CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 5. SZÁM MÁJUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 5. SZÁM • 2008. MÁJUS • ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT • www.vadaszlap.hu

A SZERKESZTÕ JEGYZETE

Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2008 végéig 4200 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor [email protected]

Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/702-5002), [email protected] Fõmunkatárs: Somfalvi Ervin (70/702-5003), [email protected] Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-5006), [email protected] Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/702-5040), [email protected] Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-5037), [email protected] Kiadja: a VADÁSZLAP Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7.

Központi telefon és fax: 242-0042 Vadász-flotta: 70/702-5000 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. Terjesztési menedzser: Tornyi Gyula (70/702-5022), [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2008 végéig 60 új lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331, Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2008 végéig 600 korona. Nyomdai elõállítás: Bodi Print Kft. Felelõs vezetõ: Bodi Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

Címlapon: Májusi õzbak – Blaumann Ödön felvétele

2008. május • www.vadaszlap.hu

fotó: Cseke Csilla

Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/702-5004), [email protected]

Már nem akarok farkast lõni! Erre a döntésemre az elmúlt héten került sor, miután március végén megjártam Erdélyt és túl lettünk a FeHoVa-n. Pedig az utóbbi években – a borzlövésen kívül – úgy igazán már csak egy farkas elejtése izgatott. Bevallom, többször vadásztam farkasra. Hajtásban a brjanszki erdõben, majd a félelmetesen vad szerb hegyek között, láttam és rá is lõttem egy öreg kanra Belorussziában, de nem az én lövésemtõl került terítékre… szóval nagy izgalommal készülõdtem az erdélyi farkas-kalandra, amely biztos sikerrel kecsegtetett. (Állítólag már öt lovat megetettek egy farkas-családdal. Fényes nappal is elõmerészkednek a könnyen ehetõ csalifalatokra… és „csak” 1500 EUR az ára.) Igen, a génjeimbe kódolt zsákmányolási ösztön, a birtoklási vágy kezdett el bennem dolgozni, hogy megszerezzem, ami másoknak, több vadász-barátomnak már sikerült, ami miatt – bevallva vagy letagadva – újra és újra feltámadt bennem, az egómban a kérlelhetetlen – nevezzük nevén - vadász-irigység. A genetikusok szerint a civilizáció képes elnyomni, kordában tartani, szocializálni a legtöbb ösztönt, de a génjeinket nem tudjuk befolyásolni. Ebbõl következik, hogy az irigység – a hatodik században élõ I. (Nagy) Gergely pápa óta a kereszténység hármas számú fõ bûne, becenevein a Sárga Rém, a Sárga Szörny, a Sárga Virág – egyéniségünk elválaszthatatlan része. Hát még a vadász-irigység, ami – állítólag – akár több fokozattal is rosszabb a féltékenységbe torkolló férfiúi irigységnél. Mert láthatóan nehezen képes a jóakarat mézesmázos jelmezét magára ölteni, ott van minden társas vadászaton, minden szép lövéshez társuló gratulációban, hazai vagy külföldi trófeákat bemutató kiállításon… néha vicces, humoros, egymást ugrató megjegyzésekben, néha viszont meztelen, takargatatlanul profán kifakadásokban. Valahol olvastam, hogy a görög õsköltõ Hesziódosz szerint irigységbõl kettõ van a földön. Az egyik szörnyû, szerethetetlen lény, amelyet isteni kényszerbõl kell az embereknek szolgálni, pedig tudják, hogy a Szörny (lásd a fentieket) elõbb-

utóbb tönkreteszi a lelküket, felfalja õket. A másik viszont hasznos az embereknek, hiszen a lustákat, a resteket, a gyámoltalanokat is gyakran serkenti dologra, kihozva mindenkibõl a legjobbat. Nem véletlen, hogy az ács féltékeny az ácsra, a fazekas a fazekasra – a vadász a vadászra… hiszen mindegyik jobb akar lenni a másiknál. Tehát, mielõtt végképp elítélnék a vadászokban is jócskán meglévõ vadászirigységet, amelyik lehet, nem is sárga, ugyanúgy zöld, mint az angoloknál, megköveznének a farkas-lövésbõl fakadó irigységemért, mentségemre/mentségünkre fogadják el, hogy ennek aztán van pozitív oldala is, hiszen értékrendünkben az irigység – meglehetõsen meghatározó mértékben – gerjeszti a zsákmányszerzõ versenyt, a vad „legyõzését”, sportszerû meglövését, elejtését, egyáltalán a vadászati sikerek elérését. És az irigység, a vadász-irigység a vadászati kultúra fejlõdésére is pozitív lehet, mert mások öltözködésének, fegyverének, viselkedésének, otthonának, gyûjteményeinek, példamutatásának a megirigyelése – önmagában a verseny iránti vágy feltámadása – a beteljesedés kezdete lehet. Minden verseny jó hatással van ránk, mert vágyakat csihol, felébreszti a hatalom akarását, ami harcra ösztönöz… és az irigykedõbõl idõvel akár irigyelt lehet. Valami ilyesmit kellett volna mondanom Cseterki Imrének, az SCI hazai elnökének, aki a FeHoVa negyedik napján nekem szegezte a kérdést: mit értek el a látványos, nem mindennapi bemutatójukkal? Lehet, hogy még több irigyet szereztek a vadászok körében, akik azt mondják, könnyû az SCI tagjainak, mert van pénzük, amit a vadászatra költhetnek? Nem hiszem – nyugtattam meg – mert szerintem egyértelmûen a magyar vadászati kultúrát szolgáltátok! Bár, ami igaz, az igaz – pénz nélkül csak a vágyaink, a vadászati álmaink maradnak, miközben hivatkozhatunk a tisztességre szoktató neveltetésünkre, családi tradíciónkra, környezetünk véleményére, önbecsülésünkre, stb. Szóval, nekem ettõl kezdve nagyon, de változatlanul „õszinte vadász-irigységgel” tetszik mindenféle trófea-kiállítás… különösen, ha farkas-gereznát is láthatok …és remélem mindenki számára érthetõ, hogy alapvetõen: miért nem akarok farkast lõni?

285

További képek és információk: www.vadászlap.hu

Irigység II.

Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

Széchényi-Kittenberger emlékkiállítás, amelyet a Magyar Természettudományi Múzeum bocsát a szervezõk rendelkezésére, valamint az író, Molnár Gábor születésének 100. évfordulójára készült kiállítás. És ami még nem volt! A vadászati kultúra napjának elsõ díszvendége Veszprém megye, az itt Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze – 2007 Várpalota élõ és alkotó képzõmûVárpalota önkormányzatának kérésére, a vészek munkáiból nyílik repVadászati Kulturális Egyesület és szerkesz- rezentatív kiállítás és a matõségünk, a tavalyi közös rendezvény si- gyar vadászat történetében kerén felbuzdulva, ismét a Székesfehérvár elsõ alkalommal kiírt, sajnos és Veszprém között lévõ, a Bakony és a csak korlátozott számban beSárrét találkozásánál elterülõ város közép- mutatható elsõ „magyar ötös” kori várában és környékén rendezi meg a kiállítás. majálisát, amelyet tavaly „a magyar vadáA vadászkutyák fajtabemutatója szati kultúra napjára” kereszteltek. után a vadászkürtösöké, majd a helyi népLapzártánk idején, április második he- tánc együtteseké lesz a színpad, 15 órakor tében 90 százalékban alakult ki a nap adják át a Szalonka Dublé Díjakat, a fõzõprogramja, amely remélhetõen nem csak verseny serlegeit, a VKE tagjainak, a város lakóinak, a Veszp- bemutatkoznak a rém és Fejér megyei vadászoknak, hanem közönségnek a próaz ország távolabbi vidékérõl érkezõ ven- zamondó verseny dégeknek is kellemes kikapcsolódást, gyõztesei. pompás szórakozást jelent majd. A progA vár belsõ udram a meghívásos fõzõversennyel kezdõ- varán felállított és a dik, majd a vadászkürtösök, mazsorettek, Skicc Kft. segítségézenekarok, kutyások, solymászok, stb. Fõ vel vadásziasan betéri felvonulásával folytatódik. 10 órakor a rendezett színpavár elõtti színpadon kerül sor a hivatalos don 16, 18, és 20 óramegnyitóra, majd a VKE és a város díjai- kor a „Színpadra vanak, kitüntetéseinek átadására. dászok” show-mûA Baranya Vadászkürt Együttes közre- sor három, egymásmûködésével a zalai vadász, Rozsé atya tól különbözõ elõcelebrálja a Hubertus misét. Közben a vár adását láthatja a zöld termében elkezdõdik az V. Országos nagyérdemû. A még Bársony István Ifjúsági Prózamondó ver- készülõ mûsorban seny, a földszinti és emeleti termekben öt ilyen nevek olvashakiállítás nyílik meg. A város iskolásainak tóak, a teljesség igégyermekrajz-kiállítása, a FeHoVa-n már nye nélkül: Bodrogi debütáló és szenzációs anyagot bemutató Gyula, a Nemzet A megnyitó ünnepség

Színésze, Bánffy György, Haumann Péter, Oszter Sándor, Koncz Gábor, Stohl András, Fillár István, Földi László, Balázs Izolda, Növényi Norbert… nem nehéz kitalálni, hogy mindannyian vadászok, de jönnek a vadászó zenészek is Solymos Antal, Csejtei Tamás, Póka Egon, Tápai Balázs, Mészáros Sándor… és még mindig a titkolt, „meglepi” kategóriába tartoznak azok a vadászok, akik önálló produkcióikkal gazdagítják majd a mûsort. Balázsovits Lajos, a Játékszín igazgatója vállalta el a mûsorok rendezését és a Veszprémi TV készíti a televíziós felvételeket. A vár udvara korlátozott számú nézõ befogadására alkalmas, ezért már elkezdõdött a jegyek árusítása: Várpalotán a polgármesteri hivatalban, Veszprémben és Székesfehérváron a megyei vadászkamarák irodájában, valamint a VKE-nél. A három elõadásra szóló jegy ára : 3000 forint. Az egy-egy elõadásra szóló jegy ára: 1500 forint. Ha május 24-én - szombaton – jó idõ lesz, menthetetlenül sikerre van ítélve a magyar vadászati kultúra napja, amibõl biztos, hogy nem érdemes kimaradni!

fotó: Punk János

fotó: Polster Gabriella

A jegyek már kaphatóak

– 2007 Várpalota

INTERJÚ AGYAKI GÁBORRAL

Pécsett él, itt is született, ahogy errefelé mondják: „tükepécsi”. A Mecsekben nevelkedett, és apai nagybátyja mellett egészen fiatalon, a Somogy megyei Darányban ismerkedett meg a vadászattal. Amellett, hogy több mint két évtizede hivatásos vadászként dolgozik, számos társadalmi szervezet tisztségviselõje, a Magyar Vadászkürt Egylet elnöke, a Baranya Vadászkürt Együttes alapítója, a Magyar Véreb Egylet krónikása, lapunk munkatársa, és még hosszasan lehetne folytatni a sort … Remélem, nem köveznek meg a természetvédõk, de muszáj megkérdeznem: a szokásos módon, légpuskával és verebekkel kezdõdött? Nem kifejezetten... Az én játszóterem az erdõ volt. Kamasz fejjel állandóan bújtam nagybátyám vadászkönyveit. Gyermekkoromban, mikor lefeküdtem aludni, mindig álmodoztam egy kicsit. Nem nagy fekete Mercedesek, nem világkörüli utazások, nem is kacsalábon forgó paloták jártak az agyamban. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy lebegõ pelerinben bandukolok egy téli körvadászaton, ködös hajnalon bõgõ szarvasbikát lesek, vagy a sárga tarlón elejtek egy remetekant. Képzeletemben míves puskák, vadat álló vizslák, napszítta zsinóros vadászkalapok, a várostól távol lévõ vadászházak és pompás vadászhintók cikáztak. Álmodtam Gemencrõl, Lábodról, különleges trófeákról, és arról, hogy egyszer majd én is vadõrként dolgozhatok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy álmaim megvalósulhattak. Szépen lassan mindent átéltem, amirõl gyerekfejjel áhítoztam. Sok fiatal afrikai kalandokról álmodik. Sohasem gondoltál arra, hogy eljuss – mondjuk – a fekete földrészre vadászni?


Nem érdekelnek a külföldi vadászatok. Sohasem vágytam egzotikus tájakra, én itthon, a Mecsekben és a saját revíremben szeretek cserkelni. A hosszú utazás is megvisel, amolyan röghöz kötött fajta vagyok. Magyarország persze más. Itthon akárhová szívesen elmegyek egy jó fácánhajtás kedvéért… A puskákkal azért más a helyzet… Valamikor fegyvergyûjtõnek indultam, adtam-vettem a söréteseket és golyósokat. Ma már ebben is megállapodtam… Büszke vagyok a puskáimra, és szeretem õket. Nem „díszfegyverek”, ami a lemezszekrényben van, azt rendszeresen használom is. A vegyes csövûek bolondja vagyok. Van egy 1924-ben készített 8x57 JRS Frank Sodia Ferlach-i külsõkakasos bockbüchsöm, amivel még maga Draskovich Iván gróf vadászott a sellyei uradalmában. A legkedvesebb „társam” pedig egy 108 éves, 16-os, szintén külsõkakasos ferlachi dupla. Maga a csoda... Számtalan puskát kipróbáltam, de egyikkel sem tudtam úgy összejönni, mint ezzel a kezes kis „szerszámmal”. A melóspuskám szintén vegyes csövû, a területbejárások alkalmával egy cseh bockot viszek magammal.

Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Hogyan lett az álmokból valóság? Pályafutásomat 1983-ban kezdtem sportvadászként a Karasicavölgye vadásztársaságnál, ahol néhány évvel késõbb hivatásos vadász lettem, azóta is ezen a területen dolgozom. A szakmai munkát egyedül képviselem. Én vagyok a vadászmester és egyben a vadõr is. Azt gondolná az ember, hogy ideális állapot, ha valaki a saját fõnöke, csakhogy… Egyrészt – igaz, vadõrtársam segítségével – a „leskopácsolástól” az etetésen át az utánkeresésig mindent én csinálok, de rám hárul a kísérés is, sõt még a fizetõ vendégeket is magam szervezem. Az 5700 hektáros terület vegyesvadas jellegû, sajnos sok nagyvaddal. Ez ugyanis jelentõs vadkárral jár, és hát szegény az eklézsia... Úgy gondolom, ha teljesítményarányosan kellene megfizetni a hivatásos vadászokat, akkor a legtöbb jogosult csõdbe menne. Vadászmesterként tisztában vagyok a saját társaságom anyagi helyzetével, így tudom, mennyit lehet kérni. Megjegyzem, ez sokszor még a terepen elautózott benzinköltséget is alig-alig fedezi. Mégis hálás vagyok a sorsnak, mert vadõrként rengeteg örömben volt részem. Amit az élettõl kaptam, azt a vadászatnak

287


Megvalósult álomképek

INTERJÚ köszönhetem, kis túlzással azt mondhatom, hogy eddigi 48 évem mindig a vadászatról szólt. Ez volt a vezérfonál, ez adott tartást és hitet. Nem csak hivatásos vadász és vadászmester, hanem tag is vagy. Sohasem voltál szereptévesztésben? Más vadászni, és más kezelni egy területet. A kettõt nem szabad összekeverni. Természetesen nem tudom függetleníteni magamat ettõl, de amikor vadászom, akkor például nem is a jól megszokott „strapapuskámat” viszem magammal. A vadászat ünnep, a másik pedig hivatás. Nem tagadom, hogy ma már a vadászatnál elõbbre valónak érzem azt, hogy szakszerûen vadgazdálkodjak, hogy lehetõséget biztosítsak a tagoknak, szervezzem a társaság életét. A Magyar Véreb Egylet krónikásaként magától értetõdik, hogy „kutyázol” is.

humorral és közérthetõen. Engedtessék meg, hogy elmondjam, számomra õ az etalon, egyszersmind talán példakép is. Örülök, hogy ismerhetem, és a barátomként tisztelhetem… Kár lenne tagadni, a vadászkürtös mozgalom szervezésével tetted le a névjegyed, és ma már szinte az egész ország errõl az oldaladról ismer. Hogyan szállt meg az „ihlet”? Kísérõként, a töret átadásánál vagy a teríték mellett én is boldog voltam, hogy örömet szerezhettem a vendégnek, de valami mégiscsak hiányzott. Szerettem volna a vadászatot valamivel megkoronázni, az elejtõ meghatottságát fokozni, az ünnepélyességet elõsegíteni és az élményeket még emlékezetesebbé tenni. Erre – ma már tudom – a kürtszó a legalkalmasabb. A vadászház falán lógott egy kopott, poros vadászkürt. Leemeltem, és csak úgy magamtól – több-kevesebb sikerrel – próbáltam megszólaltatni.

Születésem napján édesapám vett egy magyar vizslát, azóta folyamatosan tartok vadászebeket, akik nagyon fontos szerepet töltenek be az életemben. Szinte kollégáim, segítõim, és igazi társaim, a vadászatokon és a mindennapi életben egyaránt. Jelenleg egy német vizsla és egy szálkásszõrû tacskó „keseríti” a mindennapjaimat. A krónikás az újságban is ír... Amellett, hogy a VADÁSZLAP baranyai tudósítója vagy, rendszeresen jelennek meg publicisztikáid. Nem mindennapos eset, hogy egy vadõr papírra vesse gondolatait. Sohasem készültem tudatosan újságírónak, de valahogy egy belsõ kényszer mindig azt diktálta, hogy írjak, megosszam másokkal a véleményemet. Nem szerettem volna azonban mindezt csak úgy „hûbelebalázs” módjára elkezdeni. Utálom azokat az embereket, akik „csak a partról kiabálnak befelé”, sokkal hitelesebb valaki, ha megfelelõ végzettséggel és elméleti tudásanyaggal rendelkezik arról, amit csinál. A tapasztalatot és a gyakorlatiasságot az idõk folyamán meg lehet szerezni, de aki nincs megfelelõ háttérismeretekkel felvértezve, az maradjon csendben. A négyéves újságíró iskola elvégzése után rendszeresen publikáltam egy kulturális magazinnál, hogy rutint szerezzek, majd bekopogtattam a VADÁSZLAP-hoz. Azóta csak ide írok, és ehhez tartom is magam. Talán azért, mert a lap szellemisége nagyon közel áll hozzám. Az igazi indíttatást Homonnay Zsombor jelentette számomra. Írásait olvasva olyan érzésem támadt, mintha az én gondolataimat közvetítené, ráadásul mesterfokon, fanyar

288

A dolgos hétköznapokon a teríték mellett a vendégvadászoknak „muzsikálok” Aztán felkerestem Buzgó Jóskát, aki akkoriban Sellyén volt fõvadász, és tudott kürtölni. Náluk, a konyhában gyakoroltunk, a felesége nem kis „örömére”. Ez a szárnypróbálgatás 1993-ban volt… Hogy megtanuljam a kürt szabályszerû használatát, és a szignálokat, még abban az évben szerveztem egy tanfolyamot Kövestetõn, ahol heten vettünk részt. Rá egy évre, öt, tanfolyamot végzett kollégával megalakítottuk a Baranya Vadászkürt Együttest. Tíz évig egyedüli csapatként „végigfújtuk” az országot, Gemenctõl Gúthig. Fõleg terítékeknél kürtöltünk, de egyre több vadászati eseményre is meghívást kaptunk. Repertoárunk még csak a terítékszignálokból, és néhány alapszignálból állt. Pár évre rá megjelentettük elsõ CD-nket „Vadászüdv” címmel. Ekkor elhatá-

roztuk, hogy külföldön is megmérettetünk. Ehhez azonban tovább kellett lépnünk. Hogy több szólamban fújjunk, bõvíteni kellett a csapatot, jelenleg tizenhárman vagyunk. Tagjaink kivétel nélkül megszállott vadászok és kiváló zenei képességekkel rendelkezõ emberek. Aztán elkezdtél szervezkedni… Eddig összesen 450 résztvevõje volt a tanfolyamainknak, és az utóbbi években egyre több kürtös csapat alakult, így megszervezhettük az elsõ fesztiválunkat, késõbb a találkozónkat, és most már a szakmai napjaink is rendszeressé váltak. Jogos igényként vetõdött fel, hogy egységes kultúrát teremtsünk, ehhez azonban szervezetbe kellett tömörülnünk. A Vadászati Kulturális Egyesület keretein belül 2006-ban jött létre a Magyar Vadászkürt Egylet, mely azóta összefogja és segíti a hazai kürtösöket. Békés Sándor és Csekõ Sándor elévülhetetlen érdemeinek köszönhetõen kiadtuk az elsõ kottagyûjteményt „Szóljon a vadászkürt” címen, majd Kircsi László pécsi zenetanár segítségével CD lemezen megjelent a „Hubertus mise” hanganyaga is. Az egylet célkitûzése, hogy a jövõben minél több csapat eljusson külföldi versenyekre, valamint hogy a fiatalokat is bevonjuk a munkába – merthogy az utánpótlásról is gondoskodni kell. Közben gõzerõvel készülünk a 2010-es pécsi nemzetközi versenyre, melyre a világ minden tájáról ezernél is több kürtöst várunk. A csapatunk tagjaival szerdánként tréningezünk, ez alól csak a szeptember, a szarvasbõgés idõszaka a kivétel. A próbáink helyszíne a martonfai vadászház, afféle kürtös mûhelyként mûködik. Szinte az ország összes vadászkürt együttese megfordult már nálunk. Együtt fújunk, nagyokat beszélgetünk, és ha úgy adódik, vadászunk is egy kicsit. A barátság pedig egyre mélyül. Itt rendeztük be saját relikviáinkból a kürtös emlék- és dicsõségfalat is, ahol a fotók, plakettek, oklevelek, serlegek mellett egykét jeles múltú vadászkürt is megtalálható. Talán a legérdekesebb id. Fuchs Antal egykori kürtje, amelyen a tulajdonosa egy vérebmunkát követõen Romittenben Herman Göhring tiszteletére fújt a terítéknél. Fia, ifj. Fuchs Antal pedig Valkón, ugyanezen a hangszeren Brezsnyevnek. Tóni bácsi még halála elõtt ajándékozta nekem ezt a „kincset”. A temetésén én is ezen fújtam, amikor elbúcsúztunk tõWALLENDUMS le, így a kürt még egyszer PÉTER – talán utoljára – visszaFÕSZERKESZTÕHELYETTES tért Gödöllõre… Magyar VADÁSZLAP

IZGALMAS NAPOK Többszörösen is izgalmas volt az idei FeHoVa, részben a szervezõk, a kiállítók, részben a látogatók számára. Merthogy elsõ alkalommal került sor az önálló, más kiállításokkal nem társított FeHoVa megrendezésére, ráadásul új, március végi idõpontban. Minden bizonnyal izgultak a kiállítók is, lesz-e közönség, eljönnek-e a vadászokhorgászok az év legjelentõsebb találkozójára, kiállítására … és akik eljönnek, vásárolnak-e majd a sokféle kiállított eszközbõl, megnézik-e a mûsorokat … és így tovább. A látogatók számára is izgalmas volt, hogy nem a fõbejáraton, hanem oldalkapukon és kordonokon keresztül juthattak be a csak az egyik oldaláról megközelíthetõ „A” pavilonba. Nos, túl az izgalmakon, elmondhatjuk: jó döntés volt a FeHoVa önállósítása, a Hungexpo legnagyobb pavilonjának kiválasztása, sõt még a március végével is egyet lehet érteni, amit egyértelmûen bizonyít, hogy 42 ezer fölötti fizetõ látogatója volt a 240 kiállító érdekesebbnél-érdekesebb anyagából álló kiállításnak.

FEHOVA - MOZAIKOK

VKE csúcsok A Vadászati Kulturális Egyesület tevékenysége még soha nem volt ennyire nyilvánvaló és mindenki számára látható, mint az idei, jubileumi, 15. FeHoVa-n. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 16 éves VKE – anyagi helyzetétõl függetlenül – minden esztendõben részt vett a Haris-MotorczaNaturexpo-Hungexpo szervezte kiállításokon… és talán azzal is dicsekedhet, hogy

Természettudományi Múzeum és az ajkai Molnár Gábor Társaság segítségével valósult meg. A tárlat egy szavannai élõhely mellett bemutatta mindhárom évfordulós vadászelõdünk életét, munkásságát és eredeti trófeáik, valamint személyes tárgyaik is láthatóak voltak. Sokak szerint a hazai „zöldruhások” legnagyobb seregszemléjének igazi gyöngyszeme volt ez a sarok. Fényképeztek is bõszen az érdeklõdõk minden irányból, és hosszasan elidõztek a

fotó: Wallendums Péter

Surányi Gabi, a gyermek-foglalkoztatóban

Soha nem volt még ekkora standja szerkesztõségünknek és a VKE-nek tablók, a preparátumok, a Kittenbergerféle óriás disznókoponya vagy éppen a „kincseket” rejtõ vitrinek elõtt… fotók: Polster Gabriella

egy-két ötlettel mindig hozzájárult a kiállítások sikerességéhez. Idén több csúcsot is megdöntött az egyesület: még soha nem volt ekkora épített standja, ahol Elek Erzsébet több mint hat méteren rakhatta ki a vásár legnagyobb könyv-választékát, és külön asztalt kaphattak a CD-k, DVD-k, VHS-kazetták. Az egyesület anyagi áldozatának köszönhetõen készült el a Széchényi-MolnárKittenberger emlékkiállítás, a Dianák által kitalált, a VKE majálisain és a vadásznapokon sikeresen bevezetett gyermekprogramok ezen a kiállításon is osztatlan elismerést arattak, s a VKE kürtösei – a vadászkürtös egylet - nélkül már szinte elképzelhetetlen, színtelen és snassz bármilyen vadászrendezvény.

Színpadi összesítõ A szervezõk változatos és színes programokat „varázsoltak” a színpadra. A rendszeres filmvetítések mellett sokan nézték meg a vadászkutya fajtabemutatókat, hallgatták Vallter Tamás horgász világbajnok élménybeszámolóját és szakmai tanácsait, gyönyörködtek a divatbemutató ruhakölteményeiben, tapsoltak a szerb, a sváb és a hazai néptáncokat bemutató együtteseknek, és leginkább a gyerekek élvezték

Dákay Zsusza kedvenc vérebével az 50 éves veszprémi állatkert bemutatkozó-népszerûsítõ mûsorát… az ünnepélyes megnyitóra is sokan voltak kíváncsiak, de az abszolút közönségsikert - hagyományosan - a szarvasbõgõ-verseny aratta.

A magyar vadászsajtó fennállásának 150 éves évfordulójáról a tavalyi esztendõben méltóképpen emlékeztünk meg. A rendezvénysorozat a FeHoVa-n megrendezett sajtótörténeti bemutatóval kezdõdött. Idén a magyar vadásztársadalom a 110 éve született Széchenyi Zsigmond, a 100 éve született Molnár Gábor, valamint az 50 esztendeje elhunyt Kittenberger Kálmán elõtt tisztelgett. A Vadászati Kulturális Egyesület által szervezett 64 négyzetméter alapterületû emlékkiállítás a Magyar

290

fotó: Wallendums Péter

Elõdeink tiszteletére

Az emlékkiállítás kibõvített változata május 24-én, Várpalotán is látható lesz Magyar VADÁSZLAP


A verseny záróakkordja, a díjazottak „öröm-bõgése” osztatlan sikert aratott

Diana parádé Hagyományosan a FeHoVa ideje alatt, a pénteki kiállítási napon rendezték meg az elbarikádozott „B” épület konferencia-termében az Országos Diana Találkozót, melyen több mint 50 vadászhölgy vett részt. A találkozón megbeszélték az elmúlt év tapasztalatait, kiemelten kezelve azoknak a megyéknek a helyzetét és sorsát, ahol mindeddig nem sikerült aktív közösséget kialakítani. Megvitatták továbbá az idei évre tervezett vadászhölgy programokat,

melyek közül az elsõ helyen áll a klub életre hívása ötödik évfordulójának megünneplése, a Diana lövészkupa, illetõleg a viselkedésrõl, valamint a szalonka monitoringozásáról szóló szakmai konferenciák megrendezése… s mint mindig, a vadászhölgyek a VKE május 24-ei várpalotai majálisára, a vadászati kultúra napjára tartogatnak meglepetéseket. Eddig csak a bálokon, most már a FeHoVa-n is viselték a vadászhölgyek a Szabó Erzsébet által tervezett és kivitelezett – valjuk meg, nem mindenkinek elõnyös – „egyenruhájukat”, mellyel természetesen nagy feltünést keltettek a kiállításon is.

fotó: Bótáné Batta Olga

A IX. Országos Szarvasbõgõ Bajnokság – Stohl András színmûvész és televíziós mûsorvezetõ igazán profi közremûködésével – látványos és módfelett szórakoztató mûsor lett, nem csak a vadászoknak, hanem a nagyközönségnek is élményt nyújtott. Kizárólag a jobbítás szándékával jegyezzük meg, talán el kellene gondolkodni azon, hogy a többszörös bajnoki címek legyenek „örökösök”, ne kelljen újra és újra „megvédeni”, s mint a természetben is, kapjanak esélyt az újabb és újabb „mellékbikák”. Így a „csúcson” nem lennének „bérelt helyek”, ami kedvét szegheti az új jelentkezõknek, ugyanakkor izgalmasabbá válnának a versenyek, esélyesebbek lennének a kezdõ, fiatal tehetségek is. A bajnokok, akiket minden hazai és nemzetközi tisztelet és megbecsülés megillet, tudásukat és versenyrutinjukat a késõbbiek folyamán zsûritagként bízvást kamatoztathatnák. Amikor elkezdõdik a verseny, szinte kiürülnek a standok, annyian kíváncsiak a rangos megmérettetésre. A zsûri a színpad elõtt kap helyet, nem láthatja, hogy a sorszám kihúzása után melyik versenyzõ szólaltatja meg a különbözõ anyagokból kialakított bõgõkürtjét. Az idei bajnokságra egyébként tizenketten neveztek, az elsõ helyen Erdélyi Tamás (87 pont) végzett, a második Homolya László (79 pont) lett, a harmadik helyet pedig az ígéretes teljesítményt nyújtó ifj. Homolya Károly (75 pont) szerezte meg.


A bõgõk legjob/bika

Reklámnak is jó volt, ahogy a vadászhölgyek „egyenruhájukban” végigvonultak a pavilonban. A tablókép a játszóháznál készült


291

FEHOVA - MOZAIKOK

A Diana Vadászhölgy Klub – a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közös – gyermekfoglalkoztatóval várta a FeHoVa legifjabb látogatóit. A siker nem maradt el, mind a négy kiállítási napon folyamatosan érkeztek a legkisebbek, hogy próbára tegyék tudásukat a vadász- és madártotókon, részt vegyenek az „etesd meg a gólyát” játékban, vagy éppen bizonyítsák kézügyességüket a különbözõ kézmûves foglalkozásokon, melyeket Surányi Gabriella pedagógus, a Diana Vadászhölgy Klub Veszprém megyei tagja állított össze és vezetett töretlen lelkesedéssel. Nagy volt az érdeklõdés a Duna-Ipoly Nemzeti Parktól kölcsönkapott interaktív természetvédelmi játék iránt, a legnagyobb sikere azonban kétségkívül a két arcfestõnek volt.

fotó: Homonnay Zsombor

Apróságok és vadászhölgyek

Az íjászok a korhû ruhákon kívül a modern vadászíjászat terepruháit is bemutatták


Hatodik alkalommal rendeztek vadászkürtös fesztivált a FeHoVa-n és ebbõl az utóbbi kettõ már a VKE Magyar Vadászkürt Egylet szervezésében zajlott. Az egyletnek fontos a bemutatkozás és a kürtöscsapatok is nagy lehetõségnek tekintik a budapesti fellépést. A színpadon idén hat csapat mutatkozott be, közel háromnegyed órán át egyre magasabb színvonalon szórakoztatva a közönséget. A csapatok rutinosak, zeneileg képzettek és ma már elképzelhetetlen, hogy a fellépõk egy szó-


Kürtszó a pavilonban

A Baranya Vadászkürt Együttes ifjúsági csapata a FeHoVa-n mutatkozott be

lamban fújjanak. A többszólamúság alapkövetelmény és a zenei, valamint a színpadi összhatás is lényeges. Igazi meglepetésnek számított a Baranya megyei gyerekekbõl álló ifi vadászkürtös csapat mûsora. A fiatalok általános iskolás gyerekek, akik a Baranya Vadászkürt Együttes „árnyékában” nõttek fel és a múlt év októberében alapították az ifjúsági csapatot. A VKE Magyar Vadászkürt Egylet fontosnak tartja a gyerekek bevonását a vadászatba, a vadászati kultúra minden területére, de elsõdlegesnek a vadászkürtös kultúra terjesztését tekinti a fiatalok körében. A baranyai gyerekek sikerét látva az egylet még az idén több vadászkürtös tábor indítását tervezi, Martonfán augusztus 4-10. között kürtös tanfolyamot szervez a fiatalok részére.

