MÁRCIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

www.vadaszlap.hu ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT 15. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2006/MÁRCIUS

Kérjük az igaz vadászokat, akik szeretnék támogatni a magyar vadászati kultúrát, személyi jövedelemadójuk 1 %-át ajánlják fel a VKE-nek. Adószámunk: 19677079-2-41.

A szerkesztõ jegyzete

Tényleg Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2006-ban 7200 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor (30/397-56-51) Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (30/397-56-71) E szám felelõs szerkesztõje: Márok Tamás (30/913-92-05) Fõmunkatárs: Somfalvi Ervin (30/397-56-61) Munkatárs: Wallendums Péter (20/443-78-79) Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (20/938-82-10) Tervezõszerkesztõ: Kõszegi Szilvia Webmester: Hegedûsné Wéber Ildikó (20/391-70-47) Szerkesztõségi titkár: Elek Ferencné (30/410-10-51) Kiadja: a VADÁSZLAP Kft.

A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: 242-00-42 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: 411-04-91 E-mail: [email protected] Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2006-ban 1 millió lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331 Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2006-ban 1000 korona. Nyomdai elõállítás: Pharma Press Nyomda Felelõs vezetõ: Dávid Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

T

ény, hogy márciusban a vadászok zömét legalább két dolog biztosan foglalkoztatja. Hogy ne felejtsék el a nõnapot, s hogy minél többször kijussanak szalonkázni. Mindkét témáról – a Dianákról és az erdõk királynéjáról – bõséges terjedelemben olvashatnak – a szaporodó hirdetések miatt 76 oldalra bõvített számunkban. De tény, hogy nem tartozik mindenki a „zöm” közé, akik sok minden mással is kénytelenek foglalkozni … Itt van például az 1 százalékok fölajánlása. Tény, hogy mostanában kell dönteni a kedvezményezettrõl. Évente írunk róla, évente gyõzködjük a vadászokat, hogy a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát a Vadászati Kulturális Egyesületnek ajánlják fel. Nem mondom, hogy eredménytelenül, hiszen tavaly 974.727 forint támogatást kapott az egyesület … ez a tény … de hol van ez a 9303 tagú madarászegyesület több 10 milliójához képest? Pedig tény, hogy a VKE nemes célokra költi a támogatást, ebbõl szervezte meg Dunapatajon a majálisát, az elsõ Bársony István Prózamondó Versenyt, a Hortobágyon az elsõ õzetetõ építõ versenyt, ebbõl segítette a gyerekek Matula-programját, a Diana Vadászhölgy Klub budavári trófea-kiállítását és támogatott minden olyan rendezvényt, kiállítást, mûsort és pályázatot, amely a magyar vadászati kultúra és kommunikáció céljait szolgálta. Ha két-három vadász mostanában találkozik - hát még, ha körülülnek egy képzeletbeli „kerek-asztalt” – valószínûleg nem állják meg szó nélkül, hogy ne vitatkozzanak arról is, mi vár ránk 2007-ben? Nincsenek még tények, álmodozunk és szervezkedünk, találgatunk és javasolgatunk, de biztosat mondani, iránytût, eligazítást adni a földtulajdonosoknak és a vadászatra jogosultaknak olyan, mint lottózni. Vagy bejön, vagy nem!

FOTÓ: CSEKE CSILLA

Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

Május után talán okosabbak leszünk, ha leszünk … Tény, hogy az összeomlás határán bukdácsol a vadászat, segítségre vár az ágazat, de a források sorra-rendre bedugulnak, s pályázni sem nagyon érdemes, a „vadászat” szó hallatán azonnal kereten kívülre kerülünk. Aki nem hiszi, gyõzõdjön meg róla a saját olvasatában, ezúttal a terméktanács szemszögébõl tálaljuk a tényeket. Ha azt mondom, rendesen „megvezették” a kormányt, amikor aláíratták vele az új lõfegyvertartási rendeletet – tényleg nem járok messze a tényszerûségtõl. Ez a rendelet felrúg mindenféle logikát és a végrehajtásába belegebedünk. És még ott lebeg a fejünk fölött Damoklesz kardjaként az egészségügyi és igazságügyi miniszter rendelet-tervezete - egyelõre még nem tény - hogy újabb sarcként, minden vadászt pszichológiai vizsgálatra akarnak kötelezni. Tisztújító küldött közgyûlést tartott az Országos Magyar Vadászkamara. A beszámolója hemzseg a tényektõl, olvasható benne jó és rossz „tény” … lehetne belõle csemegézni, de csak egyetlen jó és rossz tényre van ehelyütt hely. A középtávú programban, mint iránymutató javaslat szerepel, idézem: „A kamarának részt kell vállalnia a színvonalas vadászati kultúra ápolásában és népszerûsítésében, a vadászati rendezvények és ünnepek nívós megrendezésében.” Néhány oldallal késõbb: „A 2006. évi vadásznapi rendezvények támogatására nincs forrásunk.” Végül az is tény, hogy nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt hetek vadász-balesetei és az FVM kockázatcsökkentõ intézkedése mellett. Minden balesetnél tartalmazza a tényállás, hogy milyen szabálytalanságot követett el a puska mögött álló vadász … mégis „kollektív büntetéseket” vagyunk kénytelenek miattuk elviselni. A kamara etikai bizottsága négy év alatt mindössze hat ügyet tárgyalt. Ez a tény! Tényleg képtelenek vagyunk ezeken a tényeken változtatni?

129

Tartalom

06/70-70-70-506 150. oldal

Kerekasztal 2007-rõl 142-146. oldal

Mûvészportré: Valaczkai Erzsébet 166-167. oldal

Báli tudósítások 134. oldal CÍMLAPON: SOMFALVI ERVIN FELVÉTELE

Jegyzet Tényleg ........................................................129 Interjú Ani néni ................................................131-132 Hírek 134-139, 193 Tisztújítás a Vadászkamaránál................133 Vadászat a fõvárosban ..............................188 Szent Hubertus Mise...............................191 VKE könyvajánló......................................140 13. oldal Közigazgatás jogos önvédelembõl..........141 A vadászok érdekében..............................141

Megrendelés Név: Cím:

Elõfizetési tájékoztató

Az elõfizetési díj 2006 végéig Magyarországon 7200 Ft Romániában 1 millió lei Szlovákiában 1000 korona Az elõfizetési díjat Magyarországon a VADÁSZLAP Kft. címére (1031 Budapest, Pákász u. 7.) lehet elküldeni „belföldi postautalványon”, vagy a 65100149-11301439 számlaszámra átutalással. (Kérésre számlát, ill. csekket küldünk.) Romániában a Krónika Kiadóház Rt. lapterjesztõinél lehet elõfizetni, információt a 0264-420-320-as telefonon ad a kiadó. Szlovákiában a New Gazza – Ábel Gábor gyûjti az elõfizetéseket. Címe: 93701 Zeliezovce, Hviezdoslavova 41. T: 036/771-2331, mobil:0905-407-017

A nõivarúak szerepe a nagyvad szaporodásában 151-156 oldal

Kerek-asztal Nagy „meccs” lesz ............................142-146 Aktuális Szalonka-centrum.......................................147 Halló, halló, szalonkainfó .........................148 Szalonka-nyitány, Dublé-díj......................149 Ne adjuk el! Miért ne?...........................150 Nesze semmi ..............................................183

76 ol

Vadbiológia A nõivarúak szerepe a nagyvad szaporodásában ....................................151-156

Irodalom Szerelem, elsõ hallásra.............................174 Ecsettollas emlékeim .................................175 Az elsõ….....................................................176 Fegyver Mitõl Purdey a Purdey? ..........................179 Fórum Többször és visszamenõleg .....................181 Gyerekeknek Családi program: a FeHoVa ...................184 Hóvirág, Március .......................................185

dal

Vadászok, vadászotthonok Trófeák, versek, ideák.......................158-159

Dianák Szenvedély–apáról leányra........................160 Kamara, Védegylet, Vadászhölgy ...........160 Az erdészfiúkat is lepipálta ....................161 Barátnõk lettünk ........................................161 Erdészlány vadászdinasztiából .................162 Vagány csajok .............................................163

Vadászkutya Amikor a kutyák tüzelnek......................187 Izválasztó Negyvennyolcas ínyencségek .....................89 Vadászati gyakorlat A vadászatvezetõ = parancsnok ............191

Safari Fehéren, feketén .................................164-165

Horgászat Vasi pisztrángozás......................................197

Mûvészportré Színes ceruzák és vadászfegyver ...166-167

Apróhírdetések ..........................................199

Mikor, mi, mennyiért?.............................169 Évezredek bizonyítékai A fácánok kalandos históriája .........170-171

Következõ számunk tartalmából Áprilisi elõzetes .........................................200 Rovatok és vezetõik .................................200 Tudósítóink..................................................200

Könyvkritika Szajkó: Sörétlövés.......................................172 SCI felhívás .................................................172 Vadászias köszöntés...................................172 MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

Interjú Horváth Ferencnével, az ország talán legidõsebb Dianájával

FOTÓ: POLSTER GABRIELLA

Amikor Zalaegerszegen, a VKE Diana Vadászhölgy Klub zalai alakuló ülését megrendezték, egy idõs hölgy ült a hátsó sorban és csöndesen hallgatott. A hölgyek nem ismerték, viszont Varga Ernõ fõvadász és Süle Lajos megyei felügyelõ igen, merthogy 1992-ben – 67 évesen, a férjével együtt – tette le az állami vadászvizsgát… és ez azért nem volt egy mindennapos esemény. „Madam Horvath” egyébként sem „mindennapi” jelenség, szókimondó, taktikusan karakteres egyéniség, „mindig azt csináltam, ami nekem tetszett!” – mondja nevetve, amikor elkezdünk kalandos életérõl, a vadászatról beszélgetni.

Ani néni VADÁSZLAP: Miért kellett vizsgáznia, mikor a 60-as évektõl kezdõdõen már vadászott? Horváth Ferencné, (a továbbiakban engedelmükkel Ani néni): – Mert 1991-ben hazaköltöztünk Marokkóból és itthon is szerettünk volna vadászni, ehhez viszont kellettek a papírok. Úgy tanultunk, mint a legszorgalmasabb diákok, még magnót is használtunk, szalagra mondtuk, és állandóan hallgattuk, hogy tudjuk a magyar elõírásokat, tudnivalókat… de sikerült. Sajnos itthon már nem sokat vadásztunk együtt a férjemmel, aki miatt vadász lettem, mert a vizsga után néhány hónap múlva meghalt. 47 évi házasság után egyedül maradtam és Feri bácsi nélkül még a vadászat sem a régi. Ezért örültem, hogy meghívtak maguk közé a Dianák, mert újra vidám, fiatal emberek, ráadásul vadászok között vagyok. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

VADÁSZLAP: Ilyen sokat jelent Önnek a vadászat? Ani néni: – Marokkóban többet jelentett, ott nem csak vadásztunk, de a férjemmel közösen alapított Nimród vadásztársaságunkban tenyésztettük is a fácánt, a foglyot, a vaddisznókat, ott negyedszázadon keresztül szinte az életünk volt a vadászat és késõbb a vadgazdálkodás. VADÁSZLAP: Hogy kerültek Marokkóba? Ani néni: – A félelem vitt 1944-ben Nyugatra. Elég csinos voltam és a szüleim féltettek a megszálló katonáktól. Így kerültem Bajorországba, Landsuthba, ahol sok sebesült és sok magyar menekült volt… köztük az én jövendõbelim, a Horthy hadsereg vadászrepülõje, Horváth Ferenc Kálmán. Egyik este a barátnõmmel

bementünk egy étterembe. Nem volt hely, az egyik asztalnál egyedül ült a fess hadnagy úr. „Szabad ez a két hely?” – perdültem eléje, de õ mogorván válaszolt – „Nem. Foglalt”. Ránéztem, s magamban ki is mondtam: akkor is te leszel a férjem… aztán a sors úgy hozta, hogy néhány hónap múlva összeházasodtunk. A világháború után Feri bácsi az amerikai bázison volt repülõgép-szerelõ és 1949-ben szembesültünk a kérdéssel, miután a bázis megszûnt, mit csináljunk? Mehettünk volna Amerikába vagy Kanadába, de mi Marokkót választottuk, mert közelebb volt. 42 évig éltünk Marokkóban, de a férjemnek mindig erõs honvágya volt, és ahogy lehetett hazatelepültünk, házat vettünk Botfán. VADÁSZLAP: Önnek is volt honvágya?

131

Interjú Ani néni: – Én nagyon jól éreztem magam Marokkóban, megszerettem ezt az országot és a népét. Kezdetben persze voltak mindenféle nehézségeink, amíg megtanultunk franciául, megismertük a helyi szokásokat, rendes munkát szereztünk és otthont teremtettünk. A férjem két évig mechanikus volt egy gyárban, 11 évig dolgozott az amerikai bázison, volt polgármester Nouasseurban, s aztán saját topográfiai irodát nyitott. Nem voltunk gazdagok, de szegények sem. Mind a három gyerekünket tisztességesen kiiskoláztattuk, lett saját villánk, autóink, lovaink, síeltünk és vadásztunk … szóval jól éltünk. Marokkó egyébként egy csodás, gyönyörû ország, van tengerpartja, vannak erdei és az Atlaszhegységben síparadicsomai… A konyhája hasonlít a magyar konyhához, ott is jó fûszeresen fõznek, és az emberek is rendkívül vendégszeretõek. Mi Casablanca mellett laktunk, ott volt a vadászterületünk is… mégis hazajöttünk, mert Feri bácsit vonzotta a szülõföldje, õ Zalaegerszegen született és a zalai erdõkben szeretett volna vadászni. Sajnos nem sokáig tehette … VADÁSZLAP: Milyen a vadászat Marokkóban? Ani néni: – Sokkal szabadabb, mint Magyarországon, bár ott is vannak szabályok. A vadászati jog és az erdõk is az állam tulajdonában vannak, a területeket az államtól lehet bérelni. Gyakorlatilag csak az erdõsült területeken engedélyezik a vadászatot és zömében apróvadra, fõleg vörös lábú fogolyra és vízivadra vadásznak. Nappal! Éjszaka tilos a vadászat! Minden vadászat csak a hétvégeken, vasárnap és ünnepnapokon lehetséges. Ahhoz, hogy fegyvert tartson valaki, meg kell szereznie az arab erkölcsi bizonyítványt … mindebbõl azt hiszem egyértelmûen következik, hogy a vadászat ott sem a szegény emberek sportja. A foglyot szeptember 1-jétõl december végéig vadásszák, fõleg bokrászva, kutyával vagy hajtásban. Októberben és novemberben a fõ vad az erdei szalonka, nagyon nehéz rá vadászni az eukaliptusz erdõkben, ha fölrepül a kutyától vagy a hajtótól, egy villanás és már el is tûnt. Az Atlaszhegységben van vaddisznó és zerge is, lejjebb túzok és többféle gazella,

132

de engem a nagyvad vadászata sohasem érdekelt. A mi vadászterületünkön a foglyokon kívül neveltünk fácánokat és vaddisznókat, dicsekvés nélkül mondom, autóbuszokkal jártak hozzánk az egyetemrõl is, hogy a technológiánkat tanulmányozzák. Pedig nem volt benne semmi ördöngösség, csak szeretni kell az állatokat. Amikor elkezdtük, egyetlen fogoly-csapat volt mindössze a 4500 hektáros területen, Franciaországból hoztuk a fácántojásokat, naponta forgattuk a kis keltetõgépben, aztán kotlóssal neveltük fel a kis fácánokat, vettünk mezei és üregi nyulakat, és egyetlen kis csíkos vadmalac alapozta meg a vaddisznó-állományunkat… a férjem olyan parádés vadászatokat rendezett, hogy a kormányzó is szívesen jött hozzánk vadászni, és mi ezt nagy megtiszteltetésnek vettük. VADÁSZLAP: Önök voltak a bérlõk? Ani néni: – Nem, egy arab barátunk volt a Nimród Vadásztársaság elnöke, de gyakorlatilag a férjem vezette a vadásztársaságot. Én a neveléssel foglalkoztam és a gazdasági ügyeket intéztem. A tagjaink gazdag arabokból, franciákból, olaszokból és spanyolokból álltak, akik ott éltek Marokkóban. Az ottani vadászatok nem is annyira a puskával vagy íjjal történõ lövöldözésrõl szólnak, inkább baráti összejövetelek, hangulatos erdei, családias kikapcsolódást jelentenek, amelyrõl nem hiányozhat a közös piknikezés sem. Mindig vittünk az erdõbe asztalokat-székeket, elkísérték a vadászokat a feleségek és a gyerekek … szóval egy igazi ünnep. VADÁSZLAP: Ön hogyan lett marokkói vadász? Ani néni: – Még nem volt meg ez a területünk és a férjem kezdett el vadászni. A vadászat iránti érdeklõdése a génjeiben volt, annak idején az édesapja is vadászott. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem volt szinte sosem otthon a hétvégeken és én nem mehettem vele, mert a hétvégére jöttek haza a kollégiumokból a gyerekek. A férjem megállás nélkül invitált, de én nem mentem, ezerszer fontosabbnak tartottam, hogy a gyerekeimmel lehessek. Amikor befejezték a középiskolát és Franciaországba mentek egyetemre,

felszabadultak a hétvégéim és egyszer – egye fene – elmentem a férjemmel. De nem vadásztam, mert nem tetszett, hogy õ lövi az állatokat. Emlékszem, december közepe volt és a barátjával, dr. Mike Jánossal, aki bérlõje volt egy 80-90 kilométerre lévõ területnek, az Atlaszhegység lábánál foglyásztak. Mit gondol, mi volt karácsonykor az ajándékom? Egy 20-as félautomata vadászpuska. Legközelebb, amikor már volt puskám, megint vadászni mentünk, de puskával a vállamon én inkább virágokat szedtem. Tõlem röpködhettek a foglyok, eszem ágában se volt, hogy lõjek rájuk. „Mert gyáva vagy, félsz, hogy nem találod el õket” – ravaszkodott a férjem és sajnos a trükkje bejött. Mi az, hogy én gyáva vagyok, mi az, hogy nem találom el … kérlek, hagyjál magamra, ne zavarj. Dúltam-fúltam magamban, erõsen koncentráltam és megpróbáltam elsütni a puskát… mit ad Isten, az elsõ lövésemre leesett a madár. Aztán már elkapott a szenvedély, vadásztam gyalogosan, lóhátról, lõttem puskával, íjjal … s nem csak a vadásztársaságunkban, hanem – úgy tudom – egész Marokkóban én lettem az elsõ nõi vadász… meg ahogy itthon mondanák, az elsõ nõi vadgazda. VADÁSZLAP: Ha jól tudom, Ani néni még most is vadászik. Ani néni: – Nem tudja jól, ez már nem nagyon megy nekem … a térdkopásom miatt nehezen járok, a lányom meg akar mûttetni, de én ellenállok, mert francia orvosok kése alá próbál ráncigálni, és nincs hozzá semmi kedvem. Néhány éve elestem, azóta a vállaim is fájnak … de azért a Dianákkal szívesen vagyok együtt. A puskáim még megvannak, évente kiváltom a vadászjegyemet, hívnak is a régi barátaink fácánozni, kacsázni … 81 évesen már nem vagyok a régi, az a minden áldozatra kész, szenvedélyes vadász. Tudja fõszerkesztõ úr, vadásszanak a fiatalok, én már kivadásztam magam, annyi, de annyi élménnyel, emlékkel lettem gazdagabb, amit egy szuszra elmesélni sem lehet … pedig mesélni azt tudok! CSEKÕ SÁNDOR


Lapzárta után

Minden maradt a régiben

FOTÓ: SIKLÓSI KÁLMÁN

erõsítette, hogy a kamarának kellene megíratni és kiadni a vadászvizsgák átírt, felfrissített tankönyvét, mely – a vizsgakérdésekkel együtt – jelenleg a Hubertus Kft. vállalkozásában jelenik meg. Csekõ Sándor, az ad hoc kommunikációs bizottság elnöke, kritikus hozzászólásában elmondta, hogy minden igyekezete ellenére – a TÁRKI vizsgálaton kívül – semmiben nem talált partnerre a kamara vezetésében. Lemondásával egy idõben bejelentette, hogy sikerült megállapodnia a Vodafone mobiltelefon szolgáltatóval, hogy a vadászok egymás között ingyenesen beszélhessenek, ami igen jelentõs lépés lehet a vadászok külsõ és belsõ kommunikációjának fejlesztésében. Szentpéteri István, BAZ megye új küldötte a költségvetéshez szólt hozzá, véleménye szerint tisztességesebb lenne, ha a kamarai vezetõk nem fix tiszAlsó sor: Buzgó József, Pechtol János, Feiszt Ottó, dr. Székely László Felsõ sor: Imre János, dr. Székely István, dr. Bodnár József, dr. Nagy Emil teletdíjakat, hanem költségtérítést kapnának, amikor a kamarai tagok érdekében dolgoznak. z Országos Magyar Vadászkamara négy éves cikluszáró külImre János, a felügyelõ bizottság elnöke az idei költségvetésdött közgyûlésén – február 10-én Gödöllõn, a Szent István rõl szólva elismerte a takarékos gazdálkodást, de kételkedésének Egyetem aulájában – a megyékben megválasztott 257 küldöttbõl adott hangot, hogy realizálható lesz-e minden bevétel, ami a tercsak 170-en jelentek meg – Somogy megyét például egyetlen kül- vezetben szerepel. dött képviselte … pedig annyira nem voltak rosszak az útviszoMiután a küldöttek „látható többséggel” elfogadták a beszámonyok, hogy a kifogás - fenntartás nélkül – elfogadható lenne. lót, megválasztották a jelölõ és a szavazatszedõ bizottságok elnöA Kamara Vadászkürt Együttese – elsõ alkalommal – elfújta a keit és tagjait. (Némi gondot okozott, hogy a dunántúli megyék nemrég komponált kamarai kürt-szignált, majd kürtön szólalt véleményét összegyûjtõ jelölõ bizottsági tag nem volt jelen, s hemeg a vadászhimnusz. lyette új tagot kellett választani és a javaslatokat a helyszínen öszFeiszt Ottó, elnök – a jelenléti íveken szereplõ aláírások alapján szegyûjteni.) – a közgyûlést határozatképesnek minõsítette, ezt követõen a szóSzínt és humort vitt a közgyûlés hangulatába Hajdú Tibor, (Zala beli kiegészítését hallgathatták meg a jelenlévõk. Az önkritikus, de megye) levezetõ elnök, ahogy a jelölési és választási procedúrát az eredményekre koncentráló írásos beszámoló és az elnöki ki- levezényelte. egészítés lényegében egyetlen mondatban összefoglalható: a köRácz Gábor (Fõváros és Pest megye), a jelölõ bizottság elnörülményekhez képest a kamara vezetése elégedett önmagával. ke bejelentette, hogy csupán a hivatásos vadászok alelnöki tisztElégedett, mert évente 54-55 ezer vadásznak érvényesíti a va- ségénél, valamint a vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottság tagdászjegyét, nem növekedett a kötelezõ biztosítás összege, min- jainál lett többes a jelölés. den megyei területi szervezet rendszeresen megszervezi az új vaA titkos szavazás végeredményét Rózsa B. Róbert (Fõváros és dászok állami vadászvizsgáját, a hivatásos vadászok továbbkép- Pest megye), a szavazatszámláló bizottság elnöke ismertette, zését, véleményezi a vadászokat-vadászatot-vadgazdálkodást mely szerint az elkövetkezõ négy esztendõben a kamara elnöke érintõ jogszabály-tervezeteket. (Rövidesen várható, hogy megje- Feiszt Ottó, a hivatásos vadászok alelnöke Buzgó József, a lenik és a hivatásos vadászok térítés nélkül megkapják az eddig is sportvadászok alelnöke dr. Székely László, a fõtitkár Pechtol sok millióba került „kézikönyvüket” … nem esett szó viszont ar- János lett. ról, hogy miért nem készült el eddig a Szolgálati Szabályzatuk.) A felügyelõ bizottság elnöke Imre János, tagjai: Cserép Elégedetlen, mert az elmúlt években sem sikerült könnyíteni a János, dr. Dobák Dezsõ, Hegyes Zoltán, László Gyõzõ, Nagypál sportvadászok egészségügyi alkalmassági vizsgálatán, az új Zoltán, Szilágyi Lajos, Törzsök Gyula. fegyver-rendelet elleni tiltakozását a Belügyminisztérium nem vetAz Országos Etikai Bizottság elnöke dr. Bárándy Péter, tagjai: te figyelembe és csak mérsékelni sikerült a vadhúsvizsgálatból dr. Andrási Mihály, dr. Jelenszki Márton, dr. Kerényi Mihály, következõ problémákat. dr. Kovács Sándor, dr. Müller Ferenc, dr. Székely György, Dr. Nagy Emil, a vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottság ak- dr. Tóth Tihamér, dr. Vass János, dr. Zsédenyi Imre. tív elnöke, szóbeli kiegészítésében szinte az összes vadászatot és Dr. Nagy Emil maradt a vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottvadgazdálkodást érintõ gondot összefoglalta, külön öröm volt ság elnöke, tagjai: Budai Péter, Giczi Ferenc, Hajas Péter, Hopp számunkra hallani, hogy perdöntõnek értékelte cikk-sorozatunkat, Tamás, Juhász Pál, Kõvári Ferenc, dr. Sztojkov Vladov és amely a dám, a muflon, a fácán „õshonosságát” bizonyítja. dr. Sugár László. Pintér István, az FVM fõosztályvezetõje értékelte a kamara A jogi bizottság elnökeként dr. Székely István, a vadászati haérdekképviseleti tevékenységét, hangsúlyozta, hogy a haszonbér- gyományokat ápoló és kulturális bizottság elnökeként Fácányi leti szerzõdések, a 10 éves üzemtervi ciklus lejárta nagy felada- Ödön, a pénzügyi-gazdálkodási bizottság elnökeként dr. Bodnár tokat ró majd a kamara vezetésére. József kapott ismételten bizalmat. -dor Dr.Fábián Gyula, az oktatási bizottság elnöke, szóban is meg-

A


133

Fergeteges apáca-show A Dianák ismét kitettek magukért. Február 4-én, Hajdúszoboszlón olyan bált rendeztek, amely bármely profi rendezvényszervezõnek a dicséretére válna. Minden a helyén volt, kényelmesen ülhettünk az asztaloknál, ehetõek voltak az étkek, jó zenére lehetett táncolni… és a mûsor fantasztikusan jól sikerült. A néptánc-együttes fellépését követõen a rendezõ Hajdú-Bihar megyei Dianák – Patakiné Éva vezetésével – olyan igazi meglepetést szereztek a bálozó közönségnek, amely önmagában is felejthetetlenné tenné a mulatságot. Húsz apáca – égõ gyertyával a kezében – rezzenéstelen arccal bevonult, tündérien elõadta az apáca-showt, majd fergeteges kánkánnal fejezte be a végig vastapssal kísért mûsort. A tombolát is nagyszerûen megszervezték, a lányok-asszonyok „helybe” vitték a nyereményeket, amelynek a fõ díja – az SCI Közép-Magyarországi Egyesületének ajándékaként - egy dél-afrikai vadászat volt. A VKE Diana Vadászhölgy Klubja immár harmadszor bizonyította be báljával, hogy a Dianák nem csak vadászként, hölgyként is megérdemlik a kiemelt figyelmet. -dor

FOTÓ: WÉBER ILDIKÓ

FOTÓK: CSEKÕ SÁNDOR

Báli tudósítások

Kivilágos kivirradtig Ínycsiklandozó étkek, finom italok, ízlésesen feldíszített bálterem, jó zene, értékes tombolanyeremények, elegáns dámák és jókedvû Nimródok – minden kellék adott volt ahhoz, hogy február 4-én, Sopronban, a Tercia Hubertus Panzió éttermében egy kellemes estét együtt tölthessenek a megye vadászai. Aki részese lehetett ennek a vadászbálnak, nem is kellett csalódnia. Az asztalokon tizenötféle ételkülönlegesség – például erdei gombával töltött vaddisznógerinc, szarvas-pástétom tortácska, és gesztenyés gyöngyhagymás vadragu – közül választhattak az ínyencek. A kitûnõ hangulatról Ducza Nóra és Szekendi Tamás operett énekesek, a talpalávalóról pedig a Loyd együttes gondoskodott. Az est tanulsága: a vadászok nemcsak a területen és puskával a kezükben, hanem kedvesük oldalán, a táncparketten is kiválóan megállják a helyüket. W.P

134


Hírek, tudósítások

FOTÓ: CSEKÕ SÁNDOR

Megalakult a VKE Ifjúsági Tagozata

Az alapítók és a vendégek

2006

MÁRCIUS

31 nap

Közép-európai zónaidôben Budapesten A hó A hét napja napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfô Kedd Szerda Csütörtök Péntek ÚJHOLD TELIHOLD

kel (h min)

Nap nyugszik (h min)

6 25 6 23 6 21 6 19 6 18 6 16 6 14 6 12 6 10 6 08 6 06 6 04 6 02 6 00 5 58 5 56 5 54 5 52 5 50 5 48 5 46 5 44 5 42 5 40 5 38 5 36 5 34 5 32 5 30 5 28 5 26

17 29 17 30 17 32 17 33 17 35 17 36 17 38 17 39 17 40 17 42 17 43 17 45 17 46 17 48 17 49 17 51 17 52 17 54 17 55 17 56 17 58 17 59 18 01 18 02 18 04 18 05 18 06 18 08 18 09 18 11 18 12

l O

Hold kel nyugszik fázisai (h min) (h min) (h min) 7 09 7 27 7 45 8 06 8 32 9 05 9 48 10 41 11 43 12 51 14 00 15 09 16 16 17 23 18 29 19 35 20 44 21 55 23 09 – 0 23 1 34 2 35 3 25 4 02 4 30 4 52 5 11 5 29 5 47 6 07

19 37 21 01 22 24 23 46 – 1 05 2 16 3 16 4 03 4 38 5 05 5 26 5 43 5 57 6 11 6 24 6 38 6 54 7 13 7 38 8 12 8 59 10 01 11 17 12 41 14 09 15 36 17 02 18 28 19 53 21 18

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

A nyári idõszámítás kezdetétõl az idõpontokhoz egy órát hozzá kell adni. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

19 16 D

22 35 O

Február 8-án, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tanácstermében került sor a Vadászati Kulturális Egyesület Ifjúsági Tagozatának alakuló ülésére. Az esemény a VKE hivatalos kürtszignáljával és a kürtön elfújt Vadászhimnusszal kezdõdött – a Kamara Vadászkürt Együttes elõadásában. A meghívott vendégek és érdeklõdõk Oláh Csaba elnöki köszöntõje után részletes beszámolót hallhattak az Ifjúsági Tagozat alapvetõ célkitûzéseirõl, a szervezet mûködésérõl és a tervezett programokról. Az ifjúsági tagozat elnöke Wallendums Péter, az országos elnökhelyettes Oláh Balázs és Molnár János, a titkár pedig Nagy Katalin lett. Pintér István, az FVM vadászati, halászati és vízgazdálkodási fõosztályvezetõje beszédében kiemelte a magyar vadászatban a fiatalok szerepének jelentõségét, támogatásáról biztosította az egyesület új szekcióját, majd sok sikert és jó munkát kívánt a vezetõségnek.

Mire szabad vadászni 18 10 C

Márciusban: erdei szalonkára Áprilisban: õzbakra (15-étõl) – erdei szalonkára (10-éig)

09 15

D C

l

Egész évben vadászható: vaddisznó kan, süldõ, malac – róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve. Erdei szalonkára csak húzáson szabad vadászni. Naponta, személyenként legfeljebb 4 darabot szabad elejteni.

135

Hírek, tudósítások Mezõgazdasági könyvhónap A mezõgazdasági szakkönyvek kiadását a jövõben még a jelenleginél is nagyobb mértékben támogatja az FVM – jelentette ki Gráf József miniszter január 30-án a Magyar Mezõgazdasági Múzeumban, a mezõgazdasági könyvhónap megnyitóján. A tárca vezetõje elmondta, hogy a könyveknek, a tudásnak még jelenleg is nagy tisztelete van vidéken és a szaktudás egyre fontosabbá válik a modern mezõgazdaságban. A könyvhónap rendezvénysorozata március másodikáig tart. A záróünnepségig eltelt idõszakban több író-olvasó találkozóra, könyvbemutatóra, szakmai rendezvényre, vitafórumra is sor kerül. A könyvkiállítás anyaga – több vidéki állomást érintve – idén elsõ ízben jut el a Vajdaságba, ahol február végén Zentán, a helyi mûvelõdési házban rendezik meg a regionális mezõgazdasági könyvnapokat. Az 1 millió forintot érõ bemutatóanyagot ajándékként felajánlották a Corvinus Egyetem délvidéki kihelyezett kertészeti kara számára. W.P.

Meghívó a Lévai Vadásznapokra A Szlovák Vadászszövetség a Lévai Vadásznapok keretében rendezi meg „A vad élõhelye és a vadászat” címû nemzetközti szakszemináriumot. Az elõadássorozat március 25-én 9 órakor kezdõdik a Lévai „Dru ba” kultúrotthonban. A XI. Lévai Vadásznapok idei programjai március 23-án kezdõdnek a „Hubertlov- Levice 2006” videófesztiválra beérkezet filmek nyilvános vetítésével és a „Természet gyerekszemmel” képzõmûvész verseny eredményhirdetésével. Másnap nyílik – és április elsejéig látogatható – a „Körülöttünk élõ természet” címû kiállítás, valamint a lévai járásban az utóbbi öt évben zsákmányolt trófeák szemléje. Március 25-26-án vadászkönyvek, vadászöltözékek, vadászfelszerelések, csalsípok, képzõmûvészeti alkotások árusításával is várják az érdeklõdõket. A 25-én nyíló szakszemináriumon több érdekes elõadás mellett az erdei élõhelyek vadeltartó képességének növelésével és az élõhely fejlesztés lehetõségeivel is megismerkedhetnek a résztvevõk. A konferenciára a részvételi díj 500 korona, amely magába foglalja a konferencia írásos anyagait. Szintén a lévai vadásznapokon kerül sor az aranyérmes trófeák nemzetközi zártkörû C.I.C. értékelésére, amelyre trófeájával március 15-éig bárki jelentkezhet. A bírálati díj 1000 Sk/trófea. Érdeklõdni Takács Frigyesnél az [email protected] e-mail címen vagy a 00421-905693-443 telefonszámon lehet. T.F.

