CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 6. SZÁM JÚNIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 6. SZÁM • 2008. JÚNIUS • ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT • www.vadaszlap.hu

A SZERKESZTÕ JEGYZETE

Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2008 végéig 3600 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor [email protected]

Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/702-5002), [email protected] Fõmunkatárs: Somfalvi Ervin (70/702-5003), [email protected] Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-5006), [email protected] Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/702-5040), [email protected] Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-5037), [email protected] Kiadja: a VADÁSZLAP Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7.

Központi telefon és fax: 242-0042 Vadász-flotta: 70/702-5000 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. Terjesztési menedzser: Tornyi Gyula (70/702-5022), [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2008 végéig 50 új lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331, Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2008 végéig 500 korona. Nyomdai elõállítás: Bodi Print Kft. Felelõs vezetõ: Bodi Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

Címlapon: Czeglédi Sándor felvételei

2008. június • www.vadaszlap.hu

fotó: Cseke Csilla

Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/702-5004), [email protected]

Ma is bosszankodom, ha eszembe jut, hogy az egyik vadászati vezetõnk szerint minden rendben van a vadászok közötti kommunikációban. Szerintem – az elmúlt harminc évet a vadászat bugyraiban eltöltve – ilyen mélyponton még nem volt a vadász és vadász közötti kommunikáció, mint napjainkban. Lehet velem vitatkozni, vállalom mind a tárgyilagos, mind a személyeskedõ vitát tézisem védelmében. Azt állítom, hogy miközben tucat számra kerülnek ki a „fejpénzekre hajtó” egyetemek-fõiskolák padjaiból a magasan képzett, de többnyire gyakorlatlan, ambíciótól túlfûtött, állásnélküli „szakmérnökök”, ...mégis Magyarországon ugyancsak haldoklik a vadászat-vadgazdálkodás. Még a nevesebb hivatásos vadászok is visszavonultak, elcsendesedtek, távol tartják magukat nemcsak a szakmai közélettõl, hanem mindentõl, ahol a véleményüket, az állásfoglalásukat kérnék, kérhetnék – mondván: nem érdekes az állásfoglalásuk, ha az állásuk megtartása fontosabb a nap, mint nap fölvetõdõ szakmai kérdések tisztességes megválaszolásánál. Egyáltalán, beszélhetünk-e szakmáról? Vannak-e szakmai kérdések? Hol vannak a szakmai viták? A legtragikusabb, hogy nincsenek se szakmai kérdések, se szakmai viták és ahol nem ütköznek egymással a különbözõ érvelések, ahol senki nem akar meggyõzni másokat a vélt vagy valós igazáról, feltételezésérõl, ötletérõl, javaslatáról, stb. – ott megdöglött az azonos tevékenységet folytatók táborának érdeklõdése, kimondható a szakma haldoklása. Kell-e több bizonyíték az agóniára, mint ez a csönd, a százszámra tapasztalható hallgatás és elhallgatás, a suttyogó menekülés még a legkisebb vadásztársasági nyilvánosság elõl is. Néhány megszállott, de a kiöregedés szélén álló „példakép” még néha-néha próbálkozik felkorbácsolni a posványokat, nem sok eredménnyel, a sok-sok kicsi pocsolyában nem vetnek hullámokat a belehajigált kövecskék. Mi az oka ennek a csöndes kimúlásnak? Sokféle választ tudnék adni, de csak kettõ a sok közül. Az egyik, hogy nincs a magyar vadászatnak-vadgazdálkodásnak nemzeti

stratégiája, olyan koncepció, amely alapjaiban meghatározná a fõ és követhetõ irányvonalakat... legyen szó a vadászható vadfajokról, a vadászati módokról, a vadkárokról, mindarról, amit vadászatnak-vadgazdálkodásnak nevezünk, vagy ami nélkül ma már nehezen képzelhetõ el a vadászat. A Fõvárosi és Pest megyei kamara öt éve kidolgozott egy stratégiai javaslatot, ezt közgyûlési határozattal meg is erõsítve továbbította az országos elnökségnek, majd az elnökség egyeztetett a minisztériummal, merthogy az állam feladata a nemzeti programok kidolgozása. Állítólag a Nemzeti Vadgazdálkodási Program végleges változata elkészült, csak még nem volt alkalmunk megismerni, megvitatni (!!!) a benne rejlõ okosságokat és remélhetõen ezért nem került az Országgyûlés elé. Mivel nincs érdemi vitában kiforrott, minden oldalról megvitatott stratégiánk, nincs taktikánk sem. (Ez utóbbi állításom persze csak részben igaz, jó néhány olyan vadászati vezetõt ismerek, aki egyes egyedül a túlélésre taktikázik.) Jobb esetben egyszerû tûzoltás, ügyeskedés, amit csinálunk … és természetesen a legtöbb esetben alulmaradunk a vadászat ellenzõivel, ellenfeleinkkel, sõt a hatóságokkal szemben is. A másik okot abban látom, hogy a vadászatban nem játszódott le semmiféle rendszerváltozás. Nem a régi vadászok jelenlétét, nem is a több vadászati pozíciót egy személyben egyesítõ „többfejû sasok” kialakulását kifogásolom, hanem azt, hogy nem törõdünk az utánpótlással, a humánpolitikánk egyenlõ a nullával... kezdve a vadászati közösségektõl az iskolákon keresztül az országos szervezetekig. A kamarai sorozatunkból – amelyet ebben a számunkban is megtalálnak – kiderül, hogy minden a helyén van, mindenki tudja a dolgát, mindenhol a vadászokat szolgálják… nem is vitázunk az õzbakok eltörölt mínusz pontjain, amennyire bizalmatlan volt velünk a hatalom, most akkora bizalmat kaptunk, és alaposan vissza is élünk vele. Mivel élünk és mivel élünk vissza? Ha jó lenne egymással és önmagunkkal a viszonyunk, ha beszélnénk, vitatkoznánk – kommunikálnánk – egymással és környezetünkkel, talán ezt is tisztázhatnánk… és kimászhatnánk a gödörbõl, feltámadhatnánk a tetszhalálból.

353

További képek és információk: www.vadászlap.hu

Vita nélkül?

Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

A vadászati kultúra napja …a Vadászati Kulturális Egyesület majálisa

Várpalota – 2008. május 24.

Programok:

Színpadra vadászok

A vár mögötti téren: 7.00 A fõzõverseny kezdete, amelyre az ország díjazott csapatait hívtuk meg, így ez a megmérettetés a „Gyõztesek versenye”! 9.30 Felvonulás a Fõ térre. Közremûködnek a város mazsorettjei, a bányász-zenekar, vadász-kürtösök, solymászok, lovasok.

15 év után – a várpalotai vár belsõ udvarának fedett színpadán – megpróbáljuk felújítani a nagy sikerû show-mûsort, amelyen vadászó színészek, igazi „Vadászok”, önálló produkciót bemutató hivatásos és sportvadászok lépnek fel.

A rendezvényre való tekintettel megnyitják a bástyákat összekötõ várfalakat, a Fõ téren és a vár környéki sétányokon könyv-, CD-, vadászékszer, képzõmûvészeti alkotások … s minden egyéb vadászias termék vásárolható. A gyerekeknek kézmûves bemutatók, arcfestés, ugrálóvár … és minden, ami érdekes lehet.

A vár emeleti termében: 11.00 Az Országos Bársony István Ifjúsági Prózamondó Verseny kezdete, amelyet idén ötödik alkalommal rendeznek meg. A várban: 11.30 A város gyermekrajz kiállításának megnyitása. 11.45 A Veszprém megyei alkotók kiállításának megnyitása. 12.15 Kittenberger-Széchenyi-Molnár emlékkiállítás megnyitása. 12.40 Az elsõ MAGYAR ÖTÖS trófea-kiállítás megnyitása.

A 18 órakor kezdõdõ elõadáson fellép: Bodrogi Gyula, Fillár István, Koncz Gábor, Növényi Norbert, Szalay Sarolta… valamint Tápay Balázs és Mészáros Sándor. A 20 órakor kezdõdõ elõadáson fellép: Oszter Sándor, Balázs Izolda, Stohl András, Póka Egon, Szelényi Noémi, Rakk Tamás … valamint a Zalai Kürtegyüttes. A mûsorok rendezõje: Balázsovits Lajos, a Játékszín igazgatója A show mûsorvezetõi: Dr. Várnagy Emese, a VKE Diana Vadászhölgyklub tagja és Csekõ Sándor, a VADÁSZLAP fõszerkesztõje A három elõadásra szóló jegy ára : 3000 forint. Az egy-egy elõadásra szóló jegy ára: 1500 forint. Jegyek elõvételben Várpalotán, a polgármesteri hivatal titkárságán (8100 Várpalota, Gárdonyi Géza u. 39. T: 06-88/592-677), Veszprémben (Dózsa Gy. út 32. T: 06-88/422-298) és Székesfehérváron (Janicsár u. 7. T: 06-22/327-933) a megyei kamarák irodájában, Budapesten a Vadászati Kulturális Egyesületnél (1031 Budapest. Pákász u. 7.) kaphatóak. Jegyrendelés: [email protected] Telefon és fax: 06-1/242-0042

fotó: Punk János

A vár elõtti színpadon: 10.00 Megnyitó, a VKE és a város kitüntetéseinek átadása 11.30 Hubertus mise (celebrálja a zalai Rozsé atya, közremûködik a Baranya Vadászkürtegyüttes) 12.30 Vadászkutya fajtabemutató – Pomázi Ágoston konferálásában. 13.00 Vadászkürtös együttesek bemutatkozása. 14.30 Néptánc bemutató. 15.00 Eredményhirdetés, díjak átadása – vadászkürtös bemutató (Bársony István Ifjúsági Prózamondó Verseny, Fõzõverseny, Rajzpályázat, Fotópályázat, Irodalmi pályázat, Szalonka Dublé Díj) 17.00 Tombolahúzás 19.00 Dobpárbaj (Németh Árpád, Várpalota polgármestere és Homonnay Zsombor, a VADÁSZLAP olvasó szerkesztõje) 21.00 Utcabál 22.00 Tûzijáték

A 16 órakor kezdõdõ elõadáson fellép: Bánffy György, Dányi Krisztián és Csonka Szilvia, Haumann Péter, Solymos Antal … valamint Vadász Gábor.

INTERJÚ PONGRÁTZNÉ VASVÁRI ERZSÉBETTEL,

„Megátalkodott” Ha egy versenyzõ nagy eredményt ér el, övé a siker. Ha viszont gyengén szerepel, valahol-valamit biztos, hogy hibázott az edzõje. Ugye ismerõsek ezek a mondatok, talán azoknak is, akik soha sem sportoltak, egyszer sem versenyeztek. Az edzõk ritkán sütkérezhetnek a dicsõségben, s azonnal bûnbakká válnak a legkisebb kudarcnál is. A pekingi olimpia kapujában óhatatlan, hogy ne érdekeljen bennünket, milyen esélyei vannak a vadászathoz legközelebb álló olimpiai számokban – a skeetben, a trapban és a dupla trapban – a magyar versenyzõknek, hogyan látja az érem vagy az olimpiai pontok megszerzésének lehetõségeit a szövetségi kapitány? Két versenyzõnk szerezte meg az olimpiai kvalifikációt, a nõi skeetben az athéni olimpiai bajnok, a címvédõ Igaly Diána és dupla trapban a Nicosiában világcsúcsot beállító Gerebics Roland. Mindketten éremesélyesek, ha a 18 induló közül sikerül bekerülniük a hatos döntõbe. Ez nagyon sok mindentõl, nem csak a versenyzõk szakmai, fizikai és pszichikai felkészültségétõl függ. Áprilisban kint voltunk a pekingi világkupán, lõhettünk azon a pályán, ahol az olimpiai versenyt rendezik, most már tudjuk a menetrendet, hogy mikor és mennyit lehet edzeni, milyen pályán, milyen géppel dobott és milyen korongokra kell majd lõni, s mindezt hogyan látják majd a bírók? Milyen a pálya? Nem ideális. A lõállásokkal szemben egy zöld hegy a háttér, amiben nehezebb ész-


revenni a narancssárga flash korongokat, ami zöld színnel porzik a találatnál. Eddig csak a döntõkben használták a flash korongokat és ezeknél a jobban látható lilás por jelezte a találatot. Nem gondoltuk volna, hogy Pekingben tényleg akkora a szmog, mint amirõl az újságok írnak. Nos, a pekingi szmog nem a légzést zavarta, hanem a látást… a versenyzõkön kívül a kínai bírókra volt ez különösen jellemzõ, fõleg ha kínai lövõ találatát kellett jelezni. A szervezés most ott tart, az eddigi világversenyektõl eltérõen, hogy az olimpián helyi, kínai bírók lesznek. Ráadásul a kínai koronglövõk jók, a világkupán az öt számból négyet megnyertek… és a kínaiak az olimpián mindenben nyerni akarnak. Mi is nyerni akarunk! Hol tartanak a felkészülésben? Sarlóspusztán és Balatonfûzfõn tartjuk az edzéseket a zöld, azaz erdõ-hátterû lõtereken. Az olimpián használt korongdobó gépeket a szövetség már beszerezte, remélem a kínai, zöld flash korongok beszerzése sem fog problémát jelenteni. A magyar lõszer jó, a NIKE-Fiocchi Kft. változatlanul támogatja a válogatottat, az olimpikonokat. Úgy gondolom, a megfelelõ hazai felkészülésnek – a körülményekhez képest – pillanatnyilag nincs akadálya. Ön negyedszázada edzõ, ráadásul azok közé tartozik, aki sikeres versenyzõként kezdte el az edzõsködést, tehát pontosan tudja, érzi versenyzõinek a hangulatát, gondját, stb. Mit tud hozzátenni egy rutinos, negyedik olimpiájára készülõ, 43 éves Igaly Diána vagy egy olimpiai ötödik helyezett, idén csúcsformában lövõ, 29 éves Gerebics Roland versenyzéséhez?

A „megátalkodott” hitemet, és természetesen az elméleti és a gyakorlati tapasztalataimat. Már néhányszor beigazolódott, hogy valamiféle biztonságot, megnyugvást tudok nyújtani a versenyek elõtt és alatt, ami néha a legtöbb segítség az önbizalmát vesztett, bizonytalankodó versenyzõnek. Minden lövõvel más és más módszert kell kialakítanom, hogy eredményesek lehessünk… De Ön megmarad mindig a háttérben, sok esetben mintha nem is létezne… Ez az edzõk sorsa. Amikor én versenyeztem, senki nem beszélt az Apámról, aki 17 évesen levitt a budaörsi pályára, kezembe adott egy puskát és azt mondta, szembõl jön majd egy korong, azt kell eltalálnod. Porrá lõttem és ettõl kezdõdõen már nem akartam se atletizálni, se kézilabdázni, se a nõi fociban kitûnni… az Apám lett az edzõm, tõle tanultam lõni és mindig neki akartam megfelelni. A ’90-es évek elején Ön tagja volt a kétszer világbajnokságot és négyszer Európa-bajnokságot nyert „aranylányok” csapatának. Viszont olimpián csak egyszer indult el, akkor is férfiak között. A nõi koronglövés csak 1968-ban kapott létjogosultságot és 1992-ig az olimpiákon a nõk együtt lõttek a férfiakkal. Én 1975ben kezdtem el skeetezni és 1976-ban a brnoi Eb-n az elsõ magyar nõi pontszerzõ lettem a negyedik helyezésemmel. 1977ben nõi-férfi magyar bajnok és a férfi olimpiai keret tagja lettem. Sajnos egy kézilabdás sérülésem miatt volt egy súlyos mûtétem, ami a karizmaimat is érintette, a puskát sem tudtam felemelni, így fel kellett függeszteni a versenyzésem. Centiméterenként tudtam egyre magasabbra

355


a Magyar Sportlövõk Szövetségének koronglövõ szövetségi kapitányával

INTERJÚ mert nagyon akartam lõni, s õ mondta, hogy megátalkodott õrült vagyok. Csak azzal bírtam ki a fájdalmas kezeléseket, ha arra gondoltam, én újra fogok lõni és versenyezni. Két év kellett hozzá, hogy újra, egyetlen lövést tehessek a Margit-szigeten, amire nagyon készültem és nagyon-nagyon vágytam… és amikor elsütöttem a puskám, éreztem, hogy ismét fogok majd versenyezni. A Vasvári családban Bianka hányadik generáció, aki eljegyezte magát a sportlövészettel?

emelni a karomat, hogy a puskát célra emelhessem. Erre az idõszakra esett a férjhez menetelem és három gyermekem születése. Ezt az idõt úgy szoktam mondani, hogy „szültem és lõttem”. Rengeteget edzettem, dolgoztam, versenyrõl-versenyre jártam a cseperedõ gyerekeimmel… és elvégeztem a Testnevelési Fõiskola kétéves edzõi szakát. Édesapám 1984-ben beteg lett, elõször a segítõje lettem az edzéseken, majd 1986-tól a Zalka SE fõállásban alkalmazott helyette. Azóta vagyok lövészedzõ a Margit-szigeten, igaz az utóbbi 11 évben már az MHSz Zalkából Honvéd Bólyai névre keresztelt egyesület nem tud fizetést adni érte. Az „éremtáblázatát” tekintve az Ön nagy periódusa 1989-ben egy vb egyéni és csapat harmadik hellyel kezdõdött.

Igen, Montecatiniben sikerült a magyar skeetlövõk közül elsõként vb egyéni érmet nyernem, csapatban Igaly Dianával és édesanyjával, Igaly Józsefnével szintén érmesek lettünk. A következõ évben pedig a Vasvári, Göbölös, Igaly trió már világcsúccsal nyerte a moszkvai vb-t, ahol egyéniben ezüstérmes voltam. Ekkor kapta a „megátalkodott” nevet? Hat éven keresztül évente 2-3 éremmel tértem haza a világversenyekrõl, egészen 1996-ig, amikor egy influenzás szövõdmény, az „A” vírus majdnem teljesen véget vetett a versenyzésemnek. Minden ízületem begyulladt, járni, mozdulni sem tudtam. A Sportkórházban dr. Lángfi György fizioterápiás fõorvos segített rajtam, fél éven keresztül szinte mindennap kezelt,

Az interjú mûfajától eltérõen, olvassanak el egy idézetet Pongrátz Bianka – Vasvári Erzsi kisebbik lánya –, a Testnevelési Egyetem szakedzõi szakán idén harmadéves hallgató dolgozatából. Csak zárójelben: Vasvári Erzsi osztálytársa az egyetemen a saját lányának, merthogy mindketten jövõre szerzik meg a legmagasabb szakedzõi képesítést jelentõ diplomát. „2003-ban, az elsõ végigedzett évem után kivittek Brnoba, az Európa-bajnokságra. Én persze, ahogy akkor szomorúan konstatáltam, „utolsó utáni” lettem, de amit átélhettem, az felért a világ minden érmével. Édesanyám összeszedte minden erejét erre az egyetlen versenyre, hogy annyi sikeres év után, ahogy õ mondta „szépen fejezhesse be a versenyzést”. Ekkor ugyanis már a betegsége miatt évek óta nem versenyzett, mert a puskát is alig bírta el beteg kezeivel, ujjait szinte használni sem tudta. A versenyre újra összeállhatott az évekig verhetetlen magyar nõi skeet csapat: Igaly Diána, Göbölös Ibolya és Vasvári Erzsébet… A versenyen sajnos sem az akkoriban kiváló formában lévõ Diána, sem pedig a 30 éves versenyzési rutinnal rendelkezõ Ibolya nem teljesített elég jól, így a verseny kiélezõdött, a tét pedig az Európa-bajnoki csapatérem volt.

356

Az ötödik. Már a dédnagyapám is lõtt korongot a Margit-szigeten és a sarlóspusztai területen vadászott. Az Édesapám sportszerûen lõtte elõször a trapot, majd 1970-tõl állt át a skeetre és lett válogatott versenyzõ, lövész-edzõ. Ha túl leszünk az idei nyári olimpián, az augusztus 12-14-én lezajló lövészszámokon, függetlenül az eredményektõl, úgy döntöttem, hogy minden erõmmel az utánpótlás nevelésével fogok foglalkozni. A koronglövészet drága sport, sok minden múlik az anyagiakon, de mi szakemberek, nem hagyhatjuk elkallódni az igazi tehetségeket. A koronglövészet jövõjének biztosítása, ez most a célom. A családunkban mindig fontos volt, hogy a kimondott szónak legyen hitele, sosem vállaltam olyasmit, amit nem tudtam teljesíteni. Az életem eddig is e sportnak rendeltem alá, életem hátralévõ részében is ezt szeretném tenni. Dédapám mondta és tanította: gyerekeim, nekünk nincs másunk csak a becsületünk, amire viszont nagyon kell vigyáznunk! Csekõ Sándor

A verseny késõ délutánig húzódott, amikor már csak Édesanyám volt hátra és az õ eredménye döntötte el a végeredményt. A rettenetes hõségtõl a versenyzõk már fáradtak voltak, Édesanyám az elõzõ két sorozat után ereje végén járt és úgy alakult, hogy a Nap állása sem kedvezett, mivel pont szembe sütött a versenyzõknek. Ám, míg az egészséges, rutinos versenyzõk sorra szedték a hibákat, mi a pálya szélén a csapattal csak szurkoltunk, és bíztunk a lehetetlenben… Végül Édesanyám 25-bõl 23 találattal jött ki a lõállásból. „Hogyan találtad el, amit nem is láthattál”? – kérdeztem. Már tudom: úgy, hogy nem a szemével lõtt, hanem a szívével… Sosem felejtem el, hogy mennyi ember gyûlt oda és nézte õt csodálva, s utána hosszasan könnyes szemekkel tapsolták. Végül az õ eredményével megszerezték az utolsó közös bronzérmet… Ez az élmény hajt, hogy én is átélhessem egyszer ezt a pillanatot, amikor ilyen õszinte alázattal és szeretettel versenyzek majd. Jelenleg rendszeresen edzek, hogy kijuthassak 2012-ben a londoni olimpiára és olyan szép eredményeim legyenek a sportban, mint az Édesanyámnak. Ha pedig majd nekem is be kell fejeznem a versenyzést, olyan kiváló edzõ lehessek, mint õ és a nagypapám volt.”

Magyar VADÁSZLAP

TERÍTÉKEN

Címlapsztori A Jászapáti 2000 Mezõgazdasági Zrt. vadászterületén az õzbak vadászati idényének elsõ napján ejtette el a parókás õzbakot Robin Doquet-Chassaint francia vadász. Tóth István, a társaság vadászati ágazatának vezetõje elmondta, hogy az év elején, még a télen figyeltek fel a szokottnál vastagabb agancsot növesztõ bakra. Ismerték a területen a bakot, amely tavaly

egy hosszú szárú, szabályos hatos agancsot viselt. A területen az elmúlt harminc évben ez a második parókás bak. A hajnali cserkelést követõen a reggeli órákban sikerült a bakot elejteni a Jászszentandrás határában fekvõ Felsõ-tanyai részen található

középkorú nyáras szomszédságában, ahol a bak tanyázott. Az elmúlt hetekben többször elõfordult, hogy napokra eltûnt, amelynek valószínûleg a bakok „területvitája” volt az oka, hiszen a parókás bak fejdísze érzékeny, nem tud harcba szállni egy másik õzbakkal. A természetes környezetben élõ négyéves bak jól táplált volt, de mindkét heréje sorvadt állapotú, egyéb sérülésnek még a nyoma sem látszott. A különleges fejdísz több mint másfél kilós és mintegy harminc centi magas. A szakszerûen végzett vadgazdálkodási munka és gondoskodás eredményeként évrõl-évre több ígéretes bak kerül terítékre. A vadászat szervezésében a NATURHUN Vadászatszervezõ Kft mûködött közre, már többször is próbáltak a vendégük részére parókás bakot keresni, eddig eredménytelenül. Czeglédi Sándor

Polgári kapitális Április 24-én a polgári Morotva Vadásztársaság (Hajdú-Bihar megye) területén egy spanyol vendégvadász hozta terítékre a képen látható õzbakot. A szerencsés elejtõ Gulyás András elnök-fõvadász kíséretében harmadik lövésével 287 méterrõl lõtte váll-lapon a kapitális agancsú vadat. A bakot egyébként régóta ismerték, három esztendeje még videofelvételt is készített róla Szabó Sándor hivatásos vadász. A trófea kiskoponyás súlya az Országos Trófea Bíráló Bizottság mérése alapján 707 gramm, pontszáma 181,5. A trófea lapzártánkig idei országos súlyrekord volt. A spanyol vendég egyébként másodmagával érkezett, társával összesen tízenhét bakot hoztak terítékre, melyek közül hat 400 grammnál nehezebb agancsot viselt.

A 7100 hektáros vadászterületen évrõl-évre folyamatosan nõnek az agancssúlyok, és manapság már nem ritkák a 600 gramm fölötti trófeák sem. Széles Elek Vt. titkár Gulyás András (balra) és a boldog spanyol vendégvadász

A 695 grammos torz agancsú bakot április 5-én elhullva találta meg a társaság hivatásos vadásza


357


Jászszentandrási parókás

AKTUÁLIS

A szenvedélyre áldozni kell

fotó: Blaumann Ödön

Az idõsebb vadászok még emlékeznek azokra az idõkre, amikor a vadászati hatóság meglehetõs szigort alkalmazott a kulminációs kor elõtt elejtett úgynevezett golyóérett õzbakok esetében. Nem is akármilyen szankciókkal sújtotta a hibás elejtéseket. Ma már nincs hibás lövés, szankció sincs, legfeljebb csak akkor, ha valamelyik vadászatra jogosult a részére elõre meghatározott korösszetételû kvótát roszszul teljesíti. A tenyészérték, mint szempont veszni látszik, marad a mennyiség és a koreloszlás, csak erre kell figyelni és nincs büntetés. Nyugodtan lõdözhetjük a fiatal, jó képességû bakokat, bikákat, ha nyomják a mérleget. Lesz árbevétel és ez manapság elsõrendû szempont fõként azoknál a vadásztársaságoknál, ahol párezer forintos havi tagdíjból nem futja a szükséges kiadásokra. Persze természet õsanyánkat nem lehet ilyen egyszerûen megerõszakolni. Ennek a helyzetnek következményei lesznek, mégpedig súlyosak. Nem kisebb a tét, mint az évtizedek kemény szakmai munkájával világhírûvé vált magyar vadállomány minõségének a jövõje. Ha tetszik, ha nem, a fiatal korban erõs agancsaik miatt

Ígéretes – kulmináció elött álló – õzbak

358

elejtettek miatt a génbankunkat számoljuk fel. Igaz ez valamennyi vadfajunkra. Most az õzeken a sor, ennek van az idénye. Tapasztalataim szerint tucat számra esnek az országban a fiatal, vagy jobb esetben középkorú, kiváló képességû bakok, nem egy 500 gramm feletti aganccsal. Aranyérmesek, de éretlen agancsok, vastag, tompa ágvégekkel. A zsákmány felett állva egyre gyakrabban hallom a házigazdák legújabb magyarázatát, amely szerint náluk a bakok 5 éves korban kulminálnak, akkor vannak a csúcson, jobbak már nem lehetnek. Még ha ez a magyarázat netán igaz is volna, az örökítés esélyét akkor is meg kellene az ilyen példányoknak adni, sokkal inkább, mint a 8-9 éves ághiányos örökös közepeseknek. A kulminációs kor ügyében magam is vitatkozom. Sok évtizedes megfigyelésem az õzeknél, hogy 4-6 éves korukban valóban kimagasló méretû agancsot képesek növeszteni. Az is igaz, hogy utána egy-két év visszaesés figyelhetõ meg az agancs nagyságában, de én ezt nem nevezném visszarakásnak. Számtalan példát tudnék említeni, amikor az ilyen bakok 8-10 éves korukra ismét rendkívüli teljesítményt

A szerzõ egy sikeres bakvadászat után mutattak, de olykor merõben más küllemût. Ezeknél az „erõ” a rózsákban, az agancsszár alsó felében és igen gyakran a rendkívüli gyöngyözésben kapott hangsúlyt, míg az ágvégek már elvékonyodtak. Igazi érett agancsot növesztettek, súlyban nem kisebbet, mint fiatalabb korukban. De ami ennél is fontosabb, hogy ezek az õzbakok még mindig a területrész domináns egyedei voltak öreg korukban is! A magam részérõl tehát az 5 éves korban történõ kulminációt nem zárom ki, de szabályként nem tudom elfogadni. Mit lehet tenni? Keveset és mégis sokat! Egyet biztosan: elhivatott felelõsséggel kell sáfárkodunk a ránk bízott vadállománnyal és nem szabad engedni az egyre jobban elhatalmasodó pillanatnyi anyagi érdekeltségnek. Tudom, hogy a gazdasági harapófogó szorítása nagy úr és minden vadásztársaság szeretne talpon maradni, de a szükséges bevételeket nem a vadállomány egyre nagyobb arányú kizsákmányolásából kell elõteremteni. Be kell végre látni, hogy vadászszenvedélyünk anyagi áldozatokat követel annak minden mûvelõjétõl. Tarthatatlan, hogy havi 2000 forintos tagsági díj ellenében jussként követeljük a kompetenciát, és a természet nyújtotta szórakozásunkat. A vadászoknak fel kell vállalni, hogy legalább annyival járulnak hozzá sportjuk fenntartásához, amennyi éppen hiányzik a kasszából az ésszerû és felelõs gazdálkodás folytatásához. Több pénzt nem lehet kivenni a vadállományból, mert nincs ingyen vacsora! Cseterki Imre Magyar VADÁSZLAP

VADGAZDÁLKODÁS

Tolna megye több vadászterületén tapasztaltuk, hogy néhány éve jelentõsen csökken az õzállomány. Az állománycsökkenést a vadászok nem vallják be, a tavaszi állománybecslési nyomtatványon nem jelenik meg, ugyanis ez maga után vonná az éves lelövési tervek csökkentését. Hasonló állománycsökkenésrõl más megyébõl is van tudomásom, ez indokolta, hogy a témát papírra vessem.


nak találtam: egy sutára vetítve nem érte el a 0,5 (0,48) gidaszámot, amire a harmincéves tapasztalataim szerint mindössze négy esztendõben volt csak példa. Az õzállományt veszélyeztetõ járványos fertõzõ betegségrõl vagy súlyos parazitózisról nem hallottunk, de ilyesmi egyébként is rendkívül ritkán fordul elõ, ezért bízvást kizárhatjuk a tényezõk sorából. Annál nagyobb jelentõségûnek tartom

fotó: Szerencsi Gábor

A Tolna megyei érdekképviselet és a vadászkamara vezetése 2007/2008 telén foglalkozott az állománycsökkenés kérdésével és vizsgálati programot állított össze az okok felderítésére. A téma felvetésekor olyan magyarázat is elhangzott, hogy az õzállomány csökkenésének egyetlen magyarázata van, és ez nem más, mint a vadorzás. Kétségtelen, hogy az okok között feltétlenül számításba kell venni, de vajon hihetõ-e, hogy a több százas törzsállományok csökkenésének ez lenne a legfõbb magyarázata? Véleményem szerint – bár lehet, hogy a rapsicok szerepe is jelentõs – az egyéb lehetséges okokat is indokolt megvizsgálni. Talán a leggyakoribb eset a törzsállományhoz viszonyított magas arányú lelövés, ami lehet tudatos, de eredhet hanyagságból, az állománybecslés elmulasztásából, téves adatközlésekbõl is. A ténylegesnél magasabb állománybecslési adatokra alapozott éves lelövési terv akár néhány év alatt is radikálisan csökkentheti a törzsállományt. Különösen abban az esetben, ha a megyei vadászati hatóság ragaszkodik a 25 százalékos vagy még ennél is magasabb éves lelövési arányhoz. Szerintem a szakhatóság által elõírt hasznosítási aránynak csak abban az esetben van létjogosultsága, ha a tavaszi állománybecslés korrekt és kontrollált. Egyébként sem tartom indokoltnak a „tervszámok” elõírásait, ugyanis tapasztalataim szerint nem hozta meg a várt eredményt. Példaként megemlítem az 1979. évi kötelezõen megemelt õzlelövési tervet, amelynek súlyos következményeit sok helyütt még egy évtized alatt sem heverte ki az állomány. Az állománycsökkenés okai között említhetjük a tavalyi aszályos évet, aminek bizonyára az õzszaporulat-nevelésben szintén negatív hatása lehetett. Már õsszel látni lehetett, hogy feltûnõen kevés a gida, amit a 2008. évi tavaszi felnevelt szaporulatra vonatkozó felméréseim bizonyítottak is. Az eredményt feltûnõen alacsony-

adatok hiányoznak – ez is nagymértékben közrejátszhat a létszámcsökkenésben. Egy évtizede a hazai csúcsragadozó a róka volt. A rókáról köztudott, hogy az általa elkövetett gidapusztítás szintén jelentõs lehet. Az utóbbi években megjelent hazánkban és rohamosan terjed az aranysakál. A Duna-Tisza közén már az 1980-as években gyakori volt, napjainkra olyan létszámra szaporodott az állomány, hogy egyes területeken már sakálhajtásokat szerveznek. A Dunántúl déli megyéiben, így Tolnában is megjelent, megtelepedett és a megye északi erdõsült térségében szaporodó állománya él. Az aranysakál termeténél, erejénél és szokásainál fogva csúcsragadozója lett az általa elfoglalt területeknek. A rókától eltérõen nem csak a szaporulatot pusztítja és az õz is a zsákmányállata lett.

