FEBRUÁR ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

www.vadaszlap.hu ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT 15. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2006/FEBRUÁR

Kérjük az igaz vadászokat, akik szeretnék támogatni a magyar vadászati kultúrát,

személyi jövedelemadójuk 1 %-át utaltassák a VKE 19677079-2-41 adószámára.

Köszönjük!

A szerkesztõ jegyzete

Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

Nem lehet elég korán kezdeni...

Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2006-ban 7200 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor (30/397-56-51) Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (30/397-56-71) E szám felelõs szerkesztõje: Wallendums Péter (20/443-78-79) Fõmunkatárs: Somfalvi Ervin (30/397-56-61) Munkatárs: Márok Tamás (30/913-92-05) Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (20/938-82-10) Tervezõszerkesztõ: Kõszegi Szilvia Webmester: Hegedûsné Wéber Ildikó (20/391-70-47) Szerkesztõségi titkár: Elek Ferencné (30/410-10-51) Kiadja: a VADÁSZLAP Kft.

A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: 242-00-42 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: 411-04-91 E-mail: [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2006-ban 1 millió lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331 Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2006-ban 1000 korona. Nyomdai elõállítás: Pharma Press Nyomda Felelõs vezetõ: Dávid Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

S

zégyelltem magam, amikor – még hajtóként, a 80-as évek végén – egy tapasztalt, köztiszteletben álló vadász rám ripakodott, hogy lassabban menjek, mert olyan az egész hajtóvonal, mint az „ökörhugyozás”. Igaza volt, néhány lépéssel szomszédaim elõtt jártam. Eszembe sem jutott, hogy zokon vegyem a korholást, netán megsértõdjek az intelmek miatt. Pedig akkoriban már „tapasztalt” vadászpalánta voltam, sokszor bukdácsoltam a szántásban az öregek által karikára lõtt nyulakat cipelve, és gyakran kínálgattam körbe a pogácsát két hajtás között a társasvadászatok alkalmával. Gyönyörû – és fõleg tanulságos – idõszaka volt ez életemnek. Nem éreztem magam „csicskásnak”, elfogadtam, hogy lentrõl kell kezdeni, és egy szép napon – a ranglétrán elõrelépegetve – majd az én vállamon is ott fog lógni a hõn áhított duplacsövû. Bíztam benne, hogy eljön az idõ, amikor a terítéknél már én is a vadászok oldalán állva adhatom meg az elejtett vadnak a végtisztességet. A mai napig meggyõzõdésem, hogy erre a tanulóidõre szükségem volt, hogy tudjam, hogyan kell viselkedni a vadászaton, hogy elsajátítsam a vadászok nyelvét, hogy felismerjem az erdõ-mezõ növényeit és állatait. Õszinte tisztelettel és szeretettel – és sokszor irigységgel – tekintettem azokra az emberekre, akiktõl a vadászat csínját-bínját megtanulhattam. Néhány hónapja elõadója lettem egy vadászvizsga-elõkészítõ tanfolyamnak. Az egyik szünetben megdöbbenve hallottam, amikor az ifjú vadászjelölt emelt hangon dicsekedett, õ bizony már „lefoglalta” 10 kilós bikáját a Dunántúlon. Bosszankodtam. Még meg sem szárad a tinta a bizo-

nyítványán, máris lõhet egy olyan gímbikát, amely sokaknak elérhetetlen álom marad. Ez a „suhanc” meg mindjárt ezzel kezdi. Úgy tudom, sikeresen levizsgázott... Ma már oktatóként, „újságcsinálóként”, a VKE oktatási és ifjúsági alelnökeként nekem is az a szerepem, hogy az érdeklõdõ, vadászat iránt fogékony gyerekeket „megfertõzzem” a természet, a vadon, a vadászat „betegségével”… mert tanítómestereink – akiknek ittuk a szavait, hallgattuk bölcs tanácsait – lassan magunkra hagynak bennünket. Átadják nekünk az „utódnevelés” és a szemléletformálás felelõsségét. Nem is tehetünk mást, fokozatosan át kell vennünk tõlük a „stafétabotot”… közhely, de igaz: a fiataloké a jövõ! Valami ilyesmi munkálkodott bennünk, amikor elhatároztuk, hogy megalakítjuk a Vadászati Kulturális Egyesület Ifjúsági Tagozatát. A cél: már a gyermekkorban megismertetni, megszerettetni a vadászatot a fiatalokkal. Lehet, hogy nem lesz mindegyik „csemetébõl” felnõttkorára vadász – sõt talán többen lesznek, akik sohasem vesznek puskát a kezükbe –, de felnõve egészen másképpen ítélik majd meg a természet és vadászat kapcsolatát. Az, hogy a gyerekek megtanulják, mi az erdõzúgás, és mi fán terem a vadûzés, talán elõsegíti a vadászat társadalmi megítélésének javulását is.

Ebben a hónapban, merthogy februárban aktuális, kérjük a vállalkozó vadászokat, vadász-vállalkozókat, hogy személyi jövedelemadójuk egyetlen százalékának fölajánlásával támogassák a Vadászati Kulturális Egyesületet, s most alakuló Ifjúsági Tagozatát. A rendelkezõ nyilatkozat kitöltéséhez szükséges adószámunk: 19677079-2-41.

65

Tartalom

Aranyba foglalt emlékek

Tucatnyi tanulság

96-97. oldal

Nem várják a sültgalambot 88-89. oldal

CÍMLAPON: HAVAS ERDÕN – SOMFALVI ERVIN FELVÉTELE

Jegyzet Nem lehet elég korán kezdeni................65 Interjú Equitatio et Venatio ..............................67-68 Hírek, tudósítások................69-75, 109, 111 Behozható a medvebõr! .............................70 Új világrekord!..............................................73 Alakul a VKE Ifjúsági Tagozata ...........111 13. oldal Nem könnyû velem barátkozni ...............77

Megrendelés Név: Cím:

Elõfizetési tájékoztató

Az elõfizetési díj 2006 végéig Magyarországon 7200 Ft Romániában 1 millió lei Szlovákiában 1000 korona Az elõfizetési díjat Magyarországon a VADÁSZLAP Kft. címére (1031 Budapest, Pákász u. 7.) lehet elküldeni „belföldi postautalványon”, vagy a 65100149-11301439 számlaszámra átutalással. (Kérésre számlát, ill. csekket küldünk.) Romániában a Krónika Kiadóház Rt. lapterjesztõinél lehet elõfizetni, információt a 0264-420-320-as telefonon ad a kiadó. Szlovákiában a New Gazza – Ábel Gábor gyûjti az elõfizetéseket. Címe: 93701 Zeliezovce, Hviezdoslavova 41. T: 036/771-2331, mobil:0905-407-017

81. oldal

„Halászó” vadászok Kafferbivalyok támadása

90-91. oldal

106-107. oldal

Vadászati gyakorlat Elõre disznó!............................................78-79

Safari Kafferbivalyok támadása...................106-107

Aktuális Hû, a kutyafáját... ......................................80 Tucatnyi tanulság.........................................81 Távol a húsosfazéktól ..........................84-85

Mikor - mi - mennyiért? Szállás-ellátás-vadhús .................................112

Vadászturizmus Átrendezõdõ piac ...................................82-83 Földtulajdonosok oldala Ha a rendeltetés különleges ....................87 Oktatás Nem várják a sültgalambot ................88-89 Képriport „Halászó” vadászok ...............................90-91 Évmilliók bizonyítékai A lapátosok családfája .........................92-93 Vadászok, vadászotthonok Titkokkal vagyunk tele ........................94-95 Mûvészportré Aranyba foglalt emlékek......................96-97 Portré A nyulak mentora ......................................99 Életem... Az öngyil(kos) .............................................101 Végzetes játék.............................................101

Könyvismertetés Bessenyei József: A Nádasdyak ..............113 Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok és egyebek ...................................................113 Gyrekeknek Fekete István: Februári hírek .................114 Farsang..........................................................115 Barkács Lámpa és akku a puskán ......................117 Módi Premier a FeHoVa-n .................................119 Ízválasztó Belsõségek és apróságok .........................121 Solymászat A hagyományok tisztelete .......................123 Horgászat A tengerek rejtelmei ................................125 Apróhirdetések ..........................................127 Következõ számunk tartalmából...........128 Rovatok és vezetõik Tudósítóink

Irodalom Nekem is volt egy álmom... ................102 Megvadult szótár .......................................103 A remetesüldõ............................................105 MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Interjú Fugli Károllyal, a Csergezán Pál Alapítvány kuratóriumának elnökével

Equitatio et Venatio Nem véletlen, hogy ennek az interjúnak ezt a latin címet választottam, hiszen a „lovászat és vadászat” egyaránt jellemzõ a 36 éves Fugli Károlyra és az idén 10 éve elhunyt Csergezán Pál festõmûvész munkásságára. Jellemzõ, mert Fugli Károly nagyapja és édesapja révén már hat éves korától „mocorog” a vadászok és a lovasok között, ráadásul „civilben” a Magyar Lovas Szövetség fõtitkára. És jellemzõ a Mesterre, aki egyaránt alkotott kiemelkedõ értékû vadászati és lovas témájú festményeket … Annak idején kevés festõ kapott három évre szóló meghívást Nyugat-Németországba, hogy – ahogy Pali mondta – „egzotikus, Keletrõl jött vendégmunkásként” kizárólag vadászképeket készítsen, és talán többet ért egy hazai mûvészeti díjnál, hogy 1976-77-ben egy évig a perzsa sah „udvari festõje” is volt, ahol a sah ménjeirõl, telivér lovairól utánozhatatlan portrékat festett. Ahogy életében, úgy halála után is adósai voltunk és vagyunk Csergezán Pálnak, mert itthon a mûvészeti életben sosem kapta meg azt az elismerést, amire bõven rászolgált és még mindig nem készült róla és munkásságáról egyetlen használható monográfia sem. Tulajdonképpen – a hazai mûvészek támogatása mellett – ezt a célt tûzte maga elé a róla elnevezett alapítvány, amelynek kuratóriumi elnöke Fugli Károly. VADÁSZLAP: Már két éve nem írt ki pályázatot, nem rendez kiállítást az alapítvány és elmaradt az Annalaki – Péter-Pál napi – szalonnasütés, ahol Pali tisztelõi találkozhattak az emlékmûvénél. Létezik még az alapítvány? Fugli Károly: – Hivatalosan igen, gyakorlatilag nem. Újjáalakult a kuratórium, de hiába lettem az elnöke, a bírósági bejegyzésem, a pénz és egyéb ügyek átadása még nem történt meg … így érdemben nem sokat tehettem eddig a célok megvalósításáért. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az alapítók nagy része már nem létezik vagy átalakult, emiatt elmaradtak a támogatói befizetések, nem volt pénze az alapítványnak még a legkisebb mûködési MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

költségek finanszírozására sem … akkor valamennyire elfogadható a hallgatásunk. A legutóbbi kuratóriumi ülésen döntõ elhatározásokra jutottunk, mindenekelõtt rendeznünk kell a formaságokat, le kell zárnunk a „kellemetlen” ügyeket, hogy tiszta lappal indulva bõvíthessük az alapítók körét és új támogatókat tudjunk megnyerni. Ebben az évben pontosan meghatározva a feltételeket – a minõség és a színvonal jegyében – kiírjuk a pályázatot a Csergezán Pál díjra, ami – legjobb tudomásom szerint – még mindig a legmagasabb mûvészeti elismerés a vadászat és a ló képzõmûvészeti ábrázolása terén. Még nem dõlt el a helyszíne, de mindenképpen szeretnénk megrendezni a több hónapig nyitva tartó, a Mester összegyûjthetõ munkái-

ból, valamint az eddigi díjasok és a pályázók válogatott anyagából készülõ jubileumi kiállítást … megtartjuk az Anna-laki rendezvényt és megbízást adunk a Csergezán monográfia elkészítésére is. VADÁSZLAP: Ha jól értem, megtartják a kialakult hagyományokat, de szinte mindent elölrõl kell kezdeniük. Kikben bízik? Fugli Károly: – Akik tudják, hogy ki volt Csergezán Pál, akik milliókat áldoznak egy-egy festményének a megvásárlására, mert a tisztelõi voltak vagy lettek, akik velem együtt nem akarják, hogy a neve és a munkássága feledésbe merüljön, akiknek számít a vadászati és a lovas kultúra fejlõdése, rangja és

67

Interjú elismertsége… nem tagadom, hogy a vadászokon-lovasokon kívül mindenkire és minden szervezetre, intézményre. Bízom benne, hogy az átmeneti presztizs-veszteség ellenére nem vagyok túl optimista!

lovas versenyen ismerkedtünk meg és egy lovas-vadász családba nõsültem, ami nagyon szerencsés mindenféle szempontból.

VADÁSZLAP: Egyébként optimista alkat?

Fugli Károly: – Csak Magyarországon tûnik soknak a lakásunktól a Tatersálig megtett 108 kilométer. Ezt másfél óra alatt „leautózom”, néha a fõvárosban tovább tart az út a csúcsforgalomban.

Fugli Károly: – Igen, azt hiszem igen. Tudok hinni az emberekben és az ügyekben, de azt is tudom, hogy az eredményekért meg kell dolgozni… ezt tanultam a szüleimtõl, az iskoláimban, és ezt igazolják számomra a lovasversenyek, a tenyésztés és a vadászat is. VADÁSZLAP: Menjünk sorban. Számomra a legtöbbször annak az embernek van hitele, akirõl tudom, honnan jött, mit tanult, mit csinál … szóval, hogy kicsoda. Kezdjük a vezetéknevével, nem igazán tûnik magyar családnévnek. Fugli Károly: – Pedig a XVI. századtól kezdõdõen a családom itt él, Lombardiából települtek a Felvidékre. Én Székesfehérvárott születtem, ott jártam iskolába, a cisztereknél érettségiztem, majd Gödöllõn szereztem agrármérnöki diplomát. Még az egyetemi éveim alatt elvégeztem egy felsõfokú külkereskedelmi kurzust és okleveles vadgazda is lettem. Mivel mind apai, mind anyai ágon mindig voltak versenylovaink, óhatatlanul vonzódtam a lovak, a lovaglás, a lótenyésztés iránt… a diploma megszerzése után Szilvásváradon a lipicai ménes-gazdaságnál lettem gyakornok, majd helyettes ménesvezetõ. Innen Herceghalomra, az Állattenyésztési Kutató Intézetbe kerültem doktorandusznak és párhuzamosan voltam termékmenedzser, majd kereskedelmi igazgató egy vállalkozásnál. 1999-tõl vagyok a Magyar Lovas Szövetség fõtitkára, a kinevezésem 2009-ig szól. Hát nem ezzel a súllyal, vagy húsz kilóval kevesebb versenysúllyal amatõr díjugrató versenyzõ voltam, ma már nemzetközi bíró vagyok és vannak saját versenylovaim. Nagyvázsonyban lakom a családommal, a feleségem közgazdász … és ahol épül már a saját istállónk, amelyben két fedezõ mént és néhány fiatal hannoveri csikót akarunk elhelyezni, hogy hivatalos ménállomás legyen. Természetesen a feleségemmel egy

68

VADÁSZLAP: Naponta ingázik?

VADÁSZLAP: Gondolom, mint nemzetközi díjugrató bíró vagy mint fõtitkár … netán, mint vadász … járja a világot, milyen nyelven tudja megértetni magát? Fugli Károly: – Angolul, németül, oroszul és olaszul beszélek, de bíróként vagy elõadóként a leggyakrabban az angolt használom. VADÁSZLAP: Milyen vadásznak tartja magát? Fugli Károly: – Szerencsésnek. Nagyapám Dalmand környékén vadászott, emlékeim szerint vele voltam elõször vadászaton, de az elsõ vadamat Édesapám társaságában ejthettem el, õ a csákvári Kittenberger Vt. tagja volt. Amilyen korán csak lehetett, letettem az állami vadászvizsgát és egyetemistaként már vadászgattam. Zámolyon Apám lövette velem az elsõ vaddisznómat, egy süldõt. Somogyban, a lengyeltóti vadászterületen Burucs Péter segített hozzá az elsõ õzbakomhoz és a Hajagvidék Vt. területén lõttem az elsõ gímbikámat. Kis nagyképûséggel – néhány vadfaj kivételével – minden hazai vadfajra már vadásztam, amit még nem lõttem … azt még idõvel lõhetek. VADÁSZLAP: Külföld? Fugli Károly: – Tavaly kezdtem el a külföldi vadászatok felé kacsintgatni és egy lovas-vadász svéd barátom jóvoltából részt vehettem egy tradicionális jávor-vadászaton. Nagy élmény volt, különösen azért, mert az egyik hajtásban lõttem egy fiatal jávorbikát. Sok mindent érdemes lenne tõlük átvennünk, gondolok az évenkénti, idény elõtti jávor-vadász vizsgára, amely alkalmas a fegyver belövésére, a találati pontok ellenõrzésé-

re, vagy a vadászok és hajtók színes megkülönböztetõ jelzéseire, illetõleg a vad szállítására használt eszközökre, a vadhús konyhakészre készítésére … annak ellenére, hogy egy egészen más kultúrájú vadászvilágról van szó. VADÁSZLAP: Milyen fegyverei vannak? Fugli Károly: – Amikor vadász lettem, a nagyapám úgy gondolta, hogy nekem kell adnia az 1912-ben épített Sauerjét, jó ideig ezzel vadásztam fácánra, nyúlra. Aztán vettem egy .30.06-os Browningot, amely az egyetlen golyós vadászfegyverem. A közelmúltban vásároltam egy 12-es kaliberû Browning B 25-ös sörétes fegyvert vadász- és skeet-váltócsõvel, amellyel idõnként a balatonfûzfõi lõtéren szoktam a sörétlövést gyakorolni, de van egy régi, szintén 12-es Liége és egy félautomata Browning Gold Hunter puskám is, ez utóbbival a vízivad-vadászatokon veszek részt. VADÁSZLAP: Visszatérve az alapítványhoz, ismerte Ön Csergezán Pált, egyáltalán hogy lett a kuratórium elnöke? Fugli Károly: – Sajnos nem, sohasem találkoztunk. A munkáit viszont nagyrészt ismerem, mind az itthon fellelhetõ lovas-képeit, mind a magángyûjteményekben, a vadászújságok lapjain megjelent vadász-képeit. Lovasoktól, vadászoktól sok történetet hallottam róla, szimpatikus embernek és nagy festõnek tartom, aki meghatározó mérföldkõ a kultúránkban. Hogyan lettem a kuratórium elnöke? Felkértek rá, és én szívesen mondtam igent. A legteljesebb mértékben tisztában vagyok azzal – vadászként, lovasként, a kuratórium elnökeként – sokat kell tennem azért, hogy a Csergezán Pál Alapítvány betöltse a hivatását, a lehetõ legszélesebb körben megismerjék a Mester munkásságát, és ahogy õ tette – pályázatainkkal, a róla elnevezett díjjal – segítsük a hazai tehetséges mûvészek fejlõdését, kibontakozását … végsõ soron teret adjunk az egyetemes mûvészet pártolásának. CSEKÕ SÁNDOR MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Hírek, tudósítások Folyamatosság és megújulás

Országos tisztújító közgyûlés

Az Országos Magyar Vadász Kamara országos vezetõségének tisztújító közgyûlését február 10.-én Gödöllõn rendezik. A választáson kívül a kamara számot ad az elmúlt ciklusban végzett munkájáról, elfogadja a költségvetési beszámolót, és jóváhagyja az idei pénzügyi tervet. Ezen kívül megtárgyalják a szakbizottságok beszámolóit, és a küldöttek hozzászólásait, javaslatait.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye vadászai Miskolcon, a „Pannónia” Hotel konferencia-termében, 2005. december 15-én tartották kamarai tisztújító küldöttgyûlésüket. A küldöttek 76 százalékos részvételi arányban képviselték a megye 3213 sport-, illetve 260 hivatásos vadászát. A Borsodi Kamarai Vadászkürt-együttes köszöntötte a megjelenteket, majd a küldöttgyûlés áttekintette az elmúlt négy évrõl szóló vezetõségi beszámolót és az elkövetkezõ idõszakra a „folyamatosság és megújulás” jelszavát határozta meg vezérfonalként. Szóbeli kiegészítésében dr. Székely László elnök külön szólt a fiatal vadásznemzedék vadászati közéletbe való bevonásának fontosságáról, amire a tisztújítások során figyelemmel kell lenni. A jelölõ- és szavazatszámláló bizottságok

Mire szabad vadászni?

Amire eddig példa sem akadt

Februárban: dámtehénre, ünõre, borjúra - õzsutára és -gidára muflonra - fácánkakasra - balkáni gerlére - házi görényre - nyestre borzra - aranysakálra - dolmányos varjúra - szarkára - szajkóra. Márciusban: erdei szalonkára Egész évben vadászható: vaddisznó kan, süldõ, malac - róka pézsmapocok - nyestkutya - mosómedve. Erdei szalonkára csak húzáson szabad vadászni. Naponta, személyenként legfeljebb 4 darabot szabad elejteni.

2006

FEBRUÁR

28 nap

Közép-európai zónaidôben Budapesten A hó A hét napja napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

kel (h min)

Nap nyugszik (h min)

Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd

7 11 7 10 7 08 7 07 7 05 7 04 7 03 7 01 7 00 6 58 6 57 6 55 6 53 6 52 6 50 6 48 6 47 6 45 6 43 6 42 6 40 6 38 6 36 6 34 6 33 6 31 6 29 6 27

16 45 16 47 16 48 16 50 16 51 16 53 16 55 16 56 16 58 16 59 17 01 17 02 17 04 17 06 17 07 17 09 17 10 17 12 17 13 17 15 17 16 17 18 17 20 17 21 17 23 17 24 17 26 17 27

ÚJHOLD TELIHOLD

l O


megválasztása után került sor a jelöltállításra, amelyben a tisztségek többségében kettõs vagy többes jelölések alakultak ki. A fegyelmezetten lezajlott titkos szavazás eredményeként a küldöttek megválasztották az Országos Magyar Vadászkamara megyei területi szervezet vezetõségét. Az elnök továbbra is dr. Székely László, a sportvadász-osztály alelnöke Jolsvay János, a hivatásos vadász osztály elnöke Cserép János, a titkár Tóth Á. Dénes lesz. HANDA GYÖRGY

Hold kel nyugszik fázisai (h min) (h min) (h min) 8 49 9 07 9 24 9 43 10 05 10 32 11 07 11 53 12 49 13 53 15 01 16 11 17 19 18 26 19 32 20 37 21 44 22 53 – 0 06 1 20 2 35 3 45 4 44 5 30 6 04 6 30 6 51

20 44 22 06 23 26 – 0 46 2 03 3 17 4 24 5 19 6 02 6 35 7 00 7 19 7 35 7 49 8 03 8 16 8 30 8 47 9 08 9 36 10 15 11 09 12 19 13 43 15 13 16 43 18 11

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

05 29 D

03 44 O

06 17 C

23 31 D C

l

A múlt év végén tartották az OMVK megyei tisztújító küldöttgyûléseit. Vadászati érdekvédelmünk újkori történetében nem volt példa arra, hogy a választás eredményei ellen három megyében is kifogást nyújtottak be a kamara országos felügyelõ bizottságához. Az FB egyetlen esetet sem tartott olyan súlyosnak, hogy ezek miatt a választást érvénytelenné kellett volna nyilvánítani, és meg kellett volna ismételni. Veszprém megyében apró formai hibák fordultak elõ, de a kapott választ a beadvány készítõje elfogadta, ezért az ügy lezárult. Bács-Kiskun megyében már nagyobb számú formai hiba történt, de a döntések olyan nagy szavazatarány szerint születtek, hogy azok érdemben nem befolyásolták az eredményt. Csongrád megyében a határozatok ellen az egyik küldött, Fackelmann István nyújtott be kifogást. A Kamara szabályzata szerint a tisztségviselõk, a bizottsági tagok és az országos küldöttek megválasztásához a küldöttek több mint felének szavazata, azaz legalább 51 százalék szükséges. A jelenlévõk között vita alakult ki, hogy 100 százaléknak az összes küldöttet, a jelenlévõket, avagy az érvényes szavazatok számát kell-e tekinteni. A küldöttgyûlést levezetõ dr. Somogyi Ferenc, az OMVK leköszönõ megyei alelnöke megválasztottnak nyilvánította azokat, akik a szavazatoknak több mint a felét megkapták. Ez volt a kifogás alapja. Fackelmann István a titkári posztra jelölt volt, de alulmaradt a hivatalban lévõ titkárral, Komoly Tamással szemben. Imre János szerint a szabályzat egyértelmû: 100 százaléknak a jelen lévõ és szavazó létszámot kell tekinteni. Alapvetõ fontosságú azonban az, hogy a megválasztott küldötteknek legalább a fele jelen legyen, mert ellenkezõ esetben a küldöttgyûlés nem határozatképes. A Csongrád megyei választás esetében lapzártánkig az FB nem hozott döntést. Ha az érintettek az FB döntését nem fogadják el, akkor 30 napon belül bírósághoz fordulhatnak. A Tolna megyei vadászkamara elérhetõsége megváltozott. Az új cím: Szekszárd, Tormay Béla u.18. Az iroda telefonszámai (74-512-224 vagy 512-225) változatlanok.

69

Hírek, tudósítások Segítség az erdélyi vadászoknak Karácsony elõtt három nappal Sepsiszentgyörgyön, a megyei vadászati irodában adtuk át az árvíz sújtotta erdélyi vadászoknak a szerkesztõségünk által kezdeményezett gyûjtés – a Magyar Vadért Alapítvány számlájára beérkezett pénzadományok - elsõ részletét, 1 millió 580 ezer forintot. Mint felhívásunkban közzétettük, a tavalyi esõzések és árvizek miatt tizenhárom erdélyi vadászt ért különbözõ mértékû anyagi kár, melynek enyhítésére kértük a magyar vadászokat, vadászatra jogosultakat. S nem eredménytelenül, több mint 2 millió forint fölajánlást regisztrálhattunk. Az adományokat átvevõ erdélyi vadászok nevében László Béla (Sepsiszentgyörgy) küldött köszönõlevelet szerkesztõségünkbe: „Mi, székely árvízkárosult vadászok, ezúttal mondunk köszönetet az „anyaországi vadászoknak” önzetlen segítségükért. Amíg mindenki csak ígért, addig Ti a Magyar VADÁSZLAP felhívására megmutattátok, hogy 2004. október 5-ike után se vált a vér vízzé.”

Sok mindent lehetne, s talán kellene is a fölajánlásokról, a gyûjtésrõl, valamint az adományok átadásáról írni. Ezúttal csupán annyit, amit Ráskai-Kiss Zsolttal, a Swarovski Optik magyarországi képviselõjével közösen éltünk meg, jó volt Sepsiszentgyörgyön magyarnak, magyar vadásznak lenni! Köszönet érte. CSEKÕ

Határidõ: február 28.

Behozható a medvebõr!

A vadászjegyeket február végéig érvényesíttetni kell. A vadászjegyet és az egyéni lõjegyzéket az igénylõ lakóhelye szerinti vadászkamara területi szervezete érvényesíti. A vadászjegy érvényessége csak az egyéni lõjegyzék bemutatását követõen hosszabbítható meg. A meghosszabbításkor helyben lehetõség van a kötelezõ vadászati felelõsségbiztosítás megkötésére is. Az állami vadászjegy kiadásának és az egyéni lõjegyzék kiállításának, érvényesítésének díja vadászati évenként összesen tízezer forint. A vadász vadászjegyét, az egyéni lõjegyzékét, a törvényben elõírt vadfaj vadászata esetén az azonosító jelet, továbbá a vadászlõfegyver-tartási engedélyét, vagy ragadozó madárral való vadászatra jogosító engedélyét, illetve a vadászíj-tartási engedélyét a vadászat alkalmával köteles állandóan magánál tartani.

- olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet az OMVK Csongrád Megyei Területi Szervezetének kérdésére adott ki dr. Kardos Mária, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának jogásza. A levél szerint 2005 õszéig azért nem lehetett egyáltalán behozni az országba medvebõrt, mivel a Washingtoni Egyezmény (CITES) nyomán kiadott kötelezõ érvényû 338/97 EK tanácsi rendelet ezt tiltotta. Az indok az volt, hogy Románia nem rendelkezett a medvékre vonatkozó fajvédõ programmal. Ez a program elkészült, ezért az EU a tilalmat feloldotta, írja a KNP jogásza. Ez nem jelenti azt, hogy bárki automatikusan megkapja a behozatali dokumentumokat, aki Romániában CITES exportengedélyt kap. A magyar vadásznak be kell szereznie a KVM Nemzetközi Egyezmények Osztályának CITES importengedé-

Fotópályázat A Magyar VADÁSZLAP pályázatot ír ki amatõr és profi fotósok részére az alábbi témakörökben: Vadászható vadfajaink; Vadászképek, hangulatok; A vadászó ember; Képriport szabadon választott vadászati témáról (legalább 6, legfeljebb 10 képben). Pályázni kizárólag digitálisan feldolgozott képekkel lehet, amelyek minimális mérete 300 dpi /3 megapixel/. A képeket emailben, illetõleg postai úton, CD-n vagy

70

lyét, és a lakóhelye szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõség behozatali és tartási engedélyét. Ha egy faj - mint például az európai farkas - hazánkban fokozottan védett, akkor az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség engedélye is kell. A hatóságoknak minden kérelem esetében van mérlegelési jogkörük, fokozottan védett faj esetében „a behozatali, tartási engedély közérdekbõl vagy természetvédelmi érdekbõl adható meg”, ami azt jelenti, hogy egy oktatási intézmény szertára, vagy egy közgyûjtemény számára föl kell ajánlani a trófeát. Dr. Kardos Mária levelében azt javasolja, hogy a medve-, vagy farkasvadászatra indulók mindenképpen elõzetesen szerezzék be a szükséges engedélyeket. MÁRTA

DVD-n kérjük a szerkesztõségbe eljuttatni. A pályamunkákat csak abban az esetben fogadjuk el, ha ismerjük a szerzõ nevét, lakcímét, telefonos és elektronikus elérhetõségét. A beküldött fotókat nem áll módunkban visszaküldeni. A legjobb képekbõl a VKE május 20-i majálisán kiállítást rendezünk. A helyezettek értékes díjakat kapnak. Az alkotásokat a [email protected] postafiókra, vagy postán a VADÁSZLAP Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7. címre várjuk. Beküldési határidõ: 2006. április 10. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Hírek, tudósítások Poroszlótól-Mernyéig Mivel lapunkat már Erdélyben és Szlovákiában is elõ lehet fizetni, közös megbeszélést tartottunk a hazai és külföldi tudósítók részvételével tavaly december 810-én, Poroszlón.

Az értekezleten megjelent Lukács László, a kolozsvári székhelyû Krónika Kiadóház Rt. vezérigazgatója, aki nem csak a 260 erdélyi településen mûködõ terjesztõi hálózatot, hanem a Krónika saját tudósítóinak közremûködését is fölajánlotta szerkesztõségünknek. Ahhoz, hogy a VADÁSZLAP „érdekes” legyen Erdélyben és Szlovákia magyar lakta részein - közösen úgy gondoljuk - az ottani vadászatokról, vadászokról is szólnia kell a lap híreinek, tájékoztatóinak. Az értekezleten elsõ alkalommal adtuk át a „VADÁSZLAP legjobb tudósítója” díjat, a hozzátartozó pénzjutalommal, melyet 2005-ben Agyaki Gábor (Baranya megye) érdemelt ki. A megyei kollégáink munkájának elõsegítése érdekében digitális fényképezõgépeket vehettek át a tudósítók, majd Polster Gabriella és Somfalvi Ervin a fotózás alapfogalmairól tartott elõadást. A péntek esti, jó hangulatú, közös vacsorát követõen – a Fauna Rt. jóvoltából – közös fácánvadászaton vehettünk részt, melyet ezúton is köszönünk. Mint ahogy köszönjük, hogy egy hét elteltével Somogyban, a Hunnia Kft. – Kanizsai Gábor – látta vendégül a Vadászati Kulturális Egyesület vezetõségét, valamint – immár 10. alkalommal (!) – a VADÁSZLAP szerkesztõségét egy rendkívül jól szervezett, kiválóan repülõ madarakban is bõvelkedõ fácánvadászaton. A vadászat elõtti napot és estét – a VKE idei majálisának helyszínén – Balatonmáriafürdõn töltöttük. Oláh Csaba, a VKE elnöke, majd Tengerdi Gyõzõ alelnök ismertette a falunappal együtt tervezett programot, az elsõ hazai Nemzetközi Vadászkürtös Fesztivál szervezésére tett elõkészületeket, majd a Viktor panzióban, az ízletes vacsora után Dúcz László tartott tanulságos elõadást a karácsonyi asztal terítékének ezer éves magyar hagyományairól. -DOR


Képzõmûvészeti pályázat Tíz éve hunyt el Csergezán Pál. Emlékének tiszteletére a róla elnevezett alapítvány – több éves szünet után – 2006-ban nyilvános képzõmûvészeti (kizárólag grafika és festmény) pályázatot ír ki. A pályázaton amatõr és hivatásos mûvészek vehetnek részt lovas-, vadászati-, és természeti témák feldolgozásával. A pályamunkákat keretezve, kiállítható állapotban bírálja el a szakmai zsûri. A pályázathoz – a katalógus elkészítéséhez – a pályázóknak mellékelni kell egy rövid szakmai önéletrajzot, elérhetõséget, valamint egy portréfotót. A pályázat fõ díja a Csergezán Pál Díj, a számozott bronzplakett, valamint a hozzátartozó 200 ezer forint pénzjutalom, amelyet Bán Bea, a Diana Vadászhölgy Klub elnöke és Bán György, az SCI alelnöke ajánlottak fel. A pályázat anyagából 2006 szeptemberében – több hónapig látogatható – kiállítás készül, mely része lesz az eddigi Csergezán Pál díjasok bemutatkozásának és a Mester emlékkiállításának. (A kiállítás helyszínérõl még folynak a tárgyalások.) A pályázatokat 2006. augusztus 1-2-án – munkaidõben – a Magyar Lovas Szövetség irodájában lehet leadni (Budapest, Kerepesi út 7.) További információ a 30/397-56-51-es telefonszámon.