A vadászkutyák fajta-bemutatóját mindig nagy érdeklõdés kíséri

292

Magyar VADÁSZLAP

Üröm az örömben Épül és szépül hazánk legnagyobb kiállítási és vásárkomplexuma. Az 1967-ben létrehozott Hungexpo privatizációja két éve fejezõdött be. Az új tulajdonos, a francia GL Events cégcsoport vállalta a vásárközpont fejlesztését, és egy 5 milliárdos beruházás keretében elkezdõdhetett a G pavilon építése. A Hungexpo Budapesti Vásárközpont teljes megújítását célzó fejlesztések befejezése szeptemberre várható. Addigra egy fedett folyosóval összekötik az új és a korábbi pavilonokat, és a parkosítás is megtörténik. Egyelõre azonban harctéri állapotok uralkodnak. Ez természetesen nem kevés bonyodalmat okozott – kiállítóknak és látogatóknak egyaránt. Mindenesetre az építési törmeléket és a „mûveleti területet” lezáró vadkárelhárító kerítésekre emlékeztetõ kordonokat kerülgetõ vadászok meglehetõsen furcsa képet mutattak…


fotó: Somfalvi Ervin

Nagyszámú érdeklõdõt vonzottak, és szép sikereket arattak a különbözõ látványos szabadtéri bemutatók. A korhû ruhákban megjelenõ ijászok, solymászok a hagyományõrzõ vadászati módokat nem csak a szokásos módon mutatták be, hanem ha volt kérdés – és persze akadt szép számmal – a részletekbe menõen el is magyarázták az érdeklõdõknek. Amíg a solymászok minden „felszerelése” tökéletesen megfelelt az évszázados tradícióknak, az íjászok már felvonultatták a modern ijásztechnikalegújabbkori – olykor egy puska árával vetekedõ – remekeit is, a számtalan célzást segítõ újdonsággal együtt. A legkülönbözõbb fajtájú, jól képzett vadászkutyák munkája fõként a fiatalok körében aratott osztatlan elismerést. A mostoha körülmények között zajló, de jól felépített produkciók után felhangzó tapsvihar nyomán olykor úgy tûnt, mintha a kutyák is önfeledten osztoznának a tanítóik megérdemelt sikerélményeiben. A helykiválasztás ugyan nem volt túl szerencsésnek mondható, mert a kutyák által megszokott természetes környezet- és talajviszonyok helyett mûkövezett területen csattogtathatták futás közben a körmeiket. Ráadásul a szomszédos kolbászsütõktõl folyvást áradó illatbombák még a gyarló emberi orrokat is alaposan próbára tették, hát még mennyire „szenvedhették” a jámbor légszimattal dolgozók...

A magas hegyek jegyében


Szabadtéri játékok

Nehezen lehetett eldönteni, hogy az „A” pavilonnak hol volt a fõbejárata, merthogy egyik oldalon az ajtók - az építkezés miatt - zárva voltak és a III. kapu felõl érkezõk tulajdonképpen az eredeti hátsó bejárat felõl érkeztek. És akik innen jöttek, szinte elsõnek a Safari Club International hazai szervezetének látványos, elegánsan kialakított, körbejárható, sziget-standjával találkozhattak. Vitathatatlanul a bemutatón a csavart szarvúak, a magas hegyeken lakó kecskék és juhok egész alakos preparátumai voltak a meghatározóak, de aki vette a fáradtságot, felfedezhette néhány SCI-tag nem akármilyen, zömében különleges agancsokból álló õztrófea gyûjteményét is.

Felvidéki trófeák Kisgyarmat 476 lelket számláló község, a Garam folyó bal partján, homokkõ hordalékon terül el, a Sikince patak fölött. A települést egy 1248-ból származó okiratban említik elõször, amelyben Yarmat néven szerepel. A helyi vadásztársaság 1405 hektáron gazdálkodik, jelenleg 22 tagja van. A közel 30 százalékos erdõsültségnek köszönhetõen nagyvadas jellegû terület. A pavilon csücskében helyet kapó kisgyarmatiak

trófea-bemutatója mellett beszélgetõ érdeklõdõk sokszor „nyálcsorgatva” mustrálgatták a különleges gím- és õzagancsokat. Sõt! Az 1993-ban megkezdett muflontelepítésnek köszönhetõen, ma már nagy csigájú kosokat is zsákmányolnak a vadászok ezen a vidéken. Mondhatni, könnyû dolguk van, hiszen a szlovákiai „zöldek” a vadászokkal egy hajóban eveznek, s ami még ennél is fontosabb: egy irányba húznak!

293

FEHOVA - MOZAIKOK

Mérnöki precizitás A kevés újdonság közül kiemelkedett egyedi megoldásaival az a „luxusles”, amit a csarnok szélén állított ki az edelényi Molnár Károly fejlesztõmérnök. A pár perc alatt szétszedhetõ és akár kézben is vihetõ acélvázas les bárhol, bármilyen talajon negyedóra alatt felállítható. A beépített vízmérték segítségével vízszintbe állítva, a puskatartós forgófotelben ülõ vadász zaj nélkül körbe tud fordulni a 3 méteres magasságban, akár esõtõl óvó ernyõ alatt.

Puskadivatok Praktikus és gyorsan felállítható magasles

Sokféle új, „divatos” kaliberû puska és lõszer kellette magát a vitrinekben. A borsos árú töltényt lövõ, ám praktikusan rövid építésû short-magnumok mellett egyre terjed a sörétes magnumok köre, az új modellek zöme már 76-os tölténykamrával készül. A St. Hubertus standján bemutatták a legújabb Browning Cynergi Hubertust.

Új arculat

Kommentár nélkül...

Az MFS-rõl mostanában keveset lehetett hallani, amióta a lõszergyárat megvásárolta az OTP elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor. A hazai lõszerkereskedelemben nem nagyon kaphatóak az MFS vadásztöltényei, valamivel jobban fogynak a pisztoly-lõszerek. Az idei kiállításra elkészült az MFS tetszetõs, kékben pompázó új arculata, amit híreink szerint rövidesen egy marketing-kampány is követ, s amelynek a lényege, hogy ismét hazai gyártású lõszerrel vadásszanak a magyar vadászok.

fotók: Somfalvi Ervin

Nincs kegyelem

Sokan elolvasták a tollal írt tace-paot

294

Lassan már csak az újszülöttnek lesz újdonság, hogy a VPOP megjelenik a FeHoVa-n, megkeresi a Night Vision standját és lefoglal minden olyan éjjeli és nappali távcsövet, amelyrõl nem tudnak jegyzõkönyveket, szakértõi véleményeket felmutatni. Így történt ez most is, attól függetlenül, hogy a cég idõközben Szlovákiába költözött. Takács László cégvezetõnek – úgy tûnik – védekezésül egyetlen megoldása maradt, „közkinccsé tette” üldöztetésének történetét.

Baklövés Évrõl-évre nõ a nálunk sosem látott állatfajok kitömött példányainak változatossága, hála az egyre többfelé „kalandozó” magyaroknak. A már preparátor-nagyüzemnek számító Gémesi mûhely bemutatója a jegesmedvétõl a krokodilon át a törpeantilopig terjedt, más kiállítóknál viszont a hazai vadfajok szépen felmontírozott egyedei gyönyörködtették a nézõt. De nem hagyhatjuk szó nélkül az egyik „élõhely” szakmai baklövését. Nem való az ismeretterjesztést is szolgáló FeHoVa-ra az a kitömött õzcsalád, ahol a suta és a bak „álruhában”, azaz téli szõrcsuhában figyeli alig egyhetes gidáját. Telente az õzeket nem igazán foglalkoztatja a családtervezés és a gidák sem hóban-fagyban jönnek a világra.

Kiscsigások Érdekes megfigyelni, hogy a vezetõ amerikai íjgyártók mennyire a méret és a sebesség rabjaivá váltak. A 30 coll alatti tengelytávú íjak mind a PSE, mind a MATHEWS, mind pedig a HOYT márkáknál megtalálhatóak már. A FeHoVa-n bárki kezébe vehette a PSE X-Force SS íját, amely az egyik legapróbb íj ma a piacon (26-5/8 col). A márkától megszokott gyorsaság (330-322 fps) és a szépen ívelt karok jellemzik. Az íj 26 és 30 col húzáshossz tartományban állítható. Az ajzási távolsága (az ideg és az íj középrésze közötti távolság) a hasonlóan kicsi íjakéhoz képest kissé nagyobb (7-1/16 col). Az íjat a magyarországi forgalmazótól 217.000 Ft-ért vásárolhatja meg az, aki egy gyors és különleges íjat szeretne.

Fények az éjszakában Bekerültek a polgári használatba a modern kézifegyverekhez gyártott miniatûr méretû, ám komoly fényerõvel rendelkezõ taktikai fegyverlámpák, melynek sok változatát találhatták a vadászok a kirakatokban. Az árak szélsõségesek, 10 és 200 ezer forint között mozognak. A hazai gyártók is „haladnak a korral”, a közkedvelt „Kacsa” lámpák megnövelt akkumulátort és kézilámpának is alkalmas ledes kiegészítést kaptak, míg a Héliátor is elõrukkolt egy vezetékmentes, beépített akkumulátoros modellel, amelynek állítható fényereje, fókusza és majd 20 percnyi folyamatos világítási ideje figyelemre méltó. Magyar VADÁSZLAP

Nyakból bronzos



Nem biztos, hogy mindenkinek feltûnt, de az idei kiállítás egyik szenzációja volt az 52 éves Magyarovics Károly preparátor munkásságának bemutatkozása. Azt már megszoktuk, hogy munkáit az erdõgazdaságok standjain látjuk, most azonban a vértesieknél egy kis sárga kokárda és a hozzá tartozó szerény felirat azt is a látogatók tudtára adta: a nyak-formára kikészített muflonkos a 2007-es preparátor világbajnokságon a profi kategóriában bronzérmet kapott. Magyarovics Károly hivatásos vadászként kezdte el a bõrök, trófeák kikészítését, a preparálást,1994-ben vált önálló vállalkozóvá. Esztergomi mûhelyében

8 hûtõben várakoznak a bõrök, trófeák a kidolgozásra, érthetõ, hogy havonta 18-20 ezer forintos villanyszámlákat fizet. Annak ellenére, hogy Magyarországon nincs kitõl tanulni a mesterséget, a sokoldalú Magyarovics Károly manapság az egyik legfelkapottabb, mert az árai elfogadhatóak, a munkáinak minõsége garantált... az is igaz, hogy nála is alaphelyzetben minimum 3-4 hónapot kell várni egy-egy preparátum elkészültére. Nem véletlen, hogy a Safari Club idei bemutatójának elkészítésére, valamint a készülõ keszthelyi vadászati kiállítás preparátumainak kivitelezésére is õ kapott megbízást.

Horgászdömping


Parádés kínálattal vonult fel a horgászcikk kereskedelem, mely a pavilon felét elfoglalta. Millióféle csillogó-villogó mûcsali, botok, orsók óriási választékban, hal legyen a talpán, aki ebben a kínálatban meg tud maradni – a vízben. A félméteres bojlis etetõhajótól (ami távvezérelt) a 10 méteres balatoni „horgászjachtig” minden méretû vízi úszó alkalmatosságot kiállítottak. Neves és híres horgász-guruk saját csalhatatlan módszereiket népszerûsítették és árulták a tudást bemutató filmeket, szervezték – jó pénzért – a horgásztúrákat. Igazi tömegsikere volt az „autóhorgászatnak”, ahol horgászbottal kellett elhúzni két, ezer kilót jóval meghaladó autót. A háromszoros reklám egyszerre népszerûsítette a törhetetlen horgászbotot, a mindent kibíró zsinórt – és az elhúzgált autókat.

Melyiket válasszam? Nincs könnyû dolga a horgászoknak sem...


Lehet koppintani! Már-már szállóigévé válik a VKE-nél és szerkesztõségünkben, ha kitalálunk valamit, ki és mikor fogja „lekoppintani”, azaz lemásolni, utánozni… legyen szó programról, rendezvényrõl, mûsorszámról, a lapban megjelenõ rovatról, cikk-témáról… vagy éppen elõfizetõket toborzó puskáról… és még sorolhatnánk. Az idei FeHoVa-n ismét volt egy ötletünk, a zászlók, traverzek között, a standok és utcák fölött a VKE-VADÁSZLAP távirányítós zeppelinje uralta a légtért… tisztességesen felhívta magára a látogatók figyelmét. (Csak zárójelben: lapunk elõfizetési akciója augusztusig folytatódik, amikor is 40 tarvad- és 60 apróvad-vadászati lehetõséget sorsolunk ki a regisztrált elõfizetõk között és azt sem titkoljuk, hogy új bevételi rekordot állítottunk fel a könyvek, CD-k, DVD-k értékesítésében.)

A mozaikokat írták: Agyaki Gábor – Bán Beatrix – Csekõ Sándor – Homonnay Zsombor – Somfalvi Ervin – Szabó Zsolt – Wallendums Péter

295

Ízelítõ kínálatunkból! ÚJ!

5400 Ft

ÚJ!

2400 Ft

Media Art Film: Vérebvezetõk nyomában DVD Blaumann Ödön: Vaddisznóhajtások 3. DVD Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . . . . . . . . . .1.500,Bakonyi Gábor: Állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Bán István: A medve karmai között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.450,Basche: Vadak és vadszárnyasok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.990,Békés Sándor: A természet bûvöletében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.590,Bertóti István: Õzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Bozóki László: Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Bõhm István: A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.480,Corelli, Igles: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.999,Csányi Sándor: Vadbiológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Csathó Kálmán: Szarvasbõgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Deák István, dr.: Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . . . . . . . . .2.980,Dinich László: Gazsi bácsi törzsasztalánál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Értékõrzõ Mo.: Vöröskönyv Mo. növénytársulásairól I-II. . . . . . . . . .3.400,Evanics Béla: Az út végén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Faragó Sándor dr.: Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Fehér György: Állatpreparátumok készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.900,Felsõeõri Nagy Gyula: Egy dudás két országban . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Földi László: Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.490,Gyimesi György: Bedrótozott Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . . . . . . . . .2.700,Halmágyi Takács István: Vadászatok idegen tájakon . . . . . . . . . . . .6.400,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Heltay-Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II. . . . . . . . . . . . . .12.600,Hidvégi Béla: Vadászként a csúcsokon I-II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7.500,Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.990,Kopa János, dr.: Egyperces vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.990,Kovács Dénes: A vívók apostola és a vadászat szerelmese . . . . . .3.500,Billenõcsövû golyós vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.490,Menekülésem Erdélybõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.980,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Mátray Gyula: Vadásztárcák és vadásztörténetek . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Micu, Ion: Hargitai barnamedve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Montagh András dr.: Négy földrészen vadásztam . . . . . . . . . . . . . .1.850,Muray Róbert: Témám a természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.800,Páll Endre: Legjobb vadászni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Pintér Károly: Horgászati alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában . . . . . . .2.500,Tûzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Ralphstone Angelica: A tenger állatvilága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Rimóczi Imre, dr.: Magyarország leggyakoribb gombái . . . . . . . . . .2.500,Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Sáry Gyula: Az elveszett erdõrõl és a megtalált idõrõl . . . . . . . . . . .2.500,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,-

2600 Ft

1200 Ft

Zsirai lászló: Vadászok emlékeibõl 3. Alexandra: A világ állatai, az erdõk állatvilága

ÚJ!

ÚJ!

4000 Ft

4900 Ft

Bán István: Medve 3. Takács Viktor: Hegyi vadászataim 2. – Hidvégi Béla vadászélete DVD

Az

AKCIÓ

folyatódik!

*amíg a készlet tart

20 000 Ft

feletti vásárlás esetén naptárt adunk ajándékba*

2400 Ft

2900 Ft

Blaumann Ödön: Vadászévad 2007. DVD Farkas Dénes: Nézd és lásd!

Web-áruházunk teljes kínálata a www. vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhetõ:

Vadászlap Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7. Telefon: 06-70/702-5000 Telefon/fax: 06-1/242-0042 e-mail: [email protected] A kiválasztott termékeket postai utánvéttel szállítjuk. Az árak a postaköltséget nem tartalmazzák!

5500 Ft

6000 Ft

Carluccio, Antonio: Gombák könyve 103 recepttel A.E. Hartink: A kések nagy enciklopédiája

ÚJ!

2400 Ft

ÚJ!

3500 Ft

Blaumann Ödön: Vad és vadászat DVD Hidvégi Béla: Vadászálmok birodalmában 4. kiadás Schmidt-Kalotás: A vadludak vízre szállnak . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Selous, Frederic C.: Természetrajzi megfigyelések Afrikában . . . . .3.100,Sepsi-Szeley-Szabó: Medvéskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.500,Sterbetz István: Puskával a Nagypusztán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Természetvédõ ösvényeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.220,Szabó Péter: Különös vadászat a kotorékozás gyakorlata . . . . . . . .2.200,Rókák és terrierek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.360,Szajkó István: Sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Széchenyi Zsigmond: Két kecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.499,Szarvasok nyomában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.499,Szilárd Ferenc dr.: Ébredés az erdõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.800,Szõllõsi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Tanos Pál: Erdõzúgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Titán Computer: Az állatok nagy enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Tóth Sándor dr: Nyitány a hírnévhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Török András Mátyás: Vadászataim napfényben-árnyékban . . . . . .3.600,Urbis Kiadó: Kutya-enciklopédia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,Varga Zoltán: Õk élnek Pannóniában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.990,Végh Endre, dr.: Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,Vuray-Rácz Fodor-Szabó: A magyar vadászirodalom képeskönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.400,Wass Albert: A titokzatos õzbak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.180,Farkasverem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.780,Zalaerdõ Zrt.: Módus király vadászkönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Zichy Kázmér gr.: A Guaso Nyiro mentén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.400,Zoltán János dr.: Gödöllõ és a fõúri vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Hatvan év vadászpuskával . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.300,Vadászat az Osztrák-Magyar Monarchiában . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,Bársony István Alapítvány: Bársony István a láp és a pagony dalnoka DVD . . . . . . . . . . . .2.700,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Erdõ P.R. Bt.: A magyar erdõ királya DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Heltay István, dr.: Amit a nagyvadról tudni illik (vadászvizsgához) DVD . . . . . . . . 5.550,Takács Viktor: A vadászíjász 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . .5.800-5.800,-

VHS KAZETTÁK KEDVEZMÉNYESEN, AMÍG A KÉSZLET TART! Ignácz Magdolna, dr.: Nagyvad egyéni vadászata VHS . . . . . . . .2 500,Örökség Fekete Istvántól VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Szalonka VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 000,Természetvédelem és vadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 000,Vadászati Múzeumok VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Vadászösvényeken ecsettel VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése VHS . . . . . . . . . . . . . . . . .3 000,A vaddisznó vadászata VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Õzhívás VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Tesztvadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Velünk élõ természet VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Erdõ-mezõ állatai VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,-

7900 Ft

1800 Ft

Bihari-Csorba-Heltai: Magyarország emlõseinek atlasza Kovács László: Puskák és szarvasok

13. OLDAL

Több évtizede vadászó ismerõsöm telefonált kétségbeesve; kapott egy felszólítást a rendõrségtõl, hogy 8 napon belül adja le a puskáit. Természetesen megkérdeztem, volt-e valami elõzménye az ügynek, mire az alábbi valóságos (rém)történetet adta elõ. Télvíz idején meghívták vendégként egy alföldi vadásztársaság éves nagyvadászatára, ahol rutinellenõrzést tartott a rendõrség, amibe vendégként õ is beleesett. A tételes vizsgálatnál kiderült, hogy minden rendben van, csak véletlenül a másik sörétes puskájának a mûszaki érvényességét igazoló kártyáját hozta el. A hatóság embere közölte, hogy hajtóként sem vehet részt a vadászaton, mert a fegyverét nem hagyhatja a kocsiban, és felírta az adatait. Lógó orral hazaautózott a 300 kilométernyire lévõ otthonába. Pórul járt vadászunk, ha nem is könnyen, de napirendre tért azon szomorú tény felett, hogy az évi egyetlen apróvadas vadászati lehetõsége ilyetén módon esett a kútba. No, de az újév aztán meghozta a meglepetést, nem is kicsit. Január elején kapott egy csekket a rendõrségtõl, azzal a kedves felszólítással, hogy a fegyvertartás szabályainak megszegése miatt fizessen be negyvenezer forint szabálysértési bírságot, de ízibe. Csuklott néhányat, mondott néhány keresetlen szót a küldõ felmenõivel kapcsolatban, de fizetett, mint a katonatiszt, gondolván, ezzel vége a hatósági b....tásnak. Tévedett… Néhány nap múlva újabb „szeretetcsomagot” hozott a postás, benne a dörgedelmes felszólítással, miszerint vadászati szabálysértés miatt fegyvertartási engedélyét két évre bevonják, fellebbezési lehetõség ugyanannál a szervnél, aki a határozatot hozta… Ennyi a történet eddig, s mivel a kibicnek semmi sem drága, természetesen azt javasoltam neki, ne hagyja annyiban, fellebbezze meg. Szegény, még nem tudja, hogy várhatóan a vadászati hatóság is jelentkezik nála, hogy ugyan adja már le az érvényes vadászjegyét is – ugyanezért a „bûnért”. Fene se gondolta volna az „átkosban”, hogy a demokráciában a magyar vadászok Döbrögivé avanzsálnak, s egy lúd(toll) nagyságú vétségért háromszorosan veri el õket a Ludas Matyi jelmezébe bújt hatóság. Sõt, még egy negyedik is kijár, mert a


lakóhelyileg illetékes önkormányzat a szabálysértési bírságot is ugyanezért joggal(?) kiszabhatja. Nézzük azonban, mi az, ami ebbõl - és jó néhány hasonló történetbõl tendenciaként levonható. Úgy tûnik, az általunk befizetett közpénzen tartott rendõrségünk egyre inkább „bekeményít” és példás szigorral, zéró toleranciával jár el – velünk szemben. Velünk, azaz civilekkel, vadászokkal, gépjármûvezetõkkel, békésen és legálisan, rendbontás nélkül tüntetõkkel stb, nem értve ide egyes bûnelkövetõket… Ráadásul ezt büszkén és fennen hirdetve,

„

...A hivatalok packázásait a hivatalnokokon kívül már mindenki unja...

„

országos kampány keretében, s március 15-e elõtt rendkívüli és érthetetlen vadászfegyver-ellenõrzéseket tartottak. Akárcsak a régi szép idõkben, amikor a nemzeti ünnepek elõtt még az írógépeket is szigorúan el kellett zárni, nehogy az imperialisták felbérelt ügynökei megzavarhassák a fennálló „rendet”. Elmúlt pár évtized, az imperialisták és felbérelt ügynökeik most, a lehetõ legjobb helyeken ülnek (a hatalomban, a mi pénzünkön), de a módszer és az Isten adta néptõl való félelem jottányit sem változott. A problémák megoldása, a tiszta és átlátható, kiskapumentes törvények alkotása helyett ismét a büntetések, szankciók, agyonszabályozás és agyonsanyargatás

korszakát éljük, ahol a törvényt betartani igyekvõ „egyszerû” állampolgárokkal szemben nulla tolerancia tapasztalható a hatóság részérõl. De nem így a bûnözõkkel szemben, akiknek emberi és személyiségi jogait hathatósan védi a törvény, nem beszélve a „ megtévedt”, hatalom közeli üzletemberekrõl, vagy az ittasan vezetõ, gyorshajtó, esetleg hatalmukkal visszaélõ rendõri vezetõkrõl, akikkel szemben „méltányos” és toleráns – ugyanaz a rendõrség… Persze, más állami szerveknél sem ritka az ilyen kettõs mérce. Több megyében a vadászati hatóság példás szigorúsággal vonta be a vadászjegyet néhány „társadalomra veszélyes” megátalkodott egyéntõl. Volt, akinek azért, mert lejárt a sebkötözõ csomag szavatossági ideje, mástól, mert beiratkozott ugyan, de elfelejtette kiírni magát vadászat után. Valóban fõbenjáró bûnök... Talán csak az a furcsa, hogy ugyanezen hivatali potentátok „méltányosságból” nem vonták be a vadászjegyét orvvadászaton és vadlopáson kapott, ezért a társaságból kizárt puskásoknak. Máshol kiadták a bizonyítottan törvénytelen eljárással megszerzett területekre a mûködési engedélyt. Vagy együttérzõ módon százezer forintos bírsággal „sújtották” a törvénysértõ vadászati móddal több millió forintot bezsebelõ társaságot, az utólag – állítólag – már nem bizonyítható szabálysértés miatt! Igaz, ezen a vadászaton a fáma szerint egyes megyei vezetõk is részt vettek... A hivatalok packázásait a hivatalnokokon kívül már mindenki unja, azt meg különösen, hogy állampolgári alapjogaink egyik legfontosabbikát, az egyenlõ és méltányos elbíráláshoz való jogot folyamatosan megsértik. Ideje lenne már az elkövetett bûnnel arányos büntetési tételek bevezetését a vadászatban is gyakorolni, de az mindenkire (a csókosokra is) egyformán kéne vonatkozzon. Semmilyen jogrend nem ismer olyat, hogy ugyanazon szabálysértésért háromszor, négyszer fizessen valaki különbözõ „szerveknek”. Ilyen egyedül SOMFALVI csak a többszörösen diszERVIN kriminált magyar vadáFÕMUNKATÁRS szokra vonatkozik...

297


Ludas Matyi és a zéró tolerancia

VADÁSZATI JOG

Magyarázat vagy magyarázkodás? Az egyes agrártörvények módosításáról szóló 2007. évi XVI. törvény 10-19. §-airól és a 61/2007. (VII. 13.) FVM rendeletrõl szeretnénk az alábbiakban szót ejteni, amelyeket csak úgy lehet egészen pontosan megérteni, ha az ember az összes eddigi módosításokat egymás mellé helyezi, és az egyes mondatokat egyenként rakosgatja össze. A legtöbben – sajnos – ezt önmaguktól nem teszik meg, s többnyire azokat a jogszabályi helyeket, amelyeket megszüntettek, vagy megváltoztattak, el sem olvassák. A teljesség igénye nélkül, ehelyütt azokat a legfontosabb változásokat ismertetjük, amelyek a vadászokat közvetlenül érintik. A vadászatra jogosultakra vonatkozó jogszabályváltozásokat a következõ számunkban közöljük.

Bizonyára többen elsiklottak afelett, hogy a 61/2007 (VII. 13.) FVM rendelet 5. §-a a hatályos Vhr. több tételét is hatályon kívül helyezte. Ezen passzusok zömét azonban átemelték magasabb szintre, azaz a vadászati törvénybe. Tehát minden látszat ellenére az „eltörlések” nemhogy enyhítették, hanem egyenesen szigorították a rendelkezéseket. Aki besétál a kelepcébe, megszeg ezek közül az elõírások közül valamit, már nem szabály-, hanem törvénysértést követ el. Márpedig a törvénysértés a szabályszegésnél is szigorúbban büntethetõ. Ugyanakkor rendeletbõvítésre is sor került, és ezáltal legalább a korábban elõforduló kettõsségeket is kiküszöbölték. Ezelõtt ugyanis bizonyos kérdésekben a törvény és a végrehajtási rendelet elõírásai ellentmondtak egymásnak. Jelenleg törvényszegésnek, pontosabban a „Vadászat rendje megsértésének” minõsül, ha a vadász nem tartja be az azonosító jel használatára vonatkozó rendelkezéseket. Ilyen például, ha egyéni vadászat esetén a vadász legkésõbb a vadászat megkezdése elõtt nem veszi át az azonosító jelet, nem tartja magánál, és nem használja. A vadászati hatóság határozata alapján vadvédelmi bírságot köteles fizetni a vadász, ha a vadászjegy vagy az egyéni lõjegyzék, illetve a hivatásos vadász esetében a szolgálati napló elvesztését, megsemmisülését, eltulajdonítását 5 munkanapon belül nem jelenti a vadászati hatóságnak. Hasonló büntetésre számíthat bárki, aki a vadászat megkezdésekor a jog-

298

szabályban elõírt megkülönböztetõ jelzéssel nem látja el a kutyáját. Érdemes arra is odafigyelni, hogy a vadászható madárfajok (például a fácán és a vadréce is ilyen) jogszerûen elejtett egyedeit szállítani és értékesíteni, az ország területérõl kivinni, az országba behozni, valamint az ország területén átszállítani csak úgy szabad, ha a madárnak legalább az egyik szárnyán a faj meghatározásához szükséges mértékben a tollazatot meghagyták. Ezekbõl a vadfajokból a 10 darabot meghaladó értékesített mennyiség már kereskedelemnek minõsül. Szintén törvénybe iktatták a tiltott vadászati eszközök használatára vonatkozó elõírásokat, amely szerint a hurok, a horog, a madárlép, a verem, valamint a mûködése vagy felhasználása folytán nem szelektív háló nem alkalmazható. A vadászat rendje megsértésének minõsül a légi jármûbõl, vadászható madárfajok esetén motoros jármûbõl vagy jármûrõl, vadászható emlõsfajok esetén mozgó motoros jármûbõl vagy jármûrõl, továbbá az óránként öt kilométert meghaladó sebességgel közlekedõ vízi jármûbõl való vadászat, és a mesterséges fényforrás, továbbá a fényszóró engedély nélküli használatával történõ vadelejtés. A hatályos, kiegészítõ rendelkezések szerint a vadászat rendje megsértésének minõsül továbbá a két tölténynél nagyobb tárkapacitású öntöltõ (félautomata) vagy önmûködõ (automata) sörétes vadászlõfegyverrel való vadászat; a vad megtévesz-

tésére alkalmas mesterséges anyag használata, valamint a vak és megcsonkított élõ csali állattal történõ csapdázás. Tilos az áramütést elõidézõ elektromos eszközök, a robbanószerek; a tükrök és más vakító eszközök, továbbá gázok használata, nem engedélyezett a kifüstölés, valamint az elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló, éjszakai lövésre alkalmas célzó berendezések és a mérgezett vagy altató csalétkek használata. A vadászható emlõs vadfajok esetében tiltottak a mûködésük vagy felhasználásuk körülményei folytán nem szelektív csapdázási módszerek, a vadászható madárfajok esetében a madarak tömeges vagy nem szelektív befogását vagy elpusztítását eredményezõ, illetve a fajok helyi eltûnését eredményezõ csapdák, illetve eljárások és módszerek. Természetesen nem akartunk senkit elrettenteni, de mindenkinek azt javasoljuk, fokozottan ügyeljen mindezekre, mert a törvénybe ütközõ cselekedeteket vadvédelmi bírsággal sújtja a hatóság, ráadásul a puskájától is jó idõre elbúcsúzhat, aki megsérti az elõírásokat. Sokan azt hiszik, ha befizetik a pénzbírságot, akkor az ügy lezárult, és mentesülnek a joghátrányok alól. Nem így van, mert éppen a befizetett bírsággal emelkedik a büntetés jogerõre, majd ezután – sõt, éppen emiatt – vonják be a vadászjegyet, s vele együtt ugrik a fegyvertartási engedély is. Dr. Balázs István Magyar VADÁSZLAP

TUDOSÍTÁS

Emlékezés – zivatarban További képek és információk: www.vadászlap.hu

1928. március 12-én hunyt el Bársony István író, vadászíró. Halálának nyolcvanadik évfordulóján tisztelõi Budapesten, a Fiumei úti temetõben, a jeles elõd síremlékénél hajtottak fejet emléke elõtt. Az ünnepség a csongrádi kürtös csapat szignáljával indult, majd Fekete Elvira, a Bársony István Általános Iskola tanára köszöntötte az egybegyûlteket. Dr. Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke az írótársadalom nevében „a Pagony Dalnokának” irodalmi tevékenységérõl beszélt, dr. Csiák Gyula, a Bársony István Alapítvány elnöke pedig a vadászíró munkásságát méltatta. Ezt követõen Wurst Vanda, a csongrádi Bársony István Szakközépiskola tanulója a „Márciusban” címû novellából olvasott fel egy részletet. Ismét a kürtösök következtek, ezzel egyidejûleg azonban megnyíltak az égi csatornák, így a vadászati- és társadalmi szervezetek képviselõi már szakadó esõben helyezték el a szobor talapzatán az emlékezés virágait és koszorúit. A mostoha idõjárás ellenére mindenki kitartott, és mire a Himnuszt elénekelték az egybegyûltek, az esernyõket is össze lehetett csukni…

Kittenberger Kálmán emlékére Ünnepélyes külsõségek között, vadászkürtök hangjaival kezdõdött a Magyar Tudományos Akadémia tanácstermében Kittenberger Kálmán világhírû tudós Afrika-vadász, író és lapszerkesztõ halálának félévszázados emlékére rendezett emlékülés március 28-ikán, a FeHoVa nyitónap-


ján. A rendezõ OMVK illetékesei az idõpontegyezést azzal magyarázták, hogy sokan jöttek vidékrõl a kiállításra, így aki délelõtt ott volt, délután a kiállítást is megtekinthette. Így aztán minden túlzás nélkül állítható, hogy az ország minden részébõl érkeztek látogatók, a terem zsúfolá-

sig megtelt néhai jeles tudósunk tisztelõivel, olvasóival. A neves elõadók mindegyike kiemelte, hogy Kittenberger könyvein, és az általa szerkesztett lapon, a Nimródon, a hazai nemzedékek sora nõtt fel, és vált vagy elkötelezett vadásszá, vagy a hazai vadászattudomány tisztelõjévé. A magas színvonalú elõadások közül kiemelkedõ, és eddig számunkra ismeretlen emlékanyaggal érkezett dr. Baka Attila Szlovákiából, és dr. Robert Prys-Jones angol ornitológus, az Egyesült Királyság Természettörténeti Múzeumának munkatársa, akik elsõsorban a hatalmas tudományos életmû nemzetközi jellegét értékelték és méltatták, történelmünk egy mindenki által ismert, sajnálatosan vészterhes korszakában. Amint dr. Solymos Rezsõ akadémikus és dr. Faragó Sándor, az MTA Erdészeti Bizottsága Vadgazdálkodási Albizottságának elnöke (képünkön) elmondta, Kittenberger Kálmán szellemi öröksége mindenki számára példamutató, a megjelentek rendkívül nagy száma pedig bízvást arra enged következtetni, hogy a hálás utókor a soha el nem múló emlékének ápolásával – ha nehezen is – de talán kárpótolja jeles tudósunkat a korának magyar átkaként elszenvedett súlyos és megbocsáthatatlan méltánytalanságokért.

