KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉK MAGYARORSZÁGON. III. Bevezetés A 15. század m á s o d i k felének kályhacsempéi a királyi u d v a r b a n — elsősorban B u d á n változa tos f o r m á i k k a l , sok esetben díszítésük t é m á i n a k gazdagságával t ű n n e k ki. (Ez a k k o r is szembe tűnő, h a a megelőző korszak, főleg a század első felének mennyiségben is jelentős alkotásait néz zük.) Legszebb d a r a b j a i k közül n é h á n y n a k feldol gozása megjelent m á r menet közben, az á s a t á s kényszerű lezárása előtt, nagy r é s z ü k rendszeres s z á m b a v é t e l e a z o n b a n n e m t ö r t é n t meg. Kiállítá sok k a t a l ó g u s a i b a n és egyes szélesebb t á r g y k ö r ű m o n o g r á f i á k b a n a szebb d a r a b o k b ó l t ö b b meg jelent, d e ilyen helyen részletesebb összevetésre nincsen m ó d . A h a z a i a n y a g lassú g y a r a p o d á s a , a külföldi k u t a t á s egyre n a g y o b b érdeklődése szük ségessé teszi, hogy egyes kérdésekkel újólag fog lalkozzunk. Az egyik legfontosabb kérdés a b u d a i királyi műhely működése. Az u d v a r i m a j o l i k a m ú h e l y létezésének g y a r a p o d ó b i z o n y í t é k a i t t á r g y a l v a Voit P . a festett m a j o l i k a padlótéglák u t á n a kály hacsempéket v e t t e sorra. 1 Okfejtése szerint a m a j o lika t e c h n i k a , s az a l k a l m a z o t t ó n m á z megismerése a b u d a i k á l y h á s mestereket ú j f a j t a , addig nem ismert u t a k r a v e z e t t e : n a g y j á b ó l 1481 149(1 között először v e g y e s m á z a s t e c h n i k á v a l (több f a j t a színű ólommáz és ó n m á z e g y ü t t e s alkalmazá sával), m a j d e n n e k sikere u t á n t i s z t a majolika t e c h n i k á v a l (fehér ó n m á z alappal) készítették k á l y h á i k a t . M á t y á s h a l á l a u t á n a felbomló műhely mestere A u s z t r i á b a n f o l y t a t t a tevékenységét, 2 és így t e r j e d t el az ú j f a j t a k á l y h á k és díszedények készítésének ismerete külföldön is. Az érvelés l e g f o n t o s a b b t á m p o n t j a i : a b u d a i m a j o l i k a m ú h e l y ; az egyik b u d a i k á l y h a (a „genre képes k á l y h a " ) stílusösszefüggcsei ausztriai csem 1
Voit, 1956. Uo. 1 3 0 1 3 2 . A Stephansdom k á l y h á j a 1500 körül es a volt Figdorgyűjtemény egyes csempéi FelsőAuszt riából. L. még 118 — 121. — Az érvek egy részét a külföldi kutatás is átvette már: Franz, R., Der Kachelofen. (Graz 1969) 55. 3 Lásd az előbb említett csempéket. 4 Utóbbiakról : Holl I., B p R 20 (1963) 3 5 7 3 5 9 , 56 — 58. kép. 5 Perger, R., Matthias Corvinus und Wien. Tn: Mat thias Corvinus, Schallaburg Katalog (Wien 1982) 247. A hivatkozott évszám 1440, azaz Tietze tévedett. A fedés már 1469 előtt kész volt. 2
pékkel; 3 a vegyesmázas, M á t y á s királyt ábrázoló esempe k o r á b b i , mint a hasonló technológiájú külföldi csempék; a S t e p h a n s d o m t a r k a m á z a s tetőcserepeit Mátyás k i r á l y készíttette (hiszen ilyenek B u d á n , Visegrádon és E s z t e r g o m b a n is voltak). A b u d a i királyi m a j o l i k a m ú h e l y első periódusá nak (1480 1484 körül) m u n k á s s á g a kétségtelen. De e b i z o n y í t h a t ó t e v é k e n y s é g csak a padlótéglák és asztali díszkerámiák 4 körére t e r j e d , v a l a m i n t a királyi p a l o t á k tetőcserepeire. Az u t ó b b i t e r m é k e k közül a z o n b a n a bécsi S t e p h a n s d o m t e t ő b o r í t á s á t sajnos ki kell z á r n u n k . A M á t y á s király d o n á t o r ságára v o n a t k o z t a t o t t évszámos a d a t az ú j osztrák k u t a t á s szerint ugyanis téves. 5 H o z z á f ű z h e t j ü k még, hogy a t e m p l o m színes t e t ő z e t é t n e m 1490 ben á b r á z o l j á k először f e s t m é n y e n , d e m á r 1470 körül (azaz M á t y á s ausztriai h ó d í t á s a és a b u d a i műhely tevékenysége előtt) a S c h o t t e n m e i s t e r bécsi t á b l a k é p é n . 6 Evvel n e m csak a b u d a i e x p o r t bizonyítása esik el. de k i t ű n i k az is, hogy Ausztriá b a n már m ű k ö d t e k a megfelelő műhelyek, a színes mázak a l k a l m a z á s á t i s m e r t é k . Hasonló jellegű színes t e t ő t 1482—83 körül tiroli festő is ábrázolt. 7 Magam is ú g y vélem, h o g y a trónoló M á t y á s királyt ábrázoló vegyesmázas csempék egy B u d á n dolgozó m e s t e r alkotásai. Tevékenységi köréhez azonban egyelőre csak n é h á n y t o v á b b i , hasonló színezésű t ö r e d é k e t kapcsolnék. Munkássága nem okvetlenül f o l y t a t á s a a festett majolika t é g l á k a t és edényeket készítő műhelynek, s az sem bizonyos, hogy ekkori tevékenysége egyedülálló. K ü l ö n b ö z ő európai m ú z e u m o k b a n egész sorozata t a l á l h a t ó azoknak a vegyesmázas k á l y h a c s e m p é k n e k , ame l y e k k é s ő g ó t i k u s stílusjegyeik a l a p j á n e k o r s z a k r a tehetőek, csak á l t a l á b a n p o n t o s a b b a n nem d a t á l hatóak. 8 A 15. sz. utolsó k é t évtizedében m á r szá mos különböző európai v á r o s b a n t e v é k e n y k e d h e 6 Heimsuchung Maria, Bécs, Schottenstift. Donin, R. К . , Der wiener Stephansdom und seine Geschichte (Wien 1952) 58. A cserepek színei: zöld, piros, fehér, sö tétbarna. 7 Michael Bacher, Szt. Lőrinc mártíriuma. München, A. Pinakothek. Képe: Hempel, F., Michael Bacher. (Wien, 1931) Tf. 67. 8 így Bécs, München, Köln gyűjteményeiben. Né hány képe: Strmiss, K., Die Kachelkunst des 15. und 16. Jahrhunderte. I I . Teil. (Basel 1972) Tf. 3 9 4 0 , talán Erfurtból; Tf. 44 — 45. Franz, R., i. m. 55, véleménye szerint Ausztriában és DélNémetországban a vegyesmá zas eljárást egy időben többen ismerték. Magunk ehhoz még Svájcot kapcsoljuk, mint talán legelsőt.
2 0 1
t e t t a vegyesmázas t e c h n i k á t alkalmazó kályhás mester, e g y m á s t ó l n a g y o n is eltérő színvonalon és főként eltérő stílusban. Az bizonyos, h o g y a budai modelljét elkészítő m e s t e r (aki n e m feltétlenül azonos a kályhással 8 ) kiemelkedő t u d á s ú . A későgótikus k á l y h a c s e m p é k készítési idejé nek p o n t o s a b b m e g h a t á r o z á s a u g y a n ú g y mind a k o r á b b i a k n á l nehéz, g y a k r a n eredménytelen. Ez m a g á n a k a csempéknek, mint á l t a l á b a n másod lagos i p a r m ű v é s z e t i a l k o t á s o k n a k létrejöttéből ered, hisz g y a k r a n m á r meglevő művészi előképek (festmény, grafika, plasztika) felhasználásával, u t á n z á s á v a l készülnek. A n a g y m u n k á v a l létre hozott negatívkészletet a műhely hosszú ideig h a s z n á l j a ; modellek, l e n y o m a t o k ú t j á n m é g t o v á b b élhetnek. A biztosabb m e g h a t á r o z á s h o z a meg rendelő, illetve a t u l a j d o n o s személyére u t a l ó t á m pont» к is szükségesek, ezek azonban viszonylag ritkák és sohasem l á t h a t ó a k minden kályhacsem pén. így az egyes d a r a b o k egykori összefüggésének m e g á l l a p í t á s a segíthet (az eredeti k á l y h a egésze), másrészt a műhelyhez kapcsolható, máshol elő került k á l y h a esetleges datálási t á m p o n t j a i . 1 0 E módszer segítségéve] a k ö v e t k e z ő k b e n meg p r ó b á l j u k n é h á n y csempecsoport b e m u t a t á s á t és a k o r m e g h a t á r o z á s i t á m p o n t o k felsorolását. 1. kép. Mátyás címeres kályhacsempe rekonstruált rajza Abb. 1. Rekonstruierte Zeichnung der Ofenkachel mit dem Wappen des Königs Matthias
1. A Mátyáscímeres
kályha
A b u d a i és a visegrádi 1 1 palota á s a t á s a i során kerültek elő azok a kályhacsempék, melyek egy része kétségtelenül összetartozik, azonos kályhából m a r a d t meg, míg mások 1 2 ehhez t a r t o z á s a m a még nem a n n y i r a biztos. I t t csak az előzőket t á r g y a l j u k , hogy rövid összefoglalásukkal részben a t o v á b b i k u t a t á s t segítsük, másrészt a bevezetésben fel v e t e t t kérd» sekhez t ö b b összehasonlításra legyen lehetőség. A k á l y h a felső, sokszögletű t o r o n y részéhez egy egységes megfogalmazású csempesorozat készült. V a l a m e n n y i n a g y m é r e t ű (m: 31 — 32 cm, sz: 27,7 cm, mélység: 10,5 cm), n y i t o t t f ü l k é j ű , sima d o n g á s h á t ú k á l y h a c s e m p e , olívzöld, fűzöld, kékes
2 .
k é p .
A b b .
2 0 2
2 .
A z
e g y i k
W a p p e n
c s e m p e
d e r
e i n e n
c í m e r e . K a c h e l .
B u d a , B u d a ,
p a l o t a S c h l o ß
9 \ oit 1'. véleményével ellentétben ezek sokszorosí tott csempék, u.úgy, mint a többi. Csuk a kályhák sarok díszítései, lábai egyedi készítmények, külön megformáz va. Más kérdés, hogv egyes lenyomatokon utólagos min tázás, javítás látható. 111 A régészeti adatokon alapúiéi meghatározás csak a pusztulás idejére vonatkozik, ez a legtöbbször nem ele gendő. A következőkben tárgyalandó leletek egy kivé telével 1948 — I960 közötti évek ásatásán kerültek elő. "Visegrádon az anyag zöme Héjj Miklós ásatásá ból, a Beatrix palotából származik, de került elő néhány már 1936 után is a Mátyás palotából. Egyes darabokról: l'est megye műemlékei. I. k. Szerk. Bercsényi B. (Bp. 1958) 592'. kép (Héjj M.); Balogh ./., A művészet Mátyás király udvarában (Bp. 1966) í. k. 242; II. k. 609. kép; Matthias Corvinus, Schallaburg Katalog (Wien 1982) Nr. 378, Nr. 691, (Héjj M.) a palotából és az Alsó várból. 12 Balogh ./., i.m. 667 — 668. kép; Schallaburg Kata log Nr. 376 — 377, (Héjj M.). Ezekből Visegrádon sárga mázas példányok is vannak.
