Jézus él! A Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezet kiadványa 2014. JÚNIUS
Kedves Olvasó! Néhány napja az interneten küldtek nekem egy linket, ahol egy hölgy beszélt önmaga elfogadásával. Szülése után megváltozott a testalkata és egyszerűen képtelen volt elfogadni magát. Később készített egy felmérést száz hölgy bevonásával. megkérte őket próbálják meg egy szóval leírni saját testüket. A válaszok megdöbbentették: tökéletlen, kövér, csúnya, undorító, hogy csak néhányat említsek. Találkozott két melldaganattal műtött hölggyel, akik elfogadták magukat úgy, ahogy vannak, és azóta elindított egy mozgalmat önmagunk elfogadásával kapcsolatosan. A jelmondata az, hogy minden test gyönyörű. Elgondolkoztam azon, amit a Biblia ír az emberről: Isten jónak és szépnek teremtette kevéssel tette kisebbé önmagánál. Tekintélyt és hatalmat ruházott rá és az emberre bízta a földet. Minden embert nagyszerűnek teremtett és mégis nagyon kevesen fogadják el magukat olyannak, amilyenek. A média mindenfelől azt sugallja, hogy nem lehetünk elég jók. Az ember: alacsony, magas, kövér, sovány, nagyorrú, göndör, egyenes hajú, vagy éppen kopasz, sehogy sem jó. Valahogy mindenki máshoz szeretne hasonlítani és ezért képes komoly összegeket áldozni. Az nagy baj ezzel, hogy minél többet foglalkozik magával az ember annál elégedetlenebb. Nézd meg Silvester Stallone vayg Donatella Versace jelenlegi arcát és döntsd el hasznukra volt e a plasztika? Arra bátorítalak, fogadd el magad és legyél elégedett Isten alkotásával. Olcsóbb és egészségesebb is! Szeretettel: Szerdi Szilárd lelkipásztor
„Aki nem bocsát meg másoknak, felégeti a hidat, amin saját magának át kell jutnia.” (George Herbert)
Miről olvashatsz?
Tudd, hogy miért hiszel! Megbízhatóak-e a bibliai iratok?
Ne élj a múltban, mert megölöd a jövőd Az egyik legnagyobb szellemi problémánk a következő: azt akarjuk, hogy Isten valami újat cselekedjen, miközben mi ugyanazokat a régi dolgokat tesszük.
A Gajdacsi család Fél éve ismertük meg a Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezetet, szeretünk közétek járni, jó megérezni Isten jelenlétét és szeretetét nálatok.
Prédikációk üzenetei Isten minden szükséges információt megadott ahhoz, hogy megismerjük, hogy kapcsolatban lehessünk vele.
Agykontroll keresztény szemmel A keresztény ember Isten vezetését kéri, nem önkényesen dönt még a saját életéről sem, ahogyan ezt az agykontroll sugallja. Alaposan meg kell gondolni, mi az, amire olyan nagyon törekszünk! Komoly árat fizethetünk a „világ megszerzéséért”.
Egy hajdani perfekcionista vallomása Ezt teszi a perfekcionizmus: fájdalmat hoz be életünkbe és házasságunkba, és tönkreteszi azt.
Jézus él!
Tudd, hogy miért hiszel! 6. Megbízhatóak-e a bibliai iratok? Évekkel ezelőtt egy jelentős képes folyóirat közreadott egy cikket, azt állítva, hogy a Bibliában több ezer tévedés van. Honnan tudjuk, hogy az a bibliai szöveg, amely ma birtokunkban van, s amely az évszázadok folyamán sok fordításon és változtatáson át jutott el hozzánk, nem csak halvány tükörképe-e az eredetinek? Milyen garanciánk van arra, hogy a törlések és a javítások nem homályosították el teljesen a Biblia eredeti üzenetét? Mit számít a Biblia történeti pontossága? Hisz egyetlen dolog számít, az üzenet! A keresztyénség a történelemben gyökerezik. Jézust egy római népszámlálás bejegyezte. Ha a Biblia történeti vonatkozásai nem igazak, akkor súlyos kérdések merülhetnek fel az üzenet más olyan részletével kapcsolatban is, melyek történelmi eseményeken alapulnak. Ugyancsak fontos tudnunk azt, hogy ma lényegében ugyanazok az irataink vannak, mint amelyek majdnem 2000 évvel ezelőtt voltak az emberek birtokában. Honnan tudjuk, hogy azoknak a könyveknek kell benne lenniük a Bibliában, amelyekkel ma rendelkezünk? Vagy, hogy másoknak nem kellene-e benne lenniük? Ezek a kérdések megérdemlik, hogy válaszoljunk rájuk. Ha a Bibliát Isten szóban ihletett Igéjének tekintjük, akkor a szövegpontosság megállapítása rendkívül fontos feladat. Ezt a szöveghűséggel foglalkozó munkát nevezzük szövegkritikának. Például: hogyan viszonyul a mai szöveg az eredetihez, és milyen pontosan másolták az ősi kéziratokat? Vizsgáljuk meg röviden az Ó- és Újszövetség adatait! Az írnok munkája nagy szakértelmet és gondosságot igényelt. Ezenfelül olyan feladat, amit vallásos zsidó ember végzett, a legnagyobb odaadással. Miután hitte, hogy Isten Igéjével foglalatoskodik, teljesen tisztában volt vele, hogy rendkívüli gondosság és pontosság szükséges. A héber nyelvű Ószövetségből kb. i. sz. 900-nál korábbról nincsenek teljes példányok, de nyilvánvalónak látszik, hogy a szöveget nagyon gondosan és hűségesen őrizték legalább i. sz. 100 vagy 200 óta.
