JÚNIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

15. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2006/JÚNIUS

ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

www.vadaszlap.hu

A szerkesztõ jegyzete

Csalás Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

A

Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2006-ban 3600 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor (70/702-50-01)

Fõmunkatárs: Somfalvi Ervin (70/702-50-03) Munkatársak: Wallendums Péter (70/702-50-04) Márok Tamás (70/702-50-05) Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-50-06) Tervezõszerkesztõ: Kõszegi Szilvia (70/702-50-22) Webmester: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-50-37) Szerkesztõségi titkár: Elek Ferencné (70/702-50-40) Kiadja: a VADÁSZLAP Kft.

A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: 242-00-42 Vadász-flotta: 70/702-50-00 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: 411-04-91 E-mail: [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2006-ban 600 ezer lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331 Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2006-ban 600 korona. Nyomdai elõállítás: Pharma Press Nyomda Felelõs vezetõ: Dávid Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

FOTÓ: CSEKE CSILLA

Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/702-50-02)

z emberiség egyik legstabilabb tulajdonsága. Ha hiszik, ha nem – ez is, mint annyi más jó és rossz tulajdonság – a vadászatban gyökerezik, merthogy egyidõs az emberiség versengésével. Ahol versengés van, ott a csalás is megjelenik. Ugye az õsi, az eredendõ vadászat az élelemszerzésre irányult, a zsákmányt el kellett ejteni, meg kellett szerezni. Volt, akinek ez sikerült, volt, akinek nem. A sikeres vadászok egyrészt a zsákmány tõrbe csalásának mesterei lettek, másrészt egymással is vetélkedtek, ki az ügyesebb, ki tud többet zsákmányolni, stb. Valószínûleg ez volt a téma a vadászat után, eltáncolták, falra karcolták … és nyilvánvalóan elõadták, elmesélték. És ezekben a mesékben már ott volt a csalás és ikertestvére a hazugság… és azóta is itt van mindkettõ mindenhol a mindennapjainkban. A legtöbb csalást már szinte észre sem vesszük, a kisebbekkel nem is foglalkozunk, valami nagyobb megtévesztésnek, csalárdságnak kell történnie, hogy egy-egy csalásra odafigyeljünk, legyen szó politikáról, gazdaságról, mûvészetekrõl, hitrõl, szerelemrõl… bármirõl. Az elmúlt hetekben-hónapokban – házunk táján maradván – lapunk hasábjain két - nemzetközi porondon is zajló – nagyobbacska csalásról adtunk hírt. Áprilisi számunk 210. oldalán a VIII. Szarvasbõgõ Európa-bajnokság pontozását kifogásoltuk meg, a 212-213. oldalon Hídvégi Béla, az SCI hazai egyesületének elnöke és Páll Endre, a szakma nagy öregje a bolgár gímszarvas világrekorddal kapcsolatban mondták el véleményüket, amit a C.I.C. nemzetközi trófeabírálói úgy bíráltak el, mint egy szabad területen elejtett gímagancsot, holott egyértelmûen látszik rajta a „doppingolás”. Ezt még megtetéztük egy – a májusi számunk 275. oldalán megjelent – fotóval, amely Ausztriában egy vadaskertben készült és egyértelmûen azonos a bolgár világrekord aganccsal. Szerkesztõségünk úgy gondolta, mindkét ügyes vagy ügyetlen csalásra fel kell hívnia a vadász-közvélemény figyelmét, hátha a nyilvánosságtól változik, hátha tisztességesebb lesz majd a dolgok folytatása. Nos, mindkét ügynek lett is.

Pozsonyból több aláírással e-mailen kaptam levelet, amelyben barátian arra kérnek, nyilvánosan kérjek bocsánatot a szlovák küldöttségtõl, mert … és következzen egy rövid idézet a hosszú levélbõl: „A 8. Szarvasbõgõ Európa-bajnokságon elért eredmények egy logikus folytatásának is tekinthetõek Szlovákia éremgyûjtõ sikereinek. Még egyszer ezért leszögezzük, hogy elég átnézni a salzburgi verseny értékelõ lapjait, és megtekinteni, meghallgatni a versenyrõl készült videó-felvételeket és bebizonyosodik, hogy a szlovák szarvasbõgõknek nincs szükségük arra, hogy csaljanak.” Egyetértek, s ha kell elnézést is kérek … s közben persze abban reménykedem, hogy ezentúl és ezek után a szarvasbõgõ versenyeken egy ideig mindenki tisztességesen fog a bajnoki címekért vetélkedni… Öncsalás lenne elhallgatni, hogy amíg verseny, vetélkedõ lesz, õsidõk óta a versengésben benne volt/van és lesz az „ügyeskedés” lehetõsége is… ami viszont csak akkor számít igazán bûnnek, ha kiderül. Most már mondhatjuk, hogy – némi közremûködéssel – a bolgár „világrekordról” kiderült. Pintér István, a magyar C.I.C. küldöttség vezetõje hitt szerkesztõségünknek, elfogadta és továbbította a nemzetközi szervezet közgyûlésének a magyar szakemberek kifogásait, véleményét. Vita azért volt, de a Tanácsadó Testület levette a Bulgáriában elejtett, manipulációval elõállított gímbika trófeáját a világranglistáról, sõt – amit eredetileg szerettünk volna elérni – a C.I.C. ranglistáján nemsokára csak a természet által alkotott agancsok-trófeák fognak szerepelni… amíg egy újabb csalás ki nem derül. Ezzel persze a határainkon belül is többen számolhatnak majd, mert a doppingolás különbözõ változatait nem csak Bulgáriában ismerik, itthon is mûvelik és csak a lebukásig lehet zseniális blöffnek, kegyes csalásnak, „ügyes”-nek nevezni a divatos tenyésztõ kedvet, a jó üzleti fogást. Véleményem szerint nincs is ezzel semmi baj mindaddig, amíg nem nevezünk be a „versenyre”, amíg nem akarjuk hiteles valóságnak feltüntetni a jogtalan haszonszerzésre irányuló és másnak kárt okozó csalást és körítését, a hazugságot. Tanulság: azért a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy szeretnénk!

337

Tartalom Õzhalál, hallali nélkül

Mátrafüredi szakoktatás

A „Csodabogár”

Levél Kazahsztánból CÍMLAPON: REJTÕZÕ ÕZBAK BLAUMANN ÖDÖN FELVÉTELE

13. oldal Emberségbõl elégtelen .............................349

A szerkesztõ jegyzete Csalás............................................................337

Aktuális Mit kezdhetünk az elõhaszonbérlet jogával? ..............350-351

Interjú Isten éltessen, Papa! .........................339-340

Vadászati gyakorlat Mi van a csapban?............................351-352

Hírek, tudósítások....................341-347, 389 Alakul a vadász-flotta ..............................341 Agancsszemlék ...........................................342 Idei nagy bakok ........................................343

Fotópályázat...353-355, 360, 361, 371, 372

VKE könyvajánló......................................348

Megrendelés Név: Cím: Az elõfizetési díj 2006 végéig Magyarországon 3600 Ft Romániában 600 ezer lei Szlovákiában 600 korona

Elõfizetési tájékoztató

Fotópályázat

A „Csodabogár” Visszaemlékezések a 25 éve elhunyt dr. Studinka Lászlóra: Studinka Erzsébet, dr. Galamb Gábor, dr. Tóth Sándor, Homonnay Zsombor, Somfalvi Ervin, dr. Rajnik Ferenc, Rakk Tamás, Csekõ Sándor, Vincze Károlyné és dr. Páll Endre segítségével ..........................................357-372

Izválasztó „Baklövések” a konyhában – és elõtte ................................................392 A Promenade étterem és a Hotel Taverna ..................................393 Mikor – mi – mennyiért? Õzbakvadászat a környezõ országokban..........................395 Horgászat A domolykó titka ......................................397 Apróhirdetések..........................................399

Riport Õzhalál, hallali nélkül .......................373-375 Oktatás Maradni és megélni a szülõföldön.......................................374-375

Az elõfizetési díjat Magyarországon a VADÁSZLAP Kft. címére (1031 Budapest, Pákász u. 7.) lehet elküldeni „belföldi postautalványon”, vagy a 65100149-11301439 számlaszámra átutalással. (Kérésre számlát, ill. csekket küldünk.)

Vadgazdálkodási gyakorlat Vad, kár nélkül ...................................380-381

Romániában a Krónika Kiadóház Rt. lapterjesztõinél lehet elõfizetni, információt a 0264-420-320-as telefonon ad a kiadó.

Vadászok, vadászotthonok A vadászatba beleremeg az ember… ..................384-385

Szlovákiában a New Gazza – Ábel Gábor gyûjti az elõfizetéseket. Címe: 93701 Zeliezovce, Hviezdoslavova 41. T: 036/771-2331, mobil:0905-407-017

Gyerekeknek Bársony István: Õzike.......................390-391 Június............................................................391 Játék ..............................................................391

Safari Levél Kazahsztánból .................................381 Vadcsapáson Afrikában… .................382-383

A következõ számunk június 20-án jelenik meg. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

Interjú Homonnay Zsomborral

FOTÓ:

A

SZERZÕ

FELVÉTELE

Isten éltessen, Papa! Ha Homonnay Zsombor neve után egyetlen címet, rangot kellene odabiggyeszteni, hogy ki is õ valójában– nagy gondban lennék. Mert az kevés, hogy a Magyar VADÁSZLAP olvasószerkesztõje... annál sokkal több! Amikor megkaptam a megbízást, hogy készítsek vele interjút, pontosan tudtam, igen nagy fába kell vágnom a fejszémet. Kalandos életútja, színes egyénisége, utánozhatatlan humora, szerteágazó ismeretei miatt már-már megoldhatatlan feladatnak tûnt, hogy ebbe a beszélgetésbe belesûríthessük mindazt, ami õt jellemzi. Ha csak részben fel akarnánk sorolni, amit négy évtizedes pályafutása során a magyar vadászat, vadgazdálkodás és a hazai vadászok érdekében tett, valószínûleg megtelne vele ez a lapszám. Homonnay Zsombor – vagy ahogy a szerkesztõségben szólítjuk: Papa – a napokban ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ebbõl az alkalomból – munkássága elismeréseként – május 20-án, Balatonmáriafürdõn, a Vadászati Kulturális Egyesület vadászmajálisán megkapta a VKE arany „Túzok-toll” életmûdíját. Ha valaki, hát õ nagyon megérdemelte...

VADÁSZLAP: Egész életed a vadászatról szól. Honnan az indíttatás? Hogyan kerültél kapcsolatba a vadászattal? Homonnay Zsombor: Édesapám ornitológus, zoológus – és vadász volt. Tizenévesen gyakran elkísértem õt vadászataira, gyûjtõútjaira, ahol személyesen találkoztam többek között Széchenyi Zsigmonddal, Studinka Lászlóval, Szigethy Kálmánnal, Szederjei Ákossal és HomokiNagy Istvánnal. Közöttük nõttem fel, közöttük szívtam magamba a vadászat tudományát és tõlük sajátítottam el a vadászias viselkedés alapvetõ szabályait. Természetes, hogy ilyen „tanítómesterek” között egy életre elköteleztem magamat a vadászat mellett. Még iskolába sem jártam, amikor már kívülrõl kellett fújnom az öszszes madár latin nevét. Apámmal másként nem is lehetett „szót érteni”. „B” listára kerülése és kirúgása elõtt a Természettudományi Múzeum igazgatója volt. Amikor 1956-ban leégett a múzeum, az összes míves fegyvere, amelyet a dolgozószobájában rejtegetett, folyékony higanyként olvadt össze. Akkor láttam apámat – elõször és utoljára – zokogni. Rögtön megértettem, hogy mit jelentenek egy vadászembernek a puskái. VADÁSZLAP: Úgy tûnik, már fiatalon is céltudatosan készültél erre a pályára... Homonnay Zsombor: Azért ez nem volt ennyire egyszerû. Három gimnáziumot használtam el, illetve rúgtak ki, mire leérettségiztem, így a továbbtanulásra esélyem sem volt. Akkortájt a zenélésnek éltem, évekig a Liversing nevû rock-együttesben doboltam, ez pedig a tanulás rovására ment. Az iskolai bandaként induló zenekar gyorsan kinõtte a gimnázium falait, országos népszerûségre tett szert, és ez volt az elsõ magyar rock-együttes, amelynek a tevékenységét betiltották. Az együttes felbomlását követõen eladtam minden szerelésemet, végleg felhagytam az egésszel, megnõsültem és állatkerti ápoló lettem a Fõvárosi Állat- és Növénykertben. Közben elvégeztem Sopronban az elsõ felsõfokú vadgazdálkodási tanfolyamot. Ezt követõMAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

en a Szabolcs megyében lévõ Kemecsei Állami Gazdaság fácán- és fogolytelepét vezettem. Akkoriban született a leányom és fiam. A család Pesten volt, én viszont csak két-háromhetente tudtam hazalátogatni hozzájuk. 1969-ben Studinka Laci bácsi – atyai barátom – invitálására lettem a világkiállítási irodán a trófeacsoport elõadója. Feladatom – kollégáimmal együtt – a bemutatásra kerülõ több mint hatezer trófea pontos nyilvántartásba vétele, bírálatra való elõkészítése volt. A kiállítás hatalmas iskola volt, sokat tanultam, és mindenkit megismerhettem, aki ebben a szakmában számít. A sikeres világkiállítás bezárását követõen áthelyeztek az akkor létesített Telki Vadbiológiai Állomásra. Feladatom a MÉM által adott kutatási témák gyakorlati megvalósítása volt, bejárhattam az egész országot. 1976ban végeztem el a fõiskolát, Hódmezõvásárhelyen. Ugyanebben az évben a kutató állomás a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemhez került, s ekkor neveztek ki a babati 3200 hektáros vadászterület nagyvadas területfelelõsévé. VADÁSZLAP: Az ember azt gondolná, hogy célba értél. Azt csináltad, amit szeretsz. Jó állásod volt, kiváló élõhelyi adottságokkal rendelkezõ területen dolgoztál. Hogyan lett belõled mégis újságíró? Homonnay Zsombor: 1979-ben személycserék voltak, de szakmai nézeteltéréseim is akadtak, így váltanom kellett, amit sohasem bántam meg. Fodor Tamás, aki korábban a vadbiológián a fõnököm és barátom volt, akkor már a Nimródnál dolgozott és az õ ajánlásával kerültem én is a szerkesztõséghez. A fõszerkesztõt, Csekõ Sándort – akivel immár huszonhét éve „boldogítjuk” egymást – már régebbrõl ismertem, a Pilisben többször szalonkáztunk együtt. Az újságírásról persze fogalmam sem volt, de mivel szakmailag felkészült voltam, úgy gondoltam, hogy ezt majd zsurnalisztaként kiválóan tudom kamatoztatni. Az újságírókról korábban kialakult bennem egy kép: azt gondoltam, hogy egész álló nap kávéházakban ücsörögnek, kötetlen munkaidejük lévén reggelente úszni járnak, és egyáltalán semmire sincs gondjuk. A valóság

339

Interjú persze egészen más volt. Még ott sem voltam a lapnál, amikor egyik este vagy 11-kor megszólalt a telefon. Csekõ hívott és azt kérdezte, át tudok-e ugrani hozzá. Kissé meglepõdtem, de álmosan, otthagyva csapot-papot felkerestem. Egy üveg konyakkal fogadott és azt mondta, csak meg akart gyõzõdni arról, mennyire lehet rám számítani, hajlandó vagyok-e éjnek évadján is „hadba szállni”, ha kell. A próbatétel sikerült... Ezek után azonban még számtalan elõre nem várt akadályt kellett leküzdenem. A vadbiológián eltöltött nyolc év alatt szakmai ártalomként „rám ragadt” a tudományos szakzsargon, a „bikkfanyelv” és azt hittem, hogy ezt az egyszerû olvasók ugyanúgy értik majd, mint a szakemberek. A szerkesztõségben felvilágosítottak, hogy ez nem egészen így van. Ekkor jött az azóta csak „kék, lila és vörös korszaknak” nevezett idõszakom. Az írógéppel megírt és leadott anyagaimat ugyanis a drága, jó néhai Morvai Pisti irodalomtanár – olvasószerkesztõ barátom kék és lila, a fõszerkesztõ pedig piros tollal javítgatta át, és alaposan „kidekorálva” dobta vissza többször is átdolgozásra. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a vadász-újságírónak nem elég szakembernek lennie, amit tud, azt vagy közérthetõen tovább kell tudni adnia az Olvasóknak, vagy csak magának írogat. Sok-sok átvitatkozott éjszakát követõen, bevallom többször megfordult a fejemben, veszem a kalapomat, és hagyom a fenébe az egészet. A csapat viszont nagyon hiányzott volna... a 14 tagú szerkesztõségnek akkoriban olyan nagynevû munkatársai voltak, mint Fodor, Csergezán, Studinka, Nagygyörgy vagy Saly Géza. A „szeri” – ahogy mondtuk – egyben szellemi mûhely is volt. Nekem kellett tehát alkalmazkodnom és ez végül – ha nem is ment valami könnyen – sikerült. VADÁSZLAP: Nyilván nemcsak a szerkesztõk, hanem egyéb „felettes szervek” is beleszóltak a lapkészítésbe. Habitusodat ismerve ebbe nehezen törõdhettél bele. Homonnay Zsombor: A szó szoros értelmében vett cenzúra sosem mûködött, de tudtuk a korlátainkat. Én persze örök rebellis voltam, sorozatban voltak kisebb-nagyobb balhéim. Tudósítóként utaztunk például Bulgáriába, 1981-ben a Plovdivi Vadászati Világkiállításra. A látványos megnyitóünnepségen Nagygyörgy Sándorral – vesztünkre – felmentünk fotózni az egyik pavilon tetejére. A biztonságiak valószínûleg terroristának néztek bennünket, megrohamoztak, és úgy összekötöztek, mint a prágai sonkát. Természetesen itthon sem maradt el a felelõsségre vonás, nagy port kavart ez a kis „diplomáciai” ügy. A tudósítási mozaik pedig olyan jól sikerült, hogy az „über-óber” elvtársak be akarták zúzatni a lapot, de a barátaink segítségével 36 óra alatt szétszedtük a 45 ezer újságot és a nyomda a négy oldalt újranyomta. Persze, voltak szakmai természetû vitáim is a lapgazda MAVOSZ egyes vezetõivel, de ennek ellenére hagytak dolgozni. VADÁSZLAP: Miért jöttél el a Nimródtól? Homonnay Zsombor: Amikor 1989-ben Csekõt eltávolították a Nimród élérõl, sztrájkba léptünk, nem írtunk egy sort sem. Ezek után nekünk is fölmondtak. A munkaügyi pert megnyertük ugyan, de finoman szólva „nemkívánatos” személy lettem. Még nimródosként – igaz álné-

340

ven – már elkövettem egy pár cikket az 1991-ben alapított VADÁSZLAP-ban, majd ahogy lehetett, otthagytam a Nimródot. VADÁSZLAP: Létezik újságírói ars poeticád? Homonnay Zsombor: A kezdetektõl fogva – a hitelességen kívül – nagyon fontosnak tartom és kényesen ügyelek a vadászati szakkifejezések, a vadásznyelv pontos és helyes használatára. Nagy tanítómestereim erre okítottak. Az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján vallom, hogy ha valaki leír valamit, akkor azért a felelõsséget vállalnia kell. Ezért olykor egy egyoldalas cikkhez akár több kilós bizonyító erejû háttéranyagot, ellenõrzött információt kell összelapátolni, archiválni. Ha pedig valaki valamiben tévedett, be kell látnia a hibáját, lehet, és kell is a „bal csõvel” helyesbíteni. Mára szép lassan eljutottam oda, hogy én már nem keresek témát, a témák keresnek meg engem. VADÁSZLAP: Alapító tagja vagy a Magyar Madártani Egyesületnek, Te vagy a Vadász Könyvklub elnöke, gyûjtöd a vadászkönyveket, vadgazdálkodási szakértõ vagy … és még sorolhatnánk. De hogyan lettél vadász? Homonnay Zsombor: Megszállott légpuskásként, madarászként, solymászként kezdtem, még az ötvenes években. Az elsõ igazi vadamat – egy fácánkakast – 12 évesen Köveskuthy Imre bácsi, szintén apai barátom szolgálati sörétes puskájával lõttem. Az a nap életem meghatározó élménye volt, máig is emlékezetes maradt. Saját puskámat – egy 16-os Lampartot – elõször 1967-ben vehettem kézbe. Néhány év múlva egy vadász barátomnak köszönhetõen, területes vadásztársasági tag lettem a Pest megyei Táborfalván. Ennek a társaságnak késõbb 15 évig elnöke voltam. A hetvenes évek elején csak vonattal jártunk vadászni, a hajtás kezdetét is a vonatérkezéshez igazították. Leginkább már akkor is az apróvadas vadászatokat kedveltem, elsõsorban a jó társaság, a hangulat miatt. Egy-egy szép vadásznap végén a barátokkal, vadásztársakkal együtt örültünk a terítéknél, ez volt az igazi vadászat. Egyébként külföldön keveset vadásztam. Ausztriában, Tirolban lõttem mormotát és Erdélyben négy dámbikát. Afrika valahogy sohasem vonzott... Isten igazából itthon, Magyarországon szeretek vadászni. VADÁSZLAP: Részt vettél a magyar vadászok Etikai Kódexének létrehozásában, és számtalan szakkönyv társszerzõje voltál. Nem gondoltál még arra, hogy saját könyvet is írj? Homonnay Zsombor: Majd lapzárta után, ha ráérek... Egyelõre azonban még jócskán van elfoglaltságom. Azt gondoltam, ha betöltöm a hatvanat, lesz majd idõm vadászni és talán belekezdek egy önálló könyv megírásába is. Rengeteg – akár több kötetre való – anekdota, történet van a tarsolyomban. De amíg bírom erõvel, és szükség van rám, továbbra is a VADÁSZLAP újságírójaként igyekszem a nyilvánosság erejével védeni a magyar vadászok érdekeit. WALLENDUMS PÉTER MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

Hírek, tudósítások Ki szavazhat az állami területekrõl? Annak ellenére, hogy az új vadászterületek kijelölését segítõ átmeneti rendelkezésekre folyvást kapjuk az ígéreteket, március óta a fél országban lezajlottak a tulajdonosi gyûlések, vagy már kint vannak a hirdetmények. Az állami területek kezelõi a gyûléseken részt vesznek, de hivatalos megbízás hiányára hivatkozva tartózkodnak a szavazástól, azaz nem dönthetnek a területrész hovatartozásáról. Ez pedig adott esetekben nagy gondokat, olykor döntésképtelenséget is okoz. A törvény (2004. évi CXXXV tv. 88.§.(41), valamint a kormány 2005. évi költségvetési elõírásai szerint a természetvédelmi területek kivételével a területileg illetékes Nemzeti Földalap (NFA) kezelõ hivatal jogosult az állami területek 2006

ügyében a nyilatkozat megtételére. Tehetné ezt önállóan, de akár a kezelõ szervezet megbízásával is. Mindezeket viszont jogszerûen csak az átmeneti rendelkezések jogszabályi felhatalmazása alapján tehetné meg, amely lapzártánkig még mindig csak tervezet. Jelenleg - híreink szerint - ha a terület, amelyre „rárajzoltak”, többségi állami tulajdonban van, a tulajdonosi közösség, vagy a vadászatra jogosult megkeresi a NFA vezetõjét, esetenként elbírálva megbízást kaphat arra, hogy akár ellentétes értelmû hirdetményt is kihelyezhet a jogszabály által elõírt módon. A jogalkotó az új vadászterületek határkijelölési kérdéseiben elsõsorban a felek ésszerû és kölcsönös megegyezésére alapoz. –hy–

JÚNIUS

Küldöttgyûlés Zalában

Az OMVK Zala megyei területi szervezete április 21én tartotta küldöttgyûlését. Dr. Nádor László elnök beszámolt a 2005. évi zalai kamara tevékenységérõl és pénzügyi gazdálkodásáról, valamint ismertette a 2006. évi költségvetési tervet, amelynek legfontosabb eleme a megvásárolt saját tulajdonú székház átépítése. A Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizott-

ság elnöki beszámolójában Varga Ernõ kiemelte, hogy Zalában a vadászatra jogosultak tartani tudták a megemelt lelövési terveket és a mennyiség csökkentése mellett a minõség megõrzésére is ügyeltek. Különös figyelmet igényel a gímszarvasnak az M7-es autópálya építése miatti migrációja, mert sok helyen szakszerûtlenül építettek vadátjárót. P.G.

Alakul a Vodafone vadász-flotta

30 nap

Közép-európai zónaidôben Budapesten A hó A hét napja napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek ÚJHOLD TELIHOLD

kel (h min)

Nap nyugszik (h min)

3 51 3 51 3 50 3 49 3 49 3 48 3 48 3 48 3 47 3 47 3 47 3 47 3 46 3 46 3 46 3 46 3 46 3 46 3 46 3 47 3 47 3 47 3 47 3 48 3 48 3 48 3 49 3 49 3 50 3 50

19 33 19 34 19 35 19 36 19 37 19 37 19 38 19 39 19 40 19 40 19 41 19 42 19 42 19 43 19 43 19 43 19 44 19 44 19 45 19 45 19 45 19 45 19 45 19 45 19 46 19 46 19 45 19 45 19 45 19 45

l O

Hold kel nyugszik fázisai (h min) (h min) (h min) 8 28 9 38 10 45 11 52 12 57 14 04 15 12 16 24 17 40 18 56 20 08 21 11 22 00 22 37 23 04 23 26 23 44 – 0 01 0 17 0 36 0 58 1 26 2 03 2 51 3 51 4 59 6 11 7 22 8 31

23 58 – 0 16 0 31 0 44 0 58 1 12 1 28 1 48 2 14 2 49 3 37 4 41 5 58 7 22 8 46 10 09 11 29 12 48 14 08 15 29 16 50 18 08 19 19 20 18 21 02 21 36 22 01 22 20 22 36

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

A nyári idõszámítás kezdetétõl az idõpontokhoz egy órát hozzá kell adni. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

22 06 D

17 03 O

13 08 C

Sokat nem dicsekedhetünk a Vodafone vadász-flotta indulásával, az ország legkülönbözõbb részébõl kaptunk olyan információkat, hogy az értékesítõk nem tudtak a flottáról, nem akarták elfogadni a vadászjegyet … szóval akadozott a dolog. Sajnos még május közepén is továbbítanunk kellett a hírt a Vodafone központjához, hogy Cegléden értetlenségbe ütközött egyik vadásztársunk, aki az egész családjával csatlakozni kívánt a vadász-flottához. Március 17-étõl április végéig 370 tagja, elõfizetõje lett a flottának, annak ellenére, hogy nem ment minden simán. Több vadásztársaság vezetése szerelte fel a hivatásos vadászokat flottás telefonokkal, a minimálisra szorítva ezzel az egymás közötti kommunikáció költségeit. Szerkesztõségünk is a vadász-flottán keresztül hívható, a munkatársak telefonszámai az impresszumban megtalálhatók.

Mire szabad vadászni? 15 05

l

Júniusban: Õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranysakálra Júliusban: Õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára D C

Egész évben vadászható: vaddisznó kan, süldõ, malac – róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve.

341

Hírek, tudósítások Agancsszemle Somogyban

Jakus László ágazatvezetõ Igazán kellemes programnak ígérkezett a húsvét elõtti nagyszombaton, a SEFAG Zrt. által szervezett hullajtott agancsszemle. Az idei évben a szántódi erdészet karádi vadászháza és annak környéke adott otthont a rendezvénynek. A megnyitón az erdészet igazgatója, Iberpaker Gábor és dr. Páll Endre, a SEFAG Zrt. nyugalmazott vadászati felügyelõje köszöntötte a megjelenteket. A vadászház elõtti tisztáson több

mint 400 agancsszár várta a zömében szakmai látogatókat. Az érdeklõdés középpontjában az a párban megtalált két agancsszár állt, amelynek az együttes tömege 10,50 kilogramm volt, beszáradva. Az elõzetes mérések és becslések alapján az agancs közel 13 kilót nyomna a mérlegen, s a nemzetközi pontszáma 240 pont körül alakulna, amely a mai világban igencsak megsüvegelendõnek számít. A.G.

Lejáró engedélyek A rendõrhatóság által kiállított fegyvertartási engedélyek érvényességi ideje sok vadásztársunknál ebben az évben lejár. Elsõ lépésben célszerû a fegyvertartási engedély 22-23. oldalán szereplõ érvényességi idõt ellenõrizni. A korábbi gyakorlattól eltérõen lényeges változás, hogy nem elegendõ a fegyvertartási engedély érvényességi idejének utolsó napjaiban elõterjeszteni a megújítási kérelmet, hanem azt a lejárat határnapja elõtt 30 nappal meg kell tenni. Ennek elmulasztása ugyanúgy a kérelem elutasítását vonja maga után. Az ügyintézésért továbbra is fizetni kell, azonban már nem illetékbélyeget kell ragasztani a kérelemre, hanem csekken kell úgynevezett igazgatási szolgáltatási díjat fizetni. A megújítási eljárás 2500 Ft. A fegyvertartási engedély érvényességi ideje megújításának egyetlen tárgyi feltétele a tároló hely jogszabályi

elõírásoknak megfelelõ kialakítása. A jogszabály nem biztosít mérlegelési lehetõséget a rendõrhatóságnak akkor, amikor a lõfegyverekrõl és lõszerekrõl szóló törvényben, vagy a kormányrendeletben meghatározott szabályok legyen ez kicsi (például valamilyen bejelentési kötelezettség elmulasztása), vagy „égbe kiáltó” (lõfegyver, lõszer engedély nélküli tartása) - megszegését állapítja meg. Az engedélyt ilyen esetben haladéktalanul visszavonják. Amennyiben az engedély visszavonására kötelezettségszegés miatt kerül sor, a határozat jogerõre emelkedését követõ két évig nem lehet engedélyezni lõfegyver megszerzését és tartását, sõt a szabályszegõt a fegyverismereti vizsga ismételt letételére kell kötelezni. Sokat lehet tehát veszíteni, ezért nem szabad sajnálni az idõt a tájékozódásra, és kényesen ügyelni kell a szabályok betartására.

Zalai agancsmustra

Április 26-án, a hagyományoknak megfelelõen idén is megrendezték Szentpéterföldén a Zalaerdõ Zrt. nagyszabású hullott agancs bemutatóját. Az érdeklõdõk a bánokszentgyörgyi és a szentpéterföldei területen gyûjtött agancsok mellett elõször láthatták a Bak környékérõl összeszedett agancsokat is. Összesen mintegy 800-900 kilogrammnyi agancsot mustrálhatott a szakmai nézõsereg. A kiállított agancsok alapján megállapítható, hogy a minõség nem romlott, sõt a méretek a jövõt illetõen bizakodásra adnak okot. Sajnálatos, hogy az öreg korosztályba tartozó bikák agancsainak zöme hiányzott a palettáról, nagy valószínûséggel ezek „mások” gyûjteményét gazdagítják. P.G.

