CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 7. SZÁM JÚLIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 7. SZÁM • 2008. JÚLIUS • ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT • www.vadaszlap.hu

A SZERKESZTÕ JEGYZETE

Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2008 végéig 3000 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor [email protected]

Olvasó szerkesztõ: Somfalvi Ervin (70/702-5003), [email protected] Fõmunkatárs: Homonnay Zsombor (70/702-5002), [email protected] Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-5006), [email protected] Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/702-5040), [email protected] Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-5037), [email protected] Kiadja: a VADÁSZLAP Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7.

Központi telefon és fax: 242-0042 Vadász-flotta: 70/702-5000 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. Terjesztési menedzser: Tornyi Gyula (70/702-5022), [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2008 végéig 42 lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331, Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2008 végéig 420 korona. Nyomdai elõállítás: Bodi Print Kft. Felelõs vezetõ: Bodi Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

Címlapon: Mátyás-kút a Budai várban Somfalvi Ervin felvétele 2008. július • www.vadaszlap.hu

fotó: Cseke Csilla

Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/702-5004), [email protected]

Egyre jobban izgulok, bár jómagam látszólag nem vagyok érdekelt a témában. Nincs területes vadásztársasági tagságom, nem vagyok földtulajdonos, nem vezetek vadászatszervezõ irodát… szóval közvetlenül nincs a csalásokhoz semmi közöm. Mégis izgulok, mert úgy érzem, hogy a lebukás küszöbéig már eljutottunk, bármikor kirobbanhat a botrány. S ha lebukunk, nemzetközi vadászati skandalum keletkezik belõle, amely ki tudja milyen erõsséggel rengeti majd meg a magyar vadgazdálkodás, vadászat, vadkereskedelem, vadászati politika, stb. mostanában amúgy sem kimondottan stabil alapjait. Merthogy csalunk, ügyeskedünk, átverjük, hülyének nézzük a partnereinket - már nem csak az élet minden területén – a vadászatban is. Éveken keresztül nem beszéltünk róla, hogy az ország különbözõ részein, különbözõ mértékben, de ki-kirobbant a vaddisznóállományban a sertéspestis. Nem beszéltünk róla, mert a hazai házi-sertés exportját féltettük. Ez ma már nem gond, no nem azért, mert nincs sertéspestis, sokkal inkább, mert nemhogy export, lassanként házi sertés állományról sem tudósíthatunk. Vannak megyék, ahol már beismerik, hogy a vaddisznó-elhullások mögött bizony-bizony a pestis tevékenykedik. Amikor szerkesztõségünk az ausztriai kertben nevelt, majd a Bulgáriába szállított és ott nagy felhajtással meglövetett világrekord gímbika bírálatának pontszámait jogosan kétségbe vonta, majd az azonosításhoz szükséges fotókat is megjelentette, felrakta a világhálóra - és ennek következtében a C.I.C. visszavonta a világrekord címet - finoman jeleztem, hogy az európai vadászvilág a magyar akcióért elõbb-utóbb, de vissza fog vágni. Nem fogják egy „ejnye-bejnyével” elintézni, elnézni, hogy esetenként mi is képesek vagyunk egy kicsit „összekeverni” a kertben, karámban, ólban nevelt és mindenféle csodaszerrel feltuningolt bakokat, bikákat, kanokat az egyébként magas minõséget képviselõ, szabadterületi állományaink kiváló egyedeivel. Akkor is, most is azt hangsúlyozom, hogy ezt büntetlenül csak akkor lehet csinálni, ha a piacnak – zömében a spanyol

vendégvadászoknak – erre van igényük. Gyártsunk nekik betegesen hatalmas bakokat, bikákat, kanokat, de ezt valljuk be, és sem a kommunikációban, sem a bírálaton ne keverjük össze a természet viszontagságai között nevelkedõ jószágokkal. Egyébként nekünk mindegy, hogy az általunk becsületesen közölt tényt elfogadó, „messzirõl jött” vadászok otthon azt mondanak, amit akarnak. Ami miatt most újabban aggódom, az nem csak a tuningolás, hanem a zömében õzbakok agancsával elkövetett tisztességtelen, influenzaként terjedõ és lassanként „össznépi” csalás, amelynek a kárvallottjai nem csak a fizetõ vadászok, hanem közvetlenül a vadászatszervezõ irodák, közvetve pedig mindenki, aki a magyar vadászatot, vadgazdálkodást valamilyen formában „élteti”. Arról van szó, hogy az elejtett bak agancsát miután kifõzték, azonnal a mélyhûtõbe rakják, így a nedvesség gyakorlatilag „belefagy” és nincs semmi beszáradás, az elõírt 24 óra eltelte után sem csökken a fizetõ súly. De ezzel nem ér véget a csalás, mert a mélyhûtött agancsot bíráltatják le, és mi sem természetesebb, a bírálók a mélyhûtést nem veszik észre, megerõsítik a 80-100 grammal is több fizetõ súlyt. Innen kezdve már nincs szükség a mélyhûtésre, az agancs rohamosan elkezd beszáradni, s mire az elejtõ kezébe kerül, kézbe véve is könnyen érzékelhetõ a jelentõs súlykülönbség. Az elejtõ persze bosszankodik, reklamál vadászatának szervezõjénél. És ahogy ez lenni szokott, a végén csattan az ostor, annak kell elvinnie a balhét, fizetnie, elengednie a számlák különbségét, aki közvetlenül van szerzõdéses kapcsolatban a belföldi vagy a külföldi fizetõvendéggel. Nem elõször, remélem nem is utoljára, van egy javaslatom: ha már így is, úgy is a „feljelentgetõk országa” vagyunk, névvel vagy akár név nélkül is gyûjtsük össze a vadásztatások negatívumait és pozitívumait, alakuljon ki a vadászterületek egyfajta minõsítése… legyen szó a tisztességrõl, a szakmai hozzáértésrõl, az ellátásról, mindenrõl… ennek feltétlen publicitást adnánk a lap és a honlapunk oldalain, s talán akkor kevesebben mernének csalni. Hát igen, kissé naiv vagyok, de keveslem a hazai teszefosza ejnye-bejnyéket!

421

További képek és információk: www.vadászlap.hu

Ejnye-bejnye

Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

TERÍTÉKEN

Sikeres idénykezdet Szanyban Háromszárú

A Szanyi Dózsa Vadásztársaságnál (GyõrMoson-Sopron megye) áprilisban három osztrák vadász vendégeskedett, akik Simon Imre és Pagonyi Péter hivatásos vadászok kíséretében összesen 13 bakot hoztak terítékre, melyek közül 1 lett arany, 3 ezüst, 4 pedig bronzérmes. A szakszerû selejtezésnek köszönhetõen évrõl-évre egyre erõsebb trófeák kerülnek ki a 9400 hektáros területrõl. A társaság tervében egyébként ebben az esztendõben 80 bak szerepel.

Jean Pierre Vourquard svájci vendégvadászra rámosolygott a szerencse. A Somlótája Vt. területén (Veszprém megye) április 30-án, reggel 4 óra 35 perckor Süle Árpád fõvadász és Szabó Ferenc hivatásos vadász kíséretében egy igen különleges, háromszárú õzbakot hozott terítékre. Az agancs a mérlegen 692 grammot nyomott, a trófeabírálaton 202,85 pontra értékelték. Rektor Mihály

Közel 700 A Túri Gazdák Vadásztársaság területén április 15-én Rafael Bartolomé spanyol vendég ejtette el a képen látható õzbakot. Az aranyérmes kapitális trófea kiskoponyás súlya 694 gramm, a másodfokú trófeabírálaton 179,58 C.I.C pontot kapott.

Aranyesõ

A felvételen a Jászapáti 2000 Mezõgazdasági Zrt. vadászterületén május közepéig terítékre került aranyérmes õzbaktrófeák láthatók.

611 grammos aranyérmes trófea

Az elsõ nyolc érmes bak

Különleges, 530 grammos agancs

422

Magyar VADÁSZLAP

INTERJÚ Dr. Faragó István ügyvéddel

az elõhaszonbérlet Amióta – a feleségével közösen, aki szintén ügyvéd – megnyitották Bábolnán az ügyvédi irodájukat, ha szerzõdéskötésrõl, területvitáról, vadászati balesetrõl… vagyis mindenféle vadászati jogi ügyrõl van szó, jó szívvel ajánlom Faragó doktor közremûködését. S ha megadom az általam ismert négy elérhetõségét, e-mail címét, mobilt és hálózati telefonszámait, rögtön jelzem, nem könnyû õt elérni, az üzenetrögzítõi általában nem tudnak újabb üzenetet fogadni. Nemrég együtt autóztunk egy távolabbi vadászat helyszínére, arra készültem, az út alatt jól kibeszélgetjük magunkat, de tévedtem, szinte végigtelefonálta a több órás utat. Pedig lenne mirõl szót váltanunk, annak ellenére, hogy több mint húsz éve ismerjük egymást. Még elõfelvételis katona volt, amikor gyakornoknak jelentkezett a szerkesztõségben, de nem õ lett a kiválasztott. Két év múlva, a jogi egyetemet otthagyva, vadászatszervezõként dolgozott és azzal keresett meg: úgy döntött, hogy az utódom, azaz a Vadászlap fõszerkesztõje lesz.

Még mindig szívesen lenne az utódom? Azóta sokat változott a világ, az én sorsom is másképpen alakult. Egyébként voltam már fõszerkesztõ, két évig szerkesztettem a havonta megjelenõ Bábolnai Fórumot. Térjünk vissza életének sorsfordulóihoz. Hogy lett egy gyöngyösi születésû fiúból pesti kollégista? Jól tanultam az általánosban, és mint munkásszármazásút kiválasztottak a továbbtanulásra. 1984 és 88 között az Apáczai Csere János Gimnázium tanulója és „koleszosa” lettem. Itt is jól kellett tanulnom, mert 4-es alatt kirúgtak volna a kollégiumból. Az érettségi után elvittek katonának, de akkor már felvettek az ELTE jogi karára. Két év után abbahagytam az egyetemet, úgy gondoltam hivatásos vadász, vadászatszervezõ vagy éppen vadászújságíró leszek...

szerezni, meg némi íráskészségre is szükség lehet… szóval biztattam. Ezt követõen eltûnt a látókörömbõl, majd ügyészként hallatott ismét magáról. Meg is nõsült? Igen. Miután belekóstoltam a hivatásszerû vadászatba, 1992-ben úgy döntöttem, megcsinálom az elmaradt vizsgámat és befejezem az egyetemet. 1995-ben a vadászati jog történetébõl írott dolgozatommal – a feleségem amerikai ösztöndíja alatt - megvédtem a diplomámat és az elsõ munkahelyem az APEH volt. Nem sokáig, mert gyakornok lettem a bábolnai állami gazdaságnál. Ennek leteltével a szülõvárosomban egy évig az ügyészségen dolgoztam. Amikor Nóri hazajött, õ is ledoktorált, majd letette a hazai szakvizsgáját, ügyvéd lett, engem pedig 1997-ben visszahívtak Bábolnára jogtanácsosnak. 1999-ben költöztünk mindketten Bábolnára, majd megszületett két fiunk. 2000-tõl ügyvédként is praktizálok. Zömében vadászati ügyekben?

Ha emlékezetem nem csal, akkor valami olyasmit mondtam a jövendõ utódomnak, hogy kellene valamilyen diplomát

2008. július • www.vadaszlap.hu

Nem kizárólag, bár eléggé beleástam magam ebbe a témába, a vadászbalesetektõl

kezdõdõen a vadkárügyeken keresztül a területvitákig képviseltem már a megbízást adó vadászokat. Úgy tudom, hogy éveken keresztül „levadászta” az ügyvédi honoráriumát. Ez azért nem egészen van így. Tény, a „gyihos korszakomban” elõfordult, hogy a megbízóim vadászattal fizettek és én ezt örömmel fogadtam el, mert úgy éreztem, mindenki jól járt. Én mindenképpen, mert sokfelé jártam az országban, ahová turistaként nem jutottam volna el. Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, sok barátságra tettem szert és a vadászatok élménye sem áll nálam az utolsó helyen. Be kell látnom, hogy szeretek vadászni, mert vadászni jó! A vadászigazolványa szerint 1989 óta vadászik, ahogy leszerelt a katonaságtól, belépett a Vadcoop Bérkilövõ Vt-be. Pontosan. Édesapám, nagyapám nem vadászott, bár erdõ-mezõjáró emberek voltak, harmadíziglen a dédapámtól örököltem a vadászat iránti szenvedélyt. Ez kezdetben a gyöngyösi-visontai határ, a Mátra-aljának a felfedezésébõl állt. Gimnazistaként, amikor csak tehettem hazajártam. Egyetemistaként már volt puskám, „Tito utolsó bosszúja” egy 16-os Zastava sörétes, de legfeljebb brenekkét lövöldöztem vele, azt jól vitte. Aztán megvalósult a gyermekkori álmom, ott lehettem tag, ahol mindig is szerettem volna: a visontai határban, a visontai társaságban. Sajnos nekem autodidaktaként, az olvasmányélményeim és a saját tapasztalataim alapján kellett megtanulnom a vadászatot, kezdetben nem volt senkim, aki vadászt csinált volna belõlem. Késõbb aztán sokat segítettek a barátaim, hivatásos és sportvadászok, hajtók és vadásztársasági tisztségviselõk... és nem hagyhatom ki

423


Gyújtóbomba

INTERJÚ a felsorolásból a Vadászati Kulturális Egyesületet sem, amelynek régóta vagyok a tagja, sõt amikor szükség van rám: a „jogásza” . Faragó István nevével idõnként lapunk olvasói is találkozhattak, hiszen jelentek meg már versei, elbeszélései és esszéje is az irodalmi rovatban. Sõt, tíz évvel ezelõtt egy elbeszéléskötetet is kiadott. Hogy állunk a folytatással? Egy újabb kötet már készen van, de még nem rendeztem – ahogy mondani szokták – sajtó alá. Talán azért, mert nincs kiadóm. Gimnazista koromban azt hittem, hogy költõ leszek, írtam is a verseket, merthogy a fiatalság mûfaja a líra és majd idõsebb koromban áttérek a prózára. Aztán szép fokozatosan lemondtam az irodalmi pályafutásról, de bízom benne, hogy az életemben még ennek is eljön vagy eljöhet az ideje. Terveim azért még jócskán maradtak, talán elõbb-utóbb meg is valósulnak... Lehet, hogy Ön a sors kegyeltje? Biztosan. A családi életemet, az óvodáskorú fiaimat ajándéknak tekinthetem, és amennyire csak lehet, igyekszem velük lenni. A feleségem fantasztikus érték, mint életem párja, mint egyes számú ANYA (így nagy betûkkel), mint pedig tanult kolléganõm. A pályafutásomra sem panaszkodhatom, mindig is az agrárjog érdekelt... és ezt gyakorolhatom. A vadászat ugyan a szórakozásom, a kikapcsolódásom, de nagyon fontos az életemben, amelyhez szervesen kapcsolódik a kultúra minden ága, elsõsorban az irodalom. Igen, minden szempontból a sors kegyeltje vagyok. Mi a véleménye egy gyakorló jogásznak a vadászati törvényrõl, a vadászatot, vadászokat szabályozó rendeletekrõl? Nem egy jól sikerült törvény, amit a végrehajtási rendeletekkel sem sikerült helyrehozni. A fegyverekrõl és lõszerekrõl alkotott kormányrendelet, a vadászokat sújtó egészségügyi rendelet ésszerûtlenségei közismertek. Amit ezek a jogszabályok nem tartalmaznak, azokat a jogi kérdéseket, helyzeteket a jogalkotó a Polgári Törvénykönyv paragrafusaira bízta. Ezeket a jogszabályokat – tetszik, nem tetszik – az értékükön kell kezelni, mert látnunk kell, hogy a magyar jogrendszerben, de még az agrárjogon belül is a vadászat egy meglehetõsen kis szegmens, a társadalom számára nem fontos, nem meghatározó és a bíróságok is ennek megfelelõen kezelik. Én úgy gondolom, hogy a jogalkotás

424

akkor mûködne jól, ha elébe tudna menni egyes társadalmi, gazdasági folyamatoknak, és nem csak a változások után kullogna, mégpedig úgy, hogy gyakran a realitásokat is figyelmen kívül hagyja. A vadászatot és vadgazdálkodást szabályozó törvény az alapkérdésekben kidolgozatlan, a részletekben viszont túlszabályozott. Sokkal életszerûbb lehetett volna, ha annak idején figyelembe veszik a magyarországi birtokviszonyokat, hiszen lehet a nyugat-európai, vagy a magyar jogtörténeti megoldásokra hivatkozni, és azokat alapul venni, de csak akkor, ha azok megfelelnek a tényleges helyzetnek. Például a törvény nem szabályozza a több száz, de több ezer embert érintõ földtulajdonosi közösségek mûködését. Gyakorlatilag a földtulajdonosi közösségek mûködésképtelenek, kezelhetetlen a jogalanyiságuk – bár pl. az adóalanyiságát úgy-ahogy elismerték – nincs semmiféle felügyeletük. Az egyesületeknél az általános törvényességi felügyeletet az ügyészségek látják el, de a földtulajdonosi közösségek felügyeleténél azonnal megállapították az illetékességük hiányát.

megnyugtatóan az elõhaszonbérlet kérdéseit. Még az sem eldöntött, hogy a vadászati jog hasznosításáról vagy gyakorlásáról hozott döntés tíz évre, azaz a teljes üzemtervi idõszakra köti-e a földtulajdonosokat vagy idõközben lehet rajta változtatni, adott esetben a saját jogon történõ vadászatot haszonbérletre módosítani. Olyan ez, mint egy gyújtóbomba, ugyanis a jogalkotó – számomra érthetetlen idõpontban – a 2007. évi új üzemtervi idõszak indulása és a vadászterületek új kijelölése után módosította az elõhaszonbérleti jog törvényi szabályozását, holott a problémáról már mindenki tudott az új területalakítások elõtt is. Ezzel a módosítással a régi vadászatra jogosultak kerültek helyzetbe... Ehhez tegyük még hozzá: általános gyakorlat a megyei vadászati hatóságoknál, hogy a gyakorlási és a hasznosítási konstrukció között szó nélkül átvezetik a változtatást a nyilvántartásaikban. Tehát ketyeg a bomba, és sok, már bejegyzett vadászatra jogosultat az elõhaszonbérlet megpiszkálásával még komoly meglepetések érhetik.

A jogalkalmazás, azaz a bíróságok rendezhetik a problémákat?

Ha jól értem, engem, mint korábbi haszonbérlõt kitettek a területrõl, mert a földtulajdonosi közösség saját maga akarja gyakorolni a vadászati jogát. Igen ám, de ez sok pénzbe és macerába kerül, amit most a földtulajdonosok átalakítottak haszonbérletté és a megkérdezésem – az elõhaszonbérlet felajánlása nélkül - találtak is bérlõket. És én - a még létezõ vadásztársaságommal – bírósági pert indíthatok a jogaim érvényesítésére, a terület visszaszerzésére?

Az egyetemeken azt tanítják, hogy a magyar jogrendszer a kontinentális, és nem a precedens-elvû angolszász jogok közé tartozik. A valóságban a mi jogrendszerünk is eltolódott a precedens-elv felé, azaz a bíró egy-egy döntése elõtt megnézi a bírósági határozatok tárát és ott keres irányadó határozatot. A vadászati törvény hatályba lépése óta eltelt 12 év sajnos még nem volt elég ahhoz, hogy a törvény hiányosságait a megfelelõ iránymutatást jelentõ jogegységi, illetõleg a legfelsõbb bírósági döntések pótolják. Talán az egyetlen kivétel az autópályán történõ autó-vad ütközések ügye, ahol egyértelmû – és a vadászatra jogosultak számára kedvezõtlen – az ítélkezési gyakorlat. Amit feltehetõen nem az ésszerûség, hanem az autópályák fenntartóinak lobbija ért el. A vadászatra jogosult a felelõs az autópályán történõ vad és gépjármû ütközésért, miközben semmit nem tud tenni ellene. Az igazi röhej, hogy a magyar autópályákra kitették még a vadveszélyt jelzõ táblákat is, miközben a kerítésekkel kellene garantálniuk, hogy vad nem juthat be a pályára. De mi a helyzet a földtulajdonosi közösségek jogi helyzetével? Máig folyamatos a vita a földtulajdonosi közösség perképességérõl, illetõleg a perbeli jogképességérõl. 12 éve nem rendezték

A helyzet nem általánosítható, hiszen minden ügy, minden tényállás más és más, ezért mindenkit óvok az ezzel kapcsolatos táblázatok összeállításától, és az általánosító kijelentésektõl. Perek persze várhatóak, és ezekkel kapcsolatosan a jogbiztonság kérdése is felvetõdik. Ami azt jelenti, hogy bármelyik magyar bíróságon ugyanazt a jogszolgáltatást kapom? Legalábbis azt kellene kapni, bár erre azért tudok egy meglehetõsen riasztó példát mondani. Az egyik városi bíróságon kettõ keresetlevelet nyújtottam be egy mezõgazdasági vadkár ügyében. A szövegezés csak az alperes és az összegszerûség esetében különbözött. A két ügy két különbözõ bíróhoz került; az egyikük kitûzte a tárgyalást, a másik idézés nélkül elutasította a keresetlevelet. Csekõ Sándor Magyar VADÁSZLAP

A BOTRÁNY ELMARADT

VÁRPALOTA 2008

A botrány elmaradt Talán a május 24-ei jó idõnek, a reggeltõl késõ estig tartó, gördülékenyen egymást követõ várpalotai programoknak, a lelkes közremûködõknek, a hagyományos és elsõként bemutatkozó újdonságoknak, a bográcsokban rotyogó kiválóbbnál-kiválóbb étkeknek és – mit tagadjuk – a szesztõl sem mentes italoknak … azaz egy igazi majális jó hangulatának köszönhetõen még a csírája sem volt érzékelhetõ a botránynak. Pedig a botrány szelleme kísértett, hiszen a Vadászati Kulturális Egyesület lemondta a „Vadászati Kultúra Napjára”, a középkori Thury György vár belsõ udvarára tervezett „Színpadra vadászok” három elõadásból álló produkciót. A lemondást megértették és elfogadták a felkért színész-vadászok, valamint a fellépésre készülõ olimpikonok és vadászok, s mivel elõzetesen csekélyke érdeklõdés mutatkozott a közönség részérõl, a produkció – átmenetileg – csöndben „kimúlt”.

Együtt a várossal

Korán kezdje, aki mester akar lenni Mivel a VKE a május 6-i közgyûlésén úgy döntött, hogy bejelentkezik a közhasznú egyesületek sorába és ezzel bárki számára megtekinthetõvé teszi gazdálkodásának számait, ezért nem titok, hogy a várpalotai rendezvény költségvetése meghaladta a 4 millió forintot, amelynek a felét az egyesület állta.

fotók: Polster Gabriella

A várpalotai Thury Györgyrõl elnevezett, s ma múzeumként mûködõ vár már a tavalyi „vadászati kultúra napja” alkalmával bizonyította, hogy ideális helyszín egy ilyen összetett, egész napos rendezvény számára. Nem volt véletlen az sem, hogy Németh Árpád polgármester, nem sokkal a tavalyi rendezvény után jelezte a VKE-

a közremûködõknek, (mazsoretteknek, narrátornak, népi táncosoknak, kürtösöknek, kutyásoknak, tombola árusoknak, stb.) a „gyõztesek” meghívásos fõzõversenyének, az Országos Bársony István Ifjúsági Prózamondó Versenynek, az utcabál zenekarának, a tûzijátéknak, a rendezvény reklámozásának, stb. mind-mind költsége van – még akkor is, ha a rendezõk a kiadásokat megosztották egymás között.

A Szent Hubertus Misét idén is Kálinger Roland milejszegi (Zala megye) plébános celebrálta, aki maga is vadászik, így nagy örömmel tett eleget a felkérésnek nek, szívesen látják ismét a városban a vadászokat. Az egyesületnek „csupán” azt kellett mérlegelnie, mennyit tud költeni a majálisára? Merthogy az öt kiállításnak, a fedett színpadnak, a hangosításnak,

426

Minden korosztály képviselte magát a várpalotai színpad nézõterén, a megynyitótól kezdödõen a nagysikerû, fergeteges, „örök emlékû” dobpárbaj tapsviharáig A második várpalotai „vadászati kultúra napja” után a városnak és a VKE-nek is el kell majd gondolkodni azon: komolyabb szponzori támogatások nélkül belevág-e a következõ, 2009-es rendezvény elõkészítésébe és lebonyolításába?!

A kiadások forrását a tagdíjak, a Hubertus Keresztek árbevétele és az egyesület FVM pályázatokon elnyert támogatásai, valamint a résztvevõ vadászati kereskedelmi vállalkozások adományai és a Vadászlap Kft. biztosították. Magyar VADÁSZLAP

Az újdonságok

fotó: Punk János

A Vadász Borrend talán még soha nem tett ki ennyire magáért, mint idén Várpalotán. Részt vettek az utcai felvonuláson, egy 300 literes kondérban szarvaspörköltet fõztek és a vendégeknek „elkínáltak” több mint egy hektoliter bort

fotó: Bogdán Róbert

A „kis Vuk”... amikor már nem harap

A VKE legmagasabb elismerései közé tartozik a Hubertus Kereszt gyémánt fokozata, amelyet idén nem egy kiemelkedõ személyiség, hanem – és ilyen még nem volt – a Baranya Vadászkürt Együttes vehetett át

A színpadhoz, a rendezvény központjához közelebb, a várfal tövében elhelyezett fõzõversenynek idén két újdonsága volt. Egyrészt az országos vadásznapokon díjazott csapatokat hívták meg a „gyõztesek versenyére”, másrészt a VKE szervezésében elõször kellett nevezési díjat fizetni. Bodrogi Gyula, a zsûri tagja kóstol...

Elsõ alkalommal hívott vendéget majálisára a VKE, mégpedig Veszprém megyét, ahol a vadászkamara és a szövetség a megyében élõ és alkotó irodalmárok és képzõmûvészek alkotásaiból rendezett értékes kiállítást


Némi szervezetlenséget mutatott, hogy elvileg csak „panoráma-jeggyel” lehetett volna felmenni az egyébként mindig zárva tartott várfalakra. A szervezetlenség abban nyilvánult meg, hogy kezdetben és késõ délután nem kérték a jegyeket, közben akadozott az idegenvezetés és a lehetõségrõl elégtelen volt a tájékoztatás

427


Ha egy rendezvényen kilenc újdonságról lehet számot adni, akkor a rendezõknek talán nem kell szégyenkezniük a fantáziájuk miatt.

VÁRPALOTA 2008

Elsõ alkalommal került megrendezésre a „Magyar ötös” trófea-kiállítás, melyet a Safari Club hazai szervezete, a VKE és szerkesztõségünk közösen szervezett

Az elmaradt „Színpadra vadászok” programból egyetlen beszélgetést varázsoltak át a szervezõk a külsõ színpadra. Pongráczné Vasvári Erzsébet szövetségi kapitány és a várpalotai születésû, duplatrap lövõ Gerebics Roland olimpikon válaszolt a Faggatón elhangzó kérdésekre

A VKE majálisának történetében elõször, ugyanakkor talán a legnagyobb közönség-érdeklõdés mellett szólaltak meg a dobok és cintányérok Németh Árpád, Várpalota polgármestere és Homonnay Zsombor, olvasó szerkesztõnk, az egykori legendás és az 1966-ban betiltott Liversing együttes dobosának ütõi alatt

Az Országos Bársony István Ifjúsági Prózamondó Versenyen elsõ alkalommal indulhattak általános iskolások és csak az elsõ helyezettek szerepeltek a nagyközönség elõtt. A versenyzõknek a díjakat a zsûri elnöke, Bánffy György színmûvész adta át

Díjak, elismerések és kitüntetések A VKE rendszerint az éves fõrendezvényén adja át a kitüntetéseit, mûvészeti és életmû díjait, valamint a Szalonka Dublé díjat. Ebben az esztendõben sem volt ez másként... György Imre, a jászberényi Lehel Vadásztársaság tagja, a megyei vadászkamara hivatásos vadász alelnöke a Hubertus Kereszt bronz fokozatát kapta, aki a VKE célkitûzéseit alakulása óta támogatja, és elõsegíti megvalósulását. Különösen sok szervezõmunkát végzett a 10 éves megyei szervezet szalonkavadász baráti köre Jászsági klubjának életében.

428

Donkó Ferenc szintén a Hubertus Kereszt bronz fokozatát vehette át, aki a karcagi Nagykun Vt. tagja, a NEFAG Zrt. kerületvezetõ hivatásos vadásza. Húsz éve vadászik, a kunsági szalonkavadász klub megszállott és lelkes „motorja”. Szervezi a klub munkáját, támogatja a VKE szolnoki szervezetének elképzeléseit.

Surányi Gabriellának a Hubertus Kereszt ezüst fokozatát adományozták a VKE Diana Vadászhölgy Klubjának rendezvényein kifejtett áldozatos munkájáért, mûvészi vadászgobelinjeiért. Berdár Béla a magyar vadászati kultúra támogatásáért, valamint az Európai Vadászújságírók Szövetségének megalakítása érdekében végzett munkájáért a Hubertus Kereszt arany fokozatú kitüntetését kapta. Magyar VADÁSZLAP

Simon Ferenc festõmûvész a magyar vadászati kultúra fejlesztése és terjesztése érdekében végzett tevékenységéért, mûvészi vad- és emberábrázolásaiért, valamint illusztrációiért a Hubertus Kereszt arany fokozatában részesült. A Hubertus Kereszt arany fokozatú kitüntetését vehette át Tóth Kálmán, a vadászgasztronómia fejlesztése és terjesztése érdekében kifejtett több évtizedes munkájáért, valamint a magyar vadászati kultúra támogatásában vállalt kiemelkedõ szerepéért. Stohl András színmûvész a Hubertus Kereszt arany fokozatát kapta a vadászat társadalmi elfogadottságának elõsegítésében betöltött szerepéért, valamint a vadászati szakmai és kulturális rendezvényeken tanúsított segítségéért, közremûködéséért és hozzáállásáért. A meglepetés erejével hatott, amikor Márok Tamás mûsorvezetõ a kitüntettek sorában lapunk fõszerkesztõ-helyettesének a nevét olvasta fel. Munkatársunk – miután elözõ este átvette az „aluminium fokozatot” – nem tudott a „cselszövésrõl”, így kissé tanácstalanul, mondhatni döbbenten vette át a Hubertus Kereszt arany fokozatát, s – mitagadás – alaposan el is érzékenyült. Wallendums Péter az elismerést a VKE Ifjúsági Tagozatának elnökeként a fiatalok oktatásában, nevelésében betöltött szerepéért, a nyári vadásztáborok szervezéséért, a VKE rendezvényeinek elõkészítéséért és az egyesület munkájában való aktív részvételéért, közremûködéséért kapta.