299

VADÁSZATI GYAKORLAT

Ha fekszik a bak A vadásztörténetek többnyire azzal végzõdnek, hogy a „hõs elejtõ” jól irányzott lövése után a bak tûzben rogyott. Eddig tart a líra, viszont ekkor veszi kezdetét az a sokaknak nemszeretem munkafolyamat, amit fent említett elejtõ egy laza kézmozdulat kíséretében mond az ámuló publikumnak: a többi már a vadõr dolga. Nyakmontázshoz a bõrt a képen jelõlt vonal mentén kell felhasítani

Áprilistól szeptemberig, amikor bak kerülhet terítékre, többnyire meleg idõk járnak, s az õz bendõjében az összerágott, nyállal és emésztõ enzimekkel keveredett friss zöld hamar gázosodásnak indul. A tiszteletadás után minél hamarabb kerítsünk sort a vad feltörésére, mert a felpuffadt bendõt könnyû kiszúrni, s kevés bü-

dösebb anyag van a nyári õz bendõtartalmánál... Ha nem a zsigerelõn múlik, s a lövedék roncsolta a beleket, nemigen van választási lehetõségünk. Hacsak nincs „véletlenül” nálunk a rókanyúzáskor is jól használható vékony gumikesztyû, amelylyel sok fintorgó arckifejezéstõl menthetjük meg magunkat. A felnyitott testben

A fejet kifõzés elõtt a vonallal jelõlt helyen kell leválasztani

300

maradt vért ki kell önteni, a lövéstõl, bélsártól szennyezõdött húsrészeket legfeljebb száraz ruhával szabad kitörölni, a régi módszert, a fûvel, zöld lombbal való kitörlést felejtsük el; a klorofilltól a hús felülete elszínezõdik. Rutinos vadásznak sem a kocsijából, sem a hátizsákjából nem hiányozhat a kézmosó víz és a száraz törlõruha, amellyel a kezet és a kést is meg tudjuk tisztítani. A horgas ín alá befûzött krotália mellé a kitöltött vadhúskísérõ-jegyet is oda kell erõsíteni, ha nincs jelen képzett vadhúsvizsgáló, akkor pedig a teljes zsigert is el kell vinni hozzá. Amennyiben több bak esett, mindegyik zsigereit beazonosítható módon meg kell jelölni, célszerûen a krotália utolsó 3 számjegyét írjuk rá a „csomagokra”. Ha még tovább vadászunk s a vad nem kerül hamarosan a hûtõkamrába, azt védenünk kell a befülledéstõl és a mindenhol jelen lévõ legyektõl. Ezt célszerûen a mellkas kifeszítésével és a boltokban kapható zippzáros tüllhálóval tudjuk megoldani. A szállításhoz ma már remek, különbözõ méretû mûanyag ládák kaphatók, még „vadász-zöld” színben is. Gusztustalan látvány a kocsi platóján saját vérében csúszkáló vad. A vadászat befejezése a beírókönyvnél történik, ahol a zsákmány darabszámát és azonosító (krotália) jelét fel kell tüntetni az elejtõ nevének sorában. A hûtõkamrába az õzet fej-láb nélkül kell beakasztani. A lábakat az ízületeknél kell körülvágni, ez a pont az elsõ lábnál könnyen, a hátsónál kis gyakorlattal megtalálható, a bõr és az inak átmetszése után Magyar VADÁSZLAP

Az éretlen agancsot utólag színezni kell 2008. május • www.vadaszlap.hu


erõs ellenirányú feszítéssel eltörhetõ az ízület. A fej levágása elõtt tisztázni kell, hogy az elejtõ milyen formában szeretné a leendõ trófeát a falra tenni. Ha nyakkal akarja kipreparáltatni a bakot, akkor a bõrt a tarkónál kezdve kell felhasítani a nyakon és a háton, majd a lapockák magasságában kell körben felvágni, s a testrõl „ablakmentesen” lefejteni. Különösen a fülporcoknál, az agancstõnél, a szemgödörnél és az orrnál kell figyelni, mert ott tapad legjobban a vékony bõr. Ha nem lesz fejpreparátum, akkor felülrõl a tarkó búbja mögött átvágjuk a bõrt és az izmokat a nyakszirtcsontig, alulról pedig az állkapocs hátsó éle mögött a gégét és a nyelõcsövet átmetszve összekötjük a két vágást az elsõ nyakcsigolya és a nyakszirtcsont találkozásánál. A fejet megfogva erõs csavarással eltépjük az esetleg még át nem vágott tartószalagokat és leválasztjuk a testrõl. Ha sok bakot fõzünk egyszerre, az összekeverést megelõzendõ, „fõzésálló” azonosító jelzést célszerû az agancsokra kötni, erre a célra használhatunk például fémbilétákat is. A koponya lefõzésének módszerérõl megoszlanak a vélemények. Jó, ha a fõzés elõtt kiáztatjuk a vért néhány órán keresztül. Van, aki arra esküszik, hogy szõrbenbõrben, agyvelõstõl-nyelvestõl egyben kell feltenni fõni a bak fejét, míg mások hidegvízben alaposan kiáztatják, lenyúzzák és lehúsolják a fejet, kikaparják az agyvelõt, s csak többszöri vízcsere után állnak neki a fehérre áztatott koponya lefõzésének, gondosan ügyelve arra, hogy a forró víz ne érje el az agancs rózsáját. A legegyszerûbb és leggyorsabb a gyors „vadõrmódszer”, a kiskoponyásra kért agancs kikészítése, amikor a sablonba befogott koponyáról lefûrészeljük az orrcsont vonalában az állcsontot. Az agyvelõt és a rostacsontokat kikaparjuk, s az agancsszárak

A még vedlõ, szõrváltó bak bõre nem alkalmas preparálásra közé kötött lécet a fõzõedény peremére állítva rózsatõig feltöltjük vízzel. Ha a hús már kellõen megfõtt, a csontról leválik, letisztítjuk, a fülcsontokat kifordítjuk, az orrban lévõ rostacsontokat kitörjük (van, aki esztétikai szempontok miatt benne hagyja). A húsrészek lekaparása után célszerû még egyszer ultrás vízben átfõzni a koponyát, mert így a benne maradt zsírt el tudjuk távolítani. Egy-két órás szikkasztás után megkezdhetõ a hidrogénperoxidos fehérítés, itt is több módszer ismert. Van aki a tömény (33 %-os) H2O2-t ecseteli a koponyacsont felületére és a belsõ üregekbe, más a higított „hiperoxidba” áztatja az egész koponyát, sõt, van egy „csontgyilkos”, éppen ezért nem ajánlatos módja is, a fõzve fehérítés, amellyel a legerõteljesebb hatás érhetõ el, ez azonban olyan mértékben képes elroncsolni a csont szöveteit is, hogy az késõbb szinte elporlad. Hypóval – bárki tanácsolja is – senki ne próbálkozzon. Ha kevés a hidrogénperoxid, bécsi fehér falfestékkel tejfölsûrûségû péppé keverjük, amit ecsettel hordunk fel

a koponyára, és egy lavórba téve egy éjszakára a kamrába vagy pincébe helyezünk. Másnapra porózusra szárad, de bõ vizes öblítés után kiszikkadva, vakítóan hófehérré válik. Csak száradás után fogjuk meg a csontot, mert a hidrogénperoxid erõsen maró hatású, töményen roncsoló (hígítva sebfertõtlenítõ) hatása van, amely a bõr kifehéredésében jelentkezik. Ha eltelt a 24 óra a lefõzés után, akkor házi súlymérésre kerülhet sor, aminek eredménye már utal a trófea fizetõsúlyára. A végleges, hivatalos súlyt újramérés után a hatósági trófeabíráló jogosult megállapítani, aki vagy elfogadja az elõzetes súlymérést, vagy feltûnõ eltérés esetén a saját mérését veszi alapul, a korrekciós szorzókkal (lefõzés óta eltelt idõ, kiskoponyás súly). A felesleges adminisztrációt jelentõ trófeakísérõ jegyet szerencsére megszüntették, így viszont nekünk kell gondoskodni a bírálatra bemutatott agancsok azonosítási lehetõségérõl, nehogy elcseréljük a vendég által elejtett bakok trófeáit. Somfalvi Ervin

301

PUBLICISZTIKA

A hazugság kényszere Bizonyára sokan emlékeznek még arra a klasszikus kabarétréfára, mely az ötvenes évek elején játszódott. Akkoriban kvóta szerint kellett elleni az anyakocáknak és még azt is elõírták, hogy egy ellésre hány malacot kell a világra hozniuk. Aztán ha mégsem úgy sikerült, a gazdák gyártottak hozzá olyan statisztikát, ami a tisztelt hivatalnak is tetszett. Az elõírt kvóta már akkoriban is csak arra volt jó, hogy minden legyártott statisztika hamis legyen és csupán az „ellenség” megtévesztését szolgálta, mert nem akadt olyan jól képzett CIA ügynök, aki eligazodott volna egy-egy magyar adathalmazon. Állítólag ez a roszszul ellõ anyakoca tehet mindenrõl, és miatta rossz azóta is minden magyar statisztika. Persze egy ártatlan kabarétréfából nem kell messzemenõ következtetést levonni, de ami tény, az tény, mi vadászok sem megyünk a szomszédba, ha éppen hamis statisztikák kellenek. Egykori vadászmesterem is arra volt a legbüszkébb, hogy õ még vadgazdálkodási jelentésbe

302

igazat soha nem írt le. Nos, ha minden megyében csak tíz ilyen grafomán vadászmester ügyködik, akkor ugyancsak meg lehet nézni a nyilvánosságra hozott jelentéseket. Igazából az a baj, hogy ezekre az összehazudozott jelentésekre elõbb vagy utóbb, de mindig ráfaragunk és mint az eldobott bumeráng visszaütnek. Így vagyunk sok védett fajjal és ennek a fürj klasszikus példája lehetne. Soha senki nem vizsgálta, hogy a fürjek milyen tömegben vonulnak át hazánk felett augusztusban. Pedig lenne rá olcsó és megbízható módszer és talán kiderülne, hogy a vadászatnak semmi köze nincs a fürjállomány alakulásához és esetleg még lehetne vadászni is rájuk. Ezek után nem meglepõ, hogy a szalonkáról készült statisztikáink is rosszak. Valljuk be, sokszor elõfordult, hogy elfelejtettük beírni a felvett madarat. Hosszú kilométereket autózni a beírókönyvhöz, csak azért, hogy a statisztika jó legyen és betartsuk a törvényt. Nos, ezek után milyen egy százalékról

beszélünk? Ugyanis arról van szó, hogy jelenleg az átvonuló szalonkák egy százalékát lõhetjük, de ki tudja, hogy milyen szám egy százalékát. És milyen lesz mostantól a statisztika, amikor mindenki letagadja a felvett madarat. Régebben, ha két szalonkavadász találkozott és az egyik megkérdezte a másiktól, hogy mennyi? Erre a felvett szalonkáinak száma volt a válasz. Ma már csak azt kérdezik egymástól, hogy „Mi menynyi”? Sajnos, soha semmit nem vallunk be õszintén - még egy ilyen kis madár miatt is hazudoznunk kell. De nem baj. A mondás szerint a kutya ugat, a karaván halad. Nem emlékszem pontosan, kinek az elhíresült mondása volt, hogy „hazudtunk éjjel és hazudtunk nappal”, mindenesetre generációknak kell felnõni, hogy végre felhagyjunk az ötvenes évek átkával, a hamis statisztikagyártással, és végre ki merjük mondani: Uraim, ez így nem jó! Agyaki Gábor

Magyar VADÁSZLAP

VADGAZDÁLKODÁS

Erdei kár a „helyi értékén” A Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal „Károsítások az erdõsítésekben” címmel összefoglaló jelentést készített, amelyben a hazai erdeinket ért valamennyi kártípust részletesen és konkrét számadatokkal kiegészítve a szakemberek rendelkezésére bocsátott.

fotók: Blaumann Ödön

A félreértések elkerülése végett elöljáróban a két közismert erdei vadkártípust érdemes egyértelmûen meghatározni. Mennyiségi kárról akkor beszélünk, ha a károsítás az erdõrészlet egészén vagy egyes részein az erdõsítés teljes kipusztulását okozza és helyrehozatala csak újraerdõsítéssel oldható meg. Minõségi kár esetében a károsítás nem jár az erdõsítés kipusztulásával, de annak fejlõdésében visszaesést, növedék kiesést, vagy minõségi veszteséget okoz. A nagyvadfajok és a mezei nyúl általában ezt a kétfajta, jól elkülöníthetõ kártípust okozzák. Ezek közül a mezei nyúl esetében megállapítható, hogy az aszályos években az erdõsítésekben növekszik a nyúlkár mértéke. A hivatkozott jelentés adatai az erdõsítésekre (erdõfelújítás, új erdõ telepítése) vonatkoznak, nem szerepelnek bennük a fiatalosokban és a középkorú erdõkben okozott károk. Érzékelhetõ hullámzás figyelhetõ meg a vadkárok mértékének alakulásában. Az 1992-es, igen magas értékrõl 1999-ig folyamatos csökkenés figyelhetõ meg, ezt követõen viszont ismét növekszik a regisztrált erdei károk mértéke. Az is látható, hogy a minõségi kár hektárban kimutatott mértéke nagyságrenddel nagyobb a mennyiségi kár értékénél. Ez jól mutatja, hogy a vadkárosítás általában nem jár együtt a már megtelepedett erdõsítések kipusztulásával, viszont a facsemeték jelentõs minõségi romlását és növekedésbeli visszaesését okozza. A többi kártípus évenkénti alakulása vagy közel egyenletes képet mutat, vagy évrõl-

A szarvas a csúcshajtások lecsipegetésével érzékeny minõségi kárt okoz évre összefüggés nélkül változik. 2007-ben az erdészeti hatóság összesen 184 hektár mennyiségi és 3070 hektár minõségi vadkárt regisztrált a hazai erdõsítésekben. Ez mindössze 2 százaléka a felújítási kötelezettség alatt álló, közel 165 ezer hektár nagyságú erdõterületnek. A mennyiségi kárnál a szarvas és a vaddisznó károsítása a meghatározó, míg a

A bikák az erdõsítésekben agancsfenésükkel is károsíthatnak


minõségi kár tekintetében a szarvas és az õz károkozása a legjelentõsebb. A 2006/2007-es évben a szarvas és az õz 2900 hektár minõségi kárt okozott az erdõsítésekben, az összes erdei kárból a szarvas 48, az õz 46 százalékért felelõs. Az erdõkben okozott kár elsõdlegesen minõségi károsítás formájában jelenik meg, leginkább a lombos erdõállományokban. A mennyiségi károk mértéke a tölgy- és a cserállományokban, a minõségié pedig a tölgy-, a cser- és a bükkállományokban magasabb. A gyorsan növõ fafajok állományai közül az akác és nemes nyár állományokban fordulnak elõ jelentõsebb károsítások. 2007-ben Magyarországon 8731 hektár mennyiségi és 8210 hektár minõségi kár keletkezett az erdõkben. A közölt adatokból megállapítható, hogy az aszály, az erdõtûz, a fagy- és egyéb károk mindegyike önmagában messze meghaladták a hazai erdõsítésekben a vadállomány által okozott minõségi károk mértékét, amely az összes erdõkár alig 2,1 százaléka. A mennyiségi károkból a DR. BALÁZS ISTVÁN vad kártétele mindössze ERDÕMÉRNÖK, SZAKÉRTÕ 37,4 százalék.

303

AKTUÁLIS

Igazán vad disznóság A hazai állategészségügy már több mint három éve monitoringozza sertéspestisre a vaddisznókat. Ez még önmagában egy mínuszos hírnél sokkal többet nem érne, ha az egész ügy nem a más nemi szervével való csalánverés egy eklatáns iskolapéldája lenne. Ráadásul a veregetéseket elrendelõk úgy tûnik, nem egy, hanem két helyrõl szedegetik be ennek a kétes értékû élvezetnek az árát. A témáról eddig már több cikket is írtunk, mindeddig csak súlyosan halláskárosult, magyarán töksüket fülekre találva, pedig ha valami, akkor ez igazán érdekvédelmi ügy.

A késõbbi félreértések elkerülése érdekében mindenekelõtt e magasröptû monitoring megparancsolt metodikáját kell tisztázni. Az állat-egészségügyi hatóság az ország területén számunkra évente 13 500, az elejtés után egyedileg kezelt vaddisznó vizsgálatát rendelte el. (E vizsgálatok költsége alsó hangon számolva átlagosan 10 000 Ft, tehát az egész hazai mennyiséggel számolva évente minimum 135 millió forintra rúg). Persze, mondják, hogy ez a vadászok érdeke is, de amikor megkérdezzük, hogy mit lehet a vaddisznók sertéspestise ellen tenni, rögvest kiderül, hogy az agyonlövésen kívül az égvilágon semmit. Az országosan elõírt mennyiséget az állat-egészségügyi hatóságoktól megyei bontásban parancsba kapták a vadászati felügyelõségek, ahol számszerûleg meghatározva osztották le a vadászatra jogosultakra. Pontosan meghatározták, hogy évente melyiküknek hány darab, krotáliaszámmal beazonosított mintacsomagot kell beküldeni a helyileg illetékes hatósági állatorvosnak. A mintacsomag a frissen elejtett vaddisznó szívébõl szippantott vérés mandula-mintából áll, amelynek vételezéséhez az eszközöket – jó esetben – a hatósági állatorvos biztosítja. Rossz esetben nem. A vizsgálat költségét pedig annak központi elvégzése után hatósági állatorvos számlázza le a beküldésre kötelezettnek. A vizsgálati eredmény visszaküldéséig a húst sem lefagyasztani, sem elfogyasz-

304

tani nem szabad. Ha a vizsgálat eredménye pozitív, akkor a testet elkobozzák, megsemmisítik - szintén a szíves beküldõ költségére. Szerencsésebb esetben a minta negatív, akkor lehet vele szabadon rendelkezni. A vizsgálati eredmények visszaérkezésének idõpontja nagy szórást mutat, eltelhetnek akár hetek, hónapok is, de hallani olyan esetekrõl is, hogy egy év múlva, vagy még a mai napig sem érkezett meg. Viszont a befizetendõ számlák megküldésének késedelmérõl vagy hiányáról panasz nem jött – és ez is valami. Van már olyan terület is, ahol csak úgy mehet ki a vadász a lesre, ha elõre írásban vállalja, hogy ha sikerül disznót lõnie, akkor a zsigert 2 méter mélyre elássa. Fagyos földben persze ez a kényszermunka igazi testedzõ sport, a természet egyáltalán nem lágy ölében való teljes kikapcsolódás, az élvezetek „teteje”. A megsemmisítés ára egyébként általában kilónként 500 forint. (Például tavaly csak a kies Nógrád megyében több mint 400 disznó bizonyult pozitívnak, azaz durván minden hatodik. Ez 40 kilós átlagsúllyal számolva nem kevesebb, mint 8 millió forintjukba került a „terhelteknek.”) Ép ésszel föl nem fogható közgazdasági rejtvény, miképp lehet az, hogy a lõtt vaddisznó (minõségi osztálytól független) átlagos fölvásárlási ára éppen a fele az elégetés költségének. Vagyis ezek szerint nem vadhúst kellene „termelnünk”, hanem sokkal jobb üzlet egy vadgazdának, ha

€

Ft

egy divatosan profitorientált krematórium építésébe kezd. A hatósági állatorvosi körlevelek a kötelezõ intézkedések be nem tartása esetére 20 ezertõl 3 millió forintig terjedõ büntetésekkel fenyegetõznek. A vadászatra jogosultak illetékesei pedig tovább focizták a labdát, s úgy oldották meg, hogy a vadõröket kötelezték a monitoringgal kapcsolatos teendõk elvégzésére, hiszen – amint mondják – a vadõrök adómentesen amúgy is „horror” üzemanyag-térítéseket vesznek fel, van idejük, kedvük, energiájuk, az állatorvosoknak viszont nincs terepjárójuk. Jó pénzért azonban manapság már nem csak a vérben és mandulában érdemes turkálni, ennél undorítóbb dolgokba is érdemes belevágni, hiszen a zsigerrel ellentétben a pénznek – fõként a soknak – nincs szaga, ha mi kapjuk. Ha viszont más kapja számolatlanul, akkor rendszerint valami bûzlik, ha nem is – Hamlet után szabadon – Dániában, hanem most éppen uniónk fõvárosában, Brüsszelben. A lenni, vagy nem lenni helyett, az elvenni, vagy nem elvenni – ez itt a kérdés, amelyet talán nem hiábavaló a tényfeltárás során alaposan körülszaglászni. Nos, nézzük a tényeket, amelyek – mint tudjuk – igen makacs dolgok. A sertéspestis azon hat veszedelmes állatbetegség közé tartozik, amely meglehetõsen régen térítésköteles. Ez azt jelenti, hogy akit a jószágának megfertõzõdése miatt ilyen Magyar VADÁSZLAP

jogviszonyt írt elõ. Magyarán: a hatóság sem tehet meg akármit, és ha valakit netán valami sérelem érne, a többszintû jogorvoslat lehetõsége biztosított. Tovább menve... mindezekért most stílusosan ne is mandulázzunk tovább, hanem gondosan vesézzük ki az állategészségügy által készített, de – úgy tûnik – eddig csak egyedül ránk nézve kötelezõ, a ma érvényes 148/2007/XII.8. számú FVM rendeletet. Ezen jogszabály – egyebek között – az egyes állatbetegségek megelõzését, illetve leküzdésével kapcsolatos támogatások igénylését és kifizetésének rendjét szabályozza. A 3.§ (2) pontjában – bizonyára nem véletlenül – a monitoring vizsgálatok tételesen is szerepelnek. Bár minden létezõ hazai szaktárca évek óta a vissza nem térítendõ támogatások pályázatának egyszerûsítését ígérgeti, azonban ehelyett általunk éppen az ellenkezõje „monitoringozható”, azaz mindig, minden egyre bonyolultabbá válik. Ép ésszel követhetetlen módon komplikálódik nálunk minden, jól példázzák mindezeket. „A támogatás igénybevétele” cím-


szó alatt található magyar anyanyelvünk ellen folytatólagosan és notóriusan elkövetett nyelvi merényletek. Csupán Illusztrációként álljon itt bekeretezve, külön anyagban egy szó szerinti idézet, ami arról szól, hogy hogyan kell a hatósági állatorvosnak a monitoring vizsgálati díj számláját az „önkényes véradó” vadászatra jogosult részére kiállítania. Nem is olyan nagy baj, ha nem értik, hiszen az elmúlt idõszak tapasztalatai azt mutatják, azok sem értik kristálytisztán, akiknek ezt a számlát a „keret” összegével csökkentve ki kellene állítaniuk. Egy biztos: sehol, soha, senki a vadászoknak el nem mondta, hogy egyáltalán létezik valamiféle uniós keret, azt valaki felelõsen kezeli, vagy egyáltalán lehetne rá pályázni és ezzel az

hogy ha a vadászatra jogosult jogszerû körülmények között ejti el a vadat, akkor a zsákmányára vitathatatlanul törvényes tulajdonjogot szerzett. A hatósági állatorvos által kiállított számlán pedig csak a valaminek a valamiféle különbözete állhatna, azt kellene kifizetni, s nem a teljes monitoring vizsgálat költségeit. Ezekután nem kell találgatni, hogy vajon ki mulasztott? Velünk ugyanis rendre a teljes ÁFA-ás számla végösszegét fizettetik meg, holott az egész monitoring „szolgáltatást” nem mi rendeltük meg, mégis ennek ellenére akarnak a költségek viselésére kényszeríteni. Az állategészségügy – véleményem szerint – a saját rendeletét nem tartja be. A megrendelõ, az EU ugyanis mindezekre jóhiszemûen egy elõlünk ügyesen eltitkolt „keretet” biztosított. Nem a mi gondunk, de nehéz elképzelni, hogy minden egyes hatósági állatorvos konkréten tudja, hogy éppen hol tart a „keret”, van-e még benne valami, vagy sem. A rendeletben az áll, hogy amíg az ki nem merül - tehát van és létezik – addig megtérítik a vizsgálatok költségeit, csak éppen nincs leírva, hogy mennyi az „annyi”. No mármost, ha egyfajta „különbözetekkel csökkentett” számlákat akarnak bevasalni rajtunk, de ennek ellenére a teljes összeget fizetjük, akkor vajon hová tûnt az évente erre biztosított és hivatkozott támogatási „keretösszeg”? Mindenesetre tény, hogy a monitorig mintagyûjtési munkát végzõ és költségviselõ vadászok ebbõl az EU-s keretbõl eddig még egyetlen huncut vasat sem láttak. „....5.§ (5) Az engedélyes (ha valaki nem sejtené: az állatorAz sem titok, hogy volt vos – a szerk.) a kedvezményezett részére az elvégzett szolmár ebben a kérdésben gáltatásról számlát állít ki, amely tartalmazza az állat-egészjogerõsen megnyert ségügyi szolgáltatás megnevezését, ellenértékét, valamint a per is, ezért a felvetészolgáltatás ellenértékének a támogatástartalmát. A támogasünk jogossága nehetás tartalom nem haladhatja meg az adott támogatási jogzen kérdõjelezhetõ címhez az 1. mellékletben meghatározott maximális összemeg. Esetleges sajtóper get. A nem laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatról kiállított okán tényként nem állíszámlákon szerepelnie kell a kedvezményezett ügyfél retom, de véleményem gisztrációs számának és nyilatkozatának, amellyel igazolja a szerint a hatósági hataszolgáltatás teljesítését. lommal való visszaélés (6) A kedvezményezett az engedélyesnek a bruttó számlais lehet, ha büntetésekérték és támogatástartalom különbözetét fizeti meg. A tákel fenyegetve kötelezmogatási keret kimerülése esetén a kedvezményezett kötenek valaminek az elvégles a számla teljes összegét kifizetni.” zésére, ráadásul ennek ablakon évek óta kidobált pénzünket vala- fejében még a teljes számlát is velem fizetmilyen módon visszapecázni. Így aztán fo- tetik ki, mikor pedig van jogos költségviselyik a „kettõs könyvelés”, mi is fizetünk, lõje. Érdemes tisztázni, hogy mindez vajon meg a hivatkozott „keret” miatt a megren- miért történt? Feltéve, de meg nem engeddelõ EU is. Nálunk ugyan még mûködnek ve, esetleg mulasztásos a régi reflexek, de az unióban már tudják, törvény- és szabálysértés hogy ha valaki széles jókedvében valamit alapján? Egy ekkora fatámonitoringoztatni akar, akkor annak bi- lis mellélövés és sebzés zony a költségeit is állnia kell. Csak egy dik- esetén ajánlatos volna a tatúrában lehet büntetésekkel fenyegetve vadászokhoz hasonlóan HOMONNAI ZSOMBOR rálõcsölni a költségeket a vaddisznó tartó- még idõben gondos utánOLVASÓjára, tulajdonosára. Márpedig köztudott, keresést folytatni. SZERKESZTÕ

305


csapás ér, annak bizonyított kárát az állam megtéríti. Ezt azonban senki nem közölte az irgum-burgumokkal agyonfenyegetett „kötelezettekkel”, vagyis a vadászokkal. A szakhatósági ügyeket intézõ köztisztviselõk „breviáriuma”, a Közigazgatási Hatósági Eljárás és Szolgáltatás Általános Szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (rövidítve: KET) szerint pedig az ügyfelek kioktatása, jogaik ismertetése az eljáró ügygazda számon kérhetõ kötelessége. Ennek a törvénynek a megalkotása egyébként EU feltétel volt, amelynek alapelve szerint megszüntette az „átkosban” megszokott alá- és fölérendeltségi viszonyokat, a sokat emlegetett „hatalmi szót” és a hatóságoknak az ügyfelekkel való bánásmódjában az egyenlõ jogokon alapuló mellérendeltségi

306

Magyar VADÁSZLAP

VADGAZDÁLKODÁS

fotó: Blaumann Ödön


Négy évtized fácánkalandjai – I. Az egyetem elvégzése után, 1968-ban kerültem biológiatanárként a Csongrád megyei Pitvarosra, az akkor kétezer lelkes falu körzeti iskolájába. 11 éves koromtól voltak kalitkában madaraim, tartottam galambokat. Egyetemi szakdolgozatomat is a Maros ártér madárvilágáról írtam. Bejártam a Hortobágyot, Bugacot, titokban a Duna-deltát, és a constancai félsós tavakat, majd évekig dr. Bereczk Péter professzorral jártam a szegedi Fehér tavat. Feledhetetlen volt, amikor õsszel megjelentek a libák, darvak. A közelben hatalmas, több ezer hektáros puszták voltak, a Blaskovics, a Csikós- és a Montág puszta az õszi madárvonulások kedvelt helyei. No és a lényeg: akkor még mintegy 70 túzok fészkelt itt, és nevelte fiókáit.