Felhívás A Csergezán Pál monográfia teljessé tételéhez tisztelettel kérjük azokat a vadászokat, lovasokat … és mindenkit, akik rendelkeznek bármilyen grafikával, rézkarccal, festménnyel, jelezzék Csekõ Sándornak (30/397-56-51, e-mail: [email protected] – levelezési cím: 1031 Budapest, Pákász u, 7.), a monográfia szerkesztõjének. Elõre is köszönjük, hogy segítséget nyújtanak a mûvész életmûvének összegyûjtéséhez.

Diana Bál A Vadászati Kulturális Egyesület Diana Vadászhölgy Klubja február 4-én Hajdúszoboszlón, a Barátság Hotelben rendezi meg III. Országos Diana Bálját. Sok szeretettel várjuk minden kedves vadásztársunkat egy garantáltan jó hangulatú estére! A báli belépõjegyek 7 000 forintba kerülnek. További információk: Juhászné Éva 06-30/639-7327.

Szalonkabál A Csongrád megyei vadászok március 18-án, Hódmezõvásárhelyen, a Hotel Fekete sas báltermében rendezik meg – immár hagyományos – szalonkabáljukat, amelyre minden érdeklõdõt szeretettel várnak. További információ: 06-30/625-2080.

Köszönjük! ... kedves olvasóinknak, partnereinknek, támogatóinknak a szerkesztõségünkhöz eljuttatott sok-sok újévi jókívánságot. Mi is hasonló jókat, és sok sikert kívánunk a 2006-os esztendõre!

71

Hírek, tudósítások Disznó-invázió Soha nem látott vaddisznó-szaporodásról, az állomány megháromszorozódásáról szólnak a hírek Csehországból. Csak a dél-morvaországi vadászterületeken 2002-ben 450, 2003-ban 750, tavaly 1200 vaddisznót hoztak terítékre. A morvaországi vadászszövetség egyenesen katasztrofálisnak ítéli a helyzetet, a mezõgazdasági vadkárok mértéke elviselhetetlen.

Új világrekord!

A rókák gyásznapja Az alábbi, szinte hihetetlen eset a hímesházi Enkes Vadásztársaság (Baranya megye) 6000 hektáros területén, egy csibenevelõ környékén létesített dögtér közelében történt. Lakatos László sportvadász még nyáron több lakott rókakotorékot fedezett fel a baromfitelep közelében. Az elszaporodott rókák számának csökkentésére augusztusban dögteret létesített, hogy a komolyabb kártételt megakadályozza. Az elsõ lesre augusztus18-ikán került sor, amely nem várt sikert hozott. Másfél óra alatt 18 rókát és 1 macskát hozott terítékre úgy, hogy közben haza kellett mennie lõszerért, mert a nagy csatában elfogyott a sörétes töltény. Augusztus lévén a rókák nagy része az évi süldõ róka volt, de akadtak kifejlett példányok is, szám szerint hat. Az est folyamán a 16-os puskájából 22 lövést tett. Mindössze egyszer hibázott és két rókára kellett dupláznia. AGYAKI GÁBOR

2005. december 3-án a C.I.C. Nemzetközi Trófeabíráló Bizottsága elbírálta annak a szarvasbikának a agancsát, amely szeptemberben, a bulgáriai Etropoli-Elen vadászterületen került terítékre. A 13 évesre becsült bikát Eberhard von Gemmingen-Hornberg, német vadászvendég ejtette el. A bírálat eredménye 278,03 C.I.C. pont, ami a jelenlegi világrekord pontszámánál közel 4 és fél ponttal több.

Megvalósult álom A közelmúltban – születésnapja alkalmából – egy vadászhölgy régen vágyott álma teljesülhetett. A domoszlói Lukovszki Jánosnét – a Diána Vadászhölgy Klub tagját – egy igazán különleges ajándékkal – egy szarvasbika elejtésének lehetõségével – lepte meg a fia. A 14 esztendeje vadászó hölgy a bronzérmes, 180,18 pontos ajándékbikáját a Mátra déli oldalán, a Domoszló-Kisnána Vadásztársaság területén ejtette el. A trófeát a Budai Várban, a „Vadászat nõi szemmel” címû kiállításon is bemutatták. GYENES ISTVÁN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

A „háromlapátos” Romániában, a Temesvári Erdõgazdaság kisjenõi vadászterületén ejtette el Deák Tamás a képen látható dámbikát, tavaly október 21-ikén. A trófea súlya 4,07 kiló, és egyedülálló érdekessége pedig az, hogy a baloldali agancsszárból egy különálló „lapátot” növesztett. KOLLMANN FERENC

73

Hírek, tudósítások A gazda szeme... Még a nyolcvanas évek közepén, egyik nagy állami gazdaságunk vezérigazgatója hivatta cége vadászati ágazatának vezetõit és közölte velük, hogy sürgõsen Angliába kell utazniuk. A feladat szerint meg kellett vizsgálniuk, hogy miért lehet az ottani vadászfácánt ötven-hatvan márkás áron eladni, míg a magyart alig a feléért. A fiatal szakemberek utaztak, kutattak és valóban értékes tapasztalatokkal tértek haza. Újságok hasábjain és a legkülönbözõbb fórumokon számoltak be a látottakról, de természetesen a vezérigazgatói vizit sem maradt el. A fiatalok õszintén elmondtak mindent igazgatójuknak. Beszéltek a tartásmódról, a tojatásról, az utónevelésrõl, a vadászatról, egyszóval mindenrõl, amit már itthon is nagyon jól tudtunk, de a legfontosabbat a végére hagyták. Véleményük szerint azért ötven márka az angol vadászfácán, mert az angol vadászúr az évi apanázsából több ezer fontot költ a fácánosára. És itt van a kutya elásva! Nem mindegy, hogy költök rá, vagy kiveszek belõle. Nem mindegy, hogy a vadásztársaság az évente kibocsátott két-háromezer fácánból szeretne profitálni, megélni és szórakozni, vagy valóban élõhelyet akar fejleszteni, esetleg kicsikét vadászgatni is. Úgy tûnik, az a világ eltûnõben van, amikor a pár ezer kibocsátott fácán

biztosította harminc-negyven vadász egész évi szórakozását. Ez a tendencia már régebben elkezdõdött, aki ma jó fácánt akar, annak sokat kell rá költeni. A nagyvadnál más a helyzet, ám az idei szarvasbõgés után a tapasztalatokat begyûjtve sokaknak el kell gondolkodniuk azon: hogyan tovább? Meddig mehet ez így, meddig kell a szarvasoknak eltartani a vadásztársaságokat, biztosítva harminc, ötven, vagy száz vadász egész évi szórakozását? Lassan, de biztosan elérkezünk arra a pontra, amikor be kell látnunk, hogy a nagyvadra is költeni kell. A nagyvadállomány elérkezett arra a pontra, amikor különbözõ külsõ tényezõk miatt már nem képes eltartani önmagát, nem beszélve a vadászok különbözõ igényeirõl. Sokan sürgetik az államnak, mint a vad tényleges tulajdonosának a nagyobb szerepvállalását, de jól tudjuk, hogy ez egy utópia. Számomra ma még elképzelhetetlen, hogy bármelyik erdõgazdaság éves pénzügyi mérlegében úgy szerepeljen a vadászati ágazat, mint az éves bevételbõl részesülõ terület. Pedig visszafordíthatatlanul ezen az úton haladunk: a tulajdonosnak igen is költenie kell „szeretett szarvasára”, de ettõl nem kell félni és nem is kell feltétlenül Angliáig menni, mert voltak itt Draskovich-ok és Károlyiak, akik világszínvonalon mûvelték az effajta vadgazdálkodást is. AGYAKI GÁBOR

Dr. Pignicki József (1932 - 2005) Elhunyt dr. Pigniczki József, az OMVK Csongrád Megyei Területi Szervezetének volt elnöke. Több mint három évtizeden keresztül volt az Ópusztaszeri Vízügyi Vadásztársaság vadászmestere. A Csongrád Megyei Vadászszövetségben évekig vezetõ pozíciót töltött be. Amikor 1997-ben megalakult az Országos Magyar Vadászkamara, õt választották meg a Csongrád Megyei Területi Szervezet elnökének. Fontos szerepe volt abban, hogy kialakultak az új szervezet mûködési keretei, vezetésével a Vadászkamara ellátta azokat a feladatokat, amelyeket a törvény ráruházott. A vadászokat érintõ törvénytervezetek véleményezésekor érvényesítette jogászi tudását, tapasztalatait. Megyei fõügyész-helyettesként gyakran vetette be tekintélyét a vadászat és a vadászok érdekeinek védelmében. Kamarai elnökként együttmûködési megállapodást kötött a megyei rendõr-fõkapitánysággal, a határõrséggel és a természetvédelmi hatósággal annak érdekében, hogy a szervezetek közös hatáskörébe tartozó ügyeket hatékonyabban intézhessék. A tavalyi tisztújításon a betegsége miatt már nem tudott részt venni. A kórházban még hallotta a hírt, hogy a küldöttek a megyei kamara örökös megyei tiszteletbeli elnökévé választották, de az újesztendõt már nem érhette meg. 73 éves volt… M.T.

74


Pedzés hóviharban

Közösen bûnhõdünk!

A Magyar Solymász Egyesület szervezésében tavaly december 27-30. között Balatonfenyvesen tartották meg a hagyományos, évente két alkalommal megrendezésre kerülõ társasvadászatot, amelyen 11 héjával és 6 sólyommal vadászó solymász, számos kísérõ, valamint tucatnyi kutya vett részt. A vadászatot Lóki György, az egyesület fõsolymásza szervezte és vezette. A két ünnep között megtartott rendezvényt Tóth Jánosnak, az egyesület elnökének javaslatára 2005-tõl – a nemrégiben elhunyt solymász szaktekintély tiszteletére – a „Nádai Sándor emlékvadászat” nevet viseli. A zord idõjárás ellenére a madarak nagy kedvvel repültek, nehéz dolguk a kutyáknak volt, a hirtelen leesett 30 centiméteres hóban ugyanis csak kemény munkával tudták felkutatni a fácánokat. A három vadásznap alatt a solymászok madaraikkal 29 fácánt hoztak terítékre. P.G

Most már nem moroghatunk, ha kötelezõvé teszik a vadászoknak a pszichológiai vizsgálatot, merthogy újabb halálos kimenetelû vadászbaleset történt január 12-én Cserhátsurányban, a Cserhát és Vidéke Vt. vaddisznóhajtásán... ebben a vadászati idényben Nógrád megyében a harmadik, országosan a hatodik. Egyetlen baleset is sok, de ennyi már valóban jogos következményekkel kell, hogy járjon. Az FVM a november 26-ai baleset után a megyében elrendelte a vadászatvezetõk részére az ismételt kötelezõ balesetvédelmi továbbképzést és január 13-án azonnali hatállyal felfüggesztette a nagyvadvadászatokat, az ország többi megyéjében további intézkedésig csak az illetékes vadászati hatóságok külön engedélyével és ellenõrzése mellett tartható nagyvad társasvadászat. Egyértelmûnek tûnik, hogy ismét az emberi gondatlanság és mulasztás – a fékevesztett lõdüh – következménye a 45 éves Zs. Attila értelmetlen halála. Tizenkilenc fizetõ vadász hallgatta végig a hajtás elõtti eligazítást, minden vadász kitûzte a megkülönböztetõ színes kalap-szalagot, átvette a hajtás-térképet, a szondázáson – sem reggel, sem a baleset bekövetkezte után – nem „bukott” ki senki. A megyei felügyelõség szigorú ellenõrzést tartott. Minden a legnagyobb rendben volt ... a délutáni hajtásig, mindaddig, amíg a gyõri – 30-31 éves – fiatal vadász, aki már többször vadászott ezen a területen, egy horhosban állva, felfelé lõve – tilos lõirányban! – el nem engedte a második lövését. A domboldalon lefelé jött egy két év körüli kan, egyenesen a mellette álló puskás felé ... és feledvén mindenféle írott és íratlan szabályt, a szomszédja elé lõtt, cca. kétszáz méterrõl eltalálta a disznó orrát, majd ismételt ... és a 8x57-es kaliberû fegyver 12 grammos magja – átrepülve a 40 méteres szintkülönbséget, légvonalban kb. 270-300 méter megtétele után – oldalról fejbe találta a lajosmizsei vétlen áldozatot, aki mellett ott állt kísérõként a felállításban közremûködõ vt. elnöke is. A rendõrségi vizsgálat folyamatban van ... a halálos balesetek sorozatának, a szabályokat felrúgó vadászok felelõtlenségének azonban valamennyiünk számára – tarthatunk tõle – sajnos lesznek még következményei. -DOR

Hagyományteremtõ vadászíjászok A tavalyi év októberének utolsó napjaiban a Borsod megyei Fónagyságon rendezték meg a II. Vadászíjász Találkozót, melynek fõ témája a vadhívó vadászat ismertetése volt. A megnyitót Ambrózy Árpád nemzetközi vadászíjász oktató, valamint az internetes vadászíjász fórum egyik szülõatyja, Czita János tartotta. Örömmel számoltak be az íjjal vadászók számának növekedésérõl, és a terítékre hozott vad számának emelkedésérõl. Elmondták, hogy az idén Magyarország is meghívást kapott az Európai Vadászíjász Szövetség éves közgyûlésére. A fórumon elismerõen nyilatkoztak a magyarországi vadászíjászat jogi rendszerérõl, amit több európai országban is követendõnek vélnek. A találkozón a legnagyobb érdeklõdés dr. Õsi Zsolt elõadását kísérte, aki a vadhívásról beszélt. A résztvevõk nagy érdeklõdéssel hallgatták az elõadó tapasztalatait, valamint a megszólaltatott sípok és a bõgõkürt hangját. Az elõadások és vetítések után a kötetlen beszélgetéseké volt a fõszerep, ahol a kezdõk számtalan elméleti és gyakorlati jó tanácsot kaphattak gyakorlott sporttársaiktól. HANDA GYÖRGY MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Vadászkürtös tanfolyam Március 13-19-e között a Hosszúhetényi Kövestetõ Hotelben rendezik a VKE Baranya megyei szervezetének hagyományos kürtös tanfolyamát. A vezetõ elõadó Szilágyi Lajos, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola tanára lesz. A tanfolyamdíj szállással, étkezéssel együtt 70 ezer, szállás nélkül 25 ezer forint. A kürtös foglalkozások napi 6 órában folynak. A résztvevõk esténként a vadászati kultúra tárgykörébõl hallgathatnak elõadásokat, amelyeken a tanfolyamon kívüli érdeklõdõk is részt vehetnek. Jelentkezés: Agyaki Gábornál, a 06-72/215-119 vagy a 06-30/318-7969 telefonszámon. Támogatók: Mecseki Erdészeti Rt, Hotel Kövestetõ, Baranya megyei Vadászkamara, Magyar VADÁSZLAP.

75

A VKE ajánlata

A könyvek, CD-k, VHS kazetták utánvéttel megrendelhetõek a szerkesztõség címén, 1031 Budapest, Pákász u. 7. telefonon és faxon: 06-1-242-00-42 vagy e-mail-ben [email protected] Elek Ferencnénél. A teljes lista megtekinthetõ a www.vadaszlap.hu honlapon vagy kérésre elküldjük az érdeklõdõnek.

CD-k, VHS-ek, DVD-k

4.200 Ft 3.250 Ft

4.100 Ft 298 Ft

Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Heltay István: Amit a nagyvadról tudni illik (v.vizsgához) VHS . .3.950,Hunting video stúdió: A Highland Dream . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Bow Hunting in South Africa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Deer Stalking & Game Shooting . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Great Days . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Highland fever . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting Fever in New Zealand . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting in Tanzania . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting rifles and ammunition . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Up high in Norway . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Ignácz M. dr.: Élõhelyfejl. és vadgond. a.vadas v.ter. (I.) VHS . .2.900,Élõhelyfejl. és v.gond. n.vadas v.ter. (II.) videó . . . . . . . . . . .2.900,A vadászat gyakorlata (vadgazdálkodás III.) videó . . . . . . .2.900,Természetvédelem és vadászat (IV.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Mo-i vadászatok sorozat I. Szalonka videó, DVD . . .2.900-4.800,Mo-i vad. sor. II. Vadászati Múzeumok VHS, DVD . . .3.500-4.000,Mo-i vad. sor. III. V.ösvényeken ecsettel VHS, DVD . . .3.500-4.000,Mo-i vad. sor. IV. Nagyvad egyéni vadászata VHS, DVD .3.500-4.500,Mo-i vad. sor. V. Örökség Fekete Istvántól VHS, DVD . .3.500-4.000,Mo-i vad. sor. VI. Apróvadvadászat VHS, DVD . . . . .3.900-4.800,Mo-i vad. sor. VII. N.vad társas vadászata VHS, DVD . . .3.900-4.800,A szarvasbõgés titkai VHS, DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Kossuth Kiadó: A család kedvencei:-kutyák-v.virágok-gombák- CD-k 4.990-/db Kézi lõfegyverek CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése videó . . . . . . . . . . . .3.500,Erdõ-mezõ állatai videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Meghívás vadászatra videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Tesztvadászat videó kazetta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Vadászat kamerával videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Vadászünnep videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Velünk élõ természet videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Vetter János dr.: Gyógyító, mérgezõ növények CD . . . . . . .4.490,VKE: Vadászhimnusz CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,-

KÖNYVEK

500 Ft 4.100 Ft

1.440 Ft 4.100 Ft

DVD-n is! 5.800 Ft

4.100 Ft 5.200 Ft

5.360 Ft 6.300 Ft

6.300 Ft

2.980 Ft

Avarffy Elek: Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Acél Csaba: Kuduláz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Ádámfi Tamás, dr.: Vadászbibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . .750,Agroinform kiadó: A magyar állattenyésztés nagyjai . . . . . .4.200,Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . . . .1.300,Egy vadászíjász kalandozásai a Kárpátoktól Kanadáig . . . .1.600,Ángyán-Tardy-Vajnáné: Védett és érzékeny természeti ter. . .6.500,Anno Kiadó: Képes paci lexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Apatóczky István: Ettünk falombot - humoros erdésztört. . . .850,Bakonyi Gábor: Állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Balogh Gábor: Véges vadászmezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .450,Balsay László: Történetek a vadászmúltamból . . . . . . . . . .1.600,Bán István: Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,Szarvasbõgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Zimankó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Barassó Péter: Vadõr voltam, vadõr lettem újra . . . . . . . . . .2.400,Bársony István: Az erdõk könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Elveszett Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.450,Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Basche, Arnim: Vadak és vadszárnyasok . . . . . . . . . . . . . .6.000,Baumann, Doris: Kölyökkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .600,Békés megye: Békés megyei almanach . . . . . . . . . . . . . . .7.500,Békés Sándor: Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . .2.900,Vadászetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,A természet bûvöletében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.590,Imádkoznak a fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.940,Az igaz vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Beregszászi György: A vadászat árnyoldalai . . . . . . . . . . . .1.200,Hamu alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Pernye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal . . . . . . . . . .2.100,Bertóti István: Õzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bicsérdy-Egri-Sugár-Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . .3.200,Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Bodrogi Gyula: A vadász néha fõz is . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Bogenfürst Fernc, dr.: Keltetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bozóki László: Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Bõhm István: A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.480,Vérebkrónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Casparek, Erika-Törk Kan: Halak és a tenger gyümölcsei . .5.999,Corvin Természetjárók: Gombáskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Cséplõ József: Hajnaltól késõ estig . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Csurgó Sándor: Gyógynövények embernek állatnak . . . . .1.900,Deák István, dr.: Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . .2.980,Dinich László "Bagomér": Gazsi bácsi törzsasztalnál . . . . .1.970,Döbbelin-Bulling: Ünnepek, vendégvárás . . . . . . . . . . . . . .6.000,Dr. Szinák-Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . . . . . . . . . . . . . .4.500,Dúcz László: Csillagfényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Durantel, P.: A vadászat gyakorlati kézikönyve . . . . . . . . . .5.990,Élõvilág Könyvtár: Énekesmadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Úszó- és gázlómadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Eperjesi-Kállay: Magyar Borászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.900,Evanics Béla: Az út végén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .500,Ibolyától hóvirágig az erdõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .650,Kittenberger . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .300,Nász út a Marson . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.050,Fábián Gyula dr.: Wildhegerek ivadéka... . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság . . . . . . . . . . .2.500,Faragó István: Kápolna a hegytetõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .590,Faragó Sándor dr.: A vadállomány szabályozása . . . . . . . .3.500,Élõhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban . . . . . . . . . .4.900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,A csuka és a meztelen nõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Kaczagó tanya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .970,Fehér György: Állatpreparátumok kikészítése . . . . . . . . . . . .4.900,Felsõeõri Nagy Gyula: Egy dudás két országban . . . . . . . .2.200,Felsõtiszavidéki Vt.: HISTÓRIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.000,-

Fenyvesi Andrea: Süssünk, fõzzünk a keretben . . . . . . . . . . .360,Ferenczy Ferenc: Magaslesek holdfényben . . . . . . . . . . . . .1.400,Földi László: Végtisztesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.490,Friedl, Ludwig Wolf: Kutyabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Führer E.-Rédei K.-Tóth B.: Ültetvényszerû fatermesztés . . .3.200,Fülöp Gyula: A vadász és a nõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Gálfalvi G.: Székelykeresztúr és vidéke vadászatának múltja és jelene . . .2.200,Gazdag József: A vadászat varázsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Glória Könyvkiadó: Gombás ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .298,Gyenes István: Megszállottan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Öröklés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Rónákon át . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1450,Gyímesi György: Európai vadászmezõkön . . . . . . . . . . . . .4.800,Bedrótozott Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . .2.700,H. Mészáros Erzsébet: Termeszthetõ gyógynövények . . . . . .840,Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200,Halmágyi Takács István: Magasban vadásztam . . . . . . . . .3.200,Hámory Gyula: Kurgánok között a Hortobágyon . . . . . . . . .1.500,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . . . . . . . . . . .2.400,Kuszkusz kókusszal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Tábortüzek a dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Hankó József: Lovak és lovasok Békés megyében . . . . . . .2.800,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Heltay István: Amit a fegyverismereti vizsgáról tudni kell . .2.850,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . . . . . . . . . . . .3.050,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.550,Hespeler, Bruno-Krewer, Bernd: Fiatal vagy idõs?... . . . . . . .2.980,Horváth Zoltán: A kutya és a macska betegségei . . . . . . . .3.900,Iden, Karin: Karácsony, az ünnep varázsa . . . . . . . . . . . . . .6.000,Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.980,Ilosvay Ferenc: …Ha Dunáról fúj a szél . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Iváncsics L.,dr-Köller J., dr.: A természet harmóniája... . . . .5.100,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . .2.700,Kafi Bt.: Borok, turizmus, gasztronómia Baranyában . . . . . .3.500,Kászoni Zoltán: Hal és horgászat Erdélyben . . . . . . . . . . . .2.560,Vad és vadászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.300,Vad és vadászatok Erdélyországban . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Wass Albert szülõföldje, vadászatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.600,A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadászatok, vadászutak Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Kerekes László: Fûszerek könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .398,Kis Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .940,Kiss Marcell-Illyés Csaba: Örökzöld fenyõk , fák és cserjék .2.000,Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad… . . . . . . . . . . . . . .3.990,Koncz István dr.: Libagödör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.300,Kovács Dénes: Luxus vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Kovács László: Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . . . . . . . .3.100,Amikor kevés a töltény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Puskák és vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Skandináv vadászhumor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .700,Tarka teríték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Tizenhárom töltény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Töltényportrék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Vadászpuskák bolondja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Kozma Sándor: Disznóságok A K C I Ó ! . . . . . . . . . . . . . .3.000,Kõhalmy Tamás: Vadászati enciklopédia . . . . . . . . . . . . . .5.900,Krewer,Bernd: A csülkös vad utánkeresése . . . . . . . . . . . . .1.480,Kriesi-Osterwalder: Borok világa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.000,Krizsán László: A szabad természet fia . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Magyar vadászutazók a nagyvilágban . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Kropog Erzsébet: Fák és cserjék (növényismeret) . . . . . . . . .990,Kubasek János, dr.: Jeles világjárók nyomdokain 1-2 . . . . .3.400,Kuhnert, Wilhelm: Modelljeim földjén . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Lakatos Ferenc: Fenyõféléken elõforduló károsítók... . . . . .1.800,Lakatos Károly: Természeti és vadászképek . . . . . . . . . . . .2.100,Vadászhit, A császármadár és vadászata . . . . . . . . . . . . .2.400,Az erdei szalonka és vadászata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Larusse Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.600,Laude Kiadó: Sajtlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .400,Lovász Sándor: A vadászat lázában Gelvács . . . . . . . . . . . . .750,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . .1.600,MEOE: Vadászkutya vizsga- és versenyszabályzat . . . . . . .2.250,Mátray Gyula: Vadásztárcák és vadásztörténetek . . . . . . .2.700,Mess Béla: Apróvadra is vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.690,Molnár L.-Motesiky Á.: Gróf Forgách Károly élete... . . . . . .1.200,Montagh András dr.: Négy földrészen vadásztam . . . . . . .1.850,Sikeres sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . . . . . . . . . . . .700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.100,Lévától Nagymarosig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Muray Róbert: Témám a természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.800,Nagy D.Imre-Nagyné L.Gabriella: Vadászatok és vadételek 1.400,Nagy Imre: Lovas vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .980,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . . . . . . . . .2.998,Nagy László: Természetbarát zsebkalauz . . . . . . . . . . . . . . . .600,Nemeskéri Kiss Géza: Vadludak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Novotni Péter: Lótartás a családban . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.150,Oetker dr.: Gombák finoman és ízletesen elkészítve . . . . . . .850,Oláh Zoltán-Oláh Armand: Hajnalok és alkonyok . . . . . . . .2.500,Pallas Antikvárium: Finomságok gombával . . . . . . . . . . . . . . .380,Papp Károlyné, dr.: Vízrõl , halról horgászoknak . . . . . . . . . . .950,Parrot, Hanna Gyógynövények és gyógyteák . . . . . . . . . . . . .298,Pelle-Boda-Nagy: Halak, vadak, szárnyasok könyve . . . . . . .550,Péter Jánosné: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200,Pintér Károly: Horgászati alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . .500,Quinten-Graef: Macskabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam a Mount Everestet . . .3.200,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában .3.850,Tûzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.850,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . . . . . . . . . .2.700,Rimóczi Imre dr.: Magyarország leggyakoribb gombái . . . .1.950,Sáry Gyula: Az elveszett erdõrõl és a megtalált idõrõl . . . . .2.500,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplõi . . . . . . . . . . . . .2.200,Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Varangy a papucsomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.300,Csodálatos madárvilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .440,-


13. oldal

Nem könnyû velem barátkozni E

sküszöm, egy szót sem szólnék, és minden lehetõ és lehetetlen elõírást, túlkapást és félreértelmezést betartva, öszszeszorított foggal újítanám meg fegyvertartási engedélyemet, ha nem hallanék közben lépten-nyomon a rendeletalkotók szakadatlan „polgárbarát” törekvéseirõl. Persze, bizonyára bennem van a hiba, ha azt érzem, hogy szívatnak. Ez pedig mindennek mondható, csak éppen nem barátságosnak. Mindannyian azt vártuk az új fegyvertörvénytõl és rendelettõl, hogy ha gyökeresen nem is, de lassan mégiscsak javítja a helyzetünket. Naivan azt gondoltuk, hogy mindössze annyit kell tenni – és ez volna az igazán kompatibilis – ha az európai jó dolgokat gondolkodás nélkül átvesszük, a rosszakat meg igyekszünk mielõbb feledni. Nem így alakult, remélhetõleg csak történelmileg… A helyzet ugyanis az, hogy sok más polgár- és sorstársamhoz hasonlóan, hiába bizonyítottam be ismét négy évre például orvosi igazolással az egészségi állapotomnak a kifogástalanságát, ha – döbbenetemre – pár hónap múlva amúgy is lejár az egész könyvem, és mindent elõröl „kezdeményezhetek”. Mert semmihez nem hasonlíthatóan a fegyvertartási igazolvány nem addig érvényes, mint amilyen dátumra kiállították. A lejárat idõpontja elõtt 30 nappal „kezdeményeznem” kell a meghosszabbítási eljárást, különben megbüntetnek. Ha pedig már megbüntettek, akkor nem kaphatom meg az engedélyt. Büntetlen és feddhetetlen elõéletemnek szó szerint lõttek, s már tehetem is le a fegyvert, mint Görgey katonái Világosnál. Ezzel pedig vadászmivoltom szûnik meg létezni. Nem számít, hogy csaknem négy évtizede betartok mindent. Akit megbüntettek, minimum két évig nem kaphatja meg azt, amit a maga olvasata alapján kezdeményezett. Az új igazolvány – mint kiderült – egy cseppet sem „jogfolytonos”, mert a kiállításához be kell mutatni az eredeti vadászvizsga igazolványt, és a fegyverjártassági igazolólapot… ami vagy megvan, vagy nincs, ugyanis soha, senki nem mondta, hogy ezeket kötelesek vagyunk életünk végórájáig éberen õrizgetni. Nem értem, hogy a kezdeményezésig érvényes fegyvertartási igazolványt miért nem fogadják el „eredetinek”, amit a vadászvizsga és a fegyverjártasság igazolása nélkül nem adtak volna ki, tehát a dokumentumok megléte egyszer már hitelt érdemlõen és hatóságilag bizonyított volt. Vagy ez a rendõrség, már nem az a rendõrség? Úgy tûnik, hogy bizonyos elõre meg nem határozott periódusonként minden elõzményt hatóságilag kötelezõ elfelejteni. Az emlékezetes újravizsgáztatás idején, a 90es évek elején a fegyvervizsga letétele alól mentesültek a fegyveres testületek tagjai és a szakirányú végzettséggel rendelkezõk. Most nem. Ha nincs meg a fegyvervizsga papír, újra le kell tenni a vizsgát. A vadászati szakképesítéssel rendelkezõknek az oklevelét ugyan egyelõre elfogadják vadászvizsga gyanánt, de a fegyverjártasság „ügyében” nincs pardon. És akkor itt van még ez az új, kötelezõ puskakategórizálás is. Battonyától Nemesmedvesig, az ország összes vadászpuskáját föl kell hozni a fõvárosba, a Gyöngysor MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

utcai „csillagvizsgálóba”, mert a rendõrség fegyverügyes szakemberei képtelenek megtanulni, kristálytisztán megállapítani, majd ezek után beírni a könyvembe a magyar „ABC” négy elsõ nagybetûjét, hogy az EU szerint melyikbe tartozik a bemutatott vadászpuska. Pedig ehhez a Lajtán túl sem követelnek egyetemet. Még nem is szóltam a rendeletben leírtak sorozatos félreértelmezéseirõl. Van olyan megyei kapitányság, ahol az egy családban vadászó, egy lakásban élõ családtagok mindegyikének külön fegyverszekrényt írnak elõ. (Mára a család egy egész „fegyverszekrény-sornak” örvendezhet. Az unióból érkezõ vadászok nem gyõzik fényképezni õket, mint a józanész felett aratott legújabb rendõri gyõzelem ékes bizonyítékát.) Másutt megbüntették a vadászt, mert az elõírásoknak mindenben megfelelõ lemezszekrénye nem volt betonba ágyazottan a falhoz rögzítve, holott ilyen elõírás nincs. Ha ugyanolyan fegyverre van valakinek tartási engedélye – igaz, külön rendõrségi engedélylyel–- vadászatra át lehet adni neki a puskát, de tartósabb idõre vagy megõrzésre nem. Egy „kis rosszindulattal” ezt is tragikus módon össze lehet keverni. A büntetés ténye pedig késõbb újabb, barátságtalan engedély-elvonási tüneteket eredményez. Másutt több mint másfél évtizedes sikeres vadászmúltat pecsételt meg, hogy az illetõ még bohó húszévesen, katonaideje alatt, az õt „fókáztató” társával összeverekedett, s ezért annak idején megfenyítették. Bizonyítottan garázda, priusza van – tehát nem vadászhat. Megint másnak az egyik nem használt puskája mûszaki érvényessége járt le, és késett a vizsgázatással. Meg is kapta, ami jár: az összes puskára vonatkozó bevonási határozatot. Útonállók rabolták el kocsijából a vadászatra igyekvõ bácsikának a szabályosan, tokban tartott puskáit. Mivel a rablók olajra léptek, naná, hogy a kárvallott bejelentõt büntették meg, majd ennek hatására a nyugdíjas bácsikának két évre bevonták a tartási engedélyét. És a sort még hosszan lehetne folytatni… Az ügyintézési határidõk kérdése külön történet. Nincs ember, aki magyarázatot tudna adni arra, ha valakinek régóta van már egy fegyvertartási engedélye, vajon miért tart hónapokig, nem ritkán fél évig is – egy új vásárlási engedély kiadása? Lehet, hogy az elõírt határidõk betartása csak a folyamodó állampolgárokra vonatkozik? Mostanában persze slágerszerûen, mindenre az a válasz, hogy sok a vadászbaleset, ezért – állítólag – a sportvadászoknak is kötelezõvé akarják tenni a pszichológiai vizsgálatot. A balesetnek viszont – általában – az elõírt szabályok súlyos megsértése az oka. Nincs ember – asztrológus, grafológus, tenyér- és madárjós, vagy éppen pszichológus aki képes elõre megjósolni, hogy ki, mikor, milyen szabályt fog majd megsérteni. Ha pedig ez netán mégiscsak lehetséges volna, akkor ezt a prevenciós „szûrést” talán legelõször a sokkal több halálos áldozatot követelõ közlekedésben volna indokolt kipróbálni. Bárki bármit is mond, a balesetek ellen nekünk kell védekezni, a rendet saját magunknak kell a vadászatokon megteremteni. Ez nem hatósági feladat, bármennyire ragozzák is a „polgárbarátaink”. A barátság ugyanis – akárcsak a szerelem – magától jön, erõltetni nem lehet. Ha egyoldalú, az tragikus, mert csak akkor ér valamit, ha tiszta szívbõl kölcsönös. Homonnay Zsombor

77

Vadászati gyakorlat

FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

Elõre disznó!

