III. Koordinációs módszertan

III. Koordinációs módszertan

Lezárva: 2012. december 28. Készült az AROP 2011/1.1.9 „A társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén” című kiemelt projekt keretében. Jelen munka a kutatócsoport szellemi terméke.

Szerkesztette: Boros István

1

Tartalom

III.1. KOORNINÁCIÓS MÓDSZERTAN .................................................................................................................... 5 0. A módszertan alkalmazott értelmezése ...................................................................................................... 5 0.1.A koordináció értelmezése a tranzaktív eseménytérben ....................................................................................... 5 0.2.A ’koordinációs módszertan’ értelmezése a tranzaktív eseménytérben ................................................................ 5

1. Alapozó ismeretek ...................................................................................................................................... 7 1.1. A tranzakció kutatása és a megismert tények (történeti szempont)...................................................................... 7

2.A tranzakciókra vonatkozó ismeretek eddigi felhasználásának főbb területei .......................................... 44 2.1.Az alkalmazás eddigi területeinek csoportosítása ............................................................................................... 44

3.Új felhasználási terület: a közigazgatás, benne a társadalmi felzárkózás szakpolitikája ......................... 45 3.1.A közigazgatási gyakorlatban való alkalmazás................................................................................................... 45 3.2. A felzárkózás szakpolitikája .............................................................................................................................. 72 3.3. Metaelméleti alapok (metaszempont) ................................................................................................................ 72 3.3.1. Az üzenetváltó hatásgyakorlás’ metafere ....................................................................................................... 72

4. A tranzakciók módszertani alkalmazásának rendező elve: a szocializációs folyamatok segítése............ 74 4.1.A tranzakciók tartalma, iránya, intenzitása ......................................................................................................... 78 4.2. A tranzakciók jelölése ....................................................................................................................................... 81 4.3.A tranzaktív hatás jellemzése - jelölt tulajdonságok változása, állapotváltozás -, a jellemzők súlyozása ........... 85 4.4. A tranzakív hatásgyakorlás mértéke .................................................................................................................. 90 4.5. A tranzakciós kapcsolatban aktualizált tartalom ................................................................................................ 91

5.A teljes rendszer LTTN- modellje ............................................................................................................. 91 5.1.A tranzaktív kapcsolatrendszer ........................................................................................................................... 91 6.1.A vertikális és horizontális tranzakciók irányított rendszerének jelölése és integrációja .................................. 102

7. Normativitás érvényesítése és az LTTN. A kapcsolatokban lévő normák (kikristályozsiítása, a normák alkalmlazása)............................................................................................................................................. 138 7.1. Tranzaktív folyamatok megtervezése .............................................................................................................. 138 7.2.Időfeltételek figyelembe vétele ......................................................................................................................... 141

8.A kapcsolatok koordinációja és az LTTN ............................................................................................... 142 8.1.Az LTTN diagram mint a menedzsment kommunikációs eszköze ................................................................... 142 8.2..Az LTTN mint a közigazgatási folyamatok aktualizált koordinációs eszköze ................................................ 143

9.A kapcsolatok monitorozása és az LTTN ................................................................................................ 145 9.1.Az LTTN mint a monitoring eszköze ............................................................................................................... 145

10. A koordináció megvalósítása ............................................................................................................... 146 10.1.A közös cél elérésének összesítő folyamatábrái ............................................................................................. 150 10. 2.Tények jelölése, hatásgyakorlás..................................................................................................................... 157 10.3. A tanulmányok .............................................................................................................................................. 160 10.4.A szemléletmód innovatív eleme: a tranzakció .............................................................................................. 161

11. Jelmagyarázat, rövidítések, fogalmak értelmezése a III., IV., V., VI. tanulmányokhoz ....................... 167 Felhasznált irodalom ................................................................................................................................. 174 III.2 A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS SZAKPOLITIKAI SZABÁLYOZÁSI RENDSZERÉNEK ÉS SZABÁLYELMÉLETI MODELLJÉNEK VÁZLATA ................................................................................................................................. 180 0. Bevezető ................................................................................................................................................. 180 0.1. A pályázat célja és felépítése ........................................................................................................................... 180 0.2. A tanulmány célja és felépítése ....................................................................................................................... 181 0.3. A társadalmi felzárkóztatás integrált folyamatmodellel kapcsolatos néhány alapelv ...................................... 182 0.4. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljének kapcsolata a társadalmi felzárkóztatás hálózat(elmélet)i modelljeivel ......................................................................................................... 182 0.5. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljének helye az elkészítendő tanulmányokban ..................................................................................................................................................... 183

1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszere ......................................................... 184 1.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer ..................................................................... 184 1.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozandó folyamata: a hátrányos helyzetűek élete ...................................................................................................................................................... 190 1.3. A hátrányos helyzetűek életét szabályozó rendszer ......................................................................................... 190

2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozái rendszer szabályozandó folyamata: a hátrányos helyzetűek élete .......................................................................................................................................... 192 2.1. A közösség életének főbb jellemzői ............................................................................................................... 192

2

2.2. Igény, érték, erkölcs......................................................................................................................................... 194 2.3. A minőség: az érdekeltek igényei kielégítésének mértéke ............................................................................... 196 2.4. A hátrányos helyzetűek élete mint a társadalom életének része....................................................................... 201 2.5. A hátrányos helyzetűek igényei ....................................................................................................................... 203 2.6. A hátrányos helyzetűek életének jellemzése .................................................................................................... 204

3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozái rendszer szabályozáselméleti modellje ............. 206 3.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének alapelvei ............................ 206 3.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modellje ...................... 207 3.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modellje .... 211

4. A hátrányos helyzetűek életének modellje.............................................................................................. 216 4.1. A hátrányos helyzetűek életének modellezése ................................................................................................. 216 4.2. A hátrányos helyzetűek életminőségének és társadalmi minőségének modellezése ........................................ 218

5. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének föbb irányítási szintji ............................................................................................................. 221 5.2. A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti szintű szabályozási rendszere ...................................................... 223 5.3. A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszere ......................................................... 231 5.4. A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszere .................................................................. 239 5.5. A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszere .................................................... 248 5.6. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszere ..................................................................... 256 5.7. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének információs rendszere ............................................................................................................................................. 265

Felhasznált irodalom ................................................................................................................................. 266 III.3. RENDSZER, FOLYAM, FOLYAMAT, FOLYAMATSZEMLÉLET.................................................. 267 1. A valóság leírása ................................................................................................................................... 268 1.1. A valóság általános törvényei .......................................................................................................................... 268 1.2. Az ismerettudomány alapelvei......................................................................................................................... 268 1.3. A fogalomalkotás............................................................................................................................................. 269 1.4. A modell .......................................................................................................................................................... 270

2. A rendszer értelmezése .......................................................................................................................... 271 2.1. Rendszerelméleti alapfogalmak ....................................................................................................................... 271

3. folyam, folyamat, folytonosság .............................................................................................................. 274 3.1. A folyam .......................................................................................................................................................... 274 3.2. A folyamat értelmezése ................................................................................................................................... 275 3.3. Folytonosság, folyamatosság ........................................................................................................................... 275

4. A rendszerek működésének modellje...................................................................................................... 277 4.1. A rendszerek működésének folyamszemléletű (készletgazdálkodási, transzportelméleti) modellje ................ 277 4.2. A rendszerek működésének folyamatszemléletű (irányításelméleti, ok-okozati) modellje .............................. 278

5. folyamatszemlélet a minőségmenedzsmentben ...................................................................................... 279 5.1. A tevékenységekből álló folyamat értelmezése ............................................................................................... 279 5.2. Folyamatszemlélet ........................................................................................................................................... 280 5.3. A folyamatszemlélet jelentősége a minőségmenedzsment-rendszerben .......................................................... 280 5.4. A folyamatokkal kapcsolatos követelmények .................................................................................................. 281 5.5. A rendszerek és a folyamatok menedzselése ................................................................................................... 282 5.6. A folyamatok jellemzése ................................................................................................................................. 282 5.7. A folyamatok szabályozása ............................................................................................................................. 283 5.8. A folyamatokat értékelő eljárások ................................................................................................................... 284 6. A termelési folyamatok leírása ........................................................................................................................... 285 6.2. A termék-előállító folyamatok leírása ............................................................................................................. 286

Felhasznált irodalom ................................................................................................................................. 288 III.4. A NÉPKÉPVISELET ÉS A KORMÁNYZÁS SZABÁLYOZÁSI RENDSZERÉNEK VÁZLATA .... 289 1. A népképviselet és a kormányzás szabályozási rendszere ..................................................................... 289 2. A népképviselet és a kormányzás minősége ........................................................................................... 291 Felhasznált irodalom ................................................................................................................................. 292 III. 5. A PIACI MINŐSÉGÜGY FOGALMÁNAK KITERJESZTÉSE ......................................................... 293 0. Bevezető ................................................................................................................................................. 293 1. A minőség általános értelmezése ........................................................................................................... 294 1.1. A minőség filozófiai értelmezése .................................................................................................................... 294 1.2. A minőség köznyelvi értelmezése ................................................................................................................... 296

2. A hagyományos piaci minőségügy ......................................................................................................... 297 2.1. A piaci igénykielégítési folyamat .................................................................................................................... 297

A PIACI IGÉNYKIELÉGÍTÉSI FOLYAMAT: TERMELÉS ÉS FOGYASZTÁS ............................................................... 297 AZ IGÉNYKIELÉGÍTÉSI FOLYAMAT KÖZEGE: A PIAC ......................................................................................... 298 2.2. A piaci igénykielégítési folyamat érdekeltjei és igényeik ................................................................................ 299 2.3. A piaci igénykielégítési folyamat minőségének értelmezése ........................................................................... 300 2.4. A hagyományos piaci minőségügy .................................................................................................................. 301

3

2.5. Az állam szerepe a piac hagyományos minőségügyi szabályozásában ............................................................ 302 2.6. A hagyományos piaci minőségügy válsága ..................................................................................................... 303

3. A közösségi minőségügy ........................................................................................................................ 304 3.1. A közösség ...................................................................................................................................................... 304 3.2. A közösségi tevékenységek ............................................................................................................................. 305 3.3. A közösségi tevékenységek minősége ............................................................................................................. 307 3.4. A közösségi tevékenységek minőségügye ....................................................................................................... 307 3.5. A közösségi minőség szabályozása ................................................................................................................. 308 3.6. A közösségi minőségügy problémái ................................................................................................................ 308

4. Az általános (kiterjesztett) minőség és minőségügy ............................................................................... 309 4.1. Az emberiség fontosabb közösségi szintjei és típusai...................................................................................... 309 4.2. A társadalmi élet minősége és minőségszabályozása ...................................................................................... 311 4.3. A családi élet minősége és minőségszabályozása ............................................................................................ 313 4.4. Az egyén életének a minősége és minőségszabályozása.................................................................................. 314 4.5. A környezet életének a minősége és minőségszabályozása ............................................................................. 317

Felhasznált irodalom ................................................................................................................................. 321 III.6. A KÖZSZOLGÁLTATÁS ÉRTELMEZÉSE ÉS MINŐSÉGÉNEK BIZTOSÍTÁSA.................................................... 322 1. A minőség és a minőségügy értelmezése................................................................................................ 323 2. A gyártás és a szolgáltatás .................................................................................................................... 329 3. A gyártás főbb jellemzői ........................................................................................................................ 331 4. A szolgáltatás......................................................................................................................................... 336 5. A közszolgáltatás főbb jellemzői ............................................................................................................ 344 6.A közszolgáltatás minősége .................................................................................................................... 354 7. A közszoégáltatási folyamat meniségszabályozása ................................................................................ 362 8. A közszolgáltatási folyamat minőségének biztosítása ............................................................................ 366 9. A közszolgáltatás minőségmenedzsment rendszere ............................................................................... 368 Felhasznált irodalom ................................................................................................................................. 373 III.7. A KÖZSZOLGÁLTATÁS MINŐSÉGÜGYI CÉLMODELLJE ÉS MŰKÖDÉSI MODELLJE ...................................... 375 1. A vállalat/intézmény minőség-meghatározása ....................................................................................... 375 2. A részvényesi modell .............................................................................................................................. 376 3. Az érdekelti modell ................................................................................................................................ 377 4. A közjó modellje .................................................................................................................................... 377 5. A vállalati/intézményi minőségügyi célmodell és működési modell összhangja .................................... 378 6. A közszolgáltatás célmodellje és működési modellje ............................................................................. 380 7. A vállalat/intézmény tevékenységeinek a tényleges minősége ............................................................... 380 Felhasznált irodalom ................................................................................................................................. 382

4

III.1. KOORNINÁCIÓS MÓDSZERTAN (Czakó Kálmán 5- 178 oldalak)

0. A módszertan alkalmazott értelmezése

0.1.A koordináció értelmezése a tranzaktív eseménytérben A koordináltság működési tulajdonság. A koordináltságot létrehozó irányító tevékenységet nevezzük koordinációnak. A működés során a hatások célmegvalósító folyamatának egyes részeit kell egymással összefüggésbe hozni és másféle hatások érvényesülését kell csökkenteni vagy ha lehet, megszüntetni. A koordináció tehát hatások érvényesülését célhoz rendező beavatkozás. A koordinációra akkor van szükség, ha a kívánt eredményt létrehozó hatáslánc működtetése külső beavatkozást igényel.

0.2.A ’koordinációs módszertan’ értelmezése a tranzaktív eseménytérben Valami elérésének a módját az eljárás, a hogyanra adott válasz adja meg. A tudományos módszertani kategóriák alkalmazhatók a koordinálásra, a koordináltság kialakítására. A vonatkoztatásnak négy kategóriája ismeretes.

1.Beszélhetünk a tevékenység alapját adó tudás összerendezettségéről, a tudáskoordinációjáról. Ezek a kompetenciák területei, amelyben a megfelelő tudás birtokosainak együttműködéséről van szó. A szükséges tudás egy vagy több ember birtokában van. Lehetőséget kell tehát adni arra, hogy a közigazgatási tevékenység sikere érdekében korszerű tudás birtokában végezzük munkánkat. (Információk ideálkategóriáinak megnevezése alapján ez főként a ’kötött tudások’ egymáshoz rendezését jelenti.)

5

2.Beszélhetünk arról a koordinálásról, amely során az egyes személyek vagy közösségek adottságaihoz igazodó beavatkozásra kerül sor, amit a személyekhez igazodásnak, a személyes adottságok koordinációjának nevezhetünk. Mindenki valamire képes, valamilyen adottsága van. Ha tekintettel vagyunk rá, ha elfogadjuk sajátosságait, akkor vagyunk képesek hatást gyakorolni rá a kívánt területen. A hatékonyság azon is múlik, hogy a másik érzékelte, felfogta, ugyanúgy ítélte-e meg a beavatkozás tartalmát, mint az, aki hatott rá. A személyek adottsága csak valamilyen valószínűséggel mérhető fel, senki sincs a teljes bizonyosság birtokában. A személyek adottságai viszont alapvetően befolyásolják kapcsolataikat, tevékenységüket. A személyes adottságok koordinációja – információk ideálkategóriái szerint főként – sztochasztikus információkra épülő irányítást igényel.

3.A

folyamatok

irányítás

által

megvalósított

koordinációja

a

folyamatok-

koordinációja. Ez felel meg a kibernetikai és az informatikai elvek (vezérlés és szabályozás) alapján megvalósított irányításnak. A rendszerelméleti alapokat felhasználó módszertan az irányító szakemberek számára általánosan elfogadott, olykor annyira erre szűkül le a döntéshozatal folyamata, hogy a többi módszertani megoldást ki is szorítja a döntéshozók gyakorlatából. (Az információkra érvényes valamennyi ideálkategóriát magában foglaló tudásra épül.)

4.A közösség koordinációja a módszertanok negyedik elfogadott fajtája, amelyben a tagok egymáshoz rendeltségét, egymással való viszonyát befolyásolhatjuk. Amikor a kapcsolatok hálózatszerű kiépüléséről van szó, vagy valamely integrációs folyamatban személyek testületének működésére kerül sor, a koordinációnak ezt a típusát kell alkalmazni. (Az információk valamennyi ideálkategóriáját magában foglaló tudásra épül.) A koordinációs módszertan keretében a tudás, a személyes adottságok, a folyamatok és a személyek kapcsolatrendszer koordinálására kell eljárásbeli választ adni. Jóllehet a módszertanok nem az eszközre és a formára vonatkoznak közvetlenül, de közvetetten feltételezik, hogy a módszertani szempontok érvényesítésének van eszköze és valamilyen formája. Az eszköznek a módszerben megjelölt szempontot érvényesítenie kell. Eszerint az az eszköz fogadható el a koordinatív módszertan szempontjából, amelyik a tudásnak, a személyes adottságnak, a folyamatnak és a kapcsolatrendszernek kezelésére lehetőséget ad. Adott folyamatban az aktualizált kapcsolatrendszer a lehetséges kapcsolódásoknak csak egy

6

része, éspedig éppen az a része, ami az ügy kezeléséhez tartozik. Egy ilyen modell az LTTNnek nevezett modell.

1. Alapozó ismeretek

1.1. A tranzakció kutatása és a megismert tények (történeti szempont)

1.1.1. Általános és diszciplináris megfontolások az emberi tevékenységről Amit befolyásolhatunk, az számunkra a hasznos stressz részévé válhat. - Tények észlelése, képzetek, előfeltételezések, értelmezések munkálnak bennünk. Igaznak tartott gondolatainknak jelen és jövőbeli érvényességét meggyőződéssel valljuk. Tudásunk személyes és objektív, melyek közül egyik sem tekinthető feleslegesnek a másik mellett. [Polányi Mihály 1964] - A hatni kívánó ember munkája eredményességében bízik, az a jogos remény élteti, hogy a megkezdett jó majd kiteljesedik, az elvetett mag majd szárba szökken, és termést hoz. Nemzedékről nemzedékre adódik tovább ez a ’makacs remény’. Az emberek egyediek, emberségükben egyenrangúak. ’Titkok’, melyek megsejthetők, és ’felemeltek’, akik észrevehetők. Költői szavak sora fogalmazódik meg pillanatokon belül, ha az emberi lényegre, embervoltunkra utalunk. A hatás formája – a szó legtágabb értelemben vett jelentése szerint – emberi tevékenység. Meghatározása reflexív, történeti, tényszerű és meta-vonatkozások szerint szorgalmazható. Minden törekvés dacára az egybehangzó vélemény kiérlelődése, teljes egyetértésben megfogalmazott definíciója még várat magára. A meghatározás variációi és eltérései ellenére azonban törekvésünk meglehetősen egységes, elfogadható meghatározása mégis lehetséges. Lexikonok, tudományos diszciplínák tartalmazzák a hasznosítható megfogalmazásokat, a sokféle vélekedés felsorolását. A kutatásban hasznosított értelmezésben a hatásgyakorlás eredményét, pl. a személyre gyakorolt hatás esetében lehet magatartásformálásnak, attitűdalakításnak nevezni, a folyamatirányításban a kívánt célra törekvés kivitelezését, egy állapot megváltoztatását nevezhetjük a hatás eredményének. A hatásgyakorlás egyforma megvalósulása még nem biztos, hogy egységes eredményt hoz különböző szituációkban, mert a hatás befogadói nagyon különbözhetnek. Az egyénben kialakuló változás azután másokban a továbbiakban különböző eredmények kiindulópontja.[Oláh 2004]. Országhatáron túl és országhatáron belül az attitűdök formálását megalapozó nézetek között nem igazán lehet érdemben megjelölhető lényegi különbség. - Brezinka [Brezinka 1971] három osztályba osztja az elméleti anyagot, melyek: 1. a magatartás formálásának tudománya, 2. annak

7

filozófiája, 3. és gyakorlati eljárásai. Scarbath a neveléstudomány továbbtagolásában sorolja fel pl. a szociálpedagógiát, a felnőttképzést, a szabadidő-pedagógiát az eltérő csoportmegnevezések mintájaként megjelölve. [Scarbath 1998]. –Zrinszky László multikulturális természetűnek látja a sikeres pedagógiai tevékenységet és az eredményes oktatást. [Zrinszky 2000] Századunk személyes vezetést tárgyaló tudományát Nagy József hierarchikus multidiszciplínaként prognosztizálta. [Nagy 2000] Az átadható kultúra teljességének és a pedagógiai hatásnak akcióprogramban elérendő kiérlelt egységét állítja Zsolnai József, aki a munkafolyamatok középpontjába az értékek átadását és a képességek fejlesztését szolgáló innovatív pedagógiai eljárásokat helyezi. [Zsolnai József 2002] A folyamatok értelmezése és irányítása egymástól elkülönítendő. Az értelmezés az események után visszatekint, reflexív, ám az irányítás az elkövetkezőre irányul. Tapasztalatunk a múltra, előrelátásunk a jövőre vonatkozik. Életünkben az elmúltat megérteni és előrelátóan cselekedni folyamatos feladat. Az élet elmúlt eseményeire visszatekintünk, meg akarjuk azokat érteni, de csak annak a ’felfedezésnek’ vesszük igazán hasznát, amelyik a jövőbeli eseményekkel kapcsolatba hozható. [Bloch 1982]. – A folyamatok magára hagyása helyett a társadalom, a tudomány a tudatosan befolyásolt, a szervezett események felé fordul. [Csepeli 2001] Az események között elkülönítjük a szervezet és a személy ’szintjén’ elkülöníthető eseményeket. Az egyének kultúrába ágyazottsága a nevelők számára nem hagyható figyelmen kívül. - Valamely kultúrában az oktatás, képzés, nevelés tartalma a más kultúrában meggyökerezettek számára is feltárható, átadható. Ebből következően a kultúra befogadásának folyamata más folyamatokhoz kapcsolódik. Pl. az ’inkulturáció’ egy kultúra tartalmának átültetése egy másik kultúrába. [Boda 1994] Rendkívüli fontossága van annak az együttműködésnek, amelyik a különböző kultúrákban felnövekedő emberek között valósul meg. A kultúrák sokfélesége és az egyes kultúrák közötti kölcsönhatások egy időben érvényesülnek, anélkül, hogy előfeltételként szabhatnánk meg az emberek közötti egyetértést. Senki sem helyezkedhet az emberi közösségen kívülre azzal a szándékkal, hogy ’kívülről’ irányítsa az eseményeket. Különböző szituációkban veszünk részt, konkrét helyzetben viselkedünk. – A helyes magatartás megjelenik az ’alkalmi viselkedésben’, és befolyásolja, vagy teljesen meghatározza azt. A viselkedés olyan akció vagy reakció, amellyel környezetünkhöz való viszonyunkat, vagy magát a környezetet változtatjuk meg. Amikor magatartászavar lép fel fiatalkorban, felmerül a kérdés: a fiatalt hagyjuk sorsára? [Zsidi 1999] Vagy: beavatkozzunk az események sorába? – Értelmezésünk szerint a viselkedészavarok helyett a magatartászavarok korrekciójára azért irányul inkább a nevelő figyelme, mert a magatartás hosszantartóbb, állandóbb jellegzetességek forrása, és azért, mert a nevelő végül is a személyt későbbi életszakaszára készíti fel, tehát tartós hatást akar elérni. A magatartás korrigálója azt feltételezi, hogy a nevelés alanya az ismeretek elsajátításában, a képességek vonatkozásában, a szociális tanulásban társaihoz képest hátrányban van, és hogy a hátrány növekedése csökkenthető annak ellenére, hogy társas magatartásuk, normakövetésük, életvitelük, érzelmi életük kiszámíthatatlanabb az átlagosnál. – Ha generációs tapasztalatok és tudományos ismeretek alkalmazásával a segítő vagy a nevelő a

8

hátrányosnak tekintett eltérés csökkentése érdekében a létrehozó okokat csökkenti, vagy a mutatkozó fejlesztési lehetőségeket hasznosítja, jelentős eredményeket ér el. Aki emberekkel foglalkozik, nagy felelősséget hordoz. Igaz ez egyéni és közösségi szempontból is. „Minél nagyobbra nő az ember hatalma, annál inkább fokozódik mind az egyének, mind a közösségek felelőssége.” [II. Vat.Zs.3, 34.] Azok a hatalmas erőfeszítések, amelyeket az emberek a századok folyamán életkörülményeik javítására kifejtettek, eseményeket befolyásoló, irányító szándékról tanúskodnak. Egyszerre feladatunk a tanítás és a nevelés. Tudatában vagyunk annak, hogy például tanítás által a tanulás, a megértés által a belátás már korai életszakasztól kezdődően fejleszthető. Általánosítással fogalmazva: ’Nem valamiféle szakmai káoszt, hanem az alapvető rendet, tér-idő összefüggéseket kell feltárnunk. Olyan pedagógiai munkára van szükség, mely növelni képes a jövő jobbá tételének döntő tényezőit és a politikai, gazdasági és más hatásgyakorlás értéke szerint való érvényesülését. Minden hiábavaló, értéket meghiúsító törekvés növeli emberi világunk entrópiáját, csökkenti a rend mértékét. Ami helyes és lényeges, azt kell felerősíteni az akadályok leküzdése árán is. [Szádeczky-Kardoss 1986] Az egység/összetettség, az azonosság/a különbözőség, az egy/a sok, a maradandóság,/a változás, a lényeg/a jelenség problematikájára kerestek magyarázatot a régiek. [Nyíri 2001] - A változás a változni nem tudó ideával nem magyarázható. A társadalmi problémák szociológiájába beletartozik többek között a társadalmi változásnak, a fejlődésnek fogalmi és elméleti tárgyalása. Gyakorta beszélünk fenntartható fejlődésről, sőt a globális változások és a személyes spirituális fejlődés fogalmai jelen vannak a közbeszédben is. Jogos tehát annak felvetése, hogyan befolyásolhatjuk a változásokat és a fejlődés folyamatát. - Bármely rendszer egészének valamilyen irányú változását kapcsolatba hozzuk a fejlődés fogalmával. - A filozófián belül az etika a változás irányát az értékfogalom mentén minősíti. Változik az időjárás, változnak a napok, sokféle élmény részesei vagyunk. A változások észlelésmentes megélése valamiféle időtlenséget lop az esemény sorába, mintha megállt volna az idő, mintha a változás kiiktatható volna az életünkből. [Huoranszki 2001] – Ezzel szemben a változásoknak sebessége van, ami már az időbeliség értelmezéséből fakad. A mondottakból következően a változásokról önmagukban és a tapasztalatok kapcsán kell gondolkoznunk. A létező világban fantáziánkkal elkülönített állapottereket, egymáshoz képest másképpen változó tereket képzelhetünk el, sőt az elválasztott állapotterek azonos módon történő változását is feltételezhetjük, de a gondolattal valószínűen csak a játék, a puszta elképzelés határáig jutunk. [Shoemaker 2003] Minden embernek megvan a maga világa, melyet saját ’belső változási sebesség’, saját ’belső pszichikai idő’ jellemez. Amennyi élőlény létezik, annyi belső világ van. A populációk, az élővilág, a természet változásai a fizikai időben megvalósuló folyamatokban válnak egymásra ható eseményekké. Szemléletmódunk szerint a változások sorát, a lehetőségek megváltozását minősíthetjük is. Létező közös állapotterünk [Arisztotelész, Fizika] tapasztalataiból kiindulva a gondolkozás révén – más állapotterek lehetőségét nem kifejtve – mérlegeljük lehetőségeinket, és cselekszünk. A megragadható

9

egységeket azzal a feltételezéssel jellemezzük, egymáshoz való viszonyukat, egymásra hatásukat azzal a feltételezéssel vizsgáljuk, hogy a sajátosságok, viszonyok és hatások megváltozása a nagyobb rendszerben egymástól nem függetleníthető sem hordozójuk belső változásától, sem a vele hatáskapcsolatban álló környezettől. A részek teljes izolálása az egészen belül csupán gondolati művelet, a részeket az egész rendszerből nem veheti ki senki és semmi, hiszen azok a rendszer részét képezik. Nem helyezhetjük magunkat a létező világon kívülre. – Ebből következően az a változás sem tartozik az emberi létezés lehetőségei közé, hogy egy ideig nem emberként létezzünk, majd visszaváltozzunk. A Kafka novellában [Kafka 1912] elképzelt ’átváltozás’ is groteszk és abszurd, fucsa és lehetetlen az események sorában. Ugyanakkor az irodalmi érték vonatkozásában kimagaslóan értékes ötlet lehet, mely valami fontosra mutat rá. Létezésünkben reflektálhatunk a magányra/közösségre, az identitásra/az elidegenedésre, a haladásra/elmaradottságra,

a

hősiességre/megfutamodásra,

a

bátorságra/gyávaságra,

a

nyugalomra/szorongásra, a biztonságra/bizonytalanságra. Álom és éber állapot váltakozik életünkben. Félelmek, riadalom, hatalmakkal való küzdelem, kifosztottság, irrealitás, mesterkéltség, tragikum, stb. vagy ezek ellenkezője tölt el, vagy lephet meg bennünket váratlanul. A változások átmenetek, melyek eltérő tulajdonságú állapotok közötti lépéseket tartalmaznak. A változások iránya olykor felismerhetetlen, mégis egyértelmű és valóságos. A jellemzés mellé értékelő elemzést csatolhatunk, ami alapján a változásokat minősíthetjük. Tehát értelmezzük az eseményeket, köztük a változásokat, elemzések eredményeképpen pedig jellemezzük, minősítjük azokat. Amennyiben a változások minőségi változással is összekapcsolhatók, az eltérő minőségek minősítésére is van lehetőségünk. A helyesen megítélt elérendő irányában való haladás fejlődésnek minősíthető. Ennek megítélése azonban az elérendő értékének függvénye. Amennyiben az élet kibontakozását egy előrehaladó folyamatnak tekintjük, mindaz fejlődést jelent, ami az életminőséget javítja. A kérdések egész sora fogalmazható meg ezen a ponton is. – A kétségeskedés gyakorlati lezárása azonban követelmény számunkra. Akkor kell cselekednünk, amikor még nem válaszoltunk meg minden felmerülő kérdést, akkor kell fejlesztenünk, amikor a konkrét állapot ismeretével még adósok vagyunk. Általános és gyakorlati választ adunk a fejlődésre abban az értelmezésben, hogy azt mindig előrehaladásnak, kiteljesedésnek, progresszív változásnak tekinthetjük, ugyanakkor mindazt regresszívnek, rombolónak, visszahúzónak tartjuk, ami károsít. A kár a kívánt és elérendő elérésének meghiúsulása, egy nem kívánt és kevésbé ép állapot bekövetkezése, mely egy eredményt hozó értelmes út bejárásának elmaradása miatt következik be. Az élet nem időzített kudarc, a fejlődés nem véletlen esemény, a siker nem szükségszerű. A változtatás szándékolt hatásgyakorlás, mely valamely célra irányultsága szerint értékelhető és minősíthető. Az a feltételezés él bennünk, hogy céljainkat közelíthetjük tudatos tevékenységünk révén. A változtató veszi magának azt a bátorságot, hogy saját tevékenységét a megfogalmazott cél elérésével összefüggésbe hozza. Ebben a vonatkozásban a haladás akadályainak leküzdését felkészültséggel, merészséggel, hősiességgel, áldozatvállalással kötjük össze és az emberi létezés minőségét célokkal hozzuk kapcsolatba. Amennyiben egyetértő felismerésről beszélhetünk az egyes ember és az

10

emberiség közös céljait illetően, annyiban egyéni és közös alapunk van az együttműködésre is. Tevékenységek, foglalkozások, hivatások egész sora szerveződik közös céljaink mentén. A világegyetem fejlődése, a természet fejlődése, az emberi nem fejlődése, a személy fejlődése a fejlődés mibenlétének megválaszolása után értékelhető. A fejlődés eszközeinek hasznossága ezután válaszolható meg. Kérdezhetjük ugyan, hogy a „könyvek előbbre vitték-e a fejlődést”, „fejlettebb-e a civilizált világ a primitív népek világánál”, „fejlődtél-e tanulmányaid során” stb, de csak akkor válaszolhatjuk meg a kérdéseket, ha magát a változások kívánt végpontját a kérdéses eszközök közelebb hozhatják hozzánk. – Az a meggyőződés vezet bennünket, hogy a generációk egymáshoz rendeltsége felelősség forrása is, és a korábbi nemzedék tapasztalatainak átadása fontos feladat. Ha pedig így van, mind a tapasztalatok átvétele, mind a követő generáció továbbhaladása az elért eredmények birtokában egyaránt fontos. A tapasztalatok és az előrelátás együtt hozza létre a nevelés számára azokat az objektív követelményeket, melyeket a felelősséggel hozunk összefüggésbe. A nevelői hatásgyakorlás tehát nem sorolható a tudatosságot nélkülöző események körébe. A mondottak alapján az emberi hatásgyakorlás a tapasztalatok – filozófiai, hétköznapi – értelmezésének

függvényévé

válik.

Nézeteink

értelmes

megalapozására

törekszünk,

de

állásfoglalásunk eltérő lehet. Empirizmus, racionalizmus, szkepticizmus mellett horgonyozhatunk le különböző érvek hatására. Amikor tehát a nevelő hatására változik a nevelt személy, egyikük sem függetlenítheti magát attól, hogy a másik személyt értelmesnek, állásfoglalását mérlegelendőnek, magát a személyt véleményével együtt elfogadandónak tekintse. Sőt mindazt el kell fogadnia, ami a másik személy sajátossága. Hatásgyakorló szándékát meg kell alapoznia, és a másik személy szabadságát meg nem szüntetve, vele kölcsönösen, együttműködésben kell hatnia. – Ami a filozófiában problémaként megfogalmazható, az a hétköznapi gyakorlatban nem mindig jelenik meg igazi problémaként. A gyermek, a diák, a növendék, a nevelt szabadsága nem sérül azáltal, hogy a szülő, a tanár, a mester, a nevelő hat rá. Sőt, hagyományként átadott tartalmak elfogadásáról, továbbviteléről beszélhetünk. Tájékozódását, sikerét, eredményes tevékenységét maga a fiatal mozdítja elő azzal, hogy kérdéseivel, kéréseivel, a kapott feladatok megoldásával, problémák elemzésével, tapasztalatok elsajátításának, ismeretek megtanulásának szándékával fordul az idősebbhez. A dolgok nem állnak fenn elszigeteltségben. A dolgok érintkezése, egymásmellettisége elkülönítettséget feltételez, de a dolgok összetartozása, összekapcsoltsága hatásbeli egységet hoz létre. A filozófiában tárgyalt kontiguitás és kontinuitás esetünkre alkalmazva nem csak ellentmondások megfogalmazására, hanem működési feltételek megfogalmazására is lehetőséget ad. Elkülönült részek képesek egymással kapcsolatba lépni, és valamely szempont szerint, hatáskapcsolatban képesek egy folyamat részévé válni. Azonosságukat el nem veszítve, kapcsoltságban léteznek az egyes események. A tudatos hatások optimalizálhatósága további előfeltételezés, de indoklásához sok támpont kínálkozik. Az életműködés alsó-felső tűréshatár között, viszonylag szélsőséges hatással szemben is lehetséges. A rendszerként viselkedő egység képes arra, hogy fennmaradjon változó környezetben is.

11

A szervezet, a populáció, az ökoszisztéma optimális működése révén bekövetkező változások fejlődésnek minősítése további szempontok szerint lehetséges. Az élővilág megváltozása, az életjelenségek megvalósulása még nem jelenti a működő rendszerek fennmaradását. Sőt, a fennmaradás nem jelenti a minőség garanciáját. A kaotikustól a teljesen rendezett felé haladás, a tökéletesedés, az egységesülés, a jobbá válás minősített folyamat. - Minthogy a nevelés minősített, tudatos, fejlesztő folyamat, azért a minősítésben az érvelésnek, a tudatosságban az értelmes belátásnak, a fejlesztésben a szabad döntésnek van meghatározó szerepe. Az egymásra hatásnak iránya, mértéke, felelősségi vonatkozásai vannak, melyek az ésszerű tevékenység adott területéhez, az illetékes felelősségi kapcsolatához, a generációk egymáshoz tartozásához, a személyes érintettséghez sorolhatók. A hatásokról szólva két dolog figyelembe vételét nem mellőzhetjük. Elsőként nem hagyható figyelmen kívül, hogy nem minden változás tekinthető fejlődési eseménynek, másodikként pedig tudatosítanunk kell, hogy a fejlődés valamely irányban történő változás, amely tény nem attól függ, hogy mit minek minősítünk. Kell olyan tényszerű kritériumnak is lenni, mely a változások valamely irányban történő megvalósulása után a pl. a nagyobb épség, a nagyobb integráltság, a komplexitás nagyobb fokának minősíthetőségére vonatkozik. Minden, ami a fejlődés kritériumainak megfelelően változik, egy olyan hatás együttes révén változik, amelyek együttesét egyfajta ’fészeknek’, egy ’mikrofülkének’ tekinthetünk. [Stallings és Jenkins 1993, Worthman 1994]. A fejlődési állapottérben megjelölt ’fészek, fülke’ természetesen absztrakt, gondolati, intencionális létmódú valóság, melynek a természeti létezők sorában biológiai, viselkedésbeli, kulturális események felelnek meg. A konkrétan együtt ható tényezők térben és időben egybeszerveződött, ’tér- és időbeli csomagként’ értelmezhetők. [Worthman 1994] A kontextus változóinak együttes hatását jelenti ez a csomag. Amit tehát gondolatban együtt kezelünk, aminek elemzését el tudjuk végezni, azok egyfajta intencionális mintázatban megjelenő együttest képeznek. A fejlődésnek gyakorlati együttesben érvényesülő hatótényezői vannak, melyek folytonosan vesznek fel különböző értékeket és konkrétan hatnak. Ha a változásokat jelölni akarjuk, akkor a változó dolgok elkülönítésére, jellemzésére, a rájuk ható tényezők megjelölésére, a hatás mértékének és irányának leírására kell törekednünk minél teljesebb mértékben. A tudatos változtatás eredményessége azon eljárások alkalmazhatóságának függvénye, amelyek a valóságos eseményeket minél nagyobb mértékben befolyásolják. – Személyeket irányító nevelőtevékenységünk első feltétele a tényleges helyzet feltárása, az esemény megismerése. Ezt követi az alkalmas hatásgyakorlás lehetséges mintázatainak feltárása és megvalósítása, végezetül a hatásgyakorlás optimalizálása, melyhez hozzátartozik a kritikus utak bejárása, a célnak megfelelő teljesebb és biztonságosabb lehetőségek létrehozása. A személyes fejlesztés fontosságának következményeként a fejlődési fülke elvi és ábrázolási középpontjában a gyermek fejlesztése áll, akit személyek és tárgyi adottságok vesznek körül a kultúrában értelmezett ésszerűség valamely fokán. Minthogy a nevelés felelős, személyes hatásgyakorlás, személyek vannak közvetlen kapcsolatban a fejlesztő irányításban, akik valamely

12

kultúra tárgyi világával, tudásával kapcsolódnak. Sokféle ábrázolás, blokkrajz szemléltetheti a teljes rendszert, de a hatások leírására és elemzésére még nem alakult ki olyan eljárás, mely a nevelésben elfogadott, általános, kötelezően alkalmazható volna a fejlesztők számára. A fejlődési eredmény a nevelés folyamatának egyfajta záró eseménye. A fejlődési eredmény személyre, folyamatra, kontextusra vonatkozó faktorai időhatárok között elemezhetőek. Az egyes fejlődési eredmények hatások következményei, amely hatások egy részét a személyes fejlesztő tudatosan fejti ki. Kell tehát lennie olyan hatásláncnak, mely az események integráltságának különböző fokán megjelenő hatás-együttesben, a hatásmintázatban nyomon követhető és megvalósítható. A nevelő tevékenység célszerű kell hogy legyen a fejlesztés érdekében, azután egyszerű kell hogy legyen, hogy a változtatás eszköze lehessen és érthető kell hogy legyen, mert csak a megértett hatást tudjuk tudatosan elfogadni. Annyi bizonyos, hogy optimalizált eredményre nem csupán attól függően jutunk el, hogy eljárásunk mennyire bonyolult, összetett, vagy milyen mértékben integrált. Minden beavatkozás összetett, többféle hatás eredménye. A beavatkozás során gyakorolt hatásunk nem ’az egyedüli’ az adott pillanatban. A segítő változtatás kialakulása is összetett, nem egyedül a mi hatásgyakorlásunk következménye. A személyes válasz, mely adottságok és képességek függvénye, a környezeti feltételekkel és lehetőségekkel együtt hozza létre a változást. – Az emberiség nagy családja lassanként eszmél, egyetlen közösséggé szerveződik elsősorban a nemzetek közötti érintkezés sokféle és egyre több eszköze segítségével. [II.Vat.Zs. 3, 33.] – Az emberi tevékenység nemcsak az embertől indul ki, hanem az emberért is van. „Az ember ugyanis, amikor dolgozik, nemcsak a tárgyakat és a társadalmat alakítja, hanem saját magát is tökéletesíti. Sok mindent megtanul, fejleszti képességeit, kilép önmagából, sőt önmaga fölé emelkedik. Az ilyesféle növekedés helyesen értelmezve sokkal nagyobb érték, mint a külső vagyon, amelyet össze lehet gyűjteni. Értékesebb az ember azáltal, ami ő maga, mint azáltal, amije van. Ugyanis többet ér a műszaki haladásnál mindaz, amit az emberek a nagyobb igazságosság, a szélesebb körű testvériség és a társadalmi viszonyok emberibb rendezése érdekében tesznek. A műszaki haladás ugyanis csak anyagi alapot nyújthat az ember további emelkedéséhez, egymaga azonban még egyáltalán nem valósítja meg az emelkedést.” [Vat.Zs.3,35.] Vannak olyan fogalmaink, amelyek a személyes hétköznapoktól a globalizáció ünnepnapjaira is kiterjednek. Elfogadjuk a demokrácia, a nevelés, a multikulturalizmus eseményeit, és bár sokfélék vagyunk, képesek vagyunk hasonlóképpen értelmezni azokat. Azonban még ezzel kapcsolatban is vannak megfogalmazható dilemmáink a globalizálódás folyamatában. A demokratikus multikulturális állampolgárság [Torres 1998] felé haladás számtalan új kérdést vet fel. Azért cselekszünk, hogy valamit elérjünk. Az ember kimondja gondolatait, megteszi a tervezettet, másokra hat, olyanokra, akik maguk is gondolkoznak, cselekszenek, válaszolnak. A dolgokról értesülve sokan, sokféleképpen, különböző erővel, váratlan módon reagálunk. Tevékenységünk minősíthető minden esetben a hatásokra adott és adható válaszok szempontjából. -

13

Minden cél egy és egy vagy több szempontból felel meg annak, amit távlatában el akarunk érni. Úgy gondolkozunk minden elemi eseményről, mint ami egy továbbvezető folyamat része. Így van ez akkor is,

amikor

valami

lezárásaként,

befejezéseként,

valamire

adott

válaszként

értelmezzük

eredményeinket. - A közvetlen beavatkozás helyei a hatáspontok. Az oksági hatások láncolata alapján látjuk, hogy az egyes elemek között hatáskapcsolat létezik. – Bőven találkozunk irodalmi, költői hasonlattal. Kölcsey szerint „az emberiség története, valamint az egész természet szakadatlan láncon függenek egymásba, s bölcs az, ki a láncot ismerni és követni tanulta.” [Bánkúti 2006] Történelmi eseményekre emlékezve írók, írásművek hatnak egymásra. Pédául Bánk, aki horvátszlavón bán 1213-tól Magyarország nádora, ő az, akire II. Endre hadjárata idején az ország irányítását bízta. Történetét, a királyné elleni merényletet azután négy évszázaddal később feldolgozza egy német költemény, egy angol dráma, egy francia novella, egy német regény, ballada, drámai költemény. Osztrák drámaíró színművet ír a történet megmásításával. Nem más ez, mint a történeti eseményt követő hatások láncolata A kutatások során azt kell kideríteni többek között, hogy mi mire hat. [pl. Jeney, Nagy, Oravecz 1998]. A hatások együttesét egy intencionális struktúrában foglaljuk össze. Aktív-passzív működési állapotnak megfelelően, a képzetekhez igazodva ’grafikus módon’ – egyfajta általánosítással, ’more geometrico’, azaz ’geometriai formájú megjelenítést’ – alkalmazunk. A ’Novum organum’ – a hagyományok tagadásaként mindig megjelenik [Bacon1620] a tudományra hivatkozásban. Jóllehet a mindent megújító, többletet elérő szándék igazi tartalma csak idővel mutatkozhat meg, érdeklődéssel fordulunk minden új, váratlan, erőteljes esemény felé. Az is bebizonyosodott/bebizonyosodik az évszázadok során, hogy az ’új’ minősítés meglehetősen hagyományos, csak fel kellene azt fedezni mindenkinek a maga számára, mielőtt valakit valami ’első hirdetőjeként’ nevez meg. A tudatlanság és a tájékozatlanság között ezen a ponton tehetünk különbséget. – Vagy meg kell említeni, hogy olykor az ’érzelem érvei’ dominálnak az értelem érvei fölött. Továbbá matematikai gondolkodásmód a tudományos gondolkodásmód vezérfonalaként egyfajta elfogadottságot élvez, ám a belső megtapasztalás sohasem tekinthető fölöslegesnek a természetfilozófia műveléséhez.[Bacon 1268] A mindent összegző szándék egyfajta enciklopédikus megközelítést eredményez a tudományos munkásság során. Távoli eseményterületek kerülnek pl. a mennyiség vonatkozásában egymás mellé a tudományos leírásban. Ennek illusztrálására idézhető fel, hogy a gyógyszerhatás a robbanószerek hatásának leírásával együtt szerepel Bacon tudományos munkásságában. - Vannak olyan tudományterületek, amelyek a helynek, a relációnak, a folyamatnak, a kontextusnak a vizsgálatát tartják sajátjuknak, és azt helyezik a vizsgálódás, a figyelem középpontjába a numerikus jellemzők mellett/helyett. A személyes irányító tevékenység folyamat, hatásláncokban valósul meg. Minthogy tárgyuk szerint csoportosítjuk legegyszerűbben az eseményeket, elsősorban ezeket hozom fel példának a hatásláncok típusainak megnevezésére. Eszerint vannak [Cohn 1975] a ’valami’ kategóriában 1. feladatláncok, 2. problémaláncok, 3. kérés teljesítésére vonatkozó elvárás-láncok, 4. kérdés

14

megválaszolására vonatkozó láncok, 5. tapasztalatszerző láncok, 6. információs láncok. A láncok hálózatba szövődnek. - A tevékenység tartalma tovább tagolódik a közösségben lezajló folyamatok szerint. A felsorolt hat eltérő tartalom mindegyikében további lehetőségek (mindegyikben 1-10.), további típusok vannak. Ezek a ’mi’-kategóriában a következők: 1. versengés, 2. kooperáció, 3. rokonszenv, 4. ellenszenv, 5. adás, 6. elvétel, 7. segítés, 8. agresszió, 9. szolidaritás, 10. támadás. –– A jelzet 60 változat mindegyikében további variációk aszerint alakulnak ki, hogy (II.) az ’egyéni’ hozzáállás és törekvés mely prioritása érvényesül a hatásgyakorlás során. Ezek a prioritások az ’én’ – kategóriában a következők lehetnek: 1. érzelem, 2. szükséglet, 3. kívánság, 4. megbizonyosodás, 5. erősségek, 6. gyengeségek. A „valami”, a „közösség”, az „én” három szituatív tényező, melyekből 6 x 10 x 6 (=360) különféle hatáslánc jöhet lére, tehát – a további eltérő jellegzetességeket és kombinációkat nem számítva - minimálisan 360 különböző tartalmú hatáslánc-féleség különíthető el. Tény, hogy a dolgokkal való kapcsolatunk szerint beszélhetünk érintettségünkről, az ügybe való bevonódásunkról. Nem élünk mindenkitől, mindentől függetlenül, még ha olykor közömbösek vagyunk is egymás vagy a dolgok iránt. A közbeszédben szó esik a hatásgyakorlás több fajtájáról, pl. kozmikus, társadalmi, intézményi, személyes, tárgyi hatásgyakorlásról. - A hatások értelmezésekor az események értelmét keressük. Fogalmaink hálózatszerűen függenek össze egymással. Bárhol is legyen a megértés kiindulópontja, a sokféleségből a kisebb változatosság felé elmozdulva vagyunk képesek helyreállítani a megértés hiányosságait. Reverzió szükséges: vagyis a sok fogalom felől a gyökérfogalom felé kell haladnunk. Nem tudjuk adott esetben mi az egész, más esetben nem tudjuk mi a rész. A két fogalom egymásra utaltsága nyilvánvaló. Az egészből részt elkülöníteni, vagy részekből az egészet összeállítani csak valamely szempont szerint, valamilyen mértékben, valamilyen vonatkozásban lehet, mert nem mi vagyunk a létesítő okok és korlátok között vagyunk képesek hatásgyakorlásra! Folyamatos iteráció (fokozatos közelítés) és asszertív (a logikában egyre határozottabban kijelentő, tényállító) közlekedés szükséges mind a gondolatok, mind a tevékenység határként létező pontjai között. „A valóban emberséges politikai élet kialakítására semmi sem jobb, mint az igazságosságra, a jóindulatra és a közjó szolgálatára irányuló érzület fejlesztése, továbbá a politikai közösség igazi jellegére, meg a közhatalom céljára, helyes gyakorlására és határaira vonatkozó sarkalatos meggyőződések erősítése.” [II.Vat.Zs.4, 73.] - „Az együttműködéshez a következő irányelveket látjuk célravezetőnek: a) minthogy a haladás elsősorban maguknak a népeknek munkájából és tehetségéből születik és fokozódik, nem szabad merőben idegen segélyforrásokra alapozni, hanem elsősorban a sajátjaik teljes feltárására, meg a saját tehetségük és hagyományaik kiművelésére. E téren azoknak kell élen járniuk, akik nagyobb befolyást gyakorolnak a többiekre. b) A fejlett nemzetek gondosan ügyeljenek a gyengébb és szegényebb nemzetek érdekeire a velük folytatott kereskedelemben, hiszen ezek a nemzetek a saját létük fenntartása végett szorulnak rá termékeik eladási árára. c) A nemzetközi közösség teendője, hogy összehangolja és ösztönözze a fejlődést; mégpedig úgy, hogy a reá szánt segélyforrások a legeredményesebben és a teljes méltányosság alapján oszoljanak meg. Erre a

15

közösségre tartozik az egész világ gazdasági kapcsolatainak szabályozása is az igazságosság mértéke szerint és természetesen a kisegítés elvének sérelme nélkül. d) Óvakodni kell az olyan műszaki megoldásoktól, amelyekre még nem érett meg a helyzet. [II.Vat.Zs. 3, 86] Meggyőződésünk szerint a föntebbi értelmezésben létezik emberi fejlődés. Mind individuális, mind populációs értelemben. A személy és a népesség fejlődésének alapgondolata és elmélete jóllehet egyidős az emberiség történetével, számtalan formán keresztüljutva érte el a mai állapotát, kifinomodott tudományos leírását. [Lerner 2002]. Biológiai, pszichológiai, szociológiai vonatkozások szerint az egyes változások elkülönítetten tárgyalhatók az egyes tudományokban, mint pl. a biológiai antropológiában, a kulturális antropológiában. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a megfigyelések, tapasztalatok rendszeres integrálása, stb. eredményeképpen a tudásanyag rendszerezettebb formában, diszciplínákban sajátítható el. A tudásanyag diszciplináris tagolása közvetlenül kapcsolódik a normaféleségek igazolásával. Amikor pl. a jog jelentőségéről beszélünk, a folyamatirányítás jogi eszközeit

kikerülhetetlennek,

fontosan

tartjuk,

ezáltal

a

jogi

diszciplínákat

jelentősnek,

meghatározónak jelentjük ki. Hasonlóképpen érvényesül a tradícióra, a divatra vonatkozó, a vallási, erkölcsi, szokásra épülő norma, melyek mindegyike diszciplínákkal kapcsolódik. Hozzá kell tennünk, hogy a normaféleségek egymásnak nem mondhatnak ellent, mint értékek ugyanarra a valóságra vonatkoznak, ezért egymást kiegészítő szerepük van a hatásgyakorlás indoklásában. A tapasztalások feldolgozása filozófiai, magatartásbeli megalapozást kíván. ’Kezdettől a kifejletig’ kell gondolkozni arról, hogyan veszünk tudomást a világról, hogyan integráljuk ismereteinket, azok miféle fölhasználására van módunk. Elfogadható empirikus módszer általánosítására van szükség a filozófiai diskurzussal egyidejűleg. Utalok az Általánosított Empirikus Módszer (Generalized Empirical Method = GEM) szerepére. [Lonergan 1973] fontosságára. Ebben megfogalmazható, hogy az emberi intellektus működése – pl. az események, tények, viszonyok, vonatkozások belátása vonatkozásában – , mely központi jelentőségű a fejlődés értelmezése és a fejlesztés érdekében. A hatásgyakorlás, minták átvétele közös tapasztalatunk. A magatartásbeli minták követésének ténye alátámasztható hétköznapi tapasztalatainkkal. Tárgyakon keresztül való hatásgyakorlásról is beszélhetünk. Vegyük az építészettörténet eseményeit. Például a ’sztoa’ görög épületrész, illetve épület. Általános jelentése szerint oszlopsoros, egy-vagy kétszintes folyosó, szűkebb értelemben a görög várostereket és utcákat szegélyező üzletház, amelyben az egy- illetve kéthajós folyosó mélyét elárusító- és raktárhelyiségek sora zárta le. Valószínűleg a pergamoni királyok által épített effajta létesítmények megjelölésére használták először a ’baziliké sztoa’ ≡ ’királyi csarnok’ - elnevezést, és ennek egyszerűsített alakjából származott a bazilika épülettípusának a neve. - A sztoa azonban nemcsak névlegesen, de minden valószínűség szerint, strukturálisan is befolyásolta az antik bazilika sok mozzanatában mind a mai napig pontosan nem tisztázott - fejlődésének útját-módját. [Major 1983] Egyrészt több diszciplínát vagy tradicionális tanulmányi területet átfogó stúdiumot nevezünk interdiszciplínának (főnév), másrészt két vagy több diszciplínát összegző szemléletmódot nevezünk

16

interdiszciplinárisnak (jelző). Lehetőségünk van elméletek, elvek, modellek, koncepciók, elemzések, szabályok,

posztulátumok,

módok

harmonizálására.