Az egyik igen eleven nyolcadikos tanítványom, hallgatva a biológia órákon mesélt élményeimet, örömmel mondta, hogy apja, Bálint, szenvedélyes vadász, no meg párttitkár. Hamarosan elkísértem õket vadászkirándulásaikra, rókavárat ástunk, szarkafészkeket „leltároztunk”. Tavasszal beindította Bálint a kikaszált fácántojások gyûjtését, és fölnevelte a kikelt csibéket. Gyuri bácsival, Miska bá-


csival, az akkori vadõrökkel gyûjtöttük nekik a hangyatojást. Fel is nevelt háló alatt 360 csibét. Kivittük õket a Fekete halomnál (ma védett a halom) lévõ „epreskertbe”, mert akkoriban minden falu mellett volt epreskert, a selyemhernyók eledele volt a levele. Kijártunk, õriztük a gyorsan szétszéledõ, és hamar eltûnõ fácáncsibéket. A következõ években a modernizálódó kaszá-

lógépek után mind kevesebb tojás maradt, így értelmetlenné vált ez a sok idõt, fáradtságot igénylõ kisipari munka. Ekkorra már mind több társaság tartott tojó törzsállományt. 1970 májusától a 23 és félezer hektáron gazdálkodó vadásztársaság tagjává váltam. Egy évre rá gazdasági vezetõvé, majd 1980-ban vadászmesterré választottak, amely tisztséget egészen 2007-ig végeztem.

307

fotó: Blaumann Ödön

Háromezer tojást vettünk és nekifogtunk a keltetésnek, csibenevelésnek. Hol Tótkomlósról, hol Csongrádról vettük a tojást, keltettük bérkeltetésben. Kiszomboron egész jó százalékban keltettek. A sikereken felbuzdulva akkori titkárunk, aki baromfitenyésztõ szakember volt, egyik évben a Tsz helyi libakeltetõjébe vitte a 3000 fácántojásunkat. Az újítás katasztrofális volt. Gép, pára, forgatás, bujtatás nem volt megfelelõ, így az eredmény egy csomó nyomorék fácáncsibe lett, amelyeket a tojásokból szedtünk ki a 25-26. napon. Belátva, hogy a fácán nem liba-kacsa-broiler, a következõ években már az Árpádhalmi Vadgazdaságtól vásároltuk a csibéket. Ekkorra a vadásztársaságok már fokozatosan felhagytak a saját törzsállományok tartásával, tojatásával, csak néhány távoli, jól prosperáló, tõkeerõs társaság tartott továbbra is tojóállományt. 1974-ben 5000 csibét neveltünk egy régi fapadlós kastélyban, primitív teremfûtéssel. Mivel a három hivatásos vadászunk igazi, jószágot szeretõ ember volt, így 7 hetes korig jó százalékkal föl is nevelték a csibéket. Kihelyeztük õket a pusztába, egy az 1950-es években ültetett kõriserdõbe. Mellette ideális törpe takarmánycirok volt 10 hektáron, körülötte puszta. A vadõrök sátorban laktak, a takarmányt a szabadban letakartuk. Csakhogy jött egy irdatlan felhõszakadás. A cirok közepén egy tó keletkezett, s meg sem találtuk, össze sem tudtuk szedni a viharban elhullott madarainkat a sûrû bugás cirokban. A korabeli szakirodalomban akkor még a dögökbõl kipotyogó nyüvekkel etették a fácáncsibéket. Ezután elkezdtek potyogni a fákról a felgallyazott éjszakázó madarak. Irány a helyi, teljesen tanácstalan állatorvos. Hívott segítséget, és rövidesen hét állatorvos tanácskozott az akkorra katasztrofálissá nõtt fácánhulla-hegyek mellett. A helyi doktor már hallott ugyan a botulizmusról, meg is említette. A rögtönzött konzílium azonban inkább baromfipestisre gyana-

308


VADGAZDÁLKODÁS

A kotlóssal történõ keltetés és nevelés jobb röpképességû vadászfácánokat eredményez kodott és a területrõl egyetlen madarat sem engedtek befogni, elszállítani. Így aztán a 4500 madár mind egy szálig egy álltóhelyében megdöglött. Akkor jutott eszembe, hogy a szegedi Fehér tavon 27 féle elhullott vízimadár tetemet gyûjtöt-

tem be augusztusban több éven keresztül. A szakemberek tavi bénulásról beszéltek. Az általam hazavitt, tiszta vízzel itatott, a fejüket még emelgetni tudó, szaladni, szárnyukkal csapkodni képes kacsákat az akkori „csodagyógyszerrel” a Superseptillel sikerrel ki is gyógyítottam. Egy kendermagos réce tojót, amit a Madártani Intézet gyûrûjével láttam el, Dunaföldvár körül lõttek le. Sajnos akkor még nem gondoltam a kétféle elhullás közötti kapcsolatra, így akkoriban a megoldást sem tudtuk. A következõ években új helyeken, más technológiával neveltük a fácánokat. Megkezdtük a keltetõbõl kihozott csibéket nevelõládákban, kotlóssal neveltetni. „V” alakú elõtérrel, 100 kotlóssal, 100 ládában. Messze a lakott helyektõl béreltünk egy tanyát, mellette erdõsáv, lucerna, csatorna volt. Vadõreink kiköltöztek, 3 hétig „ültek” a kotlósokkal, amelyeket nagy nehezen beszereztünk. Ezek biMagyar VADÁSZLAP

lától... Egy-két bakitól eltekintve, ennek ellenére az éjszakai tárcsázásig az eredmények szépek voltak. A baklövések közül néhány: a gondozó a vizes vödröt a madarak között hagyta, máskor a madarak a sarokba tömörülve egymást agyontaposták, volt olyan is, hogy addig potyogtak be a fal és a bála közé, míg a rés színig meg nem telt madárral. Jött az újabb probléma. A tömegben nevelt madarak egymást „megkopasztották”. A következõkben már árpádhalmi csõrkarikát tettünk minden madárra három-, majd héthetesen. Óriási munka volt, de ennek köszönhetõen ép tollú madarakat engedtünk ki a kilencedik héten. (Természetesen a csõrkarikák eltávolítása miatt ismét egyenként meg kellett fognunk õket.) Ahogy mondják, evés közben jön meg az étvágy, volt is pénzünk, egyéves gazdálkodási tartalékkal rendelkeztünk. - Neveljünk még több fácánt! - adtuk ki a jelszót. Az épületbe azonban többet nem lehetett beólazni. Vettünk elõbb hat, majd még három kunsági nevelõ bokszot, rengeteg 22 kilós PB gázpalackot, fóliát, csövet, építettünk faházat, villanyt vezettünk több száz méter hosszan, kutakat fúrattunk. Szóval lett egy új, saját telepünk. És elA csibék a kihelyezés után is 24 órás felügyeletet igényelnek kezdtünk a kunsági nevelõkkel kínlódni, helyezve 250-es csoportokban, fûszénás mert nem gyulladt be a gáz, beázott, vagy almon, hullámpapíron neveltük õket, túl párás lett. A madár meg szinte megfõtt ahol 10 napig voltak a madarak, míg ki a fólia alatt, utána pedig, amikor az kihûlt, nem repültek, majd „felszabadítottuk” egyszerûen megfázott. 1978. július 18-án õket. Az épület elõtt, oldalt és felül hálóval jött egy orkán és elvitte csirkéstõl, fóliásfedett füves kifutót készítettünk, ide a ne- tól az összes kunsági módszerû telepet. gyedik hét után engedtük a csibéket. A fóliasátrakat például sosem találtuk Megvolt a sok szép tollas fácán, kienged- meg. A megmaradt kunsági nevelõket a tük a magas háló alól is, és a közeli méter kevés túlélõ madárral próbáltuk újra bemagas vadrepcével borított tarlón éjsza- üzemelni. Segítséget a helyi vadászoktól káztak. Egy napon éjszakai mûszakra osz- kevés kivétellel nemigen tották be vadõrünk fiát a Tsz-ben, s azt a kaptunk, mert otthon feladatot kapta, hogy tárcsázza le a rep- mindenki tetõt javított, cét. Látva a rengeteg fácánt, nem csinálta kerítést hozott helyre, meg. Másnap éjjel aztán megcsinálta más. vagy csak egyszerûen NEMES ISTVÁN Oda is lett a sok szép piros madár. Min- csodálta a torony nélküli PITVAROS den piros volt, de nem csak a kakasok tol- templomokat.




zonytalan egészségi állapotúak, ekto- és endoparazitákkal jócskán fertõzöttek voltak. (Az eladók szerint persze egytõl egyig tegnap kotlottak el.) Nos, az eredmény lesújtó volt, mert az alájuk tett csibék 60 százaléka elpusztult. A kotlók elhagyták, agyonverték, agyontaposták õket, a maradékot éjszakánként a menyétek lefojtották, nappal a közeli erdõsávból a szárnyas ragadozók hordták a fiókáiknak. Miután felszabadítottuk õket, egy része elfelejtette honnan jött, melyik kotló alól. Változtatnunk kellett. Béreltünk egy üres, vályogfalú tehénistállót. Itt már teremfûtés és infralámpa volt, karikába

309

KITEKINTÕ

A szomszéd rétje még nem zöldebb Az olvasni szeretõ és új ismeretekre, tapasztalatokra vágyó vadászok mindig örömmel fogadják egy-egy vadászkönyv megjelenését. Így van ez az anyaország határain túl élõ vadásztársadalom esetében is. Szeretném hinni, hogy az anyaországi vadászok rendelkeznek elegendõ ismeretekkel az Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában és Kárpátalján élõ magyar vadásztársaikat illetõen. Bizonyára túl optimista vagyok, mert sajnos, a gyakorlat mást mutat. Több kárpátaljai vadásztársam is panaszolta, hogy sok anyaországi vadásztársunk azt sem tudta, hogy a határokon túl szép számmal élnek magyarok, amit azzal a számunkra meglehetõsen sértõ, dicstelen kérdéssel támasztottak alá: ...és mondd, hogyan sikerült ilyen szépen megtanulnod magyarul?…”

A

z utóbbi két évtizedben azonban kétségkívül sokat javult az áldatlan helyzet a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásban. Segített ezen a határokon való átjutás jelentõs megkönnyítése, egyre több kárpátaljai vadász szerezhetett vadászélményeket az anyaországban és viszont. Õszinte baráti kapcsolatok születtek magyarországi és kárpátaljai vadászok között. Üröm az örömben, hogy ez a kelleténél lassabban halad és kevés a céltudatos szervezõ - sajnos mindkét oldalon. Véleményem szerint e célok elérésében fontos szerepe lehetne a vadászsajtónak azzal, ha más országok mellett teret szentelnének a vadászlapok a szomszédos ukrajnai vadászoknak is, elsõsorban persze a magyar nyelvterületen élõk számára. Nemrégiben jelent meg Kijevben ukránul egy – sajnos, alacsony példányszámú - kiváló ismeretterjesztõ vadászkönyv e hatalmas vadászterületekkel rendelkezõ ország erdõ- és vadgazdálkodásáról, halászatáról. Ukrajna vadászterületének nagysága 47 millió 300 ezer hektár. Ebbõl kereken 35 millió hektár (73,9%) az Ukrajnai Vadász és Halász Társulat kezelése alá tartozik. A maradék 12,3 millió hektárnyi vadászterület (26,1%) pedig megoszlik az

310

állami erdõgazdaságok (13,5%), a katonai vadásztársulatok (1,8%), a „Dinamo Vadásztársulat” (0,3%) és más vadászati szervezetek (10,5%) között. 520 ezer vadász szerepel a nyilvántartásban, amely az ország lakosságának 1,1 százaléka. Az Ukrajnai Vadász és Halász Társulatnak 279 ezer tagja van, közülük 235 ezer a vadász és 44 ezer a horgász. Az elõzõ évekhez viszonyítva 3,5 ezerrel nõtt a taglétszám.

A vadgazdálkodás területén fõfoglalkozásban 5900-an dolgoznak, közülük 4100 vadõr. Egy vadõrre nálunk átlagosan 11,4 ezer hektár terület felügyelete esik, de a fent említett vadásztársulat esetében a vadõrök által felügyelt terület nagysága eléri átlagosan a 15 ezer hektárt is. A statisztika tükrében úgy tûnik, hogy az elmúlt fél évtizedben az ezer hektár vadgazdálkodási terület fenntartási költségei több mint

Ukrajna vadászterületének nagysága 47 millió 300 ezer hektár Magyar VADÁSZLAP

2700; gímszarvas 17 600; õz 126 300; vaddisznó 43 100. Szõrmés apróvad összesen 2,3 millió, ebbõl mezei nyúl 1,8 millió, a szárnyas apróvad becsült létszáma 9,3 millió volt. A legtöbb vadászt érintõ és legnagyobb vadászterülettel rendelkezõ Ukrajnai Vadász és Halász Társulat területein 65 ezer nagyvad, 7 millió szárnyas apróvad, 1,1 millió egyéb apróvad. Országosan is javulás tapasztalható, de az elmúlt fél évtizedben a nagyvad vonatkozásában sok ezres gyarapodást figyeltek meg a magán vadgazdálkodóknál. Ezzel szemben a legnagyobb országos

vadásztársulat által kezelt területeken a nagyvadlétszám drasztikusan csökkent. Sajnálatos a vadállomány kártevõinek az elszaporodása. A farkasok száma egyre növekszik Ukrajnában, a becsült számuk már jócskán meghaladja a kétezret is. Továbbra is nagy gondot okoz az orvvadászat. A vadászati szabályok megsértésének nagyságát mutatja az is, hogy 2005ben több mint 9 ezer szabálysértési ügyben jártak el a hatóságok. Minden igaz vadász feladata az orvvadászat és a kártevõk elleni küzdelem, ha azt akarjuk, hogy mifelénk is eredményes és sikerekben gazdag vadgazdálkodásról beszélhessünk. Bizonyára a közeljövõben egyre nagyobb jelentõséget kap a vadászati turizmus, ami a vadgazdálkodáson keresztül a vidékfejlesztést is jelentõsen segítheti. Erre utal az a tény, hogy 2005-ben, Ukrajnában 347 külföldi vadászott eredményesen, ami a vadásztatók számára nem kevesebb, mint 185 ezer eurós árbevételt hozott. Tehát van min gondolkozni, és ami még fontosabb: cselekedni. dr. Orosz Kálmán Kárpátalja


1,2-szeresére növekedtek. A vadásztársulatoknál a ráfordítási költségek növekedése nagyobb, mint a „privát gazdáknál”. A nagyvad állománya 1990-2005 közötti idõszakban sajnálatos módon alig negyedére (23 %) csökkent, 174 000 ezer helyett 68 000 ezer az évente terítékre kerültek száma. Bizakodásra ad okot azonban, hogy a nagyvadlétszám csökkenése megszûnt, sõt az utóbbi években már jelentõs növekedést regisztráltak. A 2006. évi adatok szerint a becsült nagyvadlétszám 195 000, tíz százalékkal több, mint 2001-ben. Fajonként: bölény 303; muflon 419; jávorszarvas 4500; dám

fotók: Somfalvi Ervin

A vadõrõk által felügyelt és kezelt átlagos területnagyság gyakran eléri a tizenötezer hektárt is


311

VADÁSZFEGYVEREK

Vadászfegyverek ápolása A vadászok döntõ többségénél a fegyverápolás kimerül a csõ kihúzásában. Láttam már olyan golyós puskát, amelybõl bátran kilõhettünk volna egy számmal kisebb kaliberû lövedéket is, annyi felrakódás volt a csõ belsejében. A szakszerû és rendszeres fegyverápolás elengedhetetlen. Sokan gondolhatják most, hogy felesleges annyit simogatni azt a puskát, hiszen ha ritkán kerül elõ a szekrénybõl, nem is koszolódhat. Pedig egy puska akkor is igényli a törõdést, ha hosszabb ideig mellõzzük használatát.

A légköri pára, vagy a fémrészek tapogatása is okozhat felületi rozsdát. A tenyerünkre kicsapódó só a fegyverre tapadva magába szívja a nedvességet, és oxidációs folyamatokat indíthat meg. Ezt az úgynevezett vakrozsdát ha eltávolítjuk, apró gödröket hagy hátra, ez sokat ront fegyverünk szépségén, komolyabb rozsdásodás esetén (helyétõl függõen) balesetveszélyes is. A légköri pára ellen páraelszívó gyöngyöket használok és minden megérintett fémfelületet gondosan áttörlök, mielõtt a szekrénybe visszahelyezem. Az általam ismertetésre kerülõ módszerrel nyilván lesz, aki nem ért egyet. Tisztításra csak erre a célra gyártott olajokat használjunk, más olajok roncsolhatják a farészeket vagy a fegyver barnítását támadják meg, esetleg a lakatszerkezetbe jutva okozhatnak komolyabb gondokat. A régi, megbízható Ballistol vagy WD-40 tökéletesen megfelel karbantartási célra, de kapható külön lõporcsapadék oldó is, eltérés csupán a feloldáshoz szükséges idõben és természetesen az árában van. A többi fémrészhez ilyenkor külön fegyverolajat kell venni. Zsírt lehetõleg ne használjunk, mert fagypont alatt könnyen megdermed. A farészekhez szintén vásárolhatunk külön erre a célra gyártott színtelen vagy színezett tusápoló olajokat. Maró anyagoknak, kaparó szerszámoknak, csiszolópapírnak nincs helye a tisztító felszerelésben. Az egyszerûség kedvéért kezdjük a tisztítást a billenõ csövû sörétes puskával, a késõbbiekben az öntöltõkhöz tartozó kiegészítéssel. A töltetlenség megállapítása után megkezdhetjük a szétszerelést. A legtisztább környezetben is terítsünk ma-

312

gunk elé egy nagyobb vászondarabot, vagy törülközõt, s erre rakjuk az alkatrészeket. Az alkatrészeket tegyük a baloldalra, a szétszerelés sorrendjében egymás

A kivetõ szerkezetre egy kevés olajat csepegtetve, a mûanyag kefével óvatosan tisztítsuk meg. Ügyeljünk az apró résekre, a por mindenütt megtapad és csak alapos súrolással lehet eltávolítani. Az elõagyat és a kivetõt is helyezzük a jobb oldalra. Következik a zárszerkezet. Szintén egy olajos vászondarabbal alaposan áttöröljük. Az ütõszeg nyílásánál óvatosan kell letörölni, nehogy a lakatszerkezetbe söpörjük a szennyezõdést. Ennél a kényes helynél lehetõleg a mûanyag kefét használjuk, a vésetekbõl és a gravírozásokból is a kefével lehet a legeredményesebben eltávolítani a piszkot. Az agyra tapadt szennyezõdést puha, enyhén nedves szövettel letöröljük. Ha ezzel elkészültünk, letesszük a jobb oldalra és ismét a csövet vesszük kezelésbe. Az olaj kellõen fellazította a lerakódást, a tisztító vesszõre mûanyag kefét helye-

Sörétes- és golyós puskák tisztítóeszközei mellé. Így egyszerûbb szisztémát követve, zünk, és olajat csepegtetünk rá. Többször alapos tisztítást végezhetünk. A tisztítást a egymásután áttoljuk a csövön, majd a tiszcsõvel kezdjük, a tisztító vesszõ nyílásába tító vesszõbe fogott, lehetõleg fehér egy olajjal alaposan átitatott nagyobb vá- rongydarabkával kitöröljük a csõben maszondarabot fûradt olajat. Ezt a A tisztításra használt eszközök zünk és a töltényûr mûveletet addig isfelõl többször áttolmételjük, amíg a szabvány, kalibernek megfelelõ tisztítókészlet fehér vagy világos színû, nem foszló anyagú juk a csövön. Ezt a tiszta rongydarab5X5 centiméteres flanel vagy pamut darabok mûveletet háromkán szennyezõdést mûanyag kefe (a legjobb a hagyományos szor megismétellátunk. A készletfogkefe) jük, így a lerakódáben található bronz pár szál gyufa sok nagy része eltákefét csak végsõ volítható. A csövet áttesszük a jobboldalra. esetben használjuk, mert csúnyán összeKézbe vesszük az elõagyat és egy olajos karcolhatja a csövet. A tiszta csõfalra már vászondarabbal alaposan áttöröljük, ha a csak egy vékony védõ olajréteget kell felhüvelykivetõ kivehetõ, akkor emeljük ki. vinnünk. A cserélhetõ szûkítésûeknél Magyar VADÁSZLAP

Öntöltõ sörétes puska szétszedve, tisztításra készen

csak csõtisztítás után vegyük ki a szûkí- nél figyelmesen vizsgáljunk meg minden tést, és külön tisztítsuk meg. Ha a szûkítés alkatrészt, nem sérült, vagy kopott-e. menetét is beolajozzuk, akkor használat Öntöltõ sörétes puskák esetében a tár, elõtt ne felejtsük el szárazra törölni, a lö- az adogató szerkezet, a zárszerkezet, valavés során keletkezõ hõ gyönyörûen bele mint a reteszelõ horony is tisztítást igényel. tudja égetni az olajat a menet barázdáiba. A golyósok tisztításakor szintén a koA csövet kívül is töröljük át, ha a csõsín rábban ismertetett eszközöket alkalmazventilált, a résekbõl hegyesre faragott gyu- zuk. A fõ szerkezeti elemeket ugyanúgy faszállal könnyen kitisztítjuk, mint a sörépiszkálhatjuk a szenyteseknél (fontos a kaFontos: nyezõdést. A hüvelylibernek megfelelõ, a karbantartást mindig külön helyiségvonókat egy mûanyag jó állapotú tisztító ben, egyedül végezzük egyszerre csak egy fegyvert tisztítsunk kefével könnyedén készlet). Fordítsunk mindig gyõzõdjünk meg a fegyver tölmegtisztíthatjuk. Ha különös figyelmet a tetlenségérõl még akkor is, ha korábban a csõvel elkészülreteszelõ hornyokra magunk ürítettük ki tünk, tegyük a bal olés a tok belsõ felére. a karbantartást jól megvilágított, zárt dalra és egy finoman A Mauser típusú fegyhelyiségben végezzük fegyverünket csak oly mértékben szedolajozott fehér rongyvereken a zárdugatyjük szét, amely a karbantartáshoz feltétlegyal töröljük át újra a tyú rögzítõ szerkezetnül szükséges. Senki ne próbáljon zárdujobb oldalon találhaben is rengeteg por gattyút vagy lakatszerkezetet szétszerelni, tó alkatrészeket. Ha a gyûlik össze, a tárról bármennyire is egyszerûnek tûnik, bízzuk rongy nem koszolónem is beszélve. szakemberre. dik el, fegyverünk Egyes gyártók a lõkellõen tiszta, nyugodtan összeszerelhet- szer csappantyú fészkét színes lakkal vonjük. Ha valamelyik alkatrészrõl szennye- ják be, a lakk színes gyûrût rajzol a zárfejre, zõdés kerül a rongyra, akkor azt az elemet amelyet el kell távolítani. A fegyver tisztítáalaposabban kell megtisztítani. Az össze- sakor ne feledkezzünk el a céltávcsõrõl szerelt puskát még egyszer töröljük át ola- sem. A lencséket puha tiszta ronggyal, alkojos ruhával és elzárhatjuk. Összeszerelés- hollal átitatva töröljük át. A por a szélekben rakódik fel, némi gyakorlattal könnyen eltávolítható. A távcsõ külsõ részét szintén töröljük át tisztítószeres ronggyal. A fegyver összeszerelése után mindig gyõzõdjünk meg arról, hogy minden alkatrész megfelelõen a helyén van és nem maradt semmilyen idegen tárgy a csõben vagy a zárszerkezetben. A faagyazás védelmére többféle mód (lakkozás, politúrozás vagy olajozás) ismeretes. Ezek hivatottak megvédeni a fát a külsõ nedvességtõl. Azonban bárhogyan is óvjuk, elõbb-utóbb sérül a felületkezelés, a nedvesség lassan beszivárog, s a farész pedig szép lassan tönkremegy. A tus is igényli az ápolást, nem csak a fémrészek. Ha az agy olajozott, akkor vadászboltokban kapható olajos tusápoló folyadékkal kezeljük évente két-három alkaKevésbé hozzáférhetõ helyekre is figyeljünk 2008. május • www.vadaszlap.hu

lommal. A farészekre ecsettel vagy puha ronggyal hordjunk fel egy réteg olajat, majd hagyjuk megszáradni. Ezt a mûveletet addig ismételjük, amíg a fa pórusai tö-

A jól bevált márkák mellett manapság sokféle fegyverolaj kapható mítõdnek, s több olajat már nem képes elnyelni. A politúrozott és lakkozott felületet nem nagyon tudjuk házilag javítgatni, bölcsebb fegyvermûvesre bízni a munkát. A fémrészek kisebb kifényesedett felületét magunk is javíthatjuk csõbarnító folyadékkal. Nagyobb felületek barnítása esetén ajánlottabb fegyvermesterhez fordulni. Házilagos barnítás esetén zsírtalanítsuk a kezelendõ felületet, majd vigyük fel a barnító folyadékot. 4-5 perces száradás után olajos ronggyal töröljük le. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 3 százaléknál magasabb krómtartalmú fémrészek nem barníthatók. Az egész karbantartási folyamat alig igényel több idõt, mint ennek a pár sornak az elolvasása. Szánjunk idõt a fegyvereink ápolására, mert ez elõbb-utóbb megtérül. Ha a karbantartást rendszeresen, és lelkiismeretesen elvégezzük, puskáink hosszú évtizedeken át megbízhatóan szolgálhatnak. Tinnyei Tamás fõiskolai hallgató

313


Néha a társzekrényt is ki kell takarítani

VADÁSZFEGYVEREK

Látás- és szemdominancia Ha a jó lövés feltételeit vizsgálnánk, a szemek által szállított információ pontossága a fontossági sorrendben minden egyéb más paramétert megelõzne. Például a sörétlövés esetében minél több adatot sikerül egységnyi idõ alatt gyûjteni a célpontról, a jó szemkéz koordinációban megjelenõ, a pszichomotorikum által vezérelt mozdulat annál pontosabb és így a találat annál biztosabb lesz.

Az élõvilágban az emlõsöket, így az embert is binokuláris látással ajándékozta meg a Teremtõ. Ez a rendszer megnövekedett térlátást, pontosabb távolság-, sebesség- és iránybecslést tesz lehetõvé. A szem-kéz koordináció vezérlésének is ez az alapja. Úgy kell ezt elképzelnünk, mintha két videokamera képét egy képernyõn jelenítenénk meg egyszerre. Az agyunk köti össze a két egymástól független képet egy éles, tiszta képpé. Az agy együtt értelmezi a két képet, mintha „egy” lenne, a valóságban azonban mégis az egyik szem által szállított kép megelõzi a másikat. Az elsõként megérke-

314

zõ kép érkezik a domináns szembõl, amelyet a lövésnél vezérszemnek nevezünk. A binokuláris látás – amikor mindkét szem „nyitva van”, – háromdimenziós képet eredményez, melyet a látókéreg fog fel, amely a két szem együttesen fókuszáló mechanizmusát vezérli. Egy térben mozgó tárgyról ez által válik lehetségessé az információgyûjtés annak nagyságáról, tõlünk való távolságáról. Az így keletkezõ mélységélesség által a kép háromdimenziós lesz. A vezérszemünk kontrollálja az „odamutatást”! Ha a vezérszemünkkel ellentétes vállról lövünk, a térlátás folyamatát akadá-

lyozzuk oly módon, hogy zavar keletkezik a fókuszáló mechanizmusban. Ez a távolság függvényében akár 1-1,5 méteres mellélövést is eredményezhet. A kezdõ lövõknél a legfontosabb dolog tehát azt meghatározni, hogy melyik szem a domináns. A vezérszemünk dönti tehát el azt, hogy melyik vállról lõjünk, nem pedig az, hogy bal- vagy jobbkezesek vagyunk-e, vagy éppenséggel általánosságban melyik szemünkkel látunk jobban. A vezérszemünk határozza meg azt is, hogy a késõbbiek során milyen lesz a lövéshez való beállás, a ruházat, a felszerelés, és a fegyver agyazása. A középhaladók esetében a lövészkarrier elején elmulasztott diagnózis gyakran okoz frusztrációt, derékba törve az ígéretes, magas szintû lõtudást. A legtöbb vadásznak fogalma sincs arról, hogy melyik szeme vezérli az „odamutatást”. Vagy éppenséggel a golyós fegyverrel való célzáshoz hasonlóan próbálnak a sörétes fegyverrel is lõni, gyakran az egyik szemüket becsukva hozzák magukat még hátrányosabb helyzetbe, azonnal lemondva ekkor a térlátás nyújtotta elõnyökrõl. Hogyan történhet a szemdominancia meghatározása? Ezt magunk is elvégezhetjük, ha egy papírlapot csõvé tekerünk össze, majd kiválasztunk egy tõlünk néhány méterre lévõ tárgyat. Ezután mindkét szemünkkel a tárgyra fókuszálva, az egyik kinyújtott karunkkal a papírtekercset egy gyors mozdulattal a szemünk elé emeljük. Magyar VADÁSZLAP


tatni magunkat. Ennek csak akkor szabadna elõfordulni, ha már túl régóta lövünk a „rossz” vállról, mozdulataink erõsen kódoltak és nincs erõnk a változtatásra. A szem-kéz koordináció által a kezek mozgását az agy irányítja, amely az információt a szemektõl gyûjti be. A lövés pillanatában az agy több mint 100 billió neuront vezérel, az általuk létrehozott agyi ideghálózatok egész populációja aktivizálódik. Ez az aktivizált neuron-hálózat csak nagyon rövid ideig mûködtethetõ szervezetten, a lövést ekkor kell leadnunk. Mindent meg kell tennünk tehát annak érdekében, hogy a térlátás megmaradjon. Az átlagos lövõ és a kiváló lövõ között éppen az a különbség, hogy az utóbbi megtanulta perifériális látásával a puskát pozícionálni, miközben éles, koncentrált látással három dimenzióban „olvassa” a célpont adatait. Ehhez bizony mindkét szem aktív munkája szükséges, a méretre agyazott fegyvernek pedig a vezérszem elõtt kell elhelyezkednie. Ekkor a fegyver elmosódott képe a „háttérben marad”, csak a célpont éles képe létezhet. Sokan egy szemmel lõve váltják szemük fókuszát a célpont és a célgömb között azért, hogy az elétartást kalkulálják. A jó sörétlövés esetén ez teljes mértékben elkerülendõ! Az efféle célzás, amely a célgömb helyzetét hasonlítja a célponthoz, nagy hibának tekinthetõ. A rossz látási körülmények, a fáradtság, a szem és látás problémái, korábbi pisztoly- vagy golyólövõ múlt, a feltûnõ, élesen világító célgömb, nemkülönben a teljes tudatlanság arra vonatkozólag, hogy mit kellene megtenni a szemünk fókuszának célponton tartása érdekében, mind elvonhatja, visszahúzhatja a szemünk fókuszát a célgömbre vagy a csõsínre. A jó lövõ speciális látása tanult készség. Sok lövõ nem érti igazán, hogy az éles fókuszt egy mozgó célponton tartani puska nélkül is nagy erõfeszítésbe kerül. A célpontot néhány másodpercig élesen, koncentráltan látni teljesen mást követel, mint ahogy a SZOLLÁR ANDRÁS szemeinket a mindenFEGYVERSZAKÉRTÕ napjainkban használjuk.