342


Hírek, tudósítások Harminc bak a terítéken

Gábor Tivadar, a Molnár Vadászati Kft. szervezésében tizenkét osztrák vendégvadászt látott vendégül Gyöngyös környékének tíz vadászterületén, április 21. és 23. között. A három vadásznap eredményeként Mátraházán, az Akadémia üdülõjének kertjében harminc õzba-

Az idei legnagyobb

kot fektettek a terítékre. A legjobb bak (trófeasúlya 660 gramm) Horton esett. A vendégek részérõl a szervezést és az eredményes vadászatot méltató szavakat követõen a Vadászkamara Kürtegyüttes búcsúztatta a nem min- Április 18-án, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dennapi terítéket. Balkányon került terítékre az idény egyik legkiválóbb õzSiklósi bakja. Az elejtõ spanyol vendégvadász Pablo Garnica. A trófea súlya 694,8 gramm. Bírálati pontszáma 199,58 amellyel az országos ranglista 12. helyére került.

Hatszáz gramm fölött Elejtés helye: Marosmenti Vt., Makó Elejtés ideje: 2006. április 22. Agancssúly: 622,8 gramm Bírálati pontszám: 178,11 IP

Elejtés helye: Nimród Vt., Tiszafüred Elejtés ideje: 2006. április 15. Agancssúly: 648 gramm Bírálati pontszám: 187,93 IP


3 nap alatt 2 aranyérmes

Már egy éve ismerte Szaday László azt az õzbakot, amelyet idén Takács András hivatásos vadász segítségével Mezõtúr határában, a Hangács Környéki Vt. területén, a Szatmári dûlõben sikerült elejtenie. Megérte a fáradtságot, ugyanis a páratlan tízes, 7 évesre becsült bak agancsának tömege 623 g lett. S ha egy „üzlet” beindul, másnap – április 21-én – a szerencsés fiatal vadász a kunszentmártoni határban ismét aranyérmes bakkal találkozott és a „mesterlövész” ezúttal sem hibázott. Az õzbak agancsának súlya 447 g.

343

Hírek, tudósítások A szakma kiválóságai

Kasper Máté, Vajas Imre, Szilágyi Antal, Asztalos Zoltán felkészítõ tanár

Április 24-26. között Eleken (Békés megye), a Radványi György Középiskola, Szakiskola és Kollégium rendezte meg az idei Szakma Kiváló Tanulója versenyt vadász, vadtenyésztõ szakmában. A háromnapos rendezvényen öt iskola húsz tanulója indult egyéni és csapatversenyszámban. Az eseményhez méltóan magas szinten megrendezett versenyen a kiválóan felkészített hallgatók elméleti és gyakorlati tudásukról adtak számot. Az egyébként szoros versenyen a csongrádi Bársony István Mezõgazdasági Szakközépisko-

la növendékei nyerték el az elsõ három helyezést. Vajas Imre az elérhetõ 600 pontból 513 ponttal lett elsõ helyezett, míg 507 ponttal Kasper Máté állhatott a dobogó második fokára, a harmadik helyen 494 ponttal, Szilágyi Antal végzett. Az iskolák közötti vetélkedõn a Bársony István szakközépiskola csapata vehette át a legjobbaknak járó kitüntetést. A házigazdák a második, míg az egri Kereskedelmi, Mezõgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép, Szakiskola és Kollégium csapata a harmadik helyen végzett. S.K.

Páratlan tizennégyes A képen látható õzbak április végén, Tiszalökön, (SzabolcsSzatmár-Bereg megye) került terítékre. Az elejtõ John Korenwinde, holland vendégvadász. A trófea érdekessége, hogy a jobb száron nem kevesebb, mint hét ága van, tömege 540 gramm.

344


Hírek, tudósítások A vadászat és a dohányzás

Ajándék Göllének

... idei irodalmi pályázatunk témája. Ki tudja, hányszor mondjuk a lövés után, hogy „szívjunk el egy cigarettát”, azaz minimum annyi idõt várjunk, mielõtt a lõtt vadhoz megyünk, mint egy cigarettányi idõ. Pro és kontra hangzanak el érvek és ellenérvek a dohányzás mellett és ellen, hogy segítségével könnyû megállapítani a szél irányát, miközben „szagosítjuk” az erdõt. Úgy gondoljuk, ez a téma is megmozdítja majd az „írókezek” fantáziáját és augusztus 20-áig elárasztanak bennünket a pályázataikkal. Az írásokat – maximum 8 ezer karakter terjedelemben, elektronikus adathordozón – a Magyar VADÁSZLAP szerkesztõségébe várjuk: Budapest, Pákász u. 7., de eljuttathatják e-mailen is: [email protected] címre.

Képátadás Egy nagyméretû festményt ajándékozott egykori iskolájának Matyikó Tibor festõmûvész, aki 1975-ben végzett Sopronban, a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában. A neves természetfestõ már számos kiállításon mutatta be alkotásait, amelyekhez elmondása szerint sok indíttatást kapott iskolájától és tanáraitól.

A göllei Fekete István Emlékház után a dombóvári múzeum számára is készített Keszthelyi Jenõ intarziamûvész az író portréját ábrázoló intarziaképet, amit F. Bodó Imre, a múzeum alapítója vett át.

Keszthelyi Jenõ következõ kiállítását május 25étõl június16-áig tekinthetik meg az érdeklõdõk Dombóváron, a Mûvelõdési Házban, a Hunyadi tér 25. szám alatt. B.S.

Borsodi kürtösök

A Borsod megyei Vadászkamara - közösen a Vadászszövetséggel - hivatásos és sportvadászok részére egyhetes bentlakásos vadászkürtös tanfolyamot hirdetett. Vadászias környezetben, a Rakacai tó partján lévõ hangulatos Karola Major vendégházban rendezett tanfolyamon tizenketten vettek részt. Az érdeklõdõk Czentnár Ferenc kürtmûvész-zenetanár, valamint a VKE Magyar Vadászkürt Egylet észak-magyarországi regionális vezetõjének, Fehér Tamásnak, illetve Kismartoni Szilárd MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

gyakorló kürtösnek a segítségével napi 6-8 órában ismerhették meg és sajátíthatták el a vadászkürtölés alapjait. Az oktatáson kívül Tóth Á. Dénes kamarai titkár érdekes programokkal, meghívott elõadókkal tette színesebbé ezt az utólag igen gyorsan elszaladó, tartalmas egy hetet. Az utolsó nap délelõttjén megtartott vizsgát minden résztvevõ sikeresen teljesítette. BBO

345

Hírek, tudósítások CACT vaddisznós kutya munkavizsga

Nyári programok gyerekeknek A Zalai Vadász-Alkotók Egyesülete Erdei Alkotótábort rendez Valkonyán, július 22-28. és július 29.-augusztus 4. között. A táborban turnusonként húsz iskoláskorú gyermeket tudnak fogadni. A tábor célja, megismertetni a gyerekekkel Zala megye állat- és növényvilágát, védelmük fontosságát, hogy betekintést nyerjenek a vadászatba, a vadgazdálkodásba, az erdõgazdálkodásba, a vadászati kultúrába, valamint a képzõmûvészeti és kézmûves technikákba. Bõvebb felvilágosítás és jelentkezés: Polster Gabriella 70/702-50-06, 93/391011, E-mail: [email protected]

8-13 éveseknek A MEOE komlói szervezete évtizedes hagyományokkal bír a kotorék- és a vaddisznós kutyák vadászatra való felkészítésében, valamint a versenyek és a munkavizsgák lebonyolításában. Az egykori, híres Duna Kupára szerte Európából érkeztek versenyzõk, mára azonban a jogszabályok változása miatt nehézkessé vált a versenyek megrendezése. A használható vadászkutyák neveléséhez elengedhetetlen a kutyák rendszeres gyakorlása és felkészítése. A komlói szervezet április 29-ére kiírt munkavizsgájára 18 kutyát neveztek. A mezõny java-

részt jagdterrierekbõl, foxterrierekbõl, welshterrierekbõl és szálkás szõrû tacskókból állt, de munkára jelentkezett egy border terrier is, aki különdíjjal fejezte be a munkavizsgát. Eredmények: Zombavége Eliza sima szõrû foxterrier szuka, 100 pont maximum CACT. Tulajdonos: Czebei József Nagyatád. Nemesházi Fantom Indi welshterrier kan, 100 pont maximum CACT. Tulajdonos: Lakos Bálint Nagyatád. Vucsel Vadász Apacs simaszõrû foxterrier kan, 100 pont maximum CACT. Tulajdonos: Sipos Gábor Nagyatád. Agyaki

Bulin István emlékverseny

A Zalaerdõ Zrt. pusztaapáti lõterén mintegy negyvenen gyûltek össze a Bulin István – születésének nyolcvanadik, halálának elsõ évfordulója alkalmából rendezett – emlékversenyre április 22-ikén. A 30 korongos gyorsított korongvadászat elsõ sorozatát követõen korosztályonként az öt legjobb eredményt MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

elérõ versenyzõ állt ismét lõállásba. I. korosztály (25 éves korig) Gróf Jácint, Gróf Áron és Cseh András. II. korosztály (26-50 évesek) Gróf András, Geges István és Kámán György. III. korosztály (50 év felettiek) Szili Ervin, Kondor Imre és Simon Zoltán. G.A.

A nagy érdeklõdésre való tekintettel idén újra megrendezésre kerül - egyhetes turnusokban - július és augusztus hónapokban Lánycsókon (Zala megye) 8-13 éves gyermekek részére a „Vadgazdálkodó és környezetvédõ tábor”. Neves elõadók részvételével a gyermekek megismerkedhetnek a vadászat és a természet elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Elhelyezés: állandó felügyelet mellett komfortos vadászházban, teljes ellátással. Információ: 06/30/499-2299

10-18 éveseknek A Vadászati Kulturális Egyesület Ifjúsági Tagozata és a Szelid Vadásztársaság nyári vadásztábort szervez 1018 éves fiatalok részére Dunapatajon július 9-15. között. Jelentkezni június végéig a Vadászati Kulturális Egyesületnél (1031 Budapest, Pákász u. 7. Tel.: 06-1/2420042) lehet. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! További információ: Wallendums Péter 06-70/702-50-04

Korhatár nélkül Június 4-én Dunapatajon, a Szelidi-tó partján, a Vadászati Kulturális Egyesület, a Szelid Vadásztársaság, valamint Dunapataj Nagyközség Önkormányzata közösen rendezi meg az immár hagyományos „Vadászpünkösd” elnevezésû vadászjuniálisát. Az esemény Pünkösdi Hubertus-misével kezdõdik. Ezt követõen vadászkürtösök, vadétel-fõzõverseny, vadászkutyás-bemutató, solymászat, íjászat, néptánccsoportok fellépése, vadászfestmény- és természetfotó kiállítások, gyermekrajzpályázat, vadászruha-bemutató, vadászati kellékek-kiegészítõk vására, tombolasorsolás és egyéb színpadi meglepetések szórakoztatják a résztvevõket, amelyet este utcabál zár. A nap sztárvendége és házigazdája Stohl András. Az egész napos kikapcsolódást nyújtó családi programra minden érdeklõdõt szeretettel várnak a szervezõk. A belépés díjtalan. A vadétel-fõzõ versenyre vadásztársaságok, baráti csoportok jelentkezhetnek. További információ Kollár Gyulánál (0620-352-1335), Váradi Gyulánál (06-30-269-8662) vagy Bévárdi Pálnál (06-30-338-2304) kapható.

347

A VKE ajánlata

A könyvek, CD-k, VHS kazetták utánvéttel megrendelhetõek a szerkesztõség címén, 1031 Budapest, Pákász u. 7. telefonon és faxon: 06-1-242-00-42 vagy e-mail-ben [email protected] Elek Ferencnénél. A teljes lista megtekinthetõ a www.vadaszlap.hu honlapon vagy kérésre elküldjük az érdeklõdõnek.

A két kötet:

7.500 Ft

CD-k, VHS-ek, DVD-k

Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv . . . . . . . . . . . . . .2.980,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik (v.vizsgához) VHS . . .3.950,Hunting video stúdió DVD kiadványai . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Ignácz M. dr.: Mo-i vad. sor. II. Vadászati Múzeumok VHS, DVD 3.500-4.000,Mo-i vad. sor. III. V.ösvényeken ecsettel VHS, DVD . .3.500-4.000,Mo-i vad. sor. IV. Nagyvad egyéni vadászata VHS, DVD . .3.500-4.500,Mo-i vad. sor. V. Örökség Fekete Istvántól VHS, DVD . .3.500-4.000,Mo-i vad. sor. VI. Apróvadvadászat VHS, DVD . . . . .3.900-4.800,Mo-i vad. sor. VII. Nagyvad társas vadászata VHS, DVD . .3.900-4.800,A szarvasbõgés titkai VHS, DVD . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,-4.800,Kossuth Kiadó: A család kedvencei CD-k . . . . . . . . . .4.990-4.990,Kézi lõfegyverek CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése VHS . . . . . . . . . . . . .3.500,Õzhívás VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.360,Tesztvadászat VHS kazetta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,VKE: Vadászhimnusz CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,-

KÖNYVEK

3.500 Ft 3.900 Ft

3.900 Ft 6.300 Ft

3.900 Ft

1.890 Ft 1.890 Ft

2 DVD 1.890 Ft 3.900 Ft

6.300 Ft 5.800 Ft

5.800 Ft

Apatóczky István: Ettünk falombot - humoros erdésztörténetek . .850,Balsay László: Történetek a vadászmúltamból . . . . . . . . . . .1.600,Bán István: Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Zimankó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,A medve karmai között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Bársony István: Az erdõk könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Elveszett Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.450,Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Baumann, Doris: Kölyökkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .600,Békés megye: Békés megyei almanach . . . . . . . . . . . . . . .7.500,Békés Sándor: Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . .2.900,Vadászetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,A természet bûvöletében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.590,Imádkoznak a fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.940,Az igaz vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Beregszászi György: Pernye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal . . . . . . .2.100,Bertóti István: Õzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bicsérdy-Egri-Sugár-Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . .3.200,Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Bodrogi Gyula: A vadász néha fõz is . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Bozóki László: Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Bõhm István: A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.480,Vérebkrónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Brehm, Alfréd: Az állatok világa egy kötetben . . . . . . . . . . .3.250,Casparek, Erika-Törk kan: Halak és a tenger gyümölcsei . . .5999,Corvin Természetjárók: Gombáskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Cséplõ József: Hajnaltól késõ estig . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Csurgó Sándor: Gyógynövények embernek állatnak . . . . .1.900,Deák István, dr.: Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . .2.980,Dinich László "Bagomér": Gazsi bácsi törzsasztalnál . . . . .1.970,Döbbelin-Bulling: Ünnepek, vendégvárás . . . . . . . . . . . . . .6.000,Dr. Szinák-Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . . . . . . . . . . . . . .4.500,Dúcz László: Csillagfényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Fábián Gyula dr.: Wildhegerek ivadéka... . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság . . . . . . . . . . .2.500,Faragó István: Kápolna a hegytetõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .590,Faragó Sándor dr.: A vadállomány szabályozása . . . . . . . .3.500,Élõhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban . . . . . . . . . .4.900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,A csuka és a meztelen nõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Kaczagó tanya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .970,Fehér György: Állatpreparátumok kikészítése . . . . . . . . . . . .4.900,Felsõeõri Nagy Gyula: Egy dudás két országban . . . . . . . .2.200,Felsõtiszavidéki Vt.: HISTÓRIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.000,Fenyvesi Andrea: Süssünk, fõzzünk a keretben . . . . . . . . . . .360,Ferenczy Ferenc: Magaslesek holdfényben . . . . . . . . . . . . .1.400,Földi László: Végtisztesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.490,Friedl, Ludwig Wolf: Kutyabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Fix Term Könyvkiadó: A tenger állatvilága . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Állatok képeskönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Ragadozók az állatvilágban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Fülöp Gyula: A vadász és a nõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Gálfalvi G.: Székelykeresztúr és vidéke vadászatának múltja és jelene .2.200,Glória Könyvkiadó: Gombás ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .298,Gyenes István: Megszállottan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Gyimesi György: Európai vadászmezõkön . . . . . . . . . . . . . .4.800,Európai vadászmezõkön bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Kárpáti vadászataim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Kárpáti vadászataim bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Bedrótozott Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . . .2.700,H. Mészáros Erzsébet: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200,Halmágyi Takács István: Magasban vadásztam . . . . . . . . . .3.200,Hámory Gyula: Kurgánok között a Hortobágyon . . . . . . . . .1.500,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . . . . . . . . . . .2.400,Kuszkusz kókusszal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Tábortüzek a dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Heltay István: Amit a fegyverismereti vizsgáról tudni kell . .2.850,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . . . . . . . . . . . .3.050,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.550,Heltay I.-Rácz Fodor G.: Vadászatszervezés, vadászetika . .4.600,Hartink, A.E.: Antik lõfegyverek enciklopédiája . . . . . . . . . . .4.990,Sörétes és vegyescsövû vadászpuskák enciklopédiája . . .4.990,Golyóspuskák és karabélyok enciklopédiája . . . . . . . . . . . .4.990,Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.990,Horváth Zoltán: A kutya és a macska betegségei . . . . . . .3.900,Iden, Karin: Karácsony, az ünnep varázsa . . . . . . . . . . . . . .6.000,Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.980,Ilosvay Ferenc: …Ha Dunáról fúj a szél . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Iváncsics L.,dr-Köller J., dr.: A természet harmóniája... . . . .5.100,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . . .2.700,Kafi Bt.: Borok, turizmus, gasztronómia Baranyában . . . . . .3.500,Kászoni Zoltán: Hal és horgászat Erdélyben . . . . . . . . . . . .2.560,Vad és vadászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.300,Vad és vadászatok Erdélyországban . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,-

A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadászatok, vadászutak Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Kis Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .940,Kiss Marcell-Illyés Csaba: Örökzöld fenyõk, fák és cserjék . .2000,Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad… . . . . . . . . . . . . . . .3.990,Koncz István dr.: Libagödör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.300,Kovács Dénes: Luxus vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Vadásztöltény- és lõtechnikai ismeret . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.400,Kovács László: Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . . . . . . . . .3.100,Amikor kevés a töltény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Tarka teríték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadászpuskák bolondja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Kozma Sándor: Disznóságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Kriesi-Osterwalder: Borok világa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.000,Krizsán László: A szabad természet fia . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Magyar vadászutazók a nagyvilágban . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Kuhnert, Wilhelm: Modelljeim földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Lakatos F.: Fenyõféléken elõforduló károsítók és kórokozók . . .1.800,Lakatos Károly: Természeti és vadászképek . . . . . . . . . . . . .2.100,Vadászhit, A császármadár és vadászata . . . . . . . . . . . . . .2.400,Az erdei szalonka és vadászata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Larusse Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.600,Lovász Sándor: A vadászat lázában Gelvács . . . . . . . . . . . . .750,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Maderspach Viktor: Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Mátray Gyula: Vadásztárcák és vadásztörténetek . . . . . . . . .2.700,Mess Béla: Apróvadra is vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.690,Molnár L.-Motesiky Á.: Gróf Forgách Károly élete... . . . . . . .1.200,Montagh András dr.: Négy földrészen vadásztam . . . . . . . .1.850,Sikeres sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . . . . . . . . . . . . .700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.100,Lévától Nagymarosig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Muray Róbert: Témám a természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.800,Münster Georg: A szarvashívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Nagy D.Imre-Nagyné L.Gabriella: Vadászatok és vadételek 1.400,Nagy Imre: Lovas vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .980,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . . . . . . . . . .2.998,Nagy László: Természetbarát zsebkalauz . . . . . . . . . . . . . . . .600,Nemeskéri Kiss Géza: Vadludak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Novotni Péter: Lótartás a családban . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.150,Oláh Zoltán-Oláh Armand: Hajnalok és alkonyok . . . . . . . . .2.500,OMVK Vadhúsvizsgálat és minõsítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1860,Papp Károlyné, dr.: Vízrõl, halról horgászoknak . . . . . . . . . . .950,Páll Endre: Vadászszemmel Amerikában . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Pintér Károly: Horgász-zsebkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .500,Quinten-Graef: Macskabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam a Mount Everestet . . .3.200,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában .3.850,Tûzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.850,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . . . . . . . . . . .2.700,Rimóczi Imre dr.: Magyarország leggyakoribb gombái . . . .1.950,Sáry Gyula: Az elveszett erdõrõl és a megtalált idõrõl . . . . .2.500,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplõi . . . . . . . . . . . . .2.200,Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Varangy a papucsomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.300,Csodálatos madárvilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .440,Legszebben éneklõ madaraink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .440,Madárlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .450,Madárvédelem a ház körül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Védett madaraink kislexikona . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Schmidt E.-Bécsy L.: Magyarország legszebb madarai . . .1.200,Selous, Frederic C.: Természetrajzi megfigyelések Afrikában . . .3.100,Sinapius János: Kis vadászerdõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,Sipos Endre: Erdei barangolások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.860,Skicc Reklámstudió Kft.: Nótáskönyv /pince nóták/ . . . . . .2.100,Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Steidl, Robert: Borosgazdák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.100,Sterbetz István: Õszi tücsök hangol . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.870,Puskával a Nagypusztán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Természetvédõ ösvényeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.220,Természetvédelmi elvárások a vadászetikában . . . . . . . . . . . .900,Szabó József: Tallián Emil a világutazó vadász . . . . . . . . . .2.500,Szabó Péter: Különös vadászat a kotorékozás gyakorlata . .1.600,Rókák és terrierek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.360,Szálka Róbert: Kalandozások az ismeretlen Máramarosban 2.300,Székely Dénes: A lõpor és a töltény . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.180,Szerb Imre dr.: Együtt vadászni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Szõllõsi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Tabel, Carl: A mindenes vadászkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.240,Titán Computer: Az állatok nagy enciklopédiája . . . . . . . . . .4.100,Tóth Ferenc: Vadászatok, vadászok, történetek . . . . . . . . . .1.700,Vadásztörténetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Török András Mátyás: Az erdõ szabadja lettem . . . . . . . . . .2.800,Ugray Tamás: Kosokra vadászva a selyemút végén . . . . . .2.500,Urbis Kiadó: Kutyaenciklopédia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Vahid-Kóbori: Korszerû tejtermelés és feldolgozás . . . . . . . .2.800,Varga Aladárné: Egy vadászfeleség . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Vasas Joachim: Menjen, Doktor elvtárs . . . . . . . . . . . . . . . .2.310,Végh Endre dr.: Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . .1.970,Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Videcz Ferenc: Tanítványok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,Tucatversek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1400,Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,VKE: KÓD-EX . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Vadászetikett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .700,Vojnits András: Afrikai levelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Wass Albert Mesék,erdök könyve, tavak könyve . . . . . . . . . .1100,Wentzely Dénes: Erdészekkel a vadcsapákon . . . . . . . . . . .2.400,Zalaerdõ Zrt.: Módus király vadászkönyve . . . . . . . . . . . . . .3.900,Zákonyi Botond: A Balaton és vidéke . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Zákonyi Botond-Gyulai Ferenc: Horgász-zsebkönyv . . . . . . . .500,Zichy Mihály: Egy pétervári hajtóvadászat . . . . . . . . . . . . . .1.000,Zoltán János dr.: Hatvan év vadászpuskával . . . . . . . . . . . .3.300,Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,A Kárpátokban vadásztak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.660,Zsarnovitzky Á.: A sporthorgászat vagy halászás horoggal . .500,-


13. oldal indenkinek – a vadászoknak is – a „közélete” olyan, amilyet magának megteremt, vagy inkább amilyet megérdemel. Ha nagyobb idõtávlatokat vizsgálunk, persze kétségtelenül van fejlõdés, fõként, ami a külsõségeket illeti, hiszen sokat javult a vadászatokon, a különbözõ szakmai és kulturális rendezvényeken a megjelenés, az öltözködés, a hagyományok tisztelete, és majd mindenütt szépen harsog végre már a kürtszó is…Ez mind szép és dicséretes. Csakhogy, a „belsõséggel” van a baj. Azzal, ami nyakmantyútól fölfelé és lefelé keresendõ. Ott – úgy tûnik – még bõséggel akad sürgõs javítgatni való, különösen ami a halaszthatatlan fejvízcserét és a nem kevésbé fájdalmas „szívátültetést” illeti. Mert egyszerûen nem lehet szó nélkül elmenni amellett, ahogyan hosszú, sok évtizedes áldozatos munkájuk „elismeréséül” a sárga földig lenyugdíjazva egyszerûen lapátra ültették az országosan ismert – de ami még ennél is fontosabb: elismert – fõvadászainkat. Választhattak, hogy közös megegyezéssel, vagy felmondással húznak el, mint új tavaszszal a vadlibák. Senkinek nem akadt még öt perce sem arra, hogy leüljenek, megbeszéljék emberi módon, igazvadászhoz méltó módon. Ki így, ki úgy élte meg. Volt, akivel például anélkül, hogy bármirõl tudott volna, levezényeltettek egy nap vagy három szakmai értekezletet, vázoltatták vele a lila ködben úszó jövõt, majd behívták, és elé tették azt a kétverziós elbocsátó papírt, amelyet fentebb említettem. Ahogy elmondják, nem az elbocsátás volt elviselhetetlenül fájdalmas, hiszen az természetes, ha eljön az ideje, hanem a „hogyanja”. Olyanoknak kellett az utolsó percekig untalan jövõképeket festegetni, akik a hátuk mögött összemosolyogva már mindent tudtak. Rohadt egy dolog, annyi szent. És itt kell egy pillanatra – legalább nekünk – megállni, mert nem csak a közismert fõvadászokkal esik ez meg, hanem hosszú, tömött sorban az „egyszerû” hivatásos vadászokkal, vagy köztiszteletben álló társasági tisztségviselõkkel is. Leírtuk már ezerszer, de úgy látszik nem elég. A vadászatban évezredek óta megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés övezte a szakterületen eltöltött kort, a tapasztalatot, azt a gyakorlati tudást, egyszóval: azt az ismerethalmazt, amelyet csak hoszszú évtizedek alatt lehet megtanulni. Így volt ez már az õsember tábortüze mellett is, és így lesz addig, amíg egyáltalán vadászni lehet ezen a lelakott sárgolyón. A neves szakembereink egész vadászgenerációkat oktattak, neveltek, vizsgáztattak… jelesül talán éppen azokat is, akik most – jó tett helyébe, rosszat várj – a mai kor divatjának ördögi elvén most éppen a hátsójuk alá nyomták a lapátot. Ez nem emberhez, de különösen nem vadászemberhez méltó viselkedés. Senkinek nem jutott eszébe, hogy kulturált, vadászias külsõségek között vegyenek búcsút, szorítsanak kezet, megköszönjék az örömökben és bánatokban együtt eltöltött éveket, évtizedeket? Olyankor teszik ezt, amikor egy-egy vadásznap, vagy más ünnep alkalmával valóságos érem- és kitüntetésesõ hullik olyanokra, akik persze biztos, hogy egyébként nagyon rendes vadászok, de a tapsoló közönség között jó, ha tízen ismerik emberfeletti „curriculum vitae”-jüket. Mi akadályozza

M

meg, hogy az illendõ búcsúztatást mindenki számára emlékezetes, közösen szervezett közéleti ünnepé magasztosítsuk? A magam részérõl ilyen „húzásokért” mind a vadászetika, mind pedig a vadászetikett mindenki számára egyaránt kötelezõ tudnivalóiból akkora szekundát vésnék a képzeletbeli osztálynaplójukba, hogy kilógna a könyvbõl. Most kezdem valahol már megérteni, hogy az 1998ban elkészített, felajánlott kidolgozott Etikai Kódexünk, majd a „Vadászetikett” címû könyvecskénk vajon miért nem kellett a kutyának sem. Ezt lehet aztán igazán „égetõ” szükségnek nevezni, mert égés a javából. Valójában tehát nem a kort elõzte meg, hanem a „kórt”. Nem elég csak másoknak papolni az etikáról, a vadászias viselkedési normákról, úgy is kell viselkedni, mert másképp hiteltelenné, álságossá és mérhetetlenül „emberalattjáróvá” válnak azok, akiknek éppen jó példákkal kellene elöl járniuk. Forgatva a nálunk szerencsésebb csillagzat alatt íródott vadászlapok oldalait, odaát ez nem így van. Egymást érik a megemlékezések, a méltatások élõ, hús-vér jeles vadászokról, akik pályafutása akár egyfajta viselkedés-modellé nemesülhet. Kérem, figyeljék csak meg, a magyar vadászok nálunk csak akkor tudnak igazán szépeket mondani egymásról, ha a megdicsért már régen alulról szagolja az ibolyát. Nálunk tehát abszolút lelki beteg módon éppen a nekrológok a magyar baráti és vadásztársi szeretet „legszebb vallomásai”. Pedig addig kellene észrevenni a kimagasló értékeiket, amíg élnek, itt vannak közöttünk, éreznek, gondolkodnak, nélkülözhetetlen tapasztalataik alapján, ha baj van, segítenek, ahogy a vadászok érdekében tették is egész aktív életükön át. És ez, ha talán más nem is, de mi a puskás sor tûzvonalából jól tudjuk: nem volt ám végig habos torta! Mások helyett tehát nyilvánosan ehelyütt kérünk bocsánatot fõvadászainktól az elszenvedett méltánytalanságért. Tiszta szívbõl remélem, hogy ezzel nem maradtunk megint csak magunkra. Igaz, nem kapkodtuk el, hiszen nem vagyunk már mi sem tegnap bújt naposcsibék, és vártunk valamire, most már úgy tûnik valamiféle csodára. Azonban, ha máshoz nem is, de a nyilvános bocsánatkéréshez jogunk van. Ez a mi lapunk. Kedves dr. Bod Lajos, Kõváry Ferenc, Nagy Sándor, Rottenhoffer Attila, Varga Ernõ, és minden más „névtelen” hivatásos vadász, vagy éppen a vadászattól elköszönõ tisztségviselõ! Mi továbbra is ugyanúgy szeretünk és tisztelünk Benneteket, ahogy tettük ezt eddig is a sok évtizedes közös munka során. Köszönünk Nektek minden segítséget, jó szándékú kritikát, hozzászólást, hírt, szakmai publikációt és mindezekre a jövõben is számítunk. Aki szerint pedig ebben a kérdésben az égvilágon minden a rendjén volt, van, és lesz, változtatni nem akar, annak pedig azt kívánjuk: legyen része benne, de ha lehet, minél hamarább. HOMONNAY ZSOMBOR

Emberségbõl elégtelen


349

Aktuális

Mit kezdhetünk az elõhaszonbérlet jogával? A vadászati törvény egyértelmûen kimondja, hogy a vadászterület ismételt haszonbérbe adása esetén a korábbi haszonbérlõt a törvény alapján elõhaszonbérleti jog illeti meg, amelyre az elõvásárlási jogra vonatkozó Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A felszólító módban leírt „kell” szó lehet, hogy mindenki számára teljesen egyértelmû, viszont a „mikor és a hogyan” kérdése már meglehetõsen ködös. Írásom elsõsorban gondolatébresztõ szándékkal készült, mert az alapos átgondolásra még van idõ. Bízom abban, hogy esetleg másoknak is lehet ezzel kapcsolatban jó megoldási javaslata. A „feladvány” megoldása – természetesen és értelemszerûen – a jogalkotó elvitathatatlan kompetenciája.