2/16 Ellenőrzést végeztek, összehasonlítva néhány körülbelül ebből az időből származó, héberből latinra és görögre fordított részt. Ez az összehasonlítás a héber szöveg gondos másolását mutatja abban az időszakban. Ezt az i. sz. 900 körülről származó szöveget „maszoréta szövegnek” nevezzük, mivel a maszóráknak nevezett zsidó tudósok munkája. A héber szöveg valamennyi, abból az időszakból származó jelenlegi példánya meglepően megegyezik, ami az írnokok szakértelmét bizonyítja. De hogyan szerezhetünk tudomást a maszórák előtti időből származó szövegek pontosságáról és hitelességéről? A zsidók történelme nagyon nyugtalan volt, ami megkérdőjelezi az írnokok figyelmességét abban a lázas időszakban. 1947-ben szerzett tudomást a világ arról, amit az évszázad legnagyobb régészeti felfedezésének mondtak. A Holt-tenger völgyének barlangjaiban ősi agyagkorsókra bukkantak, melyek a híressé vált Holttengeri tekercseket tartalmazták. A tekercsek alapján nyilvánvalóvá lett, hogy egy zsidó csoport élt ezen a Qumrannak nevezett helyen, körülbelül i. e. 150 és i. sz. 70 között. Közösségi társadalmuk volt, szerzetesi közösségben éltek. A földek művelésén túl idejüket az írások tanulmányozásával és másolásával töltötték. Világossá vált előttük, hogy a rómaiak be fognak törni országukba. Pergamentekercseiket agyagkorsókba tették és elrejtették a Holt-tengertől nyugatra fekvő sziklák üregeibe. Isten gondoskodása folytán a tekercsek bántatlanul megmaradtak, míg egy vándor beduin kecskepásztor fel nem fedezte őket 1947 februárjában vagy márciusában. A véletlen felfedezést gondos feltáró munka követte, és számos más barlangot határoztak meg, melyek tekercseket tartalmaztak. A lelet tartalmazta a teljes Ézsaiás-könyv eddigi legrégibb kéziratpéldányát, valamint töredékeket az Ószövetség majdnem minden könyvéből, ezenkívül egy töredékes példányt Ézsaiás 38-66 számos részével. Sámuel könyveinek rongyos példányát is megtalálták, Habakuk könyvének két teljes fejezetével együtt. Előkerültek az ókori közösség szabályait tartalmazó nem bibliai művek is. Könnyen felmérhető ennek a leletnek a jelentősége azok számára, akik az Ószövetség pontossága felől tudakozódnak. Egyetlen drámai csapással csaknem 1000 évet ugrottunk át a kéziratok korának tekintetében. A Holt-tengeri
Jézus él! tekercseket a maszoréta szöveggel összehasonlítva világos útmutatást kapnánk az áttétel pontosságáról vagy annak hiányáról, csaknem egy évezrednyi időszakon keresztül. Mit tudtunk meg valójában? Miután a tudósok összehasonlították az Ézsaiás 38-66 rész qumrani kéziratát a meglévővel, arra a megállapításra jutottak, hogy „a szöveg rendkívüli módon” megközelíti a maszoréta szöveget. Az Ézsaiás 53 összehasonlítása azt mutatja, hogy csupán 17 betű különbözik a maszoréta szövegtől. Ezekből tíz csupán írásmódbeli különbség, hasonló, mint az angol ,honor' és ,honour' szavaknál, és semmi jelentésbeli eltérést nem okoz. További négy eltérés nagyon csekély, mint például egy kötőszó kitevése, ami gyakran stílus kérdése. A másik három betű a ,világosság' szó héber megfelelője. amit a ,látja őket' kifejezés után tettek a 11. versben. Ennek a fejezetnek a 166 szavából csak ez az egy, ami valójában kérdéses, és ez egyáltalán nem változtatja meg ennek a résznek az értelmét. Ez jellemző az egész kéziratra. Egyéb ősi bizonyságok is tanúsítják azoknak a másolóknak a pontosságát, akik végül is kezünkbe adták a maszoréta szöveget. Egyik ilyen az Ószövetségnek az a görög fordítása, melyet Septuagintanak nevezünk. Ezt gyakran római LXX-nel jelölik, mert állítólag 70 héber tudós készítette Alexandriában. A legjobb becslések szerint i. e. 200 körül készült. A Holt-tengeri tekercsek felfedezéséig fennállt a kérdés, hogy ha a „LXX” eltért a maszoréta szövegtől, akkor miért létezett ez a változat. Ma már nyilvánvaló, hogy a maszoréta szöveg nem változott lényegesen körülbelül i. e. 200 óta. Egyéb tekercsek a felfedezettek között olyan típusú héber szöveget mutatnak, ami nagyon hasonló ahhoz, amelyből a „LXX”-et fordították. A Sámuel-tekercs különösen megközelíti a „LXX” szövegváltozatát. A „LXX” inkább szó szerinti fordításnak látszik, és kézirataink az eredeti fordítás nagyon jó másolatai. Egy másik ókori tanúbizonyság az a harmadik szövegtípus, mely hasonló a samaritánusok által megőrzött szöveghez. A Pentateuchus (= Mózesi könyvek. A ford.) régi tekercspéldányai máig fennmaradtak a palesztinai Nablusban. 1. e. 200-ban három fő szövegtípus létezett. A kérdés számunkra ez: Melyik az Ószövetség
3/16 eredeti változata e három szóba jöhető „szövegcsalád” fényében? R. L. Harris ezzel fejezte be művét: „Ma már biztosak lehetünk afelől, hogy a másolók nagy figyelemmel és pontossággal dolgoztak az Ószövetségen, visszamenőleg egészen i. e. 225-ig. Abban az időben két vagy három szövegtípus létezett a másoláshoz. Ezek a szövegtípusok azonban annyira kevéssé különböztek egymástól, hogy arra következtethetünk, hogy még a korábbi másolók is bőségesen és nagy gondossággal továbbították az ószövetségi szöveget. Valóban elhamarkodott hitetlenkedés lenne ma tagadni azt, hogy Ószövetségünk abban a formában van meg, amely nagyon közel áll ahhoz, melyből Ezsdrás tanította a Törvényt a babilóni fogságból visszatérteknek.” Hogy állunk az Újszövetséggel? Bizonyítékokra alapozva ismét az a meggyőződés alakult ki, hogy ennek szövege egyetlen lényeges részletében sem tér el az egyes könyvek eredetijétől, úgy ahogy azok az emberi szerzők keze alól kikerültek. A nagy tudós, F.J. A. Hort azt mondta, hogy – néhány jelentéktelen nyelvtani vagy helyesírási eltéréstől eltekintve – az Újszövetségnek nem több mint egy ezred részét érintik a szövegkülönbözőségek. Az Újszövetség görögül íródott. Az Újszövetségnek több mint 4000 kézirata vagy töredéke maradt fenn korunkig. Ezek különböző anyagokon vannak. A papirusz volt az írás céljaira általánosan használt anyag a keresztyénség kezdetekor. Ez nádból készült, és igen tartós volt. Az utóbbi ötven év folyamán sok papiruszra írt iratot találtak meg, közöttük az Újszövetség kézirattöredékeit. Egy másik anyag, melyre a görög kéziratokat írták, a pergamen. Ez habkővel fényesített birkavagy kecskebőr volt. A késő középkorig használták, amikor is a papír kezdte felváltani. Az újszövetségi dokumentumok keletkezési időpontjai jelzik, hogy azokat Krisztus kortársainak életében írták. Még éltek emberek, akik emlékezhettek azokra a dolgokra, melyeket Ő mondott és tett. Sok páli levél még korábbi, mint az evangéliumok némelyike. Az újszövetségi iratok korai keletkezésének bizonyossága egyértelmű. Az újszövetségi anyagok gazdagsága még nyilvánvalóbbá válik, ha
Jézus él! összehasonlítjuk más olyan ókori dokumentumokkal, amelyeket minden kétely nélkül elfogadtunk. Bruce megjegyzi, hogy Caesar „Gall háború”-jából mindössze kilenc vagy tíz kézirat létezik. Ezek közül a legrégibbet is Cae-sar kora után mintegy 900 évvel írták. A „Thukydides történeté”-t (kb. i. e. 460-400) nyolc kéziratból ismerjük, a legrégebbi i. u. 900 körül keletkezett, és néhány papirusztekercs töredékből, melyek a keresztyénség kezdetével körülbelül egyidősek. Ugyanez érvényes a „Herodotos történeté”-re (kb. i. e. 480-425). Ennek ellenére egyetlen humán tagozatos növendék nem figyelne oda olyan vitára, mely Herodotos vagy Thukydides hitélességét kétségbe vonja azért, mert műveik legrégebbi kéziratai, melyeknek egyáltalán hasznát vehetjük, az eredeti után több mint 1300 évvel készültek. Ezzel szemben az Újszövetségnek két kitűnő kézirata van a negyedik századból. Az Újszövetség könyveinek papirusz-másolat töredékei pedig 100-200 évvel korábbról valók. A talán legrégibb papirusz kódextöredék János evangéliumából a 18:31-33-at és 37-et tartalmazza. Ez i. sz. 130 körül keletkezett. Az Újszövetség hitelességére több bizonyítékot szolgáltatnak egyéb források. Ezek az újszövetségi könyvekből vett idézetek és rájuk való hivatkozások mind a keresztyénség barátaitól, mind pedig ellenségeitől. Az Apostoli Atyák, akik leginkább i. sz. 90 és 160 között írtak, az Újszövetség legtöbb könyvében való jártasságra engednek következtetni. A legújabb kutatásokból az derül ki, hogy Valentinus gnosztikus iskolája szintén ismerte az Újszövetség legnagyobb részét. Két más adatforrás is megerősíti az újszövetségi könyvek hitelességét. Az első forrás a fordítások. A fordítások azok a kéziratok, melyeket görögből fordítottak más nyelvekre. Ezekből három csoport a legnagyobb jelentőségű: a szíriai fordítások, az egyiptomi vagy kopt, valamint a latin fordítások. Gondos tanulmányozásukkal fontos útbaigazításokat nyertünk azon görög kéziratok eredetijére, melyekből ezeket fordították. Végül ott van a misei és zsolozsmai leckekönyvek, a nyilvános egyházi szertartásokon használt szentleckék bizonysága. A huszadik század közepéig 1800-nál több ilyen szentleckét osztályoztak. Vannak leckekönyvek az Evangéliumokból, az Apostolok Cselekedeteiből és a
4/16 levelekből. Bár ezek a hatodik század előtt nem jelentek meg, maga a szöveg, melyből idéznek, korábbi lehet, és jó minőségű. A jelenlegi szöveg megbízhatóságának kérdéséhez szorosan kapcsolódik egy másik kérdés: „Honnan tudjuk, hogy ezeknek a bibliai könyveknek és nem másoknak kell szerepelniük a Bibliában?” Ezt nevezzük a kánon kérdésének. Ebbe különböző kérdések tartoznak az Ó- és Újszövetséggel kapcsolatosan. A protestáns egyház ugyanazokat az ószövetségi könyveket fogadja el, melyeket a zsidók, Jézus és az apostolok fogadtak el. A római katolikus egyház az 1546-os tridenti zsinat óta beleveszi a 14 apokrif könyvet is. Az angol Biblia a Septuaginta rendjét követi. Ez abban különbözik a héber Bibliáról, hogy a könyvek három csoportra oszlanak: 1. a Törvény (a teremtéstől a deutoronomiáig, azaz a „törvényismétlésig”), mely másképpen úgy is ismert, mint Tóra vagy Mózes öt könyve; 2. a Próféták, mely rész magában foglalja a korai prófétákat (Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok), és a későbbi prófétákat (Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és a Tizenkettők könyve Hóseastól Malakiásig); 3. az Iratok, vagyis az ószövetségi kánon fennmaradó könyvei.