Elõbb az egyik, majd a másik szemünket becsukva, az a vezérszemünk, amelyikkel a lyukon keresztül pontosan látjuk a tárgyat. Ha ezek után azt fedezzük fel önmagunkon, hogy a „másik” szemünk a vezérszem, és így ez ideig az ellentétes vállunkról lõttünk, a következõt tehetjük: - becsukjuk az egyik szemünket a fegyver felemelése közben; - lövészszemüveget használva, egy piciny babszemnyi foltot ragasztunk a szemüveg lencséjére, éppen oda, ahol az blokkolja a rálátást a vállba vett fegyver esetén a célgömbre; - úgynevezett hattyúnyakú fegyveragyat készíttetünk, amelynek akkora az elhajlása, hogy a csõsínt a másik szemünk elé hozza. A szem és a fegyver interakcióját megértve lehet csak fejlõdni azáltal, hogy a fegyver oda szórja a térben a sörétet, ahova a szemek fókuszálnak. A fegyver csövei, azok kialakítása, a csõsín elhelyezkedése és alakja befolyásolhatja a vezérszem mûködését. Gondoljuk csak végig, a fegyver elsütése elõtti pillanatban egy közel 1 méteres tárgyat helyezünk a szemünk és a fókuszba helyezendõ célpont közé. A fegyvert tudatosan soha nem kellene néznünk. A tudatalatti komputer a perifériális látással érzékeli annak helyzetét, felismerve azt, hogy az hova mutat. A különféle csõ- és csõsín variációk, irányzékok hatással lehetnek erre oly módon, hogy a nem domináns szem figyelmét elvonhatják a célpontról. Ez lehet gyakran az oka annak, amiért az egyik puskával jól tudunk lõni, míg egy másik modellel hibázunk. Mindennapi életünkben ritkán van szükség arra, hogy koncentrált látással egy tárgyra fókuszáljuk, sokkal inkább a „panoráma üzemmódot” használjuk. Azért van ez így, mert a koncentrált látás kemény munkára fogja a szemeket és az agyat, ez a folyamat kényelmetlen és csak néhány másodpercig tartható fenn. Mindenesetre ez a fajta koncentrált látás az esszenciája a jó lövésnek, ebben kell mesterekké válnunk, ha kiváló lövõk akarunk lenni. Ennek tudatában értelmetlen dolog például szándékosan becsukni az egyik szemünket, elveszíteni a térlátást, „fél-információra” kárhoz-

315

316

Magyar VADÁSZLAP

TUDOSÍTÁS

Március 14-17. között 35-dik alkalommal rendezték meg a nürnbergi nemzetközi fegyverkiállítást, mely a jubileumi évfordulóhoz hûen, rekordnagyságú területen várta a szakmai kiállítókat és az érdeklõdõket. A 160 ezer négyzetméternyi kiállítóhelyen több mint 50 ország - köztük Magyarország - 1046 cége képviselte magát, és mutatta be termékeit, szolgáltatásait. A száz országból érkezõ látogatók száma meghaladta a 31 ezret. Ha már a számoknál tartunk, akkor érdemes még egy statisztikai adatot megemlíteni: a kiállítók több mint 85 százaléka már közvetlenül a zárás után jelezte részvételi szándékát a jövõ évi, március 13-16. között tartandó kiállításra. Mint minden évben, idén is számtalan új fejlesztésû fegyverrel és lõszerrel rukkoltak elõ a vásározók a régi jól bevált modelljeik mellett. Természetesen nem maradhattak ki a tradicionális, nagy múltú fegyvergyártó családok, manufaktúrák sem, így például Ferlachból is több fegyvermester érkezett. A Blaser bemutatta új, kis kaliberû „Rimfire” váltócsövét, de az „optikusok” polcairól sem hiányoztak az újdonságok, a Swarovski cég például új Z6i szériával rukkolt elõ. Állandó tolongás a Zeiss-nél B.G.



IWA 2008

A Blaser újdonsága a Rimfire kiskaliberû váltócsöve volt

A kiállítók látványos mûsor keretében mutatták be termékeiket

317

VADÁSZIRODALOM

A magyar vadászirodalom bölcsõjérõl III. Gróf Gvadányi József: A’ mostan folyo ország gyûlésének satyrico critice való leírása,

A

vadászkönyv-gyûjtõk és bibliográfusok Gvadányinak errõl az 1790-ben írt, egy vértesi vadászatról is szóló, versben történt leírásáról csak 2007 szeptemberében szereztek tudomást! Ezért nem szerepel a vadászati almanachokban és enciklopédiákban. Egy lelkes antikvárius, Kárpáti Frigyes, az Antiquarium Hungaricum könyvesbolt tulajdonosa hívta fel a figyelmet rá egy tavalyi árverési katalógusban. A kötetet végül 220 ezer forintért ütötték le, így azóta egy ismeretlen gyûjtõ könyvtárát gazdagítja. A könyv Gvadányi egyik legismertebb, sokoldalas versben írt mûve, mely egy falusi nótárius budai utazásáról szól. Az általam tanulmányozott példány – a tulajdonosi bejegyzések szerint – egy 1863-

legényegylet tulajdona” lett. Majd egy másik stempli szerint „A NÉPKÖNYVTÁRI KÖZPONTTÓL BP. NEM ADHATÓ EL” Jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban van, itt a mû mikrofilmen olvasható. Az aránylag kisméretû (19X11 cm-es) könyv 5 oldalas elõszóból, majd 290 oldalnyi 15 cikkelyes, és kiválóan rímelõ négysoros versszakok tömegébõl áll, melybõl a vadászat leírása a „TIZEDIK TZIKKELY”-tõl kezdõdõen a „TIZEN KETTÕDIK TZIKKELY”-ig bezárólag, azaz a 96. oldaltól a 199. oldalig, 584 versszakon keresztül tart. „Ezen vadászatnak versekben való le írássa, már két esztendök elõtt munkáltatott általam, de soha sem akartam könyvnyomtató prés alá szorítatni, hanem Jó Akaróimnak kérésseiktül meg gyözettetvén, ide foldosztam bé.” – írja a szerzõ.

A vers tanúsága szerint az ötletet tett követte: „Port, srétet golyobist, mázsa számra vették, Minden Gavallérnak vótt kétt Paripája, Sok vólt, a’tüztül is, mivel ezt féltették, Jáger, két Lovaszsza, és egy Laib Huszárja, Külön Tár szekérre vigyázással tették, Elsöre vólt bízva a’ bagazsiája, Stuttzokat, Flintákat a’ Lovászok vitték.” A mûsort is elõzetesen egyeztették: a korai kelést „fölöstökömözés” és kávézás követi, és ötkor lóra ülnek. Vasárnap délutánra meg is érkeztek a Vértes erdõ közepére, ahol egy sziklafal alatti tisztáson szekértábort alakítottak ki. Vacsorára a fogott pisztrángokat és lepényhalakat fogyasztották el. A hajnali kelés és reggeli után 8 kopóval indultak vadászni. A hely-

A vadászatról szóló fejezetek a következõképpen kezdõdnek: „A’ Gróff Francofurtba a’ meddig mulatott, Fortunánál(a) a’ mint ök Piliárdoztak, Azon idõ alatt ülés nem tartatott, Végezvén leültek ’s azon panaszkodtak, A’ Gavalléroktól Buda únatatott, Hogy hoszszú üdejek igen únatkoztak, Múlatság kevés vót, dolgok sem adatott. Tehát mit tegyenek, arrul tanácskoztak.” (Lábjegyzetben: „(a) Fortuna a’ Budai várba, egy nagy Vendég fogadó, a’mellyben szép kávé Ház is Piliárdal vagyon.”)

A címlap tetején korabelinek tûnõ tollírással van felírva: „Grof Gvadani Jósef, Generalis” as körbélyegzõ alapján a pozsonyi gimnázium könyvtáráé. A könyv a bélyegzõnek tollal történt áthúzásával „eladatott” és Piti Mihály 1877. július 16-án szerezte meg. Ezt követõen „Gróf Zichy Hippolyt pápai praelatus hagyatékából a budai kath.

318

„Egy mondá: minden nap mennyünk paripázni, Brávo: kiáltottak, rá áltak szavára, A’ más szólt: Tokokat jobb lészen halászni, De mikor? Kérdezték, ’s kinek határára, Harmadik: legszebb lesz, Tavakon kacsázni, A hol akadhatnánk vadaknak számára, Egy Gróff szólt: minnyájan mennyünk mi vadászni. Szólt a’Gróff: tsak mennyünk a’Vértesallyára”

szín közelében eligazítás volt, majd körülfogtak egy völgyet, és kürtszóra indultak a pecérek a kopókkal. Nemsokára 9 õz menekült, ezekre sok lövés ment, de csak egy esett el. Végül a gróf lõtt söréttel egy sutát, a szerzõ pedig egy bakot. A sok hibázásra sok magyarázatot adtak, a beázott puskaportól kezdve, a túl tompa kovakövön keresztül a meggörbült puskáig, és ezért ment az ugratás is a zsigerelések mellett. Magyar VADÁSZLAP

A harmadik napon olyan helyre mentek vadászni, ahol medvék és kanok is voltak várhatóak, ezért: „Minden Gavallér vitt egy Stuczot, egy Flintát, Mentünkbe mindenik, Achilles vólt, s’ Hector, Ki pedig stucz hellyet puskát vitt, de duplát, De sokak szájábúl szólt a’ tegnapi bor, A’ stucz golyobisnak meg adák flastromát, Mondám, ha Medve lesz, majd meg láttyuk akkor, Flintákba töltöttek golyobist, nyolcz postát. El bújni nem ád é soknak szállást bokor.” Az elsõ hajtás végén: „Kerülök vezettek minket új hajtásba, A’ bértzeknek élin, sorba állíttattunk, Egy óráig kellett menni az állásba, A’ völgy sürö mély vólt, meszsze nem láthattunk, Itt kopók is mentek tovább mint a’ másba, Én, Gróff, meg a’ Jáger, órmokra álhattunk, Völgy elein hagytuk azokat rakásba. Ezekrül másoknál jobban vigyázhattunk.”

Két szemébül könyvek folytak ki jól láttam El dült, rugodozva adta ki páráját, Meg vallom,e’szarvast én nagyon meg szántam, Nyelve óldalt tsüggött, úgy tette bé száját. Mivel mind ember sír, úgy sírt azért bántam.”

A kopó által felvert szarvasokat a bika a Grófra vezette, aki:

A hajtásban továbbá „Egy fö Nemes Úrfi” egy meddõ tehenet, az egyik peczér egy borjút, és Gvadányi pedig flintájával egy nagy farkast lõtt. De a hajtásokat aznap nem folytatták, mert a kutyák a szarvasokat a Majki puszta, a „Néma Barátoknak kalastromához” hajtották, késõn voltak visszavárhatók, és ezért a csapat visszament a táborba enni, inni. Közben kiderült, hogy a Gróf élete elsõ bikáját lõtte, ezért ceremóniát rendeztek. A bika szarvának 14 ágára bokrétát kötöttek, és felkérték a Grófot, hogy lépjen be a vadászó céh tagjai közé. A Gróf ezt elfogadva fejet hajtott, majd egy szertartással a bikájára fektették. A ceremónia vezére ünnepélyes szavakkal a Diana Istenasszony nevében befogadta a vadászok seregébe és „Itten edgyet ütött Jáger késivel a’ Gróff hátrullyára.” Majd ezt mondta: „Ezzel bé iktatlak Jágerség Czéhébe; Erre második ütését tette. Ezzel Pajtássunk vagy ö jelen léttébe. Erre harmadik tsapássát olly meg érezhetö képpen tette, hogy a’ gróff egész testével nagy mozdúlást tett.”

„Stuczal lött: Bikának érte kamaráját, Hogy oda érkesztem, felette csudáltam, Golyobis ált járta mind tüdejét máját,

Majd gratuláltak neki, felültették a korábban elkészített trónusra egy Dianát megszemélyesítõ vadász mellé az elõre elké-

A hajtásban a gróf megint egy bakot, Gvadányi pedig 1-1 rókát, nyulat és császármadarat lõtt. Utána visszatértek a táborba, és az elejtett vadból, májakból belakmároztak. Az elfogyasztott borok hatására hosszasan nótáztak: „El mentek; sok allyig álhatott lábára, Nem szolga, de a’ bor ezeket ringatta, Magát mind ruhástul vetette ágyára, Ki káka bélü vólt, olly azt ki is adta, Sátor köteli közt sok bukkot orrára, A’ bor Ulrich nevét vele kiáltatta, Fel költ, és morogva ment maga vaczkára. Végtére ugyan tsak mélyen el altatta.” Másnap reggel 10 kutyával két órát mentek a hajtás helyéig. Az eligazításnál a „Kerülök mondották: ma golyobisokra Lészen szükség, mert ma elég szarvasokra Fognak majd akadni kutyák, ’s Farkasokra, Fegyverét töltse meg kiki jól azokra.”


Gvadányi a flintája mellé egy jó fokost vett. A mellette álló Gróf a 18 kopó tevékenysége következtében a kiáltása szerint egy rókát lõtt, de mire Gvadányi odavitte neki a fokosával kegyelemcsapással kinyúvasztott vadját, addigra az „egy szép nagy Hejúz” lett. Majd erõs zörgésre viszszamentek a helyükre. Egy medvét hajtott 12 kopó. Egy nemes úrfi rálõtt, de csak a véknyát találta, és rátámadt egy másik vadászra. Az rálõtt, de csak 2 bordáját törte el, mire puskáját eldobva fára akart mászni, de a medve elérte. Kiáltására 12 kopó rárohant a medvére, mely elengedte õt. Míg a medve a kutyákkal küzdött, a szerzõ odaszaladt és elõször a flintával fültövön lõtte, majd fokosát belevágta koponyájába, mire végleg kimúlt. Szerencsére a medve a vadász hátsó felét csak alig érte el, és „Pályinkát öntösztek farán vett sebére.” A „TIZEN KETTÖDIK TZIKKELY” azzal kezdõdik, hogy a medvecsókos vadász egy pohár tokajitól „…szemlátomást újjúlt, Ha még egyszer iszik, egészszen lesz gyógyult.” A negyedik napi vadászat apróvadra indult, melynek elején a Gróf egy nyulat lõtt sebes ültében. Este tréfából néhány vadásznak rókapecsenyét szolgáltak fel.

DR.

ÁDÁMFI TAMÁS

NY. ERDÕMÉRNÖK

319


szített oltárra, és rituális énekekkel befejezõdött a 200 évvel ezelõtti vadászavatás ceremóniája. Ezt követték a vacsora és a sok pohárköszöntõs koccintások.

Vért a vérért

illusztráció: Boros Zoltán

Állát két tenyerével megtámasztva ült a les lábait merevítõ keresztfán. Szemeivel a vattacukorszerûen hömpölygõ vékony ködréteget figyelte, ahogy az a fûrõl igyekezett behúzódni a fák közzé. Szokásos cserkelõ útjának végén állapodott itt meg a Szervác mezõ sarkán. Már nem szuszogott, csak csendben próbálta elkapni az erdõ neszeit vagy megpillantani a párából kibontakozó vadat. Két kezén sem tudta volna megszámolni hányadik reggelét tölti már a környéken, hogy végre találkozhasson azzal az öreg gyilkos bakkal. Mióta érmes õztrófeát akaszthatott a falára, már nem hozta úgy tûzbe a bakvadászati idény, mint korábban. Viszont még március végén, egy fegyvertelen reggeli séta során Diana elé terelte a bakot, tûhegyes, ágak nélküli agancsszárakkal a fején. Az Öreg már majdnem teljesen letisztított, így a rongyos bõrdarabok alól elõtûntek lándzsái. Még aznap este megígértette a vadõrrel, hogy ezt a bakot nem kínálja fel másnak. Vendéget nem érdemes hozni rá, hiszen nincs már komoly súly abban az agancsban, ráadásul a zalai bak egyébként sem arról híres, hogy versengjen az alföldi társaival. Gyorsan áldomást ittak a fogadalomra. A Nap már világosságba borította a tájat, azonban teljes valóságában még nem mutatta meg magát, viszont nyilvánvaló volt, hogy rövidesen személyesen is bekacsint a fák fölött. A köd már alig-alig takart ki valamit a friss zöld földbõl, így a les lábának támasztva hátát a földre ült, hogy ne láttassa magát óriás bagoly-

320

Bûdi Gábor

nak a keresztfán. A csuromvizes föld hidegen sütötte a fenekét, de bízott benne, hogy a bõrnadrág nem engedi át a nedvességet. Az elmúlt két hét alatt háromszor is sikerült rátalálnia az Öregre, de lövést nem tehetett rá. Elõször cserkelés során ügyetlenkedte el a dolgot és az Öreg korábban felfigyelt rá, minthogy õ észrevehette volna, s csak jó ötven méteres vágtáját csodálhatta meg. Másodjára csak a fejét mustrálgatta a gazban hosszú percekig, mielõtt a bak beváltott volna a fenyvesbe. Utoljára már rápróbálhatta a szálkeresztet, de nagyon messze volt, és úgy érezte, hogy nem lenne méltó a küzdelem, ha 200 méterrõl rálõne. Nem az elejtés öröme izgatta már, hanem maga a vadászat, a készülõdés, a lopakodás, a várakozás és az a szívdobbanás, amikor megpillanthatja a vadat. Talán jó is, hogy nem sikerült eddig terítékre hozni, hiszen így nap mint nap újra és újra átélhette ezt. Furcsa disszonáns érzés kerítette hatalmába, akarta is a sikert, de örült, hogy nem ért még véget a kaland. Ma már értette, miért mondják, hogy a trófea értékét nem a súlya vagy pontértéke határozza meg, hanem a hozzá kötõdõ élmény és emlék. No, hát itt volt élmény. A trófeái többségét az Alföldön szerezte. Úgy vélte, ott gyorsabb és könnyebb sikert elérni, mint itt, ahol sokkal nagyobb a takarás, s nem a kilométeres táblákon csipegetnek a szárítkozó õzek. Ráadásul úgy tûnt, ez a bak különösen vigyáz a bõrére, bár a szerencse és az õ ügyessége vagy éppen ügyetlensége is szerepet játszhatott az elmúlt két hét eseményeiben. Három barnás-vörös folt bontakozott ki a párából. Nyilván az ikergidák és a suta az. Az elmúlt napokban a Szervác mezõ környékén eltöltött idõ az erdei vadat gyakran látott jó ismerõssé változtatta, s megjelenésük nem okozott különös meglepetést. Mint a jó postás, megszokott idõben érkeztek. A köszönést ugyan nem fogadták, de ez nem udvariatlanságuknak tudható be, hanem annak, hogy a jó vadász nem emel kalapot az érkezõ vadnak, csak csendben mormolja: Jó reggelt! A kis család megjelenése jelezte, hogy elérkezett a reggeli szárítkozás és csipegetés ideje, azonban megjelenésük nem jelent feltétlen jó hírt. Ha az Öreg útja is erre vezetne, akkor igencsak megnehezítené a vadász dolgát az a tény, hogy egy helyett négy leselkedõ szempár, orr és négy pár fül kutatná a környéket. Azonban az õzek ügyet sem vetettek rá, így jó széllel ücsörögve, kedvtelve gyönyörködött bennük annál is inkább, mert a köd idõközben teljesen eltûnt a mezõrõl, s teret adott a természet gyönyörû reggeli színkavalkádjának. A madarak is köszörülni kezdték az éjszaka során megpihent torkukat, így teljes volt az élmény. A Nap korongja átbukott a fák csúcsán és sugaraival kifényezte a vízcseppektõl csillogó mezõt. A három õz valóMagyar VADÁSZLAP

HIHETÕ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

}


benne. Szerencsére csak a kupakot felejtette el felpattintani az objektív lencsérõl. Az apró mozdulatot követõen a szálkeresztet ráhúzta az õzre. Az szinte pontosan szemben állt vele, így úgy döntött, hogy vár még egy picit, míg a vad az oldalát mutatja felé, egyébként is erõsen remegett és zihált. Újra felkönyökölt. A bak néhány lépést tett a többi õz irányába. Kiflibe fordult testtel követte a vadat. Nyitott bal szemével látta az õzet, míg a távcsõben a másikkal a szálkeresztet az állat váll-lapján. Hüvelykével elõre tolta a biztosítót és az utolsó levegõvételt követõen megérintette az elsütõ billentyût. A puska hatalmas robajjal nyugtázta a mozdulatot. A bak eltûnt, a puskacsõbõl füst szállingózott és a fûszálakról vízpermet szikrázott fel a lövés nyomán. Érezte, hogy valami nincs rendben, mintha a puska is másképpen szólt volna és forróság öntötte el a jobb szemét. Sáros kezével az arcához kapott, s hirtelen megérezte, hogy a távcsõ csontig vágta szét a bõrt a homlokán. Azonnal megértette, hogy hason fekve, balra kifordulva, a jobb válla távol került az arcától, így a távcsõ csak pár centire volt a szemétõl a lövés pillanatában. Sejtette, hogy nincs komoly baj, feltérdelt és kevésbé sáros kézfejével megpróbálta kitörölni a meleg vért a szemébõl. Bal szemével keresni kezdte a bakot és látni vélt egy rozsdás foltot a fûben valahol ott, ahol a vad állt. Megvan! Rövid és hasztalan kísérletet tett arra, hogy nagyjából rendbe hozza magát, így sárosan, teljesen átázva, vérzõ arccal lépett a bakhoz. Az Öreg egy magas váll-laplövéssel szenvedés nélkül azonnal tûzbe rogyott. Levette kalapját, hogy megadja a tiszteletet, még akkor is, ha nincs itt senki más. Elballagott az erdõsávig alkalmas töretért, majd visszatérve, a lombos ágat megvérezte a sebben és hirtelen ötlettõl vezérelve, végighúzta a saját véres arcán is. Így tûzte a mindkettõjük vérében megmártott töretet a kalapjába. Állt egy kicsit még a bak fölött. A gyöngyözés nélküli csupasz agancsszárak dárdaként ágaskodtak a bak fején. Tudta, hogy a kikészített trófea szép emléket állít majd az elmúlt két hét kalandos hajnalainak és az elejtésnek, amikor türelemmel, kitartással és a vérével adózott a bak véréért. BÛDI GÁBOR, 40 éves családapa vagyok. Érden élek és Budapesten dolgozom, de a Marcal partján vadászom. Falun ugyan, de igazi XX. századi „panelgyerekként” nõttem fel, akinek a természet és a vad inkább a könyvek lapjairól volt ismerõs, mint a személyes tapasztalatokból. Családomban senki sem viselt vadászkalapot, de még a horgászathoz is csak egy „zsebpecányi” közük volt. Hogy mégis miért lettem vadász? Ez számomra is rejtély. Talán azért, mert a szerelemre sincs észérvekkel alátámasztható magyarázat. Egyszer egy barátom hívott el „vadászni”. Fel is törte a tenyeremet a sarló, amíg nádat vágtam a fácánetetõ tetejére, zsíros lettem az árokparton karikázott kolbásztól, szalonnától és büdös a hagymától. Beleszerettem az egészbe, ami egy csapásra megváltoztatta az életemet. Azóta sem gyógyultam ki belõle, és mint minden szerelmes, szívesen ábrándozok és ezért is firkálgatok, de többnyire csak az íróasztalfiókomnak. Írásaimat tehát elsõsorban magamnak szánom. Az elsõ anyagom közlése után viszont kiderült, hogy vadászbarátaim is szívesen olvassák, hiszen a szerelmesek mindig jól megértik egymást…

321


szerûtlenül vörös ruhát öltött a zöld háttér elõtt. Ha egy festõ vászonra vetné a képet meglehetõs élethûséggel, akkor túlzottnak és talán elhibázottnak is vélhetnénk, de csak a valóság cáfolna rá a képzeletre. Észrevette a bakot. Tán 100 méterrel a kis család mögött óvatosan lépdelt, nyakát nyújtogatta, le-lehajolt. Bár messze volt, de biztos volt benne, hogy az öreget látja. Felemelt távcsöve szívdobogását átvéve remegõ képet adott a vadról, de annyit láttatni engedett, hogy az ezüstös orr és az ágak nélküli agancsszárak bizonyosságot adjanak. Önkéntelenül is lejjebb csúszott, majdnem hanyatt fekve vizsgálódott, mintha csak a jó 300 méterre mozgó bak felfigyelhetne rá. Hirtelen rádöbbent, hogy megint nem tudja elejteni az Öreget. Túl messze van, legalábbis ha tartja magát a fogadalomhoz, és nem kísérli meg az igen hosszú lövést. Az ölében keresztbe tett fegyvert óvatosan a térdére húzta és kissé hátradõlve megkereste a vadat a céltávcsõben. Minden lélegzetvételre a szálkereszt lecsúszott a vad oldaláról. A következõ apró lélegzetet benn tartva a sátorvasra tette az ujját, és tett egy apró mozdulatot, mintha csak az elsütõ billentyût húzta volna meg. Hmm.. talán sikerülne. Felemelte a fejét és újból a keresõtávcsövet tette a szeme elé. A bak békésen csipegetett. Semmi tanújelét nem adta gyanakvásnak, ugyanúgy, mint a közöttük lévõ suta és gidái sem. Merész ötlete támadt. A félig hanyattfekvõ helyzetbõl hasra fordult és a puskáját szíjánál fogva a jobb behajlított karjára fektetve kúszni kezdett a fûben. Azonnal csuromvizes lett a hasán a pulóver. Kicsit félre fordulva összehúzta vaxos kabátjának zipzárját és nem bánva a sáros-vizes csúszkálást, mint egy hüllõ kanyargott elõre. Tenyerét megpróbálta szárazon tartani és csak könyökét és alkarját használva haladni elõre, de sikertelen volt, így már néhány méter megtétele után sikamlós sár volt a kezén. Érezte, hogy a víz befolyik a kabátja ujján, és könyékig áztatja. Jó 30 métert kúszott, amikor lihegve kiemelte a fejét, hogy lássa jó irányban halad-e. Az iránnyal nem volt gond, annál inkább a sutával és a gidákkal. Ha ebben az irányban halad tovább, akkor rövidesen túl veszélyes közelségbe kerül hozzájuk, és ha elriasztja õket, akkor nyilván a bak is kereket old. Ezért egy kicsit jobbra fordulva folytatta tovább az útját. Idõközben butábbnál butább dolgok futottak át az agyán. Lihegve kuncogott attól a gondolattól, hogy édesanyja mit szólna, ha most látná. Erre gondolt akkor is, amikor taknyosan a lesen ülve egy-egy egész papír zsebkendõt tömött az orrlyukaiba, hogy ne kelljen szipognia. Hát igen, õ az anyjának a vadász fia, a másik meg a normális. Erõltette a kúszást, és próbált gátat vetni kíváncsiságának, hogy állandóan megálljon és felemelje a fejét. Csökkenteni akarta a kockázatot és kúszni ameddig csak bír. Úgy becsülte, hogy 80-100 métert tehetett meg. Már nem próbált védekezni a víz és a sár ellen. A magas fûszálak miatt nyakán is befolyt a víz, arcán kövér cseppek gurigáztak, sõt csizmáján belül is érezte már a nedvességet. Pár másodpercnyi pihenés után hátát meggörbítve kiemelte a fejét. Az õzeket kis iránytévesztéssel ugyan, de ott találta, ahol számított rájuk. Viszont nem került annyival közelebb, mint remélte, hiszen nem egyenesen a bak felé kúszott. Még 50 métert tûzött ki célként. Érezte, hogy egyre jobban fárad, és teste erõsen remegni fog, de bízott benne, hogy lesz ideje kifújni magát. Mivel nem bírta a földdel párhuzamosan tartani a fegyverét, annak tusa vékony csíkot szántott mellette és csinos sárgombócot görgetett fel. Megállt és fejét pár másodpercre a karjára fektette. Rövid pihenés után felnézett. Alig merte elhinni, hogy ilyen ügyes volt. A bak már alig 100 méterre lehetett tõle, a suta gidáival balra, biztonságos távolságban. Nem akart további kockázatot vállalni a kúszással, hiszen a puska és a háta is nyilván ki-kilátszott a fûbõl. Puskáját maga elé húzta és felkönyökölt. A sáros tust beszorította a vállába és belenézett a céltávcsõbe, de semmit sem látott

HIHETÕ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

Régi történet R

-

Bodor Miklós

égen kezdõdött. Kis fácska voltam. Homályos sejtésem van arról, hogy egy nagy kertben állunk katonás rendben. Együtt, mégis elválasztva a keskeny levelû õszibarackoktól, a halványlila virágú manduláktól, a pirosas törzsû, kényeskedõ cseresznyéktõl. Néha közénk jött a kertész, aki hol locsolt, hol meg a hernyók ellen ránk permetezett valami folyadékot, hol pedig ollójával kicsiny ágacskákat nyesett rólunk, hogy szebb, formásabb koronát növesszünk. Aztán – és erre már világosan emlékezem – egy öregember jött a kertbe! Kézen fogva vezetett egy kisfiút. Velük jött a kertész, és amelyik testvéremre rámutatott, azt ásójával óvatosan kiemelte. Már kifelé mentek, amikor megállt elõttem. - No ezt a szép kis körtét még adja ráadásként András! – szólt a kertészhez. Ez lesz a mi külön kis fánk, ölelte át a tágra nyílt szemû kisfiú vállát. Aztán már a kocsi zörgött velünk. Ki a faluból, át az erdõn, kaptatón, meg lágy lejtõn csattogtak a lovak patkói és bekanyarodtunk ide, a zöld kerítéssel övezett kertbe. Lassan fogytunk a kocsiról, ahogy társaim beleálltak a kiásott gödrökbe, és egyszer csak magam is a levegõbe emelkedtem. Az öregember felvitt a kikövezett utacskán, fel a domboldalon álló házacska elé. Te itt fogsz állni. Árnyékot adsz, ha nagy lesz a meleg, és egy kis padot is teszek alád. – mondta, és szava szinte simogatott – Itt fogok üldögélni, ha elfáradok, meg alkonyattájt, amíg fel nem jönnek a csillagok – dörmögte, miközben elültetett. Gondosan lapátolta a földet gyökereim közé, fölé, és ezalatt a kisfiú fogta puha kis kezével a törzsem. Ma is átmelegszik a szívem, ha a kis maszatos mancsok érintésére gondolok… * Évek jöttek, mentek aztán. A kisfiú alattam játszott, az öreg ágaim alatt mesélt az ölébe gömbölyödõ lurkónak. Késõbb itt gyakorolta a cseperedõ gyerkõc a betûvetést, meg a hangosan való olvasást. Szép évek voltak! A kisfiúból legény lett, és akkortájt egyre ritkábban jött nagyapjával. Egyedül üldögélt alattam az öregember, és ha szeme messze révedõvé vált, mintha túlnézne a szemközti hegyen álló kálvárián, keresztül a kõbánya sziklás meredekén, meg a várromot rejtõ Szomszéd-hegyen – és elpárásodott a szeme. Beleláttam a szívébe: a magányról dobogott. Fõ, hogy egészségesek vagytok! – suttogta maga elé. Múltak az évek. Az öregember mozgása meglassúdott. Idõvel aztán bottal segítette a járást, és ha valamiért lehajolt, hát nehézkesen egyenesedett fel. A munkákban már mások segítettek, és az öreg ilyenkor a padon ült alattam. * Egyszer motorzúgás verte fel a hegyoldalt. Amikor megállt, fürge fiatalember pattant ki belõle. Megkerülte a kocsit, kisegítette az öreget, s egy sudár fiatal lányt. Az öreg aprókat lépve jöttment közöttük. A fiatalok megszabadították a szõlõt a gyomoktól, a fiatalember – aki nem volt más, mint az egykor puhatenyerû kisfiú – levágta a füvet, az asszonyka pedig éktelen rendetlenséget csinált, de õ nagytakarításnak nevezte.