zöld árnyalatú ólom mázzal sárgásvörös cserépen, sárgásfehér angob felett. A máz vastagsága kü lönböző', így a zöld szín nem egyenletes. Az egyszerű mély hornyolású keretben az egész hátteret kitöltő, címertartó angyalalak áll, kiter jesztett szárnyakkal. A kerek arcú, csigáshajú fej erősen kiemelkedik az alapból. Az angyal alakját majdnem teljesen eltakarja a kerek talpú címer pajzs. Tulajdonképpen ennek variációi a d j á k a sorozat hat típusát, mert az angyal egyforma. A címerek: kettőskereszt, hét vágás, három orosz lánfej (Dalmácia), álló oroszlán (Besztercei gróf), kétfarkú oroszlán (Csehország) valamint egy négyeit egyesített címer. Utóbbinál a szívpajzsban a Hunyadiak hollója (1 2. kéj)). Ezt az egyesített címert Mátyás már koronázása előtt is használta titkos pecsétjeként, csak a besztercei koronás oroszlán a másik alsó mezőben szere]»el. 1470ben a Boldogasszony templom tornyán, 1480 körül Corvinában tűnik fel, a pénzeke?] is gyakori. A csak külön címerként szereplő cseh oroszlán 1469 utánra keltezi a kályhákat, a hátralevő két évtizeden belül nincsen t á m p o n t u n k . Miután egyes csempékből kevés töredék került ik kép. Virágmintás csempe. Visegrád elő, a budai és a visegrádi anyag egyesítésével Abb. 3. Kachel mit Blumenmuster. Visegrád először rajzban rekonstruáltattuk a sorozatot, az itt bemutatott címer a Visegrádon meglevő más részletek alapján készült el. (Tavas Imre munkája.) gótikus bútorokon gyakran találkozunk gazdag, a A kályha alsó részéhez horony és hurkatagok felületet elborító finom ornamentikával, de ezek a kombinációjából készült sima párkányok, valamint stilizált, változatos virágok a század 60as éveinek nagy négyzetes csempék tartoznak. Utóbbiaknál a német rézkarcain is feltűnnek. hornyolt keretben vékony pálcatag; a belső sík mezőt centrális szerkesztésű inda és virágminta tölti ki. A jól mintázott dekoratív virágok mezők ként váltakoznak, nem egyformák, ami fokozza a csempe gazdagságát. (Méret: 3 1 x 3 1 cm, 3. kép.) Ugyanevvel a mintával kerültek elő Budán Hü lyí t e t t , doboz formájú keretelésű töredékek, valamint Budán és Visegrádo?! hajlított vályúformájú kes kenyebb csempék ( 3 1 x 2 2 cm), a sorok végére. Igazi összeépített sarokcsempét viszont még nem ismerünk. A virágmintás csempéből találtak egy töredéket Vajdahunyad várában is; sötétzöld ólommázas, egyszerű léckerete volt. A m i n t a el mosódott abb, már kopott negatívból készült, az udvari kályhák felállítása u t á n (4. kép). A magunk részéről további bizonyító anyag előkerüléséig nem soroljuk ehhez a kályhához azt a töredéket, amely Visegrádon fehér ónmázas ki vitelben került elő (vágásos címerpajzs töredéke). Ez ugyanis méretben nagyobb, plasztikája maga sabb, ami más negatívra utal. A Mátyáscímeres kályha mintáit készítő mes ter a figurális plasztika készítéséhez nem nagyon értett. Ez különösen az angyalalaknál szembetűnő, főleg ha összehasonlítjuk azokkal a hazai és külföldi csempékkel, amelyek hasonló témájúak. A fej ugyan szép, de a szárnyak lapos, vonalkás meg oldása nem plasztikus hatású. A virágmintás csem pe ugyanakkor műfajában kitűnő alkotás, mely 4 . k é j ? . V i r á g m i n t á s c s e m p e m á s o l a t a Y a j d a l u m y u d r ó l gyakorlott faragó (asztalos?) mesterre vall. A késő A b b . 4 . K a c h e l k o p i e m i t B l u m e n m u s t e r a u s V a j d a h u n y a d 2 0 3
5 — G. kép. Sárgamázas csempék az Angyali üdvözlet képével. Buda Abb. 5 — 6. Gelbglasierte Kacheln m i t dem Bild des Englischen Grußes. B u d a
7 — 8. kép. Az angyalalakos csempe részlete és háta Abb. 7 — 8. Detail und Revers der Kachel mit Engelgestalt
2 0 4
9. kép. Kályhacsempe а német birodalmi címerrel Abb. 9. Ofenkachel m i t dem deutschen Reichswappen
10. kép. Zöldmázas párkánycsempe Abb. 10. Griinglasierte Randkívchel
A Budán felállított kályha a Iii. sz. második felében pusztult el, sok más társával együtt, a két visegrádi sem állt tovább.
sárga, a 3. típusnál foltos világos fűzöld. Az 1. és két nem azonosítható típusból (3?) van fehér ón máz alaj)j>al készített, kékkel díszített töredek is. A 3. típus hátkiképzése nem kerek, hanem dongás; nyilván más sorban, talán legalul helyezkedtek el. A kályha felső részét nyitott, dongás kiképzésű téglalap alakú csempék kéj>ezték: 4. Király. Szembeforduló, gótikus vértbe öltö zött szakállas férfi, jnintos koronával, jobbjában lobogós lándzsával, baljában j>ajzs. (A mellrész eredeti megoldását nem ismerjük.) A h á t t é r elmo sódott m i n t á j a a (i. tíjmséhoz hasonló lehetett. Angob felett zöld mázzal, a mustra mélyebb része angob nélkül, ezért sötétebb színű. M: 32,5 cm, sz: 24,5 cm (14. kép). 5. Szt. Mátyás. 1 3 Szembeforduló alak, bokáig érő dúsan redőzött ruhában. Jobbjában lándzsa, baljában könyv. (Fejét és mellrészét nem ismerjük, a kiegészítés nem hiteles.) A h á t t é r mély bekarco lással megrajzolt brokátmustra, melynél az alapot nem fedtek angobbal, ezért barna. Egyébként fehér angob felett ugyanolyan aranysárga máz, mint az 1 2. típusnál. M : 33,4 cm, sz: 24 cm (13. kép). 6. Bibliai király. Szembeforduló szakállas alak, térdig érő redőzött köpenyben, baljában gótikus szentségtartó, jobbjával erre mutat. (Az alak ki egészítése egy megmaradt későbbi csempemásolat alaj)ján hiteles, lásd 28. kép. (A háttér plasztikus kivitelű brokátmustra. Színe fehér és kék ónrnáz, eredetileg részben az alak is színezett lehetett. M: 33,5 cm, sz: 23,5 cm (12. kép). — Kis töredékek alaj)ján bizonyos, hogy még más alakos csempék is tartoztak a sorozathoz.
2. Egy
svájci
műhely
IIá romkirályokЫ lyh ája
A budai palota leletei A kályha alsó részét képező négyzet alakú csempék közül három típusnak töredékei kerültek elő. Eredeti formájuk csak az alább említendő svájci leletek nyomán ismerhető fel. 1. Angyal. Belső pálcataggal bővített hornyos keretben medalion, ebben jobb fele forduló angyal; szárnya és ruhájának alsó redői túlnyúlnak a belső körön. A medalion keretet ket csavart köteldísz képezi, köztük a v e. maria. gracia. plena — minusz kula felirattal. M: 22,4 cm. A csempe jobb oldala hiányos. H á t a rövid kerek fiókresz (5. ke])). 2. Mária. A svájci analógiák szerint (21. kép) térdelő alak, baloldalt asztal, jobbról könyvtartó val. Csak a ruharedők töredéke, illetve a könyv t a r t ó és a belső kerek csavart szalagja maradt meg (6. kép). 3. K é t angyal a birodalmi ketfejűsasos címer pajzsot t a r t j a . A keret belső pálcatagja helyett csavart kötél, ugyanúgy a belső m i n t á t keretelő medalion is. Csak jobb oldali saroktöredéke maradt (9. kép). Az 1 3 típusok anyaga jól iszapolt vörös cseréj), finom kvarcszemekkel soványítva; az ólommáz sárgásfehér angob felett az első kettőnél arany 1 3
A
l á n d z s a
h a t á r o z z á k . V i l l a c h
é s
L á s d
t á b l a k é p é n
a
p l . a
k ö n y v S z t . 1 5 .
m i n t
M á t y á s
s z .
m e g
k é z
i t t
a l a k j á t
T .
v o n
a u s
A l t V i l l a c h .
K a r i a t i d á b ó l .
A
b a l
a t t r i b ú t u m o k a p o s t o l
v é g é r ő l
j ó l
i s e g y ü t t
t a r t j a J b .
1 9
a
k ö p e n y t
( 1 9 8 2 )
l l d .
é s 2 .
a
k ö n y v e t .
4 6 .
( M á s h o l
—
N e u e s k a r d d a l
á b r á z o l t á k . )
2 0 5
1 1. kép. Fehérmázas csempetöredékek. B u d a Abb. 11. Weißglasierte Kaehelfragmeiite. Buda
7. Pfalzi címer. A dongás csempe felső része maradt meg: nyitott rostélyos sisak felett korona, oroszlán két sasszárny között . Az alap fehér vastag ónmáz, sisaktakaró, sasszárny kékkel színezett. A bajorpfalzi egyesített címer sisakdísze. Sz: 23,5 cm (17. kép). 8. Württemberg címere. A címerpajzsban erede tileg fehér alapon három kék szarvasagancs; felette sisak és takaró az előzőnek megfelelő kialakítással, sisakdísz: vadászkürt. Vastag fehér ónmáz, a plasztikus részeken kék színezés. Sz: 23,5 cm (16. kép). Ilyen a címere Ulrik grófnak (1413 1480). A kályhához háromfajta párkánymegoldást is ismerünk, lehetséges, hogy ezek közül a feliratosat a felső rész fölött használták. Az egyik p á r k á n y fehér alapon kékzöld indadíszt mutat, a másik kvádermustrás, pártázatos, zöld színű. Mindkettő alsó horonytagjára plasztikus sárga ós barna színű rózsákat ragasztottak (10, 15, 18. kéj)). 206
Az alsó és a felső rész csempéinek közös jellem zője, hogy valamennyi köríves alaprajzra készített, tehát a keret alsó és felső szegélye nem egyenes (30. kép). Ez a párkányokra is vonatkozik. Az ilyen megoldás már önmagában is feltűnő ritkaság, általában csak egyes típusok, elsősorban koronázó párkányok esetében szokásos, hogy a sokszögletű toronyrészt szebben lehessen zárni. I t t azonban az egész kályhatest gömbölyű (illetve az alsó részből nyilván csak a homlokzati oldal). Ilyen felépítést meglevő kályhánál eddig csak a 16. sz. közepéről ismerünk (Svájc), de korábbi ismeretét már egy 1517. évi fametszet bizonyít ja. Az összefüggésre m u t a t az egyező cserépanyag, valamint a máz színek kombinációja: sárga és zöld önállóan, vagy fehér alapon kék: a két párkánynál fehér alapon kék, a l a t t a zöld és sárga. Az 5 8. típusoknál azonos a csempe külső keretelése két pálcataggal.
л и lo Abb. z
12
iT\ 4 3 k é p ' A k á ] y h a f e l s ő részének csempéi: bibliai király, Mátyás apostol, páncélos király. B u d a 14. Kucheln des oberen Teiles des Ofens: biblischer König, Apostel Matthias, geharnischter König. B u d a
207
1 5 1 8 kép. Fehérkék ónmázas csempék: párkányok; vürttembergi és bajor címer. Buda Abb. 1 5 1 8 . Weißblaue zinnglasierte Kacheln: Randkacheln; württembergisches und bayrisches Wappen. Buda
208
19. kép. Kályhacsempék Wadenswil várából, 1460 körül (Ziegler után) Abb. 19. Ofenkacheln aus der Burg Wadenswil, um 1460 (nach Ziegler)
20. kép. Kályhacsempék, Stein am Rhein es Mii lenen vára Abb. 20. Ofenkacheln, aus Stein am Rhein und Burg .Miilenen
4
209
21. kép. Az Angyali üdvözlet csempéi, Hallwil kastélyból. (Zürich, Landesmuseum, Hallwil Sammlung) Abb. 21. Kacheln mit dem Englischen Gruß, aus Schloß Hallwil. Zürich, Landesmuseum, Hallwil Sammlung
22 kép. A Lovagalakos kályha csempéje, Buda, 1 4 5 4 5 7 (Vármúzeum) 1 : 3 Abb. 22. Ofenkachel mit Ritter, Buda, 14541457 (Burgmuseum) 1 : 3
210
23. kép. Lovagalak medalionban. Zurich, Hotel Bellevue (M : 19,2 cm), Zürich, Landesmuseum. 1 : 3 Abb. 23. Rittergestalt in Medaillon. Zürich, Hotel Bellevue (H :19,2 cm), Zürich, Landesmuseum, 1 : 3
24—26. kép. Zöldmázas sarokcseinpék Wädenswil és Hallwil kályhájából, 1460 körül Abb. 24 — 25. Grünglasierte Eckkacheln aus dem Ofen von Wädenswil und Hallwil, um 1460
Stílusát tekintve szembetűnő a felső csempéken mutatnak). Hangsúlyoznunk kell, hogy eddig csak látható, frontális, dekoratív megoldású alakok a kályha alsó részét képező négyzetes csempék szerepeltetése, az egyező terpesztett lábtartás; a sorozatai kerültek elő, a felső részt m á s f a j t a csem vértbe öltözött király leginkább egy 15. századi pékből rakták, mint Budán. (Ennek fő oka az főúri sírkő alakjához hasonlítható, a bibliai király (Melchior?) pedig a „Háromkirályok imádása" egy oltárkép jelenetének kiszakított, merev ábrá zolása. Egyezik az alakos csempék hátterét bebo rító brokátmustra. Ez már magában is utal a fel használt előképekre: a 15. századi oltárképek szár nyain szereplő alakokra, illetve ezek brokátmustrás arany hátterére. 1 4 Az alsó kályhatestet alkotó négyzetes csempéknél az egységes hatás érdekében mindegyiknél medalionos ábrázolásokra töreked tek, még ha ezt kényszerű módon mint például az angyal alakjánál át is kellett törni. A csempék összefüggéseinek és a műhelykérdéseknek vizsgála tához azonban a külföldi leletek legalább néhány csoportját is ismernünk kell.
