Lipusz Éva Semlegesség közép-ázsiai módra Rezümé A Szovjetunió felbomlása után egyedül Türkmenisztán választotta a semlegesség biztonsági modelljét. Ezáltal a régió legelszigeteltebb országává vált, amely igyekszik távol maradni a posztszovjet térség szervezeteitől. A semlegesség azonban a globálissá vált világunkban nem jelenti egyben a biztonsági problémák és kockázatok kizárását is. Türkmenisztán hosszú ideig az autokrata Szaparmurat Nyijazov elnök zárt világaként működött, ahol néhány évvel ezelőtt a fiatalabb Gurbanbuli Berdimuhamedov vette át a vezető szerepét. Az elnökváltás megtörtént, a paradigmaváltás azonban elmaradt. Kulcsszavak: Türkmenisztán, semlegesség, Közép-Ázsia, Nyijazov, Berdimuhamedov Eva Lipusz The way of neutrality in Central Asia Abstract After the collapse of the Soviet Union only Turkmenistan chose the neutrality as security model. Hereby Turkmenistan became the most isolated country of the region, which tries to stay away from any kind of regional organizations in the postsoviet space. The neutrality doesn’t mean definitely the avoidance of the security problems and risks in the global world. Turkmenistan was long time the closed country of the autocratic president Saparmurat Niyazov, where some years ago the younger Gurbanguly Berdimuhamedow took over the power. The change of presidents came to pass, but the change of paradigm failed. Key words: Turkmenistan, neutrality, Central Asia, Niyazov, Berdimuhamedow
Bevezetés Egy állam biztonságának megteremtése és megőrzése számos akadályba ütközhet, ezért a történelem folyamán többféle megoldás született azon országok között, amelyek a biztonságukat a különböző együttműködési megállapodások és nemzetközi közösségi modellek keretében kívánták megvalósítani. A közös érdekek és a biztonsági interdependencia mellett azonban akad néhány olyan állam, amely bizonyos okok miatt a semlegesség biztonsági modelljét választotta. Ebbe a szűk csoportba tartozik Svájc és Ausztria, akik nemzetközi jogi értelemben semleges államok, de rajtuk kívül ilyen magatartást képvisel még Európában Finnország, Írország és Svédország is. Napjainkra a semlegesség jelentősége is átalakulóban van, már nem köthető annyira a hidegháborús korszak jelentéstartalmához, inkább egy olyan rugalmasan értelmezhető állami magatartási forma, amelyet a nemzetközi események alakulása és az ezektől függő érdekei mentén az adott ország szabadon alakít. A semlegesség egyúttal nem jelent passzivitást, hiszen a periférikus helyzettől tartva az országok rájöttek, hogy egy globális világban a semlegesség nem 1
jelenthet elszigetelődést a nemzetközi életben és nem zárja ki a különböző együttműködési formák meglétét. A semlegessége elismertetésével próbálkozott még korábban Laosz, Costa Rica vagy Málta is, ám kezdeményezésük nem járt sikerrel. A tanulmány témájául választott Türkmenisztán ezért is számít különleges esetnek, mert Közép-Ázsiában, a posztszovjet térség határán választotta a semlegesség biztonsági modelljét. A viszonylag ritkán emlegetett állam furcsa, a fent említett országoktól eltérően eléggé nehezen megközelíthető hellyé vált s a Szovjetunió felbomlása utáni történelmének alakulása mindenképpen érdemessé teszi arra, hogy megismerjük Türkmenisztán titokzatos, zárt világát. A közép-ázsiai térségről általában A posztszovjet térség egyik geopolitikailag összetartozó csoportja a közép-ázsiai régió, amelyet a földrajzi, politikai és gazdasági értelemben egyaránt győztes Kazahsztán, az izolálódó Üzbegisztán, az eladósodott Kirgizisztán, a szintén koldusszegény Tádzsikisztán, valamint a térség hatalmi versengését tekintve a dobogó második fokán álló Türkmenisztán alkot. Érdekes, hogy ezen a területen a XX. századba lépve még nem léteztek a mai államok, akkor még a türk eredetű népek miatt Turkesztán néven volt ismert. Az identitást meghatározó tényezők között mint ma is sokhelyütt a világon - a törzsekhez, klánokhoz, vallási csoportokhoz való hovatartozás volt elsődleges. Valójában az oroszoknak „köszönhették” a tudatos és rendkívül módszeres
1. számú kép: A közép-ázsiai régió (Forrás: http://www.vice.com/read/is-central-asia-on-the-verge-of-a-water-war, letöltve: 2013.03.05.)
etnikai szétválasztást, ám mint általában a történelemben, a nemzetiségi választóvonalak itt sem estek egybe az országhatárokkal. A különböző etnikumok később fellázadtak a szovjet elnyomás ellen, de mozgalmaik nem jártak sikerrel és ez egészen a Szovjetunió széthullásáig így is maradt a szovjet tagköztársaságok életében. 1924 és 1936 között a Szovjetunió saját érdekeinek megfelelően rajzolta meg az itt élő népek alkotta szovjet tagköztársaságok határait. Moszkva kimondva- kimondatlanul a XI. Lajos francia király mottójaként elhíresült „Oszd meg és uralkodj!” elvet követte, amikor olyan államokat hozott létre, amelyek korábban még sohasem léteztek. A „népgyártás” során több korábbi név tűnt el, míg sok régebbi törzsi, kláni csoport, ha 2
meg is maradt az elnevezés szintjén, ma már egy másik etnikumot takar. A Szovjetunió számára azonban az ellene irányuló fellépéssel szemben ez volt a legegyszerűbb konfliktuskezelési metódus, hiszen a feldarabolt, összekevert népcsoportokból kreált országoknak nem sikerült konszenzusra jutniuk a diktatúra elleni összefogást illetően. Emiatt a szovjetellenes szervezkedések gyengének bizonyultak, a szétszabdalás kisebb ellenfeleket állított szembe a hatalmas szovjet birodalom gépezetével és az egyes csoportok között is feszültség generálódott. Kihunyt a pánturkesztáni ideológia eszméje is a megosztottságnak köszönhetőn. A szovjet évtizedek pedig sok esetben rémálomként maradtak meg az itt élők emlékezetében, amikor például az addig nomád türkméneket letelepedésre kényszerítették és kezdetét vette az erőszakos kolhozosítás. A gazdaságok kizsákmányolása hatalmas éhínségeket eredményezett, amelyek tömeges halálozással és menekültáradattal jártak. Az üresen maradt településeket az oroszok népesítették be, valamint a II. világháború idején kényszerből ide menekítettek különböző etnikumokat is.1 Napjainkban rendkívül fontos tényező az állam működése és a gazdaság életképessége szempontjából az energiahordozókban való gazdagság. Míg a tádzsikok és a kirgizek szűk forrással rendelkeznek e téren, az üzbégek, kazahok és türkmének a vízért folytatnak harcot. Az országok egymásrautaltsága egyértelmű, ám a szüntelen határviták, az etnikai vérengzések, az elnökök közötti nézeteltérések és az eltérő érdekek kerékkötői minden komolyabb együttműködésnek a térségben. A közép-ázsiai régió ráadásul geopolitikai helyzeténél fogva hármas érdekszféra ütközőzónája: az orosz, az amerikai és a kínai, de negyedik félként ide sorolhatjuk az Európai Uniót is. Az afganisztáni háború miatt a térség országai a szövetséges katonai erők utánpótlásában, szállításában kulcsfontosságú helyen szerepelnek, a katonai támaszpontokért folytatott nagyhatalmi versengés pedig kedvező helyzetbe juttatta még az itteni koldusszegény vagy éppenséggel elszigetelődött államokat is. Az iszlám szélsőségesség megfékezéséhez globális biztonsági érdekek fűződnek, ám a nagyhatalmak szempontjából ezen a területen az energiabiztonság például sokkal erősebb tényezőnek bizonyul, mint az emberi jogok tiszteletben tartása. A vezető hatalmak inkább ülnek tárgyalóasztalhoz véres kezű diktátorokkal, akik - még ha korrupt és kemény eszközökkel is, de - kézben tartják az adott ország irányítását. Inkább egy stabil autokrácia, mintsem hogy olyan kaotikus folyamatok induljanak be a középázsiai térségben is, mint amit az utóbbi években az észak-afrikai régióban tapasztalhattunk a diktatúrák elleni demokratikus fellépés jegyében.2 A türkmén történelemről röviden Türkmenisztán a közép-ázsiai térség legelszigeteltebb országa. A számos kráterrel rendelkező, a Hold felszínére emlékeztető területének mintegy háromnegyedét a világ egyik legnagyobb sivataga, a Karakum foglalja el. Délen a földrengés veszélyes Kopet Dag hegység csúcsai emelkednek, nyugati felén pedig a Kaszpi-tengerrel határos, de nyílt tengeri kijárattal nem rendelkezik. Az ország szomszédos államai között találjuk Kazahsztánt, Üzbegisztánt, Afganisztánt és Iránt. Az ország édesvízben szegény, vízellátásukat főként az Amu-Darja folyó biztosítja, melyhez több száz kilométer hosszú csatornarendszert építettek ki. Hatalmas területéhez képest (488.100 km2) csekély népességgel rendelkezik (5.113.040 fő), amelynek 1
Dobrovits Mihály: Közép-Ázsia a XXI. század elején, in: http://www.hiia.hu/pub/default.asp?y=2011&t=1, MKI tanulmányok 2011. március, letöltve: 2012.11.05. 2 Kiss Szilvia: Közép-Ázsia gazdaságai és a világgazdasági válság, in: http://fakproject.hu/docs/08-10-KissAzsia.pdf, letöltve: 2012.11.15.
