, ami politikai és a katonai területre is kiterjed. Célkitűzéseit tekintve rendkívül sokszínű a SESZ működése: • a kölcsönös bizalom, barátság és jószomszédi viszony erősítése; • a béke, biztonság garantálása a nemzetközi konfliktusok békés rendezése által; • a terrorizmus, szeparatizmus és extrémizmus elleni harc; • a kábítószer- és fegyverkereskedelem elleni küzdelem; • az illegális migráció kezelése; • fegyverzet-leszerelési megállapodások. Egyes nézőpontok szerint az orosz és kínai fél némileg versengve, riválisként tekintve egymásra, ahol Kína igyekszik magához ragadni a szervezetbeli vezetést. Ám a SESZ katonai szegmense az együttműködés sikeres ágát jelenti, melynek keretében a tagok 2002 óta rendszeresen közös katonai gyakorlatokat, kiképzéseket tartanak. 2013 júniusában tartották a 10. közös, terrorizmus elleni gyakorlatot a kazah Shymkentben, amely tovább erősíti a SESZ országok közötti katonai kooperációt a térséget érintő biztonsági problémák kezelésében. A résztvevő államok így kellő gyakorlatot szerezhetnek a terroristák elleni hatékony fellépés és az összehangolt katonai műveletek terén.3 A kiképzés keretében például MIG 29-es vadászrepülőgépek leszállásra kényszerítettek egy repülőgépet, amely illegálisan lépett be a kazah légtérbe, a légierő semlegesített egy terrorista csoportot, a speciális erők pedig azt demonstrálták, hogyan kell kiszabadítani a bűnözők által fogva tartott túszokat. A szimulációt közös irányítás alatt hajtották végre, ám a gyakorlat érdekessége, hogy csak a kazah, kirgiz és tádzsik fél vett részt benne katonai erejével, Kína, Oroszország és Üzbegisztán ezúttal csak megfigyelőként szerepelt. A kazah helyszín azért is fontos, hiszen ezzel a katonai gyakorlattal is próbálnak minél jobban felkészülni a 2014-es afganisztáni szövetséges erők kivonulása utáni helyzetre, amely egyelőre beláthatatlan kockázatot jelent a térség biztonságpolitikai helyzetére nézve. Egyes elemzők úgy vélik, az a tény, hogy nem az összes állandó tag vett részt a katonai gyakorlaton, azt is jelezheti, hogy az afgán probléma kezelésében nem kívánnak a későbbiek folyamán olyan aktív szerepet vállalni, mint a NATO és szövetségesei tették korábban és teszik napjainkban is. Hogy ez a megközelítés mennyire bizonyul valósnak, az hamarosan kiderül. Ám az a tény, hogy Afganisztán megfigyelői státuszt kapott a SESZ-ben 2012-ben arra enged következtetni, hogy a szervezet a bővítéssel is próbálja tágítani hatáskörének és felelősségének határait.4 Fontos megemlíteni, hogy az orosz és kínai fél közös haditengerészeti gyakorlat keretében is együttműködik (2013. júliusi gyakorlat).5 Katonai fejlesztések és az orosz-kínai fegyverkereskedelem alakulása Az orosz-kínai relációban a fegyverkereskedelem már sok évtizedes múltra tekint vissza és a nemzetközi környezet alakulásától függően változott annak mélysége és szélessége. A stratégiai együttműködés ’90-es években kialakult új elméleti szemlélete a 2000-es években telt meg igazán tartalommal. Az orosz történelmet alapvetően a megkésettség jellemzi a nyugati tendenciákhoz képest. A világgazdaság bővüléséről és az információs forradalomról való lemaradásukat szintén csak megkésve sikerült pótolniuk. A darabjaira hullott Szovjetunió romjain születő Oroszország a haderő újjászervezésére és a hadiipar korszerűsítésére kényszerült. A gazdasági mélyrepülésben lévő országot az indiai és 3
Liu Yuanhui: SCO Holds 10th Joint Military Drill, in: http://english.cri.cn/6909/2013/06/14/2561s770221.htm, letöltve: 2013.07.10. 4 A Diminished SCO Exercises In Kazakhstan, in: http://www.eurasianet.org/node/67128, letöltve: 2013.07.10. 5 China to join Russia for largest naval drills with foreign partner, in: http://www.guardian.co.uk/world/2013/jul/02/china-russia-joint-naval-drills, letöltve: 2013.07.26.