Pontosítás Lapunk januári számának 19. oldalán „A féreg parányi – a veszély óriási” címû cikkünkbõl kimaradt a szakirodalmi hivatkozás. Az Echinococcus multilocularis galandféreggel kapcsolatos anyag dr. Sugár László kutatási eredményei és publikációi alapján készült.

Hírek, tudósítások Ha nem is nagy, de babos

Angol vadászavatás, Isaszegen

Életem...

A Regéc és környéke (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Földtulajdonosi Vadásztársaság területén tavaly szeptember 20-án este és 21-én hajnalban egy 6,7 kilós agancsú bronzérmes- és egy 9 kilós ezüstérmes bikát sikerült elejtenem. Mindez vadászéletem legcsodálatosabb élményét jelentette. VERPECZ ISTVÁN

FOTÓK: SIKLÓSI KÁLMÁN

Ritka vadászszerencse érte Szabó Istvánt Kunbaracs határában (Bács-Kiskun megye), január 8-ikán. Vadásztársa, Adamik Sándor unszolására ültek ki este hatkor egy-egy lesre. Egy óra múlva négy disznó jött be Szabó szórójára, és nagy meglepetésére az egyik fehértarka kocasüldõ volt. Több mint tízperces várakozás után tudta lövését leadni, s a babos disznó tûzben rogyott.

A gödöllõi dombság sok jeles vadászatnak volt már helyszíne. Január második hétvégéje bizonyára emlékezetes marad annak a tíz angol vadásznak, akik a parádésan szervezett kétnapos hajtáson 83 vaddisznót hoztak terítékre. Az eredményt a vendégek kiváló lõkészsége mellett az tette igazán értékessé, hogy nem kertben, hanem szabad területen történt a vadászat. Hozzájárult a sikerhez a képzett hivatásos-vadászkísérõk és a példásan fegyelmezett hajtók munkája, akik makulátlanul hajtották végre Magyar Ferenc, a Pilisi Parkerdõ valkói erdészetvezetõje által tervezett feladatokat. Az egyik vendégvadász számára különös ünneppé vált ez a hétvége, ugyanis itt ejtette el élete elsõ disznóját, amelyik ráadásul a teríték 29 kanja közül az egyik legnagyobbnak bizonyult. Társai ünnepélyes keretek között, a magyar hagyományoknak megfelelõen avatták vaddisznó-vadásszá. SIKLÓSI KÁLMÁN

Bíztató remények A Mátra nyugati oldalán, közel a Cserháthoz, Szûcsi és Rózsaszentmárton térségében gazdálkodik a Bajza József Vadásztársaság. Kitûnõ élõhellyel rendelkezõ nagyvadas terület. Mint a Mátra más részein, itt is a gímszarvas állomány elfiatalodása tapasztalható, de a vadásztársaság jelenlegi gazdálkodása, tagjainak szorgalmas, odaadó munkája növekvõ eredményt mutat. Az eredményesnek tekinthetõ jelenlegi vadászati idényben 2005. szeptember 24-én Illés Szabolcsnak, a társaság fiatal tagjának a Tavaszföld területen sikerült terítékre hoznia a képen látható szarvasbikát. Az agancs súlya nagykoponyával 8,40 kilogramm, átlagos szárhosszúsága pedig 99,75 centiméter. A trófeabírálaton 198,50 pontot ért el, így ezüstérmet kapott. GYENES ISTVÁN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

137

Hírek, tudósítások Az EU égisze alatt

Január 12-14., és 19-20. között a Szent István Egyetemen tíz témakörbõl álló mezõgazdasági és vidékfejlesztési továbbképzõ tanfolyamot szerveztek. A tanfolyamot az Agrár - és Vidékfejlesztési Operatív Program támogatta. A résztvevõk az egyetem vadgazdálkodási és vadbiológiai tanszékének munkatársain kívül meghívott szakemberek elõadásain keresztül ismerkedhettek meg az Európai Unió regionális és agrárpolitikájával, a hazai és az EU-s szabályozás vadgazdálkodást is érintõ hatásával és szerepével. Kiemelt szerepet kapott a vadgazdálkodás tervezési rendszerének megismerése. Vadfajaink közül a gímszarvassal, a mezei nyúllal, valamint a ragadozókkal történõ gazdálkodás legújabb eredményeirõl esett szó. A tudnivalókat gyakorlati bemutatók tették szemléletessé. A programban szerepelt a különbözõ csapdákkal történõ ragadozó-gyérítés módszertana, valamint a mezei nyúl szemlencse tömegének mérése is. M. Gy.

A fogoly megmentéséért Zsúfolásig megtelt január 27-ikén a Dalerd Rt. derekegyházi vadászháza, ahol az érdeklõdõk az Országos Fogolyvédelmi Programról kaptak gyakorlati bemutatóval egybekötött tájékoztatót. Vass Sándor vezérigazgató megnyitója után Rácz Fodor Gábor, az FVM vadászati osztályának osztályvezetõje ismertette a program szerepét, jelenét és az ígéretes terveket. A tompaháti mintaterületen elkezdõdött munkát Szabó András fõvadász ismertette. A tenyésztett foglyok fogadásának, tárolásának, kibocsátásának elõkészítésérõl és módszereirõl számolt be. A dúvadgyérítés alapvetõ fontosságú. De legalább ilyen fontos, hogy a programot a földtulajdonosok is elfogadják és támogassák. A tapasztalatok szerint a kihelyezett állománynak több mint 60 százaléka megmaradt a területen. A terepen tartott konzultáció során a mintaterület vadföld-gazdálkodásával, a foglyok speciális élõhely-kialakítását is megismerhették a jelenlévõk. Az egybehangzó vélemények szerint a program a „vadászszívnek oly kedves” madár érdekeit szolgálja, új esélyt ad, és a szakemberek azt is igazolva látják, hogy a vadgazda erõfeszítéseire hamarabb reagál, mint a többi vadfaj. MÉSZÁROS GYÖRGY

138

Sikeres Szabadegyetem Nagy sikerrel zárult az elsõ szolnoki Vadászati Szabadegyetem elõadássorozata. Az elõadásokat a Szolnok megyei vadászkamara jelentõs anyagi és szakmai segítségével a VKE megyei szervezetének munkatársai készítették elõ. Az elõadások helyszíne a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola volt. A programban dr. Csányi Sándor (Gödöllõ) és dr. Faragó Sándor (Sopron) tartott elõadásokat. Az elõadók a megye legfontosabb vadfajainak – az õz, a fácán, a mezei nyúl, a vízivad és a róka – legújabb gazdálkodási és kutatási eredményeit mutatták be a hallgatóságnak, akik között minden alkalommal találhattunk középiskolai diákokat is. Az elõadássorozatról a helyi TV és több rádió is közölt híreket. A Vadászati Szabadegyetem – a nagy sikerre való tekintettel – jövõre is várja az érdeklõdõket. SZEKERES ISTVÁN

Fórum a jövõrõl A Veszprémi Egyetem Georgikon Mezõgazdaságtudományi Kara szakmai vitafórumot szervez március 10-én, 15 órai kezdettel. A rendezõk elsõsorban a Zala megyei földtulajdonosok, jegyzõk, sport-, és hivatásos vadászok megjelenésére számítanak. A vitafórum témája: felkészülés a 2007-ben lejáró vadászati üzemtervek, haszonbérleti szerzõdések kapcsán szükségessé váló újraszervezõdésre. A program rövid szakmai, illetve vitaindító elõadásokkal kezdõdik, majd lehetõség lesz hozzászólásokra és kérdésekre. A vitafórum helyszíne: Keszthely, Festetics út 7. A kérdéseket a dékáni titkárság címére (8360 Keszthely, Deák F. út 16.) „Vitafórum” megjelöléssel, írásban is be lehet nyújtani.

Fotópályázat A Magyar VADÁSZLAP fotópályázatot hirdet az alábbi témakörökben: Vadászható vadfajaink; Vadászképek, hangulatok; A vadászó ember; Képriport szabadon választott vadászati témáról (6-10 képben). Pályázni digitálisan feldolgozott képekkel lehet, amelyek minimális mérete 300 dpi /3 megapixel/. A képeket emailben, illetõleg postai úton, CD-n vagy DVD-n kérjük a szerkesztõségbe eljuttatni (név és elérhetõség feltûntetésével). A beküldött fotókat nem áll módunkban visszaküldeni. A legjobb képekbõl a VKE május 20-ai majálisán kiállítást rendezünk. A helyezettek értékes díjakat kapnak. Az alkotásokat a [email protected] postafiókra, vagy postán a VADÁSZLAP Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7. címre várjuk. Beküldési határidõ: 2006. április 10. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március


A vadászok régi vágya teljesül azzal, hogy a Festetics Kastélymúzeum bõvítési projektjének keretében fölépül végre a vadászati múzeum Keszthelyen. A mintegy 2 ezer négyzetméteres kiállítóterû, önálló bemutató-épület mellett 50 hektáros nyári lovaspályát és istállókat újítanak fel. A fejlesztés költsége mintegy 800 millió forint, amely EU és a Regionális Operatív Program pályázatának köszönhetõen végre rendelkezésre áll. Az építészeti munkák idén márciusban kezdõdnek el. Az új épületben helyet kap a már eddig is a kastélyban kiállított híres Windishgrätz-hagyaték, báró Dózsa György és Hídvégi Béla gyûjteménye, ezen túl a Természettudományi Múzeum eddig be nem mutatott anyaga, valamint nagynevû vadászaink – Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán, dr. Szederjei Ákos – örökbecsû emlékei. A még európai viszonylatban is egyedülálló tárlat a tervek szerint 2007 májusában nyitja meg kapuit a látogatók elõtt. A magyar vadászatnak emléket állító új múzeum minden bizonnyal tovább öregbíti a világhírû épületegyüttes hírnevét és amellett, hogy a magyar vadászok zarándokhelyévé is válik, jelentõs idegenforgalmi vonzerõt jelentõ látványossággal bõvül Keszthely, a magyar tenger fõvárosa. -y-

Zalai rekord-agyar

FOTÓ: JAKABFI TAMÁS

Készül a Vadászati Múzeum

Január 14-én, a Zala megyei Obornokon egy külföldi vendégvadász ejtette el a képen látható vaddisznókat. A kan agyarainak átlagos hossza 20,6 centiméter, átlagos szélessége 30 mm, a kisagyarak körméretre pedig 8,2 centiméter. A megyei trófeabírálaton 131,5 CIC pontra értékelték. A trófea zalai rekord, ennél nagyobb pontszámú kan még nem esett a megyében. P.G.

Magyaros végtisztességgel

Vadászkürtös tanfolyam Március 13-19. között a Hosszúhetényi Kövestetõ Hotelben rendezik a VKE Baranya megyei Szervezetének hagyományos kürtös tanfolyamát. A vezetõ elõadó Szilágyi Lajos, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola tanára lesz. A tanfolyamdíj szállással, étkezéssel együtt 70 ezer, szállás nélkül: 25 ezer forint. A kürtös foglalkozások napi 6 órában folynak. A résztvevõk esténként a vadászati kultúra tárgykörébõl hallgathatnak elõadásokat, melyeken a tanfolyamon kívüli érdeklõdõk is részt vehetnek. A programok között reggeli és esti szalonkavadászat is szerepel. A tanfolyam hallgatói megkoszorúzzák a híres szalonkavadász, Nozdroviczky Lajos síremlékét is. A romániai Balc mellett, Debrecentõl mindössze hatvan Jelentkezés: Agyaki Gábornál, a 06-72/215-119 vagy a kilométerre rendezték januárban azt a kétnapos vad06-30/318-7969 telefonszámon. disznóhajtást, ahol tizenöt német vadász a két mintaszerûen rendezett hajtásnapon 201 disznót és két szarvast hozott terítékre. A vadászat kertben zajlott, amelyet Ion Tirjac, az egykori világhírû teniszbajnok-üzletember 14 ezer hektáros bérelt magán vadászterületén belül építetA Csongrád megyei vadászok március 18-án 19 órakor, tek. A disznóskert 1200 hektáros, így az impozáns méHódmezõvásárhelyen, a Hotel Fekete Sas báltermében retek lehetõvé teszik a nagyterítékû vaddisznóvadászarendezik meg – immár hagyományos – szalonkabáljukat, tok rendezését. A hajtásokban rengeteg disznó volt és amelyre minden érdeklõdõt szeretettel várnak. A bál fõ- sok igen erõs agyaras is esett. A rendezõk meghívására védnöke Szél István, a Csongrád megyei FM Hivatal Va- a Baranya Vadászkürt Együttes - ahogy mondani szokdászati, halászati osztályvezetõje. Sztárvendégek: Szolnoki ták – emelte az „est fényét”. A rangos európai vendégek Tibor és Zsadon Andrea. További információ és jegyren- a legmagasabb elismeréssel szóltak kürtöseinknek a tedelés Balogh János fõszervezõnél 06-30/625-2080. rítéknél elfújt „hangulatkeltõ mûsoráról”. A.G.

Szalonkabál


139

A VKE ajánlata

A könyvek, CD-k, VHS kazetták utánvéttel megrendelhetõek a szerkesztõség címén, 1031 Budapest, Pákász u. 7. telefonon és faxon: 06-1-242-00-42 vagy e-mail-ben [email protected] Elek Ferencnénél. A teljes lista megtekinthetõ a www.vadaszlap.hu honlapon vagy kérésre elküldjük az érdeklõdõnek.

CD-k, VHS-ek, DVD-k

4.200 Ft 1.860 Ft

4.100 Ft 298 Ft

Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Heltay István: Amit a nagyvadról tudni illik (v.vizsgához) VHS . .3.950,Hunting video stúdió: A Highland Dream . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Bow Hunting in South Africa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Deer Stalking & Game Shooting . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Great Days . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Highland fever . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting Fever in New Zealand . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting in Tanzania . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Hunting rifles and ammunition . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Up high in Norway . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.900,Ignácz M. dr.: Élõhelyfejl. és vadgond. a.vadas v.ter. (I.) VHS . .2.900,Élõhelyfejl. és v.gond. n.vadas v.ter. (II.) videó . . . . . . . . . . .2.900,A vadászat gyakorlata (vadgazdálkodás III.) videó . . . . . . .2.900,Természetvédelem és vadászat (IV.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Mo-i vadászatok sorozat I. Szalonka videó, DVD . . .2.900-4.800,Mo-i vad. sor. II. Vadászati Múzeumok VHS, DVD . . .3.500-4.000,Mo-i vad. sor. III. V.ösvényeken ecsettel VHS, DVD . . .3.500-4.000,Mo-i vad. sor. IV. Nagyvad egyéni vadászata VHS, DVD .3.500-4.500,Mo-i vad. sor. V. Örökség Fekete Istvántól VHS, DVD . .3.500-4.000,Mo-i vad. sor. VI. Apróvadvadászat VHS, DVD . . . . .3.900-4.800,Mo-i vad. sor. VII. N.vad társas vadászata VHS, DVD . . .3.900-4.800,A szarvasbõgés titkai VHS, DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Kossuth Kiadó: A család kedvencei:-kutyák-v.virágok-gombák- CD-k 4.990-/db Kézi lõfegyverek CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése videó . . . . . . . . . . . .3.500,Erdõ-mezõ állatai videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Meghívás vadászatra videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Tesztvadászat videó kazetta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Vadászat kamerával videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Vadászünnep videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Velünk élõ természet videó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Vetter János dr.: Gyógyító, mérgezõ növények CD . . . . . . .4.490,VKE: Vadászhimnusz CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,-

KÖNYVEK

500 Ft 4.100 Ft

1.440 Ft 4.100 Ft

DVD-n is! 5.800 Ft

4.100 Ft 5.200 Ft

5.360 Ft 6.300 Ft

6.300 Ft

2.980 Ft

Avarffy Elek: Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Acél Csaba: Kuduláz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Ádámfi Tamás, dr.: Vadászbibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . .750,Agroinform kiadó: A magyar állattenyésztés nagyjai . . . . . .4.200,Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . . . .1.300,Egy vadászíjász kalandozásai a Kárpátoktól Kanadáig . . . .1.600,Ángyán-Tardy-Vajnáné: Védett és érzékeny természeti ter. . .6.500,Anno Kiadó: Képes paci lexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .850,Apatóczky István: Ettünk falombot - humoros erdésztört. . . .850,Bakonyi Gábor: Állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Balogh Gábor: Véges vadászmezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .450,Balsay László: Történetek a vadászmúltamból . . . . . . . . . .1.600,Bán István: Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.200,Szarvasbõgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Zimankó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Barassó Péter: Vadõr voltam, vadõr lettem újra . . . . . . . . . .2.400,Bársony István: Az erdõk könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.400,Elveszett Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.450,Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.100,Basche, Arnim: Vadak és vadszárnyasok . . . . . . . . . . . . . .6.000,Baumann, Doris: Kölyökkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .600,Békés megye: Békés megyei almanach . . . . . . . . . . . . . . .7.500,Békés Sándor: Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . .2.900,Vadászetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,A természet bûvöletében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.590,Imádkoznak a fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.940,Az igaz vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.000,Beregszászi György: A vadászat árnyoldalai . . . . . . . . . . . .1.200,Hamu alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Pernye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal . . . . . . . . . .2.100,Bertóti István: Õzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bicsérdy-Egri-Sugár-Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . .3.200,Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . .2.800,Bodrogi Gyula: A vadász néha fõz is . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Bogenfürst Fernc, dr.: Keltetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Bozóki László: Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Bõhm István: A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.480,Vérebkrónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.500,Casparek, Erika-Törk Kan: Halak és a tenger gyümölcsei . .5.999,Corvin Természetjárók: Gombáskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Cséplõ József: Hajnaltól késõ estig . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Csurgó Sándor: Gyógynövények embernek állatnak . . . . .1.900,Deák István, dr.: Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . .2.980,Dinich László "Bagomér": Gazsi bácsi törzsasztalnál . . . . .1.970,Döbbelin-Bulling: Ünnepek, vendégvárás . . . . . . . . . . . . . .6.000,Dr. Szinák-Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . . . . . . . . . . . . . .4.500,Dúcz László: Csillagfényben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.200,Durantel, P.: A vadászat gyakorlati kézikönyve . . . . . . . . . .5.990,Élõvilág Könyvtár: Énekesmadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Úszó- és gázlómadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Eperjesi-Kállay: Magyar Borászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.900,Evanics Béla: Az út végén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .500,Ibolyától hóvirágig az erdõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .650,Kittenberger . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .300,Nász út a Marson . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.050,Fábián Gyula dr.: Wildhegerek ivadéka... . . . . . . . . . . . . . . .2.700,Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság . . . . . . . . . . .2.500,Faragó István: Kápolna a hegytetõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .590,Faragó Sándor dr.: A vadállomány szabályozása . . . . . . . .3.500,Élõhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban . . . . . . . . . .4.900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.900,Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.970,A csuka és a meztelen nõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.000,Kaczagó tanya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .970,Fehér György: Állatpreparátumok kikészítése . . . . . . . . . . . .4.900,Felsõeõri Nagy Gyula: Egy dudás két országban . . . . . . . .2.200,Felsõtiszavidéki Vt.: HISTÓRIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.000,-

Találkozunk a FeHoVa-n

Fenyvesi Andrea: Süssünk, fõzzünk a keretben . . . . . . . . . . .360,Ferenczy Ferenc: Magaslesek holdfényben . . . . . . . . . . . . .1.400,Földi László: Végtisztesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.200,Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.490,Friedl, Ludwig Wolf: Kutyabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Führer E.-Rédei K.-Tóth B.: Ültetvényszerû fatermesztés . . .3.200,Fülöp Gyula: A vadász és a nõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Gálfalvi G.: Székelykeresztúr és vidéke vadászatának múltja és jelene . . .2.200,Gazdag József: A vadászat varázsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Glória Könyvkiadó: Gombás ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .298,Gyenes István: Megszállottan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Öröklés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .350,Rónákon át . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1450,Gyímesi György: Európai vadászmezõkön . . . . . . . . . . . . .4.800,Bedrótozott Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . .2.700,H. Mészáros Erzsébet: Termeszthetõ gyógynövények . . . . . .840,Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200,Halmágyi Takács István: Magasban vadásztam . . . . . . . . .3.200,Hámory Gyula: Kurgánok között a Hortobágyon . . . . . . . . .1.500,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . . . . . . . . . . .2.400,Kuszkusz kókusszal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Tábortüzek a dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Hankó József: Lovak és lovasok Békés megyében . . . . . . .2.800,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.000,Heltay István: Amit a fegyverismereti vizsgáról tudni kell . .2.850,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . . . . . . . . . . . .3.050,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.550,Hespeler, Bruno-Krewer, Bernd: Fiatal vagy idõs?... . . . . . . .2.980,Horváth Zoltán: A kutya és a macska betegségei . . . . . . . .3.900,Iden, Karin: Karácsony, az ünnep varázsa . . . . . . . . . . . . . .6.000,Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.980,Ilosvay Ferenc: …Ha Dunáról fúj a szél . . . . . . . . . . . . . . . .1.500,Iváncsics L.,dr-Köller J., dr.: A természet harmóniája... . . . .5.100,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . .2.700,Kafi Bt.: Borok, turizmus, gasztronómia Baranyában . . . . . .3.500,Kászoni Zoltán: Hal és horgászat Erdélyben . . . . . . . . . . . .2.560,Vad és vadászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.300,Vad és vadászatok Erdélyországban . . . . . . . . . . . . . . . . .4.800,Wass Albert szülõföldje, vadászatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5.600,A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Vadászatok, vadászutak Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.900,Kerekes László: Fûszerek könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .398,Kis Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .940,Kiss Marcell-Illyés Csaba: Örökzöld fenyõk , fák és cserjék .2.000,Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad… . . . . . . . . . . . . . .3.990,Koncz István dr.: Libagödör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.300,Kovács Dénes: Luxus vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . .8.000,Kovács László: Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . . . . . . . .3.100,Amikor kevés a töltény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Puskák és vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Skandináv vadászhumor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .700,Tarka teríték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Tizenhárom töltény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Töltényportrék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Vadászpuskák bolondja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4.950,Kozma Sándor: Disznóságok A K C I Ó ! . . . . . . . . . . . . . .3.000,Kõhalmy Tamás: Vadászati enciklopédia . . . . . . . . . . . . . .5.900,Krewer,Bernd: A csülkös vad utánkeresése . . . . . . . . . . . . .1.480,Kriesi-Osterwalder: Borok világa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.000,Krizsán László: A szabad természet fia . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Magyar vadászutazók a nagyvilágban . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Kropog Erzsébet: Fák és cserjék (növényismeret) . . . . . . . . .990,Kubasek János, dr.: Jeles világjárók nyomdokain 1-2 . . . . .3.400,Kuhnert, Wilhelm: Modelljeim földjén . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Lakatos Ferenc: Fenyõféléken elõforduló károsítók... . . . . .1.800,Lakatos Károly: Természeti és vadászképek . . . . . . . . . . . .2.100,Vadászhit, A császármadár és vadászata . . . . . . . . . . . . .2.400,Az erdei szalonka és vadászata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.500,Larusse Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8.600,Laude Kiadó: Sajtlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .400,Lovász Sándor: A vadászat lázában Gelvács . . . . . . . . . . . . .750,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . .1.600,MEOE: Vadászkutya vizsga- és versenyszabályzat . . . . . . .2.250,Mátray Gyula: Vadásztárcák és vadásztörténetek . . . . . . .2.700,Mess Béla: Apróvadra is vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.700,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.600,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.690,Molnár L.-Motesiky Á.: Gróf Forgách Károly élete... . . . . . .1.200,Montagh András dr.: Négy földrészen vadásztam . . . . . . .1.850,Sikeres sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . . . . . . . . . . . .700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.100,Lévától Nagymarosig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.400,Muray Róbert: Témám a természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6.800,Nagy D.Imre-Nagyné L.Gabriella: Vadászatok és vadételek 1.400,Nagy Imre: Lovas vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .980,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . . . . . . . . .2.998,Nagy László: Természetbarát zsebkalauz . . . . . . . . . . . . . . . .600,Nemeskéri Kiss Géza: Vadludak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .900,Novotni Péter: Lótartás a családban . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.150,Oetker dr.: Gombák finoman és ízletesen elkészítve . . . . . . .850,Oláh Zoltán-Oláh Armand: Hajnalok és alkonyok . . . . . . . .2.500,Pallas Antikvárium: Finomságok gombával . . . . . . . . . . . . . . .380,Papp Károlyné, dr.: Vízrõl , halról horgászoknak . . . . . . . . . . .950,Parrot, Hanna Gyógynövények és gyógyteák . . . . . . . . . . . . .298,Pelle-Boda-Nagy: Halak, vadak, szárnyasok könyve . . . . . . .550,Péter Jánosné: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200,Pintér Károly: Horgászati alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . .500,Quinten-Graef: Macskabetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam a Mount Everestet . . .3.200,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában .3.850,Tûzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.850,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . . . . . . . . . .2.700,Rimóczi Imre dr.: Magyarország leggyakoribb gombái . . . .1.950,Sáry Gyula: Az elveszett erdõrõl és a megtalált idõrõl . . . . .2.500,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplõi . . . . . . . . . . . . .2.200,Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1.800,Varangy a papucsomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2.300,Csodálatos madárvilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .440,-


13. oldal

Közizgatás, jogos önvédelembõl T

artozom egy nyilvános vallomással: bár egyoldalúan és plátói módon, de szeretem a jó szándékú, udvarias, készséges, barátságos, köszönni tudó és közérthetõen fogalmazó köztisztviselõket. Talán azért is, mert ma még sajnálandó kisebbségben tengõdnek. A többieket nem tudtam megkedvelni, mert nem vettem észre rajtuk egy bebábozódást követõ lényegi „átváltozást”, amelyet a több mint 14 hónapja életbe lépett, a közigazgatási hatósági eljárásokról szóló 2004. évi CXL. törvény elõír. Az egész eredményessége kizárólag azon fog múlni, hogy mennyit tudunk betartani, vagy még inkább betartatni az ügyfél-centrikus jogalkotói akaratból. Olyan agyonhangoztatott zászlófeliratokról kell itt szót ejteni, mint a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, az ügyfél jogainak garantálása. Állampolgárként – vadászként meg különösen – számtalan esetben kell különbözõ államigazgatási ügyekben eljárnunk, engedélyezési és egyéb ügyesbajos dolgainkkal fölkeresni a vadászati-, természetvédelmi-, állategészségügyi-, erdészeti- és rendõrhatóságokat. Nem mindegy, hogy ezt milyen körülmények között, mennyi idõ alatt és milyen hatékonysággal tehetjük. Én már önfeledten tudok örülni annak is, hogy a hatóság bizonyos határidõn belül köteles intézkedni, muszáj megtartania, illetve megtartatnia a jogszabályok rendelkezéseit(!), megtiltják számukra a hatáskörgyakorlással való visszaélést. Ha pedig nekünk jogtalan eljárással kárt okoznak, akkor megtérítik a bizonyítható anyagi kárunkat. A hatóság feladata a jogainkról, kötelezettségeinkrõl szóló „kitanítás”, és nem kérhetõ olyan adat igazolása, amelyet bármely más nyilvántartás tartalmaz. A fegyvertartási engedély egyszerû meghoszszabbítás „ügyintézése” pedig ezer sebbõl vérzõ döglött állatorvosi ló. Lehet, hogy ott nem érvényesek a tisztességes ügyintézéshez való alkotmányos jogaink. Próbálok hinni a törvény szigorában, hogy ezentúl engem, mint ügyfelet nem fognak ide-oda küldözgetni, szívatni, idõt húzni, mindent megmagyarázni, hogy „miért nem lehet” megcsinálni, de fõképpen engedélyezni. Nagyszámú ügyfelet érintõ eljárásban „új intézmény” a közmeghallgatás lehetõsége, az egyezségi kísérlet, amely elõl a hatóság nem térhet ki. Alárendeltségünk érzete helyett nyomatékos hangsúlyt kapott az ügyfelek mellérendeltségi jogviszonya. Az egész ügymenet része a jogorvoslat lehetõsége, sõt bevezették az újrafelvételi és a méltányossági eljárás lehetõségét is. Ezek szerint mintha a hivatal lenne értünk, és nem fordítva. Most persze sokan legyintenek, mert – egyelõre – még nem érezzük a változásokat. De van már hivatkozási alapunk, mert – amint megtanultuk – az EU-ba korántsem belépni volt nehéz, hanem annak teljes jogú tagjának – látszani. Közelrõl is, nem csak Brüsszelbõl! Például a védett és a szigorúan védett virágok – amelyek birtoklása, szaporítása, termesztése engedély nélkül tilos – hagymái, szaporító anyagai gond nélkül megvásárolhatóak a multik bevásárló központjaiban, mert a magyar kormány a belépési egyezmény aláírásával egy idõben garantálta a vámuniót, azaz az „áruk szabad áramlásának” alapelvét. Az EU tagországaiban nem élvez kiemelt védelmet az áruként termesztett nöMAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

vény, a tenyésztett állat, de nem is azonos elbírálásúak a valóban védendõ, vadon élõkkel. Ránk mintha nem lenne igaz ez az értelmes szabadság! A mi kis országunkban, a kalitkában vagy a ketrecben felcseperedett, vagy a már hetekkel azelõtt külföldön megdöglött élõlényeket védik a legelszántabban. Ha pedig ezt a „tévedést” különösebb agykárosodás nélkül nálunk is be tudnák látni, akkor nem kellene tengeri kígyóvá duzzadó aktahalmokkal és értelmetlen, súlyos elõítéletekkel terhelt harcokat folytatnunk a hivatalokkal például a tenyészetekbõl behozott, jogszerûen vásárolt sólymokért, vagy a külföldi vadászkirándulások tárgyi emlékeiként kifizetett és teljesen legálisan zsákmányolt trófeákért. Mennyivel terjed, vagy szaporodik rosszabbul a farkas, a medve, uram bocsá az elefánt, ha CITES engedéllyel, messzi földrõl hazahozva vadászemlékként szeretném megõrizni? Elitélendõ bûnösként miért károsíthatná ezzel valaki a magyar természetet? Azt mondják, minden törvény annyit ér, amennyi abból megvalósul. Jogunk viszont – úgy tûnik – csak annyi lehet, amennyit a törvényadta lehetõségek közül számon tudunk kérni, vagy ha úgy tetszik: ki tudunk harcolni. Homonnay Zsombor

Interpelláció a vadászok ügyében

K

arsai Péter (MDF) február 6-ikán a Parlamentben a vadászok problémáiról beszélt. Interpellációjában kifejtette, hogy az elmúlt évek vadászbalesetei kapcsán bevezetett szükséges intézkedéseken túl a több tízezer szabályosan és felelõsséggel vadászó állampolgár ellen irányulnak a hatósági akciók. Nehezményezte a fegyvertartásról szóló kormányrendelet szigorát, és bírálta a meghosszabbítási eljárásra vonatkozó passzusokat, amelyek sokszor a fegyvertartási engedély bevonásával járnak. „Kétségtelen, hogy ez egy eredményes módszer a vadászbalesetek elkerülésére, mert akinek nincs puskája, és nem mehet ki a területre, az nem fog balesetet sem okozni, sem szenvedni” – érvelt. A kérdés a következõképpen hangzott: „Nincs más ötlete a tárcának a vadászbalesetek csökkentésére, mint a vadászok lefegyverzése?” Juhász Gábor belügyi államtitkár válaszában kiemelte, hogy a vadászbalesetek és a fegyvertartás szabályai között nincs ok-okozati összefüggés, ugyanis a balesetek a biztonsági rendszabályok be nem tartása miatt történtek. A politikus elismerte, hogy a 253/2004-es kormányrendelet elõírásai az uniós átlagnál is szigorúbb fegyvertartási körülményeket írnak elõ, ennek a felülvizsgálata már folyamatban van, hiszen látjuk, hogy ennek a kormányrendeletnek a végrehajtása sok problémát vet fel. Abban mindenki egyetértett: szigorú szabályozás szükséges, de nem a kelleténél is szigorúbb. Ez nem hoz minõségi védelmet, hanem éppen ellenkezõleg, indokolatlanul sújtja a vétleneket.

