NOVEMBER ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

15. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2006/NOVEMBER

ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

www.vadaszlap.hu

A szerkesztõ jegyzete

Egyezség Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

M

Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2007-ben 7200 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor (70/702-50-01) Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/702-50-04)

Fõmunkatárs, a www.vadaszlap.hu honlap felelõs szerkesztõje: Somfalvi Ervin (70/702-50-03) Tervezõszerkesztõ: Kõszegi Szilvia (70/702-50-22) A könyvkiadás felelõs szerkesztõje: Márok Tamás (70/702-50-05) Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-50-06)

FOTÓ: CSEKE CSILLA

Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/702-50-02)

intha nem lennénk fölkészülve rá, mintha a hatalom és a birtoklási vágy annyira dolgozna bennünk, hogy önös érdekeink érvényre juttatása elnyom minden ésszerû megegyezés felé vezetõ utat… pedig a lelkünk mélyén ugyanazt akarjuk, ami az esetünkben nem más, mint a vadászterület megszerzése, a vadászat. Ahogy a miniszter és a legtöbb vadászati felügyelõ a vadászattal, a vadászokkal kapcsolatos megnyilvánulásaiból kitûnik, úgy szerkesztõségünkben is nap mint nap a békétlenségekkel, a sárdobálással, a vitatkozókkal, a megegyezésre képtelen, hajlandóságot sem mutató vadászokkal találkozunk. Mert õk szerepelnek, õk látszanak jobban, õk szaladgálnak fûhöz-fához, õk fenyegetõznek, feljelentéseket gyártanak, pereskedésre és ki tudja még mi-mindenre készülõdnek. Pedig nem Õk vannak többségben! Meggyõzõdéssel állítom, hogy a békét, a rendet, a nyugalmat, a normális egyetakarást csöndben, a magamutogatásra nem pályázó vadászok ezerszer többen vannak, mint a hõzöngõk, a „forradalmárok”, az örök elégedetlenkedõk tábora. Praktikusnak, ugyanakkor kínosan nevetségesnek tartom, hogy egyre több megyében mûködik már a „külön szoba”, ahol az ellenérdekû feleket a felügyelõségek egy asztalhoz ültetik, s arra bíztatják õket, egyezzenek meg a területhatárokban, különben hatóságilag húzzák meg a demarkációs vonalakat. Emberek, korbács és fenyegetés kell hozzá, hogy félelmünkben szót értsünk? Meddig lesz még ránk – magyarokra, vadászokra – jellemzõ az összeférhetetlenség? Itt az ideje, hogy lehiggadjunk, felturbózott sérelmeinket, dagadó pénztárcánk révén túlértékelt egónkat, hatalmi pozíciónk érdemes vagy érdemtelen elõnyeit megnyesegessük, még inkább sutba dobjuk és elgondolkodjunk azon, mi lenne nekünk – a hasonszõrû szenvedéllyel megáldott közösségnek – a legjobb, hogy jó ízûeket vadászhassunk, felejthetetlen élményeket szerezzünk, barátságokat kössünk … amirõl végül is a vadászatnak kellene szólnia.

Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-50-37) Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/702-50-40) Fõkönyvelõ: Domokos Viktória (70/702-50-45) Kiadja: a VADÁSZLAP Kft.

A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: 242-00-42 Vadász-flotta: 70/702-50-00 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: 411-04-91 E-mail: [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2006-ban 500 ezer lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331 Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2006-ban 500 korona. Nyomdai elõállítás: Pharma Press Nyomda Felelõs vezetõ: Dávid Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Tíz évvel ezelõtt, az elsõ „újkori” vadász-területek kijelölésénél még nem voltak így-úgy felkészült, „tájékozott” és befolyásos szakértõink, jogász és nem jogász „hivatásos” levezetõ elnökeink, akiktõl – természetesen nem ingyen – a megdicsõült és biztos sikert várjuk a földtulajdonosi gyûléseken, a hivatalok elõ-, és különszobáiban. Sokszor és sok helyen segített is ez a spontán kialakult „intézmény-rendszer”, látszólag kényelmes, de alapvetõen – véleményem szerint – nem jó megoldás, mert továbbra is „kétesélyes” marad az egyezkedés, még jobban elnyomható a kisebbség, azok lesznek a nyerõk, akik a tehetõsebbek, akik meg tudják fizetni az egymásnak feszülõ, de befolyásosabb szakértõt. Mi lenne hát a jó megoldás? Talán, ha újragondolnánk a vadászatvadgazdálkodás egész rendszerét, ha lenne országos – majd ezt követõen regionális – vadászati koncepciónk és minden területre – vadászatra, vadgazdálkodásra, fegyvertartásra, orvosi vizsgálatra, kommunikációra, stb. – kiterjedõ stratégiánk, amely nem párt- és politikai erõvonalak mentén alakíthatná ki a törvényi szabályozást, amelyben szerepet kaphatna a természet és vadvédelem mellett az ésszerû gazdaságosság és néhány, manapság nem annyira divatos fogalom, mint például a tisztesség, a becsületesség, a kultúra, az etika és az etikett. Ne higgyék el senkinek – jobb vagy baloldali politikusnak, hivatalnoknak vagy tisztségviselõnek, hõzöngõnek vagy béketûrõnek – de leginkább önmaguknak nem, hogy erre nincs esélyünk, hogy erre nem vagyunk képesek, hogy ez csak egy vágyálom … reménykedni sem érdemes. Néhány hónap múlva kialakulnak a vadászterületek vitatott vagy vita nélküli határai … és akkor a szakértõkkel vagy nélkülük, de folytatnunk kellene az értelmes egyezkedéseket az éppen aktuális törvényalkotókkal, a hivatalokkal, a kis és nagy földtulajdonosokkal, a természetvédõkkel, a madarászokkal, mindenkivel … hogy eljussunk végre az elfogadható rendig, a biztonságot nyújtó békességig, a vadászati közélet tisztaságáig egy közmegnyugvást hozó egyezségig. Meggyõzõdésem, hogy országosan most erre lenne a legnagyobb szükség!

677

Tartalom

Valós áron – nem mindenáron A dám jövõje II.

Csavartszarvúak CÍMLAPON: NOVEMBER BLAUMANN ÖDÖN FELVÉTELE

A szerkesztõ jegyzete Egyezség ......................................................677 Aktuális Csatlakozzon a vadász-flottához ............679 A Nagyküküllõ Vadász-Horgász Sportegyesület centenáriumán ...............680 Valós áron – nem mindenáron .....692-693 Egy velõtrázó „egyéni” lõjegyzék..........705 Vadgazdálkodási gyakorlat A dám jövõje II.................................681-687 A szomszéd muflonja.......................690-691

Megrendelés Név: Cím:

Elõfizetési tájékoztató

Az elõfizetési díj a 2007-es évre Magyarországon 7200 Ft Romániában 1 millió lei Szlovákiában 1000 korona Az elõfizetési díjat Magyarországon a VADÁSZLAP Kft. címére (1031 Budapest, Pákász u. 7.) lehet elküldeni „belföldi postautalványon”, vagy a 65100149-11301439 számlaszámra átutalással. (Kérésre számlát, ill. csekket küldünk.) Romániában a Krónika Kiadóház Rt. lapterjesztõinél lehet elõfizetni, információt a 0264-420-320-as telefonon ad a kiadó. Szlovákiában a New Gazza – Ábel Gábor gyûjti az elõfizetéseket. Címe: 93701 Zeliezovce, Hviezdoslavova 41. T: 036/771-2331, mobil:0905-407-017

Az erdei hajtástól a dobott fácánig

A szomszéd muflonja...

Ajánlatunkból............................................688 13. oldal Miénk a vár, tied a lekvár ....................689 Vélemény Az erdei hajtástól a dobott fácánig................................694-695 Diana Dianák a biztonságos társasvadászatokért....................................696

Internet Magunkat ajánlom ....................................719 Vadászattörténeti emlékek Múltvallató...................................................723 Fegyver Az ideális vadászpuska .....................724-725 Vadászkürt Borsodi induló............................................727

Riport Székkutas receptje ............................698-699

Jegyzet Az éjt is nappallá tesszük .....................729 Last-minute akció.....................................729

Álláspont Elsõ fokon ............................................701-704

Mikor – mi – mennyiért Novemberi vadászati árak........................731

Háttér Egy halálos baleset utóélete ...........706-707

Gyerekeknek November, vagy õszutó hava .................732 Fontos apróságok.......................................733

Vadászok, vadászotthonok „Vadászház” a belvárosban ..............708-709 Irodalom Vadpávamennyegzõ...............................710-711 Oktatás Diákverseny .................................................712

Ízválasztó Elegancia és kreativitás............................735 Horgászoknak Halaink, vizeink, vadjaink védelmében .................................737 Apróhirdetések..........................................739

Szafari A csavartszarvúak nyomán I. ..........713-715 Hírek, tudósítások ............716-717, 718, 721 Vadászünnep Borsodban ...........................716 Trófearablók.................................................717 Fekete István Füvészkert .........................718 A színész bikája ........................................721

A következõ számunk november 21-én jelenik meg. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Aktuális

FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

Csatlakozzon a vadász-flottához praktikussága és a kedvezõ tarifája miatt egyre népszerûbb vadász-flottára, kérjük, hívja fel a szerkesztõségünket a 06-1-242-00-42 vagy a 06-70-702-50-00-ás telefonszámon, de lehet az [email protected] e-mail címen is érdeklõdni … hogy a lakóhelyéhez legközelebb esõ, a szerzõdésekben szereplõ boltokhoz tudjuk irányítani. Ennek egészen egyszerû oka van, csak a kijelölt boltokban nyújtanak a vadászoknak plusz kedvezményt. Természetesen minden egyéb információval is állunk – munkaidõben – a rendelkezésükre, hogy elmondhassuk a vásárlás és a számhordozás feltételeit. A számhordozás csak abban az esetben lehetséCsekõ Sándor a VADÁSZLAP Kft. nevében, Borsai József ges, ha a másik mobilteleközremûködésével Körmendy András, a Mûszertechnika-Mobiltel Kft. fon szolgáltatónál letelt a nevében írta alá az együttmûködési megállapodást hûségnyilatkozat ideje és az elõfizetõnek nincs tartozáokat ne törjék a fejüket, tálcán kínáljuk a karácso- sa. A számhordozást az kezdeményezheti, akinek a nenyi ajándékot, lepjék meg magukat és családju- vére az aktív telefonszám elõfizetése szól. (Teljes körû kat a Vodafone vadász-flotta elõfizetésével… egé- információ a www.vodafene.hu honlapon olvasható.) szen egyszerûen azért, mert egymás között 0 forintos Nagyon fontos, hogy a jövendõ elõfizetõ rendelkezpercdíjon korlátlanul beszélgethetnek. A flottán kívül is zen érvényes állami vadászjeggyel vagy a Vadászati alacsonyak a percdíjak, sms és vezetékes körzetek hí- Kulturális Egyesület által kiállított tagsági igazolvánnyal. vásdíjai és a Vodafone vadász-flotta még számos díj- Személyazonossági igazolvánnyal – új személyi igazolmentes kiegészítõ szolgáltatást kínál. vány esetén a a lakcímnyilvántartó kártyával is – igazolOktóberi számunkban már jeleztük, azon dolgozunk, ni kell az elõfizetõ kilétét. Kérik – valamelyiket a három hogy a számhordozás is lehetõvé váljon. Nos, október közül – az adókártyát, vagy a társadalombiztosítási kár20-ától már ennek sincs akadálya. Minden Pannon és tyát vagy a jogosítványt. T-Mobile szám, valamint a Vodafone töltõkártyás moTovábbá egy 3 hónapnál nem régebbi közüzemi bilszámok áthozhatóak a vadász-flottához. Tisztában számla bemutatását is kérik – mely lehet vonalas telefon, vagyunk azzal, hogy a mobiltelefon szolgáltatók igyek- gáz, villany, internet, kábeltévé. Az ügyintézés egyszerûszenek az ügyfeleiket megtartani, kedvezõ ajánlatokban sítése érdekében már elfogadják a befizetést igazoló nincs hiány – ennek ellenére – a saját példánkból kiindul- csekket is, illetõleg a bankszámla kivonatát, mellyekkel va, bátran merjük állítani: a vadász-flotta a legolcsóbbak azt kell igazolni, hogy a lakcímen valamilyen fogyasztás között van, mert megtartván beszélgetési szokásainkat, történik. Nem baj, ha a számla nem a vadász nevére legalább egyharmadával csökkent a telefonszámlánk. szól, a lényeg, hogy a lakcím pontosan egyezzen meg Október 9-én együttmûködési megállapodást kötöt- az azonosító okmányban szereplõ személyével. tünk a Mûszertechnika-Mobiltel Kft-vel, valamint a Fair Miután a dokumentumokat bemutatták, egy közponTel Kft-vel, hogy a két cég országos fedettséget bizto- ti hitelképességi vizsgálat történik, amelynek az eredsító és közösen kijelölt boltjaiban kivételezett udva- ményét a helyszínen közlik az értékesítõk és ennek riassággal és gondossággal kezeljék a vadász-flotta függvényében megköthetõ az elõfizetõi szerzõdés. tagjait, illetõleg ezekben a boltokban a kiegészítõk váCsak látszólag „bonyolult” a dolog, a kijelölt boltoksárlásánál 10 százalék kedvezményt biztosítsanak a ban gyorsan intézhetõ… és egy vadászjeggyel vagy vadász-flotta tagjainak. VKE igazolvánnyal további három elõfizetés és akciós Mielõtt azonban bárki elindulna, hogy elõfizessen a kedvezményû készülék vásárolható.

S


679

1928 A Nagyküküllõ Vadász-Horgász Sportegyesület centenáriumán V

árakozással (és egy kis szorongással) tele indultam el, hogy eleget tegyek vadászbarátaink meghívásának, és közösen köszöntsük a fennállásának századik évfordulóját ünneplõ egyesületet szeptember végén. Az már megszokott, hogy vadászkörökben a futó találkozások után is régi ismerõsökként üdvözöljük egymást... De itt is? – csodálkozom. Pedig így van, mert a közös szenvedély, a barátság nem ismer határokat. A székelyudvarhelyi ünnepség azzal kezdõdött, hogy Bíró István, az egyesület igazgatója a vadászház udvarán köszöntötte az egybegyûlteket, ismertette a nap programját, majd dr. Gotthard Béla mondta el szenvedélyes ünnepi beszédét. Szót kapott a város polgármestere, aki büszkén vállalja a térség vadászatának eredményeit és a továbbiakban egy állandó kiállításban is gondolkodik, amely a Hargita vadászsikereit hívatott majd hirdetni. Köszöntõt mondott a minisztérium államtitkára, valamint a történelmi egyházak képviselõi. Ezt követõen leleplezték, megáldották és megkoszorúzták azt a kopjafát, amelyet az egyesület az elhunyt vadásztársaik emlékére állított. Az elmúlt évszázad alatt sok vihart megért ez a társulás. 1906-ban dr. Damokos Andor földbirtokos javasolta, hogy a vadászok alakítsanak külön társaságot, amely függetlenné válik a horgászoktól. Az eseményrõl az udvarhelyi híradó is beszámolt. Az értekezleten elfogadták a 49 paragrafusból álló alapszabályt és megválasztották a tisztikart. 1919-ben csatlakoztak az akkor megalakult Román Vadászszövetséghez, amelynek mûködését 1924-ben a román király is deklarálta. A II. világháború végén az új rendszer is dekrétumban erõsítette meg a vadászszövetséghez tartozó vadászok mûködésének szabályait. 1953-ban

680

összevonták a vadász- és horgászegyesületeket, és megyei társulatok jöttek létre, a nagyobb településeken kialakított filiálékkal. Hargita megyében ekkor négy filiálé mûködött: Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson és Maroshévízen. 1990-ben a filiálék önállósodtak és ekkor vette fel a székelyudvarhelyi társulat a Nagyküküllõ Vadász-Horgász Sportegyesület nevet. 1998-ban újabb döntés született, három társulat kivált az egyesületbõl. Jelenleg – amint Dénes Domokos, az egyesület elnöke elmondta – 110 ezer hektáron gazdálkodik a székelyudvarhelyi társulat, 250 vadász és 1300 horgász tevékenységét összefogva. 11 órakor a város Mûvelõdési Házában nyílt meg a rendkívül impozáns, igazán különleges trófeákat is bemutató vadászati kiállítás. Az egyesület elnöke röviden értékelte az ünnepség fontosságát, majd okleveleket adott át az arra érdemeseknek. A meghívott vendégeket a Hotel Küküllõ éttermében egy minden igényt kielégítõ állófogadásra invitálták, közben a sportpályán elkezdõdött a „pörkölt-parti” és rövidesen a sátrak közönsége egy magyaros vadásznapra kezdett el hasonlítani. Estefelé, amikor már csak a búcsúzkodás maradt hátra, ami különösen nehézre sikeredett, könnyes szemmel indultunk el, kavarogva bennünk indulat és gondolat, de számtalan kép, mozzanat egy életre megmarad bennünk. Most már tudom, „a Hargita hív, a Hargita fogva tart”. Az ott történteket nehéz leírni, azt látni, érezni kell... Az archív felvételt Bindea János bocsátotta rendelkezésünkre.

MÉSZÁROS GYÖRGY


A dám jövõje

FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

Elõzõ számunkban két olyan vadásztársasági területrõl írtunk, ahol a magas létszám csökkentése jelenti az elsõdleges állománykezelési feladatot. Most a másik végletre mutatunk be egy példát, ahol az állomány fennmaradása is kétséges. Egészen más világ viszont az ismertetett nagy múltú állami területek gazdálkodása, ahol a világ legjobb agancsminõséget adó dámpopulációi élnek, amelyek nemcsak kiemelkedõ vadgazdálkodási értékûek, hanem valóságos nemzeti értéket is képviselnek.


Az állomány romjai 1979-re nagyon megfogyatkozott az apróvad a területünkön, amelyen akkor még a pándi Egyetértés Vadásztársaságként vadásztunk, 7000 hektáron. Lehetõséget kaptunk, hogy – kísérletképpen, több társasággal együttmûködve – dámot telepítsünk a térségbe, a költségek felére a MAVOSZ-tól 100 ezer forintot kaptunk. Gyulajból vettünk 5 bikát, 5 tehenet és 5 borjút, melyeket az egyik erdõrészünkben kialakított 10 hektáros szoktatókertben helyeztünk el. 1980-ban a szomszédos Fõvárosi Gázmûvek Vt. területére engedtek ki 15-öt, majd a következõ évben a pilisi Petõfi Vt. területére telepítettek újabb 15 dámot, vegyes ivari összetételben. Egy évig tartottuk a kertben, így a már itt született borjakkal együtt egy híján húszra növekedett állományunk. A kibocsátás után a dám beváltotta a hozzá fûzött reményeket, mind mennyiségileg, mind az agancsok tömegében jelentõs gyarapodást tapasztaltunk, és a telepítést követõ hatodik-hetedik évben már két komoly bikát lövettünk 4,85 és 3,90 kilós lapátsúllyal (194 és 185 pontosak) A „Tápiómenti dám-társulás” jól mûködött, másfélszáz körüli állományt becsültünk a „fénykorban”, évente 40-50 került terítékre. Volt rá példa, hogy egy csapatban 97 dámot számoltunk meg. Párhuzamosan sikerült felhoznunk a vaddisznóállományt is, az egykori 15-20-ról 100-ra nõtt az éves teríték, igaz, tartottunk 300 hektár védterületet (ami a dámnak is jót tett) és éveken keresztül nem lõttük a kocákat. A növekvõ vaddisznólétszám a dámot nem zavarta, kárt nem észleltünk. Területünk nagyobbik része mezõgazdasági mûvelésû, sok, változatos gyümölcsössel, szõlõvel, kertekkel, ligetes-fás kisebb erdõfoltokkal. Nagyobb, összefüggõ erdõ csak egy van, a közel 1400 hektáros tömbön kívül kisebb erdõfoltok, elsõsorban járhatatlanná bokrosodott katlanok, domboldalak találhatók, de az õszi betakarítás után kopasz a határ, a vad csak ezekben talál búvóhelyet. A gondok a privatizációval kezdõdtek, az egyre zavarosabb tulajdonviszonyok, a növekvõ munkanélküliség miatt sokszorosára nõtt a terület zavarása, miközben folyamatosan elgazosodtak az otthagyott szõlõk és a kiskertek, a vad kiszorult a mezõgazdasági területekre. A homokos, minden idõjárási viszonyok között jól járható utak mentén egyre nagyobb mére-

682

teket öltött az orvvadászat. Volt, hogy egyetlen napon 3 dámot találtunk hurokban, s kevesen tudtak ellenállni annak, hogy ott „egyben szalad fél mázsa hús”. Tovább rontotta a helyzetet a terület és a társaság szétszedése, aminek aztán egyik „látványos” eredménye az lett, hogy egyre fogyott a dám. Az 1997-es átrendezõdés óta Hosszúvölgyi Vadásztársaság néven 9000 hektáron gazdálkodunk, elvettek a dámos részünkbõl 1200 hektárt, és kaptunk máshol nagyobb, de értéktelenebb területet. Szó sem volt semmilyen együttmûködésrõl a szomszédokkal. A valamikori állománynak csak a romjai maradtak, a területen az átvételkor 5-8 dám lézengett. Mai létszámuk sem nagyobb 20-25-nél, évente 3 bikát és 5 tarvadat ejthetünk el. Sajnos, a folyamat nem állt meg. Tagjaink egy része újabb kettéválást kezdeményezett, s – úgy tûnik – meg is fogják valósítani. Aligha tudom elképzelni, hogy az alig több mint négyezer hektáros területeken – térségi összefogás nélkül – eredményesen lehet a dámmal gazdálkodni. A terület szíve, az 1400 hektáros állami tulajdonú erdõtömb éppen a leendõ határ mellett van, s tudjuk mi a sorsa a határon átlépõ vadnak… Sajnos, semmilyen módon nem sikerült megakadályozni sem az elõzõ, sem a mostani szétválást, hiába gyõzködtem a szervezõket, hogy ne csak a saját, hanem a vadállomány érdekeit is vegyék figyelembe. Keserû szájízzel mondok le – három évtized után – a vadászmesteri tisztségemrõl, tudva azt, hogy az itt egykor kiváló és nagyreményû dámállomány léte és sorsa pusztán a vadászok jóindulatán, hozzáállásán múlt. HAJAS FERENC vadászmester

A forrás, ahonnan elindult a telepítés A gyulaji dám sajátos helyzetben van, hiszen szinte a teljes állomány azon a 7600 ha-os gyulaji vadászterületen él, melyet a hetvenes évek elején körbekerítettek. Az így létrejött „vadaskertet” érdekes kettõsségek jellemzik. Egyrészrõl vadaskertként viselkedik, amit a rendszer zártsága és a nagy vadsûrûség eredményez, másrészrõl szabadterületi jegyeket is mutat, hiszen a nagy terület miatt állománykezelési, vaMAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Vadgazdálkodási gyakorlat


jobb minõségû takarmányt szeretnénk biztosítani a dámnak, s biztosak vagyunk benne, hogy meghálálja. A harmadik, még csak körvonalazódó feladat az élõhely lehetõségek szerinti regenerálása. A terület speciális helyzete miatt azt mondhatjuk, az odavezetõ módszereket magunknak kell megtalálni. Ehhez az állománykezelés, a takarmányozás és az erdõgazdálkodási gyakorlat további összehangolása, új utak keresése szükséges. Mindezek alapján a gyulaji dám jövõje biztos, célunk továbbra is az, hogy az egész vadászterület stabil vadállománnyal, javuló minõséggel, továbbra is megõrizze világhírét. PALÁNKI GÁBOR erdészetvezetõ

Szabadon és kertben A Gyula-Sarkad-Doboz helységek által határolt háromszögben található 8000 hektáros egység a Délalföldi Erdõgazdasági Zrt. sarkadremetei üzemi területe, amelynek 45 százaléka egy tömbben elhelyezkedõ erdõ, a többi része mezõgazdasági mûvelés alatt áll, s lehúzódik a román határig. A túloldalon a határtól 3-4 kilométerre van a Székudvari erdõ, ahol ezres nagyságrendû, közelebbrõl nem ismert létszámú dám él, ahol szinte alig vadásznak. E két terület közé ékelõdik be a Gyulavári vadásztársaság területe, ahol szintén él pár százas törzsállomány, míg az erdészetnél a mai becsült téli állományunk mintegy 1800-ból áll. Ennek a három területnek az állománya egy populációt alkot, rendszeresen vált egyik területrõl a másikra. Ha nálunk elkezdõdik a vadászidény, az öregebbje már megindul a zaklatástól kevéssé nyugtalanított román oldal irányába. A dám itteni jelenlétérõl a Gyulai Levéltárban található a legkorábbi hiteles adat. Haruckern báró udvari szállító számlakiegyenlítés helyett kapta Mária Teréziától ezt a birtokot, s lánya esküvõjén, 1760 körül már felszolgáltak dámsültet. A kiegyezés utáni idõkben a folyószabályozások alakították ki a táj mai arculatát, a természetes folyómedrek átvágásával felgyorsították a folyást, míg a levágott (holt) ágak lassan bezáródtak, de nem védték meg a területet a késõbbi nagy árvizektõl. 1966ban volt egy olyan áradat, amikor a Fekete- és a Fehér-Körös vize elöntötte a terület 80 százalékát, az akkori pusztulásról nincs adatom. 1972-ben kerültem ide, a dámállomány akkor pár száz darab lehetett, 15-16 bika, 30-40 tarvad volt az éves teríték. 74-ben újabb árvíz jött, és 75-ben Gyulajból hoztunk 12 dámot, amelyek szépen gyarapodtak, de 80-81-ben, két egymást követõ évben is volt árvíz, FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

dászati módszerei inkább a szabadterületiekre hasonlítanak. A terület bekerítésekor igen nagy dámlétszámot zártak be. Bár a pontos adatokat nem ismerjük, de többen is 8000 feletti létszámról tesznek említést. A hatalmas vadtömeg az élõhely gyors feléléséhez, ezáltal az állomány minõségének romlásához vezetett, ezen az idõközben kialakított és mûvelt vadföldek, vadlegelõk sem tudtak érdemben változtatni. Ennek eredményeként a területen a bekerített erdõsítéseken kívül a cserjeszint szinte teljesen eltûnt, „átláthatóvá” vált az erdõ. Több lépcsõben történt meg az a létszámcsökkentés, melynek eredményeként ma 2000-2500-as törzsállományról beszélhetünk. Ez a létszám az, ami megítélésünk szerint már hosszabb távon, jó minõségben fenntartható. A létszámcsökkentés során változott az ivararány is, a bikák száma jelenleg már meghaladja a tehenekét. Ennek két fõbb hatása van: kisebb a takarmányigény ugyanazon érték elõállításához, ugyanakkor a bikák kondíciója kevésbé romlik a barcogáskor. Elõbbi a gazdaságosság, utóbbi pedig a téli felkészülés, a következõ évi felrakás miatt igen fontos. A létszámcsökkentéssel párhuzamosan folyamatosan alakult a takarmányozás és vadföldmûvelés rendszere is. Jelenleg mintegy 350 hektár vadlegelõt és 250 hektár szántóterületet mûvelünk. Ez utóbbiak egy része a téli takarmány megtermelésére szolgál, más része vadföldként mûködik. A következetes állománykezelés és takarmányozás hatására fokozatos javulás mutatkozik az állomány kondíciójában, minõségében. Ez mindenképpen kívánatos egy olyan állomány esetén, amely trófeaminõségét tekintve a világon az egyik legértékesebb. A kiemelkedõ genetikai értéket jól mutatja a 60 százalékot jóval meghaladó érmes arány, a világhírnevet pedig a vadászati lehetõségek iránti folyamatos érdeklõdés. A vadászterület több mint 90 százalékát erdõ borítja, ennek megfelelõen az erdõ- és vadgazdálkodás komoly hatással vannak egymásra. Esetünkben szerencsére mindkét tevékenységet a Gyulaj Zrt. Tamási Erdészete végzi. Az öszszevont gazdálkodás megfelelõ lehetõséget ad arra, hogy mindkét ágazat érdekeit szem elõtt tartsuk, tevékenységüket összehangoljuk, ez végsõ soron az erdõnek és a vadállománynak egyaránt hasznára válik. Ez hát a jelen állapot, de mi a jövõ? Az eddig végzett munka három területen nyit lehetõségeket, illetve szab feladatokat számunkra. Az állománykezelésben a stabil és fenntartható létszám elõtérbe helyezi a klasszikus, válogató jellegû vadászatot, ami a tarvad selejtezésében is erõteljesebben érvényesülhet a jövõben. Ez lehetõséget teremt a minõségileg jobb tehénállomány fenntartása mellett a bikák arányának további növelésére is. A takarmányozás egy zárt területen kiemelten fontos feladat, az itt mutatkozó lehetõségekrõl határozott elképzeléseink vannak; a téli takarmány összetételének változtatását, nagyobb vadföldterület legeltetését és a füves legelõink fokozatos megújítását tervezzük. A fokozatosan átalakuló rendszerrel