A könyveket hitelesnek fogadták el, mert olyan emberi kijelentéseknek tartották, melyeket Isten sugallt Igéjének kinyilatkoztatására. E. J. Young szerint: „Amint Isten Igéjét leírták, Írás lett, és minthogy Istentől jött, abszolút hitelességgel bírt. Mivel Isten Igéje, kánoni, azaz hitelesnek
Jézus él! elismert. Egy könyv kánoniságát ezért az a tény határozza meg, hogy Isten által sugallt könyv. Innen ered a világos megkülönböztetés az Ószövetség, mint isteni ihletésű könyvek tekintélye, és az Izráel részéről elismert tekintély között. Ez látható Mózes művében. Az általa és a későbbi próféták által adott törvényeket olyan tiszteletben kívánták tartani, mint magának Istennek a törvényeit. Úgy is tekintették abban az időben is, és a későbbi generációk is. A Törvényt persze elhanyagolták, de Izráel lelki vezetői elismerték hatalmát. Ennek a hatalomnak a felismerése rázta úgy meg Jósiást, amikor rájött, hogy milyen sokáig elhanyagolták a Törvényt (2Kir 22:11). A Próféták írásait tanulmányozva világosan látjuk, hogy hitték, hogy hatalommal szólnak. „Így szólt az Úr” és „Ezt mondta nékem az Úr” – általános bevezetések ezek az üzeneteikhez. Nem világos, hogy az írások tekintélyét milyen alapon fogadták el. De hogy elfogadták, az világos. Az újszövetségi időkben szokásos volt úgy leírni legalább néhányat ezekből az írásokból, mint a Szent Szellem kijelentéseit. A keresztyénség kezdetekor az „írás” szó már az isteni ihletésű iratoknak egy olyan meghatározott egységét jelentette, melyet teljes mértékben elismertek irányadónak. Jézus ebben az értelemben használta ezt a szót, és hallgatói teljes mértékben megértették, amikor ezt mondta: „Az írást nem lehet érvénytelenné tenni” (Jn 10:35). Érdekes, hogy az Ószövetség tekintélyét illetően nem volt ellentét Urunk és a farizeusok közőrt. Nézeteltérés amiatt merült fel, hogy ők hagyományaikat is hozzátették, és ezeket ugyanolyan tisztelettel övezték, mint az írást. A jamniai szinódus i. sz. 90-ben félhivatalos tárgyalásokat folytatott a kánonról. Hogy születteke hivatalos vagy kötelező jellegű döntések, nem ismeretes. Úgy tűnik, hogy a vita nem arra irányult, hogy bizonyos könyveket be kellene venni a kánonba, hanem, hogy nem kellene-e egyeseket kihagyni belőle. Mindenesetre az ott megjelentek elismerték azt, ami már elfogadott volt, mintsem hogy olyat hoztak volna létre, ami azelőtt nem létezett. Más szóval, elismerték, de nem létrehozták az ószövetségi könyvek jelenlegi kánonját.
5/16 Az apokrif iratok nem jelentik ki magukról, hogy Isten Igéje vagy próféták műve lennének. Tartalomban és értékben nagymértékben különböztek egymástól. Néhányat, mint l. Maccabeust, i. e. 100 körül írhatták, és történelmi háttérként értékes. Mások inkább legenda jellegűek, és kevéssé értékesek. Bár ezek a könyvek először nem szerepeltek a „LXX”-ben, később bevették. Ily módon, Jeromos révén bekerültek a latin Vulgátába. De még Jeromos is csak a héber kánont fogadta el. A többit úgy tekintette, mint aminek csak egyházi értéke van. Ő ellentétben állt a reformáció idejében tartott tridenti zsinat későbbi tevékenységével, mely az apokrifokat kánoni szintre emelte. Fontos megjegyezni, hogy az apokrif könyveket soha nem vették be a zsidó kánonba, és a keresztyénség korai századaiban nem tekintették a kijelentett írások részeként sem a zsidók, sem a keresztyének. Ez kitűnik Josephus zsidó történetíró, valamint Agoston, Hippo nagy északafrikai püspöke írásainak tanulmányozásakor. Érdekes, hogy az újszövetségi Írók egyszer sem idézik az apokrifeket. Az Ószövetség jelenlegi 39 könyvének kanonítására vonatkozóan végül is a mi Urunk tanúbizonysága szól. Hogy állunk az Újszövetség könyveivel? Itt, akárcsak az Ószövetségnél, a könyvek ihletettségük alapján nyertek kánoni érvényességet, nem pedig azért, mert valamely csoport „beszavazta” a kánonba. Az újszövetségi kánon érvényének elismerése azonban érdekes történet. Az Újszövetség sok része apostoli küldetést jelent ki. Pál és Péter egyértelműen ennek a küldetésnek a tudatában írtak. Péter kifejezetten úgy hivatkozik Pál leveleire, mint az írásra (2Pét 3:15.16). Júdás Taddeusz apostol (18. v.) azt mondja, hogy a 2Péter 3:3 az apostolok szava. Olyan korai egyházatyák, mint Polycarpus, Ignatius és Clement egy sor újszövetségi könyvet említenek hitelesként. A második század közepének eretnek támadása kényszerítette ki egy, a keresztyének gondolkodásában újra felélesztendő kánon kialakítását. Világosan kirajzolódott, hogy mi volt hiteles, és mi nem. Irenaeus és később Eusebius a harmadik században jobb megvilágítást adnak írásaikban. A ma ismert kánon véglegesen a negyedik században alakult ki. Keleten
Jézus él!