3
85%-a türkmén, a lakosság többi része pedig főként az üzbég, orosz, kazah és tatár etnikumhoz tartozik. A túlnyomó többségben szunnita iszlám vallású Türkmenisztán világi állam, ahol kisebb arányban élnek ortodox keresztény lakosok is.3 A türkmének története hosszú időre nyúlik vissza: az i. e. IV. században Nagy Sándor hódította meg ezt a területet, később pedig az arabok honosították meg az iszlám hitet. Itt vezetett a keletet a nyugattal összekötő kereskedelmi útvonal, a Selyemút is. A IX-X. század során török nyelvű oguzok telepedtek le ezen a környéken, ami ezután az oguz nomád törzsek és az itt élő iráni népek ütközőzónájává vált. Az ő keveredésükből alakult ki a későbbi türkmén nép őse. Az 1200-as évek vége felé a mongolok kerítették hatalmukba a régiót, a XVI.-XVII. században a buharai és a hivai kánság igája alá kerültek, ám a buharai rész 1868-ban orosz protektorátus lett, a hivait pedig 1873-ban kebelezték be az oroszok. (1869-ben orosz katonai erők jelentek meg a Kaszpi-tenger keleti partján, ahol megalapították Krasnovodsk kikötőjét, ami ma már a Türkmenbasi nevet viseli.) Teljes egészében 1894-re terjesztette ki az orosz cár erre a térségre is birodalmát, ez a momentum pedig máig hatóan befolyásolta a türkmén történelem alakulását és megindult a ruszifikáció folyamata. 1916-ban a türkmének aktívan részt vettek az oroszok elleni felkelésben, különösen Tejen városa, ahol sok orosz telepest és hivatalnokot öltek meg. 1917 után a türkmének egy rövid időre brit megszállás alá kerültek, azonban a brit erők egyben támogatták is a türkmén felkelők ügyét. 1918 és 1920 között Türkmenisztán szórványos harcok helyszíne volt, ahol a szocialista forradalmi transzkaszpi terület kormánya és a Taskentből behatoló bolsevik csoportok csaptak össze. A brit erőket 1919 áprilisában vonták ki, a Vörös Hadsereg csapatai pedig 1919 júliusában foglalták vissza Ashgabatot. Ezután épült ki teljes egészében a bolsevik hatalom. Az 1918-1924 közötti időszakban Oroszország autonóm tartományaként működött a terület, majd 1924-ben Türkmenisztán is a térség többi államához hasonlóan a Szovjetunió tagköztársaságává vált. Ekkor alakultak ki a modern Türkmenisztán jelenlegi határai is. Kezdetét vette a szovjet minta szerinti iparosítás (benne az olajkitermelés), a terület fejlesztése és a nomád életmódot folytató lakosság kényszerrel történő letelepítése. Társadalmi szempontból a türkmén nép elindult az európaizálódás és a szekularizáció útján, modernizálták az egészségügyi és oktatási rendszert, ám ezalatt a szovjetek elnyomását is el kellett szenvedniük. Gazdaságilag a második világháború után ugrott meg a kőolaj- és földgázkitermelés. Az ország rendelkezik a világ 5. legnagyobb földgázkészletével! Az országot átszelő csatornarendszer kiépítésének köszönhetően pedig a gyapot lett az állam egyik fő exportcikke. A világ gyapottermelőinek listáján Türkmenisztán a 10. helyet foglalja el. 1948-ban hatalmas földrengés rázta meg a fővárost, amely porig rombolta Ashgabatot. A gazdasági fellendülést nagyban elősegítette a Türkmenisztánba betelepülők összetétele is, hiszen sok szakképzett és tudományos fokozattal rendelkező külföldi telepedett itt le a szovjet korszakban. Türkménbasi birodalmának születése 1985-ben kezdődött a türkmén nép életét hosszú időre meghatározó Nyijazov-korszak. A régi kommunista pártból alakult ki az új állam vezető csoportja, amelynek 1991. október 27-én sikerült elnyerni a függetlenséget. Az ország élére a korábbi párttitkár, Szaparmurat Nyijazov került. A kommunista diktátor olyan szilárd, olykor már-már színpadiasnak tűnő személyi kultuszt épített ki, melyet jól szimbolizál a tiszteletére felállított, ma is látható több ezer szobor, tábla és emlékmű. 1992-ben sikeresen módosították az 1978 óta érvényben lévő alkotmányt, 3 In: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/tx.html, letöltve: 2012.12.03.
4
amelyben egy nyugati típusú hatalmi ágazati rendszert építettek ki. Ez azonban csak elvi szinten valósult meg, hiszen az új alkotmányban szereplő öt évre szóló elnöki megbízatást, amely további öt évvel meghosszabbítható, hamarosan gyökeresen megváltoztatta az autokrata elnök. 1993-tól Nyijazovot egyenesen Minden Türkmének Atyjának, azaz Türkménbasinak kiáltották ki, akinek minden lakos hűségesküvel tartozik.
2. számú kép: Nyijazov elnök és a korábban mindenhol látható, jellegzetes képe (Forrás: http://4.bp.blogspot.com/_Wr6RQ1OrNEQ/SZ0PY2_BkGI/AAAAAAAAAQA/95BCtnE0Tl8/s400/niyazov_tass.jpg, letöltve: 2013.05.10.)
Az elnök itt látható fotó háttérében szereplő arcképe lógott minden középületen, az elnök személye lényegében megkerülhetetlenné vált, mindig mindenhol rajta tartva a szemét szeretett népén. Az interneten fellelhető néhány interjú során a türkmének jól nevelt állampolgárokként azt nyilatkozták, sokkal jobban élnek a függetlenség óta és elnökük, a bölcs tanító mindent megtesz népe boldogságáért és országuk fejlődéséért. A valóságban azonban nem sikerült jelentősen javítani az életszínvonalon. Nyijazov olyan elvakult, eltorzult látásmóddal rendelkezett, amely megkívánta tőle, hogy népét egy tanítómesteri jellegű könyvvel, a Ruhnamát afféle lelki útmutatást nyújtva nevelje a türkmén szellemiségre. Az elnök a türkmén népet olyan ősinek tekintette, hogy állítása szerint még Noé is türkmén származású volt. Nyugati nézőpontból megmosolyogtató dolog ez, azonban ha komolyan belegondolunk, milyen lenne egy ilyen világban élni, akkor máris ijesztővé válik. A türkmén belügyek terén Nyijazov reformoknak feltüntetett, költséges intézkedésekkel „sikeresen” leépítette az egészségügyi rendszert, a nyugdíjrendszert és a felsőoktatást. Csökkentette a kötelező oktatási éveket, 1998-ban bezáratta a Türkmén Akadémiát, de a kultúrát sem hagyta érintetlenül. A türkmének jelentős része a szegénységi szint alatt élt munkanélküliként, a földgáz- és kőolajexportból befolyó fényűzésből mit sem kapott. A közelmúltban felépített, üvegpalota külsejű bevásárlóközpontokban való vásárlást azonban csak egy rendkívül szűk, ám annál gazdagabb réteg engedheti meg magának. A lakosság nagyobbik része a nagyvárosokon kívül, középkori viszonyok között éli életét. Ezzel párhuzamosan épült fel alapos mérnöki tervezés eredményeként a sivatag közepén álló, elképesztő főváros, a szintén a sivatagban található jégpálya és az elnök tulajdonában lévő kaszinók, hotelek egész sora. Ashgabat a külföldi szemlélő számára a diktátor hatalmának szimbólumaként egy remekül berendezett kirakatváros, ahol tetten érhető az ország jelentős földgáz-exportjából származó 5
gazdagság demonstrálása és az ehhez kapcsolódó „lenyűgözni-akarás”. Nyijazov lényegében kiirtotta az ellenzéki gondolatok, mozgalmak csíráját is, megakadályozta az újabb pártok alapítását és a civil kontroll is idegen fogalom maradt. Az 1994ben tartott népszavazáson 2002-ig hosszabbították meg a Türkménbasi elnökségét. 