AUGUSZTUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

15. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2006/AUGUSZTUS

ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

www.vadaszlap.hu

A szerkesztõ jegyzete

Ráhangoló Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

T

Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2006-ban 3000 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor (70/702-50-01) Fõkönyvelõ: Domokos Viktória (70/702-50-45) Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/702-50-04)

Fõmunkatárs, a www.vadaszlap.hu honlap felelõs szerkesztõje: Somfalvi Ervin (70/702-50-03) Tervezõszerkesztõ: Kõszegi Szilvia (70/702-50-22) A könyvkiadás felelõs szerkesztõje: Márok Tamás (70/702-50-05) Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-50-06)

FOTÓ: CSEKE CSILLA

Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/702-50-02)

agadjuk vagy sem, a vadászatban az elmúlt másfél évtizedben nem történt meg a rendszerváltás, a mai szervezetek ugyanúgy mûködnek, mint a Magyar Köztársaság kikiáltása elõtt – a tisztségviselõkrõl nem is beszélve. Ha még messzebbre nyúlunk vissza hazai vadászattörténetünkbe, az is megállapítható, hogy alapjaiban mi sem változott, a két világháború elõtt is több szervezetben acsarkodtak egymásra a honi vadászok – és a vadászlapok is. Mindezt azért bocsátottam elõre, mert egy korszakalkotónak ugyan nem nevezhetõ, de talán a megoldást elõsegítõ javaslattal állnék elõ: ha valahogyan túljutunk a vadászterületek kialakításán, ha ismét tudható, hogy 2007-tõl kik és hogyan vadászhatnak, kellene szervezni egy olyan ötletbörzét, ahol mindenki elmondhatná, megfogalmazhatná, hogyan gondolja kigyógyítani a vadászokat a közönyös érdektelenségbõl, az írni-olvasni képtelenségbõl, a közös ügyektõl elzárkózó fásultságból… a többi negatívumról nem is beszélve. Ha a szívünk-lelkünk kitesszük, akkor sem jönnek el többen a közgyûlésre, rendezvényeinkre – panaszkodik joggal Rácz Gábor, a Fõvárosi és Pest megyei kamara elnöke. És „jól láthatóan” igaza van, a megválasztott küldöttek negyedrésze sincs jelen, a legtöbben alig várják, hogy hazamehessenek… magamat is beleértve. Merthogy a beszámolókban elhangzottakat és a szóbeli kiegészítéseket nem vitatjuk, a határozati javaslatokkal „egyhangúlag” egyetértünk. Itt – az egyhangúságnál – álljunk meg egy pillanatra, a javaslatom is erre vonatkozik. Mi lenne, ha a különbözõ szervezeteknek lenne önkéntes alapon szervezõdõ, vagy akár hivatalosan is megválasztott ellenzéke – a másik hang vagy hangok – akik arra készülnének egyegy közgyûlésen, hogy elmondják az ellenvéleményüket … s mindezt meghallgatván, valódi vita után döntenének

Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-50-37) Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/702-50-40) Kiadja: a VADÁSZLAP Kft.

A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: 242-00-42 Vadász-flotta: 70/702-50-00 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: 411-04-91 E-mail: [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2006-ban 500 ezer lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331 Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2006-ban 500 korona. Nyomdai elõállítás: Pharma Press Nyomda Felelõs vezetõ: Dávid Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

a küldöttek. Esküszöm, nem lenne érdektelen egyetlen közgyûlés sem, már csak azért sem, mert ha elõre tudjuk, hogy „balhéra”, nyilvános pengeváltásra kerül sor, arra befizetünk, arra szívesen elmegyünk. Ráadásul ezt már a tisztújításoknál elkezdhetnénk. Ha többes jelölés lenne, ha nem csak személyekrõl, hanem a programjaikról szavaznánk, szinte automatikusan alakulna ki egy kontroll, egy mindenre figyelõ és a hibákat, rossz lépéseket szóvá is tevõ, segítõ szándékú ellenzék. S ha már az ötleteknél tartunk, meddig fontolgatjuk még, hogy komolyan fellépünk a vadászokat igaztalanul sújtó rendeletek ellen … elsõsorban az észszerûtlenül elrendelt, kötelezõ orvosi vizsgálatok értelmetlenségére és a fegyvertartást szabályozó baromian hülye rendeletre gondolok … az egyéb rendelkezésekrõl ezúttal nem is beszélve. Nem ragozom, érdekképviseleteink tagadhatatlan csõdje, hogy még a tárgyalásokig sem jutottak el, így a változtatásnak az esélye sem kecsegtet. Mi az, hogy egyik minisztérium sem áll szóba választott tisztségviselõinkkel, nem válaszol a levelekre, panaszokra? Miért nem élünk a demokrácia biztosította lehetõségekkel, például a polgári engedetlenséggel? Meddig húzzuk be meghunyászkodva fülünket-farkunkat a vadászokat bizalmatlanul kezelõ hatalommal szemben és fizetünk, töltünk napokat ügyeink kegyes intézésére várakozva? Olyan büszkék vagyunk magunkra, amikor a befolyásos vadász-lobbyt emlegetjük – itt legyen szó politikusokról, pénzemberekrõl, gazdasági vezetõkrõl, sikeres vállalkozókról – már aki felvállalja vadász-mivoltját, hogy a „titokban” puskázókról ne is ejtsünk szót. Beszéljünk végre talán elõször egymással – fontos a kommunikáció! – ne legyen bûn, ha valaki nem komfortosan gondolkodik, ha valakinek ellenvéleménye van – s ha megpezsdül a vitákban edzõdött közéletünk, akár még arra is képesek leszünk, hogy valamiben közös akaratunk lesz, amit méltányolni kénytelen a rendeletekkel operáló hatalom. Remélem, hogy az általam áhított ötletbörze nem ismét le-, hanem ráhangoló lesz! Ha majd lesz …

465

Tartalom Kittenberger emlékek a filatéliában

A legfontosabb apróvad

Nyári szerelem

A vadászálmok és lehetõségek földrésze Zalai vadõrverseny

CÍMLAPON: FIATAL IMPALA BAKOK, SOMFALVI ERVIN FELVÉTELE

13. oldal Nem fogtok felbosszantani .....................477

A szerkesztõ jegyzete Ráhangoló....................................................465

Aktuális A büntetések összegei.............................478

Interjú A vadászkönyvek szerelmese ..........467-468

Szúnyoginvázió Csípõs találkozás .......................................479 A „vad réme” ............................................480 Ha szívják a véredet ........................478-481

Földtulajdonosok oldala (Utolsó) csepp a tengerben....................471 Aktuális A levezetõ szemével .........................472-474 Nyúlkonferencia A legfontosabb apróvad...........................475 VKE könyvajánló .....................................476

Jegyzet Bokk-nyekk .................................................482 El a kezekkel Brúnótól! ..........................482 Irodalom Õzhívás, meghívás.....................................486

Megrendelés

Vadászok, vadászotthonok A legfõbb érdek szolgálatában ......488-489

Név:

Jegyzet GPS – avagy hogyan fogunk hazatalálni? ..................................................490 Ez most már mindig így lesz? ............490

Cím: Az elõfizetési díj 2006 végéig Magyarországon 3000 Ft Romániában 500 ezer lei Szlovákiában 500 korona

Elõfizetési tájékoztató

Fotóalbum Nyári szerelem ...................................482-485

Az elõfizetési díjat Magyarországon a VADÁSZLAP Kft. címére (1031 Budapest, Pákász u. 7.) lehet elküldeni „belföldi postautalványon”, vagy a 65100149-11301439 számlaszámra átutalással. (Kérésre számlát, ill. csekket küldünk.) Romániában a Krónika Kiadóház Rt. lapterjesztõinél lehet elõfizetni, információt a 0264-420-320-as telefonon ad a kiadó. Szlovákiában a New Gazza – Ábel Gábor gyûjti az elõfizetéseket. Címe: 93701 Zeliezovce, Hviezdoslavova 41. T: 036/771-2331, mobil:0905-407-017

Vadászkürt A jövõnek, jelen idõben ..........................491 Könyvkritika Vadászként a csúcsokon..........................492 Szafári A vadászálmok és lehetõségek földrésze ..................493-495 Vadászati kultúra Kittenberger emlékek a filatéliában .......................................496-497 Irodalom Kacsahúzás demizsonkeringõvel.....498-499

Gyerekeknek Augusztus: A Nap, a víz, az oroszlán..............500-501 Hírek, tudósítások ....................503-511, 523 Börtön, az engedély nélküli flóbertért ......................................................503 Országos Vadásznap..................................505 Csergezán Pálra emlékezve......................511 Vadkárelhárítás A megnyugtató megoldás........................513 Aktuális Több, mint tévedés...................................515 Olvasói levél Csalók, vagy áldozatok? ...........................517 Horgászat Az amur az úr! ........................................519 Ízválasztó Vaddisznók hava.........................................520 Százéves Étterem.......................................521 Vadászkutya A kutyák dirofiláriás bõrférgessége .....522 Mikor – mi – mennyiért? Nyári vadászati árak.................................529 Lövészet Új lövész-szám a zalai hivatásos vadászok versenyén ...................................525 Apróhirdetések..........................................527

A következõ számunk augusztus 24-én jelenik meg. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Interjú Nagy Kálmánnal, a Vadász Könyv Klub Egyesület alelnökével

A tudomány szerint a szerelem különleges és szenvedélyes érzés, amely egyúttal a boldogság legfontosabb forrása. Energiát szabadít fel és a személyiséget jótékonyan befolyásolja. A szó eredeti értelmében nemi vonzalmat jelent. Pedig a szerelemhez hasonló szenvedélyes viszony kialakulhat például egy ideológia mentén, megnyilvánulhat a mûvészetek iránt, és egyáltalán: ez a lelki vonzalom bármihez kötõdhet. Nagy Kálmánnak a vadászirodalom a nagy szerelme. Kezdetben mûkedvelõként, ma pedig már a Vadász Könyv Klub Egyesület alelnökeként azon munkálkodik, hogy a magyar vadászok felfedezzék a vadászkönyvekben rejlõ szépségeket, kielégíthessék tudásszomjukat és minél többet forgassák akár a szakmai, akár a szépirodalmi köteteket. Fontos küldetés ez, egyúttal nagy kihívás is, hiszen – mint mondja – a hazai vadászok manapság nem nagyon olvasgatnak.

A vadászkönyvek szerelmese VADÁSZLAP: Honnan ez a lelkesedés? Nagy Kálmán: Nagyapám, aki Mezõkövesden élt – és vadász volt, sokat mesélt nekem a természet szépségeirõl, az erdõ és mezõ vadjairól. Tõle kaptam elsõ vadászkönyveimet, így „hátulgombolós” koromban megismerkedtem a vadászirodalommal. Gyermekként az akkoriban még népszerû programként mûködõ, több vidéki helyszínen szervezett író-olvasótalálkozókon, élménybeszámolókon volt alkalmam találkozni Széchenyi Zsigmonddal és Molnár Gáborral. Mûveik igen nagy hatással voltak rám, attól kezdve „faltam” a természeti, vadászati témájú regényeket, novellákat, útleírásokat. A nagyapámtól örökölt könyveket azóta is családi ereklyeként õrzöm. VADÁSZLAP: Ezek után kézenfekvõ, hogy olvasmányélményeidnek köszönhetõen vadász lettél... Nagy Kálmán: Ennek hosszú sora van, nem csak ezen múlt. A mûszaki középiskola elvégzését követõen Nagyatádra soroztak be katonának, és hosszú szünet után ott kerültem ismét kapcsolatba a vadászattal. Elöljáróim többsége szenvedélyes vadász volt. Élménybeszámolóikat hallgatva irigykedni kezdtem... Leszerelésem után éveken MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

keresztül a szakmámban dolgoztam, mûvezetõként. Kollégámat – mint hajtó – gyakran kísértem el a soroksári fácánhajtásokra. Sorsom ezzel megpecsételõdött, 1986ban letettem a vadászvizsgát. Tõsgyökeres kispestiként természetesen bérkilövõként kezdtem „pályafutásomat”. A tanulóévek után bekerültem két „igazi” vadásztársaságba, a 97-es területváltással azonban mind a bakonyi, mind a tápióbicskei tagságom megszûnt. Azóta csak vendégként van alkalmam vadászni. Szerencsére a Könyvklubon keresztül megismert vadászbarátaim segítségével azért hódolhatok a szenvedélyemnek. Nekik ezúton is szeretném megköszönni azt a sok vadászati lehetõséget, amit biztosítottak részemre. VADÁSZLAP: Sokszor meséltél külhoni vadászkalandjaidról. Végigvadásztad a világot? Nagy Kálmán: Azért ez túlzás! A szomszédos országok többségében valóban megfordultam már. Ausztriában vadásztam zergére, Szlovákiában lõttem vadpulykát, és Erdélyben terítékre hoztam „életem medvéjét”. Vágyaim között még egy siketfajd elejtése szerepel. És hát ott van Afrika is... Már régóta szerettem volna a fekete földrészen vadászni, de hol pénzszûkében voltam, hol egyéb okok

467

Interjú akadályoztak abban, hogy beteljesüljön a gyermekkori vágyam. 2001-ben azután mégiscsak megvalósult a réges-régen dédelgetett álom. Öt évvel ezelõtt több mint két hetet töltöttem Zambiában, majd késõbb még két alkalommal vettem részt szafarin, egyszer Zimbabwében, egyszer Tanzániában. Tíz féle nagyvadat sikerült elejtenem, ma is ezek legféltettebb vadásztrófeáim. Az idén is terveztem egy afrikai kirándulást, de közben eltörött a lábam... VADÁSZLAP: Mi történt pontosan? Csak nem vadászbaleset? Nagy Kálmán: Félig-meddig... Januárban, a budapesti erdészet központjában, a könyvklub évzáró ünnepségét tartottuk. Az ülést követõen az elnökünk autója „egy áltó helyében” kigyulladt. Mivel a vizslája is a kocsiban volt, igyekeztem vele együtt minél elõbb a mardosó lángnyelvek közül a vizslát kiszabadítani. Az ajtót próbáltam feltépni, miközben a letaposott jeges havon megcsúsztam, és elestem. Az önkéntes tûzoltóakció vége egy szerencsétlen bokatörés, és többhetes gipszcsizma lett. A sérülésem mellett leginkább az fáj, hogy a barátom kutyáját sem sikerült megmenteni. Ez különösen érzékenyen érintett, mert szomorú emlékeket juttatott eszembe. Jelenleg ugyan nincs kutyám, ám korábban 12 évig eredményesen vadásztam cocker spánielemmel, aki szinte családtagnak számított nálunk, az õ elvesztése is nagyon megviselt. VADÁSZLAP: – Hogyan kerültél kapcsolatba a Vadász Könyv Klubbal? Nagy Kálmán: – A 90-es években kezdtem – inkább csak saját kedvtelésbõl – könyvaukciókra járni, hiszen akkor már szenvedélyesen gyûjtöttem a vadászati témájú ritkaságokat. 1995-ben a szervezõdõ klub tagjaként nagy ambíciókkal vágtam bele a vadászirodalom népszerûsítéséért folytatott küzdelembe. A kegyeleti bizottság elnökeként a tagjainkkal együtt sokat fáradoztunk azon, hogy a hazai vadászirodalom kiemelkedõ alakjainak síremlékeit gondozzuk, az évfordulókon pedig egy bensõséges ünnepség keretében megkoszorúzzuk. Lelkesedésemnek köszönhetem, hogy a ranglétrán szépen elõrelépegetve alelnök lettem. Talán nem tûnik szerénytelennek, ha azt mondom, nekem köszönhetõ, hogy a FeHoVa-n is megjelentek az antikvár vadászkönyvek. Amióta jelen vagyunk az ország legnagyobb vadászati rendezvényén, évrõl évre egyre több érdeklõdõ keresi fel standunkat, és látszólag nõ az igény az igényes szakirodalomra is. Az a tény, hogy klubunknak jelenleg 280 tagja van, mindennél beszédesebb... VADÁSZLAP: – Sokan nem ismerik a Vadász Könyv Klub Egyesületet. Mondj néhány szót a szervezet céljáról, feladatáról és mûködésérõl. Nagy Kálmán: – Célunk, hogy a vadászati szép- és szakirodalmat – a vadászati kultúra részeként – megismertessük, elfogadtassuk és népszerûsítsük – nem csak a vadászok körében. Jelen vagyunk szinte minden vadásznapi rendezvényen, ahol mindenki megtekintheti, sõt meg is vásárolhatja a kiállított régebbi vadászkönyveket. Ha valaki a készleten lévõ kötetek között nem találja meg azt, amit keresett, felvesszük a rendelését, és felku-

468

tatjuk, beszerezzük neki a kívánt könyvet. A fõvárosban 87 antikvárium mûködik, ezek többségével szinte napi kapcsolatban állunk. Havonta szervezünk klubüléseket, ahol megbeszéljük az elkövetkezendõ hónap feladatait. A magyar vadászok keveset olvasnak, és ez sajnos elsõsorban a fiatalokra jellemzõ. A vadászatokon tanúsított magatartásukon, viselkedésükön és szakmai hozzáértésükön ez sokszor meg is látszik. A jövõben elsõsorban õket szeretnénk elérni. Éppen ezért saját honlap létrehozását tervezzük, ahol az aktuális klubhírek mellett lehetõség volna akár egy teljes körû vadászbibliográfia hozzáféréséhez is. Ezenkívül egyetlen klikkeléssel elérhetõvé válhatna akár egy lexikon is a hazai vadászirodalom nagyjairól, és jó néhány könyvet digitalizált formában le is lehetne tölteni. Sokan ugyanis éppen a meglehetõsen drasztikus könyváraktól riadnak vissza, és ezért nem olvasnak. VADÁSZLAP: – Egyre inkább bõvül azoknak a köre, akik megtehetik, hogy megvásárolják akár a nagy értékû köteteket is. Költenek egyáltalán manapság az emberek irodalomra? Nagy Kálmán: – A tehetõsebb vadászok sokat áldoznak a ritkaságszámba menõ, értékes könyvekre. Kisebbfajta vagyont is hajlandóak kifizetni egy-egy muzeális példányért. Ezeket azonban – tapasztalatom szerint – ki sem nyitják. Hazaviszik, kirakják egy feltûnõ, jól látható helyre, a vadászszobájuk polcára, azután dicsekednek velük, és mutogatják mindenkinek. Talán a mások által elejtett vad trófeáival való hivalkodáshoz tudnám hasonlítani ezt a jelenséget. VADÁSZLAP: – Mi a véleményed a kortárs vadászírókról? Nagy Kálmán: – Inkább hagyjuk... A klasszikusok túlságosan magasra állították a mércét, elkényeztettek bennünket. A világ is nagyot fordult azóta, átalakultak az olvasói szokások. A hagyományos, tájleíró novellák születésének nem kedvez a felgyorsult életünk. Egyre inkább a kommersz szépirodalomra van igény, de sajnálatos a „jöttem, láttam, lõttem” típusú írások térnyerése is. VADÁSZLAP: – Van elég idõd az olvasásra? Nagy Kálmán: – Saját könyvtáram kétezer kötetbõl áll. Ezeknek jó részét el is olvastam. Leginkább a háború elõtti írásokat kedvelem. A régi könyveknek sajátos illata van, szépségük magával ragad. A könyvkötészet szinte mûvészet, egyik-másik kötet küllemében inkább mûalkotás. Szívfájdalmam, hogy manapság nincs elegendõ idõm olvasni. A klubbéli elfoglaltságaim mellett a munkámban – biztonságtechnikai szaktanácsadóként dolgozom – is a tökéletességre és a maximumra törekszem, egy nap pedig csak 24 órából áll... Azzal vígasztalom magam, hogy ha nyugdíjas leszek, akkor majd csak a vadászatnak élek, amikor pedig nem az erdõt járom, vadászkönyveket olvasgatok. Lassacskán nagypapakorba lépek, de unokám még nincs, bár talán hamarosan... Ezt persze nem akarom elkiabálni. Nos, akkor ráhagyom a vadászkönyvtáramat és átadom a stafétabotot. WALLENDUMS PÉTER MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Riport Nem tudok kibújni a bõrömbõl, miután magam mögött tudhatok néhány rendezvény szervezését, a sarlóspusztai lövészfesztivál elõkészületeit is „rendezõi szemmel” nézem és hallgatom – és tagadhatatlanul irigykedem. Már csak azért is, mert az ötlet nagyszerû, a helyszín pedig ideális. Augusztus 18-27-e között – elsõ alkalommal – a szórakozás és a sport találkozása lesz az új – minden túlzás nélkül állítható – világszínvonalú lõtéren, ahol 5-600 hazai versenyzõ 16 fegyvernemben pályázik a bajnoki címekre és se szeri, se száma az egyéb látnivalóknak, programoknak, amivel a látogatók az idejüket – remélhetõen – kellemesen eltölthetik.

Lövészfesztivál M

ég gazfoltokkal tarkított sárga futóhomok virított a lõállások elõtt, amikor kora tavasszal elõször fordulhattam meg a csinosítás alatt álló sarlóspusztai lõtéren. A környezõ fiatal akácerdõ kopaszon ölelte körül a négy lõpályát, nem ártott a gumicsizma, ha az összekötõ utakon akartunk közlekedni. A központi épület elõtt a kis tó fekete fóliás bélelését ragasztgatta néhány iparos, arrébb betonoztak, lapátos-talicskás emberek egyengették a talajt… de már helyükön álltak a rusztikus faborítású korongdobó tornyok és helyükön voltak a korongdobó gépek, mûködött a teljes automatika, amirõl Gombos Károly, az 51 éves „lõtér-parancsnok” csak annyit mondott: ezzel akár olimpiát is rendezhetnénk. Most újra itt állok a kettes pálya négyes állásán, kezemben a junior világbajnok Szerdahelyi András egyedi gyártású, 12-es Perazzi puskája, várom a hangra indított „gyertyát” – és eszembe jut, hogy majdnem harminc évvel ezelõtt milyen felejthetetlen élmény volt lõnöm dr. Studinka László Purdey-jével, amelyet csak irányba kellett tartanom és tört a korong. „Fel” – rebegem bizonytalanul… és – na tessék – eltalálom az emelkedõ korongot. „Akkor most a holtponton lõdd meg – mondja a többszörös olimpikon és lövészedzõ Gombos Károly – utána pedig a lefelé esõ korongot kell eltalálnod”. A holtpont – bár kicsit hosszú a puska tusa – még sikerül, de a zuhanó korongot csak egyszer és véletlenül csípem el. András töltöget, Karcsi jelzi a sorozatos hibákat, majd közli: – Amíg így megcsavarod a puskát, nem fogsz rendesen lõni. Hát igen, gyakorolni kellene, ahogy a legtöbb vadásznak, nekem sem ártana egy kis hozzáértõ segítség. Félreállok és nézem, ahogy Lami – Szerdahelyi Andris – folytatja az edzését, még a szétlõtt korong nagyobb darabját is porrá lövi… naponta több százszor. Bemegyünk az Olympia Sarlóspuszta Sportegyesület légkondicionált társalgójába, hogy jegyzetelhessek. A 2001ben alakult lövészegyesületnek ma már 51 tagja van, akik MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

rendszeresen látogatják a 75 dobógéppel felszerelt négy pályát, hogy versenyszerûen és szórakozásból lõjék a skeet, trap, dupla trap, a toronykakas és a korongvadász versenyszámokban a korongot. Az elsõ kapavágást 1999-ben tették a területen, 2001 és 2003 között egy olimpiai trappálya épült meg. 2005-ben kapott nagy lendületet az építkezés, kialakult a három, minden versenyszámra alkalmas, egyenként minimum 15 géppel, chip-kártyákkal, számítógépes szoftverekkel felszerelt olimpiai kombinált pálya és a magas toronnyal is ellátott korongvadász pálya. Tavaly augusztusban már itt rendezték meg a traplövõ Magyar Nagydíjat, amelyen olasz, cseh, szlovák és román versenyzõk is részt vettek. Ezen a pályán „szólni kell a puskáknak”. Az elsõ koronát az I. Lövészfesztivál jelenti majd, amelyen – a nagyöbû golyós versenyszámok kidr. Palkovics András a vételével – minden lölövészfesztivál házigazdája vész-szám helyet kapott. Itt lesz a számszeríjász OB, a fekete lõporos, Western, a 10-25-50 méteres légpuska és légpisztoly országos bajnokságok és minden létezõ „agyaggalamb”-szám. Augusztus 11-22-én bonyolítják le a Korongvadász Magyar Nagydíj, 17-28-a között pedig a Perazzi Kupa versenyszámait – és ami szintén nem lényegtelen – mindkét nemben és minden korosztályban. Lám-lám, mit jelent egy sportág számára, ha olimpiai bajnoka van. Igaly Diana athéni sikere vagy Gerevics

469

FOTÓ: CSEKE ALEXANDER

Riport

Gombos Károly és Szerdahelyi András Roland sydney-i pontszerzése és a többiek Világ-, és Európa-bajnokságokon elért fényesen ragyogó eredményei most kezdenek gyümölcsözni… a sportlövészet egyre nagyobb figyelmet kap a közvélemény – és talán a média – szemében is. Féner Tamás, a neves fotómûvész – vadász-barátom – jó húsz éve, amikor a nagyobbik lányom elõször kapott magas fotós elismerést, nevetve mondta, nem sokára úgy fognak bemutatni, hogy a Csilla apukája vagy. Hittem is, meg nem is. Azután tényleg bekövetkezett, sokszor és sok esetben már csak a gyerekeim apukája lettem. Valahogy így jár ezzel most dr. Palkovics György – „Dzsordzsi bácsi” – is, akinek neve van a szakmában, legendát teremtett a tatai vadászparadicsomból, írt szakmai könyvet a vaddisznós-kertekrõl, volt a MAVAD vadászati igazgatója, a Fauna Rt. elnök-vezérigazgatója – és az élvonalban szerepelt számtalan vadászlövész-versenyen. De egyre többen tanulják meg fiának, dr. Palkovics Andrásnak a nevét, aki a Sarlóspuszta Kft. – újabb nevén a Sarlóspuszta Club Hotel – ügyvezetõ igazgatója, agrármérnök, vadgazda szakmérnök, a toxikológia doktora, megszállott sportlövõ, a Magyar Sportlövõk Szövetségének alelnöke – és õ a lövészfesztivál ötletének elindítója, fõ szervezõje. A megszállottságára jellemzõ, hogy 2001ben – egy súlyos autóbaleset következtében sokáig tolókocsival „közlekedett” – másfél hónappal a baleset után elindult a Heves megyei vadásznapi lövészversenyen és megnyerte. Egyéves lábodi gyakornokoskodás után, 1998-ban került a fõvárostól délre, 65 kilométerre fekvõ, a Kiskunsági Nemzeti Parkkal határos, 1600 hektáros birodalom élére, a Tatárszent-

470

györgy melletti Sarlóspusztára, és – milyen érdekes – egy év múlva elkezdõdött a lõtér építése. Ha azt gondolnák, csak azért, hogy a Margitsziget helyett itt edzhessen – tévednek. A lõtér fejlesztése, minél több és rangosabb verseny szervezése átgondolt üzleti koncepció, amely vendégkört hozhat a korábban csak a lovas-sporttal és vendéglátással dicsekedhetõ konferencia és szabadidõ központnak. Mert van itt kérem minden, ami a vendégek kényelmét, 3-4 csillagos luxus-igényét kiszolgálja. A szépen gondozott 20 hektáros parkban három szálloda áll – 181 ággyal. Több étterem, klimatizált konferenciaterem, szekciótermek, drink-bár, wellnes szolgáltatások, tiszta vizû fürdõmedence, jakuzzi, szolárium, konditerem, szauna, maszszázs, fedett lovarda, lovas oktatás, tereplovaglás, kocsikázás, gokartozás, quadozás, tenisz, focipálya, mini-állatkert … Szerveznek csapatépítõ kalandtúrát, öko-túrát, a gyerekek kellemes környezetben játszhatnak a játszótéren – és nem utolsósorban koronglövészet, az ide költözött Gombos Károly felügyeletével, szakmai segítségével. S hogy mi lesz itt augusztusban? Fesztivál – a sportlövészet minden szintjén. És ha már lövészet, akkor vadászat is és minden más, ami egy vadászrendezvénytõl elvárható. A dél-alföldi vadászok trófea-bemutatója, a Kiskunsági Nemzeti Park kiállítása, fegyver-börze, bográcsos fõzõverseny, mûsorok a színpadon, esténként koncertek, lemezbemutatók, naponta újabb és újabb kvíz-játékok, vásárlási lehetõségek, az óriás-sátorban gasztronómiai és borkóstolók. Két napig tartanak a Szent István napi Vadász és Lovas Napok, a második hét végén a Kunsági Napok, melyen a környék népmûvészei, kézmûvesei, táncosai, zenészei mutatkoznak be… nem véletlen, hogy a szervezõk 15-20 ezer látogatót várnak. Dr. Palkovics Andrással gyorsan beszélgetünk, „pörög”, ahogy ez egy nagy rendezvény szervezõjére jellemzõ. Idõ hiányában rengeteg kérdés szorul belém, de abban maradunk, „kóstoljuk meg a pudingot”. Majd augusztus után beszélünk a szponzorokról, a költségekrõl, a sikerekrõl és gondokról – és hogy jövõre mit kell majd másképpen csinálni. –css–

A lõtér látképe a toronyból MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Földtulajdonosok oldala

(Utolsó) csepp a tengerben Minden vadászattal kapcsolatos írott és egyéb fórumokon, de a napi sajtóban is jó ideje olvashatjuk a különbözõ elemzõk és véleményüknek hangot adók írásait arról, hogyan, milyen módon fog megtörténni a „nagy váltás”. A földtulajdonosi közösségeknek, és a velük kapcsolatban álló vadásztársaságoknak – mivel lejárt a szerzõdésük, üzemtervük – át kell alakulniuk. Ez eddig rendben is volna, de hogyan? Ez a kérdés. Nem vagyok jogász, az is lehet, hogy a megfogalmazott mondataim sem irodalmi értékûek, de amit leírok, az bizony igaz – és ez is „valami”… Fejér megye északi szegletében lévõ földtulajdonosi közösség a vonatkozó törvények értelmében, még 1996-ban, haszonbérleti szerzõdést kötött a helyi vadásztársasággal. Ez a vadásztársaság a kényszerhasznosítás fenyegetettségétõl a mai napig eljutott a megye legjobban gazdálkodó vadásztársaságai közé. Idén április 27-ikén 16 órára a régi közös képviselõ összehívta a gyûlést. A gyûlés jegyzõkönyve alapján megjelent 17 fõ. A megjelentek közül hárman egyetlen család tagjai, ketten jegyzõk, a polgármester, valamint 11 földtulajdonos, összesen mintegy 320 hektárt képviselve. A napirendi pontok: a régi képviselõ lemondása és az új megválasztása, valamint a földtulajdonosok határozata a vadászati jogról. A napirendet ismertetõ „volt képviselõ” az ide vonatkozó törvénypontokra hivatkozva a vadásztársaság fõ bûnének a haszonbérleti díj meg nem fizetését tartotta. Határozataik szerint megválasztották az új közös képviselõt, valamint a földtulajdonosok közössége úgy határozott – hivatkozva a vadászati törvényre –, hogy a vadászati jogot saját maguk, bérbeadás nélkül gyakorolják. Felelõs – írták – a földtulajdonosok, határidõ: azonnal… Eddig a rövid történet, látszólag nincs is semmi baj! Csakhogy történt még néhány „apróság”. (A Vtv.12. § (4) bekezdése kimondja, hogy a földtulajdonosok képviselõje csak a tulajdonosi döntést igénylõ kérdések kivételével megjelölt témákban hívhatja össze a közgyûlést. A Vtv 14 § (1) szerint a területkialakítást kezdeményezõ, legalább 33 százaléknyi területtel rendelkezõ földtulajdonosok gyûlését a vadászati hatóság és az érintett települések önkormányzatai hirdetõtábláin kell közzétenni, igazoltan legalább 30+2 napig. A hirdetménynek tartalmaznia kell a földtulajdonosi gyûlés helyét, idejét és a napirendi pontjait, és a képviselet szabályaira való figyelmeztetést.) Nos, a régi földtulajdonosi képviselõ a hirdetMAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

A

ményt kizárólag a saját községének hirdetõtábláján függesztette ki, a többi érintett település hirdetõ tábláján nem, de nem tüntették fel a napirendi pontokat és a képviselet szabályaira vonatkozó figyelmeztetést sem. A hirdetményen lévõ dátum pedig: április 20. Így az április 27. napjára öszszehívott közgyûlés tehát már eleve jogsértõ és érvénytelen volt. Tudomásom szerint a Nemzeti Föld Alap megyei illetékese írásban kereste meg a területi földtulajdonosi közösség képviselõjét, de a község jegyzõjének is fölhívta figyelmét arra, hogy a képviselõ által a földtulajdonosi közgyûlés összehívása érdekében tett „intézkedések” súlyosan jogszabálysértõek, és nem felelnek meg a Vtv. 14.§.-ában foglaltaknak.(Ez a levél a birtokomban van.) A közgyûlést levezetõ képviselõ azon kijelentése pedig, hogy a bérlõ vadásztársaság az évenként esedékes, s a haszonbérleti szerzõdésben meghatározott haszonbérleti díjat nem fizette meg, az egyszerûen hazugság, mert a vadásztársaság – bizonyítani is tudom – a kötelezettségének minden évben eleget tett, azt a földtulajdonosok képviselõje átvette. (Hogy aztán a pénznek mi lett a sorsa, s miért nem lett kiosztva a földtulajdonosoknak –

nem tudjuk…) A gyûlésen részt vett egyik földtulajdonos – aki egyébként nem vadász – tisztában lévén azzal a ténnyel, hogy a közgyûlés összehívása jogszerûtlen volt, jogorvoslatért fordult a bírósághoz. Nos, okulásul, a dolgok feletti elgondolásul írtam le a helyi példát, mert azt gondolom, hogy hasonló aktákkal hamarosan tele lesznek a bíróságok polcai. Érdemes lenne talán a „senki nem tud semmit, és senki nem mond semmit” állapotból kilépve segítséget nyújtani azoknak, akik tisztességesen, a törvényeket és jogszabályokat betartva igyekeznek – az egyébként erõsen vitatható feladatokat – végrehajtani. A most kialakult helyzet csak a „sumákolóknak”, a tisztességtelenül, sõt, meg merem kockáztatni törvénytelen eszközökkel próbálkozó, sajátos elgondolásuk szerint elõnyökhöz, jogtalan haszonélvezethez jutni kívánóknak kedvez. A leirt esetben azok, akik egyszer már megmérettettek, a társaságot a kényszerhasznosítás felé sodorták. Végezetül a kialakuló anomáliának azonban az igazi vesztese a vad és az ésszerû vadgazdálkodás. Ez vajon kinek lehet az érdeke? ÖSZE LÁSZLÓ Vt, titkár

471

Aktuális

A levezetõ szemével ermészetesen lehetne olyan tapasztalatokról is szólni, hogy esetenként milyen módon, milyen érvekkel lehetett egy földtulajdonosi gyûlés megtartását és lebonyolítását megakadályozni, vagy ellehetetleníteni, fontosabb azonban arról beszélni, hogy miképp kell pontosan, jól, szabályszerûen megszervezni – és szakszerûen levezetni – a gyûlést.