Az idõjárás a bakok agancssúlyát is befolyásolja viszont az õzeket pusztító vadfajok kártételét. A vaddisznó kizárólag a szaporulatban okozhat kárt, de csak ott, ahol az õzzel közös élõhelyen él. Bizonyára tanulságos lenne a vaddisznó táplálékvizsgálatával foglalkozni a gidanevelés (május-június) idõszakában. A kóbor ebek szabályozásában bekövetkezett változás elbizonytalanította az arra illetékeseket, és – bár a konkrét

Tolna megye vadászati vezetõi úgy ítélték meg, hogy a vadászatra jogosultak támogatásával 10-12 olyan területet jelöl ki, ahol embrióvizsgálatokat végez, felméri a felnevelt szaporulatot és ellenõrzi az aranysakál jelenlétét, FARKAS DÉNES SZAKÍRÓ elterjedését.

359


A kevesebb – több...

VADÁSZATI GYAKORLAT

Kapitális baklövések Nem könnyû és egy cseppet sem hálás feladat divatirányzatok ellen küzdeni, de akiben hosszú évtizedek alatt kicsírázott, majd szárba is szökött némi szakmai tisztesség és alázat, még e szélmalomharcot is kutyakötelességének kell tartania. Mert mirõl is van szó, egyedi esetrõl, vagy netán általános jelenségrõl? Sajnos az utóbbi, s ezért nem lehet mellette szó nélkül elmenni. A meghökkentésnek, a feltûnés- és figyelemkeltésnek a szó igazi, de rossz értelemben vett „bulvár” módja, ha kitalál valaki valami egetverõ marhaságot – majd körítésként gyúr hozzá még egy önmagának is homlokegyenest ellentmondogató elméletet. A lényeg az, hogy minden evidenciának, bizonyított ténynek, szakmai tapasztalatnak ellentmondjon, mert egy köztudottan következmények nélküli országban ezt gond nélkül meg lehet tenni. Így már az sem tûnik elképzelhetetlenek, hogy az odú fúrja a harkályt. Nekem - speciel - ezek a „gondolatok” jutottak eszembe a Nimród áprilisi számában Varga Márió szerzõtõl megjelent „Gondolatok az õzbakvadászatról” címû iromány olvastán.

P

ersze olcsó volna ezt a labdát azzal leütni, hogy „ja, igen, már megint a konkurencia...” Ennél azonban sokkal többrõl van szó, mert a közölt téveszmékrõl sehol sem jelzik, hogy ez valójában humor, blõdi esetleg valami vitaindító, hozzászólást provokáló, esetleg jól-rosszul értelmezett tapasztalatokat összehányt anyag, holott az egész a valóságtól fényévnyi messzeségekbe elrugaszkodott abszurd egyveleg. Ez viszont már nem játék, komoly felelõsség terheli a szerzõt is, de legalább ekkora a lektorálás jogát számon kérhetõ szerkesztõké is. Ugyanis mindezeken a legfontosabb múlik: a hitelesség. A lektori felelõsségrõl már a vadászkönyvkiadást illetõen korábban, többször is írtunk hangosan a pusztába kiáltva, mert semmi nem változott, senki nem érezte magát találva. Ezért e helyütt kénytelenek vagyunk nevesíteni. A szakmában több évtizedes múlttal rendelkezõket persze az ilyen bornírt állítások nem tévesztik meg, de sajnos olvashatják mindezeket a pályakezdõ fiatalok, a haladók, a tanulók, a diplomatervezõk, és ha valaki ezeket nem teszi helyére, késõbb akár még hivatkozási alappá is válhat. És itt kezdõdik - de egyáltalán nem itt végzõdik - az írástudók olyan sokat és sokszor emlegetett felelõssége. Ám hogy a „hátbatámadás” vádját elkerüljem, minden érdekelttel telefonon beszéltem, aggályaimat elmondtam. Megtudtam, hogy a szerzõ 28 éves, vadgazdálkodási szakmérnök, tíz éve vadász... Egy évtized - persze ha ezt valaki szorgos tanulással tölti - valójában nem kevés, azonban országos vonatkozású megállapításokhoz, állománykezelési elvek gátlástalan „bombázáshoz” semmiképpen nem mondható elegendõnek. Példaként kiváló tollú hazai Nagy Örege-

360

ink sorát említhetném, akik az ilyen méltatlanságok miatt a sírjukban forognak, de e helyütt legyen elegendõ a nálunk szerencsésebb csillagzat alatt született dán Straangard és munkatársainak említése, akik fõfoglalkozásban több mint 25 év kutatási tapasztalatait szûrték le és az elképesztõ mennyiségû adathalmaz matematikai értékelése után írták csak le sarkalatos megállapításaikat az õzek etológiájáról, feltárva az õzpopulációk önszabályozó mechanizmusát, amely a hetvenes évek elsõ felének jó értelemben vett szak-

mai szenzációja volt. Abban a szerencsében részesülhettem, hogy a jeles szerzõ 1978. évi ittjártakor a legjobb hazai õzes területeken magam kalauzolhattam, és ezalatt sokat tanulhattam tõle, majd három éven át a bevált dán jelölési módszert alkalmazhattuk Somfalvi Ervin kollégámmal együtt a GATE akkori kísérleti vadászterületén. Lehet, hogy ma már nem divat, de fõfoglalkozásként gyakorolt zöldfülû vadászkoromban tíz évig még egy vadász-

társasági közgyûlésen sem szólaltam fel szakmai témákban. Inkább hallgattam az öregeket, és igyekeztem lehetõleg mindent ellesni, eltanulni tõlük, mert soha nem magyarázták túl a dolgokat. Hála Istennek – és szerencsére - akkor még volt kitõl tanulni, pedig ifjúi hévvel, bevallom mindig is igyekeztünk rajtuk „fogást keresni”, de nem sikerült. Több évtized távlatában sem csalódtam bennük, ha rám szóltak és kijavítottak, ha valami hülyeséget mondtam. Illendõen megköszöntem, de ma is megemelem a kalapomat, ha szeretettel és tisztelettel rájuk gondolok. Ezek után taglaljuk a „cikkboncolás” eredményeit, ha nem is lesz benne köszönet, mert – mint köztudott - manapság a legjobb védekezés a támadás. A territoriális összetûzések jelentõs energiaveszteséggel járnak – szögezi le a szerzõ már az elején. Genetikailag kódolt, fajspecifikus viselkedési formákra ilyet kijelenteni egyszerûen nem lehet, mert például maga az egész nemi élet minden kétséget kizáróan jelentõs energiaveszteséggel jár, de aki mindezeket „sajnálja”, vagy netán meg szeretné spórolni, az már aztán igazán /fa/tökkel ütött. Ha valaki a cikkében megkérdezi, hogy kárt okozunk-e azzal, hogy a már területet foglalt bakokat üzekedés elõtt elejtjük, és – mint írja – de a válasszal adós marad, akkor el nem tudom képzelni, hogy vajon most minek, mit és kitõl kérdez? A csúcs – és ilyesmi ebben az országban még leírva soha meg nem jelent - azonban mégis az a „jó tanács” ami kiverte nálam a biztosítékot, amely szerint a vadászatot, ha lehetséges, az elsõéves õzbakokkal kezdjük. Ez egész egyszerûen ép ésszel fel nem fogható, nem lehetséges, mert az elsõ agancsú bakok május közepe elõtt még le sem tisztítanak! Az április 15-én kezdõdõ õzbakidény egyebek Magyar VADÁSZLAP

fotók: Mészáros András

között éppen azért mondható jónak, mert a rendkívüli képességû elsõ agancsú bakok éppen ez okból nem lehetnek a fatális tévedések áldozatai. (Ha netán mégis rálövetne ilyen bakra valaki, az már valóban a szakbarbárság teteje.) Tudom, hogy már itt hagyni kéne a fenébe az egészet, de – ha hiszik, ha nem – nincs vége a szó szerinti kapitális baklövéseknek, mert ez következik: „...a kompetencia szempontjából kétségtelenül elõnyösebb egy gidát õsszel elejteni, mint tavasszal, lesoványodva.” Vajon mi lehet ennek a „zseniális tapasztalatnak” a gyakorlati haszna? Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy ezek szerint tilalmi


idõben - mert ugyebár a hivatalos tavasz március 21-én kezdõdik – „vadgazdálkodási szempontból” bizonyára több zsír kell a pörkölthöz, ha esetleg a vadorzók ezt nem tudnák. Jelentem tisztelettel, sajnos tudják, a „vadászok bibliájából” meregetett mindenféle posztgraduális továbbképzés nélkül is. De a szerencsétlen gidák õzbakidény elõtti molesztálásának ezzel még koránt sincs vége, mert ezt látják szemeim: „...minél energikusabban nyúlok bele a gidák korosztályába, annál inkább visszafoghatom magamat tavasszal.” Na ennél jobb szaktanácsot végtére is magam sem adhatnék, mert ha drága a puskája, a tavaszi gida-

361


Nem szabad lövés elõtt elhamarkodott döntést hozni – ajánlatos spektívet használni

lövésekben rettentõen fogja magát vissza, és könyörgöm: tavasszal egyszer és mindenkorra hagyja békén a gidákat. De hogy még jobban felbosszantson a szerzõ, a szöveg ekképpen folytatódik:: „...ez azt jelenti, nyugalmuk lesz az õzeknek, kevesebb lövés esik, az õzeknek marad abból a bizalomból, ami a tél végi idõszakban alakul ki.” Szerencsére az õzek nem tudnak olvasni ilyen könnyen nem múló „gondolatokat”, mert az én bizalmam ezeknek olvastán még a következõ télre sem fog kialakulni. Fõként azért mert a következõ számban „Vaddisznó: mit tegyünk a vadkár ellen?”címmel pedig egyenesen arra biztatja a vadászokat, hogy a helyes állományszabályozás érdekében tél végén kell agyonlõni a kocákat. Már megint csak tilalmi idõben, mert a tél vége februárban van és a kocalövés pedig január 31. után már nem csak tilos, hanem súlyosan etikátlan is. Mondhatnám tovább olvasva, hogy sem az õznél sem az Isten más védett és védtelen barmánál sincs - mert nem létezik - „kevésbé szociális életmód”, mert akkor léteznie kellene „nagyon szociális életmódnak” is. Ilyen meg nincs. A helyfoglalás, -tartás, vándorlás során taglalt képtelenségek pedig minden, a jelölt õzekkel folytatott konkrét vizsgálati eredménynek ellentmondanak. A sutáknál ráadásul egyáltalán nem „hasonló a helyzet” hanem éppen ellenkezõleg, a viselkedési sajátosságaik merõben mások, mint a bakoké. Ma már tudjuk, hogy az elvándorlási ráta független a vadsûrûségtõl – a kijelentés meg egyenesen hajmeresztõ. Errõl ugyanis az „illetékeseknek”, jelesül az õzeknek egészen más a véleményük. Az elvándorlási ráta pedig soha nem lehet genetikailag rögzített, mert ezt a „rátát” kizárólag az ember találja ki, állapítja meg és ezt – Istennek hála – egyelõre még nem tudják belegyömöszölni az õzek öröklõdésért felelõs DNS spiráljának egyetlen lokuszába sem. És ekkor jön az eddig leírtaknak homlokegyenest ellentmondó összefoglalása emigyen: „…a gidák õszi intenzívebb vadászata feleslegessé teszi az elsõéves bakok intenzív tavaszi vadászatát és javítja a többi õz életfeltételeit. S végül, aki a vadászterületének határához közel élõ bakokat válogatás nélkül lövi, ne panaszkodjon a szomszédjaira, õk is csak emberek. Puff neki, valóban kolosszális megállapítás, mert távcsõvel vizsgálva messzirõl valóban puskás embereknek látszanak az ilyen „tapasztalt” szomszédok, de hogy igaz vadászok bizonyára nem lehetnek, HOMONNAY az ezek után már valóban ZSOMBOR minden kétséget kizáróOLVASÓSZERKESZTÕ an megállapítható.

362

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZATI JOG

Elõzõ lapszámunkban megígértük, így mostani lapunkban tájékoztatást adunk arról, hogy a vadászati törvény (Vtv.) és végrehajtási rendeletének (Vhr.) legutóbbi – sokadik – módosítása milyen módon érinti „cégszerûen” a vadászatra jogosult szervezeteket. Annál is inkább érdemesnek tartjuk ezzel foglalkozni, mert még a szakigazgatásban dolgozók is több esetben – például a vadászati napló- és teríték-nyilvántartás vezetési szabályainak megsértése miatt – olyan megjegyzéseket tettek, hogy a módosításokat követõen ezekben a kérdésekben már nincs szankcionálási lehetõségük.

Az igazság azonban ezzel szemben az, hogy a végrehajtási rendeletbõl több tétel is „felkerült” a magasabb rendû jogszabályba, a vadászati törvénybe. Mégpedig úgy, hogy a végrehajtási rendeletbõl hatályon kívül helyezték azt a mondatot, amely szerint a cselekmény „a vadászat rendje megsértésének minõsül.” Erre a legjobb példa, hogy a Vhr. 47. §. (3) bekezdésébõl hatályon kívül került az a mondat, amely szerint: „...a vadászati napló és teríték-nyilvántartás vezetési szabályainak megsértése a vadászat rendje megsértésének minõsül.” Eddig ugyanis a végrehajtási rendeletben azért volt „felesleges” ez a mondat, mert a Vtv. 83. §. (1) bekezdésében tételesen szerepel, hogy a vadászati hatóság határozata alapján vadgazdálkodási bírságot köteles fizetni a jogosult, akkor: „...ha nem vagy nem az e törvényben foglaltaknak megfelelõen tesz eleget a vadgazdálkodási üzemterv, éves vadgazdálkodási terv készítésének, a teríték-nyilvántartási, valamint vadászati naplóvezetési kötelezettségének.” („f” pont.) A kiszabható büntetés legalább százezer, és legfeljebb kétmillió forint lehet. Ugyancsak a rendeletbõl a törvénybe emelték át az azonosító jelekkel kapcsolatos elõírásokat, a társas és egyéni vadászati napló, a teríték-nyilvántartás, valamint a hivatásos vadász szolgálati naplójának kezelési szabályait. Ugyanide került a vadasparkba, valamint az egyedi jelölésre kerülõ nagyvad engedélyezési eljárása is. Ezek mind a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minõsülnek és emiatt vadgazdálkodási bírsággal sújthatók. A törvénybe kerültek még az alábbi témák, amelyek szintén a vadászati szabályok megsértésének körébe tartoznak:


- az éves vadgazdálkodási tervtõl való engedély nélküli eltérés - a hivatásos vadász alkalmazása során, ha a munkaviszony megszûnését 15 napon belül nem jelentik be a vadászati hatóságnak - a hivatásos vadász alkalmazására vonatkozó kötelezettségeknek a vadászatra jogosult a hatóság felhívására nem, vagy nem a törvényben foglalt feltételek szerint tesz eleget. A módosítás szerint a szabályok megsértése az is, ha a vadászatra jogosult (és nem pedig a vadász) elmulasztja a vadászati engedéllyel rendelkezõ vadász egyéni lõjegyzékébe bejegyezni a vadászterület kódszámát. Ez a tétel a régi megnevezéssel a „külföldi” vadászokra (bérvadász, vendégvadász), magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkezõ, nem vadászjegyet, hanem vadászati engedélyt váltókra vonatkozik. A módosítás szerint továbbá a Vhr. 42. §-át is hatályon kívül helyezték. Megmaradt ugyan a vadászatra jogosult kötelezettsége a hivatásos vadász vadászjegyének kiváltására, érvényesítésére, vadászati felelõsségbiztosítására, lõdíj fizetésére, valamint a jogszabály által meghatározott egyenruha és felszerelés biztosítására vonatkozóan, de ezek esetleges elmulasztása, megsértése már nem minõsül a vadgazdálkodási szabályok megsértésének, s ezért nem is szankcionálható. Ellentmond azonban ennek a törvénynek az a tételes elõírása, amely szerint: ha a vadászatra jogosult a hivatásos vadász alkalmazása során, „nem a törvényben foglalt feltételek szerint tesz eleget”, elmarasztalható, azaz büntethetõ. Nyilván ezt majd a jogszabály alkalmazási gyakorlat fogja, illetve tudja majd értelmezni.

Sajnos – és ezt nehéz volna észérvekkel alátámasztani – hatályon kívül helyezte a módosítás a Vhr.-nek azt a tételét, hogy a „biztonságos vadászat lefolytatása érdekében kiadott vadászatvezetõi utasítás megszegése a vadászat rendje megsértésének minõsül”. Igaz, megmaradt, hogy a vadászatvezetõ utasításait a vadász köteles követni, azok megszegõjét a vadászatvezetõ figyelmezteti, súlyosabb esetben a vadászatból kizárja és a helyi szabályzatban foglalt rendelkezések megsértése esetén, a vadászatra jogosult járhat el. Jogosulatlan vadászat, vagy a vadászat rendjének megsértése esetén nyilvánvalóan a jogszabályok szerint kell intézkedni. A vadászatvezetõ-képzés tanfolyamain mindig megkérdezik, hogy ha a vadászt kizárják a vadászatból, akkor kaphat-e vadászrészt. Erre külön elõírás nincsen, de ez ellentétes lenne a normális logikával. A vadászatból kizártuk, örüljön, hogy ezzel megúszta az esetet, de – véleményem szerint – jutalmat nem érdemel. A vadtenyésztést folytatók figyelmébe ajánljuk, hogy a mesterséges vadtenyésztési tevékenység engedély nélküli folytatása, továbbá a vad engedély nélküli, vagy az engedélyben foglaltaktól eltérõ zárttéri tartása a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minõsül. A vadászati hatóság engedélye nélkül 100 ezer forinttól 2 millió forintig terjedõ vadgazdálkodási bírság szabható ki. Igazán nem könnyû feladat meggyõzõ módon vitába szállni mindazokkal, akik szerint az egész hazai vadászat alaposan túlszabályozott. DR. BALÁZS ISTVÁN Fõként azért, mert – úgy ERDÕMÉRNÖK, SZAKÉRTÕ tûnik – nekik van igazuk.

363


A jogosultak büntetései

Ízelítõ kínálatunkból! ÚJ!

Hangoskönyv!

ÚJ!

ÚJ!

Web-áruházunk teljes kínálata a www. vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhetõ:

ÚJ!

Vadászlap Kft.

4300 Ft

3200 Ft

Capstick: Halál a fekete kontinensen Halmágyi Takács István: Vadászatok idegen tájakon (hangoskönyv)

1031 Budapest, Pákász u. 7. Telefon: 06-70/702-5000 Telefon/fax: 06-1/242-0042 e-mail: [email protected]

3500 Ft

A kiválasztott termékeket postai utánvéttel szállítjuk.

4800 Ft

Fáczányi: Fejet hajtunk – Vadászati emlékhelyek Magyarországon Capstick: Az utolsó elefántvadász Wally Johnson története

Az árak a postaköltséget nem tartalmazzák! CD-k, DVD-k

8900 Ft Hunting Video: Abnormális õzbakok DVD

1500 Ft Select: A csodás észak DVD

1500 Ft

Természetfilm: A Monarchia hajóroncsai 1-3. DVD . . . . . . . . . . . . .1 990,Antarktisz DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,A természetvédelem 30 éve a Hortobágyon DVD . . . . . . . . . . .1 990,Budapesti vadon DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Daruvonulás a Hortobágyon DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Életem, utazásaim (dr. Balázs Dénes) DVD . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Fagyos oázis DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Farkaslesen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Grönland DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Hubulák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Izland DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Lappföld DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Lulu, a világszám DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Mauritius DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Óceániai csavargások DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Pápua új Guinea DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Patagónia tornyai DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Pénz és taps nélkül DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Tasmánia DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Tiszavirág DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Abonyi Kürtegyüttes: Egy vadászat emlékére CD . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Balogh István: Tollasbál az erdõn (madárhangjáték) CD . . . . . . . . .3 120,Baranya Vadászkürt Együttes: Hubertus Mise CD . . . . . . . . . . . . . .2 980,Bársony: Bársony István a láp és a pagony dalnoka DVD . . . . . . . .2 700,Blaumann Ödön: Dámbikák bírálata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Õzbak bírálat I-II. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400-2 400,Vaddisznó hajtások akciójelenetei I-II. DVD . . . . . . . . . . .2 400-2 400,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Erdõ P.R. Bt.: A magyar erdõ királya DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 000,Heltay István, dr.: Amit a nagyvadról tudni illik DVD . . . . . . . . . . . . .5 550,Homoki-Nagy István: Cimborák hegyen-völgyön DVD . . . . . . . . . .1 280,Ignácz Magdolna dr.: Élõhelygazd. és vadgondozás I-II. DVD . . . . .6 300,Õzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD . . . . . . . . . . . . . . . . .6 300,Szalonkától a vadlibáig dupla DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 300,Kossuth Kiadó: A család kedvencei: –kutyák CD . . . . . . . . . . . . . . .2 990,Naturhun Kft.: Hunting in Hungary I-II. DVD . . . . . . . . . . . . .5 900-5 900,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn 2 DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 950,Rockenbauer Pál: … és még egymillió lépés DVD I-V. . . . . .2 950-2 950,Másfélmillió lépés Magyarországon I-III. DVD . . . . . . . . .2 890-2 890,Select Kft.: A nagy cápák nyomában DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Csuka horgászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Dél-Afrika DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Szerengeti DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Veszélyes állatok: Majmok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése DVD . . . . . . . . . . . . . . .5 800,A vadászíjász 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 800-5.800,A vaddisznó vadászata 1- 2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 800,Õzhívás DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 800,Uys, Jamie: Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 280,Zsila Sándor: Otthon a természetben CD JÁTÉK! . . . . . . . . . . . . . . .3 000,-

Select: Federbottal állóvízen DVD

ÚJ!

ÚJ!

5400 Ft

2400 Ft

Media Art Film: Vérebvezetõk nyomában DVD Blaumann Ödön: Vaddisznóhajtások 3. DVD

KÖNYVEK

Acél Csaba: Kuduláz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 000,Aichele-Bechtle: Mi virít itt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . . . . . . . . . .1 600,Bailey, John: A horgászat nagykönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 999,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 450,Magányos órák (Vadászhangok, hangulatok II.) . . . . . . . . . . . .2 100,Basche: Vadak és vadszárnyasok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 990,Békés Sándor-Körtvélyesi László: Vadászok, vadászotthonok . . . .2 800,Bickel, Gabrielle: Likõrök, pálinkák, gyógyitalok . . . . . . . . . . . . . . . .1 050,Bõhm István: Vérebkrónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 500,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 100,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 900,Deák István, dr.: A nagyvad és vadászata Erdélyben . . . . . . . . . . . .2 980,Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 980,Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Fekete István: Vadászatok erdõn-mezõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,A magam erdeiben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .950,Földi László: Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 490,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . . . . . . . . .2 700,Harling: A vadcsapások varázsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 999,Heltay István, dr.: Amit a fegyverismereti vizsgán tudni kell . . . . . . .3 100,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 050,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 550,Heltay-Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II. . . . . . . . . . . . . .12 600,Heltay-Rácz Fodor: Vadászatszervezés, vadászetika . . . . . . . . . . . .4 600,Igali Mészáros József: A hal, a horog és az ember . . . . . . . . . . . . .3 100,Iváncsics - Köller: A természet harmóniája... . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 100,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 700,Karácsonyi Dezsõ: Mesék az erdészházból . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Kútvölgyi Mihály: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 800,Lajkó István: Halászati alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 400,Lakatos Károly: Vadászhit, A császármadár és vadászata . . . . . . .2 400,Lazi: Szarvasok háreme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 200,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 900,MEOE: Vadászkutya vizsga- és versenyszabályzat . . . . . . . . . . . . . .2 100,Muray Róbert: Témám a természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 800,Nagy Csaba: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei . . . . . . . . . . . . .2 980,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam a Mount Everestet . . . . . . . .3 200,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában . . . . . . .3 500,Rohály Gábor: Magyar borok könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 980,Sáry Gyula: Új vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 600,Schmidt Egon: Madarak Budapesten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 600,Napsütötte ösvényeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .450,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 200,Sütõ András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Szõllõsi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 800,Tanos Pál: Erdõzúgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 900,Tóth Sándor, dr.: Nyitány a hírnévhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Török András Mátyás: Vadászataim napfényben-árnyékban . . . . . .3 600,Várhelyi András: Orvvadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .968,Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeirõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 800,Videcz Ferenc: Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 700,-

ÚJ!

4900 Ft

4300 Ft

Takács Viktor: Hegyi vadászataim 2. – Hidvégi Béla vadászélete DVD dr. Ignácz Magdolna: Szarvasbõgés – vaddisznóhajtás DVD

2400 Ft

6000 Ft A. E. Hartink: A kések nagy enciklopédiája

ÚJ!

3450 Ft Dr. Szilágyi Virgil: Pirosbetûs vadásznapok

ÚJ!

4000 Ft Bán István: Medve 3.

6240 Ft

Blaumann Ödön: Vad és vadászat DVD Oxigén-magazin Bt.: Csergezán Pál vadvilága DVD

13. OLDAL

A pénznek nincs szaga – tartja a mondás. Szerintem, igenis van! Ráadásul meglehetõsen kellemetlenül, orrfacsaró módon „illatozik”. Nincs ez másként napjaink kis magyar vadászvalóságában sem. Valami itt bûzlik! Nem kicsit – nagyon… A vadászat, és ezzel együtt a sokszor nemzeti kincsként aposztrofált vad az elmúlt néhány év során árucikké vált. Tetszik, nem tetszik, ez a helyzet. Ennek a korántsem áldásos állapotnak pedig a magyar vadászok – a néhány kiváltságos kivételtõl eltekintve – az összes káros mellékhatását „élvezik”. Egy alföldi vadász április elsõ napjaiban, a baklesések idõszakában készített egy fényképet. Ez önmagában nem nagy ügy… A felvételen egy különleges méretekkel rendelkezõ, éltes korú, kapitális õzbak látható. Nosza, barátunk feltette a fotográfiát a világhálóra, és ezzel megkezdõdhetett az ádáz csata: az internetezõ „vevõk” egymásra ígértek, attól függõen, hogy ki mennyi pénzt szán az elejtésére. Jöttek is szépen sorban az ajánlatok, a lelövésre ajánlott összeg pedig egyre növekedett. Közben a történet fõszereplõje, maga a tetszetõs agancsot viselõ vad gondtalanul legelészett. Az árverés egészen addig tartott, amíg a licitrõl mit sem sejtõ hivatásos vadász külföldi vendégével meglövette a bakot... Nem a helyszín, nem is az eset valódisága az érdekes, hanem maga a jelenség: adok-veszek, fotelben ülve klikkelgetek, és ha elég vastag a bukszám, akkor a netrõl „levadászott” jószágot majd csak oldalba durrantom… Néhány vadászatra jogosultnál kamerával rögzítik az áruba bocsátandó bakokat, és amikor a vendég megérkezik, leültetik a képernyõ elé, õ vevõként rábök a kiszemeltre, és máris lehet autóba pattanni, hogy a végsõ, piszkos munkát elvégezzék. Lassacskán eljutunk oda, hogy a „vadásznak” már oda sem kell utaznia a helyszínre, csupán – elektronikus úton – lefoglalja a számára tetszetõs fejdíszû vadat, s ha a pénz megérkezett a számlára, a hivatásos vadász meglövi helyette, lefõzi, bíráltatja, és makulátlan állapotban postázza. A büszke „vadásznak” pedig a gyorsító és elsütõ billentyû helyett csupán a bankkártyájához tartozó PIN-kódot kell benyomnia, aztán máris a falra akaszthatja a „trófeát”, anélkül, hogy akárcsak a karosszékébõl felállt volna.