-

Diszciplínák,

interdiszciplínák,

interdiszciplináris és multidiszciplináris szemléletmódok és vizsgálódások kapnak helyet. A hatásgyakorlás információkon, meggyőződéseken keresztül valósul meg leginkább. Ezért a megfigyelések és a természettudományi elemzések tartalma, leírása évtizedekkel később is része lehet a mindenkori érvelésnek. Valóságterületek, ismeretterületek, módszerek sokféleségében időkeretből kiemelkedően az események megvitatásnak helye van. „A multidiszciplináris szemléletű ember nem tévesztendő össze a polihisztorral. A multidiszciplináris szemléletű embert nem a részkérdések sokaságának memorizált tudása, hanem az alapvető összefüggések kvantifikált ismerete, a világról való helyes tájékozottság jellemzi, melynek birtokában az új ismereteket az információáradatban is gyorsan elhelyezni, beépíteni képes az univerzális összefüggések rendszerébe, azok jelentőségét helyesebben méri fel. Ellenáll a felfogások merev szembeállításának, megtalálja a vitákban a közös tárgyalási alapot és tudatában feloldódik a természettudományi és művészi beállítottság ellentéte. [Szádeczky-Kardoss 1986 185.o.] Emberképünk mindig új elemekkel gazdagodik. Mindenfajta gépies hasonlattal szemben – így a robotmodellekkel szemben is – Bertalanffy ’aktív személyiségrendszernek’ tekinti az embert. Az esélyeit döntéseivel befolyásoló ember szabadságát nem lehet feladni semmiféle mechanizált emberkép kedvéért, bármilyen nagyfokú hasonlatosságot vélünk is felfedezni. A módszerekben, eszközökben rejlő, működésben megnyilvánuló szabályszerűség, irányíthatóság, a szabad akarat határain belül van. [Bertalanffy 1967] A diszciplínák részek az egész tudományban, melyek a valóság egy részét írják le választott szempontok alapján. Az emberi gondolkozás fennhéjázó ravaszsága az, amelyet vezetéstudománynak nevezünk. [Churchman 1974] A logikai tankönyvekben gyakran emlegetett példázat „egy csoport vak emberről szól, akiket azzal a feladattal bíztak meg, hogy írják le, mi az elefánt. Mivel a vakok az elefánt testének különböző részét vizsgálták, tapasztalataik alapján hajónak, oszlopnak, ostornak, csőnek…tartották az elefántot. – A történetben az a ravaszság, hogy az ember feltételezi, hogy egy igen logikus, okos ember mindig a helyzet fölé kerekedhet s láthatja azoknak az ostobaságát, akik képtelenek az egészet áttekinteni, vagy velük hasonlóként vélekedni. „A teljes rendszer a célkitűzések elérésére koordinált elemek halmazának tekinthető” fenomenológiai szempontból akkor, ha képesek vagyunk leírni a rendszer környezetét, alkotóelemeit, célját. Eszerint az lesz az alkotóelemek integritásának alapja, hogy az elhatárolt rendszer működése, tevékenysége adott hatástérben elkülöníthető. A rendszer értékének megítélésével hozzuk összefüggésbe a hatáslánc elemzésekor a cél/eredmény mérlegelését. A behaviorista tudós tapasztalati eredmények – főként a biológiai, pszichológiai stúdiumok – alapján törekszik az emberi társadalom természetének leírására. Nem modellek hipotéziseiből kíván építkezni vagy következtetni, hanem a gyakorlat jobb megismerése révén szerzett információkból. – Utalhatunk annak a közgazdásznak a vezetésben betöltött szerepére, aki a szűkös erőforrások

17

szétosztását kevésbé hozza összefüggésbe a társadalomban a vezető pszichikai tulajdonságaival. Minthogy további értelmezést kíván az a feltételezés, hogy „az emberek a boldogságot keresik, a legfőbb jót, a lehető legtöbbször”, azzal a ténnyel szembesülünk, hogy a tudomány története szerint a rendszereket vizsgáló tudomány önmaga sem integrált összefüggő rendszer. Mindenesetre az kitűnik a tudományok fejlődéséből, hogy a viselkedéslélektan és a vezetéstudomány szakemberének munkáját integrálni kell! További kérdések merülnek fel a hatásgyakorlás szempontjából. Pl. az a meggyőződés, hogy az emberi döntés ügyét főként az individuumra kell bízni, megkérdőjelezetté válik azok részéről, akik a globális állásfoglalásokat, a társadalmi meggyőződéseket, ideológiákat, vallásokat ütköztetve a döntést egyfajta közösségi döntés területének tekintik. [Churchman 1974, 220.o.] – A problémák megoldása nem attól függ, hogy a tudós, vagy a tervező a technikai eszközök és módszerek sokaságát jól ismeri és helyesen alkalmazza-e. A ’tévedés’ minden részletnek vagy egésznek tekintett esemény mögött meghúzódhat. A világot ’mások szemével is látni kell’. ’Mindegyik világszemlélet tartalmaz korlátozásokat’. ’Senki sem mondhatja magát mindenki másnál illetékesebbnek a rendszerszemlélet alkalmazásában’. Leginkább az a perdöntő az alkalmazott eljárás elfogadásához, hogy helyesen alkalmazzuk azt, amit ’mindenki tud’. – A rendszerszemlélet alkalmazása tehát egyrészt követelmény, másrészt meghaladni való minden esetben, elképzelésként pedig ’jó dolog’. A leképező rendszerek fejlődnek. Az objektív rendszerek fejlődésének is megvan a maga dialektikája. [Pawelzig 1974, 7.o.] „Már 1972 óta (Berlin, KGST szimpózium) folyamatos tárgya a nemzetközi fórumoknak a rendszerszemlélet megvitatása. A tudomány globalitásának nyilvánvalóvá válása, a tudományos kollektívák - pl. fizikusok, kémikusok, biológusok - kutatásai, a differenciálpszichológiától a szociálpszichológiáig a személyiségek rendszerjellegű elemzése mutatja, hogy nemzetközi jelenségről van szó, mely a legnagyobbtól a legkisebbig terjed. Azt látjuk, hogy a dialektika tudatos felhasználása és a speciális rendszerelemző módszertan alkalmazása között mély szakadék tátong.” – Az integrálás szintjei tudatosítják a szintek közötti eltéréseket, a ’szakadék’ lassan kitölthetővé válik, sőt az egyes szintek kapcsolatait, kölcsönhatásait részben elemezni is tudjuk. A megismerő, konstruktív, tervező és prognosztikai tevékenység során újra meg újra megbizonyosodunk arról, hogy szükségünk van a struktúra és a funkció összefüggésére vonatkozó képzetekre, mert csak így tudhatjuk, hogy milyen biztonsággal és milyen módon következtethetünk egy struktúráról a funkcióra és megfordítva. Az irodalom különbözőképpen hangsúlyozza, hogy az adott struktúra más-más funkciókat tölthet be, és megfordítva, egy adott funkciót más-más struktúrák tölthetnek be. Ezzel kapcsolatban egyúttal több-kevesebb történelmi tapasztalat válik hasznosíthatóvá analogikus következtetés útján vagy a tartalom és a forma kategóriái közötti viszonyok azonosítása révén. [Pawelzig 1974, 46.o.] – A funkciókat valamilyen struktúrában elhelyezhető elemek töltik be. A struktúrák az elemek mint elemek létezésének, valamint a funkciók optimális vagy nem-optimális betöltésének feltételeiként jelennek meg. Egyúttal azonban eredményei is a funkcióknak, mivel az elemek, funkcióik betöltése során, összefüggésbe kerülnek más elemekkel. Másrészt nemcsak a

18

funkciók függenek a struktúráktól, hanem a struktúrák is a funkcióktól. A kölcsönös függés és feltételezettség mindenek előtt azt teszi lehetővé számunkra, hogy a struktúra és a funkció közötti kölcsönös viszonyt önmagában vizsgáljuk, és mint olyan összefüggést fejtsük ki, amely az ellentmondásmentes viszony összes jellegzetességével rendelkezik, mely az ellentétek egységének is felfogható. [Symposiumsbeiträge, 1967] A rendszerleírás klasszikus témáinak tekinthetők a következők: 1. rendszer, elem, struktúra, 2. mozgás, változás, fejlődés, 3. az önfejlődés és a külső okból történő fejlődés, 4. a fejlődés irreverzibilitásának törvénye, 5. a létezés és az elmúlás, 6. a minőségek és a nagyságrendek, 7. a fejlődés iránya, 8. a fejlődés ütemének változása, 9. a fejlettebb és a kevésbé fejlett rendszerek vagy elemek kölcsönhatása, 10. a lehetőség és a lehetetlenség dialektikája. – Új témák is felvetődnek a klasszikus témák mellett a tudomány mai fogalomkészlete, újabb modelljei és elméletei alapján. A leíró topológia gráfokkal, poliéderekkel, felületekkel foglalkozik, a kombinatórikus topológia a leíró topológiai fogalmait, összefüggéseit részben általánosítja, és részben a vonalak, felületek helyet általánosan az n-dimenziós alakzatokkal foglalkozik. A ’kombinatórikus’ jelző azt jelenti, hogy az egyes alakzatok egymáshoz való viszonya a mérvadó és nem az alakzatok milyensége. A halmazelmélet, a csoportelmélet ismereteire is szükség van a topológiának nevezett diszciplína műveléséhez. [Szederkényi 1979] A rendszerre vonatkozó - eredetiben és fordításban megjelent - tanulmányok a hazai tudománytörténet részeként is mutatják azt az utat, amelyen a tudományos élet haladt. [Buda,…Veress 1979] Példaként néhány tanulmány: műszaki kémia (Blickle T.), vállalatfejlesztés (Csedreki L.,), nyelvkoncepció (Gergely T.), megismerés és értékelés (Hankiss E.), szervezeti rendszerek továbbfejlesztése (Horváth I.), szervezet és társadalmi környezet (Kulcsár K.), rendszerfogalmak rendszerezése (Ackroff, R.L.), társadalmi megismerés (Afanaszjev, V.G.), az elmélet jelentősége (László E.), komplexitás, döntések (Zadeh,L.A. – ford.:Veress G.), a rendszerkutatás történései (Tamás P.), szociológia (Buda B.), hierarchiaelmélet (Gergely A.), filozófiai és magatartástudományi vonatkozások, a tudományok episztemológiájának tisztázatlansága (Sutherland, J.W.). Ha az emberi sors perspektíváit befolyásolni tudjuk, sokat tehetünk magunk és mások életének kibontakozásáért. [Liskó 2004] Az ember saját sorsa amennyiben saját kezében van, nem bízható a moirákra, a görök mitológia sorsistennőire, akiket a római kultúrában párkáknak neveztek. Ugyan az ’életfonal, a balsors, az emberi élet hosszának meghatározása’ részben életünket irányító lehetőségeink határain túl van, mégsem a ’vak, kegyetlen, megismerhetetlen’ tényezők határozzák meg az emberi életet, hiszen lehetőségeinket befolyásolhatjuk. Az informatika (pl. műszaki informatika) és a kibernetika (pl. biológiai kibernetika) [Röhler, 1974] a jelek és a folyamatok olyan tudományos értelmezésének útját nyitotta meg, mely alapvetően átalakította tudományos gondolkodásunkat. Részben a fizika felől, a mérnöki tudományok oldaláról indult ki a valóság leírásának és értelmezésének új formája. Tudjuk, hogy a biológiai rendszerek alkalmazkodása nemlineáris átviteli egységek működésével írható le. Például ez az esemény sok

19

receptornál megfigyelhető, ahol az inger különböző értékeket vehet fel és fokozódva adódik tovább. Feltehetően azért jön ez létre, mert különböző nagyságú tartományokhoz adaptálódtak a receptorok. Így van ez a látórendszerben. A gyakorlatban a hálótervezés és hálózatirányítás széles körben elterjedt és lehetővé tette az ipar, az építőipar, a szállítás és kutatás szervezésének és irányításának megjavítását. [Lerner, 1967] Ha a műveletek lefolytatásának első terve program, akkor a műveletirányítás, amely a rendszer tényleges állapotáról hordoz információt, zárt hurkú visszacsatolt rendszerré változtatja azt. A hálós tervezés és irányítás elvi sémája az esetmenedzsment tudománytörténeti előzményei közé sorolandó. Az esetkezelés ezért a menedzsment ismereteket és a projektismereteket egyformán igényli. Az integrációs szintekre vonatkozó ismeretek olyan új alapot képeznek, melyek a legáltalánosabb folyamatokra – a hatásgyakorlás integrált rendszerére – vonatkozó ismeretek hasznosítását teszik lehetővé. A tudományos elméletek diszciplínákból indulnak ki, és adott eseményterületen túl is értelmezhető vonatkozásaik vannak. A rendszerszemlélet kezdetein túl a rendszerelmélet és az irányítási rendszer, valamint adott esetkezelés rendszerszemléletű megvalósítása világosan mutatja, hogy a feltételezések egyre nagyobb mértékben, és egyre kisebb területre vonatkoznak a tudományos alkalmazásokban, ezért a megvalósítás végén előfeltételezéseinket felül kell vizsgálni! Az esetkezelésben meghúzódó hibák az előfeltételezések túlzó kiterjesztéséből is adódnak. Feltételezzük, hogy csökken a hibák lehetősége azáltal, hogy több elméletnek is megfelel az alkalmazott eljárás, és az egymásnak ellentmondó előfeltételezések kiszűrhetők a további alkalmazások során. A tranzaktív menedzsment elméleti kiindulópontjait és összhangban lévő elemeit kialakulásuk idősorrendjében idézzük fel. Az egyes diszciplínák táblázatban való összefoglalása és egyenkénti ismertetése itt következik.

20

Sorszám 1. 2.

Diszciplína, kutatás, elmélet megnevezése Tranzakció Analízis Stressz, Coping

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Általánosított Tapasztalati Módszer Általános rendszerelmélet Harcos hangyák magatartásmintázatai Humánökológiai-Krono-modell Témacentrikus interakciók Integrációs szintek A személyes állapot jellemzői Cirkumplex-modell Fejlődési eredmény PPCT-modell A Teljes Rendszerbe történő Beavatkozás

Tudósok/Kutatók E. Berne Selye J. R.S. Lazarus, S. Folkman Kopp M. B. Lonergan L. Bertalanffy Th.Ch. Schneirla U.Bronfenbrenner R.Cohn G. Greenberg, E. Tobach O.P.John, F. Ostendorf W. Becker, P.Becker U. Bronfenbrenner és S. Ceci R. Flood

Évszám 1949-52 1954 1980 1982,2001,2006 1958 1968 1971 1971-81 1975 1985 1990, 1992, 1996 1992, 1995 1994 1995

A hatásgyakorlás leírásában meghatározó szerepet játszó tudományos eredmények, kutatók és időpontok felsorolása

1.1.2.Tranzakció Analízis = Transactional Analysis (TA) Eric Berne 1949-52-ben írta le a tranzakciók analizálásának módszerét, mely a szociálpszichiátria tankönyvek egyik fejezetévé vált. 1951-ben Wilder Penfield egy kísérletsorozatba kezdett, melyben epilepsziás betegek kezelésekor az emberi agy különböző részeit elektromosan ingerelte. Azt tapasztalta, hogy az agy mintegy ’visszajátszotta’ a korábbi emlékezeti tartalmakat és a hozzácsatlakozó élményeket. Az agy esemény-élmény rögzítő működése felkeltette érdeklődését. – A tudománytörténet ezt a tényt megőrizte számunkra. Az agynak és a tudatnak a sajátos természetét tovább vizsgálva Berne arra a következtetésre jutott, hogy három éntudat-állapot van mindenkiben egyidejűleg minden kommunikációs folyamat során. Ezt nevezte el szülő-felnőtt-gyermek éntudatnak. – Berne azt vette észre, hogy az üzenetváltó folyamatokban, a tranzakcióban az üzenő és az üzenet befogadója egyaránt változáson megy keresztül. [Berne 1961] A tranzakcionális analízis széles körben elterjedt alkalmazására néhány területen gyorsan sor került, pl. a klinikai, a terapeutikus, a szervezeti és személyes fejlesztés, a kommunikáció irányítása, a menedzsmentek, a személyiség attitűdjének alakítása, a viselkedés tanulmányozása terén. A tranzakcionális analízis a szociálpszichológiában a kommunikáció elemzésének egyik módszere. Felhasználásával következtethetünk arra, hogyan fejlesszük és kezeljünk önmagunkat, milyen módon alakítsuk kommunikatív kapcsolatainkat, milyen beavatkozás révén változtathatunk meg valamit, hogyan mozdítjuk elő valami megváltozását.

21

A tranzakcionális analízist két filozófiai-antropológiai elv támasztja alá: 1. az ember képes változni, 2. mindenkinek joga van ahhoz, hogy létezzen, és hogy elfogadják. A tanításban a TA hasznos eszköznek bizonyult több vonatkozásban: 1. a fejlesztők és a diákok között előmozdítja a dolgok megvitatását és a bizalom kifejlődését, 2. az irányítással összefüggésbe hozható konfliktusok ellenében hat, 3. a megértés kialakításában, kérések megfogalmazásában alternatív utat képez, 4. biztosítja a munka elvégzésében a partnerek működését, 5. növeli a növendékek önbizalmát a tanulással kapcsolatban, 6. elősegíti mind a felnőttek, mind a diákok mentális egészségét. A

TA

megfigyelhetővé

teszi

a

gondolkozásban,

érzelemvilágban,

cselekvésben,

eszközhasználatban bekövetkező változásokat. Berne elemzését tekinthetjük az emberrel való bánásmód ’pszichodinamikai gyökerei’ feltárásának, hiszen a humanisztikus filozófia szerint az emberekkel ember-voltuk miatt ’nincs baj’, mert ha szükséges, az ember tud változni. A következő célok elérésében eszköz a TA: 1. konfliktusmegoldás, 2. közösség-társaság létrehozása a szervezetben, 3. önértékelés növelése, 4. érzelmi fejlesztés, 5. pozitív szellemiségű intézményi kultúra létrehozása. Az emberi agy-ész-tudat fejlődése/változása ismereteink szerint nem nagyon régről datálódik az élővilág egészének fejlődésével összehasonlítva. [Eccles, 1991] A ’neuro-filozófia’ új utakon keresi az emberi értelem és a megismerés mibenlétét.

22

A téma kapcsán fontos

szint Intézményi szint

A TSTS 1.pozíciójában (az esemény által közvetlenül érintett személy)

A TSTS 2.pozíciójában (az 1. pozícióban lévő személlyel felelős kapcsolatban álló személy

pl. iskolai osztály

Pl. az iskola tanári kara

A TSTS 3.pozíciójában a tudása, praxisa alapján bevont további személy

A TSTS 4.pozíciójában az 1. pozícióban lévő személy hozzá tartozónak vallja magát

pl..szülői pl. külső szakemberek munkaközösség

Csoportszint Családi szint Pl. gyermek

Személyi szint

pl. nyelvtanár

pl. pszichológus

pl. szülő

Sz

Sz

Sz

Sz

F

F

F

F

Gy

Gy

Gy

Gy

Én–tudatáll

apotok

szerinti

tra n zakciók

szereplői

I.

Tárgyi szint A tranzakcionális analízis néhány szinten történő alkalmazása a kommunikációs folyamatok értelmezésében

A TA arra is magyarázatot ad, hogy az ember miért nem fejlődik izolált helyzetben és miért fejlődik változatos ingerkörnyezetben. Az Értékközvetítés és a Képességfejlesztés Pedagógiai akcióprogramja ezzel teljesen összecseng. Az országos iskolahálózattá vált ÉKP [Zsolnai, 1980] program a tananyagban a tanulók számára biztosít változatos programot és helyzetgyakorlatokat, valamint az ifjú kutató utánpótlás nevelése révén egyedülálló spektrumban ad fejlődési teret a növendékeknek hazai és nemzetközi viszonylatban is.

1.1.3. Stressz és coping Selye János 1954-ben írta le az Általános Adaptációs Szindrómát, illetve a stresszre vonatkozó elméletét. S. Folkman és R.S. Lazarus a nehézségeken felülkerekedő magatartást, Kopp Mária és Skrabski Árpád 1982-től annak egészségtudományokkal való kapcsolatát és epidemiológiai,

23

társadalmi vonatkozásait írta le és tette közzé. Publikációjuk e tárgyban mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban sokat idézett. A stressz felfokozott életmódunk következménye, [Stressz, 2007] de betegség kialakulásának elindítója is lehet. Tünetei ismeretében tudatosan lehet felvenni károsító hatásaival szemben a küzdelmet. A szorongással, félelemmel, haraggal, társuló hatások ma már jórészt ismertek. Élettani hatását is kutatjuk az öregedéssel, a pszichés épség, az egészség elvesztésével kapcsolatban. Ismerjük több betegségnek és a stressznek a kapcsolatát. – Károsító hatású stressz nélküli folyamat a diszstressz, másképpen szólva a károsító hatások nélküli stressz - egészséges életünk része. A szervezet ’válasza’ következmény, és a szervezet csak a súlyosan terhelő stresszorok hatására betegszik meg. A test és az értelem között interakciók játszódnak le. A környezet a betegségek kialakulásával az élettani homeosztatikus egyensúly megbontása révén hozható kapcsolatba. A test és az értelem közötti interakciók lehetősége az értelem közbelépésére ad módot. A környezet a pszichoszomatikus betegségek szocio-geográfiai komponensét képezi. Lehetséges, hogy az ember nem tud adaptálódni a környezeti kényszerítő hatásokhoz. – A megküzdő magatartás a megküzdés (coping), a küzdés révén a megfelelések elérését eredményezi. A kontroll alá vett stressz kezelése meghatározott esetben sikeres lehet. Végül társadalmi méretekben annyi bizonyos, hogy a szolidaritásra alapozott attitűd, a tudatos

szándék

és

a

bizalom

felerősíti

annak

lehetőségét,

hogy

a

nehézségeken

felülkerekedjünk. A küzdés során az ember a tranzakciókat együtt kezeli, benne vannak a személyes és a több személy között kialakuló változások. Arra törekszik az ember, hogy a nehézségek kezelésekor minimalizálja a stresszt, és csökkentse a konfliktusokat. Leginkább a problémák, a stressz, a konfliktus vonatkozásában szoktunk küzdelemről beszélni. Az emberiség egészében ezekre példa a diszkrimináció, az energiagazdálkodás valamennyi nehézsége, az elszegényedés, a globális felmelegedés, a tiltott szerekkel való visszaélés, a járványok, a törvényszegés, a korrupció, a környezetpusztítás, a munkanélküliség, a demográfiai robbanás, a szegénység. – Kérdések merülnek fel. Mennyire vagyunk egyedül, mennyire vagyunk a közösség tagjai? Hatóképesek vagy tehetetlenek vagyunk a nehézségekkel való küzdelemben? Mennyire vagyunk képesek felülkerekedni a nehézségeken? – Legalább öt olyan kompetencia területet különíthetünk el, amelyekben a hozzáértés, a jogosultság, a kedv, a minősítettség egyaránt fontos. (1.) A világ bonyolultságát, összetettségét kezelnünk kell. (2.) A világ eseményeit helyesen, a valóságnak megfelelően kell fel kell fognunk, (3.) elfogadott mérték szerint kell cselekednünk, (4.) együtt kell működnünk másokkal, (5.) be kell tudnunk számolni az elvégzettekről. Csak tünet együttesre, szindrómára, faktorra visszavezetett személyiségosztályozásnak van komoly hasznosíthatósága. A leegyszerűsítő – könnyen kezelhetőnek tűnő – osztályozások gyakorlati

24

értéke kisebb. Az egészséges és a zavarokkal jellemezhető működés megítélése gyakorlati és alapos szakmai elméleti felkészültséget igényel. Az elemzés által előtérbe állított dimenziók: aktív-passzív, öröm-kín, szubjektum-objektum. A klasszikus hármas dimenzióra épített elemzés, és az azokból származtatott coping minták alapul vétele nagyon jó tájékoztató értékű a zavarok azonosítására. [Döme 2001] – A viselkedésterápiák azokat a módszertani lehetőségeket hasznosítják az épség helyreállításához, amelyek a folyamatok szempontjából alkalmasnak látszanak arra, hogy a személyiség alakulását kedvezően befolyásolják. [Tardy 1991] Relaxációt, imaginációs technikákat, modellezést stb. alkalmaznak.

– Egyes területeken, pl. az iskolai élet küzdelmeinek elemzésére

jelentős szakmai munka kezdődött az utóbbi két évtizedben. [Elliott 1997)

1.1.4. Általánosított Tapasztalati Módszer = Generalized Empirical Metod (GEM) Bernard Lonergan 1958-ban írta le az Általánosított Tapasztalati Módszert, melyet a tudományok elméletéhez sorolható eszköznek tekinthetünk. A megismerő tevékenység strukturális elemei egy általánosított módszerben mindenre kiterjedően egységbe vannak összefogva. Aki a teljesség megismerésére törekszik, annak kommunikációs, rendszerező, tanító, alapot létrehozó feladatai vannak. Minden gondolati operáció része intellektuális életünknek.

Tapasztalunk/kutatunk,

majd értelmezzük

a

tapasztaltakat,

megértésükre törekszünk, azután a megtörténteket rekonstruáljuk/megítéljük és végül dialektikus módon döntéseket hozunk. A belátás minden egyeztető, megértéssel kapcsolatos folyamat kulcseseménye, az intellektus működésének eredménye. – Megismerésünk korlátozás nélküli vágyból fakad, mely az értelmi kutatás és keresés mozgatóereje. A létbeli egység egységesíti az emberi tudás valamennyi területét. A tapasztalatok feldolgozásában szerepet játszó ’Általánosított Empirikus Módszer’

egységes

tárgyalási

keretet

ad

az emberi

értelem valamennyi

útkereséséhez,

következésképpen a hatásgyakorláshoz is, és mint ilyen az emberi gondolkozás hatékony eleme. [Lonergan 1958] Korunk problémáinak tárgyalása összefüggésbe hozható a vallással, Istenhez kötöttséggel, azaz a religióval. A religio mindig jelen van, jelen van az erőszak és az üldözés idején is életünkben. Az lesz emberi világunk [Melchin 1998] utolsó menedéke is a jó megtalálására. Ugyanakkor jogosan kérdezünk: a vallások közötti (inter-religiosus) dialógus hogyan szolgálja a békét? Válaszunkban feltételezzük, hogy a fejlődés éppen a „belátás” révén valósul meg. - A filozófia a teológiához vezet el. A filozófiai és a teológiai háttér feltárását követően Lonergan szól magáról a teológiáról. [Lonergan, 1972] A ’teológia módszere’ három (operációk, közvetítők, közvetítettek) egymásra vonatkozásban foglalja magában az ismereteket: ’operációs’ vonatkozásban: a tapasztalást (E), az értelmezést (U),

25

megítélést (J) és a döntést (D); a múltból, a megtörténtből ’közvetítő’ vonatkozásában: a kutatást, a magyarázatot, a történelmet és a dialektikát. A jövőre vonatkozó, előttünk álló, ’közvetített’ vonatkozásában: a kommunikációt, a rendszerezést, a doktrínákat, a végső megalapozást. A megismerő (kognitív) tevékenység strukturális elemei a teológiai módszerben mindenre kiterjedő egységbe vannak összefogva. Mindezekből következik, hogy a teológusnak folyamateredményeket közlő személyként kommunikációs, rendszerező, tanító, megalapozó feladatai vannak.

26

Functional specialities Operációk szintje Tapasztalás Megértés Ítélet Döntés

Közvetítő fázis KUTATÁS ÉRTELMEZÉS TÖRTÉNELEM DIALEKTIKA

Közvetített fázis KOMMUNIKÁCIÓ RENDSZEREK DOKTRINÁK ALAPOK

Az operációk szintje ad alkalmat arra, hogy gondolkozásunk mibenlétéről, adottságainkról gondolkozzunk a transzcendenciával kapcsolatban. Táblázatunk egyfajta intellektuális mozgásirány bemutatására ad lehetőséget. Az angol eredeti kifejezéseket a következők:

A transzcendencia szintje (Level of Transcendence) Felelősnek lenni (Being responsible) Gondolkodónak lenni (Being reasonable) Értelmesnek lenni (Being intelligenst) Figyelemmel lenni (Being attentive)

↑ ↑ ↑

↑

A múlt megtalálása (Retrieving the Past) DIALEKTIKA (Dialectic) TÖRTÉNELEM (History) ÉRTELMEZÉS (Interpretation) KUTATÁS (Research)

↓ ↓ ↓

↓

Jövő felé mozgás (Moving into the Future) ALAPOK (Foundations) DOKTRINÁK (Doctrines) POLITIKÁK (Policies) RENDSZEREK (Systematics) TERVEK (Plans) KOMMUNIKÁCIÓ (Communications) MEGVALÓSÍTÁSOK (Implementations)

A megismerés korlátlan vágyból fakad, mely az értelmi kutatás és keresés mozgatóereje. A létbeli egység egységesíti az emberi tudás valamennyi területét. A tapasztalatok feldolgozásában szerepet játszó általános empirikus módszer teológiai értelmezése az emberi értelem valamennyi útkereséséhez, hatásgyakorlásához ad egységes tárgyalási keretet, és mint ilyen az emberi kultúra hatékony eleme. A ’belátás’ az ’általános módszer’ az emberi értelem dinamizmusával foglalkozik. A további specifikáció: ’teológiai módszer’. A teológia és a történelem funkcionális specialitások révén kapcsolódik össze dinamikusan. A funkcionális specialitásokban nyilvánul meg a teológiai konverzió jelenléte vagy hiánya. A megismerésben, a megértésben, a megítélésben, a döntésben kezdeményezés

27

rejlik, melyben benne van mindig a változás valószínűségekkel, kockázatokkal járó eseménye. [Lonergan 1999] A filozófia és a teológia területén nevezhetjük Lonergant jelentős gondolkodónak. Mindazt, amit felismerésként, tudásként birtokolt, megkísérelte a gazdaság területére is értelmezni. Az „idők szavára” figyelő emberként [Lonergan www] dolgozott. - A ’belátás’ modern értelmezése elterjedt, hatékonynak bizonyult. A hozzá kapcsolódó tevékenység ma nemzetközi keretben, alapítványi kiterjesztésben, intézményes formában, rendszeres fejlesztő munkával folyik. A tudománytörténet Hume által is feszegetett kérdését éppen a belátás alapján tartjuk megválaszolhatónak. Azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy ha csak ’valamit ismerek, hogyan lehet elfogadni mindenre vonatkozónak azt, amit tudok’. Scheler azon kérdésére, hogy ’az egész kozmosz magában foglalja a létezőket, értékvonatkozásaikat, és mi képesek lennénk azokat mérlegelni?’ - éppen a ’belátásban’ találjuk meg a választ. Bertalanffy elméletével egybehangzóan ’a belátás’ segítségével tárgyalhatók ellentmondásmentesen a változások az egész rendszerben. Lonergan munkásságát így összegezhetjük: a tapasztalat értelmezhető, a megismert igazsága belátható, a megértés kijelentésben, ’ítéletben’ kifejezhető, értelmesen dönthetünk, ésszerűen állást foglalhatunk a valóság eseményeivel kapcsolatban.

1.1.5. Általános Rendszerelmélet = General Systems Theory (GTS) Ludwig von Bertalanffy 1968-ban írta le Általános Rendszerelméletét, mely a tudományelmélet meghatározó részévé vált. Mindig az „egész” megismerésére törekszünk. Az egész, a ’rendszer’ nem-lineáris jellemzőkkel írható le. Miközben egyfajta ’globális’, teljes körű megismerés a célunk, azt is tudatosítjuk, hogy az ember sok szempontból ’ismeretlen’, olykor azt gondoljuk, hogy az ’emberről nem tudunk semmit’. Bertalanffy a biológiai rendszerek vizsgálatakor jutott arra a következtetésre, hogy a teljes rendszer részeként kell megvizsgálni minden élő szervezetet, az élő szervezetek bármelyik közösségét. E szemléletmódnak megfelelően a valóságban összetettebb, több részből, alrendszerből álló rendszerek vizsgálhatók mind a technikai, mind az élő, mind a társadalmi rendszerek esetében.

28

Kozmikus szint

Szint

Hatások vizsgálata, élő rendszerekre vonatkozó folyamatok elemzése Az egész világ rendszerezett a „De mundi systemate” (Newton, 1684) értelmezésében

Globális szint

A természet rendszere (Holbach, P. 1770)

Az emberi tudás egységesítését szolgálják az izomorfiák, logikai homológiák. „Nyitott és zárt” rendszerek léteznek. (Bertalanffy von L., 1928, 1968)

A rendszert a társadalomelméletben elfogadott felfogásként értelmezi: Parsons,T., Luhmann,N., Morin,E.

A rendszerelmélet hasznosítása társadalmi igény (Kiss I, Kindler J. 1969, 1982)

Országos szint Személyi szint A rendszerekre vonatkozó elméletek általánosításának kiemelkedő mérföldkövei

1.1.6. Megmaradást szolgáló viselkedés-mintázatok Theodore Christian Schneirla [Schneirla, 1968] munkásságáról 1970-ben megjelent egy tanulmány. Munkássága a fajok (az ő vizsgálataiban a tűzhangyák) megmaradását szolgáló magatartásformákra, állati viselkedési mintázatokra vonatkozott. Gondolatai a későbbi kutatások irányát alapvetően befolyásolták. Kutatásai az állatok viselkedésének jobb megismerésére, az ’állatok magatartástudományának’ fejlesztésére irányították a figyelmet. A hangyák társadalmában Schneirla [Pontin, 1972] a túlélést szolgáló együttműködés különböző szintjeit különítette el. Megfigyelései az állatvilágban végzett további vizsgálatai kiindulópontjává váltak. [Maier, Schneirla, 1935] A fejlődésre vonatkozó általánosítások révén az individuális fejlődést lehetővé tevő és a társadalom egészére érvényes szintek természetét kutatta. Munkássága a fejlődésre vonatkozó tudományos gondolkodás egyik meghatározó vonulatának kezdetévé vált. A

pszichobiológia

és

a

fejlődéspszichológia

[Turkewitz,

2004]

az

ember

fejlődéspszichológiájának kutatásában Schneirla hatását mutatja. – Minden bizonnyal integrálandó ismeretet jelent Vilfredo Pareto azon kitétele, mely az életképes kevésre érvényes a ’közönséges sok’ létezésekor. (’The vital few from the trivial many’) A kisebbség és a többség viszonyában jelenlévő

29

akciók kimenetelét megjelenítő felismerések sorába illeszkedik alkalmazott értelemben Pareto ’törvénye’. Greenberg a magatartás fejlődését, evolúcióját és az integrációs szinteket Schneirla szintekre vonatkozó koncepciójával együtt, annak megalapozó hatását hangsúlyozva tárgyalta. [Greenberg, 1987] Ugyanakkor a magatartástudományok integrálásának egyik lehetőségeként fejti ki mondanivalóját

Greenberg,

aki

ezzel

Piel,

G.

azon

gondolatát

építi

tovább,

hogy

a

magatartástudományok integrálását létre kell hozni. Cadwallader, Th.C. azt javasolja, hogy a komparatív állatpszichológia egyik, az évek során elhanyagolt útját, a Schneirla által leírtakat ’fel kell fedezni’. – Valószínűen újra kell gondolnunk az evolúciós skálát. Az élet kezdeteitől kell a magatartásbeli és fejlődési progressziót áttekinteni. A viselkedés különböző szintjeit és a kialakult/kialakuló mechanizmusokat kell szemügyre venni. Ezeket feltárva meg kell találni minden tapasztalat helyes értelmezése révén a magatartásra, a biológiára és az antropológiára vonatkozó hatásokat. Az ontogenezisben és a filogenezisben hirtelen bekövetkező változások vannak. Az észlelés és az értelmezés eszerint is vizsgálandó a korai gyermekévektől. A mennyiségi adatok birtokában a helyes értelmezés meghatározó. [ Turkewitz, G.; Gardner,J.; Lewkowicz, D.J. 1984] A tartalom kialakulását követően a kapcsolatteremtés vonatkozásában átfogóan vizsgálandó a kommunikatív kompetencia. A biológiai jeladás sokféle módja nem hagyható figyelmen kívül. A

hatásgyakorlással

kapcsolatos

egyik

kimondatlan

feltételezésünk

az

ekvifinalitás

[Ekvifinalitás 2008], azaz hogy ugyanazt a célt több helyről, több úton, több módon lehet elérni. Eszerint beszélhetünk a közös cél felé haladásról, az alternativitásról. Amit a szervezet egyedfejlődésével kapcsolatban feltételezünk, az munkál bennünk a beavatkozásokkal, feladatok megoldásával kapcsolatosan is. Ha nem így volna igen korlátozott volna a feladatok kijelölésének jogossága. A ’szervek és működésük’ kifejezés struktúrák és funkciók megjelölése. Meglévő működőképessége révén adott struktúra új feladat elvégzésére lehet képes, az élőlény új képességre tehet szert, stb. Amennyiben képtelen az új feladatnak megfelelni egy korábbi struktúra, nem jön létre új integrált állapot. A megjelenést tudományos szóhasználatban a fenetika szóval jelöljük. Ez populációs méretű változással kapcsolatos. A megjelenés-tudomány [Fenetika, 2008] azt kutatja, hogy mi módon alakulnak ki megfigyelhető, bonyolultan összetett mintázatok és viselkedési módozatok az önállóan ténykedő egyedek sokaságából. A ’megjelenés’ a megjelenő rendszerek 1) létrejöttének folyamatára utal, 2) közösségi fennmaradását bizonyítja, vagy 3) közösségi szerep betöltését mutatja meg. A felületes szemlélő megfigyelései ellenére tudjuk, hogy a hangyák ’nem nagyeszű szervezők’. Még a nagyobb képet sem látják, mégis, egyszerű viselkedésükből (mint pl. kövesd a legerősebb feromon ösvényt, vagy támadás esetén minden áron védd a királynőt) ’jelenik meg’ a ’megjelenés’ egyik legismertebb példája, a hangyaboly. A kolóniák rendkívüli képességet mutatnak környezetük

30

felfedezésében és lehetőségeik kiaknázására. Bizonyítható módon a kolónia mint egész, ismeri a meglehetősen nagy területen lévő élelemforrásait, az esetleges árvizeket, ellenségeket, stb. Annak ellenére, hogy minden egyes hangya napokon, vagy hónapokon belül elpusztul, a kolónia évekig él és idővel szervezettebbé és stabilabbá fejlődik. Kell tehát lennie olyan viselkedési mintázatoknak, amelyek hatékonyak a megmaradás szempontjából. A rendszernek tekintett valóságot integrált szintekre tagolhatjuk, amelyeket egyfajta hierarchikus szinteknek tekinthetünk. [Checkland 2003] A tagolás alapja elvileg lehet az összetettség szempontjából való különbség, de Ryan [Ryan 2007] úgy találja, hogy az összetettség a rendszer (egyik) általánosan megjelenő tulajdonsága csupán, hiszen - véleménye szerint - a magasabb szintű szervezettség egy magasabb rendszerszinten nem szükségszerűen nagyobb vagy nem mindenképpen bonyolultabb. Az összetett rendszerek leírásához a szintek helyett inkább a rendszerhatárok (a megfigyelési kör), a felbontás (részletesség) és a rendszerállapot hármas meghatározását ajánlja. Az élővilág folyamatos szerveződésében megjelenő mintázatok feltárása, változásuk megfejtése általános tanulságokkal szolgál. Éppen ezek a sejtések vezettek el az események integrációs szintjeinek a leírásához. Egyik feladatunk a tapasztaltak valóságnak megfelelő értelmezése, az összetettség és a hierarchikus tagolódás feltárása - leírása legalább a jelenség szintjén -, másik feladatunknak azt tekintjük, hogy a rendszerben el tudjunk igazodni, hogy a rendszerben való hatásokat nyomon kövessük és tudatos beavatkozás révén céljaink elérésére használjuk a rendszer további elemeit. – Az elméleti tudományos kutatómunka és a gyakorlati tapasztalatszerzés párhuzamos feladatot jelent számunkra. A komplex rendszerek kutatása a hangyapopulációk viselkedési mintázatainak elemzésétől messzire jutott. Az egész élővilág azonban számtalan új kérdést vet fel, a mechanizmusok sokfélesége, a bennünk található általános megragadása annak ellenére is hiányos, hogy az adatok gyors feldolgozására, az adatkezelés új lehetőségeinek felhasználására a technikai kor nagy lehetőséget ad. A hatáskapcsolatok egymásutánjában akár lineáris, akár elágazó folyamatról van szó, hatásláncok alakulnak ki. Ez az a pont, amelyen a mai kutatás sarkalatos pontjához érkezünk. Lehetséges ugyanis olyan hatáskapcsolat, mely adott integrációs szinten belül valósul meg, és lehetséges olyan hatáskapcsolat, mely különböző integrációs szintek között valósul meg. Ráadásul az elágazó hatásláncok vonatkozásában elemeznünk kell a részben szinten belüli, részben szintek közötti kapcsolatok hálózatát. Jóllehet a tudományos gondolkozás több évtizedre nyúl vissza, nem zárható le a vizsgálódás a kezdeti problémák megválaszolása nélkül. [Greenberg 1984] Kérdezzük ma is, hogy a változások és az integráció hogyan függ össze, hogy milyen esetben beszélhetünk a kialakult mintázatok domináns szerepbe kerüléséről. [Lewkowicz, 1994]

31

1.1.7. Ökológiai Rendszerelmélet = Ecological System Theory (EST) és a Humánökológiai-Krono-Modell = Human Ecological Crono- Model (HEC), valamint az Ember Fejlődésének Ökológiai Alapelvei =Principles of the Ecology of Human Development Urie Bronfenbrenner 1971-ben az ökológiai rendszerek, 1979-ben az ember fejlődésére vonatkozó környezeti-időbeli események modelljét dolgozta ki. Ezzel egyrészt a humánökológiai tudományos vizsgálódásokat alapozta meg, másrészt 1981-től az ember fejlődésének tényszerű és folyamatjellegű eseményeit tette vizsgálhatóvá a modellel összefüggésben.

Az ember fejlődésének bioökológiai megközelítése több diszciplína között képez hidat. Az ember sokféle kontextusban befolyásolt lény.

Bronfenbrenner a gyermekek fejlődését vizsgálta elsősorban. [Bronfenbrenner, 1975] - Az emberi fejlődés ökológiai modelljét 1981-ben dolgozta ki mai formájában.

[Bronfenbrenner

1981]

A

fejlődést

a

környezettel

való

kapcsolatában modellezte. - A környezet a kontextusok mindegyikének teret ad. A bioökológiai személet ’megszűnteti’, jobbára ’inkább átlépi’ a szociológiai diszciplínák közötti elválasztó falakat. Azt feltételezi, hogy az ember gondolkozása, érzelmei, akarati törekvése, a külvilág felé nyitott magatartása, spiritualitásának fejlődése valójában háromféle tényező által befolyásolt. 1. Az értelem változatos összetevői közötti tranzakciók eredménye, amelyet a biológiai érés és a testi működés valamint az individuum spirituális dimenziói befolyásolnak, 2. a környezet, az individuálisan érvényesülő kontextusok összessége, 3. a külvilág felé nyitott magatartású individuum a környezetből nyert visszajelzések eredményeit fel akarja dolgozni. – Mindez adottságainkat, belső világunkat feltételezi.

Az ökológiai elmélet a fejlődés szociokulturális megalapozása. Eszerint a (1.) mikroszisztéma az az első szféra, amelyet az emberi kontextusok vonatkozásában a közvetlen és legkorábbi hatások tartományának tekintünk. Ezzel további szféraalkotó elemek kapcsolódhatnak, mint például a család, a szomszédok, a közösség gyermekintézményei, az iskola, a vallási létesítmények, a kortárscsoportok, továbbá azok a sajátos kultúrák, amelyekkel a család közvetlen kapcsolatban van. A (2.)