A gyûlés kezdete A tanácstalanság, a bizonytalanság már a gyûlés elõtt csaknem mindenütt rendkívüli. Általában nincs egy irányító személy, aki rögvest ismertetné a megjelentekkel a gyûlés menetének rendjét. Ilyenkor jó, ha a gyûlést kezdeményezõk közt van a feladatra alkalmas, hozzáértõ személy, vagy ennek hiányában az általuk felkért szakértõ, szaktanácsadó. A felkért szakértõt a gyûlésnek ebben a szakaszában még nem választották meg levezetõ elnöknek, tehát csak segítõ lehet. A szakértõ lehet jogász (ha tövirõl, hegyire ismeri a vadászati törvényt és annak sokszor módosított végrehajtási rendeleteit) vagy vadászati szakterületen és a vadászati rendeletekben alaposan tájékozott személy. A vadászterület kialakításának kezdeményezõi (azaz a hirdetményt kifüggesztõ legalább 1/3-nyi földtulajdonosnak és/vagy meghatalmazottaknak) egyike köszönti a megjelenteket, és röviden, tömören, csupán pár szóval ismerteti a gyûlés lényegét. Ezután át kell adnia a szót a gyûlés levezetésére felkért szakértõnek. Neki sem kell bevezetõként túl sokat beszélni, azt viszont feltétlenül el kell mondania, hogy kezdeményezõk és a várhatóan ellenfelek – akiket viselkedésük alapján szinte azonnal fel lehet ismerni – az elõre elkészített regisztrációs lapokon jegyezzék be a saját és képviselt területadataikat, és azokat írják alá.

A regisztráció Meglehetõsen hosszadalmas eljárás, mert általában legalább 2-3 órát vesz igénybe. Ezt több helyen – sajnos – elõre nem kalkulálják be. Jó megoldás, ha a gyûlés idejét úgy hirdetik meg, hogy a kezdés elõtt 2-3 órával már lehetõvé teszik a regisztráció bejegyzését. A

regisztráció ideje alatt a jegyzõknek nem kell jelen lenniük. A regisztrációs lapokat községhatáronként kell elkészíteni, amelyre beírják a saját tulajdonú (S) földterület és a meghatalmazással (M) képviselt földterület nagyságát. Minden településhez jó, ha van egy-egy segítõ személy, mondjuk mandátumszámláló, segítõ ember. Ha elkészült a regisztráció, akkor a lapokat vegye kézbe a szakértõ, akinek a munkáját továbbra is segítik, átszámolják, ellenõrzik a számítógépes adatokat kezelõk. A leggyakoribb hibák: a) Nincs jól elõkészítve a gyûlés. b) Nem tisztázták elõre a tervezett vadászterület bruttó és nettó hektárnagyságát. c) Nem hozzák el a gyûlésre a valamennyi érintett településen és a megyei FVM Hivatalok hirdetõtáblájára kifüggesztett, a gyûlés napja elõtt lejárt és bevont, az önkormányzati jegyzõk, vagy tisztviselõk által igazolt hirdetményeket. d) Hiányzik a kezdeményezõ 1/3-nyi földtulajdonos, illetve a képviselõik listája. e) Több esetben hiányzik az állami tulajdonú területeknek a hektárnagysága. (A területi adatokat egyébként mindig településre kell meghatározni, mert a regisztráció vége az, hogy mekkora a nettó területe az úgynevezett „0” helyrajzi számos, azaz a vadászati törvény szerint a vadászterület kiterjedésének megállapításába beszámítható, de a jegyzõk szavazatával beszámított hektárszám.) f) A jegyzõ csak a saját közigazgatási érdekeltségi területén belül – azaz, amelyik településen a tevékenységet folytatja – szavazhat, nem „mehet át” másik önkormányzat területére, kivéve, ha van arra a regisztrációkor bejegyzett, a törvény elõírása szerint külön írásbeli meghatalmazása.

A levezetõ elnök A felkért gyakorlott levezetõ elnök mindezekben rengeteget segíthet. Még akkor is így van ez, ha az ellenérdekûek szeretnék megakadályozni a gyûlés sikeres lebonyolítását, például, mert más területet

Fotók: Somfalvi Ervin

T

Aktuális szeretnének egy másik vadászlistájával rendelkeztek-e a hirdetmény Az ország vadászai, vadásztársaságai és társaságnak. (Õk a legnagyobb földtulajdonosai között javában zajlik a sok kifüggesztésének idõpontjában. A ellenfelek.) Még az akácfába is megrajzolt vadászterület határain beévtizedes gyakorlattól merõben eltérõ bele akarnak, és bele is fog- módon az új vadászterületek kialakítása. Az lül esõ vagy azzal érintett (!) telepünak kötni. Struccpolitika volna lésekre a hirdetményt 30+2 napra kia gond, hogy az egész „intézkedéscsoilyen létezõ jelenségekrõl tudohelyezték-e, ott is, ahol például csak mag” lebonyolításában rendkívül sok a mást nem venni. tanácstalanság, és a jogszabályi ismeretek állami terület van, a területi adatok A szakértõ, tanácsadó, ne elfogadhatók-e, stb. Ha ezek közül hiánya, ezért van aztán az, hogy akár a legyen elfogult egyik oldal iráakár egy is hiányos, a gyûlés a törslágerban: „mindenki másképp csinálja”. nyába sem, még akkor sem, vény értelmében érvénytelen. Bár ezt Ráadásul, ahány megye, annyiféle ha a kezdeményezõk kérték a levezetõ elnök nem tudja tételesen elképzelése, igénye, olvasata és fel a gyûlés levezetésére. Leellenõrizni, csak a helyi kezdeményeértelmezése van még a megyei vadászati gyen tisztában azzal, hogy zõk, és azokból kell elindulni, amit hatóságoknak is az intézkedéseikben. nem döntõbíró, nem a törvény adatként közölnek. (Ha ez téves, a Sokhelyütt már megtartották a hirdetményképviselõje, hanem csak erre következményekért nem a levezetõ a nyel összehívott földtulajdonosi vadászati az egy alkalomra segítséget felelõs). Mindezek már az elején hejogközösségi gyûléseket, így elegendõ nyújtó levezetõ elnök, akit ves viták tárgyát szokták képezni. tapasztalat gyûlt össze ahhoz, hogy levonmajd a határozatképes gyûlés A levezetõ elnök településenként hassuk a legfontosabb tanulságokat. kizárólag erre a feladatra, állapítsa meg a település nettó terüegyszerû szavazattöbbséggel letének figyelembevételével az egyes megválaszt. Legyen felkészült, elõre gondoljon minden személyek szavazati arányát – természetesen a teljes netbajra, problémára, kérdésre… Szerepét nem szabad túlér- tó területhez viszonyítva. A nettó területbõl le kell vonni tékelni, de lebecsülni sem. Korrekt tájékoztatást kell ad- a jelenlévõk saját tulajdonú és a megbízással képviselt, vania a megjelenteknek a gyûlés menetrendjérõl, a várható lamint az állami területeket. A fennmaradt hektárszám lefolyásról, a számlálások, szavazások rendjérõl. (Kiszámí- adja meg a település jegyzõjének a területnagyságra értott százalék, vagy 1 hektár = 1 szavazat szerint.) A re- vényes szavazati jogát. Állami területrõl a jegyzõ nem szagisztrációs lapokra beírt területek tekintetében, a képvi- vazhat, csak az állam megbízott képviselõje (a Nemzeti seleti dokumentumokról, a kettõs, azaz ugyanazon terü- Föld Alap (NFA), illetve megbízólevél alapján a kezelõ erletre vonatkozó meghatalmazásokról, az egyharmadnyi lis- dõgazdaság). Ezután ki kell állítani az egyes szavazólapotáról, stb. nem dönthet, csak megállapíthat, és jegyzõ- kat, mégpedig úgy, hogy településenként kell átnézni, hogy könyvbe vetethet. Minden feltett kérdésre, felvetett prob- egy-egy tulajdonosnak, képviselõnek összesen mennyi a lémára el kell mondania, hogy a törvény mit ír elõ, mi a teljes területre vonatkozó szavazati nagysága. Lehet olyan törvényes szabályosság és mi az, ami nem fogadható el. jelenlévõ személy, akinek a megrajzolt területen belül több-, vagy mindegyik település területén van saját földA jegyzõkönyv je, vagy meghatalmazása. Ebben az esetben az összes regisztrált területével jogosult szavazásra. A gyûlésen minden észrevételt, kifogást jegyzõkönyvben Ekkorra már – természetesen – kiderül, hogy a gyûkell rögzíteni. A szavazások aránya alapján a megyei va- lés határozatképes-e, vagy sem. Ha az érintett területek dászati hatóság, illetve végsõ esetben késõbb a bíróság jo- jegyzõi megjelentek, akkor a gyûlés minden esetben hagosult a vadászterület kijelölésével kapcsolatban dönteni. tározatképes, mert a határozatképességhez – ugyanúgy, A vadászati hatóság és a bíróság is „hozott anyagból dol- mint az egyszerû többséghez – a teljes nettó terület 50 gozik”, ezért alapvetõ fontosságú a pontos és hiteles jegy- százaléka + 1 szavazat (1 hektár) szükséges. zõkönyv. Azt azonban elöljáróban mindenképpen meg kell Természetesen elõzetesen kell bizonyítani, illetve meg nézni, hogy a legalább 1/3kellett állapítani, hogy a megrajzolt vadásznyi részarányú földtulajterület nettó hektár számának 1/3-a jogdonosi kezdeményezõk

Aktuális szerûen kezdeményezte-e a gyûlés összehívását. Hangsúlyozni szeretném, hogy a törvényi elõírások szerint végsõ soron ez a feladat a megyei vadászati hatóság jogosítványa. Ennek hiánya, vagy ha netán valamelyik településre, vagy a vadászati hatóság táblájára nem függesztették ki a hirdetményt, akkor jogsértõ és érvénytelen az egész gyûlés, a hozott határozatokkal együtt.

Szavazati arányok A gyûlés határozatképességét a kezdeményezõk képviselõje, vagy a felkért szakértõ állapítja meg. Addig már lefolytatták a területek egyeztetését a kezdeményezõk, a jelenlévõk, és a láthatóan ellenérdekeltek már megvívták a csatájukat, nevezetesen azt, hogy melyik terület nem tartozik a megrajzolt területbe. Továbbá ki adott ugyanarra a területre két meghatalmazó nyilatkozatot, mekkora az állami terület, jelen van-e a jogszerû képviselõje, stb. Ezekben a szakértõnek, tanácsadónak jelentõs a véleményezõ szerepe. Különösen akkor, ha az ellenérdekûek is szakértõvel, jogásszal, ügyvéddel sorakoznak fel. (Sajnos egyesek sok „huncutsággal” – de nevezhetjük nyugodtan aljasságnak, csalásnak – is megpróbálkoznak, mert elõfordult már halott ember által „adott” meghatalmazás, vagy eladás alatt álló területrõl hozott nyilatkozat, kettõs, vagy többes meghatalmazás.) Végtére azonban – ha ügyesek és gyorsak a segítõk – kialakulnak az ellenõrzött, pontos szavazati arányok. Minden résztvevõt meg kell kérni, hogy maga is ellenõrizze a lapon szereplõ adatokat. Célszerû idõközben a regisztrációs lapok mellett egy jelenléti ívet is útjára bocsátani.

Nyílt, vagy zárt a gyûlés? Gyakori, hogy „illetéktelenek”, kívülállók, barátok, ismerõsök is megjelennek a gyûlésen. Például a 30 hektár alatti földtulajdonnal rendelkezõk (akiknek nincs szavazati joguk), a valamilyen okból nem regisztráltak, vagy más ellenérdekeltek, netán „rárajzolást” fontolgatók, vadásztársasági tagok, vagy éppen az egész eljárás lebonyolítását megtanulni vágyók, azaz olyan ráérõ érdeklõdõk, akik rosszabb esetben még közbe is szólnak a gyûlésen. Másokkal ellentétben, az a határozott véleményem, hogy a földtulajdonosi vadászati közösségi gyûléseknek nem nyíltnak, hanem zártnak kellene lenniük. Csak a regisztráltak, a megbízott képviselõk, jegyzõk és azok, akiknek ott dolguk és szerepük van, jogosultak jelen lenni és hozzászólni. Ugyanakkor sokszor találkoztam olyan földtulajdonossal, aki azt mondta: – engem nem is hívtak meg a gyûlésre, pedig ott van a földem. Semmiféle „külön meghívás” nincs, mert erre szolgál a 30+2 napra kifüggesztett hirdetmény. (Mindezekrõl nem rendelkezik a szakmai jogszabály). A nyugalom érdekében azonban senkit nem célszerû elküldeni. A levezetõ elnöknek a jogköre annak a meghatározása, hogy kinek, milyen sorrendben, és milyen alapon adja meg a szót. Célszerû a szavazati arányokról a regisztrációs lapokon kívül is külön listát felfektetni. Amennyiben a szavazólapokkal, az azokon szereplõ adatokkal kapcsolatban kifogás, észrevétel nem hangzott el, megkezdõdhet a szabályos, határozatképes gyûlés.

A pontos menetrend 1.) Legelõször is a szavazáshoz újból meg kell állapítani a határozatképességet. Hiány lehet a 100 százalékból, ha valamelyik jegyzõ, vagy az állami terület(ek) jogszerûen meghatalmazott képviselõje nincs jelen, vagy a szavazás elõtt elment a helyszínrõl. A szavazást mindig a teljes nettó terület nagyságához viszonyítva kell megállapítani. 2.) Meg kell választani egyenként a jegyzõkönyvvezetõt és a két jegyzõkönyv-hitelesítõt. Érdemes megemlíteni, hogy esetleg, akár többen is diktafont használhatnak a gyûlésen – a törvény nem tiltja –, ezért a késõbbi jogviták elkerülése miatt a jegyzõkönyvet gondosan és hitelesen kell vezetni. Valamennyi személyre és határozatra vonatkozó javaslatot a kezdeményezõk terjesszék elõ. 3.) Meg kell erõsíteni, választani a regisztrációs lapok alapján a szavazatokat (mandátumokat) meghatározó személyeket, mondjuk szavazatszámláló bizottságként, beleértve az abban résztvevõ szakértõt is. 4.) Meg kell választani a levezetõ elnököt – a felkért szakértõt, szaktanácsadót – aki eddig is segítette a gyûlés munkáját. Eddig általában a dolog simán szokott menni. Szavazni csak a meghirdetett napirendi pontokban lehet Ezután kell dönteni, illetve érvényes határozatokat kell hozni a hirdetményben meghatározott konkrét napirendi pontokról, mivel a hirdetményben „egyebek” címszó alatt napirendi pontot feltüntetni nem lehet. Arra sincs jogi lehetõség, hogy valaki feláll és javasol újabb vagy esetleg más napirendi pontot. A Vadászati törvény 12. §. (1) bekezdésének „a”, „b” és „c” pontjában meghatározott, három alapvetõ témában kell határozni egyszerû többséggel, azaz 50 százalék + 1 egyetértõ szavazat érvényességével. Néhányszor tapasztaltam, hogy erre az elsõ gyûlésre napirendként feltüntették a földtulajdonosi vadászati jogközösség mûködési szabályzatát, a haszonbérleti szerzõdés tervezetét, a fizetni tervezett díjak (haszonbérleti vagy többlethasználati díj) összegét, a felügyelõbizottsági tag megválasztását, stb.. Meggyõzõdésem, hogy ezekre csak akkor kerülhet sor, ha a megyei vadászati hatóság a benyújtott kérelemre (!) a földtulajdonosi közösséget már nyilvántartásba vette, megállapította a vadászterület jogerõre emelkedett határait, és errõl hozott határozatában értesítette a kérelmezõ földtulajdonosi vadászati közösséget. A gyûlésen hozott határozatokat – a hirdetményhez hasonló módon – 30+2 napra ki kell függeszteni a települési önkormányzatok hirdetõtábláira (kivéve az FVM Hivatal hirdetõtábláját). Ezután már csak a földtulajdonosi vadászati közösség bejegyzése és a vadászterület határának megállapítása iránti kérelem mellékleteként be kell küldeni a gyûlés teljes dokumentációját az illetékes megyei vadászati hatósághoz – és várni a döntésre, amit a törvény szerint 30, illetve 60 napon belül meg kell hozni, amennyiben „csont nélküli” az ügy, azaz nincs rárajzolás, egyességi tárgyalás, stb. DR. BALÁZS ISTVÁN

FOTÓ: KRIZAK ISTVÁN

Nyúlkonferencia

A legfontosabb apróvad

FOTÓ: KOVÁCS ATTILA

Ú

gy tûnik, elõbb vagy utóbb minden vadfajunk „problémássá” válik, mert Szolnokon, június 22-ikén az elmúlt évek nagyvad-konferencia sorozatai után, most a mezei nyúl „került terítékre”. Az OMVK Vadgazdálkodási Bizottsága szervezte rendezvényen az érdeklõdés olyan nagy volt, hogy a hatalmas terembe sokan be sem fértek és az ajtóban állva hallgatták végig az elõadásokat. Dr. Nagy Emil, a bizottság elnöke ismertette kedves vadfajunk jelenlegi helyzetét, elemezte az elmúlt évtizedekben tapasztalt állománycsökkenés okait, a jelen sürgõs feladatait, amellyel éppen e vadfaj jövõjét lehetne biztosabbá tenni. A hazai vadászok nagyobb része apróvadvadászból nagyvadvadászokká vált. Véleménye szerint a készülõ Nemzeti Vadgazdálkodási Programban is apróvad prioritással kell számolni, mert a nagyvadtartási lehetõségek a jövõben a vadkár miatt erõsen szûkülnek. Ezzel szemben a vadászlétszám az unióban nálunk a legalacsonyabb, amely várhatóan jelentõsen emelkedik majd. Pechtol János elõadásában arra hívta föl a figyelmet, hogy a mezei nyúl és az õzbak-vadászat volt az apróvadas területek gazdálkodásának alapja, s ez biztosította a fácánnevelés költségeit. Részletesen elemezte az állományvédelmi lehetõségeket, s hangot adott annak, hogy a két évtizedes kutatás nem hozott számottevõ eredményeket. Dr. Sztojkov Vladov elõadásában a hazai mezei nyúl állomány állategészségügyi vizsgálatainak eredményeit elemezte. A vírusos fertõzések közül 1988 óta az EBHS betegség elterjedtségének jelentõsége növekedett olyannyira, hogy a vizsgált nyulak 90 százaléka vagy fertõzött, vagy már átesett a betegségen. Kõváry Ferenc a

Jász-Nagykun-Szolnok megyei helyzetet ismertette. A belvíz, az árvíz és a kártevõk elszaporodása miatt erõsen csökkent a nyúlállomány. Az elmúlt negyedszázadban, amikor a mai állománynak a többszöröse élt a területeken, egyetlen nyúlkárt nem jelentettek, ezzel szemben 1995 óta a kifizetett nyúlkár évente megközelíti a 7 millió forintot. Elõadása végén nem várt csattanóként kérte a vadgazdákat, hogy támogassák javaslatát; ahol a területüket, vagy annak egy részét, a jelenleg gazdálkodók az új kijelölésekkel elveszítik, ott a felügyelõség állományvédelmi okokból az apróvad vadászatát októbertõl teljes egészében tiltsa be. Bellányi József és Német Gergely a rábamenti és szanyi (Vas megye) eredményes nyúlprogramjukat ismertették. Egyebek között szólt arról, hogy az EU támogatással eredménnyel lehet pályázni a környezetkímélõ gazdálkodásra, amely hektáronként 20 000 forintos támogatást jelenthet. Sokféle hasznos, vadkímélõ eljárást alkalmaznak, de kötelezõ a traktorokra a vadriasztó felszerelése és használata is. Kelemen József fõiskolai adjunktus, az országos mezei nyúl védelmi program irányítója, igyekezett cáfolni Pechtol Jánosnak a kutatások eredményességét hiányoló felvetéseit. Állítása szerint a ragadozók közül a róka szerepe jóval kisebb arányú, mint más, de kevésbé ismert fajoké. A mezei nyúl helyzetét javító lehetõségek közül: a kormányzati eszközök, az alternatív földhasználat, az élõhely-fejlesztési támogatások, a hatósági eszközök, és az oktatás - kutatás hozhat jelentõs eredményeket. Ismertette továbbá az infrás hõfényképezésnek a mezei nyúlra és más vadfajokra is használható új számlálási módszereit és alkalmazási lehetõségeit. Szuda Zoltán, az FVM Dél-Alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda vezetõje a környezetkímélõ élõhelykezelési módok közül a redentines rágcsálóirtás vadkímélõ módszerét ismertette, ahol a szert hús-,vér-, csontlisztbe keverve helyezik ki, így a Redentint sem a nyúl, sem az õz nem veszi fel, csak a „célzott” rágcsálók. Az évtizedes németországi tapasztalatok alapján költségkímélõ, évelõ vadföldnövény magkeverékek használatát ajánlotta, amelyek adott esetben zöldtrágyaként is jól beváltak az ott államilag is támogatott pihentetéses vetésforgók alkalmazásakor. Somogyi Ferenc, a Medo Kft. ügyvezetõje az élõnyúl-kereskedelem helyzetét ismertette. Szakmai, kereskedelmi és egyéb okok miatt is káros a januári befogások tilalma, mert például az EBHS érték egészen decemberig magas mértékû. Vállalkozása a saját érdekeltségi körében vállalja az elõzetes szûrõvizsgálatok költségeit és megszervezik ennek lehetõségét. Felvetette továbbá az egykor jó eredményeket hozó, de mára szinte elfeledett, a hazai területek között egykor alkalmazott „vérfrissítés” módszerének újra bevezetését. Mivel szinte minden elõadó jelentõsen túllépte az elõre megszabott idõkeretét – sajnos pont a vitás kérdések tisztázására, a hozzászólásokra szinte alig maradt idõ. Azért azonban, hogy az elõadások anyaga minél több szakemberhez eljuthasson, a kamara a már ismert formában, a konferencia teljes anyagát külön kiadványként kívánja megjelentetni. H. ZS.

Ajánlatunkból

A könyvek, CD-k, VHS kazetták utánvéttel megrendelhetõek a szerkesztõség címén, 1031 Budapest, Pákász u. 7. telefonon és faxon: 06-1-242-00-42 vagy e-mail-ben [email protected] Elek Ferencnénél. A teljes lista megtekinthetõ a www.vadaszlap.hu honlapon vagy kérésre elküldjük az érdeklõdõnek.

A két kötet:

12.600 Ft

3.500 Ft 3.900 Ft

CD-k, VHS-ek, DVD-k

Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv CD . . . . . . . . . . .2.980,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik (v.vizsgához) VHS . . .3.950,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik (v.vizsgához) DVD . . .4.800,Homoki-Nagy István: Cimborák hegyen-völgyön DVD . . . . .1.280,Cimborák nádi szélben DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.280,Gyöngyvirágtól lombhullásig DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.280,Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1280,Hunting video stúdió: A Highland Dream . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Bow Hunting in South Africa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Deer Stalking & Game Shooting . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Great Days . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Highland fever . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting Fever in New Zealand . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting in Tanzania . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting rifles and ammunition . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Up high in Norway . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Ignácz M. dr.: A szarvasbõgés titkai VHS, DVD . . . . .3.500-4.200,Apróvadvadászat videó, DVD . . . . . . . . . . . . . . . .3.500-4.200,Élõhelyfejlesztés és vadgond. apróvadas v.területen VHS .2.000,Élõhelyfejlesztés és vadgond. nagyvadas v.területen VHS .2.000,Nagyvad egyéni vadászata videó, DVD . . . . . . . . . . .3.500-4.200,Nagyvad társas vadászata videó, DVD . . . . . . . . . . .3.500-4.200,Örökség Fekete Istvántól videó, DVD . . . . . . . . . . . . .3.000-3.500,Õzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD . . . . . . . . . . . . .6.300,Szalonka videó, DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500-4.000,Szalonkától a vadlibáig dupla DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.300,Természetvédelem és vadászat (IV.) . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Vadászati Múzeumok videó, DVD . . . . . . . . . . . . . . . .3.000-3.500,Vadászösvényeken ecsettel videó, DVD . . . . . . . . . .3.000-3.500,Kossuth Kiadó: A család kedvencei...CD-k . . . . . . . . .4.990-4.990,Kézi lõfegyverek CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn 2 DVD . . . . . . . . . . .2.950,Takács Viktor A nagyvad találatjelzése videó . . . . . . . . . . . .3.500,A vaddisznó vadászata videó, DVD . . . . . . . . . . . . . .5.200-5.800,Erdõ-mezõ állatai videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Meghívás vadászatra videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Õzhívás videó, DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.360-5.800,Tesztvadászat videó kazetta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Vadászünnep videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Velünk élõ természet videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Vetter János dr.: Gyógyító, mérgezõ növények CD . . . . . . .4.490,VKE: Vadászhimnusz CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,-

KÖNYVEK

2.200 Ft 1.400 Ft

3.900 Ft

1.280 Ft 1.280 Ft

2 DVD 1.280 Ft 2.950 Ft

6.300 Ft 5.800 Ft

2.600 Ft

Heltay István: Amit a fegyverismereti vizsgáról tudni kell . . .2.950,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . . . . . . . . . . . .3.050,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.550,Heltay I.-Rácz Fodor G.: Vadászatszervezés, vadászetika . .4.600,Hartink, A.E.: Antik lõfegyverek enciklopédiája . . . . . . . . . . .4.990,Golyóspuskák és karabélyok enciklopédiája . . . . . . . . . . . .4.990,Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.990,Sörétes és vegyescsövû vadászpuskák enciklopédiája . . .4.990,Horváth Zoltán: A kutya és a macska betegségei . . . . . . .3.900,Iden, Karin: Karácsony, az ünnep varázsa . . . . . . . . . . . . . .6.000,Ignácz Magdolna dr.: Vadásznapló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.980,Ilosvay Ferenc: …Ha Dunáról fúj a szél . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Iváncsics L.,dr-Köller J., dr.: A természet harmóniája... . . . .5.100,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . .2.700,Kafi Bt. Borok, turizmus, gasztronómia Baranyában . . . . . .3.500,Kászoni Zoltán: A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . . . .1.600,Hal és horgászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.560,Vad és vadászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.300,Vad és vadászatok Erdélyországban . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Vadászatok, vadászutak Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Kis Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .940,Kiss Marcell-Illyés Csaba: Örökzöld fenyõk, fák és cserjék . .2000,Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad… . . . . . . . . . . . . . .3.990,Koncz István dr.: Libagödör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.300,Kovács Dénes: A vívók apostola és a vadászat szerelmese 3.500,Luxus vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Vadásztöltény- és lõtechnikai ismeret . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.400,Kovács László: Amikor kevés a töltény . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Tarka teríték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadászpuskák bolondja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Vadászpuskák között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.100,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Kozma Sándor: Disznóságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Kriesi-Osterwalder: Borok világa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.000,Krizsán László: A szabad természet fia . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Magyar vadászutazók a nagyvilágban . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Kropog Erzsébet: Erdõk, mezõk virágai . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Fák és cserjék (növényismeret) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Kuhnert, Wilhelm: Modelljeim földjén . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Lakatos Ferenc: Fenyõféléken elõforduló károsítók ... . . . . .1.800,Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata . . . . . . . . .3.500,Természeti és vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Vadászhit, A császármadár és vadászata . . . . . . . . . . . . .2.400,Larusse Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.600,Lovász Sándor: A vadászat lázában Gelvács . . . . . . . . . . . . .750,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Mátray Gyula: Vadásztárcák és vadásztörténetek . . . . . . .2.700,Mess Béla: Apróvadra is vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,MEOE: Vadászkutya vizsga- és versenyszabályzat . . . . . . .2.150,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.690,Molnár L.-Motesiky Á.: Gróf Forgách Károly élete ... . . . . . .1.200,Montagh András dr.: Négy földrészen vadásztam . . . . . . .1.850,Sikeres sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . . . . . . . . . . . .700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.100,Lévától Nagymarosig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Muray Róbert: Témám a természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.800,Münster, Georg: A szarvashívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,-

Nagy D.Imre-Nagyné L.Gabriella: Vadászatok és vadételek 1.400,Nagy Imre: Lovas vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .980,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . . . . . . . . .2.998,Nagy László: Természetbarát zsebkalauz . . . . . . . . . . . . . . . .600,Nemeskéri Kiss Géza: Vadludak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Novotni Péter: Lótartás a családban . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.150,Oláh Zoltán-Oláh Armand: Hajnalok és alkonyok . . . . . . . .2.500,OMVK Vadhúsvizsgálat és minõsítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1860,Papp Károlyné, dr.: Vízrõl, halról horgászoknak . . . . . . . . . . .950,Páll Endre: Vadászszemmel Amerikában . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Pintér Károly: Horgász-zsebkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .500,Quinten-Graef: Macskabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam a Mount Everestet . . .3.200,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában .3.850,Tûzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.850,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . . . . . . . . . .2.700,Rimóczi Imre dr.: Magyarország leggyakoribb gombái . . . .1.950,Sáry Gyula: Az elveszett erdõrõl és a megtalált idõrõl . . . . .2.500,Új vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.600,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplõi . . . . . . . . . . . . .2.200,Állati érdekességek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.690,Csodálatos madárvilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .440,Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Legszebben éneklõ madaraink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .440,Madárlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .450,Madárvédelem a ház körül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Varangy a papucsomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.300,Védett madaraink kislexikona . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Schmidt E.-Bécsy L.: Magyarország legszebb madarai . . .1.200,Selous, F. C.: Természetrajzi megfigyelések Afrikában . . . .3.100,Sepsi: A medve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.500,Sinapius János: Kis vadászerdõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,Sipos Endre: Erdei barangolások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.860,Skicc Reklámstudió Kft.: Nótáskönyv /pince nóták/ . . . . . .2.100,Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Steidl, Robert: Borosgazdák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.100,Sterbetz István: Õszi tücsök hangol . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.870,Puskával a Nagypusztán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Természetvédelmi elvárások a vadászetikában . . . . . . . . . . .900,Természetvédõ ösvényeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.220,Szabó Ilona: Erdei fák betegségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,Szabó János-V. Hegyi Ildikó: Virágkötõ iskola . . . . . . . . . . . .1950,Szabó József: Tallián Emil a világutazó vadász . . . . . . . . . .2.500,Szabó Péter: Különös vadászat a kotorékozás gyakorlata .1.600,Rókák és terrierek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.360,Szálka R.: Kalandozások az ismeretlen Máramarosban . . . .2.300,Székely Dénes: A lõpor és a töltény . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.180,Szerb Imre dr.: Együtt vadászni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Szinák Dr. -Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . . . . . . . . . . . . .4.500,Szõllõsi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Tabel, Carl: A mindenes vadászkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.240,Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Terraprint: A természet és én 3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,A természet és én 5 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,Titán Computer: Az állatok nagy enciklopédiája . . . . . . . . . .4.100,Tóth Ferenc: Vadászatok, vadászok, történetek . . . . . . . . . .1.700,Vadásztörténetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Török András Mátyás: Az erdõ szabadja lettem . . . . . . . . .2.800,Ugray Tamás: Kosokra vadászva a selyemút végén . . . . . .2.500,Urbis Kiadó: Kutyaenciklopédia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Váczi Imréné dr.-Dede Géza: Növények a lakásban . . . . . . .1400,Kedvelt szobanövények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .600,Vahid-Kóbori: Korszerû tejtermelés és feldolgozás . . . . . . . .2.800,Varga Aladárné: Egy vadászfeleség . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Vasas Joachim: Menjen, Doktor elvtárs . . . . . . . . . . . . . . . .2.310,Végh Endre dr.: Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . .1.970,Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Videcz Ferenc: Tanítványok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Tucatversek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1400,Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,VKE: KÓD-EX . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Vadászetikett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .700,Vojnits András: Afrikai levelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Wass Albert: Mesék,erdök könyve, tavak könyve . . . . . . . . .1100,Wentzely Dénes: Erdészekkel a vadcsapákon . . . . . . . . . . .2.400,Erdõzúgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Erdõzsongás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Versek alkonyati fényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Erdõk zúgában éltem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Zalaerdõ Zrt.: Módus király vadászkönyve . . . . . . . . . . . . . .3.900,Zákonyi Botond: A Balaton és vidéke . . . . . . . . . . . . . . . . .3.900,Zákonyi Botond-Gyulai Ferenc: Horgász-zsebkönyv . . . . . . . .500,Zichy Mihály: Egy pétervári hajtóvadászat . . . . . . . . . . . . . .1.000,Zoltán János dr.: Hatvan év vadászpuskával . . . . . . . . . . .3.300,Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.200,A Kárpátokban vadásztak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.660,Zsarnovitzky Árpád: A sporthorgászat ... . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Zsindely Ferenc: Isten szabad ege alatt . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Zsirai László: Vadászok emlékeibõl 1. . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Vadászok emlékeibõl 2. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Avarffy Elek: Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Acél Csaba: Kuduláz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Ádámfi Tamás, dr.: Vadászbibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . .750,Agroinform kiadó: A magyar állattenyésztés nagyjai . . . . . . .4200,Altmann, Horst: Mérgezõ növények, mérgezõ állatok . . . . .1.440,Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . .1.300,Egy vadászíjász kalandozásai a Kárpátoktól Kanadáig . . .1.600,Ángyán-Tardy-Vajnáné: Védett és érzékeny természeti ter. . .6500,Anno Kiadó: Képes paci lexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Apatóczky István: Ettünk falombot ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Attenborough, D.: Emlõsök élete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.990,Balogh Gábor: Véges vadászmezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .450,Balsay László: Történetek a vadászmúltamból . . . . . . . . . .1.600,A medve karmai között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Bán István: Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,Zimankó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Bársony István: Az erdõk könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Elveszett Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.450,-