683

Vadgazdálkodási gyakorlat az akkori 320-as állományban a gyorsan levonuló víz kevés kárt tett, inkább csak szelektált, a gyengébb tarvad pusztult el. 84-ig az Országos Vadgazdálkodási Alap támogatásával közel 200 dámot kaptunk még Gyulajból, így a helyi állomány lassan meghaladta az ezret. Nem volt intenzív vadászat, így az évtized végére 3-4000-re szaporodott az állomány, a létszámot a román oldalon egyáltalán nem csökkentették. A rendszerváltás utáni tulajdonviszonyok átrendezõdésével ugrásszerûen megnõtt a kifizetendõ vadkár nagysága, így intenzív állománycsökkentésbe kezdtünk, 10 év alatt jutottunk el a mostani, beállt 1600-2000 közötti szintre. 1999-ben építettünk egy 670 hektár nagyságú kertet, ahol 300 vad van, 120-at veszünk ki évente. Szóba került az egész 3300 hektáros erdõtömb bekerítése, azonban mivel ez a rész árvíztározó szerepet is kapott, a vad menekülését ez lehetetlenné tenné. A kertben barcogáskor fogattal barkácsolunk is, de egyébként csak egyéni lesvadászat van egész évben. A külsõ területen a nagy vadtömeg idején terelõvadászatokat is tartottunk, ma már csak lesen és 4-5 állandó, bérelt lovasfogattal vadásztatunk, ez vált be legjobban, s van is rá kereslet. Az itteni „békési dám” õstípusa sötétbarna, rövidszárú, vaskos, széles lapát, vastag koszorú és szár, tele mindenféle kiálló lapátrészekkel, 3,5-4 kilogramm volt a legnagyobbak bírálati súlya. A Gyulajból hozott vérfrissítéssel megjelent a hosszú szár, a világos szín, a kiemelkedõ lapátot viselõ bikák már a keveredett állományból kerültek ki. Az eddigi csúcstartót 2001-ben a barcogóhelyen találták meg elhullva, a párzásban lefogyott „fõbikát” valószínûleg leszúrta egy másik. (5,28 kilogramm, 217 pont) Az állomány minõsége jó, az érmes arány 50-80 százalék között van. Az állandó takarmányozás miatt a kerti bikák teste 3-5 kilogrammal súlyosabb, valamivel nehezebbek az agancsok is, külsõ területen 4,97 kilós agancs volt a legnagyobb. A jövõ azon múlik, meg tudjuk-e tartani a vadkár és a bevétel kényes egyensúlyát, ezért nem célszerû növelni a létszámot. A romániai rendszerváltás után buszokkal vitték a vadászokat Székudvarra, ez nagyon lenyomta az árakat. Évrõl évre nehezebb eladni a bikákat, a csomagprogramokkal kompenzáljuk a bevétel különbözetét, jelenleg még tisztes haszonnal tudjuk mûködtetni a rendszert. BÁNYAI ERNÕ fõvadász

A bõség zavarában Meglehetõsen ritka eset, hogy egy országos viszonylatban elterjedt vadfaj éves terítékének 40 százalékát egy megye produkálja, az viszont szinte példa nélküli, hogy egy faj országos állományhasznosításának negyedét egyetlen vadászterület adja. Márpedig a dám esetében több éve ez a helyzet áll fenn Somogy megyében, a SEFAG Zrt. által kezelt lábodi vadászterületen. A megye területén a faj a XIX. században bekövetkezett visszatelepítésétõl kezdõdõen jelen van, a mai lábodi területre a század közepén telepítették be. Az elsõ megyei terítékadatokat 1884-bõl ismerjük, abban az évben 169 dám esett Somogyban, ami az éves teríték negyede volt. A VADÁSZ-LAP 1902-ben köMAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

zölt terítékadatai szerint 1900-ban már az ország dámzsákmányának egyharmadát, 566-ot hoztak terítékre a megyében, ami legfõképp a vadaskerti telepítések eredményességét mutatja. Az 1920 elõtti idõkben 22 vadaskert volt Somogyban, amelyek jó részében dámot is tartottak, szabad területi állomány azonban kevés helyen volt. Az 1939/40. évi országos terítékadatok szerint ismét ebben a megyében ejtették el a legtöbbet, összesen 580-at. A világháborús események hatására a vadaskertekbõl kiszabadult, valamint a szabad területen élõ csekély létszámú dámállomány a kíméletnek köszönhetõen fõként Lábod környékén lassú fejlõdésnek indult. Ebben meghatározó szerepe volt dr. Studinka Lászlónak, aki megérezte, hogy az akkor kiváló apróvadas területen milyen fontos szerepet fog betölteni a nagyvad, köztük a dám is. A világháború után az elsõ dámbikát 1962-ben ejtették el Lábodon, míg az elsõ dámtehenet csak 1970-ben. A dám tarvad igen sokáig „szent állatnak” minõsült ezen a területen, ezért az elsõ 10 évben a bikák aránya a terítéken belül 80-90 százalék volt. Az állomány a „kíméletes” hasznosítás hatására eleinte lassú, majd egyre gyorsuló fejlõdésnek indult. Néhány lábodi terítékadat ennek a folyamatnak az illusztrálására: 1962/2 db; 1983/118 db; 1992/1139 db; 2004/2241 db. A dám azonban nem maradt meg a lábodi vadászterület határain belül, hanem lassan terjedt, s a szomszédos vadászterületeken is idõszakosan felbukkant, majd néhány területen meg is telepedett. A tarvad törzsállománnyal rendelkezõ kálmáncsai terület kivételével azonban megállapítható, hogy a többi területen nincs, vagy minimális az egész évben ott tartózkodó dám, fõként a tarvad, s csak a november közepétõl kezdõdõ szezonális otthonterület-váltások miatt vonulnak ki a bikák kisebb-nagyobb, néha 100-as létszámot meghaladó csapatokban a tarvaddal túlzsúfolt lábodi területrõl. Ennek következtében a teríték ivararánya Lábodon rendkívül kedvezõtlen. A 2004/2005-ös idényben hasznosított dámokból mindössze 216 volt bika, ami kevesebb, mint a teríték 10 százaléka! Az ivararányt részint a borjúelejtés túlzottan magas aránya, másrészt a határos területek alakítják. Megkockáztatom, hogy a szomszédos területek az engedélyezett bikalelövés mellé a hatóság által kötelezõen elõírt tarvad-lövést is a fiatal bikakorosztályból „teljesítik”. A számítógépen lefuttatott modell adatai alapján egyértelmû, hogy Somogy megyében rendkívüli mértékben alulbecsülték a dámállományt, s valószínûsíthetõen a hoszszabb idõszakon – 1986-2000 között – a jelentett mennyiség 2-3 szorosa élhetett a megyében. Ez a különbség csak az utóbbi évek következetesebb hatósági munkájának következtében megemelt terítéktervek miatt csökkent le 200 százalék alá. Számításaim szerint volt olyan év (2002), amikor a megye dám törzsállománya megközelítette a 8.500at, szemben az akkor becsült 4.610-zel. Somogyban a mennyiségi fejlõdést sajnos nem követte hasonló arányú minõségi változás. Az itt élõ dámok minõsége nem éri el a legkiválóbb területeken élõ állományok minõségét. Igaz ez a megállapítás az érmes arányra és a kiemelkedõ lapátok bírálati pontszámára egyaránt. Az érmes trófeák 2528 százalékos aránya meg sem közelíti a Tolna, Békés, és Hajdú-Bihar megyékben tapasztalható 45-55 százalékot, bár az elmúlt években szerény javulás tapasztalható e téren. A legnagyobb létszámot adó Lábod környéki populáció, bár számos kiváló trófeával szerepel a listákon, nem tudott még kiemelkedõ eredményt felmutatni ebben a vadfajban. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN


Az ország különbözõ dámos területeirõl írják tanult és tapasztalt kollégáim, hogy a dám nem, vagy csak kevés kárt okoz, a szarvassal és a többi nagyvadfajjal kiválóan megfér egyazon élõhelyen. Nos, a saját tapasztalataim és a számok engem másról gyõztek meg. Somogy megye az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai szerint az országban kifizetett mezõgazdasági károk közel harmadát (2004-ben 464 MFt-ot) tudhatja magáénak. A legnagyobb vadgazdálkodó, a SEFAG Zrt. területein az ÁESZ kaposvári igazgatóságának adatai szerint 2005-ben a mennyiségi vadkárok 78,3, míg a minõségi vadkárok 50,3 százalékát a dámok okozták. Mindez elgondolkodtató, fõképp annak figyelembevételével, hogy számottevõ dámállomány csak Belsõ-Somogyban, a megye területének alig 10 százalékán él. Ugyanakkor egyértelmû összefüggés mutatható ki az 1994-2004 közötti idõszak-

685

ban, Somogy megyében a bekerített erdõsítések területének és a mezõgazdasági vadkárok növekedése között, csökkenõ erdei vadkáralakulás mellett. További problémát jelent, hogy a fajok közötti versengés során, az élõhelyekrõl, ahol a dám nagy sûrûségben fordul elõ, jóformán kiszorítja az õzet, jelentõsen csökkenti a szarvas élõhelyét, s ezeken a területrészeken a vaddisznó sûrûsége is alacsony. A több mint 48.000 hektáros lábodi területen egyetlen olyan vadászkerület sincsen, amelyet kiemelkedõ szarvasbõgés és barcogás egyaránt jellemezne, a tapasztalatok szerint, vagy az egyik, vagy a másik fordul elõ, vagy pedig az a helyzet, hogy mindkettõ vonatkozásában gyenge, vagy gyenge közepes a kerület. Mindezen problémák megoldására, a lokálisan túlszaporodott dámállomány csökkentésére a megyei Vadgazdálkodási Tanács a fentiek alapján egy rövid távú elképzelést dolgozott ki, melynek eredményeképpen egy mennyiségében kisebb, de ivararányában, korosztályviszonyaiban a mostaninál lényegesen jobb, ezért értékesebb dámállomány maradna a megyének ezen a részén, s melynek hatására a térségben szinte kézzel tapintható a feszültség, amely a vad-, erdõ- és mezõgazdálkodók között érezhetõ. Nem szabad azonban szem elõl téveszteni, hogy „Somogyországban” nem csak a dám, hanem szinte valamennyi nagyvadfaj megtalálta a maga élõhelyét, s ennek jelentõs részét együttesen „túlhasználják”, amely problémán egy folyamatos információgyûjtésen alapuló, valamennyi vadfajt érintõ, integrált, táji vadgazdálkodási modell bevezetésével tudnánk úrrá lenni. A biodiverzitás megõrzése azonban a vadgazdálkodók célkitûzései között is szerepel, tehát a „tájidegen”, valamint a „nem õshonos” kifejezések óvatos használatát javasolnám a jövõben, hiszen ezek mélyebb értelmezése igen veszélyes, ingoványos talajra vezet. Kiválóan jellemzi e fajt Nemeskéri (1942): „A dámvad sokkal jobban tûri a kultúrát és az embert, mint a szarvas”. Ezen tulajdonsága miatt a természetes élettér szûkülésével, a civilizáció térfoglalásával számolva is jó esélye van a dámszarvasnak arra, hogy a többcélú hasznosíthatósága fennmaradjon, s legyen egyúttal vadasparkok mutogatni valóan szép faja, mezõgazdasági területek hústermelõ állata és a vadászatok izgalmát megfelelõen kiszolgáló vadja, csak ezeket a funkciókat élesen és kategórikusan el kell tudni választani egymástól. DR.

BUZGÓ JÓZSEF vadászati igazgató



Miért éppen a dám? Ha megvizsgálhatnánk, hogy melyik nagyvadfajunk az, amely a legtöbb érzelmet váltja ki az emberekbõl függetlenül attól, hogy vadászok-e vagy sem, alighanem a dámra esne a választásunk. (Én sem tudom kivonni magam ennek hatása alól, ezért ez nem szakmai adatokat felvonultató, hanem érzelmi alapon írott állásfoglalás.) A banális leegyszerûsítés – hogy tudniillik csupán csak kétféle ember létezik: az egyik tud biciklizni, a másik nem – analógiájával élve, a dámot az emberek egy része szereti, tiszteli, a másik része nem. A közömbösek sávja rendkívül keskeny. Arányos testfelépítésével, harmonikus színeivel, örökké könnyed, akár vidámnak is nézhetõ játékos viselkedésével a természetjáróknak, vadfényképezõknek, de a csak állatkert-látogatóknak is kedvence. Az októberi erdõben barcogó dámbikához becsúszni, kijátszani próbálva a százszemû „hölgykoszorút” az egyik legszebb magyarországi vadászat. Akiket ezen élmények egyike sem érint meg, azokat dámbaráttá legfeljebb a fokhagymával, szalonnával spékelt dámgerinc teszi.



Ugyanakkor egy maroknyi, de sajnos befolyással bíró csoport lélekharangot kongat e fölött a csodálatos, nekünk magyaroknak annyi dicsõséget, világhírt szerzett vad fölött tudományosan nem bizonyított, vitatható érvrendszerükkel. Azzal az idestova negydszázaddal a hátam mögött, amely alatt befolyásolhattam a világ egyik legértékesebb dámállományát, buzdítok mindenkit arra, hogy ne hagyjuk ezt! Ne hagyjuk, mert a dámot a magyar vadászterületek többségén szívesen látják és az õshonosság kérdésében éppen a VADÁSZLAP-ban közöltük jelenlétének tudományos bizonyítékát. Határozott párhuzamot érzek egy másik magyar faj sorsával, mely szintén nem felel meg a valakik által összeállított kritériumrendszernek, így a nem õshonos fajok keserû kenyerét kényszerül enni. Ez a tény nem korlátozza abban, hogy a világ legszebb állományait nevelje fajából Magyarországon, árrobbanással, növekvõ kereslettel igazolva ezt. Az elmúlt években valóságos hungarikummá válva, Magyarország egyes tájain szinte az egyedüli záloga a felemelkedésnek. Az elmúlt évszázadban a magyar nép versel, énekel róla népköltészetében. Ez a növényfaj pedig, – amelyet a népakarat választott érzelmileg a „legmagyarabb” fává, az akác. A közismert hivatalos állásfoglalás viszont még nyakasan kitart e két csodálatos természeti értékünkkel szemben, meggyõzõdésem szerint teljesen hiábavalóan, hiszen az érték több-kevesebb idõn belül kivívja méltó helyét, szégyenben hagyva ellenzõit. Az, hogy borús jelene ellenére miért érzem mégis a jövõ egyik meghatározó szabadterületi vadfajának az õz mellett a dámot, azt nem csupán elfogultságom mondatja velem. A magyarázat a közelmúlt változásaiban gyökeredzik, s jól kalkulálható a jövõkép is. Magyarország vadászterületeinek mérete megállíthatatlanul csökken, a fejlett Európában szinte mindenhol látható rossz példák ellenére, így a szarvassal szemben kisebb élõhellyet használó dám fel fog értékelõdni. Mezõgazdasági kártétele miatt a disznó, több helyen a szarvas is kerítések mögé fog szorulni, amely kerti vadászatok élménye – finoman mondva – megkülönböztethetõ a szabadterületitõl. Középhegységeink területei olyan mértékben védettek, amelyek magas szarvaslétszámot nem fognak megengedni. Úgy gondolom, hogy mérsékelt erdei és mezõgazdasági kártétele, a megállíthatatlanul erõsödõ emberi jelenléttel szembeni toleranciája miatt is a jövõ szarvasféléje a dám lesz. Reményeim szerint újra kell majd gondolnia vadászterülete „filozófiáját” minden olyan vadgazdának, aki rossz gyakorlatával hozzájárul a dám kerti vad statuszának fenntartásához azzal, hogy méltánytalanul kis kertekben tartott, nyomorodott testû és agancsú vadat kínál „vadászatra” – magyar dámként. E nagyszerû vad, ha maga választhatna, akkor több ezer hektáros szabadságot igényelne. Optimistán gondolkodva ezt a jövõ Magyarországán talán meg is kaphatja, hozzájuttatva sokunkat a dámvadászat felemelõ pillanataihoz. BARTUCZ PÉTER igazgató Nyírerdõ Zrt., Gúth

687

Ajánlatunkból

A könyvek, CD-k, VHS kazetták utánvéttel megrendelhetõek a szerkesztõség címén, 1031 Budapest, Pákász u. 7. telefonon és faxon: 06-1-242-00-42 vagy e-mail-ben [email protected] Elek Ferencnénél. A teljes lista megtekinthetõ a www.vadaszlap.hu honlapon vagy kérésre elküldjük az érdeklõdõnek.

A két kötet:

12.600 Ft

A két kötet:

7.500 Ft

3.000 Ft 2.890 FtÚJ

3.900 Ft

CD-k, VHS-ek, DVD-k

Abonyi Kürtegyüttes: Egy vadászat emlékére CD . . . . . . . .2.500,Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv CD . . . . . . . . . . .2.980,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik (vizsgához) DVD . . . .4.800,Homoki-Nagy István: Cimborák hegyen-völgyön DVD . . . . .1.280,Cimborák nádi szélben DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.280,Gyöngyvirágtól lombhullásig DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.280,Hunting videó stúdió: The Big Four DVD . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Bow Hunting in South Africa DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Elephant Hunting DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,African Experiences DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Gold Medal Roebucks DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Black Bears DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Abnormal Rocbucks DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Dream trophies from Hungary DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Serengeti - The Jewell of Afrika 1. DVD . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Serengeti - The Jewell of Afrika 2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Masailand 1. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Masailand 2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,The life of the roebuck DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,The Cape Buffalo DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,The Dreambuck DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Ignácz Magdolna dr.: A szarvasbõgés titkai VHS . . . . . . . . .3.500,A szarvasbõgés titkai DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Apróvadvadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Apróvadvadászat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Nagyvad egyéni vadászata VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Nagyvad egyéni vadászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Nagyvad társas vadászata VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Nagyvad társas vadászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Örökség Fekete Istvántól VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Örökség Fekete Istvántól DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Õzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD . . . . . . . . . . . . .6.300,Szalonka VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Szalonka DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.000,Szalonkától a vadlibáig dupla DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.300,Természetvédelem és vadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Vadászati Múzeumok VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Vadászati Múzeumok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Világrekordok nyomában I-II. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Vadászösvényeken ecsettel VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Vadászösvényeken ecsettel DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Kossuth Kiadó: A család kedvencei: -kutyák CD . . . . . . . . .2.990,Gombák CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.990,Kézi lõfegyverek CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Növénytan CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.990,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn 2 DVD . . . . . . . . . . .2.950,Rockenbauer Pál: Másfélmillió lépés Mo.-on I. DVD . . . . . . .2.890,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése VHS . . . . . . . . . . . . .3.500,A nagyvad találatjelzése DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.800,A vaddisznó vadászata VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.200,A vaddisznó vadászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.800,Erdõ-mezõ állatai VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Meghívás vadászatra VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,ÕzhívásVHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.360,Õzhívás DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.800,Tesztvadászat VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Velünk élõ természet VHS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Uys, Jamie. Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.280,-

KÖNYVEK

1.280 Ft 1.280 Ft

2 DVD 1.280 Ft 2.950 Ft

6.300 Ft 5.800 Ft

2.600 Ft

Acél Csaba: Kuduláz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Ádámfi Tamás, dr.: Vadászbibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . .750,Agroinform Kiadó: A magyar állattenyésztés nagyjai . . . . . .4.200,Albert-Locsmándi-Vasas: Ismerjük fel a gombákat 1., 2. . . .1.450,Alberts-Mullen-Spohn: Fák, bokrok gyógyító ereje . . . . . . . .2.980,Alexandra Kiadó: Gombalexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.980,Altmann, Horst: Mérgezõ növények, mérgezõ állatok . . . . .1.440,Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . .1.300,Egy vadászíjász kalandozásai a Kárpátoktól Kanadáig . . .1.600,Ángyán-Tardy-Vajnáné: Védett és érzékeny term. területek .6.500,Apatóczky István: Ettünk falombot... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Attenborough, D.: Emlõsök élete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.990,Avarffy Elek: Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Babulka P.: Ismerjük fel a term. gyógy- és fûszernövényeket . . .1.450,Ismerjük fel a vadontermõ gyógynövényeket . . . . . . . . . . .1.450,Bakonyi Gábor: Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Balogh Gábor: Véges vadászmezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .450,Balsay László: Történetek a vadászmúltamból . . . . . . . . . .1.600,Bán István: A medve karmai között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,Zimankó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Bársony István: Elveszett Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . .2.450,Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Az erdõk könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Bartha Dénes: Magyarország fa- és cserjefajai . . . . . . . . . . .2.800,Basche: Vadak és vadszárnyasok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.990,Bauer Ervin-Bauer Peggy: Medvék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Baumann, Doris: Kölyökkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .600,Beffa, Maria Tereza Della: Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.300,Békés megye: Békés megyei almanach . . . . . . . . . . . . . . . .7.500,Békés Sándor: Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . .2.900,A természet bûvöletében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.590,Imádkoznak a fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.940,Vadászetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Az igaz vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Benton, J. Michael: Emlõsök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.980,Beregszászi György: Pernye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Bernáth J.: Gyógy- és aromanövények . . . . . . . . . . . . . . . . .6.200,Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal . . . . . . . . . .2.100,Bertóti István: Õzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bicsérdy-Egri-Sugár-Sugár:: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . .3.200,Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Régi magyar kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Bodrogi Gyula: A vadász néha fõz is . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Bogenfürst Fernc, dr.: Keltetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bozóki László: Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Bõhm István: Vérebkrónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,-

A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.480,Brehm, Alfréd: Az állatok világa egy kötetben . . . . . . . . . . .3.250,Ragadozók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.400,Burton, Robert: Madarak a kertben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.900,Casparek, Erika-Törk kan: Halak és a tenger gyümölcsei . .5.990,Clevely, Andi: Gyógynövény határozó . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.990,Collins Képes Madárhatározó: Európa madarai . . . . . . . . . .4.500,Corelli, Igles: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.999,Corvin Természetjárók: Gombáskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Csapody I.-Csapody V-Jávorka S.: Erdõ-mezõ növényei . . .2.500,Csathó Kálmán: Szarvasbõgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Csávossy György: Jó bornak szép hazája, Erdély . . . . . . . .5.900,Cséplõ József: Hajnaltól késõ estig . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Csurgó Sándor: Gyógynövények embernek állatnak . . . . .2.200,Czibulyás-Tóth: A japán fürj és tenyésztése . . . . . . . . . . . . .1.650,Dahanukar, Thatte: Ayurveda mindenkinek . . . . . . . . . . . . . . .500,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Deák István, dr.: A nagyvad és vadászata Erdélyben . . . . . .2.980,Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.980,Dér Zoltán: A vadászgörény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.190,Dictum Kiadó: Kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.730,Dinich László "Bagomér": Gazsi bácsi törzsasztalnál . . . . .1.970,Döbbelin-Bulling: Ünnepek, vendégvárás . . . . . . . . . . . . . .5.990,Dúcz László: Csillagfényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Harmatcseppek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Élõvilág Könyvtár: Úszó- és gázlómadarak . . . . . . . . . . . . .2.200,Énekesmadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Eperjesi-Kállay-Magyar: Borászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.900,Evanics Béla: Nászút a Marsra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Kittenberger . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .300,Ibolyától hóvirágig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .650,Az út végén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság . . . . . . . . . . .2.500,Faragó István: Kápolna a hegytetõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .590,Faragó Sándor dr.: A vadállomány szabályozása . . . . . . . .3.500,Élõhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban . . . . . . . . . .4.900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Fehér György: Állatpreparátumok kikészítése . . . . . . . . . . . .4.900,Fekete István: Hú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .598,Kele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.590,Tüskevár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.790,Vuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.290,Felsõeõri Nagy Gyula: Egy dudás két országban . . . . . . . .2.200,Felsõtiszavidéki Vt.: História . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.000,Fenyvesi Andrea: Süssünk, fõzzünk a keretben . . . . . . . . . . .360,Fix Term Könyvkiadó: A tenger állatvilága . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Állatok képeskönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Ragadozók az állatvilágban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.100,Földi László: Végtisztesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.490,Friedl, Ludwig Wolf: Kutyabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Führer E.-Rédei K.-Tóth B.: Ültetvényszerû fatermesztés . . .3.200,Fülöp Gyula: A vadász és a nõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Galambosi Bertalan: Fûszernövények és gyógynövények . .2.500,Gálfalvi G.: Székelykeresztúr és vidéke... . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Glória Könyvkiadó: Gombás ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .298,Gulázsi Aurélia: Kis Gomba ABC receptekkel . . . . . . . . . . . .1.498,Gyenes István: Megszállottan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Öröklés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Gyimesi György: Európai vadászmezõkön . . . . . . . . . . . . . .4.800,Európai vadászmezõkön bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Vadászataim a Kárpátokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Vadászataim a Kárpátokban bõrkötésben . . . . . . . . . . . . . .8.000,Bedrótozott Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . . .2.700,H. Mészáros Erzsébet: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200,Halmágyi Takács István: Magasban vadásztam . . . . . . . . .3.200,Hámory Gyula: Kurgánok között a Hortobágyon . . . . . . . . .1.500,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . . . . . . . . . . .2.400,Ahol még kék az ég . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.870,Kuszkusz kókusszal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Tábortüzek a dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Lovak és lovasok Békés megyében . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Hartink, A.E.: Antik lõfegyverek enciklopédiája . . . . . . . . . . .4.990,Pisztolyok és revolverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.990,Golyóspuskák és karabélyok enciklopédiája . . . . . . . . . . . .4.990,Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.990,Sörétes és vegyescsövû vadászpuskák enciklopédiája . . .4.990,Határozó kézikönyvek: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.390,Madarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.990,Vadállatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,-Rovarok és pókok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Kõzetek és ásványok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Emlõsök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,A világ madarai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,Lepkék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Lovak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Vadállatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Fûszer- és gyógynövények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Heltay I.-Rácz Fodor G.: Vadászatszervezés, vadászetika . .4.600,Heltay István: Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.550,Amit a fegyverismereti vizsgáról tudni kell . . . . . . . . . . . . .3.100,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . . . . . . . . . . . .3.050,Dél-Afrika nagyvadjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .721,Hidvégi Béla: Vadászként a csúcsokon . . . . . . . . . . . . . . . .7.500,Vadászálmok birodalmában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Im Reich der Jagdträume . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Hogg, Ian: Kézifegyver határozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Horváth Zoltán: A kutya és a macska betegségei . . . . . . . .3.900,Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.900,-


13. oldal

B

õ másfél évtized óta rágják a számba, hogy az állam – akié a vad tulajdonjoga – a legrosszabb gazda. Nem tisztem, hogy ebben a kérdésben döntsek, hiszen mi a ránk mért jogszabályok alkalmazói vagyunk, de az sem túlzás, ha azt mondom: a jog szenvedõ alanyai. Valamit, valamikor, szabott határidõre, vita és kérdezõsködés nélkül végre kell hajtanunk. Legalábbis abban a tekintetben, ahogy mostanában az új vadászterületek kialakításában jogkövetõ magatartást mimikrizve „mûködünk”. Ennek persze a vadászathoz, vadgazdálkodáshoz – amihez elvileg értünk – az égvilágon semmi köze nincsen. Ilyen alapon elvállalhatjuk azt is, hogy bekötött szemmel vezetjük a világtalanokat a boldog jövõ elkövetkezõ évtizedébe. Nem nagy ügy ez nálunk, és egy cseppet sem szokatlan. Gondolom, a világon mindenütt párszáz éve valahogy csak kijelölték a vadászterületeket. Az azonban kristálytiszta, hogy ilyen áldemokratizmusba panírozott, nyakatekert módszerrel sehol nem kísérleteznek… még állatokon sem. Ez a zseniálisnak látszó „találmány” sehová sem exportálható, mert annyira emészthetetlen, hogy nincs se fej, se gyomor, amely baj nélkül bevenné. Kezdjük talán az elején – jobb viszonyítás hiányában – éppen a szakmaisággal, mert ez egy olyan európai országban történik, ahol a vadgazdálkodást államilag elismert módon és felsõfokon oktatják. Mert, hogy is van ez? A semmiféle szakmai képzettséggel nem rendelkezõ földtulajdonosok egyharmada összehívja a vadgazdálkodásra alkalmas terület kijelölését célzó gyûlését, és maga köré rajzol még minimum kétharmadnyi térképi kiterjedést. A gyûlésen megjelenõ tulajdonosok és a szorgos méhecske módjára meghatalmazásokat gyûjtögetõ önjelölt „képviselõk”, megfejelve a meg nem jelent gazdák vagyonértékû tulajdonjogával szabadon labdázó jegyzõkkel – minimum 51 százalékos többséggel döntenek a helyes területhatárokról, a képviselõ személyérõl és a hasznosítás módjáról. Mindannyian zömében laikusok, és az sem változtat a helyzeten, hogy a kisebbségbe szorult 49 százaléknyiak – szakmai megfontolásból vagy ugyancsak laikusként – bõszen ellene vannak az egésznek. Nem baj. Kivéve persze az állami tulajdonú területeket… és itt bukkan fel megint a fent említett „rossz gazda”. Ugyanis a Nemzeti Földalap Kezelõ Szervezet (NFA) – akinek sem a törvény, sem a május végén megjelent 42-es számú FVM végrehajtási rendelet – a vadászterületek kijelölésénél semmiféle kompetenciát, beleszólási lehetõséget nem adott. Az állami területekkel gazdálkodó NFA azonban nem hagyta magát „kigolyózni” és júliusban – egyfajta esemény utáni tablettaként – kiadott egy „vadászati közleményt”, amelyet – „ráutaló” kommentárral – a szeptemberi számunkban megjelentettünk, és amelyet még a megjelenés elõtt megküldtünk az NFA-nak, fejtsék ki bõvebben az álláspontjukat. Miért, miért nem, a kommentár felvetéseit még válaszra sem méltatták. De nem adtuk fel, Bács-Kiskun megyében kipróbáltuk, mi történik, ha eleget tesz valaki az NFA jogalap nélküli nonszenszeinek. Beadtuk a kérelmet, felszólítás után pótoltuk a hiányosságokat… ám a gyûlésre még így sem

jött el jogszerûen szavazni az NFA képviselõje, pedig a „jó gazda gondosságával” és szakmailag fölkészülve dönthetett volna a fontos kérdésekben. Távol áll tõlünk, hogy ezt a fontos szervezetet ostorozzuk, amely – mint tudjuk – nem közhivatal, mégis iratpótlásokat, kimutatásokat, nyilatkozatokat kér, kioktat, elutasít, de jogorvoslati lehetõséget… no, ilyent aztán nem biztosít. Érdekessé és végképp kaotikussá tette a h„elyzetet”, hogy augusztus 25-én a Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium nem az állami földterületek kezelõjével, hanem a tulajdonosával, a Kincstári Vagyon Igazgatósággal (KVI) kötött egy megállapodást, amely „szentesítette” az NFA júliusi közleményét, „megfeledkezvén” arról, hogy a megállapodás homlokegyenest ellentmond a saját, érvényes rendeletének. Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy az állam „másik dolgos keze”, az állami erdõterületek korábban jogszerûen megbízott vagyonkezelõje, az Állami Privatizációs Vagyonkezelõ Zrt. (ÁPV) nem hagyta magát és szeptember 7-én megtartott ülésén megállapította, az NFA és KVI a megállapodással jogszerûtlenül csorbítja a vagyonkezelõi jogát. Ennek azért van jelentõsége, mert az ÁPV-hez tartozó erdõgazdaságok – a DALERD Zrt. kivételével, aki a KVI-tõl szerzett be meghatalmazást – az ÁPV felhatalmazása alapján szavaztak a földtulajdonosi gyûléseken és az FVM-KVI között létrejött megállapodás hatására több megyében érvénytelenítették a szavazás eredményeit. Nem nagy okosság megállapítani, hogy küzdenek egymással az állam által felhatalmazott jó, vagy éppen rossz gazdák… és mi vadászok nem tudjuk, pedig szeretnénk teljesíteni az állam „három kívánságát”… ha hagynák. Azért vannak eredményeink. Úgy látom, hogy nekünk vadászoknak a helyi önkormányzatoknál is jobb, pontosabb, helyrajzi számokkal felturbózott földnyilvántartásunk van. Ha akarnánk, gyorsabban adhatnánk ki a tulajdoni lapokat, mint a földhivatalok. Azután az se semmi, hogy a vadászterület kijelölésével, megszerzésével foglalkozó vadászok szinte már autodidakta jogászokká váltak, átrágván magukat a jogszabályok kásahegyein. Fura világot élünk és a vadászat – sajnos – ebben az esetben is visszatükrözi, ami az országra, társadalmi berendezkedésünkre, az államra jellemzõ. 1996-97-ben még voltak érvényes „zavarelhárító” átmeneti intézkedések. Ma viszont úgy tûnik, hogy nem a bõség zavarával, hanem a zavarok bõségével küszködünk. De ha már mégis így esett, akkor legalább a jövõnek szánva – és szakítva a mundér becsületének körömszakadt védelmével – a bölcs tanulságokat mindenképpen le kellene vonni, nehogy folytatódjon ez az újfajta „emberarcú kaotizmus”. HOMONNAY ZSOMBOR

Miénk a vár, tied a lekvár


689


FOTÓ: BERÉNYI CSABA

A szomszéd muflonja… A muflon szlovákiai honosításában a legnagyobb érdemeket gróf Forgách Károly szerezte, aki a Ghymesi (Jelenec) birtokára 1868-ban telepített Korzikáról és Szardíniáról muflonokat. Ez a vad késõbb fokozatosan elterjedt a tribecsi (Tribeè) és a környezõ hegységekben. Érdekesség, hogy 1885-1894 között a monarchiában évente átlagban 41 muflont ejtettek el, ezeket is leginkább a mai Szlovákia területén. A második, két világháború közötti európai muflontelepítési hullám fõként Németországot érintette, az ötvenes években azonban már a Szovjetunióban, a Balkánon, és Belgiumban is folyt, amikor házi juhokkal keresztezett példányok is bekerültek az állományba. Mivel ebben az idõben az apróvad szlovákiai állománya nagyon lecsökkent, a vadászok a muflon (és a dám) betelepítésében – és viszonylag könnyû tenyésztésében – láttak megoldást a vadászati lehetõségek biztosítására. Nem véletlen tehát, hogy amíg az elsõ világháborút követõ években a muflon éves terítéke Szlovákiában csupán 30-40 darab volt, addig annak ugrásszerû növekedésére csak az utóbbi évtizedekben – az intenzív telepítések következményeként – kerülhetett sor.