Szalonka Dublé Díjasok – 2008 A Magyar VADÁSZLAP és a Vadászati Kulturális Egyesület – együttmûködve a Törley Pezsgõgyárral – az idei évben immár tizenhatodik alkalommal írta ki a Szalonka Dublé Díjat. A díjat - egy láda Törley pezsgõt - az a szalonkavadász veheti át, aki hiteles tanúkkal tudja igazolni, hogy a tavaszi húzáson dublét lõtt és a szalonkákat fel is vette. Ebben az esztendõben – kvóta ide, kvóta oda – 24 jelentkezés érkezett.

Bokros Lajos (Kánó), Csorba István (Sopron), Csúri Gábor (Szeged), dr. Katona Sándor (Fehérgyarmat), Fekete Csaba (Devecser), Herczegh László (Túrkeve), Huszák Zoltán (Túrkeve), Józsa István (Vajszló), Kõházi Tibor (Nagykõrös), Lichtenstein Lajos (Gerendás), Máhl Ferenc (Balatonalmádi), Méhesi Antal (Rákóczifalva), Molnár Attila (Letenye), Murányi Ferenc (Járdánháza), Právetz András (Csákvár), Rimaszécsi László (Felsõzsolca), Siffer Géza (Révfülöp), Szabó László (Szentes), Szórádi Zalán (Lovászpatona), Szõke Krisztián (Nagyréde), Szuhár Dániel, Tamás Antal (Csákvár), Tömöry Zoltán (Karcag), Varga József (Besenyszög) (A felvételen a díjátadáson megjelentek szerepelnek)

A Hubertus Kereszt legmagasabb fokozatát - a gyémántot - az idei évben az egyesület a 14 tagú Baranya Vadászkürt Együttesnek adományozta, a hazai kürtös mozgalom életre hívásáért, kimagasló társadalmi és közösségi tevékenységéért, az egyetemes vadászati és a kürtös kultúra fejlesztésében és terjesztésében betöltött szerepéért, valamint a vadászrendezvényeken

való fellépésekért és a kürtös fesztiválokon, versenyeken elért eredményekért. A Baranya Vadászkürt Együttes tagjai: Agyaki Gábor, Babirád Ferencné, Csernavölgyi András, Egle Zoltán, Gáspár Géza, Gergácz Péter, Hári Béla, Hohmann Ferencné, Horváth Zsolt, Hubert Heidenreich, Jung Jenõ, Korb Zoltán, Partos Péter, Videcz Virág.

429


Punk János a Hubertus Kereszt ezüst fokozatát kapta a vadászati kommunikáció fejlesztése érdekében végzett munkájáért, a nemzetközi kapcsolatok kialakításáért és ápolásáért.

VÁRPALOTA 2008 A VADÁSZLAP tavalyi fotópályázatán a szigorú zsûri döntése értelmében Szerencsi Gábor „Vuk és zsákmánya” címû képéért megkapta a pályázat elsõ díját. Szintén elismerésben részesült Nagygyörgy Péter, valamint Körtvélyesi László, a különdíjakat Adorján Péternek és Szerencsi Gábornak ítélték oda.

A legjobbak fõzõversenye

A 2007-es irodalmi pályázatunk nyertese Balogh Gábor lett, „Fátum” címû írásával, Pintér Norbertet és Rafaj Mátét megelõzve, míg Csontos Éva, Rakk Tamás, valamint Zsigárcsik Gyula különdíjat vehetett át. A Vadászati Kulturális Egyesület életmû díját, az „Arany Túzok Toll” díjat ebben az évben az elnökség posztumusz Dénes Istvánnak, a Dénes Natur Mûhely alapítójának, a vadászati kultúra és vadászati szépirodalom terjesztése érdekében végzett kimagasló kiadói tevékenységéért és munkásságáért ítélte oda. Az „Arany Ecset Toll” mûvészeti nagydíj kitüntetettje 2008-ban Keszthelyi Jenõ intarziamûvész, aki a díjat a vadászati-természeti témák mûvészi feldolgozásáért, és a vadászati kulturális rendezvényeken való kiállítások színvonalas megrendezéséért, valamint a hazai vadászat-vadgazdálkodás kiemelkedõ egyéniségeirõl készített mûvészi intarziaportréiért kapta. Az „Arany Fácán Toll” irodalmi nagydíj kitüntetettje Büdi Gábor, aki a színvonalas vadászati témájú irodalmi tevékenységéért, valamint a Magyar VADÁSZLAPban rendszeresen közölt irodalmi alkotásaiért és a pályázatokon elért eredményeinek elismeréseként részesül a díjban. A VKE évente egyszer, egyetlen személynek adományozott elismerése az „Aranygyûrû”, amelyet ebben az esztendõben a gödi Nemeskéri Kiss Kúriában szervezett sikeres rendezvényekért, a vadászati kultúra folyamatos támogatásáért, a vadászmûvészek mecenatúrájáért és a vadászati közéletben betöltött szerepéért, érdemeiért Murvai Zoltán vehetett át.

430

13 csapat vett részt a majális alkalmából rendezett meghívásos fõzõversenyen, melyre a korábbi megyei és országos megmérettetéseken eredményesen szerepelt csapatok kaptak felkérést – ott, ahol a megyei kamara egyáltalán válaszra méltatta felhívásunkat. Akik eljöttek, már kora reggel elfoglalták a nekik szimpatikus helyet a patinás vár oldalában, s hamar elõkerültek a jóféle háztáji reggeli ételek és italok, miközben többeknél már ropogott a tûz a bogrács alatt. A reggeli felhõkbõl lepottyanó pár csepp esõ után kiderült az ég, s rövidesen nem csak a tûz melegétõl izzadtak a résztvevõk, s a nem kevés kíváncsi nézelõdõ. A zsûri egy juharfa lombjának jótékony árnyékában kezdte meg jó kétórás „gyomorpróbáló” munkáját, s bár mindenbõl csak kóstolgattak, a végére mindegyikük a pihegõ jóllakottság állapotába került. A Tóth Kálmán vezette döntnökcsapat, melynek tagjai Blaskó János, Bodrogi Gyula, Dani Attila, Káry János, Murvai Zoltán és Somfalvi Ervin 1-20 ponttal díjazta minden bemutatott étel színét, ízét, illatát és tálalását,

s a pontszámok összesítése után hirdetett eredményt. Ennek alapján az elsõ díjat a helybéli Rumcájsz csapat érdemelte ki „aszalt meggyen párolt, gyöngyhagymával körített vaddisznósült kukoricakásával” nevû étekfogással, merész ízkombinációjukkal majd 10 ponttal körözték le a mezõnyt. Második lett a tavalyi gyõztes, a zalai Vitárgya Hegyi Hollók csapata spenóttal töltött szalonkasültjükkel, míg a harmadik helyet a szintén zalai Torkos Borzok egyes csapata érdemelte ki lapcsánkával körített vörösboros vaddisznósültjével. A várpalotai zsûritag különdíját a Vas megyei Agro-Bitva Kft. fõzõcsapatának tárcsán sütött jávorszarvas-flekkenje kapta meg. Ritka nehéz volt a sok jól, fantáziadúsan és értõ gondossággal elkészített ételt összehasonlítani, külön-külön szinte mindegyik díjat érdemelt volna. Nagyvonalú gesztusával és látványos óriásbográcsával tûnt ki a Vadász Borrend (Ordo Vini Venatori) fõzõcsapata, akik a 300 literes vasbográcsban - 90 kilogramm szarvashúsból - készített pörköltet ingyen osztották a közönségnek.

Vadászkutyák a színpadon A VKE várpalotai rendezvénye keretén belül megtartott vadászkutya fajtabemutatón 13 fajta, összesen húsz kutyával képviseltette magát. A bemutatón a vadászatban gyakran használt fajtákon kívül néhány kuriózumnak számító vadászkutyát is láthattak az érdeklõdõk. Így border terriert, kis münsterlandit és a spinane italianót (drótszõrû olasz vizslát). A vadászkutyafajták jellemzésén túl, Pomázi Ágoston röviden ismertette az egyes fajták alkalmazási területét, a vadászatban betöltött szerepüket, valamint a viselkedésükre jellemzõ tudnivalókat is. Magyar VADÁSZLAP

Csapatmunka

fotó: Punk János

Rekord részvétel a Bársony István prózamondó versenyen A hagyományos, több esztendõs múltra visszatekintõ – és immár ötödik alkalommal kiírt – Bársony István Országos Ifjúsági Prózamondó Verseny megrendezésével annak idején az volt a nem titkolt szándékunk, hogy a fiatalokkal megismertessük és megkedveltessük a vadászati szépirodalmat, és hogy legalább a mû kiválasztása, illetõleg a felkészülés alatt olvassanak egy kicsit. Idén rekordot döntöttünk, hiszen összesen három általános és huszonkét középiskolás diák készült fel a megmérettetésre. Elsõként a kisebbek „léptek színre”, és az elõadások után a zsûritagok halkan odasúgták egymásnak, hogy az apróságok bizony a középiskolások között is megállták volna a helyüket. Nem is tudtak dönteni a helyezésekrõl, így mindhárom kisiskolás – Turák-Szûcs Lili, Farkas Albert és Kamocsai Ramóna – holtversenyben végzett az elsõ helyen. Bánffy György színmûvész az eredményhirdetés elõtt röviden értékelte a versenyzõk teljesítményét, hozzátéve, hogy nagyon örült mind-

annak, amit látott és hallott, valamint reményét fejezte ki, hogy ez a hagyományos verseny hosszú életû lesz. Az egyéni versenyben Dobri Klaudia végzett az élen, megelõzve Balek Alexandrát és Katona Csabát. A VKE különdíját Varga Zsoltnak, a VADÁSZLAP különdíját Tóth Melinda Mónikának,

a Bársony István Alapítvány különdíját pedig Szabó Tamásnak ítélte oda a szigorú zsûri. A csapatversenyt szoros küzdelemben a szombathely-oladi Herman Ottó Szakközépiskola nyerte, a barcsi Dráva Völgye Szakközépiskola, valamint a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola elõtt.

Elõször mutatkozott be a „magyar ötös” A „magyar ötösben” a verseny arról szól, hogy „legyen meg”, azaz a vadász ejtse el, törekedjen az elejtésére a hazai vadászható nagyvadfajok mindegyikének: lõjön gímszarvas bikát, zsákmányoljon dámbikát, muflonkost, õzbakot és természetesen vadkant. Mindegy, hogy mekkorát, mindegy, hogy milyet… a lényeg, hogy igazoltan rendelkezzen a magyar ötössel, az öt hazai nagyvadfaj legálisan megszerzett trófeájával. Az ötlet a hazai Safari Klub vezetõségétõl származik, amelyhez csatlakozott a


VKE és fölkarolta a Magyar VADÁSZLAP szerkesztõsége is. A „magyar ötösnek” elkészült az emblémája – Török Csaba grafikus tervei alapján – és a látványos, június 8-áig nyitva tartott kiállításon látható volt az elegáns diploma és egy emblémás kitûzõ, melyet a benevezõ vadászok megkaptak. – A várpalotai „magyar ötös” kiállítás az elsõ bemutatkozásunk – mondta megnyitójában Cseterki Imre, a hazai Safari Klub elnöke – amit jövõre a FeHoVa kiállításon szeretnénk folytatni, és ha ötle-

tünkkel még több vadászt sikerül megnyerni, akkor meghirdetjük a „nagy magyar ötöst” – melyen a kapitális trófeákat gyûjtenénk össze, valamint a „különleges magyar ötöst”, bemutatkozási lehetõséget teremtve a rendellenes trófeáknak. A várpalotai „magyar ötös” premierje jól sikerült, mind szakmai körökben, mind pedig a látogatók részérõl jó visszhangot váltott ki… ezért folytatásra van ítélve. A.G. – Cs.S. – H.Zs. – P.Á. – S.E. – W.P.

431


A kürtös csapatok már a reggeli felvonuláson bemutatkoztak, a város különbözõ pontjain meg-megállva, Tápai Balázs vezényletével vadászszignálokat adtak elõ. A várpalotai rendezvény immár a hetedik vadászkürtös találkozó a VKE szervezésében. Fellépett a Baranya Vadászkürt Együttes, a Vadászkamara Kürt Együttes, a Bakony Erdõ Vadászkürt Együttes, a Szegedi Kiss Ferenc Vadászkürt Együttes és itt voltak a fiatalok, a Baranya Vadászkürt Együttes ifjúsági csapatának tagjai is. A Pipacs Vadászkürt Együttes szintén fellépett és ha lenne díj, melyet a legtöbbet fejlõdõ csapatnak ítélnénk, õk kapnák.

DVD és CD vásár! Hangoskönyv! Web-áruházunk teljes kínálata a www. vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhetõ:

Vadászlap Kft.

2400 Ft

3200 Ft

Baranya Vadászkürt Együttes: Hubertus mise CD Halmágyi Takács István: Vadászatok idegen tájakon

1031 Budapest, Pákász u. 7. Telefon: 06-70/702-5000 Telefon/fax: 06-1/242-0042 e-mail: [email protected] A kiválasztott termékeket postai utánvéttel szállítjuk.

4900 Ft

1500 Ft

Takács Viktor: Hegyi vadászataim 2.-Hidvégi Béla vadászélete DVD Select: Ausztrália DVD

Az árak a postaköltséget nem tartalmazzák!

1500 Ft Select: Farkasok DVD

1990 Ft Természetfilm: Farkaslesen DVD

3000 Ft Zsila Sándor: Otthon a természetben CD

4680 Ft

Balogh István: Vadvirágos patika DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 680,Balogh-Schmidt: Tollasbál az erdõn (madárhangjáték) CD . . . . . . .3 120,Tavaszi zsongás (madárhangjáték) CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 120,Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv CD . . . . . . . . . . . . . . . . .2 980,Blaumann Ödön: Agancsosok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Dámbarcogás,-Gyulaj DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Dámbikák bírálata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Gímbikák bírálata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Muflonkos bírálat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Õzbak bírálat I-II. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400-2 400,Vadászévad 2006. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Vadászévad 2007. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Vaddisznóhajtások akciójelenetei I-II-III. DVD . . . . . . . . .2 400-2 400,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Dargay Attila: Vuk DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 300,Dénes Gábor: Tanuljunk kutyául DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 280,Erdõ P.R. Bt.: A magyar erdõ királya DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 000,Dámszarvasok földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 000,Heltay István, dr.: Amit a nagyvadról tudni illik DVD . . . . . . . . . . . . .5 550,Homoki-Nagy: Hegyen-völgyön, Nádi szélben DVD . . . . . . .1 280-1 280,Gyöngyvirágtól lombhullásig DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 280,Hunting video stúdió: Abnormal Rocbucks DVD . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Bow Hunting in South Africa DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Masailand 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900-8 900,The life of the roebuck DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Abnormal Böcke DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Afrika Erfahrungen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Bockfieber DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Büffeljagd DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Der Traumbock DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Hirschpirsch und Drückjagd DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Jagd in Südafrika 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900-8 900,-Ft Kapital Rothirsche DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,My Very Best Buck DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Schwarzwildfieber DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Schwarzwildjagd DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Sommerböcke DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,The Big Four DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Traumtrophäen in Ungarn DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Ignácz Magdolna dr.: Apróvadvadászat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 200,Élõhelygazdálkodás és vadgondozás I.-II. DVD . . . . . . . . . . . . .6 300,Nagyvad egyéni vadászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 200,Nagyvad társas vadászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 200,Örökség Fekete Istvántól DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Õzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD . . . . . . . . . . . . . . . . .6 300,Szalonka DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Szalonkától a vadlibáig dupla DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 300,Vadászati Múzeumok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Világrekordok nyomában I-II. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 500,A szarvasbõgés titkai DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 200,Élményvadászatok I. Mormotától a fürjvadászatig DVD . . . . . .4 500,Kossuth Kiadó: A család kedvencei: kutyák CD . . . . . . . . . . . . . . . .2 990,Fák és cserjék (növényismeret) CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 990,-

4300 Ft

Balogh István: Természetlesen a Dinnyési-Fertõn DVD Dr. Ignácz Magdolna: Szarvasbõgés-vaddisznóhajtás DVD

5400 Ft

Kossuth Kiadó: Magyarország gombái CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 990,Növénytan, Vadvirágok CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 990-4 990,Naturhun Kft.: Hunting in Hungary I-II. DVD . . . . . . . . . . . . .5 900-5 900,Rockenbauer P.: … és még egymillió lépés DVD I-V. . . . . . .2 950-2 950,Másfélmillió lépés Magyarországon I-III. DVD . . . . . . . . .2 890-2 890,Sáfrány József Az én Afrikám I-II DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 100-2 100,Select Kft.: A csuka horgászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,A harcsázás rejtelmei DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,A nagy cápák nyomában DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,A süllõ horgászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,A tenger óriásai DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Afrika prédái,-ragadozói DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Ausztrália DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Az élet eredete DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Bálnák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Cápák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Csodás észak DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Dél-Afrika DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Elképesztõ vándorlások DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Feederbottal állóvízen,-folyóvízen,-nagypontyra DVD . . .1 500-1 500,Kedvenc horgászvizeink DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Medvék DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Nagy koralzátony DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Niagara vízesés DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Óriásdévérek földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Pingvinek vándorlása DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Trópusi esõerdõ DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Vándormadarak DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Veszélyes állatok: Majmok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 800,A vadászíjász 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 800-5 800,Õzhívás DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 800,Volt egy álmom - Hidvégi Béla DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 800,Természetfilm: A Monarchia hajóroncsai 1-3. DVD . . . . . . . . . . . . .1 990,A természetvédelem 30 éve a Hortobágyon DVD . . . . . . . . . . .1 990,Antarktisz (Az élet fagyos szigete) DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Árpi bácsi fiókái DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Daruvonulás a Hortobágyon DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Életem, utazásaim (Film dr. Balázs Dénesrõl) DVD . . . . . . . . . .1 990,Fagyos oázis (A globális éghajlatváltozás) DVD . . . . . . . . . . . . .1 990,Grönland (még az üveghegyeken is túl) DVD . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Hubulák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Izland (Feröer-szigetek) DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Lappföld (Az inari vándorai) DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Lulu,-a világszám DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Mauritius (A kincses sziget) DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Óceániai csavargások DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Pápua új Guinea (Egy másik idõzóna) DVD . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Patagónia tornyai (Ahol a madár se jár) DVD . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Pénz és taps nélkül DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Tasmánia (Az ördög szigete) DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Víz,-víz,-tiszta víz (hazai édesvizek mélyén) DVD . . . . . . . . . . . .1 990,Uys,-Jamie: Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 280,-

5800 Ft/db

Media Art Film: Vérebvezetõk nyomában DVD Takács Viktor: A vaddisznó vadászata I-II. DVD

2980 Ft

8900 Ft Hunting Video Studió: Klassische Safari DVD

2700 Ft Bársony Isván Alapítvány: A láp és a pagony dalnoka DVD

6240 Ft Oxigén Magazin Bt.: Csergezán Pál vadvilága DVD

4500 Ft

Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn Dupla DVD Erdõ PR. Bt.: A természet mûvészei DVD

13. OLDAL

Hosszú évtizedek óta mindig a legfontosabb adatokkal, fotókkal közöltük az idény legjobb bakjait. Na, ennek a megosztott örömnek – vegyék tudomásul – egyszer és mindenkorra: vége. A trófeabíráló bizottságoknak körlevélben tiltották meg, hogy fotókat, adatokat kiadjanak a nyilvánosságnak, hacsak ezt az elejtõ külön nyilatkozatban nem engedélyezi. Ebbõl az következik, hogy immáron nem csak az elejtõnek vannak személyiségi jogai, hanem az agyonlõtt õzbak fejdíszének is. Viszont külön szerencse, hogy „õkelme” az õzbak, nem tud engem feljelenteni, busás kártérítést követelni, ha másért nem, akkor azért, mert nem tudja beírni az állandó lakcímemet. De még fel sem öklelhet mérgében, mert már rég lepuffantották. Az egész ügy ékes bizonyítéka annak, hogy az agyhalál után is lehet még némi élet (ha már nemi nem is), de tilalmazó körleveleket még biztos lehet írni. Ellenben jó lesz vigyázni ezentúl az illendõen átadandó vérbe mártott törettel, a terítéken fekvõ bakra helyezett sebtörettel, a kürtjelekkel, de még az utolsó falattal is. Mert ha nincs két tanúval ellátott, magánokiratnak minõsülõ beleegyezõ nyilatkozat, akár egy súlyos elmebajjal szövõdményeket képezõ személyiségjogi per is bonyolódhat a hagyományos végtisztességünkbõl. Vagy mostantól már valóban igaz az ismert mondás, hogy „tisztesség ne essék?”

A „madárlátta” vadászatra jogosult erre az idényre – biztos, ami biztos – több vadászatszervezõvel is hónapokkal elõre vér – akarom mondani – bérszerzõdést kötött a bakjaira. Elõször két gyanútlan spanyol vendég érkezett. Már az elsõ reggel, annak rendje módja szerint, lenyomtak fejenként két-két bakot. Nagy volt az öröm. Erre jött az üröm, mert a sikerekben homokfürdõzõ, és a dürgõ kakasként parádézó hivatásos vadász derült égbõl villámcsapásként közölte, hogy lehet indulni csomagolni, mert itt és most a vadászatnak vége van. Ha esetleg nem értik kristálytisztán, akkor még elfújja kürtön a „Vadászat vége” szignált is. Persze csak ha


külön megfizetik a zenés felárat. A többi bakjukat ugyanis eladták az osztrákoknak, akik már holnap nagy garral meg is érkeznek. A spanyolok azonban a papírforma szerint három napra jöttek, és a kezdeti sikereken felbuzdulva, szerették volna ezt az idõt végigvadászni. Nem tehették... Másnap aztán mentek az agancsokért. A vadõr azonban az agancsokat addig nem volt hajlandó átadni, amíg borravalóként, zsebbe fizetve, darabonként 300 eurót le ne szurkoltak. Személyesen

„

...tudásunknak az utolsó maradék morzsáit is szép lasan felcsipegetjük....

„

neki, a „vadúrnak”, a lefõzés iszonyatos fáradalmaiért, a terepjárózásért, és az elõre nem látható „egyéb kiadásokért”. Drága itt a bor – magyarázta – a gáz, a hidrogénperoxid, az üzemanyag, de már egyre inkább a jó magyar levegõ is, s mindezek nem jönnek ki a minimálbérébõl.

A határtól nem túl messze, román területen vadászott tavaly üzekedés idején õzbakra két igényes német vendég. Meg is lõtték a magukét, de igazán jó bakok – sajnos – nem akadtak közöttük. Semmi baj – mondták a vendéglátók – vannak remek vadászcimboráink a magyar oldalon.

Holnap reggel ott vadászunk... Nos, így is lett. Hajnalok hajnalán átmentek, ahol már parádéba öltözve várták õket. Meg is lõttek fejenként egy-egy kapitális bakot, no, meg egy ráadást, mert három a magyar igazság. A legkisebb is simán verte az 500 grammot. Mindenféle lacafacázás és felesleges papírmunka nélkül, ott helyben, zsebbe kifizettek az egészért 1500 eurót a fekete /vad/gazdaságnak. A jóhiszemû vendégek módfelett örültek, hogy ilyen pofon olcsón megúszták, hiszen az egész hivatalosan szerzõdött romániai agancs kollekciójukért több mint a dupláját perkálták le... Kár volna elhallgatni, mert sajnos egyre többfelõl hallani, hogy az õzagancsoknál is, mint a lepra, úgy terjed az „egyet (vagy egyet se) fizet, és kettõt (vagy többet) kap” akció.

Mindig halálra tudtak dühíteni a „nagytiszteletû” vadászati elöljáróink azzal a sokat hallatott szövegükkel, hogy a magyar vadászok erre és arra „még nem elég érettek”. Sajnos idén inkább nem szólok egy szót sem, sõt lapítok, mint fûben a nyúl. Mert az õzbakidény nyitását követõen szinte naponta bizonyítják, hogy tényleg olyan éretlenek, mint a hashajtó hatású zöld alma. Egyszerûen fel nem tudom fogni, hogy sorozatban hozzák bírálatra a -3 pontos bakokat, a legparányibb szégyenérzet nélkül. Az elmarasztaló minõsítést a trófeabírálók – egyelõre még – beírják a Nagy Könyvbe, de az ilyen bûnök már semmiféle szankciót nem vonnak maguk után. Korán lõttétek – mondja a bíráló zordan. S erre a válasz: „persze, hogy korán, hiszen a napocska még fel sem dugta a pofáját...” Na, ez már igen nagy ízléstelen éretlenség, de fõként (agy)baj. Ilyesmit soha nem lehet megbocsátani, mert ilyenekkel a hosszú évtizedek alatt kivívott és szerte a világon ismert és elismert vadásztisztességünknek és szaktudáHOMONNAY sunknak az utolsó maraZSOMBOR dék morzsáit is szép lasFÕMUNKATÁRS san felcsipegetjük.

433


Mindennapi abszurditásaink

VADÁSZATI JOG

fotó: Sári Zoltán

Ha a földtulajdonosok maguk vadásznak

Akár azt is mondhatjuk, hogy a vadászterületekért folytatott – ha nem is harminc-, de legalább két éves – háború kis hazánk területén befejezõdött. A harctér még tele van számtalan „áldozattal”, sebesülttel és kiábrándultakkal... Apró csetepaték, „helyi” csatározások még folynak, amelyeknek békekötéssel történõ lezárásának ideje egyelõre nem belátható. A gondok nem múltak el, még ott sem, ahol a határok már rendezettek...

Itt az új helyzet, a maga számtalan problémájával, gondjával és ellentmondásával. Mégpedig leginkább azokon a területeken merülnek fel jogszabályi, gyakorlati és pénzügyi megoldásra váró kérdések, ahol a földtulajdonosok saját maguk gyakorolják a vadászati jogot. A legégetõbb probléma a mûködéshez az anyagi eszközök, a pénz biztosítása. A frissen alakultak egy részénél a vadászó és a nem vadászó földtulajdonosok is úgy képzelték el, hogy a vadászat rögtön jelentõs bevételeket hoz majd a konyhára, hiszen – gondolták – a múltban a vadásztársaságok nagy pénzeket zsebeltek be a vadászatból. Csakhogy ez ma már nem így mûködik. Akik mondjuk, 2007. márciusában elkezdhették a mûködést és a vadászatot is – amelyre elég kevés helyen volt lehetõség

434

az elhúzódó adminisztrációs feladatok miatt – nem mindjárt jelentkezett az elsõ bevétel. Annál inkább a kiadás. A hivatásos vadász munkabére és tevékenységének költségei, elõzetes adminisztratív költségek (tízéves vadgazdálkodási üzemterv készítése, földtulajdonosi gyûlések költségei, igazgatási költségek, stb.), nem is beszélve a már korán jelentkezõ vadkárokról, na meg a nem vadászó földtulajdonosok részére fizetendõ többlethasználati díjról. Bizony, ha tetszett, ha nem, össze kellett dobni a pénzt az induláshoz, a tényleges mûködés megkezdéséhez. A terület és a vadászati jog megszerzésének megelõzõ költségeit a földtulajdonos vadászok a szervezés alatt legtöbb esetben zsebbõl fizették, most pedig szeretnék visszakapni a pénzüket. Mibõl? Van is

több helyen ebbõl adódóan veszekedés, sõt még följelentés is. A megoldás módjait keresik az érintettek. Sok területen elõre meghatározott összeget kellett befizetni a mûködés költségeire. Van, ahol úgynevezett kvóta rendszert állapítottak meg, amelynek alapja, hogy ki-ki mekkora földterülettel rendelkezik, ennek arányában mennyi a neki „járó” vadászati lehetõség, annak mi a belsõ árlista szerinti ára – melyet elõre be kell fizetni a közösbe. Másutt pedig rögtön eladták az összes lõhetõ õzbakot és leszerzõdtek más vadra is a fizetõ vadászokkal. Ez sem könnyû feladat, megfelelõ ismeretség, üzleti partner, a vadásztatásban jártas kísérõ kell hozzá. Ugyanakkor a nem vadászó földtulajdonosok keveslik a nekik járó többlethasználati díj összegét. A következõ sarkalatos kérdés, hogy abból a vadmennyiségbõl, amit nem adnak el, ki mennyit ejthet el, minek alapján legyen megállapítva az egyes földtulajdonosok vadászati lehetõsége, mit lõhet. Egy fácánt – vagy csak egy „felet” – egy nyulat, vagy többet, esetleg – fû alatt – eladhatja-e a saját „kvótáját” másnak? Általában a földtulajdon nagysága szerint határozzák meg a vadászati lehetõségeket, Magyar VADÁSZLAP


ha egyáltalán lesz jelentõs bevétel, és ha azt nemcsak a vadászó földtulajdonosok szórakozzák el. Ebben az esetben a földtulajdonosok képviselõjének kellene kifizetnie a kártérítést. Ha viszont veszteséges a vadgazdálkodás – ha van mibõl – meg kellene elõlegeznie a földtulajdonosok helyett. Valószínû, hogy a képviselõ ezeket a nyilvánvaló terheket a vadászat gyakorlásával, a vadászó földtulajdonosokat megilletõ egyéb elõnyökért vállalja. Nincs még kitaposott útja, gyakorlata ennek az úgynevezett jogi formula nélküli társaság mûködésének, ahol a földtulajdonosok saját maguk gyakorolják a vadászati jogot. A tanácsadó szakemberek is csak téblábolnak ebben a témában. Apró ügynek tûnik, de sok helyütt ez is igen fontos lehet; az élõhelyfejlesztési támogatáshoz regisztrációs számot kell kérni, de erre a földtulajdonosi közösség nem jogosult, nincs rá jogi formula. A pénzkezeléshez bankszámlát kell nyitni, de ezzel kapcsolatban meg a pénzintézetek támasztottak számtalan nehézséget; „céges” bankszámla cégbejegyzés nélkül nem nyitható, privát számlán kezelni a közösség pénzét pedig több, mint aggályos… Nyilvántartást kell vezetni továbbá például a többlethasználati díj kifizetésérõl, és nincs tisztázva még az sem, hogy mely szervezet látja el a földtulajdonosi közösségek felett a törvényességi felügyeletet. (Megy is sokféle névtelen, vagy névvel ellátott feljelentés, fõleg a pénzügyi dolgokkal kapcsolatban – a bíróságokhoz). Az összehívott földtulajdonosi gyûlésen valójában rendkívül gyér a részvétel, sok esetben a jegyzõk szavazatai döntenek – akik ráadásul többnyire személyesen nem is érintettek a döntés következményében. Gondok merülnek fel a hivatásos vadászok alkalmazása terén is. A földtulajdonosi közösség, mint olyan, nem lehet munkáltató, mert nem „jogi személy”. A nagyobb területeken (3000 hektáronként) több hivatásos vadászt kellene alkalmazni, viszont ha van is egyáltalán „fõállású” alkalmazott, mellette többnyire csak papíron szerepel a többi „fantom” vadõr. Van gond bõven, amit meg kell oldaniuk a közösségeknek, és ezek a problémák még sokáig DR. BALÁZS ISTVÁN feszültséget fognak kelteERDÕMÉRNÖK, SZAKÉRTÕ ni az érintettek között. fotó: Polster Gabriella

lyozást, hogy az így elejtett vadat a saját céljaira fel is használhatja. Csak az a kérdés, hogy megéri –e? Különösen, ha a bekövetkezett vadkár az elõbb említett magas öszszegeket is eléri – és közel nincs arányban az elejtett „károsító” húsának értékével. Bizony-bizony, amikor a földtulajdonosi közösség úgy döntött, hogy nem adják haszonbérbe a területet, mindezeket akkor kellett volna mérlegelni, figyelemmel a vadászati törvény 6. §. (2) bekezdésében, valamint a 7. §. (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a földtulajdonosok közössége felel a vadászati joggyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért (pl: vadvédelem, vadkártérítés, vad-gépjármû ütközés stb.). Gondoljunk csak bele, mi van azokkal a földtulajdonosokkal, akik „papíron” vadásznak, de egyáltalában nem vettek, vagy nem vesznek részt aktívan a földtulajdonosi vadászati közösség munkájában. Sok helyen õk vannak többségben,

aztán pedig ott állnak megfürödve, ha vadkár keletkezik, végképp nem tudják mitévõk legyenek s fõleg azt nem, hogy ki fogja õket kártalanítani? Pedig amikor a föld tulajdonosai úgy döntöttek (döntenek), hogy saját közösségük fogja gyakorolni a vadászati jogot, akkor dönteni kellett volna arról is, hogy ebben az esetben a vadkárt milyen módon rendezik. Megoldásként – természetesen – szóba jöhet, hogy minden ezzel kapcsolatos költséget a bevételekbõl térítenek. Feltéve,

