JÚLIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

15. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2006/JÚLIUS

ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

www.vadaszlap.hu

A szerkesztõ jegyzete

Betûorvosság Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében. Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2006-ban 3000 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor (70/702-50-01) Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/702-50-02) E szám felelõs szerkesztõje: Wallendums Péter (70/702-50-04) Fõmunkatárs: Somfalvi Ervin (70/702-50-03) Munkatárs: Márok Tamás (70/702-50-05) Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-50-06) Tervezõszerkesztõ: Kõszegi Szilvia (70/702-50-22) Webmester: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-50-37) Szerkesztõségi titkár: Elek Ferencné (70/702-50-40) Kiadja: a VADÁSZLAP Kft.

A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: 242-00-42 Vadász-flotta: 70/702-50-00 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: 411-04-91 E-mail: [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2006-ban 500 ezer lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331 Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2006-ban 500 korona. Nyomdai elõállítás: Pharma Press Nyomda Felelõs vezetõ: Dávid Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

H

a egy kvízmûsorban vagy egy mûveltségi vetélkedõn feltennék a kérdést: ki volt Bérczy Károly? – valószínûleg kevesen tudnák a helyes választ. Pedig sajtótörténeti, de még inkább vadászattörténeti szempontból igen jelentõs személyiségrõl van szó. Bérczy Károly íróként tagja volt az Akadémiának és a Kisfaludy-társaságnak is, ami azonban számunkra ennél sokkal fontosabb: nevéhez fûzõdik az elsõ vadászújság elindítása, amely „Lapok a lovászat és vadászat körébõl” címmel jelent meg 1857. január 15-én. Jövõre tehát fennállásának 150 esztendõs évfordulóját ünnepli a magyar vadászsajtó. A másfél évszázados múlt azt jelenti, hogy a vadászlapok a hazai újságírás kezdetéhez kötõdõ szakmai kiadványok közé tartoznak. Ezeknek a lapoknak a száma, színvonala, a megjelenés gyakorisága minden korban hûen tükrözte a vadászat társadalmi megítélését, az adott kor gazdasági-politikai viszonyait. Mint ahogy majdnem mindig több vadászati szervezet mûködött az országban, a párhuzamosságot a vadászlapok is megjelenítették. Gondoljunk csak a kezdeti lovas-vadász kapcsolatra, a két világháború között a „Magyar Vadászújság” és a „Nimród Vadász-lap” konkurenciájára, majd a jelenlegi „Nimród” és „Magyar VADÁSZLAP” versenyfutására. A vadászújságok szerkesztõségei mindig egyfajta szellemi központok, egyben mûhelyek is voltak, hiszen maguk köré gyûjtötték a kor ismert és népszerû íróit, zsurnalisztáit, szakembereit, tudósait, mûvészeit. Fekete István is éppen a Kittenberger Kálmán szerkesztette „Nimród”-ban kezdett el publikálni, s lett nemzetközi hírû regényíró. 1880-ban alapították a legrégebbi, kizárólag vadászattal foglalkozó szakújságot, a „Vadászlap”-ot. 1992 januárjában a hajdani, patinás újságot újraindítottuk, így jövõre a Magyar VADÁSZLAP is születésnapos, 15 éves lesz...

Sajnos napjainkban a magyar vadászok több mint ötvenezres táborából – és a több tízezres érdeklõdõ közül – viszonylag kevesen olvassák a vadászújságokat, és talán még kevesebben a vadászati szépirodalmat, vagy éppen a szakkönyveket. Talán mindenki ismeri azt a ránk nézve hízelgõnek cseppet sem mondható kis szlogent, amely így hangzik: „Nem írok, nem olvasok, én magyar vadász vagyok”. Úgy gondolom, van némi igazság ebben a gúnyos megállapításban. A probléma azonban nem új keletû... A „Nimród Vadász-lap” 1947. február 1jei számában, a „Mitõl függ a magyar vadállomány sorsa?” címû cikkben a következõket olvashatjuk: „A magyar vadászat kultúra hiányában szenved! Súlyos, nagyon súlyos betegség ez... Szerencsénk van azonban: megvan hozzá a biztos gyógyszerünk... úgy hívják, hogy betû.” Ez a gyógyszer pedig azóta is rendelkezésünkre áll, csak éppen a hatóanyagokat megfelelõ arányban kell vegyíteni, a dózist pedig a lehetõ legnagyobb mértékben növelni. A túladagolás veszélye kizárt! A múlt arra kötelez bennünket, hogy méltóképpen képviseljük az elõdöktõl kapott örökséget, és hogy hónapról-hónapra minden vadász számára elérhetõvé tegyük a legfontosabb szakmai írások és az aktuális hírek mellett a vadászati kultúra részét képezõ irodalmat is. Nagy ünnepre készülünk! A hazai vadászok semmi mással nem bizonyíthatnák jobban szeretett szenvedélyük melletti kiállásukat, minthogy rendszeresen beveszik a gyógyszert, azaz megvásárolják és olvassák a vadászlapokat. Szépen lassan el kell érni, hogy a magyar zöldkalaposok nemzetsége jól ismerje saját, igen gazdag vadászati kultúráját. A rendhagyó születésnap különlegessége, hogy ezúttal az ünnepelt – a magyar vadászsajtó – fogja betûorvossággal megajándékozni nagyra becsült Olvasóit… és ne kérdezzék meg se orvosukat, se gyógyszerészüket a mellékhatásokról.

401

Tartalom VKE Majális

A fácán ára

Rendellenes bakok Ópusztaszeren A kézre rá lehet ismerni Vadászok, Vadászotthonok Hidvégi Béla CÍMLAPON: AKI A VIRÁGOT SZERETI, ROSSZ DISZNÓ NEM LEHET

BLAUMANN ÖDÖN FELVÉTELE

A szerkesztõ jegyzete Betûorvosság ...............................................401 Interjú Zala, Gyulaj, Gemenc......................403-404 Hírek, tudósítások ..........405-411, 431, 445 Módosult a vadászati rendelet ..............405 Parádés idénykezdet..................................407 Dacolva az égi áldással ...........................431 VKE könyvajánló......................................412 13. oldal „Csipeszt” adunk, törlést kérünk .........413

Megrendelés Név: Cím:

Elõfizetési tájékoztató

Az elõfizetési díj 2006 végéig Magyarországon 3000 Ft Romániában 500 ezer lei Szlovákiában 500 korona Az elõfizetési díjat Magyarországon a VADÁSZLAP Kft. címére (1031 Budapest, Pákász u. 7.) lehet elküldeni „belföldi postautalványon”, vagy a 65100149-11301439 számlaszámra átutalással. (Kérésre számlát, ill. csekket küldünk.) Romániában a Krónika Kiadóház Rt. lapterjesztõinél lehet elõfizetni, információt a 0264-420-320-as telefonon ad a kiadó. Szlovákiában a New Gazza – Ábel Gábor gyûjti az elõfizetéseket. Címe: 93701 Zeliezovce, Hviezdoslavova 41. T: 036/771-2331, mobil:0905-407-017

Majális Vadászünnep a Magyar Tenger partján.....................................415-419

Fegyver Miért kell a fegyvereket vizsgálni? ...............................................450-451

Vadgazdálkodási gyakorlat A fácán ára ........................................420-421 Mitõl jó a fácán?..............................422-423

Könyvkritika A képzelet vadászmezején ......................453

Aktuális Disznó-konferencia ....................................425 A második tulajdonosi gyûlés ........430-431 Aphrodité szigetén... .................................433 Jegyzet Kétség helyett egységben az erõ.........427

Gyerekeknek Csakcsak, a mi kedvencünk ..................454 Állatkölykök.................................................455 Ízválasztó „Baklövések” a konyhában......................456 Pilvax étterem ............................................457

Évezredek bizonyítékai Az örök vaddisznó............................428-429

Barkács Léces sózó ..................................................458 Háttámlás ülõke ........................................458

Vadászok, vadászotthonok Jó gének és fegyelem… ..................434-435

Mikor – mi – mennyiért? Nyári vadászati árak.................................459

Mûvészportré A kézre rá lehet ismerni................436-437

Horgászat Zemplén kincse a hegyközi pisztráng ................................461

Safari Piros betûs ünnep… ........................438-439

Apróhirdetések..........................................463

Oktatás A vadászatvezetõk új képzési rendszere.................................441 Irodalom A jubileumi jégbak...........................442-443 Egy jó és egy valódi „baklövés”...443-444 Olvasói levelek Szarvas „mûhiba” ......................................447 Esküszegésre ítélve ...................................447

A következõ számunk július 24-én jelenik meg. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Interjú Pétervári Gáborral

Zala Gyulaj Gemenc Hát, ha egy kicsit jobban belegondolunk, kevés olyan profi vadász létezik ebben a kis, de csodálatos országban, aki ellenállna, tiltakozna az ellen, hogy a címben szereplõ három régióban szolgáljon. Az idén nyugdíjassá vált, 61 éves Pétervári Gábor életpályájának pedig ezek a – vadászati szempontból mindenképpen „csúcshelyeknek” számító - területek voltak a helyszínei. Szerencsés ember – mondhatnánk, aki – természetesen átvitt értelemben – nem csak belekóstolhatott a vadászat „krémjébe”, 34 év alatt annyit „ehetett” belõle, hogy akár elege is lett tõle.

Pétervári Gábor: – Egyáltalán nem errõl van szó. Lehet, hogy nevetséges, de a legnagyobb gímbika, amit elejtettem Zalában, 6 kg 40 dekás. Gyulajban mindössze 3 dámbikát lõttem. Õzbakra legalább tíz éve fel sem emeltem a puskám. A vaddisznóim zömét hajtásban lõttem és Gemencen többet vadásztam fácánra és kacsára, mint nagyvadra. Nem a munkám és nem ezek a meghasonlásom indokai. 1997-ben egy nagyon olcsó, referenciavadászaton kint voltam Dél-Afrikában és egy farmon – autóból – négy vadat lövettek velem, ami nem volt más, mint izgalom és illúzió nélküli céllövészet. Na, ez tette be a kaput, azóta nem nagyon vadászom, valami eltört bennem, rossz érzés volt. Azóta inkább nézem a vadat, a vadászatokat, filmezek, fényképezek és legfeljebb vendégeket kísérek.

vagy otthagytak a grundokon a harcosok. A Telepes utcai iskolába jártam, ahol az egyik tanárom íjászkodott és a vagányabbak ezt nem hagyhatták ki. Aztán a gimnáziumban az MHSZ-nél kötelezõ volt a lövészet, 22-es puskákkal lõttünk és úgy tûnt, van érzékem az ujjgörbítéshez. Amikor Sopronba kerültem az erdõmérnöki karra, az egyetemi éveim alatt egyike voltam a lövészklub alapítóinak, a szárhalmi lõtér betonkockái az én munkámat is dicsérik. Itt a vadászati tanszék sörétes puskáival lõhettem, magunk töltöttük a töltényeket, egészen jó eredménnyel. Aztán kipróbáltam a pisztolyt is, az 50 méteres kisöbû sportpisztollyal az élvonalba kerültem … és döntenem kellett: sportoló vagy mérnök lesz belõlem. Mérnök lettem, 1972 tavaszától pedig Zalában erdészetivadászati és természetvédelmi felügyelõ… a Gerecse öttusa versenyeket hosszú éveken keresztül nélkülem szinte nem rendezték meg, Egyed Pistával, Palkovics Gyurival vetélkedtünk a dobogós helyekért. A versenyzés azonban, ha nincs komoly támogatód, komoly pénzekbe kerül és én „kipénzelõdtem” belõle, már nem engedhettem meg magamnak, hogy a család mellett erre jelentõs összegeket költsek. 1979-tõl tíz évig voltam Gyulajban erdészetvezetõ, majd újabb tíz évig vadászati ágazatvezetõ és ekkor kezdtem el újra íjászkodni, konkrétabban csigás íjjal lõni. Két év alatt versenyzõként az élvonalba kerültem, válogatott kerettag lettem … 50 évesen.

VADÁSZLAP: Pedig a céllövészet mindig izgatott. Versenyzõként lõttél sörétes és golyós vadászpuskával, pisztollyal, íjjal, vadászíjjal.

VADÁSZLAP: A lõkészséged – gondolom – nem vonta senki kétségbe, akár apró-, akár nagyvad vadászatáról van szó. A szakmai pályafutásod is „versenyszerûen” alakult?

Pétervári Gábor: – Talán ezért. Göllén – ahol Fekete István, a neves vadászíró született – pontosabban Inámpusztán születtem én is, de Budapesten, Zuglóban nevelkedtem. 11 évesen éltem meg 1956-ot, ami nekem a fegyverekkel való ismerkedést jelentette, volt mindenem: pisztolyom, géppisztolyom, aknáim … amit eldobáltak

Pétervári Gábor: – Ellenkezõleg. Ha csak rajtam múlott volna, én még ma is Zalában lennék felügyelõ, ahol alaposan megtanultam az államigazgatási, szakigazgatási és a hatósági munka minden csínját-bínját. Személyi konfliktusok miatt fogadtam el a gyulaji ajánlatot, s lettem gyakorlati szakember a világ egyik legértékesebb

VADÁSZLAP: Megcsömörlöttél a vadászattól? Pétervári Gábor: – Nem, de már nem vagyok a régi. Sok mindenbõl elegem lett, amit magamnak is úgy fogalmaztam meg, hogy meghasonlottam. Már nem izgatnak a hajnali lesek, a cserkelések… nem vágyom új fegyverekre …, mintha elmúlt volna a vadászati „éhségem”. VADÁSZLAP: Olyan sokat vadásztál, olyan sok mindent lõttél, annyi fegyvert gyûjtöttél össze, hogy … elég volt ?


403

Interjú dámpopulációjáról ismert gazdaságnál. Talán azt tekinthetjük a versenyszellembõl adódónak, hogy a vadászati ismereteimet igyekeztem mindig gyarapítani, nem maradhattam le, ezért szereztem szakmérnöki diplomát is Gödöllõn. VADÁSZLAP: Gyulaj nem csak a dámjáról, az elsõ nagyterítékû disznóhajtásairól volt akkortájt nevezetes, hanem arról is, hogy a protokoll vendégeken kívül egyszerû földi halandó nem igen kerülhetett a kerítésen belülre, fõleg nem vadászni. Húsz év alatt rendesen belerázódik az ember a protokollba. Pétervári Gábor: – Nem okozott gondot, sem a hazai protokoll-vendégek, sem a rendszerváltozást követõen a külföldi bérvadászok vadásztatása. Erdészetvezetõként megtanultam viszonylag sok ember irányítását, a középvezetést, ágazatvezetõként pedig úgy mûködtem, mint egy vadászatszervezõ iroda vezetõje, mint egy kereskedõ. Ennek köszönhetem, hogy tökéletesítettem a német és az angol nyelvtudásomat, hogy dolgozni tudjak … s ha fiatalabb lennék, még legalább egy nyelvet megtanulnék. VADÁSZLAP: Híreim szerint 1999-ben Gyulajról kirúgtak. Pétervári Gábor: – Igen, így is mondhatjuk. Nem sokra értékelték az ott töltött 20 évemet, úgy gondolom az eltávolításomnak azonban nem szakmai okai voltak. Tudod, lehet, hogy rossz a természetem. Meglehetõsen önálló egyéniségnek tartom magam, akinek vannak elképzelései, megmondja a véleményét és nem szeret hazudni. Ez nem mindig elõnyös tulajdonság, mint ahogy a becsületességet sem értékelik minden esetben nagyra. Az igazat megvallva, soha nem törekedtem arra, hogy az emberek szemében jó ember legyek, azt is tudom, elég hirtelen haragú vagyok, aki a lustaságot nehezen tolerálja, fõnökként pedig nem is tûri. A hátam mögött ezért neveztek „vaddisznónak”. De mentségemre legyen mondva, a gyulaji kollégákkal még most is tartom a kapcsolatot, pedig az eltávolításom óta hét év telt el. VADÁSZLAP: Gemencen viszont szívesen fogadtak. Pétervári Gábor: – A bérvadászat irányítását bízta rám Csonka Tibor vezérigazgató és remélem nagyot nem csalódott bennem. Sajnos, ami sikert a vadgazdálkodásban Gemencen el lehet érni, azt idõszakosan elviszi az árvíz és lehet mindent elölrõl kezdeni. Most, hogy nyugdíjba mentem még egyéves szerzõdést kötöttünk a céggel, szakértõként fogok közremûködni a vadászterületek kialakítása, a haszonbérleti szerzõdések megkötése során. Egyébként a szakértõi tevékenység most a fõ profilom, az egész életem, a munkám és a vadászat majd minden területén szerzett tapasztalataim predesztinálnak erre. Egyelõre tetszik is a dolog, ahány ügyet, ahány megbízást kapok – annyi az új kihívás, amit meg kell oldanom. VADÁSZLAP: Pár éve Érsekcsanádra költöztél. A falu végén akkora a telked, hogy akár lõtérnek is használhatnád. Íjazol … egyáltalán mivel töltöd a szabad idõdet?

404

Pétervári Gábor: – A lányaim felnõttek, az egyik orvos, a másik gyógyszerész … két unokám van. Itt az érsekcsanádi házban új életet kezdhettem. Dolgozom a házon, olyan barkács-gépeket szereztem be, amivel – ha kell – a ház körül mindent meg tudok csinálni. Sajnos nem íjászkodom. Tavaly volt egy kisebb balesetem, elestem és kifordultak a vállaim, azóta nem tudom kihúzni az íjat. A fotózás, videózás mellett a legújabb hobbim a számítógép. Mondjuk, megközelítõleg profi felhasználó vagyok, Microsoft Excel programokat írok és a térinformatikai szoftverek alkalmazásai foglalkoztatnak. VADÁSZLAP: Még semmi közöm nem volt a vadászathoz, amikor Zalaegerszegen, a megyei tanács mezõgazdasági osztályán megismerkedtünk. Akkor még nem volt szakállad. Nem kell nagyon kutakodnom az emlékeimben, hogy fölidézzem, életem elsõ és egyetlen zalai bikájának meglövését hogyan próbáltad segíteni, s nem értetted, miért akarok kis bikát lõni, amikor nagyot is lõhetnék. (Csak zárójelben: lehet, hogy neked volt igazad.) Azután a vadászati rendezvényeken úton-útfélen találkoztunk, de sosem kérdeztem meg, hogy mi a kedvenc italod, melyik zsebedben hordod a zsebkendõd, szereted-e a vadhúst, megírod-e a vadászati élményeidet, tapasztalataidat, stb. Pétervári Gábor: – Nem sok ez egyszerre? Igen, én is emlékszem arra a fiatal rádió-tudósítóra, aki idõnként megfordult az osztályunkon. Sõt, én még arra is emlékszem, hogy te szerkesztetted az erdõgazdaság lapját, a Zalaerdõt. Tényleg, Zalában még nem volt szakállam, 1981-ben „szõrösödtem” be. Ma sem igazán értem, hogy miért nem akartál egy spíszernél nagyobb bikát lõni, akkor még megtehetted volna… A kedvenc italom egyébként a whisky, mindegy, hogy ír vagy skót, de szeretem a jó borokat is, különösen a tokajiakat. A zsebkendõmet egész életemben a jobb zsebemben hordtam, mert 25 éve a bal zsebemben van a mobil gyógyszertáram, amióta törõdnöm kell a cukrommal. A vadhúst megeszem, de otthon nem tartok a hûtõben. Úgy vagyok vele, mint a horgászattal. Addig érdekel a hal kifogása, amíg a szákomba nem kerül, mivel a pucolására nem vállalkozom, inkább visszadobom. Hogy megírom-e az élményeimet? Még nem tudom. Sosem akartam magamnak szobrot állítani… de az öregkor kiszámíthatatlan, s bennem mindig dolgozott az egészséges hiúság, különben nem versenyeztem volna. Tudod mit? Térjünk vissza erre a kérdésre, mondjuk húsz év múlva! VADÁSZLAP: Adja a jó Isten, hogy így legyen! CSEKÕ SÁNDOR

Piknik Június 30-án 15 órakor a Csergezán Pál emlékmûnél (Budakeszi erdészet, Anna-lak) a mûvészrõl elnevezett Alapítvány, a Vadász Könyvklub Egyesület, a Vadászati Kulturális Egyesület, valamint szerkesztõségünk újra megrendezi a szalonnasütéses pikniket. A mûvész tisztelõit és az érdeklõdõket szeretettel várjuk. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Hírek, tudósítások Módosult az FVM vadászati rendelete

Lábodi különlegességek

42/2006 (V. 31.) számmal érvénybe lépett a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. évi FVM rendelet módosítása, amely részben az új vadászterületek kialakításával kapcsolatos kérdéseket, részben a társas nagyvad-vadászatok új elõírásait tartalmazza. A változások közül bizonyára a legfontosabbak a földtulajdon igazolásával kapcsolatos új elõírások és a tulajdonosi gyûlés hirdetményének alaki követelményei. Természetesen ezenkívül sok más, nélkülözhetetlen tudnivalót tartalmaz az új rendelet azok számára, akik az új vadászterületek kialakításán fáradoznak. A jogszabály meghatározza a kijelölések teljes hatósági feltételrendszerét, a földtulajdonosi képviselõk feladatait, valamint az elõzõ bérleti ciklus lezárásával kapcsolatos teendõket is. A társas nagyvad-vadászatokkal kapcsolatos szigorításokat a súlyos balesetek közelmúltban megnövekedett száma indokolja. (A rendelet honlapunkon, a www.vadaszlap.hu címen teljes terjedelmében megtalálható

Mire szabad vadászni?

Tóth László, a parókás lapáttal

Júliusban: õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára Augusztusban: õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra – balkáni gerlére (15-étõl) – örvös galambra (15-étõl) 2006

JÚLIUS

31 nap

Közép-európai zónaidôben Budapesten A hó A hét napja napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô ÚJHOLD TELIHOLD

kel (h min)

Nap nyugszik (h min)

3 51 3 51 3 52 3 53 3 53 3 54 3 55 3 56 3 56 3 57 3 58 3 59 4 00 4 01 4 02 4 03 4 04 4 05 4 06 4 07 4 08 4 09 4 11 4 12 4 13 4 14 4 15 4 17 4 18 4 19 4 20

19 45 19 45 19 44 19 44 19 44 19 43 19 43 19 42 19 42 19 41 19 41 19 40 19 39 19 38 19 38 19 37 19 36 19 35 19 34 19 33 19 32 19 31 19 30 19 29 19 28 19 26 19 25 19 24 19 23 19 21 19 20

l O

Hold kel nyugszik fázisai (h min) (h min) (h min) 9 38 10 43 11 49 12 56 14 05 15 18 16 34 17 49 18 57 19 52 20 34 21 06 21 30 21 49 22 07 22 23 22 41 23 02 23 28 – 0 01 0 45 1 40 2 46 3 56 5 08 6 18 7 26 8 32 9 37 10 42

22 50 23 03 23 17 23 32 23 49 – 0 12 0 43 1 25 2 23 3 36 5 00 6 27 7 53 9 16 10 37 11 58 13 18 14 38 15 57 17 10 18 11 19 00 19 37 20 04 20 25 20 41 20 56 21 09 21 22 21 36

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

A nyári idõszámítás kezdetétõl az idõpontokhoz egy órát hozzá kell adni. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

15 37 D

02 02 O

Igazi agancskülönlegességekkel találkozott, aki ellátogatott a SEFAG Zrt. lábodi erdészetéhez, május 27én. A bemutató reggelén a rendezõk vagy kilenc mázsa gímagancsot és hat mázsa dámlapátot fektettek a nagysalléri vadászház elõtti gyepre, amelynek nagy részét a dél-somogyi régióban szedték össze a kitartó és fáradhatatlan agancsgyûjtõk. Néhány éve még elképzelhetetlen lett volna egy ilyen rendezvény, mert az agancsozók nem voltak érdekeltek abban, hogy az erdõgazdaságoknak adják el a megtalált agancsszárakat. Mára

a helyzet megváltozott, mert a legjobb áron éppen az erdészetek vásárolják fel a hullott agancsokat, sõt külön pénzjutalom is jár a legeredményesebb gyûjtõknek. A lábodi bemutató külön érdekessége volt a parókás dámlapát, amelyet Tóth László hivatásos vadász hozott. Nyúl András, a lábodi erdészet fõvadásza szerint a magas színvonalú vadgazdálkodás alapja az agancsszemle, hiszen ez alapján levonhatók a vadállomány minõségére vonatkozó következtetések, amelyek a tervezést is megkönnyítik. A. G.

18 13 C

Gáz van… 03 31

D C

l

… mert akinek a vadászfegyvere mellett gáz-riasztó fegyvere is van, fegyvertartási engedélye megújítása során nem gondol arra - mondván gázfegyvert alanyi jogon bárki tarthat -, hogy ha a gázpisztolyt idõnként valahová magával szeretné vinni, akkor viselési engedéllyel kell rendelkeznie. Az „engedélynélküliség” ugyanis csupán arra az esetre vonatkozik, ha valaki a gázfegyvert kizárólag otthon tartja. A viselési engedély megszerzéséhez egyébként nem kell mást tennie, mint a rendõrségen kapott csekkre 2000 forintot befizetni és kitölteni egy ûrlapot.

405

Hírek, tudósítások 620 gramm kiskoponyával

Parókás bak, terítéken

A képen látható parókás õzbak a Magyarmecskei Nimród Vt. területén, Baksa (Baranya megye) határában került terítékre. Rákóczi János hivatásos vadász már napok óta figyelte a különleges bakot, mire május 12-én, az esti cserkelésen vendégének

sikerült elejtenie. Bata Péternek, az elejtõnek ezzel a trófea különlegességgel régi álma teljesült. A fiatal bak zsigerelt súlya 14 kiló volt, a herék szokásos hiánya mellett, semmiféle külsérelmi nyomot a bakon nem találtak. A.G.

A képen látható õzbakot május 5-én Létavértesen (Hajdú-Bihar megye), a Bocskai Vt. területén ejtette el a Hungarowild vadásziroda vendége, Albert Bellschan von Mildenburg osztrák vadász. A 6 évesnek becsült bak a bírálaton 176,47 pontot kapott. Göbölös János

Rendellenes agancsú bakok sorozata Ópusztaszeren Az idei árvíz kiszorította a Tiszaparti galériaerdõkben élõ õzállományt a gáton kívüli erdõfoltokba és a folyó mentén lévõ mezõgazdasági területekre. Sosem látott agancsú, eddig rejtett életet élõ bakok „kerültek elõ” a több kilométer hosszú ártérrõl az Ópusztaszeri Vízügyi Vadásztársaságnál. Olajos Sándor erdész, társasági tagként részt vállalt a vadásztatásból, és tíznél több különleges, rendellenes agancsú bak elejtéséhez segítette hozzá a vendégvadászokat. Valamennyi közt a „legcifrább” a képen látható trófea, amelyet szerkesztõségünk fõmunkatársa, Somfalvi Ervin a gáttól pár száz méternyire ejtett el. A 6-7 évesre becsült bak zsigerelt súlya nem érte el a 10 kilogrammot.

406


Hírek, tudósítások Parádés idénykezdet Jól kezdõdött az õzbak vadászati idénye a Kiskunmajsai Petõfi Vadásztársaságnak. Az elsõ napon, április 15-én négy érmes és két különleges agancsú bak került terítékre. Veres Tibor vendégvadász reggel egy 462 grammos-, ezüstérmes, este pedig egy 520 grammos aranyérmes agancsú bakot zsákmányolt. Tóbi Mariann

A titokzatos õzbak

Agancsok a terítéken

Wass Albert népszerû könyvének címe méltán illik arra a bakra, amelyet májusban a dombegyházi Lévesfarm Vadásztársaság területén ejtett egy spanyol vadászvendég. A szakmában futótûzként terjedt az óriásbak híre, hiszen fejdíszének súlyát a helyszínen több mint egy kilónak mérték (a hivatalos fizetõ súlyát végül 940 grammban állapították meg). Az agancsot a bírálat során rendellenesnek nyilvánították. Úgy tûnik, igaz a mondás, amely szerint, akit a kígyó megmart, az a gyíktól is fél, mert a közelmúltban kirobbant bolgár gímszarvas világrekord körüli „dopping” botrány még alig csitult el, ezért óhatatlanul mindenki valami hasonlót feltételezett. A vadászati hatóság szigorú vizsgálatot, valamint hír- és fotózárlatot rendelt el. Magukat megnevezni nem kívánók - akik a titokzatos fejdíszt látták - egy olyan különleges parókás baknak tartják, amelyik berakódott és viselõje képes volt le is tisztítani. Bármi is történt – ígérjük – a vizsgálat után erre furcsa „titokra” igyekszünk mielõbb fényt deríteni.

Bikaréti bak

Június 1-jén Bükkszentkereszt határában, a Bikaréten cserkelve ejtette el a képen látható õzbakot Rákóczy Csaba sportvadász, a Bükki Erdész Vt. tagja. Külön érdekesség, hogy a baknak csak egy heréje volt. Korát 4 évesre becsülték. BBO MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Május végén az ópusztaszeri Vízügyi- és a Balástyai Vt. közös trófea bemutatóra és idényértékelõ beszélgetésre hívta a környékbeli hivatásos vadászokat. Az õzagancsok java ugyan már valahol az elejtõ falán díszeleg, de a kiállított -közelmúltban terítékre került - bakok agancsfelrakásából is lehet következtetéseket levonni, értékelni a vadgazdálkodás sikerességét. Az érdekesebb agancsokat nem titkolt vadászirigységgel szemlélték a vendégek. A szándék, az akarat a fontos, hogy minél több agancsot lehessen látni és értékelni, hiszen ebbõl sokat lehet tanulni. A „mustra” után a jelenlévõk megállapodtak abban, hogy a mérések sorozatának elvégzése és a kapott adatok feljegyzése, majd kiértékelése után javaslatokat fognak tenni a trófeabírálóknak. A kis- és nagykoponyás mérések közti eltérések ugyanis nem felelnek meg a valóságnak. Szerintük az eltérés kevesebb annál, mint amilyen levonást jelenleg alkalmaznak, így vélhetõen milliós bevételektõl esnek el a vadgazdálkodók. -mgy-

407

Hírek, tudósítások Elhatárolódás

Nem árt a figyelmeztetés

Az OMVK alelnöke, Buzgó József a hivatásos vadászok érdekében kifejtendõ hatékonyabb munkára serkentõ értekezletre hívta össze a megyei alelnököket május 30-án. Az értekezleten, melyen Pechtol János fõtitkár is jelen volt, elsõként a hivatásos vadászok munka-, és életkörülményeit vizsgáló kérdõíves felmérés eredményeit elemezték a jelenlévõk, majd az FVM hivatalok vadászati osztályaival történõ szorosabb együttmûködést szorgalmazták. Ezt követõen részletesen ismertették és kiértékelték a továbbképzések tapasztalatait. A megbeszélésen az alelnökök úgy döntöttek, hogy ezentúl csak kétévenként rendezik meg a hivatásos vadászok országos szakmai versenyét, és határoztak arról is, hogy idén - augusztus 4-én - Csongrád megyében, Ópusztaszeren fogják rendezik a versenyt. Javaslatként elhangzott a munkahelyüket elveszítõ hivatásos vadászok adatbázisának kialakítása, elhelyezkedésük segítése is. Ugyancsak javaslatot tettek arra – a „bulgáriai bikasztori” kapcsán –, hogy a szakemberek határolódjanak el a magyarországi „trófeagyártóktól”, hiszen ez elengedhetetlenül szükséges a magyar vadgazdálkodás tisztaságának, a magyar vadászok becsületének megõrzéséhez. M.GY.

Sokan nem tudják, vagy elkerülte figyelmüket, hogy az 1996. évi LV. vadászati törvény 27. § (1) bek. „b” pontját, amely a kényszerhasznosítás kérdéseit részletezi, az Alkotmánybíróság a 67/ 1997/ XII.29.) számú határozatában alkotmányellenesnek minõsítette, és rá egy évre, 1998. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Az egésznek persze ma hírértéke se volna, ha manapság éppen az új területek kialakítása kapcsán a közkézen forgó, újból és újból elolvasott törvényekben ez a változás tételesen szerepelne. A vadászok legtöbbje ugyanis a vadászjegyekkel tavaly ingyen együtt kapott 2005-ös kamarai évkönyvbõl olvasgatja, idézi a törvényt és a végrehajtási rendeletet, amelyben – hibásan – de ugyanúgy szerepel az említett jogszabályi hely, mintha soha – pedig immár 8 éve (!) – el sem törölték volna. Érdemes – egyebek között – erre is figyelni, mert az ördög mindig a részletekben lakozik.