A rossznyelvek szerint az Egyesült Államokban – hol máshol… – mûködnek olyan szórók, melyeken web-kamerákkal felszerelt golyós puskákkal lehet az interneten keresztül lesni a vadat. A puskát az egérgomb megnyomásával lehet elsütni, a vad további sorsáról pedig szintén a számítógépen keresztül intézkedhet a kuncsaft. Mindezért persze busás pénzeket kérnek a szolgáltatók, de amíg van olyan bolond, aki ezért fizet, addig folyik tovább a biznisz. Kérdés persze, hogy az állatvédõk ebben az esetben miért csücsülnek békésen a babérjaikon? Talán némi üzleti részesedésük is van a dologban…

„

...A vadászat és a nemzeti kincsként aposztrofált vad árucikké vált....

„

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, de nem szeretném borzolni az olvasók idegeit, és tippeket sem szeretnék adni azoknak, akik a szúnyogcsípések és az ázás-fázás helyett inkább a párnázott karosszéket, valamint a monitort választanák. Idáig jutottunk… Ettõl kezdve ez már nem vadászat, hanem egyszerû bevásárlás. Körülbelül ugyanannyit ér, mint amikor a szupermarketben leemelünk a polcról egy kiló lisztet, a pénztárhoz járulunk, fizetünk, és visszük. Ha megkaptuk az árucikket, boldogok vagyunk, de semmiféle lelki kötõdésünk nem fûzõdik az adás-vételhez. Márpedig a vadászat sava-borsa a sikerhez vezetõ út: az élmény maga.

Attól lesz valaki megbecsült és elismert vadász, hogy valóban ért ahhoz amit csinál, el tudja bírálni a bakot (és nemcsak monitoron keresztül), ki tudja zsigerelni, vadászhoz méltóan tud viselkedni a terítéknél, tiszteletben tartja a természet törvényeit, betartja a vadászat írott és íratlan szabályait. Az élet egyéb területein tapasztalható értékválság a vadászatban is egyre inkább elhatalmasodni látszik. Nem volna szabad hagynunk, hogy a vadászat is egyedül csak a pénzrõl szóljon… Mindazonáltal azzal teljes mértékben tisztában vagyok, hogy a vadászathoz pénz (is) kell. Aki vadászni akar, annak áldoznia kell rá. Mint mindent a világon, ezt sem adják ingyen. Lehet azonban mindezt kulturált és etikus magatartást tanúsítva is folytatni. A bérvadásztatás során egyébként is ott vágják át a vendéget, ahol tudják – kalapemeléses tisztelet az egyre ritkuló kivételnek. Sokan a vadászatszervezõktõl is, meg a vendégtõl is busás „jutalékokat” nyúlnak le, irreális árakon nyújtják a vadászházi szolgáltatásokat, bõdületes kilométerdíjakat számolnak fel, nem kevesen a saját zsebükre dolgozva… Az árjegyzékekben néhol szintén hajmeresztõ címszavakat lehet találni. Van, ahol egy hibázásért is zsebbe kell nyúlni, holott – mindenki tudja – jobb társaságban hibázásról még beszélni sem illik, csak az elmesélhetõ, közös, együtt és újra átélhetõ élményekrõl. A bajok ott kezdõdnek (vagy folytatódnak), hogy néhányan még kérkednek is a fent említett „vadászattal”. Nem azt mesélik egymásnak, hogy milyen területen, milyen körülmények között vadásztak, milyen tapasztalatokat gyûjtöttek, hanem azt, hogy a végén mennyit fizettek… Sokak szerint túlságosan földhözragadt vagyok, de én akkor is inkább cserkelni, lesen ülni, nézelõdni, bírálgatni, izgulni, azaz VADÁSZNI szeretek. Még akkor is, ha – mi sem természetesebb – néha bizony fizetni kell érte. Ha pedig egyszerûen csak vásárolni akarok valamit, akkor elmegyek a boltba, szatyorba teszem a portékát, leszurkolom a vételárat, és öt perc múlva már arra WALLENDUMS sem emlékszem, hogy a PÉTER pénztárosnõnek milyen FÕSZERKESZTÕHELYETTES színû haja volt…

365


Vadat vegyenek!

VADÁSZATI JOG

A revírharc még nem ért véget Az országban már véglegesen kialakult nagyjából 1380 vadászterület, azonban több vadászatra jogosult területkijelölését még mindig számos jogi tortúra, eljárás késlelteti, az elsõ-, a másodfokú szakhatóság, sõt a még ennél is lassúbb bíróságok. Nem garantált azonban, hogy a már „véglegesnek” hitt területkijelölést nem lehet bírósági úton megtámadni, hogyha az újonnan kijelöltek a jogszabály tudatos vagy téves félreértelmezései miatt ellentétbe kerülnek a törvény szövegével.

Úgy tûnik azonban, hogy éppen mostanában esett le a tantusz, hogy lehet élni a törvény által biztosított elõ-haszonbérleti jog lehetõségével azoknál a földtulajdonosi vadászati jogközösségnél, ahol az alapító földtulajdonosokból alakult vadásztársaságnak adták haszonbérbe a kijelölt területet, nem pedig az elõzõ bérlõnek. Az elõzõ ciklus bérlõje azonban, ha és amennyiben ugyanazokat a feltételeket vállalja, akkor az elõ-haszonbérleti lehetõségével jogszerûen élve igényt tart a bérleti jogviszonyának folytatására, s ezért az országban sorra megkezdõdtek a bírósági perek, s már elsõfokú ítéletek is születtek. Fontos tudni az elõ-haszonbérleti joggal kapcsolatban, hogy a vadászati törvény (Vtv.) errõl szóló tételét a 2007-ben megjelent jogszabály, az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi XVI. törvény 11. §. (2) bekezdése változtatta meg. Ezt a törvénymódosítást az országgyûlés 2007. március 26-i ülésnapján fogadta el és léptette érvénybe. Így a vadászati törvényünk 16. §.(4) bekezdésének elsõ mondata helyére a következõ rendelkezés lépett: „A vadászterület ismételt haszonbérbeadása esetén a haszonbérlõt e törvény alapján elõ-haszonbérleti jog illeti meg. E törvénynek az elõ-haszonbérletre vonatkozó rendelkezéseit azoknak a jogosultaknak az esetében kell alkalmazni, akik a vadgazdálkodási üzemterv lejártának napján érvényes haszonbérleti szerzõdéssel rendelkeznek, és az újonnan kialakított vadászterületnek legalább a felét az elõzõ üzemtervi ciklusban is haszonbérelték.” A bekezdés második mondata változatlan és így szól: „Az elõ-haszonbérleti

366

jog gyakorlására a Polgári Törvénykönyvnek az elõvásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.” Ez azt jelenti, hogy amely vadásztársaság 2007. február 28-án rendelkezett érvényes haszonbérleti szerzõdéssel és a jelenleg kialakított vadászterület legalább felén vadászatra jogosított volt, és ha az új üzemtervi ciklusra is haszonbérbe adták a kijelölt vadászterületet, vagyis a földtulajdonosok nem saját maguk gyakorolják a vadászati jogot, abban az esetben az elõzõ

bérlõ bírósági úton érvényt szerezhet a törvény által biztosított elõ-haszonbérleti jogának. Ez van akkor is, ha a földtulajdonosi közösség a saját tagjaiból alakított vadásztársaságnak akarja „bérbe adni” a területet. Természetesen ehhez vállalni kell az érvényes földtulajdonosi gyûlésen a vadászati jogközösség által megállapított haszonbérleti feltételeket. A bejegyzett földtulajdonosi képviselõnek a haszonbérleti szerzõdés tervezetét az elõzõ bérlõnek meg kell küldenie. A Ptk. elõvásárlási jogra vonatkozó rendelkezései fentiekhez túl sokat nem tesznek hozzá. Az viszont tény, hogy az elõ-haszonbérleti jog annyit jelent, hogy azonos feltételek vállalása esetén a korábbi jogosultat illeti meg az a jog, hogy megkösse a területre az új haszonbérleti szerzõdést. A helyzetet bonyolítja, ha már az új vadásztársasággal – még ha földtulajdonosok is alakították – már megkötötték a haszonbérleti szerzõdést, elkészült a tíz-

A vadászati felügyelõk tájékoztatása alapján az elõ-haszonbérletek április végi helyzetképe Megye

Kijelölt terület

Rendezetlen státuszú terület

Elõhaszonbérleti per

Perállapot

Baranya

56

5

1

elutasítva

Bács-Kiskun

103

0

1

megnyerte

Békés

75

2

0

0

Borsod-Abaúj-Zemplén

117

2

1

folyamatban

Csongrád

56

5

0

0

Fejér

73

2

1

elsõ fokon nyert

Gyõr-Moson-Sopron

66

0

0

0

61

0

Hajdú-Bihar Heves

nem elérhetõ

Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom

0

0

adatközlés megtagadva 40

0

0

0

Nógrád

51

1

2

folyamatban

Pest

101

3

0

0

Somogy

85

1

0

0

Szabolcs-Szatmár-Bereg

88

2

0

0

Tolna

64

0

0

0

Vas

54

0

0

0

Veszprém

61

0

2

folyamatban

Zala

51

0

0

0

Magyar VADÁSZLAP

fotók: Blaumann Ödön

határozták volna el a vadászat gyakorlását ott, ahol szakadás állt be a „régi” vadásztársaság és a földtulajdonosok között. S ahol csak mostanában, vagy – akár a gazdálkodás nehézségei, költségei miatt egy

idõközi tulajdonosi gyûlés határozata alapján a haszonbérbe adás mellett döntenek, feltétlenül figyelembe kell venniük a döntés elõtt az elõzõ bérlõ törvényes igényjogosultságát. Feltétlenül meg kell említeni, hogy az 1996-os vadászati törvény „Átmeneti rendelkezések” címû fejezetének 99. §. (3) bekezdése, annak idején még rendelkezett az elõ-haszonbérleti jogra vonatkozóan, de ez már nincs hatályban. (Pl.: több jogosult esetében a sorrend, stb.) Többen más módon értelmezték tévesen az elõzõ bérleti ciklus átmeneti rendelkezéseit, abban a hiszemben, hogy az csak az elõzõ ciklusra vonatkozott. A 2007-2017-es bérleti ciklus „levezényléséhez” - sajnálatos módon - nem készült átmeneti rendelkezés, így a ma érvényes, többször módosított vadászati törvényünk nem könnyen áttekinthetõ, az adott idõszak éppen hatályos rendelkezései alapján kellett az új területkijelöléseket elvégezni. A perindítást azonban a vadászati szakhatóságoknak az esetek nagy részében nem jelentik, legtöbbször csak az elsõ fokú bírói döntés után jut a tudomásukra. Ezért naprakészen nem tudható, hogy hány ilyen per indult valójában. A helyzet, a jogi státusz azonban csak és kizárólag a jogerõs bírósági ítéletek nyomán változhat meg, amelynek idõtartama legalább 2-3 év. Fontos tudnivaló, hogy a földtulajdonosi gyûlés haszonbérbeadásra, vagy saját jogon való joggyakorlásra vonatkozó döntését idõközben nem lehet megváltoztatni, mert az a teljes üzemtervi ciklusra szólt. Nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy a perek pillanatnyilag alacsonynak tûnõ számával a folyamatnak koránt sincs vége. Hacsak idõközben föl nem veszik soraikba azokat, akik esetleg pert indítanának az elõ-haszonbérleti jog kikényszerítésének érdekében... Dr. Balázs István – Somfalvi Ervin


367


éves vadgazdálkodási üzemterv és a megyei vadászati hatóság mindkettõt jóváhagyta. Ezért minden bizonnyal további bírósági perek indulnak. A bölcs döntés az lett volna, ha földtulajdonosi alapon

368

Magyar VADÁSZLAP

PUBLICISZTIKA

…az Úr elé járul egy lélek – tartja a néphit. Állok a ravatal elõtt, és az ilyenkor szokásos fehér rózsaszálat munkatársam lábához teszem. …élt 90 évet. A „kaszás” nem sietett, hosszúra hagyta a búcsúszenvedést, ami fájó volt a családnak és neki is. Így a vég már megbocsátható. Egyenruhában vagyok és a személyes búcsúm után félrehúzódom. Körbelesek, az ismerõsöket keresve. Amott a túloldalon egy volt munkatárs – civilben. Aztán felfedezek még egyet, akin szintén nincs erdészruha. Ám egyszer csak újabb zöldruhás érkezik. Hajlott a háta. Tétován körülnéz, a szemüvegen keresztül a múltat, a régi kollégákat keresi. A fõnökünk volt. Meglát, mellém áll. - Erdésztemetés lesz? – kérdi kissé erõs hangon, amit a füle mögötti apró készülék érthetõvé tesz. Fölötte is eljárt az idõ. Fejemet rázom, vállam felhúzom. - Fogalmam sincs – suttogom, de meg kell ismételnem, kissé hangosabban. Aztán jönnek a többiek is, de mindenki máshová áll. A gyászolók fekete ruháit zöldek tarkázzák: az egykori munkatársak és a fiatalok, akik csak hallomásból ismerték. Fájón állapítom meg, minket az egyenruha már nem tart össze! Vajon miért? Azért a koporsó leeresztése közben elhangzik a vadászsortûz, de ez sem hozza közelebb az egykori és az új csapatot, akik köszönés, egy pillantás, egy kézszorítás és egy szó nélkül távoznak. Õk már végeztek, sietnek. Ettõl az öregek is zavarba jönnek és tanácstalanul téblábolva, bizonytalanul botozva ballagnak hazafelé, mintha a temetés valahogy nem ért volna véget… Hol vannak a régi beszélgetések a munkáról, a szakmáról? A gondolat kicsit szíven üt. Ennyire megöregedtem, nosztalgiázom? Mert korábban vitatkoztunk arról, mennyire szabad gyéríteni a 82/b bükköst, mikorra kell azt befejezni, kaszáljuk-e májusban a vadföldet, vagy várjunk vele, szénát vagy silót készítsünk belõle? Rak-e fészket a kerecsensólyom és költ-e a vándorfán? Mennyi szarvasunk van, mekkora bikákat és hányat lövessünk? A szénafûi bakot szabad-e már meglõni, na és a morgói nagy bikát terí-


tékre hozni? Tényleg káros a muflon jelenléte? Miért rühösek a rókák.... és csak görögnek a gondolatok tovább, a kutyatartás nehézségeit, a szakmai továbbképzéseket nem is említve. A sok megoldatlan és megválaszolatlan kérdés miatt „svarcban” tartottunk termelési tanácskozást – mi, kerületvezetõk –, ami miatt az akkori igazgatónk meg is sértõdött, az erdészetvezetõket nem is említve! Ám a gyenge minõségû szarvasállomány nyolctíz év alatt komolyan javult, és az új igazgató hajlott a jó bikák óvására. Aztán a „kisördög” - a pénz -, addig rágta a fülét, amíg a szigorító intézkedését egyetlen kézlegyintéssel megváltoztatta, egyetlen tollvonással áthúzta, felrúgta, és a következõ években elestek az addig féltett, általunk nevelt érmes szarvasbikáink. Mert „A pénz beszél, a kutya (a kerületvezetõ) ugat”. De az Úr nem bottal ver, hanem vadászati törvénnyel – Magyarországon. Ez a törvény jó öt évig készült, és bár az elsõ választott miniszterelnök személyes tanácsadója írásos, szakmai irányelveket kért tõlem, annak nyomai a leghalványabban sem látszanak abban. Sõt, az amúgy sem biztos alapokon álló vadgazdálkodást, mint valami káros politikai csökevényt, a teljes bizonytalanságba sodorta! Így aztán nem csak a mi munkahelyünkön, hanem az egész országban a mának él a vadász… és lövi, amit ér… mert ki tudja, meddig lõheti? Tisztelet a kivételnek, annak a néhánynak. Elõször a mínuszpontok szûntek meg, majd szintén eltörölték a szakszerûtlen elejtés szankcióit, míg végül maga a trófeabírálat komolysága is semmivé lett. Szabad utat engedve az üzletnek… Igaz, közben az orvvadászat szaporodott, ami miatt a becsületes vadászokat sújtották a szinte betarthatatlan rendeletek sokaságával. De arról is beszélhetünk, hogy a roszszul értelmezett természetvédelmet olyan emberek irányítják, akik – szerintem – az általuk gyártott aktahalmaztól az íróasztal túloldalát sem látják, nemhogy az erdõt, a vadat, valamint a védendõ természetet! Minek? Úgyis jön a globális „hõemelkedés”, az majd megváltoztat mindent. Így

lett tájidegen a muflon a Pilisben, és a védett madarak ezreit zabálják fel a megtelepedett vaddisznók a Hortobágyon meg a Tisza ártéren, a túlszaporodott kormoránok halpusztításáról meg a többirõl nem is beszélve. De itt befejezem a panaszos, pesszimista elmélkedést, mert nincs értelme. A pénz beszél, a szakma halott. Az „átkosban” csak néhány „nagyfejû” engedhetett meg magának mindent, ma meg a becsület tartja vissza azt a kevés bolondot, aki lelkiismeretesen megkísérli betartani mindazt, amit az egykori „Nagy Öregektõl” és a szakkönyvekbõl tanult. „Nagy Öregek”!? Hová is lettek azok az öregedõ hivatásos vadászok, akik egykor élõ legendaként rótták a cserkészutakat? Mi lett velük, és miért? Miért váltak meg a szakmától és mit csinálnak ma? Egy részük a „korpa közé keveredett”, de szép számmal nem látják értelmét ennek a „vadászati rendszerváltásnak” és letették a lantot, azaz a távcsövet. Nem errõl szólt annak idején a legenda, nem ezt tanultuk az iskolában, nem errõl beszéltek a „Nagy Öregek”, mintha a szakma változott volna… a pénz beszél… Akkor pedig mirõl is beszélgessünk, vitatkozzunk, minek is jönnénk össze a munkatársakkal, kiket tartson egy csapatba ez az egyenruha? Hallom a koporsóra hulló rögök búcsúdobolását és nézem a csodás virágokat. A hulló föld hangja elcsendesül, a szirmok elszáradnak. Halottunk élt sok-sok évet, de az emléke megmarad, hiszen még a nevelt fia is siratja. Õszintén, szívbõl. Vajon a szakmájából, a hivatásából mi marad? Szoruló szívvel bámulok a külön-külön távozó zöldruhások után. Viselõik nem is sejtik, készül már a vadonatúj törvényjavaslat, amely kimondja, hogy a hivatásos vadásznak nem kell esküt tennie! De mire is kellene? Ha lehullik egy csillag, valaki meghal idelent a Földön, lelke felmegy az Úr elé, ítéltetni! – tartja DÚCZ LÁSZLÓ a néphit. Mi lesz az ítélet, NYUGALMAZOTT Rudi bácsi? KERÜLETVEZETÕERDÉSZ És a miénk?

369


Amikor lehullik egy csillag az égrõl,…

KITEKINTÕ

Vadászat – számokban Az Európai Vadászok Szövetségének (FACE) márciusi közgyûlésén közzétett adatai alapján a legutóbbi felmérésük szerint a kontinens uniós és unión kívüli országainak fontosabb és jellemzõ vadászati számai az alábbiak szerint alakultak. A magyar lakosság mindössze fél százaléka vadász, amellyel szemben a legmagasabb az arány Írország, Norvégia, Finnország és általában az északi országok. A szintén jelentõs arányú Ciprus az egyetlen kivétel, de a Földközi-tengeri szigetországban a sokat és mindeddig hiába ostorozott, a madárvonulás idején történõ zsákmányszerzés tradicionálisnak mondható. Közös nevezõ a lelkileg mélyen gyökerezõ vadászszenvedély, azonban a hagyományok, a szokások, az etikai elvek, és a normák már rendkívül eltérõek, ugyanúgy mint az egyes országok vadászati rendje és szabályozása is.

Ország Albánia Ausztria Belgium Bosznia-Hercegovina Bulgária Ciprus Csehország Dánia Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Horvátország Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Montenegró Nagy-Britannia Németország Norvégia Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svájc Svédország Szerbia Szlovákia Szlovénia Törökország Összesen/Átlag

Terület (ezer km2) 29 84 31 51 111 9 79 43 45 338 643 132 42 57 70 313 65 65 3 93 0,3 14 245 357 324 301 92 238 505 41 450 88 49 20 781 5808,3

Vadászok száma 17000 115000 20000 50000 95000 45000 115000 165000 15000 290000 1313000 270000 30000 55000 350000 100000 25000 25000 2000 54000 15000 – 800000 340000 190000 750000 230000 60000 980000 30000 290000 80000 55000 22000 – 6993000

Lakosság (millió fõ) 3,6 8,2 10 4,6 7,3 0,8 8,2 5,5 1,3 5,2 63,7 10,7 16,6 4,5 5,1 38,5 2,3 3,6 0,4 10 0,4 0,7 60,8 82,4 4,6 58,1 10,6 22 40,4 7,6 9 10,1 5,4 2 71,2 595,4

Vadászok aránya (%) 0,6 1,4 0,2 1,2 1,2 6,4 1,4 3,1 0,1 5,8 2,1 2,7 0,2 1,37 8,9 0,3 1,2 0,8 0,5 0,5 3,7 – 1,3 0,4 4,75 1,2 2,3 0,27 2,3 0,43 3,22 0,7 1,1 1 – 1,82

Népsûrûség (fõ/km2) 124 98 323 90 66 89 98 128 29 15 99 81 395 79 59 123 35 55 133 108 1333 50 248 230 14 193 115 94 50 185 20 115 110 100 91 102,5

Vadász/ lakos 1:176 1:70 1:500 1:80 1:84 1:15 1:70 1:327 1:100 1:17 1:47 1:37 1:500 1:73 1:9 1:380 1:80 1:120 1:200 1:183 1:27 – 1:74 1:241 1:21 1:77 1:43 1:367 1:44 1:233 1:31 1:137 1:100 1:91 – 1:138

(Forrás: „Lorist” c. szerbiai vadászlap, 2008. március)

370

Magyar VADÁSZLAP

VADGAZDÁLKODÁS

fotó: Szerencsi Gábor


Négy évtized fácánkalandjai – II. Abban nem volt vita, hogy nevelni kell, ha fácánra vadászni akarunk. Pályáztunk a MAVOSZ akkori programjára, s a pénz, támogatás és akarat együtt volt. Terveztettünk Pitvarosra a falu szélén lévõ vadászházunk mellé (amely 1 hektáron van) egy 40X10 méteres nevelõházat. Gyorsan épült, a tagok a falakat felhúzták, a padlót lebetonozták, tetõt hegesztettek, paláztak. Kutya és rókabiztos voliert építettünk a nevelõépülethez. Víz, villany, vezetékes gáz került az épületbe és már 1985-re kész is lett az egész. Köszönet is jár minden akkori tagunknak, akik minden hátsó szándék nélkül, önzetlenül áldozták idejüket, energiájukat, pénzüket, hogy elkészülhessen a fácánnevelõnk.

Két turnusban neveltünk 5500-6000 csibét, majd helyeztük ki a két brigád területére. A vadászatok kezdetéig éjjel-nappal õriztük, etettük–itattuk a madarakat, eredményeink igen jók voltak. A madarak tollazata bár olykor hagyott némi kifogásolni valót, de október végére már mind szép hosszú farkúak lettek. A tapasztalataim szerint az elhullás az elsõ 10 napban volt számottevõ. Addig, amíg fõtt tojást is tudtunk a csibéknek kiegészítésül adni az el-


sõ idõszakban, az elhullás nem volt számottevõ. Ám amikor csak tápot adtunk, 57 százalékuk az elsõ tíz napban elhullott. Az elsõ években csak friss kaszálású szénával almoztunk. Egy évben a szikes pusztán nem nõtt fû a száraz tavasz miatt. Így az ártéri legelõnkrõl hoztunk szénát, amelyben az elõzõ évi avas fû is benne volt. Az eredmény súlyos tüdõpenészesség lett, amely jelentõs veszteséget okozott. Ezt követõen saját földjeinkrõl leara-

tott friss bálázott búzaszalmát raktároztunk fedett helyre. Az elsõ 10 napban hullámpapírt tettünk a szénára, és erre raktuk a farostlemezbõl készült 2,5 m átmérõjû karikákat, amelyekbe 250 naposcsibét tettünk. A szükséges hõmérsékletet kutricánként 250 Wattos infralámpával és gázteremfûtéssel biztosítottuk. A nevelõtér problémái közül említem meg, hogy az épület falait kívül-belül halványzöldre kellett festenünk, mert az

371

fotó: Wéber Ildikó

VADGAZDÁLKODÁS

A vadföldek közelébe kihelyezett madarak visszavadászása lényegesen eredményesebb, 6-8 puskával 500-as terítéket is el lehet érni

372

korban mind több madár állt „vigyázzállásban”, kihúzott nyakkal és folyamatosan öklendezett. Megvizsgálva õket, a nyelõcsõben kb. 2 centiméter hosszú, 7 milliméter széles körben szúrós, egyik végén két hegyes tüskével rendelkezõ szerbtövis magot találtam. Csipesszel keveset tudtam kiszedni komoly sérülés nélkül. Maradt a mûtét, szike, csipesz, tû és cérna. Pillanatok alatt sikerült kiszedni a termést. A mûtöttek fehér szigetelõ szalagot kaptak lábukra, és visszaengedtük a volierbe. Mind meggyógyult.... A nevelõ volier közepén van egy rendszeresen visszavágott, csak 3 méterre felengedett fasor, olajfûzbõl, pusztaszilbõl és kökénybõl. A madarak kibocsátása után, még lehetõleg késõ õsszel felszántjuk a volier talaját. Ebbe vetünk tavasszal vetõgéppel kukoricát, amit 5-6 leveles korban kétszikû gyomirtóval kezelünk. Ez azért feltétlenül elkerülhetetlen, mert a madarak õszi etetése során napraforgócirok-kukorica ocsút adunk.

A sikeres fácánnevelés elsõ és legfontosabb feltétele az egészséges naposcsibe. Ez ma már nem gond, de nekünk még javában az volt. Fontos továbbá a tiszta, fertõtlenített épület, alom, hullámpapír, a szabályozott világítás, a terem és az irányított fûtés, a tiszta ivóvíz. (Ezt ma már nálunk is gyógyszerekkel keverve önitatóból, automatikus rendszerbõl kapják. Hátránya a rengeteg csõ, elõnye, hogy nincs pocsolya az itató körül.) Nem hanyagolható el az itatók rendszeres fertõtlenítése, az etetõtálcák cseréje, tisztítása sem. A megfelelõ fény szabályozásához bevált a 250 wattos infrarubin lámpa. Azóta nincs csipkedés, még az elsõ héten sem, de ehhez az kell, hogy legyen elegendõ életterük, ne legyenek zsúfoltan a csibék. A 10. napra a karikákból „felszabadítjuk” a repkedni kezdõ madarakat, az épület 2/3-ába. 3 hetes korukban az épület további 1/3-ába is szétengedjük õket, majd a 4. héten a fedett hálóval elzárt folyosóra is kimehetnek és itt kapnak enni, inni is.

fotók: Blaumann Ödön

éjszaka megriadó, röpködõ madarak a korábban fehérre meszelt falnak nekirepülve elpusztultak. A fent körbefutó gázcsõre apró lyukú madárhálót akasztottunk. Az épület belsõ tartóoszlopának és az infralámpáknak gyakran nekirepülõ madarak közül néhány még így is elhullott. A naposcsibéket évekig alumínium, majd mûanyag kúpos itatókból itattuk. Az elsõ napokban tört cserepet tettünk az itató részbe, hogy ne vizesedjenek el a csibék, ne fulladjanak a vízbe. Ma már automata itatóink vannak. Az elõnevelõ tér voliere 80 X 30 méteres alapterületû, hálóval fedett. Kezdetben raschel-hálót használtunk a fedésükre, oldalról pedig az 1 méter magas apró lyukú drótháló fölé halászhálót, erre lazán puha, 1 centis lyukbõségû ún. csirkedrótot kötöztünk, majd késõbb áttértünk a halászhálóra. A fedõhálót 6 méter magas betonoszlopokra helyeztük, ami 3 évig bírta, majd összeszakadt a téli zúzmara miatt. Új megoldást kerestünk. Saját erdeinkbõl vágott akác, és pusztaszil oszlopokra cseréltük le a betonoszlopokat. Ezek 4 méter magasak voltak. Hosszanti és keresztirányú 2,5 milliméteres vezérdrótokat feszítettünk az oszlopok tetejére. Erre került a 4x4 centi lyukbõségû netlon-háló. Ma már 4 méter széles, 5 centis lyukbõségû hálót is gyártanak. Ezen a 4 hetes madár átesik, vagy átbújik. Ezért a volierben egy 40x16 méteres szakaszt, amely az épület fedett kifutójához csatlakozik, külön mobil elemekkel elrekesztünk. A 4 hetes madarakat ide engedjük ki, és itt maradnak egészen 45 napos korukig. Egyik évben a Maroson lévõ homokkitermelõtõl vásároltunk sódert. Nem tudtuk, hogy a homokkitermeléssel szúrósszerbtövis magvakat is hozunk. 5 hetes

Az apróvad természetes szaporulata egyes területeken „egyenesen katasztrofális” Magyar VADÁSZLAP


ben már a múlté, mert ma 6 társaság osztozik a korábbi területünkön, s nekünk mindössze 6400 hektár maradt, ráadásul a nemzeti park határait 500-1000 méteres vadászatot tiltó, korlátozó sáv védi. A fácán utónevelésünkön tehát változtatnunk kellett. Erdõinkbõl tisztítás során kikerült oszlopok felhasználásával új utó-

nevelõket, tároló voliereket kellett építeni. Mindegyik fedett, 3 soros villanypásztorral védett, a falutól távol, saját tulajdonú erdõvel, legelõvel, nádassal, vadföldekkel és kisebb tavakkal van körülvéve. Ide engedjük ki egyszerû ajtónyitással a kifejlett fácánokat a vadászatok elõtt – az elõírtaknak megfelelõen – 30 nappal. Vigyázunk arra, hogy egy-egy volier madarai megmaradjanak egészen december végéig, mert a már addig kiengedett társaikat is „összekukorékolják. Azért választottuk ezt a megoldást, mert manapság úgy veszik a körülöttünk lévõ vadásztársaságok a kész fácánt, mint a gyógyszert. 100-at, 200-at egyszerre, majd ismét ugyanennyit akár többször is. Az eladott madár mind kakas, de az egy-egy vadászatról beérkezõ kocsikon sajnos már sok „barna fácán” is csüng. Ez is jelzi a vadfácánok egyre sanyarúbbá váló sorsát, és cseppet sem biztató jövõképét.. A külföldiek általában 2-4 napig szeretnének hajtáson, jól repülõ, ép tollú fácán-

ra vadászni, lehetõleg egy helyen megszállva, kevés utazással, esti szórakozási lehetõségekkel. A hazaiak érdeklõdése, bár tagadhatatlanul növekvõ, de egyelõre még meglehetõsen bizonytalan. Ki merem jelenteni, hogy mifelénk száz kilométeres körzetben nincs már két olyan terület, ahol igazán eredményes, igényes fácán-hajtóvadászatot tudnának rendezni. A terítéken fekvõ madarat pedig 20 százalék ÁFA, és ugyanennyi üzletkötõi jutalék terheli. Így az amúgy sem túl magas elejtési árból negyven százalék máris mások zsebébe ugrott. Ha netán az üzletkötõ szerepe kivédhetõ, akkor jön az alku és emiatt különbözõ kellemetlenségek, alantas vádaskodások. A fácánhajtásokon a vendégek nem hajlandók sem „standpénzt”, sem sebzést fizetni. A költségek pedig óriásiak: nevelés, õrzés, etetés, vadföldmûvelés, vadászatokhoz a sok hajtó, kutyák a vadszedéshez, hajtók szállítása, vadszállító kocsik, utak karbantartása, ebéd, kiszolgálás, adó, adminisztráció, és egy sor egyéb, de nem lebecsülendõ kiadás. A vendégek egy része válogatva lõ, a jó puskások csak a kakasokat lövik, a gyengébbek hibázásait a láb és bél-lövött madarak nagy száma jelzi. Vannak, akik a kutyájukat idomítják, másoknak fontosabb a videózás, vagy éppen elegendõ töltény nélkül érkeznek. A megzavart madarak egy jó része pedig soha nem jön vissza... Véleményem szerint az úgynevezett „fácántenyésztési kedv” egyfelõl ezek miatt, másfelõl az egyre zsugorodó, kicsiny 3500-6000 hektáros, kellõ takarás nélküli vadászterületek miatt csökkent. Tudomásul kell vennünk, hogy az intenzív mezõgazdasági termelés miatt az apróvad természetes szaporulata ma már minimális, egyes területeken pedig már egyenesen katasztrofális. A mi keserû tapasztalatokon megtanult módszereinkkel változóan, de évenként 65 -77 százalék közötti fácán visszavadászási eredményt érünk el. Ha a jól repülõ toronykakasok találata után a jövõben is hallani akarjuk vadásztársaink gratulációit, akkor ennek a lehetõségét ne csak a természettõl várjuk, hanem tegyünk is érte, nem is keveset. Beszélhet bárki, bármit, ha egyáltalán még van, akkor ez a jövõ egyetlen lehetNEMES ISTVÁN PITVAROS séges és járható útja.