E

nyhe, de határozott irányú szél, mínusz 2 fok, 5 centi hó, szakadozott felhõzet. Valami ilyesmit írna fel a „doktor” annak, aki disznóhajtást akar szervezni. És jaj, de ritkán sikerül minden! Vegyük sorra, mi is történik addig, amíg a vadászat hajnalán a vadászatvezetõ kiszimatol a tornácról a sötétbe, hogy a csapadékot hozó front, amivel a meteorológus már tegnap este ijesztgette, megérkezett-e? Ha igen, akkor kár is volt felkelni. Úgy kezdõdött, hogy az elmúlt idényben sikerült a vendégekkel megértetni – bár nagyon nehéz volt – hogy ne bántsák a kondát vezetõ nagy disznót, mert akár mekkora is, egészen biztosan nem kan. Így kellõ számú törzskoca tudott sásból, siskanádból, más giz-gazból malacozó vackot építeni. Február végén esett még hó, de nem maradt meg sokáig és nem is volt sok belõle. A tavasz csapadékos volt, így az idei malac-szaporulat szépen megmaradt. Ezt egyébként a kukoricavetések vadkár felmérésénél is tudta a vadgazda "örömmel" nyugtázni. Majd a tejesedõ búzákon, kukoricákon gömbölyödtek tovább a malacok, amivel arányban vékonyodott a vadgazda bankszámlája.

78

A legjobb szórókat egész éven át etetve aztán most nyugodt lehet a vadász, hogy a hajtásra tervezett területen a disznó „ott van”, jól lövõ hajtócsoportot sikerült szerezni, elegen is vannak, jól le lehet fogni velük a váltókat, de…. Ha most megjön a front és köd, esõ, erõs havazás, vagy csak erõs szél lesz, akkor mindez majdnem hiábavaló volt. A vadászatot lehet, hogy el sem lehet kezdeni. Vagy ha mégis, akkor a disznó nem fog „menni”, nem akar felkelni, visszatör a hajtósoron, és újra lefekszik. A hajtók eláznak, esõ, hó hullik a nyakukba, nem mennek be a sûrûbe, a vadászoknak elázik a puskája, a csepegésben, szélzúgásban, nedves avaron hangtalanul közeledõ vadat nem hallja. Ha mégis észreveszi a közeledõ disznót, és még idõben sikerülne a kabáttal takart puskát elõkapni, akkor sem tud lõni, mert párás a céltávcsöve… Csak néhány azok közül az okok közül, melyek tönkretehetik az egész éves munkát, elronthatják a legkiválóbban szervezett vadászatot is. És ilyenkor szétkergetjük a „beetetett” disznót olyan területrõl, ahová a hivatásos vadászok is csak lábujjhegyen jártak be, már több mint egy hónapja… A hajtást megelõzõ napokban pedig néha többször is összeül a „vének tanácsa”. Melyik hajtással kezdjük, honnan hajtsunk, melyik puskásokat kell elõször leállítani, hogy a távolváltókat lezárjuk, mikor állhatnak fel a hajtók, mert esetleg már „neszes” a disznó és még nem álltak le a puskások, mikor egy öreg koca vezetésével harminc disznó szökik ki a hajtásból, és farkát elegánsan tartva int búcsút az elkeseredett vadászatvezetõnek… És az sem mindegy, hogy melyik puskát hova állítjuk. Szép a sorhúzás demokratizmusa, de ha jól lövõ puskás kerül, mondjuk a mezõszélre, ahová szokott ugyan menni disznó, de csak néha, a nyerõ helyen pedig, ahol szûk a nyiladék, az egyébként szimpatikus, csak egy kicsit bamba vendég ereszti el már a harmadik kondát lövés nélkül, akkor megint el lehet a szép terítéket felejteni. Volt olyan vendégünk, aki, ha nem készül róla videofelvétel, soha az életben nem hiszi el, hogy tõle harmincnegyven lépésre, szálerdõben bokázott el 28 disznót három kondában, miközben õ a botszéken ülve, hátát a fának támasztva, a kellemes napsütésben – aludt. Azután a kaliber… Én nem engedek hajtásban .30-06 alatti puskát használni. Mert a mozgó vadra tett lövésnél bizony elõfordulhat, hogy hátracsúszik a golyó, akkor pedig a keresés vér nélkül, bajos lesz. A hajtásban egyébként sem mindig lehet az utánkeresést precízen elvégezni. Nincs elég ember és elég képzett kutya, és fõleg nincs elég idõ! Hiszen a téli nap rövid, a munka sok, egy lágy lövést kellene fekve hagyni, vagy nem is lehet rögtön utána menni, mert beváltott a következõ hajtásba… A másnapi utánkeresés pedig a kutya vacsorájával van azonos biztonsági fokon, mert éjszaka lehet esõ, lehet hó, sõt még olyan eset is elõfordult – bár csak kezdetben – MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Vadászati gyakorlat

FOTÓ: K. GYURKÓ RITA

hogy a hajtók a hajtásban már dermedten megtalált sebzett disznóra „gazt vetettek”. Ajánlatos egyébként – persze vendégcsoport esetén – minden vendég mellé helyi vadászt állítani. Nehogy elõálljon az olyan eset, amikor a dupla golyóssal vadászó külföldire kiabált rá a németül jól beszélõ hajtó, hogy ugyan lõje ki már az úr a másik csövet is, mert addig nem mer felállni… Mert hiába a legprecízebb eligazítás, hiába az aláíratott balesetelhárítási jegyzõkönyv, a vadászláz súlya alatt szinte minden csoportban van olyan puskás, aki „veszedelmesen jól lõ”. És csak a lõállások kijelölésénél, a lõirányok meghatározásánál lehetne a biztonsági szempontokról igen sokat beszélni. Egy hajtásunkban, a legfontosabb nyiladék öt puskája „hallgatott”– pedig volt disznó szépen – mert az egyik vendég úgy gondolta, hogy õt rosszul állították fel, õ a szembejövõ disznót lövi jól és átballagott a nyiladék másik oldalára, ott ügyesen elvackolta magát és a többiek ingerült hadonászására kedélyesen… visszaintegetett. Pedig a legnagyobb hiba, ha valaki a hajtás vége elõtt az állását elhagyja és mondjuk buzgó utánkeresésbe kezd… Azért is ajánlatos, ha helyi vadász áll a vendég mellett, mert a vadászok egy része – bizony – hazudós. Ha nem fekszik a disznó a nyiladékon, fültövön lõve, akkor õ nem is tett lövést, de itt nem is jött semmi, mert õt rossz helyre állították. (Seize!) Pedig a vadászatot szervezõnek nagyon fontos pontosan tudni, hogy melyik álláson „ment„ a disznó és mit hagyott ki, milyen széllel, mert ebbõl a következõ vadászatokra lehet és kell is kincset érõ információkat begyûjteni. Másik változat a magabiztos, akinek minden leadott lövése „ül” és csak az õt üldözõ gonosz szellemek közbeavatkozása – na meg persze ez a felkészületlen vadászat-


szervezõ (minek is bíztak ilyesmit ilyenre?) – az oka annak, hogy nem õ a legeredményesebb. Azután a kutyák! Külön fejezetet lehetne és kellene írni róla (némelyik meg is érdemelné!), hogy milyen az igazi disznós kutya, és az ilyen ebek hogyan képesek megmenteni, mondjuk egy lucskos hóesésben a már teljesen reménytelen helyzetet. Ilyen klasszis volt például Csabának a Konok nevû szálkás tacskója, „aki” kihozatta ugyan magát a hajtásra, de a gazdájánál csak egy-egy hajtás végén jelentkezett, egyébként a hajtókkal végigvadászta a napot. Videofelvétel van róla, amikor egy vendég a porhóban, a tõle húsz méterre kiváltó kondára „kiürített” és utána értetlenül pislogott részint a disznók után, részint a puskájára, majd megjelent a disznók nyomán Konok, átment a széles nyiladékon, kicsit még elporoszkált a szálerdõben a csapán, visszajött, odaballagott a vendéghez, lepisálta a hátizsákját, és megvetõ pofával visszament a hajtásba… másik kondát keresni. Jó kutyák híján, néha még sajnos velük is, a hajtásokban bizony sok sebzett vad nyomorultul elveszik. Mindezeken túl még itt van a szerencse vagy a balszerencse! Kiválóan elõkészített hajtásban Pókházán, a vadászidény végén(!) – ahol az etetõhelyekre másfél arasz széles váltók vezettek – ijesztõ volt a csend, hallgattak a puskák. Egész délelõtt két lövés esett. A terelésnél (Vlap. 2005/685-687. oldal) „megénekelt” gémlábú Jani – õ volt a terület gazdája – csak szapora pislogással válaszolt, mikor „tapintatosan” érdeklõdtem, hová tette a disznóit? Ezen a területen – amíg Jani volt a gazda – mindig harminc-negyven disznó esett egy nap. Most meg semmi! Jani mondta, hogy éjjel még a holdvilágnál ellenõrizte a szórókat - mind tele volt disznóval. A vendégek összegyûjtésénél az egyik álláson ott feküdt – ez volt az a két lövés – két hatalmas korcs farkaskutya, a „hajtójuk” egy korcs jagdterrier pedig elpucolt. Miután fõleg idény vége felé, szabad területen, kopogós idõben nem szabad korán kezdeni a vadászatot, mert meg kell várni, hogy elvackoljon a disznó, a három kutyának volt ideje a már egyébként is „neszes” kondákat kiénekelni a hajtásból. Délután utolértük egy részét az elmenekült disznóknak, de a nagy teríték már elmaradt. Szóval rengeteg apró, jelentéktelennek tûnõ részlete van a szabadterületen szervezett sikeres, nagyterítékû disznóhajtásnak, amivel nem pár oldalt, de egy kisebb könyvet lehetne teleírni, mely közül viszont egy elég ahhoz, hogy a remélt végeredmény elmaradjon. Ha mégis minden sikerült, nem sérült meg senki, az utánkereséssel végeztek, a vadszállító nem akadt el, a lámpák fényében sürgõ alakok már húzgálják a helyükre a disznókat a terítéken, akkor, de csak akkor kezd felengedni az izgalom a szervezõk mellkasán. Azután ha fellángolnak a máglyák, és kicsit recsegve kezdi – mert hideg még – búcsúztatni a kürt az elejtett disznókat, azért büszkén lehet kalapot emelni, mert ott fekszik elõttünk a szabad területen olyan nehezen produkálható, a hóból kifeketedõ nagy teríték. DABIS GÁBOR

79

Aktuális

Hû, a kutyafáját… A

közelmúltban nagy fölháborodást keltett, hogy egy társasvadászaton a közeli teleprõl elcsatangolt négy kutyát a hajtásban lelõtték. A tévében megszólaltatott vadászelnök nyilatkozata megdöbbentõ volt számomra – mintha az elmúlt években mi sem történt volna – mert azt mondta, hogy a vadásznak kötelessége(!) a kóbor kutyákat lelõnie. Márpedig ez így nem igaz. Egyfelõl, mert az érvényes rendelet a lelövést meghatározott feltételekhez köti, másfelõl pedig a feltételes mód használata egyáltalán nem véletlen. Az elõírt feltételeket a 79/2004/V.4./ FVM rendelet tartalmazza, amit minden vadász a 2005-ös kamarai Vadászévkönyvben még külön leírva is megkapott. Csak éppen el kellett volna olvasni…

FOTÓK: MAKKAI GYULA Ezek szerint: „… elfoghatja, vagy elejtheti... a vadat ûzõ kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, illetve a fertõzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetõség A tévés nyilatkozatnak – persze, csak ha a fenti feltételek fennálltak – ezekrõl kellett volna szólnia, nem pedig egy olyan „kötelességrõl” ami nincs, ráadásul soha nem is volt. A területet ellenõrzõ hivatásos- és sportvadászra a fent említett elsõ kettõ elejtési feltétel fennállása és következetes betartása, majd vita-, esetleg feljelentés esetén mindezek bizonyíthatósága a legfontosabb. Természetesen ez adott esetben nem mindig könnyû. A vad ûzésének vannak látható, rögzíthetõ nyomai, állíthatunk tanúkat, lehet fotót, videofelvételt készíteni. A jogosan elejtett ebet soha nem szabad otthagyni, mert a helyszín késõbb az elejtõ kárára alaposan „átrendezhetõ”. Nem lehet ezt a kérdést hányaveti módon kezelni, mert tudomásul kell venni, minden más lövés leadásánál ez utólag sokkal több gondot tud okozni. Aki a területét eléggé ismeri, az ott élõ, vagy netán a rendszeresen „kiránduló” kutyákat is ismernie kell. Tudja, ki a gazdája, és ha a kijárást több alkalommal is bizonyítani tudja, figyelmeztesse a szabályos tartási módra, és ha ez sem segít, a vadászatra jogosult tegyen szabálysértési feljelentést az illetékes önkormányzatnál. Önvédelem ez, mert késõbb ezek a feljelentések, tanúkkal igazolt fi-

80

gyelmeztetések döntõen befolyásolják az elejtõ ellen „rongálás” címén indított bûnvádi eljárás elbírálását. Ismeretlen kutya esetében sem lehet azonnal puskával igazságot tenni. Alapos távcsövezés elõzze meg a döntést, hiszen itt sem lehet elhamarkodottan dönteni. Ha a gazdátlan eb hosszabb ideje kóborol, szinte vadként viselkedik, kerüli a nyílt terepet, széllel szembe keres, a felvett csapára koncentrál, viselkedése megfontolt, tudja, mit akar. A vad szaporodási idejét leszámítva (májustól – júniusig) ritkán jár egyedül, inkább 3-5 fõs falkákba verõdve vadászik. A vadállomány szempontjából igazán ezek a veszélyes csapatok. Ha nem biztos valaki a dolgában, tegyen riasztólövést, mert a kutyának a lövésre mutatott viselkedése is sok mindent elárul. Etikátlan, érthetetlen és megbocsáthatatlan, ha például valaki eltévedt vagy elbitangolt vérebre, vizslára, foxira, tacskóra lõ. Akinek volt kutyája, az tudja, hogy minden kutya – ha alkalma nyílik rá – kalandvágyból „kiveszi a szabadságot”, majd szépen hazamegy. Ezért nem járhat halálbüntetés, mert késõbb még kiváló vadászkutya lehet belõle. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása nyomán született rendeleti szabályozás semmit nem oldott meg. A kedélyek nem csitultak, a kutyatartókat sem nyugtatta meg, és az elõírásokat betartó elejtõ sem kap megfelelõ jogi védelmet. Nincs az egésznek kialakult módszertana. Aki pedig a területeket járja, azt látja, hogy a kóbor ebek száma, kártétele nõttön nõ. A vadûzés – bárki, bármit is mond – minden kutya legõsibb ösztöne, amelyrõl csak következetes munkával szoktatható le. Annak, hogy a csahosok ûzik a vadat, érdekes módon nincs hírértéke a médiában, holott többszázezres, vagy milliós is lehet az okozott kár. Széttépett vadat pedig rendszeresen találunk az erdõn... És ami a legnagyobb baj: nem készítünk elképesztõ „vágóképeket”, hátborzongató dokumentumokat, nem gyártunk mindezekbõl föltálalható és „ehetõ” médiahíreket. Pedig ez akár a kommunikációnk fõ csapása is lehetne. Hosszabb távon és a tévedések elkerülése érdekében csak valami hasonló, a kutyatartókon is számon kérhetõ, az ebtartást szigorúbban szabályozó rendeletben rögzített „jelzés” hozhatna a kérdésben megnyugtató megoldást. Eleink néhai bölcsességét bizonyítja az egykori törvényi szabályozás, hogy a határban járó kutyák nyakába kötelezõ volt a gyors futást meggátló koloncot kötni. Amelyiken nem volt kolonc, azt „hivatalosan” gazdátlannak kellett tekinteni, és eszerint kellett vele eljárni. Nagy viták ezek után nem voltak. Évszázadokon át ez volt az õsi törvény, amely ráadásul be is vált. Épeszû, igaz vadászembernek nem okozhat semmiféle örömöt egy kutya agyonlövése. Ez egy szükséges rossz, olyan eset, amikor más megoldás nincs, és az emberben, védett- vagy haszonállatban, értékes vadállományban okozott kár más módon el nem hárítható. Ha pedig ez így van, akkor minden vadásztól joggal elvárható, hogy ugyanolyan körültekintõen és megfontoltan járjon el, mint bármely más lövését megelõzõen. H.ZS. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Aktuális

Tucatnyi tanulság J

anuári számunk 23. oldalán hírt adtunk arról, hogy T.S. hivatásos vadász a SEFAG Rt. területén – november 23-án – lelõtte Tóth Pál hannoveri vérebét, a tavalyi nemzetközi vérebverseny gyõztesét. A SEFAG Rt. a hivatásos vadászt azonnal elbocsátotta. Idõközben Tóth Pál feljelentésére lezajlott a rendõrségi vizsgálat, majd ezt követõen megszületett a Barcsi Városi Ügyészség határozata, amely szerint a 40 éves Torma Sándor hivatásos vadász ellen az eljárást – büntethetõséget kizáró okból – megszüntették. A Somogy megyei vadászati hatóság is vizsgálódott az ügyben, a helyszíni szemle alapján rekonstruálták a történteket és elmarasztalták Tormát, elsõ fokon 30 ezer forint pénzbüntetésre, valamint vadászjegyének egy évre történõ bevonására büntették. Torma Sándor 20 éve dolgozik a lábodi területen, a szakképesítés megszerzése után diplomát szerzett a Hódmezõvásárhelyi Fõiskolán, amit „megfejelt” Gödöllõn egy vadgazda szakmérnöki végzettséggel … mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy kezdõ hivatásos vadász. A hozzánk eljuttatott dokumentumok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az írott és az íratlan szabálytalanságok egész sorozatát követték el az ügyben szereplõk … ideértve a véreb viselkedését is. Torma Sándor 170 méterrõl (1) lõtt meg egy szarvasrudlit üldözõ (2) sötét színû (3) kutyát, mert nem ismerte fel (4) benne a vérebet. Mentségére legyen mondva, nem értesítették (5), hogy a kerületében számítson utánkeresésre. A szomszéd kerületben történt egy dámborjú sebzése, amelynek megkerítésére hívták Tóth Pált és jól dolgozó vérebét. Az utánkeresés megkezdésekor, vagy közben (6) a sebzést elkövetõ holland vadász rálõtt (7) egy szarvascsapatra, a lövést követõen a véreb kiszabadult a vezetékébõl és a szarvasok után vetette magát. A nyakán ott maradt a legkülönfélébb színekkel leírt – „sötétzöld”, „feltûnõ narancssárga”, „élénk sárga”, „zöldes-sárga” – nyakörv, amelyen jeladó volt elhelyezve. (Egy darabig mindenki mást látott és mondott (8), sõt írt. A színt végül a Tóth Pál által átadott és a rendõrség által lefoglalt nyakörv alapján állapították meg, s lett az ügyészségi határozat alapján „fakózöld”.) Torma – miután felismerte Redet, a korábban nála is dolgozó ötéves vérebet – elsõ ijedtségében a kutyalövést elhallgatta, azt mondta, hogy dámborjúra lõtt. Csak miután a jeladó segítségével a kutya tetemét megtalálták (9) – ismerte el a kutya lelövését. A megyei vadászati hatóság helyszíni vizsgálatából az is kiderül, hogy 300 méterre a lelövés helyétõl elrejtette egy összetúrt gyökérhalom alá. (Tóth Pálnak – ez sem érdektelen (10) – ez a harmadik vérebe, amelyet lelõttek.) A rendõrségi helyszínelés megállapította, hogy „figyelemmel a növényzet színére, a nyakörv viszonylag kopottas árnyalatára, a terepviszonyokra (vagyis, hogy az aljnövényzet közel teljes egészében eltakarta a kutyát) a gyanúsított védekezése megalapozott.” Torma Sándor munkatársunk megkeresésére – mint levelében írja – „a munkáltató iránti lojalitásból” (11) nem nyilatkozott, nem nyilatkozhatott, de miután rendkívüli felmondással elbocsátották, már nem köti õt a „lojalitás”, s eljutatta hozzánk a munkaügyi bíróságnak írt keresetét… ami ugyancsak érdekes (12), de amivel csak a bírósági ítélet jogerõre emelkedését követõen fogunk foglalkozni. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

A tanulságok: 1-2-3-4.) Ha csak a céltávcsövön keresztül döntünk a lõhetõségrõl, nagyobb a tévedés lehetõsége … és ilyenkor még 170 méterrõl sem „tudunk” hibázni. Elméletileg nem írható egy hideg csapa keresésére tanított véreb erényei közé, ha forró nyomon, parancs nélkül, önállósodva hajszára indul… viszont a billentyû meghúzása elõtt a vadásznak minden kétséget kizáróan meg kell gyõzõdnie arról, mire fogja rá a puskáját… és egy vadászkutyát, egy sárgás színû vérebet, minden vadásznak bármilyen szituációban föl kellene ismernie. 5.) Bár a helyszín két vadászkerület határán volt, mindenképpen értesíteni kellett volna Torma Sándort az utánkeresés megkezdésérõl, tényérõl. 6-7.) Hát mit mondjunk, elég érdekes a szituáció! Akár az utánkeresés megkezdésekor, akár közben – finoman fogalmazva – erõsen kifogásolható, hogy a vendég – engedéllyel vagy engedély nélkül, autóból vagy az autóról – rálõtt a szarvasrudlira, s a vérebvezetõ nem tudta megakadályozni, hogy a kutyája hajszára induljon. Ez nem csak etikai gond, de pontosan megfogalmazott jogszabályokba is ütközik. 8.) A rendõrségi, ügyészségi vizsgálat, az ügy megítélése szempontjából döntõ fontosságúvá vált a véreb nyakörvének színe, a láthatósága. Talán ezért „látta” mindenki másképpen. Az ügy általános tanulsága, érdemes figyelmet fordítanunk nem csak a saját, de kutyáink láthatóságára is … akármennyire szokatlan ez a magyar vadászok számára. 9.) Minden vadásszal elõfordulhat, hogy akaratlanul, de téved. Torma Sándor már tudatában volt a tévedésének, amikor letagadta a kutyalövést, amikor igyekezett a tetemet elrejteni… nincs jelentõsége, hogy ijedtségbõl vagy félelembõl nem vállalta a felelõsséget. Hazudott és ezzel elvesztette munkaadójának bizalmát. Nem a kutyalövésért, hanem a bizalomvesztés miatt mondtak föl neki. 10.) Tóth Pál vérebvezetõi képességét, utánkeresési gyakorlatát elismerve, talán nem csupán „pech”, hogy eddig három kutyáját lõtték le. 11.) Tudósítónk kíváncsi lett volna Torma Sándor álláspontjára is, de õ ezt nem fejtette ki az újságírónak, lojalitásból megtagadta… kivárt. A bulvársajtó munkatársainak viselkedését ismervén, ezt el tudnánk fogadni, de a VADÁSZLAP más kategória, mi a szakmát, a vadászokat szolgáljuk … talán valamivel elõbbre lennénk az ügyben, ha a kezdetektõl tisztábban látjuk a történteket. 12.) A véreblövési ügy – mint majd minden esetben – csak a felszín, természetesen a háttérben tisztázatlan személyes ügyek is meghúzódnak. A lábodi vadászterületen sok változás történt az elmúlt években – kinevezések, áthelyezések, elbocsátások … megvárjuk, mit hámoz ki belõle majd a bíróság. Csekõ Sándor

81

Vadászturizmus

Átrendezõdõ piac


A

hazai vadgazdálkodási ágazat szereplõi egyre nehezebb helyzetrõl, mind élesebb versenyrõl számolnak be. Az elmúlt években alaposan átrendezõdött a bérvadászat piaca. Az egyik fejlemény a régi, jól fizetõ, biztos vendégek elmaradása és csökkenése. Sokan közülük megöregedtek vagy „elteltek”, nincs már hely a házukban, ahová kiakasszák a huszadik, harmincadik szarvasagancsukat. Ha jönnek is, kevesebbet akarnak lõni. A fiatalok pedig gyakran fordulnak más sportok, a golf, a vadvízi evezés, vagy a sízés felé. Ezzel párhuzamosan viszont megerõsödött a belföldi piac. Egybehangzó vélemények szerint minden kategóriájú trófeás vadra és vadászatra van hazai kereslet. Tavaly, a Magyar Nemzet Online szerint a külföldiek 5,5, a magyarok 2 milliárd forintot költöttek vadászatra, a kapcsolódó szolgáltatásoknál viszont szinte kiegyenlített az arány: 472 illetve 424 millió Ft. Miközben néhány vetélytársunk, Románia, Bulgária, SzerbiaMontenegró és Horvátország nem EU tag, ezért forgalmi adót sem számít fel a külföldi vendégvadászoknak, azaz lényegesen olcsóbb. A belföldi piac arányának növekedése elõnytelen a vadászati irodák számára. A magyar vendég ugyanis legtöbbször közvetlenül a vadászatra

82

jogosulttal állapodik meg, és sokszor jelentõs engedményt ér el az árlistához képest. Küzdelem folyik a vendégekért, s akinek torkán a kés, az inkább enged, csak hogy valami bevétele legyen. Ezt a folyamatot segíti az Internet terjedése is. A különféle honlapokon 37 vadászatszervezõ iroda, 19 erdészeti- és mezõgazdasági Rt., és több mint száz vadásztársaság kínálja a vadászati lehetõségeit. Az irodák és a vadászatra jogosultak egyre inkább versenyeznek a vendégekért. A Natur-Vad Kft. vezetõje, Vöröskõi József tavaly 20-30 százalékos forgalomcsökkenésrõl számolt be. Ugyanakkor a vendégek száma csak 10-15 százalékkal csökkent. A különbség egyik oka, hogy több régi kuncsaft már kevesebbet akar lõni. A másik ok, hogy mind a bõgés, mind a téli hajtásokterelések összességében nem voltak túl eredményesek. Az iroda fõként a Nyugat-Dunántúlra, Veszprém, Zala és Somogy megyébe közvetít vendégeket. Vöröskõi szerint kevés az igazán jó terület, ahol nagy biztonsággal lehet vadásztatni. A térségben sok helyen kicsi a létszám, az öreg bikák pedig elfogytak, sok „nagybikás” vendég ment el üres kézzel. Az igazán jó, elsõsorban állami területeket keresi mindenki. Márpedig a sikeres vadászathoz nagy állomány kell. Szerinte ma a térségben leginkább Somogyban, illetve Zala egyes részein vannak jó területek. A vadaskerteket jó lehetõségnek

tartja, mert a mai vendégek közül sokan 2-3 nap alatt akarnak több vadat lõni, és ez csak ott biztosítható. A hódmezõvásárhelyi Natura-Hód Kft. apróvadas vendégeit Csongrád és Békés megyében vadásztatja Bottyánszky Zsolt ügyvezetõ. Szerinte nagy érvágás volt, hogy betiltották a vadgerle vadászatát, és a récék idénye is csak szeptemberben kezdõdik. Régen, nyár végén 2-3 hét alatt 20 csoportot is fogadtak, fõképp olaszokat. Ma ezek a vadászok inkább Horvátországba vagy Szerbiába járnak. Nem jellemzõ, hogy a külföldiek kikerülik az irodákat, mert biztonságot jelent, és ha egy területen nem megy a vadászat, például rossz a bõgés, akkor átviszik egy másik, jobb helyre a vendéget. A nagyvad „piacon” szerinte a magyar õzbak drága, de a gímbika még eladható. Egy 500 grammos bak ára ma 2500-3000 euró, s ezért a pénzért a vadász Afrikában akár 8-10 nagyvadat is lõhet. A konkurens országok is olcsóbbak, különösen a kapitális bakok kategóriájában. Lengyelországban például a 400 grammos bak 10-15, az 500 grammos viszont 40-50 százalékkal olcsóbb, mint nálunk. Ott ugyan kevesebb az 500 grammos bak, de akár 1500 euróért is hozzá lehet jutni. A lengyel gímbikák elejtési árai 10, a bolgár bikáké 10-15, sõt akár 20 százalékkal is olcsóbbak. A vadászathoz ritkán kapcsolódik másfajta turizmus. A vadászok legMAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Vendégként, otthon E

többször vadászni jönnek, és nem hozzák a családjukat. Bottyánszky Zsolt szerint a Balatont csak a dán vendégek fedezték föl, ahová 1-2 hétre szívesen eljönnek nyaralni a családjukkal, s közben a családfõ 2-3 napot vadászik. A régebbi vendégek legtöbbször a terület vadászházában laktak. Ma óriási a konkurencia, és csak az összkomfortos, állandó személyzetû vadászházak versenyképesek. A panziók, és a falusi turizmus is tárt karokkal várja a vadászvendégeket. Érdekes az ajkai Molnár Gábor Vadásztársaság példája. 1997-ben elveszítették a területüket, de a társaság néhány tagja megtartotta a 8-as fõút melletti, festõi környezetben, egy forrás mellett álló vadászházkomplexumot, ahol régi vendégeiket továbbra is fogadták. A tevékenység pár évig jövedelmezõ volt, a vendégek a környezõ erdészeti területen vadásztak, és náluk laktak. Ma azonban alacsony a ház kihasználtsága, csak idõszakonként van vendég, már kevesebben igénylik az erdei környezetet, a romantikát. 2007 alighanem ezen a területen is változásokat hoz majd. Megnõhet azoknak a területeknek az aránya, amelyek bérlõi magasabb díjat fizetnek, de nem fogadnak bérvadászokat, nem a vadászati lehetõség eladásából akarnak megélni. S ha nem lesznek túl mohók, ezzel akár a vadállomány is jól járhat. MÁROK TAMÁS MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

lfogult vagyok, mert hazajönni és vadászni, nekem élet- és lelki szükségletem. Hazámat 1956ban kényszerültem elhagyni, és a nyolcvanas évek közepén kezdtem hazalátogatni Kanadából. Azóta egyre gyakrabban jövök. Elõfordult már, hogy nem egyedül érkeztem, hanem elhoztam vadászni néhány ottani barátomat is, családostul. Attól eltekintve, hogy személyesen nekem mit jelent a Magyar Föld, és a Magyar Vad, széles körben elterjedt, hogy hazánk a világ egyik legkívánatosabb vadászati célpontja. A tradíciók, a kulturált körülmények, a vadbõség, a viszonylag jó megközelíthetõség, és gyöngébb trófeák esetén az elérhetõ árak rendkívül vonzóak. Ismétlem, hogy a gyengébb trófeák esetén, mert egy igazán jó õzbak áráért akár elefántot is lõhettem volna. De akkor nem volna a kedvenc hazai „életbakom” a falon, csak egy pár elefántagyarral kellene „beérnem”. Szóval, ameddig az átlagnál gyengébb trófeákról van szó, addig kifizethetõek az árak. Lassan 14 éve már, hogy egy amerikai vadászatszervezõvel beszélgettem a magyar vadászatról. Sajnálattal mondta, hogy oda nem lehet menni, mert ott kitolnak a vadászokkal. Ez nagyon fölbosszantott. Kisült, hogy egyik barátjával hatalmas bikát lövettek, és el is kérték az árát. Az amerikai vadász a tapasztalatai alapján ekkorra összeghez nem szokott, s emiatt fûnek-fának panaszkodott. Ott ugyanis a vadászati lehetõséget és az engedélyt elõre kifizetik, s ezért a szerencsétõl függõen, bármekkorát elejthetnek. Sikerült megoldanom a gondjukat, kidolgoztam nekik egy csomagárat, amelyben minden benne volt. Az otthoniakkal pedig megállapodtunk egy maximum bikaárban. Végül mindenki

kisebbet ejtett el, és még nekem is maradt egy kis „felesleg”… Az „amcsik” olyan jól érezték magukat, hogy azóta kétszer is visszatértek velem. A sikerhez talán nejem, Ildikó is hozzájárult azzal, hogy a feleségeket minden nap vásárolni, majd fodrász-, és masszázs szalonokba vitte. Sõt, merõ huncutságból, amikor három vadásztársammal két napra egy másik területre mentünk, akkor õ az asszonyokkal szépen utánunk jött! Aznap délután felvásárolták a legszexisebb alsónemûket és így lenge és felettébb kacér öltözetben érkeztek meg. A feleségemet, Ildikót kivéve a legifjabb hölgy 66 éves lévén, örültem, hogy a rendõr nem állította meg õket… A hatalmas amerikai piac kihasználatlanul vár a csomagárakra. Amikor erre majd egy magyar vadászatszervezõ rájön, akkor bizonyosan jó üzleteket köthet. Az európai egy más piac, megszokták a trófea minõségével emelkedõ árakat, de õk is sokallják Magyarország csillagászati lelövési díjait, hiszen a szomszéd országokban sokkal olcsóbban juthatnak kitûnõ trófeákhoz. Például a Safari Club International rekord ukrán õzbakjának elejtése kevesebbe került, mint tavaly nekem egy 400 grammos õzagancsom az Alföldön. Magyarország nemcsak szép és gyönyörû, hanem hatalmas vadászati értékkel, lehetõségekkel rendelkezik. Amennyiben a külföldi vendéget tisztelettel kezelik, és a világversenyt szem elõtt tartva, okosan szabják meg az árakat, akkor Magyarország akár az elsõ vadász célországok közé kerülhet. Nem kell a legolcsóbbnak lenni, de a világpiacot – szerintem figyelembe kell venni. UGRAY TAMÁS GOODWOOD, KANADA