A muflon jelentõsége napjainkban

minõsége csak azután javult, hogy Csehországból vérfrissítésre betelepítettek egy elég jelentõs állományt. Ennek köszönhetõ, hogy tavaly már 105 olyan mufloncsigát tartottak nyilván Szlovákia-szerte, amelyeknek a pontértéke elérte az aranyérmes határt, ám ezekbõl csak 62 db került hivatalos bírálatra. A többi sajnos nem volt kiállítva, így a szlovák törvények értelmében ezek a trófeák nem vehetõk figyelembe a ranglistán. Az ilyen – mondjuk úgy, félhivatalos – értékelésû trófeák között van egy 234,20 CIC pontos csiga is, ami viszont idáig még nem került nemzetközi bírálóbizottság elé. Sajnálatos, hogy az aranyérmes kosok közül több – idõ elõtt – fiatal korban került puskavégre. Ez a 2005-ös nyitrai vadászati kiállításon

2004-ben Szlovákiában 2323 muflont ejtettek el, és ha csupán a leadott vadhús értékét nézzük, akkor annak bevétele (46,5 tonnával számolva) nem kevesebb, mint 1858 millió koronát tesz ki, annak ellenére, hogy felvásárlási ára jóval alacsonyabb, mint a többi vadé, ugyanis a vásárlók elõítélettel viseltetnek iránta, csakúgy, mint a birkahússal szemben. Az ebbõl a fajból származó bevételeket tovább növeli az élõ vadként befogott egyedek értékesítése is (piaci értéke éves szinten 0,5 - 0,7 millió korona). A legnagyobb hasznot azonban természetesen a muflon vadászata hozza. Csigája értékes trófea, az 50 centiméteres ára 500 euró, a 80 centis

A muflon állománynagysága és terítékadatai Szlovákiában (2004) Törzsállomány (db)

Tavaszi számlált állomány (db)

Szaporulat (%)

Lelövési terv (db)

Elejtés (db)

Lelövési terv teljesítése (%)

Elejtés (tavaszi számlált állomány %-a)

Elhullás (db)

3743

8562

229

3353

2413

72

28,2

129

is egyértelmûen kitûnt, a bemutatott 43 aranyérmes trófea közül hetet 5 évesre, kettõt pedig 4 évesre becsültek.

méretûért 2000 eurót kell fizetni – ez hasonló, mint amit a magyarországi árjegyzékek tartalmaznak. Ha csak az anyagi oldalát nézzük, akkor megállapítható, hogy eredményes és jövedelmezõ a muflonnal való gazdálkodás, de számos egyéb, vadászati és ökológiai összefüggést is vizsgálni kell.

A táblázatokban jól látható, hogy a muflon 2004-es tavaszi számláláson becsült mennyisége 2,3-szor meghaladta az elõírt létszámot. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy – fõleg ott, ahol együtt él mind a négy kérõdzõ nagyvadfaj – a muflonok számának drasztikus csökkentésére volna szükség. 2004-ben a tavaszi becsült állomány 39,2 százalékának elejtését tervezték, de ez – a lelövések száma

Trófeaminõség A Szlovákiában élt muflonkosok 15-20 éve még – finoman fogalmazva – nagyon gyenge csigákat viseltek. A trófeák

A lelövések megoszlása Kos Vadászati terv

db 1002

690

Jerke Teljesítés

% 30

% 62,7

Vadászati terv

db 1312

% 39

Bárány Teljesítés

% 77,8

Vadászati terv

db 1039

% 31

Teljesítés

% 73,5


Vadgazdálkodási gyakorlat Muflon állományadatok Szlovákiában (2005) Elejtés

Törzsállomány

Terv db

Teljesítés %

Tavaszi számlált állomány %-a

db

Teljesítés %

Ebbõl vadaskertben db

Tavaszi számlált állomány

3653

71,3

28,5

3743

243,9

1252

9128

alapján egyértelmûen látszik – közel sem teljesült. Jelenleg a muflonállomány 56 százaléka az õzes (fõ hasznosítású faj) területeken él, 28 százaléka a szarvassal osztozkodik az élõhelyen, 16 százalék pedig az apróvadas jellegû vadászterületeken található. Ezek közül a legnagyobb állománycsökkentést az õzes területeken kellene elérni és az apróvadas területeken a muflonnal való gazdálkodást a jövõben kívánatos volna teljesen visszaszorítani. Azokon a területeken, ahol a nagyragadozók élnek, a muflon vagy nem marad meg, vagy az állományt alacsony szinten tartják a ragadozók. A muflonvadászat szempontjából ezeknek a területeknek egyébként is igen csekély a jelentõsége. A tervekben évek óta jóval kevesebb muflonkos elejtését irányozzák elõ, mint a jerkéét és bárányét. Ez a valóságban is így alakult, mégis elgondolkodtató, hogy ennek ellenére az állomány egyre növekszik. Ez csak azzal magyarázható, hogy az állomány összetételére vonatkozó számadatok pontatlanok. A lelövési tervek összeállításakor abból indultak ki, hogy a megoszlás 1:1,63:1,22 (kos:jerke:gida), a valóságban azonban – a terítékadatok alapján 1:1,31:1,04. Ha a korábbi tendencia folytatódik, és elmarad a kívánatoshoz közeli hasznosítási arány, akkor a szlovákiai muflonállomány fokozatosan elfiatalodik.

A jövõben Szlovákiában csak mintegy tíz, kifejezetten alkalmas élõhelyi adottságokkal rendelkezõ – elsõsorban hegyvidéki – muflonos területnek lehet létjogosultsága.

A muflongazdálkodás irányelvei Szlovákiában: – A muflon további terjeszkedését és túlszaporodását meg kell akadályozni. – Az állományadatokat újra kell értékelni, reálisabb becslési módszert kell találni. – A lelövési terv betartását szigorúbban meg kell követelni. – A bárányok arányát a lelövési tervben és annak gyakorlati végrehajtásában is növelni kell. – Hagyni kell megöregedni a kiváló tenyészértékû kosokat. – Gyarapítani kell a vadászok ismereteit a muflongazdálkodással kapcsolatban. – A sajtón és a szakmai szervezeteken keresztül több információt kell adni a vadászoknak a muflonról, és össze kell állítani egy muflonnal foglalkozó szakkönyvet, mert ez a szlovák szakirodalomból jelenleg hiányzik. Összeállította és fordította: TAKÁCS FRIGYES

Aktuális

Valós áron – nem mindenáron A

kifizetett vadkár összege ma már több százezer, esetenként több millió forintra is rúghat. A jogalkalmazás viszont még nem változott meg sem az érintett felek egymás közötti egyezkedésében, sem pedig a bírósági gyakorlatban. Ezért aztán a kártérítés gyakorlata egyszerûen hektikus, a kialakult gyakorlat pedig méltánytalanul hátrányos a vadászatra jogosultakra. A törvény egyértelmû: a mezõgazdasági kultúrákban – a felsorolt vadfajok által – okozott kárt a vadászatra jogosult köteles megtéríteni, függetlenül attól, hogy tehete a károkozásról vagy sem. Ez valójában egy vétkesség nélküli kárfelelõsség, azaz eredményfelelõsség. A Vhr. részletesen elõírja mind a vadászatra jogosultra, mind a mezõgazdasági termelõre vonatkozó elõzetes jelentési, együttmûködési, kárelhárítási, és a megelõzést szolgáló kötelezettségeket, amelyeket a becslést végzõ

692

FOTÓ: POLSTER GABRIELLA

Az õsz a vadásztársaságoknak nem csak a vadászati idényt, hanem gyakran a kártérítések kifizetését is jelenti. Fölöttébb érdekes dolog a vadkár, mert még a vadászati törvény is meglehetõsen röviden és tömören szól róla. A Vtv. 75. § (1) értelmében a vadászatra jogosult a törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dám, az õz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezõgazdaságban és az erdõgazdálkodásban, továbbá az õz, a mezei nyúl és a fácán által a szõlõben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdõsítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét.

szakértõ jegyzõkönyvben rögzít. A vadkárbecslés szabályai alaposak, rögzítettek, más kérdés, hogy ezeket a kereteket esetenként miképp töltik meg tartalommal. Egyszerû felszólításra ugyanis a vadászatra jogosult nem fizet, nem is fizethet. A vadkárbecslési eljárást az illetékes jegyzõnél kell kezdeményezni, a vadászatra jogosult egyidejû, illetve haladéktalan értesítése mellett. Természetesen akad olyan, akit már ez a nem túl bonyolult procedúra is eltántorít kárának megtéríttetésétõl. Ez a gyakorlat is helytelen, de van bõven egyéb „helytelenség” is. A másik szélsõség, amikor nagyon is jól tudják, mi a teendõ, mégis megfontolás nélkül bíróság elé viszik az ügyet, ahol aztán a vadászokra nem sok jó vár. Felróhatóságtól függetlenül meg kell téríteni a kárt... – mondja a törvény, mégis a nagyobb baj általában a valós kárérték kiszámításával van. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Aktuális akár önállóan dönt, akár a kárszakértõkre hagyatkozik. A károsultak meg örülnek a nagyvonalú kártérítésnek. A Vtv. 75. §-a azt írja: (2) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetõleg akinek vadászterületérõl a vad kiváltott. A Bakony térségében, a mezõgazdasági területeken van olyan tapasztalat, hogy a szarvasbikák egész nyáron át dézsmálják a napraforgót és a kukoricát a - tilalmi idõben -, majd visszamennek bõgni a erdõbe, ott kerülnek puskavégre, azaz hasznot hoz-

FOTÓ: SÁRI ZOLTÁN

Elsõ kérdés, hogy csakugyan a jogszabályban felsorolt vadfajok valamelyike okozta-e a kárt? Ugyanis olyan vadfaj, vagy védett állat is okozhat kárt, amelyekért – a törvény szerint – nem tartozik felelõsséggel a vadásztársaság. Ilyen például sok helyütt a parázs vitákat kiváltó borz, amely köztudottan szereti a kukoricát. Egyáltalán nem ritka az sem, hogy tilosba tévedt, vagy engedett háziállatok okozzák a kárt. Ezt sem a vadászoknak kell megtéríteni. Nem egyszerû kiszámítani azt sem, hogy mennyi termést tett tönkre a vad. Egyáltalán mekkora területet érint a vadkár, és valójában mennyi termés lett volna betakarítható – és mennyi a megtérítendõ? Ezen belül a legfontosabb tétel, hogy hogyan kellene helyesen átszámítani a mezõgazdasági kultúrában esett kárt pénzre vagy akár természetbeni kártérítésre? A jelenlegi gyakorlat szerint becsléssel megállapítják, hogy hány mázsa/tonna termés esett áldozatául a vadnak és ezt vagy természetben odaadják a vadásztársaságok, vagy felszorozzák a tõzsdei árral, és az annak megfelelõ pénzösszeget fizetik ki. A „tõzsdei ár” megjelölésen nem lehet csodálkozni, hiszen a Vtv. mellékletében szereplõ „Mezõgazdasági vadkárok végleges becslése” címû jegyzõkönyv minta is értéktõzsdei átlagárról, illetve ennek hiányában becsült értékesítési árról rendelkezik. Álláspontom szerint azonban nem a tõzsdei árral kellene számolni. A törvényben kikötött 5 százalékon kívül mással – sajnos – nem is igen szokták csökkenteni a megtérítendõ kárt, pedig indokolt volna... Érthetetlen számomra, hogy lábonálló termésért vajon miért éppen a magtári árat igyekeznek megtéríttetni? Ez nem helyénvaló, ugyanis a gabonát a vad nem a magtárból eszi meg, hanem a lábon állót, kint a termõföldön, ezért annak az értékét kellene megtéríteni – plusz a reális nyereséget. Ez pedig semmiképpen nem ugyanaz, mint a magtárban vagy közraktárban lévõ, már leszárított, tisztított, osztályozott nagy mennyiségben rendelkezésre álló, szállításra, értékesítésre kész termény ára. Ha a terményt a betakarítás elõtt károsítja a vad, egy sereg mûveletet már nem kell – nem is lehet – elvégezni azon, amit a vad elpusztított. Ami nincs – azt pedig nem kell learatni, nem kell beszállítani, nincs tehát költségvonzata, ez pedig a károsultnak közvetlen költségmegtakarítást jelent. Azután az is tény, hogy azt a termést, amit be sem tudtak takarítani, nem kell sem szárítani, sem tisztítani... Lehet persze azon vitatkozni, hogy a lábon álló termés 50, vagy 60 százalékát éri-e a tõzsdei árnak, mert ez évenként függ a csapadéktól, a fajtától és attól is, hogy milyen módon kívánja felhasználni a termelõ a termését. Az viszont egészen biztos, hogy a lábon álló termés kevesebbet ér, mint annak magtári értéke, a különbség pedig igazán nem elhanyagolható! Az igaz, hogy léptennyomon hívnak szakértõt ilyen ügyekben, de az elveszett termést a szakértõk is magtári áron becsülik föl. Ez ellen a bíróság sem szokott különösebb kifogást emelni, MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

nak egy másik vadászterületen. Biztos, hogy kizárólag annak a vadászatra jogosultnak kell megfizetni a sokmilliós kárt, akinek a területén a károkozás történt? A Polgári Törvénykönyv 355. § (4) szerint „kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni elõnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.” Esetünkben a tényleges kár az elpusztult növények várható termése, azaz a tõzsdei ár 50-70 százaléka. Vagy egyszerûbben: a lábon álló termés valódi értéke... És az vajon mennyi? Nem szokás ugyanis mostanában a lábon álló termést eladni, éppen ezért nincs is kialakult árfolyama. Az ekvivalens kártérítés az lenne, ha a vadászatra jogosult – az elpusztított növények helyett – adna ugyanolyan fajtából ugyanannyi területet; takarítsa be a gazdálkodó a saját költségén, hiszen a sajátjával is azt tenné. A vadgazdáknak elsõrendû érdekük fûzõdik ahhoz, hogy a vadkárok megtérítését teljes részletességgel kitárgyaljuk és kimunkáljuk, minden növénykultúra, minden fejlõdési stádiumára, az adott agrometeorológiai viszonyok mellett. Az így szerzett ismereteket vadkárügyekben következetesen és egységesen kellene a továbbiakban alkalmazni. DR. TÓTH FERENC, jogász, gazdasági mérnök és vadász, Õsi

693

Vélemény

Erdei hajtástól a dobott fácánig H

jes tilalma. Fácánkakasra október közepétõl november utójáig csak a mezõgazdasági területeken, 5-10 vadász részvételével lehetett vadászni, az erdei fácánhajtásokat november legvége és karácsony között rendezték, egy, esetleg két alkalommal. Karácsony után az erdõket, csendereseket nem zavarták, az oda áttelelésre behúzódó madarakat nem háborgatták, etettek, ha kellett, hóekéztek. Külön kell említeni a fácán fészekalj-mentését. A tavaszi kaszálások során nagyszámú fácán fészekalj ment veszendõbe. Próbálkoztak különféle vadriasztó módszerrel – nem sok sikerrel. A fordulat valamikor 1953-ban következett be, amikor a Gyomai Vadásztársaság vadõre, Gyalog István, a Hármas-Körös hullámterén összeszedett 300 fácántojást, kotlóssal kikeltette, a csibéket felnevelte. A következõ évben már 50, majd 100 kotlója ült. A módszer futótûzként megyeszerte elterjedt. Egyre több vadásztársaság kezdte el a tojásgyûjtést. A kaszásoknak tojásonként egy szál cigarettát vagy egy forintot adtak. Elkezdõdött a mesterséges fácánnevelés. Erre a mozgalomra érzett rá a MAVOSZ, és Gyomán, a Körös hullámterén felütött sátortáborban Mátyás Ferenc szervezésében tojásmentési, keltetési, nevelési tanfolyamot indított, ahová az ország minden részébõl nagyszámú vadõrhallgató érkezett. Itt gyakorlati módszerek segítségével sajátították el a tojásmentés és csibenevelés fogásait. Hogy a tojásmentés milyen sikerrel járt, jól példázza a Békés megyei vadásztársaságok munkája. Évente mintegy százezer fácántojást gyûjtöttek be, melybõl mintegy harmincezer fácáncsibét keltettek. A terítékek növekedése jól mutatta a fácánállomány gyarapodását. Erre az igen jól mûködõ és eredményes módszerre telepedett rá az úgynevezett intenzív fácántenyésztés. Egymás után létesültek a nagy tojatótelepek, a modern gépekkel ellátott keltetõk, és százezrével állították elõ a fácáncsibéket. Ez önmagában véve még nem lett volna baj, ha ezeket olyan helyre telepítik, ahol a fácán természetes viszonyok között nem tenyészik, de többnyire olyan helyekre kerültek, ahol vadon élõ fácán is bõven volt, és ahová az õsz beálltával a mezõgazdasági területekrõl behúzódtak a fácánok. A korabeli beszámolók addig még nem tapasztalt terítékekrõl számoltak be. Volt néhány terület, ahol a napi teríték a háromezret is elérte. A MAVOSZ központ ezeket az eredményeket az intenzív fácánnevelés hatásának tudta be. Volt azután konferencia, Palotás I-II. tanácskozás, ahol eldöntötték, hogy a vadászok vadászati igényét az intenzív fácánneveléssel teljes egészében biztosítani lehet, a vadon élõ állományra nem kell idõt, fáradtságot, pénzt fecsérelni, egy erdõbe ki kell rakni harmincezer fácáncsibét, amit november elejétõl február végéig különösebb fáradozás nélkül le lehet vadászni. Ezzel együtt a tyúklövés tilalma lassan feledésbe merült. Az is tollas, az is repül, miért óvjuk? Annyi fácánt nevelünk fel, amennyit csak kell! Néhány év bõ aratása után a terítékek kezdtek apadni. A vadászat után sorba rendezett fácánok között egyre kevesebb lett a jól repülõ, kisebb súlyú vadászfácán, majd teljesen eltûnt. Már csak a nagytestû „mongolicus-t” lehetett az

694


ol vannak már azok az idõk – három-négy évtized is eltelt azóta –, amikor az országot járva, április derekán, a zöld vetéseken pirosló, dürgõ kakasokon akadt meg a szem, a gátoldalakon és az út menti árkok mezsgyéin nem kis számban lehetett találni fészkeiken ülõ fácántyúkokat. Amikor még a november végi parádés fácánhajtásokra 150-200 patronnal kellett felkészülni... Elmúlt, köddé vált, semmivé lett. Csak egy-egy ottfelejtett, roskadozó lõállás, no meg az öreg vadászok emlékezete õriz meg belõle valamit. Mégis, mi volt annak a titka, hogy a háború után, az addig jól õrzött uradalmi erdõkbõl a fácán néhány év alatt szétszéledt és birtokba vette a mezõgazdasági területeket? Olyan országrészeken is megjelent, ahol azelõtt ismeretlen volt. Mi segítette elõ az állománynak ezt a látványos elterjedését, felszaporodását? Talán az, hogy egyéb összetevõk mellett volt egy jó vadgazdálkodási szemlélet. Volt egy könnyen értelmezhetõ vadászati törvény, amely nem szorult magyarázatra, toldozgatásokra és magától érthetõen „hatályosult” is. A törvény szerint a vadgazdálkodás, a vadászat, a mezõ- és erdõgazdálkodás melléküzemága, amelynek hozama jelentõs hasznot biztosít a népgazdaságnak. Maga a vadászat termelõ tevékenység, amit igazolt az a tény is, hogy a vadászok az általuk elejtett és a kereskedelemnek átadott vad után lõdíjat kaptak. A törvény meghatározta a vadgazdálkodás célját is, ami a vadászterületek vadeltartó-képességének maximális kihasználását jelentette, oly mértékben, amíg a mezõ- és erdõgazdálkodásban a vad számottevõ kárt nem okoz. Ezen szemlélettõl áthatva adta át az állam a tulajdonát képezõ vadászterületek haszonbérleti jogát annak a 15 ezer vadásznak, akik a haszonbérleti szerzõdés mellékletét képezõ feltételek vállalása mellett gyakorolhatták a vadászatot. A vadászati igazgatás is ezt a szemléletet tükrözte. Volt egy szem országos felügyelõ és megyénként egy erdészeti-, vadászati-, halászati és természetvédelmi felügyelõ, akik amellett, hogy ellátták a rájuk szabott igazgatási feladatokat, képviselték az államot is, mint haszonbérbeadót a bérbevevõkkel szemben. Kiadták évente a vadászjegyeket, néhány különleges lelövési engedélyt, átvették a dúvadjeleket, s ezzel nagyjából ki is merültek az igazgatási tennivalók. Ami viszont a tényleges munkájukat illeti, éberen õrködtek azon, hogy a törvényben és a haszonbérleti szerzõdésben elõírtaknak a haszonbérlõk mindenben következetesen eleget tegyenek. Nem volt sem éves, sem távlati vadgazdálkodási terv, csupán egy tavaszi állománybecslés, ami nem jelentett mást, mint az ország vadállományának reprezentatív felmérését. De voltak vadgazdálkodási tennivalók, melyek a vadászterületen folyó gazdálkodásnak olyan irányt szabtak, hogy az alapvetõ célkitûzések elérhetõk legyenek. Az állomány szaporodásdinamikájának nyomon kísérése, az egész évi rendszeres dúvadgyérítés, a téli etetés, a nyúlállomány vérfrissítése, a vadászatok módjának és gyakoriságának szabályozása, nyugvó területek kijelölése és a fácántyúk lövésének tel-

Vélemény


aggatékra fûzni. A több ezres napi terítékek ezer alá, majd szép lassan tíz alá csökkentek. Pedig a vásárolt csibék darabszáma növekedett. Szinte csak nevelt fácán került puskavégre. Hová lett a vadfácán? A válasz egyértelmû: kilõttük. Hogy a dolgaink idáig jutottak, azt – egyebek mellett – egy radikális szemléletváltozás okozta. Ez talán akkor kezdõdött, amikor kis hazánkban államosították a vadállományt (KGST-örökség). Az uniós államokban a vad mindenütt uratlan jószág, kivéve Portugáliát és Görögországot, ahol társadalmi tulajdon, ami azért mégis más, mint az állami... Változott az állami igazgatás rendszere is. Létrejött a fõosztály, a megyei fõosztályok, akik igyekeztek az állam tulajdonát képezõ vadállomány felett õrködni, felügyelni, a vadászati jogosultat igazgatni. Megszülettek az éves, a távlati vadgazdálkodási tervek. Hogy ezek mennyit érnek, azt minden vadász tudja. Még a vadászok érdekképviseleti szerve is gyökeresen átalakult – hatósági feladatokat is ellátó hivatal lett. És hol vannak még az egyéb szervek; a rendõrség, az APEH, az állatorvosi szolgálat, a földtulajdonosok közössége, a bíróságok, stb. – és nem utolsó sorban a Természetvédelmi Felügyelõség. Valamennyi jogot kapott arra, hogy felügyeljen, ellenõrizzen. Ami közös bennük, hogy pénzt kérnek és nem is keveset. Valami azért megmaradt a feledésbe merült régi szemléletbõl: a lõdíj! De ezt nem a vadász kapja, hanem a vadász fizeti az általa elejtett vad után, az államnak. Hát nem érdekes? De maradjunk a fácánnál. Közelebbrõl: hogyan lett a kényszer szülte tojásmentésbõl alig két évtized alatt ketrecbõl dobált fácán? Kezdetben volt a kotlóssal való keltetés, nevelés. Igen hamar kitapasztalták annak szakmai fogásait és tudták, hogy a nevelés eredményességének a titka olyan nevelõtér kiválasztása, ahol a növekvõ csibék táplálékuk nagyobb részét a természetben megtalálják, ahol sok a bogár. Amikor a keltetõ üzemek ontani kezdték a fácáncsibéket, a kotlóval való nevelés megszûnt. Elõbb a fekvõkéményes, késõbb az etázsfûtéses nevelési módszer terjedt el. Meghonosodott a félvadas nevelés, amivel igen jó eredményeket értek el. Ezt azután – ki tudja milyen megfontolásból – felváltotta a háló alatt történõ, zárttéri fácánnevelés, tartás. A természetétõl teljesen idegen körül-

mények között, zsúfolva tartott, mindenféle fertõzésnek kitett madarakat a vadászat reggelén kibocsátották az erdõbe és meglövöldözték. A fejlõdés csúcsa a ládából dobált madarak „vadászata” volt. Mi köze volt ennek a vadászathoz? Talán még sportnak elment, lõsportnak – esetleg. Néhány éve az egyik barátomtól hallottam: a magyar vadgazdálkodásnak múltja van, jelene nincs, a jövõje bizonytalan. A természetes állományt kilõttük – tyúkot, kakast egyaránt. Ami jelenleg a területen tenyészik, azok a telepekrõl kikerült és a vadászatok után megmaradt madarak utódai, azok szaporulata. Most ezekre vagyunk utalva, ezekkel kellene gazdálkodni. De hogyan? Igen egyszerû, jól bevált módszerrel, amit úgy hívnak, hogy apróvad-gazdálkodás! Az egyetemeken, fõiskolákon ezeket tanítják, a nagy tapasztalatú vadászmesterek, vadõrök, „igaz vadászok” pedig gyakorolják. De hát ki gazdálkodjon? A vadállomány tulajdonosa, a Magyar Állam? Évtizedek óta próbálkozik rövid távú, hosszú távú tervekkel, jogszabályokkal, rendeletekkel – kevés eredménnyel. A szakapparátus íróasztalhoz van kötve, elönti õket a bürokrácia papírtengere. Hogy a területeket rendszeresen járják, arra már sem idejük, sem energiájuk nincs. Talán a földtulajdonosok, akik jelenleg nem tudnak mit kezdeni a váratlanul nyakukba szakadt vadászati joggal? Azt sem tudják, mi van a területükön – nem is nagyon érdekli õket. Vagy a még két évtizede sem regnáló haragos kis zöldek? Nekik egész sajátos képzetük van a vadgazdálkodásról, és fokozottan védenének minden ritka és cseppet sem ritka élõlényt ezen a földön, sokszor pusztán érzelmi alapon. A jövõ kevés jóval kecsegtet. A jelenlegi jogszabályi, társadalmi és gazdasági környezet nem az apróvad-gazdálkodás fejlõdésének irányába hat. Talán eljön még az idõ, hogy csak azok juthatnak vadászterülethez, akik azon tudnak és akarnak is apróvadgazdálkodással foglalkozni. Akkor visszajöhetnek azok az elmúlt szép idõk, a nagy fácánhajtások, melyekre ma csak nosztalgiával tudunk emlékezni. DR. NAGY LAJOS

Diana


Dianák a biztonságos társasvadászatokért

A

rendezvény résztvevõit Bán Beatrix elnök bevezetõ Békés Sándor újságíró a természetért érzett felelõsségszavai köszöntötték, mely arra a szomorú aktualitásra rõl, a vadászetikáról és az etikettrõl tartott színes elõhivatkozva vált fontossá, hogy sajnálatosan megnövekedett adást, amelyben külön figyelmet szentelt annak, hogy a a társasvadászatokon bekövetkenõk jelenléte – a közfelfogással elzett halálos balesetek száma. lentétben – mennyire pozitív hatásElõszavában felhívta a jelenlévõk A csongrádi mûvelõdési ház sal van a vadászatok hangulatára, a figyelmét a helybéli Diana adott otthont szeptember 15-én résztvevõk kulturáltan visszafogott Felnõttképzõ Szakiskolában folyó a VKE Diana Vadászhölgy Klub által viselkedésére. Jót tenne a hazai vavadászatvezetõi oktatás szüksémegszervezett szakmai konferenciának, dásztársadalomnak, ha nagyobb gességére, amelyrõl az iskola amelynek témája a társasvadászatok arányban képviselné a szebbik nem menedzsere adott tájékoztatást. szervezésének biztonságosabbá a vadászokat – s ez a civil társaBozó Gábor azt is hozzátette: tétele volt. A hétköznap délelõtti idõpont dalom részérõl is jobb megítélést szívesen látnának a hallgatók ellenére majd 50, az ország különbözõ eredményezne. közt még több hölgyvadászt, területeirõl érkezõ vadászhölgy vett részt, Székely László alezredes, a mint ahogy erre már több példa remélve, hogy már a vadászatokon való BRFK fegyverügyi gyakorlatáról, a is volt. A „hivatalos” megnyitó puszta jelenlétük is fegyelmezettebbé hatályos rendeletek egyre szigorúbb keresetlen szavait Mészáros tesz bennünket, férfi vadászokat… elõírásainak buktatóiról tartott – György, az OMVK Csongrád interaktív módon – elõadást. A megyei alelnöke mondta el. fegyverengedélyezéssel és fegyverBuzgó József, a SEFAG vadászati igazgatóhelyettese a tartással, valamint a tárolással, és az átengedéssel-átadásvaddisznóhajtás szervezésérõl és levezetésérõl tartott vetített sal kapcsolatban az elõadó „kényes” kérdések özönét kapképekkel és ábrákkal illusztrált szakmai elõadást, megfogal- ta a hölgyektõl. Elmondta, hogy harmincötezer „fegyveres” mazása szerint a jól elõkészített hajtás olyan, mint egy ügyfelük többsége vadász, s mint gyakorló vizsgáztatónak gondosan megtervezett katonai hadmûvelet. Kõvári Ferenc, az a megállapítása, hogy a hölgyek sokkal felkészültebaz OMVK Jász-Nagykun-Szolnok megyei titkára és segítõi, ben jelennek meg a vadászvizsgán, mint a férfinép… Kasuba András megyei fõvadász és György Imre megyei Az alapos, de cseppet sem felesleges „fejtágító” után alelnök, a hivatásos vadász szakosztály elnöke az apróvad pihenésül a Dianák a nevezetes csongrádi lõtéren gyakohajtóvadászatokról, az új vadászok felkészületlenségébõl is rolhatták a fegyverkezelést – korongokon. adódó veszélyhelyzetekrõl, s az ezt kivédendõ szervezési és S. E. levezetési „mesterfogásokról” tájékoztatta a hölgyeket.