322

Újra szép évek jöttek. A fiatalok egészséges nyüzsgése nem volt bántó, bár amikor a vénülõ faházat lefestették valami rossz szagú kulimásszal, akkor elköltözött a padlásról a nyest. A seregélyek is ritkábban jöttek, mert gyümölcséréskor színes szalagokat kötözött az ágakra az unoka, sõt még madárijesztõt is állítottak két szúvas dorongból, rossz kalapból, egérrágta kabátból, és egy ki tudja honnan szerzett csíkos pizsamanadrágból. * Néhány évgyûrût vastagodott a törzsem. Mígnem egy tavaszszal a kocsiból egy kis kosarat is kivettek, amit nagy gondosan vittek fel a házhoz. A kosárkából halk gõgicsélés, majd harsány babasírás kelt, és ilyenkor vagy játszani kellett a picivel, vagy etetni, esetleg az átázott pelenkát kicserélni. A következõ évben a házba egy járóka költözött, amit napközben a kertben állítottak fel a fiatalok, és az öregember nem mozdult el mellõle. Késõbb elsõ lépéseit is alattam tette meg a kisember, és vízszintes ágam tartotta a hintát, amelyen óvatos mozdulatokkal lengette a dédapa. Aztán ahogy múltak az évek, végképp gyengülni látszott az öregember. Addigra kis dédunokájával megismertette a közeli hegyek, dombok, völgyek titkait. Néha az öregember még kihozta a puskáját is, és kezelését, használatának óvatos-értelmes módját megtanította a lassacskán nagykamasszá cseperedett fiúnak. Alattam, az árnyas padon tanulta a fegyver szétszedését, olajozását, összerakását, a célzás módját. Ahogy növekedett, nem maradt el innen a kertbõl, mint annak idején apja tette. Amikor csak ideje engedte, jött, és most már õ hozta az öregembert, szinte szó szerint hozta, mert ekkor már a bot se segített az öreg testnek a feljövetelben. Gyenge volt, és már csak a két szem volt ugyanaz, mint akkor régen, mikor gyökereimen a földet oly gondosan tömörítette. Aztán nem tudom, mi történhetett, de nem jött többet az öreg. Unokája elvégezte a munkáját, aztán hazament. A kert szép volt, a gondossággal nem volt baj, de mi, a füvek, fák, a virágágyás a kis ház elõtt, és a megvénült kerítés éreztük, hogy valami megváltozott. Nekünk hiányzott a lassú mozgású, elnehezült testû öregember, akinek a szemébõl éltetõ szeretet sugárzott ránk. Éreztem, hogy egyik ágam, épp az, amelyik a hintát tartotta valamikor, elernyed, élettelenné válik. Egy vad decemberi szeles napon letörött a nagyobbik része. Már nem is fájt... Talán az öregemberrel is ez történt? Aztán tavasz lett újra, és amikor a dédunoka kijött, nem féltem, amikor a házból létrát, fûrészt, meg szurkot hozott elõ. Pedig mi, fák tudjuk mivégre a fûrész! Ne félj, nem fog fájni! – dünnyögte, aztán derekamnak támasztotta a létrát, és felmászva, okosan elõbb alulról küldte a még egészséges részbe a fûrészt, majd felülrõl folytatva a fájdalBODOR MIKLÓS Fotós, a Nimród Fotóklub alapító tagja. Elsõ képei, és írásai az Élet és Tudományban, negyven éve jelentek meg. Majd a Búvár, és a Nimród olvasói is megismerhették. Késõbb rendszeresen publikált a Venatus vadászmagazinban, majd a Magyar VADÁSZLAP-ban. Manapság fõleg internetes újságokban közli képeit és írásait.

Magyar VADÁSZLAP

}

tózkodnod se kell! Tavaszutón hagyom megnõni a füvet, mert közötte olyan zamatos szamóca érik, amilyet nem kapsz a piacon! A levegõ maga az élet. A közeli forrás vize hûvös a legforróbb napok idején is. Itt minden a békét, a nyugalmat sugározza. Mi van itt messze?!” – kérdezte még egyszer és a szava kissé éles volt. A leányzó meghunyászkodott… Másnap reggel a fiú vadászni ment. Kora hajnalban érte jött régi barátja, és még nem is virradt, amikor lépteik halk neszét elnyelte az erdõ. A lány elég késõn került elõ, és szemmel láthatóan duzzogott. Csípõre tett kézzel kiabált, amiért az árnyék a nyugágyára vetõdött ágaimról. Idegesen hajtotta el a méheket, akik addig észre se vették, és mérgesen, indulatos szavakat sziszegve fogai között leütötte az arra libegõ lepkét. Nem sokkal ezután megérkeztek a vadászok. Igyekeztek csendesen jönni, és a gazdánk, a vállán hozott õzbakot az ajtó elõtt szépen terítékre rendezte. Aztán büszkén mosolyogva várták a lányt, hogy jöjjön elõ. Elõjött, de abban nem volt köszönet. A gyönyörû teremtés helyett egy gyûlölködõ fúria

– válaszolta erélyesen a kalapja mellett töretet viselõ vadász. A busz a kocsma elõl indul! – szólt még vissza a leánynak, miközben a bakot betették a kocsiba, hogy annak rendje-módja szerint a hûtõházba vigyék. Régen volt. Csendes évek jöttek aztán. A padon többnyire egyedül ült ezután, és az emlékek lenge szárnyán, nyári rõzsetûz, vagy gyertyafény mellett borozgatva ideidézte az egykori öregembert. Késõbb õ is elmaradozott… * Romlik, pusztul a kerítés. A zsindelyek mondják, hogy mind több helyütt beázik a ház is. Néha egy-egy rokon még feljön ide, amikor érik a gyümölcs, megszedik a kosarukat, és elmennek. Ha nagyritkán nyílik a rozzant kertkapu, lesem, hogy milyen szerszám van a látogató kezében. Kaszát hoz, hogy füvet vágjon, kapát talán, hogy megtisztítsa a vaduló szõlõt, permetezõ van a hátán, netán olló van nála, hogy megnyesse a fattyúhajtásokat? És már nem borzongok attól se, ha a kezében fûrész villogtatja rettenetes fogait…

illusztráció: Simon Ferenc

rontott ki az ajtón. A két fiú arcáról lefagyott a mosoly. - Azt képzeled, hogy ezt velem meg lehet csinálni?! – rikácsolt éles fejhangon. - Idehozol a világ végére! Darazsak, legyek, meg mindenféle féreg közé. És még itt is hagysz, aztán megjössz egy véres döggel! És belerúgott a szépen felravatalozott vadba. - „Ezt az egész kócerájt, pedig ha összeházasodtunk, úgyis eladjuk!” - üvöltözte a lány, miközben szép arcát eltorzította a düh. - Ezt a házat még a dédapám emeltette. Ezt a fát is õ ültette, és a nagyapám – még kisfiú korában – tartotta, amíg a gyökereket nem fogta a föld! Ez alatt a fa alatt tanultam meg járni! Itt mi, a barátommal gyerekkorunk óta itthon vagyunk! Innen nem fogok elmenni!


mas munkát, lemetszette a holt ágaimat. Helyét szurokkal kente be, és már tudtam, hogy a sokféle ártó pondró hiába fente fogát. * A fiatalember legközelebb egy szédítõen csinos lánnyal jött, és ekkor puskája is vele volt. Büszkén mutatta meg birodalmát, nem mulasztva el megemlíteni, hogy alattam tanult meg járni! Az elsõ nap vidáman telt, reggel azonban egy kicsit kedvetlenül mondta a lány, hogy „Innen minden olyan messze van!” A zöldruhás fiatalember értetlenül nézett rá: „Mi van innen messze?! Itt körülölel a csend! Ha kinyújtod a kezed, szinte belé kívánkozik a fáról a mézédes alma, körte, vagy szilva. Még nyúj-


323

SZAFARI

A dagesztáni túr A dagesztáni túr mintegy 120 kilogrammos testsúlyú, szarva ívben hátrahajló. A világrekord szarv hossza meghaladja a 110 centimétert. Túrra vadászni nem csak a terep nehézsége miatt veszélyes, hanem a Kaukázus népeinek közismert vadsága miatt is, ahol a politikai helyzet állandóan feszült, ezért nagyon meg kell gondolni, hogy vállalja-e valaki ezeket a kockázatokat. Ami viszont mellette szól az, hogy az ázsiai vadjuhfajok közül a helyi társadalmi viszonyoknak köszönhetõen ez a legolcsóbb vadászat. A túrfajok és a sörényes juhok farkának belsõ fele a juhokéhoz hasonlóan csupasz, míg a kecskéké szõrös, ezért rendszertani besorolásuk szerint a félkecskék (Ammotragus) rendjébe tartoznak. A Safari Club juh- és kecskevadász tagozatai nem is tudják eldönteni, hogy a két csoport közül melyikbe sorolandó. Salamoni döntéssel mind a juhoknál, mind a kecskéknél nyil-

vántartják. Szintén a Kaukázusban él a jobban inkább a kõszáli kecskére emlékeztetõ kubáni túr és a kettõ közötti átmenetet képviselõ közép-kaukázusi túr. Nagyatádon a Tó Csárdában üldögéltünk Zsuffa Béla barátommal egy kiválóan sikerült disznóhajtás után, tesztelgetve az általunk nagyra becsült villányi borokat. Mi másról is szólt volna a beszélgetés, csakis az egyetlen közös témánkról, a vadászatról. A világ különbözõ tájain ûztük már a hegyek között a vadat, és engem nagyon érdekelt volna, hogy Béla mely vadászatát tartotta a legkeményebbnek, a leginkább emberpróbálónak. - A Kaukázusban a dagesztáni túrét. – jött a válasz határozottan. Megkértem, hogy mesélje el a történetet, mivel e fejedelmi vad elejtése az én kívánságlistámon is az elsõk között szerepel. „Négyfõs magyar csapattal vágtunk neki az útnak. Valamennyien jó kondícióban lévõ, fiatal, nagy vadászati tapasztala-

tokkal rendelkezõ cimborák. A terv az volt, hogy mindannyian külön-külön indulunk fel a hegyre, ahol délutánig vadászunk, majd estére visszatérünk az alaptáborba. Hajnali kettõkor ébresztettek, hogy idõben kint találjuk a túrokat a még könnyen elérhetõ részeken. A vadjuhok sötétben leereszkednek az alacsonyabban fekvõ füves legelõkre, az elejtésükre akkor van esély, amikor lassan visszaváltanak a hegyekbe. Késõ délután értünk fel arra a részre, ahol várható volt a megjelenésük. Meg is láttunk egy jó kosból és több juhból és a szaporulatból álló csapatot. Ezek tõlünk mintegy két kilométerre voltak, megközelítésükkel nem is próbálkozhattunk. Szergej, a kísérõnk javasolta, hogy aludjunk fönt, ne kelljen még egyszer megtenni ezt a kõkemény mászásokkal teli utat. Én se azelõtt, se azután nem vettem részt olyan megterhelõ sziklamászásban, mint akkor. A Kaukázus egy fiatal hegység. Az idõjárásnak még nem volt ele-

TRÓFEABÍRÁLAT: MINDKÉT SZARV HOSSZA (A SZAGGATOTT VONAL MENTÉN), A BÁZISOK ÉS A SZARVAK KÖRMÉRETÉNEK ÖSSZEGE (AZ ELSÕ, MÁSODIK, HARMADIK NEGYEDBEN) ADJA A VÉGSÕ PONTSZÁMOT

A vad megpillantását sokszor a felhõk is nehezítik

324

Magyar VADÁSZLAP

A dagesztáni túrok jellegzetessége a hátrafelé hajló szarv



gendõ ideje arra, hogy lekoptassa a hatalmas bérceket és az éles sziklatarajokat. Mivel a terep nem tette lehetõvé, ezért a más vidékeken nagy segítséget nyújtó lovakat itt nem tudtuk igénybe venni. Estére teljesen kikészültem. A kifejezetten hegyi vadászatokra kialakított bakancsomban és felszerelésemben is borzasztó megerõltetõ volt, míg a kísérõ oroszok fényesre koptatott talpú gumicsizmában, cigarettázva pipáltak le engem hegymászótudományban. Sokszor a kezüket tették a cipõm alá, hogy biztonságosan tudjak lépni, máskor két oldalról két kötéllel biztosítottak, hogy ne zuhanjak a mélybe. Ezt nem vállaltam még egyszer, inkább a fent alvást választottam. Akkor még nem sejtettem, hogy itt milyen hideg tud lenni naplemente után. Nem vittünk magunkkal tábori felszere- „Látod a túrokat a hegy túloldalán?” lést, meleg ruhát sem eleget, így majd’ megvett az Isten hidege, amikor az én hálóhelyemül kijelölt szikla alatt végig dideregtem az éjszakát. Másnap hajnalban mintegy nyolcszáz méterre tudtuk a túrokat megközelíteni. Sajnos a terep annyira nyílt volt, hogy észrevétlenül tovább cserkelni nem tudtunk. Kénytelenek voltunk még egy estét fönt aludni, de most legalább egy kényelmesebb sziklát kaptam menedékül a fagy ellen. Harmadnapra végre sikerült megközelítenünk a kost mintegy kétszázhetven méterre, ahonnan egy jól sikerült lövéssel helyben ma- Zsuffa Béla és Hámori Csaba a piacon rasztottam. A megszokott

338-as Winchester Magnum kaliberû BLASER R 93ommal voltam. A fegyvert már hosszú évek óta használom, jól ismerem, és megbízom benne. A .338-as Winchester öbnagyság talán nem olyan lapos röppályájú, mint a 7- és 7,62 -es kaliberû lõszerek, azonban a 16,2 grammos lövedéket a szél nem téríti el olyan könnyen. Az eredményes vadászat után halálos fáradtságot éreztem és nem is jött az a korábban mindig jelentkezõ mámorító érzés, ami egy ilyen különleges vad elejtésénél jelentkezni szokott. Szerencsére vezetõink úgy döntöttek, hogy a kötelezõ fotózás és nyúzás után azonnal induljunk az alaptáborba. Az elején nagyon örültem ennek, késõbb azonban, - amikor egy fél nap alatt kellett megtennünk azt az utat, amit fölfelé háromszor ennyi idõ alatt jártunk be - folyamatos halálfélelmem volt a tátongó szakadékok és meredek bércek látványától. Amikor felfelé mászik az ember, kevésbé koncentrál az alatta lévõ dolgokra, általában csak akkor ijed meg, amikor nem tud tovább mászni, és úgy érzi, hogy csapdába kerül; se le, se föl. Teljesen elcsigázottan érkeztem meg a táborba, úgy gondolom, minden tartalékomat mozgósítottam ahhoz, hogy leérjek. Szerencsére, a csapat többi tagjának is sikerült elejteni az áhított vadat, amiért jöttünk, sõt az utolsó nap még egy disznóhajtást is GERGELY IMRE SCI TAG szerveztek a kedvünkért”.

325

PORTRÉ

Nem távcsõvel festek!

„A képvásárlás is olyan egy kicsit, mint a vadászat. A megvásárolt festményt is az ember hazaviszi, és falra akasztja, ugyanúgy, mint egy trófeát.” - véli Fábián Dénes, akit csak néhány éve számíthatunk az úgynevezett vadászfestõk közé. Pedig a családi hagyományok miatt sokkal régebben is odatartozhatna. „Önarckép apámmal”

Dédapja, nagyszülei, nagynénje festõmûvészek, rajztanárok voltak, de a családi hagyománnyal szakítva, édesapja, dr. Fábián Gyula zoológus lett, a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem hírneves professzora, jeles vadász és íjász. Bátyja, ifjabb dr. Fábián Gyula, pedig ma a gyöngyösi Károly Róbert Fõiskola vadgazdálkodási tanszékének vezetõje, szintén régi puskaforgató.

„Vízben gázoló õzbak”

326

Felmenõi között azonban nemcsak festõ, de sok kiváló vadász is akadt. Édesanyja révén, dédnagybátyja Storcz Mátyás, a híres gödöllõi hivatásos vadász. A vadászõsök kivétel nélkül jól rajzoltak, a festõk viszont nem vadásztak. „Apánk vonzódott az õsi vadászati módokhoz. 1938-ban õ volt a Magyar Solymász Egyesület titkára, majd 1957-ben ala-

pító tagja a Magyar Íjász Egyesületnek. Ötven éven át foglalkoztatta a honfoglaló magyarok íjának rekonstruálása és barátaival, a Nomád íjászokkal honosították meg nálunk újra a vadászíjászatot. Kisgyerekként az íjászatot magam is megtanultam, tizenévesen gyakran jártam apámmal vadászni, de nem lettem vadász soha. Nem akarom ma sem lelõni a vadat, mert holnap és holnapután is szeretnék vele találkozni, érdekel, hogy mi lesz a sorsa néhány nap, vagy egy év múlva.” Az ifjabbik Fábián-fiú érettségi után dolgozott az állatkertben, de tanulmányaival végül más irányba indult. 1970-tõl a Képzõmûvészeti Fõiskolára járt, majd szerzett diplomát 1976-ban. Festõszakon végzett, de ösztöndíjasként grafikával foglalkozott, sok illusztrációt és tusrajzot készített. Végzése óta mûvésztanár a Képzõ-, és Iparmûvészeti Szakközépiskolában. Készített több nagyméretû tûzzománc kompozíciót, például a gödöllõi iskola tornacsarnokára és Veresegyházra. Tagja volt a Feszti-körkép restaurálását elkezdõ magyar csapatnak. Az elmúlt húsz évben számos középület és templom restaurálásában vett részt. Számtalan hobbi, „szellemi kalandtúra” mellett fõiskolásként búvárkodott, késõbb Magyar VADÁSZLAP

„Bõgõ bika”



barátjával, Puskás Imrével kajakkal túrázott Magyarország vadvizein. 1988-ban édesapja emlékére, az õ egykori íjász-tanítványaival összefogva, megalakították a Magyar Terep-, és Vadászíjász Egyesületet, és vált újra erdõjáróvá. Sokáig azonban eszébe sem jutott, hogy vadászattal kapcsolatos témájú képeket is készítsen. Az ezredforduló után, Murvai Zoltán, a gödi Nemeskéri Kúria tulajdonosa restauráltatott vele néhány képet Neogrády Antaltól és Olgyay Ferenctõl. A vele folytatott beszélgetések hatására és biztatására 2004ben kezdett el saját vadászképeket festeni, amelyhez igen jól jött a biológus-genetikus elõképzettség. Vadászati témájú festészetében jelentõs állomás volt, amikor 2005-ben egyik képével fõdíjat nyert az I. Országos Vadászfestészeti Pályázaton. A Vadászlapban rendszeresen illusztrál irodalmi jellegû írásokat, szeret és tud embert, és jeleneteket is ábrázolni. - „Nem a régi mestereket akarom utánozni, hanem az õ „ecsetjüket vettem fel” mondja - mert a vadászok lelkéhez akkor is és most is a „natúrából” vezet az út. De abból nem lesz mûalkotás, ha valaki egy üres tájképbe belefest néhány vadat. Amikor dolgozom, párbeszédet, vitát, sõt küzdelmet folytatok a témával, a képpel. Ha ez a feszültség, ez a küzdelem benne van a kész alkotásban, akkor lehet az jó. Ha nincs, akkor üresnek hat. Sokszor az átlag nézõ nem is tudja, mi hiányzik neki egy képrõl. Nos, legtöbbször ez, a szellemi erõfeszítés lenyomata. Sokszor kérdezik, miért nem festek többféle állatfajt. Azért, mert még nem ismerem õket elég jól! A

„Elemér” rókát kezdem megszeretni, de például hiába láttam már néhányszor muflont, ez még kevés. Az õzet elég jól ismerem.

Akkor kerültem elõször egyikükkel „közelebbi kapcsolatba”, amikor Apánk a Vadászati Világkiállítás idején, a kábító injekciós nyílpuska hatását a gödöllõi kísérleti téren tartott õzbakon „lõtte be”. A bak már ismerte a procedúrát, és nem szerette, hogy elkábítják. Egy alkalommal kiszabadult ketrecébõl és a gyûlölt „ellenségének” rontva, Apámat szabályszerûen felöklelte. Sebesülés nem történt, de nekem kellett közbevetõdnöm és így sikerült elkerülnünk a nagyobb bajt. Ma is gyakran cserkelek együtt másokkal õzbakra, rendszeresen ülök lesen, de a vízben gázoló bakot csak azután festettem meg, miután Balatonfenyves mellett egy hajnalon magam is láttam átkelni õzeket a Berek-csatornán.” Leginkább tágabbra nyitott tájban szereti ábrázolni a vadat. „Nem távcsõvel festek. – meséli – Meg tudnék mutatni akár minden szõrszálat külön-külön is, de mi értelme volna? Emberekrõl szívesen készítek portrét, vadról nem. A legtöbb festõ a vadász szemszögébõl használja az ecsetet. Én inkább a kísé- MÁROK TAMÁS MUNKATÁRS rõ nézõpontjából.”

327

Megragadni a múló idõt...

Jó tervnek tûnt. Három-négy évig tartó munkavállalás vidéken, gyors meggazdagodás, és aztán sietve vissza Budapestre, ahol azért mégis csak más az élet… A friss diplomás fõvárosiak közül az 1970-es években is sokan gondolkodtak így. Sokak elképzelése valóra is vált. Dr. Lami András sorsa azonban másként alakult. A három-négy évbõl harmincnégy év lett, és az anyagi javakat illetõ meggazdagodás is elmaradt. Élmények, érzelmek és emberi kapcsolatok tekintetében azonban valóban vagyonos ember lett…

- Budán laktunk, Zugligetben gyerekeskedtem. Öten voltunk testvérek. Én voltam a legidõsebb és alighanem a legnyughatatlanabb is. Már általános iskolás koromban távcsõvel és fényképezõgéppel jártam a budai hegyeket. Tizenhárom éves voltam, amikor „vadásznaplót” kezdtem írni. Tizennégy éves koromban pedig a Magyar Vadász hirdetési rovata útján levelezõtársakat kerestem. 1962. február 13-án adtam postára egy Bod Lajos nevû, hozzám hasonlóan természetrajongó fiú számára az elsõ levelemet… Dr. Bod Lajos mellettem ül, dr. Lami András pedig az asztalfõn. Különbözõ rendezvények keretében, az ezredforduló körüli években pár percre már összefutottak, de - negyvenhat évvel az elsõ levélváltás után! -, ez az elsõ tervezett és szervezett személyes találkozásuk. A levelek jöttek-mentek, a levélírók azonban személyesen nem ismerték egymást. Ámde a sok-sok oda-vissza levél egy szép zöld iratgyûjtõbe rendezve ma is hiánytalanul

együtt van dr. Bod Lajos archívumában! Kikönyörögtem az engedélyét, hogy az egyikbe beleolvashassak. A tizenöt éves Lami András 1963. április 11-ei keltezésû levele tulajdonképpen egy gyorsjelentés a legfrissebb élményeirõl. „Április 10-én a közeli területre mentem ki, ahol egy érdekes társulást figyelhettem meg egy délutánon át. Egy mezei nyúl egy gyönyörûen kifejlett fácánkakassal kereste együtt az élelmét. Egyszer a kakas közvetlen a nyúl mellõl akart felkapni valamit, mire a nyúl pofonvágta. Erre a kakas hátraugrott, felborzolta tollait és elkiáltotta magát. De hamarosan békesség lett. Még két nyulat láttam. Négy teljesen újjáépített szarkafészket jegyeztem fel az általam készített térképemre…” Szabadkígyóson vagyunk, dr. Lami András otthonában, egy zöldre festett manzárdos családi ház nagy belmagasságú és tágas vadász-szobájában. Ezt a helyiséget utólag építették a házhoz, mely a mindenkori községi állatorvos szolgálati

lakása volt valamikor. A bõvítés aztán végleg eldöntötte és egyben mindenki számára egyértelmûvé tette, hogy dr. Lami András többé már sohase lesz fõvárosi lakos… Kalocsai mintákkal díszített festett támlás székeken ülünk a terített, vendégváró asztal mellett. A bejárat melletti sarokban kemence „púposodik”, s bár nincs benne tûz, az ember mégis érezni véli a melegét. A falakon trófeák sokasága. A tetõtéri szobákba vezetõ lépcsõ alatt festett láda, amit az Ormánságban szökrönynek neveznek, felette zsúfolt, könyvektõl roskadozó polcok. Dr. Lami Andrásnak több mint ötszáz vadászkönyve van. A lépcsõ karfáin róka- és nyestbõrök ritkán látható mennyiségben. A két barát tiszteletteljes szeretettel nézi egymást. Alighanem gyermekkori énjüket keresik és látják egymásban, pedig a tovatûnt évtizedek egyikük felett se múltak el nyomtalanul. Dr. Bod Lajos a hatvankettedik életévét tapossa, dr. Lami András májusban lesz hatvan. Dr. Bod Lajos

agrármérnök lett, majd vadgazdálkodási szakmérnök, doktori címét a somogyi õzállományok populációdinamikai vizsgálatának eredményeirõl szóló szakdolgozatával szerezte. Munkás élete nagyobbik felét a vadászati érdekvédelem szervezeteinek szolgálatában töltötte. Dr. Lami András állatorvosi diplomát szerzett, majd állathigiénikus szakvizsgát tett. Már jó ideje hatósági állatorvos, és immár harmadik ciklusban vadásztársasági elnök. Többkevesebb rendszerességgel mindketten írnak, publikálnak is. Életrajzuk tehát akár párhuzamosnak is mondható. Lami András 1961 óta, Bod Lajos 1959 óta vezeti naplóját. Egész életüket meghatározó közös törekvésük a felejtés elleni küzdelem. Mindent lejegyeznek, eltesznek, összegyûjtenek és rendszereznek, amit átéltek, és amit értéknek tekintenek. Az emlékeik adják lényük lényegét. - Tizenkilenc éves koromban, 1967ben lettem vadász – mondja dr. Lami András, miközben azokat a fotókat és naplójegyzeteket nézegetjük, melyeket erdõ-mezõjáró gyerekként készített. – Mindannyian vadászõsök utódai vagyunk. A személyiségünk mélyén ott rejtõznek az õsi vadászösztönök. Van, akinél felszínre törnek, van, akinél a mélyben maradnak. Én Milák Lászlónak, gimnáziumi biológia-kémia tanáromnak köszönhetem, hogy vadász lettem. A sportlövészettel is õ ismertetett meg…

Az elsõ szalonka ecsettolla és emléksorai

legeltetnek. Dr. Lami András a békéscsabai Alföld Vadásztársaság elnöke, mely terület határos a szabadkígyósi területekkel. Ennek a tájnak változatlanul az õz a fõ vadja, de van már dám, sõt helyenként és idõnként gímszarvas és vaddisznó is. - És van szalonka is! – figyelmeztet felemelt ujjal dr. Lami András. Az idei elsõ madaramat március 20-án vettem fel. Õ volt az ötvennegyedik… A lépcsõ korlátjára terített rókabõrökre esik a tekintetem. Nem mindennapi kollekció. - És róka-ügyben mit mutat a lõjegyzék-összesítõ…? - Százötvenegyet! Az „Ötven vadász emlékeibõl” címû almanach ötödik kötetében közreadott egy kedves történetet, amely rókavadászat közben esett meg vele. - Tél volt, 10-15 centis hó. Már napok óta a falu szélén lévõ szarvasmarhatelep másfél méter magas állatfelhajtóján üldögéltem, mert telis tele volt a környék rókanyomokkal. Egyszer csak feltûnt egy biciklit toló ember a telep felé vezetõ úton. A telep idõs éjjeli õre volt, kutyája kíséretében. Egy kígyósi lakodalmas nótát dudorászott. Amikor alám ért, belém bújt a kisördög. Lassan felálltam a hólepelben és fütyülve folytattam a nótáját… - Egy fütyülõ szellem az éjszakában… - A kutya vinnyogva, Józsi bácsi jajongva menekült vissza az úton. Másnap elsõ útja a tsz-irodába vezetett. Felmondott, nem vállalta többé az éjjeliõri munkát. Több mint húsz éves már ez a történet, de sokszor eszembe jut. A késõbbiekben többször is elmondtam Józsi bácsinak, hogy mi is történt valójában, de õ nem nekem hitt, hanem BÉKÉS SÁNDOR ÍRÓ - ÚJSÁGÍRÓ a szemének…


Rókaprémes feljáró

Dr. Lami András a margitszigeti lõtéren Görcsös Gyulával, dr. Bertóti Istvánnal, Szilágyi Virgillel edzhetett együtt, majd amikor 1967-ben megalakult a skeetlövõ szakosztály, tagja lett a nemzeti válogatottnak is. Olyan kiváló lövõk vették körül, mint Igaly József és Igaly Diana, Vasvári Pál, Szabó Károly, Jármai Pál, Talabos Gyula, Palkovics György és Pintér Miklós, hogy csak néhány nevet említsünk az ismert nagyok közül. Két alkalommal is érmes helyezést ért el a Magyar Bajnokságon. - Ennek az idõszaknak a valódi hozadékát nem az érmek, nem a helyezések jelentik – mondja. - A sportlövészet rendre, fegyelemre tanít, és persze arra is, hogy az embernek uralkodnia kell az idegein és az érzelmein. A skeetpályán szerencsére ma sem az dönti el a helyezési sorrendet, hogy kinek van több pénze… Napjaink nyugtalanító jelenségeit nem tudjuk távol tartani beszélgetõ asztalunktól. Dr. Lami András azt mondja: túlságosan is gyorsan, túlságosan is könynyen lehet puskához jutni manapság. Szürke marha húsából készült kolbászt falatozunk és ez alkalmat ad arra, hogy a Szabadkígyóst körülölelõ tájról beszélgessünk. A háromezer lakosú település Békéscsabától tizenegy kilométerre, délre található. A községtõl délre pedig a mozaikszerûen elterülõ Körös-Maros Nemzeti Park egyik legértékesebb része, a Kigyósi-puszta terül el. A szikes réteken ritka sztyeppei növények és állatok élnek. A pusztákon juhokat és szürke marhákat

KÖNYVISMERTETÕ

Az ezerarcú természet A Foto Natura Természetfotósok Egyesülete megalakulásának 15. évfordulója alkalmával reprezentatív fotóalbummal örvendeztette meg a természeti szépségek iránt fogékony nézõket. A képeket az évszakok hangulatának jegyében válogatták, „A tél hangjai” varázslatos hócsipkékkel, ködös látomásokkal, jégbe fagyott napfénnyel, a „Tavaszi zsongás” lepkékkel, bogarakkal, madarakkal, virágok tarka csillagaival, „A nyár dala” tobzódó színekkel, izzó alkonyi fényparazsakkal, sosem látott tengeri állatok meghökkentõ képeivel, míg az „Õszi varázslat” melankolikusan visszafogott tónusaival s éppen ellentétesen, az északi tájak megvadult színorgiájával kápráztat. Jó, hogy a könyv három nyelvû, a három évtized kiállításainak, díjainak felsorolásától mind a 25 egyesületi tag fényképes bemutatkozásáig. A könyvet a Nemzetközi Természetfotósok Szövetsé-som gének elnöke ajánlja elõszavában az olvasóknak.