83

Aktuális


Távol a húsosfazéktól

A

kereskedelmi forgalomba kerülõ vadhús mennyisége az utóbbi években némileg növekedett. Az árbevételek változása azonban nem követte arányosan az eladott mennyiség változásait. Az értékesítési lehetõségek mára tovább romlottak, amit jól érzékeltet a feldolgozó üzemekben felhalmozódott, eladatlan készletek nagysága, valamint az értékesítési árak felére, esetenként harmadára csökkenése. A felvásárló, feldolgozó exportüzemek raktárai megteltek és közülük többen bérraktározás igénybevételére kényszerülnek. Tovább tetézi a gondokat, hogy évente több mint ezer tonna vadhúst értékesítenek a feketegazdaságból, ez pedig komoly állat- és humán-egészségügyi veszélyeket rejt magában, a kötelezõ állatorvosi vizsgálatok ez esetben ugyanis elmaradnak. A hazai vadállományt egyre szervezettebben dézsmáló orvvadászok – becslések szerint – a teljes forgalom 20-30 százalékát adják el feketén. Magyarország vadhús-értékesítési lehetõségeit elsõsorban a külsõ (nemzet-

84

Hazánkban jelentõs hagyományai vannak a vadból készült ételkülönlegességek fogyasztásának. Napjainkban viszont drasztikusan lecsökkent a vadhús iránti igény. Ezt bizonyítja, hogy az egy fõre jutó vadhúsfogyasztás Magyarországon évente alig húsz (!) dekagramm. A belföldi forgalom jelentõs részét – becslések szerint mintegy 800 tonnát – a vadászatra jogosultak helyben értékesítik. A vadhús-export már a 30-as évek közepétõl megindult. Régen a vadhúst közvetlenül mészárszékeknek, éttermeknek adták el, és ez így volt egészen a 60-as évekig, majd a MAVAD monopolhelyzete jellemezte a piacot. Késõbb – miután felismerték a külföldi keresletben rejlõ nemzetgazdasági érdekeket – nagy állami vadhúsfeldolgozó üzemeket hoztak létre, amelyek a vadbegyûjtéstõl a feldolgozott vad értékesítéséig az egész termékpályát átfogták. A 80-as évek közepén szervezeti átalakulás indult meg, amely a privatizációval zárult le. Egy vadászidényben a vadgazdálkodási ágazatból 6-7 ezer tonna lõttvad-hús kerül a piacra. A vadászatra jogosultak éves bevétele a lõtt vad értékesítésébõl mintegy kétmilliárd forint. 1 kiló vadhús felvásárlási ára – vadfajtól függõen – mindössze 200-300 forint, de mire a boltok polcaira kerül, ennek több mint tízszeresét kell érte fizetniük a fogyasztóknak. A vadfelvásárlók és a kereskedõk tehát jelentõs haszonkulccsal dolgoznak, míg az árút „elõállító” vadásztársaságok egyre nagyobb bevételkiesésrõl, veszteségekrõl számolnak be. A korábbi évek – vadhúsexportból származó – nyeresége mára nullára csökkent. közi) piaci viszonyok befolyásolják. Az európai fizetõképes piacokon 50-60 ezer tonna vadhús értékesíthetõ. Magyarország az Európába irányuló összexportból 8 százalékot képvisel. A feldolgozott vadhús 90-95 százaléka korábban exportra került, mára azonban átalakult a nemzetközi felvásárló igény. Az EU piacain óriási mennyiségben jelent meg az utóbbi években új-zélandi, skót, dél-amerikai szarvashús. Új-Zéland évtizedek óta rendkívüli mértékben fejleszti gímszarvas-tenyésztését. A farmok létesítését, a törzsállományok beszerzését az állam szinte teljes egészében finanszírozza, ezért a tenyésztett szarvasállomány létszáma már meghaladja a 4 milliót. Az alacsony árú, de kiváló minõségû új-zélandi szarvas európai térnyerésével elsõsorban a legjelentõsebb exportõr, Németország piaca szûkült be, kiszorítva onnan a korábbi beszállítókat, így Magyarországot is. A nyugateurópai recesszió természetesen a magyar vadhús iránti kereslet csökkenésével járt, és zuhanni kezdtek a felvásárlási és az értékesítési árak is.

A csökkenõ kivitel ellenére a hazai piacon nehéz növelni az eladásokat, a felesleget ugyanis belföldön nem lehet értékesíteni, mert a vásárlók zöme drágának gondolja a vadhúst. A legtöbbet ennek megfelelõen a szállodák, vendéglõk vásárolják meg. A bevásárlóközpontokban az árak magasak (kilogrammonként 1800-3500 forint), szinte luxuscikknek kell tekinteni a vadhúst. Mi lehet a magyarázata annak, hogy az alacsony felvásárlási ár ellenére mégis „hajmeresztõ” összeget kell leszurkolni egy pörköltre valóért? Az egyik tényezõ, amely jelentõsen befolyásolja az árszínvonal kialakítását, az állategészségügyi költségek nagyarányú növekedése. Az EU-ban általános gyakorlat, hogy az állategészségügyi, járványvédelmi és higiéniai költségeket (részben vagy egészben) a költségvetési pénzekbõl fedezik. Hazánkban ezek az ágazatot terhelik, az állategészségügyi vizsgálatokat, és a hulladékkezelés költségeit az állam semmilyen formában nem kompenzálja. Erre a pályázati rendszer sem ad lehetõséget. Sajnos, az élelmiszerhigiéMAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Aktuális niai feltételek szigorítása, és az ezzel együtt jelentkezõ húsvizsgálati költségnövekedés gerjeszti a feketepiacot is. További problémát jelent, hogy a vadhús-kínálat idényhez kötõdik, ám a keresleti oldal mégis azt szeretné, hogy egész évben biztosított legyen a feldolgozott termék. Ez természetesen növeli a készáru vagy a csomagolt vadhús elõállítási költségeit, hiszen hûtõraktárakban kell elhelyezni azt a mennyiséget, amellyel a szezonalitás enyhíthetõ lenne. A hét legnagyobb hazai vadhús-feldolgozó üzem megfelel az igen szigorú Európai Uniós elvárásoknak, ezek mindegyike rendelkezik a szükséges minõségtanúsítással (audittal). Ezenkívül tíz kisebb feldolgozó mûködik az országban, többségük rendelkezik exportengedéllyel. A feldolgozók körül sincs azonban minden rendben... Az üzemek a teljes hazai lõttvad-

mennyiség feldolgozására alkalmasak lennének, ám a kereslet gyengülése és az export csökkenése miatt a kapacitás nincs kihasználva. A Vadgazdasági Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsa a termékpálya hatékony mûködésének elõsegítése, valamint a termékpálya szereplõinek érdekegyeztetése céljából jött létre. A terméktanács szeretne olyan kiegyensúlyozott piaci viszonyokat teremteni, és tartósan fenntartani, amely a verseny korlátozása nélkül tompítja a szélsõséges hatások piaci következményeit, valamint megteremteni a tenyésztés, termelés, a feldolgozás, a kereskedelem és a fogyasztás összhangját. Ez azonban eddig szélmalomharcnak bizonyult. Mi a teendõ? Hogyan lehetne rendezni a sorokat, és ismét nyereségessé tenni a vadhúskereskedelmet?

Talán a belföldi piac élénkítése lenne a legfontosabb, amely egy jól szervezett marketingkampánnyal valószínûleg sikerülne is. Helyre kellene állítani a magyar élelmiszeripar – beleértve a vadhústermékeket is – versenyképességét. A vadfeldolgozás helyzetét állami támogatási rendszerrel, szigorú ellenõrzéssel, egységes kereskedelmi és üzleti feltételek megteremtésével, valamint megfelelõ jogi háttérrel mindenképpen javítani lehetne. A piaci zavar enyhítésére és az ágazat gondjainak megoldására állami szerepvállalásra van szükség. A versenyhelyzet egységes biztosítása érdekében az egész termékpálya közös érdeke a legális piac erõsítése, és a feketegazdaság kiszorítása. WALLENDUMS PÉTER

Az igazi „vad-csapás” A

télapó most pakolta aztán túlcsordultig tele a vadászok rég megtelt hócipõjét. Egyfajta idõzített petárda és meglehetõsen otromba ízlésficam folytán a feldíszített karácsonyfáink alá csempészték, mert éppen a szeretet ünnepe elõtt egy nappal szállították ki a frissen „kisütött” vadkísérõ jegyeket a kerületi állategészségügyi állomásokra. Az újfajta dokumentum ára nem kevesebb, mint darabonként 500 forint + áfa. Az összeg hallatán akkor is joggal ki lehet borulni, ha netán – mint ígérték – egyszerû papír létére vízálló, bár a valóságban nem az. Gondoljunk bele: a vadkísérõ jegy ára egyenlõ két kiló emberi közfogyasztásra alkalmas, és alaposan megvizsgált szarvashúséval. Az FVM állategészségügyi fõosztályvezetõje az állategészségügyi állomásoknak küldött körlevelében a múlt év december elsejétõl tette kötelezõvé a vadkísérõ jegyek használatát. A „rendelkezés” még a tavaly február óta érvényes rendelethez képest is tartalmaz újdonságokat és számos, fontos kérdésben ellentmond a fejenként 6000 forintért elvégzett vadhúsvizsgáló tanfolyamon bemagoltatott anyagnak is. Az egészben azonban mégsem ez a legjobb, hanem az irgum-burgum levél vége (szó szerinti idézet):„… ezen körlevélnek nincs kötelezõ ereje, hatóságok elõtt nem használható fel” (sic!) Az új nyomtatványok elõállítására kiírt közbeszerzési pályázatról sajnos nem hallottunk, pedig volt ilyen is, amelynek gyõztes ajánlata állítólag 50 forint/példányra alakult. Ez az ár esetleg a vadászok számára is a Magyarok Istenének egyik igen jól megfogható lába lehetett volna, a tízszeres értékesítési áron pedig már egy igazi aranytojást tojó tyúk az egész „buli”. A bevétel természetesen nem a vadászoké, hanem az állategészségügyi állomásoké, mert õk adják érte az áfás számlát. Ha a vadászok részérõl alapvetõen fontos viselkedési norma a kellõ önmérséklet tanúsítása, akkor talán ugyan-


ez joggal elvárható volna a mélységesen „bölcs hasznosítást” valló tulajdonos különbözõ „szerveitõl” is. Bárminek is akarjuk becézni azonban, ezt is csak egy újabb adónak, sarcnak, lenyúzandó bõrnek nevezhetjük. Ezek szerint mi most már nem is vadászok, hanem kényszervállalkozó és önadminisztráló húsipari szakmunkások lennénk? Nem akarok ötleteket adni, de a következõ lépés már csak a zsigerelést megelõzõ hideg-melegvizes kézmosó és a fekete-fehér öltözõ kötelezõ használata lehetne. Végtére is mi a fenét csinálunk már most vadászat címén? A saját pénzünkön elhibázzuk, megsebezzük, vagy meglõjük azt a vadat, amelyre elõre – akárcsak a medve bõrére – már év elején gálánsan befizettünk 1000 forint vadgazdálkodási hozzájárulást. (Ez országosan, évente 226 millió forint.) Beírunk, kiírunk, és rákapcsolunk a lõtt vadra egy 20 forintot sem érõ, de valójában100 forint + áfáért kötelezõen megvásárolt mûanyag azonosító krotáliát. (Országosan, évente 52 millió forint.) Hozzábiggyesztjük az 500 forint + áfáért kötelezõen megvásárolandó vadkísérõ jegyet. (Országosan, évente 113 millió forint.) Ha netán trófeás vadat ejtettünk, akkor kitöltjük a ma még valami csoda folytán szinte ingyenes trófeakísérõ jegyet, viszont fizetjük a trófeabírálat díját. Ha pedig a vadhúsvizsgáló hatósági állatorvos netán elkobozná a vadat, az Állam Bácsi a zsákmányunkat szó szerint saját halottjának tekinti, ennek ellenére a megsemmisítésért kilónként 500 forint + áfát kell leszurkolni. A fatális tévedések elkerülése érdekében le kell szögezni, hogy a fentiek ellenére a magyar vadat nem ezért nevezzük a nemzet kincsének. Pedig valójában egy kimeríthetetlen kincsesbánya, csak nem nekünk... H. ZS.

85

Földtulajdonosok oldala

Ha a rendeltetés különleges örtént, hogy a Pilisi Parkerdõ Rt. 31 600 hektáros vadászterületének közös képviselõje a tavaly októberi tulajdonosi gyûlésen elõterjesztette a különleges rendeltetésû területté nyilvánításra vonatkozó javaslatát. Hosszas vita után, mivel az erdõgazdaság a területen belül 69 százalékos területi (és ami ennél fontosabb: szavazati) aránnyal rendelkezik, a javaslatot többségi határozatnak nyilvánították. A 31 százalékot képviselõ magán- és egyéb tulajdonosok kisebbségben maradtak, és úgy érzik, hogy a különleges rendeltetésrõl döntõ miniszteri határozat meghozatala esetén minden reményüket elveszítik az új ciklusra. Ha ugyanis a teljes területet, amelyet 1996-ban a közismert „rárajzolással” alakítottak ki, különleges rendeltetésûvé minõsítik, 2007-ben nem lehet majd „feldarabolni”, rajta kisebb méretû, de a törvénynek megfelelõ 3000 hektáros vadászterületeket kialakítani. A Pomáz környéki magán erdõ- és földtulajdonosok tulajdonképpen azért harcolnak, hogy a saját földjeiken, egy 3 ezer hektárnál nagyobb, természetes határral elkülöníthetõ vadászterületen vadászhassanak, melyen már nem érvényesülne a jelenlegi többségi tulajdonos, azaz a részvénytársaság akarata. Nem adnánk nyilvánosságot a történetnek, ha a kérdéses vadászterületen olyan vadállomány élne, amelynek minõsége és mennyisége indokolná a különleges rendeltetésûvé nyilvánítást. A javaslat nem is erre épít, a különleges rendeltetést oktatási-kutatási célból kívánja a Pilisi Parkerdõ elérni. Az ott élõ földtulajdonosok viszont erre azt mondják, hogy "Véleményünk szerint, a mi tulajdonunkban lévõ erdõkben és földeken nem szükséges, de nem is indokolt bármiféle oktatási és kutatási feladatot ellátni. Ha ilyen igény jelentkezik, akkor erre a célra a Pilisi Parkerdõ Rt. vagyonkezelésében lévõ állami erdõterületeken bõséggel adott minden lehetõség. Nyilvánvaló, hogy a felterjesztés alapvetõ szándéka, hogy a 31 százaléknyi magán föld-, és erdõtulajdonosokat a vadászati jog hasznosításából kizárják és megakadályozzák, hogy az új ciklusban önálló földtulajdonosi vadászati jogközösséget létrehozva bármiféle javaslatot tudjanak elõterjeszteni." A pomáziak legnagyobb bosszúsága, hogy az õ földjeiken nem is az Rt. gazdálkodik a vaddal, hanem egy, a Pilisi Parkerdõn belül kialakított Pilis nevû vadásztársaság hasznosítja… ráadásul rosszul, mert ez a „hasznosítás” 2004-ben vadgazdálkodási szempontból teljesen ráfizetéses volt. A tulajdonosi gyûlésen elhangzott egy beszámoló, mely szerint az éves „eredménytelenség” 5 és fél millió forintra rúgott. Tavaly 1849 nagyvadat hoztak terítékre. Az élve befogott 250 nagyvadból 123 (azaz csaknem a fele) elhullott. Ezt még távolról sem lehet „minõségi vadgazdálkodásnak” nevezni. Az is kérdéses, hogy a „különleges rendeltetés” státusza pozitív eredménnyé változtathatná a ráfizetést, hacsak nem valamiféle állami támogatással. Az érintett magántulajdonosok panasszal fordultak az FVM vadászati, halászati és vízgazdálkodási fõosztályhoz, amelyben a felterjesztés elutasítását kérték, illetve elõzetes tiltakozást jelentettek be. Egyúttal élni kívánnak a Vtv. 21. §. (4) bekezdésében leírt azon lehetõséggel, amelyben az áll, hogy a vadászterület különleges rendeltetésének közérdekbõl történõ megállapítását a nevezett miniszterek csak a tulajdonosokkal való egyeztetés után kezdeményezhetik. A játszma folytatódik, de nem csak a Pilisben – országosan is.

T

Dr. Balázs István MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Az érem másik oldala Dr. Balázs István cikke két vadászterületet kever össze, az 5709 kódszámú Pilisi Vadászterületet (a Pilis hegység, az EsztergomVisegrád-Szentendrei-hegység és a csobánkai Hosszú-hegy által alkotott összefüggõ, egységes erdõtömbön terül el) és az 5720 kódszámú Pilisvölgye Vadásztársaság által kezelt területet, amely ettõl délre fekszik (Budakalász, Üröm, Pilisborosjenõ, Solymár, Pilisvörösvár térségében). A Pilisi Vadászterület (5709) 32053 hektáros nagyságú, amelyen belül az állami terület aránya 74 százalék. Összesen 19 községhatáron terül el, és a nem állami tulajdonban lévõ területek (26 százalékkal) átlagos nagysága községhatáronként 440 hektár. A tulajdonosi gyûlésen megjelent magántulajdonosokat a benyújtott nyilatkozatok alapján – a cikkben szereplõ 31 százalékkal szemben – 5,46 százalékkal képviselték a megjelentek, amely 1750 hektárnak felel meg. Nem felel meg a valóságnak, hogy a pomázi földeken a Pilisi Parkerdõ Rt-n belül kialakított vadásztársaság gazdálkodik, mert e területek részét képezik a társaság által kezelt Pilisi Vadászterületnek (5709). Alaptalan az állítás, hogy az élve befogott nagyvadból 123 db elhullott. A vadgazdálkodási évben a Pilisi Vadászterületen (5709) elhullott-elgázolt nagyvad mennyisége volt 123 db, amely a kemény tavalyi télutót ismerve nem meglepõ szám. Az élõvad befogás 250 darabot tett ki ebben az idõszakban. Ez két egymástól különbözõ mutató. A Pilisi Vadászterülettõl (5709) teljesen elkülönül, de azzal részben határos Pilisvölgye Vadásztársaság által bérelt (5720) terület nagysága 4139 hektár, ebbõl pomázi terület 116 hektár. A tulajdoni arányok: állami 36, magán 64 százalék. A tulajdonosi közösség a megalakuláskor a Pilisi Parkerdõ Rt-t bízta meg a közös képviselet vezetésével, azonban a földtulajdonosok közössége a terület bérbeadása mellett döntött. A Parkerdõ Rt-nek nincsen olyan alkalmazottja, aki a Pilisvölgye Vadásztársaságnak tagja lenne. A jogszabály lehetõséget nyújt oktatási-kutatási célú különleges rendeltetés megállapítására, amelyet az 5709-es Pilisi Vadászterület esetében kezdeményeztük. A pilisi területen különleges hangsúlyt fektetünk a természetközeli erdõgazdálkodás bevezetésére. A térségben a mageredetû természetes felújítás az egyeduralkodó, amelynek aránya itt 90 százalék, az országos átlag 15-20 százalék körül mozog. Ezeket az eredményeket a megfelelõen folytatott vadgazdálkodás tette lehetõvé. A vadlétszám alakulása és a vadgazdálkodás a fenti érdekeknek megfelelõen ugyanakkor magas színvonalon folyik. Indokoltnak tartjuk a vadgazdálkodás, az erdõgazdálkodás, a közjólét és a természetvédelem kapcsolatának tudományos vizsgálatát, mert ez a terület mind természetvédelmi, közjóléti, mind erdészeti szempontból ilyen szinten egyedülálló az országban. A Pilisi Parkerdõ Rt. nem zárkózott el, és eddig is elsõbbséget biztosított azoknak a földtulajdonosoknak, akik vadászni szerettek volna, és erre a jövõben szintén lehetõséget biztosítunk. A Pilisi Parkerdõ Rt. amennyiben a szóban forgó pomázi földtulajdonosok egyeztetés céljából keresik, megoldási javaslattal tud elõállni problémáik kezelésére, azonban eddig ilyen megkeresés nem érkezett. Zambó Péter vezérigazgató

87

Oktatás

Nem várják a sült galambot

Kiss Vince

A

z álmos kis falu egyetlen utcájáról a Széchenyi Zsigmond Szakközép- és Szakiskola udvarára kanyarodva nyüzsgõ élet fogad, rengeteg gyerek csoportosul az ebédlõ épületénél, feltûnõen sok a „zöldruhás” – még a lányok között is. A régi épületek szépen felújítva, köztük-mellettük többrõl lerí, hogy csak egy-két éve építették. Szokatlan látvány manapság, amikor csak az iskolák, az oktatás egyre sanyarúbb helyzetérõl hallani. Mi a titka, hogy egy iskola jól mûködik, sõt bõvülni, terjeszkedni is képes? – kérdezem Kiss Vince igazgatót, aki több mint négy évtizede, az alapítást követõ esztendõtõl irányítja az oktatást. – Mindig valami fontos célért küzdünk, ehhez szoktunk hozzá. Amikor ide kerültem, szinte tanyasi körülmények fogadtak, még vezetékes víz sem volt. Az elsõ évben az Erdészeti Szakmunkásképzõ Intézetben mindössze heten oktattunk és harminc bentlakásos tanulónk volt. Nehéz idõk jártak, szinte a semmibõl kellett elõteremteni mindent. Ma közel 150 fõfoglalkozású alkalmazottnak biztosítunk munkahelyet, és 860 tanulónk van, akik vadász-vadtenyésztõ, erdészeti, faipari, valamint dísznövénykertész szakokon szerezhetnek szakiskolai vagy szakközépiskolai, illetve technikusi képesítést. Nemrég adtuk át a 270 személyes kollégiumunkat, melyet a diákjaink térítésmentesen vehetnek igénybe. Megkezdtük a felnõttoktatást is, beindítot-

88

Somogy apró falvain átutazva sok helyen van olyan érzésem, hogy errefelé megállt az idõ. Ajtó és ablak nélküli házak, ahol minden idõk legkormosabb purdéi mezítláb szaladgálnak a hóban, máshol megrokkant, lassan magától összedõlõ parasztház, mellette – nyugati gazdáról árulkodó színvonalon – felújítva az ugyanakkor épült párja. Az egykori puszta, Somogyzsitfa határába érve már messzirõl kiemelkedik a környezetbõl egy ápolt parkkal körülvett, eklektikus kastély – ugyan ki gondolná, hogy ebben a „úri” környezetben jó negyven éve erdészeti szakiskola mûködik?

tuk a mezõ- és erdõgazdasághoz kötõdõ kihalófélben lévõ szakmák – például: a méhész, a kádár, a kovács – szakemberek képzését. A patinás kastély ódon falai közt trófeák, emlõs- és madárpreparátumokkal teli vitrinek, az erdészeti oktatást szolgáló fametszetek és levélgyûjtemények segítik a tanulást. A parkban évszázados, göcsörtös eperfák, vaskos tiszafák, vén tölgyek árulkodnak az idõ megállíthatatlan múlásáról. Alattuk az órák szünetében hullámzik a diákság, csapatostól vonulnak a különbözõ oktatási épületekbe, mûhelyekbe, vagy a padokon ülve tanulnak, beszélgetnek és a szakma szokásaihoz méltóan köszöntenek minden arra járót. Gönczi Roland, – aki itt végzett hallgató és most szakoktató – kalauzol

végig az iskola sok-sok hektárnyi területén. Ragyogóan süt a nap, decemberben szokatlanul meleg idõ van – és bármily hihetetlen, folyamatosan bõg egy bika. A hat hektáros vadasparkban harsog az a mindenkit megtámadni akaró, ez okból lefûrészelt agancsú gímbika, „aki” szeptember óta állandó szerelmi mámorban szenved. Hazánk valamennyi nagyvadfaja látható itt, ez az élõvad-bemutató is elsõdlegesen a gyakorlati oktatást segíti, de a nagyközönség elõtt is nyitva áll. Míg a kerítésnek neki-nekirontó daliától kellõ távolságot tartva körbejárunk, az egyik faépület mellé bekanyarodik egy terepjáró, nyitott platóján frissen elejtett szarvasbika. Néhány zöldruhás diák látható hozzáértéssel lát neki a lábak és a fej levágásához, társuk fát aprít


Oktatás

a fõzõüst alá, s rövidesen gõzölög az üstbe helyezett fej. – Most már értem, miért jó itt diáknak lenni. – mondom Szakály Miklósnak, aki szintén itt volt diák, itt tett szert a szakmai alapokra, s ma itt gyakorlati szakoktató. – Mert nem városban vagyunk, a tantermi foglalkozásokon kívül minden más gyönyörû környezetben történik, a kastélypark végén kezdõdik az erdõ, amely nem csak a szakmai munka és a tanulás színtere, a pihenésé is. Jó az iskola felszereltsége, számítógépteremmel, 6 ezer kötetes könyvtárral, saját jármûparkkal rendelkezünk. Akit komolyan érdekel egy szakma, azt nálunk a valósághoz alkalmazkodó, természetes környezetben, jó szaktanárok irányításával sajátíthatja el. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a vadászatnak nem csak a száraz elméletével ismerkedhetnek meg, hanem a gyerekek számára mindig vonzó gyakorlatban is részt vesznek. És jó a társaság… – Hat éve kezdtük el a vadász-vadtenyésztõ szakmunkásképzést, egy esztendõvel késõbb pedig már külön szakközépiskolai osztályt is indítottunk. – folytatjuk a beszélgetést Soós Andrással, aki kezdetben fizikát tanított, majd vadászati ágazatvezetõként lett gyakorlati oktató. – Iskolánk 4620 hektáros MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

önálló vadászterületet kapott, miután a környezõ 1800 hektárnyi állami erdõ kezelõjeként vadászatra jogosulttá vált. Az oktatás miatt különleges rendeltetésû területként mûködünk. A dimbesdombos, 26 százalékban erdõvel borított terület éves terítéke 250 nagyvad (60 szarvas, 110 õz, 80 vaddisznó). Gazdálkodásunk szakszerûségének garanciája, hogy Rákos András hivatásos vadász mellett Szakály Miklós és Gönczi Roland szakoktatók is ellátnak hivatásos vadászi feladatokat, s minden tevékenységbe bevonjuk a diákokat – a cserkészút tisztításától, a lesek etetõk építésén keresztül, az elejtett vad zsigerelésén át egészen a trófeák táblára szereléséig. A fejlõdés tagadhatatlanul rendkívüli. Van-e valamilyen titka Kiss Vince igazgató úrnak, amellyel egy ilyen, szinte teljes életmûvet látványosan meg tudott valósítani? – érdeklõdöm a mûködés anyagi feltételeirõl. – Gyorsan rájöttünk, hogy ha kevés a pénzünk – márpedig sosem elég, amit az államtól és a fenntartó Marcali város önkormányzatától kapunk – akkor magunknak kell a különbözetet elõteremteni. Számos, jól prosperáló szakmai vállalkozással alakítottunk ki jó partneri viszonyt, közösen kerestük annak a módját, hogy a cégek tudják iskolánkat „szponzorálni”. Mivel sokan

tõlünk igénylik a szakember-utánpótlásukat, érdekükké vált, hogy az oktatás feltételei javuljanak. A hatályos törvények szerint minden vállalkozásnak kötelezõ szakképzési hozzájárulást fizetnie, ennek 75 százalékát címzett támogatásként nekünk, vagy bármely másik oktatási intézménynek juttathatja. Erre kezdtünk el kiemelt figyelmet fordítani és ennek alapján kötöttünk szerzõdést a szponzorainkkal. Évente így mintegy 40 millió forint szakképzésre, oktatás-fejlesztésre felhasználható összeggel számolhatunk, jó ideje sok létesítményt ennek segítségével tudtunk megvalósítani. A Széchenyi Zsigmond Szakközépiskola több mint iskola, a régió vadászati közéletének szellemi mûhelye és kulturális központja. Három alkalommal adtak helyet a megyei vadásznapnak és idén augusztusban Somogyzsitfa lesz a helyszíne az Országos Vadásznap fõrendezvényének. Erre idõzítik az új vadászlõtér: a trap-, skeet- és toronykakas pálya felavatását is – természetesen egy izgalmas lövészverseny keretében. SOMFALVI ERVIN

Az iskolában mûködõ Vadászati Szakoktatásért Alapítvány a kiemelkedõ tanulmányi eredményekkel rendelkezõ diákoknak ösztöndíjat, a halmozottan hátrányos helyzetû tanulóknak szociális segélyezést biztosít. A 10403947-39412700 számlaszámra átutalt támogatásokat az iskola köszönettel veszi.

89

Képriport

„Halászó” vadászok A háló szó hallatán legtöbbször a hal jelenik meg az emberek képzeletében, bár mindennaposan használt fogalmaink közé tartoznak olyan elvonatkoztatások is, mint az Internetet jelentõ világháló, vagy a (nálunk mindig lyukas) szociális háló. A háló fogalmát a vadhoz kapcsolni legfeljebb a vadászok szokták, a nyúlbefogás, vagy a már – elegendõ madár híján – szinte feledésbe merült fácán- és fogolyhálózás kapcsán. Arról viszont még a vadászok zöme sem tud, hogy nagyvadra is lehet hálóval „halászni”.

G

A napernyõ nem luxuscikk, hóban, esõben is kint kell ülnie Pósán Zoltánnak.