32

mezoszisztéma legalább két mikroszisztéma közötti interakciókból épül fel. Ez a második szféra pl. olyan közösségi, szociális intézményeket foglal magában, amelyekben többek között a tevékenység, a közlekedés, a szállítás, a szórakozás valósul meg, amelyekben, újként megjelenő szervezetek működnek. Harmadikként (3.) a közvetetten elérhető exosztisztéma jelölhető meg, mint amilyen például a szülők munkahelye a gyermek számára. Ezen ’térségben’ az individuumnak nincs aktív szerepe, de közvetetten eltérő kontextusokra tud hatni. Például a szülők munkahelye a család szabadságának idejét részben befolyásolja; a kormányzat parkokat épít, ami a család szabadidejének felhasználását befolyásolja. Még szélesebb szocio-kulturális kontextust képez a (4.) makroszisztéma. E legtávolabbi hatások a nemzetközi régióból, a globális változások felől, a kultúra absztrakt részeiből érkeznek hozzánk. Például ilyen hatások együttese mozdítja elő a mezőgazdasági, ipari társadalomból az információs társadalomba való elmozdulást, amely új hatástérként, új folyamatok által ad életteret a társadalmak, a közösségek, a családok számára. 1981-ben Bronfenbrenner egy ötödiknek megjelölt feltételről beszélt, az idő dimenziót is felvette a hatástartományok leírása mellé. Eszerint a változások, a fejlődés lépései időben megvalósuló eseménysort képeznek. Mindegyik szisztémában, minden időben normák, szabályok, szerepek érvényesülnek. Bronfenbrenner: krono-ökológiai modellje kontextuális környezeti modell. A biológiai és a kulturális eszközök biológiai és kulturális alkalmazkodásra adnak lehetőséget. Biológiai eszközökkel nem valósul meg a kulturális adaptáció, és kulturális eszközökkel nem valósul meg a biológiai adaptáció. Bármilyen más eszköz ehhez hasonlóan alkalmas vagy alkalmatlan az adaptációs változások létrehozására. A kultúra egészének fejlődése is elemezhető. – Kutathatjuk továbbá a változások mibenlétét, mértékét, a hatások integrációs szintjeit, a hatásrendszerek több szinten átterjedő szövevényét.

1.1.8. Témközpontú Interakciók = Themenzentrierte Interaktion (TZI), azaz The Concept of Theme-Centered Interaction (TCI) Ruth Cohn és munkatársai 1975-ben fogalmazták meg a ’témaközpontú interakciók’ tudományban elfogadott, gyakorlatra vonatkozó elméletét. A svájci pszichoanalitikus Cohn a humanisztikus pszichológia elképzeléseit és koncepcióját, valamint a csoportterápia elemeit kapcsolta össze. Cohn a pszichológiából és a csoportdinamikából merítette gondolatait, de nem-terapeutikus alkalmazásban vagy munka-helyzetben kívánta azokat felhasználni. Két posztulátuma széles körben ismertté vált a csoport-módszerek alkalmazásakor: ’Légy a magad ura!’ – Mondhatnánk így is, ’Légy önmagad főnöke!’ Saját érzéseidért, szükségleteidért felelős vagy! Vedd magadat és másokat komolyan! – A másik posztulátum azzal kapcsolatos, ami

33

rejtve van: ’Minden zavarnak van előzménye!’ Ezért felelősek vagyunk annak feltárásában, amiről következményei miatt nem hallgathatunk. A csoportban való megnyilatkozás felelősségteljes kell hogy legyen. Egy csoport vezetője akkor jó vezető igazán, ha ezt a közösségi felelősséget is tudatosítja, sőt ennek megfelelően minden megnyilvánulást felerősít és tudatosíttat mindenkivel. A megbeszélés tárgya (’valami’), a közösség (’mi’) és az egyén (’én’) három pólust képez gondolkozásunkban. Ezeknek dinamikus egyensúlyban kell lenni egymással. További kívánságok és kényszerű korlátozások között kell megtalálni a helyes mértéket. Bármelyik pólus kerekedik a többi fölé, hibák egész sora jön létre, melyet az ideológiák túlhajtásának, a közösség zsarnokságának vagy személyes önzésnek tekinthetünk. Továbbá ebből adódóan lehetséges az interakciókat illetően arról beszélni, hogy a folyamatok én-központúak, közösség-központúak, vagy téma-központúak. A hatás optimalizálása szempontjából a téma-központú foglalkozások és eljárások alkotják a személy vagy a közösség irányában való torzulások kivédésének eszközét. Sem egy személy mások fölé helyezését, sem a közösség zsarnoki diktátumát nem pártfogolja ez a koncepció. Azonban a téma által megkövetelt módon váltakozva, hol a személy, hol a közösség ésszerű előtérbe állítását tartja megfelelőnek. Nem pártfogolja a vagy-vagy típusú, dichotomikus gondolkozást, helyette a feladatfüggő, dinamikusan változó, produktívan foglalkoztató munkafolyamat mellett érvel. A tág környezetet ’Globe’ névvel jelöli meg az elmélet. Nyilvánvaló, hogy a Föld egészét praktikus okokból egyfajta „legtágabb” interakció helyeként, környezeteként fogadhatjuk el annak tudatában, hogy a Föld egy kis pont a Kozmoszban. – A „környéket” [Wikipedia, TZI] mint a legtágabb világ még belátható részét tekintjük elemezhetőnek, beleértve a csoport szerveződési, fizikai, strukturális, szociális, politikai, ökológiai, kulturális szűkebb és tágabb környezetét. A pszichoanalitikus és pszichológus Cohn,R., a terapeuta Liberman,N., Yitzchak,Z. a humanisztikus pszichológia követőivel együtt az 1950-es évektől érlelték a téma részleteit előbb az Egyesült Államokban, később Európában, később Indiában, ahol azt továbbfejlesztették. A TZI pszichoanalitikus háttérrel készült, összhangban áll a csoportterápia, a humanisztikus pszichológia, a Gestalt-terápia és a csoportdinamika tapasztalataival. Előfeltételezése a kiindulópont, mely szerint az ember egészséges, és arra kell törekednie, hogy az is maradjon. Az egészség nem csupán az individuális ’jól-lét’ állapota, hanem magában foglalja a világ iránt táplált politikai felelősséget is. [Wikipedia, TZI] Mondhatjuk, hogy mindenki hatásoknak kitett és maga is hatások kiindulópontja, tehát kölcsönhatások aktív-passzív résztvevője. A pedagógiai események interakcióit a nevelt személy, a közösség, az interakció tárgya egymásra vonatkozásában és az esemény környezetével tartott hatásai alapján elemezhetjük. A témaközpontú interakciókra vonatkozó koncepciónak gondolatébresztő, serkentő szerepe lett a gyakorlatorientált tudásanyag fejlesztésében.

34

Szint

Hatások vizsgálata, élő rendszerekre vonatkozó folyamatok elemzése

Globális szint

A globális környezettel interakcióban van az ember (Cohn, 1993) Tanulmányi anyagban a TZI (Langmaack, 2000)

Országos szint

Intézményi szint Csoportos szint

Terapeutikus csoportmunkára alkalmazva az interakció koncepciója. (Löhmer, Standhardt 1993) A csoportba lépés eseménye.

Családi szint Személyi szint

Személy csoportba való eljutása a TZI alapján (Löhmer, Standhardt, 2006)

A témaközpontú interakciók leírását alapul vevő tevékenységek szerveződése

1.1.9. Integrációs szintek = Integrative Levels (IL) Gary Greenberg és Ethel Tobach 1984-ben az események integrációs szintekhez köthető folyamataival kapcsolatban készített tanulmányt, mely időtállónak, további kutatásokat megalapozó munkának bizonyult. A magatartásformák, viselkedési mintázatok és az egyes elemek integrálódásának lépései nemcsak az állatvilággal kapcsolatban elemezhetők. Az ember szocializációs folyamata valamennyi szintet érint, több szinten valósul meg. Például leegyszerűsítve a bonyolult eseményteret vizsgálható csak az individuális (II.szint), országos (XVI.) , kulturális (XX.szint) szinten lejátszódó szocializáció folyamata. A személy egyedi fejlődése a közösségbe való beszámíthatóságot eredményezi, a közösségi integráció végén a személy szolidáris magatartású lesz, a kulturális integráció végén a valóságos események magyarázatára saját kultúrája értelmezési keretei szerint jut el a személy.[Habermas, 1981] Ez is mutatja, hogy egy személy változását, a közösségben való fejlődését vagy a kultúra átvételét eltérő szintekhez rendeljük hozzá. A folyamat a valóságban természetesen ugyanarra, a személyre vonatkozik, de a rá vonatkozó eseményeket más-más szemponthoz igazodva elemezzük.

35

A horizontális akciók egyik típusát a horizontális koakciók képezik. Ezek az azonos szinten, tehát gén-gén, sejt-sejt- szervezet-szervezet között lejátszódó folyamatok. Vertikális koakciók különböző szintek között játszódnak le: gén-citoplazma, sejt-szövet, viselkedési aktivitásidegrendszer. Csak azon vertikális folyamatok játszódnak le, amelyek kontiguusak! Tehát ebből következően nincs a gének és az idegrendszeri működés között közvetlen kölcsönhatás. A kölcsönhatások kétirányúságáról (bi-direkcionális) külön kell gondolkoznunk a vertikális koakcióknál. Tény, hogy új működésbeli és szerkezetbeli tulajdonságok alakulnak ki az élő rendszerekben. Tudjuk, hogy nemcsak a citoplazma befolyásolja a géneket, hanem a gének is befolyásolják a citoplazmát. Ez a struktúrákat

és

funkciókat

illető

két-irányúság

az

epigenetikus

fejlődés

lényege.

Tehát

differenciálódási, kibontakozási, lehetőségbeli, információmennyiségbeli változás játszódik le bármely állapotban való kölcsönhatások eredményeként. A biológiai és a magatartásbeli változások befolyásolására ezeken keresztül is van mód. A kellő hatásgyakorlás fejlődési eredményt hozó beavatkozás. A hatások mind a hatástartományok ’humánökológiai-krono szisztémák’ (EST) elméletében mind a ’integrációs szintek’ (IL) elméletében egymásnak megfeleltethető módon jelölhetők. Erre utal a következő ábrázolás:

36

Szint / saját tárgya

XXV.

A TSTN 1.pozíciója (az esemény által közvetlenül érintett személy) XXIII/1.

A TSTN 2.pozíciója (az 1. pozícióban lévő személlyel felelős kapcsolatban álló személy XXIII/2.

A TSTN 3.pozíciója a tudása, praxisa alapján bevont további személy XXIII/3

A TSTN 4.pozíciója azz 1. pozícióban lévő személlyel generációs/gyámsági kapcsolatban álló személy XXIII/4

XXIII/1.

XXIII/2.

XXIII/3

XXIII/4

XXIII/1.

XXIII/2.

XXIII/3

XXIII/4

XXII/1.

XXII/2. 4. makroszféra

XXII/3

XXII/4

XXI/1

XXI/2.

XXI/3.

XXI/4.

XX/1.

XX/2.

XX/3.

XX/4.

XIX/1.

XIX/2.

XIX/3.

XIX/4.

XVIII/1.

XVIII/2.

XVIII/3.

XVIII/4.

XVII/1.

XVII/2.

XVII/3.

XVII/4.

XVI/1

XVI/2.

XVI/3

XVI/4.

XV/1.

XV/2.

XV/3.

XV/4.

XIV/1.

XIV/2.

XIV/3.

XIV/4.

XIII/1.

XIII/2. .

XIII/3.

XIII/4.

Virtuális szint XXIV. Kozmosz-szint XXIII. Planeták-szint XXII.

Globális szint XXI.

Interkulturális szint XX.

Kultúra szint XIX.

Kontinens szint XVIII. EU / Régió szintje XVII.

Szubrégió szintje XVI.

Ország szint XV.

Országrész szint XIV.R

Országos Régió szint XIII. Bp.

3.exoszféra

Megye-szint XII:

XII/1.

XII/2.

XII/3.

XII/4.

XI/1.

XI/2.

XI/3.

XI/4.

X/1.

X/2.

X/3.

X/4.

IX/1.

IX/2.

IX/3.

IX/4.

VIII/1.

VIII/2.

VIII/3.

VIII/4.

VII/1.

VII/2

VII/3.

VII/4.

VI/1.

VI/2.

VI/3.

VI/4.

V/1.

V/2.

V/3.

V/4.

IV/3.

IV/4.

Járás-szint XI.

Megyeszékhelyszint X.

Megyei Jogú Város szint IX.

Város- szint VIII.

Nagyközség-szint VII.

Körjegyzőségszint VI.

Község-szint V.

2. mezoszféra

Intézmény-szint IV.

IV/1.

IV/2.

Baráti csoportszint 37

III.

III/1.

III/2.

III/3.

III/4.

II/3.

II/4.

I/3.

I/4.

1. mikroszféra

Család-szint II.

II/1

II/2.

Személy-szint I. Tárgy-szint

I/1.

I/2.

endoszféra

Az integrációs szintek(sorokba rendezve) és a hatásszférák (körökkel jelezve) eseményei egymásnak megfeleltethetők, az események mindkét leírás segítségével egymással összhangban értelmezhetők. A teljes hatásstruktúra aktualizált része hatásszféraként (=hatástartományként) és integrációs szintek kapcsolódó részeként is megjeleníthető

Mind a szintekre, mind a hatástartományokra vonatkozó leírás ugyanarra a valóságra vonatkozik. Az a modell, ami szerint gondolkozunk a strukturális és a funkcionális megközelítés lehetőségétől függ. Bárhogyan is gondolkozunk a gyermekről, a nevelésről, a hatásgyakorlásról, csak akkor jutunk közelebb a hatékony beavatkozáshoz, ha a tényekhez, a valósághoz igazodva cselekszünk. Tudatos munkánk során egyszer a kapcsolatokat, máskor a hatásokat látjuk jobban. Amint a valóságban a növény belső szerkezetét, szöveti felépítését, sejtjeit, annak részeit akarjuk megragadni, lerajzolni, elhelyezkedését feltárni, máskor pedig a növény életjelenségeit akarjuk megérteni, és ezért a szövetek változását kutatjuk vagy a sejt működését vizsgáljuk, ugyanígy egyszer egy inkább szerkezeti, felépítésbeli rendszerben gondolkozunk a valóságról, máskor pedig a funkciók, az életjelenségek, a hatások vonatkozásában. Bármelyik megközelítés szerint, azaz bármelyik szempontrendszer szerint beszélünk, kutatunk, érvelünk a növénytani megismerés folyamatában, nem válik fölöslegessé egyik megközelítési mód sem, sőt csak azok a megállapítások állják ki az idő próbáját, amelyek a valóságnak teljesebb mértékben megfelelnek, és egymásra vonatkoztatva ellentmondásmentesek. Ettől függ eljárásaink hatékonyságának mértéke is. Ha a módszerek az egyetlen

valóság

leírására

alkalmasak,

akkor

ellentmondásmentes

következtetésekhez

juthatunk.

1.1.10. A személy és jellemzése Oliver P. John a személyiségelméletek között az ’ 5 nagy faktor’-elméletét írta le (’Big5´) és később Friedrich Ostendorf a személy tulajdonságait ezekhez a faktorokhoz rendelte hozzá.

38

Eredményeiket a pszichológia fejezetei tartalmazzák. - A személyes állapot jellemzését szolgálja a Klasszifikációs Sémák elmélete, azok között a Multiaxiális Klasszifikációs Sémák (MAS) rendszere, melyet a pszichiátriai gyakorlat hasznosít. A kilencvenes évektől felmerült annak lehetősége, hogy a faktoranalízisekkel alátámasztott konvergencia lehetséges a személyiség egész rendszerét leíró elemzések között. Eszerint öt faktor leírására nyílt mód [Amelang, Bartussek, 1995] [Digman 1989, 1990; John, O.P. 1990a, 1990b; Ostendorf, F.1990; McCrae és John, O.P. 1992; Wiggins és Trapnell és Bartussek 1991, 1996, 2000], melyek a következők: I. extraverzió, II. lelkiismeretesség, III. összeférhetőség, IV. érzelmi stabilitás a neurotizmussal szemben, V. nyitottság a tapasztalatok befogadására. A magyar nyelvű, fordításban megjelent szakirodalomban ún. ’vonásfaktorok’ megjelölést találunk. [Atkinson 1999] Az öt nagy vonásfaktor: neuroticitás, extraverzió, nyitottság, együttműködés, lelkiismeretesség. A vonásfaktorok a viselkedés jellegzetességének megjelölését is kezelhetővé teszik. A vonásfaktorok valójában a Cattel nevéhez köthető - 35 variálható rendszerelemet tartalmazó - faktor-listából vannak levezetve. A személyiség épségének megbomlása tényként csak felelős elemzés eredményeként jelenthető ki. Az egészség vagy betegség megítéléséhez minden belső és külső vonatkozást meg kell vizsgálni. Az orvosi tapasztalat a pszichiátria tudománya vonatkozásában néhány évszázados csupán. A rendszeres elemzés érdekében egy 5 tengelyű klasszifikációs rendszert használ az orvostudomány, mely az Amerikai Pszichiátriai Társaság (American Psychiatric Association) szellemi tulajdona. Ma már a negyedik fejlesztett változatot alkalmazzuk: DSM-I 1952, DSM-II 1968, DSM-III 1980, DSMIV-TR 2000, illetve az ICD, ugyanerről szól a kínai rendszer három változata is: CCMD 1981, CCMD-2 1984, CCMD-3 2001. [A rövidítések értelmezése: ICD = International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems published by the World Health Organisation; DSM = Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders]; RDC = Research Diagnostic Criteria; TR = Text Revision]. A magyar szakirodalomban a BNO az egészségügyben használt, a ’betegségek nemzetközi osztályozására’ szolgáló kódrendszer rövidítése. Kialakításának az volt a célja, hogy bármelyik országban megbetegedett, illetve sérülést szerzett személy diagnózisát egységes kódrendszer alapján lehessen besorolni. A szabványos kódolás alapján a különféle statisztikákat, ország jelentéseket egységes kódolás alapján lehet összehasonítani. Kialakítottak egy ún. séma-rendszert, mely az egyes tényeket tengelyekhez sorolva tartalmazza. A MAS (Multiaxiális Sémák) egyes tengelyeinek értelmezése: I. tengely: klinikai rendellenesség, beleértve a nagyobb mentális rendellenességet úgyis, mint tanult rendellenesség, II. tengely: erőteljes elhajlás vagy személyes állapot, a mentális visszamaradottságot is beleértve, III. akut beteg állapot és fizikai rendellenesség, IV. pszichoszociális és környezeti faktorok, amelyek rendellenességhez vezetnek, V. a gyermeki működés összképe a 18 év alattiak esetében egy 100-0 fokozatú skálán.

39

A kategóriák ún. prototípusok, amelyhez közel, vagy amelytől távol jelölhető meg a vizsgált alany állapota. Minden betegségkategóriának van számkódja, mely az egészségügyi ellátásban (beleértve az egészségügyi biztosítást is) adminisztratív célokat szolgál. – Egy további tengelyekhez kötött klasszifikáció szerint hat tengelyt ésszerű tárgyalni inkább, melyek értelmezése a következő: I. klinikai-pszichiátriai szindróma (megfeleltetett diagnózisok), II. körülírt fejlődési zavarok (beszéd és nyelvi zavarok), III. intelligenciaszint (intellektuális teljesítőképesség), IV. testi szimptomatika (nem pszichiátriai betegségek), V. aktuális abnormális pszicho-szociális körülmények (’terhek’), VI. a pszicho-szociális illeszkedés globális megítélése (alkalmazkodás). Minden helyzetleírás, esetkezelés, állapotértékelés alapul veszi az érintett személy megnyilatkozását is. A ’Strukturált Klinikai Interjú’ (Structured Clinical Interview) ezért a DSM-IV. számára forrásértékű. Az életciklus-szemlélet egyesíti az ember életciklusára és magatartási zavaraira vonatkozó hipotéziseket. [Linden, Courtney 1953] - A krízis fenomenológiája és az életciklus szemlélet új pszichológiai hipotézisek létrehozásának termékeny talaja. Eszerint a ’kibontakozást jelentő’ (evolescencia = E) és a ’vesztő folyamatok’ (senescentia = S) között többszöri átmenet van az emberi élet során. A kibontakozás a pszichoszociális orientációt erősíti, a vesztő folyamat eredményeként az ösztöndominancia lép előtérbe. Ez az E-S átmenet kritikus fokban valósulhat meg a felnőttkor közepén (involúciós ösztöndominancia), valamint az öregedés utolsó szakaszában (a domináns egocentricitás fellépésekor).

1.1.11. Cirkumplex-modell A Werner Becker által 1964-ben kidolgozott ’cirkumplex modell’ egyes pontjaihoz illesztette Peter Becker a nevelési stílusokat. A fejlődéslélektan és a neveléstudomány hasznosítja ezt a ’magatartásformák és stílusok közötti kapcsolatot’ leíró modellt. Tudjuk, hogy a tanári beállítódás tipizált formáihoz hozzárendelhető a gyermek reakciója [Kanner 1958], és hogy a nevelő hat a gyermekre, magatartása ’centrális rakció-tendenciák’ kialakítója [Lückert 1964]. A nevelő elfogadó és ellenőrző irányulását elemezve fel lehetett tárni azt az oksági viszonyt, mely a nevelő magatartása és a nevelt magatartása között létezik. A vonatkozó ismereteket összefoglaló, csillagformába rendezett grafikus ábrázolás a hivatkozások kiindulópontjává vált. A cirkumplex-modell a gyermek közösségben való viselkedésének ábrázolására vonatkozóan a 60-as évektől kezdve fejtette ki serkentő hatását. A személyiségzavarok csoportosításához szolgáló grafikus modell interperszonális szempontokat jelenít meg, aminek a magatartásbeli jellemzőit is

40

feltárták az elemzések, valamint azt láttatja, amit a közösségi kapcsolatok szerkezeti analízisének ún. klaszterváltozatával is azonosítottak [Benjamin 1974]. A személy-specifikus kapcsolat jellemzésére is lehetőség nyílik és a kettős kötődés, az ambivalencia, a konfliktus elemzéséhez támpontokat kapunk. – Amennyiben fő szempontokhoz rendeljük hozzá a klasztereket, további ismeretkoncentráció hozható létre, melyben például a nevelési stílusok is hozzárendelhetők a lelki egészség és a magatartásellenőrzés prioritásaihoz. [Becker 1995] A csillagformában elrendezett, a négy tengely végén jelölt magatartástípusok ’tartalmi leírásában’ és ’egymáshoz viszonyított elrendezésében’ közel ötven év kutatási eredményei összegeződnek.

Hatások vizsgálata, élő rendszerekre vonatkozó folyamatok elemezése

Szint Globális szint Országos szint

Egy faj a Földön; populációk viselkedése. Pl. hangyatársadalmak viselkedése (Schneirla, 1971) Tankönyvi anyagként a klinikumban (pl. Oerter, 1999)

Kistelepülési szint Intézményi szint A cirkumlex modell alkalmazása a nevelési stílusokra (P.Becker, 1995) Csoportszint Családi szint

A cirkumplex modell alkalmazása családi problémák kezelésében (Olson, 1989)

Személyi szint A gyermek individuális fejlődése (Greenberg, 1984, Turkewitz 2004.) A magatartás cirkumplex modellje (W.Becker, 1964) Tárgyi szint

A magatartásformák kutatásának elindulását, az emberi magatartásformák tipizálását, a nevelési stílusok magatartásformákhoz rendelését bemutató táblázat az egyes szintekhez köthető elemzések meghatározó dokumentumaival illusztrálva

1.1.12. A fejlődési eredmény PPCT modellje

Folyamat-Személy-Kontextus-Idő-modell = Process-Person-Contex-Time model (PPCT) Urie Bronfenbrenner és Stephen Ceci 1994-ben írta le a Folyamat-Személy-Kontextus-Időmodellt, mely a személy fejlődési eredményét három faktorhoz kötve, adott időkeretben írja le. A modell a klinikai-fejlődéslélektan diszciplináris közegében alapvetőnek bizonyult.

41

A ’Fejlődési Eredmény’: esemény, jele: (E). Bronfenbrenner és Ceci egy ún. PPCT-modellt írt le annak a gyermeki fejlődési eseménynek a megfigyelésére, amely három faktor hatására, időhatárok között valósul meg [Bronfenbrenner, Ceci 1994]. Eszerint azok a faktorok, komponensek, paraméterek, amelyek megfigyelhetőek, esetleg mérhetőek és jellemezhetőek, mindig a konkrét állapotnak, adott helyzetnek megfelelő értékeket veszik fel. A függvényfunkció azt jelöli, hogy a konkrét értékekkel megjelenő változókat időhatárok között írjuk le a mért mennyiségek meghatározott feldolgozásának eleget téve. A mondottakat bemutató forma a következő. ET = ∫ [Pr ;Pe,; C]T -T 2 1 2 ,ahol T2 a fejlődési esemény a második időpontban, Pr = folyamatok (= Process), Pe = személy (= Person), C = kontextusok (= összefüggésrendszer), T1-T2 = az első és második időpont (Time) közötti időtartam. Az ∫ egy nemlineáris és nem additív függvényfunkciót jelöl.

1.1.13. Teljes Rendszerbe történő Beavatkozás = Total System Intervention (TSI) Robert Flood 1995-ben jelentette meg a menedzselésre vonatkozó kritériumokat, az egyes események felülvizsgálatára vonatkozó problémamegoldást célzó módszert. Problémamegoldásunk nem támaszkodhat kizárólag logikai eszközrendszerre. Tudjuk, hogy a ’ha, akkor’ típusú következtetések kezelése elemi érdekünk. A tapasztalat mégis azt bizonyítja, hogy az emberiség ezt a logikai műveletet képtelen a felek együttműködése során hibátlanul alkalmazni. A logikai alapokra, a belátásra, a megértésre támaszkodás erősen korlátozott gyakorlati eljárásainkban. Az ’Általános Rendszerelmélet’ (General Systems Theory = GST) szerint adott esemény vizsgálatát csak a teljes rendszerre vonatkoztatva végezhetjük el a legtöbb eredményt ígérően. A ’Teljes Rendszerre’ (Total System = TS) hatunk a ’beavatkozás’ (Total System Intervention = TSI) során. A teljes rendszer figyelembe vétele a vezetés szempontjából a ’Kreativitás-VálasztásImplementáció’ (Creativity - Choice - Implementation = CCI) egymással kétirányú, kölcsönös kapcsolatban álló három elemének figyelembe vételét jelenti, amelyek mindegyike kapcsolatos a ’menedzseléssel és a méréssel’. A megfelelő eljárást a ’Kritikus Felülvizsgálati Mód’ biztosítja (Critical Review Mode = CRM) ami a kritériumok megvalósításának vizsgálati eszköze. Az eredményes menedzselés ’Kritikus Haladási Faktorok’ (Critical Succes Factors = CSFs) követelményeinek teljesítése révén valósul meg. Az itt következő 9 szempont érvényesítése szükséges az eredményes problémamegoldáshoz Flood szerint. (CSF1 :) A probléma megoldásához, a feladat elvégzéséhez megfelelő, releváns módszert kell alkalmazni. (CSF2:) A felhasználandó módszerek elvi indoklását egységbe fogva,

42

mindennapi nyelven is meg kell fogalmazni, azt az egész rendszer leírásához mellékelni kell. (CSF3:) A rendszer működtetéséhez szükség van olyan eszközökre, amelyek ösztönöznek és a valóban elvégzendők helyes felfogására serkentenek. (CSF4:) A megoldás elérése érdekében szükség van olyan értelmezésre és magyarázatra a felhasználók számára, mely a rendszer elveinek megfelel. (CSF5:) A vonatkozó tudásanyag egészének megfelelően kell használni a problémamegoldó rendszert, hogy a fel nem ismert csapdákat elkerüljük. (CSF6:) A megoldás nem lehet felszínes, nem lehet megtévesztő. Valóságos és felismerhető kell hogy legyen. (CSF7:) Többletértékű az a megoldás, amelyik nemzetközi szinten is hasznosítható. (CSF8:) A problémamegoldás legyen élvezetes. (CSF9:) Olyan elemet is tartalmazzon a megoldás, amelyik a kimenetek megvitatására alkalmas és a rendszer önkritikus mivoltát is garantálja. A menedzselés interaktív, mely a hatásgyakorlás szempontjából ’Tranzaktív Menedzselést’ (= TM) jelent, azaz maga a vezetés is folyamatosan alakul a hatáskapcsolatban. Napjainkig a bemutatott tudományos tartalmak egymásra épülése a következőképpen történt:

43

Sorsz. Tartalom (rövidített jelölés) 1. Trantaktív Analízis (TA) 2. Stressz és Coping (coping) 3. Általánsított Tapasztalati Módszer (GEM) 4. Általános Rendszerelmélet (GST) 5. Magatartásformák, mintázatok (Schn.) 6. Humánökológia (EST, HET) 7. Témaközpontú Interakciók (TZI) 8. Integratív Szintek (IL) 9. Személyiségelméletek, Multiaxialis Szisztéma (Big5, MAS) 10. Circumplex modell, nevelési stílusok (C-m) 11. Fejlődési Eredmény (PPCT) 12. Teljes Rendszerbe való Beavatkozás (TSI)

1940 •

1950 • • •

1960

1970

1980

1990

• •

• • •

2000 •

• •

•• • • • •

Az egyes diszciplínák és kutatások tartalmi gazdagodása időrendben

2.A tranzakciókra vonatkozó ismeretek eddigi felhasználásának főbb területei

2.1.Az alkalmazás eddigi területeinek csoportosítása

2.1.1.Individuális és közösségi vonatkozásban Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Tartalom (rövidített jelölés) Tranztaktív Analízis (TA) Stressz és Coping (AAS) Általánosított Tapasztalati Módszer (GEM) Általános Rendszerelmélet (GST) Magatartásformák, mintázatok (Schneirla) Humánökológia (EST, HET) Témaközpontú Interakciók (TZI) Integratív Szintek (IL) Személyiségelméletek (Big5), Multiaxiális Sémák (MAS) Circumplex modell, nevelési stílusok (C-m) Fejlődési Eredmény (PPCT) Teljes Rendszerbe való Beavatkozás (TSI)

Néhány példa az alkalmazás területeiből Személyes, intézménybeli kommunikáció Egészség, életmód Módszertanok és gazdaság Tudományos elemzés, irányítás Mintaátadás-mintaátvétel Gyermeklélektan, személyes fejlődés Felelősségvállalás, konfliktusok megoldása Gyógyítás, szerveződések Személyiséglélektan, pszichiátria Attitűdök, nevelési stílusok Klinikai pszichológia Menedzsment, problémamegoldás

44

•

2.1.2.Folyamatok koordinálásában: a kiválasztás, kreativitás, implementáció menedzselésére A folyamat ismeretei, személyei, irányítása, közösségben való elhelyezettsége alapján a személyek ismeretei és adottsága a kiválasztás révén biztosítandó, melyet a felkészültség garantál (1.TA, 2.AAS, Coping; 3,GEM, 5.Magatartásmintázatok; 6.EST, HET; 7.TZI; 9.Big5, MAS; 10. C-modell; 11. PPCT) - a folyamat irányításában a már meglévők és ha kell új elemek létrehozását biztosító kreativitás lehetőségének biztosítása garantálja, (1.TA; 3.GEM; 4. GST; 7.TZI; 11. PPCT; 12.TSI) -

a

közösséghez

való

illeszkedést

és

az

együttműködést

a

közösségi

kapcsolatrendszerben való elhelyezettség garantálja (1.TA; 2.AAS,Coping; 4.GST; 5.Magartásmintázatok; 8. IL; 9.MAS; 10.C-m; 11.PPCT

3.Új felhasználási terület: a közigazgatás, benne a társadalmi felzárkózás szakpolitikája

3.1.A közigazgatási gyakorlatban való alkalmazás A társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése olyan koordinációt feltételez, melyben az ismeretek, a személyes adottságok, az irányítás folyamata és a közösségi kapcsolatrendszer értékként szerepelnek a célmegvalósítás során. A közigazgatási tevékenység ennek érdekében minden rendelkezésére álló hatótényező működtetését vállalja és azokat összehangoltan alkalmazza, hogy a társadalom egésze a célhoz közelebb kerüljön. Minden individuum és közösség érintett ebben a folyamatban, az együttműködésükre van szükség. Ezért a szervezet minden területen esélyegyenlőség biztosítására törekszik. Ezt a folyamatot modellezve jutunk el ahhoz a ponthoz, hogy az új szemléletmód alkalmazható elemeit a folyamatmodellel kapcsolatba hozzuk.

45

3.1.1.A modell alkalmazásával összefüggő követelmények (K) és annak érdekében a fejlesztés elérendő eredménye, a fejlesztés irányában támasztott követelmény, mint a modell létrehozandó tulajdonsága (F) A modell alkalmazhatóságát végül is az általa elért eredmény fogja igazolni. Előtte azonban felsorolhatjuk azokat a követelményeket, amelyek teljesítésére feltételezésünk szerint szükség van. A folyamatmodellnek tartalmaznia kell az egyes tennivalókat egymáshoz rendeltségük, időbeli egymásra következés szerint , meg kell jelölnie azokat a jellemzőket, amelyeket a követelmények teljesítése érdekében a változtatásban felhasználunk, a jellemzőkhöz indikátorokat kell rendelni, amelyek a rendszer állapotát mutatják meg adott időpontban. A célmegvalósításhoz szükséges döntések helyét és tartalmát tartalmaznia kell a munkaeszközként szolgáló diagramnak, és használhatónak kell lennie a kommunikációs, koordinációs, monitorozási tevékenység végzésében azáltal, hogy a diagramban a döntések ellenőrizhetők, visszakereshetők, azonosíthatók. A modellnek egyszerre kell lehetőséget adni az egyszerű és a bonyolult folyamatok bemutatására. A modellnek nagyon egyszerűnek kell lenni.

3.1.1.1.A teljes valóság figyelembe vétele érdekében: K1

K1. Mert sohasem látjuk az egész valóságot, részekből következtetünk az egészre. A modellnek a lehető legjobban kell utalnia a valóság egészére. Az indukció és a belátás (insight) korlátozása nélkül.– F1: Meg kell jeleníteni az egész leképezhetőségének korlátait.

3.1.1.2. A lehetetlen figyelembe vétele érdekében: K2

K2. A kiküszöbölhetetlen hibalehetőségektől megriadhatunk, de mégsem mondhatunk le arról, hogy amit ésszerű megtenni, azt megtegyük. Az ésszerűen elvégezhető az emberi tevékenység mércéje. Amint a filozófiai vélekedés lehet végletes, tevékenységünk is azt sugallhatja, hogy vagy teljesen tévedésmentesnek gondoljuk magunkat, vagy hogy mindenben kételkedünk. Létezik azonban olyan lehetőség is, mely a szükséges és elégséges, stb határai között az 46

ésszerű,

optimális

megoldásokat

jelenti.

A

vezető

ennek

elérésére

törekszik.

-

Kiküszöbölhetetlen hibalehetőségek közé soroljuk az információk tulajdonságai szerint megkülönböztethető hiányosságosztályokat. Ezek sorjában a következők: numerikus (számbeli), szintaktikus (szerkesztési szabályok szerinti), szemantikus (jelentésbeli), pragmatikus (gyakorlati), apobetikus (elvi) hibák. – Részben a gondolati struktúra, részben a tapasztalat, részben a szkeptikus attitűd alapján vagyunk eredményesebbek, illetve jutunk előbbre eljárásaink fejlesztésében. Az információk sajátos természetéhez tartozik, hogy nélkülük nem lehetséges, de általuk még nem teljes a hatásgyakorlás. Ez a következőkben felsoroltakat jelenti többek között. Ahogyan pl. az időskorúak helyzetét nem a Központi Statisztikai Hivatal adataiból tudjuk meg, elmondható, hogy a KSH adati nélkül, számszerű adatok hiányában viszont sohasem lehetünk kellőképpen tájékozottak. Amint nem elegendő egy nyelv szintaktikus rendszerét ismerni a kommunikációhoz, úgy nem is lehet kommunikálni annak ismerete nélkül. Amint a jelentések, a gyakorlatok, az elvek nélkül nem tudunk értelmes emberi világot működtetni, önmagában még attól sem lesz tökéletes a világ, hogy ugyanúgy értjük fogalmainkat, hogy megfelelő módon tesszük dolgainkat, hogy egyforma elveket vallunk. A megfelelő modell egyszerre tudatosítja bennünk a kiküszöbölhetetlen hibalehetőségeket és a szükséges módszertani követelményeket. A modell ne vállalkozzon lehetetlenre, nem ígérjen mindenre tökéletes megoldást, a modell használójának az elvi és a gyakorlati hasznosítást illetően be kell látnia a lehetetleneket és az optimálisra kell törekednie. – F2: A hibák természetét, a fejlesztés korlátait elfogadva kell a hiányosságokat csökkenteni.

3.1.1.3. Jelek, információk által közvetített események vonatkozásában: K3-K6

K3. A kommunikáció és a kultúra szempontjából a jelnek meghatározó szerepe van. Bár a jelekből nem vezethető le a kommunikáció, annyi bizonyos, hogy nem is valósul meg nélküle. Minden folyamat közölhető tartalmi változása jelhasználattal kapcsolatos. [Andor 1980] – A jelekről való gondolkodás az eseményekről, a valószínűségekről való gondolkodással kezdődik, információelméleti területre vezet át, mely az entrópiáról és a rendről alkotott fogalmaink szerint folytatódik. A modell jelrendszere, szótára, kifejezéseinek gyűjteménye, a fogalmak, definíciók összeállítása a szakmai kommunikáció alapja. A modell ebből a szempontból saját kommunikációs bázissal rendelkezik. – F3: A modell segítse, támogassa a jelkészletek konverzióját, a szókészletek harmonizálhatóságát. 47

K4. A modell több kell hogy legyen mint a IT (információ-technológia) és CS (kommunikációs rendszer) által létrehozott modell. A számítógépes folyamatirányító rendszerek

megbízhatósága

folyamatosan

növekedett

az

elmúlt

időszakban.

A

magatartástudományokkal is kapcsolódó esetmenedzsment – még egy meghibásodás nélkül működő folyamatirányító rendszert feltételezve is – további követelményeket támaszt, hiszen a motiváció, a szabad döntés, a kreativitás, a választás, az implementálás, a mérhető és a teljes valóság több mint a számítógépes irányítás adata, hiszen a teljesebb, a valóság egyes részei. [Frigyes,Lehel, Megyeri 1975] A mérés és a szabályozás összetettebb eseményeket jelent a humán szférában, mint a szabályozástechnikában a szabályozás technika eszközrendszerében. A folyamatos és automatikus analízis műszaki folyamatok esetében reális célkitűzés, azonban az emberi viselkedés terén erre egyenlőre nincs lehetőségünk. A technológiai korszakváltás civilizációnk egészét átjárja. Az ember viszonya változik a háziipari technológiákhoz, a technikai

műveletekhez,

technológiákban

az

bekövetkező

energiahasznosításhoz. változások

is

Természetesen

folyamatosan

érintik

az

információs

a

technológiai

korszakváltást. - A biológiai modellezésnek soféle módja van. A biológiai modellezés matematikai alapjaira épülnek a medicina számokkal kísérhető folyamatai. A gyógyítás tudománya azonban nem minden szempontból jellemezhető mennyiségi adatokkal a gyakorlatban. Ezért a mennyiségi minimumfeltételek teljesítése még nem jelenti a gyógyítás sikerét. Vagy pl. az erdőműveléstan azokat a beavatkozási eljárásokat tartalmazza, amely az emberi tevékenységben felelősen jelenik meg. Továbbá az iskolai élet elmélete és az iskolai élet gyakorlata a nevelés terében kifejtett hatások foglalata. -

F4: Az organikus, bio-,

pszichés, mentális, idividuális és szocio jelzőkkel jelölt sajátosságokat diszciplináris követelményeknek megfelelően kell leírni.

K5. Az IT, CS által létrehozható modellek eltérő típusai közül nem mindegyik alkalmazása egyenlő értékű a tranzakcionális struktúra leképezésére, illetve az adatok kezelésére. A következő modelleket különböztetjük meg ebben a vonatkozásban: 1. Tradicionális hálózati modell, 2. Kliens-Szerver modell, 3. Hálózati modell, 4. Alkalmazás Szerver modell. – F5: Egzakt elemzéssel kell alátámasztanunk, hogy a ’kliens-szerver’ modell létrehozására kell-e törekednünk az irányító tevékenység optimalizálása érdekében, vagy a személyes vezetéshez jobban illeszkedő partneri kapcsolatnak megfelelően további kiegészítésekre, vagy teljesen más alapra épülő új modellre van szükség.

48

K6. A modell a technikai követelményekhez illeszkedő lekérdező nyelvet használja. Az a lekérdező nyelv, a Structured Query Language (SQL), amelyik az informatikában az adatbázisok hasznosításában 1970 óta létezik [Boyce, Chamberlin 1970-es évek], számítógépnyelv. Az adatállomány szervezett összességében az egymással összefüggő adatokat az egymásra való hivatkozás alapján meg lehet találni. Az adatok létrehozására és kezelésükre többnyire speciális adatbázis-kezelő programnyelvek szolgálnak, amelyek biztosítják az adatfüggetlenséget és az adatbázis létrehozásához és használatához szükséges feldolgozást, valamint az adatbázis integritását. Adattárolók és adatátviteli hálózatok együttese biztosítja a rendszer működését. Az adatkezelő az adathasználatra jogosult felhasználók számára hozzáférést és adatvédelmet is ad. Feltételezzük, hogy ha létrehozható a humán szféra adatainak kezelésére szolgáló, elektronikus kommunikációra vonatkozó nyelvi fejlesztés, akkor annak összhangban kell lenni a jelenlegi gyakorlatban bevált adatkezelés követelményeivel. – F6: A személyes vezetést jelentő tevékenység a személyes adatok részbeni ismeretét feltételezi. Ennek – jogi normák szerint – a személyes adatok kezelésétől eltérő szabályai vannak. Nem csak jogi normák szerint kell eljárni az irányítás eseteiben, ez érinti az adatok kezelését is. A jogi normák szerint hasznosítható ’adatok egymásra hivatkozása’ nem elegendő az esetkezelés során.

3.1.4. Adatok vonatkozásában: K7-K10 K7. Legyen a modell adatokkal felruházható. A modell hatásstruktúrája határokat jellemző adatokkal felruházható legyen. – F7: Az egyes események jellemzésére szolgáló adatstruktúrát össze kell állítani, fejleszthető adatkezelésre alkalmas formában kell tárolni, előhívni.

K8. A modell legyen alkalmas a dokumentumok elektronikus kezelésére mind real-time, mind az események mindegyikével azonos (izokron) fizikai időben. Az időkeretek közötti adatforgalom legyen leválasztható és a leválasztástól függően külön is értékelhető a modell alapján.

Elsősorban

az

oksági

viszonyok

feltárásához,

további

következtetések

megfogalmazásához felhasználható kell hogy legyen. – F8: Az adatkezelés időbeli kereteit a magatartás formálása érdekében kell létrehozni.

49

K9.

A

modell

az

elméleti

és

gyakorlati

események

leírásához

egyezményes

’tulajdonságkódexet’ használjon. A modellnek egyezményes faktorrendszere kell hogy legyen, mely a folyamat, a személy és a kontextus jellemzőinek felvett értékeit képes adatszerűen összefogni. – F9: A később kialakítandó egyezményes tulajdonságkódex előzetes terve, vázlata, kezdete javaslattételként máris összeállítandó. A tulajdonságkódex mindegyik eleme meg kell hogy feleljen a ’fejlődési eredményt’ kialakító valamelyik faktornak. Az események egymásutánjában a munkafolyamat egyes állomásaira, valamint a rendszer egészére vonatkoznak a jellemzők, és az irányíthatóságot, az azonosíthatóságot, valamint a visszakereshetőséget kell hogy szolgálják.

K10. A tulajdonságokat a kezelhetőség érdekében kategóriákhoz lehessen hozzárendelni. A tulajdonságok kategóriákhoz sorolásának táblázati keretét a filozófia alapozza meg:

50

Ssz.

Kategória Magyarul

1. 2. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Ki? (alany) Mi? =(alany) Kit/Mit? (tárgy) Hol? (határozó) Hol? (határozó) Hol? (határozó) Kinek segítségével? (hatásozó) Minek segítségével? (határozó) Mi okból? (határozó) Milyen céllal? (határozó) Hogyan? (határozó) Mikor? (határozó) Birtokviszony (határozó)

Latin szakkifejezéssel

Irányíthatóság Azonosíthatóság F o l y a m a t

Visszakereshetőség

QUANTI. QUALI.

QUANTI

QUANTI.

QUALI.

QUALI.

QUISNominativus (szubjektum) ? QUIDNominativus (szubjektum)? QUIDAccusativus (szubj+objekt).? UBIImaginativ Levels ? (imaginatív – szintek) UBIGeometrikus ? (topológiai - geometrikus) UBITopologikus ? (topológiai – geográfiai) QUIBUS AUXILIISPersonalitas? QUIBUS AUXILIISInstrumentalitás? CUR (Causalitas)? CUR (Finalitas)? QUOMODO (Modalitas) ? QUANDO (Temporaneitas)? RELATIO (eredet, tulajdon) (Genitivitas, possessivitas)? Tulajdonságok kategóriákhoz sorolását rendező táblázat

F10: A tulajdonságok, jellemzők kidolgozása, egységes rendszerbe állítása

3.1.1.5. Értelmezési szempontok vonatkozásában: K11-K15

K11. Az ökológia tudománya a természeti hatások egészét leíró tudásanyaggal összefügg. Arra a kérdésre is keresi a választ, hogy ’mi mire hat, mit eredményez’. - Tegye lehetővé a modell a teendőkkel kapcsolatos specifikus követelmények feltárását, értelmezését. Legyen a modell az okság, az időbeliség, az okok és következmények elemzésében hasznosítható. – F11: az események összefüggéseit, egymásutániságát a modell számára felhasználhatóan kell leírni.

51

K12. A meglévő praxistapasztalatok legyenek értelmezhetők és elhelyezhetők a hatásstruktúra modelljében. Pl. hatásláncokat ismerünk az élettani folyamatokkal kapcsolatban, az anyagcsere zavarait molekuláris szinten is követhetjük.– F12: Praxisok, természeti folyamatok, szerveződések hatásstruktúrába helyezése lehetséges. A tudományos elemzések a történések, evolúciós folyamatok pl. a környezeti hatások, a populációs változások, az egyedi jellegzetességek tanulmányozására épülnek [Stebbins 1968]. A praxisok azonos szempontok szerint való leírására van szükség.

K13. A TSTS-nek minden pontjára, hatásláncára, hatássíkjára, térformációjára érvényes a jellemzés szempontrendszere. A modell minden része egységes elméleti keretben értelmezendő. – F13: A hatásrendszer pontjának, hatásvonalának, síkjának, terének mennyiségi és minőségi jellemzőinek egymással összhangban lévő leírását el kell készíteni. Ennek érdekében a közös alapok megfogalmazására van szükség.

K14. A biológiai rendszerek a rend felfedezésének kitűntetett helyei. A természetről való gondolkodásunk különbözik a technikai rendszerekre vonatkozó gondolkodásunktól. Az állatvilágra, az emberre vonatkozó ismereteink sajátosságai filozófiai természetűek. A modell elméleti alapja összhangban kell hogy legyen a filozófiai diszciplínák vonatkozó fejezeteivel. A modell ne legyen ellentmondásban a diszciplinák filozófiai alapjaival. – Elsősorban a logikai, kozmológiai, episztemológiai, ontológiai, antropológiai, etikai, esztétikai területtel nem kerülhet ellentmondásba a létrehozandó modell. F14: A modell filozófiai tudományokból levezetett alapjait diszciplínaszerűen le kell írni. Az igazgatástanok vonatkozó fejezeteit elméleti alapjait ellentmondásmentesen ki kell egészíteni.

K15. A modell informatikai váza, az adatkezelés, a kapott eredmények értelmezése mindig a személyes, valóságos folyamat egészére vonatkozik. - A programozás során figyelemmel kell lenni arra a valóságos teljes rendszerre, amelynek egy részét elkülönítetten vizsgáljuk, az ismereteket rögzítő szövegekre, azokon belüli kapcsolatokra és a tárgy/esemény/eset-orientált programkészítés követelményeire. – F15: A kiküszöbölhetetlen numerikus hibákat elfogadva meg kell fogalmazni azt is, ami a személyes történések jellemzésekor többletként megjelenő valóság számszerű jellemzésének korlátját jelenti.

52

3.1.1.6. Az akciók vonatkozásában: K16

K16. A kommunikáció a hatásgyakorlás legáltalánosabb formája. A kommunikációs hívóvonalak sürgősséggel, esélyekkel, érdekkel, stb. kapcsolatosak. A segítségkérő, tanácsadó, támaszvonalak a hatásrendszer hálózati kapcsolatrendszerét jól szemléltetik. [pl. SzCsM Nőképviselet] Az információközlés, az esetkezelésben a bevonódás kezdeti fokaira terjed ki ezekben a hálózatokban, azaz információadásra, tájékoztatásra. A modell a hatásrendszerben a hatásgyakorlás útját tegye megjeleníthetővé. – F16: Az irányító munkára való jobb felkészítés érdekében olyan példatár összeállítása szükséges, mely a kommunikációs hatásgyakorlás útjának egységes vizualizálását az együttműködés közös módszertani alapjává teszi a vezetők számára.