141

FOTÓK: WALLENDUMS PÉTER

Kerek-asztal

Nagy „meccs” lesz! Tíz évvel ezelõtt kõkeményen vitatkoztunk a vadászati törzerintem a körülményekvény sarokpontjain, azokon a jogszabályi megfogalmazásohez igazodó, kompromiszkon, amelyek meghatározzák a magyar vadállomány jövõjét, szumos törvénnyel tíz évre a vadászat lehetõségeit. 1996-ban elkészült az LV. törvény stabilizáltuk a vad és a vadápárhuzamosan az erdõ-, és a természetvédelmi törvénnyel szat helyzetét. Amikor nekisok-sok politikai és szakmai kompromisszum után megszakezdtünk, egy keret-törvényvazta a parlament, de már akkor tudtuk, hogy jócskán akadben gondolkodtunk, amit az nak benne joghézagok, melyeket azóta is „stoppolgatnak” a idõszakosan kiadott végrehajjogszabályalkotók. tási rendeletekkel rugalmasan Szerkesztõségünk arra gondolt, talán érdemes lenne szót lehetett volna kezelni. De jötváltani arról, mennyire váltotta be küldetését a jogi szabátek-jöttek minden oldalról az lyozás, min és mit kellene változtatni, hogy 2007-tõl – a tízigények – pedig a vadászok éves üzemtervi ciklus megújításakor – ne legyen káosz. szakmai lobbija már nem volt Kimondottan civil kezdeményezésként – szándékosan kiolyan erõs, a földtulajdonosok hagyva a hatalom képviselõit – meghívtuk egy beszélgetésre befolyása még csak legfeljebb dr. Mikó Zoltánt, aki annak idején a minisztérium képviseleté- dr. Mikó Zoltán politikai síkon érvényesült – ben a törvény elõkészítõje volt, dr. Székely Istvánt, aki 1995és egyre több törvényi megfo96-ban a Védegylet jogászaként küzdött a megfogalmazásogalmazást kellett a törvény szövegébe beépítenünk. Akárkon és természetesen olyan személyiségeket, akik azóta több hogy is nézzük, a vadászati törvény a politikai közérdekfórumon hangoztatják véleményüket a jobbítás szándékával. lõdés középpontjában volt. Szerencsém volt, mert világos Így ült a „kerek-asztalnál” dr. Bilonka Béla, pécsi vadászpolitikai döntések születtek, melyeket mindenféleképpen fiügyvéd, Luzsi József, a Magánerdõgazdálkodók Országos gyelembe kellett venni. Elfogadom azt az álláspontot, hogy Szövetségének (MEGOSZ) elnöke, Támba Miklós, a MEGOSZ a törvényben kissé túlszabályoztuk a vadászatot, a vadalelnöke, valamint szerkesztõségünk képviseletében dr. Bagazdálkodást, amin csak országgyûlési szavazással lehet lázs István szakértõ, továbbá dr. Nyitrai Zoltán, az FVM jogváltoztatni, de a fõ pillérei ma is elfogadhatóak. Az elszabály-elõkészítõ fõosztályának képviselõje. A több mint két- sõdleges – ahogy az elnevezése is kezdõdik – a vad véórás beszélgetést – terjedelmi okokból – természetesen nem delme. Ezen ma sem vitatkozunk. A vad megmaradt áláll módunkban szó szerint közölni, az alábbiakban kísérletet lami tulajdonban – a szakma és a politika igénye szerint. teszünk a vélemények lényegi összefoglalására. A vadászati jogot, mint vagyonértékû jogot markánsan a földtulajdonhoz kötöttük… az igazat megvallva, tíz éve még nem is ismertük a valós földtulajdonosokat, nemNe legyen robbanásszerû változás hogy az igényeiket. Kimondja a törvény a 3 ezer hektáros minimális vadászterület nagyságát, ami szintén a szakDr. Mikó Zoltán a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, ma és a politika követelése volt és szolgálja a vad védelvalamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény elõké- mét is … és amin azóta is ádáz vita folyik, amelyben szítésének idején még nem volt vadász, mint mondja, már megjelennek az egyéni földtulajdonosi érdekek és tanem is akart vadász lenni, nehogy bárki is elfogultság- gadhatatlanul a vadászterületek kialakításának a kulcskérgal vádolhassa. Napjainkban már nem dolgozik a jog- dése. Nem nagyon beszéltünk róla, de azért a törvény felszabályok elõkészítésén, viszont nyolc éve vadászik és adatát jelentette, hogy ne legyen robbanásszerû az elketagja lett az Országos Magyar Vadászkamara jogi bi- rülhetetlen változás. Ki kellett alakítani az új, kezelhetõ zottságának. Nem volt könnyû helyzetben, amikor a fel- rendszert, amely egyrészt megfelel a magyar Alkotmányadatot megkapta, hiszen egy idõben kellett figyelembe nak, másrészt összhangban van a kötelezettségekkel és jovennie a szakmai igényeket és az egymásnak ugyan- gokkal… és mûködõképes marad. Jogtörténeti szempontcsak ellentmondó politikai törekvéseket. ból ennél a törvénynél egy merészet léptünk, mert meg-

S

142


Kerek-asztal fordítottuk az általános jogelvet, nem a jogokról és kötelezettségekrõl beszélünk, hanem elõször a kötelezettségeket mondtuk ki, és csak utána következnek a jogok. Vagyis a rendszer úgy mûködik, mint egy leporelló: 10 évre kialakul egy meghatározott nagyságú vadászterület, amelyen a földtulajdonosoknak vagy haszonbérlõknek az üzemterv szerint kötelezõ gazdálkodniuk, s ha ennek eleget tesznek, akkor érvényesíthetik a jogaikat. Összefoglalva: ami tíz éve még jó volt, ma már nem mindenben állja meg a helyét, megváltoztak a körülmények. Ma már vannak valós földtulajdonosok, és egyre markánsabban hallatják a hangjukat, mert a törvényben kaptak valamit, de gyakorlatilag a földtulajdonhoz kötött, elválaszthatatlan vagyonértékû vadászati jogukkal nem tudtak mit kezdeni. Ezen a törvénynek változtatni kell, tisztáznia kell a földtulajdonosok jogállását.

Minden az emberi tényezõn múlik Dr. Székely István negyedszázada szolgálja a vadászatot, mint a MAVOSZ, majd a névváltoztatás után az Országos Magyar Vadászati Védegylet jogásza. Jelenleg az OMVK jogi bizottságának elnöke és tizenkét éve ügyvédként tevékenykedik. Amikor „társadalmi vitára” bocsátanak egy, a vadászatot érintõ jogszabály-tervezetet – az esetek többségében – van néhány napja arra, hogy az érdekképviseleti-érdekvédelmi szervezetek nevében elõadja az észrevételeket, javaslatokat tegyen, stb. Ezeket a jogszabály-alkotók néha figyelembe veszik, néha csupán „kipipálják”. Nem lenne érdektelen olvasmány, ha egyszer összegyûjtené, hány és milyen javaslata futott be, alakult át, került „beépítésre” … és hányból lett „falra hányt borsó”.

V

éleményem szerint a földtulajdonosok tíz évvel ezelõtt is dönthettek, mert megteremtette a törvény annak lehetõségét, hogy a vadászati jogukat saját maguk gyakorolják a földtulajdonosi jogközösség életre hívásával, a közös képviselõ megválasztásával vagy haszonbérbe adják egy vadásztársaságnak. Tény, a földtulajdonosok nem tudták, hogy mit kezdjenek a vadászati jogukkal, ezért amikor idõt-energiát és a költségeket nem sajnálva megkeresték dr. Székely István õket a vadászok, akik igen aktívak voltak a rendszer kialakításában, könnyen a haszonbérbeadás mellett döntöttek. Most már vannak tapasztalataik, erõsödött a földtulajdonos vadászok törekvése, hogy a saját földjeiken saját jogon vadásszanak, ennek megfelelõen alakuljon ki a vadászterület, egy adott vadászati egység, ami elsõsorban kötelezettségeket jelent és csak utána a vadászati lehetõséget. Sok helyen számolnak ezzel, de sok helyen csak a vadászati lehetõség megszerzése csillog a szemük elõtt, és egyáltalán nem számolnak a várható, nagyjából tervezhetõ költségekkel. Ha a nem vadász földtulajdonosok valóságos képet szerezhetnének a MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

törvény által számukra elõírt kötelezettségekrõl, költségekrõl, adott esetben – a terület milyenségétõl, az élõhely adottságaitól, a vadállomány minõségétõl függõen – lehet, hogy mélyen kell a zsebükbe nyúlni, ha meg kell téríteni a vadászterületen bekövetkezõ vadkárokat, a vad és gépjármû ütközésekbõl adódó kártérítéseket, el kell készíttetni az üzemterveket, be kell fizetniük a vadgazdálkodási hozzájárulást, vállalniuk kell a vad védelmének és etetésének költségeit, gondoskodniuk kell a mûködési költségekrõl, a hivatásos vadász vagy vadászok fizetésérõl, járulékairól, munkaruhájáról, felszerelésérõl, közlekedésérõl, stb. … könnyebben döntenének a haszonbérbeadás mellett, ami – ha nem is sok – de biztos bevétel. Nekem úgy tûnik, hogy akár változik a törvény, akár nem … mindkét megoldás: a saját jogú és a haszonbérbe adott vadászat továbbra is fennmarad, de ahogy 1996-97-ben 30-40 százalékkal több vadászterület lett, ez a folyamat tovább folytatódik és még több vadgazdálkodási egység alakul majd ki. Hogy ez jó vagy sem? Minden az emberek mentalitásán, hozzáállásán múlik. Nyilvánvalóan kialakulnak majd példaértékû, jól mûködõ területek és lesznek gyenge, esetleg kényszerhasznosítással küszködõ vadászterületek. Ami az egészben zavar, hogy ismét jelentõsen változik a vadászok összetétele, ezzel párhuzamosan a vadászok kulturáltsága, vadászati tudománya, felkészültsége … lazul a vadászati fegyelem, több lehet a baleset, ami egyértelmûen tovább rontja a vadászat, a magyar vadászok megítélését.

Csoszogva nem lehet két métert ugrani Támba Miklós a MEGOSZ alelnökeként, mint jelezte, elsõsorban a földtulajdonosok érdekeit képviseli, annak ellenére, hogy gyakorló vadgazda, a vadaskertet is mûködtetõ Napkori Erdõgazdák Szövetkezetének vezetõje, korábban a Felsõ-Tiszavidéki Vadgazdálkodók Szövetségének is az elnöke volt.

T

ekintsük a legfontosabbnak a vad védelmét és továbbra se vitatkozzunk a minimum 3 ezer hektár nagyságú vadászterület mértékén. A területek nagyságának csökkentése mögött a legtöbb esetben kimondottan önzõ és egyéni érdekek állnak. Viszont mindenképpen foglalkoznunk kell a földtulajdonosok jogos igényével, hogy a saját földjükön akarnak vadászni. A törvény adott egy vagyonértékû jogot: a vadászati jogot. Mégis úgy érzem, hogy ezt – és most nem magamról beszélek – nem tudom gyakorolni, mert akit „csoszogásra” kényszerítenek, nem tud helybõl két métert ugrani. Hiába van egy földtulajdonosi közösségnek természetes határral kialakított 3 ezer hektárja, ha erre rárajzolnak, bekebelezi egy nagyobb vadgazdálkodási egység. Mi vidéken másképp látjuk a vadászat-vadgazdálkodás gyakorlásának jelentõségét, fontosnak tartjuk, mert elõsegíti egy-egy település, a vidék fejlesztését, mert az óvodától a nyugdíjas klubig, az önkormányzattól a külföldi kapcsolatokig részévé válik a régió életének, munkahelyet és munkalehetõségeket teremt, elõsegíti a turizmus fejlõdését és nem utolsó sorban a nem vadász földtulajdonosoknak bevételi forrást is jelent. Ha kialakul és megerõsödik egy-egy vadászterület közössége, ez a falu számára is elõnyökkel jár, mert vannak rendezvényeink, eseményeink, melyek többrõl szólnak, mint a vadászat. Csak egyetlen példa: egy „falusi” vadászbálra nem

143

Kerek-asztal kell toborozni a vendégeket, mégis többen vannak, mint a legtöbb országosan meghirdetett bálon. Úgy gondoljuk, hogy a törvénynek – minél elõbb, annál jobb – tisztáznia kell a földtulajdonosi vadászati jogközösségek jogi státusát, hogy önálló szervezetként tevékenykedhessenek, legyenek jogalanyok, köthessenek érvényes szerzõdéseket, legyen annyi jogosítványuk, mint az egyesületeknek … egyáltalán teljesíthessék azokat a kötelezettségeket – gondolok a vad értékesítésére, bérvadásztatásra, vadkár-ügyekben történõ eljárásokra, a munkáltatói jogosítványokra, stb. – amit a törvény egyébként már 1996-ban rájuk rótt.

Ne a jegyzõ döntsön! Luzsi József a MEGOSZ elnöke, vadász és a szövetségen belül a földtulajdonosok mérsékelten progresszív irányzatát képviseli, hozzászólásában két nagyon fontos témát vetett fel. Az egyik a jegyzõk szerepe, a másik a vadászati jog forgalomképessége.

S

zerintünk a törvényt mindenképpen módosítani kellene még 2007 elõtt, hogy a jegyzõk kikerüljenek a törvénybõl és a vadászterület földtulajdonosi közösségének gyûlése ugyanúgy mûködjön, mint minden más, egyesületi közgyûlés. A köztisztviselõi esküt tett jegyzõk hivatalból képviselik a földtulajdonosi gyûlésen a meg nem jelent tulajdonosokat és a 30 hektárnál kisebb földtulajdonosokat, ami nem jó megoldás, Luzsi József mert kényszerhelyzet. Tisztáés Támba Miklós ban vagyunk azzal, hogy a mûködõképesség miatt kerültek be a jegyzõk a törvénybe, de e fölött mára már eljárt az idõ. Úgy gondoljuk, hogy a földtulajdonost, akármilyen kicsi vagy nagy a birtoka, érdekeli a tulajdonának a sorsa, mert végsõ soron egyedül felelõs a földtulajdonáért és az azon folyó vadászatért-vadgazdálkodásért, ezért elmegy és szavaz a földtulajdonosok gyûlésén. Ha nem érdekli, magára vessen, hogy milyen határozatot fogad el az aktív közösség, ettõl lesz életszerû a vadászati jog hasznosítása, amit ugye valamilyen formában, de mindenképpen hasznosítani kell. A vadászati jog önállóan nem forgalomképes, a földtulajdonhoz kötött, annak elválaszthatatlan része, tehát külön nem adható el. De azt azért nem ártana tudatosítani, a földtulajdonosnak joga és lehetõsége, hogy maga helyett meghatalmazott képviselõt válasszon, aki szavaz helyette a földtulajdonosok gyûlésén, és aki egyáltalán nem biztos, hogy a jegyzõ. Nincs ellene kifogásunk, hogy a törvényes képviseletet bárki megvásárolja, fizessen érte, hogy a földtulajdonos nevében szavazhasson a gyûlésen. Azon a gyûlésen, amely valószínûleg az elsõ összehívásnál nem lesz határozatképes, de a megismételt összehívásakor a megjelent földtulajdonosok számától és arányától függetlenül tíz évre érvényes határozatot hozhat. Az az álláspontunk, hogy a tulajdonos törõdjön a tulajdonával, s ne a jegyzõ.

144

Dr. Mikó Zoltán: Mentségünkre legyen mondva, hogy tíz évvel ezelõtt a törvénytervezettel megkerestük az agrárkamarát, s mivel õk nem kívántak közremûködni, éppen a mûködésképesség megteremtése érdekében kerültek be a törvénybe a jegyzõk. Amennyiben a jegyzõ helyett másvalakit kellene jelölni, lehetõségként szóba jöhetnének a birtokhasznosítási bizottságok. Arra viszont figyelni kell, hogy csak olyan képviseleti rendszert szabad mûködtetni, amely alkalmas arra, hogy a vadászati joggal kapcsolatos kérdésekben hosszú távú, és jogilag támadhatatlan döntést tudjon hozni.

A pénz és a hatalom fog dönteni Dr. Balázs István vadászati szakértõ, volt Pest megyei vadászati felügyelõ az elmúlt években specializálta magát a földtulajdonosokkal kapcsolatos vadászati témákra. Kritikus írásai rendszeresen jelennek meg lapunkban, és egyre nagyobb a szakértõi „forgalma”. Nemrég mutatott egy hirdetményt, amely egy fiktív, tehát a valóságban még nem létezõ vadászterület földtulajdonosainak a gyûlésére hívta meg a földtulajdonosokat, hogy már most megszülethessen a döntés: saját jogon kívánnak majd a kijelölt területen vadászni, vagy haszonbérbe adják. Nyilván a határozat 2007. március 1-jétõl lesz majd hatályos, addig a vadászati felügyelõség „altatni fogja”, de nem hagyhatja figyelmen kívül(!) a területhatárok kijelölésénél, a vadgazdálkodási egységek bejegyzésénél, a vadászterületek törvényes hasznosításánál.

A

törvényt és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletet – és ezt már többször elmondtam, leírtam – módosítani kellene. Ez nem rajtunk, hanem a törvényalkotókon múlik. Nekünk az a feladatunk, hogy minden oldalról körüljárva, a véleményeket és érdekeket ütköztetve kidolgozzunk egy olyan javaslatot, amelyet mind szakmai, mind politikai szempontból a Parlament – függetlenül az erõviszonyok alakulásától – el tud majd fogadni. Le tudunk ilyen javaslatot tenni? Foglalkozunk érdemben ezekkel a kérdésekkel? Nem tudom letagadni a hivatalnoki hozzáállásomat, amelybõl egyértelmûen az következik, hogy az elsõ számú ügyfél számomra a földtulajdonos, vagyis a legtöbb földtulajdonost képviselõ dr. Balázs István jegyzõ … és csak utána következik mindenki más. Viszont ebbõl az is kiderül, hogy a vad védelme, a vadászat és a vadgazdálkodás, úgy is fogalmazhatnék, a magyar vadászat és a vadászok jövõje nem a szakemberek, nem is a politikusok, hanem a jegyzõk kezében van. Már csak ezért is foglalkozni kellene a törvény módosításával, hogy ne olyanok döntsenek egy-egy vadászterület kialakulásában, akik – tisztelet a kivételnek – nem értenek hozzá, akik kényszerbõl, alaposan befolyásolva döntenek így vagy úgy. Farizeuskodás lenne szemet hunyni afölött, hogy 2007-ben a pénz és a hatalom fogja eldönteni a jó vadászterületek sorsát, ezeknek már MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

Kerek-asztal most is többnyire megvannak a tehetõsebb réteget képvi- zalékán erdõ, illetve mezõgazdasági tevékenységet folytató selõ gazdái. De mi lesz a sorsa az üres, a gyenge adott- gazdasági szervezet lehet. Sem jogi, sem pénzügyi szemságú, az újrarajzolásnál zárványterületekké váló részeknek, pontok nem indokolják ezt a korlátozást, a haszonbérleti ahol a földtulajdonos sem akar a saját jogán vadászni, ha- szerzõdést akár egyesület, akár gazdasági társaság, akár szonbérlõ sem fog a területért tülekedni? Tudom, hozzá- magánszemély köti meg, a földtulajdonosokkal azonos csapják majd ide vagy oda, és kényszerrel hasznosítják. A pénzügyi, jogi és szakmai biztosítékok, garanciák köthetörvény megfogalmazza az „elõhaszonbérleti” jogot, azaz tõk ki. Az egyesületi forma érdemben nem zárja ki, hogy aki eddig bérlõ volt, megkapja az elsõ ajánlatot, amit vagy ugyanazon személyek több vadászterülethez jussanak, illetud vállalni vagy nem – és aztán szabad a gazda. Ha tõleg, hogy külföldiek is vadászterületekhez jussanak. már módosítjuk/módosítják a törvényt, talán a garanciáA hatályos törvény 3. § (1) kat is be kellene valamilyen jogszabályba építeni, hogy bekezdése nem ad egyértelmû egy-két év alatt ne rabolhassa le senki büntetlenül a teeligazítást a vadászati jog forrületet, a rosszul döntõ földtulajdonos és nem utolsósorgalomképessége tekintetében. ban a vadállomány kárára. Az a megfogalmazás, hogy a A vadászatra jogosultak már megmozdultak, hiszen a tét „vadászati jog a földtulajdon nem semmi, megtartják, vagy elvesztik a területüket. Egyelválaszthatatlan része” annyit re-másra alakulnak földtulajdonosi közösségek, új területhajelent, hogy a föld tulajdonjotárokat rajzolnak a térképekre … mint a dominó, úgy fog gától elkülönítve nem ruházösszedõlni a jelenlegi rendszer és egyre jobban fogy az idõ, ható át, azaz nem adható el, hogy a káoszt megelõzzük. Van már technikánk az elkerüde nem jelenti feltétlenül azt, lésére? Már csak alig 300 munkanapunk van és az Országhogy mint a földtulajdon egyik gyûlés maximum harmincszor ülésezik 2007 márciusáig. részjogosítványa – ellenérték Ezért teljes mértékben egyetértek azokkal, akik egy átmefejében – ne lehetne bérbe adneti törvénycikkely elfogadását javasolják, amely felhatalmazható, ugyanúgy, mint a földtuná a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztert a joghélajdonhoz kötõdõ földhasználadr. Bilonka Béla zagok, a súlyos ellentmondások rendelettel történõ megti jog. Döntés kérdése, hogy szüntetésére, a részletes törvénymódosítás kidolgozására. melyik megoldás érdemel támogatást, de vagy így, vagy úgy, határozott törvényi szintû rendelkezést kell hozni. Kifutunk az idõbõl A legégetõbbnek a földtulajdonosi közösség jogállásának tisztázását tartom és ezt egy konkrét javaslatban meg Dr. Bilonka Béla pécsi ügyvéd és vadász. Irodájának egy- is fogalmaztam: re több „vadász-ügye” van, lett légyen szó vad- és gépjármûütközésrõl, területi vitákról, vadászatra jogosult vagy vadász bíróság elõtti képviseletérõl. Egyike azoknak a va- Csupán két bekezdés dászoknak, akik a jog oldaláról is látják a problémákat és az utóbbi években fórumokon, szakmai beszélgetéseken, Vtv. 6. § (3) bekezdés: javaslatok elkészítésénél aktivizálta is magát. „A földtulajdonosok vadászati közössége a vadászterület hatósági nyilvántartási számával megjelölt vadászati kökáosz a vad védelmét nem szolgálja, a vadásztársa- zösség elnevezéssel, közös név alatt a vadászati jog gyaságok nagyképû bizonyosságát és a földtulajdonosok korlása hasznosítása és a vadgazdálkodással, a vadánaivitását egyaránt el kellene oszlatni. Ha figyelembe vesz- szattal kapcsolatos ügyek intézése körében jogokat szeszük a jogszabály-elõkészítések idõigényét, a hatóságok rezhet, kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és többször is meghosszabbítható ügyintézési határidejét, perelhetõ. A vadászati közösség egészét terhelõ, a szernyugodtan állíthatjuk, tényleg nagy, sõt behozhatatlan ké- vezet vagyonát meghaladó kötelezettségekért a földtulajsésben vagyunk. Ez nem türelmetlenség, tény. Tehát min- donosok földterületüknek a vadászterület egészéhez videnképpen szabályozni kellene az átmenetet, és reformra szonyított arányában felelnek a Ptk. egyszerû kezességszorul az eddig mûködõ törvény. Véleményem szerint né- re vonatkozó szabályai szerint”. hány hiányosságot pótolnia, illetõleg egyértelmûen pontosítani kellene a törvénynek, hogy a következõ tízéves cik- A Vtv. 14. § (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul: lusban mind a földtulajdonosok, mind a vadászok, mind „(2) A tulajdonosok (1) bekezdés szerint megválasztott a vadászati hatóság részére mûködõképes, életszerû, ki- és a vadászati hatóságnál nyilvántartásba vett – hatószámítható és tervezhetõ jogi környezetet biztosítson. sági igazolással rendelkezõ – képviselõje külön meghaEzek közül a legfontosabbak: a vadászati jogközösség talmazás nélkül a vadászati közösség ügyeiben eljárva, (földtulajdonosi közösség) jogállásának, a haszonbérlõk kö- a vadászati közösség nevében jogokat szerezhet, és köterének és a vadászati jog forgalomképességének tisztázása. lezettségeket vállalhat, képviseli a vadászati közösséget A földtulajdonosi jogközösség, mint egyszerû polgári jo- a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával összefüggi tulajdonközösség nem rendelkezik a vadgazdálkodás gya- gõ hatósági, illetve bírósági eljárásban és más szervek korlásához a minimális feltételként szükséges önálló szerve- elõtt, valamint harmadik személyekkel szemben. A képviselet megszûnése esetén a tulajdonosok a 14. §-ban fogzetiséggel, polgári jogi, munkajogi, adójogi jogalanyisággal. Úgy tûnik, hogy az élet túlhaladta azt a szigorú kor- lalt eljárás szerint kötelesek hatvan napon belül új képlátozást, hogy a vadászati jog haszonbérlõje csak egyesü- viselõt választani”. let (vadásztársaság) és a vadászterület több mint 50 szá-

A


145

Kerek-asztal

A

törvénymódosításnak szükségszerûen idõben meg kellene elõznie az új területhatárok kialakítását kezdeményezõ földtulajdonosi gyûlések összehívását, és értelemszerûen az ezzel kapcsolatos miniszteri végrehajtási rendelet kibocsátását is. Ez azt jelenti, hogy a törvénymódosításnak néhány hónapon belül meg kellene jelennie, ami gyakorlatilag kizártnak tekinthetõ.

Recept Figyelemmel a jelenleg hatályos jogszabályokra – Dr. Bilonka Béla – több megyei vadászati felügyelõvel egyeztetve, elkészített egy javaslatot, amely mind a „birtokon belüli” területes vadászatra jogosultak, mind az új vadgazdálkodási egységek kialakításáért „harcoló” földtulajdonosok és vadászok számára is fontos lehet.

M

inden a vadászterületek területhatárainak kialakításánál kezdõdik. A jelenleg hatályos törvény nem rendelkezik az üzemtervi idõszakot követõ új vadászterületek kialakításának mikéntjérõl, így nincs jogi szabályozás és tiltás sem, hogy a 2007 márciusa utáni idõszakra ne lehetne már most kezdeményezni a terület kialakítását. Ha az 1:10.000 vagy 1:50.000 térképen kijelölik a minimum 3 ezer hektáros vadgazdálkodási egység határait, a határon belüli földtulajdonosok (földhasználók) legalább egyharmada kezdeményezheti egy földtulajdonosi gyûlés összehívását. A területileg illetékes jegyzõnek/jegyzõknek az álláspontját érdemes idõben megismerni, hogy a gyûlésen ne érjen senkit meglepetés. A törvény lehetõvé teszi, hogy a földtulajdonos írásbeli meghatalmazással mást bízzon meg a képviseletével, így általában azoknak a földtulajdonosoknak a megbízását, akik tudvalevõleg nem jönnek el a gyûlésre, s az érvényes tulajdoni lapjukkal igazolni tudják a tulajdonviszonyukat, azok igyekezzenek beszerezni, akik jelentõs számú szavazatot kívánnak a gyûlésen maguknak biztosítani. A gyûlés idõpontját hirdetményben kell közzétenni, legalább 32 napig a területileg illetékes önkormányzatok és a vadászati hatóság hirdetõtábláin. Hogy ne fussanak ki a vadászati hatóság számára az engedélyezéshez és nyilvántartásba vételhez szükséges idõbõl, a földtulajdonosi gyûléseket idén augusztus végéig érdemes kitûzni. A gyûlésen ismertetni kell a vadászterület határait, meg kell választani a közös képviselõt, dönteni kell a vadászati jog gyakorlásáról vagy hasznosításáról, és az errõl készült határozatot, illetve jegyzõkönyvet a törvényben elõírt többi okirattal együtt 15 napon belül be kell a vadászati hatósághoz nyújtani. Ha a földtulajdonosi közösség a vadászati jogot haszonbérbe kívánja adni, a vadászterület határainak megállapításáról szóló jogerõs határozat kézhezvétele után be kell nyújtani a haszonbérleti szerzõdést és a haszonbérlõ bírósági nyilvántartásáról szóló igazolást. (Ez feltételezi, hogy a haszonbérlõ már létezõ vadásztársaság vagy olyan vállalkozás, amely jogosult vadgazdálkodási tevékenységre.) Az üzemtervi ciklusra, azaz a 10 évre szóló haszonbérleti szerzõdések megkötésénél a földtulajdonosoknak érdemes nagyobb figyelmet szentelni a bérleti díj egyértelmû megállapítására, értékének inflációs változására, a forinteuró viszonyára. Nem árt, ha a földtulajdonosok – különösen a jó területek bérbeadásánál – szakmai garanciákat, kártérítési, pénzügyi biztosítékokat is beépítenek a szerzõdésbe.

146

Nagy a valószínûsége, hogy kevés vadgazdálkodási egység határai lesznek egybõl elfogadhatóak, ha egy területrészre többen is igényt tartanak, a vadászati hatóság értesíti a feleket és 30 napot ad az egyezség megkötésére. Ha az egyezség 30 napon belül nem jön létre, a hatóság a kényszerhasznosítás szabályai szerint jár el. S végül, ahhoz, hogy 2007. március 1-jén akár saját jogon, akár haszonbérlõként elkezdhessünk vadászni, a haszonbérleti szerzõdéssel együtt be kell nyújtani a vadászterületre vonatkozó vadgazdálkodási üzemtervet, amelyet a vadászati hatóság változatlanul vagy módosítva a haszonbérleti szerzõdéssel együtt hagy jóvá és veszi nyilvántartásba a vadászatra jogosultat, valamint kiadja az éves vadgazdálkodási tervet. A földtulajdonosi gyûlés határozataival szemben közvetlen bírósági jogorvoslatnak van helye, ez azonban a jelenleg hatályos szabályozás szerint (Vhr. 11. § (1) bek.) nem halasztó hatályú a határozat végrehajtására, bár a bíróság a vadászati hatóság határozatának végrehajtását kérelemre felfüggesztheti. Amennyiben a minisztérium rövid idõn nem bocsát ki az új üzemtervi idõszakhoz kötõdõ és a területhatárok kialakításával kapcsolatos – lényegében technikai tartalmú – rendeletet, megfontolandónak tartom, hogy az OMVK és a Védegylet – közösen a földtulajdonosi érdekképviseleti szervekkel – kiadjon egy ajánlást a jelenleg hatályos törvényi rendelkezések együttes és egységes értelmezése alapján a földtulajdonosi gyûlések összehívására, lebonyolítására és dokumentálására.

A

gond ott kezdõdik, hogy sem érdekképviseleti ajánlásokkal, sem miniszteri rendelettel a törvény elõírásai nem változtathatóak meg, tehát egy átmeneti törvénycikkely kiadásának is parlamenti háttért, országgyûlési szavazást kellene biztosítani. Ehhez magunk mögött kellene tudni a pártok szakértõit, a választásokon eredményes kormányzatot … és az országgyûlési képviselõk többségét. Ha van „vadász-lobbi” … most megmutathatná, hogy mire képes!

A

kerek-asztal beszélgetést terveink szerint folytatjuk, megpróbálunk segítséget adni „elsõ számú ügyfeleinknek” a földtulajdonosoknak, miközben gondosan ügyelünk majd arra, hogy védjük a vadászok érdekeit, hiszen szerkesztõségünk a magyar vadászok szolgálatára tette le a „nagy esküt”. Arra gondoltunk, nem ártana tisztázni a „veszteség-bérletek” sorsát, hogyan lehet egy vállalkozás, netán magánszemély vadászatra jogosult, mire érdemes figyelni egy-egy haszonbérleti szerzõdés elkészítésénél, (melybõl rendre kimarad a leltár, a területen lévõ vadállomány feltérképezése), mikor és kinek az érdeke, hogy egy területet licitre bocsássanak … és még sorolhatnánk. De Önök is segíthetnek, ha megkeresnek bennünket a problémáikkal, mindazzal, amit jogszerûen szeretnének tisztán látni… várjuk a leveleiket, e-mailjeiket. CSEKÕ SÁNDOR


Aktuális

FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

Szalonka-centrum: 06-70/70-70-506

dén új hívószáma van a „szalonkavonal”-nak, mert a Vodafone Rt-vel egy – a vadászok és családtagjaik számára – rendkívül kedvezõ szerzõdést sikerült tetõ alá hoznia a Vadászati Kulturális Egyesületnek. A megállapodás lényege, hogy ha a Vodafone-t választjuk mobiltelefon szolgáltatónak, akkor egymás között ingyenesen beszélhetünk és rendkívül kedvezményes tarifa alapján számolják el a többi beszélgetésünk díjait is. A 20 ezer megkülönböztetett számmal rendelkezõ „vadász-flotta” minden bizonnyal igen jelentõs mértékben fogja befolyásolni a vadászok egymás közötti kommunikációját, az elõnyeirõl és a részletekrõl a következõ számainkban részletesebben is foglalkozunk. Ami már biztos: a Vodafone nyertük meg a vadászok mobiltelefon szolgáltatójának. Érvényes vadászjeggyel, a VKE tagsági igazolványával felszerelkezve intézhetjük, hogy a flottához tartozzunk, a Vodafone munkatársai pedig országszerte 21 márkaboltban és további, közel 300 értékesítési ponton készséggel állnak majd a vadászok és a VKE tagjainak rendelkezésére. A 06-70/70-70-506-os telefonszámon mûködõ szalonka-centrum már hívható, március 1-jétõl a vadász-flottához tartozó számokról teljesen ingyenes, más teMAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

lefonokról sem emelt díjas a szolgáltatás. A tavalyi évhez képest a szalonkacentrum is bõvíti a „szolgáltatását”, a menüpontok közé bekerült egy „börze” gomb, amelyen szalonkavadászati lehetõséget lehet fölajánlani, illetõleg keresni. (Csak zárójelben: ahhoz, hogy a börze jól mûködjön, várjuk a térítéses vagy térítés nélküli vadászati lehetõségek fölajánlását, úgy gondoljuk a lehetõségek keresõit nem kell bíztatni.)

1

06-70/70-70-506

I

2

3 4

A régiókat úgy alakítottuk ki, hogy képzeletben vízszintesen és függõlegesen felosztottuk az országot. A beérkezõ híreket a földrajzi elhelyezkedésük meghatározása után fogjuk a megfelelõ számú gombok „mögé” szerkeszteni. Például, ha valaki arra kíváncsi, hogy mi újság „szalonkafronton” a Börzsönyben, akkor a szám felhívása után a 2-es és a 4-es gombot kell benyomnia. A Magyar VADÁSZLAP szerkesztõsége – ahogy tavaly, idén is – vállalja, hogy február 25-étõl, illetõleg a szalonka vadászati idényében egészen április 10-éig naponta többször meghallgatja, feldolgozza, rendszerezi és hallhatóvá teszi a szalonka érkezésével, húzásával, elejtésével, megfigyelésével, stb. kapcsolatos üzeneteket. A 70/70-70-506-os telefonszámon fogadjuk a maximum 160 karakterbõl álló sms-üzeneteket, amelyeket feldolgozva, szintén a hírek között teszünk közkinccsé. csekõ

üzenethagyás

1

országos szalonkahírek

2

a délkeleti régió hírei

3

a délnyugati régió hírei

4

az északkeleti régió hírei

5

az északnyugati régió hírei

eredmények, tapasztalatok

1

vadászati lehetõséget kínál

2

vadászati lehetõséget keres

147

Aktuális

Halló, halló, szalonkainfó Sok ezer hívás, több száz telefonáló, lankadatlan kedv, fokozódó érdeklõdés... Õszintén megvalljuk, mi sem számítottunk ilyen átütõ sikerre, amikor egy esztendõvel ezelõtt – úttörõ kezdeményezésként – elindítottuk szalonka információs vonalunkat. Célunk az volt, hogy a hosszúcsõrûek vadászatának szerelmesei nap, mint nap, elsõ kézbõl értesülhessenek a legfontosabb hírekrõl, az aktuális vonulási adatokról, eredményekrõl, a terítékre került madarakról. Az információgyûjtés és -szolgáltatás mellett nem titkolt szándékunk volt, hogy a beérkezõ telefonhívások és sms-ek tartalmát feldolgozva valamilyen – tudományos alaposságúnak és reprezentatívnak nem nevezhetõ – de használható gyakorlati következtetéseket tudjunk levonni.