6/16
Athanasius i. sz. 367-ből származó levele világosan megkülönbözteti a vallásos oktatás egyedüli forrásaként leírt kánoni könyveket a többitől, melyek olvasása megengedett a hívők számára. Nyugaton az i. sz. 397-ben Carthagoban tartott egyházi szinódus határozata állapította meg a kánont. Abban az időben három feltételt alkalmaztak annak megállapítására, hogy az egyes írásos dokumentumok apostoli tanúk szavának és üzenetének hű megörökítése-e. Az első: A szerzőség valamely apostolnak tulajdonítható? Márk és Lukács evangéliuma nem felel meg különösebben ennek a kritériumnak, de elfogadták, mint az apostolokhoz közel állók művét. A második: az egyházi gyakorlat – azaz elismerie a könyvet egy nagy egyház vagy az egyházatyák többsége? A harmadik: megfelel-e a helytállónak elfogadott tanok mértékének? Bár az újszövetségi iratok a sokszori másolás folytán számos változást mutatnak, ezek legtöbbje jelentéktelen. A szövegkritika tudománya, amely nagyon alapos munkát igényel, lehetővé tette számunkra, hogy biztosak lehessünk az Újszövetség szöveghűsége felől. Ahelyett, hogy osztoznánk a Look magazin „vészriasztásában” azok miatt a jelentéktelen bibliai eltérések miatt, melyeket felsorolásában kiválaszt, inkább maradhatunk Sir Frederic Kenyon, az ókori kéziratok egykori világhírű tudósának meghatározása mellett. Ő ezt mondta: „Az eredeti összeállítás és a legrégebbi fennmaradt okiratok közötti időköz olyan csekély, hogy gyakorlatilag elhanyagolható, és így kidőlt az utolsó támasz az azzal szembeni kételkedés alól, hogy a Szentírás lényegében úgy jutott el hozzánk, ahogy megírták. Az Újszövetség könyveinek mind hitelessége, mind teljessége véglegesen megállapítottnak tekinthető”. Paul E. Little
Ne élj a múltban, mert megölöd a jövőd Az egyik legnagyobb szellemi problémánk a következő: azt akarjuk, hogy Isten valami újat cse-
lekedjen, miközben mi ugyanazokat a régi dolgokat tesszük. Azt akarjuk, hogy Isten megváltoztassa a körülményeinket anélkül, hogy nekünk szemernyit is változnunk kellene. Újbort kérünk Istentől, miközben a tömlőnk még mindig a régi. Elakadunk, és néha mérgesek vagyunk Istenre, mindezt azért, mert továbbra is ugyanazt a dolgot csináljuk, mialatt más eredményeket várunk. A szokások fontos részei a fejlődésnek, de mikor a szokás valóban szokássá válik, változtasd meg, mielőtt vegetálni kezdesz. „És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át… Keressétek az Urat, és éltek” (Ámós 5:5) Béth-Elben Jákobnak csodálatos álma volt. Oltárt épített, és tett egy ígéretet. Gilgál az a hely, ahol az izraeliták táboroztak első éjszakájukon az Ígéret földjén. És Beér-Seba az, ahol Ábrahám egyezséget kötött Abimélekkel, és segítségül hívta az Úr nevét. Fia, Izsák kutat ásott, és oltárt készített azon a helyen. Mindhárom helynek különleges jelentősége van. Megszentelt mérföldkövei voltak Izrael szellemi utazásának. Akkor miért mondaná Isten, hogy ne keressék ezeken a helyeken? A válasz egyszerű: Istent nem a múltban fogod megtalálni. A neve nem Voltam. A neve Vagyok. Ha fennakadunk azon, hogy Isten mit tett legutóbb, lemaradunk arról, mit akar tenni legközelebb. Isten munkálkodik, itt és most. Mindig valami teljesen újat cselekszik. Menj, és építs oltárokat, hogy megjelöld a múlt szent pillanatait, de az oltárok célja az, hogy emlékeztessenek Isten hűségére a múltban, hogy legyen elég hitünk ahhoz, amit legközelebb akar tenni. Életének valamely pontján a legtöbb ember a képzelőerő helyett emlékekből kezd el élni. Ez az a nap, amikor eldobjuk az életet, és elkezdünk haldokolni. Teljesen élni egyben azt is jelenti, hogy teljesen a jelenben vagy. És ahhoz, hogy ez így legyen, a múltat ott kell hagynod a múltban. Pál fejezi ki ezt legjobban a Filippi 3: 14-ben: „De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”
Jézus él! Nekidőlve, valóban! Ez aranyat ér! Akármikor hallom ezt az Igét, eszembe jutnak a kosárlabdás emlékeim főiskolás éveimből. A védekezésre két mód van. Visszahúzódhatsz a félpálya mögé, és várhatod, hogy a másik csapat jöjjön hozzád. Ez az egyik védekező mód. Ez védi az irányítót. Ekkor azért játszunk, hogy ne veszítsünk. Az amerikai fociban ezt megelőző védekezésnek hívják. De a védekezésnek van egy támadó módja is – az emberfogás, ami az egész pályára kiterjeszti a játékot. Nem engeded, hogy a játék hozzád jöjjön. Te viszed el hozzájuk. Attól tartok, hogy az egyház megelégedett a félpályás védekezéssel, miközben Isten az egész pályásra hívott el minket. Újra fel kell idéznünk a Máté 11:12-t: „A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.” Reaktívan vagy proaktívan kapcsolódsz a barátaidhoz? Ki van hatással kire? Csak a fizetésedért dolgozol, vagy jó sáfára vagy az Istentől kapott ajándékaidnak, egy Isten által meghatározott álmot követve? Azt tanácsolom, hogy adj bele mindent! Vidd magaddal a fényt mindenhova! Szeresd az embereket „csak úgy”! Minden év végén, a feleségem és én visszavonulunk egy kicsit, hogy elgondolkodjunk az elmúlt éven, és terveket szőjünk a következőre. Rendszerint az időbeosztásunkról és a költségvetésünkről beszélünk először. Ha nem irányítjuk az időbeosztásunk, akkor az fog irányítani minket. A költségvetésünk megtervezése az a mód, ahogy mi a támadást játsszuk a pénzünkkel. Ha elintézed, hogy a pénz a javadra dolgozzon, nem számít, mennyi is van belőle, nem irányíthat. Az életcél-listámat is ellenőrzöm, és kiválasztok néhányat a következő évre. Egy támadó tervvel vágunk neki az évnek. Aztán minden hétfőn, ami a szabadnapom, Lorával elmegyünk kávézni. Ez egy heti érintkezési pont, ahol meggyőződünk róla, hogy még mindig jó taktikát játszunk. Tehát ne bánkódj a múlton, hanem tanulj belőle! Engedd el a bűntudatot és a fájdalmat, elmerülve Isten kegyelmében! Ne ostorozd magad, és hagyd, hogy Isten Szelleme meggyógyítsa a szíved! Isten a megváltással elsimította a múl-
7/16 tadat. Úgy is mondhatnánk, hogy az újrahasznosító iparban dolgozik: újrahasznosított termékeket készít az elveszett életekből. A jólét sokunkat elkényelmesít. A kényelmetlenség határáig követjük Krisztust, de nem tovább. Ilyenkor szükségünk van egy barátra, aki egy kicsit felráz, és átlökdös minket a határon. Ha nem vagy hajlandó az elején kezdeni, Isten egyszerűen nem tud használni. El kell hagynod a dicsőség helyét és elfoglalni a legalacsonyabb helyet az asztalnál. Nem ezt a példát mutatta Jézus is? A mindenható Teremtő szolgává vált. Ha Őt követed, Isten bármire képes benned és rajtad keresztül. Hajlandó vagy elölről kezdeni az egészet? Isten megfordított Királyságában a visszalépés előrelépés. És ha hajlandó vagy elfogadni a lefokozást az emberektől, akkor készen áll arra, hogy Isten maga emeljen fel. Mark Batterson www.relevantmagazine.com
Fordította: Csonka Márk
A Gajdacsi család
Jézus él!