Tapasztalatcsere A Veszprém megye Vadgazdálkodásáért Alapítvány támogatásával Kozma Tibor kuratóriumi elnök szervezésében május 20-án a világhírû Gyulaj Zrt. területére húsz Veszprém megyei vadgazda tehetett szakmai látogatást. Az állami erdészetektõl és vadásztársaságoktól egyaránt érkezõ szakemberek elsõként a bikácsi vaddisznós kertet tekintették meg, majd ellátogattak a tamási dámkertbe, ahol egy kései ebéd közben cserélhették ki tapasztalataikat egymással. A jól sikerült szakmai tanulmányutat a jövõben szeretnék megismételni, kiegészítve a hazai túzok-, illetve a fogolyprogram mintaterületeinek megismerésével.

408

Dr. Zoltán János 85 éves Olyan vadászember, akit sok mindenért tisztelünk. Tiszteljük mint orvost, kiváló plasztikai sebészt, aki orvosnemzedékeket tanított a szakmára, és akit nagy szaktudásának elismeréseként az angol királynõ udvari orvosai közé fogadott. Tiszteljük vadászként, aki egykor a kormány vadásztársaságának orvosaként részt vett a 70-es és 80as évek vadászatain. Zoltán profeszszor nagy idõk tanújaként gazdag tapasztalatokra tett szert itthon és külföldön egyaránt, amelyeket könyveiben adott tovább. Születésnapja alkalmából jelent meg legújabb könyve, Vadászat az Osztrák-Magyar Monarchiában címmel. Dr. Zoltán János vadászpályafutása, etikus magatartása sokunk számára példaértékû lehet. Köszöntjük õt 85. születésnapján és kívánjuk, hogy jó egészségben még sokáig közöttünk lehessen.


Hírek, tudósítások Országos Vadásznap A méltán híres somogyi vadászmezõk adnak helyet az Országos Vadásznapi Fõrendezvénynek augusztus 26-án. A rangos eseményt a megyei vadászkamara Somogyzsitfa-Szõcsénypusztán, a Széchenyi Zsigmond Szakközépiskola kastélyépületének ódon falai között és a festõi õsparkjában rendezi. A szervezõk szeretettel várnak minden érdeklõdõt, vadászt és nem vadászt, családtagjaikkal együtt. Igazi különlegességnek ígérkezik a hagyományos vadásznapi programok mellett a Baranya Vadászkürt Együttes Hubertus-mise õsbemutatója, valamint a világhírû somogyi gímszarvas agancsok egy idõben, egy helyen történõ kiállítása. A tavalyi év sikerein felbuzdulva, a Magyar VADÁSZLAP, valamint a Vadászati Kulturális Egyesület idén megrendezi az elsõ Országos Magasles Építõ Versenyt, amelyre öt tagú csapatok jelentkezését várják. Jelentkezni levélben (1031 Budapest, Pákász u. 7.), e-mailben ([email protected]) vagy telefonon (06-70-702-5000) lehet.

Mecseki agancsszemle

A Mecseki Erdészeti Zrt. május 26-án, a pécsváradi erdészet mészkemencei vadászházánál tartotta idei hullott agancs bemutatóját, ahol három erdészet – Pécsvárad, Sásd és Szigetvár – mutatta be idei kollekcióját. Szijjártó Tibor vadászati ágazatvezetõ igen fontosnak tartja az ilyen jellegû találkozókat, amelynek célja egyrészt az állomány felmérése, másrészt alkalom a szakemberek tapasztalatcseréjére. Az agancsszemlén az erdészetek igazgatói és hivatásos vadászai egyaránt megjelentek. A.G.

Új Bársony kötet Székesfehérvárott, a 77. megyei könyvnapon, június 7-ikén mutatták be „A pagony dalnoka” címû Bársony István könyvet. A kötetet dr. Csiák Gyula, a sárkeresztesi Bársony István Alapítvány elnöke szerkesztette. Az új könyvben többek között Benedek Elek, Bródy Sándor és Gárdonyi Géza tollából is olvashatunk írásokat, amelyeket Bársony mûveivel kapcsolatban vetettek egykor papírra. A kötet megrendelhetõ a Vadászati Kulturális Egyesületnél (1031 Budapest, Pákász u. 7.), e-mailben a [email protected] címen, valamint a 06-70/702-5000 telefonszámon. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Hírek, tudósítások Cseh István emlékére

Tíz éve, 1996. május 13-án hunyt el Cseh István, a csongrádi Bársony István Szakközépiskola egykori szakoktatója. A vadászképzés karizmatikus egyénisége 1971-tõl munkálkodott az intézményben. Tevékenysége elismeréseként 2000-ben az általa alapított, azóta folyamatosan fejlõdõ lõtér felvehette a nevét. Halála óta minden évben megrendezik a róla elnevezett emlékversenyt, ahol

lX. Vadõr(zõ) Kupa

egykori versenyzõtársai, barátai, tanítványai, ismerõsei emlékeznek meg róla. Az egyéni versenyt Magyar Ferenc nyerte, Szerdahelyi András és Palkovics András elõtt, míg csapatban Sarlóspuszta gyõzött (dr. Sipos – Szerdahelyi – Palkovics), megelõzve az Aranytölgy KLE (Hegyes – Hegyi – dr. Szabó), valamint Soponya (Szolga – Tóth – Magyar) együttesét.

Kõhalmy Tamás Emlékverseny

A Nyugat-Magyarországi Egyetemen május 21-én, ötödik alkalommal rendezték meg az egyetemi lövészversenyt, amely ettõl az évtõl kezdve Kõhalmy Tamás nevét viseli. A szervezõk így tisztelegnek az

410

egyetem egykori nagyhírû professzorának emléke elõtt. A jó hangulatú versenyt Györök Lajos nyerte, megelõzve Fülöp Andrást és Erdei Szabolcsot. Tari Tamás

Folyamatosan szakadó esõben rendezték meg június 2-án Hódmezõvásárhelyen a hivatásos vadászok hagyományos korongvadász versenyét. A helyi Szakszervezeti Vt. lõterén kilencedik alkalommal versengtek a jágerek, és a versenyzõk szó szerint állták a sarat. A zord idõ ellenére is lelkesen - igaz, bõrig ázva - küzdötték végig a

résztvevõk a versenyt, amelyen kiváló eredmények születtek. Csapatban a Bársony István Szakiskola megvédte tavalyi elsõségét, és mivel a tanintézet harmadszor diadalmaskodott, végleg elnyerte a Vadõr(zõ) Kupát, ezért jövõre már új serleggel várják a rendezõk a vetélkedni vágyókat. A gyõztesek mögött egyébként az Ópusztaszeri Vízügyi Vt., valamint a Szentesi Hubertus Vt. csapata végzett. Az egyéni versenyt Juhász Pál (DALERD Zrt.) nyerte Szabó Tamás (Bársony I. Szki.) és Locskai Zsolt (Hubertus Vt.) elõtt. -mgy-

Az év erdésze

Az Országos Erdészeti Egyesület versenykiírása alapján május 25-27-e között a Mátrafüredi Szakképzõ Iskola adott otthont a kétévenként megrendezendõ Országos Erdészversenynek. A szakembereknek az írásbeli feladatokon túl helyt kellett állniuk a különféle, terepi versenyszámokban is (fajfelismerés, gyérítés jelölés; fakészlet meghatározás, távolságbecslés, trófeabírálat, lövészet). A dobogó legmagasabb fokára végül Vincze Béla (Északerdõ Zrt.) állhatott, a második Marton János (Ipolyerdõ Zrt.) lett, míg a bronzérmet Som Árpád (Nyírerdõ Zrt.) szerezte meg. Gyenes István MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Hírek, tudósítások Pest megyei vadõrverseny

Lvomszki Tamás, Szegedi József, és Kolozsi Géza

Május 24-én Galgamácsán rendezték meg a Pest megyei hivatásos vadászok versenyét. A tizennégy résztvevõ öt versenyszámban mérhette össze tudását. Elsõként egy elméleti tesztlapot kellett kitölteni, majd a szervezõk négy csoportra osztották a versenyzõket és a zuhogó esõnek fittyet hányva kezdõdött a négy feladatkörös gyakorlati verseny. Az agancs felismerésnél – bokros területen – 50-80 méterre lévõ gím- és õzagancsokat kellett korcsoport és elejthetõség szempontjából elbírálni. Ezt követte a kispuska- és a koronglövészet. Az utolsó versenyszámban mindenki a saját nagygolyós puskájával lõtt, ahol két különbözõ távolságra (100 és 150 méterre) elhelyezett lõlapon kellett a legnagyobb köregységet elérni. Az elérhetõ 120 pontból Szegedi József 95-öt gyûjtött be, és ezzel megnyerte a versenyt. Az ezüstérem 90 ponttal Lvomszky Tamásé lett, a harmadik helyen pedig Kolozsi Géza végzett. Siklósi

Mérnökjelöltek csatározása

Kürt-szóval A VKE majálisán találkoztak elõször a Magyar Vadászkürt Egylet regionális vezetõi. Tizenkét megyei képviselõ és a kürtegyüttesek vezetõi elfogadták az elnökség által vázolt éves munkatervet, amelyben a többi között a vadászkürtös tanfolyamok egységes tematikájának elkészítése szerepel. A vadászkürtösök szeretnék elérni, hogy a vadászkürtös kultúra – mint az egységes magyar vadászati kultúra része – 5-10 kérdés erejéig szerepeljen az állami vadászvizsga anyagában.

A Gödöllõi Vadászati Szakkollégium második alkalommal rendezte meg május 5-7. között az Országos Felsõoktatási Vadászvetélkedõt. A kétnapos rendezvénynek a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma adott otthont. Az összemérést a versenybizottság elnöke, Rácz Fodor Gábor, az FVM vadászati osztályvezetõje ünnepélyes keretek között nyitotta meg. Az elsõ nap délelõttjén elméleti felkészültségükrõl tehettek tanúbizonyságot a hallgatók, ahol egy igen nehéz szakmai teszt megoldása mellett szóban is vizsgázniuk kellett. A gyakorlati feladatokat már a Nyírerdõ Zrt. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

gúthi erdészetének területén kellett teljesíteni. Az egyetemek, fõiskolák csapatai itt bemutathatták, hogy mennyire tudják természetes élõhelyükön elbírálni a vadat, és milyen jól ismerik az erdei és mezei növényeket. A második napon lõtudásukról kellett számot adniuk a versenyzõknek. Miután az elméleti és gyakorlati feladatokat is nagy fölénnyel nyerték a debreceni hallgatók, így otthon tartották a díszes vándorserleget. Egyéniben Takács Sándor (Debrecen) diadalmaskodott, megelõzve Horváth Ádámot (Sopron) és Kiss Andrást (Debrecen). Pechtol Szabolcs

A VKE Magyar Vadászkürt Egylet augusztus 12-én szakmai napot rendez Sellyén, a Körcsönyepusztai vadászháznál. A rendezvényen lehetõség lesz a vadászkürt együttesek minõsítésére (A és B kategória) is. Délután dr. Koncz István a „Hubertus legenda”, Pávelkovics Ferenc plébános „A Hubertus Mise menete az egyházi liturgiában”, Kircsi lászló zeneszerzõ pedig „A Hubertus Mise a komponista szemével” címmel tart elõadást. A szakmai napon Rácz Rudolf fúvós hangszerkészítõ mester nyújt segítséget a hangszerek pontos hangolásához, valamint a fúvókák helyes kiválasztásához. Az egylet minden érdeklõdõt szeretettel vár. Jelentkezni július 15-éig Kovács Gábornál (06-30/239-4659), Jung Jenõnél (06-30/630-1214), valamint Agyaki Gábornál (06-70/702-5007) lehet.

Nagy betûs a kijelzõ Nem véletlen, hogy szerkesztõségünk meghívást kapott az LG Electronics Magyar Kft. legújabb termékének, az LG Chocolate Phone sajtótájékoztatójára, amely jelenleg a világ egyik legjobb, legtöbbet tudó mobil telefonja és ami már két európai formatervezési díjat is bezsebelt. A kártya-független „fekete csoda” azért lehet érdekes a vadászok számára, mert rövidesen megvásárolható lesz a Vodafone vadász-flotta keretében.

411

A VKE ajánlata

A könyvek, CD-k, VHS kazetták utánvéttel megrendelhetõek a szerkesztõség címén, 1031 Budapest, Pákász u. 7. telefonon és faxon: 06-1-242-00-42 vagy e-mail-ben [email protected] Elek Ferencnénél. A teljes lista megtekinthetõ a www.vadaszlap.hu honlapon vagy kérésre elküldjük az érdeklõdõnek.

A két kötet:

7.500 Ft

3.500 Ft 3.900 Ft

CD-k, VHS-ek, DVD-k

Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv CD . . . . . . . . . . .2.980,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik (v.vizsgához) VHS . . .3.950,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik (v.vizsgához) DVD . . .4.800,Homoki-Nagy István: Cimborák hegyen-völgyön DVD . . . . .1.280,Cimborák nádi szélben DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.280,Gyöngyvirágtól lombhullásig DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.280,Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1280,Hunting video stúdió: A Highland Dream . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Bow Hunting in South Africa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Deer Stalking & Game Shooting . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Great Days . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Highland fever . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting Fever in New Zealand . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting in Tanzania . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting rifles and ammunition . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Up high in Norway . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Ignácz M. dr.: A szarvasbõgés titkai VHS, DVD . . . . .3.500-4.200,Apróvadvadászat videó, DVD . . . . . . . . . . . . . . . .3.500-4.200,Élõhelyfejlesztés és vadgond. apróvadas v.területen VHS .2.000,Élõhelyfejlesztés és vadgond. nagyvadas v.területen VHS .2.000,Nagyvad egyéni vadászata videó, DVD . . . . . . . . . . .3.500-4.200,Nagyvad társas vadászata videó, DVD . . . . . . . . . . .3.500-4.200,Örökség Fekete Istvántól videó, DVD . . . . . . . . . . . . .3.000-3.500,Õzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD . . . . . . . . . . . . .6.300,Szalonka videó, DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500-4.000,Szalonkától a vadlibáig dupla DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.300,Természetvédelem és vadászat (IV.) . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Vadászati Múzeumok videó, DVD . . . . . . . . . . . . . . . .3.000-3.500,Vadászösvényeken ecsettel videó, DVD . . . . . . . . . .3.000-3.500,Kossuth Kiadó: A család kedvencei...CD-k . . . . . . . . .4.990-4.990,Kézi lõfegyverek CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn 2 DVD . . . . . . . . . . .2.950,Takács Viktor A nagyvad találatjelzése videó . . . . . . . . . . . .3.500,A vaddisznó vadászata videó, DVD . . . . . . . . . . . . . .5.200-5.800,Erdõ-mezõ állatai videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Meghívás vadászatra videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Õzhívás videó, DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.360-5.800,Tesztvadászat videó kazetta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Vadászünnep videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Velünk élõ természet videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Vetter János dr.: Gyógyító, mérgezõ növények CD . . . . . . .4.490,VKE: Vadászhimnusz CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,-

KÖNYVEK

2.200 Ft 1.400 Ft

3.900 Ft

1.890 Ft 1.890 Ft

2 DVD 1.890 Ft 3.900 Ft

6.300 Ft 5.800 Ft

2.600 Ft

Avarffy Elek: Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Acél Csaba: Kuduláz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Ádámfi Tamás, dr.: Vadászbibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . .750,Agroinform kiadó: A magyar állattenyésztés nagyjai . . . . . . .4200,Altmann, Horst: Mérgezõ növények, mérgezõ állatok . . . . .1.440,Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . . . .1.300,Egy vadászíjász kalandozásai a Kárpátoktól Kanadáig . . . .1.600,Ángyán-Tardy-Vajnáné: Védett és érzékeny természeti ter. . .6500,Anno Kiadó: Képes paci lexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Apatóczky István: Ettünk falombot... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Attenborough, D.: Emlõsök élete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.990,Balogh Gábor: Véges vadászmezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .450,Balsay László: Történetek a vadászmúltamból . . . . . . . . . .1.600,Bán István: A medve karmai között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,Zimankó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Bársony István: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Az erdõk könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Elveszett Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.450,Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Basche: Vadak és vadszárnyasok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.990,Baumann, Doris: Kölyökkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .600,Békés megye: Békés megyei almanach . . . . . . . . . . . . . . .7.500,Békés Sándor: A természet bûvöletében . . . . . . . . . . . . . . .1.590,Az igaz vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Imádkoznak a fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.940,Vadászetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Beregszászi György: Pernye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal . . . . . . . . . .2.100,Bertóti István: Õzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bicsérdy-Egri-Sugár-Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . .3.200,Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Bodrogi Gyula: A vadász néha fõz is . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Bogenfürst Fernc, dr.: Keltetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bozóki László: Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Bõhm István: A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.480,Vérebkrónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Brehm, Alfréd: Az állatok világa egy kötetben . . . . . . . . . . .3.250,Casparek, Erika-Törk Kan: Halak és a tenger gyümölcsei . .5999,Corvin Természetjárók: Gombáskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Csathó Kálmán: Szarvasbõgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Cséplõ József: Hajnaltól késõ estig . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Csurgó Sándor: Gyógynövények embernek állatnak . . . . .1.900,Deák István, dr.: A nagyvad és vadászata Erdélyben . . . . . .2.980,Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.980,Dér Zoltán: A vadászgörény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.190,Dinich László "Bagomér": Gazsi bácsi törzsasztalnál . . . . .1.970,Döbbelin-Bulling: Ünnepek, vendégvárás . . . . . . . . . . . . . .6.000,Dúcz László: Csillagfényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Élõvilág Könyvtár: Énekesmadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Úszó- és gázlómadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Eperjesi-Kállay-Magyar: Borászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.900,Fábián Gyula dr.: Wildhegerek ivadéka... . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság . . . . . . . . . . .2.500,Faragó István: Kápolna a hegytetõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .590,Faragó Sándor dr.: A vadállomány szabályozása . . . . . . . .3.500,Élõhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban . . . . . . . . . .4.900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,-

Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Fehér György: Állatpreparátumok kikészítése . . . . . . . . . . . .4.900,Felsõeõri Nagy Gyula: Egy dudás két országban . . . . . . . .2.200,Fenyvesi Andrea: Süssünk, fõzzünk a keretben . . . . . . . . . . .360,Ferenczy Ferenc: Magaslesek holdfényben . . . . . . . . . . . . .1.400,Földi László: Végtisztesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.490,Friedl, Ludwig Wolf: Kutyabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Fix Term Könyvkiadó: A tenger állatvilága . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Állatok képeskönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Ragadozók az állatvilágban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Führer E.-Rédei K.-Tóth B.: Ültetvényszerû fatermesztés . . .3.200,Fülöp Gyula: A vadász és a nõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Gálfalvi G.: Székelykeresztúr és vidéke... . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Glória Könyvkiadó: Gombás ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .298,Gulázsi Aurélia: Kis Gomba ABC receptekkel . . . . . . . . . . . .1.498,Gyenes István: Megszállottan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Öröklés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Gyimesi György: Európai vadászmezõkön . . . . . . . . . . . . .4.800,Európai vadászmezõkön bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Vadászataim a Kárpátokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Vadászataim a Kárpátokban bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . .8.000,Bedrótozott Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . . .2.700,H. Mészáros Erzsébet: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200,Halmágyi Takács István: Magasban vadásztam . . . . . . . . .3.200,Hámory Gyula: Kurgánok között a Hortobágyon . . . . . . . . .1.500,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . . . . . . . . . . .2.400,Kuszkusz kókusszal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Tábortüzek a dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Hankó József: Lovak és lovasok Békés megyében . . . . . . .2.800,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Határozó kézikönyvek: Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.990,Madarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.990,Határozó zsebkönyvek: Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Ismerjük fel a fûszer-gyógynövényeket . . . . . . . . . . . . . . . .1.450,Ismerjük fel a gombákat 1. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.450,Ismerjük fel a gombákat 2. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.450,Ismerjük fel a gyógynövényeket . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.450,Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Heltay István: Amit a fegyverismereti vizsgáról tudni kell . . .2.950,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . . . . . . . . . . . .3.050,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.550,Heltay I.-Rácz Fodor G.: Vadászatszervezés, vadászetika . .4.600,Hartink, A.E.: Antik lõfegyverek enciklopédiája . . . . . . . . . . .4.990,Golyóspuskák és karabélyok enciklopédiája . . . . . . . . . . . .4.990,Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.990,Sörétes és vegyescsövû vadászpuskák enciklopédiája . . .4.990,Horváth Zoltán: A kutya és a macska betegségei . . . . . . . .3.900,Iden, Karin: Karácsony, az ünnep varázsa . . . . . . . . . . . . . .6.000,Ignácz Magdolna dr.: Vadásznapló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.980,Ilosvay Ferenc: …Ha Dunáról fúj a szél . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Iváncsics L.,dr-Köller J., dr.: A természet harmóniája... . . . .5.100,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . .2.700,Kafi Bt.: Borok, turizmus, gasztronómia Baranyában . . . . . .3.500,Kászoni Zoltán: A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . . . .1.600,Hal és horgászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.560,Vad és vadászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.300,Vad és vadászatok Erdélyországban . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Vadászatok, vadászutak Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Kis Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .940,Kiss Marcell-Illyés Csaba: Örökzöld fenyõk, fák és cserjék . .2000,Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad… . . . . . . . . . . . . . .3.990,Koncz István dr.: Libagödör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.300,Kovács Dénes: A vívók apostola és a vadászat szerelmese 3.500,Luxus vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Vadásztöltény- és lõtechnikai ismeret . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.400,Kovács László: Amikor kevés a töltény . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Tarka teríték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadászpuskák bolondja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Vadászpuskák között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.100,Kovács M. Dóra Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Kozma Sándor: Disznóságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Kriesi-Osterwalder: Borok világa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.000,Krizsán László: A szabad természet fia . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Magyar vadászutazók a nagyvilágban . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Kropog Erzsébet: Erdõk, mezõk virágai . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Fák és cserjék (növényismeret) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Kuhnert, Wilhelm: Modelljeim földjén . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Lakatos F.: Fenyõféléken elõforduló károsítók... . . . . . . . . . .1.800,Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata . . . . . . . . .3.500,Természeti és vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Vadászhit, A császármadár és vadászata . . . . . . . . . . . . . .2.400,Larusse:Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.600,Lovász Sándor: A vadászat lázában Gelvács . . . . . . . . . . . . .750,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Mátray Gyula: Vadásztárcák és vadásztörténetek . . . . . . .2.700,Mess Béla: Apróvadra is vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,MEOE: Vadászkutya vizsga- és versenyszabályzat . . . . . . .2.150,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.690,Molnár L.-Motesiky Á.: Gróf Forgách Károly élete ... . . . . . .1.200,Montagh András dr.: Négy földrészen vadásztam . . . . . . .1.850,Sikeres sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . . . . . . . . . . . .700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.100,Lévától Nagymarosig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Muray Róbert: Témám a természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.800,Münster, Georg: A szarvashívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Nagy D.I.-Nagyné L.G.: Vadászatok és vadételek . . . . . . . .1.400,Nagy Imre: Lovas vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .980,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . . . . . . . . .2.998,Nagy László: Természetbarát zsebkalauz . . . . . . . . . . . . . . . .600,Nemeskéri Kiss Géza: Vadludak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Novotni Péter: Lótartás a családban . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.150,-


13. oldal

„Csipeszt” adunk, törlést kérünk T

ökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az értelmezõ szótár szerint a „zaklatás és a molesztálás” szó nem egészen azt jelenti, mint amit az elmúlt években vadászként az állategészségügytõl elszenvedtünk, de ettõl mi ezt így éljük meg. És hogy miért? Azért mert tetten érhetõ, tendenciózus, folyamatos, és mindig csak mi fizethetünk rá. Már az is nehezen dolgozható fel ép ésszel, hogy azért ülünk órákig hosszú, méla lesben, hogy ha elejtünk valamit, azonnal – nem elme-, hanem állatorvoshoz kötelezõ rohannunk. Ugyanakkor mindenki tudja, hogy több mint hatszázezer éve, amióta az ember lemászott a fáról, vadászik, két pofára eszi a vadhúst, minden különösebb baj és kockázat nélkül. Persze bizonyára már a neandervölgyi vadászok is a zsákmányukból adtak kóstolót a hókuszpókoló megélhetési sámánoknak, de az egy rítus része volt, s a transzba esést külön nem kellett kagylóhéjakkal honorálni. A mai rítus szerint töret helyett különbözõ hatósági fityegõkkel ékesítjük a vadászzsákmányunkat, ráadásul lassan tovább tart már a papírmunka, mint maga a zsákmányszerzés, és egyre drágább. Lenyeltük a 3000 forintról induló, majd 500-ra csökkentett, végül 260 forinton „záró”, hivatalosan vízhatlannak nyilvánított, valójában súlyos nedvszívási tüneteket mutató vadkísérõ jegyeket. Fakír módra vállaltuk a sorozatban kiképzett vadhúsvizsgálók tanfolyami költségeit, akik voltaképpen semmit sem vizsgálhatnak, sõt a vizsgálati eredményeiket senki sem veszi komolyan, ezért nem is fizet érte semmit. Társadalmi munka a piacgazdaságban. Arra kiválóan bevált e módszer, hogy a „vizsgáló” többé ne tudjon nyugodtan aludni, mert akár éjjel kettõkor is felköltheti bárki, ha netán el- és megtalált valamit. Ha viszont esetleg egy õzpörköltet akar enni a társaság, vagy a földtulajdonosok gyûlésének meghívottjai, külön meg kell vizsgáltatni a vadat 2500 forintért, munkaszüneti napon pedig 5000-ért. De akad olyan területe is az országnak, ahol azt a vadat is kötelezõ állatorvossal megvizsgáltatni, melyet a vadász saját magának vásárol meg. A „miértre” az a logikus válasz, hogy azért számít a saját vadja is közfogyasztásúnak, mert egyedül senki nem tud megenni egy egész vaddisznót, valakinek biztosan ad belõle. Nemrég kaptunk egy jegyzõkönyv-mintát, amelyet SzabolcsSzatmár-Bereg megyében rendszeresítettek és arról szól, hogy megkezdõdött a vadkísérõ jegyek felhasználásának éber ellenõrzése. (A lehetséges büntetés: 20 ezertõl 20 millióig mehet.) A jegyzõkönyv rosszabb, mint egy rendõrségi kihallgatás, mert itt az eljárás alá vont a rubrikák szerint csak igennel és nemmel válaszolhat. (Részlet a jegyzõkönyvbõl) „… köteles az ellenõrzés során a tények megállapítása érdekében közremûködni, az ellenõrzés tárgyával összefüggésben nyilatkozatot tenni, véleményt nyilvánítani, amit csak elfogadható okkal (ha saját maga vagy közvetlen hozzátartozója vonatkozásában bûncselekmény elkövetését tárná fel, stb.) tagadhat meg…” Nos, bevallom nem csak a „satöbbitõl” rázott ki a hideg, a többi 15 "tétel" még ennél is tragikusabb, mert basáskodó és fennhéjázó, ilyen stílusban egyenrangú felek között kommunikálni csak a legkeményebb diktatúrában lehetett. Kész csicskáztatás. Érdekes, hogy például a megbecsült és képesített piaci gombavizsgáló – aki például a gyilkos galócákat válogatja ki a nem gyilkosok közül – minden további nélkül ehetõnek nyilváníthatja pörköltünk alapanyagát, pedig ott csak egyszer lehet tévedni. És – egyelõre – a horgász is fõzhet halászlét, mindenféle állatorvosi közremûködés nélkül. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Apropó állatorvosok. Valahol, valaki üres órájában kitalálta, hogy a sertéspestis nyavalyáját fel kell térképezni és országos monitoring vizsgálatot kell elrendelni. Az FVM állategészségügyi fõosztálya a sertéspestis felderítésére az állategészségügyi állomásoknak írt is egy körlevelet, azok pedig a vadászati hatóságokkal közölték, hogy kötelezõen írják elõ az egyébként bizonyára halálosan unatkozó vadászoknak a monitoringozást. Országosan 13 000 lõtt vaddisznón kell a vadászoknak a lövés után a szívbõl fecskendõvel vérmintát venni és sürgõs mandulamûtétet végezni. Ha ez sikerül, annak eredményét be kell tenni egy speciális tasakocskába és legott be kell szállítani a legközelebbi hatósági állatorvoshoz. Õ aztán a szakintézetbe továbbítja… és utána küldi is a számlát a vadászatra jogosultnak, merthogy a monitoringozás költségeit a közremûködõ vadászokkal fizettetik meg… és amíg az állatorvostól visszajelzés nem érkezik a vadászokhoz, addig a vaddisznót hûteni kell, nem szabad se lefagyasztani, se megnyúzni, se szétdarabolni … szóval felhasználni, csak a vadfeldolgozónak eladni. Van olyan információnk, hogy hetek óta hiába várnak a „visszajelzésre”. Érdekvédõ és érdekegyeztetõ vadászati képviseleteinkkel – egyáltalán nem szokatlan módon – most sem közöltek az égvilágon semmit, sem elõtte, sem utána. Pedig egy ilyen rendelkezés nem az etika-, az illem-, és az erkölcs mitikus körébe tartozik. Mitõl természetes, hogy mi vadászok – az egyébként igen tisztelt – állategészségügy beosztottjai lettünk, és ezért még mi állhatjuk a cechet. Tévedés ne essék, egyetértünk az esetleges sertéspestis felmérését szolgáló vizsgálatokkal, de ezt az fizesse meg, aki kitalálta. Ez így volna korrekt. Nekünk vadászoknak egyelõre nem a vaddisznók pestise okoz gyötrõ gondokat, sokkal inkább a túlszaporodásuk, amiért kapunk is „államilag” a fejünkre. A tudomány jelenlegi állása szerint, – állítólag – a pestis elleni beavatkozásra, prevencióra, gyógyszerezésre, védõoltásra nincs semmilyen bevált módszer… legfeljebb tudni fogjuk, hogy van vagy nincs, s ha van, milyen gyakoriságú hazánkban a sertéspestis a vaddisznók körében. Ökológiai értelemben a vadon élõ állatfajok minden egyes betegsége egyfajta jól bevált, természetes állományszabályozó, a túlszaporodást gátló tényezõnek tekinthetõ. Ha ezekbe a folyamatokba az ember eddig valaha is beavatkozott, abból semmi jó nem származott. Ilyen például most a rókák immunizálásának következménye, a széles körû rühösség is. De ha már a divatos monitoringoknál tartunk, van egy javaslatunk, amiért akár fizetnénk is: el kellene rendelni egy olyan országos vizsgálatot, amelyben azt kellene bizonyítani vagy cáfolni, hogy milyen halálos veszélyt terjesztõ mikrobák mutathatók ki egy több órán keresztül 100 C fok fölött fõzött, majd utána alaposan lehidrogénezett õz-, szarvas- vagy dámkoponyán? Egy lefõzött agancs olyan steril, hogy bárki nyugodtabban ehetne vele, mint a sarki vendéglõ kétes tisztaságúra mosogatott villájával… mégis darabonként 1700 forintot fizetünk az olyan vizsgálatokért, amelyet soha, senki el nem végez, mert a kocsiból, a táskából vagy a dobozból a trófeákat ki sem kell venni. Ennek ellenére a „telepátiás vizsgálat”, de fõként a számla kifizetése után még kötelezõ nejlonzacskóba is húzni. Akárcsak egy kehes süldõ nagy nehezen kioperált manduláját, ami akár már önmagában is egy újfajta gyõzelmi jel lehetne… hatósági állatorvosi körökben. HoZso

413

Hírek, tudósítások Vérebverseny nehezített vércsapán

Vérebes tanfolyam a szomszédoknak

Nehezített vércsapa-versenyt rendeztek Verõcén, a festõi szépségû Börzsöny hegység lábánál, a csattogó-völgyi üdülõ területén május 19-én. A népszerû versenyt Buzgó József, a Magyar Vérebegylet elnöke és Kemenes Miklós, a versenynek otthont adó Börzsönyi Borostyán Vt. elnöke nyitotta meg. Az úgynevezett szlovák rendszerû, mesterséges, nehezített vércsapán történõ megmérettetésre hat véreb vezetõje nevezett. Babáj Csaba – az elmúlt két év nyertese – szakmai irányításával a szervezõk minden nevezõnek azonos feltételeket biztosítottak, ami azt jelenti, hogy egyenként mintegy 1500 méteres hosszúságban fektetett csapán kellett elindulniuk a versenyzõknek. A csapák kijelölését 2,5 deciliter szarvasvér és csapafektetõ cipõ segítségével végezték. A rálövés helyét imitáló kiindulási pontot szõr és csontszilánk jelezte, amelyet törettel A Magyar Véreb Egylet, amely alapító tagja az 1930-ban jelöltek. Minden egyes csapát két derékszögû töréssel és alakult Nemzetközi Véreb Szövetségnek (ISHV), örömegy tompaszögû visszatöréssel, valamint egy nagyjából mel támogatja a Romániában a közelmúltban megalakult Román Véreb Klub (Limier Klub Roman) munkáját. Pompil Varga úr két szebeni társával 2005-ben alakította meg az azóta már az ISHV-ba is kandidáló szervezetet. A barátság és az együttmûködés jegyében májusban 14 tagú, Romániából érkezett vérebes küldöttség számára a SEFAG Zrt. segítségével 4 napos vérebvezetõ tanfolyamot szerveztek a Lábodi vadászerdészethez tartozó Nagysallérban. A küldöttséggel román és magyar anyanyelvû hivatásos vadászok, erdészek is érkeztek. Az elõadásokat a vendéglátók igyekeztek úgy megszervezni, hogy a tudnivalókat a legnevesebb hazai vérebes szakemberek (Bõhm István, Zilai János) adják elõ. A gyakorlati bemutatók során a résztvevõk megismerkedhettek az elõvizsga követelményeivel is, hiszen két harminc méter hosszú vér nélküli szakasszal, valósághû- véreb vizsgáját erre az idõpontra ütemezték. A nyár foen alakítottak ki. A csapa teljes hosszán még öt darab szá- lyamán a Magyar Véreb Egylet újabb vérebvezetõ tanfomozott jelet (ujjnyi hosszúságú csövescsont szilánk) he- lyamot szeretne indítani, de ennek helyszíne már Romályeztek el, amelyeket a vérebvezetõnek össze kellett gyûj- niában lesz, ahol a vérebvezetõk mellett már a jövendõ tenie. A munkára engedélyezett 75 percnyi idõt a kutya véreb-bírák szakszerû felkészítésére is sor kerülhet. fekvésbõl való felszabadításakor kezdték mérni. Az elsõ Buzgó József helyen Tóth Réka vezetése alatt Fürtönbükki Blanka hannoveri véreb végzett. A dobogó második fokára Kacur András állhatott Keletmecseki Apród oldalán, míg a bronzérmet Márkus József akaszthatta Borosmenti vadász Apród nevû kutyája nyakába. Siklósi Kálmán A Magyar Vizsla Klub egyik legrangosabb rendezvénye az évi A Csongrád megyei Vadászkamara és az FVM Hivatal köfõtenyészszemzös felhívást tett közé az idei õzbakvadászattal kapcsolatle, amelyet idén ban. Az õzzel való gazdálkodás érdekében meghirdették Soponyán (Fejér az úgynevezett „Spektiv díjat”, amelyet az a vadászatra jomegye) rendezgosult nyerhet el, amelyik az idényben nem, vagy csak tek, május 14-én. csekély számban mutat be a trófeabírálatra olyan õzaganA programok csot, amely mínuszpontos minõsítésû lenne. Holtverseny kellemes környezetben, a régi horgásztavak mellett zajesetén az dönt, hogy melyik vadgazdálkodó terítéke köze- lottak, s egyúttal klubkiállítást és alapvizsgát is tartottak. líti meg jobban az éves vadgazdálkodási tervben elfoga- A rendezvényre kizárólag a rövidszõrû magyar vizslák dott koreloszlást. A korrekt értékelés miatt csak azok a nevezését fogadták el. A klubkiállításra 60, a vadgazdák vesznek részt a versengésben, akik minden, tenyészszemlére 21, az alapvizsgára 12 kutya gazdája idén terítékre került õzbakot a megyei bíráló bizottságnál jelentkezett. A fõtenyészszemlén – amely a hazai elit mutatnak be. A fõdíj – amint a nevében is szerepel – egy tenyészanyag kiválasztását szolgálja – 30 magyar vizsla nagy értékû spektív. M.Gy. vett részt. A.G.