696


Riport

Székkutas receptje A

FOTÓK: MÁROK TAMÁS

mezei nyúl a legtitokzatosabb vadfajunk. Állománya minden látható külsõ ok nélkül képes összeomolni, és sokszor évtizedes kímélet hatására sem szaporodik föl. Ezért aztán, ahol valóban sok nyúl van, ott nagyon meg kell becsülni. De vajon mitõl szaporodik jobban egyes területeken a mezei nyúl állománya? Ebben nyilván sok tényezõ szerepet játszik. Egy azonban biztos, a lapátfülûek számának növekedése nem a véletlen mûve. A Székkutasi Petõfi Vadásztársaság azon ritka területek közé tartozik, ahol nincs gond a mezei nyúllal. Tavaly decemberben egy szép, fagyos napon, két hajtásban könnyedén meglõttük az aznapra szánt harminc nyulat. Pedig akkorra már 1248 élõ nyúl befogásán is túl voltak... Amikor idén õsszel visszatértem hozzájuk, természetesen azt a kérdést akartam föltenni: mi a titok nyitja? De a teljes vezetõséget térkép fölé hajolva találtam, épp a területkialakításon vitáztak. A munka azóta szerencsésen befejezõdött. A 15.400 hektárból jövõre minden bizonnyal megmarad 13.800. Ami arra is ad némi garanciát, hogy a sok nyúl is marad. Kruzslicz János elnök a kitûnõ állomány alapvetõ okát a jó élõhelyben látja, és abban, hogy a tagokkal sikerült megértetni az ésszerû kímélet szükségességét. Egy kemény tél után például egyáltalán nem vadásztak nyúlra. Igen ám – fûzi hozzá Soós Tibor fõvadász – de a környezõ társaságoknál is ugyanilyen az élõhely. Õ azt tartja nagyon fontosnak, hogy egy évben többször is fölbecsülik az állományt, és a hasznosítást ehhez igazítják. Õsszel reflektorokkal végigpásztázzák a vidéket és az akkori becslés alapján – ha kell – korrigálják a tervüket. A fõvadász azt is kiemeli, hogy keveset puskáznak nyúlra, és csak egy bérvadász-csoportot fogadnak. A tagok összes kompetenciája 100-130 mezei nyúl, a többit befogják és élve értékesítik, így nincs sebzési veszteségük. A ragadozó-gazdálkodást, dúvadgyérítést nagyon komolyan veszik. Fõként tavasszal intenzíven kotorékoznak, nemcsak a vadõrök, de néhány megszállott sportvadász is.

698


– Nos, mi mindig kifizettük a hivatásos vadászoknak az elejtett kártevõk után járó lõdíjat – veszi át a szót Török Sándor titkár - pedig sok társaság ezen próbált takarékoskodni. Lényegesnek tartja saját befogási technikájukat is; fekvõ hálóval dolgoznak, három vonalat alakítanak ki, és sokkal több a fogóember. Így nagyobb területet tudnak meghajtani, és egy nap csak egyszer kell áttelepíteni a hálót. Puskával a gyengébb nyulas pagonyokban és a határterületeken nyulásznak, a legjobb részeken csak hálóznak. Így a törzsállomány zavarása minimális. A többi vadfajjal sem állnak rosszul. Az elmúlt idényben 1326 fácánt lõttek, amelyek nagyobb része „vadmadár” volt. Fácánt nem nevelnek, 500 kakast vásároltak és engedtek ki. Õzállományuk is kitûnõ, idén 51 bak esett, ezenkívül 49 sutát és 46 gidát hoztak terítékre. Az eddig elbírált 41 agancsból 10 kapott arany-, 6 ezüst-, 1 pedig bronzérmet, ami több mint 40 százalékos érmes arányt jelent. A legnagyobb 569 grammot nyomott, és még kettõ volt 500 grammnál nehezebb.


A tagok fõként helybéliek vagy a környékbeli településeken laknak, de többen járnak ki Hódmezõvásárhelyrõl és Szegedrõl is. Székkutas szélén áll a társaság barátságos vadászháza, innen indulnak a téli hajtások, majd az eredményes nap végén ide térnek meg a megfáradt vadászok és hajtók, hogy elfogyasszák közös estebédjüket. A vadásztársaság jó kapcsolatot alakított ki a falu lakosaival is, ennek eredményeképpen az idén nekik ítélték oda a „Székkutasért” díjat. Az elismerést azért kapták, mert támogatják a helyi népdalkört, a teleháznak számítógépet vettek, és a testvértelepülés küldöttségét is a vadásztársaság vendégelte meg. A díjat az augusztusi falunapon adták át. Ebbõl az alkalomból a társaság nagysikerû trófeakiállítást rendezett a tornateremben. Ugyanekkor a 13 hektárnál nagyobb területtel rendelkezõ földtulajdonosokat – gondolva a jövõre – egy tál ízletes pörkölttel kínálták. Ez egyébként a Körös-Maros Nemzeti Parktól vásárolt szürke marhából fõtt, amely itt, a pusztán nõtt föl. A székkutasi vadászok – mint a fentiekbõl kitûnik – mindenre gondolnak. Az sem véletlen, hogy a kezdetektõl elõfizetõi lapunknak, mind az 52 tag havonta nevére, címére kapja meg a Magyar VADÁSZLAP-ot… így talán nem szerénytelenség azt mondani: bizonyára ez is hozzájárul ismereteik bõvítéséhez. MÁROK TAMÁS

699

Álláspont

Elsõ fokon (Lapzárta: 2006. október 12.) Mint azt elõzõ számunkban jeleztük, az ország 19 megyei vadászati felügyelõjének azonos kérdést tettünk fel: hogyan látják a vadászterületek kijelölése körüli helyzetet, a vadászat és a vadállomány jövõjét? A sorozatot folytatjuk és a következõ számunkban fejezzük be. kerülnek, illetve azokat a határ kettévágja. Ez azt jelenti, hogy egyik vadászatra jogosult sem tud gazdálkodni, fácánt nevelni és kihelyezni. Ilyen esetek sajnos tíz évvel ezelõtt is elõfordultak. Felügyelõségünk legfontosabb feladatának a területi átfedések egyezségen alapuló megszüntetését tartom. Ezeken az egyeztetéseken a vadgazdálkodási szakmai érdekeket is érvényre kell juttatni, sõt ezeknek kiemelt szerepe van. Tudom, hogy nagyon sok jogász rossz néven veszi, de örök igazságnak tartom: „Jobb ma egy sovány egyezség, mint holnap egy kövér per!” Kizártnak tartom ugyanis, hogy azokon a vadászterületeken, ahol pereskedések folynak, rendben el tudják kezdeni márciustól a vadgazdálkodást. PÁSKAI SÁNDOR

FOTÓ: HALMI PÉTER PÁL

Borsod-Abaúj-Zemplén megye A jelenlegi vadászterületek száma: 105 A regisztrált földtulajdonosi hirdetmények száma: 97 A megtartott gyûlések száma: 64 Az elsõfokú határozatok száma: 17 – ebbõl jogerõs: 4

Békés megye A jelenlegi vadászterületek száma: 71 A regisztrált földtulajdonosi hirdetmények száma: 74 A megtartott gyûlések száma: 44 Az elsõfokú határozatok száma: 8 – ebbõl jogerõs: 4 A vadászterületek várhatóan tovább aprózódnak. Jelenleg 6-8 új földtulajdonosi közösség alakul. Megyei sajátosság, hogy nõtt a természetvédelmi célú területek nagysága. Szabadkígyóson, Kardoskúton és Montágpusztán új, természetvédelmi célú vadászterületek kerülnek kialakításra. Általános hiba, hogy az új földtulajdonosi közösségek a településük közigazgatási területét jelölik ki a vadászterületük határainak. A községhatárokat azonban nem vadgazdálkodási szempontok alapján, hanem településcentrikusan alakították ki. Jellemzõ, hogy a község van a vadászterület közepén és a területet a bevezetõ utak felszabdalják. Ezért a vad szempontjából fontos, hogy egybefüggõ, zavartalan és nyugodt élõhelyek, fácános erdõk legyenek. A fácánnevelõ területek sokszor a vadászterületek határaira MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Tapasztalataink szerint a kezdeményezõk nagy többségének hirdetményei a tartalmi, formai követelményeknek megfelelnek, ami nagyban köszönhetõ a megyei vadászszövetségnek, ugyanis egy komplett segédanyagot (hirdetmény-, meghatalmazás-, jegyzõkönyvminták) bocsátottak ki a megye földtulajdonosai, és vadgazdálkodói részére. Az elõfordult hibák közt elsõként az egyharmados kezdeményezéssel kapcsolatos gondokat (valótlan, hiányos helyrajzi szám, aláírás hiánya, kezdeményezés jogosulatlansága) emelném ki. A megye egyes körzeteiben a földtulajdonok elaprózódása miatt az egyharmados kezdeményezéshez szükséges földterület „összegyûjtése” az állami területek nélkül szinte lehetetlen. Ezekben az esetekben a kezdeményezõknek nem kis fejtörést okoz, hogy a nem védett állami erdõterületek képviseleti jogosultságával kapcsolatban az NFA-t vagy a vagyonkezelõ erdészetet keressék-e meg. Néhány hirdetmény esetében, nem a rendeletben elõírt méretarányú, vagy minõségû térkép használatával találkoztunk. Sajnálatos tény, hogy bár eddig 97 hirdetményt függesztettek ki, a megye közel 30 százaléka még kezdeményezés nélküli „fehér folt”. A beérkezõ újabb kezdeményezésekkel, kérelmekkel csak az átfedéssel érintett területek száma növekszik, ahol az esetek nagy többségében nem várható egyezség. Véleményünk szerint ennek a problémának a hátterében a valódi tulajdonosi akaratot nélkülözõ kezdeményezések, vagy azok figyelmen kívül ha-

701

Álláspont gyása áll. A jelen állapot szerint várhatóan a területek felét kényszerhasznosítás során a vadászati hatóságnak kell majd kijelölni. A helyzet javítása érdekében, ahol lehet felügyelõségünk közvetítõi szerepet vállalt. Munkatársaink – kérésre – a kifüggesztésre szánt hirdetményeket átnézik és véleményezik. Ez kettõs célt szolgál: a tartalmi, formai hiányosságok még kifüggesztés elõtt javításra kerülnek, illetve átfedések esetén tájékoztatást kapnak a megszüntetés módjáról, valamint az egyezség elmaradása esetén annak következményeirõl. Ez a figyelemfelhívás több esetben eredményesen segítette az egyezség létrejöttét. Az eddig megtartott tulajdonosi gyûlések többsége a vadászati jog saját jogon történõ gyakorlása mellett döntött. Úgy véljük, hogy az ilyen döntések mögött inkább az elõhaszonbérleti jog érvényesítésének megakadályozása áll, mintsem az a szándék, hogy a földtulajdonosoknak vadászati lehetõséget biztosítsanak. Azokon a területeken, ahol már biztos a jogosultváltás, a vadállomány védelme érdekében még nem kellett korlátozó intézkedéseket bevezetni, bár ilyen „megelõzõ jellegû” igény már érkezett hozzánk. Indokolt lenne egyes területeken a vadászati hatóság fokozott jelenléte, ellenõrzése, azonban ehhez – az ország más felügyelõségeihez hasonlóan – a személyi- és technikai feltételek hiányoznak. VADÁSZ ISTVÁN

Komárom-Esztergom megye A jelenlegi vadászterületek száma: 35 A regisztrált földtulajdonosi hirdetmények száma: 68 A megtartott gyûlések száma: 56 Az elsõfokú határozatok száma: 2 – ebbõl jogerõs: 2 Jellemzõ típushiba a megyénkben, hogy a földtulajdonosi gyûléseken a szavazatukkal kisebbségi arányban maradt földtulajdonosok a döntés meghozatalát követõ 30 napon belül nem fordulnak bírósághoz, jogaik érvényesítése céljából. Ennélfogva az a helyzet áll elõ, hogy ha éltek is ellenszavazattal, azzal, hogy a többségi döntés ellen nem nyújtottak be keresetet, a földtulajdonosi gyûlésen hozott többségi döntéseket úgy kell tekinteni, mintha azokat senki sem kifogásolta volna. A vadászterület-alakítással kapcsolatos ügyletek természetes velejárója a földtulajdonosi közösségek vitája. A 10 évre szóló érdekérvényesítés vagy egyezségkötésekkel, vagy a jogszabályban foglaltak szerinti hatósági eljárással ér véget. Az egyezségkötések elhúzódása megnöveli ugyan az ügyintézési idõt, de a hatóság a földtulajdonosok rendelkezésére álló döntéshozatali idõszak alatt nem sürgethet, csupán jogértelmezéssel segítheti az egyezkedõk számára elfogadható döntéshozatalt, ha kérik a felek, akkor akár úgy is, hogy az egyeztetõ tárgyalásokon a hatóság képviselõje részt vesz. A vadászati jogot a következõ évtõl várhatóan – az elõzõ ciklushoz képest – egyre több földtulajdonos fogja saját jogon gyakorolni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy szerencsére a jelenlegi vadászatra jogosultak az üzemtervben és az éves vadgazdálkodási tervben foglaltak szerint végzik tevékenységüket, amely a jogszabály szerinti hatósági kontroll alatt történik. ZÁMBÓ ZOLTÁN

Pest megye


A jelenlegi vadászterületek száma: 105 A regisztrált földtulajdonosi hirdetmények száma: 101 A megtartott gyûlések száma: 87 Az elsõ fokú határozatok száma: 20 – ebbõl jogerõs: 11

702

Talán meglepõ, de – általánosságban – az eddig benyújtott földtulajdonosi gyûlések jegyzõkönyvei és a kérelmek sokkal nagyobb jogi kultúráról tanúskodnak, mint tíz évvel ezelõtt. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a kép meglehetõsen ellentmondásos. Egyrészrõl érezhetõ az, hogy jelen van a tulajdonosi szándék, a természettel szembeni és a vad jövõjéért való tudatos felelõsségérzet, másrészrõl tapasztalható kicsinyes kapzsiság is. Általános hiba, hogy nincs meg a törvényben elõírt minimális területnagyság, illetve, hogy egyesek egyazon földterülettel többször szavaznak, amit a jogszabályok nem tesznek lehetõvé. Nagyon vonzóak az állami tulajdonú erdõk, de a tulajdonos támogatása nélkül ez sajnos nem vonható be a kialakítandó vadászterületbe. Fontosnak tartom a tulajdonosi gyûlést levezetõ megfelelõ szakmai felkészültségét, a konfliktuskerülõ, a megoldást keresõ, és segítõ szándéMAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Álláspont kát. Etikátlannak tartjuk ezzel szemben azt a kollégát, aki az elõre láthatóan rosszul elõkészített, több sebbõl vérzõ, egy egész régióban feszültséget gerjesztõ közgyûlés levezetését elvállalja, ahelyett, hogy jobb, megvalósíthatóbb stratégiát ajánlana a hozzá nem értõ megbízóinak. Az egymásra rajzolás sok esetben csak a tárgyalási pozíció erõsítését szolgálja. Ha erõs a tulajdonosi háttér, általában könnyebb a megegyezés is. Felügyelõségünk minden esetben a megegyezést segíti elõ. Nem szabad elfelejteni, hogy az új vadászatra jogosultak tíz esztendõn keresztül jó, vagy éppen rossz szomszédként fogják végezni a vadászterület kezelését. Bízunk a vadásztársadalom önbecsülésében, amely megakadályozza a netán más vadászterülethez kerülõ területrészek túlvadászását. SZABÓ ZOLTÁN

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Tolna megye A jelenlegi vadászterületek száma: 57 A regisztrált földtulajdonosi hirdetmények száma: 86 A megtartott gyûlések száma: 78 Az elsõ fokú határozatok száma: 13 – ebbõl jogerõs: 8 Úgy tûnik, a földtulajdonosok megértették, hogy a vadászterületek kialakításánál és a vadászatra jogosult „kiválasztásánál” már a jelenlegi ciklusban sok minden eldõlt a késõbbi együttmûködés szempontjából. Volt idejük – és


A vadászatra jogosultak száma a következõ üzemtervi ciklusban várhatóan jelentõsen emelkedni fog. A haszonbérleti ciklusváltás legnagyobb gondja – fõleg a jelenlegi jogosultak számára – az egyharmados tulajdonosi arány összegyûjtése. A leendõ jogosultak inkább a földtulajdonosok közül kerülnek ki, de itt is inkább a haszonbérbeadás dominál, a saját jogon történõ vadászati jog hasznosításával szemben. A felvetõdõ ellentétek, feszültségek a többlépcsõs egyeztetõ tárgyalás létrehozása során általában megoldódnak. Külön ki kell emelni az érdekképviselet kimagasló munkáját az egyezségre képtelen felek közötti párbeszéd elõsegítésében. A gyengébb apróvad-szaporulat miatt idén a vad védelme érdekében nálunk minden vadászatra jogosultnál önmérsékletre van szükség, akár csökken a terület, akár nõ. Azokon a területeken, amelyeket a jelenlegi jogosult elveszít, elképzelhetõ, hogy vadászati korlátozásra is szükség lesz. A fokozott hatósági ellenõrzéseket ezeken a területeken – a vadállomány megóvása, és a hosszabb távú szakmai munka biztosítása érdekében – mindenképpen szükségesnek tartjuk. MAJOR TIBOR

FOTÓ: ADORJÁN PÉTER

A jelenlegi vadászterületek száma: 57 A regisztrált földtulajdonosi hirdetmények száma: 76 A megtartott gyûlések száma: 55 Az elsõ fokú határozatok száma: 26 – ebbõl jogerõs: 15


703

alkalmuk – megismerni a jelenlegi jogosultat, és ahol jó a viszony, ott jellemzõen szinte nem is változik a terület. A gyûléseken elõforduló hibák közül kiemelném a képviseleti megbízásokat, amelyek nem minden esetben a jogszabálynak megfelelõek. Bizonytalanságot sem a jelenlegi jogosultak, sem a tulajdonosok részérõl nem érzek. Az eddig kiadott határozatok többségében egyezséggel kialakított vadászterület-határokat jelöltek ki. Az egyezségre képtelen felek között a felügyelõség nem játssza el a döntõbíró szerepét, de igyekszik megállapodásra bírni a feleket. A tulajdonosok belátják, hogy sokkal jobb egy kettõjük (vagy éppen hármójuk) közötti egyezség, mint a kényszerkijelölés, mivel nekik kell a késõbbiekben is együtt élni, illetve, hogy a hatóság a kijelölésnél már nem a tulajdonosi érdekeket veszi figyelembe, hanem a Vtv. 19.§.(2) bekezdésben felsoroltakat, amelyek közül a tulajdonosi érdek csak egy a tizenegybõl. A vadászterületek számát illetõen nem számítok nagy változásra. Némiképpen növekedni fog ugyan a vadászatra jogosultak száma, ez azonban nem minden esetben osztódást jelent, elõfordul olyan is, hogy eddig más megye jelölte ki a területet, de a megváltozott területarányok miatt ezentúl hozzánk tartozik. Sok közösség kezdetben a saját jogon történõ vadászatban gondolkodott, de a többség elvetette ezt a megoldást. KOSARAS ZOLTÁN

Néhány kérelem esetében az elutasítás oka az volt, hogy a hirdetményt nem függesztették ki az elõírt 30 napra, sõt akadt olyan is, hogy a hirdetmény nem került ki minden érintett település önkormányzatának hirdetõtáblájára. Ezért meghiúsult a kérelmük jogerõre emelése. Olyan eset is elõfordult, hogy a természetvédelmi hatóság nem járult hozzá egy összefüggõ természetvédelmi terület kérelemben leírtak szerinti megosztásához, ezért megtagadta az elõzetes szakhatósági hozzájárulás megadását. Eddigi tapasztalataink alapján az ellenérdekû felek képesek az egyezségek megkötésére. Természetesen ott, ahol mégsem tudnak megállapodni, megvizsgáljuk, hogy az átfedéssel érintett területrész tulajdonosai melyik vadászterülethez kívántak csatlakozni és ennek megfelelõen hozzuk meg a döntésünket. A legfõbb gondot az jelenti, hogy a tulajdonosi gyûlések elhúzódása az eljárást jelentõsen meghoszszabbítja. Megyénkben a jelenlegihez képest elõreláthatólag másfélszeresére nõ a területes vadászatra jogosultak száma. A vadászati jog hasznosításának módjában jelentõs változásra nem számítok, ami azt jelenti, hogy nagyjából marad a jelenlegi arány. A jövõt illetõen – ismerve a megye hivatásos vadászainak felkészültségét és elhivatottságát – optimista vagyok. Megítélésem szerint az a „háború”, ami a vadászat terén ma folyik – legalábbis nálunk – nem vezethet a vadállomány létszámának drasztikus csökkenéséhez vagy a minõségi leromlásához. SÜLE LAJOS



Álláspont

Zala megye A jelenlegi vadászterületek száma: 40 A regisztrált földtulajdonosi hirdetmények száma: 59 A megtartott gyûlések száma: 53 Az elsõ fokú határozatok száma: 6 – ebbõl jogerõs: 3

704


Aktuális

Egy velõtrázó „egyéni” lõjegyzék 2006, 05. 09. 22 óra 40 perc. A sikeres vadászat örömével autózom a Csurgó és Iharos közötti útszakaszon. Köröznek… egyelõre lámpával. Valaki nagy bajban van – gondolom. Pont én – hasít belém a felismerés –, mert rendõrök állítanak le. A baj pedig ritkán jár egyedül, mert pont az én csomagtartómban, a szerszámok között találnak egy alig használt, frissen lõtt, barkás dámbikát. A bika mezítlábas, azaz krotália nélküli, sõt, véletlenül a lõjegyzékembe sem írta be magát. Bárki, bármit mond, szerintem jogtalanul foglalták le, és kihívták a társaságom képviselõjét. Gyanúsítgatnak. Elsõ lányos zavaromban elõször elismerem a rendõröknek, hogy én lõttem. Mutatom a puskámat is. Ezzel, hát mivel, kõbaltával? Most hallom, hogy a bika piaci értéke 631212 forint ÁFÁ-stól, de ebbõl megtérült a most lefoglalt húsérték, pontosabban 31212 forint. A rendõrõrsön, a hivatalos szemlén foganatosított kihallgatáson – egyre fokozódó zavarban – megerõsítem, hogy a C8226 számú Voere Mauserrel lõttem, mert puskáim száma is tetemes. Viszont – esküszöm – õk a hibásak! És ezt már nem csak én állítom, hanem késõbb megerõsít az ügyészség is, mert a szemle jegyzõkönyvének vonatkozó részét velem nem íratták alá. Így ipi-apacs, nem ér a nevem, sõt nem hangzottak el a kötelezõ rendõri intelmek, figyelmeztetések sem. Ezek nélkül pedig nem lehet nyugodtan és jogszerûen vallani, csak tiszta ideg voltam. Halálosan meg vagyok sértve, mert ha nem beszélnek velem finoman, udvariasan, akkor fel sem tudom mérni tetteim súlyát. De azt is mondta az én kedvenc kis ügyészségem, hogy a jegyzõkönyv formai hiányosságai miatt ez az okirati bizonyíték a bizonyítás során ellenem nem használható fel. Na, akkor meg mit toszogatnak, itten? Minden dámbika megdöglik egyszer, egyik így, a másik úgy. Ha jó tanácsra jobban meggondolom az egész tényállást: a bikát nem is én lõttem, hanem frissen lõve találtam. Ismeretlen gonosz vadorzók fondorlatos mûve az egész. Világos: a fejemre akarják kenni a vajat. Amikor nagy nehezen megtaláltam a bikát – hiszen két órán át követtem hideg csapán – nehogy megromoljon a hús, a vadászházba akartam vinni, bemutatni a vadõrnek, és ott rá is tettük volna a krotáliát, és beírtuk volna ahová kell. Én diktáltam volna. Mindezekben a fontoskodó rendõrjárõr már útközben megzavart, és ezért nem jutott ilyesmire idõ. Vannak – kérem – tanúim is, ha kell, a fiam, meg egy „fk” haverja. Kit érdekel, miért mondott vallomásuknak ellent a négy a rendõri tanú? Világos, mert annyi minden lehet itt: túlkapás, visszaélés, bosszú, vízkereszt, vagy amit akartok. Igazamat alátámasztja az ügyészég azon véleménye, amely szerint: a rendelkezésre álló bizonyítékok ellentmondásossága miatt kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy tilalmi idõben én lõttem volna a dámbikát és azt el akartam volna tulajdonítani. És az sem igaz, hogy mindenkit hülyének nézek. Nem mindenkit, csak aki alaptalanul állítja, hogy dámbikát akarok ebédelni. Hogy hazudok? Na, és? Elõfordult már nagyobb kutyákkal is. Vagyis végül semmi nem igaz, és nem is bizonyítható…cumi. Itt akár ki is fogyhatna a napló képzeletbeli írójának a tintája, de az Olvasó türelme is. Ez a vallomásszerû naplórészlet persze a képzelet szüleménye, de a nagyobb baj az, hogy minden részlete igaz. Somogyországban történt, komoly, hiteles és kétségbevonhatatlan ügyészségi nyomozás megszüntetõ határozattal bizonyítható. A nagy hadvezérünk nevét viselõ vadásztársaság ezt a híres mesemondó vadölõt fegyelmivel soraiból kizárta. Ezzel szemben a mesétõl elbûvölt bíróság jogerõsen visszahelyezte. A felügyelõség vizsgálatba kezdett, a társaság elnöke pedig a törölközõ bedobása helyett, igazának keresése céljából kamarai etikai eljárással kísérletezik. Pedig alapjában véve rém egyszerû a dolog: Vtv. 57 §. (2) –, Vhr 43. §. (2) és Vhr. 44.§ (4) bekezdésének súlyos és vétkes megsértése, megfejelve az eltulajdonítás szándékával. Az idézett jogszabályi helyek lényege, hogy bárki lõtte a vadat, csak krotáliával jelölve, lõjegyzékbe bejegyezve lehet bárhová elszállítani. Kész, ebben vita nem lehet, mert a vadazonosító jelet pontosan ezért találták ki. Csak éppen be kellene tartani. A „NÉPMESE” GYÛJTÕJE ÉS LEJEGYZÕJE: H.ZS. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

705

Háttér

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ

GRAFIKÁJA

Egy halálos baleset utóélete Sajnos, ahogy szép számmal akadnak olvashatatlan elbeszélések, ugyanúgy vannak szinte leírhatatlan történetek is. Olyanok, amelyeknél a szavakká, mondatokká összerendezõdõ betûk soha nem fejezhetik ki igazán azokat az érzéseket, érzelmeket, amelyeket a szereplõk akkor és ott a tragédia és a rettenet helyszínén éreztek. Azt sem szabad soha elfelejteni, hogy egykoron, az erdész-vadász érdekvédelem kialakulásának hajnalán, éppen az ilyen és hasonló esetek miatt alakultak a szakmai szervezeteink. Mert a teljes emberi élethez nem csak pénz, nem csak jog, nem csak „túlélési stratégia” kell, hanem sok minden más is, amelyek pedig nem férhetnek bele a mások által kiizzadt paragrafusokba. Az igazi emberséghez mindezeknél jóval többre volna múlhatatlan szükség: empátiára, szívre és érzelmekre, könnyekre és mosolyokra... Bár manapság már minden pénzért kapható, az elõbbiek – sajnos – krónikus hiánycikkekké váltak, pedig valójában nem kerülnének egyetlen megveszekedett fityingünkbe sem. Halottak napján – a példa kapcsán – emlékezzünk mindazokra, akik az elmúlt évtizedek során nemes szenvedélyünk, a vadászat érthetetlen és értelmetlen áldozataivá váltak.