Gajdacsi Attilának hívnak, feleségem Gajdacsiné Lukács Rozália. Három szép gyermekünk van: Márk, Benjámin és Debóra. Na de ne fussunk ennyire előre, tekintsünk egy kicsit vissza, kiragadunk az életünkből néhány momentumot. A feleségem, Rózsika 8 éves volt, amikor megtértek a szülei, őt is elvitték a gyülekezetbe. Gyermekként nem sok minden ragadta meg az alkalomból, de egy valami igen, a dicsőítés. Ez a mai napig élete része lett. 13 évesen merítkezett be Kisteleken a Pünkösdi gyülekezetben. Már kislány kora óta dicsőítő szolgálatot végzett, 1997 óta dicsőítésvezető a kisteleki gyülekezetben. Fiatal lányként vágyott arra, hogy az Úr adjon neki hozzáillő társat, ezért az Úr kezébe helyezte ezt a nem kis kérést. Viszonylag gyorsan, egy év múlva – nem is számítva rá – megtalálta élete párját. Ez volt Isten felé a kérése: „Uram, add, hogy Téged nagyon szeressen és félje a Te nevedet, és ne énérettem járjon gyülekezetbe” (ugyanis még nem voltam bemerítkezve). Ez volt a jel, hogy én legyek a nagy „Ő”. Magamról annyit írnék, hogy fiatal srácként éltem a hiábavaló világi életet. Kemény természetű lettem a kollégiumi élet és a rossz társaság miatt. Szeretni nehezen tudtam, de mindig vágyódtam utána, sokszor akartam megváltozni, kitörni ebből a szürke világból, de saját erőmből képtelen voltam. Amikor egy éjszakai szórakozóhelyen körülnéztem, és láttam a fiúkat, a lányokat mámoros állapotukban, megundorodtam ettől az életviteltől. Ezután hazamentem, letérdeltem az ágyamhoz, és saját szavaimmal, tiszta szívemből megszólítottam az élő Istent. Arra kértem, hogy segítsen megváltozni, mert magamtól nem tudok. Az imámban helyet
8/16 kapott az a kérésem is, hogy adjon nekem egy hívő lányt (holott nem is tudtam, mit jelent), aki által megismerem az igaz Istent. Az legyen a jele, hogy ne én keressem, hanem ő jöjjön el hozzám. Ezt az imát nemcsak elmondtam, hanem el is hittem. 1998-ban, az ikerlány testvéremen keresztül eljött hozzánk Rózsika, pedig emberileg lehetetlen lett volna, de Isten másképp akarta. (Ez is egy külön történet.) Általa megismertem az igaz Istent, és elkezdtem járni gyülekezetbe, ahol hallottam a bűnbocsánatról, a megtérésről és a bemerítkezésről. Az utóbbit nem értettem, miért kell megtennem, hiszen kiskoromban megkereszteltek. Nem akartam emberek kedvéért megtenni, ezért Istenhez fordultam, hogy Ő mutassa meg nekem. Nem sok idő múlva két álom után se tudtam döntést hozni, ezért Isten egy valós megtapasztalást engedett meg az elragadtatásról, amiről én lemaradtam. Az Úr megértésemre adta egy hang által: „ezért kell bemerítkezned”. 1998. november 15-én meg is tettem. 1999. szeptember 4-én házasságot kötöttünk Rózsikával. Közös életünkben rengeteg megtapasztalásunk volt Istennel, már az első gyermekünk születésekor megláthattuk az Úr Jézus gyógyító kezét. Később a második gyermekünknél is. Szerettünk volna egy saját házat, ebben is kértük Isten segítségét, amit meg is adott. Egy pár szót a foglalkozásunkról. Kertészkedünk feleségemmel és szüleimmel. Több, mint 2, ha lefedett fóliaterületen zöldségfélét termelünk. A vállalkozásunkban is megtapasztaljuk Isten hatalmas munkáját minden nap, habár a gazdasági válság óta fejlődött leginkább a kertészetünk. Sok beruházást meg tudtunk valósítani, dicsőség Istennek, mert Jézus azt mondja: „Aki bennem hisz, soha meg nem szégyenül”!!! Fél éve ismertük meg a Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezetet, szeretünk közétek járni, jó megérezni Isten jelenlétét és szeretetét nálatok. Isten gazdagon áldjon meg benneteket, és kívánom, hogy érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr. Gajdacsi Attila
Prédikációk üzenetei
Jézus él! Összefoglaló üzenet: 2014. április 20. igehirdetés Szerdi Szilárd: Kapcsolat Istennel Alapige: Zsidó 9:6-14; Isten minden szükséges információt megadott ahhoz, hogy megismerjük, hogy kapcsolatban lehessünk vele. A hívő élet nem a szabályok megtartásából áll. A hívő élet lényege az Istennel való személyes kapcsolat. A Biblia elején már az van leírva, Isten azért alkotta meg az embert, hogy közösségben legyen vele, mindenkivel személy szerint. Isten vágya egy bensőséges, mély és komoly kapcsolat az emberrel. Az Ószövetséget végigtekintve, az idő teltével egyre ritkult az emberek Istennel való kapcsolata, és nem az Isten hibájából, hanem az emberek fordultak el Istentől. A ma emberének is vigyázni kell, hogy ne rendszabályok szerint élje az életét. Mindannyian bűnös emberek vagyunk, akik követtünk és követünk el hibákat, szükségünk van Istenre, a kegyelmére, hogy normális életet élhessünk. Bármennyi szabályt betarthatunk, nem szabadulunk meg, csak ha az élő Istennel járunk. Isten a teremtés után világossá tette, hogy a bűn következménye a halál. Az áldozat bemutatásával nem az állatok leölése volt a célja Istennek. Azt akarta, hogy az ember szembesüljön, hogy a saját tulajdonú – ráadásul a legszebb és legegészségesebb, mert Isten ezt várta el – állatát kell leölnie, saját bűnös cselekedetei miatt. Isten megmondta, hogy amit tett az ember, az bűn, és amikor az odament áldozatot bemutatni, újra és újra szembesülni kellett a saját hiábavalóságával, hogy amit cselekedett, az helytelen és nem Isten szerint való. Isten azért hozta létre az áldozatot, hogy amit elkövetett az ember, azt helyre lehessen állítani. Az áldozat lényege, hogy emlékeztessen, valamit nem jól csináltam. A Biblia elmondja, hogy nem vagyok képes saját erőmből üdvözölni, de az ember mégis sokszor egyedül próbálja. Én le fogom küzdeni ezt a bűnt, a kívánalmaimat, a szenvedélyeimet. Majd én elég erős leszek. A Biblia azt mondja, hogy emberi cselekedet erre nem képes.
9/16 Az emberi áldozat nem tud bennünket szabaddá tenni, nem tudjuk magunkat megszabadítani. Az egész áldozati rendszer azért jött létre, hogy az ember jöjjön rá, egyedül nem képes megtisztulni, szabad lenni. Az állatok leölésével nem lesz tisztább, csak Isten ezáltal emlékezteti az embert, hogy mit tett, hogy hol lenne a helye. Ő nem akarja, hogy bűnben éljünk, azt akarja, hogy közösségben legyünk vele. Az embereknek ésszerű egyszerűen elfogadni azt, hogy Jézus helyettünk halt meg, a mi bűneinkért. Jézus halála a saját bűneinkre kell, hogy emlékeztessen. Istenként emberi formában áldozta fel önmagát, tehet-e még többet Isten az emberért? Ahhoz, hogy te az örökkévalóságban tudjál örökké élni, valakinek meg kell halnia. Dönthetsz úgy, hogy te halsz meg, vagy elfogadod Jézus halálát. Ez teljesen a te döntésed, Isten nem kényszerít senkit. Bármink van, bármire van képességünk, amit emberek értékelnek, azt mindet az élő Istentől kaptuk. Amikor sikereket érsz el, élsz át, van lehetőség, hogy elcsússzon az önértékelésed, és magadnak tulajdonítod a sikereket. Amikor az ember elhiszi magáról, hogy mennyire nagyszerű, onnan nagyon közel van a romlás. Isten nem vallásos embereket, hanem élő hitű embereket akar nevelni, akik szoros kapcsolatban vannak vele. Összefoglalta: Sütő Vilmos
Agykontroll keresztény szemmel
Jézus él! Mi a Silva-féle agykontroll? „Saját tudatunk ön-agykontrollja, egy könnyen megtanulható módszer arra, hogyan vegyük hatékonyan saját kezünkbe saját életünk irányítását, ahelyett, hogy hagynánk, hogy a körülmények vagy mások irányítsák azt.”