E

nnek az igen fontos „jogintézménynek” a lényege, hogy egyfajta „hatalmasságot” biztosít a jogosultnak arra, hogy egyoldalú nyilatkozatával a leendõ „vevõ” helyett maga lépjen be az adásvételi szerzõdésbe. Magyarán: elsõbbségi jogot jelent bármely „dolog” megvételére, esetünkben a vadászterület bérlésére. Természetesen, a „vevõi vagy bérbevevõi” oldalon ez egyfajta sajátos jogosultságot, a másik oldalon – az „eladó illetve a bérbeadó” számára óhatatlanul a rendelkezési jogának a korlátozását jelenti. Az elõhaszonbérleti jog a fentiek szerint lehetõvé teszi az elõzõ ciklus vadászati haszonbérlõjének, hogy egyoldalú nyilatkozattal – az új érdeklõdõével azonos haszonbérleti díj vállalása esetén – érvényes haszonbérleti szerzõdést kössön. Vagyis – ahogy mondani szokás – „lekörözheti” az újdonsült bérleti szándékkal jelentkezõt. A mezõgazdasági termelés területén közismert és hosszú ideje jól bevált ez az eljárás. Alapelve éppen a tartamos gazdálkodás, egyfajta sajátos garancia a hosszú távon gondolkodásra, a terület fejlesztésére, a lepusztítás megakadályozására. Összességében tehát bízvást állítható, hogy jó és nemes célokat

szolgál. A vadászat, vadgazdálkodás területén azonban még nem alakult ki ennek a gyakorlati alkalmazása.

A

vadászterület határát – a kialakítandó vadászterület tulajdonosának kérelmére – a vadászati hatóság határozatban állapítja meg (Vtv 19.§.). Ha a tulajdonosi gyûlés a haszonbérbeadás mellett döntött, a hatósági kijelölést követõen köthetõ meg a haszonbérleti szerzõdés, illetve jöhet majd szóba az elõhaszonbérleti jog is. A vadászterület kijelölt és jóváhagyott határa az ezt követõ 60 nap alatt elkészített 10 éves vadgazdálkodási üzemterv idõtartamára érvényes. (Vtv. 20.§(1) Ebbõl értelemszerûen következik, hogy egy vadászterület a hatósági határozattal jön létre és az üzemterv idejének lejártával megszûnik. Ha a megszûnt vadászterület tulajdonosai a vadászterület határán nem változtatnak és ugyanazt a határt jelölik ki, úgy nyilvánvalónak tûnik, hogy a vadászati jog haszonbérletbe adással történõ hasznosításával az addigi haszonbérlõ számára az elõhaszonbérleti jogot minden további nélkül biztosítja a törvény. Ha viszont a vadászterület határa megváltozik, akkor – véleményem szerint – az elõhaszonbérleti jog gyakorlásával kapcsolatban több fontos és alapjaiban tisztázatlan kérdés vetõdik fel, amelyre több, jogszerû megoldás is elképzelhetõ.

Az érem „napos” oldala Az 1996. évi LV. törvény átmeneti rendelkezése a 98. §ban az alábbiakat rögzítette: „…Amennyiben több jogosult gyakorolhatja az elõhaszonbérletre vonatkozó kedvezményt, úgy e jogosultak – eltérõ megállapodás hiányában – az általuk hasznosított terület nagysága alapján megállapított sorrendben élhetnek az új vadászterületre vonatkozó elõhaszonbérleti joggal…” Ebbõl – véleményem szerint – az következik, hogy a vadászterület határának megváltozása nem érinti az elõhaszonbérlet gyakorlatának kérdését, vagyis a vadászterület határának megváltozása az elõhaszonbérleti jog gyakorlását valójában nem befolyásolja, a régi haszonbérlõt – vagy ha az új vadászterület több korábbi haszonbérlõt is érint, a haszonbérlõket – az elõhaszonbérleti jog megilleti.

Ha ez igaz, mindjárt két következtetés is adódik: a.) A vadászterület határának megváltozása nem érinti az elõhaszonbérleti jog érvényesítését. b.) Több jogosult között a sorrendet az általuk az elõzõ ciklus alatt bérelt (hasznosított) terület nagysága határozza meg.

350


Vadászati gyakorlat Viszont a 2007. február 28-án lejáró haszonbérleti jogviszonyra – a mai napig – hasonló átmeneti rendelkezés nem jelent meg, ugyanakkor már a törvény átmeneti rendelkezései sem alkalmazhatók. Tehát: nem jelenthetjük ki egyértelmûen, hogy az elõhaszonbérleti jog érvényesítésekor milyen eljárást tanácsos követnünk.

A

jogszerû és helyes válasz kialakításában bizonyára sok segítséget nyújthat az elõvásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban a Legfelsõbb Bíróság Pk. 9. számú állásfoglalása. Ha az állásfoglalást, mint követendõ jogelvet a vadászati törvényre is alkalmazzuk, akkor: ha több haszonbérlõ hajlandó a haszonbérleti szerzõdést a vadászterületre megkötni – akik elõhaszonbérleti joggal rendelkeznek – úgy közülük a haszonbérbeadó választhat. Megteheti ezt például licitálás formájában. Természetes, hogy a bérbeadó ilyen esetben a számára legkedvezõbb ajánlattevõt fogja választani. Ha a vadászati jogalkotás ezt a megoldást választaná, úgy mindenképpen a tulajdonosok jogos érdekeit szolgálná, és ami még ennél is fontosabb, a haszonbérlõ „jelöltek” esetleg könnyen parttalanná válható vitái a vadállomány érdekében nem nehezítenék meg – vagy ami rosszabb, esetleg hosszabb idõre nem lehetetlenítenék el – a vadászati jog hasznosítását.

És az „árnyékos” másik A vadászterület határainak megváltozása akár a haszonbérlet tárgyának a megszûnését is jelentheti. Amennyiben a vadászterület nem ugyanazzal a határral jön létre, mint a korábbi, úgy a volt haszonbérlõt vagy haszonbérlõket nem illeti meg az elõhaszonbérleti jog. E „magyarázat” alapján a vadászterület haszonbérlõjének (vagy haszonbérlõinek) elõhaszonbérleti jogai a bérlemény határának megváltozásával megszûnnek. Tekintettel arra, hogy az a vadászterület, amelyre az elõhaszonbérleti jog gyakorolható lenne, elvileg már „nem létezik”, ebbõl következõen az elõhaszonbérleti jogra sem lehetne hivatkozni. Ilyet azonban egyetlen jelenleg érvényes jogszabály sem állít.

Esetünkben akár azt is mondhatnánk – és ez is igaz – hogy nem csupán a haszonbérlet tárgya (maga a vadászterület) nem ugyanaz, mint korábban volt, hanem a haszonbérbe adók (a földtulajdonosi közösség) sem azonos, hiszen a Vtv. 6. § (2) bekezdése szerint a földtulajdonosok vadászati közössége is éppen a vadászterület határát megállapító vadászati hatósági határozat „alapján”, vagy jobban mondva „nyomán” keletkezik. Vtv.6.§ (2) Ebben a megoldásban – ha úgy tetszik – teljesen új földtulajdonosi közösségrõl beszélhetünk, amely a létrejötte után rendelkezik majd egy új vadászterülettel, amelyre az elõhaszonbérleti jog nem érvényesíthetõ. Ez azonban – sajnos – éppen a tételes jogszabályi megerõsítés hiányában csak egyfajta utólagos okoskodás. Mivel senki felelõsséggel nem mondta ki, nincs átmeneti rendelkezés, hiányzik a követendõ jogelv, ezért számtalan felesleges, értelmetlen vitát, és évekig elhúzódó pereskedést gerjeszthet. Ehelyütt kell megjegyeznem és gyakorló jogászként mondanom, hogy a zökkenõmentes átalakuláshoz szó szerint „égetõen” hiányoznak a mindenki számára egyértelmû és követendõ jogi rendelkezések. Az 1996-os törvény átmeneti rendelkezései – nagyon helyesen – annak idején tételesen tartalmazták, hogy a vadászterület határát elsõ alkalommal megállapító határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, s közérdekbõl azonnal végrehajtható. (Vtv. 98.§ (4). Ha mindezek ellenére a földtulajdonosi közösség számára mégsem volt elfogadható, akkor az államigazgatási határozatot 30 napon belül bíróságon meg lehetett támadni. Most azonban a 2007-tõl kialakítandó vadászterületek helyes eljárásaira vonatkozóan minden ilyen rendelkezés, támpont, vagy „mankó” hiányzik. A jogbiztonság, az alkalmazhatóság érdekében éppen a fentiek miatt múlhatatlan szükség volna a nyitva hagyott kérdések mielõbbi jogi tisztázására, közérthetõvé és egyértelmûvé tételére. Ezek hiányában még a jogban járatos szakembereknek is föladják a leckét ezek a súlyos és ellentmondásokkal bõséggel tarkított kérdések. Tovább késlekedni, tétovázni nem volna szabad és feltétlenül megoldást kellene találni, de még az üzemtervek lejárta elõtt. DR. LASCSIK ÁGOSTON

Mi van a csapban? A


télyek teszik különlegessé, mert lelkünk mélyén mindannyian gyerekek vagyunk és várjuk a meglepetést. Néha azonban a csap különlegessége nem a vastagságában, hanem az alakjában rejlik. Az agancstövek a függõlegeshez, a koszorúk esetében pedig a vízszinteshez viszonyított állása az egyik legjobb támpont a gyors kormeghatározásban. Azt hiszem, hogy ennek részletezésére három korosztály esetében nincs szükség, hiszen minden – magára valamit is adó – vadászati szakkönyvben ábrákkal illusztrálva ezt szépen leírták. Az aggastyán korú õzekre vonatkozó rész viszont rendszerint hiányzik, ezért tollat és fényképezõgépet ra-

gadva a következõ megfigyeléseimet szeretném megosztani. Nagyon ritkán – ha Diana kegyeltje a vadász – terítékre kerül egy-egy vénséges bak. Legtöbb esetben viszont elmegyünk az ilyen öreg õzek mellett, mert csenevész, olykor csak 8-10-12 centis fejdíszük láttán még arra sem méltatjuk õket, hogy jobban megnézzük távcsõvel. Nem is beszélve arról, hogy testalkati jegyeikben sem az ember alkotta szabályok szerint „mutatják” már korukat. Az elaggott, vén bakok már nem olyan dölyfös tartásúak, mint középkorú társaik, gyakran lehajtott nyakkal járnak, mintha a réten is bujkálni szeretnének, vagy mintha betegek lennének.

351

vadászok között oly gyakran felmerülõ – költõi – kérdésre a laikus némi malíciával biztosan azt mondaná: „Víz!” Mi viszont teljesen másra gondolunk, rendszerint azon tûnõdünk, hogy az agancstõ, a homlokcsap (vagy röviden csap) milyen meglepetést tartogathat az éppen megfigyelt bak esetében. Ez a koponyarész a legjobb hivatásos vadászt is be-CSAP-hatja, mert lehet vékonyka az egész agancshoz képest. De gyakran megesik az is, hogy egyik-másik csenevész agancs alatt igen vastag és sûrû szövetû csapot találunk, jócskán emelve ezzel a házigazda örömét és a bérvadász kiadásait. De ez a legszebb az õzvadászatban, az ilyen rej-

Vadászati gyakorlat A kortól aszott testük és vékony nyakuk miatt legtöbbször fiatal, egy-két éves baknak nézi a felületes szemlélõ, és ennek köszönhetõen végelgyengülésben pusztulnak el, leginkább az üzekedés fárasztó idõszakának végén, vagy a tél beálltával. Ha valaki szerencséje vagy hozzáértése folytán mégis terítékre tud egy ilyen bakot hozni, legalább olyan büszke lehet a ritka trófeára, mint bármelyik 500 grammos hatos agancsra. A gond viszont ott kezdõdik, hogy megállapítsuk, hány éves is az ilyen vén bak? Az orrsövénye már szinte visszakanyarodik, olyan öreg; foga szinte nincs, az összes az ínyébe kopott; a koponyavarratok már régen becsontosodtak; a koponyatetõ olyan lapos, mintha kalapáccsal egyengették volna.

1. A csap viszont árulkodik arról, ha tényleg egy matuzsálem korú õzzel hozott össze minket a sors. Az agancstõ évrõl-évre rövidebb és vastagabb lesz. Az öreg, 7-8 év körüli bakok (1. kép) esetében viszont még nem figyelhetõ meg az a befûzõdés, melyet a képsorozat következõ három képén látható agancs csapján nyíllal jelöltem. Ez annak következménye, hogy az agancstõ sem rövidülhet a végtelenségig, viszont a kor elõrehaladtával, az általános kondíció romlásával az agancs növesztésére mind kevesebb energiát tud a bak fordítani, az agancstövön mind kevesebb csontképzõ sejt alakul ki. E befûzõdés mértéke – és a fogkopás – alapján azonban már sokkal nagyobb bizonyossággal következtethetünk az elejtett bak korára.

A második képen látható bakot – csapja és fogai alapján – 10-11 évesre becsültük. Látható, hogy a befûzõdés még éppen csak megkezdõdött, fogai mindkét oldalon erõsen kopottak voltak, de még mindegyik elfedte a fogtõt.

3. A harmadik képen látható bak korát 11-12 év körülire taksáltuk, mert a befûzõdése erõteljesebb és a fogsora is annyira kopott volt, hogy az egyik oldalon az elsõ utózápfogának rágófelülete felerészben eltûnt. A negyedik bak esetében nem volt olyan vadász, aki pontos kormeghatározásra mert volna vállalkozni. Mindenki azt mondta, legalább 12-13 éves. A csap erõteljes befûzõdése és a fogsor egyik oldalán hiányzó elsõ elõzápfog, valamint az elsõ utózápfogak rágófelületének teljes mértékû elkopása (gyakorlatilag csak a fogtövek maradtak meg egymástól különállóan) olyan információt jelentett, melyet nem tudtunk mihez mérni, tudásunk kevésnek bizonyult a kor pontos meghatározásához.

4. Mivel az ilyen bak-matuzsálemek ritkán kerülnek szem elé – még inkább terítékre – ezért jó lenne a jövõben megjelenõ szakirodalmakat az erre vonatkozó kutatásokkal és megfigyelésekkel is kiegészíteni. De jó lenne az is, ha néhanapján nemcsak a nagy agancsú bakokra hajtanánk, hanem megnéznénk egy-egy – esetleges meglepetéssel kecsegtetõ – csenevészt is… DR. GODÓ NÁNDOR

2.

352


I. díj Nagygyörgy Péter: Libasorban

Fotópályázat I

dén elsõ alkalommal írtuk ki a szinte ma még neve sincs fotópályázatunkat. Nem titkoljuk a szándékainkat, a VADÁSZLAP képes újság, nagy fogyasztója a felvételeknek, ezért új, friss, változatos és minõségi fotóanyaghoz szeretne jutni. Az új digitális fotótechnika eszközeit egyre több vadász tudja használni a napi munkájában, szabadidejében, vagy akár „csak” hobbiként. A csúcsmodellek ugyan ma is milliókba kerülnek, de az olcsó, „fapados” gépek is alkalmasak nyomdaképes minõségû természetfotók készítésére. Úgy gondoljuk, hogy teret és publicitást kell adni annak a most felnövekvõ generációnak, melynek a képi látásmódja – éppen a vizuális technika eszközeinek köszönhetõen – sokkal közelebb áll a sajtó igényeihez, mint korábban. Arra próbálunk törekedni, hogy minél több vadászt és nem vadászt nyerjünk meg a természet- és vadfotózásnak. A képben gondolkodás nem könnyû, de rendkívül sok élményt adó varázsa – bízunk benne – sokakat meghódít majd, és közben kialakít egy új szerzõgárdát is. Az elsõ nekifutásunkkal elégedettek lehetünk. Mint azt e számunk következõ oldalain, illetõleg elsõ alkalommal a VKE majálisán, Balatonmáriafürdõn megnyitott kiállításon is láthatták: szép anyag érkezett be a pályázatra, nem MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

okozott nehézséget a zsûrinek a 17 szerzõ 214 fotójából a kiállításra is alkalmas képek kiválasztása. Annál nagyobb vita után dõlt el a helyezett felvételek sorrendje, míg kialakult, hogy az 1. díjat Nagygyörgy Péter: Libasorban c. felvétele érdemelte ki. A 2. helyen végzett Jakabfi Tamás: Hajnal c. felvétele, a 3. díjat Adorján Péter: Fácánkakas c. fotójának ítélték és a VKE különdíját Nagy Barnabás: Zerge c. fotója kapta. Ami már biztos: a VADÁSZLAP jövõre is kiírja fotópályázatát … feltehetõen a díjak értéke és a pályázat rangja is növekedni fog, s talán egy új „VADÁSZFOTÓKLUB” körvonalai is kialakulnak, ahol nem a résztvevõk személye, hanem a képek minõsége jelenti majd az igazi rangot – torzsalkodások nélkül. S.E. A pályázat résztvevõi: Adorján Péter, Bacskai Péter, Bacskai Zsolt, Berényi Csaba, Bodai György, Fejes Balázs, Kelemen Gábor, Hunyadi Katalin Klára, Jakabfi Tamás, Siklósi Kálmán, Korom Péter, Nagy Barnabás, Nagygyörgy Péter, Sári Zoltán, Simon Zoltán, Strausz Mihály és Szakács László.

353

II. díj Jakabfi Tamás: Hajnalban Nagy Barnabás: Zerge

Bodai György: Szórón (jobbra)

Különdíj

A „Csodabogár”

FOTÓ: NAGYGYÖRGY SÁNDOR

Ezt a címet dr. Studinka László tulajdonképpen saját maga ragasztotta önmagára vadászati önéletrajzában. A csodabogárság pedig nem jelent mást, mint azt, hogy vadász volt a vadászok között is, élete errõl szólt, mert váltig azt akarta, hogy errõl szóljon. Szinte hihetetlennek tûnik, hogy testileg már negyedszázada nincs közöttünk. De ismert vagy kevésbé ismert történetei, szakmai hitvallása, embersége és szellemisége, nap, mint nap - akarva-akaratlanul - eszünkbe jutnak, példálózunk vele, hivatkozunk rá … miközben egyre kevesebben vagyunk, akik személyesen is ismertük, akik együtt dolgoztunk, vadásztunk egy valódi "Csodabogárral". Az alábbi összeállítás természetesen csak néhány villanás dr. Studinka Lászlóról, több kötetet lehetne róla írni, de talán majd a kíváncsi utókor feldolgozza szakmai és vadászírói munkásságát … és ehhez adalék lehet minden hiteles információ. Szerkesztõségünk örömmel fogadja a visszaemlékezéseket, sõt arra kérünk minden Olvasónkat, hogy írja meg és küldje el dr. Studinka Lászlóval kapcsolatos élményét, ezzel is gazdagítva a róla szóló forrásokat, irodalmat.

1972 – Szabó István fõvadász, dr. Studinka László és Homonnay Zsombor


A „Csodabogár”

Dr. Studinka Elemér, dr. Studinka Lászlóné, dr. Studinka László és leánya Erzsébet

Édesapámra emlékezve

M

ost, hogy már magam is bõséges élettapasztalatot szereztem, látom csak igazán, hogy Apám menynyire nagyformátumú ember volt. Határozott, szenvedélyes és jó kedélyû. Szenvedélye a természet volt: az erdõ, a madarak, a vad, a kutya… kicsi gyerekkora óta, és az elsõ írása is már gyerekkorában jelent meg. Igazán vidéken szeretett élni, lehetõleg az erdõ közelében. Életének két nagy krízise volt, 1953-ban, amikor sehol sem tûrték meg, még vadõr sem lehetett és aratómunkásként, favágóként dolgozott. És 1969-ben, amikor élete legkedvesebb helyét, Lábodot kellett elhagynia. Mindkettõt nagyobb kihívások követték. 1955-tõl létrehozta az állami gazdaságok vadászterületeit, így Lábodot is, és amikor az 56-os események következtében a minisztériumból távoznia kellett, Lábodot választotta, hogy a gyakorlatban is bebizonyítsa vadgazdálkodási elméleteit. Amit a gyönyörû lábodi területbõl létrehozott, még talán ma is virágzik. A világon itt szeretett a legjobban élni, egyébként mi is anyámmal, amikor az iskolai szünetekben lent voltunk. Nagy lelkesedéssel vetette magát a Vadászati Világkiállítás szervezésébe és csak ezután, amikor egészsége megrokkant, kezdett el igazán írni. Apám rendkívül nagyvonalú volt és segítõkész, nyelvtudásának köszönhetõen óriási kapcsolatrendszerrel rendelkezett az egész világon és ezt barátai és természetesen a családja rendelkezésére bocsátotta. „Házi használatra” nem volt mindig könnyû együtt lenni, együtt élni vele. Tulajdonképpen mi akkor éltünk huzamosan egy fedél alatt, amikor felköltözött Budapestre. Mint apa elvárta a teljesítményt az iskolában, a

358

nyelvtanulás terén pedig könyörtelen volt, de Anyámmal együtt minden áldozatra, lemondásra készek is voltak ezért. A legnagyobb áldozat az volt, hogy az én iskolázási lehetõségeim biztosítása miatt külön éltek, mi Pesten, õ pedig Lábodon. Nekem ez akkor természetesnek tûnt, Pesten normális polgári életet éltünk, Lábodon pedig a vadászat jegyében, fõleg a német vadászvendégek körében. A külföldi vadászokkal kialakult kapcsolatok nem csak a szüleim látókörét szélesítették, hanem az enyémet is. Nálunk a nõk nem vadásztak, de jártunk lesre, szalonka-, vadkacsahúzásra, õsszel-télen disznó-, róka-, fácánhajtásra. Ennek köszönhetem, hogy a természetet, a madarakat megtanultam szeretni egy életre. Apám kötelességtudó és szorgalmas ember volt, írt, fordított, lektorált egész életében. Írásainak nagyobb közönségsikere fõleg Németországban volt, ahol írásai a vadászlapokban és könyvei is elõször német nyelven jelentek meg. Nagy elégtételt jelentett ez számára a sok megaláztatásért és hányatott életéért. Bánatára Magyarországon életében csak egy könyve jelent meg a „Mindennap vadásznap” … és az is eléggé csúf kivitelben. Az elsõ két, Magyarországról szóló könyve az utóbbi években újra megjelent Németországban szép sikerrel, ma már a vadászirodalom klasszikusának számít. Apám nem élt hosszú életet, de élete teljes volt: maradandót alkotott a magyar vadászat terén és tapasztalatait, egy elmúlt világot az utókor számára is elérhetõvé tette. Értékei, elkötelezett életvitele számomra példaerejûek. STUDINKA ERZSÉBET, Anglia MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

A „Csodabogár”

1964. február 28. Ágerdõ – Galamb Gábor élete elsõ bikájának terítékénél és a Fõnök Úr

Kilenc évig volt a fõnököm

E

gy könyvnyi anyag lenne, ha megpróbálnám leírni huszonkét éves ismeretségünk, barátságunk történetét, mely huszonkét évbõl kilenc éven át szolgálati fõnököm volt. Egy jó barátról, tizenkilenc éves koromtól tisztelt fõnökömrõl, talán nem volna elég papírlap, hogy mindent leírjak. 1959-tõl minden gyakorlatomat és szabadidõmet Lábodon töltöttem az egyetem elvégzéséig. Az Állami Gazdaság központjának folyosóján volt négy szobánk, ahol kvártélyoztunk. Egyikben Laci bácsi lakott, egyben késõbb Szabó Imre fõvadász, egy helyiség az iroda volt, egyet meg én bitoroltam. Szállásunk igazán nem volt komfortosnak mondható, mert vizet a nyolcvan méterre levõ artézi kútról kellett hordani ceglédi kannákban, üzemi konyha az épület túlsó végén volt, mellékhelyiség meg az udvaron a fák alatt. Mivel hajnalban mentünk, este meg késõn jöttünk haza, ritka eset volt, hogy az üzemi konyhán még valakit találjunk. Ezért letettünk a meleg ételrõl és ebédjegyeinkért hidegélelmet vettünk fel, Laci bácsiként, katonásan mondva faszoltunk. Életemben nem ettem annyi szalonnát meg tepertõt, mint akkortájt. Igaz, hogy az augusztusi kacsahúzáson lõtt madarakból néha a konyhafõnök is kapott néhányat, akkor még szalámi is jutott nekünk. Azóta sem kerültem barátságba a tíz centi vastag szalonnával, meg a fél teniszlabda nagyságú tepertõvel. Szerencsére volt lehetõségünk teát fõzni, ha valami egytál étel volt a vacsora, azt behozták a szobánkba és este meg tudtuk melegíteni. Budapesten a Langer mester által készített Reit pantallómat sokáig nem híztam ki, de Laci bácsi sem.


Hát, mit mondjak, elég zsivány életünk volt, de iszonyatos elszántságot éreztünk a terület fejlõdése, jövõje iránt. Megszállott, bolond, elszánt hivatásos vadászok voltunk, akik elõtt csak egy dolog lebegett: a terület felépítése és eredmények elérése. Reggeli cserkészések után vagy kocsizás közben, éjszakába nyúló cigarettafüstös, teás beszélgetéseink témája mindig a jövõ volt, meg a mindennapi pénztelenség és a fejlesztés hiánya. Valami megfoghatatlant éreztünk, ami késõbb beigazolódott, azt, hogy Lábodnak valami óriásit kell produkálni. Sanyarú sorsunk késõbb valamit javulni látszott, mert egy régi gazdasági épületbõl, mely korábban erdészház volt, egy vadászház kialakítása kezdõdött meg Petesmalomban. Lassan készült el a háromszobás, de nagyon kedves vadászház. 1961-tõl Laci bácsi már többet volt ott, mint Lábodon és amikor a hivatásos vadászok pihenõszobája is elkészült, akkortól már én is többet voltam lakója a pihenõnek. Lábodi szobám, mint fõkvártély továbbra is megmaradt. Az élelmezést illetõen valamit javult a helyzetünk, mert Krivarics Józsi bácsi – hivatásos vadász – jóvoltából gyakran került hús az asztalra. Az öreg elmondása szerint igen jól húznak esténként a süldõnyulak a farkastói szarvaskerepre, nem nehéz közülük válogatni. Aztán meg közvetlenül ott van a Tsz. burgonyatáblája, ami a köretet biztosítja. Az öreg szerint júliusban már érdemes a krum-

359

A „Csodabogár”

Fotópályázat – Hogyan tovább? Nagygyörgy Péter felvétele plitöltést „mögmonyászni”, mert akkora szömök vannak már a krumpli zöldje alatt. Közben a konyha és a vadászház is elkészült, Laci bácsi végleg kiköltözött Petesmalomba, ahol késõbb már vendégeket is fogadni lehetett. A vadászház befejezése táján festette Schell Józsi bácsi az ebédlõ falára csodálatos sicco képeit. Nagy élmény volt vele találkozni, beszélgetni, no meg szalonkázni. 1963-ban, a vadászház teljes elkészülte után többször volt vendégünk gr. Széchenyi Zsigmond kedves feleségével, Mangi asszonnyal. Tavasszal szalonkára, szárcsára, késõbb õzbakra vadásztunk. Laci bácsinak köszönhetem, hogy velük megismerkedhettem, mi több vadászhattam, vagy õket vadásztattam. Lábodon az irodában szerencsére nem túl sok dolgunk volt. Gépírónk nem volt, ezért a Laci bácsi által leírt legfontosabb hivatalos irományokat én gépeltem le egy õsöreg Olympia gépen, mert más úgysem tudta volna elolvasni Laci bácsi írását. Így volt ez 1964. február végén is, amikor a kötelezõen elõírt éves tervünket csináltuk Petesmalomban. Hó volt, hideg! Mi bezárkóztunk a petesmalomi vadászházba két napra és az elkészült tervet legépeltem. Rozspálinkával ünnepeltük meg a mûvet. Két nappal késõbb, február 28-án elmentünk barkácsolni Ágerdõre. Tíz-tizenöt centis hó volt, szánkózni nem lehetett, ezért vadászkocsival mentünk. Még délelõtt találkoztunk három fiatal bikával, de mozgásban voltak, nem tudtuk megnézni õket. Két nyiladékot eléjük mentünk és az ellenkezõ oldalon visszafelé kocsiztunk. Negyedóra múlva újra megláttuk õket. Keresztben álltak, úgy nyolcvan méterre tõ-

360

lünk. Egykorúak voltak, de rögtön észrevettük, hogy az egyik selejt közülük. Majd kiestem a kocsiból, amikor Laci bácsi azt mondja, hogy lõdd meg. Gyorsan magamhoz tértem és meglõttem elsõ lábodi bikámat. Elõtte nem szólt egy szót sem, hogy bikát szeretne lövetni velem. Nagyon meglepõdtem! Nagy volt az öröm a bika mellett. Laci bácsi õszinte örömmel ölelt át, én meg még órák elmúltával késõbb sem tudtam felfogni a történteket óriási örömömben. Emlékezetes Ágerdõnek az a része, ahol a bikám elesett, mert pár héttel késõbb két nyiladékkal keletre szalonkahúzásra álltunk fel Laci bácsival. Életem elsõ szalonka dubléját lõttem akkor este! Laci bácsi sokáig szorította kezem gratulációja közben, s azt mondta – õszintén örülök ennek a sikernek, nekem kétszer sikerült életemben, de a bátyámnak még soha. Szívbõl gratulálok. Hazáig errõl a szalonkás estérõl beszélgettünk, mert Laci bácsi is felvett egyet. Valóban szép este volt.