373


Az 5. héten a külön elkerített külsõ volierbe kerülnek a madarak. Ekkor kapják meg a pestis elleni vakcinát. A 6. héten felhelyezzük a csõrkarikákat. Könnyebb összefogdosni õket, valamint a frissen karikázott madarak jobban ellenõrizhetõk, de sajnos mintegy fél százalékos mértékig a karikázás velejárója az elhullás. 2004-ig a nyolcadik héten jött a „kitelepítés”. Kíméletes összefogdosás után a délutáni órákban szállítottunk, imádkozva, hogy legalább egy hétig ne legyen éjszakai felhõszakadás. A kibocsátóhelyen a vadászaink õrizték a madarakat. Ha éjszaka esõ volt, másnapra a rókamamák fiaikat fácánfogásra – ölésre – tartalékképzésre tanítva, tömegesen szedték össze a 8-10 hetes madarakat. A felnõtté vált madarak a késõ õszi melegebb idõben szétszéledtek, territóriumot foglaltak. Sokan a falvak kertjeiben találtak otthont. Saját és bérelt földjeinket vadföldként mûveljük, cirok, szudáni fû, kukorica, tarló, lucernaföld biztosítva van a kibocsátó helyek körül, folyamatos itatás, etetés, ellenõrzés mellett. Két turnusban neveltünk 2x5500 körüli mennyiséget. Az elsõ turnus madarai – a májusi naposcsibék – a vadászatok idejére már világgá mennek. Persze, mikor még 23 400 hektáros területünk volt, és körülöttünk mind a társaságok, mind pedig a Mezõhegyesi Állami Gazdaság sok-sok ezer madarat bocsátott ki, mindegyikük hasonló utógondozási feltételeket biztosított a kitelepített madarainak. A második turnus (július 2-4. között kelt naposcsibék) már sikeresebb volt. Ezeket a Maros hullámterén (akkor még lehetett, ma már a KMNP tiltja) lévõ, a társaságunk tulajdonát képezõ legelõkre, erdõsávokba, cirkos, kukoricás vadföldjeinkre helyeztük ki. Itt már napi 500 fölötti terítéket is sikerült elérnünk, 6-8 puskára rendezett hajtásokon. A 90-es évek elején a kárpótlást kihasználva rendszeres résztvevõi voltunk a földárveréseknek. A vadásztársaság által vett kárpótlási jegyekkel 200 hektár szántót, legelõt sikerült megvásárolnunk. Megkezdtük az élõhely fejlesztését. A 10-20 hektáros földjeink köré erdõt ültettünk, az erdõk által körülzárt négyzetekben vetésforgóval lucernát, kukoricát, búzát, zabot, fénymagot vetettünk. Létrehoztunk 7 nagyobb-, és több kisebb erdõs, vadföldes élõhelyet, mindez azonban nagyobb rész-

TESZT

fotók: Polster Gabriella

A Mitsubishi L200-as

Amikor az Emil Frey szalonban átvettem a tesztautót, elõre jeleztem, „lehet, hogy egy kicsit össze fogjuk sározni”. Nem gond, majd lemossuk – volt a válasz, s kapott zöld utat az L 200-as vadászias próbaútja. Abból indultunk ki, hogy a márkát, a Mitsubichi pick-upját nem kell bemutatni a vadászoknak, jelenleg is sokan használják igazi munkaautóként. A teszt során azt próbáltuk kifigyelni, mi a különbség a régi és az új L 200-as között. Amit mindenki láthat, az a kocsiszekrény vonalainak megváltoztatása, a hátsó

íves megoldás, amitõl egy kicsit „tojás-alakúvá” vált az új mitsu. Van akinek ez tetszik, van akinek nem nyeri meg a tetszését, úgy gondolom a Mona Lisa sem arat egyértelmûen sikert mindenkinél. Amit viszont csak akkor lehet észrevenni, ha az ember beül az autóba, hogy a hátsó ülés kényelmessé vált, legalább 15-20 centivel nagyobb a hely az elsõ ülések támlái és a hátsó ülés között, sõt a hátsó ülések mintha alacsonyabbak lennének. Aki hátul ül, az is kilát az oldalablakon, nem veri be a fejét a felsõ ablakkeretbe.

Természetesen, amennyivel növelték az alapfelszereltségében eddig is gazdag utastér nagyságát, annyival csökkent a plató mérete. Ennek legfeljebb abból a szempontból van jelentõsége, hogy a régi platón használt boxot nem lehet átrakni az új, egyébként is íves platóra. A régi és az új L 200-as összehasonlításában nagy segítséget kaptam Tóth Imre vadász barátomtól, az Emil Frey Kft. fõraktárosától, aki eredendõen Toyotásnak vallotta magát, valamennyire megbarátkozott a régi L 200-assal és most az új kiadással közlekedik a városban és a vadászterületén is. - Két nagyon lényeges változás van a régi és az új L 200-as között. Dinamikus, harapós lett az új motor. Pontosan nem tudom, hogy az áttételezésen vagy a motor szabályozásán változtattak, de az új L 200assal szinte repülni lehet. (Ezt jómagam is igazolhatom, meglepõen jól gyorsul az autó és az utazó-, valamint a végsebességére sem lehet panaszkodni.) - A másik lényeges különbség, hogy sokkal jobban fordul az új L 200-as. Ha jól tudom, ebben a kategóriában ennek a típusnak a legkisebb a fordulóköre. A területen óriási jelentõsége van a fordulékonyságnak, nem mindegy, hány keserves tolatással lehet egy hegyoldal szerpentinjén visszafordulni. (6,3 méter a fordulókör sugara.)

Az új L 200-ast 2,477 cm3 4D 56-os diesel motor hajtja, a gyári átlagfogyasztás 9,5 l/100km, fogasléces a kormányzása, elõl független, tekercsrugós, hátul laprugókkal szerelt, merevtengelyes a kerekek felfüggesztése… és a leglényegesebb mérete: 20 centiméter terhelés nélkül a padlómagassága. Ára: 4 200 000–7 000 000 forint + áfa. Amikor visszavittem a tesztautót, már a városban is jól megnézték, a mosodában sem örvendeztek a „kissé sáros” kocsi láttán. A fél méteres vizes pocsolyában, a 30 centi mély dagonyában vagy a kõbánya lejtõin tisztességesen helyt állt az új L 200-as. -css-


375

376

Magyar VADÁSZLAP

KAMARAI KRÓNIKA

azaz segítség a megismeréshez Mûvelési ág (ha)

Baranya

Nógrád

Termõterület Szántó Erdõ Gyep Gyümölcsös Nádas Halastó Szõlõ Mûvelés alól kivett Konyhakert Vadföld Erdõsültség* (%)

370404 277666 105741 27137 1214 873 1533 3785 68915 2455 1736 28,5

226526 80423 105160 33455 2711 199 1 659 27071 3918 1102 46,4

*Az összes termõterülethez viszonyítva

Teríték (db)

Baranya

Gímszarvas Dám Õz Muflon Vaddisznó Mezei nyúl* Fácán Róka

3511 185 3147 0 5671 89 2787 2259

Pest

Vas

476233 263450 137909 39430 10042 3615 6611 3166 108239 12010 2072 28,9

271644 150226 92694 21917 2104 323 19 1553 53328 2828 1619 34,1

Forrás: KSH (2007)

Nógrád 1160 95 1955 125 3480 232 12773 856

Pest

Vas

1241 443 5433 286 4605 7988 25873 3021

2890 74 3402 17 4114 489 3195 1009

Utolsó elõtti részéhez érkezett az OMVK megyei területi szervezeteit bemutató sorozatunk. Akikrõl eddig szóltunk – vagy csak ezután fogunk – most a gyakorlatban is vizsgáznak, hiszen májustól elkezdõdtek a megyei vadásznapi rendezvények. A szinte mindenhol kiemelt jelentõséggel bíró vadásznapok nekünk is egyfajta visszaigazolásként szolgálnak. Igyekeztünk – és a továbbiakban is igyekezni fogunk – objektíven írni a megyei érdekérvényesítõ szervezetekrõl, de sokhelyütt a megszólaltatott elnökök és titkárok talán túlontúl fényes képet festettek tevékenységükrõl. A rendezvényeken azonban nincs mellébeszélés: a vadásznapok programjai, a látogatottsági mutatók, valamint a vadászok közhangulata – pro és kontra – sokkal hitelesebb képet nyújtanak majd arról, hogy a szervezõk, a kamarák és szövetségek jól vagy roszszul végzik-e a dolgukat. Mi ehhez egyfajta adalékot szeretnénk adni olvasóinknak, akik a háttér-információk ismeretében majd eldöntik, hogy sorozatunkból minden kiderült-e, aminek ki kell derülnie…

*A hasznosítási adatok az élõnyúl-befogást is tartalmazzák. Forrás: OVA, Gödöllõ (2006/2007)


377


RÁVILÁGÍTÁS

KAMARAI KRÓNIKA

Ötletekben soha sincs hiány Baranya megye az ország legdélibb aprófalvas megyéje, vadászatra jogosultjainak száma 67. Ezen belül három üzemi terület, hat földtulajdonosi közösség és 58 vadászegyesület mûködik. A vadászok száma 2560, ebbõl 225 hivatásos, 64 hölgyvadász, az alanyi jogon vadászók száma 240. Tipikusan nagyvadas megye, amelynek fõvadja a gímszarvas. Legértékesebb állománya a Duna mellett és a Dráva-mente ormánsági részén található. Nem jelentõs mennyiségével, inkább kiemelkedõ minõségével szerzett hírnevet a szabad területen található kisherendi dámállomány. A vaddisznó a megye területén mindenütt megtalálható, számuk jelentõs mértékben növekedett, károkozása miatt csökkentése, a mezõgazdasági területekrõl való visszaszorítása elsõ számú feladat. Az õzállomány minõsége közepesnél alig jobb, számuk bizonyos területeken növelhetõ volna, azonban a lelövési tényszámok tükrében vizsgálva, az állomány alul hasznosított. Apróvad vonatkozásában a fogoly mintegy 10 éve eltûnt a területeinkrõl, bár több helyütt kezdeményezik a visszatelepítést. A fácánállomány stagnál, de csak kisebb terítékeket lehet elérni. A mezei nyúlállomány évek óta örvendetes módon feljövõben van, a vízivad vadászat eredményei azonban fokozatos csökkennek.

A területi vadászkamara elnöke dr. Bodnár József, aki közismerten „régi motoros”, 44 éve vadász, volt társasági elnök, több évtizeden át a megyei szövetség vezetõségi tagja, ma egyben a szövetség elnöke is. Mindezeken kívül az OMVK Pénzügyi és Gazdálkodási Bizottságának elnöke, s az OMVV alelnöke. A kamara titkára – a szervezet megalakulása óta – Gondos Gyula 41 éve vadász és 40 éve vadásztársasági tisztségviselõ, jelenleg a „Gróf Nádasdy Ferenc emlékplakettel” kitüntetett Szentlõrinci „Pagony” Vadásztár-

A tavalyi, Hetvehelyen megrendezett vadásznap sikerérõl a kamarai hírlevél a címlapon számolt be

378

Magyar VADÁSZLAP

saság elnöke. A köztestületi feladatok ellátásában Erdei Melinda hivatali ügyintézõ segíti, mellette Mayer Ferencné dolgozik. Az országban elsõként – 1998-ban – a baranyai kamara indította útjára a hírlevelét. A minden megyei vadászhoz térítésmentesen eljutó lapot a vadászjegyekkel együtt adják ki. Eddig összesen tíz szám jelent meg. A Millenniumi Almanach szintén baranyai kezdeményezés volt, amelynek nyomán az országos mozgalom elindult. Elõször 2000-ben a megye vadásztársaságai, a MEFA Rt, a Pécsi Dohánygyár, a Bólyi Zrt. és több magán vállalkozás támogatásával jelent meg. Nyolc évvel késõbb ismét napirenden van az új almanach megjelentetése. A közelmúltban megkötött haszonbérleti szerzõdéseket követõen rögzítené a kialakult helyzetet (minden vadászatra jogosult térképes bemutatkozási lehetõséget kaphat), ugyanakkor a megye természetvédelmi, vadgazdálkodási helyzetét és a vadászati kultúra állapotát is szeretnék bemutatni, újraértékelni. A kötet kiadását a jövõ évre tervezik. 1998 júniusában alakult az Alkotó Vadászok Köre, melynek írók, festõk, fotósok, és vadászkürtösök voltak az alapítói, késõbb azonban iparmûvészek, színmûvészek is csatlakoztak hozzájuk. A kör célja az alkotó munka segítése mellett, a megjelenési, szereplési, kiállítási lehetõségek biztosítása. A megalakulás óta minden évben sikerült is képzõmûvészeti kiállításokra, irodalmi estekre, szakmai megbeszélésre helyet találni. A kamara anyagilag is segíti a szépirodalmi- és szakkönyvek megjelentetését. Dr. Mess Béla, Békés Sándor, Videcz Ferenc többször is kapott támogatást mûveik megjelentetésére.


2006-os költségvetés (ezer forintban): Bevételek: Vadászjegyek kiadása: Tagdíjak: Biztosítások: Egyéb:

40544 24075 6800 3277 6392

Kiadások: 37896 Bérjellegû kiadások: 6790 Járulékok, közterhek: 3967 Egyéb bérjellegû kiadás: – Tiszteletdíjak: 2121 Belföldi kiküldetés: 807 Országos kamarai tagdíj: 2581 Vadásznap: 1030 Továbbképzések: 558 Évkönyv: – Hírlevél: 191 Alapítványi támogatás: – Elõzõ évrõl áthúzódó tételek: – Fenntartási és szolgáltatási költségek: – Bérleti díjak: – Posta, telefon: 716 Beruházás, gépjármû: – Egyéb költségek: 19135 Egyenleg: Elõzõ évi pénzmaradvány:

2648 –

dr. Bodnár József Az OMVK Baranya megyei területi szervezetének elérhetõségei: 7626 Pécs, Felsõvámház u. 44. Telefon, fax: 32/412-875 Tel/fax.: 72/332-354 E-mai: [email protected], weboldal: baranyai-vadaszkamara.hu Ügyfélfogadási rend: hétfõtõl-péntekig 8-16 óra között

379


Gondos Gyula munka közben

A megyei kamara anyagi és erkölcsi támogatásával indult látványos fejlõdésnek elõször a megyében, majd az országban a vadászkürtös mozgalom. Minden évben támogatják a kövestetõi kürtös tanfolyamot, és a Baranya Kürt Együttes más programjainak a megvalósításához is jelentõs segítséget nyújtanak. A sajnálatos és rendkívüli sajtónyilvánosságot kapott vadászbalesetek arra késztették a megyei kamarát, hogy kiemelt kérdésként kezeljék a balesetek megelõzését. Ennek érdekében 2006-ban „Vigyázz, vadászat!” címmel felvilágosító füzetet adtak ki, amelyet minden kamarai tag térítésmentesen kézhez kapott. Több tematikus konferencia megszervezésére is sor került. Ilyen volt például a vadásztársasági formáról szóló megbeszélés kezdeményezése is. Mindezekkel párhuzamosan fejlõdtek a megyei kamara külkapcsolatai is. Tartalmas együttmûködés valósult meg a Horvát Vadászszövetség Eszék-Baranya megyei szervezetével, rendszeres kapcsolatban állnak a Bajor Vadászszövetséggel, és folyik az együttmûködési megállapodás elõkészítése Boszniával. Jelenleg egy horvát-magyar vadászati zsebszótár kiadásának elõkészítésén dolgoznak. A vadászok segítése érdekében együttmûködési megállapodást kötöttek a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóságával, a megyei rendõr-fõkapitánysággal, valamint a határõr igazgatósággal is. A megyeszékhely, Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fõvárosa lesz. Ehhez kapcsolódva a kamara kezdeményezte, hogy abban az évben Pécs legyen a helyszíne az Országos Vadásznapnak. Erre az esztendõre tervezik Pécsre a vadászkürtösök nemzetközi versenyét is. Az idõs vadászokra és a vadõrökre különös gondot fordítanak. Az éltesebb korú vadászok számára kétévenként találkozót szerveznek, melyek keretében tájékoztatják õket a vadászat hazai aktuális helyzetérõl, meghallgatják tanácsaikat, észrevételeiket. A hivatásos vadászok számára szolgálati érdemérmet alapítottak, amelyet 20 évi szolgálat után kaphatnak meg az arra érdemesek. Elõször 2006-ban adták át a kitüntetéseket. 2008-ra szervezik azon vadászok találkozóját, akik a vadásztársaságok átrendezõdése következtében terület nélkül maradtak, mert érezniük kell, hogy a köztestület osztozik a gondjaikban. A 17 éve rendezett megyei vadásznapok – amelyet Baranyában rendszerint 67000-en látogatnak – mellett két alkalommal rendezték meg a Hubertus-ünnepet november elsõ hetében. A vadásznap elsõsorban szakmai jellegû, a Hubertus-ünnep pedig a vadászati kultúra és etika fejA. G. lesztésének a fóruma.

KAMARAI KRÓNIKA

Szálkeresztben a szakismeret Nógrád megye a maga 2544 négyzetkilométerével hazánk második legkisebb megyéje. Lakosainak száma nem éri el a 220 ezret. Ahogyan az itteniek nevezik– híres szülöttjük, Mikszáth Kálmán nyomán – „Palócország” jellemzõje a dombsági és középhegységi táj, amelyet kies völgyek és medencék tesznek változatossá.

A megyében, ebben az évben idáig 1694en váltottak vadászjegyet. Közülük ketten solymászatra, 15-en pedig vadászíjászatra is érvényes vadászjeggyel rendelkeznek.

– Ez csak egy átmeneti állapot – mondja Hajas Péter Pál titkár, hozzátéve, hogy a tavalyi évben elkezdett felújítás még nem fejezõdött be, bár már az utolsó

kezõ gazdasági agrármérnöki és vadgazdálkodási szakmérnöki végzettségû fiatalember a fogoly visszatelepítési program projektvezetõ referense, és számos kutatás aktív résztvevõje. Az elmúlt fél év során 13 megyében fordult meg, ahol az apróvad élõhely-fejlesztésérõl és a ragadozógazdálkodásról tartott elõadásokat. A kamara elnöke, Szabó László „civilben” az Ipolyerdõ Zrt. kerületvezetõ erdésze, a neves Hollókõ Vt. megbecsült elnöke, vadgazda mérnök.

A megyei vadásznapi rendezvényt minden évben más-más helyszínen tartják meg Minden regisztrált vadász tagja a kamarának. Korábban 44 vadászatra jogosultat tartottak nyilván, a jelenlegi ciklusnak azonban már 51 vadgazdálkodó szervezet vágott neki. A Nógrád megyei vadászkamara székhelye Salgótarján központjában, a Városháza épületének negyedik emeletén található. Belépve, kellemes környezet fogadja a látogatókat. A csupasz falak azonban rögtön feltûnnek az irodába érkezõknek, egyetlen trófea sem díszíti a helyiséget.

380

simításokat végzik. A két helyiségbõl álló iroda a vadászszövetség tulajdona, amelynek használatáért a fenntartási költségek megtérítésén felül évi 1000, azaz egyezer bérleti díjat fizet a kamara. Két állandó alkalmazottat foglalkoztatnak. Fodorné Veres Katalin – aki a kamara megalakulása óta dolgozik a szervezetnél – az adminisztrációs és a szervezési feladatok mellett a könyvelést is végzi. Hajas Péter Pál két és fél éve tevékenykedik a testületnél. A felsõfokú angol nyelvvizsgával rendel-

A kamara júniustól szerdai napokon havonta egy-egy alkalommal, Rétságon, Balassagyarmaton, Szécsényben és Pásztón kihelyezett fogadóórákat tart. Ezzel azoknak az ügyfeleiknek kívánnak segíteMagyar VADÁSZLAP

ni, akik kérdéseiket személyesen szeretnék elõterjeszteni, de gondot jelent számukra az utazás. A megyei hatóságokkal, társadalmi és civil szervezetekkel jó együttmûködést folytatnak. Április 16-án újították meg a megyei rendõr-fõkapitánysággal a kilenc


15538 8790 3376 415 2957

Kiadások: 17032 Bérjellegû kiadások: 6989* Járulékok, közterhek: 2591* Egyéb bérjellegû kiadás: 447 Tiszteletdíjak: 912 Belföldi kiküldetés: 904 Országos kamarai tagdíj: 169 Vadásznap: 450 Továbbképzések: 740 Hírlevél: 173 Elõzõ évrõl áthúzódó tételek: – Fenntartási és szolgáltatási költségek: 1956 Bérleti díjak: 1 Posta, telefon: 904 Beruházás, gépjármû: 734 Egyéb költségek: 62 *Az összeg az elõzõ titkár járulékokkal terhelt 2 800 ezer forintos végkielégítését, és a felmondási idejére járó bérét is tartalmazza.

Egyenleg: –1494 Elõzõ évi pénzmaradvány: 1959

Szabó László elnök, Fodorné Veres Katalin ügyintézõ és Hajas Péter titkár éve kötött megállapodást, így a vadászokat kölcsönösen értesítik arról, ha nem váltottak idejében vadászjegyet, vagy ha közeledik a fegyvertartási engedélyek érvényesítésének a határideje. A cél minden esetben az, hogy megelõzzék a bajt, vagyis lehetõleg senkinek ne kelljen lemondania a vadászatról, és idõben felhívják a „renitensek” figyelmét a hiányosságaik mielõbbi rendezésére. Az évente négy-öt alkalommal megtartott állami vadászvizsgán már korántsem ennyire lojálisak, tartják magukat a sikeres vizsgához szükséges ismereti szint megköveteléséhez, kizárólag csak a megfelelõ tudásról számot adó vadászjelölteket engedik át. A bukási arány ötven százalék körüli…


ták. A védekezés érdekében folytatott tevékenységek és vizsgálatok állami költségbõl történnek, ideértve a szerológiai és virológiai vizsgálatokon pozitívnak bizonyult lõtt vaddisznók kötelezõ elkobzásának kártérítését is. A határ menti együttmûködés jegyében, tavaly a „Palócország” felvidéki és hazai térségeit képviselõ vadgazAz OMVK Nógrád megyei területi szervezetének elérhetõségei: 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. Telefon, fax: 32/412-875 E-mail: [email protected] Ügyfélfogadási rend: hétfõtõl-csütörtökig 9-15 óra között, pénteken 9-12 óra között

dálkodási- és állat-egészségügyi szakemberek a kamara meghívására, a bárnai vadaskert vadászházában a klasszikus sertéspestis járvány elleni védekezésrõl rendezett szakmai találkozón vettek részt. A programot a Nógrád megye Vadászati Kultúrájáért Közhasznú Alapítvány – amely magánkezdeményezésre alakult 2001-ben – támogatta. Az alapítvány, együttmûködve a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel, támogatja továbbá a megyében dolgozó vadászalkotókat, mûvészeket, a kulturális és ismeretterjesztõ programokat, valamint erdei iskolai foglalkozásokat is. A korábban évente három alkalommal megjelenõ hírlevelüket az idei évtõl kezdõdõen csupán félévenként vehetik kézbe a vadászok. Igaz, hogy a megjelenés ritkább lesz, de bõvebb tartalommal, igényesebb nyomdatechnikai kivitelezéssel készül, és várhatóan pontosabbá válik a kézbesítés is. Emellett a hatékonyabb információs szolgáltatás érdekében hamarosan beindítják önálló honlapjukat a www.omvk-nograd.hu portálon, ahol az internetezõ vadászok elsõ kézbõl értesülhetnek a legfontosabb hírekrõl. A vadásznapokat minden esztendõben más-más helyszínen rendezik, idén, szeptember 6-án a megyeszékhely Tó strandjáW. P. ra várják az érdeklõdõket.