4
kínai hadiipari, haditechnikai megrendelések is hozzásegítették a kilábaláshoz. . Másik fontos tényező, hogy Kína és Oroszország történelmi és kulturális okok miatt kevésbé nézik olyan kritikus szemmel a másik országában zajló politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokat, mint nyugati társaik. Ám általánosságban is elmondható a nagyhatalmakról, hogy nem kizárólag a demokrácia és jogállamiság védelmezőinek számító országokat látják el fegyverszállítmányaikkal. Az orosz-kínai export terén 2020 a következő mérföldkő, ekkorra ugyanis el szeretnék érni a 100 milliárd dollár értéket az orosz-kínai kereskedelem volumenében. Annak ellenére, hogy a gazdasági fejlődés e két országban jelentősen felgyorsult a XXI. században, a fegyverkereskedelem gazdaságuknak csupán egy kis arányát teszi ki. A főként az energiaexport bevételekre alapozott erős Oroszország Putyin elnök ideje alatt született meg, amely a nagyhatalmi státushoz nélkülözhetetlen katonai erejének modernizációjára és a gazdaság, a társadalom és a kultúra átalakítására törekszik. Szükség volt a védelmi fejlesztésekre annál inkább is, mivel a ’90-es évek két orosz-csecsen háborúja jelentősen megterhelte az elavult és kevésbé felkészült, gyengébben kiképzett orosz hadsereget. Az utolsó „figyelmeztetés” a 2008-as grúz háború volt, ahol a Dávid és Góliát nagyságrendű harcban bár sikerült legyőzniük a csöppnyi Grúziát, ám megtapasztalták katonai erejük hiányosságait. Ám már ezt megelőzően is született egy gyökeres reform 2005-ben, amely 2006 és 2010 között határozta meg a közel egymillió fős fegyveres erő fejlesztési irányvonalát. 2006-ban kezdődött az a nagyszabású fegyverkezési program, amely a 20112020 közötti évtizedre fektette le a hadiipar jövőjének koncepcionális alapköveit. A hosszú távú elképzeléseket a 2008-as új külpolitikai koncepció, a szintén 2008-as új haderőreform, a 2009-es új Nemzeti Biztonsági Stratégia és a 2010-es új Katonai Doktrína formájában fogalmazták meg. Komplex haderőreformot hajtottak végre és egyre inkább jellemző a Kremlre a védelemgazdasági nyitás is, főként Franciaország (4 Mistral helikopterhordozó hajó projektje, melyből 1 db-ot megvásárolnak, 3 db pedig Oroszországban kerül legyártásra a francia-orosz technológiatranszfernek köszönhetően), Izrael (közös védelmi vállalatok) és Olaszország (Iveco IFV) felé. Védelmi költségvetésüket is jelentősen növelték Putyin 2000-es hatalomra kerülése óta, melyben szintén egyre nagyobb a haditechnikai K+F részesedése, főként a stratégiai elrettentő erők, a nagy pontosságú fegyverek, a stratégiai szállítóképesség, a légvédelmi rendszerek (S-400) és a szárazföldi erők terén. Oroszország – hogy a reform eredményeit demonstrálja – 2013. július közepén nagyszabású hadgyakorlatot is tartott, valamint tovább fokozza Moszkva a hosszú távú, 2020-ig tartó, átfogó katonai beruházásokat, mind szervezeti, mind infrastrukturális szinten.6 Az orosz-kínai biztonságpolitikai és ezen belül a katonai együttműködés az ázsiai és csendes-óceáni régió fellendülésének, biztonságának fontos eleme lehet. Bár különböznek az ideológiájukban és a politikai rendszerükben, mégis kölcsönös tiszteletre és megértésre törekednek. A legfőbb határ menti problémákat sikeresen megoldották és az oroszok készek Szibériát az erőforrásokat közös hasznosításába bevonni. A kínai határ menti orosz lakosság körében is csökken a kínaiakkal szembeni előítélet és félelemérzet, így egyre befogadóbbnak bizonyulnak.7 A 2013. június végi értesülések szerint Oroszország részleteket is elárult az átfogó orosz fegyverkezési program és az infrastrukturális fejlesztések kapcsán. Százas nagyságrendben tervezik az új katonai városok és az ezeken belüli különböző létesítmények építését. Stratégiai célkitűzéseik között szerepel 2019-re a katonai felszerelések többségének 6