435


de hallottunk más megoldásról is. A saját földtulajdon nagysághoz hozzászámítják a meghatalmazással képviselt területnagyságot, vagy a hozzátartozók, családtagok földtulajdonú területét, esetleg az így kijött területnagyságra esõ többlethasználati díj nagyságát és annak összegét átszámolják lõhetõ vadra. Esetleg részekre osztják a vadászterületet és mindenki a saját földjén kijelölt vadászterületén folytathat vadászatot, ahová más nem járhat vadászni. Találkoztunk olyan megoldással is, ahol brigádokra osztották a területet és az arra esõ mennyiséget ejthetik el az oda tartozó vadászok. Ahány ház, annyi szokás, annyi megoldás. A magyar ember találékonysága, finesze fantasztikus változatokat tud kitalálni ebben a hézagos jogszabályi állapotban. Akad bizony néhány olyan változat, ami enyhén szólva is súrolja a törvényesség határát, mondhatjuk jogszabályt sértõek. Amikor például a vadászó földtulajdonosok a földtulajdonosi vadászati jogközösségen belül „önálló” egységként döntenek minden vadászati témában, abból kizárva a nem vadászókat. Erre szokták mondani, amit a törvény nem tilt, azt szabad. Gyakorlatilag szinte megoldhatatlan ügy a vadkár-térítés formájának meghatározása. Számtalan megoldással találkoztam. Az a jellemzõbb, ha a nem vadászó földtulajdonos(ok) földjén keletkezik a vadkár erdõben, mezõgazdálkodásban, gyümölcsösben, vagy másutt. Nyilván arra gondol a föld-, vagy erdõtulajdonos, hogy a vadászó földtulajdonosok majd megtérítik a vadkárt. A törvényi elõírás szerint erre adott is a jogszabályi lehetõség. Csakhogy mibõl? Jártam olyan vadkárbecslésen, ahol több millió forintot kitevõ kártétel keletkezett, és bizonytalan, hogy mikor lesz (ha lesz…) a kifizetés pillanata. Komplikáltabb a dolog, ha a vadkár olyan erdõ- vagy földtulajdonos területén keletkezik, aki maga is vadász. Számos, ilyen esetekre kitalált „megoldási módról” van tudomásom. Van, ahol kimondták a Szervezeti és Mûködési Szabályzatban, vagy a Vadászati Rendtartásban, hogy a vadászó földtulajdonos eleve nem léphet fel vadkárigénnyel a földtulajdonosi vadászati közösséggel szemben. Más megoldás, hogy a vadkárelhárítás során a vadászó földtulajdonos a saját földjén lõheti a károsító vadat. Olvastam olyan belsõ szabá-

VADÁSZATI GYAKORLAT

A kleptomániás kan A vaddisznó mindenevõ. Az általános jellemzések szerint – eltérõen a magyar erdõkben élõ többi vadtól – mind a növényi, mind az állati eredetû táplálékot egyaránt fogyasztja. A vadgazdák nagy része abban egyetért, hogy a vaddisznó a földön és a földben, továbbá az általa elérhetõ föld felett talált rovarokat, álcákat, egeret, csigát, tojást, sõt az állati tetemeket, de még a menekülni nem tudó, beteg vagy fiatal állatokat is tápláléknak tekinti.

fotó: Adorján Péter

A nagyobb testû négylábúakat élve vagy döglötten felfaló disznó megítélésénél azonban már eltérõek a vélemények. A vadászok egy része tagadja a disznó ragadozó hajlamát, mely szerint a sebzett és elhullott vadat támadja és megeszi, ugyanakkor mások még kannibalizmussal is vádolják, felidézve olyan eseteket, amikor a vaddisznók által felfalt vaddisznótetemek maradványait megtalálták. Írásommal fenti viselkedés ellentmondásnak látszó jellegét szeretném eloszlatni. A vad életmódját, annak megnyilvánulásait, szokásait mindig otthonterülete, a környezet és a helyi körülmények alakít-

Vannak „vegetáriánus” kanok...

436

ják ki. A vad alkalmazkodik a meglévõ feltételekhez, és a számára legalkalmasabb viselkedési forma szerint él. Vidékenként változnak az egyes vadfajták szokásai, ezért az egyik tájon természetesnek tekintett jelenség máshol nem ismert, ezért idegen. A hús-vér zsákmány megszerzésére irányuló tevékenység is függvénye a helyi és idõszaki körülményeknek. A magyar erdõk elegyes többszintû állományaiban a vaddisznó bõséges, vegyes táplálékot talál, ezért kevesebb húst eszik. Más a helyzet a természetes állapottól messze álló monokultúrákban, vagy az idõjárás okozta táplálékszegény, ínséges

idõszakokban. A legerõsebb kényszerítés a zárva tartott (vaddisznókertek) kondáknál jelentkezhet, ha a takarmányellátás hiányos, rossz minõségû, vagy az állomány túlszaporított. Az éhség a legerõsebb ösztönök egyike, amely parancsol. Az éhes disznó nem válogat, azt eszi, amit talál, vagy erõszakkal megszerezni képes. Az éhség szélsõséges cselekedetekre ösztönöz. Ilyenkor észlelhetõ az esti cserkészeten rosszul lõtt, majd elfekvõ õz tetemét másnap reggelre felfaló koca, a sebzetten menekülõ vad vérnyomát követõ kan, a téli éhínségben elhullott szarvast szétdúló konda, vagy a disznós kertben elpusztult csíkos malacot szétrágó süldõ. Vigyázzunk azonban az általánosítással, mert ahogy csak néhány medve válik vérmedvévé, vagy a tigrisek között is csak elvétve akad emberevõ, ugyanúgy a vaddisznóállományban is kevés példánynál – esetleg kondánál – erõsödik meg a ragadozó ösztön, és válik az általánosnál erõteljesebben húsevõvé. Ezen kiváltságosok elõfordulása sem rendellenes, hisz’ még a homo sapiens, az ember társadalmában is vannak a sorból kilógók, például a gazdag, aki lop, csak õt nem bûnözõ tolvajnak minõsítjük, hanem beteg kleptomániásnak. Legutóbbi vadászkalandomat is egy ilyen „kleptomániás” vadkannak köszönhetem. A Zselicségben álló erdõk a maguk buja, dús elegyes tenyészetükkel a legkiválóbb élõhelyet nyújtják a bennük élõ vadnak, köztük a vaddisznónak is. Lakják is szép számmal – a vadászok örömére, és az erdészeknek gondot okozva. Ám mindenki legjobb tudása szerint megbirkózik a rá bízott feladattal. A munkahelyi kötõdés, és a kölcsönös barátság folytán lehetõséget kaptam a vadászatra, mely egy vaddisznó elejtésére is feljogosított. Az erdészet vadászati vezetõje, Simon Tamás vállalta kísérésemet. Terepjáró gépkocsijából a június végi nap kora esti óráiban ránéztünk a simonfai és vörösalmai erdõkben lévõ vadföldekre, mert felhatalmazásom selejt õzbak elejtésére is vonatkozott, de csak nyulak hancúroztak az aszály miatt ritka rozsos, zabos heréseken. Körutunkat egy domb platóján mûvelt, zabbal bevetett, téglalap alakú vadföldnél fejeztük be, remélve, hogy a vaddisznók a takarmányt még lõvilágban meglátogatják. Az erdõben leállítva a terepjárót, cserkészve igyeMagyar VADÁSZLAP


madott az a koca, amellyel Forró László zselici hivatásos vadász találkozott, amikor a két gidával járó õzsuta egyik elfektetett szaporulatát elkapta, és hiába védte ugrálva, csapkodva az anya a síró-rívót, széttépte és felfalta. Még kirívóbb eset, melyet több vadásztársam hasonló élménye igazol, és saját tapasztalatom, amelyben Uzsapusztán õzhíváskor gidahangra vadkan lopódzott felém. („Mozaikok vadászéletembõl” címû könyvemben részletesen leírtam az eseményt.) Gyótapusztán viszont azt láttam, amikor a dagonyázó szarvasbikát a süldõivel érkezõ koca a kéjes fürdõzésbõl kizavarta. A téli barkácsolások és riglizések után ritkán, de találtunk rosszul lõtt, elhullott szarvas-tetemet, melyet disznó vagy disznókonda szétdúlt.

fotó: Somfalvi Ervin

éppen a magasles irányába hajtotta a támadót, ezért gyorsan letettem a keresõ távcsövet, és a puskát kaptam kézbe. Az üldözés végén a kan már a céltávcsõben futott, majd megállt, de szembe. Keskeny, ezért bizonytalan célpont a szembenálló vaddisznó homloka, az ormányszerû szaglószervbe pedig nem lõhetek. Szerencsémre a kissé félrefordított feje alatt a széles nyakból egy keskeny folt kilátszott. Odaültettem a magasles oldalán nyugvó, tenyeremben fekvõ puskám hajszálkeresztjét, és elhúztam a gyorsított ravaszt. A kis 6,5 x 57-es kaliberû, 8,2 g-os, ólomhegyû RWS gyártmányú lövedék kiváló munkát végzett. A kan tûzben rogyott, és még csak nem is rúgott. Eltûnt a körülötte magasodó gazban, amelynek egy szála

...de amelyik rákap élõre, ragadozó lesz sem mozdult. Némán meredtünk távcsövünkbe, majd felszabadult örömmel öleltük meg egymást. A sikeres lövést követõ ünnepélyes, majd kötelezõ feladatokat tisztességgel elvégeztük, a hároméves kant a vörösalmai vadászház hûtõkamrájába beszállítottuk, sõt még koccintottunk is az eredményes vadászat örömére, csupán a fõszereplõnek nem köszönhettem meg segítõ közremûködését. A zsákmányt elsõsorban a borját védõ anyának, a szarvastehénnek köszönhetem, mert ha nem kergeti felénk a settenkedõt, úgy a távolság miatt nem jutok a lövés lehetõségéhez. Az esemény azonban mást is bizonyít. A kan egyértelmûen megmutatta ragadozó szándékát. Borjúhúst akart enni, de nem számított az anya bátor és erõszakos védelmezésére. Viszont eredményesen tá-

Nem sorolom a további eseteket, mert egyediek, de elõfordulnak és igazolják, hogy a sertevad egyes példányai a ragadozó életmódra jellemzõen, erõszakos módszereket is használnak. A többség azonban mindenevõ, nem igényli a természetes táplálék vegyes összetételében a hús túlsúlyát, hanem megelégszik az otthonterületén található általános választékkal. A jó vadgazda ezekre támaszkodik, ápolja, gondozza vadállományát, követi a természet által mutatott útvonalat és csak akkor lép erõszakosat, ha az út helytelen irányba kanyarodik. Kigyomlálja a „kleptomániásokat”, segíti a fajfenntartó eliteket, és vigyáz arra, PÁLL ENDRE hogy utódaink is egészséNYUGALMAZOTT ges, erõteljes vaddisznókERDÉSZ ra vadászhassanak.

437


keztünk a szélen álló magaslest elérni, ám megtorpantunk, mert három szarvasbika váltott át az akácos rudason. A legerõsebb középkorú 12-es agancsa tökéletesen letisztítva, fehér ágvégekkel díszlett a dalián. Különlegesnek és korainak találtam a június végére teljesen érett, kész trófeát. Gyanúmat azonban, hogy tavalyi agancsot hordó, a hullatást elmulasztó, esetleg beteg bikával találkoztam, többen cáfolták. Azonos esetekre hivatkoztak, mely szerint már több hasonló, készre fent, tisztított agancsot láttak. Az idei korai agancsérést az enyhe, hó és fagy nélküli téllel, valamint a bõséges táplálkozási lehetõséggel indokolták. Elhittem, és hiszem magyarázatukat. A magaslesen elhelyezkedve, keresõ távcsövem segítségével ismerkedtem a tájjal. A vadföld nyugati túlsó szegélyén, mintegy 300 méterre, aljnövényzetes, bodzás-akácos sûrûsödött. A délre húzódó szántó vége az enyhe domborulat miatt nem látható, az északi viszont, egy bokros fiatalos, a les mellett húzódott. Golyós puskámat csõre töltve, de bebiztosítva a sarokba állítottam. Csendes, nyugodt estében élveztük a természet csendjét. Ám hamarosan mozgalmassá vált a várakozás, mert szemben az akácosból szarvastehén váltott ki borjával és legelve, lépegetve közeledtek. Már a vadföld közepe felé jártak. A kis pettyes megunta a tévelygést, és lefeküdt. A zabból kimagasló gaz miatt csak a néha megmozduló füle bizonyította jelenlétét. Anyja kényelmesen táplálkozott. Ám Tamás hirtelen felkapta távcsövét, és bejelentette: - Bandi bácsi, egy disznó is kijött a túlsó szélen. Nehezen találtam meg még a távcsõ segítségével is, mert a magas kórótömegbõl csupán idõnként látszott ki a hátvonala. A szegélyen szöszmötölt, majd megindult és ügetve egyenesen a szarvasok felé igyekezett. Mozgása, alakja alapján kannak néztem, de a távolság miatt lövésre nem vállalkoztam. Érdekes lesz a találkozásuk – gondolattal – figyeltem közeledését. A tehén nyugodtan legelt, a disznó viszont megtorpant, felkapta ormányát, szimatolt, majd rámenõs léptekkel a borjú felé indult. Viselkedése ellenséges szándékot mutatott. Ám amikor a fekvõtõl néhány ugrásnyira ért, az anya felfigyelt és lesunyított fülekkel, mélyre tartott fejjel a sompolygóra rontott. A váratlan rohamtól a kan ijedten megperdült, és üldözõje elõl futva menekült. Sörétlövés-hossznyi kergetés után a bátor tehén visszaügetett borjához, a disznó pedig megállt, és feltartott fejjel figyelt. Közben azonban nekem is cselekednem kellett. A tehén ugyanis

Egy jeles vadgazdaság - avagy látogatás a Paradicsomban Csodák márpedig nincsenek – tartja a mondás. A megállapítás igazságán lehet vitatkozni, azon viszont semmiképpen, hogy a szóban forgó vadásztársaságnál folyó szakmai munka manapság bizony csodaszámba megy. A terület kezelését látva viszont egyáltalán nem lehet csodálkozni az eredményeken. A számok önmagukért beszélnek: a nagyvadállomány létszáma tíz év alatt 168-ról 1308-ra emelkedett, a nagyvadteríték nagysága pedig 21-rõl 324-re nõtt. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a vadászterületet 24 kilométeres karbantartott cserkelõút-hálózat szövi át, a 150 sózó mellett 45 nagyvadetetõt üzemeltetnek, és összesen 150 magasles szolgálja a vadászatok sikerességét, akkor a képlet egyértelmûvé válik: valamit jól, sõt nagyon jól csinálnak…

A fentiek tükrében biztosan sokan meglepõdnek azon, hogy a Nagyerdõ Vadásztársaság 5320 hektáros, 85 százalékos erdõsültséggel bíró területe nem valamelyik dél-dunántúli nagyvadas megyénkben, hanem az apróvad-gazdálkodásáról ismert Hajdúságban, Debrecentõl alig néhány kilométerre található. A különleges rendeltetésû, oktatási célú vadászterületen gazdálkodó vadásztársaságnak 16 tagja van. Az 56 esztendõs elnök, Iván János – aki „civilben” építészmérnök – volt a megálmodója ennek az országos viszonylatban is kiemelkedõ eredményességgel gazdálkodó területnek. Tíz év alatt, szinte a nulláról kezdve, idõt és

fáradtságot nem kímélve hozta létre mindazt, ami a következetes szakmai munkának köszönhetõen itt látható. – Semmiféle titok, vagy ördöngösség nincs ebben – mondja szerényen a vadászház nappalijában, hozzátéve, hogy mindössze megszállottságra, elhivatottságra, megalkuvást nem ismerõ szakmaszeretetre van szükség az elsõ lépések megtételéhez. Igen ám, de egyes egyedül képtelen lett volna megvalósítani a céljait, jelesül azt, hogy a nem kifejezetten nagyvadas jellegû keleti végeken, a síkvidéki, homokos adottságú területen egy minden vadá-

A tuskósoros vadföldek 36 kilométer hosszúságban húzódnak a területen szati igényt kielégítõ vadászterületet hozzon létre. Kellettek ehhez olyan kollégák és munkatársak is, akik azután az ötleteket megvalósították, és akik azóta is gondozzák a területet, mûködtetik a folyamatosan fejlõdõ vadgazdaságot. Ifj. Iván János fõvadász – apja nyomdokaiba lépve – némi szülõi sugallat hatására elõször szintén az építészmérnöki

Iván János vadföldmustrát tart Délutáni életkép a vadaskerti szórón

438

Magyar VADÁSZLAP

RIPORT

A vadásztatást leggyakrabban fogattal barkácsolva vagy cserkelve végzik

lékos az erdõsültség, fokozott hangsúlyt fektetünk a tuskósorok helyén létesített vadföldek mûvelésére, melyekbõl összesen 36 kilométernyi található a területen. Ezek átlagos szélessége 16-18 méter. Talán az országban elsõként kezdtük el ezt a vadföldmûvelési módot ilyen nagy volumenben alkalmazni. Azóta egyébként már Gúthon is átvették a tuskósoros vadföld-gazdálkodást – és bár sokkal kisebb területen – náluk is bevált, eredményesen mûködik. A tuskósorok helyén kialakított vadföldek mindaddig mûködtethetõk, amíg a mellette húzódó erdõszélek oly mértékben össze nem záródnak, hogy a mûvelést lehetetlenné teszik, illetve a terméshozam minimálisra csökken. Ezekbe a vadföldekbe leginkább kopaszbúzát és tritikálét vetnek. Ehhez a vad csak a viaszérés fázisában nyúl hozzá. Korábban többféle kalászossal – így zabbal is – próbálkoztak, de mivel a vaddisznó folyamatosan „rájárt”, abbahagyták. A kukorica vetése szintén hiábavaló az erdõtagok közé ékelt vadföld-csíkokba, mert még kelés elõtt kitúrja a disznó. Természetesen azért – a nem kevés csicsóka mellett – van „tengeri” is a területen, igaz ezt villanypásztorral védik, és csak akkor szabadítják fel, akkor teszik fokozatosan hozzáférhetõvé a vad A magaslesek „álcázása” élõsövénnyel történik számára, amikor a tuskó-



pályával próbálkozott, de a vadászatvadgazdálkodás mindig is sokkal jobban érdekelte. Mûszaki tanulmányait megszakítva, Debrecenben vadgazdamérnöki diplomát szerzett, és jelenleg õ a szakmai munka operatív irányítója. A vadõr, Takács Imre ki sem látszik a munkából. Hajnalban és este vendéget kísér, napközben pedig szintén bõven akad tennivalója a területen. Igaz, az átlagos hazai vadõrök jövedelménél többet keres, de – állítom – sokkal többet is dolgozik. Azt, hogy irigylésre méltó helyzetben vane, mindenki döntse el maga. Egy biztos, munkájának, munkájuknak gyümölcse beérett, bõven terem, és ha csupán a dolog szakmai oldalát nézzük, akkor vitathatatlan, hogy megéri a fáradozásuk. Amikor 1997-ben átvették az akkor még viszonylag gyenge vadeltartó-képességgel rendelkezõ területet, senki sem gondolta, hogy az élõhely-fejlesztésnek köszönhetõen tíz esztendõ alatt nyolcszorosára emelkedik a nagyvadállomány, a hasznosítás pedig 1500 százalékkal (!) megnõ. – Mindez elsõsorban a vadföld-gazdálkodásnak, valamint a megfelelõ élõhelyi szerkezet kialakításának köszönhetõ – véli Iván János. Többféle módszert kipróbáltunk, kísérleteztünk különbözõ gabona- és takarmánynövényekkel, és néhány év alatt a saját tapasztalatunk alapján „beállt” a jelenlegi rendszer. Mivel a területen 85 száza-

Egész évben nagy hangsúlyt fektetnek a cserkelõutak karbantartására soros vadföldekrõl már elfogyott a gabona. Jó néhány vadföldet viszont kerítéssel vettek körül, melyek a téli takarmánybázis biztosítását hivatottak szolgálni, onnan a betakarítást követõen kerül az etetõkbe és a szórókra a takarmány. Több helyütt található foltokban lucerna is a területen, melyeket a vad szabadon használhat. Az összesen 12 hektárt kitevõ lucernásokat egyébként a szálastakarmány biztosítása végett rendszeresen kaszálják is. Mindemellett 45 nagyvadetetõ, valamint 20 – idõszakosan mûködtetett – szóró szolgálja a táplálékhiányos idõszakban a vad takarmányozását. A téli kiegészítõ etetés garanciája az évrõl-évre idejében bekészletezett 800 bála szálas- és sok tonna szemestakarmány. Önellátók, azaz az etetést egész esztendõben a saját maguk által termelt növényekbõl oldják meg, és gyakorlatilag nem vásárolnak takarmányt. Igaz, ennek elég jelentõs költségvonzata van, viszont a vadkár ennek következtében minimálisra csökkent, és így

439

RIPORT összességében még mindig ez a lehetõ „legolcsóbb” lehetõség. A fõ problémát a felszíni természetes vizek hiánya okozza. Ezek pótlásáról 18 mesterséges dagonya és két mélyfúrású kút, valamint 6, csapadékvizet felfogó víztározó mûködtetésével gondoskodnak. Az okszerû és tudatos vadföld-gazdálkodásnak köszönhetõ, hogy a folyamatosan növekvõ nagyvadlétszám ellenére igen jelentõs mértékben csökkent a vadkár, és az állomány minõségi mutatói is kedvezõen alakulnak. Az évente terítékre kerülõ 70 õzbak átlagos agancssúlya évrõlévre nõ. A golyóérett bakok 350-420 grammosak, ami „erdei bakoknál” kifejezetten erõsnek mondható. A szép gyöngyözés és a sötét szín – az élõhelyi adottságoknak megfelelõen – szintén jellemzõ, viszont a feltûnõen sok rendellenes õzagancs okára még nem találtak magyarázatot. A vaddisznó az élõhely-fejlesztésnek köszönhetõen szintén ugrásszerû létszámnövekedést mutat – minõségi romlás nélkül. Az állomány kondíciója kiváló, az utódnevelõ képesség mértéke messze meghaladja az országos átlagot. Minden évben jó pár 22-24 centiméteres agyarú kan is terítékre kerül, ami azt jelenti, hogy az intenzív hasznosítás ellenére hagyják megöregedni a kanokat. Ehhez viszont nyilván az is kell – amit a fõvadász többször hangsúlyozott is –, hogy a vaddisznót is válogatva vadásszák. Sok más területtel ellentétben sohasem vadásznak lámpával, nem autóznak a területen, nem zavarják fölöslegesen az állományt, így aztán fényes nappal is lehet a területen vaddisznót látni. – A vadásztársaságnak van négy lova, az etetést szekérrel végezzük és gyakran vadászunk fogattal barkácsolva, lévén rendelkezünk két vadászhintóval és egy nyolcszemélyes lovas szánnal is – mutatja

a Bocskaikerttõl nem messze, az erdõ rejtekében megbújó vadászház melletti „bázison” található, katonás rendben sorakozó, makulátlanul tiszta „kincseket” az elnök. A lovak két karámban, kifogástalan

A sok rendellenes õzagancs „titkára” még nem sikerült magyarázatot találni állapotban várják a következõ „bevetést”. Miután a segítõkész szakszemélyzet megmutatta a komplexumot és befogták a lovakat, már indulunk is ki a területre. – Évente két szabadterületi vaddisznóhajtást rendezünk. Ezek nagyterítékû vadászatok, kivétel nélkül harmincnál több sertevad esik, de volt már olyan is, hogy 80 vaddisznónak adtuk meg a lobogó máglyák fényében a végtisztességet – meséli Iván János, majd feltartott mutatóujjával jelzi, hogy mostantól maradjunk csendben, mert a következõ nyiladékon minden bizonnyal kint lesznek a disznók… A halkan zörgõ vadászhintó és a lovak horkantása ellenére – délután 5 órakor – valóban kint turkál egy konda a szórón. Leszállunk a kocsiról, és egy kanyargós

Az itteni dámtrófeákat a hosszú lapát és a vastag szárkörméret jellemzi

440

cserkelõúton megközelítjük a közelben álló fedett magaslest. Felkapaszkodunk. A négy süldõ, a hatalmas testû koca és öt jól fejlett malaca nem vesz észre bennünket. Hosszasan távcsövezünk, majd hal-

Vadászház az erdõ rejtekén kan lekászálódunk, és indulunk tovább. A területen minden a helyén van, tökéletesen járható utak, mérnöki precizitással készített magaslesek, gondozott és mûvelt vadföldek, rendszeresen feltöltött szórók mutatják az állandó gondoskodást, jelzik a hozzáértést és dicsérik a szorgos kezek munkáját. Látva elképedésemet és csodálkozásomat, az egyébként halk szavú hivatásos vadász, Takács Imre kiegészíti mindazt, ami egyébként is látható: – Több, mint 150 szabványosított magasles van a területen. Ezeket A, B, C, és D típusba soroltuk. Az elsõ csoportba a gömbfából készült lesek tartoznak, a B kategóriájú berendezések fûrészáruból álló nyitott, a C típusúak ugyancsak deszkából lévõ fedett magaslesek, míg a D típusba a disznóhajtásokon használatos emelt lõállások tartoznak. Az „építmények” kategórián belül mind kivitelükben, mind Magyar VADÁSZLAP

Mûvelt vadföldek mennyisége (ha)

Becsült nagyvadlétszám (db)

Keletkezett vadkár (ezer forint)

nyian besegítünk – veszi át a szót ismét Iván János. A mindennapi tevékenységek egyébként nem ad-hoc jelleggel folynak, mindent a tervszerûség jellemez. A vadföldekkel összefüggõ feladatok mindig elsõbbséget élveznek.


A vadásztársaság 2000 óta üzemeltet egy 484 hektáros, extenzív, osztatlan vadaskertet. A 9950 méter hosszúságú kerítéssel körülvett területen a becslési adatok szerint 150 dám és 200 vaddisznó él. A dám törzsállomány a DALERD Zrt.-tõl, a vaddisznó törzsállomány pedig az Északerdõ Zrt.-tõl származik. Nyolc évvel ezelõtt 24 koros bikát is vásároltak, így már a telepítést követõ évben vadásztattak. Az évente elejtett 15 bikából mindig akadt 5-6, amelyik a bírálaton aranyérmes lett. Az átlagos agancssúly 3,8-4,5 kilogramm, az átlagpontszám pedig „évjárattól” függõen 195-200 pont körül mozog. Az eddigi – 4,75 kilogrammos, 206 pontos – rekord három éve került terítékre. A kertben tavaly – a három hajtáson és az egyéni vadászatok alkalmával – 155 vaddisznót lõttek. A mûvelt vadföldek és a rendszeres kiegészítõ takarmányozás a vadaskerten belül is biztosítja, hogy ne legyen lezsarolva a terület. Külön érdekesség, hogy a felszíni vizek hiányának pótlására a kertben egy 5 kilométeres gerincvezeték-hálózat húzódik a két mélyfúrású kút között, tökéletesen megoldva az itatók és dagonyák vízpótlását. Már kezd szürkülni, mire visszaérünk a vadászházhoz. Leülünk a kertben, és tovább folytatjuk a beszélgetést, miközben az alig száz méterre lévõ tölgyesbõl malacok sivalkodása hallatszik. - Ide minden vadgazdálkodót el kellene hozni tanulmányútra, ezt mutogatni kellene – provokálom az elnököt, aki „nem veszi fel a kesztyût”… – Nem szeretnénk dicsekedni, mi csak tesszük a dolgunkat, semmi különöset nem teszünk. 2006-ban kaptuk meg az oktatási célú különleges rendeltetést, azóta több száz debreceni vadgazdamérnök-hallgató megfordult nálunk, többen választották diplomamunkájuk témájává az itt alkalmazott élõhely-fejlesztési módszereket és azok eredményeit, de jó a kapcsolatunk a hajdúböszörményi szakközépiskolával is. Aki tanulni akar, azt szívesen fogadjuk, de nem szeretnénk reflektorfénybe kerülni. – Ez azért nem kevés anyagi ráfordítást igényel… – Szerintem ez nem csak, sõt, nem elsõsorban pénzkérdés. Nálunk nem az, és nem is lehet senkinek az a célja, hogy a vadgazdálkodásból meggazdagodjon. Ez nem üzlet, hanem szakma. A vadkár csökkentésével sokat spórolunk, ezt visszaforgatjuk a területbe. Sok a munka, de megéri. Megéri, mert ha a vendégek elégedetten, élményekkel felvértezve távoznak, akkor jól végeztük a dolgunkat, nyugodt lehet a lelkiismeretünk. Nálunk egyébként nincs külön szállítási- és kísérési díj. Semmilyen módon nem csapjuk be, „nem nyúljuk le” a vadászokat. Az áraink magasabbak, mint az átlag, de úgy gondolom, úgy korrekt az együttmûködés, ha elõre tisztázunk mindent. Arra törekedünk, hogy a vendégek jól érezzék magukat, szívesen

emlékezzenek vissza a nálunk töltött napokra, a területre, a vadászatokra. A visszajelzések bennünket igazolnak… Közben a fõvadász egy keményborítású, nyomtatott formátumú, színes, igényes kivitelû fényképalbummal a hóna alatt érkezik, majd elém teszi: – Az egyik külföldi vendégvadászunk meglepetés ajándéka, egy tavalyi vaddisznóhajtás eseményeit örökítette meg, gyûjtötte csokorba, és küldte el nekünk karácsonyra. Sõt, még egy érmét is készíttetett ezüstbõl, emlékül. Talán ez is azt

Ifj. Iván János fõvadász és Takács Imre hivatásos vadász egy kapitális bika agancsával, melyet elhullva találtak bizonyítja, hogy jó úton járunk, a vendégeink szívesen gondolnak vissza a Nagyerdõ Vadásztársaságra. A mai magyar vadászvalóság személyeskedésektõl sem mentes, érzelmektõl túlfûtött világában, a hazai vadgazdálkodás problématengerében egy kicsiny zöld szigetet találni, ahol a szakmáé, a munWALLENDUMS káé és a barátságé a fõPÉTER szerep - már önmagában FÕSZERKESZTÕHELYETTES nagy csoda...