381


Készül a vaddisznók elejtési helyének azonosítását szolgáló térképháló

A hivatásos vadászok szakmai továbbképzésére és tájékoztatására nagy hangsúlyt fektetnek, a megyei vadászati hatósággal közösen, évente akár 3-4 alkalommal is összehívják a vadõröket, de a rendezvényeken a vadászmestereket és a vadásztársasági elnököket is szívesen látják. A megyében korábban megtörtént tragikus vadászbalesetek miatt kiemelt figyelmet kapott a társas nagyvadvadászatok tervezése, elõkészítése és szervezése. A képzéseken megjelent hivatásos vadászok számára a kamara díjmentesen elkészíti a jogszabályi elõírásoknak is megfelelõ hajtástérképeket, a lõállások koordinátáit, egyéb azonosító adatait, valamint a hozzájuk tartozó tilos lõirányok szögét magába foglaló táblázatot. Az adatok rögzítése a hivatásos vadászok számára szintén térítésmentesen felvehetõ kamarai tulajdonú GPS-ek és tájolók segítségével történik. A megyét érintõ másik gond a vaddisznók sertéspestisének járványügyi helyzetébõl adódik. Az elõforduló esetek miatt az állat-egészségügyi hatóság betiltotta a társas nagyvadvadászatokat, de a kamara alapos szakmai indoklásának és közbenjárásának köszönhetõen a korlátozást feloldot-

KAMARAI KRÓNIKA

Az XXXL-es szervezet Akár a tagok számát, akár a kamara bevételeit nézzük, a Fõvárosi és Pest megyei a legnagyobb az Országos Magyar Vadászkamara területi szervezetei között. Tavaly tízezer tizenhárman váltották ki a Nádor – valójában Garibaldi – utcai irodában a vadászjegyüket, kötöttek kötelezõ vadászbaleset-biztosítást. De a „pesti” szervezet nem csak a létszámával különbözik a többi kamarától, abban is más, hogy a kamarai tagokat közvetve vagy közvetlenül érintõ témákban a javaslataival, elõterjesztéseivel az élen jár. S nem azért, mert „közel van a tûzhöz”, az országos vezetéshez, hanem azért, mert a kamara vezetése – együttmûködve a megyei vadászszövetséggel – ezt lelkiismereti kérdésnek tekinti. Viszont – és ezt sem hallgathatjuk el – a Fõvárosi és Pest megyei kamara az, de nyugodtan ide sorol-

hatjuk a szövetséget is – amelyiknek minden évben gondot okoz egy megyei közgyûlés határozatképessége. A közgyûlések elõtt a vezetõség felosztja maga között a megválasztott 178 sport- és a 31 hivatásos vadászküldött listáját, és azzal tölti az idejét, hogy rábeszéli a megjelenésre. Így

is többnyire csak „a megjelentek számától függetlenül” határozatképes a közgyûlés. Talán nem érdektelen annak felsorolása, hogy mivel töltötte az elmúlt tíz esztendõt a legerõsebb kamara. Kialakították a vadászjegyek kiadásának gyakorlatát, számítógépes programját és évek óta javasolják az elektronikus kártya bevezetését. A Fõvárosi és a Pest megyei Vadászkamara 2003-as egyesítése – a kamarai törvény módosítása – nem volt kis fegyvertény, amely lehetõvé tette/tenné más szervezetek regionális egyesülését is. 2000-ben elkészítették a „Kamarai Aranyérem” kitüntetésrõl szóló javaslatot, amit azóta országosan is többnyire a vadásznapi rendezvényeken adnak át az érdemeseknek. Merthogy régi törekvése Pest megyének, hogy szeretne valamit adni a tagságának. Ebbe a kategóriába esik, hogy a hetven év feletti vadászoknak nem kell kamarai tagdíjat fizetniük… hogy a vadászjegy kiváltásával együtt a kamarai tagok ingyenesen megkapják az „Évkönyv”-et, amelynek elindítását Pest megye kezdeményezte... hogy a vadászati balesetek megelõzését szolgálva kiadták az „Ez elment vadászni” c. füzetet... hogy szintén itteni javaslatra indult el az országos hírlevél, az azóta megszûnt „Cserkelõ”, de a fõvárosi és Pest

Az ország legnagyobb megyéjében hat helyen rendeznek vadásznapokat

382

Magyar VADÁSZLAP

megyei vadászok rendületlenül kapják a helyette indított, évi két megjelenésû „Jó vadászatot!” megyei kiadványt... hogy az ezredfordulón megjelent a Pest megyei Vadászati Almanach. Nem csak javasolták, de keményen lobbiztak is érte, hogy a sikertelen vadászat után ne kelljen visszamenni a beírókönyvhöz kiiratkozni... hogy a vadászpuskák mûszaki vizsgáját tízévenként kelljen a vadászoknak teljesíteni... hogy alakítsák ki a vadhúsvizsgálói rendszert. Mindenképpen lényeges, hogy az iroda már a kamara saját tulajdona, amiért nem kell bérleti díjat fizetniük, és délutánonként

bevételt hoz, mert két ügyvédi iroda is – véletlenül vadászok – bérli a helyiségeket. Pest megye területileg is nagy, egy-egy megyei vadásznapi rendezvényt nem egy, hanem akár hat helyen kell megrendezni, és amelyet a kamarának több mint illik anyagilag is támogatni. A tápiószentmártoni, a fóti, a kóhalmai, a gödi, a ceglédi és


92646 52285 26003 2138 12220

Kiadások: 83545 Bérjellegû kiadások: 18924 Járulékok, közterhek: 6909 Egyéb bérjellegû kiadás: 1045 Tiszteletdíjak: 4282 Belföldi kiküldetés: 110 Országos kamarai tagdíj: 18645 Vadásznap: 2457 Továbbképzések: 7821 Évkönyv: 3909 Hírlevél: 7975 Alapítványi támogatás: 200 Elõzõ évrõl áthúzódó tételek: – Fenntartási és szolgáltatási költségek: 11017 Bérleti díjak: – Posta, telefon: 1650 Beruházás, gépjármû: 8864 Egyéb költségek: 3193 Egyenleg: 9101 Elõzõ évi pénzmaradvány: 31300


A titkár, Nagy István munkatársaival a magyar-szlovák vadász-kapcsolatokat is ápoló nagybörzsönyi rendezvények szerepelnek a támogatottak listáját. Apropó támogatás. Merthogy adni is tudni kell. Mondjuk, ha a jeles vadászok szoborparkjának kialakításáról, nyári ifjúsági és gyermek vadásztáborokról, vadászati témájú filmekrõl, lepkés könyvrõl, íjásztalálkozóról, lövészversenyrõl, a Magyar Vérebegyletrõl, a Szent István egyetem vadászati szakkollégiumáról vagy a beteg gyerekek életéért tevékenykedõ „Segítõ jobb” alapítványról legyen szó. Az idei nagy akció, nevezhetjük akár nagy népi játéknak is, a szarkacsapdák rugóinak ingyenes osztása, amely alapvetõen a megye apróvad-állományának érdekében történik. A megyei szövetség és a kamara minden vadásztársaságnak térítés nélkül

mindkét szervezet jelenléti ívét aláírhatja. Ami nagy különbség a megyei kamara és a Vadászok és Természetvédõk Fõvárosi és Pest megyei Szövetsége között, hogy például a kamara 2008-as költségvetésében 93 millió forint a bevétel és 103 millió forint a kiadás, addig a szövetségnél 2,5 millió forint a bevétel és 3,7 millió fo-cssrint a kiadás. Az OMVK Fõvárosi és Pest megyei Területi Szervezetének elérhetõségei: 1051 Budapest, Nádor u. 34. Telefon: 06-1-311-9608 Fax: 06-1-331-4790 E-mail: [email protected] Félfogadás: H-Cs 9-16, P – 9-12

383


Már több mint 250 csapda mûködik a megyében és 3 ezer fölött van a szarkák száma

egy szarkáért 4 db rugót ad, amit két újabb csapda felállításához lehet felhasználni. …és még most is dolgoznak azon, hogy a külföldön legálisan elejtett vadfajok trófeáit a magyar hatóságok az európai gyakorlatnak megfelelõen szabályozzák... hogy az orvvadászat megfékezésére vezettessék be „a mindent elkoboznak” kanadai módszer... hogy készüljön el a terepmotorozás, a kerékpározás, a quadozás, a tereplovaglás szabályozása …hogy módosítsák a vadászfegyver szállítására érvényes jelenlegi ésszerûtlen túlszabályozást… és még sorolhatnánk. Az ország legtöbb megyéjében a kamara és a vadászszövetség tisztségviselõi, küldöttei ugyanazok a személyek, merthogy egy irodában mindkét szervezetben szinte ugyanazok végzik el a feladatokat, de fenntartják a két szervezet látszatát. A Garibaldi utcában túlléptek ezen a látszaton, bár a két szervezetnek nem azonosak a tisztségviselõi, mégis közösek az elnökségi ülések és a közgyûlést is egyazon idõben rendezik, a legtöbb küldött ugyanis

KAMARAI KRÓNIKA

A nyugati kapu Földrajzi helyzete folytán szerencsés helyzetben van a vasi vadászterületek többsége, hiszen a „sógorok” közelsége miatt itt van legkevésbé gond a vadászati lehetõségek értékesítésével. Vendégben nincs hiány, sokkal többen jönnének, mint az eladható vadmennyiség. Van ennek azonban negatív oldala is; a megye termõföldterületének vélhetõen 20-25 százaléka van már átjátszva zsebszerzõdésekkel külföldieknek. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy a nem is távoli jövõben a vadászati jogot is meg fogják szerezni a „saját” földjükön...

A Hubertus misét Dumanits István plébános celebrálta

épületében, csendes környezetben bérelnek irodahelyiségeket. Önálló honlapjuk még nincs, a közeljövõben tervezik létrehozni. Hírlevél 2003-ig volt a megyében, utána anyagiak híján megszûnt. A László Gyõzõ vezette elnökség aktívan tevékenykedik, az elmúlt évben 10 határozatot hoztak, a szokásoson kívül is tartottak Káldon kibõvített ülést. 42 megyei küldött lett megválasztva, akik a közgyûléseken szinte hiánytalanul meg is jelennek, a legutóbbin két határozatot fogadtak el. Az országos küldöttek száma kilenc. A kamarának hat bizottsága van: Felügyelõ Bizottság, elnöke: Bakó Csaba Vadgazdálkodási Bizottság, elnöke: Orbán Attila Etikai Bizottság, elnöke: dr. Skriba Péter Hagyományõrzõ Bizottság, elnöke: Kontó Sándor Kynológiai Szakosztály, elnöke: Kéry Szabolcs Sportlövõ Szakosztály, elnöke: Öhm László

Az oladi vadásznapon László Gyõzõ elnök avatta az újdonsült vadászokat A jóslatokkal ellentétben 2007-ben egyetlen Vas megyei vadászterület sem került külföldi kezelésbe, és vadászjegyet is csak két nem magyar állampolgár váltott a kamaránál. Korábban a megyében több különbözõ érdekcsoport állt egymással szemben, ami a sajtóban is visszhangot kapott. - Szerencsére, ez ma már a múlté, a legutóbbi választások után a korábbi széttagoltság megszûnt – mondja Gagyi István, a kamara sportvadász alelnöke. Évente 3-4 alkalommal rendezünk regionális megbeszéléseket, ahol egy közös ebéddel megtoldott kötetlen beszélgetés formájában elemezzük az aktuális kamarai és szakmai problémákat. Az itt felmerült kérdéseket aztán továbbítjuk az országos szervezethez.

384

- Jó a szakmai felkészültsége a társaságok vadászati vezetõinek, több mint a felének felsõfokú szakmai végzettsége van – veszi át a szót Kenesei István, az erdõmérnök végzettségû titkár, aki értékbecslõ és kárszakértõi tevékenységet is végez. Mint valamennyi kamarai titkár, õ is fel van szerelve flottás mobiltelefonnal, de saját gépkocsiját használja hivatalos ügyekben is költségtérítés mellett. A volt MHSZ

Az Etikai Bizottságnak két esetben volt munkája. Az egyik vadász ügyét illetékesség hiányában átadták a vadászati hatóságnak, ellene vadászati szabálysértés miatt eljárás indult, s bevonták a vadászjegyét. A másik esetben a vétkes vadászt figyelmeztetésben részesítették. Harmonikus az együttmûködés a vadászati és erdészeti hatósággal, a korábbi nézeteltéréseken túllépve jól alakult a kapcsolat a Szombathelyi Erdészeti Zrt-vel is. Kronekker József erdészeti vezérigazgató – aki a hivatásos vadász alelnöki tisztet tölti be - véleménye szerint a megyei szakembergárda tudása jó, a hivatásos vadászok továbbképzése nagy hangsúlyt kap. Az OMVK Vas megyei területi szervezetének elérhetõségei: 9700 Szombathely, Puskás Tivadar utca 7. Telefon/fax: 06-94/500-324. e-mail: [email protected] Félfogadás: H-Cs 8.30-14.30-ig, pénteken 11.30-ig

Magyar VADÁSZLAP


385


a vadászbál, amelyet ez évben Bükön, a Fürdõ étteremben tartottak. 250 vendégre számítottak, de végül több mint 350-en jöttek el, sokan egy kellemes welnesshétvégével kötötték össze a programot. A sikeren felbuzdulva, a jövõ évben is ide tervezik a bált. A megyében 45 vadászhölgy van, közülük 15-en tagjai a Diana Vadászhölgy Klubnak, de még nem igazán lehet „csapatnak” nevezni õket, mivel eddig csak alkalmilag, egyénileg vettek részt az országos rendezvényeken. A 70 év feletti vadászok 88-an vannak, sokan közülük megbecsült, tiszteletbeli tagjai társaságuknak. A rendõrséggel az új fõkapitány beiktatása után 2008-ban új megállapodást kötöttek. Ennek része, hogy levélben elõre értesítik a vadászokat a fegyvertartási engedélyhez kapcsolódó határidõk lejártáról, egyúttal megküldik a befizetési csekGagyi István sportvadász alelnök, Víghné Tóth Katalin könyvelõ-ügyintézõ és Kenesei István titkár ket is, így gyorsítva az ügyintézést. A vadászok bejelentése alapján és segítségével az A kötelezõ szakmai oktatás biztosítá- szat!” címû füzetet, amit a vizsgajelöltek is elmúlt évben két komoly orvvadász csapasán kívül az állat-egészségügyi hatósággal megkapnak, mint minimális baleset- tot fogtak el a rendõrök, a bizonyított kárközösen vadhúsvizsgáló-, a kutyásoknak megelõzési ismereteket a sikeres vadász- okozás sok tízmilliós nagyságrendû. Az elVarga Aladár vezetésével vérebvezetõi tan- vizsgához. Az állami vadászvizsgára felké- fogásban részt vevõ 2 hivatásos vadászt és folyamokat szerveznek. 2007-ben itt volt szítõ tanfolyamot a megyében két külsõ 2 rendõrt a kamara és a rendõrség 100-100 megtartva – nagy sikerrel - az országos fõ- magánszemély szervezi, a kamara a szak- ezer forint jutalomban részesítette. A hivaverseny. 2008 õszén a megye lesz a színhe- mai felügyeletben és a jelöltek vizsgáztatá- tásos vadászoknak a legtöbb helyen jó hátlye az európai németvizsla versenynek is. sában vesz részt. 2006-ban 146 jelentkezõ- teret, védelmet biztosít a társaságok vezeTavaly minden vadásznak megküldték bõl 83 volt eredményes, míg 2007-ben 114 tése – nemegyszer a tagsággal szemben is. - baranyai példa alapján - a „Vigyázz, vadá- jelentkezõbõl 62 tett sikeres vadászvizsgát. A bérvadászok összetétele csak az elA kamara státuszánál fogva nem pá- múlt néhány évben kezdett átrendezõdni, 2006-os költségvetés (ezer forintban): lyázhat, de a társaságoknak segítenek a korábban szinte csak külföldiek jelentkezpályázatoknál, s a vadászoknak is nyújta- tek. Manapság már növekszik a hazaiak Bevételek: 14878 nak jogi segítséget, ha igény van rá. száma, azonban itt a sok külföldi miatt keVadászjegyek kiadása: 8560 Vadászkürt-vásárlással támogatják az vésbé jó alkupozícióban vannak, mint az Tagdíjak: 3260 egyre népszerûbbé váló kürtölést, meg- ország távolabbi területein, így a belföldi Biztosítások: 597 szervezik a lövész- és vadpörkölt-fõzõ ver- tarifa nem nagyon megy 80 százalék alá – Egyéb: 2461 senyeket. A megyei vadásznapot 2005-ig még társaságon belül sem. Vasszécsényben, majd a szombathelyi Egyedi, de követésre méltó gyakorlata Kiadások: 14301 Hermann Ottó Vadászati Szakközépiskola van a vasiaknak a vadelütések megelõzéséBér jellegû kiadások: 3786 kastélyparkjában rendezték meg, amelyre. Évente 130-150 vad-gépjármû ütközést Kárulékok, közterhek: 1990 hez a város jelentõs anyagi támogatással já- jelentenek be, legnagyobb részt a felek kárEgyéb bér jellegû kiadás: 2003 rult hozzá. Várakozáson felüli sikert hozott megosztásos megegyezésével rendezõdik, Tiszteletdíjak: – ritkán kerül bírósági Belföldi kiküldetés: 1512 szakaszba. A fokozotOrszágos kamarai tagdíj: 163 tan vadveszélyes útVadásznap: 571 vonalakon a rendõrTovábbképzések: 293 séggel közösen végÉvkönyv: – zett közúti ellenõrzéHírlevél: – sek alkalmával az auElõzõ évrõl áthúzódó tételek: – tósoknak több száz, a Fenntartási jármûvükre szerelheés szolgáltatási költségek: – tõ ultrahangos vadriBérleti díjak: 1520 asztót ajándékoznak. Posta, telefon: 794 Egyúttal felhívják a fiBeruházás, gépjármû: – gyelmet a vadveszélyt Egyéb költségek: 1669 jelzõ táblák komolyan vételére is. Ezt az Egyenleg: 577 autósok is pozitívan Elõzõ évi pénzmaradvány: – fogadják. A volt MHSZ székház ad otthont a kamarának -som

fotók: Körtvélyesi László

Borkápolna a ház alatt Mintha egy léghajó kosarában ülnénk. Közvetlenül alattunk szõlõk, gyümölcsösök terülnek el, kissé távolabb pedig nagy kiterjedésû, aranysárga repceültetvények. Keleten a siklósi vár masszív tömbje emelkedik a zöld mezõk fölé, délen Harkány szállodái. Még távolabb Donji Miholjac körvonalai látszanak. Az ott már Horvátország. Tiszta, száraz idõben a kanyargó Dráva víztükre is meg-megcsillan. Sõt, néha a Papuk hegység kék vonulatai is látszanak. De most finom, sejtelmes pára lengi be a tájat…

A Kishegyen vagyunk, annak is a legtetején, Molnár Antal délre nézõ tetszetõs házának kör alakú teraszán. Nem kell különösebb fantázia hozzá, hogy egy lebegõ kosárban érezze magát az ember. A 272 méter magas Kishegyet a 409 méteres Tenkes hegytõl csak a Pécs-harkányi országút választja el. A harmincöt kilométer hosszú és három-négy kilométer széles Villányi hegységnek ez a nyugati, mediterrán hangulatú nyúlványa. Magyarországon itt a legnagyobb a napsütéses órák száma. Ezen az idillikus tájon vitte véghez annak idején vakmerõ rajtaütéseit a Tenkes kapitánya. Örsi Ferenc televíziós filmsorozatának vérpezsdítõ fõcímzenéje még ma is sokunk fülébe cseng, pedig sok éve már annak, hogy hétrõl-hétre lestük és vártuk az adást. Ámde most csak a madarak dala szól. A földes, sziklakibúvásos út, melyen megközelí-

tettük Molnár Antal különös szépségû otthonát, zsákutca, mely egy amõbaszerûen szétterülõ erdõbe torkollik. Molnár Antal eredeti foglalkozására nézve nyomdász, 1970-tõl 1993-ig a siklósi nyomda vezetõje volt, a számítógépek, és a nagy teljesítményû sokszorosítók térhódítása azonban megrengette és átformálta a „Gutenberg-galaxist”. Váltani kellett. Most vállalkozó, kereskedelmi egységei vannak. De menedzser-öltönyben, laptoppal felszerelkezve alighanem még senki se látta. Most is talpig „vadász-zöldben” áll a teraszon. Mint aki indulásra kész. - Mindennap vadásznap? - Amikor csak lehet! De ha nem lehet, akkor is a természetben vagyunk. A természet közelségét igényelve és keresve költöztünk ide, a hegyre. Pedig van lakásunk Siklóson is…

Erzsébet asszony, Molnár Antal párja is „zöld”. A legmostohább idõjárási viszonyok között is a férjével tart, órákig ül szótlanul és mozdulatlanul a magaslesen, és ha moccan valami, õ hallja meg elõször. - Sõt, azt is megmondja, hogy mi jön! – mondja Molnár Antal nevetve. - És ez már nem csupán kiváló hallóképesség kérdése. A nõi ösztönök és megérzések még az õserdõk mélyén is mûködnek… Molnár Antal világjáró vadász. Csak Afrikában huszonhárom vadfajt ejtett el eddig. A tágas és elegáns nappaliban azonban nincsenek trófeák. Csak egy nagyméretû festmény, melyen egy derék bika fekszik a terítéken, s amely mögött maga Molnár Antal térdel. - Az életbikám… - Hol van? Egy kézmozdulat jelzi csak, hogy nyugalom. Erzsébet asszony érkezik karcsú szárú, öblös poharakkal. A Villányi hegyvidéken nem eshet szó komoly dolgokról egy pohárka vörös bor elfogyasztása nélkül. Most éppen a hírneves Bock-féle cuvée csordul a poharunkba. A gyémánt tiszta kehelypohárban megmozgatjuk a testes, mélyvörös bort, a nap felé tartjuk, mert a nemes borok „birtokbavétele” a gyönyörködéssel kezdõdik.

Afrikai gyûjtemény a trófea- és borházban


A teraszról egy partoldalba épített szép lépcsõn leereszkedünk egy kisebb házhoz, mely a nagy épület közvetlen közelében áll. Ez a trófea- és borház. Kitárul a masszív, szépívû faajtó, egy elõtérbe lépünk, amelynek egyértelmû a funkciója: beszélgetõ és poharazgató hely egy kisebb társaság számára. A belsõ szoba a trófeáké. Nagy kudu, jávorantilop, nyala, oryx, lechwe, fehérfarkú gnú, vándorantilop, kafferbivaly, zebra… És itt van Molnár Antal életbikája is. Erzsébet asszony a trófeabírálati lapot is hozza. A szárak hossza 113, illetve 115 centiméter.. A trófea súlya nagykoponyával 9,75 kilogramm. A bírálóbizottság 212,75 nemzetközi ponttal jutalmazta. Egy ködös hajnalon került terítékre, Egyházasharaszti térségében, az „Akol” elnevezésû területrészen, 2006. szeptember 19-én. Molnár Antal hatvanegy éves. Ám, mindössze tíz éve vadász. - A kamaszkori olvasmányok – az indiántörténetek és a vadászkönyvek – idejekorán megfertõztek. Képzeletben mindig is volt puskám, jártam az erdõt. Feleségem nagybátyja szenvedélyes vadász volt, gyakran magával vitt. Így aztán 1973-ban már majdnem vadász lettem. De ekkor tragédia történt: mentorom kullancs-csípés következtében váratlanul meghalt. Ezt követõen a család elõtt évtizedekig ki se ejthettem a számon azt a szót, hogy vadászat… A trófeaszoba lassan megtelik. A fõhelyen már csak ezért is egy virtuális trófea függ. Egy jávorszarvas hatalmas agancsa.

Békés idill a Tenkes árnyékában – Molnár Antal és felesége a panorámás körteraszon Nincs ott, fénykép helyettesíti – egyelõre kint maradt Kanadában -, de ha vendég érkezik, mégis errõl a trófeáról esik a legtöbb szó. 2007. október 6-án került terítékre, Kanada Alberta nevû tartományában. A második „nekifutásra” sikerült. Az elsõ évben kétheti küzdelmes keresés ellenére se láttak jávort, még egy borjút se! - Akkor azt mondtam, ide soha többet…! De aztán jött a jó hír, bõgnek a jávorok, és mi újra útra keltünk… - Brehm azt írja: a jávorbikák inkább kornyikálnak… - Engem a farkasok vonítására emlékeztetett a hangjuk – mondja.

Molnár Antal hegyoldalba simuló házának alsó szintje tulajdonképpen egy méretes pince, melynek közepén egy hosszú asztal áll, az oldalfalát pedig borospalackok sokaságát rejtõ polc foglalja el. A pince végén oltárszerû, díszes fafaragvány. A villányi borvidék legtekintélyesebb termelõinek borai név- és évjárat szerinti elrendezésben pihennek a polcokon. A környéken borkápolnaként ismerik ezt a pincét. A borkultúra iránt fogékony turisták is gyakran felkeresik. Jobb helyen aligha fejezõdhetne be a beszélgetésünk. - Afrika a fajok és az egyedek sokaságával, Kanada az érintetlenségével, végtelen kiterjedésével és a tényleges veszélyhelyzetek gyakoriságával hat az emberre. A mi táborunkat is meglátogatta egy grizli medve… – meséli Molnár Antal, majd hirtelen témaváltással azt mondja: a szenvedély mibenlétét aligha lehet meghatározni. A szenvedély kikapcsolja a rációt és ezzel együtt felszabadít és boldoggá tesz… - Mi következik…? - Külföldön a közeljövõben varacskosok, és aztán talán majd egy vapiti. Itthon meg sok-sok esti les és cserkelés. Rossz napunk van, ha vadászat, a területen tett séta nélkül múlik el egy este. A legszebb hangversenynél is nagyobb élmény, amikor valami moccan, amikor BÉKÉS SÁNDOR ÍRÓ - ÚJSÁGÍRÓ reccsen az ág…

PORTRÉ

Vadászszemmel az objektíven át Szabó Gábor László 1986-ban született a Pest megyei Bugyin. Az ötezer lelket számláló községben nõtt fel, gazdálkodó édesapját gyakran kísérte el vadászataira. Szülei a természet feltétlen szeretetére és tiszteletére nevelték. Már gimnazista korában sokszor foglalkoztatta a természetfényképezés gondolata, de akkoriban a digitális technika még nem volt megfizethetõ számára. A kezdeti lépéseket hobbifotós barátja mellett tette meg, mellette tanulta az erdõn-mezõn való felvételek elkészítésének fortélyait. 2006-ban vásárolt elõször saját gépet. A digitális tükörreflexes gépváz és a 400 milliméteres optika mellé szakismereti könyvek is kellettek, de a tapasztalt fotósok jó tanácsai is nélkülözhetetlenek voltak. A fényképezés mesterfogásai tanulhatók, a technikai újdonságok, a hasznos kiegészítõ kellékek pedig ma már mindenki számára beszerezhetõk – csak gyõzze valaki pénzzel. A természetben szerzett tapasztalatok sokat segítenek a vadfotósnak, ezek azonban a végtelenségig bõvíthetõek. Gábor úgy érzi, csupán egy élményekkel teli hosszú út elsõ lépésein van túl. Az állami vadászvizsgát húszévesen, 2006-ban tette le, és azt vallja, hogy a két szenvedély kiválóan kiegészíti egymást.

Róka a víztükörben

Nyári ludak

388

Magyar VADÁSZLAP


Jelenleg „civilben” az ELTE politológia szakos hallgatója. Néhányan úgy vélik, hogy Gábor furcsa figura, mert sokan nehezen tartják összeegyeztethetõnek az erdõjárást és a társadalomtudományokat… A „szárnypróbálgatások” igencsak biztatóak, de nem éri be ennyivel, mert tervei között a hazánkban élõ vadfajok teljes életciklusának megörökítése szerepel. Ehhez azonban még a jelenleginél is sokkal több fotózási lehetõség szükséges. W. P.

„Beöh-beöh”

Szajkó

Irigykedõ

Kakasportré

Zöld küllõ

Vacsora elõtt


389

VADÁSZKUTYA

Ebvezetõk iskolája Az elkövetkezõ néhány szám vadászkutya rovatában ezzel a címmel kívánunk új sorozatot beindítani. Ennek célja, hogy azoknak a kutyás, vagy leendõ kutyás vadászoknak segítsünk, akiknek nincs tapasztalatuk a megfelelõ vadászkutyák kiválasztásában, vadászatra felkészítésében és vadászaton történõ vezetésében, de mindezek iránt volna érdeklõdésük. Azért is fontos, mert köztudott, hogy ma már csak megfelelõen felkészített és a vadászati módoknak megfelelõ, vizsgázott kutyák vehetnek részt a vadászatokon. Ennek elmulasztása a vadászat rendjének megsértését jelenti, ami természetesen megfelelõ szankciót von maga után.