A szétlõtt rókabunda

N

agyon büszkék voltunk az elsõ komoly kartonos golyós fegyverünkre, egy 8x57-es MannlicherSchönauerra, melyhez Görcsös Gyula bácsi közbenjárásával – kéz alól – sikerült hozzájutni. Nagy dolog volt ez 1959-60-ban. Golyós fegyver? De sok vadász álma volt akkortájt! Kitûnõ fegyver volt, az akkoriban csodának számító – többszörös nagyításra állítható – drága és jó Zeiss céltávcsövével együtt. Sátorvasára még kapaszkodó sarkantyú is volt szerelve a középsõ ujj számára, a biztonMAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

A „Csodabogár” ságosabb lövés leadását segítendõ. Mérgesen, egyenesen Velem ugyan semmi baja nem lehet, gondoltam. Igaz, odalõtt, ahova tartották. Nagyon szerettük ezt a fegyvert, hogy utoljára nálam volt a fegyver és semmi problénem is szívesen adtuk ki a kezünkbõl, ha véletlenül – mám nem volt vele, kitûnõen lõtt. Vadászat után annak kartonos fegyver lévén – valakinek át kellett adni. módja szerint rendbe tettem. Egy alkalommal Laci bácsinak egy volt óvári gazdász Jövök, jelentkezem! kollégája, késõbb szabadhegyi huszártársa és még kéLáttam Laci bácsin, hogy nagyon felmérgesedett. sõbb frontharcos bajtársa volt a vendégünk. Nem tudtam, csak éreztem, hogy mi lehet hangos véleElsõ nap sokat hibázott. Este egy jól szétlõtt gyenge ménynyilvánításának oka. Meg sem mukkanhattam, hogy õzgidával jött be vendégünk Petesmalomba. Szégyenkezve legalább valamit kérdezzek, legalább azt, hogy mirõl van mesélte hibázásait, kudarcokkal teli vadásznapját. szó, amikor vállamra tette a kezét és a velünk szemben Laci bácsi bíztatta a holnapi napot illetõen, jóindulaálló remegõ harctéri bajtársára mutatott. tú, a szitkozódást megelõzõ nyugtató szavakkal. Nézd ezt a marhát! – Ilyet még úgysem láttál! Gyulám! – Hidd el, hogy a fegyver, a céltávcsõ, a Aszonta, hogy a 8x57-es Mannlicher nem pontra lõ. töltények tökéletesek, azokban nem lehet hiba. A fegyHallottál már ilyen marhaságot? De ne félj, majd megver pontra lõ. Talán a számodra szokatlan környezet mutatom neki, hogy hova csap ez a ménkû, ha rendezavarhat, ezért hibáztál. Itt nagyon gyorsan kell ám lõsen el van eresztve. ni, magas az aljnövényzet a Tudod mit Gyulám! Elvadterületen, mert sok a zacsesztél már jó pár töltényt varás, nem nagyon sokáig a balkezes vadászatoddal, vár a lövést leadó vadászra. keresztbe-hosszába lõdöztél A vacsorát követõen, néegy területet, ezek után hány jó ízû korty után venmég azt mondod, hogy a dégünk egy kicsit nekibátofegyverrel van a baj! Majd rodott. megmutatom neked, hogy a Bizonyára úgy lehet, fegyver pontra lõ, és a tölahogy mondod Laci. A fegytényekkel sincs semmi ver is szokatlan, ezért volt a probléma. sok hibázás, meg talán a A páncéllá fagyott, szekísérõ sem volt az igazi. met vakító keleti frontról Gyulám! Holnap Gábor is hazatérve azért megmaradt elmegy veletek. Hidd el, bennük az a „csakazértis” hogy eredményesen fogtok huszáros magyar virtus, vadászni, bízzál a kísérõkhogy én majd megmutaben, bízzál a fegyverben. tom. Éreztem, hogy valami Másnap reggel kocsira üldarócos dolog sül ki a doltünk, de már délben visszagok végén. tértünk Petesmalomba. Kolléga úr jöjjön ide! Jó pár hibázás, idegesség, Õ Krivarics József hivarossz hangulat némi szétásos vadász volt, aki már gyenkezéssel, az a pont, akkor tudta, hogy mi lesz amikor abba kell hagyni a a feladata, mert egyik lábávadászatot. Ezért mentünk val már bent állt a kályha be a vadászházba egy kis pimellett száradó gumicsizmáhenõre. Hadd nyugodjon jában. Nagy és „vidám” meg a vendég. Délután majd Fotópályázat – Nagy Barnabás: Éberség dörmögéssel vitte hóna alatt folytatjuk, ez volt a tervem. a colos deszkát, agyarra Arra azonban nem gondoltam, hogy pillanatokon bekopott szipkával és a kezében levõ céltáblával együtt a lül bevág a gránát közénk, ami nem sokat váratott ma- halastó keleti oldalán levõ erdõsült homokdombra. Hogy gára. Valamit szöszmötöltem cuccaimmal a kocsinál, mi- mit gondolt menet közben, azt nem tudom. közben vendégem bement a házba. Nemsokára Laci báKözben Laci bácsi a sok szép rókából készült, sújtácsi egyre erõsödõ hangját hallottam a szobából. Vendésos, lengyel szabású gyönyörû bundáját összehajtva nekigem elmondta, hogy mennyit hibázott és ismét a fegyhasalt a próbalövésnek. vert hibáztatta. A rosszalló tónusú hang egyre erõsödött Majd megmutatom Gyulám, hogy ez a fegyver pononnan belülrõl. tosan lõ, mondta. Laci bácsi kicsit nagyot hallott, talán azért is ordítoAkkor még nem volt a vadászház keleti oldalán az a zott olyan gyakran, ezt ma már nem tudom biztosan szép ámbitus, ami máig is kedves emlékek, elbeszélések, megmondani, arra azonban pontosan emlékszem, hogy élmények hallgatag õrzõje, vigyázva a vadászház bejáraakkor a nevemet többször a levegõbe kiáltotta az az tát, ezért közvetlenül a bejárati ajtó elõl lett leadva a idõ tájt alakuló vadászház falai körül. próbalövés. Krivarics Józsi bácsi frissen faragott szipkájával a Szépen át lehetett látni a vadászház elõtti halastó feszájában odajött hozzám és csak annyit mondott, hogy lett a szemközti homokdombra, mely mögött világháboa fõnök úr hivatja. rús bombagödrök voltak. Ez a homokdomb volt a próMAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

361

A „Csodabogár” balövések golyófogója, úgy száz méterre a vadászház ajtajától. A mai gyertyánsövény talán 20-25 cm magas lehetett a halastó felöli oldalon, ami egyáltalán nem zavarta a próbalövések leadását a tó túlsó oldalán levõ célra. Fõnök Úr! Leraktam a táblát, mondá Józsi bácsi, ahogy visszaért a tó túlsó oldaláról. Köszönöm kolléga úr! Laci bácsi katonásan nekihasalt a lövésnek, a fegyvert feltámasztotta a rókabundára. A ház fala mellett álltunk Laci bácsi mögött. Gáborkám! Távcsõvel figyeld, hova ment a lövés. – Rendben van, értettem és minden idegszálammal a célra összpontosítottam. – Gyula! Te meg úgy figyeld, hogy hova ment, mint a Kárpátokban, amikor futva jöttünk haza. Egyszer csak durr! Nagyon jól láttam, hogy a sötét körbe vágódott a lövedék, amit azonnal hangosan jelentettem. De abban a pillanatban mindenféle felismerhetetlen apró tárgyak, szõrmedarabok röpködtek a levegõben, melyet keresõtávcsövemen keresztül láttam. Hogy az a büdös, kacskaringós…. stb. ordított fel Laci bácsi. Hû, az áldóját! - Mi történt? 1971 – a A 8x57-es lövedéke valóban oda ment, ahova szánta, csak elõtte teljes hosszában végiglõtte a rókabundát. Néhány másodperc elmúltával is rókaszõrök lebegtek a levegõben. A céltávcsõ a célon volt, a fegyvercsõ meg a bundán. Vitte is a nyolcas lövedék, ami csak útjába esett. Gondolhattam volna, hogy ez lesz a vége a mérgelõdésnek. Szegény szép bunda! - Össze-vissza hasogatta a nyolcas lövedék. Valahogy akkor nem illett rá, hogy ihaj bunda, tyuhaj bunda. Én hülye meg azt hittem, hogy jót teszek, amikor jelentettem, hogy a feketében van a lövés. Talán hallgatnom kellett volna. Iszonyatos haragra gerjedt. Laci bácsinak igaza volt, mert a fegyver tökéletesen hordott, de addigi mérgét még fokozta a szép bunda siralmas állapota is. Krivarics Józsi meg úgy eltûnt onnan valahova röhögni, hogy csak este került elõ. Szerencsére katonatársán töltötte ki mérgét Laci bácsi, nem rajtunk, mert még akkor is ordítozott vele, amikor elfújtam a petróleumlámpát a szomszédban. Egyszer csak hallom Jóska bácsit, ahogy besomfordál. Na, a végit csak megúsztuk kolléga úr, mondta. Hát akkor jóccakát. DR. GALAMB GÁBOR Lábod

362

Studinka László a Vadászati Világkiállításon

S

tudinka László a magyar vadászat meghatározó alakja volt. Otthonról hozott vadászati szenvedélye, nyelvismerete, intelligenciája … tudományos érdeklõdésével, az ismeretek és gondolatok közreadásának kifinomult képességével párosulva számára a szakma hazai és nemzetközi elismerését eredményezte. Kora ifjúságának megfigyeléseit, bevésõdéseit a „Faunisztikai adatok a Hanságból” c. tanulmányában adta közre. Benne értekezett a túzokról,

bírálatra elõkészített trófeák a hamvas réti héjáról (1934, 1942, 1957), és ezáltal lett a Madártani Intézet külsõ munkatársa, elnyerve Vertse Albert, Sterbetz István, Pátkai Imre és mások barátságát. Hanság a vízivad, az apróvad nagy jelentõségû élõhelye. E fajok nem kerülhették el Studinka figyelmét. A Szederjei Ákossal társszerzõként írt „Nyúl, fogoly, fácán” c. könyve (1957) a vadászati irodalom kiemelkedõ alkotása, vadászattörténeti jelentõségû munka, amely a magyar vadállomány háború utáni helyreállítása elsõ üzemtervezési kísérletének eredményeit összegzi, és Studinka László pályájának irányát határozta meg. Az Állami Gazdaságok Minisztériuma, Ribiánszky Miklós és Izinger Pál 1955-ben szerzõdteti „az állami gazdaságok vadgazdálkodási teendõivel kapcsolatban a vadgazdálkodás fejlesztése érdekében ellátandó szakértõi teendõkre”. Tevékenységi területe a rezervátumok és a vadászattal, mint melléküzemággal foglalkozó állami gazdaságok apróvad-gazdálkodásának a fejlesztése, „az okszerû és tartamos vadgazdálkodás (!) érdekében a vadgazdálkodás fejlesztési és dúvadirtási tervek készítése”, továbbá a vadászatok és az élõvad-befogás szervezése, elsõsorban a nyúl exportja. Ez utóbbi jelentõs volt az állami gazdaságokban: 1955-ben a Lajtapusztai ÁG 5500, Bábolna 500, Mezõhegyes 1400 élõ nyulat értékesített. Ennek eredményeként alkalmazta a MAVAD Studinkát, együtt Ferenczy Tiborral, az FM háború utáni vadászati osztályának helyettes vezetõjével. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

A „Csodabogár”


A fácánvadászat

szerelmese

A


Újabb állomás a Vadászati törvény (1961, 1962): az FM Studinka Lászlót a megalakult Vadgazdálkodási Tanácsba delegálta. Tisztségét többek között Somlyó Ferenc ÁGF fõosztályvezetõ és Varga István mezõhegyesi igazgató társaságában látta el. E körben született javaslatra lett 11 állami gazdaság az apróvadtenyésztés központja. Bázisukon indult az intenzív fácántenyésztés, a vadászképzés, Balatonfenyvesen Eördögh Tibor vezetésével és Studinka László aktív közremûködésével. A lábodi évek (1958-1969), majd a rövid gemenci szolgálat a nagyvad felé fordította Studinkát, és innen vezetett az útja a Vadászati Világkiállítás Magyar Vadgazdálkodási Szakbizottságának titkári posztjára. Nem mellõzhettem a hosszú bevezetõt. Aki kezébe veszi a szakbizottság névsorát, benne találja a háború utáni magyar vadgazdálkodás és természetvédelem kiemelkedõ személyiségeit, Studinka László kortársait, a vadászatról azonos módon gondolkodó szakembereinket, akiknek a munkája nyomán kaptuk meg a Világkiállítás rendezésének jogát, elismerve hazánk magas fokú vadászati kultúráját, tudatos természetvédelmi tevékenységét. Studinka László „elsõ az egyenlõk közt”, a bizottság tagjainak egyetértõ támogatásával töltötte be a titkári posztot, volt motorja a forgatókönyv készítésének és végrehajtásának. Nagy volt a felelõsség, hogy ez tartalmában tükrözze a magyar vadgazdálkodás és vadászat eredményeit, külsõ megjelenítésében pedig „meghökkentõ” élményt nyújtson a kiállítás látogatóinak. Az eredmények bemutatását elsõsorban a trófea szolgálta, ami „nem látott mértékben adott áttekintést” vadgazdálkodásunkról: 1183 elbírált trófeából aranyérmet kapott 227 szarvas, 140 õz, 49 dám, 7 muflon és 75 vaddisznótrófea. Lenyûgözõ látvány volt a fõpavilonban kiállított három világrekord, a vadgazdálkodási pavilonban felsorakoztatott 23 rekord szarvas, és valóban meghökkentõ a Party-Studinka javaslatára a Gemencen összegyûjtött 1970. évi 800 db hullatott agancsból épült „agancsfal”, amely kitûnõ kiállítási technikával vezette rá a látogatót a trófeaállványokon elhelyezett rekordokra, a laikus számára is illusztrálva a szervezett állománygondozás és a vadállomány minõsége közti összefüggést. Studinka László büszkén mutatta be „saját” trófeáit és érvelt késõbb is a vadállomány minõségének megõrzése mellett, vagy mondott (írt) rekviemet, ha úgy ítélte meg, hogy veszélyben a vadállomány. Nem elhanyagolható epizód például H.Kottulinsky osztrák nemzeti megbízott és H.Prinz Reuss késõbbi CIC elnök kiállása a túzok teljes vadászati tilalma mellett Magyarországon és Burgenlandban. Studinka asszisztálása pedig hiteles. Gondoljunk korai hansági tanulmányaira. Ugyanitt emelem ki a Paul Parey cég vezetõinek lelkes kezdeményezését a világkiállítási, köztük a magyar trófeák számítógépes értékelésérõl, ami hazai vonatkozásban az Országos Trófeabíráló Bizottság kiadványaiban és vadászati kutatóink szakdolgozataiban valósult meg. Studinka László számára a Magyar Vadgazdálkodási Szakbizottságban végzett munka a szakmai kiteljesedés volt. Hátralévõ szûk tíz évében négy könyvben summázta gazdag életútját, amit a CIC 1982-ben irodalmi díjjal, a Prix Littérairerel ismert el. A posztumusz díj méltó betetõzése Studinka László munkásságának. DR. TÓTH SÁNDOR minisztériumi ny. vadászati osztályvezetõ

lapjában persze mindenben különbözött az ízlésünk, még sem vitáztunk soha. Ez már önmagában is manapság olyan extrém dolognak tûnik egy "csapatban", hogy szinte hihetetlen. Napokon át egy koszton, egy kvártélyon éltünk, pedig mindenkinek más volt az ízlése, étele és itala. Laci bácsi borból például csak a Pinot Noire-t itta meg, az égvilágon semmi mást. Naggyörgy Sándor pedig a sört csak olyan „lóhúgy melegen” szerette, amelyre mi rá sem tudtunk nézni. Akkoriban számomra felfoghatatlan volt, hogy ilyen híres és eredményekben gazdag nagyvadas múlttal a háta mögött, valaki miképp lehet éppen a szárnyasvad-vadászat ilyen mélységesen megszállott szerelmese. Csak most kezdem egyre jobban kapisgálni.

Zsinórmérték

A

z 1971-es Vadászati Világkiállítás több mint másféléves gyakorlati elõkészítõ munkájában a maga nemében igazán egyedülálló „stáb” jött össze. Dr. Studinka László és dr. Fodor Tamás a hazai vadgazdálkodási bemutatón kívül a nemzetek pavilonjáért volt felelõs, a teljes kiállítás trófeáinak elõkészítéséért, nyilvántartásáért, bírálatra való elõkészítéséért Koltay András, Korecz András és e sorok írója felelt. Bakkay László, Szidnai László, Szûcs Ferenc, Lehota Kálmán a bírálatok lebonyolításában vettek részt, valamint a kétkötetes trófeakatalógus addig soha nem látott nagyságú adathalmazát gyûjtötték össze és írták meg annak szövegét, a fotókat pedig Nagygyörgy Sándor készítette. A nemzetközi zsûri munkáját hazai részrõl dr. Szederjei Ákos vezette, az afrikai vadfajok esetében dr. Nagy Endre segítségével. Több, mint hat és félezer trófea érkezett a világ szinte minden tájáról, különbözõ kikészítettséggel, és a kiállításon való viszonylagos egységes megjelenítése is a trófeacsoport feladata volt. A bírálatok elõsegítésére, a nemzetközi zsûrik elé való zökkenõmentes elõkészítésre aztán min-

363

A „Csodabogár”


den állami terület ágazatvezetõjét és vadászati vezetõjét berendelték. A pontos nyilvántartásnak volt köszönhetõ, hogy a visszaszállítás után mindössze egyetlen reklamáció volt, mert egy kõszáli kecskeszarvat más helyre küldtek, de végül az is megoldódott. Szakmai szempontból mindenki számára rendkívüli kihívás volt, és aki tehette, olyan ismeretek birtokába juthatott, amelyeket más úton megszerezni nem is lehetne. A napi munkakapcsolat, de a sokszor késõ estébe nyúló baráti megbeszélések mindenki számára több valós és használható ismeretet adtak, mint bármilyen szakmai konferencia. Laci bácsinak a külföldi szaktekintélyekkel és vadászvendégekkel tartott – mai szóval azt mondhatnánk – „kapcsolati tõkéje”, valamint a mindenki által kül- és belföldön elismert szaktekintélye egyfajta zsinórmérték volt minden vitatott kérdésben. Õszintén szólva, ilyen „csudát” azóta sem láttam. A közös célért, a kiállítás nemzetközi sikeréért dolgozott mindenki a legnagyobb odaadással – és ami talán mai szemmel a legkülönlegesebb – a legkisebb személyeskedés, torzsalkodás, vagy törtetõ karrierizmus nélkül. Ennek a csak egy irányba húzó csapatnak volt kiemelkedõ vezéregyénisége Laci bácsi. A kiállítás után együtt kerültünk a budakeszi Vadbiológiai Állomásra. Jó sorsomnak adok hálát azért, hogy kezdõként Laci bácsi mellé kerülhettem, és legendás VW „bogarával” járhattam vele a hazai vadászterületeket hosszú éveken át, egészen addig, amíg az egészsége engedte.

364

Az elsõ infarktus

A

jelenlegi kiskörei víztározó helyén akkor még hihetetlen bujaságú ártéri erdõ volt, ahol õzállomány-felmérést végeztünk, minden lakott helytõl távol. Hirtelen, szinte egyik percrõl a másikra lett rosszul, arca hirtelen elkékült, kiverte a hideg verejték. Tudta mi a baj, de a kocsiját vagy öt kilométerre, az ártéren kívül hagyta. A hátamon cipeltem a kocsiig, de akkor még jogosítványom sem volt. Így került minden szabályt megsértve lóhalálában, de még idõben orvoshoz az elsõ infarktusával. Nem telt el egy év és híres vendégével, Hans von Aulock úrral, a világkiállítási emblémán világhírûvé vált lábodi nagy bika elejtõjével a Kárpátokba ment föl, bõgésre. Tette ezt minden aggódó orvosi, baráti és családi tanács ellenére. Ott kapta a másodikat, amelyre aztán le is százalékolták. Összegyûjtögetve elsõsorban a német nyelvterületen megjelent szakcikkeinek, fotóinak, és könyveinek a honoráriumát, még kiment vadászni Afrikába, Kanadába, Portugáliába és Spanyolországba …– igazán két végén égette a „vadászgyertyát”.

Amíg a Purdey meg nem szólalt

R

endszeresen vadászgattunk együtt még a nyugdíjba vonulása után is, tavaszonként pedig minden évben Elemér bátyjával együtt több napra levonultunk az Õrségbe, Bulin István vendégeként a szalafõi Kis-kúriába. Feledhetetlen szalonkahúzásokban volt részünk hajnalban és este. Bámulatos volt a két testvér egymás iránti tisztelete és szeretete. Egy alkalommal elvitték 94 éves édesapjukat, Elemér bácsit fácánhajtásra, egy igazi "bélmosó" vadászatra, Kunbajára. Megható látvány volt, ahogy a két öreg fivér asszisztált annak az édesapának, aki egykor mindkét fiát mindhalálig megfertõzte a vadászat soha el nem múló szenvedélyével. Itthon pedig akkoriban a szalonkacsillag minden este a pilisi Szép-cseresben köszöntött ránk. Olyan nyolc-tíz tagú törzsgárda járt oda, mégis csupán egy alkalommal sikerült mindenkinek szalonkát lõni. Meg is ünnepeltük. Laci bácsi soha nem hordott puskaszíjat, mert az – amint oly sokszor mondta – a parasztpuskásoknak való. A vállán átvetve, megtörve azonban úgy állt a híres angolagyas Purdey puskája, mintha csak oda ragasztották volna. Mindennek meg kall adni a módját, mondogatta. Vadászni mindig vadászsipkában, kockás angol zakóban és piros pöttyös csokornyakkendõben ment, csak a legnagyobb zegernyés hidegekben vette fel a tiroli pelerinjét. Több helyütt dobták is a hátast a munkásõrbakancsos, pufajkás, usankában pompázó MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

A „Csodabogár”

Rabsicok

vendéglátók, mert ilyet csak a „Mágnás Miska” címû filmben láttak. Háta mögött összevigyorogtak, de csak addig, amíg meg nem szólalt a Purdey.

Karapancsán

A

Eszement

baromságok hetvenes évek végén a József nádor téri szerkesztõségben dolgoztunk újra együtt, Laci bácsi olvasószerkesztõként. Sokszor már föl sem jött a liftet sosem látott második emeletre, csak a portáról telefonált, szaladjak le az anyagokkal, amelyeket hazavitt, gondosan megolvasott, és javítgatva hozott vissza. Számára tök mindegy volt ki írta, a kertelés nélküli, nyers, szókimondó, és sommás véleményét – ami miatt egész életében anynyi baja és hányattatása volt – kézzel írta a borítékokra. Ilyenekben gyönyörködhettünk: szín és vegytiszta baromság, közölhetetlen agyrém, ez még életében nem vadászott, de ne is tegye, a hülyeség teteje, eszement baromság … jó néhány borítékját õrzöm illõ tisztelettel, mind a mai napig. De ha valami tetszett, azt sem rejtette véka alá, bár ez volt a ritkább eset.


A

Kitüntetés

T

örtént egyszer, hogy híre jött: Laci bácsit Nimród éremmel akarja a MAVOSZ kitüntetni valami talpig piros sátoros ünnep alkalmából. Miután ezt az örömhírt számára „kiszivárogtattuk”, kegyetlen dohogásba kezdett. Nem kell ezektõl nekem az égvilágon semmiféle plecsni. Most jut eszükbe, amikor már fél lábbal odaát vagyok? Le vannak… nem veszem át, mondjanak, amit akarnak. Ezt bárki megkaphatja. Nekem az utolsó kitüntetésem a honvédségnél a vaskereszt volt, azt pedig nem csak úgy, kegyelembõl adták. Gyõzködtük is órákon át, hol észérvekkel, hol anélkül, ahogy csak bírtuk: ha valaki megérdemli, ekkor az Te vagy, és hasonló jókkal, de az öreg csak kötötte az ebet a karóhoz. Végül aztán a békesség kedvéért nagy nehezen átvette. Azért nekünk csak hozzátette: jó van, na. De – hallottátok – én nem köszöntem meg! Egy évtizeddel a halála után Kompolton, a szülõfalujában bronzdombormûves emléktáblát avattak emlékére. Ott volt mindenki, aki számára fontos volt, számított, meg az is, aki nem. HOMONNAY ZSOMBOR MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

hetvenes évek elején, mint zöldfülû kezdõ vadász és kutató a Vadbiológiai Állomáson dolgoztam, ahol egy ideig kollégám volt Studinka Laci bácsi is. Több kutatási témánk volt, egyik közüle a mezei nyúl átfogó vizsgálata az ország 7 különbözõ típusú élõhelyén. A vizsgálati anyagot – ó, mily gyönyörûség – nekünk kellett begyûjteni, azaz minden hónapban 5-5 nyulat meglõni a hét mintaterületen, így aztán nyulásztunk hóban-fagyban és harsogó májusi vetésben egyaránt. Persze, nem minden hónapban csináltunk sávos nyúlszámlálást, így többnyire távcsöves kisgolyóssal lõttük meg a vizsgálatra szánt mennyiséget. Egyik területnek a Mohács-sziget lett kijelölve, ahol Karapancsa volt a „bázisunk”, s Bleier József a területfelelõs fõvadász. Persze, néhány alkalom után Józsi bácsi szabadon engedett bennünket azzal, hogy a területet már ismerjük, menjünk és intézzük dolgainkat. Épp a kastély elõtt pakoltuk ki a kocsiból a golyóval parádésan fejbelõtt nyulakat a gyepre, amikor bedohogott „Studi” bogárhátú Volkswagenje. Kiszállt belõle Nagygyörgy Sanyi meg Laci bácsi – fotózni voltak valahol – végigmérte a „terítéket”, a csapatot, összevonta kackiás szemöldökét, és odaszólt: „Te Józsi, nem lesz annak jó vége, hogy kispuskás rabsicokat engedsz garázdálkodni a területen!” Erre Bleier Józsi bácsi, õszinte nagyrabecsüléssel a hangjában: „Lacikám, ilyet még Te sem láttál! Ezek úgy lövik golyóval a futó nyulat, a Mária Isten (…), mint régen a Parti Pista a disznyót!”

A collurio és a gébics

A

Vadbiológiának volt egy kicsi, de jól használható fotólaborja, ahol esténként, meg sokszor egész éjjel nagyítottam az akkori idõkben hozzáférhetõ anyagokkal a fekete-fehér képeket. Persze a szárítás után szétrakott fotók reggel még az asztalokon voltak kiteregetve, s azt nemegyszer megnézte Laci bácsi is, szakmai tanácsokkal ellátva, és bírálgatva zsengéimet. Volt egy szokása; a képeken látható madarakat – mintegy engem vizsgáztatva – csak latin nevén nevezte meg, s szemmel láthatóan értékelte, amikor én is hasonlóan adtam elõ másokat. Egy alkalommal állatgondozónk is ott volt, amikor egy képre mutatva mondta Laci bácsi: „Szép ez a collurio”. „Iszen az csak egy gébics” – replikázott a gondozó, aki egyébként maga is vadõr volt azelõtt. „Gébicsnek gébics – válaszolta Laci bácsi – de a madarászok azt mindenhol a világon collurionak hívják”. SOMFALVI ERVIN

365

A „Csodabogár”

Üres lett

az íróasztal

T


ulajdonképpen rég volt, pontosan 25 éve, amikor is egy hétfõ reggel a MAVAD vadászati osztályán csöngött a telefon. Feri, magát keresi a Studinka Elemér, a városit vegye fel. Elemér, Laci testvérbátyja volt. – Ferikém, Lacit a hét végén be kellett vinni a kórházba, rosszul lett. Tudod a szívével meg a tüdejével mostanában sokat betegeskedik. Pár napig biztos nem fog bemenni, mondd meg a többieknek is. Tudomásul vettem, én pedig megmondtam a többieknek is. Azt azonban akkor még nem tudta senki, A hajtás szünetében Elemér és Laci bácsi hogy Laci soha többé nem fog már bejönni. Nem az õ hibája volt, hogy búcsú nélkül kellett mennie. Üres lett egy íróasztal … Szerintem, akik a közelében élhettünk, megismerhettük, páratlanul gazdag, értékes intelligenciája, egyénisége 1975-ben – még a Nimród színes magazinná alakításámiatt meg is szerettük. Nem csak a munkatársai, de a nak elõkészítésekor – vált egyértelmûen világossá szábarátai, a vadászcimborái is lettünk. momra, hogy hiába leszek én a fõszerkesztõ, ha nem – Tudjátok, még a kórházban mondta nekem Laci – értek a vadászathoz, tévedések, szakmai bakik sorozatát újságolta Elemér – hogy a tárgyi dolgait ne hagyjam fogom elkövetni. Tehát kell a szerkesztéshez egy olyan elkallódni. Titeket, Feri és Gábor nagyon szeretett, és valaki, aki szakmailag hitelesen el tudja dönteni, mi jeörülne, ha magatokhoz vennétek, szívesen használnátok, lenjen meg a lapban és mi nem. Elkezdtem szakmai amit hátrahagyott. lektort vagy olvasószerkesztõt keresni, aki elismert név a A beszélgetést tett követte. Együtt mentünk el Laci szakmában és valamit konyít az íráshoz is. Több jelölt Tigris utcai lakására. Válogassatok, hangzott Elemér és önjelölt is volt, akik vállalkoztak volna a feladatra. barátságos biztatása és én a tekintetemmel azonnal Laci Elõdöm, Dr. Karczag Iván, a Nimród fõszerkesztõje puskáit kerestem, azt a csodálatos Purdey 12-est, amivel meggyõzõen és az akkor már szerkesztõségi fotósnak olyan bámulatosan tudott lõni, hogy aki egyszer is látta, megnyert Nagygyörgy Sándor egyértelmûen dr. Studinka még évek múlva is tudott mesélni róla. Lászlót javasolták, aki akkor már leszázalékolt nyugdíjas De a Purdey-t nem láttam és a többi puskát sem. volt, a MAVAD-hoz járt be néha-néha és rengeteg maLacival nagyjából egyforma magasak és súlyúak voltunk, gyar és német nyelvû lapban megjelent szakmai publiezért gondoltam, a kedvenc vadászkabátját és nadrágját, káció állt a neve mögött. amit oly szívesen hordott a terepen, nekem jó lesz, és a A József nádor téri szerkesztõségben találkoztunk. falról egy családi képet vettem magamhoz, amelyen a 91 Divatjamúlt, de elegáns barna, fûzõs, bõr félcipõ volt éves Studinka papa és két fia, Laci és Elemér látszik, a lábán, valamilyen aprókockás bricsesznadrág, hasonló természetesen vadászat közben, sörétessel a kézben. anyagú és színû zakó, csokornyakkendõ és egy szürke Azóta 25 év telt el. Ünnepi alkalmakra, terepre ma sál volt rajta amikor belépett a második emeleti ajtón. is az õ ruháit veszem fel, ha emlékezni akarok. Erõsen fulladt, zihált, szinte kék volt a szája, amíg leTulajdonképpen azt kell mondanom, hogy vegõhöz jutott. Letette az egyik asztalra meglehetõsen boldog embernek tartom magamat, mert a patinás barna bõrtáskáját, lerogyott egy székre, intett, barátjának tartott, vagy ahogy õ jellemezte várjunk egy kicsit a bemutatkozással. Rögtön megértetkapcsolatunkat, a kedves vadászcimborája tem dr. Koller Mihályt, a MAVOSZ fõtitkárát, hogy milehettem, ahogy könyveiben, ajánlásaiban ért ellenezte Studinka Nimródhoz kerülését, mondván: ezt írta. bizonyos körökben nem fogok sikert aratni ezzel a döntéssel. Ekkor már túl voltunk az elsõ tucat kis csatánDR. RAJNIK FERENC kon, hogy egyáltalán „nem”-et mertem mondani a fõtitkárnak és nem „rúgtam ki” az elõdömet, hogy kihagytam a lapból dr. Nagy Emil és több fontos elvtárs

A cetlik

366


A „Csodabogár”

FOTÓK: NAGYGYÖRGY SÁNDOR

cikkét … szóval megértettem, hogy Studinka tényleg „nem a mi kutyánk kölyke” … viszont ért a dolgokhoz. Ez rövid idõn belül be is igazolódott. Minden szakmai anyagot eredetiben vagy gépelt másolatban átadtam neki és Laci bácsi mindent lelkiismeretesen el is olvasott és véleményezett. A másolatokkal nem volt gond, de az eredeti kéziratokkal annál több, ugyanis a margóra kerülõ megjegyzései miatt soha többé nem láthatta egyetlen szerzõ sem. Ilyesmiket írt rá: „Ez baromság!” „Ki ez a hülye?” „Ennél bornírtabb szerzõt még nem olvastam”. „Közölhetetlen” „Dobjuk a szemétbe” … és hasonló rövid, de általában találó mondataitól kiakadtak volna a szerzõk. Persze volt, akit dicsért, akinek az írásaiért lelkesedett és engem is a szerzõ támogatására biztatott. Támogattuk is õket. Akkortájt még általános szerkesztõségi divat volt, hogy a közlésre nem kerülõ kéziratokat visszaadták a szerzõknek. Na ez, 1976-ban dr. Studinka László olvasó szerkesztõi mûködésének kezdetén teljesen elmaradt, egészen addig, amíg át nem szoktunk a „cetlizésre” … amit Laci bácsi írt, s mi elkezdtünk gyûjteni. Ezeknek a cetliknek én nagyon sokat köszönhetek, mert sok mindenre megtanítottak. A cetlik és a „szóbeli kiegészítések” révén kezdtem tájékozódni a vadászat és a vadgazdálkodás különbözõ témáiban, megtanultam és azóta hirdetem is, hogy egy szakmai lap – és még nagyon sok minden más – legfontosabb ismérve a hitelesség, fokozatosan elkezdtem rangsorolni a szerzõket … s közben észre sem vettem, teljesen megfertõzõdtem a vadászattal. Nyugodtan kijelenthetem: dr. Studinka László az egész szerkesztõség tanítója, példaképe és Mestere lett. Ahogy tette ezt szinte minden írásában, arra törekedvén, hogy legyen mondanivalója és tanulsága annak, amit elkötelezett felelõsséggel papírra vetett. Ezt kereste és „követelte” meg minden szerzõtõl … és csak akkor kaptunk tõle elismerõ szavakat, ha az egész lapból ez tükrözõdött vissza.