Svájci kályhák Az irodalomban az analóg csempék szétszóit. különböző alaposságú feldolgozásai, sokszor csak rövid megemlítései találhatóak; összefoglaló ki értékelésük — ami különösen a műhelyproblémák miatt volna fontos nem történt meg. Néhány azonos csempetípus összevetéséből arra következ tethetünk, hogy több, egymáshoz kapcsolódó, motívumokat egymástól lemásoló műhely dolgo zott (az azonos típusok méretkülönbségei erre
26. kép. A Lovagalakos kályha sarokcsempóje, 1454—57. Buda (A gyémántmetszéses kváder nem reneszánsz for ma, már 14. sz.i falfestményen szerepel) Hasonló b r o k á t m u s t r á t találunk 1460 — 70 között Württemberg! Ulrik grófot és feleségeit ábrázoló tábla Abb. 26. Eckkachel des Ofens mit Rittergestalten, 1454— képen (Ludwig Fries 1). A., S t u t t g a r t , Schlossmuseuni), 57. B u d a (Der Quader mit Diamantschliff ist keine Re naissanceForm, sondern k o m m t schon auf einem valamint u. e mester 1450 körüli festményén is. Előbbin Wandgemälde aus den 14. J h . vor) a gróf címere is. 14
4*
211
lehet, hogy e rész t e m a t i k á j a a tulajdonos szemé lyéhez igazodott.) A ket legteljesebb sorozat Wädenswil vára (Zürich közelében) és Hallwil kastélya ásatásából ismert, ezeken kívül azonban többkevesebb darab került elő számos s v á j c i várból, kolostorból és városból. Külföldi múzeumok gyűjteményeiben ismeretlen lelőhelyű vásárolt darabok találhatóak (19., 21. kép). A wädenswili sorozat azért fontos, mert négy típus kivételével teljesnek mondható. Ezenkívül feldolgozója 15 először sorolta fel m a j d n e m vala mennyi párhuzamát, és ezek kormeghatározásait is összefoglalta. Ziegler ismerte fel, hogy az alsó négyzetes csempék t é m á i t és megoldását általában úgy választották ki, hogy két csempe mindig össze függ. A sorozat d a r a b j a i : angyal 10 Mária (an gyali üdvözlet); Gábriel angyal vadászata Mária az egyszervúval (Hortus conclusus); Szt. Jeromos Gergely pápa (egyházatyák); vértbe öltözött lovag jobb felé vágtató lovon p á r j a bal felé for dulva (torna jelenet); szakállas király hosszú köpenyben, kezében ház formájú dobozzal jobb fele lovagol (ez itt önmagában fordul elő, de Hall wilban két társa is megtalálható: a Betlehembe lovagló három bibliai király). A sorozathoz tartozik (bár kisebb mérete m i a t t talán külön sorban helyez tek el) egy rozettával díszített típus is, sarkaiban negy levellel, valamint egy különleges sarok csempe típus prizma alakban bemélyedő kváder utánzásával. (19, 24. kép). Ziegler a csempék analógiáit tíz svájci lelőhely ről sorolja fel, ezeket még további néggyel bővítette R. Schnyder, 17 de m a g u n k is növelhetjük Svájcból további két lelőhellyel. 18 Ezek szerint 16 helyen állt Svájcban többékevésbé egyező mintájú csem pékből rakott kályha. Ezekből az ábrázolássorozat megismeréséhez Hallwil kastélyának leleteit kell hogy említsük. 18 I t t m i n d a három király szerepel (egyik két változatban is), van egy medalionba foglalt pelikán ábrázolás maria felirattal és három címeres csempe is; az angyali üdvözlet itt teljes (21. kép). Alkalmazták a rozettás típust is, sarok csempeként pedig k é t f a j t a változatot: a félbe vágott rozettát, vagy íves bemélyedésbe ragasztott plasztikus rózsákat egyesítve a kvádermintás sa rokkal (25. kép). 15
Ziegler 1968. E z Wädenswilben hiányzik ugyan, de esempepárja bizonyítja, hogy itt is szerepelt, csak n e m került elő. A többi típusból is van olyan, amely csak egyetlen példány ban került elő, míg másokból 4 — 5 is. 17 Schnyder, R., Zeitschrift für Schweizerische Archä ologie und Kunstgeschichte, '28 (1971) 15*2. 18 Mülenen vára (pelikán és rozetta); Bern (német birodalmi címer). Meyer, IV., Die Wasserburg Mülenen. Mitt. d. Hist. Vereins d. Kantons Schwyz. H. 63 (1970) В . 1 1 6 1 1 7 . ; Frei 1931, 82. Valamennyi zöldmázas. 19 Lithberg, N., Schloss Hallwil. (Stockholm, 1930) Bd. 3. Pl. 171172. Frei 1931, Abb. 2 3 , 10. 29 Hasonló csempe: Holl 1958, 101. kép. 21 Schnyder, i. m. 152. 22 Frei 1931, 79 — 80. Bremgartenben működő faze kasmester említései. Schnyder uo. is átveszi az adatot. 16
212
Jellemzőnek t a r t j u k , hogy Wädenswilben és Hallwilban csak a kályha alsó része azonos (illetve 1 2 csempénél ez is eltérő), a felső toronyrészt egészen különböző megoldásokból készítették. (Az első helyen alakos csempékből kerek alaprajzú tornyot, a másodiknál áttört mérműves csempék ből 20 sokszögletűt raktak.) A svájci kályhák felállításának idejét teljes bizonyossággal még nem lehetett meghatározni. Több esetben a várak helyreállításának éveit vették alapul, mint az új kályha elkészítésének szükségességét. Ez természetesen csupán terminus post quem (pd. 1 4 4 8 6 1 ; 1458 67).21 Két esetben írott forrás tudósít kályhásmester működéséről (Neuenburg 1454; Hallwil 1464/66), amit a kutatás összekapcsolt kályháinkkal. 2 2 Sajnos ez sem végle ges bizonyíték, hisz lehetett ez egy másik kályha is.23 Megbízhatóbb támpont a wädenswili kályha datálása: 2 4 az itteni johannita komtur 1458ban építkezett, 1470ben viszont a rend már pénz hiánnyal küzdött. Az 1460 körüli kormeghatáro zást ezért elfogadhat juk. A Zürichben talált csem pek egy része is meghatározható: a Lindenhofnál kiásott leletek a század közepére utalnak és 1474 ben a domb feltöltésén már nagy hársfák álltak. 23 Az itteni leletek a műhelykérdes szempontjából is döntőek: t ö b b mázatlan, illetve rontott példány is került ide egy fazekas törmelékanyagából, többek közt az Angyali üdvözlet csempepárja és a rozettás csempe máz nélkül, valamint az utóbbi rontott példánya feketezöldkék színben. Nyilván a század közepén és a 60as években működő zürichi műhe lyeké az érdem a széleskörű mintakincs alkalmazá sában és a technológiai fejlettségben, ezektől vesz át (negatívot, lenyomatot?) a híres bremgarteni fazekas és a Stein am Rheinben működő műhely. Utóbbi helyről többek közt a német birodalmi cí meres csempe és a rozettás mázatlan m i n t á j a is előkerült (20. kép.) 20 Ma még nem t u d j u k , hogy a vezető műhelyek meddig alkalmazták a felsorolt összefüggő minta kincset, az azonban bizonyos, hogy néhány kedvel tebb motívum divatja széleskörűen elterjedt és nem csak Svájcban. Különösen a lovagalakokkal díszí tett darabok egyre sematizáltabb variációi (pl. a lólábak levágva, a sarkokat kitöltő sárkányala kok elhagyása, másfajta modernebb páncél) még 23 Az első d á t u m o t nem fogadhatom el. A neuenburgi kályhánál egy későbbi címer is szerepel, K. Schnyder levelében utal erre. 24 Ziegler 1968, 74. 23 Vogt, E., Der Lindenhof in Zürich (Zürich, 1948) 138, 214; Tf. 42: 1 1 3 . 28 Rippmann, F., Anzeiger f. Schweizerische Alter tumskunde. N. F. (1900) 16. A rozettás csempe színesmá zas példánya is előkerült (fehér, kék, zöld, sárga). Ezek a mázatlan minták pozitív lenyomatok, de nem kályha esempék (ném. Kachelmodel); alkalmasak egy ú j negatív elkészítéséhez. Lehet, hogy ilyenek segítségével terjedt el sok motívum. — Strauss, .К , Die Kachelkunst des 15. und 16. J a h r h u n d e r t s (Strassburg 1966) 64. Tf. 14. Strauss csak a steini műhelyről ír, tévesen ide köti az Angyali üdvözlet csempéjét is, és a 15. sz. fordulójára teszi. 41.
azonos lelőhelyen is többféle megoldásban szere pelnek. A kedveltebb csempék közül az angyali üdvözlet darabját Augsburgban találták meg, a pelikánnal díszített pedig ÉszakOlaszországban (Cavalese); lovagalakostondós csempéket egy sor elzászi vár újabb ásatása során, valamint Stras bourgban m u t a t h a t u n k ki.27 Műhelykapcsolatok Az a valószínűleg zürichi műhely, mely a Háromkirályok kályha motívumkincsét megal kotta, kétségtelenül kapcsolatban állt a Magyar országon és Csehországban felállított Lovagalakos kályhák ismeretlen helyen dolgozó műhelyével (1454 57). Ezt bizonyítja, hogy a névadó lovag alakot használta fel medalionos csempéinek mintája ként (22 23. kép). Változtatást a páncélon, a pajzs és a sisak megoldásánál találunk, teljesen egyezik viszont a ló alakja. A 15. századi lovagi torna fel szereléséhez tartozó, a lovag lábát és a lovat is védő tornanyereg jellegzetes kiképzése is meg maradt. 2 8 De ugyanezeket a lóalakokat (illetve az eredeti csempepár lovát) használta előképként a három lovagló király esetében is. A két műhely között nemcsak ez a kapcsolat: A Lovagalakos kályha feltűnő sarok csempe megoldása másmás kombinációkkal Zürichben, Hallwilben és Wadens wilben is szerepel (24 26. kép), ha nem is avval a szín ellentéttel (zöldbarna), mint Budán. Régeb ben már utaltunk arra, hogy a stuttgarti mérműves csempe leegyszerűsített változata az eredetileg sokkal gazdagabb sorozatnak, 29 ez a délnémet csem pe viszont a hallwili kályha felső részén is szerepel. A két műhely működése időben közel volt egy máshoz, részben talán fedte is egymást, ami köz vetlen kapcsolatot is megengedhet . A hadai Háromkirályok
kályha
A svájci kályhák ismeretében a budai kályha ikonográfiájának rendszere kikövetkeztethető: alul az Angyali üdvözlet és a három bibliai király vonu 27 Strauss, i. m. 64. Geroln, G., Lu stufa del custel letto di Merano. Dedalo 9/1 (1930) 88 101. Minne, J. P., La Céramique de Poęle de l'Alsace Médiévale. (Stras bourg 1977) Nr. 177 — 182. Néhány már az 1500as évekre tehető, svájci kapcsolatukat nem ismerik. 28 (Néni. Vordersteg, Fiirbug.) E f o r m á j a a 15. sz. e. felében fejlődött ki, bőrből készült. Gessler, E. .4., Der Turniersattel aus Schaffhausen. Anzeiger f ü r Schweizeri sche Altertumskunde. 33 (1931) 1 3 7 . 29 Holl 1958. 101. kép, 276. Strauss, .К , Die Ka chelkunst des 15. und 16. Jahrhunderts. II. Teil. (Basel 1972) 24 — 25, már elismeri a Lovugalakos kályha és а svájci csempék kapcsolatát, de utóbbiak későbbi voltát tagadja. A Lovagalakos kályha hutásának tagadását az válthatja ki, hogy magunk ,,a budai kályha mestere" megjelölést használtuk, ami mögött a külföldi kutatók valamilyen helyi gyökerű hudui mestert sejtenek, pedig ezt sohasem állítottuk. Sőt, a műhely szembetűnő külön állóságát hangsúlyoztuk (stílus és technika újdonsága) а ,