A

kedvezõtlen idõjárás miatt 2005 márciusának elsõ napjaiban még nem számolhattunk be a vonuló szalonkák megérkezésérõl. Az idény kezdetén is volt azonban néhány lelkes vadásztársunk, akik több ízben tájékoztattak bennünket arról, hogy már láttak barázdabillegetõt, pacsirtát, seregélyt, bíbicet, és örvös galambot, így valószínûleg nem várat sokáig magára a „tavasz hírnöke” sem. Az már ekkor is látszott, hogy sokak fantáziáját megmozgatta a szalonkavonal, a mobilszolgáltatótól kapott híváslista alapján kitûnt, hogy egyre többen tárcsázták a nem emelt díjas számot. ... és elérkezett március 7. napjának reggele, amikor egy lelkes hang közölte, hogy Csongrád megyében hajnali húzáson terítékre került a 2006-os év elsõ szalonkája. Ezt követõen még további 507 madár – köztük 13 dublé – elejtésérõl tájékoztathattuk az érdeklõdõket. Az „éteren keresztül” 9 vadásztársunkat köszönthettük elsõ szalonkája elejtésének alkalmából. Hétvégenként lényegesen többen ragadtak kagylót, hogy elmondják észrevételeiket, valószínûleg azért, mert ekkor azok is kijuthattak az erdõre, akik hétközben munkájuk miatt nem tölthették vadászattal a hajnalokat és az estéket. A szalonkavonalra naponta átlagban 106 hívás érkezett, ám a hívó felek zömében inkább kíváncsi Nimródok voltak, akik csak az aktuális híreket hallgatták meg. Vonulásról, elejtésrõl üzenetet csak minden nyolcadik telefonáló – 7,4 százalék – hagyott. Az sms-küldés lehetõségével nagyon kevesen – mindössze 63-an – éltek, inkább élõszóban mondták el közlendõjüket. Voltak, akik csak a puszta tényekre hagyatkoztak, mások hangulatjelentéssel és a körülmények pontos ismertetésével is kiegészítették mondandójukat. A legtöbb hívás - szám szerint 143 – március 19-én érkezett. A közlések alapján a legtöbb szalonka – 21 darab – március 26-án került terítékre. A vadászok 36-szor figyeltek meg hármas, 11 alkalommal pedig négyes cvikket. Legaktívabbak Csongrád és Baranya megyei vadásztársaink voltak, de szép számmal érkeztek tudósítások Somogyból és Veszprémbõl is. Az egyes országrészekbõl érkezõ jelentések százalékos megoszlása azt mutatja, hogy hazánk déli felében többen tájékoztatták a szalonkavonalat (északnyugat 24, északkelet 16, délnyugat 33, délkelet 27 százalék.) A szalonkavonalat értesítõ vadászok beérkezõ telefonhívásai alapján kirajzolódtak a vonulási irány és az idõjárás változásának együttes hatásai. Tavasszal a költõhelyeik felé vonuló szalonkák a Kárpát-medencébe az Adria felõl, míg a Duna-Tisza-közére, s a Tiszától keletre a Balkánról vonultak, ennek megfelelõen a déli országrészben 3-4 nappal elõbb észlelték a szalonkákat.

148

Attól függõen, hogy a hõmérséklet hogyan emelkedett, illetve süllyedt, valamint, hogy száraz, vagy csapadékos, ködös volt-e az idõ, másképpen repültek a szalonkák. A telefonálók többségének beszámolója is alátámasztja azt az elméletet, hogy enyhébb idõben, szemerkélõ esõben lassú, szinte lepkeszerûen lebegõ a szárnyalás, míg hûvös, szeles körülmények között cikázva, villámgyorsan húznak a madarak. Március közepén – a hirtelen átmeneti hõmérsékletcsökkenés következtében – a vonulás néhány napra átmenetileg teljesen leállt. Késõbb azonban olyan helyeken is felbukkantak, ahol még hófoltok fehérlettek. A hegyvidéki területek északi oldalain késõbb jelentek meg, de valamivel tovább is maradtak, mint a déli oldalakon. Több vadásztársunk mondta el, hogy tapasztalatuk szerint a szalonkák évrõl-évre tartják helyüket, kedvenc húzóhelyeikhez ragaszkodnak, azokat az évek folyamán mindig felkeresik. Ez a tavalyi idényben is így volt, a „bejáratott”, megszokott standok fölött szinte menetrendszerûen repültek át. A vonulás csúcspontja, és így a legjobb húzások a déli területeken március 19-22. és április 2-6. között, északon pedig március 20-24. és április 1-6. között voltak, ami alátámasztja azt a vélekedést, hogy tavaly két hullámban érkeztek a madarak. Április 4-én és az azt követõ napokban az északkeleti országrészben igen élénk húzásról számoltak be a telefonálók, többen – köztük öreg, sokat megélt vadászok – azt mondták, hogy évek óta nem tapasztaltak ilyen tömeges vonulást. A húzások többsége hangtalanul zajlott, és alig 15-20 percig tartott, de egy-egy melegfront alkalmával hosszabban, cippegve-korrogva repültek a madarak. Március vége felé az esti húzás néha fél óráig, hajnalban általában rövidebb ideig tartott. Az elejtés helyének és idejének közlésén kívül többen vállalkoztak arra is, hogy meghatározzák a felvett sneffek ivarát és korát. A vonulás elején túlnyomó többségében idõsebb kakasok estek, április elejére azonban mind a kor-, mind az ivararány kiegyenlítõdött. Azok, akik elmondták átélt élményeiket, tapasztalataikat, minden bizonnyal azért tették, hogy vadásztársaik is osztozhassanak örömükben vagy bánatukban, illetve, hogy tanácsokkal szolgálhassanak azoknak, akik bizonytalanok, érdemes-e kimenniük. Szalonkainformációs vonalunk segítséget nyújtott mindebben, régiónként külön-külön tudósítottunk minden érdeklõdõt, hogy milyen húzás várható, milyen az idõjárás, és hogy hajnali vagy esti lesen van-e nagyobb esély arra, hogy lássunk, és esetleg lõjünk szalonkát. W.P. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

Aktuális

Szalonka Dublé Díj A

Magyar VADÁSZLAP – együttmûködve a Törley Pezsgõgyárral – immár 14. alkalommal írja ki a Szalonka Dublé Díjat. A díjat – egy láda Törley pezsgõt – az a szalonkavadász kaphatja meg, aki hiteles tanúkkal tudja igazolni, hogy a tavaszi húzáson dublét lõtt és azokat fel is vette. Több dublé igazolt elejtése esetén is csak egy díjat adunk ki, továbbá csak azokat a jelentkezéseket tudjuk elfogadni, ahol a vadászfegyver kétcsövû, s nem félautomata. A jelentkezéseket az igazolásokkal és legalább féloldalas ismertetõvel (helyszín, idõpont, idõjárás, stb. leírásával) április 15-éig a szerkesztõség levelezési címére: Magyar VADÁSZLAP 1031 Budapest, Pákász u. 7., faxon a 06-1-24200-42-es számra vagy e-mail címünkre: [email protected] kérjük beküldeni.

Kolléganõnk, Polster Gabriella évek óta kerget egy álmot: húzó szalonkát szeretne fotózni. Aki részt vett már húzáson, az jól tudja, mire vállalkozott. Jól tudja, hogy a repülõ hosszúcsõrût néha észrevenni is alig lehet, hogy a fény sokszor már egy kapáslövéshez is kevés - nemhogy a fényképezéshez. Noha az eredménnyel még maga sem teljesen elégedett, legsikeresebb próbálkozásait rendre közzéteszi lapunkban. Ez a kép sem tûéles, nem mondhatjuk, hogy színekben pompázik, de a cvikk mindkét tagja jól látszik rajta. Biztos vagyok benne, hogy minden igaz szalonkavadász megemeli elõtte a kalapját. Valóságos fotódublé. Mi, a magunk részérõl mindenképp megszavazunk neki egy láda pezsgõt.

Szalonka nyitány

Mint operához az elõjáték, úgy tartozikhozzá immár évek óta a szalonkaidényhez a pilisi nyitány. A Vadászati Kulturális Egyesület és lapunk teremtette hagyomány tavaly megszakadt: a rendkívül zord idõjárás miatt nem tudtuk megrendezni ezt az idénykezdõ szertartást. Reméljük, idén kegyesebb lesz hozzánk az ég. 2006-ban március 11-én rendezzük Ispánhegyen a tradícionális összejövetelt, ahol az elkötelezett szalonkavadászok együtt köszöntik a tavaszt, az új idényt és erdeink királynéjának újbóli dicsõséges eljöttét. M. T MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

149

Aktuális

FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

Ne adjuk el!

A

z elmúlt években a magyar vadászok sokat tettek azért, hogy a tavaszi szalonkavadászatok az Európai Unióhoz történt csatlakozás után is megmaradjanak. Az állományt kímélõ, tudatos tavaszi szalonkavadászat fenntartása viszont további erõfeszítéseket követel mind Magyarország, mind az EU vadászaitól. Az erdei szalonka állományának fõ jellemzõit, az elmúlt évi szaporulatot, korösszetételt, ivararányt, elõfordulási gyakoriságot stb. – a terítékadatokból ismerhetjük meg a legjobban. Csak az európai uniós tagállamok évekre visszamenõ nemzeti adatainak egymással összevethetõ statisztikái tudják igazolni a felelõs vadászatot. Ezekbõl felismerhetõ az állomány növekedése éppúgy, mint a kedvezõtlen természeti viszonyokból eredõ veszteség. Napjainkban az erdei szalonkaállomány nagyságának megítélésében egymással eltérõ, ellentétes vélemények vannak, a véleményeltérést csak a megbízható adatokkal lehet eloszlatni. A hazai vadászati hagyomány jelentõsen eltér a francia-spanyol-olasz-görög és angol szokásoktól, mert a tavaszi szalonkázást ezekben az országokban tiltják, vadorzásnak minõsítik! Bármily hihetetlen is, ezen országok vadászai (számuk több millióra tehetõ) etikai vétséget követnek el, ha külföldön tavasszal vadásznak erdei szalonkára! Az ottani belföldi vadászati elvárás oly erõs, hogy az a vadászati vezetõ, aki ilyen külföldi vadászaton részt vesz, kénytelen lemondani tisztségérõl! A szigorú erkölcsi szabály egyébként az egyik oka annak, hogy viszonylag kevés külföldi jelentkezik nálunk szalonkahúzásra. A magyar tavaszi szalonkavadászat kedvezményezettjei a magyar vadászok. Ezt a hagyományos vadászati módot, arányaiban jelentéktelenül kis eredményeivel, napi teríték korlátjaival és a döntõ többségben elejtett kakasok arányával lehet indokolni.

150

Az elmúlt évtizedekben azonban majdnem minden hazai vadászati iroda kínálatában szerepel a szalonkavadászat. Viszont a bizonytalan teríték és az eltérõ hagyományok miatt ritkán sikerül eladni az elõbb említett országok vadászainak. Akik eljönnek – tisztelet a kivételnek – gyakran más tevékenységeikkel kötik öszsze a magyarországi szalonkavadászatot. A magyar vadászati irodák szalonkavadászatra vonatkozó ajánlatai felelõs francia-spanyol-olasz-görög vadászati körökben igen kedvezõtlen visszhangot váltanak ki, alkalmasak az ország vadászati megítélésének kedvezõtlenebb színben való feltüntetésére is. A helyzet egyik lehetséges megoldása véleményem szerint az volna, ha a madárdalos tavaszi ébredés felejthetetlen estéit, hajnalait csak a hazai vadászainknak engedélyeznénk, és nem igyekeznénk szalonkahúzásra idecsábítani azokat, akik az õszi-téli keresõvadászatok mellett tették le a garast. Ezzel gazdaságilag nem sokat veszítenénk, viszont elkerülhetnénk a minket érõ kemény bírálatokat. FLUCK DÉNES

Miért ne!?

S

zerkesztõségünk – tiszteletben tartva a szerzõ francia vadászlapokból kialakított álláspontját – határozottan leszögezi: a külföldi vendégek jelenleg teljes joggal szalonkázhatnak nálunk tavasszal. A lehetõség ugyanis nem a magyar állampolgárok számára, hanem Magyarországon áll nyitva. Nem valószínû, hogy bármelyik vadászati iroda nyerészkedés miatt kínálna tavaszi szalonkázást. Sokkal inkább azért, hogy félretájékoztatott nyugati vadászbarátaink is részesülhessenek abból a kivételes élvezetbõl, amit ez a vadászati mód kínál. Vagy például azért, hogy a saját szemükkel is megbizonyosodhassanak a mi sokkal kíméletesebb vadászati módunk etikus, vadászias voltáról. Ezt egyébként megtehetik az ugyancsak EU-tagállam Ausztria egyes tartományaiban is. Ha valakinek ez az etikai elveibe ütközik, senki nem kényszeríti arra, hogy nálunk szalonkázzon! Mint ahogy minden magyar vadásznak is szíve joga, hogy visszautasítson egy francia, spanyol, olasz, görög stb. meghívást õszi szalonkahajtásra - mondván, hogy a kutyákkal, kereplõkkel történõ szalonkahajtás, a több százas teríték… sérti az õ etikai elveit. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március


Vadbiológia

A nõivarúak szerepe a nagyvad szaporodásában Azt már sokan tudjuk, (mások csak sejtik, vagy még azt se…), hogy nálunk, embereknél valójában a nõ akarata érvényesül - még, ha mi férfiak ennek ellenkezõjérõl is szeretnénk meggyõzni magunkat, és ezt nõtársaink sokszor okosan hagyják is. De vajon hogyan mûködik ez az állatvilágban? Járjuk körül a témát, a szaporodásra összpontosítva, a nagyvadfajok példáján. A kiindulópont nem is lehetne más, mint az alap, a két ivar közötti különbség.

FOTÓ: MÉSZÁROS ANDRÁS

Vadbiológia

Õ már talált võlegényt. Vemhes suta

másképpen „szexuális dimorfizmus” alaktani és viselkedésbeli különbséget jelent a két ivar között. Ez szoros ok-okozati kapcsolatban áll az ivari elkülönülés jelenségével, és a fajonként eltérõ üzekedési stratégiákkal. Azoknál az állatfajoknál, amelyeknél a hím jelentõsen hozzájárul a szaporulat felneveléséhez, ez nem jellemzõ. Itt a párkapcsolat hoszszan tartó, a hímek versengése a nõstényekért gyenge, és a hímek szaporodási sikere között sincs jelentõs különbség. Annál inkább jellemzi a kétalakúság azokat a fajokat – és ide tartoznak hazai nagyvadjaink is – amelyek többnejûek, a szaporodási idõszakban a hímek között erõs a verseny a nõstényekért. A versenyben való sikeres szerepléshez ugyanis erõs testalkatra, vonzó külsõre, vagy valamilyen fegyverre van szükség. A fegyver lehet agancs, szarv vagy agyar. De hagyjuk most a hímek fegyverzetét, térjünk vissza a nõstényekhez! A csülkösvad anyaállatainak megjelenése aszerint alakul, hogy fedett, félig nyílt, vagy nyílt élõhelyhez alkalmazkodtak. Azoknál a fajoknál, amelyek fedett élõhelyeken élnek és védelmezik területüket, a nõstények jobban hasonlítanak a hímekre, azaz kisebb fokú az ivari kétalakúság. Ezek általában úgynevezett szoliter fajok, ami azt jelenti, hogy egyedül, vagy szaporulatukkal élnek. Kifejezett viszont a kétalakúság azoknál, amelyek az élõhely-típusok szegélyterületeit, az úgynevezett ökotonokat népesítik be, és szintén hasonlóvá válnak a nõstények a hímekhez a társas életmódot folytató, nyílt élõhelyeket benépesítõknél. Az ivari kétalakúság legkisebb a vándorló fajoknál, ahol a nõstények hosszabb idõn keresztül együtt vannak a hímekkel. Érdekesség, hogy ezek a nõstények azokhoz a hímekhez hasonlítanak a leginkább, amelyekkel a legtöbb konfliktusuk van. Például, a rénszarvas tehén gyakorlatilag ugyanúgy néz ki, mint a fiatal bika. A szegélyterületekhez alkalmazkodott fajoknál, ahol a két ivar más és más táplálkozási és ragadozók elleni védelmi stratégiát követ, az ivari kétalakúság kifejezett. A hímek erõt sugároznak nagyobb testméreteikkel és védekezésre alkalmas fegyverükkel, amely sok fajnál a nõstények megnyerésére is alkalmas. A hímek védelmezett területe egyes fa-

152

joknál tartalmazza a nõstények biztonságos táplálkozási helyeit. A domináns hímek a fiatal hímek elkergetésével szükségtelenné teszik, hogy a nõstény védelmezze a területét. Ilyen fajoknál a nõsténynek nincs szüksége fegyverre vagy fenyegetõ színezetre, így az ivari kétalakúság magas fokú.

Az ivari elkülönülés, vagy „szexuális szegregáció” még a leginkább társas életmódot folytató fajoknál is jellemzõ. Leggyakoribb módja az elkülönülésnek az, amikor a nõnemûek szaporulatukkal, és esetleg az elõzõ évi szaporulatukkal élnek együtt, a hímnemû egyedek pedig tõlük különválnak, és külön csoportot képeznek. Egyes fajoknál a két ivar földrajzilag is elkülönülhet, vagyis mozgáskörzetük semmilyen átfedésben nincs. Az elkülönülés mértéke fajonként, sõt fajokon belül is változatos. A nõnemû példányok általában anyai ágon szervezõdõ csoportokat képeznek. Ez nálunk különösen a vaddisznóra érvényes. A koca mintegy fél évvel a születésük után elveri maga mellõl a kansüldõket, amelyek néha egyedül járnak, gyakrabban maguk is kondába tömörülnek. Az idõsebb kanok teljesen egyedül élnek, szoliter életmódot folytatnak, csak búgáskor csatlakoznak a kocákhoz. Az anyai ágon történõ csoportszervezõdést kimutatták a gímszarvasnál is. A tehenek utódai az ünõkor utáni elsõ ellést követõen, amikor elválnak anyjuktól, vele átfedõ mozgáskörzetet használnak. Így az õszi csapatba álláskor a rokonok találkozása valószínû. Persze nagy egyedsûrû-


Az ivari kétalakúság,

FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN Az õzbak alig nagyobb a sutánál ségnél, a százas, vagy még nagyobb csapatok kialakulásakor rokonságban nem lévõ példányok is csatlakozhatnak egymáshoz. A kialakult csapatok létszámukat és összetételüket tekintve nem állandóak. Tarvad-összetételük is változik, ám gyakran fiatal, sõt középkorú bikák is melléjük szegõdhetnek. Az is megeshet, hogy a két ivar egyébként már szétvált csapatai idõlegesen egyesülnek. Ilyenkor mindig a bikák haladnak a csapat végén. Az ivari elkülönülés az õznél a legkisebb mértékû. Az erõsen fedett, erdei élõhelyen az õz télen sem hajlamos nagy csapatokba tömörülni, de a bakok gyakran csatlakoznak a gidáit vezetõ sutához. Mezei élõhelyen is gyakori a vegyes csapatok kialakulása, de ezek sokkal nagyobbak, akár 40-50 példányból is állhatnak. Ismeretes, hogy az ivari kétalakúság közvetett oka az elkülönülésnek. Nagyvadfajaink közül a legkisebb mértékû az ivari kétalakúság az õznél. Nincs kizárva, hogy ez az oka az elkülönülésre való gyengébb hajlamnak. Egyes elméletek szerint az elkülönülés egy ragadozók elleni védelmi stratégia, hiszen a fegyverrel rendelkezõ hímek sikeresebben védik meg magukat, mint a sérülékenyebb nõstények. Ezért a nõstények olyan élõhelyeket választanak, amelyek fedettebbek, biztonságosabbak, még akkor is, ha ott esetleg rosszabb a táplálékkínálat. Egy másik magyarázat azt mondja, hogy az elkülönülést a két ivar táplálkozási stratégiájában rejlõ különbségek okozzák. A nõivarúak kisebb testméretük miatt kisebb mennyiségû táplálékot igé-

Vadmalacok: Hány marad életben?

nyelnek, ezért a hímektõl eltérõen, képesek a jobb minõségû táplálékrészeket kiválogatni. Így a két ivar különbözõ területeken kényszerülhet táplálkozni. Végül van egy olyan feltevés is, hogy a két ivarnak más és más az aktivitási ritmusa, ezért nehéz együtt maradniuk. A gímszarvasnál ki is mutatták, hogy a vegyes csapatok tagjainak aktivitása sokkal kevésbé szinkronizált, mint az egyivarúaké.

Az üzekedési stratégiák összefüggésben vannak az ivari kétalakúsággal. Fajonként rendkívül változatosak, sõt egy fajon belül is lehetnek különbözõ megoldások. Öt hazai nagyvadfajunk legalább négy üzekedési stratégiát követ. Ebbõl a szempontból talán csak a vaddisznó és a muflon mutat hasonlóságot egymással. A fajok lehetnek egynejûek (monogámok) vagy többnejûek (poligámok). A többnejûség elsõsorban azoknál fordul elõ, amelyek hajlamosak a csoportképzésre. A nagyvadjaink hímjei – ugyanúgy a legtöbb emlõs esetében – a párosodás aktusát leszámítva nemigen járulnak hozzá a szaporodás sikeréhez. Így aztán a nõstényeknek nem is lenne elõnyös magukhoz kötni õket. Annál fontosabb számukra, hogy a legerõsebb hímmel párosodjanak, és így szaporulatuk is erõs legyen. Abból, ha egy hímet megosztanak egymás között, hátrányuk nem származik. Ezért uralkodó viselkedési formává a többnejûség válik. Az erõs hímek több nõstényt termékenyítenek meg, a gyengék pedig a párosodásért vívott küzdelemben sikertelenek maradnak. Hazai nagyvadjaink mind többnejûek – bár az õz esetében ez nyilván alacsonyabb fokú. A nagyemlõsök között – a ragadozók többségének kivételével – a többnejûség gyakoribb. Ami a szarvasféléket illeti, a fajok evolúciója a többnejûség mértékének növekedését mutatja. A „primitív” fajok közül a délázsiai muntják szarvas nõsténye például valóban csak egy, legfeljebb két hímmel párzik. Ennek viszont nem csak az lehet az oka, hogy az evolúció alacsony fokán áll, hanem az is, hogy erdei életmódhoz alkalmazkodott, egyedül vagy párban élõ faj. Az ilyen, fedett élõhelyet elõnyben részesítõ fajok általában territoriálisak is. A hím, vagy mindkét ivar kijelöli területét, és védelmezi is azt. Ilyen az õzbak is, amely elsõ-

153

Vadbiológia

FOTÓ: SZABÓ MÁRTA

sorban azokkal a sutákkal párzik, amelyeknek mozgáskörIgazi érdekesség a dám üzekedési stratégiájának változázete az õ territóriumával átfedésben van. Ebbõl az is kö- sa az állomány sûrûségének függvényében. Kis populáció vetkezik, hogy a suta sem mindig ugyanazzal a bakkal pá- esetén a bikák kóborolva keresik fel az üzekedõ teheneket, rosodik. Egyrészt elõfordul, hogy valamely bak territóriu- és követik azokat. Ahogy a sûrûség nõ, a bikák barcogó mán belül van egy ún. szatelit, vagy csatlós bak. Másrészt területet foglalnak, és inkább e terület, mint az odavona suta körzete több bak territóriumába is belenyúlhat. zott tehenek védelme foglalja le õket. A távozó teheneket Ugyanis az azonos ivarúak egyedei osztják fel egymás kö- nem igyekeznek megállítani, vagy hárembe tömöríteni. Bár zött a területet. Míg a bakok territóriumai alig fedik át a bika agresszívan védelmezi a területét, megtûrhet maga egymást, a suták mellett egy másik, mozgáskörzetei kinem feltétlenül sebb-nagyobb mértékfiatal bikát is. ben átfednek ugyan, Az állomány sûrûde itt is érvényesül a ségének további területmegosztás. A növekedésével az két ivar egymás köilyen csatlós bikák zötti területi átfedései száma megnõ, és viszont jelentõsek. a barcogóhelyek Legújabb kutatások területe néhány pedig azt is kimutatnégyzetméternyire ták, hogy üzekedéskor csökken. A bikák a suták jó része kiteknõt kaparnak, rándulásokat tesz a megjelölik vizelemozgáskörzetén kítükkel és spermávülre – a magyarázat jukkal, és a továbszerint azért, hogy biakban ezt a mitöbb bakot is felmérnimálisra csökkent jenek, mielõtt az területet védelmeegyikkel elköteleznék A muflon átlagban egy bárányt ellik zik. Ezeket a temagukat. rületeket látogatAz õz üzekedési stratégiája tehát alapvetõen a territo- ják a tehenek párosodás céljából, igyekezvén kiválasztani a rialitáson, mégpedig a táplálékforrás területvédelmén ala- terület központjában barcogó, erõsebb bikákat. Az ilyen lek pul. Más fajoknál ettõl eltérõ viselkedési formákat figyel- típusú üzekedési viselkedés megfigyelhetõ több más fajnál hetünk meg. És bár mindegyik hazai nagyvadfajnak jel- is, például egyes antilopfajoknál. lemzõ saját üzekedési módja van, ezek változhatnak is. A nõstények birtoklásának csak egyik formája a gímVáltozhatnak mindenekelõtt a populáció sûrûségétõl füg- szarvasnál jellemzõ háremtartás, amikor a hímek vigõen, befolyásolhatja azt az idõjárás és a táplálékforrás szonylag állandó összetételû nõnemû csoport felett gyakínálat. Sõt az egyes populációkon belül is lehetnek kü- korolnak egyeduralmat. A muflonnál és a vaddisznónál lönbözõ üzekedési stratégiát folytató egyedek, a koruktól, a hímek olyan vegyes ivarú csoportokban próbálnak párkondíciójuktól, a hierarchiában elfoglalt helyüktõl függõen. zani, amelyekben több hímnemû példány van. Az összeA gím és a dám, sõt a szikaszarvas esetében is elõfor- csapások eredményeként dominánssá vált hímek védeldul egyfajta territorialitás, ami itt a bõgõ-, barcogóterü- mezik az üzekedésre kész nõstényeket. Eközben az alálet (stand) védelmét jelenti. A dám „lek”-et is képezhet rendelt hímek más, zaklató taktikát követnek: a csopor(ez több bika egymás melletti párzóhelyét jelenti), amikor tot kerülgetve igyekeznek egy-egy nõstényt leválasztani a territórium végtelenül kicsivé zsugorodik. Tarthatnak az és párzásra bírni. A domináns hímek sikeresebben páremlítetteken kívül háremet (területbirtoklás helyett, a te- zanak, de nagyobb az energiaráfordításuk is. Ha az aláhenek birtoklása), vagy éppen kóborolhatnak a mozgás- rendelt hímek is nõstényeket próbálnának védelmezni, a körzetükben, hogy az útjukba esõ üzekedõ tehenekkel al- harcok során jóval több energiát veszítenének, ráadásul kalomszerûen párosodjanak. a párzásban is kevésbé sikeresek lennének, hiszen alulA gímszarvas jellemzõ üzekedési stratégiája a háremkép- maradnának a domináns hímmel szemben. (Hasonló jezés. Ez a viselkedési forma általában azoknál a fajoknál for- lenség gímszarvasnál is elõfordul: a csapat körül ólálkodul elõ, amelyek mozgékonyak. A karibu (amerikai rénszar- dó mellékbikák idõnként tehénhez jutnak, de ez nem vas) üzekedése például a nyári táplálkozási helyrõl a télire ugyanaz. Itt a mellékbikák nem a csapat tagjai, míg a történõ vándorlás közben zajlik. Ebben a helyzetben nem muflonnál és vaddisznónál idõlegesen azok. Még, ha az lenne hasznos a területvédelem. Mivel a gímtehenek az üze- alárendelt példányok viselkedése hasonló is némiképp. A kedési idõszak közeledtével csapatokba tömörülnek, ennél a szakirodalom is egyértelmûen megkülönbözteti a két fajnál is hatékonyabbnak tûnik a csapat követése, mint a te- stratégiát!) rület védelme. A tehenek egyenetlen eloszlása miatt ugyanKisebb egyedsûrûségnél, amikor ilyen vegyes csoportok is egy terület nagy üres részeket is tartalmaz. Ha viszont nem alakulhatnak ki, a hímek nagy területeket járnak be, sok a tehén, a gímszarvas üzekedési viselkedése is változhat. üzekedésre kész nõstényeket keresve. Ez az üzekedési Ilyenkor egy-egy bõgõhelyen, például vadföldön, több bika is stratégia, amelyet a dámnál már megemlítettünk, minden bõghet egymástól nem messze, és jellemzõbbé válik a bõ- hazai nagyvadfajunknál elõfordul. gõhely területvédelme, mint a háremek kísérése.

154


Vadbiológia Az ivarérettség

ezen idõszaka nem követel tõle nagy energia-befektetést. A vemhesülés után a megtermékenyült petesejt hólyagcsíra (blasztula) állapotban megáll az osztódásban, és a méhfal nyálkahártyáján úszkál. Csak mintegy öt hónap elteltével, december végén, január elején ágyazódik be és indul további osztódásnak, majd összesen tíz hónapos vemhességet követõen májusban megszületnek az õzgidák. Ezt a jelenséget petenyugvásnak (diapauzának), illetve késleltetett be-

FOTÓ: POLSTER

GABRIELLA

elérésének ideje fajonként és fajokon belül is változik. A vaddisznó leggyakrabban élete elsõ évében vemhesül, és a muflonbárányok többsége is vemhesülhet. A szarvasféléknél a gida-, illetve borjúkorban történõ vemhesülés a természetben csak kivételes esetekben következik be. Zárttéri tartásban azonban gyakori. Ennek oka, hogy az ivarérettség, vagyis a nõnemûek peteérése és -leválása nem a kor, hanem a testtömeg függvénye. Vagyis, ha egy fiatal nõstény sok és jó minõségû táplálékhoz jut, akkor hamarabb éri el a szükséges testtömeg küszöbértékét. A vaddisznónál például az ellések idõbeni elhúzódásának egyik oka az, hogy egyes süldõk nem érik el ezt a testtömeget a búgási idõig, csak késõbb, és ekkor vemhesülnek. Így azonban az ellés is késõbbre tolódik. Természetes körülmények között a késõn ellett példányok jó része elhullik. Ezeknél a fejletlenebb anyáknál ugyanis gyengébb a tejtermelés, tapasztalatlanabbak, ezért kevesebb sikerrel nevelik fel szaporulatukat. Ráadásul a szaporulat fejletlenül megy neki a télnek. Takarmányozással a fejletlenek életben maradását elõsegítjük, az életben maradottak azonban õsszel Ha sok a dám, a még anyjuknál is késõbb érik el azt a testtömeget, amellyel vemhesülhetnének. Így a hátrányok halmozódnak, az ellések pedig mindinkább elhúzódnak. Érdekesség, hogy minél kisebb valamely vaddisznó populáció átlagos testtömege, annál kisebb testtömeg mellett válnak a kocasüldõk szexuálisan aktívvá. Nálunk a gímtehenek majd' mindegyike vemhesül, sõt jobb élõhelyeken az ünõk jó része is sikeresen párzik. Rosszabb élõhelyen azonban az ünõknek csak kis hányada éri el a vemhesüléshez szükséges testtömeget, és olyan populációk is ismertek (például Skóciában), ahol még a 3. éves tehenek sem vemhesülnek. Itt gyakran elõfordul, hogy a tehenek egy-egy vemhességi és utódnevelési év után annyira lefogynak, hogy gyakran kihagynak egy évet, és csak a második évben vemhesülnek újra.

A vemhesség ideje az egyes fajokra jellemzõ. Rokon fajoknál – például a szarvasféléknél – minél nagyobb a testtömeg, annál hoszszabb a vemhesség. A fajok sikeres szaporodási stratégiája az lehet, ha a legjobb kondícióban vemhesülnek, a szaporulatuk pedig olyan idõszakban jön napvilágra, amikor jók az életfeltételek és bõséges a táplálék. Ezek a feltételek a gímnél és dámnál adottak, hiszen a vemhesség ideje 7-8 hónap, így az õsz eleji vemhesülést követõen május-júniusban történik az ellés. Az õznél viszont a magzat méhen belüli fejlõdési ideje csak mintegy 5 hónap volna. Így vagy az üzekedés történne nagyon késõn, már lecsökkent kondíció mellett, vagy a gidák születnének túl korán. Az õzsutának ezért a patás állatok között egyedülálló stratégiája van. Az üzekedés nyáron történik, amikor a suták a legjobb kondícióban vannak, tehát a legtermékenyebbek. Õsszel a sutának még lehetõsége van kondíciója fenntartására, hiszen a vemhesség MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

tehenek keresik föl a bikát ágyazódásnak nevezzük, és sok más fajnál is megfigyelhetõ, például a medvénél, menyétféléknél. Az õz viszont abban egyedülálló, hogy a be nem ágyazódott embrió saját maga irányítja fejlõdését. Ez a megoldás biztosítja, hogy a suta az õsz folyamán fönntartsa kondícióját, mert a vehem nevelésnek ez a szakasza nem kíván tõle nagy energiát. Az õznél is elõfordul azonban, hogy az ünõk az üzekedési idõszakra nem érik el azt a küszöb-testtömeget, amely a peteleválást lehetõvé teszi, és csak késõbb veszik fel a bakot. Ekkor a petenyugvási idõszak lerövidül, sõt el is maradhat! A suta legtöbbször ikergidákat ellik, az ünõknél azonban gyakori, hogy csak egy petesejt érik meg. Ha a suta kondíciója valamilyen oknál fogva gyengébb az átlagosnál, az egyik embrió nem ágyazódik be, vagy a beágyazódott embriót elvetéli. A méhen belüli embrióhalandóság az õz esetében gyakoribb, mint a gímnél vagy a dámnál, de jóval ritkább, mint a vaddisznónál. A koca által megellett malacok száma igen szoros összefüggést mutat a koca kondíciójával. Rosszabb makktermõ években a méhen belüli halandóság erõsen megnõ. Ezt a veszteséget takarmányozással természetesen csökkenthetjük. Nincs azonban adatunk arra vonatkozóan, hogy a takarmányozás milyen mértékben tudja kiváltani a kiesõ makktermést.