Gemenci vadászatok

A vadonatúj film a világhírû gemenci vadászterületre kalauzolja el a nézõt, ahol a történelmi vadászházak, vadászkastélyok több mint egy évszázada õrzik a fõúri vadászatok le-

vegõjét. A páratlanul izgalmas és látványos felvételek segítségével a nézõk is szinte részesei lehetnek annak az ártéri erdei hangulatnak, amelyet a szeptemberi szarvasbõgés titkai, valamint a téli vaddisznóhajtások és terelõvadászatok sugallnak. Az ártéri sûrûk kiváló élõhelyéül szolgálnak a messze földön híres nagyvadállománynak, amelyet kitûnõ szakemberek kezelnek, immáron több évtizede. Bepillanthatunk a Duna-menti galériaerdõk titokzatos életébe és a gemenci vadászatok sajátos hangulatából is kaphatunk némi ízelítõt. Ehhez nem kell mást tennünk, mint megnézni a Kommunikáció-Natura Bt. által készített 43 perces DVD-t. Az alkotás egyaránt tartalmas kikapcsolódást nyújt a vadászok és természetkedvelõk számára, de a vadászat iránt rajongó fiataloknak is „melegen” ajánljuk. W.P.

A Magyar VADÁSZLAP teljes CD-, DVD- és könyvkínálata megtalálható a www.vadaszlap.hu honlapon mûködõ web-áruházunkban.

330

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZKUTYA

A Nimród vadászújság márciusi számában „Változások a kutyatenyésztésben” címmel megjelent egy írás, melyben a szerzõ, Hermánné Bedics Rita mondanivalóját 14 pontba sûrítette. A cikk alapjául az idén január elsején hatályba lépett MEOE Tenyésztési Szabályzata szolgált. A szóban forgó cikk elsõ pontja azonnal egy súlyos szakmai hiányosságra épül, miszerint „Tenyészteni csak fajkutyával lehet”. Ehhez azonban ismerni kellene, hogy valójában mi is a faj, illetve a fajta közötti különbség. A rendszertani kategóriák között tudniillik alapvetõ eltérés van. A faj egy természetes rendszertani egység, melynek kialakulásában az ember nem jut szerephez. Egymástól többé-kevésbé elhatárolható, egyöntetû jellegû, saját fajon belül szaporodó csoportok, populációk összessége. A fajta viszont a fajon belüli legfontosabb kategória. Olyan állatcsoportot jelent, amelyek származása közös, többé-kevésbé egységes forma, szín és

szervmûködés, valamint ezek öröklõdése jellemzi. A fajta tenyésztõi munka kapcsán – tehát mesterségesen – alakul ki. Az egyes fajtákra jellemzõ tulajdonságok és bélyegek összessége a fajtajelleg. Ezek ismeretében leszögezhetõ, hogy a kutyafaj minden kutyafajtától független kutyaegyedet magába foglal, de ezeket – néhány kivételtõl eltekintve – csak fajtán belül tenyésztjük. Fajtatiszta kutyáknak azokat az egyedeket nevezzük, amelyek szigorú szabályok alapján (fajtastandard) besorolhatók egy adott fajtába. Például: pointer,


A szaksajtóban különösen nagy felelõségel jár minden megnyilvánulás. A szerzõnek tisztában kell lennie azzal, hogy cikke mások számára hivatkozási alapként szolgál majd, lesznek akik abból tanulnak, informálódnak és a benne szereplõ tényközléseket „kézpénznek” veszik. Éppen ezért kell a cikkek megírásánál mindenkor a tartalom hitelességére odafigyelni, és ha erre szükség van, akár egy elismert szakemberrel átnézetni, megvitatni az anyagot. A szakmai alázat és az elhivatottság általában kevésnek bizonyul, talán „némi” szakmai háttértudás is szükséges lenne... drótszõrû magyar vizsla, hannoveri véreb, stb. Fajtatiszta tenyésztésrõl akkor beszélünk, ha kizárólag azonos fajtán belüli egyedeket párosítunk és pároztatunk. A tenyésztési program (a Szabályzat szerint is) ezt a célt szolgálja. A második pontban olyan megállapítást tesz a szerzõ, amelynek pont az ellentettje igaz. „Fontos tudni: szukáknak is 2 db „kitûnõ” minõsítés kell kiállításon…” A MEOE elnökének 2007. december 19-én kelt, 364/07. számú ide vonatkozó levele szerint: „Kiállítási eredmények, legyenek azok országos, nemzetközi vagy speciális klub rendezvényen szerzettek, nem számíthatnak be a tenyészminõsítésbe.” Az egészségügyi szûrõvizsgálatokkal kapcsolatosan, a cikk megállapításaival szemben a kötelezõség tekintetében a már említett hivatkozási hely szerint a „2008., 2009., 2010. években a szabályzatok csak javasolhatják a szûrések elvégzését.” Ezt követõen csak akkor emelkedik kötelezõ érvényre, ha azt a fajta-gondozó egyesületek elõírják. A szerzõ a nyolcadik pontban utalást tesz a fedeztetési szerzõdés megkötésének kötelezõségére, holott a MEOE Tenyésztési Szabályzatának 2. pontja errõl a következõképpen rendelkezik: „A szuka és a fedezõ kanok tulajdonosainak nyo-

matékosan javasolt, hogy kössenek írásos szerzõdést minden fedeztetés elõtt.” Vagyis, a szerzõdés aláírása egyáltalán nem kötelezõ, csupán „melegen ajánlott”. Nem helytálló az a 12. pontban tett megállapítás, hogy a „farok kurtítása tilos” és ezért szükséges a csonka farokkal született egyedek külön nyilvántartásba vétele. A csonka farokkal született egyedek génhibásak, ezért szükséges az állatorvosi igazolás alapján történõ külön nyilvántartásuk. Az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló 1998. évi XXVIII. Tv., 10.§.(1) bekezdése értelmében „Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy késõbbi egészségkárosodásának megelõzése céljából történõ sebészeti beavatkozás – az ivartalanítás és a fajtajelleg fenntartása kivételével – nem végezhetõ.” Ennek tükrében világos, hogy bizonyos fajták esetében a fajtajelleg megõrzése érdekében a farok kurtítása, illetve a fülek kupírozása nem minõsül tiltott tevékenységnek. Végül a szerzõ 14. pontbeli utalása arra, hogy „Kereskedõ nem tenyészthet”, újfent tévedés. Helyesen ugyanis így rendelkezik a szabályzat: „Kutyakerekedõk részére történõ tenyésztés nem engedélyezett.” A szerzõ által fontosnak ítélt téma (ami egyébként az is) 14 pontjából hat súlyosan téves. Megállapításai arra utalnak, hogy nincs tisztában a tényekkel, vagy nincs megfelelõ tárgyi tudás birtokában, tévesen értelmezi a Szabályzatot. A régóta várt ésszerû POMÁZI változtatásokkal magam ÁGOSTON SZAKÍRÓ is egyetértek.

331


A rend kedvéért

Vadászati Múzeum Keszthelyen Amolyan húsvéti ajándékként, hivatalos ceremónia nélkül nyitotta meg kapuit március 22-én délelõtt a látogatók elõtt a Vadászati Múzeum Keszthelyen. Az érdeklõdõk az ünnepi készülõdés ellenére folyamatosan érkeztek. A trófeagyûjteményt, az életszerû környezetben elhelyezett, több földrészrõl származó kitömött állatokat, s a tetõtérben lévõ modellvasút-kiállítást egyaránt sokan tekintették meg. Dr. Czoma László, a Helikon Kastélymúzeum igazgatója elsõként Manninger Jenõnek, a megyei közgyûlés elnökének és Ruzsics Ferencnek, Keszthely polgármesterének mutatta be a tárlatot. A hivatalos avató és megnyitó ünnepségre április 25-én kerül sor.

Kamerával és ecsettel Gyõrben, a Xantus János Múzeum Galériájában május 15-én nyílik meg Bágyi Ferenc természetfotós és Matyikó Tibor természetfestõ „Természet kamerával és ecsettel” címû kiállítása. Az ünnepélyes megnyitón beszédet mond dr. Alexay Zoltán egyetemi tanár. A tárlat május végéig megtekinthetõ Gyõrben, a Széchenyi tér 5. szám alatt található bemutatóteremben.

Mire szabad vadászni? Májusban: õzbakra – vaddisznóra Júniusban: õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranysakálra Egész évben vadászható: vaddisznó kan, süldõ, malac – róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve.

2008

MÁJUS

31 nap

Közép-európai zónaidôben Budapesten

A hó napja

A hét napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat

ÚJHOLD TELIHOLD

Nap kel nyugszik (óra perc) (óra perc)

5.27 5.25 5.23 5.22 5.20 5.19 5.17 5.16 5.14 5.13 5.12 5.10 5.09 5.08 5.06 5.05 5.04 5.03 5.02 5.01 5.00 4.59 4.58 4.57 4.56 4.55 4.54 4.53 4.52 4.52 4.51 l O

19.56 19.57 19.58 20.00 20.01 20.02 20.04 20.05 20.06 20.08 20.09 20.10 20.12 20.13 20.14 20.15 20.17 20.18 20.19 20.20 20.22 20.23 20.24 20.25 20.26 20.27 20.28 20.29 20.30 20.31 20.32

Hold kel nyugszik (óra perc) (óra perc)

3.21 3.39 3.57 4.18 4.44 5.17 6.03 7.04 8.17 9.37 10.58 12.14 13.27 14.37 15.45 16.53 18.01 19.09 20.17 21.21 22.19 23.09 23.49 --.-0.21 0.46 1.07 1.25 1.42 1.59 2.18

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

14.59 16.18 17.39 19.06 20.35 22.02 23.18 --.-0.19 1.03 1.36 2.00 2.19 2.36 2.51 3.07 3.23 3.42 4.05 4.34 5.11 5.57 6.53 7.57 9.05 10.16 11.28 12.41 13.55 15.13 16.34

fázisai (óra perc)

14.18 l

05.47 D

04.11 O

04.57 C

D C

Magyar VADÁSZLAP

Lehet pályázni Március 12-én megjelent a vadgazdálkodáshoz kapcsolódó tevékenységek támogatásáról szóló pályázati kiírás. A 27/2008. számú FVM rendelet csekély összegû támogatása két célterületre igényelhetõ. Az egyik a vadászható állatfajok élõhelyének védelme, valamint a kiemelkedõ genetikai értékû vadállomány megõrzése, a másik a vadászati kultúra és az ismeretterjesztés. A támogatási rendelet, a pályázati kiírás, a pályázati minták kitöltendõ nyomtatványai, és a mellékletek teljes terjedelemben letölthetõk a www.vadaszlap.hu honlapról. A támogatás a tervezett ráfordításban legalább 50 százalék önerõt feltételez és az utófinanszírozáson sem kell már meglepõdni. A pályázatokat legkésõbb május 14-éig a megyei vadászati hatósághoz lehet benyújtani. B.I.

Aranytoll Békés Sándornak Március 17-én, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége hagyományos sajtónapi ünnepségén tizenkét újságíró vehette át kiemelkedõ újságírói tevékenységéért az Aranytollat. Az ünnepi beszédet Haraszti Miklós, az EBESZ sajtószabadság-képviselõje tartotta. A kitüntetettek között szerepelt Békés Sándor, a Kaposvári Egyetem Mûvészeti Kara Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének címzetes docense, lapunk munkatársa. 1964-ben gyakornokként kezdett a Dunántúli Naplónál, amely százezres példányszámával a korabeli Magyarország legolvasottabb vidéki napilapja volt. 1976-ban az irányításával jött létre az elsõ helyi, regionális televízió az országban. A közszolgálati televízió pécsi körzeti stúdióját nyugdíjba vonulásáig vezette. 2000 és 2004 között tagja volt a MÚOSZ elnökségének. Tizenöt kötet szerzõje és több könyv szerkesztõje. Több mint tíz esztendeje oktat a Kaposvári Egyetemen. Békés Sándor könyveinek nagy része a vadászatról és a vadászati etikáról szól, emellett rendszeresen publikál a hazai vadászati szaklapokban, és vezeti a Magyar VADÁSZLAP „Vadászotthonok” címû rovatát.

Új elnök Zalában A Zala megyei Vadászszövetség március 17-én tartotta választmányi ülését a Zala megyei Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatalban. Az eseményen dr. Nádor László titkár számolt be a vadászszövetség 2007. évi tevékenységérõl. Mint fogalmazott, tavaly mind a Zalaegerszegen megrendezett megyei vadászbál, mind pedig a Soholláron tartott évadnyitó vadásznap nagy sikert aratott. A választmányi ülésen új tagok felvételére is sor került: kilenc új jelentkezõvel immáron 48-ra bõvült a megyei vadászszövetség tagjainak a száma. Az ülésen a résztvevõk Feiszt Ottó, a Zalaerdõ vezérigazgatója személyében új elnököt választottak. A tagok az országos küldött személyére is szavaztak: ezt a tisztséget Néber Szilveszter megyei fõvadász látja el.

Ingyen kicserélik A technika ördöge alaposan megtréfálta Hidvégi Béla a FeHoVara megjelent „Hegyi vadászataim” címû DVD-jének készítõit. A szóban forgó film egyes példányai ugyanis hibásak, nem játszhatók le. A DVD-t készítõ T&T Stúdió kéri, hogy aki ilyen hibás példányt vásárolt, küldje vissza, és postafordultával egy új, „makulátlan” példányt küldenek neki. A cím, ahová a problémás lemezeket postázni lehet: T&T Videóstudió, 9600 Sárvár, Rákóczi u.13/E. Telefon: 06-30/484-0707. E-mail: [email protected] A kellemetlenségekért az illetékesek a vásárlók elnézését kérik! 2008. május • www.vadaszlap.hu

HÍREK - TUDOSÍTÁSOK

Profik versengése

remek alkalom kínálkozik az ország erdészeinek arra, hogy egy szép napot együtt tölthessenek. Az elsõ forduló eredményei: Csapat: 1. Gyulaj Zrt. (Kalauz Csaba, Tóth Péter, Király Attila, Csapó Károly) 1390 pont, 2. Zalaerdõ Zrt. (Bárdosi András, Karikó Róbert, Radics Péter, Sohár Dezsõ) 1384 pont, 3. Gemenc Zrt. (Genáhl Krisztián, Gyöngyösi István, Kovács Ignác, Zilai János) 1284 pont. Egyéni: 1. Karikó Róbert 400 pont, 2. Tóth Péter 360 pont, P.G. 3. Gróf András 358 pont.

Április 4-én, az erdõgazdaságok nyolc fordulóból álló lövészversenyével vette kezdetét az idény a Zalaerdõ Zrt. pusztaapáti lõterén. Az egyik legnépszerûbb versenyen négyfõs csapatban, a Bakonyerdõ Zrt., a Dalerd Zrt., a Gemenc Zrt., Gyulaj Zrt., a Mecsek Zrt., a Nefag Zrt., a Pilisi Parkerdõ Zrt., a Sefag Zrt., a Zalaerdõ Zrt., valamint a Róth Gyula Szakközépiskola – és néhány egyéni induló – mérte össze tudását. Az idénynyitó versenyen összesen hatvanan vettek részt, hogy megmérettessenek korongvadászatban, valamint, trap-, futó-, álló- és bukócéllövészetben. A programsorozat egyébként nem csak a puskadörrenésekrõl szól, hanem a barátságról, a kollégák közötti jó hangulatú beszélgetésekrõl, és magáról a találkozásról, hiszen ezáltal Gróf András (Zalaerdõ Zrt.), Tóth Péter (Gyulaj Zrt.) és a gyõztes Karikó Róbert (Zalaerdõ Zrt.)

A megelõzés érdekében Együttmûködési megállapodást kötött az Országos Vadászkamara Békés Megyei Területi Szervezete és a Békés Megyei Rendõrfõkapitányság. A jogszabályok betartását, a vadászattal összefüggõ jogsértések megelõzését, felderítését, az orvvadászat visszaszorítását, a természet védelmét célzó dokumentumot március 26-án látta el kézjegyével dr. Csoma Antal, a megyei kamara és vadászszövetség elnöke, valamint dr. Gyurosovics József rendõr dandártábornok, megyei fõkapitány. Az ünnepélyes alkalomból rendezett megbeszélésen szó esett a célok megvalósulását elõsegítõ konkrét feladatokról is. Dr. Csoma Antal hangsúlyozta, hogy felkészült szakembereikkel, és naprakész információkkal szeretnék segíteni a fegyvertartási engedélyeket kiállító ügyintézõk munkáját. A megyei fõrendõr kiemelte annak fontosságát, hogy az egyenruhások közúti ellenõrzéskor is minden esetben megkövetelik a jármûvekben talált vadhús eredetének igazolását. Amennyiben felmerül a jogszerûtlen elejtés gyanúja, azonnal értesítik az illetékes vadászatra jogosult szervezet képviselõjét. A rendõrség a megállapodásban többek között azt is vállalja, hogy a megyei kamara, illetve a szövetség felkérésére tájékoztatást ad a lõfegyverekrõl és lõszerekrõl szóló hatályos rendelkezésekrõl, valamint az egyéb, vadászokat érintõ jogszabályi változásokról. Vargáné, Szombati Andrea

334

Magyar VADÁSZLAP

Döggel etettek Az Encsi Rendõrkapitányságra április 21én jelentették be, hogy Hernádszurdok külterületén – egy magasles közelében – több mázsa haltetemet találtak. Ezzel szárnyra kapott az újabb szenzáció, amelyen a sajtó ismét csámcsoghatott. A tálalás ennek megfelelõen így hangzott: „az erdõben döglött hallal etetik a vadászok a vaddisznókat”. A hír igaz, azonban annak elbírálása ismét egymással szembeállította a vadászok és nem vadászok táborát. Sajnos a helyszínre kiérkezõ újságírók az utóbbiakhoz tartoztak, így számukra rendkívül felháborító volt az a tény, hogy a vaddisznókat – ami az asztalunkra mint ínyenc lakoma kerül – döggel etetik. A Hernádmenti Földtulajdonosi Vt. egyik tagja közel egy tonna halat vitt ki a szóróra, azzal a szándékkal, hogy a vaddisznókkal feletesse. A 12-13 kilós pontytetemek egy tógazdaságból származtak, ahol – a híresztelésekkel ellentétben – nem fertõzésben pusztultak el, mint ahogy ezt is olvashattuk a halbiológiában jártas tollforgató kollégáktól. Hab a tortán, hogy a halat szállító autó platóját a falu egyik közkifolyóján mosták le. Az ügyben a megyei vadászati hatóság nem kezdeményezett vizsgálatot, bár egy helyszíni szemlén részt vettek. A BAZ megyei Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint nagy a valószínûsége annak, hogy fertõzésveszély nem áll fenn, mert a halak esetleges betegségei nem veszélyeztetik a vaddisznókat. Ám – szerintük legalábbis – mindenképpen szabálytalan, hogy a vadászok veszélyes hulladéknak minõsülõ dögöt hordjanak ki a területre. Ez ugyanis tilos! (Isten veletek, havas éjszakák vonszalékra bejövõ vörös bundásai…) A kopoltyúsok tetemeinek elszállítását azonnali hatállyal elrendelték. Az eset miatt egyébként állat-egészségügyi bírság szabható ki, amelynek összege húszezertõl kétmillió forintig terjedhet. A halakat laborvizsgálatnak vetik alá, hogy végleg kizárják a BBO fertõzésveszély kockázatát.

Mikor – mi – mennyiért? Megkezdõdött a felkészülés a fácán és a vadkacsa, a fogolynevelésre, és az elsõ turnus fogadására. A fácán tenyésztojás ára: 80-90, a naposcsibe 260-270 forint. A hathetes elõnevelt fácánok ára várhatóan 588-650 forint között alakul. A vadkacsa tenyésztojás 100, a napos réce 250-280 Ft. A 28 napos, elõnevelt vadkacsát 550-580 forintért kínálják. A napos fogolycsibe 350-400, az elõnevelt 1300 forint. A takarmányárakat egyfajta árrobbanás jellemzi, mert a tavalyi árakhoz képest átlagosan 20-35 százalékkal emelkedtek. Granulált agancsos vadtakarmány-keverék Granulált vadmalac nevelõ- és süldõ-takarmánykeverék Fácán tojótáp Fácán indítótáp Fácán nevelõtáp Fácán kondicionálótáp Fácán és fogoly tojótakarmány keverék Fácán jércetakarmány keverék Fácán flubendazolos táp Búza Kukorica Árpa Nyalósó Szelénes nyalósó

Ft/mázsa 7600–7700 8500–8800 8500–11 300 7200–11 220 9200–10 800 8500–8700 7900–9900 7400–7900 8500–9000 6000–6500 6500–6800 5700–6400

220 Ft/5 kg 230 Ft/5 kg

Az árak nem tartalmazzák az ÁFÁ-t. 2008. május • www.vadaszlap.hu

Dr. Balázs István

HÍREK - TUDOSÍTÁSOK

Fergeteges szalonka bál Idén második alkalommal rendezték meg a „Szalonka bált” a budapesti Hotel Unióban, azon a napon, amit egy orkánszerû szélvihar is sokáig emlékezetessé tett. Kári János, a szálloda tulajdonosa – aki közismerten szenvedélyes vadász – még 2007-ben találta ki, hogy hagyományt teremt minden év tavaszán, a szalonkavadászat idénykezdetének elsõ napján, ahol a vadásztársak végre a vadászmotívumos nyakkendõre cserélhetik a meleg sálakat, a zöld télikabátok helyett vadász-zakót ölthetnek és a rengeteg sarat, havat megtaposott csizmákat félretéve, ezúttal táncoló fekete lakkcipõket húzhatnak, és egy egész estés mulatsággal pihenhetik ki, és egyben megoszthatják egymás között a téli vadászélményeket. A márciusi bál illusztris, hangulatos és barátságos környezetben, mennyei vadvacsorával és hajnalig tartó nótázással zárult. A zártkörû rendezvény este hétkor kezdõdött az OMVK kürtegyüttesének mûsorával. Ezután a gazdagon terített svédasztalos vacsora következett, ahol a vendégek megízlelhettek halat, vadat, s szinte mindent, ami jó falat. Egyeseknek a „részeges õzpörkölt” ízlett jobban, mások az áfonyás szarvascombra esküdtek, de biztos, hogy minden vendég kellõen „megalapozottan” vihette táncba kedvesét. A finom vörösbor és a jó pálinka fogytával a dalolni vágyók kedve is megnõtt, így hajnalig tartó nótaszóval zárult a második s immár hagyományosnak mondható Szalonka bál. Jövõ márciusban újból találkozunk a Hotel Unióban, addig pedig Diana legyen kegyes hozzánk minden vadászatunk során.

Tallózás Elõzõ számunkban indított új rovatunkban internetes hírlevélszolgálatunk legérdekesebb cikkeibõl válogattunk. Ezúttal – sajnálatos módon – ismét a negatív hírek kerülnek „terítékre”. A világhálót nem használó vadásztársaink kedvéért az alábbiakban az elmúlt egy hónap történéseibõl szemezgetünk...

A kistormási „madárijesztõ” Négyszáz különbözõ kaliberû lõszert és engedély nélkül tartott vadászpuskát találtak március 6-án reggel egy kistormási házban a Szekszárdi Rendõrkapitányság felderítõ alosztályának nyomozói. Korábban névtelenül tett bejelentést valaki a Tolna megyei rendõr-fõkapitányság zöld számán, amely szerint a kistormási férfi rendszeresen védett madarakra lövöldöz a falu melletti halastavaknál. A gyanúsítottat a rendõrség lõfegyverrel és lõszerrel való visszaélés bûntette miatt hallgatta ki, a vizsgálat folyik. A törvény a bûncselekményt kettõtõl nyolc évig tartó szabadságvesztéssel sújtja.

Nõnapi szalonkázás

A nem „szelíd motoros”

A Diana Vadászhölgy Klub Hajdú-Bihar megyei szervezetének tagjaiként immár harmadik alkalommal kaptunk meghívást a Hollókõi Vadásztársaság területére, szalonkavadászatra. A helyiek régi ismerõsként fogadták kis csapatunkat s – nõnap lévén – egy szál virággal, meg ízletes vadpörkölttel köszöntöttek bennünket. Csepergõs, igazi szalonkázó idõben vártuk az esti húzást. Örömünket és jó kedvünket fokozta, hogy mindannyian láttunk vagy hallottunk szalonkát, igaz – bár tettünk néhány „riasztólövést” – felvenni nem tudtunk egyetlen madarat sem. Ezen az estén azonban emiatt senki sem bánkódott… J.É.

Állatkínzás, illetve lopás vétségében bûnösnek találta és ezért húsz nap közmunkára ítélte az Encsi Városi Bíróság azt a férfit, aki néhány hete agyonrugdosott egy õzet. Az elkövetõ február végén engedély nélkül crossmotorozott egy bekerített gyümölcsösben. Mindezt nem elõször tette, ezért a gazda több ízben fel is jelentette. Egy, a motoros által felzavart, alaposan megriadt õz nekiszaladt a kerítésnek, és miközben ott vergõdött, a fiatalember többször fejbe rúgta a szerencsétlen állatot, majd a tetemet hazavitte. Az õzet késõbb a rendõrök megtalálták a lakásán. Az elkövetõt gyorsított eljárással bíróság elé állították. A törvények szerint ez a tett két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közmunkával vagy pénzbüntetéssel büntethetõ.

Kártérítés védett állat okozta kárért Egy macedón bíróság körülbelül 580 ezer forintnak megfelelõ kártérítést ítélt meg egy méhésznek. A pénzt azonban a méztolvaj helyett az állam fizeti meg, ugyanis a „vádlott” egy vadon élõ, védett medve volt. A görög határ közelében fekvõ Bitola város bírósága hozta ezt a meglehetõsen szokatlan ítéletet, miután a kárvallott, Zoran Kiszeloszki már nem tudott mit tenni a kaptárait rendszeresen kifosztó medvével szemben. Az eset tanulsága: a magyarországi gyakorlattól eltérõen Macedóniában a károsult érvényesíteni tudta a védett faj által okozott vadkár-igényét.

www.vadaszlap.hu 336

Magyar VADÁSZLAP

Április 8-án délelõtt sorra érkeztek az ország minden részébõl a vadászöltönyös vendégek a Vajdahunyad várba, a Mezõgazdasági Múzeum épületébe. Már a parkolóban nagy volt a nyüzsgés, vidáman köszöntötték egymást a régi ismerõsök, munkatársak. Az összejövetel apropóját az Országos Magyar Vadászkamara tízesztendõs születésnapjának méltó megünneplése adta.

Az emeleti díszterem már jócskán megtelt, amikor felcsendültek a Vadászkamara Kürtegyüttes köszöntõ szignáljai. Elsõként Bánffy György, Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes mûvész adta elõ Arany János „Buda halála” költeményének „Rege a csodaszarvasról” címû részletét, majd Feiszt Ottó, az OMVK elnöke köszöntötte az egybegyûlteket.

„Összetartozunk...” – énekelte Szabó Csilla Gráf József, földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter beszédében a vadászat-vadgazdálkodás gazdasági és társadalmi jelentõségét emelte ki, hozzátéve, hogy sokat kell tennünk még annak érdekében, hogy pontos képet kapjon a közvélemény a vadászatról. A hiteles tájékoztatás, valamint a laikusok meggyõzése közös érdek, amelyben meghatározó szerep jut a vadászkamarának. Gráf József elmondta, hogy a közigazgatás egyszerûsítési törekvései miatt korábban szóba került a vadászjegy-kiadás feladatának elvétele a kamarától, ez azonban ma már nincs napirenden. A miniszter szintén jelentõs mérföldkõnek tartja, hogy a vadvédelmi hozzájárulás eltörlésével országosan 280 millió forint marad a vadászatra jogosultaknál, amely a szakmai munka eredményességét javíthatja.


Feiszt Ottó elnök röviden ismertette a kamara történetét, majd a szervezet céljairól és mûködésérõl szólt. Az OMVK tízéves regnálása alatt összesen 20.509 személy tett eredményes vadászvizsgát, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a vadászok jelentõs része az elmúlt évtizedben kicserélõdött. A kamara szeretné elérni, hogy kötelezõ legyen a felkészítõ tanfolyam. Beszéde végén leszögezte, hogy a kamara védegylettel történõ összeolvadásával lényegesen erõsebb érdekképviseleti munkát lehetne végezni. Ezután ismét a kürtösök vették át a fõszerepet: a Baranya Vadászkürt Együttes a Hubertus-mise legszebb tételeibõl adott ízelítõt. Haraszthy László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára a mikrofonhoz lépve a hivatásos természetvédõk nevében üdvözölte az ünnepi gyûlés résztvevõit. „Egymásra vagyunk utalva, ezért együtt kell mûködnünk” – mondotta, hozzátéve, hogy a jogszabályelõkészítõ munka, és a kölcsönös párbeszéd elsõ, kézzelfogható eredménye lesz, hogy a CITES-listás, de külföldön vadászható vadfajok megítélésében, a trófeák behozatalában a vadászok heteken belül pozitív változásra számíthatnak. Benedek Fülöp, az OMVV elnöke a „tinédzserkorú” kamara eddigi mûködését méltatta, majd a vadászat fenntartható fejlõdése érdekében a gazdálkodókkal, az erdészekkel és a természetvédõkkel való összefogás fontosságát hangsúlyozta. A kamarával együttmûködõ szervezetek képviselõi közül utolsóként, de nem utolsósorban dr. Bencze József altábornagy, országos rendõrfõkapitány kapott szót. Leszögezte, hogy a rendõrség fel-

Gráf József miniszter ünnepi beszéd közben adata az illegális vadászat és vadhús-kereskedelem visszaszorításán, az orvvadászügyek felderítésén, valamint a jogszabályok következetes betartatásán kívül a fegyvertartással összefüggõ kérdésekre is kiterjed. A rendezvény hivatalos része Szabó Csilla elõadómûvész két dalával ért véget. Ezután a vendégek az elõtérben állófogadáson vettek részt, ahol – immár kötetlenebb hangulatban – tovább folyt a „disputa”. A maga nemében rendhagyó volt ez a „születésnap”, ezúttal ugyanis maga az ünnepelt ajándékozta meg a meghívottakat: mindenki kapott egy színes, reprezentatív kivitelû emlékfüzetet és egy bronzkitûzõt. A búcsúzkodásnál már sokak kabátjának hajtókáján díszelgett a tízesztendõs vaW.P. dászkamara emblémája…

337


Tízéves a vadászkamara

GYEREKEKNEK

Kutyavilág Az emberiség legelsõ háziállata a kutya volt, háziasítása körülbelül 100 ezer évvel ezelõtt kezdõdött. A középkorhoz köthetõ a különbözõ fajtájú vadászkutyák kitenyésztése, annak függvényében, hogy milyen vadászati módokra kívánták használni az ebeket. Kialakultak az egyes, különbözõ célra használatos négylábúak. Az évszázadok során ezek alkati sajátosságaikban és belsõ tulajdonságaikban fokozatosan különváltak egymástól. A vadászkutyákat a szakemberek különféle osztályokba sorolták, ennek megfelelõen úgynevezett fajtacsoportokról beszélünk.

Vizslák A vizslákat általában apróvad vadászatára használják. Közepes termetûek, és kitûnõ szimattal rendelkeznek. A vizslák között megkülönböztetünk kontinentális és angol vizslákat. Szerepük is eszerint alakul a vadászatokon. Az angol vizslák kitûnõ szimatuk révén megkeresik az elrejtõzött vadat, majd jellegzetes pózban maradva állják, megmutatva ezzel a vadásznak, hogy honnan lehet „kitaposni” a potenciális zsákmányt. A kontinentális vizslák ugyanezt csinálják, de szerepük a lövéssel nem ér véget. Parancsra megkeresik a meglõtt vadat, vízben vagy szárazon, és gazdájukhoz viszik, apportírozzák. A kontinentális vizslák használhatók a sebzett nagyvad utánkeresésére is, ezért mindenes kutyáknak is nevezik õket.