CAC klubkiállítás és fõtenyészszemle

Spektív díj


Majális

Vadászünnep a Magyar Tenger partján A Vadászati Kulturális Egyesület ebben az esztendõben Balatonmáriafürdõn tartotta hagyományos vadászmajálisát. A május 20-án megrendezett - színes és változatos programokkal fûszerezett - eseményen a megelõzõ napok csapadékos és hûvös idõjárása ellenére több ezer érdeklõdõ vett részt. A VKE által szervezett vadászkürtös fesztivál, a prózamondó verseny, a trófea- és természetfotó kiállítás mellett a helyi önkormányzat is ünnepelt. A Balatonparti község ugyanis idén jegyzi fennállásának 80. évfordulóját, így - társrendezõként - természetesen õk is erre a napra idõzítették a falunapi, valamint a balatoni szezonnyitó ünnepségeit.

A

megnyitóünnepség a Vadászhimnusszal kezdõdött, ezt követõen Galácz György alpolgármester – házigazdaként – köszöntötte az ekkorra több száz fõre duzzadt közönséget. Oláh Csaba, a VKE elnöke beszédében kitért a vadászati kultúra fontosságára, kiemelve, ezeknek a rendezvényeknek óriási szerepük van abban, hogy a közvélemény is megismerje a vadászat igazi szépségeit.

Az érdeklõdõk a megnyitó ünnepség után válogathattak a különféle kulturális rendezvények és színpadi programok közül, akinek pedig éppen arra támadt kedve – pénztárcája vastagságától függõen – vásárolhatott is a több tucat vadászboltos, agancsfaragó és ruhakészítõ portékájából. Sokan mégis inkább a strandon álló egykori fürdõépület felé vették az irányt, ahol egész nap látogatható volt a bõséges látnivalókkal szolgáló helytörténeti-, a trófea-, a képzõmûvészeti- és a természetfotó kiállítás. A színpadon pedig kezdetét vette a III. Bársony István prózamondó verseny és vele együtt a nemzetközi vadászkürtös találkozó.


A Balatonmáriafürdõi majorette csoport vezetésével katonás sorokba rendezõdve érkeztek meg a vadászkürtösök a reggeli felvonulást követõen. A díszes menet a község központjában lévõ Templom térrõl indult, majd a helyiek legnagyobb gyönyörûségére végigballagott a Fõ utcán, egészen a központi strandig, ahol addigra már álltak a vásározó árusok standjai. A menet idõnként meg-megállt, a résztvevõ tizennégy kürtöscsapat valamelyike pedig fújta a magáét. A késõn kelõknek tehát zenés ébresztõben volt részük.

Ha zenél az emberi szó

A

harmadik alkalommal megrendezett Országos Bársony István Prózamondó Versenyre 8 középiskola 17 tanulója nevezett. Idén – rendhagyó módon – a versenyt „megzenésítettük” olyan módon, hogy egy-egy prózamondó között léptek fel a már említett vadászkürt együttesek. A zsûri elnöki tisztét Oszter Sándor színmûvész vál-

lalta, tagjai: dr. Csiák Gyula, a sárkeresztesi Bársony István Alapítvány elnöke és Homonnay Zsombor, a verseny ötletgazdája volt. Nevezni a páratlanul gazdag Bársony életmû egyegy szabadon választott novella-részletével lehetett, amelynek terjedelme nem haladhatta meg az öt percet. Márok Tamás mûsorvezetõ ennek mindvégig igyekezett érvényt szerezni, így a zene és a próza egymást sajátosan kiegészítve tette kerekké és pergõvé a másfélórás mûsort a népes hallgatóság számára. Végtére az is egyik titkolt célunk volt, hogy a vadászok között ugyan töretlenül népszerû, de az irodalmi mûsorokban „hivatalosan” mellõzött Bársony-mûveket, a szavak szépségét a közönség újra fölfedezze. A zsûri végezte a munkáját, szigorúan pontozott az elõírások szerint, de a versenyzõk közül mégis a legsikeresebbeknek azok bizonyultak, akik szuggesztív elõadásmódjukkal a közönség figyelmét úgy tudták ma-

415

áll. Nem õrá kíváncsiak. Ha dadog, ha hibázik, ha színtelen, avagy tolakodó, akkor mindenki a fejét csóválja. Ha viszont jól csinálja a dolgát, akkor észre sem veszik.

A megnyitó részeként a Magyar Vadászok Zászlójára – melyet 1993-ban a Vadászati Kulturális Egyesület alapított – ünnepélyesen felkötötték a februárban megalakított VKE Ifjúsági Tagozat, valamint a márciusban létrehozott Magyar Vadászkürt Egylet hímzett selyemszalagját.

gukra vonni, hogy a hangok a levegõben szinte önálló életre keltek, és a maga teljességében tárulhatott ki Bársony István elmúlt, de semmi máshoz nem hasonlítható csodálatos világa. A helyezéseket – természetesen, mint bármely más megmérettetésen – a végsõ pontszámok döntötték el.

Hoppmesternek lenni… …nem is olyan könnyû. Ha valaki visszahúzódó természet, akkor azért, ha viszont magamutogató, akkor meg azért. Hisz mit is csinál a mûsorvezetõ? Kiáll a színpad közepére, el- Márok Tamás mûsorvezetõ mondja, mi következik – majd félre-

Díjesõ

I

Egyéni eredmények:

Csapatverseny eredmények:

I. Tímár Dániel, Drávavölgye Szakközépiskola, Barcs II. Koronczai Kata, Hunyadi M. Szakközépiskola, Székesfehérvár III. Juhász Lenke, Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola, Szeged

I, Bársony István Szakközépiskola, Csongrád II. Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola, Szeged III. Széchenyi Zsigmond Szakközépiskola, Szõcsénypuszta

416

dén tizennegyedik alkalommal írta ki a Magyar VADÁSZLAP – együttmûködve a Törley Pezsgõgyárral – a Szalonka Dublé Díjat. Az egy-egy láda Törley pezsgõt azok a szalonkavadászok vehették át, akik hiteles tanúkkal tudták igazolni, hogy a tavaszi szalonkavadászat során dublét lõttek és a madarakat fel is vették. A díjakat Csekõ Sándor, a VADÁSZLAP kiadó-fõszerkesztõje adta át. A díjazottak: Antal János (Derecske), Bai Tibor (Budapest), Bán István (Budapest), Benák Csaba (Makó), Buzás Pál (Ózd), Dobó Béla (Oltárc), Dombi Zsolt (Jászfényszaru), Fölker Tibor (Pásztó), Greksa Zsolt (Homokmégy), Juhász Béla (Miskolc), Kelemen István (Nagyhalász), Kiss Miklós (Tatabánya), Kovács Gábor (Szentlászló), Kovács Tibor (Budapest), Kovács Zoltán (Pécs), Kreiner Roland (Zalaegerszeg), Nagy László (Debrecen), Pesti József (Jászberény), MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

POLSTER GABRIELLA, SIKLÓSI KÁLMÁN, SOMFALVI ERVIN

ÉS

WÉBER ILDIKÓ

Új szalagok a vadászlobogón

FELVÉTELEI

Majális

Majális

Shmilliár Tamás (Sopron), Siffer Géza (Révfülöp), Sillinger Tamás (Székesfehérvár), Tihanyi Attila (Boldogasszonyfa), Torday László (Szeged), Újhelyi Gábor (Herend), Vati Géza (Hatvan). A Magyar VADÁSZLAP által kiírt 2006. évi Fotópályázaton harmadik díjat nyert Adorján Péter Fácánkakas címû képével, a második helyet Jakabfi Tamás szerezte meg, Hajnal címû fotójával. Az elsõ díjat a zsûri Nagygyörgy Péter Libasorban címû alkotásának ítélte. A VKE különdíját Nagy Barnabás kapta. A díjazottak fotózási lehetõséget nyertek a Gemenci, az Egererdõ és a Nyírerdõ Zrt., valamint a Sellyei Szarvas Vadásztársaság területére.

A VKE évente egyszer, egyetlen személynek adományozott elismerését, az Aranygyûrût közéleti személyiségként a vadászati kultúra népszerûsítésének érdekében végzett tevékenységéért, valamint a VKE rendezvényein való aktív közremûködéséért a neves színész-vadász, Oszter Sándor vehette át. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Az Arany Ecset Toll mûvészeti nagydíj kitüntetettje 2006-ban Mráz János festõmûvész lett, aki a díjat a vadászati-természeti témák mûvészi feldolgozásáért, a Magyar VADÁSZLAP-ban megjelent illusztrációiért, valamint a VKE lógójának tervezéséért kapta. Az Arany Fácán Toll irodalmi nagydíj kitüntetettje Keszthelyi Jenõ, aki egyéni hangvételû novelláinak, esszéinek elismeréseként részesült a díjban. A Vadászati Kulturális Egyesület életmûdíját, az Arany Túzok Toll díjat ebben az évben az elnökség Homonnay Zsombornak, a Magyar VADÁSZLAP olvasószerkesztõjének ítélte oda, aki a vadászati kultúra és kommunikáció ápolása és fejlesztése érdekében kifejtett több évtizedes újságírói és szakértõi munkásságáért kapta meg az elismerést.

A Hubertus Kereszt elismeréseket a VKE elnöke, Oláh Csaba nyújtotta át a kitüntetetteknek. A VKE a Hubertus Kereszt ezüst fokozatát adományozta Asztalos Zoltánnak, a Csongrádi Bársony István Szakközépiskola szakoktatójának, valamint Czeglédi Sándornak, aki a VKE JászNagykun-Szolnok megyei területi szervezetének tagja. Ugyancsak a Hubertus kereszt ezüst fokozatát kapta Szabó Ferenc, aki a vadászati rendezvényeken nyújtott kulturális tevékenységéért, a vadászok és nem vadászok közötti kommunikáció fejlesztéséért érdemelte ki a kitüntetést. A hazai vadászkürtös kultúra felkarolásáért, fejlesztéséért, a mecseki kürtös-tanfolyamok szervezéséért, a Magyar VADÁSZLAP Baranya me-

gyei tudósítói tevékenységéért a VKE a Hubertus Kereszt arany fokozatát adományozta Agyaki Gábornak, a Magyar Vadászkürt Egylet elnökének. Szintén a Hubertus Kereszt arany fokozatát kapta Bíró Gabriella – a hazai és külföldi kiállítások, az országos vadásznapok szervezéséért, és a VKE Diana Vadászhölgy Klub titkári teendõinek lelkiismeretes ellátásáért. A Hubertus Kereszt legmagasabb fokozatát, a gyémántot az idei évben Mészáros Iván, a Vadászati Kulturális Egyesület programigazgatója kapta a Matula-programok, a Vad-karácsonyok szervezéséért, a VKE Ifjúsági Tagozatának aktív támogatásáért, valamint a VADÁSZLAP Pest megyei tudósítói munkájáért.

417

Majális

A Magyar VADÁSZLAP „A vadászat és a telefon” tematikájú irodalmi pályázatán a megosztott harmadik helyet „A becsapódás” címû írásával Zsigárcsik Gyula, valamint „Csõvégrõl” címû novellájával Várszegi József érdemelte ki. A pályázat második díját „A gyöngyös” címû mûvével Pethes Ferencné nyerte. A gyõztes írás „A vadászat és a telefon” címmel Páll Endre nevéhez fûzõdik. A díjakat, egy-egy LG mobil telefonkészüléket – az LG Electronics Magyar Kft. ajándékát – Csekõ Sándor adta át a nyerteseknek.

Kiállításaink

F

rappáns ötlettel a régi fürdõépület lett átalakítva kiállítási helyszínné, így az esõ nem okozott gondot sem a felépítésben, sem a látogatásban. Több mint száz, igazi kuriózumnak mondható trófeát hoztak el a vadásztársak az „Életem trófeája” címmel

bet tisztelte meg alkotásaival a színvonalas, hangulatos kiállítást. Vadászközönség elõtt elsõ alkalommal, ehelyütt mutatta be a négy évtized alatt szenvedélyesen gyûjtött vadászbélyeg- és képeslap gyûjteményének anyagából készített páratlan válogatását dr. Greff Lajos orvosprofesszor. A megnyitó beszédet dr. Bod Lajos tartotta, aki nyugalomba vonulása elõtt 34 évet szolgált a somogyi vadászokat összefogó szervezeteknél. Szavaiban külön kiemelte az etika fontosságát: „Ami közös a trófeákban, a festményekben, a fotókban, és a bélyegekben: az etika, a birtokolt „szép és jó” megosztásának, közkinccsé tételének szándéka, és íme itt vannak azok… A trófeát vagy a különbözõ alkotásokat bemutató vadász a jószívûségérõl is tanúbizonyságot tesz, mert megosztja másokkal azt, amije van. Ez az etika a gyakorlatban!” A szomszédos termekben igényesen felépített helytörténeti kiállítás, valamint a somogyzsitfai Széchenyi

megrendezett bemutatóra, ahol sûrûn lehetett meglepett felkiáltásokat hallani a számtalan különleges, vagy „csak” kiemelkedõ nagyságú õz, dám, szarvas, muflon, vaddisznó-, valamint idegen földrészeken zsákmányolt trófeák szemlélõitõl. Sóvárgó, sõt (vadász)irigy pillantásokkal mustrálták az egyedi darabként kiállítottakat, és hatványozottan azokat, ahol egy-egy vadász gyûjteményének több különleges darabja egymás mellett díszlett. Külön ki kell emelni a helybéli Somogyi Hunor vadásztársaság tagjainak szép kollekcióját – egyedüliként a megyei kamara által felkért 35 vad- Az elsõ találkozás... gazdálkodó közül… Közel ötven nagyított Zsigmond Szakiskola tanárai és tanuszínes fénykép kapott lói által látványosan megalkotott „vahelyet a falon, a szer- dászerdõben” elhelyezett tárgyak, álkesztõségünk fotópályá- lat- és növénypreparátumok csábítotzatára beérkezett alkotá- ták a leendõ diákokat, s adtak szásokból láthattak az ér- mos információt erdõrõl, vadról, iskodeklõdõk válogatást, míg láról a látogatóknak. az átellenes falon Blaumann Ödön 20 kép- Borverseny bõl álló önálló kiállítása ennállása óta a VKE már két nyújtott látványos esztétialkalommal is közremûködött a kai élményt. Vadász-alkotóink közül Boros Zoltán, „Vadászok bora” borversenyek szervezéKiss Richárd, Keszthelyi sében, és támogatta a Vadász Borrend Jenõ, Meszlényi Attila, megalakítását, de még egyszer sem keMráz János, Simon Fe- rült sor arra, hogy egy borversenyen az renc és Valaczkai Erzsé- egyesület vagy a VADÁSZLAP saját

F

418


Majális Nemzetközi Vadászkürtös Fesztivál

A nyolc magyar vadászkürtös csapat mellett osztrák és horvát kürtös együttesek képviselték a külföldi színeket. A csapatok 7-10 perc közötti idõt kaptak a színpadon arra, hogy bemutassák tudásukat. A fesztivál látványos és színes kavalkád volt és a közös fellépés igazi zenei csemegével szolgált. Tápai Balázs vezetésével közel hetven vadászkürtös állt a színpadon és az összképbõl, a zenei hangzásból egyértelmûnek tûnt, nincs messze az idõ, amikor a magyar vadászkürtös csapatok sikereket fognak elérni Európa színpadain. bort válasszon. Nos, ezen a majálison erre is sor került, sõt nem csupán a VKE és szerkesztõségünk, hanem a Diana Vadászhölgy Klub is választott. A Dianák id. Tengerdi Gyõzõ vörös borát díjazták, a VKE és szerkesztõségünk Balla György és fiai pincészetébõl kikerült két – szintén vörös – bornak szavaztak bizalmat. A balatonkeresztúri határban termelt Cabernet Savignot Merlot couvébõl mintegy száz palack, a szerkesztõségünk által kiválasztott Cabernet Savignot bariqolt vörös borból 400 palack áll majd az érdeklõdõk rendelkezésére … megközelítõen palackonként másfélezer forintos áron.

ségvetés elfogadása után a hozzászólások szinte kivétel nélkül a taglétszám emelésének lehetõségeirõl és a regionális szervezetek megerõsítésérõl szóltak. A tizennégy éve mûködõ Vadászati Kulturális Egyesület 2006-2007-ben továbbra is a vadászati kultúra „élesztõje”, szerepét és fontosságát ma már

nem kell nap, mint nap bizonyítgatnia és az sem kétséges, hogy a lehetõ legjobb úton halad, a rendkívül lelkes vadászhölgyek, a bizonyításra kész vadászkürtösök mellett a fõ hangsúlyt, tevékenységének fõ irányát az ifjúság megnyerésére fordítja. css-hzs-se-mt-wp

A sorsolást Tengerdi Gyõzõ fõrendezõ vezette

VKE közgyûlés

A

majálissal egyidejûleg rendezték a Vadászati Kulturális Egyesület éves rendes közgyûlését, amely – második nekifutásra, a megjelentek számától függetlenül – a Kamara Vadászkürt Együttes kürtszignáljaival indult. A napirendi pontok közül elsõként a küldöttek elfogadták a tavalyi év gazdasági beszámolóját, majd a Diana Vadászhölgy Klub, a VKE Ifjúsági Tagozat, végül pedig a Magyar Vadászkürt Egylet vezetõi tájékoztatták az elmúlt idõszak történéseirõl a közgyûlés résztvevõit. Az új tagozatok megalakulása miatt a közgyûlés módosította az Alapszabályt, és egyhangú szavazással adott bizalmat Tóth Kálmánnak, az Ellenõrzõ Bizottság új tagjának. Az idei programok és költMAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Egy vadászrendezvénynek manapság már szinte elmaradhatatlan tartozéka a tombolasorsolás. A nyertes szelvényeket a VKE ifjúsági tagozatának legfiatalabb tagja, a 4 éves Tengerdi Levi húzta ki – stílszerûen egy vadászkalapból. Az ajándékokat felajánló cégek jóvoltából több tucat értékes nyeremény: nyakkendõk, faragott agancsdíszek, festmények, vásárlási utalvány, távcsõ, vadásztõr – hogy csak néhányat említsünk – talált gazdára. A fõdíjat, egy hétvégi vadászati lehetõséget, szállással és teljes ellátással a Mecseki Erdészeti Zrt. ajánlotta fel. A sorsolás érdekessége volt, hogy ezúttal – rendhagyó módon – nem a színpadon vették át a kihúzott szelvények boldog tulajdonosai a nyereményeiket, hanem – a Diana bálok mintájára – a citromsárga, „Tombola” feliratú pólót viselõ gyerekek vitték oda a nyertesekhez. Élmény volt nézni a nézõk között cikázó és minden dicséretet megérdemlõ ifjú VKE-tagok közremûködését.

419

A fácán ára „Nem igaz, hogy ráfizetéses a fácánnevelés, ha jól csinálják” – állítja Juhász Pál, a DALERD Zrt. ásotthalmi erdészetének igazgatója, aki „civilben” 15 éve foglalkozik fácánneveléssel. A gondok nem a bevált nevelési módszerekben vannak, hanem az értékesítésnél. Amíg a költségek (takarmány, energia, bér) folyamatosan emelkednek, a fácánvadászat eladási ára egy évtizede nem változott. A vadászati irodáknak nem a jó minõségû madár kell, hanem az olcsó. Egyedül a vadgazdálkodó fizet rá, mert olcsóbban veszik meg tõle a madarat, mint amennyibõl elõ lehet állítani…

A

nagy fácánteríték eléréséhez sok madár kell, ezt napjainkban csak mesterséges tenyésztéssel és kibocsátással lehet biztosítani. A technológia évtizedek óta azonos, csak be kell tartani az alapvetõ szabályokat és jó minõségû takarmányt kell adni a csibéknek – egészen a vadászatig. Ennek azonban – tetszik, nem tetszik – megvannak az elõre kiszámítható költségei, amin nem lehet spórolni, mert az a minõség rovására megy. Juhász Pál fácánnevelõ telepe Földeákon teremfûtéses, ahol hagyományos, mélyalmos módszerrel nevelik a csibéket. 1991-ben indult a vállalkozás 2 turnussal (12 ezer naposcsibe), majd három év múlva egy újabb telep bekapcsolásával ezt évi 24 ezer darabra (4 turnus) növelte. Az agrárolló 2002-ben kezdett „vágni”, amikor a táp- és energiaárak okozta árnövekedés miatt csökkent a kereslet, visszaálltak a tizenkétezres mennyiségre. 2006-ban a madárinfluenza-pánik következtében olyan állategészségügyi elõírásokkal (és költségekkel) állt elõ a hatóság, hogy úgy döntött, inkább kihagyja ezt az évet, így idén nem nevel fácánt…

Törzstartás, tojatás, keltetés Persze, azért „képben van”, így pontos kalkulációt tud készíteni, mennyibe kerül ma egy fácán „elkészítése” a nevelés egymást követõ lépcsõiben: Kezdjük a törzstartással. Profi tenyésztõ a háló alatt tartott törzsállomány tojóit a legmagasabb tojáshozam elérése szerint szelektálja. Míg a fácán a természetben legfeljebb 10-12 tojást tojik, az esetleges sarjúfészket is beszámítva sem haladja meg a húszat, addig a tojatóvolierben 45-50 darab is „elvárható” tyúkonként. Egy tojás mai MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Vadgazdálkodási gyakorlat eladási ára 90-95 forint, ha átlag 45 tojással számolunk, akkor egy tyúk 4000-4300 forintot „termel”. A következõ fázis a keltetés. A legkisebb keltetõ-telephez is kell 3 keltetõgép és egy bújtató, amelyek egyedi költsége is milliós nagyságrendû, ráadásul az elõre nem kalkulálható piac miatt bizonytalan megtérülési idejû beruházást igényel. Marad tehát a bérkeltetés, ami mintegy 40 forint tojásonként. A kelési százalék általában valamivel 70 fölötti (65 százalék az elfogadhatóság határa), így a tojásból kikelt csibe már 125-135 forintban van, melyre még rárakódnak a szállítási költségek, viszont a naposcsibe ára 240 forint, amely megegyezik az elsõ osztályú lõtt fácán árával.

Elõnevelés, volieres tartás Az elõnevelés legalább 6 hetes korig tart, itt már jelentõs tétel az indító- és nevelõtáp, a gyógyszer, a fûtés-világítás energiaköltsége, az épület amortizációja és a bérköltségek. Nem elhanyagolható a kelésgyengeségbõl, taposásból „természetes módon” bekövetkezõ elhullás, amely hozzáértõ nevelés esetén nem haladja meg a 10 százalékot. Az elhullásoknak 60-80 százaléka az elsõ hétre esik, a második veszélyes idõszak a 4 hetes korban bekövetkezõ táplálékváltás 20-30 százaléknyi, míg a sérülések okozta elhullás aránya minimális rész, 1-5 százalék. A 6 hetes fácán eladási ára 540-580 forint, a 8 hetesé 580-680. Ha nem ekkor kerül ki a fácán a területre, akkor már „túltartott”, a 12 hetes korban elvitt fácán átlag 800 forintos vételára már ráfizetéses a tenyésztõnek, az elhullás ugyan már csak 1-5 százalék, de a takarmányköltség igen jelentõs. A „vadászható”, 20 hetes korig háló alatt tartott madárnál tovább csökken ugyan az elhullás aránya (1-3 százalék), de mivel csak táppal szabad etetni (nincs természetes táplálék-kiegészítés!), a költségnövekedés is folyamatos. A 20 hetes vadászfácán ára 1300-1650 forint, amely továbbtartás esetén hetente növekszik, végül elérheti madaranként a 2000 forintot. Jelenleg a legjobb üzlet az olasz export, ahol elsõsorban tenyészanyagnak viszik a fácánt 1:4 ivararányban, így a megmaradó kakasok jobban eladhatók a hazai területeknek, mert a közvetlenül a vadászat elõtti „kibocsátáshoz” amúgy is zömmel csak kakast keresnek.


Szabadtéri utónevelés, vadászat A 6-8 hetesen szabadba kihelyezett madaraknak továbbra is a táp az alaptápláléka – mégpedig, aki „minõségi” vadászfácánt akar, annak célszerû a drágább indítótápot etetni ekkor is – és csak több hetes szoktatás, párhuzamos etetés után, 10-12 hetesen szabad átállni a gazdasági abrakra. Óriási baklövés, súlyos szakmai tévedés azt hinni, hogy a háziállatok etetésére már nem alkalmas takarmány a fácánnak még megfelelõ (sõt, elegendõ) táplálék! Lehet, hogy olcsón hozzá lehet jutni a tört szemhez, rostaaljához, azonban a területre nagy tömegben kiöntött „takarmány” gyorsan befülled, megrohad, gomba spórákkal, micélium-szövedékkel lesz teli, ami súlyos fertõzésforrást is jelent. Nagy elõny viszont, hogy a kártevõktõl megtisztított és folyamatosan õrzött „szûz” területre kitett fiatal madár az elsõ idõben hozzájut a rovarokhoz, gyommagvakhoz, zsenge zöldhöz. Ám a nagy egyedsûrûség miatt hamar feléli a terület természetes táplálékbázisát, s a gyorsan növekvõ szervezetnek, valamint a röpképes, kész tollazat felépítéséhez a fehérjében és ásványi anyagokban gazdag, energiadús táplálék kell. Nem véletlen, hogy a profi fácánnevelõk, akik saját maguk vadásztatnak, egészen a vadászatig adják a tápot a kibocsátott madaraknak amellett, hogy rendszeresen terelik, „tanítják” tréningeztetik és röptetik is az állományukat a leendõ vadászat színhelyén. Így lehet aztán elérni a jól repülõ, az igényes vendégnek is megfelelõ minõségû hajtott fácánt, amely éppen ezért jóval magasabb áron adható el. Az ilyen vadászatoknak híre megy, s általában közvetítõ (és árletörõ, de busás jutalékot kérõ) irodák nélkül is „sorban állnak” a vendégek, hogy bejussanak e területekre. Sajnálatos, hogy ma Magyarországon a fácánnevelésre semmiféle támogatás, vagy pályázati lehetõség nincs, legfeljebb a vadászatra alkalmas területek kialakításához pályázható élõhely-fejlesztési támogatás. Meggyõzõdésem – mondja végül Juhász Pál – hogy lõtt fácánonként minimum 3500 forint (13 euró) körüli nettó árat kellene elérni ahhoz, hogy a vadgazdának érdemes legyen fácánneveléssel, kibocsátással foglalkozni. SOMFALVI ERVIN.

421

Vadgazdálkodási gyakorlat

Mitõl jó a fácán?

FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

Aki kicsit is jártas a hazai fácántenyésztés rejtelmeiben, pontosan tudja, hogy szerzõnk az elmúlt évtizedekben több százezer fácánt nevelt fel, az Anas Kft. színeiben nevezetes vadászatok elõkészítõje, szervezõje, vezetõje. Évek óta a fõ profilja a fácán nevelése, olyan megszállott gyakorlati szakember, aki – a rossz nyelvek szerint – több idõt tölt a fácánjai, mint családtagjai körében. Véleménye szerint, minden apró részlet nagyon fontos, hogy a vadászatokon „jó” madarak repüljenek. Sokat nem kell gondolkodni azon, hogy milyen madarakat nevezünk „jónak”, sportosan – gyorsan és magasan – repül, ép a tollazata, nem esik könnyen sem a vadászok, sem a ragadozók zsákmányául. De hogy mitõl jó a fácán, rangsor nélkül következzenek egy igazi profi „apró” javaslatai.