Számtalan esetben találkozhatunk azzal a jelenséggel, mikor is egy jó genetikai hátterû kutya ösztönös munkájával a vezetõje - minden jó szándéka ellenére - nem tud mit kezdeni. Természetesen ez sem a kutyának, sem vezetõjének nem jó. Ez teszi szükségessé egy megfelelõ „mankó” biztosítását, amely a kutyavezetés során minden bizonytalan esetben a rendelkezésre áll. A félreértések elkerüléséért ezúttal nem a kutyák tanítása a célunk, hanem a vezetõjének segítünk tanulni „kutyául”, s ilyen módon könnyíteni a vadászatokon a kutyavezetést. A bevezetõ részben sokak számára kézenfekvõ, talán kevésbé érdekes alapgondolatokkal foglalkozunk és mindenki számára érthetõvé próbáljuk ezeket tenni. Az elsõ és talán a legfontosabb, amit illik tudni, hogy a kölyökkutya késõbbi viselkedését és munkáját jelentõs részben az örökletes hajlamok határozzák meg, de nem elhanyagolható a környezeti ténye-

zõk – beleértve az emberi ráhatásokat is – szerepe sem. Rendkívül fontos a kölyökkori élmény, a kutyának az emberi társadalomba való beilleszkedése, más szóval a szocializálódás mihamarabbi elõsegítése. Ez a folyamat a tenyésztõnél kezdõdik, de jelentõs része hárul az új gazdájára is. Minél jobban sikerül a kölyök beilleszkedése, annál könnyebb feladatunk lesz a tanítás, majd a vadászaton történõ vezetés közben. Ahhoz, hogy valakibõl jó vadászkutyavezetõ legyen, szüksége van egy jó adottságú kutyakölyökre, néhány személyi és tárgyi feltételre, s nem utolsó sorban bizonyos, tanulható kutyavezetõi adottságra. Mindennél fontosabb, hogy csak az vadásszon kutyával, aki szereti és megengedheti magának, hogy hosszú távon biztosítani tud normális körülményeket a kutyája számára, és az idõbeosztásába a kutyával való rendszeres foglalkozás is beilleszthetõ. Ezek figyelembevételével tekintjük át a fontosabb személyi feltételeket:

A vadászkutyák viselkedésében jelentõs szerepet játszanak az örökletes hajlamok

390

Önismeret: Lényeges ismerni a saját fizikai és mentális adottságainkat, szokásainkat, a vadászathoz való viszonyunkat, anyagi, vadászati, családi és egyéb lehetõségeinket és esetleges korlátainkat. Ezek tudatában kell felelõs döntést hozni az ügyben, hogy milyen vadászkutyát tartsunk? Az elhatározást soha nem szabad elkapkodni. Figyelembe kell venni, hogy a kutya hosszú idõre társunk marad, ezért körültekintõ, megalapozott és felelõsségteljes döntésre kell szánni magunkat. Nem hagyatkozhat valaki csupán az esztétikai igényeire, meg kell ismerkedni több fajtával, és tanulmányozni kell a külsõ és belsõ jellemzõket. Jó, ha objektíven össze tudja hasonlítani a maga ismert tulajdonságaival, azzal a céllal, hogy a késõbbi együttmûködés problémamentes legyen. A választás természetesen függ attól is, hogy milyen vadászterületen vadászunk. Az apróvadas jellegû területekre a vizslák, retrieverek, valamint a kotorék ebek (tacskók, terrierek) javasolhatók. Vegyesvadas területeken szintén jól használhatók az elõbb említett fajták, kiegészítve – amenynyiben jellemzõ a vaddisznó jelenléte - kopókkal, esetleg lajkákkal. A nagyvadas területekre, ha jelentõs számú szarvas is terítékre kerül, érdemes vérebet is tartani, de jó szolgálatot tehetnek a kopók (erdélyi, szlovák és tacskókopók) és terrierek is. Magyar VADÁSZLAP

dõ vadászkutya vadászaton történõ vezetésekor ne a mindenáron lõni akarás legyen a cél, hanem figyelme elsõsorban a kutya munkájára irányuljon. Igényesség: A jó vezetõ kutyájával szemben legyen igényes, ami abban is megnyilvánul, hogy a tanítványán nem csupán a vadászat tudományát kéri számon, hanem a vadászaton elvárható egyéb viselkedési normák betartását is.

zonytalanítja, legközelebb aztán tétovázni fog a végrehajtást illetõen. Tehát minden elhangzott parancs végrehajtandó, még akkor is, ha az talán nem a legszerencsésebb volt. A kutyavezetõ csak ezt követõen korrigálhat. Ha ezt valaki nem tartja be, az késõbb a kutya munkájának stabilitását jelentõsen gyengíti. Önkritika: A vadászkutya vezetõje legyen önkritikus, s soha ne legyen elfogult. A jogos kritikát tudja elfogadni és megszívlelni. A nem megalapozott bírálatot viszont hagyja figyelmen kívül. A fiatal, kez-

Mindig gondoljunk arra, hogy nem mindenki szimpatizál a kutyával, õket a vadászkutya fontosságáról csak a példásan kiképzett és kifogástalanul vezetett kutyákkal lehet meggyõzni. A kutyavezetõ nem „mutatványos”, nem kell a kutyát közönség elõtt produkáltatni, és soha ne akarjon többet kutyájától, mint amire az már képes. Egyéni adottságok: A vadászkutyát vezetõ vadásznak nem árt, ha van megfelelõ pedagógiai érzéke. Nem elég a magas szintû elméleti tudás, azt át is kell tudni



Türelem és következetesség: Ez a két, talán legfontosabb követelmény a kutyavezetõtõl. Fajtánként és egyedenként változó a kutyák felfogó képessége, a tanulni vágyásuk, egyszóval az intelligenciájuk. Éppen ez az, ami miatt a tanítás során nagy türelemre, higgadtságra, nyugalomra és következetességre van szüksége a kutya gazdájának. Ne legyen ideges, és soha ne büntessen haragból, hiszen tudjuk: a harag „rossz tanácsadó”. A fenyítés viszont sokszor elengedhetetlen, de az mindenkor a következetességen alapuljon. Ez röviden azt jelenti, hogy amit ma megengedünk, azt holnap is szabad legyen megtennie, amit viszont nem, azt késõbb se tehesse. Amennyiben a kiképzés során a kutya hibázik, vezetõje azonnal törekedjen a hiba kijavítására, de büntetés elõtt gondolja végig a történteket. Többnyire arra a következtetésre jutunk, hogy a hiba elkövetése nem a kutya, hanem inkább az ember rovására írható. Ilyenkor hiba lenne a „kutyán elverni a port”. A következetesség arra is terjedjen ki, amikor esetleg helytelen parancsot ad ki a vezetõ. Ne kövesse el azt a végzetes hibát, hogy nem várja meg a végrehajtást, hanem az új, a már helyes parancsot adja ki és ezt hajtatja végre. Ez a kutyát elbi-

adni a „hallgatóknak”. Fontos felismerni, melyik egyed milyen bánásmódot kíván. A tanulás folyamata fajtától és az egyedtõl is függõ, ezért a tananyagot „testre kell szabni”. A tempót soha nem lehet oktalanul gyorsítani. Kommunikáció: A jó vezetõnek mihamarabb meg kell tanulnia a „kutya fejével” gondolkodni. A kutya – bárki, bármit mond - az emberi beszédet nem érti, csak annak hangsúlyát, gesztusait. Fogékony viszont a jel- és testbeszédre. Hamar megtanulja a karjeleket, a hangjeleket és a sípjeleket. Ahhoz viszont, hogy a vezetõje is értse kutyáját, el kell sajátítani a kutyájának a testbeszédét és a hang repertoárját. Ha ez sikeres, úgy kiegyensúlyozott, jó együttmûködésre lehet számítani kutya és vezetõje között. Ennek elmaradása esetén viszont csak egy gyötrõdés lesz az egész együttlétük a vadászaton. Az eddigiekbõl láthatjuk, hogy a vadászkutya vezetése rendkívül összetett. Leszûrhetõ az a következtetés, hogy bár sokan képesek könyvbõl megtanulni a kutyavezetõ legfontosabb feladatait, még sem biztos, hogy rendelkeznek mindezeknek a gyakorlati alkalmazásához szükséges adottságokkal. Soha nem szabad elfelejteni, hogy ha valaki kutyázásra adja a fejét, minden egyedet a természetének megfelelõen kell majd kezelni az egész élete folyamán. Természetesen a vadászebeknek ugyanúgy, mint a kutyás vadásznak, meg kell felelni bizonyos alapvetõ elvárásoknak. Ezek közül döntõen kihat a kiképzésre a szocializálódás, a szoktatás, a nevelés és természetesen minPOMÁZI den külsõ és belsõ értékÁGOSTON SZAKÍRÓ mérõ tulajdonság.

391

SZAFARI

A világ tetején Az egész egy fatális tévedésemmel kezdõdött 1998-ban… Akarsz a Himalájában vadászni? – kérdeztem Spanyol Jóska barátomat, aki akkor a barlangász – hegymászó – vadász – búvár pályaívének éppen a vadászati szakaszában volt. Jómagam sokat olvastam Hoyos Ernõ és Apponyi Henrik indiai és nepáli vadászatairól, ezért gondoltam – tévesen – hogy a kék kos (bharal) csak a Himalájában élhet. Igen, ott – válaszolta rövid töprengés után az egyébként is hallgatag barátom. A következõ tavaszon a Tibeti fennsíkon jártunk, ahol egyébként jóval könnyebb a vadászat, mint a Himalája hihetetlen meredélyein.

ELSÕ NAP A jó 12 órás terepjárós út Xi-Ningbõl az alaptáborig 1000 méteres szintkülönbség leküzdésével kezdõdött. Az alaptábor szokatlanul kényelmes: 9 fûtött jurta, négy nõ, öt vadász, öt vadõr, öt lovász, tizenöt ló, egy orvos, aki egyben vadászkísérõ is, mert a hegyi betegségtõl legjobban gyötört vadászt kíséri. Igazán népes gyülekezet vagyunk. Ugray Tamás és felesége Kanadából, Dan Texasból, Chip pedig Kaliforniából érkezett. Az alaptábor 4000 méteren fekszik, a helyiek Goli-nak hívják ezt a völgyet. A magasságot nem egyformán, de általában mindannyian nehezen viseljük. Szédülés, fejfájás, gyengeség a tünete, de Tamásnak – ráadásként - még láza is van.

MÁSODIK NAP Indulás 7.30-kor a csípõs hidegben (-12 C). Lovaink kicsik, bozontosak, erõsek, ügyesek és patkolatlanok. Kísérõim tibetiek, To

Jurták az alaptáborban

392

Le és O Ma Te, alacsony, inas, erõs emberek. A föld még ebben a hidegben is porzik, száraz a vidék, se harmat, se esõ, hó is alig akad. Észak-Mongóliához hasonló, csak a hegyek tûnnek kétszer-háromszor magasabbnak. Két óra lovaglás után To Le szólt: „sipu”! (Blue sheep). Talán százas nyáj volt, vegyesen jerke, bárány, kos, köztük néhány nagyobb. Guggolva, hason kúszva közelítettünk már csak ketten. A nyáj meglódult... megláttak, s ez a jelenség még kétszer megismétlõdött…Végre jó helyzetbe kerültem egy szikla mögött. A távolság nem több mint 250 méter. Lihegtem, lõttem... és hibáztam. Lógó orral, csalódott kísérõkkel folytattuk a nyáj követését. Délutánra - fáradtabb és még lihegõsebb állapotomban aztán a véletlen segített. 5000 méter magasan voltunk. A nyáj – valamiért - nekünk jó irányba haladt egy dombél mögött. Kúszunk, õk jönnek fölfelé, ferdén távolodva, a nyáj közepén halad a néhány öreg kos. 300 méter, kiválasztom a legerõsebbet, de mindig takarja egy jerke. Ballagnak, míg lehajol egy fûcsomóért, vagyis megáll, s a jerkék tovább lépnek.

Ferdén hátulról eltaláltam a 6,5X68 S lövedékével. Összerogyott, de még emelgette a fejét, így ismételtem, s nyakon lõttem. Nagy az öröm, tisztességes, közepes, 23 hüvelykes a szarva. A hegyrõl lefelé vezetõ szerpentinszerû úton vezetjük a lovakat, kímélve a lábaikat. A táborban Chip jól megnézi kosomat, kissé szomorú, mert az övé kisebb. Jóska is kimerülten érkezik, két kost hibázott, 5200 méterig mászott! Próbalövésekkel be kell állítani céltávcsövét, mert félrehord a puskája. Dan hullafáradt, neki is két hibázása volt. Tamás sötétben érkezett már, egy hibázás után lõtt egy kisebb, 17 hüvelykes kost. Alig eszünk, korán fekszünk.

HARMADIK NAP Tibeti gazellát szeretnék lõni. A magasban felhõk, az állandó szél erõsen fújja a port, ami mindenhová behatol, még a vízállónak eladott fényképezõgépembe is. A tibetiek célszerû köpenyükkel védekeznek ellene, arcukat is betakarva. Gõgös európaiként alábecsültem a veszélyt, mert délre már kisebesedett az orrom belseje és a szám is, pedig reggel bekentem magam napvédõ kenõccsel. Hiába, itt az arcvédõ sál is kell. Lovagolunk, gyalogolunk óránként váltva. Egy nyájat láttunk, gyenge kosokkal. Dél felé pillantjuk meg az elsõ gazellacsapatot, bak is van benne. Fiatal még, megyünk tovább. Érzem a szívem, hogy van, bár még nem fáj. Elhagyunk egy helyi vallási központot – sztupákkal és zászlók seregével, de kevés emberrel. A hegyek gerincén haladunk, olykor hatalmas porfellegek kavarognak, felhõnek nézném távolról, de sajnos nem azok. 5000 méter körül kezd szúrni a szívem. Vígasztal, hogy a kísérõim is egyre jobban lihegnek, sõt még a lovak is. Magyar VADÁSZLAP


A KÉT FAJ TRÓFEABÍRÁLATA: MINDKÉT SZARV HOSSZA (A SZAGGATOTT VONAL MENTÉN),

A BÁZISOK ÉS A SZARVAK KÖRMÉRETÉNEK ÖSSZEGE (AZ ELSÕ, MÁSODIK, HARMADIK NEGYEDBEN) ADJA A VÉGSÕ PONTSZÁMOT

Az óvatos vad többszáz méterrõl kiszúrja a „hívatlan látogatókat”

A tibeti kirándulást végül siker koronázta A második gazellacsapat látása már délutánba hajlik, benne egy kis bak. Három óra körül leereszkedünk egy széles völgybe, ebben haladunk dél felé. Csak „gomu”kat (sutákat) látunk. Estefelé, közel a táborhoz patakparton lovagolunk. Egy róka kijön elénk, döbbenten néz ránk vagy harminc méterrõl, majd lassan elsomfordál. Jóska is, Dan is meglõtték a kosukat, az enyémhez hasonlót. Barátom elégedett, órák óta fõzi a birkapörköltet, de nem akar puhulni… Öreg is volt, no meg itt alacsonyabb a légnyomás, így a víz forráspontja is.

NEGYEDIK NAP Tamás közölte, hogy lõni akar egy második, nagyobb kost. Bántja õt „az elsõ sorozat legkisebb kosa” – amivel persze nem mi címkéztük föl, de ettõl még gondolhatja. Jóska, Dan meg én gazellára megyünk. Chip elkíséri Dant, kölcsön adva a 257-es, kisebbet rugó puskáját, mert Dan az új 300-as Weatherby Magnumtól már retteg. 10 óra körül egy széles völgyben legelészõ gazellákat látunk. Két jó bak van az ötfõs csapatban, az egyik láthatóan erõsebb, kissé elkülönül. Közelebb óvakodunk,


kúszva, mászva, mellõzve õket – persze figyelnek már mire 300 méterre érünk. Fûcsomó mögé hasalok, To Le odatolja hátizsákomat, a bak megindul, ballag. Lövök – mind az öt elrohan. Szép a mozgásuk gondolom, miközben mérgelõdök. 400 méterre lehetnek, megállnak, legelnek, nem azonosítottak bennünket a veszéllyel bizonyára a hatalmas visszhang miatt. Másodjára eltalálom a bakot. Csak odaérve látom, hogy törékeny testéhez képest milyen mutatós szarvakat visel. A világranglista 16. helyére került. Ráérõs fényképezés és filmezés után számomra befejezõdött a tibeti vadászat. Tamás eufórikus boldogsággal érkezik. Lõtt egy 26 hüvelyk szarvhosszú kost, sokat fáradozva, távoli, szép lövéssel.

Jóska is egy jó gazella bakkal érkezik. Dan viszont hatszor hibázott, míg végre sikerrel járt. Este hosszan nézem a csillagokat. A ritka levegõben különlegesen ragyognak. A holdsarló fenéken ül, jóval délebben vagyunk, mint otthon. Kísérõ vadászom, To Le elvonult egy napra imádkozni a közeli kolostorba, kiengesztelendõ az égieket a vadászatunk miatt. Valamit megsejtettem a hegyi emberek gondolkodásából. Két nap múlva Xi-Ningbe autózva félúton találkozunk a „váltócsapattal”. Ekkor volt az utolsó CSABA vacsoránk Tibetben – kí- HÁMORI SCI TAG nai vörösborral.

393

VADÁSZIRODALOM

A magyar vadászirodalom bölcsõjérõl IV. A legjelesebb magyar dráma, a Bánk bán szerzõje, Katona József (1793-1830) a rövid élete során nem dicsekedhetett túlságosan nagy szerencsével. Édesapja, Kecskemét megbecsült takácsmestere elsõszülött fiát jogásszá taníttatta, aki 1820-tól a város alügyésze, 1826-tól pedig „tiszti fõügyésszé lõn”. A Bánk bán kéziratát 1815-ben elküldte egy kolozsvári pályázatra, de a három év múlva eredményt hirdetõ bírálóbizottság meg sem említette. Halála után 3 évvel mutatták be elõször. Az 1813-ban megismert Széppataki Rózába, a pesti színtársulat primadonnájába, a késõbbi Dérynébe – az agyvérzése miatt korán bekövetkezett haláláig – szerelmes volt – reménytelenül… Nem is nõsült meg.

A

z aránylag rövid vadásznaplóját 1824-ben kezdte el írni, és 1829 januárjában fejezte be. Tulajdonképpen nem is napló, hanem közlemény jellegû krónika. Nincs tudomásunk arról, hogyan került Kecskemét (illetve a jelenlegi Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat) levéltárába, de szerencsére ott épen megmaradt a kézirat. Az 1880-81ben kiadott 3 kötetes „Összes mûvei”-ben még nem szerepelt a vadásznapló. Halálának centenáriumára, 1930-ban a „Kecskeméti Katona József Kör” által kiadott „Katona Emlékkönyv” 9 oldalnyi terjedelemben jelentette meg elõször nyomtatásban. A Terraprint kiadó 1996-ban egy kis füzetben, Dr. Krizsán Lászlónak a mûvel kapcsolatos tanulmányával, és az idegen szavak és fogalmak magyarázatával együtt adta ki. A napló szövege a ma emberének nem értelmezhetõ egykönnyen, elsõ nekifutásra igen nehézkes a nyelvezete. Gyakoriak benne az idegen kifejezésekkel tarkított hosszú körmondatok, melyeknek végére érve az eleje bizony könynyen elfelejtõdik. A szöveg alapján Katona József „a Vadászi Társaságnak megjózanodott Tarisznyájú Notáriussa” (jegyzõje) volt, aki a „Protokollokat”, azaz a jegyzõkönyveket írta, de ezekrõl viccesen emlékezik. Az elsõ részben „találtatnak a Vacsi Vadászi Társaság Kezdete”, majd utána a „Folyta és mind azon nevezetes Vadászoknak kik ebbe bele írattattak jeles tetteik, sött még a neveik is; és hogy hány Nyúl fog elpusztulni, annak jövendõben való Feljegyzése”. „Dicsõség a Vadászi Társaságnak, melly minden Respublicáknál elsõbb, minden Birodalmaknál régibb!” – írja a bevezetõben. A szerzõ mindezt egy nyolc-

394

Katona József portréja Magyar VADÁSZLAP


soros körmondattal próbálja alátámasztani, mely szerint a természet legelsõ vajúdásakor „a Kutya a Macskával, az Elefánt az Egérrel, a Tyúk a Rókával, s a szamár az Emberrel” együtt született. Majd „Még akkor a vad Disznó nem állott falkába, sem az Ember Vadászi Társaságba,” de Babilon tornya körül a nagy „Nimrót nyakába akasztván a Vadász tarisznyát látta, hogy jobb lõnni (ha szinte a bakot is) mint lövettettni….Nimrót tarisznyája többre ment Babilon tornyánál…a terhet hordozni kívánó Vadászok….csupa hihetetlen igaz mondásokkal ketsegtetvén egymást, nevetni többször öszve jöttek és - készen volt a Vadászi Társaság.” A napló ezután az éves terítékekkel foglalkozik. Az elõzõ három évben (1821 és 1823 között): „167 Nyúl, 8 Róka, 1 Farkas maradtak a vadászat mezején.” Utána a tagságról olvashatunk névsorba szedve és jellemezve: – Vatsi erdõnek Nagy Mestere, Boldog Antal – A vad szagot messzirõl megérzõ, s mind a két Csõjét egyszerre elsütögetõ Csányi János – A Puskája végére botlott Farkasnak véletlen agyonlövõje, s Felelet helyett tsak nagy Srétjeit mutató Deák János – A Dióverõ Puskával Farkast nyomozó Drégely István – Az egésséges Vadászi Társaságnak éppen nem kívánt orvossa, Nagy József Az Álláson semmimódon tsendessen lenni nem tudó Tóth Imre – A két csõvel két vadat önnön maga csodálkozására ledurrantó Tóth Antal – sõtt még az is megtörtént, hogy Nyulat lõtt a Vadászi Társaságnak megjózanodott Tarisznyájú Notáriusa, Katona József. Az 1825-ös év vadban szegény esztendõnek mutatkozott. „Ebben az esztendõben igen kevés volt a Nyúl, sok pedig a Fogoly. Azon törik a Böltsek a fejeket: mi az oka, hogy az idén még is leg kevesebbet


ettünk?…..Ezen Esztendõ elején, a meglõtt Nyúljáért a sûrûsbe való bé né szaladást meg nem állható Társunk egy régen tett Borjúfogadás következésében Szent Lõrintzen vadászatot adott; ahol senki más tsupán õ lõtt egy Nyulat, de a melly a legnagyobbik volt: a Társaságot pedig hasznosan mulatta. Vivát!” Egy 1926-ban rendezett farkasvadászatról a következõket vetette papírra: „Ezen Vadászat Fárkas Vadászat volt; de bizonyossan hírt adott nekik valaki, mert egyet se látott a Társaság – azt is hozták hírül, hogy a Hartyániak éppen elõtte való héten öltek volna el ötöt.” „1827ik Esztendõben olly nagy Mesterek voltak a vadak, hogy mivel a józan Embereken erõt akartak venni, megszédítették a Notariust, hogy gyengeségek takarására, halgasson egy kissé.” Ezért az év krónikája igencsak rövidre sikeredett, mint ahogy a következõ is kurta lett egy kissé: „1828ba két Karátson közt a Notarius betegen ment ki, és Ember majd hamarébb halt mint vad. Ekkor történt az a Csoda, hogy a Körtvélyesben egy állat se volt. Be ikttattak e két idõben ezen jeles Tagok: - a Srétek sûrü Repülésével semmit nem gondoló Gróf Beleznai J, a Burkus háborúból megmaradott Major, Sándor András, az Öreg Ifjú Kapitány, Simonyi Já.” A következõ év elején tett bejegyzése a „vadásztársaság” mûködésébe is bepillantást enged azáltal, hogy tagfelvételrõl és kinevezésrõl tudósít: „Januar: 15kén azoknak tiszteletére, kik a semmivel bíró Vadászok birtokit írták öszve, volt Szent Lõrinczen egy Vadászat: ahol elesett 5 Nyúl, és egy Bagoly. Itt Tagoknak bevétettek, és ditsekve említi a Társaság azokat: u:m:- A Vadászati Vidám Társaság Baráttyát a tisztes Madarasit, A szükség-

ben fa leveleket lövöldözõ (T. Posony Vármegyei Fõ Notarius) Német Jánost. még pedig mind kettõt a Taxának elengedéséve, az az hit letétele nélkül is hiteleseknek esmértetéssel. Még némely Kinevezések történtek, de a Solennisatio (évenkénti rendes gyûlés) a Vatsi Generalis gyûlésre halasztatott.” Eddig tart a krónika naplószerû része. Ezt követõen olvasható a tréfásan megírt végszó: „Én, Nimrót unokája, esküszöm vadászi igaz hitemre, ’s jónak hitt Fegyveremre! Hogy én, fére tévén a más hasznát, mindég magam kívánok vadlövõ lenni. A Farkastól meg nem ijedek, a Rókát pusztítom, és a Nyúlat szívesen megeszem. Az Elálláson se nem lármázok, se nem futkosok, és ha a Nyúlat meg-nem lõhetem, elhagyom szaladni. És ha én ezen Esküvésemet meg nem tartom, úgy ez a pohár bor, mellyet most markomban tartok, úgy járjon velem, mint Jónás a Czethallal. És ha én ezen esküvésemet, mellyel magamat ezen Társaság Tagjává kötelezem, meg nem tartom, úgy a Vadászatnak mind az öt szerentsétlenségei (minémûek: az elõre való szerentse kívánás, a puskapor megereszkedés, a Csötörtök, a Nem lövés, és a megsebesedett Nyúlnak Rókalikba való szaladása) zavarjanak meg engem. És ha én ezen esküvésemhez, ’s e’ nagy Társasághoz hív nem leszek, úgy a sûlt Nyúl szeldelõ Tálamról szaladjon el, ’s a betsinált Fogoly repüljön ki levébõl, ’s a felett törje ki ablakomat is. Pustúlás(!) a ragadozó Állatoknak! Tõ, és szurok az Agárnak! Úgy segéllyen Fegyverem és Egésségem, DR. ÁDÁMFI mint ahogy ezen esküvéTAMÁS NY. ERDÕMÉRNÖK semet, -- ki iszom.”

395

Hajnali kakukkszó mellett A karámi erdõgondnokságnak tízezer holdas vadászterületén, a vidrás-völgyi erdõslakban, 1912 májusának végén, egy jó órával virradat elõtt kiugrom az ágyból, és elhallgattatom a kellemetlenül lármázó ébresztõórát. Majd kinyitom az ablakot, s kinézek az éjszakába, vagyis inkább kihallgatok, mert olyan sötét van, hogy nem látni semmit. Az ég sötéten borús, és szeretném tudni, hogy esik-e az esõ vagy sem, de a két hegyi patak, mely két vadregényes völgybõl - az Obrubovanszkából és a Proszrednából – jövet a magányos erdõslak elõtt egyesül, oly lármásan zuhog ablakom alatt, hogy emiatt nem lehetne meghallanom az esõ okozta neszt. Sietve felöltözöm, és a nagy sötétségben kis villanyos zseblámpámmal világítok magam elé, amint csendesen kiosonok az erdõslak udvarából. A kertajtó halk nyikorgása vagy a kis lámpa fénye azonban mégis felébresztette az udvar egyik éber lakóját, s kakaskukorékolás rikolt bele az éjszaka csendjébe. Még a házõrzõ kutya se vett észre, csak ez a rekedt hangú tolakodó bakter! El is kívánom a pokol fenekére, és sietve indulok útnak. Õsfenyvesben, meredek hegyoldalon kapaszkodom fölfelé vagy negyedóra hosszat, aztán eloltom a lámpát, és a hegyoldal félmagasságában óvatosan kicserkelek a vágás szélére. Itt néhány év elõtt letarolták az õsfenyõerdõt, és most az utána ültetett fiatal fácskák már oly magasak, mint az õseik meghagyott, félig korhadt tuskói. Ugyanis itt, Zólyom megyében, a fenyvesek honában nem úgy tarolják az erdõt, mint például Dunántúlon, ahol a fákat tuskóstul ássák ki, hanem az ember keze járásának megfelelõ magasságban egyszerûen elfûrészelik a fát. Ezért van az, hogy itt a fiatal erdõben, még néhány évvel a letarolás után is, szürkén dísztelenkednek a fiatal zöld fácskák között a félméteres vagy még magasabb tuskók addig, míg csak lasNADLER HERBERT (1883–1951) Budapesten született polgári családban. Középiskolai tanulmányai után a Képzõmûvészeti Fõiskola hallgatója lett, ezután két évig jogi tanulmányokat folytatott. 1905-ben gr. Batthyány Ervin Vas megyei földbirtokosnál személyi titkár volt, majd a bögötei uradalom számtartója lett. Itt ismerkedett meg a vadászattal, vadgazdálkodással. Vadászterületeket bérelt Erdélyben, a Kárpátokban, FelsõMagyarországon, Zólyom környékén, és idejének legnagyobb részét ezeken az ember által alig járt vad vidékeken töltötte a szabad ég alatt, kalyibákban hálva egyedül, vagy erdei emberek társaságában. A vadonban töltött évek alatt,

396

Nádler Herbert

san el nem korhadnak, s vagy maguktól hullnak szét, vagy a bennük élõ bogarak és lárvák kedvéért a vaddisznók által túratnak szét. Fél négyre jár az idõ! Ma a rendesnél késõbben dereng, mert sötét felhõk takarják az eget. Megállok a vágás szélén, és várok; hiába mennék most tovább, a vágásban lévõ esetleges vadat még nem látnám meg. A völgyben ködfoszlányok keletkeznek, s kúsznak fel lassan a hegyoldalon, és a mélyen járó felhõk csaknem súroljak a hegyek csúcsait. Nem valami barátságos idõ ez, de az erdõ kakasai, a kakukkmadarak nem búsulnak el a komor hangulaton! Korán s jó kedvvel ébredtek, és az erdõ minden sarkából vígan hallik a szavuk: kakukk... kakukk ... kakukk! Pedig még nincsen reggel, csak lesz. A puskámon ezúttal nincs céltávcsõ: szabad szemmel próbálok célozni, de még nem megy a dolog. Nézem a vágást, de nagyon szürke, homályos még minden, és az õzet bizony még nem látnám meg benne. Aztán mégis továbbmegyek, mert néhány lépéssel feljebb akarok kerülni: onnan majd jobban áttekintem a vágást. A magas erdõ mellett, a vágás szélén lassan cserkelve haladok fölfelé vagy ötven lépést, aztán megint megállok. Sötétben aggályos a járkálás, mert mikor még nem látja az ember, hogy mi van körülötte, könnyen elriaszthatja az esetleg a közelben levõ vadat: inkább állok és hallgatódzom tehát, és várom, hogy kivilágosodjék. Hallgatódzom, de csak a kakukkmadarak szólnak szünet nélkül nagy buzgalommal, különben semmi nesz, semmi zörej. Figyelemmel nézem a környezetemet. Szemem megakad egy tuskón, amely a többi tuskó között, felettem vagy ötven lépés távolmegfigyelései során hatalmas ismeretanyagot gyûjtött össze a havasok, a lombos erdõk, a rétségek, a mocsarak élõvilágáról, az ott élõ vad szokásairól, vadászati módjáról. Rövidesen mint elismert szaktekintélyt kezdték õt emlegetni. Vadászati lapokban megjelent írásai ráirányították a figyelmet. 1925ben felkérték a Nemzeti Vadászati Védegylet háború utáni elsõ trófeakiállításának megszervezésére. Ezt követõen minden évben bemutatták a legszebb agancsokat. A trófeákat bíráló zsûri, melynek Nadler Herbert is tagja volt, igen sok bizonytalansági tényezõvel hozta meg döntését a bírálat során. 1925–1930 között számtalan összehasonlító mérés és tapasztalati adat összegzésével „született” meg az ún. Nadlerféle képlet, amely egységes bírálati rendszert teremtett. 1929-ben elismert vadászati és zoológiai szakíróként megpályázta és elnyerte a Fõvárosi Állat- és Növénykert igazgatói állását. 1930-tól A Természet címû folyóirat szerkesztõje volt, melyet európai szintû szaklappá fejlesztett. Életében számos vadászati témájú könyvet írt. Gazdag vadászati hagyatékát (639 trófea és bõr) a Nemzeti Múzeum Állattára vásárolta meg.

Magyar VADÁSZLAP

HIHETÕ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

}

A Mauser vastag durranását oly különös jelenet követi, amit hamarjában meg sem értek. Egy rugalmas nagy labda benyomását kelti a hatalmas fekete alak, mely csodálatos fürgeséggel nekiugrik egy fatuskónak, visszapattan róla, ismét nekiugrik, megint lepattan, és a harmadik nekiugrással a korhadt tuskót kidönti a helyébõl. Lövésem után, szokott óvatosságból rögtön ismételtem, és amennyire a gyenge világosság mellett célozni lehet, igyekszem a másik golyót is jól odairányítani a disznóra, mire az megfordul és nekiugrik egy mögötte, de lejjebb, s így hozzám közelebb álló másik tuskónak, melyet az elsõ lendületre kitör a helyébõl. Ekkor éri a harmadik golyóm, mely ismét megperdíti. Most nekiront a harmadik, tõlem vagy harminclépésnyi távolságban, fölöttem álló magas tuskónak; ez is recsegve-ropogva fordul ki a helyébõl már az elsõ lökésre. A disznó ennek föléje kerül, és abban a pillanatban, amikor a negyedik golyót szánom neki, leugrik a tuskóról, egyenesen felém, úgyhogy ez a golyó célt tévesztve elmegy fölötte.