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

13. oldal

Nem fogtok felbosszantani H

a hatályba lép egy jogszabály, azt ha tetszik, ha nem, be kellene tartani. Így van ez – alaposan megtanultuk – akár szükséges, akár felesleges, akár okos, akár eszeveszett, akár betartható, akár nem. Mindenki tudja – még ha kimondani nem is meri – hogy eklatáns példa erre a „minden ízünkre” vonatkozó 7/2005. (II.4.) FVM számú rendelet is. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy e rendelet alapján ma kis hazánkban bármikor, bárkit, bárhol fel lehet jelenteni, jogerõsen agyon lehet büntetni és ellehetetleníteni. És ezzel az „idõgépes kényszerutazással” már vissza is kanyarodtunk a hagyományos sztálinista jogrend briliáns megoldásáig, amely szerint: ha valamilyen törvény, vagy rendelet ab ovo betarthatatlan, akkor majd valaki, valahol eldönti, hogy kit, vagy éppen kiket fog megbüntetni és jogszerûen ledarálni. Miután alig akad két ember, aki egyformán értelmezi a benne foglalt, már-már krónikusnak mondható és meglehetõsen súlyos tüneteket mutató rébuszokat, a tisztánlátás érdekében „értelmezést” kértem a rendelet alkotójától. Április 24-én (betartva az elõírt „szolgálati utat”, az FVM sajtóosztályának hatékonynak korántsem mondható segítségével) e-mail-ben és ajánlott levélben nem kevesebb, mint 22 kérdéssel bombáztam meg az illetékes fõosztályt. A kérdések mindegyike olyan volt, amelyekre a válasznak magából a rendeletbõl kellett volna egyértelmûen kiderülniük… Ám, mivel az idézett rendeletbõl még a vadhúsvizsgáló szaktanfolyamon vizsgázott vadászok számára sem derült fény, minden kétséget kizáróan az égvilágon szinte semmire, maradt a közérdekbõl és – valljuk be – már jogos önvédelembõl is történõ kérdezõsködés. Kivártam a válaszadásra elõírt 30 napot, amelynek letelte után a sajtóosztályról a szakfõosztályhoz irányítottak. Mire a fõosztályvezetõ úrhoz egy madárinfluenzával „fûszerezett” bocsánatos csellel eljutottam, már számtalan új ismeretséget kötöttem, mivel az illetékesek rendre tovább küldtek – persze, válaszok nélkül – más illetékesekhez. A rendkívül szívélyes fõosztályvezetõ úr az általa felelõs válaszadónak kinevezett hölgyhöz irányított, aki – mit tesz Isten – éppen külföldön volt. Komolyan aggódtam érte, mert anynyi a baj a világban manapság, de végre aztán szerencsésen hazaérkezett – és azonnal tovább küldött az egyik kollégájához, az meg egy másikhoz... Mindketten – akár két gentleman – rendkívüli udvariassággal ígérték meg, hogy másnap a válaszokat megkapom. Sajnos megint a kelleténél tovább voltam „másnapos”, mert talán mondanom sem kell, hogy nem jött semmi válasz... Továbbra is egyhangúan peregtek a napok, a hetek napi telefonokkal, ígéretekkel. Június 20-ikán aztán azt a választ kaptam, hogy – a járványüggyel kapcsolatos kérdések kivételével – elkészültek a válaszokkal. Sajnos a járványügyek tudorai nem értek rá, mert Bács-Kiskun megyében éppen a „nagyterítékû” madárinfluenza járvány megfékezésén szorgoskodnak s már félmillió kacsát, libát, tyúkot sikerült eltenniük láb alól. Pótcselekvésként azonban volt idõ, pénz és „energia” arra, hogy a megyében minden vadászatra jogosult a vadászati hatóságtól körlevélben megkapja, miszerint állat-egészségügyi okokból minden nemû „madár vadászat” tilos. (Ha valaki ismeri a vadászidényeket, ez egyébként is tilos volt ebben az idõszakban. Így aztán a levélbõl az derült ki, hogy arra sem szabad lõni, ami tilos…) Így aztán a járvány idején kelt hat „járványügyi” kérdés a kiskunsági pusztába kiáltott szó maradt. Mindegy – kértem – most már beérjük ennyivel is, csak végre kapjunk valamit. Állítólag már aznap kétszer is átküldték e-mail-en, de furcsa mód éppen ez nem jött át, pedig naponta kapunk több tucatot itthonról és külföldrõl. Végül június 24-ikén faxon megérkezett a válasz. Mindezek után már távolról sem merem azt feltételezni, hogy az értékelhetõ válaszokat alaposan át ne rágták volna. Viszont MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

tisztelem annyira a Nyájas Olvasóinkat, hogy nem fogom õket ezekkel felbosszantani, mert alapelvünk az, hogy ha nem tudunk segíteni, akkor legalább ne ártsunk. A tragikomikus az egészben, hogy nekünk, vadászoknak, akikre az egész vonatkozik, soha nincs kéthónapos gondolkodási idõnk. Teendõink ott, helyben, és azonnal elõírtak. Ráadásul az egész „ügy” vérig sérti mind a sajtó-, mind pedig a közigazgatási hatósági eljárásokról és szolgáltatásokról szóló törvényt. Az is nehezen érthetõ ép észszel, hogy arra a kérdésre, miszerint más szakhatóságoktól eltérõen a büntetések összegei milyen jogszabályi alapon nem kerülhetnek a szakminisztériumhoz, miképpen lehet például 55 sorban úgy válaszolni, hogy maga a kérdés nyitva marad? Végül – nagy nehezen – azért sikerült néhány kérdést a magunk számára végre egyértelmûvé tenni: – A magáncélú házi használatra történõ elsõdleges termelés – figyelem: ez a vadászat egyik legújabb EU kompatíbilis definíciója! – a magáncélú házi fogyasztású élelmiszerek házi készítése, kezelése, vagy tárolása esetében sem apró-, sem nagyvadra nem kell alkalmazni az EU- és a hazai rendeletek elõírásait. Minden más esetben a vadászzsákmány közfogyasztásnak minõsül, ezért hatósági húsvizsgálatra kötelezett, amely a megõrzendõ bizonylatok alapján utólag is ellenõrizhetõ. Közfogyasztásnak minõsül, ha valaki a kompetenciáját elajándékozza, a vadászat után a vadászházban, vagy közgyûlésen, gazda- vagy vadásznapon vadat fõznek, sütnek. – Az emberi fogyasztásra kifogásolt vadhús kutyákkal még hõkezelve sem etethetõ fel. Az ilyen vadhús az EU Parlament és Tanács 1774/2002 EK rendeletében meghatározott 3. osztályú (kategóriájú) állati eredetû mellékterméknek minõsül, a hõkezelést pedig kizárólag csak az engedélyezett, 3. osztályú melléktermékeket feldolgozó üzem végezheti el – persze, nem ingyen. (Ennyit a kutya vacsorájáról.) – A területen bármilyen okból elhullott és megtalált vadat a vadászatra jogosult a területen mûködõ (?) engedélyezett elsõ, vagy másodosztályú állati melléktermék feldolgozó üzemnek, vagy gyûjtõ-átrakó telepnek köteles átadni. Ha döglött vaddisznót találunk, akkor a tennivalóink már sokkal cifrábbak, mert vagy az egész tetemet, vagy a virológiai vizsgálatra kioperált mandulamintát kötelezõ elküldeni a budapesti Országos Állategészségügyi Intézetnek, de akinek közelebb van, az elküldheti Debrecenbe, vagy Kaposvárra is. A vizsgálati díjon kívül az egész tetem ártalmatlanítási díját is a vadászatra jogosultnak köteles viselnie. Hogy mennyi a megsemmisítés díja, nem sikerült megtudni, a válasz szerint azt viszont már igen, hogy ha sok dögöt adunk le, akkor „mérsékelhetik” a kilogrammonként fizetendõ – ismeretlen összegû – díjat. Magyarán: érdemes minél több dögöt találni, mert akkor lényegesen alacsonyabb egységáron fizethetünk jóval többet a megsemmisítésért. Ez már döfi! A jó hírekbõl – egyelõre – csak ennyire futotta. Az érvényes állategészségügyi rendelet esetleges módosításáról, ésszerûsítésérõl érdeklõdõ kérdésre az volt a sztoikus válasz, hogy a válaszadó számára a kérdésbõl nem derül ki, melyik állategészségügyi rendeletre gondoltunk… Hivatkozhatnék talán a szomszéd osztrákokéra is, mert tavaly a saját szememmel láttam, hogy milyen tök nyugodtan eszegetik a havasokban – nem az állatorvos, hanem – a „madárlátta” kõszáli kecskét, a zergét, a mormotát. Azt, amit az Isten nekik adott. Sõt – Uram, irgalmazz – még a Milka tehenet is fadongás sajtárba fejik. Végtére is a gondolkodás egyelõre még szakhatóságilag sem korlátozható. HOMONNAY ZSOMBOR

477

Aktuális Fegyvermûvesek SPÉN-TECH BT. Májer istván vadászpuskamûves 8051 Sárkeresztes, Arany J. u.21. Tel.: 06-22-442-332, 06-30-271-8453 Vadászfegyverek teljes körû szerkezeti javítása, felújítása, agyazás, távcsõszerelés. Gáspár Antal puskamûves 5600 Békéscsaba, Bajza u. 11. Tel.: 06-30-96-59-194 Javítás, felújítás, agyazás, vizsgáztatás. Kiss Péter fegyvermûves, fegyver- és infratechnikus Diana Vadászbolt 8900 Zalaegerszeg, Ola út 4-10. Tel.: 06-92-315-999, 06-20-9591-472 Fax: 06-92-598-480 E-mail: eben21@ t-online.hu Önvédelmi-, vadász-, és sportfegyverek javítása, vizsgáztatása, hatástalanítása. Oryx Fegyverjavító Major Tibor puskamûves 8000 Sz.fehérvár, Seregélyesi út 86. Tel./Fax: 06-22/504-835, 504-836, mobil: 06-30-9474-295, www.oryxfegyver.hu Teljeskörû fegyverjavítás, vizsgáztatás, csõcsere, vadászfegyverek egyedi gyártása, Recknagel távcsõszerelékek, alkatrészek kizárólagos forgalmazója. Farkas Bertalan fegyvermûves 3432 Emõd, Jókai u.13. Tel.: 06-46-476-375, 06-70-218-7974 e-mail: [email protected] JUHÁSZ Fegyvermûhely Kombinált fegyverek (drilling,vierling) specialistája,klasszikus fegyverjavítás, vizsgáztatás, antik fegyverek felújítása. Maklár, Egri u. 47/A Tel.: 06-20-393-3754 TOTÁL-JAGD KFT. Tóth József vadászpuskamûves teljeskörû fegyverjavítás, lövészeti lehetõség. 9330 Kapuvár, Táncsics út 60. Tel/Fax: 06-96-242-550 E-mail: [email protected] Bieder László puskamûves Vadász-, sport-, és kézi lõfegyverek javítása, távcsõszerelékek, felújítás, barnítás, agyazás, csõcsere. 9177 Ásványráró, Kiss János u.1. Tel.: 06-96-216-991 és 06-70-3691-513

478

A büntetések összegei A

vadászati törvény és annak végrehajtási rendelete több olyan tételt is tartalmaz, amely a vadászt bünteti, ha a vadászattal kapcsolatban követ el valamilyen törvénybe ütközõ cselekményt. Ehelyütt most csak a vadász által fizetendõ vadvédelmi bírságok összegét ismertetjük, amelynek mértékét a vadászati hatóság határozattal állapít meg.

A vadászat rendjének megsértése Ilyen például a tiltott vadászati eszközzel (elektronikus optikai eszköz használata, nagyvad elejtése söréttel, stb.) történõ vadászat, továbbá tiltott vadászati mód folytatása (fácánkakasra vagy mezei nyúlra egyéni vadászat, szarvasbika lövése sötétben reflektorral, stb.). Ide tartoznak a Házi Szabályzat vagy a vadászati rendtartás elõírásai, de a vadászkutyák használatának szabályai is. A vadászat biztonsága érdekében a vadászatvezetõ utasításának megszegése is ebbe a körbe tartozik. Ilyen elbírálás alá esik, aki jogosulatlanul vadászik, vagyis a vadász kötelezõen elõírt dokumentumai (vadászjegy, fegyvertartási engedély, vadász-szavatossági biztosítás, lõjegyzék és személyi igazolvány, vad azonosítójel) nélkül vadászik, vagy történetesen az elejtett vadat nem jegyzi be az egyéni lõjegyzékébe.

A vad szándékos kínzása Ezt talán külön nem is volna szükséges magyarázni, hiszen alapvetõ etikai kérdés. (Például a sebzett mezei nyúllal való „bánásmód”.) Ide tartozik az is, ha a vadász az általa sebzett vagy egyébként súlyosan beteg vad mielõbbi elejtése céljából nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, ha a sebzett vad utánkeresését nem végzi el tõle joggal elvárhatóan, vagy pedig a láthatóan beteg vad elejtését számára felróhatóan elmulasztja. Szándékos kínzás továbbá, ha a vadat olyan tiltott módon fogja, vagy pusztítja el, például tõrrel, veremmel, hurokkal, méreggel – amivel fájdalmat, kínt okoz az állatnak. A felsorolt esetekben a vadgazdálkodási bírság mérté-

ke, összege – a jogosulatlan vadászat kivételével – tízezer forinttól kétszázezer forintig terjedhet. A vadvédelmi bírság ismételten is kiszabható. Jogosulatlan vadászat esetében a bírság mértéke esetenként és a cselekmény súlyától függõen, ötvenezertõl egymillió forintig terjedhet. Ebben az esetben a vad egyedének értékét és a bírság összegét a végrehajtási rendelet „A vadászható állatok és hullott agancs vadgazdálkodási értéke” címû fejezetében leírtak szerint kell a hatóságnak megállapítania. (Például õzbak esetében 350 grammos agancssúlyig 200.000 Ft, felette 600.000 Ft, tarfejû, vagy háncsos agancsú baknál 350.000 Ft, a mezei nyúl 20.000, a fácánkakas 10.000, a fácántyúk 20.000 Ft vadgazdálkodási értéken szerepel.)

Sokan azt hiszik, hogy a határozatban kiszabott bírság megfizetésével az „ügy” befejezõdött. Ez azonban nagy tévedés, mert még ezután jön a „fekete leves”. A vadászjegyet ugyanis a vadászati hatóság – a cselekmény súlyától függõen – 3-tól 5 évig terjedõ idõtartamra visszavonja attól a vadásztól, akivel szemben jogerõsen vadvédelmi bírságot szabtak ki. Még ezzel sincs vége a „bûnhõdésnek”, mert akitõl a vadászjegyet egy évnél hosszabb idõre visszavonják, annak újra kell vizsgáznia, és csak azután kaphat újra vadászjegyet. Akinek pedig – éppen a bevonás miatt – nincs érvényes vadászjegye, attól a rendõrhatóság bevonja a fegyvertartási engedélyét is. Ezzel aztán egy akkora kör zárul be, amilyenre sokan elõre talán nem is gondoltak. Ugyanis mindenféle mérlegelési lehetõség nélkül, az egyik hatósági intézkedés vonja maga után a másikat. DR. B. I. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Szúnyoginvázió

Csípõs találkozás S

ok tavaszi-nyári esténket keseríthetik meg évrõl évre ezek az apró, vérszomjas rovarok. Mint alkalmi külsõ élõsködõk, súlyos ártalmakat okozhatnak embernek és állatnak egyaránt, hiszen viszketõ csípéseiken túl még terjesztõi is több, veszélyes betegséget elõidézõ kórokozónak. Talán elég csupán a maláriát, és a sárgalázat megemlíteni, amelyek számos trópusi és szubtrópusi országban, napjainkban is valóságos veszélyt jelentenek. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) hivatalos adatai szerint évente 100 millió új maláriás fertõzés fordul elõ a világon, amelybõl 1 millió halállal végzõdik. Szerencsére hazánkban sikerült végérvényesen felszámolni az ötvenes évek végéig rendszeresen visszatérõ maláriát. A szúnyogoknak közös tulajdonságuk, hogy teljes átalakulással fejlõdnek. A peterakás a nõstények megtermékenyítése után 1-4 nappal kezdõdik. A petékbõl kikelõ szúnyoglárvák fejlõdéséhez nélkülözhetetlen a víz. Ennek ellenére a szúnyog-lárvák nem elsõdleges vízi élõlények, hanem csak másodlagos, a vízhez alkalmazkodott szervezetek. Erre utal az is, hogy állandóan a víz felszínén, vagy csak kis vízmélységben, légcsövüket a víz felszínén tartva (a mocsári szúnyog kivételével), az oxigént nem a vízbõl, hanem a légköri levegõbõl nyerik. A bábállapot csupán néhány napig tart. A víznél könynyebb báb a felszínen úszik. Táplálkozási módja – az állatvilágban teljesen szokatlan módon – eltérõ a két ivarnak. A hím szúnyogok szájszerve a bõr átszúrására alkalmatlan, ezért csak növényi nedvekkel táplálkoznak. Vért kizárólag a nõstény szúnyogok szívnak. Legmohóbban a 3-4 napos nõstény támad. „Áldozatát” – annak szagát (az izzadságban mindig jelenlévõ tejsavat) és hõmérsékletét érzékelve – optikai és kémiai érzékszervei segítségével találja meg. Az éhes nõstény a szúrásra legalkalmasabb felület kiválasztása céljából az ember vagy az állat bõrét gondosan végigtapogatja, majd a bõrfelszín alatt húzódó eret megkeresve, szívókáját az arra legalkalmasabb helyen szúrja be. Átlagos élettartamuk alig több egy hétnél. Halandóságuk a természetben rendkívül nagy, naponta akár a kikelt mennyiség 40 százaléka is lehet.

sekély álló, vagy alig mozgó vízben fejlõdnek. Nyári melegben 3-4 naponként vérszívásra van szüksége, amely nélkül petét sem képes rakni. Elsõsorban emlõsállatok vérét szívja (zoofil), az ember vérét kevésbé kedveli. Éjszaka teljes besötétedéskor kel szárnyra, akkor táplálkozik. Csípése fájdalmatlan, alig észrevehetõ. Gyötrõ szúnyog (Aedes vexans) Pete alakban telel át. A nõstény petéit egyesével nem a vízre, hanem a növényekre, vagy a nedves talajra rakja le, ahol az esõzések, áradások, esetleg hóolvadás alkalmával, vagy a talajvíz emelkedésekor elõbb-utóbb víz alá kerül. A pete hosszú ideig, akár évekig is életképes marad. Fejlõdése csak akkor indul meg, amikor a tavaszi nap a vizet felmelegíti. Növekedésük hihetetlenül gyors, a lárvák 4-5 nap alatt kifejlõdnek, amelyhez napos, sekély víz (pl. pocsolya, vizesárok, gödör, dagonya, keréknyom) is elegendõ. A nyári esõk után víz alá került rétek, a megáradt folyók árterei nyüzsögnek a lárváktól. A bábok víz nélkül, a sárban is befejezik fejlõdésüket. Évente több nemzedéke van. Bármely élõlény vérével képes táplálkozni. Késõ tavasztól kora õszig egész nap támad. Csípése fájdalmas. Tenyészõhelyétõl akár 5-15 km távolságra is elvándorol. Mocsári szúnyog (Mansonia richiardii)

A hazánkban élõ 44 szúnyogfaj közül elõfordulási gyakorisága szerint három faj jelentõs. Foltosszárnyú maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis) Imágó alakban telel át. A rejtekhelyre vonuló, zsírtartalékot gyûjtõ, m e g t e r m é ke n y í t e t t nõstények 6-8 hónapig is életben maradhatnak. Egy-egy alkalommal átlag 200 petét raknak. A lárvák a petékbõl nyáron 2-3 nap alatt kelnek ki, majd MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Lárva alakban telel át. A nõstény petéit a vízfelszínre rakja. A lárva növekedése rendkívül lassú, ezért csak állandó vizekben (tavakban, mocsarakban, csatornákban) fejlõdik. A lárva és a báb légzõcsövét a vízinövények szárába fúrja és az onnan felvett levegõvel lélegzik. Az ember számára ez a legkellemetlenebb faj. Fõképp alkonyatkor csíp, de erdõs, árnyékos helyen nappal is támad. Különösen állandó vizek környékén, napnyugtakor ártalma szinte elviselhetetlen. Csípése fájdalmas. W. P.

479

Szúnyoginvázió

FOTÓ. SOMFALVI ERVIN

A „vad réme” vagy ezer szúnyog kb. 2 percenként váltja egymást, ugyanis ennyi idõ alatt telik meg a potrohuk vérrel. Jól belegondolva, ez a fiatal szervezet számára nem kis vérveszteséget jelent. A barkás agancsok, mint ismert, rendkívül dúsan vannak vérerekkel behálózva. Az ezekben keringõ vér szállítja azokat az ásványi anyagokat, amelyek lerakódnak és belõlük képzõdik az agancs. Nos, ezeket a barkás agancsokat is elõszeretettel lepik el a szúnyogok. Nyári idõben, mikor a borjak már követik anyjukat, újra csapatokba verõdnek. Ilyenkor szívesen keresik fel a mezõgazdasági területeket, hiszen ott többé-kevésbé „jár a levegõ” és elviszi a szúnyogokat. Nem ritka látvány szélcsendes idõben, hogy a búzában legelészõ szarvasok a borjak egyre erõsödõ bõgése miatt (ez a szúnyogoktól van) pár száz métert rohannak, és ott kezdenek újból legelni. Rohanás közben elhagyják az õket ellepõ szúnyogfelhõt. Ilyenkor menekülésükkel „látványos” taposási kárt okoznak. A 80as évek végéig elõfordult, hogy a késõi vizek miatt olyan szúnyogáradatot kaptunk, hogy a bõgési vadászat meghiúsulni látszott. Ezért a területet lepermetezték helikopterrõl (az elõzõ rendszerben ez nem pénzkérdés volt…). A szúnyogok eltûntek: Egyik napról a másikra zengett az erdõ!! Szeptemberben elõfordult, hogy a sok szúnyog miatt a bõgés a sûrûkben zajlott, itt az állandó mozgás következtében A vad egyetlen védekezése a vakarózás lekotorták magukról a szúnyogot. A nagy záporok, zivatarok a bõséges álunk, a gemenci erdõkben minden évben megkap- szúnyogáldást megtizedelik, a vérszívók létszáma ilyenkor juk az „áldást”. Ennek a mértékét és idõtartamát erõsen megcsappan. Ez véleményem szerint abból adódik, több tényezõ is befolyásolja. Elsõsorban az árvizek, még- hogy szívesen tartózkodnak árnyékos helyeken, például a pedig a tavasztól õszig beköszöntõk. Ahogy vonul vissza levelek alatt. Ezeket a vihar felforgatja, a sûrû esõ pedig a víz és melegszik az idõ, úgy egyre jobban kelnek, so- a szúnyogot leveri. Mivel az ártéren nélkülözhetetlen a fokasodnak a szúnyogok. Egy elöntött területrõl, ha elvonul gatos vadászat, így elképzelhetõ, hogy a lovak is mennyit a víz, csak egyszer kelnek ki a lárvák. Többször csak ab- szenvednek. Mikor a vendég leszáll a kocsiról és elmegy ban az esetben, mikor újra elönti a területet a víz. Te- a kísérõvel cserkelni, a fogatos tör egy ágat, és folyamahát ahány árhullám, annyi szúnyoghullám. Szerencsére vi- tosan söpri a lovakról a szúnyogot. E nélkül a lovak vagy szonylag rövid ideig élnek. Ezért van az, hogy a májusi elindulnának, vagy lefeküdnének, hogy így védekezzenek. zöldár után kelt szúnyogok bõgésig eltûnnek. Ebbõl kö- Ilyen idõben a kutyák gyakran hemperegnek és nem ritvetkezik az is, hogy egy augusztusi árvíz után a bõgési ka, hogy a szemük környékét véresre dörzsölik. Mellesleg idõszak emberre, állatra nézve igen gyötrelmes. Vegyük a szúnyogok rendkívül megbízható és pontos idõjárás-elõidõrendi sorrendbe a szúnyogok idõszakonkénti káros ha- rejelzõk. Viharos idõ elõtt nem tudom miért, de rendkívül tásait és következményeit mind a vadállományra, mind a erõsen támadnak és csípésüket lényegesen fájvadászatra. Itt elsõsorban a szarvassal kapcsolatos tapasz- dalmasabbnak érezzük, mint különben. Mérget talataimról számolok be. Tavasszal van a borjazás ideje és lehet rá venni, hogy 24 órán belül megjön az ilyenkor még az agancsok is barkában vannak. A gyenge esõ. Szívesebben hagyatkoznék Bóna Márta újszülött borjakat úgy ellepik a szúnyogok, hogy szinte elõrejelzéseire, de a szúnyog is hozzátartozik a feketének látszanak. Ezek még nem dagonyáznak és el- természethez és velük kell élnünk. ZILAI JÁNOS képzelni sem tudjuk, hogy mekkora kínokat kell kiállniuk a vérszívóktól. Nem beszélve arról, hogy a sok száz fõvadász, Karapancsa

N

480

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Szúnyoginvázió

Ha szívják a véredet… Noé apánk igen rosszul választotta meg útitársainak egy részét, amikor felengedte hajójára a szúnyogot, a legyet és a kullancsot. Eme kellemetlen egyedek nem nyugszanak addig, míg az általuk abajgatott embert vagy állatot valamilyen módon meg nem csapolják – vérét vagy verejtékét veszik, hiszen abból élnek. Az ellenük való védekezés nem lehetetlen, de számos trükköt kell ismerni és bevetni, hogy hatásos legyen.

V

annak szerencsés emberek, akinek a vérösszetétele, esetleg a test (mindig létezõ) kipárolgása olyan kémiai elemeket tartalmaz, amely ha nem is riasztó hatású, de legalább nem gyakorol vonzerõt a vérszívókra. Többségünk - sajnos - nem ilyen, ezért védekeznünk kell, ha nem akarunk olyanra dagadni a sok csípés következtében, mint egy labda. Mechanikus védekezés Legegyszerûbb és leghatásosabb mechanikai védekezés a vérszívó agyonütése – még a csípés elõtt. Ez mûködik is kisüzemi méretekben, ám amikor százas-ezres nagyságrendben támad az ellen, akkor mit sem ér. Így hát legjobb védelem a zárt ruházat, feltéve, hogy kellõen sûrû szövésû anyagból készült, amin nem tudja átdöfni vékony fullánkját a szúnyog. Neuralgikus pontok a nadrág és zokni találkozása, a bõrre ráfeszülõ ing, nadrág, a kézfej és a nyak hátulja. Ha tömegben jönnek, célszerû a gumicsizma, a vékony kesztyû és a kalapra, fejre felrakható tüllháló, amelyet a nyaknál résmentesen rögzíteni tudunk. Ahol mód van rá, erõs levegõáramlás elõállításával is „elfújhatjuk” az érdeklõdõket (ventillátor a testre irányítva). Levegõbe juttatott riasztóanyagok A tûz füstje, különösen a zöld leveles gallyak könnyfacsaró gomolygása hatásos, – de csak a szél felõli oldalon, igaz, ekkor nem csak a szúnyog, de a vadász szeme is könnybe lábad. A dohányfüst hasonló hatású, ráadásul, aki dohányos, az bírja is a saját füstjét. Évtizedekig szûzdohányon cserzett bõrû öreg vadászokat a szúnyogok (is) elkerülik. Kevésbé könnyfakasztó a különbözõ „gyári” füstölõk alkalmazása, ahol a lassan izzó éghetõ anyagba riasztó hatású szerek vannak keverve, s folyamatosan kerülnek a levegõbe az égés során. Hátrányuk, hogy csak zárt térben (pl. les kosara, csónak alja, jármû belseje) hatásosak, a legkisebb szél is ellibbenti a „védõfelhõt”. Az ölõ-irtó permetszerek közül a kontakt (bõrön át felszívódó) idegmérgek a rovarra fújva gyors pusztulást okoznak, riasztó hatásuk azonban a levegõben való koncentrációjuk csökkenésével gyengül. Bõrre juttatni nem ajánlatos, ruhára fújva ideig-óráig hatnak. Bõrre juttatható riasztószerek A nem mérgezõ riasztószerek „bõrbarátok”, azaz közvetlenül a test vagy az arc bõrére kenve-fújva olyan – illatosított, vagy többé-kevésbé büdös – kémiai védõréteget húznak, ami ideig-óráig távol tartja a csípni vágyó fehérnépeket (lám, itt is a nõk a veszélyesek…), ami persze nem akadályozza meg õket abban, hogy idegesítõ zümmögéssel körözzenek egy szúrásra alkalmas védtelen ponMAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

tot keresve. Hátrányuk, hogy a szúnyograjzással többnyire együtt járó meleg, párás idõben a bõr természetes módon verejtékezik, s ez hamar lemossa a rákent vegyszert. Ízlés dolga, hogy spray, krém, vagy hab formájában használjuk, természetesen minél vastagabb a réteg, annál tovább tart – és annál jobban izzad alatta a bõr. A „hõskorban”, amikor nálunk még csak a „Szuku” nevû (ma is kapható) csodaszer elsõ változata megjelent, az szúnyog nélkül is irdatlanul csípett, sõt, lemarta a festéket a flakonról, távcsõrõl, tán még a barnítást is a puskáról… Ma már számtalan jobbnál-jobb (értsd: drágánál drágább) csalhatatlan szer van forgalomban, de semmi garancia arra, hogy valamely csillogó csomagolású új „szuper-erõs” riasztószert a szúnyog is komolyan veszi. Minden szer hatása csökken a párolgással, izzadással, ezért idõnként ismételni kell a védekezést. Vegyszermentes idõkbõl fennmaradt népi módszerek közé tartozik a bõrfelület rendszeres átdörzsölése ecettel, vagy erõs csalánfõzettel, mely utóbbit a ruházat „impregnálására” is fel lehet használni. Gyógyszeres védelem Saját „kipárolgásunk” szagösszetételét megváltoztathatjuk bizonyos kémiai anyagok bevitelével, ezek közül legismertebb a B-vitamin. Beszedése után egy nappal már megjelenik az izzadtságban, jellegzetes émelygõs (akár büdösnek is nevezhetjük) szag formájában – amit mi hamarabb megszokunk, mint a vérszívók. Hatásos, de folyamatos szedése nem javasolt, mivel remek hizlalószer. Gyakorlati tanácsok Van, akire nincs hatása a szúnyogcsípésnek, még csak nem is viszket neki, míg mások már néhány csípés után is bucira dagadnak és véresre vakarják magukat. Nyilvánvaló, hogy nem mindannyiunk szervezete reagál egyformán azokra az allergénekre, amely a vérszívók szúrásakor kerülnek a szervezetbe. Ha meg tudjuk állni, ne kezdjük vakarni a csípés helyét, így múlik el leghamarabb. Enyhíthetjük a viszketést, ha a helyét megnyálazott ujjunkkal, ecettel, hûsítõ hatású szalmiákszesszel, vagy kámforos kenõccsel bekenjük. Bármilyen anyagot is használunk, ügyeljünk rá, hogy a szer szembe, szájba, természetes testnyílásba ne kerüljön, s ha már nem vagyunk szúnyogos közegben, bõ szappanos vízzel mossuk le a vegyszert bõrünkrõl. Ugyancsak védjük a vegyszertõl felszerelésünket is, a keresõ-, vagy céltávcsõ lencséjére, mobiltelefon kijelzõjére ráfújt, többnyire olajos adalékot is tartalmazó anyagok nehezen törölhetõk le, s lehet, hogy emiatt nem tudjuk meglõni a rengeteg „véradó” megfizetésével kiböjtölt kant… SOMFALVI ERVIN

481

Jegyzet

Bokk – nyekk K

itûnõ videofilmeket adott ki az egyik nagy német vadászújság. „Goldböcke” – hirdeti a VHS borítója. Négy, magasan aranyérmes bak elejtését örökítette meg a kamera DélAngliában és Magyarországon. Alaposan és hosszan megmutatják az élõ bakokat, jól látszik a lövés, a találatjelzés. Végignézhetjük a cserkelés, távcsövezés, várakozás, kúszás-mászás izgalmas pillanatait is. (Tapasztalatból mondom: ezt ügyesen el lehet játszani utólag, ha a nagy bak már fekszik. De hát ez semmit nem von le a film értékébõl.) A tiszteletet is méltón megadják a zsákmánynak, bár nekünk furcsa, hogy Nagy-Britanniában nem ismerik a töretet. Két derék magyar bak utolsó perceit is van alkalmunk végigkövetni. A második egy réten csipeget, a vendéget egy jó 50-es, szemüveges férfi vezeti rá, ránézésre tapasztalt vadászmesternek becsülöm. Pontos lapockalövéssel ejti el a vendég az 500 gramm fölötti agancssúlyú, osztott

szárú, páratlan tízes öreg bakot, pár lépés után eldõl, mint a zsák. Itt legnagyobb az öröm: az idõs ember gyerekes lelkesedéssel lapogatja a jó néhány évvel fiatalabb, németül beszélõ vendég hátát, aki szintén odáig van a boldogságtól. A film készítõi itt meghagyták az eredeti hangot: a javakorabeli magyar kísérõ meghatott szavakkal emígyen idézi föl az elmúlt percek forró izgalmait: – Sísszen… Shííí-pú! ….Bokk nyekk! …Ziher Tot! Amint meghallom, nehezen tudom visszatartani a nevetésemet. Miért jönnek a külföldiek hozzánk vadászni? – kérdezi a vadászatban teljesen járatlan kollégám. Hát, mert náluk nincsenek ilyen bakok! – felelem büszkén. No, de ahol ilyen parádés aranybakok teremnek, ott a vadgazdáknak is illene egy kicsit megtanulni a vendég nyelvét! Ha nem is arany-, de legalább bronzszinten. Máskülönben elõbb-utóbb nyekk lesz nekünk is… és ez is „ziher”.