V

itathatatlanul a legfontosabbnak az emberi hozzáállást, a tulajdonosi szemléletet, a jó gazda gondosságát kellene kiemelni. Ha figyelemmel kísérjük, ha ott vagyunk a fácántenyésztés minden egyes fázisánál, nem maradhat el az eredmény. Legyen egy felelõse a tenyésztésnek, aki mindenre figyel és felügyel, akinek a szava döntõ. Az ideális állapot, ha a tulajdonos a felelõs, aki tisztában van azzal, hogy ha nem tesz meg mindent a sikerekért, elveszíti a befektetett pénzét, akár tönkre is mehet a vállalkozása. Ennél nagyobb „hajtóerõt” nehéz elképzelni, még ak-

422

kor is, ha igazán profi szakember vagy szakemberek felelõsek a tenyésztésért, a jó madarakért. Tételezzük fel, hogy kiváló genetikai képességû, alapvetõen jó vadászmadarakat elõállító telepektõl vásároljuk a tojásokat vagy a napos csibéket. Mivel a fácánt nem tudjuk megkérdezni, hogy hol és hogyan szeret élni, lelkiismeretesen tanulmányoznunk kell a vadon élõ fácánok mindenféle szokásait … és ennek megfelelõen kell kiválasztani a kibocsátó helyet, azt a területet, ahol a vadászatig a lehetõ legkisebb veszteséggel akarjuk a fácánjainkat fölnevelni, s

majdan a fácánhajtásokat megszervezni, fácánra vadászni és vadásztatni. Ne a vadász számára jónak tartott területre történjen a kibocsátás, érdemes idõt szentelni az elõzetes megfigyelések értékelésére, lehetõleg olyan területet válasszunk, ahol korábban is volt, van vadfácán. Minimum egy esztendõvel korábban már készülni kell a madarak fogadására, mégpedig azért, hogy a fogadóhely környékén a vadföldön legyenek aprómagvas kultúrák, a távolabbi részeken pedig, ahonnan késõbb a hajtások is történnek, legyen kukorica vetve. Az apró magvakra nagy szüksége van a fiatal madárnak, a kukorica pedig – más növényzettel kombinálva – a nappali rejtekhelyet biztosítja a fácánoknak. De nemcsak rejtõzni szeret a fácán, kaszálókra, rétekre is szüksége van, ahol napozhat, szárítkozhat … a kakasok szívesen mutogatják magukat. A kaszálóktól függetlenül a vadföldeken okvetlenül kell szárítkozó utakat létesíteni, amelyek folyamatos karbantartása mindennapi feladat. A porfürdõhely legalább annyira fontos a nevelésben, mint a jó vadföld és a jó minõségû táp. Tényleg apróság, de nem elhanyagolható szempont, a fogadóterületet úgy kell kialakítani, hogy az etetõhely a keleti oldalra essen, miközben a madár táplálkozik, a felkelõ nap sugaraiban tudjon szárítkozni. Sok fácánosban hiába keressük a sóder-dombokat, pedig a nevelés teljes idõszakában az apró kavicsokra a fácánnak szüksége van, a zúzógyomor mûködésének elengedhetetlen része, ezért a sóder jelenlétére és pótlására érdemes a vadgazdának figyelnie. Mindenki tudja, a nevelt fácánt meg kell védeni a ragadozók ellen. Ennek számtalan, a helyi viszonyokhoz, körülményekhez alkalmazkodó módját ismerjük. Nálunk egyre jobban beválik a kibocsátóhelyek villanyMAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

FOTÓ: MÉSZÁROS ANDRÁS

pásztoros õrzése, úgy tûnik, hagy nagyon-nagyon hatásos. Mi a kibocsátás után minimum 60 napig táppal etetjük a fácánjainkat. Az sem titok, hogy több cég termékével már megpróbálkoztunk, míg ki nem kötöttünk az olcsónak nem feltétlenül nevezhetõ Purina minõségi fácántápjai mellett. S ha már az etetésnél, takarmányozásnál tartunk, nagyon fontos, hogy mindig csak egy napi mennyiséget helyezzünk ki. A napi takarmány fogyásából egyébként jól ellenõrizhetõ a kibocsátóhely közeli madarak mennyisége. Sajnos a legnagyobb gyakorlat mellett is több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy megközelítõ pontossággal meg tudjuk határozni a kibocsátóhely eltartó képességét, a kihelyezhetõ madár optimális – tehát a legkedvezõbb – mennyiségét. Ha sok a madár, nagyobb az elvándorlás és csökken a vadászható madarak elejtésének százaléka. Ha kevés az adott területen, ugyancsak a vadásztatás látja a kárát. Merthogy minden – a tojások kiválasztásától a nevelés végéig – azért történik, hogy a vadászatok jól sikerüljenek, élményt nyújtsanak a vadászoknak. A vadászatok, a hajtások szervezése a terület adottságaitól függ, melyek ismeretében jelöljük ki a hajtások irányát, hosszúságát, az el-

álló puskák helyét, stb. A lényeg, hogy ne féljünk a hajtások idõnkénti megváltoztatásától, az egyforma hajtásokat gyorsan kiismerik a madarak, a másik pedig, hogy mindig maradjon a

Segítség – fácántojásban Akit gyakran tesz próbára az árvíz, az mintha könnyebben átérezné, mennyi sanyarúságot jelent annak a vadászterületnek a víz pusztítása, ahol ritkább látogató a medrébõl kilépõ, megáradt folyó. Májusi számunkban részletesen foglalkoztunk a tavasz eleji gemenci árvízzel, lapzártánk idején ismét árhullámmal számolnak a gemenciek … pedig még az áprilisi víz fel sem száradt és igazán fel sem tudták mérni a vadállományban keletkezett kárt. Mert kár az mindig van, akár a Duna, akár a Tisza, a Körös vagy a kisebb folyók, patakok áradnak. A segíteni akarás egyértelmû gesztusa volt, hogy a Gemenc Zrt. fölajánlotta az árvízkárosult csongrádi és Jász-Nagykun-Szolnok megyei vadásztársaságoknak, ingyenesen vihetnek fácántojást a lenesi törzsteleprõl. Május 5-e és 19-e között a tiszaszigeti Dél-Tiszai Vt. 17.700 db, a röszkei földtulajdonosok vadásztársasága 10 ezer db, a tószegi Dózsa Vt. 3 ezer db és a tiszajenõi Tisza Vt. 5 ezer fácántojást vett át a segítõkész gemenciektõl. Ismerjük el, nemes gesztus volt az ajándékozás. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

területünkön olyan rész, amit semmilyen körülmények között nem hajtunk meg, mert ez a madarak "otthona". Végezetül annak a meggyõzõdésemnek kívánok hangot adni, hogy nem tartom szerencsésnek, ha a fácánok gyakran „találkoznak” az emberrel. Azt figyeltem meg, minél jobban sikerül „elvadulnia” a fácánoknak, annál jobb vadászatokat és eredményeket várhatunk el az adott év állományától. Ezer dologról kellene és lehetne még szót ejtenünk, a madarak etetési, itatási eljárásairól, az egészséges állomány kezelésérõl, a betegségek elkerülésérõl, a gyógyszerek adagolásáról, stb. Errõl elég sok irodalom is fellelhetõ, de az elméleti okoskodások nem mindig válnak be a gyakorlatban. Még jól emlékszem arra az évtizedekkel ezelõtti vitára, amely igen magas rangú és beosztású szakemberek között zajlott és mindkét oldal részérõl rengeteg okosság hangzott el … miközben egész életükben egyikük sem nevelt fel egyetlen madarat sem. A fácántenyésztés és -nevelés önmagában is egész embert kívánó, néha nagy sikerekkel együtt járó, de a bukást is magában hordozó szakma, amit az ember egész életében sem tud megtanulni, elsajátítani. BALOGH GYULA

423

Aktuális

Disznó-konferencia Mielõtt rosszra gondolna a kedves Olvasó, semmilyen pajzán megnyilatkozás nem hangzott el május 12-én Gyöngyösön, a Károly Róbert Fõiskolán megrendezett konferencián, amely „A vaddisznó-gazdálkodás aktuális kérdései” címet viselte. A nagy érdeklõdéssel kísért elõadások nem túl biztató jövõképet tártak a hazai vadászok elé.

W

achler István professzor, a rendezést vállaló intézmény rektorhelyettesének köszöntõ szavai után Takács Viktor erre az alkalomra készített vaddisznó-etûdje andalító képsorokkal kényeztette el a nagyérdemût, amelynek szép képeit a vetítés céljára nem alkalmas, elsötétíthetetlenül fényes terem világossága méltatlanul homályosított el. Kelemen József adjunktus (Gyöngyös), aki egyúttal az Egererdõ Zrt. 1200 hektáros verpeléti vadaskertjének vezetõje, elõadásában a zárttéri tartás gyakorlati kérdéseit elemezte. Dr. Náhlik András professzor, a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási Intézetének vezetõje elõadásában a vaddisznó-gazdálkodás múltját és jövõjét vázolta fel. Elmondta, hogy szabad területen – az uniós tagországokhoz hasonlóan – hazánkban sem tudják kézben tartani az állományt, és folyamatos a létszámemelkedés. A magyarázat nem egyértelmû, de valószínûleg mindez abból adódik, hogy kisebb a hasznosítás, mint a szaporodási képesség. Magyarországon az 1993-ban bevezetett kocatilalom miatt robbanásszerû, folyamatos és megállíthatatlan a növekedés. Nemzetközi adatsorok alapján megállapítható, hogy a hasznosítás 70 százalékban a fiatal korosztályból történik ugyan, de a kívánatos arány 80 százalék fölött volna. Dr. Jánoska Ferenc, a NYME Erdõmérnöki Karának docense a vaddisznós kertekben szükséges technológia-váltásról tájékoztatta az érdeklõdõket. A hagyományos, osztatlan kertekben alkalmazott technológiánál csak 1,5-2 a kocánként felnevelt szaporulat, ami nagyon kedvezõtlen. Az eredmények javítására külön koca- és kankerteket, valamint vadász- és tenyészkerteket kellene kialakítani. Magyar Dezsõ, vadászati felügyelõ a Heves megyei állomány változását elemezte öt évre visszamenõen. Kiderült, hogy a terv- és a tényszámok köszönõviszonyban sincsenek egymással, s bár általánosan engedélyezték a fegyverlámpa használatát és a kocákra sincs tilalmi idõ, mégis folyamatosan növekszik az éves teríték, amely mára elérte a 4900-at. Dr. Busák Károly és dr. Papp Sándor, a megyei állategészségügyi hatóság vezetõi a sertéspestis helyzetét, a MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

felismerés, a kötelezõ mintavétel módjait ismertették. Az EU szigorú elõírásai miatt a vadászoknak is érdeke a fertõzõdés felderítése, a megyében kijelölt mintaterületeken a vizsgálat költségeit az állam fizeti, s a pozitív minta miatt elkobzott vadhús ellenértékét is megtéríti. Duska József, a Bükki Nemzeti Park igazgatója a vaddisznó életmódjából adódó természetkárosításokról beszélt, amely különösen az új élõhelyek elfoglalásakor jelenthet komoly veszélyt az ott élõ védett növény- és állatfajok állományára. Az elfogadható állománynagyságot nem számokban, hanem abban lehet mérni, megmarad-e az élõhely önfelújuló képessége. Prezenszky János, Heves megyei fõvadász korreferátumában a vaddisznóállomány eddigi kezelési módjának teljes felülvizsgálatát javasolta, mert alapvetõen megváltoztak a hazai élõhelyi viszonyok. A hozzászólásokban sokan aggodalmukat fejezték ki a szabadon élõ vaddisznóállomány miatt, mert befogásokkal hamar ki lehet üríteni a területet. Az egyik hegyvidéki vadásztársaság vadászmestere megkérdõjelezte, hogy a ma ezer hektáronként 16-ra becsült vaddisznólétszám vajon tényleg sok-e, és milyen indokok alapján szükséges éppen a felére csökkenteni, ahogy ezt a tervük elõírja. Többen bírálták az állategészségügyi hatóságot, mert a szakemberek egybehangzó állítása szerint a mai hûtõ-tárolók nem felelnek meg az új elõírásoknak, így azokban nem is lehet napokig – amíg a vizsgálati eredmények megérkeznek – tárolni az elejtett vaddisznókat. Annak, hogy a vadászok sokszor nem lövik meg a kis testû süldõket, az az oka, hogy a kötelezõen kifizetendõ vizsgálati díjak és járulékos költségek többe kerülnek, mint amennyit a lõtt vadért fizetnek a felvásárlók. Hajas Péter, a Nógrád megyei kamara titkára szerint a vidékfejlesztési stratégiában egyáltalán nem szerepel a vadbegyûjtõ- és értékesítõ helyek támogatása. Az összes elõírás maradéktalan betartása jelenlegi viszonyaink között gyakorlatilag lehetetlen, megoldási lehetõséget viszont egyetlen hatóság sem javasol. S.E.

425

ARANY ÉS EZÜST VADÁSZÉKSZEREK! EÖRDÖGH - 1982 KFT. 8624 BALATONSZÁRSZÓ SZÓLÁDI ÚT 1/9. TEL.: 06-70/310-2923 06-70/290-2978 KISKERESKEDELEMMEL FOGLALKOZÓ VADÁSZBOLTOK JELENTKEZÉSÉT IS VÁRJUK!

Jegyzet

Kétség helyett egységben az erõ Közel egy évtizede vadászati szervezeteink keresik annak megoldását, hogy miképpen lehetne a több, hasonló célú – érdekképviseleti, érdekvédelmi, érdekérvényesítõ – „szervbõl” egyet fundálni. Sokan azzal érveltek, hogy a megosztottság nagymértékben gyengíti a vadászok számára talán éppen a legfontosabbat, az érdekérvényesítõ képességet.

N

em kétséges, hogy meglehetõsen túlkomplikált az egész felépítés, a „rendszer”, hiszen az egyéni vadász tagja az egyesületének (földtulajdonosi közösségnek), az egyesületek tagjai a megyei szövetségnek, a megyék pedig az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek. A vadászok emellett 99 százalékban egyénileg tagjai a köztestületnek nevezett kamarának is. Teszik ezt bizonnyal az „akolmelegség” vágyától hajtva, vagy „gyötörve”, és annak ellenére, hogy az eredetileg kötelezõ vadászkamarai tagságot az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minõsítette, és a kamarai törvénybõl törölte. (41/2002 (X.11.) Az mindkét szervezetnél közös, hogy az elvileg „alulról építkezõk” a választott küldötteik útján „képviselnek”, kommunikálnak lefelé és fölfelé, illetve hoznak döntéseket, vagy fogadnak el határozatokat. Hosszan lehetne sorolni az „átfedéseket” és párhuzamosságokat. Olyanokat például, hogy a kamarai titkárok sokhelyütt egyben a szövetség fõvadászai is, a megyei kamarák bérleti díjakat fizetnek az egyre jobban szegényedõ megyei szövetségeknek az irodák használatért és ehhez hasonlók. A helyzetet tovább bonyolítja az is, hogy mivel a feladatkörök sincsenek egyértelmûen elválasztva, kristálytisztán maguk a tagok sem tudják, hogy a számukra fontos kérdések közül adott esetben melyikben, hová fordulhatnak. Eddig az összes „erõegyesítõ” jó szándék mindegyike azon bukott meg, hogy a vadásztársaságok, az egyesületek, és a szövetségek az egyesülési jogról szóló 1989 évi II. törvény alapján jöttek létre, a vadászkamaráról viszont egy külön törvény (1997. évi XLVI sz.) rendelkezett. Így eddig mindenféle „házassági szándéknak” ha elvi nem is, de alapvetõ jogi akadályai voltak. Éppen ezért több mint érdekes, hogy dr. Mészáros Attila, gazdasági büntetõjogi szakjogász, a Bács-Kiskun megyei Vadászszövetség elnöke, egy MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

sajátos „erõegyesítési” lehetõségként jó eséllyel megtalálta a gombhoz a kabátot. Részletes és pontosan kidolgozott jogi érveléssel és indoklással azzal a kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy a taláros testület a vadászkamarai törvény azon rendelkezését nyilvánítsa alkotmányellenesnek (1 §. (1)bekezdés), amelybõl konkrétan az következik, hogy a vadászkamarának jogi személy nem lehet a tagja. Ugyanis a vadászkamarai törvény említett jogszabályi helyén olvashatjuk… „az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkezõ, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete…” Ergo: jelenleg csak és kizárólag természetes személyek lehetnek a tagjai. Minden más kamarának azonban lehetnek jogi személyiséggel rendelkezõ tagjai is, mert ennek a lehetõsége adott, és jól bevált, mint például az orvosi, a mérnöki, vagy éppen az ügyvédi kamarák esetében. Miért volna merõben más a vadászoknál? Ha ugyanis a kamaránknak jogi személyiségû tagjai is lehetnének, akkor felvehetõk volnának a társaságok, egyesületek, de akár a szövetségek is. A májusban benyújtott kérelem elbírálása – természetesen – egy meglehetõsen hosszú folyamat, akár évekbe is telhet, de a kabát újragombolásához egy merõben új, bölcs, megfontolásra, továbbgondolásra érdemes lehetõséget adhat. Mint minden újdonságnak, persze ennek a „megoldásnak” máris vannak lelkes hívei, és ádáz ellenzõi is szépszámmal. Azzal azonban eddig is bízvást mindenki egyetértett, hogy egy anyagi forrásainak, erõinek, és lehetõségeinek egyesítésére képes „erõs” szerve-

zet a jelenleginél mindenképpen kevesebb költséggel és hatékonyabban el tudná látni a feladatokat, mint több gyengébb. És akkor még nem is szóltunk az egyre nagyobb számban létrejövõ, a jogi személyiség tényének krónikus hiányával küszködõ földtulajdonosi közösségekrõl, de ez már egy külön történet. Ugyanis mi, egyszerû, mezei, de annál lényegesen „sokirányúbb” tagdíjfizetõk – és ezt sem rejthetjük a vadászkalapunk alá – árvagyerekként valahogy úgy érezzük, hogy a sok bába között már régen el vagyunk veszve. Ezért jó volna, ha az érdekeink képviseletének ügyében végre már valami új is történhetne. H.Zs.

427

Évezredek bizonyítékai Nehéz, vagy éppen nagyon is könnyû dolga lenne annak, aki le szeretné festeni a legkorábbi disznóféléket. Már tízmillió évekkel ezelõtt is úgy nézhettek ki, mint a mai vaddisznók. Megnyúlt orrú, fejlett szemfogú fejük, és vaskos nyakuk lehetett, az oldalról lapított pocakos testüket pedig rövid lábakon hordozhatták. Bármilyen sok változatuk is alakult ki a természetben, alapvetõ külsõ jellegzetességeik megmaradtak. Nem tudjuk ugyan, hogy testüket mindig a maihoz hasonló erõs serték borították-e. Azt viszont tudjuk, hogy a bonyolódó kúpokból álló rágófogazatuk már a legkorábbi képviselõiknél is a mindenevéshez alkalmazkodott, és talán ezért is tudtak évmilliókon át szinte változatlanul fennmaradni.

Az örök vaddisznó Dínók után – disznók

Vaddisznók – amelyekre nem vadásztak

A disznófélék a lovak, az orrszarvúak és a tevék képviselõivel együtt már csaknem 65 millió évvel ezelõtt, a dinoszauruszok kihalását követõen alakultak ki. A mai értelemben vett valódi disznók azonban csak jóval késõbb, mintegy 37 millió évvel ezelõtt, nagyrészt Eurázsiában jelentek meg, amikor az õsi, primitív állattársaságot felváltották a ma is élõ állatcsoportok (kutyák, macskák, elefántfélék, stb.) elsõ képviselõi. A Kárpát-medencében az elsõ disznókat, a Listriodon-okat, 13-14 millió évvel ezelõttrõl, az egykori tengerpart környéki kõzetekben, Sóskúton, Berhidán, Burgenlandban, vagy éppen az erdélyi Merisorban fedezték fel. Ezeket a nagytestû disznókat az éppen kialakult Pannon-tó környezetében létrejött mocsaras, trópusi erdõkben, mintegy 10-11 millió évvel ezelõtt mások váltották fel. A mai Rudabánya környékén, a Rudapithecus-nak nevezett emberszabású õsmajom környezetében tömegével éltek az Európa-szerte elterjedt kis- vagy közepes testû, õsi rágófogaikon még négy kúpot viselõ, úgynevezett tetraconodont disznók, amelyek egyikét a közelmúltban éppen a rudabányai õsmajomleletek felfedezõjérõl, dr. Kretzoi Miklósról neveztek el. A Pannon-tó fokozatos visszahúzódása, majd eltûnése idején, 5-8 millió évvel ezelõtt ezeket az erdei környezethez szokott „kisdisznókat” Európa középsõ és déli részén egy fokozatosan egyre hatalmasabb termetûvé váló, és a mai vaddisznónál körülbelül másfélszer nagyobb testû, valószínûleg Ázsia felõl bevándorolt, a szárazabb, szavannásabb környezetben fellelhetõ folyópartokat és mocsarakat kedvelõ Microstonyx nevû disznó különbözõ alfajai váltották fel. Vele egy idõben a Kárpát-medencében háromujjú õslovak, gumós- és kapafogú õselefántok, orrszarvúk, õszsiráfok, hiénák és gazellák népesítették be a változatos, nagyrészt dombos, idõszakos folyókkal szabdalt területeket. Az erõteljes fogazatú és hatalmas, a növény- és dögevésen kívül még akár aktív vadászásra is képes Microstonyx-ok azonban 3-4 millió évvel ezelõtt eltûntek, és lehetséges, hogy 1-2 millió éven keresztül nem is éltek disznók ezen a tájon.

A mai vaddisznók nemzetsége (Sus) Európában elõször mintegy 2 millió évvel ezelõtt a Sus strozzi-nak nevezett fajjal, a pleisztocén jégkorszak elején jelent meg, de olyan ritka volt, hogy csak néhány helyen, a tornai Osztramoshegy 3. számú vörösagyaggal kitöltött barlangi lelõhelyén, a süttõi édesvízi mészkõben, vagy éppen a Fejér-megyei Kisláng folyóvízi homokjában lehetett szórványosan csontmaradványaikat kimutatni. Ezt a viszonylag kisméretû disznófajt körülbelül 1 millió évvel ezelõtt, a klimatikus viszonyok szélsõségesebbé válásával együtt a mai vaddisznó, a közismert Sus scrofa váltotta fel. Nehezen megkülönböztethetõ alfajai ellenére, a mai vaddisznófaj tehát már legalább 1 millió éve, ha nem is folyamatosan, de a Kárpát-medence és Európa mérsékelt, valamint mediterrán területeinek közismert lakója. Ettõl kezdve az egymást követõ 4-5, egyenként 10-40 ezer évig tartó, tundrai körülményekkel együtt járó eljegesedési idõszakot kivéve, mindenféle környezetben megtalálhatók a vaddisznók csontmaradványai. Ugyanúgy, mint Németországban is, a 300350 ezer évvel ezelõtt élt nagytestû vaddisznók valószínûleg az édesvízi mészköveket lerakó melegforrások körül kialakult erdõket kedvelték. A Weimar közeli, víziló leleteirõl is híres Untermasserfeldben, vagy a budai Várhegy pincéiben és a vértesszõlõsi elõember lelõhelyén lovak, bölények, medvék és kardfogú tigrisek társaságában megtalált csontjaik arról árulkodnak, hogy a korai emberelõdjeink nem igen vadásztak vaddisznókra. A Neander-völgyi õsember sem hajtotta, vagy ejtette csapdába a vaddisznót. A jégkorszak utolsó, nagyrészt hideg idõszakában, mintegy 140 és 40 ezer évekkel ezelõtti idõben élt õsember inkább a mamut, a gyapjas orrszarvú, a barlangi medve, az õslovak, vagy éppen a kõszáli kecske elejtésére szakosodott. Ezt a szokást a 40-45 ezer évvel ezelõtt Európába érkezõ, és a Neander-völgyiekkel néhány ezer éven keresztül egy idõben élõ modern emberek, a Homo sapiens-ek is mindaddig megtar-

428


Évezredek bizonyítékai tották, amíg a mamut-sztyeppnek nevezett, nagy energiatartalmú táplálékot szolgáltató ökoszisztéma körülbelül 2022 ezer évvel ezelõtt végleg el nem tûnt a Földrõl. Ezt követõen hamarosan a jellegzetes "jégkorszaki" nagy növényevõk mellett kihaltak a barlangi hiénák, a barlangi oroszlánok is, és Európa nagy részébõl, így a Kárpát-medencébõl is eltûntek a vaddisznók. A pleisztocén jégkorszak utolsó, 18-20 ezer évvel ezelõtti, a Kárpát-medencében állandóan fagyott (permafrost) talajú, és tundrai jellegû környezetét a több hullámban lassan melegedõ, fenyõfajokkal és kevert lombos erdei fákkal jellemezhetõ, ligetes környezet váltotta fel, ahol a vaddisznó még évezredeken át hiányzott az európai mérsékelt öv állatvilágából. Az ekkor élt emberõseink a Kárpát-medencében leginkább az évszakonként vándorló rénszarvasokat követték, és vadászták.

Vaddisznók – amelyekre vadásztak Lehetséges, hogy a vaddisznó már 15-17 ezer évvel ezelõtt ismét megjelent a Kárpát-medencében, de egész biztosan ritkaságnak számított. Európa nyugati részén valószínûleg ekkor is élt, mert a barlangfestményeken itt-ott feltûnik testének jellegzetes körvonala. A vaddisznó tömegesen a tízezer éve kezdõdött földtörténeti jelenkor 6-7 ezer évvel ezelõtti, a mainál melegebb és nedvesebb, a lomboserdei környezetet kialakító „klíma optimuma” idején jelent meg, és azóta is folyamatosan ehelyütt él. A régészeti lelõhelyekrõl elõkerülõ csontokat vizsgáló archeozoológusok által kelet-európainak tartott Sus scrofa attila alfaj mellett gyakoriak voltak az õstulkok, a bölények, a vadlovak és a gímszarvasok is. Késõbb a bronzkorban az õstulok számának apadásával gyakoribbakká váltak a vaddisznók. A rómaiak jelenlétével kezdõdõen, folytatódva a középkorban és napjainkban az ember hatására az állatvilág öszszetétele alaposan megváltozott. A kor emberei kipusztították az õstulkot és a bölényt, de továbbra is megmaradtak jellegzetes nagyvadjaink, mint a gímszarvas és a vaddisznó. Az ember állandó megtelepedésével már a csiszolt kõkorszak óta állandóan kimutatható a vaddisznó vadászata. A rómaiak idején koponyáikat a velõért, az állkapcsaikat a hatalmas alsó agyarért hasították szét. Az elejtett vaddisznók között megtalált kanok nagyobb számából azt a következtetést vonták le, hogy a szelektív vadászattal a nõstényeket és a malacokat védték. A vaddisznó Európa néhány részérõl, így a Brit-szigetekrõl, Skandináviából és Oroszország keleti felébõl a 17. század végére gyakorlatilag kihalt, és csak a legújabb idõkben terjeszkedett újra. A táplálkozási szokásokat vizsgáló kutatók szerint a vaddisznóra a nehéz elejtési lehetõségei, valamint húsának gyakori fertõzöttsége miatt csak a középkortól kezdve vadásztak szívesebben, miután voltak ennél nemesebbnek tartott vadfajok, és a disznót már régóta háziasították is. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Vaddisznóból házi sertés A kutatók a régészeti lelõhelyekrõl elõkerült csontok és az újabb genetikai vizsgálatok alapján sokat vitatkoznak a vaddisznó háziasításáról, de abban mindannyian megegyeznek, hogy Eurázsia-szerte mindenhol egy fajból, a helyi vaddisznó (Sus scrofa) állományokból háziasították az egymástól jelentõsen különbözõ sertéseket. Az egyik, genetikai vizsgálatokkal alátámasztott elképzelés szerint a Sus scrofa európai és ázsiai alfaja már félmillió évvel ezelõtt elkülönült, majd azokból alakultak ki a korábban külön fajba (Sus scrofa és Sus indicus) sorolt vaddisznók háziasított változatai. Olyan molekuláris genetikai eredmény is született, amely szerint a házi sertés már több mint ötvenezer évvel ezelõtt kialakult, a Neander-völgyi emberek idején, de ezt semmilyen más kutatási eredmény nem támasztja alá. Korábban úgy gondolták, hogy a házisertést mintegy 9 ezer évvel ezelõtt a Közel-Keleten tenyésztették ki, napjainkban viszont Eurázsiában legalább hét, csaknem egy idõben létrejött sertés-háziasítási központot különböztetnek meg. Európában a legnagyobb testû sertések a bronzkorban voltak, majd a 18. század ipari forradalma, és a vele együtt járó gazdasági és társadalmi átalakulás gyökeres változást okozott a sertéstenyésztésben. A legújabb DNS vizsgálatok alapján az ázsiai sertéspopuláció hibridizált változatai mintegy 200 éve jelentek meg Európában. A hagyományos hazai sertésfajták a középkorban, a parlagi tartású, igénytelen, és a betegségekkel szemben ellenálló, lassú fejlõdésû formákból alakultak ki. Legismertebb típusaik az alföldi, vagy magyar disznó, a Tiszántúl északi részén és Erdélyben gyakori szalontai, vagy a Balatonfelvidéken tartott bakonyi sertés. A szalontai sertés az 1800-as évek végén eltûnt, helyét a hízékonyabb és göndör szõrzetû újszalontai fajta vette át. A bakonyi sertés a 19. század közepén halt ki. Helyüket mindenhol a szaporább zsírsertés, és már hazai hagyományokkal rendelkezõ mangalica vette át. A 20. század elejétõl kezdve egyre gyakoribbá váltak az angol, német és holland fajták, valamint az azok keresztezéseivel kialakult formáik, amelyek végén eljutottunk a zárt termelést tûrõ „árusertésekig”.

Napjaink vaddisznója A ma élõ vaddisznófajnak világszerte mintegy 16 alfaját különböztetik meg, amelyek négy nagy földrajzi területen, Európában, Indiában, Kelet-Ázsiában és az Indonéz szigetvilágban élnek. Az európaiak között két – Szardínia szigetén és Olaszország középsõ részén izolált – vadon élõ alfaját különböztetik meg. Az eredetileg a mérsékelt övi lombos erdei környezetben élt vaddisznó napjainkban már a trópusi területeken is él, és elterjedési területe egyre inkább kiterjed a tajga, a sztyepp, és a mediterrán bokros vidékek olyan helyeire is, ahol megtalálja az életmódjához szükséges nedves élõhelyeket, vagyis ahol disznó módjára élni tud. DR. KORDOS LÁSZLÓ

429

Aktuális

A második tulajdonosi gyûlés A

2007. március 1-jével kezdõdõ új vadászati ciklusra a hirdetmény alapján létrejött földtulajdonosi vadászati jogközösségeknek egy „második” határozathozó gyûlést is tartaniuk kell. Az elsõ gyûlés határozatainak két tanúval hitelesített aláírt okiratát, az elsõ gyûlés összes dokumentumával (regisztrációs lapok, szavazati arányok, jegyzõkönyv, 1/3 lista, jelenléti ív) együtt kellett beküldeni a megyei vadászati hatóságnak a vadászati közösség nyilvántartásba vétele céljából, az aláírást követõ tizenöt napon belül. Tehát – tévedés ne essék – nem történt meg még a vadászatra jogosult (saját jogon vadászó földtulajdonosok, vagy vadásztársaság) nyilvántartásba vétele! A nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet, a dokumentációt, a megyei vadászati hatóság a végrehajtási rendelet 11. §. (1) bekezdésében elõírt három feltétel teljesítésére tekintettel vizsgálja. Amennyiben nem volt „egymásra rajzolás”, vagy létrejöttek a rárajzolás miatti egyezségek a területnagyságra és határokra, a kérelem mindenben megfelelt az elõírásoknak, akkor a megyei vadászati hatóság ügyiratszámos államigazgatási határozattal 11 számos nyilvántartási számmal bejegyzi a vadászati jogközösséget, és megállapítja a vadászterület határát. (Vhr 11.§.3. és 4. bek). Határozatban értesíti az elsõ gyûlésen megválasztott közös képviselõt. (Ha határátfedések, „rárajzolások” vannak, akkor a további intézkedések a vadászati hatóság feladatai). Tehát, ha megvan a vadászterület érvényes, jóváhagyott határleírása, térképe, akkor következhet a második földtulajdonosi vadászati jogközösségi gyûlés összehívása. Ezt a gyûlést már a jogszerûen megválasztott új közös képviselõ hirdetményezi és hívhatja össze, de megint csak a 30+2 napra kihelyezett hirdetmény útján, és természetesen pontosan megfogalmazott napirendi pontokkal, mert más témákban dönteni nem lehet. Viszont – és ez fontos – már nem kell kifüggeszteni, kihelyezni a megyei vadászati hatóság hirdetõtáblájára, csak az önkormányzatokéira.

430

A második gyûlés napirendi pontjainak két változata lehetséges. I. változat: amikor a földtulajdonosok az elsõ gyûlésen úgy döntöttek, hogy a hatóság által jóváhagyott vadászterületen saját maguk gyakorolják a vadászatot. A napirendi pontok témái:

1.) A vadászati közösség jogszerû tevékenységét, mûködését szabályozó Szervezeti és Mûködési Szabályzat elfogadása.(Vadásztársaság esetében ez az Alapszabály). A vadászati törvény végrehajtási rendelete erre ad egy viszonylag rövid szövegû mintát. Ebbe beleszámít – a többi között – a többlethasználati díj, a közös képviselõ díjazása, költségtérítése és még sok minden. 2.) A vadászat részletes rendjét rögzítõ helyi szabályzat jóváhagyása. (Vadásztársasági megfelelõje a Házi Szabály.) Ebben kell részletesen meghatározni, hogy a vadászterületen a földtulajdonos vadászok, vendégek, bérvadászok hogyan, mi módon, milyen formában, feltételrendszerben vadászhatnak, és milyen feladatokat kell ellátniuk, az alkalmazott hivatásos vadásszal együtt. Az új, nemrég megjelent 42/2006 (V.31.) FVM rendelet – a korábbi vhr. módosítása – több új elemet is felsorol, amelyeket a vadászati szabályzatban kell rögzíteni. (Például az azonosító jelek használatát, a vadászatra jelentkezés módját stb.) 3.) Szavazás útján el kell fogadtatni a földtulajdonosok megállapodását a többlethasználati díj megfizetésének rendjérõl és feltételeirõl. Ezt a díjat a vadászó földtulajdonosok fizetik meg a nem vadászó földtulajdonosoknak. Érdemes ebben a vadkár megtérítésének módját is meghatározni. 4.) A vadászterület meghatározott részére kötött, vagy tervezett bérvadászati szerzõdéseket is meg kell tárgyalni. 5.) Végül össze kell állítani a vadászterületen, a teljes vadászati évben vadászni jogosult vadászok névsorát, (név, lakcím, vadászjegy) és a legalább egy teljes vadászati évre szóló bérvadászati szerzõdés esetén a vadászok vadászati engedélyének számát. Ezek után a felMAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Hírek, tudósítások sorolt dokumentumokat, legtöbbet két tanú hitelesítésével ellátva, a jegyzõkönyvet, stb. a vadászatra jogosult vadászati közösség hatósági nyilvántartásba vételi kérelmi lapját kitöltve, (végrehajtási rendelet 1.sz. melléklete) be kell küldeni ismét a megyei vadászati hatósághoz, mégpedig a vadászterület határának megállapítását követõen, az attól számított 60 napon belül. (Módosított vhr. 1.§.(1) bek.)