A születési arányszám és felnevelt szaporulat aránya határozza meg alapvetõen valamely populáció növekedésének sebességét, miután nagyvadfajainknál a felnõtt példányok elhullási aránya jóval kisebb, mint a szaporulaté. Az úgynevezett növekedési ráta többé-kevésbé testtömeg arányos, vagyis a kisebb testtömeggel rendelkezõ fajok növekedése általában gyorsabb.

155

Vadbiológia ben az életszakaszban a legnagyobb az elhullás. A muflon esetében az újszülött halandóság 5-20 százalékos, alacsonyabb, mint az õznél, és erõsen befolyásolják az ellést megelõzõ tél hóviszonyai. Havas tél után a juhok lecsökkent kondíciója miatt az újszülött halálozások száma megnõ. Ennél azonban sokkal jelentõsebb a bárányok téli elhullási aránya, ami havas években elérheti az 50 százalékot is, máskor viszont alig haladja meg a 10-et. A muflon szaporodási teljesítménye tehát évrõl-évre erõsen változó, és nagyban függ a hóviszonyoktól. Mielõtt azonban ezt bárki érvként hozná fel arra vonatkozóan, hogy ebbõl is látszik, hogy a faj nem õshonos, nem tudott alkalmazkodni hazai viszonyainkhoz, legyen szabad megjegyeznem, hogy kisázsiai õshazájában az állományok növekedése ugyanúgy erõsen változik évente. A különbség csak annyi, hogy ott a bárányok elhullását kiváltó tényezõ nem a hó, hanem a szárazság, ami kiégeti a növényzetet, lecsökkenti a táplálékkínálatot. Végeredményben, a populáció növekedése – nem számítva a vadászati hasznosítást – ugyanolyan mértékû, mint nálunk. Az ember szaporodási stratégiája nem sokban hasonlít a nagyvadfajokéhoz, a civilizációs hatások miatt pedig már nyomon követni is nehéz. Egy biztos, e hatások ellenére sem mindig érvényesül az egynejûség, úgy tûnik ez kinek-kinek ízlése szerint való… A különbözõ stratégiákat nem szükséges minõsítenünk, a végeredmény minõsít. Ez pedig azt mutatja, hogy bár sokféle viselkedési és élettani megoldás van, mindegyik lehet sikeres, hiszen biztosítja a faj fennmaradását. Dr Náhlik András egyetemi tanár

FOTÓ: POLSTER

GABRIELLA

Persze a növekedés sebessége nem csak a testtömegen múlik, hanem befolyásolja azt az adott faj stratégiája is. A vaddisznó például nagyobb számú utódot hoz világra, de ezek jóval sérülékenyebbek, mint mondjuk a szarvasfélék utódai, nagyobb arányban hullanak el. Ráadásul a szaporodási teljesítmény jóval egyenetlenebb, mint a szarvasféléknél, a megszületett és felnevelt szaporulat száma évrõl-évre jelentõsen változhat. A megszületett malacok aránya nálunk, összehasonlítva a többi európai országgal, kiugróan magas, átlagban eléri, sõt meg is haladja a kocánkénti hat malacot. Ebbõl a nyár végére már csak átlag 2,5-3 malac marad, és télen további elhullások vannak. A vaddisznó populációk gyors növekedését elõsegíti az is, hogy a szaporulat többnyire már élete elsõ évében vemhesül. Vélhetõen a korai, márciusi-áprilisi ellés, és a gyorsabb egyedfejlõdés teszi lehetõvé a muflonnál is a bárányok nagyobb részének vemhesülését. A születési arányszám ennél a fajnál juhonként átlag 1 bárány, köszönhetõen a mintegy 8 százaléknyi ikerellésnek. Az egyéves kort megért egyedek száma azonban évrõl-évre erõsen változik. Egyes években elérheti a juhonként 0,9 példányt, máskor lecsökken akár 0,4-re is. A szaporulat elhullását döntõen a havas napok száma és a hótakaró vastagsága határozza meg. Az õz születési arányszáma némileg meghaladja a sutánkénti másfél gidát, azonban döntõen a magas újszülött halálozások miatt az egyéves kort csak minden második gida éri el. A gímszarvas és dámszarvas születési arányszáma és felnevelt szaporulatának aránya nagy hasonlóságot mutat. Mindkét fajnál a születési arányszám egy nõnemû egyedre vetítve 0,9 körül mozog, míg a felnevelt szaporulat aránya mintegy 0,7, alig kisebb, mint az õznél, ahol ez a szám 0,8 körüli. A muflon kivételével minden hazai nagyvad fajunk (beleértve a vaddisznót is) felnevelt szaporulatának nagyságát döntõen az újszülött halandóság határozza meg, mert eb-

Amikor a gímborjak megszületnek, bõven van táplálék

Vadászok, vadászotthonok

Trófeák, versek, ideák… Az ember nem csak a szemével lát. Az elénk táruló látványt – legyen az bármi és bármilyen is – az emlékeink és az érzelmeink töltik meg konkrét tartalommal. A falak itt homok sárgák, az elegáns bõr ülõgarnitúra ébenfekete. A vendég, aki belép e falak közé, azonnal észreveszi a lakás kialakítása során felhasznált anyagok kiváló minõségét, és persze azt is, hogy a ház lakójának kitûnõ ízlése van. De ennél többet aligha lát. Holott a drapp színû falak Afrika homokját, a mély-fekete bútorok pedig az alacsony fekvésû esõerdõk ébenfáit idézik. Akit megérintett már ez a világ, az talán még a sajátos afrikai illatokat is érzi…

É

rden vagyunk, Bán Beatrix otthonában. Vadászkörökben egyre ismertebb ez a név. A Diana Vadászhölgy Klub elnökeként és a VKE alelnökeként a vadászati kulturális közélet egyik legaktívabb szereplõje. Kitûnõ szervezõkészségének, nyitott, toleráns és derûs természetének köszönhetõen „sikerre van ítélve”. Közgazdász, egy tekintélyes útépítõ cég társtulajdonosa és egyben gazdasági igazgatója. Ebben a minõségében is eredményes. A nappaliban beszélgetünk, az „Afrika-szobában”, a lakásnak abban a terében, ahol a tárgyak – trófeák, könyvek, fényképek és ajándék-mütyürkék – már önmagukban is sok mindent elárulnak a ház lakójáról. – Az ott egy szárított virágcsokor? – Elszáradt szegény és egyszerûen nem tudtam kidobni… – Ez lenne a gazdagság titka? Gyûjts össze mindent, ne dobj el semmit? – Nem, nem! Ez inkább az érzelmek és élmények „tartósításának” a titka… – És ez a fénykép? – A nagyapám. Két évvel ezelõtt halt meg. Idõs korában is eleven, fiatalos, ambíciókkal teli ember volt, ám egy kisebb baleset nyomán kórházba került és ott máról-holnapra összeroskadt. Sokat jártunk hozzá a kórházba, szörnyû volt látni, ahogy leépül, tönkremegy. Nem akartam, hogy így maradjon meg az emlékezetemben. A halála után teleraktam a házat a fényképeivel, amelyek azokban az idõkben készültek, amikor még a „régi” volt. És sikerült. Ma már újra mosolyog, ha felidézem magamban a képét… – Fontos a család? – A legfontosabb. Az otthon nekem nem házat, nem bútort jelent, hanem nyugalmat, szeretetet és vidámságot.

158

A családi együttlét újra meg újra feltölti az embert. A vadászat élményét és örömét is édesapámnak köszönhetem…. – A múltkoriban, egy beszélgetés alkalmával a hölgyvadászokról szólva azt mondta nekem valaki, hogy szerinte egyfajta pótcselekvésrõl van szó… – Miért, a férfiak esetében nem az? Nincs különbség a motivációt illetõen férfiak és nõk között. A természet szeretete, a kalandkeresés, a vágyakozás a megküzdött sikerek után - nos, ezek alapvetõ emberi tulajdonságok. Aki nem a vadászatból él, tehát nem hivatásos vadász, az valamit pótol a vadászat által, valami olyasmit próbál megtalálni a vadászat révén, aminek a hiányát érzi, és ebben az értelemben valóban beszélhetünk egyfajta pótcselekvésrõl… – Ma már közel kétezer nõ vadászik… – A Diana Klub szervezése idején, 2003-ban ezervalahány levelet küldtünk ki. És háromszáznál is többen azonnal jelezték: ez jó ötlet. Nagy az igény egymás megismerésére, a kulturált, élményt adó rendezvényekre. A férfiaknak és nõknek egyaránt szükségük van ünnepekre. És talán magának a vadászatnak is szüksége volt már arra, hogy némiképp lágyuljon és finomodjon a róla kialakított társadalmi kép. A „Dianák” pozitív témát jelentenek a sajtónak, sokat tehetnek a vadászat népszerûsítéséért, a gyermekek természeti neveléséért, egyszóval: a vadászat társadalmi elfogadtatásáért… – És a tapasztalatok? Milyen érzés és élmény férfiakkal együtt vadászni? – Kedvesség, figyelmesség vesz bennünket körül, bár a fizikai megpróbáltatásoktól, esõtõl, sártól, hidegtõl természetesen senki sem védhet bennünket meg. Ám én például nemcsak bírom, de élvezem is a próbatételeket. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március


FOTÓK: KÖRTVÉLYESI LÁSZLÓ

A leggyorsabb lábú kísérõket mindig én kapom… – És amikor elérkezik a lövés pillanata? – Az egyben az igazság pillanata is! Higgadtság, koncentráció, önuralom nélkül ugyanis nem megy. Szeptemberben például olyan helyzetben hibáztam el egy derék bikát, amilyennél jobbat nem is kívánhattam volna. De az esetek többségében nem a körülményekben kell keresni a magyarázatot, a hibát. A kudarc szinte garantált, ha bármilyen feldolgozatlan feszültség van az emberben. Vagy ha ideges. Mert mondjuk a munkahelyén felhúzták… – Nem tudom elképzelni, amint csapkod, kiabál… – Vannak dolgok, amik kihoznak a sodromból. Például a hanyagság, a lustaság, a pontatlanság. Vagy, ha éppen akkor fagy le a számítógépem, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá… Ez utóbbi indítékon mindketten jót derülünk. Bea teát készít, s közben fényképeket mutat, melyek Kisújbányán készültek, a Keleti-Mecsekben. Kisújbányát német telepesek alapították a XVIII. században, de az 1970-es években elzártsága miatt elnéptelenedett. Most, mint üdülõfalu születik újjá. Az egyik képen egy felújítás alatt álló ház látható. A tetõn már új cserepek piroslanak. Az egykori sváb parasztházból vadászház lesz. – Édesapám vadászterületet bérel a Keleti-Mecsekben… És az már-már szerelem, amit e gyönyörû, változatos és embert próbáló táj iránt érzünk… Már az is eszembe jutott, hogy vénségemre majd odaköltözöm… – És Afrika, a másik szerelem? – Hatszor jártam ott, tucatnyi vadam van Afrikából. Ám, mégis azt mondom: tulajdonképpen még éretlen vagyok ahhoz a csodavilághoz. Az ég kékje, az állatok sokasága és egzotikus szépsége rabul ejti az embert. Ez fertõzés, nem lehet kiheverni. Újra meg újra vissza kell menni, vagy legalábbis olvasni kell róla. Egyébként elõbb-utóbb szeretnék az összes veszélyes nagyvadból egy-egy példányt elejteni… – Bátorságra vall… – Nem vagyok félõs. A magány, az éjszakai erdõ se rémiszt… – És mondjuk egy egér? – Az egeret is én szoktam elkapni, ha véletlenül belopakodik a házba! De a villámlástól tényleg félek… – No és az irigyektõl? Nálunk meglehetõsen sokan vannak ugyanis azok, akik nehezen tudják elviselni mások sikerét…

– Nem tudom... de szerintem az úgynevezett sikeres emberek megítélése mindenekelõtt attól függ, hogy az illetõ maga hogyan éli meg a saját gazdagságát, sikerét. A kérkedés joggal kelt visszatetszést… – Van kedves költõje? – Az erdélyi Reményik Sándor. És Kányádi… Gyakran és szívesen mondtam rendezvényeken verseket. Református tiszteletesünk is felkért nemrégiben, hogy szavaljak az esküvõjén… – Parfüm? – Háromfélét is kedvelek. Ebbõl kettõ markánsabb illatú, egy pedig édesebb… – Szép és praktikus a konyha… – Ismerem az úgynevezett „nõi szerepeket” és örömmel azonosulok is velük. Édesanyám belém nevelte a rend, a tisztaság, a fõzés szeretetét. Nem megtagadni kell mindazt, amit egy nõtõl elvárnak, hanem egyeztetni más célokkal és feladatokkal. Amit fontosnak vélünk, arra mindig jut idõ… – Szerelem? – Tizenegy éves koromban voltam elõször szerelmes. Lukács Andrásnak hívták a fiút. Lakótelepi szerelem volt…. – Minden nõnek van férfi-ideálja… – Az enyém õszinte, megbízható, családcentrikus és ezzel együtt olyan ember, aki igényli is és sugározza is a szeretetet… – És persze vadász is… – Igen, az jó lenne..! BÉKÉS SÁNDOR

159

Dianák Szenvedély - apáról leányra

A

borsodi vadászok számára bizonyára nem ismeretlen Bótáné Batta Olga neve. A miskolci hölgy – akit januárban beválasztottak a megyei vadászkamara etikai bizottságába is – megalakulása óta alelnöke a Diana Vadászhölgy Klub helyi szervezetének. – Megyénkben 70 körül van a vadászjeggyel rendelkezõ hölgyek száma, de sajnos elég nehéz õket bevonni a klub életébe – panaszolja. Õ mindenesetre nem adja fel, továbbra is azon igyekszik, hogy összefogja a régiójában élõ puskaforgató lányokat, asszonyokat. Nem is sikertelenül, hisz neki köszönhetõ, hogy a borsodi Dianák mára a szervezet meghatározó bázisát képezik, és rendszeresen vesznek részt a szakmai és kulturális rendezvényeken. Olga vízgazdálkodó és földmérõ technikusi végzettséggel rendelkezik, de a vadászat mesterségét is nagyszerûen érti. Volt kitõl tanulni... – Édesapámmal pici gyermekkorom óta rendszeresen járok vadászni, õ oltotta belém a természet szeretetét. 8 éves koromig „zsákmányszerzési vágyamat” horgászattal elégítettem ki – mondja szerényen. Pedig korábban nemcsak hétköznapi pecás volt, hanem versenyszerûen ûzte ezt a sportot. Egészen az országos válogatottságig vitte. 1992-ben kezdett vadászni, azóta tagja a 8700 hektáron gazdálkodó, vegyes vadas jellegû Bélusvölgye Vadásztársaságnak. Szenvedélyes vadász – amikor csak teheti, kint van a területen. Leginkább a vaddisznóhajtásokat kedveli, amelyeken mindig hajtóként vesz részt. A csodálatos élményeken túl a vadászatnak köszönheti azt is, hogy megismerkedett férjével, akivel tizennégy esztendeje a megyei vadásznapon találkoztak össze. Párjával azóta boldog házasságban élnek, és 4 éves kisfiukkal már sok közös vadászkalandban volt részük. Nem kétséges, hogy természetszeretete – ahogyan õ is örökölte – gyermekére is átragad, mert ebben a családban vadászni – szinte „kötelezõ”. W.P.

Kamara, Védegylet, Vadászhölgy

N

em mindenki családi hagyomány nyomán jut el a vadászatig. Bíró Gabriella famíliájában nem voltak puskaforgató emberek, neki mégis szenvedélye, sõt szakmája lett a vadászat. Az OMVK fõmunkatársa a Kertészeti Egyetemen szerzett diplomát, majd ezek után iratkozott be a vadgazda mérnöki szakra Gödöllõre. „Megfertõzésében” nagy szerepe volt a közelmúltban elhunyt Szabó Sándornak, akinek a budai Attila utcában volt preparátormûhelye. Hozzá járt sokat Gabi, s nála találkozott vadászokkal. Közben a preparálás mesterségét is kitanulta többé-kevésbé. Gödöllõn 1997-ben szerzett diplomát, és pár hónap múlva az akkor alakuló Országos Magyar Vadászkamaránál kapott állást. Azóta is itt dolgozik, s egyben a társbérletben mûködõ Országos Magyar Vadászati Védegyletnek is munkatársa. És hogy el ne felejtsük, a Diana Vadászhölgy Klub titkára. Gabi nagyon örül, hogy egész nap, foglalkozásszerûen kell a vadászattal foglalkoznia. A kamaránál az oktatási kérdések, a Vadászévkönyv, szakmai és kulturális programok szervezése, és a megyékkel való kapcsolattartás tartozik hozzá, bár a kis apparátusban mindenki mindennel foglalkozik. – Nagy siker a klub, örülök, hogy ott lehettem az alakulásnál. Jelenleg 250 tagunk van az ország minden pontjáról. A vadászjegyet váltó mintegy 1500 Dianához képest ez talán nem tûnik soknak, ám a tagság igen aktív. Nekem nincs területes tagságom, de a barátomnak igen. Õ régebben vadászik, kiterjedt kapcsolatrendszere van, de már sokfelé hívnak engem „saját jogomon” is. Kedvenc vadam az õzbak, tíz év alatt tizet lõttem. Azt a vadászatot szeretem, ahol igazán meg kell dolgozni a sikerért. A vadászatban a szabadság érzését, a természetjárás mellett a társaságot és a barátságot szeretem legjobban. A legfontosabb, hogy maradjon annyi idõnk egymásra, hogy elmesélhesd, mit lõttél a hét végén. M. T.

160


Dianák Az erdészfiúkat is lepipálta fjú hölgyekre nem illik fogadást kötni, de vannak kivételek. A 2004-es Országos Ifjúsági Vadászvetélkedõn a szegedi Kiss Ferenc Szakközépiskola szakoktatója például fogadást ajánlott tanártársainak: jövõre egy lány áll majd a dobogón. A kollégák megmosolyogták, õ azonban állta a szavát. A 2005-ös versenyen ezüstérmet szerzett Juhász Lenke, az iskola csapata pedig gyõzött. – Az elmélet jól ment és nem volt gond a lövészettel sem, évek óta veszek részt korongvadász versenyeken – meséli. – Amikor azonban a motorfûrész láncfeszességét is pillanatok alatt beállítottam, és még a kezemet se vágtam el, akkor éreztem némi csodálkozást. Az ifjú hölgy a közelmúltban lett nagykorú, és nemrég válthatta ki elsõ vadászjegyét. Édesapját követi, Juhász Pál, a Dalerd Zrt. ásotthalmi erdészetének a vezetõje, maga is versenyszerûen korongozott. – Apa szinte pólyás koromtól kihordott vadászni, DélAfrikába és Erdélybe is elkísérhettem, igaz, puska nélkül. Nagy szerepe van abban is, hogy kedvenc vadam a szalonka lett. Szinte minden nap kint vagyunk, és gyakran „elugrunk” a Mátrába, a Szigetközbe vagy a Dunántúlra is. Eddig 11-et sikerült lõnöm.

I

Barátnõk lettünk

J

ó kis csapat! – állapították meg az „idegenek” – férfiak és hölgyek(!) – a Hajdú-Bihar megyei vadászhölgyekrõl, akár a hortobágyi vadásznapokról, akár a budavári trófea-kiállításról, akár az eddigi Diana-bálokról esik szó. A csapat egyik leglelkesebb szervezõje, „motorja” Juhász Sándorné, Éva, aki a debreceni Harmónia vadászbolt eladója, és aki „már” tucatnyi éve vadászik, tagja a Hajdúszováti Vadásztársaságnak, ahol a férje hivatásos vadász. – Az esküvõ után kezdtem el vadászni – mondja a rövid fekete hajú, csillogó szemû fiatalasszony – elõször kacsázni vitt el a férjem, majd az idényben az apróvad-vadászatok jelentettek számomra hatalmas bulit. Akkor még a hajdúszoboszlói Profi-áruházban dolgoztam, mint eladó, pénztáros, majd üzletvezetõ … és hihetetlenül vágytam a természet csöndjére, ahol nem zúgtak a hûtõnek, nem zakatolt a pénztárgép. Hat éve dolgozom a vadászboltban, sok vadászt ismerek és engem is sokan ismernek. A baráti kapcsolatoknak köszönhetem, hogy lõttem már dámbikát és több vaddisznót. Két-három évente van lehetõségem, hogy õzbakot lõjek és rendszeresen járunk a férjemmel szalonkázni is. Képzelje, tavaly Tégláson egy öreg tölMAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

Lenke 2003 óta versenyez koronglövõként egy Beretta 682-essel. A magyar nõi mezõnyben a felnõttek között is nyerni szokott, a 2005-ös Nagydíjat 200 korongból 138 találattal nyerte. Az angliai VB-n 142 találattal 16. lett. Azt mondja, nem tud eleget edzeni, és itthon nemigen szorítják meg. Nemsokára valószínûleg hozzájut egy méretre készített Blaser F3as puskához. - Apróvadból a vadliba kivételével már mindent lõttem. Nagyvadból muflont még nem. Persze szarvasbikát sem, azt csak az érettségi után szabad elejteni. Egyik versenyen viszont már nyertem egy érmes õzbakot. A továbbtanulás nem kérdéses: Sopronba készül. Az út kitaposott, hiszen a bátyja már oda jár egyetemre. A vadászat mellett szenvedélye a síelés. Táncolni is szeret, de a fényes báloknál többre becsüli a baráti beszélgetéseket. M. T.

gyesben vártam a szalonkákat és a rám repülõ négy madárból három szalonkát sikerült meglõnöm és fölvennem… így ötre emelkedett az eddigi eredményem. – A Diana Vadászhölgy Klub alakulásakor ismerkedtünk meg a megyében vadászó hölgyekkel, és ma már szinte napi a kapcsolatunk, bármirõl van szó, segítjük egymást, barátnõk lettünk. A vadászati idényben legalább egyszer – majdnem mindig máshol – közös vadászatokat szervezünk, sõt már Erdélyben is voltunk együtt. Kezdetben maceráltak bennünket a férfi vadászok, hogy így akarunk „közéjük férkõzni”, de ma már ez senkinek nem jut az eszébe, mert látják, hogy nekünk nem státuszszimbólum a vadászat, mindent komolyan veszünk, amibe belefogunk … és mindig vannak ötleteink… a vadászaton pedig – legyen szó öltözködésrõl, viselkedésrõl – igyekszünk példát mutatni. Éva 17 éves gimnazista fiának, Lorándnak könnyû dolga van, beleszületett a vadászatba, nem nehéz kitalálni, hogy milyen pályát szeretne választani. Cs. S.

161

Dianák

S

ok vaddisznóskert van az országban, de olyan valószínûleg csak egy, ahol a vendéget egy ifjú, szõke, mosolygós lány fogadja. Nagy Enikõ, a KEFAG Zrt. DélKiskunsági Erdészetének kerületvezetõ erdésze egy 1000 hektáros erdészkerületet és egyben a 600 hektáros kunbajai vaddisznóskertet is vezeti. Vadász-erdész dinasztia sarja, nagyapja, dédapja is vadászott, édesapja, Nagy Endre pedig ugyanennél az erdészetnél fõvadász. Enikõ itt született, itt nõtt fel, ezért értelmetlennek tartja a kérdést, hogy miért ezt a pályát választotta. A bácsalmási középiskolai évek után a Soproni Egyetemen szerzett vadgazda mérnöki diplomát, majd a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában erdész technikusi minõsítést. A DALERD-nél kezdett irodai munkával, ám amikor 2001-ben szülõföldjén akadt egy „tõ melletti” állás, nyomban azt választotta. – Régebben az erdészek és a vadászok kizárólag férfiak voltak, de ma egyre több lány választja ezt a szakmát. Én nem érzem a hátrányát annak, hogy nõ vagyok. A férfikollégák elfogadnak, én pedig minden munkát el tudok végezni, amit õk. Igaz, legtöbbjük gyerekkorom óta ismer, némelyikükkel együtt nõttünk föl. Persze idõnként azért csipkelõdünk…

FOTÓK: MÁROK TAMÁS

Erdészlány vadászdinasztiából

A vadászatban nem a trófea mérete érdekli, kedvence az a 17 centis agyarú kan, amelyet hazafelé autózva, legjobb barátai társaságában ejtett el. És nagyra becsüli annak a vén baknak a kicsiny agancsát is, amelyiket édesapja lövetett vele pár éve a falu mellett. Kedvenc vadja a szalonka, a családjának és barátainak évek óta szervez párnapos szalonka-túrákat az ország szép tájaira. Merthogy édesanyja és a nõvére is vadászik. – A legnehezebb ebben a munkában az idõbeosztás. Gyakran kelek hajnalban és érek haza késõ este. Évekig éltem együtt egy erdészfiúval, aki nehezen értette meg, miért nincs 5-kor meleg vacsora, és miért én hagyom el utolsónak a disznóhajtás terítékét. Aztán õ is vadászni kezdett, és utána megértõbb lett…

Enikõ szolgálati lakásban, az erdészet központjában él. Nem érzi hátrányát annak, hogy nem faluban vagy városban lakik. Munkáját szereti, nagy karrierre nem vágyik, célja, hogy a disznóskertje minél jobban mûködjön. Ennek érdekében gyümölcsfákat telepít, igyekszik változatosan takarmányozni az állományt, és a száraz területen szeretne majd egy-két szélkerekes vagy napelemes kutat telepíteni. Késõbb következik majd a család és a gyerekek. Akkor persze, még nehezebb lesz majd beosztani az idejét. M. T.

162


Dianák

Vagány csajok evallom férfiasan, az elején kissé tartottam tõlük és bizonyos fenntartásokkal kezeltem a nõi vadászokat. A Diana Vadászhölgy Klub megalakulásának hírére is csak morgolódtam magamban. Minek ez, kinek hiányoznak, miért nem maradnak otthon, fõzni? Aztán jöttek az elsõ fecskék és mind több fiatalasszonnyal találkoztam a vadászatokon, köztük nem egy olyannal, aki férfiakat megszégyenítõ biztonsággal kezelte a puskát. Nem beszélve arról, hogy rá kellett jönnöm, a nõk – csakúgy, mint az élet más területén – a vadászatban is pontosabbak, precízebbek és bizonyos helyzetekben kitartóbbak, mint mi férfiak. Ám az igazi csapás az volt számomra, amikor egyszerre három hölgy is jelentkezett a baranyai vadászkürtös tanfolyamra. Mondanom sem kell, hogy taroltak. Jöttek, láttak, gyõztek, és szinte lesöpörtek mindenkit. Olyan konokul és kitartóan gyakoroltak – sok esetben vérzõ, kicserepesedett szájjal – hogy pár hónap elteltével a Baranya Vadászkürt Együttes soraiban találták magukat. Babirád Ferencné, Móni, Hohmann Ferencné, Zsuzsa, és Videcz Virág egymást bátorítva jelentkeztek a tanfolyamra, bár azóta kiderült, hogy egyáltalán nem jellemzõ rájuk a visszahúzódó viselkedés. Számos esetben úttörõként, belevágva a legképtelenebb dolgokba is, de véghezviszik, amit elterveznek. Amellett, hogy õk az elsõ vadászkürtös hölgyek, alapító tagjai a Diana Vadászhölgy Klubnak, de még a korongvadász versenyeknek is állandó résztvevõi. Pályájuk több ponton találkozik. Mindhárman egészségügyi szakközépiskolát végeztek, dolgoznak, az asszonyok gyerekeket nevelnek, de emellett imádják a természetet és a vadászatot. Igazi csapatemberek, akikre mindig minden helyzetben lehet számítani. És, hogy mit szól mindehhez a család? Nos, a férjek támogatják asszonykáik sikertörténetét, a gyerekek pedig büszkék az anyukáikra, akik Európa számos országában – Franciaországban, Horvátországban és Romániában – sikeresen szerepeltek a Baranya Vadászkürt Együttes tagjaiként. A GYAKI G ÁBOR

B


163

Safari

Fehéren, feketén 2004 augusztusában sikerült elõször Afrika földjén vadásznom. Apukámmal utaztunk ki, aki már másodszor volt kint, és most engem is magával vitt. Nagy izgalommal indultam neki ennek a kalandnak, hiszen egykor Kittenberger Kálmán minden könyvét elolvastam. Kíváncsi voltam, hogy vajon ugyanazt fogom-e látni, érezni, mint amit Õ. Sokan mondták, akik már voltak Afrikában vadászni, hogy „meglásd, ha majd hazajössz, téged is elkap az AFRIKABETEGSÉG”. Akkor még nem értettem meg, hogy mirõl is beszélnek. Az utazás fárasztó és nagyon hoszszú volt. A farm, ahol elszállásoltak

minket kellemes és jól felszerelt, s a házigazdák is kedvesek, figyelmesek voltak. Nekem azonban meglehetõsen furcsa volt, hogy a személyzet, akik természetesen mind az ott élõ feketék közül kerültek ki, nem léphettek be oda, ahol tartózkodtunk. Külön barakkokban éltek, és megvolt a maguk sajátos, furcsa életformája. Kizárólag a vadászkísérõnk, Manuel volt az egyetlen, akivel közelebbrõl találkoztunk. Az õ kapcsolata a vaddal és a vadászattal egészen különleges volt. Egyszemélyben õ volt a hordárunk, a „távcsövünk”, hiszen kitûnõ szemével már több száz méterrõl észrevett


Safari mindent. Amikor pedig kellett, õ volt az utánkeresõnk is, még a vérebeket is megszégyenítõ módon. Csak csodálkozva néztem, hogy mi alapján megy a sebzett vad nyomán, amikor egy csepp vért sem találtunk. Neki köszönhetõen csodálatos trófeákat tudtam hazahozni. Életem elsõ afrikai vadja az oryx volt. Rácserkelve, egy kicsit már a naplemente határán sikerült meglõnöm, egy .300 Winchester Magnum fegyverrel, de sajnos csak másnap ta-

úgy éreztem, bizonyítanom kell, nem hozhatok szégyent a vadászhölgyekre. A kedélyemet a végsõkig borzolta, mert „természetesen” ez sem maradt helyben, és ezért az önbizalmam már vészesen fogyatkozott. Manuel nyugtatgatott, hogy a lövés jó helyre ment. Hamarosan kiderült, hogy igaza volt. Egy kicsit hosszú, de kitartó keresés után meglett az áhított nagykudu bikám. A lövés kiváló volt. Azt mondták, hogy a kuduk igen szívósak és gyakran elviszik a lövést.

láltuk meg. Az elsõ éjszakám ezért álmatlanul telt. Másnap újult erõvel indultunk neki a vadonnak. Manuel ismét bizonyítva tudását, egy sûrû bozótban megpillantotta az elõzõ nap megsebzett oryxomat, amelyet így sikerült végre terítékre hozni. Nagyon boldog voltam, mert szarvai az ottaniak szerint is erõsnek számítottak. Ezen a napon még egy varacskos disznóval is megajándékozott a vadászszerencse. A legnagyobb élményem mégis a nagykudu vadászat volt. Napokon keresztül próbálkoztunk, de nem sikerült. Hol a kudu nem hagyta magát, hol pedig én voltam a bûnös, mert kétszer is elhibáztam. Még szerencse, hogy csak hibázás volt, mert különben, ha csak egyetlen csepp vért is találnak, a teljes árat ki kellett volna fizetni, és a vendég a trófea nélkül térhet haza. Harmadjára aztán egy víztározó mellett lõttem rá az öreg, és számomra elsõ és legszebb kudubikára. A lövés után sem csökkent egy jottányit sem a „vadászlázam”, mert ez a vadfaj volt az, amelyet leginkább szerettem volna elejteni, és a két elõzõ hibázás után már

A csodálatos vadásznapok egyre fogytak. Hihetetlenül sok vadat láttam, de mégis az volt az érzésem, hogy ez csak töredéke lehet annak, amirõl a Kittenberger könyvekben olvastam és magam elé képzeltem. Ahogy telt az idõ, egyre jobban erõsödött bennem a honvágy, hogy újra otthon, a börzsönyi hegyek között lehessek. Akkor úgy éreztem – talán a fáradság és a meleg miatt – hogy ezt a vadászatot nem nekem találták ki. Ma már belátom: tévedtem. Nem sokkal a hazautazás elõtt még sikerült lõnöm egy tehénantilopot is. Így aztán négy trófea büszke tulajdonosaként, rengeteg élménnyel tértem haza. Most így visszagondolva, már értem, hogy mi az AFRIKABETEGSÉG, amelyrõl olyan sokan meséltek nekem, és majd idõvel engem is levesz a lábamról. Valóban így is lett. Biztos vagyok benne, hogy még visszatérek a fekete földrészre, és viszek valakit magammal, akit szintén utolér ez a furcsa, gyönyörû és örökre gyógyíthatatlan nyavalya. DÁKAY ZSUZSANNA