3.1.1.7. Események sokfélesége vonatkozásában: K17

K17. Mert a szempontok elméleti eszközök, a gyakorlat felől is követni kell a sokféleséget. Ezért nem hanyagolhatjuk el az egyes gyakorlati kontextusokat, pl. a praxisterületek szerint. Minden ’változás’ sajátosságok hordozója praxisterületenként, tehát jól követhető. Beszélünk a ’globális világrend, a gazdasági élet, a mindennapi élet, az iskola és a társadalmi környezet kapcsolatának, átalakulásáról, az informatikai technológia fejlődéséről, a politikai élet demokratizálódásáról, a tanulói aktivitás szerepének felértékelődéséről, a kognitív kutatások eredményességéről’, stb. [Kojanitz, 2007] A modell mind az elméleti szempontok, mind a gyakorlati praxisok szempontjából hasznosítható kell hogy legyen. A modell elméleti és gyakorlati kontextusok foglalata. – F17: A praxisterületi sajátosságok feltárása, mérhetővé alakítása, továbbá azok elvi megközelítése, valamint elméletének leírása több tudomány bevonását, integrált alkalmazását követeli meg a korszerű hatásgyakorlás során.

3.1.1.8. A jogi normák vonatkozásában: K18

K18. Jobbára jogi eszközök szabályozzák életünket. Minden normaterület általánosításokat foglal magában. A számítógépes jogszabály-feldolgozási rendszer funkciói és elméleti alapjai folyamatos fejlesztés tárgyát képezik. [Madarász, Nagy, Hanyecz 1991] A számítógépes feldolgozás azonban technikai eszköz alkalmazását jelenti elsősorban, amelyik főként a formális és a kibernetikai módszertanban kínál előnyöket. A döntéshozatal minőségét 53

befolyásolja a gyorsabb, pontosabb munkavégzés minden visszakereshető, irányítható, azonosítható esemény esetében. Egy többfunkciós - egyidejűleg többféle célt megvalósító feldolgozás létrehozása a rendszer egésze szempontjából hasznos. A joganyag egészére kiterjedő, többfunkciós, a teljes társadalmi szférára érvényes, a hatályos joganyagot tartalmazó, működtethető, hozzáféréseket lehetővé tevő, további jogterülettel kapcsolatba hozott, jogtudományi alapozásra épülő számítógépes rendszert kell létrehozni. A modell a jogi szabályozás használatát kell hogy segítse. – A számítógépes jogszabály-nyilvántartás és jogszabályelemzés módszertani követelmények szerint valósulhat meg. Külön figyelmet igényel az adatfelvételt ellenőrző rendszer, valamint a jogszabály-módosítások átvezetése, a számítógépes alkalmazások hatályosítása. – Az idézett illetékes felsőoktatás-fejlesztési kutatás ennek megfelelően az adatbevitelhez jogszabály-nyilvántartó-, tevékenységi-, utaló-, mozzanat-, aktuslap bevezetését javasolja a tervezett cél eléréséhez. – A jelenlegi időszakban azonban a számítástechnikai lehetőségek további módszertani lehetőségeket javallnak. Természetesen

a

jogszabálytörténeti

visszakereső vonatkozások

rendszer,

a

hasznosítása

hatályosságot

felügyelő

nem

jogtechnikai

csupán

rendszer,

a

műveletek

eredménye. – F18: Meg kell határozni a jogi információ típusát, a jogi alapegységet, a rendszer információ-egységét. A megfelelő módon önállónak meghatározott részt, további szabályozási mozzanattal kell kapcsolatba hozni, majd egy szituációban alkalmazni kell azt valamely speciális terv szerint.

3.1.1.9. A szereplők szempontjából: K19

K19. A modellnek annyi és olyan arculata van, amilyen mértékben az ember egy másik emberrel személyes kölcsönhatásban, tényleges tranzakcióban képes valamely eseménybe bevonódni. – F19: A modell alkalmas kell hogy legyen az általános és az egyedi, a közösségi és az individuális jellemzők megjelenítésére.

3.1.1.10. A szerepvállalás szempontjából: K20

K20 Az emberi tevékenység felelősség szerinti területeinek megjelenítésére legyen alkalmas eszköz a tranzakcionális struktúra-modell. (TSM) Ilyen területek mintájaként nevezzük meg a következőket: gyermekvédelem, segítés, ’Események-Én-Mi’ – összefüggésrendszer, 54

szocializációs folyamatok, TA alkalmazási területek a szervezeti működés különböző terein. – A hatáskapcsolatok jelölése érdekében elkülönítetten jelöljük az eset gazdáját, az érte felelős személyt, az esetgazdával generációs kapcsolatban álló személyt, valamint a felhasználandó tudásterület ismerete miatt esetmenedzselésbe bevont további szakembert. Ez négy pozíció (14.). Az elemzés kiterjed a 5.kommunikációs utakra, az üzenetváltó kapcsolatokra, 6.a kölcsönösségre, 7.a szocializációs folyamat tartamára, 8.a szocializáció hatásrendszerében létrejött hiányok feltárására, 9. a korrekciós tevékenység szükségletének feltárására, 10.a munkafolyamatok megtervezésére, 11. a nevelés révén létrehozandó fejlődési eseményre. – A szocializáció folyamatának identitásszakasza úgy épül fel, ahány és amilyen szál szövődik egybe. Tehát sokféle kezdet, fottás, adottság fér meg benne egységben. A személyiség sokarcúsága történelmi, genetikai, időhöz-térhez kötött adottságok eredménye. Azonban a szerepek vállalása a közösségi működés része, amelyik a viszonylatok mentén, az identitáskülönbségekre is hivatkozva lehet diszharmónikus is. Az ilyen eltérések már indulatok,

stratégiák

kezdőpontjai,

amelytől

kezdődően

új

trendek,

’áramlatok’,

érdektörekvések alakulnak ki. A szerepvállaló a viszonylatok szerint valamely folyamattal azonosítja saját törekvését, esélyei szerint viselkedik. Erre már társadalompolitikák, vagy a személyiség identitásának bármely összetevőjére épülő politikák szerveződnek, és gyakorlati utak jönnek létre. Így beszélhetünk a kisebbségi politikáról, a társadalmi nemek szerinti intézkedések változásáról, stb. – Minden ’középpontba helyezett’ esemény kapcsolatban van ezekkel az elvekkel és eljárásokkal, pl.. tankönyv létrehozása, a hozzáértés növelése, képesség fejlesztése, iskolai eseményekkel kapcsolatban, a főhivatású pedagógus tevékenysége, szülők feladatai. – Egyéni és közösségi folyamatok elemzésére nyílik alkalom a modell alkalmazása által. Pl. a gyermek- és serdülőkori szervezetek Magyarországon betöltött szerepének elemzésére, az ifjúságpolitika tartalmának elemzésére. [Miklós, 2004] Az ifjúságpolitikai történések jellemzésére alkalmat ad egy-egy mozgalom története a szereplők és a felelősségi viszonylatok elemzése révén.– F20: Az egyéni és a közösségi szerepvállalás elemzéséhez a személyes és a közösségi felelősség mibenlétét le kell írni a diszciplína követelményei szerint.

3.1.1.11. A bevonódás mértéke vonatkozásában: K21

K21. Valamely esemény kapcsán adott szituációban különböző az emberek érintettsége. Olyan modellre van szükség, mely a hatásgyakorlás során a bevonódás kezdetétől a legteljesebb bevonódásig hasznosítható legyen. A bevonódás fokaiként nevezhetjük meg a következőket: 55

(1.) informálás, orientálás, (2.) értékelés/közös gondolkozás. (3.) kapcsolódás. (4.) részvétel, (5.) együttműködés, (6.) érdekérvényesítés, (7.) érdekvédelem, (8.) értelmes munka, (9.) szubszidiárius segítés, (10.) áldozathozatal. – F21: Az eseménybe való bevonódás ésszerű tagolását más tudományterületekkel összhangban kell leírni.

3.1.1.12 .A modell alkalmazásának kritériumai a folyamat szempontjából: K22- K23

K22. A modell alkalmas kell hogy legyen az irányítás informatikai követelményeinek teljesítésére. A követelmények teljesítésének hierarchikus rendbe sorolható elvi rendszere is van. Esetünkben ez a rendszer a következő: az eredeti (O0 = original, természetes, analóg rendszer) gépi adatok által teljesen le nem írható rendszer. Az információforrásokra alapozott leírás: (OI). A számítógépes adatokra alapozott rendszer hierarchikus szintje: (OII). A számítógép-rendszer: (OIII).

56

(O0)

Eredeti, valóságos, létező szerveződés, mely létezésében magában foglal információkat, működő/logisztikai rendszereket, termékeket, szolgáltatásokat, technológiákat, stb. (OI)

(1.)

Információforrások rendszere mely magában foglal további információtechnológiai eszközöket (OII) Számítógéppel kapcsolt rendszer mely magában foglalja az irányító döntéseket, a jellemzőket, a felhasználót és a folyamatot (OIII) Számítógép-rendszer melynek alkotói: számítógépi hardver, szoftver, adat

(2.)

Az információkból felépülő informatikai leírások hierarchiája valamint az adatokig történő szűkítés (1.) illetve a valóságra vonatkoztatott következtetés(2.) iránya. Mindkét folyamat előfeltételezéseit a következtetés után felül kell vizsgálni.

A gépi műveletek az adatokat használják fel, melyek eredményét felül kell vizsgálni, a kapott adatokat értelmezni kell, meg kell találni azok helyes jelentését és csak azután szabad következtetni belőlük. - F22: A modell információs arculatát több szinten kell hozzáférhetővé tenni. Használatát az esetnek megfelelően kell kialakítani aszerint, hogy milyen mértékben, formában, eszközökkel kívánjuk a tudatosított részleteket megjeleníteni, leképezni, bemutatni, közölni, vagy a kommunikáció részévé tenni.

K23. Munkafolyamatokban felhasználható modell létrehozására kell törekednünk Az adatbázisok felhasználására munkafolyamatokkal kapcsolatban kerül sor leginkább. Az adattárolást követő lehetőségek között szerepel az adatok lekérdezése, a felhasználható adatok kiszűrése, hasznosításának megítélése, felhasználása, a felhasznált adatok hatására megvalósuló események elemzése, mely a hatásgyakorlásban annak megállapítását eredményezi, hogy milyen oksági kapcsolatok léteznek a megfigyelt rendszerben és milyen

57

tapasztalatokat lehet a továbbiak során felhasználni. – F23 : Oksági kapcsolatokra utaló legyen a modell. 3.1.1.13.A modell alkalmazásának kritériumai a modell felhasználása szempontjából: K24K39

K24. Az események vizualizálása segíti a modell hasznosítását. Ha ésszerű, legyenek display információk nyeréséhez alkalmas adatstruktúrával követhetők a modellben összefoglalt folyamatok. Legyen felhasználóbarát, több szinten vizualizálható a rendszer. –F24: A vizualizálásnak segítenie kell a hatásgyakorlás során szükséges döntések meghozatalát.

K25. A modellhez köthető adatok hasznosíthatók legyenek statisztikai számítások kiindulópontjaként.– F25: A magatartással kapcsolatos statisztikai eljárások repertoárját bővíteni kell.

K26. A modell valamennyi téma tárgyalásához alkalmas kell hogy legyen. Ezért választhatjuk a hatásgyakorlás elemi egységére épülő hatásrendszer vonatkozó részét a tranzaktív jellegű létrehozásához. A hatékonyság érdekében – pl. egy intézet irányításában, felügyeletében – prioritással kezelt témákat jeleníthetünk meg. A társadalmi elégedettség mértéke mutatja, hogy mit várnak el az emberek, milyen feladatokat tartanak fontosnak. Változó, egymáshoz képest is eltérő mértékben tekintjük fontosnak a tömegtájékoztatást, az áruellátást, a közlekedést, az oktatást, az egészségügyet, a munkalehetőségeket, a hivatalokban történő ügyintézést, a lakáshoz jutást, a közbiztonságot. [Szabó, Lannert 1997] F26: A modell prioritások érvényesítésére legyen alkalmas, azok felülvizsgálatát is tegye lehetővé.

K27. Adott eseménytérben egy szituációról készített leírások tájékoztató értékűek. A szituációk között hasonlóságok vannak. Minthogy minden szempontból azonos szituációk nincsenek, csak a szituációk hasonlósága alapján lehet általánosításokba bocsátkozni. A hasonlósági fokok különbsége szerint a modellnek alkalmasnak kell lennie a közigazgatási kazuisztika fejlesztésére. a modellnek alkalmasnak kell lenni a szituációk közös alapon történő leírására és a szituáció megválasztható szempontok szerinti elemzésére. - F27: A közigazgatási kazuisztika diszciplináris eszközrendszere legyen összhangban más diszciplínák kazuisztikájával. Ezt a követelményt egy szituációhoz prioritásként megjelölt jellemzőcsoporttal, az azok alkalmazásával létrehozott hatásgyakorlás útján teljesíti a modell. 58

K28. A modell támogassa a tapasztalatszerzést.. Főként a tényleges eseménytér, a valóságos helyzet

megismerése

szükséges.

Esetleges

párhuzamként

idézem

fel,

hogy

a

természettudományokban ennek szolgálatában áll a terepgyakorlat munkaterve. - A kirándulások kalaúza is tájékoztató leírást tartalmaz. Egzaktabb, tudományos leírások találhatók a határozókönyvekben, ismertetőkben. – A hatásstruktúra szituációk elemzését teszi lehetővé. Hasonló helyzetekhez segédeszköz, minta, előkép szerepét betöltő leírásokat kell készíteni. - Hiányos adatok esetében a hatásstruktúra alkalmazása csupán komplementer szerepben lehetséges. Hasonlóképpen egyes szimulációk, pl. a szimulációs játékok esetében csak kiegészítő, illusztráló, sejtető szerepet tölthetnek be, mert a valósággal való kapcsolatuk hiányos. A hatásstruktúra adatokkal való ellátása folyamatos adatszerzés révén biztosítható. –

F28: A tevékenység eredményességéhez szükséges új adatok beszerzésére irányuló döntések indoklásához adjon alapot a modell.

K29. A modellnek a közösségben történő valamennyi történés elemzéséhez felhasználhatónak kell lenni. Ezért a konfliktusfenntartó, problémát növelő, stb gyakorlat elemzésére is alkalmasnak kell lenni. A torzító hatások, hiányok, hibák feltárására alkalmas modell hozzájárul ahhoz, hogy a gyakorlati pedagógia diagnosztikus vonásait a tudomány számára egységes keretben írjuk le. Feladatként áll előttünk egy közigazgatási diagnosztika elkészítése, melyhez a tranzaktív hatásgyakorlás elemzése adja meg a kulcsot. – F29: A tapasztalatok feldolgozását, az előrelátásra épülő beavatkozást egységes elméleti alapon kell tárgyalni mind a korábbi proaktivitás, mind az ügykezelés, mind a helyreállító, utólagos beavatkozás érdekében. Az egységes elméleti alapozás a hatékonyság egyik feltétele.

K30. Az együttműködés hálózatépítéshez kapcsolódik a rendszerben. Az együttműködés elsajátításához szükséges tananyag legyen moduláris szerkezetű a sokféle kiindulópont, bekapcsolódási lehetőség, elsajátítás foka alapján. A tanulás több szinten zajlik. Például: egyéni, tanulópárok, kiscsoportok, egész tanfolyami csoport. Mindig aktuális a feladat, ha a probléma jelentkezik. Dr.Veér A. szerint a ’mai’ (1995-ben) állapotot jellemző mutatók „elborzasztó valósága olyan sürgető és hatékony összefogást sürget, ami nem tűr halasztást”. A modellnek a különböző professziók szakemberei között együttműködést, összefogást kell támogatni. - F30: A közös működési alapot jelentő modellt el kell fogadtatni minden

59

közigazgatásban érintett közreműködővel, ennek érdekében a különböző professzionális felkészítés részévé kell tenni a modell megismertetését a közigazgatásban. K31. A közigazgatási gyakorlatban szükségünk van 1. a menedzselhetőség és fokozatokba, skálába illeszthetőség biztosítására, 2.a keresésre-böngészésre, adatok integrálásának biztosítására, 3. rugalmas munkavégzésre, 4. kezdőponttól a végponttól tartó biztonságra, akár publikus internet kapcsolaton keresztül is. [CITRIX rendszer 2008] – F31: Szervezetszerű működést támogató modellre van szükség.

K32. A közigazgatás rendszere fejlesztendő mind a minőségi követelmények szerint, mind a hatékonyság növelése irányában. A praxisrendszerek fejlesztése egymás fejlesztési lehetőségeit ne korlátozza az alkalmazható prioritások által vállalt kényszerű korlátozásokon túl.– F32: Praxisrendszereket támogató modellre van szükség. K33. A modellnek a hatótényezők megítélésére alkalmasnak kell lennie. A ’tevékenységi folyosókon’ haladásban eligazodni szándékozót segítenie kell a modellnek, azaz a keresés és azonosítás legyen könnyű benne, az szolgálja a hatékonyság növelését. A prioritások megállapításában adjon mérlegelési szempontokat a modell, az ergonomikus és szinergikus szempontok érvényesítésére nyíljon lehetőség a modell alkalmazásával. Ez többek között a modell alkalmazhatóságát, az elérhető szempontok szerint való alkalmazkodás alapján további rugalmasságot kíván meg a modelltől. Ez a tulajdonság biztosítja, hogy a munkafolyamat és a munkatevékenység folyamatos támogatója lehessen. – F33: Komprehenzív és logisztikai követelmények megfogalmazására alkalmas modellt kell létrehozni a mindennapi életfeladatok ellátásához. Sokféle szempont figyelembe vételével és ésszerű lebonyolítás révén érjük el céljainkat a legoptimálisabban.

K34. A modell egyes elemei kölcsönös kapcsolatban állnak egymással, de működésük nem egy mátrix-táblázattal képezhető le. Minden elem kölcsönösségét lehetővé tevő, és minden további elemre kiterjedő a kapcsolatrendszer. – F34: Olyan modellt kell alkotnunk, mely a hatásláncok elemzését, objektív, tartalmi és időbeli vizsgálatát lehetővé teszi.

K35. Követelmény, hogy a modell legyen hasznosítható az adatkezelés folyamatában. - Az adatállomány atomikus (A:fel nem bontott legkisebbekből álló), tömör (C:consistency), elkülönített (I:isolation) és tartós (D:durability) kell hogy legyen. A hasznosított modell

60

optimalizálási

eszköz

is

legyen

az

esetkezelésben

hasznosítható

adatbázisok

felhasználásában.

K36. Az attitűdbeli sajátosságok figyelembe vételére adjon módot a modell.

Az emberi

hatásgyakorlásnak, a tranzaktív hatásgyakorlásnak külön szótára van. Az izoláció megjelölést a komputertudományra vezetjük vissza. Navigálunk, keresünk az adatok halmazában. Az elkülönítés (izoláció) az a tulajdonság, mely azt határozza meg, hogy egy operáció hogyan és mikor (mód és idő) válik más operációk számára láthatóvá. Ez az adatrendszer négy tulajdonsága (ACID) közül az egyik (I). – Az elkülönítés az egyes elemek sorbarendezhetőségét, ismételhetőségét, elkötelezettségét feltételezi. – Az egyes tranzakciók lehetnek megosztottak is, amikor több további egység irányába jut tovább a folyamat. Mindez a kölcsönhatások nyomán kialakuló bifurkációs – nem állapotváltozást jelölő értelemben integratív utak megismerését, a befolyásolás humán szférában való érvényesülését új kutatások témájává emeli. – F36: A modell a rejtett folyamatok hatáshelyeinek megjelölésére is adjon lehetőséget.

K37. Professzionális és populáris kommunikációra alkalmas legyen a modell. A modell programban való alkalmazásának formája a felhasználók által hasznosítható kell hogy legyen. A modell hasznosításához rendelt program egyik változata legyen szakmailag igényes, kompetens személy szakmai hozzáértését világosan megjelölő, a modell hasznosításához szükséges idő legyen minimalizált és optimalizált felhasználáshoz igazított. A modellhasznosításhoz rendelt program másik változata legyen populáris, járuljon hozzá a hatékonyság és hasznosítás optimalizálásához. Jó ha könnyen érthető valamely praxis minősített művelője vagy általában az irodák számára. - F37 A modell gyakorlati döntések meghozatalában adjon segítséget a mindennapi tevékenység végzéséhez. [linetime 2008]

K38. A modell legyen az esetmenedzselés eszköze. A modell által segített területek, eljárások széles tárgykörben helyezkedhetnek el. a) A ’case management’ ismeretet hasznosít, belátásra vezet, leválaszt (kimetsz). [CMSA 2008]. Ez magában foglalja a kockázatkezelés lehetőségét is. Egyes területeken, pl. az egészségügyben nagy jelentőségű az esetmenedzsment b) Például a pszichoszociális folyamatok közül néhány álljon itt: 1. várható vagy bekövetkezett gyermek vagy felnőtt abúzus kialakulása, 2. a bűncselekmény áldozatává válás, 3. hajléktalanság bekövetkezése, 4. a szociális, pénzügyi, biztosítási háttér elégtelenné válása, 61

5. magas kockázatú viselkedés kialakulása, 6. drogkereső magatartás kialakulása, 7. nyelvi, kulturális lehetőségek kifejlődése és gátak létrejötte, 8. otthoni környezet, biztonsági vonatkozások

megváltozása,

9.

a

mentális

egészségi

állapot

megváltozása,

10.

öngyilkossághoz vezető folyamatok kialakulása, 11. kockázat menedzselés, vitatható helyzetek kialakulása, 12. a korábbi éltető környezetbe való visszatérés ellehetetlenülése, 13. a korábbi felelős gondozóhoz való visszatérés lehetetlensége. - Az eseményláncolatok mellett a kondíciók változását is követni kell egy teljesebb és hitelesebb következtetés érdekében. Az egymástól jól elválasztható részeket meg kell jelenítenünk, egyértelműen le kell írni. c) A megfelelő modell a folyamatos minőség-ellenőrzés eszköze is (CQI = Continous Quality Improvement), mely a nyilvántartásba vett esetek központi összegyűjtését megalapozza (CCMA = Center for Case Management Accountability), típusok definiálásához és általánosítások értékeléséhez hozzájárul, a hirdetéseket, kereslet/kínálat kutatásokat szolgálja, valamint minden kiegészítő és alternatív eljárást értelmezhetőbbé tesz (pl. az egészségügyben: CAM = Complementary and Alternative Medicine). d) Konkrét eset feldolgozásakor, például ólommérgezés esetén megtervezhető a pontos eljárás attól függően, hogy milyen állapotban veszi kezdetét a beavatkozás. e) Ellátás, koordináció, képzés-nevelés, monitorozás, újra értékelés, tervezés, a gondozás könnyítése, hasznosítás, forrás-management, klinikai aktivitás esetében. f) Eltérő praxisterületek adatállománya közötti kapcsolat létrehozására legyen alkalmas a modell. – F38: A modellt minden eset kezelésében felhasználhatóvá kell tenni. K39. Gyakorlatban fontos területeket új összefüggések szerint tegyen elemezhetővé a modell. A pénzvilág a tranzakciók-szintjének modellezését a rendszerek fejlesztésére és hatékony használatára szükségszerű eszközének tartja. A munkaterhelés menedzsment az ’információs technológiákkal’ (IT) sok helyen közvetlen kapcsolatban van, de közvetett kapcsolat minden esetben kimutatható. A vizualizáció kiterjesztésével az információs technológiák által generált eljárásmódok könnyíthetők. - F39: Az információs technológiák a vizualizációban növekvő mértékben kerüljenek alkalmazásra az összefüggések jobb megértése érdekében.

3.1.1.14.A modell összegező szerepe szempontjából: K40-K41

K40. Figyelembe vesszük az egyes eseményszinteken ható faktorokat. – Minthogy ötletszerűség, részek kiragadás, esetlegesség révén még nem tekinthetjük át kellőképpen a 62

tényállást, de a valóság egészében valamely szempont szerint gondolkozhatunk, feltehetjük a kérdést, hogy mi okozza, mi teszi lehetővé, mi nem akadályozza pl. a tehetség kialakulását. A kérdésekre adott elfogadható válaszok egész sora épülhet ki több-kevesebb támpontra építve érvelésünket. A rendszer egészében való gondolkozás általában lassan szerez magának érvényt, de kitartó munkával időtálló eredményhez juthatunk. Ha például arra a kérdésre keressük a választ, hogy ’mi a tehetség?’ a vizsgálati eredmények alapján ugyan megalkothatjuk a ’4x2-es sorsfaktoros talentummodellt’, mely prioritásként értelmezi az iskola, a család, a kortárscsoport és a társadalom hatásait, [Czeizel 2004] ám a tehetségről a genetikán túl további szempontok bekapcsolásával,tagoltabb és szélesebb hatástartományban lehet modellt alkotnunk. – F40: A modellnek minél több vizsgálati eredmény integrálására alkalmasnak kell lenni. Minél több szempontnak megfelelő legyen a hatásgyakorlás struktúrájának modellje.

K41. A modellnek minden olyan integráló szint leképzésére alkalmasnak kell lenni, amelyik valamely hatáslánc kapcsán adatszerűen megjeleníthető. A szintek egymással való kapcsolatát az összetettség és az integráltság figyelembe vétele nélkül nem lehet elemezni, ezért a vizsgált hatáslánc mentén a közvetlen hatások mellett a szintek közvetett hatásait is tudatosítani kell. A hatáslánc, mint a hatás útja eltérő szintek közötti, eltérő irányú hatásokat is tárgyalhatóvá tesz. Nem azonos törvényszerűségek érvényesülnek a hatáslánc egymást követő szakaszain. A szintek funkciókkal való ellátása csak valamely normatípusban, valamely érdek, valamely munkafolyamat kapcsán szűkíthető le. A magatartás, a működés, a tevékenység, az új elsajátítása elsősorban nem adminisztratív hatáskör folyománya. - F41: Mind az adminisztráció, mind az operatív, reálfolyamatok megvalósítói számára közös munkájukat elősegítő modellt kell létrehozni.

3.1.1.15.A modell alkalmazásának kritériumai a fejlesztés szempontjából: K42-K45

K42. Mert különböző szemlélőként ugyanabból a nézőpontból az eseményeket sohasem tudjuk egyformán, eltérésmentesen megragadnia, az esetlegesség vizsgálataink kezdőpontjától jelen van munkánkban. – Bármely eseménysor minden eleme ki van téve a vizsgálati eltéréseknek és hibáknak. Ezért a modell adatai folyamatosan fejlesztendők annak megfelelően is, ahogyan a vizsgálatok a hibák kiküszöbölésére eljutnak. – F42: A modell folyamatos tökéletesítésre alkalmas kell hogy legyen. – A hatásláncok megfigyelésére, tapasztalataink hasznosítására, 63

terveink kivitelezésére a modell a fejlesztési eredményeket összegezze, eltérő területek közötti eredmények átadását folyamatosan segítse.

K43. A teljes valóságot a létező maximumnak tekintjük a leképezhetőség szempontjából. A modell fejleszthetősége azt jelenti, hogy a ’befogható’ valóságot, a tulajdonságai szerint jellemzett valóságot egyre teljesebb mértékben ismerjük meg, egyre több jellemző szerint írjuk le. Végül is azt tekintjük a fejlesztés legésszerűbb fokának, amelyik a legkiválóbb mértékben segíti elő a felelős autonom személy fejlődését, legmegfelelőbb magatartását. Tehát a VANhasznosított-tól eljuthatunk a KELLoptimális-hoz. A modell a lehetséges modelltípusok közül az kell hogy legyen, amelyik az igazgatásbeli hatékonyságot optimális mértékben növeli. – F43: El kell készíteni a neveléstudományon belül az optimális jelző pontos leírását.

64

1. VANmaximális A teljes valóságot csak részben ismerjük. ’Tört képek’ vannak bennünk a valóságról. ’Homályosan látunk’. Csak a felszínt, a jelenséget látjuk, a tartalmakat, a lényeget nem tudjuk megfejteni. Nem mindent látunk, továbbá a láthatót is csak részben ismerjük meg. Sok fogyatkozás után alkotunk képet a valóság egészéről.

2. VANhasznosított Be kell érnünk azzal, aminek jellemzésére képesek vagyunk. Mennyiségi és minőségi vonatkozásokból nyerhetünk adatokat.

3.LEHETSÉGESmaximális

Tehát a lehető legtöbb valójában maga a teljes valóság, de a modell szempontjából a teljes valóságra való irányultsággal kell beérnünk. Amennyiben a modell a teljes valóság irányában tovább már nem fejleszthető, elérte a megfeleltetés határát. A legnagyobb egyről a legkisebb egyre vonatkozó ismereteink alapján készítünk modellt. Hogy mi az egy, a rendszermodellek sarkallatos mondanivalóját képezi. A lehatárolás lehető legtermészetesebb módját kell választanunk, a lehető legkevesebb mesterkéltség révén és torzító előfeltételezés nélkül.

4. KEZDETIhasznosított Amit a modellalkotásban elérhetünk erőfeszítéseink révén, amit kellőképpen meg tudunk alapozni,

azt

lehet

ésszerűen

hasznosítani.

Hiányainkat,

előfeltételezéseinket

és

korlátozásainkat minden lépésnél tudatosítanunk kell, mert a modell használata során kapott eredmények értékelésében a kezdeti állapot feltételezéseinek felülvizsgálatára vissza kell térni.

65

5. VÉGSŐoptimális A célnak leginkább megfelelő mértékben kell adatokat gyűjteni, kezelni. A modell hatásgyakorlásban betöltött szerepe a perfekcionizmus követelményétől távol áll abban a vonatkozásban, hogy rejtett dimenziókra, minőségi jellemzők számszerűsítésére nem tér ki, hiszen az előfordulási valószínűséget csak részben képes kezelni. Más hiányosságokat nem említve ennyi is elég ahhoz, hogy csak az elérhető eredményre törekedjünk. Mint minden eszköz használata, a TSTS értelmezése is időhöz kötött. A ’jelen’ pillanat néhány másodperc csupán. Ezért csak a felkészült ember képes hatékonyan cselekedni. - F43: A modell alapján tevékenységünk fejlesztése folyamatos feladatunk.

K44. A modell fejlesztésében megjelölhető az elméletbeli kezdeti és a gyakorlati végső forma. Tulajdonságok hozzárendelése a valóságos és a róla alkotott elméleti rendszerhez:

66

Az 1. és a 2.lépés előfeltételezés, ezért megmagyarázandó a ’tulajdonságok(a valóság egésze) és a jellemzők(mesterséges, leíró eszköz)’ közötti különbségtétel.1.lépés: A valóságos rendszer tulajdonságainak összesége: VANmax 2.lépés: A valóságos rendszerre vonatkozó hasznosított jelenlegi jellemzők összesége: VANhasznosított Feltételezzük,

hogy

a

helyesnek

tartott

elmélet

szerint

megnevezhetők

azok

a

rendszerjellemzők, amelyek használata az eredményes esetkezeléshez és a fejlesztéshez szükséges. A jellemzők hasznosítása folyamatosan bővíthető. 3.lépés: A valóságnak megfeleltetett elméleti rendszer jellemzőinek maximálisan hasznosítható összesége: LEHETSÉGESmaximális 4.lépés: A valóságnak megfeleltetett elméleti rendszer jellemzőinek hasznosított összesége: KEZDETIhasznosított A fejlesztés kezdőpontja. 5.lépés: A valóságnak megfeleltetett elméleti rendszer jellemzőinek fejlesztett, optimális mértékben hasznosított összesége: VÉGSŐoptimális A fejlesztés végpontja.

Az esetkezelés során szerzett tapasztalatok, értékelési eredmények szerint a [tulajdonság és a jellemzők] feltételezés igazsága felülvizsgálandók, értelmezendők és értékelendők. - F44: Mind az elméletet, mind a gyakorlatot szem előtt kell tartanunk, ha a modellt hasznosítani akarjuk. Az elmélet és a gyakorlat folyamatos felülvizsgálatára van szükség. Tudatosítani kell, hogy az előfeltételezések felülvizsgálata a gyakorlati eredmények értelmezésében a további hibák csökkentését szolgálja.

K45. Eredmény, érték, képesség szolgálatában álljon a modell. Más praxisból (pl. gazdaság, pénzügy) a működtetés optimális elosztásának elvei karakterisztikusan mások, mint a személyes vezetés praxisában. - A pénz-haszon, mint az elosztás szabályozója van jelen a közgondolkodásban. A profit értelmezése azonban még a nyereség elérésére törekedő számára is kötelezővé teszi annak mérlegelését, hogy lemondjon-e a ma elérhető profitról egy holnap elérhető nagyobb profitért. A profitorientál szervezetek helyzetének és feladatának megbecsülése fontos, társadalmi igényt elégít ki. Az optimális elosztás kritériuma a pénz mellett más is lehet. - A befektetett energiából a lehető legtöbb eredményt kell kihoznunk. Ám annak megállapítása, hogy az eredmény melyik eredményskálán jelölhető meg, további 67

területek fontosságát nyomatékosítja. Ezek között az érték és a képesség megítélése kulcsfontosságú. Az elérendő elérési útja azonban különböző szinteken és azok közötti eseményekben testesül meg, hatáspontok, láncolatok, síkok, térstrutúrák jelennek meg előtünk a teljes rendszerben. Az eredmény elérését szolgáló együttműködés összetett folyamatok eredménye. Egy konkrét helyzet értékelése és a lehetőségek megítélése csupán elemzés, becslések, sejtések, belátás révén lehetséges. Egy ’bármilyen szervezet’ eredményének számszerű értékelését a ’financiális értékelési és az érintettek elégedettségének megmérése’ révén kielégítően elvégezhetjük. – Az eredmény elérésére törekvő szemlélet ugyan a ’financiális és elégedettség’ skálán tájékoztató következtetésekre ad alapot, nem szól arról, hogy adott állapot megváltoztatása az emberi magatartás megváltoztatása révén milyen eredményt hozhat. A szervezetek hatásosságát és hatékonyságát a felidézett módon megítélő észjárás a vezetéstudományi gondolkodásmód számára nem kielégítő. Az eredményességmutató valósághoz közelebb vivő összetevőire azok az elemzők is gondolnak természetesen, akik a szervezetek eredményességét mérik. Környezeti jellemzőkről, szabad tényezőkről, kapacitásjellemzőkről, szervezetjellemzőkről is beszélnek. Ezek tartalmazzák a számunkra legfontosabb tényezőket. Ezek közé sorolható: a) a környezeti tényezők között a verseny, a vevő, a szállító, a társadalom, a politikai erő, b) a szabad tényezők között a módosíthatóság, a tervezési feladatváltozás, a szükséges változtatás, c) a kapacitásjellemzők között a fizikai és személyes állománybeli kapacitás, a termelésváltoztatás, az alkalmazkodóképesség, az igények változása, d) a szervezetjellemzők között a célnak való megfelelés, az alkalmasság, a szervezeti forma, a vezetés rátermettsége, a szervezet szellemisége, ’kultúrája’. Amennyiben a pénz-haszon szerinti működés modelljét mérhető modellé fejlesztettük, arra is mód nyílik, hogy a szervezet hatásosságát az idő múlásával növeljük. – Amennyiben elfogadjuk, hogy magatartást is figyelembe vevő megfelelő működési modell mérhető modellé fejleszthető, analóg módon kijelenthetjük, hogy a működés hatásossága célhoz illeszkedően fejleszthetővé, hatékonysága növelhetővé válik. – F45: Az emberi élet szolgálatában a tárgyak alárendelt szerepet töltenek be.

3.1.2.Tranzakciók és normatív rendszer A közigazgatás valamely tevékenysége (pl. feladatköre) területén a jog szerint létrehozott keretek között normatív módon meghatározza a tevékenységre vonatkozó környezetet, a 68

tevékenység korlátait, a tevékenység határait pl. kormányrendeletekkel. A termék pénzben kifejezett csereértékét, engedélyek kiadását vagy büntetések kiszabását tranzakciók révén szabályozza a közigazgatás. Az a feladatát betöltő szabályozás, mely a folyamatok egyértelmű kezelését hivatott szolgálni. A normatív szabályozás változása az érintettekkel való kommunikációt feltételezi, kölcsönösségre ad lehetőséget, illetve az adatokra támaszkodik, tehát annál pontosabb, minél naprakészebb adatbázisra épül. Az on-line működés egyelőre az e-adminisztrációk, az e-közigazgatás stb. távolabbi időszakában valósul meg ezen a területen hasznosítható formájában, jóllehet nem vagyunk a kezdeményezések híján.

3.1.3.Tranzakciók és koordináció A tranzakciók tudásra, egyénre, folyamatra, közösségi kapcsolatrendszerre vonatkoznak a koordináció szempontjából. Minthogy a koordináció egy folyamat, a személyre mint a folyamat szereplőjére, érintettjére, a viszonyrendszerekben pedig más területek ügyeire és személyeire terjed ki az eredmények kialakítása, pl. változás létrehozása tekintetében. A koordináció módszertana természetesen a koordináció eszközeivel és a koordináció megvalósításának formáival kapcsolódik. Az eszközként használható modell az egyes tranzakciókat tünteti fel az elemzéshez, tervezéshez megválasztott jellemezők szerint. Az így kialakuló eseménysor, annak szereplői és más területhez fűződő kapcsolata a hatásláncban érvényesülnek és adatszerűen követhetők.

3.1.4. Tranzakció és monitoring Központi, területi, helyi tagolódás már önmagában előre vetíti, hogy az egyes szinteken belüli és a szintek közötti kapcsolatok megállapíthatók adott állapotban a megválasztott jelzők, indikátorok mentén. Amennyiben az adatok monitorizálása azonos módon felépített adatállományra terjed ki, a tranzakciók értelme, megtarthatósága, módosítása, korrekciója, eredménye elemezhetővé válik. A tényleges állapot jelzése alapján minősíteni lehet az állapotot pl. a biztonság, a befolyásolhatóság szempontjából. A befolyásolhatóság megléte vagy hiánya különösen fontos szerepet játszik a rendvédelem, a szükségállapot, a megelőzés, a rendkívüli állapot, a háborús 69

helyzet esetében, pl. a katasztrófa kezelésében, a szakpolitikák alkalmazhatósága szempontjából. A felhasználható repertoár függ a rendszer hétköznapi értelemben vett kaotikus-stabil állapotától, a hirtelen bekövetkező váltásoktól, pl. a kisebbség-többség fordulópontjától, a krízispontoktól. A monitoring tehát az előre megjelölhető indikátoroktól eltérő jellemzőket is alkalmaz, sőt az események kezelhetősége szempontjából klasszifikál, mértéket vezet be, klasztereket képez. A standardizáció szempontjából a lehetőségek felmérésére is alkalmat ad. A monitoring funkciók a valóságos folyamattal kapcsolatosak, ám a rájuk vonatkozó szaktudományi alapok meglehetősen távoliak. Legalább annyira távoliak, mint amennyire a létező ember és a rá vonatkozó tudomány távol esik egymástól, vagy még inkább hasonlatos ahhoz, hogy a fizikai események a társadalmi eseményektől távol esnek, bár egyes jelenségek nagy hasonlatosságot sejtetnek. Kellő bizonyítékok nélkül tehát a természettudományi eszközök felhasználásával mindenféle társadalmi folyamatra vonatkozó modellezés csak korlátozott érvényű. Abból a hasonlatosságból, korlátozott érvényű megfeleltetésből indul ki a monitoring tevékenységre alapozott következtetés, hogy nagyobb a valószínűsége valaminek, mint másnak, és erre kellő mennyiségű és minőségű hivatkozási alapja van. Erre jó példának tűnik a kisebbség és a többség viszonyának, mennyiségi változásainak monitorozásakor feltárható adat, amelyik, átváltási mechanizmust, vagy a fizikai perkolációhoz hasonlítható folyamatokat vetít előre, fázisváltáshoz vezető átszűrődést sejtet.[Néda, 2008] A társadalmi katasztrófák bekövetkezésének előre jelzése aligha lehetséges, mint ahogyan a tűzhányók kitörésének előre jelzése sem lehetséges teljes biztonsággal. Annyi bizonyos, hogy a társadalom egészében a kapcsolatok a szerveződésekre, azok egymáshoz való viszonyára közvetlen módon hatnak, az időbeli hatásmechanizmusok eredményeként átformálják a népesség egészét. Ehhez a biológiai-kémiai-fizikai rendszerek vizsgálata számos megfontolásra méltó kiindulópontot ad, de azok társadalmi jelenségeknek való megfeleltetése nem lehetséges egyértelműen, a valóságos eseményeknek másféle modellek felelnek meg. Intuíciónk, belátásunk alapján az egyes személyek, csoportok, populációk sikerességét alkalmazkodási képességük szabja meg, amelynek változását tipizálható mechanizmusok szabják meg. Ezeket a mechanizmusokat az emberi személynél kevésbé bonyolult rendszerek vizsgálata révén akarjuk közelebbről megismerni.

70

az eredményes alkalmazkodás esélye Indikátorok saját területe SZELEKCIÓ stabilizáló (állandósító), direkcionális (eltoló), diszruptív(szétválasztó) kiválasztódás EGYFORMASÁG, /uniformitás, SZÉTVÁLÁS /szegregáció, SZABAD KOMBINÁLÓDÁS (nemzedékek létrejötte, öröklés)

MIGRÁCIÓPERKOLÁCIÓ (vándorlás népességcsoportok között átszűrődés klaszterek között)

ÁTVÁLTÁS (mutáló, gyors, rögzülő, meghatározó változás) pontszerű új képződmény DRIFT (sodródás) irányítatlan változások

Túlélés Szélsőségek Stabilitás Eliminálódás Eltolódás

Egyformaság Szegregáció Szabad társulás Egyenértékűség Fenetikai és Oksági indikátorok

Távolság (pl. korrelációs hossz) Beletartozás, identitás - rend (perkoláló klaszterhez tartozás valószínűsége), Méret (pl. átlagos klaszternagyság, Nagyságrend (pl.skálázás)

Időbeliség Azonosság, Másság

Valószínűség Véletlenszerűség Sodródás Szerencse

a tevékenységi repertoár nagysága

71

3.2. A felzárkózás szakpolitikája Csak a változások egész sora hozza meg a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását. Mindez csak megválasztott változók mentén lehetséges. A tranzakció önmagában egyszeri esemény, de csak a hatáslánc kialakulása hozhat kellő eredményt. Sok ember sok tranzakciója eredményezheti egy kisebbségi csoport, vagy egy hátrányos helyzetű csoport állapotának a megváltozását. A megváltozást kimutató indikátorok szakpolitikai indikátorok, tehát a praxisterületre vonatkoznak. A felzárkózás esetében több szakpolitika érintett. Valamennyi egybehangolt (koordinált) működtetését a felzárkózás szakpolitikája fogja egybe a felzárkózás eseményei kapcsán. Csak az a felzárkózás politika eredményezhet tartós eredményt, amelyik a felzárkóztatás állapotában a hátrányt újratermelő folyamatokat felszámolja és új megtartó folyamatoknak személyes garanciájával működik.

3.3. Metaelméleti alapok (metaszempont)

3.3.1. Az üzenetváltó hatásgyakorlás’ metafere A ’homo faber’ mellett a ’küzdő ember’, a ’hatásgyakorló ember’ egyaránt annak a kifejezése, hogy az ember alkot, nem adja fel, hatni akar. Nem az emberi nyugtalanság, hanem tehetetlenségen, a megadáson, a visszahúzódáson való felülkerekedés kifejezése. Az ember nem kilátástalanságra ítélt lény hanem a megváltoztatás képességével van felruházva. Közösségi természetéből fakadóan az ember kezdeményezései révén saját szándékát láttatja, de csak a másik kezdeményezésének befogadásával valósul meg az együttműködés. Minden ami végletesen egyoldalú, izolálódó, féktelen, kontroll nélküli a közösségben rontja az üzenetváltó szándékot. Az üzenetváltás mérték megtartásával vagy korlátok átlépésével, önkontrollal vagy megfontoltság nélkül is képes hatni, továbbá lehet mentálisan egészséges vagy nem, lehet öntevékeny vagy görcsösen félrehúzódó valaki, de akkor is hat. A hatásgyakorlás minősítése nélkül beszélünk arról, hogy bármilyen attitűdje is van valakinek, nem marad hatás nélkül semmilyen megnyilvánulása.

72

3.3.2.A ’szervező ember’ metafere Az emberi törekvés nem csak egyéni dimenziókban, hanem a közösségi dimenziókban is a dolgok, a kapcsolatok, az ügyek, tennivaló nagyobb egységbe fogását, csoportok kialakulását eredményezi. Ami egy embernek már lehetetlen, annak a közösség erejében bízva keresi a megoldását. Az emberi tevékenysége egyre több dologra terjed ki, egyre több szempont alapján igyekszik eredményre jutni.

3.3.3.A ’saját esélyeit befolyásoló ember’ metafere Nem a sors játékszere, hanem cselekvő lény, aki képes esélyeit felismerni és azokon változtatni. Az emberi nem ’létbeszólítottsága’, ’itt-léte’ nem a véletlenek műve, mely által az ember nem esélytelen létező a többi között, nem pusztulásra ítéltetett, nem a sors játékszere, hanem mert létezik, és létezése minden törékenysége ellenére is képessé teszi az ésszerű tevékenységre, mely által tapasztalati alapján és előrelátása szerint saját sorsát befolyásolhatja, ’pásztora’ lehet a létező dolgoknak, és képes létezése biztonságát növelni.

3.3.4.A ’viátor’ metafer A kultúrtörténet tanúsága szerint az a tény, hogy az ember ’úton’ van születésétől a haláláig, minden kultúrában megjelent. A taoizmus erről kapta a nevét. Az út, azaz via szóból képzett főnév a viator, azaz az úton lévő. A hazánkban kisebbségben élő roma lakosság tudatában meghatározó módon benne van az ’úton vagyunk’ gondolat. Ezt a történelmi múlt tanúsága szerint szószerinti értelemben is elmondja magáról a roma népesség, melynek éppen a roma szó a megfelelője, ami annyit jelent: vándorló. Életmódja a tartózkodási hely elhagyásával – ahogyan a saját énekük mondja – „csavargó” életmód. Kiváló, nem roma származású egyéniségek esetében is tapasztalható ez az életvitel, azaz a folyamatos helyváltoztatás, a mindig tovább nyugtalansága. Még ha nincs is így sok roma család esetében, a népcsoport így érez, életfelfogása ezt tükrözi. A metaferek sajátja, hogy nem sajátíthatók ki, de mint

73

alapgondolatok,

sokak

életét

tipikus

jellemzőkkel

látják

el,

és

egy

magatartás

azonosíthatóságának kritériumává.

4. A tranzakciók módszertani alkalmazásának rendező elve: a szocializációs folyamatok segítése

A szocializációs folyamat során szocializációs tartalmak megszerzésével válik az ember az emberi nem aktív formálójává.

Az ember a szocializáció során válik (1-3.) közösségbe beszámíthatóvá, (4-6.) a szocializáció előre haladásával vállal önként részt a közösség feladataiban, (7-9.) és készül fel arra, hogy a világ eseményeit saját kultúrája szerinti értelmezése és aszerint cselekedjen. - A kultúra értékei reprodukálódnak a szocializálódott személy által, aki alkalmassá válik arra, hogy kultúrája eredményeit továbbfejlessze, és arra, hogy a saját kultúrájában megszerzett ismeretek alapján más kultúrákkal kapcsolatot létesítsen, hogy a globális folyamatokban, azok alakításában felelősséget vállalva hatékonyan részt vegyen.

74

A koordinációt a szocializációs folyamat tartalmának egymásra épülése érdekében, a tényeknek megfelelően kell hogy végezze a közigazgatás. Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy a tények valamilyen szintű ismerete nem azonos a tények teljes ismeretével, és amennyiben a miénktől eltérő megismerés birtokában van valaki, ugyanúgy jogosnak tartja a beavatkozást a maga ismeretei szerint! Az eltérő tényismeret – evidenciákra épülő – eltérő beavatkozás kiindulópontja. Az értékre alapozott közös cél eltérő kultúra alapján állók együttműködését igényli. A szocializációs folyamat rámutat arra, hogy a magasabb szinten megjelenő szándékok csak akkor valósulhatnak meg, ha az a résztartalmak kialakulásának megfelel. Az integráció tehát azt feltételezi, hogy az integrálandó szocializációs tartalmak létrejöttek. Például a hagyomány átvételére az a személy képes, aki a közösség identitással rendelkező tagja, vagy hogy a csoportban való tevékenység csak a csoportba való befogadás után valósulhat meg, vagy hogy a romakultúra eredményeit csak az fejlesztheti, aki maga a romakultúrába belenövekedett. – A szocializációs folyamat alapján választ kapunk arra, hogy milyen módon használható fel a romák hagyománya, mesterségbeli sajátossága, képzőművészeti hajlama a társadalmi integráció, a felzárkózás, a hátrányok leküzdése szempontjából. A szocializációs tartalmak megszerzése elméleti alapjait tekintve jól elkülönített lépéseket tartalmaz. A szabályok, kötődések, autonómia, közösségi működés, a kompetencia területeit kell birtokba vennie annak, aki a szocializáció valamelyik tartalmát.(pl. 1-9) birtokba akarja venni. A szocializációs tartalmak hiánya pontosan megjelölhető bármely szinten, például itt egy személy, egy közösség, egy kultúra esetében:

75

A hiányok együtt hiányállapotként jelennek meg adott szinten. Eszerint a személyes szinten a személy még beszámíthatatlan a közösségbe, közösségi szinten képtelen szolidáris lenni, kulturális szinten nem tud ésszerű magyarázatot adni a világ eseményeire saját kultúrája szerint, amelybe ugyan beleszületett, de amelyet nem tud átvenni és ezért nem is tud továbbfejleszteni. A közigazgatás a szocializációs folyamatokban keletkező hiányok alapján a hiányok megszüntetésének elméleti sorrendjét találja meg. A hátrányok leküzdése érdekében tehát a közösség egészében az egyénektől a kulturális eseményekig kell biztosítani a felzárkózást. Mindez azonban a hátrányos helyzetűek saját kultúráján belül kell hogy megtörténjen előbb, azután lehet a kulturális identitások alapján az ország egész népességét érintő integrációra. Ez a magyarázata annak, hogy eltérő kultúrájú csoportok felzárkóztatása eltérő lépéseket követel. a multikulturalitás jegyében működő közigazgatás nem a kultúrák értékelője, nem dönt a kulturális értékek és a szocializáció jogosságáról, hanem a számára megjelölt társadalmi közös cél megvalósítója a dolga akár különböző kultúrájú csoportok irányításával is. Az identitás egyéni, közösségi, lokális, kulturális összetevői a saját népcsoportján belül az ügyintézőnek előnyöket biztosít, mely a bevont romák által megkönnyíti a romák felzárkóztatását és társadalmi integrációját, ami a társadalmi kohézió mértékét erősíti.