Dacolva az égi áldással

II. változat: amikor a vadászati közösség haszonbérbe adja a kijelölt vadászterület vadászati jogát a törvény szerint lehetséges haszonbérlõnek, legtöbb esetben egy vadásztársaságnak. A napirendi pontok:

1.) A vadászati jogközösség Szervezeti és Mûködési Szabályzata. (ld. fent) 2.) A haszonbérleti szerzõdés elfogadása, amelyben a legfontosabb a haszonbérleti díj összegének megállapítása. A jogszabályok nem adnak mintát a haszonbérleti szerzõdés szövegére, tartalmára nézve. Azt viszont a törvény a 17. §.-ban részletezi, hogy annak és mellékleteinek mit kell tartalmazniuk. Meg kell említeni, hogy némi ellentmondást véltünk felfedezni a vadászatra jogosított bejegyzési kérelem benyújtási határideje (15 nap) és az aláírt haszonbérleti szerzõdés jóváhagyásra történõ beküldési határideje (60 nap) között. Ebben az esetben is a vadászatra jogosult hatósági nyilvántartásba vételéhez kérelmet kell benyújtani a vadászati hatósághoz. (Vhr. 2.§ (3) bekezdésben felsoroltak.) Elõbb azonban el kell, hogy rendezõdjenek – a vadászok és földtulajdonosok közötti megegyezésekkel – a vadászterületek újonnan történõ kialakításának vitái. Természetesen a második gyûlés témáiban már nagy szerepet, jogot, feladatot, és hatáskört kap a törvényesen megválasztott közös képviselõ, a második gyûlést szükségszerûen meg kell tartani. Még akkor is, ha már most is fogják a fejüket az új közös képviselõk, és a többi érintettek. Sokan kérdezhetik, miképpen lehet összehozni megint egy földtulajdonosi gyûlést? Hát majd, ha más nem is, de ott lesznek a jegyzõk és a nagyobb földterülettel rendelkezõ földtulajdonosok. Utóbbiak nagyon is érdekeltek anyagilag az ügyben, ráadásul a tulajdonnal való törõdés kötelezettsége sem „kutya”. DR. BALÁZS ISTVÁN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Dunapatajon – június 4-én – a Szelidi-tó partján a helyi önkormányzat, a Szelid Vadásztársaság és a Vadászati Kulturális Egyesület közösen tartotta immár hagyományos – 2001 óta minden esztendõben megrendezett – „Vadászpünkösd” elnevezésû juniálisát. Volt itt minden, ami kötelezõ tartozéka és elmaradhatatlan kelléke egy ilyen jellegû, nagyszabású vadásznapnak: Hubertus mise, vadétel fõzõ verseny, vadászkürtös- és solymászbemutató, vadászfestmény és természetfotó kiállítás, színpadi programok, vadászati kellékek-kiegészítõk vására, vadászkalapszépségverseny és tombolasorsolás. Csak egyvalami hiányzott, de nagyon: a jó idõ. Kisebb megszakításokkal egész nap szakadt az esõ... Ennek ellenére – a körülményekhez képest legalábbis – sokan kilátogattak a Vadászpünkösdre. A kiállítók, árusok nem panaszkodhattak, a látogatók ugyanis az ismétlõdõ záporok elõl a sátrakba menekültek – és ha már ott voltak, vásároltak is. Akik ernyõvel, esõköpennyel, viharkabáttal felszerelkezve kíváncsiak voltak a színes és mozgalmas programokra, biztosan nem bánták meg, hogy eljöttek. W.P.

Vadászmajálisok Két vadászrendezvénynek is helyszíne volt május utolsó hétvégéjén a csongrádi Cseh István lõtér. A szombati napon a megyei vadászkamara tartotta meg a korábban meghirdetett, de az árvíz miatt elmaradt programját, vasárnap pedig az ópusztaszeri Vízügyi Vadásztársaság látta vendégül tagjait és hozzátartozóit. A kamara vezetése hagyományteremtés szándékával hirdette meg a „Vadászmajális” címû rendezvényét, az összetartozás erõsítése, a vadászbarátságok kialakítása, elmélyítése céljából, és ezt egy emlékfa ültetéssel nyomatékosították. A trófeamustrával az õzgazdálkodás eredményeit és a hivatásos vadászok hozzáértõ munkáját kívánták bemutatni. A hely adottságaiból fakadóan koronglövészetben is összemérhették tudásukat a jelenlévõk, a gyerekeknek pedig légpuskás lõversenyt szerveztek. A látogatók vadászfelszereléseket, vadászruhákat és szakkönyveket vásárolhattak, és megismerkedhettek az elöltöltõs fegyverek mûködésével. Az Erdélybõl érkezett kürtöskalács készítõk sátra elõtt egész nap hosszú sorok kígyóztak. A „vízügyesek” majálisát „Sodrófahajítás” és vakon történõ fegyverszerelés, valamint tombolahúzás színesítette. Az, hogy a vártnál valamivel kevesebben jelentek meg, valószínûleg a borongós idõjárásnak volt köszönhetõ, ennek ellenére mindkét rendezvény kiváló hangulatban zajlott. Mészáros

431

Hírek, tudósítások Hat évtized, egy társaságban

A Füzesgyarmati Vadásztársaság május 13-án ünnepelte megalakulásának 60. évfordulóját. Az ünnepségre a több évtizede rendszeresen megtartott vadászmajális keretében került sor a helyi koronglövõ pályán. A jeles napon a helyi vadászok, földtulajdonosok, önkormányzati vezetõk mellett az ország más területeirõl is érkeztek vendégek. A Békés megyei Vadász Szövetség díszoklevelét Nagy Sándor nyugalmazott megyei fõvadász adta át a helyieknek. A koronglövészet díjkiosztását követõen Solymos Tóni a népszerû énekes és vadász adott nagysikerû mûsort, fellépett Oszter Sándor színmûvész, és meglepetésvendégként Komár László rockénekes is. A mesterszakácsok tizenkét bográcsban fõzték az ebédet, így mindenki kedvére választhatott a finomabbnál finomabb pörköltek közül. Kanizsa Lajos

„Res nullius” díj A fenti néven alapított díjat az OMVK Csongrád megyei Területi Szervezete a vadon élõ állatok védelmében kifejtett tevékenység elismerésére. Az alapító okirat szerint ezt az elismerést azok a vadászok alapították, akiknek a vadászat a vadról való gondoskodást és vadvédelmet is jelenti. A testület idén az árvízi védekezésben kiemelkedõ munkát végzõknek adományozta a díjat. A június 6-án megtartott ünnepségen Dr. Frank József, a Csongrád Megyei Védelmi Bizottság elnöke, Varga László, a Közép Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vizügyi Igazgatóság igazgatója, Dr. Dobi László, az Alsó Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vizügyi Igazgatóság igazgatója, Felkai István, a KÖTIKÖZIVIG szakaszvédelmi vezetõje és Andó Mihály, az ATIKÖVIZIG fõmérnöke kapta. Felkai és Andó úr a plaketteken túl Bede Péter hivatásos vadász festményeit is megkapta munkája elismeréseként. A kitüntetéseket Hegyes Zoltán, a vadászkamara megyei elnöke adta át. M.Gy.

Barátom a természet …címmel Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter nyitja meg Matyikó Tibor festõmûvész kiállítását július 3-ikán 17 órakor a Zöld-Pont Galériában (Budapest, Fõ u. 44-50.). A tárlat – munkanapokon – július 21-ig látogatható.


Aktuális

Aphrodité szigetén, Artemisznak hódolva, avagy a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (C.I.C.) 53. közgyûlése Cipruson A szerelem görög istennõje a tengerben született, és a habokból Ciprus partjainál emelkedett ki. Aphrodité a szerelmi vágyat mindenkiben fel tudta ébreszteni, csak három istennõt nem tudott szerelembe ejteni, közöttük Artemiszt. A vadászat eme szûz istennõje, akit a rómaiak Dianának hívtak, a görög mitológia szerint nem csak biztos kezû vadász, hanem a vadállatok pártfogója, kicsinyeik védelmezõje és gondozója is. Nos, az elõzõek alapján világos, hogy keresve se lehetett volna jobb helyet találni a C.I.C. 53. közgyûlésének, amely az utóbbi években következetesen kiáll a vadállomány tartamos hasznosításának alapelve és a természetes vadállományok megõrzése mellett.

V

alljuk be, erre a kiállásra most különösen nagy szükség volt, amikor a C.I.C. egyik bizottsága, a Kiállítási és Trófea Bizottság – finoman fogalmazva – nem kellõ körültekintéssel járt el. Tette ezt akkor, amikor világrekorddá minõsített egy nyilvánvalóan, és azóta bizonyítottan kerítés mögött felnevelt, mesterségesen abnormálisra duzzasztott, majd Bulgáriába szállított, és ott elejtett gímszarvas bika agancsát. Az ügy leleplezését és tisztázását a német és a magyar sajtó, mindenekelõtt a Magyar VADÁSZLAP segítette. A botrány kipattanását követõen példás gyorsasággal jártak el mindazok, akiknek ez feladatuk volt, vagy egyszerûen csak felháborította õket az ügy. A magyar vadászlapokban hazai neves szakemberek nyilatkozatokban ítélték el, majd amikor a Magyar VADÁSZLAP fényképes bizonyítékot közölt a manipulációról, a botrány végkifejlete hivatalos fordulatot vett. A C.I.C. közgyûlésen Pintér István FVM fõosztályvezetõ, a magyar küldöttség vezetõjének kezdeményezésére, a Tanácsadó Testület, a Magyar VADÁSZLAP birtokába került és a lapban megjelent fényképek tanulmányozása után úgy döntött, hogy semmisnek tekinti az elmúlt évben Bulgáriában elejtett gímszarvasbika bírálati lapját, és a trófeát leveszi a világranglista elsõ helyérõl. A testület egyben úgy határozott, hogy az elõterjesztett bizonyíték elegendõ annak megállapítására, hogy a trófea hivatalos bírálaton történt bemutatása manipuláció eredménye. A C.I.C. vezetése külön bizottságot állított fel, amely augusztus végéig jelentést tesz arról, hogyan választható szét a szabad vadászterületen és vadaskertben elejtett állatok trófeáinak ranglistája, és milyen zárttéri tenyésztésbõl származó trófeák nem szerepelhetnek a ranglistán, illetve a bírálatuk nem engedélyezett. A bizottságnak tagja lett Pintér István fõosztályvezetõ is. Magán a közgyûlésen Dieter Schramm úr, a C.I.C. elnöke és Maria Rauch-Kallat asszony, Ausztria egészségügyi minisztere, az eset kapcsán kiálltak a trófeabírálatok tisztasága mellett, és a kereskedelmi céllal folytatott trófeamanipulációk ellen. Számunkra is elgondolkodtató a miniszter asszonynak az üggyel kapcsolatos fejtegetése: „A C.I.C. feladatául tûzte ki a fellépést mindenféle vadászati „rekordmánia” MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

ellen… Mivel az ilyen szabálytalanságok a vadászati turizmussal összefüggésben jelennek meg, a C.I.C-nek a vadászati turizmust globális üzleti kérdésként kell kezelnie. A vadászati turizmusnak óriási szerepe lehet a vidékfejlesztésben és megõrzésben, ha fenntartható gazdálkodásra épül… A vadászati turizmusnak fenntarthatónak és átvilágíthatónak kell lennie. Értékelem, hogy a C.I.C. elkötelezte magát a Fenntartható Vadászati Turizmus programjának kidolgozása mellett, beleértve a minõsítés lehetõségeit is…” Nos, úgy gondolom, hogy egy vadászati-vadgazdálkodási minõsítési rendszer bevezetése mellett, amely tartalmazná a vadászterületek értékelését, mi is elkötelezhetnénk magunkat. Kezdeményezõ kerestetik… és ebben élenjárhatnánk. A fentebb említett határozatok mellett a C.I.C. közgyûlése néhány igazán érdekes és elõremutató ajánlást is tett. Kiállt a vadászkutyákkal történõ hagyományos vadászati módok mellett, kinyilvánítva, hogy azoknak pozitív hatása van a vadvédelemre és a tartamos (fenntartható) gazdálkodásra, továbbá hozzájárulnak a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdéshez. Felhívta a vadászati közösségeket, különösen a vonuló madarakra vadászókat, hogy vegyenek aktívan részt az adatgyûjtõ és monitoring programokban annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a vadászat madárpopulációkra gyakorolt hatásának kutatásához. Megállapította, hogy a madárinfluenza elleni védekezés a vadmadarak élõhelyének megsemmisítésével, vagy a madarak elpusztításával nem lehetséges. Ugyanakkor azt ajánlja, hogy vadászati korlátozást az elõfordulási esetek körzetében csak a nemzetközi és nemzeti vadászati szervezetekkel történõ konzultáció után vezessenek be. A közgyûlésen történtek hûen tükrözték a C.I.C. néhány éve következetesen követett irányvonalát: kiállás a vadvédelem és a tartamos gazdálkodás mellett, a jó kapcsolatok ápolása, együttmûködés a természet- és vadvédelmi szervezetetekkel, és a vadászok érdekeinek fokozott védelme. DR. NÁHLIK ANDRÁS egyetemi tanár a C.I.C. Nagyvad Bizottságának alelnöke

433

Vadászok, vadászotthonok

Jó gének és fegyelem… Nem csupán bejárta, de önmaga számára meg is teremtette a vadászálmok birodalmát. Hidvégi Béla budai otthonába lépve az ember kiszakad a tér és idõ valós dimenzióiból, az „itt” és „most” elveszíti jelentõségét, a trófeákkal, preparátumokkal, képekkel és értékes emléktárgyakkal teli lakás ugyanis maga a jelenlévõ múlt és ezzel együtt a nagyvilág…

A

lakás „szíve” a kandalló, mely akkor is melegséget sugároz, ha éppen nem lobog benne a láng. A fehér kerámiával burkolt, mûvészi igénnyel kivitelezett tûzhely Franciaországból származik, és egy pompás elefántagyar-pár von köréje sajátos glóriát. Felette egy hatalmas, ovális alakú, aranyozott barokk-keretben csillogó tükör, amelyben a nappali másik fele, a kandallóval szemközti enteriõr látható. Mindez akár Hidvégi Béla életének és életmûvének a szimbóluma is lehetne, hisz egész eddigi sorsa azt bizonyítja, hogy a való világ minden szegletében és minden látványában ott rejtõzik legalább egy másik is… Személyes ismeretségünk a „Vadászálmok birodalmában” címû könyve megjelenése okán kezdõdött. A kötet írásainak többsége afrikai kalandokat örökít meg, visszafogott, szakszerû hangnemben. A nemzetközi rekordlistákon is elõkelõ helyen álló bozóti antilop, óriás jávorantilop és a nem kevésbé pompás bongó elejtésének története minden valamire való vadász vérét megpezsdíti. De a könyv elsõ olvasásakor rám mégis a nyitófejezet, az „Ahogy újra elkezdõdött” címû vallomás hatott a legnagyobb erõvel. Hidvégi Bélát 1956 vihara messzire sodorta hazájától. Keszthelyi tanulmányait félbe kellett szakítania, menekülnie kellett a megtorlás elõl. Egy szál melegítõben vágott neki a hosszú és bizonytalan kimenetelû útnak. Ámde a mély gödörbõl mégis feljutott a csúcsra. A hontalanból világpolgár, a nincstelenbõl tehetõs ember lett. – Mi adott erõt? – Talán a sport, talán a magyar mentalitás, ami egyebek mellett abban jut kifejezésre, hogy egy lépéssel mindig tovább akarunk jutni. Nagy hatással volt rám Rudolf Sand, a világ egyik legismertebb és legtekintélyesebb vadásza, a magashegyek szerelmese, aki azt vallja,

434

hogy aki nem szerez új tapasztalatokat, az nem fejlõdik tovább. És azt is õ mondta, hogy a végsõ határ szélén mindig kiderül, hogy jóval többre vagyunk képesek, mint azt gondolnánk… – És az álmokat mi szülte, mi tartja életben? – Az én vadászálmaim apám álmaiban gyökereznek. Alig négyéves voltam, amikor már légpuskát adott a kezembe. Együtt jártuk a határt. Ez, természetesen, még a háború elõtti idõk története. A háború után aztán minden megváltozott. Kisemmiztek, kitelepítettek bennünket. De az álmodozást nem lehet betiltani. Apám Afrikáról álmodott. Tõle hallottam elõször az olyan sejtelmesen és izgatóan hangzó állatneveket, mint amilyen a szitutunga és a bongó… Hidvégi Béla 1992ben lépett elõször Afrika földjére. Tanzániában – „az oroszlánok és a férfiak országában” – Magyar Józseffel vadászott. Ha jól számolom, kilencszer tért vissza a fekete földrészre, hogy aztán a magashegyek országai felé vegye az irányt. A nappalit díszítõ elefántagyar-pár impozáns, de nem rekord. A baloldali 38,1, a jobboldali 39 kiló, hosszméretük 220, illetve 231 centiméter. (Széchenyi 1929-ben, KeletAfrikában lõtt elefántbikájának agyarai 64, illetve 62 kilót nyomtak.) Hidvégi Béla már jó ideje a rekordok bûvöletében él, éppen ezért szívesen hasonlítja a vadászteljesítményeket a versenysport teljesítményeihez. Cél a gyõzelem, az aranyérem. Legújabb, „Vadászként a csúcsokon” címû könyvében azt írja: „…mi, vadászok, alighanem valamennyien szeretnénk valamit bebizonyítani magunknak”. És egy másik helyen mindehhez azt teszi hozzá, hogy „nyilvánvalóan felesleges mondanom, hogy mennyivel értékesebb az a trófea, az az emlék, amiért az ember MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

különösen keményen megküzdött, mint amit, mondjuk, a füves pusztában netán kocsiról ejtett el…” Az igazi kincseket, Hidvégi Béla vaddal, természettel és önmagával vívott szenvedélyes „sportversenyének” aranyérmeit az emeleti trófeaszoba rejti. A domboldalba épült, csodás panorámájú Ruthén utcai villának ez a helyisége a budai hegyekre néz. A teraszról egészen közelinek tûnik a Látó- és a Remete-hegy, de a mögöttük magasodó Hármashatár-hegy is felismerhetõ, ha megfelelõek a fényviszonyok. A fõváros bûze, zaja és szmogja ide már nem hatol fel. Hidvégi Béla trófeagyûjteményének, vadászemlékeinek jelentõs része már a Természettudományi Múzeum tulajdonában van és a keszthelyi Festetich-kastélyban látható. Ott van, sok egyéb kiváló trófea mellett a Safari Club International aranyérmével kitüntetett szitutungája, bongója, ezüstérmes óriás jávor- és kék bóbitásantilopja és az a vörös kafferbivalya is, amelyet a világranglista ötödik helyén jegyeznek. De a százötven négyzetméteres trófeaszobában, a „vadászálmok birodalmában” fel se tûnik mindezek hiánya. A terem közepét egy bezoárkecske uralja. Törökországban került terítékre két eredménytelen vadászatot követõ újabb visszatérés alkalmával. A vén bak teste nem nagy, fejdísze annál hatalmasabb. A szarv mérete és ereje, valamint az állat testtartása valóban királyi. Az ember szinte félve érinti meg. – Ez a világ második legerõsebb bezoárbakja – mondja Hidvégi Béla. – Abdorreza herceg bakja elõzi csupán meg, mindössze két centivel hosszabb szarvval… A rekordok hosszú sora egy etiópiai hegyi nyalával kezdõdött, melynek 38 hüvelyk hosszú és 11 hüvelyk széles a szarva. Hidvégi Béla nemzetközi ismertségét és elismertségét a csodás kilenc csavartszarvú antilop mindegyikének a begyûjtése alapozta meg. Minden csavartszarvú trófeája bekerült az SCI trófeakönyvébe. Ha jól jegyeztem fel, az SCI trófeakönyvében közel 130 olyan trófea szerepel, melyek mellett Hidvégi Béla neve olvasható. Egyedülálló teljesítménye, hogy Pakisztánban egyetlen év alatt elejtette a három vadászható markhor-faj mindegyikét, név szerint az Astor-, a Kasmir- és a Szulejman-markhort. Ez utóbbi szarvhossza 76 centiméter, hetedik a világranglistán…

FOTÓK: KÖRTVÉLYESI LÁSZLÓ

Vadászok, vadászotthonok

– A méretek, a rekordok hajszolása sokak szemében sznobizmus, amely a vadászat lényegét homályosítja el – jegyzem meg, mert nagyon is sokszor hallottam már ilyen és ehhez hasonló véleményt. Hidvégi Béla bólint, mintha várta volna ezt a megjegyzést. – Korunk igaz vadásza élményvadász. Nem a lõdüh vezérli, nem a hús, nem a mennyiség boldogítja. Az SCI elvei szilárd etikai alapokon nyugszanak, azt mondják ugyanis, hogy válogass! A telhetetlen ember zabál, az ínyenc szemelget. Ma már számos afrikai vadfaj és a magashegyi fajok szinte mindegyike csak szigorú megkötöttséggel vadászható. Az igényes gyûjtõ sok idõt áldoz, sokat tûr, sokat fizet – és csak keveset lõ… – És mit mond a helyi lakosság…? – Azt, hogy „jó, hogy itt vagy!” Pakisztánban például a helyi közösségek kapják a vadászati árbevétel mintegy 80 százalékát. Amióta ez így van, megszûnt az orvvadászat. A faluközösségek éjjel-nappal õrzik, védik a vadat, mert közvetlenül is érdekeltek a fennmaradásukban. A vadászat ilyen szemlélet és ilyen gyakorlat mellett valóban aktív és igen eredményes természetvédelem… A nagy trófeaszobából néhány lépcsõ egy kisebb, intimebb hangulatú helyiségbe vezet. Ennek a falait is vadász-emlékek díszítik, ám két meghatározó berendezési tárgya egy kanapé és egy fagerenda a mennyezet alatt. - Ide nemigen lép be idegen. A gerendán végzem a karerõsítõ függeszkedési gyakorlatokat, a kanapén eldõlve pedig a trófeákkal beszélgetek… Egyébként hajnali ötkor kelek, hatkor már kocogunk a hegyen Zsuzsámmal. A magashegyek kíméletlenek. De a túléléshez és a sikerhez mégsem rendkívüli adottságú, csupa izom emberek kellenek, hanem fegyelem. És, persze az se árt, ha az ember jó géneket örököl. Apám 85 évesen halt meg, édesanyám 97 éves, két nagyanyám megérte a száz évet… Hidvégi Béla áprilisban töltötte be hetvenedik életévét. A soron következõ úti célja Új-Zéland… BÉKÉS SÁNDOR


435

A kézre rá lehet ismerni „A mûvész nem szorgalmas, hanem ki akarja fejezni magát!” Az önkifejezésnek azonban idõnként váratlan gátjai támadnak, majd kiszámíthatatlan irányból új inspirációt kap. Erre az idei Arany Ecsettoll díjas Mráz János pályafutása a bizonyíték. Sikeres festõmûvészként és boldog családapaként élt Szegeden, megfelelõ munkahelye volt: egy nagyáruházban reklámgrafikusként dolgozott. Az egyik helyi vadásztársaság tagjaként a vadászati témájú festményeivel, rajzaival rangot, elismerést és népszerûséget szerzett. Jó másfél éve azonban váratlanul kiderült, hogy felesége súlyos beteg, s néhány hét alatt el is veszítette. Nehéz hónapok következtek életében, amikor lányával és fiával egymást segítették át a gyász gyötrelmes idõszakán. Természetesen sokáig a festéshez, alkotáshoz sem volt kedve…

436


Mûvészportré

M

ráz János arca õsz hajjal és fehér szakállal is fiatalos, az idõ pedig – ha lassan is – de gyógyítja a kapott sebeket. Mára már, túl az ötödik „x”-en, újra tettekre és alkotásokra kész. – Nagyon jól esett ez az elismerés, hiszen már éppen azon gondolkodtam, hogy nem festek többé vadászati témájú képeket. Másfelé indultam el, meg aztán be kell látni, hogy ez a „piac” túltelített. Rengeteg féltehetségû amatõr próbálkozik manapság, és ha „leken” két állatot, máris vadászfestõnek kiálltja ki magát. Ez az árakat is letöri, az alapvetõ hibáik pedig alaposan föl is bosszantják a hozzáértõket. Persze semmi baj, ha egy ügyes kezû hivatásos vadász, vagy bárki más szabad idejében vadat rajzolgat, festeget. Csak ne nevezze magát festõmûvésznek! Most ettõl a díjtól kissé visszanyertem a munkakedvemet. Persze eddig is dolgoztam megrendelésekre, de mióta megtudtam, hogy díjazott lettem, újra festettem néhány vadászképet. Megkeresett egy régi vevõm, és kért egy dámbikát, amelyet nagy kedvvel festettem meg. Ami a legfontosabb volt számomra, hogy a kép „legfõbb titkos kritikusomnak” is tetszett. A festõmûvész éppen negyedszázada került a vadászok táborába. A szegedi Tanácsi Vadásztársaságban több mint öt évig volt tagjelölt, mire fölvették. 1981. augusztus 14-én kapta meg a fegyvertartási engedélyét, aznap meg is vette elsõ sörétesét, nyomban ki is ment kacsázni és lõtt is két récét – egy öv patronból. A vízivad egyéni vadászata azóta is kedvence, de nemcsak vadászként, hanem festõként is. A szegedi Tömörkény Mûvészeti Gimnáziumban végzett, majd mûvésztelepeken képezte tovább magát. Rengeteget idõzött Mártélyon, a Tisza varázslatos holtágainál. A füzesek, a náddal szegélyezett kis víztükrök, no meg a vízimadarak ma is kedvenc témái. Különlegessége, hogy sokféle technikával dolgozik. Kollégái általában csak egy-két módszert kezelnek biztos kézzel. Õ szívesen rajzol tussal vagy ceruzával, gyakran készít akvarellt, és bátran kihasználja a számítógép adta új lehetõségeket is. – Sokáig idegenkedtem a komputerektõl, de aztán beláttam, hogy nem érdemes elzárkózni, inkább fel kell ismerni a benne rejlõ titkokat. A gép csak eszköz, a rajzi alapokat, a kompozíciót én készítem el. Manapság már elõfordul, hogy úgy készítek il-


lusztrációt, hogy régebbi képeim elemeit montírozom össze és „bolondítom meg” a géppel. Ha vadásznovellához kell képet készítenem, olyan jelenetet választok ki, amelyik megragadja a fantáziámat. Ez nem mindig a csúcspont, hanem egy olyan mozzanat, amelyet képileg jól meg lehet ragadni. De hangsúlyozom, ha számítógéppel is dolgozom, nálam az illusztráció alapja mindig a rajz, amelyben a kézre rá lehet ismerni – vallja. Hagyományos olajjal nem szeret dolgozni, mert türelmetlen ember, nem képes kivárni, amíg az egyik réteg megszárad. Ezért talált rá az acryl temperára, amely sokkal gyorsabban szárad és az olajhoz hasonlóan mutat. Amikor az árfolyamáról kérdezem, hamiskásan elmosolyodik. Széles a skála, harmincezertõl kétszázig terjed. Más „valutában”, vadászmeghívásra, pedig a kétszáz grammos baktól, a 85 centis csigájú muflon kosig terjed. Igaz, az utóbbiért még a vadászház falára is festett egy hatalmas pannót. A vadászat családi hagyomány, dédapjá-

nak és nagyapjának Erdélyben voltak birtokai, ahol vadásztak, bár õ már nem ismerte õket. Nagybátyja Dél-Afrikában élt, nála kétszer járt kint, és természetesen a vadászatra is jutott ideje, elõször egy impalát, másodszor egy kudut és egy varacskos disznót lõtt. – A fekete földrészen egy-egy ligeterdõben járva, néha olyan érzésem támadt, hogy itthon vagyok. Aztán megláttam egy kaktuszt, vagy más jellegzetes ottani növényt és visszazökkentem. A fények ott nagyon erõsek és a színek is rendívül intenzívek, gondoljunk csak a jellegzetes vörös talajra. Kint is készítettem néhány akvarellt, többnyire azokról a vadfajokról, amelyeket elejtettem – meséli. Erõs színek, határozott, lendületes vonalak. Mráz János keze nyomára a képein csalhatatlanul rá lehet ismerni. MÁROK TAMÁS

Piros betûs ünnep H

árom évtizedes hivatásos vadászi múltam utolsó tíz esztendejében sokszor került szóba Afrika. Õszintén bevallom, gyermekkori vadász-tanulóéveimet kivéve hosszú idõn keresztül nem éreztem késztetést e számomra misztikusnak tûnõ világ megismerésére. A veszélyes vad vadászatának gondolata viszont mindig izgalomba hozott, s azt is tudtam, hogy ezek közül számomra szinte csak egy elérhetõ vadfaj létezik: a kafferbivaly. Évek teltek el, amikor egyszer P. Gábor barátom örvendezve keresett meg azzal, hogy most egy zimbabwei vadászaton minden vágyam teljesülhet. Nem sokat gondolkoztam. Ünnepélyesen közöltem a családommal, hogy együtt utazunk. A felkészülés során elmélyülten tanulmányoztam a kafferbivaly anatómiáját. Így volt módomban megismerni, hogy a bivalynak minden nemes szerve testének alsó egyharmadában található, s ebbõl adódóan a test középvonalának magasságában elhelyezett váll-laplövés úgy hatol át a kamrán, hogy semmiféle létfontosságú szervet nem érint. Alapos tanulmányaim eredményeként, új ismeretekkel felvértezve indultunk útnak, és a 13 órányi repülõút végén megérkeztünk Harrare-ba. Egy végtelenül szimpatikus holland fiatalember, Alan várta a repülõtéren a népes magyar delegációt, amely két barátomból és négyfõs családomból állt. Többórás autóút után értünk a camp-be, további vadászataink kiinduló bázisára. Délután vezetõnkkel tisztáztuk a vadászat körülményeit, és alig vártuk a reggeli indulást. A vadászterület a Zambezi folyó völgyében terült el, a Matusadona Nemzeti Park keleti oldalán. Északról Zambia felé maga a folyó határolja, a mozambiki határ felé pedig a nagyhírû Chewore. A Nemzeti Park mindkét oldalán engedélyezik a vadászatot, ezeken a nem koncessziós alapon szervezett területeken, mint a miénk is. Itt a vadász, illetve a vadászatot szervezõ alkalmi lehetõséggel, árverésen veszi meg a 10-14 napra szóló vadászati jogot. A vadászat sikerétõl függetlenül, a meghatározott vadászati idõ elteltével a területet el kell hagyni. Az Állami Vadászati Irodában történõ bejelentkezés a helybéliek minden részletre kiterjedõ adminisztrációja miatt közel négy órába telt. Az ott elhelyezett csontvázakon és koponyákon tovább gyarapíthattam anatómiai ismereteimet, és megértettem, hogy a támadó bivalyt, amely feltartott fejjel közelít, miért csak az orrközép „szutyakján” szabad kegyelemlövéssel illetni. A rendkívül vastag koponyacsont ugyanis átlõhetetlen, és vészhelyzetben eredménytelen kísérlet.