Oroszország nagy katonai beruházásba kezd, http://kitekinto.hu/europa/2013/06/30/oroszorszag_nagy_katonai_beruhazasba_kezd&s=hlk%20%20.UeR0CuL-mHI, letöltve: 2013.07.05. 7 Russian-Chinese Cooperation is the Key to Prosperity in the Asia-Pacific http://russiancouncil.ru/en/inner/?id_4=1149#top, letöltve: 2013.07.03.
5
in:
Region,
in:
való lecserélése, az S-500-as légvédelmi rakétarendszer tökéletesítése, 2016-ra új korvettek átadása a haditengerészet számára – mindezekre mintegy 730 milliárd dollárt szán az orosz vezetés.8 Kína 2013-ban adta ki a legutóbbi Fehér Könyvet és az utóbbi években elért gazdasági növekedésből a katonai erejük széleskörű átalakításába kezdtek. Az ország hosszú távú céljai között szerepel a „közepesen fejlett” gazdaság és társadalom felépítése, amely az ország adottságait figyelembe véve és a GDP össz-volumenét tekintve gazdaságilag világelsővé teheti Kínát (2030 körülre a jelenlegi trendek esetén ez meg is valósulhat). Kína további célja a hatalmas energiaszükségletének biztosítása, a katonai hatalmuk növelése és Kína területi egységének, vagy sérthetetlenségének oltalmazása (Tajvan újraegyesítése az anyaországgal, Tibet problémája, a kelet- és a dél-kínai tengeri szigetek problémája Japánnal, Vietnámmal, Fülöp-szigetekkel) amelyet nem tanácsos megkérdőjelezni. Az USA számára is napjainkban egyre inkább az ázsiai kontinens kerül előtérbe, egyre több haditengerészeti bázist létesítve a térségben Emiatt Kína fenyegetve érzi magát és a Nyugat által „kínai gyöngysornak” nevezett kínai stratégia szerint a partjai tengeri megközelítési útvonalaiba eső két – egy távolabbi és egy közelebbi – szigetlánc mélységében akarja megállítani a felvonuló amerikai haditengerészeti erőket. Kína nagy horderejű haditengerészeti fejlesztésbe fogott (többek között az atommeghajtású tengeralattjárók terén- Type-093, Type-094, Type-095 programok). Kína alapvetően harmonikus, jó külkapcsolatok kialakítására törekszik a nemzetközi közösségben (elsősorban a gazdasági reláció mentén), ám hosszú távú törekvéseiben nem fogadja el a jelenlegi területi kiterjedését (ezt jelzik az előző bekezdésben említett konfliktusok is), világhatalomként szeretne kijutni a Csendes- és az Indiai-óceánra.9 Hatalmas állandó hadseregük átalakítása (több mint kétmillió fő) és a védelmi ipar fejlesztése a gyors ütemű haderőfejlesztés keretében zajlik. 2007. január 11-én műhold-megsemmisítő rakétakísérletet hajtottak végre. Prioritást jelent számukra többek között a K+F növelése (bár ezek nem elhanyagolható része külföldi fejlesztések másolása - orosz, izraeli know-how), az űrtechnika, a kiberbiztonság, a radarrendszerek, a légi utántöltés kapacitásának és kettős felhasználású technológiai eszközök fejlesztése. A kínaiak rendelkeznek emellett a világ legdinamikusabban gyarapodó ballisztikus rakétaarzenáljával, amelyekkel akár már a saját felségvizeikről is képesek elérni az USA nyugati partjait, valamint