lása, külön sorban a lovagviadal és legalább egy a címeres csempékből (német birodalmi sas); de szerepelnie kellett a pelikánnal díszített csempének is amint a későbbi hatásából következik. Felül volt valószínűleg egy Mária alakkal egy sorban a három király már lováról leszállva ismét kü lönkülön csempéken. Ebből csak a 6. típus egyet len példánya ismert eddig, ez viseletében (térdig érő ruha) az egyik lovagló királlyal, a kezében t a r t o t t késő gótikus szentségtartó viszont a másik svájci király ajándékával egyezik. 30 A budai kályha fölső részének további csempéi valószínűleg olyan egyszeri alkotások, amelyek a kályha megrendelésének és felállítási helyének egyenes következményei. Ezért lehetséges, hogy más viszonylatban sohasem fordultak elő, ezért hiányzanak a svájci sorozatokból. A két majolika csempe címere Bajorországra és Wurttembergre utal. Korábban a regensburgi püspök ajándék kályháinak feldolgozásakor már összefoglaltuk azokat a külpolitikai eseményeket, melyek Mátyás király és a bajor hercegek közt 1469től fennálló szövetség folytonos megújulását bizonyítják. 3 1 A Mátyás haláláig t a r t ó szoros kapcsolat a kormeg határozás pontosítását e húsz éven belül nem teszi lehetővé. A magyar württembergi viszony elemzése ad h a t n a további támpontokat. Magunk erről csak annyit t u d u n k , hogy a württembergi uralkodó ház a bajor magyar szövetségben általában nem kerül említésre, sőt 1485ben csapataival Frigyes császárt segíti, midőn ez a német rendektől Mátyás ellen segítséget kér: 1488 februárjában a császár támoga tására alakult sváb liga tagjai közé lép. 32 A Stutt gartban székelő württembergi V. Ulrik gróf (1413 : 1480) címere is lehet t á m p o n t : egy adat szerint 7 ugyanis a kormányzó württembergi ház 1473ban kibővíti címerét, 3 3 a budai csempe címerpajzsában pedig még csak az agancsok láthatóak. — Ezek az adatok az időhatárokat 1469—1473, legfeljebb 1469 1485 köze szűkítik. Kisebb súllyal esik latba az alsó csempesor két fejű sasos címere. Ez Svájcban egyszerűen a biro dalmi városok szabad rangját jelenti, nem t u d j u k azonban, hogy Budán milyen címerpárja volt. 34 megelőző Zsigmondkori műhelyektől: Holt, 1958. 258 — 259. 39 Lásd: Lithberg, i. m. Pl. 173 B C . 31 Holl I., A r c h É r t 107 (1980) 39. 1469: Frigyes pfalzi gróf, IV. Albrecht herceg (München), IX. Lajos herceg (Landshut) követsége Mátyáshoz szövetség köté sére. (A landshuti bajor birtok a cseh korona hűbérbir toka, így ettől kezdve Mátyás a hűbérura !) 32 Teleki • /., A Hunyadiak kora Magyarországon. (Bp. 1852) V. к . 334. Heyck, E., Kaiser Maximilian Г . (Leipzig 1898) 49. 33 Frank, E., Tübinger Forschungen. 1953, H e f t 3. 8. — Sajnos nem t u d j u k , hogy az ú j négyeit címer haszná lata mennyire lett általánossá. 34 Hallwilban Bern címere kíséri. — A kétfejű sasos címer a kályhák fölső részén Wadenswilben és Zürichben is szerepel m á s f a j t a , de a csoporthoz tartozó csempén. Ziegler 1968, 67,
213
Mátyás és a függetlenségre törekvő ezért Habs burg ellenes svájci kantonok kapcsolata kály hánk szempontjából nem ad elegendő magyaráza tot, mert az értékelhető svájci címer hiányzik. Tudott ugyan, hogy a király 1479ben a svájci tartományokkal 11 évre szövetséget köt, s ezt 1481ben megújítják. Miksa frankfurti király választása u t á n Mátyás új követséget küld a sváj ciakhoz, de 1487ben a 8 kanton közül 5 már Miksa oldalára állt. 35 Akár a szövetség ideje alatt, akár előbb, egy svájci mester számára megtisztelő volt a budai udvarral kapcsolatba kerülni. A Háromkirályok kályháját ezek szerint 1469— 1473 között, de mindenképpen még 1485 előtt fel állították Budán. Ajándékozóját valamilyen bajor herceg személyében kereshetjük, aki az egyre szélesedő hatalmi harcban Mátyás mellé állt;
Az uralkodók közt e korban mindennapos személyi ajándékok a jóindulat megnyerésének eszközei. A megajándékozott személyére utalt a névadó szent, Mátyás apostol képének szerepeltetése. (A zöldmázas királyalak jelentését nem ismerjük, lehet pl. a ,,9 hős" kedvelt sorozatának egyike is, még inkább az ajándékozó fejedelem védőszentje: Szt. Lajos király, bár attribútumai hiányzanak.) A megrendelést az egyik akkor jól ismert svájci műhely, illetve mester kapja. Nyitott kérdés, hogy a kályhát ott készítették, vagy negatívjait Budára hozva, helyben készült a kályha? 3 6 Az előbbi meg oldást valószínűsíti, hogy úgy látszik, csak egy kályha készült ebben az összeállításban, de az alsó rész mintái Svájcban folyamatosan felhasználásra kerültek (zömmel m á r másolatokban) több mű helyben és számtalan kályhán.
35 Teleki, i. m. 91. — A svájci kapcsolatok sorában sokatmondó lehetne Hallwill kastélya (ahol egy, részben ilyen kályha állt) lakóinak szereplése. Egy 1480 — 83 kö rül keletkezett okmány tanúsága szerint ugyanis H a n s von Hallwill korábban Magyarországon tartózkodott és 1469 körül utazott haza. Ugyanez a személy lehetett az a
„nobilis a Bern", aki 1476ban a királyné koronázása előtti napon a templomban vendégek közt említtetik. Brunner, С., Hans von Hallwil. (Aarau, 1872) 78 — 80, 105; az esküvőről: Teleki, i. m. IV. к . 521. 36 A cserépanyag vizsgálata talán eldöntheti a kér dést.
2 1 4
28. к о р . Királyalakos csempe másolata, 1482 után. Buda Abb. 28. Kachelkopie mit der Gestalt eines Königs, nach 1482. Buda
A Háromkirályok
kályha magyarországi
hatása
Magyarországon a Háromkirályok kályha ha tása nem volt, jelentős. A szentségtartót nyújtó király alakját egy egyszínű, zöldmázas kályhához használták fel, ez Budán és Visegrádon is megvolt . Nyitott fülkéjű, dongáshátú csempe, sárgás vörös cserép, engobe felett sötét fűzöld (néha olív zöld) ólommázzal. Pereme egyszerű horonnyal vé konyított. M: 26,5—27 cm, sz: 21,4 cm. Mintája 12%kal kisebb, mint az eredeti (28. kép). A csempe töredékei sarokcsempeként is előfordulnak, a hozzá ragasztott vékony vályú alakú csempét Karinthia címere díszítette. A két csempe találkozásánál a 37 Visegrád: Héjj M. ásatása. Mátyás Királv Múzeum 1950. 242. ltsz. 38 Holl / . , ArchÉrt 107 (1980)31; 11. kép. 39 D u m a Gy. kémiai vizsgálata szerint e csempe zöld ólommáza nagyon közel áll, majdnem azonos, mint a színesmázas Mátyás alakos csempe ólommáza. Duma Gy.,
sarkot képező hengertagon finoman mintázott szőlőinda domborműve látható. 3 7 Ez a címer, ilyen kereteléssel az 1487 90 között Budára, Visegrádra és Tatára k ü l d ö t t regensburgi kályhán is szerepel. 38 Alkalmazása Mátyás ausztriai hódításával kapcso latos (1482 októberéhen kötnek Karinthia rendjei a királlyal különbékét). A királyalakmásolatos csempe készülése 39 tehát Mátyás uralkodásának utolsó éveire tehető: ez is bizonyítja, hogy a Háromkirályok kályha előbb került ide. A Budán álló kályha hatása egy gyenge fel készültségű dunántúli fazekasmester m u n k á j á b a n is kimutatható. A nagyvázsonyi pálos kolostor ásatása 4 0 során két mázatlan kályhaszem került elő. Középkori ólommázak. Építőanyag. 34 (1982) 393 — 395. (6. és 7. minta.) — E z megerősíti véleményünket, misze rint mindkettő egy udvari műhely készítménye. 10 Éri I., Magyar Műemlékvédelem. 1 9 5 9 1 9 6 0 . (1964) 8 5 9 3 ; 6 5 6 6 . kép.
215
29. kép. Mázatlan kályhaszemek. Nagyvázsony, kolostor. (Veszprém, Bakonyi Múzeum) Abb. 29. Unglasierte Ofenkacheln. Nagyvázsony, Kloster. (Veszprém, BakonyMuseum)
2
FEHER
VÖRÖS
WEISS
3 0 .
k é p .
A b b .
2 1 0
3 0 .
K á l y h a c s e m p ó k S c h n i t t s k i z z e
-ROT
m e t s z e t r a j z a
v o n
SARGASVOROS
( L á s d :
O f e n k a c h e l n
( s .
5 , 1 2 ,
A b b .
5 ,
2 8 , 1 2 ,
3 3 . 2 8 ,
k é p ) 3 3 )
-GELBROT
31. kép. Dávid és Góliát Abb. 31. David und Goliath
Kerek előlapjukon nagyon elmosódott kivitelben két minta szerepel: az egyik a Svájcból jól ismert, kerek keretelésbe foglalt lovagalak, a másik az ugyané kályhához tartozó sorozat ritkábban elő forduló darabja, a maria feliratos pelikán (29. kép; átmérő: 12 cm). Az egyszerűbb felépítésű szemes kályha, amelyhez ezek a darabok is készültek, 1483 (a kolostor alapítása) és a 16. sz. első negyede között állt itt. A magyarországi kályhacsempék értékeléséhez két fontos adatot n y ú j t a n a k : a Bu dán álló Háromkirályok kályha alsó részét a lovag alakok és a pelikános motívum is díszítették (mert a vidéki mester sokkal távolabbról minta kincshez, lenyomathoz nem juthatott), a királyi udvarban álló remekművek még provinciális kis mesterek számára is jelenthettek ösztönzést.
41
Kalmár J.,
M á t y á s
k i r á l y
p á r o s í t o t t a m
A r c h É r t
á b r á z o l á s n a k a
G ó l i á t
a l a k
7 7
( 1 9 5 0 )
v é l t e .
—
1 3 2 1 3 3 , A
c s e m p é t
t ö r e d é k e i v e l .
A
p a r i t t y á s 1 9 5 2 b e n
h a r c o l ó
D á v i
3. E<jy vegyesmázas színezésű későyótikus kályha Nincs lehetőségünk itt valamennyi ide kíván kozó darab felsorolásához, csak néhány jellegzetes és kétségkívül azonos fazekasműhelyből származó darabot, töredéket tárgyalhatunk. Valamennyire jellemző az egyforma, fehérrcéyő, jól iszapolt, finom csillámhomokkal kevert cserép és az ezen jól ér vényesülő, tüzes ólommázak, illetve az alakok egyes részeit fedő fehér ónmáz. 1. Dávid és Góliát. 41 Vegyesmázas csempe, aranysárga háttérrel, Dávid fűzöld ruhában, lilás barna kihajtóval: Góliát páncélja fehér ólommáz, csizmája barnásfekete, kardgombja kék. Arcok, kezek is vékony fehér ónmázzal bevontak, a sze mek kékeszölddel festve. Jellegzetes díszítőmotívu
d o t
r i t k á n ,
c s e m p é k e t n a k :
d e
á b r á z o l j á k
e l ő s z ö r
A r c h É r t
7 9
k o r o n á v a l
Gerevich L. ( 1 9 5 2 )
1 5 4 ;
i s .
h a t á r o z t a
3 7 3 9 .
—
A
m e g
s z í n e s m á z a s M á t y á s k o r i
t á b l a .