A

Magyar VADÁSZLAP 2000 októberi számában adtuk le a megdöbbentõ hírt, hogy ifj. Varga Ákos 24 éves hivatásos vadászt szeptember 16-án, bõgés idején, a kísért osztrák vendége, dr. F. W. vadászat közben agyonlõtte. A nyomozást a Szombathelyi Városi Ügyészség 2001 áprilisában megszüntette, mivel – írták – „… a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bûncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény…” Ez – elnézést a hasonlatért – de akkoriban egy hatalmas kezdõrúgásnak is beillett. Fõként, mert egyáltalán nem volt egyedülálló. Föl is zúdult a szakma, akárcsak a méhkas. „Mi most a legfõbb érték?” címmel 2001 júniusában jelent meg mindezeket „körbejáró” cikkünk, amelyben leírtuk azt a rémmese-szerû „vallomás verziót”, amelyben az elkövetõ az egészet vétkes nélküli balesetnek igyekezett feltüntetni. Ezek szerint a vendég és kísérõje elõtt mintegy harminc méterre, egy fiatal akácosban a bõgõ bika távcsövezésének céljából a hivatásos vadász egy sarangba rakott farakásra fölmászott. A vendégnek is mondta, hogy jöjjön fel, és onnan lõjön. Ilyen hibát azonban gyakorlott szarvasvadász – és az édesapja mellett tanult ifjú Varga Ákos ilyen volt a javából – soha el nem követ. A lövésre való fölkészülés közben – legalábbis a töredelmesnek cseppet sem nevezhetõ vallomás szerint – az ölfa kicsúszott a lába alól, a farakás megindult alattuk… s az egyensúlyvesztés közben fegyverét elejtette, amely elsült… és „magától” bekövetkezett a borzalmas tragédia. Az egész vallomás – ahogy mondják – „ezer sebbõl vérzett”, és az élettõl nagyívben elrugaszkodott. Ezért rajzolónkkal – a cikk sajátos illusztrációjaként – a megszerzett és elküldött vallomások alapján lerajzoltattuk az esetet és már ebbõl is számunkra – és reméltük mások számára is – teljesen egyértelmû volt, hogy csak akkor történhetett volna meg az elmondásnak megfelelõen ez a „baleset”, ha a kilõtt lövedék a csõ torkolatát elhagyva képes lenne egy derékszögû irányváltoztatásra. Ez viszont egész egyszerûen képtelenség. A többi nem a mi dolgunk. A nyomozás megszüntetését megfellebbezni nem lehetett, viszont lehetett panasszal élni, amelyet a szerencsétlenül járt fiú édesapja (aki szintén hivatásos vadász) ügyvédje útján annak rendje módja szerint meg is tett. Az édesapa ügyvédje legott kérte, hogy a megismételt bizonyítási eljárásban meg-

706

bízója képviseletében jelen lehessen. Ezt azonban a rendõrség külön határozatban utasította el. Közöltük az egészet (VADÁSZLAP, „Tüske” 2001. 09. szám), ezért most csak éppen az érthetõség kedvéért idézünk egy apró részletet a zord elutasítás hasonló indoklásából „…Az ügy sértettje ugyanis meghalt, ennél fogva az eljárásban sértettként nem léphet fel, így értelemszerûen képviseletérõl sem gondoskodhat. Az elhunyt sértett hozzátartozója ugyanakkor az ügyben nem sértett. Nem tartozik az egyéb érdekeltek körébe sem, és polgári, jogi igény elõterjesztésének hiányában nem tekinthetõ magánfélnek sem… és méltányosságra sincs lehetõség…” Magyarán: egy édesapának – a rendõrség szerint jogszabályba foglaltan – az égvilágon semmi köze sincs a fiatalon és érthetetlenül agyonlõtt fiához. Summa summarum, végül a bíróság a jogos panasznak – ha nem is túl elegánsan és könnyedén – de végül mégiscsak helyt adott. Halkan, de ha máshol már nem lehet, itt jegyezzük meg, hogy ugyanebben az évben (de késõbb is sorban) a nyári szünetet megszakítva gyorsított eljárással ítéltek el olasz vadászokat cigányréce lövésért. A cigányréce globálisan veszélyeztetett faj, amelynek elvesztéséért külön gyorsított eljárás dukál, míg a magyar hivatásos vadász ezzel szemben – amint kiderült – „csak” lokálisan veszélyeztetett, és ezért be kell érnie a „lassított eljárással”. Az ember tehát csak régen volt a legfõbb érték, ma már nem az, hiszen körökkel elõzték le a cigányrécék, és egyéb védett jómadarak. Legalábbis jogilag már régen az ember fölé helyezték õket a mai hazai értékek képzeletbeli top-listáján. 2004 márciusában született meg az elsõfokú-, majd júniusban a másodfokú-, jogerõs-, és ami fontosabb, az elkövetõ bûnösségét végre már egyértelmûen kimondó ítélet. Dr. F. W. (57), osztrák állampolgárságú vádlottra a kiszabott 1 év 4 hónapi fogházbüntetést 2 évi próbaidõre felfüggesztették (ami már régen le is telt) 1 millió 600 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, de még az eljárás elején letétbe helyezett 2 millió forint „óvadék” is az államra szállt. Így – másokkal ellentétben – ha úgy vesszük, mindenki mással szemben egyedül „Állam Bácsi” nem járt rosszul, mert a kára talán még meg is térült, legalábbis ami egy hivatásos vadász elméleti és gyakorlati kiképzési díját illeti. Az elkövetõ lefoglalt ruhadarabjait és társának a kölcsönadott .300-as MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Winchester Magnum távcsöves puskát – visszaadták. A terítéknaplót és a beírókönyvet az erdészet megbízottja vihette haza. Az elhunyt ifjú különféle véres ruhadarabjait, gumicsizmáját pedig az édesapja kapta (!). A megtört apának a fiából mindössze ennyi maradt. Az ítéletbõl a vadászati- és orvosi szakvélemények, a tárgyi bizonyítékok, valamint a nyomok alapján egyértelmûen kiderült – és a bíróság ennek megfelelõen ítélkezett – hogy úgy semmiképpen nem történhetett meg, ahogyan az elkövetõ az esetet a nyomozás során oly buzgón és eskü alatt bizonygatni próbálta. Sokat halljuk manapság, hogy miképp lehet egy emberi tragédiát még ennyi év távlatában is – divatos, de alapjában véve teljesen értelmetlen szóval – „földolgozni”. Nos, egy édesapa, édesanya, testvér, rokon, menyasszony, jó barát, vagy munkatárs bizonyára soha életében erre nem lesz képes. Veszteségük a szó szoros értelmében mindörökre pótolhatatlan. Más kérdés azonban az, hogy miképpen „dolgozza föl” mindezeket az elkövetõ, a külföldi bérvadász? Olyan, aki idejön önfeledten szórakozni, és a pénzéért – hozzászámítva a drákóinak még költõi túlzással sem nevezhetõ ítéletben leírt „tételeket” is – két nap alatt lõ két kapitális gímszarvasbikát, és egy jó magyar hivatásos vadászt… és, mint aki jól végezte dolgát, hazamegy. Éli világát, vadászgat nyugodtan tovább, otthoni vadásztársai elõtt elhallgatja, és a magyar ítéletnek – legalábbis egyelõre – az EU tagországokban nincs az égvilágon semmiféle hátrányos jogkövetkezménye. A szakértõk egyhangú véleménye alapján és a bíróság ítélete szerint a tragédia oka egyértelmûen a vadászati szabályok gondatlan és felelõtlen megsértése miatt következett be. Ausztriában sincsen ez másként, mert a vadászati baleset-elhárítás szabályainak alapvetõ elõírásai a világon mindenütt egyformák. A puskát kibiztosítani (azaz a gyorsítót elhúzni) csak és kizárólag közvetlenül a lövés elõtt szabad. Hordás közben még üresen sem, töltve pedig még inkább nem, a fegyver csöve soha nem irányulhat emberre, haszonállatra, vagy vagyontárgyra. A cserkelés közben mindezek megkülönböztetett figyelmet – és ami még ennél is fontosabb – önfegyelmet igényelnek. Aki ezt képtelen megérteni, és szigorúan betartani, az egyszerûen ön- és közveszélyes. Ne vadásszon… és kész. A „halál utóélete” azonban ezzel még korántsem érte el az elkerülhetetlen véget. Az osztrák vadászvendégnek volt más országokra is érvényes nagy értékû baleset- és felelõsség biztosítása, de még külön is megköttetett vele a vadászati felügyelõség egy kötelezõ hasonlót a magyar vadászati engedélyének kiváltásakor. Az áldozatnak, ifj. Varga Ákos hivatásos vadásznak, a mienkkel mindenben egyezõ felelõsségi- és balesetbiztosítása pedig, kötelezõ „hivatali” járandósága volt. Mindezek ellenére családja semmiféle kártérítést – vagy emberibb szóval kárenyhítést – a mai napig nem kapott. Az édesapja ezért ügyvédje útján külön polgári kártérítési pert indított a biztosító ellen. A tragikus haláleset 2000. szeptember 16-án történt, de eggyel több, mint fél évtized múlva, azaz a mai napig, ebben az ügyben eddig még csak egy tárgyalást sem tartottak… Ez van. Sajnos. Gyújtsunk tehát egy szál gyertyát halottaink napján az ártatlan áldozatok emlékére, akik a vadászatért, a hivatásukért a legtöbbet adták, ami emberileg adható: az életüket. Fogadjuk meg erõs esküvéssel, hogy ha most kénytelenek is vagyunk mindezekbe beletörõdni, soha bele HoZso nem nyugodhatunk. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Másság az állatoknál Az emberek már fesztiválokat is rendeznek, ahol büszkén hirdetik másságukat. Ez az állatvilágban még nem jött divatba, reméljük nem is fog... Az elmúlt vadászidényben két alkalommal is sikerült terítékre hoznom olyan fácánokat, melyek eltérõek voltak a fajra és ivarra jellemzõ tulajdonságú társaiktól. Preparálás után fényképet is készítettem, hogy jobban látható legyen a dolog. Mellékelek egy rövid morfológiai leírást is a fényképekhez. A fényképen a jobb oldali madarat 2005 decemberében lõttem a Halomvári Vt. (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) kisgyõri területrészén fácánozás közben. Súlya 975 gramm, ami tyúkra jellemzõ, testtollainak (szárny-farok-mell) színe szintén erõs tyúkos vonásokat hordoz. Lába gyenge, tyúkos pikkelyekkel és egy kis dudor jelzi a sarkantyú helyét. Feje a kakasra jellemzõ, de több „tyúkos” tollal. Farka rövid, mintázata a nõivarú egyedekre jellemzõ faroktollak mintázatát idézi. A bal oldali madarat 2006 januárjában ejtettem el, az Abaúji Hunor Vt. (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) hernádszentandrási területrészén rendezett fácánhajtáson. Erre szintén az elõbbi madárra leírtak a jellemzõk, csak kissé erõsebbek a kakasos vonások. Ennek a súlya 1005 gramm volt.

A képen egy tõkés réce látható, amit 2004 januárjában lõttem egy esti húzáson a Szerencsi Mezõgazdasági Rt.-nél, a cukorgyári ülepítõ tavaknál. Teste tojóra jellemzõ tollazatú, de a gallérja és a feje gácsérra utalt, nem utolsó sorban a farkán lévõ „gácsértoll” is. Kondíciója jó volt, súlya a tojóra jellemzõ 756 gramm. Lábának és a csõrének színezete szintén tojóra jellemzõ színezetet mutatott. Szerintem ezek az anomáliák nem hozhatók össze semmilyen természeti, éghajlati, háttérsugárzási és egyéb dolgokkal. A pontos ok elõttem sem ismert, de a madarakat kipreparáltam és a gyûjteményemben kaptak helyet. Monostori László vadgazdálkodási szakmérnök, preparátor

Vadászok, vadászotthonok

„Vadászház” a belvárosban Azt mondja egy olvasóm: kastélyméretû lakásból könnyû szép vadászotthont varázsolni! Egy másik pedig azt kérdezi: miért csak doktorokról, világjáró milliomosokról írok? Örülök ezeknek a visszajelzéseknek. A „Vadászok, vadászotthonok” címû sorozat szép lassan közügy lesz. Az érdeklõdést és értékelést az elismerõ és kritikai megjegyzések mellett a sokasodó meghívások bizonyítják. És ami a legfontosabb: azok a szépülõ és csinosodó vadászszobák és vadászotthonok, melyek a látottak és olvasottak hatására formálódnak…

H

át ez az otthon valóban nem palota! A ház fából épült és leginkább egy vadászházra hasonlít. Sok ekkora és ilyen jellegû épületet rejtenek a pagonyok. De ezt a kis lakot nem erdei tisztás veszi körül és nem öreg tölgyek övezik. Albertirsán vagyunk, az egyre forgalmasabb Kossuth utcában, Gebhardt Árpád hajlékában. – Két szoba, konyha, mellékhelyiségek – mindösszesen nyolcvan négyzetméter. De ha becsukom magam mögött az ajtót, kitárul elõttem a nagyvilág… Gephardt Árpád hatvanöt éves, építõipari kárszakértõ, vadásztársasági elnök, öt okos, szép és sikeres leány apja, ám a „vadászházat” egyedül lakja. Az elõzmények és az okok aligha tartoznak ránk. A házban tökéletes a rend, az asszonykéz hiányára talán csak az utal, hogy ott is vadászeszközök és vadászattal kapcsolatos emléktárgyak sorakoznak, ahol egyébként vázáknak, porcelán nippeknek, vagy finom kis kézimunkáknak kellene lenniük. Itt nem volt szükség kompromisszumokra.

Az aprócska konyhában kezdjük az ismerkedést, mert a konyhából nyílik a spájz, ahol finom italokat rejtenek a polcok. Bõ a választék. Ha nincs vendég, nem fogy az ital.

708

– A vadászat, a barátság és a jó hangulat számomra elválaszthatatlan fogalmak. Barát az, akivel szavak nélkül is megértjük egymást. Szerencsére, sok barátom van és még több olyan ismerõs, akivel szívesen vagyok együtt. A mikebudai erdei kisházamnál tartott névnapi összejövetelek valóságos népünnepélyek, százan-százhúszan is összejövünk. Gyakorlatilag mindig várok valakit. Ha meghallom, hogy megáll a házam elõtt valamelyik cimbora kocsija, már készítem is a poharakat. Ám egyedül legfeljebb valami szomjoltót iszik az ember… Természetesen ebben a konyhában is lehet fõzni, étkezni, sõt mosogatni is, ámde az igazi funkciója egy percig sem kétséges. A ház minden helyisége egyegy kis vadászati kiállítás. A konyha a muflonoké. A természeti értékekben és ritkaságokban gazdag albertirsai határban sok minden van – itt van például Európa talán legnagyobb gyurgyalagtelepe, itt húzódik a híres Dolina- és Hársasvölgy – de muflon az nincs. A kilenc darabos, igazán nem mindennapi kos-gyûjtemény tehát magyarázatra szorul. – A mi vadászterületünk fõ vadja az õz. A mintegy 3300 hektáron huszonnyolcan vadászunk, s bár van a területen dám is, vadgazdálkodási szempontból az õzet tekintjük a legfontosabb fajnak. Albertirsa északi határa a gödöllõi dombság pereméig nyúlik, de lényegét tekintve alföld. Bizonyos vonzalmakat nehéz megmagyarázni és talán nem is kell. Az én hegyek és muflonok iránti vágyódásomra sincs különösebb magyarázat. Megragadták a fantáziámat, csábítottak. Aztán amikor végre eljutottam a Bükkbe, egyszerûen semmi se sikerült. De dacos, koMAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

FOTÓK: BÉKÉS SÁNDOR

Vadászok, vadászotthonok

nok ember vagyok. Így aztán, meglehetõsen sok veszõdség árán, meglett az elsõ, a második – és végül a kilencedik is. Muflonra vadászni egész napos élmény, megpróbáltatás és izgalom. Az emlékek még ma is magukkal ragadnak. Egy barátom mondta is a minap: öregem, ezt a sztorit éppen hetvenhatodszor mondod el… A „nyáj” számbavétele után átmegyünk a „magyar szobába”, ahol gím-, dám- és õztrófeák díszítik a fenyõlambériával borított falakat. A szoba szûkössége sajnos nem teszi lehetõvé, hogy a trófeagyûjtemény egészét befogjam a fényképezõgéppel. Kicsi a helyiség, sok az emlék. Kapitális trófeák nincsenek, de minden agancsnak – ahogy Gebhardt Árpád mondja – egyénisége van. Egy osztott szárú, valóban különleges õzagancsot le is emelünk a falról, hogy megcsodáljuk. Három másikból alkalmi „kiállítást” rendezünk egy szarvasagancs lábakon álló fotel ölén. Vonzóak, izgalmasak és kívánatosak. Teljes az egyetértés közöttünk: a vadászati szakszótárból ideje lenne már törölni a „selejt” szót, hisz selejtet csak az ember produkál… Gebhardt Árpád az „Erdõ fohásza” néven ismert szép szöveg nagybetûs, faliképszerû változatát mutatja, mely rusztikus nyírfakeretben, a trófeafal centrumában, az ágya felett kapott helyet. „Vándor, ha elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet”. – Az erdõ fohászkodik, de vajon ki hallgatja meg? MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

– Sajnos, egyre kevesebben és ez ma már meglehetõsen sok erdészre nézve is igaz – mondja Gebhardt Árpád. – Az erdõ lassan elveszti romantikus vonatkozásait, egyre többen csak a profit lehetõségét látják benne, míg mások „gazdátlan jószágként” vágják, lopják, szeméttel szennyezik… A harmadik „szentély”, az egzotikus trófeák szobája. Gebhardt Árpád négyszer járt Afrikában és egyszer eljutott Kanadába is. Aki kívülrõl nézi ezt a kis házat, aligha sejti, hogy mit rejt a belseje. – Az életem úgy alakult, hogy egyedül maradtam, így aztán a házamat szinte egy kis vadász-múzeummá fejlesztettem. Már sokan megcsodálták, a város kiállítást is rendezett a trófeáimból. Nem vagyok újgazdag, de még úgynevezett módos ember se. Ám az ember így is sok mindent elérhet, ha tudja, hogy mit akar. Van, aki az autóját cserélgeti, van aki nyaralót épít. Én is arra költöm a pénzemet, ami örömet szerez, ami boldoggá tesz. De ez nem ingóság, nem csillogó-villogó divatcikk. A felkapott nyaralóhelyek se vonzanak. Akkor ültem életemben elõször repülõn, amikor 1996-ban elindultam Dél-Afrikába… Az afrikai utak minden fontos helyszínét és eseményét hajónapló-szerû, pontos feljegyzések õrzik. Minden út egy-egy vaskos, fényképek sokaságával illusztrált kötet. Mindahányat kézbe vesszük, bele-belelapozunk. Gebhardt Árpád tud örülni mindannak amit elért és megélt. – Lesz ötödik út is? – Aligha. A vadászszenvedély olyan, mint a szerelem. Egy idõ után lecsendesül, és új tartalmakat nyer. Afrika változatlanul vonz és foglalkoztat, de most már inkább könyvek és filmek segítségével tartjuk egymással a kapcsolatot… – És Kanadával? – A karibu talán még jobban izgatott és vonzott, mint a muflon annak idején. Évekig leveleztem egy finn ismerõssel, de végül is nem jött össze a finnországi vadászat. Aztán egyszer láttam egy kanadai karibu-vadászatot ajánló hirdetést. Azonnal jelentkeztem. És amikor eljött a nagy nap, talán a világ legboldogabb embereként vágtam neki a hosszú és kalandos útnak. Egyetlen angol szó ismerete nélkül! Az északi Baffin-sziget volt az úti cél. Alig ötszáz kilométernyire Grönlandtól a Frobischer-öbölben fekvõ Iqualit repülõtérrõl indultunk a karibuk után. Kemény vadászat volt, a kommunikációs kihívások pedig még annál is nehezebbek. Az indulás elõtt itthon kis cédulákra felírattam a legjellemzõbb szituációk túléléséhez szükséges angol nyelvû mondatokat, de az élet mindig produkál kiszámíthatatlan helyzeteket. Például azt, hogy az ember lemarad egy belföldi repülõjáratról… De mindig, minden helyzetben optimista tudok maradni. Túléltem, sõt a célomat is elértem, és a két karibu most itt van velem. Éppen rájuk látok az ágyból. Ám ezt a cédulás kommunikációt azért mégsem ajánlom senkinek… BÉKÉS SÁNDOR

709

Irodalom

Vadpávamennyegzõ (részlet) SÜTÕ ANDRÁS

T

örténetemet azzal kezdem, hogy elmondom, hol éltek az említett székelyek, pontosabban: székely-magyarok, mert így is nevezik õket. Aki pedig azt kérdezné, hogy ez meg mi a csuda: ha egyszer székely, akkor miért magyar? Ha meg magyar, minek székely? Magyarázom. Ázsiában, Afrikában él egy sárga alapon fekete foltos gyönyörû nagyvad. Hogy hívják? Leopárd. De másik neve is van a kacagányosnak, õseink bundás kedvencének: párduc. Egyikünk így mondja, más meg amúgy. Jómagam tehát, hogy senkit meg ne bántsak, azt mondom: leopárduc. Hát ilyen a székely-magyar is. Leopárduc.

Becsületes néven Medve Mihály és Mihályka itt jött a világra, ahol történetemet mesélem: Erdélyország keleti felén a Hargita tövében, a Sikaszópataka mentén, a Libány tetõ közelében. Havasi emberek õk tehát, végtelen erdõrengeteg lakói, bár hozzá kell tennem, hogy Mihálykát csak emberizingnek nevezném, hiszen alig tíz éves volt, amikor árván maradva özvegyen élõ nagyapjához, Medve Mihályhoz került, aki elrúgta már a hatvanat. A gyermek elárvulásának története röviden így szól: anyja halálát a korai betegséggel párosult szegénység, apjáét pedig egy sebesült vérmedve okozta. Békéslelkületû favágó ember volt a gyermek édesapja. Egy tavaszi napon, alkonyat idején a napi munkából hazafelé tartva megszomjazott, letért az erdei útról, be a sûrûbe vizet inni a kristályos patakból. Fejszét, kalapot letéve nekitérdelt a csendes felszínû, göbeként is emlegetett víztükörnek, ám kettõt se kortyolt; szembõl máris rávetette magát egy hatalmas, sebesült medve, s mancsának néhány iszonyatos csapásával az embert leterítette.

710

Ott halt meg szegény. Csak másnap hajnalban találtak rá udvarhelyi fajdkakas-vadászok. A seblázban heverõ medve õket is megkergette, de a végelgyengülés határán kárt nem okozott bennük. Mikor Medve Mihály a fiának gyilkosát üldözõbe vette, az olyan sûrûbe húzódott el, hogy csak négykézláb mászva lehetett megközelíteni. Meglõtte aztán az öreg, sõt azt is kikönyörögte az állami felügyelõségtõl, hogy szerencsétlenül járt fiának emlékére a medve bõrét magának megtarthassa. Szépen kidolgozott állapotban a mackó bundája oda került Medve Mihály háza padlójára örök mementónak. Az árva gyermeket Nagyapa vette magához, miként az õsi erkölcsi törvény azt elõírja. Árvának nem árvaházban a helye, hanem az övéi között, el egészen a vérrokonság legtávolabbi ágazatáig. Gyászban, istenverte sorsuk váratlan fordulatában került közös fedél alá erõs élniakarással unok s napapa, Medve Mihály és Mihályka. Zsenge, fényes idõ és tetemes, mohás életkor egymás mellett, gondban és reményben összefonódva. Mint udvarukon a komorzöld fenyõóriás, tövében az örökké repdesõ, ezüstösen csillámló nyírfácskával. Egyben-másban a ház lakói az említett fákkal mutattak rokonságot. A fenyõóriás a szélben is meggondolta bölcsen, hogy vastagabb ágaival is megmozduljon-e? A másik ellenben, a kicsi, gyakorta bizony hebrencsül viselkedett. Lombozatát az álmosan kódorgó szellõ is felborzolhatta, megrezegtette, szinte-szinte kidöntötte. Viharban mindig megrémült a fácska s úgy meghajolt, majdnem földig ereszkedett, még tán el is futott volna, ha a gyökerei nem tartják vissza. – Húzd ki magad, nyavalyás! – szólt le rá ilyenkor az öreg fenyõ. – Maradj veszteg, nyírfácska-gyermek. Az emberekkel ellentétben mi csak addig élünk, amíg helyben maradunk. Az össze-vissza nyargalás nekik sem tesz jót, de hát õk emlékezéssel, sírással vigasztalják magukat. Mi nem elfelé, csak felfelé vehetjük az irányt. Mélység és magasság van ott, ahol szárba szökkentünk. Ez minden, ami megadatott nekünk fiacskám. Nem tudom, mit értett meg ebbõl a kicsi nyírfa. Elég az hozzá, hogy a szellõben is meglóduló természetével Mihálykának lehetett volna testvére. Hozzá hasonlított abban is, hogy csemeteként eltörpült ugyan az óriásfenyõ mellett, mégis sudár volt, karcsú és lombozatában tökéleMAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Irodalom tesen arányos, meg aztán: amiként Mihályka képzelete lefekvéskor a denevérekkel, baglyokkal együtt röppent meszszire egy piros-feketeszoknyás, szõke leányka felé a sötét éjszakában, ugyanúgy a nyírfamagonc is kivonta magát a sötétbe burkolódzó fák, a tölgyek, fenyõk, mogyoróbokrok törvénye alól. Éber elevenségben, mint egy mesére váró gyermek, fehéren világlott az éjszakában. Így növögettek együtt Mihálykával, igaz, más-más parancs szerint. A fiúcskának dolgozni kellett. Járta ugyan az iskolát, s feltûnési vágyában, hogy elnyerje Mátyás Amália csodálatát, sokszor félholtra nyargalta-birkózta magát a szünetek idején, ám ezenkívül dolgozni is kellett. Nagyapja mellett mindent megtanult kicsiben, amit az mûködött nagyban. Két rendbéli szerszámgyûjtemény volt a kamrában. A Nagyapáé mellett szép rendben a gyermeké is. Kicsi fejsze – favágás, kicsi kasza – kaszálás, kicsi villa – szénaforgatás, rakodás, hordás, mi minden! Egy duplacsövû sörétes puska lógott a szegen a belsõ szobában, amelyet elsõ háznak is hívtak. A fontosabb szerszámok közül csak ennek a fegyvernek nem volt gyermek kezébe adható, kicsinyített mása. Nagyapa hatvanéves koráig állami erdészként õrizte s vágatta a fákat, vigyázta és lövette fõleg hatósági nagykutyákkal az erdei vadakat. A székelyudvarhelyi vadásztársaság tagjaként a maga konyhájára is lõhetett apróvadat, egy-egy nagyvadat, mindent, amit a törvény megengedett, csakhogy saját örömére ritkán jutott szabad vasárnaphoz. Tartományi, aztán megyei, meg fõvárosi protekciós vadászt annyit küldtek a nyakára, hogy nem gyõzte kiszolgálni õket. Egy napon nagyot káromkodva kijelentette: – Elég volt! Nyugdíjazását kérte. Megkapta. Így azután nem parancsokat kapott, ezzel-azzal ide meg amoda menjen, hanem kérelmeket. "Mihály bácsi! Legyen a vadászmesterünk, irányítónk, fuvarosunk, szállásmesterünk! A maga zsebére dolgozott, csak olyasmit vállalt, amihez kedve volt. Mihálykának azt mondta: – Vadászinasom, aztán segédem és utódom leszel a vadõri és erdészmunkában. Csodálkoztak az emberek, hogy a tizenkét éves gyermek a neki való kicsi kaszával úgy vágja a rendet a nagyapja mellett, mint egy aratási bandavezér. Azon is elámultak, mikor azt látták, hogy Medve Mihály puskájával, a tizenkettes sörétessel csak úgy szedegeti le a tojáshordó, csirkére leselkedõ szarkákat a fa hegyérõl. Mihályka szófogadó és munkaszeretõ gyermek volt. Nagyapa nem kellett, hogy rekcumozza, vesszõvel tökéletesítse. Amit egyszer megmondott neki, azt ismételni nem kellett, ám az is igaz, hogy jól meggondolta, mit követelhet tõle. Meg aztán sose reccsent rá, hogy fuss ide, fuss oda; sose ígért pofonokat, megnyúzatást, szájbaverést, miként a kérgeslelkû és iszákos atyák szokták tenni a gyermekeikkel. Szigorú szavakkal néha meg-meglegyintette persze, de csak ha már muszáj volt. Csupán az aggasztotta néha Nagyapát, hogy többször szótalan a gyermek, mint ahányszor beszédes kedvû. LeMAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

fekvés után sokszor láthatta, hogy nehezen alszik el, sóhajtozik, forgolódik, hosszan bámul a sötétbe. „Apját, anyját hiányolja szegény” – gondolta az öreg. Valóban így volt ez. Mihályka titokban némelykor elsiratta a szüleit és fõleg az apját, akinek halála óta alig két esztendõ múlt el. De más oka is volt az álmatlanságának. Rontás volt az, nem egyéb. Az emberek rontása benne, mit az örökös dicséretükkel és ámulatukkal okoztak. „Úgy kaszál, mint egy igazi férfiú! Maholnap jobban lõ, mint a nagyapja!” Ettõl s ilyenektõl kezdett magában olyan büszke lenni, hogy – növésben is nyurgább lévén – felülrõl kezdte fumigálni az osztálytársait. Igaz, hogy a büszkeségét belül viselte, társainak böcsmölésével nem idétlenkedett, a dicsekvéstõl tartózkodott. Elvárta viszont, hogy dicsérjék. Tornaórán a legügyesebb volt, a nyíllal úgy bánt, akár eleink az õsmagyarok, de ebben is csak akkor telt öröme, ha minél többen ámuldoztak a tettein. Attól pedig, hogy Mátyás Amália úgy tett, mintha észre sem venné az õ rendkívüli ügyességét, sugaras pillájú kékesszürke szemét, fekete haját, nyírfácska termetét – mindezektõl úgy szenvedett, mintha az a szoknyás ellenfél folytonosan megszégyenítette volna. Ezért mindig azon törte a fejét, hogy miként s mivel tudná megszerezni Mátyás Amália csodálatát. Úgy gondolta és tán nem tévedett, hogy a csodálat elsõ lépcsõje után a második, a szerelem következik. Mármint az õ szerelmének viszonzása. Esténkint, mikor nagyapja a sóhajtozásai miatt aggodalmaskodott, olyan fura gondolatai támadtak, hogy azoktól az öreg bizony megrettent volna. Vérmedve híre jött Zetelaka tájékáról, Mihályka pedig a sátán kísértõ szavait hallotta: „Lopd el nagyapád puskáját, eridj oda, lõdd meg azt a medvét, aztán meglásd, miként omlik a karodba Amália!” Ez mindenképpen életveszélyes, mord képzelgés volt. Ennél kedvesebbnek mutatkozott a levélírás, mely alkalommal csak ennyit közölt határozottan: „Erössen szeretlek tégedet, Amálka. Elvárom, hogy te is erössen szeressél engemet”. Közlése visszhangtalan maradt.