1999-ben pedig a türkmén parlament a Türkménbasit örökös (haláláig tartó) elnökséggel ruházta fel. 2002ben - hogy hatalmát egy évtized múltán is megerősítse - újra itt volt az ideje az ellene szervezkedőkkel való leszámolásnak. Riválisait vagy azon beosztottait, akikben csalódni volt kénytelen, különböző vádak alapján mind-mind börtönbe juttatta és kínzásokkal beismerő vallomásra kényszerítette. Türkmenisztánban tényleg nem játszották el, hogy többpárti rendszerben élnének, ugyanis egyetlen párt működött, igaz, ez a Türkmenisztán Demokratikus Pártja nevet viseli. Különös módon mégis felépítették a nyugati típusú intézményrendszert, amely a megtorlásoktól való félelem által sújtva valójában Szaparmurat Nyijazov önkényuralmi bábjátékának színhelyéül szolgált. A későbbi elnök Berdimuhamedov egyszerű fogorvosból előbb az Egészségügyi Minisztérium munkatársa, majd annak minisztere lett. Türkménbasi hű embereként 2005 februárjában személyesen őt bízták meg a vidéki kórházak bezárásával és az egészségügyi rendszer ennek köszönhetően ment tönkre. Türkmenisztán semlegessége és nemzetközi kapcsolatai Türkmenisztán a közép-ázsiai régió országai közötti kivétel, hiszen bármilyen szoros történelmi szálak is kötik össze a szomszédokkal, mégis igyekszik napjaink szövevényes világában - ha mértékkel is, de - távol maradni a különböző szövetségektől és integrációs szervezetektől. Nyijazov országa biztonságát a semlegességben látta garantálva, ám a függetlenség és a biztonság saját határokon belül történő megvédése és megőrzése a XXI. században rendkívül naiv és irreális gondolatnak tűnhet. Az elnök a türkmén semlegesség szószólójaként a türkmén nép legnagyobb eredményének nevezte a semlegesség elérését. A függetlenségük 1991 októberi kikiáltása után már 1992. július 10-én megtették az első lépést az EBESZ Helsinkiben megrendezett csúcstalálkozóján. Ekkor jelentették be Türkmenisztán határozott döntését, miszerint ragaszkodnak külpolitikájukban a pozitív semlegesség elvéhez. Ez bővebben azt jelentette, hogy nem avatkoznak bele más ország belügyeibe és deklarálták a nyitott kapuk politikáját is. (Ezt a nyitott kapu politikát már a középkori türkmén állam is sokszor kinyilvánította.) Még ezt megelőzően, 1991. december 21-én csatlakoztak a Független Államok Közösségéhez (FÁK), ám az 1993. január 22-én a FÁK Államfők Tanácsa által elfogadott Alapokmányt Türkmenisztán csak 2000-ben ratifikálta. A ma 11 tagot számláló FÁK-on belül a türkmének 2005 óta megfigyelői státusszal társult tagjai a szervezetnek. Nyijazov ezáltal is próbálta lazítani a Moszkvához fűződő szálakat és erősíteni kívánta semlegességüket. Itt érdemes megjegyezni, hogy a FÁK-on kívül a türkmének sem a Kollektív Biztonsági Szerződésnek (a későbbi Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete), sem a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek, sem pedig az Eurázsiai Gazdasági Közösségnek nem kívántak tagjai lenni. Nyijazov külpolitikája azonban jelentősen megváltozott a szovjet idők óta: jó kapcsolatot alakított ki külföldi nagyvállalatok vezetőivel, Moszkvával pedig viszonylag hűvös kapcsolatot ápolt, mert a hagyományos muszlim és türkmén értékek, a kultúra támogatójaként kívánt fellépni. Ebből is érzékelhető az a paradoxon, amely az értékek védelmezőjének és a kulturális, szociális intézmények bezárójának személyiségében rejlett. Nem csoda, hogy az amerikai sajtó egy karikatúrájában Türkmenisztánt, mint „sztálinista Disneylandet” ábrázolta, hiszen csodás épületei mögött kíméletlen zsarnokság állt. 6
Az ENSZ-nek 1992 óta tagja, ám Türkmenisztán nem vesz részt az ENSZ-műveletekben sem. Ekkoriban lépett be az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagjainak sorába is (angolul OSCE), mely a választások tisztességes lebonyolítását figyelte meg az országban. Szintén 1992-ben csatlakoztak az Észak-atlanti Együttműködési Tanácshoz (North Atlantic Cooperation Council – NACC), amely 1997-től Euro-atlanti Partnerségi Tanácsként (EuroAtlantic Partnership Council - EAPC) működött tovább. 1994. május 10-től a posztszovjet térség összes államával együtt ők is a NATO Békepartnerségi programjának (PfP – Partnership for Peace) résztvevői lettek. 1995-ben pedig megállapodás született a NATO-Türkmenisztán viszonylatban az ország első egyéni partnerségi programjáról (IPP - Individual Partnership Program). A tudományos együttműködés 1996-ban kezdődött, melynek keretében a türkmén tudósok és szakértők több mint 30 területen vehettek részt a nemzetközi projektekben. A második fontos mérföldkő az 1995 márciusában Iszlamabadban, a Gazdasági Együttműködés Szervezetének (ECO - Economic Cooperation Organization) tagállamaitól kapott támogatás volt.4 Az ECO csúcs után néhány hónappal, 1995. október 20-án a türkmén semlegesség újabb támogatókra talált az El Nem Kötelezettek Mozgalma (Non-Aligned Movement) kolumbiai ülésén. Az igazi sikert azonban az 1995. október 22-én tartott ENSZ Közgyűlés 50.jubileumi ülése hozta meg, ahol a tagok egyhangúlag elismerték Türkmenisztán semlegességét. A semlegesség hivatalos elfogadására 1995. december 12-én került sor, ez aranyba foglalt nap lett a türkmének számára. Türkménbasi birodalma így került egy szűk körű klub tagjai közé. Ez pedig még nagyobb büszkeséggel töltöttel el az elnököt, hiszen számukra ez növelte az állam presztízsét és javította a nemzetközi megítélését. Ezzel új időszámítás kezdődött a türkmén diplomáciában. A semleges ország a következő kötelezettségeket vállalta: • Türkmenisztán nem tagja semmilyen nemzetközi katonai szövetségnek, illetve nem vesz részt ENSZ-műveletekben sem. • Nem csatlakozik politikai, gazdasági vagy katonai szövetségekhez vagy tömbökhöz. • A hadsereg erejét, hatalmát a béke és biztonság megóvására korlátozzák. • Betiltanak minden tömegpusztító fegyvert, valamint tilos az ilyen fegyverek országon átmenő (szárazföldi vagy légi úton egyaránt) szállítása is. • Senkinek nem áll jogában a türkmén államot arra kényszeríteni, hogy csatlakozzon bármilyen katonai tömbhöz vagy szövetséghez. • Minden idegen országgal való vitás kérdést az ENSZ keretein belül kívánnak megoldani. • Ragaszkodnak a közös értékekhez: a demokrácia elvéhez és a belső béke biztosításához. • Minden állammal (nagyságukra való tekintet nélkül) egyenrangú kapcsolatot tartanak fenn. • Minden cselekedetüket és kötelezettségüket az emberiességi elvek és a jó szándék vezérli. • Szorosan együttműködnek a nemzetközi humanitárius szervezetekkel. Az már nézőpont kérdése, hogy mindezen pontok mennyire hitelesek egy autokrata államtól. Véleményem szerint a hangzatos elvek és nemes gesztusok nem csak a türkmén semleges külpolitika eszköztárának egyedi kellékei. A semlegesség 10. évfordulójának 4 Az 1985-ben alapított kormányközi, gazdasági, kereskedelmi, kulturális együttműködés céljából létrehozott szervezethez Türkmenisztán 1992-ben csatlakozott.
7
ünneplésekor az elnök üzenetet intézett népéhez, melyben őszinte elégedettségének adott hangot, hogy semlegességüket az egész nemzetközi közösség elismerte. Mint elmondta, számukra ez mérföldkő volt a nemzet jelene és jövője szempontjából. A szuverenitás elérése után világos célként fogalmazódott meg bennük a semlegesség iránti vágy, amely a szomszédos államok határvitáit, kegyetlen polgárháborúit és zűrzavaros lázongásait tekintve az ország viszonylagos békéjét és függetlenségének erősítését szolgálta. Ám iszlám többségű államként nem lehet elfelejtkezniük a térség iszlám szélsőséges terrorizmus, szervezett bűnözés és drogkereskedelem jelentette általános problémáiról sem. Hogy a posztszovjet térség több jelentős szervezetétől való távolmaradásuk, vagyis a választott semlegességük mennyire van pozitív, avagy negatív hatással az ország életére és fejlődésére, nehéz megítélni. Hiszen a közép-ázsiai régió többi államában is diktatórikus rendszer uralkodik, ahol a népesség jelentős része mélyszegénységben él, az emberi jogok naponta súlyosan sérülnek és legfőbb értékük a geostratégiai fekvésükben és az energiahordozókban való gazdagságukban rejlik. A régió vezetőit - a nemzetközi politika rivaldafényében jellemző baráti viszony helyett - a háttérben sokkal inkább a rivalizálás hajtja. Ez az oka a regionális együttműködési kezdeményezések kudarcának vagy csekély hatékonyságának. Ám ha arra gondolunk, milyen nyomorban tengődik a városbeli paloták árnyékában a türkmének többsége, hány embert börtönöztek be és kínoztak meg politikai okokból, akkor joggal merülhet fel
3. számú kép: A virtuális selyemút hálózata (Forrás: http://www.nato.int/docu/review/2002/Examining-Enlargment/silk-highway/files/2402.jpg, letöltve: 2013.05.15.)