90

úth világhírû dámállománya sok vadgazdálkodónak csiklandozza a fantáziáját, hogy ha innen tudna szerezni „törzsanyagot”, akkor tán az õ gyengébb populációja is kacsingathatna e nemes cím felé – vagy legalábbis azzal kérkedhetne, hogy gúthi „vérfrissítéssel” javította a meglévõt. Így aztán van vevõ, aki a vételárat hajlandó megfizetni a sértetlen, élve befogott és karanténozott dámokért – akár még a határokon túlról is. A befogáshoz azonban sok körülménynek kell „összestimmelni”. Kell hozzá megfelelõ nagyságú háló, amit az etetõhely fölé kell kifeszíteni, elég magasan ahhoz, hogy a vad alá merjen menni, de elég alacsonyan, hogy saját súlyától gyorsan tudjon ráesni, mielõtt kiugrana alóla a rendkívül gyorsan reagáló dám. Alapvetõ a megbízhatóan mûködõ elsütõ berendezés, erre legjobban az autók önindítójának behúzómágnese vált be, amit a földMAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Képriport

be süllyesztett akkumulátorok a háló sarkainál egyszerre nyitnak ki a lesen ülõ vadász gombnyomására. Segítség a hó, mert e nélkül ritkán merészkedik be még az éhes vad is a háló alá kirakott takarmányra, s rengeteg türelemre van szüksége a vadászidény végére már kellõen kifáradt hivatásos vadászoknak. Mert mondani sem kell, ez a módszer nem sorolható a „könynyû mûfajba”, embert próbálóan kemény munka. Bele kell kalkulálni a kényelmetlen leseken töltött fagyos éjjeleket, a sok vadászat miatt már mindentõl riadozó, bizalmatlan vad éberségének kijátszását, a technika hóban-fagyban jelentkezõ hiányosságait, s a végre hálóba került vad gyors és sérülésmentes kiszabadítását, ellátását, beszállítását – többnyire az éjszaka közepén. S. E. A befogott, lefûrészelt agancsú bikák hamar megszokják a nyugodt tárolóhelyiséget. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

91

Évmilliók bizonyítékai

A lapátosok családfája A dámszarvasról, a dámvadról, vadásziasan egyszerûen csak dámnak nevezett szarvasfélénkrõl több mint száz éves leírásokból vannak széles körû ismereteink. Vadon élõ õsi populációik - amelyek szinte már teljesen kipusztultak - napjainkban csak Eurázsia nyugati területén, Mezopotámiában, a mai Irak területén, Törökországban, esetleg Macedóniában fordulnak elõ. Állományaik olyannyira megritkultak, hogy az ókori kulturákból származó ábrázolásokból ismert fajt - kipusztultnak vélték. A muflonokhoz hasonlóan a dámok sem kerülték el a tájidegenség vádját, pedig az õslénytani kutatások egyértelmûen ennek az ellenkezõjét bizonyítják...

A

dámnak általában két, vadon élõnek tekinthetõ, természetes faját különböztetik meg: a Kis-Ázsiában élõ mezopotámiai(Dama mesopo-tamicus) és az európai dámot (Dama dama), bár ezek faji önállóságát sokan kétségbe vonják. Az õslénytani adatok alapján mindkét faj a földtörténeti jelenkor, a holocén kezdetén, körülbelül 10 ezer évvel ezelõtt a Mediterránium észak-keleti területén, a síkvidék nyílt erdõs területeit elfoglalva maradt fenn, az olasz félsziget legdélibb területeitõl Dél-nyugat Anatóliáig. A Földközi-tenger nagyobb szigeteirõl, így Sziciliából sem ismertek jégkorszaki maradványaik, csak az ókori jelenlétük igazolására maradtak fenn dokumentumok. A Földközi-tenger nyugati partvidékén elõbb a fõniciaiak, majd több alkalommal a rómaiak említik különbözõ történeti forrásokban. Hiteles dokumentumokból tudjuk, hogy késõbb, a középkorban, az Alpoktól északra fekvõ európai területeken is elõfordult. Írásos adatok szerint a brit szigetekre a IX. században a normannok telepítették be. A betelepített dámok, ahogy akkoriban mondták az „erdõk barmai”, a király védelmét élvezték, de amint az szokásos volt, mindhiába, mert hamarosan más vadasparkokban is elterjedtek. A dámtenyésztõ parkok a Tudorok idején (1485 és 1603 között) élték virágkorukat, majd a Stuartok uralkodásától (1603-tól), a sportvadászat elterjedésétõl kezdve számuk erõsen megcsappant. A helyzet a XIX. században, majd az elsõ világháborút követõen tovább romlott, miközben helyi formáik is kialakultak, mint az alfaji besorolást is elnyerõ shorpshieri hosszúszõrû dámvad (Dama dama springthorpei). Napjainkban Anglia

92

szinte minden megyéjében, Walesban és Skóciában és egyes szigeteken is elterjedt. Írországban az elsõ feljegyzések szerint, 1244-óta folyamatosan él, habár nem olyan gyakori, mint a gímszarvas. Németországban 1531 táján még nem ismerték, de Közép-Európában néhány évszázaddal ezelõtt már vadaskerti állatként meghonosították, sok helyen a szabadba is átterjedt, így a Kárpát-medencében elsõsorban a Dunántúl dombságain, a Duna-Tisza-közén, a Felvidék déli részén, valamint az erdélyi felföldeken ismerték. A XX. század elejétõl azután nem csak Európában, hanem szinte az egész világon meghonosították, így Dél-Afrikában, Madagaszkáron, Ausztráliában, Új-Zélandon, valamint Északés Dél-Amerikában is. Ilymódon a dámok elterjedését manapság már nagymértékben az ember határozza meg.

A szarvasok õsei A legújabb õslénytani és genetikai vizsgálatok alapján az agancsosok, vagy szarvasok (Cervidae) a földtörténeti miocén idõszakában, mintegy 17 millió évvel ezelõtt alakultak ki. Legelsõ képviselõik, mint a Heteroprox, vagy az Euprox a Kárpát-medence egykori területén is éltek. Az õzek õse, a Procapreolus, már 10 millió évvel ezelõtt a rudabányai mocsarak közelében is gyakori volt, és még évmilliókon keresztül a hazai fauna jellegzetes képviselõje maradt. A dám a szarvasfélék egyik legkorábban kialakult csoportjába tartozik, mert a molekuláris genetikai vizsgálatok és számítások szerint már 5-6 millió évvel ezelõtt elkülönült a késõbb kialakult, és a Cervus nembe sorolt fajoktól.

Európai és hazai bizonyítékok A dám elsõ európai megjelenésérõl igen sok lelet tanúskodik. A pleisztocén jégkorszak úgynevezett „nagy interglaciálisa” vagy a maihoz hasonló klímájú, hosszú ideig tartó melegebb, szakszóval holsteininek nevezett szakaszának, 300-350 ezer évvel ezelõtt lerakódott kõzeteibõl Angliából, Belgiumból, Franciaországból és Németországból egyértelmûen kimutatható egy kihalt dámszarvas faj, amelyet hol Dama somonensis-nek, hol Dama clactoniana-nak nevez a tudomány. A Kárpát-medencében három helyrõl is ismerjük csontmaradványaikat. A Gerecse északi peremén fekvõ Süttõ mellett évszázadok óta bányászszák a hegységbõl kifolyó karsztvizekbõl lerakódott édesvízi mészkövet. A mésztufa 2-3 millió évvel ezelõtt keletkezett, majd késõbb a hegységszerkezeti mozgások hatására megrepedezett, a nyitott hasadékokban felhalmozódva, napjainkig megõrizte a különbözõ jégkorszaki állatok csontjait. Az egyik ilyen lelõhelyet 1965-ben az úgynevezett Pach Antal-féle kõfejtõben a nemrég elhunyt kitûnõ paleontológus tudós, dr. Jánossy Dénes kiséretében – az akkor még diákkorú – jelen sorok szerzõje tárta fel. A Süttõ 3. számúnak nevezett lelõhely már akkor a – „dámás” jelzõt kapta. A mindössze 4 méter magas és 50 centiméter széles, löszös anyaggal kitöltött repedésbõl az õsember egykori jelenlétére utaló kalcedon szilánk mellett egy dámbika agancstöredéke és egy teljesen ép lábközépcsontja is elõkerült a görögteknõs, és a korabeli kisemlõsök kiséretében. Ugyancsak Süttõn, az édesvízi mészkõbánya területén a 6. számú lelõhelyen olyan üledéksort lehetett feltárni, ahol az alsó helyzetû, hidegebb klímára utaló homokos löszt MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

FOTÓ: GASPARIK MIHÁLY

Évmilliók bizonyítékai

Jégkori dámlapát és combcsont leletek Vértesszõlõsrõl és Süttõrõl

a melegebb viszonyok között képzõdött talajszint követte. A harmadik rétegben a mai klímaviszonyok között a ma is élõ kisemlõsök társaságában dámcsontok is elõkerültek. Magyarország területérõl még egy az elõzõekkel azonos korú dám-lelõhelyet ismerünk. A Vértes déli peremén, a Csákvár melletti Esterházy-barlang oldaljáratából barlangi medve, barlangi hiéna, gyapjas orrszarvú és óriásszarvas kiséretében került elõ. Mindhárom dám-lelõhely az utolsó, rissz-würm interglaciális végén egy világszerte, és Magyarországon is kimutatott kisebb lehûlést követõ felmelegedés idején, 100-110 ezer évvel ezelelõtt képzõdött. Lehetséges, hogy a nálunk élõ dámfaj a francia-olasz határon fekvõ Grimaldi-barlangok egyikébõl kimutatott Dama grimaldensis fajhoz tartozott, bár a leletek ritkasága és töredékessége miatt a faji azonosítása bizonytalan. Ugyanebbõl az idõszakból Görögországból is elõkerült néhány dámcsont, amelyeket az ottani kutatók a korábbi Dama somoensis-sel azonosítottak. Lehetséges, hogy százezer évvel ezelõtt két dámfaj is élt Európában... A legõsibb, ma is létezõ európai dámpopulációk (Dama dama) valószínûleg Szardínia, és a görögországi Rodosz-szigetén maradtak fenn. A roMAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

doszi dám a sziget emblémájává is vált, mert a népszerû történet szerint a „platoni szarvast” a keresztes hadjáratokkal azért hurcolták be, hogy azok megvédjék a katonák táborait a kígyók támadásától. A dám ugyan nem támadta meg a kígyókat, de a hagyomány szerint agancsának váladéka(?) elriasztotta a csúszómászókat.

Kihalt óriások mai rokonai Legújabban, a ma élõ és a kihalt szarvasfélék csontjainak mitokondriális DNS vizsgálatai alapján a dámok rokonsága is új megvilágításba került. Mindezek alapján derítették ki, hogy a dám (Dama) a gímszarvastól (Cervus) függetlenül alakult ki, és nem annak az alnemébe tartozik. Legközelebbi rokona a jégkorszakban 400 ezer évvel ezelõtt kialakult, és 8 ezer évvel ezelõtt kihalt „ír szarvas”, vagyis az óriásszarvas, a Megaloceros volt. A Megaloceros agancsait és csontjait a Kárpát-medencébõl is jól ismerjük, különösen a XIX. század végén a tiszai folyamszabályozások idején kerültek ki az újonnan kialakított folyómedrekbõl, amikor a halászok idõnként halak helyett jégkorszaki állatok, mamutok, gyapjas orrszarvúk, jávorszarvasok, és óriásszarvasok csontjait fogták ki. A Megalocerosnak,

amellett, hogy agancsuk fesztávolsága a 3,5 métert is elérte, a dáméhoz hasonlóan ellaposodó agancsa volt. A morfológiai hasonlatosságok mellett a londoni Nature tudományos magazin 2005. december 8-i számában közzétett DNS vizsgálatok alapján a dámot is magába foglaló óriásszarvasok csoportja (Megacerini nemzetség) 1,4 millió, a ma élõ két dámfaj - az európai és a mezopotámiai - pedig a pleisztocén jégkorszak középsõ szakaszában, körülbelül 700 ezer évvel ezelõtt különült el egymástól. Bárhogyan is értékeljük az õslénytani kutatások bizonyítékait és eredményeit, egyértelmûen megállapítható, hogy a dám Európában több mint 300 ezer évvel ezelõtt tartósan megtelepedett, bár csaknem 200 ezer évbõl eddig nem akadt lelet. A következõ európai megjelenése körülbelül 100-110 ezer évvel ezelõttre tehetõ, amikor már a mai Magyarország területén is élt dám, mert a nevezetes vértesszõlõsi elõember-telepen a többi között víziló, rénszarvas és makákó majom társaságában egy jellegzetes agancstöredéke és két foga került elõ … ezért az õshonosságukat vitatni ugyancsak tudománytalan álláspont. DR. KORDOS LÁSZLÓ õslénytankutató, egyetemi m. tanár

93

Vadászok, vadászotthonok Könnyen lehet, hogy Marcus Aurelius is errõl a hegyrõl gyönyörködött a Dunában. A nagy folyó évszázadokon át a Római Birodalom pannóniai határvonala volt, melynek mentén, mintegy ezernyolcszáz évvel ezelõtt a filozófus császár vezetésével véres védelmi harcokat vívtak a légiók. A mai Dunaszekcsõ neve akkor Lugio volt…

Titkokkal vagyunk tele A

hegy alatt szép, szelíd íveléssel Mohács felé hömpölyög a Duna. A látkép elõterében az 1800-as évek elején emelt római katolikus templom és az egykori Jankovich-kúria magasodik a szûk utcácskák házai fölé, szemben, a túlparton pedig Dunafalva egymáshoz bújó épületei látszanak. Dr. Acél Csaba családi házának tetõtéri ablakából csodáljuk ezt a pompás panorámát. Házigazdánk azonban nem elégedett maradéktalanul. – Ez a kép akkor teljes, amikor ilyentájt, estefelé gágogó vadludak százai szállnak a víz felõl a mezõk irányába. És talán mondanom se kell, hogy éppen itt, a házunk felett húznak el. Nem véletlenül mondta édesanyám anynyiszor, hogy „ti talán nem is tudjátok, hogy a Paradicsomban éltek…” Fotelt tolunk az ablak elé és gyönyörködünk a Dunában. Ez a nagy folyó valamilyen formában mindenkit megérint, aki kapcsolatba kerül vele. Hosszú folyók, nagy vizek másutt is vannak, olyan azonban kevés akad a földön, mely ennyi országot, ennyi népet és ennyi kultúrát érint és egyesít. A Duna az életfeltételek és az életmód mellett a gondolkodásmódot is folyamatosan alakította – és alakítja ma is. – Elfogult vagyok a folyó menti tájak, városok iránt – mondja dr. Acél Csaba. – Huszonöt évvel ezelõtt, pályázat útján, Szolnokról kerültünk Dunaszekcsõre, és biztos vagyok benne, hogy a szüleim mellett a két nagy folyó, a Tisza és a Duna hatott rám a legerõteljesebben… Dr. Acél Csaba mesterségét és hivatását tekintve fogés szájsebész szakorvos. De érdeklõdésének és tevékeny-

94

ségének a sokszínûségét már rendelõjének várószobája is jelzi. A falakat állatokat és tájakat ábrázoló festményei díszítik. „Stressz-mentes” váró, mely ugyanakkor a természetet, a vadászatot is népszerûsíti. Mindemellett ír is vadásznaplót, novellát, sõt 2004-ben afrikai élményeirõl Kudu-láz címmel önálló kötete is megjelent -, de még ez se minden, mert régi tárgyakat is gyûjt, pipákat, fegyvereket, sõt mindezeken túl, pisztolyos sportlövõ, szenvedélyes ló- és kutyabarát és a Duna csábításának engedve, nyaranként hosszú vízi túrákat téve kajakozik is… – Elõbb tanultam meg lovakat rajzolni, mint írni… – mondja, miközben a Dunára nézõ manzárdból „alászállunk” az alagsorba, azaz személyes „territóriumába”. A ház nem nagy, de kitûnõen szervezett. Mindennek és mindenkinek megvan benne a maga külön kis „élettere”. A tetõtér a család lelki és intellektuális otthona, a szemlélõdés, olvasgatás, zenehallgatás színtere – dr. Acél Csaba felesége bíró, egyik fiúk orvos, a másik piarista tanár -, a földszint a mindennapi élet és a családi közösség tere, a szuterén pedig a doktor, író- és vadász-szobáját, illetve mûtermét rejti. De mielõtt leérnénk ezekbe a „szentélyekbe”, a lépcsõfordulóban meg kell állnunk, mert a lépcsõházat festmények és grafikák díszítik, köztük Chiovini Ferenc egy szép, lovakat ábrázoló rajza. Chiovini Ferenc – Rudnay Gyula tanítványa –, a szolnoki mûvésztelep második nemzedékének kiemelkedõ tehetségû alkotója volt. Egykori mûterme ma emlékkiállításnak ad helyet, melyben a mester bútorait, festõ-eszközeit is õrzik. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Vadászok, vadászotthonok – De nem volt mindig tágas otthona, mûterme, így aztán egy ideig a nagyanyámnál lakott. Négyéves koromban, az ölében ülve rajzoltam kedvenc állatait, a lovakat… Elsõnek a festõ-szobába kukkantunk be. A kicsiny helyiség inkább búvóhely, mint mûterem, és a doktor ezzel a megfogalmazással teljes mértékben egyetért, mert mint mondja: festészete személyes ügy. A rajzok és festmények konkrét tájakat, embereket, hangulatokat és történéseket ábrázolnak, nem többek és nem kevesebbek, mint a megélt vadászélmények kimerevített pillanatai. Képi naplójegyzetek. A tulajdonképpeni vadász-szoba is magán viseli a búvóhely-jelleget. Ez is egy zárt, elkülönülõ kis világ, melyben minden együtt van, amit igazán fontosnak érez a tulajdonosa. Hazai és egzotikus trófeák, fegyverek, könyvek. És a pipák… Többségük hosszú szárú, mûvészien megmunkált tajtékpipa. A „vadásztárs” azonban egy zsebben hordható, görbeszárú kis csibuk. A nagyapám is ilyent szívott. A finom pipadohány kellemes illatú füstje pillanatok alatt betölti a szobát és egyben múltba révedõ hangulatot is teremt. – Édesapám tanárember volt, és ahogy ez a két háború között a vidéki értelmiségiek esetében oly jellemzõ volt, vadászott is. De édesanyám is vadászott, ami pedig egyáltalán nem volt akkoriban jellemzõ! Így aztán azzal áltatom magam, hogy bennem talán genetikailag kódolt a vadász-szenvedély, hisz édesanyám még áldott állapotában is karikára lõtte a nyulat… – És a festés, az írás, a régi tárgyak gyûjtésének szenvedélye?

– A racionális válasz egyszerû: védekezés a stressz ellen. Az orvosi mesterség nehezen feldolgozható eseményekkel, benyomásokkal jár. Aligha véletlen, hogy annyi orvost találunk a mûvészetbarátok között. De nyilván, mint mindennek, ennek is van spirituális tartalma. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Titkokkal vagyunk tele. Õseink élményei, vágyai és szenvedélyei is bennünk vannak… – A pipára is ez a magyarázat? – Lehet, de ez nem igazán fontos. A pipa felerõsíti az öröm, a boldogság, a jóllakottság érzését, ha pedig mindennek a hiányában van az ember, nos, akkor többé-kevésbé pótolja is azt. Az igazi pipás ember nem izgága, nem fecseg, hanem hallgat, figyel, értékel és elmélkedik… Az illatos füst egy nagykudu pompás szarva körül gomolyog. Ez a trófea minden kétséget kizáróan dr. Acél Csaba eddig legnagyobb kalandjának az emlékét õrzi. Elejtésére ugyanis hatvanéves korában, egy súlyos, de sikeres mûtét után került sor. „Testemben kis gonosz sejtek önállósították magukat, úgy gondolták, nekik több joguk van a szaporodásra, ráadásul féktelen módon, mint a normális többieknek” – írja a „Kudu-láz” címû könyvében. – Kétszer jártam Afrikában. Az elsõ, dél-afrikai utam alkalmával leültem egy kõre, puskámat az ölembe fektettem, és egyszerûen nem tudtam levenni a szemem az elém táruló látványról. Könnyeztem. Máig él bennem ez a pillanat. És aztán következett a másik nagy élmény, a rádöbbenés az afrikai õslakosok természetismeretének mélységeire. Sopronban vadgazda mérnöki képesítést is szereztem. Büszke is vagyok rá, de Afrika megtanított szerénynek lenni… Ha már szóba került a szerénység, napjaink gondjait se kerülhetjük meg. Dr. Acél Csaba szerint gondjaink és bajaink enyhítésének a kulcsszava: a fokozatosság. Ma nagyon sokan mindenben azonnal a csúcsra törnek. – Attól nem csorbulna a demokrácia, ha visszahoznák a vadász-jelöltség intézményét – mondja. – Ismereteket, tanulságokat és élményeket nem lehet büntetlenül kihagyni. Az élményekhez fel kell nõni, testi-lelki értelemben meg kell értük szenvedni. Pénzért csak szolgáltatásokat kaphat az ember… – Ha álmában vadászik, milyen vadra vár a leggyakrabban? – Természetesen szalonkára! BÉKÉS SÁNDOR

95

Mûvészportré

Aranyba foglalt emlékek Aki megfordult valaha is a FeHoVa vagy az országos vadásznapok rendezvényein, biztos, hogy legalább egy pillanatra megállt Marek József míves látványt nyújtó vadászékszereinek bemutatójánál. Kevés olyan „vadászbûn” van, amit ne bocsátana meg párunk, ha egy tõle származó szép munkával ajándékozzuk meg.

A

47 éves ötvös fiatalon állattenyésztõ szeretett volna lenni, de nem jutott be a fõiskolára. Imádta a lovakat, ezért lovászfiú lett egy olyan istállónál, ahol még igazi öreg huszároktól leste el a szakmát. Itt értesült arról, hogy az Állami Pénzverde felvételt hirdetett ötvös tanulóknak, ahol két év múlva ezüstmûvesként végzett. A katonaságnál – ifjúkori balhéi ellenére – már munkáival „váltotta meg” a kimenõidõt, dísztárgyai a katonai fõiskola relikviáit gyarapították. Kivételes lehetõség adódott, amikor a szentendrei városközpont fejlesztésekor önálló üzletet nyithatott, mint ötvös és ékszerész kisiparos – a mûvészetek városában ugyanis addig nem mûködött ötvös. Ekkor kezdett vadászékszereket készíteni, egyre több igény volt az addig itthon nem hozzáférhetõ, egyedi, másokon nem látható darabokra. A kilencvenes évekre sikerült kialakítania az öntéstõl a csiszolásig terjedõ teljes munkafolyamat elvégzéséhez alkalmas mûhelyt. A saját modellek kifejlesztése és az otthoni sorozatgyártás tette lehetõvé, hogy hazai és nemzetközi vadászati kiállításokhoz, vásárokhoz elegendõ választékú

és mennyiségû kínálattal mutatkozzon be, elsõ alkalommal az akkor induló FeHoVa-n. Akkoriban mintegy 30, ma már több mint 500 féle saját alkotású ékszerkollekcióval áll a vevõk rendelkezésére. Minden évben kitalál addig még nem gyártott modelleket, meggyõzõdése, hogy nem csak az új, de a régi vásárlóknak is kell újdonságot mutatni. Nem annyira az üzleti haszon, mint a választék bõvítése miatt kezdett – egy erdélyi származású mesterrel közösen – bronz kisállat figurákat készíteni. Hasonló gondolatú ötletekbõl születnek folyamatosan az apró dísztárgyak, töret- és emlékrelikvia-tartók. Az a meglátása, hogy a gazdag nyugati országokban, de szinte az egész világon hanyatlik a vadászat presztízse, s ez törvényszerûen kihat a vadászékszerek divatjára is. Az újabb irányzat a szolidabb, kevéssé hivalkodó megjelenésû, de igényes, akár 3 különbözõ színû aranyból készült ékszer – amibe azért még be lehet csempészni a vadászmotívumokat is…

Mûvészportré

M

iért pont vadászékszerész lett? A magyarázat – mint oly sokak esetében – a családi hagyományokban, a vadászkörnyezetben töltött gyermekkorban, a Szentendrei sziget vadjaival-halaival való korai, mindennapos kapcsolatban gyökerezik. Édesapja a szigeten vadászó társaság tagjaként egészen különös foglalkozást ûzött; az országban egyedül dolgozott „agancsdíszmûtárgy készítõ kisiparos”-ként (komoly fejtörésbe került a „magas” hivatalnak, mire ezt az addig nem létezõ fogalmat kitalálta). A terület bõvelkedett apróvadban, igen szép és erõs õzállományt mondhatott magáénak, s a Kis-Dunán a Pilisbõl átúszó disznókból is évi 70-80 darab fejezte be itt földi pályafutását. Az apa rendszeresen vitte magával fiát, s taní-

totta a vadászmesterségre, aki így 14 évesen már túl volt az elsõ nagyvad-zsákmány élményén. Amikor 1981-ben nagynehezen, féléves „maszek” munka ellentételeként végre sikerült bejutnia a zöldkönyves vadásztársadalomba, elsõ „hivatalos” vadja egy villás, 7 kilogrammos agancsú „ajándékbika” volt. A tagsággal nem járt terület, így az apai lehetõség még soká elkelt, különösen, hogy az kiegészült az erdészet területén vadkárelhárításra szóló „zöldkártyás” engedéllyel is. Tizenöt éve sikerült tagnak bejutnia a borairól híres Somló táján vadászó társaságba – azóta ez a második otthona. Az ékszerész aprólékos munkája számára 3-4 hét után válik annyira fárasztóvá, hogy szüksége van 4-5 nap regenerálódásra. Erre a célra ideális a területük, cserkelve-lesen, de szinte mindig egyedül vadászva kerülgeti kedvenceit, a disznókat.

E

gykori kisiskolás korában trombitán, majd vadászkürtön játszott. A régi tudást felelevenítve, két éve öten megalakították a Vadászkamara Kürtegyüttest, azóta nagy örömmel és lelkesedéssel fújnak a rendezvényeken, vadászatokon. Másik szenvedélye a gyerekkori dunai pecából a klasszikus balatoni horgászattá nemesedett. Mióta Bumbi becenevû vadásztársa megmutatta számára a nádi pontyozás magányos titkait, attól fogva ugyanolyan izgalommal lesi csónakjából a nádat széttoló „öregponty” érkezését, mint a „kitanult” nagy kan óvatos vonulását a sûrûben… S. E.

Portré

A nyulak mentora Sáfrány Lajos nyugdíjas hivatásos vadász, „fõállású” és elhivatott „üregi nyúl-védõ”. Azok egyike hazánkban, akik nem csak siránkoznak, hogy egyre szûkülnek a vadászati lehetõségek, hanem tesznek is azért, hogy ez ne így legyen. Otthonában engedéllyel, rendszeres állatorvosi felügyelet mellett tenyészti a kinigliket, a vadászterületen pedig injekcióval kezeli a befogott majd újra elengedett állatokat, így szinte szó szerint „egyedenként” gondozza az állományt.

1967 óta vadászik, 1971-ig „csak” sportvadász volt, majd letette a hivatali esküt a vadállomány védelmére. Kevesen vannak, akinek annyi szõrmés és szárnyas kártevõ „szárad a lelkén”, mint neki, az apróvad óvása érdekében minden lehetséges módon csökkentette a kártevõk egyedszámát a gondjaira bízott duna-kömlõdi területeken. Gyári és saját készítésû ládacsapdák tömege adja a hátteret, mert a „24 órás vadõr” akkor is dolgozik, ha gazdájának éppen máshol akad dolga. Rengeteg nyestet és házi görényt fogott meg az üregi nyulak kotorékainál elhelyezett élvefogókkal, hiszen e rejtett életmódú apró ragadozók ellen másként szinte lehetetlen védekezni. A ravazdiakat egy szorgalmas hivatásos vadász kotorékozással és fegyverrel elég jól kézben tudja tartani. Természetesen a kóbor kutyák és a macskák is lelkes „élvezõi” a zsenge nyúlhúsnak, így a felállított csapdák ellenõrzése rengeteg idõbe kerül, de ezt a mûfajt nem a lustáknak találták ki… E munka eredménye, hogy nem csak az üregi nyulak élvezik ennek a jótékony hasznát. A terület mezei nyúl és fácánállománya, sõt, a talajon fészkelõ védett madarak szaporulata is igazolja a kártevõk elleni védekezés hatékonyságát és bizonyítja fontosságát. Az a hat év, melyet más területen töltött, szomorú idõszak volt itt, mivel ez idõ alatt szinte teljesen eltûnt az apróvad – a ragadozók gyomrában... A csapdázás mellett a felderített rókakotorékokból „kilakoltatja” az eredeti tulajdonosokat, majd átalakítja azt az üregi nyulak számára. A rókára „méretezett” nagylyukú kijáratokat betemeti, helyettük talajfúróval 10 centiméter átmérõjû mesterséges bejárókat készít, sokszor pvc csõvel is „kibélelve”, hogy a róka ne tudja kikaparni. Ezek egyúttal a nyúlcsapdák helyei is, a megfogott állatokat különféle módon egyedi jelöléssel látja el, s mixomatózis és tüdõödéma elleni védõMAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

oltást is kapnak a kézbe vett egyedek. Ez a két betegség más vadfajra és az emberre ugyan nem veszélyes, de képes szinte a teljes üregi állományt kiirtani. A jól gondozott családok aztán ideig-óráig felszaporodnak, s az elsõ ellésbõl származó fiatalok sokszor 4-5 kilométerre is elvándorolva, alkalmas helyen új kolóniákat alkotnak. Persze, az éber védekezés mellett is elõfordul, hogy egy-egy mikropopulációt teljesen kipusztít a kór, az így megüresedett helyekre a következõ idényben néhány állatot áthelyez, így gondoskodik az állomány fennmaradásáról. A növényzet mindenkori öszszetétele meghatározó az üregi nyulak számára, míg a gabonát nem tekintik élõhelynek, addig a napraforgóban és a kukoricában meglepõen nagy területet bekalandoznak. Bár egy-egy kifejlett anyának akár 20 fia is lehet egy évben, a legjobb években sincs példa arra, hogy 4-nél több felnevelt szaporulat megmaradjon – errõl a hím görények (szinte mindig hímek kerülnek a csapdákba) gondoskodnak, amelyek a szaporulat akár 80 százalékát is elpusztítják. Óriási tudásanyagot gyûjtött össze az elmúlt évtizedek alatt kedvenc vadjáról, amit feltétlenül papírra kellene vetni ahhoz, hogy ne kallódjon el. Tudását házi tenyészetében is hasznosítja, sokfelé viszik az általa felnevelt nyúlfiakat a máshol már végveszélybe került állományok megmentésére. A több generáción keresztül végzett szaporítás, a betegségeknek ellenálló egyedekre történõ szelekció jó esélyt ad arra, hogy e színes életmódú bájos vadfaj ne kerülhessen a hazánkban kipusztult vadfajok listájára. SOMFALVI

99

Életem

Az öngyil(kos)

Végzetes játék

A

völgyben meghúzódó kis présház sokat tudna mesélni a cserkelésekre való készülõdéseimrõl, majd a nagy visszatérésekrõl. Barátommal üldögéltem ott, valamikor a hetvenes évek közepén, amikor említette, hogy van náluk, a Mátrában egy „öngyilkos” szarvalakulású kos. Ha találkozol vele – mondta – meglõheted. Akkor még álmomban sem gondoltam, mennyire meg fogok szenvedni ezért az áhított különleges csigáért. Az õszi színek egyre kopottabbá kezdtek válni az erdõben, én meg egyre csak róttam a hegyi utakat. Már harmadik alkalommal próbálkoztam, a sziklaoldalak is egyre ismerõsebbé kezdtek válni. Az erdõ õszi lombjai reggelenként ködbe burkolóztak. A csúcsokon süvített a szél. A kora reggeli cserkelésen talán sikerül vele összetalálkozni – gondoltam. Figyeltem a szelet, nyugatról fújt, – csak ne keveregjen, mert az mindent elronthat. A gerincen, tõlem vagy 300 méterre láttam elfutni két kost, a második szarva a fej alá jócskán benõtt… még szabad szemmel is láttam, nemhogy a távcsõben. Csak azt nem tudtam, hogy ezért a csigáért még vagy tizenötször meg kell járnom az irdatlan hegyeket. Az utolsó alkalommal szinte már nem is hittem a sikerben, távcsövem és puskám inkább már csak megszokásból fityegett rajtam. Egyéb híján ez benne a sport, hiszen még erõpróbáló túlsúlynak is jók – vigasztaltam magam. A hómentes idõszak abban az évben jócskán kitolódott, így újra próbálkozhattam. A gerincre felérve, a melegebb, déli hegyoldalakat pásztáztam a távcsövemmel egy csertölgy áldásos takarásából. Egyszer csak megpillantottam a régóta keresett kosomat. Csak most el ne ügyetlenkedjem – biztattam magam, hogy ezzel is úrrá legyek heves izgalmamon. A takarásból a jól irányzott lövéssel sikerült az „öngyilkost” helyben marasztanom. Utólag bevallom, még a kötelezõ kivárás szabályát is feledve, örömömben árkon-bokron át rohantam a rálövés helyére… és szó szerinti „birkatürelmem” jutalmaként ott feküdt a legszebb karácsonyi ajándékom: az Életem Kosa... DR.