Kisvártatva kivilágosodott, és szemügyre vehettem pompás zsákmányomat. Vén agyaras volt. Látva hatalmas méreteit, széles szügyét s izmos lábait, nem csodálkoztam azon, hogy oly könynyen bánt el a tuskókkal, s egy faltörõ kosnak való munkát végzett. Aztán a lövések hatását vizsgáltam. Az ötödik golyóval az orra fölött lõttem fejbe. Az elsõ három golyó közül pedig az egyik a váll-lapját zúzta szét, a másik a bordái között hatolt a testébe, és a harmadik a gyomrán ment keresztül. Amikor lenyúztuk és feldaraboltuk, a páncélszerû vastag bõre alól és teste különbözõ részeibõl egymásután szedtünk ki serétet, postát, vágott ólmot, sõt gömbölyû golyót is. A haszontalan lövedékeknek és a kocapuskások bûnjeleinek e kis gyûjteménye a vén kan viharos múltjáról tanúskodott. Sok éven át csavargott a zólyomi õsfenyvesekben, sokszor szorult a kapcája, amikor hátulról megveszekedett, lármás kopók szorították, elöl pedig tüzes ólmot okádó puskák veszedelme várta! De hála nagy óvatosságának, az erejének, vastag bõrének és a Zólyom megyei kopózó vadászok tökéletlen lõfegyvereinek, kiszabadult minden kelepcébõl.

fotóó: Blaumann Ödön

Nem lehet mindezt olyan gyorsan elmondani vagy leírni, amint megtörtént, hiszen még gondolkozni sem volt idõm, s a disznó már ott volt alig öt lépésre fölöttem. Mindez alatt egészen szabadon és nyugodtan álltam helyemen, és megfontolás nélkül, csak ösztönszerûen cselekedtem. Csak akkor mozdultam el a helyemrõl, amikor a disznó fejének irányított ötödik lövésem után, a nekem guruló disznó elõl félre kellett lépnem. És csak azután ébredtem teljes tudatára annak, mit jelentett a disznó vad ugrándozása, hogy a disznó a tuskókban ellenségét gyanítva, bosszús haragjában döntötte ki azokat, hogy a negyedik lövésem után végre felismert engem, és mint „negyedik tuskó", bizony én kerültem volna sorra! Szerencsém volt, hogy sikerült a gyenge világosság mellett öt lövéssel négy találatot elérnem, hogy engem csak oly késõn vett észre, s hogy végül a legkritikusabb pillanatban sikerült az ötödik és utolsó golyóval a támadó disznót fejbe lõnöm.


397


ságra áll – csak szélesebb és sötétebb, különben éppoly mozdulatlan, mint a többi. Ez majdnem úgy fest, mint egy disznó, gondolom magamban, és lassan szememhez emelem a látcsövet. Csakugyan disznó! Éspedig hatalmas, erõs darab. De vajon kan-e, vagy koca? Kocát ilyenkor a világért sem akarnék lõni! Mozdulatlanul állva nézem a disznót a látcsõvel, és nagyon szeretnék hamarosan tisztába jönni vele, hogy kan-e, vagy koca. A meredek hegyoldalon oly mélyen állok alatta, hogy az alakja felsõ részének körvonalait a gyengén derengõ keleti égbolton, bár homályosan, de látom. Egyedül van az öreg, malac a közelében nincsen, mert ha volna, már észre kellett volna vennem. Egész megjelenése, alakja, magas eleje erõs kant sejtet. Lecsúsztatom hát lassan a látcsövet, óvatos mozdulattal vállhoz emelem a puskámat, a disznó fölött az égboltnak tartva beillesztem a legyet az irányzékba, aztán leeresztem a puska csövét, s mikor a disznó irányába ér, meghúzom a ravaszt.

HIHETÕ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

Cserkelés

Pintér Norbert

H

üvejkújj hegyétõl a kisujj végéig érõ szárak, hiányzó jobb oldali hátsó ág, de a megmaradtak is inkább csak az ágacska elnevezésre tarthatnak számot. De ami hiányzik fent, azért kárpótlás jár lent. Tõben vastagodó, megcsurranó gyöngyözésû agancs, ami széles, egybefolyó rózsákból nõtt ki. Fent, a bolthajtásos pince vakablakában porosodó gyertya színét mutatja, míg lent, a legsötétebb mahagóni örvénylõ titkait sejteti. Nincs szükség grammokra és centikre. Amikor a vadászlélek mérlegére kerül, sokkal jobban kibillennek a serpenyõk, mint amennyire ez a néhány száz gramm indokolná, s az emlékek sokkal messzebbre mutatnak, mint amennyire a szárak arasznyi hossza elér. Az emlékezetnek nincs szüksége számokra ahhoz, hogy körbelengje és megölelje ezt a fehér csontú torzót, ami csak számomra ad megfogható emléket, s csak nekem mesél, ha ránézek. Június közepe volt, amikor baráti hívásra elutaztam a Tisza, s annak mellékfolyói határolta vadászparadicsomba. A mezõ fácánokat, s nyulakat nevelt, az ártér zsombékosa vaddisznókat rejtegetett, a fiatal tölgyes melletti csenderest dámcsapat pöttyözte, ahol váltóvadként a gímszarvas is elõfordult olykor. A kiöntésekben, ha a mohó nyár nem szippantotta fel a szél fodrozta vizet, récék nevelték az apróságokat, s itt tûntek fel elõször az Észak hidege ûzte vadlibák, hogy begyüket a búza zöldjével megtömve, pihenhessenek. S no meg persze az õzek. Õk ott voltak mindenütt. Voltak a réten, az erdõben, s ha kellett, meglábalták a szittyós árteret is. Nekik szólt a látogatásom, õk álltak meghívásom hátterében. PINTÉR NORBERTNEK hívnak, 39 éves közgazdász vagyok. Debrecenben élek, de Hortobágyon nõttem fel, s ott is vadászom. A természet szeretetére Fekete István könyvei tanítottak meg. Regényei, novellái mind a mai napig kedves olvasmányaim közé tartoznak. Szárnypróbálgató írásaim kisiskolásként, néhány mesével kezdõdtek. Késõbb szerelmes kamaszként verseket fabrikáltam, s most érett fejjel a vadászatot, illetve annak mellékepizódjait igyekszem bemutatni írásaimban. A vadászatról, s a vadászokról írok, de történeteimben csak mellékesen szólal meg a puska. Vallom, hogy a lövés csak egy pillanat... és nem ezekért, nem csak ezekért a pillanatokért vadászunk. Sokkalta inkább azokért az élményekért, amelyeket egy esti les vagy egy hajnali cserkelés adhat. S, hogy milyen a jó vadásztörténet? Alázatot, s egyben vágyat tükröz. Olyan szenvedélyt közvetít, amelynek segítségével – ha az olvasó fogékony rá – reccsen az ág és zizzen a levél, fekete árny tolakodik a nyiladékra, s az írás végén, a vadászláztól megérintett Olvasó kezében dörren a fegyver.

398

Vendéglátóm egy öregedõ hatos bakot nézett ki nekem, amelyik napról napra, szinte percnyi pontossággal tartotta váltóját. Kora délután el is autóztunk az erdõszélre, s megnéztük a térdig érõ szálfûbe gázolt csapát, s a puha erdei televénybe íródott többi nyomot. Barátom ragyogó szemekkel mesélt a gazdagon gyöngyözött szárakról, s a menetrend szerinti felbukkanásokról. - Itt jön ki a bak, ott ülsz majd te, lelövöd és kész. Fanyalogva gondoltam az estére, s valahogy nem fûlött a fogam az egészhez. Vurstli hangulatú céllövészetnek tûnt a kora esti vadászat, ahogy barátom felvázolta, de nem kételkedtem szavaiban, hiszen ismerte a területét, s annak szinte minden vadját. Mindezekkel együtt nem tetszett a tervezett vadászati mód, de ezt persze nem lehetett ilyen egyszerûen elmondani neki. Hiszen vendéglátóm szívénél csak könnyen megbántódó lelke volt nagyobb. Nem is akartam vele vitatkozni, de amikor azzal állt elõ, hogy akár már most is odaülhetnék a váltó mellé, szelíden ellentmondva, további barkácsolást javasoltam neki. Legalább három órám volt még az õz menetrendje szerint, s valahogy nem akaródzott addig egy kitaposott ösvényt õrizni. Barátom rövid gondolkodás után, a szomszédos akácos körbe autózását javasolta, s én örömmel ültem melléje. Kamillával hintett, napszítta gyepszõnyeg mellett vezetett utunk, hogy egy jókora gazos foltot megkerülve, elérjük az erdõt. Lassan, szinte lépésben haladtunk, s én a lehúzott ablakon kikönyökölve, a látnivalókat leltároztam. Az ott répa, lucerna, közöttük az akácos, elõttünk jókora rét, aminek a közepén sekély, esõ táplálta ér fut. Szélén gyékény, foltokban káka, mellettük õz… - Hopp, egy õz! Hogy került ez ide? Egy zöld, bogyótányéroktól terhes bodza takarásában álltunk meg, hogy a messzelátók segítségével közelebb varázsoljuk az õzet. Barátom távirati stílusban máris sorolta: - Messze van. Nem érdemes… Kicsi is! A bak – egyébként lõhetõ –, valamit csipegetett az erdõszél árnyékéban, köztünk a rét, mögötte akácerdõ. Érthetõen megmozdul bennem az alkonyi céllövészet táplálta ellenkezés. - Forduljunk vissza! Az erdõn keresztül cserkeljünk rá, s nézzük meg közelebbrõl! A válasz, mintha Marconi távíróján érkezne: - Felesleges. Úgy sem vár meg. Félrenézek, s nem szólok. Barátom hallhatóan az õz adta lehetõség és a baráti kérés malomkövei között õrlõdik. A kövek morzsolják, rágják, így aztán nagyot sóhajt, amiben már benne van a búcsú a menetrend szerint kínált õzlövés esélyétõl. - Próbáljuk meg! Néhány perc múlva már az akácos egyik szûk ösvényén ballag autónk, hogy aztán elcsendesedve, meglapuljon a bokrok mögött. Az õz – most talán pár száz méternyire tõlünk – kint legel a réten, s minket vár. …ha még vár! A kétség fûszerezte izgalom gyors léptekre sarkal minket, s az út kanyargó futását követve majdnem összeütközünk egy, a kanyaron túl bámészkodó fiatal bakkal. Ez nem a miénk, az még mindig a réten csipeget. …ha még csipeget! Ezen most persze kár gondolkodni, de sietni nem lehet, ez az õz itt nagyon ráér. Remélem, hogy a másik is! A bak ráérõsen sétafikál elõttünk, hol itt áll meg, hol ott, s közben békésen szemlélõdik. Kikerülni nem tudjuk, tehát óvatosan követjük. Az út hamarosan kettéágazik, s mi titkos fohászokat küldünk az õzlábak irányítójának, hogy azok jobbra kanyarodjanak, mivel nekünk balra van dolgunk. Magyar VADÁSZLAP

illusztráció: Boros Zoltán


399


…ha van még dolgunk egyáltalán! Sóhajaink meghallgatásra találnak, bár valahol hiba csúszott az óhajtásokba. A létszámfölös õz a jobboldali utat választja, de nem megy messzire, hanem amint egy kis tisztáshoz ér - leheveredik. Barátom halk átkokat szûr fogai között, ezúttal már mellõzve a távirati stílust, s ha csak a fele is fogan ezeknek az átkoknak, ez a bak már nem fog az idén a családfenntartás kellemes elfoglaltságában részt venni. Pedig szemrevaló, helyre kis legény, ígéretes ágakkal... Guggolunk az út homokjában, én késõbb le is térdelek. No nem az õz körül forgolódó ájtatos gondolataim miatt, de ereimben mintha szóda keringene, lábaim szúrósan zsibbadnak. S ekkor, ebben a vadászláztól megfeszített pillanatban, a fiatal bak - elalszik. Már az elõbb is le-lebólintott, de most már a szemeit is lehunyta. Összenézünk, s a következõ pillanatban már földig hajolva próbálunk az álomszuszék látóterébõl kióvakodni. Szerencsére nekünk háttal fekszik, s amikor felemeli a fejét, mi összeroskadunk. Ezt eljátssza még velünk néhányszor, s én gyanítom, hogy az õzet csak pillanatok választják el attól, hogy barátom tükrön billentse. Erre szerencsére nem kerül sor, s mi a következõ bóbiskolást kihasználva, négykézláb nekiiramodunk, s magunk mögött hagyjuk az aluszékony útonállót. Végre kinyújtózkodhatunk, de a pillanatnyi megkönnyebbülést ismét a másik õz utáni cserkelés izgalma váltja fel. Pár tucatnyi körültekintõen megtett lépés után, fogyatkozni kezdenek a fák, és késõ délutáni napsütés szûrõdik át a ritkuló lombokon. Az erdõbõl kivezetõ út egyenletes lejtéssel szalad ki a rétre. Gondosan, minden lépésünk alá kerülõ talpalatnyi földet átvizsgálunk, nehogy árulóan reccsenõ ág tegye tönkre cserkelésünket. A keresett bakot egyelõre nem látjuk, s nem tudni, hogy kint legel-e még, vagy már visszaváltott a fák közé. Az út vége a búcsúzó nap aranyos ragyogásában fürdik, s a lombok közt bevágó sugárkévékben milliónyi porszem táncol. A látványba belógó lombos ágak között valami vörös folt mozdul, s most már nyugodtan száguldhat a vadászvér, lehet a vadért remegni: a bak megvárt minket. Ismét a messzelátóké a fõszerep. Érett, sötét, visszarakott agancs, rövid, ághiányos szárak, vaskos tõvel, erõs rózsákkal.

Hordozója öregedõ legény, vastag nyakkal, táskás szemekkel. Nincs messze, de innen még nem lehet rálõni, mert egy kákafolt mögött legel, s a célzást néhány levél is nehezíti. Tovább kell hát óvakodni, s az útról a fák közé húzódva megpróbálni, útjára engedni a golyót. Nehéz ügynek tûnik, hiszen a magas fûben bárhol megbújhat egy korhadó tavalyi ág. Barátom térden kúszik be a fûbe, kezével maga elõtt tapogatva az akadályokat. Én mögötte araszolok, s néhány pillanat múlva már tisztán látom a csipegetõ bakot. Barátom bal vállára támasztom fegyveremet, és mögé kuporodok. Sajnos baj van a magassággal, a szálkeresztet csak kínlódva tudom az õz oldalára húzni. Ez így nem lesz jó! Feltérdelek, barátom lentebb húzódik, bal kézzel fülét takarja, jobbjában a keresõt fogja. Akadálytalan a kilátás, így két ujjam közé szorítva a biztosítót, kattanás nélkül hangolom élesre a fegyvert. Mutatóujjamat a sátorvason nyugtatva, néhány mély levegõt veszek. A bak legel, aztán felemeli a fejét. Szájában valami zöld levél, lapockája mögött a szálkereszt. Ujjam lassan feszül rá az elsütõre, s egy pillanat múlva már a lövés hangjával játszanak a fák. Kifújjuk a levegõt, s engem – mint ilyenkor mindig –, kétségek gyötörnek. - Megvan? Láttad, hogy merre ugrott? A válasz megnyugtató, de egyben dühítõen rövid is: - Fekszik. Jó hallani ezt a magabiztosságot, de jobb lenne, ha én is láthatnám a végeredményt. Lebillentem a csövet, s a kilõtt hüvelyt kabala gyanánt a zsebembe rejtem. Jó hazafelé menet kézbe szorítani. Szeretek ilyenkor kihûlt füstjébe beleszagolni és visszaemlékezni. Lassan ballagunk ki a már búcsúzó napsütésbe. Én a lövés pillanatában látott kákacsomó felé veszem az irányt, de barátom jobbra, egy görcsös fûzfa irányába tart. Persze neki van igaza. Õ a messzelátóján végig követte, hogy bakomnak merre vezetett utolsó, már csak az idegek vezérelte rövid vágtája. A rálövés helyétõl talán húszlépésnyire, félig a vízben, a fûzlombok takarásában találunk rá. Eddig hozta a lendület, s most gyékénybõl gyûrt ravatalon fekszik. Kihúzom a szárazra, s kalapom mellé tûzöm azt a keskeny levelû ágdarabkát, amit a fûzrõl szakított barátom. Most, amikor a kifehérített homlokcsontot, s felette a sötét gyöngyû szárakat simogatom, újra ujjamban érzem az elsütõ billentyû ellenállását, fülemben visszhangzik a dörrenés, s orromba kúszik a kilõtt hüvely csípõs lõporszaga...

400

Magyar VADÁSZLAP

HÍREK - TUDOSÍTÁSOK


Trófeák és vonatok Hivatalosan április 25-én nyitották meg a Keszthelyi Helikon Kastélymúzeum új épületében berendezett vadászati és történelmi vasútmodell kiállítást, amely azonban a nagyközönség számára már húsvéttól látogatható volt.

„Számomra most ért véget a második világháború” – mondta megnyitóbeszédében dr. Czoma László, a Keszthelyi Helikon Múzeum igazgatója, utalva arra, hogy a híres Festetich birtokra betelepített katonai objektumot bezárták, s az egyik épületet vadászati múzeummá építették át. A múzeum EU-s támogatással és költségvetési forrásból, 688 millió forintból valósult meg. Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter avatóbeszédé-


ben Festetich Györgyöt idézte: „Aki fejlesztésekben gondolkodik, a jövõt építi.” Balázsovits Lajos színmûvész Széchenyi Zsigmondnak a vadászatról az „Ünnepnapok”-ban leírt elmélkedését olvasta fel, majd a Vadászkamara Kürtegyüttesének a múzeum tetejérõl elfújt szignáljai után került sor a nemzeti színû szalag átvágására. A termekben öt földrész közel 200 állatfaját idézõ 120 kitömött állat, és 430 trófea látható. Önálló sarkot kapott dr. Szederjei Ákos, falfelületet Kittenberger Kálmán, míg gróf Széchenyi Zsigmondnak a háborút átvészelt egyetlen gímszarvasagancsa mellett fényképek, könyvek, eredeti iratok mutatják be életútját. Óriási anyag a Festetich családdal rokonságban álló Josef Windisgraetz herceg trófeagyûjteménye, s majdnem akkora területet foglal el a megnyitón is jelen lévõ báró Dózsa György gyûjteménye, amelyben a világrekord kafferbivaly szarv is látható. A vadászati bemutató vitathatatlanul legnagyobb közönségsikert aratott része a Hídvégi Béla trófeáiból ké- Tóth Csaba múzeumigazgató, Boros Zoltán szített, két nagy termet és Magyarovics Károly


dr. Czoma László és Bajnai Gordon átvágják a szalagot

betöltõ dioráma, amelybõl az egyik Afrika, a másik Amerika vadvilágát mutatja be. A rendkívül látványos, az állatok természetes környezetét is jól imitáló alap és a festett háttér Magyarovics Károly preparátor és Boros Zoltán természetfestõ több hónapos folyamatos munkájának eredménye. Külön említésre érdemes az esõerdõ hangulatát utánzó hang- és fényeffektusok alkalmazása, amely újszerû a hazai kiállítások történetében. A teljes tetõteret betöltõ, több száz négyzetméter alapterületû óriás terepasztalon összesen 146 motorral hajtott jármûmodell közlekedik, bemutatva egyes történelmi vasútvonalakat, a másik felén pedig a Balaton-melléki vasútállomások és az autópálya kicsinyített, méretarányos makettjét. A Balatonon nyaralók közül bizonyára sokan fogják választani ezt a programlehetõséget, amely nem csak szórakoztat, hanem tanít is. A Keszthelyi Vadászati Múzeum júliusban és augusztusban 9-18 óra között minden nap látogatható. -som

401


A tavasz hangjai

Kíváncsi várakozással indult a nap a vadászház udvarán csodálkozni, hogy a résztvevõk kíváncsian vették kezükbe a számukra soha nem látott, ismeretlen dolgokat, próbálták megfújni a vadászkürtöt vagy megszólaltatni a bõgõkürtöt. Még nagyobb volt az izgalom, amikor – immár élesben – légpuskával bukócélra lõhettek, és egy-egy találat óriási sikert jelentett számukra. Pihenésképpen Baranyai Zoltán tartott rövid csikós bemutatót, s a lovat utána mindenki meg is simogathatta.


Ezzel a címmel szervezett egész napos programot a Zala megyei Vadászszövetség a mozgáskorlátozott gyermekek számára április 27-én, Pusztaapátiban, a Zalaerdõ Zrt. vadászházánál. - Hogyan jutottunk az eszébe? Honnan jött az ötlet? – kérdezte meghatottan délelõtt Bakonyi Józsefné, a Mozgássérültek Zala megyei Egyesületének elnöke Néber Szilveszter fõvadászt, aki kitalálta és megszervezte ezt az emlékezetes, szép napot. - Ami természetes nekünk vadászoknak, amit mi mindennap látunk és tapasztalunk kisétálva az erdõre, azt a kerekes székben ülõ embertársaink csak hallomásból, vagy a televízióból ismerhetik. Önök azok, akik valóban nem kerülnek közel a természet csodáihoz, a vadászat megismeréséhez. – válaszolta a kamara titkára. A vadászház udvarán a Zalai Vadászkürt Együttes egyik alapítója, Kárpáti János üdvözlõ szólama fogadta a tizenhárom mozgáskorlátozott gyereket és kísérõiket, majd Gróf András, a Zalaerdõ Zrt. Lenti Erdészetének igazgatóhelyettese néhány mondatban bemutatta az erdészetet, beszélt a vadászat, a vadgazdálkodás lényegérõl, szükségszerûségérõl, majd a sörétes és a golyós puskákról. A fiatalok megnézhették a hazánkban elõforduló nagyvadfajok trófeáit, és nem lehet azon

Lóki György, az MSE fõsolymásza bemutatóját nagy érdeklõdés kísérte

402

A lelkes gyerekek ezután két lovas fogattal és három terepjáróval elindultak az erdõre. Menet közben – és néhány helyen megállva – ismét az erdészetrõl, valamint a vadászatról hallhattak elõadásokat Gróf Andrástól, Farkas Károly hivatásos vadásztól és Vida Géza erdésztõl. Nagyon élvezték a kirándulást, látszott az arcokon, hogy szinte úgy érzik, elvarázsolták õket, egy valóságos „meseországba” kerültek. Visszaérve a vadászházhoz, élményeiket mesélve ültek asztalhoz, hogy elfogyaszszák a feltálalt vadpörköltet. Ebéd után a terítékkészítés ismertetése következett, Gróf Áron koronglövészeti bemutatóját pedig Lóki György fõsolymász programja követte. A feldegg-sólymot a bátrabbak még a kezükre is vehették. Takács Árpád hivatásos vadász a vérebekrõl beszélt, végül a vadászgörényekkel is megismerkedhettek a lelkes látogatók. A nap végén Néber Szilveszter valamennyi mozgáskorlátozott résztvevõnek névre szóló emléklapot és könyvet adott, majd átnyújtotta a Vadászati Kulturális Egyesület ajándékait és a Magyar VADÁSZLAP egy-egy példányát is. Búcsúzáskor elmondta, szeretné ezt a programot minden évszakban megrendezni. - Szavakkal ki sem lehet fejezni, amit ma érzünk, köszönjük Önöknek ezt a felejthetetlen, csodás napot – tolmácsolta a jelenlévõk köszönetét Bakonyi Józsefné. Polster Gabriella Magyar VADÁSZLAP

Ismét sikerült...

A trófeakiállítás nyerte a Gömör-Expo Vásárdíját igen nagy számban megjelent vadászokat és civil érdeklõdõket. Az ünnepélyes megnyitó elõtt került sor egy – az elhunyt vadászok emlékére állított – kopjafa felavatására, majd a köszöntõk elhangzása után az újdonsült vadászok tettek fogadalmat arra,


Május 3-án Putnokon – a Gömör-Expo társrendezvényeként – tartották meg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vadásznapot. A programok központi színhelyéül a Serényi László Általános Iskola szolgált. Az aulában könyvbemutató és egész napos vadász-filmvetítés várta a látogatókat. A folyosókon a Muray mûhely festményeit, a tantermekben pedig a természetfotó-kiállítás fényképeit lehetett megtekinteni. Sokan nézelõdtek az udvaron a vásározók standjainál is, de a vadásztársaságok sátrainál még nagyobb volt a sürgés-forgás: a fõzõversenyre nevezett csapatok gondoskodtak a jó hangulatról. A színpadi programokat is a változatosság jellemezte, mindig történt valami, ami odacsalogatta az

hogy egész életükben etikus és mértéktartó vadászmagatartást fognak tanúsítani. Már a divatbemutatón fellépõ modellek és a Domaházi Népi Együttes mûsora is vastapsra ragadtatta a publikumot, a legnagyobb sikert azonban Homolya László és Homolya Károly szarvasbõgõ „hangorkánja” aratta, igaz kellettek mindehhez Stohl András színmûvész kommentárjai is. A solymász- és kutyás bemutató, valamint a Borsodi Vadászkürt Együttes színvonalas produkciója pedig a hab volt azon a bizonyos képzeletbeli tortán, amelyet a vadásznap szervezõinek kellene elismerés képpen átnyújtani, hiszen ismét kitettek magukért, és egy igazán sikeres rendezvényt varázsoltak a szép fekvésû Gömöri tájegység „fõvárosába”. A fõattrakcióról, a tornateremben lévõ trófeatengerrõl – szándékosan – a beszámoló legvégén kell szólni. A tavalyi borsodi vadásznapról azt írtuk, hogy a Monostori László preparátor élõhely-bemutatóival ékesített korábbi agancskiállítást már úgysem lehet fölülmúlni. Lehetett… Kitüntetettek: OMVK Aranyérem: Varga Barna; Magyar Vadászatért érdemérem: Szaniszló Sándor; Nimród Vadászérem: Fehér Tamás, Dr. Lipusz György, Farkas Pál, Pethõ Zoltán, Farkas Endre; Hubertus Kereszt arany fokozat: Tóth Á. Dénes, Rácz László, Szmorad Ferenc, Szép László, Tamás Barnabás; Hubertus Kereszt ezüst fokozat: Némedi Zoltán, Lükõ Sándor; Hubertus Kereszt bronz fokozat: Orosz Zoltán, Éles Tibor, Kiss Dezsõ; Borsod-Abaúj-Zemplén megye Vadászatáért érdemérem: Cserlaki László, Mester András, Nagy Lajos, Báthori Gábor, Árnyas András, Szabó János; Gróf Nádasdy Ferenc emlékplakett: TaktaharW. P. kányi Takta Vadásztársaság

A színpadon nem kizárólag vadászoknak szóló mûsorokat láthatott a nagyérdemû


403


Mire szabad vadászni? Júniusban: õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranysakálra Júliusban: õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára Egész évben: róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve.

2008

Muray kiállítás Zalában A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Vadászati Múzeumának Kiállítási Csarnokában (Keszthely, Kastély u. 1.) július 18-án 16 órakor nyílik meg Muray Róbert állami díjas festõmûvész kiállítása. A tárlat augusztus 31-éig tekinthetõ meg, minden nap 9-tõl 18 óráig.

JÚNIUS

30 nap

Közép-európai zónaidôben Budapesten

A hó napja

A hét napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ

ÚJHOLD TELIHOLD

Nap kel nyugszik (óra perc) (óra perc)

4.50 4.50 4.49 4.49 4.48 4.48 4.47 4.47 4.47 4.47 4.46 4.46 4.46 4.46 4.46 4.46 4.46 4.46 4.46 4.46 4.46 4.47 4.47 4.47 4.48 4.48 4.48 4.49 4.49 4.50

l O

20.33 20.34 20.35 20.36 20.36 20.37 20.38 20.39 20.39 20.40 20.41 20.41 20.42 20.42 20.43 20.43 20.43 20.44 20.44 20.44 20.44 20.45 20.45 20.45 20.45 20.45 20.45 20.45 20.45 20.44

Hold kel nyugszik (óra perc) (óra perc)

2.41 3.10 3.49 4.43 5.52 7.13 8.37 9.58 11.14 12.27 13.36 14.44 15.52 17.00 18.08 19.14 20.14 21.06 21.49 22.23 22.50 23.12 23.30 23.47 -0.04 0.22 0.42 1.07 1.40

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

18.01 19.28 20.52 22.02 22.55 23.33 -0.01 0.23 0.41 0.57 1.13 1.29 1.47 2.09 2.36 3.10 3.53 4.47 5.49 6.57 8.07 9.19 10.30 11.42 12.56 14.14 15.35 17.00 18.24

fázisai (óra perc)

21.23 I

17.04 D

19.30 O

14.10 C

D C

Mikor – mi – mennyiért? Rovatunkban a hazai õzbakvadászati árakat hasonlítjuk össze a környezõ, illetve néhány távolabbi európai ország tarifáival. Talán nem meglepõ, hogy a tavalyihoz képest az árak némileg emelkedtek. Kiskoponyás súly 150-ig 151-200 201-250 251-300 301-350 351-400 401-450 451-500 501-550 551 fölött

Magyarország Románia (EUR) (EUR) 50-125 280 100-210 280 110-210 280 110-315 280 210-460 280 450-715 530-640 850-1510 800-950 1450-2610 1100-1390 2750-4050 1900-2650 3150-4165 3130-3770

Szlovákia (EUR) 210 210 210 210 330 600-890 1165-1320 1720-2100 2535-2980 3100-3500

Lengyelország (EUR) 42-84 85-140 149-205 155-234 199-277 399-547 750-984 1605-2150 2010-3000 2290-3440

Bulgária (EUR) 155 155 155 180-220 240-310 440-605 740-950 955-1700 1540-2300 2200-2750

Horvátország (EUR) 300 300 300 300 300 550 830 1300 1980 3150

Észtország (EUR) 200 200 200 200 400 400 550 550 700 –

Nagy-Britannia (GBP) 70 70 120 175 315 435 570 695 695 –

200 gramm fölött súlykategóriától függõen 1-25 EUR/g felárat kell fizetni. Külön érdekességként említjük, hogy Oroszországban 600 grammig 450 euró, 601-800 között 570 euró, 801-999 között 735 euró és 1100 grammtól 1260 euró az õzbakvadászatok ára. Dr. Balázs István

404

Magyar VADÁSZLAP

A múlt év mérlege Baranyában Szakmai konzultációra hívta a vadászatra jogosultakat Bognár Zoltán, a Baranya MgSzH vadászati és halászati osztályvezetõje. Elõadásában kitért a múlt év hatósági tapasztalataira, valamint ismertette a 2007-2008-as vadászati idény mérlegét. Ezek alapján elmondható, hogy a gímszarvas hasznosítását tovább kell növelni, hisz az elmúlt tíz év legmagasabb becsült állományával gazdálkodik a megye. A vaddisznó túlszaporodott és a becsült létszám, valamint a terítékadatok azt mutatják, hogy a hagyományos vadászati módszerekkel nehéz lesz kordában tartani az állományt. Az idei évben 8400 a terv, de ez könnyen elérheti a tízezer darabot, ami abszolút rekord Baranya megyében. Az õzállomány továbbra is alulhasznosított, ezért a terv az idei évre 4250re emelkedett. A trófeabírálat tapasztalatairól Bedecs György vadászati felügyelõ tájékoztatta a hallgatóságot. Gímbõl és a dámból az idei súlyrekord a megyébõl került ki, vaddisznóból csupán egyetlen aranyérmes agyarat bíráltak, a rekord bak pedig Agyaki Gábor 544 grammot nyomott a mérlegen.