El a kezekkel Brúnótól! M

i, a természet iránt aggódó magyar emberek nyomatékosan követeljük, hogy a német hatóságok haladéktalanul hagyjanak föl a Brúnó néven közismertté vált barnamedve zaklatásával! Brúnó néhány hónapja jelent meg Bajorország hegyeiben, s azóta a medvékre jellemzõ átlagos életmódot folytatja: kóborol, eszik, iszik, alszik. Fölhívjuk a tisztelt német emberek és hatóságok figyelmét, hogy a barnamedve Európának ezen a részén õshonos, mindössze 140 éve tûnt el. Ezért fölbukkanását örömmel kell fogadniuk. Nem értjük továbbá, hogy a németországi zöldek – akik olyan hangosan hallatják szavukat, ha a világ túlsó felén történik valami – miért nem tiltakoznak Brúnó folyamatos háborgatása ellen. Némák maradtak, amikor finn medvevadászok kutyafalkával akarták befogni a medvét, és egy szót se szólnak ma sem, amikor Brúnóra hajtóvadászatot rendeznek, ahol egyszerûen le akarják puffantani. Errõl a helyrõl üzenjük, hogy a barnamedve ragadozó! Nem vitás, hogy szívesen málnázik, és az érõ gabona is kedvenc csemegéje, de elsõsorban hús-

482

evõ. Aki nem hiszi, az nézzen bele a szájába, ahol méretes tépõfogakat talál, melyek tudvalevõleg a húsevõk jellemzõi. Teljesen normális, hogy Brúnó rendszeresen megdézsmálja a német hegyi emberek nyájait, birkáikat, kecskéiket és a tyúkólakat. Néhanapján az is elõfordul, hogy a gazdával kerül összeütközésbe. Javasoljuk, hogy ez ügyben konzultáljanak szlovák és román medveügyi szakemberekkel, hisz Szlovákiában mintegy 600, Romániában pedig több ezer medve él. A barnamedve Németországban is védett, és államilag engedélyezett elpusztítása igen rossz nemzetközi visszhangot keltene. Jó ötletnek tarjuk, hogy Brúnónak hozzanak egy nõsténymedvét. De nem azért, hogy tõrbe csalják, hanem azért, hogy a természet õsi törvényei szerint párosodjanak, és sok kicsi medvével népesítsék be a német és osztrák hegyeket. Ezzel elérhetjük majd, hogy a német vadászoknak nem kell sok törõdés árán Romániába, vagy akár Alaszkába utazniuk, ha medvebõrre vágynak, hanem megszerezhetik azt „saját termésbõl” is. MÁROK TAMÁS MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Fotóalbum Rekkenõ a hõség, minden négylábú az árnyas lombok alatt pihen, csak a mindig fáradhatatlan madarak vadásszák a gondtalanul zümmögõ bogárnépet. Remeg a forró levegõ az aranyló tarló felett, ölyv szitál fenn, lesve egy-egy vigyázatlan egérre, amely aztán éles cippantással fejezi be rövid földi pályafutását a könyörtelen karmok között. A nagy hengerbálák tetején pállott szájú idei gébicsfiókák kuksolnak, s egy-egy kövérebb szöcskét meglátva szinte fejest ugranak utána a tarló sprõd szalmaszál-csonkjai közé. Egyszercsak az egyik ijedten rebben fel, s csettegve méltatlankodik a másik bála tetején. Ijedtségének okozói már továbbrohantak. Õzsuta menekül éles, rémült, sírós hangokat hallatva egy bak elõl, amely hörgõ-lihegõ hangokat adva üldö-

zi végig a tarlón, míg csak el nem tûnnek a learatott földet szegélyezõ bozótban. Néhány perc múlva a bak egyedül, földre tett orral tûnik fel a tarló túlsó szélén, egy másik suta csapáját követi, mint egy vizsla. Pár száz méter után megáll, felkapja fejét; és egy pillanat alatt vágtába vált át a tábla másik végén feltûnik egy keresõbak. Az összecsapás rövid, az erõsebb testû területgazda fölényét hamar elismeri a betolakodó. Pár nap múlva a nemrég még riadtan menekülõ sutát ismét együtt látni a bakkal. Kergetõzésük ritmusát már nem a pánik, sokkal inkább a harmonikus együtt futás jellemzi, a harmatos fûben kör alakban letaposott nyomok – ördöggyûrük – maradnak utánuk. –som

FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

Nyári szerelem

BLAUMANN ÖDÖN

FELVÉTELEI

Irodalom

Õzhívás, meghívás A

nnál könnyebb valahová meghívást szerezni, minél kevésbé akarsz vadászni. Illetve máris javítanom kell a kezdõ mondatot, hisz a vadászatnak sokféle formája létezik. Az csak az egyik speciális eset, amikor puskával lõjük a zsákmányt. Lacival például már akkor javában vadásztunk, amikor a Védegylet harmadik emeleti tárgyalójában szóba elegyedtünk. Egy irodalmi pályázaton nyertünk díjat mindketten, nyomban hangot találtunk, s néhány ismerkedõ szó után elhangzott a bûvös mondat: „Gyere el egyszer hozzám vadászni!” Erre mondja egy sokat tapasztalt ismerõsöm: „Ne így hívj, hanem rendesen!” A rendes hívás valahogy így hangzik: jövõ hét végén várlak egy õzbakra. (Rendben, pénteken 3-kor ott vagyok a vadászháznál.) Laci rendesen hívott, még azon a nyáron megvendégelt Somogyban. Jót vadásztunk, mert este rám cserkelt egy hatalmas, barkás bika, hajnalban pedig meglehetõs' távolságról elhibáztam egy késõn visszaváltó disznót. Ám, a fehér asztal mellett újabb egyezséget kötöttünk: õ tud õzbakot hívni, és megtanít erre engem is. Ennek viszont a legalkalmasabb módja, ha eljön hozzánk, és meglövi az én bakomat. A kurzus valóra vált, a baklövés nem. Július végén érkeztek a fiával. Igazi nyári meleg volt, sok helyen próbálkoztunk, de a bakok nem mozdultak. Pedig általam jó õzesnek ismert helyeken sutahanggal és gidasírással is próbálkoztunk. Egy búzatarlón bejött ugyan a hívó hangra egy szép másodéves bakocska, de hát ez inkább esztétikai élményt jelentett, nem vadászatit. A sípok kezelésérõl, a ritmusról, a lehetséges hívóhelyekrõl Laci részletesen beszámolt, de igazi eredmény híján sovány volt a tapasztalat. Csak az vigasztalt, hogy vendégem igazi vadászember volt, aki a sikertelenség miatt nem bosszankodott. – Kevés õzetek van, és valószínûleg még nem kezdõdött el az üzekedés – vélte. – De hát nem az a legfontosabb, hogy lõjünk, hanem az, hogy vadásszunk. No, azért lõttünk is valamit… Utolsó reggel egy hosszú völgyet cserkeltünk végig, el is áztunk rendesen. A végén, ahol egy kis erdõ is van, Lacinak egy benyúló ág lehúzta a válláról a puskáját, s a 243-as Ruger nagy csattanással esett a földre. Amikor már visszafele sétáltunk immár hangosan beszélgetve, a dombél mögött már fölbukkant a nap és kellemesen melengette tocsogós nadrágszárainkat. Amint lenéztünk, a réten egy süldõróka egerészett. Laci rám nézett, és mosolyogva bólintottam. Õ leült, célzott… de a lövés után a rókafi ijedten tovább ugrott. Laci újra nekiveselkedett, majd megint hibázott. – Elállítódott a távcsövem az esésnél. Nem láttad, hol porzott a golyó? – kérdezte csendesen. – Talán fölötte. Lõjek én is? – Igen, mert már nem tudom, hova hord a puskám. Most én következtem, de a kis róka belelépett a lövésbe, ezért hátulját érte a 222-es lövedéke. Harmadszorra viszont Laci alaposan alája célzott, és mégis telibe találta. Lefényképeztük, és nevetgélve ecseteltük, hogyan sikerült leterítenünk egy nyamvadt süldõ rókát fényes nappal – négy golyólövésbõl. (Késõbb a lõtéren kiderült, hogy a puskája 100 méteren 50 centi magasat lõtt.)

486

MÁROK TAMÁS

– Tudod, ilyenkor azt szoktuk mondani: nem baj, ha egy évvel öregebb lesz az a bak… – mondta búcsúzáskor. Amíg azonban ez bekövetkezett, másutt haladtam tovább a hívás tudományának elsajátításában. Jóskával, a sándorfalvi hivatásos vadásszal egy tavaszi trófeabírálaton ismerkedtem meg. Hatalmas, sötét színû, gyönyörûen gyöngyözött hatos bakot hozott be. – Te lõtted? – érdeklõdtem. – Nem lövés volt az, hanem agyonlövés – mondta fájdalmas arccal, a bak beteg volt, föl se tudott már kelni. A vendégek régen elmentek, kénytelen voltam én meglõni. Az érett agancs magasan aranyérmes lett. A trófeát ismét megcsodáltam elõszobájának falán, amikor augusztus elején a vendége voltam. Területszemlére indultunk, azzal, hogy hívni is próbálunk. Nagy Faulhaber készletembõl Jóska már az udvaron kivette a „Sprengfiep” feliratút, és ott helyben megmutatta, miképpen is szól a panaszhang; az elején le kell nyomni a gombot, aztán fölengedni, így modulálva a hangot. Platós UAZ-ával indultunk a terültre, ahol javában tartott az üzekedés. Több helyen láttunk kergetõzõ párokat, szinte minden bak sutával volt. A Tisza-gáton hatalmas jelzõtáblához értünk. – Itt volt a petresi szakadás – mutatta Jóska. Kiszálltunk, elméláztunk egy kicsit. 1879 tavaszán ezen a ponton szakította át a gátat a Tisza, hogy aztán romba döntse Szeged városát. Amint így tébláboltunk a gát mentett oldalán, a gyepen úgy 400 méterre õzet vettünk észre. Magányos baknak mutatta a távcsõ. Hamar megszületett a haditerv: a gazos takarásában közelebb cserkelek hozzá, és megpróbálom hívni. Ment minden, mint a karikacsapás, a bak a hívó hangra bevágtázott elém, úgy 50 méterre, s percekig bámult felém tanácstalanul. Pedig nem volt fiatal a bak, vastag, szinte ágnélküli agancsot viselt. Aztán roszszul mozdultam, észrevett, és elugrott. Ekkor a Bertótirecept szerint megfújtam a vészsirámot, s bakom a töltés tetején megtorpant, egy gyors golyólövésnyi pillanatra visszanézett, majd eltûnt az ártéri füzesben. Na, ez már élmény volt, igazi híváslecke! Jóska szerint az elején járt náluk a párzás, a mezõgazdasági részeken már tartott a nász, de az erdõkben és az ártereken még éppen csak indult. Bizonyságul kisvártatva egy hatalmas búzatarló közepén, jó 300 méterre erõs testû bakot láttunk. Sutával volt, semmilyen hangra rá se hederített. Ághiányos, 350 gramm körüli agancsot hordott a fején. Továbbmentünk. Amikor jó fél óra múlva egy sikertelen hívás után visszafele jöttünk, még mindig ott volt, de a tarló másik sarkában, elõttünk úgy 200 méterre pedig egy villás gyerekbak keresett buzgón, vizslamódra. – No, nézzük, mennyire van begerjedve! – szólalt meg Jóska mosolyogva, és kidugta az UAZ ablakán a buttoló sípot. Magamban nem sok reményt fûztem a kísérlethez, hisz az út közepén álltunk, teljesen fedetlenül. Ám az elsõ hangok után a kamaszbak fölkapta a fejét, és egyenesen hozzánk kocogott. Alig 50 méterrõl bámult kocsinkra, és sehogy se értette, hogy annak nem suta formája van. Hanem erre már az öreg bak is megmozdult. Nem MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

SIMON FERENC

FESTMÉNYE

Irodalom

tûrhette, hogy lemaradjon valami érdekesrõl, õ is bejött vagy 100 méterre. Amint így gyönyörködtünk bennük, Jóska véletlenül a visszapillantóba nézett. – Figyelj már, hátulról is jön egy… illetve kettõ! S bizony onnan is két ifjú legény igyekezett a vélt lakodalomba. Ha az üzekedés állapotáról érdeklõdünk, gyakran kapjuk ezt a helyzetjelentést: hát, még nem akarnak beülni az autóba. Nos, 1996. augusztus 6-án délután, Sándorfalván már beültek volna. A fegyver csak egyszer került elõ: hazafele Jóska golyósával alaposan megijesztettem egy egerészõ macskát. – Ezt amíg élek, nem felejtem el! – mondta hazafelé Jóska, s nem is sejtettük, milyen fontosat mondott. Két év múlva azon kevesek egyike volt, aki eljött elsõ vadászkönyvem bemutatójára, és késõbb is vadásztunk még együtt – ezúttal valóban puskával – kacsára, fácánra, nyúlra. Pár nappal ezek után tért vissza hozzánk, Fejér megyébe Laci, hogy megkeressük az „egy évvel öregebb bakját”. Azon az éven társaságunk nem korlátozta az elejthetõ bakok nagyságát, ami kezünkre játszott. Ezúttal kaptam kölcsön egy terepjárót, úgyhogy szabadabban mozoghattunk. Vadõrünkkel több jó bakot is ismertünk, s az esélyeket latolgattuk. A legjobb esély mindig váratlanul jön. Laci érkezése elõtt egy nappal helyén találtuk azt a nagy bakot, amely a területhatáron tanyázott, és sokszor kibabrált már a rá vadászó vendégekkel, egyik tagtársunk MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

pedig a Dögvölgyben egy addig nem ismert nagy bakot hibázott el. Ezt próbáltuk hívni, egy erdõkkel körülölelt kis tarlón. Laci belefeküdt egy szalmabálába, mi az erdõ szélén lapultunk. Az elsõ hangokra recsegés hallatszott az erdõbõl, de aztán csak nem jött ki õméltósága. Túl napfényesnek találta a vidéket, vagy zokon vette az elõzõ napi puffogtatást. Viszont elmenõben terítékre hoztam egy kóborló macskát. Ez már a második "dúvadunk" volt, hisz Laci is lõtt egy cirmost az indulás után azonnal. Vérbeli vadász a szerény zsákmánynak is örül és meleg szívvel állapítja meg, hogy a puska jó. Sok helyen hívtunk, sokat autóztunk, de csak fiatal bakokkal találkoztunk. A határúton többször végighajtottunk, de a nagy váltóbaknak nyomát se láttuk. Utolsó este sötétedett már, amikor egy utolsó kísérletet tettünk. – Még megnézzük a határbakot, aztán a Dögvölgyet, és irány haza! Amint a határon átbukkantunk egy kis dombon, Laci a tarlón egy õzet vett észre. Megálltam, õ pedig kikapaszkodott a Niva tetejére. Az õz elugrott, szökkent párat, majd megállt, s a fölhántott tarlón, úgy 120 méterrõl dölyfösen nézett felénk. – Öreg bak! Nagyon Jó bak! – hangzott az izgatott ítélet. – Lõdd meg! – mondtam nyomban, s a bak még ezt is kibírta. Dörrent a Ruger, a bak eldõlt. Amint kihúztuk az útra, Laci boldogan térdelt le mellé, azt mondta, hogy évek óta nem lõtt ilyen jó bakot. A hosszú, kissé szûkállású, kifent agancsa nem csapott be bennünket. Hazafelé az autó fényében mellesleg két róka került puskavégre hogy örömünket fokozza – s csökkentse apróvadjaink károsítóinak számát (persze külön engedéllyel…). Vadõrünk fejcsóválva simogatta az öreg bak agancsát, nehezen hitte, hogy az óvatos jószág most nyílt terepen is ennyire bevárt. A bírálaton 370 grammnak mérték, s 7 évesre taksálták, bronzérmet kapott. Azon a nyáron Laci el is hozta Szegedre a lefõzött agancsot, amikor a Szabadtéri Játékokra jöttek párjával. De a falán sose láttam viszont, mert valami rejtélyes okból megharagudott rám, ígéretesen induló vadászbarátságunk félbeszakadt. Pár év múlva, amikor egy tavaszon Jóskát hívtam, rekedtes volt a hangja. Elkapott ez a rohadt leukémia – mondta bosszankodva, s én azt hittem, rosszul hallok. De sajnos tényleg nem influenzát mondott. – Most nem tudlak meghívni, a dokinak ígértem a bakomat, aki kezel… Jobban lett, még dolgozott is, de aztán egy másik telefonhívásomkor csak a döbbent csönd a kislányától, meg az ijedt mondat, adom anyut: két hónapja temettük… Dadogva kondoleálok, leteszem a kagylót, gyertyát gyújtok a konyhaasztalon, és föllapozom a naplómat annál a nevezetes napnál, amikor a bakok be akartak ülni az autónkba. Majd a nagy váltóbakhoz tévedek, amit Lacival lõttünk. Bizonyára ott van még valahol a vadász szobájában. Elporladt egy barát, ugyanúgy elporladt egy barátság is. A tragédia nem mérhetõ a kudarchoz. De a fájdalom ugyanaz.

487

Vadászok, vadászotthonok

A legfõbb érdek szolgálatában Én is hiszek az atavizmusban. Feiszt Ottó azt mondja: kisgyerek kora óta csak az erdõk és a vadon élõ állatok érdekelték. Ha meghallotta a vonuló vadludak gágogását, beleremegett. Az erdõt-mezõt járva szinte mindig és mindenütt ismerõsnek érezte a környezetet. Ha vadat látott, ugyanezt érezte. Az atavizmus visszaütést jelent, valami olyan vágynak, tulajdonságnak vagy ismeretnek a felszínre törését, amelyet a múlt ködébe tûnt távoli õsök éltek meg…

T

rófeák, könyvek, festmények, élmények és emlékek vesznek körül bennünket. Feiszt Ottó nagykanizsai otthonának tágas és magas, nagy légterû nappalijában ülünk, melyet három osztatúvá alakított a tervezõi lelemény. Egyazon térben három helyiség. Egy boltív és egy háromlépcsõs szintkülönbség eredményezi ezt a sajátos térbeosztást és hangulatot. Mi most a középsõ „helyiségben” vagyunk, a könyves szobában. A könyvek egy része régi, unikumnak számító példány. Pák Dienes 1829-ben kiadott „Vadászattudomány” címû munkájának egy eredeti példányát vesszük elõször kézbe, hisz ez volt az elsõ magyar nyelvû vadászati szakkönyv. A mû hasonmás kiadása ott van az én polcomon is, ennek az eredeti kötetnek azonban más a fogása és az illata is. A szerzõ méltóságos nagykárolyi gróf Károlyi Györgynek ajánlotta mûvét, aki „a honi tudományos míveltség s csinosodás pártfogója s egyik nagylelkû alapítója” volt. A régiessége ellenére is megigézõen szép nyelvezet által felidézett messzi múlt körülbelül azt az idõt jelzi, amikor Feiszt Ottó õsei Magyarországra érkeztek, valamelyik távoli német tartományból. – A második világháború elõtti években, amikor mindenkinek igazolnia kellett az eredetét és a származását, a mi családunk is kutatni kezdett a levéltárakban. Az így fellelt iratokból tudom, hogy az elsõ Feiszt, aki magyarrá lett, Taliándörögdön volt erdõõr, az egyik Eszterházybirtokon. De persze, ezt akkor még nem tudtam, amikor gyerekfejjel már biztos voltam abban, hogy az életem az erdõhöz és vadhoz kötõdik majd… Az atavizmusra, az egykor volt dolgok váratlan és mármár misztikus megismétlõdésére alighanem mindannyiunk életében van példa. És nem feltétlenül az elõdök, a származás okán. Feiszt Ottó levesz a polcról egy másik öreg könyvet, lapozgat benne, egy fotómellékletet keres. Egy szobabelsõt ábrázol a kép. A tágas szoba fõfala elõtt, annak teljes hosszában egy derékmagasságig érõ könyvespolc áll. Felette, ugyancsak az egész falat lefedve trófeák és festmények. Az egykori fényképész által rögzített képbe belóg egy régies hangulatú, üvegburás, többkarú csillár. Ismerõsnek tûnik. Felnézek a mennyezetre: mintha ugyanazt a csillárt látnám. És a könyvespolc is ugyanolyan, mint amilyenrõl éppen most szemezgetjük a köny-

488

veket! És a trófeafal is… A könyv, amelyet Feiszt Ottó a kezében tart, Nadler Herbert „Vadásznapok, vadászévek” címû mûve. És a fotó Nadler vadász-szobáját ábrázolja… – Ez a kötet volt régi könyvekbõl álló gyûjteményem elsõ darabja. De amikor megvettem, már állt a házam és be volt rendezve ez a szoba… Van okunk elmerengeni a véletlenek titokzatos játékán. A könyvespolc felett, trófeákkal körülvéve egy pompás festmény vonzza magára a tekintetet. Vezényi Elemér képe. Ez önmagában is figyelemreméltó dolog. De Feiszt Ottó ezzel a képpel kapcsolatban is tud mutatni valami érdekeset. Az olajfestmény 1947-ben készült. Téli táj, fácánkakasra vadászó rókával. A Nimród Vadászújság 1931. február 10-én megjelent számának címoldalán ugyanez a kép látható, feltehetõen ceruzarajz formájában. Természetesen, az újság is Feiszt Ottó birtokában van…

Közel ezer vadászati témájú könyv sorakozik a polcokon. Közülük kettõ ebben a környezetben egészen különlegesnek számít, hisz Nagykanizsán adták ki õket. A „Gyakorlott vadász” címû munkát Nagy-Ölvedi Ölvedy Károly „okl. erdész, gyakorlott vadász, néhai cs. kir. István fõherczeg személye körüli testõr-vadász” írta és 1880-ban „Nagy-Kanizsán, Wajdits József gyorssajtóján” nyomtatták. A másik kuriózum Stark Dezsõ fõerdész „A vadász-vizsla” címû könyve, melyet Krausz és Farkas Könyvnyomdája adott ki 1909-ben, ugyancsak Nagykanizsán. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Vadászok, vadászotthonok

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

rületek újrahasznosításával kapcsolatos. Nem könnyû a helyzet. Az is kamarai tag, aki új területi határokat akar, és az is, aki a régieket védelmezi. Mint ahogy az is Feiszt Ottó, aki elismeri és támogatja a vadásztársasági formát és érdekeket, ám ugyanakkor – állami erdõk kezelõjeként – a nagyüzemi vadgazdálkodás, a génrezervátumok, a zalai szarvas védelmében is kiáll. – Fatalin Gyula a 300 CIC-pontos zalai bikát is reális lehetõségnek látta – mondja alig titkolt rezignáltsággal. – Ámde ehhez az kellett volna, hogy hagyjuk megöregedni a bikákat… Ezzel szemben a bevételi kényszer miatt minden nagy bika idõ elõtt terítékre kerül. Van olyan terület, ahol egy év alatt két évet fiatalodott az állomány. Az állományszabályozás ösztönzése valós érdekvédelem. Kevesebb vad, kevesebb kár, kisebb kiadás. Az alacsonyabb költségek már nem kényszerítenék a vadgazdálkodókat arra, hogy minden áron mindent eladjanak. Akármilyen furcsán hangzik, de igaz: kisebb vadlétszám mellett a ma-

FOTÓK: KÖRTVÉLYESI LÁSZLÓ

Régi meggyõzõdésem, hogy minden mindennel összefügg. Így aztán nem is kérdezem, hanem ténymegállapításként mondom Feiszt Ottónak, hogy nyilván ezeket a mûveket kell azon könyvek elõzményeinek is tekintenünk, melyeket a Zalaerdõ Rt. adott ki a közelmúlt években. Tiltakozás helyett elõkerülnek a könyvek. József fõherceg „Útiélményeim Afrikából” és Bársony István „A vadászat” címû, eredetileg folyóiratban publikált mûve hasonmás kiadásban, egy kötetbe szerkesztve jelent meg, 2002-ben. Gróf Georg zu Münster „A szarvashívás” címû munkája 1921-ben látott napvilágot Lipcsében. A szerzõ a szarvasbika hívásához zenei-fonetikus jegyzeteket is közreadott, azaz lekottázta a különbözõ korú bikák különbözõ tartalmú „közleményeit”. A Zalaerdõ kiadása könyvészetileg is igényes munka. A „Modus király vadászkönyve” címû kötet pedig egyenesen szenzációs. Az ófrancia nyelvû, pergamenre írt, gyönyörû miniatûrökkel díszített szöveg állítólag 1379-ben keletkezett. A vadászat tudományának igényes és átfogó középkori összefoglalója. „A mû magyar nyelvû kiadásával szeretnénk pótolni azt a hiányosságot, hogy a magyar olvasóközönség napjainkig sajnálatosan nem juthatott hozzá ennek a vadászati alapmûnek a megismeréséhez” – írja Feiszt Ottó az elõszóban. Ugyanitt olvasom, hogy Modus király és Ratio királyné – akik természetesen kitalált személyek –, azért jöttek a földre, hogy megtanítsák az embereket „a vadászat nemes lelkû mûvészetének szabályaira”. De vajon megtanították-e? Feiszt Ottó erdõmérnök, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke és a Zalai Erdészeti és Faipari Zrt. vezérigazgatója. Mindkét minõségében felelõse és egyben sokirányú megtapasztalója is a vadászati kultúra és etika jelen állapotának. Nem az a típusú ember, aki fehéren vagy feketén látja a dolgokat. Mindössze két tényt állít nagyon határozottan. Az egyik: nem lehetünk elégedettek. És a másik: korábban se, soha sem volt ok az elégedettségre. Ismerjük és tiszteljük egymás nézeteit. Így aztán vita helyett egymás gondolatait és mondatait folytatva úgy beszélgetünk, mintha csak egy tegnap abbahagyott diskurzust folytatnánk. A kultúra és az erkölcs nem kõbõl épül, nem örökíthetõ át maradéktalanul egyik nemzedékrõl a másikra. A változó viszonyok egyrészt építik, másrészt pusztítják. Mint a szeszélyesen kanyargó, a környezete által meghatározott folyó a partszakaszokat. – A CIC Marrakeshben elfogadott négy alapelve korunk minden bizonytalansága ellenére szilárd erkölcsi alapokat ad – mondja Feiszt Ottó. – Az elsõ elv a vadon élõ állatoknak, mint alapvetõ természeti forrásnak a tisztelete. A második: az állat tisztelete. A harmadik: a természet más használóinak vagy hasznosítóinak a tisztelete. És a negyedik: a természet tisztelete a maga egészében… Persze, mindketten tudjuk, hogy napjaink küzdelmei és vitái nem ezekrõl az alapelvekrõl szólnak. Belekeveredünk hát az érdekek és az érdekvédelem bonyolult kérdéseibe. Beszélgetésünk ideje alatt újra meg újra megszólal Feiszt Ottó mobiltelefonja, és kivétel nélkül minden hívás a te-

gyar vadászoknak is több jutna… A legfõbb érdek egyébként az, hogy Magyarországon elsõsorban a magyar vadászok vadászhassanak. A külföldiek térnyerését minden törvényes eszközzel nehezítjük. Mint ahogy a területek 3000 hektáros minimális nagyságát is eltökélten védjük… Kizárólag személyes dolgokról akartunk beszélgetni, s lám, mi lett belõle! De hát manapság így megy ez mindenütt, ahol egy-két vadász „összehajol”. Mária asszony süteményeket hoz. A krémek édes illata végre ismét viszszavarázsolja ennek a különlegesen szép otthonnak a sajátos, nyugalmat árasztó hangulatát. Figyelmünk ismét a trófeákra terelõdik. A nagyvadtrófeák önmagukért beszélnek. Feiszt Ottó a zalai és más hazai tájak mellett vadászott Afrikában, sõt Dél-Amerikában is. Minden hazai nagyvadfajból vannak kapitális trófeái. Egyetlen körvadászaton lõtt már huszonkét nyulat, hajtásban tíz vaddisznót… Újságírói mánia, hogy mindig és mindenütt a „leg”-eket firtatjuk. Feiszt Ottó egy pillanatig gondolkodik, majd nagyon határozottan azt mondja: – Számomra a legek-lege, hogy száz szalonkát lõttem és azon belül hat dubléval is büszkélkedhetek… BÉKÉS SÁNDOR

489

Jegyzet

GPS – avagy hogyan fogunk hazatalálni? B

oldogult vadászmester koromban, a közgyûlések újra és újra visszatérõ témája volt a magaslesek megszámozása. Állandóan akadt valaki, aki felállt és tûrhetetlen állapotnak nevezte azt, hogy a fiatal vadászok nem tudnak rendesen beírni, nem ismerik a területet - és így zavarják mások vadászatát. Ezek után mindenki számára világos volt, hogy a leseket meg kell számozni. "Egytõl százig" - szólt a parancs. Sokan azt hitték, ettõl rend lesz a területen és a beírókönyv környékén. Bevallom õszintén, nehezen álltam rá a dologra, sõt évtizedeken keresztül szabotáltam a les-számozást. Sikernek könyvelhetném el, hogy a területünkön a mai napig nincsenek megszámozva a magaslesek. Fontosabbnak tartottam ugyanis azt, hogy ha valaki közénk jön vadászni, vegye a fáradságot és tanulja meg a területrészek és a magaslesek nevét. Így aztán a mai napig megmaradt a Bakos-les, a Gyümölcsfás- les, a Forrás-les és ezzel együtt a többi szép területrész neve is. Akár hátra is dõlhetnék, mint aki jól végezte dolgát, de most egy újabb, a korábbi közgyûlési hatáskörnél jóval nagyobb rém leselkedik ezekre a szép ragadványnevekre. Itt van már köztünk, beszélünk róla, vannak már olyanok, akik értenek a nyelvén és ez nem más, mint a GPS (Global Position System, azaz helymeghatározó készülék). A minap olvasom, hogy nagyon ajánlják a vadászoknak, mert számtalan elõnnyel jár a terepen moz-

gó ember számára. Többé nem kell félni, hogy eltévedünk, ha egyszer voltunk már egy helyen és beírtuk a koordinátákat, oda mindig visszatalálunk. Azt írja az újság, hogy a készülék alkalmas a magaslesek, lõállások, szórók, etetõk pontos helyének meghatározására, sebzett vad utánkeresésére, vérnyomok rögzítésére. Az igazság az, hogy nálunk ezekre a feladatokra mindig elegendõ volt egy jó vadõr, és a kutyája. Szóval ez a GPS mindent tud, és bizton eljön az idõ, amikor nem kell vadõr, nem kell kutya és területismeret sem. A szalonkás nyiladék helyett beírom, hogy Sz 1242/ É… és hipp-hopp, már ott is leszek a vágyott lõálláson. Disznóhajtás elõtt a vadászatvezetõ majd koordinátákban közli minden elállóval a tilos lõirányokat - a disznó fut, csak ránézek a készülékre, s mindjárt látom, hogy lõhetek, vagy sem … Tudom, hogy a fejlõdést nem lehet és nem is kell megállítani. A lovas fogatról is áttértünk a terepjáróra, a mobil telefont is megszoktuk és a GPS-szel is ki fogunk békülni, de mi lesz, ha egyszer a csillagok megbolondulnak, és a koordináták megkeverednek. Hogy fogunk akkor hazatalálni? Nos ebben az esetben úgy tûnik, csak egyetlen megoldás lesz. Meg kell várni a vadõrt, aki mindig tud egy rövidebb utat az erdõn keresztül.

Ez most már mindig így lesz?

Agyaki Gábor

H

ba? Ugyanakkor még mindig a kelleténél többen vannak, akik azt hiszik, hogy a vadászatban sok pénz és lehetõség van, ráadásul büntetlenül lehet pumpolni a területeket, a vadállományt és el lehet herdálni a maradék anyagi- és szellemi tõkét. Híres vadászkastélyaink nagy része a múlt század elején, vagy még elõbb épült, neves vadászházainkat pedig a nyolcvanas évek elején komfortosították. Azóta komolyabb vadászati létesítményt aligha tud mutatni valaki ebben az országban. Nem is csoda, mert ki épít ma kacsalábon forgó vadászházat a területére, amikor tíz év múlva egy tollvonással áthúzzák a terület határát és máris elveszíti az eredeti funkcióját, és csupán egy hétvégi házzá degradálódik. Nehéz így hosszú távon gondolkodni és elkötelezetten dolgozni a magyar vadállományért. A mai fiatal szakembereknek egyáltalán nem lesz könnyû dolga, mert tíz évente rombolni, aztán újból építkezni kell. A tartamosság, a folytonosság és az értékmegóvás fogalmai értelmüket veszítették és tisztába kell jönnünk azzal, hogy ilyen körülmények között nem is vagyunk képesek komoly, maradandó értékeket létrehozni. Meddig mehet ez így? Vajon hány tízéves ciklust bír ki még a magyar vadállomány és jeles szakembergárdája, akiknek a szeretett és féltve õrzött területe egyik napról a másikra megszûnhet, kiszaladhat a lábuk alól. Szóval nem szeretnék fiatal lenni és tízévente átélni azt, amit eddig már kétszer is alkalmam volt megtapasztalni. Ezek után csoda, hogy már szinte rettegek az önjelölt reformerektõl, a varázslóktól és az egyéb nagyokos bûbájolgóktól? Ha az erdõn, a sötétben mégis szembejönne velem egy ilyen kaporszakállú varázsló és a varázspálcájával hozzám akarna nyúlni, vagy fiatalításul netán szilikonnal akarna feltölteni…nos, elõször is jól megrugdosnám, azután összetörném még a varázspálcáját is.