E

gy szikrázóan napsütéses téli délelõtt történt, a Martonyi és Vidéke Vadásztársaság területén... Szálastakarmányt vittünk ki az etetõkbe, amikor visszafelé jövet, egy égerfás, fûzbokros részen, a mûúttól körülbelül száz méterre, „legelészõ” szarvasokat pillantottam meg. Visszatolattam. A keresõtávcsõben láttam, hogy a két fiatal bika – lehorgasztott fejjel – szinte mozdulatlanul áll. Összeakadtak... Hangos kiabálással igyekeztem õket szétválasztani, de rám sem hederítettek. Puskámat magamhoz véve, lassan közelítettem feléjük. A gyengébbnek ítélt bikát hetven lépésrõl megcéloztam – és lõttem. Abban reménykedtem, hogy a lövést követõen, a találatjelzéssel egyidejûleg szétválnak. Nem így történt. Az „egészséges” bika még egy jó darabig tartotta, húzta haláltusáját vívó társát. Amikor egy pillanatra megállt, egy pontos nyaklövéssel õt is megváltottam szenvedéseitõl. Nem volt éppenséggel szívdobogtató vadászélmény, sokkal inkább szomorú kötelesség. Az emlékezetes vadásznap életre szóló – bár kissé fájdalmas – történetét egy 4,15 és egy 2,97 kilogramm súlyú trófea õrzi. KOZMÓCZKI ISTVÁN Bódvarákó

BERÉNYI BÉLA

101

Irodalom

Nekem is volt egy álmom… KARIKÓ JÓZSEF

102

megállítani az idõt, és végiggondolni sok-sok mindent, amit Robival ketten átéltünk, és ma már mind gyönyörû emlék! De nincs idõ a nosztalgiázásra, mert a bika fölkapja a fejét és a szálas felé figyel. Robi odasúgja, hogy az oldalban, a fák között egy disznó áll, azt figyeli a bika. Én a fiam háta mögül nem látok semmit, de moccanni sem merek. A bika viszont megmozdul, a tisztás közepe felé lépked. Megáll, visszafele néz. A disznó lassan a tisztás széléig jön, de nem lép ki. Jól látszik, hogy hatalmas nagy állat, nem lehet más, mint öreg kan. Most kedvetlenül visszahúzódik, de nem megy el.

MRÁZ JÁNOS

ó hírek érkeznek a Dunántúlról. Vastag hó borít mindent, az idõ igazán vadászatra való. Józsi barátom hív, hogy azonnal menjek, már Robi fiamnak is szólt. Õ Zalából érkezik, én Csongrádból. Délután én érek korábban a vadászházba. Nincs sok idõnk beszélgetni, öltözködünk, megyünk ki a területre. Az erdõ gyönyörû, mindent egyenletesen borít a frissen hullott hó, legalább 40-50 centi vastag a paplan. Az ágakon is megült a hó, de hideg nincs, alig süllyedt a higanyszál a nulla alá. Csodás az idõ, de a lehetõségünk is szép: egy kost lõhetünk, szarvasból tarvadat, és disznót, bármilyent. Megbeszéljük, hogy a kossal Robi tesz próbát, ezért Józsi õt veszi pártfogásába. Engem otthagynak egy magaslesen, azzal, hogy majd értem jönnek. Körülöttem a mesebeli erdõ, a téli szürkületben a fák néha sóhajtanak. Feketerigó riaszt a bokrok alatt, de az is lehet, hogy csak társainak jelzi, hol pihen majd éjszaka. Napszálltakor az égbolt tiszta, de csak majd hat óra körül jön föl a telihold. Távolról egy lövés hangját hallom tompán. Vajon Robitól jött? Megvan-e a kos? Ami azt illeti, nekem megvolna kettõ is. A nyiladék végén jelennek meg, de szerencsére mind a kettõ csak siheder, úgyhogy nem fájdítják a szívemet. Kicsit idõznek, majd a fák közé lépnek. Csend van, nagyon nagy csend… Egyszer csak jobbról, a sûrûbõl disznók visítása hangzik. Úgy tûnik, egy helyben mozgolódnak. De hiába figyelek feszülten, nem jönnek ki. Kicsit már borzongat a hideg, hét óra felé járhat. Szikrázik a hó, sápadt fényével a hold beteríti a tájat. A völgy felõl motorzúgás zavarja meg az idillt. Autó közeleg, Józsiék jönnek. Fekszik a kos, mondják csendesen, de az arcuk „hangos” az örömtõl. Vendéglátónk azt ajánlja, cserkeljünk egyet az erõs holdfényben. Örömmel fogadjuk el az ajánlatot, hiszen régóta járunk ide, jól ismerjük a vidéket. Józsi azért egy-két területre külön is fölhívja a figyelmünket. Nekiindulunk. Nesztelenül osonunk nyiladékról nyiladékra. Minden szórón sikerül meglepnünk valamilyen vadat. Szarvasokat látunk, sok köztük a bika is. Tíz óra lehet, amikor visszafele vesszük az irányt. Az egyik belsõ területen hektárnyi tisztás terül el, valamikor csemetéket neveltek itt. Úgy döntünk, ide még benézünk. Ballagunk az öreg szálasban, közöttünk lépked Robi kitûnõ vérebe, Assi. Még néhány lépés, és elérjük az egykori csemetekert lebontott kerítését. A tisztást erdõ övezi. Jobbról és szemben fenyõ-, balról és mögöttünk tölgyes szálerdõ fekszik. A tisztás baloldali belsõ sarkában még a hóesés elõtt takarmányt öntöttek ki, s az erdõ éhes lakói azt már kiszagolták. Bízunk benne, hogy most is jön rá valami. Nem is kell soká várakoznunk. Pár perc múlva fiatal bika kaparássza a havat. Alig 80-100 méterre tõlünk keresi az eleséget a vastag hó alatt. Csodálatos látvány, szinte el is felejtem, hogy vadászunk. Most kellene

LLLUSZTRÁCIÓ:

J

A szemközti erdõbõl két csapos bika lép ki, meg sem állnak a szóróig. Vacsoráznak. Aztán egyszerre kapják föl a fejüket: visszajön a disznó. De most nem óvatoskodik, kilép, és a szarvasokra ront. A két ifjú elugrik, de láthatóan nem rémültek meg túlságosan, mert tíz méter után megállnak, onnan figyelik a már nyugodtan eszegetõ disznót. Szemben áll, és egyelõre esze ágában sincs mozdulni. Az jár a fejemben, micsoda könnyelmûség egy ilyen sokat megélt remetétõl, hogy szinte nappali világosságban, takarás nélkül mutogatja magát a tisztáson. Valószínûleg a szarvasokban bízik, fordul meg a fejemben, az õ finom orrukban, és fülükben, hogy amíg õk nem jeleznek, teljes biztonságban van. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Amíg nem fordul el, addig igaza is van. Addig van idõm végiggondolni, milyen sok „trófeás vadat” is lõttem életemben. De soha nem az agancs nagysága, az agyar vastagsága érdekelt! Ezért aztán számtalan emlékem közül kevés kapott medált. Lakásom falát nem díszítik kapitális trófeák. De egy aranyérmes kan… az igen! Az egészen más! Most, ebben a páratlan pillanatban megvallom magamnak: ez az egyetlen és igazi vadászálmom! S az álom ott áll elõttem! Csak nem akar életre kelni, mert mintha szoborrá vált volna. Csak 8x56-os keresõtávcsövemben látom, hogy él, eszik. Hatalmas termetû, de pengevékony állat. A kutya közben a csizmámra telepedett, kellemesen melegíti lábamat. Nekem kellene tán mozdulnom, de nem merek. Robi sem szól egy szót

sem, csak óvatosan letérdel. Szó nélkül követem a példáját. Szorosan a háta mögé húzódok, a puskám a vállán fekszik, immár a céltávcsövön át figyelem a disznót. – Ha befordul, lõdd meg! – leheli Robi. Most nincs idõm a máskor kötelezõen jelentkezõ vadászlázra, pedig ha disznó áll elõttem, mindig remegek. De mire beizgulnék, a kan mozdul, kicsit túl is fordul, de még így is jó a pozíció, srégen, tõlem elfele áll. Az utolsó bordák közé küldöm a golyót. Lövésem villámként sújtja földhöz a kant. A kutya kiugrik, odarohan, de már nem marad neki munka. Fölállunk, leporoljuk a havat, de én csak lassan fogom föl, mi történt. Állunk a kan mellett, nézegetjük fenyegetõ, vastag, villogó agyarait. Lehet, hogy beteljesült egy álmom?

Megvadult szótár

VÉGH ENDRE

(részletek a szerzõ készülõ mûvébõl)

Toportyán

Ugrik…

A farkas régies, irodalmias neve a toportyánféreg. Többek szerint, az úgynevezett nádi farkast hívták így, ami a hozzáértõk véleménye alapján, a hazánkban napjainkra újra elõforduló (õshonos…) aranysakállal volt azonos.

…a bolhától az ejtõernyõsig millió dolog. De ha a vadász hallja ezt a szót, a jól ki nem támasztott fegyver okozta fájdalmas emlék ötlik eszébe, ha pedig derûlátó természetû, a sikeres õzhívás emlékei idézõdnek. Valamikor, évekkel ezelõtt Bátyó vadásztárs is ugrott. Egy élvezetes õszeleji kacsázás után, a vezetõ-dróttal szegélyezett, beton öntözõcsatornán kellett a vadászoknak átjutniuk. Ez odafele, még napvilágnál nem jelentett akadályt Bátyónak sem, de este, hazafelé, a „töksötétben” Bátyó nem szándékozott vállalni a mutatványt, még többszörös zseblámpás megvilágítás mellett sem. Az árok megkerüléséhez több kilométert kellett volna gyalogolni, ezért a többiek kijelentették, hogy nem várják meg Bátyót, és szépen sorban átugrálták az árkot, a kutyák többször is, oda-vissza szórakozva. Kivétel csak Poroszló vadásztárs volt, aki úgy döntött, hogy gatyára vetkõzve átgyalogol, letudva egyúttal a heti láb-, és altesti fürdõt is. Bátyó végül, a nagy ösztökélésre, rábeszélésre elszánta magát, nekifutott, szabályosan dobbantott, és szerencsésen megérkezett, hassal a betonárok túlsó peremére, derékig vízszint alá merülve. A nem éppen tizenéves atléta a kutyák által iszaposra sározott csatorna szélén már a dobbantáskor elvétette a produkciót, így a végeredmény két törött borda, egy hatfelé robbant szemüveg és sem azelõtt, sem késõbb soha nem hallott, cifra káromkodás-átkozódás lett. Ráadásul a kísértõ kísérõk majd mindegyike odébb szaladt, a homályban fuldokolva a visszatartott röhögéstõl. Bátyó hosszú vadászmúltjának számos ugrása közül ez volt a legemlékezetesebb, ennek ellenére, a jelenlétében senki nem kockáztatja meg a felemlegetését. Csupán azt sajnálják, hogy az elhangzott cifrázást senki nem tudta hitelt érdemlõen rekonstruálni. Egyedül Tubák vadásztárs engedi meg magának nagy ritkán, ha át kell lépni egy-egy kisebb tócsát, vagy egy szélesebb traktor-nyomot, hogy odaszóljon: „Ugorj Bátyó!”

Torkolássza, torkolja Ha a rosszul idomított vizsla fojtogatja, tépi a sebzett, vagy a már kimúlt apróvadat, akkor mondják, hogy torkolássza. Mazsola vadásztárs küzdött ilyen vizsla módjára az elsõ, szárnyazott fácánjával. A mérkõzés majdnem döntetlenül végzõdött: a fácán végül kimúlt, de Mazsola is több sebbõl vérzett a sarkantyúk nyomán. Azóta még a biztosan élettelen fácánnak is a lábát fogja meg elõször. Ha a disznós kutya (kanászó eb) torkolássza a sebzett nagyvadat, ez a viselkedés nem hiba, hanem erény.

Utóüzekedés (utóbõgés) Általában a szarvasra, ritkábban az õzre vonatkoztatott kifejezés. Jelentése: a befejezõdött, lezajlott üzekedési idõszak után – akár több héttel is – jelentkezõ szórványos, erõtlen üzekedési viselkedés (bõgés). A „kezdeményezõ” ilyen esetekben is a nõivarú vad, egy-egy ún. "visszaüzekedõ", nem megtermékenyített (üresen maradt) tehén, suta kétségbeesett (?) próbálkozása a férjhez menésre. Van, aki azt állítja, hogy az ilyenkor búgni kezdõ vaddisznókoca is ingerelheti ilyen viselkedésre a szexmániás bikát. Az állatvilágban a más, nem rokon fajok üzekedése csak a normálistól eltérõ esetekben izgat föl egy-egy eltévelyedõ hímet; az ember világában, ahol az oda-vissza-üzekedés az általános gyakorlat, ez az inger folyamatos, a sajtó legbiztosabb bevételi forrása.

Irodalom Vérrózsa (sebszáj)

Vacok

ILLUSZTRÁCIÓK: SIMON FERENC

Jól találó váll-lap-, vagy „homorlövés” után, a vad oldalán azonnal is látható vörös folt a vérrózsa. Szerencsés esetben az elejtõ (vagy a kísérõ) vadász a távcsõben a vérrózsát már a lövés pillanatában is láthatja. Biztató jel. A vérrózsa kifejezést Buznyák vadásztárs szépelgésnek, fölösleges finomkodásnak tartja. Neki jobban tetszik a „vérfolt”. Tubák vadásztárs szerint azért, mert Buznyák egy életre összeveszett virágboltos apósával.

Saját készítésû, fedetlen és általában ideiglenes vad-lakhely. (A bonyolult meghatározásért a szerkesztõ elnézést kér, de mégsem mondhatja azt, hogy a vacok egy vacak lyuk.) Az emlõs vad azon csoportja - többnyire kisebb testû - készít magának egyszeri vagy többszöri használatra szánt háló-nyugvóhelyet (netán szülõszobát), amely nem híve az állandó (hosszabb életû) építményeknek. A szabály alól mint mindig, van kivétel: egyrészt, a nagyvad is készíthet vackot, mint a vaddisznó is teszi (a medve téli nyugvóhelye is sokszor vacok-szerû odú), másrészt, lyuk-, vagy kotoréklakó is idõzhet vacokban. Tubák vadásztárs, aki kedveli a kényelmes megoldásokat, a magaslesein dúsan felszerelt, mondhatni, összkomfortos vackot készít magának, ami idõigényes és hosszú tevékenység, így gyakran megesik, hogy a vad a vackolódást kiszúrja, és messzire elkerüli a magaslest, máskor pedig Tubáknak, mi-

re elkészül a vacok, a vadászatra nem marad ideje. Pilóta vadásztárs egy havas fácánhajtáson szabályszerûen rálépett egy a vackában lapító süldõre. Pilótát újra kellett éleszteni.

Vegyes csapat Minden vadásztársaság vegyes csapat, mégsem ez a szó vadászati jelentése. Az olyan nagyvad-csapatot (kondát, rudlit) hívjuk így, amelyben vegyesen láthatók nõivarú és még nem érett (v.ö adult) egyedek, közöttük fiatal hímek is. A vegyes csapatban „lesutult” komolyabb bikák, bakok is lehetnek. A vaddisznó-kondában erõs kan csak búgás idején tartózkodik. Lajosom vadásztárs a kéttagú vegyes csapat híve.

Vederni, iklatni (zaklatni) A vadászmúlt szavai, a vad hajszolását, zaklatását nevezték így dédapáink. Ma már a vadat szótlanul, pl. motorzajjal is lehet „iklatni”.

Zsákmány (Ragadvány, préda) Minden állat, ember által megszerzett, elejtett lény zsákmány, mint ahogy a köznyelvben is így nevezik az erõvel szerzett javakat. A ragadozók élelemszerzõ szándékkal (mint ahogy az õsidõkben az ember is) zsákmányolnak; ez a génjeikben kódolt létfenntartás eszköze, módja. A vadász nem háríthatja el a szó alapvetõ jelentését magától, amit elejt, az vadász-zsákmány, de ha lehet, elkerüli a szó használatát, éppen az erõszakra való utalása miatt is. A zsákmány birtokbavétele bizony ma is örömszerzõ tevékenység, amelyben nem uralkodnak gyilkos ösztönök, nem a létfenntartás uralja a zsákmány megszerzését. A vadász számára a zsákmány nem préda; ez a szó, mint a zsákmány változata sokkal elítélõbb, negatív jellegû, hangsúlyozza az ölés tényét, nincs köze a vadászathoz, a ragadozó vad, a martalóc katona szava. A vadász-zsákmány – élõ szó, nincs rajta mit szégyellni, akad a vadásznak, vadászatnak – sajnos – ha nem is sok, más javítani valója.

A kompetenciaborjú H

osszú éveken keresztül vadásztam Öcsinél a Dráva parton. Gerincmûtétem utókezeléseként az orvos gyógyfürdõt és egyéb zaklatásokat írt fel, ezt én önhatalmúlag kiegészítettem „vadászatterápiával” is. Ezért kértem a beutalót mindig Harkányba, ami azon kívül, hogy jó hatású a vize, arról is nevezetes, hogy egyúttal remek vadászterülettel megáldott régi vadászcimborám lakhelye. Öcsi egyedül él kellemes, kétszobás lakásában, így évenkénti lemenetelünk számára két hétig folyamatos, fõtt étellel való ellátást jelentett – cserébe a szálláshelyért. Hajnali vadászat után reggeli, majd gyors kezelések, mert ugye rövid a novemberi nap, s már indulni is kell a délutáni lesre. Mindennek a levét (szokás szerint) a feleségem itta meg, egyrészt, mert így õ

104

is csak futtában, a szükséges pihenések nélkül tudta a kezeléseket végigcsinálni, másrészt majdnem ugyanúgy fõznie kellett, mintha otthon lennénk, viszont „jutalmul” ülhetett a lakásban, amíg mi vadásztunk... Hétvégeken nincsenek kezelések, így egyik alkalommal – pihenésül – egész napos disznóhajtásra mentünk, ahol a Dráva-árteret hajtottuk, s lõni kellett (?) a tarvadat is. Ráadásul épp ott voltak a társaság alföldi „cserecsapatának” tagjai is, így nagy mennyiségû húst kellett lõni ahhoz, hogy a nyulászatok, fácánozások alkalmával elhozott kompetencia tisztességesen ellensúlyozható legyen. Rengetegen voltunk, legalább 60 puska, de a hajtásra kijelölt terület is marha nagy, legalább 4 kilométer hosszú, 3-400 méter széles ártéri erdõ. A döntés szerint minden puska végig a helyén kellett maradjon, MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

A remetesüldõ

L

ábodon tartottunk télvégi „takarítóvadászatot” hatan, az elmaradt tervszámok pótlására lõttük a szarvas és a dám ünõket, kissé felbolydítva a nagysalléri ház idõszakos csendjét és nyugalmát. Pintyõ, aki sehol sem tudta megállni, hogy ne abajgassa a disznókat, addig zaklatta kísérõjét, hogy süldõt akar lõni, amíg az reggeli cserkészeten be nem vitte egy olyan részbe, ahol akár világosban is volt esély a megkésett disznókkal összefutni. Késõ délelõtt, utolsónak jöttek be, mi már túlestünk talán a harmadik hátradõlésen is, s igen jó hangulatban voltunk, így aztán pohárral a kezünkben intézményesen kivonultunk megnézni, mit „termelt” Pintyõ. Már messzirõl látszott, hogy valami balhé van, neki is, a kísérõvadásznak is igen lógott az orra. Volt is miért. A saroglyán két hitvány dámünõ társaságában közel mázsás kan terjeszkedett, s a pofájából mutatós bicskák meredeztek kétfelé. (Csak legalább az egyik lenne törött, sóhajtozott késõbb az árjegyzéket nézve). A csapat kárörvendõ tagjainak mindjárt fülig szaladt a szája, az együttérzõbbek várták a mesét. Ez úgy szólt, hogy egy nagy gallykupac mögött – mint késõbb kiderült, egy gödörben – állt a disznó, amikor kiléptek az erdõszéli gazosba, s Pintyõ a puskát felkapva kérdezte a kísérõt, hogy süldõ-e, – aki persze ugyanolyan rosszul látta a távcsõben – ezért bizonytalankodva azt mondta, hogy an-

nak néz ki. Már dördült is a lövés, a disznó pedig annak rendje és módja szerint „elborult” – vele együtt mindkettõjük tekintete is... Ekkor már látszott, hogy „mellényúltak”. De legalább nem koca volt... A történet végére elõkerült Gábor, az igazgató is,

egy, folyamatos hajtás volt tervezve, amit szükség esetén visszafelé megkontráznak. Természetesen a „nyerõ” lõállásokat, amelyek az erdõben vannak, az alföldiek (és a társaság vezetõi) kapták, a többiek az erdõ külsõ szélén és az árvédelmi töltésen lettek végigrakva. Ezek mind remek helyek vadkárelhárításkor, ám novemberben, amikor már csak kopasz szántóföldek vannak, teljesen esélytelenek. Nekem „vendégjogon” legalább egy les jutott, míg Öcsi száz méterrel odébb kénytelen volt egyhelyben állni, ha nem akart a hideg, sáros földre leülni. Remek kilátásom volt jó egy kilométeres félkörre, de ezt most – kivételesen – szívesen elcseréltem volna egy 2-3 méter széles erdei nyiladékra, különösen, mivel jó metszõ szél fújt, a kopasz fák nem sokat fogtak meg belõle, így fázós és eseménytelen volt számunkra az egész nap. Mindössze egy – valószínûleg tévedésbõl – kifutó szarvasborjú rövid szereplése történt, melyet 2-300 méterrõl leadott „terelõlövésekkel” ösztökéltek gyorsabb haladásra, ki is ért hamar a veMAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

aki széles mosollyal gratulált az elejtõnek, s közölte, hogy ez a disznó süldõnek már csak akkor minõsíthetõ, ha az árlistán a kan helyett a „remetesüldõ” kifejezés lesz meghonosítva... SOM

szélyes övezetbõl. 9-tõl 2-ig gunnyasztottunk a helyünkön, mire végre lefújták a hajtást, elhangzott vagy 50 lövés, de nem sok becsapódást lehetett hallani. Szanaszét fagyva másztam le a lesrõl, Öcsi körül egy doboznyi cigarettacsikk a földön, a pipától nem látott. Jó órába telt még, amíg kihordták a hat disznót, két borjút és egy száraz, csontos vén tehenet. A kihûlt vadászok és hajtók serege addig a horgásztónál lévõ büfében tett alkalmi forgalmat – fogyott is a lélekmelegítõ rendesen. A teríték átadása után szétszéledt a nép, csak azok maradtak, akik reggel kompetencia-igényt jelentettek be. Lassan Öcsi is sorra került, de amikor kijött, messzirõl látszott rajta, hogy bitangul mérges. Morogva mondta: „Na, ezért kár volt itt maradni. Amikor kezembe nyomták a csomagot, kérdeztem, mi van benne, a vadászmester azt mondta, hogy borjú – de közben vigyorgott a gazember. Olyan borjú lesz ez, amelyik már 8-10 éve kísérgeti az anyját a legelõn...” S.E.

105

Safari Nairobit érintve, 2003. október 2-án egy 737-es Boeing gépen landoltunk Zambia fõvárosában, Lusakában. Már a repülõtéren szembetûnõ volt, hogy a többi afrikai országhoz viszonyítva kevés fehér emberrel találkoztunk. Viszonylag nagy országba érkeztünk, Zambia területe ugyanis több mint 750 ezer négyzetkilométer, lakossága pedig meghaladja a 11 milliót. Ebbõl a fõvárosban és a közvetlen körzetében 1,7 millióan élnek. Az átlagéletkor mindössze 37 év, a munkanélküliség 50 százalék felett van. Gazdaságilag igen elmaradott ország, a szegénység hatalmas méreteket öltött. Az elsõ ideérkezõ európaiak portugálok és angolok voltak, a XVIII. század végén jelentek meg. Önálló brit gyarmat lett 1929-ben, Észak-Rhodézia néven. A Zambiai Köztársaság 1964 óta független állam.

Kafferbivalyok támadása A

kísérõ fehér vadász már várt bennünket és a kötelezõ formaságok után elfoglaltuk elsõ szálláshelyünket a fõváros egy szolid moteljében. Másnap terepjáróba ültünk, és 750 kilométer megtétele után, 48 óra múlva megérkeztünk a Luangwa folyó völgyében felállított táborunkba. Viszonylagosan „komfortos” sátrunkban kényelmesen elhelyezkedtünk annak tudatában, hogy 12 napig itt lesz a szállásunk. Felvértezve a már itthon kapott 6 injekcióval és folyamatos malária elleni gyógyszerszedéssel reméltük, hogy épen és egészségesen látjuk viszont majd a hazai vadászmezõket. Hajnali négykor keltünk, és a gyors reggelit követõen indultunk a vadászatra. Szûk, kígyózó úton haladtunk, kerülgetve a nagyobb fákat és gödröket. A kocsi platóján folyamatosan figyelnünk kellett, hogy a belógó ágak ne tegyenek nagyobb károkat bennünk. Több falun áthaladva csak sárból és fûbõl épített kunyhókat láttunk. Már erõsen virradt, így mindig

106

több és több vaddal találkoztunk: impalákkal, zebrákkal és a mindent letaroló elefántcsordákkal, amelyek elképesztõ pusztítást végeznek a növényzetben. Számuk láthatóan már jócskán meghaladta a terület vadeltartó képességét. Többször meg kellett állnunk, mert elefántcsordák keresztezték utunkat. Ezek igazi vad elefántok voltak, vehemens támadó kedvvel. Szinte bármerre jártunk, lépten-nyomon elefánt-ürülék borította a megnyomorított fák és bokrok alját. Az elsõ négy napon egy puku antilopot, egy impalát és egy varacskos kant sikerült a terítékre hozni. Sajnos, kaffer bivalybikát – amiért valójában jöttünk – még csak nem is láttunk. Az ötödik napon nem volt nehéz felébrednünk, mivel két vízilóbika hosszú, irtózatos hangerõvel vívott csatája már órákkal korábban az egész tábort felriasztotta. A Luangwa folyó partjára lenézve szabályos vérfürdõ látványa borzolta a kedélyeket. A két, egyen-

ként két és fél tonnás óriás vívta egymással ádáz küzdelmét a területért. Az óriási, tépett, vérzõ sebek szinte beborították testük teljes felületét, hatalmas agyaraikkal újra és újra lecsaptak egymásra. Nem tudom, ennek a gigantikus küzdelemnek végül melyik lett a gyõztese, melyikük élte túl, de nem is ez volt a lényeg számunkra, hanem az, hogy tanúi lehettünk e két vízi szörnyeteg elkeseredett csörtéjének, és láthattuk az õstermészet vad kíméletlenségét. A folyó, amely a száraz évszakban nem volt szélesebb 30 méternél, tele volt kisebb szigetekkel, homokpadokkal, s a vízben vízilovak és krokodilok hemzsegtek. A „Luambe” Nemzeti Park vadõre nagyon komolyan vette a munkáját. Zubbonya és géppisztolya igazán tekintélyt parancsoló volt... Rövid ismerkedés után tapasztalhattuk, hogy jó nyomkeresõ, jó szemû, segítõkész igazi vadászemberrel van dolgunk. Egy órai terepautózás után – bivaly-hullaték és nyomok után kutatva – kísérõnk rákoppintott a fülke tetejére, mire az autót vezetõ fehér vadász azonnal rálépett a fékre. A vadõr kinyújtott karja – körülbelül 300-400 méterre – három bivalyt jelzett, melyek egy terebélyes fa árnyékában hûsöltek. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Safari Távcsõvel alaposan megszemlélve megállapítottuk, hogy van közöttük egy jó öreg bika, erõs szarvakkal. A másik kettõ fiatal volt. Csendben lekászálódtunk a kocsiról és lassan feléjük indultunk. Sikerült a bikákat mintegy 80-100 méterre becserkelni. A fehér vadász suttogva közölte: a középsõt lõdd, de igyekezz, mert már észrevettek bennünket. Ez a távolság egy kafferbikánál már távolinak minõsíthetõ, hiszen, ha a sebzést követõ utánkeresést el akarjuk kerülni, akkor lehetõleg közelrõl és jó helyen kell a bikát – vagy ahogy õk mondják: mbogót – meglõni. A bivaly szereti a mocsaras vizes területeket, nagy csapatokban él, de a vadászok mégis az egyedül járó, öreg bikákat keresik, amelyek erõsebb szarvakat viselnek és vadászatuk maradandóbb élményt nyújt. A kafferbika vastag bõrû, testsúlya eléri a 800 kilót, ehhez képest mégis rendkívül gyors és szívós állat. Sebzetten pedig – és ezzel mindenki egyetért – a híres „Big five”, az öt afrikai veszélyes nagyvadfaj közül is a legveszélyesebb. Az elsõ lövés döntõ fontosságú, ezért nagyon megfontoltan és gondosan kell elhelyezni. Egy vastagabb bokor ágán megtámasztottam .375 H&H Magnum puskámat, és megcéloztam a szinte tökéletesen háttal álló bikát. Vártam a jobb pozíciót, remélve, hogy keresztbe vagy szembe fordul, de mivel a másik két bivaly mozgásba lendült, a lövedéket útjára engedtem… tisztán hallottuk a 19 grammos lövedék becsapódását, és láttuk, hogy a bika meg-


roggyan, de erejét összeszedve, társaihoz csatlakozva sebzetten fut tovább. Rögtön felugrottunk a terepjáróra és szó szerint árkon-bokron keresztülhajtva a nyomukba eredtünk. A nyomok egy kilométer után igen sûrû, bokros, gazos, indás részbe vezettek. Az autót leállítva hallgatóztunk, amikor teljesen váratlanul, tõlünk 40 méterre szétvágódott a bokor, és a sebzett bivaly leszegett fejjel egyenesen nekünk rontott. Annyi idõm volt, hogy felkaptam a puskát, és mivel célzásról szó sem lehetett, a platón állva egy kétségbeesett kapáslövést leadtam. A felénk vágtázó bika a két elsõ lábára rogyva, az autótól mindössze három méterre esett össze. A következõ pillanatban meglódult a jármû, majd 40 méter megtétele után félfordulattal megállt. Újratöltöttem és a még mozgó kaffert egy gerincre leadott lövéssel végleg megszabadítottam a szenvedéseitõl. Az átélt izgalomtól remegõ lábakkal adtam oda a fegyveremet a fehér vadásznak és egymás szavába vágva latolgattuk, hogy vajon mi történhetett volna, ha a bika nem esik össze, és nekitámad az autónak. Elõször a fekete vadõr ért a bikához és mi kissé lemaradva, kipirulva, lelkesen, az izgalmakat már magunk mögött tudva követtük. Amikor odaértünk, láttuk, hogy egy gyönyörû, iga-

zán hatalmas szarvméretû kafferbikát sikerült elejtenem. Szinte elérzékenyültem a boldogságtól. A következõ másodpercben bekövetkezett az, amire senki nem számított: szétnyílt a sûrû, és leszegett fejjel a másik bika ránk rontott. Én fegyvertelenül, néhány másodpercig földbe gyökerezett lábakkal álltam és átvillant az agyamon, hogy most aztán nagyon nagy baj van. Talán hoszszú sportolói múltamnak köszönhetõen, koromat meghazudtoló gyorsasággal rohantam a biztos menedéket nyújtó terepjáró felé. A többiek is kétségbeesetten futottak, közben szaporán hátra tekintgettek, hogy mikor éri utol, és ökleli fel vagy tapossa el õket a felbõszült, támadó bivaly. Még akkor sem sikerült teljesen megnyugodnunk, amikor a hatalmas testû bika úgy 30-40 méterrel mögöttünk beváltott a sûrûbe, és dirreldúrral, nagy recsegéssel-ropogással távolodott tõlünk. Hol volt ekkor már a pír az arcunkról… mindenki sápadtan (kivéve a fekete vadõrt), remegõ lábakkal, szótlanul állt, és mereven nézett az egyre távolodó feldühödött bivalybika után. Percekig nem tudtunk megszólalni. Egymást figyelve, mindannyian szinte ugyanazt gondoltuk: ez a bika végig figyelt bennünket, megvárta a megfelelõ pillanatot, amikor támadásba lendülhet, hogy bosszút álljon társa haláláért. Már mindenki olvasott, vagy hallott a kafferbivaly-vadászat veszélyeirõl, de arra nem számítottunk, hogy egy ilyen félelmetes élménynek esetleg magunk is a közvetlen részesei lehetünk. Az általam lõtt bikát 8-9 évesre becsülték, és 41-42 inch-re (hüvelykre) tartották a trófeát. A fej megnyúzása után meggyõzõdtünk arról, hogy az autóról leadott kapáslövés a jobb szem és a vastag szarv alatt fúródott a fejbe, vagyis szerencsés, jó lövés volt. Hát így esett az elsõ és valószínûleg az utolsó kafferbika-vadászatom, amelynek feledhetetlen emlékét soha, senki nem törölheti ki vadászemlékeim tárházából. MOLNÁR ANTAL

107

ARANY ÉS EZÜST VADÁSZÉKSZEREK! EÖRDÖGH - 1982 KFT. 8624 BALATONSZÁRSZÓ SZÓLÁDI ÚT 1/9. TEL.: 06-70/310-2923 06-70/290-2978 KISKERESKEDELEMMEL FOGLALKOZÓ VADÁSZBOLTOK JELENTKEZÉSÉT IS VÁRJUK!