Mûvészportré

Színes ceruzák és vadászfegyver C.I.C nemzetközi nagydíj, Csergezán Pál Díj, „Arany ecsettoll” mûvészeti nagydíj, FACE pályázat nyertese, „Hubertus Kereszt” arany fokozata… Ha csak e rangos kitüntetések listáját látja valaki, nyomban kalapot emel az alkotó munkássága elõtt. Akkor is, ha nem tudja, ki az, aki mindezen díjakat kiérdemelte. Festésben megõszült szakállas aggastyán képe jelenhet meg lelki szemei elõtt. Pedig az illetõ még ötven éves sincs. Ráadásul törékeny hölgy. És még vadász is…

A

ki ismeri a hazai vadászfestõket, már tudja, hogy ez a leírás egyedül Valaczkai Erzsébetre illik. Ritka, hogy valaki elõbb rajzolta, festette a vadat, vadászatot, mint hogy puskát vett volna a kezébe. Általában fordítva szokott történni. Kivéve, ha valaki kisgyerek korától benne él abban a természeti környezetben, amely naponta új csodák megismerésére készteti, s természetes módon éleszti fel benne a zsákmányolás vágyát, örömét. Mert nem csak az elejtett vad, a gombostûre felszúrt „kapitális” szarvasbogár, a növénygyûjteménybe eltett, szépen vasalt levél a zsákmány, de az a róla készített rajz, festmény, vagy a saját erõbõl megszerzett ismeret, tudás is. A pusztaföldvári tanyán nevelkedõ Erzsike magáénak tudhatta az alföldi mesevilágot, s a padlásablakból nézte a tanya körül fácánt hajtó vadászokat, vagy a nyúlbefogást. Nagyapja is vadászott, s õ nézte az elejtett vad tollazását, nyúzását, bontását, hamar megtanulva a hasonlóságokat és különbségeket a háziállatokétól. A rajz már kisiskolásként „benne volt” a kezében, barátnõjével levelezõlapokat másoltak a többieknek. Másodéves gimnazistaként, 16 évesen került Fülöp Erzsébetnek, a vásárhelyi iskola neves festõjének a szárnyai alá, s indult meg azon a

166

Mûvészportré

nehéz, szép úton, amelyen ma is halad. Természetesen a biológiát választotta a rajz mellé, amikor a szegedi tanárképzõre jelentkezett, s szakdolgozatát a tanya környékén végzett ornitológiai-etológiai megfigyeléseibõl írta, „Hogyan viselkednek a Harangos-ér madarai?” címmel. Tán ebbõl is látszik, hogy a madarak állnak szívéhez a legközelebb. Hogy ezt jól is csinálja, bizonyítja a FACE „Magyar vadvilágért” címmel 2002ben kiírt bélyegpályázatán elért elsõsége is. Díjnyertes alkotásán három tõkés récét ábrázolt. Hasonló szeretettel veti papírra-fára a kisemlõsök, ragadozók, õzek képmásait is, úgy, mint a markáns kérgû öreg fákat. A nagyvaddal a nyolcvanas évek elején ismerkedett meg közelebbrõl, mikor friss házasként a Bükkbe, MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

Tarnaleleszre költözött, s a puszta helyett az erdõ lett állandó helyszíne sétáinak. Motívumai közt már gyakori a szarvas, a muflon, s mivel egyre többen kérnek vaddisznós képet, beleszeretett e látszólag egyszerû, de igazán jól csak ritkán megfestett, megrajzolt vad ábrázolásába. A fõiskolán minden technikával „hivatalból” meg kellett ismerkednie, mégsem vonzotta az akvarell, s bár illusztrált már könyvet temperával festett madarakkal, mégis legjobban a ceruzarajz, majd az ebbõl – a közönség unszolására – „kinõtt” színes pasztell-technika a legkedvesebb számára. Olajjal késõn kezdett festeni, szinte „kényszerbõl”, a közeli Pétervásárán tagja volt egy alkotóközösségnek, ott beszélték rá erre a mûfaj-

ra. Tisztelte az olajat, meg félt is tõle. Eleinte csak tájképet festett, majd egyre bátrabban az állatokat is megjelenítette a tájban – öt évig tartott, mire megszerette a vele való munkát. Tagja a Magyar Alkotómûvészek Országos Szövetségének és az Altamira Egyesületnek. Biológia-rajz szakos tanárként sok tehetséges, jókezû gyereknek segítette a pályakezdését. Idestova tíz éve vezetõje a Gemenci Alkotótábornak, ahol meghívás alapján kiválasztott vadászfestõk vesznek részt, a 14-15 alkotó kétharmada törzstagnak számít. Meggyõzõdése, hogy mindig van mit, és kell is tanulni másoktól. De amint az orvoslásban, e mûfajban is vannak sarlatánok, akik egy-két év után mûvésznek kiáltják ki magukat, miközben „négyzetméterre termelnek” és sorozatban gyártják az igénytelen „piacos” másolatokat – saját gondolat nélkül. És a vadászat? Az mindig is volt, igaz, puska nélkül. Ha teheti, minden este kinn van vizslájával szalonkázáskor, a varázs a lövés nélkül is azonos... Hat éve kötötte össze életét Muri Mihály képbecsüssel, aki sokfelé és sokat vadászik, s rábeszélésére három éve Erzsike is letette a vadászvizsgát. Nagy élménye volt, hogy Zalában festõ kollégája, Rékasi Csaba lövette meg vele élete elsõ szarvasbikáját – szalonkát viszont még nem lõtt, csak hibázott. Talán majd az idén... SOMFALVI ERVIN

167

Mikor- mi mennyiért

Mikor- mi mennyiért?

ARANY ÉS EZÜST VADÁSZÉKSZEREK! EÖRDÖGH - 1982 KFT. 8624 BALATONSZÁRSZÓ SZÓLÁDI ÚT 1/9. TEL.: 06-70/310-2923 06-70/290-2978

FOTÓ: AGYAKI GÁBOR

KISKERESKEDELEMMEL FOGLALKOZÓ VADÁSZBOLTOK JELENTKEZÉSÉT IS VÁRJUK!

Várjuk a FeHoVán, a 14/b standon.

M

árciusban az erdei szalonkára lehet vadászni, de vigyázat: a befogott vagy elejtett erdei szalonkákkal tilos kereskedelmi tevékenységet folytatni. Ez nem jelenti azt, hogy a lõtt szalonkát a vadász nem viheti haza, mint ahogy az árjegyzékek egy részében szereplõ „elvitel” szó sem az elejtett madár megvásárlásának, hanem a vadászati lehetõség biztosításának a díja. Az erdei szalonka vadászati lehetõségeinek árai igen változatos képet mutatnak. 20 és 50 euró között van általában a napidíj, de van olyan terület, ahol húzásonként 7 eurót kérnek a vadásztól, ugyanitt 42 euró a heti díj és 100 euró az egész idényre szóló tarifa.


Néhány területen – a viták elkerülése érdekében – az elejtett madarak után is fizetni kell, 3 és 9 euró közötti a díjtétel. Forintban közölt árakat alig találtunk. Ahol forintért is lehet szalonkázni, ott 2 ezer Ft a napi részvételi díj, de akad olyan hely is, ahol húzásonként 10 ezer forintot kérnek, igaz ebben a hivatásos vadász felvezetése is benne van. Egy másik ajánlat szerint: 5 ezer Ft/nap/vadász az egyszeri stand díj, a heti részvételi díj 10 ezer Ft, az egész idényre a részvételi jegy ára 20 ezer Ft. Az árak az áfát nem tartalmazzák. DR. BALÁZS ISTVÁN

169

Évezredek bizonyítékai A görög mitológia megalkotója, Platón szerint a mai Attikai-félsziget és az Euboia szigete közötti szoros környékén élõ kolchiszi hajósok, az argonauták voltak az elsõk, akik az aranygyapjú miatt áteveztek a Feketetengeren, egészen annak legkeletibb pontjáig, az egykori Phasis városába. A legalább 2500 évvel ezelõtti eseményrõl az utókor azt is tudni véli, hogy õk hozták görög területre az elsõ fácánokat. A Kaukázus nyugati lábánál, a Phasis-folyó környéke teli volt a szép színezetû, hosszú farktollú madárral, amit késõbb fázisinak, vagyis fácánnak hívtak.

Fácánok a múlt ködében

A

fácán eredetét, kialakulásának történetét alig ismerjük. Köszönhetõ ez annak, hogy az eredeti ázsiai területén napjainkban is igen sok faja, és szinte számtalan alfaja él. A különbözõ fácánfajokat a külsejük alapján is nehéz megkülönböztetni, csontjaik alapján pedig szinte lehetetlen. A legújabb rendszerezõk nem véletlenül sorolják a fácánfélék (Phasianidae) családjába a frankolinokat, a tyúkokat és a fürjeket, míg a fácánokat inkább a fajdok (Tetraonidae) családjába tartozónak vélik. Emiatt a tájékozatlan olvasó könnyen úgy gondolhatja, hogy a 45-50 millió évvel ezelõtt, az eocén korban élt Palaeophasianus, vagy a 10-20 millió évvel ezelõtti kõzetekben megtalált Miophasianus a neve után ítélve tényleg a fácánok õsének tekinthetõ. Utóbbit Magyarországról, az Eger melletti Felsõtárkány település szélén fekvõ Güdör-kert 11-12 millió éves szenes-agyagos mocsári üledékébõl is kimutatták 2001-ben. Az összehasonlító vizsgálatokkal arra a következtetésre jutottak, hogy az innen elõkerült ujjperc csakis a fácánhoz sorolható. Felmerült, hogy Ázsiában (Türkmenisztánban, Kínában, Grúziában, Oroszországban) sikerült kimutatni a Phasianus elsõ, jégkorszaki képviselõjét. A felsõ-pleisztocénbõl, az elmúlt 100 és 10 ezer évvel ezelõtti idõszakból a Brit-szigetekrõl, Franciaországból, Németországból, Olaszországból, Ukrajnából, Grúziából, Szíriából, Kazahsztánból és Kínából is jelezték a kutatók a Phasianis colchicus elõfordulását, amelyekrõl az adatokat összesítõ Tyrberg azonban megjegyzi, hogy, a leletek valószínûleg áthalmozott üledékekbõl származnak, és a csontokat rosszul határozták meg. Nem valószínû tehát, hogy a jégkorszakban a fácán a Kaukázustól nyugatra is elõfordult volna, bár ennek nem volt semmilyen állatföldrajzi akadálya. Legújabban Zlatozar Boev bolgár õslénykutató szerint a ma is élõ közönséges fácán (Phasianus colchicus) már legalább 130 ezer év óta kimutatható Bulgária jégkorszaki üledékeibõl, következésképpen Európa ezen területén õshonosnak tekinthetõ. Megállapítását arra is alapozza, hogy jóval a görög mitológiai idõk elõtt, Krisztus elõtt 5530 és 5480 elõtt élt fácáncsontokat is talált a Balkánon. A bolgár kutató úgy véli, hogy a Phasianus colchicus colchicus alfaj õshonos Bulgáriában, miközben a P. c. mongolicust és a P. c. torquatust valóban betelepítették, és szerinte az eredeti alfaj azért tûnt el, mert keresztezõdött a másik kettõvel. A fosszilis madárcsontokban gazdag és jól kutatott Kárpát-medencébõl a történelem elõtti idõkbõl a fácánt még senkinek sem sikerült megtalálnia. Magyarországról dr. Jánossy Dénes Visegrádról és Zalavárról XIV-XV. századból származó régészeti lelõhelyekrõl, csontmaradványaik alapján mutatta ki. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

Évezredek bizonyítékai

A fácánok kalandos históriája évente 60-70 ezer került terítékre. Ugyanekkor az ország több területén kísérleteztek néhány kínai- és japán fácánfaj honosításával is, de azok legnagyobb része a hazai klímánál melegebb éghajlatról származik, ezért kényességük miatt sikeres honosításukhoz nem sok reményt fûzött.

A keresztezõdõ fácánok – a lakomák kedvencei

Kertekbõl, a szabadba Több mint háromszáz évvel ezelõtt, 1702-ben Miskolczi Gáspár az „oktalan állatokról” írt „Egy Jeles Vadkert” címû könyvében már szinte mindent elmondott a fácánról. Tudatta velünk, hogy „a némellyek által Vad Pávának nevezett fátzán leginkább az alacsony bokrokon fészkel, és alkalmasint Magyarországban is elõfordul, különösen a Török-földön, a hódoltságokon”. Megemlíti, hogy a fácán amolyan törökös madár, mert ha valamely vár, vagy város határában megjelenik, az hamarosan török kézre is kerül. Feljegyezték, hogy amikor Nagyvárad török kézben volt, fácán is bõven találtatott, mihelyst ismét a keresztény világhoz tartozott, annyira eltûnt, hogy csak az urak parancsolatjára tudtak egyet-egyet elfogni, hiszen „húsa minden vad madarak felett kívánatos ízû”. 1846-ban a Táncsics Mihály által lefordított, és „a kor kívánatához alkalmazva” kijavított, Raff György gyermekeknek írt „Természethistóriája” szerint a fácán a páva után a legszebb madár a világon, akkora, mint a házityúk, de hosszú farkát nem tudja olyan kerekre kiterjeszteni, mint a páva, vagy a pulyka. Megjegyzi, hogy Ázsiában és Afrikában vannak vadul „járó” tarka és fehér fácánok is, míg ezek nálunk csak nagy urak udvaraiban és kertjeiben találhatók. A XIX. század végén már azt is tudni vélték a lexikonírók, hogy a fácán a legostobább madarak egyike, amely a XIX. század végén Cseh- és Magyarországon nemcsak fácánosokban, hanem egészen elvadultan is található. Lovassy Sándor 1927-ben megjelent könyvében már részletesen ír a fácánról, amelyre a tyúkfélék között leginkább a feltûnõen hosszú és elhegyesedõ farka jellemzõ. Eredeti hazája a Fekete-tenger északkeleti partvidéke, a Kaukázus, a Kaszpi-tó környéke, Turkesztán, a Pamírfennsík, Dzsungária, a Tiensan, és a mongol földön át az Amúr folyóig és a Japán-tengerig elnyúló terület. Szerinte Magyarországon a XVII. században a nagyobb uradalmakban már tenyésztették, és azóta nálunk már meghonosodott, állandó vadnak tekinthetõ. A XX. század elején legtöbb a Dunántúlon és az Alföldön volt belõlük, ahol MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

Bizonytalan, de valószínûsíthetõ utalások jelzik, hogy a kis-ázsiai õshazájú fácánt, mások szerint vadászfácánt Európában a rómaiak honosították meg, és ugyanekkor terjesztették el Kínában, Mongóliában és Koreában is. Jóval késõbb Marco Polo is leírta a lakomákon feltálalt fácánokat. A vadhúsokat kedvelõ hunok és a magyarok konyháján is szerepelhetett. Német kutatók úgy vélik, hogy már a rómaiak idején, több mint kétezer évvel ezelõtt is az asztalok dísze lehetett a fácán, de 600 évvel ezelõtt már biztosan az volt. A közönséges fácánt (Phasianus colchicus) a Brit-szigetekre esetleg már a rómaiak eljuttatták, de a VI. és a XI. századok közötti idõszakban már biztosan bejutott, majd hatszáz év alatt Walesben, Skóciában és Írországban is ismerték. A XVII. század elejére azonban gyakorlatilag kipusztították, ezért az 1830-as évektõl kezdve többször is betelepítették, de a közönséges fácán helyett a kínai örvösfácánt (Phasianus torquatus), és a japán zöldfácánt (Phasianus versicolor) részesítették elõnyben. Emiatt a ma élõ fácánoknak – nemcsak Angliában, de máshol is – színe, tollazata és mérete rendkívül változatos. Európa mai fácántérképére rátekintve szinte alig találunk fehér foltot. Hiányzik Skandinávia északi és hegyvidéki területeirõl, a Pireneusokból, az Ibériai-félsziget nagy részérõl, és minõ meglepõ: Görögországból is, ahova a hagyomány szerint elõször vitték be. Észak-Amerikába valószínûleg a XVII. század elején jutott el az elsõ fácán, és az 1800-as évek végétõl már közönségesek voltak a vadon élõ formáik. Olyannyira ez történt, hogy Dél-Dakota állam címermadara az örvös fácán, – az Egyesült Államok egyetlen nem õshonos állatát ábrázoló címerállata. Az a kérdés, hogy egykoron a fácán önmagától repült-e át Kis-Ázsiából a Balkánra, és onnan esetleg tovaterjedt, az teljes bizonyossággal el nem dönthetõ. Azt azonban tényként kellene elfogadni, hogy a vadászfácán az ember közremûködésével már legalább 2000 éve az európai madárfauna sikeresen alkalmazkodott, tökéletesen beilleszkedett képviselõje. DR. KORDOS LÁSZLÓ õslénykutató, egyetemi m. tanár

171

kintheti e t g e m t e k in e k Termé a FeHoVa-n

Könyvkritika

Szajkó István: Sörétlövés K

íváncsian vettem kezembe a FEHA Kft. gondozásában a közelmúltban megjelent könyvecskét, amelynek alcíme: Alternatív sörétek. Az 52 oldalas tanulmány hiánypótló szakirodalom. Ez az elõnye, ugyanakkor a hátránya. Elõnye, hogy eddig nem jelent meg még ilyen átfogó, tudományos igényû, magyar nyelvû szakirodalom a sörétlövés ballisztikájáról, tudományáról. Hátránya, hogy az átlagos vadász számára a töménytelen mennyiségû képlet és grafikon nincs hétköznapi nyelvre lefordítva, ezért sokunk számára bizonyára érthetetlen marad. A sörétes lõszerek felépítését bemutató rész eddig ismeretlen, vagy kevésbé közismert információkat tartalmaz. A különféle fojtások tulajdonságai, valamint az egyes kaliberek összehasonlítása minden vadász számára az újdonság erejével hat. Nagyon élvezetes a söréttöltetek alternatív anyagairól készült írás. Ki gondolná, hogy létezik például cink, bizmut, vagy wolfram-nikkel-vas sörét. Aki tudja, annak is sok érdekességgel és újdonsággal szolgálnak a fent említett anyagokból készülõ töltetek tulajdonságainak bemutatását célzó részek. Az acélsörét használatáról, bel-, kül-, és célballisztikai viselkedésérõl, a hozzávaló fegyverek körérõl igazán átfogó, használható – és ami még fontosabb – közérthetõ tudnivalókat olvashatunk. Egyszerûen és világosan taglalja a szerzõ a többi közt a szóráskép és a hatásos lõtávolság összefüggéseit, valamint az átütõerõ ismérveit.

Legnagyobb érdeklõdéssel az utolsó, „Ajánlások vízivad vadászatára”címû fejezetet vártam, de sajnos csalódnom kellett. Nézzük, mit is ajánl a szerzõ, aki tökéletesen felkészült és magas szinten érti, mûveli mindazt, amit papírra vetett. Az általa kacsa- és libavadászathoz ajánlott 10-es kaliberû puska nagyon kevés helyen kapható, lõszer sincs hozzá. (Zárójelben jegyzem meg, lehet, hogy elírás...) A maximális lõtávolságot 28(!) méterben határozza meg, ami mindenféle valóságalapot nélkülöz, hiszen szinte kivétel nélkül messzebbre „kell nyúlni” a vízivad vadászatokon. Vegyes érzésekkel tettem le hát a könyvet. Ha szakember: lõszergyártó vagy forgalmazó, netán igazi „fegyverõrült” lennék – kötelezõ irodalomnak tekinteném. Egyszerû vadászként csak azoknak merném ajánlani, akik szeretnének elmélyülni a sörétlövés titkaiban, kíváncsiak arra, hogy milyen fizikai reakciók játszódnak le a lövés során… amit egyszer már jó lenne megtanulni. W.P.

Elõkelõ vendég

Egy nagy kalappal…

Az SCI KözépMagyarországi Egyesülete 70 négyzetméteren mutatkozik be az idei FeHoVa kiállításon. Plakátokon, filmeken mutatják be a Safari Club International nemzetközi tevékenységét. Az ismeretterjesztõ anyagokat különleges trófeák fogják színesíteni. Az SCI standján – elõször hazánkban – bemutatkozik a világhírû Purdey és Scheiring fegyverkészítõ mûhely.

M


ár hosszabb ideje készülök pappírra vetni szomorúságomat a magyar vadászok között használatos üdvözlési módok miatt. Gondolom, ez több vadásztársamat is zavarja. Nem sok nemzet dicsekedhet ilyen gazdag szókinccsel, kifejezések bõségével, mint mi magyarok, emiatt nem tudom elhinni, hogy a „nagy kalappal, vagy a sz…r a puskavégre” kívánságon kívül nem tudunk találni kulturáltabb, szebb, és találóbb kifejezést. Bizonyára sok kitûnõ nyelvész is vadászik, akiknek lehetne javaslata az ilyen köszöntések „kiváltására” és természetesen meghonosítására. Hihetetlen számomra, hogy több mint ezeréves vadászmúltunkban ne lenne egy, talán régi, szép, kulturált kifejezés, mint a német nyelvjárásban: „Weidmannsheil és -danke”, ami talán az ónémet szóval a vadászember köszöntése és köszönete lenne, vagy a szláv népeknél „dobar pogled”, ami talán éles látást vagy jó kilátást jelent. Sajnos a begyûjtött információk alapján a franciák és románok is hasonló módon köszöntenek, mint mi. Az angolok „safe shooting”-gal engedik útjára a vadászatra induló vadászt, ami biztos lövést jelent. Magam a fent említett kifejezéseket nem használom, hanem „üdv a vadásznak” köszöntéssel és a „sas szem, biztos kéz” vagy „Diana kísérjen utadon” üdvözlettel köszöntöm a vadászatra induló vadászokat. De biztos akadna ennél jobb is. REKECZKI ANTAL (A nagy kalap tartalma abból adódik, hogy a babona szerint a vadásznak nem szabad sikert, például jó vadászatot kívánni, mert annak az ellenkezõje teljesül. Ezért kell rosszat, csúnyát kívánni. Mindazonáltal nagyon jónak tartjuk vadásztársunk javaslatait, amelyek okos kompromisszumot jelentenek. Vadászaink egyik doyenje, Tóth Miklós bácsi kalapját megemelve a „találkozzunk jókedvvel” kívánság kíséretében szokott bennünket utunkra bocsátani. M.T.)

173

Irodalom

KESZTHELYI JENÕ

RÉKASI CSABA

FESTMÉNYE

Szerelem, elsõ hallásra

H

armadnapja már nincs madár esküdt-jó helyemen. Azazhogy tegnap kifelé jövet, a vaksötétben egy majdnem leverte a kalapomat. Ha az volt, s nem egyik tavalyi szalonkám bosszús szelleme… A beírókönyv szerint meg szalonkaesõ hull mindenütt; még a mûpadlón is ecsettollat találok elveszejtve, bosszantásomra. Rosszkor vagyok megint rossz helyen, az idõ eszelõsen rohan a bolondok napja felé, nem igen érek rá kihagyni vadásznapot. Vétek is lenne! Mert Sándor meg Benedek nekem balzsamozták be a barkákat, hogy puhán érintsék az arcom, amikor Gábor napjának esteledtével belépek a Bakos-dûlõ kapuján. Langyos déli nyomás tolja maga elõtt a levegõoszlopot a lénián, benne az ártéri erdõ tavaszillatával. Nem baj, ha nincs madár! Megállok, és a kajszán álló magaslesnek dõlve hatalmasakat szippantok a vöröstölgyes avargõzébõl. Megakad a szemem a dagonyánál õrt álló villásfa friss sárral körbetapasztott, szürke-fényes törzsén. A dagonyából kék ceglédi kanna roncsa meredezik; csoda, hogy a cocák bele nem lépnek, orrukra nem szorul. Bemelegszem, mire kitornázom onnan.

174

Állást készítek az Égett-árok végén: a százéves, roskadt szénabála roncsait belerugdalom a tocsogóba. Majdnem hanyatt esem a bálazsinórban; az bezzeg állja az idõt! Nincs egy tenyérnyi száraz hely a méteres hó után. A rigók már megcélozták az égeres-rudast, és a denevérek felé is mutogatok szorgalmasan, jól esik a karlengetés, hát még a szalonkára majd rögtön! Bár a lottón tippelnék ennyire jól! Kényemre-kedvemre jön egy madár a rudas hosszában lazán billegve, majd aprón szaporázva. El is hibázom szépen; égervesszõ hull a fák hegyérõl madár helyett. Azonnal jön egy másik, de belevágódik a botosfûz árnyékába. Megtört a jég! Reménykedve nézem a pontot, ahol megjelent a madár a sárga háttérben. Fohászom mintha Diána hálószobájáig suhanna, kivágódik a szalonka onnan egyenesen fölém. Átfordulok, és sebesen utánalövök egy jó hosszút a bal csõbõl. Hallom a kicsi loccsanást: vízbe esett a madár. Rohanok érte, nagyot esem a magasra vágott fûztövekben, tócsába harapok. Majdnem rátenyerelek. Tolla még nem vette be a vizet, csak néhány csepp csorog be kabátom ujján az ingem alá, ahogy „piszézek” a madárral. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

Irodalom Régi babonám: a lõtt vad orrával-csõrével összedörzsölöm az orromat. Hajdanán, zsengébb vadászkoromban, ha este betértem Pók Lexi kocsmájába a faluvégen, véres-sáros orrom láttán összesúgtak a haverok: – A Jencó már megint vaddisznóval csókolózott! Ezen az emléken derülök jót éppen magamban – markomban a drága madárral –, amikor meghallom a disznók locsakolását. Ott ni! A botfûz szélén osonnak libasorban a rudas-égeres felé; fekete ördögfiókák. Jobbra kell fordulniuk az árok törésében… Négy derék süldõ. Húsz méterre se lehetnek. Jó szelem van! Aztán fordul a szél és már trappol is makkegészségesen a négy disznó, nagyokat prüszkölve. Még jó, hogy mérgemben újra piszézhetek a madarammal. Mire a hátizsákomra találok, megsûrûsödik az alkonyat. A süldõket lelketlenül kiugrasztom a dagonyából a lénián – a fák között koromsötét van már –, csak eldübörgésüket hallom. A sárrázóra fordulva sápadt fényû lámpám autómra téved. Káprázik a szemem? Mintha fehér emelet lenne a tetején. Optikai csalódás: fehér, dobozos autó zárja el a kijáratot járgányom elõtt. Csak nem rosszban sántikálnak? Puhán lépkedek elõre, nem világítok. Látszatra mozdulatlan minden, embernek se híre, se hamva. Ütemes,

erõsödõ kopogás szûrõdik ki a dobozból, mintha valami fadarabot kocogtatnának a vaslemezhez. Lazán billeg a kaszni két oldalra, alig észrevehetõen. Nyújtom a fülemnyakam. A kopogás gyorsul, apró nyögések, nyöszörgések festik alá a sivár anyagi zajt. Szerelem, elsõ hallásra. Bebújok csendesen az Alekóba. Nem látok és nem hallok semmit. Ott sem vagyok! Felvillan a remény: abba szokták hagyni egyszer ezt is, mint balga emberek a jó dolgokat. És akkor hazamehetek… Aztán telefonáltam, hogy nincs semmi kóc, a híradóra biztosan nem, de lehet, hogy a Derrick felügyelõre sem érek haza, mert lesem a disznókat. Hogy aludtak rá azok egyet, vagy újra kezdték, sohasem fogom megtudni. Pazar mentõötletem támadt úgy kilenc óra felé: megbömböltettem a rádiót, totál hangerõvel. Ez bejött. A muki bevágta az önjáró vendégszoba ajtaját, és hatalmasat csapott a fejem fölött az Aleko tetejére, túlordítva a Sláger rádiót: – Megyek mán, gyagya vadász, megyek! Mér nem vadásztál idáig?! Legyek õszinte? Nem is volt a kérdés átgondolatlan.

Ecsettollas emlékeim E

gyik legkedvesebb vadam ez a madárfaj. A csodás erdei szalonka a tavasz jöttével tartja izgalomban szerelmeseit. Minden valamirevaló szalonkavadász megpróbálja megindokolni, miért is szereti annyira a hosszúcsõrû madarat. Errõl nem is tudnék újat mondani, csak elismételhetem: azért, mert annyira titokzatos, és mert a tavasz ígéretét hozza. Sok jó szalonkás helyen megfordultam. Lovasberényben Cziráky Lászlónál nem csak húzásra mentünk, hanem hajtást is tartottunk, amit ma már nem enged meg a magyar vadásztörvény. Az eredmény évenként igen változó volt, de egy dolog nem változott: mindig pompásan szórakoztunk. Persze azon a napon azért mégis magasabb volt a hangulatom, amikor a hajtásban 10 szalonkát lõttem, este pedig a húzáson még kettõt. Volt akkoriban egy kedves szokásunk. A háziúr készíttetett egy nyakkendõtût, rajta aranyból formázott szalonkával. Minden idényben ezzel az ajándékkal tisztelte meg azt, aki a 100. szalonkát lõtte. Ez a kis játék fokozta az élvezetet, no meg a sportszerû versengést is, hiszen ki ne szerette volna megnyerni a pompás ékszert? Én is nagyon vágyakoztam rá, de sajnos soha nem sikerült. Kedves vadásztársaim, gondolom, nem lepõdnek meg azon, hogy a nevezetes századikért való versengésben némi tréfát is megengedtünk magunknak, sok bolondos vicc járta. Jó atyám mesélte, hogy az egyik hajtásban valaki eldugott egy madarat, majd a hajtás végén földobta, és „Tiró, Tiró!” kiáltással a levegõbe lõtt, mondván, ez volt a századik madár. Utoljára hagytam legszebb szalonkázásomat, amely Jugoszláviában történt a híres Nasicon. Tíz napig lehettem Pejacsevich Péter vendége 1938. március 11. és 21-ike között, s mondhatom, olyan világgal ismerkedtem meg, amilyet még nem láttam. Unokatestvéremmel, Keglevich Péterrel és Pongrácz Jenõvel voltunk vadászok. Minden este ki-


FELSÕEÕRI NAGY GYULA

mentünk húzásra, nappal pedig néhány hajtást is csináltunk. A vidék egyedülállóan szép volt, és teljesen más, mint a magyar erdõk, de talán még leginkább Draskovich Iván selylyei erdõbirtokaira hasonlított. Óriási tölgyesek, hatalmas égererdõk, s mindegyikben víz. Persze csak olyan bokáig érõ, éppen akkora, amekkora a szalonkának kell. A nasici kastély a falu szélén állt, onnan indultunk a távolabb lévõ erdõkbe kisvasúttal, sokszor 8-10 kilométerre. A fakitermelés miatt az egész erdõ be volt hálózva a dreszina kisvasút vágányaival, így ez volt a legkényelmesebb és leggyorsabb közlekedési mód. Amint kipöfékeltünk a területre, útközben lõdöztük a szarkákat és szürkevarjúkat, volt belõlük elég. Az esti húzáson meglõttem a 3-4 szalonkámat és hozzá még 5-6 tõkés gácsért, merthogy a vizes erdõk telis-tele voltak kopolyákkal, nádasokkal, úgyhogy kacsa is akadt bõven. A húzó kacsapárokból mindig csak a hátsót lõttük, mert az volt a gácsér. Alig-alig fordult elõ, hogy tévesztettünk és tojót lõttünk. Így a réceállományban nem tettünk kárt, hiszen mindig több a gácsér, mint a tojó. A Hortobágyon és a Velencei-tavon is megfigyeltem, hogy a kacsáknak körülbelül a 60 százaléka gácsér, csak a maradék 40 százalék a tojó. Sõt, elõfordult a 65-35 százalékos arány is. Az esti szalonkales hangulatát mindenki ismeri. No, most ezt szorozzák be a nasici erdõk kivételes szépségével és hangulatával, és még adják hozzá a jó récézési lehetõséget, s akkor el tudják képzelni, miért voltak feledhetetlenek a nasici vadásznapok. A 10 napos nasici vadászaton 72 szalonkát és 45 tõkés gácsért lõttem. Magamban el is kezdtem számolgatni, mennyit lõhetne az ember, ha az egész idényt ott tölthetné? Mindez csak elmélet volt, mert a nasici háziúr nem vadászott, inkább a vendéglátásban, és nem a puskázásban lelte örömét. (Részletek a szerzõ „Egy dudás két országban” címû könyvébõl)

175

Irodalom

Az elsõ

KOZMA SÁNDOR

A

MRÁZ JÁNOS

GRAFIKÁJA

z idõjárás zord, a nagy hó alig tette lehetõvé, hogy kijussak a dabronyi erdõ kisházi szórójához … tavaly, a szalonkaidény elsõ napján. Eszem ágában sincs, hogy disznót lessek. Igazából, mint egy bolond megszállott, szalonkára várnék. Egyelõre a tél nem enged. Arcomat az enyhe tavaszi szellõ helyett az északi hideg szél cserzi. Minden normális dolognak ellentmond, hogy sörétes fegyveremet markolva szalonkára várok. A VADÁSZLAP szalonkavonalát már többször felhívtam, de innen sem kaptam semmi bíztató visszajelzést az erdõk királynõjének vonulásáról. Átfagyva érkezek haza és utam rögtön vadászszobámba visz. Fotelomba ülve, kissé felmelegedve csak az elõttem álló szalonkavadászatok lehetõsége foglalkoztat. Ahogy így elmélkedek, pillantásom rávetõdik az elsõre. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy legalábbis ami az emlékeken kívül kézzel foghatóan megmaradt belõle. Kifõzött feje és ecsettolla elõkelõ helyet foglal el féltett trófeáim között. Szinte észrevétlenül merülök el az emlékek tengerében. Mikor is volt? Hogyan is történt? A 80-as években társaságunknál még egyáltalán nem volt jellemzõ, hogy valaki szalonkára vadászott volna. Az utóbbi években vált csak „divattá” az erdõk királynõjének vadászata. Büszke vagyok, ehhez nekem is volt egy kis közöm. Ha jól utána számolok, társaságunknál ma már szinte minden tizedik vadásztársam hódol ennek a semmi máshoz nem hasonlítható vadászszenvedélynek. Vegyes érzések, érzelmek kavarognak bennem, ahogy az emlékek újra felszínre törnek. Hagyom magam, hogy elragadjon az idõutazás. Fiatalon, egy decemberi apróvad-vadászatra készülõdtünk a dabronyi vadász-brigáddal. Gyönyörû havas táj fogadott bennünket a meggyesdombi fácán-, és nyúlvadászaton. A szikrázó napsütésben, mely még szebbé és emlékezetesebbé tette ezt a napot, lõttük a felugró nyulat és az elõttünk felröppenõ kakasokat. Ada, a magyar vizsla szukám szépen dolgozott, ügyesen apportírozta a kakasokat, amelyekbõl akkorra már hármat sikerült elejtenem. Egy kisebb erdõfolt vége felé jártunk, én éppen széleztem. Ekkor Józsi bácsi kiáltására lettem figyelmes. Elõre szalonka! Még soha nem lõttem, még csak rá sem, villant át az agyamon. Pulzusom emelkedését három lövés csillapította. Kell nekem itt a szélén menni? De hiszen ilyenkor

176

nem is lehet lõni! Akkor mi lehetett ez a három lövés Józsi bácsi kiáltása után? Mégiscsak a szalonkára lõhettek? Gondolataimból az erdõt éppen elhagyó, úgy 60 méterre repülõ madár ébresztett. És láss csodát, felém fordult! Velem van Diana? Puskámban hatos sörét lapult, hiszen nyulat vártam. Ahogy fejem felett átrepült, utána fordultam. Eldördült a lövés, s megtörte a törékeny madár röptét, a szalonka a hóra esett. Vizslám már hozta is a számára újdonságnak tûnõ, szokatlan zsákmányt. Ennyi év távlatából is tisztán emlékszem, hogy akkor és ott nagyon boldog voltam. Nem tudtam, nem tudhattam, hogy egy soha meg nem bocsátható, meggondolatlanul elengedett lövés miatt, melyet fiatalos hévvel tettem, mit is veszítettem. Ma már tudom, milyen sokat, hogy az elsõt nem egy csodálatos tavaszi napon, nem a szalonkák tavaszi húzásán vehettem birtokomba. Vadásztársaim gratuláltak, kezükben forgatták a számukra furcsa, általuk is elõször kézbevett madarat. Az avatás szertartása elmaradt, nem volt, aki avasson, hiszen akkor még egyetlen szalonkavadász sem volt a köreinkben. Hazaérve követtem el a második – hogy maradjunk a vadászias kifejezéseknél – „szarvashibát”. Leves lett az elsõbõl. Férfiasan be kell, hogy valljam, nem volt egy nagy gasztronómiai élmény. Az elsõ sikerén felbuzdulva, az elkövetkezõ év márciusa már a dabronyi erdõn talált, szalonkára várva. Diana megbocsátott! Akkor tavasszal láttam, hallottam elõször a szalonkák kiszámíthatatlan repülését, hallottam cippegésüket, korrogásukat. Három madarat sikerült felvennem. Csak akkor mélyült el bennem igazán, mit is jelent a szalonkavadászat. Diana ugyan megbocsátott, de magamnak azóta sem tudtam felmentést adni, hogy a meggondolatlanul elengedett lövés megfosztott attól, hogy az elsõ legyen az igazi. Közben teltek-múltak az évek. Nem múlt el olyan tavasz, hogy kihagytam volna a szalonkavarázst. A nagyobbik fiam szinte észrevétlenül cseperedett fel mellettem és vadásszá, egyben szalonkavadásszá lett. Most újra boldog vagyok, az élet engesztelésül megadta nekem, hogy fiamat én avathattam egy felejthetetlen, igazi márciusi hajnalon, amikor sikerült elejtenie az elsõt, az igazit.