Kajtató ebek Kisebb termetûek, feladatuk a vad megkeresése, felrebbentése, kiugrasztása. Nem állják a vadat, mint a vizslák, de esetükben ez nem gond, mivel általában úgymond puska alatt, vagyis lõtávolságban keresnek és dolgoznak. Sokukból idõközben divatkutya lett, s a kizárólag küllemi szempontok szerint történõ szelekció miatt fokozatosan veszítik el a vadászat során nélkülözhetetlen képességeiket.

idõben kialakult, mikor lovas vadászok kopók segítségével ûzték a vadat, igyekezvén azt utolérni és elejteni. A mai alkalmazási területük a vaddisznóhajtásokban és a sebzett nagyvad utánkeresésében lehetséges.

Vérebek Arra tenyésztették ki, hogy a sebzett nagyvadat kövessék, majd megtalálva hollétét jelezzék, vagy a még mozgó vadat állítsák, állóra csaholják. A vérebek akár 24-48 órás nyomot is követni tudnak. Nagyvadas területen a vérebek munkája nélkülözhetetlen.

Kotorékebek A kotorékebeket már õsidõk óta arra használják, hogy földalatti járataiba kövesse a vadat, például rókát vagy borzot, ott felvegye a harcot vele, s vagy kiugrassza, vagy lefojtva kivonszolja. Kistermetû, nagyon élénk természetû kutyák. Vaddisznós kutyaként is elõszeretettel alkalmazzák.

Agarak Az agarászat egy speciális vadászati mód, melyhez rendkívül gyors és éles szemû kutyákra van szükség. Miután meglátják a vadat, gyors iramban üldözni kezdik, majd kemény harapásukkal rántják le. Szívós, kitartó kutyák, jellegzetesen karcsú testalkattal. Manapság hazánkban agarakkal tilos vadászni, viszont közkedvelt sport lett a pályaversenyzés, ahol mûnyúl segítségével rendezik meg a futtatást.

Elhozó kutyák (retrieverek) Középtermetû, jó szimatú, erõteljes felépítésû, igazi mindenes kutyák. Eredetileg az angol vadászmódszerek szerint vizslákkal együtt használták õket. A vad megkeresése, jelzése az angol vizslák feladata volt, majd lövés után következtek a retrieverek, akik feladata az elejtett vagy megsebzett vad megtalálása és elhozása volt. Szerepük az apróvad vadászatán mára kiegészült a kajtatással, de fõleg a lövés utáni munkában jeleskednek, sõt, vízben is kiválóan dolgoznak. Ellentétben a vizslákkal, nem „állják a vadat”, ezért fontos úgy kiképezni õket, hogy lehetõleg „puska alatt” keressenek.

Vaddisznós kutyák Kopók A legõsibb vadászkutyák. A kopóval való vadászatnak több formája is elterjedt az évszázadok folyamán. A klasszikus kopászat, falkavadászat, már a ló háziasításával egy

338

Tulajdonképpen nem képeznek önálló fajtát, mert erre a munkára nagyon sok kutyafajtát, sõt keveréket is használnak. A legjobbak a különbözõ terrierek, tacskók, tacskókopók és kopók.

Mesterdalnokok a vadcsapások mentén

Fülemüle (Luscinia megarhynchos)

E

gy varázslatos csattogó madárdal éppúgy kíséri a májusi õzbakvadászatok hajnalait, mint a lõvilágos kora nyári éjszakákat. Ez a fülemüle éneke. Dalát magas „hüj-hüj-hüj” hangon kezdi. (A zenében ezt a felütésszerû kezdést crescendonak nevezik.) Világviszonylatban is egyike a legszebb madárénekeknek. Erõteljes, hangos, változatos, ennek ellenére mégis harmonikusan egymásba olvadó, hol kifinomultan lágy, hol tisztán csengõ strófákból áll. Négy különbözõ hangot tud kiadni egyszerre, amelyek magukba foglalják a zenei szempontból tökéletes akkordokat is. A fülemülét igen nehéz megpillantani. Éneklés közben szárnyát kissé leereszti, farktollait legyezõszerûen széttárja, azaz sátoroz. Eleinket énekével gyakran „csalhatta be” az erdõbe, talán innen származik a legismertebb másik neve: csalogány. A csalitok dalnoka azonban megihletett más kultúrákat is. A faj rokona a török mesék bülbül madarának. Azon kevés szárnyasunk egyike, amelyik Magyar VADÁSZLAP



éjjel is énekel, leginkább májusban, amikor a tojók kotlanak. Angol és német nevében szintén benne foglaltatik az éjszaka szó. (Nightigale, Nachtigall). Legtüzesebb énekük azonban alkonyatkor és kora hajnalban hallható. Madarunk egyszerû színezetû: felül vörhenyesbarna, farktollai élénk rozsdavörösek. Torka piszkosfehér, alsóteste és az oldala világos szürkésbarna. A hím és a tojó teljesen egyforma. A karcsú testû, vékony csüdû madárnak nagy fekete szeme van. A telelõ helyükrõl visszaérkezõ madarak április elsõ felében már a hazai bokrok között bujkálnak, ám ekkor a hímek még csak jellegzetes „hüip” hívóhangjukat hallatják. Egy régi népi bölcselet szerint, ha Szent György napjára (április 24.) megszólal a fülemüle, bõ termés ígérkezik. Fészkelõ helyét sûrû aljnövényzetû lomberdõk szélén, folyókat kísérõ fûz vagy nyár ligeterdõkben, öreg temetõkben, kiterjedtebb bokrosokban, parkokban a talajon, a bokrok között alakítja ki. A fészket a tojó építi, párja kíséri, és közben énekel. Általában 4-6 olajzöld, vagy olajbarna, 21x16 milliméteres tojást tojik, amelyeken a tojó egyedül ül. A 13-14 nap után kibújó fiókák két hétig maradnak a fészekben, majd kiugrálnak, de eleinte csak a bokrok alatt tartózkodnak, szüleik pedig tovább etetik õket. A világos pettyes tollruhájú fiatalok néhány napon belül megtanulnak repülni, és egyhónapos korukra már teljesen önállóak lesznek. A fülemüle talajon mozgó rovarokat, pókokat, csigákat, férgeket eszik. Zsákmányát néha addig verdesi a földhöz, míg az nem mozog többé. Õsszel szívesen fogyasztja a fekete bodza bogyóját is. A költés után, Péter-Pál napja körül (június 29.) a felnõtt hímek fokozatosan abbahagyják az éneklést, hogy felkészülhessenek a vonulásra. Védett, természetvédelmi értéke 10 Havasi László ezer forint.

Ismerd fel a vadászebeket! Az alábbi kutyákat – igaz más-más célra – rendszeresen használják Magyarországon vadászatra. Ismerjétek fel õket, párosítsátok össze a képeket a felsorolt fajtákkal!

1) Drótszõrû magyar vizsla 2) Hannoveri véreb 3) Golden retriever 4) Szálkásszõrû tacskó 5) Erdélyi kopó

339

Arany szalonka díj Szalonkaidényben gyûlt össze a hazai tollforgatók egy csoportja a Pápa melletti Dabronyban. Március 21-23-án, a MarcalBitvaközi Vadásztársaság és Kozma Sándor vendégeként háromnapos eszmecserén és szalonkázáson vettek részt. A hangulatos rendezvényen a résztvevõk saját írásaikat olvasták föl, majd közösen megvitatták azokat. A beszélgetéseken szóba kerültek az irodalom és a vadászirodalom gondjai is. A 12 résztvevõ megalapította a Magyar Vadászírók Társaságát, amely közhasznú egyesületként kíván mûködni, fõ célja a magyar nyelven alkotó vadászírók összefogása, találkozók szervezése, publikálási lehetõségeik javítása, az etikus vadászat és a természetközeli vadgazdálkodás népszerûsítése. A Vadászírók Társasága elnökének Márok Tamást, elnökhelyettesének Kozma Sándort, alelnökének Ugray Az irodalmárok szalonkázó Tamást, Videcz Ferencet és Pethesné Kortesz Marit választották meg a jelenlévõk, a tapolcai dr. Sáry Gyulát (aki a találkozó ideje alatt ünnepelte 80. születésnapját) tiszteletbeli elnöknek választották. A társaság tiszteletbeli tagja

340

lett a Santiago de Chilében élõ 101 éves Felsõeöri Nagy Gyula, Merán Fülöp (Graz), Gyimesi György (Királyhelmec, Szlovákia), Gotthárd Béla (Székelyudvarhely), valamint dr. Zoltán János és Sterbetz István. A találkozót támogatta a Vadászati Kulturális Egyesület. Náhlik András, a Nyugat-Magyarországi Egyetem soproni erdõmérnöki karának dékánja pénteken izgalmas elõadást tartott a gímszarvasok vándorlásának radiotelemetriás vizsgálatáról, emellett aktívan részt vett az írások értékelésében, sõt, õ mentette meg a résztvevõk becsületét, mivel elejtette a hétvége egyetlen szalonkáját. A péntek este lõtt madarát másnap hajnalban találta meg Kozma Milán kitûnõ magyar vizslája. A húsvéti hétvégén csak péntek este volt jó húzás, a többi alkalommal legföljebb egy-egy lövés dördült. A táborozókat ezúttal különleges ajándékkal lepte meg Oláh Csaba, a VKE elnöke. A két világháború közötti lovasberényi hagyományokat követve, egy arany szalonkajelvényt ajánlott föl a legjobb írások alkotóinak, akik egyben szalonkát is lõttek. Mivel az írók ezúttal nem zsákmányoltak, a legjobb írásnak a pápai Vida Gusztáv „Hajnalkan” címû nocsapata velláját ítélték a résztvevõk és a zsûri. Dr. Náhlik András jövõ tavaszra Sopronba hívta meg a vadászírókat, akik azt tervezik, hogy legköltõibb vadfajunk tiszteletére és a magyar vadászírók épülésére – minden - mt évben megrendezik a szalonkázó vadászíró tábort.

Magyar VADÁSZLAP

ÍZVÁLASZTÓ A TAPÓ KIRÁLYI ÉTTEREM

Úgy hírlik, hogy a királyné felettébb szerette a csontos húsokat. A tavaszvégi, érett csirke combjához mindig megkövetelte a friss és izgató zeller karikákat. Mi ma is így kedveskednénk királynõ õfelségének, ha átmenetileg megunta volna a keményebb húsokat: A filézett, fûszerezett csirkecombot zsengére pirítjuk. Pirítás közben vöröshagymát, gombát karikázunk mellé és természetesen az izgató zellert, hogy boldogító párák vegyék körül a húst, majd selymesítõ tejszínnel locsoljuk, az ízek összeérésének biztosítására. A szemnek is csábító finomságot burgonyapürével tálaljuk.

HOZZÁVALÓK 5 SZEMÉLYRE: 90 dkg csirkecombfilé, 20 dkg vöröshagyma, 20 dkg vargánya gomba, 7,5 dl tejszín, 5 adag burgonypüré, só, bors izlés szerint

IFJ.

RAKK TAMÁS

MESTERSZAKÁCS

ELÕFIZETÕI AKCIÓ! MOST érdemes elõfizetni a

-ra!

…mert az év végéig csak 4200 forintba kerül az elõfizetés díja, ráadásul azok között, akik 2008. május 24-ig szerkesztõségünknél, vagy Várpalotán, a VKE rendezvényén, a Vadászati Kultúra Napján feladják megrendelésüket,

40 tarvad és 60 apróvad vadászati lehetõséget sorsolunk ki. Hûséges elõfizetõinket sem szeretnénk kihagyni, így már most jelezzük, hogy augusztusban szintén rendezünk egy sorsolást, ahol minden elõfizetõnk neve belekerül a „kalapba” és – függetlenül a jövõ évi elõfizetési díj változásától –

100 db 2009-re szóló egész éves elõfizetést is kisorsolunk. 2008. május • www.vadaszlap.hu

341


Beatrix királyné vacsorája

342

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZÍJÁSZAT

Ha a vadászvesszõ nem talál célba, gyanítható, hogy az íj nincs megfelelõen behangolva

– Akkor kezdtek el igazán hinni az íjban, amikor bevittem az elsõ disznót, amit azzal lõttem! – mesélte az egyik kedves barátom, amikor megkérdeztem tõle, hogy az új társaságánál hogyan fogadták vadászíjászként. Sokan kételkednek abban, hogy egy íjjal is el lehet ejteni a vadat.

Hiba lenne összehasonlítani egy puskagolyót és egy nyílvesszõt, hiszen természetükbõl fakadóan más-más módon fejtik ki ölõhatásukat. Míg az elõbbinél sokkhatásról beszélhetünk, a nyíl pusztán a nagy sebcsatorna vágása révén gyors elvérzéssel öl. A puskagolyó sebessége 800 m/s körül van, egy kilõtt nyílvesszõ (az íj típusától függõen) 60-80 m/s-ra képes. Ha figyelembe vesszük, hogy a vadászíjász lõtávja maximum 30 méter, láthatjuk, hogy ezt a távolságot a vesszõ egy másodpercen belül megteszi. A vadnak, fõleg ha az nem figyel, vajmi kevés esélye van arra, hogy kitérjen a kilõtt nyílvesszõ elõl. Ha egy vesszõ kinetikus energiáját kiszámoljuk (70 m/s kezdõsebességnél és 32 grammos vesszõtömeg esetében ez 35,85 Joule), akkor láthatjuk, hogy ez az


érték is, akár a sebesség, jelentõsen elmarad a puska lövedéke által kifejtett energiától. Ám hadd számoljak be néhány elvégzett kísérletrõl, amely meggyõzheti a kételkedõket: egy vizes homokkal megtöltött fémvödörre lõttünk elõször egy .222es puskával, majd egy 63 font erõsségû csigásíjjal. A puskagolyó megállt a homokban, míg a vadászvesszõ átütötte a vödör mindkét oldalát. Bár a mozgási energiájuk között igen nagy a különbség, az átütõképesség tekintetében az íj mégis hatékonyabbnak bizonyult. (A kísérletet a vadászeszközök saját lõtávjain végeztük, a golyós puskával 80 méterrõl, az íjjal 20 méterrõl lõttünk.) Glück Balázs saját készítésû vadászpengéjénél mûszeres méréseket végzett. Azt szerette volna megtudni, hogy egy kö-

zel 80 m/s gyorsasággal kilõtt vesszõ hegyét milyen terhelés éri, ha egy teljesen merev testnek ütközik (a kísérlet során a penge hegyének felületét 1 négyzetmilliméternek tekintette). Az eredmény megdöbbentõ volt. A számítógépes modellezés több mint 6 tonna belsõ feszültség ébredését mutatta. Ez olyan, mintha gombfelvarrás közben egy teherautó nyomná át a tût a vásznon. A vadászpengék kiválasztásakor figyelembe kell vennünk azt is, hogy milyen íjjal vadászunk. A többpengés hegyek bár több sebcsatornát vágnak, de nagyobb energiát is emésztenek fel a becsapódáskor a nagy felületük miatt. Így a kisebb mozgási energiára képes reflexíjakhoz általában a kétpengés, kis felületû vadászhegyeket, míg csigás íjakhoz a három vagy négypengéseket érdemes használni. A mechanikus vadászhegyeket, amelyeknél csak a becsapódáskor nyílnak ki a pengék, csak csigás íjaknál érdemes használni, mert a vágó élek kinyitása energiatöbbletet kíván. A vadászpengék mindig legyenek borotvaélesek, mert csak így biztosíthatjuk azt, hogy a hegy megfelelõ sebcsatornát vág. A puska lövedékével ellentétben, a vadászvesszõ nem roncsolja a szöveteket. Az éles pengék a szöveteket elvágva és szétnyitva, utat adnak a vesszõtest roncsolásmentes kijutására. Az esetleges üres, vagy horzslövések sokkal könnyebben begyógyulnak (gondoljunk csak bele, hogy egy késsel okozott kézsérülés pár nap alatt teljesen helyrejön), hiszen a szövetek a külsõ behatás megszûnésével könnyebben záródhatnak. Sok kezdõíjász szembesül azzal a problémával, hogy amikor a céllövõ hegyet lecseréli vadászpengére, egészen máshova repülnek a vesszõi, mint korábban. A legtöbb esetben ilyenkor kiderül, hogy ez azért történik, mert az íj nincs megfelelõen beállítva, behangolva. A terephegyes vesszõt kilõve, a tollak még irányba tudják állítani a kacskán kirepülõ vesszõt, de a vadászhegyek nagy felülete miatt erre azok már nem képesek. Soha ne használjunk vadászatra céllövõ hegyeket. Még apróvadvadászat esetén is érdemes a pengéket SZABÓ ZSOLT SZAKÚJSÁGÍRÓfelcsavarni a vadászveszROVATVEZETÕ szõ végére.

343


A vadászvesszõ ereje

344

Magyar VADÁSZLAP

HORGÁSZOKNAK

Egyre messzebb merészkednek a hazai horgászok, a korábbi elsõsorban az Adriára korlátozódó - pecázások helyett egyre nagyobb teret nyer a távolabbi vizek horgászata.

K

edvelt úticél a Karib-tenger (dorádók, cápák, aranymakrélák), a Vörös-tenger (majd százkilósra növõ sügerek), az Arab-tenger (ajakoshalak rengetege, vörös sügér, dorádók), a Kaszpi-tenger (belugák), az Északi-tenger (óriás laposhal, farkashal) és a Norvég tenger (tõkehalak, menyhalak). A megnövekedett érdeklõdésnek eleget téve, a tengeri horgászat magyar történetében elõször horgászversenyt rendezett Heilingenhafenben a Balzer Hungária Kft. A verseny két részbõl állt, elõször parti horgászverseny zajlott, majd másnap hajóról versengtek a résztvevõk. A verseny elõtt tanfolyamon vehettek részt az érdeklõdõk, amelyet a Balzer német anyacégének profi tengeri horgászai tartottak. Az elõadás több tanulsággal szolgált, rá kellett jönnünk arra, hogy a tengeri horgászatban is, mint a hegymászóknál, az öreg horgász a sikeres. Pontosabban az, aki nemcsak kihajózik, de vissza is tér! Amikor hajót vagy csónakot választunk, annak elengedhetetlen kelléke kell, hogy legyen a halradar és a kártyás GPS. A


kártya a tengeri térképet tartalmazza, nem ördöngösség a kezelése, néhány nap után már centire pontosan megállunk a jónak vélt korallzátony mellett, amelynek horgászata már sokkal bonyolultabb. Jó halfogó helyek a mélységbõl kiemelkedõ szirtek, ahol a szinteltérés meglepõ arányokat mutat. Van úgy, hogy a húsz méteres zátonycsúcs mellett leszakad a part száz méter mélyre. A meredek falak tartják a halak többségét, hiszen nemcsak a mélység nagy, de a tenger áramlása is erõteljesebb. A mélyebb vizeken lesnek zsákmányra a nagyobb ragadozók, a lumb vagy északi menyhal, amelyeket a radar már nem mutat meg, ugyanakkor, a kisebb halcsapatokat pontosan jelzi. Ami jó hír, mert ahol bõséggel van táplálékhal, ott az ordasabbja is megtalálható. Nagy kérdés mindig a felszerelés, hiszen a hajón szûkösen vagyunk. Ideálisnak mondható a 2-2,4 méter hosszú, legalább 500 gramm dobósúlyú gerinces bot, amelyhez feltétlenül tengerre való multiplikátoros orsót válasszunk. Van, aki peremfutós orsót használ, de az több csapdát rejt. Ha nem kielégítõ a fékrendszere, ha nem elég strapabíró, ha nem sótûrõ anyagból készült, megette a fene az egészet. Fonott zsinórt használjunk, abból is márkásat és legalább 0.35-ös vastagságút. A tengeren nincs helye a monofil zsinórnak, nyúlása miatt a finomabb kapásokat nem is érezzük! Ami a csalikat illeti, tengere válogatja. Például a Karib-tengeren horgásznak mindenféle konyhai ételmaradékkal, de nem ritka, hogy félbevágott csirke kerül a horogra. A különféle rákok, kagylóbelek, haldarabok és kisebb-nagyok makrélák majd mindenütt használhatók, de nem versenyezhetnek a pilkerek fogósságával. A tengeri szerelékeket árusító boltokban elképesztõ a kínálat, illik is néhány különlegeset venni belõlük, de a nagyjához már itthon is hozzá lehet jutni. Negyven grammtól akár ezer grammig is terjedhet

w

egy-egy pilker súlya, a gyakorlatban többnyire 120 -300 grammosakat használunk. A szerelék lényege, hogy a fõzsinórra kötjük a pilkert, és fölötte 20-30 centinként feltehetünk mûlegyet vagy twistert, vagy más, horoggal ellátott gumicsodát. A pilkerezés majdnem olyan, mint a nálunk is ismert mártogatás, annyi különbséggel, hogy itt lendületesebben emelgetjük a csalit. Végezetül ejtsünk néhány szót a parti horgászatról, melynek számos híve a világ homokos tengerpartjain próbál szerencsét. Jó halfogó helyek a folyótorkolatok és a homokpadokhoz közeli kikötõbejáratok. A tengeren kevésbé számít a napszak, bezzeg a parton annál inkább. A kora hajnali és a szürkület órái, illetve az estét követõ órák a legfogósabbak. Minden persze mit sem ér, ha nem fúj a szél. Amennyire zavaró tud lenni az édesvízi horgászatnál, annyira fontos, hogy tengerparton legalább 4-es, 5-ös erõsségû le-

gyen. A csalit illik tisztességes távolságra, a mélyebb tükrökbe bevetni. Ezeket könynyû felismerni, mert ahol tarajos a víz, ott sekélyebb padok vannak, mögöttük a tükrökben meg járnak-kelnek a halak a parttal párhuzamosan, táplálékot keresve. Ide már hosszú bot kell, nagyméretû orsó, a fõzsinóron meg legalább 15 méter hosszú dobóelõke. Többnyire két bottal horgászunk, negyvenöt fokos szögben feltámasztva. Kell egy kis idõ, míg különbséget tudunk tenni a hullámzás okozta mozgás és a valós kapás között. A bevágás mindig erõteljes legyen, mert a fogható halak szája többnyire csontos, illetve a nagy távolság miatt. Az esti horgászathoz vigyünk fejlámpát, a bot ZÁKONYI BOTOND spiccére pedig szerelSZAKÚJSÁGÍRÓROVATVEZETÕ jünk világító patront.

345


Tengerre magyar!

Az AGROMÉRA Zrt. õzbakvadászati lehetõséget kínál Érsekvadkerten, Budapesttõl 60 kilométerre. Kedvezõ ár, korlátozott mennyiség. Érdeklõdés és jelentkezés: 06-20/346-1397, 06-20/426-0307. Szálláslehetõség: 06-20/935-6207

S&K KKT. Serény András fegyvermûves 25 év szakmai és vadászati tapasztalattal, „vadásztól a vadászoknak” Javítás, távcsõszerelés, vadászati optikák javítása, golyós fegyverek készítése, balos kivitelben is. Kaukázusi agyfa kereskedelem. 1077 Budapest, Rózsa u.38/A Tel/fax: 06-1/321-4225, 06-20/978-1415

ÜREGI NYULAK értékesítése engedéllyel rendelkezõ tenyésztõtõl, meglévõ állományok vérfelfrissítése, betegségeinek kezelése, terep-elõkészítés, vadászterületen belüli áttelepítése, vadászható kártevõk eredményes létszámcsökkentése. Üregi nyúlra betanított vadászgörények eladók. 06/30/855-1828

Fegyver

Blaser R93 Attache .300 Weath. Magnum, Zeiss 3-12X56 világítós variabel céltávcsõvel, .375 H&H Magnum váltócsõvel, 8x50-es Swarovski céltávcsõvel, az agyba épített kickstoppal, kofferrel eladó. Telefon: 06-20/938-1171 .30-06-os ZKK 600-as, egyedi faragott tussal 3-9X42-es Meopta Artemis céltávcsõvel szerelve, szép állapotban eladó, ár: 160.000 Ft. Telefon: 06-30/925-3703 Grulla Model 219 oldallakatos duplapuska (Holland&Holland Replika ) 16/70 keveset használt, Amerikából importált, 2007. évi gyártású. Irányár: 5499 Euro Telefon: 06-30/400-1572 Olasz „Fair” gyártmányú 20/20-as bock vadászpuska 9,3x74/20 vegyes váltócsõvel 5,6X50-es teljes betétcsõvel, távcsõvel vagy anélkül eladó. Telefon: 06-72/420-396 vagy 06-30/530-1608 Belga 12-es angolagyas duplapuska, Baikal IZS 58 16-os dupla-, valamint Baikal IZS 27 E bock sörétes puska, Ugyanitt Weatherby ismétlõ golyós .300 Weath. Magnum kaliberben, 3-12X50-es céltávcsõvel eladó. Telefon: 06-20/938-1171 Remington 710 DBL .300 Win. Magnum esõpuska – maximum 20 lövéssel – újszerû állapotban eladó. Ár: 70.000 Ft. Telefon: 06-30/202-3989

DR.

Kutya Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkás szõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von Alltenburger kennelbõl. Marosmenti-Rudifogó Miku Soma 2xHPJ fiatal klubgyõztes, 2xR. CAC 5x CAC, 2x CACIB, 2xHFG BOB D.K. Európa Kupa gyõztes tenyésztésre javasolt kannal fedeztük. Telefon: Szarka, 06-30/961-9481 Pointer kölykök eladók: www.posteleki-pointer.fw.hu Telefon:06-20/490-9940 Baukóné Egy éves drótszõrû magyar vizsla kan eladó vagy elcserélhetõ német vizsla kölyökre. Telefon: 06-30/552-2679 A vizslák idomítása DVD-n, ugyanitt rövidés drótszörû magyar vizsla kölykök, képzett vizslák is megrendelhetõk. Telefon: 06-20/340-8890 Szálkásszõrû tacskó kölykök vadászó, törzskönyvezett szülõktõl, törzskönyv nélkül eladók. Heves megye. Telefon: 06-30/619-0287 Hannoveri véreb kiskutyák törzskönyvvel eladók. Telefon: 06-30/597-8542

Állás 26 éves vadgazdálkodási technikus nagyvadas területen szerzett gyakorlattal munkát keres. Szolgálati lakás szükséges. Telefon: 06-30/650-5745 Erdész technikus, vadgazda mérnök, hivatásos vadászi gyakorlattal állást keres a Dunántúlon. Telefon: 06-70/322-8033

FÜLÖP ANDRÁS

(1928–2008)

Március 21-én végleg a felhõk fölé emelkedett a magyar polgári és katonai repülés egyik kiemelkedõ személyisége, a Malév egykori fõpilótája, az egyik legtisztességesebb vadász. Szerkesztõségünk még interjúval adózhatott emberi nagysága elõtt. A Farkasréti temetõben igazi repülõs módon – billegõ szárnnyal és tisztelgõ kötelékkel - vettek tõle búcsút volt munkatársai, tanítványai... és vadásztársai. Hamvait a saját kérésére, szülõhelyén, Kiskanizsán helyezték örök nyugalomra.


Fiatal vadgazdálkodási technikus állást keres. Angol nyelvtudás, terepjáró van, szolgálati lakás szükséges. Minden megoldás érdekel. Telefon: 06-70/537-4096 A Hunnia Vadgazdálkodási Kft. apróvadas nevelésben jártas vadõr munkatársat keres Somogy megyei munkahelyre. Érdeklõdni Nagy Zsolt ágazatvezetõnél a 06-30/235-0903-as telefonszámon lehet.

Vegyes Eladó egyéves NIKON D200-as digitális fényképezõgép. Telefon: 06-20/9388-210 Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Telefon: 06/30/467-0123 A nagy érdeklõdésre való tekintettel az idén újra megrendezzük a 8-14 éves gyermekek számára a vadgazdálkodó és környezetvédõ táborort, egyhetes turnusokban. Elhelyezés állandó felügyelet mellett, komfortos vadászházban, teljes ellátással. Típusok: - emelt szintû: június 20-26-ig (a korábban részt vettek számára) - kürtös tábor: június 29- július 5-ig (Vadászkürt) - gyermek tábor I. július 20-26-ig - gyermek tábor II. augusztus 10-16-ig. Információ: 06-30/499-2299 TOYOTA HILUX 2001-es terepjáró, 1,5 év mûszakival, gallytörõvel, Carryboy dobozzal eladó. Telefon: 06-20389-4927 Mobil les eladó. Szétszedhetõ, forgóülõkés, fémvázas. Telefon: 06-30/954-2659 Automata vadetetõ beállítható szórási idõvel és szabályozható mennyiséggel eladó. Telefon: 06-30/467-0123

Felhívás A Vadász Könyv Klub Egyesület kéri mindazok jelentkezését, akik rendelkeznek Kittenberger relikviákkal, hogy egy közös országos értékmegõrzõés megmentõ lista elkészítéséhez szerkesztõségünk címén közöljék elérhetõségeiket. (Tárgyak, rajzok, illusztrációk, fényképek, levelek, dedikált könyvek és egyebek.) Szívességüket elõre is köszönjük.

A Baranya Vadászkürt Együttes 2008. augusztus 4-10. között Martonfán Kürtös tábort rendez 8-18 éves fiatalok részére. Jelentkezés és további információk: Agyaki Gábor 06-70/702-5007. Vadászkönyvet tavasszal is! A Diana Vadász-Horgász Antikvárium a vadászkönyvek nagy készletével áll minden érdeklõdõ rendelkezésére. Ingyenes árjegyzéket küldünk! 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefon: 06-62/211-561, www.dianaantikvarium.hu Eladó kétszintes 150 m2 összterületû épület Zalaszentbalázson a 74-es fõút mellett, Nagykanizsától 18 km-re, a hozzá tartozó földrész 475 m2. Érdeklõdni: 06-20/9388-210 Bujákon ideális vadászház eladó. Öt szoba, két konyha, két fürdõszoba, kocsi beállóval, zárt színnel, pincével, 2121 m2 kerttel, igényes berendezéssel. Ár: 11 millió forint Telefon: 06-23/378-047 és 06-30/520-0733

Vadászati lehetõségek Bakonyban 130 ha magántulajdonban lévõ földterület, vadászati joggal eladó. Telefon: 06-30/300-1428

Keresem azt az egyedülálló vadászurat, aki társa tudna lenni egy 53 éves magányos nõnek. Telefon: 06-20/426-8389

Zalában vadásztársasági tagság eladó. Telefon: 06-30/377-6502

Vadászvizsgára készül? Komplett kidolgozott tananyag – szóbeli, írásbeli, 200 db vizsgadia (jegyzetekkel) megrendelhetõ. Telefon: 06-70/337-1197

Bakonyi nagyvadas Vt. 550 ha-os vadászterületére (5 millió forintos évi bérleti díjért) bérlõket keres. Telefon: 06-30/947-3355

Mély fájdalommal tudatjuk, akik ismerték és szerették, hogy a Vértessomló – Várgesztes Vadászati Egyesület tagja, Németh Miklós vadásztársunk 2008. április 29-én hosszantartó betegség után 43 éves korában elhunyt. Emlékét kegyelettel megõrizzük.

Zalában vadásztársasági tagság 1,5 millió forintért átadó. Telefon: 06-30/224-8920 Õzbakvadászati lehetõség Nógrád megyében, a fõváros közelében. Elõzetes egyeztetés és szálláslehetõség: 06-20/346-1397

347


Ferlachi .30-06-os, ejektoros, nyolcszögletû, billenõcsövû, Zeiss 2,5-10X50-es világító szálkeresztes céltávcsõvel, négy körmös Suhli szerelékkel, kaukázusi dióaggyal, állatfigurás mélyvésett rendszerkamrával, aranyozott billentyûkkel eladó. Telefon: 06-20/555-4859

.30-06-os ZKK 600, egyedi faragott tussal, 3-9X42-es Meopta Artemis céltávcsõvel szerelve, szép állapotban eladó. Ár: 160.000 Ft. Telefon: 06-30/925-3703

348

Magyar VADÁSZLAP

CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 5. SZÁM MÁJUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

Recommend Documents