441


méretükben megegyeznek egymással. Minden leshez cserkelõút vezet, melyek összekötik a nyiladékokat, kivezetnek a vadföldek, rétek, kaszálók szélébe, és öszszesen 24 kilométer hosszan hálózzák be a vadászterületet. Valóban, a 60-70 centiméter széles ösvényeket mintha felporszívózták volna. Nincsenek rajta a vadász közeledését eláruló, esetlegesen elroppanó száraz galylyak, nincs rajta avar, ráadásul két-, két és fél méter magasan a belógó ágakat is levágták, nehogy a suhogás, vagy a puskacsõ koccanása elriassza a vadat. - Hogyan lehetséges mindezt tisztán tartani? Imre hamiskásan mosolyog, majd hozzáteszi: – Évente 70-80 vesszõseprût koptatunk el a homokon a cserkelõutak tisztítása közben. Egyszerre képtelenség volna ennyit megcsinálni, csak a folyamatos karbantartás vezethet eredményre. – Ha idényjellegû munka van, akkor ugyanúgy, mint a vadásztatásba mindany-

442

Magyar VADÁSZLAP

Pechtol János az OMVK fõtitkára (balra) és Prof. dr. Nagy Emil

Ami a kerítések mögött húzódhat A hazai vadaskertek helyzetérõl és jövõbeni lehetõségeirõl rendezett konferenciát az OMVK Vadgazdálkodási Bizottsága június 5-én Budapesten, a Vajdahunyadvárban. Dr. Nagy Emil, a bizottság elnöke bevezetõ elõadásában áttekintette a hazai vadaskertek kialakulását és fejlõdéstörténetét a kezdetektõl napjainkig. Jelenleg 113 – zömében vaddisznós – kert üzemel, amelybõl 72 százaléknyit az állami erdészetek mûködtetnek, míg 14 kert vadásztársasági vagy egyéb tulajdonú létesítmény. A zárt tartás csökkenti a vadkárt, és növeli az árbevételt,

amely aláhúzza a vadaskertek jövõbeni jelentõségét. A vad élõhelyét illetõen a közeljövõben jelentõs változások várhatók. A Nemzeti Erdõ Program több mint 700 ezer hektár erdõtelepítéssel számol, tovább épül a már meglévõ mintegy 2000 kilométernyi lekerített autópálya, az erdõvédelmi kerítések hossza az országban már meghaladja a 7000 kilométert is. A Natura 2000 összes területe 2 millió hektár, amelynek elõírásai az 1400 vadászatra jogosult 1/3 részét közvetlenül érintik. A vadgazdálkodás gondjait elemezve az elõadó szólt arról is,

hogy a külsõ és belsõ vadorzás – egyes becslések szerint – elérheti a 30 százalékot. További problémának tekinthetõ, hogy mintegy 10 százalékkal csökkent a gímszarvasagancsok érmes aránya. A vadgazdálkodás költségei a vártnál jóval gyorsabban nõnek, mint a bevételei, ezért a tartós pénzügyi zavarokkal továbbra is számolni kell. A tarvad-vadászat kialakult módszerei etikátlanok és tarthatatlanok, ugyanakkor gyakorlatilag megszûnt az apróvad-gazdálkodás, amit feltétlenül vissza kell állítani. Az elõrelépés érdekében jelentõs törvényi és jogszabályi változásokra volna szükség, amelyhez a bizottság elnöke több megszívelendõ javaslatot is elõterjesztett. Ezt követõen Kovács Attila, az FVM fõosztályvezetõje, a LEADER program vidékfejlesztési törekvéseirõl, dr: Jánoska Ferenc (NyME) a vadaskerti kutatások eredményeirõl, dr. Buzgó József (SEFAG Zrt.) vadaskerti tapasztalatairól, a gazdálkodás ökonómiai kérdéseirõl, Nagy János (Kaposvári Egyetem) bõszénfai különleges rendeltetésû vadaskertjének mûködésrõl, Haas Béla (VADEX Zrt.) a gazdaság intenzív vadgazdálkodási módszereirõl, Lukáts Péter (Koronás Szarvas Kft.) pedig a Mátyás király vadaskert eredményeirõl tartott elõadást. Ezek után, szakítva az eddigi „hagyományokkal”, - talán a VADÁSZLAP júniusi számában megjelent „Vita nélkül?” címû vezércikkének hatására – hozzászólásokat intézhetett vagy kérdéseket tehetett fel a szép számú hallgatóság. Ebbõl aztán jókora idõcsúszás alakult ki, amelyet a felkért korreferátumok elõadói – minden igyekezetük ellenére – sem tudtak már behozni. Az elõadások anyagát a kamara külön kiadvány-hyban hamarosan megjelenteti.

Együtt – egymásért Május 17-én elsõ alkalommal szervezték meg a vadászok és természetvédõk közös találkozóját a Csongrád megyei Tömörkényben. Elsõként Fekete Gábor polgármester köszöntötte a vendégeket, majd Vincze László országgyûlési képviselõ nyitotta meg a rendezvényt. Ezt követõen Oláh Csaba, a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke és Tajti László, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi õrszolgálatának vezetõje beszélt az együttmûködés fontosságáról. Mindkét fél részérõl elhangzott, hogy igenis szükség van a közös fellépésre, a józan, érzelemmentes párbeszédre, valamint arra, hogy – például egy ehhez hasonló rendezvény


keretein belül – a közvélemény számára is egyértelmûvé váljék a két szakterület egymásrautaltsága. A sokszor mesterségesen keltett érdekellentétek és feszültségek oldására nagyszerû alkalom volt ez az egész napos, kiállításokkal és különféle színpadi programokkal „megspékelt” rendezvény. A látogatóknak lehetõségük volt lovas fogattal kirándulást tenni a Kiskunsági Nemzeti Park területén, ahol elsõsorban a Csaj-tó madárvilágával lehetett megismerkedni. A halastórendszer a gémfélék mellett a nádi énekeseknek, különbözõ récefajoknak és gázlómadaraknak a fészkelõ helye. A képzõmûvészeti kiállítások és trófea-bemutató mellett az egyik fõ att-

rakció a vadászkutyás program volt, melyen legnagyobb számban a vizslások képviseltették magukat. A késõ délutánba nyúló rendezvényt a fõzõverseny eredményhirdetése és tombolasorsolás zárta. W.P.

443


fotók: Punk János

TUDOSÍTÁS

TUDOSÍTÁS

Ragyogó napsütésben és fullasztó melegben került sor az idei somogyi vadásznapra május 31-én Somogyzsitfa-Szõcsénypusztán, a két évvel korábbi országos rendezvény patinás színhelyén. A kiállítók és az árusok már reggel 6-kor serénykedtek a pavilonoknál, sátraknál, s az érkezõ látogatókat 8 órától térzene fogadta. A kastélyban képzõ- és iparmûvészeti alkotások bemutatója, gyermekrajz-kiállítás várta a közönséget, míg a szabadtéren a környékbeli vadászterületek sátrai, trófea-bemutatók, vadászkutya- és solymászprogramok, új terepjárók bemutatója és lézeres lövészeti lehetõség biztosított egész napos szórakozási lehetõséget a nagyérdemûnek. A hivatalos megnyitó 9 órakor kezdõdött a huszárok kísérte zászló bevonulásával, és a Nemzeti Himnusszal. A Vadászhimnuszt Huber Anita énekelte em-

lékezetesen szép hanggal, majd a Baranya Vadászkürt Együttes fújt üdvözlést az ünneplõ közönségnek. Kiss Vince, az erdészeti-vadászati szakiskola igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Diviánszki János megyei elnök mondta a köszöntõt Pechtol János fõvédnök megnyitója elõtt. Bánffy György versmondását követõen vadászkürttel kísért Hubertus misét celebrált Henczel Szabolcs püspöki biztos. Az ifjú vadászok fogadalomtételét a marcali Marcato ütõegyüttes mûsora követte, majd délben jó ebédhez szólt a nóta Perák László elõadásában, cigányzenekar kíséretében. A délutáni színpadi programban színészek szerepeltek, majd a versenyek eredményhirdetésére és tombolasorsolásra került sor, végül utcabál és tûzijáték zárta a változatos programot.

Az újdonsült vadászok esküjét több mint harmincan – köztük öt hölgy – mondták


Somogyi vadászünnep

A tizenhatodik somogyi vadásznapon kitüntetések átadására is sor került. Jordanics József a kamara aranyérmét, Páll Endre a Magyar Vadászatért Érdemérmet, a kisbárapáti Béke Vadásztársaság a Gróf Nádasdy Ferenc emlékérmet kapta. Nimród éremben részesült Boda Pál, Gács László és Káplár János. A Hubertus kereszt arany fokozatát Bárányos István, Bartha Gábor, Bónay János, Borbély András, Bõhm István, id. Eidenpencz József, Fehér Lajos, Kovács András, Nemes István, Parádi László, Putyora József, Tóth Pál, id. Tóth Sándor, Wanderer Mihály; ezüstöt Hók Vilmos, Imrei Dániel, Pongrácz István, Tóth Fonai György, Varga János; bronz fokozatot pedig Gelencsér Gábor, Lancz Tamás és Madarász István vehett át. -som

Medárd és Szent Hubertus Az OMVK Komárom-Esztergom Megyei Területi Szervezete június 7-én a Vértesi erdõk ölén fekvõ Tarjánban, a német nemzetiségi táborban tartotta szokásos vadásznapi rendezvényét. A helyszín közismert és kedvelt a vadászok között, hiszen – a tavalyi év kivételével – jó ideje ez a megyei vadásznapok színhelye. A rendezvény már-már hagyományosnak mondható programjai, a Szent Hubertus mise (celebrálta Tóth Tamás bicskei római katoli-


kus plébános), az új vadászok fogadalomtétele, a vadétel fõzõverseny, a vadászkutya bemutató és a lövészverseny idén sem maradhattak el. Újdonság volt a gyermelyi horgásztavon rendezett vadásznapi horgászverseny és a kamarai vadászkürtös tanfolyam hallgatóinak bemutatója. Évekkel ezelõtt itt rendezték meg az elsõ fegyverhajítói versenyt, amely hagyományt teremtett csakúgy, mint a tarjáni vadásznapokon mindig nagy közönségsikert arató

hastánc-bemutató (idén az Ízisz hastánccsoport elõadásában). A rendezõk egyedül Medárdra panaszkodhattak, ugyanis szinte egész nap esõ áztatta a résztvevõket, akik ennek ellenére szép számban eljöttek a megyei vadászok legnagyobb közös rendezvényére. Tarjánban Dr. Illés László és Vígh László a Hubertus Kereszt arany-, Sebák József, Bargel János és Mike Ferenc az ezüst-, Hárskuti Attila pedig a bronz fokozatú kitüntetését vehette át.

445

446

Magyar VADÁSZLAP

TUDOSÍTÁS

Lévától... További képek és információk: www.vadászlap.hu

A Reviczky Társulás és a Léva Környéki Vadászok Baráti Köre május 28-án Kittenberger Kálmán szülõvárosában, a híres Afrika-kutató, vadász, író, szerkesztõ halálának 50. évfordulója alkalmából emlékestet rendezett. A szép számmal összegyûlt vadászok a lévai Kittenberger Cserkész Csapat zenés elõadását követõen dr. Baka Attila, Motesiky Árpád, valamint Nagymaros polgármestere, Motesiky Árpád külön kitért Kittenberger felvidéki Petrovics László beszé- kultúrtörténeti szerepére is dét hallgathatták meg Kittenberger életérõl, munkásságáról és a meghívott vendégek átvonultak a lévai jelenlegi kultúrtörténeti jelentõségérõl. kultúrházba, ahol közös vacsorával zárult A Vadászhimnusz közös eléneklése után a program.

fotók: Wallendums Péter

...Nagymarosig

Június 7-én Nagymaroson a hazai vadászok Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, újságszerkesztõ, író és vadász emléke elõtt tisztelegtek, majd megkoszorúzták a fõtéren állló mellszobrát.

Prof. dr. Faragó Sándor és Pintér István vágta át az emlékkiállítás szalagját 2008. július • www.vadaszlap.hu

A Kittenberger Kálmán hagyatékából berendezett tárlat az Ipolyerdõ Zrt. nagymarosi erdészetének épületében év végéig látogatható

447

REAKCIÓ

Vitatkozzunk, hátha történik valami jó is Elõzõ számunkban a „Vita nélkül” c. jegyzetemre szóban-telefonon sokan reagáltak, alapvetõen egyetértve a benne foglaltakkal. Feiszt Ottó, az OMVK elnöke viszont írásban küldte el észrevételeit, amelyet – a jegyzet szellemében – kénytelen vagyok kommentálni. Ha elolvasták az Elnök úr írását, a zárójeles számokkal jelzem a hozzászólás végére került megjegyzéseimet. Mindenképpen elõrebocsátom, hogy Feiszt Ottóval sok mindenben egyetértünk, mindketten a magyar vadászat és vadgazdálkodás, a vadászok javát akarjuk… legfeljebb a végrehajtásban, a módszerekben vagyunk más véleményen. Így – „60 felett” – nyugdíjasként, de függetlenül a vadászati szervezetektõl, ez talán az esetemben érthetõ, nekem nem kell védenem a mundér becsületét.

Tisztelt Fõszerkesztõ Úr! Kedves Sándor! A „Vita nélkül?” címû cikkedben nem az lepett meg, hogy ismét a régi „vesszõparipádon lovagolsz”, azaz a vadászati kommunikáció kimúló félben lévõ gebéjébe próbálsz ismét egy kis életet lehelni, hanem az, hogy talán az idõ múlásával – 60 felett – túlságosan pesszimistán látsz mindent a vadászat körül. (1) Mert igaz, a vita valóban sokszor elõreviszi a dolgokat, de néha meg is akadályozza a haladást. Gondolj csak a”Lõjük a vaddisznót, ahol érjük” címû, ’70-es évekbeli vitára. Szép szakmai vita volt, jó vita volt. Kiváló szakemberek szóltak hozzá, vagy dörögték el véleményüket, és megoldódott a vaddisznó létszámszabályozása? Ugye, hogy nem! Pedig volt szakmai kérdés és szakmai vita is! (2) Mert az, hogy a vadászat-vadgazdálkodás haldoklik, az talán mégiscsak túlzás. Lehet, hogy sok minden nem megy jól, mert elfiatalodik a gímszarvas állomány, túlszaporodik a vaddisznó, kevés az apróvad, égbe szöknek a vadkárok. De tíz évre újra kialakultak a vadászterületek! (3) Bár átlagos nagyságuk ugyan csökkent, de az még mindig 6000 ha fölött van! A magyar nagyvadteríték 220.000 db, és ezen belül még mindig igen magas az aranyérmes trófeák aránya, szarvasnál, dámnál, õznél egyaránt. Vadkanagyarból mienk a világrekord! (4)

448

Igen, az apróvad, benne a mezei nyúl élõhelyét fokozatosan javítani kellene. Többet, sokkal többet tehetnénk a fogolyért, a fácánért. Ám a fogolyállomány nem csak nálunk csökken. A fácán és a vízivad „elõállítása” pedig elsõsorban pénzkérdés; és kérdés az is: van-e, aki meg akarja ezt az árat fizetni? (5) Hallgass meg egy megyei vadgazdálkodási bizottsági ülést, s kiderül, igen is van szakmai vita, mégpedig jó vita. (6) Vagy minden kamarai szakmai fórumon több százan jelennek meg, s a szakma, a vad sorsa az a téma, amivel még mindig meg tudjuk – az amúgy valóban közönyös – vadásztársadalom javát mozgatni. Mi az, hogy nem történt meg a rendszerváltás a vadászatban? (7) Mert új törvény alapján a földtulajdonhoz kötve szervezõdik a vadászat. Vagy nem? Sok helyen már zömében a földtulajdonosok vadásznak. Igaz, vadásztársasági formában. És ez bizonyára nem a legjobb forma. De akarode a kis vadászterületeket, egyéni bérlõkkel? Mert ez valóban rendszerváltás lenne. De vajon ez esetben egyáltalán beszélhetnénk-e vadgazdálkodásról? Az is igaz, hogy az állami területek esetében a politika tavaly belekontárkodott a területkialakításba, és az a szocializmusra volt jellemzõ korábban! (8) Az érdekképviselet is új törvény alapján mûködik, s a területi vagy országos vezetõk döntõ többsége nem volt vadászati ér-

dekképviseleti vezetõ a rendszerváltás elõtt. (Pechtol sem és én sem!) (9) Hogy „több fejû sasok” vannak, annak általában nem õk az okai. Így mégis jobban mûködnek a területi, és az országos szervezetek is! (10) A fiatal korosztály már „bontogatja szárnyait”. Megkezdõdött a generációváltás! Fiatal kamarai titkárok sora végzi egyre jobban a munkáját! A mi korosztályunk pedig nyugdíjba vonul. Választott tisztségviselõk cseréjére pedig nem lehet humánpolitikával felkészülni! A véleményem az, hogy csak nyugalom, meglesznek a megfelelõ emberek! Az persze mindig kérdés, jobban fogják-e végezni feladataikat az újak, mint elõdeik? De ez legyen az õ bajuk, ha erre nem képesek. Én bízom benne, hogy igenis képesek lesznek, az idõk szavához alkalmazkodva megújítani a vadgazdálkodást! A mínusz pontokat pedig nem törölték el a trófeabírálatban, csak a pénzügyi szankciókat, de legalább így a bírálat ismét közelít a valódi és a helyes szakmai ítéletekhez. Tehát a trófeabírálat újfent korrekten tükrözi a szakmai munka színvonalát! (11) A vadászok társadalma is megújul. 20.000 új vadász tett vizsgát az elmúlt 17 évben. Ám az újgazdagok nem úgy vadásznak, mint a régi fõurak! Inkább az elvtársi idõk korifeusaihoz hasonlítanak etikájukban, illetve etikátlanságukban. Egy Esterházy gróf, vagy egy Habsburg fõherceg nem átallott szakcikket írni, vérebet vezetni. Magyar VADÁSZLAP

Nagykanizsa, 2008. június 6. Vadász üdvözlettel: Feiszt Ottó 1./ A kezdet-kezdetétõl nem értettünk egyet az Elnök úrral, ami a vadászat belsõ – vadász és vadász közötti – kommunikációját illeti. Szerinte minden rendben van, nem véletlen a megfogalmazás: „a vadászati kommunikáció kimúló félben lévõ gebéje” találó, egyben jellemzõ is az OMVK álláspontjára. Szerintem pedig ugyancsak hiányos ez a kommunikáció.


fotók: Polster Gabriella

Ám vissza a kommunikációhoz! Mert újságod például a putnoki vadásznapról nem azt írta meg, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Vadászszövetség, a szlovák Rozsnyói Vadászszövetséggel együttmûködési megállapodást írt alá, a vadászati hagyományok és kultúra közös ápolásáról a Szlovák Vadászszövetség és a Magyar Vadászkamara elnökei jelenlétében, hanem azt, hogy milyen táncegyüttes lépett fel a színpadon. Pedig egy Vadászlapnak – ha jól kommunikál, az elõbbinek kellene a hírnek lennie, s nem az utóbbinak! Tehát Ti is javíthatnátok a vadászok kommunikációján, nem csak mi! (12)

2./ Minden normális vita, amelyben a vitatkozók képesek meghallgatni, elfogadni mások véleményét is, még sosem volt akadálya a haladásnak. Persze az abnormális viták, a semmirõl szólók, a személyeskedésbe átcsapó, ellenségessé fajuló viták tényleg nem a haladást szolgálják. A jegyzetemben azt jeleztem, hogy manapság se ilyen, se olyan vita nem zajlik a szakmában. 3./ Erre azért én nem lennék olyan büszke, már másodszor eshettünk egymásnak egy rossz törvény miatt. Remélhetõen tíz év múlva már más szabályok lesznek a vadászterületek kialakításánál. 4./ „Ejnye-bejnye”, Elnök úr. 5./ Talán a hozzáállásunkon is lehetne, kellene változtatni. 6./ Örömmel vennénk részt a megyei vadgazdálkodási bizottságok ülésein, várjuk a meghívásokat, hogy tudósíthassunk a komoly szakmai vitákról, az olyan szakmai konferenciákról, ahol nem csak az elõadók mondják el az okosságokat. 7./ A törvény új, még ha olyan is, de szerintem nem csak ez jelenti a rendszerváltást. 8./ A politika nem csak tavaly, mindig beleszólt a vadászat dolgaiba.

9./ Az „átkosban” Pechtol János, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének osztályvezetõje, Feiszt Ottó a zalai erdõgazdaság vadászati osztályvezetõje volt… vagy rosszul tudom? 10./ A „több fejû sasok” azért „általában” nem teljesen akaratlanul alakultak ki, a pozíciók megszerzésérõl lehetne értekezni... és nem feltétlenül csak az országos vezetõkrõl. 11./ Örömmel vennénk, ha az Elnök úr véleményét ismerve, mások is elmondanák, mennyire tükrözi korrekten a szakmai munka színvonalát a jelenlegi trófeabírálati rendszer. 12./ Egyetértünk. Már tervezzük az eddig megkötött együttmûködési szerzõdések tényleges eredményeinek feldolgozását. Ezek után már ne merjem állítani, hogy a magyar vadászatban, vadgazdálkodásban, a magyar vadászok között nincs vita? Tessék, íme… vitatkozunk, de mirõl? Csekõ Sándor

449


Fõleg pedig képes volt egyedül vadászni, mert értett hozzá. Ma az újgazdag milliárdos légpuskával lövöldözi, mindenki szeme láttára, az amúgy védett verebeket az újonnan vásárolt majorjában, s még azt is hiszi, hogy õ törvényen felül áll, s még „jó pofi” is. Közben pedig egy etikátlan fráter! – aki még az írott szabályokat sem tartja be, nemhogy az íratlan erkölcsieket! De vadgazdálkodni, azt õ akar. Sajnos ezen a téren jogosak az aggodalmaid.

VÉLEMÉNY

Gyakorló vadõrként – és nem hivatásos vadászként – közel három évtizedes szolgálat után, úgy gondolom, jogosan reflektálhatok a lapban megjelent, bennünket érintõ írásokra. A hosszú évek alatt elszenvedett sérelmek és szerzett tapasztalatok, átélt események, valamint a vendégeimnek nyújtott élmények, az átadott trófeák, mind-mind kimondatják velem a válaszokat és kérdéseket egyaránt.


szakmát. Kellene egy olyan szervezet, amelyik valóban a hivatásos vadászok gondjaival foglalkozik, s hatékony segítõ szándékkal és nem pedig egyfajta „tûzoltó szerepben”, ahogy ezt napjainkban teszik. Az egyértelmûen felismerhetõ szolgálati egyen-, vagy formaruha kötelezõvé tétele igenis jogos igény. A vadõrnek, vagy hiva-

A Szolgálati Szabályzatunk ügyében nem tudok semmit mondani, a tájékoztatásunk teljes hiánya miatt… Bár a vad állami tulajdon, de az, hogy mi valaha is állami alkalmazottakká váljunk, arra vajmi kevés az esély, mert egyelõre igen súlyos érdekek állnak egymással szemben. A vadásztársaságok nem akarják, mert ezzel sérülnének az érdekei. Így továbbra is marad minden a régiben, folyik az ádáz kenyérharc. A vadgazdálkodásra egyre kevesebb figyelem és pénz jut, a vadászatra annál több. Szerencsére – ha ritkán is – de akadnak jó példák is. Azok a vadászatra jogosultak, akik csak „papírjágereket” alkalmaznak, nem segítik elõ a hatékony vadgazdálkodást. Azért sem, mert nincs napi kapcsolatuk a területtel és a megfigyelésen alapuló

fotó: Polster Gabriella

Kezdjük talán a munkabérrel, hiszen amit keresünk, abból próbáljuk túlélni a megpróbáltatásokat. A kezdõ munkabérem 32 éve havi 1950 forint volt, 150 forint motorhasználati díjjal. Ma 57.300 forint a bérem és 25 ezer forint a gépkocsi használati díjam. Mégis kijelenthetem, hogy 1976-ban könnyebben kijöttem ebbõl, ráadásul jobban megbecsülték a munkámat is. Való igaz, hogy a munkaadón és a vadõrön múlik, milyen összegû megállapodást tudnak egymásból „kicsikarni”, de a vadõr ritkán lesz gyõztes. Igenis lenne létjogosultsága egy olyan rendeletnek, amely szabályozná a vadõrök minimálbérét, figyelemmel a megszerzett végzettségre és a munkában eltöltött évekre. Ha törvényben elõírt munkabért nem képes biztosítani a vadászatra jogosult, akkor számolják fel önmagukat, vagy váltsanak vezetõséget és próbáljanak meg úgy gazdálkodni, hogy az alkalmazottaikat meg tudják fizetni. Az évenként „kirajzó” hivatásos vadászok és vadgazda mérnökök sok esetben csak papíron vállalják el a munkát ilyen nyomott bérezésért. Történik ez oly módon, hogy a gazdálkodó és a hivatásos vadász papíron munkaszerzõdést köt, amely alapján az elõírt kötelezõ létszámot betöltik. Fizetik a járulékos költségeket, amely a minimálbér után törvényesen jár. Munkabért pedig nem fizetnek hivatásosnak, azt vagy visszatartják teljes egészében, vagy valamennyit odaadnak a „munkavégzés” fejében. A mindent elvállaló hivatásos vadásznak van egy minimálbérrel bejelentett fõállása, az ezzel járó járulékokat kifizetik és mellékfoglalkozásként, velõsebb keresettel, valóban jó keresõk is akadnak közöttünk. Így a kenyérharc is vastagon jelen van napjaink vadásztársadalmában. A szakmai szolidaritást a fiatal kollégák egyáltalán nem ismerik, tisztelet annak az igazán kisszámú kivételnek, akik apáról-fiúra szálló hivatásként mûvelik a


Vadõr, alsó hangon

A vadgazdálkodásra egyre kevesebb pénz jut, a vadászatra annál több... tásos vadásznak a megjelenésében is tükröznie kellene a hovatartozását. Intézkedései során a szolgálati ruhának és az azon hordott szolgálati jelvénynek az erdõt, határt járó emberekben bizalmat kellene keltenie. Az egyenruha, ha azt olyan személy viseli, aki fellépésében és tevékenységében magabiztos, viselõjének tekintélyt nyújt. Viselõjérõl tudják, hogy hivatásában eljáró, közfeladatot ellátó személy. Megjegyzem: egy-egy továbbképzésen vagy egyéb megyei értekezleten sajnos megjelennek kollégák sportcipõben, márkázott pólókban, farmer nadrágban, nem pedig egyenruhában, ahogy azt a hivatásuk iránti tisztelet megkövetelné.

adatuk az állományról. Nincs, vagy csak hiányos a kapcsolatuk a területen gazdálkodókkal. Kérdés az, milyen gazdálkodás folyhat az ilyen társaságoknál. Jobbik eset, ha van egy valóban dolgozó és alkalmazott vadõr, aki kettõ helyett dolgozik egy bérért, így biztosítva van a társaság létjogosultsága. Több és mindenre kiterjedõ ellenõrzést kellene tartani a felügyelõségeknek, amelyek során igazán pártatlannak kellene lenni és megkövetelni azt, hogy a jogosultak valóban a szakszerû vadgazdálkodás érdekeit szolgálják, és szigorú szankciókkal sújtsák a vétkeseket. Rá kellene eszmélni a felsõ vezetésnek, hogy itt rendszerváltás történt. Kovacsics István, vadõr

451

VADÁSZFEGYVEREK

A lõtt lábú törvény nyomában A fegyvertörvény nagyon súlyos fogyatékosságokkal született. Ezt ultrahang nélkül is tudta elõre mindenki, megalkotói és jövõbeni alkalmazói egyaránt. Úgy volt, hogy lesz egy nagyon komoly rehabilitációs mûtétje. Sajnos nem lett. A jogállam tartja lélegeztetõ gépen, a tápláló infúzióját befizetett csekkjeink és kérelmeink jelentik. Nem mozgatható, a világot a kórterem ablakából ismeri, közösségbe beilleszkedni nem tudott, és állapotától javulás nem várható. A fegyvertartásról szóló 2004-es törvény és a végrehajtását szolgáló kormányrendelet sem életképes. Mindenki elfordítja tõle a fejét, nem mer ránézni, nemhogy hozzányúlni. Tart tõle vadász, sportlövõ, rendõr, kereskedõ, fegyvermester, a kodifikátor, egyszóval mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele.