2 1 7
to к 00
32. kép. Vadember. (A sarokesempe másik oldala) Abb. 32. Wilder Mann (andere Seite der Eckkachel)
33. kép. Kályhacsempetöredék vértbe öltözött alakkal Abb. 33. Ofenkachelfragment mit geharnischter Figur
mok: a h á t t é r 5 fogú fésűs eszközzel mustrázott (a gótikus festett oltártáblák hátterének utánzása), Dávid ruhakihajtóját, Góliát combját és zöld paj zsát (lába mögött eltakarva) apró, szabad kézzel benyomkodott köröcskékkel borították. A szélesen hornyolt keret 3 oldalát zöld színű, pálca köré csavarodó gótikus levelek az akantuszlevél tel jesen elsematizált f o r m á j a — övezik (31. kép). A csempe laposdongás kivitelű és egy (ugyanilyen nagyságú) másik darabbal összeépített, t e h á t kály ha sarokrész, melyet felül ferdén levágtak: a kályha alsó hasábjának egyik elülső' felső sarka volt. 2. Vadember. Az előzőhöz hozzáépített darab, ez is dongás bemélyedésű. Sárga alapon halvány kék (vsz. ónmázzal kevert) színű, szőröstestű vad ember, bal kezében ugyanolyan zöld pajzs (és nem könyv), mint az előző darabon. A háttér és a pajzs felüiet itt is úgy mustrázott, mint a másik oldalon (32. kép). A csempék eredeti méretét nem ismerjük, valószínűleg nagy, négyzetes alakúak voltak, legalább 30 cm szélességgel. 42 3. Páncélos vitéz. Vegyesmázas csempe, lapos dongás formájú. Sárga, karcoltdíszű h á t t é r előtt 34. kép. AlsóAusztria címere a csempe szelén Abb. 31. Wappen Niederösterreichs am Rand der Kachel talpig páncélba öltözött vitéz alakjának töredéke; szétterpesztett lábakkal, páncélkesztyűs jobbját hosszú kardjának markolatán t a r t j a . A páncél fehér, a kard csokoládébarna. A csempét ugyan olyan, pálca köré csavarodó zöld színű gótikus levél motívum keretezi, mint az előzőket. E z t a keret díszt külön ragasztották a csempéhez: nyilván hülön negatívokat használtak e részhez. A csempe jobb oldalán egy címerpajzs töredéke: b a r n a mező ben fehér pólya lehetett. AlsóAusztria címere, a barna máz a vörös színt pótolja (33 34. kép, sz: legalább 28 cm). 4. Páncélos vitéz címerrel. Fűzöld ólommázzal borított, laposdongás csempe. Dal felé menő alak, deréktól felfelé szembeforduló testtel. Az előzőek hez hasonlóan a páncél itt is aprólékosan kidolgo zott; a térd és könyökvédő mustrája t a l á n másfajta anyagra (bőr?) akar utalni. A hiányzó jobb kéz kar dot, a bal címerpajzsot t a r t , kétfejű sassal. 43 A háttér itt is bekarcolt vonalköteggel díszített. A hornyos keret csavart levéldísze másfajta, mint az előzőeknél. (Sz.: 30 cm; m: 39,5.) A csempe felső részéhez tartozó minuszkula felirattöredékek nem értelmezhetőek, sorrendjüket nem ismerjük (ml. . erst. .msd. .acie). Töredékek két példányból (38. kép). 5. Arisztotelész és Phillisz. Laposdongáshátú csempe, melynek mintáját csak a Bécsben őrzött példányról ismerjük: térdelő szakállas alak hátán ülő hosszú ruhás nővel, ki baljában t a r t o t t vessző 35. kép. Arisztotelész és Phillis. (Bécs, Museum f ü r seprűvel üti a férfit. Pálcára csavarodó kúszólevél Angewandte K u n s t ) mustra, rom Abb. 35. Aristoteles und Phyllis. (Wien, Museum f ü r keret, a csempe hátterét benyomott buszban m a d á r díszíti (35. kép). 44 Zöldmázas. Angewandte K u n s t )
4 2
A
h a s o n l ó
Szatmári S., A r c h 43 Voit, 1 9 5 0 ,
a l a k ú É r t 5 2 .
t a t a i 1 0 1
k é p ;
c s e m p e
( 1 9 7 4 )
5 0 ;
3 0 , 7 8 .
1 2 5 , b i r o d a l m i
c m
m a g a s .
tí.
k é p . c í m e r n e k
t a r t j a .
Előfordul azonban a „9 h ő s " sorozat királyalakjainak címereként is. 44 Bécs, Museum f ü r Angewandte K u n s t . Figdor gyűjteményből: Walcher von Molthein, 1909. Abb. 94. 2 1 9
36 — 37. kép. Zöldmázas csempetöredékek Budáról. (Arisztotelész és Phillis, bajor címer, Sámson és Delilu) Abb, 36—37. Grünglasierte Kachelfragmente aus B u d a . (Aristoteles und J'hyllis, buirisches Wappen, Samson und Delila)
2 2 0
39. kép. Indadíszes csempe. Buda Abb. 39. Rankenverzierte Kachel. B u d a
IIS. kép. Zöldmázas csempe címeitartó alakkal. Buda Abb. 38. Grünglasierte Kachel mit wappenhaltender Figur. Buda
Budán e típus két töredéke került elő a nőalakból. R u h á j á n a k m u s t r á j á t apró b e n y o m k o d o t t körök kel készítették; ez is zöldmázas (36. kéj)). 6. Sámson és Delila. Csak töredékekből ismert, melyek két példányhoz t a r t o z v a egészítik ki a jelenetet. Más középkori ábrázolásokkal összevetve a kompozíció kikövetkeztethető: Sámson a földön ül, fejét Delila ölébe h a j t j a . Ez jobb kezében kétágú nyíróollóval vág egy hajtincset. Sámson r u h á j á t is Az életfa vagy beszélő fa ábrázolásának gyökere a keleti irodalomban és illusztrációiban található, Nyugaton is elterjedt. Baltrusaitis, ./., Le Moyen Âge Fantastique (Paris 1955) I 1 8 1 2 7 .
az előző csempéknél l á t h a t ó módszerrel díszítették (M: 16,5 cm, 37. kép). 7. I n d a d í s z levélfejekkel: életfa. Színesmázas csempe, lapos előlappal, egyszerű hornyolt kerettel. Két, szimmetrikusan megtekert inda stilizált leve lekkel, a k é t középső levél emberarcú. Sárga, zöld és kék színű mázzal (M: 24,5 cm, 39. kép). A Para dicsom f á j á n a k egyes középkori ábrázolásai leve lekből k i n ö v ő emberfejeket mutatnak. 4 5 Az ábrá zolás t e h á t nemcsak dekoráció. Ugyanez a típus a t a t a i várkastélyból két példányban is elő került, az egyik négyzetes csempe, a másik egy dongás kiképzésű sarokcsempe bal oldalán, i t t már к úszólevéldíszes kereteléssel, zöld mázas. 40 8. Hegedűs zenész. F ö l d ö n fekvő, t é r d é t felhúz va tartó a l a k , zöld csuklyás ruhában. H a j a és a hegedű b a r n a , arca és l á b a fehér (H: 30,5 c m ; 40. kép). Az eddigi publikációk nem v e t t é k észre, hogy ez n e m kályhafiók, hanem sima h á t ú pár kánycsempe, erre utal a végeinél be n e m fejezett pálcatag keret is. (Hasonló módon, fekvő alakok szegélyezik az ochsenfurti kályha l á b a z a t á t is.) Számos további, zöldmázas vagy többszínű töredék ismerhető fel kályhánkbé)l, így pl. irat szalag, címertöredék, vagy női alak r u h á z a t á n a k részlete (41. kép), illetve színesmázas kerettöredé kek külön formából kinyomva (42. kép). A csempék mű hely a zonosságára utaló technikai jellegű a d a t o k r a már u t a l t u n k (egyes csempék egyszínű, zöld kivitele ezeket nem z á r j a ki, ilyent 46 B. Szatmári S., uo. 8. kép ós Schallaburg Katalógus Nr. 3 6 7 3 6 8 .
221
40. kép. Udvari hegedűs; párkánycsempe. Buda Abb. 40. Hofgeiger; Randkachel. B u d a
farsangi j á t é k o k b a is á t m e n t e k ; de o t t elsősorban verses elbeszélésük t ö r t é n i k egy nő és 10 bolond fellépésével, 47 a budai csempék nyilván faragvá nyok vagy metszetek h a t á s á r a készültek. Eddig Dávid, Sámson és Arisztotelész szerepeltetése bizo nyítható. A középkori n é p i hiedelemvilág alakjai a vademberek (YVildleute): az erdőkben h a t ó termé szeti erők megszemélyesítői. E vegyesmázas színezésű gótikus k á l y h a készí tésének eddig egyetlen megfogható t á m p o n t j a az egyik páncélos lovag kezében t a r t o t t alsóausztriai címer (34. kép). Ennek a l a p j á n legkorábban 1485 ben, v a g y a következő években készülhetett, midőn M á t y á s király ausztriai h a d j á r a t a i után ezt a pólyás címert használja. 4 8 A k á l y h a mesterének ausztriai tevékenysége kétségtelen. Kizárva ebből az ún. bécsi kályhát (melyet m a g u n k egészen eltérő, hideg színössze tétele és m á s f a j t a plasztikája miatt más, későbbi mester m u n k á j á n a k t a r t u n k ) egyrészt a volt Fig dorgyűjtemény hat csempéjét soroljuk ide. 49 Az Arisztotelész csempének, mint l á t t u k , megvan a pontos b u d a i párhuzama. De a többi is kétségtele nül ugyanebből a műhelyből származik: a vad ember k é t címerrel, az Alraunvirág (mandragóra) vademberkóvel (43 44. kép), a nyomorék, 5 0 Malachias próféta és a p é k arcképe. 51 Valamennyi nél egységes a csempék stílusa, de egyező kézre mutató részletek (például a budaiakon is látható poncolásos felületkiképzés három d a r a b o n ; egyező stílusú levéldíszkeret öt példánynál) azonos faze kasműhelyre utalnak. A budai 7. t í p u s leveleinek mintázása azonos megoldású a két címert m u t a t ó Figdor csempénél, de a budaiaknál gyakori karcolt h á t t é r m u s t r a is feltűnik az Alraunvirág csempéjén.
szokás volt a kevésbé látható kályhaoldalhoz is készíteni). Stílusuk is arra m u t a t , hogy egy mester alkotásai: az alakok beállítása mozgalmas, az el nagyolt arcok is kifejezitek; a r u h a (csizma) redő kezelése egyszerű hornyolással történik, a kezek felületesen m i n t á z o t t a k . Sem a kályhásműhely, sem a mintákat szállító faragószobrász sem lehet azonos az előzőkben b e m u t a t o t t kályhák készítői vel, technológiában, stílusban és az egyes csempék alapformáiban (30. kép) is a k k o r a a különbség. Eltérő a kompozíció felfogása: a csupa nagyméretű csempét az alakok jobban kitöltik, t e s t t a r t á s u k változatos, gyakori a többalakos jelenet. Más k á l y h á k esetében egy negatívból sok csempét ké szítenek és ezek váltakozva ismétlődnek a k á l y h á n , itt gyakran csak 1 — 2 lenyomat szerepel ugyanazon a kályhán és így az ábrázolásainak gazdagságával is megragadja a szemlélőt. Amíg az első k á l y h a esetében az u d v a r számára dolgozó helyi mesterre gondolunk, a másodiknál egy svájcira (aki o t t f o l y t a t j a műhelyének tevékenységét), itt egy har madikra, akinek tevékenysége Buda, T a t a és Esztergom egyegy k á l y h á j á n kívül Ausztriára ter jed ki. A kályha t e m a t i k á j á t udvari jellegű ábrázolá sok mellett (lovag, udvari zenész) nagymértékben a középkori egyházivilági keveredésű gondolat világ szolgáltatja. Valószínűleg sok csempe t é m á j a a profán és az egyházi művészetben egyaránt g y a k r a n szereplő, az emberi balgaságot példázó bibliai és a n t i k történetek jelenetei. Ilyenek sorába t a r t o zik a szerelem h a t a l m á n a k , illetve a női f u r f a n g (Weiberlist) történeteinek ábrázolása: Sámson, D á v i d , Salamon, Arisztotelész, Vergilius nők által t ö r t é n t elbolondítása. A jelenetek a középkori 4 ' A nürnbergi és tiroli játékokról: Garber, ,/., D a s Goldene DaehI (Wien 1922) 5 2 5 3 . Az ábrázolások egyházi és világi környezetben egyaránt kedveltek: Reallexikon zur Deutschen Kunstgeschichte B d . 1. (1937) Sp. 1029 — 1034. Réau, L., Iconographie de l ' a r t chrétien. I. (Paris 1955) 1 7 1 1 7 3 . 48 1485 — 90 között számos Corvinában szerepel, kii
2 2 2
lön vagy egyesítve; A Philostratus kódexben lapszélen ötször szerepel, más ausztriai tartományoké nem. 49 Walcher von Molthein 1909, 3 2 5 3 2 6 , Abb. 90 — 95. Az első ö t zöldmázas, 45, illetve 31 cin magasak. 50 Voit, 1956, 46. kép. 51 Voit, 1956, 58. kép „ u d v a r i bohóc" megnevezéssel.
41. kép. Többszínű és zöldmázas csempetöredékek. Buda Abb. 41. Bunt und grünglasierte Kachelfragmente. Buda
4 2 k é p V e . ' g y e s m á z a s csempék széldíszítései. Buda Abb. 42. Randverzierungen von buntglasierten Kacheln. Buda
2 2 3
43—44. kép. Zöldmázas kályhacsempék Raurisból. (Volt Figdorgyűjtemény) Abb. 43—44. Grünglasierte Ofenkacheln aus Rauris. (Einstige FigdorSammlung)
Az osztrák csempék nem későbbi lenyomatok, 5 2 hanem a budaiakkal egyező korú alkotások, melyek egy ma már felderíthetetlen ausztriai kályhán, valahol Rauris (Salzburg) vidékén álltak. 53 Egyes negatívokat még továbbra is használtak: az Al raunvirág és a Malachiás csempe ugyanis szerepel az 1501ben felállított salzburgi színesmázas kály hán is de a falnak fordított, tehát alig látható oldalon,54 Ez a tény két szempontból is értékelhető. A budai kályha műhelyének öröksége néhány nega tív, melyet a salzburgi kályhánál maradékként még felhasználtak: közvetlen műhelykapcsolat volt. A budai és raurisi csempék stílusa a salzburgi kályha többi csempéjén m á r nem folytatódik: a budai kályha mestere már nem dolgozik ekkor. Egy plasztikailag sokkal kiforrottabb mester szállít új mintákat az érsek kályhájához. A műhely azon ban az előzőtől nemcsak néhány negatívot örökölt, de a kályha felépítésére, összhatására döntő tobzó dó késő gótikus részlet kiképzéseket is (nagyméretű csempék használata, késő gótikus díszítőrészletek
gyakori alkalmazása, pl. azonos csempekeretelés; hasonló színösszetétel). A budai késő gótikus kályha mestere az eddig ismert leletek szerint három kályhát készített, a budain kívül egyetegyet T a t a és Esztergom palotáiba. (Utóbbinál kisebb méretű csempéket használt.) Az előbbiekben meghatározott budai kályhán kívül még más, további színesmázas kályhákkal kell számolnunk Budán a század végén. Erre egy részt más stílusú csempetöredékek utalnak, más részt az a körülmény, hogy az előzőektől méretben egészen eltérő formátumú csempék is előfordulnak, pedig az effajta kályháknál nagyon kevés különböző méretet alkalmaztak (a párkányokat leszámítva a svájci kályhánál 2 formátum, a salzburginál 4, a meráninál 4). A töredékesség miatt csoportosításuk nagyon nehéz. A kormeghatározás szempontjából további támpontokat adó címerek sem mindig egy értelműek. Vannak, amelyek elsősorban Mátyás korszakához kapcsolhatóak (akár az előző kályhán
52 VValcher von Molthein datálása (1500 körül) csupán azt jelenti, hogy abban az időben kiindulópontnak csak a salzburgi kályha korát vehette. 32 Walcher von Molthein 1909, 325. Ezt nem csak vásárlásuk helye bizonyítja, de az is, hogy a címeieket
használó család Salzburg tartományi ncmesfénibányák birtokosa. 54 Walcher von Molthein, A., K u n s t und Kunsthand werk 8 (1905) 234.