490

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

a hiszik, ha nem, én nem szeretnék újból húszéves lenni. Sikerült alaposan lehiggadnom, ezért nem lenne jó újból szenvedélyes, zöldfülû ifjú vadásznak lenni, hivatásos vadásznak meg pláne nem. Ha belegondolok, hogy a fiataloknak ezentúl évtizedenként, rendszeresen újra és újra ki kell alakítani a vadászterületeiket, újra kell írni a vadászattörténetet, hát megmondom õszintén, ebben számomra semmiféle vonzó nincs. Milyen maradandó értéket lehet létrehozni egyetlen évtized alatt úgy, hogy eleve tudjuk: a következõ tízéves bérleti ciklusra semmiféle garanciánk nincs? Évekig dolgozunk a helyes koreloszlásért, az ivararányért, a minõség fejlesztéséért és mire igazán beérne a munka gyümölcse, a fene megeszi az egészet. Márpedig a vadászatnak és a vadászati törvénynek, jogszabályoknak igenis a folytonosságot, az állandóságot, az értékek megõrzését kellene sugallni, ezt szolgálni és valamilyen mértékben garantálni. Ezzel szemben – úgy tûnik – tízévente lepucolják a vadászterületeket, szétvernek mindent, ami maradandó és értékes lehet az eljövendõ generációk számára. Lehet mindent elölrõl kezdeni, jönnek, mennek, eltûnnek és alakulnak a vadásztársaságok. Sajnos az olyan társaságok is megszûnnek, ahol évtizedeken keresztül példásan gazdálkodtak, nevelték, tanították a fiatal vadászokat, vadászgenerációk nõttek fel a kezük alatt. Be kellene látni, hogy ezek a tízéves „bakugrások” valójában alkalmatlanok maradandó értékek létrehozására. A vadállomány egyelõre még elviseli ezt a tékozlást, de hol van ma már egyetlen vadásztársaság, földtulajdonosi vadászati jogközösség, amelyik akár csak százezreket is áldozna olyan beruházásokra, fejlesztésekre, amelyek azonnal nem térülnek meg. Milliókat pedig kik áldoznak egy-egy új vadászház, vagy vadászkastély építésére? Ki az a bolond, aki ilyen feltételekkel befektet ma a vadászat-

A jövõnek, jelen idõben M

indössze másfél órásra terveztük a benei világért felel. Jelenleg hét egyforma, hangolszélgetést, aztán mégis vagy öt órán át ható Fürst-Pless kürtön játszanak, de a tervek vizslattuk a jelent és a jövõt. Ebbõl is látszik, közt szerepel két Parforce vadászkürt vásárlása, hogy a Vadászkamara Kürt Együttes tagjai hiszen a vadászzene alapvetõen megkívánja a kellõen motiváltak, ambiciózusak és elhivatottak Parforce hangzást. Ha már a terveknél, a céloka vadászkürtölés terén. A csapat két éve alakult nál és az álmoknál tartunk, mindenképpen meg és a véletlenek egybeesésének, a FeHoVa-n rendezett kell említeni, hogy a csapat bõvülni szeretne és egy vadászkürtös találkozóknak köszönhetõ, hogy összejöttek. állandó, nagyobb létszámú együttesben gondolkodnak, Az alapító tagok: Kovács Gábor, Marek József, Siklósi amely sajátos zenei világgal szolgálja a hallgatóságát. Az Kálmán és Tápai Balázs. Az elsõ hangos sikerek után együttes nem csak zeneileg alkotott nagyot az elmúlt két csatlakozott az együtteshez Palatinus Ferenc, Tóth Ferenc évben, hanem megjelenésében is megújultak. Tavaly és Bollók Barbara, a csapat egyetlen hölgytagja. A Vaegyenruhát vásároltak, elkészült a lógójuk, saját kürtszigdászkamara Kürt Együttes robbanékony, dinamikus csapat náljuk van és természetesen mindannyian tagjai a közelés amellett, hogy heti egy alkalommal közösen gyakorolmúltban megalakult VKE Magyar Vadászkürt Egyletnek. nak, még roppant kreatívak is. Házi komponistájuk, Nagy Ezek mind azt jelzik, hogy az együttest nem csupán a Zsolt eddig hét új kürtjellel lepte meg a csapatot. Ezeket fellépések és a szereplés utáni vágy hajtja. Céljuk a vaa szignálokat elõször nyilvádászkürtölés megismertetése nosan az idei FeHoVa-n a vadászokkal, mely vadászati mutatták be. Az együttes kultúránk fontos részének repertoárjában szerepel az egy olyan vonzó és látványos összes Magyarországon bemutatása, amelynek segíthasználatos kürtszignál, ségével bízvást jobban oldhaköztük a közelmúltban betó a „civilek” és a vadászok mutatott négy új - az közötti ellentét. A VadászkaOMVK, az OMVV, a VKE mara Kürt Együttes szentés a Magyar Véreb Egylet endrei székhellyel mûködik, s szignáljai. Az együttes vetalán már nincs mesze az zetõje Kovács Gábor idõ, mikor Európa nagy kür(OMVK). A zenei vezetõ tös fesztiváljainak színpadán Tápai Balázs, aki a hangköszönthetjük õket. gróf Széchenyi Zsigmondné, Mangi néni szerelésért és a sajátos zeAGYAKI társaságában

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

491

Könyvkritika

Vadászként a csúcsokon Mi viszi az embert emberfeletti erõfeszítéseket igénylõ helyekre, amikor erre senki nem kényszeríti – s amely ráadásul egy nagy zsák pénzébe is kerül? A hírnév, a feltûnési vágy, vagy netán a veszély tudatos keresése? Esetleg a kihívás, az önmagának megfelelés, saját fizikai és szellemi állóképességének kipróbálása? A trófeagyûjtõ vadász szenvedélye, amelynek mércéje a „minél ritkább, annál értékesebb”? Talán mindegyik válasz helyes lehet – együtt. Aki nem próbálta soha a magashegyeket, kívülállóként borzongva olvassa a nyaktörõ vadászatok történeteit – aki már próbálta, érti, értékeli, sõt tiszteli is a teljesítményt. E könyvbõl süt a szenvedély, az a megmagyarázhatatlan és olthatatlan vágy, hogy bármilyen nehézségek árán is, de elérje a célt, amit maga elé tûzött – újra, meg újra. Könnyû neki – legyintenek sokan, van elég pénze, hogy megvegyen mindent, ami a sikerhez kell. És itt az alapvetõ tévedés. Mert a pénz, a precíz fegyver és felszerelés, sõt, a kiváló lõtudás is pusztán szükséges eszköz, mondhatni csak belépõ a vad hegyekbe; az emberi erõfeszítés nélkül semmire sem megy vele birtokosa. Nem véletlen, hogy nagyon kevés gazdag – pláne, újgazdag – „vadász” hódol a magashegyi vadfajok ritka lövési lehetõséget sok szenvedésért cserébe adó vadászatának. „Ez a könyv a csúcsokról szól” – írja elõszavában a szerzõ. Szó szerinti és átvitt értelemben is, a ritka vadfajok vadászata során megmászott hegyekrõl, a késõn, ám annál nagyobb lendülettel elkezdett és folytatott vadászélet csúcsairól, amit egy-egy hõn áhított vad elejtése jelentett, s azokról a csúcsokról, ahol a szerzõ nehézségek és kudarcok sorozata végén legyõzte – önmagát. A mindig újrakezdésrõl, a soha nem elég vadászatról, s – nem utolsó sorban – az önmércét emelõ etikáról, amely nem engedi meg a vadaskerti vadászatot sem, pláne – mint néhányan csinálják – a gyûjtemény gyarapítását mástól származó trófea megvásárlásával.

492

Olvasmányos, érdekes, izgalmas részekkel tarkított leírásainak külön értéke, hogy nem csak a vadászatról szólnak, hanem a helyszín történelmét, néprajzi vonatkozásait, helyi szokásait is bemutatja. Tiszteletre méltó, ahogyan a nehéz körülmények között élõ, de a vadászsiker érdekében minden nehézséget vállaló kísérõk emberi értékeit megörökíti - miközben jócskán lehúzza a keresztvizet a bürokraták, hivatalnokok, „túlbonyolító” szervezetek lélektelen „ügyintézésérõl”, pénzsóvárságáról. Igényes, látványos, szépen kinyomtatott dupla kötet, jó ötlet a mutatós védõborító is. A szöveg azonban nem mentes kisebb hibáktól, amelyet enyhít, hogy a szerzõ évtizedekig angol nyelvi környezetben élt, mely úgy vadásznyelv-használati, mint fogalmazási bakikban érhetõ tetten, s ezért elnézést is kér elõszavában. Neki természetes – a magyar olvasónak kevésbé – hogy egyes vadfajok megnevezésénél következetesen az angol nevet használja, holott szinte minden fajnak van magyar neve – nem is akármilyen! (például; markhor = pödröttszarvú kecske). Az elejtett vad feje, szarva, bõre akkor sem trófea, ha azt leválasztják a testrõl, majd csak a kikészítés után válik azzá – ez is a társszerzõ-lektor „feledékenységét” jelzi. Túl sok hivatkozás van a szerzõ korábbi könyvére, holott ez más megfogalmazásban elkerülhetõ lett volna – az olvasónak nem szabad „kötelezõ olvasmányt” elõírni… Nos, ez azért alig von le valamit is a könyv értékébõl, mely mind irodalmi, mind vadászati, mind néprajzi anyagát tekintve jól megírt, cseppet sem unalmas alkotás, mely bepillantást ad távoli, sokszor titokzatos világok ismeretlen szokásaiba, titkaiba. Végül, de nem utolsósorban érthetõvé teszi Hídvégi Béla sokak – elsõsorban a nem vadász kívülállók – által érthetetlennek tûnõ, elkötelezett szenvedélyét. S.E. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Szafári

A vadászálmok és lehetõségek földrésze A

z igazi, klasszikus kelet-afrikai szafárik ideje már lejárt, de még mindig vannak fantasztikus lehetõségek, csak meg kell õket találni. Az 1980-90-es években az elefántpopulációt sok helyütt kíméletlenül megnyirbálták, de számos országban azóta már olyan mértékben regenerálódott az állomány, hogy néhol már újra százfontos agyarú bikák is esnek. A következõ években azok az országok, ahol a legjobb, legsikeresebb szafárikat lehet szervezni, minden bizonnyal változni fognak, de tény, hogy az afrikai szafári a jövõben is megmarad, persze biztosan nem olyan formában, mint jelenleg. A farmszafárik jelentõsége egyre növekszik, a vadászatnak ez a formája mindinkább elõtérbe kerül. Napjaink Afrikájában nyilvánvalóan a korrupció jelenti a legnagyobb gondot, továbbá az, hogy az ember lassan megfosztja a vadállományt a természetes életlehetõségeitõl. Ez is egyik oka annak, hogy egyre inkább a farmvadászatokra kell hagyatkozni. És mindehhez még nyilván a mértéktelen vadorzás is hozzájárul. Lássuk hát, a vadászat terén hogyan fest manapság a helyzet Afrikában, országonként. Gondolkodjunk el kicsit azon, mit is tartogat a vadászok számára a közeljövõ ezekben az országokban! Afrika alapvetõ "szafári-országai" jelenleg a Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabwe és Namíbia,

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

amelyek a legtöbb vadászút helyszínei, ahol pedig köztudottan a farmvadászat az elsõdleges. Míg a legtöbb, úgymond „klasszikus szafári” célországa ma is Botswana, Tanzánia és Zambia, ahol még most is hagyományos módon lehet elejteni a nevezetes „Big Five”-t, az öt veszélyes nagyvad képviselõjét. Kivétel közülük némelyik országban az orrszarvú, de már ez sem mindenütt elérhetetlen. Az elmondottak mellett ott vannak még a valóban különleges vadászati lehetõségeket, illetve vadfajokat kínáló országok: Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság és Etiópia. Ezek nem játszanak olyan jelentõs szerepet a „szafári-iparban”, de ha az ember valódi ritkaságot akar lõni, mint amilyen például Kamerunban a bongó, a Közép-afrikai Köztársaságban az óriás jávorantilop vagy Etiópiában a hegyi nyala, másutt azt már nem tudja megszerezni a gyûjteménye számára. Namíbiában a vadász meglõheti szinte valamennyi afrikai „alapvadfaj” egy-egy erõs példányát, méghozzá kedvezõ áron. Az amerikaiak szemében mégsem ez az ország a legvonzóbb. Inkább az európai vadászok járnak ide, többnyire németek, mert sok a betelepült, német származású farmtulajdonos, a nyelvismeret pedig nagy elõnyt jelent. A magyar vadászok nagy része ugyancsak Namíbiába utazik,

493

FOTÓK: SOMFALVI ERVIN

Szafári

A kék gnu Afrika szerte gyakori zsákmánya a vadászoknak hogy ott ejtse el az alapfajokat, ezek elsõsorban a nyár- ha szerencséje van, igen jól járhat, s meglepõen kedvezõ sas antilop (oryx), a kudu, a tehénantilopok (hartebeestek), költséggel vadászhat. Valóban kiváló eredményt hozó, a gnúk (wildebeestek) – és még hosszan lehetne sorolni klasszikus szafárizásban lehet része a vadásznak, ha aba fajokat. Azon felül nyilván ez az egyedüli ország, ahol ban a körzetben, amely éppen neki jutott, a helyiek még még gepárdot is lehet lõni, de számunkra, magyar vadá- nem mészárolták le a vadállományt. Jómagam legkellemeszok számára ez szinte semmit nem jelent, hiszen Ma- sebb vadászemlékei éppen Zimbabwéhoz kötõdnek, bár gyarországra nem engedik behozni a trófeát. Az ország igaz, a mostanit megelõzõ idõszakban jártam ott. Kiváló minõségû elefántok, leopárdok, bozóti antilopok, bivalyok, északi részén még igen jó elefántok élnek. Dél-Afrikában hasonlóak a lehetõségek, csak itt még szé- oroszlánok élnek a vidéken. lesebb a kínálata az elejthetõ vadfajoknak. Lent, a CapeTanzánia az igazi, klasszikus szafárik fõ célországa, és ben és a Natal-ban különleges fajokat lehet megszerezni. helyszíne. Fantasztikusan nagy területén található a viláViszont jóval drágább Namíbánál. Érdekessége az ország- gon egyedülálló Selous-rezervátum, ahol a lakosság számnak, hogy tenyésztik az oroszlánokat (a helyi vadászok aránya még ma is minimális. A vadászati lehetõségek kícsak úgy emlegetik, hogy nálata rendkívül széles skálájú: az „canned lion”), amelyeket aztán öt veszélyes nagyvad közül négyet borzasztó pénzekért adnak el szinte mindenütt meg lehet találamerikaiaknak. Ez persze korántni. Az állomány minõsége nem sem mondható igazi vadászatnak, különleges, elefántjai azonban somégis nagyon sok ember bedõl kat javultak, egyre erõsebb agyanekik. A Kruger Nemzeti Parkrak kerülnek ki. A Selous-beli ban is adnak ki engedélyeket elefántokat azelõtt úgy hívtuk, nagy agyarú elefántra és erõs hogy „fogpiszkáló”, mert bár naszarvú bivalyra, persze ugyancsak gyon hosszú, de általában feletóriási összegekért. tébb vékonyka agyarakkal „büszZimbabwe a harmadik ilyen kélkedtek”. Azóta azonban ez is „farmország”, amelynek északi változóban van. Tanzánia egyik, részén, a Zambézi vidékén még világszerte híres érdekessége a nagyon jó, igazi klasszikus Masszájföld, az ország északi részafárikat lehet szervezni. Más, szén fekszik, amely erõs bivalybisokkal inkább politikai jellegû káiról, oroszlánjairól és leopárdjairól nevezetes. E régió igazi kügondok vetõdnek fel, ezért – lönlegessége azonban a kiskudu, egyelõre – nem is ajánlatos a bojtosfülû nyársasantilop és a Zimbabwéba utazni. Az ország a zsiráfgazella (gerenuk), valamint a Mugabe-féle, politikai problémákkiváló Grant-gazellák, és a vadász kal terhes korszakában jelentõsen valóban rekordméretû példányok csökkentette az árakat, ezért a A kiterjesztett fül a támadás jele elejtésében reménykedhet. Ami vikockázatot vállaló vadász, fõként

494

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Szafári szont a szafárizás költségeit illeságban az óriás jávorantilop, s ti, alighanem ez a legdrágább ormindkét ország egyaránt nevezeszág egész Afrikában, mert egy tes a kis erdei törpeantilopról, az nap ötször, de sok esetben tízerdei mocsári antilopról, a vörös szer annyiba kerül, mint például bivalyról és a törpe elefántról. Namíbiában. Utóbbi elejtésével – miként egyes Botswana a másik, a klasszikus törpeantilopok kézre kerítésével is szafárik hagyományát mindmáig – jómagam már vagy háromszor õrzõ ország. Bár szintén nagyon próbálkoztam, és mindmáig jó pár drága, ám kiválók az oroszlánjai még hiányzik a gyûjteményembõl. és az elefántjai. Elõbbi fajnak a E két állam területén él az õservadászatát ugyan néhány évig tildei óriásdisznó. A politikai helyzet tották, de újra engedélyezik az azonban manapság nem túlzottan SCI közbenjárásának köszönhetõkedvezõ arrafelé; nekem is gonden. Az Okavango folyó völgye a jaim voltak, amikor ott jártam. mocsári antilopok, a vörös kob és Etiópia a harmadik ország, a mocsári antilop (situtunga) amelyhez a legkedvesebb emlékeegyik leghíresebb elõfordulási heim fûzõdnek, ahol a legeredmélyei; utóbbiak vadászatát ugyan nyesebben vadásztam, s a legkibetiltották. Ami viszont a vadáválóbb trófeákat sikerült begyûjteszok zsebét illeti, Botswana Tannem, ráadásul mind emberileg, zánia után mindjárt a második mind pedig a környezetet illetõen „legzsebbevágóbb” ország… az egyik legkellemesebb hely. A Zambia az utolsó, egyben az hegyi nyala csak itt fordul elõ, és egyik legjobb „klasszikus szafáris” 4000 méter magasságban fekvõ ország. Oroszlánjai, leopárdjai A sebzett bozóti antilop a vadászra õserdõben sikerült elejtenem. Kétis veszélyes egyaránt kiválóak, bivalyai közepeségkívül ez a faj talán egész Afsek, azonfelül híres a mocsári anrika legnehezebben megszerezhetilopjairól, valamint a Kafue- és a fekete viziantilopjairól. tõ és egyik legpompásabb állata. Az ehelyütt élõ óriásUtóbbiak szarvait jószerint már csak ebben az országban disznó pedig a kontinens legnagyobbja. Ugyancsak Etiólehet megszerezni. Áraik közepesek, szolgáltatásaik és vad- pia híressége az Omo-vidéken honos, északi típusú kiskudu, a zsiráfgazella, a különféle törpeantilop fajok, állományuk minõsége viszont évrõl évre javul. Ahogy már említettem, van három igazán különleges amelyeket csak errefelé lehet megtalálni, továbbá az afrikai ország, amely egy-egy ritka vadfajáról vált híressé, abesszíniai nagykudu és a bozóti antilop. Nem beszéltünk még Kongóról, amely most kezd megs egy igazi Afrika-vadász számára e fajok trófeáinak megszerzése nagy kihívást jelent, s hajlandó minden követ nyílni a vadászutazók elõtt, és Szudánról, amely ma is igen megmozgatni, hogy vadászszobája falán tudhassa õket. Ka- veszélyes vidék, de tudjuk, hogy a régi idõkben igencsak merunban ilyen a híres bongó, a Közép-afrikai Köztársa- különleges vadászterületnek számított hatalmas elefántjai és bongói révén. Csád hasonlóképpen „problémás”, Mozambikban viszont kiváló szafárikat szerveznek. Az ország egyes részei mindmáig jórészt feltáratlanok, kiváló elefántbikákat lehet találni, minden évben esik is belõlük néhány. Néhány kisebb ország, így Libéria, Szenegál, Benin, Burkina Fasso fontossága elhanyagolható, ám egy-egy ritka faj miatt a megrögzött Afrika-vadásznak ezekbe is érdemes ellátogatnia. Hogy mit hoz a jövõ, senki sem tudja. Uganda is szóba került már, miként Kenya is fontolgatja, hogy némely fajok esetében feloldja a vadászati tilalmat, mert a szakértõik idõközben rájöttek arra, hogy mekkora baklövés volt a vadászatot betiltani. Angolában pedig az SCI ügyködik az óriás fekete lóantilop vadászatának ismételt bevezetésérõl. A fekete földrész változatos élõhelyei tehát napjainkban is ígéretes vadászatokat tesznek lehetõvé. Ezekrõl, illetve jellemzõ vadfajaikról sorozatunk következõ részeiben ejtünk szót. HIDVÉGI BÉLA Tanzánia címerállata Afrika jelképe is MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

495

Vadászati kultúra

A

június 10-11-én rendezett, hagyományos nagymarosi Kittenberger Kálmán Emléknapokon nagy sikerrel mutatták be dr. Greff Lajos nyugalmazott orvos magángyûjteményének Kittenbergerrel kapcsolatos relikviáit. A kiállításon a jeles vadász és gyûjtõ a bélyegeken kívül más leveleket, üdvözlõ-, és levelezõlapokat, újságkivágásokat is bemutatott a világhírû tudós, Afrika-vadász és lapszerkesztõ munkásságáról. A „Kilimandzsárótól Nagymarosig”, a „Vadász és gyûjtõúton KeletAfrikában”, a „Megváltozott Afrika” címû feledhetetlen Kittenberger könyveken generációk nõttek fel és váltak vadásszá. A Magyar Nemzeti Múzeum állattárát több mint 60 ezer állat preparátumával gazdagította, amelyek egy része még ma sincs feldolgozva. Ma már sokan nem tudják, hogy nyaranta nomád „afrikai” ifjúsági táborokat szervezett a Kisoroszihoz tartozó Verõceiszigeten. Dr. Greff Lajos ifjúkorában éppen ehelyütt ismerkedett meg a jeles tudóssal, vált elkötelezett tisztelõjévé és relikviáinak lelkes gyûjtõjévé. A bélyegsorozatot, az emléklapot a jeles vadászíró születésének 100 éves évfordulója alkalmából – 1981-ben – adták ki, és rendeztek elsõnapi emlékbélyegzést. –hy

Vadászati kultúra

Kittenberger emlékek a filatéliában

Irodalom

A

z augusztusi nap még magasról nézegeti magát a víz tükrében, mikor a Dácia megáll a ház elõtt. Vele szinte egy idõben szõlõszem nagyságú esõcseppek kezdenek gurulni az égbõl, és pillanatok alatt, fortyogó fazékká változtatják az udvart. A körtefa alatt elnyúlva szendergõ vizsla puskagolyóként lövi be magát a tornácra. Mikor már biztonságot érez a betolakodó esõcseppekkel szemben, morogva vakkant oda a körtefának. Mintha azt mondaná „ijesztgesd a nénikédet!” Átkával egy idõben ér földet az utolsó „szõlõszem”. Az egész csak addig tartott, míg fölrúgnak egy kannát. Az égi áldás elmúltával egyként nyílik a Dácia négy ajtaja. – Szép fogadtatás mondhatom! Nyakunkba zúdítani egy vödör vizet, rögtön a kapuban! – mondja zsörtölõdve Tibi, amint belép a tornácra. Nyomában tódulnak a stupavai barátok, Miro a vadászgazda, és a két Vlado. Apja és fia. Gõzük nincs róla mit mondott Tibor, mivel nem ismerik a nyelvünket. Szerencsére mi az övékét igen, ezért társalgásunkat gyorsan mi is szlovákra váltjuk. – „Ten lejak som nepripravoval, ale babka upiekla kapustovú štrúdl’u”. A záporral nem készültem, de nagyanyámmal süttettem káposztás rétest. Itt a tepsi, még meleg! Egyetek, aztán irány a tó! – Ha abban bízol, hogy beérjük egy tepsivel, nem ismersz bennünket – mondja Miro teli pofával, röhögve, majd folytatja: – Isteni! Ezután egy jó korsó sör dukálna. – Korsó az nincs, de egy láda üveges ott hûl a kútnál a teknõben – mutatom az irányt. Félóránként cserélem rajta a vizet. – Ide eljövünk máskor is fiúk! „Teccik” ez a hely! Félórás evés-ivás után vállamra perdítem a sörétest, ami legjobban a vizslát hozza lázba. Puliként kezdi terelgetni barátaimat a kijárat felé. Tíz perc múlva már a Nullánál nyújtogatjuk kezünket az elõttünk érkezõknek, akik hevesen latolgatják az idei szezon elsõ kacsavadászatának esélyeit. Egy óránk van még a húzás kezdetéig. Fokozatosan érkeznek a többiek is. Szinte mindenki vendéggel jön. Fél szemmel Zmárt, a vizslámat figyelem, aki érkezésünkkor azonnal belevetette magát a tóparti nádba. Meg kellene kötni, mielõtt szégyent hoz a fejemre. Épp meg akarom fújni a sípot, mikor szétnyílik a nád. Elkéstem! Pofájában a kapálódzó szárcsával, idei elsõ áldozatával, egyenesen hozzám tart, és példásan fenékre huppan elõttem a sértetlen vaddal. – Az ötlövetû vizsla munkába állt. Nem kell neked puska, elég, ha aggató van nálad. – mondja jókedvûen az egyik vadászkolléga. – Sorakozó! – hangzik fel, s máris nagy izgalom vesz erõt a társaságon. Néhány pillanat múlva ünnepélyes kezdetét veszi több mint félszáz vadász számára az idei kacsaszezon. – Több száz kacsa van a vízen most is. A húzás már fél hat körül kezdõdik. Tegnap este vagy nyolcvan kisebb-nagyobb csapat húzott a tavak fölé, a többsége le is szállt. Senki nem lõhet, amíg nem álljuk körül a tavakat, de akkor sem, ha a kacsák leverik a kalapot valaki fejérõl – kapjuk az utasítást a vadgazdánktól. – Magyarul önvédelembõl sem lõhettek! – fordítom le szlovák barátaimnak a legfontosabb mondatot a magam módján. Gyorsan szétoszlik a tömeg. Mindenki viszi a vendégeit az általa legjobbnak vélt helyre. Csodálkozva bámulnak rám a stupavaiak, mikor nem rohanunk a többiek után. Még elõzõ este elintéztem, hogy a 130 kilós Mirót Tiborral, Duna-menti vadászbarátommal, aki már csecsemõ korában is csónakban aludt el a legkönnyebben, ladikozni küldöm. Persze csak a kéttagú személyzet egyik felével tudattam a tervem. Miro nem is sejti, mire készülünk. – Mi nem megyünk? – kérdik búskomoran. – Megyünk mi is, csak elõtte iszunk egy kupicával. Nem kell mindenkinek látni. – próbálom elodázni a kérdés lényegét. Végül, mikor a vadgazdánk útjára engedi az utolsó kis csapat Nimródot is, magamhoz intem. Gyorsan bemutatom a társaságot, körbejáratunk egy stampedlit, majd átnyújtja a ladik kulcsát. – Valahol lyukas, kicsit belefolyik a víz, de van benne egy vaspohár, azzal kimerhetitek, ha sok gyûlne benne össze. Ja, és az evezõt ellopta valaki, de van benne egy könnyû alumínium lapát – kapjuk az „ukázt”, majd megemeli a kalapját, és elindul a többiek után. – Ti várjatok meg Tiborral itt, míg leállítom „Apját” és „Fiát”. Egy perc és jövök vissza – mondom Mirónak, aki nagyon menne már.

498

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Irodalom

Kacsahúzás demizsonkeringõvel

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

ILLUSZTRÁCIÓJA

csák, bal lábára támaszkodva olyat nyom a csónak orrán, hogy az szinte eltûnik a víz alatt. Tibor a himbálódzó csónakban villámgyorsan puskára cseréli az evezõnek szánt lapátot, és ülve szólítja vízbe a négyes utolsó tagját. „Apja” következik, de most sem méri fel jól a kacsák gyorsaságát. Na majd én! Az út fölött. Jobbra fordulok, de már el is felejtem a hármast, mert szemben velük egy hatalmas csapat érkezik. Majdnem összehajtanak. A nagy csapat elsõ kacsájára irányítom a csövet. Lövésem után a második, és a harmadik is kifordul a sorból. Az egyik szárnyazott, de a kutya is látja. Árnyalatnyi szünet elég arra, hogy a kutya begyûjtse a lelõtt kacsákat. Már csak a Kis tóba esett kacsám van a vízben. Egy kõvel mutatom Zmárnak az irányt, aki a csobbanás után nagy vehemenciával veti magát a vízbe. A Kis tó felõl újabb lövések hallatszanak, és már jönnek is a kacsák. Egyenesen „Apjára”. Elõre szegezett puskával vár, mégis elszalasztja a legjobb alkalmat. Annyira magára engedi õket, hogy hátra kell hajolnia a lövéshez, de közben elfelejti, hogy vízparton áll. Hanyatt vágódik. Egyszerre érnek a térdig érõ vízbe a lõtt kacsával, de a puskáját megmenti, kinyújtott karral tartja a víz fölött. Odasietek, hogy segítsek, egyetlen baja lett csupán, esés közben elrepült a szemüvege. Végleg el is nyelte a sás, viszont büszkén emeli magasba a kacsáját, amit a kutya közben a partra hoz. Számára vége a vadászatnak. Nem úgy a kutyának. Sorra hordja ki a lõtt kacsákat a vízbõl, s ha éppen nincs egy sem, akkor élõ szárcsákkal passziózik. Nem hajlandó addig kijönni a vízbõl, míg nem hozhat valamit. A nap már egy órája nyugovóra tért. A vadászok többsége már a Nullához tart. Hébe-hóba hallatszik még egyegy lövés. Zmár újra eltûnik a sötétben, majd pillanatok múlva megjelenik, kacsával a pofájában. Mire az autóhoz érünk, ötször fordul. Egy fordulás, egy kacsa. Egyre gyanúsabb a dolog. Kutyámat ismerve újfent rosszat sejtek. Láthatatlan kacsák ezrei a levegõben, harminchárom a Dácia csomagtartójában. Boldog vadászok poharaznak a tábortûznél. Elõkerül a sonka, a kolbász, a disznósajt. Élménydús este volt. Már most mindenki arról mesél, milyen lesz hajnalban a folytatás. Javában folyik a demizsonkeringõ, mikor nagy hanggal érkezik az egyik késõn jövõ. – Képzeljétek öt kacsát lõttem, és míg én kémleltem az eget, valami gazember ellopta õket a lábam mellõl – harsogja dühösen. Rásandítok a kutyára, aki szorosan a combomhoz simul, és hunyorít. Úgy tesz, mint akinek a pattogó tûz bántja a szemét… MRÁZ JÁNOS

A két tó közti útra állítom õket, ahol a legjobb kacsaforgalmat remélem. Évek óta ezen húz a hazai csapatok zöme, melyek a lövöldözés ellenére sem akarják elhagyni a vizet. „Apját” szorosan a nád tövébe, az út azon részére állítom, ahonnan hosszában végiglát a nagy tavon, így van ideje rákészülni a lövésre. „Fiát” 150 méterrel odébb a sarokra, egy bodzabokor árnyékába kísérem. Innen rosszabb a kilátás, de fiatal még, csipkedje magát. Magamnak a kettõjük közé esõ rész kitöltését szánom, de elõbb még útjára kell engednem a hajót, a mit sem sejtõ Miróval. – Nézd meg, milyen forgalom van odafent, nekünk meg még helyünk sincs, pedig már szerintem régen körbeállták a tavakat – fogad Miro, mikor visszaérek a két árván maradt vadászhoz. – Nyugi, idõmilliomosok vagyunk! – mondom az órámra pillantva. Amíg én nem sütöm el a puskámat, addig itt ma nem lõ kacsát senki. Én vagyok a jeladó. – Ha elsütöd, akkor sem biztos! Ezek úgy repülnek, mint a rakéta. – Semmi gond! Szórtunk altatót a vízbe. Egy óra múlva már álmosan fognak repkedni. – Válasza egy kínos mosoly. Mikor megtudja, hogy Tiborral csónakból fog vadászni, már nem mosolyog annyira, de úgy elkapta a vadászláz, hogy csak annyit mond: – Nekem mindegy, ha repülõbõl is, csak már vadászszunk! Pontosan öt óra van, mire visszaérek a magamnak szánt helyre, s ezzel egy idõben égbe küldöm a vadászat kezdetét jelentõ söréteket is. Néhány perc múlva sortüzet nyitnak a tó túlsó végén. Elõbb esik a kacsa, csak utána hallani a lövést. Remekbe szabott fizikai jelenség. Mindenki az eget kémleli. Magányos tõkésréce jön villámgyorsan a víz fölött. A jobb oldal sortüzet nyit, de csak a magasságán állítanak. Egyenesen „Fia” és közém tart. A vendégé az elsõbbség, aki, ha elsõre nem is, de a második lövésére jól felméri a kacsa gyorsaságát. Összezárt szárnyakkal megy át zuhanó torpedóba. Sokat tapasztalt vizslám hátsó lábaira ágaskodva figyeli a nádba csapódás helyét, és már lohol is a parton, hogy a legrövidebb úton iramodjon érte. Közben két kacsa röppen ki elõle a nádból a víz tükre fölé, de már fordulnak is vissza az út felé. Egyenesen „Apja”, és közöttem. A kisöreg simán elhibázza a könnyûnek ígérkezõ két lövést. Rám hárul a feladat. Az egyik kacsa az útra esik, a másik a túlsó tóba. Az eget mindenfelé öszszezavarodott kacsacsapatok szelik. Közben visszapillantok a Nagy tóra, ahol meglátom a csónakot, s benne a két barátomat. Négyes csapat húz feléjük. Miro a csónak orrában áll, puskáját szorongatva. Mikor lõtávolba érnek a ka-

ZSIGÁRCSIK GYULA

499

FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

Augusztus

A

régi római naptárban a márciusi évkezdéstõl számítva a „hatodik”, azaz „sextilis” hónap volt. I. e. 8-ban Augustus császár egyiptomi hódítása tiszteletére augusztusnak nevezték el e hónapot. Az augusztusra jellemzõ kánikulát a rómaiak vízi ünnepekkel enyhítették. Áldozatokat mutattak be a különbözõ folyamisteneknek. Ekkor tartották a mezõgazdasági, aratási, betakarítási ünnepeket is. Augusztus hónap asztrológiai neve, Szûz hava (augusztus 24. – szeptember 23.). Az antikvitásban e hónap olimposzi védnöke a kalászos szûzanya-istennõ, gabonaistennõ (Déméter) volt. A népi vallásosságban az „arató Szûz” tisztelete a kereszténységben az erre az idõszakra esõ Szûz Mária ünnepekben élt tovább. Augusztus régi magyar neve a Kisasszony hava elnevezés is e tiszteletre utal. Augusztus 20. elsõ királyunk kereszténységben felvett István nevének névünnepe. István jelentése görögül „korona”, „koszorú”. Szent István és a Szent Korona nevükben egyek. Szentté avatási eljárásának részeként 1083. augusztus 20-án nyitották meg István király sírját. István a Magyarok Nagyasszonya után az elsõ égi patrónusunk. Szent István ajánlotta a nemzetünket jelképezõ koronát a Szûzanya oltalmába. Hazánkat „Regnum Mariánum”, „Mária királysága” néven is emlegetik.