bennünk a kérdés, hol a nagyobb az elnyomás, a megfélemlítés és az erőszak? Ott, ahol polgárháború dúl, ahol utat engednek az elégedetlenség szülte indulatok kifejezésének, még ha az pusztítással jár is? Vagy ott, ahol ennek még a csíráját is elfojtják, mert mindenki félelemből hallgat? Ahol csak a diktatórikus csendtől hangos a táj? Rendkívül összetett kérdés ez. Bár Türkmenisztán a semlegesség miatt nem tagjai katonai tömböknek, de ez nem zárta ki azt, hogy az ország különböző együttműködési megállapodásokat kössön. A NATO Békepartnerségi Programjának keretében már 2002-ben a türkmének kapták meg a legtöbb speciális tervezési kurzus rendezési jogát a régióban. 2003-ban Nyijazov is támogatta a virtuális selyemút rendkívül költséges terveit, melynek célja a NATO tudományos programjának keretein belül a kaukázusi és közép-ázsiai országok egyetemei, kutatói részére az internethálózat kiépítése 8
és javítása volt. Ez a hamburgi központú hálózat lehetővé tette ezen államok értelmiségi rétege számára az egymással és a nemzetközi kutatóközpontokkal való kommunikációt és információcserét is, amelyre egyedül még hosszú évekig nem lettek volna képesek. A NATO szövetséges erők – köztük a magyar misszióbeliek is – használhatják a türkmén légteret. Az afganisztáni háború során a NATO csapatok utánpótlásának támogatásához hozzájárul minden közép-ázsiai ország, hogy zavartalanul működhessen az északi elosztó hálózat. Egyes vélemények szerint azonban ez már az állandó semlegesség megszegését jelentheti a türkmének részéről. Ekkor lép elő a semlegesség, mint rugalmas külpolitikai irányelv képlete, ahol az országok aktuális érdekeiknek megfelelően formálhatják mozgásterük korlátait. A Pentagon is alábbhagyott már a szigorú demokratikus elvek hangoztatásával annak érdekében, hogy elnyerjék a türkmének jóváhagyását a stratégiailag fontos türkmén területekre való belépéshez. Türkmenisztán ugyanis földrajzi helyzete miatt felbecsülhetetlen szerepet játszott az afganisztáni műveletek logisztikai hátterének biztosításához. A Nyugat jóindulatának elnyeréséért Nyijazov elnök sem átallott lazábbra fűzni a korábban baráti tálib kapcsolatokat. Szükség is volt a külpolitikai nyitásra, hiszen a régióban nem éppen a legjobban alakultak az ország kapcsolatai. Türkménbasi idején olyannyira megromlott a szomszédos országokkal való viszony, hogy a kazahok még a légijáratokat is felfüggesztették országaik között. A türkmén semlegesség tehát izolálttá tette az államot a térségen belül, amin Nyijazov úgy igyekezett javítani, hogy szorgalmazta a Nyugat és Türkmenisztán közötti együttműködést. A NATO kapcsolatnak célja az is, hogy visszavezesse az elszigetelődő országot a nemzetközi közösség életébe, hiszen ha sikerrel járnak, akkor a türkmén terület a későbbiek folyamán az afganisztáni misszió és a térségbeli válságkezelés egyik fontos hátországa lehet. Ez természetesen annak függvénye is, hogyan alakul a NATO-hoz fűződő viszony - és ezen belül az USA megítélése - a régió többi államában. A nyugati orientáció összefüggött azzal is, hogy a '90es évek óta aktívan együttműködő orosz féllel elhidegült a kapcsolat, miután Nyijazov elnök a Türkmenisztánban élő oroszok kettős állampolgárságát 2003-ban egyoldalúan eltörölte. Lényegében száműzetésbe kényszerítette ezzel az orosz kisebbséget, mivel Türkménbasi túlontúl nacionalista ideológiája orosz-ellenességgel párosult. A helyzet odáig fajult, hogy 2005-ben a FÁK-beli rendes tagságukat is megszüntették és napjainkban is csak megfigyelői tagként vesznek részt a közösség életében. Elnökváltás: igen - paradigmaváltás: nem Bár az élethosszig tartó elnökséget Szaparmurat Nyijazov elnök valószínűleg hosszabb időre tervezte, de az élet közbeszólt. Hiába tett ígéretet a 2010-es választások tisztességes lebonyolítására, hiába engedett szabadon 2006 októberében több mint tízezer elítéltet, az már nem tette jóvá a hosszú évek kegyetlen tisztogatásait, a választáson már nem indulhatott. Az elnök hosszú ideig állt az ország élén, egészen 2006. december 21-én bekövetkezett haláláig, ekkor ugyanis a kegyetlen vezető szíve nem bírta tovább a diktátori tempót. 2006 végén, az elnök több mint két évtizedes uralma után instabilitás fenyegette az országot, mivel nem jelölte ki az utódját. A hagyományok szerint a medzslisz, vagyis a türkmén parlament elnöke lett volna a diktátor alkotmány szerinti jogos utóda, ám véletlenül Ovezgeldi Atajevet ekkor letartóztatták. Így helyét a fiatal és sokoldalú Gurbanguli Berdimuhamedov vette át, aki miniszterelnökhelyettes és a Türkménbasi fogorvosa is volt egyben, ám az autokrata rendszer méregfogát mégsem akarta kihúzni. (A pletykák az új elnököt a külső hasonlóság miatt Nyijazov törvénytelen fiaként is emlegették.) Sokan azt remélték a nemzetközi közösségben, hogy személyében egy új, 9
nemcsak nevében demokratikus köztársaság jöhet létre, ám csalódniuk kellett. A forgatókönyv ugyanis a régi maradt, csak a díszletek változtak meg a türkmén politikai és társadalmi életben. Az új elnököt a választási megfigyelők szerint tisztességtelenül lebonyolított 2007. február 11-i választáson erősítették meg pozíciójában, majd 2008. szeptember 26-án elfogadták az új alkotmányt is. Bár 2012-ben bevezették a többpártrendszert, de ez mindaddig csupán jelképes gesztus marad, amíg a gyakorlatban csak a Türkmenisztán Demokratikus Pártjának van esélye a választásokon és a meglévő pártkezdemények sem juthatnak valódi hatalomhoz. (Az autoriter rendszer politikai stabilitását jelzi, hogy 2012 februárjában 97,14%-os többséggel választották újra Berdimuhamedovot.) Az új vezetés további intézkedései a következők voltak: 2008-tól új valutaváltó helyek nyíltak, ismét kinyitotta kapuit a tőzsde, újraindítottak sok kórházat, könyvtárat, folytathatták munkájukat a tudományos kutatóközpontok és újfent működhetett a tudományos akadémia, melyeket mind a torz gondolkodású Nyijazov elnök törölt el vagy záratott be. Berdimuhamedov, bár szimbólumaiban lebontotta elődje személyi kultuszának maradványait, de ezeket a sajátjaival váltotta fel. Ma már az ő hatalmas fotója tekint le a türkménekre Türkménbasi arca helyett. Olyan szabályozásokat vezetett be, mint a balett, opera betiltásának feloldása, a naptárreform visszaállítása, a hatalmas Türkménbasi aranyszobrának áthelyeztetése, a halálbüntetés eltörlése. Oktatási reformot hajtott végre és ennek keretében számos türkmén fiatal kapott lehetőséget arra, hogy tanulmányai egy részét külföldön folytathassa. A nép mentesült az elnöknek tett hűségeskü alól is. Látszólag könnyebb, szabadabb lett a türkmének élete, ám a keménykezű irányítás most is jelen van, Berdimuhamedov a térség vezetőit példaképként tekintve igyekszik minél hamarabb megszabadulni riválisaitól és a másként gondolkodóktól. Külpolitikailag is megindult a nyitás, az enyhülés folyamata és az eredményes külképviselet céljából ötéves diplomataképző egyetemet hoztak létre. Látszólagos modernizáció ment végbe és azt gondolhatnánk, az alacsonyabb fizetéseket egy erős állami szociális ellátórendszer kompenzálja, hiszen ingyen jár a városi türkméneknek havonta adott mennyiségű víz, gáz, villanyáram, 12 liter benzin és 5 kg só. Ez éppen ahhoz elég, hogy ne legyenek koldusok az utcán, ám a vidéki lakosság egy része ettől még mindig mélyszegénységben, munkanélküliként él. Ezt a ”csomagot” később már az ingyenes internethasználattal is kibővítették, amiben az a meglepő, hogy a közelmúltig a türkmének számára a világháló még ismeretlen fogalom volt és jelenleg is rendkívül magas szolgáltatói díjon érhető csak el. Ez mindennél jobban érzékelteti, mennyire elzárt lehet ez a nép a külvilágtól. A mögötte rejlő elnyomás és szegénység mértékét azonban csak sejteni lehet, mivel általánosságban elmondható az ország kapcsán, hogy sok esetben csak részleges adatok állnak rendelkezésre vagy még azok sem. Szintén becslések szerint a türkmén nép legalább egyötöde él még ma is nyomorban és hatalmas méreteket ölt a korrupció. (A CIA World Factbookban szereplő 2004-es adat alapján a türkmének 30%-a él mélyszegénységben.) Ashgabatban nők százai seprik az utcákat, ezáltal is csökkentve a munkanélküliek arányát. A főváros tisztaságához hasonlóan a közbiztonságról is furcsa módon gondoskodtak a magasabb foglalkoztatottság érdekében: szinte minden sarkon áll egy rendőr, ami a biztonság mellett sokak számára lehet, hogy inkább a mindent látó és ellenőrző államhatalmat szimbolizálhatja. Ez az állami részvétel jelentős mértékben érvényesül a gazdaság struktúrájában is (a különböző ipari ágazatoktól a bankszektoron át), ami megindokolja, miért is szerepel Türkmenisztán a nemzetközi közösségben a gazdasági liberalizációt tekintve az utolsók, vagyis a legkevésbé szabad államok között. Ez a zárt gazdaság egyrészt gátolja az országnak a nemzetközi üzleti élet vérkeringésébe való minél teljesebb bekapcsolódását, másrészt a türkmének izoláltsága láthatatlan pajzsként is szolgált a globális gazdasági válság idején. Hiszen a válság ennek köszönhetően enyhébben érintette őket. 10