2 2 4
előttünk ismeretlen utalást rejt. Egy alkalommal kék mezőben a sárga (arany) sasok láthatóak: ez AlsóAusztria (régi Ausztria) címere, amit Mátyás sohasem használt ilyen formájában (45. kép 8). Végül kétségtelen, hogy egy kékruhás alak kezében l á t h a t ó címertöredék (sárgásbarna mezőben koro nás fehér sas) a lengyel királyi ház címere, tehát már TT. Ulászló korszakába vezet (45. kép 7).
4. Az északnémetországi
45. kéj). Színesmázas kályhacsempetöredékek a budai palotából Abb. 45. Buntglasierte Ofenkachelfragmente nus dem Schloß zu Buda
kályha
A következő alkotásnak eddig csak egyetlen csempéje ismert Budáról, de össze nem téveszthető jellegzetessége miatt már ez is elegendő egy további külföldi műhely bemutatására. A téglalap alakú kályhacsempe 1980ban, már az ú j ásatások során került elő. Az enyhén be mélyített fülkében háromnegyedalakban ábrázolt férfialak látható, brokátmustrás kabátban, fején feltűrt szegélyű sapka. J o b b j á b a n nagyméretű kulcs, bal kezével sasos címerpajzsot tart (47. kép). 57 Világos olivzöld mázas. Technológiai szempontból a csempe anyaga és kialakítása is eltérő az eddig tárgyalt daraboktól: anyaga durvaszemcséjű, nagyon erősen kiégetett cseréj) vörösessárga színben, a túlégetéstől a csem pe alakja is deformálódott. Alakjában első látásra a fülkés csemj)ék típusába sorolható, de azoktól eltérően nem dongás háta van, hanem rövid fiókos hátrésze! (21x32,5 cm, mélysége háttal együtt 9,5 cm.) Stílusát a ruha és a háttér függönyének egyező rajzú, gondosan mintázott brokátmustrája és az alak arányos, jó komjíoziciója emeli ki a min dennapi készítmények közül. A csemj>e eddigi meghatározása: „kulcsos he rold" nem helytálló. A középkori herold ábrázo lása ugyanis más szabályokat követ. A Herold a lovagi életforma szükséges tisztsége volt. Leg fontosabb feladata a címerek és a zászlók ismerete lovagi tornák és még inkább harci cselekmények, csaták résztvevőinek ezáltali felismerése. (A pán célba öltözött lovag személyét címere fedi fel.) Személyük sérthetetlenségét viseletük biztosította: uruk címerének színeit és címeralakjait egész kabátjukon („Tappert") kivarrva viselték (tehát nem a kezükben tartották), fegyvert nem hord hattak. 5 9
szerejieltek, akár egy továbbin. Ilyen az a mázatlan címerpajzs, amelyet Filij)ecz (Pruisz) János pü.sjjök három nyílvesszős címere díszít, ez egy kályhasa rok dísze volt. A királyi kancellár (1484 90) személyének kihangsúlyozása talán külföldi követ járásaival függ össze, ezeket azonban lemondása u t á n Ulászló érdekében is folytatta !55 A színes mázas töredékek között négyszer fordul elő a más kályhákon is gyakran szereplő bajorjjfalzi címer részlete (45. kép 2 4, 6), a kékfehér ruták, illetve fekete alaj>on sárga (arany) oroszlán, 50 t e h á t a többször említett bajor szövetség megjelenítése. Egy sárga (arany) mezőben látható sötétbarna (fekete) sasszárny Szilézia címere, Mátyás és II. A heroldoknak ez a sérthetetlensége hivatalos teen Ulászló korára egyaránt tehető (45. kép 5). Egy dőikből eredt: a csata előtt, közben ós után követi teen fekete mezőben látható a r a n y oroszlán a négyeit dőik is voltak az ellenséges táborban; az elesett vagy címer kaj)csolódó barna színezésével (45. kéj) 1) fogságba került lovagokat azonosították és jegyzékbe fog 55 Filipeez I I . Ulászló megválasztásának fő pártfo gója és 1506ban a császári u d v a r b a n ő hozza létre a két család közti házassági szerződést. Bunyitai V., A váradi püspökség története. I. (Nagyvárad 1893) 310, 320. 56 Nem téveszthető össze a cseh (fehér), illetve a besz tercei (vörös) oroszlánokkal. 57 Zolnay L., Az elátkozott Buda —Buda aranykora. (Bp. 1982) 462: „Kulcsos herold alakja, címere alkalma sint a brandenburgi sas." Sehallaburg Katalógus, Nr. 231 a.: „Kályhacsempe herolddal . . . ez a címersas sem
5
a Luxemburgi ház brandenburgi sasával, sem a Jagellók koronás sasával nem egyezik. Z. L." •r'8 A heraldika: címertan elnevezés a Herold névből származik, mint a címerek tudósából. 59 R., Neubecker, О, —BrookeLittle, J. Р. — Тег ,оЫ Heraldik (Frankfurt 1977) 16 — 25, számos ábrázolással. A herold hétköznapi viseletében r u h á j a bal vállán hordott kis címert, ugyanúgy mint a küldöncök. Egyébként herol dokat is használtak hírvivőként külföldre. (Herold egy szerű viseletben a bécsi k á r t y a j á t é k b a n szerepel.) 225
4(5. kép. Színesniázas kályhacsempe a szász választó fejedelem alakjával. (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum) Abb. 46. Buntglasierte Ofenkachel m i t der Gestalt des sächsischen K u r f ü r s t e n . (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum) lalták; heroldtársaikkal együtt ennek alapján döntötték el, ki győzött. A harcot kívülről szemlélték (mint bírók) és semmiféle fegyverük sem volt (középkori ábrázolásai kon is fegyvertelenek), kezükben csak egy fehér pálcát t a r t o t t a k . Általábun csak a jelentősebb udvarok alkal maztak heroldot (segítői a persevantok), nagyobb ország ban minden tartományban. — A herold mibenlétének e rövid összefoglalására azért is fel kell hívnunk a figyel met, m e r t az újabb hazai irodalomban egyre többször használják helytelenül a herold megjelölést, sokkal alsóbb rendű és mindennapos foglalkozásokra (pl. apród). 60
47. kép. Zöldmázas kályhacsempe a brandenburgi válasz tófejedelem alakjával. Északnémet műhely, 1470/1480 körül. (Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum) Abb 47. Grünglasierte Ofenkachel m i t der Gestalt des brandenburgischen Kurfürsten. Norddeutsche Werk statt. um 1470/1480. (Historisches Museum der S t a d t Budapest, Burgmuseum)
A k á l y h a c s e m p e á b r á z o l á s á t é s e g y b e n a k ö r t , m e l y b e t a r t o z i k , e g y k ü l f ö l d i g y ű j t e m é n y e k b e n s z é t s z ó r t c s e m p e c s o p o r t h a t á r o z z a m e g . Eló'ször 1 8 7 5 b e n A. E s s e n w e i n m u t a t t a b a a n ü r n b e r g i m ú z e u m s z e r z e m é n y e i k ö z t a z t a z ö t s z í n e s m á z a s k á l y h a c s e m p é t (a 15. s z . v é g é r e k e l t e z v e ) , a m e l y e k
H a l b e r s t a d t b ó l ( É N é m e t o . , M a g d e b u r g i é r s e k s é g ) s z á r m a z t a k . 0 1 A f ü l k é s c s e m p é k e t ú j s z ö v e t s é g i j e l e n e t e k , s z e n t e k , a p o s t o l o k a l a k j a i d í s z í t e t t é k , e g y e t p e d i g e g y v á l a s z t ó f e j e d e l e m . ( U t ó b b i b ó l E s s e n w e i n a r r a k ö v e t k e z t e t e t t , h o g y e r e d e t i l e g a k á l y h á h o z e g y o l y a n s o r o z a t is t a r t o z o t t , a m e l y a c s á s z á r t ós a 7 v á l a s z t ó f e j e d e l m e t á b r á z o l t a ! )
60 í g y a budai I974es szoborlelet feldolgozásakor Zolnay L. számos cikkében és művelődéstörténeti tárgyú könyvében a lovagalakokat kísérő kisebb méretű apró dokat, fegyverhordozókat „címer vagy fegyvertartó he rold . . . címertartó h e r o l d j a i n k . . ." meghatározással ad ja. Pl. B p R 24 (1977) 3. k. 4 5 1 1 4 ; 7, 23, 24, 27, 29, 34, 39, 40. szám. Ugyanígy átveszi Marosi E., Acta Hist heraldische Figuren A r t H u n g 22 (1975) 336 — 341: (Herolde, Knappen)". — A tévedés m á r korábban is elő fordult: Fügedi E., U r a m , királyom. (Bp. 1974) 90: ,, . . . A herold olyan nemes, aki a király címerét vit
te . . . Mátyás esküvőjén például egy apród vitte a király és Beatrix aranyozott pajzsra festett címerét. Ezenkívül feladatuk az udvar pompájának és fényének növelése." — E megfogalmazásokban a herold valódi és fontos tiszt sége (részben a mai követek elődje is) eltűnik s összecseréli egy más, egyszerű szereppel, amelyet rendszerint udvari nemes ifjak töltöttek be (Ném. Schildknappe, K n a p p e , Waffenträger; Fr. écuyer: fegyverhordozó, apród). 61 Essenwein, A., Buntglasierte Thonwuren des 15 — 18. Jh.s im Germanischen Museum. Anzeiger f ü r K u n d e der deutschen Vorzeit. 22 (1875) 68 — 71.
2 2 6
A mázak színei: tiszta fehér, acélkék, sötétbarna, fekete, sárga és zöld. A szerző megemlíti, hogy a fazekas a lenyomatok készítését gondatlanul vé gezte: a peremek egyenetlenek, a sarkok ferdék, a mázak néha egymásba folytak, a relief egyes részei sérültek. (Méret: 2 0 x 3 2 cm.) — Az előző kályhán kívül egy másik, részben azonos ábrázolásokkal egy Goslar melletti kolostorból került elő. A mű kereskedelem útján a két kályha csempéi számos múzeumba és gyűjteménybe szóródtak szét, leg újabb összefoglalójuk 28 f a j t a csempét, köztük t ö b b duplumot sorol fel. 62 A második lelőhelyet a csempék korának meghatározásához is felhasznál t á k , egy 1486os pusztulási d á t u m utáni újjá építéshez kapcsolták. (Magunk részéről lehetséges nek t a r t j u k , hogy ekkor semmisült meg.) Ujabban BerlinSpandauban került elő néhány töredék. Abban valamennyi k u t a t ó egyetért, hogy e kályhák EszakNémetországban, talán Szászországban ké szültek. A sokrétű ábrázolások ellenére a csoport egy öntetű jellege első látásra felismerhető: a leg gyakrabban háromnegyed alakokat ábrázoltak, szembenézetben, szépen mintázott arcokkal. Az alakok mindig plasztikus bársonymustrás függöny előtt állanak, mely pálcára van erősítve. Felette fehér alapú iratszalag, ezen az ábrázolt neve. Az egyetlen világi ábrázolás felirata: sachsen, a szász választófejedelmet ábrázolja (46. kép). A drezdai kutatók szerint Albrecht (der Beherzte: a bátor) herceggel azonosítható, aki 1464 80 kö zött testvérével együtt, majd 1500ig egyedül uralkodott. A budai csempe ennek párdarabja (eddig ismeretlen mintájú és egyszínű), a branden burgi választófejedelmet ábrázolja. A kissé rontott felirat az őrgrófra (margraf) utal. A címer ezek szerint a brandenburgi t a r t o m á n y r a vonatkozik (mert az őrgrófok családi címere ennél sokkal összetettebb); a kézben t a r t o t t kulcs pedig a választófejedelem birodalmi tisztségének jelvénye: kamarási rangját jelképezi. 03 Nehezebb biztosan meghatározni, a számításba jövő brandenburgi fejedelmek közül ki szerepel i t t ? I I . Frigyes 1440 1470 között uralkodott, fia Albert Achilles 1471 1486 között. Biztosabb t á m p o n t o t a budai udvar és a szász, illetve bran denburgi választófejedelmek közötti politikai kap csolatok adhatnának, de ezek nagyon is váltakozó, gyakran szívélyes, még gyakrabban ellenséges viszonyt mutatnak.