Hatályon kívül Az Alkotmánybíróság (AB) április 15-én megállapította, hogy a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 100. § (1) bekezdésének a) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette.

Még lehet jelentkezni Július 14-18. között Csongrádon, a Diana Vadász-felnõttképzõ Szakiskolában vadászatvezetõ képzés lesz, melyre korlátozott számban még lehet jelentkezni. További információ és jelentkezés Bozó Gábor igazgatónál a 30/437-0923 telefonszámon, vagy az intézmény elérhetõségein: 6640 Csongrád, Jókai Mór u. 14. Telefon: 63/ 483-790, [email protected] http://www.dianaszki.hu/szakok/vadaszatvezeto.html

Túl a második fordulón Folytatódott az erdõgazdaságok közötti vadász lõverseny-sorozat, melynek április 26-án a Mecseki Zrt. rückeraknai lõtere adott otthont. A versenyre tizenegy csapat nevezett – és bár kissé szeles idõ fogadta a csapatokat – az idõjárás kegyes volt és megúszták esõ nélkül. A rendezvényt Szõnyi János, az erdõgazdaság vezérigazgató-helyettese nyitotta meg, sok sikert kívánva a versenyzõknek. A nap folyamán három számban mérték össze tudásukat az indulók. Nagygolyóssal ötven méterrõl, egyszárú lõbot segítségével, kisgolyóssal ötven méterrõl, szabadkézbõl kellett minél pontosabban célozni, illetve sörétessel korongra „vadászni”. Egyéniben Dobos József (Nefag Zrt.) végzett az élen, megelõzve Maár Gyulát (Vadex) és Genáhl Krisztiánt (Gemenc Zrt.). A csapatversenyt a Pilisi Parkerdõ Zrt. nyerte meg, a Gyulaj Zrt., valamint a Zalaerdõ Zrt. elõtt. A.G. 2008. június • www.vadaszlap.hu

GYEREKEKNEK

Júniusi örömtüzek Június a nyár elsõ hónapja, régi magyar neve Rák hava, illetve Szent Iván hava. E hónap ókori névadója Juno istennõ, a gyermekáldás és a házasélet úrnõje volt, kit a rómaiak június elsején ünnepeltek. Június 9-15. között a Vestalia zajlott, amikor is Vesta istennõt, a családi tûzhely istenasszonyát ünnepelték, mely fontos tûzünnep volt! A csillagászati nyár kezdete június 21. Ezen a napon a leghosszabb a Nap égen megtett útja. Hajdanán a nyári napforduló az õsi fényszimbolikának kiemelkedõ ünnepe volt. Hellászban sok helyütt ekkor kezdték az évet. De a keltáknál, germánoknál, szlávoknál is ünnep volt az év „teteje”, mely ünnep a keresztény Európában is tovább élt a Szent Ivánnapi tûzünnepben (június 24.). A Napot, vagyis az „égi tüzet” örömtüzekkel köszöntötték, fényt megtartó mágikus céllal, melynek gyógyító hatást is tulajdonítottak. Az egész Rák hónapra jellemzõ tûzugrásnak, tûztaposásnak tisztító és termékenységfokozó hatást tulajdonítottak és jósoltak is belõle az ugráló lányok férjhezmenetelét illetõen. Egykoron Szent Iván-nap elõestéjén koszorút is kötöttek, amit a házra akasztottak, hogy tûzvész ellen védjen. A káposztásba üszköt hordtak a hernyók ellen, megfüstölték a forrásokat, kutakat, hogy a kígyók, sárkányok mérgétõl megtisztuljanak. E tüzes szokások, varázslatok mind a fényes Nap sötét ellenségei ellen irányultak.

A tûz és lélek A június 24-ei Szent Iván-napja Keresztelõ Szent Jánosnak és az õsi fényszimbolikának a közös ünnepe. Az ekkor gyújtott örömtüzeket, máglyákat a szokásos tûzrevalókon kívül illatos virágokból és gyógynövényekbõl rakták. S mivel Szent János a kereszteletlenül meghalt gyermekek égi pártfogója, gyümölcsöt is szokás volt szórni a tûzbe, táplálékul a kis halott lelkeknek. De a tûzben sült almát gyermekóvó szernek is tekintették. E képzeletkör is azzal kapcsolatos, hogy a lelkek a napfordulókor megnyílt tejút-kapukon ide-oda közlekednek. A tüzet mindig a szívvel társítják, mivel a szívet tekintjük a szenvedély, a lélek, a lelkiismeret és a szellem székhelyének, s mindezeknek a tûz (a lángnyelv) volt mindig is az egyik látható jelképe. Ez a tûz a bennünk lakozó isteni rész, a lélek. A tûz lélek-, élet-, szerelemjelkép a magyar néphitben is. A tûz tisztító, megújító képességébe vetett hit szintén egyetemes. Az ember személyiségének titokzatos lényege, láthatatlan magja a lélek. A lelket minden kultúra elképzelte és megjelenítette, ábrázolta valamilyen formában. Álta-

406

lában mindig valamilyen formában az éghez kapcsolható dolog személyesíti meg a lelket. A lelket a legfõbb égitest, a Nap (maga a tûz), a csillagok, az égi szárnyas lények - apró bogarak, lepkék, de leginkább a madarak – jelképezik. A lepke, mint lélekszimbólum szintén igen elterjedt Földünk szinte minden pontján. A fényhez vonzódó éjszakai lepkéket angolul soulnak, léleknek nevezik. Írországban a fehér lepke az Édenbe szálló lelket testesítette meg. Németországban úgy tartják, hogy a lélek lepke formájában száll le az égbõl a Földre, s amikor befejezte a földi útját, ugyancsak lepke képében tér viszsza honába. Egy ógörög szarkofág dombormûvén Pallas Athéné istennõ a lepke alakjában ábrázolt lelket helyezi be a Prométheusz által vízbõl és földbõl összegyúrt elsõ ember fejébe. Sok európai országban egymáshoz nagyon közel álló fogalom a lepke és a boszorkány (szlovénoknál, szerbeknél, románoknál). A szerbek például az alkonyatkor megjelenõ lepkéket igyekeznek megfogni és megégetni, mivel szerintük a lepke a szendergõ boszorkány lelkét jelképezi.

Vigyázz, Kész, Tûz M

aga a június a tüzes hagyományok hónapja. De a tanévvégi kirándulások és a nyári táborozások fénypontja is a tûz, vagyis a szabad tûzön való sütés-fõzés. Nagyon fontos, hogy tüzet mindig csak az arra kijelölt helyen gyújtsátok meg és csakis körültekintõen! Száraz idõben fokozottan óvatosnak kell lenni! A tüzet biztonságos távolságra kell elhelyezni a fáktól, bokroktól, s tõzegföldre, avarra soha! A tûzrakó helyet kövekkel, földdel kell körberakni, s ha erõs szél fúj, azonnal oltsuk el a tüzet, mert a szétrepülõ parázs erdõtüzet okozhat! A tûz mellett mindig legyen elegendõ megfelelõ oltóanyag is (víz, homok, föld…). A téglalap alakúra vágott, bevagdosott szalonnát, valamint a kolbászt, vagy virslit hosszú (70-80 centis), kihegyezett nyársbotokra szúrva süthetjük, s legjobb, ha ezt parázs fölött lassan forgatva Magyar VADÁSZLAP

ROVATVEZETÕ

Vadássz velünk!

A Vadászati Kulturális Egyesület Ifjúsági Tagozata és a Négy Évszak Vadászati és Természetvédõ Program idén is megrendezi egyhetes börzsönyi vadásztáborait. Ízelítõ a programokból: erdei tanösvény (erdészeti, természetvédelmi és vadgazdálkodási tanösvények), madármegfigyelés, solymászat, íjászat, állathangutánzás, vadászkürtölés, lövészet, gyógynövénygyûjtés, éjszakai túra, esti és hajnali lesek, kézmûves foglalkozások, egyéb vadászati programok, trófeabírálat, játékos vetélkedõk és versenyek.

Idõpontok: Széchenyi Zsigmond vadásztábor június 30.-július 6. – Kisinóc (12-18 évesek részére) Kittenberger Kálmán vadásztábor július 14.-július.20. – Kisinóc („haladóknak”) Bársony István vadásztábor július 28.-augusztus 3. – Szokolya (8-12 évesek részére) Molnár Gábor vadásztábor augusztus18.-augusztus 24. – Kisinóc (8-18 évesek részére) További információk és jelentkezés Kemenes Ritánál a 06-20/451-9053-as vagy Wallendums Péternél a 06-70/702-5004-es telefonszámon, illetve a VKE elérhetõségein (1031 Budapest, Pákász u. 7., 06-1/242-0042, [email protected]) Kérésére részletes tájékoztatót küldünk! A táborok díja egységesen 30.000 forint, mely magába foglalja a szállás, napi háromszori (reggeli hideg, ebéd és vacsora meleg) étkezést, programokat, elõadói díjakat, foglalkozások során felhasznált eszközök és anyagok költségét, valamint az egyensapka, az emléklap és az ajándékok árát. A VKE Ifjúsági Tagozatának tagjai részére az egyesület támogatást nyújt.

Mindenkit szeretettel várunk, aki szeretne szórakozva tanulni, és egy kellemes hetet eltölteni a Börzsönyben! 2008. június • www.vadaszlap.hu

407


tesszük, különben a sültek lángra kapnak és elégnek. A kiolvadó zsírt kenyérre csöpögtetjük. Krumplit, hagymát, almát alufóliába csomagolva tegyük a parázsra sülni. A sütés befejezése után biztosan meg kell gyõzõdni arról, hogy a tûz kialudt-e? A hamu alatt még lehet izzó parázs. Jócskán kell ráönteni vizet, s homokot vagy földet is lehet rászórni. Végül két száraz ágat kell elhelyezni keresztbe a tûz helyén. Mielõtt haza indulnátok, nézzetek körül, szedjétek össze az összes szemetet, s vigyétek el egy szemétgyûjtõbe! Ha pedig bármi baj történik, mindig maradjatok nyugodtak! Ha sütés közben véletlenül kigyullad a ruhátok, azt gyorsan le kell venni, vagy pokróccal, kabáttal leborítani. Az égett testrészt laza, száraz steril kötéssel kell ellátni, s a sérültet meleg folyadékkal kell itatni. Kisebb felületû égés esetén kb. 15 percig tiszta folyóvíz alá kell tartani a sérült felületet. Tilos bármit is a sebre szórni! A nagyobb felületû égést pedig minél hamarabb mutassuk meg orvosnak! Remélhetõleg az itt leírtak elég óvatosságra intenek minden kedves olvasómat és a kirándulások során senkit nem ér tüzes baleset, s kizárólag pozitív élménnyel tér haza mindenki a szabadból! Nagy szárazságban, tûzrakási tilalom idején pedig tilos bárCS. GYENES EMESE hol is tüzet gyújtani!

ÍZVÁLASZTÓ A TAPÓ KIRÁLYI ÉTTEREM

A betyárok kényszerbõl ettek egytálételt, a pincékben mulaHOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE: tozók pedig azért, hogy a beSzürkemarha lapocka 0,8 kg tyárkodásra, az ivásra több idõ Füstölt mangalica jusson. Mi gondoltunk a beszalonna 0,25 kg tyárokra és az egytálételt kedVöröshagyma 0,15 kg velõkre, ezért a Balaton-felviTV paprika 0,15 kg déki szürkegulyából kiválaszBurgonya 0,6 kg tott fiatal bika húsát mangalica Paradicsom 0,1 kg zsíron, vörösborral „tökösítetFokhagyma 0,05 kg tük” és a baVörösbor, tejföl konyi betyáÕrölt piros paprika, õrölt rok leszármabors, õrölt kömény, zottai által só, babérlevél termelt burgonyával dúsítottuk. Kóstolja meg pincepörköltünket, amely – a ritkán kapható, egészséges szürkemarhából készül – kellemes pincei mulatozások hangulatát idézi és kortyoljon hozzá vörösbort, amely nemesíti az ízeIFJ. RAKK TAMÁS ket és fényesíti a jókedvet. A házunk vörösbora: SzekMESTERSZAKÁCS szárdi Cuvée (Vesztergombi Pincészet).


409


Pincepörköltje szürkemarhából, öntöttvas bográcsban

410

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZÍJÁSZAT


Az íj lõ, de a vesszõ talál Ahogyan egy golyós fegyverbe sem mindegy, hogy milyen lõszert rakunk, úgy az íjásznak is ki kell választania a vadászeszközéhez megfelelõ nyilat. Tévedés azt gondolni, hogy egy íjból mindent ki lehet lõni, aminek vesszõ formája van.

Ahogy egy puskába sem mindegy, milyen töltényt teszünk, az íjásznak is alaposan mérlegelni kell, milyen nyilat használ. Tévedés azt hinni, egy íjból mindent ki lehet lõni, aminek nyílvesszõ formája van. Vadászaton a nehezebb vesszõket és a nehezebb hegyeket használjuk, az átütõerõ növelése érdekében. Sok esetben tapasztaltam, hogy ennél a paraméternél megállt az íjász. Megveszi a boltban kapható legnehezebb veszõt, mondván: ez a jó a vadászatra. A vesszõnek azonban nem csak a súlyát, hanem a merevségét, az úgynevezett „spine” értékét is figyelembe kell venni, amikor az íjhoz ki akarjuk választani a megfelelõ nyilat. A vesszõ az íjból kirepülve egy fokozatosan csillapodó hullámzó mozgást végez. Ezt a mozgást a nyílvéget érõ hatalmas erõ váltja ki. Abban az esetben, ha nem megfelelõ rugalmasságú a vesszõ (túl merev,

A jól behangolt íj és vesszõ 40 méterrõl is pontosan a célba talál 2008. június • www.vadaszlap.hu

vagy túl lágy) ennek a hullámzó mozgásnak az eredõ iránya közel sem a kívánt célpont lesz. Magyarán, ha merev a vesszõ, akkor jobbra-, ha lágy, akkor balra hord. (Balkezes íjászok esetén ez fordítva igaz). Ahhoz, hogy ki lehessen választani az íjhoz a legmegfelelõbb vesszõt, az alábbi paramétereket elõzetesen tisztázni kell: 1. Milyen típusú az íj? 2. Mi a használat célja? 3. Milyen súlyú legyen a nyílhegy? 4. Milyen hosszú a vesszõ? 5. Milyen erõs az íjunk? Ezeknek az adatoknak a birtokában a vesszõket gyártó cégek katalógustáblázatából meg tudjuk határozni a jó merevséget (ilyen táblázat minden komolyabb íjászüzletben van, de interneten is elérhetõek). Azért – és ez nem bizalmatlanság – de mindenképpen legyenek fenntartásaink, és elsõ körben csak három jónak ítélt vesszõt vásároljunk, s ha a „hangolás” során is úgy ítéljük meg, hogy ez számunkra valóban megfelelõ, csak akkor vásároljunk többet. Ha megvettük a vesszõket, kezdõdhet a „vesszõhangolás”. Ehhez a mûvelethez csak jól beállított íjat szabad használni, megfelelõ legyen az íjhúr és a vesszõtest által bezárt szög (csigás íjaknál ez közel derékszög, vadászreflex íjak esetén ennek egy kicsit el kell térnie ettõl úgy, hogy a vesszõ hegye picit lefelé álljon). Továbbá fontos, hogy a kifutó állításával a vesszõ függõleges síkja essen egybe az íjhúr és az íj közepének síkjával (vadászreflex íj esetében ez a sík egy vesszõhegynyit eltér balra jobbkezes íj esetén). A jól beállított íj a garancia arra, hogy tökéletes oldás esetén, ha nem a célba csapódik a vesszõ, csakis a vesszõ lehet a ludas. A beállítást mindig olyan íjászra kell bízni, akinek már van gyakorlata ebben, és rendelkezik a beállításhoz szükséges mérõeszközökkel is.

Favesszõket csak tradicionális vagy vadászreflex íjhoz használjunk Három vesszõtestet kell a kívánt méretre vágni, és ebbõl kettõt kell feltollazni.. Tekerjünk bele egy – a vadászpengénkkel egyezõ súlyú – terephegyet. Ezután lõjünk a két tollas vesszõvel egy vesszõfogóra tíz méterrõl. Figyeljük meg, hogy a becsapódás után a lövési síkunkkal megegyezõ irányban állnak-e a vesszõink. Ha a vesszõ vége jobbra áll, a vesszõnk még mindig merev, ha balra, akkor pedig lágy. Ezen még lehet segíteni: a vesszõt lehet „lágyítani” a nehezebb hegy használatával, vagy „merevíteni” a rövidebbre vágással. Ha a tollazott vesszõk szépen szállnak, a tollazatlant is meg kell próbálni. Ha ez is jól áll a vesszõfogóban, biztosak lehetünk abban, hogy a vadászpengéinkkel is szépen fognak szállni a veszõk.Számos egyéb vesszõhangolási módszer létezik, de ezek is a fent leírtak elvén mûködnek. Utoljára egy aranyszabály: soha ne lõjön senki csigás íjból favesszõt, mert a hatalmas erõ képes akár szilánkokra törSZABÓ ZSOLT SZAKÚJSÁGÍRÓni a vesszõtestet, súlyos ROVATVEZETÕ sérüléseket is okozva.

411

412

Magyar VADÁSZLAP

HORGÁSZOKNAK

Ülök a számítógépem elõtt a sokadik horgász témájú cikkel kínlódva, amikor bejelentkezik egy német tengeri horgász barátom, és leírja, hogy Norvégiában a Torsvág környéki vízen április 24-én 194 kilós lapos halat fogtak, ami új Európa-rekord!

N

ézem a fotót, megdöbbenek a hal irgalmatlan méretein, (2,4 méter széles volt!) álmomban sem hittem volna, hogy egy laposhal ekkorára megnõhet. Milyen szerencséje lehetett, hogy eddig elkerülte a tengernyi halászhajót és horgászt! Ez a hal az Atlanti-óceán északkeleti részén, a Fehér-tengertõl a Vizcayai-öbölig, az Északi- tenger északi részén és ritkábban a Balti-tengeren fordul elõ. Testhossza maximum 3,7 méter, súlya akár 300 kilós is lehet. Szereti a homokos, kavicsos, sziklás aljzatot, nem az a vándorló fajta, a 3-8 fokos vizet kedveli, ha ennél már melegebb, akkor a mélybe húzódik. Tápláléka elsõsorban hal, de eszi a rákokat is. Rokona a fekete laposhal, mely az Arktiszban 200-2000 méter mélyen fordul elõ. Nagy halat én is fogtam pár éve, egy 84 kilós harcsát a kazahsztáni Ili folyón, amely alig húszpercnyi fárasztás után simán megadta magát. Ezt az óriás laposhalat három és fél órán át fárasztotta kifogója, szõtt horgászzsinórja 0.22-es Balzer Ironline Extrem volt, csalinak pedig egy


22 centi hosszú fekete-fehér csillám gumihalat használt. Hihetetlen dolgokra képes ma már a horgászzsinórt gyártó ipar, a 0,22-es szõtt zsinór szó se róla, bírja a gyûrõdést, többnyire alkalmas 40-60 kilós harcsa kifogására. No de a rekord-hal 194 kilós volt! Bármilyen jó lehetett a bot és az orsó, ez a hal már a tengeri szörnyek kategóriájába tartozik, és nyilván mindent megtett azért, hogy megszabaduljon. A napokban jöttem haza magam is a Keleti-tengerrõl, ahol parti és hajós horgászaton vettem részt. Rendesen hullámzó tengeren 60-80 kilométeres erõsségû szélben tõkehalaztunk „váltakozó” sikerrel. Ami azt jelenti, hogy az elsõ órákban semmit sem fogtunk. Elsõsorban arra törekedtünk, hogy talpon maradjunk, elviseljük az ilyenkor jelentkezõ tengeri betegséget, és megtaláljuk a megfelelõ súlyú csalit, ami lent marad a fenék közelében. A 120-200 grammos pilkereket semmi perc alatt elemelte az áramlás az aljzat közelébõl, ezért nehezíteni kellett. A tõkehalas horgászat a következõképpen zajlik: A kapitány megközelíti az

általa jónak ítélt zátonyos területet, ahol többnyire szép számmal vannak halak, aztán lassan lecsúszik róla. A hajó mozgása is emelheti a csalit, amelyet ugyan a zsinór adagolásával valamennyire korrigálni lehet, de a lényeg, hogy néhány percnyi mártogató horgászat után kitekerjük a pilkert, aztán újra bevetjük. A norvég vizeken az irdatlan mélységek miatt (70200 méter!) 500 grammos pilkerekkel horgásznak. A Keleti-tenger Németországhoz és Dániához közeli vizein mi többnyire 1530 méteres vízen pecáztunk átlagban 6-7 órát. Az oda-vissza vezetõ út három órán át tartott. Tíz óra kint a tengeren, viharos vízen nem kevés, fizikailag is rendesen igénybe veszi az embert. Visszatérve még az Európa-rekordra és általában a nagy halak megfogására, tagadhatatlan, hogy a horgászvilág a kapitális halak megfogásának lázában ég. E sorok írása közben kaptam a hírt, hogy a Velencei-tavon állítólag száz kiló feletti harcsát fogott valaki. A pontos súlyát megmondani nem tudták, ZÁKONYI BOTOND mert a mérleg száz kilóSZAKÚJSÁGÍRÓROVATVEZETÕ nál kiakadt…

413


w Európa-rekord laposhal és társai…

Vadkárelhárító vadászati lehetõség Budapesttõl 60 km-re, Érsekvadkerten, az Agroméra Zrt. vadászterületén. Részvételi díj 5000.-Ft + ÁFA. Az ár tartalmazza az esti és hajnali lesvadászatot. Lõdíj nincs! Részvételi jegy váltható a Zrt. pénztárában, vagy megegyezés szerint a hivatásos vadászoknál. Szállás megoldható. Érdeklõdni: 06/20/346-1397 06/20/426-0307 S&K KKT. Serény András fegyvermûves 25 év szakmai és vadászati tapasztalattal, „vadásztól a vadászoknak” Javítás, távcsõszerelés, vadászati optikák javítása, golyós fegyverek készítése, balos kivitelben is. Kaukázusi agyfa kereskedelem. 1077 Budapest, Rózsa u.38/A Tel/fax: 06-1/321-4225, 06-20/978-1415

A 2007-es év Zala megyei gímbika rekordját terítékre hozó Válickavölgye Vadászklub gímbika és vaddisznó vadászatra ez évben is várja vendégeit! Telefon: 30/9299-750 [email protected]

www.valicka-vadaszklub.hu

Fegyver

BUSCHNELL 6-12x44E típusú világító szálkeresztes új céltávcsõ gyûrûs szerelékkel eladó. Ára.: 80 ezer forint. Ugyanitt ZF6/S Carl Zeiss (Jena) 6x32-es típusú fegyvertávcsõ szerelékkel, használtan, de jó állapotban, 30 ezer forintért eladó. Telefon: 06-30/282-0610 Blaser R93 Mod. LRS 2, .308 Win., extra jó szórású Jagd-Match csõvel, 3 évesen, 3-12x56 Zeiss Diavari céltávcsõvel vagy Kahles Helia 8x56 1 ND megvilágítható céltávcsõvel, esetleg külön-külön is eladó. Telefon: 06-20/599-7761 Remington 710. .300 Win. Magnum esõpuska, keveset használt, maximum 20 lövéssel, újszerû állapotban eladó. Telefon: 06-30/202-3989

Kutya Kimagasló szülõi háttérrel rendelkezõ 19 hónapos, az idényt végigvadászó, VAV-os magyar vizsla szuka eladó. Anya: Vadászfai Legenda. Apa: Csõvárberki Csúzli. Telefon: 06-30/248-4521 Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkásszõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von Alltenburger kennelbõl.

Hannoveri véreb kölykök eladók. Telefon: 06-70/702-5684 Bevadászott VAV-os rövid szõrû német vizsla kan és 5 hónapos rövid szõrû magyar vizsla kölyök kitûnõ idegrendszerrel és apporttal eladók. Telefon: 06-70/702-5415 Jack Russel kölykök vadászó szülõktõl eladók. Telefon: 06-30/901-4226 A vizslák idomítása DVD-n, ugyanitt rövid- és drótszõrû magyar vizsla kölykök, képzett vizslák is megrendelhetõk. Telefon: 06-20/340-8890 Rénusi Vadász kennelbõl rövidszõrû magyar vizslák kitûnõ pedigrével kaphatók. Telefon: 06-30/619-0287 „Jó házból való” simaszõrû, fekete-cser színû tacskó kölykök eladók. Telefon: 06-30/389-8347

Állás 27 éves vadgazdálkodási technikus nagyvadas területen szerzett gyakorlattal vadõri állást keres. Saját terepjáró, kutya van. Szolgálati lakás szükséges. Telefon: 06-30/650-5745 Vadõri állást keresek szakirányú technikusi végzettséggel, vegyesvadas gyakorlattal, B-C-Mgv. jogosítvánnyal, társalgási szintû német nyelvtudással, vadhúsvizsgálói, motorfûrész kezelõi vizsgával. Kürtölés folyamatban. Szolgálati lakás szükséges. Telefon: 06-30/411-0378 Erdész technikus vadgazda mérnök, hivatásos vadászi gyakorlattal állást keres a Dunántúlon. Telefon: 06-70/322-8033 Fiatal vadgazdálkodási technikus állást keres. Angol nyelvtudás, terepjáró van, szolgálati lakás szükséges. Minden megoldás érdekel! Telefon: 06-70/537-4096 A Hunnia Vadgazdálkodási Kft. apróvadas nevelésben jártas vadõr munkatársat keres Somogy megyei munkahelyre. Érdeklõdni: Nagy Zsolt ágazatvezetõnél a 06-30/235-0903 telefonon. Marosmenti Vt. (Makó) fõállású fõvadászt alkalmazna 13.000ha vadászterületén. Érdeklõdni Kardos Mihály elnöknél a 06-30/205-7439 telefonon lehet.

Vegyes Eladó 4 db, Mitsubishi L200-ra való, eredeti, felnire szerelt, nulla kilométeres BF Goodrich ALLTERRIAN T/A 235/75/R15 autógumi. Ár: 200 ezer forint. Telefon: 06-70/389-4101 Szétszedhetõ, forgóülõkés, fémvázas mobil les eladó. Telefon:06-30/954-2659 Automata vadetetõ beállítható szórási idõvel és szabályozható mennyiséggel eladó. Telefon: 06-30/467-0123


Vadászvizsgára készül? Komplett kidolgozott tananyag – szóbeli, írásbeli, 200 db vizsgadia (jegyzetekkel) megrendelhetõ. Telefon: 06-70/337-1197 A Magyar Vadász és a Nimród Vadászújság 1960-2007. közötti bekötött példányai egyben, hiánytalanul eladók. Telefon: 06-70/391-6057 Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Telefon: 06-30/467-0123 Vadászkönyvet nyáron is! A Diana Vadász-Horgász Antikvárium ritka vadászkönyvek nagy készletével áll minden érdeklõdõ rendelkezésére. Kérésére ingyenes árjegyzéket küldünk! 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefon: 06-62/211-561, www.dianaantikvarium.hu USA-DODGE Ram DIES kat. 2003-as, 3500 Quad Cab 4x4 Pick Up terpjáró 2005-ben gyártott, 35000 km-rel, újszerû állapotban eladó, irányár: 8 millió forint. Ugyanitt USA gyártmányú Yukon-Bushnell éjjellátó távcsõ eladó. Telefon: 06-30/610-2227 TOYOTA HILUX 2001-es terepjáró 1,5 év mûszakival, gallytörõvel, carryboy dobozzal eladó. Telefon:06-20/3894927 Suzuki Samurai SJ 413 JX típusú, jó állapotú karosszériával és futómûvel, kis motorhibával olcsón eladó. Forgalomba nem helyezhetõ. Telefon: 06-30/973-5714 A Baranya Vadászkürt Együttes 2008. augusztus 4-10. között Martonfán Kürtös tábort rendez 8-18 éves fiatalok részére. Jelentkezés és további információk: Agyaki Gábor, 06-70/702-5007 UAZ B469 átalakított vadászautó, belül szigetelt, bukócsõ, 2500as Toyota Hilux diesel motorral, szervóval, beépített csörlõvel, 4db felnis terepgumival. I.á.: 1,4 millió forint. Mûszaki érvényessége: 2009. 03. Telefon: 06-20/951-3427

Vadászati lehetõségek Zalában vadásztársasági tagság eladó. Telefon: 06-30/377-6502 Nagykanizsán vadásztársasági tagság átadó. Telefon: 06-20/381-9003 Békés megyében kiváló apróvadas területen vadászati jog átadó. Telefon: 06-30/248-4521 Bakonyban 130 ha magántulajdonban lévõ földterület vadászati joggal eladó. Telefon: 06-30/300-1428

VADKÁR ELHÁRÍTÓ VADÁSZATI LEHETÕSÉG Budapesttõl 50 km-re Nógrád megyében, Rétságon, a Lókos Völgy Vadásztársaságnál. Részvételi díj: 7000 Ft Lõdíj nincs! Szállás megoldható. Érdeklõdni: 06-30/339-3628, 06-30/512-4374

415


Ferlachi .30-06-os, ejektoros, nyolcszögletû, billenõcsövû, Zeiss 2,5-10X50-es világító szálkeresztes céltávcsõvel, négy körmös Suhli szerelékkel, kaukázusi dióaggyal, állatfigurás mélyvésett rendszerkamrával, aranyozott billentyûkkel eladó. Telefon: 06-20/555-4859

Marosmenti-Rudifogó Miku Soma 2xHPJ fiatal klubgyõztes, 2xR. CAC 5x CAC, 2x CACIB, 2xHFG BOB D.K. Európa Kupa gyõztes tenyésztésre javasolt kannal fedeztettük. Telefon: 06-30/961-9481

CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 6. SZÁM JÚNIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

Recommend Documents