kiemelkedő még a robotrepülőgép flottájuk is.10 Amennyiben ez a növekedési és fejlesztési ütem folytatódik, a kínai hadsereg a következő évtizedre globális szinten is ütőképes fegyveres erővel fog rendelkezni. Mindezek alapján összességében az orosz katonai erő a világon a második legerősebb, a kínai pedig a harmadik helyen áll.11 Ezért is érdemes figyelmet fordítani a SESZ-re és benne a két főszereplőre, akik a multipolárissá vált világunkban afféle kiegyenlítő szerepet játszhatnak a Kelet és Nyugat viszonyrendszerében. Az együttműködés fontos, hiszen ezáltal is erősítik egymás nemzetközi presztízsét, hangsúlyozzák globális felelősségvállalásukat és támogatják egymás érdekeit a világpolitikában. (Például az ENSZ Biztonsági Tanácsában is 8
Oroszország nagy katonai beruházásba kezd, in: http://kitekinto.hu/europa/2013/06/30/oroszorszag_nagy_katonai_beruhazasba_kezd&s=hlk#.UeR0CuL-mHI, letöltve: 2013.07.05. 9 Egyszer fent, egyszer lent: Eltörpül-e a NATO Kína és Oroszország mellett? IX. Budapesti Közgazdasági Napok konferencia – Dr. Szenes Zoltán és Dr. Nógrádi György előadása, in: http://www.youtube.com/watch?v=tnAaWP7V1D4, letöltve: 2012.12.15. 10 Rés az amerikai rakétapajzson, in: http://kitekinto.hu/amerika/2013/07/15/res_az_amerikai_raketapajzson&s=hl#.UeR3geL-mHI, letöltve: 2013.07.17. 11 China Military Strenght, in: http://www.globalfirepower.com/country-military-strengthdetail.asp?country_id=China, letöltve: 2013.07.20.
6
sokszor szavaznak egyformán azonos álláspontot képviselve, illetve egyszerre élnek vétójogukkal.) Globális biztonságpolitikai elemzések előrejelzései szerint az ázsiai és csendes-óceáni térség hatalmi súlya tovább fokozódik majd az elkövetkezendő évtizedekben, ami emeli majd az itteni államok stratégiai szerepét. Az azonban már most sem áll Moszkva érdekében, hogy a kínaiak túlságosan megerősödjenek katonailag, mert az erőteljesen rontaná a globális fegyverkereskedelem piacán az oroszok versenyképességét és ezt a Kreml semmiképp sem szeretné megkockáztatni.12 A kínaiak így is rendkívül leleményesek és részletekben megvásárolt fegyverrendszereket is képesek apránként, ám mégis gyorsan lemásolni és később saját gyártmányukként feltüntetni. Az ilyen negatív tapasztalatok miatt Moszkva még elővigyázatosabb és a legújabb, legfejlettebb hadiipari technológiáit nem minden esetben osztja meg Pekinggel, ellentétben például Indiával. (Az oroszok óvatossága nem újkeletű, már a múlt század közepétől is jelen volt kapcsolatukban ez a fajta kettősség.) Kína hatalmas gazdasági fejlődése – bár napjainkban némi visszaesés mutatkozik – és demográfiai súlya világpolitikai befolyását is növelte. Mindez ahhoz vezetett, hogy míg kezdetben Moszkva jelentette a „nagytestvéri” támogatást Peking számára, ez mára kezd megfordulni s az orosz tekintély jelentősen csorbul a „kistestvér-szindróma” kényszerű elviselése közben. Az oroszok szempontjából bár a Kínával folytatott fegyverkereskedelem hatalmas felvevőpiacot jelent, ám a Kína gyártotta fegyverek terjedése az orosz eszközök komoly versenytársává válik a Moszkva érdekeltségi körébe tartozó területeken. Az 1992 és 2007 közötti időszakban még Oroszország elégítette ki a kínai fegyverkereslet túlnyomó többségét (90% feletti arány). Az orosz oldalon pedig a teljes fegyverkereskedelmüknek harmadát- felét szállították Kínába a fenti időszakot tekintve. A rendszeres orosz