Mátyás király hatalmi törekvéseinek elősegítéséül m á r 1464ben megpróbálta, hogy a császárral szövetséges fejedelmek családjából házasodhasson; Frigyes és Albert brandenburgi őrgrófok ajánlották fel leányaikat. 1465ben viszont a szász herceg egyik leányát szerette volna elven ni. 1469ben Boroszlóban brandenburgi Frigyes és öccsé nek fia Mátyásnál vendégeskednek, M. új kapcsolatkere sési kísérlete elől kitérnek, de F. elfogadja M. évdíját. Ugyanekkor a szász választó özvegyének követe fiai hűbérbirtokának megerősítését kéri M.tól. 1472ben a szász hercegekhez írt levelében M. ezeket „kedvelt bá tyáinknak és sógorainknak" nevezi. 1476ban M. ismét megpróbálja brandenburgi Albertet rábírni, hogy Glogau hűbérurának elismerje, de ez Ulászló cseh király p á r t j á r a áll. 1477ben Frigyes császár békét köt M.sal és cseh királynak, v a l a m i n t (egy időre) birodalmi választófejede lemnek elismeri. 1478ban Albert ú j háborút kezd a glogaui hercegségért. 1479ben az olmützi békekor M. és Albert között a szász herceg közvetített. 1480ban M. ú j háborút indít Frigyes császár ellen, ezt a birodalomból esak a szász herceg segíti. 1481ben M. sikerei után a branden burgi fejedelem elpártol Frigyestől, fia pedig egyezségre is lép M.sal, hogy hűbéri igényeit elismertesse 50 ezer F t o t is fizet. 1482ban M. Albert Achilles brandenburgi fejedelem lányának zálogként cseh birtokokat ad át. — 1486ban a választófejedelmek Miksát választják meg ró mai királynak, M. próbálkozásai ellenére. 1487ben biro dalmi segélyhad jön Frigyes megsegítésére Ausztriába Albert szász herceg vezényletével; M. a régi jó viszonyra hivatkozva találkozót kér és Albert fegyverszünetet kötve hazautazik. 1488ban M. új h a d j á r a t a Glogauban a bran denburgi és a szász fejedelmeket is sérti. 1489ben M. már J á n o s brandenburgi fejedelemmel kötött barátsági szer ződést. 64
Amint a fentebbiekből kitűnik, már 1464től számos alkalom kínálkozott arra, hogy akár a szász, akár a brandenburgi választófejedelem Mátyás király közeledési kísérleteire viszonzásként ajándékkal válaszolhasson. H a a németországi kályha t e m a t i k á j á n a k személyes oldalait és a rep rezentációs h a t á s á t nézzük, egy ilyen a j á n d é k különösen az idő t á j t lehetett indokolt, midőn M. cseh királyságát és ezzel összefüggő választó fejedelmi rangját már elismerték (1477), vagy mi dőn a szász herceg közbenjárására M. már egyez séget kötött a brandenburgi választóval is (1479). Sokkal kisebb viszont az ajándékozás valószínűsége 1486 után, amikor a választófejedelmek Miksa mellé állva Mátyás reményeit végleg meghiúsítot t á k : az arcképeiket felsorakoztató kályha fel állítása a budai palotában egy kudarcba fulladt hatalmi törekvésre utalt volna. További bizo nyító adatok felmerüléséig magam részéről a 70es évek vége, 80as évek eleje közötti időt t a r t o m valószínűnek az északnémetországi kályha fel állítására. 65 *
62 Strauss, .К , i. m. (1966) 20 — 37. Felsorolásában azonban a csoporthoz nem tartozó, későbbi csempéket is találunk. — A volt Figdorgyűjtemény darabjai: Walcher von MoUhein 1909, 330. Szászországot, esetleg az Érchegységet t a r t j a készítési helyüknek. 63 Az 1 355. évi aranybulla rendezi a választófejedel mek sorrendjét. A négy világi fejedelem a cseh király, rajnai pfalzgróf, szász herceg és a brandenburgi őrgróf: egyben birodalmi asztalnok, pohárnok, udvarmester, ka marás. — Egy későbbi reneszánsz csempe brandenburgi
Joachim őrgrófot ábrázolja, ennek bal kezében is kulcs. K é p e : Strauss, i. m. (П . k. 1972) Tf. 80: 1. 64 Fraknói V., A Hunyadiak és a Jagellók kora. (Bp. 1896) 215 — 349. Fraknói V., Hunyadi Mátyás király. (Bp. 1890) 263 — 272. Magyarország történeti kronoló giája. (Bp. 1981) I. к . 2 9 2 3 1 6 . 65 Felvethető, talán 1486ban lebontották e kályhát, hogy ne emlékeztessen a meghiúsult törekvésekre. Ez megmagyarázná, miért került ebből a legkevesebb elő.
227
A g a z d a g M á t y á s k o r i c s e m p e a n y a g b ó l n é g y k á l y h á t m u t a t t u n k b e . A h e l y i m ű h e l y a l k o t á s a 1469 u t á n r a t e h e t ő ; t é m á j á t a h a t a l m i r e p r e z e n t á c i ó és a 15. sz. v é g é n ú j r a j e l e n t k e z ő d i v a t : a t e r m é s z e t i k ö r n y e z e t z ö l d n ö v é n y i k é p é n e k b e h o z á s a a b e l s ő t é r b e e g y e s í t é s e a d j a . E g y s v á j c i m e s t e r i d e g e n m e g b í z á s b ó l k é s z í t e t t k á l y h á j á n (1469 73 85 k ö z ö t t ) a v a l l á s o s t é m a h a n g s ú l y o z á s a m e l l e t t u d v a r i l o v a g i m o t í v u m o k a t és a p o l i t i k a i s z ö v e t s é g e t e m e l i k i . T e c h n o l ó g i á j á b a n e g y e s c s e m p é k e n a m a j o l i k a e l j á r á s önállóan j e l e n i k m e g . A h a r m a d i k k á l y h a A u s z t r i á b a n m ű k ö d ő m e s t e r a l k o t á s a (1485 u t á n ) a b u d a i u d v a r m e g r e n d e l é s é r e ;
m á s k á l y h á i T a t a és E s z t e r g o m p a l o t á i b a k e r ü l n e k . T e c h n o l ó g i a i l a g m á s u t a k o n j á r , m i n t az előző, a z ú j e l j á r á s t v e g y e s m á z a s c s e m p é k g a z d a g színezésé re h a s z n á l j a , s t í l u s á t a k é s ő g ó t i k u s s z á r n y a s o l t á r o k r é s z l e t k i k e p z é s e i ö s z t ö n ö z t e k . A n e g y e d i k k á l y h a (70es é v e k vége, 8 0 a s é v e k eleje) e g y é s z a k n é m e t u d v a r i m ű h e l y a l k o t á s a ; e g y h á z i t é m á j a m e l l e t t a m e g r e n d e l ő f e u d á l i s k ö r ízlesének felel m e g p o r t r é s o r o z a t á v a l ; az e g y i k v á l a s z t ó f e j e d e l e m a j á n d é k a . ( M i n d k é t u t ó b b i k á l y h a m a g a s f o k o n h a s z n á l j a m á r a v e g y e s m á z a s e l j á r á s t , d e e g y m á s t ó l e l t é r ő sz í n á r n y a 1 a t ok к al. ) Holl Imre
Rövidítések Frei 1931:
Frei, .К , Zur Geschichte der aargaui schen Keramik. Anzeiger f. Schweiz. Altertumskunde 23 (1931) 7 3 9 8 . Holl 1958, 1971: Holl / . , Középkori kályhacsempék Magyarországon. I I I . BpR 18 (1958) 2 1 1 3 0 0 ; 22 (1971) 1 6 1 2 0 7 . Voit 1956: Voit P., Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye. BpR 17 (1956) 8 3 1 5 0 .
Ziegler, P., Die Ofenkeramik der Burg Wädenswil. (Zürich 1968) Walcher von Molthein, A., Die deut Walcher von Molthein 1909: schen Keramiken der Sammlung Fig dor. K u n s t und Kunsthandwerk 12 (1909) 301 —362.
Zigler 1968:
M I T T E L A L T E R L I C H E O F E N K A C H E L N IN UNGARN. I I I . Auszug In der vierten Bearbeitung der mittelalterlichen Ofenkacheln untersuchen wir die im königlichen Hof zu Buda einst gestandenen Denkmäler. Hier sollen aus dem Ende des 15. J h s Details von mehreren verschiedenen Kachelöfen vorgeführt werden. Hierbei polemisieren wir mit den bisherigen Auffassungen und müssen zum Teil auch unsere frühere Meinung modifizieren. Von drei Öfen weisen wir die fremde H e r k u n f t nach: sie wurden dem nach aus ausländischen Werkstätten hierhergeliefert oder von fremden Kachlermeistern in Buda mit Hilfe der aus dem Ausland mitgebrachten Negative erzeugt. (Es ist wohlbekannt, daß im Hof von Matthias auch eine ganze Reihe von hervorragenden ausländischen Meistern gear beitet hat, warum d ü r f t e n unter diesen nicht auch aus dem Ausland verpflichtete Kachlermeister gewesen sein ?) Unsere Meinung wird von den vorgeführten bzw. in den Anmerkungen zitierten ausländischen analogen Kacheln bestätigt sowie von der Tatsache, daß diese Öfen voneinander völlig abweichende Stile zeigen u n d auch in ihrer Technologie sich Unterschiede finden, was wir nicht als Entwicklung einer einzigen Budaer Werk stätte auffassen können, wie es die bisherige Forschung getan hat. 1 (Abb. 30) Der erste Ofen kann von örtlichem Ursprung sein und ist in Buda und in Visegrád gestanden. Ihre grüngla sierten Kacheln waren durch die Wappenreihe von Mat thias (6 verschiedene Wappen) geschmückt (Abb. 1—2), dem unteren Teil bildeten mit reichem Blumenmuster bedeckte flache Kacheln (Abb. 3). Der Ofen wurde — aus
66 A külföldi csempéket nem t a r t h a t j u k a szokásos kereskedelmi úton idekerült áruknak; közvetlen kapcso lat eredményei (külföldön elkészített és megrendelésre leszállított csempék, vagy idehozott negatívokkal hely ben elkészített munka). Az idegen mester más fazekasnak nem a d t a el ilyen rangos kályha esetében negatívjait.
2 2 8
dem böhmischen Wappen geurteilt — nach 1469 erzeugt jedoch vor 1485, da hier das Wappen von (Isterreich noch fehlt. Seine Kopie oder der Abdruck seiner einzelnst Teile t a u c h t auch in V a j d a h u n y a d , in der Familienburg des Königs (Transsilvanien, Rumänien) auf. Der zweite Kachelofen s t a m m t aus der Schweiz. Die Kachelreihen und die einzelnen Kacheln des unteren Tei les des »Ofens mit den Heiligen Drei Königen« können in der Schweiz an 16 Stellen nachgewiesen werden, jedoch sind einzelne Kacheln auch in Deutschland, Elsaß und Norditalien vorhanden. 2 ' Kacheln unbekannten Fundortes werden von vielen Museen aufbewahrt. F ü r die Kacheln ist die in ein rundes Feld komponierte Verzierung cha rakteristisch, die im allgemeinen aus Kachelpaaren be steht: der Englische Gruß, Kirchenväter, die biblischen Drei Könige zu Roß, Turnier. Verhältnismäßig komplette Serien sind aus der Burg Wädenswil und aus dem Schloß zu Hallwil zum Vorschein gekommen (Abb. 19 — 21). Den Budaer Kachelfragmenten nach waren sie hier mit gelber bzw. weißer Glasur verziert (Abb. 5—II), stellenweise blau, bläulichgrün bemalt. Schon im Falle der Schweizer Öfen ist es auffallend, d a ß der obere Teil des Ofens von verschiedener Lösung war. Dies ist die Lage auch bei dem Budaer Ofen, bei dem den oberen Teil bisher unbekannte Muster bilden. Unter diesen der sich der Thematik des unteren Teiles anschließende biblische König in blauwei ßer, zinnglasierter Ausführung (Abb. 12) sowie die Gestalt des Apostels Matthias mit gelbbrauner Bemalung (Abb. 13). Vielleicht auf die Spender des Ofens verweist die blauweiße Kachel des oberen Teiles mit zwei Wappen,
vagy kész csempéit. A strasbourgi kályhások céhszabály zata (1560) kifejezetten tiltja, hogy városi mester csem péit a városon kívülre más mesternek eladja, kályha fel rakásához. Minne, J. P., i.m. 348. Ez általános szabály lehetett drágábbfajta terméknél, más a helyzet a tömeg árunál.