Sütõ András (1927-2006)

Íróként sokan ismerték, vadászként kevesebben… pedig rá is igaz, hogy a szülõföldjén, Erdélyben kevesen maradnak érintetlenek a vadon varázsától. Volt lapszerkesztõ Kolozsváron, nemzetgyûlési képviselõ Bukarestben, s a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Legismertebb mûvei „Anyám könnyû álmot ígér” címû úti tûnõdései, valamint drámái „A szuzai menyegzõ”, az „Egy lócsiszár virágvasárnapja”, az „Advent a Hargitán” vagy az „Álomkommandó”. Vadászati, természetrajzi írásai két kötetbe gyûjtve láttak napvilágot: 1997-ben a „Vadpávamennyegzõ” és 1999-ben pedig a „Hargitai vadászkalandok”. Legméltóbban akkor emlékezünk rá, ha írásait újra föllapozzuk!

711


Oktatás

Diákverseny Idén, szeptember 21-22-én Mátrafüreden, a helyi erdészeti és vadgazdálkodási szakiskolában rendezték meg a tizenöt esztendõs múltra visszatekintõ Országos Ifjúsági Vadászvetélkedõt. A „presztízs-küzdelemben” kilenc középfokú vadászati szakképzést nyújtó intézmény huszonhét tanulója vett részt, vállalva a cseppet sem könnyû elméleti és gyakorlati megmérettetést. Nem csak a jövõ szakemberei keltek itt birokra egymással, az iskolák közötti kiélezett rivalizálás ugyanis legalább akkora jelentõséggel bírt. Ezek a versenyek tulajdonképpen az oktatás színvonaláról, minõségérõl is egyfajta visszajelzést jelentenek a szaktanároknak. Az összesen 15 feladatból álló verseny elméleti és gyakorlati részekbõl állt: a vadászetikai és szakmai totó kitöltése után a versenyzõk forgószínpadszerûen, különféle helyszíneken teljesítették a szakma szinte egészét felölelõ feladatokat. Volt növény- és állatfelismerés, távolságbecslés, trófeabírálat, nyomkép-ismeret, vadászkürtjel-meghatározás, de szerepelt – filmrõl – a nagyvad találatjelzéseinek megállapítása is. Ezenkívül a fiataloknak bizonyítaniuk kellett hozzáértésüket és jártasságukat a motorfûrész kezelésében éppen úgy, mint a fegyverek „vakon” történõ szét- és összeszerelésében. Ne gondoljuk, hogy ezek speciális, a valóságtól elrugaszkodott próbatételek. Nagyon is életszerûek a feladatok, hiszen a mindennapokban – persze lámpaláz és versenydrukk nélkül – hasonló tudást igénylõ tevékenységet folytatnak a hivatásos vadászok. A legtöbb pontot – mi sem természetesebb – a lövészeten szerezték a versenyzõk, elgondolkodtató viszont – és ez is visszajelzés a szakmának – hogy a jövõ szakembereinek ugyancsak hiányos a felkészültsége a vadászat etikájából. W.P. Egyéni helyezettek: 1. Peszlen Roland (Roth Gyula Szakközépiskola, Sopron) 2. Baráth Tamás (Dráva Völgye Középiskola, Barcs) 3. Olasz Gábor (Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola, Szeged) Csapatverseny eredményei: 1. Dráva Völgye Középiskola, Barcs 2. Roth Gyula Szakközépiskola, Sopron 3. Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola, Szeged MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

FOTÓ: ARCHÍV

A csavartszarvúak nyomán Ahogy azt az Olvasók eddig megjelent írásaimban tapasztalhatták, igazi kedvenceim, a szívemhez legközelebb álló vadfajok, az úgynevezett csavartszarvúak, amelyek túlnyomó többsége Afrikában él. Rengeteget vadászom persze olyan vadfajokra is, melyeknek a vadászata korántsem tetszik annyira, de rászánom magam mégis, mert szeretném a lehetõségekhez képest teljessé tenni az afrikai vadfajokból álló trófeagyûjteményemet. A csavart szarvú antilopok világa felettébb vegyes, a különféle vadfajok igen széles skáláját foglalja magában. Csavart szarvukon kívül mindegyiküknek van azonban néhány közös sajátossága: elõkelõ kinézetük, kecses mozgásuk, végül pedig, de nem utolsósorban, vadászatuk nehézsége. Nyilván egy elefánt vagy egy bivaly megközelítése és elejtése sem egyszerû dolog, de a címben jelzett fajok ebben a tekintetben is egyedülállóak.

(I. rész)

K

épviselõiket a rendszertan két nagy csoportba sorolja: egyik a Tragelaphus, másik a Taurotragus. Az elsõbe tartozik a nagykudu, a kiskudu, a szitutunga vagy mocsári antilop, a bozóti antilop, a nyala, a bongó vagy erdei antilop, és a hegyi nyala, míg a második képviselõje a közönséges és az óriás eland vagy jávorantilop. Néhány olyan faj, illetõleg alfaj is akad közöttük – pl. a cece-szigeti szitutunga vagy a kenyai bongó – amely többé már nem lesz vadászható – de amikor a vadász végül megszerzi az elejthetõ fajok mindegyikének trófeáját, igen boldog és megelégedett lehet! Ez a „csodálatos kilencek” ritka társasága – angolul: Magnificent Nine – azaz a csavart szarvú fajok és alfajok összessége, amelyek a fenti felsorolásban szerepelnek. (Szerte a világon jelenleg 26 csavart szarvú antilopfajt ismerünk, az alfajokat is beleértve, s ezekbõl 24 vadászható.) Kezdjük a ritkaságok „legközönségesebbikével”, a nevében is közönséges síksági nyalával (Tragelaphus angasii): ennek a vadászata a legegyszerûbb – a régi idõkben Afrika nagyon sok részében elõfordult, napjainkban inkább csak Dél-Afrikában, valamint Zimbabwéban él. Szerencsés voltam, mert az egyik nyalámat valódi szabad területen, Zimbabwéban ejtettem el, ahol ez a faj még igazi, vadon élõ állatként is elõfordul. Amúgy ennek is igen nehéz a vadászata – nekem sem volt könnyû – de a farmvadászat elterjedése révén ma már nem nagy mûvészet kézre keríteni. Nagyon szép állat, gyönyörû a külleme és trófeája, fõként teljes életnagyságában preparálva mutatós. Közönséges síksági nyala


713

Szafari

A nagykudu vadászata valaha nagy kihívást jelentett Következõ a sorban a nagykudu (Tragelaphus strepsiceros). Közismert róla – például Hemingwayt vagy Ruarkot olvasva –, hogy a régi világban a kudu szabad területi vadászata az egyik legnagyobb kihívás volt a korabeli Afrika-vadászok számára. (Kittenberger Kálmán például nem lõtt nagykudut.) A kuduval is hasonló a helyzet, mint a nyalával vagy az oryxszal: Namíbiában, DélAfrikában, Zimbabwe és Zambia egy részében farmokon „nevelik”, és vadászatuk így jócskán veszített hajdani varázsából. Szinte minden újdonsült magyar Afrika-vadász éppen ezekben az országokban és ezekkel az alapfajokkal

A bozóti antilopnak nyolc alfaja él Afrikában

714

kezdi a fekete földrész vadvilágával való ismerkedését. Mindig arra kellene emlékezniük, hogy a régi idõkben milyen nehéz volt a nagykudu elejtése, s arról se feledkezzenek el, hogy az afrikai vadfajok közül – legalábbis véleményem szerint – a nagy- és a kiskudu, valamint a lóantilopok a kontinens legszebb szarvú vadfajai közé tartoznak. A bozóti antilop vagy bushbuck (Tragelaphus scriptus) szokatlanul sok, szám szerint nyolc alfajjal képviselteti magát a csoportban. Dél-Afrikában a Cape-bushbuck, azaz a fokföldi bozóti antilop terjedt el, északabbra következik a Limpopo-, utána a Chobe-, majd Kelet-Afrikában a kelet-afrikai bozóti antilop, míg valamennyi között messze a leggyönyörûbb – színe tekintetében is – a Menelik-bushbuck, amelyre csak Etiópiában és Csádban lehet vadászni. Az abesszin bozóti antilop jóval északabbra fordul elõ, majd a nílusi alfaj következik, míg a Harnessed bushbuck Közép-Afrikában és Kamerunban honos. Küllemét tekintve – mindjárt a Menelik-féle után – ez az egyik legszebb, bár a trófeák terén a Chobe- és a Limpopo-bushbuck vezet. A bozóti antilop nyolc alfaja közül hatot már sikerült begyûjtenem, kivéve az abesszíniai és a nílusi bozóti antilopot – ez is a csavart szarvú antilopok iránti rajongásom egyik bizonyítéka – s az öszszes, pontosan 24 csavart szarvú vadfajból 20-nak a trófeáját már a magaménak mondhatom. Vadászata nehézségi fokozatának a szempontjából a közönséges jávorantilop, a Livingstone Eland (Taurotragus oryx) következik a sorban. Hatalmas testû vadfaj, vadászata nem volna különösebben nehéz, ám felettébb jó füllel és orral áldotta meg a természet. Ugyanez vonatkozik a Lord Derby-féle jávorantilopra is. A tehenek a bikákMAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Szafari A mocsári antilop vagy szitutunga (Tragelaphus spekei) vadászata, bár nem kecsegtet könnyû és gyors sikerrel, számomra az egyik legkellemesebbnek bizonyult. Nagyon nehéz megközelíteni, sokszor hosszú éjjeleken át kint kell maradni a vadonban, mert a vizes, ingoványos területeken sötétedés után lehetetlenné válik a közlekedés. A vadásztáborból is már kora hajnalban, pirkadatkor a mocsárban kell lenni, hogy odakint érjük valamelyik tisztáson. Sötétben pedig nem csak gyalogolni, de csónakázni is igen nehéz. A vízállás olykor magas, ami jócskán megnehezíti a vadászatot, éjszaka és hajnalban pedig rendkívül lecsökken a hõmérséklet, így a vadász ráadásul fagyoskodhat is. Ha éjszakai lesre szánja magát, legjobban teszi, ha kiköti magát valamelyik vastag ághoz, nehogy álmában elgémberedve lepottyanjon a fájáról! Ha a vad elõjön rejtekhelyérõl – a papiruszrengetegbõl vagy a sûrû nádasból – a lápvidék kis szigetein nyíló tisztások vadlegelõin szedegeti a növényA jávorantilop vesepecsenyéje különösen ízletes zet fiatal hajtásait, s ilyenkor kell meglõni. Én is így lõthoz hasonlóan szarvaltak, bár sokkal kisebbet viselnek tem az egyiket a két alfaja közül, ugyanis három alfaja amazokénál. Mellesleg a jávorantilop vesepecsenyéje vala- vadászható. Ezért már csak egy, az õserdei szitutunga himennyi afrikai vad húsa közül a legfinomabb. Vadászata ányzik a gyûjteményembõl. A Zambezi alfaját Zambiában lõttem a Bangweulu-mocaz óriás jávorantilophoz hasonló, amelyre a sárvidéken – amelyik az következõkben kerítünk sort. Zimbabwétól egyik leggyakoribb elõforduZambián át Tanzánia Selous-rezervátum terülási helye. (Másik az letéig elõfordul – jómagam Zimbabwében ejOkavango-delta Botswanátettem el belõlük a legtöbbet. ban, de itt legutóbb beszüntették a vadászatát, mert álEgyik kedvencem a kiskudu (Tragelaphus lománya vészesen megcsapimberbis). Ez az egyik legkecsesebb antiloppant.) A kelet-afrikai szitufaj a világon. Majdnem olyan, mint a tunga a második vadászható nagykudu, csak nagyobb rokonától eltérõen alfaj. Valamennyi közös jelnem visel púpot a hátán és természetesen lemzõje, hogy roppant esetsokkal kisebb méretû. Elõfordulási területe – len a mozgása, a vízben, ilmár ahol vadászható – nagyon beszûkült, letve a mocsaras területeken mert Kenya, Uganda és Szudán már kiesett érzi otthon magát igazán, a vadászati lehetõségek közül. Már csak Tanhosszú, szélesre nyíló csülke zániában, a Maszájföldön, valamint Etiópiáis ehhez az életmódhoz idoban az Omo-vidéken vadászható eredményemult. Viszont annál ügyetlesen. Nagyon kedveli az akácia-félékkel sûrûn nebb a szárazföldön. Az orvbenõtt területeket, elõszeretettel tanyázik a vadászok és kutyáik tetemes magasabban fekvõ fennsíkokon. Éppen ezért vámot szednek belõlük, amie fajnak a vadászata az egyik legkellemesebb, kor a szitutungák kimerészhiszen az ember fõként cserkelve közelíti kednek a száraz legelõkre. meg, de kocsiról is viszonylag könnyû megA kiskudu cserkelve is elejthetõ Rejtekhelye valóságos labipillantani. Senki se hagyja ki a listájáról! rintus, mellig érõ iszapbanvízben kanyargó nádfolyosók útvesztõje, amelyekben hemzsegnek a krokodilok, a piócák és az egyéb kellemetlen élõlények. Itt keresni a situtungát nem nagy élvezet! Üldözõi elõl a mocsárba rejtõzik, s a vízben meglapulva, orrát a felszínre dugva veszi a levegõt. A sebzett szitutunga keresése pedig szinte lehetetlen. A környezõ falvak népét mozgósítva vezethet csak eredményre, amikor méterrõl méterre kell átfésülni a területet. Ezért is oly nagyra becsült trófea. Mind közül mégis az õserdei szitutunga vadászata a legnehezebb, mert a sûrû növényzet résein át megpillantani és meglõni felettébb körülményes és bizonytalan vállalkozás. A szarva pedig talán éppen ezért az egyik legértékesebb afrikai trófea. A mocsári antilop utánkeresése lehetetlen MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

HIDVÉGI BÉLA

715

Hírek, tudósítások Vadászünnep Borsodban Szeptember 16-án kora reggel nagy volt a sürgés-forgás a Miskolchoz közeli Lillafüredi Palotaszálló festõi szépségû parkjában. Nagy eseményre készülõdtek a zöldruhás, kalapos emberek. A hotel vendégei nem nagyon értették, hogy mi is történik körülöttük. Ünnepélyes külsõségek, fenyõillat, és a hajnali csöndbe belehasító vadászkürtszó ébresztette az amúgy csendes és nyugalmas környezetben pihenõ turistákat. A megyei vadásznapok idei rendezvénysorozatának utolsó állomása volt a lillafüredi. Ennek megfelelõen igen alapos szervezõmunka elõzte meg a jeles eseményt, így a programok és a kiállítások is minden érdeklõdõ igényét tökéletesen kielégíthették. Órákig el lehetett idõzni a bemutatott trófeák százainak mustrálgatása közben, valamint a vadász-képzõmûvészeti tárlatot nézegetve, és a színvonalas színpadi programok is hosszasan lekötötték a nagy számban érkezõ vendégeket. Az árusok sátrainál a látogatók vadászkönyvek, faragott agancsdíszek, vadászékszerek és vadászfestmények között válogathattak.

A megnyitóünnepségen elsõként dr. Székely László, az OMVK alelnöke, a kamara megyei elnöke köszöntötte az egybegyûlteket, majd Benedek Fülöp, az FVM szakállamtitkára mondott beszédet. Káli Sándor, Miskolc polgármestere szólt a természetvédelem és a vadászat közös céljainak fontosságáról, szorgalmazva az együttmûködést, utána Szabó György, a megyei közgyûlés alelnöke üdvözölte a rendezvény minden résztvevõjét. Ezt követõen Tóth Á. Dénes, megyei kamarai titkár szólította színpadra a megye legkiválóbb szakembereit és sportvadászait, akik eddigi tevékenységük elismeréseképpen átvehették kitüntetéseiket. Az OMVK Aranyérmét Cserép János, az Északerdõ Zrt. vezérigazgatója kapta. Magyar Vadászatért érdeméremben részesült Szatmári Gyula, a Takta Vt. elnöke. A Nimród Vadászérmet Lezák Zoltán, Tóth Bálint, Kriston Nándor és Szabó György vehette át. A Hubertus Kereszt arany fokozatával tüntették ki Fehér Tamást, Monostori Lászlót és Földi Lászlót, ezüst fokozatban részesült Várfalvi József, a bronz fokozatot pedig Szikszai Zoltánnénak adományozták. „Borsod-Abaúj-Zemplén megye Vadászatáért érdemérem” kitüntetésben részesült Szabó János, Liptai Gábor, dr. Gabnai Sándor és dr. Járási Lõrinc. A gróf Nádasdy Ferenc emlékplakettet idén az Alsó-Gömöri Vadásztársaságnak ítélték oda. A csodálatos idõben, gyönyörû környezetben megtartott jó hangulatú rendezvény méltó zárása volt a 2006-os esztendõ vadásznapjainak. W.P.

716


Hírek, tudósítások Tetemre hívás A Szemere Bertalan Vt. területéhez tartozó kisgyõri szõlõhegyen (Borsod megye) a vadászok a területbejárás során arra lettek figyelmesek, hogy az autó közeledtére hollók röppennek fel egy szóró közelébõl. Ez több mint gyanús volt, sebzésrõl ugyanis nem tudtak... Rövid keresés után döbbenetes látvány fogadta õket: hurokban elpusztult õzbak maradványaira bukkantak. A bak, amíg menekülni próbált az iszonyú szorításból, szinte kitaposta maga alatt a növényzetet. A jobb hátsó lábát fogta meg a drót, kínkeserves szenvedés közepette múlt ki. A szórót körbejárva több hurkot is összeszedtek, azokban viszont – szerencsére – nem volt vad. A pórul járt középkorú bak agancsa a lefõzés után 350 grammot nyomott. M.L.

FOTÓK: JAKABFI FERENC

Trófearablók

Betörtek a Válickamenti Földtulajdonosok Egyesületének vadászházába szeptember 20-án, az esti vadászat ideje alatt. A rablók készpénzt, útleveleket, bankkártyákat és három külföldiek által az elõzõ napokban zsákmányolt szarvasagancsot vittek el. A tolvajok mégis a trófeák eltulajdonításával okozták a legnagyobb kárt, hiszen ezek elejtõiknek pótolhatatlan értékek, különösen az a 9,31 kilogrammos agancs, amelyik az egyik fiatal vadásznak az élete elsõ bikájának fejét díszítette. P.G.

Vadászbalesetek Tragikus vadászbaleset történt Baranya megyében, Kákics és Okorág határában szeptember 22-én, az esti órákban. A vadkárelhárítás céljából, bérvadászként lesen ülõ V.Gy., a tõle száz méterre lévõ kukoricásban rálõtt egy vaddisznóra. Az utánkeresés során azonban mintegy ötven méterre egy meglõtt embert talált. Azonnal értesítette a mentõket és a rendõrséget, de a sérülten már nem tudtak segíteni. Az áldozat jogtalanul tartózkodott a kukoricásban. Halálos kimenetelû vadászbaleset történt október 11-én a késõ délutáni órákban a Somogy megyei Jákó külterületén. Egy 33 éves nagybajomi vadász a magaslesrõl – eddig tisztázatlan körülmények között – 39 éves kaposvári vadásztársát lõtte meg. A szerencsétlenül járt férfi a helyszínen életét vesztette. A rendõrség mindkét ügyben szakértõk bevonásával vizsgálja a baleset körülményeit. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Hírek, tudósítások Programajánló A bábolnai Lovas Múzeum kiállító termében november végéig még megtekinthetõ a „Csergezán Pál emlékkiállítás”, amelyen a tíz éve elhunyt mûvész tucatnyi – korábban be nem mutatott – alkotása mellett az eddigi Csergezán Pál Díjasok egy-egy munkája, valamint az idei Csergezán-díj pályázati festményei közül is látható néhány. A kiállítás minden nap 9-17 óra között tart nyitva. A „Mindentudás Egyeteme” címû, televízióból is ismert szakmai, tudományos és ismeretterjesztõ elõadássorozat november 20-án sorra kerülõ programjának témája a vadászat lesz. A katedrán Prof. dr. Faragó Sándor, a Soproni Egyetem rektora fog beszélni. A nyilvános elõadás címe: Miért vadászunk? A rendezvényen – elõzetes jelentkezés alapján – bárki részt vehet, a belépés díjtalan. Az elõadás helyszíne és idõpontja: Jövõ Háza, Teátrum (Budapest, II. Fény u. 2022.). Jelentkezés a 06/30-3030-310-es, vagy a 4311-659-es telefonszámon, illetve a www.mindentudas.hu honlapon.

Fekete István Füvészkert A népszerû író elsõ munkahelye a Tormás, Bakóca, Alsókövesd, Nagymáté által határolt gróf Majláth György-féle hitbizományi birtok volt. Ez a terület ma nagyrészt a Mecseki Erdészeti Zrt. kezelésében áll. Fekete István ifjú segédtisztként három évet töltött a Majláth uradalomban és itt ismerte meg késõbbi feleségét, Piller Editet is. Augusztus 30-án, a nagymátéi vadászház parkjában felavatták az író életnagyságú bronz mellszobrát. A vadászház parkját, ahol a szobor áll, „Fekete István Füvészkertnek” nevezték el, és innen indul az az emlékösvény is, amely szintén az író nevét viseli. A Farkas Pál szobrászmûvész által alkotott szobrot Káldy József, a Mecseki Erdészeti Zrt. vezérigazgatója és Várady József, a sásdi erdészet igazgatója leplezte le.

Szabó Sándor

(1930 - 2006)

A határjárást és a sártaposást puskával a vállán egyszerû „mezei” vadászként kezdte, három és fél évtizeddel ezelõtt. Hamar kitûnt kiváló szervezõkészsége, a közösségért érzett felelõssége és ezek alapján választották vezetõnek a karcagi Nagykun Vadásztársaságban. A korral mindig lépést tartott, az apróvadnevelés minden részletét ismerte, és sokat tett az õzállomány szakszerû minõségi fejlesztéséért is. Országos küldöttként tevékenyen részt vállalt Jász-Nagykun-Szolnok megye vadászati közéletében, a szövetség és a kamara szakbizottságaiban. Építtetett vadászházat, fácánnevelõt, lõteret, és a terület eddig legerõsebb õzbakjának megörökítéséül szobrot állíttatott a vadászház parkjában. Fiatalos, jó humorú, kedves vadásztársunk emléke szívünkben örökké megmarad. Nyugodjék békében. NAGYKUN VADÁSZTÁRSASÁG TAGSÁGA ÉS VEZETÕSÉGE

Id. Gönczi Imre

(1940-2006)

Szeptember 30-án, életének 67. évében elhunyt Gönczi Imre, a nézsai Május 1. Vadásztársaság megbecsült tagja. A Vadászati Kulturális Egyesületnek a megalakulásától kezdve aktív tagja és alelnöke volt. Mecénásként aktívan támogatta a vadászati kultúrát, segítette a képzõmûvészeti kiállítások szervezését és más kulturális rendezvényeket. 1996-ban a VKE a Hubertus-kereszt arany fokozatával tüntette ki. Emlékét kegyelettel megõrizzük.

718


Internet

Magunkat ajánlom

N

ekünk is elkészült a felújított, megerõsített, s sokkal több zsákmány befogadására képes hálónk, a www.vadaszlap.hu, s amit annak segítségével napról-napra foghatunk, megosztjuk Önökkel, sõt az étlapot „saját telepítésû” információzsákmánnyal színesítjük. Érdemes tehát barangolni egyet, kattintsanak (sõt, kattanjanak) rá, s jöjjenek velem, a lábuk nem fog elfáradni, legfeljebb az üléstõl csak elzsibbadni. Amit a vadászatról tudni lehet, szinte minden elérhetõ honlapunkon, vagy azon keresztül, pár kattintás, s otthonunkba jön a megismert világ, de szabadon kalandozhatunk ismeretlen, felfedezésre váró „világok” között is.