fegyverexport megfelelő alapot nyújtott a kínai vezetés számára, hogy a saját high-tech fejlesztésükhöz is felhasználják azokat. Ennek egyik példája az orosz Jak–130-as kiképző repülőgép mintájára gyártott kínai L–15-ös, egy másik pedig az orosz Szu–27SK repülőgép, ami a kínaiaknál J–11B néven került ki a piacra. Ez utóbbi kapcsán Moszkva még 2006-ban felmondta a licencszerződést, melynek értelmében Kína 200 db Szu-27SK gépet gyártott volna. Ebből csak 90 db-ot szállított le, a maradék mennyiséget saját verzióban kívánta eladni megrendelőinek. Arra is volt példa, hogy a Moszkvától vásárolt fegyverrendszer elemeit a saját fejlesztésű rendszereibe építette be, majd harmadik félnek adta el az oroszok előzetes engedélye nélkül. Ez történt a Pakisztánnak leszállított JF–17-es vadászrepülőgép kapcsán is, amelynél az orosz gyártmányú Klimov RD–93-as gázturbinát használták fel. Ugyanígy koppintották le az oroszoktól az RPG–7P harckocsi-elhárító rakétát, az Sz–300 légvédelmi rendszert, amelyek összességében már komoly veszteséget okoztak Moszkva fegyverkereskedelemből származó bevételeiben. Az oroszok versenyképességét rontja tehát, ha túlzott bizalmat szavaznak a kínaiaknak, akik még olyan országokat is hajlandóak felfegyverezni, akiket már Moszkva sem lát el, főként a Nyugatról érkező kritikák enyhítése érdekében (például 2008-2009 idején az Iránnak szánt Sz-300-as légvédelmi rendszerek).
12
Dr. Szenes Zoltán: Védelempolitika I. egyetemi kurzusának előadás anyaga
7
2. számú kép: A globális katonai kiadások alakulása 2003 és 2012 között13 (Forrás: http://www.sipri.org/yearbook/2013/03, letöltve: 2013.07.12.)
Az oroszok másik problémája a megfelelő minőség biztosítása és a fegyverszállítmányok határidőre történő teljesítése, amely sok esetben rontja az ország megbízhatóságát és üzleti hitelét. A meghibásodások miatt több megrendelés, szerződés esett már kútba, például Algéria vagy India esetében.14 Moszkva azonban nem tudja megkerülni a hatalmas déli szomszédot. Ezért az érdekellentétek tompítása miatt az együttműködés még mindig jobb megoldásnak tűnik. Hiszen így némileg ellenőrizhető marad a másik fél, amennyiben a kínai gazdasági erőfölényt, a szibériai területekre betelepülő kínaiak jelentette demográfiai nyomást, a Közép-Ázsia energiakincseiért és üzleti lehetőségeiért folytatott rivalizálást is figyelembe vesszük.15
3. számú kép: A világ top 5 fegyverexportőre (balra) és top 5 fegyverimportőre (jobbra) 2008 és 2012 között (Forrás: http://www.sipri.org/research/armaments/transfers/measuring/atimages/Market%20share%20of%20top%205%20arms%20exports.png és http://www.sipri.org/research/armaments/transfers/measuring/atimages/Market%20share%20of%20top%205%20arms%20importers.png, letöltve: 2013.07.12.) 13
Az oszlopdiagram a 2003-2012 közötti időszakra vonatkozó globális katonai kiadások növekvő trendjét mutatja, amelyből kitűnik, hogy az ázsiai országok ilyen jellegű költségvetése – az USA-éhoz hasonlóan – dinamikusan emelkedik. 14 Rácz András: Az orosz fegyverexport főbb irányai és fejlődési tendenciái, Nemzet és Biztonság, 2010. december, in: http://www.nemzaetesbiztonsag.hu/kitekinto.php?id=8, letöltve: 2013.07.08. 15 Ludvig Zsuzsa: Oroszország és Kína: A partnerség határai, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, 80. Szám 2008. november p. 1-32., in: http://www.vki.hu/mt/mh-80.pdf, letöltve: 2013.07.02.