500

A Nap Már az õsidõkben felismerte az ember a Nap életadó mivoltát és pusztító erejét is – ezért Istenként tisztelték. Szimbolikája igen gazdag és összetett. Mozgása, éves pályája az idõszámítás alapja, melybõl számtalan mítosz, mese, világvallás ered. A Nap a legfõbb égisten – aki rendszerint férfi alakban személyesül meg – harcba száll a sötétség és hideg hatalmával és tavasszal gyõzedelmeskedik, nyáron uralkodik, õsszel pedig elbukik velük szemben. A Biblia is párhuzamot von a meghaló és feltámadó Napisteni sors és Krisztus személye között. A földi kiválóságok, uralkodók is a Naptól származtatták magukat, igazolva kiváltságukat. Naphoz társított állat a magasban keringõ ragadozó madár, a sörényes oroszlán, a szarvas, mely agancsain hordozza a Napot. A szarvas évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén lett az örök megújulás, újjászületés, a Nap szimbóluma. „Nap, te, aki mindent látsz, Te, akinek ragyogása Áthatol a sötét felhõkön, Téged köszönt ez az ima, Nap, Ég királya, isteni vadász…” (Õsi afrikai ima) MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Gyerekeknek

A víz A

víz létezésünk alapfeltétele. Víz nélkül bolygónk élettelen és kopár lenne. Minden élõlény számára fontos alapelem, hisz, ha csak arra gondolunk, hogy a növények állítják elõ az oxigént (fotoszintézisük során napfény, szén-dioxid és víz felhasználásával), máris érthetõ, hogy miért lételem a víz. Aztán, ha a növények táplálékláncban elfoglalt fontosságára gondolunk, közvetve szintén jelen van a víz, mint alapelem! Ha pedig csak az élõlények közvetlen vízfogyasztására gondolunk, akkor is szintén nehéz lenne elképzelnünk az életben maradást víz nélkül. Csak gondoljunk a tikkasztó nyári hõségre, hogy milyen jól esik egy nagy pohár hûsítõ folyadék! Sokan nem is gondolnak bele, hogy mekkora értékkel rendelkezik hazánk. Magyarország kedvezõ fekvésének köszönhetõen ásványvizekben, gyógyvizekben bõvelkedik. Az ásványi anyagokban gazdag gyógyvizek pedig nem csak fürdõként ajánlottak, hanem fogyasztásuk is jótékony hatással van szervezetünkre. A nyári, forró napokon folyadékigényünk a napi 2-2,5 literrõl 3- 3,5 l-re nõ, hisz testünk a hõségben folyamatosan folyadékleadással, párologtatással hûti önmagát. Ugyanígy a nyári melegben más élõlények is fokozottan párologtatnak. Egy átlagos nyári napon például egy napraforgólevél pórusain keresztül 1 liter, egy bükkfa 50 liter, egy nyírfa 70 liter vizet párologtat el, mely érték a kifejezetten forró napokon a többszörösére is emelkedhet. Erdõ-mezõ vadjai számára is igen fontos a folyadék pótlása. Lényeges, hogy a vad elegendõ lédús takarmányhoz juthasson, és a források, patakok vize is megközelíthetõ legyen. A víz az anyagi létezés alapja, minden kultúrában az élet forrása (magzatvíz, õsvíz), a megtermékenyítés, az újjászületés és regenerálódás eleme, valamint a megtisztulás eszköze. A legtöbb nép mítoszában az életfa tövében ered az élet vizének forrása. Az õsvízben való elmerülés teszi lehetõvé az újjászületést. A különbözõ kultúrákban ismert rituális fürdõk sem csupán a testi megtisztulást célozzák. A keresztelkedéskor is a víz által újjászületik a lélek. A magyarság eredetmondájában Álmos fejedelem anyjának, – Emesének – „…méhébõl forrás fakad, és ágyékából dicsõ királyok származnak”. Ismert Szent László királyunk által fakasztott szent források tisztelete is. Népszokásainkban is számos esetben fellelhetõ a víz tisztelete. A húsvéti locsolás is a megtisztulást, újjászületést és az õsi termékenység varázslást jelképezi. A vízkeresztkor megszentelt vizet „aranyvíznek”, „életvíznek”, „szerencsevíznek”, „szent víznek” nevezték. A vadászmondák ûzött állata mindig vízen túlra vezeti üldözõit, amely víz az élet és halál vize. Az összeállítást készítette: CS. GYENES EMESE

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Az oroszlán (Panthera leo)

A

tigris után a legnagyobb termetû és legnagyobb számban elõforduló macskaféle. Testhossza 1,7 – 2 méter, farokhossza 90-100 centiméter, súlya pedig 180-200 kilogramm, s általában a hím a nagyobb. E forró égövi állat hatalmas ereje, aranyló szõre és a hímjének „lángsörénye” miatt az elsõszámú Napjelkép. A legforróbb hónap (július 24. – augusztus 23.) asztrológiai jegye, mely az ókori birodalmak idején a nyári napforduló csillagképe volt, amikor is a Nap „otthon” van – pályája csúcsán uralkodik. Az oroszlán asztrológiai és csillagászati jelentõségét mutatja, hogy ott is napjelképpé vált, ahol soha nem láttak oroszlánt. A mára már veszélyeztetett faj hajdanán Afrikán kívül Dél-Európától egészen Indiáig elõfordult a nyílt szavannákon. Az Afrikán kívüli területekrõl való eltûnésének egyértelmûen az emberi civilizáció volt az oka. Nem csupán azért vadásztak rá az emberek, mert a településeiket, juhnyájaikat, marhacsordáikat védték. Mivel az állatok királyát nem volt veszélytelen feladat leteríteni, ezért az oroszlánvadászat a férfiasság próbájává is vált. A vad elejtése a vadász bátorságát, hatalomhoz való jogát, a törzsön belüli magas rangját volt hivatott jelképezni. Így vált az állatok királya a királyok állatává, s vált az oroszlánvadászat királyi passzióvá. Vadászata lóháton, vagy harci szekéren az uralkodók hadi felkészülésének, hadgyakorlatának legjobb módja is volt egyben. Az égi, a „Nap”-tól eredeztetett, királyi származást jelképezték a királyi trónusok oroszlános díszei, az oroszlános palotaõr szobrok, az oroszlános és napos címerek, zászlók, aranypénzek is. A mûvészetekben és az irodalomban is a legtöbbször elõforduló állat, – egészen a kõkortól a Biblián keresztül napjainkig. Oroszlánt kellett legyõzniük a naphérosz királyi sarjaknak, hogy azzal önmaguk is „oroszlánná”, azaz „királlyá” váljanak. Ilyen „naporoszlán” volt a sumer Gilgames, a zsidó Sámson, a görög Héraklész, az ír Llew Llaw Gyffes és az iráni Rusztem. A Biblia is az isteni, királyi származást jelzi azzal, hogy oroszlánnak nevezi Júdát, Dávid királyi házának és Jézusnak õsatyját. Még a középkori vitéz uralkodók is „oroszlán” jelzõs nevet kaptak, mint például Oroszlánszívû Richárd, Oroszlán Henrik. Az oroszlán az erények közül az erõ, a bátorság jelképe, másfelõl pedig a gõg és a harag állatszimbóluma.

Vadászjelenet (Mezopotámiai, Asszír dombormû részlet, Kr.e.14.század)

501

ARANY ÉS EZÜST VADÁSZÉKSZEREK! EÖRDÖGH - 1982 KFT. 8624 BALATONSZÁRSZÓ SZÓLÁDI ÚT 1/9. TEL.: 06-70/310-2923 06-70/290-2978 KISKERESKEDELEMMEL FOGLALKOZÓ VADÁSZBOLTOK JELENTKEZÉSÉT IS VÁRJUK!

Hírek, tudósítások Börtön, az engedély nélküli flóbertért

Figyelemre érdemes határozatok

Június végével lejárt a flóbert fegyverek engedélyeztetésére adott határidõ. Akik nem jelentették be fegyverüket, akár nyolc év börtönbüntetést is kaphatnak. A flóbert pisztolyok és puskák tartása hazánk Európai Unióhoz történt csatlakozása, azaz 2004. május 1. óta engedélyköteles. Azok a tulajdonosok, akik a törvény életbe lépése elõtt vásároltak ilyen fegyvert, 2005. június 30-ig kaptak haladékot, hogy fegyverüket bejelentsék. Mivel azonban a vártnál jóval kevesebben regisztrálták flóbertjüket a fenti idõpontig, a fegyvertulajdonosok újabb egy év haladékot kaptak. A meghosszabbított határidõ lejárta után A Fõvárosi és Pest megyei vadászkamara június 17-én taris csak mintegy kilencezren jelentették be fegyverüket az totta évi rendes közgyûlését, amelyen - a megjelentek száországban, további haladékot azonban nem kapnak. mától függetlenül - 12 határozatot fogadott el. Figyelemre érdemes megyei javaslat, hogy a vadászjegyekkel kapcsolatos ügyintézés megkönnyítése érdekében 2008-tól az OMVK vezesse be a chip-kártyás vadászjegyet és teremtse meg ennek törvényi és technikai feltételeit. KezdeAugusztusban: Õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranyményezni kell, hogy a következõ ciklustól a fegyvertartási sakálra – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra – balengedélyek tíz évre legyenek érvényesek és a Polgári káni gerlére (15-étõl) – örvös galambra (15-étõl) Kézilõfegyver és Lõszervizsgáló Kft. még két telephelyet létesítsen Magyarországon. Az OMVK Elnöksége szorgalSzeptemberben: Gímszarvasra – õzbakra – muflonra – vadmazza a kormánynál az egészségügyi alkalmassági vizsdisznóra – szikaszarvasra – mezei nyúlra – üregi nyúlra – gálatok ésszerûsítését, és összehasonlításul mutassa be, borzra – aranysakálra – házi görényre – nyestre – tõkés réhogy az Európai Unióban az egyes országok milyen gyacére – csörgõ récére – szárcsára – balkáni gerlére – örkorlatot követnek. A közgyûlés szorgalmazza, hogy az álvös galambra – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra tala két éve javasolt Nemzeti Vadgazdálkodási Program minél elõbb kerüljön az Országgyûlés elé, valamint szigoEgész évben vadászható: vaddisznó kan, süldõ, malac – rítsák az orvvadászat elleni eljárás törvényi feltételeit. Ez róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve. utóbbi javaslat lényege a kanadai rendszer átvétele, azaz a kiszabott büntetés mellett kobozzák el tettenérés esetén 2006 AUGUSZTUS 31 nap az orvvadászat minden eszközét, a fegyvereket, a jármûKözép-európai zónaidôben Budapesten veket, stb. (Már hazai példák is léteznek, például a cigaretta-csempészet és a fatolvajlás megfékezésére.) Végül a A hó A hét Nap Hold napja napja kel nyugszik kel nyugszik fázisai közgyûlés kezdeményezi, hogy a vadászterületeket díjta(h min) (h min) (h min) (h min) (h min) lanul használó motorosokkal, quadosokkal, lovasokkal és 1 Kedd 4 22 19 19 11 50 21 53 gyalogosokkal kapcsolatos problémák országos vitán ke2 Szerda 4 23 19 17 13 00 22 12 07 46 D rüljenek megoldásra. 3 Csütörtök 4 24 19 16 14 13 22 38

Mire szabad vadászni?

4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök ÚJHOLD TELIHOLD

4 25 4 27 4 28 4 29 4 31 4 32 4 33 4 34 4 36 4 37 4 38 4 40 4 41 4 42 4 44 4 45 4 46 4 48 4 49 4 50 4 52 4 53 4 54 4 56 4 57 4 58 5 00 5 01 l O

19 14 19 13 19 11 19 10 19 08 19 07 19 05 19 03 19 02 19 00 18 58 18 57 18 55 18 53 18 51 18 50 18 48 18 46 18 44 18 42 18 40 18 39 18 37 18 35 18 33 18 31 18 29 18 27

15 28 16 38 17 39 18 27 19 03 19 31 19 52 20 11 20 28 20 46 21 06 21 31 22 02 22 42 23 34 – 0 36 1 45 2 56 4 07 5 15 6 21 7 27 8 32 9 39 10 47 11 58 13 11

23 14 – 0 04 1 09 2 29 3 57 5 26 6 53 8 18 9 41 11 04 12 27 13 47 15 02 16 08 17 00 17 39 18 08 18 31 18 48 19 03 19 17 19 30 19 43 19 58 20 16 20 39 21 09

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

A nyári idõszámítás kezdetétõl az idõpontokhoz egy órát hozzá kell adni. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Tíz éve 09 54 O

00 51 C

18 10

l

21 56 D D C

Azt mindenféleképpen megállapíthatjuk, hogy az 1996. évi LV. törvény mûködik, az alapokon, a fõ pillérjein ma sem kell változtatni - kezdte dr. Házas József, volt országgyûlési képviselõ június 15-én, a gyarmatpusztai vadászházban rendezett baráti találkozón, amelyre a törvény elõkészítésében és kialakításában részt vett - volt és jelenlegi - vadászó országgyûlési képviselõket, a tárca és a vadászati szervezetek képviselõit hívták meg. A jelenlévõk közösen felidézték azokat a történeteket, amelyektõl függött egyegy paragrafus megfogalmazása, a kompromiszszumok kialakítása… majd szó esett a vadászat jövõjérõl, mindarról, amelyek az újabb tíz esztendõs ciklus kialakulásával kapcsolatosak. Pintér István, az FVM fõosztályvezetõje egy érdekes információval szolgált: június közepéig az országban 701 vadászterületet kijelölõ földtulajdonosi gyûlés hirdetményét függesztettek ki, 318 gyûlést meg is tartottak, 36 elsõ fokú határozatot hoztak, ebbõl 24 esetben egyeztetésre szólították fel az érdekelteket, míg 12 határozat már jogerõre is emelkedett.

503

Hírek, tudósítások Hivatásos Vadászok Országos Versenye Augusztus 3-4-én Csongrád megyében rendezik meg a hivatásos vadászok idei országos vetélkedõjét. Az öszszemérésre az Ópusztaszeri Vízügyi Vadásztársaság területén, illetve a társaság vadászházánál kerül sor. A megszokott, hagyományos elméleti feladatok mellett ebben az esztendõben elõször a gyakorlati megmérettetés egy kijelölt terepi pályán zajlik majd. A versenyzõ vadõröknek térkép alapján kell tájékozódniuk a területen és meg kell találniuk azokat az elõre meghatározott pontokat, ahol a különféle szakmai próbatételeket teljesíthetik. A versenyzõket meghatározott idõközönként indítják majd, ezt követõen egy adott szintidõ áll mindenki rendelkezésére. A szervezõk ezzel az újítással azt szeretnék elérni, hogy a verseny sokkal "életszerûbb" körülmények között folyjon.

Szarvas-nyitány Ha van szalonka-nyitány, miért ne lehetne szarvas-nyitány is - vetette fel Békés Sándor tavaly lapunk 585. oldalán. Ráadásul a magyar gímszarvas a legértékesebb "hungaricumunk", amelynek elejtéséért mesze földrõl érkeznek hozzánk a külföldi vadászvendégek. Nos, az ötlet már nemcsak ötlet. A Szekszárdi Szakszervezeti Vt., a Tolna megyei vadászszövetség és kamara, a szálkai önkormányzat és szerkesztõségünk szervezésében szeptember 2-án (szombaton) 10 órakor Szálkán, a település fõterén felállított szarvas-szobornál - hagyományteremtõ történelmi pillanat - sor kerül az elsõ szarvas-vadászati idény nyitányára. A Hubertus misét és az ünnepi beszédet követõen az iskola tornatermében trófea-kiállítás, a tájházban a környék természeti értékeit bemutató kiállítás nyílik, az utóbbi a Duna-Dráva Nemzeti Park közremûködésével. Kora délután a meghívottak részére dr. Páll Endre a magyar gímszarvas helyzetérõl és jövõjérõl tart elõadást. A rendezvényre minden érdeklõdõt szeretettel várnak a rendezõk. A csodálatos természeti környezetben elterülõ és az elsõ magyar gímszarvas világrekordról nevezetessé vált Szálka gépkocsival Szekszárdon, Bonyhádon és Bátaszéken keresztül közelíthetõ meg.

Hubertus-nap és Horgász Találkozó A Bács-Kiskun megyei vadászkamara, a megyei vadászszövetség, valamint a Kecskeméti "Petõfi" Vt. közös szervezésében szeptember 9-én, a kecskeméti "Benkó Zoltán" Szabadidõ parkban nagyszabású vadásznapot tartanak. Az ünnepélyes megnyitót követõen vadászkürtös bemutató és Hubertus-mise következik. Ebéd után érdekes színpadi rendezvények (Fortissimo Fúvós Együttes mûsora, Kecskeméti Hunyadi János Általános Iskola színjátszóinak elõadása, Kodály Iskola énekkara) szórakoztatják az érdeklõdõket. Az egész napos programok között fõzõparti, népi iparmûvészeti bemutató és vásár, vadászati-, horgászati cikkek vására, trófea-, fotó-, és festménykiállítás, lovas sétakocsizás, íjászat, légpuskalövészet szerepel. Az eseményre a szervezõk mindenkit szeretettel várnak. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Országos Vadásznap Somogyzsitfa-Szõcsénypuszta augusztus 26. 9.00

10.00

11.30 12.00 13.00 14.00 15.00 15.30 16.00

16.30 17.00

17.15 18.00

Baranya Vadászkürt Együttes: üdvözlés Zászlók bevonulása a hagyományõrzõ somogyi huszárok sorfala között Himnusz: Huber Anita Vadászhimnusz: Marcali Calypso Kórus Megnyitó ünnepség Hubertus mise vadászkürttel (Õsbemutató): Baranya Vadászkürt Együttes Kitüntetések átadása Lõtér átadása, avatása Mercato Ütõs együttes elõadása Jó ebédhez szól a nóta: Perák László, valamint Oláh István és cigányzenekara Straub Dezsõ Jászai-díjas színmûvész, és a Vidám Színpad társulatának fellépése Baglas Néptánccsoport bemutatója Vadászkürtös csapatok bemutatkozása Szarvasbõgõ magyar bajnokok bemutatója Eredményhirdetések (fõzõverseny, magaslesépítõ verseny, koronglövõ verseny, gyermekrajz pályázat) Tombola sorsolás Zárszó A hivatalos programot lefújja a Somogyi Vadászkürt Együttes Mardi Gras Jazz Band koncert Utcabál, este tûzijáték

Egész napos programok: Vadászati szervezetek, vadásztársaságok, részvénytársaságok bemutatkozása; vadász- horgász termékbemutatók; vadászok amatõr koronglövõ versenye (nevezés a helyszínen); Somogyi trófea-bemutató; magasles építõ verseny; vadászok fõzõversenye; vadász képzõmûvészeti kiállítások; vadászkutya- és solymász bemutatók; terepjáró bemutató; lézeres lövészet; gyermekprogramok (játszóház, fellegvár, arcfestés, stb.); vadaspark látogatás. További információ: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete 7400 Kaposvár, Zárda u. 18. Tel./fax: 82/526-288, e-mail: [email protected]

Nagymarosi Kittenberger Napok Idén az idõjárás nem volt túl kegyes a június 10-11-én, Nagymaroson 11. alkalommal megrendezett Kittenberger Kálmán Napokhoz. Ennek ellenére, aki ott volt, jól érezte magát, mert mindkét emléknapon gazdag kulturális programmal várták a vendégeket a rendezõk. Megkoszorúzták a híres tudós, lapszerkesztõ és Afrika-vadász szobrát, akinek munkásságát kiállításon ismerhette meg a nagyérdemû közönség. Az író nevét viselõ iskola diákjai rajzaikkal emlékeztek névadójukról. Volt horgász-, fõzõ-, és kerékpárverseny, Afrika-show, táncegyüttesek bemutatója, gyermekmûsorok és utcabál is.

505

Hírek, tudósítások Titkok márpedig nincsenek Elõzõ számunk 407. oldalán írtunk a 940 grammos tömegû "titokzatos õzbak" terítékre kerülése körüli rejtélyekrõl. A szaktárca vizsgálatot rendelt el az ügyben. Ennek során a megyei vadászati hatóság megállapította, hogy a dombegyházai Lévésfarm Vadásztársaság területén májusban esett bak rendellenes, nem bírálható agancsú, olyan, szaknyelven "parókás" bak, amely berakódott, és viselõje többé-kevésbé le is tisztította. Tehát - ami manapság talán mindennél fontosabb nem mesterséges agancsmanipuláció eredménye, ezt a kép is jól szemlélteti. -y-

Találkozás a természettel Az Év Természetfotósa díjat a magyar természetfotósok szövetsége 1993-ban alapította azzal a szándékkal, hogy fórumot biztosítson a természetfotósoknak munkáik bemutatására, tudásuk összehasonlítására. A pályázat kezdettõl fogva nyitott, azon amatõr és hivatásos, magyar és külföldi fotósok egyaránt részt vehetnek. A benyújtott pályamûvek számát tekintve a "Találkozás a természettel - az év természetfotósa" a legnagyobb hazai fotópályázattá vált. 124 pályázó közel 2900 képe alapján a szakmai zsûri immár 13. alkalommal választotta meg az év természetfotósát. A pályázat anyagából rendezett kiállítás június 29. - július 31. között tekinthetõ meg Pécsett, a BMMI Természettudományi Múzeumban (Szabadság út 2.), hétfõ és vasárnap kivételével naponta 10-tõl 14 óráig.

Bükki különlegesség A képen látható õzbakot június elsején ejtették el a Bükki Erdész Vt. területén, a Bodnárkút nevû területrészen. Külön érdekesség, hogy a két agancsszár szinte teljesen összenõtt. A trófea kiskoponyás súlya 573 gramm, korát 6-8 évesre becsülték. BBO

Bronzba öntve A helyére került Farkas Pál szekszárdi szobrászmûvész harmadik Fekete István-mellszobra. A dombóvári magánmúzeum és az író szülõfaluja, Gölle után immár a Zselic délkeleti oldalán található Nagymátéi vadászház melletti "Zöld tisztáson" is látható a méltán népszerû és elismert vadász-író bronzból készült portréja. Az emlékszobor felállításának gondolata dr. Tóth Aladár erdõmérnöktõl, a Mecseki Erdészeti Zrt. munkatársától származik. A szobrot egy esztendõvel ezelõtt rendelte meg az erdõgazdaság. A helyszínválasztás nem véletlen, ugyanis az író Amerikában élõ fia is megemlíti könyvében, hogy apja egy ideig Nagymáté területén vadászott és alkotott.

Baktabló - Tokajból

A képen látható õzbakok a Tokaji Taktaközi Nimród Vadásztársaság területén kerültek terítékre. Az idény eddigi három legérdekesebb trófeája a bizonyítéka annak, hogy Tokajba nemcsak a világhírû borokért érdemes elmenni. Papp János MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

507

Hírek, tudósítások Diana Kupa

A Zalaerdõ Zrt. Lenti Erdészetének köszönhetõen a pusztaapáti lõtér adott otthont június 11-én a harmadik alkalommal megrendezett Diana Kupa országos koronglövõ versenynek. A legnagyobb örömünkre idén ismét tekintélyes létszámú versenyzõ gyûlt össze, hogy összemérje koronglövõ tudományát. A résztvevõ 17 hölgy Gróf Andrásnak és Kálmán Györgynek köszönhetõen komoly szakmai segítség mellett bõvíthette a tudását, akik páratlan elhivatottsággal és türelemmel próbálták megtanítani a hölgyeknek a sörétlövés idõnként nagyon is nehéznek tûnõ gyakorlatát. A Keszthelyi Jenõ, Polster Gabriella és a zalaegerszegi Nimród Vadászbolt által felajánlott szép és értékes nyereményekért folyó küzdelemben végül Kovács Magdolna végzett az elsõ helyen 16 találattal, a második helyet Bagi Miklósné szerezte meg 12 koronggal, vele szemben csak a szétlövésben maradt alul, így lett harmadik Bán Beatrix, ugyancsak 12 találattal.

Meghívó A közelmúlt sajnálatos vadászbalesetei miatt úgy érezzük, hogy újult erõvel kell nekivágnunk a vadászokat érintõ negatív közmegítélés formálásának. Szervesen részt kell vállalnunk abban, hogy nemcsak tagjaink, de a magyar vadásztársadalom minden tagja megismerje, elsajátítsa és betartsa a vadászat írott és íratlan szabályait, etikai normáit. Ezért szeptember 15-én egynapos szakmai konferenciát szervezünk Csongrádon. A rendezvényt nem kizárólag a Diana Vadászhölgy Klub tagjai, hanem - korlátozott számban - férfi vadásztársaink számára is elérhetõvé kívánjuk tenni. A konferenciát elméleti és gyakorlati részre osztottuk. Az elméleti részét a csongrádi Mûvelõdési Központban tartjuk meg. Az elõadások témáinak összeállítása során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy azok alkalmasak legyenek elméleti tudásunk felfrissítésére, különös tekintettel a társas vadászatokkal kapcsolatos ismereteink felelevenítésére, és arra, hogy azokat a gyakorlatban helyesen alkalmazva képesek legyünk felmérni, kiszûrni és megelõzni a társas vadászatok során

508

felmerülõ kockázati tényezõket. A szakmai konferencia elméleti részében neves szakemberektõl hallhatunk szükséges és hasznos ismereteket a vadászetika, a hajtásszervezés, balesetvédelem, valamint a fegyverismeret-ballisztika témakörébõl. Külön foglalkozunk a nagyvad- és külön az apróvadvadászatokon alkalmazott alapvetõ szervezési elõírásokkal, etikai viselkedési normákkal, a betartandó írott és íratlan szabályokkal, a helyes és szabályos fegyverhasználattal, valamint a fennálló veszélyekkel. Délután a gyakorlati foglalkozás keretében a csongrádi Cseh István lõtéren minden résztvevõ számára lehetõséget biztosítunk arra, hogy mind sörétes, mind golyós puskájával gyakorolhassa lõtudását. A részvétel a Diana Vadászhölgy Klub tagjai részére ingyenes. A jelentkezõk várhatóan nagy létszámára való tekintettel elõzetes bejelentkezés szükséges! További információ és jelentkezés: Bán Beatrixnál, a (06-30) 962-0930 vagy a (06-70) 702-5164 (Vodafone Vadászflotta) számon.

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Hírek, tudósítások Igaly József emlékverseny Az 1998 decemberében elhunyt, egykori kiváló sportlövõ, Igaly József emlékére koronglövõ versenyt rendeztek Galgamácsán. Az ünnepségen a Vadász Sport Lõtér tulajdonosa és az ott mûködõ Dr. Lumniczer Sándor Lövészegylet Egyesület vezetõje, az emlékverseny értelmi szerzõje, Szabó Zoltán köszöntötte a vendégeket. Fõ célkitûzésként jelölte meg a lövészegylet névadója által képviselt szakmai és szellemi irányvonal követése mellett a lövészetnek újra társadalmi esemény rangjára történõ emelését is. Ezt követõen Dr. Lami András tartott ünnepi beszédet, aki - mint egykori sporttárs és barát közvetlen hangvételû beszédében idézte jelenbe a múltat. Magát a versenyt Igaly Diána, skeet-lövõ olimpiai bajnok nyitotta meg. Az Igaly vándordíjért 100 korongos gyorsított korongvadászaton indulhattak a résztvevõk, míg a skeet pályát az emlékezni akarók foglalták el. A skeet lövészetet végül dr. Bertóti Béla nyerte, dr. Lami András és Gosztola Tibor elõtt. Az Igaly-emlékverseny vándordíját, a nemes antik kristályvázát Suller László nyerte el. Szarka János, Kamaraerdei Diana Vt.

Németh - Gonda emlékverseny Június 10-ikén Németh János csontfaragó és Gonda Gábor papírfigura-mûvész emlékére lövészversenyt rendezett a Maderspach Viktor Vadászklub a mátyásföldi Ikarusz lõtéren. A hölgyversenyzõk a lövészeten kívül még palacsinta- és pogácsasütésben is összemérték tudásukat. A pogácsasütõ versenyt Szalai Lászlóné, a palacsintasütõ viadalt Szabó Sándorné és Pápai Ibolya azonos pontszámmal nyerte meg. A versenyszámok eredményei, kategóriánként: Hölgyek (60 éven aluliak) kisöbû sportpisztolyban: Tombor Barbara, Mag Judit és Kõ Natasa. Nagyöbû sportpisztolyban: Tombor Barbara, Kõ Natasa és Mag Judit. Hölgyek (60 éven felül) nagyöbû sportpisztoly: Nagy Sándorné, Tóth Gézáné és Szabó Sándorné. Kisöbû puska (korhatár nélkül): Tombor Barbara, Kunfalvi Zsuzsa és Bárány Szabina. Férfiak (60 éven alul) kisöbû sportpisztoly: Nagy István, Kovács Olivér és Nemetz István. Nagyöbû sportpisztoly: Tombor Márton, Kovács Olivér, Bárány János. Férfiak (60 éven felül) nagyöbû sportpisztoly: Ujvári László, Nagy Ferenc és Nemetz István. Kisöbû puska (korhatár nélkül): Tombor Márton, Bártfay Csaba és Bárány János. Ádám Jenõ

Sólyom Kupa A Gyõr-Moson-Sopron megyei vadászkamara szervezésében negyedik alkalommal rendezték meg a Sólyom-kupa névre hallgató lövészversenyt a megye vadászai számára június végén, Mosonmagyaróvárott. A bajnokságot Láng Rudolfról - a legendás Sólyomról - a neves vadászíróról, újságíróról nevezték el. A feladat húsz sörétlövés volt korongra és húsz golyólövés vaddisznóalakra. Az egyéni koronglövészetben a legjobb eredményt dr. Náhlik András érte el, az egyéni golyós lövészetet pedig Lang Attila nyerte. Férfi egyéni összetettben Takács Gábor bizonyult a legjobbnak. A csapatok közül a házigazda Lajta-Hanság Zrt. lövészei - Takács Gábor, Lang Attila, ifj. Burkus István - teljesített a legjobban. Nõi egyéni összetettben Kovács Magdolna gyõzött. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

509

Hírek, tudósítások Nádasdy Antónia (1914 - 2006) Rossz hírt kaptunk februárban a mindig hófúvásos Bakonyból. Nagy vadászidõk egyik utolsó tanúja, gróf Nádasdy Pál özvegye, Nádasdy Tana hagyott itt bennünket, ezúttal örökre… Nem volt vadász, és mégis közénk tartozott. A régi, sokat megírt „úri” vadászatok tanúja és részese volt ez a nagyszerû asszony, aki egy rossz korban, az országból történt elûzetése után, ahogy lehetett visszajött, hazatért. Férjével, gróf Nádasdy Pállal és az õ vadászbarátaival kedves idõtöltésének helyszíne volt Alsópere, a „kastély”, amelyrõl Széchenyi Zsigmond is írt az „Ahogy elkezdõdött…” címû mûvében. De itt érték a megaláztatások, számkivetettségének évei is. Amikor a második világháború után mindenük elveszett, négyéves szovjet fogság után hazatért férjével, gyermekeivel – Alsóperében találtak menedéket, amíg a hatalom rájuk nem talált és mint lánya, Nádasdy Borbála írta a bakonynánai újság, a „Gajavölgye” ez évi márciusi számában: „…huszonnégy órán belül el kellett hagyni Perét, párkilós csomaggal.” A számkivetettségbõl számûzetés lett, hosszú évtizedekig külföldön kellett élnie. Férje 1973-ban bekövetkezett halála után egyre gyakrabban jött haza. A rendszerváltozás után itthon maradt. Hamar jó barátokra lelt közöttünk és nyelvismeretét felhasználva segítette az akkortájt ezen a tájon is megindult külföldi bérvadásztatást. Az elkövetkezõ több mint másfél évtized nekünk vadászoknak, akik személyesen ismerhettük a grófnét, valami gyönyörû dologról szólt. A szülõföld szeretetérõl, arról a vonzalomról, amely valóban a halálig tartott. Önként vállalt, szerény körülmények között élt itt, de abban a gazdagságban, amit azok nyújtottak számára, akik mindig is tisztelték és szerették. Hosszú élete végéig aktív maradt, még pár évvel ezelõtt is balettet tanított Zircen. Bakonynánán egyetlen vasárnapi istentisztelet sem múlhatott el nélküle. A Nádasdyak által alkotott alsóperei arborétum rendbetétele neki is köszönhetõ. Utolsó akaratának megfelelõen hamvai Alsóperén, augusztus 19-én délután kettõkor kerülnek örök nyugalomra, ahová tisztelettel hívunk minden olyan vadásztársunkat, akik ismerték, de azokat is, akik értéküknek tartják a haza, a természet szeretetét. Tollner György, dr. Hautzinger Gyula

510

Mészáros József (1921-2006)

Rompos László (1921-2006)

Elsõ vadásztársaságát, a háborút követõen – a frontról hazatérve – baráti összefogással, szinte a semmibõl alakította meg Tiszalúc térségében. Késõbb a Miskolc Megyei Bérkilövõ Vadásztársaság gazdaságvezetõi tisztségét töltötte be, de valójában a társulat mindenese volt. 1985-tõl egészen haláláig az Avasalja Bérkilövõ Vadásztársaság elnöke volt. Mindazon elismeréseket, megbecsülést, ami személyét övezte, több évtizedes kemény, kitartó, lelkiismeretes munkájának köszönhette. Nem olyan régen történt személyes beszélgetésünk alkalmával még tele volt lelkesedéssel, elképzelésekkel, célokkal... A korral járó egészségügyi problémái sem tudták a vadászszenvedélyét elvenni. Töretlenül hitt abban, hogy segítségünkkel – felépülését követõen – még számos vadászélményben, baráti beszélgetésben lesz része. Mindig arra tanított bennünket saját példáján keresztül, hogy a vadat tisztelni és becsülni kell. Június 21-én jött a kegyetlen hír, hogy Józsi bácsi szíve megszûnt dobogni. Búcsúzunk Tõled, s kívánjuk, hogy Szent Hubertus kísérje égi utadat! Luterán István, az Avasalja Bérkilövõ Vadásztársaság elnöke

Mindenki csak így hívta: Mester. Vadászjeggyel rendelkezett ugyan, mégsem volt a szó valódi értelmében vadász. A SEFAG Rt. Szántódi Erdészetének vadászati dolgozójaként egész életét a vaddal való törõdés töltötte ki az elmúlt több mint harminc év során Aliréten. Sokat látott, tapasztalt, sok rendszert kiszolgált… Élni akart, hiszen kis családja született nem olyan rég, és tudta: feladata van még… A gyilkos kór azonban nem válogat, s az élet egyszer ad, egyszer elvesz! Nem volt önsajnáló, a környezete is késõn vette észre fájdalmait és fogcsikorgató féléves küzdelem vette kezdetét, melyben hol Õ, hol a betegség kerekedett felül... Hosszú szenvedés után mégis az elmúlás gyõzött – egy délutánon már érte szólt a vadászkürt a lullai temetõben, melynek fájdalmas hangjával még sokáig dobálóztak az általa sokat járt dombok, erdõk. Családja és kollégái kísérték utolsó útjára, azonban, mint ahogy az elválás sem, az elmúlás sem jelent elszakadást, továbbra is velünk él szerény, visszahúzódó alakja, továbbra is együtt ballag velünk a vaddisznóhajtásokon, és együtt rakjuk kocsira az elejtett szarvasbikát. Mester, nyugodj békében! Kemenszky Péter MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Hírek, tudósítások Csergezán Pálra emlékezve

Június 30-án Budakeszin, az Anna-laki vadászház tõszomszédságában, a Csergezán-emlékmûnél gyûltek össze a tíz esztendõvel ezelõtt elhunyt festõmûvész barátai és tisztelõi, hogy közösen emlékezzenek a magyar vadászfestészet kiválóságára. A vésett emlékkõnél - amely alatt a jeles mûvész hamvai nyugszanak - Homonnay Zsombor, a Vadász Könyv Klub Egyesület elnöke mondott rövid beszédet, amelyben méltatta a mûvész munkásságát, majd szalonnasütéssel egybekötött baráti beszélgetésre invitálta a megjelenteket.