438

FOTÓK: PÁLOS GÁBOR

Safari

Mire végeztünk a bejelentkezéssel, késõ délelõtt lett. Alan javaslatára a közeli víznyerõ helyeket kerestük fel, ahol valószínûsíthetõen alkalmunk lesz a nyomok alapján felmérni a területen tartózkodó vadfajok jelenlétét. Bivalycsapázásnak aznapra már nem látta értelmét, mivel a Nemzeti Park kapuján 18 órakor ki kell lépni, annál tovább senki sem maradhat bent a védõövezetben. A harmadik víznyerõ hely megközelítésekor megzavartunk egy öreg, legalább 75 fontos agyarú elefántbikát, aki ezt zokon véve, széttárt füleivel, égnek nyúló ormányával és hangos trombitálással, támadva észrevételezte. Szerencsésen megúsztuk a színlelt támadást, de az elsõ kalandot – utólag elismerem – nem minden félelem nélkül éltem át. Az „elefánt-esetet” követõen egy bivalycsorda friss nyomaira leltünk, amelyrõl busmanjaink megállapították, hogy alig egyórás. Nyomozóink 20 méterenként elõttünk járva vezettek minket Zimbabwe 1200-1300 méter tengerszint feletti magasságban fekvõ fennsíkján. A terepbõl adódóan a nyomkövetés nem volt megerõltetõ. Több kilométeren át árkokkal szabdalt, gyenge aljnövényzetû erodált terepen haladtunk, míg a nyom végül bevezetett egy sûrûbe, ahol közeledtünkre a csorda észrevett minket, s nagy robajjal indult meg – meglátnunk sajnos nem sikerült õket. Reggelente, pirkadatkor fagypont körüli hõmérsékleten, több réteg ruhába felöltözve végighaladtunk azon az egyetlen járható úton, amely a Nemzeti Parkot elválasztotta a vadászterülettõl. Az úton jól értékelhetõek voltak azok a nyomok, amelyek a parkból kiváltó Zambezi folyó irányába haladó vadat igazolták. A vadban rendkívül gazdag területen minden reggel találtunk friss, éjszakai átváltó bivalycsorda-nyomot, amelyeket követve, általában 2-3 óra alatt utolérve következett az alapos szemrevételezés. Tudnunk kell, hogy a helyi fehér vadásznak – saját lelkiismeretén túl – mindegy, milyen korú, és milyen minõségû bivalyt lövet. Nincs korosztály-szabályo-

Safari zás, és a kiadott licencek sincsenek trófeamérethez, illetve korhoz kötve. Ezért rendkívül nagyra értékelendõ az a kísérõi korrektség, amelyet Alan részérõl tapasztaltam. A minõsítések során az elsõ négy napban látott bivalyokra kivétel nélkül azt mondta, hogy ezt ne lõjük meg, találunk még ennél lényegesen öregebb bikát is... Az ötödik nap reggelén, a szokott útvonalon haladva az elsõ félóra után találtunk két öreg kafferbivaly nyomot, amelyek busmanjaink szerint teljesen frissek voltak. Alan szeme felcsillant, és jelezte annak valószínûségét, hogy rátaláltunk arra, amit eddig hiába kerestünk. A nyomozóink elõttünk haladva egyórás cserkelés után hirtelen megmerevedve jelezték, hogy látják a keresett két bikát. Kísérõmmel elõrecsúszva, kihasználva a domborzat takarását, csodálatos kép tárult elém. A tõlünk 120 méterre kezdõdõ sûrû szélén, velünk szembefordulva állt két õsállat, és a bokrokat csipegette. Alan kiadta a parancsot, hogy a baloldalit lõjem. Jó volt a szelünk, és a bikák nyugodtan legelésztek, én pedig örökkévalóságnak tûnõ másodpercekig tûnõdtem azon, hogy mit csináljak. Közel három évtizede oktatom a sport- és hivatásos vadászokat arra, hogy ilyen pozícióban, szembõl nem szabad nemes vadra lövést leadni. Alan harmadszor szólt rám, hogy lõjek, mire közöltem, hogy húzódjunk vissza, és a domb takarásában egy képzeletbeli körív mentén forduljunk körülbelül 90 fokot úgy, hogy ne szembe kelljen lõnöm az álló bivaly bikát. Elképzelésem nem aratott osztatlan elismerést, de eleget téve kérésemnek, megkezdtük a viszszavonulást, és következett az az izgalmas pillanat, amikor a domb mögül újra lövési helyzetbe kerültünk. Ahogy felemeltük a fejünket, a bivalyok észrevéve minket, szembefordultak. Alan ismét tûzparancsot adott, nyomatékosan hozzátéve, hogy ilyen öreg bivalyt az életben nem találunk, és tovább ne gondolkozzak. Mivel a bivalynál jóval magasabban voltunk, a szügyközéptõl egy kissé lejjebb fogva elengedtem a lövést. A bika megpördült, és társával együtt eltûnt a sûrûben. Nehezen teltek a következõ percek, de a kötelezõ cigarettaszünetnek vége lett, és végre odamehettünk a rálövés helyére. Tapasztalatlan bivalyvadászként rendkívüli örömmel konstatáltam, hogy a bikám tüdõn van lõve. Nyugalmam nem tartott sokáig, mert Alan megszemlélve az elugrás helyét, és az elsõ 20 méteres vércsapát, póker arccal a következõ megjegyzést tette: „Tavaly egy amerikai tábornok vendégem lõtt így tüdõn egy bikát, amelyet 7 órás utánkeresést követõen értünk utol – és még élt”. Nyugalmam – és önbizalmam – elszállt... Egyrészt aggódtam az esetleges sebzés miatt, másrészt féltem, hogy életem elsõ (és valószínûleg egyetlen) bivalya elvész. Arról az afrikai bérvadászati szabályzatról nem is beszélek, mely szerint, ha a rálövést követõen a vad a találatot pár csepp vérrel jelzi, úgy azt teljes árban ki kell fizetni... A stáb egy-két órás színlelt keresés után, látszólagos nyomvesztéssel nyugodtan azt mondhatta volna, hogy sajnáljuk, de a bika elveszett. Szerencsére nem így lett! MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Közel kétórás nyomkövetés után, elsõ sebágyában leltük meg a sebzett bivalyt. Az elsõ 300 méteren egyre csökkenõ vérzés után számomra már követhetetlen csapán haladtak a nyomkeresõk. Gyakorlott afrikander barátomtól, Gabitól azt kérdeztem, hogy szerinte jó nyomon haladunk-e. Mivel kérdésemre õ sem tudott határozott választ adni, az izgalom tovább fokozódott. Alig ötszáz lépés után azonban ismét bizakodni kezdtem, Alan ugyanis egy patakmedren áthaladva, a finom homokban megmutatta a bika nyomát, és a partoldalban lévõ cserjén egy gombostûfejnyi vércseppet. Az idõközben 30 fokra emelkedett hõmérséklet, az izgalom, és a gyaloglás miatt a magunkkal hozott vízkészletünk alaposan megcsappant. Ezek után a nyomozóink közölték, hogy víz nélkül nem folytatják a nyomkövetést. Alan megígérte, hogy félórán belül elérünk egy olyan patakmedret, ahol lehetõség lesz víznyerésre. Az ígéret beteljesült, a hûvös patakmederben fél méterre leásva barnás zagy buzogott elõ, amit rajtam kívül mindenki nagy élvezettel fogyasztott. A víznek nevezett mosléktól felfrissülve, a társaság újult erõvel követte a sebzett bikát, amely fél óra múltán második sebágyából felkelve, tõlünk 50 méterre egy tisztáson futott át. A rutinszerûen odadobott lövés a bivalyt testközépen érte úgy, hogy a kamrán áthaladva nemes szervet nem ért. Alan szûkszavú kommentárja nem volt túl megnyugtató: „Az üres lövés a bivalyt annyira felbõszíthette, hogy mostantól számítanunk kell arra, hogy a saját nyoma mellett egy hurkot csinálva, a mögékerülés manõverével elenged maga mellett minket, hogy hátulról ránk támadhasson”. A feszültség tetõfokára hágott. A szomjúság és kimerültség állapotában annak hitétõl mindig új erõre kaptam, hogy még sötétedés elõtt utolérjük a bikát. Lassan közeledtünk a kötelezõ kilépés idõpontjához, amikor kísérõink kiadhatják a parancsot a nyomkövetés abbahagyására... Váratlanul, 15 lépésrõl egy vízmosásból kiperdült és nekünk támadt a sebzett bivaly, amely a gyors kegyelemlövésre hörgéssel jelezte, hogy a harc befejezõdött. A terepjáró a Zambezi egyik holtágán 8 kilométerre tudta megközelíteni azt a helyet, ahol a bivaly véglegesen terítékre került. A lefejtett koponya lehúsolva közel fél mázsát nyomott, amit a két fekete felváltva, a feje tetején cipelt az autóhoz. A frenetikus boldogságon túl a nap legnagyobb élményét – a terepjáróhoz érkeztünkkor – az egész napos szomjúhozás után elfogyasztott whisky jelentette. Az ötnapos, embert próbára tevõ, száz kilométeres cserkelés, a vadbõség, a szakszemélyzet profizmusa, a megsebzett vad rendkívüli utánkeresése jutalmául egy öreg – a szakértõk által 20 évesre becsült – kafferbivaly elejtésének élményét és trófeáját ajándékozta nekem Afrika, felejthetetlenné, és piros betûs ünneppé téve ezzel vadászéletem Zimbabwében eltöltött napjait. DR. JAKABHÁZY MIKLÓS

439

Oktatás

M

indenki tudja, hogy autót vezetni csak érvényes vezetõi engedéllyel lehet. A vadászatvezetéshez viszont semmiféle jogosítvány, végzettség vagy egyéb – bármiféle garanciát jelentõ – tanúsítvány nem kell. A jogszabályi hiányosságból adódik az a faramuci helyzet, hogy akár egyik napról a másikra szinte bárkibõl lehet egy vadásztársaságnál vadászmester – legyen lakatos, vállalkozó, bankár vagy cipõfelsõrész készítõ. A vadászterület vadgazdálkodását irányító vadászmesteri tisztség betöltéséhez – egyelõre – a hatályos rendelkezések semmiféle szakmai végzettséget nem írnak elõ. Ez pedig azt jelenti, hogy akinek sikerül letennie az állami vadászvizsgát – ráadásul elképzelhetõ, hogy mindössze néhány hónapja ment át a megmérettetésen – akár a vezetõje is lehet a társas vadászatoknak. A jogrend visszásságaiból adódik továbbá, hogy irányíthatja a szakképzett hivatásos vadászok munkáját, semmiféle beleszólást nem engedve a vadászat vezetésébe. Szerencsés esetben persze elõfordulhat, hogy alap-, közép- vagy akár felsõfokú vadgazdálkodási képesítéssel is rendelkezik a vadászmester, ez azonban önmagában még semmilyen garanciát nem jelent arra nézve, hogy megfelelõen eleget tegyen ennek a felelõsségteljes feladnak. A vadászati oktatási rendszer és az iskolai tantervi követelmények hiányossága, hogy a vadászatvezetés nem kap megfelelõ, illetve vitathatatlan fontossága miatt méltán elvárható hangsúlyt. Csupán elméleti szintre szorítkozva, természetesen néminemû ismeretanyagot megpróbálnak ezzel kapcsolatban belesulykolni a nebulók fejébe, de magáról a vadászatvezetés gyakorlatáról az égvilágon semmilyen tapasztalatot nem gyûjthetnek az iskolák falai között. Ráadásul – finoman fogalmazva – a vadászatvezetés szakirodalma is meglehetõsen hiányos. Honnan tudhatná egy pályakezdõ vadõr, vagy a szakmai végzettséggel nem rendelkezõ vadászmester, hogy mi a teendõje a társas vadászat szakszerû szervezését, lebonyolítását illetõen? Akinek megadatott, hogy már fiatalon – akár hajtóként is – részt vehessen néhány fácán- és nyúlhajtáson vagy riglizésen, annak legalább lehetnek fogalmai egy-egy balesetmentes társas vadászat levezénylésérõl, hiszen látta, hallotta, hogyan kell eligazítani a puskásokat és a hajtókat, miképpen kell kijelölni a lõállásokat, avagy mi a teendõ a lõtt vad összegyûjtésénél, kezelésénél és hogyan kell az etikai elõírásoknak megfelelõ terítéket elkészíteni. Viszont mit tehet az, aki sohasem, vagy csak rossz példákat látott…


személy vezethessen. Bizonyára sokakban felvetõdik a kérdés: mi lehet vajon a vadászatvezetõi képesítés? Szerkesztõségünk, a Vadászati Kulturális Egyesület, a csongrádi Diána Vadász-felnõttképzõ Alapítvánnyal karöltve - éppen a sajnálatos vadászbalesetek megelõzése érdekében - kidolgozta a vadászatvezetõi szakképzés tematikáját. A tanfolyamot, annak anyagát és a képzési programot a Nemzeti Akkreditációs Testület májusban hivatalosan is elismerte, akkreditálta, így minden akadály elhárult, hogy július 17-én elkezdõdjön az elsõ csoport számára az egyhetes tanfolyami képzés. Az akkreditáció egyébként azt jelenti, hogy a képzésben résztvevõ, az elméleti és gyakorlati záróvizsgát sikeresen teljesítõ hallgatók államilag elismert oklevelet kapnak. A jelentkezõk részletesen megismerkedhetnek a társas apró- és nagyvadvadászatok elõkészítésének és levezetésének elméleti és gyakorlati tudnivalóival. Az oktatás során kiemelt szerepet kap – az új rendelet szerint már kötelezõ – a térképészeti ismereteket is magába foglaló anyagrész, így a hallgatók elsajátíthatják a társas apró- és nagyvadvadászatokhoz használt – a terület sajátosságait és terepadottságait figyelembe vevõ – térképek készítésének módjait. A 38 órás (18 elméleti, 16 gyakorlati óra, 4 órás elméleti és gyakorlati vizsga) tanfolyam olyan tantárgyakat foglal magába, mint vadászati jog, balesetmegelõzés, munkavédelem, elsõsegélynyújtás, térképismeret, szervezési ismeretek, logisztika, vadászattervezés, vadászatvezetés, vadegészségtan, üzemgazdasági és vezetési ismeretek, fegyver- és lõszertan, ballisztika, valamint a társas vadászati módok. A tanfolyam írásbeli és gyakorlati vizsgával zárul. A gyakorlati vizsgára az iskola gyakorló vadászterületén kerül sor. A gyakorlati vizsga témakörei: a vadászat menetének ismertetése; baleseti oktatás; a vadászaton résztvevõk eligazítása; területkijelölés egyénileg elkészített térkép alapján; lõállások kitûzése; lõirányok kijelölése; a hajtók és jármûvek mozgatásának tervezése és irányítása; a lõtt vad összeszedésének, szállításának, kezelésének megszervezése; a teríték helyének kiválasztása, terítékkészítés. A képzésre állami vadászvizsga bizonyítvánnyal, vagy a vadászati törvény szerinti szakmai végzettséggel rendelkezõ sport- és hivatásos vadászok jelentkezhetnek. WALLENDUMS PÉTER

A vadászatvezetõk új képzési rendszere

Az utóbbi idõben sajnos több végzetes kimenetelû vadászbalesetrõl olvashattunk. Ráadásul ezeket a sajtó alaposan „fel is fújta”, nem csekély ellenszenvet keltve mind a vadászok, mind a vadászat iránt. A büntetõeljárások különbözõ szakaszaiban (nyomozás, vádemelési javaslat, bírósági tárgyalás) tartanak ezek az ügyek, és az eddig kiszivárogtatott információk, valamint az ismert tények tükrében megállapítható, hogy bizony sok esetben éppen a vadászatvezetõ hibázott, hiszen köztudott, hogy felelõsségük egyértelmû. Gondoljunk csak bele: elég a puskás-vonal – az idõjárásnak vagy a terepviszonyoknak nem megfelelõ – helytelen leállítása, a felületes eligazítás, vagy a lõirányok szabálytalan kijelölése… és megtörténik a baj, amely egyébként nagyobb figyelemmel, több hozzáértéssel mindenképpen elkerülhetõ lett volna. Valamit tehát már tenni kell! – mondták többen, csakhogy nem történt semmi. A vadászati törvény legújabb végrehajtási rendeletében már az elõírások jelentõsen szigorodtak, kezdve a kötelezõ – és a vadászat elõtt mindenkinek kiosztandó – hajtástérképtõl, a sík terepen elõírt magasított lõállásokon át, egészen a piros vagy narancsszínû szalaggal kijelölt tilos lõirányokig. A vadászatvezetõkkel szemben támasztott személyi feltételekrõl azonban – egyelõre – a joganyag nem rendelkezik. Szakmai szervezeteink és a vadászat irányításáért felelõs államigazgatási szervek már fontolgatják, kiegészítik a jogszabályt azzal az elõírással, hogy társas vadászatokat csak vadászatvezetõi képesítéssel rendelkezõ

További információ és jelentkezés: DIANA Vadász-felnõttképzõ Alapítványi Szakképzõ Iskola 6640 Csongrád, Jókai Mór u. 14. Telefon: 06-63/483-790, 06-30/437-0923 E-mail: [email protected]

441

A jubileumi jégbak A

z ötvenéves vadász nehézkesen ébredt nyomasztó álmából, de menetrend szerint érkezõ köhögési ingere visszazökkentette a valóságba. Hajnali kettõ körül lehet – az órát sem kell megnéznie – zsigereiben tévedhetetlenül érzi az idõt. Ki tudja, hányszor ébredt már így a tavaszi õzbakvadászatok idején – legtöbbször mások szórakoztatására, kísérõként, amikor még egyenesen fizikai fájdalmat érzett, ha idõ elõtt és hangtalanul kellett elhagynia asszonyának éjszakai illatokkal megtelt, széles ágyát. Régen volt, ma már a maga ura, akkor vadászik, amikor kedve van. De mégis, ma mintha titkot rejtene a hajnal, jeleket hordozna az álom, élesen agyába vág a komlósi hegyek minden apró nesze, amint körbekémlel az éjszakában. Aztán elhessegeti magától a rátelepedett gyanút, kávét iszik és ettõl még inkább tisztán látja a helyzetét – ez megnyugtatja. Gyorsan felébreszti fiát, – Bandika mégis fiatal, dörzsölt, mai gyerek – hadd vezessen õ. Meg aztán az ördög nem alszik, hát még az õ szabolcsi barátai! Lehet, hogy megint kieszelnek valamit, nem tisztelve, méltányolva eléggé ötvenedik születésnapjára kitervelt rekordkísérletét! Ötvenévesen, ötven õzbakot, egyetlen idényben! A gyereknek ugyan ezer a dolga, de jobbnak látja, ha most vele lesz. Ma reggel meglövi a huszonötödik õzbakot, ezt a gyereknek látnia kell! És látni fogják mind a barátai is, hogy immár vállalásának a fele teljesült. Miklósnál kiváló bakok vannak, talán már kiválasztotta, melyik lesz az enyém. Sajnos Zolinak éppen most kellett elutaznia, de a hír biztos eljut majd hozzá.

442

LIPTÁK BÉLA

A napkori szõlõdombok derengõ sziluettje mögött már szégyenlõsen öltözködött a Nap, felhõfátyla ziláltan foszladozott kipirult arca elõtt. Mint kerekarcú, hajnalban kelõ falusi menyecske, csak kurtán letekintett, majd újra fátyol mögé rejtõzve készülõdött egész napos útjához. A terepjáró megérkezett a dúslombú nyárfás erdõ sarkához, és a vadászat elkezdõdik. Húsz-harminc perces kocsizás után Attila, a fõvadász amúgy foghegyrõl megjegyzi, hogy valahol itt kell lennie a kiszemelt õzbaknak. Miklós viszont szabódik: nincs itt semmi. A vérbeli vadászt azonban nem érdekli a helyiek vitája, éberen figyeli a nyárfaerdõ elõtt nyújtózkodó gazost. Elég neki egyetlen pillantás, és egy pontos hadászati térkép kopírozódik bele agyába vadkörtebokorral, szamárkóróval, bomló akácokkal és sötétlõ bodzákkal. Mindent tud, mindent lát, nem kell neki rávezetõ szöveg, õ nem kezdõ! Ha minden kísérõjének az összes vadászati tudományát összeadnák, se érne fel az õ tapasztalatával! Látszik, hogy nagyon igyekeznek... Szeme hirtelen visszasiklik a száraz szamárkóró-ligetre és a pillanat törtrésze alatt döbben rá újra: az ötven év mit se számít, nem érzi az elmúlt idõt, a szeme és az ösztöne a régi. Azonnal kiszúrta, az õ bakja ott áll tán százhúsz méterre! Megígérte Miklós és íme, állja a szavát! – Ott van, õ az! – suttogja Attila. – Nincs ott semmi, az nem õz – adja a kezdõt Miklós – menj tovább! De a vadász már a gyökérre illesztette a fejszét, kipattant a kocsiból, gyorsan és pontosan lõtt, ahogyan mindig szokott. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Irodalom – Fölé Apu, fölé! – rándul elõre Bandika zaklatottan, és eléri a célját, mert apja azonnal ismétel, keserves elszántsággal, valódi Mester-stílusban. Az õzbak azonban fancsali képpel, fagyos tekintettel néz a lövõre mozdulatlanul, a becsapódó lövedékek után látható vízpára spriccel a kimeneti oldalon. Az ötvenéves vadász ismét kivonja a hüvelyt ékszerpuskájából és valami mélységes megvetéssel, keserves fintorral dobja a kocsi ülésére. Bajusza megrándul, de mire a barátaihoz fordul, már próbál mosolyogni és tisztán érzi a játék, a barátság kellemes ízét. Elindulnak a „rálövés” helyére, hogy közelebbrõl is megnézzék a fagyos mozdulatlanságában is csodálatos trófeát mutató „jégbakot”, egy gyönyörûen gyöngyözött, különlegesen elágazott agancsot, amit egy osztrák vadász lõtt még húsvét hetében és az-

óta lefagyasztva várta, hogy megkísérthesse a jubiláló zempléni vadászt. Igézõ, álomszerû a környezete, amint a hajnali csipegetés közben valami neszt hallva feltekint, fejét picit félrefordítva hallgatózik. Dermedt testén dérré válik a rácsapódott harmat – ettõl még öregebb, golyóérett példánynak tûnik amint a tavalyi, széltépte szamárkórók között cövekel. Az Ördöngös-domb felõl csörgõ szarka érkezik. Nem tágít tõlünk, érzi a feszültséget és lesi a poént. Zoli a videó-állványával kikászálódik lombsátrából, én pedig hûtött almapálinkát keresek elõ a rejtekbõl. A jégbak túloldalán talált baráti köszöntõt már mindannyian együtt, megilletõdve olvassuk: „Gratulálunk a huszonötödik õzbakodhoz! Isten éltessen Bandi Barátunk!”

Egy jó és egy valódi „baklövés” M

orcos ábrázattal bandukolok a koromsötét nyiladékon a Récés-tói magasles felé. Hangulatom a mélyponton, ami teljesen érthetõ, hiszen kétnapos õzbakvadászatom utolsó próbálkozása ez a hajnali les. Vendéglátó barátomon igazán nem múlik a siker, este azzal köszönt el tõlem, hogy „ha reggel bakkal találkozol és nem fiatal, lõdd meg!” Nagyvonalú gesztus, bár tudom, ha nagy agancsú bajnokkal futnék össze, néma maradna a puskám. Nagyon megfelelne nekem egy érdekes selejt, vagy netán egy parókás bak is, csak hát az elmúlt két napban csupa fiatal ígéretes jelölt ugrott a sípra. Igen a sípra, amit szorgalmasan nyomogatok nappali cserkeléseim során, és elmondhatom, hogy gyakran mozdulnak rá a hallótávolságon belül bóklászó õzek. Jönnek suták gidával, gida nélkül, és ami a fõ, bakkal a nyomukban is. Sajnos azonban az eddigi udvarlók egytõl-egyig a nem lõhetõ kategóriába tartoztak. Ha szerencsém ma sem fordul, eredmény nélkül takarodhatok haza. Miközben így rágódok magamban, máris elõttem tornyosul a magasles, amelyre igyekszem a lehetõ legkevesebb létranyikorgatással feljutni. Nem egyszerû a feladat, de pár perc múlva már keresõtávcsövemmel vallatom az elõttem terpeszkedõ – még vetés idején „elsikerült”– lucernatáblát, amelyen keresztül a disznók rendszeresen visszaváltanak a mögöttem hallgató tölgyes fiatalosba. Már dereng annyira, hogy meggyõzõdhetek a legelõ teljes ürességérõl. Furcsállom a dolgot, hiszen az este itt több mint ötven szarvast számoltunk meg útban a faluszéli kukoricások felé, és két kocát is láttunk, fejenként 5-6 malaccal turkálni a vetésen. – Mindegy, ez van, biztosan megelõztek a mai hajnalon –, térek napirendre az ügy felett. Elhatározom, hogy fél hatig leselkedek, aztán ha teljesen kivilágosodik, sípolni próbálok, hátha kipenderül egy nekem való bak a fiatalosból. Ezen a reggelen azonban néma marad a gumisíp, a sors vagy Diána istenasszony másképp rendelkezett.


ROSTA LÁSZLÓ

Éppen, belefeledkezem a nem messze elterülõ disznóskertbõl áthallatszó malacvisításra, kocahangokra, amikor meglódulnak az események. A mögöttem és tõlem balra elterülõ tölgytelepítésbõl furcsa hangok szûrõdnek felém, amelyek rohamosan erõsödnek. Szuszogás, horkantások, a sûrûben való szöszmötölés egyvelegébõl áll össze a hangzavar, amely hamarosan már a les elõtti bokrosból hallatszik. – Nofene, megjött a borz! – próbálom megtippelni a csendháborítót, de már látom is, hogy tévedtem. A következõ pillanatban ugyanis a bokorból kitolódik egy õzfenék, amelynek gazdája nem jószántából hátrál, hanem vetélytársa tolja maga elõtt. Két õzbak verekszik elkeseredetten az orrom elõtt, tõlük származik a csatazaj. Amikor egy pillanatra megtorpannak, keresõtávcsövemen azonnal látom, hogy mindkettõ lõhetõ selejt példány, világos színû, gyenge aganccsal a fejükön. – Az egyiket meglövöm! – születik a gyors döntés és már emelem is barátom 7x57-es ZKK-ját, amelyet az este azzal nyomott a kezembe, hogy „ez oda lõ, ahova célzol. Használd, amíg a tiédet rendesen belõjük!” Mielõtt azonban bármelyik küzdõt is célba vehetném, meglódulnak és vad vágta után – úgy hetven méterre a lestõl – újra szembefordulnak egymással. Ekkorra azonban már rákúszik a szálkereszt a zömökebbnek látszó õz oldalára. A csöndes hajnalban váratlanul nagyot dörren a puska és a meglõtt bak a magasba ugorva néhány lépés után bukfencet vet, majd eltûnik az egyik nagylombú tölgybokor mögött. Innen nem látom, de tisztán hallom rugdalózását, aztán csend lesz. Az ellenfél a lövéskor nyomtalanul, hang nélkül eltûnt, riasztását sem hallom. Újratöltök, néhány percet adok zsákmányomnak és magamnak. Tán három perc telhet el, amikor meghûl bennem a vér: – a bokor takarásából, amelyik mögött a meglõtt bak fekszik, kilép egy õz – ez is bak – és fejét mélyen tartva lépked a pár méterre kezdõdõ bozótos felé. – Te jó isten, megint gerinctüskét lõttem! – döbben belém a rémület. Nem ok nélkül, hiszen ebben az

443

Irodalom idényben már két bakot veszítettem el ezzel az átok magas lövéssel. Most itt a harmadik és két lépés után ez is örökre eltûnik a hatalmas erdõsítésben. – De ezt már nem hagyom! – horgad föl bennem az akarás, és pillanatnyi célzás után a fejével már a bokorban lévõ bak lapockája mögé lövök. Az õz alól valami hatalmas erõ szinte kisöpri a lábait, célpontom összeomlik, és többé nem mozdul. Szemembe csorgó verítékemet letörölve rogyok a magasles ülõkéjére, teljes tünet-együttesével kitör rajtam a vadászláz. Nem tudom mennyi idõ telik el, mire összesze-

dem magam, csuromvizes hátam borzong a csípõs reggeli szélben. Kiürítem a fegyvert és még mindig elgyengült térdekkel, letotyogok a létrán. Lassú léptekkel indulok zsákmányom felé, élvezni akarom a vadászsiker minden pillanatát. Aztán ott állok a meglõtt vad felett, majd leguggolok, hogy megmarkolhassam agancsát. Közben pillantásom jobbra téved, és egy pillanatig azt gondolom, hogy az izgalomtól kettõs látásom lett. Karnyújtásnyira tõlem a fiatal tölgy árnyékában ott fekszik – egy másik õzbak! Arra eszmélek, hogy ülök a latyakos fûben, üres fejjel bámulok magam elé, és próbálom megérteni, hogy mi is történt itt az elmúlt néhány percben. Aztán lassan-lassan összeáll a kép, és tudatosul bennem, hogy ritka nagy félreértés áldozata vagyok. Az elsõ bak, amikor meglõttem, ahogyan gondoltam is, a bokor mögött összeesett és kimúlt. Szó sem volt gerinctüskérõl, meg magas lövésrõl, a találat vérrózsája ott piroslott, ahol annak lennie kellett. A helyzet ezután vált rendkívülivé! Eleste után ugyanis vetélytársa elrohant, majd – ki tudja miért – takarásban visszatért ellenfeléhez. Látva annak harcképtelenségét, igyekezett eloldalogni a helyszínrõl, és amikor kilépett a bokor mögül akkor érte második lövésem. Csak így történhetett az eset, de ez még nem ad teljes felmentést a dublé elkövetése alól. Az õzbak azért mégsem nyúl, még csak nem is disznó, hogy duplára lõjük! Téblábolok, egyik baktól a másikhoz lépek, és közben ott zakatol a fejemben a kérdés: Vajon mit fog ehhez szólni az én nagyszívû barátom? Hisz végül is visszaéltem a bizalmával! A meghívás bakra és nem bakokra szólt. De valóban visszaéltem? Végül is

444

én csak egy õzet akartam lõni, és íme ez lett belõle. Kavarognak bennem a gondolatok, az érzelmek és a felhõtlen öröm helyét a szorongás, a keserû szájíz foglalja el. Lógó orral ballagok a hamarosan megérkezõ hivatásos vadász felé, aki már messzirõl kérdezi: – Megvan a bak? Jó becsapódást hallottam. – Nem bak, hanem bakok – mondom nagyon csendesen. – Hogyan? Micsoda? – hüledezik a derék Gyula és miután a tetthelyre vezetem, levett kalappal csak bámulja a két õzet. – Mit fog ehhez szólni a fõnök? – néz fel az égre, és erre én sem tudok okosat mondani. Miután összeszedi magát, és miközben akadozva elõadom a történteket, õ az agancsokat vizsgálja, és lassan enged arcán a feszültség. – Nem lesz baj, mindkét bak igazi selejt, nincs helyük az állományban – próbál nyugtatni és sportszerûen átadja a töreteket. Zsigerelés után már kissé megnyugodva a vadászház felé vesszük az irányt, ahol vendéglátó barátom éppen eligazítást tart munkatársainak. Miután befejezi, derûsen lép hozzánk és gratulál, hiszen látja kalapomon a véres tölgygallyat. A két bak említésekor az õ arcáról is lehervad a mosoly, ám szokott határozottságával csak ennyit mond: – Lássuk elébb az agancsokat! Gyula vadõr elporzik az õzekért, mi pedig reggelihez ülünk, de most nemigen ízlik a szalonnás rántotta. Majszolgatás közben újra elõadom az esetet, képemrõl leríhat, hogy mennyire bánt a dolog, mert Laci így vígasztal: – Ne rágd magad, velem is történt már ilyesmi, csak én két disznót lõttem tévedésbõl. Jólesnek a bíztató szavak, közben befut a terepjáró is a zsákmánnyal. Barátom behajol a Ford platójára, egy pillantást vet az agancsokra, és széles mosollyal nyújtja a kezét: – Gratulálok, mindkettõ tipikus selejt. Nézd ezt a hosszú nyársat, vajon hány ellenfelét tehette csúffá ezzel a vén krampusz! – és gyengéden megpaskolja a halott bajnok nyakát. – Megnyugodhatsz, tényleg jó selejtezés volt, segítettél a vadászaimnak – vereget hátba vendéglátóm. Most már Gyula vadász is felélénkül – hiába a fõnõk az fõnök – és miközben fotózáshoz rendezi a terítéket, lelkesen méltatja jól elhelyezett lövéseimet. Még egyszer megköszönöm barátomnak a vadászatot, különösen pedig ezt a gyönyörû reggelt, mire õ töretlen bizalma jeléül meghív egy téli selejtbikára. Hát ennél több jó ma már nem történhet velem! Míg hazafelé fogyasztja a kilométereket autóm, gondolatban otthoni vadászfalamat idézem magam elé, és fontos elhatározásra jutok. Ezt a két agancsot nagyon közel teszem egymáshoz! Hiszen õk már összetartoznak mindörökre! MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Hírek, tudósítások A pillanat csodái

Muray képek a Vajdahunyad várban Több száz érdeklõdõ elõtt nyílt meg Budapesten, a Mezõgazdasági Múzeumban Muray Róbert festõmûvész kiállítása május 12-én. A tárlatot Benedek Fülöp, az OMVV elnöke nyitotta meg, aki szívhez szóló szavakkal méltatta a hetvenöt éves Muray Róbert több évtizedes munkásságát. A gyengélkedõ mûvész – aki csak a megnyitó idejére hagyhatta el a kórházat – meghatottan köszönte meg azt a szeretetet és segítséget, amelyet azoktól kapott, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez. W.P.