A Nimród legnagyobb reklámja 1976-tól színes nyomtatásban, 48 oldalas terjedelemben jelent meg a Nimród … miközben papírhiányra hivatkozva csökkentették a párt központi lapjának, a Népszabadságnak a terjedelmét. Ez a lap már Európában is elfogadható szinten képviselte a magyar vadászatot, kiléphetett a vadászok belsõ köreibõl, alkalmasnak bizonyult az utcai terjesztésre is. Máig is megoldhatatlan feladatnak tartom, hogy egyszerre kellett szolgálnunk a MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

vadászokat és „kirakatként” tájékoztatnunk a nem vadász közvéleményt a magyar vadászat-vadgazdálkodás helyzetérõl. Miután sikerült elérnem, hogy a Nimród elõfizetését beépítették a vadászok tagdíjába és a szép természeti és vadfotók miatt egyre többen vették meg a lapot az újságárusoknál … hihetetlenül magas példányszámot értünk el, 45-48 ezer példányban nyomtatták a magazint. Szerencsém volt a tervezõ szerkesztõ, Rácz Lajos szerzõdtetésével is, akit nem csak a nyomdászat, a betûk, a tervezés – a vadászat is rendkívüli módon érdekelt… éveken keresztül nem véletlenül nyertük el a legszebb magazin címet. Mindezt azért kellett elõrebocsátanom, mert a Nimród név nem a laphoz, hanem a Nádor utcai étteremhez és a dobogókõi szállodához kötõdött … a legnagyobb bosszúságomra. Valamit kellene tennünk, hogy ez ne így legyen – tanakodtunk hosszú ideig, mígnem Laci bácsi megoldotta a feladatot. Lapleadás elõtt pár nappal, kora délután kétségbeesetten hívott fel: – Mit csináljak? Elvesztettem a kéziratokat! Hát, biz'Isten, köpni-nyelni nem tudtam. Kiderült, hogy Laci bácsi valahol a várban, lefelé jövet a MAVAD-tól vesztette el a barna táskáját, amiben a kéziratok voltak. Egy hölgy kedvéért nekifogott átrendezni autójának „belvilágát”, hogy be lehessen ülni, s a táskát a bogárhátú VW tetejére tette … majd elindult, „kiment alóla”. Gyorsan szekrény és asztalfiók vizitet tartottam, s egykét eredeti kézirat kivételével leadhatónak tûnt a lapszám … legfeljebb kétszer dolgozunk. Azért jobb lenne a már „megstudinkázott” kéziratokat nyomdába adni, ehhez viszont meg kellene találni. És ekkor jött az ötlet, hirdessük meg, hogy pénzjutalmat adunk a megtalálónak. Telefon a régi kollégáknak a rádióba, televízióba, hogy mondják be: a Nimród szerkesztõsége a saját kéziratára „vadászik” és hogy pénzjutalmat kap a becsületes megtaláló. Szilágyi János a rádióban még kommentálta is az esetet, Kudlik Juli is minden báját bedobta a segítségért … úgy tûnt, a dolog mûködik, mert egymás után kaptuk a telefonokat és a szerkesztõségben megjelent egy civil rendõr, hogy az ilyenkor jelentkezõ csalókat kiszûrhessük. Az este a kézirat keresésében merült ki, még a másnapi napilapok is foglalkoztak az esettel – szóval olyan sikeres reklám-kampányunk lett belõle, amit pénzzel meg

367


A „Csodabogár”

sem tudtunk volna fizetni. Az igazsághoz persze hozzátartozik még két dolog. Még késõ délután egy kutyáját sétáltató hölgy elvitte Laci bácsi lakására a megtalált táskát, amit õ jelzett is, de a „kampány” miatt szigorú hallgatásra kellett kérnem õt. S hogy az Idegenforgalmi és Propaganda Vállalatnál, a kiadónknál is fedezzük magunkat, írásos megrovásban részesítettem a gondatlan olvasószerkesztõt, majd egy hét múlva magas pénzjutalmat kapott… és ettõl kezdve már kevesen kérdezték meg, hogy az étteremtõl vagy a szállodától vagyunk-e.

Közös vadászatok

S

ajnos nem voltak túl gyakoriak. Mi akkor kezdtünk el gyihosan vadászni, amikor Laci bácsi már nehezen járt, fulladt és megélt néhány infarktust. Az elsõ közös élmény 1977 tavaszán a pilisi Szép Csereshez, a szalonkázáshoz kötõdik, ahová a madarak megérkezését követõen, esténként a Studinka-csapat rendszeresen kijárt. Laci bácsi elhozta néha a testvérét, az ügyvéd Elemért, ott volt dr. Pataky Ernõ bácsi, dr. Janisch Miklós, Vári József és még sokan mások, szalonka-rajongók. Laci bácsi elsétált a parkoló autóktól a sorompóval elzárt úton a második kanyarig vagy ötven métert, kinyitotta háromlábú vadászszékét… és még itt, az út fölött is lõtt madarat. Ezeknek a szalonkázásoknak, tulajdonképpen Studinkának köszönhetõen kezdtünk el a lapban kicsit többet foglalkozni az erdõk királynõjével, a titokzatos szalonkával … s lett ebbõl napjainkra szinte mozgalom. Aztán itt láttam életemben elõször Purdey puskát, amivel Laci bácsi vadászott. Talán egy évnek is el kellett telnie, hogy a kezembe vehettem és lõhettem a Purdeyvel, de ez már Somogyban volt, ahová együtt mentünk le egy német vadász rendezvényére és nem vadra, hanem korongokra. Nekem akkor egy 12-es IZS sörétesem volt, a sátorvas rendszeresen elverte a középsõ ujjamat, így is közepesen lõttem vele. Elhihetõ, hogy mekkora élményt jelentett alig hibázni a Purdeyvel … mondta is a gazdája: „Ezt csak oda kell fogni, a többit magától tudja”.

368

Hogy mennyire így volt, azt Laci bácsi egy faddi fácánozáson nekünk is bebizonyította. Elállók voltunk, egymás mellett. Mire felemeltem a puskám, a felém repülõ madár már esett is le. Hiába igyekeztem, Laci bácsi rendre megelõzött. De nem csak engem, a másik oldalán álló Saly Gézát is. A hajtás végén szóltunk is a Mesternek, ha lehet, mi is lõnénk egy-két madarat, mire az volt a válasz: akkor vadásszatok, ne nyavalyogjatok! Nekem ezek a madarak olyan szépen jöttek, hogy nem hagyhattam õket ki. Tudtam, nem ok nélkül kaptam a leckét, viszont soha többé nem álltam Laci bácsi mellé. A történet pikantériája, ami kezdõ vadász-koromban többször is megismétlõdött, majdnem mindig akadt valaki, aki arra specializálta magát, hogy elõlem lõdözze le a rám repülõ madarakat. Már-már kezdett a dolog zavarba hozni, de ekkor eszembe jutott a lecke, „vadássz és ne nyavalyogj” ... s felgyorsultam, csak a fehérgyarmati Balogh Gyuszit nem tudtam a lövéseimmel soha megelõzni. Nagyvadra egyetlen egyszer vadásztunk közösen, de errõl szóljon inkább Rakk Tamás, a vendéglátónk.

Valahol Magyarországon

J

ó negyedszázada még a herendi erdészet vezetõje voltam, amikor Csekõ Sanyi társaságában vadászvendégként fogadhattam dr. Studinka Lászlót, aki – mint a Nimród olvasószerkesztõje – már farigcsálta egy-két írásomat a megjelenés elõtt. Ha vadászatról volt szó, sosem voltam „beszari”, de mégis azt javasoltam Sándornak, hogy a vendégünk kérjen a vadászati lehetõségre engedélyt a HM fõosztályvezetõjétõl, aki tudtam, hogy jól ismeri Laci bácsi vadásztevékenységét, könyvsikereit és vadászati hírnevét. Az udvarias engedélyezõ levél gyorsan megérkezett számára, a többi már a mi dolgunk volt. Csillogó-villogó három nap következett. Apró vadbúvó sûrûket mozgattunk, szánkóval barkácsoltunk, cserkeltünk, lesben ültünk … mindenütt szépen volt vad és amire Studinka ráfogta a fegyverét, az azonnal vagy néhány méMAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

A „Csodabogár” ter rohanás után eldõlt. Esténként a fehér asztal mellett újraéltük a napot, közösen ünnepeltük a sikeres vadászatokat, a jó lövéseket. A búcsúzáskor mindhármunknak kicsit nedvesedett a szeme, amikor a kézrázások közben Laci bácsi a meghatódástól nagyon halk hangon mondott köszönetet és nyomatékosan hangsúlyozta, ilyen rövid idõ alatt, ennyi nagyvadat még nem lõtt soha életében, és ilyen jól szervezett vadászaton is ritkán vett részt. Aztán három vagy négy hét múlva a helyi vadászati felügyelõ telefonjától átvizesedett az ingem. Hangja hivatalos, talán még kárörvendõ is volt. „Mi a fenét csináltatok ti a Studinkával?! Mindkét minisztérium azzal van tele, hogy az összes vadat kilõttétek Herenden. Igazoló jelentést kell írnod a történtekrõl. A tábornok elvtársakkal képtelenek vagytok egy vagy két vadnál többet lövetni, bezzeg a Stundinkával!?”

Kiderült, hogy Laci bátyám – érthetõ lelkesedéssel – mindenkinek szétkürtölte a herendi kirándulás eredményeit. Erre aztán megindult a lilába is át-átcsapó sárga irigység, amelynek nyálkás büdössége végül is engem folyt körül. Néhány hétig tartott a bûz. Az igazoló jelentést megírtam. Nem rúgtak ki, nem helyeztek alacsonyabb beosztásba. A veszély, a fenyegetettség azonban jól acélosította kezdõdõ kapcsolatunkat és késõbb már mint jó barátok többször találkoztunk. Az említett eset után, csöndes poharazgatás mellett úgy vontuk le a tanulságot, hogy ettõl kezdve bárhol, bármilyen jó-szép-nagy eredmény született, arról csak úgy beszéltünk, hogy: „Valahol Magyarországon vagy valahol Európában vadásztam”. RAKK TAMÁS

Az ismertség titka

V

FOTÓ: ARCHÍV

annak olyan Studinkasztorik, melyeket indiszkréció nélkül nem lehet elõadni. És vannak olyan Studinka-sztorik, amelyek sértenék a jó ízlést, esetenként nem tûrnék a nyomdafestéket sem. Természetesen a nõkrõl van bennük szó, akiknek Laci bácsi tántoríthatatlan hódolója volt. Alig vártuk, hogy bejöjjön a szerkesztõségbe, megkínálhassuk egy konyakkal, s utána hallgathassuk a petesmalmi lopakodásokat, a kétségét a vaddisznóhajtáson, a rókabundás történetet … és ki tudja még hány sztorit. Dr. Studinka László ugyanis igazi társasági ember volt, tudott csöndben hallgatni, de nagy hangon mesélni is, tudott és szeretett a társaság középpontjába kerülni, történeteivel másokat szórakoztatni. A tûzvonalban harcolók majdnem mindig kapnak sebeket, egy ilyen sebesülésnek magam is tanúja voltam 1978-ban, a derekegyházi fácánkonferencián. A konferencia azt hivatott bizonyítani, hogy milyen eredményes a nagyüzemi mesterséges fácántenyésztés. Hurrá MAVOSZ-hangulat volt, egyetemi professzori támogatással. Mindössze két ellenvélemény fogalmazódott meg, Töröcsik Mátyás, az árpádhalmi fácántelep „mindenese” és dr.Studinka László mondta el, hogy a következményekkel is számolni kellene, a kotlóssal történt nevelésnél eddig nem láttak jobb módszert, technológiát. Rendesen kaptak is érte, a konferencia elment majdnem a megszégyenítésig. Aztán, mi van ma a fácánnal? És mi van az õzzel, a szarvassal? Talán érdemes lenne elõvennünk a nagy gyakorlattal rendelkezõ öreg MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

vadászok véleményét és megfogadnunk intelmeiket. Persze nem mindet, csak amelyek kiállták az idõk próbáját. Mert van ilyen. Nem minden ünnepelt sztár-vélemény állja ki ezt a próbát, mint ahogy nem minden „sztárvadász” marad ünnepelt. Úgy gondolom, 25 évvel a halála után, dr. Studinka Lászlóról már elmondhatjuk, hogy a magyar vadászat kiemelkedõ személyisége, jogosan ünnepelt, igazvadász volt, aki egész életével, szakmai tudásával, publikációival maradandót alkotott. Itt az ideje, hogy elméletben és gyakorlatban is szobrot állítsunk emlékének, megismertessük tevékenységét az új nemzedékekkel … de nem folytatom ebben a stílusban, mert érzem-látom, hogy az öreg forog a sírjában. Nem vágyott ugyanis a hivatalos elismerésekre, fontosabb volt számára az emberi kapcsolat. Életében sokan ismerték, a MAVAD fogómestereként, az állami gazdaságok vadászati tanácsadójaként, a külföldi bérvadászat elsõ szervezõjeként, a lábodi vadparadicsom megteremtõjeként, az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás magyar pavilonjának és a trófea-bemutatójának vezetõjeként, a Wild und Hund, a Nimród szerzõjeként, késõbb olvasószerkesztõjeként, több kötet írójaként … egyszerûen barátként. Ha van titka az ismertségnek, hát ennyi, amit Studinkától lehetett és lehet megtanulni. CSEKÕ SÁNDOR

369

A „Csodabogár”

Az egyetlen vadásztársaság

Laci a bélmosó!

Dr. Studinka László – nekem Laci – a hazai vadásztársadalom egyik oszlopos, pótolhatatlan és egyben kimagasló tagja, 25 éve lövi a toronykakaStudinka László Bérkilövõ Vasokat az örök vadászmezõkön. Kapcsolatunkat sajnos csak ritka alkalmakdásztársaság 1984. május 10-én nak köszönhettem, de ezen szórványos találkozások olyan õszinték és nyílalakult 54 taggal Egerben, mert so- tak voltak, hogy szinte elsõ látásra kialakult közöttünk a szoros barátság. kan szerettek volna vadászni, de a Ezért kötelességemnek érzem, hogy róla megemlékezzem, de nem a szokásos és sokszor unalmas életrajz formában, hanem néhány közös élményünk útján, melyek nemcsak emberi nagyságát, hanem humorát és kendõzetlen egyéniségét is bizonyítják.

A

területes társaságoknál korlátozva volt a vadászlétszám. Én – mint a MAVOSZ Heves megyei intézõbizottság alkalmazottja – végeztem a szervezõ munkát, majd az alakuló vadásztársaság titkára voltam két évig, 1986-tól pedig a vadásztársaság elnökévé választottak. Studinka László nevét azért vettük fel, mert Heves megyében, Kompolton született és vadászéletét példaértékûnek tartottuk, igyekeztünk a vadászatokon olyan vadásziasan viselkedni, hogy méltóak legyünk a Studinka név használatára. Vadásztársaságunkat jó „vadásznevelõ” bérkilövõnek mondták, ugyanis nagyon sokan „ugródeszkának” használták a területes vadásztársaságokba, a nálunk letöltött vadászjelöltség után vették fel a tagokat. Laci bácsi halálának 10. évfordulójára – 1991-ben – szülõfalujában, Kompolton egy emléktábla-avatást szerveztünk. Dr. Studinka Elemér – társaságunk tiszteletbeli elnöke – választotta ki a szabálytalan formájú nagy terméskövet, a helyszínt a kompolti önkormányzat biztosította. Azóta az emlékhelyet évente megkoszorúzzuk, és mi egészen biztosan megemlékezünk a magyar vadászat kiemelkedõ személyiségérõl. VINCZE KÁROLYNÉ a Studinka László Bérkilövõ Vadásztársaság elnöke

370

1957-ben költöztem Somogy megyébe, Zamárdiba. Lacit is akkor alkalmazták a Lábodi Állami Gazdaság vadászati ágazatánál, de a távolság, valamint feszült politikai helyzetem miatt csak ritkán találkoztunk. 1970ben áthelyeztek Kaposvárra, viszont László 1968-ban elhagyta Somogyot és a Vadászati Világkiállítás szervezésében tevékenykedett. A megyeszékhelyre kerülve mérhettem fel azt az úttörõ és értékes munkát, amit Laci Lábodon végzett. Egy teljesen ismeretlen és kezdetleges módszerekkel gazdálkodó területbõl Európa-hírû vadászeldorádót teremtett, mely eredményeivel jócskán hozzájárult hazánk hírnevének öregbítéséhez. Az eredmény annál értékesebb, mert a szükséges anyagi és erkölcsi támogatásért sokszor foggal-körömmel kellett harcolnia és mégsem kapta meg. Szerencsére kapcsolatunk Budapestre költözésével sem szakadt meg. Ugyanis közben a Balatonfenyvesen székelõ Nagybereki Állami Gazdaság apróvadállománya felszaporodott. Különösen gyors iramban növekedett a fácánok száma. Vadon felnõtt, szabad élethez szokott pirostollúak lakták a Nagyberket: kis testûek, messze kelõek, magasra húzók és gyors röptûek. Lelövésükhöz a sörétes flintákat jól forgató, gyakorlott vadászok kellettek. A gazdaság vezetõje, Sütõ Ödön és fõvadásza, Büki László a már évek óta náluk fácánozó brigádból kiválogatva a javát (Dr. Boda Pál, Nemeskéri Kiss Miklós, Meiszterics János, jómagam, stb.) kiegészítve néhány ismert jó lövõvel, így Studinka Lászlóval, bátyjával Elemérrel és Vári Józseffel külön csapatot szerveztek. A 10-12 tagú csoport feladata lett a fácánállomány karbantartása és a helyes ivararány kialakítása (azaz a felesleges kakasok lelövése). Így született meg a „Bélmosók brigádja” nevû társaság, élükön Studinka Lászlóval és így vált rendszeressé a találkozásunk. A tizenkét embert csupán a vadászbarátság kovácsolta össze. Lakásuk, foglalkozásuk merõben eltérõ, a fõvárostól a kis somogyi faluig, a tsz-tagtól a doktorig, mindenféle fajta férfiak gyülekezete alkotta a brigádot, de bizonyos dolgokban valamennyien azonosak: Szerették a vadat, jó, etikus vadászok és tudtak bánni a puskával. Hajtott fácánt lõttek, nyárfasorral égbe emeltet, erdõsáv feletti toronykakasokat buktattak a földre. Ám, ha valamelyik társuk rossz napot fogott ki, és a sikló pirostollúnak csupán a faroktollát ritkította a lövés, vagy az szárnyazottan vergõdve esett, Lacitól azonnal megkapta a hangos kritikát: No, mi van? Úgy lõsz, mint egy bélmosó! Innen ered a találó elnevezés, mert a fácánlövés a bélmosástól tényleg olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtõl. A hangerõt pedig Laci nagyothallása indokolta, mert bár nem vallotta be, a süketségét hangos beszéddel igyekezett palástolni. De a bírálat néhány év alatt más értelmet kapott. A bélmosók munkája teljes alaposságot kívánt. A készáruban nem maradhat fikarcnyi szemét sem. És mivel a bélmosók által levadászott területen nem maradt felesleges kakas, tisztára lõtték a fácánállományt, azért dicsérõvé magasztosult a furcsa szó, és mindenki büszkén viselte a bélmosó brigádtag elnevezést. Szóval ez a nevezetes társaság gyülekezett össze 1973 decemberében is az állami gazdaság erdészeti hivatalában, hogy a szokásos karácsony elõtti MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

A „Csodabogár” Te is csak spriccelsz? A spriccelés szó eredete ugyancsak magyarázatra szorul. Laci ugyanis lábodi tartózkodása alatt egy szobatársával a petesmalmi vadászházban lakott. A petróleumlámpás, kerekes kutas, erdõbe bújt halastó partján álló magányos vadásztanyát a természetet tisztelõ ember otthonként szerette. A tisztántartásról a faluból kijáró menyecske gondoskodott. Az egyik délelõtti takarítás alkalmával az asszony az ágyat szellõztetve látja ám, hogy a lepedõ holmi barna foltokkal terhelt. A szobába éppen belépõ Lacival felháborodottan közli: – Halla Fõvadász Úr! Ez a Fotópályázat – Fácántyúk, Adorján Péter felvétele lepedõ szaros!! kompetencia-vadászaton részt vegyen. Két törzstag, A Fõvadász Úr minden meglepetés nélkül odanéz, leElemér és László, két testvér, kellemes meglepetéssel gyint egyet és a következõképpen válaszol: szolgált. Magukkal hozták kilencvenéves édesapjukat, – Nem szaros az Mariska, az csak egy közönséges akinek születésnapi kívánsága egy fácánvadászaton való fingspricc! részvétel volt. Az ötven éven felüli fiak gondoskodó szeA „klasszikus” meghatározást szobatársa is hallotta, sõt retettel rajongták körül apjukat. Összerakták a patinás a kollégáknak is tovább adta és az olyan tetszést aratott, húszast, táskába öntötték az erre a célra beszerzett hogy rövid idõn belül a rosszul lövõ, vagy idegesen kapEley patronokat. Házigazdánk gépkocsival elérhetõ helyet kodó, hibázó vadásztársakat jutalmazták vele, mondván: jelölt ki illusztris vendégének. – Úgy látszik, amit kilõsz az nem is patron, hanem Parancsolj, Elemér bácsi, itt a lõállásod. csak egy közönséges fingspricc. Elemér bátyánk kalapot emelve viszonozta a figyelmet: Hát így vadászott a nevezetes bélmosó brigád, élen a Köszönöm szépen, majd a kisfiaim az állásba vezetnek. két Studinkával és közülük is a mindig elsõként hangot Az õsz, ötödik X-et taposó „kisfiak” serény igyekeze- adó Lacival. te láttán némán mosolyogtunk össze. A rendezett ráhajtások pontos ütemben követték egyÉs valamennyiünk öröme akkor vált igazán értékessé, mást. Elveszett kakas alig maradt. amikor Elemér bácsink három toronykakast fordított le a A levegõben nem összetörteket, a verdesve esõket levegõbõl három parádés lövéssel. Majd megelégedetten vagy a fejét fenntartva zuhanót még esés közben érte a vadászszékére ereszkedett, és térdein pihentetett puskával második lövés. gyönyörködött „kisfiai” Fotópályázat – Fácánkakas, Adorján Péter felvétele bélmosásában. A hajtás végén kijelentette: A legszebb születésnapom a mai, de ennyi nekem elég, most már csak nézõ leszek. A kilencvenéves apa bebizonyított lõtudásából méltán következtethetünk fiainak és társainak képességeire. A nehéz szárnycsattogással kakatolva kelõ kakast csak kötelességbõl lõtték, viszont annál nagyobb a passziójuk, minél magasabban húzott a fácán. Persze a hibázók társaiktól más „méltatást” is kaptak. Komám, mit mûvelsz?