értékesítése engedéllyel rendelkezõ tenyésztõtõl, meglévõ állományok vérfelfrissítése, betegségeinek kezelése, terep-elõkészítés, vadászterületen belüli áttelepítése, vadászható kártevõk eredményes létszámcsökkentése. Üregi nyúlra betanított vadászgörények eladók. 06/30/855-1828

452

ENSZ Misszió leszereléssel, fegyverzetkorlátozással foglalkozó diplomatája.) A tavalyi felmérés (Guns and the City) meg sem említi hazánkat, mert a magyarországi civil kézben lévõ fegyverek száma nemzetközi összehasonlításban a nullához közelít. Számon sem tartják. Sehol nem vagyunk a világranglistán, és mégis olyan szigorú az itthoni szabályozás, mintha legalábbis minden honfitársunk fegyveres bûnözõ vagy potenciális gyilkos lenne. Elsõ alaptételem tehát, hogy Magyarországon a magánkézben lévõ lõfegyverek száma világviszonylatban alacsony. Ezen felül itthon, a lõfegyverrel elkövetett bûncselekményeket szinte kivétel nélkül

fotó: Polster Gabriella

ÜREGI NYULAK

Pedig nem volt mindig rosszindulatú, észszerûtlen, vagy megtorló. Volt idõ (a nyolcvanas évek második felében), amikor a vadászban a természetjáró embert látta, egy vadászati nagyhatalom egyszerû vitézét és nem potenciális beteges gyilkost, a sportlövõ fiatalban a jövõ olimpikonját, akinek minden segítséget meg kell adni, a pisztolyát megõrzõ rendõr és honvédtisztben pedig az egymásról soha le nem mondó jó barátokat, bajtársakat. Ha pedig azt hinnénk, hogy mai sanyarú helyzetünkért a nemzetközi terrorizmus, az Európai Unió, a fegyveres bûnözés, a média vagy tudom is én milyen külsõ és befolyásunkon kívül álló ok a felelõs – akkor ez alapvetõ tévedés. A jelenlegi helyzetrõl ugyanis egyedül a hazai jogalkotás és jogi gondolkodás tehet. Nem volt kényszerítõ helyzet, külsõ nyomás, és nem voltak ennyire szigorú uniós szabályok sem. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi segíti jobban a jelenlegi helyzeten való továbblépést: ha az embertelen és élettõl elrugaszkodott jogszabályok áteszkábálásához fogok, vagy az, ha inkább egy XXI. századi lõfegyvertartási szemléletet és szabályozási módokat próbálok vázolni, amit viszont tényleg elvárnak majd tõlünk. A jelenlegi – cseppet sem áldásos – helyzet ismertetését azzal kell kezdeni, hogy áttekintsük, hogyan áll Magyarország a magánkézben lévõ fegyverek világában. Nemrég jelent meg a Small Arms Survey, a genfi székhelyû, kormányok által létrehozott NGO 2007-es évkönyve. (A sors abban a kitüntetésben részesített, hogy ott voltam, amikor született, mint a genfi magyar

Magyar VADÁSZLAP

100 lakosra jutó lõfegyverek száma: További képek és információk: www.vadászlap.hu

1. USA 90 db 2. Jemen 61 db 3. Finnország 56 db 4. Svájc 46 db 5. Irak 39 db 6. Szerbia 38 db 7. Franciaország 32 db 8. Kanada 31 db 9. Svédország 31 db 10. Ausztria 31 db 11. Németország 30 db 12. Szaúd-Arábia 26 db 13. Görögország 23 db...

...20. Törökország 13 db 21. Olaszország 12 db 22. Spanyolország 11 db 23. Oroszország 9 db 24. Ukrajna 6 db 25. Nagy-Britannia 6 db A sor a 35. helyezett Nigériánál esik 1db/100 fõ alá. Itt véget ér az ENSZ NGO felmérése. Magyarország nem szerepel a listán.

illegális fegyverekkel követik el. A második az, hogy statisztikailag bizonyítható: nincs összefüggés az engedéllyel tartott lõfegyverek számának alakulása és a lõfegyverekkel elkövetett bûncselekmények számának alakulása között. A kettõ nem hat egymásra. Ergo, a lõfegyverrel el-

Egyértelmû a kép: paradigmaváltás történt. Ideje hát, hogy hazai szabályainkat is ehhez igazítsuk. Ennek jegyében néhány javaslattal éltem az OMVK Fõvárosi és Pest Megyei Szervezete május 17-ei küldöttgyûlésén, ahol javaslataimat a küldöttgyûlés egyhangúlag elfogadta.

követett bûncselekményeket nem az engedéllyel rendelkezõ fegyverekkel követik el. Ebbõl viszont logikusan annak kell következnie, hogy nem a legális fegyverek számát kell csökkenteni, vagy a fegyvertartás szabályait szigorítani, hanem az illegális kereskedelem ellen fellépni. Harmadik megfigyelésem, hogy Közép-kelet Európa azon tagországaiban, ahol a legális fegyvertartáson úgy enyhítettek, hogy egyben a magántulajdon és a jogos védelem érdekében lehetõvé tették a lõfegyverhasználatot, ott jelentõsen csökkent a vagyon elleni és az erõszakos bûncselekmények száma. Ezeket ismerték fel tavaly októberben az Európai Parlament képviselõi, amikor a fegyvertartásról szóló új irányelv javaslatukat elfogadták (a javaslat jelenleg a bizottság ratifikációjára és a kihirdetésre vár). A dokumentum szerint nem a legális fegyvertartást kell visszaszorítani, hanem az illegális fegyverek számát adminisztratív módszerekkel csökkenteni.

1. Közvetlen hozzátartozók egymás lõfegyvereire közös lõfegyver megszerzési és tartási engedélyt kaphassanak. 2. A lõfegyverek tárolásánál az eddigi lemezszekrényes tárolás helyett legyen elegendõ a lõfegyver mûködtetéséhez szükséges alkatrészeket és lõszereket elzárni. 3. Engedélyezzék a biztonsági üveggel rendelkezõ, bútorhatású lemezszekrényeket. 4. Tegyék lehetõvé a félautomata vadász lõfegyverek megszerzését és tartását vadászat céljára azon vadászok részére, akiknek fegyvertartási engedélye, annak elsõ lejáratát követõen – folyamatosan – megújításra került. Ezzel egyidejûleg az értelmetlen tárkapacitás-korlátozást meg kell szüntetni. 5. Engedélyezzék a lõszerek házi összeszerelését (utántöltést), ha a biztonságos lõszer-összeszerelésbõl a vadász eredményes kiegészítõ vizsgát tett. 6. A kormányrendeletben meghatározott büntetõeljárások (legalábbis a kisebb súlyúak) megindításának ténye ne eredményezze automatikusan a fegyvertartási engedély bevonását. Az esetleges bevonás pedig bírói határozattal történjen. 7. Vizsgálják felül a fegyvertartási engedély bevonásával járó bûncselekmények és szabálysértések körét. 8. A vadászlõfegyverek szállítására vonatkozó szabályokat ésszerûsítsék. Felhívtam a küldöttek figyelmét arra is, hogy – véleményem szerint – az a legjobb jogszabály, amit „szakmai alapon mi írunk magunknak”, hogy aztán magunk tartsuk azt be, és ne mindig mások olvassák a fejünkre...

Ezek a következõk voltak:


A törvényt és a kormányrendeletet az unió születõben lévõ irányelve miatt a közeljövõben módosítani kell, és egyáltalán nem mindegy, hogy ez hogyan fog történni. Az ésszerûség – és egyúttal a siker – záloga a sportlövõkkel, a fekete lõporos lövõkkel, a fegyvergyûjtõkkel és egyéb „lõporszagú” barátainkkal való összefogás, összehangolt együttmûDR. NYIKOS ATTILA ködés, valamint a közös JOGÁSZ fellépés lehet.

Elrejtett kincs A régi vadászházak, vadászkastélyok felújításánál mindig érhetik meglepetések az ott dolgozókat... A nyár folyamán a körcsönyepusztai vadászház melléképületét renoválták, amikor az egyik ott dolgozó munkás egy rongyba tekert vadászpuskát húzott elõ az egyik szarufa mellõl. A fegyver hagyományos, fekvõ csõelrendezésû vegyescsövû puska, melynek a golyós csöve valószínûleg nyolc milliméteres lehetett, a sörétes csõ talán tizenhatos. Az öreg mordály sajnos nem bírta ki az idõk próbáját, több helyen olyan súlyosan korrodálódott, hogy a felújítása ma már lehetetlen. Így nincs más megoldás, mint hogy a rendbehozatal után kikerüljön a vadászház falára. Az esti beszélgetések alkalmával a vendégek találgathatják; ki vadászott a A.G. míves fegyverrel.

453

fotók: Király László

VADÁSZOTTHONOK

Kakastaréjos rántotta… Hálát adok az égnek, hogy semmi sem került a puskánk elé! Ha lövünk valamit, ünnepelni kellett volna. Így azonban csak beszélgettünk, ahogy az esti vadászatok után Csizmadia Sándor a vendégével mindig is szokott. Este tízkor szálltunk le a lesrõl, és hajnali fél ötkor kerültünk ágyba. Éppen akkor, amikor elhallgattak a fülemülék és megszólaltak a feketerigók…

Csizmadia Sándor az alvóhelyéül is szolgáló szoba falát díszítõ nagy medvebõr alatt ül, mint aki vigyáz rá. A medve feje mellett balról egy nagykakas, jobbról egy zerge tetszetõs preparátuma. Egy kastélyban is jól mutatna ez a kompozíció. De ez nem kastély. Nem is a legnagyobb, nem is a legújabb ház az utcában. Negyvenöt évvel ezelõtt még szalmatetõs épület volt. Csizmadia Sándor ebben a házban született, egészen pontosan a ház kisebbik szobájában, ahol most a legféltettebb hazai trófeáit õrzi. Sokszor hallotta és sokszor fel is idézi születése történetét. 1942-ben rettenetes tél volt. A kétméteres hó gyakorlatilag be-

454

temette a települést, vajúdó édesanyjához csak azután juthatott be a bábaasszony, miután kívülrõl utat vágtak neki a bejárati ajtóhoz. A falu õsztõl tavaszig egyébként esztendõrõl-esztendõre magára maradt, és csak önmagára számíthatott. A földutakat vagy a sár, vagy a hó tette járhatatlanná. Csak ökrös szekérrel lehetett közlekedni, ha mégis menni kellett. Mocsolyástelepen vagyunk, a dél-keleti Bükk peremvidékén, az anyatelepülésnek számító Kisgyõrtõl mintegy öt kilométernyire, délre. A település elõzménye egy erdõszéli kolónia volt, melyet 1807-ben a diósgyõri királyi koronauradalom hozott létre tizen-

három felvidéki telepes család számára, akiket erdõmunkásnak szerzõdtetett. A tizenhármak egyike Stampel Mihály családja volt. Csizmadia Sándor ennek a famíliának a leszármazottja. A latori születésû Csizmadia József 1928 novemberében kötött házasságot Stampel Júliával… Csizmadia Sándor több mint negyven évig szolgált erdészként, egyetlen munkahelyen. Miután megcsodáltuk a medvéket – mert hogy kettõ is van –, átmegyünk a magyar trófeák szobájába, melynek a közepét a vendégváró asztal foglalja el. Mocsolyási bort iszunk. A tört aranyszínû nedût hiba lenne a viszonylag közeli Hegyalja boraihoz mérni, de a kínálat szívélyessége és a helyszín egyedi hangulata szükségtelenné, sõt lehetetlenné is teszi a borbírálatot. Csizmadia Sándor átöleli a vállamat, és én az övét. Vannak találkozások, melyek azt az érzést keltik az emberben, hogy egyszer már megtörténtek. A múltról, apáinkról beszélgetünk, és – bár nem mondjuk ki –, tudjuk egymásról, Magyar VADÁSZLAP

hogy ennél fontosabb téma egyikünk számára sincs. Csizmadia Sándor egész életét befolyásoló mentoraként emlegeti Boldizsár Tamást, aki a trianoni tragédia után, 1920ban települt Magyarországra Erdélybõl, Csíkszépvízrõl. A mocsolyási erdészet meghatározó alakja volt. Csizmadia Sándorban Erdély, a Kárpátok iránti olthatatlan vágyakozását õ alapozta meg.

Csizmadia Sándor a szarvasokat, különösképpen az érett bikákat fenséges lényeknek nevezi. Két életbikája van. Az egyik 9 kiló 20 dekás, a másik 9 kiló 22 dekás. Az elsõt 1978-ban ejtette el, a másodikat 2005-ben. A Bükkben már a nyolc kilós agancsot is megsüvegelik, nagyon is érthetõ tehát a büszkesége. A trófeabírálati adatoknál (agancssúly, ágszám, szárhossz…) azonban sokszor fontosabbak az elejtés körülményei. Az 1978-as bika mindkét szemére vak volt! A Fácánosi réten pillantotta meg, és azonnal feltûnt neki az állat különös viselkedése. Bágyadtan állt, lógatta a fejét, bizonytalanul mozgott. A lövést követõen fának rohant… Az egykori harsányi vadásztársaság vezetõsége 1977-ben egy kis zöld kötésû, imakönyv formájú vadásznaplót adományozott a társaság minden tagjának. Aligha vezette és õrizte meg mindenki. Csizmadia Sándoré azonban megvan, és naprakész. A szálkás betûkkel írt bejegyzések harminc év minden eseményét megörökítették, ha csak tõmondatokban is. Az elsõ bejegyzés 1977. május 2-án kelt. „18 órakor a sályi fásításba mentem õzbakra. Két bakot láttam, lövést nem adtam le, és nem is hallottam.” És látogatásom idõpontjában az utolsó bejegyzés 2008. május 1-jei keltezéssel: A „medvés szoba” éke a hargitai vadászzsákmány


Az érett bikákat fenséges lényeknek tartja Persze, hogy jó. A kakastaréj ebben az esetben szépen „fogazott” szalonnadarabokat jelent. Serceg a zsír, a barnuló szalonna és a sisteregve keményedõ aranysárga tojás illata belengi az öreg ház minden szegletét. Az udvaron vakkant egyet Csizmadia Sándor hû vadásztársa, a foxterrier, mintegy jelezve, hogy támogatólag veszi tudomásul a történteket. A vadászat nem csak vadûzés és még kevésbé lövöldözés. A vadászat több tételes szimfónia. És mint tudjuk, éppen a zárótételek érintik meg leginkább az BÉKÉS SÁNDOR ÍRÓ - ÚJSÁGÍRÓ emberek lelkét…

455


Csizmadia Sándor a mindkét szemére vak „életbikájára” a legbüszkébb

„A Nyilason lõttem egy kocasüldõt. Ez az 543. disznóm.” Visszamegyünk a „medvés” szobába. Erdély, a Kárpátok számunkra, magyarok számára mindig is több volt és mindig is több lesz, mint egy országrész vagy földrajzi név. Csizmadia Sándor Boldizsár Tamás elbeszélései és Nyírõ József Úz Bence címû regénye nyomán alkotta meg a maga Erdély-képét. Gyakran álmodott a havasokról. Ám amikor ott állt a Hargita meredélyén, szebbnek találta a szemei elé táruló látványt az álombeli képek szépségénél. Az igazvadász persze nemcsak trófeákat hoz haza a messzi vidékekrõl. Csizmadia Sándor tucatnyi különös és elgondolkodtató vadásztörténetet is összegyûjtött Erdélyben. Az egyik valóban megrendítõ. A Szent Anna-tó környékén egy székely meglõtt egy medvét. Este volt, nem merte keresni a sûrûségben eltûnt óriást. Reggel azonban hamar rátalált. A kimúlt és kihûlt medve testét falevelek, harasztok és faágak takarták: valószínûleg a fajtársai adták meg neki a végtisztességet… Ránk virradt. Csizmadia Sándor azt mondja, itt az ideje, hogy reggeli után nézzen. Kakastaréjos tojásrántotta jó lesz?

PORTRÉ

A spontán események vadásza Vannak, akik a mindennapi stressz okozta feszültséget, fáradságot otthon a kádban ülve, vagy a tévé elõtt szunyókálva pihenik ki. Halmi Péter Pál az erdõt járva tud ellazulni, kiszakadni a mindennapi robotból. Hátizsákjában a fotózás kellékei, az álcaháló, a vadászkés és az elemózsia, vállán pedig az egyre gyakrabban némasági fogadalmat tevõ puskája.

456

A Bokodon élõ fiatalember ritkán készít elõre megtervezett képeket. Õ nem az a lessátorban órákig ücsörgõs fajta. A spontán események híve. Cserkelni szeret, s olykor 25-30 kilométereket gyalogol, míg elkattan a fényképezõgép exponáló gombja. Hunor kutyája mindenhová elkíséri õt. Vadász-fotós emberrõl van itt szó, s ez a képeinek elevenségébõl, természetes „illatából” érzõdik is. Alkotásait nézve azon kezd el tûnõdni az ember, hogy õ ilyet miért nem lát, amikor kinn sétál az erdõben? A válasz abban rejlik, hogy nem mindegy, miként járjuk a vad otthonát. Mint mondta, mindennek az alapja a természet szeretete, a természetet befogadni vágyó lélek. S legyen az ember akár a Vértes sûrûjében, akár a lakásától 300 m-re, ennek a nyitottságnak jelen kell lennie, hogy lehulljon az a bizonyos „hályog” a szemrõl. Péter gyermekkorától kezdve vonzódik a természethez, nyolcévesen már egyedül aludt kint a magaslesen. Ha akarnám se tudnám nem észrevenni, hogy fotóinak egy igen jelentõs része a vaddisznókról szól. E kitüntetett figyelem abból adódik, hogy ez az a vadfaj, ami legközelebb áll a szívéhez. Vaddisznós fotóin a hatalmas kanokat látva, az ember háta elkezd borsódzni. Az állat olykor pár méteres közelsége beindítja az ember fantáziáját, s ismeretlenül is a fotós bõrébe bújik. Képeit belföldön és külföldön egyaránt szívesen használják illusztrációként a vadászmagazinok. Vadásztársaságok, nemzeti parkok keresik fel õt, hogy készítsen fotókat az ottani vadállomány bemutatásához. Nem csoda hát, hogy sokan ismerik, így jónéhány vadászati meghívást kap, amelyeket azonban munkája miatt sokszor vissza kell utasítania („civilben” a Bridgestone gumigyárban dolgozik termelési asszisztensként). Vadász-fotósként egy nagyon érdekes „szabályt” alkotott magának: azt a vadat, amit nagy nehezen becserkelt, majd lefotózott, aznap nem lövi meg. Bármennyire is kívánatos legyen a leendõ trófea, a puskáját nem kapja vállhoz vár a következõ találkozásig. Péter számára a fényképezõgéppel „elejtett” vad éppoly becses, mint amelyik puskavégre került. További terve, hogy könyvet készül írni élményeirõl. Szerényen hozzátette, hogy a megjelenéséig még másfél évet biztosan várni kell. Legfõbb álma azonban az, hogy egyszer majd meg tudjon élni a fotózásból, abból az embert próbáló különös mesterségbõl, amely szívéhez oly közel áll. Szabó Zsolt Magyar VADÁSZLAP


Anyja lánya Az öreg remete

Vörös és fehér Csíp a bögöly

Muflon portré 2008. július • www.vadaszlap.hu

A „kétfejû” kos

457

VADÁSZKUTYA

Ebvezetõk iskolája II. Az elõzõekben már utaltam a jó adottságú kölyök fontosságára, ami nélkülözhetetlen az eredményes vadászkutya kiképzéshez és a vadászaton történõ használathoz. Mit értünk jó adottság alatt? Elsõsorban a megfelelõ öröklött hajlamokat, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a mindenkori környezeti tényezõk hatásait sem. Kezdjük a kölyök megszületését követõ legfontosabb idõszakkal, amikor az emberi környezettel kell megismerkedni. Egész életére és munkájára döntõ hatással lesz a kialakítandó kapcsolat, vagyis a szocializálódás!

A szocializáció nem más, mint a kölyökre gyakorolt környezeti hatások összessége és az a folyamat, amellyel ezekre válaszol, vagyis a kapcsolatfelvétel, a beilleszkedés. A kölyök szocializálódási hajlama viszonylag rövid ideig tart. A kezdete 3-4 hetes korra tehetõ és legfeljebb féléves korig eredményes. Ezt követõen már csak nagyon nehezen tud az „emberi falkába” beilleszkedni. Mit tehetünk azért, hogy minél eredményesebb legyen a fiatal kutya és az emberek közötti kapcsolat elmélyülése? Az érzékszervek fejlõdésével egyidejûleg kell biztosítani, hogy minél szélesebb teret nyújtsunk az új dolgok megismerésére, a környezet „tanulmányozására”. A 3-4 hetes kölyök esetlenül ugyan, de már saját maga jár az alom körül. Ekkor még jelentõs az anya és kölykei közötti függõ viszony. A kutya ismerkedése a szaglásán keresztül érvényesül. Mindent, ami útjába

458

kerül, megszagol és az így kapott információkat raktározza. A tenyésztõre 5-8 hetes korban hárul nagy felelõsség, mert rajta múlik a kölyök életének indítása, a bevésõdés (imprinting) elõsegítése. Fontos, hogy amíg az új gazdához kerül, folyamatosan minél több dologgal megismerkedjen. Ezt a játék kapcsán lehet a legjobban elõsegíteni. A kölykök életüknek ebben az idõszakban leginkább és legtöbbet egymással játszanak, miközben kialakítják az almon belüli rangsort. Megkezdõdik az anyától függetlenítés és kezdenek az ember iránt érdeklõdni. Ezt kihasználva a tenyésztõ sok játékba befolyhat, sõt idegen embereket is bevonhat ebbe. Jó, ha a leendõ új gazdák is be tudnak épülni egy-egy alkalommal. Ilyenkor módjuk nyílik a kölykök tulajdonságait tanulmányozni és kiválasztani a számukra legmegfelelõbbet. Általában 7-8 hetes korban ideális az új helyre szállítás. Ekkor már az anyától elvá-

lasztásra került kölyök önálló életre képes, bár a testvérei néhány napig még hiányozni fognak. Az új gazda, a környezet ismeretlensége átmeneti törést jelent a kiskutya életében, de sok segítséget jelent, ha ilyenkor fokozott figyelmet szentel gazdája a jövevényre. Miként kell cselekednie? Az új környezethez és a család tagjaihoz a kutyát folyamatosan szoktatni kell. A szoktatás nem más, mint az alkalmazkodás elõsegítése, eleinte mindenféle negatív élmény nyújtása nélkül, elsõsorban sok simogatás és dicséret kíséretében. Rendkívül lényeges, hogy a szocializálás idõszakában rengeteg új élmény begyûjtésére, tapasztalásra legyen lehetõsége. Amit ebben az idõszakban megismer és megtapasztal, attól a késõbbiekben nem fog félni. Viszont amivel ez idõ alatt nem találkozik, mindig bizonytalanságot és bizalmatlanságot fog belõle kiváltani. Mihez szoktassuk vadászkutya kölykünket? Mindenhez, amivel az emberi környezetben kapcsolatba kerülhet élete folyamán. Részletesebben: különbözõ zajokhoz, zörejekhez – késõbb a lövéshez – a gyenge felvillanó, majd a folyamatos fényekhez szoktatni kell. Hasonlóan és ezzel párhuzamosan ismertetjük meg az új környezettel, a helyével, a nevével, a szoba és kennel tisztaságához. Minél elõbb meg kell ismertetni vele a nyakörvet és a pórázt, hogy tudjuk vinni magunkkal sétákra, és ezzel bõvítjük a környezet megismerésének lehetõségeit. Rendkívül fontos minél több idegen ember közé menni, hogy ne legyen számára zavaró az ilyen környezet sem. Ezt követõen szoktassuk a jármûvekhez. Vigyük tömegközlekedési eszközökre, utaztassuk autóban mindig a számára kijelölt helyen. Lehetõséget kell biztosítani Magyar VADÁSZLAP

Az idõben történõ szocializáció következõ állomása a nevelés, aminek lényege, hogy az a kutya életének a végéig tart, ellentétben a szoktatással, ami csupán egy rövid idõszak jellemzõje. Célja a tanult jó tulajdonságok elmélyítésének elõsegítése és a szerzett, vagy öröklött – az ember számára – rossz tulajdonságok visszaszorítása. A neveletlen kutya emberi környezetbe illeszkedése nagyon nehéz, olykor lehetetlen. Néhány, az ember szempontjából nem kívánatos viselkedési forma, ami ellen a neveléssel eredményesen lehet tenni, ezek ugyanis túlnyomórészt felvett tulajdonságok. Ilyenek: az ok nélküli ugatás, a fogváltáson kívüli rágcsálás, az emberekre felugrálás, ásás, kerítésharapdálás, engedetlenség, stb. A szerzett nemkívánatos tulajdonságok mellett elõfordulnak öröklött hajlamok is. Ilyenek többek közt a A fogváltás idõszakában kialakuló folyamatos rágáskényszer figyelmetlenség, az élenem tartozik a visszaszorítandó rossz tulajdonságok közé lem, késõbb a terítékre merjem” elv. Ezek figyelembevételével hozandó vad elásása, dögbe, fekáliába, szoktassuk egymáshoz õket, mert egyéb- vagy más állatok ürülékébe fetrengés. ként mindkét fél részére hasznos egymás Ezek a tulajdonságok csak következetes megismerése és megszeretése. neveléssel szoríthatók vissza, illetve elõz-



az idegen kutyák és más állatokkal való találkozásra. A természetes környezet, a változó növényzet, a vadon élõ állatok a tanítványnak mind-mind új élményt nyújtanak, ezért fontos, hogy minél többet legyen a kölyökkutya inger-gazdag környezetben. Mindezeket játék kíséretében próbáljuk bemutatni, mert mint a kisgyermek, a kutyakölyök is sokkal fogékonyabb a játék közbeni észrevétlen tapasztalatszerzésre, tanulásra. Lényeges kérdés a kölyök és a kisgyerekek közötti kapcsolat kialakítása. Mindkét fél környezete megismerését a tapasztalásra, a közvetlen élményszerzésre, vagyis az ösztönére bízza. Nincs kialakulva egyikükben sem az a képesség, hogy cselekedeteik fölött megfelelõ kontrollal rendelkezzenek. A kisgyermek bizonyos értelemben cselekedeteiben gátlástalan, nincs tisztában azzal, hogy esetleg fájdalmat okozhat. Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk a kölyökkutyáknál is. Mindaddig, míg az úgynevezett „gátolt harapás” ki nem alakul, tûhegyes fogaival a gyermekeken sérüléseket okozhatnak, amelyek mögött soha nem fedezhetõ fel szándékosság, vagy rosszindulat, csupán „a megkóstolom, hogy megis-

hetõk meg. A nevelésre azért van szükség, mert bármikor érheti a kutyát olyan hatás, amire kialakulhat egy-egy nemkívánatos válaszreakció. Például a leggyakoribb kiváltó ok, az unalom. Mindenkor az okokat kell tudni feltárni és ezeket neveléssel megszüntetni. A beilleszkedés elõsegítésének harmadik eszköze az ember kezében a tanítás. Elsõsorban a játékos tanításnak van szerepe, ami egyben a szoktatás és nevelés kiegészítõje. Ez a folyamat 5-7 hónapos korig tart. A fiatal kutya fizikai és mentális felkészítését is szolgálja a késõbbi kiképzéshez. A tanulás az élet folyamán mindvégig jellemzõ tulajdonság. A kortól független, az öreg kutya is fogékony minden újra, amit képes is megtanulni. A leírtak alapján egyértelmû, hogy a kiskutya tartásának felvállalása nem kis gondot és felelõsséget jelent, már induláskor sem. Ezt megszívlelve és mérlegelve döntsön minden leendõ kutyatulajdonos. Természetesen a jól beilleszkedett kutya gazdájának és környezetének egyaránt sok olyan élményt és gyönyörûséget okozhat, amihez más módon nem lehetséges hozzájutni. Tudomásul kell venni, hogy a késõbbi munka alapját rakja le az, aki e korai szakaszban megfelelõ odafigyeléssel alakítja ki kutyája egyéniségét és természetét. Az öröklött tulajdonságokat kevésbé, de a tanult viselkedést az ember és környezete döntõen befolyásolhatja. A következõ részben a vadászkutyákra jellemzõ POMÁZI belsõ tulajdonságokkal ÁGOSTON SZAKÍRÓ foglalkozunk.

459

SZAFARI

A Marco Polo vadjuhok birodalmában Egy borongós márciusi napon, a Volier Vadászbolt társalgójában, a kényelmes bõrfotelben elhelyezkedve, vígan cseverészve vártak kedves barátaim, a Szibéria Vadászat Kft. két vezetõje, Tóth Ferenc és Dedics Imre.