Hírek, tudósítások Büntetõeljárás régi lõszerek miatt Tavaly, december 5-én fegyverellenõrzést tartott a rendõrség egy makói vadásznál. Az ellenõrzés során az igazgatásrendészet munkatársai töltényeket találtak a tulajdonos engedéllyel tartott .308 Winchester puskájának tárjában, a csõ alatt. Késõbb több olyan lõszert is találtak nála, amelyekhez való fegyverre nem volt tartási engedélye. Egy doboz 16-os sörétes, 76 db 20-as sörétes és 2 db 9,3x74-es golyós töltény eredetével nem tudott elszámolni. P.S. azt mondta, régebben volt 20-as puskája, akkorról maradt a készlet, a másik két típust pedig vendégvadászok felejtették nála. A hatályos jogszabályok szerint azonban a lõszerrel való visszaélés bûncselekményét követte el, ezért az igazgatásrendészet átadta az ügyet a bûnügyi osztálynak. A helyszínre érkezõ rendõrök a jogsza-

bályoknak megfelelõen jártak el, „halaszthatatlan nyomozati cselekményként” házkutatást rendeltek el. A lakás felsõ, még beépítetlen szintjén 23 jelöletlen gím-, és dámagancsot találtak, ezeket lefoglalták és magukkal vitték. A gyanúsított elmondta, hogy 20 éve vadászik, ez alatt az idõ alatt többször is változott a jelölés illetve a pecsételés módja, több trófeát újrafehérített, ezért eltûnhetett róluk a jelzés. A trófeákat szakértõ is megvizsgálta, és néhányon megtalálta a fúrt lyukat, illetve a bélyegzõ korábbi helyét. P.S. fegyvertartási engedélyét bevonták, fegyvereit lefoglalták, ellene büntetõeljárás indul. Nem szeretnénk folyamatban lévõ ügyben elõzetes véleményt nyil-

Vad testén áthatoló lövedék találta el

Szilveszteri vadászbaleset

Tavaly, december 18-án súlyos sérüléssel szállítottak kórházba egy osztrák vadászt, akit honfitársa lõtt meg vaddisznóhajtás közben a Vas megyei Nemesmedves közelében tartott vadászaton. A rendõrségi vizsgálatok során kiderült, hogy a szerencsétlenül járt vadászt egy, a vadon áthaladó lövedék sebesítette meg. A harminc éves férfit a hasánál érte a lövés.

A múlt év utolsó napjának délelõttjén, Miskolcon, a Sajó parton, apróvadvadászat közben történt vadászbaleset. A lövés a 25 éves berzéki vadász lábát találta el, akit azonnal kórházba szállítottak. A baleset körülményeinek tisztázása érdekében a Miskolci Rendõrkapitányság indított eljárást.

Határok nélkül Az andau-i ideiglenes határátkelõ túloldalán, Ausztriában a múlt év végén vaddisznóhajtást rendeztek. Egy sebzett disznó azonban átszaladt Magyarországra. A lövést leadó 35 éves osztrák vadász rögvest utána iramodott, és megkereste a zsákmányát, amely a magyar oldalon, a határtól mintegy száz méterre feküdt. Az osztrák a disznó torkát átvágva kivéreztette a disznót, majd a vállára kapta és átvitte Ausztriába. Hazai vadászaink a lövéseket hallották, de nem gondolták, hogy a területükre átjött valaki. Csak másnap délelõtt fedezték fel a határsértést, amikor megtalálták a hóban az egyértelmû vér- és lábnyomokat. Jelentették a történteket a határõrségnek, ahonnan értesítették a burgenlandi rendõrséget. Az osztrák rendõrök rövid idõn belül elõállították a tettest. Az osztrák vendégvadász állítása szerint azért jött át magyar területre, mert a kutyája a sebzett vaddisznó után futott. Ezen kívül – vallotta – mivel nem ismerõs a környéken, nem is tudta, hogy átlépte a magyar államhatárt. Az osztrák vadász ellen a határrend megsértése miatt megindították a szabálysértési eljárást, de ezt követõen vadászként az idegen vadászterület határának engedély nélküli megsértéséért, és a vaddisznó jogtalan eltulajdonításáért is felelnie kell. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

vánítani, de érdemes fölhívni a vadásztársaink figyelmét arra, hogy csak olyan kaliberû lõszert tartsanak maguknál, amilyen fegyverre érvényes tartási engedélyük van. Más lõszer tartása bûncselekmény, eljárást von maga után. 3 töltényig vétség, amely 2 évig terjedõ szabadságvesztéssel sújtható, de 3 fölött már bûntett, amelynek büntetési tétele 28 évig terjedõ szabadságvesztés is lehet. M.T.

Borral és pálinkával Elsõ alkalommal rendezik meg a Heves és Nógrád megyei erdészek, vadászok és gazdászok Bor és Pálinka Versenyét. A két szomszédos megye vadászkamarája, szövetsége és a Károly Róbert Fõiskola, a mátrafüredi Erdészeti-, Mezõgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképzõ Iskola az ötletgazdája és a szerevezõje a jeles eseménynek. Nevezni saját termésû borokkal és valódi alapanyagú, bérfõzetû gyümölcs pálinkákkal lehet. A mintákat (borból 4 db 0,75, pálinkából 2 db 0,5 literes palack) január 30. és február 4. között lehet átadni a Mátra Szakképzõ Iskola portáján. A versenyt február 910-én tartják a Károly Róbert Fõiskola borászati üzemében. A díjakat Mátrafüreden, a február 25-én rendezendõ VIII. Erdész-GazdászVadászbálon adják át.

Helyreigazítás Elõzõ számunkban tévesen jelentettük meg a dortmundi „Jagd und Hund” nemzetközi vadászati kiállítás idõpontját, a rendezvény január 31-én kezdõdik és február 5-éig tart. Elnézést kérünk.

109

Hírek, tudósítások Alakul a VKE ifjúsági tagozata Tavaly, október 20-án, a Vadászati Kulturális Egyesület Sarlóspusztán megtartott elnökségi ülésén vetõdött fel elõször, hogy egy – a VKE keretein belül mûködõ – ifjúsági szervezetet kellene létrehozni. A vezetõség ezt követõen elkészített egy programtervezetet, és megalkotta a mûködési szabályzatot. A VKE Ifjúsági Tagozatának elsõdleges célja és feladata a természetvédelem és a vadászat iránt érdeklõdõ, a vadászati hagyományokért és a vadászati kultúráért tenni vágyó ifjúság életkori sajátosságaiból adódó igényeinek kielégítése, érdekeinek érvényesítése, kulturális és szabadidõs tevékenységek szervezése, ismeretterjesztés, oktatás-nevelés, szemléletformálás. A tagozatnak tagja lehet minden általános iskolás, valamint minden olyan közép- vagy felsõfokú oktatási intézményben tanuló diák, aki önálló jövedelemmel nem rendelkezik - és nem töltötte be 25. életévét. Az az ifjú-

sági tag, aki ezt az életkort elérte, a VKE rendes tagjává válik. A tagok évente tagsági díjat fizetnek, az éves tagdíj mindenkori összegét a VKE közgyûlése határozza meg.(Ez 2006-ban 2500 forint). Az ifjúsági tagozat tagjai igazolványt kapnak, ami feljogosítja õket a VKE által nyújtott kedvezmények igénybevételére, valamint a rendezvényeken, közgyûléseken való részvételre. Minden fiatal tag postán megkapja a Magyar VADÁSZLAP két hónappal korábbi számait. Az alakuló gyûlésre február közepén, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban kerül sor. Tagjaink sorába várunk minden, a vadászat iránt érdeklõdõ fiatalt, aki szívesen részt venne táborainkban, programjainkon, és segítené munkánkat.

Vadkarácsony

A Dél-Pest megyei általános- és középiskolások részére tavaly december 20-ára szerveztük – immár hagyományos – „Vadon élõ állatok karácsonya” címû programunkat. Az alapos elõkészítõ munka eredményeként nyolc település iskolája jelezte részvételét. Ebben az évben új helyen, a DPMG Rt. Ságvári Erdészetének központjában, Törtelen tartottuk rendezvényünket. Ceglédrõl, Nagykõrösrõl és Jászkarajenõ felõl autóbuszokat indítottunk, Nyársapátról pedig a vadásztársaság traktora hozta a gyerekeket. Hosszú sorokban gyülekeztek MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

az érdeklõdõk, majd az általuk készített és hozott díszekkel feldíszítették a hatalmas élõ fenyõfát. Vadászkürtök hangja után rövid megnyitó következett, majd a ceglédi Várkonyi István Általános Iskola diákjai által bemutatott kulturális mûsort láthatta a lelkesen tapsoló közönség. Amint a vadászatok elõtt szokás, a házigazdák nevében Lvomszki Tamás vadászati ágazatvezetõ tartotta meg az eligazítást és a balesetvédelmi oktatást. A gyerekek hangos üdvrivalgása közepette, meglepetéssel a puttonyában meg-

érkezett a „Vadász Mikulás”. Ilyen elõzmények után megkezdõdött a nap fõ programja, a vadon élõ állatok etetése. A13 vadásztársaságból több mint félszáz vadász jött el, és próbálták a gyerekeket elhelyezni a traktorokon, terepjárókon, a kukoricás zsákok és lucernabálák között. Minden csoporthoz jutott vadász, akik az etetõknél szakmai tájékoztatót tartottak a téli vadetetés fontosságáról, majd bemutatták az apró- és nagyvadetetõket. Ezen a napon nem számított az sem, hogy melyik vadász, kinek a vadászterületén, kinek a takarmányát etette, a lényeg az volt, hogy a sok apró gyerekkéz dupla adagot adhasson az állatoknak. Az elvégzett munka örömével a gyerekek a meggyújtott tábortüzek köré telepedtek. Mindenki szinte egyszerre kezdte mesélni élményeit, szinte mindenki látott õzeket, nyulakat, fácánokat. Egyöntetû véleménye volt a szervezõknek, hogy érdemes volt dolgozni, mert ha csak ez a hatszáz gyermek tanult valamit a természet és szûkebb környezetük szeretetérõl, már megérte a fáradságot. A Törteli Rákóczi Vadásztársaság elnökének szíves meghívására a vadászok elindultak a vadászházba egy meghitt vadásztalálkozóra, és egy jól megérdemelt õzpörköltre. MÉSZÁROS IVÁN

111

Mikor- mi- mennyiért? A különféle szolgáltatások árai a vadászati lehetõségekhez hasonlóan rendkívül sokszínûek. Így aztán valóban igaz az az ismert mondás, amely szerint: ahány (vadász)ház, annyi szokás...

Szállás Apartman Szoba I-II.o. Egyágyas felár

EUR/éjszaka/fõ-reggelivel Ft/éjszaka/fõ- reggelivel 31-70 4600-24000 30-55 3000-13000 10-15 1800-4700

Ellátás EUR/fõ Ft/fõ Reggeli I.o. 6-14 1000-2100 Reggeli II.o. 5-12 700-1700 Ebéd/vacsora I.o. 13-25 1800-4000 Ebéd/vacsora II.o. 8-20 1500-3000 Félpanzió: 13-35 EUR/nap/vendég Teljes ellátás: 38-57 EUR/nap/vendég Uzsonnacsomag: 4-5 EUR, vagy 1500 Ft. A vadászházban fogyasztott italok külön italárjegyzék szerint fizetendõk!

Bõrök - gereznák Õz Szarvas (dám) Vaddisznó Muflon Róka A nyúzás ára 1500 Ft és

EUR/db 24-40 40-100 100-150 32-60 50-60 külön fizetendõ.

Ft/db 2500 4000-6250 7500-10000 6250 -

Vadhús EUR/kg Ft/kg Õz 7-8 780-1400 Szarvas 4-5 450-750 Vaddisznó 4-5 410 Muflon 4 330 A közölt árakon az árjegyzékek szerint a vad csak egészben (szõrben- bõrben, zsigerelt állapotban, fej és lábak nélkül) vásárolható meg. Az erdõgazdasági részvénytársaságok döntõ többsége a magyar és az idegen nyelvû árlistákon euróban adják meg az árakat (elejtés, elvitel, szolgáltatás). Akad olyan vadásztató erdõgazdaság, amely az árakat a hazai vadászok részére forintban, a külföldiek számára euróban határozza meg. A közölt euró és forint árak azonban – átváltva – még „köszönõ viszonyban sincsenek egymással”. A vadászatszervezõ irodák árközléseire ugyanez érvényes. Amennyiben az általános tudnivalók között közlik, hogy „…a jelen árjegyzékben foglalt árak fizethetõk euróban, vagy forintban is”, akkor azzal fizet a vendég, amivel akar, illetve amelyik fizetõeszközzel jobban megéri. Ebben az esetben a vadászat utolsó napján érvényes MNB, illetve OTP, vagy K&H Bank devizavételi árfolyamát kell alapul venni. Olvashatjuk az árjegyzékekben, hogy a külföldi állampolgár vadászata a jelen árjegyzék alapján forintban megadott árakon nem számolható el. Örvendetes tény, hogy az eurós árjegyzékek áraikban már nem tesznek különbséget hazai és külföldi bérvadász között. Sajnálatos viszont, hogy a forintban megadott lelövési díjak – euróra átszámítva – általában magasabbak, mint az euróban megadott árak. DR. BALÁZS ISTVÁN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Könyvismertetés, kritika Bessenyei József: A Nádasdyak

Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok és egyebek

„A Nádasdyak” címmel a közelmúltban jelent meg az az átfogó jellegû családtörténeti monográfia, amely a 800 éves Nádasdy családnak állít emléket. A kötet szerzõje Bessenyei József történészprofesszor, a Miskolci Egyetem bölcsészkarának docense, aki hosszú éveken át kutatta a család levelezését, dokumentumait, és a különbözõ történeti forrásokat. A kutatást nehezítette, hogy a család gazdag levéltári forrásai mindmáig nem jelentek meg nyomtatásban, a hatalmas anyagnak csupán bizonyos fontosnak vagy érdekesnek tartott részeit ismertették. Külön érdekessége a mûnek, hogy a család ma is élõ tagjai emlékeznek vissza a múltra. Mi vadászok sokat köszönhetünk IX. Nádasdy Ferencnek, aki nagy hangsúlyt fektetett a kiegyensúlyozott természetvédelemre és vadgazdálkodásra. A Nádasdy kastélyt körülölelõ 120 holdas parkot valóságos paradicsommá varázsolta. Díszfái közül a 110 fajt felsorakoztató fenyõállomány országos hírnévnek örvend. Kiterjedt mezõ-és erdõgazdaságai - a 2000 holdas birtok és a bekerített 2700 holdas bakonynánai vadaskert - korának híres és mintául szolgáló vadászterületei voltak. A szakszerû erdõgazdálkodás mellett fûrész-, és mészégetõ telepeket mûködtetett, és híres volt kétszáz éves vadászházuk is. A szakirodalomból ismert ladányi és perei vadaskerteket a család létesítette. Máramarosban, Bruszturán és Mokrán vadászterületeket béreltek. Koruk legjelesebb trófeái a ladányi kastély falait díszítették. A vadászok kezdeményezésére alakult 1881. május 20-án az Országos Magyar Vadászati Védegylet. Nádasdy Ferencet egyhangúlag választották a szervezet elsõ elnökévé. Erre emlékezve az utókor vadászai a 2004-ben alapított, és a legjobban gazdálkodó vadásztársaságoknak évente odaítélendõ emlékplakettet róla nevezték el. GÁSPÁR ATTILA

Nemrég kezembe került egy olyan, vadászatról, vadászélményekrõl írt könyv, amely végre nemcsak arról szól, hogy „ez kiment, meglõtte és hazavitte vagy leadta”. A vaskos, több mint háromszáz oldalas kötet novelláinak zömében semmiféle vad elejtésére nem került sor, viszont mindegyik kedves történet és a vadászathoz kötõdõ élmény. Iglói Pál hosszú évtizedek óta vadászik a számára minden területnél kedvesebb Börzsönyben, a festõi Perõcsény község határában, ahol házat is épített családja közremûködésével, támogatásával, de fõleg a vadászat iránti szeretete okán. Élvezetes olvasmány, szórakoztató történetek fûzére ez a könyv. Tényleg nem sorolható a ma divatos „vadászéletem” könyvek közé, mert nyelvezete, stílusa, szép és eredeti, gördülékeny, sok-sok megszívlelhetõ kiegészítõ leírással és tanulsággal fûszerezett. Olvasás közben a történetek szinte filmszerûen peregnek az ember elõtt. Nem is tudtam letenni, szinte egyhuzamban olvastam végig. A szerzõ több évtizedes vadászmúltjához méltóan nem követ el szakmai hibát, azaz igazán jól ismeri a vadászat minden csínját-bínját és követelményeit. A történetek hitelességéhez nem férhet kétség, még akkor sem, ha a leírt eseményeket kissé színesítve, végigszövi a kellemes és szellemes humor. Ám, hogy ne csupa dicséret szerepeljen az ismertetésben, nehezen viseltem el például a „vadak” kifejezés helytelen használatát, és igencsak veszélyesnek tartom az egy puskás, „éjszakai hajtást”. Remélem, hogy aki megveszi és elolvassa a kötetet, ugyanúgy tetszik majd neki, mint az elfogultság vádját ehelyütt is nyíltan vállaló ajánlójának…

A zalai tündérkertbõl Amerikába

P

áll Endre „Vadászszemmel Amerikában” címû vadonatúj könyvérõl rendezett író-olvasótalálkozót Kaposváron a Megyei és Városi Könyvtár, valamint a Somogy megyei vadászkamara. A könyvtár kamaratermében mintegy félszáz érdeklõdõ hallgatta végig dr. Bod Lajos kamarai titkár beszélgetését a szerzõvel. A honi Nimródok és a vadászirodalom kedvelõi jól ismerik Páll Endre nevét, aki számos vadászkönyv szerzõje. Az író egykor büntetésbõl került Somogyba, Zamárdiba, mert 1956-ban Keszthelyen a munkásta-


nács elnökévé választották, még a puskáit is elvették. Talán ez indította el írói munkásságát, puska helyett tollal vadászott. Akkoriban született „A vaddisznó és vadászata” címû könyve, amely azóta három kiadást ért meg. 1970-ben Kaposvárra került az erdõgazdasághoz. Az emlékekbõl aztán lassan „Megtelt a tarisznya”, majd megjelent a „Legjobb vadászni” címû könyve is. Járt Kanadában és ott gyûjtött élményeit is papírra vetette.

DR. BALÁZS ISTVÁN

Az „Egy lövéssel kettõt” életmûvének tekinti, a „Mozaikok” címmel megjelent kötet pedig a múlt villanásait idézi fel. Legutóbbi kötete azonban nem (csak) a vadászatról szól. A „Vadászszemmel Amerikában” általános érdeklõdésre számot tartó, az amerikai életmódra jellemzõ állapotokat és jelenségeket tárja fel. Ötször járt az Egyesült Államokban, hiszen a fia 15 éve ott él. F. SZARKA ÁGNES

113

Gyerekeknek

Fekete István: Februári hírek (részlet)

elekapaszkodott a tél a földbe. Fagyos ezer ujjával megmarkolta a göröngyöket, és hideg arcát a barázdákra hajtotta. Jeges ölelésétõl megkeményedett a dombok háta, és a vakondtúrások összehúzták magukat fázósan, kicsire, keményre. A fák meg úgy tettek, mintha már nem is élnének. Összeveregették fagyos ágaikat, mintha szárazak lennének, összehúzták törzsüket, hogy vékonyabbnak lássanak – ilyenkor meg is repedtek néha –, és ha szél nem volt, halotti mozdulatlanságban álltak, mert tudták, hogy a tél csak a halottakat nem bántja. Csendes hidegen jártak a patakok is. Hópadok alá bújtak, melyek leszakadt hídként lógtak a víz felett, és csak susogtak, mert ha a tél meghallotta a parttal diskuráló csobogásukat: holttá fagyasztotta a sustorgó kis hullámokat. Pedig a vizek messzirõl jöttek, és sok mondanivalójuk lett volna a kíváncsi nádszálaknak, melyek a patak fölé hajoltak, és hiún nézegették magukat a kékes tükörben, melyben kopott csóvájuk mellett fehér felhõbárányok legelgettek, és éjszakánként apró csillagok ringatták magukat. A hónap elején pár napig úgy látszott, mintha vége lenne a télnek. Kisütött a nap, megcsordultak az ereszek, és a nomád lelkek istene

nagy foltokat égetett a tél fehér gúnyáján. De a február nem hagyta magát. „Még azt mondják, egy húron pendülök azzal a vékonypénzû, tavaszba kacsintó márciussal – gondolta. – Azt már nem! Tél vagyok én a javából. Azt a jégenkopogóját!” – és olyan havat küldött szalonkaváró gondolatainkra, hogy azonnal elõhúztuk a szánkókat. A szánkóra ocsús zsák, lóherekötegek kerültek, s az életet széthordtuk a határban. Az etetõk nagyon látogatottak. Szinte zsúfoltak. Foglyokon kívül sármányok, tengelicék is ott keresgélnek, sõt – ami igazán nem kívánatos – az egyik etetõ alól fekete- és szürkevarjak lebbennek el. Nyulak szaladgálnak a szánkó körül. Kettesben-hármasban. Szaglálódnak, veszekednek. Irigylésre méltó, jóvérû legények. Ebben a hidegben... A fákon itt-ott ölyvek gubbasztanak. Az egyik fa alatt fogolycsapat szedeget. A fa tetején ül az ölyv. A foglyok egyáltalán nem izgatják! Pedig csak le kellene ereszkednie, és máris meglenne az ebéd. Azaz nem egészen. Az ebédet még meg is kellene fogni. Az pedig veszedelmesen gyorsan repül. Nem erõlteti a dolgot. A szarvasok, õzek a fenyves részekbe húzódtak. Itt vág legkevésbé a szél, itt lehet legjobban meg-

húzódni, és valami kis gyenge élelem is akad. Nagy lóherekötegekkel toldjuk meg a sovány harapnivalót. Még egy kis kitartás - biztatom õket gondolatban, bár ezt könnyû mondani, aztán hazamenni, hol mínusz tíz helyett plusz húsz van. De itt kint, hol orgonál a szél, hordja a havat, és nincs pihenés sem éjjel, se nappal; küzdeni éhséggel, riadozni embertõl, állattól! Itt kitartani nehéz, nagyon nehéz sor! Gyenes István:

Csillagok alatt Csillagok alatt, a hegyek között, reményem száll a völgy felé, tereld hozzám a vadak álmát, széna illatú etetõ elé. Éhes szarvasok törik a csendet, roppan a hó, csillog a táj, óvatos léptekkel közelít az õz, közelít a muflon – sok éhes száj. Betekint a Hold az erdõk ablakán, fénye simogatja a szürkülõ árnyat, Bagoly röppen a fatörzsek között, nappali fényben suhanó szárnyak. Lábam mozdulatlan – szemem éber, távcsövemben játszik a vadak világa, puskám remeg – némán figyel, legyen ma élet az erdõk királya. FOTÓ: MÉSZÁROS ANDRÁS

B

Gyerekeknek

Farsang F

ebruár hónap latin neve „Februarius”, amely a szabin „februm” azaz magyarul "tisztulás" szóból ered. Február már az antik Rómában is az évfordulót körülvevõ vígasság után következõ testi-lelki tisztulásnak volt az ideje. Keresztény idõkben február a böjtelõ hava lett, mivel a Húsvétot megelõzõ 40 napos nagyböjt idõszaka általában már erre a hónapra is esett. Mivel húsvét „mozgó ünnep”, a farsang idõtartama is változik. Húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlõség (március 21.) utáni holdtöltét követõ vasárnapra esik. E húsvétvasárnapot pedig 40 napos böjt elõzi meg, amely hamvazó szerdával kezdõdik. Farsang pedig vízkereszttõl (január 6.-tól) hamvazó szerdát megelõzõ húshagyó keddig tart. A természet feltámadását, a tavasz eljövetelét jelképezi a februárban téli álmából felébredõ medve. Bár a medve a mai Magyarország területén már életmódszerûen nem él, mégis a fajhoz számos régi babona, mondás fûzõdik. Február 2-án, gyertyaszentelõkor – Mária megtisztulásának ünnepén – a hiedelem szerint, ha a medve meglátja az árnyékát, akkor még nem múlik el a tél, de ha nem, akkor korai tavaszra számíthatunk. Ha gyertyaszentelõkor telihold van és a medve árnyékot vet, akkor a böjt végét jelzõ tavaszünnep – a húsvét – messzire esik. Ha pedig ekkor sötét újhold van és a medve az orráig se lát, hamarosan itt van (március 22-én) a húsvét. A falánk medve a téli álmából felébredve tisztító füveket fogyaszt, hogy a benne felhalmozódott salaktól megtisztuljon. Ezért a medve egykoron a böjtölés mintaképéül szolgált, és a böjti szelek felébresztõjének gondolták. A medve a téli álom alatt nem táplálkozik, és amikor ennek vége van, igyekszik is a hosszú diétát bepótolni. Ezért a falánkságáról szóló hiedelmek a medvét a farsangi evésivás jelképévé is tették. Az igazi farsangi karneválok ideje az ünnepkört záró napokra esnek, egészen húshagyó keddig, farsangfarkáig. A latin „carnem levare”, „húst elhagyni” kifejezésbõl származik, melynek népi tréfás olvasata a „carne vale!” a „Hús ég veled!”. A nyugat-európai karneváli felvonulásokon megjelenõ kerekeken gördülõ hajó a latinul „carnus navalis” a

„bolondok hajója” már a bronzkorban is ismeretes volt. Ókori eredetû középkori szóhasználattal farsang a „bolondok ünnepe”, mely mindig nagy lakomával, duhajkodással, lármázással járt. Ezt az õsi hagyományt az emberek világszerte ma is változatlanul õrzik. A farsang legjellemzõbb mozzanata a tréfás, játékos, jelmezes-álarcos alakoskodás. Itt szó lehet férfi-nõi ruhacserérõl, különféle álarcviselésrõl és az állatalakoskodás különbözõ formáiról, amely Magyarországon többnyire medve-, bika, ló-, kos-, gólya-alakoskodás. Míg egyes országokban az emberek nagy tömegben, csoportosan vonulnak fel a farsangi maszkjaikban, addig hazánkban kisebb csoportok álarcos szerepjátéka a jellemzõ. Magyarországon, a Mohácson élõ délszláv férfiak fából faragott álarcban való felvonulása, a „busójárás” a leglátványosabb. A legenda szerint a félelmet keltõ maszkokba bújva, a török hódoltság idején így riasztották el a támadó ellenséget. Régi szokás szerint Európa-szerte a farsang a párválasztás ideje volt, amely hagyományt a farsangi lakodalmas játékok is õrzik. Régen a lakodalmakat is erre az idõszakra szervezték. Az újvilágból, a tengeren túlról terjedt el az újkori szokás: a Bálint, vagy más néven Valentin nap (február 14.), amely a szerelmesek napja. Ma már egész iparággá nõtte ki magát erre a napra a legkülönfélébb, de sajátos ajándékok vására. Egyes népcsoportok szerint február 14-én tartják menyegzõjüket a madarak is. A farsang végére pedig már csak a magukra maradt, maguknak párt nem találó „vénlányok” kicsúfolásának szokása esett. ÖSSZEÁLLÍTOTTA

ÉS ILLUSZTRÁLTA:

CS. GYENES EMESE

A kutya, mint lélekvezetõ Földünk északi csücskétõl a déliig, a keletitõl a nyugatiig a kutya alakja mindenütt fellelhetõ a mítoszokban, képi ábrázolásokban. Általában mint lélekvezetõ állat jelenik meg. E lélekvezetõ szerepet minden bizonnyal kiváló érzékszerveinek és az emberhez már 10-12 ezer éve kötõdõ hûségének köszönheti. A lélekvezetõ állatokat az újjáMAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

születéssel is kapcsolatba hozzák. Egyiptomban az életadó Szóthisz csillagistennõt a kutya hátán ülõ Ízisz alakjában ábrázolták. Szóthisz, azaz Sirius egyébként ismert nevén a Kutya csillag. A kutyának gyógyító szerepet is tulajdonítottak. A lélekvezetõ kutya változata a keresztény hitvilágban a kutyafejjel

ábrázolt Szent Kristóf, aki Jézust vízen, – az újjászületés, a megtisztulás jelképén – viszi át.

115

Barkács

Lámpa és akku a puskán

Állandó problémát jelent a külön akkumulátorról mûködtetett fegyverlámpa használata, mert a vezeték mindig útban van. Hogy ne az „igazság pillanatában” gabalyodjunk bele a lelógó kábelbe, használjunk fegyverre rögzített akkumulátort. Erre a célra a legkisebb méretû 1,2-1,4 amperórás áramerõsségû hasábakku felel meg leginkább, melynek mérete és súlya nem akadályozza a fegyver biztonságos kezelését. Az akkuhoz két tépõzár-csíkot erõsítünk akár közönséges szigetelõszalaggal, de a klasszikus leukoplaszt sebtapasz még jobb. A csíkok hosszát úgy válasszuk meg, hogy az a fegyverünket és az akkut úgy érje át, hogy azt a tépõzár ellendarabjával biztonságosan tudjuk rögzíteni. A lámpa vezetékét megfelelõ rövidségûre vágjuk, és érintkezõ sarut forrasztunk rá (a polaritás lámpánál nem számít). A tépõzárral megvédjük az akkusarut is a véletlen zárlattól. Természetesen ezzel a kis akkuval nem lehet órákat világítani, de a célpont megvilágítására akár több éjszakán keresztül is alkalmas. (Budapesten kapható a MAGÉV boltjaiban, de sok vadászbolt is forgalmazza!) S. E. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Módi

Premier a FeHoVa-n Rippert Ottó fázós, nehezen bírja a hideget. Egy-egy hidegebb esti-éjszakai lesre, órákig tartó ücsörgésre a magaslesen, netán nyúlbefogásra – ahol mozdulatlanul befogóként várja a háló mögött a nyulakat – alaposan felöltözik. Ahogy mondani szokták, ha a farkasok megtámadnák, sokáig csak 11-12 rétegû ruháit marcangolnák. Feltehetõen ez a fázósság indította el a fantáziáját, hogy valami olyasmit találjon ki, ami enyhít a fagyoskodáson… és ez nem csak neki, a vadászoknak is jó! És ugyanígy gondolkodik Gyöngyösi Zsuzsa is, tervezett egy divatos kabátot, ami les-zsákká is alakítható.

A

z ötlet nem ismeretlen, sõt pofon egyszerû: melegítõ „berendezést” kell varrni a ruhadarabokba, azokba a részekbe, ahol jól esik fázós testünknek a melegítés. Rippert Ottó másfél évig kutakodott a „berendezés” után, míg rálelt a legjobb megoldásra, kis feszültségû elektromos árammal mûködõ, plasztikus, azaz hajlékony fûtõtesteket vásárolt és a nadrág térdébe, a deréktájra, a nadrág ülepébe varrja be a paneleket. A berendezéshez csupán egy – még a zsebben is elférõ – akkumulátorra van szükség, mely akár 6-7 órán át biztosítja a ruha kellemes melegét. Mi fázik a legjobban? Aki már fagyoskodott a magaslesen, pontosan tudja, hogy a lábunk. Ha fûthetõ betétû vagy extra bélésû bakancsot húzunk, abban alig lehet közlekedni, nem mindig a legjobb megoldás… az áráról nem is beszélve. Viszont a leg-

39 000 Ft

többször hátizsákban visszük magunkkal a lámpát, a lõszert, az enni-innivalót, az ülõpárnát, lábzsákot… s vadásza válogatja, hogy még mi mindent. A hátizsák külön zsebében nem okoz gondot a kis akku elhelyezése, amelynek lehajtható – és fûtött! – párnáját, akár a hátunkon tartva, akár az ülõdeszkára téve vagy akár a lábunk alá helyezve „kályhaként” használhatjuk. Mint megállapítottuk, Rippert Ottó – aki divatos, jó minõségû bõrruháival tette ismertté nevét a vadászatban – fázós. Akkor is, ha nem vadászik, akkor is, ha téli hajnalon beül az autójába. Valószínûleg ezért varrt egy olyan – az autó szivargyújtójához csatlakoztatható – fûthetõ „ülésbetétet”, amely néhány másodperc alatt kellemes, meleg közérzetet biztosít az „ülõgumóinak” és a hátának, ráadásul mutatós is az autóban, merthogy ez is bõrbõl készül… és könnyedén kivehetõ, az akkuhoz csatlakoztatva pedig még a magaslesre is felvihetõ. Tormáné Gyöngyösi Zsuzsa büszke a Zanakó emblémájára, valahogy „beleszeretett” a vadász-ruhák készítésébe. Most három méretben (M, L, XL) olyan kapucnis kabátot tervezett, amelyhez egy zipzárral praktikus, vízálló borítású, külön tisztítható lábzsák csatlakoztatható. A kabát és a láb-zsák öt rétegû anyagból készül, kívül steppelt vízlepergetõs pamutvászon, belül polár bélésû és közben 3 réteg a hõszigetelést szolgálja. A kabát + lábzsák 30 ezer forintos reklám-

áron kapható a FeHoVa-n. Lehet hát választani az idei nagy vadászkiállításon és vásáron a bemutatásra kerülõ – elfogadható árfekvésû – termékekbõl … s bár lassan vége a télnek, hideg napokkal a jövõben is számolhatunk, s aki fázós, annak biztosan megéri a befektetés. -dor

19 000 Ft

Ízválasztó Februárban már szegényes az étlapra kerülõ vadfajok választéka, a vadász többnyire kénytelen a belsõséggel beérni – hacsak meg nem vesz egy egész sutavadat vagy süldõt. A belsõségbõl is lehet némi hozzáértéssel csodákat készíteni. Közismert és közkedvelt a máj számos felhasználási módja, legyen akár resztelve, rántva, roston vagy pástétomként. Kevésbé népszerû, de megvan a hagyománya a vese-velõnek, és a szívpörköltnek is.