8
A két fenti kördiagramból kirajzolódik, hogy míg Oroszország tartja az eddigi kereskedelem volumenét, addig a kínai fegyverkereskedelem utóbbi 5 évben végbement fejlődése elképesztő ütemben haladt. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a hidegháborús korszak óta először történt „tagváltás” a világ hagyományos fegyvereinek öt legnagyobb exportőrének klubjában (ők bonyolítják le a világ fegyverexportjának 75%-át). Kína ugyanis a 2003 és 2007-es időszakhoz képest az elmúlt években kiszorította NagyBritanniát a fegyverkereskedelem piacán elért és hosszú évtizedeken át megőrzött előkelő pozíciójából. Igaz, nem jelentős a különbség, csupán 1%-nyi, de a növekedés dinamikáját tekintve az is lehetséges, hogy ez a differencia a jövőben még nagyobb lesz.16 A legnagyobb importőrök összetételéből láthatjuk (amellett, hogy mindegyikük ázsiai ország): Kína fegyverek iránti kereslete az elmúlt tíz év viszonylatában kereken a felére esett vissza. A legutóbbi SIPRI adatokból az is kiderül, hogy az orosz-kínai fegyverkereskedelemben a kínai teljes import terén az oroszok részesedése napjainkban is rendkívül jelentős, 69%-ot tesz ki. Őket a franciák (13%) és meglepő módon a feltörekvő ukránok (10%) követik. Ezen belül a kínai védelmi kiadások egyharmadát rakétákra, az egyötödét a légierőre költötték.17 Ezen Az orosz adatok alapján az utóbbi években egyre csökkenő teljes orosz fegyverexportból a legnagyobb szeletet a jelenleg fegyverimportban világelső India szerezte meg 35%-kal, Kína csak a második helyen szerepel 15%-ával, őket pedig Algéria követi (14%). Az oroszok 3 legkelendőbb árucsoportja a légierő eszközei, a rakéták és a légvédelmi rendszerek, a kínaiak pedig a légierő eszközei, a páncélozott harceszközök és a hadihajók terén keresettek. Peking teljes fegyverexportja azonban kissé egyenlőtlenebb képet mutat, hiszen a gyártmányainak 55%-a Pakisztánba ment, 8% Mianmarba, 7% Bangladesbe, a maradék 29% pedig egyéb országokba. Az is jellemző bizonyos országok esetében a kínai fegyverüzletekre, hogy cserébe nyersanyagszállítmányokkal fizetnek Pekingnek.18 A SIPRI adatbázisa alapján a XXI. században az orosz-kínai fegyverkereskedelmi szerződések tárgyát képezték például a következők: • 1996-2004 Su27 és Su30 vadászrepülőgép; • 1999-2001 Sovremenny romboló; • 2002, 2011 Il-76M/Candid-B szállító repülőgép; • 2002-2003, majd 2012-ben Mi-8MT/Mi-17/Hip-H helikopter; • 2004-ben 9M317/SA-17 Grizzly; • 2005-2006 53-65 AS torpedo motor tengeralattjáróhoz; • 2004-2006 Project-636E/Kilo tengeralattjáró; • 2009-2010 Ka-27PL/Helix-A ASW helikopter.19 A 2013. márciusi hírek arról szóltak, hogy Kína újabb orosz fegyverimportja keretében állítólag vadászrepülőgépeket és tengeralattjárókat vásárolt. Oroszország és Kína ezzel fontos fegyverüzletet köthet, amelynek nagy jelentősége lehetne az ázsiai- és csendes-óceáni térség biztonságának stabilizálására. A szerződés szerint a két ország közösen gyártana le 4 Lada osztályú tengeralattjárót, ami azután Kína tulajdonába kerülne. Ezen kívül Peking 24 db Su16