10/16 séges, mindent elérhetsz munkában, kapcsolatokban, saját magad alakításában. Mindehhez csupán elméd csodálatos hatalmát kell használnod! Nem lesznek anyagi gondjaid, hatalmad lesz mások felett, és csodál majd képességeidért az egész világ. Valahonnan nagyon ismerősek ezek az ígéretek. Persze, hiszen a sátán Jézust ugyanezekkel kísértette meg a pusztában. Lehet-e az agykontrollt rosszra használni?
Nem tudni, mit ért a körülményeken az író, mi keresztények, valószínűleg körülmények helyett Istent mondanánk, hiszen a hívő ember nem gondolja, hogy a véletlen szeszélyeire lenne bízva. Jézus Krisztus egyértelműen tanítja, hogy az élet vele nem a nehézségek kikerülését, és földi szempontból való sikereket jelent: „….Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!” „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16:24-26) A keresztény ember Isten vezetését kéri, nem önkényesen dönt még a saját életéről sem, ahogyan ezt az agykontroll sugallja. Alaposan meg kell gondolni, mi az, amire olyan nagyon törekszünk! Komoly árat fizethetünk a „világ megszerzéséért”. Mit kínál az agykontroll? Összefoglalva: sikert, egészséget, teljesebb életet, végtelen lehetőségeket, értelmünk fejlesztését, különleges képességeket, egyszóval mindenre biztos megoldást. Az agykontroll állandó szlogenjei közé tartozik: a hatékonyabb, eredményesebb, minden lehet-
Egyértelműen igent kell válaszolnunk. A gyakorlatok ugyanis csupán az „én” akaratát tartják szem előtt, pl.: én kapjam meg az állást minden jelentkező közül, én szerezzek parkolóhelyet, én, én, én! Márpedig a keresztény ember számára Isten akarata kell, hogy az első helyen álljon. „Senki se keresse a magáét, hanem azt, ami a másé” – mondja Szent Pál apostol. De idézhetjük Jézust is, aki azt tanította: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”. Ez pedig azt jelenti, hogy azt akard, ami a másiknak is jó! Az agykontroll technikák pedig mind-mind a magunk előrehaladását szolgálják, és egyáltalán nem nézik a másik ember javát. Márpedig aki csupán magának akar jót, esetleg a másik kárán is, az bizony máris rosszra használta az agykontrollt.
Az agykontroll szellemisége Ezek után tekintsük át az agykontroll eszmei világát,és vegyük észre annak letagadhatatlan megegyezőségét a New Age szellemiségével. Igaz ugyan, hogy az agykontroll alapítója és oktatói is megvallják istenhitüket, istenképük azonban nagyon homályos. Emellett azt olvashatjuk Domján Lászlótól: „De mindezzel együtt az Agykontroll nem valami világnézeti tanfo-
Jézus él!
11/16
lyam.” Ehhez képest újra és újra fölmerül a vallás témája. Hogy miért? Magyarországon ma az emberek nagy többsége kereszténynek vallja magát. Őket is meg kell győzni, hogy semmi rosszat nem tesznek azzal, ha elmennek agykontroll tanfolyamra. Sok ember sok pénzt jelent. Ez ilyen egyszerű. Milyen veszélyei lehetnek az agykontrollnak? A Szentírásban több helyen is találkozunk figyelmeztetésekkel: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól.” (Mt 7:15) „Ezt azért mondom, hogy senki félre ne vezessen titeket tetszetős beszéddel. (…) Ezért tehát ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne. (…) Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományokhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik.” (Kol 2:4-8) Kétségtelen, hogy a mai élet, a minket körülvevő világ nem kedvez a hitben élőnek. Sokan engedik magukra hatni a reklámokat, a világias gondolkodást. A gyors siker, meggazdagodás, szépülés, gyógyulás érdekében elhagyják a jó pásztort, hátat fordítanak a jézusi útnak. Aki a szívében már eltávolodott, megtagadta őt, az gyorsan másik tanítót keres magának, aki igazolja hibás cselekedeteit. „Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint keresnek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.” (2 Tim 4:3-4) Idézek most egy agykontroll könyv végéről: „Papok, lelkészek, rabbik és szerzetesek – előzetes jelentkezés után – ingyen vehetnek részt az Agykontroll tanfolyamon.” Miért is ilyen nagylelkű ez a hatalmas pénzeket megmozgató és beszippantó Agykontroll birodalom? „Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.”(Mt 24:24) (kivonat Juhász Zoltánné volt természetgyógyász cikkéből)
www.karizmatikus.hu
Olvasnivaló
Az emberek különböző indítékok miatt nyitják ki Bibliájukat. Vannak, akik vezetést várnak, mások egy ígéret vagy igazság után kutatnak. Egyesek balzsamot keresnek fájó szívükre. Néhányan bölcsességet és tudást szeretnének meríteni. Vannak, akik üdvösséget keresnek, megint mások kötelességből olvassák, mert ezt illik tenni a keresztyénnek. Egyesek vágynak arra, hogy Isten személyesen szóljon hozzájuk a Bibliából, esetleg prédikációra készülnek. Bármi legyen is az indíték, a módszerek és a megközelítések ugyanolyan változatosak, mint a Biblia megnyitásának indítékai. Ebben a könyvben azért nyitjuk ki Bibliánkat, hogy növeljük bibliatanulmányozási ismereteinket. Akár kezdő igetanulmányozó vagy, akár régi bibliaismerő, ez a könyv segíteni fog bibliatanulmányozási ismereteid elmélyítésében.
Jézus él!