2009-ben az oroszokkal való nézeteltérésből fakadó exportcsökkenés negatív hatását a Türkmén Stabilizációs Alap létrehozásával kívánták ellensúlyozni. Ez a forrás hatékony segítséget jelentett a válság kezelésében, így nem kényszerültek hatalmas külföldi hitel felvételére sem. A Freedom House egy 2013. májusi elemzése során ismét összeállította azt a 10-es listát, amelyen az újságírók szempontjából a világ 10 legveszélyesebb, legelnyomóbb állama szerepel. Az első „helyezett” a globális média szabadság szempontjából Észak-Korea lett. (Érdekes adat, hogy a felmérés szerint a világ össznépességének csupán 14%-a él olyan társadalomban, ahol érvényesül a sajtószabadság, az objektív tájékoztatás és a közélet sokszínűsége.) A dobogó előkelő második fokán azonban Türkmenisztánt találjuk, hiszen az új elnök megőrizte elődje szinte totális, média feletti ellenőrzését.5 Az országban olyan szintű elnyomás uralkodik, hogy már a legfiatalabb generációnak is mélyen a fejébe sulykolják, miként számoljanak be családjuk és környezetük életéről a hatalom embereinek. Korunk politikai, katonai és üzleti életében egyaránt a legnagyobb érték az információ. Ha elvágjuk az információ-forrást vagy torzítjuk azt, az jelentősen befolyásolja az érintettek ítélőképességét, világlátását. Ez történik a türkménekkel is: az egyoldalú média a világban zajló és az országot is érintő kérdésekről, eseményekről sokszor hírt sem ad. A felmérésből kiderül, hogy a türkmén vezetés feketelistára teszi azokat az érdeklődő újságírókat, akik ide merészkednének és gondoskodnak arról, hogy az államhatárokon kívül maradjanak. Igyekeznek megakadályozni Ashgabatban azt is, hogy a lakosság műholdas adásokból értesüljön a világ nemzetközi híreiről. Bár ezen a területen már érzékelhető némi javulás, a magas költségek miatt a műholdas televízió szolgáltatás még mindig csak korlátozottan érhető el (főként orosz és török adók).
4. számú kép: Médiaszabadság a posztszovjet térségben (Forrás: http://www.freedomhouse.org/report/special-reports/promise-and-reversal-post-soviet-landscape-twentyyears, letöltve: 2013.06.20.)
A totális állam ellenőrzését jelzi, hogy a vezetés bejelentette, saját kommunikációs műhold elindítására törekszik. A top 10-es lista tagjaira jellemző a sajtó cenzúrája mellett az a brutális módszer is, amellyel rendszeresen gyilkolnak meg újságírókat. Nem szerzett magas pontszámot az ország a Világbank úgynevezett “jó kormányzás indexe” (good governance 5 A lista további országai: 3. Üzbegisztán, 4. Eritrea, 5. Fehéroroszország, 6. Kuba, 7. Irán, 8. Egyenlítői Guinea, 9. Szíria, 10. Bahrein.
11
indicator) alapján sem, amely hat szempontból vizsgálta az adott állami vezetés működését: elszámoltathatóság, politikai stabilitás, a kormányzás hatékonysága, a szabályozás minősége, jogállamiság, és a korrupció felszámolása. A Freedom House által 2011-ben, a médiaszabadságról készített felmérés is jól mutatja, milyen negatív helyet vívott ki magának Türkmenisztán. Semleges gázmezők A belpolitikai autokrata berendezkedés és a külpolitikai semlegesség vajon hogyan és meddig tartható fenn egy olyan, gazdaságilag fontos energiatartalékokkal rendelkező ország esetében, mint Türkmenisztán? A kérdés egyszerű: a globális kölcsönös függőség olyan helyzetbe kényszerítette az államokat, ahol még a nagyhatalmak is kénytelenek olykor csendesen beleegyezni vagy szemet hunyni a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok semmibe vétele felett. A nemzetközi gazdasági együttműködés mindenkinek érdekében áll, az előnyök ebben rejlenek, nem pedig a türkmén belügyekbe való beavatkozásban. Türkmenisztánban bár fontos szerepe van a gyapottermesztésnek és ezáltal a mezőgazdaságnak, az ország legfőbb kincsét a hatalmas kőolaj- és földgázkészletek jelentik. (Szinte a fél ország az agrárszektorban dolgozik, ám ez csupán a GDP tizedét teszi ki.) A nyugati olajfinomítók, vegyipari és bányászati területek képezik az ország ipari központját. Nyijazov próbálta emelni az államtitoknak minősülő hatalmas földgázbevételekből a lakosság életszínvonalát, ám ezzel együtt szembekerült a szomszédjaival is. Országa ezáltal pedig még elszigeteltebbé vált. A semlegesség ideológiája értelmezhető annak az elhidegült szomszédságpolitika eredményének is, aminek köszönhetően a Türkménbasi egyedül maradt a régióbeli államokkal szemben. Elgondolkodtató, vajon mennyire siker, vagy kudarc az ilyen típusú semlegesség elérése? A nemzetközi diplomácia sikereként könyvelhető el, vagy éppen a környezetben kialakult izoláció miatti sikertelenségnek? Ám az ENSZ által is elismert semlegesség és a hűvös külkapcsolatok sem tartották távol Türkmenisztántól a nemzetközi politika és a globális tőke képviselőit, akik sikeres együttműködésre törekedtek az országgal. Érdekeik főként a hatalmas földgáz készletekhez és az ország geostratégiai adottságaihoz kötődtek. A szolgáltatás szektor egy részének kivételével a gazdaság szinte teljes egészében az állam tulajdonában maradt, ám a külföldi működőtőke hiánya beszűkíti az ország külgazdasági lehetőségeit és belső piacát egyaránt. A türkmén földgázexport mértéke dinamikusan növekszik, hiszen időről-időre újabb jelentős kapacitású gázmezőket fedeznek fel. Ezzel az oroszok érdeklődésének homlokterébe kerültek, akik a türkmén gáz többségének felvásárlójává váltak. A földgázipari vállalatok Oroszországon kívül szállítanak még Iránba, Kazahsztánon és Üzbegisztánon át Kínába is, de nyugat felé is nyitottak maradtak. Az Európába irányuló gázexport fő akadálya az a régóta húzódó nemzetközi jogi vita, amely a Kaszpi-tenger alatt áthaladó gázvezeték felosztásának arányáról szól. Az érintett államok, Oroszország, Kazahsztán, Türkmenisztán, Irán és Azerbajdzsán nehezen jut egyezségre ebben a kérdésben. 2008-ban azonban megállapodás született az Európai Unió és Türkmenisztán közötti energetikai együttműködésről. Mindemellett állami kézben van a kőolaj kitermelés, az élelmiszer- és építőanyag gyártás is. Ahogyan elődje, úgy Berdimuhamedov elnök is pontosan tisztában van azzal, milyen hatalmas befolyással bír az energiaszektor napjaink világgazdaságában. A bőséges gáztartalékkal rendelkező országok azonban hajlamosak szem elől téveszteni a gazdasági-politikai realitásokat. Ennek árnyoldalát tapasztalta meg Türkmenisztán, amikor egyre magasabb áron kívánta exportálni Moszkva számára a türkmén gázt. Egy új megállapodást követően a türkmének nem fix, hanem mozgó, piaci áron exportáltak Moszkva számára, amely jelentős bevételkieséssel járt az oroszok számára. Így eshetett meg, hogy 2009 tavaszán egy rejtélyes robbanás történt a 12