Fegyver

Mitõl Purdey a Purdey?

FOTÓK: SIKLÓSI KÁLMÁN

Id. James Purdey mindent tudott, ami egy sikeres vállalkozás beindításához és felvirágoztatásához kellett. Példátlan sikereket ért el a vadászfegyverek gyártásának és eladásának területén. Sikerének titka, hogy miután a kor legjobb fegyverkészítõinél elsajátította a szakma fogásait, a londoni elit legfelsõ rétegeiben befolyásos kapcsolatokat épített ki, hogy vállalkozásának támogatókat toborozzon. Tisztában volt vele, az üzleti életben a jó referencia busásan meghozza a maga hasznát. Az 1814-ben alapított fegyvergyár – mivel Viktória királynõnek is gyártott fegyvereket! – elérte, hogy 1868-ban megkapta a királyi család garanciáját Wales hercegétõl, a késõbbi Edward királytól. Többszöri megmérettetés után a mai napig birtokolja a vállalkozás II. Erzsébet királynõnek, valamint Wales és Edinbourgh hercegének a jótállását, amely garantálja a James Purdey & Sons Ltd. által gyártott fegyverek minõségét. A vállalkozás kezdetén még elöltöltõs, feketelõporral mûködõ marokfegyvereket és vadászfegyvereket gyártottak. Ezekeket az elkészülés sorrendjében sorszámozták, és ezt az eljárást mind a mai napig megõrizték és katalógusban rögzítik. Így pontosan visszakereshetõ, hogy a fegyvert melyik évben gyártották és kinek adták el. Az elsõk között kezdték meg 1858-ban a hátultöltõs fegyverek fejlesztését,

A nagy áttörést 1865-ben Schultze porosz hadmérnök találmánya, a füstnélküli lõpor alkalmazása hozta meg. Ez gyorsabb égésû és nagyobb teljesítményû a fekete lõpornál. A hirtelen fölszabaduló nagyobb energia azonban újfajta, erõsebb zárszerkezeteket igényelt. A fegyvergyártók lázas fejlesztésbe kezdtek, hogy biztonságos megoldást találjanak a fegyverek megnövekedett kamranyomásból adódó balesetveszély elkerülésére. Ebben a versengésben is a Purdey fegyvermûhely jegyezte be az elsõ jelentõs szabadalmat. 1870-ben megalkotta a felsõkulcsos nyitószerkezetet („toplever”). A csõkampókat rögzítõ zárnyelv mellett a csõsín meghosszabbításaként még egy zártestet alakítottak ki. Ez a nevezetes „Purdey-orr”, amelyet zárt állapotban a felsõkulcs elforduló felülete támaszt meg. Ez az eljárás bi- ifj. James Purdey zonyult a legmegbízhatóbbnak. Alig telt el tíz év és – hogy megtartsák piacvezetõ szerepüket – 1880-ban ifj. James Purdey megvásárolta egykori iskolatársának, Frederic Beesleynek az önnyitású fegyver („self opening gun”) szabadalmát. A fegyver megtörésekor a csõ lehajtása közben a kakasokat is felhúzza a szerkezet. Ennek az eljárásnak köszönhetõen a külsõ kakasos fegyverek mellett megkezdhették a rejtett kakasos, illetve az oldallakatos fegyverek kivitelezését. Ebben az idõben persze csak kézi munkával dolgoztak, a cég 1881-ig évente 75-150 fegyvert gyártott különbözõ lakatszerkezettel. A vállalkozás páratlan sikereket ért el. Amikor divatba jöttek a függõleges csõelrendezésû fegyverek, a Purdey ismét nem maradt alul a konkurenciaharcban. Fúzióra lépett James Woodwarddal, akivel a függõleges csõelrendezésû („over and under”) sörétes fegyverek gyártását forradalmasították. Együtt egy könynyebb szerkezetet alakítottak ki az eredeti Purdeynél és kifejlesztették az egy elsütõbillentyûs rendszert is. A 192 éves mûhely és fegyverüzlet mind a mai napig megõrizte egyediségét és elsõHídvégi Béla ségét, mert mindig a legjobb párpuskái minõséget és a legszebb kivitelt nyújtotta - természetesen a legmagasabb áron. A világ melyeket már központi gyújtású lõszer elsütésére tettek al- számos uralkodója, híressége vásárol a pakalmassá. A fegyverek nyitását a híres Purdey alsókulccsal tinás cégnél. A legendás fegyvergyártó cég („Underlever”) oldották meg, amellyel a csövet a szerke- idén elsõ alkalommal mutatkozik be a zetben elhelyezett tengely mentén lehajthatóvá tették. Az FeHoVa-n, az SCI standján. alsó kulcs biztosította a fegyver biztonságos zárását is. Erre a technikai megoldásra 1863-ban szereztek szabadalmat. SIKLÓSI KÁLMÁN MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

179

Fórum

Többször és visszamenõleg A

z én történetem 2002. március 22-én kezdõdött, amikor a Hortobágyi Nemzeti Park és a Hajdú-Bihar megyei Rendõr-fõkapitányság természetkárosítás bûntettének megalapozott gyanújával eljárást indított ellenem, amely a megalapozott gyanú, házkutatás, gyanúsítás, „berabosítás” és egyéb viszontagságok után végül vádemelésbe torkollott. A terhemre róható cselekmény súlya alatt görnyedve, világossá vált a mindenre elszánt nyomozó hatóság számára, hogy engedély nélkül és 10 éve folytatólagosan birtokolok 40-50 éves – ma már védettnek számító – madárpreparátumokat. Az egy év múlva, 2003. június 22én megrendezett bírósági tárgyaláson – közel 30 tettestársammal egyetemben – bûnösnek találtak bennünket és engem, mint természetkárosítót, 60 000 (azaz hatvanezer) forint pénzbírságra ítéltek. A T. Bíróság akkor mindannyiunk figyelmét felhívta arra, hogy a pénzbírság befizetésével minden további joghátránytól mentesülünk. Az ügyvédem határozott ellenkezése dacára, elfogadtam az ítéletet, mert elegem volt már az egy éve húzódó hercehurcából és vissza szerettem volna kapni az eljárás elején kényszerûségbõl elidegenített fegyvereimet és eléggé el nem ítélhetõ módon ismét vadászni akartam, amiért mellesleg élek-halok… A bírósági határozat kézhezvétele után az összeget az államkincstárba befizettem és rendezõdni látszottak a dolgok … a rendõrség is készségesen engedélyezte számomra a fegyvermegszerzést – az akkori 2003-as törvényi szabályozás értelmében – de most, mégsem zárhatom le bûnös múltamat. Ügyvédem valószínûleg mindamellett, hogy meg volt gyõzõdve az ártatlanságomról (a természetkárosítást szabályozó törvény rossz voltáról, és az abból következõ szankciók hülyeségeirõl) még a jövõbelátás képességével is meg volt áldva. A 2004 õszén kiadott fegyverrendelet értelmében ugyanis nem hosszabbítható meg a fegyvertartási engedé-


lyem a bûnügyi mentességig, vagyis a „priuszom” végéig, ami esetemben az ítélet jogerõre emelkedésétõl számított 5 év, vagyis 2008. június 26. Csakhogy a fegyvertartási engedélyem 2006 júniusában lejár. Addig alkalmas vagyok – bûnözõi múltam ellenére is – a fegyvertartásra, megbízik bennem a hatóság, de utána már nem, annak dacára, hogy semmilyen szabálysértést vagy „bûnt” nem követtem el azóta. Ha mindezt 2003-ban tudom, vagy sejdítem, bizonyos, hogy a végsõkig harcoltam volna és nem fogadtam volna el a rám kiszabott ítéletet! Úgy gondolom, nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy a jelenleg érvényben lévõ fegyverrendelet erõsen alkotmányellenes, mert visszamenõleg akár több tíz évre is hátrányos jogkövetkezménnyel jár, és még egyszer büntet egy ugyanazon cselekményért. A normális (hétköznapi) jogérzéket is sérti továbbá az a körülmény, hogy a tartási engedély, mely ugyebár 5 esztendõre szól, lejártának dátuma is befolyásolja a tulajdonosát érintõ korlátozás tényét és idõtartamát. Ha valaki szerencsés, akkor a megújítási tilalom idõszaka egybeesik a tartási engedély érvényességének idõszakával (próbára bocsátás és pénzbírság esetén) és elkerüli „a lefegyverzést”, vagy ellenkezõ esetben 1-5 évig is kénytelen megválni fegyverétõl. Közlekedési vétség, gazdasági bûncselekmény, egy tartási engedély kérelmének elmulasztásából eredõ „természetkárosítás”, adótartozás, stb. … általában érthetõ büntetésekkel járnak, amelyet az elkövetõk valamilyen formában kiegyenlítenek, majd ezután mert netán legális vadász az illetõ újabb büntetés következik, amit képtelen vagyok felfogni, jogilag megérteni. Ez lenne az alkotmányos demokrácia? DR. RÁCZ TAMÁS Debrecen

Aktuális

Nesze semmi... „A Vadgazdasági Termékek és Szolgáltatások Terméktanács célja, hogy a magyar vadgazdálkodók, feldolgozók, és értékesítõk érdekeit képviselje, tevékenységüket összehangolja, problémáikat feltárja, és kezdeményezze azok megoldását. Piaci körülmények között egységes képviseletet nyújtunk tagjainknak, egyetlen intézményként az ágazat teljes vertikumát átfogó felelõsségérzettel igyekszünk összehangolni a hozzánk csatlakozó szervezetek munkáját a vadgazdálkodástól, vadtenyésztéstõl, a vadhúsfeldolgozáson, az állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági elõírások betartatásán keresztül a kereskedelemig, értékesítésig” – mondta tavaly egy interjúban Balsay Miklós, a terméktanács elnöke. Hogy a nyilatkozat ne csupán pusztába kiáltott szó maradjon, a szervezet a tettek mezejére lépett. 2005. augusztus 9-én Balsay Miklós levelet írt Gráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, amelyben – az ágazat legfontosabb problémáinak felvetésén túl – kérte, hogy a vadgazdálkodás és vadfeldolgozás céljából igényelhetõ nemzeti támogatások kifizetésérõl intézkedjen. A beadványban olvasható, hogy a magyar vadhúságazat helyzete a jelenlegi, nem megfelelõ jogszabályi környezet miatt hátrányban van a többi EU tagország termékpályájához képest. A feldolgozó üzemek 2004-ben veszteségesek lettek, tavaly pedig kritikusra fordult a helyzet, és az ágazat az összeomlás szélére sodródott. Segítséget nyújthatott volna az állami beavatkozás, vagy legalább a korábban ígért támogatások folyósítása. Semmi sem történt. A terméktanács panaszos hangvételû levele süket fülekre talált, azaz válasz nélkül maradt. A támogatások teljesítése érdekében egyetlen lépést sem tett a szaktárca. Pedig az agrárgazdaság fejlesztésérõl szóló 1997. évi CXIV. törvény 3.§ (1) szerint az agráriumban fõ célkitûzésként kell érvényesíteni a termelés versenyképességének javítását. Ennek ellenére a vadgazdálkodásban a versenyhelyzet folyamatosan romlik – és ez fõként a kormányzati szervek közbenjárásának köszönhetõ. Gondoljunk csak például a növekvõ élelmiszerhigiéniai követelményekre, a szigorodó állategészségügyi vizsgálatokra, valamint a veszélyes hulladékok megsemmisítésének elviselhetetlen költségterheket jelentõ kötelezettségére. A politikusok a mezõgazdaság növekvõ támogatásáról beszélnek, a pénz azonban valahol útközben elakadt, nem érkezett meg a termékpálya szereplõihez. Az agrár megállapodás 31. pontjában rögzítették, hogy a 2004-ben átcsoportosított 10 milliárd forintot a mezõgazdaság 2005. évi nemzeti támogatására kell fordítani. Ezek között egyebek mellett szerepelt a hatósági állatorvosi és a húsvizsgálati díjak költségeinek csökkentésére szánt támogatási forrás is. Valahol ez a forrás is elapadt... A vadhúságazat versenyképességét rontó, más uniós tagállamokhoz viszonyítva is hihetetlenül magas – és jelenleg sem támogatott – állategészségügyi igazgatási szolgáltatási díjak közben tovább emelkedtek. Míg például Lengyelországban az összes állategészségügyi vizsgálati költség 50 százalékát, Szlovéniában és Csehországban pedig 25 százalékát finanszírozzák állami költségvetésbõl, addig nálunk, tavaly erre egy lyukas garast sem fizettek ki támogatási MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

célzattal. Ez pedig – akárhogy is nézzük – jelentõs versenyhátrány a többi ország vadhúspiaci esélyeivel szemben. Németországban az állategészségügyi költségek – a magyarországihoz viszonyítva – még az ötven százalékot sem érik el. Ennek oka, hogy nálunk – az EU-ban példátlan módon – a vad zsigere és a vadfeldolgozókból származó melléktermék veszélyes hulladéknak minõsül. A környezetvédelmi tárca „túllihegte” a közösségi szabályozást, élve azzal a jogharmonizáció nyújtotta lehetõséggel, hogy „nemzeti hatáskörben az EU-s szabályozástól szigorúbb irányba történõ eltérés megengedett”. Ennek köszönhetõ, hogy a vadból származó „veszélyes hulladékok” kezelésébõl, megsemmisítésébõl többletköltség keletkezett. Támogatás – természetesen – erre sem kapható... December utolsó napjaiban a terméktanács ismételten próbálkozott. Megint kérvényezte a tárcától, hogy 2006ban végre kezdje el az ágazatot érintõ és létezõ nemzeti támogatások folyósítását, sõt konkrét – támogatási formákra vonatkozó – javaslatokat is elõterjesztett az érdekvédelmi szervezet. Elengedhetetlenül szükségessé vált az állatorvosi és élelmiszerhigiéniai vizsgálatok költségtámogatása, gondoljunk csak az 500 forintos vadkísérõ jegyre, a vaddisznó 1000 forintos SP monitoring vizsgálatára, vagy az állatorvosi vizsgálati díjra, amely vadfajtól függõen akár 1200 forint is lehet. Sokat segítene a vadászható apró-, illetve nagyvad állategészségügyi prevenciós és gyógyszerköltségeinek támogatása, amely tavaly még igényelhetõ volt. A hulladékok ártalmatlanítására vonatkozó támogatások visszaállításával pedig a nemzetközi piacon is lényegesen nagyobb eséllyel vehetnének részt az ágazat hazai szereplõi. Második próbálkozásra – január 20-ai keltezéssel – a minisztérium válaszolt a megkeresésre. Gárdosi Péter, az agrárpiaci fõosztály vezetõje levelében tájékoztatta a terméktanácsot, hogy keresik a felvázolt támogatási formák megvalósítási lehetõségeit. Kérdés, hogy meddig… Ígéret már van, támogatás – egyelõre – nincs. Idõ sincs. Ha pedig a legálisan forgalmazott vadhúsra ilyen magas költségek rakódnak rá, félõ, hogy egyre jelentõsebb része fog a feketepiacra jutni. Ellenõrizetlenül, bevizsgálás nélkül. Ez pedig hosszú távon akár végzetes következményekkel is járhat... WALLENDUMS PÉTER

183

FOTÓ: WÉBER ILDIKÓ

Gyerekeknek

Családi program: a FeHoVa kiállítás A

vadászat az emberiség egyik legõsibb tevékenysége, foglalkozása. Régen, az ember életben maradását szolgálta a vadállatokkal szembeni védekezés, a táplálékszerzés és a ruházkodás alkalmával. Az emberiség vadászati kultúrájának a vadászat gyakorlása, a tudás, a tapasztalatok továbbadása mellett mindig is szerves része volt a vadászati mûvészet (barlangfestmények, dombormûvek, mondák, legendák, népmûvészeti alkotások), amelyek szoros kapcsolatban álltak a korabeli vadászmágiákkal. A táltosok, a sámánok, a „tudós-emberek” különleges képességeikkel vívták ki társaik elismerését. Hitték, ha lerajzolják az állatot, akkor annak lelkét a hatalmukba kerítik. Ha pedig magát a vadászatot ábrázolták, akkor e varázslás segítségével az igazi vadászat is sikeres lesz majd. Maga a vadászat az elejtett vadnak adott végtisztességet, a vadászzsákmány birtokbavételének örömét adja. Így eredetmondánkban Nimród, a vadász uralkodó az állatok elejtésekor az ártó erõk fölötti hatalmát, uralmát ünnepli. Arany János „Buda halála” címû hõskölteményébõl ismert csodaszarvas rege népünk õsi eredettörténetének állított örök irodalmi emléket. Nimród király két fiának, Hunornak és Magornak csodás kalandjáról szól, akik a szarvas ûzése során jutottak el késõbbi hazájukba, s alapították meg nagyhírû nemzetségüket. Így lett a monda szerint Hunor a hunok-, Magor pedig a magyarok legendás õsatyja, mi pedig nekik vagyunk a kései utódai. A farsangi báli szezon után, az új vadászati idény kezdetén igazán értékes, immár hagyományos vadászati rendezvénnyel indul ez az év is. Idén március 1-5 között kerül a budapesti vásárközpontban a 13. FeHoVa kiállításra (Fegyver, Horgászat, Vadászat nemzetközi kiállítás), amely lehetõséget nyújt minden érdeklõdõnek, hogy bepillantást nyerjen a hazai vadászati kultúrába!

184

E rendkívül sokszínû, különleges hangulatú rendezvényen megismerkedhetünk a hagyományos vadászati módokkal, a korhû ruhákban megjelenõ íjászok és solymászok által. Kipróbálhatjuk a célbalövést vadászíjjal, és akár a karunkon is tarthatunk egy csodálatos ragadozómadarat. Hallgathatunk vadászkürtös bemutatókat, szarvasbõgõ versenyt. Láthatunk nem mindennapi, ritka és rekord trófeákat, valamint csodálatos élõvilág-bemutatót is. A programok fontos része a vadászkutyafajták és munkájuk bemutatása. Számtalan kiállító mutatja be a vadászat gyakorlását szolgáló eszközök, kellékek sokaságát. Világhírû fegyvergyárak puskái, kései, távcsövei, vadhívó sípok, vadetetõk, vadászkürtök, vadászruhák, lábbelik széles választéka látható itt. Természetesen a vadászmûvészetet is számos kiállító képviseli, hisz láthatunk és vásárolhatunk itt vadászati könyveket, folyóiratokat (például a Magyar VADÁSZLAP standján), képzõmûvészeti alkotásokat (festményeket, szobrokat, csontfaragásokat, fotómûvészeti alkotásokat), iparmûvészeti alkotásokat (népmûvészeti gyökerû, különlegesen faragott bútorokat, csillárokat, porcelánokat, üveg dísztárgyakat, ötvösmunkákat, bõrdíszmûveket). Jelen vannak még a vadászati turizmus képviselõi is, az irodák számtalan kitömött, egzotikus állattal csalogatják magukhoz a látogatókat. A Vadászati Kulturális Egyesület (VKE) az egész hazai vadászati kultúrát hivatott képviselni. A keretein belül mûködõ Diana Vadászhölgy Klub a gyerekek szórakoztatására még külön programokat is szervez. Számtalan meglepetéssel várják a feleségeket, a férjeket, és a gyerekeket is. Kiváló családi program lehet mindannyiunknak!


Gyerekeknek

MÁRCIUS árcius hónap elnevezése a latin Martius hónapnévbõl ered, amely egykor a harcias Mars Isten hava volt. A római tavaszi – napéjegyenlõségi – évkezdési szokásból eredõen akkor még az év kezdõ hónapjaként ismerték. Az õsi Róma a tavasz-újévet március idusán, azaz holdtöltekor ünnepelte. Ekkor köszöntötték ünneppel a megújulás istennõjét, Perenna anyát, miután kiûzték a telet (Mamurius Veturiust). Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás, a téltemetés. Lényege, hogy egy nõi ruhába öltöztetett szalmabábut, banyát, – a kiszebábut, a földistennõ téli alakját – körülhordozták, majd elpusztították, elégették, vagy vízbe dobták. Ezt követte a villõzés szokása, amikor a lányok feldíszített fûzfaágakkal jártak házról házra – jelképezve a tavasz behozatalát. Mivel február és március hónapokra esik a keresztény húsvétot megelõzõ 40 napos böjt, így márciust a böjt második hónapjának, vagyis „Böjtmás havának” nevezték. A meteorológiai tavaszt március 1-jétõl számoljuk. Március 21. pedig a csillagászati tavasz kezdete, amely tavaszpontot követõen a nappalok hossza meghaladja az éjszakákét – és a fény legyõzi a sötétséget! Ekkor kezdõdik az új csillagászati év, amelynek elsõ hónapja a Kos jegyében telik, ezért márciust a Kos havának is nevezik. Marshoz illõen a Kos jegy eleme is a tûz. A tûzgyújtás általános tavaszünnepi szokás volt (gabona-áldozat, áldozati bárány). Március, április, május hónapot, a tavasz három hónapját három virágos, gyöngyös, drágaköves zöld ruhát viselõ szõke szûz személyesítette meg. Az antik hagyomány szerint maga a tavasz a virágokkal teli, zöld ruhás Flórának (a föld termékenységének istennõje) és a mirtusszal és gyöngyökkel megjelenõ Vénusznak (a szépség és szerelem istennõje) az évszaka. A kizárólag a tavaszhoz kapcsolódó kikelet szavunk az archaikus gondolkodásra visszavezetve, nem csupán a tavasszal kikelõ magra és a madárfiókákra utal. E szó a Nap keleten való felkelésére is visszavezethetõ, mivel magát a tavaszt az év reggelének is tartották. Így a régies „kikelet” szó eredete teljesen helyénvalónak mondható.

M

Gyenes István:

HÓVIRÁG Láttam a napot mosolyogni jó volt micsoda vigalom Láttam a telet elhervadni vég volt micsoda siralom Erdõket járva mily zörgõ avar zaj volt micsoda haragos Lankás oldalak melegénél szép volt hószínû virágos Lüktetõ tavasz örömétõl mámorba hulló világ A sarjadzó tavaszt köszönti õ a piciny kis fehér virág

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: CS. GYENES EMESE MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

185

Vadászkutya

Amikor a kutyák tüzelnek A

nõstény kutya – ellentétben a farkassal – általában évente kétszer ivarzik, szakszóval: tüzel. A kutyanász az év bármely idõszakában bekövetkezhet, nemcsak õsszel vagy tavasszal, bár a „gondozásmentes” környezetben márciustól augusztusig született kölykök nagyobb eséllyel maradnak életben. Ugyanakkor a téli születésû „túlélõ” kiskutyák nem lesznek késõbb jobb klímatûrõ, erõsebb szervezetû vadászebek, ezért nem is szabad a születési körülmények alapján kölyköt választani. Egy szuka 8-10 hónapos korában tüzel életében elõször, de normálisnak tekinthetõ a 6 hónapostól a másfél éves korig megjelenõ elsõ vérzés idõpontja. Két tüzelés között általában 56 hónap telik el, bár már hallottam stabilan négyhónapos ciklussal rendelkezõ (még nem ellett) szukáról is. Kölykezés után sokszor „tol” az idõponton a szuka, mert nem minden alkalommal tüzel vissza kölykei négyhónapos korában. A falkában élõ kutyák néha „egyeztetik” tüzelésüket, ezt még a farkas õseiktõl örökölték. A falka több, életerõsebb kölyköt tudott felnevelni, ha a vezérszuka ellett. A többi szuka nem vemhesült, (vagy megölték utódait), és segéd-anyaként szoptatták a rangban felettük állók utódait. A tüzelés általában 3 hétig tart, a szuka a középsõ héten veszi fel a kant és vemhesül. Az ivarzást a péra (a szuka nemi szerve) megduzzadása elõzi meg, két-három héttel korábban már a jó kanok jelzik, hogy „szaga van”, a kutyahölgy szervezete elkezdte azokat a feromonokat termelni, amelyek egész falka kóbor és szökött võlegény-várományost vonzanak a „boldog” gazdi háza köré. Az ivarzás elsõ napjának az elsõ vércsepp megjelenése számít. Van olyan szuka, amelyik szinte egyáltalán nem vérzik, és olyan is, amelyik még a középsõ, oestrusnak nevezett párosodási idõszak alatt is. A tüzelõ kutya magatartása is megváltozik, keresi a kanokat, szökik, ha tud és tûri a befedezést. Jelölgetnek, vizeletükkel úton-útfélen hirdetik „állapotukat”.

Ha azt akarjuk, hogy ne legyen alom Legegyszerûbb ivartalanítani. A drága, törzskönyvezett és kihalófélben levõ maMAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

feltételek teljesítése után esetleg egy almot, az állatorvos segíteni tud akár több tüzelés „elnyomásában”. Ha a „baleset” már bekövetkezett, három napunk van rá, hogy abortusz injekció-sorozatra jelentkezzünk az állatorvosnál. Jobbnak és humánusabbnak tartom a nem kívánt kiskutyák megszületésénél. Újabban egy drágább, de méhgyulladás-kockázat nélküli módszert is javasolt az állatorvosom, amit a három nappal régebben „megesett”, vagy injekció után újrafedezett szukák esetében is lehet alkalmazni. Félidõsen, ultrahanggal megállapított vemhesség esetén is elvetéltethetõ a szuka. Ha pedig azt, hogy legyen

gyar fajtájú kutyáknál a fajta érdekében nem javasolt. Tévedés azonban, hogy minden szukának ellenie kell egyszer. Az is tévedés, hogy a kan beteg lesz, ha nem fedezett, pedig már elmúlt kétéves… A farkasfalkában sem ellik minden ivarérett egyed, a vezérnõstény féltékenyen õrzi párját, a vezérkan pedig nem engedi a fiatal kanoknak az alárendelt szukák befedezését sem. Ne hozzunk létre egyetlen alom kiskutyát se, ha a szülõk harapáshibásak, a kannak csak egy heréje van, vagyis nem árt legalább a tenyészszemlén részt venni, ahol ez kiderül, és a szükséges állategészségügyi szûréseket nem végeztettük el a szülõkkel. Az öröklõdõ betegségek szûrését a különbözõ fajták tenyésztési szabályzata és az állatvédelmi törvény is elõírja. Ne hozzunk létre – még ha el is ajándékozzuk õket – olyan élõlényeket, amelyeket arra ítélünk, hogy esetleg páréves korukban nem fognak tudni felkelni szüleiktõl öröklött súlyos csípõízületi diszpláziájuk miatt. A nemzeti kinccsé nyilvánított magyar kutyafajtáink érdekében sem célszerû a gyöngébb, kizáró hibás kutyákkal almot hozatni csupán azért, mert jól vadászik. A kutyagenetika ismert szabályai szerint a vadászati képességek gyöngén, húsz százalék körül öröklõdnek, míg egy – akár rossz – fejforma hetvenöt százalék fölött. Ha nem akarunk ivartalanítani, mert valaha szeretnénk a tenyésztési

Ha megszerezte a szuka a tenyésztési minõsítést, megfelelt a szûréseken, megtaláltuk a „võlegényt”, amelyik megfelelõ és az elõbbiekkel szintén rendelkezik, felmértük a piacot, van néhány vevõjelöltünk a kölykökre, vagy elég vadásztársunk. Szükséges még némi készpénz az állatorvosra, (nem a pedigrére, azt a kicsik egyéves koráig kiválthatjuk némi macera, alomellenõrzés a MEOE-nél), mert ha az ellés problémamentes is, a kiskutyák bélférgeit ki kell hajtatni három- és hathetesen, a választás elõtti legalább egy, de inkább két oltás még a szuka gazdájának a pénztárcáját terheli. Oltás nélkül a kicsik hathetes kor után már megkaphatják a parvovírus-fertõzést, a szopornyicát. És akik próbálták már parvovírus-fertõzésben, szopornyicában szenvedõ kedvencüket menteni, azok igazat adnak nekem. Mikor kell a szukát befedeztetni? Én a tüzelés 8 -13. napja között szoktam. Ekkor már mûködnie kell a szuka „tûrési reflexének”. Ha a péráját megérintjük, oldalra csapja a farkát. Általában a szukát vigyük a kanhoz. Profi fedezõkan idegen helyen is fedez, de amelyik kezdõ, az otthonában aktívabb. Ha nem vemhesülne mégsem a szuka, az állatorvos a hüvelyváladék vizsgálatával meg tudja határozni a párosítás ideális idõpontját. K. GYURKÓ RITA

187


Vadászat a fõvárosban L

ehet, hogy hihetetlennek tûnik, de éppen Budapesten lõttünk huszonnégyen 33 igazi vad fácánkakast és 4 rókát. Azért nem többet, mert két gyönyörû vörösfrakkos megsörétezve mentette az irháját. Igaz, ehhez hozzájárult, hogy már javában tartott a koslatás a róka komáéknál. A nem mindennapi vadászat a Rákospalotai Növényolaj Vadásztársaság területén volt, két csoportban, január 21-én. Azért érdemel nyilvánosságot ez a vadászat, mert ez bizony szeretett fõvárosunk XV. kerületében történt, az Ázsia Center mögötti részen, közel a Pólus Centerhez, a Szent Mihály út melletti bokros-erdõs részen, nem meszsze a házaktól, amelyet a képek és térképek is mutattak. A rákospalotai határúttól indulva mentünk végig egészen az Ázsia Center mögötti területrészig. A házaktól indulva reggel három kutyatulajdonossal találkoztunk, akik négy kutyát sétáltattak, de láthatóan nem ûztek vadat, pedig néhány mezei nyúl is elfutott tõlünk. Lényegében két területrészt hajtottunk meg. Az egyiknél körbehajtottuk a területet, védett területre beterelve a fácánokat amelyekrõl azt sem hittem el, hogy léteznek - de a vadásztársaim egyfolytában biztattak: lesz madár! Végül ezt a részt hajtottuk meg, amely igen sûrû, öreg nyárerdõ, nádasokkal tarkítva. Itt ért a meglepetés. Bizony szép számmal repült a fácán! A védett terület nem nagyobb 1 hektárnál és a végén 25 kakas és 1 róka feküdt a terítéken. Aztán mentünk át a lovarda(!) és az Ázsia Center mögötti bokros, nádas, erdõs, hihetetlenül sûrû növényzetû területre. Itt esett még 8 kakas és 3 róka. A Rákospalotai Növényolaj Vadásztársaság 56 tagja, bizony nagyrészt a fõváros területén és annak közvetlen környékén vadászik. Nem is eredménytelenül, hiszen a tavalyi idényben 350 fácánkakast ejtettek el. DR. BALÁZS ISTVÁN

Kutyás orvvadászok Tetten értek január 29-én délután, két hivatásos vadász, azt az öt férfit, akiknek a kutyái ûzték a vadat a Szabolcs megyei Szamosszeg külterületén. Az orvvadászokat felszólították a „hajtás” abbahagyására, valamint az ebek visszahívására. Ekkor az egyik elkövetõ a vadászokra uszította a kutyákat, és azok rájuk támadtak. A vadõrök lelõtték a kutyákat, a gazdáikat pedig a rendõrség kiérkezéséig a helyszínen tartották. A gyanúsítottak ellen a mátészalkai rendõrkapitányság indított eljárást.