76

személy (II.szint)

ország (XVI.szint)

kultúra (XX.szint)

XXV

XXIV

XXIII

XXII

XXI

XX

XIX

XVIII

XVII

XVI

XV

XIV

XII

XII

XI

X

IX

VIII

VII

VI

V

IV

III

II

I

S

SXX V

SXXI V

SXXI II

SXXI I

SXXI SXX SXIX SXVI

7.

8.

9.

4.

5.

6.

1.

2.

3.

II

SXVI I

SXVI SXV SXIV SXIII SXII SXI SX SIX SVIII SVII SVI SV SIV SIII SII SI

Leggyakrabban a (II.) személy, (XVI.) az ország és a (XX.) kultúra szintjeit hozzuk egymással összefüggésbe, ami az 1,2,3, a 4.5.6 és a 7.8,9. pontok tartalmát jelenti. Látható, hogy a 25x25= 625 féle tartalom mind azonosítható és kifejthető. Az is látszik a táblázatból, hogy a 9. számmal megjelölt mezőnél jóval magasabb szinten is tárgyalandó a szocializáció folyamata. Amint az ország nagyobb integrált rendszer egy személynél, a kultúra egésze is nagyobb integrációt valósít meg, mint egy ország, sőt a glóbusz egésze a kultúrák sokaságának ad valamiféle integráltságot, pl. a hely, az egymás mellett élés szempontjából.

77

Ha már létezik a felzárkóztatásban részt vevő csoportban saját kultúra, akkor az nem szüntethető meg a felzárkóztatás során, különben elveszik a személyes identitás az érintettek esetében.

4.1.A tranzakciók tartalma, iránya, intenzitása Minden témához diszciplináris háttér tartozik, mely az ügy középpontba helyezése következményeként a megfelelő terület diszciplínáinak ismereteit jelenti. A diszciplináris hátteret annak figyelembe vételével értelmezzük, hogy a diszciplínák folyamatosan szerveződnek és szerveződésüknek korlátjai vannak. - Észleléseink, jelöléseink, értelmezéseink eredményeként ismereteket szerzünk. - Több diszciplína mindegyike a saját módszerével, szempontjai szerint törekedhet ugyanannak a valóságnak a megismerésére. - Az interdiszciplináris

tartalom

több

módszer

lehetőségét

foglalja

magában.

-

A

multidiszciplináris tartalom összegzés eredménye, anélkül, hogy az egyes diszciplínák tárgyát, szempontjait vagy módszereit elegyítené. A megismerés adott tárgyát (pl. a szociális helyzet, a munkavállalás, egészségi állapot, életmód, éhinség, háború, katasztrófák, korrupció, új ismeretlen tapasztalatok feldolgozása) diszciplínák és interdiszciplínák egymás mellé állításával több oldalról vizsgálhatjuk. A problémák megoldásának fontos lehetősége ez, melyben egymástól függetlennek kezelt tudásterületek kerülnek egymás mellé a valóság jobb megismerésére, mely miatt multidiszciplináris eszközöket alkalmazunk. - Transzdiszciplináris tartalomhoz sorolható az életvezetés, benne életminőség, az élet értelmének keresése, a filozófia, a transzcendentális kapcsolatok, a nooszféra eseményeinek teljes körű értelmezése. Elsődleges célunk saját helyünk értékeink és kötődéseink megismerése, az információkorlátok megfogalmazása, illetve a korlátokon való értelmes átjutás feltárása. A praxisrendszerek egymásra hatásának következményei vannak, ami azt jelenti hogy a praxishoz tartozó tudás hasznosításakor más fajta praxishoz tartozó tudás birtokosaival kell együttműködni. Javunkra, nem ellenünkre kell megtanulni a praxistevékenységek közös célra irányítását. A szocializáció folyamatának identitást létrehozó szakasza önmagában is összetett. Sokféle kezdet, forrás, adottság fér meg benne egységben. A személyiség sok-arcúsága történelmi, genetikai, időhöz-térhez kötött adottságok eredménye. A szerepek vállalása a közösségi élet része, amelyik a viszonylatok mentén, az identitáskülönbségekre is hivatkozva 78

diszharmonikus állapotot is eredményezhet. Az ilyen eltérések már indulatok, stratégiák kezdőpontjai, amelytől kezdődően új trendek, ’áramlatok’, érdektörekvések alakulnak ki. A szerepvállaló a viszonylatok szerint valamely folyamattal azonosítja saját törekvését, esélyei szerint viselkedik. Erre már politikai megfontolások szerveződnek. Így beszélhetünk a kisebbségi politikáról, a társadalmi nemek szerinti intézkedések megváltozásáról, stb. – Minden ’középpontba helyezett’ esemény kapcsolatban van a szocializációt befolyásoló elvekkel és eljárásokkal, pl. tankönyv létrehozása, a hozzáértés növelése, képesség fejlesztése, iskolai események megszervezése, a főhivatású pedagógus tevékenysége, szülők feladatai, szociális juttatások mikéntje. A tranzakciók sokféle cél elérését szolgálják a hatásláncban. A közigazgatás céljai annyira összefogó jellegűek, hogy lehetővé teszik a befogadható sokféle kisebb célokat. A kisebb célok nem mondhatnak ellent a fő célnak, de azt csak közvetett formában szolgálják. A sokféle irányban való törekvést a közös cél képes rendezni. A közös cél a legtágabbi értelmezés szerint a szocializáció révén megszerezhető teljes tartalom elsajátítása, amely az életminőség fejlesztésének humán feltétele.

A közös cél akkor képes egyesíteni a hatásokat, ha azt a közösség tagjai a magukévá teszik. Ezért azon megvallott érték mentén lehet a célokat megjelölni, amelyek a közös érdek részévé válhatnak. Az érdekek sokfélesége azt eredményezi, hogy a kitűzött célok nagyon általánosak lesznek. A közigazgatás számára az adja meg a kényszer alkalmazásának elegendő okát, hogy az érdek közös érdek, aminek fölismerése lehetséges mindenki számára, és annak elfogadása kötelező érvényű minden egyed számára.

79

A közigazgatási tranzakció tartalma a közös célban megjelölt céltartalom. Az Alaptörvényben megvallott érték közös érdekek mentén közös célok megjelöléséhez ad alapot. A cél megvalósítója a társadalom egészében a közigazgatás, mely szorosan kapcsolódik a jogalkotással és a jogszolgáltatással, a bíráskodással. Az üzenetváltó kapcsolatban állók különböző kiterjedésű hatásszférák tagjai. A hatásgyakorlók egymástól való távolsága esetenként változik. Azonos szinten belül a hálózatosan kapcsolódó személyek az elérhetőség szempontjából közeliek vagy távoliak, könnyen elérhetők vagy nehezen elérhetők. Különböző szintek esetében a szomszédos vagy távolabbi szint megjelölés használható, vagy az integráltság mibenléte nevezhető meg. Bronfenbrenner a hatásszféra bővülését az ’egy személy’ megjelölt vonatkoztatási ponttól kezdve egyre nagyobb sugarú körrel határozta meg. Kiindulópontunk ebben az esetben bármely szint bármely eseménye, személye lehet. A humánökológia egy személy hatásgyakorlását „koncentrikus körök” megrajzolásával érzékelteti. A személy körül kialakult legkisebb sugarú körben az összetartozók egymáshoz kötöttségét, a hozzákötöttséget (bonding), a mezoszférában a másokon, mint hídon keresztüli (bridging) kapcsolatát, a legtávolabbi

eseményekkel,

valamilyen

vonatkozásban

csatol

(linking)

kapcsolatát

különbözteti meg. [Messing, Molnár, 2011] A hatásgyakorlás a ható személyből indul ki és valameddig terjed. Ez a hatásgyakorlás kiterjedtségére érvényes korlátozottság az alapja annak, hogy beszélnünk kell az exoszféráról, amely a kifejtett hatás végső határa, illetve az ezt meghaladó teljes hatástérről, a makroszféráról. A kapcsolatrendszerek hálózatként való felfogása a kapcsolatokra az összekapcsoltság tipizált kategóriái szerint vonatkozik. A kapcsolatrendszerek hatásszférákként való felfogása a változások tartalmát nem határozza meg eleve, az elemek kapcsoltságának erősségét nem kategorizálja, csak megjelöli a tranzakciók területeit. – A kapcsolatok ereje a hatásláncok aktualizálásának kiterjedtségét befolyásolja. A hatásszféra tehát bármely szinten megjelölt identitás mentén megállapítható, ezért a szintekre vonatkozó elmélet , mint az egy személyt személyes identitása mentén értelmező humánökológiai elmélet kiegészítendő az integrációs szintek elméletével. Ezáltal bármely szint bármely eseményének kapcsolatrendszeréről beszélhetünk. Meg kell jegyeznünk, hogy minden kapcsolat tranzaktív, tehát minden kapcsolatban – nem csupán a hozzákötöttséget megtestesítő (bonding) kapcsolatban kell meglenni pl. a bizalomnak, a kölcsönösségnek és a szolidaritásnak. A viselkedést/magatartást, a hatásgyakorlás mechanizmusát, vagy a szocializációs tartalmat minden komponense mentén kell megítélni. Csupán a jellemzők egyegy csoportját lehet kiválogatni prioritások alapján indikátorok kialakítására. 80

A kapcsolatok erőssége a kapcsolat kiterjedtségét, tartósságát tekinti a klasszifikáció alapjának. Lehet erős: teljes/mindig; közepes: részleges/rövid időszakra; gyenge: valamire irányuló/alkalomszerű csatlakozás. A kapcsolódás ténye és a kapcsolat erőssége a tranzaktív struktúrából kitűnik.

4.2. A tranzakciók jelölése

Egyirányú tranzaktív hatásgyakorlás A-ból B-be A

B

Egyirányú tranzaktív hatásgyakorlás B-ből A-ba A

B

Üzenetváltó (kölcsönös) tranzaktív hatásgyakorlás A és B között A

B

A tranzakcióra képes elemek kapcsolódnak egymással, pl. a következő formában

81

Utak a közvetlen kapcsolatban lévő pontok között: Két elemű hatásrendszer útjai=2

A

A

0

B

B

B

A A

Három elemű hatásrendszer útjai = 6

A

A

0

A

B

A

C

C

A

A

A

0

0

B

B

Négy elemű hatásrendszer útjai = 12

B

C

B 0

C

A

B

C

C

A

C

B

D

D

A

D

B

0

C 0

C

A

A

B

B

B

A

C

B

B

Öt elemű hatásrendszer útjai = 20

A

0

A

C

A

D

B

C

B

D

C

D

0 D

B

A

D

C

C

B 0

D

C

A

D

A

E

B

C

B

D

B

E

C

D

C

E

D

E

B

A

C

C

A

C

B

D

D

A

D

B

D

C

E

E

A

E

B

E

C

A

E

A

B

Hat elemű

0

0

B

0 E

C

D

0

D

E

F

hatásrendszer útjai = 30 A

0

A

B

B

A

C

C

A

B 0

C

B

A

C

A

D

A

E

A

F

B

C

B

D

B

E

B

F

C

D

C

E

C

F

0

82

D

D

A

D

B

D

C

0

D

E

E

A

E

B

E

C

E

D

F

F

A

F

B

F

C

F

D

E 0

F

E

D

F

E

F 0

Utak a közvetlen kapcsolatban lévő két pont között a hatásirányt is figyelembe véve

A hatásrendszerben hat szempont szerint követve a folyamatokat, már 30 különböző tartalmú hatásgyakorlás lehetőségét kellene számításba venni. Ez fölöslegesen sok, a hatékonyság rovására menne. - Olyan mértékben kell a tényezők közül a legfontosabbakat figyelemmel kísérni, ami még nem teszi túl bonyolulttá a folyamatok követését, és amihez más diagramok is hasznosíthatók. Bármely két pozicionált pont közvetlen (direkt) kapcsolódása megvalósulhat azonos integrálódási szinten belül vagy szomszédos szintek azonos pozíciójú pontjai között.

83

Szinten belüli direkt kapcsolódás

Szinten belüli és szintek közötti direkt kapcsolódás

Közvetett (indirekt) kapcsolat bármely szinten belül vagy szintek között megvalósulhat más pontokon keresztül 1’ 1 A A

C

1

2 3

2 3

2’

4

4

B 4’

D Szinten belüli közvetett kapcsolódás pl. 1-4 pozíciók között a 2.pozíción át A és B pont között

Másik szinten áthaladó közvetett kapcsolódás pl. 1’- 4’ között az 1’-1-2-2’-4’ pozíciókon át Cés D pont között

84

4.3.A tranzaktív hatás jellemzése - jelölt tulajdonságok változása, állapotváltozás -, a jellemzők súlyozása

4.3.1. Hatáskapcsolatok megjelenítése a modellben A hatáskapcsolatok a működés valamilyen területére vonatkoznak, amelyből mintaként a felzárkózás-politikát ragadom ki. A hátrányok leküzdése és a felzárkóztatás személyes kapcsolatokat is feltételez. Én-Te –kapcsolat formái: előtérben a segítő személy és a segített személy: igények, értékelés, elfogadás, bátorítás, személyes tulajdonságok (5Big).. – Kifejtés nélkül soroljuk fel a következő formákat: Te-Én kapcsolat formái, Te-Ő – kapcsolat formái, Mi-Te kapcsolat formái - előtérben a segítő közösség és a segített személy -, Ti-Te kapcsolat, Ök-Te kapcsolat formái. - Az életkornak, a generációs kapcsolatnak, a társasági viszonylatoknak megfelelően beszélhetünk azonos vagy eltérő korcsoportba tartozók kapcsolatairól, pl. gyermek-felnőtt, gyermek-szülő, gyermek-kortárs interakciókról. A felzárkóztatás formái tevékenységi formák. A beavatkozás alkalmazandó formái annak a fejlődési folyamatnak a függvényei, amelyben a személy van. Eltérő formák javasolhatók a tárgyi környezetéhez erősen kötődő személy számára, a tekintélyekre figyelő személy, a közösségi élettér csoportnyomása alatt cselekvő személy számára, vagy a saját életét értelmesen fejlesztő autonóm személy számára. [Bábosik, Mezei 1994.] Minden szintnek megvannak a maga beavatkozási formái. Ezeket leginkább leírások, jogi formulák tartalmazzák. Tankönyvi, diszciplináris leírások is bőven találhatók a szakirodalomban. Pl. a családgondozás [Teleki 2005, 104.o.] lehet rendezvény, családlátogatás, telefonszolgálat. Sport, egyéni és csapatjáték, szellemi vagy küzdősport, stb. - Játék általános és speciális változatban, szórakoztató vagy fejlesztő változatban, stb., - Vita, előadás, tapasztalatszerző gyakorlati foglalkozás, felvilágosítás, mintára hivatkozás, stb színesíti életünket. A felzárkóztatás során hasznosítható anyagokat hozzáférhetővé kell tenni. A fejlesztés érdekében adatbázisok, gyakorlatra vonatkozó részletes információk, esettanulmányok, filmek, jelentések és javaslatok, linkek, projektjelentések, megjegyzendő tanulságok adatai ma már különböző

portálokon

hozzáférhetőek.

Ezek

akár speciális

területre is

vonatkozhatnak. Ilyen például a nemzetközi együttműködésben is számontartott, a természettudományos nevelés fejlesztése terén használatos portál (pl. Growing Interest in the 85

Development of Teaching Science = GRID, 2008). Az egyes portálok adatbázisa változatos típusú adatokat tartalmaz, több nyelven hozzáférhető változatban olvasható, kapcsolatteremtő lehetőség a szakemberek között. Ez a hozzáférés segíti a fejlesztést, ami értelmezésünkben a hatásgyakorlás konkrét formája. Ez a speciális példa csupán a szintek és a témák összekapcsolását hivatott bemutatni.– Olyan közérthető, bekapcsolódási pontokat megadó portálokra van szükség, amelyek a tájékozódó számára további, számára fontos területeket jelölnek meg. A változást eredményként - a személyes változás egyik eseményeként - értelmezzük, melynek időhatárok közötti megvalósítása olyan faktorok (személy, folyamat, kontextus) [Bronfenbrenner-Ceci, 1994] konkrét értékeitől függ, melyet sok vonatkozásban már jól ismerünk. A ráhatás nem lehet egy tájékozatlan ember felelősséggel felruházott próbálkozása. A tudatos hatásgyakorlás az ésszerűen megjelölhető közvetlen cél szerint valósítható meg, de csak az érdekelt személy szabad döntéseinek életre hívásával, együttműködésével. A hatástér eszerint olyan szituációkkal van tele, mely az elemzés számára számtalan kiindulópontot és számtalan szempontot kínál. Minthogy ezekből a számunkra fontos elemeket kell kiemelni az elemzéshez, célszerűen döntenünk kell arról, hogy mely szempontok alapján elemezzük a változtatás folyamatát. Fontos, hogy kinek az ügyéről van szó, ki a felelős, ki ért hozzá, hova tartozónak vallja megát az, akinek az ügyéről szó van. Ezek ismeretében megjelenik a történéssel kapcsolt múlt (pl. nemzedékek, személyes fejlődés korábbi történései, felelősség létrejötte), jelen (pl. érvényes, működő hatásgyakorlók) és a célul kitűzött (pl. vezetési cél) jövő. Az idődimenzió a történések láncolatát, időbeli egymásutániságát foglalja magában, illetve azt az oksági viszonylatot is, amely szerint az okok és következmények válnak elemezhetővé. Eszerint a rendszer alkalmassá válik a folyamatok időbeli lefolyásának, az események valószínűségének bemutatására, statisztikai számítások

elvégzésére,

továbbá

megalapozzák

a

tapasztalatokra

épülő

előrelátó

tevékenységet. A rendszer a diagnosztizáló, preventív, és beavatkozó helyeket, valamint a velük közvetlen kapcsolatban álló következmények megjelenésének helyét világosan láttatja; az időben, a valami előtt/valamiért (proaktivitás), az egyidőben (aktivitás), valami után (posztaktivitás) eseményeket értékelhetővé teszi zavaró értékelési szempontok nélkül. Az oksági viszonyok mentén történő beavatkozás egyik, számunkra legfontosabb szempontja a preventív szempont, mely az okok láncolatában kifejtett hatás alapján nyeri el minősíthetőségét. El kell tehát különíteni logikai tartalom alapján is egymástól a folyamatra irányuló létrehozás, a működtetés, a korrekció és a helyreállítás vagy megszüntetés vonatkozásában 86

értelmezett eseményeket. Mindegyik esetében van adott esemény előtti, vele egy időben történő, vagy követő esemény. A szűrés a mondottak alapján nem preventív esemény, hanem egy feltáró, diagnosztizáló folyamat, valamely betegség előfordulására, meglétének megállapítására alkalmazott eljárás. Lehet, hogy a betegség előtt, vagy a betegség idején, vagy a betegség kialakulása és súlyos következményeinek kialakulása után alkalmazzák. Mindaz viszont a megelőzés része, ami valamely kívánt állapot kialakulásának esélyét növeli. A szűrés a betegség kialakulásának oksági folyamatától független, a tényfeltárás szempontjából fontos, és az élet védelme szempontjából, az életminőség gondozása szempontjából hasznos. A tranzakciók olyan eszközök, melyek révén az üzenetváltók maguk is átalakulnak a hatásgyakorlás során. Gyermek, szülő, további szakember változása következik be akkor is, amikor saját szándékaikat igyekeznek érvényesíteni. Az érintettség alapozza meg, hogy az eseménybe való bevonódás szerint mindenki a saját látásmódja, döntései alapján értékelhető a hatás

szempontjából.

–

Beavatkozásunk

bevonódásunk

mértéke

szerint

különböző

normaterületeket érint - jog, tradíció, divat, etika, szokás - egyszerre akár többet is. Az elemzés ezért a normaterületek saját természetét nem hagyhatja figyelmen kívül. Például a jogi normaterület, amelyet a törvényi-jogi szabályozás jelenít meg, követelményeket támaszt, kötelező alkalmazkodást kíván meg mindenkitől valamilyen mértékben. A hatásgyakorlás tradicionális, etikai normái eltérő alkalmazkodási folyamatok életre hívói. Hasonlóképpen a divatnormák is befolyásolják életünket, de más-más formában. A közigazgatás területe főként a jogi normákat hasznosítja, de a többi normaterület sem hagyható figyelmen kívül és az ügy természetének megfelelően a tradicionális normák – pl. ha a tradíció éppen az, akkor a vajda szavának döntő szerepe van – előtérbe léphetnek. Az a hatásrendszer, amely adott hatástérben működik, nem csupán jogi normákat jelenít meg. Amit a lehetőségek és a kötelezettségek révén választhatónak vagy szükségszerűnek tekintünk, azt pozíciónkhoz, adott dimenzióhoz köthetjük. Ugyanakkor azonban van egy további elkülönítési szempont is. Ez pedig az a rendszerszintnek nevezett szempont, amely az adott eseménytérben megjelölendő. Elvileg az a tény, hogy minden mindennel összefügg, azt jelenti, hogy egy tárgy, egy ember, egy közösség, intézmény, település, ország stb. elkülöníthető, megkülönböztethető egymástól. Az elkülönített kisebb rendszer része egy nagyobb befoglaló rendszernek. A teljes valóság egyetlen rendszer, amit minden együttesének tekintünk, mégis megkülönböztetjük gondolatban annak egy-egy részét, amit elkülönítetten kezelünk.

87

A nagy történésekhez képest szervek, sejtek, vegyületek birodalmába vezetnek el bennünket azok az élettani, biokémiai tudományok, amelyek ’csupán’ az anyagi rendszerek egymással való kapcsolatára építenek a gyógyszerhatás szempontjából. A szöveget csupán hivatkozásként idézem: „A HMG-CoA reductase inhibitorok (statinok) világszerte széles körben alkalmazott koleszterin csökkentő szerek. A legtöbb orvos ezeket a szereket a plazma koleszterin csökkentése céljából írja fel, mert több bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy a statinok kedvező hatást fejtenek ki a koronária betegség primer és szekunder prevenciójában. Számos nagy klinikai vizsgálat, in-vitro, in-vivo vizsgálat és állatkísérlet alapján tudjuk, hogy a statinok nagyon fontos pleiotrop hatásokkal is rendelkeznek, vagyis olyan kedvező tulajdonságokkal, amelyek túlmutatnak a koleszterin csökkentő hatásokon. A pleiotrop hatások stb. mellett kiderült, hogy sok nem artheriosclerotikus kardiovaszkuláris és nem kardiovaszkuláris betegség kezelésében is hasznosak. Tény, hogy több klinikai vizsgálat is rámutatott arra, hogy a statin kezelés kedvező hatásai előbb kezdődnek, mint a koleszterin csökkentő hatásuk. A legújabb….” [Sztatinok, Zámonyi, 2006] – A társadalmi események hatásainak elemzésekor az érintettek számára szükséges ismeretek ugyan a társadalmi folyamatokra vonatkoznak, ám egészen eltérő területekre kell betekintést nyerni egy-egy ügy kapcsán. A példaként felhozott idézet arra utal, hogy minden ügy kapcsán további ügyek kerülnek elő, és ezért ahhoz, hogy a közigazgatásban dolgozó személy adott kérdésben felelősséggel állást foglaljon, azt is tudnia kell, hogy milyen további szakember bevonása szükséges a döntés-előkészítés folyamatába. Léteznek

azonban

üzenethordozó

hatások,

melyek

előfordulás,

időtartam,

vonatkoztatások alapján jellemezhetők, sorrendiség és okság viszonylatában vizsgálhatók, hatásuk szempontjából leírhatók. A valóság végső mibenlétére vonatkozó ismeretek filozófiai dimenziói nélkül is beszélünk tárgyszerűségről, megjelenésről. A dolgok mibenlétének, valóságának megállapítása és jellemzési lehetősége egymástól eltérő esemény. Törekedhetünk az azonosságok feltárása, és törekedhetünk a megfigyelések értelmezésére, magyarázatára, kijelentéseket

fogalmazhatunk

meg,

következtetéseink

szerint

alapozhatjuk

meg

cselekedeteinket. A gyakorlat megköveteli ésszerű tevékenységünket. Lehetséges, hogy nem tudjuk, nem ismerjük a cselekvést megalapozó elveket, tényeket, mégis elérkezik a felelős tevékenység időpontja. A felelősségből fakadó követelményeknek hétköznapi jártasság alapján is meg tudunk felelni sok esetben. A szakismeretek szerint való tevékenységre van módunk felkészülni a tanulmányok során, továbbá jártasságot szerezhetünk több éves gyakorlat során, vagy kérhetjük mások segítségét. A vártalan és a nagyon összetett eset próbára teszi a józan 88

gondolkodásból adódó, tanultságból következő, jártasságból szerzett eljárásokat. Határhoz érkezhetünk. Ilyenkor fokozott figyelemmel, alaposabban kell tanulmányoznunk a helyzetet, nem siethetjük el a döntést, a teendőket jobban meg kell szerveznünk. A feladatok ellátása, a problémák megoldása, a kérdések megválaszolása, a kérések teljesítése, új tapasztalatok megszerzése, új információkhoz jutás érdekében kell cselekednünk. Adott esemény ’előtt – idejében – után’ kell cselekednünk annak alkalmazásával, aminek felhasználására már képesek vagyunk, és amivel a hiányosságainkat megszüntetjük, pótoljuk. Az eseményeket szervező, nehézségeken felülkerekedő törekvésünk eredményeként mindig lehetséges, hogy újat hozzunk létre, hogy a meglévőkből válasszunk, és elkezdjük valami megvalósítását a teendők számbavételét követően. Nem lehetünk tájékozatlanok, vagy csupán elképzelésekre támaszkodó felelősei mindannak, aminek fejlesztéséért tennünk kell valamit. Az üzenetváltások hatásgyakorló, változtató folyamatok részei. A változások csoportosítása szempontjából elkülönítjük egymástól az új kombinációk létrejöttét, a halmazhoz tartozás megváltozását, a kiválasztódással/életben maradással összefüggő eseményet, a kialakuló változások rögzüléséből következő változásokat, vagy a változási lehetőségek beszűkülésével vagy kiszélesedésével összefüggő ’véletlenszerű’ változásokat. A hatáslánc oksági kapcsolatokra támaszkodik. A felelősség, a fejlesztés számára adódó szempontok alkalmazásának nyomon követése, a bevezetett változások hatásának vizsgálata azonban gyakorta igen hiányos. Az előzetes hatásvizsgálatok mindig csak a hasonló rendszerre vonatkoznak, a terv megvalósításakor többé-kevésbé új helyzet áll elő. Az előbb levő, tehát időben előbb lefolytatott nem azonos azzal, ami az előrelátás szerint, oksági viszonylatok szerint, megelőzésből történik. Az időbeli történés és az oksági hatás egymástól elválasztott elemzése a megelőzés tényét alapjaiban teszi fontossá. A hatásláncok megfelelő elemzése helyes gondolkozást igényel. A születés bár előbb van, nem oka a halálnak, ami követi a születést. Az időbeli szekvenciák és az ok-okozati sorrend megkülönböztetése a hatásláncok feltárása révén fontos eredményt hozhat.

89

4.4. A tranzakív hatásgyakorlás mértéke A hatások mindig kétirányúak egy tranzakció során. A hatást gyakorló személyben végbemenő változás és a személyen kívül előállt változás. adja meg a tranzaktív hatásgyakorlás mértékét.

A

Nagyobb intenzitással A

Nagyobb intenzitással és távolabbra hatással A

A tranzakciók intenzitásától függően a hálóban a kapcsolatok száma és a hatékony hatáslánc hossza változik. A kapcsolatok száma nem csak attól függ, hogy milyen hosszú a lehető legrövidebb hatékony ügyintézést biztosító hatáslánc, hanem attól is, hogy egy aktualizált pont hány másik olyan ponttal áll kapcsolatban, amelyik nem illeszkedik a hatékony láncba. Ilyenek például a pánikszerűen, fölöslegesen, túlbiztosítás miatt kialakuló kapcsolatok.

90

4.5. A tranzakciós kapcsolatban aktualizált tartalom

4.5.1.Szabályozási funkció Az irányítás visszacsatolást is tartalmazó típusát szabályozásnak nevezzük. A célra irányultság érdekében valamilyen visszacsatolás alkalmazására szükség van a rendszerben. Ha a visszacsatoló mechanizmusok korlátozott megvalósíthatósága miatt erre éppen nincs mód, akkor a vezérléshez tartozó indikátorok szerint a követő állapot indikátorértékeit kell felhasználni a koordinációhoz.

5.A teljes rendszer LTTN- modellje

5.1.A tranzaktív kapcsolatrendszer

5.1.1.Tranzaktív kapcsolatrendszer a személyek között Életünk minden szakaszában kapcsolatok rendszerében élünk. [Sameroff, 2009] Az ember előrelátó lény, képes saját esélyeit befolyásolni. A normák szempontjából is ingatag, akár maga érdekei ellen, sajátos individuális előnyei miatt is képes az élet továbbadása ellen cselekedni. Sameroff az ilyen embert „homo contraceptivus”-nak nevezi. A tranzakció során mindig személyek hatnak személyekre.

5.1.2.Tranzaktív kapcsolatrendszer a folyamatok között Azokról a változásokról beszélünk, amelyek az életminőséggel kapcsolatba hozhatók. Ezért az ember a tranzaktív folyamatok részese, illetve kizárjuk azokat a folyamatokat az irányító 91

felelősségi köréből, amelyek az emberi beavatkozás nélkül hatnak. Sem a normál természeti jelenségek – mint pl. az időjárás változása -, sem a rendkívüli, katasztrófákhoz vezető jelenségek – mint amilyen az árvíz, a vulkánkitörés – nem részei a tranzaktív kapcsolatrendszernek közvetlenül, csak annyiban, amennyiben az emberek közötti hatásgyakorlást befolyásolják. A folyamat a változások időbeli megvalósulása, ami a koordináció és az integráció formája.

92

5.1.3.Tranzaktív kapcsolatrendszer a kontextuson belül a szakpolitikák esetében Kontextusok függenek egymástól. A döntések révén kontextusoktól függő változásokra kerül sor. A kontextus önmagában nem közvetlenül része a tranzaktív kapcsolatrendszernek. Csak annyiban tekinthető a tranzaktív kapcsolatrendszer részének a kontextus, amennyiben az emberek közötti hatásgyakorlást befolyásolják. A kontextusok adottságok, rögzített viszonyok, amelyeket lehet változtatni, de mindig figyelembe kell venni a koordináció és az integráció során.

5.1.4.A tranzaktív kapcsolatrendszer környezetével való kapcsolata a figyelembe vett folyamatok, személyek és rögzített viszonyok szerint, időhatárok becslésével A ’témaközpontú’ kifejezés értelmezett, foglalt kifejezésként –TZI – használható. Annak megfelelően használja a tanulmány a ’témaközpontú tranzakció’, a ’témaközpontú folyamat’ megjelölést. A tranzaktív folyamat eredményeként – PPCT – kialakuló változás a személy tevékenysége hatására egy folyamatban, a kontextuális adottságokhoz igazodva csak a rendelkezésre álló időben jöhet létre. A közigazgatás célkitűzései bár egy-egy ciklus terminusain

túlterjedhetnek,

valójában

mindig

korlátozott

időhöz

kötöttek.

A

projektfolyamatok kudarcai mutatják meg leginkább, hogy az időtényező és az emberi, személyes faktor jelentősége nem kezelhető mellékesként. Az LTTN-modell szerint a felelősségi rendszer a döntési felelősségbe belefoglalja az időbeliséget és a személyes kompetenciát is. – A környezet éppen a kívül álló személyeket, a más helyhez tartozó folyamatokat és az eltérő kontextusokat jelenti, ami a felelős döntést hozó személyen keresztül épül be a témaközpontú folyamatszervezésbe azáltal, hogy a döntéshozó a környezetből kiolvasott időbeli tényeket és a személyek kompetenciáit az ésszerűség határáig indoklással köteles figyelembe venni.

5.1.5.Tranzaktív kapcsolatok a hatásrendszer modelljében

93

Az eseménytér elemei különböző mértékben összetettek, bonyolultságuk, működési lehetőségeik alapján egymástól megkülönböztethetők, ám a valóság valamennyi elemét képtelenek vagyunk felsorolni, jellemezni, egymással összehasonlítva csoportosítani valamely kiragadott jellemző alapján. – Tény, hogy a tudomány pl. az élőlények egyes fajait megválasztott jellemző alapján csoportokba rendezi. Hasonló módon a szerveződés eltérő fokáról is beszélünk. A komplexitás, az integráltság foka, a bonyolultság mértéke elméletileg jó kiindulópontnak tűnik, de a valóságban nincs mód minden esemény megvizsgálására, sem minden

feltételezés

felülvizsgálatára.

Például

a

biológiai

rendszerek

leírásakor

eligazodásunkhoz tapasztalati oldalról indulunk el. A biológiai rendszerek részeik eltérő mértékben kialakult szerveződése alapján egymástól elkülöníthető szinteken léteznek. Természetesen a sejtekből felépülő szerveződések tagolhatók, a nagyító alá helyezett egyetlen élő sejt további részekre ’bontható’. Az egész valóságban szinteket jelölhetünk meg, amelyek száma a felbontás nagysága alapján tovább növelhető. A gyakorlati munka számára evidenciának tűnő szinteket jelölhetünk Bár a témához rendelt folyamatról beszélünk mindvégig az események kapcsán, nem felejthetjük el, hogy az egymással csak nemlineáris hatáskapcsolatban lévő, rögzített viszonyokat érvényesítő folyamatok időkeretben való megvalósulásáról gondolkozunk. A pragmatika a jelek és azok felhasználói közötti viszonnyal foglalkozik. Tapasztalatból tudjuk, hogy van kapcsolódás, rendszer, betagozódás a gyakorlatban. Az egymással érintkező vagy az egymáshoz folytonosan kapcsolódó részekből való felépítettség változatos lehet. – Figyelembe veendő: a) a kapcsolódó elemek egymáshoz tartozásának kategorizálása, b) a kapcsolt részek megjelenése, c) a leírhatósága, d) a részeinek további megkülönböztetése, e) az egymással további nagyobb egységet létrehozó részek számontartása, f) az időtényező szerint megkülönböztetett arculata, g) a nagyobb rendszerbe való besorolása, h) a tevékenységünk azzal kapcsolatos értelmezése, i) a hatóképességünk határán túli tényezők tudomásul vétele a hálózatokkal kapcsolatos tevékenység során.

94

A mondottakat illusztráló néhány példa:

a) amorf vagy kristályos,

b) szöveti szerkezetben megjelenő, c) (virág)képlettel leírható

d) felépítése tagolható,

e) fajok együtteséből álló,

g) társadalmaknak helyet adó,

f) évszakhoz igazodó aszpektussal

h) hatásunkra formálódó

i) világegyetembe elhelyezett

A hatásgyakorlás hatásláncokban valósul meg egy folyamat során. A közigazgatási tevékenység az irányítás során egymással összefüggésben álló hatásgyakorlás. A hatásgyakorlás során aktivizált pontok hálózata, melyhez a működés aktivizált pontjaiból kiépülő struktúra tartozik. - A tranzakcionális struktúra (TS) modellezéséhez a tranzakcionális hatásgyakorlás tanulmányozását megalapozó diszciplínák és a kutatások hasznosított tartalmát a következő táblázat tünteti fel a változást létrehozásában szerepet játszó faktorok és az idő alapján csoportosítva.

95

Folyamat Ssz.

Diszciplína, kutatás, elmélet megnevezése

Tudósok/Kutatók

Kidolgozásá nak évszáma

1.

Tranzakcionális Analízis (TA) [Pszichiátria, mélylélektani alapok]

E.Berne

1949-52

Problémamegoldás A Teljes Rendszerbe (TS) való Beavatkozás = Total System Intervention (TSI), Kritikus Felülvizsgálati Mód = Critical 12. Review Mode (CRM), Kritikus haladás Faktorok = Critical Succes Factors (CSFs) [Menedzsment tudomány]

A TS-ben felhasznált tartalom (faktorhoz rendelve) Ügyintézés, kommunikáció (folyamat)

R.Flood

1995

Teljes rendszer, Kritikai felülvizsgálati mód, Kritikus Haladási Faktorok (folyamat)

Személy 2.

Stressz, coping [Élettan, magatartástudományok]

Selye J. –R.S.Lazarus – S.Folkman – Kopp M. – [www,TCW]

1954-82 -2001-06

Küzdés, követelmény, felülkerekedés (személy) Megértés-belátásdöntés (személy) Stratégiák, magatartásmintázatok, túlélő mintázat (személy)

3.

Általánosított tapasztalati módszer GEM (Generalized Empirical Metod) [Filozófia]

B. Lonergan

1958

5.

Harcos hangyák megtartó viselkedésmintázata [Biológiai tudományok]

Th.Ch.Schneirla

1971

9.

A személyes állapot jellemzői, az öt nagy faktor (Big5), a multiaxiális klaszifikációs sémák (MAS) [Pszichológia, pszichiátria]

O.P.John – F.Ostendorf – American Psychiatric Association (APA)

1990-92-96

Attitűdök, fogyatkozások (személy)

10.

Cirkumplex-modell [Pszichológia, neveléstudomány]

W.Becker - P.Becker

1992

Magatartásformák és nevelési stílusok (személy)

R.Cohn

1975

Felelősség önmagunkért, a zavar oka feltárható (folyamat, személy )

L.Bertalanffy

1968

Folyamat és személy 7.

Témacentrikus interakciók Themenzentrierte Interaktion (TZI) [Pszichiátria]

Folyamat és kontextus 4.

8.

Általános rendszerelmélet GST (General Systems Theory) [Tudományelmélet]

Integrációs szintek, Integrative Levels G.Greenberg- E.Tobach (IL) [Rendszerelmélet, biológia]

1985

Rendszerben való értelmezés (folyamat, kontextus) Hatások eltérő integráltságú szinteken (folyamat, kontextus)

Folyamat, személy, kontextus és idő 6.

Ökológiai rendszer elmélet (EST) és Humánökológiai-krono-modell [Ökológia]

U.Bronfenbrenner

1971-81

11.

Fejlődési eredmény, (személyfolyamat-kontextus idő modellje) PPCt-modell [Klinikai fejlődéslélektan]

U.Bronfenbrenner.S.Ceci

1994

Hatások különböző kiterjedésű rendszerekben (folyamat, személy, kontextus, idő) Személyes fejlesztés, érett döntési képesség növelése, a folyamat eredménye (folyamat, személy, kontextus, idő)

96

Faktorokra kigyűjtve Folyamatfaktorra vonatkozik 1

Személyfaktorra vonatkozik

Kontextus-faktorra vonatkozik

Időfaktorra vonatkozik

2 3 4 6 7 8

11 12 1,4,6,7,8,11,12

4 5 6 7

6

6

8 9 10 11

11

11

2,3,5,6,7,9,10,11

4,6,8,11

6,11

Arra törekszünk, hogy egymástól elkülöníthető csoportokat jelöljünk meg jól megragadható eltéréseik alapján. Egy elemet működése integráltsága/szervezettsége szerint a többihez viszonyítva helyezhetünk el az eseménytérben. Az integráltság mértéke szerint az eseménytérben integrálási szinteket különítünk el egymástól. Például az alapján, hogy egy személy tagja a családnak, a család tagja több család baráti közösségének, egy intézményben több családból dolgozó ember van jelen és maga az intézmény is megszervezett valóság. A község több intézményt magában foglaló település, a körjegyzőség községek egy csoportosulása. A nagyközség több intézménnyel, nagyobb működési képességű település, azt meghaladja a működésbeli törvényei szerint a város, a megyei jogú város, a megyeszékhely, a járás, a megye/Budapest, a régió, az országrészek, az ország. Az országok szubregionális egységeket hozhatnak létre, amelyek egy nagyobb régió részei. Az egyes régiók között kapcsolat jöhet létre, a Föld egészét tekintve eltérő régiókban lehet valamely kultúra, a kultúrák közötti kapcsolatok létesülnek, az emberi tevékenység a teljes glóbuszra kiterjed. A mi planétánknál nagyobb rendszert képez a létező Kozmosz, melyet tovább gyarapít az leképzett lehetséges vagy nem létezhető elképzelések világa. - Az integrációs eseménytér tanulmányozása arra a megfigyelésre vezetett, hogy jól elkülöníthető szinteket nevezhetünk meg. A szintek a gyakorlat szempontjából hasznosítható javaslatok megfogalmazásához jó eszközként szolgálhatnak. A praxisterületek minden szinten jelen vannak. Ebből következően a praxis érdekek is jelen vannak. Az érdekek mindig személyhez köthetők az érdekérvényesítés során. Eszerint minden szinten beszélhetünk érdekközösségekről, szintbeli saját érdekekről és a szintek között érdekek integrációjáról. Az érdekek érvényesítése akkor fogadható el egy 97

érdekközösség törekvéseként a közigazgatásban, ha az Alaptörvényben megvallott értékek szerint kitűzött céllal összhangban van. Ebben az értelemben az Alaptörvény az ország érdekközösségét értékközösségben kívánja egyesíteni, illetve a érdekcsoportok által képviselt érdekeket – ha az az Alaptörvénnyel összeférhetetlen – kizárja a közigazgatási folyamatokból azáltal, hogy vele nem összeegyeztethető cél megvalósítását teszi a közigazgatás feladatává. Az ország-szintnél magasabb szint ’Törvénye’ nagyobb érték/érdekközösséget jelenít meg és azonos vagy másfajta értékeket tart a célok kitűzéséhez elegendő alapnak. Ezek amennyiben a tényleges integrációt szolgálják, kell hogy összhangba hozhatók legyenek az ország működését szabályozó Alaptörvénnyel. Ebből a szempontból az Alaptörvények és fölötte létrehozott más Törvények megfogalmazásának ideje, létrejöttének sorrendje nem oksági viszonyokból következik. - Az egyes szintek saját érdekeik más szintek érdekeivel való összhangjának létrehozását kezdeményezhetik, elősegíthetik, de a közös tartalmak csak a tényleges szándék révén jelentik az együttműködés tárgyát. Az Alaptörvény működési törvény, és mint ilyen a magasabb integrálási szinten létrehozott Törvénynek nem alesete, hanem azt megengedő feltétele. A természeti folyamatok ugyan átléphetők, ideig-óriáig érvényesíthetők, de meg nem változtathatók. Ezért kell azt is biztosítani, hogy az együttműködés lehetősége mellett legyen mód az agresszivitás kezelésére, a támadás kivédésére mindenkor. A másik fél elpusztítása lehetséges, de nem felel meg a kötelezően érvényesítendő elveknek, többek között az emberi élet méltóságát hirdető ’Törvénynek’. A létező csoportok között ezt támasztja alá a reciprocitás törvénye, mely szerint domináns funkció nem létezhet recesszív funkciók nélkül. Az alacsonyabb integrációs szint létezése feltétele a magasabb integrációs szint működésének. Egy praxisterület érdekeinek több szinten való megjelenését és az érintett döntéshozó személyek megjelölésével a következő táblázatban lehet látni.

98

Kiemelt integrációs szintek Sorszám Név XXV. Virtuális világ XXIV. Kozmikus XXIII. Planétarendszer XXII. Globális

XXI. XX. XIX. XVIII.

Interkultúra Kultúra Kontinens Régió

XVII.

Szubrégió

XVI.

Ország

XV. XIV. XIII. XII. XI. X.

Országrész Ország-régió Megye/Budapest Járás Megyeszékhely Megyei jogú város Város Nagyközség Körjegyzőség Község Intézet, intézmény

IX. VIII. VII. VI. V.

IV.

Csoport

III. II.

Család Személy

I.

Tárgy

Tartalom

Kiknek az érdeke

A globális kezdeményezések pl. az információk, az áruk, a technológiák vonatkozásában

pl. globális piac döntéshozói/érintettjei

EU kezdeményezések az információk, az áruk, a technológia vonatkozásában Visegrádi kezdeményezések

pl. az EU döntéshozói/érintettjei

Egy ország kormányának kezdeményezése az információ, az áruk, a technológia vonatkozásában

pl. a Visegrádi országok döntéshozói/érintettjei pl. Magyarország legfőbb döntéshozói/érintettjei

Intézetek kezdeményezése az információk, az áruk, a technológia vonatkozásában Csoportok kezdeményezése az információk, az áruk, a technológia vonatkozásában

pl. Informatikai Fejlesztő Intézet döntéshozói/érintettjei pl. informatikus mérnökök munkacsoportjának döntéshozói/érintettjei

Személyek kezdeményezése az információk, az áruk, a technológia vonatkozásában Pl. információk feldolgozásának technológiája

pl. egy döntéshozó személy

99

5.1.6. További illetékesekkel együtt működik a rendszer A tények feltárásától a kitűzött célok tranzaktív megvalósításáig az együttműködők körei minden bizonnyal magukba foglalják a kutatókat, a feltárt tények elemzését, a múltbeli események ismerőit, a tények felelőseit, dialektikus értelmezőit, továbbá azokat, akik a jövő érdekében megjelölik az alapokat, akik elvi és gyakorlati megfontolásból a politikában érintettek,

akik

rendszerben,

tervekhez

igazodva

dolgoznak,

akik

valóságos

kommunikációban állnak egymással, hogy közös céljaikat megvalósítsák. [Lonergan, 1972]

100

Illetékesek egymáshoz rendelt rendszerében működünk Az integrációs szint ismeretei

A döntésekhez szükséges ismeretek legfőbb területei

Az emberiség tudása

Az emberi döntés határainak tudatosítását követően a kultúrák és a tudományok rámutatnak a transzcendens dimenziókra, a humán döntéslehetőség korlátozottságára . Deklarálja az érvényesítendő normákat, melynek megszólítottjai személyek, közösségek, intézmények és szervezetek. Az állampolgárok a törekvések képviselőjeként vagy választóként Éves terv döntéshozók és a stratégiák megvalósító. Előljáró, kliens, kollega/partner vagy alárendelt helyzetben. A késztetések és az ösztönös motivációk Tervek lehatárolatlan területet megvalósítása jelentenek döntéseink számára. Az egyéni tudás folyamatosan fejlesztendő, ha Észlelés, érvényes megfigyelés, döntéseket tapasztalat, akarunk hozni. tanulás, tudás, fejlesztés révén kell növelni lehetőségünket a jobb döntés érdekében.

UN

Országos stratégia

Intézeti/ intézményi információk

Egyéni tudás

Normák

Szervezeti fejlesztés

Valamennyi normaterület figyelembe vételével kell dönteni.

101

6.1.A vertikális és horizontális tranzakciók irányított rendszerének jelölése és integrációja

6.1.1.Szakpolitikák integrációja (foglalkoztatás, oktatás, szociálpolitika és területfejlesztés ágazatok) a felzárkózás politika szegmenseiben A szakpolitika elvei és az ahhoz rendelt struktúra és működés kidolgozása előttünk áll. Részben elkészítve, részben kiegészítésre előkészítve. A tanulmány által felkínált modell olyan struktúrát tartalmaz, amelyhez a teljesítendő tevékenység és annak eredményességét szolgáló követelmények meghatározhatók. A modell ugyan diagramban megjeleníthető, alapvetően funkcionális modell, melyhez jellemzők, kritériumok, indikátorok, monitoring tevékenység kapcsolható. A szakpolitikák koordinált működése nem elegendő a szakpolitikák integrációjához, de annak előfeltétele. Létezik pont, irány, akció, vektorjellegű intenzitásról beszélünk, létezik gráf-struktúra, fa-struktúra, szekvencia, asszertív-iteratív eljárás, vannak mátrix-kapcsolatok. - Az eredményes hatáselemzéshez szolgál annak tudatosítása, hogy a faktorok egymással való összefüggenek a valóságban, a változások időt vesznek igénybe. A fejlődési eredmény három faktora a szakpolitikák számára rendelkezésre álló időben a szakpolitikát érvényesítő személyek kompetenciája, a szakpolitikák egymáshoz való rögzített viszonya, a szakpolitika szerinti tranzakciók folyamatai.