Egy hajdani perfekcionista vallomása Egy este, amikor hazaértem a vásárlásból, a férjem az ajtóban fogadott széles mosollyal. „Mit akarsz?” – kíváncsi voltam. Bevitt a konyhába, és bejelentette: „Elmosogattam a kedvedért!” Ahogy megöleltem őt, és hangosan megköszöntem, a válla fölött átnézve a pulton maradt morzsára és folyadékra lettem figyelmes. „De hisz nem is törölted le a pultot!” – gondoltam. „Nem is fejezted be a mosogatást!” Mielőtt még elkezdtem volna felróni neki, eszembe jutott, hogy az én perfekcionizmussal és türelmetlenséggel való küzdelmem hányszor fosztott már meg attól, hogy értékeljem csodálatos férjemet, és élvezzem az együttlétünket. Megköszöntem neki megint, és elhatároztam, hogy nem engedem meg, hogy a „hibái” zavarjanak engem. Másnap este ismét elmosogatott. Rájöttem, hogy nem tette volna meg másodszor, ha előző nap bíráltam volna. Újra megláthattam azt, milyen ereje van annak, ha elismerem erőfeszítéseit – még akkor is, ha azok nem felelnek meg az elvárásaimnak. Valaki egyszer azt mondta, hogy a maximalista egy olyan személy, aki túl sok fájdalommal terheli le magát, majd továbbadja azokat másoknak is. Nagy fájdalmat okoztam volna férjemnek azon az estén, ha lenéztem volna erőfeszítését. Pedig pontosan ezt teszi a perfekcionizmus: fájdalmat hoz be életünkbe és házasságunkba, és tönkreteszi azt. Házasságunk egész első hét évében küzdöttem a maximalista elvárásaimmal. Semmi sem volt elég jó, amit a férjem csinált. Nem volt elég jó családfenntartó, annak ellenére, hogy két munkahelyen is dolgozott, hogy eltartsa a családot, míg én otthon maradtam a gyerekekkel. Nem beszélgetett eleget velem, nem segített megfelelően a házimunkában, és nem figyelt oda a vágyaimra és elvárásaimra. S a lista csak folytatódott tovább és tovább. A léc olyan magas volt, hogy soha nem tudta azt megugrani. Mivel nem felelt meg az igényeimnek, nem tudtam neki hitelt adni, amikor kifejezte a szeretetét. Csak a hiányosságaira figyeltem. Nem számított, mennyire próbált kedveskedni nekem, mindig találtam benne hibát, és rá is mutattam
12/16 ezekre, hogy „motiváljam” őt. Azzal „büntettem” őt a nemtetszésért cserébe, hogy megvontam tőle a szexet, szeretetemet és örömömet. Igényeim és türelmetlenségem kezdték egyre inkább tönkretenni a házasságomat.
A férjem kezdett egyre többet túlórázni, és amikor otthon volt, olvasásba vagy tévénézésbe menekült előlem. Annyira a saját be nem teljesült elvárásaim körül forogtam, hogy úgy éreztem, nem is szeretem őt már többé. Aztán egy nap az áhítatom alatt Isten felnyitotta a szememet, hogy mit is csinálok. Viselkedésemmel nem értem el azt, amit szerettem volna. Akkor miért is folytattam továbbra is? Akképpen gondolkoztam, hogy „Amikor majd a férjem megváltozik, és megfelel az igényeimnek, akkor leszek majd én is boldog és elégedett.” De rájöttem, hogy talán soha nem fog megváltozni. Isten azt akarta, hogy legyek boldog és elégedett a férjemtől függetlenül. Attól a naptól kezdve elkezdtem azon dolgozni, hogy fordítsak a hozzáállásomon, türelmesebb legyek, és erősítsem a kapcsolatunkat azzal, hogy a következő négy dolgot gyakorlatba ültetem: Adj magadnak egy kis szünetet! Rájöttem, nem tudtam adni a férjemnek egy kis szünetet, mert magamnak sem tudtam adni. A perfekcionizmust nevezhetjük egyfajta „kegye-
Jézus él! lemtelenségnek”, vagy „kegyetlenségnek” is, hiszen épp ellentéte a kegyelemnek. A perfekcionizmus azt mondja: „Ki kell érdemelnem az elfogadást”, míg a kegyelem ingyen kínálja fel azt ajándékként. Azt vártam el magamtól, hogy tökéletes legyek, mert úgy éreztem, Isten (és mindenki más is) ezt várja el tőlem. Ez a nyomás bekerült a házasságomba is. Magamból indultam ki: mivel én törekszem a tökéletességre, így férjemnek is törekednie kell. Elkezdtem magamnak egyre több kegyelmet adni, habár ez egy lassú növekedési folyamat volt a számomra. De ha egyszer abban hiszünk, hogy Isten megérti a hibáinkat és kudarcainkat – hogy Ő hajlandó megbocsátani –, akkor idővel le fogjuk tudni tenni túl magas elvárásainkat magunkkal és a házastársunkkal szemben. A Filippi 1:6-ban Pál apostol biztosít bennünket afelől, hogy Isten ismeri a gyengeségeinket és nem adja fel velünk kapcsolatban: Ebben az egy dologban egész biztos vagyok, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, tökéletessé is teszi Krisztus Jézus napjáig. (NASB) Keresztényként – akik elfogadtuk azt, hogy Jézus elhordozta a mi bűneinket, amikor meghalt a kereszten – te és én már tökéletesek vagyunk Isten szemében. Nem kell semmit sem bizonyítanunk, Isten már elfogadott minket.
13/16 Saját maximalista gondolkodásom miatt (miszerint nem mindig éreztem a párom szeretetét), nem tudtam neki azt mondani, hogy szeretem. Végül, úgy éreztem, Isten mintha azt suttogná: „Jusson ez eszedbe a következő alkalommal, amikor találkozol vele.” „Ez furcsa” – gondoltam. – „De ha nem hallja tőlem, hogy szeretem, akkor nem tudja használni ellenem… Rendben van, Uram, megteszem, akkor is, ha ez nem igaz.” Azon az estén, amikor a férjem hazaért, ránéztem, nyeltem egyet, és azt gondoltam, „Szeretlek…, de igazából nem is.” Bár vonakodva, de engedelmeskedtem Istennek, és valami csodálatos dolog történt. Az ezt követő hónapokban, ahogy minden alkalommal, amikor megláttam őt, gondolataimban kimondtam, hogy „szeretlek”, kezdtem érezni is a szeretetet iránta. Azt is felismertem, hogy őt tartottam felelősnek a boldogságomért. Ahogy elfogadtam Isten kegyelmét, és elkezdtem továbbadni neki is, ez a „mindent vagy semmit” típusú gondolkodásom megváltozott. Elfogadtam azt az igazságot, hogy nem tudja kielégíteni az öszszes igényemet, csak Isten tudja. Idővel a férjem is észrevette, hogy már nem voltam olyan dühös és követelőző, és a házasságunk egyre élvezetesebbé kezdett válni mindkettőnk számára.
Adj házastársadnak is egy kis szünetet! Miután végre megértettem, hogy Isten kegyelmet ad nekem, én is tudtam adni kegyelmet és türelmet férjemnek. Egy nap Isten segített nekem, hogy gyakorlatba ültessem, amit megtanultam. Míg a férjem dolgozott, én otthon voltam és takarítottam. Éreztem, hogy Isten azt mondja: „Mondd meg a férjednek, hogy szereted őt.” Megdöbbentem. „Nem!” – gondoltam. „Én nem szeretem őt.” Beteljesületlen elvárásaim elszívták a szerelmet belőlem, mert a szeretet és a maximalista hozzáállás nem igazán tud meglenni egymás mellett. „Különben is – gondoltam magamban –, már két éve nem mondtam neki ezt. Ha most elmondom neki, még végül azt gondolhatja, hogy helyeslem az ő irántam és a gyerekek iránt való figyelmetlenségét.”
Adj pozitív visszajelzést! Emlékszem, egyszer, amikor képeket akasztott a falra, addig nem szóltam neki semmit pozitívat, amíg az összes kép pontosan úgy nem állt, ahogy én akartam. Úgy érveltem magamban, „ha megdicsérem a férjemet, mielőtt kész lesz vele, akkor már nem is fog annyira igyekezni, és nem fogja úgy megcsinálni, ahogy
Jézus él! azt én szeretném.” Nem vettem észre, hogy ezzel csak elcsüggesztettem őt, mialatt én azt hittem, bátorítom. A kiválóság azt jelenti, hogy a legjobbat hozzuk ki azokból a dolgainkból, amikkel rendelkezünk. Éppen a pozitív visszajelzés az, ami igazán motiválja a házastársunkat – még ha csak a feladat közepén is tart, vagy ha végül nem is lesz olyan „tökéletes”, mint azt mi szeretnénk! Évekkel korábban még kötelességemnek éreztem volna, hogy azonnal kijavítsam őt, és viszszatartsam a dicséretet, ameddig a feladat el nem készült az előírásaimnak megfelelően. Amikor úgy érzem, hogy ki kell igazítsam a házastársamat és vissza kell tartsam hálaadásom jelét a munkájáért, felteszem magamnak ezeket a kérdéseket: „Vajon tényleg olyan fontos ez? Tudok várni addig, amikor már lecsillapodott, és nem sütkérezik a dicsőségben?” A várakozás segít enyhítenem maximalizmusomon. Amikor kezdtem enyhülni, bevallotta: „Eddig úgy gondolkoztam, hogy sosem elégszel meg semmivel, nem számít, mit teszek, úgyhogy akár fel is hagyhatok a próbálkozással, hogy örömet okozzak neked. Már nem gondolkozom többé így. Most már szeretnék neked örömet okozni, mert tudom, hogy értékelni fogod.”