mit dem Wappen des bairischen und des württembergi schen Herrschers (Abb. 16—17). Die Lösung der Simse (Abb. 10, 18) zeigt wiederum zum Teil Schweizer Über einstimmungen, jedoch verraten zwei Eckkacheln aus Hallwil zugleich, daß der Meister die Werkstätte des Ofens mit Rittergestalten (1454 — 57) gekannt oder mit ihr in Verbindung gestanden hat. Dies beweist auch die unmittelbare Übernahme der Gestalten des Turniers, vor allem des Pferdes und des Sattels (Abb. 22 — 23). Auf andere Zusammenhänge haben wir bereits f r ü h e r hinge wiesen (Stuttgart, Hallwil). 29 — Die Tätigkeit des Meisters des Ofens mit Rittergestalten fällt zeitlich nicht weit von der Aufstellung der ersten Schweizer Ofen (Zürich: um die Mitte des Jahrhunderts, Wädenswill: um 1460), sie standen vielleicht unmittelbar miteinander in Verbin dung. Der Motivschatz des Ofens mit den Heiligen Drei Königen lebte in mehreren Schweizer Werkstätten weiter und wirkte auch auf das Ausland aus. In Huda wurde der Ofen zwischen 1469—1473, am spätesten vor 1485 aufgestellt. Diese Zeitgrenze wird durch die A u f n a h m e der ungarischbairischen diploma tischen Beziehungen bzw. durch den Abbruch der Bezie hungen zu Württemberg bestimmt. (1473 die Erweite rung des Fami lien W appens des Grafen Ulrich von Würt temberg: von d a an ist schon das gevierte Wappen und nicht das in Buda vorkommende in Gebrauch). 33 Es ist möglich, daß der Auftrag zur Fertigung des als Geschenk zugedachten Ofens aus irgendeinem bairischen Herzogs hof ausgegangen ist oder der Schweizer Meister h a t sich selbst mit seinen Negativen nach Buda begeben, um einen Ofen zu bauen. Die erstrangige Lösung seiner Ausführung wurde auch durch die Stelle der Aufrichtung angeregt. — Die eine Kachel des Ofens bedeutete für eine Btidaer Werkstätte einen Impuls: ihre grünglasierte Kopie mit um 12"n kleineren Teilformen erscheint in Buda und in Visegrád in den letzten Jahren der Herrschaft von Mat thias auch an anderen Ofen (zwischen 1482 — 1490, Abb. 28). Ein transdanubischer Töpfermeister hat die in einen runden Rahmen gefaßte Rittergestalt bzw. (aus der Schweizer Serie bekannte) Darstellung eines Pelikans f ü r das Paulinerkloster zu Nagyvázsony kopiert (Abb. 29).
(Abb. 35 — 36) weist in die Richtung derselben Werkstät te. Der Budaer Ofen d ü r f t e auf Grund eines Wappenfrag ments nach 1485, schon nach den Eroberungen in Öster reich hergestellt worden sein. Für den neuen Ofen wurden gewiß sehr viele neue Negative gemacht, doch waren un ter ihnen auch solche, die in Österreich zur Anwendung gekommen sind. Von diesen gehörten 5 Stücke zu der durch die einstige FigdorSammlung in Rauris (Land Salzburg) erworbenen Kachelreihe (Abb. 43 — 44) von demselben Meister. Bisher können in Ungarn 3 Öfen von dem in Buda tätigen oder nach Buda liefernden Meister nachgewiesen werden (in den Palästen von Buda, Tata, Esztergom). Die Werkstätte dieses Meisters h a t t e zweifelsohne Beziehungen zum Hersteller des Salzburgéi' Ofens (1501), (der schon viel entwickeltere plastische Lösungen anwen det). Auf dem der Wand zu fallenden Teil des Ofens hat Molthein 3 Kacheln enteleckt, die von dem Meister der Stücke aus Rauris stammen. Unserer Meinung nach kam es hier zur Neuanwendung der erhalten gebliebenen Nega tive des früheren Meisters. Mit Hilfe der früheren Negativ wurde auch die Rahmenverzierung von vielen neuen Kacheln gemacht. Diese sind in gleicher Form auch an den Budaer Kacheln zu sehen: zum R a h m e n wurden besondere Negative b e n u t z t (Abb. 42). Die Werkstätten der Öfen von Buda und Salzburg sind weder mit den Werkstätten des Herstellers der Mat thiasKachel, noch mit dem von uns Schweizer Ofen genannten Produkt identisch: Stil, Kompositionsauffas sung und Karbengebrauch sind bei ihnen eigenartig und weichen von den oben genannten ab. (Eine Verwandt s c h a f t kann nur zwischen dem gemischtglasierten Ofen von Biala und dem von Salzburg machgewiesen werden.) Auch die Formen ihrer Kacheln sind abweichende Varia tionen (Abb. 30). Die Wappen von weiteren buntglasierten Kachel f r a g m e n t e n weisen zum Teil auf die Zeit von Matthias, zum Teil schon auf das Zeitalter von Wladislaw II. (1490 — 1516) hin (Abb 45). Der norddeutsche Ofen
Dun Problem der gemischtglasierten
Kacheln
Die frühere Forschung hielt sämtliche, in B u d a ge fundene gemischtglusierte Ofenkacheln für das neuer dings entdeckte P r o d u k t der königlichen Werkstätte zu Buda. Wie es schon aus dem weiter oben Gesagten her vorgeht, halten wir diese Frage heute nicht mehr f ü r so einfach. Zu den zweifellosen Produkten der Budaer Majo likawerkstätte gehören Fußbodenziegel und Tisehkera niik; die weitere Wirkung auf die Kachlermeister kann angenommen werden, jedoch nicht im Falle eines jeden Produktes. Die Mannigfaltigkeit des Denkmalmaterials spricht dafür, d a ß zu dieser Zeit die Bleiglasur in mehre ren verschiedenen Werkstätten angewendet wurde: in Buda an der den König Matthias darstellenden Kachel und an einigen dazu gehörenden anderen Stücken, in der Schweiz, in Österreich und in Deutschland an anderen Öfen. 8 Eine eigene Gruppe bilden diejenigen gemisehtgla sierten Kacheln, f ü r welche im allgemeinen die flache Nischenform, die eingeritzte Verzierung des Hintergrun des, das bei der U m r a h m u n g häufig erseheinende, ge drehte Blattdekor, an einzelnen Stücken die mit runder Punzierung ausgebildete Fläche charakteristisch sind. In ihrer Komposition sind sie viel lebhafter als ihre Zeitge nossen und für den Ofen in seiner Ganzheit ist der Ge brauch der sehr mannigfaltigen Beinusterung kennzei chnend. Die Vorführung einiger Exemplare aus Buda (Abb. 31—40) genügt zu ihrer Charakterisierung. Auf Grund ihres Stils (insbesondere die ausdrucksvollen Gesi chter, die mit tiefen Kerben gelöste Faltung, die ober flächlich geformten Hände) können auch ihre österreichi schen Parallelen aus den Stücken der einstigen Figdor Sammlung ausgewählt werden. Auch das analoge Exemp lar des Aristoteles und Phyllis darstellenden Stückes
Noch im vorigen J a h r h u n d e r t sind aus Halberstadt und aus einem Kloster bei Goslar in großer Zahl buntgla sierte Ofenkacheln in den Kunsthandel gelangt. Zur Zeit lassen sich in verschiedenen Museen etwa 28 verschiedene Kachelsorten zu den zwei, in ein und derselben Werkstätte hergestellten Öfen reihen. 6 1 6 2 Den eindeutigen Charak ter der Gruppe geben vor allem die Bearbeitung der in Dreiviertelform dargestellten Figuren (Apostel, Heilige, Maria) in ähnlichem Stil, der übereinstimmende Vor hanghintergrund mit Brokatmuster und das oben ange brachte Schriftband sowie die sechs verschiedenen Glasur farben. Die Forschung datiert im allgemeinen ihre Herstel lung nach 1486, aus einer unbekannten sächsischen Werkstätte. Essenwein n i m m t an, daß es ursprünglich auch noch eine weitere Serie gegeben h a t : mit dem Bildnis des Kaisers und der 7 Kurfürsten, hierauf verweist jedoch allein nur das Porträt des sächsischen Fürsten (Abb. 46). Ein neuer Fund aus dem königlichen Schloß zu B u d a " gehört gleichfalls zu dieser Serie. Die Kachel mit olivgrü ner Glasur stellt unserer Bestimmung nach den Branden burger Kurfürsten dar; in der Hand hält er das Wappen seines Landes (und nicht seiner Familie), in der Rechten den die Reiehskänunererwürde symbolisierenden Schlüssel (diese W ü r d e gebührte den Brandenburger Kurfürsten). Maß: 21 X 32,5 cm; von vorne von der Form einer Nische, jedoch der Rücken mit Hals ausgebildet (Abb. 47). Die Porträtereihe der Fürsten h a t also tatsächlich existiert. Den Dresdner Forschern nach 62 stellt der sächsische Fürst: Albrecht, den Beherzten (1464—1500) dar. Die Budaer Kachel enthält das Porträt von Friedrich J l . ( 1 4 4 0 7 0 ) oder Albert Achilles ( 1 4 7 1 8 6 ) . Beide kön nen in B e t r a c h t kommen, wenn wir auf die politischen Beziehungen zwischen dem Budaer und dem sächsischen sowie dem Brandenburger Hof Bedacht nehmen. (Von diesen Personen stehen uns keine authentischen Porträt 229
darstellungen zur Verfügung, mit welchen wir sie iden tifizieren könnten. Mitteilung von I f . W . Mechelk, Dres den). Matthias hat schon seit 1464 versucht, sich in die sächsische oder brandenburgische Fürstenfamilie ein zuheiraten. Wegen seinen f ü r Schlesien und Glogau ge führten Kriegen geriet er aber oft, insbesondere mit den Brandenburger Markgrafen in feindliches Verhältnis. In den J a h r e n 1465, 1469, 1472, 1477, 1479, 1481 8 2 , 1489 waren zwischen ihnen die Beziehungen freundlich, hinge gen waren 1476, 1478, 1480, 1487 — 88 feindliche, o f t mit Kriegen einhergehende J a h r e . Deshalb kann ein eindeuti ger Zeitpunkt zur A u f l i c h t u n g des Ofens in Burla nicht angegeben werden. Am ehesten können 1477 bzw. 1479 bzw. die Jahre vor 1486 in Betracht kommen: die provi sorische Anerkennung des böhmischen Königtums von Matthias und auf diese Weise seines Ranges als eines Kurfürsten, der Zeitpunkt des Olmützer Friedens oder die ersten 80er J a h r e (der Sohn dos Brandenburger Markgrafen vereinbart sich mit Matthias bzw. Matthias setzt böhmische Güter der Tochter des Albrecht Achilles zum Pfand). Im J a h r e 1486 haben die K u r f ü r s t e n — trotz der Bestrebungen von Matthias — Maximilian zum römischen König gewählt und so ist die Entsendung der Porträtreihe nach B u d a nicht mehr vorstellbar. *
Die vier vorgeführten Ofen wurden in verschiedenen Werkstätten gefertigt. Den ersten Ofen halten wir f ü r
2 3 0
das P r o d u k t einer örtlichen, B u d a e r Werkstätte. Das zweite ist das Werk eines Schweizer Meisters und reprä sentiert zum Teil das politische Bündnis zwischen dem Besteller (bairischer Herzog) und dem König Matthias. Der dritte Ofen wurde von einem in Österreich tätigen Meister hergestellt, wahrscheinlich auf eine Budaer Bes tellung; seinen Stil bestimmen die Zierschnitzereien der Flügelaltäre. Der vierte Ofen ist das P r o d u k t einer sächsi schen (höfischen?) Werkstätte; geradeso wie der Schwei zer Ofen war auch er ein fürstliches Geschenk zur Festi gung der politischen Beziehungen. — Vergleichen wir die in den 70er und 80er Jahren erzeugten verschiedenen Öfen miteinander (der späteste von ihnen ist der bereits f r ü h e r publizierte 31 Ofen aus Regensbiug aus der Zeit nach 1487), können die Stilunterschiede der voneinander weit liegenden Werkstätten gut wahrgenommen werden; dies k o m m t außer den Details auch in der Gesamtwirkung des Ofens zum Ausdruck. Die frühere Entwicklung wird von dem gotische Züge betonenden österreichischen und dem einfacheren und leichteren Regensburger Ofen geschlos sen. Im Gegensatz zu diesen v e r t r i t t der etwa f r ü h e r e Schweizer Ofen eine andere Konzoption, seine ausgeprägte Gliederung weist schon in die folgende Epoche hin. (Die Einzelheiten des Aufbaues des deutschen Ofens sind uns n i c h t bekannt, ebenso müssen auch noch die Zubehöre des Ofens mit dem MatthiasWappen weiter untersucht werden.) 1. Holl