III. díj


371

A „Csodabogár” A legnagyobb élvezetet az erdei hajtások nyújtották. A fák felett suhanó, vagy törzsek között cik-cakkot szelõ kakasok leszólítása még a bélmosóknak sem volt mindennapi feladat. A nádasok, vadföldek hajtásánál sem állt a lõvonal a sûrû szélébe. Jó ötven méterrel hátrább helyezkedtek el, hadd legyen ideje a fácánnak felkapaszkodnia, hogy bögybe lõhetõvé váljon. Hát, igen, a bögybe lövés, – vagy ahogy jó vadásznyelven hívjuk, a stihbe lövés – a legszebb tudománya a repülõmadár-vadászatnak. De még ebben is lehetnek különbségek. A mintaszerûen stihbe lõtt kakas a vadász elé esik. Nem mellé és fõleg nem mögéje. A bélmosók csupán ezen a téren vádolhatók némi dicsekvéssel. A hajtások után bemondott eredményt így jellemezték:

Fotópályázat – Gyökereink, Szakács László Tizenhetet lõttem, tizenkettõ feküdt elõttem. A nagybereki fácánterítékek a békési mamutszámok felét vagy harmadát érték el csupán. Két-háromszáz darabos zsákmány volt a bélmosók napi adagja. Fejenként tehát húsz, harminc kakast lõttek. Húsz, harminc jegenyenyárfa tetején ívelõ, erdei nyiladékon átvillanó, bokrosból fûzesbe bevágódó sebes röptû madarat, amelyek bukása többet ér kétszer annyi nehezen felvergõdõ, a bõséges tápláléktól sárgára hízott és csak kakatolni tudó, de repülni alig bíró fácánlegény halomra lövésénél. A Nagyberekben ritka csemegének számított a dublé. A puska két csövének duplázásával két kakast leemelni naponta csak egyszer-kétszer sikerült. Kiabált is az egész lõvonal, ha egyik társuk felett az elsõ lövésre zuhanó fácán után a második dörrenés is összetörte a repülõ kakast. Mert az igazi dublénál az elsõnek nem szabad földre esnie, mielõtt a második nem bukik. Amelyik területet egyszer végigvadászták, ott a vad-

372

gazdának nem maradt további ivararány szabályozási gondja. A tavaszi dürgésnél négy-öt tyúkot is kísérgetett egy deli legény, de meg is érdemelte a háremet, mert ügyességének köszönhette, hogy megúszta a mesterlövészek sorozatát. A leesett kakasokat jól idomított vizslák szedték öszsze. A hajtósort irányító hivatásos vadászok kutyái végigpásztázták a lõállások környékét, és összehordták a zsákmányt. A puskások közben hangos hahotával nevették a furcsa hibázásokat, vagy elismerõ jelzõkkel dicsérték a kimagasló teljesítményeket. Így ment ez estig, azaz a vadászat végéig. Nem fáradtak, nem csökkent éberségük, sõt még a déli falatokat is gyorsan bekapkodták, mert aki kényelmesebben harapta a hazulról hozott finomságokat, Laci azonnal felszólította: Egyél komám szaporábban, nem zabálni jöttünk, hanem vadászni! Az utolsó hajtás végén kirakott terítéket kalaplevéve köszöntötték. A sorban fekvõ, hosszú farkú, díszes madarak ünnepi glédája megérdemelte a tisztelgést. Laci még gyengülõ egészségével is a sörétlövés felsõ fokának mestereként szerepelt. A levegõt nehezen vette. Kis sietés, vagy megerõltetés után már kapkodta a lélegzetet, de ha a lõálláson elhelyezkedett, és felrepült az elsõ kakas, már villogott a szeme, az addig kissé remegõ lila ajkak megfeszülfelvétele tek, a puska a vállba perdült és a madár gombócként zuhant eléje a gyepre. Nekem a bélmosó vadászatok évi 1-2 találkozást garantáltak. Laci ugyanis a Világkiállítás után a MAVAD munkatársaként dolgozott, de a Nimród vadászújság olvasószerkesztõjeként is hasznosította tudását. Fõvárosunkban járva, minden alkalmat kihasználva felkerestem és jóízû beszélgetéseink, az emlékek felidézése és a szakmai problémák tárgyalása nem egyszer a hazaszállító vonat lekésését okozták. Laci egyedülállóan értékes, a vadászat, a vad szolgálatáért mindent feláldozó ember volt, aki szerencsére könyvei által az utókor számára is maradandót hagyott hátra. Pótolhatatlan egyéniség, aki, ha olvashatná ezt a néhány sort, úgy megcsóválná a fejét, elmosolyodna, és a következõ mozdulattal gyönyörû dubléval buktatna le két toronykakast. Laci, úr voltál a szó nemes értelmében! PÁLL ENDRE MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

Riport

Õzhalál, hallali nélkül N

agyot nyekken az ázott sárban a Toyota, és végképp megadja magát. Veszettül pörgõ elsõ kerekei egyre mélyebbre süllyednek a híg latyakba. Borbás Tibor, az olcsvai Szamos Vadásztársaság elnöke, aki mellett az anyósülésen ülök, az eredménytelen és szapora gázfröcscsök közepette szélesre tárja a karját: - Na, errõl ennyit - és húzza is elõ a mobilját, amúgy elsõsegély gyanánt. A második hívás után megnyugtató válasz jön, negyedórán belül jön a segítség. Addig pedig elmagyarázza a cseppet sem szívderítõ találkozásunk okát. - Társaságunk 3200 hektáros területen gazdálkodik, tizenhárom tagunk van. Ahol most elakadtunk, a Kraszna és a Szamos által bezárt háromszög alakú terület, a két folyó összefolyása elõtt. Hullámtér, mert majd minden évben tavasszal víz alá kerül, ezért mezõgazdaságilag nem is hasznosítható. Valamikor kiváló legelõk, kaszálók voltak itt, az olcsvaiak használták, de most már szinte alig van számosállat. Évente 35 nyulat, 120 fácánt lövünk, az 50 õzbõl van valami árbevételünk, mert nem csak az engedélyezett 20 bakot adjuk el, de ha sikerül, a tarvadat is. Jó, ha a bevételt nullszaldóra sikerül kihozni, mert kiadás aztán akad bõven. Vadászházunk, vagyonunk nincsen, egy vadõrünk van. Most persze már barátságosabb a táj, de az árvíz idején elkeserítõ volt, ami a szemünk elé tárult. Eddig 28 elhullott õzet találtunk meg, de látja, még most sem lehet mindenhová bemenni. Errefelé nem újdonság, hogy jön a víz. Az õzek a Krasznát átúszva a falu alatti részen, a töltés mentett oldalán szokták átvészelni az árvizet. Amikor aztán a nagyja levonul, visszamennek a hullámtérre, ahonnan jöttek. Csakhogy…tavaly az õzek szokásos menekülési útvonalán egy nagyobb területen makkvetéssel erdõt telepítettek, és azt õsszel vadhálóval bekerítették. Az õzek át akartak a kerítésen jutni és sorra felakasztották magukat. Úgy lógtak ott megfulladva, mint kötélen a mosott ruha. Vadászember számára a leghátborzongatóbb horrorfilmet idézõ látvány volt. Az ígéretes, már letisztított 6 bak mellett még 4 háncsos bak, és 18 suta…s bennük bizonyára a gidák. Elképesztõ helyzet. Gondolhatja, mit éreztünk nem sokkal a leszerzõdött külföldi vadászok érkezése elõtt…Ráadásul nekünk jószerint csak az õzbak-vadászatból van valami árbevételünk. A sors fintora, hogy a telepítés tulajdonosa nyugdíjas erdész, aki ráadásul nem is olyan régen még vadászember volt. Mégis tudott örülni annak, hogy a telepítését ezek az õzek már nem fogják lerágni. Megáll az ész. Már megtettem a szükséges jogi lépéseket a kártérítést illetõen. A letisztított bakokat lebíráltattuk, így a kárösszeget sem lesz nehéz megállapítani. Egyezségre pedig - eddig legalábbis úgy tûnik - nincs semmi készség. Itt volt a TV, a rádió, de még a laikusokat is alaposan szíven ütötte ez az elképesztõ borzalom. Több mint kétmilliós a kárunk. Nem hagyhatjuk annyiban. Közben megérkezik a másik terepjáró. Hangos túráztatással a bivalyerõs motort felbõgetve, hátramenetben úgy ránt ki bennünket a kapaszkodó sártengerbõl, mint horgász a halat. Folytatjuk az utat, de most már jobban figyelünk erre a csalfa „szárazföldre”. Az elnök lakásán azMAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

373

Riport tán olyan õztrófea-terítéket fényképezhetünk, amelynek senki nem örülhet. A szó rossz, a szóhasználat helytelen ebben az esetben, mert a „trófea” szavunk jelentése: „gyõzelmi jel”. Ebben az esetben sokkal inkább találó volna ezekre a kiváló õzagancsokra a „kézzel fogható bizonyíték”, vagy ha úgy tetszik: a „bûnjel” szavunk használata. Ezt aztán már vadászkürt nélkül is „fújhatjuk” – mondhatnánk, de egyáltalán nem vagyunk vicces hangulatban. Azonban úgy kerek a történet, ha meghallgatjuk az „ügy” másik, de nem kevésbé fontos érintettjét is. Takaros porta Baly János, nyugalmazott erdészé Vásárosnaményban. A gazda nincs itthon, de a felesége kaput nyit, és szívélyesen betessékel. Nem sokkal késõbb aztán megérkezik a ház ura is, aki éppen az erdõtelepítések ügyes bajos dolgait intézi. – Úgy hírlik, Baly úr nem nagyom szereti az újságírókat – kezdem a bemutatkozás után. – Nem tudom, hogy ezt ki mondta Önnek, de nem igaz. Mint ahogy sok más sem, és jó, ha ezeket elõre tisztázzuk. Ha hiszi, ha nem, végtelenül sajnálom az elpusztult õzeket, de a vadászokat egyáltalán nem. Sõt, azt remélem, hogy ez a nagy port felvert eset majd felhívja az illetékesek figyelmét arra, mennyire túlszaporították a nagyvadfajokat ezen a vidéken. Nem csak az õzállomány száma tûrhetetlenül magas a környéken, hanem a szarvasé, a dámé és a vaddisznóé is. Kerítés nélkül itt már a földtulajdonosok nem tudnak erdõt telepíteni, valaki megpróbált egy nyárast ültetni, de a vadkár miatt nem lett belõle semmi. Most is föl van szántva, üresen áll. A saját 13 hektáros földemen történõ erdõtelepítésrõl, a bekerítésrõl levélben értesítettem a vadásztársaságot. – Mit tett, mikor jött az árvíz? – kérdem. – Mit tehettem volna? – kérdez vissza. A makkvetésû kocsányos tölgy, mint fõfafaj jól bírja az idõszakos vízborítottságot, ezért is jó a hullámtérre, de engedélyezte az erdõ-felügyelõség is. Õshonos fafajunk. A saját pénzembõl kezdeményeztem és kiviteleztem az egészet, mert a pályázat utófinanszírozású. Csak ezt követõen jutottam a pályázati összegekhez. Minden szabályos volt, és a kerítésépítésre is megkaptam az engedélyt, meg is mutathatom. 1962-ben végeztem erdészként Szegeden, azóta ezen a vidéken erdészkedem. Most, hogy nyugdíjba mentem, az erdõtelepítések szakmai irányítását, szaktanácsadását végzem. Ennyi év alatt bízvást összegyûlt elegendõ tapasztalatom ahhoz, hogy megállapítsam a nagyvad túlszaporodását, amelyrõl csak a vadászok tehetnek. – A vadászok, akikre most ennyire haragszik – bár ahogy tudom Ön is vadász volt több évtizeden át – anynyi vadat, jelesül õzet lõhetnek, amennyit a benyújtott terveik alapján a szakhatóság engedélyez. Se többet, se kevesebbet… – vetem közbe. – Ez csak papíron igaz, de én erdészként évtizedeken át jártam az erdõt. Nem ám terepjáró autóval, mint a maiak, MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

hanem gyalog és kerékpárral, ahogy akkor szokás volt. Eseményszámba ment, ha egy-egy õzet meglátott az emberfia, hetente egyszer, kétszer. Ma meg? Fényes nappal bármikor láthatja õket bárki, akár csapatostól is. Na, ez egyáltalán nincs rendjén. Mint, ahogy annak is megvan a maga sora, hogy végül miért hagytam abba a vadászatot. Olyan elvtelen és gyakorlatlan vadászati „tisztségviselõkkel” kellett vitatkoznom szakmai kérdésekrõl, hogy az elképesztõ. Ilyenekrõl például maguk a VADÁSZLAP-ban furcsa módon soha nem írnak.…no, de hagyjuk, mert végképp elönt a méreg, a nyomdafesték meg drága. Szerintem körülbelül 1980-tól folyamatos a nagyvad, ezen belül az õz túlszaporodása. A szomszédos nyírmadai társaságnál például bármikor akár harminc szarvast is láthat a homokon, egy rudliban. Ott, ahol azelõtt még egy darab sem volt. – Sokat változtak az élõhelyi viszonyok, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. El tud Ön képzelni erdõt vad nélkül és az egyetlen megoldásnak a kiirtást tarja? Biztos vagyok abban, hogy a virágpor allergiát sem lehet az éppen most nyíló gyümölcsfák „stihlfûrészes kezelésével” számottevõen csökkenteni ... – szállok vitába. – Uram, én mindig tõ melletti erdész voltam, s jól tudom, hogy a papír mindent kibír. Nehogy már azt higygye, hogy ezen a vidéken az emberek divatból, vagy hobbiból telepítenek erdõt. Hosszú távon ez a túlélésünk egyik fontos biztosítéka lesz. A telepítési költségek 80 százalékát az EU adja, 20-at a magyar állam. Akié a vad is. Hektáronként 450 ezer forint az elsõ évben az utófinanszírozás összege, három évig 220 ezer Ft az ápolási díj, azután a befejezett erdõsítést követõen pedig hektáronként 45-70 ezer forint jövedelempótló támogatás jár. Azért, mert a földtulajdonos a területet a mezõgazdasági termelésbõl kivonta. Milyen más jövedelmet lehetne elérni itt, a Beregben, történetesen éppen ezen a hullámtéren? Erre még senki nem adott választ, a vadászat pedig csak a tehetõsebbek szórakozása, abból pedig a vadõrön kívül nem él meg senki. Az se nagyon. Növekszik is egyre inkább az erdõtelepítések iránt az érdeklõdés, a gondok meg csak egyre szaporodnak. Hát, erre kéne odafigyelni azoknak, akiknek ez a dolguk. Ha pedig per lesz, én állok elébe. Nos, ebben maradtunk, mert jelenleg mindenki hajtja a magáét. Lesz is rá még alkalmuk, bõséggel. Az azonban ténykérdés, hogy mind a törvény, mind a végrehajtási rendeletek egyértelmûen fogalmaznak a vadállományban okozott károk megtérítését illetõen. H. Zs.

375

Oktatás

Maradni és megélni a szülõföldön

Multifunkciós vidéki szemléletmód – ez az „ars poeticája” a Mátra déli lábánál, festõi környezetben fekvõ oktatási intézmény oktatóinak, képzési módszerének. Céljuk, hogy olyan fiatalok hagyják el ezt az iskolát, akik megértik és életük részének tartják a folyamatos tanulást, a több lábon állást, és nem ijednek meg a gyorsan változó világ naponta megújuló kihívásaitól.

V

irágpompában úszó díszfák, szinte arborétumi változatosságú növényegyüttes fogadja a látogatót, aki belép a Mátra Erdészeti, Mezõgazdasági és Vadgazdálkodási dr. Vasas Szakképzõ Iskola és Joachim iskolaigazgató Kollégium fõbejáratához vezetõ székelykapun. Az elõtérben diák-ügyeletesek, akik készséggel vezetik el a látogatót bárhová az intézményben, a tágas elõtér galériájának falán a néhai Németh János csontfaragó trófeagyûjteménye. Az üvegfalú folyosóról kilátni a kinyitható tetõvel védett, három oldalról körbeépített belsõ udvarra, ahonnan a tekintet tovább siklik a hegyoldalban álló haranglábra és fából ácsolt elemekkel körülvett emlékparkra. Az erdõ alatt saját vadaskert, oktatási és versenycélokra is alkalmas lõtér helyezkedik el, alább mûhelyek, gépszínek, jármûpark – itt a jogosítvány megszerzése is a képzés része. – Ilyen környezetben még tanulni is jól esik – mondom Dr. Vasas Joachimnak, aki címzetes professzorként igazgatója ennek az intézménynek.

376

– Két korábbi intézmény összevonásával hozta létre az FM ezt a többféle agrárszakképzést (szakmunkás, szakközépiskola, érettségi, technikum) nyújtó szolgáltató iskolát 2005-ben, mely része, egymásra épülõ alap- és középfokú képzést, oktatási sort adó alapja kíván lenni annak a tudáscentrumnak, melynek regionális központja a gyöngyösi Károly Róbert Fõiskola.

Egy iskola több mint kettõ Különösen, ha mindkét „õse” jó tulajdonságait veszi át, s váltja gyakorlattá. Új oktatási formák kaptak helyet, felnõttek átképzése is folyik itt, a nappali és levelezõ hallgatók száma meghaladja az ezer fõt, tíz megyébõl jönnek ide a gyerekek, négyszeres a túljelentkezés. Az itt már több mint 20 éve folyó erdész-szakképzés mellett az új évfolyamon indultak már jelentkezhettek a vadász-vadtenyésztõ szakra is – ami egyelõre csak elméleti lehetõség, mivel a ma érvényes oktatási törvény az elsõ két évben szinte semmilyen szakmai képzést nem enged a közismereti tárgyak rovására. Még az elõzõ évben indult szakmunkásképzés is csak két, általános tudást adó elméleti év után szakosodhat, holott itt a gyakorlati képzésre kéne helyezni a hangsúlyt. Szintén az oktatási rendszer hibája, hogy a legkorszerûbb termelõ cégeknél történõ, a legjobb módszereket oktató gyakorlat helyett csak modellezi a termelést, s laboratóriumi, tanterületi körülmények között, ráadásul nem a gyakorlati oktatásra felkészített mérnöktanárok irányításával akarja megMAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

oldani – így jogosan hangzik el sokszor az, hogy az iskola nem a valós életre készíti fel a fiatalokat. – Bár ilyen korlátok közt kell tevékenykednünk, döntõ számunkra, hogy milyen szemléletet tudunk nyújtani az itt végzett diákoknak, mennyire lesz késztetésük és bátorságuk a bennük rejlõ további képességek kibontakoztatására. Igyekszünk beléjük nevelni, hogy nem dõl össze a világ, ha éppen nem tudnak a szakmájukban elhelyezkedni, érezzék, hogy alkalmasak másra is, mint amit tanultak – mondja az igazgató. Magyarországon a jelenlegi lakásstruktúra miatt röghözkötöttség van, bérlakások híján nem mobilizálható a munkavállalók zöme. Ezért fontos a vidék népességmegtartó szerepe, amelyhez hathatós segítséget ad az iskola. Az oktatás magasabb szintjén, a szigorúan vett szakmán kívül a hasonló tevékenységi területekbe – úgy, mint turizmus, idegenvezetés, programszervezés, vendéglátási és gasztronómiai ismeretek – bepillantást kapnak a tanulók. Kötelezõ az egészségügyi könyves konyhai gyakorlat, a bemutató vadaskertben szükséges munkák elvégzése, de bõvül a periférikus oktatás a szõlõ- és borvertikum, a gyógynövények, erdei termékek irányában is. Az uniós feltételek közé tartozik a nyelvtudás, itt az angol és német nyelvoktatás közt választhatnak a tanulók. Vasas Joachím szerint az agráriumban is szükséges a szemléletváltás, nagy lehetõségek vannak a megújuló energiákkal kapcsolatos ismeretek alkalmazásában, a már meglévõ szellemi kapacitások, a szakmai

FOTÓK: SOMFALVI ERVIN

Oktatás

alapok, az ország adottságai alkalmasak egy optimista agrárszemlélet kialakításához. Az energiaerdõk nagy területû létesítése egyúttal átértékeli az erdõ és a vad kapcsolatának hagyományos megítélését, új vadgazdálkodási módszerek bevezetését, kidolgozásának igényét jelentheti.

Informális vadásztársaság Az iskola az Egererdõ Zrt-vel napi munkakapcsolatban van, õk biztosítottak az oktatás számára 500 hektárnyi nagyvadas vadász-tanterületet a Mátrában – térítés ellenében. Itt a tanulók valós viszonyok között tapasztalják meg a vadgazdálkodási feladatokat, lest építenek, cserkelõ utat készítenek, etetnek, csapáznak, s szak-

tanári felügyelettel vadászgathatnak is, ha van érvényes vadászjegyük. A tanulók tehát egy „informális vadásztársaságot” alkotnak, ahol saját maguk közül választják meg az elnököt, a helyettest és a titkárt, veszik fel a közben vizsgát tett új tagokat és határozzák meg a feladatokat. Heti két napon mennek ki a tanterületre, az ott történteket naplózzák, s évente 20-25 nagyvadat õk hoznak terítékre. Természetesen a vad bontását is nekik kell végezni – beletanulva ezzel akár a hentes szakma alapjaiba is. Megismernek olyan folyamatokat, amely a vadászat-vadgazdálkodásban is versenyképes áru – a szolgáltatás is az – elõállítását segíti elõ. SOMFALVI

Vad, kár nélkül Lehetséges-e olyan állapot, amikor a növényevõ vad nem okoz kárt az embernek? Elvileg igen - ha olyan környezetben él, ahol nincsenek az ember szempontjából „hasznos” növények, amelynek fogyasztásával, taposásával mérhetõ, s így gazdaságilag is kimutatható kárt tud okozni. Nos, ilyen környezet ritka, mint a fehér holló, mivel ott a vadnak többnyire nincs táplálék sem - ha csak mi, vadászok nem gondoskodunk róla, így csökkentve a károsítás mértékét. Ehelyütt most csak azokat a módszereket ismertetjük, ahol az ember állandó jelenléte nem feltétlenül szükséges.

A

vad az erdõ része – a vad a természet része – hallani sokszor szakemberek és laikus természetvédõk szájából. Érdekes módon, abban a pillanatban, amikor ez a vad az elsõ olyan növényhez nyúl, amibõl közvetlenül, vagy áttételes módon „pénzt lehet csinálni”, ez a megállapítás azonnal háttérbe szorul, s mindjárt megjelenik a nyitott tenyér, amibe a tulajdonos

várja a kártérítést. Tekintsünk el most attól a képtelen jogi helyzettõl, hogy a vad, amíg él, az állam tulajdona, kártételéért viszont a vadászatra jogosult köteles fizetni – akkor is, ha egyébként maga az állam akadályozza meg a kártétel hatékony csökkentését, elhárítását (tilalmi idõk, mennyiségi és minõségi korlátozások a lelövésben). A látszólagos megoldás a vadkár „elhárítása”, azaz a megelõzés, amivel többnyire csak azt érjük el, hogy az éhes vad nem nálunk, hanem a szomszédnál fog károsítani… Tökéletes vadkárelhárítás tehát nincs, ezért azt kell elérni, hogy a kár az elviselhetõ mértéken belül maradjon. Ha valami, akkor ez igazán relatív kategória, hiszen a

gazdának már akár tíz csõ kukorica is sok lehet, a vadásznak esetleg még egy fél tábla sem az… A jelenlegi jogi szabályozás szerint a termelõ kárviselési kötelessége a termésének 5 százaléka, a többi a vadászatra jogosulttal megkötött egyezség, vagy ennek híján a szakértõk és a bíróság dolga. Sokan azonban figyelmen kívül hagyják, hogy a kár elhárításának jogszabály alapján elõírt kötelezettsége kétoldalú, tehát a kár megtérítõjének, de a termelõnek is bõséggel ad feladatot. A kárszakértõ azt is megvizsgálja, hogy ki, mit teljesített a megelõzés, vagy csökkentés érdekében. Azt, hogy egy területre a vad ne tudjon bemenni, csak fizikai akadály

Vadgazdálkodási gyakorlat létesítésével tudjuk megoldani. Ehhez a területet körül kell rakni oszlopokkal, s azokra valamilyen formában a vad bejutását megakadályozó, összefüggõ határolót kell kifeszíteni.

Védekezés bekerítéssel Hagyományos, tartós formája a kerítések különbözõ, drágábbnál-drágább változata. Ha biztonságos, akkor az egyszeri létesítés (oszlop, drót, feszítõk, munkabér) költségét azonban még a rendszeres ellenõrzés, a karbantartás, és a szükséges javítások, felújítások is megnövelik, de hosszú távra, akár több évtizedre is hatékony megoldást jelenthet. Ha viszont bármilyen módon képes azon átjutni a vad, a magas költséggel létrehozott kerítés semmit nem ér. Ugyanúgy fizethetjük a vadkárt, mintha ott sem lenne, legfeljebb valamivel kevesebbet. A kerítés ára annak magasságától, az anyagától, és a minõségétõl függõen méterenként 600-1500 forint, vagy még több is lehet.

Elektromos vadõr Lényegesen olcsóbb a villanypásztor, ahol a kisebb oszlopokra csak egy-vagy két feszítõ- és 1-3 elektromos vezetõszál kerül, de kell hozzá rengeteg kiegészítõ elem, és állandó áramforrás. A minõségi anyagokból precízen megépített villanypásztor 5 -10 évig is használható, egyes változatai könnyen áttelepíthetõk. Ennél is elkerülhetetlen a folyamatos ellenõrzés, mert ha valahol megszakad, vagy az alsó szálon a burjánzó növényzet rövidre zárja, akkor elveszti a védõhatását. Akkor hatásos, ha az a vad jár arra, amelyik már kapott fájdalmas, de ártalmatlan áramütést, s annak „emléke” elriasztja az újabb próbálkozástól. Nem véd a nagyobb testû vad menekülésszerû áthaladásakor keletezõ szakadástól, vagy ha a közeledõ csapat egyszerûen „áttolja” az elsõket rajta, s ledönti, letépi a vezetéket – ezek azonban hamar helyreállíthatók. Hátránya, hogy más célú felhasználhatósága miatt „lopásérzékeny”, megvédése nem mindig sikerül. A villanypásztor telepítésének ára a feszítõ és áramszálak számától függõen, méterenként 400-700 forint.

A kémia újdonsága Legegyszerûbb, legolcsóbb megoldás a „Vadóc” elnevezésû vegyszeres riasztó újdonság, amelynek eredményes tesztelése nemrégiben zajlott. A védendõ területet ideiglenesen körülveszik egy szál bálamadzaggal, amit lehet 10-12 méterenként leütött karókra is tenni, a táblát szegélyezõ fákra, bokrokra, de akár a kukoricaszárakra is felaggatni, lehetõleg a károsító vad fejmagasságában. Erre a madzagra kell aztán az erre a célra kifejlesztett vegyszeres zacskókat felaggatni 5-8 méterenként, amely így az egész területet a vadra riasztó kémiai öszszetételû, de veszélytelen „szaghálóval” védi. Természetesen itt sem lehet megakadályozni a vad alkalmi betörését, ezért rendszeresen ellenõrizni kell. Ez azzal az elõnnyel is jár, hogy a nyomok alapján a vad mozgását, a riasztó anyag hatásosságát is fel tudjuk mérni, és a váltóknál, vagy a gyakrabban járt részeknél a szagzacskókat sûrûbben érdemes kihelyezni. Mint minden állandó hatást, ezt is viszonylag gyorsan megszokja a vad, veszélyérzete elmúlik, ezért a hatékonyság fenntartása miatt kétféle szaganyaggal gyártják, amelyeket 2-3 hetente felváltva kell cserélgetni. A létesítésének ára a karók felhasználásától függõen, méterenként 20-150 forint. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

Hangos „vészjelzések” Ismeretesek még a különbözõ PB gázzal, vagy karbiddal mûködõ „durrogtatók”, amelyek azonban szintén a megszokás miatt csak egy maghatározott ideig riasztják hatásosan a vadat. Terményéréskor azonban sokhelyütt jól bevált, és a veszélyeztetett táblákra könnyen áttelepíthetõ az egész felszerelés. Nos, számoljunk. Egy biztos, ha vadkárunk lesz, azt valakinek „le kell nyelni”. Kérdés, hogy a késhegyig menõ viták során fizetett térítés az egyetlen jó megoldás? Ugyanis a jóllakott vadon kívül végsõ soron mindenki elégedetlen: a gazdának tönkremegy a termése, a vadászatra jogosult fizet, és ráadásul ezért a „kidobott” pénzért cserébe semmit nem kap. Vagy pedig válasszunk a védekezési, megelõzési módok közül? Ez persze jelentõs költségekkel jár, de mégsem az ablakon kidobott pénz, mert megmarad a vad, javul a kapcsolat a gazdákkal, s a különbözetet akár a vadállományunk etetésére is fordíthatjuk. SOMFALVI

379

FOTÓK: TENGERDI GYÕZÕ

Levél Kazahsztánból K

azahsztán – ahol élek és dolgozom – Közép-Ázsia területén, 2,7 millió négyzetkilométeren fekszik. Erre a hatalmas területre igen eltérõ éghajlati és idõjárási viszonyok jellemzõk, vagyis az örök hó világától, egészen a homoksivatagokig elõfordul minden élõhely típus. E szélsõséges élettéren az emlõsök 178, és a madarak 488 faja honos. 1992-tõl Kazahsztán tagja a világ 145 országát számláló „Egyezmény a biológiai sokféleségérõl” (Convention On Biological Diversification) elnevezésû nemzetközi szövetségnek. Az ehelyütt élõ vadfajok közül többet, például az ázsiai muflont, az arhart, a karakalt, a hiúzt vagy a hópárducot besorolták a veszélyeztetett állatfajokat felsoroló Vörös Könyvbe. A szajga,szintén tilalom alatt áll, de az orosz területen vadászható faj. Másik érdekesség, hogy a vaddisznóra vadászati idényt állapítottak meg, míg például a farkas egész évben – és ráadásul minden eszközzel – vadászható. Aktualitás, hogy idén késõbb kezdõdött és hamarabb fejezõdött be a vadászidény a madárinfluenza terjedése

miatt. Bár Nyugat-Kazahsztánban nem találtak elhullott madarakat, sõt a háziszárnyasok között sem pusztít e kór, mégis érvényben van a tilalom. A vadászati lehetõségekrõl általában elmondható, hogy a bérvadászat (még) nem igazán fejlett. Ennek oka elsõsorban a szigorú fegyvertörvény, amely igen keményen, és talán nem mindig egyértelmûen szabályozza a fegyverbehozatal-, a tartás-, és a használat módozatait, lehetõségeit. A másik ok, hogy a vadászturizmus infrastruktúrája nem annyira fejlett, mint Európában. A harmadik ok, hogy nincsenek „biztos”, garantált eredményt adó vadászatok, mivel itt a vad valóban szabadon él, nincsenek vadasparkok, vadaskertek, beetetett területek. Kiket csábit tehát ez a különleges világ? Elsõsorban azokat a vadászokat, akik nem riadnak meg a körülményektõl, akiket nem riaszt a fûtött magasles, a kényelmes vadászautó, a sokcsillagos panzió hiánya. Azokat, akik kedvelik a megpróbáltatásokat, akik megunták a „félórás vadászatok” célbalövéseit, akik értékelni tudják a saját erõvel terítékre hozott, vadat eredményezõ vadászatot, egyszóval akikben él

még a „Wild Hunting” – azaz az igazi vadászat – iránti vágy, akik nem félnek kipróbálni erejüket, ügyességüket, tudásukat, s természetesen szerencséjüket. Ezen a környéken a vadászszerencse olyan faktor, amely jelentõs mértékben befolyásolja a vadászat eredményességét. Nincsenek garantált váltók, etetõhöz szoktatott állatok. Itt a vad nem „löveti le magát”, hanem azt kalandos kürülmények között, szerencsével kell terítékre hozni. Ez adja meg a kazah vadászat igazi savát-borsát. Természetesen ez a bizonyos fokú esetlegesség megmutatkozik a vadászati árakban is. A sikeres vadászatnak persze nélkülözhetetlen feltétele a jó kiszolgálás, a szervezés, tervezés, amit profizmusnak mondhatunk. Ezenfelül, Kazahsztánban megtalálható az igazi barátság, az a nyílt vadászöröm, amely nélkül a vadászat csupán egy a világ áruféleségei között. A „jöttem, lõttem, kifizettem” tényén felül a vadász még kap valamit: az igazi vadászélményt, az õszinte emberi arcokat, mosolyokat. VARGA TAMÁS, Kazahsztán, Uralszk

legelsõ, kezdetleges szafárik az 1830-1850 közötti évek- áraihoz képest. A terület pedig még teljesen szabad, minben vágtak neki az ismeretlennek, az öreg kontinens denki számára nyitott volt. Az angol kormányzati irodában fehér ember által még soha nem látott tájainak. Az úttörõ a vadász kiváltotta az általa elejteni kívánt vadfajokra szóló utazók nem elsõsorban vadászok, sokkal inkább földrajzi fel- engedélyeket. (Akkoriban bezzeg az egy alkalomra szóló fedezõk voltak. Közben persze mindvégig vadásztak is, hi- oroszlán-licence nem egy, de akár öt-hat állat elejtését is szen karavánjuknak élelemre, húsra volt szüksége a hóna- lehetõvé tette!) Azután nekivágott a vadonnak, s ha odapokig elhúzódó utazás során. kint, az általa kiszemelt körzetben neA filmekbõl, könyvekbõl Új cikksorozatunkban nem csak a kezdõ, tán összefutott egy másik, már az õ ismert Kenya története akár hanem a már több-kevesebb tapasztalattal érkezése elõtt is ott vadászó afrikaniskolapéldája lehetne min- rendelkezõ Afrika-vadászokhoz is kívánunk szólni. derral, a táborban jóízûen felhajtottak dennek. A maga kellemes Fõként azért, mert tudomásom szerint sem egy pohár whiskyt egymás egészségékörnyezetével abszolút favo- az afrikai vadászat történetérõl, sem pedig Afrika re és sikerére, majd szedte a sátorfárit volt egykor az Afrika vadfajairól eddig egyetlen hazai folyóiratban sem ját, és húsz-harminc mérfölddel odébb iránt érdeklõdõ vadászok kö- látott napvilágot átfogó, a rendszerezés igényével vonult más, még szabad területrészt rében. A vadászat fõként a készült áttekintés, vagy naprakész ismereteket keresni. Akkoriban még nem volt szûmagas platókon, a tágas nyújtó összefoglalás. Tekintsük át, milyen ken megszabott körzetekre, „blokk”-okfennsíkokon folyt, ahol nemátalakuláson vagy fejlõdésen ment át ra osztva a terület, mint manapság… csak az áttekinthetõ terep, a nagyvadvadászat. Mit kínálnak ma a „modern” Roosevelt után egy másik, ugyande az afrikai viszonyokhoz szafarizás terén az egyes afrikai országok, csak híres ember vadászott arrafelé: képest igen kedvezõ éghajlat milyenek az ottani vadállomány életkörülményei, Ernest Hemingway, a világhírû író, aki is csábította az utazókat, hogyan alakul élõhelyük sorsa. vadásznak sem volt utolsó. Õ aztán nem is szólva a változatos még jobban felgerjesztette európai vadvilágról, ahol számtalan különleges vadfajt lehetett elej- kollégái étvágyát Kelet-Afrika vadban gazdag térségei iránt, teni. Angol gyarmat lévén, az országban nagy volt a fegye- „The Green Hills of Africa” címû könyvével. Egyszerre lem és a rend, egészen a második világháborúig biztonsá- mindenkinek, aki úgy érezte, hogy európai vadászként ha gos vidéknek számított. „számít valakinek”, sürgõsen Afrikába kell utaznia, így a Tanganyikában, a volt Német-Kelet-Afrikában ugyanak- földrész egyre jobban divatba jött. Hemingway mellett volt kor közel sem voltak ilyen rendezett viszonyok, de miu- a másik kiváló író, és híres vadász, Robert Ruark, akitán az ország az elsõ világháborút követõen angol fenn- nek a „The Horn of the Hunter” címû könyve mindmáhatóság alá került, itt is jelentõsen bõvültek a vadászati ig a vadász szafárikról szóló munkák klasszikusának szálehetõségek. mít. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy azokban Abban az idõben Kelet-Afrika távoli vadászmezõire – mi- az idõkben – nem úgy, mint a mai világban – például a ként azt klasszikus vadászírónk, Széchenyi Zsigmond köny- kuduszarvat csak nagyon nehezen lehetett megszerezni. veibõl is tudjuk – csak igen hosszú hajóúttal lehetett eljut- Mind Hemingway, mind pedig Ruark is hosszú évekig járt ni. A parti kikötõvárosokból, így Mombasából is, további, utána, mire sikerült meglõniük a maguk nagykuduját. ugyancsak hosszadalmas vonatozás várt a vadászra, míg Most pedig egy jó kudu bika afféle „alapvadnak” számít végre megérkezett a szafári helyszínére. Ott már a korabe- Afrikában, mint például a varacskos disznó. Igenis illik teli, meglehetõsen kezdetleges terepjárókkal, illetve teherszál- hát e hajdani vadászparadicsomra a „megváltozott” jelzõ! lító jármûvekkel is tudtak valamelyest közlekedni. Az igazi Ugyanez történt a bongóval is: emlékezzünk vissza Széazonban még ekkor is a gyalog szafári volt, mely teherhor- chenyi bongó-kálváriájára, vagy Roosevelt keservesen nehéz dó bennszülöttek sokaságának alkalmazását tette szükséges- vadászatára, amidõn e hajdani „csoda állatnak” számító ansé. Ezek a szafárik – a mai mértékkel mérve – szinte ap- tilopfaj után járt. Nekik végül csupán egy bongó tehenet rópénzbe kerültek, áruk semmi sem volt a fejlett világ mai sikerült lõniük. Barátom, Dózsa báró a kenyai hegyekben