Nem baj, ha nem vagyunk egyformák Bár egyértelmű, mégis, számomra sokkoló volt, amikor megértettem: Párom másképp látja az életet, mint én. Mindig azt hittem, ő is az én szemszögemből látja az életet. És mivel csak egyetlen módja volt a dolgok véghezvitelének, neki is mindent aszerint kellett tennie: úgy, ahogy én gondoltam! Csakhogy a nézőpontom 180 fokos fordulatot vett, miután egy barátnőm
14/16 adott nekünk egy személyiségtesztet. Miután elkészültünk vele, felfedeztük, hogy a természetünk és a tanulási stílusunk eltér. A maximalizmussal kombinált természetem miatt mindig túlelemzem a dolgokat, mielőtt döntést hoznék. Aztán folyamatosan megkérdőjelezem magam. A férjemnek viszont olyan természete van, ami segít neki magabiztos és gyors döntéseket hozni. Korábban azt hittem a gyors döntéshozatala miatt, hogy nem is veszi figyelembe a véleményem. A teszt külön kihangsúlyozta, hogy ami más, az más, és ez nem feltétlenül baj. Mássága nem jelenti azt, hogy nem figyel oda a véleményemre. Ahogy felismertem, hogy a férjem és én másképp látjuk a helyzeteket (és ez rendben van!), egyre türelmesebb, szeretettelibb és kedvesebb lettem felé. Emlékeztetnem kell magam, hogy ugyanazt a dolgot többféleképp is meg lehet oldani, nem feltétlenül csak úgy, ahogy én gondolom. Valaki egyszer azt mondta: „Kettő meg kettő az négy. De ugyanúgy a három meg egy is." Bár néha még mindig frusztrál, hogy nem tud rendet tartani maga körül, ilyenkor a türelemre és a kegyelemre hagyatkozom. Azt kérdezem magamtól: „Azért húzom fel magam, mert másképp határozzuk meg a rendet? Vagy más dolgok hoznak lázba minket?” Ekkor újra ránézek a tesztre adott válaszaimra. Általában én vagyok a sokkal merevebb kettőnk közül, így lenyugszom, és nem veszem magamra az ő viselkedését, hanem elfogadom azt, hogy különbözőek vagyunk. Most, hogy már 35 éve vagyunk házasok, hálásak vagyunk Istennek, hogy 28 évvel ezelőtt kigyógyított minket abból a nagy fájdalmunkból, amit maximalizmusom hozott be kapcsolatunkba. Azáltal, hogy megváltoztattam a látásmódomat, és több kegyelmet és türelmet gyakorlok mind magam, mind férjem felé, megtanultam értékelni őt. Most már naponta többször is kifejezem szeretetemet iránta – ahogy ő is felém. És igen, még örülünk is annak, hogy különbözőek vagyunk! Kathy Collard Miller cikke, www.todayschristianwoman.com
Igédből élek
Jézus él!
15/16
Ha viharvert utakon botladozva járok hátam mögött gonosz ellenség oson félelem kerget, bánat zúdul rám, a Te Igéd az én vezérlő csillagom Ha szép idők jönnek és csábít a vágy biztonságban van napom, holnapom mert kezed megvéd, erős karod tart, a Te Igéd az én vezérlő csillagom S ha elszárad a fű és avarba hull a lomb őszi szelek futkosnak fagyos utakon az elmúlás örök sóhaja zendül, a Te Igéd az én vezérlő csillagom Ferenczi Gyuláné
Ha úgy döntöttél, hogy szeretnél az Úr Jézushoz megtérni, hozzá tartozni, mondd el ezt az egyszerű imádságot magadban, a szavakat mélyen átgondolva. Ha szívből megteszed ezt, Jézus megbocsátja bűneidet, ezentúl gyermekévé leszel, és új élettel ajándékoz meg Téged. „Jézus Krisztus, itt vagyok. Tudom, hogy vétkeztem gondolatban, szóban és tettben. Nagyon sok jót elmulasztottam megtenni, és sok rosszat cselekedtem. Fájnak a bűneim. A gyerekkoromat, az ifjúságomat, az egész múltamat hozom Hozzád. Jézus, kérlek, bocsáss meg nekem! Bánom bűneimet, és elfordulok mindattól, amiről tudom, hogy rossz. Úr Jézus, a Bibliában az áll, hogy aki Téged befogad, az Isten gyermeke lesz. Én ezt most elhiszem. Ma döntök, Melletted. Befogadlak most, mint Üdvözítőmet és Megváltómat. Tudom, hogy életed értem adtad a kereszten, megfizettél minden bűnömért, ezért most hálásan odaadom Neked az én életemet, kérlek, gyere most be a szívembe, az életembe, mostantól kezdve Hozzád akarok tartozni. Veled akarom járni az utamat, Neked akarom alárendelni magam, hallgatni akarok arra, amit mondani akarsz nekem. A Te tanítványod akarok lenni. Szolgálni foglak életem hátralevő éveiben teljes engedelmességgel. Köszönöm, hogy meghallgattad az imádságomat. Ámen.” Amint elfogadtad Isten ajándékát, Jézust megváltódnak, elindulsz a helyes úton. Bátorítalak arra, hogy tarts ki döntésed mellett, és keresd Istenben hívő emberek társaságát, akik segítenek neked. Szeretettel ajánljuk, keress meg minket, válaszolunk a felmerülő kérdéseidre, és szívesen imádkozunk érted. Isten áldja meg életed!
Szeretnél most dönteni?
Jézus él!
16/16 Heti alkalmak
Gyermekfoglalkozás Június 1. vasárnap
Június 8. vasárnap
Június 15. vasárnap
Június 22. vasárnap
Június 29. vasárnap
Olasz Anita Víz a kősziklából Nyesténé Adrienn Mirha - ismétlés Szénási Edit Áron halála Aczélné Erika Pünkösd
Hétfő 6:00
Imaóra
Szerda 18:00
Bibliaiskola
Szombat 17:00
Ifi alkalom
Vasárnap 9:30
Istentisztelet
Házi csoportok
További információ a honlapon
Havi alkalmak Június 6.
Imaéjszaka
péntek 20 óra
Június 7. szombat 10-15 óra
Szolgálók iskolája és közbenjárók alkalma Kiss József és Karap Irén
Június 9. hétfő
Országos Pünkösdi Konferencia Budapest
Olasz Anita E-mail: Szíhón és Óg legyőzése
[email protected]
Nagy Réka Telefon:
Szerdi Szilárd lelkipásztor +36Csalánosi 20 42 64Erdő 479 szombat 14:00
Cím:
6000 Kecskemét, Klapka u. 9-11. Június 16. Női kör Gabona hétfő székház 1. emelet 18 óra
MPE Kecskemét Számlaszám:
10401165-49565257-53501009 Június 10. Erős Férfiak Alkalma
Honlap: Royal Rangers
www.jezusel.hu Június 27.
Szerdi Kata A rézkígyó Huberné Ildikó Szénási Zoltán
Nyesténé Adrienn
Június 14.
péntek 18:30
Royal Rangers
Filmklub Míg végül semmid sem marad