– No, ülj csak le serényen, – mondta a mindig széles mosolyú Feri barátom. Nem szívesen szegültem ellen, hiszen termetes ember lévén még egy öleléssel is invitált, ami majd felért egy bordatöréssel. – Az irodát meghívta egy vadásztatással foglalkozó kirgiz partner, hármasban mennénk, ha te is jönnél. Szeretnénk velük szerzõdni, hogy a magyar vadászok közvetlen tudjanak kijutni a vadászterületükre. Volna kedved egy kicsit utazni? – kérdezte barátom. – Ha kell, megyek – mondtam. A megérkezésünk igazi ázsiaira sikeredett. A török légitársaság gépe pontosan érkezett Biskekbe, de a vendéglátóink nem. Hajnali fél ötkor túl sokan még nem tolongtak a szocialista idõket idézõ színte-

Derék Marco Polo a terítéken len váróban, kivéve tucatnyi hordárt. Mind egyszerre szeretett volna a városba invitálni. Nem volt kellemes, de túléltük, öt óra felé megérkeztek a vendéglátóink, álmos szemeikkel, szûkre szabott pillantásaikkal sûrûn bocsánatot kérve. Pakolás után a kényelmes Nissan rázósan, néha megdöccenve, de gyorsan haladt a kissé hepehupás úton. A szívélyes reggeli után indulás dél-délkelet felé a Narin völgyén keresztül At-Bashi nevû faluba. Az egész

Európai embernek szokatlan a földön ülve történõ étkezés

460

napos isztanbuli csavargás, az éjszakai utazás, a vodka, a bõséges reggeli nem tett éppen frissé bennünket. A hatórás kocsiút – mit mondjak – eltelt. A táj azonban amit láttunk, rendkívüli volt. Én már jártam az Alpokban, a Kárpátokban, de ez valami egészen más. A kopár barnásszürke hegyek, a még vastag hó és jég borította csúcsok, oldalak, a sziklák, az ormok mind valami egészen furcsa félelemmel teli, békességes, zord és mégis várakozást keltõ érzést ad egyszerre. Megfog. A 2100 méter magasan fekvõ falucskát, vendéglátónk szülõhelyét az egyszerûség és a szürkeség jellemezte, de az emberek minden melegséget megadtak. Csodálatos vendégszeretetet, szívélyességet és természetesen kíváncsiságot felénk, a náluk ritka vendég felé. Az állandóan huncutul mosolygó szemek mögött sorsok, életek, úgy ahogyan mi sohasem láthatjuk, de mégis megérezni belõle valamit. Szertartásos birkavágás, kézzel tépett és fogyasztott ízletes húsok, lepények és az elmaradhatatlan „tósztok” színessé tették e szikár világot. Irány akklimatizálódni a hegyekbe! Itt a magasság még csak 2300-2500 méter. Reggel 5 órakor ébresztõ, reggeli, nyergelés és indulás, bízva az esetleg elénk kerülõ szibériai õzbak elejtésében. Sem az elsõ nap, sem másnap nem lõttünk semmit, csak a kilométerek fogytak, szirtek, patakok maradtak el alattunk, bakot is láttunk, Magyar VADÁSZLAP

A farkasfalka a folyóhoz inni érkezõ hegyikecskékre és birkákra is veszélyt jelent keresõmmel hosszasan szemlélve egyszer csak valami mozgásra lettem figyelmes. Hozzászokva a körülményekhez, egyre jobban kivehetõ volt a közép-ázsiai kõszáli kecske nyáj, lehettek vagy hetvenennyolcvanan. Lenyûgözõ látvány volt. Lassan, a gyér füvet szemezgetve haladtak a magasabb szirtek felé. Közelebb kéne mennünk. Újabb egy órai félelmetes „lefel” lovaglás után közelebb voltunk, alig 3400 méterre. Négy-öt, legalább 110-120 centiméter szarvhosszú kapitális ibex legelt békésen közöttük. Még a keserves lovaglást is elfeledtem. Egy órai nézelõdés után indulás vissza a bázisra. Másnap ismét nekimentünk a hegyeknek. A tegnapi hatórás lovaglás utáni izomláz az elsõ óra után megszûnt. Az egyik kiszögelés után, közvetlen felettünk pár száz méterre, szép kis csa-

A hirtelen jött fagy a mormotákat is váratlan helyzet elé állította sekkel pótolni. Ránéztem a GPS-re: 3890 méter magasságot, 638 hpa légköri nyomást mutatott, kezdtem érteni a dolgot. Ekkor a kirgiz kísérõnk megkocogtatta a térdem s elõre mutatott, a szemben mintegy ezer-ezerkétszáz méterre lévõ szikla oldalára. Semmit nem láttam, azonban a


pat kecske baktatott a friss fûvel borított lankás felé. A magasság itt is 3900 méter felett volt. Meghúzódtunk a sziklataréj mögött, s huszonnégy darabot számláltunk meg. Ebben a nyájban is volt több kiváló szarvú bak. Lóra, tovább! Déltájban megálltunk egy rövid idõre enni valamit,

na meg pihenni (nem jött rosszul). A mellettünk tornyosodó hegyek oldalán ekkor tûnt fel egy odaérkezõ hatfõs vadcsapat. Én persze elõször észre sem vettem a különbséget, azt hittem ezek is kecskék, azonban jobban megnézve kiderült, hogy az érkezõk Marco Polo juhok voltak. Soha sem láttam még ilyen állatokat, ezért sokáig néztem õket. Hatalmas csigáikat jobbra-balra himbálva komótosan, de rendkívül biztonságosan haladtak a meredek sziklafalon. Kopottas, vedlésben lévõ szõrzetük ellenére volt bennük valami fenséges, valami megható. Nem lett volna nehéz feladat kiválasztani, majd meglõni a legszebbet. A következõ napon az UAZ-zal felmentünk a B2 bázisra. Ez a szálláshely magasabban és talán még jobb helyen van, mint az elsõ. Az épület még nincs befejezve, de látszik az akarat, hogy ez már „európaibb” legyen, hogy mind jobban szolgálja az ideérkezõ vadászok kényelmét. – Lóra, indulás a szirtekre – kaptuk az utasítást. A hegyi lovaglás itt sem volt könnyebb, a levegõ sem lett több, de valószínûleg kezdtünk hozzászokni a magashegyi körülményekhez, mert most könynyebbnek tûnt a haladás. Egész estig jártuk a hegyeket s több ízben is láttunk lõhetõ, kiváló szarvú ibexeket és Marco Polokat. Másnap sem volt ez másként. Hazafelé sikerült lõni pár mormotát. Ez itt nem nagy dolog, mert rengeteg van mindenfelé, szinte csak célba kell lõni rájuk. Aranyosak, ahogy vonulásunkat végigkísérik a füttyeikkel. A húsukból készült pörkölt volt vacsoránk fénypontja. Remekül sikerült. Köszönettel tartozom kedves barátaimnak a meghívásért, valamint a sorsnak, hogy életem hatvanadik évében még hagyott nekem elegendõ ÕSZE LÁSZLÓ erõt mindahhoz, amit átéltem.

461


de lõhetõt nem. Az idõ sürgetett, így tovább álltunk. Másnap reggel indulás az AkSay folyó völgye felé. Jeges torlaszokon és elképesztõ állapotú fahidakon haladtunk egyre feljebb és feljebb. Volt olyan átkelésünk, ahol a lezúduló jeges áradat az utat teljesen elmosta és csak a sekélyebb részeken tudtunk lovas felvezetés mellett tovább haladni. Megérkeztünk a 3250 méter magasan lévõ, B1-nek nevezett bázisunkra. Egyszerû, de a már lassan megszokott körülményekhez képest kényelmes faházszerû „építmény”. Befûtve, vacsorával vártak vendéglátóink. Vacsora közben egyeztetés a reggeli indulásról, illetve a szükséges felszerelésrõl. (Szõlõcukor, víz, némi harapnivaló, réteges öltözés, napszemüveg esõkabát, lábszárvédõ stb.) Öt órakor ébresztõ, reggeli, mire végzünk, a lovak már felnyergelve várnak. Egy kis igazítás a szerszámokon, aztán indulás. Kissé szokatlan volt az aprócska ló gyors ritmikus mozgását átvenni, de egy óra elteltével remekül ment. Két óra múlva elértük a vadászterületet. Az út eddig a viszonylag kényelmesnek mondható folyóvölgyön haladt felfelé, de ami most jött, az minden képzeletet felülmúlt. Elképesztõ köves, havas, jeges meredekeken keresztül jutottunk egy sziklaperemre, ahol végre leszálltunk a lovakról, s leültünk. Távcsöveinken keresztül kémlelni kezdtük a szemben lévõ szirteket. Ott ültem a szikla peremén s a levegõhiányt próbáltam valahogy a gyors és mély légzé-

VADÁSZIRODALOM

A magyar vadászirodalom bölcsõjérõl V. Az elsõ vadászati szakkönyvünk, Pák Dienes: Vadászattudomány címmel „BUDÁN, A’ MAGYAR KIRÁLYI TUD. EGYETEM’ BETÛIVEL 1829.”-ben jelent meg. Megelõzte azonban mindezt a „Pesten, Karátson Hava 27-én 1828”-ban keltezett, a szerzõ által írt négyoldalas reklámismertetõ, melynek címe: „Elõfizetési Jelentés” volt. Közel kétszáz évvel ezelõtt a szakkönyv megjelenését az író szerzõ elõzõ évben már elõfizetõket toborozva reklámozta!

P

ák Dienesrõl alig tudunk valamit. Bányai József muzeológus is csupán annyit talált róla, hogy 1800-1864 között élt és a Károlyi-családnál szolgált uradalmi tiszttartóként. Ezt igyekszik bizonyítani a könyvben a címlap utáni lapon nyomtatott, gróf Károlyi György úrnak szóló dedikáció, és az ugyancsak neki szóló, a következõ lapon található egyoldalas, rendkívül udvarias magasztalás és köszönet a legalázatosabb szolgájától, 1829. Szent György napján keltezve. Az „Elõfizetési Jelentés” azzal kezdõdik, hogy: „A’ Vadászatkedvellés Magyarral születik.” Majd úgy folytatódik, hogy a vadászatról „egyedül a’ Magyar az, kinek nemzeti nyelvén nincs Könyve, melly annak nevezetesebb fogásait elõadná, és szertartásait Hazája’ szokásaihoz alkalmaztatva tanitaná. Ezen hijányosságot ki akarván pótolni – a’ miket ön tapasztalásaim szerént, ’s üres óráimban olvasott hasonló tárgyú Könyvek után meg gyõzõdésembõl használhatónak ismértem”. Pák Dienes leírja, hogy a könyv úgy jelenhet meg, ha legalább 200 elõfizetõ lesz, mert a nyomtatás számos költségét nem tudja viselni. A kétkötetes mû ára „2 ft. ezüstben”. Az elõfizetés határnapja a jövõ év „Jó’sef napi Pesti vásár.” Megadja az elõfizetési helyeket is. „A’ki 10 Elõfizetõt szerez, annak a’ 11-dik nyomtatvány tiszteltetésül fog adatni. Az Elõfizetõ Urak’ nevei a’ Munka’ végén jelennek meg.” „Hogy pedig a’ Vadászat kedvellõk elõre tudhassák, miért adják ki pénzöket? a’ Munka foglalatja itten röviden elõ adatik.” Hát nem sikerült röviden, mert igen részletes, több mint egy oldalas tartalomjegyzék következik, azt bizonyítva, hogy a kézirat már ekkor, 1828-ban készen volt. Az Elõfizetési Jelentés harmadik és negyedik oldalán névsor szerint azokat a

462

városneveket, és az ott lakó „hazai Könyváros Urak” nevét, rangját adja meg, akiket megkért az elõfizetések elõmozdítására és elfogadására. Igencsak érdekes néhány város akkori neve: Fejérvárott (Székes-) ; Nagy Kállón; Nagy Váradon; Sáros Patakon, Tóth Megyeren; Ujhelyben (Sátor-allya); Vásárhelyen (Hold mezõ). A felsorolás és a jelentés végén a dátum, végezetül a szerzõ neve és címe olvasható: „Pák Dienes, Lakása Pesten az üllõi utszában Mgos Gróf Károlyi György Urnak 200. szám alatt levõ házában.” A könyvben az elsõ kötet címlapja és ajánlása után a „BÉVEZETÉS” olvasható, mely a lábjegyzetekkel együtt hét és fél oldalon megadja a „Vadászatnak történeti rajzolatja” általa fontosnak ítélt ismereteit. Az „ÁLTALÁNYOS ELÕISMÉRTETÉS” a vadászat tudományát két fõ részre osztja, „egy felõl a’ vadak’ természeti tulajdonit, miképeni ápolgatásokat ’s kiméllésöket tárgyazza: más részben pedig azoknak elejtés (meglövés) vagy fogdosás által történhetõ haszonra fordítását adja elõ.” Az elsõ rész „Vadász-fegyverekröl; azok’ megválasztása, használása, velekbánás, töltésök, próbálások, tisztitások, és rozsdátol megóvások módjárol.” szól. A régiek fegyverei a vadfajok szerint különböztek: Homer szerint a vadbikák és vaddisznók ellen bárdot, futó vad ellen íjat, nyilat, vagy gerelyt (hajítódárdát) és nyársat használtak. Mostanság viszont „sugárcsövû puskákat: a madár-, az egycsövû-, és az u.n. rucza-puskákat használják, melyek különbözõ fontnyi nehézségû sréttel töltetnek. Azon szegletes vagy gömbölyü furott vasat, melly a’ puskapor és srétnek bizonyos távolabb czélra erõszakos munkálkodása végett irányosan alkalmaztatik, puskacsõnek (Lauf) nevezzük…..Leg-

jobbnak tartatnak azon puskacsõvek, mellyek lópatkó – szegekbõl készülnek. …Némelly puskacsövek belõl szegletekre, mások pedig egyenes, vagy csiga formáju tekervényes vágányokra vannak véve”. Ebben a fejezetben részletesen taglalja a csõ és a puska részeit, majd a címben megadott témákat, összesen 39 oldalon. A fegyvertisztításhoz angolnaolajat ajánl. A következõ részben a puskaporról, annak jóságáról, eltarthatóságáról, valamint „a srét és golyóbis” erejérõl ír. Megtudhatjuk, hogy „A’ golyóbis vagy olly nagy, hogy abból csak egy lövetik egyszerre, vagy olly kicsiny, hogy egy lövésre több vétethetik; az elsõ egyenes golyóbisnak, a’ másik postának, futónak, ficzkónak, nyargalónak szokott neveztetni.” A különbözõ helyzetben levõ lövésleadást 10 oldalon keresztül részletezi. A vadászeszközök sorában külön kitér a vadásztarisznyákra is, mellyel kapcsolatban igen fontosnak tartja, hogy „oly tág legyen, hogy abba puskaporos-szaru, srét- és golyóbis-zacskó, fagyús vagy szappanos vászon-darab, fojtás, kova ’s ahoz kivántató ónlevélke vagy egyéb szer, por- és srét mérték, golyóbisvonó, körömvas, sróftekercs, harapó-fogó, finom reszelõcske, törlõ-rongy, gyujtólyukpiszka-toll vagy drótocska, faolajos üvegcse, szóval mind, mire vadásznak szüksége lehet, elférhessen”. A negyedik rész a vadászkutyákról szól: „különösen kutya-kölykök’ nevelésérõl, tanításokrol, használásokrol és nevezetesebb betegségeik’ gyógyitásárol”. Az Magyar VADÁSZLAP


rühetéskor kerülnek. Tizenhat hét, vagy 4 hónap múlva a’ hasas kocza kiválván a’ csapat közül, ’s magának vaczkot készítvén, 4 gyakran 10 ’s több csíkos, vagy sávos, sávolyos malaczot is fiadzik.” Vadászatáról a következõket írja: „Az igen közel

rõl, kõszáli kecskérõl, medvérõl, túzokról is, a farkasról és hiúzról pedig azt tartja, hogy „Csehország némely sûrû erdeiben még a múlt században annyi farkas és hiúz találtatott, hogy a madarakat is szembetünõleg kipusztíták.”

hozzánk jött vaddisznót fültövön vagy hevederen keresztül sréttel is elejthetni.” „A fáczányról (Phasianus Colchicus, Gemeinder Fasan)” többek között leírja, hogy „a nagy vadak közé számíttatik. Eledele mindenféle kerti-vetemény, gabonafaj, bogarak, hangyatojás és csiga. Párzásuk Mártzi-usban kezdõdik ’s Májusig tart; a’ jércze tudnillik a kakasnak rekedt

A „kis vadak” ismertetése a nyúllal kezdõdik, „’s tartózkodásánál fogvást erdei, mezei ’s pallagi nevezetû. Az elsõ közönségesen nagyobb ’s 12-13 fontot nyom, a’ pallagi pedig csak 7-9 fontot. Ha két kan küzd, hátulsó lábaikra leülvén, elsõ lábaikkal csapdozzák egymást fültövön, nõsténye párzás után 4 hét múlva kettõt ’s hármat fiadzik, a’ szoptatással azonban csak 12 legfeljebb 20 napig bajoskodik….. A kan közönségesen futósabb a’ nõsténynél, a’ mit leginkább agarászatkor láthatni”. „A Rókáról (Canis vulpes, Fuchs) megállapitható, hogy a kutya és macska tulajdonságaiból igen sokkal bír….. Bakzása Január és Februáriusban tart, végezte után 9 hét múlva 9-10 napig vak kölyköt fiadzik.” Jó néhány egyéb apróvadfaj – többek közt a vadmacska, a fajdok, a fürj, a haris és a fogoly – mellett említést tesz a vadászgörényekrõl is: „A petymeg (Mustela furo, Frett Wiesel) szintén ragadozó állatok közé ’s jelesül a’ menyét-fajhoz tartozik. Éltének nagyobb részét, melly 10-14 esztendõre terjed, többnyire tespedve szendergi által; a’ tengeri nyúlnak különös ellensége ’s leginkább annak vadászása miatt tartatik.” A magyar vadászirodalom elsõ szakkönyvének elsõ kötete a tartalomjegyzékkel befejezõdik. A második kötetrõl sorozatunk következõ réDR. ÁDÁMFI szében, az augusztusi száTAMÁS NY. ERDÕMÉRNÖK munkban olvashatnak.

hangú kakk, kakk kiáltására elõjön, ’s vele közösûl.” A külön kiemelt vadfajok mellett olvashatunk még a jávorszarvasról, a zergé-

463


akkor használatos gyakoribb kutyafajokról szintén részletes leírást olvashatunk, a vizslák tanításával például közel 20 oldalon át foglalkozik! Az elsõ kötet utolsó, de legnagyobb (közel 100 oldalas) fejezete tartalmazza a különbözõ emlõs és madár-vadfajok részletes ismertetését. Elsõként természetesen „A’ rõt szarvasról (Cervus Elaphus. Rothwild, Edelwild)” szóló, nyolc és féloldalnyi, nagyobbrészt helytálló ismeretanyagot közöl. Aránylag részletesen leírja a gím morfológiáját (benne a fogazata, „a bika tökei vagy nemzõ-golyóbisai” és „szarva” alakulását), nyomait, elterjedését, táplálkozását, a bõgést, a „suta folyatását és ellését,” valamint a vad viselkedését, de az ellenségeirõl is említést tesz: „A felidült szarvasnak legnagyobb ellensége a’ farkas és hiúz, a’ gyenge szarvas-borjut azonban a’róka, vaddisznó, vadmacska, sas, és fülesbagoly is megtámadja ’s gyakran elöli.” A dámvadról (Cervus dama, Damhirsch) kétoldalnyi ismeretanyagot közöl. „Hazája ugyan a’ mérséklett melegû égöv, azonban Európának hídegebb részeiben is találhatni”. Pák Dienes gyakran von párhuzamot a gímszarvassal: „A’ dámvad’ különös tulajdonsági szinte azok, mellyek a’ szarvasokéi azon különbséggel, hogy vizben és sáros helyen hûtözés végett soha sem fetreng, ’s ha kutyáktól szorittatik, tekervényes ’s oldalaslag szökdelés közt szokott megbuj-ni a’ sürûben”. „Az Özrõl. (Cervus capreolus, Rehwild). A’ szarvas-nemhez tartozó õz szinte a kérõdzõ állatokhoz, ’s vadász-tekintetben hol a’ nagy, hol középszerû-vad osztályhoz számláltatik. Rendszerint bakja bír csak két szarvval, néha azonban nõsténye is. Az õz-borju vagy zera 6 hónapos korában kapja az elsõ, csak nem egymás mellett felfelé álló, hegyes szarvakat, ezek növésük közben lágyak, ’s durva szõrû bõrrel vagy hártyával boritvák, ’s csak Februárban vagy Márciusban galyhoz dörzsölés által tisztulnak meg.” A sertevad bemutatását eképpen kezdi: „A’ vaddisznó is kövér korában 3-4 mázsás, és 20-30 esztendeig is elél… Európának csak nem minden tartományiban találtatik. Élelem-keresés miatt esthajnalkor tisztább helyekre tart, reggel pedig ismét a’ sûrûbe tér; többnyire nyájban többen élõdnek együtt, de az illy nyáj majd mindég csak koczákbol és süldõkböl áll; az öreg kanok magányosan járván a’ nyáj közé csak

Csiribiri emberek Nem csak a mi magyar mondáinkban, hanem az ukránok, románok, horvátok, szlovének, csehek, szlovákok népköltészetében is felfedezhetõ Mátyás király legendákkal, mesékkel körülírt alakja. A XV. századi magyar reneszánsz uralkodó és udvarnépe sokat vadászott. Nem véletlen, hogy sok történet kezdõdik, folytatódik vagy fejezõdik be a királyi vadászat említésével, miközben természetesen sok másról is szól. Az alábbiakban összegyûjtöttünk néhány ilyen történetet és az elsõ epizód címét választottuk fõcímnek.

…minthogy azonban a kíséretéhez tartozó urak és apródok e királyi látogatás következtében gyakran belátogattak a falu szépeihez, s nem egy jámbor férj és võlegény számadásában követtek el ártalmas háborításokat, emiatt a felingerelt szerelemféltõ férfiak azt a bolondot gondolták ki, hogy õk bizony kivágják azt a hársfát, mely alatt a király pihenni szokott, majd akkor talán nem jön többet oda kíséretével. A vadászatban kifáradt király egyszer csak nem találta kedvenc hársfáját a falu végén. Ki volt onnan vágva. A vele volt urak nagy lármát csaptak a vakmerõség miatt, s elõvették a falu elöljáróit, hogy ki tette ezt a gonosz tréfát? Azok töredelmesen bevallottak mindent, s ijedtükben kiszolgáltatták mindazokat, akik a hársfa kivágásában csak egy fejszecsapással is vétkesek voltak, s azokat megkötözve a király elé cepelték. Mátyás király, anélkül, hogy egy tekintetre méltatta volna megbántóit, azt mondá: „Bocsássátok el õket. Haszontalan csiribiri emberek!” A vétkeseket büntetlenül elbocsáták, de gonoszabb büntetés várt aztán az egész falura; mert azon túl, akárhova mentek, az egész környék így nevezte õket: „itt jönnek a csiribiri emberek”. Száz, meg száz esztendõ múlva is rajtok maradt a csiribiri gúnynév.

Ki álmodta a legszebbet?

Nekemiás mester nem szólt arra semmit, hanem horkantott akkorát, hogy a király a kardjához kapott. – Azt gondoltam, vaddisznó! – ütött a mester vállára, de az még összébb görnyedt, olyan jóízûen aludt a jámbor. – Mégiscsak magamnak kell megnéznem azokat a tûzpillangókat! – ugrott talpra Mátyás, s kezébe kapva a fegyverét, szép csendesen nekivágott a sûrûnek. No, a tûzpillangók nem voltak valami ijedõs teremtések. Annál nagyobb rajokban röpködtek, minél közelebb ért hozzájuk Mátyás, s utoljára úgy nekibátorodtak, hogy a király arcába is beleröppentek. – Ohó – hessegette el õket magától -, hiszen nem pillangók vagytok ti, hanem szikrák! A tûzpillangók csakugyan egy nagy máglyából táncoltak kifelé, amely az erdõ közepén úgy lobogott, mintha óriások lobogtatnának valami piros kendõt. Három szénégetõ legény hevert a máglya körül: azok meg igazi óriásoknak tetszettek a piros fényben. – Jó estét, jó emberek – lépett oda hozzájuk Mátyás, – no, mire végzitek? A jó emberek nagyon szûken eresztgették a szót a foguk közül. Nem csinálnak bíz õk egyebet, mint feketét a fehérbõl. Fekete faszenet a szép fehér hasábokból. – No, ennél különb mesterséget is tudnék – telepedett közéjük a király. – Nem fákat kellene nektek vágni, hanem törököt. – Mivel, atyafi? – mordult rá egy legény: Fejszével-e vagy fûrésszel?

Sokat változtak a budai erdõk azóta, mióta Mátyás király kergette bennük az õzet meg a szarvast. Abban az egyben bizonyosan nagyon megváltoztak, hogy most már nem lakik bennük se szarvas, se õz. Hanem abban meg egy cseppet se változik, hogy ma is könnyebb köztük eltévedni, mint eligazodni. Megesett biz az egyszer Mátyás királyon is, hogy akárhogy tudakozta kifelé az utat a rengetegbõl, ott lepte az éjszaka. Szerencse, hogy szép, csillagos nyáréj volt, amit vétek lett volna szobában tölteni. Többet ért a pattogó rõzsetûznél heverészni, ahol az udvari vadászok mindjárt nyársra húzták a vadat. Kristályvízzel a csörgõ hegyi patak szolgált, s hogy hiányosság semmiben se legyen, a falatozás végeztével Nekemiás mester, az udvari csillagász is odatelepedett a király lábához. – No, tudós mester – intett neki Mátyás, – hadd lássuk, el tudsz-e altatni a tudományoddal! Tudós Nekemiás mester csakugyan locsogott-fecsegett is a csillagokról annyit, hogy az udvari vadászok mind elaludtak bele. De még a fülemilék is elhallgattak, még a patak is halkabban mormogott, mikor egyszerre csak megszólalt a király: – Azt mondd meg, mester, ha olyan nagy tudós vagy: micsoda tûzpillangók röpködnek ott az erdõ mélyében?

464

Magyar VADÁSZLAP

HIHETÕ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

illusztráció: Simon Ferenc


– Hja, legények, nem a fegyver teszi a katonát, hanem a jóravaló katonának a király adja a fegyvert! Látjátok, hogy engemet is hogy fölékesített Mátyás király. Ezzel szétlebbentette magán a köpönyeget, s kicsillantotta alóla az aranyos kardot, az elefántcsontos puskát. A három legénynek összevillant a szeme, s mindjárt közelebb hívták Mátyást a tûzhöz. – De bizony legjobb lesz, ha az éjszakát itt tölti, katona uram. Futja a derékalj mindnyájunknak, de még a takaródzót se húzzuk le egymásról. No, az igaz is volt, mert a derékalj a puha pázsit volt, a takaródzó meg a csillagos ég. Aludt is a király olyan jóízût, hogy még a feketerigók költögetésére se ébredt fel hajnalban. Hanem arra felébredt, mikor az egyik kormos képû legény oldozgatta le az oldaláról az aranyos kardot. – Mit csinálsz, te legény? – riadt föl Mátyás, s úgy szórta a szeme haragjában a szikrát, akár a szentjánosbogár. De nem ért az semmit, mert a három legény nagyon barátságosan nyomogatta lefelé a földre. – Sose ugrándozzon, katona uram, hanem csak pihenjen szépen. Hiszen nincs nekünk rossz szándékunk, csak igazságot teszünk. – Hát aztán micsoda tifelétek az igazság? – Az, hogy reggel ki-ki elmondja, mit álmodott az éjszaka, s annak ha törik, ha szakad, teljesednie kell. – Szép kis igazság! Hát aztán mit álmodtatok? – Én csak annyit – nevetett a legöregebb legény –, hogy ez az aranyos kard az én oldalamon ragyogott, s ezzel álltam be katonának Mátyás királyhoz. S már akkor csakugyan oldalára kötötte a kardot. – Én meg ezzel a gyöngyös puskával mentem vitézkedni – szólt a középsõ testvér, s már akkor csakugyan illegette a vállához a puskát. A legkisebb fiú elszontyolodott, hogy így kisemmizték a bátyjai, hanem ahogy végignézett Mátyáson, egyszerre elrikkantotta magát, mert megakadt a szeme a vadászkürtön.


– Nini, tulajdon ezzel a kürttel álmodtam az éjszaka! Még a zsinórja is csupa ezüst volt, mint ennek. Mátyás király azonban jó helyen tartotta az eszét, s nagyon vidáman mosolyodott el. – Hát a szava milyen volt annak a kürtnek, öcsém? – Majd kipróbáljuk – kapott a szón a legény, s akkorát harsantott a kürttel, hogy az tán Buda váráig is elhallatszott. De a vadásztanyáig biztosan el, mert mire a legény harmadikat harsantott, akkorára már ott termettek a király vadászai. A három szeneslegény négyfelé ugrott, de a király rájuk rivallt, erõsebben a kürt szavánál: – Hohó, ha én meghallgattam a ti álmotokat, ti is hallgassátok meg az enyémet! Azt álmodtam, olyan szorosra kötöttem a nyakravalótokat, hogy sose oldódzott meg többet. Nekemiás mester már akkor kiválasztotta, melyik bükkfa lesz a legmagasabb a három legénynek. Azok meg úgy álltak ott, mint a jégverte búza, s alig hittek a fülüknek, mikor a király szelídebbre fogta a szót: –Ti sem akartatok nekem rosszat, én se akarok nektek. Olyan feketék vagytok, hogy nem tehetek veletek mást, mint hogy beveszlek benneteket katonának a fekete seregbe.

Tóbiás mester Jó embereivel, hív szolgáival, válogatott nagyurakkal a Mátra széliben vadászgatott egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast, s dél idején terebélyes fák árnyában jóízûen megették a pecsenyét. – No, most már hunyjunk egyet ebben a szép bársonyfûben, urak – heveredett le ebéd után a király. – Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk. Tóbiás mester olasz tudós volt, s az eszével szolgálta a királyt. Szörnyû okos ember volt, nemhiába mindig a könyveket bújta.

465

HIHETÕ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK Értett olyan nyelveken, amiken semmi élõ ember nem beszél. Megmondta, hogy ezer esztendõvel ezelõtt ezen meg ezen a napon nap sütött-e, vagy esõ esett. Tudta, hogy mért dong a szúnyog, és mért nem kukorékol a szamár. Tudott az mindent az égvilágon, mert minden benne volt a nagy könyveiben, amik közül mindig magával hurcolt egyet-kettõt. Most is úgy belemerült az olvasásba a galagonyabokrok alatt, hogy egy szót se hallott a király beszédébõl. – Neked szóltam, mester – kiáltott rá Mátyás -, van-e kedved bojtárkodni?! Tóbiás mester akkora igent bólintott, hogy az orrára csúszott a hegyes bársonysüveg. – Van, királyom, van. A lovak elolvasgatnak ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben a szép zöld mezõben.