Honlapunk elõnyei, azaz a fõmenü pontjaink: Keresés – csak egy szót, nevet, témát kell beírni, s elérhetõ minden, ami a vadászattal -vadgazdálkodással összefügg, szerepel a Magyar VADÁSZLAP-ban, vagy valamelyik honlap-anyagunkban, s ha valamit nem talál meg nálunk, automatikusan kibõvíti a keresést a világhálón is. Hírszolgálat – minden olyan hír, amelyrõl tudomást szerzünk, megjelenik a honlapon – valamilyen formában. A VADÁSZLAP hírrovatával közösen szerkesztve a fontosabb hírek rövidített változata a honlapon, részletesen a következõ lapban jelenik meg, de mûködhet ez fordítva is, amikor a lapban megjelent rövid hír részletei itt lesznek megtalálhatóak. Szakmai fórumunk – a vadászat-vadgazdálkodáshoz kapcsolódó bármilyen témára nyitott, s amelyet Önök is elláthatnak anyaggal. Küldhetnek tanulmányokat, tapasztalataik leírását, de a megjelentetett írásokhoz hozzászólásokat, véleményeket is. Nem esünk azonban abba a csapdába, amely sok nyílt fórumot utolért – nem engedjük, hogy ráérõsen unatkozók locsogásává degradálódjon vagy etikátMAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

lan, sértegetõ, netán személyeskedõ vagdalkozásoknak legyen a helyszíne, ezért ilyen szempontból szûrjük a hozzászólásokat – akkor is, ha valaki ezt cenzúrának minõsíti. Kapcsolódó témák – itt megtalálja a tematikusan kapcsolódó honlapok elérhetõségeit (linkek), de itt lesznek fellelhetõek az irodalmi ihletettségû és humoros írások (szintén Önökkel közös szerkesztésben), a jogszabályok, pályázatok, trófealisták és még sok más egyéb érdekesség, folyamatosan bõvülõ választékkal. Áruház – biztosítani akarjuk a kényelmes vásárlási lehetõséget az Önök számára, hogy akár gépük elõtt ülve rendelhessék meg a kínálatunkból kiválasztott tárgyakat. Kezdetben közel 500 könyv, DVD- és videofilm, zenei CD szerepel a listán, mely napról-napra bõvülõ termékkínálattal jelenik majd meg a jövõben … a vadászruházattól a képzõmûvészeti alkotásokig. Vadászflotta – a Vodafone-nal közösen létrehozott, kedvezményes mobiltelefon-elõfizetés itt megrendelhetõ, sõt, csak itt kapnak további vásárlási kedvezményeket a nálunk jelentkezõk – akik a flotta tagjaivá válva valamennyi „csapattársukat” – beleértve bennünket is – ingyen hívhatják. Természetesen a fentiek mellett további szolgáltatásaink is vannak: Hirdetések – ahol a megrendelõ a termékét, vagy a cégét bemutathatja, de akár saját honlapjára is átvezetheti az internetezõt. Apróhirdetések – ingyenes hirdetési lehetõségét biztosítunk mindenkinek, ahol témakörök szerint lehet kínálni és keresni mindent, ami a vadászattal kapcsolatos. Játék – méghozzá vadászjátékok adnak szórakozási lehetõséget a gyerekeknek (és szüleiknek…)

S

végül a legfontosabb: az internetes honlap és a Magyar VADÁSZLAP kapcsolata egymásra épül, minden olyan megjelentetésre érdemes anyag, írás, cikk, kép, hír, stb., amely fizikailag nem fér bele a lap mindenkori terjedelmébe, többé nem vész el, megjelentetjük a honlapon. Így mód lesz terjedelmesebb írások közlésére is, akár úgy is, hogy a lapban részlet jelenik meg belõle vagy csak utalás lesz rá, és a honlapon – a lapszám megjelenését követõen – teljes terjedelmében olvasható. Természetesen ellenõrizve, a szükséges mértékben szerkesztett (hibajavítások, moderálás, stb.) formában adjuk közre anyagainkat. Nézzék meg és használják, legyenek a munkatársaink, a szerzõink, a kritikusaink, a hirdetõink és a vásárlóink – szeretettel várjuk Önöket: a www.vadaszlap.hu honlapon. SOMFALVI ERVIN

719

Hírek, tudósítások Parádés idénykezdet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az idei, korai bõgés nem várt vadászsikereket hozott. Az agancsárok még olyan területeken is hallatták hangjukat, ahol korábban csak átvonuló vadként voltak jelen. A Kéked és környéke Földtulajdonosi Közösség vadászterületén szeptemberben 6 bikát zsákmányoltak a tagok, és ezzel teljesítették is az idei lelövési tervet. A bikák zöme Szemán Jenõ hivatásos vadász kíséretében került terítékre, a legnagyobbat (9,47 kg) Heréb András lõtte.

A meglepetések éve A KEFAG Zrt. császártöltési erdészetének (BácsKiskun megye) területén - fennállása óta - idén ejtették el a legerõsebb szarvasbikákat. Szeptemberben összesen 16 bikát lõttek, amelyekbõl 3 arany, 5 ezüst, 5 pedig bronzérmet. A fotón lévõ bika szeptember 11-én került terítékre, az elejtõje Brian Harder dán vendég volt. A 11, 41 kilogrammos, páros 20-as agancs 235,90 ponttal lett aranyérmes. Oláh József

Zalai mérleg Zala megyében szeptember végéig 555 trófeát bíráltak el, ebbõl 61 arany, 142 ezüst, 151 pedig bronzérmet kapott. Az érmes arány 63,7 százalék. A legerõsebb agancsú bikát idén a Zalaerdõ Zrt. Letenyei Erdészetének területén ejtették el, súlya 13,88 kilogramm. A bírálaton 241,01 pontot kapott, így – természetesen – aranyérmes lett.

A színész bikája A képen látható páratlan 20-as, 12,46 kilogramm agancssúlyú bikát az Ormánsági Szarvas Vt. területén, szeptember 12-én, esti lesen Boguslaw Linda, lengyel vendégvadász hozta terítékre, Lovas Tibor hivatásos vadász kíséretében. Külön érdekesség, hogy az elejtõ Lengyelország híres színésze, az „Eszkimó asszony fázik” címû magyar film - amelyet Xantus János rendezett egyik fõszereplõje.

Pintér Miklós (Elite-Hunting Kft.)

Aranyérmes kan Rajkáról A Dunakiliti Dúvad Vadásztársaság rajkai területén Gaszner József sportvadász hozta terítékre a képen látható vaddisznót. A kan zsigerelt súlya 137 kilogramm volt, agyarainak hossza 20,3 és 21,2 centiméter. G.Zs. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

721

Vadászattörténeti emlékek

Múltvallató Mindenki õrizget valami különleges vadászattörténeti emléket a közeli és a régmúltból. A fényképek, rajzok, festmények, kortörténeti dokumentumok, egyéb emléktárgyak kinek családi vonatkozásúak, kinek pedig mentora, barátja, ismerõse ajándékaként került a fiókok mélyére. Kár volna otthagyni õket. Az „életem” címû sikeres sorozatunkhoz hasonlóan érdemes ezeket a vadászattörténeti kordokumentumokat megosztani másokkal. Ezért továbbra is arra biztatjuk Olvasóinkat, hogy aki ilyesmivel rendelkezik, mindnyájunk örömére, küldje be szerkesztõségünknek.

A

csaknem hét évtizede õrzött fényképen dédnagyapám, néhai Szikszay János (1897-1984) látható 1937ben, két elejtett farkassal. A történetet nagyapámtól hallottam. Dédnagyapám Erdélyben, Medgyesen (ma Medias) élt, és tagja volt a helyi vadásztársaságnak. A városkát akkoriban fõként németajkú szászok lakták, így a társaságban is csak ketten voltak magyarok. A környék hegyes, erdõs vidék, mégis döntõen apróvadas terület volt. A tagok egy-egy õzbakot lõhettek, télen pedig hajtásokat rendeztek vaddisznóra, rókára, farkasra. Dédnagyapám kezében lévõ puska is valódi „trófea”; az általa ejtett bronzérmes õzbak agancsát a társaság benevezte az 1937es berlini nemzetközi vadászati kiállításra, ahol az nemcsak bronzérmet nyert, hanem ráadásként egy 16-os


drillinget is kapott. Ezzel a puskával ment a hajtóvadászatra. A várostól észak-keletre esõ területrészt hajtották, ahol farkasok is tanyáztak. Ahogy ez már lenni szokott, a lõállásokat sorsolással foglalták el a vadászok, majd megindult a hajtás… Elõször egy róka jött rá, amelyet szerencsésen le is terített. Nem is gondolta, hogy a lövés után még jön valami. Kisvártatva egyenesen feléje ügetett egy farkas, amelyet jól irányzott lövésével felhempergetett. Nem sokkal késõbb jött még kettõ, amelybõl az egyiket helyben marasztotta. Így két ordas, egy 36 kilós kan, és egy 27 és fél kilós szuka esett aznap a hajtásban. Ilyen esemény még arrafelé is ritka egy vadász életében. A farkasok és a híres puska késõbbi története már közel sem volt ilyen szerencsés. A bõröket egy helybeli szász szûcs készítette ki és helyezte el kitömve a kirakatában. A puskát a rendõrség „megõrzésre” a háború közeledtével átvette, de a „felszabadulást” már egy román párttitkár kedvenceként „élte” meg. Dédnagyapám ezután nem is vadászott többé. Legtovább még a két farkas koponyája bírta. Egy ideig a szekrény tetejérõl riogatták az unokákat, majd a 70-es években két egymást követõ pusztító árvíz áldozataivá váltak. Mára már csak ez a megsárgult fénykép õrzi az egykori sokat mesélt vadászkaland emlékét. SZIKSZAY TAMÁS

723

Fegyver

FOTÓ: SIKLÓSI KÁLMÁN

Az ideális vadászpuska

A

sörétes puskák fejlõdésének történetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az elmúlt négy évtizeded alatt csak finomításokat hoztak piacra a gyártók. Ha a világ egyéb sportjait figyeljük – például a teniszt vagy a Forma 1-et – hatalmas változásoknak lehetünk szemtanúi. Elképzelhetetlen, hogy az egykori ötszörös wimbledoni bajnok, Björn Borg, faütõjével ma valamit is meg tudna nyerni. Hasonló a helyzet a Forma 1-nél is – erõsen kétlem, hogy egy néhány évvel ezelõtti versenyautóval bárki komoly eredményt tudna manapság elérni. A sörétlövõ sportokban mégis sokszor ugyanazzal a gyártmányú fegyverrel, modellel lõ az idei világbajnok, mint a 70-es évekbeli. Vagy éppenséggel egy száz évvel ezelõtt jól megépített fegyverrel – amelyet, ha alaposan rendbe hozattunk – éppen olyan sikeresen és eredményesen lehet versenyezni … azaz, akár egyetlen sörétes vadászpuskával egész életünket végigvadászhatjuk. Nem esett szó eddig az öntöltõ – félautomata – sörétes puskákról. Véleményem szerint az efféléknek a társasvadászatokon nincs helyük. Ezt a legkevésbé sem sznobságból állítom, sokkal inkább a biztonság szempontjai miatt. Ezeket a fegyvereket a legegyszerûbb szerkezettel, a legkevesebb alkatrészbõl, a legalacsonyabb gyártási költségekkel – gépsorokon készítik. Éppen az olcsóságuk miatt adnak el a legtöbbet belõlük a világon. A hátrányuk a társasvadászatokon mutatkozik meg, amikor a puskássor vagy a hajtósor számára csak közvetlen közelrõl demonstrálható a töltetlenségük. A társasvadászat egyik alapszabálya: „biztonságosnak lenni” – (a magam és mások számára) és „biztonságosnak látszani” (a mások számára) alapelve. Vagyis egyértelmûen, a mások számára is jól látható, megnyugtató módon kell jeleznünk a fegyverünk töltetlenségét. Ezt a „megtört” dupla vagy bock puska már 15-20 méterrõl is jól „jelzi”. A hajtás kezdetén vagy végén, amikor a vadászok és a hajtók gyülekeznek, az óvatosabbak kerülik a „félautomata” tulajdonos szomszédságát. A hátrahúzott zár, a beledugott üres hüvely csak 1-2 méterrõl látható megnyugtató módon, csak ilyen közelrõl jelzi a fegyver töltetlen állapotát. A félautomaták használata viszont a libagödörben vagy egy récelesen tökéletes megoldást jelenthet, de mindenképpen kerüljük vele a társasvadászatokon való megjelenést. Az eddig megjelent sorok alapján egyértelmûen megállapítható, hogy univerzális, mindenre alkalmas puska nem létezik. Ezt még tovább bonyolítja a használók különbözõsége. Nincs két egyforma alkat, idegrendszer, két egyforma stílus. Ebbõl következik: nincsenek szabályok arra, hogy egy vadászpuska kiválasztásánál mi a tökéletes megoldás és mi nem. Egy korábbi cikkben már megállapítottuk, hogy a sörétlövés technika-dominanciájú sport, amelyet úgy kell értelmeznünk, hogy magas szinten való mûveléséhez a lövés technikáját kell jól elsajátítani. Véleményem szerint ez az a pont, ahol nagyon sokan eltévednek. Gondoljuk csak végig! Senki sem áll neki repülõgépet vezetni anélkül, hogy elõzetesen komoly tanulmányokat ne folytatna a „mikéntjérõl”, és ne venne jó néhány óra leckét egy szakoktatótól. Talán csak az Atyaúristen tudja, miért van az, hogy sörétet lõni az emberek zöme önmagát akarja megtanítani. Igaz, akkora baj talán nem lesz belõle, mint amekkora hasonló esetben egy repülõgép vezetésébõl lenne.

724


Fegyver Egyesek a legdrágább felszerelés azonnali megvásárlásával kívánják magukévá tenni a vadászat- és lõtudományt. Sokan restellik beismerni (néha még önmaguk számára is), hogy gyenge a lõkészségük, elfeledvén a gyakorlati vizsgán a vizsgáztatónak megígért utólagos gyakorlásokat, vagy még kevésbé hajlandóak nyilvánvalóvá tenni a koronglõtéren a „tudásukat”. Ismét mások anyagi megfontolásból – a patront nem pazarolandó – várnak csodát. Akármi is az ok, el kell fogadnunk, hogy a sörétlövés tudáslétrájára nem lehet „csak úgy” felugrani, nem lehet fokokat kihagyva, pláne „megvéve” felfelé haladni. Nincs lerövidített út. A tanulás folyamatát fel lehet gyorsítani, és talán egy-egy fokon kevesebbet idõzni, de kihagyni nem. Miért van ennek jelentõsége a puska kiválasztásánál? Ahhoz, hogy a magunk számára a legmegfelelõbb fegyvert megtaláljuk, ismerni kell a szemdominanciánkat (önismeret!), amely meghatározza, hogy melyik vállról fogunk a legjobban lõni. Ennek megfelelõen lesz a fegyver jobbos vagy balos agyazású. Ahhoz, hogy a méretünknek megközelítõleg megfelelõ fegyvert kiválaszszuk, kellõen stabil technikával kell rendelkeznünk, azaz képesnek kell lennünk arra, hogy a fegyvert minimum 10-szer egyformán vállba tudjuk emelni. Ez nem is olyan egyszerû, mint ahogy azt az elsõ pillantásra gondolnánk. Próbáljunk csak meg becsukott szemmel felemelni egy fegyvert, majd a mozdulatsor végén, miután a fegyver a vállgödrünkben elhelyezkedett, az arcunk pedig a fegyver agyára simult, a szemünket csak ekkor kinyitva leellenõrizni a csõsínre való rálátásunkat. Kevesen fogják tízbõl tízszer ugyanazt a „képet” (a csõsínnek ugyanazt a darabját) ugyanúgy látni! Könnyen beláthatjuk tehát, hogy a lövõ technikájának „jósága” az egyik legfontosabb tényezõ, amely meghatározza a vásárolandó fegyver milyenségét. Láttam példát arra, hogy valaki 15 ezer eurót elköltött egy luxus duplapuskára, és várta a fácánvadászaton a találatokat. A fácánok persze nem úgy gondolták! Majd az illetõ – mérgében – a fegyverben kereste a hibát, egyúttal széles körben kifejtvén véleményét a fegyver minõségérõl, amellyel persze megint csak nem a fegyverrõl állított ki bizonyítványt. Elegendõ lett volna a hibák kiküszöbölésére a fejét a lövéskor a fegyveragyon tartani, és a hibázások jelentõs része elkerülhetõ lett volna. A technikai tudás hiányát a legjobban megépített fegyver sem fogja pótolni! Addig, amíg a tudásunk egy kellõ szintet nem ér el, teljesen felesleges azon gondolkodnunk, melyik számunkra az ideális fegyver. Adatokba öntve: véleményem szerint, amíg körülbelül 50 százalékos találati gyakoriságot egy koronglõtéren berendezett átlagos erõsségû pályán nem tudunk elérni, addig csak másokra tudunk hagyatkozni abban, hogy egy 12-es helyett inkább egy 20-ast, vagy egy bock helyett egy duplát, boxlakatost vagy inkább oldallakatost, 72 vagy 76, netán egy 81 centiméteres csövû puskát keressünk-e magunknak. Olyan ez, mintha Schumacher Ferrarijában mi akarnánk a terelõszárnyakat beállítani, miközben az autóval képtelenek lennénk elindulni! Persze kishitûnek sem kell lenni, mert senki sem kezdte világbajnokként. A kisgyermeknek is az elsõ lépés megtételét kell megtanulni ahhoz, hogy késõbb világkörüli útra induljon. Ha a sörétlövést, mint sportot elemezzük, akkor a legfontosabb összetevõi az alábbiak: kitûnõ látás/észlelés, jó szem-kéz koordináció, nyugodt, stabilan mûködõ idegrendszer és kiváló fizikai kondíció. Ezek mindegyike bizonyos fokig edzhetõ – persze csak megfelelõ tréninggel. Gyakoroljunk, alakítsuk ki a stílusunkat, másszunk fel a tudáslétrán legalább a közepéig és akkor majd automatikusan tudni, érezni fogjuk, hogy melyik a céljainkhoz, alkatunkhoz, stílusunkhoz legjobban igazodó fegyver. Persze, rám foghatják, hogy hazabeszélek, és mint edzõ/oktató elfogult vagyok a gyakorlásra való ösztönzésben. El kell fogadnunk azonban, hogy a rendszeres és jó minõségû tréning által az átlagos lövõbõl jó, a talentummal megáldottból kiváló lövõ válik. Természetesen a fegyver kiválasztását illetõen önmagunktól is logikusnak tûnõ kombinációkat találhatunk ki, ám a végén valamennyi személyessé válik azáltal, amelyet mindnyájunk esetében a pénztárcánk vastagsága határoz meg. Végül is valamennyien a szórakozás, kikapcsolódás kedvéért vadászunk. Ha valaki úgy gondolja, hogy egy különleges fegyverrel a vadászat számára élvezetesebb, az egyik legfõbb okot találta meg a vásárlásra. Én csak azt remélem, hogy lõni is jól fog vele! SZOLLÁR ANDRÁS MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

725

Vadászkürt

Borsodi induló

A

Borsodi Vadászkürt Együttes két éve alakult. Ehhez képest gyorsan és látványosan fejlõdnek, hisz az idei sellyei minõsítõ vizsgán a legmagasabb minõsítést, az „A” kategóriás besorolást kapták. Aki csapatban, vagy egyénileg kürtöl, az tudja, hogy az ilyen eredmény eléréséhez sok-sok gyakorlás, mérhetetlen szorgalom és elhivatottság szükséges. Az együttes alapítója és vezetõje Fehér Tamás, aki a baranyai kürtös tanfolyamokon ismerkedett meg a vadászkürttel. Az alapító tagok között volt rajta kívül Bakos Barna, Koscsó János és Kismartoni Szilárd is. Menet közben csatlakozott a csapathoz Gál István, Bótáné Batta Olga és Sáfrány Zoltán. A csapat mûvészeti vezetõje Czentár Ferenc zenetanár, aki szintén az együttes tagja. A Borsodi Vadászkürt Együttes jelenleg hat állandó tagból áll. A hat csapattag közül öten vadásznak, közülük hárman hivatásos vadászok és természetesen mindannyian tagjai a VKE Magyar Vadászkürt Egyletnek. A hangszerelést jelenleg öt Fürst-Pless középkürt és egy Parforce kürt jelenti, de a tervek közt szerepel – a még jobb hangzás elérésének érdekében – egy újabb Parforce kürt vásárlása. Az együttes repertoárja fokozatosan bõvül, és az ismert terítékszignálok mellett egyre gyakrabban próbálkoznak komolyabb zenei mûvekkel is. Jelenleg a Kircsi László által komponált Szent Hubertus-misén dolgoznak. Büszkék saját szerzeményükre, a Borsodi Indulóra, amely egyben a megye hivatalos kürtszignálja is. Céljaik között szerepel az egységes formaruha beszerzése és a csapat bõvítése. Ezen célok eléréséhez jó partnerre találtak a megyei kamara vezetésében. Úgy tûnik, a megyei vezetés minden támogatást megad a Borsodi Vadászkürt Együttesnek a minél jobb és sikeresebb szerepléseik érdekében. A csapat pedig él a lehetõségekkel és heti rendszerességgel gyakorol, természetesen egyelõre minél távolabb a szomszédoktól... AGYAKI GÁBOR


727

ARANY ÉS EZÜST VADÁSZÉKSZEREK! EÖRDÖGH - 1982 KFT. 8624 BALATONSZÁRSZÓ SZÓLÁDI ÚT 1/9. TEL.: 06-70/310-2923 06-70/290-2978 KISKERESKEDELEMMEL FOGLALKOZÓ VADÁSZBOLTOK JELENTKEZÉSÉT IS VÁRJUK!

Az éjt is nappallá tesszük

2006

NOVEMBER

30 nap

H

angos vadásztársaság lakta a házat. A vadászat után, a vaKözép-európai zónaidôben Budapesten csora alatt szokásos mederben folyt a csevely. A vadászok Nap Hold A hó A hét elõször kitárgyalták az esti vadászatot, majd a kaliberek, lõszerek, napja napja kel nyugszik kel nyugszik fázisai (h min) (h min) (h min) (h min) (h min) késõbb a távcsõtípusok kerültek terítékre. Aztán az egyik kényes témánál alaposan kettészakadt a társaság véleménye... 1 Szerda 6 27 16 27 14 37 0 46 2 Csütörtök 6 29 16 26 14 54 2 09 Ütköztek, pro és kontra. Abban a felettébb kínos témában nem 3 Péntek 6 30 16 24 15 12 3 33 értettek egyet, hogy mi az etikus vadászat és melyik a jobb mód4 Szombat 6 32 16 23 15 32 4 58 5 Vasárnap 6 34 16 21 15 56 6 26 11 58 O szer. Történetesen arról volt szó, hogy a fegyverlámpával etiku6 Hétfô 6 35 16 20 16 27 7 54 sabb vadászni, vagy az éjjellátó infratechnikás céltávcsõvel föl7 Kedd 6 37 16 18 17 08 9 18 8 Szerda 6 38 16 17 18 02 10 31 szerelt puskával. Az, hogy melyiket hogyan szabályozza a törvény 9 Csütörtök 6 40 16 16 19 07 11 29 - nos az még véletlenül sem érdekelt senkit sem. Voltak vélemé10 Péntek 6 41 16 14 20 19 12 12 11 Szombat 6 43 16 13 21 32 12 43 nyek innen is, onnan is, de a legdurvább mégis az volt, amikor az 12 Vasárnap 6 44 16 12 22 43 13 06 16 45 C egyik vadász kijelentette, hogy a magyar vadõrökkel azért nem le13 Hétfô 6 46 16 11 23 51 13 24 14 Kedd 6 47 16 10 – 13 39 het éjszaka lámpázni vagy éjjellátózni, mert félnek a sötétben. 15 Szerda 6 49 16 08 0 58 13 53 Nos, ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, újra kell gondolnom 16 Csütörtök 6 50 16 07 2 03 14 06 17 Péntek 6 51 16 06 3 08 14 20 az életemet, és feltétlenül kell szereznem egy állandó belépõt a 18 Szombat 6 53 16 05 4 15 14 35 pszichiátriára, mert hogy itt valaki nem komplett, az már bizo19 Vasárnap 6 54 16 04 5 25 14 54 20 Hétfô 6 56 16 03 6 36 15 17 21 18 l nyos. Infratávcsõ vagy fegyverlámpa, úgy tûnik ez manapság 21 Kedd 6 57 16 02 7 49 15 49 alapkérdés a vadászatban. Sajnos az már senkinek sem jutott 22 Szerda 6 59 16 01 8 58 16 31 23 Csütörtök 7 00 16 01 10 00 17 26 eszébe, hogy lehetne ebben a kérdésben más megoldás is. Pél24 Péntek 7 01 16 00 10 51 18 34 dául, ha biztosítanák a vad nyugalmát, ha nem lõnék a szórókon 25 Szombat 7 03 15 59 11 30 19 51 26 Vasárnap 7 04 15 58 11 59 21 11 a disznót még késõ éjszaka is, ha hagynák a vadat idõnként nyu27 Hétfô 7 05 15 58 12 22 22 32 godtan kiváltani a nyugvóhelyérõl a legelõre. 28 Kedd 7 07 15 57 12 41 23 52 05 29 D 29 Szerda 7 08 15 56 12 59 – A vadászterület egykor olyan pagony volt, hogy télen, fogatról 30 Csütörtök 7 09 15 56 13 16 1 12 lõttük a vacokban meglapuló disznókat. Bõgés idején szintén jókat lehetett barkácsolni a rigyetõ bikákra. Mára itt is megváltozott ÚJHOLD l ELSÕ NEGYED D a helyzet. Egyik közgyûlésen például egekig magasztaltak egy vaTELIHOLD O UTOLSÓ NEGYED C dászt, aki egy év alatt, éjszakai egyéni vadászatokon több mint száz disznót lõtt. A társaság állítólag felállva tapsolta meg a „hõs vadölõt”. Igaz, már régen nem lehet bõgéskor fogattal barkácsolMire szabad vadászni? ni, disznót lõni vacokból és az esti lesre is jól fel kell öltözni, mert mint mondják: végig ki kell tartani... Agyaki Gábor Novemberben: gímszarvasra (golyóérett bika csak október 31-éig ejthetõ el) – dámra – õzsutára, gidára – muflonra – vaddisznóra – szikaszarvasra – mezei nyúlra – üregi nyúlra – borzra – aranysakálra – házi görényre – Last-minute akció nyestre – fácánkakasra – fogolyra – vetési lúdra – nagylilikre – tõkés récére – csörgõ récére – szárcsára – baráta már minden, magára valamit adó „vállalkozó vadász” hárécére – kercerécére – balkáni gerlére – dolmányos vartizsákjában ott lapul az infra céltávcsõ, amit egy laza mozjúra – szarkára – szajkóra. dulattal ki lehet cserélni az esti sötétben a puskán lévõ legálissal. S még a látszatra sem ügyelnek, nem hogy a törvényi tiltásra; vendégvadászként érkezve az asztalra is kirakják, sõt dicsekednek vele, hány száz méterrõl lehet lõni vele töksötétben is – és hány százezer forintért vették. Nos, ilyen drága felszerelési tárgy „megValaczkai Erzsébet térüléséhez” sok vadnak kell életét adnia a biztonságosnak hitt éji C.I.C. mûvészeti nagydíjas, Csergezán Pál Díjas homályban… festõmûvész 13 pasztellképbõl álló Elszabadult a pokol az ország sok területén, különösen ott, ahol – 330 x 460 mm méretû – a „régiek” már tudják, hogy február 28-án végleg kizáratnak eddireprezentatív falinaptára. gi „saját” vadászterületükrõl, s mindent megtesznek azért, hogy az utolsó pillanatokban „akciós áron” hozzáférjenek a megmaradt Kapható a Magyar VADÁSZLAP szerkesztõségében (1031 Budapest, Pákász u. 7.) vadhoz – akár infra céltávcsõvel felszerelt fegyverrel is. Cseng is a kassza rendesen a kereskedõknél, s az üzlet zsíros hasznának fekete levét – némi képzavarral élve – a vad issza meg. Volt ez már egyszer kis hazánkban. Kötelezõ nekünk, vadászoknak, tízévente „last minute-akciót” rendezni a vadászterületeken és a feketepiacon? Akik tehetnek ellene, gondolkodjanak el Utánvéttel megrendelhetõ telefonon a 06-70/702-50-00 vagy rajta! Megérne egy misét. a 06-1-242-00-42-es fax és telefonszámon, Somfalvi Ervin

M

MEGJELENT

az [email protected] e-mail címen, valamint a www.vadaszlap.hu honlap web-áruházán keresztül.


729

Fegyvermûvesek SPÉN-TECH BT. Májer István vadászpuskamûves 8051 Sárkeresztes, Arany J. u.21. Tel.: 06-22-442-332, 06-30-271-8453 Vadászfegyverek teljes körû szerkezeti javítása, felújítása, agyazás, távcsõszerelés.

Gáspár Antal puskamûves 5600 Békéscsaba, Bajza u. 11. Tel.: 06-30-96-59-194 Javítás, felújítás, agyazás, vizsgáztatás.

Kiss Péter fegyvermûves, fegyver- és infratechnikus Diana Vadászbolt 8900 Zalaegerszeg, Ola út 4-10. Tel.: 06-92-315-999, 06-20-9591-472 Fax: 06-92-598-480 E-mail: eben21@ t-online.hu Önvédelmi-, vadász-, és sportfegyverek javítása, vizsgáztatása, hatástalanítása.

Oryx Fegyverjavító Major Tibor puskamûves 8000 Sz.fehérvár, Seregélyesi út 86. Tel./Fax: 06-22/504-835, 504-836, mobil: 06-30-9474-295, www.oryxfegyver.hu Teljeskörû fegyverjavítás, vizsgáztatás, csõcsere, vadászfegyverek egyedi gyártása, Recknagel távcsõszerelékek, alkatrészek kizárólagos forgalmazója.

Farkas Bertalan fegyvermûves 3432 Emõd, Jókai u.13. Tel.: 06-46-476-375, 06-70-218-7974 e-mail: [email protected]

JUHÁSZ Fegyvermûhely Kombinált fegyverek (drilling,vierling) specialistája,klasszikus fegyverjavítás, vizsgáztatás, antik fegyverek felújítása. Maklár, Egri u. 47/A Tel.: 06-20-393-3754

Bieder László puskamûves Vadász-, sport-, és kézi lõfegyverek javítása, távcsõszerelékek, felújítás, barnítás, agyazás, csõcsere. 9177 Ásványráró, Kiss János u.1. Tel.: 06-96-216-991 és 06-70-3691-513

Mikor – mi – mennyiért

Novemberi vadászati árak Muflonkos: Csigahossz (cm) < 50 50-60 60-70 70-80 80-90 90 <

eFt 165 165 165-195 325-338 530-598 775-1040

14 20 25 38

Ft/cm – – 000-16 000-26 000-44 000-78

000 000 000 000

EUR 400-700 550-1000 600-1000 1200-1500 2200-2750 4000-4300

EUR/cm – 10-20 50-70 90-110 120-180 300-340

Az elszámolás alapja a csigák külsõ ívén mért átlaghossz, centiméterben. Sebzés esetén fizetendõ a megállapított csigahossz értékének az 50 százaléka. Jerke: elejtés 10000-14000 Ft, illetve 40-65 EUR. Sebzés: 6250 Ft, ill. 25-35 EUR. Bárány: elejtés 10000-12500 Ft, illetve 30-65 EUR. Sebzés: 5000 Ft, ill. 15-25 EUR.