Mire terjedjen ki a modell, minek a kezelésére legyen alkalmas, a szakpolitika terén mire vonatkozik Fogalom: interakció és tranzakció A teljes valóság

A szakpolitikában érvényesített modell tulajdonsága optimális esetben és a modell iránt támasztott szakpolitikai követelmények

01. A valóság egészére a lehető legjobban utal. Tagolás, pl. I.-XXV. szint Információs lehetetlenek 02. Annyit ígér, amennyit teljesíteni tud. Jelek és információk által 03. A modell segíti, támogatja a különböző diszciplínákban használatos megközelíthető, közvetített események. jelek-szavak-fogalmak harmonizálását. 04. A modell több mint IT és CS eszköz. 05. Az informatikai modell típusa valamely létező típus egyikéhez közel áll, pl. a kliens-szerver modellhez. 06. Lekérdező nyelvet használ. Adatok 07. A modell adatokkal felruházható. 08. Az időkeretek közötti adatforgalom külön is kezelhető. 09. A modell (’standardizált’) tulajdonságkódexe az adatcsoportosítás alapja.

102

Feltárhatóság és értelmezési határok, értelmezési korlátok, értelmezési szempontok

Az egyes akciók (hatások) összesítése Események létrejötte, fejlődési eredmények, hatásterek. A hatásgyakorlás jogi normái Az egyes szituációk szereplői A szerepvállalás dimenziói, a szerepvállalók pozícionálása A bevonódás mértéke Folyamat A modell használata

Összegző mechanizmusok, a reciprok dominancia. Fejlesztés

10. A megnevezett tulajdonságokat kategóriákhoz lehet hozzárendelni. 11. Lehetővé teszi a teendőkkel kapcsolatos specifikus követelmények feltárását, értelmezését. 12. A meglévő praxistapasztalatok értelmezését segíti. 13. A TSTS minden része egységes elméleti keretben értelmezhető. 14. A modell nincs ellentmondásban a diszciplínák filozófiai alapjaival. 15. Személyre, folyamatra, kontextusra vonatkozik. 16. A hatásgyakorlás útját megjeleníthetővé teszi. 17. Elméleti és gyakorlati kontextusokra is vonatkoztatható. 18. A jogi szabályozás használatát segíti. 19. Hasznosítható az általános-egyedi, a közösségi-individuális jellemzők megjelenítésére. 20. Felelősség szerinti tevékenység elemzéséhez eszköz a modell. 21. Kezdeti ponttól a legteljesebb bevonódásig hasznosítható. 22. Az irányítás informatikai követelményeit teljesíti a modell. 23. Munkafolyamatokhoz eszköz a modell. 24. Több szinten vizualizálható a rendszer. 25. Statisztikai számítások kiindulópontja és alkalmazója. 26. Neveléstudományi prioritások alkalmazására alkalmas. 27. Neveléstudományi kazuisztika fejlesztéséhez hozzájárul. 28. A tapasztalatszerzést támogassa struktúra modell. 29. A gyakorlat elemzésére alkalmas. 30. Együttműködést, összefogást erősít a szakemberek között. 31. Szervezetszerű működést támogat. 32. A praxisrendszereket támogat. 33. Komprehenzív és logisztikai követelményeknek tesz eleget. 34. Hatásláncok elemzését segíti. 35. Hasznosítható az adatkezelés folyamatában. 36. Szakterületi hasznosításra alkalmas. 37. Professzionális és populáris kommunikációra alkalmas. 38. Esetmenedzselés eszköze. 39. Gyakorlati területek új összefüggéseinek modellezéséhez. 40. Minél több vizsgálati eredményt integráljon 41. Mindegyik integráló szint leképezésére alkalmas. 42. Folyamatosan tökéletesíthető 43. A fejlettebb modell a működés hatékonyságát optimális mértékben növeli. 44. A fejlesztés kezdő és végső pontja megfogalmazható. 45. Eredmény, érték, képesség szolgálatában áll a modell.

103

A modell minimál-szitucióban az esetkezelés különböző elemeit foglalja magában és az esetelemzést szolgálja. Sorszám Az esetkezelés elemei Előzmények Szintek (k szint fölötti szintek) (k szint: I.-XXIII.) (k szint alatti szintek) Pozíciók, személyek (1.) az esemény alanya (2.) felelős kapcsolattartó (3.) professziók (4.) generációk (rokonság) Normák (1.) jogi (2.) tradicionális (3.) etikai – morális (4.) szokásbeli – használati (5.) divatbeli Bevonódás (1.) informálás (2.) értékelés (3.) kapcsolódás (4.) részvétel (5.) együttműködés (6.) érdekérvényesítés (7.) érdekvédelem (8.) értelmes munka (9.) szubszidiárius segítés (10.) áldozathozatal Magatartásformák (1.) magatartáskontroll (2.) elhatárolódás (3.) csekély lelki egészség (4.) féktelenség (5.) spontaneitás (6.) önaktualizálás (7.) nagyfokú lelki egészség (8.) szociális megfelelés Tranzakciók hatáskapcsolata (1.) erősítők (2.) gyengítők (3.) közömbösek Hatáshely,-lánc, oksági kapcsolat (létesítő okság) (minta okság)

Az esetelemzés tartalma Kiindulópontok: (1.) szerep, (2.) rendszer, (3.) rendszermodell, (4.) törekvések múltban és jelenben Az egységek integráltsága szerint kialakított elrendezés A prioritással kezelt szintnél összetettebb szint. Valamely szint, amelyet az elemzésben prioritást kap A prioritással kezelt szintnél kevésbé összetett szint Az érintett szereplő helyzete az elemzett szituációban MAS: I.II.III.IV.V.VI. tengely

Az események megítélését meghatározó mértékek

A tevékenység folyamán nyújtott segítés tartalma változik •

A segítés, a személyes vezetés folyamatába való bevonódás Mértéke egyre nagyobb • Az élet egészére kiterjedő tanulás és a nevelési folyamat során: 1. 8. 2. 7.

3. 6.

4. 5.

Circumplex modell [Becker 1995] Üzenetváltó hatások kapcsolódása A hatásvektorok egymást segítik A hatásvektorok egymást csökkentik A hatásvektorok egymásra nem hatnak Csak az észlelés, értelmezés, ítélet, tevékenység szerint [GEM] Létrehozza: keletkezik, az esemény következménye Mintájára: követi, a jövőben törekszik rá, megvalósítja

104

Menedzsment (1.) implementálás (2.) kreativitás (3.) választás (4.) mérés (5.) irányító döntés – vezetés Folyamatirányítás (1.) vezérlés (2.) szabályozás A sok szempontú esetkezelés eredményeként

Hatást gyakorol az irányítás által Elkezdi megvalósítani valahol Újként létrehozza Meglévő kínálatból választja Konkrét állapotban paraméter értéket megállapít Üzenetet küld a folyamat valamely mozzanatának megkezdésére A folyamat lefolyására vonatkozó üzenet, jel létrehozása Irányítás a folyamat aktuális értékeinek visszacsatolása nélkül Irányítás visszacsatolással az eset elemzése az optimális tevékenységi terv kialakítását, a jó döntést és a nagyobb fejlődési eredménylétrehozását szolgálja.

Az esetkezelés témái és az elemzések tartalmi vonatkozásai

A modell megnevezése azt tükrözi, hogy adott téma megvalósítása milyen tranzaktív hatáslánc révén lehetséges. - A tennivalók elvégzése, problémák megoldása olyan hatásgyakorlás eredményeként remélhető, amelyben a szervezeti, működésbeli, kulturális és a praxispolitikai/szakpolitikai dimenziókban [Flood 1995] integrált, hatékony beavatkozásra kerül sor. Az említett 4 dimenzió bármelyikének elhanyagolása központi jelentőségű faktorok elhanyagolását jelenti, melyek következményeként a beavatkozás váratlan, általában nem kívánt változásokat eredményez. A ’teljes rendszer’ angol neve: Total System, az angol megnevezés rövidítése: TS. A ’teljes rendszerbe való beavatkozás’ angolul ’Total System Intervention’, melynek rövidítése: TSI. – A közigazgatás rendszerében lehetséges személyes hatások összességének szerkezete leképezhető. A megfeleltetett struktúra a felismert, összesített hatások együttese. Összetettség és integráltság szerint jellemezhető a struktúra. A személyes hatásgyakorlás mindig tranzaktív jellegű. Hatunk, hatást gyakorlunk (influences) a rendszerre, tranzaktív hatásgyakorlók vagyunk. Ha a tranzaktív hatásokat összegezzük, akkor a rendszer tranzakcionális struktúráját hozzuk létre. A tranzaktív struktúra angolul ’Transactional Structure’, rövidítése TS. - A mondottak szerint a ’teljes rendszer tranzakcionális struktúrája’ angolul ’Transactional Structure of the Total System’, rövidítése: TSTS. Új értelmezési keretet kap a TSTS-ben a monológ, a dialógus, a tripartit tárgyalás, helyükbe a döntéshozatal folyamatossága és interdependenciája szerint a minimum tetrádikus feldolgozásmód lép az előtérbe, ami lehetővé teszi a kevesebb résztvevőből álló kommunikációs folyamatok korrekcióját.

105

A szakpolitikák együttes hatása érdekében tehát strukturális követelményeknek és érdekek alapján megfogalmazható követelményeknek kell eleget tenni. Az elemzésben szereplő dimenziók teszik lehetővé a szituációban szereplő személyek elhelyezését, pozicionálását. 1. pozícióban: az esetkezelés alanya, akinek ügye/dolga/esete érdekében alakul ki a tranzakciókban résztvevők hatásgyakorlása, pl. a diák, [birtoklás dimenziója] 2. pozícióban: az a személy, aki az esemény alanyával az elemzett szituációban felelős kapcsolatban áll, pl. a diák nevelője, [felelős hozzárendeltség dimenziója] 3. pozícióban: az Az esetkezelés során négy egymástól független dimenzióban helyezzük el az egyes szituatív pozíciókat az ésszerű tevékenység érdekében. A négy dimenzió a következő: (1.) a közvetlen érdekeltség, (2.) a szituatív eseménykezelésbe hasznosítható, további szempontból bevont hozzáértő személy, [mesterségek, szakmák, tudás alkalmazásának dimenziója] 4. pozícióban: az esetkezelés alanyával generációs kapcsolatban álló személy [generációs összetartozás dimenziója].

106

1. pozíció

2. pozíció 3. pozíció

4. pozíció

A szituáció tranzaktív kapcsolatrendszerének pozíciói tetraéderes elrendezésben

A szintek közötti kapcsolatok a struktúrában ’radiális’ irányban aktualizálódnak, tehát a nagyobb és a kisebb szintek azonos pozíciójú pontjai felé. Ez minden pont esetében más szintek felé további két irányban realizálódó kapcsolatokat jelent. – Összegezve: egy pontból, valamely szint valamelyik pozíciójából a szinten belül három, a szintek közötti irányba pedig további, maximálisan 2 irányban kialakuló tranzaktív kapcsolatok jönnek létre. Egy pont tehát egyszerre 5 irányban aktív tranzakcióban és egy auto-aktualizációban lehet a folyamat részese. Az öt irányú aktív tranzakció lehetősége két eseménycsoportból tevődik össze: 1) a szinten belüli másik három pozícióban lévő személlyel és 2) két kisebb és nagyobb szint irányában elhelyezkedő szereplőkkel alakulhat ki. A szintek érintettsége az alkalmazott szintekre tagoltság szerint eseményfüggő, a tanulmányban 25 szinthez soroltan tárgyalt. A szituációkban elemzett szerepekről beszélve meg kell jegyeznünk, hogy a szerepértelmezés többek között kultúrafüggő, hiszen például a családban betöltendő szerep értelmezésében jelentős különbség van az egyes kultúrákban. [Schadt 2000] Továbbá a családban betöltött szerepet a kortársak, az intézmények, vagy a társadalmi felfogás is befolyásolja. A család-szinten betöltött funkció az értelmezések eltérése következményeként eltérő megítélés alá esik, így többféle állásfoglalásra ad lehetőséget a normák, azok függvényeként a törvények és a konkrét jogalkalmazás vonatkozásában. - A szereplők adott pozícióban elhelyezve vesznek részt a folyamatokban. Az a minőség, amelyben a hatásgyakorlás szempontjából megjelennek, sokféle lehet. A szerepek funkciók együtteséből 107

alakulnak ki. A szerep betöltése során az esetkezelésbe való bevonódás mértéke, az informáltság, értékorientáció, bekapcsolódási szándék, részvételi képesség, a kezdeményezés területe, az érvényesítendő érdekek, az érdekek védelme, a munkafolyamat, az önkéntes vállalás, a felelősség értelmezése szerint alakul, tehát széles skálán jelölhető meg. A pozíciókat a későbbiekben az itt vázolt tetszőleges elrendezésben jelöljük meg. Az

események

az

egymásra

gyakorolt

hatások

szempontjából sok

esetben

megjelölhetők. Az is bizonyos, hogy minden-mindennel összefügg. Hogyan illeszkedik egyegy megfigyelhető és jellemezhető hatás az ’egészbe’? Térben és időben gondolkozunk, térben és időben helyezzük el a hatásokat is. Kell lenni egy olyan elméleti modellnek, amely megfeleltethető a hatások egymáshoz illeszkedésének, amelyik a hatások egymással való kapcsolatának jellemzését, összefüggését megjeleníteni képes. Az a hipotézisünk, hogy a hatások jellemezhetők, egymásra vonatkoztathatók, harmonizálhatók, vagy közvetlenül, vagy a hatásláncok révén. – Ha nem volna lehetséges a hatások jellemzése, a hatások természetét képtelenek volnánk a kommunikáció számára leírni. Márpedig a szaktudományok kimondatlanul is vállalják azt a feladatot, hogy választott tárgyuk szerint és alkalmazott módszereik segítségével tudásunk vonatkozó részének gyűjtőhelyévé váljanak. Tények megismerésére és felhasználására törekszünk. Valamely változás megismerését, értelmezését, magyarázatát úgy akarjuk a hatásgyakorlás részévé tenni, hogy céljainkat is elérjük. Az elszenvedett, befogadott hatások ennek a folyamatnak az elején, és az aktivitásunkból következő, kifejtett hatások a folyamatok végén állnak. Az események, folyamatok, áramlatok, a hatásterek megváltozása a kibernetikai elveknek megfelelően egy egységes struktúra szerinti gondolkozás lehetőségét teremtik meg. A változások dimenzióit és megjelölhető pozícióit szem előtt tartva kezelhető méretű esetelemzésre vállalkozhatunk. Ez a teljes valóság egyfajta redukálása, szűkítése, a figyelmünk által bepásztázott része. Tehát elhanyagolásokat, egyszerűsítéseket tartalmaz. Tudatosítanunk kell eljárásunknak ezt a beszűkítő, esetleg torzító tulajdonságát. Egyrészt nem tehetünk másként, másrészt azonban ezt tudatosítva az elemzések eredményeinek értelmezésében felül kell vizsgálni kiindulópontunk feltételezéseit, és csak a felülvizsgálat tanulságai alapján lehet hasznosítani az eredményeket a gyakorlatban. Ilyen felülvizsgálat tárgya az a tény, hogy a szereplők figyelembe vett kapcsolatán kívül más kapcsolatok és hatások is léteztek a vizsgálat idejében, melyek nem hanyagolhatók el csak azért, mert nem vettük azokat figyelembe. A tárgyalt esetben figyelembe vett hatásokat – mindegyik, pozíciót betöltő szereplő esetében – további birtoklásbeli, felelősségi, szakismereti, egymáshoz tartozásbeli hatások egészítenek ki. 108

A rendszerről gondolkozva felépülés, tagoltság és működések vonatkozásában rendezzük gondolatainkat. A hatásokat kiindulópontjuk vagy terjedési útjuk, vagy irányuk, vagy befogadó helyük szerint tartjuk elemezhetőnek valamely tartalomhoz kötve. Jelektől és információktól kezdve a bevégzett eseményig terjed a hatások elemzése. Ha csak a folyamatok feltételei és következményei szerint gondolkozunk, de magát a tényleges eseményt nem vizsgáljuk, a kibernetika szerint in-out kategóriák alkalmazásával hozzuk létre a működésre vonatkozó hipotéziseinket. - Adott szinten az egyes pozíciókban lejátszódó

folyamatokról

kevés

ismeretünk

van.

A

pozíciókban

lévő

személyek

hatásbefogadók és hatásforrások. Az élővilágban a magasabb szervezettségű rendszer értelmezi az alapmozgásokon, a sokféleségen keresztül a populációk alkalmazkodását, a populációk alkalmazkodásán keresztül a fajok egymáshoz való illeszkedési lehetőségét, a fajok egymáshoz történő illeszkedésén keresztül az ökoszisztémák és az egész bioszféra kialakulásának a rendszerét. Ha erre a kérdéskörre jobban odafigyelünk, akkor ez nemcsak olyan értelemben lesz hasznos, hogy túlélésünket biztosíthatjuk vele, hanem olyan értelemben is, hogy esetleg újra gondolhatjuk a mai agrárrendszerek és más kis diverzitású rendszerek létjogosultságát is. Ha megértettük a természetben működő nagy diverzitású rendszerek működését, akkor ismereteink felhasználásával saját hasznunkra is tudnánk ilyen rendszereket létrehozni. A hatások lehetnek egy-egy ponton megjelenők, lehetnek valamely szakaszban megnyilvánulók, vagy folyamatosan jelenlévők. Az elsőt pontszerűnek, a másodikat szakaszosnak, a harmadikat a legkisebb eltérés esetén is megtapasztalhatónak tartjuk. Nincs meg-nem-változhatóság az események világában. A ’változatlanság’ a viszonyítási rendszerrel és a szemponttal összefüggésben jelenik meg csupán. A hatásgyakorlás állapotok megváltoztatását eredményezi. Adott állapot megváltoztatását oksági viszonylatok mentén el lehet érni, s ez azt is jelenti, hogy a beavatkozó valamire való képessége lehetőséget ad a hatásgyakorlásra. Az időbeliséget olyan dimenziónak tekintjük, amelyben a hatásgyakorlásra mód van. A hatásgyakorlás nem jelenti azt, hogy állapotváltozás jön létre. Minden dinamikus rendszer állapota folyamatos hatásgyakorlás révén stabilizálódik, vagy valamilyen irányban megváltozik. Adott állapot stabilizálódása a viszonyítások valamelyik szintjén állandó értékmegvalósulást jelent. Az egyes paraméterek változása és a rendszer állapotának változása tehát két külön esemény. A teljes rendszer struktúrája azáltal alakul ki, hogy minden érintett, pozicionált személy a saját dimenziójában további egységek részeként is funkcionál. Pl. a fiú a családban gyermek, barátai között társ, az intézményben az iskola diákja, a település egyik lakosa, az 109

országban egy állampolgár, Európában egy európai polgár, a Földön a föld lakója stb. Tehát a négy dimenzióban ’azonos megkülönböztető szempontnak megfeleltetve’ további tetraéderek jönnek létre, melyek az egymásba tagoltság, és az egymásra épülés szerint elrendezhetők. Illusztrációként vegyük a nevelés/oktatás lehetséges szituációit és azok egymásra épülését.

Szint / saját tárgya

XXV. Virtuális szint XXIV. Kozmikus szint XXIII. Planetáris szint XXII. Globális szint XXI. Interkulturálisszint XX. Kulturális szint XIX. Kontinentális szint XVIII. Regionális szint XVII. Szubregionális szint XVI. Országos szint XV. Országrészek szintje XIV. Ország-régió szintje XIII. Megye/Budapest szintje XII: Járási szint XI. Megyeszékhely szintje X. Megyei jogú város szintje IX. Város szintje VIII. Nagyközségi szint VII. Körjegyzőségi szint VI. Községi szint V.

A TSTS A TSTS 1. pozíciója (az 2. pozíciója (az 1. pozícióban esemény által lévő személlyel felelős közvetlenül érintett kapcsolatban álló személy) személy)

A TSTS 3.pozíciója (tudása, praxisa alapján bevont további személy)

A TSTS 4 .pozíciója (akit 1. pozícióban lévő személy hozzátartozójának vall)

XXV/2.

XXV/3.

XXV/4.

XXIV/2.

XXIV/3.

XXIV/4.

XXIII/2.

XXIII/3.

XXIII/4.

XXII/2.

XXII/3.

XXII/4.

XXI/1.

XXI/2.

XXI/3.

XXI/4.

XX/1.

XX/2.

XX/3.

XX/4.

XIX/1.

XIX/2.

XIX/3.

XIX/4.

XVIII/1.

XVIII/2.

XVIII/3.

XVIII/4.

XVII/1.

XVII/2.

XVII/3.

XVII/4.

XVI/1.

XVI/2.

XVI/3.

XVI/4.

XV/1.

XV/2.

XV/3.

XV/4.

XIV/1.

XIV/2.

XIV/3.

XIV/4.

XIII/1.

XIII/2.

XIII/3.

XIII/4.

XII/1.

XII/2.

XII/3.

XII/4.

XI/1.

XI/2.

XI/3.

XI/4.

X/1.

X/2.

X/3.

X/4.

IX/1.

IX/2.

IX/3.

IX/4.

VIII/1.

VIII/2.

VIII/3.

VIII/4.

VII/1.

VII/2.

VII/3.

VII/4.

VI/1.

VI/2.

VI/3.

VI/4.

V/1.

V/2.

V/3.

V/4.

XXV/1. XXIV/1 XXIII/1. XXII/1

110

Intézményi szint IV. Csoportszint III. Családi szint II. Személyi szint I. Tárgyi szint

IV/1.

IV/2.

IV/3.

IV/4.

III/1.

III/2.

III/3.

III/4.

II/1.

II/2.

II/3.

II/4.

I/1.

I/2.

I/3.

I/4.

A közigazgatási tranzakciókban lévő személyek pozíciói

111

A különböző szintek egymáshoz illeszkednek. A nagyobb rendszert nagyobb tetraéderben ábrázoljuk a dimenziók és a pozíciók megjelölésével. Ügyszerű, felelősségi, identitásbeli, szakismereti kapcsolatrendszer rajzolódik ki szemünk előtt.

IV/1.

III/1. II/1. I/1.

I/3.

I/2.

II/3. I/4. III/3.

II/2. III/2.

IV/4.

II/4.

III/4. IV/2.

Az egymásban elhelyezett tetraéderekkel jelölhető tranzaktív hálózati struktúra egy részlete

A modell-szempontjából szerveződési szinteket különítünk el, rendszerszinteket nevezünk meg. Régi-új ez az eljárás. A szaktudományokban sejtet-szövetet – szervet – szervezetet – populációt különítünk el, és ugyanakkor beszélünk különböző cönózisokról, asszociációkról, aszpektusokról, szukcesszióról. Mindent a maga helyén, a megfigyelt szempontok alapján kimunkálva. Egy időpontban megfigyelt sokféleség leírására, vagy több időpontban a változások sorának leírására törekedhetünk. Tudjuk azonban, hogy ’egyetlen’ élővilág van. - Az életnek nevezett eseményről többféle szempontrendszer szerint 112

beszélhetünk. Az egyik elemzés a rendszer felépülését, a másik a működését, megváltozott eseményeit állítja előtérbe. A mondottak alapján térbeli és időbeli sokféleség kezelésére kell vállalkoznunk az események kapcsán. Az előbbit szerkezethez, az utóbbit működéshez sorolhatónak tartjuk. – Felmerül azonban a szavakban rejlő megközelítés korlátozottsága, hiszen a működésbeli rendről, mint struktúráról, funkciók rendezettségéről vagy pedig a szerkezeti elrendeződés működésben játszott szerepéről is gondolkoznunk kell. Az egyes pozíciókhoz rendelt időbeli rendben megjelenő tranzaktív hatásgyakorlások struktúrája a ’modell geometikus ideáját’ jelenti csupán, nem pedig fizikai struktúrát. A tudománytörténeti háttér, valamint a diszciplináris tudásgyarapodás ismeretében módunk van arra, hogy a struktúra modell megalapozását jelentő legfőbb eseményeket időrendben és szintekhez igazodva egy táblázatba összefoglaljuk. A tranzaktív struktúra egy pontjáról az azonos szint (egy tetraéder egésze) elérhető három pontja irányában, és az integrációs szintek azonos pozíciójú pontjai felé, tehát legfeljebb két további irányban lehet hatni. Példaként egy ilyen pontot a III. szinten ábrázolunk. Az ábrán a III/3-as pont legyen A, a harmadik szint tetraéderének szomszédos pontjai ekkor III/1 : B, a III/2 :C, a III/4 : D. A II. integrációs szint közvetlenül csatlakozó pontja II/3 :E, és a IV/3 : F.

III/1.

B

I/3. II/3. E

III/3. IV/3 V/3.

A F

III/2 C III/4. D

A TSTS egy pontjáról kiinduló hatások iránya megjelölhető azonos szintben (tetraéderben) és további szintek felé (a helytől függően kifelé és befelé haladva)

113

A kapcsolódások jelölését már megoldotta a szerkezeti leírásokban messzire jutott társdiszciplínák egész sora. A matematikától a kémiáig számtalan helyen foglalkozunk pl. a gráfok, kombinációs táblázatok, a mátrixok, a konstitúciók, konfigurációk, konformációk leírásával. [Czakó 1992] A neveléstudományban a meglévő leírások alkalmazásával és az alkalmazás által megkövetelt megváltoztatásával az egyes pozíciók közötti hatásláncok, hatáshálók egyértelműen kezelhetők. – Az egyes pontokhoz csatolt jellemzők a személyre, a gyakorlatban megvalósuló folyamatra, valamint a viszonylatokra – beleértve valamennyi praxisterületet – vonatkoznak, a hatásláncban érvényesülő hatásásokat kezelhetővé teszik.

114

Minden pozicionált ponton személyek vannak, akik a MAS-nak megfelelő tulajdonságaik szerint leírhatók.

VI.

I.

V.

II. IV.

III.

Egy pozicionált ponton a személy csoportokba sorolt adatai jelennek meg

A modell minden strukturális pontja a hat tengelynek megfelelő jellemzők szerint adatokkal kísért, adatkezelésre alkalmas formában tárolható az informatikai rendszerben.

k/1.

k-1/3. k/3. k+1 /3.

k/2.

k/4.

Magyarázat: k= az integrációs szint száma, 1,2,3,4 = a pozíciók sorszáma Egy pozicionált ponton a személy közvetlen kapcsolatainak jellemzésére szolgáló adatcsoportok helye 115

Jelmagyarázat: mutatja, hogy a diszciplína vagy az elmélet tudásanyaga mely szintekre terjed ki főként. Az évszámok arra utalnak, hogy melyik szintre és mikor írták le a ma is érvényes ismereteket a vizsgált struktúrával kapcsolatban.

Szint / saját tárgya

D1 TA

D2 D3 D4 coping GEM GST

XXV. Virtuális szint XXIV. Kozmikus szint XXIII. Planetáris szint XXII. Globális szint

XXI. Interkulturális szint XX. Kulturális szint XIX. Kontinentális szint XVIII. Regionális szint XVII. Szubregionális szint XVI. Országos szint XV. Országrész-szint XIV. Ország-régió szint XIII. Megye / Budapest szint XII. Járási szint XI. Megyeszékhely szint X. Megyei jogú város szintje IX. Város szintje VIII. Nagyközségi szint VII. Körjegyzőségi szint VI. Községi szint V. Intézményi

D5 D6 Schn. EST HET

D7 TZI

D8 IL

D9 D10 Big5, C-m MAS

D11 D12 PPCT TSI

1995 1684

1981

1958 1770 1935 1971 1993 1984 1928 1979 2003 1968 1981 2007 1969 2004 1982 2008 1958

1958

1995

1971

1995

1977 1981

2001

1981 1993 2000

1999

1995

1982

1981 1993

1995

1995

116

szint IV. Csoportszint III. Családi szint II. Személyi szint

2001

1958

1982

1958

1949 1954 1980 2001

1958

1935 1981 1993 1984 1972 1988 2004 1981 1993

1989

1995

1981 1993 2006

1953 1964 1994 1990 1984 1992 2004 1995 1997 2008

1995

I.Tárgyi szint A vonatkozó diszciplínák szintekre vonatkozása és a legfontosabb publikációk évszámai

A hatások elképzeléséhez hasonlatokat mondhatunk. Egy sokemeletes ház azonos szinten és különböző emeleten lévő szobái között kapcsolatok vannak; a víztükörre dobott kövek

hullámgyűrűket

(hatástartományok-szisztémák)

hoznak

létre.

A

személyes

dimenziókban nem fizikai, földrajzi távolságok jelenítik meg a hatáskapcsolatokat. Gondoljunk arra, hogy egy gyermekkorban kapott jó tanács hat még idősebb korunkban is, vagy hogy fizikailag nagyon távol lévő személyt közelebb érezhetünk magunkhoz, mint azt, aki közvetlenül mellettünk áll. A hatások tranzaktív természetűek. Minden fizikai, biológiai, földrajzi stb. hasonlat szegényes formában tudja érzékeltetni az üzenetváltó hatásgyakorlást, mely a befogadó érzékenységétől is függ. Vonakodhatnánk a ’szint’ megnevezéstől. Gondoljunk arra, hogy sok szempontból beszélhetünk a valóság szintjeiről. [Bruno 1996] Minthogy a diszciplináris háttér által kiérlelt és leírt alapfogalmak közötti összhang létrehozása lehetséges. A ’szint’ megjelölés tartalma tehát világosan elkülönül más helyektől. Az azonos szóalak nem zavarja vizsgálódásunkat, ha ennek a különbségnek tudatában vagyunk. Nem fogjuk összekeverni sem a tengerszint, sem a vízszint, sem az erdőben lévő szintet, sem a teljesítményszint szavakban meglévő szint értelmezést. A szakpolitikák mindegyike szintekhez kötött témákkal foglalkozik, ennek alapján is rendezhetők a publikációk. Az oktatási szakpolitika működtetésekor az (1.) érintetteket, a (2.) felelősöket, (3.) a szakembereket, és (4) azonos identitású hozzátartozókat csaknem minden szinten tárgyalja a szakirodalom. A szakirodalomban már meggyökeresedett az az eljárásmód, hogy az eseményeket különböző irányítási ponthoz kötve, valamilyen szempontrendszer szerint tárgyaljuk. Ennek bemutatására a nevelési/oktatási rendszer praxisa jó példa. A ’Jelentés a Magyar 117

Közoktatásról, 2003.’című könyvből vett néhány hely felidézése csak illusztrálja a mondottakat. A jelenlegi törvényi szabályozás feldolgozása ennek mintájára történhet később.

Szint

Tárgyak, események, témák

XXII. Tudományok, neveléstudományi diszciplínák XXI. Az ENSZ / OECD oktatási rendszerrel kapcsolatos munkája. Az Európai Unió oktatást érintő célkitűzései XXI. A különböző oktatási szintekre fordított összes kiadások a nemzeti össztermék (GDP) arányában az OECD – országokban 1995 és 1999 (%-ban kifejezve) XXI. Gazdasági növekedés az OECD-térségben és a rendszerváltó országokban 1993-2004-ig XXI. Az egy számítógépre jutó tanulók átlagos száma a felső középfokú iskolákban az OECD-országokban 2000. Forrás: Education at a Glance, 2002 (Pisa-vizsgálatokból származó adatok) XXI- Statisztikák, személyes adatok az oktatási egyenlőtlenségek és a II. speciális igények témakörében XVIII. A középfokú iskolai végzettséget nem szerzők aránya korcsoportonként néhány európai országban (2000, %). Key Data on Education in Europe (2002): Eurydice – European Commission, Brussels XVI. Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiájának prioritásai XVI. 1975 és 2001 között született korosztályok létszáma 2002. január elsején (fő) [25 év alatt 175e-ről csökkent 2001-re kb. 100e-re. Forrás: Demográfiai Évköny 2002.] XVI. A népesség iskolázottságának változása 1960-tól 10 évenként. Népszámlálás 2001/6. XVI. A magyar közoktatás irányítási rendszere: szintek, funkciók és szereplők. A funkciócsoportok: 1. politikai érdekegyeztető, konzultatív funkciók, 2. kormányzati, igazgatási, hatósági funkciók, 3. szakmai funkciók XVI. A közoktatás irányítás területi szintű szereplőinek jellege: politikai jelleg, ágazati jelleg, (ezek mindegyike funkcióval van ellátva) XVI. Statisztikák: Az oktatási rendszer és a tanulói továbbhaladás Született korosztályok létszáma Az iskolai korosztályok becsült létszáma A népesség iskolázottsága A fogyasztói árindexek visszatekintő idősorai Az államháztartási kiadások a GDP-százalékában A 15-74 éves korú népesség gazdasági aktivitása, 2001 Népesség és foglalkoztatottság A foglalkoztatottak és munkanélküliek iskolai végzettség szerinti megoszlása nemenként Ifjúsági munkanélküliség alakulása

Publikációra utalás Jelentés: 24.o Jelentés: 219.o. Jelentés: 219.o. Jelentés: 219.o. Jelentés: 546556.o. Jelentés: 33.o.

Jelentés: 29.o. Jelentés: 31.o.

Jelentés: 32.o. Jelentés: 54.o.

Jelentés 62.o. Jelentés: 415454.o.

118

XVI. XVI.

XVI. XVI.

XVI.

XVI.

XVI.

XVI.

Az alkalmazottak havi bruttó átlagkeresete Oktatásügyi témák előfordulása a magyar sajtóban Finanszírozás: A költségvetés oktatási kiadásai szakfeladatonként A közoktatás folyó kiadásainak alakulása, növekedésének üteme és a fogyasztói árindex alakulása Az egy tanulóra jutó költségvetési kiadások az alap- és középfokú oktatásban és az egy főre jutó GDP alakulása 1998-2001 A főbb központi közoktatási normatív támogatások összege 19902003 (tanuló/év/Ft) Egy pedagógusra jutó tanulók száma a gimnáziumokban és szakközépiskolákban az összes tagozaton megyék és régiók szerint Statisztikák: a közoktatás minősége és eredményessége Jelentés: 530545.o. Foglalkoztatottak és munkanélküliek egymáshoz viszonyított száma Jelentés: 39.o. az iskolai végzettség szerinti megoszlásban. Forrás: Magyar statisztika A versengő és a kooperatív tanulás indexe az OECD-országokban, Jelentés 261.o. 2000. Forrás: Knowledge and Skills for Life, 2001. Intézményi szintű feladat szabályozása az országban: 1993. évi Jelentés: 72.o. LXXIX. tv. a közoktatásról 48§ (1) bekezdés a)pont. Pedagógiai programok az intézményben: az iskolában folyó nevelő-oktató munka ellenőrzési, mérési, értékelési, minőségbiztosítási rendszerének kidolgozása (ehhez új kompetenciákat kellett megszerezni) [Weinert 1998] „A közoktatási tv. módosítása 1999-ben, a pedagógiai programok Jelentés: 73.o. kidolgozása 2001-ben, a szülői és piaci elvárásokhoz való alkalmazkodás”. - Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Program modelljei (intézményi és fenntartói szinten) a partnerközpontú működés kialakítását célozta meg. (partnerigényeknek megfelelni akarva). Célok: 1. a folyamatszabályozás, 2. a szervezeti kultúra fejlesztésének képessége, 3. a folyamatos fejlesztés képessége. Országos konzultatív és érdekegyeztető testületek: OKNT Országos Köznevelési Tanács KT Közoktatás-politikai Tanács Közszolgálati érdekegyeztető Tanács: OÉT Országos Érdekegyeztető Tanács KOMT Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa KÖÉT Közoktatási Érdekegyeztető Tanács OSZT Országos Szakképzési Tanács OKB Országos Kisebbségi Bizottság ODT Országos Diákjogi Tanács NAT Nemzeti Alaptanterv Kerettantervek (implementálandók a helyi tantervekben) Helyi tantervek (gimnáziumokban, szakközépiskolában A tantervek bírálója a Tantervi Akkreditációs Bizottság (bírálati Jelentés 187.o. szempontjai Elfogadási/alkalmazási bírálati szempont, kritérium, megfelelések: 1. Jogszabályi megfelelés 119

XVI.

XVI.

XVI.

V.XVI. II.XVI.

II.XVI. IX.XIII. VI.XIII.

2. Megfelelés annak, hogy kinek, milyen céllal készült a tanterv 3. Pedagógiai programnak való megfelelés 4. Tartalmi megfelelés: hiteles, egyértelmű, strukturált, fejlesztő hatás, teljesíthetőség 5. Követelmény: egyértelmű, indokolt, fejlesztő jelleg, pozitív nevelő hatás 6. Belső koherencia: követelmények és időterv, a tanterv-tantárgyi program összhangja, 7. Részletezettség, követelmények viszonya 8. Tanulói teljesítmények ellenőrizhetősége és értékelhetősége 9. A tanterv minőségbiztosítása 10. A tanítást segítő eszközök megnevezése 11. Tanulói esélyegyenlőség biztosítása 12. A tanterv nyelvi megformáltságának minősége [Hoffmann Rózsa. Tantervi akkreditáció 2001-2002-ben. Kézirat, Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központ] Nemzetiségi oktatásban részt vevő, nemzeti identitásukat vállaló cigány, horvát, német, román, szerb, szlovák tanulók. - Imre Anna: A nemzetiségi oktatás a tanulók szemével. Kézirat. Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központ, 2001. Tankönyvkiadás (létezik törvény a tankönyvpiac rendjéről). Kiadók: Nemzeti, Apáczai, Műszaki, Mozaik, Oxford, Cartographia, Krónika Nova, Dinasztia, Korona, Pauuz-Westermann, Konsept-H, RaabeKlett, egyéb. - A 12 legnagyobb tankönyvkiadással is foglalkozó kiadó részesedése a tankönyvpiacon megrendeléseik összértékének arányában 2002/3. Forrás: OM tankönyvrendelési adatbázis, Educatio Kht Regisztrált munkanélküliségi ráta régiónként (1997-2002). Megyei pedagógiai szakmai szolgáltató intézmények és szervezetek által működtetett szaktanácsadás jellemző adatai (személyek száma és óraszám szerinti elfoglaltsága) Statisztikák: az oktatás tartalma A 8 évfolyamos tanulók idegen nyelvi teszteredményei az anya iskolai végzettsége szerinti bontásban 2000. - Forrás: 2001. Csapó Benő: A nyelvtanulást és nyelvtudást befolyásoló tényezők. Iskolakultúra, 8.sz. A felsőoktatásba jelentkezők nyelvvizsgájának aránya. - Forrás: A középiskolai munka mutatói vizsgálata. Felsőoktatási Felvételi Iroda Városok oktatással kapcsolatos adatai

Jelentés: 2007.

Jelentés: 227.o.

Jelentés: 54.o.

Jelentés: 455496.o. Jelentés: 215.o.

Jelentés: 54.o.

Jelentés: 54.o. Település. Az intézmények száma településméret szerint. Forrás: BM adatok, OM oktatási statisztika. Pedagógiai méréssel kapcsolatos tevékenységek előfordulása az önkormányzati pedagógiai szakmai szolgáltató szervezeteknél (pl. mérőeszköz-fejlesztés). Az önkormányzatok közoktatási normatív támogatásának alakulása 1997-2001 (millió Ft): 1. óvodai nevelés, 2. iskolai oktatás, szakképzés, 3. bentlakásos intézményi ellátás, 4. különleges gondozás keretében nyújtott ellátás, 5. alapfokú művészetoktatás, 6. egyéb közoktatási hozzájárulás, 7. kiegészítő közoktatási támogatás 120

V.

Statisztikák: az iskolák belső világa

V.

Szülői elvárások az iskolával szemben. Forrás: Tanulói terhelésvizsgálat, 2002 1. Fejlessze a gyerek képességeit, készségeit, 2. Megfelelően készítsen fel a továbbtanulásra 3. Gondolkodni tanítson, fejlessze a problémamegoldó készséget 4. Minél több ismeretet adjon át 5. Széles körű műveltséget adjon 6. Szerettesse meg a tanulást 7. Neveljen a közösségi életre, a másokkal való együttműködésre 8. Tisztességre, erkölcsre neveljen 9. Tanítson az élet dolgaiban eligazodni 10. Nyugodt, szeretetteljes iskolai légkört biztosítson A tanulók szüleinek véleménye a fogyatékosokkal való együttnevelésről. (2001) Forrás: Salné Lengyel Mária – Kőpatakiné Mészáros Mária: Az együttnevelés jelenlegi helyzete. Fejlesztő Pedagógia 3. sz. – A támogatók(44%) és a semlegesek (29%) [mintegy 75%-ot jelentenek] a vélemények összességében, 18% tiltakozik, 9% elfogadja Problémák az iskolában 2001/2 - (csupán az iskolai működés fennakadás-mentességével kapcsolatos!) - Forrás: Simon Mária: Intézményi változások a közoktatásban. Gyorsjelentés. Kézirat. Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központ. 2002. Az egyes intézmények színvonalának alakulásáról alkotott vélemények változása Feladatmegosztás az iskolai pedagógiai program módosítása során. Forrás: Simon Oktatással szembeni attitűdök változásai (Forrás: Oktatásügyi közvélemény-kutatások, OKI-Szocio-Reflex Kft 1990, 1995, 1999, 2002.) A különböző oktatási szinteken foglalkoztatott pedagógusok életkor szerinti megoszlása, 2001.- Forrás: OM 2001/2002. évi oktatásstatisztikai adatbázisa alapján Garami Erika számítása. A különböző oktatási szinteken foglalkoztatott pedagógusok életkor szerinti megoszlása, 2001 - Forrás: OM 2001/2002. évi oktatásstatisztikai adatbázisa alapján Garami Erika és Imre Nóra számítása. Különböző tanórán kívüli tevékenységeket végzők aránya néhány évfolyamon, 2002. 1-5-ös skálán: Mekkora gondot jelentenek az Önök iskolájában a következő problémák? 1,2 A tanárok szaktárgyi felkészültsége 1,3 A továbbképzési kínálat 1,5 A tanárok módszertani felkészültsége 1,5 A tankönyvkínálat 1,6 A tantárgyak tanításának összehangolatlansága 1,9 A tanulók hiányzása 1,9 A továbbképzésen lévők helyettesítése 2,1 A tanárok lelki-szellemi kondíciója 2,2 A tanárok iskolán kívüli elfoglaltságai

V.

V.

V.

II.

II.

II.

II.

Jelentés: 497529.o. Jelentés265.o.

Jelentés: 205.o.

Jelentés: 249.o.

Jelentés: 249.o.

Jelentés: 282.o. Jelentés: 282.o.

Jelentés: 256.o.

121

2,3 A tanulók iskolai magatartása 2,5 A taneszközök megléte, illetve hiánya 2,9 A tanulók szorgalma 3,5 A tanári munka ösztönzésének lehetősége Forrás: Tanulói terhelésvizsgálat, 2002. Az oktatási szakpolitikához szakirodalmi illusztráció a rendszerszintek szerinti tárgyalásmódra

Megjegyzések a kialakított modell kapcsán az oktatás/nevelés szakpolitikai feladatait illetően

A magyar közoktatás irányítási rendszere néhány vonatkozásban a funkciók és szerepvállalók alapján jellemezhető. [Jelentés a magyar közoktatásról 2003, 54.o.] A cikk a következőket szinteket veszi szemügyre: országos (XVI.), országbeli regionális (XIV.), megyei (XIII.), a korábban létező ’kistérségi’, helyi, az intézményi (V.). A közigazgatási egységeket, az adminisztrációban együtt kezelt tartalmakat az irányítási rendszer szempontjából harmonizáltan, egyértelműen kell meghatározni. - A megjelölések ki van téve a változásnak, az természetes. Pl. a szintek megnevezésében a történelem során kialakult területi megjelölések gyakorta változtak. A ’báróság’ közigazgatási egységként [Wikipedia 2008] a megye szintje alatti korábbi közigazgatási egység. Nálunk manapság nem használjuk ezt a megjelölést. Az országok közigazgatási egységeinek integráltsági szintje is eltérő. Tehát korszakhoz kötve, gyakorlati szempontból kell ezeket a megnevezéseket használnunk, és azok megváltoztatása nem vonja kétségbe a használt rendszer elvi alapjait. A központi-területihelyi szabályozás helyhez rendelhetősége vagy a hely megjelölésének logikája is módosulhat. A régió, megye, járás, körzet, település szavak a statisztikai besorolások szerint a NUTSokhoz illeszkedő tagolással helyettesítendők ott, ahol szükséges. Az ’egész’, a rendszer leképzése két módon terjedt el. Az események tárgyalhatók integrált szintekhez kapcsoltságukban, vagy a kifejtett hatás alapján. A két tárgyalásmód eredményeként az ’integrálási szintek’ vagy a ’hatás-szférák’ rendszere szerint beszélünk ugyanarról a valóságról. Mind a két megközelítés, mind a két módszer hasznosítható. Megállapításaink ellenőrzésében azáltal kapnak szerepet, hogy eltérő úton szerzett, ugyanarra a valóságra vonatkozó eredményeink egymást megerősítik, kiegészítik, vagy éppen ellenkezőleg. A hivatalos tárgyalásmód mellett a kutatók észjárása, a publikációk tartalma is azt mutatja, hogy szintekhez kötik mondanivalójukat a szerzők. – Az események kezelésének elemzésére mindig szükség van. A modell egyes pontjai között döntéseink révén tranzaktív hatások hálózata alakul ki. Egy-pontból kiinduló hatások útján tekintve hatásláncról lehet 122

beszélni. A képzés létrehozásától a munkahelyi fizetésig bejárható egy út, melyet a hatásgyakorlások eredőjeként rajzolódik ki. Ezt a példát az események értelmezésekor később részletesebben is megjelöljük. - A helyzet értelmezése és a hatáslánc értelmezése elméleti és gyakorlati tennivalók együttese. - A kapcsolóhely akkor képes kapcsolatot létesíteni, ha a végzett a tanulmányok végén alkalmassá válik a meghirdetett munka elvégzésére. Az intézményi szinten megvalósuló esemény (a végzett munkavállaló lesz) a felkészítés előbb megtörténő eseményétől annyiban függ, amennyiben a képzés valóban a munka elvégzésére készíti fel a diákot. Nem hanyagolható el az a követelmény, hogy a felkészítés eredménye hasznosítható legyen. Ez csak abban az esetben valósul meg, ha a képzés terve korszerű, hasznosítható felkészítést alapoz meg. Ellenkező esetben a munkahelyi követelményeknek a munkára jelentkező alkalmatlan lesz a munkavállalásra. Ha a képzési eredménye és a munkahelyi követelmények egymásnak megfelelnek, a diák tanulási célja (keresőképes legyen) megvalósulhat. A hatáslánc kritikus pontja ez a megfelelés, melyet az országos és az intézményi szint közötti üzenetváltó hatásgyakorlás hoz létre. Bármely más időpontban, mely a meglévő kapcsolódási időtartamon (T1-T2) kívül esik, vagy elavult képzési tartalomról, vagy megváltozott munkahelyi követelményekről kell beszélnünk. A hatások eredményeként létrejövő és változó magatartás dominánsan meghatározza a tevékenységet, pl. a fogyasztást, a megtakarítást, a fogyasztás során létrejött tárgyi környezet használatát, a létfenntartás biztosításán túl fennmaradó idő felhasználását, a térben való mozgást, a mindennapi tevékenységsort stb. - A „hatásszervező funkciók alapján a közösségi tevékenység megszervezésének, valamint a közösségen belüli kölcsönhatások (pl. közvélemény) irányításának eljárásait” sem téveszthetjük szem elől. [Bábosik 1999, 115, 122148 o.] Minden egyes szinthez kötődik közvetlen és közvetett kapcsolatteremtés. Példaként gondoljunk arra, hogy a kortársi kapcsolatok közvetlen és közvetett irányítása a helyzettől függően kap fontos szerepet. A tudományok mindegyike ugyanarra a valóságra vonatkozik, tehát a logika nem tekinthető fölöslegesnek a praxis gyakorlásakor sem. Pl. az ellentétesség (contrarietas) fogalma szerint két ítélet egyszerre nem lehet igaz. Ha az egyik igaz, a másik logikai szükségszerűséggel hamis. De az is lehet, hogy egyik sem igaz (piros-zöld). Vagy pl. az ellentmondás (contradictio) fogalma szerint – amelyik a legélesebb logikai ellentétre vonatkozik - az egyik ítélet tagadása egyben a másik ítélet igenlése és fordítva. (piros-nem piros). – Hogyan is mondhatnánk bármelyik tudásterületet is kiküszöbölendőnek a hatásgyakorlás elemzésekor? –Annyi bizonyos, hogy a helyes kritikai gondolkozás nem

123

nélkülözhető. A szakpolitikák integrációjában a ha/akkor típusú feltételek kezelése, ez a tény kulcsfontosságú. Adott az integrációs szint folyamatai az integrációs szintbeli folyamatindikátorokkal, az integrációs szintek közötti folyamatok az integrációs szintközi-folyamatindikátorokkal írhatók le. - Ezen szintbeli és szintközi megnevezésen túl használhatjuk az elkülönített és a nem elkülönített komponensekre visszavezetett hatásgyakorlást „A kultiváció kutatás a médiát szocializációs ügynökként kezeli.” [Tamás 2001] A munkamódszer feltételezi, hogy a hatásgyakorlás ’ügynökei’ (azaz elkülöníthető, címkézhető ágensei) megnevezhetők. Minden hatásgyakorlás-kutatás az integráció-szint saját és a szintközi indikátorainak kutatásával kezdődik. Erre példa: A tematizálásról szóló leírásokban a kulturális szint kommunikációja a kulturálódás egyik indikátorának kutatásával kezdődik, tárgyalja a médiaeszközök (pl. televíziónézés) kultúra átvételében megmutatkozó hatását. A hatások leírásának metrikus szókészletében a következő fogalmak jelen vannak: hatásfelület, hatásfüggvény, hatásgörbe, hatásváltozó (hatóváltozó), hatásvizsgálat. - A hatékonysággal kapcsolatos fogalmak: hatékony becslés, hatékony populációméret, hatékony próba, hatékonyság. [Jánossy, Muraközy, Aradszky 1966] A tárgyi, dologi, személytelen ügyletek elemzésére, mibenlétére vonatkozóan számos tudomány ad támpontot. Pl. a ’szerek’ vonatkozásában [Schmidbauer, Scheidt 1971] Hatásláncban szereplő folyamatok kémiai szerek hatásainak tanulmányozására új tudomány jött létre, a: toxikológia. Ez a tudomány jól illusztrálja, hogyan gyarapszik az az eszköztár, amelyhez adott esetben odafordulhatunk. Minden hasznosítás egyfajta oksági láncolatot feltételez. Pl. a gyógy- és ásványvizek felhasználása a gyógyászatban (hidroterápia) azon a tapasztalaton alapul, hogy a gyógyvíz hat az emberi szervezet egészségi állapotára. Adatok, információk (IT – irodalom) – Metrikus – adatszint (pl. biometria), adatkezelésre épített programmenedzselés napjaink eseménye: Tulajdonságok és szintek, kompetenciák, jogosultságok emlegetésének, tárgyalásának az éveit éljük. A programok növekedésével egyidejűen megjelent a programmenedzselés illetékességének vizsgálata, a feltételek azonosítása. Egyes tanulmányokban 17 kulcs attributum felsorolásával új elemzési horizont szerveződik. [Partington, Pellegrinelli, Young 2004] Az élőlények populációs szintű leírása, a fajok meghatározása, a tájékoztatók összeállítása tárgyi szintű ismeretek jelent.