Mészáros András természetfotóiból nyílt kiállítás a megújult székesfehérvári Vörösmarty Színház galériájában május 24-én. Szele István a Közmûvelõdési Iroda vezetõje megnyitó beszédében nagyra értékelte a kiállított mintegy negyven képet, hiszen ezekkel az alkotó olyan pillanatokat örökített meg számunkra, amelyek mellett mindennapi életünkben elrohannánk. Jó volna, ha saját szemünk is úgy tudná lefényképezni a természet csodáit, hogy bármikor visszaidézhessük a látott képeket. Mészáros András 1999-ben mutatta be elõször alkotásait a nagyközönség számára, azóta pedig már több önálló kiállítással is büszkélkedhet. A bemutatott alkotások hosszú és türelmes munka eredményei, mivel a természetfotózás sajátossága, hogy kora reggeltõl késõ estig lesben állva kell várni a megfelelõ pillanatot. Mészáros András képeit jövõ májusban az Európa Parlamentben fogják kiállítani. Gáspár Attila

Dr. Koncz István segítségével hazakerült Franciaországból Nemeskéri-Kiss Géza hortobágyi vadászati vendégkönyve. Az 1928-tól 1948-ig vezetett „beírókönyv” a hortobágyi libavadászatok résztvevõinek bejegyzéseit tartalmazza. A kortörténeti dokumentumot Nemeskéri-Kiss Miklós ajándékozta a Magyar Mezõgazdasági Múzeumnak. A naplóba többek között Horthy Miklós, Edward angol trónörökös, és a C.I.C. egykori elnöke, Maxime Duckocq is írt.

Madarak és Fák Napja

Tavaszköszöntõ

Történelmi ritkaság

…címmel képzõmûvészeti kiállítás nyílt Bakonybélen, az Erdõk Házában, június 3-án. A kiállításon – június 30-ig – Dedinszky Márta festõmûvész, Horváth-Béres János faszobrász, Polster Gabriella fotós, Kovács Tibor grafikus, Balassa Mónika festõmûvész és Seres Erzsébet porcelánfestõ munkáit láthatják az érdeklõdõk, akik egyúttal megtekinthetik a közelmúltban elhunyt Tarr Lajos gyémántdiplomás tanár és festõmûvész, valamint a szépemlékû Németh János „Csergezán Pál” és „Arany Ecset Toll” díjas csontfaragó mûvész alkotásait.

Bertóti István vadásztábor 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg elõször Magyarországon a Madarak és Fák Napját, amelynek megünneplését késõbb az 1906.évi I. törvénycikk elõ is írta. A rendszerváltás óta minden májusban az iskolákban egy napot arra szentelnek, hogy a tanulókkal megismertessék a hasznos madarakat és védelmük jelentõségét. A Csemõi Vadász Szakkör diákjai ezen a napon a helyi vadászokkal együtt az ezredfordulótól kezdve minden évben elültettek egy emlékfát. Május 13-án ebbõl az alkalomból Cegléden játékos vetélkedõkkel és sportversenyekkel „fûszerezett” nagyszabású rendezvényt tartottak. Mészáros Iván MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

A VKE Ifjúsági Tagozata és a Szelid Vt. július 9-15. között nyári vadásztábort szervez 10-18 éves fiatalok részére Dunapatajon, a Szelidi-tó partján. A táborozás díja 17.000 Ft. Az IT tagok részvételi díjához az egyesület 4 ezer forintos támogatással járul hozzá, így csupán 13.000 forintot kell fizetniük. Programok: túzokmegfigyelés, esti les, természetismereti túra, tanösvény, lovaglás, íjászat, légpuskalövészet, strandolás. Az ár tartalmazza a szállást, az étkezést, egyéb költségeket, a fogat bérleti díját és a strandbelépõt. Jelentkezés: a VKE irodájában (1031 Budapest, Pákász u. 7. Tel.: 06-1/242-0042) lehet.

445

Olvasói levelek

A

z elmúlt évben elejtett, késõbb világelsõnek „kinevezett” szarvasbikáról annak idején csak elmondásból hallottam: 17 kilogrammos agancssúly, páratlan 42-es, 330 kilós élõsúly… Talán szakmai nagyképûségbõl (nem tudom van-e ilyen) kételkedve fogadtam a hírt, és nem is keltette fel különösebben az érdeklõdésemet. Pedig aki ismer, tudja, hogy a szarvas a mindenem. Az év bármely napján, ha éjjel vagy nappal alszom, szinte mindig álmodom szarvasokkal. „Õshazámat”, a pilisi hegyeket is éppen a szarvasok miatt cseréltem fel a zalai dombokra. Idén, év elején meglátogatott egy osztrák vadászvendégem. A szokásos „Wie geht's”? Bla, bla, bla… után azt kérdezi: akarsz látni nagy bikákat? Õ ismeri a „szarvasmániámat”, így kíváncsiságomat kielégítendõ elõrántott néhány papírlapot, amelyeken egy valóban nagy agancsú bikát lehetett látni. Persze, jelentõs „infrastruktúra”, pajtásbika, emberek társaságában. Amolyan vadasparki turistafotók voltak ezek egy-egy A 4-es lapra nyomtatva… Jó-jó, de a körülmények? – kérdeztem vissza, mire õ: – Ez kérem nagy üzlet! A bikákat elaltatják, elszállítják, lelövetik a gazdagokkal! Na, schön! – Az egyik képet nekem adta. Nem is tudta, mi van rajta, persze akkor még én sem... A „dokumentum” azután majdnem a papírkosárban végezte, de a rendetlenségnek köszönhetõen mégis valahogy az íróasztalon tornyosuló irathalom közé keveredett.

Március utolsó napjaiban, az esti szalonkales után, az áprilisi VADÁSZLAP legújabb példányát lapozgattam vacsora közben. Páll Endre, valamint Hidvégi Béla egymás mellé szerkesztett írásait elolvasva – és a mellettük közölt fotót nézegetve – egyszer csak megállt az étel a számban, és rengeteg csúnya szó jutott az eszembe! Körülbelül 7-8 kiló A 4-es lap átválogatása után ismét kezembe került az ominózus összehajtogatott kép! Vacsora félre, újság középre, a fotó mellé… az új világrekord várományos bika „virít” a vadaskerti felvételen… Éjjel alig aludtam, ez doppingbotrány a javából! Ijesztõen hatott, amikor az egészet próbáltam átgondolni: a tenyésztõ, a szállító, a szervezõ, a kísérõk (operatõrök), az elejtõ, …s az egész a C.I.C. szemszögébõl. Egyedül a bika nem tehet semmirõl! Úgy döntöttem, hogy a nyilvánossághoz fordulok. A képet eljutattam a VADÁSZLAP szerkesztõségébe, ahol az „ügy” önálló életre kelt, s eljutott egészen a ciprusi C.I.C. konferenciára is, ahol megtette hatását… (a C.I.C. visszavonta a világrekord címet.) Az elejtõtõl az okozott kellemetlenségek miatt elnézést kérek, mert a „szarvashibát” nem õ követte el! Sõt talán nem is tudott semmit az egész ügylet hátterérõl...

N

hogy a kövesúttól 500 méterre egy nagy testû kutya eszik valamit. Mivel a terület másik felén voltam, beletelt vagy félórába, amíg a helyszínre értem. Távcsövemmel láttam, hogy a kutya egy még élõ õzbakot eszik, amelyik a fejét magasan tartotta. Megpróbáltam a terepjárómmal a búzavetésen „rácsorogni”, de az eb természetesen észrevett, és amikor körülbelül 350 méterre megközelítettem, felemelkedett áldozata mellõl. Láttam, hogy a menekülést fontolgatja, ezért rálõttem, de sajnos a nagy távolság miatt elhibáztam. A kutya elmenekült és – nem tagadom, hogy a bosszúvágytól fûtve – még üldöztem kilométereken át, mégsem sikerült puskavégre kapni. Átmenekült a szomszéd területre. Viszszatértem a bakhoz és a legnagyobb döbbenetemre még mindig élt. Egész testében remegett. Azt a szenvedést látni kellett volna a szemében... Egy tarkószúrással váltottam meg kínjaitól. A kutya csontig lerágta az õz egyik hátsó combját, a hasfala fel volt szakítva, a belei kilógtak. Jobb hátsó lába korábban el volt törve és rosszul forrt össze, ezért sántított, így a kóbor eb le tudta rántani. Iszonyú módon szenvedett órákon át. A lefõzött trófea kiskoponyás súlya 430 gramm volt… Ez volna a „természetes szelekció”? Nem tudom, kik hozták ezeket a még csipetnyi hozzáértést is nélkülözõ hatályos jogszabályokat, amelyek a hivatásos vadászokat a hivatalos esküjük megszegésére kényszerítik. Mert hogyan is szól az eskü szövege? „... esküszöm, hogy a gondjaimra bízott vadállományra ... lelkiismeretesen vigyázok”. Tessék mondani, az ilyen törvények és rendeletek mellett ez miként volna lehetséges? PATAI LÁSZLÓ, Nádudvar

Szarvas „mûhiba”

ap, mint nap olvasunk, látunk, hallunk híreket a kóbor kutyák védelmében, de az elpusztított vadért, védett állatokért senki sem emel szót. A jelenleg hatályos törvényeink szerint a hivatásos vadásznak fogcsikorgatva kell nézni a lógó hassal, véres szájjal hazakullogó ebeket, amelyek – mivel azon régen túl vannak – már nem bizonyíthatóan ûzik a vadat, tehát jogszerûen nem ejthetõk el. Ha mégis lelövi és ezért följelentik, búcsút mondhat hivatásának, tehát egy garázda kártevõ miatt veszíti el az egzisztenciáját. Meggyõzõdésem, hogy akárcsak az embernek, a kutyának is van jelleme, tehát igenis létezik sunyi, gyáva, okos, hülye, vagy éppen bûnözõ típusú eb. Ha ember követi el a vadorzást, jó esetben lecsukják, megbüntetik, de ha ezt egy kutya teszi, mindig akad néhány ostoba fanatikus, aki védelmébe veszi a vétkezõ ebet, és ezzel bûnpártolóvá válik. Hivatásos vadászként nem vagyok, de nem is lehetek a rókák barátja, de volt alkalmam alaposan meggyõzõdni arról, hogy egy rendszeresen a határba kijáró eb jóval több kárt okoz a vadállományban, mint a vörösfrakkos. Undorodva látom azt is, hogy az emberek csókolgatják a kutyáikat, holott lehet, hogy elõtte tíz perccel dögben vagy ürülékben hentergett vagy egy másik kutya hátsóját szagolgatta. Tisztelem a dolgozó, jól nevelt kutyákat, van két vizslám és egy labradorom, de mindig megdöbbent, amikor hallom, hogy a kárvallott embereket a saját kutyájuk támadta meg és küldte kórházi kosztra. Mi az, hogy egy kutyának nem lehet parancsolni? Aki nem ért hozzá, az ne tartson kutyát, vagy pedig a veszélyes fajták esetében be kellene vezetni a kutyatartási tanfolyamot és vizsgát. Tavaly március végén, a helyi mezõõrök értesítettek,

SOLT IMRE, hivatásos vadász

Esküszegésre ítélve


447

Nevesítsük programjainkat M

ájus 17-én megtartott kuratóriumi ülésén – az alapítók jelenlétében – a dr. Egyed István Közhasznú Alapítvány kurátorai döntöttek arról, hogy az elmúlt esztendõ szünete után ismét kiírja a pályázatot, amelyet diákok és oktatóik nyerhetnek el szakmai-tudományos munkáikkal. Javaslat hangzott el arról is, hogy a Gemenc Zrt. lenesi telepén megkezdett fogoly-programot nevezzék el a fiatalon váratlanul elhunyt vadászati szakemberrõl. Hogy ki volt dr. Egyed István, errõl a pályatárs – dr. Palkovics György – így emlékezik: – Bárkinek a példaképe lehet, aki komolyan gondolja a vadgazdálkodás és a vadászat elõmozdításának ügyét, legyen az kutatási munka, szakirodalom vagy más hasonló tevékenység. Komoly ember volt. Kollégái respektálták és tisztelték lelkiismeretes munkájáért, megbízhatóságáért. Minden helyzetben az igazságosságra törekedett és ezt várta el mástól is. Jószívû, segítõkész, megbízható jó barát volt. – 1970-ben végzett a soproni erdészeti egyetemen, pályáját nevelkedésének színhelyén, Gemencen, Keselyûsben kezdte a neves szakember, Parthi István mellett. Nem kellett hozzá sok idõ, hogy vezetõ beosztásba kerüljön, a Derekegyházi ÁG. vadászati ágazatvezetõje lett, innen csábították át a MAVOSZ árpádhalmi fácántelepére vezetõnek. Nem véletlen, hogy a doktori disszertációja – amelyet a gödöllõi egyetemen védett meg – a fácántenyésztésrõl szólt. Egyéniségének, szakmai hozzáértésének köszönhetõen került a MÉM vadgazdálkodási osztályára, ahol az állami vadgazdaságok 250 ezer hektáros területén folyó protokoll vadászat és a zárt téri vadgazdálkodás felügyelete és irányítása volt a feladata. Az osztály megszûnése után a Pilisi Parkerdõ vadászati osztályán, majd az általa szervezett vadászati irodán dolgozott, amikor felkérték a Naturexpo nemzetközi vadászati kiállítás igazgatójának. Ez nem neki való feladat volt, lemondását követõen nem sokkal, 1998-ban következett be az elsõ és végzetes infarktusa. – Úgy gondolom, hogy Pista emlékét nem csak a róla elnevezett alapítványnak kellene megõriznie. Jó dolog lenne, ha a vadgazdálkodási programjainkat egy-egy neves, elhunyt szakemberünkrõl neveznénk el, ezzel is tisztelettel adózva a munkásságuk elõtt. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Fizetett hirdetés

C

égünk a Night Vision Hungary 10 éve alakult. Fõ tevékenységi köre az éjjellátó készülékek forgalmazása. Cégünk szinte minden világrészrõl importál – exportál termékeket. Az eltelt idõ alatt Magyarország vadásztársadalmában nagy ismer tségre tettünk szert. Fõleg éjjellátók forgalmazására, kutatásra, fejlesztésre specializálódtunk. Egyetlen magyar cégként gyártunk magas mûszaki tudással rendelkezõ éjjellátókat. Ma azt a világot éljük, ahol a vásárlók a minõségi termékeket keresik Cégünk napi kapcsolatban áll a világ minden jelentõsebb gyártójával. A forgalmazott típusok kiválasztásánál elsõdlegesen a megbízhatóság, hosszú élettartam, minõségi kép, kicsi súly, esztétikus kivitel a döntõ. Mára elértük, hogy cégünk választéka legalább 180 féle éjjellátóból áll. Az általunk forgalmazott készülékek mind minõségi áruk, korrekt árakon, amelyek a világ bármely táján megállják helyüket. Választékunkat folyamatosan bõvítjük. Éjjellátó készülékek gyártása A 2004. év döntõ változást hozott cégünk életében, mivel éjjellátó készülékek gyártásának mûszaki elõkészületeit kezdtük el. A tervezések hosszú hónapokig folytak. 2005 elejére kifejlesztettünk több olyan éjjellátó távcsövet, amelyek korunk legmodernebb technikáját tartalmazzák. A készülékeknek a legnagyobb sötétség sem akadály, a látótávolság fénykép minõségben akár több kilométer is lehet. Gyártunk nappali és éjszakai vegyes használatú távcsöveket is, amelyek átalakítás nélkül eredményesen használhatók mindkét napszakban. Élettartamuk eléri a 15 ezer üzemórát, amely jelenleg világcsúcsnak számít. Igény és felhasználási terület szerint lehetõség van egyedi megrendelésre bármilyen mûszaki megoldású távcsõ legyártására, rövid határidõvel. Az éjjellátó kereskedelem árnyoldalai Magyarországon A Night Vision Hungary megalakulása óta következetesen halad az elõre megtervezett üzleti útján, szem elõtt tartva a vásárlói érdekeket. A cég vezetése az árakat mindig a legminimálisabb árréssel állapította meg. Az eltelt 10 év alatt több „konkurens” cég is alakult, és ezek szakértelem nélkül, „Mekk mester” módra, a gyors meggazdagodás reményében próbálkoztak az országba – szerintem – csempész úton behozott éjjellátók eladásával.


Jelenleg ezekbõl a kereskedésekbõl mára már nem sok mûködik, de a „mûködést” inkább egyfajta vegetálásnak nevezhetném. Tudomásom és véleményem szerint jelenleg is tömegével érkezik a csempészáru, egyes piacokon mind a mai napig ezek megtalálhatók. Természetesen az árusok a készülékekhez általában „kapugaranciát” adnak. A hatóság mindeddig másra fordította az energiáit mintsem, hogy felszámolja az illegális kereskedelemnek ezt a fajtáját. Aztán az idõk folyamán nyíltak fényes kirakatú üzletek, ahol a profinak nevezett „gyerekjáték” éjjellátóktól, a semmire sem használható „vetõkig” – (itt nem a mezõgazdasági gépekre célzok, hanem a laikus boltosok szóhasználatát követem) – az összes csoda megtalálható. Általában ezen üzletekben minden világszínvonalú, a szakértelem, a tájékoztatás, és az árak is. Nemrég láttam egy újdonsült cég hirdetését, – jó nagyban – amelyben az egy évtizedes konstrukciót profi éjjellátónak állítja be, 233 ezer forintos áron. Úgy érzem és tapasztalom, hogy ezeknek a boltosoknak a szemét igencsak csípi a Night Vision Hungary üzletpolitikája, mûködése, és az egyre alacsonyabb árai, továbbá a bátran felvállalt szókimondása is. A Night Vision Hungary nem tart fönn nyakkendõs fölösleges sleppet, és a szükséges minimális létszámmal sikeresen mûködik. Végezetül üzenném a következõket mindazon hivatalos és nem hivatalos egyéneknek, akik az utóbbi idõben a cégünk mûködését próbálták ellehetetleníteni, hogy mindeddig „fogást nem találva” kudarcot vallottak! És amibe nem pusztultunk bele, az tovább erõsített minket. Sokkal tovább… Maradok tisztelettel: Takács László a Night Vision Hungary tulajdonosa, mûszaki tervezõje Egyéb termékeink: Cégünk továbbra is forgalmazza az alábbi termékeket: mesterlövész távcsövek ballisztikai kompenzátorral-, világító szálkereszttel, fegyverlámpák, optikai irányzékok, keresõtávcsövek, hõtávcsövek, hõérzékelõk, hõkamerák, csillagvizsgáló távcsövek, számszeríjak, vadlesfûtés, automata vadetetõk, elektromos csörlõk terepjáróra, benzinmotoros csörlõk erdészeknek, a legendás orosz vízmentes keresõtávcsövek különbözõ méretekben.

449

Fegyver

Miért kell a fegyvereket vizsgálni? A lõfegyverek használata veszélyes üzem, ezért fontos az idõszakos mûszaki vizsgálatuk, hasonlóan a gépjármûvek kötelezõ mûszaki vizsgáztatásához. A Polgári Kézilõfegyver- és Lõszervizsgáló Kft. egyik elsõdleges tevékenysége ezeknek az idõszakos vizsgálatoknak a szakszerû és biztonságos elvégzése, amellyel ki lehet szûrni a balesetveszélyes vadász-, sport- és önvédelmi lõfegyvereket. Igen gyakori, hogy a tulajdonos a használat során nem észleli fegyverének esetleges hibáját és arra csak a vizsgálaton derül fény. Ami viszont megdöbbentõ, hogy egyesek jól ismerik fegyverük hibáját – például az elsütõ szerkezet balesetveszélyes mûködését – de semmit sem tesznek a hiba megszüntetése érdekében, így magukat és környezetüket is veszélyeztetik. Az ilyen fegyverek kiszûrésében is fontos szerepe van az idõszakos fegyvervizsgálatnak.

A

fegyvervizsgálat elõírásait a 15765. számú magyar szabvány tartalmazza, amely a nemzetközi egyezményeken alapuló C.I.P. elõírásokat veszi alapul. A Polgári Kézilõfegyver- és Lõszervizsgáló Kft. tavaly több ezer fegyvert vizsgált át és ezek közül 1844 bizonyult hibásnak. A hibák súlyosságukat tekintve a következõ fokozatokba sorolhatók: 1. Nem javítható, kritikus hiba: a balesetveszélyes fegyver vagy annak javíthatatlan fõdarabját selejtezik. Ilyen hiba lehet a csõdudor, a horpadt csõ vagy például a túlméretes töltényûr.

2. Javítható kritikus hiba: a fegyver a hiba szakszerû javításáig nem kaphat mûszaki tanúsítványt. Ilyen hiba lehet a többi között a hatástalan biztosító, a meghibásodott elsütõ szerkezet és a nem megfelelõ zárolási hézag.

3. Nem kritikus hiba: a fegyver olyan hibával rendelkezik, amely még nem akadályozza meg annak biztonságos használatát. Az ilyen fegyver kaphat mûszaki tanúsítványt, de a tanú-

450

sítvány érvényessége általában rövidebb, mint a tökéletes mûszaki állapotú fegyvereké, mivel a használat során a még nem kritikus mértékû mûszaki hiba esetleg kritikussá válhat. Ezeket a fegyvereket a felhasználó érdekében, a szokásosnál gyakrabban indokolt megvizsgáltatni. Ilyen hiba lehet az agyazás kisebb repedése, a kissé kotyogós sörétes puska vagy a hibás, kopott, korrodált csõfuratú fegyver. Nézzük a tapasztalataink szerint leggyakrabban elõforduló hibákat és baleseti veszélyességüket, elõfordulásuk százalékos arányát. Az agyfa repedt vagy törött (38%) Lövéskor a fegyverre és a lövészre nagy dinamikus erõ hat. Az agyazás a fa száliránya szerint készül, ezért a repedés éles, hegyes felületet hozhat létre. Ha éppen lövéskor törik a tus, a hibás felület – a fegyver hátrasiklása miatt – súlyos kéz-, váll-, illetve mellkasi sérülést okozhat. Nagy a zárolási hézag (27%) Általában arról van szó, hogy a fegyver erõsen kopott. A hüvelyfenék és a tûzfal (zárhomlokfal) közötti hézag megnõtt. Lövéskor hüvelyszakadást, a forró, több ezer fokos lõporgázok kifújását okozhatja. Elsõsorban a lövést leadó személy kezét, arcát veszélyezteti, de a közelében állók is megsérülhetnek. Hibás a csõfurat felülete (18%) Többféle hiba okozhatja. A leggyakoribb, hogy a csõfurat kopott vagy nagyon korrodált (rozsdás). A korróMAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Fegyver tése megváltoztatja az acél kristályszerkezetét, a teherbíró képességét jelentõsen csökkenti. Találkoztunk hibás keményforrasztással is, amelynél a csõ anyagát túlhevítették, a csõ egyszerûen „berogyott”, horpadás keletkezett. Elõfordul olyan szerelési hiba is – túl mélyen bemart prizma – amely a csõ falvastagságát kritikus mértékben lecsökkentette. Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy a széttört zárszerkezet, tok, vagy a „felrobbant” csõ, milyen sérüléseket okozhat!

zió hatására a csõ szilárdsága is változhat, így a kezelõt veszély fenyegeti. Ezenkívül a találati pontosságot is lényegesen befolyásolja. Egy erõsen kopott huzagolt csõ utalhat a fegyver többi fokozottan igénybevett alkatrészének általános állapotára is.

ütés, helytelen szállítás során keletkezik. A horpadás hatására a csõfurat beszûkül, az áthaladó lövedék fokozottan terheli a csövet, csõdudort okozhat. Mind a fegyver használójára, mind a közelében álló személyekre veszélyt jelent.

Csõdudor (3%) Általában a lövedék pillanatnyi megtorpanásakor, a mögötte kialakuló gáznyomás növekedésétõl keletkezik. Dudort, súlyosabb esetben csõrobbanást is okozhat, ha földdel, hóval szennyezett vagy eldugult fegyvercsõvel adunk le lövést. A csõdudort – a különlegesen nagy dudorok kivételével – gyakran csak a gyakorlott szakember fedezi föl. Sörétes vadászfegyvereknél általában kívülrõl is látható. Alattomos hiba, mert a csõ acél anyagának meg-

Szakszerûtlen javítás (2%)

gyengülését, kristályszerkezetének változását okozza. Nem lehet tudni, hogy a csõ csak 1-2 lövést, vagy akár több százat is kibír. A csõ esetleges „robbanása” mind a lövõt, mind a körülötte álló személyeket veszélyezteti. Horpadt csõ (2%) A vékonyfalú sörétes fegyvereknél gyakori hiba. Általában a csövet ért MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Azon hibák összefoglaló elnevezése, amelyeket a fegyverjavító vagy a tulajdonos végez a fegyveren, kellõ szakismeret nélkül. A leggyakoribb hiba a fegyver teherviselõ szerkezeteinek hegesztése. Távcsõszerelés, a csõkampó, a tokszerkezet, a kopott zár vagy a reteszelõ felületek hegesz-

Egyéb hibák (10%) A leggyakoribb a megfelelõ karbantartás hiányából adódó rozsdás, szennyezett, megbízhatatlan mûködésû elsütõ szerkezet vagy a hüvelyvonó hiánya, törése, kopottsága. Ide sorolható az ütõszegnek vagy rugójának a törése, a túlságosan könnyû elsütési erõ, valamint a hibás biztosító is. Valamennyi hiba a fegyver biztonságos használatát befolyásolja, véletlen elsülést okozhat, amely súlyos következményekkel járó baleseti veszélyforrás.

A hibák megállapításáról, a fegyver selejtnek minõsítésérõl, a javíthatóságáról, illetve a fegyver mûszaki érvényességének határidejérõl, a több évtizedes gyakorlat, a vonatkozó jogszabályok és szabványok alapján a fegyvervizsgálatot végzõ ellenõrök döntenek. A megállapított hibákat a vizsgálatról készült fegyvervizsgálati jegyzõkönyvben feltüntetik… és teszik mindezt a fegyverhasználók érdekében. KALAMÁR ÖDÖN

451

Könyvkritika

A képzelet vadászmezején A

z elégnél is több igazságként „eladott” hazugságot olvasni mostanában a sajtóban, sõt még a vadász „irodalomban” is. Elég, ha csak a közelmúlt történéseit és (köz)szereplõinek viselt dolgait utólag megszépítõ, mondhatni a „kozmetikázó emlékezet” mûfajtalan, mégis mûfajt teremtõ irományait említjük. Most végre örömmel kiálthatunk fel; itt egy könyv, amely nem akarja a mesét valóságként eladni, sõt… Márok Tamás „mesekönyve” fordított logikával íródott, teljesen hiteles valóságelemeket, megtörtént történéseket is meseként ad elõ – és ez az, ami nagyon régen hiányzik a hazai (vadász)irodalomból, a képzelet, a fantázia szabad szárnyalása, a földhözragadtság béklyóinak levetése. Igaz, ennek van maga szabta határa is; „…mindig csak fél lépéssel a föld fölött” – írja a szerzõ saját ajánlásában. Persze, a mesének is vannak szabályai. Fõszabály: lehetnek benne hihetetlen, de nem lehetnek hiteltelen elemek! Márpedig ilyenre több helyütt is van példa. Legjobban kirívó az egyébként remek írói ötletbõl „Jogos védelem” címmel megírt novella „fegyverszakértõjének” bíróság elõtti megnyilatkozásai (például: akár egy horzslövés is azonnali halált okozhat, stb.). Rutinos solymász, még ha Õ is „A solymászlány”, nem enged át egy ismeretlennek egy tanuló madarat – ami ráadásul nem is a tulajdona. Egy másik helyen, a „daliás idõkben” betanított sólyom hajdanában sem szállt rá azonnal egy idegen kezére, még akkor sem, ha az történetesen maga a király… Sokat ront a könyv esztétikai értékén, hogy Meszlényi Attila kiváló grafikái harmatgyenge reprodukálásban, szürke pamacsként kinyomtatva jelentek meg


– a merített papír finom struktúrája csak eredetiben szép, a rosszul elvégzett másolás „megöli” a rá rajzolt képet is. Ezen apróbb hibáktól eltekintve a könyv olvasmányos, jól megírt, szellemes ötletekbõl építkezik, irodalmi szintû válogatás – üde színfolt a középszer áradatában. Nem téveszthetõ el a szereplõk egyikébenmásikában a szerzõ nyílt, vagy jelzésszerû önábrázolása – hogy ebben mennyi a valóságalap, s mennyi a képzelet, az maradjon a mese titka. Irigykedni azért így is lehet, vagy azért, mert a történtek vele történtek meg, vagy ha nem, hát azért, mert õ találta ki… az olvasó gondolatban szívesen cserélne helyet a szereplõvel – s ez a jó ábrázolás titka. Frappáns novellacímek (Fehér személy, zöld személy), borzongató érzelmi hullámok (Hegyenhölgy), fájdalmasan szép kutyás történetek (Vérebvér) teszik változatossá az írásokat. Számomra külön érték a történelmi idõkre visszarévedõ mese (Daliás idõk makrancos királyasszonya) és a mitológiai kalandozás (Szenvedélyek ölelésében) költõi nyelvezete, amely akár a könyvnek (és szerzõjének…) ars-poeticája is lehetne: „Azóta Vadászat és Bor titkos jegyben járnak, szenvedélyt és mámort többé nem lehet elválasztani egymástól. Errõl persze a mitológia kutatói mit sem tudnak. Csak a vadászok ismerik az õsi éjjeli találka titkát. És híven õrzik drága mesterségük misztériumát”. S.E.

453

Gyerekeknek

454

LÓKI VIKTÓRIA, BALATONFENYVES MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

SOMFALVI ERVIN

Az idõ múlásával egyre szemtelenebb lett. Nálunk otthon mindig van egy sólyom, ami kint ül egy ülõkén. A mi kis aranyos csókánk pedig kitalálta, hogyan lehet átverni õt. Odaszállt az ülõkére, kiterjesztette szárnyait, és így lelökte a sólymot, majd nekiállt tollászkodni, de azért mindig szemmel tartotta. Egyszer majdnem pórul járt, mikor nem az a sólyom volt kinn, hanem egy másik, az már nem tûrte el, hogy így bánjanak vele, hanem jól odakapott Csakcsaknak. Szerencsére ezt is megúszta... Mikor egyszer kimentünk a rétre, elhatároztam – mint kötelességtudó pótmama –, hogy megtanítom szöcskére vadászni. Nem volt nehéz dolgom, hiszen könnyen tanult, vagy csak én voltam túl ügyes tanár? Eleinte én fogtam meg neki a szöcskéket, utána pedig megmutattam, hogy hol találhat rájuk, és õ nagy lelkesedéssel rávetette magát. Sajnos a mi kis Csakcsakunknak a szarkasága is nagy volt. Mindent, amit mozdítani bírt, összegyûjtött egy helyre. Többek között golyóstollak, csatok, játékbábuk, kulcsok és még fényképek is áldozatául estek. De erre igazán csak akkor jöttünk rá, amikor megtaláltuk a rejtekhelyet. Az egyik sólyom volierének (nagyméretû ketrec) a tetejébe, a háló és a pala közé fészkelte be magát. Ahogy telt az idõ, egyre messzebb elmerészkedett a tanyától. Kezdtünk aggódni, hogy mi lesz vele, ha valami megfogja?! Az egyik délután, szokás szerint, lementünk szöcskézni a rétre, amikor váratlanul felrepült a magasba, és keleti irányba eltûnt. Én kiabáltam neki, hívtam, de õ nem fordult vissza. Nagyon szomorú voltam, még sírtam is utána. Igen, Csakcsak elment Afrikába a társaival! Valamikor apa említette, hogy elõfordulhat ilyesmi, de nem akartuk bezárni. Reménykedtem abban, hogy talán jobban szeret minket annál, hogy elmenjen. Anya, a testvérem és én nagyon elkeseredtünk, apa inkább haragudott rá, mert magával vitte a garázskulcsot Csakcsak Afrikába. (Levágtuk volna a lakatot, csak a szerszám is a garázsban volt.) Augusztus vége felé kint ültem a hintaágyban, és egy nagyobb varjúcsapat repült el felettem, egyikük levált közülük, körberöpült a ház felett, majd csatlakozott társaihoz. Szerintem õ volt az, visszajött elbúcsúzni. Én legjobban az emberektõl féltem Csakcsakot, mivel ugyanúgy odamegy egy idegenhez, mint hozzám, de azért én voltam az õ kis kedvence, és ez fordítva ugyanígy igaz!