China replaces UK as world’s fifth largest arms exporter, says SIPRI, in: http://www.sipri.org/media/pressreleases/2013/ATlaunch, letöltve: 2013.07.12.) 17 Top 5 arms importers: main sellers and types of arms, in: http://www.sipri.org/research/armaments/transfers/measuring/at-images/Top%205%20importers%20%20main%20sellers%20and%20types%20of%20arms.png, letöltve: 2013.07.12. 18 Top 5 arms exporters: main sellers and types of arms, in: http://www.sipri.org/research/armaments/transfers/measuring/at-images/Top%205%20exporters%20%20main%20buyers%20and%20types%20of%20arms.png, letöltve: 2013.07.12.) 19 Transfers of major conventional weapons: sorted by supplier. Deals with deliveries or orders made for year range 1991 to 2012, in: SIPRI Arms Transfers Database, letöltve: 2013.07.14.
9
35-ös vadászrepülőgépet is vásárolna Oroszországtól és együttműködne az S-400-as nagy hatótávolságú föld-levegő rakéták, a 117S turbólégcsavaros motorok, az Il-476 szállítórepülőgép és az IL-78 légi üzemanyag utántöltő repülőgépek továbbfejlesztésében is. A fejlett technológiához való hozzáférés elnyerésén kívül az ilyen fegyverek elrettentő erejük miatt is stratégiai fontosságúak a kelet- és dél-kínai tengeri szigetek fölötti vitában érintett vetélytársakkal szemben.20 2013 márciusában találkozott az orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu és a kínai elnök, Xi Jinping Moszkvában. A két ország képviselői igyekeznek félretenni a szellemi tulajdonjogok megsértése miatti kétségeket és inkább a közös fegyverüzlet jelentette kölcsönös előnyökre összpontosítanak, amely rövidtávon növeli az orosz védelmi ipar fellendülését.21 Összegzés A XXI. század előestéjén, a kétpólusú világ felbomlása utáni években Ázsia két hatalmas országa, Oroszország és Kína új alapokra helyezte kapcsolatát. A felek biztonságpolitikai, gazdasági együttműködésének a Sanghaji Együttműködési Szervezet ad intézményi keretet, amelynek egyre gyarapodó létszáma jelzi a képződmény fejlődését és a globális problémák okozta egymásra utaltságot. Az orosz medve és a kínai sárkány bár sokmindenről eltérően gondolkodik, mégis igyekeznek megtalálni azt a közös nevezőt, amelyet a biztonsági kihívások és kockázatok megoldása megkíván tőlük. A kooperáció egyik legfontosabb területe a nemzetközi fegyverkereskedelem, mely globális szinten is egyre növekvő mértéket ölt és a két fél között is rendkívül fontos kapcsolódási pont. A fegyverügyletek jövőjét nagyban befolyásolja az egyes államok saját technológiai fejlesztési sikere és gazdasági kapcsolataik, valamint politikai irányvonalaik alakulása. Az már most is nyilvánvaló, hogy Moszkva és Peking is erőteljes és átfogó védelmi strukturális átalakítások, haderőreformok és hadiipari fejlesztési programok kellős közepén jár, amelynek regionális és globális hatásai még kiszámíthatatlanok az elkövetkezendő évek, évtizedek nemzetközi közösségére. Felhasznált irodalom 1. 2. 3.