124

Az a látszat növekedik, hogy ’mindenről, mindenki számára’ hozzáférhető információs blokkok, kódolt valóságok válnak jobban hozzáférhetővé. Rá kell mutatnunk a túlzások forrására és a hasztalan bizakodás okaira. ’A megküzdés zenei kódjai egy lélektanilag meghatározható fogalom kódjai’. Az önmegvalósítás és öngyógyító eszközök egyike a zene. [Vas 2005] Az ellentétek egyesítése megküzdési mód, vannak passzív megküzdési módok, stb. Valamilyen tevékenység gyógyászati szempontú megközelítése többféle nézőpontból lehetséges. Így például a tisztálkodás alapelvek, (racionális / irracionális), az eljárást végző személy (specialista / laikus), a hely (otthon / intézményben), funkció (gyógyítás, megelőzés) szerint értékelhető. A tárgyi vonatkozásokat a személyes hozzáállással vagy anélkül mérlegeljük. [Barna, Kótyuk 2002] Személyes szinten (kultúra-személy: viselkedésünk valamely kultúra szerint egyéni, de az egész kultúrában másokkal együtt egy mintázati elem) valóságként kell önmagunkra tekintenünk. Egy diagnózis, pl. autizmus alapján esetmenedzselésre van szükség. Minden személyes kapcsolat viszony, reláció. - A személyes kapcsolattal összefüggésben vizsgálni tudjuk a gyermek veszélyeztetettségét. - A képességek fejlesztését célul kitűzhetjük, a tanulási akadályokat elháríthatjuk. Ez is tervszerű hatásgyakorlás eredménye. - Az ember fejlődése mellett az ember fejlesztéséről is beszélünk. A fejlesztés tudatos folyamat. A család épsége és működése különösen fontos téma. – A szintekre rejtett utalást tartalmaz a „A család belső rendszerének szerepei” és „A család külső rendszerének szerepei” témakör. [Teleki, 2005] Barátok – utcai csoportként megjelenő csapatok viselkedése társadalmi problémákat vet fel, vagy a megoldás útját egyengeti. Intézményi szinten a neveléstudomány nagy változáson ment át, és ma is jelentős mértékben változik. Ebben szerepet kap a vezetetés és szervezetpszichológia, valamint professzionális intézményrendszerekre vonatkozó tudás. Az intézmények tárgyi vonatkozása domináns szerephez juthat. Régi események hírmondója a múzeumi tárgy. A hatások elemzésére tárgyszerű kiindulópont. A múzeumokban, tárlókban őrzött bizonyítékok megértésére, helyes magyarázatára, értelmezésére nagy szükségünk van. A múzeum, mint intézmény rendkívül fontos a hivatkozások, a szakszerű tanulmányozás szempontjából. – Dokumentumértékű a megfigyelés leírása, a fotó, a film, stb. – Egy táj, egy természeti jelenség leírása az értékek számontartásával függ össze. Országos szint tárgyalása elengedhetetlen a társadalom egésze számára. Minden tevékenységi területen így van ez, legyen ez akár a szakácsok tevékenysége. - Egyes 125

praxisterületek szintekhez rendelhető ügyintézést foglalnak magukban. - Beszélünk fenntartói jogosultságokról, szakmai szolgáltatások jogi szabályozásáról, beszélünk a szakmai szolgáltatás rendszeréről. A következő jogi személyek hatnak az egyes szinteken: a) Minisztérium, b) Megyei Közgyűlés, c) megyei jogú városi, városi önkormányzat), d) városi önkormányzat, e) a fővárosi kerületi önkormányzatok, f) egyház, g) magánszemély, h) alapítvány, csősz, hivatalos személyek,– deviáns magatartású, vagy ’megvadult’ személyek Még a társadalmi visszás jelenségek egésze, pl. a kitelepítések történelmi eseménye is ’közös ügy’, melyben minden szint érintett. – A Társadalmi-Országos szinthez tartozik a társadalmi tematizáció ténye. [Tamás Pál 2001] Az ’Egészséget mindenkinek 2000-re’ kiadvány Európa egészségéhez viszonyítva törekedett kijelölni a fejlesztési célokat, amihez feladatokat jelölt meg a döntéshozók számára. Az egészségvédelmet is tervezni, és a terveket a többi ágazat fejlődésével egyeztetni kell. A kultúra szintjén új szociológiai témák egész sora áll, melyek folytatásaként kell további témaként számításba venni a társas viselkedésmintázatok kulturális eltéréseit, a kultivációs kutatást, a kulturális indikátorokat. [Nguyen Luu Lan Anh; Fülöp Márta, 2006]: Multikulturalitás szintje és a globalitás szintje sok esemény több szinthez tartozását, más eseményekkel való összefonódódását rejti magában. A pedagógia története kultúránként eltérő tartalmat és eltérő gyakorlatot jelent, amelyet a neveléstudomány egészében egymással összehasonlíthatunk. Az összehasonlító pedagógia egyik fejezete tárgyalhatja pl.az Afrika, Ázsia benne Kína, India, Japán, É-D America, Európa, Ausztrália, Új Zéland pedagógiáját. Továbblépve, további kulturális szemponthoz igazodva multikulturális elemzés tárgya a neveléstudomány. - A művészet globális, minden személyre kiterjedő hatásgyakorló eszköz. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a művészet, a tudomány, a gazdaság, stb. praxisterületként a kultúránál nagyobb hatásrendszer részei. Elég talán arra utalni, hogy eltérő kultúrák művészetéről, tudományáról, gazdaságáról beszélhetünk. A feladatok ellátására való felkészülés események irányítására való felkészülést jelent. Ilyen például: felkészülni a kisbaba fogadására. Valamivé válni azt jelenti, hogy a feladatra megérett, felkészült valaki. Azt gondolhatnánk, hogy csupán fel kell készülni valamire, mert egyébként már alkalmasak vagyunk rá. Nem kisebbet ígér egyik másik módszer ajánlója, minthogy akár még a hiányzó képességet is pótolni tudja. Természetesen a hatások tudatosítása még nem jelenti a hatáslánc megvalósítását, amint a képesség fejlesztésének tudatosítása még nem jelenti annak megszerzését is.

126

A kritikus hatás, a kritikus út (management értelmezésben) vizsgálatára nyílik lehetőség a hatásláncok elemzésével az összetettség–integráltság szerint létrehozott szintek tranzaktív struktúrájában (TSTS). Csak olyan elmélet képes kiállni az idők próbáját, amelyik a folyamatok sztochasztikus jellegét és a megismert események kibővíthetőségét, ismereteink további módosulásait nem zárja ki, illetve annak módszertani lehetőségét biztosítja. Továbbá a személyiségfejlesztés közösségi eseményként azt is magában foglalja, hogy a folyamat egésze nem fejeződik be egy személy bármilyen mértékű megváltozásával sem. Az egyéni és közösségi szempontok nem jelenítenek

meg

minden

fejlődési

dimenziót

több

vonatkozásban,

például

a

tapasztalatszerzésben, az irányításban, a kapcsolatfejlesztésben stb. Mindezekből következően a fejlesztés irányítása a személyes kapcsolatok belső és külső korlátainak tudatosítás, és a lehetséges határok meghaladhatóságának elfogadása nélkül nem optimalizálható. Amennyiben tényleges hatásgyakorlás – legyen az személyes vagy tárgyi jellegű – korszakhoz, civilizációhoz, kultúrához kapcsoltságát is szemügyre vesszük, vizsgálhatjuk a tapasztalatok és az előrelátás szerepét a neveléstudományi gyakorlatban. A pedagógiai irányzatok azonos szempontok szerint összehasonlíthatóvá válnak. Ez az összehasonlítás a tisztán elméleti vagy a megvalósult gyakorlat áttekintése alapján lehetséges, és a kiindulási feltételeknek megfelelően hoz eredményt. A neveléstudományi múlt, a reflexió, a tényleges gyakorlat eltérő tényeket láttathat, melyeket meta-elemzésekkel tovább kell építeni, illetve a közös elvi alap feltárásával értékelni kell.

6.1.2.Horizontális és vertikális integráció, valamint praxisok a modellben

A következő táblázatban az események integrációs/szerveződési szintjei és a szociológiai praxisterületek egymással való kapcsolata szerepel. A szociológia 1-13-ig ’tantárgyszerűen’ is tartalmazza a praxisterületeket, a 14.-től kezdve minden további elkülöníthető praxist megjeleníthetünk. A táblázat azokat a praxisterületeket nevezi meg, ahol a képzéshez már jelentős diszciplináris készültségi fok létezik.

127

további elkülönített praxisok

sport

falu/város/régió

jog

vallás

technika/műszaki élet

gazdaság / fogyasztás

ipar/üzemek

munka/foglalkoztatás

egészségügy / gyógyítás

népesség

szociális gondoskodás

képzés / nevelés

család

A közigazgatásban szereplő, szociológiai diszciplínákban tárgyalt praxisterületek 1. 2. 3. 4é 5. 6. 7. 8. 9. 10 11 12 13 14.. . . .

Kiemelt integrációs szintek Ssz. Név XXV. Virtuális XXIV Kozmikus XXIII. Planétarendszer XXII. Globális XXI. Interkulturális XX. Kulturális XIX. Kontinentális XVIII. Regionális XVII. Szubregionális XVI. Országos XV. Országrész XIV. Ország-régió XIII. Megye/Budapest XII. Járás XI. Megyeszékhely X. Megyei Jogú Város IX Város VIII. Nagyközség VII Körjegyzőség VI Község V. Intézmény IV. Csoport III. Család II. Személy I. Tárgy

A vízszintes sorokban az azonos szinthez tartozó praxisok egymással való kapcsolata, a függőleges oszlopokban az azonos praxishoz tartozó szintek helyezkednek el. A közigazgatási integráció tehát szinten belüli és szintek közötti szerveződés eredménye. A V. szinten (sorban) az egyes intézmények közötti szerveződésre vonatkozó, integrációt változtató intézkedések, a függőleges sorban az intézményhez kötött, különböző szintek integrációját

128

változtató intézkedések vannak. Az eseménytérben bekövetkező integráció tehát praxisterületi vagy szintek közötti. A kölcsönösség, illetve a kölcsönös kezdeményezések alapján a tranzakciók iránya ellenkező a felek között, de a tranzakciók tartalma azonos vagy eltérő lehet (pl. ellentmondó, ellentétes). A ’szintek mátrixban’ a szintek közötti integráció területeit, a ’praxisok mátrixban’ a praxisok közötti integráció területeit jelöljük. A kezdeményezések pl. feladatkijelölésben, problémakezelésben, kérdés feltevésében, kérés

megfogalmazásában,

tapasztalatok

közlésében,

új

információk

átadásában

fogalmazódnak meg, pl. javaslatként, felszólításként.

SI SII SIII SIV SV SVI SVII SVIII SIX SX SXI SXII SXIII SXIV SXV SXVI SXVI

SXXIV

SXXv

SXXIII

XXII

SXXI

SXIX

SXX

SXVIII

SXVII

SXVI

SXV

SXIV

SXI

SXII

SX

SIX

SVIII

SVI

SVII

SV

SIV

SIII

SII

SII

S

SXIII

A szintek mátrixa Jelölés: szintek (=S); pl. SIII a család szintje. Tetszőlegesen kijelölt tranzakciók jele a táblázatban: N és L

L N

I

SXVI II

SXIX SXX SXXI SXXI I

SXXI II

SXXI v

SXX V

129

Értelmezés: pl. -

a család által kezdeményezett tranzakciók a többi szint irányában a vízszintes sorokban vannak

-

más szintek család irányába kezdeményezett tranzakciói a függőleges oszlopban vannak

-

az L betűvel jelzett tranzakciót a család kezdeményezte az intézmény irányában,

-

az N betűvel jelzett tranzakciót az intézmény kezdeményezte a család irányában.

Minden olyan tevékenységcsoport, melynek jellemzői egy elkülönülő irányítási folyamatot igényelnek, önálló praxisrendszer. Ezek tehát jórészt elkülönített cél, eszköz, módszer, működési rend, ellenőrzés, értékelés együtteseként jelennek meg és eltérő a rendszerhez sorolt döntéshozók köre is. A szociológiában egymástól elkülönítetten kezelt praxisok [Korte, Schäfers, 1997]: 1. család-ifjúság-időskor ügyei, 2. tudományok művelése, oktatás, képzés és nevelés, 3. szociális ügyek, szociális munka, 4. népesség, 5. gyógyítás, 6. munka és foglalkozás, 7. ipar és üzem, 8. gazdaság és fogyasztás, 9. technika, 10. vallás, 11. jog, 12. város, régió, 13. sport.

A praxisok mátrixban Jelölés: praxis (=P); pl. P3 a szociális ügyintézés területe. Tetszőlegesen kijelölt tranzakciók jele a táblázatban M és K P P1 P2 P3 P4 P5 P6 P7 P8 P9 P10 P11 P12 P13 P14

P1

P2

P3

P4

P5

P6

P7

P8

P9

P10

P11

P12

P13

P14

M

K

130

Értelmezés: -

pl. a szociális terület kezdeményezései a többi praxisterült irányában a vízszintes sorban található,

-

a munka/foglalkoztatás kezdeményezése a többi praxis terület irányában a függőleges oszlopban található

-

az

M

betűvel

jelzet tranzakciót

a szociális

terület

kezdeményezte a

munka/foglalkoztatás irányában, -

a

K

betűvel

jelzett

tranzakciót

a

munka/foglalkoztatás

praxisterületén

kezdeményezték a munka/foglalkoztatás témájában a praxisterület szervezeti és működési rendjének megfelelően (saját praxisterületre vonatkozó kezdeményezés a praxist megvalósítók között).

A közigazgatási tranzakciók két szemponthoz (szintek, praxisok) igazodva integrálhatók a kölcsönösség megtartásával. Az ügyintézés adott esetben azonos és/vagy különböző integráltsági fokú szintek helyeit és /vagy praxisát rendeli egymáshoz. Ilyen esemény pl. a képzőintézmény létrehozása adott területen (az oktatásirányítás elvei szerint, a település, a lakósok összehangolt szándékára) és a képzés (a munka világába illesztve, a helyi adottságok figyelembe vételével, akkreditált formában) beindítása a jelentkező tanulók számára.

Praxisok közötti kapcsolatok létrejövetele a hatások kiterjedése szerint A környezet minden esetben fontos keret, a feltételek kialakulásának, meglétének helye. A vég nélküli, lehatárolatlan hatásrendszer eszményét igaznak tartva tudjuk, hogy gyakorlati szempontból azt a hatótávolságot, annak a hatásnak a mértékét is meg kell ismernünk, amelyen belül a kölcsönösség érvényesül, amelyen belül hatásgyakorlás és üzenetváltás valósul meg. A környezetét alakító ember korlátozott lehetőségek birtokosa. - Az ember dolgokra, önmagára, közösségre gyakorolt hatásrendszerében a hatásgyakorlás helye fontos tényező. - A hatások irányát sem hagyhatjuk figyelmen kívül, azaz vizsgálnunk kell, hogy ki-kit befolyásol. A feltétel és a lehetőség létrejötte minden szint számára adottságok függvénye. A követelmények és az igények pedig a szükségletek megjelenítői az adott fokon. Adottságok és szükségletek határozzák meg a tényleges hatásgyakorlás lehetőségét, annak hatékonyságát és fenntarthatóságát.

131

Jelen esetben a gazdasági és az oktatási rendszer egymásra hatását vesszük fontolóra. A gazdasági rendszerek nyereségre törekednek. Az oktatási rendszer a kultúra lehetőségei szerint a világ értelmezési keretét nyújtja át a követő nemzedéknek, és az életminőség érdekében nevel és tanít. A folyamatokban a tranzakció kulcsszerepet kap, hiszen miközben működik egy rendszer, önmaga is változik. A részelemek hatásukat az egész rendszerben fejtik ki a fogalmak tartalmának és körének megfelelően. A két rendszer egymásra hatásában kulcsszerepet töltenek be azok a szakemberek, akik mindkét fogalomkészlet és hatásrendszer értői, egymás számára érthetővé teszik a hatásokat. Az együttműködő feleknek egymást meg kell érteni. Ezt tekintjük a két rendszer egymásra hatásában interszubjektivitási kritériumnak. Az oktatási rendszerben a fenntartás, felügyelet, követelmények meghatározása, követelmények érvényesítése külön szempontrendszert igényel. Az oktatás célirányos, tervezett és szervezett tevékenység. Az oktatás a tudás átadásának folyamata, tudás elsajátítása a tanítás-tanulás folyamatában, a tanulói identitás kiművelése, beleértve a kompetenciákhoz juttatást a nevelés eszközeinek felhasználásával is. - Az oktatásügyi igazgatás közigazgatási ágazat, amelynek feladata az oktatási rendszerek kialakításával, működtetésével kapcsolatos állami politika megalapozása és annak végrehajtása. Az oktatásügyi igazgatás - mint a tankötelezettséget bevezető közoktatás - az európai országokban a 19.sz.-ban jelent meg. Az oktatásszociológia azon társadalmi tényezőket vizsgáló szakszociológia, amelyek révén a gyermekek és a fiatalok az adott társadalomban, felnőttkorban betöltendő szerepekhez szükséges ismereteket megszerzik. Az oktatáspolitika állami érdekek szerint - politikai, társadalmi céljainak megvalósítása érdekében – az oktatás működésének befolyásolására vonatkozó állami nézetek, elhatározások rendszeres döntések, cselekedetek. Az oktatási rendszer ismeretei a felkészítést, a hasznosítást szolgálják. Az állami irányítás az oktatáspolitika terén az 1867-es Kiegyezést követően jelentős mértékben kiterjedt. A gazdasága társadalmi termelés rendszere, a gazdasági tevékenységek, folyamatok összessége, illetve e tevékenységek színtere. A gazdaságszociológia a gazdálkodással, a gazdasággal

összefüggő

magatartásokat

és

intézményeket

vizsgáló

tudomány;

szakszociológia. A gazdaságpolitika az államnak a politikai, társadalmi céljainak megvalósítása érdekében a gazdaság működésének befolyásolására vonatkozó nézetei, elhatározásai, rendszeres döntései, cselekedetei. – A gazdaságot a meghatározott ponton működő döntéshozó a maga szempontjából összegzi. A gazdasági körforgás négy helyszínen, azaz a háztartásokban, a vállalati szektorban, az állami szektorban, külföldön lejátszódó 132

folyamatokat foglal magában, melyek három piaccal – munkapiac, árupiac, értékpapír piac – állnak kapcsolatban. A gazdaság kiművelt, munkavégzésre képes munkaerőt igényel. A gazdaság számára szükséges tudás nem egy, hanem több diszciplínából áll össze.

133

I.3. Két szociológiai praxisrendszer egymásra gyakorolt hatásának kialakulása A szakpolitikák integrációjának fokozatait bemutató blokkrajz Az oktatási rendszer szempontjából:

F

1. 2. rendszerben maradás fázisa

Á

4.

5.

kilépés fázisa minden felé kapcsolódást felkínáló fázis egy másik rendszerből kilépővel összegeződő összekapcsolódás fázisa egy másik rendszerbe belépő hatás, befolyásoló, alakító, módosító fázisa

I

S

O

K

a rendszer hat és maga is átalakul

3.

I/1. I/2. I/3. I/4. I/5. Oktatás I. rendszer

Gazdaság II. rendszer A hatások mindkét irányában érvényesülnek

II/1. II/2. II/3. II/4. II/5. 5.

4.

3.

2.

1.

a rendszer miközben hat, maga is átalakul

A gazdasági rendszer szempontjából

134

Az oktatási rendszer hatása életkor, képzési fok, iskolatípus, képzőhely, átadott tudás alapján. Pl. I/1. a képzés terve, a belső működés rendje egy iskolában, I/2. az iskolából kibocsátott

végzett

növendékek

tudása,

I/3.

a

végzettek

orientációja,

tudásuk

hasznosíthatóságának lehetősége pl. a munkahely szempontjából, I/4. az oktatási rendszer új képzéseket vezet be, amelyeket a gazdasági rendszer igénybe vesz, I/5. az oktatási rendszer által átadott tudás befolyásolja a vállalatok működését. – A gazdasági rendszer hatása helyszínek, igények és piacok alapján. Pl. II/1. a vállalat belső rendjének kialakítása, II/2. megfelelő termék előállítása, II/3. kínálatok a nemzetközi kereskedelemben, amelyek előállítására az oktatás felkészíthet, II/4. a gazdaság új tudást igénylő képzést akar megvalósítani, mely érdekében a képzés tartalmát új akkreditálásra terjeszti elő, II/5. a gazdasági követelményeknek megfelelő oktatás finanszírozása pl. a vállalat saját helyén. A közigazgatás a társadalom egészére irányuló hatótényező, cél céltudatos és koordinált rendszere. Olyan, szimbolikusan közvetített kommunikatív cselekvés, amely feltételezi a nevelő és nevelt kölcsönös megértésre irányuló szándékát. Szűkített értelemben a társadalmi érdekeket tudatosan szolgáló, a társadalmi reprodukció szükségleteinek alárendelt tevékenység. Kiindulópontja a család, amelyet később egyre fokozottabban egészít ki a nevelői intézmény (óvoda, iskola) tevékenysége, valamint a társadalmi környezet szocializációs hatása és az egyén önnevelése. Az intézményes nevelés fontos helye az oktatás intézményrendszere. A nevelésszociológia [MN Nevelésszociológia] a szociológiának az intézményes nevelés társadalmi összefüggéseit vizsgáló ága. Fő érdeklődési területe az iskola mint intézmény (iskolaszociológia), de a többi szocializációs intézménnyel és folyamattal is foglalkozik. A beiskolázottak számának folyamatos növekedése és a tanulmányi idő hosszabbá válása is jelezte azokat az összefüggéseket, amelyek gazdasági, ill. társadalmi dimenzióban is fontossá tették a nevelésszociológiai vizsgálódásokat. A nagy gazdasági szektorok módosulása, a harmadik szektor (a szolgáltatások) előtérbe kerülése, az életszínvonal általános emelkedése kihívást jelentett a hagyományos, sokszor már elavult oktatási-nevelési intézmények pedagógiai és szocializációs gyakorlatának. A szolgáltatások az életszínvonallal közelebbi, az életminőséggel pedig távolabbi kapcsolatban állnak. A nevelés igazi célja nem az életszínvonal, hanem az életminőség szolgálata! A nevelés praxisterülete feladatának megfelelően átjár valamennyi szociológiai praxist. – A gazdaság szociológiai területei közé tartozik a munka-, ipar-, agrár, üzem-, háztartás-szociológia, ennek megfeleltethetően beszélhetünk az oktatásszociológia területeiről is, melyben helyet kap a tanítás, tanulás, iskola stb. szociológiája. Mind az oktatás, mind a gazdaság szervezeteinek szociológiai sajátosságait tanulmányozza a szervezetszociológia, melyet kiegészít a nevelés 135

intézményeinek szociológiája. A pedagógiai hatásgyakorlás azt jelenti, hogy a nevelt személyek érett döntését létrehozó folyamat részeseként értelmezzük a nevelői hivatást. - A nevelő nem postás, aki egy oktatási vagy gazdasági küldeményt kézbesít. Sokkal inkább serkentője, irányítója egy folyamatnak, vezetője valamiben a másik személynek, ami végül mindkettőjük érettségét mozdítja elő, mindkettőjüket fejleszti. - A nevelői praxis iskolarendszerben összefonódása

és

iskolarendszeren

egyrészt

tárgyi

kívül

szükséges,

követelményeket

jelent,

gyakorolható. másrészt

A praxisok magatartásbeli

követelményeket támaszt.

Oktatás és gazdaság két rendszer ugyan, mégsem függetlenek egymástól.

Kapcsolatok, hatások a két rendszer között

Sok pontja ismert az oktatás és a gazdaság kapcsolatának: munkaerő képzése, munkaerő gazdálkodás, munkahely létrehozása, foglalkoztatás, gazdaságosság, logisztikai feladatok elvégzése, akkreditáció, képzés korszerűsítése, stb. A feladatának megfelelően működő nagyrendszer nagyon bonyolult. Szempontokhoz igazodunk, prioritásokat érvényesítünk elemzésekor. A gazdaság munka, áru és értékpapír területei közül a munkavégzés-oktatás fejlesztésével kapcsolatos egyik kört hozhatjuk fel példának: a munkára való felkészítés, a képzés fejlesztése a gazdaság mindenkor korszerű követelményeit figyelembe véve folyamatos feladat. - A gazdaságban megjelenő munkahelyre kell felkészíteni akár hagyományosan, akár az új igényeknek megfelelve.

136

Reprodukciós út

Megújító út ÉLETMINŐSÉG Létrehozott eredmény Fejlesztési fedezet Munkavégzés Tanulási szándék Új igények, új szándékok Gazdaság, munkahely Hagyományos oktatás

Új képzési anyag Elvégzendő munka

Hagyományosan végzett

Új oktatás Új továbbképzett

A gazdasági élet részéről igényelt korszerű tudás alkalmazott formája a képzés rendszerében még nem érhető el. A felsőfokú graduális képzést követően a munkahelyi, ipari feladatok ellátására képesítő kiegészítő képzésre is szükség van. Ezt a munkahelyi igényeket kiszolgáló többletképzést a gazdaságilag arra képes helyek adják meg. A globális képzési rendszer és a globális gazdasági rendszer igényeinek egymásra hangolása természetükből adódóan könnyebb. Hasonlóképpen a helyi képzési rendszer és a helyi gazdasági rendszer igényei is könnyebben egyeztethetők. Akár a globális képzési rendszer a helyi gazdaságot, akár a globális gazdaság a helyi képzési rendszert erőteljesen átformálhatja.

A

hatásgyakorlás

rendszerszintből

következő

lehetőség

minden

praxisrendszer esetében, ezért olyan fontos a globalizáció folyamatának megítéléséről, a prioritásokról, a normákról egységesebb álláspontra jutni az egymással kapcsolatban álló feleknek.

137

7. Normativitás érvényesítése és az LTTN. A kapcsolatokban lévő normák (kikristályozsiítása, a normák alkalmlazása)

7.1. Tranzaktív folyamatok megtervezése

7.1.1. Normatív funkció Bár az emberi gondolkozás és a humán-tevékenység ’műhelytitkai’ még sok vonatkozásban feltáratlanok, mind az egyéni, mind a társadalmi események létrehozásában mértékadó, igazodásunkat könnyítő, irányadó elemeket kívánunk alkalmazni. A jogi normák afféle közlekedési szabályokként működnek, a tradicionális normák a bejárt utat, az elért eredményt jelenítik meg, a divatnormák aktualitás gyakorlatot állítanak elénk, az etikai-morális viszonylatokat rendező elvek a helyes cselekvésre, a viselkedésre, az egymáshoz alkalmazkodásra vonatkoznak, a használatban bevált, alkalmazásra javasolható eljárásokat a szokásnormák vezérlik. A jogi szabályozás eseményhez, folyamathoz, trendhez igazodó megfeleltetett eljárás. Minden eljárásnak van alapja. – Vegyünk egy példát a hétköznapokból. Pl. a kártérítés alapja a jogellenesség! Ezért a kártérítést mindig a jogellenes cselekvőnek kell vállalnia. Ebből érthető, hogy ha a károkozás alapja a jog - például betörni a veszélyeztetett ajtaját, hogy megmentsék a bent lévőt - , nem kell a jogszerű károkozást kártéríteni. A személyes értékek védelme, a személynek okozott kárral kapcsolatos jogi szabályozás, ugyanúgy, mint pl. az áldozattá válással, önvédelemmel kapcsolatos szabályozás szövevényes és személyes világba vezet. Források szempontjából egyszerre vagyunk azok bővében és szűkében. Néhány kiindulópont kínálkozik. Ilyen a meglévő jogszabály elnevezése, vagy időpontja. A meglévő jogszabályok érvényessége, egymáshoz illeszkedése folyamatos vizsgálatot, egyeztetést igényel. Jóllehet az itt következő idézett szakanyagtól eltérő anyag érvényes ma, arra szeretnék utalni, hogy a rendszer mindig megőrzi a korábbiakat, nagy a tehetetlensége, ezért Pl. az oktatáspolitikai munka törvényi hátteréből nem maradhat ki az a törvény, aminek eredményei a rendszerben jelen vannak. Ez nem a törvények továbbélését, hanem a törvénynek megfelelő események hatásának a rendszerben maradását jelenti. Természetesen új szabályozásra van szükség, de nagy körültekintéssel. 138

1993.évi LXXVI. tv. a szakképzésről, 1993. évi LXXIX. tv. a közoktatásról, 1993. évi LXXX. tv. a felsőoktatásról. A rendeletek között támaszkodni kell a következőkre: 7/1993.(XII.29.) MüM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről 6/199a6.(VII.16.) MüM rendelet a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról 16/1996.(I.9.) FM-NM-IKIM együttes rendelet az egyes tevékenységek gyakorlásához előírt szakképesítésekről 5/1997.(III.5.) IKIM rendelet egyes ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről 45/1997.(III.12.) Korm. Rendelet az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésről. 45/(XII.13.) OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről. Egy területekre, pl. a munka világára vonatkozó saját jogi hátteret kell figyelembe venni: pl. 1991.évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról.

Az oktatás és a képzés szakpolitikája 2012-ben új célokhoz igazodó új szervezeti és működési rendet alakított ki, melyhez a korábbi törvények mellett, részben azok helyett új törvényi szabályozás tartozik. A különböző normák kialakulása folyamat eredménye. Amit mértékadónak tekintünk valamilyen szempontból, az a normakategóriák valamelyikébe helyezzük el. A mérték elfogadása az események megítélésében az összehasonlítás alapjává, a személyes viszonyulás kiindulópontjává válik. A társadalom, valamely népesség, csoport, személy kialakult normái az elfogadott alkalmazkodások irányát is megjelölik. A változások irányítása során bármely állapotból a normák érvényesülésének irányába kell haladni. Ez azt jelenti, hogy a kultúra egészében jelenlévő normák érvényesítésére törekszik az irányítás rendszere. – Az elfogadottság nem teljes mértékű a populációban. Mindig vannak kivételek, ezért a norma csupán fő irányt szab meg, de megenged és nem szüntet meg más irányulásokat. Ebből következően a megválasztott célok széles skálájának van érvényesülési lehetősége. Az irányítás nem az értékek bírálatára, hanem a megvallott, elfogadott értékek megvalósítására vállalkozhat. Az Alaptörvény megvallott értékei sokféle cél kitűzését teszik lehetővé, de 139

kizárják a megvallott értékeknek ellentmondó célokat, ebből következően a vallott értékekkel ütköző normákat nem támogatják. A közigazgatási célok elérése olyan elvek alkalmazására épülhet, amelyek az emberek közösségi fejlődését, életminőségét szolgálják. Az ország határain túl nyúlik az elvek indoklása. Az elvek az emberi nem mibenlétéhez, milyenségéhez kapcsolódnak, és követendő normák kialakítói. A nemzetközi szinten is érvényesítendő elvek az emberek közötti kapcsolatokra és viszonyokra vonatkoznak, és mint ilyenek egyetlen populációban sem vitathatók. A nemzetközi szinten érvényben lévő, vagy az Alaptörvényben megjelölt értékek szerint érvényesülő normák a tranzakciók elfogadhatóságát alapozzák meg. A precedens értékű döntést hozó tranzakciók elsőként jelenítenek meg egy elfogadandó ítéletet. Az elvek között az emberi méltóságnak megfelelő, az egyenlő esélyt biztosító bánásmód kiemelkedő szerepet tölt be. Ezeket az elveket emberi nemre, annak tagjaira vonatkozóan általánosan elfogadjuk, alapvető normának tekintjük. Jogi normává akkor lép elő az irányadó elv, ha törvényi szabályozás részévé válik. A tranzakciók a közigazgatásban a jogi szabályozás alá esnek, de nem mindent lehet jogi eszközökkel elérni, ezért más normatípusok érvényesítésére is szükség van. A közigazgatás normatív rendszere a korábbiakhoz képest új lesz, más a ’mérték’, amelyhez az eljárások igazodnak, sőt új elvek érvényesülnek benne.

7.1.2.Szabályozási funkció A népcsoportok saját kultúrája saját normákat is jelent. Ezért a jogi szabályozást a másféle kultúrában kialakult normák kezelésére is ki kell terjeszteni. Adott helyzetben éppen a jog eszközeivel érhető el az, ami a különböző kultúrák normái közötti eltérés alapján még nem volna elérhető. A jog szabályozza a normaérvényesítés módját, kereteit, eszközeit. Például a roma-kultúra a csoport szerkezetét, a családról való gondoskodást, a nevelési szokásokat sok sajátossággal, más kultúrától eltérő formában alakította ki az évszázadok folyamán. Emiatt a többségi társadalomnak úgy kell szabályozni az eljárásait, hogy azok kompatibilisek legyenek ha szükséges pl. a vajda-intézménnyel, a romák családi szokásaival, ünneplési formáival. Ennek a ’kisebb rendszernek’ a normáit meg nem szüntető törvényi szabályozás lehet eredményes a társadalom egésze szempontjából. – Az asszimiláció normák átvételével jár, az 140

identitást is befolyásolja, mely a személyek szabadságát illetően további területeket érint. Az integráció viszont torzulások és hiányosságok nélkül, épségben tartja meg a szervesülő, egymásba épülő, együttműködő tagokat. A járási kormányablakok megnyitásával az ügyintézések, az eljárások új normatív rendje lép életbe 2013-ban.

7.2.Időfeltételek figyelembe vétele

7.2.1.Szabályozási funkció A közigazgatás a kormányzás időtartama alatt meghatározott célok szerint működik. A kormányzás időtartama ciklusoknak felel meg. A folyamatok egy része tömöríthető, összevonható, elvégezhető egy ciklusban. Amennyiben például a minisztériumok intézkedési területei változnak, amennyiben más praxisterülettel együtt szerepelnek a kormányzás során, a kormányváltások miatt pedig különböző kombinációkban, akkor az irányítás / szabályozás új struktúrában és új működési renddel valósítható meg. Az idő mint rendelkezésre álló eszköz, mint felhasználható eszköz önálló tényezővé lép elő a közigazgatási folyamatokban. Meghatározó szerepet tölt be a követelmények és a feltételek között. Nem mindegy hogy valamit mennyi idő alatt kell elvégezni, vagy hogy valami elvégzéséhez mennyi időre van szükség. Az idő megengedő vagy kizáró jellegű. A szabályozás ki kell hogy terjedje a változatlanul megmaradó és a megváltozott állapotokban folytatandó működésre. Az LTTN-modell a folyamat egészére vonatkozó döntések megjelenítésének helye, a felelős döntést követően léphet érvénybe. A szabályozásnak ebből a szempontból legalább két típusa van. Egyik a ciklusokon belüli, másik a ciklusokon áthúzódó folyamatokra terjed ki.

141

8.A kapcsolatok koordinációja és az LTTN

8.1.Az LTTN diagram mint a menedzsment kommunikációs eszköze

8.1.1.Események megjelenítése a modellben A releváns események megjelenítéséről, jellemzői értékeinek adatairól beszülünk. Az események személyekhez kötötten jelennek meg a modellben. A szereplő személyek minden szinten ugyanazok a valóságos, létező személyek. Az egyes pozicionált pontokhoz kötve három adatcsoportba (személyre, folyamatra, kontextusra) tartoznak az adatok. A pontokhoz kötötten kirajzolódik a hatáslánc illetve a hatásháló. A döntések személyhez kötött ponton jelennek meg a teljes rendszerben. Az eset menedzselése során a tranzaktív menedzsment és a projektfolyamatok lépéseit lehet a rendszerben elhelyezni. Az egyes lépésekhez tartozó adatkezelést egy meglévő (pl. Acces) vagy még elkészítendő informatikai program (pl. Acceshez hasonló) teheti felhasználóbaráttá, ami alapján a kapcsolatrendszerben gyorsan tájékozódhatunk. Az egyes lépések online követéséig lehet finomítani a modell alkalmazását.

8.1.2.Az események megjelenítésének kommunikatív funkciója A döntéshozók és a döntés megvalósítói között az üzenetváltás során az üzenet tartalmának egyértelműsége követelmény. A kommunikációban részt vevők tevékenységének jelölése, grafikus megjelenítése az események azonosítását könnyíti meg, illetve a beszélgetések során a megfogalmazott szándékok pontatlanságát csökkenti. A közigazgatási munkára való felkészítés során az irányításban szükséges teendők megbeszélését is el kell sajátíttatni a hallgatókkal / leendő munkatársakkal és a közigazgatási vizsga anyagába is szerepeltetni kell. Amennyiben ezen megbeszélést-kommunikációt szolgáló technikák közé az LTTN is bekerül a PERT és Gantt diagramok mellé, akkor használatakor technikai ismertetésekkel nem kell foglalkozni, hanem rögtön eredményesen lehet használni.

142

A munkamegbeszélések, a partnerekkel való tárgyalások, a kliensekkel való megbeszélések során a közlendőket rendezi, az eredmények létrehozásának folyamatát átláthatóvá teszi, láttatja a folyamatot befolyásoló tényezők hatáshelyeit. A flip-chart, az írásvetítő, a mágnestábla, az elektronikus vizualizálás eszközei a megbeszélés menetében láttatja azt, amit a folyamatra vonatkozóan kommunikálnak a felek.

8.2..Az LTTN mint a közigazgatási folyamatok aktualizált koordinációs eszköze A teljes eseménytérben kialakuló valamennyi hatás struktúráját TSTS-ként jelöljük. Adott esemény kapcsán azonban ennek csak az aktualizált pontjait kell figyelembe venni, tehát egy hálót, ezért a modell LTTN, azaz az N jelöli, hogy hálómodell

8.2.1.Koordinatív funkció A felelősségi viszonyok, az együttműködők egész köre a rendszer adott állapotában megismerhető a folyamattal való kapcsolatát illetően. Ez a személyekre vonatkozó információ a hatékonyság növelésének fontos eleme. A LTTN adatai alapján napra készen lehet tudni, hogy ki, mikor, miért felel. A tervezés és az egyeztető megbeszélés eredményeként előállt folyamatot valamilyen, pl. grafikus formában az együttműködő felek használják, abban időhöz kötve követhető, láttatható mindenki tevékenysége. A koordináció ezen eszköze nem teszi fölöslegessé a személyes kapcsolattartást az együttműködők között, hanem a hálótervhez igazodó, a folyamatesemények megvalósulására vonatkozó tájékozódást, kisegítést, javaslattételt konkrétabbá teszik. A folyamat megvalósítása során derülnek ki azok a kapcsolatok, amelyeket korábban szem elől tévesztettünk, vagy amelyek időközben már megváltoztak. Az elemek egymáshoz való kapcsolódását és praxisterületi kapcsolatait az LTTN feltüntethetővé teszi, ez alapján az egyes elemek menetközben válnak bevonhatóvá a folyamattervbe, vagy kiiktatandóvá a folyamattervből.

143

Az időterv változásai javallják leginkább az LTTN hasznosítását, mert a megváltozott időkeretek mindig megváltoztatják a megvalósítás lehetőségét valamennyire, ami olykor a teljes

folyamat

eredményére

is

kihat.

Az

időbeli

rövidülés,

kitolódás

hatására

megváltoztatandó elemek jelzésére, esetlegesen egy új terv készítésére a menetközben már kialakult állapotból kiindulva az LTTN koordinációs eszközként hasznosítható.

144

9.A kapcsolatok monitorozása és az LTTN

9.1.Az LTTN mint a monitoring eszköze

9.1.1.Monitoring funkció A közigazgatás nagyon sok folyamatnak ad keretet. A közigazgatási tevékenységek adott időpontban meglévő állapotát pillanatban nem tudjuk megadni, de követő módon igyekszünk annak megismerésére. A monitoring on-line rendszere irányába törekedhetünk, azonban jelenleg csak arra van lehetőség, hogy az állapotfelméréseket néhány jellemzőhöz rendelve végezzük el, időszakaszra vagy adott időpontra vonatkozó állapot összképét ’állóképként’ értelmezve ’lefényképezzük’, rögzítsük egy adatstruktúrában, és arról értékelés készítsünk, arról véleményt alakítsunk ki. A monitoring szempontjainak összeállításához az LTTN-modell csak a benne alkalmazott szempontokkal járul hozzá. A monitoring aktuális társadalmi követelmények szerint mindig változó szempontokhoz is igazodik, ezért az LTTN-modellbe kell beépíteni a folyamatmenedzselés felülvizsgálati, megfigyelési, állapotleírási szempontjait, hogy azokat később alkalmazni lehessen az ellenőrzésnél, az azonosításnál, a módosításoknál.

145

10. A koordináció megvalósítása

A koordináció megvalósítása 1.A közös cél elérésének összesítő folyamatábrái

Szintek és tranzakciók

1.A közigazgatási tevékenység tárgyalásának struktúrája tanulmányokhoz 2.A közös cél elérésének folyamatai blokkábrákban a III., IV., V., VI.tanulmányokhoz

2.Tények jelölése, hatásgyakorlás

1.Tények megjelölése: dimenzió, tényező, jellemző, indikátor, kritérium 2.Hatásgyakorlás

3.Tanulmányok 4. A szemléletmód innovatív eleme: a tranzakció

1. A tanulmányok tartalma 1. A szemléletmód új elemének alkalmazása a közigazgatás folyamatában

11. Jelmagyarázat, rövidítések, fogalmak értelmezése

1.A hátrányos helyzetűek közigazgatásba való bevonásának folyamatábrája 2.A hátrányos helyzetűek közigazgatásba való bevonásának folyamatábrája, melyen a munkájuk kívánt eredményeként bekövetkező hatás helyét (a fölfelé irányuló) nyíl mutatja 3. A kölcsönös kezdeményezések helyének megjelenítése blokkrajzban 4.Közszolgálati területen megjelenő kezdeményezések befogadása az önkormányzatban A fogalmak, kifejezések értelmezéséhez A közigazgatás új elemeinek felsorolásához 1.A szemléletmód új elemének elhelyezése a közigazgatás folyamatában 2.Kutatások eredményének Innovatív elemként való felhasználása a fejlesztésben közigazgatás területén

A tapasztalatra és előrelátásra alapozott közigazgatás működtetése

A III.IV.V.VI tanulmány összefoglaló bevezetőjébe illesztés helye: a szemléletmód formálásának szükségességét tartalmazó rész Jelmagyarázat, rövidítések, fogalmak értelmezése a III.,IV., V., VI. tanulmányokhoz

146

Szintek és tranzakciók A biológiai szerveződés szintjei és az eseménytér különböző integrációs szintjei

147

148

A tranzakció szerkezete 1.

2.

3.

4.

5.

B A 5.

4.

3.

2.

1.

149

10.1.A közös cél elérésének összesítő folyamatábrái 10.1.1.A közigazgatási tevékenység tárgyalásának struktúrája

A

közigazgatás

célmegvalósító

tevékenysége

Alaptörvény

Megvallott érték

Döntéshozó által kijelölt közös célok

Államigazgatási szervek

Egyéb közigazgatási feladatot ellátó szervek

Önkormányzati igazgatási szervek

Közigazgatási feladatot ellátó nem közigazgatási szervek

tevékenysége

6. Materiális

5.Közvetlen tulajdonosi

4.Felügyelet

3.Irányítás

2.Hatósági jogalkalmazás

1.Jogalkotás, törvény-előkészítés

Tipikus tevékenység

8.Külgazdasági

7.Külpolitikai

6.Külső védelmi

5.Rendészeti és rendvédelmi

4.Egészségügyi

3.Szociális

2. Kulturális

Tartalomtól függő tevékenység

1.Gazdasáágszervezés

Helyi

Területi

Központi

A szervezeti felépítésből adódó tevékenység

A tevékenységek koordinációja a szükséges tudás, a személyes adottság, a folyamat, a közösség szempontjából A célmegvalósítás időkeretén belül megvalósítandó folyamatok Egy célmegvalósítás folyamata A felelős megvalósítónak a kijelölése A folyamat tervének létrehozása Elvek érvényesítése a tervben A szakpolitikák integrációja szempontjainak szempontjainak A folyamat tervének véglegesítése érvényesítése a érvényesítése a Jellemzők, indikátorok, kritériumok folyamatban folyamatban meghatározása A folyamatterv kivitelezésének megkezdése Folyamatos koordináció

150

Felügyelet-ellenőrzés Monitoring Az eredmények továbbvitele Közszolgálatok, társadalmi folyamatok

A társadalom egésze közös cselekvési tér. Mint hatásgyakorló tér nem független a környezetétől és ezért környezetéből érkező hatások illetve környezetére gyakorolt hatások is érvényesülnek. A társadalom egésze mint működő rendszer folyamatok tere, melyek az éppen meglévő állapotban valósulnak meg, de amelyek okok láncolatába illeszkednek, és amennyiben cselekvési térként a felelős cselekvésnek az eredményei, tapasztalatok és előrelátás alapján irányíthatók, befolyásolhatók. Az egyéni akciók az érzelemtől, a szükséglettől, a kívánságtól, a megbizonyosodástól, az egyéni erősségektől és az egyéni gyengeségektől függően valósulnak meg. A közösségi akciók a versengéstől, kooperációtól, rokonszenvtől, ellenszenvtől, adástól, elvételtől, segítéstől, agressziótól, szolidaritástól, támadástól függően valósulnak meg. Az irányítás a közös célok megvalósítása érdekében az egyes polgárok hatásgyakorlását közös érdekek mentén a lehető legszélesebb körben igyekszik egybefogni és a hatásgyakorlás közös irányát kívánja megjelölni. A társadalom egészében sohasem valósul meg az érdekek, a célok és a tevékenységek tökéletes szinergikus hatása. A közösségi akció-típusok mindegyike egyszerre van jelen az irányított társadalomban. Ez az oka annak, hogy az irányítás még a közigazgatásban sem jelölheti meg a teendőket csupán a feladat-megvalósításában, hanem a cél érdekében való tevékenység legalább hat féle formáját kell alkalmazni az eredményesség érdekében. Szükség van a társadalomban meglévő sokféleség kezeléséhez problémák megoldására, kérések teljesítésére, kérdések megválaszolására, új tapasztalatok megszerzésére, új információk kezelésére is a feladatok végzése mellett. A hat féle formát egybefogva használjuk a ’közigazgatás feladata’ kifejezésben, ami csak akkor félrevezető, ha a többi forma kimarad a gondolkozásunkból. Az együttműködés tehát az irányító döntéshozók számára célkategóriává válik az eredmény eléréséhez, de a tevékenység formája szempontjából kiegészül és az együttműködés érdekében minden további közösségi akció típust az együttműködésnek rendel alá. Történelmi tapasztalatunk, hogy a társadalom egészében soha sem volt olyan motivációs ereje a közös célnak, hogy az együttműködés ellen ható akciók eliminálódtak volna. 151

A közigazgatás a közös cél megvalósítója, mely az együttműködés optimális szintjén alkalmas eszköz ahhoz, hogy az egész társadalom javára végezze tevékenységét. Biztosítania kell annak lehetőségét, hogy az együttműködés szándéka létrejöjjön, optimális legyen, fönnmaradjon és új bekapcsolódásra adjon lehetőséget a polgároknak időközben is. Az irányítás tehát az igazgatás révén a szükséges partneri működés szervezeti formáinak kialakításában jogalkotási folyamatok elindítója és hasznosítója. Az együttműködési kapcsolatok élettartama {érdek-érték-cél-motiváció-tevékenység}-függő, ezért nincs ’egyszerés mindenkorra kialakuló együttműködő’ közösség. Ezért kell az egész társadalomban fenntartható együttműködésre törekedni, valamint az irányított rendszer állapotát az optimálisan stabil állapotba eljuttatni. A hasznosítható tudományok ugyan adnak kiinduló alapot a tevékenységhez, de csak a megfeleltetések érvényessége függvényében. Külön is hangsúlyozni kell, hogy a természettudományok ideális állapotokra, zárt rendszerekre, totálpopulációkra stb kidolgozott elméletei, elvei és törvényei a társadalomtudományok számára nagyon korlátozott mértékben hasznosíthatók, és legtöbbször csak a gondolkozás irányát befolyásolják a cél folyamatos közelítésében. – A filozófiai, elvi, ideológiai megfontolások sem hasznosíthatók determinisztikus módon, hanem a véletlenekkel, az eltérésekkel, az ismeretlennel mindig számolnunk kell. Stratégiánk ezért nem érheti el azt a kizárólagosságot, amely másféle stratégiák létjogosultságát megszüntetné. Az értelemmel bíró ember lehetőségeinek felmérésekor beláthatja, hogy milyen érdekek, milyen célok mentén dolgozhat felelősséggel, hogyan vállaljon sorsközösséget vagy miért hozzon áldozatot.