Felhívás A Csergezán Pál monográfia teljessé tételéhez kérünk mindenkit, akik rendelkeznek bármilyen grafikával, rézkarccal, festménnyel, jelezzék Csekõ Sándornak (30/397-56-51, e-mail: [email protected] – levelezési cím: 1031 Budapest, Pákász u. 7.), a monográfia szerkesztõjének.

Ízválasztó

Negyvennyolcas ínyencségek A márciusi ifjak kedvenc törzshelyükön, a Pilvaxban nem csak politizáltak, hanem hasonlóan hazafias lendülettel ettek és ittak is. Az étterem mai gazdái hat évvel ezelõtt szellemes ötlettel álltak elõ: a híres 12 pontot újra kiadták – korabeli feljegyzések, receptek alapján elkészített menüsor formájában. S mivel nincs olyan jó nevû vendéglõ, amely ne tartana kínálatában valamely vad húsából készült étekfogást, így ebben is szerepel egy ízletes vadétel, amit otthon is érdemes elkészíteni.

Az gemenci rengetegben nevelkedett gímnek raguja erdei gombákkal ízesítve tíz személyek részére (ahogyan az Pilvaxban készítik) Egy deci olajon cukrot karamellizálunk, majd hozzáadunk 10 deka kockára vágott füstölt szalonnát és zsírjára sütjük. Hozzáteszünk 3 fej finomra vágott vöröshagymát és miután üvegesre pirult, még 10 deka paradicsompürét. Amikor az alap kicsit megbarnul, hozzáadjuk a másfél kilónyi kockára vágott szarvashúst, késõbb a 30 deka négybe vágott jófajta gombát és fûszerezzük sóval, borssal, borókabogyóval, kakukkfûvel és babérlevéllel. Amíg engedi, saját levében pároljuk, ezután – ügyelve, nehogy leégjen – felengedjük fél liter száraz vörösborral. Ha a leve elpárolgott, el is készült a vadragu.

Jó évjáratú nemes vörösborral (Szekszárdi Cervus) tiszteljük meg, s az elesett hõsök emlékére koccintva üríthetjük poharainkat. -servin


189

Vadászati gyakorlat, Hírek

A vadászatvezetõ = a parancsnok Nem vagyok egyedül, aki csodálom, hogy a farkasok és a falkában vadászó ragadozók milyen fegyelmezetten ejtik el áldozatukat. Vajon melyik farkas tart reggel eligazítást? Honnan tudják, hogy melyek a vadászat szabályai, és miért alkalmazkodik mindegyik egyed a csapat szelleméhez? Hogyan lehet, hogy közben egyik sem gátolja és nem is veszélyezteti a másikat? Ha nem tévedek, az ember az élõlények osztályozási rendszerében egy kicsit feljebb helyezkedik el, mint a farkas. Lehet, hogy okosabbnak és fegyelmezettebbnek kellene lenni náluk? Ha már az ember csúcsragadozó, „ragadozzunk” legalább hozzánk méltóan.

T

avaly több súlyos, köztük öt halálos vadászbaleset történt és az idei év is a gyász jegyében kezdõdött. Belegondolni is elkeserítõ, hogy ezek a vadásztársaink már nem lehetnek közöttünk. Jól tudjuk, a vadászat veszélyes üzem, és tudomásul kell vennünk, hogy megkülönböztetett fegyelemmel és figyelemmel kell részt vennünk a vadászatokon. A vadászat az egyik legkörültekintõbben szabályozott emberi tevékenység, kezdve a fegyver megszerzésétõl a fegyvertartáson át, a vadászat gyakorlásán keresztül a lõtt vad kezeléséig, szállításáig. A biztonság szempontjából a legelsõ és egyben alapszabály, hogy a vadásznak minden kétséget kizáróan fel kell ismernie a számára elejthetõ vadat, amire a fegyverét ráemelte és meg kell gyõzõdnie, hogy lövésével semmi más élõlényt illetve vagyontárgyat nem veszélyeztet. Ha csak ezt az egyetlen szabályt tartanánk be, és nem néznénk a bokrok mögött sétáló vadásztársunk õszülõ halántékát vaddisznósörtének, nem lõnénk a horizonton átszáguldó vaddisznó után, akkor valóban minimálisra csökkentenénk minden kockázatot. A szabályozottság mellett mégis vannak hiányosságok, mert a vadászvizsgán a jelölt bizonyítványt kap arról is, hogy birtokában van a vadászati balesetelhárítási ismereteknek is. Mégis, gyakorlat közben szertefoszlanak a tanult emlékek és néhány vadásztársunk feledve minden írott és íratlan szabályt - oly módon cselekszik, amit

már nem lehet szó nélkül hagyni. No de ki szóljon? Ki vállalja, hogy a magáról megfeledkezett vadásztársat figyelmezteti, súlyosabb esetben esetleg megfedi, fegyelmezi, netán kizárja a vadászatból? Társas vadászatokon a vadászat vezetõje - általában a vadászmester - akinek kötelessége a vadászat megkezdése elõtti eligazítás és a balesetvédelmi oktatás megtartása, amelynek tudomásulvételét minden résztvevõ aláírásával igazolja. Ez az, amit komolyabban kellene vennünk. Sok helyen az eligazítást formális dolognak tartják, és csak ímmel-ámmal ejtenek róla néhány szót, gondolván, úgy is mindenki unja már az ismétlõdõ intelmeket. Pedig a vadászat vezetõje az, aki tisztában van a vadászatra vonatkozó aktuális eseményekkel, a mezõgazdasági, erdészeti munkák aznapi helyzetével, a terepviszonyokkal. A vadászmester tudása az aznapi vadászat eredményes lefolyásának záloga. Õ az, aki a vadászatot megelõzõ napokban megtervezte a vadászatot, kijelölte a hajtásokat, az elállók helyét, meghatározta a lõirányokat. Az eligazítás tartalmazza, hogy hajtásonként mely vadféleségekre szabad lövést tenni és kell-e számítani akadályozó tényezõkre. A vadászmester a vadászat parancsnoka. Õ a felelõs a sikerért, de õt okolják az esetleges kudarcért. De felelõsségét csak akkor viselheti, ha megadjuk neki az irányítás hatalmát. Ezért nem vehetjük zokon, ha megállítja a hajtást, kiigazíttatja a sorokat, esetleg

Szent Hubertus Mise Elkészült vadászkürtre az elsõ magyar Hubertus-mise. A muzsikát Kircsi László, Pécsett élõ zeneszerzõ, a PTE mûvészeti karának tanára komponálta – kizárólag natúr vadászkürtökre. A kürtszignálok követik az egyházi liturgia menetét, ami pontosan hét szignált jelent. A Kyrie, a Gloria, a Credo és a többi kürtszignál, mint betétek, jól illeszkednek a mise menetébe. Szent Hubertus a vadászok védõszentje, 658 körül született. A legenda szerint, a vadászaton megpillantott szarvasbika agancsszárai között MAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

egy-egy vadásztársnak felhívja a figyelmét a fegyelmezettebb vadászatra.

Szalonkázás Sokunknak a szalonkavárás jelenti a tavaszt, szívünk-lelkünk telik meg ilyenkor vadászörömmel. Március közepén sokszor még hófoltok tarkítják a bokrok alját, a fák ágai között még messze ellátni és mi estérõl estére, hajnalról hajnalra várjuk a csendes röptû, olykor korrogó-pisszegõ hoszszúcsõrûeket. Alig telik el három hét és gyönyörködhetünk a tavasz teljes pompájában. Ez az a vadászat, ahol látszólag a legkevesebb a kockázat. Szerencsés, ha a vadászatot megelõzõleg a beírókönyvnél találkozik mindenki és itt a terület legjobb ismerõje, a vadászmester vagy a hivatásos vadász tájékoztatja a résztvevõket az állások helyérõl. Jó, ha mindenkit személyesen felkísér a standjára, és ott közösen megbeszélik a lõirányokat, figyelembe véve a többi vadász elhelyezkedését. Csak a lõállásban töltsük meg a fegyverünket és a vadászat végén törjük meg, ürítsük ki a fegyverünket akkor is, ha a leesett madarat keressük. Lõállásunk elhagyása elõtt hang- és fényjelzésekkel figyelmeztessük társainkat a közeledtünkrõl. SIKLÓSI KÁLMÁN

egy ragyogó keresztet vélt felfedezni. A páros tizes agancs az ifjú vadász számára egyértelmûen a tízparancsolat szigorú betartásának kötelezettségére utalt. A látomás hatására a fiatal vadász az Ardennek kolostorába vonult és életének hátralevõ részét a papi hivatásnak szentelte. Liege püspöke lett és halála után szentté avatták. A vadászok egész Európában november 3-án ünneplik Szent Hubertus napját, amikor szentmisékkel emlékeznek meg védõszentjükrõl. A most megkomponált kürtszignálokat várhatóan ez év augusztusában Somogyzsitfán, az Országos Vadásznapon mutatja be a Baranya Vadászkürt Együttes.

191

Hírek Vadászaton halt meg a világhírû tenor Vadászaton kapott szívinfarktust Ludovic Speiss. A világhírû román tenor az ország déli részén, Dragonesti Vlascában vett részt fácánvadászaton, amikor rosszul lett. A társaságban volt ugyan orvos, de már nem tudta megmenteni a 67 éves vadász életét. Spiess Kolozsváron született, gyári munkás volt, amikor elkezdett tanulni énekelni. A 60-as években föllépett a világ összes nagy operaházában. Visszavonulása után 1992-ben Románia mûvelõdési minisztere is volt.

Téli esték a vadászházban A fenti címmel hívta baráti beszélgetésre vendégeit Léber György lánycsóki vadász. A Léberház vadásztermében tartott kötetlen beszélgetés kettõs célt szolgált. Egyrészt beszélgetés a vadászatról olyan kötetlen formában, ahol a meghívottak elmondják véleményüket egy-egy feldobott témában. Másrészt egy olyan rendezvénysorozat indítása, ahol neves vadászati szakemberek tartanak elõadásokat a vadászati kultúra, és a vadászati szakma szerteágazó területérõl. Az elsõ meghívott vendég Békés Sándor volt. Az apropót a szerzõ Az igaz vadász címû publicisztikai kötete adta. A sorozat folytatódik. A.G.

Tolna megye új titkára Tolna megyében januártól a megyei vadászkamara titkári tisztségét Varga Mihály tölti be. Agrár-, és vadgazda mérnök, a Báta-Dunamenti Vadászegylet vadászmestere. Tervei között szerepel vadásztanfolyamok szervezése, a vadászmesterek és hivatásos vadászok fóruma, valamint szakmai továbbképzések szervezése. Készül a megyei kamara saját honlapja is. BISCHOF FERENC

Horgászat

Vasi pisztrángozás P

ár évvel ezelõtt nem gondoltam volna, pedig hazai pisztrángos vizeink mindegyikét ismerem, hogy télidõben Vasszécsényben, az Új-Ebergényi kastély kertjében, a megújított Gyöngyös patak holtágában valaha majd pisztrángra fogok horgászni. Szombathelytõl néhány kilométerre romantikus õspark közepén található az egyik legszebb copfstílusban épített és nagyszerûen rendbe hozott mûemlék kastély, amely alig egy év leforgása alatt a hazai pisztrángozás kiemelkedõ helyszíne lett. Hogyan kerül a csizma, pontosabban a pisztráng az asztalra, kérdezheti joggal az olvasó. Nos úgy, hogy a Horgászok Vas Megyei Szövetségének agilis vezetõi, Csécs Sándor és Csiszár István pár éve úgy döntöttek, hogy a szövetség kezelésében lévõ három vadvízi patakon – Répce, Gyöngyös, Pinka – új pisztrángos élõhelyeket alakítanak ki. Ennek a programnak a része az Új-Ebergényi kastély kertjében megújított Gyöngyöspatak holtága is. 2004-ben igen komoly földmunkákat kellett elvégezni ahhoz, hogy feléledjen az egykor mesterségesen kialakított, majd sokáig elfeledett, elhanyagolt rövid Gyöngyös mellékág. A Margit-sziget körüli kotrás mély vizet, sóderes talajt eredményezett, és az övcsatorna teljesen megnyílt a Gyöngyös sodró vize felé. A csatorna két oldalát halrácsokkal zárMAGYAR VADÁSZLAP/2006. március

ták le, és olyan horgászvizet alakítottak ki, ahol a kezdõ horgászok az intenzív telepítésnek köszönhetõen az év bármelyik szakában foghatnak pisztrángot. A park határánál egy surranó állítja meg rövid idõre a Gyöngyöst, részben ideális vízszintet teremtve, másrészt a zubogó alatt felgyorsuló víz már igazi pisztrángos patakot sejtet. Február elsõ napjaiban olyan kemény hidegek voltak errefelé, hogy a kivágott lékeket félóránként kellett meregetni, hogy ne dermedjen meg újra, és arra is ügyelni kellett, hogy a finom zsinór se fagyjon be a gyûrûkbe. A léki pisztrángozás ritka dolog, néhány nagyobb hazai tógazdaságban tartanak ilyenkor is pisztrángot, de azok többnyire a vendéglõkbe kerülnek, nem a horgokra. Gilisztával, csontkukaccal, pinkivel (apróbb méretû légylárva) csalizgattunk, az elsõ órák nem hoztak eredményt. Vastag hó borította a befagyott holtágat, mintha a pisztrángok is téli álmot aludtak volna. Pisztrángra horgászni nagy passzió, akár mûléggyel, akár villantóval fogja az ember. A vízbõl kiugró, vadul védekezõ hal fárasztása, ha kellõképpen érzékeny bottal horgászunk, igazán élvezetes. Kíváncsi voltam, vajon a lékbõl kibukkanó hal hogyan viselkedik, mennyire lassult le a koplalás ideje alatt. Végre megmozdult az úszó, és ha nem is olyan vehemensen, mint a pisztráng-szezon idején, de elindult a

mély felé. Kellõ kivárás után erõteljes bevágás, és csodák csodájára ugyanolyan tánc következett, mintha tavaszi vadvízen fárasztottunk volna. Nagyszerûen bírták a termetes halak a telet, a horogra került közel kilós pisztrángot alig tudtam kézben tartani. Kollégám is szinte velem egy idõben táncoltatott ki a lék szélére egy hasonlót, ezért úgy döntöttünk, megpróbálunk halat fogni a külsõ-Gyöngyösön is, ahol már természetes vízzel van dolgunk. Sekély gázlók, kanyarok, akadók, víz fölé lógó ágak, vetõdõ sodrás nehezíti itt a pisztrángozást. Ráadásul láttunk is néhány szép példányt, amelyek felúsztak a zubogó alá, de annak környékét jég borította. Kínkeservesen sikerült biztonságos állást foglalni, ahonnan a patakba szaltózás elkerülhetõnek látszott, és megpróbáltuk a sodrással a kisebb kövek takarásában megbúvó pisztrángok elé úsztatni a csalit, hogy az természetesnek hasson. Ami persze elég nagy ostobaság, mármint a feltételezés, hiszen szerencsétlen giliszta hogyan viselkedhet természetesen a rohanó jeges áradatban? Egyáltalán hogy kerül oda? No ezen nem sokat gondolkodott a kõszórás alól kivágódó pisztráng, úgy csapott rá a gilisztára, mint a tikkadt sivatagi vándor a sörre a Szahara oázisában. Nesze neked halélettan meg a különféle teóriák, a helyzet az, ha a hal éhes, nem filozofál, hanem eszik! Késõbb mi is ezt tettük, a kifogott pisztrángokat vaskeresztesi bor kóstolgatása mellett készítettük el a következõképpen: A megtisztított pisztrángokat bedörzsöltük sóval, halfûszerrel, belsejükbe egyegy szál nyers sárgarépát tettünk. Kivajazott tepsibe kerültek a halak, karikára vágott nyers burgonyát, zöldborsót szórtunk rá, meglocsoltuk egy deci vaskeresztesi borral, majd forró sütõben készre pároltuk. A párolás utolsó perceiben erõsebb tüzet kapott, így a halak szépen megpirultak. Tálaláskor narancsgerezdekkel és citromkarikákkal díszítettük. ZÁKONYI BOTOND

197

Az apróhirdetések tarifái

Az elsõ szó 500 Ft, minden további szó 100-100 forint + 20% áfa. A hirdetéseket levélben, faxon, e-mailben vagy személyesen, minden hónap végéig kérjük leadni.

FEGYVER: Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Telefonszám: 06/20/534-5370. Kettner SanRemo 20/70 arabeszk iá: 500.000,-,Beretta Ulrika 12/76 Aut. iá: 250.000,-, Voere Mauser .458 Win.Mag. iá:370.000,-, Brazil Aut. 12/76 iá: 70.000,-, Remington 700 SPS 2,5-10x48 Zeiss iá: 370.000,-, Marlyn .444 Win. 1-4x22 Meopta vil. iá: 260.000,-, Browing Trap 12/76 iá: 210.000,-,Tikka .243Win. 7x50 Meopta iá: 320.000,-, Zeiss Keresõ 20x60 S iá: 920.000,-. Hungarowild Vadászbolt, tel.: 06/34/540-304, 06/30/216-90-91. 15x45 BT Zeiss, új keresõtávcsõ eladó. Telefonszám: 06/20/341-8000. Eladó 12/76-os Browning B525-ös, Hunter bock sörétes fegyver, Black Bore csõvel, ejektoros, sorrendváltós, 5 csere chok, gyári fegyverkofferral. A puska 2,5 éves és nagyon szép állapotban van. Ár: 350.000,- Ft. Érdeklõdni: 06/20/330-9234, 06/70/256-5175. Eladó Kettner bock 12-es, egybillentyûs, valamint Toz 0,22-es, 10 év mûszakival, együtt, 120 ezerért. Telefonszám: 06/30/4613-615. Gyûjtõknek: elöltöltõs fegyver eladó! Belga, XVIII. század idejébõl, Liege-ben gyártott, eredeti számozott. Irányár: 75.000,- Ft. Telefonszám: 06/30/9070-332. BRNO SUPER váltócsövek 12/12 és 12/7x65R újszerû állapotban egyben vagy külön eladók. A vegyes csõ KAPS 1.5-6x42 távcsõvel is megvehetõ. 06/20/9389-429. Swarovski SLC 8x56B keresõtávcsõ, 6 éves 200.000,- Ft. Hozzávaló 2x Booster 50.000,- Ft. Leica LRF900 új ára 100.000,- Ft. Érdeklõdni: 06/30/9389-213. FERLACHI, .30-06-os ejektoros, nyolcszögletû billenõ csövû, ZEISS 2,5 -10×50es világító szálkeresztes céltávcsõvel, négykörmös suhl-i szerelékkel, kaukázusi dió aggyal, állatfigurás mélyvésett rendszerkamrával, aranyozott billentyûkkel eladó. Telefon: 06/20/339-92-21. Merkel 47E 20/70 megkímélten eladó! Telefonszám: 06/30/279-3060. Eladó TIKKA .30-06 Schmidt &Bender céltávcsõvel vagy nélküle, Remington .30-06 golyós, Merkel 20-as, MC-21 12 sörétes fegyverek. Érdeklõdni: 06/30/9831-489.

KUTYA: Drótszõrû magyar vizsla kölykök, aktívan vadászó, kiállítás gyõztes szülõktõl, a Fürdõházi kennelbõl eladók. Irányár: 45.000,Ft/db. Érdeklõdni: 06/30/620-1817. Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû szálkásszõrû tacskók elõjegyezhetõk a Von AIltenburger kennelbõl. MarosmentiRudifogó Miku Soma 2 x HPJ fiatal klubgyõztes, 2 x R. CAC, 5 x CAC, 2x CACIB, 2 x HFGY BOB D.K. Európa Kupa gyõztes, tenyésztésre javasolt kannal fedeztetünk. Telefon: Szarka, 06/30/9619-481. Weimari vizslakölykök, vadászias áron, törzskönyvvel, kitûnõen vadászó szülõi háttérrel, kitûnõ küllemmel, garanciával eladók. Érdeklõdni: 06/30/263-9000, Ugod.

Kitûnõ küllemû és munkateljesítményû, drótszõrû német vizsla szuka eladó. - Német vérvonal. - Eredményei: R CAC, CAC, BOB. Mindenes verseny: II., III. díj. Vízi-mezei munka II. díj, nehezített vércsapa I. díj, dúvadfojtás 4. Telefonszám: 06/30/2484-521. Szálkásszõrû tacskó kiskutyák, illetve növendékek, kitûnõ vérvonalból, aktívan vadászó szülõktõl eladók. Érd.: 06/30/418-6782, Sárvár. Jagdterrier 5 hónapos kutyák törzskönyvvel, oltva, tetoválva, aktívan vadászó szülõktõl eladók. Valamint kikészített rókabõrök eladók. Érdeklõdni: 06/30/317-4407. Németvizsla, 2 éves drótszõrû, bevadászott szuka kutya eladó. Tel.: 06/20/931-6288, Komárom.

Fácánját szerezze be tenyésztõtõl: fácán tenyésztojás, naposfácán (3000 db felett, 200,- Ft alatt), elõnevelt fácán és fogoly, júniusban a törzsállomány. Telefonszám: 06/30/9397-962. Fácánnevelõ telep lakóépülettel, legelõvel eladó. Telefon: 06/30/9780-053. Jeles vadászok életnagyságú faintarzia-arcmását elkészítem küldött fénykép alapján. Keszthelyi Jenõ, 8960 Lenti, Sugár út 39. Telefonszám: 06/92/351-336. Preparátor vállalja hazai és külföldi madarak, emlõsök, vadbõrök kikészítését. Subsics Bence, 9700 Szombathely, Wimmer Á. u. 7. Telefonszám: 06/30/381-6190.

Drótszõrû magyar vizsla 6 hónapos kölykök és fiatal vadászkutyák a "Hejõcsabai" kennelbõl, gyõztes, vadászó szülõktõl kaphatók. Tel.: 06/46/304-175, 06/30/322-9991.

Erdészeti egysoros facsemete ültetõ eladó. Új erõsített extra kivitel. Érdeklõdni: 06/30/2789-767 vagy 06/70/4591-998.

Hannoveri véreb kiskutyák, kitûnõ vérvonalú, dolgozó szülõktõl a Gemenci Vadász kennelbõl eladók! www.gemencierdo.hu 06/20/260-6540.

Budapesttõl 67 km-re, Nógrád megyében (Romhány) eladó 47 hektár erdõ, tanyával, vadászati joggal. Irányár: 30 millió Ft. Érdeklõdni a 06/30/9119-223-as telefonszámon egész nap.

Szálkásszõrû tacskó kölykök, munkavizsgás, aktívan vadászó, kitûnõ küllemû szülõktõl eladók. Ugyanitt kanok fedeznek. Telefonszám: 06/70/9426-811. Rénusi Vadász kennelbõl rövidszõrû magyar vizslák kitûnõ pedigrével kaphatók. Telefonszám: 06/30/6190-287.

VEGYES: Sosem késõ! Ha ajtaján, lakásának ablakain besüvít a szél, ha kevesebbet szeretne fûtésre költeni - ha utólagosan is, érdemes szigeteltetni, megjavíttatni a nyílászáróit… garantáltan megtérülõ befektetés. Hívjon fel a 06/30/284-0616-os telefonon, hogy a vadászoknak biztosított kedvezményrõl megegyezzünk. Zala megyében, 33 ha-os erdõ 51,5 %-os tulajdonrésze sürgõsen áron alul eladó. Benne vágásérett tölgy, bükk, akác! Érdeklõdni: 06/30/393-8545. Eladó kétszintes, 140 m2-összterületû épület Zalaszentbalázson, a 74-es fõút mellett, Nagykanizsától 18 km-re, a hozzá tartozó földrész 475 m2. Érd: 06/20/9388-210. Bolti berendezés: fém összeszerelhetõ polcrendszer, kétoldalas, fehér álló polcrendszer, fatalapzatú vitrinek, fa, zöld színû pult és bemutató szekrény eladó. Érdeklõdni: 06/20/9388-210. Csicsókagumó tavaszi vadföld-telepítéshez nagyobb tételben eladó. 06/20/995-8526 [email protected] Preparátor vállalja a legkülönbözõbb vad-, hal-, madár preparálását, a mai legmodernebb technológiával. Monostori László preparátor Miskolc, Madarász V. 12. (Pláza mellett). Tel.: 06/46/348-013, 06/20/933-5457. Dámok intenzív tartásból (emberhez, kutyához szokottak), 6 db tehén (1 fekete), 3 bika (1 fehér) és 2 db borjú (feketék) származási papírokkal eladók. Érdeklõdni: 06/20/9107-607.


Az állami vadászvizsga szóbeli kidolgozott tételei megrendelhetõk, vadászvizsgára felkészítõ tanfolyamra jelentkezés, lövészet, konzultáció. Renkecz József vadg. szakmérnök, vadásztanfolyam-szervezõ. Referencia: több mint 200 sikeres vizsgát tett vadász! Telefonszám: 06/75/313-271, 06/70/337-1197. WWW.VADASZBAZAR.HU Eladó SUZUKI VITARA 1,6-os 1999-es, fekete, 135.000 km-rel, klimával. Érdeklõdni: 06/30/474-2011.

ÁLLÁS: Hivatásos vadászt keresünk kerületvezetõ vadõri munkakörbe, Somogy megyei nagyvadas vadásztársaságba. Jelentkezéskor elõnynek számít a szakmai gyakorlat, német nyelvtudás, felsõfokú végzettség. Telefonszám: 06/30/9333-669. Halõr, halász, elektromos halász, kereseti hajóvezetõ, sportvadász végzettségekkel állást keresek Észak-Pest megye területén, saját terepjáró van. Tel: 06-20/9913-847 Vendéglátásban jártas nyugdíjas házaspár munkát keres vadászházakban, teljes körû feladatok ellátásával, ott lakással. Elérhetõség: 06/30/341-7949. 44 éves, német hivatásos vadász és jogász, apróvadvadászatra, kotorékozásra, tenyésztésre specializált, magyar és angol nyelvtudással keres vadászati vagy vadászat közeli munkát. Azonnali belépés lehetséges. További információk: 06/30/5323-727.

HALOTTAINK: 2005 karácsonyán életének 80. évében, elhunyt Vida Árpád vadásztársunk. Emlékét szeretettel megõrizzük. Buzsáki Cseralja Vadásztársaság

A Hunnia Vadgazdálkodási Kft. apróvadgazdálkodásban jártas munkatársat keres vadõri állás betöltésére. Érdeklõdni Nagy Zsolt vadgazdálkodási ágazatvezetõnél 06/30/2350-903 telefonszámon lehet.

Bakonyi nagyvadas vadásztársaság hivatásos vadászt keres. Pályázatokat az alábbi címre kérjük: 8420 Zirc, Kossuth L. u. 11.

Üdülési csekk elfogadó hely! Szelidi-tónál üdülési, táborozási lehetõség 3-4 ágyas faházakban kb. 50 férõhellyel május 1-tõl október 1-ig. (Erdei iskolák, osztálykirándulások, táborok részére is!) Vízparthoz közel, sportolásra alkalmas zárt területtel. Táborozáshoz igény szerint programokat is tudunk szervezni. (Lovaglás, a tó hal- és madárvilágának bemutatása, kirándulás lovas kocsival.) Nyolc darab különálló faház különbözõ komfortfokozattal és árakkal, nagy udvarral, melyen hinta, röplabdaháló, kosárlabdapalánk, homokozó, ping-pong asztal található. Sátorozásra is van lehetõség. A közösségi épületben találhatóak a WC-k, zuhanyzók, valamint egy tea-konyha 3 gáztûzhellyel, a társalgó TV-vel, Hi-fi-vel és egy billiárdasztallal. Magánüdülõk szervezése: külön területtel, felszerelt konyhával, hûtõvel, TV-vel. Étkezést is tudunk biztosítani! Árakról, kedvezményekrõl érdeklõdni a 06-30/619-7850; 06-30/317-7232; 06-78/425-270-es telefonszámokon lehet. Minél korábbi a jelentkezés, annál több a kedvezmény!

Rókavadászok! Megjelent a Különös vadászat szerzõjének második könyve, címe: Rókák és terrierek. Megvásárolható a Vadászlap szerkesztõségében: Elek Ferencné 06/1/242-0042, a Harmónia Vadászboltokban és a szerzõnél, Szabó Péter, 06/44/711-577 és a 06/30/63-78-363 telefonszámon.

2007. új ciklus Földtulajdonosok és vadásztársaságok figyelmébe! Vadászterültek kialakításának teljes lebonyolítását igazságügyi szakértõként vállaljuk. Dr. Balázs István 06/30/492-8962, e-mail: [email protected], Prencsók János 06/30/9680-359, e-mail: [email protected]

Könyvkötés! Folyóiratok, újságok, diplomamunkák, régi és új könyvek kötése. Tel.: 359-1633, 06/20/426-53-99.

199

Áprilisi elõzetes

Kire szavazzunk?

Vadász-flotta 1.

2.

3.

4..

1. Úgy gondoljuk, „nagy durranás”, hogy a Vadászati Kulturális Egyesület szerzõdést kötött a Vodafone Rt-vel, kialakulhat a vadászok mobiltelefon-flottája. A szerzõdésnek azért van jelentõsége, mert aki belép a „flottába” egymás között ingyenesen telefonálhat és kedvezményes a többi hívása is. Az új szolgáltatás igénybevételének lehetõségeirõl részletesen tudósítunk. 2. A FeHoVa nemzetközi kiállítás minden évben kiemelkedõ vadászati esemény. Munkatársaink az idei újdonságokról, érdekességekrõl készítenek mozaik-riportokat. Amit mindenféleképpen meg kell nézni: elsõ ízben látogat el hozzánk a patinás Purdey fegyvergyár, s a Diana Vadászhölgy Klub ízelítõt mutat be a hölgyek által elejtett trófeákból. 3. Kire szavazzunk? Melyik párt támogatja legjobban a szakmai elképzeléseinket, kinek van hajlandósága gondjaink megoldására? Megfelelõnek tartják-e a vadászat jelenlegi szabályozását? … ezekkel a kérdésekkel kerestük meg a pártokat és kértünk válaszokat képviselõiktõl. 4. A szakmai témák közül elsõ helyen megpróbáljuk feltérképezni a hazai õzgazdálkodás pozitív és negatív tendenciáit és közöljük Rakk Tamás: a Zárt Rendszerû Vadgazdálkodás elõnyeit bemutató írását, amelynek a fõszereplõje a magyar gímszarvas. 5. Sokan, elsõsorban a sportlövészek, jól ismerik Gombos Károlyt, a neves sportlövõt és edzõt, akit valamennyiünk okulására – 100 jó tanács összeállítására kértünk… hiszen nem mindegy, hogyan forgatjuk a fegyvert és sörétlövéseink során – hangosan vagy önmagunkban – hányszor kell kimondanunk, hogy „hiba”. Az áprilisi számunk március 21-én jelenik meg.

5.

Tudósítóink: Baranya Agyaki Gábor (30/318-79-69) Bács-Kiskun Oláh József (20/968-70-96) Békés Hajdú Sándor (30/955-54-10) Borsod-Abaúj-Zemplén Handa György (20/366-33-17) Csongrád Mészáros György (30/436-68-47) Fejér Gáspár Attila (20/977-95-26) Gyõr-Moson-Sopron Pió Márta (30/961-88-44) Varró Xénia (20/343-24-32) Hajdú-Bihar Zsarnay Attila (20/9844-848) Heves Gyenes István (30/4838-377) Jász-Nagykun-Szolnok V. Szász József (30/420-81-67) Komárom Dr. Faragó István (20/938-27-54) Nógrád Gaál Dénes (70/210-64-65) Pest Mészáros Iván (30/207-32-60) Somogy Szarka Ágnes (30/961-94-81)

Szabolcs-Szatmár-Bereg Erdélyi István (30/904-14-42) Pálinkás György (30/686-02-91) Tolna Bischof Ferenc (20/4186-776) Vas Kondor Imre (30/2477-838 ) Veszprém Punk János (30/256-23-78) Zala Polster Gabriella (20/938-82-10) Erdélyi tudósítóink: Marosvásárhely ing. Muica Pompei-Emil (074- 457-28-41) Sepsiszentgyörgy László Béla (072-271-14-79) Székelykeresztúr Fazakas Attila (074-424-32-42) Székelyudvarhely Bíró István (074-478-83-94) Csíkszereda Bencze István (074-439-05-96) Gyergyószentmiklós Portik György (074-002-58-49) Maroshévíz Takács Károly (074-551-64-89)

Rovataink: Interjú, publicisztika, safari, kommunikáció Csekõ Sándor Aktuális, tüske, album Homonnay Zsombor Vadászati gyakorlat, könyvkritika, mûvész-portrék, fotó-optika Somfalvi Ervin Vadászati kutatás prof.dr.Náhlik András Vadegészségügy prof. dr.Sugár László Vadászati jog dr.Faragó István Földtulajdonosok, egyesületi élet dr.Balázs István Vadászotthonok és vadász-szobák Békés Sándor Irodalom, riport Márok Tamás Diana - Vadászhölgy Klub Bán Beatrix Gyermekeknek Cs.Gyenes Emese Hírek-tudósítások Wallendums Péter Mikor-mi-mennyiért Siklósi Kálmán dr. Balázs István Koronglövészet Hegyes Zoltán Sportlövészet Vasvári Erzsébet Vadászkutya K. Gyurkó Rita Rácz István Szarka Lajos Solymászat Szabó László Vadászíjászat dr.Kertész Gábor Horgászat Zákonyi Botond Humor Kelemen István

Szlovákiai tudósítónk: Takács Frigyes (00421-905-693-443)

Számítógépes ismeretek, Internet Hegedûsné Wéber Ildikó Apróhirdetések, halottaink, közlemények Elek Ferencné

200


MÁRCIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

Recommend Documents