Esõs nap Baranyában Minden eddiginél nagyobb létszámú résztvevõre és rekord látogatottságra számítottak a Baranya Megyei Vadásznap szervezõi. A bizakodásra megvolt minden okuk, hiszen remek programok és nagyszerûen elõkészített helyszín várta a vadászokat Szentlõrincen, június 10-én. Sajnos az idõjárás közbeszólt, és a napok óta ígért országos esõ megérkezett. A mostoha körülmények ellenére minden tervezett programot megtartottak. A vadásznapi "elõ-rendezvények" már a hét közepén megkezdõdtek, így néhány nappal korábban megnyílt a Világjáró Magyar Vadászok Trófeakiállítása, és megtartották a vadásznapi lõversenyt is. Az ünnepélyes köszöntõk után Békés Sándor nyitotta meg a Városi Mûvelõdési Központban rendezett képzõmûvészeti kiállítást, ahol a baranyai alkotó vadászok és Keszthelyi Jenõ intarziamûvész mutatta be legújabb munkáit. Rekordnevezés érkezett a vadásznapi fõzõversenyre. A vadásztársaságok a vásártéren állították fel sátraikat, és itt tartották azt a rögtönzött trófea-bemutatót is, amelyen keresztül bemutatták a vadászterületükre jellemzõ agancsokat. Nem volt ugyan kiírva a "legszebb stand" versenye, ettõl függetlenül mindenki megcsodálta a Husztóti Szalonka Klub pavilonját. A lelkes szalonkabarátok nagyon ízlésesen rendezték be standjukat. Minden eddiginél több nézõt vonzott a megyei szarvashívó- és vadászkürtös verseny. Úgy tûnik, lassan rangot jelent elhódítani a kupákat és emiatt egyre több nevezés érkezik a szervezõkhöz. A vadásznapot a vásártéren zenei programok és tûzijáték zárta. A Vadászkamara aranyérmét Deutsch Péter vehette át, Békés Sándort Magyar Vadászatért Érdeméremmel tüntették ki, a Mecseki Erdészeti Zrt. pedig Gróf Nádasdy Ferenc emlékplakettet kapott. – agyaki – MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Vadkárelhárítás

A megnyugtató megoldás A

vadkár bármilyen formája, illetve a hozzá kapcsolódó eljárási herce-hurca kellemetlen a vadgazdára nézve, hiszen a dolog vége – néhány kivételtõl – eltekintve a kár megtérítése. A vadászati törvény erre elég egyértelmû kitételeket tartalmaz, de hogy ezeket sok helyen és sok esetben nem alkalmazzák, azért – tegyük a szívünkre a kezünket – talán még köszönettel is tartoznánk... A földtulajdonosokkal való együttmûködés mindenkor nagyon fontos, de idén – a területek „újraosztásakor” – ez alaposan felértékelõdött. Vadásztársaságunk területén, Széchenyi Vadásztársaság, Gerendás (Békés megye) a szoros együttmûködés nem új keletû. A viszonylag kicsi – 4.750 hektáros – vadászterületünkön a nyúlállomány átlag feletti mennyiségû és számunkra igazán nem kedvezõ módon a napraforgó vetésterülete évrõl-évre növekszik. A kelés utáni, a nyúl és az õz okozta rágáskár csökkentésére évek óta számtalan módszert kipróbáltunk, vadriasztó szerrel permeteztünk, alkalmi munkavállalókkal õriztettük, mechanikai vadriasztókat szereltünk fel, idényen kívüli elejtésekkel igyekeztünk megelõzni a kárt, bevontuk a tagságot a vadriasztás feladataiba, de a befektetett munka és anyagi áldozatok alig-alig hoztak valami eredményt. Sõt, a vadkárok megtérítésétõl csak a gazdák nagyfokú jóindulata mentett meg bennünket. A napraforgóban átlagos évben, minden védekezõ praktikát bevetve is legalább 15-20 százalékos a nyúl és az õz okozta rágáskár. Persze ha nem vigyázunk, akkor elõfordulhat, hogy újra kell vetni. Nálunk évek óta termesztenek hibrid vetõmag napraforgót is, amelynek a hektáronkénti tiszta nyeresége 350-380.000 forint. Idén közel 50 hektáron került földbe a hibridnapraforgó vetõmag, így aztán nem volt nehéz kiszámítani az éves vadkár várható összegét. Szerencsére az átlagon felüli kreativitással megáldott hivatásos vadászaink addig törték a fejüket, amíg megtalálták a megoldást: a vetõmag napraforgót villanypásztorral védjük, a hagyományos napraforgót pedig a „hagyományos” módszerekkel – jelentették ki, és így is tettek. Egy közelben lakó kisvállalkozó által gyártott egyszerû, olcsó, de módfelett hatékony készüléket használtunk. Megvásároltuk a hozzávaló 60 kilónyi 1,2 milliméteres horganyzott huzalt, a karókra szerelt mûanyag szigetelõket, és a mintegy 400 nyárfakarót kifûrészeltük. Négy ember kétnapi munkája után már állt is az új kerítés. A karókat egymástól jó tíz méterre levertük, amelyeken három szál huzal futott körbe. A legalsót a földtõl 15 centiméterre, ezután a következõt, majd a legfelsõt 80 centiméteres magasságban feszítettük ki. A két karó közé mûanyag fóliadarabka került, elsõsorban az emberek számára, figyelmeztetési céllal. Az áramforrásként egy traktor akkumulátort használtunk, amelyet a „spontán privatizáció” elõl megfelelõen elrejtettük, és kíváncsian vártuk az eredményt.

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Mire a kerítés elkészült, a napraforgó már egy hete kikelt és a folyamatos hagyományos védekezés ellenére 8 százalékos rágáskárt okoztak a nyulak és az õzek. (A földhasználóval közösen, a teljes vetésterület mintegy 1 százalékán kialakított mintaterületes vadkárbecslés alapján fölvett adatok.) Az áram alá helyezéstõl számított háromnégy nap elteltével a vadkár teljesen megszûnt, illetve a legújabb felmérés alapján mindössze 0,5 százalékkal emelkedett. A teljes 48,2 hektár területen összesen 8,5 százalékos volt a kár, amely az elõzõ évekhez képest igazán jelentõsnek mondható. Ha a vetés után azonnal felépítettük volna a villanypásztort, akkor nyúl és õz ellen szinte teljes mértékben megóvható lett volna a napraforgóvetés. Tapasztalataink szerint az áram alá helyezés után körülbelül 4-5 napig minden nap a vezeték teljes hosszában szükséges az ellenõrzés. Amíg a vad – elsõsorban az õz – meg nem szokja, ki nem ismeri, addig elõfordul, hogy revír-foglaláskor a kergetõdzõ bakok kisebb károkat tesznek a huzalban, de ez könnyen helyreállítható. Megfigyeléseink szerint az õz már több méterrõl észreveszi, és szó szerint „respektálja” a vezetéket. Ha pedig valami ok miatt a lezárt részen belülre kerül, akkor szinte alig lehet onnan kizavarni…A nyúl kevésbé óvatos, s minden, a „rendszerrel történt” közvetlen kontaktust éles visítással jelez. Ezt hallva megnyugodhattunk, mert a szerkezet kiválóan mûködött. A beüzemelés után a második héttõl a heti egyszeri körbejárás már elegendõ volt, mert a nyomvonalra benövõ, behajló gyom és gaz eltávolítása miatt erre feltétlenül szükség van. Amennyiben azonban a nyomvonal nem eléggé nedves, vagy nincs harmat, akkor a nyúl szõrös talpa szigetel és a védekezõ hatás gyengébb lesz. Ilyen esetekben célszerû a harmadik szál huzalt lejjebb rakni, vagy esetleg egy negyedik szálat már a telepítéskor kihúzni. Ha ugyanis a sûrûn kihúzott huzalok között megpróbál a nyúl átpréselõdni, akkor ebben az esetben már érvényesül az eredetileg tervezett védõhatás. Hasonló eredményre vezet, ha a vezeték nyomvonalát idõvel pontosan „jelölõ” vadváltókat lajtoskocsiból meglocsoljuk. Végül a költségekrõl: 20.000 forint volt a készülék, ugyanennyi a huzal és a szigetelõ. Tízezer volt a segédmunka és körülbelül ennyibe került a készleten lévõ nyárfakaró. Összesen mintegy 80.000 forint volt a teljes költség, amelyet teljes egészében a vadásztársaság finanszírozott. Gondolom, ez igen kedvezõ beruházás volt, mert egyrészrõl teljes mértékben kiküszöböltük a kárt, másrészrõl – ami talán még ennél is fontosabb – a rendszer beüzemelése óta több mint ezer hektár földtulajdonosi megbízólevél is minket erõsít a közeljövõben sorra kerülõ területkialakító tulajdonosi gyûlésen. FARKAS LÁSZLÓ, Gerendás

513

Aktuális

N

Több mint tévedés

em vagyok benne biztos, hogy a bodrogolaszi Kõszegi Zoltán és élettársa Kovács Mihályné fegyver-ügye „egyedülálló” napjaink fegyvertartási káoszában. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a 2004-ben született 253. számú kormányrendeletet a sárospataki, majd a BAZ megyei rendõrkapitányság elég érdekesen értelmezi. Történt ugyanis, hogy Kõszegi Zoltán és a szintén vadász élettársa 2005. február 28-áig nem érvényesíttette a vadászjegyét … kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél, mivel Kovácsnén 2004 decemberében gerincmûtétet hajtottak végre és az utókezelés fontosabb volt a vadászatnál. 2005. április 12-én mindkettõjük fegyvereit a sárospataki rendõrkapitányság bevonta. Kõszegi hiába érvényesíttette 24 órán belül a vadászjegyeiket, a megyei rendõrség elutasította a visszavonás ellen benyújtott fellebbezést. Az ügybõl per lett, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság jogerõs ítéletet hozott és hatályon kívül helyezte az elsõ és másodfokú rendõrségi határozatokat… azaz Kõszegiéknek vissza kellett volna kapniuk a fegyvereiket. De nem így történt. A rendõrség felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsõbb Bírósághoz, amelybõl kiderül, miszerint „mellékes, hogy a megyei bíróság kit tekint vadásznak”, aki február 28-áig nem érvényesíttette a vadászjegyét, annak mérlegelés nélkül be kell vonni a fegyvereit, mert „nem rendelkezik a vadászat gyakorlásának személyi feltételeivel”… és az is kiderül, hogy az egész esetet megpróbálják úgy kezelni, mintha új „kérelmezõvel” lenne dolguk. A Legfelsõbb Bíróság még nem foglalkozott az üggyel, végkifejletrõl tehát nem beszélhetünk. Az viszont máris egyértelmû tanulság, hogy nem érdemes megvárni az öt évre szóló vadászjegy évenkénti érvényesítésével a február 28-át, mert errõl negyedévenként a kamarák és a vadászati hatóságok jelentést küldenek a rendõrségnek, ahol – mint a fenti példa bizonyítja – egyes kapitányságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a tévedésekkel tarkított, szigorú elsõ fokú határozatot megvédjék. És az is tanulság, hogy a fegyvertartást szabályozó kormányrendelet mennyire vadászellenes. Nem az illegálisan tartott fegyverek „begyûjtésével”, ezek birtoklóinak megrendszabályozásával foglalkozik, hanem – a többi között – a szabályosan tartott fegyverek tulajdonosaival szemben a kelleténél szigorúbb és indokolatlan eljárásra kényszeríti a végrehajtókat, a rendõrségeket. Hiába berzenkedik ellene a vadászkamara, dr. Székely István másfél éve hiába bombázza leveleivel a belügyminisztert és munkatársait, hiába szólalnak fel az országgyûlési képviselõk a Parlamentben … nem történik semmi. Legutóbb február 6-án Juhász Gábor belügyminisztériumi államtitkár (jelenleg az MSZP színeiben országgyûlési képviselõ) a Parlamentben azt mondta: a napokban(!) szakértõk és a civil szervezetek bevonásával felülvizsgálják az uniós átlagtól lényegesen szigorúbb szabályokat – és idézet a parlamenti jegyzõkönyvbõl: „minden bizonnyal a vadászati szaklapokban megjelenõ véleményeket is figyelembe fogjuk tudni venni ezen felülvizsgálat kapcsán”. Most, hogy túl vagyunk a parlamenti választásokon, körvonalazódnak a kormány elképzelései, mely szerint a rendõrség felügyelete már nem a belügyminiszter alá tartozik, kitartóan és rendületlenül igényeljük a 253/2004. (VIII.31.) kormányrendelet sürgõs felülvizsgálatát, érdemi módosítását!

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Mert a rendelet törvénysértõ, bürokratikus és ésszerûtlen. Törvénysértõ, mert ellentétes a vadászati törvénnyel és nem felel meg a jogalkotásról szóló törvény elõírásainak sem. Az 1996. évi LV. törvény egyértelmûen kimondja, hogy az Állami Vadászvizsga Bizottság munkájában csak felsõfokú vadgazdálkodási képesítéssel rendelkezõk vehetnek részt. A rendelet pedig az Országos Rendõr-fõkapitányságra bízza annak a rendõrnek a kijelölését, aki a lõfegyverekkel-lõszerrel kapcsolatos kérdéseket a vizsgán felteheti. Az ország 14 megyéjében ez így is mûködik, 2 megyében negyedik személyként kérdez a rendõr, 3 megyében pedig a rendõrhatóság nem vesz részt a vizsgáztatáson … miközben az Állami Vadászvizsga helyettesíti a rendõrhatósági vizsgát. Már akinél. Akik korábban nem tettek vadászvizsgát, mert mondjuk Sopronban vagy Gödöllõn vadgazdálkodási felsõfokú képesítést szereztek, most 7 ezer forintért vizsgázhatnak újra fegyverkezelésbõl. De le kell vizsgázniuk a leszerelt rendõröknek, katonáknak is, mert nincs papírjuk arról, hogy rendelkeznek a vadászfegyverek kezelését igazoló vizsgával. A kormányrendelet törvénysértõ azért is, mert megelõzõ idõre állapít meg kötelezettségeket. Gyakorlatilag, aki szerepel a bûnügyi nyilvántartásban, újabban akit „rabosítottak” – függetlenül attól, hogy milyen mértékû volt a bíróság büntetése, amit kifizetett vagy súlyosabb esetben börtönben leült – nem újítják meg a fegyvertartási engedélyét. Törvénysértõ a 253-as fegyver-rendelet egy késõbb született, de minden hivatalos szolgáltatásra érvényes kormányhatározat szerint is. A 1052/2005. (V.23.) kormányrendelet a bürokrácia csökkentésérõl, az ügyfelek magasabb színvonalú kiszolgálásáról szól… Mert minek lehet nevezni, mint nagyfokú, értelmetlen bürokráciának, hogy a fegyvertartási engedélyek megújításához újra be kell mutatni a vadászfegyverek mûszaki vizsgájáról szóló tanúsítványokat, hogy az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot nem jegyezheti be a háziorvos, csak a rendõrhatóság, aki viszont nem vitathatja az orvos véleményét. El nem tudom képzelni, milyen pihent agyban fogalmazódott meg, milyen célt szolgál az, hogy ha átadom valamelyik vadásztársamnak a fegyveremet (neki is van ilyen kaliberû fegyvere, miért ne próbálhatná ki az enyémet), akkor azt elõtte írásban be kell jelentenem, engedélyeztetnem kell a körzeti rendõrrel, a rendõrséggel. Az már csak apróság, hogy a rendelet csak – igazán könnyen feltörhetõ, de legalább drága – lemez-szekrényben engedi tárolni a fegyvereket és összesen 1000 lõszer tárolható … ha egy doboz sörétes lõszerrel több van, már a vadász fegyvereit bevonhatják, amelynek egyenes következménye, hogy a vadászjegyét is bevonják… és egy darabig vége a vadászatának. A legérzékenyebb pontja a 253-as kormányrendeletnek: a lõfegyvertartási engedély érvényességi ideje, ami a bejegyzéstõl eltérõen nem az érvényességéig tart, hanem 30 nappal korábban jár le… s ha egy nappal késõbb kezdeményezem a megújítását, a rendõrségnek szabálysértést kell kezdeményeznie és két évre automatikusan be kell vonnia a fegyvereimet és büntethetõ vagyok. Vannak rendõrségek – mint ezt Kõszegi Zoltán és élettársa példája is bizonyítja – ahol szívesen büntetnek, s köröm-szakadtáig védik utána a mundér becsületét. CSEKÕ SÁNDOR

515

ILLUSZTRÁCIÓ: SOMFALVI ERVIN

Olvasói levél

Csalók, vagy áldozatok? N

emrégiben egy külföldi csoport vadászott nálunk, s – természetesen – a vadászházunkban voltak elszállásolva. Az érkezéstõl az utolsó cserkelésig minden rendben ment, jócskán láttak vadat a vendégek, jó bakok kerültek terítékre. Ahogy mondták: kiváló volt a kiszolgálás, a hangulat, kellemes a szállás, szóval minden úgy zajlott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ha külföldi vendéget fogadok, soha nem mulasztom el a beszélgetéskor megtudakolni, hogy vadásztak-e már korábban is hazánkban, hol, merre, és milyen eredménnyel? A fiatal vadász – olyan 35 év körüli – válasza kicsit megütköztetett. Elmondta, hogy húsz éve jár hozzánk, és föl is sorolt több igazán kiváló, híres vadászterületet, jó néhány közismert szaktekintélyt. Az viszont már igazán nem stimmelt, hogy vajon miért nem mentek vissza kétszer ugyanarra a vadászterületre? Amikor erre rákérdeztem, mindig volt valami kifogás, amely miatt a már megismert és elismert területre, annak hivatásos vadászához többé nem kívánkozik vissza. Sõt – mondta – inkább örüljenek, hogy nem írta meg a külföldi vadászati szaksajtóban a Magyarországon tapasztalt disznóságokat. Az utolsó este valahogy az sem illett bele ebbe a „képbe”, hogy speciel nekem miért ígérgeti folyton, hogy visszajönnek hozzánk, sõt rengeteg vadászvendéget hoznak majd magukkal a bõgésre, disznóhajtásra, muflonkosra. Ennyire azért nem vagyunk jobbak az általuk fölsorolt neves állami vadászterületeknél, hivatásos vadászoknál. Ezeket már magam sem hittem el nekik. Ezek a gondolatok a négy nap alatt mindvégig ott motoszkáltak a fejemben. Ettõl függetlenül minden rendben ment, csak az elszámoláskor robbant az „idõzített bomba”. Már a reggelinél valami nem stimmelt. A mindvégig vidám, vicces, állandóan poénkodó társaság kimérten, már-már feszülten költötte el a früstüköt. Gondoltam, talán meg vannak illetõdve a búcsúzás miatt. Aztán nem könnyen, de leültünk az elszámoláshoz. Ekkor csapott le derült égbõl a menykõ. A csoport vezetõje közölte velem, hogy hiányzik a pénztárcájából 700 euró (átszámítva 175.000 forint). Percekig szólni sem tudtam, majd aprólékosan kikérdeztem, hogyan és honnan tûnt el a pénze. Azt válaszolta, hogy a pénztárcája állandóan az éjjeli szekrény fiókjában volt, még a vadászat ideje alatt is. Mit mondhat ilyenkor egy vadászatszervezõ? Az én válaszom az volt, hogy mivel a mi vadászházunkban történt a feltételezett „lopás” (elõször még arra gyanakodtam), kutyakötelességem vállalni a felelõsséget, tehát a számla végösszegébõl levonom a hiányzó 700 eurót. Erre aztán a másik vendég is közölte, hogy neki meg 900 eurója tûnt el. Kérdésemre, hogy hol, hogyan, és mikor, szinte ugyanazt a választ kaptam, mint az elõzõtõl. Az õ pénztárcája is végig az ágy melletti éjjeliszekrényben volt, abból tûnt el a pénz. Eddig bírtam cérnával. Nem túl barátságosan, de kimért, és korántsem sértõ hangon megkérdeztem a harmadik urat, hogy nála minden rendben volt-e? Válasza MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

megnyugtató volt, mert nem panaszkodott semmire. A végösszeget 1.600 euróval csökkentve átnyújtottam nekik az új számlát, de azért egy kicsit megmostam a fejét a két „meglopottnak”, amiért ilyen felelõtlenül tárolták a pénzt, ami így végül az én károm lett. Vendégeim reakciója heves volt: – oké, ha én nem hiszek nekik, vagyis így vélekedem, akkor jöjjön a rendõrség… de, akkor azt is vegyem tudomásul, hogy az összes nyugati vadászlapban viszont fogom látni ezt az egész kínos történetet. Egy másodperc gondolkodási idõ elég volt arra, hogy eldöntsem, túl az anyagi káron, erkölcsileg is én állok vesztésre. Így az ügyet a részemrõl lezártam, de búcsúzáskor a mosolyt még erõszakkal sem tudtam az ábrázatomra csalni. A harmadik vendég, akinek nem tûnt el semmije, ismét megígérte, hogy újra jönnének. Nem álltattam õt hazugságokkal, sem olyan ígéretekkel, amelyeket ezek után nem is kívánok betartani. Távozásuk után órákat, napokat töltöttünk azzal, hogy elemeztük a történteket. Valóban valaki ellopta a pénzt? De akkor meg miért csak 1.600 eurót, amikor ennek a sokszorosa volt a tárcáikban? Miért nem az egészet – több millió forint értéket – vitte el az állítólagos tolvaj? Ha pedig már kockáztat, akkor legyen igazán értelme, legyen gazdag a zsákmány, gondolná az ember. Vagy talán a csalafinta vendég gondolta úgy, hogy ennyit a vadászterület úgy is elfogad, hiszen ez az összeg az eredeti számlának „csupán” a 60 százaléka volt. Vagy ha tényleg egy tolvaj ügyködött nálunk, netán azt gondolta, hogy ekkora összeg hiánya talán nem is fog majd a vendégeknek föltûnni? Vagy vajon miért tárol három vendég akár több millió forintot egy különösebb felügyelet nélküli vadászházban, amely állandóan nyitva áll? Miért nem vitték magukkal a pénztárcájukat, ahogy azt más „rendes” vadászok teszik? Minden szoba ajtajában ott lógott a kulcs, miért nem zárták be, vitték magukkal, amíg nem voltak a vadászházban? Ilyen és hasonló kérdések kavarognak ilyenkor a kárvallott ember fejében. Természetesen – ezt sem lehet kizárni – ilyen esetben felvetõdik a gyanú a személyzet ellen is, de bizonyítani kell, és a vendégeket sem lehet lejáratni, amíg minden kétséget kizáróan fény nem derül a dologra. Várom viszont azon vadászterületek hivatásos vadászainak a jelentkezését, akiknél esetleg hasonló esetek megestek. Ha pedig netán a nevek is egyezni fognak – amelyre jó esélyt látok – akkor megvan a rejtély kulcsa, de a „tettes” is. Végezetül egy jó tanács a vadászházi vendéglátóknak: a vendégek érkezésekor közöljék velük, írassák alá, hogy pénzt, ékszert, egyéb értéket ne hagyjanak szabadon, ha kell, adják át széfbeli megõrzésre, mert ellenkezõ esetben nem vállalnak érte felelõsséget. Ezzel az egy tudomásul vetetett mondattal – amit írásban is rögzíteni kell – elkerülhetõk volnának az ehhez hasonló kínos esetek. (név és cím a szerkesztõségben)

517

Életem...

Megtért bakjaink

A

Helvécia – Köncsögpusztai Vadásztársaság területére osztrák vadász törzsvendégeink a nyolcvanas évek elejétõl járnak. Eleinte Hans Brunk, majd késõbb dr. Wilhelm Mathes vezetésével jöttek, napjainkban pedig dr. Anton Weghofer a csoport vezetõje, akik az osztrák cég fõnökei voltak. Tehát egy hagyomány alakult, a mindenkori fõnök szinte kötelességének, de egyben elmaradhatatlan szórakozásnak is tartotta, hogy Helvéciát minden évben legalább kétszer felkeresse. Szép vadászévek következtek ez után, és „mellesleg” az üzleti kapcsolat is jól virágzott mindkét cég között. Teltek-múltak az évek, s a fõ-

518

nök titulusát dr. Wilhelm Mathes vette át, aki valójában egy vérbeli „tudományos-vadász”, a fácán és az õz vadászatnak szinte minden csínját-bínját mind tapasztalatból, mind a szakirodalomból alaposan kitanulta. Vagy nyolc évvel ezelõtt vonult nyugdíjba Mathes úr és észrevettem, hogy talán már nem is törekszik kedves vadászbarátom olyannyira az õzbakok elejtésére, mint régebben, hanem inkább nézelõdni szeret és a vadászat lehetõségét átengedi fiatalabb társainak. Késõbb meg is mondta, hogy lõtt õ annyi bakot életében, hogy otthon már el sem fér a falon. Ezért aztán az újabb bakoknak otthon nem igen örülnek, mert hogy nincs hova tenni. Viccesen mondtam, hogy a vadászház falán van még elég hely, ott elférnének a trófeák. Rá egy évre, amikor ismét vadászni jöttek, beálltak az autókkal az udvarba. Szokásomhoz híven megkérdeztem, hogy mit segíthetek bevinni. Erre Mathes úr a csomagtartóba lévõ két kartondobozra mutatott, hogy azokat vigyem be, mert azokkal lesz majd nekem egy kis

dolgom, – harmincegynehány õzagancs van benne – viseljem gondjukat a vadászházban. A hivatásos vadászok is a közelben ténykedtek és így azonnal akadtak tanúim a hirtelen „elejtett” 34 bakra. Eddig nem hallottam arról, hogy külföldi vadász visszahoz 30-40 õzagancsot, amelyekért egykor egy kisebb vagyont kifizetett. Mathes úr négy éve is beállított egy kisebb csomaggal, amelyben azonban már csak hat agancs volt, mégis amikor kibontottam a csomagot alig tudtam megszólalni. A Helvéciáról származó hat legerõsebb agancs volt benne, egyik sem volt kisebb 480 grammosnál. Ilyen gesztust nem lehet szó nélkül hagyni; kérdésemre azt válaszolta, hogy hol lennének jobb helyen, mint ahol egykor éltek, ahol másokat is gyönyörködtethetnek, és ezzel is a vadásztársaság hírnevét öregbítik. Persze nem mertem „Õket” a vadászházban hagyni. Itt a helyük az irodában, ahol az õrzés is megoldott… DR. SZIGETHY BÉLA, Vt. elnök

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Horgász

Az amur az úr! A rinyaszentkirályi tó partjára szürkületkor lejárnak inni a szarvasok. A helybélieknek ez megszokott látvány, én az evezõt is alig merem megemelni, amikor megpillantom õket. Nem is evezve, inkább tolva a csónakot csorgok a tó túlsó oldala felé, ahol a nádas elõtt néhány méternyi területet már napok óta etetnek a barátaim. Bottörõ, zsinórszaggató amurokról jöttek a hírek, amelyek a kezdõ horgászt bizonyára lázba hozzák, de hatvan fölött számos nagy történet kitalálójaként csak befelé mosolygok.

A

z amur horgászata annyiban hasonlít a pontyozáshoz, hogy eszközei túlnyomórészt azonosak, az igazi különbséget a horogra került amur viselkedése jelenti. Sem a csuka, sem a harcsa nem harcol úgy, mint az amur, amely különben egyike a legbékésebb halaknak, de ha horog kerül a szájába, akkor hol torpedónak, hol cirkuszi akrobatának képzeli magát. Színésznek sem utolsó, tetszhalottként már láthattam néhány szépségdíjas alakítását, még tapsoltam is volna neki, ha nem az én maradék zsinóromat cibálta volna a szél! A szarvasok még mindig szomjukat oltják, de van köztük egy, amelyik már figyel, és abban a pillanatban, amikor a gép optikáját tele-állásba húzom, megugrik az egész csapat. Már ezért a néhány percért is megérte idejönni, ritkaság manapság az olyan horgásztó, ahol szarvas-társaságban indulhat az ember amurozni. Egybefüggõ tömör nádfal övezi a tó hátsó felét, jó 70-80 méter sûrû a nád, kitart a Rinya-patak befolyójáig, amely az idén megállás nélkül hozza a vizet – évtizedek óta nem volt ilyen vízbõség a patakban. Meglátszik a környezeten is, megszámolni is nehéz, hányféle madár vert itt tanyát, de köztük is a legkedvesebb az a hatalmas halászó rétisas, amelyik kényelmes szárnyalással uralja az eget, és csak akkor veszi zuhanóra az irányt, amikor eljön az ebéd vagy a vacsora ideje. A falutól visszafelé Nagyatádig számos halastó van errefelé, úgy járhat a sas früstökölni, mintha egyik étterembõl a másikba menne. A nádfal elõtt zajlik az élet, nagyon fürdenek a halak, némelyik loccsanás után olyan tolóhullám támad, hogy meglöki a könnyû csónakot. Az etetést jelzõ karót valaki kihúzta, így aztán csak találomra szúrom le az én karóimat. A tógazda Tóth Laci szerint könnyen megtalálom a helyet, mert az etetés környékén kilátszik a vízbõl a halak háta. Szeretem az ilyen dumákat, mert gerjesztik a reményt, hogy házi rekordlistámat végre átírhatja egy tisztességesebb példány. Sekély a víz, alig 60-70 centiméter, az alja meg laza iszap, a karókat egy erõteljes mozdulattal majdnem fél méter mélységig sikerül lenyomni. Lehet a pecákat is újra szerelni, eredetileg feltolósra voltak beállítva, de az iszap miatt inkább a vízközti horgászat mellett döntök. Éppen az utolsó korty sört iszom, amikor elindul az úszó, rövid kivárás után bevágok, és máris kapaszkodhatok a botba. Lehet, hogy igazak a mesék – fut át rajtam – de aztán látom, hogy aranylik a hasa, termetes ponty, amit rövid úton kitekerek. Öt kiló körül lehet, ez itt nem számít nagynak, teszem is vissza azonnal. Néhány perc béke, gyönyörködöm a gólyákban, békésen araszolMAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

nak tõlem alig húsz méterre, csak akkor ámulok el, amikor villámgyors odavágással elkapnak egy békát. Megint dõl az úszó, aztán megiramlik, jó idõben vágok be, megy, mint a gyorsvonat, illõ a féken állítani, mielõtt beszaladna a nádba. Ez is ponty, és a következõ szép hal is ebbõl a családból való. Ponty, ponty hátán, amur meg sehol, de hát ez többnyire így szokott lenni, az amur óvatos, félénk hal, nem könnyû átejteni. Közben megérkeznek a társak, Molnár Jóska, a falu polgármestere, aki, amíg a falu meg nem tisztelte bizalmával, halászmester volt, meg Józsa Imi Jászai-díjas színész barátom. – Nem kell a szöveg, – elõzöm meg õket – szabad a pálya, több az amur, mint a víz, lehet kapkodni õket. Becsületükre legyen mondva, hoztak egy hûtõtáska sört, szó nélkül átadnak néhányat, és bevetik a horgaikat. Imrének van egy márkás pecája (bálnát is lehetne vele fogni) népszerû színész, szívesen szponzorálják a cégek. A polgármester úr nem nagyon cifrázza, az öreg nyél, amelyrõl azt képzeli, hogy horgászbot, lehet hogy korábban dióverõként szolgált. Ehhez képest hamarosan fog egy jókora amurt, szákolás elõtt nagyokat toppant a vascsónakban, nehogy a hal beszaladjon alá. Gyors fénykép, aztán már mehet is vissza tóba. Kicsit elhamarkodottnak gondolom a visszaengedést, pár hete éppen itt a tóparton ettem fokhagymás amurpatkót, istenien készítik, megfûszerezik, kukoricalisztbe forgatják, úgy sütik ki. Ránk száll az este, Imre is, én is fogok egy jobb pontyot, Jóska meg két tekintélyes amurt. Ez az, amire nincsen magyarázat. Aztán végre Imre botja is karikába hajlik, ez már olyan hal, amit elsõ látásra is meg lehet süvegelni. Kikapkodjuk a botjainkat, mert ez a rinyaszentkirályi torpedó nem viccel, megy, ahogy az esze szolgál. Jó tíz perce tart már a küzdelem, néha kibukkan a karcsú test, látszik, hogy a fekete Drennan horog remekül akadt, csak idõ kérdése a szákolás. A hal tesz még néhány kört, aztán ájultan felfekszik a vízen. A széles szájú merítõ a csónak elõtt lenyomva a vízbe. – Gyere aranyoskám – mondja a népszerû mûvész a „kollégának”, aki feledve ájulását, betör a csónak alá! Kiabálunk, hogy emeld a botot! – De már késõ, a világmárka nyekken egyet, és derékba törik. A hal leveri magát a horogról, Imre ledobja a botot, én meg viszszafogottan fuldoklok. Csak a polgármester úr viselkedik úriemberhez méltón. Ingatja a fejét, és csak annyit mond: Imikém itt az idõ, hogy megoszd a díjad a kollegával! ZÁKONYI BOTOND

519

Ízválasztó

Vaddisznók hava Nem kell megijedni, nem történt naptárreform (bár még azt is megérhetjük…), pusztán most jött el azon idõ, amikor a gabonák lekerülése után nagyobb eséllyel ejthet el a vadász süldõt, kinõtt malacot. Az állami sarcnokok annyi fizetnivaló „illetéket” írnak elõ ilyenolyan vélt vagy valós veszélyt kimutatandó vizsgálat címén, hogy bolond az, aki leadja a 30 kiló alatti disznót (20 kiló alatt át sem veszik), több „cafrangot” fizet utána a vadászatra jogosult, mint amennyit a vadátvevõtõl kap érte. Inkább vegye meg az elejtõ, s alkosson belõle jóféle étkeket.

A

zsenge húsú malac, a még nem elzsírosodott süldõ a legjobb konyhai alapanyagok közé tartozik. Disznónál nem csak a törvény, de a józan ész is azt diktálja, hogy trichinella-vizsgálat nélkül ne fogyasszuk, ha viszont a hatósági „lúdoktor” kimondta rá az áment, akkor nyugodtan csinálhatunk belõle akár füstölt árut is. Igaz, hogy nem éppen a nyár az ideális ideje az ilyen jellegû készítmények elkövetésének, de hûthetõ feldolgozó és tároló helyiség esetén megoldható. Az elõkészített alapanyagot akár le is fagyaszthatjuk a hûvösebb idõk eljöveteléig. Egy minden szempontból különleges, s – nyugodtan mondhatjuk, merõben szokatlan – ínyencség elõkészítésének és elõállításának voltam tanúja – majd lettem rajongója – Józsi barátomnál a tél vége felé.