382


A

A

SZERZÕ FELVÉTELEI

Vadcsapáson Afrikában…

Safari lõtte a maga (hegyi) bongóját, egy-egy példányának elejtésére szóló ugyancsak igen nehéz vadá„Afrikáról szólok, az arany élvezetekrõl: a népteengedélyt, amely persze ugyancsak szat árán, a járhatatlan nádalen földeken való barangolás örömérõl, a vadonkerti vadászat volt. Mellesleg ez is sokban. Magam is láttam azt ság hatalmas, félelmetes urai és hétköznapinak az SCI vadvédelmi tevékenységének a vidéket: 1974 elõtt igazi af- számító, mégis cseles, szemfüles lényei vadásza- volt köszönhetõ. rikai vadon volt, mielõtt a vatának élvezetérõl...” Zimbabwéban (a hajdani Déldászatot betiltották volna Ke(Theodore Roosevelt, 1910, Khartum) Rhodesiában) 1980 után érdekes nyában. Barátom sokat mesélt helyzet alakult ki. Az ország egyik fantasztikus szafárijairól, amelyek sokszor hónapokig tar- részében mindmáig megmaradt a klasszikus szafári lehetottak. A hetvenes évek elején aztán elõbb csak az ele- tõsége (nem úgy, mint Dél-Afrikában), ugyanakkor viszont fántvadászatot tiltották be, majd késõbb, 1976-ban életbe temérdek vadászfarm jött létre azokon a területeken, ahol lépett a teljes vadászati tilalom. Azóta az õshonos vadál- korábban szarvasmarha-tenyésztés folyt. A marhacsordák lomány és azok természetes környezetét illetõen az egyik közelében mindig elõfordul a leopárd, az oroszlán és tragédia a másikat éri ebben a hajdan vadászati lehetõsé- egyéb vadfajok is. A gazdák hamarosan felismerték, hogy geirõl nevezetes kelet-afrikai országban. ezeknek a fajoknak a tehetõs külföldi vadászokkal való leAz egykori portugál területeken, Mozambikban és Ango- lövetése sokkal jövedelmezõbb üzlet, mint a lábasjószáglában a 60-as évek elején még nagyon jó vadászatokra nyílt gal való mindennapi veszõdés. Hamarosan kezdték leépílehetõség, de miután kitört a polgárháború, ott is megszûnt teni szarvasmarha-állományukat, s fokozatosan áttértek e minden. A hajdani francia gyarmatokon, így Kamerunban és sajátos vadgazdálkodásra, illetve a bérvadászok fogadására. a Közép-Afrikai Köztársaságban egészen sokáig folytatódott A régi világban nyilvánvalóan nem lehetett néhány röpke a vadászat. Csádban viszont ugyancsak kitört a polgárhábo- nap alatt tíz-tizenöt vagy akár húszféle vadfajt elejteni, rú, így ott is befellegzett a vadászatnak. Szudánban és a azok trófeáit összegyûjteni, ahogy az ilyen – bár elég nagy Közép-Afrikai Köztársaságban pedig ugyanaz történt, mint kiterjedésû, de mégiscsak bekerített – vadfarmokon. Ám Kenyában. Pedig nem is olyan rég még itt lehetett legbiz- mai rohanó világunkban ez az igény általánossá vált… tosabban kézre keríteni azt a bizonyos, az Afrika-vadászok Botswana, az egykori Becsuánaföld, mára az egyik legvágyálmainak netovábbjaként emlegetett, száz fonton felüli megbízhatóbb, de egyben legdrágább „szafári-célországgá” agyartömegû elefántbikát… A három nagy afrikai országban vált Tanzánia mellett. Az Okavango-deltában és Chobe körígy ért véget az igazi, klasszikus szafárik korszaka. zetében valóban fantasztikus vadászatokra nyílik lehetõség Tanzániában sem történt ez másként. Bár az 1980-as ebben az elefántjairól, nagymacskáiról és mocsári antilopévek elején az országot kivételesen újra megnyitották a kül- jairól híres országban. Zambiában, a volt Észak-Rhodesiáföldi vadászok elõtt, s az itteni vadászatnak újabb fénykora ban viszont, amelyrõl majd késõbb, valamelyik folytatásban vette kezdetét, amely jószerint mindmáig tart, mégsem volt írok, rengeteg a gond. Mozambik – miután a 80-as évekmár a régi: hajdani varázsa alaposan megfakult. A „szafári- ben véget ért az országban a hosszan elhúzódó polgárhábiznisz” ágazata tartós hanyatlásború – megnyitotta kapuit a külföldi nak indult, s érdekövezete lassan a bérvadászok elõtt, de a vad ott addigföldrész déli országai felé tolódott. ra igencsak megfogyatkozott. Mégis – Bár a búr háborúban Dél-Afrika és ezt saját tapasztalatomból is mondvadállományának nagy részét tudhatom – fantasztikus lehetõségek kívalevõen szinte teljesen kiirtották – nálkoznak némelyik vadfaj, de különöaz még a régi fényében tündökölt. sen az elefánt vadászatára a Zambézi Ahogy Kelet- és Közép-Afrikában folyó deltájában. A jelenkori vadászlassan beszûkültek a vadászati leszafárik fele ma mégis a Dél-Afrikai hetõségek, az illetõ országokban Köztársaság és Zimbabwe vadászterüévtizedek alatt kialakult hivatásos leteit veszi célba, amellett Namíbia, vadászréteg is egyre inkább dél feBotswana és Mozambik is népszerû. A lé, például Zambia, Namíbia, Botsmai Afrika-vadászoknak mintegy hetwana, a Dél-Afrikai Köztársaság ven százalékát ezek az országok fogadirányába próbált lehetõségekhez ják. Kelet-Afrikát jószerint csak TanzáMagyar József tábori vacsorát fõz jutni. Ez az irányzat mindaddig nia képviseli, Zambia már nyilván défolytatódott, amíg a híres dél-afrilebbre esik… Ide sorolhatjuk még Etikai és namíbiai farmvadászatok korszaka el nem kezdõdött, ópiát, amely jóval északabbra esik, s néhány különleges amely bérvadászati forma mindmáig az említett országok vadfajról híres, a korszerû szafári szervezõk zöme immár egyik legjövedelmezõbb gazdasági ágazata. Manapság szin- szembeötlõen a fekete földrész déli térfelére helyezte át tete csak ehelyütt nyílik lehetõség arra, hogy a messzirõl jött vékenységét, miként a vadászati lehetõségek is jószerint oda vadász elejthesse a „Big Five” legendás kvintettjébe tartozó koncentrálódtak. mind az öt veszélyes afrikai nagyvadat (persze a fehér vagy Másfél évszázad alatt tehát a szafári-üzlet széles szájú, nem pedig a fekete orrszarvút értve közéjük). igencsak átalakult. Cikksorozatunk következõ Sok vadász véleménye szerint azonban ez csupán halvány folytatásában országonként, illetve a különböutánzata a klasszikus szafárik letûnt világának. Az Afrika- zõ vadfajok biológiájának és élõhelyi sajátossávadászat „hõskora” immár visszavonhatatlanul a múlté. An- gaiknak a szempontjából vesszük majd sorra nak ellenére, hogy például az utóbbi félévben, a Safari Club a fekete földrész vadfajait. segítségével újra kiadtak legalább nyolc, a fekete orrszarvú HIDVÉGI BÉLA MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

383

Vadászok, vadászotthonok

A vadászatba beleremeg az ember… A jól ismert szürke öltöny és az attól szinte elválaszthatatlan bordó nyakkendõ vállfán lóg a szekrény oldalán. Sietve, kapkodva akasztották oda: a zakó csálén csüng az akasztón, összegombolására se pazaroltak idõt. A dohányzóasztal is arról tanúskodik, hogy a hajlék lakója hévvel és rohanvást cselekedett. Mint általában mindig…

A

hamutartó mellett egy orvosi vényre írt igazolás. „Igazolom, hogy nevezett fegyvertartásra alkalmas”. És egy terjedelmes tanulmány is fekszik az asztalon: „A mínusz pontos rendszer eltörlésének eddigi tapasztalatai és várható hatásai Csongrád megyében”. Ez a két dokumentum nyilván a következõ napok feladataira utal. Ám ugyanakkor arra is, hogy az adott pillanatban volt náluknál valami fontosabb is. A fürdõszoba ajtaja nyitva. A polcon kimosott zöld nadrág, vastag zokni. Egy helyszínelõ rendõrtisztviselõ joggal mondaná: a tényállás világos. A lakás tulajdonosa sietve vetkõzött ki „civil” ruhájából, hogy az elõre elkészített vadászruhába bújhasson. De a dolgozószoba és a fürdõszoba közötti utat már nem tehette meg. Valami történt… Dr. Pigniczki József szegedi dolgozószobájában ülünk, éppen egy hónappal azután, hogy szülõvárosában, Kisteleken eltemették. Hetvenkét éves volt. Ám halálhíre mégis váratlanul ért mindenkit, mert ellentmondott örökmozgó, energiával teli, serény és aktív egyéniségének, s azoknak a híreknek is, melyek egészségi állapotával kapcsolatban többé-kevésbé ismertek voltak. Szenvedett, de nem készült a halálra. Lágyéktáji érproblémákkal küszködött. A háromszobás lakás hideg – és nemcsak a kályha melege hiányzik belõle. Dr. Pigniczki József felesége halála óta egyedül lakta a lakást, nagy rendet sohasem tartott benne, most azonban már a halálesetek után mindig és mindenütt sorra kerülõ vagyontárgyi „szemrevételezés” nyomai is egyértelmûen látszanak.

384

Érkezésünk elõtt éppen egy becsüs igyekezett felértékelni a hagyatékot. Dr. Pigniczki József jogász volt, „õsidõk” óta Csongrád megyei fõügyészhelyettes, bizonyos értelemben nagyhatalmú ember, ám a lakás minderrõl keveset árul el. Egy falusi igazgató-tanító otthona is lehetett volna ez az elsõ emeleti kis hajlék. A bútorok a két világháború közötti idõszak polgári otthonainak a hangulatát idézik, a képek – ismeretlen kismesterek alkotásai –, ugyancsak. És a könyvek is. A dolgozószoba õrzi csupán egyértelmûen és markánsan tulajdonosa „arcvonásait”, az íróasztalt ugyanis igazságügyi és rendõrségi elismerések, emlékplakettek, a falakat pedig trófeák, öreg fegyverek és a vadászélet egyéb kellékei díszítik. Dr. Pigniczki József a megérzéseire és az ösztöneire hallgató ember volt. Olyan kérdéseket is eredményesen oldott meg, melyek ügyében nem adtak biztos támpontot a rendeletek és paragrafusok. Évtizedeken keresztül volt vadásztársasági és megyei vadászmester, majd a kamara megalakulása óta annak megyei elnöki tisztét viselte. Érzékeny volt és talán érzelmes is. A Csongrád megyei millenniumi „Vadászati almanach” elõszavában azt írta, hogy „A vadászatba mindig beleremeg az ember…” Hárman vannak az örökösök, de a leszármazottak közül csak a másodszülött fiú, Pigniczki Zoltán vadáMAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

Vadászok, vadászotthonok


apámat, majd engem is már négy-öt éves korunkban szinte minden vadászútjára magával vitt. Hol kézen fogva vezetett, hol a hátán vitt egy erre a célra kialakított hátizsákban. A zsák alján két lyuk volt ugyanis, ahol kilógathattam a lábaimat… Tanyánk, a kisteleki szülõi ház közelében volt egy tacsak, afféle kis nádas, sásos tocsogó, ahová rendszeresen jártak a kacsák. Törvény volt, hogy augusztus elsején hajnalban ott kell várnunk a récéket és a virradatot. Ezt a hagyományt édesapám is kötelezõ érvényû-

te. Négy-öt doboz cigaretta volt a napi adagja, de ha lõni akart valamit, többnyire meg is lõtte, mert hiába füstölt, fészkelõdött, szipákolt és köhögött, a várt és remélt vad többnyire mégis megérkezett… A vadásztrófea nem csupán az elejtett vad és az elejtés körülményeinek az emlékét õrzi, de az idõ múlásával, szép lassan az elejtõ személyével is egybeforr. Akinek akár csak egyetlenegy trófeája is van, elõbb-utóbb óhatatlanul szembesül a kérdéssel: mi lesz vele, ha

nek tartotta: az idény kezdetét évtizedeken át a területen köszöntöttünk… Az elsõ lövést egyébként nyolcéves koromban tettem egy récerajra, nagyapa 12-sével. A puska hanyatt lökött, nagyapa magához ölelt és féktelen jókedvében könnyezve nevetetett. Ma is hallom ezt a nevetést… Dr. Pigniczki József az egykori Pallavicini-birtok területén, az ópusztaszeri Vízügyi Vadásztársaság tagjaként vadászott, és ennek megfelelõen õz-, és apróvadas vadásznak érezte és vallotta magát. Barátainak és kapcsolatainak köszönhetõen azonban eljutott hegyvidéki területekre is. Szent állatként tekintett a szarvasra. A dolgozószobát díszítõ szerény gímagancsok mindegyikérõl regéket mesélt. – Mindig, mindenhová magával vitt, amikor csak tehette… Sokszor egy lesen ültünk, és miközben apa egyik cigarettáról a másikra gyújtott, valamit mindig észrevett, valamire mindig felhívta a figyelmemet. A vadat a természet ékességének nevez-

már nem leszek…? Dr. Pigniczki József lakását rövidesen kiürítik, a ház új tulajdonost kap, az épületet felújítják, a falakat újrafestik… Pigniczki Zoltán bólogat, igen, így lesz, ez elkerülhetetlen. – És a trófeák, emléktárgyak…? – Kialakítok egy emlékszobát. Vagy a kisteleki tanyán, ahol születtünk és nevelkedtünk, vagy a szegedi házamban. A tanya mellett szólnak az emlékek, a mai otthonom mellett pedig a mindennapi együttlét lehetõsége… – Ez volt a végakarata…? – A végakarata valami egészen más volt. Azt mondta a betegágyán, hogy kalapálj már végre össze fiam egy fiút, hogy legyen, aki tovább viszi a nevünket és megörökli a vadász-szenvedélyt… BÉKÉS SÁNDOR

FOTÓK: KÖRTVÉLYESI LÁSZLÓ

szik. A ház eladásra kerül, a képek, könyvek és bútorok többsége alighanem úgyszintén. Tulajdonképpen ez is a dolgok rendje. De vannak tárgyak, melyeket a legtapasztaltabb becsüs se tud „forintosítani”. Zoli leemel a falról egy hatástalanított puskát: ezt érdemes megnézni, ilyen nem sok lehet a világon. Hát, nincs is. A sörétes duplapuska jobb csöve ugyanis rövidebb, mint a másik. – Az egyik csõ sok-sok évvel ezelõtt szétnyílt, nagyapám azonban sajnálta leselejtezni, egy agyafúrt barátja éppen ezért amputálta a szétroncsolt csõrészt. Egyszerûen megrövidítette a sérült csövet. Az „egészséges”, hosszabb csõvel hosszabb lövéseket, a rövid csõvel közeli lövéseket lehetett tenni. Használati és piaci szempontból ez a puska bizony ma már csak ócskavas, de nekem felbecsülhetetlen értékû emlék… Elõkerül egy másik puska is. Egy 24-es kaliberû kakasos duplapuska, 1916-os gyártási évszámmal, a ferlachi Ogris mester mûhelyébõl. A könnyû, finom, exkluzív kivitelû kis szerkezet látványa és fogása egyaránt testet-lelket bizsergetõ érzés. Dr. Pigniczki József semmilyen tekintetben sem volt gourmand, azaz válogatós ínyenc – puskái többsége is hétköznapi vadász-szerszám – ez a kis fegyver-remek azonban sokat jelentett a számára. Kézrõl-kézre adjuk. A finom kis puska aztán felidézi a nagyapa, idõsb Pigniczki József emlékét is, aki ilyen „gyerekpuskát” talán kézbe se vett volna, mert csak és kizárólag 12-sel vadászott. – Nagyapa nevelt belõlünk vadászt,

385

ARANY ÉS EZÜST VADÁSZÉKSZEREK! EÖRDÖGH - 1982 KFT. 8624 BALATONSZÁRSZÓ SZÓLÁDI ÚT 1/9. TEL.: 06-70/310-2923 06-70/290-2978 KISKERESKEDELEMMEL FOGLALKOZÓ VADÁSZBOLTOK JELENTKEZÉSÉT IS VÁRJUK!

Hírek, tudósítások Gemenci parókás Hajnali cserkelésen esett el a képen látható parókás õzbak. A Gemenc Zrt. Zöldhegyi kerületében április 16-ikán Móró Lajos vendégvadász és kísérõje, Ternyik Zoltán közös sikere, hogy a különleges fejdíszû õzbak terítékre került. A képen látható

csontburjánzás még kezdeti állapotban van, de a zsigerelésnél kiderült, hogy a bak heréje csupán borsó nagyságú volt, s a burjánzó paróka hamarosan ellepte volna az egész fejét. A bak zsigerelt súlya 17 kilogramm volt. Agyaki

Sikeres vadászvizsgák A Vadászati Kulturális Egyesület 2004-ben – a legolcsóbb részvételi díjjal – kezdte el szervezni a vadászvizsga elõkészítõ tanfolyamait. Eddig a 9 tanfolyamra 160-an jelentkeztek, 124-en végezték el a 32 órás kurzusokat és mindössze két résztvevõnek nem sikerült elsõ nekifutásra az állami vadászvizsga megszerzése. Ez más tanfolyamokhoz hasonlítva nagyon jó eredmény, amihez nyilván hozzájárultak a nyolcszor négyórás elõadássorozatok, a neves elõadók, az alaposan megfontolt és alkalmazott tanítási-oktatási módszer, a szemléltetõ eszközök használata, valamint a kötelezõ könyvek, kazetták…, amelyet a tanfolyamon biztosítanak a hallgatóknak. A vadászat veszélyessége, egyáltalán a szakma „megérdemelné”, hogy az állami vadászvizsgára történõ felkészítést csak akkreditált tanfolyamok keretében engedélyezzék, és a tanfolyamon történõ részvételt is jogszabály írná elõ. Dr. Balázs István

Gyermekrovat

Õzike A zöld szín teljessége elhatalmasodott az erdõn, buja erõtõl duzzad a világ. A szerelem szárnyas dalnokai – apró családtagokkal megszaporodva – elteltek már szülõi gonddal; a fa tökéletes lombja homályba borítja az alatta cseperedõ füvet. A nyári ég sötétkékje hajlik át az erdõ sûrûjén; látom a nagy fényt, ami kápráztatva villog ki a melegség áramlatából; kint a napon ugyancsak érezném már a június erejét. De itt, a bükkösben, nincs tüze a belopódzó fénynek: félénken bujkál a lombnyílások között az eltévedt sugár. Hajnaltól késõ estig hallani a madarak dalát, és még sincs lárma; hol megcsendül, hol elhallgat az ének; kakukkszó járja be a visszhangos völgyeket, a bokros erdõrészekben rigó fuvolázik. Szinte lábujjhegyen lépkedek az árnyékos úton; nincs itt most senki kívülem. Sajnálnám megzavarni ennek a csöndes környéknek a nyugalmát; meg-megállok valami nagy fa mellett, hozzásimulok, hogy eggyé váljak a homállyal, hogy észre ne vegyen a pintyõke, amely csengõ dalával hirdeti, hogy egyes-egyedül hiszi magát. A júniusi zöld elevenebbre festi a mohot is. Nekitámaszkodom egy vén tölgy derekának, könyököm puha párnába süpped, sûrû mohapázsit az, amely réteggel fonja körül a százesztendõs, korhadó fatörzset. Minél tovább ácsorgok itt mozdulatlanul, annál inkább megszûnök létezni a környezet elevensége elõtt. A vadgalamb, mely ijedten csapott el fölöttem az imént, s csak nagy keringés után mert megülni egy száraz ág csúcsán, sokáig figyelt rám gyanakodva. Lassanként már nem törõdik velem, felfújja zománcos begyét, s elkezd nyögni, búgni, úgy hívja a párját. A haraszt közt megmozdul valami, moszatolva töri magát elõre, s kioson az árnyékból, egy világos foltjára az útnak. Fürge erdei egérke játszik ott, napfürdõt vesz a levelek közt táncoló sugárban, de óvatosan surran a gaz közé, amint a legkisebb gyanús nesz megriasztja. Még a pillangó se fél már tõlem; itt verdesi össze a szárnyát a fülem mögött; leszáll a kalapom szélére, s elkezd sétálni rajta, bátran lengeti a vitorláit, amelyek legyezését mintha érezném, úgy képzelem. Alig tudok megválni ettõl az idegyökeresedett állapottól; amikor meg-

390

BÁRSONY ISTVÁN mozdulok, hogy továbbmenjek, magam is összerezzenek a saját lépésem neszétõl. Be kár, hogy elriasztottam a szép tarka pillét, amely most csapongva küzdi fel magát a lombok közt a kék végtelenség felé, s ott elkezd himbálózva úszni, hánykódni, mint egy szélkergette, pici, aranyos léghajó. Tovább, tovább! Keresem a még nagyobb magányt, a még nagyobb sûrûséget. Valami hív, csalogat, oda, ahol a madár se igen jár, ahol egészen elnyel az erdõ süket csöndje. Hiába keresném itt az úgynevezett regényes tájakat, ahol a sziklaormok meredek, kopár kõvárakat alkotnak, s fenyves zúgása kísért. Csupa lomberdõ ez, susogó, kacagó, árnyéka nem ijeszt, inkább lecsillapít; nincs itt a magánynak szomorúsága, elhagyatottság kínos érzetét nem kelti a hallgatás, amelynek egyetlen hangja sincs az emberlakta világ zajából. Síró szúnyogok kísérnek utamon, rájuk se hederítek; pókháló finom szövete tapad arcomhoz a bokrok gallyáról: bánom is én most! Úgy elgondolkodom, hogy majd kõvé válok a meglepetéstõl, amikor nagy dobogást hallok a közelemben, s nyomban rá látom egy karcsú szép állat szökését, ahogy a bozótban eltûnik. Egy õzike volt ott. Egy vörhenyes színû, nyári kabátos õzike. Az utolsó szökéssel tisztán megmutatta fehér kötényét, arról tudom, hogy a szépnemhez tartozott. De még egyebet is könnyû kitalálnom. Az a dobogás, amellyel megriasztott, ékesszóló beszéd, ezt jelenti az õzikék nyelvén: „Csitt, gyerekek! Lapuljatok meg gyorsan, valaki jön! Ellenség közeledik!” Bizonyos vagyok benne, hogy a dombhajlás szederbokrai egyikében vagy a sûrû gaz közt egy vagy két remegõ õzborjú hasal, s ijedten szorítja le soványka lábszárát a földre. Nyaka kinyújtva, hosszú, kanalas füle hátrasimulva, két nagy, fényes szeme aggódó gyámoltalansággal néz ki a búvóhely indás sátra alól.


Gyermekrovat

Június

J

únius elseje a meteorológiai nyár kezdete. A hónap egykori névadója Juno istennõ, a gyermekáldás és a házasélet úrnõje volt, akit a rómaiak június elsején ünnepeltek. Június csillagászati nevén a Rák hava, régi magyar neve pedig Szent Iván hava. Húsvét vasárnap utáni 7. vasárnapra, vagyis a feltámadást követõ 50. napra esik pünkösd ünnepe, – a görög „pentekoszte” szó jelentése „ötvenedik”. Pünkösd után a 10. napra (csütörtökre) esik Úrnapja, „Krisztus titokzatos testének, az Oltáriszentségnek” az ünnepe. Június 8-a Medárd napja, az év legismertebb idõjósló dátuma. Úgy tartják, hogy ha Medárd napján esik az esõ, akkor negyven napig abba sem hagyja; ha pedig nem esik, akkor negyven napos szárazság várható. A csillagászati nyár kezdete június 21., amikor a leghosszabb a Napnak az égbolton megtett útja. RAJZOLTA ÉS

ÖSSZEÁLLÍTOTTA:

CS. GYENES EMESE

JÁTÉK Keresd meg a párját (hímhez a nõivarút)! Írd a hím egyed neve mellé a hozzá illõ nõivarú egyed elnevezésének a betûjelét, és olvasd össze a megfejtést a sorszámoknak megfelelõ sorrendben! 1. nyúl: kan, vagy bak; 2. gímszarvas: bika; 3. lúd: gúnár; 4. fácán: kakas; 5. õz: bak; 6. róka: kan; 7. muflon: kos; 8. dám: bika, v. lapátos; 9. réce: gácsér; 10. vaddisznó: kan. Y – tojó; E – tyúk; Ü – nõstény; V – szuka; ! – koca; G – tehén; S – suta; A – jerke, v. juh.

(Megfejtés: ÜGYES VAGY!)

A kis élhetetlenek megértették a mama intését; eltûntek, elnyelte õket a föld; nincs olyan hatodik érzéke a vadásznak, amellyel kisüthetné, hogy melyik sarok, melyik gazos folt õrzi a rábízott õzgidákat. Eszembe se jut, hogy keressem, pedig nagyon is közel lehetek a búvóhelyhez. Különben nem csörtetne a vén suta olyan izgatottan a bokrok közt. Anyai szíve nem engedi messzire távozni innen, hisz most még nincsen valami nagy baj; hátha magára kell, hogy vonja az ellenség figyelmét, s hátha szükség lesz rá, hogy ravaszul becsalogassa az ólálkodó veszedelmet a vágás kanyarodóiba, ahol meg nem találja az áldott szederbokorhoz vezetõ utat. Megint csak várok türelmesen, még nagyobb mozdulatlansággal, mint az imént. Lassan fél térdre ereszkedem, hogy ne legyen olyan keserves a szoborállás; a szúnyograj legvérszomjasabb hóhérai leereszkednek rám, s kéjjel szipolyoznak; de azért sóhajtani se igen merek, nehogy a finom hallású õz megneszelje, hogy mégis itt vagyok. Kiállhatatlanul hosszúnak tetszik a várakozás, pedig már konokul akarom, amire az imént csak vágytam. Látnom kell a fehér foltos, buksi õzgidákat, amelyekért bizonyosan vissza fog térni az édesanyjuk, mihelyt tisztultnak hiszi a környéket. Nagy verekedéssel zúg el közelemben egy pár seregély; éles sivításukra varjúhanggal károg a fiatalos felõl egy szajkó. Csak erre ne kerüljön, mert akkor telelármázza az egész erdõt, kihirdeti szemtelen árulkodással, hogy ott settenkedem a cserbokor mögött, nem kell hinni a csöndnek. Még talán azt is elpletykálja, hogy puska van nálam, de azt lefektettem a fûbe, nehogy a véletlenül ráesõ napfény megcsillogtassa, s azzal el legyek árulva. Mit tudja ez a huncut szajkó, hogy nagy vadásztilalom van most, s mindössze a bakõzet fenyegetheti a golyóhalál állandó veszedelme! Ilyenkor inkább a természetbúvár kíváncsisága van ébren, az pedig nem szomjazza a vért, nem vágyik mindenáron halált osztogatni. Ki tudja, meddig leshettem volna a szerencsét hiába, ha valami rendkívüliség nem történik. A vágásból, a járatlan bozótból egy lassan lépkedõ, vontatott mozgású szürke rém közeledett a szederbokrok felé. Egy gömbölyû fejû, konok ragadozó, egy erõs vadmacska. A szegény õzsuta megsejtette ezt a nálamnál sokkal szörnyûbb veszedelmet, s mikor már azt hittem, hogy valahol lefeküdt, nagy riadással csörtetett elõ a cserjébõl. Még a liliputi tigris is megdöbbent féltékeny haragja láttára, s felkapott egy ledõlt fatörzsre, onnan meresztette sárga szemét a sovány, szoptatós õzmamára, melynek a közeledését tán félreértették az elbújt gidák, mert hirtelen, mintha a lombok közül csöppentek volna le, ott termettek az anyjuk mellett, s esetlen, kedves tötyögéssel kezdtek elõtte befelé inalni a sûrûségbe. Az öreg suta nagyot böffent, s folyvást a kandúrra ügyelve, siettette az apróságot. Inkább széttépette volna magát, semhogy védtelenül hagyja a fiait, de mégis nagy szerencséje volt, hogy kandúrpapa aznap már megebédelt. Látszott a potrohán, amint egy darab idõ múlva nagyot ugrott a száraz fatörzsrõl, s bogarászva, egerészve sétált vissza az átláthatatlan gazba.