Belsõségek és apróságok A

tarvadat fej-láb nélkül kell „beszolgáltatni” a vadátvevõnek, s a testét vesztett fejeket többnyire a kutyáknak, rosszabb esetben a rókáknak hagyják. Pedig ha kellõ óvatossággal hosszában kettéhasítjuk a koponyát, egyben ki tudjuk emelni az erõs kötõszöveti tokkal (agyhártya) burkolt agyvelõt. Figyelem! Szemben a világpánikot keltõ kergemarha-kórral, hazai vadjaink agyvelejének fogyasztása semmiféle veszéllyel nem jár. Igaz, a velõ lényegesen gyorsabban romlik, mint a húsfélék, ezért csak frissen dolgozzuk fel és fogyasszuk. A csontszilánkoktól és hártyától letisztított agyat megmossuk, vagy ha nagyon bevérzett, kiáztatjuk. Sós vagy fûszeres, lobogva forró vízbe dobjuk néhány percre (blansírozzuk), így nem esik szét és könnyen szeletelhetõ állagúvá válik. Kiválóan felhasználható rántott velõrózsának, villával összetörve és megfûszerezve göngyölt húsok töltelékének, de igazán remek és egyszerû különlegességet is készíthetünk belõle.

Szalontüdõ

Velõs pirítós

A nagyobb darabokra vagdalt tüdõt, májat és szívet babérleveles, egész borsos, vegetás (vagy sós) vízben puhára fõzzük, majd vékony csíkokra szeleteljük. A fõzõlevet leszûrjük, viszszatesszük a felcsíkozott belsõséget, újra felforraljuk, tejföllel behabarjuk, végül ecettel vagy citrommal savanyítjuk. Forrón vagy hidegre hûtve fogyasztjuk. A jó „pájslipörköltnek” az a titka, hogy addig kell fõzni, amíg a tüdõdarabok elsüllyednek, s az egyes alkotórészek és a szaft íze már nem különbözik egymástól. Aki szereti, zsemle- vagy kenyérgombóccal együtt is fogyaszthatja.

A megfûszerezett, összetört velõt félbevágott kenyérszeletekre kenjük, majd forró zsiradékban mindkét oldalát átsütjük. Forrón tálaljuk, õrölt borssal, és tetszés szerint piros aranynyal ízesítjük, dekoráljuk. Van, aki kevés dinsztelt hagymán még megforgatja a velõt, mielõtt a kenyérre kenné, s van, ahol a megfõzött fûszeres velõt krémszerûre keverve, külön tálkában kínálják, és hagyományos pirítóst adnak hozzá. Mindegyik változata kipróbálásra érdemes. som


Solymászat

A hagyományok tisztelete Manapság korántsem mondható ritkának, ha a vadászvendégeink õsi vadász hagyományoknak szeretnének hódolni. A szakirodalom meglehetõsen szûkmarkúan bánik azokkal a tudnivalókkal, amelyeket a kísérõknek, a hivatásos és sportvadászoknak ilyen esetekben szigorúan figyelembe kell venniük. Ehelyütt és egyfajta segítségül, ezeket a fontos és hasznos tudnivalókat, az eltérõ sajátosságokat kötöttük csokorba.

Solymászat

M

ég a vadászat megkezdése elõtt tisztázni kell, hogy milyen vadászmadarakkal érkeznek a vendégek. A magasröptû madarakkal (sólymok) csak nyílt területen lehet eredményesen pedzeni. Jó, ha a területen vannak gazos árokpartok, vagy bozótosok, amelyeket a kutyákkal át lehet kerestetni. A sûrû nádas nem megfelelõ, mert ha sikerül is a magasan körözõ sólyom alá a fácánkakast fölverni, az megpillantva a körözõ vadászmadarat, azonnal viszszaejti magát a nádba. Jó, ha tudjuk, hogy a sólymok általában csak két-három alkalommal repülnek naponta, s ez meghatározza az egy csoportban vadászó solymászok és madarak számát is. A solymász általában a saját kutyájával vadászik, mert az hozzá van szokva a vadászmadarakhoz. A vadászaton résztvevõ idegen kutya a zsákmányán ülõ vadászmadarat megtámadhatja, vagy szokásához híven apportírozni szeretné. A solymászok között mindig van egy szakmai vezetõ, aki a napi menetet megbeszéli a csoporttal, tisztázza a repítési sorrendet, közvetlenül tartja a kapcsolatot a hivatásos vadásszal és a kísérõkkel. A hivatásos vadász elsõsorban a terület és a vadállomány ismeretével segíti a vadászat eredményességét, esetleg az elment vadászmadár keresését a solymásszal. A sólymok elsõsorban repülõ vadat zsákmányolnak. Az alacsony röptû vadászmadarakkal, a héjákkal, a sasokkal és a karvalyokkal merõben más a vadászat módja. A sasok nyíltabb területeken tudnak eredményesen vadászni mezei nyúlra és rókára. A héják a bokrosabb, fedettebb és erdõs területeken is eredményesen vadásznak mezei- és üregi nyúlra, fácánra. Ezek a madarak többször engedhetõk vadra, mint a sólymok. A solymászok társasvadászaton vonalhajtásban mennek, és az a solymász engedi el kézrõl a madarát, aki elõtt a vad kel. Eredményes pedzés esetén a csoport türelmesen megvárja, amíg a


sikeres solymásztárs a zsákmányt és a madarát elrendezi. A csoportok szervezését úgy kell megoldani, hogy külön csoportban vadásszanak a sólymokkal, külön a héjákkal, de célszerû még a héjákkal vadászókból is külön hím-, és tojó héjás csoportot alakítani. A hím héják többnyire fácánt zsákmányolnak, a tojók a fácán mellett eredményesen röpíthetõk nyúlra is. A solymászok, bár korán kelõk, csak 9-10 óra után indulnak a vadászatra. Meg kell várni, amíg a madarak kiköpetelnek, tollazatukat szárítgatják, rendezik. (A köpetelés: az elõzõ nap elfogyasztott táplálék emészthetetlen részének a madár száján keresztül sajátos „gombócokban” történõ ürítése). A vadászat során figyelni kell arra, hogy összeeresztés ne történjen, mert ilyen esetben sajnos elõfordulhat, hogy a madarak egymást súlyosan megsebesítik. A solymászat végén a madarak a vadászház udvarán vagy a környéken, ülõkéiken pihennek. A kerítést alaposan meg kell vizsgálni, nehogy kóbor kutya vagy más ragadozó veszélyeztesse õket. Ha több solymászcsoport vadászik egy vadásztársaságnál, olyan távolságot kell tartani a csoportok között, hogy azok madarai ne veszélyeztessék egymást. Ha külföldi solymászok jönnek vadászni, fel kell hívni figyelmüket, hogy nem elegendõ, ha a vadászati okmányaik rendben vannak, mert a természetvédelmi hatóságtól külön az úgynevezett „hasznosítási engedélyt” is be kell szerezni. (A hasznosítási engedély ugyanis egy speciális magyar természetvédelmi „találmány”, amely az Európai Unió egyetlen tagállamában, de a világ más országaiban sem szükséges.)

Íjászat

A

puskás vadászathoz ez kétségkívül közelebb van, mint a solymászat, de néhány fontos dolgot az íjjal érkezõ vendég esetében is figyelembe kell venni. A kísérést alapvetõen meg-

határozza, hogy a lõtávolság csak jó 25-35 méter. Cserkelésnél a vadat közösen bírálják el, s ha a hivatásos vadász engedélyt adott a vad elejtésére, a továbbiakban az íjász egyedül közelíti meg a vadat és igyekszik lövéshez jutni. Találat esetén az elsõ négy-öt ugrásnál (körülbelül 20 méter) a legtöbb esetben nincs vagy kevés vér található. Ezt követõen azonban már többnyire van jól látható vérnyom. Jó, ha van jól csapázó kutya, mert az megkönnyíti a keresést. A szórók mellett legtöbb területen a golyós puskára kedvezõ lõtávolságra építik a magasleseket, de ilyen távolságra az íjász nem tud lõni. Íjász vendég kíséréséhez célszerû odavinni egy hordozható lest. Szóró mellett az is jó megoldás, ha a közelben kijelölünk egy alkalmas fát, amelyre az íjász a speciális ülõ alkalmatosságával fölmászik. Ilyen esetben a távolabb elhelyezkedõ hivatásos vadász jeladással ad engedélyt a fán lapuló íjásznak a lövésre. Utánkeresésnél a hivatásos vadász – szükség esetén – használhatja a fegyverét. Tudomásul kell venni, hogy az íjászok azért szeretnek hagyományõrzõ, õsi módon vadászni, mert ez a szenvedélyük. Ez pedig messzemenõkig tisztelendõ, és a hivatásos vadásznak igyekeznie kell mindenben a segítségére lenni. Éppen ezért illetlenség az esetleges eredménytelen cserkelés után olyan megjegyzéséket tenni, hogy puskával már régen, akár 200 méterrõl is meglõtte volna az áhított vadat. SZABÓ LÁSZLÓ

123

Horgászat Néhány évtizeddel ezelõtt ritkán pecázott magyar horgász a Csendes-, az Atlanti- vagy éppen az Indiai-óceán vízén. Manapság azonban egyre többen töltik a téli idõszakot a különféle tengereken, hódolva annak a horgászatnak, amely bizony merõben más, mint a hagyományos édesvízi horgászat.

A tengerek rejtelmei P

ár esztendeje a Balti tengeren horgásztam tõkehalra, ahol aztán a kifelé tartó út legalább másfél órán át tartott, és a társaim fele bizony tengeri beteg lett a nagy hullámzástól. Ez volt az elsõ intõ jel, hogy ez bizony nagyon másfajta horgászat, mint ami odahaza dívik. A hajó kapitánya, aki korábban halászhajón szolgált, de a lengyel rendszerváltozás során olyan helyzetbe került, hogy jobbnak látta, ha megveszi azt az öreg bárkát, amivel már húsz éve járták a tengert, és saját vállalkozásba kezd. A terepet jól ismerte, mert a radar szerint is hajszálpontosan álltunk meg egy nagy kiterjedésû zátony felett, ahol alig hetven méter mély volt a víz. A tenger feneke – ha közelebbrõl is megismerkedik vele az ember, hamar rájön, hogy sziklazátonyok, bevágások, homok- és iszapzátonyok sokasága, no meg növényekkel borított sziklák rengetege. Ahol jól el van a hal, elég egy kisebb homokbevágást találni, ott már rajokban állnak a halak. Mi tõkehalat szerettünk volna fogni, amelynek a sziklazátonyok és vízinövények nyújtanak otthont, és ahol a tõkehal mellett jól megvan a kisebbfajta cápa, és az ajakos hal is. Az elsõ félóra fõleg szereléssel telt el, mert a mélyre eresztett pilkerek (mûcsali) nem elég gyors tekerésnek köszönhetõen gyakran elakadtak, aminek aztán szakítás lett a vége. Egy idõ után már rájöttünk, hogy a bevágás után minden erõt arra kell fordítani, hogy kontaktusban legyünk a hallal, és amilyen gyorsan csak lehet, el kell szakítani az aljzattól. Nyilván olyan botok, orsók és zsinórok is szükségesek, amelyek bírják a tengeri horgászattal járó


megterhelést. Sikerült néhány tekintélyesnek mondható tõkehalat fogni, érdekes volt, hogy egy idõ után már nem a pilkerek emelgetése hozott sikert, hanem a hajósgazda által felkínált csalik, például a tengeri gyûrûsféreg, kisebb tintahalak és vedlett rákok. Egy másik alkalommal norvég vizeken horgásztunk tõkehalra, amely ott a legnépszerûbb tengeri horgászhalak egyike, hiszen a kereskedelmi halászat ellenére még mindig óriási állományai vannak. Különös hal, amely rokonságban van a sávos tõkehallal, a kis tõkehallal, a tengeri menyhallal és a ritka édesvízi menyhallal is. Jellemzõje a nagy száj, a nagy szemek és a nagy has. Amelyet éppen elég minden nap eleséggel megtölteni. Ezért a tõkehal valósággal felporszívóz mindent, ami útjába kerül, nemcsak a kisebb halakat, rákokat, de még azokat a köveket is, amelyek mellett a rák éppen rejtõzött. Igazán nagy tõkehalat nem sikerült fogni, de a fárasztás és a kapás vehemenciája kárpótolt a kisebb zsákmányért. Külön tengeri passzió a roncs-horgászat. Húsz-harminc évvel ezelõtt a partközeli ismert hajóroncsok voltak a kedvelt helyek. A horgászat térnyerésével egyre többen jártak ki a partközeli vizekre, és néhány éve már, hogy ezeken az agyonhorgászott helyeken alig lehet halat fogni. A korszerû technikának köszönhetõen a mûholdas és navigációs rendszerek lehetõvé teszik a hajóvezetõk számára, hogy a nagy távolságokban elsüllyedt hajóroncsokat is felleljék, és odavigyék a módosabb horgászokat. A hajóroncsokról fogható halak között most is elsõ helyen van a tõkehal, de legalább ilyen

izgalmas zsákmány az ott fogott tengeri angolna, a fekete keszeg, a kutyahal, a makrélák, a szénhalak, és esetenként arra jár a nagy rombuszhal is. A tengeri angolna nagyon szeret a hajóroncs belsejében tekeregni, ezért aztán itt különféle technikákat alkalmaznak. Hajóroncs fölött nincs értelme több horgot használni, hiszen így csak az elakadás veszélye nõ meg. Elegendõ az egyes mûcsali egy hoszszabb elõkén. Az ügyesen emelgetett vagy vontatott csali, amely lehet zselés féreg-mûcsali vagy kopoltyú utánzat, többnyire sikert is hoz. Fontos az ilyen horgászatnál, hogy mindig felcsatolva legyen a bottartó öv, mert soha nem lehet tudni, mikor találkozik az ember élete halával. Kedvelt úticél mostanában a Maldív szigetek, amely ugyan nem olcsó hely, de az Indiai-óceán oly bõséggel tart még halat, hogy az ott horgászó életre szóló élménnyel térhet haza. A Malé sziget környéki atolok mindegyike remek horgászterep, a kikötõkben számosan foglalkoznak horgász-szafarik szervezésével. A néhány napos szafari nem olcsó mulatság, de megéri, mert barracudától (tengeri csuka) a king fish-ig, a vörös snappertõl az ajakoshalakig minden fogható, nem beszélve arról a több száz különleges kisebb-nagyobb halról, amit itt most nem sorolhatok fel. A hajókon kiváló szakácsok dolgoznak, akik a kifogott halakat a legkülönfélébb módokon készítik el. ZÁKONYI BOTOND

125

Az apróhirdetések tarifái

Az elsõ szó 500 Ft, minden további szó 100-100 forint + 25% áfa. A hirdetéseket levélben, faxon, e-mailben vagy személyesen, minden hónap végéig kérjük leadni.

FEGYVER: FÉLÁRON ELADÓ családi okokból sürgõsen egy RUGER 3-12 x 56-os világítópontos céltávcsõ, egy éves, alig használt állapotban. T.: 06/30/927-3229. Kakasos 12-es Tula szép, jó állapotban mûszakival eladó. T.: 06/20/444-0560 FERLACHI, .30-06-os ejektoros, billenõ, nyolcszögletû csövû, ZEISS 2,5 10×50-es világító szálkeresztes céltávcsõvel, négykörmös suhl-i szerelékkel, kaukázusi dió aggyal, állatfigurás mélyvésett rendszerkamrával, aranyozott billentyûkkel eladó. Telefon: 06/20/339-92-21. Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Telefonszám: 06/20/534-5370. 1920-as években készült, francia (Gancher) 16-os, sörétes duplapuska kitûnõ állapotban, valamint 410-es Magnum, új, sörétes duplapuska eladó. 200.000, illetve 70.000,- Ft. Telefonszám: 06/20/9340-737. Merkel 12/70, sörétes duplapuska, aranyozott elsütõ billentyûvel, újszerû állapotban, valamint Zastava .30-06os, 6x42-es céltávcsõvel, újszerûen, IZS dupla sörétes, 12/70, eladó. 95.000,- 120.000,- és 30.000 Ft. Telefonszám: 06/20/9575-127. FÉG, mélyvésett, egy billentyûs, sorrendváltós Steyr agyazással. 12/12x70-es, 12/7x65R (+ céltávcsõ), .243 /9,3x62-as, (variábilis, világító szálkeresztes céltávcsõvel) és 2 x 7x65 R csõ (Jena céltávcsõvel). 550.000,Ft. Érdeklõdni: 06/30/9389-213. FÉG 12/70 bock, .30,06-os váltócsõvel, oldható szerelékkel, MOM 6x42-es céltávcsõvel, 2008-ig érvényes mûszakival, jó állapotban eladó. Telefonszám: 06/30/4565-398. Hajtáspuska eladó. Sommer & Olkenfus Allwetter. Kal. .308 Win. Gyári szerelékkel. Nagyon gyors ismétlés, csere is érdekel. Telefonszám: 0669/301-319, 06/30/302-2286. ZKK 600-as, .30-06-os, Tasco 39x42-es, világítópontos távcsõvel, friss vizsgával, 80 eFt-ért eladó. Telefonszám: 06/30/2680-550. 7x64-es Zastava, 3-9x40 Seeadler távcsõvel, 16/70 Tátra bock, váltócsövezhetõ. Tel.: 06/20/221-0102, Heves megye. Használatlan 7 mm-es Remington Magnum, Ziegler variabilis céltávcsõvel, valamint Royal-Field 7x50-es keresõ távcsõ eladó! Tel.: 06/1/342-8452. Eladó Merkel dupla 12/70 vagy 20/70 47 E sörétes vadászfegyver megkímélt állapotban. Tel.: 06/57/431-206. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. február

Sauer .222-es, 2,5-10x48-as céltávcsõvel, 9,3x62-es, .30-06-os ZKK-600 „stucni”, Carl Gustav 6,5x55, CZ 550 9,3x62, Merkel 16/70 vésett duplacsövû sörétes eladó. Tel.: 06/30/241-7742. ZKK 600 7x64-es, 4x32-es Jena Zeiss távcsõvel Bajkál .308 W duplagolyós 1.25-45 x26 Edenberg világítópontos céltávcsõvel. 12-es IZS 27 bock. Nikels 15x60x60-as spektív vadászias áron eladó! Tel.: 06/30/2914-760.

KUTYA: Erdélyi kopó legszebb kan kölykeinek folyamatosan keres aranykoszorús mestertenyészet oltás-törzskönyv áron gazdát, vadászatra vagy egyéb kutyás sportra. A kölykökkel kiállításra kell majd járni, és a szerzõdés egyéb feltételeit is teljesíteni, cserébe a tenyészthetõségre és a vadászati alkalmasságra is garanciát vállal a Sári-sori Macskavadász kennel. Nem tenyészthetõ süldõ kölykök oltásárban, nem kiemelt tenyésztési célú kiskutyák is elvihetõk. Tel.: 06/20/547-0685. Drótszõrû magyar vizsla kölykök, aktívan vadászó, kiállítás gyõztes szülõktõl, a Fürdõházi kennelbõl eladók. Irányár: 45.000,- Ft/db. Érd.: 06/30/620-1817. Intelligens magyar vizsla kölykök, a "Kõfalmenti" tenyészetbõl, garanciával kaphatók. Dr. Szuromi István, 06/20/230-9991. Szálkásszõrû tacskó kölykök, munkavizsgás, aktívan vadászó, kitûnõ küllemû szülõktõl eladók. Ugyanitt kanok fedeznek. Telefonszám: 06/70/9426-811. Drótszõrû, barna spriccelt-foltos, 7 hónapos kan, német vizsla kölyök, törzskönyvezve, oltva, aktívan vadászó, kiváló vérvonalú szülõktõl eladó. Érdeklõdni: 06/70/375-0198. Törzskönyvezett, chippelt, négy hónapos, szálkásszõrû, tacskó szuka kiskutyák, aktívan vadászó szülõktõl oltva, féregtelenítve eladók. Ritka Szabolcs, Oltárc, Márki Erdészlak, 06/30/474-2133. Rénusi Vadász kennelbõl rövidszõrû magyar vizslák kitûnõ pedigrével kaphatók. Telefonszám: 06/30/6190-287. Drótszõrû magyar vizsla 6 hónapos kölykök és fiatal vadászkutyák a "Hejõcsabai" kennelbõl, gyõztes, vadászó szülõktõl kaphatók. Telefonszám: 06/46/304-175, 06/30/322-9991. Cesky fousek vizslakölykök import, többszörösen gyõztes, nagytestû, robosztus szülõktõl eladók. Telefonszám: 06/30/239-6977. Jagdterrier kan kölykök, oltva, tetoválva, törzskönyvvel, vadászó szülõktõl eladók. Nyitrai László, Jászapáti, telefonszám: 06/30/317-4407.

2 éves, drótszõrû német vizsla szuka kutya teljesen bevadászva, eladó. Komárom-Esztergom megye. Telefon: 06/20/931-6288. Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkás szõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von AIltenburger kennelbõl. Marosmenti-Rudifogó Miku Soma 2 x HPJ fiatal klubgyõztes, 2 x R. CAC, 5 x CAC, 2x CACIB, 2 x HFGY BOB D.K. Európa Kupa gyõztes, tenyésztésre javasolt kannal fedeztetünk. Telefon: Szarka, 06/30/9619-481.

VEGYES: Sosem késõ! Ha ajtaján, lakásának ablakain besüvít a szél, ha kevesebbet szeretne fûtésre költeni - ha utólagosan is, érdemes szigeteltetni, megjavíttatni a nyílászáróit… garantáltan megtérülõ befektetés. Hívjon fel a 06/30/284-0616os telefonon, hogy a vadászoknak biztosított kedvezményrõl megegyezzünk. Preparátor vállalja hazai és külföldi madarak, emlõsök, vadbõrök kikészítését. Subsics Bence, 9700 Szombathely, Wimmer Á. u. 7. Telefonszám: 06/30/381-6190. Zala megyében, 33 ha-os erdõ 51,5 %-os tulajdonrésze sürgõsen áron alul eladó. Benne vágásérett tölgy, bükk, akác! Érdeklõdni: 06/30/393-8545. Bakonyban, nagyvadas területen, 80 ha terület, összkomfortos vadászház berendezve, garantált tagsági joggal amit a területen kizárólagosan gyakorolhat - eladó. Tel.: 06/20/9551-536. Vadászkönyvvel várjuk a tavaszt! A Diana Vadász-horgász Antikvárium ingyenes árjegyzéket küld bõséges vadászkönyv kínálatáról! 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Tel.: 06/62/211-561, www.vip.gportal.hu Vadászvizsga kidolgozott tételei és tesztgyûjtemény, sporttársi áron átadó. Telefonszám: 06/20/321-5450.

ÁLLÁS: 28 éves vadgazda mérnök, 5 éves szakmai gyakorlattal, saját terepjáróval, hivatásos vadászi állást keres nagyvadas területen. T.: 06/70/516-9154. 13 éve vadász-kiegészítõket gyártó (bõrdíszmû) cég, hosszú távú, folyamatos munkával, belföldi-külföldi kapcsolatokkal, telephellyel, gépekkel, teljes felszereléssel, családi okok miatt eladó! Érdeklõdni: 06/20/9282-756. Hivatásos vadász 20 éves, vegyesvadas gyakorlattal, állást változtatna, feleség, ha kell, a gondnoki munkát ellátja. Szolgálati lakás szükséges. Telefonszám: 06/70/201-2591.

HALOTTAINK: Megrendülten és mély fájdalommal tudatjuk, hogy vadásztársaságunk elnöke, Smida Tibor 2005. november 10-én elhunyt. Kelecsényi Vadász és Természetvédõ Egyesület, Magyarnándor

Rókavadászok! Megjelent a Különös vadászat szerzõjének második könyve, címe: Rókák és terrierek. Megvásárolható a Vadászlap szerkesztõségében: Elek Ferencné 06/1/242-00-42, a Harmónia Vadászboltokban és a szerzõnél, Szabó Péter, 06/44/711-577 és a 06/30/63-78-363 telefonszámon.

Könyvkötés! Folyóiratok, újságok, diplomamunkák, régi és új könyvek kötése. Telefonszám: 359-1633, 06/20/426-53-99. Az Országos Magyar Vadászkamara Somogy Megyei Területi Szervezete, nyugdíjazás miatt megüresedõ kamarai titkár munkakör betöltésére pályázatot ír ki. Feltétel: felsõfokú vadgazdálkodási képzettség. Elõnyben részesülnek a szakmai gyakorlattal, nyelvtudással, számítógépes ismerettel rendelkezõk. A munkakör 2006. március 1.-el tölthetõ be. A pályázatokat (a feltételben szereplõ dokumentumok fénymásolatával és részletes önéletrajzzal) 2006. február 10-ig beérkezõen kérjük: OMVK SM Területi Szervezete 7400 Kaposvár, Zárda u. 18. Tel/fax: 06/82/526-288

A Hunnia Vadgazdálkodási Kft. apróvadgazdálkodásban jártas munkatársat keres vadõri állás betöltésére. Érdeklõdni Nagy Zsolt Vadgazdálkodási ágazatvezetõnél 06/30/2350-903 telefonszámon lehet.

Kettner SanRemo 20/70 arabeszk iá:500.000,-,Beretta Ulrika 12/76 Aut. iá: 250.000,-,Voere Mauser 458 Win.Mag. iá:370.000,-, Brazil Aut. 12/76 iá: 70.000,-, Remington 700 SPS 2,5-10x48 Zeiss iá: 370.000,-, Marlyn 444 Win. 1-4x22 Meopta vil.iá: 260.000,-, Browning Trap 12/76 iá:210.000, , Tikka 243Win. 7x50 Meopta iá: 320.000,-, Zeiss Keresõ 20x60 S iá: 920.000,Hungarowild Vadászbolt, Tel.: 34/540-304, 30/216-90-91

127

Márciusi elõzetes

2. 4.

5.

3. 1. Hogyan tarthatjuk meg a vadászterületünket, avagy hogyan juthatunk hozzá? Kerekasztal beszélgetésünkben – dr.Mikó Zoltán, dr.Székely István, dr.Bilonka Béla, dr.Balázs István, dr. Nyitrai Zoltán és Luzsi József – mondják el véleményüket a földtulajdonosi közösségek helyzetérõl, a jegyzõk szerepérõl, a vadászati jog forgalomképességérõl … mindarról, ami 2007-ig a vadászok, a földtulajdonosok számára érdekes lehet. 2. Március 8-dika a nõk napja… márciusi számunkat ezért egy kicsit a vadászhölgyek bemutatására hangoljuk. Interjút készítünk a a botfai Ani nénivel, aki 80 éves kora ellenére még mindig vadászik, tudósítunk a III. Országos Diana bálról, bemutatjuk a baranyai vadászkürtös hölgyeket és a mûvész-portrénk is hölgyrõl, a vadászó Valaczkai Erzsébet festõmûvészrõl szól. 3. Nem véletlen, hogy prof. dr. Náhlik András, a soproni egyetem tanára azt gondolja végig, milyen szerepet játszanak nagyvadfajaink életében a nõivarú egyedek, melyekre – úgy általában – sokkal kevesebb figyelmet szentelünk. 4. Ha március, akkor nem maradhat ki a lapból a szalonka és vadászata. Idén a VKE március 11-én rendezi meg a Pilisben, Ispánhegyen a hagyományos szalonka-nyitányt, kiírjuk a Szalonka Dublé Díjat és terveink szerint újra hívható lesz a tavaly nagy sikert aratott szalonka információs vonalunk, amelyre több ezren mondták el élményeiket, tapasztalataikat, megfigyeléseiket. Most ezekbõl nyújtunk át egy csokorra valót. Az összegzés nem tudományos, de sok érdekességgel szolgál. 5. Januári számunkban közöltük dr. Bod Lajos összeállítását, a neves vadászok születésének és elhalálozásának évfordulóit. Kiderült, hogy a fiatalabb korosztály sok nevet nem ismer, ezért az elkövetkezõ hónapokban rövid portrékon keresztül felidézzük a méltatlanul elfeledett, ismert vagy kevésbé ismert jeles vadászoknak és szakembereknek az emlékét. A márciusi számunk február 20-án jelenik meg. Lapunkat – elvileg – az ország több mint 3 ezer árushelyén – a TESCO és az Auchan áruház-láncban, a Shell kutaknál vásárolhatják meg.

128

1.

Tudósítóink: Baranya Agyaki Gábor (30/318-79-69) Bács-Kiskun Oláh József (20/968-70-96) Békés Hajdú Sándor (30/955-54-10) Borsod-Abaúj-Zemplén Handa György (20/366-33-17) Csongrád Mészáros György (30/436-68-47) Fejér Gáspár Attila (20/977-95-26) Gyõr-Moson-Sopron Pió Márta (30/961-88-44) Varró Xénia (20/343-24-32) Hajdú-Bihar Zsarnay Attila (20/9844-848) Heves Gyenes István (30/4838-377) Jász-Nagykun-Szolnok V. Szász József (30/420-81-67) Komárom Dr. Faragó István (20/938-27-54) Nógrád Gaál Dénes (70/210-64-65) Pest Mészáros Iván (30/207-32-60) Somogy Szarka Ágnes (30/961-94-81)

Rovataink:

Szabolcs-Szatmár-Bereg Erdélyi István (30/904-14-42) Pálinkás György (30/686-02-91) Tolna Bischof Ferenc (20/4186-776) Vas Kondor Imre (30/2477-838 ) Veszprém Punk János (30/256-23-78) Zala Polster Gabriella (20/938-82-10) Erdélyi tudósítóink: Marosvásárhely ing. Muica Pompei-Emil (074- 457-28-41) Sepsiszentgyörgy László Béla (072-271-14-79) Székelykeresztúr Fazakas Attila (074-424-32-42) Székelyudvarhely Bíró István (074-478-83-94) Csíkszereda Bencze István (074-439-05-96) Gyergyószentmiklós Portik György (074-002-58-49) Maroshévíz Takács Károly (074-551-64-89)

Interjú, publicisztika, safari, kommunikáció Csekõ Sándor Aktuális, tüske, album Homonnay Zsombor Vadászati gyakorlat, könyvkritika, mûvész-portrék, fotó-optika Somfalvi Ervin Vadászati kutatás prof.dr.Náhlik András Vadegészségügy prof. dr.Sugár László Vadászati jog dr.Faragó István Földtulajdonosok, egyesületi élet dr.Balázs István Vadászotthonok és vadász-szobák Békés Sándor Irodalom, riport Márok Tamás Diana - Vadászhölgy Klub Bán Beatrix Gyermekeknek Cs.Gyenes Emese Hírek-tudósítások Wallendums Péter Mikor-mi-mennyiért Siklósi Kálmán dr. Balázs István Koronglövészet Hegyes Zoltán Sportlövészet Vasvári Erzsébet Vadászkutya K. Gyurkó Rita Rácz István Szarka Lajos Solymászat Szabó László Vadászíjászat dr.Kertész Gábor Horgászat Zákonyi Botond Humor Kelemen István

Szlovákiai tudósítónk: Takács Frigyes (00421-905-693-443)

Számítógépes ismeretek, Internet Hegedûsné Wéber Ildikó Apróhirdetések, halottaink, közlemények Elek Ferencné


FEBRUÁR ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

Recommend Documents