Füstölt „ördögláb”

D

isznóhajtás utáni napon állítottam be a vadfeldolgozóba, ahol a terítékre került disznók közül kiválasztott süldõket a lelkes csapat éppen nagynyomású gõzborotvával takarította olyan steril szintig, amíg a szõr közül is már csak tiszta víz csurgott ki. Amikor a húskampókra aggatott süvölvények teljesen lecsepegtek, amúgy szõrösen lekanyarították róluk a sonkákat és lapockákat, majd hagyományos módon megformázták – és sózódézsába helyezték. Kérdõ tekintetemre barátom hamiskás mosollyal közölte, hogy egyik olasz visszajáró vadászvendégüknek már évek óta csinálnak ilyet, s a szõrös bõrtõl eltekintve, a sózás-pácolás-füstölés minden azonos módon történik, mint a házi sonkánál. Mivel az íze kiváló, már maguknak is készítenek – s ha nem veszem rossz néven – majdan engem is megkínálnak vele. Nem vagyok sértõdõs fajta, így nem tiltakoztam… s nem is bántam meg. Pár hónap múlva vitt arra utam, s a vadászházi kóstoló minden elõzetes

520

várakozást felülmúlt, egyszerûen remek volt. (Az olaszok ráadásul úgy tálalják, hogy szõrös-bõrös szeletet tesznek a tányérra, ezzel bizonyítva vaddisznó mivoltát.) Az ajándékba kapott körmös-szõrös sonka kissé bizarr kinézete többekben keltett õszinte megdöbbenést, ám azon bátrak, akik a megnyúzás után ettek belõle, kivétel nélkül elismerõen csettintettek kóstolás közben. Egy civil „nemvadász” szerint pont úgy nézett ki, mint a középkori ördögábrázolásokon a gonosz lába – ezért, ha ördög lennék, meszsze elkerülném Józsi barátomnak még a környékét is… Persze, nem mindenki hajlandó ilyen szokatlan eledelek elkészítésére vagy kóstolására. A hagyományos módon sütött-fõzött vaddisznó-étek is lehet kiváló, hozzáértõ és fantáziadús szakács elõadásában. S hogy egy kicsit lépjünk túl a megszokott fogásokon, merítsünk ihletet a múlt tudásából. Az Erdélybe betelepített szászok sajátos konyhakultúrája eltérõ volt a magyar konyha ízvilágától, ezért különösen érdekes a régi receptúrák között válogatni. Kedvcsinálónak egy a sok közül, érdemes kipróbálni!

Szász vaddisznócomb

A

vaddisznó combjáról lehúzzuk a bõrt, vizes ruhával letöröljük, a csontot csuklón felül lefûrészeljük, s a combot besózzuk. Tepsibe téve forró sütõben megszínezzük, majd leöntjük vörösborral, egy csészényi húslevessel és puhára pároljuk. Erõteljesebb fûszerezéshez lehet a pároláshoz a lébe leveszöldséget, babérlevelet, borsot, hagymát és fenyõmagot is tenni. Amíg a hús párolódik, egy kávéskanál tört fahéjat és egy evõkanál porcukrot összekeverünk, 15 deka szépen lefejtett kenyérhéjat rövid idõre vörösborba áztatunk, annyira, hogy ne ázzon szét, majd lecsepegtetjük. Villával beleszúrunk a combba, ha megpuhult, a húst kivesszük a lébõl, egy tálra helyezzük és a borba áztatott kenyérhéjjal beborítjuk, majd meghintjük a cukrozott fahéj felével. 20 deka vajat 4 tojással elhabarunk, hozzáadjuk a maradék cukrozott fahéjat, 5 deka prézlit és jól elkeverjük. Ezzel a combot bevonjuk. A lébõl, amiben a hús párolódott, aláöntünk egy keveset és forró sütõben megsütjük. A többi lébõl kivesszük a darabos részeket, a maradékot szitán áttörjük, a zsírt leszedjük róla és hozzáadva 25 deka csipkebogyólekvárt sûrûre fõzzük. Látványos sikert arathatunk, ha a combot egészben tálaljuk, s csak a vendégek szeme láttára szeleteljük fel, a csipkelekváros mártást mellé csészében kínáljuk. Aperitifnek megérdemli a testes, öreg portóit, s mivel az étel karaktere kissé édesbe hajló, extra minõségû száraz vörösbort ajánlunk hozzá. Utána konyak, szivar, fekete, esetleg szõke…

SOMFALVI ERVIN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Ízválasztó

Százéves Étterem S hogy a nyári forróságban hûsölni tudjanak a betérõ vendégek, az étterem kellemes, árnyas teraszán Carte d'Or fagylaltkülönlegességeket szolgálnak fel az itt megpihenõknek. A helység nem változik, de a kínálat igen. Minden évben rendeznek vad-, vagy hal hetet, ahol egy-egy tájegység jellegzetes receptjei alapján készítenek emlékezetes, maradandó ízû étkeket a konyha dolgozói – ez év õszén Gemenci Hét lesz. Elõzetesként Egri Péter, az étterem olimpiai bajnok séfje kínál egy különlegességet saját alkotásai közül: Vaddisznó tekercs kakukkfüves rókagombával, zöldséges rétessel és kelben gõzölt jázmín rizzsel Hozzávalók 4 személyre: 600g vaddisznó comb, 200g rókagomba, 200g kelkáposzta, 100g jázmín rizs, 200g vegyes zöldség, 100g vajas tészta, 15g liszt, 1dl fehérbor, 1dl tejszín, 0,5dl olaj, 40g vaj, 1 csomó kakukkfû, 1 csomó petrezselyem, 2 db tojás, 30g só, 1g fehérbors, 1g szerecsendió

Gyémántlakodalom

K

evés olyan hely van ma már fõvárosunkban, ahol fél évszázad alatt semmi sem változott, ahová bátran visszamehet a sok évtizedet megélt ember is egy kicsit nosztalgiázni. E ritka kivételek egyike a Százéves Étterem, ahová sok középkorú, vagy éltesebb pár megilletõdve lép be, s némi tanácstalanság után leülnek talán ugyanahhoz az asztalhoz, ahol évtizedekkel ezelõtt megismerkedtek. Sokan külföldrõl is ellátogatnak ide, fiatalságuk kedves színhelyére, s akik annak idején itt tartották esküvõi ebédjüket, itt akarják megülni ezüst-, arany-, sõt gyémántlakodalmukat is, mint azt legutóbb egy bájos, 85 éves házaspár tette. Minden változatlan; a kis boxok, a székek, a lámpák a falon, a festmények, a patinás-gyönyörû fehér porcelánkályha… és nem is fog változni, mert szigorúan védett kultúrtörténeti emlék az egész étterem. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

A vaddisznó combokat nyitott szeleteléssel elõkészítjük, sózzuk, borsozzuk, rókagomba szeletekkel rétegezve felgöngyöljük. Fóliába csavarjuk és sütõben rövid lében készre pároljuk. Közben elkészítjük a ragut. Vajon rókagombát pirítunk, sózzuk, borsozzuk, kakukkfûvel ízesítjük, majd kevés liszttel sûrítjük, tejszínnel és fehérborral dúsítjuk. A vegyes zöldségbõl sóval, szerecsendióval, tojással tölteléket készítünk, vajas tésztába hajtjuk és közepes forró sütõben megsütjük. A jázmin rizst elõpároljuk, kelbe göngyölve vajjal locsolgatva sütõben elkészítjük. Tálaláskor a köretelemeket tányérra helyezzük, a szeletelt vaddisznót ízlésesen elrendezzük s tejszínes, kakukkfüves rókagomba mártással kínáljuk. SERVIN

521

Vadászkutya

A kutyák dirofiláriás bõrférgessége A betegség nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyítható. A legegyszerûbb a megelõzés. A kutyát permethrin hatóanyagú szúnyogriasztó szerrel védjük a fertõzést terjesztõ szúnyogtól, vagy mikrofilária ellenes, moxidektin vagy szelanektin hatóanyagú készítményekkel akadályozhatjuk az esetleges fertõzés megeredését. A már fertõzött A kifejlett féreg okozta szõrhullás állat bõrében található felnõtt és bõrelváltozás féreg ellen e szerek nem hatazánkban ez a betegség még nak, ellenük az arzénvegyületek hatánem gyakori, de azzá válhat. Je- sosak (Magyarországon nincs ilyen lentõségét növeli, hogy emberre is fer- gyógyszer törzskönyvezve), vagy a setõzõ lehet, ezért minden kutyatulajdo- bészi kimetszés. Mivel a betegség elnos érdeke és kötelessége, hogy védekezzen ellene. A betegség felismerése nem egyszerû. A kutya bõrében lencsényi-babnyi szõrtelen, kissé duzzadt elváltozásokat találunk. E foltok lehetnek korpázók, viszketõk vagy kipirultak. Vakarózás vagy másodlagos bakteriális fertõzés miatt az érintett területek gennyesedhetnek, vagy pörkkel fedettek. A bõrelváltozások a betegségnek legfeljebb a gyanúját keltik, a biztos diagnózis vérvétel útján állíthaA Dirofilária repens elsõ tó fel, melyhez az esti órákban vett lárva-stádiuma vérben minta a legalkalmasabb. A betegséget okozó élõsködõ egy fonálféreg, amelyet a kutya és más emlõsállatok mellett leni védekezésben a megelõzésnek van az ember is szúnyogcsípés útján kap- kiemelkedõ szerepe, ezért javasolt a hat el. A parazita fejlõdésmenete a kutyákat havonta olyan külsõ élõsködõ következõkben vázolható: a fertõzött elleni készítményekkel kezelni, melyek állat bõrében több évig él a felnõtt, bolha- és kullancsellenes hatásuk melszaporodásra képes féreg, amely fõ- lett a szúnyogokat is távol tartják. ként az esti órákban, a szúnyoginváDR. ZSÖMBÖLY MIKLÓS zió idejéhez igazodva, nagy számú utódot (mikrofiláriát, elsõ stádiumú féreglárvát, L-1) bocsát a vérkeringésbe. Ezen mikrofiláriákat veszi fel a szúnyog vérszívás útján és azok rövid A Magyar Ebtenyésztõk Országos fejlõdési szakasz (7-10 nap) után, máEgyesülete tisztújító közgyûlésén sodik és harmadik stádiumú lárvákká nagy szavazattöbbséggel Korózs (L-2, L-3) válnak benne. Ezek az LAndrást választották az egyesület 3 lárvák a szúnyog késõbbi vérszívásai elnökévé. Elnökségi tagok: Eppel során más állat bõrébe kerülnek, ott János, Máté István, Mogyorósi Istlassan (6-9 hónap) felnõtt férgekké ván, Nagy Károly András, Szabó válnak és a fejlõdési ciklus bezárul. A Sándor, Udvardiné Lukács Ilona. A kifejlett férgek a bõr alatt vándorolvadászkutya fajták elnökségi refehatnak, így a korábbi helyükön granurense Eppel János lett. lóma vagy tályog képzõdhet.

H

Változás a MEOE élén

522

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Széchenyi emlékszoba-avató Az Országos Erdészeti Egyesület idei vándorgyûlését június 9-10-ikén, a Bakony térségében, a Bakonyerdõ Erdészeti Zrt., a Magánerdõ-tulajdonosok és Erdõgazdálkodók Veszprém megyei Egyesülete, és a HM Verga Zrt., valamint a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság közremûködésével szervezte. A bakonyi vadászatok nemcsak az egyik legnagyobb magyar vadász, gróf Széchenyi Zsigmond életében játszottak jelentõs szerepet a múlt század elsõ felében, hanem jelenleg is olyan fontos, hogy az erdõgazdaságnak saját vadászati irodája van Pápán. Erdészeti-vadászati berkekben Ugodnak, Huszárokelõpusztának, a Fuchs Antal névnek patinás csengése van. Nagy részben köszönhetõ ez Széchényi Zsigmond „Ünnepnapok” címû könyvében leírtaknak, ahol a következõket olvashatjuk: „A dunántúli erdõségek legnagyobb hírû, példás szakértelemmel vezetett disznóhajtásait a Bakony szívében tartották, a Pápa közelében fekvõ, terjedelmes ugodi uradalomban. ... Az ugodi vadászatok különleges sikere csakis Fuchs Antal hosszú tapasztalatának, tökéletes vadismeretének, különösképpen pedig szõrszálhasogató alapossággal kidolgozott, szigorú stratégiával betartott hadmûveleteinek eredménye. ... Gyakran részt vehettem az ugodi disznóvadászaton. Szebbnél szebb emlék mindegyik. Hanem az 1940. január 7-én lezajlott „táborhelyi hajtás” nemcsak külön fejezetet, külön emléktáblát is érdemelne! Tûnõdtem is rajta többször, miképpen tudnék méltó mementót állítani aznapi lõállásom felejthetetlen helyére... Abban a nevezetes hajtásban, délelõtt 11-tõl délután 4 óráig egy ültömben – tizenhat disznót és egy rókát ejtettem el!” A rendkívüli vadászélménynek évek óta egy gyönyörû, faragott szikla is emléket állít. A "Széchenyi Zsigmond emlékkõ" Papp Lajos szentendrei vadász mûvészi munkája, 1998-ban avatták föl. A vadászat ilyen múltja, és a mostani jelentõsége alapján az Erdõgazdaság elhatározta, hogy a Vándorgyûlésre a huszárokelõpusztai vadászháznál Széchenyi Zsigmond kiállítást és emlékszobát, valamint vadászati- és trófea-bemutatót rendez. A gondolatot tett, azaz hosszas szervezõmunka követte. Többek között Horváth László vezérigazgató, és Istvánffy Alexandra vadászati irodavezetõ munkájának, valamint Széchenyi Zsigmondné, Mangi asszony személyes segítségének köszönhetõen jöhetett létre a tárlat. Az emlékszobát egy felújított kis házban alakították ki, benne Széchenyi Zsigmond néhány trófeájával, személyes tárgyaival, vadásznaplójával. Dr. Faragó Sándor profeszszor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora, kedves hangvételû avató beszédében többször idézett az „Ahogy elkezdõdött” és az „Ünnepnapok” címû Széchenyi könyvekbõl, majd Mangi asszonnyal közösen átvágták a nemzetiszínû szalagot. A vadászház hosszú folyosójára áthozták és kiállították a „Hétköznapok Sárpentelén – Fotográfiák Széchenyi Zsigmond gyermekkoráról” címû, székesfehérvári kiállítás anyagának nagy részét is. A vadászház udvarán és folyosóján mintegy 60 kapitális és különleges gím-, dám,õz-, valamint muflontrófeát állítottak ki. Az ebédlõben fegyver- és ruhabemutató volt, az étterem közepén pedig Seres Erzsébet porcelán- és természetfestõ vadászmotívumokkal díszített gyönyörû porcelán szervizeiben gyönyörködhetett a mintegy kétszáz résztvevõ. dr. Ádámfi Tamás

Mikor- mi- mennyiért? Rovatunkban olyan vadászható vadfajok árait ismertetjük, amelyek augusztus közepétõl, vagy egész évben vadászhatók, és az árlistákon, valamint a különbözõ árajánlatokban szerepelnek. Balkáni gerle: Elejtés: 750 Ft (2-5 euró) Elvitel: 200 Ft (0,5-1,0 euró) Örvös galamb: Elejtés: 600 Ft (3 euró) Elvitel: 100 Ft (1 euró) Röptetett réce: Elejtés: 1700 - 2000 Ft (8 euró) Elvitel: 250 - 350 Ft (1 euró) A tenyésztett tõkésréce tilalmi idõben is és napi terítékkorlátozás nélkül lõhetõ. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Róka: Van, ahol az elejtése ingyenes több vadászterületen a vadásztársasági tagok számára, elõírt számban, büntetés terhe mellett kötelezõ, de akad árjegyzéki ára is. Elejtés: 2000 - 5000 Ft (16-65 euró) Aranysakál: Elejtés: 10 000 Ft (100 euró) Elvitel: 2 500 Ft (1 euró) Augusztusban vadászható egyéb fajok: pézsmapocok, nyestkutya, mosómedve, dolmányos varjú, szarka és szajkó, de ezeknek árjegyzéki ára nincs. Dr. B.I.

523

Lövészet

Új lövész-szám a zalai hivatásos vadászok versenyén

A

Bakonyerdõ Zrt. Keszthelyi Erdész Lövészklubjának gyenesdiási lõtere adott helyt június 19-én is a megyei erõpróbának, ahol mindig számíthatnak a versenyzõk valami újabb meglepetésre, szokatlan, vagy nem várt feladatra. Idén sem volt ez másként, Keceli Zoltán lövészedzõ, a lõtér vezetõje legfrissebb találmányával, egy három részre „feldarabolt” futó nyúllal lepte meg a vadõröket, amelynek részei a találati ponttól függõen billennek le a becsapódó sörétektõl. Az értékelés – természetesen – annak függvénye, hogy a nyúl eleje, közepe, vagy hátulja, illetve több elem együtt bukik le a sörétrajtól, mivel az erõmérõ mûszerrel beállított elemek lebillenéséhez legalább 4-5 szem sörét ütésének ereje szükséges. A célpont a szabványos futódisznó-lövõ pálya mozgatószerkezetére felszerelt könnyûfém kocsin fut, s környékét némi „tájrendezéssel” tették alkalmassá a futónyúl lövésére. 30 méterrõl, azonos töltetsúlyú és átmérõjû söréttel lõnek a versenyzõk, de csak akkor kaphatják vállhoz a puskát, amikor a tempósan haladó célnyúl elõbukkan a palánkkal és tuskóval elfedett pályaszakasz mögül. Elsõ hivatalos bemutatkozása a vártnál is nagyobb sikert aratott, a versenyzõk nagy élvezettel – és feltûnõen szoros eredménnyel – lõtték a „pléhnyulat”.

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Eredmények: Bárdosi András (Zalaerdõ ZRT.) . . . . . .767 pont Kozma József (Zalavölgye Vt.) . . . . . . .702 pont Tóth Péter (Bakonyerdõ ZRT.) . . . . .697 pont Keceli Zoli korábbi, már sokszor kipróbált találmánya a futó róka, amely szintén a disznós pályán mozog több sebességfokozatban, s „tûri” a számtalan kispuska-lõszer becsapódását. Itt nem az egész alak dõl el a találattól, hanem a „blattján” lévõ, alig 10 centi átmérõjû korong billen ki a testbõl, s egy feltûnõen zöld színû találatjelzõ emelkedik a vörös test elé. Közös tulajdonsága mindkét cél-alaknak, hogy azonnal látható és értékelhetõ a találat, nem kell bonyolult és idõt rabló kamerás találatszámlálást végezni, mint a futó disznó versenyszámnál. Úgy tûnik, a lövészet, mint szabadidõs program, lassan visszanyeri azt a presztizsét, mint a háború elõtt mûködõ polgári lövészegyletek népszerûsége idején. A lõtér egyre több alkalommal ad otthont baráti társaságok, vadásztársaságok alkalmi programjainak és gyakran jönnek iskolai gyerekcsoportok

is egy kis légpuskás lövészversenyre. Sokféle, a gyerekek számára igen vonzó apró állat-alak jelent célpontot az orrszarvútól a mókusig, s a találatot fémes hanggal jelzõ és lebillenõ figura hangos ovációt vált ki az "elejtõbõl". A patinás, hatodik évtizede mûködõ intézmény folyamatosan új lehetõségekkel, változatos rendezvényekkel várja az érdeklõdõket, céljuk, hogy olyan sokféle edzési, szórakozási, kikapcsolódási lehetõséget biztosítsanak, amely a pályát önfenntartóvá tudja tenni. SOMFALVI ERVIN

525

Az apróhirdetések tarifái

Az elsõ szó 500 Ft, minden további szó 100-100 forint + 20% áfa. A hirdetéseket levélben, faxon, e-mailben vagy személyesen, minden hónap végéig kérjük leadni. FEGYVER: Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Tel.: 06/30/467-0123.

Weimari vizslakölykök eladók, valamint egy 10 hónapos kan eladó vagy vadászattal kapcsolatos dologra cserélhetõ, fegyver nem érdekel. Telefonszám:06/30/263-9000.

12-es FÉG bock 2 x.30-06-os és .30-06 /.222 Rem. váltócsövekkel, céltávcsövekkel eladó. Tel/fax:06/1/ 3198-146 vagy 06/30/3160-456.

Eladó bevadászott, rövidszõrû német vizsla szuka, 3 éves, kitûnõ küllemû, KV I.-ÖTV II., Német Zsolt 06/62/293-295, 06/70/593-5152.

Seeadler 3-9x56 céltávcsõ, világító szálkereszttel (zöld és piros) eladó. Telefonszám: 06/30/235-4840.

Hannoveri véreb kiskutyák, kiváló szülõktõl eladók. Érdeklõdni: Tóth József, Pécs, 06/72/440-173.

Steyr Standard M .30-06-os bajor pofadékos, egyedi agyazással, 30 mm-es gyári távcsõszerelékkel, 3-9 X 42-es, vékony szálkeresztes Euro-Tasco céltávcsõvel, jó állapotban 350.000 Ft-ért eladó. Ugyanitt Remington Forester, félautomata .30-06-os, kivehetõ, ötös fémtárral, 150.000 Ft-ért megvásárolható. 06/70-7025-003.

Drótszõrû magyar vizsla kölykök és fiatal vadászkutyák a „Hejõcsabai” kennelbõl, kaphatók. Tel.: 06/46/304-175, 06/30/322-9991.

Eladó Dragunov mesterlövészpuska, .308-as Winchester golyóspuska. Centra hajó 3000-es Merkraiser motorral. Érdeklõdni: 06/30/945-2987. Eladó Kettner bock 12-es, egybillentyûs, és Toz .22-es 10 év mûszakival együtt, 120.000 Ft-ért. Tel.: 06/30/4613-615. Keresek megvételre oldallakatos Merkel 203-as bockot, illetve fegyver tárolására favázas bõrtokot (csak antik). Érdeklõdni: 06/99/376-423, 06/30/216-9531, 18 óra után. Blaser R 93, .338 Win.mag. 2006. március végi, pannonia kivitelû, szerelékkel együtt eladó. 06/70/459-7390. Zastava .30-06-os, Bushmaster 6x42 céltávcsõvel 90.000,- Ft. FÉG Victória 16-os duplacsövû 70.000,- Ft. Telefonszám: 06/20/9584-792. Eladó 1999-es, keveset használt Brno ZH 306-os bock, 3 db váltócsõvel, érvényes nyomáspróbával. Vegyes csöve 5,6 x 50 R Magnum és 12/70 kaliberû, 4x32 Swarovski távcsõvel, valamint 7x65 R és 16/70, 2,5-12 x 56 Liesenfeld, világító szálkeresztes optikával. Sörétes csõ: 12/70. Ára: 450.000,- Ft. Telefonszám: 06/20/918-0877. .222 Remington IZS 18 gavallér puska, egyedi faragású diófa tussal, Zeiss távcsõvel eladó. Ára: 110.000,- Ft. Telefonszám: 06/20/355-4252. Eladó régi 20/70-es belga duplacsövû és egy távcsõvel szerelt Karl Gustav. Telefon: 06/29/427-470. Eladó 7x64 Zastava golyós, BRNO ZH vegyescsövû, 7x65 R/12, és IZS Bock 12 sörétes. Tel.: 06/30/9372-848. KUTYA: Rövidszõrû német vizsla kölykök kiváló munkaeredménynyel rendelkezõ import szülõktõl eladók. Apa: Urban vom Moosbach KV.I.ÖTV.I., CACT I/a. MMV I. 380 p. Res CACIB. Anya: Centa vom Westermoor KV.I.ÖTV.II.273 p., 2 x Res CACIB. Micskei Kennel, Bartos András, Nyíregyháza. Telefonszám: 06/20/9370-200.

Bajor hegyi véreb kölykök eladók. Tel.: 06/30/683-79-72. Kitûnõ munkateljesítményû, KV; AV; VAV; ÖTV; aktívan vadászó szülõktõl, drót- illetve rövidszõrû magyar vizsla kiskutyák kaphatók. Kitûnõ apporttal, alapidomított, törzskönyvezett, egyéves rövidszõrû szuka eladó. 06/70/261-1130. VEGYES: Sosem késõ! Ha ajtaján, lakásának ablakain besüvít a szél, ha kevesebbet szeretne fûtésre költeni – utólagosan is érdemes szigeteltetni, megjavíttatni a nyílászáróit… garantáltan megtérülõ befektetés. Hívjon fel a 06/70/702-5033-as telefonon, hogy a vadászoknak biztosított kedvezményrõl megegyezzünk. FÖLDTULAJDONOSI KÖZÖSSÉGEK FIGYELMÉBE! A 2007-el kezdõdõ új bérleti ciklusra kölcsönös elõnyök alapján Budapest kb. 100 km-es körzetében 3-5 ezer hektáros jó adottságú nagyvadas és egy kb. 3.000 hektáros apróvadas területet keresünk. Az ajánlatokat „Korrekt kapcsolat” jeligére kérjük küldeni a szerkesztõségbe. Tüdõödéma és myxomatózis ellen leoltott, tenyészanyagnak alkalmas üregi nyulak megrendelhetõk, meglévõ állományok feljavítására kiválóan alkalmasak. Állomány-felújítás, meglévõ állományok kezelése a területen több évtizedes szakmai gyakorlattal, szaktanácsadás, a kártevõ-mentesítés módszereinek, eszközeinek bemutatása, alkalmas élõhelyek kiválasztása, kialakítása. 06-30-855-1828. Eladó kétszintes, 140 m2-összterületû épület Zalaszentbalázson, a 74-es fõút mellett, Nagykanizsától 18 km-re, a hozzá tartozó földrész 475 m2. Érd: 06/20/938-8210. Bolti berendezés: fém összeszerelhetõ, kétoldalas, fehér álló polcrendszer, fa talapzatú vitrinek, zöld színû fából készült pult és bemutató szekrény eladó. Érd.: 06/20/938-8210. Száraz (1-3 méteres) kocsányos tölgy palló kis és nagy tételben eladó. Tel.: 06-30/949-98-90. Mitsubishi Pajero 2,5 TD 1987-es, szafaritetõs, 5+2 személyes, vonóhoroggal, gallytörõvel, megkímélt állapotban 1.250.000,- Ft-ért eladó. Telefonszám: 06/20/9584-792.

Bajor hegyi véreb kölykök vadászó, szlovák import szülõktõl, hivatásos vadásztól eladók. Érdeklõdni: 06/30/956-8856.

Vadászati joggal eladó 76 ha erdõ nagyvadas területen Szilvásváradhoz közel. Faállomány bükk, tölgy, akác, nyár, fenyõ. Tel.: 06/70/242-9119.

Jagdterrier kölykök és felnõtt bevadászott kutyák, vadászó, gyõztes szülõktõl eladók. Érdeklõdni: 06/30/956-8856.

Vadásztársaságok, erdõgazdaságok számára erõsített kivitelû villanypásztort kínálunk normál áron. Tel.: 06/30 9570-797.

Hannoveri véreb kölykök (3 hónaposak) kiválóan vadászó szülõktõl eladók. Tel.:06-30-9555-338.

Állattartók figyelmébe! Postai utánvét szállítunk, ami a ló és a szarvasmarha tartásához szükséges. Kötõfékek, marhakötelek, istráng stb., komplett villanypásztor. Tel.:06/30 9570-797.

A Gyõrújfalvi kennelbõl 11 hónapos magyar vizsla kan kutya, alapidomítva eladó. Õszre már kiváló vadásztárs lehet belõle. Érdeklõdni a 06/96-339-157 vagy: 06/20/385-7479 telefonon lehet. A 2005. Európa gyõztes, Champion-kanjától, aki az idei Klubgyõztes is, magyar vizsla kölykök, kaphatók. Információ: Dr. Szuromi István 06/20/230-9991 vagy: www.magyarvizsla.ingyenweb.hu Jagdterrier kölykök vadászó, import szülõktõl, valamint növendék kutyák vaddisznóra alapidomítva kaphatók a Gyarmati Vadász kennelben. Horváth István, hivatásos vadász, Gyarmat. 06/70/450-5706 vagy 06/96/480-370 Jack-Russel terrier kiskutyák vadászó nagyszülõktõl, kitûnõ tulajdonságú szülõktõl eladók. Érd.: 06/30/217-4793. Szálkásszõrû tacskó kölykök, munkavizsgás, aktívan vadászó, kitûnõ küllemû szülõktõl eladók. Ugyanitt kanok fedeznek. Telefonszám: 06/70/9426-811. Rénusi Vadász kennelbõl rövidszõrû magyar vizslák kitûnõ pedigrével kaphatók. Telefonszám: 06/30/6190-287. Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkás szõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von AIltenburger kennelbõl. Marosmenti-Rudifogó Miku Soma 2 x HPJ fiatal klubgyõztes, 2 x R. CAC, 5 x CAC, 2x CACIB, 2 x HFGY BOB D.K. Európa Kupa gyõztes, tenyésztésre javasolt kannal fedeztetünk. Telefon: Szarka, 06/30/9619-481.

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. augusztus

Cserhátsurány külterületén 90 m2 alapterületû, tetõtér-beépítéses, 3 hálószobás, összkomfortos, téglából épült vadászház, 3 ha mezõgazdasági területtel, gazdasági épülettel eladó. Ár megegyezés szerint. Érdeklõdni: munkanapokon a 20/379-6377 telefonon. Gázos Niva friss mûszakival, katonai zöld, 1988-as évjáratú, jó állapotú autó bozótráccsal és levehetõ vadszállító rácscsal 500.000 forintért Tel: 06-70-7025-039.

Vadászati lehetõséget keresek õzbakra, vaddisznóra, gímbikára azonnali fizetéssel, vt. tagi átadással. Tel.: 06/30/676-3274. Fácánnevelõ telep lakóépülettel, legelõvel eladó. Tel.: 06/30/9780-053. Nivára 4 db könnyûfém felni eladó vagy cserélném régi könyvre, agancsra, valamint kb. 50 db szarvasagancs eladó. Telefonszám: 06/20/355-8402. Erdõ eladó Balatontól 20 km-re, déli irányba (67 ha) vadászati lehetõséggel. 06/79/444-974. NIVA alkatrészek eladók. Érd.: 06/30/474-2011-as számon. ÁLLÁS: Gödöllõn végzett, munkáját odaadóan és becsülettel végzõ, friss diplomás vadgazdamérnök állást keres az ország bármely területérõl. B kategóriás jogosítvánnyal, felsõfokú cseh és szlovák, valamint erõs alapfokú német nyelvismerettel rendelkezem. Bármilyen megoldás érdekel. Telefonszám: 06/20/247-1908, [email protected] TÁRSKERESÕ: Keresem azt az egyedülálló vadász urat, aki társa tudna lenni egy 51 éves, egyedülálló nõnek. Hiszem, hogy lehetnek még szép és boldog éveink, amelyet az erdõ varázsa a vadászatok hangulata és élménye még kellemesebbé varázsol. 06/70/2902-669. Jelenleg Ausztráliában élõ, 31 éves, magyar vadászsrác társat keres, vadászhölgy személyében. Fényképes kézzel írott leveleket az alábbi címre várok: Po.Box.204 Waverley 2024 NSW Sydney Australia. Jelige: Erszényes Üdülési csekk elfogadó hely! Szelidi-tónál üdülési, táborozási lehetõség 3-4 ágyas faházakban kb. 50 férõhellyel május 1-tõl október 1-ig. (Erdei iskolák, osztálykirándulások, táborok részére is!) Vízparthoz közel, sportolásra alkalmas zárt területtel. Táborozáshoz igény szerint programokat is tudunk szervezni. (Lovaglás, a tó hal- és madárvilágának bemutatása, kirándulás lovas kocsival.) Nyolc darab különálló faház, különbözõ komfortfokozattal és árakkal, nagy udvarral, melyen hinta, röplabdaháló, kosárlabdapalánk, homokozó, ping-pong asztal található. Sátorozásra is van lehetõség. A közösségi épületben találhatóak a WC-k, zuhanyzók, valamint egy tea-konyha 3 gáztûzhellyel, a társalgó TV-vel, Hi-fi-vel és egy biliárdasztallal. Magánüdülõk szervezése: külön területtel, felszerelt konyhával, hûtõvel, TV-vel. Étkezést is tudunk biztosítani! Árakról, kedvezményekrõl érdeklõdni a 06-30/619-7850; 0630/317-7232; 06-78/425-270-es telefonszámokon lehet. Minél korábbi a jelentkezés, annál több a kedvezmény!

VADÁSZAT Dél-Afrikában családi programokkal, magyar kísérõvel. FOTÓSZAFÁRI - fényképezés gyalogosan is járható vadrezervátumokban, nemzeti parkokban helyszíni szálláslehetõséggel. Stone Safaris e-mail: [email protected] képviselet: 06-70-7025-003.

Rókavadászok! Megjelent a Különös vadászat szerzõjének második könyve, címe: Rókák és terrierek. Megvásárolható a VADÁSZLAP szerkesztõségében: Elek Ferencné 06/1/242-00-42, a Harmónia Vadászboltokban, valamint Szabó Péter szerzõnél: a 06/44/711-577 vagy a 06/30/63-78-363 számon.

Könyvkötés! Folyóiratok, újságok, diplomamunkák, régi és új könyvek kötése. Telefonszám: 359-1633, 06/20/426-53-99.

Õztrófea gyûjtemény eladó! Érdeklõdni: 06/70/382-4254. Az állami vadászvizsga szóbeli kidolgozott tételei megrendelhetõk, vadászvizsgára felkészítõ tanfolyamra jelentkezés, lövészet, konzultáció. Renkecz József vadg. szmk. vadásztanfolyam-szervezõ. Referencia: több mint 200 sikeres vizsgát tett vadász! Tel.: 06/75/313-271, 06/70/337-1197.

Kutyák, cicák hamvasztása. Telefonszám: 06/20/9788-805.

Automata vadetetõ beállítható szórási idõvel és szabályozható mennyiséggel eladó. Telefonszám: 06/30/467-0123. Erdõ-, vad-, természeti és lovas témájú festmények különbözõ technikával, olaj, pasztell, rézkarc kívánságra ismertetõt küldök. Proksza Gyöngyi, Isaszeg, 06/20/470-5016. A Diana Vadász-horgász Antikvárium több mint hétszáz vadász és horgászkönyvet kínál minden érdeklõdõnek. Ingyenes árjegyzéket küldünk! 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefonszám: 06/62/211-561. www.dianaantikvarium.hu

527