Keresd meg a kicsinyét! Írd a vad neve mellé az utódjának a betûjelét és olvasd össze a megfejtést a sorszámoknak megfelelõ sorrendben! 1. róka; 2. vaddisznó; 3. mezei nyúl; 4. szarvas; 5. õz; 6. muflon; 7. borz; 8. fácán; 9. réce; 10. üregi nyúl; 11. lúd. L – nyúlfi; J – rókakölyök; R – csibe; Ü – kiskacsa, v. kisréce; Ó – malac; S – ünõ, v. bikaborjú; E – borzfi; I – suta, v. bak gida; T – kisliba; K – kos, v. jerkebárány. (Megfejtés: JÓL SIKERÜLT)


391

Ízválasztó

„Baklövések” a konyhában – és elõtte A

z a szerencsés vadász, aki sikeresen „leküzdötte” a neki „kiírt” – többnyire fiatal – bakot, még nem biztos, hogy eme egyedbõl magas gasztronómiai értékkel bíró étekfogásokat fog varázsolni, ha nem tart be néhány alapvetõ rendszabályt. Kezdjük mindjárt a zsigerelésnél. Jómagam nem tartozom a „kisaszszonykodó”, finnyás vadászok közé, kevés olyan vadfaj van, amit ne lõttemnyúztam-kóstoltam volna meg, mégis teljes felelõsséggel állítom, hogy nincs büdösebb a hasba lõtt nyári õzbaknál. (Aki még nem próbálta, ne erõltesse, elõbb-utóbb õ is aknára fut…) Igaz, ezt kifogástalan lövés esetén is van módja a (balkezes) vadásznak kipróbálni, ha vigyázatlanul töri fel a bakot, s a gyomrot, a beleket, vagy a nyelõcsövet kivágja késével, esetleg, amikor a májat választja le a belekrõl, vagy éppen „kitépi” a zsigert a testüregbõl. Az ilyenkor kifröccsenõ világoszöld trutymó – hiába frissen megrágott finom, zsenge növényekbõl származik – mindent összeken, s szinte lemoshatatlan szagot kölcsönöz mindennek, amivel érintkezett. S bár a természet nem adott az õznek epét, az imígyen „illatosított” belsõség vagy hús hazavitelekor mégis epés megjegyzésekre számíthatunk a háziasszonytól… Ha azonban sikerült tisztán kizsigerelni a bakot, még mindig van mire odafigyelnünk. Legfontosabb, hogy a hús ki tudjon hûlni, ezért a felnyitott testet még véletlenül se hagyjuk összezáródni, mielõtt az ki nem szellõzött. A testmeleg hús még a hûvös nyári hajnalokon is képes 1-2 óra alatt befülledni, aminek a látható jele a kezdõdõ bezöldülés, miközben orrunkat megcsapja a jellegzetesen savanyú szag. Ez a hús emberi fogyasztásra nem javallott (persze a kutyák nem fognak sztrájkolni, ha ebbõl fõzünk nekik drága kényszerlakomát). Régi bevált vadász-horgász fogás, hogy a vad(hal) belsejét frissen szedett csalánnal töltik meg, ez azon az „élvezeten” kívül, hogy összemarja az ember kezét, még elegendõen laza, hogy szellõzzön, mégis elég merev ahhoz, hogy a testet ne hagyja összezáródni – ráadásul illatát még a húslegyek sem

392

szeretik. Nos, a legyek… Ezek elõl a fémzöld és acélkék színekben pompázó, de nem éppen gusztusos életmódot folytató rovarok elõl sokszor még a leghûvösebb bokoralj sem nyújt védelmet a szállításra váró vadnak, kiváló szagérzékelésükkel szinte biztosan megtalálják. Itt is lehet trükközni a csalános beborítással, ám ez meg a kihûlés ellen dolgozik. Optimális megoldás a németek-osztrákok által használatos tüll vadzsák, amely elfér a zsebben, s az árnyékos, szellõs helyre felakasztott vadra ráhúzva megvédi a testet a rovaroktól – csak el ne lopják vadastól-zsákostól. S hogy a megfáradt vadász éhen ne vesszen, leggyorsabban az alábbi módon tud ízletes ételt készíteni (hivatalosan birtokba vett…) zsákmányából:

Frissensült õzszeletek májjal körítve Kisujjnyi vastagságú szeleteket vágunk a combból, ugyanilyeneket a májból. A húst finoman megklopfoljuk, mindkét oldalát bedörzsöljük sóval és borssal, majd lisztbe forgatva hirtelen kisütjük – zsírban (az õzhús száraz, így még az elvakult fittnesz-õrültek sem fognak tõle elhízni…). Vigyázzunk rá, nehogy túlsüssük, mert olyan száraz lesz, mint a tapló! Melegen tartjuk, miközben ugyanebben a zsírban hirtelen kisütjük a borsos lisztbe (só nélkül!) forgatott májdarabokat, majd finomra szitált vegetával kicsit megsózzuk a szaftosra sütött szeleteket. Tálaláskor a húsos tál egyik oldalára a combszeleteket rakjuk sorba, másikra a májszeleteket, középen egy sor negyedbe vágott paradicsommal választjuk el és friss petrezselyemlevéllel díszítjük. Apróra tört fokhagymát készítünk mellé külön tálkában, foszlós kenyér vagy pirított szalmakrumpli, frissen készült vegyes saláta és könnyû fehérbor foglalja méltó keretbe. S.E. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

Ízválasztó

Promenade Étterem – Hotel Taverna

A

promenade szó francia eredetiben sétát, sétateret jelent. Így nem véletlen, hogy a „sétálóutcának” is nevezett Váci utcában, Budapest belvárosának szívében található a Promenade Étterem. De áttételesen – gasztronómiailag – is értelmezhetjük a sétatér fogalmát, s itt sétát tehetünk a hazai és nemzetközi ízek között térben és idõben. Egy épületben van itt a Taverna Sörözõ, ahol a hagyományos sörözõi ételek kínálata mellett különlegességek sorát vonultatják fel – ínyenceknek például T-bone steaket mexikói raguval. A Zsolnay Kávéház és a süteményes bolt finomságait a szálloda cukrász világbajnoka által irányított csapat készíti – nyáron többek közt erdei gyümölcsökbõl koreografált desszertvariációkat. A Promenade Étterem a konyhamûvészet és borkülönlegességek kedvelõinek elismert találkozóhelye, hiszen az étte-

Innovatív séfjük, Ványi László alkotása az alábbi különlegesség: Õzfilé zellertócsnival, gorgonzolás aszaltmeggy fagylalttal, vajas diós fennellel 4 adaghoz szükséges 80 deka õzfilé, 80 deka zellergumó, 2 db tojás, 10 deka liszt, 1 deci tejföl, 1 deci tejszín, 10 deka gorgonzola sajt, 5 deka aszalt meggy, 5 deka vaj, 4 db fennel (édeskömény), 5 deka dió, fél deci olaj, só, õrölt fehérbors és steak-fûszerkeverék. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

rem legfrissebb étlapját a hazai és nemzetközi konyhamûvészet kedvencei inspirálták, ételremekeikben mindenki újszerû ízeket fedezhet fel, melyeket a hazai borvidékek díjnyertes borai tesznek tökéletessé. A legnemesebb borok iránt érdeklõdõk és a rendszeresen itt tartott borestek látogatói a Hotel Taverna Bor- Art Klub tagjaivá válhatnak. S ami mindezeket magába foglalja, a névadó, a 227 szobás Hotel Taverna****, 200 férõhelyes, légkondicionált, természetesen megvilágított konferenciateremmel, 8 szekcióteremmel, modern technikai felszereltséggel – egyedüli szállodaként a Váci utcában. 2005-ben negyedszer nyerte el a Magyar Szállodaszövetség „Zöld Szálloda” kitüntetõ címét, melynek viselésére a folyamatosan magas színvonalú környezetvédelmi munkájuk miatt örökös használatra jogosultak.

Az õzfilét megsózzuk, steak fûszerrel fûszerezzük, elõsütjük, majd 210 fokra felmelegített sütõben 3 percig tovább sütjük. Étel melegentartóban 80 fokon tálalásig melegen tartjuk. A zellergumót megtisztítjuk és lereszelve hagyományos módon tócsnit készítünk, – csak most nem burgo-

nyából – mintegy 10 centi átmérõjû vékony tócsnikat sütünk ki az olajban. Az aszalt meggyet durvára vágjuk, tejszínnel felforraljuk, beletesszük a sajtot, lehûtjük és fagylaltgépben habosra fagyasztjuk. A fennellt megmossuk, félbe vágjuk, majd tört, tisztított dióval vajon óvatosan megpirítjuk. A tócsnit a tányér közepére helyezzük, rátesszük a húst, aminek a fennellt nekitámasztjuk és mártás helyett a fagylaltot adjuk az ételhez, ami színével díszít is. –servin

393

Mikor – mi – mennyiért?

Az õzbakvadászat árai a környezõ országokban

Ú

gy tûnik, érdemes összehasonlítani a környezõ országok õzbakvadászati árait, mert kiderült, hogy Romániában és Horvátországban, de még Ausztriában is összességében olcsóbbak az õzbakvadászatok, akár a kiskoponyás fizetõ súlyokat, akár pedig a teljes listát vesszük figyelembe. Különösen olcsó a vadászat Horvátországban, az osztrákok is engedtek a tavalyi árakból. Romániában viszont a vadászat szervezési díja drága, vadászonként naponta 50 euró. Nálunk ugyanez csak 8-15 euró között mozog. Szlovákiában pedig például az egyéves õzbak ára 50 euró. A vadászati idények õzbakra: Romániában május 15-étõl szeptember 15-éig, Horvátországban május 1-jétõl október 31-éig, Ausztriában május 16-ától szeptember 30-áig, Szerbiában május 1-jétõl szeptember 31-éig, Lengyelországban május 5-étõl október 7-éig tartanak. Az Ausztriában, Csehországban, Szerbia-Montenegróban a nemzetközi õzagancs-képlettel számított pontok alapján készült (CIC pontok) árlistát közöljük. Ugyanis ezekben az országokban a vadászvendéggel ennek alapján számolnak el. Külön érdekesség Oroszország, ahol az európai õzbak 149 grammos agancssúlyig 55; 150-199 grammig 99; 200-299 grammig 180; 300-399 grammig 360; 400-499 grammig 750 euró. 500 grammtól felfelé 1300 euró az alapár, ehhez jön még grammonként 7 euró. Kiskoponya

Románia

Szlovákia

Lengyelország

Horvátország

Szerbia

súly/g

EUR EUR/g

EUR EUR/g

EUR EUR/g

EUR EUR/g

EUR EUR/g

99-ig 100-150 150-200 200-250 250-300 300-350 350-400 400-450 450-500 500-550 550-tõl

– – 225 – – 225 450 700 1150 1750 2900

– – 125 – 125 225 425 775 1425 2375 –

50 55 110 160 180 215 430 825 – 2000 –

– – 140 – 150 250 400 600 900 1500 –

– – 225 – – 225 450 850 1350 2000 –

C.I.C. pontok szerinti árak: C.I.C. pontok 75-ig 75-80 80-85 85-90 90-95 95-100 100-105 105-110 110-120 120-130 130-140 140-tõl

– – – – – 4,5 5,0 9,0 12,0 23,0 30,0

– – – – 2 4 7 13 19 29 –

– – – – 0,70 4,30 7,45 8,50 – – –

– – – – 2 3 4 6 12 25 –

Ausztria

Csehország

EUR

EUR

150 200 230 285 325 375 485 585 750 820 1250 1250+100EUR/C.I.C. pont

40-140 190 230 280 330 380 440 540 540+30EUR/C.I.C. pont 540+40EUR/C.I.C. pont 540+60EUR/C.I.C. pont –

– – – – – 4,5 8,0 10,0 13,0 35,0 –

Minden országban a sebzést – ha van – felszámítják 127-tõl 200 euróig, a hibázásért pedig 15-30 eurót kell fizetni. Figyelni kell arra is, hogy mindenütt van kísérési, szervezési díj, amely vadászonként 20-tól 50 euróig terjed, naponta. Különbözõ „csomag”-programokat is lehet vásárolni 4-5 napos vadászati idõtartamra, az elejthetõ bakok számával. (Például: 3 db 90 CIC pontos bak) és különbözõ trófeasúlyokkal, amelyek felsorolásától helyhiány miatt eltekintünk. Ezeket az árakat külön „kedvezményesként” hirdetik. Találkoztunk olyan árajánlattal is, amelyben a bronz, az ezüst, és az aranyérmes trófeákra külön felárat számláznak, illetve a helyfoglalás esetleges lemondásáért a szerzõdés szerinti darabonként 50 eurót kell fizetni. (A hazai árakat áprilisi számunkban közöltük.) DR. BALÁZS ISTVÁN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

395

Horgászat

A domolykó titka

É

rik a cseresznye, és repül a cserebogár. Ez egyrészt jó hír a gyümölcsevõknek, de nem öröm a cseresznye- és szilvafák tulajdonosainak, mert azok leveleit esetenként teljesen lekopasztják. A cserebogár kedvenc csemegéje a domolykónak, a köztudottan óvatos hal úgy van vele, mint a férfiak nagy többsége a hosszú combú, karcsú, körtemellû szõke nõkkel. Feledve a veszélyt, csak viszi a szenvedélye, és nagyon csodálkozik, ha a fején sodrófával kopogtat a felesége. A domolykó is csak akkor kap észbe, amikor rájön, hogy a víz tetején kétségbeesetten kapálódzó cserebogárba egy horog is el van rejtve. A fejes domolykó (Leuciscus cephalus) népies nevei közül nekem a legkedvesebb a tomolykó, tömpekeszeg, és a domojka. Hegyi patakjaink pisztráng szinttáján a leggyakoribb, és jól érzi magát a nagyobb folyókban is. Kedveli a hegyvidéki víztározók hûvösebb vizét, de ha a szükség úgy hozza, képes alkalmazkodni mostohább körülményekhez is. A mûlegyes és pergetõ horgászat kedvelt hala, de miután igen falánk jószág, zamatos cseresznyével vagy éppen horogra tûzött cserebogárral is becsapható. A hegyipatakok domolykója igazi vadász, a vízbe hulló vagy a víz felett röpködõ rovarok egy percig sem lehetnek biztonságban tõle. Horgász szempontból elsõsorban a nagy példányok az izgalmasak, mert rendkívül óvatosak, magányosan élnek, és ragaszkodnak a leshelyükhöz. Az apró domik ellenben csapatokban vándorolnak, bármire odavágnak, ami a vízre esik. 15-20 darabos az ifjak serege, óvatlanságuknak, mohóságuknak köszönhetõen keveseknek adatik meg a nyugodt öregség. Bezzeg a vének, a harminc centi fölötti példányok már rendesen kitanultak. A mûlegyes horgász kora tavasszal nimfákkal horgászik rájuk. A rávágás óvatos, nem is igazi rávágás ez, inkább játék a horgásszal, hiszen felveszi a mûlegyet, úgy tesz, mintha rágcsálná, de még odébb van a nyelés ideje. Amikor megáll a zsinór vége, akkor jön el a bevágás pillanata! Nyáron szárazléggyel szoktuk becsapni-, már amikor sikerül. Mert mi is történik: vízre ér a szárazlégy, a semmibõl elõbukkan egy sötét árny, a vízfelszín megpúposodik, és a légy eltûnik. Itt az igazság pillanata, be is váMAGYAR VADÁSZLAP/2006. június

gunk egy rendeset, aztán semmi! Lehet, hogy lassúak, vagy túl gyorsak voltunk? Újabb ejtés a vízre, indul a szokásos koreográfia, de megint üres a bevágás! Elsõ mérgében azonnal legyet cserél az ember, ez sem jön be. Átnézi a szereléket, finomabb elõkét köt fel, megint semmi! Vajon mi történhetett? Öreg, sokszor megcsúfolt domolykósként elárulom a titkot. A domi rámozdul a légyre, de esze ágában sincs rögtön bekapni, természeténél fogva gyanakodik, ezért kavar egy kis örvényt, ami aztán a víz alá húzza a legyet. Erre az örvényre szoktunk bevágni, aztán csodálkozunk, hogy hal meg sehol! De a trükköknek még messze nincsen vége. Les a domolykó a víz fölé borult ágak alól, észreveszi a legyet, kirobban a rejtekhelybõl - és átugorja! Mi meg csak nézünk, mintha cirkuszban lennénk. Na de egyszer csak aztán eljön a cseresznyeérés meg a cserebogarak ideje, és elkezdõdik az egyenlõ ellenfelek harca. A domolykó étlapján növények, rovarok, különbözõ lárvák, férgek rákok, békák és kisebb halak szerepelnek. Ez így rendben is van, hiszen élõhelyén ez a táplálék a rendelkezésére áll. De cseresznye nem terem egyik hegyi patakban sem. Mégis ez az egyik csemegéje! A cseresznyét óvatosan kimagozzuk, a 12-es vagy 14es vékony húsú öblös horgot ügyesen belehúzzuk, és a felcsalizott horgot olyan helyre ejtegetjük, ahol egy nagyobb szikla vagy más törés mögött megcsendesedik a víz. A kapás a másodperc törtrésze alatt következik be, glutty! – szólal meg a víz, és a domi már viszi is a cseresznyét. Vesztére, mert mi is résen vagyunk. Föl nem fogom ésszel, miért van úgy oda a cseresznyéért, de tény, hogy a Sajó szlovák szakaszán a helyi menõk úgy szedik cseresznyével a domolykót, hogy csak ámul az ember. Emlékszem, az egyik falu határában állt egy szovjet emlékmû, géppisztolyos katona mutatott a távolba. Az új idõk szele kivette a kezébõl a géppisztolyt, és az üresen maradt két kéz ettõl fogva azt mutatta, hogy – „ekkora halat fogtam”! Ennél a szobornál kellett lemászni a Sajó partjára, ott volt az egyik legjobb domolykós szakasz. Cserebogarazáshoz nem mûlegyes botot, hanem 3,90es match botot használunk nagyobb átmérõjû gyûrûkkel, hadd szaladjon könnyebben a zsinór. A csimasz feje és a tor között szúrjuk be a horgot, átvezetjük a szárnya között, és a potroh egyharmadánál kivezetjük. A technika egyszerû, a feltûzött bogarat a patak túlsó oldalán „csattintjuk” a vízre, és a rávágás pillanatában azonnal bevágunk. ZÁKONYI BOTOND

397

Az apróhirdetések tarifái

Az elsõ szó 500 Ft, minden további szó 100-100 forint + 20% áfa. A hirdetéseket levélben, faxon, e-mailben vagy személyesen, minden hónap végéig kérjük leadni.

FEGYVER:

VEGYES:

Éjjellátó keresõtávcsõ eladó. Tel.: 06/30/467-0123.

Sosem késõ! Ha ajtaján, lakásának ablakain besüvít a szél, ha kevesebbet szeretne fûtésre költeni - ha utólagosan is, érdemes szigeteltetni, megjavíttatni a nyílászáróit… garantáltan megtérülõ befektetés. Hívjon fel a 06/70/702-5033-as telefonon, hogy a vadászoknak biztosított kedvezményrõl megegyezzünk.

Eladó 1 db Zeiss Victory 10 x 40 B keresõtávcsõ + 3 x 12 B adapter, együtt 260 eFt, valamint 1 db Zeiss Variopoint 3-12 x 56 gyûrûs 30 mm céltávcsõ 56-os irányzékkal: 330 eFt, hozzá Heym szerelék 60 eFt. Tel.: 06/30/348-3614. Eladó 1 db Blaser Offroad R 93, .243 Win., match kivitelü csõvel, hozzá Swarovski 6-24 X 50 céltávcsõ + szerelék, TDS 4 irányzékkal, valamint .300 Win. Mag. semi-weight váltócsõ. Tel.: 06/20/939-1835. Eladó 1 db nyolcszögletû váltócsõ Blaser K 95 billenõcsövûhöz, kal. 6 x 62 Freres, hozzá Zeiss VM 5-15x42 céltávcsõ, 4-es irányzékkal + szerelék. Tel.: 06/20/939-1835. Eladó Sako-Lamináted golyós vadászfegyver, .300 Weatherby Magnum 1,5-6 x42 Schmidt & Bender variábilis céltávcsõvel, suhl-i patentlábas szerelékkel. Továbbá eladó teljesen új 2,5 -10x56 Schmidt & Bender variábilis céltávcsõ. Érdeklõdni: 06/30/3971-365.

Rókavadászok!

Zala megyében, 33 ha-os erdõ 51,5 %-os tulajdonrésze sürgõsen áron alul eladó. Benne vágásérett tölgy, bükk, akác! Érdeklõdni: 06/30/393-8545. Erdõ-, vad-, természet- és lovas témájú festmények különbözõ technikával: olaj, pasztell, rézkarc - 06/20/470-5016. Kívánságra ismertetõt küldök. Proksza Gyöngyi, Isaszeg. Az állami vadászvizsga szóbeli kidolgozott tételei megrendelhetõk, vadászvizsgára felkészítõ tanfolyamra jelentkezés, lövészet, konzultáció. Renkecz József vadg. szmk. vadásztanfolyam-szervezõ. Referencia: több mint 200 sikeres vizsgát tett vadász! Telefonszám: 06/75/313-271, 06/70/337-1197.

Eladó Merkel bock 16-os, vésett baszküllel, 10 éves mûszakival, megkímélt állapotban. 06/30/685-2627.

Vadászkönyvet nyáron is! A Diana Vadász-Horgász Antikvárium ingyenes árjegyzéket küld vadászkönyv kínálatáról! 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefonszám: 06/62/211-651 www.vip.gportal.hu

Eladó Holland & Holland lakatos, 20-as Merkel bock, megkímélt állapotban. T: 06/22/317-649.

Somogy megyében 50 ha egybefüggõ erdõterület vadászati jog lehetõséggel eladó! Telefonszám: 06/30/243-89-20.

Eladó 1999-es, keveset használt Brno ZH 306-os bock, 3 db váltócsõvel, érvényes nyomáspróbával. Vegyes csöve 5,6 X 50R Magnum és 12/70 kaliberû, 4x32 Swarovski távcsõvel, valamint 7x65R és 16/70, 2,5-12x56 Liesenfeld, világító szálkeresztes optikával. Sörétes csõ: 12/70. Ára: 450.000,- Ft. Telefonszám: 06/20/918-0877.

Vadászati lehetõséget keresek õzbakra, vaddisznóra, gímbikára azonnali fizetéssel, Vt. tagi átadással. Telefonszám: 06/30/676-3274.

Eladó keveset használt 6.5 X 68-as Voere Mauser, beépített lámpakapcsolóval, újszerû állapotban. 06/30/929-8954.

KUTYA: Szálkásszõrû tacskó kölykök, munkavizsgás, aktívan vadászó, kitûnõ küllemû szülõktõl eladók. Ugyanitt kanok fedeznek. Telefonszám: 06/70/942-6811. Rénusi Vadász kennelbõl rövidszõrû magyar vizslák kitûnõ pedigrével kaphatók. Telefonszám: 06/30/619-0287. Öregtemplomi tenyészet, „Világ és Európa Gyõztes” eredménnyel rendelkezõ tenyészetbõl kölykök kaphatók és elõjegyeztethetõk. Import reprezentatív küllemû, kiváló vadászó kanjaimat fedeztetésre ajánlom. Libor Lajos, Kecskemét, 06/20/921-6686. Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkás szõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von AIltenburger kennelbõl. Marosmenti-Rudifogó Miku Soma 2 x HPJ fiatal klubgyõztes, 2 x R. CAC, 5 x CAC, 2x CACIB, 2 x HFGY BOB D.K. Európa Kupa gyõztes, tenyésztésre javasolt kannal fedeztetünk. Telefon: Szarka, 06/30/961-9481. Magyar vizsla kiskutyák eladók! Vadászó, fajtatiszta szülõktõl, féregtelenítve, oltva, 15.000,- Ft/db. Tolna, Alkotmány u. 44. Érdeklõdni: 06/20/471-8672, 06/20/243-8656. Hannoveri véreb kölykök kiválóan dolgozó szülõktõl eladók. Telefonszám: 06/30/901-8637. Alpesi tacskókopó növendék és felnõtt kutyák hajtásra és utánkeresésre, bevadászva, jagd- és foxterrier kölykök és felnõtt kutyák versenygyõztes szülõktõl eladók. Érdeklõdni: 06/30/956-8856. Hannoveri véreb kiskutyák eladók. Érd.: 06/30/947-2049. Rövidszõrû német vizsla kölykök eladók, ÖTV-MVV vizsgát tett, aktívan vadászó szülõktõl. Apa német import, egyszínû barna. Németh Zsolt, 06/20/944-5831. Aranykoszorús mestertenyészetbõl VADÁSZÓ, ÖTV-VAV, Champion POINTER szülõk kölykei eladók! Telefon: 06/20/490-9940, www.posteleki-pointer.fw.hu Baukóné.


Zemplénben: Vágáshuta, Füzérkajata, Bükkben: Dédestapolcsány, Nekézseny, Szúcs, Bükkmogyorósd, Ostoros, Borsodnádasd, Egerszalók, Szécsény térségében, Putnoki hegységben erdõ vadászati joggal eladó. 06/30/435-3941.

Megjelent a Különös vadászat szerzõjének második könyve, címe: Rókák és terrierek. Megvásárolható a VADÁSZLAP szerkesztõségében: Elek Ferencné 06/1/242-00-42, a Harmónia Vadászboltokban, valamint Szabó Péter szerzõnél: a 06/44/711-577 vagy a 06/30/63-78-363 telefonszámon.

Üdülési csekk elfogadó hely! Szelidi-tónál üdülési, táborozási lehetõség 3-4 ágyas faházakban kb. 50 férõhellyel május 1-tõl október 1-ig. (Erdei iskolák, osztálykirándulások, táborok részére is!) Vízparthoz közel, sportolásra alkalmas zárt területtel. Táborozáshoz igény szerint programokat is tudunk szervezni. (Lovaglás, a tó hal- és madárvilágának bemutatása, kirándulás lovas kocsival.) Nyolc darab különálló faház, különbözõ komfortfokozattal és árakkal, nagy udvarral, melyen hinta, röplabdaháló, kosárlabdapalánk, homokozó, ping-pong asztal található. Sátorozásra is van lehetõség. A közösségi épületben találhatóak a WC-k, zuhanyzók, valamint egy tea-konyha 3 gáztûzhellyel, a társalgó TV-vel, Hi-fi-vel és egy biliárdasztallal. Magánüdülõk szervezése: külön területtel, felszerelt konyhával, hûtõvel, TV-vel. Étkezést is tudunk biztosítani! Árakról, kedvezményekrõl érdeklõdni a 06-30/619-7850; 06-30/317-7232; 06-78/425-270-es telefonszámokon lehet. Minél korábbi a jelentkezés, annál több a kedvezmény!

Nevelt vadréce-vadászat a Hortobágyon! Kiváló minõségû madarakat, jól szervezett vadászatot kínálunk. Érdeklõdni: 06/30/ 637-1802

Bakonyi nagyvadas vadásztársaság tagfelvételt hirdet! Érdeklõdni: 06/30/237-5680. Lillafüreden, a Nemzeti Park területén, 3800 ha-os vadászterület közepén álló turistaház-panzió eladó (42 ha legelõ, sípálya, felvonó, istálló, lovak). Alkalmas vadászháznak, céges üdülõnek. Ingatlan csere is érdekel. www.szallasinfo.hu/feherkolapa 06/30/967-1241. Peugeot 309-es SXD, 1,9-es diesel, 1991-es, 330 000 kmrel kitûnõ állapotban, 2007. októberig szóló mûszakival, új gumikkal eladó. Telefon: 06/20/938-8210 és 06/70/702-5006. Eladó kétszintes, 140 m2-összterületû épület Zalaszentbalázson, a 74-es fõút mellett, Nagykanizsától 18 km-re, a hozzá tartozó földrész 475 m2. Érd: 06/20/938-8210. Bolti berendezés: fém összeszerelhetõ, kétoldalas, fehér álló polcrendszer, fatalapzatú vitrinek, zöld színû fából készült pult és bemutató szekrény eladó. Érdeklõdni: 06/20/938-8210.

Bakán József 1939-2005 Józsi bácsi neve sok zselici, dél-somogyi és alföldi vadász számára csengett ismerõsként. Az Észak Somogyi Erdõgazdaságnál kerületvezetõ erdészként dolgozott. A Bárdudvarnoki Szent Benedek Vadásztársaságnak alapító tagja és éveken át vadászmestere volt. Felkészültség, széles látókör, lelkiismeretesség, szakmai elkötelezettség volt rá jellemzõ. Bakán József emlékét családja mellett sok vadász- és erdészbarát õrzi a szívében.

ÁLLÁS: A Gerendási Széchenyi Vt. pályázatot hirdet hivatásos vadászi állás betöltésére. Követelmények: legalább középfokú szakirányú végzettség, ötéves apróvadas gyakorlat, szakma iránti elkötelezettség, B kategóriás jogosítvány. Amit kínálunk: önálló munkavégzés, kiemelt jövedelem. Felsõfokú végzettség, nyelvtudás elõny. A pályázatokat az alábbi címre kérjük: Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság 5925 Gerendás, Áchim A.u.15. Információ: 06-30-456-4099. Hivatásos vadász 20 éves vegyesvadas gyakorlattal, állást változtatna. Feleség, igény esetén gondnoki munkát vállal. Szolgálati lakás szükséges. Tel.: 70-201-2591. 23 éves somogyi vadgazda mérnök, gyakorlattal, vadõri állást keres nagyvadas területen az ország egész területen 06/20/410-2552.

Könyvkötés! Folyóiratok, újságok, diplomamunkák, régi és új könyvek kötése. Telefonszám: 359-1633, 06/20/426-5399.

399

JÚNIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

Recommend Documents