A Magyar Posta 2008-ban, A reneszánsz éve alkalmából kiadott emlékbélyege

Az urak elnevették magukat, aztán elszéledtek aludni. Tóbiás mester pedig meg nem tudta érteni, hogy mit nevetnek most õrajta. Nagy mérgesen bújt vissza a könyvébe, s ki se gubódzott belõle, míg napáldozat táján a király föl nem ébredt, és össze nem kürtölte az urakat. – Gyerünk, urak, gyerünk, megfõtt már azóta otthon a malackörmös bableves. Az urak talpra ugráltak, Tóbiás mester is becsapta a nagy könyvet, és megdörzsölte a szemét: – Mehetünk, királyom, mehetünk. No, pedig nem mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott: szõrén-szálán elveszett a király fakó lova. – No, híres bölcs, most add elõ a tudományod! – ráncolta össze a szemöldökét Mátyás. – Elveszett a fakó, te felelsz érte. – Engedelmet kérek – tette az orrára a mutatóujját Tóbiás mester –, nem veszett az el. Azt mondja az írás, hogy a világon semmi se vész el. Megvan az a fakó valahol. – Süsd meg a tudományodat! – legyintett a király. – A lovat add elõ akárhonnan, vagy utánamehetsz magad is. Nosza, a válla közé kapta a nyakát erre a nagy tudós, s alázatosan

466

elsompolygott a lovat keresni. A harmadik lépésnél visszafordult. Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban, mint egy lovat a Mátrában. – Pardon, grácia fejemnek – somfordált oda a király elé –, bizonyosan a farkasok ették meg a fakót. – Farkasok nyár derekán? – csóválta a fejét bosszúsan a király. – Különben eredj utánuk, tudsz te a farkasok nyelvén is. A kíséret elnevette magát, a mester pedig nagy morogva bebújt a sûrûbe. Megzörgetett minden bokrot, megvallatott minden levelet, s utoljára is összekarmolászva, megtépett gúnyában borult a király elé. – Egy életem, egy halálom, fejemet neked ajánlom, de a fakót nem találom. – Sebaj, no, mester – esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. – Én majd fölülök a nádor lovára, a nádor az országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó hadnagyéra, a sereghajtó hadnagy a tiedre, te pedig hazakutyagolsz gyalogszerrel vagy nádparipán, ahogy jobban esik. Már éppen indulóban voltak, mikor egyszer csak közéjük toppan egy öreg pásztorember. Szûre a vállán, bocskor a lábán, görbe bot a kezében, illedelmes köszöntés a száján. – No, mire végzik? – azt mondja. – Hazafelé igyekeznek? – Igyekeznénk ám, ha kár nem ért volna – feleli a király. – Kis kár nem nagy kár – azt mondja a pásztor. – De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett – magyarázta Mátyás. - Nem találkoztál vele jártodban-keltedben, jó ember? – Színét se láttam – nézett körül a pásztor, – hát aztán legalább keresték-e valahol? – Mindenütt, ahol nincs – kottyant bele mérgesen Tóbiás. – Hát ott kell megnézni, ahol van – mondta komolyan a pásztor. – Meg kell nézni a szarkafészekben. Szép kerek szarkafészek ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében, arra mutatott föl a pásztor, Tóbiás mester pedig elvihogta magát: – Hihi! Lovat a szarkafészekben! No, még ilyet se hallottam életemben. – Meg kell pedig azt próbálni, mester! – ütött a vállára a király, aki egyszerre keresztüllátott a szitán. – Mássz föl csak erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket! Tóbiás mester csavargatta a fejét jobbra-balra. Mégiscsak furcsállotta, hogy õ udvari tudós létére fára másszék. De a király olyan keményen biztatta a szemeivel, hogy jobbnak látta lerúgni a kordován csizmát, s nekirugaszkodott a fának. Hosszú lábával egykettõre fönt termett, s le is kiáltott csúfolódva: – Szarka sincs ebben, nemhogy ló volna! – Nono! – szólt vissza a király –, nézz csak körül abból a fahegybõl, hátha látsz valami szépet. Hát akkorát rikoltott a mester, mint egy erdõ sárgarigó: – Ne legyen Tóbiás a nevem, ha nem látom a fakót! Ott legel, ni, az érparton, a másik erdõszélen! Nem telt bele egy jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig el nem indult, míg kezet nem szorított a pásztorral. – No, jó ember, többet tudsz egy regiment tudósnál. Tavaszra hozzád adom iskolába Tóbiás mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat elõre. Azzal elõvette az erszényét, de biz abban nem volt egyéb egy rézpolitúránál. – Sebaj, no – nevetett a király -, itt hagyom zálogba a bicskámat! Ezüst volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta se evett magyar pásztor olyan bicskával paprikás szalonnát. Magyar VADÁSZLAP

Kõleves


Mikor aztán a kalázi bíróék odaszaladtak nagy tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón, s nyomtalanul eltûnt, mint a füst. S a kalázi bíróéknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy utánaszaladjanak. – Nini, apja, csupa színarannyá változott a kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása! – lelkendezett az asszony. A kalázi bíró akkorára tátotta a száját, hogy majd elnyelte a bográcsot katlanostul, s akkorát jajdult, hogy elhallatszott a hetedik határba. – Mi lelt, ember? – kérdezte ijedten a bíróné: – Az lelt, hogyha a káposztáskövet fõzte volna meg a vándorló legény, most akkora aranyam volna, hogy nem férne a szobában! Kapta magát a kalázi bíró, mérgében úgy kihajította az aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig. Szaladtak is utána eszük nélkül, tûvé tették az egész határt, de máig se találták meg. Hanem a szalonnásgombóc-levest máig is kõlevesnek hívják Kalázon.

467


Egyszer Mátyás király addig kergette a vadat a budai hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt el az erdõben. Mentõl jobban igyekezett ki az erdõkbõl, annál jobban közéjük keverõdzött. Pedig már a napocska is lefelé csúszkált az égrõl, s a vacsoracsillag is ott nevetgélt a János-hegy tetejében. Bezzeg örült Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az országútra. Nem bánta õ, Pomázra viszi-e vagy Kalázra, csak vacsorához jusson. Az országút meg egyenesen Kalázra vitt, ott is éppen a bíró házának. Kalázról ma se lehet azt mondani, hogy ott van a világ közepe: akkor meg éppen csak akkorácska falu volt, hogy ha az innensõ végén elmiákolta magát a macska, a másik végén is hideg rázta az egereket. A kalázi bíró háza se volt valami kacsalábon forgó kastély, hanem volt igenis olyan alacsony kis gunyhó, hogy lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába. Csupa szerencse, hogy a koronáját otthon hagyta. – Adjon isten jó estét! – köszönt be illedelmesen. – Edd meg, ha jó! – mordult rá mérgesen a kalázi bíró, aki éppen azon szorgalmatoskodott, hogy görbe szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkáján. – Meg is enném én, atyámfia, akármi jót – fûzte tovább a szót a király, - mert dél óta nyelem az éhkoppot. Erre már a kalázi bíróné is megszólalt, aki a padkán üldögélve valami rongyos gúnyából szedegette ki a cérnát. – Ejnye, ejnye, jó ember, de kár, hogy tegnap ilyenkor nem jöttél! Akkor ettük meg annak a kenyérkének a haját, amelyiknek a béle tegnapelõtt fogyott el vacsorára. „No, Mátyás, te se jártál még ilyen zsugori népnél életedben” – gondolta magában a király, de szólni semmit se szólt, csak körös-körül hordozta szemét a szobában. – Mit vizslálkodsz, földi? – kérdezte tõle a bíró ijedten. – Azt nézem, találnék-e valahol egy darab követ – mondja a király. – Már mire mennél te azzal a kõvel, atyámfia? – Fõznék belõle kõlevest. Azzal is beéri a magamforma szegény vándorló legény. De már erre a bíró úr is letette a görbe szögeit, bíróné is a rongyait. – De már azt magunk is megtanuljuk, hogy kell kõbõl levest fõzni. – Hamar hozzatok hát levesnek valót – azt mondja a király, s elõkereste a tarisznyájából a szegedi halasbicskáját. Hozott az asszony a kamrából akkora káposztáskövet, hogy csak úgy nyögött bele a jámbor. A gazda megrántotta a kötõje sarkát: – Hohó, hékám! Nem lehet csak úgy prédálni az eleséget ebben a drága világban. Kisebb kõvel is beéri ez a jó ember. Azzal keresett az udvaron egy szép kerek kavicsot, amivel a verebeket szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot, s azt nyájasan letette Mátyás elé. – Szegény ember, ne mondd, hogy sajnáljuk tõled a betevõ falatot. – No, ezt az isten is levesnek teremtette – örvendezett a király, csak most már melegítsetek egy kis vizet, amiben megfõzzem. Pergett a bíróné, mint az orsó, mert majd megette a kíváncsiság, s egy-kettõre tûz lobogott a bogrács alatt. Mátyás pedig megkaparászta a bicskával a követ, és belehajítot-

ta a bográcsba. – Egyéb se hibádzik már, asszonynéném, csak egy kis lisztecske meg egy-két tojás meg egy tenyérnyi szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek. Ki se mondja Mátyás a szíve kívánságát, már akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna meg három friss tojás. Gyúrt is belõlük Mátyás olyan szalonnás gombócot, hogy olyant nem látott a kalázi bíró. – Forr már a kõleves – jelentette ki a bíróné, mire Mátyás beledobálta a vízbe a gombócokat. – Lehet már teríteni, asszonynéném! A kalázi bíróné elõszedte a ládafiából a legfehérebb abroszát, leakasztotta a szögrõl a legrózsásabb tányérját – abból kanalazta le Mátyás király fakanállal a kõlevest. – No, gazduram, egyél velem – kínálta nagy emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabódott feleségestül együtt. – Jó lesz annak a köve is! – Még puhul egy kicsit, mert nehéz fövésû – biztatta õket a király. Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt a bogrács fölé, kivette belõle a kavicsot, s becsúsztatta helyette azt az öklömnyi sáraranyat, amelyik a tarisznyája sarkát húzta. – Úgy nézem, megpuhult már. Meg is dagadt a nagy fövésben, bele se fért már a kanalamba.

HÍREK - TUDOSÍTÁSOK 2008

JÚLIUS

A hó napja

A hét napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök

ÚJHOLD TELIHOLD

468

31 nap

Közép-európai zónaidôben Budapesten Nap kel nyugszik (óra perc) (óra perc)

4.51 4.51 4.52 4.53 4.53 4.54 4.55 4.56 4.56 4.57 4.58 4.59 5.00 5.01 5.02 5.03 5.04 5.05 5.06 5.07 5.08 5.10 5.11 5.12 5.13 5.14 5.15 5.17 5.18 5.19 5.20 l O

20.44 20.44 20.44 20.43 20.43 20.42 20.42 20.41 20.41 20.40 20.40 20.39 20.38 20.37 20.37 20.36 20.35 20.34 20.33 20.32 20.31 20.30 20.29 20.28 20.26 20.25 20.24 20.23 20.21 20.20 20.19

Hold kel nyugszik (óra perc) (óra perc)

2.25 3.26 4.43 6.07 7.31 8.52 10.09 11.21 12.32 13.41 14.50 15.58 17.04 18.07 19.02 19.48 20.25 20.54 21.17 21.37 21.54 22.11 22.28 22.46 23.09 23.38 -0.16 1.09 2.17 3.37

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

19.40 20.41 21.26 22.00 22.24 22.44 23.02 23.18 23.34 23.52 -0.12 0.37 1.09 1.49 2.40 3.39 4.46 5.57 7.09 8.21 9.33 10.46 12.02 13.20 14.41 16.04 17.21 18.27 19.18 19.56

fázisai (óra perc)

04.19 l

06.35 D

09.59 O

20.42 C

D C

Magyar VADÁSZLAP

Mire szabad vadászni? További képek és információk: www.vadászlap.hu

Júliusban: õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára Augusztusban: õzbakra – vaddisznóra – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra – örvös galambra (15-étõl) – balkáni gerlére (15-étõl) Egész évben: róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve.

Országos Vadásznap, szlovén szomszédokkal Az OMVK május 6-án, Tatán tartotta éves küldöttközgyûlését. A küldöttek a 2007. évi beszámolót négy ellenvéleménnyel, az idei költségvetés tervezetét pedig egyhangúlag fogadták el. Pechtol János bejelentette, hogy bizonyos jogszabályi változások rövid idõn belül rendezni fogják az eddig tilalom alá esõ vadfajok – zerge, medve, fajdfélék – trófeáinak behozatalát. A titkár beszámolt arról is, hogy a kamara a sportvadászok képzéséhez új, korszerû ismereteket adó tankönyv kiadását tervezi. A hozzászólások során dr. Székely István (Pest megye) elmondta, hogy a KRESZ közeljövõben várható módosításához beadták a vadászati érdekvédelemmel egyeztetett javaslataikat. Illin

József (Békés megye) a kamara segítségét kérte abban a sokakat érintõ kérdésben, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park – egyedülálló módon – az illetékességi területén betiltotta a szalonkázást és a vízivad vadászatot. Törzsök Gyula (Gyõr-MosonSopron megye) arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogszabály módosítás során pontosan meg kellene végre határozni a közigazgatási külterület és belterület fogalmát. Utóbbi ugyan nem minõsül vadászterületnek, mégis számos kötelezettséget ró a vadászatra jogosultra. Végezetül Feiszt Ottó elnök bejelentette, hogy az idei Országos Vadásznapot a Szlovén Vadászszövetséggel közösen, augusztus 30-ikán, Lentiben rendezik.

A vadásztársak tiszteletére A Kóhalma Vadásztársaság hetedik alkalommal rendezte meg kopjafa ünnepségét az Alsónémedi határában lévõ vadászházánál. A kopjafát a társaság 50. évfordulóján állították elhunyt vadásztársaik emlékére, s az idén a tavaly elhunyt id. Macsek Lajos vadásztársukra emlékeztek. A koszorúzás és emlékfa-ültetés után koronglövészet, lovas-, íjász-, solymász-bemutató, fõzõverseny és különféle gyermekprogramok tették hangulatossá az ünnepséget, amelyen a hozzátartozókon, környékbelieken kívül olasz vadásztársak és baráti vadásztársasádr. Végh Róbert gok tagjai is részt vettek.

Emlékeztünk Példaértékû, ahogy a Noszlopi Vadásztársaság megemlékezett a tíz éve elhunyt örökös vadászmesterérõl, Scheihly Lászlóról. A tóparton álló vadászház udvarán felállított kopjafára sajnos újabb réztábla került, az idõközben elhunyt vadásztársak nevével, köztük a humorista Hoffmann (Hofi) Géza nevével, aki ko-


rábban szintén tagja volt a társaságnak. A megemlékezéseket követõen minden résztvevõ ajándékba kapott egy kis füzetecskét, amelyben Rektor Mihály gyûjtötte össze a legendás vadászmesterrõl szóló történeteket. A rendezvény hivatalos részét a Vadászkamara Kürt Együttes szignáljai zárták.

469

HÍREK - TUDOSÍTÁSOK

470

Magyar VADÁSZLAP

Zalai lövészversenyek További képek és információk: www.vadászlap.hu

A Zalaerdõ Zrt. Pusztaapáti lõterén, június 7-én rendezték a hagyományos Göcsej Kupa lövészversenyt. A kellemetlen, esõs idõ több esetben is alaposan megnehezítette a versenyzõk dolgát, a két golyós (bukóés állócél) és a két sörétes (korongvadászat és trapp lövészet) versenyszámban. Az egyéni versenyt a VADEX részérõl Maár Gyula nyerte, megelõzve Karikó Róbertet (Zalaerdõ Zrt.) és Macsek Lajost (Pilisi Parkerdõ). Az ifjúsági kategóriában Gróf Áron nyert, Kámán Dániel és ifj. Mátó Elemér elõtt.

A május 16-án Pusztaapátiban megrendezett Zalaerdõ Kupát Kovács Endre (középen) nyerte, Egle Zoltán (balra) és ifj. Mátó Elemér elõtt

Tanulmányút Sopronban

Május 15-16-án az Észak-Magyarországi Vadászszövetség szakmai tanulmányutat szervezett Sopronba a Tájegységi Szövetséghez, valamint a Nyugat-magyarországi Egyetemre és a Fertõ-Hanság Nemzeti Parkba. A huszonnyolc tagú borsodi delegációt Prof. dr. Faragó Sándor, a Sopron Tájegység Szövetség elnöke, és egyben az Egyetem rektora fogadta, majd személyesen vezette körbe a patinás oktatási intézmény területén. Az egyetemi levéltár megtekintése után a vendégek a vadgazdálkodási tanszék bemutatóoktatótermébe is bebocsátást nyertek, ahol egy elõadást is meghallgattak az éppen folyamatban lévõ vadászati-vadgazdálkodási kutatások eredményeirõl. Délután az egyetemi arborétumban sétált az észak-magyarországi különítmény. Másnap reggel Kugler Péter, a Fertõ Hanság Nemzeti Park munkatársa vezetésével végigjárták a Páneurópai Pikniket, a Fertõrákosi Kõfejtõt, a Fertõ-tavi cölöpházakat, majd az igazgatóság székhelyét, a Kócsagvárat. A kirándulás után Reischl Gábor igazgatóhelyettes ismertette a résztvevõkkel a Nemzeti Park, mint vadászatra jogosult gazdálkodását, tevékenységét. BBO

Lafuma A francia Lafuma cégcsoport sárvári üzemében május 14-én sajtónapot tartottak. Sárváron 1992-óta mûködik a folyamatosan bõvülõ üzem, amelyben egyre több Le Chameau vadászruhát gyártanak. A Vas megyei üzemben jelenleg kétszázan dolgoznak. A cégcsoport tervezési és kereskedelmi szempontjai között elsõ helyen szerepel a környezetbarát termékek elõállítása. Igyekeznek olyan anyagokat 2008. július • www.vadaszlap.hu

használni, mint a kender, a biopamut, a természetes gumi, a farost, a növényi olajjal cserzett bõrök és az újrahasznosítható poliészter. A Le Chameau cég magyarországi képviselõje, Szerdahelyiné Schultz Éva bemutatta az újságíróknak a cég vadonatúj kollekcióját, amelynek egyes darabjait itt, Sárváron fogják gyártani. A varrodában tett üzemlátogatás „idegenvezetõje” Hervé Millot, a Lafuma magyarországi igazgatója volt. P.G.

471

HÍREK - TUDOSÍTÁSOK

A vadászat jövõjéért A jövõkép tisztázásának szándékával gyûltek össze a Bács-Kiskun megyei Vadász Szövetség küldöttei Kecskeméten, május 23-án. Dr. Mészáros Attila elnök az írásbeli beszámolójához fûzött szóbeli kiegészítésében határozottan leszögezte, hogy a vadászatra jogosítottak érdekvédelmi szövetsége a tagszervezetek szakmai munkáját, a vadgazdálkodást kívánja elõtérbe helyezni. Ehhez azonban szükség van a szerepkörök tisztázására és azok újragondolására. A tavalyi költségvetési beszámolót és az idei tervet, valamint a másfél évtizede változatlan szövetségi tagdíjnak a tagszervezetenkénti 35 ezer forintra való fölemelését a közgyûlés egyhangúlag elfogadta. Az új ciklus vadászterületei – néhány kivétellel – kialakultak, a többi már a jogosultak szakmai munkáján múlik. Ezt szolgálja a megyei hatósággal kialakított munkakapcsolat, a rendõrséggel kötött együttmûködési szerzõdés közelmúltban történt aláírása, a földtulajdonosi képviselõk tervezett fórumának összehívása, a vadászmesterek és tisztség-

viselõk – lehetõség szerinti – akkreditált továbbképzése, valamint a vadorzás elleni hatékonyabb küzdelem. Rövidesen szétküldik a vadbeugrásos balesetek ügyében készített regisztert, amely a balesetek körülményeinek elemzõ munkáját segíti. Ezzel párhuzamosan a vadkárbecslõ-, illetve az igazságügyi szakértõk aktualizált névsorát, elérhetõségét is megkapják a szövetség tagjai. Ezt követõen Garami Ákos, a megyei vadászati hatóság képviselõje az idei õzbak idény eredményeit és tapasztalatait értékelte. Az eddig terítékre került 1537 õzbak bírálata során 25 arany-, 65 ezüst-, 102 pedig bronzérmes minõsítést kapott, amely igazán kiváló eredménynek mondható. A megyei vadgazdálkodás „Jövõkép Programjának” kidolgozására, valamint a megyei szövetség munkájának segítségére egy programbizottságot is létrehoztak. Elnökének Homonnay Zsombort, tagjainak Baksa Lászlót, Farkas Jenõt, Gyenes Károlyt, Kovács Zoltánt, Tóth Ferencet és dr. Szigethy Bélát válasz-hy totta meg a közgyûlés.

Draskovich Iván emlékére A huszadik század egyik legnagyobb vadászára emlékeztek a baranyai vadászok Sellyén, az egykori Draskovich kastély udvarán június 7-én. A híres vadgazda, Draskovich Iván méltán érdemelte ki kortársai és az utókor elismerését. Egykori birtokán, melyet mindenütt sellyei vadaskertként ismertek (a valóságban a Sellye melletti Csányoszrón volt), közel hatvan éven keresztül gazdálkodott és ebben az idõben rakta le az alapjait a késõbbi világhírû ormánsági szarvasállománynak. Most, több mint egy évszázad múltán emléktábla avatással tisztelegtek a neves vadász elõtt, aki 130 éve, 1878-ban született Pozsonyban. Az ünnepség a sellyei kastély udvarán zajlott és itt avatták, majd szentelték fel azt a márványtáblát, melyet a nagy vadász nevét viselõ vadásztársaság állíttatott. Elsõként Jung Jenõ sellyei fõvadász méltatta a nagy elõd elhivatottságát, hozzáértését és kitartását. Dr. Bodnár József, az OMVK Baranya Megyei Területi Szervezetének elnöke szintén fejet hajtott és beszédében a sportemberre, a MonteCarló-i bajnokra emlékezett. N. Szabó Sándor színmûvész Áprily Lajos: Az irisórai szarvas címû versét szavalta el. Az

472

emléktáblát Ronta László esperes plébános szentelte fel. A délelõtti program természetesen a sellyei szarvasról szólt, melynek alig van avatottabb honi szakértõje, mint a tizenöt éven keresztül Sellyén szolgáló egykori fõvadász, dr. Buzgó József. A szakember elõadásában sok gyakorlati példát hozott, bemutatva a dicsõ múltat, ismertetve a jelent és vázolva azokat a lehetõségeket, melyek a jövõ szarvas-gazdálkodásában rejlenek. Az ünnepségen – a kastélyudvar egyedülálló akusztikáját kihasználva – a Baranya Vadászkürt EgyütA.G. tes is közremûködött. Magyar VADÁSZLAP

Egyleti nap Karapancsán A VKE-Magyar Vadászkürt Egylet 2008. július 5-én 10 órától szakmai egyleti napot rendez Karapancsán. Az értekezlet és a közgyûlés után kerül sor a kürtegyüttesek minõsítõ vizsgájára. A minõsítõ vizsga a nemzetközi szintfelmérés alapján összeállított feltételrendszer szerint zajlik, kürtmûvészek alkotta zsûri elõtt. Ebéd után ifj. Fodermayer Vilmos, vadgazdálkodási osztályvezetõ mutatja be a karapancsai vadászkastélyt, majd Zilai János révén a vadászterület gazdálkodásába is bepillantást nyerhetnek a résztvevõk. Dr. Csajághy György, kürtmûvész „Az õsi magyar kürt - Lehel kürtje” címmel tart elõadást, dr. Buzgó József pedig a vadászkürtös mozgalomról és etikettrõl számol be. A rendezvényen szó esik majd a 2010. évi pécsi Nemzetközi Vadászkürt Verseny elõkészületeirõl is. További információ és szállásfoglalás: ifj. Fodermayer Vilmos 06-30/348-3746, Agyaki Gábor 06-70/702-5007

Kürtös tábor – gyerekeknek! VKE Magyar Vadászkürt Egylet augusztus 4. és 10. között egyhetes, bentlakásos vadászkürtös tábort szervez általános iskolás gyerekek számára Martonfán, a Karasicavölgye Vadásztársaság vadászházában. Részvételi díj: 25 ezer forint. Érdeklõdés és jelentkezés: Agyaki Gábor 06-70/702-5007, 30/318-7969, [email protected]

Gyerekeknek érdemes... Sokat beszéltünk már arról, hogy a vadászat megismertetését a gyerekeknél kell elkezdeni, ha azt akarjuk, hogy felnõttként a megfelelõ információkkal rendelkezve, elõítéletektõl mentesen közelítsék meg a vadászatot. Ennek érdekében a Zalai Vadász Alkotók Egyesülete „ErdõVad-Vadászat” címmel ismeretterjesztõ elõadást tartott a nagykanizsai Palini Általános Iskolában, május 9-én, a Madarak Fák Napján. Az elõadók – Vida Géza kerületvezetõ erdész és Jakabfi Ferenc kerületvezetõ hivatásos vadász – igyekeztek röviden, de minél érdekesebben elmondani az erdõ, a vad és a vadászat lényegét, P.G. összetartozását.

Bikalövés – május elején Borsod megyében, a Zempléni hegység lábánál májusban különös eset történt. A Bodrog gátján sétálva a vadászmester és hivatásos vadásza vette észre, hogy egyik tagtársuk ádámkosztümben próbálkozott egy szarvasbikát a folyó szélérõl a partra húzni. Elmondása szerint a jószág fennakadt a bokrokon, nem tudott elmenekülni és hogy ne szenvedjen, hátulról meglõtte. A vadászmesterben több kérdés is felmerült: ha csak fennakadt, miért nem hívott segítséget? Ha egyedül ki tudta húzni, hogy akadhatott fenn a bika azon a helyen? Mivel több dolog is sántított az ügyben, megtették az ilyenkor szükséges lépéseket. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vadászati hatóság eljárást indított tiltott idõben való vadászatért. Az eset pikantériája, hogy a szóban forgó vadásztársaság területén korábban még soha nem lõttek szarvast. Az „áldozat” egyébként egy 2-3 éves, jó kondíciBBO óban lévõ bika volt. 2008. július • www.vadaszlap.hu

GYEREKEKNEK

Szép Ernõ:

A palotai varga E

gyszer, ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben vadászgatott udvari népével, valami sebes lábú õzike elcsalogatta õket egészen a palotai határba. Hanem ott aztán úgy nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el, pedig hat hajdú tizenkét felé szaladt utána. – Sohase hajszoljátok szegény párát – hívta õket vissza a király –, inkább keressetek valami szép, gyepes helyet, hol a délebédet elkölthetjük. No, a palotai erdõben nem nagyon kellett keresni a gyepes helyet. – Itt telepedjél meg, uram király – jelentette az egyik vadász –, mert itt zöld bársony az abrosz. – Jobb helyet tudok én ennél – mondta a másik –, mert ott zöld selyemsátor is van a zöld bársonyabrosz felett: öreg bükkfák hûvös sátra. – Térdig érõ fûben, topolyafák alatt, nefelejcsringató, csörgõ patak szalad – hívogatta a királyt a harmadik. – Mindnyájánál különb hely az, amit én találtam! – szaladt oda lihegve egy öreg csatlós. – Gyere, uram, király csodát látni: térdig érõ havat nyáridõben. – Káprázott a szemed ebben a nagy melegben – nevetett a király, de azért csak megindult az öreg csatlós nyomában csodát látni. – No, nézze meg fölséged ezt a nagy halmot, tövétõl hegyéig tele van friss hóval. Azzal lehajolt az öreg, belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta vissza a kezét, mert mind telemaradt a tenyere tüskével. – Ilyen havat se láttam még életemben! Nem is hó volt, hanem virág. Menyaszszonyruhás galagonyabokrok meg kökénybokrok nõtték be az egész halmot, de olyan sûrûn, úgy egymásba fonódva, hogy nem eresztették maguk közé az embert. Mátyás úgy rajta felejtette a szemét a virágtengeren, hogy eszibe se jutott többet a délebéd. Pedig az udvari szakács a nefelejcses patakparton ugyancsak bontogatta kifelé a tarisznyából a fácáncombot. – Ráérünk arra, szolgám – legyintett a király –, elõbb megnézzük, meg lehet-e úszni ezt a virágtengert. Megkerülték a halmot, s a másik oldalon csakugyan találtak egy keskeny gyalogösvényt. A nagy fehérségben, mint valami fekete kígyó, csavarodott föl a domb tetejére.

474

Ott végzõdött egy düledezõ sárkunyhó füves küszöbénél. – Soha ilyen szépet! – mondta a király, ahogy körülnézett a tájon. – Ezt a helyet az Isten is arra teremtette, hogy én itt palotát építsek magamnak. Éppen ennek a bagolyfészeknek a helyére. – Hohó, vadász úr – dörmögött vissza valami haragos hang –, csak a maga portáján parancsolgasson kelmed! Már itt csak én leszek az úr! Azzal nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul rajta egy töpörödött kis ember, akinek majd nagyobb volt fehér szakálla, mint õ maga. Bõrkötõ elõtte, tátott szájú csizma a kezében, azzal hadonászik rettentõ mérgesen a király elõtt. – Míg én élek, egy nádszálat se visztek el a gunyhómból! Annyi nekem ez a bagolyfészek, mint a királynak Budavára, atyámfia! Az udvari cselédek már a kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett bosszúsággal förmedt rá a csupa szakáll kis emberre: – Tudod-e, kivel beszélsz, hé?! – Tudja a macska. Majd megmondod, ha akarod. – Én Mátyás vadásza vagyok – mondta a király. – Isten éltessen – felelte foghegyrõl a kis ember –, én meg Tamás varga vagyok. – Én a király jó pajtása vagyok – fûzte tovább a szót a király –, én adok neki tanácsot, õ ád nekem kalácsot. – Az is szép mesterség – vonogatta a vállát a gazda –, én meg a palotai varga vagyok. Én foltozom meg a palotaiak csizmáját, s õk tartanak el engem kenyérrel. Nézd meg, ha nem hiszed! Azzal elõrántott a bõrkötõje alól egy nagy karaj fekete kenyeret, mire a király elmosolyogta magát: – Látod, Tamás varga, ha nekem adod a gunyhódat, kapsz érte száz aranyat. Abból olyan úr leszel, hogy mindennap kakastejes cipót ehetsz. – Tartsd meg a száz aranyadat – rázta meg a fejét Tamás varga. – Nem eladó a gunyhó ezerannyiért se! – Ha nem adod szépen, elvesszük csúnyán – legyintett a király. – Csak egyet hunyorítok, s nyoma se marad a gunyhódnak. Másodikat hunyorítok, s olyan palota

lesz a helyén, hogy belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted a tornyára. Az egyik vadász csakugyan emelte is már a lándzsáját a gunyhó korhadt szarufájára, de a kis varga úgy ugrott neki, mint a hörcsög. – Azt szeretném én látni, hogy ki merne csak egy ujjal is hozzányúlni! Majd megtanítom én az emberségre! Van ám még ebben az országban tenálad nagyobb úr is, Mátyás vadász! – Ugyan ki volna az, te földhözragadt varga? A kis ember megemelte báránybõr sapkáját. – Igazságos Mátyás király! Az udvari emberek elmosolyodtak, a király pedig félrefordult, hogy a meghatottságtól könnyes szemét meg ne lássa a palotai varga. Kisvártatva megint odaállt Tamás varga elé. – Ejnye, ejnye, jó ember, hát csak nem adod nekem jó szóért se a házacskádat? A Tamás varga képit egyszerre elöntötte a jókedv. Akkorát csapott a király tenyerébe, hogy csak úgy hajladozott bele a kis ház. – Hát már hogyne adnám jó szóért, atyámfia? Csak az a kár, hogy mindjárt az elején nem azon kezdted. Így vette meg Mátyás király a palotai varga házát jó szóért. S építtetett a helyére olyan kastélyt, hogy nem volt párja az országban. Márványoszlopai, tükrös tornáca, kilencvenkilenc szobája. Azazhogy száz volt bíz annak: a századikban Tamás varga szabta Mátyás királynak az ünneplõ csizmákat. Mert udvari fõvarga lett a palotai vargából… A palotai határban ma is megvan még egy-két köve Mátyás király kastélyának. S tövükben ma is virágzanak a kökények és a galagonyák, s elelbólogatnak bokrétás fejükkel, mikor az erdõk szellõje mesélget nekik az igazságos Mátyásról. Magyar VADÁSZLAP

Holló

(Corvus corax)

A

holló az egyik legintelligensebb madár a Földön, legalábbis erre enged következtetni igen figyelemre méltó problémamegoldó képessége és agyának madarak közt egyedülálló mérete. Évszázadok óta témája a különbözõ mítoszoknak, a népi folklórnak, a mûvészetnek és az irodalomnak. A felnõtt madár hossza 56 és 70 centiméter körüli, súlya 0,7-1,63 kilogramm. Csõre enyhén ívelt, tollazata kékesen fénylõ fekete, szivárványhártyája sötétbarna. A holló nem csak nagyobb méretében különbözik rokonaitól, a varjaktól: csõre nagyobb és vaskosabb, farka ék alakúan kerekített és jól megfigyelhetõ a torkán a bozontos, szakállszerû tollazat. Röpte erõteljes, egyenes vonalú. Gyakran kering a magasban. Rendkívül éber, tanulékony madár. A faj egyedeinek hangja jól megkülönböztethetõ más varjakétól: ismétlõdõ, mély „klong-klong”, vagy „krokro”. Megfelelõ életkörülmények között nagyon hosszú életûek is lehetnek, egyes egyedek a londoni Tower-ben több mint 40 évig éltek. Az Északi-sarkkörtõl Észak-Amerikán és Eurázsián át Észak-Afrikáig (beleértve a csendes-óceáni szigeteket is) mindenütt elterjedt. A Brit-szigeteken Skóciában, Észak-Angliában és Írország nyugati részén közönségesnek számít. Tibet 5000 méteres magasságaiban, sõt, még a Mount Everest 6350 méteres vidékein is megtalálható. Hosszabb hanyatlás után az utóbbi években Magyarországon is növekedni kezdett a számuk. Baranyában például 1987-ben kettõ, 2007-ben viszont már 43 pár költött, s ennek eredményeképp 128 fióka repült ki a fészkekbõl.