ÉS

ziasztok! Lóki Vikinek hívnak, és 14 éves vagyok. A Balatontól tíz kilométerre, egy vadászházban lakom. Kiskorom óta állatok vesznek körül, ugyanis az apukám fõvadász, egyben elismert solymász is. Õ tanított sok mindenre: a természet és az állatok szeretetére is. Nálunk sokféle állat megfordult már, mint például muflon, amit apukám hozott haza, mert árván maradt. Felneveltem, és most itt él boldogan velünk. Egy ideig emunk is volt, amit apukám karácsonykor a berekben talált, lesoványodva, éhesen. Két hónap alatt felerõsödött nálunk, majd visszaadtuk a gazdájának. Sok madár úgy került hozzánk, hogy a vihar után kiesett a fészkébõl: dolmányos varjú, gyöngybagoly, gólya, ragadozó madarak és még sokan mások. Valamennyi állathoz sok-sok történet fûzõdik, de ezek közül az egyik kedvencemet mesélem el nektek. Kora tavaszi napon egy nagy vihar után ismerõsök jelentek meg nálunk egy dobozzal a kezükben. Már sejteni lehetett, hogy a vihar egyik áldozatát hozták el nekünk, hogy segítsünk rajta, mert elszakadt szüleitõl. Óvatosan belenéztem, kíváncsi voltam, hogy mit rejthet a doboz mélye. Egy hatalmas kitátott csõr tárult elém, ami egy majdnem csupasz testben folytatódott. – Ez egy csóka! – kiáltottam fel. Már nagyon éhes lehetett, ugyanis felemelkedve, nagyra nyílt csõrével kérte tõlem az ennivalót. Apa azt mondta, hogy szereti a húst, a májat, a szívet, a gyümölcsöket, de szinte mindent megeszik. Eleinte a konyhában lakott, vigyázni kellett arra, nehogy megfázzon, igaz, ez azzal a kis problémával járt, hogy állandóan kiabált. Pár hét múlva rá sem lehetett ismerni, annyit változott. Megerõsödött, tollai kinõttek, szép kékes feketék lettek, és végre kikerülhetett a fészerbe, ami nagyon tetszett neki. Ahogy nõtt, egyre aranyosabb és okosabb lett. Túl okos! Felfedezte a tanya környékét és annak lakóit. Mindenrõl tudni akart. Reggelente az ajtó kilincsére szállt, és megkopogtatta az üveget. Mikor beengedtük, rögtön az asztalra repült, és hangosan kiabált. Iskolába menet a vállamra szállva az autóig kísért. Hazafelé jövet pedig a kocsi felett repdesve kísért otthonunkig. Szeretett velünk játszani, és imádta magát másokkal cipeltetni. Jerket, a muflonunkat is arra használta, hogy karmaival a szarvába kapaszkodott, és így rohangáltak. Amikor az öcsém biciklizett, õ rászállt a csomagtartójára, és azt élvezte, hogy lobog a szárnya alatt a szél, de ha elfáradt, ráült a vállára, hiszen tudta, hogy ott nyugodtan kipihenheti magát.

BLAUMANN ÖDÖN, POLSTER GABRIELLA, SIKLÓSI KÁLMÁN

S

FELVÉTELEI

Csakcsak, a mi kedvencünk

Õzgida

Dám borjú

Róka kölyök

Ki tud ellenállni egy bájos állatkölyök látványának? Legtöbben – fõleg a gyerekek – szeretnék õket azonnal megsimogatni, nem gondolva arra, hogy ezzel árthatnak is nekik. Szeretetünket ezért fogjuk vissza, ne érintsük meg õket – csak gyönyörködjünk bennük!

Énekes rigó fiókák

Vadmalac Gímszarvas borjú

Muflon bárány

Ízválasztó

„Baklövések” a konyhában

H

a meglõtte a bakját a vadász, megvette, majd megnyúzta, akkor van még egy nemszeretem-muszáj feladat: a húsra tapadt szõrszálak egyenkénti leszedegetése. Ez sokkal könnyebb szárazon, mint mosással de az a legegyszerûbb, ha tisztán nyúzunk… Ezután daraboljuk a testet, mégpedig akkor járunk legjobban, ha elõre tudjuk, mibõl mit akarunk majdan készíteni. Nem vagyunk egyformák, van, aki a vadhúst addig mossa, amíg szinte hófehérre ázik, én a magam (és ínyenctársaim) nevében vizet nem engedek a gondosan megtisztított vadhús közelébe sem – nehogy az pont azokat a „vad” ízeket vegye ki belõle, amitõl az más, mint a tápos csirke. Ki kell viszont áztatni (vagy kivágni) azokat a lõtt részeket, amiben csontszilánkok, szõr-bõrdarabok, vérömlenyek vannak – ez a rész legfeljebb csak pörköltbe való. Amit nem azonnal használunk fel, azt praktikus már felhasználáskész formában lefagyasztani, mert ha egybe hagyunk egy combot, vagy gerincet, azt majdan elõbb órákig kell kiolvasztani, majd a jócskán véres levet eresztett csatakos húst kell darabolnunk, porcióznunk. Az egyben sütésre szánt darabokat (õzgerinc, nyak) lehártyázzuk, s akár már lefagyasztás elõtt megtûzdelhetjük szalonnával is, sõt be is fûszerezhetjük, majd fóliába csomagoljuk. Amibõl szeleteket akarunk, azt felvágjuk, s akár ki is klopfolhatjuk, sõt be is panírozhatjuk – elõre. A szeleteket adagonként, vagy akár egyenként fó-

456

liázzuk, így nem fagynak össze, s mindig annyit vehetünk elõ, amennyi el is fogy. Amibõl pörkölt vagy gulyás lesz, azt célszerû már megtisztítva, kockára vágva porciónként fagyasztni, így a fagyott tömböt akár a fõzõedényben is olvaszthatjuk anélkül, hogy értékes levébõl egy csepp is kárba veszne. Ugyanígy járunk el a méretre fûrészelt (így nem szilánkos!) csontokkal, amit aztán akár a pörköltbe, akár csontlevesnek fel tudunk használni – vétek kidobni.

Õzraguval töltött rántott palacsinta Apróra vágott õzhúsból sok zöldséggel közepesen fûszeres ragut készítünk, melyet addig párolunk, míg megpuhul, vigyázva, nehogy túl híg szaftja legyen, mert akkor kifolyik a tésztából. A zöldséget (borsó, bab, paprika, sárgarépa, cukkíni, kukorica, stb.) úgy fõzzük a raguban, hogy ne nyomjuk szét, (akár turmixolhatjuk is, ez esetben krémszerûen kenhetõ állagú lesz). Sós palacsintatésztából palacsintákat sütünk, lehetõleg vékonyakat, hogy a hajtogatás után ne legyenek otrombák. A palacsintát megkenjük a raguval, s feltekerjük, vagy kocka alakú tasakká formázzuk, két végén visszahajtva. Az így elkészült „batyukat” vékonyan panírozzuk és kirántjuk. Dekorációnak is jól mutat, ha teszünk mellé színes, párolt zöldséggel megtöltött sima palacsintákat, melyeket 2-3 centi hoszszú darabokra vágunk. Aki szereti, tejföllel, vagy különbözõ ízû öntetekkel meglocsolhatja, zamatos sajtot reszelhet rá, de akár tepsibe egymás mellé rakva, sajtos-tejföllel leöntve egyben is megsütheti. A különbözõ idénysaláták kiválóan illenek hozzá. SOMFALVI ERVIN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Ízválasztó

Pilvax étterem „Úgy látszik eleink nem csupán kívül viseltek tagjaikon páncélt, de a gyomruk is bádoggal volt kibélelve” – írta volt Jókai Mór jó másfélszáz évvel ezelõtt. Nos, nyilván nem sok jó tapasztalata volt a korabeli vendéglátással, ám amikor a Pilvax kávéház 1842-ben megnyitotta termeit, megváltozott a véleménye. A leleményes vendéglõs saját hírlevelet nyomtattatott, 4, azaz négy példányban nagybecsû vendégei számára.

Pilvax Hírmondó A Pilvax Kávéház hivatalos lapja készült 1842. évben Pesten Megjelenik 4 példányban

Jelentés az uri – utczai kávéházról, Pesten Tisztelettel jelentem a 't. cz. Közönségnek, miképen az uri – utczában, Libaschinczky féle házban lévõ, jelességérõl ismeretes és minden kéjelemmel ellátott kávéházat átvevém, valód italokkal (a kávéhoz reggelenkint fris tejföl vagyon) és pontos szolgálattal 's tisztasággal törökedem minden ohajtásnak megfelelni. E' terjedelmes kávéházi teremben legolvasotabb magyar és német hírlapok nagy választékban lelhetõk; van benne négy jeles tekeasztal, 's nem hibázik semmi sem, mi a' Mulató társaság örömét leli. Azon vendég urakat, kik levélbeli ügyeikben czimemet használni akarják, a legpontosabb átvételrõl biztosítom. Pesten, octoberben, 1842.

Szarvas bélszín erdei gombákkal, áfonyával és spárgás burgonyagombóccal

Tíz személy részére végy szarvas bélszínbõl 1,8 kilót, szeletelt bacon szalonnából 40 dekát, natúr lében eltett vagy frissen szedett erdei gombákból 50 dekát, friss áfonyából 20 dekát, meghámozott gesztenyébõl 20 dekát, s jóféle egri vörösborból fél litert. Kell még hozzá 1 deci olaj, 5 deka mustár, 1-1 deka só és bors, bazsalikom és kakukkfû ízlés szerint, valamint 50 deka barna alapmártás. A szarvas bélszínt mustárral, olajjal, sóval, borssal bepácoljuk, majd betekerjük a szalonnaszeletekkel. A húst 56 dekás szeletekre vágjuk. Ezt követõen legalább két napig érleljük. A spárgás burgonyagombócokhoz tíz személyre szükséges 1,5 kiló burgonya, 40 deka zöldspárga, 4 tojás, 66 deka liszt, 10 deka zsír, 3 deka só és egy deka törött bors. Pilvax Károly A spárgát sós vízben félpuhára fõzzük, majd leszárítjuk. kávéház – tulajdonos A héjában fõtt burgonyákat meghámozzuk. Szitán áttörjük, és kihûtjük. Keverõtálban összedolgozzuk a liszttel, a zsírral, a sóval és a törött borssal. Ezt követõen hozzákeverjük Mai utódaik sem méltatlanok az egykori névadóhoz. A az apróra vágott zöld spárgát és a tojássárgáját. A tésztásajátos bájú, korabéli hangulatot idézõ étterem étlapján ból apró gombócokat formázunk és sós vízben puhára fõzszámos remek étekfogás kelleti magát, s borlapjuk gaz- zük. Tálalásig saját fõzõlevében tartjuk melegen. A barna alapmártást a jófajta egri vörösborral, az erdagsága és változatossága minden igényt kielégít. Konyhafõnökük, Domján András mesterszakács az aláb- dei gombákkal, a gesztenyével, a friss bazsalikommal, a kakukkfûvel és az áfonyával jól kiforraljuk. bi recepttel örvendezteti meg a vadételt kedvelõket: Vaslapon vagy serpenyõben kevés zsiradékon a bélszín mindkét oldalát mintegy 3-3 percig sütjük. Azonnal tálaljuk a mártással. Köretnek apróra formált spárgás burgonyagombócokat adunk hozzá. Díszíthetjük a maradék áfonyával, gesztenyével és fûszernövényekkel. -servin MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

457

Barkács

Léces sózó A

nagyvadnak minden idõszakban szüksége van ásványi sókra, melyet célszerûen erre a célra kialakított különbözõ típusú sózókban helyezünk ki a területre. Mivel sóból csak keveset, legfeljebb eleget, de sokat semmiképpen nem lehet kirakni, célszerû a terület minél több pontján létesíteni, lehetõleg a vad beálló helyeinek közelében, oda, ahol nyugodt, zavartalan módon hozzáfér. (Ilyen helyeken számtalanszor tapasztaltam, hogy a vad még fényes nappal is látogatja). A sártól és a vaddisznók turkálásától célszerû a talajszintnél magasabban elhelyezni, s úgy kialakítani, hogy az esõvíz ne álljon meg a tartóban. Legegyszerûbb, minimális szerszámigényû és hozzáértés nélkül is bárki el tudja készíteni a léces sózót. Kell hozzá egy körülbelül térdmagasságban elvágott vagy törött keményfa-tuskó, ennek hiányában egy 120-150 centi hosszú keményfa rönk, melyet stabilan beásunk a földbe. A vastagságától függõen ezt 4-10 darab, 40-80 centi hosszra vágott keményfa léccel vesszük körbe, kosarat kialakítva a kocka- vagy kõsónak, kellõ rést hagyva a kifolyó sólének, amely idõvel átitatja a rönköt és a talajt is. Fontos! A léceket legalább kettõ 80-as, vagy 100-as szeggel fogassuk a rönkhöz, s miután a keményfa léc garantáltan elhasad, otthon elõre fúrjuk ki a szögek helyét. Átlagosan 2-3 évig küzd a szeg a sóval, majd gyõz a kémia, ezért idõnként ellenõrizzük, s szükség szerint rögzítsük újra a léceket.

Háttámlás ülõke M

inden lesen üldögélõ vadász ismeri azt a kellemetlen, szinte fájdalmas érzést, amikor hosszú órákat a lesdeszkán ülve nincs mód a hátat megtámasztani. Eredetileg a hegymászóknak találták ki azt a háttámlás ülõkét, amely elõnyeit a vadászok is remekül kihasználhatják. A képen egy cseh gyártmányú (Rock Empire) modell látható „üzemi állapotban”, a merevített hát és ülõlap összehajtható, az oldaltámaszok a kisebb szállítási méret (hátizsák) érdekében behajthatók, a kényelmes üléspozició beállítását a két állítható hosszúságú heveder teszi lehetõvé. Házilagos elkészítéséhez lehetõleg víztaszító, de erõs (gyöngy)vászonra, rétegelt lemezbõl, keménygumiból vagy rugalmas mûanyagból kivágott merevítõ lapokra, hevedernek alkalmas erõs gurtnira és csatokra van szükség. A „gyári szabásmintát” saját méreteinkhez igazíthatjuk, az eredeti méret elegendõ egy nagy termetû, 120 kilós embernek is, használatakor nem csak megtámasztjuk, de a széltõl és a megfázástól is hatásosan védjük derekunkat. SOMFALVI ERVIN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Mikor – mi – mennyiért?

Nyári vadászati árak 1000 eurós csomagáron hatnapos õzbakvadászati lehetõséget kínál a Gemenc Zrt. augusztus 15-éig. Az ár egy vadász részére tartalmazza a terítékre hozható 4 darab 150270 gramm agancssúlyú õzbakot, a szállást, magába foglalja a félpanziós ellátást, valamint a kísérést, a terepjáró- vagy fogathasználatot. Több nagyvadas területen vadkárelhárításra, külön engedély alapján ünõre és borjúra fogadnak bérvadászokat. Ünõ: 65-120 euró, (25-30 ezer forint) borjú: 60-100 euró (13-22 ezer forint).

Vadkárelhárító vadászatok A vaddisznó egyéni vadászati árait májusi számunkban közöltük. A legtöbb nagyvadas vadászterületen, elsõsorban az erdõgazdaságoknál, júniustól augusztus 15-éig, a mezõgazdasági vadkár csökkentése, elhárítása érdekében a


károsításnak kitett területeken az elejtési árakból disznóra 20-30 százalék árkedvezményt adnak. Vadásztársaságoknál és a földtulajdonosi jogon vadászóknál még ennél is kedvezõbb árak ismertek. A tagoknak kötelezõ a vadkárelhárító vadászatokon részt venniük, általában 5-10 alkalommal. Távolmaradásuk esetén térítési díjat kell fizetniük. A vadásztársasági tagok vendégei – az úgynevezett vendégjegyes vadászok – vadkárelhárításon térítés nélkül lõhetnek disznót. A vadásztársasági tagok vadászvendégeinek (ha a meghívónak már nincs vendégjegye) 500-2000 forintos (vadkan elejtése esetén további 1000-4000 forintos) elejtési díjat kell fizetniük. Ha valaki hazai bérkilövõ vadásztársasági tagként szeretne részt venni vadkárelhárító vadászaton, akkor alkalmanként 1000-2000 forintos részvételi díjat, valamint a lõtt vad után (tarvad vagy disznó) további 10004000 forintot kell fizetnie. DR. BALÁZS ISTVÁN

459

Horgász

Zemplén kincse a hegyközi pisztráng A

Hegyköz szívében található Pálháza, amelynek lelkes sporthorgászai május 13-án és 14-én „történelmi” tettre szánták el magukat. A fejükbe vették, hogy kitakarítják a Bózsva patak egy részét. A Zempléni Pisztráng Sporthorgász Közhasznú Egyesület által szervezett szemétszedésre az ország majd minden részébõl jöttek a segíteni akarók. Három kilométeres szakaszt sikerült megtisztítaniuk, ez a terület a Kovácsvágás felé vezetõ Bózsva-pataki Kárász-hídtól az ipartelepi buszfordulóig terjed. Az eredmény 250 zsák szemét lett, és ez csak három kilométer a húsz kilométer hosszú Bózsva patakból, amely a hegyközi medencedombság legnagyobb, legbõvízûbb patakja. A Ronyván át összegyûjti a Bodrog vízvidékéhez tartozó alacsony középhegységi környezetben eredõ vizeket, köztük a Bisó,- a Falu,- a Nyíri,- a Kemence- és Komlóska-patakot. A Bózsva változatos vízviszonyaival, rengeteg búvóhelyével kiváló élõhelyet biztosított korábban a sebespisztrángnak, amelynek állománya igen megcsappant. Pedig a patak forrásától Bózsva településig még mindig szép számmal található kicsi átlagsúlyú és fiatal nemzedék, de ez fõleg annak köszönhetõ, hogy kiesik a rabsicok útjából. Az orvhalászat itt õsi mesterség, de még ennél is nagyobb veszély a patak és környékének szemetessége. Aki már járt a Zemplénben, az tudja, hogy hazánk páratlan szépségû tája, amely oly sok látnivalót, természeti és kulturális értéket rejt, ahol lépten-nyomon velünk van a vidék regényes történelme, Rákóczi és kurucainak szelleme, ahol évrõl évre bakancsos kirándulók ezrei túráznak. Ezért is illeti külön köszönet a Hegyközi Erdészeti Igazgatóság munkatársait, a Pálházai Önkormányzatot, a Pálháza Jövõjéért Egyesület tagjait, a Mûlegyezõ Horgászok Országos Szövetségét, amelynek teljes elnöksége és a tagságának nagy része jelen volt, hogy a helyi horgászokkal együtt részt vegyen a szemétszedési akcióban. Több száz mûanyag flakon, több tucat autógumi, mosógépek, bojlerek, akkumulátorok, és ki tudja még mi minden került elõ a nem könnyen megközelíthetõ patakból. A rengeteg szemét nyilván több év hozadéka, de a rendbetett partszakasz látványa talán egy új idõszámítás kezdete is. Mert lám, alig telt el pár nap a szemétszedés után, máris jó hírekrõl számolhatok be, hiszen a helyi egyesület és a Magyar Pisztrángos Vizekért Alapítvány együttmûködésének köszönhetõen pisztrángtelepítésre voltunk hivatalosak. A hazai pisztrángtenyésztés fellegvárából, a Garadna-patak lillafüredi pisztrángtelepérõl érkeztek a halak, amelyeknek egy része ivadék, a többsége pedig horogérett, 25-30 centis sebespisztráng volt. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. július

Az ivadékok nagy része a Nyíri- és a Kemence-patakba, illetve a Bózsvába került, a nagytestû halakat pedig a szakemberek által kijelölt szakaszokra telepítették. Jelenleg a védelem megszervezése folyik, de én már tudom, hogy a Bózsva életében új fejezet íródik. Garancia erre az egyesület tagsága, új vezetése és az a lokálpatrióta szemlélet, amely okos gazdasági érdekeltséggel is társul. Az egyesület tagjai közt szép számmal vannak szobakiadók, vendéglátósok, akik tudják, a pisztráng nemcsak jóízû hal, de kivételes zsákmánya a sportszerûen horgászó mûlegyeseknek és azoknak, akik szeretik a cserkelõ-pergetõ horgászatot. A jó hír szárnyakon jár, és én biztos vagyok benne, hogy hamarosan feltûnnek a Bózsva partján azok a zöldmellényes combcsizmás horgászok, akik családostul érkeznek majd. Köztük sokan lesznek, akik majd felülnek a Pálháza-Kõkapu-Rostalló között közlekedõ erdei kisvasútra, hogy rácsodálkozzanak a Kemence-patakra, a Kõkapui-tó fölött õrködõ vadászkastélyra (a büszke vadászkastélyt svájci mintára a Károlyi család építette a 19. század végén), hogy Rostallóra érkezvén majd hangulatos kirándulást tegyenek az Ördög-völgy hegyi katlanjában. De nyilván megnézik majd Pálházán a Perlitmúzeumot, Európa egyetlen olyan ásványmúzeumát, ahol a perlit ilyen sokféle feltalálási formában látható. Betérnek majd a Térségi Mûvelõdési Ház Állandó kiállítására, ahol Szigeti Sándor Zempléni Tárlat címû fotóin ámulhatnak, és megnézik Tóth S. Alex csontkép-készítõ mûvész alkotásait is. És átsétálnak a Vadászati Múzeumba, ahol Rácz Sándor nyugalmazott fõvadász négy évtizedes gazdag szakmai pályafutásának emlékeiben gyönyörködhetnek. A kiállítás különlegessége, hogy olyan bikák agancsait láthatjuk, amelyeknek agancsformája nem volt alkalmas a továbbörökítésre. Az egyes agancsok alatti ismertetés indokolja is, hogy miért kellett elejteni. Magam is megnéztem a kiállítást, és ámultam a vaddisznóagyarakon, ezeket egyéni vadászatokon, cserkeléseken vagy lesen ejtette el, legtöbbjét éjjel, lámpa használata nélkül. Kissé megilletõdve állok a vitrinek elõtt, tisztelegve a sajnos éppen kórházban fekvõ Rácz Sándor „ereklyéi” elõtt. 2001-ben tüntették ki a Magyar Nemzeti Vadászrenddel, és itt látható a „Muflon”, és „A vadászt az árnyéka kíséri” címû könyvei is. Számos szakfolyóiratban publikált, köztük németnyelvû szaklapokban is. Hosszasan lehetne még méltatni vérebvezetõi és tenyésztõi-, valamint bírói munkásságát, de most a legfontosabb, hogy minél elõbb meggyógyuljon, és újra itt lehessen övéi között. ZÁKONYI BOTOND

461

Vadkárelhárító vadászat Budapesttõl 60 km-re, Nógrád megyében az Érsekvadkerti Vadászati Kft. területén. Júniustól kukorica betakarítás végéig. Részvételi díj 5000 Ft, amely tartalmazza az esti és a hajnali lesvadászatot. Lõdíj 16 cm-es agyarhosszig nincs, felette a árjegyzék 20 %-kal csökkentett tarifája szerint. Szállás kedvezményes áron a vadászházban. Érdeklõdni: 06 20 346 13 97 06 20 426 03 07 06 20 375 67 61

Az apróhirdetések tarifái

Az elsõ szó 500 Ft, minden további szó 100-100 forint + 20% áfa. A hirdetéseket levélben, faxon, e-mailben vagy személyesen, minden hónap végéig kérjük leadni.

FEGYVER: Steyr Standard M .30-06-os bajor pofadékos, egyedi agyazással, 30 mm-es gyári távcsõszerelékkel, 3-9x42-es, vékony szálkeresztes Euro-Tasco céltávcsõvel, jó állapotban 350.000 Ft-ért eladó. Ugyanitt Remington Forester semiautomat .30-06-os, kivehetõ, ötös fémtárral, 150.000 Ft-ért megvásárolható. 06/70/702-5003.

Visnyei-Vadász Kennelben rövidszõrû német vizsla kölykök elõjegyeztethetõk, megvásárolhatók, német import kantól és saját tenyésztésû szukáktól. 06/30/9379-360, 06/74/496-608. Visnyei-Vadász kennelben rövidszõrû magyar vizslakölykök augusztusi elvitellel elõjegyeztethetõk. 06/30/9379-360, 06/74/496-608, 06/74/510-125,126.

VEGYES:

Éjjellátó keresõtávcsõ eladó. Telefonszám: 06/30/4670-123. Eladó 1 db Zeiss Victory 10x40 B keresõtávcsõ+3x12 B adapter, együtt 260 eFt, valamint 1 db Zeiss Variopoint 312x56 gyûrûs 30 mm céltávcsõ 56-os irányzékkal: 330 eFt, hozzá Heym szerelék 60 eFt. Tel.: 06/30/348-3614. Eladó 1 db Blaser Offroad R 93, cal .243 Win. match kivitelû csõvel, hozzá Swarowski 6-24X50 céltávcsõ + szerelék, TDS 4 irányzékkal, valamint .300 Win. Magnum semiweight váltócsõ. Tel.: 06/20/9391-835. Eladó 1 db nyolcszögletû váltócsõ Blaser K 95 billenõcsõvûhöz, cal. 6x62 Freres, hozzá Zeiss VM 5-15x42 céltávcsõ 4-es irányzékkal, szerelékkel. Tel.: 06/20/9391-835. Eladó MC21 félautomata 12-es kaliberû, sörétes vadászfegyver (50.000,- Ft) 2009-ig érvényes mûszakival. Telefonszám: 06/30/223-0005.

Tüdõödéma és myxomatózis ellen leoltott, tenyészanyagnak alkalmas üregi nyulak megrendelhetõk, meglévõ állományok feljavítására kiválóan alkalmasak. Állomány-felújítás, meglévõ állományok kezelése a területen több évtizedes szakmai gyakorlattal, szaktanácsadás, a kártevõ-mentesítés módszereinek, eszközeinek bemutatása, alkalmas élõhelyek kiválasztása, kialakítása. 06-30-855-1828. Sosem késõ! Ha ajtaján, lakásának ablakain besüvít a szél, ha kevesebbet szeretne fûtésre költeni - ha utólagosan is, érdemes szigeteltetni, megjavíttatni a nyílászáróit… garantáltan megtérülõ befektetés. Hívjon fel a 06/70/702-5033-as telefonon, hogy a vadászoknak biztosított kedvezményrõl megegyezzünk. Az állami vadászvizsga szóbeli kidolgozott tételei megrendelhetõk, vadászvizsgára felkészítõ tanfolyamra jelentkezés, lövészet, konzultáció. Renkecz József vadg. szmk. vadásztanfolyam-szervezõ. Referencia: több mint 200 sikeres vizsgát tett vadász! Tel.: 06/75/313-271, 06/70/337-1197.

Kettner Champoine sörétes Bock eladó, 1 billentyûs, csere chok, sorrendváltós, kategorizált, mûszaki 2010. 09. 06-ig. 150 e Ft. Telefonszám: 06/30/218-9515.

Nógrád megyei nagyvadas vadásztársasági tagságom átadnám (Budapesttõl 60 km). Tel.: 06/30/910-3910.

KERESEK! Keresek megvételre (esetleg cserére) Merkel Drilling 16/70, 16/70x9,3x62R vagy 9,3x74R kaliberû fegyvert. Várom jelentkezését: 06/30/241-7742.

Vadászgörények! Bevadászott, higgadt szülõktõl származó, több korosztályú és színû görények eladók. Érdeklõdni: ifj. Kemenes Miklós 06/20/252-3686.

FÉG 12/70-12/70 bock 12/70x30.06-os váltócsõvel, MOM 6x42 céltávcsõvel, oldható szerelékkel, 2008-ig érvényes mûszakival, jó állapotban eladó. Tel.: 06/30/4565-398.

Gyarapítsa vadászkönyvtárát nyáron is! A Diana Vadászhorgász Antikvárium ingyenes árjegyzéket küld vadászkönyv kínálatáról. 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefonszám: 06/62/211-561. www.vip.gportal.hu

Eladó 1 db Beretta Ulrika 12/70-es félautomata, sörétes vadászfegyver kategorizálva, 10 év mûszakival, 3 db csere chokkal. Irányár: 150 e Ft. Telefonszám: 06/20/9316-288, Komárom. Eladó egy 12/70-es Victória típusú, duplacsövû, sörétes fegyver. Sérülésmentes, hibátlan állapotban. Érdeklõdni a 06/30/338-88-67-es telefonszámon lehet.

KUTYA: Szálkásszõrû tacskó kölykök, munkavizsgás, aktívan vadászó, kitûnõ küllemû szülõktõl eladók. Ugyanitt kanok fedeznek. Telefonszám: 06/70/9426-811. Rénusi Vadász kennelbõl rövidszõrû magyar vizslák kitûnõ pedigrével kaphatók. Telefonszám: 06/30/6190-287. Rövidszõrû német vizsla kölykök kiváló munkaeredménynyel rendelkezõ import szülõktõl eladók. Apa: Urban vom Moosbach KV.I.ÖTV.I., CACT I/a. MMV I. 380 p. Res CACIB. Anya: Centa vom Westermoor KV.I.ÖTV.II.273 p., 2 x Res CACIB. Micskei Kennel, Bar tos András, Nyíregyháza. Telefonszám: 06/20/9370-200. Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkás szõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von AIltenburger kennelbõl. Marosmenti-Rudifogó Miku Soma 2 x HPJ fiatal klubgyõztes, 2 x R. CAC, 5 x CAC, 2x CACIB, 2 x HFGY BOB D.K. Európa Kupa gyõztes, tenyésztésre javasolt kannal fedeztetünk. Telefon: Szarka, 06/30/9619-481. Szlovák kopó, bajor véreb, fox- és jagdterrier kölykök és felnõtt kutyák vadászó szülõktõl eladók. 06/30/358-3935, 06/70/243-3834.

Automata vadetetõ beállítható szórási idõvel és szabályozható mennyiséggel eladó. Telefonszám: 06/30/467-0123.

Üdülési csekk elfogadó hely! Szelidi-tónál üdülési, táborozási lehetõség 3-4 ágyas faházakban kb. 50 férõhellyel május 1-tõl október 1-ig. (Erdei iskolák, osztálykirándulások, táborok részére is!) Vízparthoz közel, sportolásra alkalmas zárt területtel. Táborozáshoz igény szerint programokat is tudunk szervezni. (Lovaglás, a tó hal- és madárvilágának bemutatása, kirándulás lovas kocsival.) Nyolc darab különálló faház, különbözõ komfortfokozattal és árakkal, nagy udvarral, melyen hinta, röplabdaháló, kosárlabdapalánk, homokozó, ping-pong asztal található. Sátorozásra is van lehetõség. A közösségi épületben találhatóak a WC-k, zuhanyzók, valamint egy tea-konyha 3 gáztûzhellyel, a társalgó TV-vel, Hi-fi-vel és egy biliárdasztallal. Magánüdülõk szervezése: külön területtel, felszerelt konyhával, hûtõvel, TV-vel. Étkezést is tudunk biztosítani! Árakról, kedvezményekrõl érdeklõdni a 06-30/619-7850; 06-30/317-7232; 06-78/425-270-es telefonszámokon lehet. Minél korábbi a jelentkezés, annál több a kedvezmény!

VADÁSZAT Dél-Afrikában családi programokkal, magyar kísérõvel. FOTÓSZAFÁRI - fényképezés gyalogosan is járható vadrezervátumokban, nemzeti parkokban helyszíni szálláslehetõséggel. Stone Safaris e-mail: [email protected] képviselet: 06-70-7025-003.

Rókavadászok!

Megjelent a Különös vadászat szerzõjének második könyve, címe: Rókák és terrierek. Megvásárolható a VADÁSZLAP szerkesztõségében: Elek Ferencné 06/1/242-00-42, a Harmónia Vadászboltokban, valamint Szabó Péter szerzõnél: a 06/44/711-577 vagy a 06/30/63-78-363 telefonszámon.

Gázos Niva friss mûszakival! Katonai zöld, 1988-as évjáratú jó állapotú autó bozótráccsal és levehetõ vadszállító ráccsal 500.000 forintért Tel: 06-70-7025-039. Vadászati lehetõséget keresek õzbakra, vaddisznóra, gímbikára azonnali fizetéssel, vt. tagi átadással. Telefonszám: 06/30/676-3274. Eladó Mihálygerlén (Nógrád megye) 1248 m2-es telken, 140 m2-es, 3 szobás, összkomfortos családi ház. A ház megvételével 4.300 ha tulajdonosi alapon mûködõ, nagyvadas vadásztársaságnál, 4 ha erdõ megvételével, vadászati jog átadása megoldható. Érdeklõdni: 06/20/488-2090. Erdõ-, vad-, természet- és lovas témájú festmények különbözõ technikával, olaj, pasztell, rézkarc. Kívánságra ismertetõt küldök: Proksza Gyöngyi, Isaszeg, 06/20/470-5016.

ÁLLÁS: Anyanyelvi szintû német, felsõfokú angol és középfokú eszperantó tudással rendelkezõ fõiskolai hallgató külföldi vadászok kísérését vállalja tolmácsként június végétõl az ország egész területén. Tel.: 06-20-46-52-947 (az esti órákban), e-mail: [email protected] Könyvkötés! Folyóiratok, újságok, diplomamunkák, régi és új könyvek kötése. Telefonszám: 359-1633, 06/20/426-53-99.

Szálkásszõrû tacskók hivatásos vadász tenyészetébõl eladók. Telefonszám: 06/30/2688-988. Weimari, 8 hetes, ígéretes vizslakölykök (kanok) eladók. Veszprém megyében. Telefonszám: 06/30/263-9000. Alpesi tacskókopó kölykök vadászó szülõktõl eladók. Érdeklõdni: Kohajda Csaba hivatásos vadász, 06/30/456-1503. Kitûnõ apporttal, törzskönyvezett rövidszõrû egyéves szuka eladó. Aktívan vadászó, vizsgázott - AV, KV, VAV, ÖTV - kitûnõ küllemû szülõktõl drót- illetve rövidszõrû kölykök kaphatók. Telefonszám: 06/70/261-1130.


463

JÚLIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

Recommend Documents