“Central Asia-Centre” rendszer részét képező Dauletabad – Daryalyk vezetéknél, ami kényszerleállást okozott az Ukrajnába és az Európai Unióba irányuló szállításokban. A katasztrófáért a Gazpromot vádolták, és bár Moszkvának fontos volt az innen érkező mennyiség, de pótolhatatlan veszteséget nem okozott számukra annak ideiglenes hiánya. 2010-re a konfliktus oldódott, amikor a türkmének engedtek a világpiaci árból és megállapodás született a Gazprommal, ám ez már csupán tíz milliárd köbméter földgázról szólt. Ez az eset az óvatosság mellett arra ösztönözte Berdimuhamedov elnököt, hogy igyekezzenek az orosz útvonalakon kívül újabb szállítási alternatívákat találni, amelyek fontos iránya pedig már Kína, Afganisztán, Irán és India felé mutat. Ha ma valaki ki akarja kerülni az oroszokat, abban nélkülözhetetlen a türkmének bevonása. A török és türkmén fél között megegyezés született Ashgabatnak a Transzanatóliai Földgázvezeték (TANAP)6 projektjéhez való csatlakozásáról, amely 8 milliárd dolláros beruházást jelent. Napjainkban ugyanis Törökország töltheti be a tranzitország szerepét Türkmenisztán és az Európai Unió között, mivel a türkmének csatlakozhattak a TANAP projekthez. Berdimuhamedov elnök ezáltal is igyekszik csökkenteni az orosz külgazdasági függést. A TANAP-ot az azeri, állami tulajdonban lévő energiavállalat, a SOCAR és a török IDGAS vállalat ellenőrzi és a két állam közösen finanszírozza. A vezeték célja az azeri Sah Deniz II vállalat gázmezőiről a földgáz Törökországba és az európai piacokra való eljuttatása. 2013 márciusában a TANAP és a Nabucco képviselői is megállapodtak a közös együttműködésről, melynek keretében a TANAP vezetéken keresztül jut majd el az azeri földgáz Törökország európai határáig. Innen pedig a Nabucco szállíthatta volna tovább a földgázt Európa többi részébe, növelve ezzel a két projekt költséghatékonyságát. Ám a 2013 júniusi hírek már arról szóltak, hogy a Sah Deniz-i földgázkitermelés vezetőinek7 választása nem a Nabucco West-re esett, hanem a dél-európai TAP (Trans-Adriatic Pipeline) vezetékre.8 Ehhez a körhöz csatlakozik Türkmenisztán, aki a Kaszpi-tengeren át juttatná el földgáz szállítmányait az azerieknek. A türkmén földgázpiac bővítésére azért is van szükség, hiszen az oroszokkal történt nézeteltérés jelentősebb visszaesést eredményezett az export volumenében, amely mintegy negyedével esett vissza az elmúlt években. Emelkedő tendenciát mutat viszont a 2009. december 14-én felavatott, Kazahsztánon át Kínába is meginduló földgázvezeték termelékenysége, mely főként a Kínai Fejlesztési Bank forrásaiból épült. A türkmének további fontos gazdasági partnere még Irán. Emellett a türkmén energiadiverzifikációs stratégia egyik fő pillére a TAPI gázvezeték. 2012. december 11-én Ashgabat adott otthont annak a multilaterális csúcstalálkozónak, amelyet a TAPI9 gázvezeték energiaprojektjének szenteltek. A vezeték ötlete már a ’90-es évek közepén is felvetődött a türkméneknél, ám az afgán instabil belpolitikai helyzet akkor még akadályt gördített a terv megvalósításának útjába. Az időről-időre felbukkanó projektet végül az új elnök, Berdimuhamedov karolta fel ismét 2008-ban. A beruházás célkitűzése, hogy 2015-től a dél-ázsiai piacokra is eljuthasson a türkmén földgáz. 2008-tól az érintett országok közös egyeztetésekbe kezdtek és munkacsoportok felállításával kívánták elősegíteni a munka haladását. A későbbiekben sikerült megállapodniuk a gázárak és a tranzitdíjak kialakításáról is. Tovább növelte a TAPI projekt iránti lelkesedést és érdeklődést Pakisztán és India egyre 6
A Transzanatóliai Földgázvezeték rövidítése a TANAP. 7 Az említett azeri gázmező feletti konzorcium tagjai: a brit BP, az azeri Socar, a francia TOTAL és a norvég Statoil energetikai cégek. 8 A TAP gázvezeték a svájci EGL, a norvég Statoil és a német E.on Ruhrgas közös projektje. Kiterjedése a törökbolgár határtól Görögországon át Olaszországig húzódna. 9 A TAPI gázvezeték neve a résztvevő államok kezdőbetűjének mozaikja: Türkmenisztán, Afganisztán, Pakisztán és India.
13
növekvő energiaszükséglete is, melynek jelentős részét külföldi forrásokból kénytelenek beszerezni. A 2012-es csúcstalálkozó résztvevői Berdimuhamedov türkmén elnök, Hamid Karzai afgán elnök, Asif Ali Zardari pakisztáni elnök, Murli Deora indiai kőolaj- és földgáz ügyekért felelős miniszter, valamint az Ázsiai Fejlesztési Bank elnöke, Haruhiko Kuroda két fontos kormányközi megállapodást írtak alá, melyekkel a TAPI projekt megvalósítását támogatják. Az 1735 km hosszú, mintegy 7,6 milliárd dollárba (USD) kerülő TAPI az afganisztáni és pakisztáni területeken át egészen az indiai határnál fekvő Fazilka településig vezet majd. Kapacitása pedig mintegy 33 milliárd köbméter gázt jelentene éves szinten. A vezeték építése már 2012-ben megkezdődött és 2014 végére várható a befejezés. A beruházás során elengedhetetlen annak a hatékony biztonsági mechanizmusnak a kialakítása, amelyet az afgán biztonsági erők hétezer fős csapata biztosítana a gázvezeték területén. Az afgánok pedig az országon áthaladó vezeték tranzitdíjából évente százmillió dolláros bevételeket remélhetnek. Az állami tulajdonú Tükmengaz vállalat kínai, koreai és Egyesült Arab Emirátusok-beli vállalatokkal együtt dolgozik a gázkitermelés fejlesztésén. A TAPI projekt vonzerejét mi sem bizonyítja jobban, hogy az oroszok is csatlakozni kívánnak az építkezéshez, aminek hosszú távú sikere pedig növeli Türkmenisztán energetikai hatalmi pozícióját és az ázsiai régióra gyakorolt befolyását. A türkmén kormány számottevő növekedést remél 2030-ig, ám gondolniuk kell a gazdaság egészét nézve a földgázexport aránytalan túlsúlyára is, amely egyensúlyi problémákat okoz a bevételek strukturáltságában. Az már a jövő kérdése, hogyan tudják ezt a problémát hosszú távon kezelni. A titokzatos türkmén haderő Érdekesség, hogy Türkmenisztán a SIPRI azon feketelistájára is felkerült, akik nem szolgáltatnak adatokat a védelmi kiadásaikról.10 Ám a semlegesség még nem jelenti azt, hogy a türkmének szuverenitásuk védelme érdekében más államokhoz hasonlóan ne tartanának fenn saját hadsereget. A függetlenség kivívása után megkezdődött a szovjet erők és eszközök kivonása, majd 1992-ben hozták létre az önálló türkmén hadsereget. Ugyanebben az évben született meg az egyesített határvédelemről szóló megállapodás is Moszkva és Ashgabat között. A katonai irányítás központja a fővárosban található, a kötelező katonai szolgálat pedig kezdetben 18 hónap volt (magasabb képzettség esetén 12 hónap), melyet később két évre emeltek. A kezdetben 108.000 fős türkmén hadsereg 1993-ra 34.000 főre csökkent, majd 2007-től már mintegy 22.000 főre változott. Ebből 18.500 fő a szárazföldi erőkhöz, 3.000 fő a légierőhöz és 500 fő a haditengerészethez tartozik. A GDP arányában jelentős, 3,4%-ot tesz ki a védelmi költségvetésük, amely a 2012-es adatok alapján 198 millió USD-t jelentett. Védelmi ipari beszállítóik között megtalálhatóak a gazdasági nagyhatalmak és a környező országok egyaránt: Izrael, Dél-Korea, Argentína, Oroszország, Kína, USA, Azerbajdzsán, Törökország. Meg kell említenünk, hogy a posztszovjet térség többi államához hasonlóan, a kivonás ellenére itt is maradtak szovjet katonai eszközök, még a függetlenedés után is. Mára mintegy 2000 katonai eszközzel rendelkeznek, ebből például 700 harckocsi, 650 tüzérségi eszköz orosz gyártmányú. A türkmén haditechnikai beszerzések egyik jellemzője, hogy a szállításokért cserébe földgázzal fizetnek. A világon egyelőre hatalmas haditechnikai előnnyel rendelkező USA-tól csak 2003-ban érkeztek az első katonai eszközök. Bár megszületett az önálló türkmén haderő, de a határellenőrzést még sokáig az oroszok gyakorolták és fokozatosan adták át azt a türkmének hatáskörébe. Az orosz határőrök csak 2000. 10 Azok az országok, akik szintén nem szolgáltatnak adatot a védelmi kiadásaikról: Egyenlítői Guinea, Eritrea, Guyana, Kuba, Mianmar, Szomália és Üzbegisztán is.