4. 5.
6. 7.
A Diminished SCO Exercises in Kazakhstan, in: http://www.eurasianet.org/node/67128, letöltve: 2013.07.10. China Military Strength, in: http://www.globalfirepower.com/country-militarystrength-detail.asp?country_id=China, letöltve: 2013.07.20. China to join Russia for largest naval drills with foreign partner, in: http://www.guardian.co.uk/world/2013/jul/02/china-russia-joint-naval-drills, letöltve: 2013.07.26. A SESZ hivatalos honlapja, in: http://www.sectsco.org, letöltve: 2013.03.08. Dr. NAGY László: A Sanghaji Együttműködési Szervezet, Felderítő Szemle, 2012, p.5-22., in: http://www.kfh.hu/hu/letoltes/fsz/2011-3-4-2012-1.pdf, letöltve: 2013.02.15. Dr. SZENES Zoltán Védelempolitika I. egyetemi kurzusának előadás anyaga. Egyszer fent, egyszer lent: Eltörpül-e a NATO Kína és Oroszország mellett?, IX. Budapesti Közgazdasági Napok konferencia – Dr. SZENES Zoltán és Dr.
20
Harry Kazianis: China Purchasing Russian Jets and Subs?, in: http://thediplomat.com/china-power/chinapurchasing-russian-jets-and-subs/, letöltve: 2013.07.06. 21 Vadim Savitsky: An Arms Deal That Will Benefit Russia and China, in: http://www.stratfor.com/sample/analysis/arms-deal-will-benefit-russia-and-china, letöltve: 2013.07.06.
10
8.
9. 10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
17. 18.
NÓGRÁDI György előadása, in: http://www.youtube.com/watch?v=tnAaWP7V1D4, letöltve: 2012.12.15. Harry KAZIANIS: China Purchasing Russian Jets and Subs?, in: http://thediplomat.com/china-power/china-purchasing-russian-jets-and-subs/, letöltve: 2013.07.06. LIPUSZ Éva: A posztszovjet térség biztonságpolitikája 1991-től napjainkig, Diplomamunka 2013 LUDVIG Zsuzsa - Oroszország és Kína: A partnerség határai, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, 80. Szám 2008. november, p. 1-32., in: http://www.vki.hu/mt/mh-80.pdf, letöltve: 2013.07.02. Oroszország nagy katonai beruházásba kezd, in: http://kitekinto.hu/europa/2013/06/30/oroszorszag_nagy_katonai_beruhazasba_k ezd/, letöltve: 2013.07.05. RÁCZ András: Az orosz fegyverexport főbb irányai és fejlődési tendenciái, Nemzet és Biztonság, 2010. december in: http://www.nemzetesbiztonsag.hu/kitekinto.php?id=8, letöltve: 2013.07.08. Rés az amerikai rakétapajzson, in: http://kitekinto.hu/amerika/2013/07/15/res_az_amerikai_raketapajzson&s=hl#.U eR3geL-mHI, letöltve: 2013.07.08. Russian-Chinese Cooperation is the Key to Prosperity in the Asia-Pacific Region, in: http://russiancouncil.ru/en/inner/?id_4=1149#top, letöltve: 2013.07.03. Transfers of major conventional weapons: sorted by supplier. Deals with deliveries or orders made for year range 1991 to 2012, in: SIPRI Arms Transfers Database, letöltve: 2013.07.14. Vadim SAVITSKY: An Arms Deal That Will Benefit Russia and China, in: http://www.stratfor.com/sample/analysis/arms-deal-will-benefit-russia-andchina, letöltve: 2013.07.06. Liu YUANHUI: SCO Holds 10th Joint Military Drill, in: http://english.cri.cn/6909/2013/06/14/2561s770221.htm, letöltve: 2013.07.10. China replaces UK as world’s fifth largest arms exporter, says SIPRI, in: http://www.sipri.org/media/pressreleases/2013/ATlaunch, letöltve: 2013.07.12.
11