Költõhelyéül leginkább az olyan erdõs-fás területeket részesíti elõnyben, melyek mellett kiterjedt és táplálékban gazdag sík terület húzódik. Költõpáronként általában külön-külön területeket birtokolnak, de elõfordulhat, hogy a fiatal madarak csapatokba verõdnek. Mindenevõ, tápláléka nagyban függ az élõhelytõl. A hollók sok helyen leginkább dögevõ életmódot folytatnak, de elõszeretettel vadásznak gerinctelenekre, kétéltûekre, apróbb hüllõkre és emlõsökre is, sõt, még a kisebb madarakat is elkaphatják. Növényi táplálékukat legfõképp a különféle gabonamagvak, bogyók és gyümölcsök alkotják. Az el nem fogyasztott táplálékokat elrejtik, lehetõleg úgy, hogy azt másik fajtatársuk se vegye észre. A fiatal hollók már viszonylag korán udvarolni kezdenek egymásnak, de csak a második-harmadik évben költenek. Ha egyszer már egymásra talált a pár, akkor onnantól kezdve egy életen át együtt maradnak – általában ugyanazon a helyen. A „házasságtörés” sem ritka azonban a hollóknál: megfigyelések szerint jó néhányszor elõfordult, hogy a fészkén ülõ tojót más hímek is meglátogatták, míg a párja távol volt. A magas fák koronájába vagy sziklaszirtekre ágakból, gallyakból épített, mély, tálalakú fészkük belsejét gyökerekkel, sárral, fakéreggel bélelik. A tojásrakás általában már februárban elkezdõdik, bár ez erõsen függ az éghajlati tényezõktõl. A tojók három-hét kékeszöld, barna foltokkal tarkított tojást tojnak, a költési idõ 1821 nap. Csak a tojó költ. A fiatal madarakat mindkét szülõ eteti, 35-42 napos korukban repülnek ki elõször, de még hat hónapig biztosan szüleikkel maradnak.

Hunyadi (Corvin) Mátyás magyar király. 1443. február 23-án Kolozsvárott született. Apja Hunyadi János kormányzó, a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedõbb hadvezére volt. Mátyást hatéves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került. 1458. január 24-én királlyá választották. 1463-ban Mátyás megkötötte III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, aminek értelmében 80 ezer aranyforintért visszakapta tõle a Szent Koronát, amivel 1464. március 29én Székesfehérvárott koronázták meg. A fõurakat korlátozó intézkedései vetették meg „Igazságos Mátyás” máig élõ népi legendájának alapját. Uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központjává vált. A korvináknak otthont adó, világhírû könyvtára több mint 5000 kötetet számlált. 1490. április 6-án Bécsben, váratlanul halt meg. A Corvinus nevet Mátyás a család címerérõl kapta, amely egy gyûrût tartó hollót ábrázolt. A Sziléziai Krónika szerint Mátyás király a kezérõl egy vadászat alatt levette gyûrûjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyûrûjét, s ennek emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Egy másik híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet. Ez a történet volt az alapja annak is, hogy a Magyar Posta reklámfigurája sokáig egy holló volt.

475


Mátyás, az igazságos

Mesterdalnokok a vadcsapások mentén

KÖNYVISMERTETÉS

Ha megunta a hagyományos pólókat... Azt a színes képet nyomjuk a pólójára, amelyik Önnek a legjobban tetszik. Készítünk vadásztársasági emblémás egyenpólókat, de ha akarja, színesben viszontláthatja legjobb trófeáját, az elejtés helyével, dátumával együtt, vagy bármit, fénykép alapján. Mivel a digitális nyomtatás küldött fotó alapján közvetlenül a pólóra történik a színek szebbek és tartósabbak minden más módszernél. A kép méretében a legnagyobb A4-es, a legkisebb A7-es (névjegykártya, embléma méret.)

Vérebvezetõk nyomában A 2007. évi Kittenberger Kálmán Sajtópályázat film kategóriájának elsõ díjjal jutalmazott 23 perces alkotása, melynek Szegedi László és Schenek Tamás az operatõre és vágója, Zoboki Attila a narrátora. A film a Kaszópusztán rendezett véreb fõvizsga kapcsán mutatja be a hazai vérebezés helyzetét, a vérebet, mint speciálisan a sebzett vad megkeresésére kitenyésztett vadászkutyafajtát. Mára a második, fiatal vérebes generáció nõtte ki magát, amely bárhol megállja a helyét az európai mezõnyben – mondja el a filmben Buzgó József, az egylet elnöke. A hazai vérebezés legnagyobb dicsõsége máig is az 1971-es Vadászati Világkiállítás kapcsán rendezett nemzetközi verseny elsõ díja. Hiteles történetét a nyertes Valkói Pestát vezetõ Sas Emil beszéli el ízes magyarsággal, somogyi tájszólásban. A 2007-es kaszói fõversenyt parádés, 199 pontos eredménnyel az egyetlen magyar nõi vérebvezetõ, Tóth Réka nyerte, akirõl rövid portré is látható a filmben. „Bónuszként” még két eredményes utánkeresés részleteit is véS.E. gigkövetheti a nézõ.

Fejet hajtunk

Legyen Ön is az elsõ megrendelõink között, több szín, kiváló minõség, rövid határidõ! A weboldalunk/webáruházunk szerkesztés alatt áll, címe: www.polomotiv.hu [email protected] Elérhetõségeink: Kormos Ádám: 06-30/3310-326 [email protected] Udvardi Róbert: 06-20/6650-614 [email protected]

476

„Emlékekbõl él az ember, s múltból él az emlékezet. Kinek nincs múltja, nem lehet jelene, s jövõje sem.” – olvasható a magyarországi vadászati emlékhelyekrõl szóló kötet mottójaként választott Eötvös Józseftõl származó idézet. A Fáczányi Ödön által szerkesztett könyv átfogó képet nyújt a jelentõsebb – közismert vagy eleddig kevésbé „felkapott” – hazai vadászati emlékhelyekrõl. Az összegyûjtött anyag minden eddiginél részletesebben mutatja be a vadászathoz köthetõ köztéri szobrokat, emléktáblákat, síremlékeket, épületeket, múzeumokat vagy magángyûjteményeket, de olyan különleges, kiemelt fontossággal bíró emlékhelyek is fellelhetõk a 280 oldalas könyvben, mint például Bársony István legkedvesebb szalonkázó helye, vagy a Börzsöny szívében található Kittenberger-magasles. A bevezetõben a szerkesztõ azt írja, hogy ezzel a munkával – az informá-

ciószolgáltatáson túl – az értékmentés volt a kiemelt céljuk. Valóban, a megyei bontásban csokorba szedett emlékhelyek mindegyike egy-egy üzenet a múltból. Üzenet nekünk, a jelenkor vadászainak, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni értékeinket és legyünk büszkék arra, amit jeles vadászelõdeink hagyatékaként ránk rótt a történelem. Ha mindezt mi is megõrizzük az utókor számára, odafigyelünk ezekre az értékeinkre, ápoljuk hagyományainkat, akkor a könyv máris elérte a célját, és a szerzõk fáradtságos munkája nem volt hiábavaló. Az igényes kivitelû, tartalmas kötet igazán olvasmányos, számtalan érdekes tudnivalóval szolgál, érdemes tehát forgatni és „bogarászni” benne. Egy biztos: a maga nemében páratlanul értékes munkát vehet kezébe az olvasó, akinek a szerzõk, és legfõképpen a szerkesztõ elõtt ugyancsak illik „feW.P. jet hajtania”…

A Magyar VADÁSZLAP teljes CD-, DVD- és könyvkínálata megtalálható a www.vadaszlap.hu honlapon mûködõ web-áruházunkban. Magyar VADÁSZLAP

ÍZVÁLASZTÓ A TAPÓ KIRÁLYI ÉTTEREM AJÁNLATA

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE: 2 db sertés elsõ csülök Köret: 0,8 kg burgonya, 0,2 kg vöröshagyma, 0,09 kg fokhagyma, 0,1 kg gomba, 0,2 kg paprika, 0,15 kg paradicsom, 0,15 kg kolozsvári szalonna, egy köteg petrezselyemzöld


Úgy hírlik, a nagyvázsonyi várban gyakran hangzott el, hogy „Csülökre magyarok!” A vár népe azonnal tudta, hogy Mátyás király egyik kedvenc várkapitánya, Kinizsi Pál olyan lakomára szólít, amelyben kedvenc ételének, a párolt, pirosra sütött csülöknek jut a fõszerep. A várúr hitte, hogy a lábak legjobban terhelt, legtöbbet használt része különleges erõt hordoz, amelyet fogyasztva õ maga sem veszítheti el az Istentõl kapott rendkívüli erejét. Fogadjuk el a várúr eme hitét és erõsítsük magunkat a pácokban érlelt, fûszerekkel párolt, ropogósra sütött csülökkel, amelyhez kacsazsíron pirított parasztos köretet tálalunk.

IFJ.

RAKK TAMÁS

MESTERSZAKÁCS

477


Kinizsi Pál kedvenc eledele

Fõzõlének: 2 fej fokhagyma, 2 fej vöröshagyma, egész kömény, egész bors, babérlevél, só

478

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZÍJÁSZAT

Ha a keresztben lévõ kan megáll, útjára lehet engedni a vesszõt

Lövés elõtt nagyon fontos, hogy pontosan felmérjük, milyen testhelyzetben áll a vad. Az íjászoknak az éjszakai vadkárelhárításon nehezebb dolguk van a lövés pillanatában, mivel céltávcsõ híján, szabad szemmel csupán kontúrokat látnak. Bár a keresõtávcsõvel azonosítja a vadat és annak testhelyzetét, viszont a pozíció a lövés pillanatáig még sokat változhat.

Az íjász elsõdleges célzónája a szív-tüdõ tájék. Ez a célterület nyújt kellõ nagy felületet ahhoz, hogy minden zavaró körülmény (pl.: vadászláz) ellenére a vesszõ betaláljon. A nyak, a gerinc-, illetve a fültõlövés íjjal nagyon kockázatos, így azzal lehetõleg ne próbálkozzunk. Ne ringassuk magunkat illúziókban: ha otthon, gyakorlás közben 30 méterrõl is eltaláljuk az üdítõpalack kupakját, még nem biztos, hogy éles helyzetben is képesek leszünk erre a teljesítményre. Habár fontos, hogy bízzunk lõtudásunkban, soha ne vállaljunk be kétes kimenetelû lövést, mondván, otthon a céltáblán ez már sikerült. A lõlap ugyanis nem mozog, nem ugrik meg a lövés pillanatában, és gyakorláskor az adrenalin sem remegteti az íjat tartó kezünket. Ha fáról vadászunk, számolnunk kell azzal, hogy a vesszõ nem vízszintesen, hanem a magasságtól függõen valamilyen szögben fog áthatolni a testen. Egy 45 fokban leadott lövés esetében (ami nem számít nagyon meredek lövésnek) érdemes a tüdõ közepének magasságába célozni. Így jó eséllyel a szívet is eltaláljuk. Tapasztalatom szerint 20 méteren belül, fáról tör-


ténõ vadászat esetén a gyanútlan vadnak nincs ideje megugrani, így célzáskor nem számolok ezzel a lehetõséggel. Nagyobb táv lövésekor viszont igenis fontos azzal kalkulálni, hogy a lövés hangjára a vad berogyaszt, és a vesszõ egy másodperces útja végén (kb. 35-40 méter távolság esetén) a célzott rész felett kb. 10 cm-rel csapódik be. Érdemes ilyen esetben a szívtájékot célozni, hiszen bemozdulás esetén a vesszõ a tüdõt fogja eltalálni. Ha dagonyánál vadászunk, fontos tudnunk, hogy amikor a vad a kifürdött gödörbe belép, de a két hátsó lába még a dagonyán kívül a szárazon van, a szervei elõrébb csúsznak. Ilyenkor egy kicsit hátracsúszott lövés is már máj- vagy gyomorlövést eredményezhet. Az ideális lõhelyzet az, amikor a vad pontosan az oldalát mutatja felénk. Vadkárelhárításkor, amikor sötétben vadászik az íjász, ezt a tényt nehéz 100 százalékosan megállapítani (itt természetesen közvetlenül a lövés pillanata elõtti helyzetrõl beszélek), mert egy félsrégen álló vadról is könnyen azt hihetjük, hogy keresztben áll. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor várjuk

meg, míg mozdul a vad, és a mozgásirányból, a kontúrjának méretváltozásából következtethetünk a testhelyzetére (srégen álló vad kontúrját kisebbnek látjuk, mintha keresztbe állna). Ha tökéletes a vad pozíciója, akkor egyszerûen a lapocka mögé célzunk. Ha háttal, félsrégen áll a vad, akkor célozzunk úgy, hogy a vesszõ a lengõbordáknál hatoljon be. Ha elõre keresztben áll a vad, lehetõség szerint várjunk a lövéssel, mert a lapockák, a combcsontok ilyenkor útban lehetnek. A vadkárelhárításon használható fegyverlámpa a segítségünkre lehet, de annak gyors használatát meg kell tanulni. A vaddisznó nem sokáig tûri a lámpázást az íj hatótávolságán belül (azért vannak kivételek), így a fényforrás felkapcsolására csak akkor kerüljön sor, ha már megfeszítettük íjunkat, és az irányzékunk tüskéje a vaddisznó kontúrján belül a vélt szív-tüdõ zónán áll. A lámpa felvillanása után gyorsan kell cselekednünk: meg kell állapítanunk, hogy valóban jó helyre céloztunk, és utána lõnünk kell. Korrekcióra ritkán van idõ. Ha rosszul mértük fel a helyzetet, ne lõjünk, csak ha a disznó olyan türelmes, hogy megvárja, míg a megfelelõ helyre táncoltatjuk az irányzéktüskét. Hallottam különféle technikákat (az égboltra világítunk, majd onnan fokozatosan lehúzva a fénycsóvát megvilágítjuk a vaddisznót; elõször csak apró felvillanásokkal, majd hosszabb lámpázással szoktatjuk hozzá a turkáló vadat a fényhez stb.) amelyekkel elvileg rá lehet bírni az állatot, hogy állja a fényt, ez azonban nekem még soha nem sikerült. A sötétben való lövést a következõképpen gyakorolhatjuk: dobjunk el egy sörösdobozt, amelybe kavicsokat raktunk. A földre érkezésekor hallhatjuk, hogy hova esett. Próbáljuk megkeresni szemünkkel a flakont, majd célozzuk meg. Kapcsoljuk fel a lámpát és lõjünk. A lámpa felvillanása után a lövést két másodpercen belül adjuk le. Gyakoroljunk elõször világosabb dobozokkal, mert azokat könnyebb észrevenni. Miután a vesszõ az esetek nagy többségében áthatol a vad testén, soha ne lõjünk olyan állatra, amely mellett egy másik társa áll. A vadon átrepülõ vesszõ még métereket tehet meg, hordozva magában annyi energiát, hogy ismételten SZABÓ ZSOLT SZAKÚJSÁGÍRÓkomoly, de bizonytalan ROVATVEZETÕ sérülést okozzon.

479


Mindig biztosra menj!

480

Magyar VADÁSZLAP

HORGÁSZOKNAK

Az idei nyárelõ tengeri horgászattal telik, adriai és Keleti-tengeri pecázások után az Indiai-óceánon jártam. A Maldív szigetek egy részét hajóztuk körbe, napközben búvárkodással, polipfogással és szigetlátogatással múlattuk az idõt, napszálltakor pedig sleppelve próbáltunk halat fogni. Este aztán megkezdõdhetett az a nem mindennapi horgászat, amelyhez az óceán, a korallzátonyok, és a maldívi halak adták a díszletet.

A

ki már horgászott az Indiai-óceánon, közel az Egyenlítõhöz, az tudja, hogy a halak többsége a korallzátonyok alatt, elõtt, között bóklászik táplálék után, amelyek búvár szemmel gyönyörûek, horgász szemmel nézve meg ólom- és horogtemetõk. A horogra csalt hal elemi erõvel tör be a korall alá, ahol az éles szirtek semmi perc alatt elvágják a zsinórt. Adott a feladat, a bevágás után azonnal feltépni a halat, és nem engedni, hogy betörjön a korall alá. Elméletben mi sem egyszerûbb ennél, a gyakorlat azonban egy kicsit más! Halat általában 40-50 méter mélyen lehet fogni, ahol egészen más nyomás uralkodik, mint a vízfelszínhez közel. A megakasztott hal nagy erõvel harcol, csak amikor már a felszín közelébe erõltetjük, akkor adja meg magát. Nem jószántából, hanem a nyomáskülönbség miatt. A nagytestû halak - a ráják és a cápák kivételével mind elpusztulnak, mire a felszínre érnek, az úszóhólyagjuk is kijön a szájukon! A nagy ráják közül a kék színû mantaés a foltos sasrája (manta ray, eagle ray) a


gyakori: Egy mantaráját sikerült fognom közülük, de még egyszer nem szeretnék találkozni vele. Több órán át tartott, míg felszínre hoztam a kékesfekete ráját, melynek a szárnyszélessége meghaladta a másfél métert. A cápákkal könnyebb volt elbánni, egy kétméteres cetcápát (whale shark, képünkön) húszpercnyi fárasztás után már a fedélzetre emelhettünk. Érdekes, hogy a nagy cápák milyen könnyen megadják magukat, bezzeg a nyilascsukák (barracuda), sziklasügerek (grouper), vörös sügerek (red-snapper), durbincsok (dorado) az utolsó percig küzdenek. Az esti horgászatok rituáléja a megfelelõ pozíció elfoglalása, ami azt jelenti, hogy a korallzátonyhoz közel vetünk horgonyt, igyekszünk megfelelõ mélységet találni, az áramlás erejétõl függõen teszünk fel kétszáz, háromszáz vagy négyszáz grammos ólmot, és a csali vízbeérésének pillanatától görcsösen markoljuk a botot. A megakasztott kisebb, 5-6 kilós halak nem viccelnek, olyan erõvel menekülnek, hogy az óvatlan horgász kezébõl ki-

rántják a botot! De ez még a könnyebbik eset, gyakori, hogy a már majdnem teljesen kifárasztott nagytestû ajakoshalat vagy valamelyik termetes sügérfélét, amit nem kis munkával felszín közelbe hoztunk, megtámadja egy kétméteres cápa, és elviszi horgostul vagy derékban leszakítja. Ilyenkor még könnyebben elrepülhet a nem kellõ erõvel megmarkolt bot, és állunk a hajó tatján, mint a Bálám szamara. Halszegény hazai vizeink után az Indiai-óceán maga volt a megálmodott halparadicsom. Ennyi káprázatos színû, különleges formájú és nagy erejû hallal ritkán találkozik az ember. Ha tengerihal szépségversenyt rendeznének, nehéz volna a választás. A több tucatnyi gyönyörûséges hal közül is kiragyogott egyedi színvilágával három faj (maldives anemonefish, a vermilion rock kod és a giant squirrefish). Jellemzõ rájuk a vörös szín, amelyhez egy különleges sárga pöttyözés párosul, majd a kék, a fekete, a zöld és a lila különféle árnyalataival díszítve gyönyörködhetünk bennük. Az óceán halai nemcsak szépek, de ízletesek is. Szakácsunk egy Sri lankai srác, a hazája és Thaiföld konyhájában volt elsõsorban jártas, ezért számos egzotikus mártással készült halat élvezhettünk nap mint nap, de mestere volt a különféle sült halak elkészítésnek is. Azért dolgoznak is, fõleg a halászatból élnek az itteniek, no meg kereskedésbõl, aminek régi hagyománya van, hiszen arab kereskedõk már a II. században jártak a szigeteken. A maldívi szigetvilág a „Pénz szigeteként” volt ismert, korlátlan mennyiségû kagylópénzt biztosított, amely azokban az idõkben nemzetközi fizetõeszköz volt. Visszatérve a halakhoz, az éjszakai órák egyik zsákmánya a travelly volt, iszonyú éles fogakkal áldotta meg a teremtõ, számos mûcsalinkat tette tönkre vad harapásaival. Pergetve horgásztunk rá közepesen mélyre törõ wobblerekkel, az egyik legszebb tengeri horgász élményem volt a fárasztásuk. Volt olyan éjszaka, hogy ötven-hatvan nagytestû halat fogtunk, igaz, hogy több tucatnyi horgunk, ólmunk, zsinórunk szakadt be, de az élmény kárpótolt bennünket. Az Indiai-óceán halgazdagsága egészen kivételes, ZÁKONYI BOTOND adja Isten, hogy ez még SZAKÚJSÁGÍRÓROVATVEZETÕ sokáig így legyen!

481


Maldívi horgászatok

Vadkárelhárító vadászati lehetõség Budapesttõl 60 km-re, Érsekvadkerten, az Agroméra Zrt. vadászterületén. Részvételi díj 5000.-Ft + ÁFA. Az ár tartalmazza az esti és hajnali lesvadászatot. Lõdíj nincs! Részvételi jegy váltható a Zrt. pénztárában, vagy megegyezés szerint a hivatásos vadászoknál. Érdeklõdni: 06-20/346-1397 06-20/426-0307 Színvonalas szállás: 06-20/935-6207

A 2007-es év Zala megyei gímbika rekordját terítékre hozó Válickavölgye Vadászklub gímbika és vaddisznó vadászatra ez évben is várja vendégeit! Telefon: 30/9299-750 [email protected]

www.valicka-vadaszklub.hu

S&K KKT. Serény András fegyvermûves 25 év szakmai és vadászati tapasztalattal, „vadásztól a vadászoknak” Javítás, távcsõszerelés, vadászati optikák javítása, golyós fegyverek készítése, balos kivitelben is. Kaukázusi agyfa kereskedelem. 1077 Budapest, Rózsa u.38/A Tel/fax: 06-1/321-4225, 06-20/978-1415

VADKÁR ELHÁRÍTÓ VADÁSZATI LEHETÕSÉG Budapesttõl 50 km-re Nógrád megyében, Rétságon, a Lókosvölgye Vadásztársaságnál. Részvételi díj: 6000 Ft+áfa Lõdíj nincs! Szállás megoldható. Érdeklõdni: 06-30/339-3628, 06-30/512-4374

Fegyver

Eladó egy finn Tikka 7 mm Rem.Mag. puska, 8x56-os Zeiss távcsõvel, egy 12/70-es Blaser bock és egy 12/70-es Victoria dupla csövû sörétes fegyver sporttársi áron. Telefon: 06-30/338-8867

Kutya Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkás szõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von Alltenburger kennelbõl. Maros-menti-Rudifogó Miku Soma 2xHPJ fiatal klubgyõztes, 2xR. CAC 5x CAC, 2x CACIB, 2xHFG BOB D.K. Európa Kupa gyõztes, tenyésztésre javasolt kannal fedeztük. Telefon: Szarka, 06-30/961-9481

Fiatal vadgazdálkodási technikus állást keres. Angol nyelvtudás, terepjáró van, szolgálati lakás szükséges. Minden megoldás érdekel! Telefon: 06-70/537-4096 A Hunnia Vadgazdálkodási Kft. apróvadas nevelésben jártas vadõr munkatársat keres Somogy megyei munkahelyre. Érdeklõdni: Nagy Zsolt ágazatvezetõnél a 06-30/235-0903 telefonon.

Kimagasló szülõi háttérrel rendelkezõ 19 hónapos, (VAV 187 pont) az idényt végig vadászó magyar vizsla szuka eladó. Anya: Vadászfai Legenda, Apa: Csõvárberki Csuzli. Telefon: 06-30/248-4521

A makói Marosmenti Vadásztársaság fõállású fõvadászt alkalmazna 13 000 ha vadászterületén. Érd: Kardos Mihály elnöknél 06-30/205-7439 telefonon.

Jack Russel kölykök vadászó szülõktõl eladók. Telefon: 06-30/901-4226

Zalai nagyvadas vadásztársaság gyakorlattal rendelkezõ hivatásos vadászt keres. Telefon: 06-93/354-178

Drótszõrû magyar vizsla kiskutyák tenyésztõtõl eladók. Oltva, féregtelenítve, törzskönyvvel, szárazon és vízen egyaránt aktívan vadászó, diszpláziamentes szülõktõl! Telefon: 06-30/910-1777 Áprilisi születésû rövidszõrû német vizsla kölykök, többszörös Világ-és Európa-gyõztes, kiváló munkaadottságú õsöktõl, igényesnek eladók. Telefon: 06-20/971-5008 vagy 06-70/419-0150 Rénusi-Vadász kennelbõl rövidszõrû magyar vizslák kaphatók, diszplázia szûrt szülõktõl, garanciával. Telefon: 06-30/619-0287 Héthónapos drótszõrû német vizsla szuka eladó. Telefon: 06-20/435-8161 Vadászó szülõktõl származó simaszõrû német vizsla kiskutyák eladók. Telefon: 06-30/202-4767 Hannoveri véreb kiskutyák eladók. Telefon: 06-30/995-4440

Állás Erdész technikus vadgazda mérnök, hivatásos vadászi gyakorlattal állást keres a Dunántúlon. Telefon: 06-70/322-8033 2008. július • www.vadaszlap.hu

Vadõri állást keresek szakirányú technikusi végzettséggel, vegyes vadas gyakorlattal, B-C-Mg.vont. jogosítvánnyal, társalgási szintû német nyelvtudással, vadhúsvizsgálói, motorfûrész kezelõi vizsgával. Kürtölés folyamatban. Szolgálati lakás szükséges. Tel.: 06-30/411-0378

Vegyes Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Telefon: 06-30/467-0123 Légy a vadászatban is hû társam! Vadásszunk együtt gyönyörû nagyvadas területemen, a Börzsönyben. 160 cm magas, 62 kg, 60 éves hölgy vagyok. Várlak! Telefon: 06-20/573-0590 A nagy érdeklõdésre való tekintettel az idén újra megrendezésre kerül 8-14 éves gyermekek számára a vadgazdálkodó és környezetvédõ tábor egyhetes turnusokban. Elhelyezés állandó felügyelet mellett, komfortos vadászházban, teljes ellátással. Idõpontok: július 20-26-ig, augusztus 10-16-ig. Információ: 06-30/499-2299 Gyarapítsa vadászkönyvtárát! - A Diana Vadász-Horgász Antikvárium kitûnõ vadászkönyvek nagy készletével áll minden vadász rendelkezésére. – Igény esetén, kérésére ingyenes árjegyzéket küldünk! – 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefon: 06-62/211-561 www.dianaantikvarium.hu Automata vadetetõ, beállítható szórási idõvel és szabályozható mennyiséggel eladó. Telefon: 06-30/467-0123

Vadászvizsgára készül? Komplett kidolgozott tananyag – szóbeli, írásbeli, 200 db vizsgadia (jegyzetekkel) megrendelhetõ. Telefon: 06-70/337-1197 Bujákon ideális vadászház: öt szoba, kettõ konyha, kettõ fürdõszoba, kettõ fedett elõtér hat kocsinak beállóval, zárt színnel, pincével, 2121 m2 kerttel, igényesen berendezve 11 millió forintért eladó. Telefon: 06-30/520-0733 Társra, vadásztársra szeretnék találni, független, rendezett körülmények között élõ, jó megjelenésû, intelligens, ápolt (50-58 éves) úr személyében. SMS: 06-30/687-0451 Keresem azt az egyedülálló, igényes, idõs urat, aki húgának fogadna egy egyedülálló nõt, akinek testvérbátyja elvesztése az idõ elõrehaladtával egyre elviselhetetlenebb. (Nem házassági hirdetés) Telefon: 06-20/517-8043 Balaton-felvidéken 70.000 m2 építési terület + 50 ha erdõ, tó- és patakparton, kitûnõ vadászterületen, országosan is egyedülálló, szállodaés más beruházásra is alkalmas, vagy magáncélra vagy kettõs felhasználásra eladó. Ár: 1,9 millió euro. Telefon: 06-20/956-7394 Jó vérvonalú gímszarvas, dám és vaddisznó eladó. Telefon: 06-20/425-8703 Tiszakürt-Bogarason falusi turizmusra alkalmas tanya 6000 m2 területtel, házzal, borospincével, hatállásos istállóval, valamint disznó, kecske, birka elhelyezésére is alkalmas istállókkal eladó. Irányár: 15 000 000 Ft. Telefon: 06-30/246-7733 Eladó kétszintes 150m2 összterületû épület Zalaszentbalázson a 74-es fõút mellett, Nagykanizsától 18 kmre, a hozzá tartozó földrész 475m2. Érdeklõdni: 06-20/9388-210

Vadászati lehetõségek Zala megyében vadásztársasági tagság eladó. Telefon: 06-30/377-6502 Nagykanizsán nagyvadas vadásztársasági tagság átadó. Telefon: 06-20/381-9003 Békés megyében kiváló apróvadas területen vadászati jog átadó. Telefon: 06-30/248-4521 Bakonyban 130 ha magántulajdonban lévõ földterület, vadászati joggal eladó. Telefon: 06-30/300-1428

483


Swarovski 7x42-es, zöld, gumírozott, februárban vásárolt keresõ távcsõ eladó 170.000,- Ft-ért (bolti ár kb. 230.000,-Ft). Telefon: 06-20/359-9054

27 éves vadgazdálkodási technikus nagyvadas területen szerzett gyakorlattal vadõri állást keres. Saját terepjáró, kutya van. Szolgálati lakás szükséges. Telefon: 06-30/650-5745

CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 7. SZÁM JÚLIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

Recommend Documents