14
december 20. után hagyták el Türkmenisztánt. Létrejött ezen kívül az Állami Biztonsági Tanács is, ami a legfontosabb védelmi döntéshozó testület s melynek hatalmát Nyijazov elnök 1995-ben szintén korlátozta. A 2007. januári adatok alapján a haderő 90%-ban a Kaszpi-tengernél, a türkmén-iráni és a türkmén-afgán határon állomásozott. Félkatonai erői a nemzetőrségből, a Nemzetbiztonsági Minisztérium belső csoportjaiból és a határőrségből állnak. Ez utóbbi csoport a rendkívül instabil afgán és iráni határon teljesíti szolgálatát, amely az ország legveszélyesebb határának számít. 2012 szeptember elején a Kaszpi-tengeren „Hazar 2012” néven első alkalommal hajtott végre harcászati manővereket a türkmén haditengerészet. Ezzel kívánta bizonyítani, hogy képes megvédeni a máig rendezetlen jogi státuszú tenger rá eső partszakaszát. Az itt fekvő öt ország vitáját tovább bonyolítja a NATO, különösképpen az USA hatalmi törekvése. Ennek érdekében az USA védelmi támogatásokkal igyekszik megnyerni magának az érintett államokat, s ha magunk elé képzeljük a térséget, lassan kirajzolódik egy Irán köré elhelyezkedő USA-barát vonal. Ezáltal még egyértelműbbé válik a helyzet, miért olyan fontos a nagyhatalmaknak, köztük az USA-nak is a közép-ázsiai országokkal való pozitív kapcsolat. Berdimuhamedov-korszak – Türkmén külkapcsolatok 2.0 A 2007-ben hatalomra került Berdimuhamedov elnök a türkmén semlegesség hagyományát megőrizve a külpolitikai nyitás stratégiáját folytatta. 2007-ben az elnök látogatást tett a NATO központjában. Egyeztetések zajlottak a NATO főtitkár és Berdimuhamedov között, miszerint a türkmének adnak majd otthont annak a gyakorlatnak, amely a NATO-Oroszország Tanács pilótákra vonatkozó projektjének keretében zajlik. A türkmének célja, hogy régióbeli partnereikkel együttműködve tapasztalatokat szerezzenek a kábítószer elleni harc gyakorlatában. 2009-ben Ashgabatban került megrendezésre egy polgári válságkezelésről szóló NATO szeminárium is. 2010-ben pedig a türkmén védelmi miniszter, Yaylym Berdiyev találkozott a NATO főtitkárral. A türkmén miniszter hangsúlyozta, igyekeznek jó kapcsolatot fenntartani a szervezettel, de állandó semlegességük miatt nem ajánlanak fel semmilyen katonai erőt a szövetségnek. A biztonsággal összefüggő tudományos és gyakorlati együttműködés terén viszont támogatják az aktív kooperációt. A legmagasabb állami szinteken a NATO Főtitkár a Kaukázusért és Közép-Ázsiáért felelős különmegbízottja, James Appathurai segíti a politikai párbeszédet a türkmén hatóságokkal. A sikeres kooperáció eredményei a következők területeken nyilvánulnak meg: határellenőrzés, polgári válságtervezés és védelmi tervezés. A türkmén fegyveres erők néhány képviselője a NATO szervezésében évente különböző kurzusokon veszt részt. Ilyen például a fegyverzetellenőrzés, fegyverzet-leszerelés, a terrorizmus és az illegális kereskedelem elleni harc, a határellenőrzés, nyelvi kurzusok, orvosi szolgálat, katasztrófavédelem. Ezek a programok fontos szerepet játszanak a természeti katasztrófák és az ember okozta válsághelyzetekre adott civil reagáló képesség fejlesztésében. A Science for Peace and Security (SPS) Program keretében a türkmének jelentős pénzügyi támogatáshoz jutnak, amelyet több mint 8 tudományos, környezeti és oktatási projektre költhetnek. Az Amerikai Egyesült Államok a térség stabilizálása (Afganisztán, Irak, Irán) és a fosszilis nyersanyagforrások feletti rendelkezés megszerzése céljából a régió államaival való gazdasági és katonai együttműködés erősítésére törekszik. Az előbbi szempontok alapján különösen fontos az amerikai érdekek számára Üzbegisztán és Türkmenisztán. Éppen az a két állam, amely furcsa, befelé forduló politikájával sokkal inkább destabilizáló hatással van a térség biztonságára. 2008-tól Türkmenisztán (Üzbegisztánnal együtt) ahhoz is hozzájárult zárt politikai rendszerük ellenére, hogy humanitárius szállítmányok haladjanak át a területükön. Némely forrás azonban kétségeket támaszt a 15
szállítmányok tisztán humanitárius jellegével szemben és azt is megemlíti, hogy akadt olyan eset, amikor amerikai repülőgépek a légiirányítók engedélye nélkül repültek át Afganisztánból Türkmenisztán felett. Egyes szemtanúk állítása szerint volt olyan humanitárius szállítmány, amely páncélozott katonai járműveket, harci helikoptereket és lőszeres ládákat rejtett. Berdimuhamedov arra is felhatalmazást adott a NATO-nak, hogy békefenntartói kiképző táborokat hozzanak létre az ország területén, valamint katonai raktárakat és a NATO kontingens Afganisztánban szolgáló műveleti részei számára támogató szolgálatokat állítsanak fel. A türkmén vezető felajánlásaiért cserébe pénzügyi segítséget kért a szövetségtől, melyből a földgáz kitermelés fejlesztését kívánják finanszírozni. Az energiaipari fejlődéshez azonban még így is szükség van a külföldi befektetőkre, aminél szintén csak a nyitottságot lehet hangsúlyozni. A nagyhatalmi támogatás azonban biztosítékot jelent az olyan esetek elkerülésére, mint amilyen a 2009-es oroszoknak tulajdonított türkmén gázvezeték felrobbantása, mivel a nyugati államok védelmi garanciát kívánnak nyújtani az Európába irányuló türkmén kőolaj- és földgázvezetékekre. Robert Simmons, a NATO Főtitkárának volt kaukázusi és közép-ázsiai képviselője szerint a szövetség a régióbeli energiabiztonság garanciájának letéteményesévé vált. Oroszország sem nézi tétlenül a “közel külföld” területén zajló folyamatokat, hiszen annak ellenére, hogy nem tudta integrálni a türkméneket igazán egyik regionális együttműködési szervezetébe sem, a problémák kezelésében Moszkva is érdekelt. Közép-Ázsia energiabiztonsági kulcspozíciója mellett, tekintettel a jelentős iszlám lakosságra és az alacsony életszínvonalra, valamint a törékeny biztonsági környezetre, főként a terrorizmus, a vallási szélsőségesség és környezeti szempontból a szűkös vízkészletekért folytatott háború válsággóca lehet a jövőben. Putyinék számára két szempontból fontos az ország a gázexporton kívül: a Türkmenisztánban élő, kettős állampolgárságáért küzdő orosz lakosság és a NATO csapatok 2014-es afganisztáni kivonulása utáni regionális biztonsági helyzet miatt. Berdimuhamedov elnök pedig igyekszik baráti telefonbeszélgetések és személyes látogatások keretében jó viszonyt ápolni Putyin elnökkel, megtartva közben a tisztes távolságot és nyitva hagyva a kaput az oroszokon kívül más külföldi felek számára is. AZ ENSZ a türkmén semlegességet pozitívumként értékeli a közép-ázsiai biztonságra vonatkozóan. Az ENSZ preventív diplomáciai regionális központja ezért is található Ashgabatban, amely biztonságos menedékként szolgálhat semleges státusza miatt a térség válságai során az ide menekülőknek. A türkménekkel való együttműködés terén hazánk is keresi a kapcsolódási pontokat: az Európai Unió által 2009-ben indított Keleti Partnerség programját kiegészítve, Magyarország különböző gazdasági vegyes bizottságokat hozott létre a térségben, például magyar-türkmén, magyar-üzbég, magyar-belorusz viszonylatban. 2013. március végén pedig hazánkba látogatott Gulsat Mammedowa türkmén oktatási miniszter asszony is, aki bilaterális megállapodást kötött a türkmén-magyar kulturális kapcsolatok és a tudományos együttműködés fejlesztéséről. Türkmenisztáni diplomáciai képviseletünket pedig a Teheránba akkreditált nagykövetünk látja el. Összegzés A közép-ázsiai térség folyamatai rendkívül fontosak mind az Európai Unió és a NATO, mind Oroszország és más államok, például Kína számára. A régió egyik legtitokzatosabb és legzárkózottabb állama, Türkmenisztán igyekszik megőrizni elkülönültségét, mindeközben pedig kihasználni az ENSZ által is elismert állandó semlegességéből eredő előnyöket is. A nemzetközi közösségen belül megtapasztalhatták, hogy a külpolitikai és külgazdasági elzárkózás olykor pozitív hatású is lehet, némileg védelmet nyújtva a világgazdasági válság hatásaival szemben. A 16
régió és benne Türkmenisztán is geostratégiai helyzete miatt a NATO térségbeli szerepvállalásának fontos logisztikai háttere. Energetikai adottságainak köszönhetően pedig az Európai Unió, az egyre hatalmasabb energiaéhségű Kína és környezete számára alapvető érdek a türkménekkel való kapcsolat fejlesztése. Régióbeli szomszédaival a jövőben az iszlám szélsőségesség, a szervezett bűnözés és legfőképp a nagy volumenű gyapottermesztéshez nélkülözhetetlen vízellátás problémáinak megoldása kényszerítheti szorosabb együttműködésre az államok vezetőit. A türkmén állam - szomszédjaihoz hasonlóan - olyan autokratikus rendszerként működik, ahol számos nemzetközi szervezet foglalkozik (még ha kevés sikerrel is) az ország elnyomásban élő lakosságának emberi jogi helyzetével, oktatási és egészségügyi állapotával, az állam gazdasági fejlődésével, a befektetési lehetőségek minél teljesebb kihasználásával. Türkmenisztán is keresi útját a múlt és a jövő között, óvatosan megőrizve az oroszokkal való régi kapcsolatot és fejlesztve a keleti és nyugati felekkel való együttműködést. Örökös semlegessége mellett Berdimuhamedov elnök és birodalma, bár nem hatalmas ország, de a nagyhatalmi játszmákban mégis sokszor megkerülhetetlen tényezőként szerepel. A 2014 utáni, afganisztáni helyzet pedig valószínűleg erősíteni fogja a türkmén külpolitikai nyitottság és nemzetközi együttműködés iránti hajlandóságot. Források 1.