Vaddisznóhajtás: Hajtás szabad területen Létszám Részvételi díj 3 vadász 260-280 EUR/vadász/nap 3-5 vadászig 1200 EUR/nap/csoport 6 vadász 1200-1800 EUR/nap/csoport 6-nál több vadász 200-250 EUR/nap/vadász Vadászlétszám nélkül meghatározott részvételi díjak: 45000-65000 Ft/vadász/nap illetve 225-300 EUR/vadász/nap. Hajtás vaddisznós kertben Szabadterületi hajtóvadászat díjához 15 százalék felárat kell fizetni, illetve terítéknagyságtól és vadászlétszámtól függõen 500-3500 EUR/csoport/nap. Egyéni vaddisznóvadászat: Agyarhossz (cm) < 12 12-14 14-16 16-18 18-20 20-22 22 <

eFt 40-112 70-130 112-153 175-260 200-390 310-520 420-688

Ft/mm – 2000 3000-4000 3500-6000 6000-8000 7000-9000 12 000-14 000

EUR 200-400 300-495 500-800 580-1200 820-1472 1220-2152 1800-3192

EUR/mm – – 8-15 10-20 15-35 25-34 50-52

Koca: elejtés (50 kg zsigerelt súly fölött) 50000-100000 Ft, illetve 220-380 EUR. Süldõ: elejtés (25-50 kg) 15000-55000 Ft, illetve 100-200 EUR. Malac: elejtés (20 kg-ig) 10000-25000 Ft, illetve 50-145 EUR.

DR. BALÁZS ISTVÁN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

731

November, vagy Õszutó hava E

z a hónap is sorszámnévrõl kapta a nevét, a régi római naptár márciusi évkezdésétõl számítva ez volt a „kilencedik”, azaz latinul „november”. A hónapot õszi lombruhás ifjú jelképezi az erre az idõszakra legjellemzõbb terményekkel – répával, káposztafélékkel – és a Nyilas csillagászati hónap jegyével a kezében. A szántóvetõ, az olajbogyót szedõ, a disznókat makkoltató pásztor is a november jelképei voltak. Az õszutó hava régi magyar nevén Szent András hava, csillagászati nevén pedig Nyilas hava volt. A lombjukat elhullajtott fák gyászosan meredezõ ágait siratva áztatja a hideg õszi esõ. Már csak néhol maradt egy kevés aranyló levél az ágakon, amely az októberi napsütéses tarkaságra emlékeztet. Beérett a makktermés, amely – ha jó esztendõ van – egész télre bõséges táplálékot nyújt télire a vadnak. A táj csendes. Dalos kedvû madaraink nagy része már rég délebbre vándorolt, de az itt maradottak hangja sem zeng már a sejtelmes ködben. Hangos szarvkoppanások jelzik a muflonkosok viadalát, azaz magát a párzási idõt. A vadkanok lármás röfögése, visítása pedig a vaddisznók üzekedését (búgását) jelzi. A természet nyugovóra tér, s a földben pihenõ magvak fázósan várnak a hótakaróra. November végére az állatok már téli bundában várják a hamarosan beköszöntõ fagyot. A természet õszi haldoklásához õsi rítusok, pogány és keresztény szokások is kapcsolódnak. Az ókorban ezen idõszakhoz kapcsolták a halált hozó Skorpió csillagképet. Az õsi kelta ünnep, a Samain, november 1-jén zárta és kezdte újra az évet. Ekkor étel- és italáldozatokat mutattak be, valamint nagy tüzeket gyújtottak. Úgy képzelték, hogy ekkor érvényüket vesztik a természeti törvények, megszûnik az idõ, leomlanak az élõk és holtak közötti válaszfalak, az õsök szellemei elhagyják sírjaikat és szabadon kószálnak az élõk között. A kelta Samain ünnepben gyökerezik (a 19. századtól) a keresztény Mindenszentek és a Halottak napja. November 1jén a sírokat virágokkal, koszorúkkal díszítik, este pedig gyertyákat, mécseseket gyújtanak, „hogy örök világosság fényeskedjék” az elhunyt lelkeknek. Régente otthon is szokás volt gyertyát gyújtani, mégpedig annyi szálat, ahány halottról

732

kívánt megemlékezni a család. Éjjelre ételt, italt hagytak az asztalon a holtaknak, majd azt másnap a koldusoknak adták. A kalendáriumban Egyed napja (szept. 1.) a szarvasbõgés kezdetét, Hubertus napja (nov. 3.) pedig annak végét jelzi. Hubertust, a vadászok, erdészek védõszentjét vidámsággal szokták ünnepelni. A legenda szerint Szent Hubertus hercegi sarjként jött világra és eleinte csak a világi örömöknek, s fõként a vadászatnak élt. Egy alkalommal nagypénteken is elment vadászni, amikor is egy fehér szarvast pillantott meg, agancsai közt fénylõ feszülettel. E látomása után Hubert keresztény hitre tért. A mondák égi csodaszarvasai általában mindig a Napot vagy a Sarkcsillagot hordják az agancsukon, amelyek leegyszerûsített õsi jele a kereszt. Szent Márton napja (nov. 11.) egykoron igazi határünnep volt. A Mártonnal kezdõdõ karácsony elõtti negyven nap az év végi böjtös idõszak kezdete volt, – úgy, mint a Húsvétot megelõzõ Nagyböjt. Márton napján libapecsenyét (vagy ludas kását) ettek, és az újborból ittak. Szent Mártont leginkább jószágvédõ szentként tisztelték, s Márton nap a legtöbb helyen pásztorünnep volt. Számtalan idõjóslás is fûzõdik november hónaphoz. „Ha Márton fehér lovon jár”, vagyis havazik, akkor enyhe tél várható. A könyörületes Árpádházi Szent Erzsébet névünnepéhez (nov. 19.) kötõdõ mondás „ha Erzsike megrázza a kabátját”, az havazást jelent. Katalin napján pedig (nov. 25.) így szól a jóslat: „ha Katalin kopog, Karácsony locsog”, azaz, ha Katalin napján kemény fagy van, akkor enyhe, esõs karácsony várható. A szerelmi jóslások többsége András naphoz (nov. 30.) fûzõdik. Régen faluhelyen ilyenkor kiöntött ólomcseppekbõl és gombócból jósolták meg a fiatal lányok jövendõbelijüket. Az András-nap utáni vasárnapon kezdõdik az Adventi idõszak, a karácsonyt megelõzõ 4 hetes, csendes várakozás. Adventi szokás az adventi koszorú, amelynek örökzöldbõl font koszorúját négy gyertya díszíti. A négy gyertyát sorban kell meggyújtani, advent elsõ, második, harmadik és negyedik vasárnapján. Mire elérkezik a téli napfordulón a Szenteste, akkorra mind a négy gyertya fénye ragyog, – jelezvén, hogy a fény, a világosság, a Megváltó újjászületése elérkezett. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Gyerekeknek

Fontos apróságok

I

smét gyerekek népesítették be szeptember utolsó szombatján a Kõszegi-hegyek lábánál fekvõ Szinese-pusztai vadászház környékét. A Vas megyei Gyermekek Háza és a Kondor Vadászati Bt., valamint az alpokaljai vadászok több éve tartó együttmûködése keretében már hagyománnyá vált, hogy minden évben erdei programokat szerveznek az érdeklõdõ fiatalok, pedagógusok és szülõk számára. Ezúttal is több mint félszáz kisiskolás vett részt a fizikai állóképességet is próbára tevõ rendezvényen, ahol az erdõvel, a természetvédelemmel, és a vadászattal is megismerkedhettek a szombathelyi általános iskolák tanulói. Bemelegítésül egy közel három kilométeres gyalogtúrával közelítették meg a vadászházat, ahol már lobogott a tûz a hatalmas bogrács alatt. Sokan már ismerõsként jöttek ide, hiszen többen már évek óta részt vesznek a természetismereti programokon, amelyeket a helyi erdészek, hivatásos- és sportvadászok bevonásával szervez Kardos Zsolt, a Gyermekek Háza nevû intézmény munkatársa. A megérkezést követõen Kondor Imre erdész, hivatásos vadász segítségével „erdei tanóra” formájában, az iskolai tananyagban nem szereplõ ismereteket kaphattak az erdõ jelentõségérõl és szerepérõl, az erdõ életközösségérõl, a természetvédelem és a vadászat kapcsolatáról, valamint a természetben való viselkedés szabályairól. Az erdei túra során a Kõszeg-hegyaljai erdõk jellegzetes fafajait, bokrait, növényeit tanulmányozhatta a népes gyereksereg. A szikrázó õszi napsütésben nagy élményt jelentett többféle erdei gyümölcs megkóstolása, a vadnyomok felismerése, vagy éppen egy magasles kipróbálása. Az igazi feladatot azonban egy kijárt vadváltón való közlekedés jelentette, amelynek során egy igazi csapán, átláthatatlan sûrûn vágtak át a kicsik, hogy megismerjék a vad élõhelyét és keresztül verekedjék magukat a szederindával sûrûn átszõtt, száraz gallyakkal, tüskékkel tûzdelt kanyarulatokban sem szûkölködõ területrészen. Bár a „csendes settenkedés” nem mindenkinek sikerült, mégis mindenki boldog mosollyal bújt ki a lombok közül az erdõ szélére. A fiúk „ez király volt...” felkiáltással legszívesebben a visszaúton is a vadváltót választották volna, a lányok pedig büszkén mondogatták, hogy most már meg merik MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

fogni a csalánt is, pedig reggel még féltek tõle... A vadászházhoz vezetõ visszaúton a gyerekek egymás szavába vágva kérdezgettek a vadetetésgondozás különbözõ módjairól, meg arról – hogy hogyan lehet valakibõl vadász... A fáradalmakat a vadászháznál tálalt gulyásleves, a foszlós házi kenyér és a hideg üdítõ gyorsan feledtette. Ebéd után a területet közel 30 évig gondozó Simon Zoltán, nyugdíjas hivatásos vadász – aki a rendezvény egyik támogatója is – mesélt az embernek az erdõhöz és a vadhoz, vadászathoz fûzõdõ kapcsolatáról, a bennünket körülvevõ természet megismerésének és óvásának fontosságáról. A kisiskolások megértették, és meg is fogadták az általa idézett német mondást: „Az erdõbõl vidd haza az itt szerzett szép élményeidet, emlékeidet, de a szemetet ne hagyd itt!” A délután hátralévõ részében nem maradt el a fiúk-lányok által egyformán kedvelt légpuskás céllövészet sem, és sokakat vonzott a Varga Tamás által személyesen felügyelt fahasogatási gyakorlat is. A jó hangulatban és gyönyörû õszi környezetben eltöltött erdei program végeztével a népes gyereksereg már barátként búcsúK.I. zott az erdõtõl és a vadászoktól.

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: CS. GYENES EMESE

A gyertya fénye Miért gyújtanak gyertyát november 1-jén? A gyertyafény meleget ad, ezért szimbolizálhatja az életet, s magát az életerõt is. A magyar néphit szerint a mennyországban mindenkinek van egy égõ gyertyája, s ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya egész életünket végigkíséri. Gyertyát gyújtunk keresztelõkor, gyertya ég a születésnapi tortákon, gyertya világít a haldoklók mellett és a ravatalokon is. Mindenszentekkor és halottak napján az elhunytakra emlékezve gyújtják meg az élõk a gyertyákat, hogy „örök világosság fényeskedjék nekik”. A gyertya a Biblia alapján a Világmindenség fényének a szimbóluma, Krisztus jelképe, aki elhozta nekünk a megváltást és meghalt értünk. A gyertya is miközben fényt sugároz, megsemmisül, elfogy. Eredetmondánkban Hunor és Magor csodaszarvasának fején, „ezer ága bogán, ezer égõ gyertyát” viselt, amely az ég csillagait, az égiekkel, az istenekkel, magával a túlvilággal való kapcsolatot jelképezik.

733

Ízválasztó

Elegancia és kreativitás

A

Hotel Taverna Promenade étterem merészen szakított a hagyományokkal, amikor a régi, kedvelt vacsorázóhely, a Gambrinus Étterem helyiségeit modern arculatba öltöztetve varázsolta újjá. A fekete és a vörös erõteljes színeit harmonikusan ötvözték egymással, tudatosan igazodva a belváros szívében egyre inkább meghatározó, az üzleti és a bankszférában dolgozók ízlésvilágához. Az idõ visszaigazolta a döntés helyességét, az étterem kedvelt színhelye lett az üzleti vacsoráknak, s visszatérõ vendégeik egy része már törzstagnak számít. Nem utolsó sorban az Õ kényeztetésükre hozták létre a Hotel Taverna BORART klubját, amelynek vacsoraestjein mindig más tájegység neves borásza mutatja be pincészete választékát, s a különlegességeket is tartalmazó kóstolóhoz a séf, Ványi László – a hagyomány, a tradíciók és a kreativitás mestere – a felvonultatott borokhoz illeszkedõ hatfogásos menüsorral juttatja a vendégeket a kulináris mennyországba. Egyik ilyen vacsora-elem leírását adja közre Önöknek, szíves invitálásul ezekre a hangsúlyozottan nem zártkörû vacsoraestekre:

Szilvában párolt szarvaslapocka mákos kukoricagombóccal és sáfrányos édesköménnyel

A

80 deka szarvaslapockát megmossuk, sózzuk és kevés zsiradékon elõsütjük. Beletesszük egy olyan edénybe, amit légmentesen le tudunk zárni és 1 kiló kimagozott szilvát, 20 deka lila hagymát és fûszereket (boróka, szegfûszeg, fahéj, vaj) hozzátéve lezárjuk, majd gõzpárolóban 65 fokon 8-9 órán át pároljuk. Amikor megpuhult, felszeleteljük, a párolólevet egy lábasban beforraljuk majd leszûrjük – ez lesz a mártásunk. Egy kiló burgonyát meghámozunk és sós vízben megfõzzük, majd leszûrve áttörjük és kihûtjük. Hozzáadunk 20 deka lisztet és 10 deka fõtt kukoricadarát, 15 deka sertészsírt és egy tojást, összegyúrjuk majd kisseb gombócokat formázunk belõle. Sós vízben kifõzzük, majd lecsepegtetjük és enyhén cukros darált mákban meghempergetjük. Édes köményt (fennel) vékonyan meghámozunk és sós vízben puhára párolunk, majd vajjal meglocsolva köretként tálaljuk. S hogy a gombóc ne akadjon a torkunkon, a Polgár pincészet Cabernet Sauvignonját, vagy a Weninger & Gere pince Cuvée Phoenixét ajánlja mellé. -SERVIN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

735

Vaddisznóhajtás Budapesttõl 60 km-re Nógrád megyében az Érsekvadkerti Vadászati Kft. területén. Részvételi lehetõséget kínálunk, szabad területen, max. 25 vadász részére vadászatonként. Hajtásban részt vesz egy profi hajtó csapat 8-10 kutyával. Részvételi díj 30 000 Ft/fõ. Lõdíj nincs. Érd.:06-20/426-0307 06-20/346-1397

Felhívás

A jövõ évi FeHoVa-n elsõ alkalommal kerül sor a régi vadászkönyvek aukciójára. Ha van Önnek vagy a környezetében olyan vadászkönyv, ötven évvel régebbi szerzõi kézirat, a 150 éves magyar vadászsajtó példányai, stb. , amelyet értékesnek talál és amelytõl – ha nehéz szívvel, de jó árért – megválna: kérjük jelezze Nagy Kálmánnak az alábbi telefonszámon: 06-20/3141-741

Halaink, vizeink vadjaink védelmében A

Lastovo szigetcsoportot, amely 44 kisebb szigetet számlál, a horvát országgyûlés képviselõi a napokban természetparkká – védetté – nyilvánították. Legnagyobb szigete Lastovo, alig 13 kilométerre van Korcsulától, szárazföldi részén gazdag a növény- és állatvilág. Tengeralatti világa a horvát Adria leggazdagabb és legváltozatosabb övezetei közé tartozik. Az egész terület gazdag kulturális – történelmi értékekben: különleges a népi építészete, a szárazföldön és a szigeteket övezõ tengerben számos régészeti lelõhely található. A terület védettségének kihirdetésével értékeinek megfelelõ jogi és szakmai védelmet kap, keresik azokat az optimális megoldásokat, amelyek alkalmazása a természeti és kulturális értékek védelmében a helyi lakosok érdekeit is szolgálja. A védett területen továbbra is folyik erdõgazdálkodás, lehet vadászni és halászni, és tovább folytatódik a meglévõ települések rendezése, a turisztikairekreációs tevékenységek szervezése. Vannak azonban bizonyos korlátok, amelyek megtiltják a mûtrágyák és a növényvédõ szerek túlzott használatát, szigorítják egyes helyeken a tengeri halászatot, hogy jobban gazdagodhasson a tenger élõvilága, mely végül az ott élõ lakosság életkörülményeinek javulását is eredményezi. Mindez annak kapcsán jutott az eszembe, hogy a napokban jártam Somogyban, a Berekben, pontosabban ott, ahol a dél-balatoni Berek és a Kisberek az új autópálya miatt kettészakad. Az út alatt hosszan kerítések zárják a területet, igaz látni vadátjárókat, vannak ökológiai átjárók is a rávezetõ sávoknál, és hangszigetelõ fal is készült, de én emlékszem még, hogy korábban Zala és Somogy megye nagyvadjainak ehelyütt volt az egyik legsûrûbb átváltó helye, nem véletlenül mondják a vadhoz értõk, hogy ez volt a szarvasok géncserélõdésének, vérfrissítésének egyik legfontosabb lehetõsége. Tudom, hogy nagy viták is voltak annakidején, hiszen ha az új pályát följebb viszik, nem sérült volna a berek és a maradék láp, amely vizének minden cseppjére múlhatatlan szükség van. A Nyugati-övcsatorna széles csíkja ezüstösen csillog idefentrõl, partja mindkét oldalán sokan horgásznak. Nem akármilyen víz ez a majd 15 kilométer hosszú csatorna, egyik ágába a Koroknai vízfolyás, másikba a Sári-csatorna és a Boronkai-patak hozza a dél-somogyi vízgyûjtõ kétes tisztaságú vizeit a Balatonba. Voltak évtizedek, amikor tervszerû vízgazdálkodás folyt ezen a vidéken, manapság ki tudja, hogy a megszûnt állami gazdaságok, termelõszövetkezetek helyébe lépõ újabb és újabb kárpótoltak, vajon mennyi növényvédõ szert, mûtrágyát használnak, és a lefutó esõvizek mit visznek innen a Balatonba. Ki ellenõrzi a gomba módra szaporodó lovas vállalkozásokat, vajon


mennyire szennyezik a közeli vízfolyásokat. Néhol még látni a hajdani hordalékvíz tározókat, de többségük már eliszaposodott, nem felel meg funkciójának. A csatorna partján Balatonkeresztúrtól fölfelé, Balatonújlakon át, egészen Somomogyszentpálig rengetegen horgásznak. Egy zsúfoltabb hétvégén több száz ember igyekszik halat fogni, és megy be a közeli erdõbe a dolgát elvégezni. Mert hogy illemhely egyáltalán nincsen arrafelé. Eldobált mûanyag palackokból is hegyeket lehetne építeni. A horgász pedig nem tágít, leül a koszos, elhanyagolt partra, csalizik, bevet és vár. Az ügyesebbje fog is keszegfélét, pontyot, csukát, májusi harcsavonuláskor termetes harcsákat, tartós esõs nyári napokon busákat is. Mert a halak ilyenkor mennek a csatornán ész nélkül, felfelé. Pontosabban viszi az ösztönük szembe az áramló vízzel, csak arra nem számítanak, hogy a jól keríthetõ, megsarcolható szakaszokon már vasvillával várnak rájuk. Szomorú, de talán nem véletlenül van összefüggés a gátlástalan halorzás, a szennyezett vizek és az elhanyagolt partszél között. Pedig nem kell messzire menni a jó példáért, hiszen itt van a szomszédban a védetté nyilvánított Fehérvízi-láp, amely például a Kis-Balaton újbóli elárasztásáig menedéket adott a nagyobb gémféléknek, valamint a nagy- és kiskócsagoknak. Ma is közel százféle madár költ ezen a tájon… Különös vidék ez, századokkal korábban a hajdani Nagyberek kilométerek során át kísérte a Balatont, hiszen az öble volt, amíg a turzás el nem zárta tõle. Amikor a parti turzás végleg befejezte munkáját, megindult a lápképzõdés, életre kapott a sás és a nád. Majd tízezer hektárnyi terület adott menedéket évszázadokon át az ott élõknek, utak nem voltak, csak a bereki emberek ismerték a járást. Az 1950-es években kezdõdött meg a lecsapolás, csatornákon át távolították el a vizet. Régi fényképeken még láttam a munkálatokat, amikor elkészült a csatornarendszer, felperzselték a földet, majd betonhengerekkel tömörítették, aztán traktorokkal felszántották. Erdõsávokat telepítettek, hogy a szél ne hordja el a száraz talajt. De azért a berek végleg mégsem adta meg magát. Nemcsak a Fehérvízi-láp, de a Boronkai tájvédelmi körzet is megõrizte a vizes élõhelyek sokaságát. Amikor elõször jártam ott, ámultam a halastavak alkotta füzéren, az erdõk zöldellésén, a madarak zsibongásán. Jó lenne figyelni a szomszédos Horvátországra, pár éve még a háború romjait takarították, most pedig egy szigetvilágot minõsítenek természetparkká. Gondolnak az utánunk jövõkre is. ZÁKONYI BOTOND

737

Az apróhirdetések tarifái

Az elsõ szó 500 Ft, minden további szó 100-100 forint + 20% áfa. A hirdetéseket levélben, faxon, e-mailben vagy személyesen, minden hónap végéig kérjük leadni.

FEGYVER: Eladó 1999-es, keveset használt Brno ZH 306os bock, 3 váltócsõvel, érvényes nyomáspróbával. Vegyes csöve 5,6 x 50 R Magnum és 12/70 kaliberû, 4x32 Swarovski távcsõvel, valamint 7X65 R és 16/70, 2,5-12 x 56 Liesenfeld, világító szálkeresztes optikával. Sörétes csõ: 12/70. Ára: 450.000,- Ft. Telefon: 06/20/918-0877. Eladó Browning pumpálós sörétes vadászfegyver, 12/76 kal, 76 cm csõhossz, 3 csere csokk, friss mûszakival, Browning alsókulcsos golyós vadászfegyver, .30-06 kal, kivehetõ tár, friss mûszakival. A fegyverek újszerû állapotban vannak. Érdeklõdni: 06-20-911-7375 Eladó 20/70 régi belga duplacsövû és 6,5 x 55 Carl Gustav golyóspuska, távcsõvel szerelve. Érd.: 06/29-427-470 Eladó kettõ 16-os Merkel duplapuska, 2015-ig érvényes, és egy .30-06-os Zastava 2016-ig érvényes, valamint egy Carl Gustav golyós puska, 2009-g érvényes vizsgával. Érd.: 06-20-954-1614. Eladó Beretta Ulrica, olasz félautomata, sörétes vadászpuska, kitûnõ állapotban, kategorizálva, mûszakival, 130 ezer Ft-ért. Tel.: 06-20-931-6288. Merkel 9,3 x 74 R duplagolyós puska eladó. Tel.: 06-26/362-564, este. Eladó Dragunov mesterlövész puska, vadászpuskaként bejegyezve. 06-30/945-2987.

KUTYA: Szálkásszõrû tacskók, foxterrier kölykök és felnõtt kutyák törzskönyvvel vagy anélkül, kotorékozásra, vaddisznóhajtásra, vércsapára, akár bevadászva is garanciával eladók. 06/30/296-6080. Jagdterrier kölykök vadászó, import szülõktõl, valamint növendék kutyák vaddisznóra alapidomítva kaphatók a Gyarmati Vadász kennelben. Horváth István, hivatásos vadász, Gyarmat. 06/70/450-5706 vagy 06/96/480-370 Szálkásszõrû tacskó kölykök, munkavizsgás, aktívan vadászó, kitûnõ küllemû szülõktõl eladók. Ugyanitt kanok fedeznek. Telefonszám: 06/70/9426-811. Rénusi Vadász kennelbõl rövidszõrû magyar vizslák kitûnõ pedigrével kaphatók. Telefonszám: 06/30/6190-287. Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkás szõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von AIltenburger kennelbõl. MarosmentiRudifogó Miku Soma 2 x HPJ fiatal klubgyõztes, 2 x R. CAC, 5 x CAC, 2x CACIB, 2 x HFGY BOB D.K. Európa Kupa gyõztes, tenyésztésre javasolt kannal fedeztetünk. Telefon: Szarka, 06/30/9619-481. Drótszõrû magyar vizsla kölykök és fiatal vadászkutyák a „Hejõcsabai” kennelbõl, kaphatók. Telefonszám: 06/46/304-175, 06/30/322-9991. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

Drótszõrû német vizsla, vadászó szülõktõl, szül: aug. 23.,tk. nélkül, 15.000 Ft. Bács megye. 06-20-447-4532. Sárga labrador kan, 1 éves kutya bevadászva 40 ezer Ft-ért eladó.Tel.: 06-20-931-6288. Két 6 hónapos, nagytestû, tökéletesen apportírozó magyar vizsla kan, chippel ellátva eladó. Ár: 55.000 Ft, tel.: 06-30/282-6361, 06-30/4588-532. Kitûnõ küllemû és munkájú szülõktõl német vizsla kiskutyák törzskönyvezve, oltva eladók. Érdeklõdni: 06-30/368-6768, 06-66/352-246. Aktív munkatenyészetbõl rövidszõrû magyar vizsla növendék kanok, három éves, tenyészszemlés, VAV vizsgás, bevadászott szuka eladó. Telefon: 06-70/702-5415.

VEGYES: Automata vadetetõ beállítható szórási idõvel és szabályozható mennyiséggel eladó. Telefonszám: 06/30/467-0123. Kettõ 120 literes hordóval ellátott, 1 éves automata vadetetõ 50 ezer Ft/db áron eladó. 30/9711-688 Az állami vadászvizsga szóbeli kidolgozott tételei megrendelhetõk, vadászvizsgára felkészítõ tanfolyamra jelentkezés, lövészet, konzultáció. Renkecz József vadg. szmk. vadásztanfolyam-szervezõ. Referencia: több mint 200 sikeres vizsgát tett vadász! Telefonszám: 06/75/313-271, 06/70/337-1197. Somogy megyében 40 ha erdõterület vadászati jog lehetõségével eladó. Tel.: 06/30/243-8920. Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Telefonszám: 06/30/467-0123 FÖLDTULAJDONOSI KÖZÖSSÉGEK FIGYELMÉBE! A 2007-el kezdõdõ új bérleti ciklusra kölcsönös elõnyök alapján Budapest kb. 100 km-es körzetében 3-5 ezer hektáros, jó adottságú nagyvadas és egy kb. 3.000 hektáros apróvadas területet keresünk. Az ajánlatokat „Korrekt kapcsolat” jeligére kérjük a szerkesztõségbe küldeni. Eladó kétszintes, 140 m2-összterületû épület Zalaszentbalázson, a 74-es fõút mellett, Nagykanizsától 18 km-re, a hozzá tartozó földrész 475 m2. Érd: 06/20/938-8210. Bolti berendezés: kétoldalas, fehér álló polcrendszer, fatalapzatú vitrinek, zöld színû, fából készült pult és bemutató szekrény eladó. Érdeklõdni: 06/20/938-8210.

Vaddisznó hajtóvadászaton bérhajtást vállalok. Igény szerint 8-12 kutyával, 3-4 fõvel GyõrMoson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas-, Veszprém-, Fejér- és Pest megyékben. Hívjon bizalommal a nagyobb teríték érdekében. Érdeklõdni: Veszprémi Zsoltnál a 06-30-5055-795-es mobilszámon. Csicsókagumó õszi telepítéshez és téli etetéshez nagyobb tételben eladó. [email protected], 06-20-995-8526. Erdõ, vad, természeti és lovas témájú festmények különbözõ technikával – olaj, pasztell, rézkarc – megrendelhetõk, kívánságra ismertetõt küldök. Proksza Gyöngyi Isaszeg, 06-20/470-5016. LADA NIVA 1.7 i. 2003.10.évjáratú, ára: 1.700.000 Ft. Tel.: 06-70/389-4101

ÁLLÁS: Vadgazdálkodási technikus, 6 éves vegyes-vadas gyakorlattal, német nyelvtudással, B-C kat. jogosítvánnyal vadõri állást keres. Szolgálati lakás szükséges. Tel.: 06/30/411-0378.

Szabadterületû 1 napos nagyterítékû vaddisznóhajtás eladó. 15 tagú csoport részére. Érdeklõdni: 06-30/637-1802 VADÁSZNI MÁRPEDIG KELL! Zala megye egyik legjobb nagyvadas területén gazdálkodó LOVÁSZI OLAJBÁNYÁSZ VT. egész évben kínál egyéni és társasvadászatot õzre, vaddisznóra és gímszarvasra. Kiváló szervezés, korrekt ár. Kérésére árjegyzéket és referenciát küldünk. Érd: Szabó Ferenc vadászmester 06-30/ 237-5148 E-mail: [email protected] Könyvkötés! Folyóiratok, újságok, diplomamunkák, régi és új könyvek kötése. Telefonszám: 359-1633, 06/20/426-53-99. Vadaskertbõl származó élõ DÁM (bika, tehén, ünõ, borjú) elõjegyezhetõ, nagy tételben is a téli hónapokra. Telefon: hétköznap 7.00 - 16.00 óráig 37/341-511.

Vadászkönyvet minden idõben! - A Diana Vadász -Horgász Antikvárium vadászkönyv kínálatáról ingyenes árjegyzéket küld. - 6900 Makó, Zrínyi u.34. Tel.: 06/62/211-561 www.dianaantikvarium.hu Erdõ eladó (9 hektár) vadászati joggal együtt Szentgotthárd mellett, 100 Ft/m2 áron. Érdeklõdni: 06-30/9840-200.

739

NOVEMBER ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

Recommend Documents