GEREBEN Ágnes: A FÁK – Tegnap, ma, holnap – Környezettanulmányok, Unicus Kiadó Budapest 2011, p. 288-306. 2. Turkmenistan – Army, in: http://www.globalsecurity.org/military/world/centralasia/turkmen-army.htm, letöltve: 2013.06.15. 3. BENE Krisztina: A Független Államok Közössége az integrációs folyamatok tükrében (szakdolgozat - 2004), in: http://elib.kkf.hu/edip/D_10741.pdf, letöltve: 2012.12.03. 4. BEZDÁN Györgyi: Etnikai ellentétek és határviták a posztszovjet Közép-Ázsiában, in: http://www.mhtt.eu/hadtudomany/2013_e_Bezdan_Gyorgyi.pdf, letöltve: 2013.04.13. 5. Military of Turkmenistan, in: http://www.princeton.edu/~achaney/tmve/wiki100k/docs/Military_of_Turkmenistan.h tml, letöltve: 2013.06.15. 6. Marat GURT: Turkey ready to deliver Turkmen natural gas to Europe - Turkmenistan can link to TANAP project, in: http://www.reuters.com/article/2013/05/30/gasturkmenistan-turkey-idUSL5N0EB26M20130530, letöltve: 2013.07.01. 7. Andrei KAZANTSEV: Turkmen-russian relations in the Post-Soviet era, in: http://russiancouncil.ru/en/inner/?id_4=87#top 26 January 2012, letöltve: 2013.07.01. 8. In: http://hungarian.ruvr.ru/2013_04_28/Afganisztan-heves-harcok-a-turkmenisztanihataron/, letöltve: 2013.05.14. 9. Turkmenistan, in: http://www.ecosecretariat.org/, letöltve: 2013.05.12. 10. Country Data Report for TURKMENISTAN, 1996-2011 in: http://info.worldbank.org/governance/wgi/pdf/c216.pdf, letöltve: 2013.05.12. 11. General Debate of the 64th Session (2009) Turkmenistan H.E. Mr. Gurbanguly Berdimuhamedov, President, in: http://www.un.org/en/ga/64/generaldebate/TM.shtml, letöltve: 2013.05.12. 17
12. Boris O. SHIKHMURADOV: Positive neutrality as the basis of the foreign policy of Turkmenistan, in: http://sam.gov.tr/wp-content/uploads/2012/01/BORIS-O.SHIKHMURADOV.pdf, letöltve: 2013.05.14. 13. Government & Politics, in: http://turkmenistanembassy.org/government-politics/, letöltve: 2013.05.14. 14. Priority positions of Turkmenistan at the 67th session of the UN General Assembly, in: http://turkmenistanembassy.org/wp-content/wpcf7_captcha/2012/09/PRESSRELEASE.pdf, letöltve: 2013.05.14. 15. Turkmenbashi's country, in: http://www.studyrussian.com/seidenstrasse/silkroad/Turkmenistan.htm, letöltve: 2013.05.17. 16. Türkmén manőverek és a Kaszpi problémája, in: http://hungarian.ruvr.ru/2012_09_03/87027490/, letöltve: 2013.05.17. 17. Neutrality is the Greatest Achievement of Our People, in: http://presidentniyazov.tripod.com/id49.html, letöltve: 2013.05.17. 18. Regional Strategy of Ashgabat, in: http://presidentniyazov.tripod.com/id41.html, letöltve: 2013.05.17. 19. In: http://www.britannica.com/EBchecked/topic/610152/Turkmenistan és alfejezetei, letöltve: 2012.10.22. 20. Arch Puddington Promise and Reversal: The Post-Soviet Landscape Twenty Years On, in: http://www.freedomhouse.org/report/special-reports/promise-and-reversalpost-soviet-landscape-twenty-years, letöltve: 2013.05.22. 21. In: http://www.vice.com/read/is-central-asia-on-the-verge-of-a-water-war, letöltve: 2013.03.05. 22. DOBROVITS Mihály: Közép-Ázsia a XXI. század elején, MKI tanulmányok 2011. március, in: http://www.hiia.hu/pub/default.asp?y=2011&t=1, letöltve: 2012.11.05. 23. Worst of the Worst 2011: The World’s Most Repressive Societies, in: http://www.freedomhouse.org/sites/default/files/WorstOfTheWorst2011.pdf, letöltve: 2013.05.12. 24. The World Recognized Turkmenistan's Neutrality 9 Years Ago, in: http://presidentniyazov.tripod.com/id33.html, letöltve: 2013.05.12. 25. Catherine A. FITZPATRICK: Is the U.S. Violating Turkmenistan's Neutrality with the NDN?, in: http://www.eurasianet.org/node/61652, letöltve: 2013.05.12. 26. Luca ANCESCHI: Turkmenistan’s Foreign Policy, in: http://www.ewidgetsonline.net/dxreader/Reader.aspx?token=LTQkTXqJr3D6d%2fW hsP9bWg%3d%3d&rand=1968837397&buyNowLink=&page=&chapter=, letöltve: 2013.05.15. 27. Az európai semleges országok semlegességének összehasonlítása, in: http://kistaska.tatk.elte.hu/cikk.php?cikkid=488, letöltve: 2013.05.15. 28. NATO’s relations with Turkmenistan, in: http://www.nato.int/cps/en/natolive/topics_50317.htm, letöltve: 2013.05.15. 29. Turkmenistan-USA: Ashkhabad promotes improved relations with NATO, in: http://enews.fergananews.com/articles/2398, letöltve: 2013.05.21. 30. Turkmenistan to Recognize Russia’s Dual Citizens, in: http://www.eurasianet.org/node/67127, letöltve: 2013.07.08. 31. Pentagon Paid Airport Fees to Turkmenistan, But Can’t Say How Much, in: http://www.eurasianet.org/node/61514, letöltve: 2013.07.08. 18
32. Turkmenistan: Ashgabat Closing Door on Foreign Donors?, in: http://www.eurasianet.org/node/67011, letöltve: 2013.05.30. 33. SZÁLKAI Kinga: Berdimuhammedov, a Védelmező, in: http://kitekinto.hu/europa/2012/07/26/berdimuhammedov_a_vedelmez/#.Ud8cwuLmHI, letöltve: 2013.05.12. 34. Turkmen Historian's Deliberations on the Deep Roots of Neutrality, in: http://presidentniyazov.tripod.com/id31.html, letöltve: 2013.06.30. 35. TÓTH I. Dávid Tényleges rendszerváltás jön Türkmenisztánban?, in: http://kitekinto.hu/europa/2012/05/29/tenyleges_rendszervaltas_jon_turkmenisztanba n, letöltve: 2013.05.23. 36. Vladimir SOCOR: The Curtain Falls on Nabucco’s Last Act, in: http://www.jamestown.org/regions/europe/single/?tx_ttnews%5Btt_news%5D=41089 &tx_ttnews%5BbackPid%5D=51&cHash=c855c00e055a9121f4cf12e7ad56a603#.U d8ZJOL-mHI, letöltve: 2013.07.09. 37. Vladimir SOCOR: Shah Deniz Gas Producers Select Trans-Adriatic Pipeline Route into Europe over Nabucco, in: http://www.jamestown.org/regions/europe/single/?tx_ttnews%5Btt_news%5D=41084 &tx_ttnews%5BbackPid%5D=51&cHash=1614affc32a9e9c4f66f2b61d92d3d46#.Ud 8YpOL-mHI, letöltve: 2013.07.09. 38. Nabucco Pipeline Project, in: http://www.nabuccopipeline.com/portal/page/portal/en/pipeline/overview, letöltve: 2013.06.09. 39. Central Asia Security Trends: Views from Europe and Russia, in: http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pdffiles/PUB1063.pdf, letöltve: 2013.04.08. 40. KISS Szilvia: Közép-Ázsia gazdaságai és a világgazdasági válság, in: http://fakproject.hu/docs/08-10-KissAzsia.pdf, letöltve: 2012.11.15. 41. In: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/tx.html, letöltve: 2012.12.03. 42. Lipusz Éva: A posztszovjet térség biztonságpolitikája 1991-től napjainkig, Diplomamunka 2013 43. In: http://www.oroszvilag.hu/?t1=magyarorszag_es_a_posztszovjet_terseg&hid=4034, letöltve: 2013.06.09. 44. In: http://www.oroszvilag.hu/?t1=magyarorszag_es_a_posztszovjet_terseg&hid=3941, letöltve: 2013.06.09.
19