152

10.1.2.A közös cél elérésének folyamatai blokkábrákban a III., IV., V., VI., tanulmányokhoz 10.1.2.1. A hátrányos helyzetűek közigazgatásba való bevonásának folyamatábrája A népesség egésze

választás

képviselők, parlament,

kormány

irányítása egy hátrányos csoport

azonosítása együttműködés a közigazgatás és a célpopuláció tagjai között Cél megjelölése: romák bevonása a közigazgatásba

Az együttműködés feltételeinek biztosítása a megfelelés esélyét növelő támogatás biztosítása

a megfelelő személyek kiválasztása

A megfelelő személyek felkészítése a közigazgatási feladatok ellátására

Középfokot követő tanulmányi évek a felsőfokú képzésben a közigazgatási diplomáért 2 év 3 év 5 év önkormányzati asszisztensi képzés

államigazgatási alapképzés

önk.+államig+ mesterfokú

A megfelelő végzettséggel rendelkező személy esetében

közigazgatási felkészítés és közigazgatási vizsga

A közigazgatási munkára való alkalmasság megítélése, minősítő kiválasztás a felkészültségüknek megfelelő igazgatási munkára

kormányhoz mesterfokú mesterfokú képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

államigazgatáshoz legalább alapfokú képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

önkormányzathoz legalább asszisztensi , képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

civil kapcsolatokra alap vagy képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

153

10.1.2.2.A hátrányos helyzetűek közigazgatásba való bevonásának folyamatábrája, melyen a munkájuk kívánt eredményeként bekövetkező hatás helyét (a fölfelé irányuló) nyíl mutatja

A népesség egésze

választás

képviselők, parlament,

kormány irányítása

egy hátrányos csoport

azonosítása együttműködés a közigazgatás és a célpopuláció tagjai között Cél megjelölése: romák bevonása a közigazgatásba

Az együttműködés feltételeinek biztosítása a megfelelés esélyét növelő támogatás biztosítása

a megfelelő személyek kiválasztása

A megfelelő személyek felkészítése a közigazgatási feladatok ellátására

Középfokot követő tanulmányi évek a felsőfokú felsőfokú képzésben a közigazgatási diplomáért 2 év 3 év 5 év önkormányzati asszisztensi képzés

államigazgatási alapképzés

A megfelelő végzettséggel rendelkező személy esetében

önk.+államig+ mesterfokú

közigazgatási felkészítés és közigazgatási vizsga

A közigazgatási munkára való alkalmasság megítélése, minősítő kiválasztás a felkészültségüknek megfelelő igazgatási munkára

kormányhoz mesterfokú mesterfokú képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

államigazgatáshoz legalább alapfokú képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

önkormányzathoz legalább asszisztensi , képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

civil kapcsolatokra alap vagy képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

154

10.1.2..3. A kölcsönös kezdeményezések helyének megjelenítése blokkrajzban A közigazgatási munkára való alkalmasság megítélése, személyek minősítő kiválasztása a felkészültségüknek megfelelő igazgatási munkára

kormányhoz mesterfokú mesterfokú képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

államigazgatáshoz legalább alapfokú képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

önkormányzathoz legalább asszisztensi ,

civil kapcsolatokra alap vagy

képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

képzettséggel vagy közigazgatási vizsgával

Horizontális integráció az irányításban, döntés-előkészítésben, döntéshozatalban

kezdeményezések befogadása

kezdeményezések

kölcsönös kezdeményezések, tranzakciók mindkét irányban

kezdeményezések formálása, közvetítése, javaslatok, érdekmegjelenítés

kezdeményezések befogadása

horizontális kapcsolatok megjelenítése érdekek és célok szempontjából az önkormányzat által Közszolgálattal kapcsolódó területek az önkormányzati feladatokban, melyeken a közigazgatás növelheti hatékonyságát vertikális irányban az irányítás, a döntés-előkészítés és a döntéshozatali terén

Kötelező feladatok pl. . óvodai nevelés egészségügyi alapellátás szociális alapellátás egészséges ivóvíz közutak fenntartása, közvilágítás, köztemető fenntartása nemzeti kisebbségi jogok biztosítása etnikai kisebbségek jogainak biztosítása alapfokú oktatás

A törvény által kötelezővé tett egyéb feladat, ilyen lehet pl. könyvtár

Önként vállalt feladatok pl. településrendezés környezetvédelem lakásgazdálkodás tömegközlekedés vízelvezetés csatornázás településfejlesztés

155

10.1.2.4.Közszolgálati területen megjelenő kezdeményezések befogadása az önkormányzatban

Közszolgálattal kapcsolódó területek az önkormányzati feladatokban, melyeken a közigazgatás növelheti hatékonyságát vertikális irányban az irányítás, a döntés-előkészítés és a döntéshozatali terén

Kötelező feladatok pl. . óvodai nevelés egészségügyi alapellátás szociális alapellátás egészséges ivóvíz közutak fenntartása, közvilágítás, köztemető fenntartása nemzeti kisebbségi jogok biztosítása etnikai kisebbségek jogainak biztosítása alapfokú oktatás

A törvény által kötelezővé tett egyéb feladat, ilyen lehet pl. könyvtár

Önként vállalt feladatok pl. településrendezés környezetvédelem lakásgazdálkodás tömegközlekedés vízelvezetés csatornázás településfejlesztés

horizontális kapcsolatépítés az érdekek és célok szempontjából a közszolgálat területein működő személyekkel, szervezetekkel az önkormányzati közigazgatás által

A közszolgálatban foglalkoztatottak kezdeményezéseinek befogadása az önkormányzat által melyeken a közigazgatás növelheti hatékonyságát vertikális irányban az irányítás, a döntés-előkészítés és a döntéshozatali terén

kezdeményezések területei pl. . óvodai nevelés egészségügyi alapellátás szociális alapellátás egészséges ivóvíz közutak fenntartása, közvilágítás, köztemető fenntartása nemzeti kisebbségi jogok biztosítása etnikai kisebbségek jogainak biztosítása alapfokú oktatás

kezdeményezések területei pl. könyvtár

kezdeményezések területei pl. településrendezés környezetvédelem lakásgazdálkodás tömegközlekedés vízelvezetés csatornázás településfejlesztés

az önkormányzat által közvetíthető lakossági érdekek és igények megjelenése a föntebbi területek

156

10. 2.Tények jelölése, hatásgyakorlás

10.2.1. Tények megjelölése: dimenzió, tényező, jellemző, indikátor, kritérium A háromdimenziós tér, melyben a három dimenziót pl. a szélesség, magasság, mélység a hosszúság paramétere szerint adjuk meg, a test kiterjedésének jellemzésére ad lehetőséget. Az egyes hosszúság adatok a paraméterek mentén a test kiterjedését írják le, jellemzik a konkrét alakzatot, annak jellemzői. A felvett értéket vonatkoztatási rendszerben - pl. a hossza cm ben – fejezzük ki. Ezt mennyiségi adatként kezeljük. mélység dimenziója

magasság dimenziója

szélesség dimenziója Szokásosan a négydimenziós tér negyedik paramétere az idő.

Minden további szempont, amely szerint egy állapottér adott eseményére (objektum vagy objektiváció) valamilyen jellemző mentén adatot mondunk, egy új dimenziót tesz hozzá a meglévőkhöz. Az állapottér vizsgált része annál nagyobb, minél több dimenzióban tudunk a jellemzőkhöz értékeket rendelni. A jellemzők rendkívüli fontossága abból a tényből adódik, hogy az események rendkívül változatosak és a sokféleséget csak néhány szempont alapján vizsgáljuk. Ezért azokat a jellemzőket ki kell választani a lehetséges valamennyi jellemző közül, amelyek

157

felvett értékeit használni akarjuk. Valamely eseménysort a jellemzők értékeinek megváltozásával tudunk követni. Valamilyen változás egy hatás eredményeként alakul ki, melyet a változtatás tényezőjeként tartunk számot. A környezeti tényezők közül pl. a tűz melegítő hatására a víz forrani kezd. Ekkor a változást a hatótényező hatására a jellemző megváltozott értéke adja meg. A víz hőfoka megváltozik, hőmérséklete (paraméter) pl. 100 °C-ra emelkedik (a jellemző értéke), amelyet pl. a hőmérő higanyszála megmutat (indikál). Egy adott változás során a jellemzők értékeit indikátor mutatja meg. Tőlünk függ, hogy milyen változást akarunk jellemezni, és tőlünk függ, hogy milyen jellemző értékét használjuk fel az indikátorok képzéséhez. Megszabhatjuk pl., hogy annyi hőmennyiséget közölhetünk, hogy a víz hőmérséklete ne legyen nagyobb, mint 80°C és ne legyen kisebb, mint 60°C. Ekkor a melegítés és a hűtés alkalmazásával azt a követelményt kell teljesítenünk, hogy valamilyen állapot állandósuljon. Eljárásunkhoz egy követelményt, rendeltünk hozzá. Akkor fogadjuk el tehát eljárásunkat, ha a kitűzött követelményt teljesítjük. Ezt a kitűzött követelményt a megfelelés, az elfogadhatóság kritériumaként kezeljük. A közigazgatás működése a társadalom sokdimenziós terében valósul meg. Rajtunk múlik, hogy mely dimenziókban, milyen paraméterek mentén, milyen jellemzők szerint, mely tényezők figyelembe vételével, mely indikátorok alkalmazásával, milyen kritériumok érvényesítésével akarjuk a kitűzött célt megvalósítani. Az indikátorok tehát egy adott állapot jellemzésére a hozzájuk tartozó dimenziót, paramétert, jellemzőt, adatot, tényezőt, együttesen mutatják meg, és a hasonló állapotok, a sokféle rendszer összehasonlítását kezelhetővé teszik. Nagyon fontos ez a menedzsment számára, mert közös kritériumok kijelölését teszi lehetővé egy sokaságban. A vizsgált állapottér minden új dimenzió felvételével bővül, és a korábbiakat magában foglalja. A kisebb rendszer nem semmisülhet meg a nagyobb rendszer részeként, hanem abba integrálódva marad fenn. A nagyobb rendszer csak úgy tud létrejönni, ha benne integrálódik a kisebb rendszer. A részrendszerek megszüntetése helyett tehát a részrendszerek integrációjára van szükség, amelyet jellemzőik értékének megváltozása láttat. Ha a változásokat jellemezni tudjuk és helyesen megválasztott mutatók szerint követjük, a célként megjelölt irányába haladásunkhoz kritériumokat állíthatunk fel, elérendő teljesítményeket jelölhetünk ki. A társadalom egyes csoportjai különböznek egymástól, melyet a közös cél elérése érdekében figyelembe kell venni. A társadalmi változások érdekében egyes szempontok 158

hangsúlyosabbá válnak, prioritások érvényesítéséhez vezetnek. A gyakorlatban személyek cselekszenek, akik folyamatokban vesznek részt és akik valamilyen viszonyrendszerben működnek. Valamilyen alkalmazott módon, valamilyen hasznosítható eszközzel, valamilyen tevékenységi formában járunk el, elképzelések, elvek, gondolatrendszerek szerint élünk.

10.2.2.Hatásgyakorlás A közigazgatás az Alaptörvényhez igazodó döntések előkészítésére és végrehajtására rendeltetett az állami tevékenység egészén belül. Ez a tény az állam működésének és a közigazgatásban végzett tevékenységnek egymáshoz kapcsoltságából fakad. A közigazgatás számára elérendőként megjelölt célok alapját az Alaptörvényben vallott értékek jelentik. Az értékek megvalósítása motivált cselekvés eredménye, mely az érdekek mentén különböző fokban alakul ki minden emberben. A közös cél értékeit érvekkel alátámasztani, az elérésük révén előálló újat kívánatossá tenni, az elérésük során jelentkező gátló nehézségeket mérsékelni a közigazgatás működése révén kell a társadalomban. Ezt a rendeltetését a közigazgatás különböző tartalmú, eltérő típusba sorolható, különböző rendszerhelyen,

szervezeti

felépítéséből

következően

központi,

területi

és

helyi

tevékenységével teljesíti. Amit a közigazgatási tevékenységben tartalomként jelölünk meg, annak jellemzőit tartjuk számon, azon jellemzőkből képezünk indikátorokat és a menedzsment-tevékenység eredményessége vonatkozásában aszerint állítunk fel követelményeket. Az eredmények eléréséhez,, adott állapot megváltoztatásakor a beavatkozás módjait, eszközeit és formáit a közigazgatás tevékenység típusai (tipikus és atipikus) képezik. Az egész rendszerben való elhelyezettség, a központi, területi, helyi érvényesség azt jelöli meg, hogy a rendszerben való viszonyok milyen alá-fölé rendeltség szerint alakulnak ki. A tudományos eredmények a tevékenység tartalmát, a tevékenység típusait, a rendszer szerkezetét, és a körülmények figyelembe vételét illetően sok újat hoztak, amelyeket a teljes állami tevékenység, benne a közigazgatás hasznosíthat. A tevékenység tartalmát illetően az egyes praxisok praxisrendszerek tagjaként való értelmezése, valamint a sokféle praxisrendszer összefüggése, azok interdependenciája elemzések tárgya, immár diszciplináris formában is rendelkezésünkre áll.

159

A tevékenységek típusai a menedzsmenttudományok teljes térhódítása eredményeként olyan alapelvek megfogalmazására adnak lehetőséget, amelyek a közigazgatás számára a hatékonyság kulcsát jelentik. A tevékenységek egymáshoz rendelése, a rendszerben lévő szerkezeti sajátosságok alapján való működés módja, eszközei és formái alapvető felismeréseknek adnak helyet. Ami a hierarchikus működési rend előnye, az nem más működési módok alkalmazását javallja, ám a közös célmegvalósítás más szerveződési struktúrák alkalmazását is megköveteli az egész hierarchikus rendszer adott pontján. A csapatmunka, a személyes alkalmasság megtartása és fejlesztése, a kölcsönös kezdeményezések lehetővé tétele, a közös szándékok kimunkálása, a társadalom minden tagjának, csoportjának érdekeltté tétele az egymásmellé rendeltségben való munkát, a team-munkában való tevékenység módszereit, eszközeit formáit igényli. A cél csak hatásgyakorlás révén valósítható meg. Ennek elemi egységét, a tranzakciót a közigazgatás egész rendszerében megtaláljuk. A tranzakciók hatékonysága érdekében az egyes jellemzők prioritással történő alkalmazását, a tranzakciók révén érintettek kapcsolatrendszerét, valamint a közigazgatási menedzsment működtetéséhez a szint-időtranzakció-háló eszközként való alkalmazását tárgyalja a tanulmány. A tanulmány – a pályázati téma célkitűzésének megfelelően - a kisebbségi csoport társadalmi integrációja érdekében egy folyamatot javasol, amelyben a képzés és a kiválasztás prioritással szerepel. A felzárkózás politika eredményei révén a kohézió mind a társadalmon belül, mind az európai régión belül nagyobb eséllyel valósul meg.

10.3. A tanulmányok

10.3.1.A tanulmányok tartalma A

’koordináció

módszertana’

című

tanulmány

a

következőket

tartalmazza

a

hatásgyakorlásra vonatkoztatva: 1.a hatásgyakorlás tudományos alapjainak kialakulása, 2. a tudományos eredmények közigazgatásban való alkalmazása az integráció és a felzárkózás politika szempontjából, 3. a szocializációs folyamatokba való beavatkozások, 4. a teljes rendszer menedzselése, 5.a normatív, a koordinatív és a monitoring-funkciók.

160

Az ’indikátorrendszer’ című tanulmány a következőket tartalmazza a hatásgyakorlásra vonatkoztatva: 1. milyen jellemzőket alkalmazzunk, 2. a szakpolitikai indikátorok, 3. felelősség, identitás, kompetencia, 4. az LTTN és az indikátorok. A

’döntéshozatal-elemzés’

című

tanulmány

a

következőket

tartalmazza

a

hatásgyakorlásra vonatkoztatva: 1. előfeltételezések és hipotézisek, 2. az LTTN szerepe a döntéshozatal elemzésében, 3. a döntéshozók, 4. a bevonódás mértéke, 5. kompenzációk, korrekciók, 6. elvek a döntéshozatal-elemzésében. A ’döntéshozatal kézikönyv’ című tanulmány a következőket tartalmazza a hatásgyakorlásra vonatkoztatva: 1. a döntéshozók, 2. döntéshozatali területek, integrációjuk, 3. okok, időpontok, befolyásoló tényezők, 4. a szituációhoz kötött döntéshozatal, 5. menedzsmentek, 6. gyakorlati példák, 7. folyamatosság. A tanulmányokhoz közös bevezető, jelmagyarázat, rövid összefoglalás, irodalom tartozik, mely mellé a témához tartozó személyes bemutatkozást csatolok.

10.4.A szemléletmód innovatív eleme: a tranzakció

10.4.1.A szemléletmód új elemének alkalmazása a közigazgatás folyamatában 10.4.1.1.A szemléletmód új elemének elhelyezése a közigazgatás folyamatában

A célok sokfélék, az egyetértő, egy irányba mutató törekvések eredményeként az egyén és a közösség mégis képes egy közös cél felé eljutni. A motiváltság mértéke szerint haladunk a nehézségek legyőzésével a kitűzött cél felé. Ha nem tartanánk értékesnek azt, aminek elérésére törekszünk, feladnánk a küzdelmet. Az értékek mérték alapján valamihez való kapcsolatunk erősségét fejezik ki. Sokféle dolog összehasonlítása során választjuk meg az elérendőt, a birtokba veendőt. A megmaradás, a folytonosság biztosítása érdekekhez kötött. A közös érdekek alapján álló közös törekvés ereje lehet akkora, hogy a közös jót, az életminőség jobbítását szolgáló célokat meg tudjuk jelölni és tudunk feléjük haladni, elérhetjük azokat. A jelen életminőség jobbításának és a jövő biztosításának célja közös érdek. A közigazgatás azokat a célokat valósítja meg, amelyeket a társadalom választás útján kijelölt tagjai megfogalmaznak és a döntési eljárások során megvalósításra kijelölnek. A célok

161

kijelölésére hivatott, megválasztott vezetők nem tűzhetnek ki akármilyen célt, hanem csak azokat, amelyek az Alaptörvényben megvallott értékeknek megfelelnek. A

hatalomgyakorlás

hatásláncban

valósul

meg.

A

hatáslánc

hierarchikusan

elhelyezkedő vagy pl. egymásmellé rendelt pontok között alakul ki. A

hatásgyakorlás

hatékonyságának

új

elemei

közigazgatásban

megvalósuló

kommunikációra, a kölcsönösségére, az érintettek egymásra hatására, a folyamatok irányítására, a viszonyok egymással való összefüggésére, valamint a fejlődési folyamat időtartamára

vonatkoznak.

Ami

általánosságban

a

hatásgyakorlásra

vonatkozik,

érvényesítendő a közigazgatás működésében is. – Első megközelítésben a felsoroltak nem tűnnek nagyon újnak a tevékenység végzéséhez, a közigazgatás rendszerében azonban jelentős módosulások kiindulópontjai és a működés új kritériumainak megfogalmazásához is elvezetnek. A közigazgatás egész rendszere nem független attól a társadalomtól, amelyik javára kíván működni. Nemcsak érte, hanem vele együtt is kell működnie. Nem utasítások kivitelezésére, hanem célok megvalósítására hivatott a közigazgatás, amely érdekében a társadalom szerveződési szintjein belül és szintjei között kell működtetnie a célmegvalósítás folyamatát. A célmegvalósítás során az emberi méltóságnak megfeleltetett elveket érvényesülését kell biztosítania. A közigazgatás garanciát biztosító jellemzője ebből következik. Egyetlen társadalom sem mentes a sokféleségtől, ami - bármilyen jellemző mentén mindig együtt jár a jellemző legmagasabb és a legalacsonyabb értékének a megjelenésével. A szélsőségek azonban a normától való eltérés vonatkozásában is, és más jellemzővel való összefüggésük vonatkozásában is figyelembe veendők. A társadalom egészében a sok jellemző mentén szélsőséges helyzetben élő csoportok esetében fokozott figyelemmel kell eljárni. A – sok jellemző mentén – peremre szorult helyzetűek állapotát prioritások alapján kell kezelni. Ezek a prioritások a hiányokkal küzdő területeken érvényesítendők. A közigazgatás számára nincsenek a társadalomban elhanyagolandó csoportok. Tények ismeretében a kommunikatív, a kölcsönös, a megfelelő időben történő, a korszerű eljárásának van jogosultsága. A folyamatok koordinálása, az egyes tevékenységek iránt támasztott követelmények, a döntéseknek a tartalma mindig személyekhez kapcsolható ügyre, felelősökre, szakterületekre, a közösséghez tartozó emberekre vonatkozik. Hogy a közigazgatás a célok megvalósítása során a tennivalók irányában megőrizze érzékenységét, a sokféleség kezelésében eredményes, a hatásokat egy irányba rendező, és az eljárások során hatékony legyen, ahhoz arra is szükség van, hogy a benne működő 162

munkavégzők és munkacsoportok alkalmasak, felkészültek, a cél érdekében együttműködők legyenek megváltozó körülmények között is. A közigazgatás egész rendszere nyitott kell hogy legyen a társadalom egésze felé, ezért az is a feladatai közé tartozik, hogy megtalálja azokat a módokat is, amelyekkel a közös célhoz eltérő módon viszonyuló csoportok javát szolgálja. Erre az ad lehetőséget, hogy az értékek sohasem mondanak egymásnak ellent, és sohasem ütköznek egymással.

10.4.1.2. Kutatások eredményének innovatív elemként való felhasználása a közigazgatás terén megvalósítandó fejlesztésben

A teljes rendszerbe való beavatkozás tranzaktív természetű.

Az élet küzdőtér, amelyben a lehetőségek rendszerét általunk részben ismert erők alakítják. A sakktáblánál jóval nehezebb mező adatik számunkra. Az életvezetés, a helyes életmód megtalálása egyedül sem lehetetlen, de biztosabban sikerül, ha személyes vezető van segítségünkre. Az azonban már lehetetlen, hogy mindenki egymáshoz nem alkalmazkodva, közös mértéket el nem fogadva éljen, és mindent maga találjon ki, maga vigyen végbe. A Föld közös jövőnk közös otthona. Utunk szakaszokra tagolható, áthaladási pontokat tudunk megjelölni. Élvezetes végiggondolni az előttünk lejátszódott változások eseménysorát. A változások különböző szinteken valósultak meg, kezdve az atomok világától, az élő rendszereken keresztül a társadalmi rendszerekig. A változások akkor eredményeztek fejlődést, ha magasabb szinten bekövetkező változás az alacsonyabb szinten érvényesül törvényekhez alkalmazkodott. - Földrengéssel együtt járó átrendeződések, katasztrófák, történelmi változások, forradalmak stb. mutatták meg azt, hogy a változások egymásnak ellentmondóak, a krízisek végzetes helyzetbe torkollanak, ha a szintek, a tényezők integrációja már lehetetlen. Az élet kibontakozásának korszakos eseményei tanulságokkal szolgálnak az emberiség számára, „ezért az emberiség társadalmi, szocio-kulturális, evolúciós mozgásai sem nélkülözhetik a biológiai konzekvenciákat.” [Vida 1993] Szabályozni sokféleképpen lehet, de csak az a szabályozás vezet eredményre, amelyik illeszkedik ahhoz a rendszerhez, amelyre vonatkozik. Az alacsonyabb szint abból választhat, amit a magasabb szintű szerveződés integrált lehetőségként kínál fel. Sok mindent kívánunk, kevesebbet akarunk, mert álmodozni sokféle lehetőségről lehet, de csak azt az elképzelést 163

hasznosíthatjuk, amelyik meg is valósítható. A szabályozható és a választható közös metszetében történik meg az, ami a jövőt szolgálja, ami a fejlődést eredményezi. A megszerzett tapasztalat új elvi alap feltárásához vezethet, olykor új felismerés forrása. Sőt az sem zárható ki, hogy filozófiai stúdiumok fejlesztése vezet új érveléshez gyakorlatunk fejlesztésére. A hatásgyakorlás történés, folyamatok része, mely nem nélkülözi az ’egész világot’, de nincs megkötve sem minden mozzanatában a környezeti tényezők által. Döntési területünk beszűkülhet, de egyéni döntéseinkért mindig felelünk. Mindazon törekvések megkérdőjelezetté, érvényüket vesztetté válhatnak rövid időn belül, amelyek ígéretessége csupán látszólagos. Annyi azonban bizonyos, hogy a közigazgatásra vonatkozó integrált ismeretek rendszere, és a valóság megismerésének stúdiumai nem mondhatnak egymásnak ellent a célok, a felelősség, a követelmények vonatkozásában. Tevékenységünk nem csak szép tervek megvalósítását, hanem lépéskényszerek elfogadását, a kényszerítő körülmények figyelembe vételét is jelenti. Szókratész véleményét Platón így írta le: „Ahányan csak irigy rágalmaikkal meggyőztek benneteket, vagy akik maguk meggyőzetvén másokat győztek meg, ezek mindannyian teljesen hozzáférhetetlenek. Mert egyiküket sem idézhetem ide, nem cáfolhatom meg itt, hanem egyszerűen mintegy árnyékokkal harcolva kell védekeznem és cáfolgatnom, anélkül, hogy valaki is válaszolna. Higgyétek el tehát, amit mondtam, hogy kétféle vádlóm van: mások az újonnan vádaskodók és mások a régiek, akikről beszéltem, és lássátok be, hogy először az utóbbiak ellen kell védekeznem. Hiszen ti is előbb a régebbiek vádjait hallgattátok, méghozzá sokkal többször, mint a későbbiekét. Legyen hát: védenem kell magamat, athéni férfiak, és meg kell kísérelnem kiirtani belőletek, méghozzá ilyen rövid idő alatt, azt a rágalmat, amely oly hosszú ideig élt bennetek. Szeretném, ha ez sikerülne – föltéve, hogy nektek is, nekem is valamivel jobb így -, és szeretném, ha elérnék valamit a védekezésemmel. Hanem, úgy vélem, ez nehéz lesz, és egyáltalán nem kerüli el a figyelmemet, hogy mennyire nehéz. És mégis – forduljon úgy a dolog, ahogyan az istennek tetszik: engedelmeskednem kell a törvénynek, és védekeznem kell.” [Platon] - A közigazgatás természetesen nem önigazolás, nem védekezés mások érveivel szemben, de a megvalósítás során a bizonyítás eszköze is azt illetően, hogy tudjuk, mit akarunk elérni, és meg is tudjuk azt tenni. Az alapgondolat – mint a vonatkoztatások és hivatkozások gyökere – fontos kiindulópont a szándékok megvalósításában. A tevékenységre vonatkozó metafer jelentőségét ezért nem vonhatjuk kétségbe. Hogy törekszünk-e valaminek a véghezvitelére, vagy éppen 164

elállunk tőle, abban a magatartásunkat megértető metafernek nagy része van. G.B.Shaw a hagyomány szerint azt mondta egyszer: ’Látjátok a dolgokat és azt kérdezitek: Miért? Én megálmodom a dolgokat és azt kérdem: Miért ne?’ Az ember többre törekszik, előbbre akar jutni, haladni akar. Az eszmények vonzásában, a minták követésében élő ember számára ösztönző, hogy vannak elérendő, többet ígérő és tartalmazó utak, állomások, mérföldkövek az egyén és a közösség életében. A megvalósítás módszert, eszközt, formát követel. Nem akármilyen módon, nem bármilyen eszközzel, és nem bármilyen formában. A megfelelő módszer módszertani követelményeknek tesz eleget, a megfelelő eszköz a szituáció függvénye, a forma az együttműködés érdekében a lehetséges és alkalmas megoldások egyike. Minthogy a módszertan, a szituáció és a közös cselekvés egymást erősítő tényezőként alkalmazható hatékonyan, a szituációban hasznosan alkalmazható módszert és formát kell megtalálni. A tranzaktív hatásgyakorlás szituációkban szerepet betöltő személyek között valósul meg a kapcsolatrendszer azon pontján, amelyen adott esemény valakihez köthető - pl. aszerint tárgyalható, hogy kinek az ügye - , amely ponton a személy valahova és kihez tartozónak vallja magát, amely pontnál megjelölhető a felelősség hordozója, ahol a szükséges tudással rendelkező személyek bevonhatók az ügy intézésébe. Ezt a négy pólust a további tranzakciók kapcsolódó pontjaiként kezelve, a hatáshálóban aktualizált pontok bevonásával azonos logika mentén juthatunk el az együttműködő érintettek teljes köréhez. Az ügykezelés a háló aktualizált pontjainak bevonásával megnyugtató eredménnyel zárulhat. A lehető legkisebb méretű, a szükséges és elégséges terjedelmű hálózatot kell megtalálni adott tevékenységhez, mert az felel meg a szubszidiaritás elvének. A kölcsönös kezdeményezések követelményét az ’értünk és velünk tegyétek’ kitétel igazolja. A hátrányos helyzetűek részt vállalva nemcsak jobban magukénak érzik a közigazgatás céljait, hanem annak elérésében munkatársakká is válnak. A munkatársi, partneri kapcsolat tartalma érdekében a szükséges tudás megszerzésére is el kell jutnia mindegyik félnek. Ennek érdekében a képzés, az életen át tartó tanulási lehetőség, az esélyek ismételt kínálata, az esélyegyenlőség érdekében való munka biztosítása prioritási elvek megfogalmazásának kiindulópontja. A közigazgatási tranzakciók eredményességének garanciáját a bizalom jelenti, amelyik abban az emberben él, aki a megjelölt cél értelmét nem vonja kétségbe, aki a közös terhek megosztásában elfogadja az igazságosan rá eső részt, aki a felelősséget vállalók körét erősíti, aki nem másoktól vár el mindent, hanem részt vállal az értelmes munkában maga is, aki a mértékek elfogadásával nem adja fel önállóságát és egyéni cselekvőképességét.

165

Eszerint a közigazgatásban dolgozó munkatárs munkáját joggal tarthatja célra irányultnak,

felelősséggel

végezhetőnek,

értelmesnek,

elfogadható

értékek

szerint

végezhetőnek, egyénisége kiteljesedését lehetővé tevőnek. A közigazgatásban dolgozó ember a közigazgatás felől jut el a közszolgáltatásokhoz. Felelőssége alapján eljárva a polgárok mindennapjaira van hatással. A jog támogatásával az irányító,

döntés-előkészítő,

döntéshozó

lehetőségek

erős

pozíciót

jelentenek

a

közigazgatásban dolgozó számára a közösségi események szempontjából, ezért személyes érettsége nagy súllyal esik latba, amikor működési területét a döntéshozók kijelölik. Aki a közösség javára dolgozik, önmaga fejlesztésére is nagy gondot kell hogy fordítson, és meg kell őriznie alkalmasságát a munka elvégzésére. – Ha a közigazgatás döntéshozói az emberi erőforrást az eredményesség garanciájának tekintik, akkor nagyobb valószínűséggel érik el a rendszer működésének nagyobb hatékonyságát.

166

11. Jelmagyarázat, rövidítések, fogalmak értelmezése a III., IV., V., VI. tanulmányokhoz Jelek, rövidítések

Kifejtése

1.

A

atomikus

2.

ÁAS

Általános Adaptációs Szindróma

3.

abnegáció

4. 5. 6.

aktív ancilláris Assesment Centers

7. 8.

aszimmetrikus attitűd

9. autonómia 10. auxiliáris 11. Big5 12. bindig 13. blokk 14. BNO

attitűd

Big five (angol)

15. bonding 16. C 17. CBT

Betegségek Nemzetközi Osztályozása (angol) consistency Cognitive Behavioral Therapy

18. C-C-I

Creativity-Choice-Implementation

19. CIO

Chief Information Officer (CIO = IT-director),

20. cirkumplex 21. civil 22. coping 23. critical

(angol) kritikai

24. CAM

Complementary and Alternative

Jelentése atomikus, fel nem bontott A stressz-elméletet megalapozó élettani folyamat-együttes megvonás, megtagadás tevékeny, cselekvő szolgáló Értékelési és fejlesztési központ. Személyek kiválasztásának helye nem szimmetrikus ami szerint a személy általában és várhatóan reagál valamire / irányultság/ beállítódás önállóság segítő az öt ’nagy’ személyfaktor áthidalás tömb BNO kézikönyv hozzákötöttség tömörség/ tömör kognitív viselkedésterápia Kreativitás-VálasztásImplementáció tisztségviselő vezető informatikus csillagformába rendezett polgári felülkerekedés, küzdés a kritika tudománya szerint Kiegészítő és 167

26. CQI

Medicine Center for Case Management Accountability Continous Quality Improvement

alternatív gyógyítás Esetmenedzselés felelősségi központja Folytonos minőségtökéletesítés

27. CRM

Critical Review Mode

28. CRM

Customer Relationship Management

Kritikus Felülvizsgálati Módszer ügyfélkapcsolatkezelés, a cég partnerei felé irányuló folyamatainak irányítása kritikus-haladás Kritikus Haladási Faktor Kritikus Haladási Faktorok tartósság / tartós védekező eltérést lehetővé nem tevő eldöntendő téma irányított közvetlen szétszakító, (szétválasztó) elfordulás, eltérés sokféleség sodródás A Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve Esemény/ itt: fejlődési esemény kibontakozás hozó folyamat énközpontúsűg Értékközvetítő Pedagógia kiiktatás, megszüntetés ő. az (egyes számban semleges nemű harmadik személy

25. CCMA

29. CS 30. CSF

Critical Success Factor

31. CSF

Critical Success Factors

32. D 33. defenzív 34. determinisztikus

durability

35. 36. 37. 38.

dilemma direkcionális direkt diszruptív

39. 40. 41. 42.

divergencia diverzitás drift DSM

(angol) Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders

43. E

Ereigniss (német)

44. E

evolescencia

45. egocentricitás 46. ÉKP 47. elimináció 48. Es

168

49. EST

Ecological System Theory

50. EU 51. evaluatív 52. evidence based 53. 54. 55. 56. 57.

expectancy exploratív fenetikai flip-chart GANTT-diagram

58. GEM

(angol)

Generalized Empirical Metod

59. genetikai 60. globális 61. GST

General System Theory

62. HEC

Human Ecological Crono-Model

63. HMG-CoA

Hemoglobin-coenzim A

64. horizontális 65. I 66. ICD by WHO

67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75.

identitás IL implementáció indikátor indirekt iniciáló innováció integráció integráltság

76. intenzitás 77. Interakció 78. interdependencia

isolation International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems published by the World Health Organisation

Integrative Levels

vagy dolog német) Ökológiai Rendszerelmélet Európai Unió kiértékelő bizonyíték-alapú, (tényalapú) elvárás tájékozódó jelenségbeli tábla Gantt Henry lengyel mérnökről elnevezett diagram Általánosított Tapasztalati Módszer öröklési az egész Földre kiterjedő Általános Rendszerelmélet Humánökológiai Krono-modell A hemoglobinkoenzimA molekula vízszintes síkban elkülönített A betegségek nemzetközi statisztikai csoportosítása, melyet a Világegészségügy Szervezet adott közre önazonosság Integrációs Szintek elültetés, megvalósítás közvetett kezdő, kezdeményező újító szerves egység szerves egységben lévő állapota erősség kölcsönhatás egymástól kölcsönös függés 169

79. involúció 80. IT 81. IT director 82. 83. 84. 85. 86.

izokrón kauzális kazuisztika klaszter kombinálódás

Information Technology (IT) director (=-CIO)

(halmazelmélet)

87. kompenzáció 88. kompetencia 89. konkordatív 90. kontextuális 91. 92. 93. 94. 95.

kontextus kontradiktórius kontrárius kontrasztív konvergencia

96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103.

konzekvencia kooperáció kooperatív koordináció korrekció korreláció kronoKSH

104. LAU 105. 106. 107. 108. 109.

LAU1 legitim linking lokális LTTN-diagram

110. MAS 111. materiális 112. Mátrix

Local Administrativ Units

(angol) Level-Time-Transaction-Netdiagram Multiaxiális Sémák

befelé kifejlődő információtechnológia Információs technológiai igazgató azonos idejű oksági esettan csoporthalmaz kapcsolódási formák létrejötte helyére álló, azzal megegyező hatást létrehozó helyettesítés ’illetékesség’, komptencia megegyezést létrehozó összekapcsoló, összeszövő rögzített viszony ellentmondó ellentétes ellenkező összetartó, egyfelé tartó következmény együttműködés együtttműködő egymáshoz illesztett kiigazított, kijavított egymáshoz viszonyuló időt figyelembe vevő Központi Statisztikai Hivatal Helyi Adminisztratív Egység egyes számú LAU törvényes hozzácsatoltság helyi Szint-Idő-TranzakcióHáló - diagram ’Többtengelyű sémák’ anyagi Mátrix 170

113. 114. 115. 116. 117.

mentális metamigráció Monitoring montázscsoport

(biológia, népességtudomány)

118. motiváció 119. multikulturális 120. MÜM

Munkaügyi Minisztérium

121. NAV

Nemzeti Adó és Vámhivatal

122. NAV 123. nonlineáris 124. nonprofit 125. norma 126. Normatív 127. NUTS 1

128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135.

NUTS 2 NUTS 3 offenzív önreprezentáció participatív passzív perkoláció PERT-diagram

136. pozicionált 137. PPCT-model 138. pragma 139. pragmatika

Nomenclature of Territorial Units for Statistics

(fizika) Program Evaluation Research Task

Process-Person-Context-model

értelmi valamin túl lévő vándorlás Monitoring funkció A hálózati szerveződés egyik formációja ösztönzés, ösztönző indoklás több-kultúrájú Munkaügyi Minisztérium régebbi nevén: APEH (Adóügyi és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal) a volt APEH nemlineáris nem-haszonszerzésre törekvő mérték Normatív funkció vagy struktúra Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája 1-es szinten NUTS 2-es szinten NUTS 3-as szinten elfoglaló, letámadó ön-bemutatás részvételi nem-tevékeny átszűrődés Kutatási Célból Program Értékelés Kritikus út elemzéséhez alkalmas diagram elhelyezett Folyamat-SzemélyKontextus-modell gyakorlat pragmatika, a jelek és a felhasználói közötti viszonnyal foglalkozó diszciplína 171

140. 141. 142. 143.

praxisok prevenció primér projektfolyamat

144. 145. 146. 147. 148.

pugnatív qualifikáció qualitas quantitas racionalizáló

(latin) (latin) (latin)

149. RDBMS

150. RDC 151. 152. 153. 154. 155.

reciprocitás rekreációs reprodukció S SCI

Research Diagnostic Criteria

senescencia Strutured Clinical Interview

156. skála 157. SOAR

State, Operator And Result

158. SQL

Structured Query Language

159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168. 169.

stabilizáló stressz SWOT szakrifikáló szegregáció szekundér szelekció szituáció szociális szocializáció szocializációs

170. 171. 172. 173.

szocioszociológiai szolidaritás sztochasztikus

Strongness-Weekness-

tevékenységi területek megelőzés elsődleges projektfolyamat – tervezett folyamat kivitelezése küzdő minősítés minőség mennyiség ésszerűsítő, magyarázó Vonatkozó/kapcsolód ó adatállomány menedzsment rendszere Diagnosztikus kritériumok kutatása kölcsönösség szabadidős újra létrehozó vesztő folyamatok Strukturált Klinikai Interjú sorba rendezett/készlet Állapot – Operátor és Eredmény Adatbázist lekérdező nyelv állandósító stressz Erősség-Gyengeségáldozathozatali szétválás másodlagos kiválasztás helyzet közjóléti közösségivé válás közösséget elfogadás folyamata közösségi társadalomtudományi sorsközösségvállalás valószínűséget 172

174. 175. 176. 177.

szubszidiárius T TA TCI

178. tercier 179. TESS 180. TR 181. tranzakció

Time (angol) Transactional Analysis The concept of Theme-Centered Interaction Trademark Electronic Search System Text Revision

182. TS 183. TSI

Total System Total System Intervention

184. TSTN

Total System Transational Network

185. TSTS

Transactional Structure of the Total System

186. TZI

Themenzentrierte Interaktion

187. UNESCO

United Nations Scientific and Cultural Organisation

188. UNEVOC

United Nations Vocational Education Program United Nations Interregional Crime and Iustice Researches Institute

189. UNICRI

190. uniformitás 191. UTC

Unified Theories of Cognition

192. vertikális 193. viátor

függőleges (latin)

figyelembe vevő helyére állva segítő idő Tranzakció Analízis Témaközpontú interakciók elmélete Elektronikus piackutató rendszer Szöveg felülvizsgálat üzenetváltó hatásgyakorlás A teljes rendszer A teljes rendszerbe való beavatkozás A teljes rendszer tranzakcionális hálózata A teljes rendszer tranzakcionális struktrúrája Témaközpontú interakciók Az egyesült nemzetek tudományos és kulturális szervezete UNO szakképzési programja Az UNO interregionális bűnügyi és igazságügyi kutatóintézete egységes megjelenés A megismerés egyesítet elméletei fölfelé-lefelé irányuló úton lévő

173

Felhasznált irodalom Allport, Floyd Henry (1924), Social Psychology. Houghton Mifflin, Boston Altman, Robert (1975), The environment and social behavior. Brooks and Cole Publishing C. Monterey, Cal., 105-106. o. Arisztotelész (1997), Nikomakhoszi etika. Európa Kiadó, Budapest Aronson, Eric (1987), A társas lény. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest Balázs Éva (2000), OKI konferencia. Szekszárd. http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=szekszard-2k-Balazs Balázsi Ildikó, Zempléni András (2004), A hozottérték-index és a hozzáadott pedagógiai érték számítása a 2003-as kompetenciamérésben. Új Pedagógiai Szemle. 2004.dec. Bany, Mary A. ; Jonson, Louis V. (1974), Classroom Group Behaviour. Mcamillan NewYork Bányai Emőke (2008), A standardizáció árnyoldalai. Kapocs VII.évf.2.szám (35.) 2008.ápr. Barakonyi Károly (2002), Stratégiaalkotás II. Stratégiai menedzsment. Nemzeti Tankönyvkiadó Báthory Zoltán (2002), Változó értékek, változó feladatok. A PISA-2000 vizsgálat néhány oktatáspolitikai konzekvenciája. Új Pedagógiai Szemle. 2002/10. 2-20.o. Berkowitz, Marvin W.; Oser, Fritz: (1985) Moral Education: Theory and Practice. Lawrence Erlbaum Assoc. Boethius, M.S. (524), De Consolatione Philosophiae. Bronfenbrenner, U.; Ceci, St.J.(1994), Natur-nurture reconceptualized in developmental perspective: A bioecological model. In: Psychological Review, 101 (4.), 568-586.o. Bronfenbrenner, U. (1996), Ökologische Sozialisationsforschung. In: L.Kruse, C.E. Graumann, E.D. Lantermann (szerk.): Ökologische Psychologie. 76-79.o. PVU, Weinheim Cose, Lewis A.(1956), The Functions of Social Conflict. Routledge and Kegan, London Czakó Kálmán. 2007), Pedagogy module on coping in engineer-training human coping attitudes in focus. SEFI-IGIP. Miskolci Egyetem. 299-300.o. Czakó Kálmán (2012), Hálozat-menedzsment a nevelés területén. In: www.gazdasagetika.hu Darwin, Ch. (1859), On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life. John Murray, London Dewey, J.(1967,1992), All of the published writings of John Dewey have been newly edited 174

and published in The Collected Works of John Dewey, Jo Ann Boydston, ed., 37. volumes. Southern Illinois University Press, Carbondale. – Internet Encyclopedia of Philosophy [www:2011.06.20.] Dillon, P.; Prosser, D. (2003), Educational Transactions in Museum Online Learning Initiatives. In: International Journal on E-Learning, 2(1), VA: AACE, Norfolk. 14-20.o. Életpálya (2012), http://www.epalya.hu/cikk/nyomtat.php?cikk_azonosito=000493 [2012.10.12] Frege, Gottlob (1999), Az aritmetika alapjai (ford. Máté András). Áron kiadó, Bp., 1999.[http://hu.wikipedia.org/wiki/Frege] [2012.10.14.] Garai László (1981), Elméleti pszichológia. Kritika, 1981/9, 16-17. o. http://mek.oszk.hu/03100/03102/03102.pdf [www:2012.10.10.] gazdaság: Magyar Nagylexikon 8.k. (1999). MNK., Budapest. 517.o. Goffman, Erving (1963), Stigma. Prentice Hall, New Jersey Gopnik,A.; Meltzoff, A.N.; Kuhl, P.K. (2005), Bölcsek a bölcsőben - Hogyan gondolkodnak a kisbabák?. Test és lélek sorozat. Typotex Elektronikus Kiadó, Budapest Gödel, Kurt (1931), Über formal unentscheidbare Sätze der Principia Mathematica und verwandter Systeme, In: Monatshefte für Mathematik und Physik, Vol. 38 (1931). Granowetter, Marc S. (1983), The strength of weak ties: a network theory revisited. In: Sociological Theory, Vol. 1. 201–233.o. Greber, U. et al. (1991), Auf dem Weg zur ’Guten Schule’: Schulinterne Lehrerfortbildung. Beltz, Weinheim-Basel. Gyürk István (1998), Mérnöki etika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Hägele, P. (2000), Physik – Weltbild oder Naturbild? Leherertagung der Deutschen Physikalischen Gesellschaft. Regensburg. Hátrányos helyzet (2012), http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1tr%C3%A1nyos_helyzet [www.2012.11.15.] Heimann,Paul; Schulz,Wolfgang; Otto,Gunther (1965), Unterricht - Analyse und Planung. Schroedel, Hannover. Berlini iskola. http://members.tripod.de/FrankGemkow/berlindi.htm [www:2012.05.04.] Hérakleitosz: http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/1het/filozofia/herakleitos.html [www:2012.11.10.] Hársing István (1999), Bevezetés az etikába. Bíbor, Miskolc. 175

Heisenberg, Werner (1955), Das Naturbild der heutigen Physik. Rowohlt, Hamburg. Heisenberg, Werner (1975), A rész és az egész. Gondolat, Budapest. Hischer, Horst (1968), Kybernetik und Programmierter Unterricht im Wissensstand von 1968 – ein noch aktuelles Konzept? Holbrook, A.L.; Berent, M.K.; Krosnick, J.A.;Visser, P.S.; Boninger, D.sS. (2005), Attitude importance and the accumulation of attitude-relevant knowledge in memory. In: Journal of Personality and Social Pschology, 88. 749-769.o. In: http:// wikipedia.org/wiki/Jon_Krosnik [www: 2012.10.10.] Hops, Jürgen (1973), Bedeutungsnalyse verbalen und nonverbalen reizmaterials in Abhängigkeit von Ausgewählten Persönlichkeitsvariablen. Philosophischen Fakultät der Rheinischen F.W. Universität, Bonn. 21., 87.o. Horváth Zsuzsanna (2004), Az oktatás értékelésének újabb eszközei. In: Új Pedagógiai Szemle. 2004.dec. Hund, F. (1965), Denkschemata und Modelle in der Physik. In: Studium generale l8. Illich, Ivan (1971), Deschooling Society. Harper and Row, New York Inglehart, Ronald (1977), The Silent Revolution. Princeton University Press, 1977 Jank, W. & Meyer, H. (2002), Didaktische Modelle. Berlin, Cornelsen. Kalotay Balázs: http://www.siemens.hu/download.php?fId=sc_upload_file328_20080313_b10s1.2008 [2012.11.20.] Kanitschneider, B. (1988), Das Weltbild Albert Einsteins. 29-o. C. H. Beck, Frankfurt. In: Leitideen als Triebfeder und Begrenczung seiner Theorienbildung. http://www.uni-ulm.de/~phaegele/_Einstein_HSZ_Physik_kurz.pdf Keller, J.A.; Novak, F.(1993), Kleines Pädagogisches Wörterbuch, Herder, Spektrum, Freiburg-Basel-Wien. 87-92.,322., 338.,343.o. Kertész János; Vicsek Tamás (2006), Komplex hálózatok a természetben és a társadalomban. Magyar Tudomány. 5.558.o. Kierkegaard, Søren (1969): Az esztétikai és az etikai közötti egyensúly a személyiség kidolgozásában. In: Sören Kierkegaard írásaiból. Gondolat, Budapest. 121-251.o Kiss István (2006): A szív és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának nemzeti programja. Motesz.2006/2. 6-7.o. Kitayama,S.; Markus, H.R. (1994), Emotion and culture: Empirical studies of mutual influence. Washington, DC: American Psychological Association. In: Nguyen Luu Lan Anh, Fülöp Márta: Kultúra és pszichológia. Budapest, Osiris. 2006. 176

168.,355.,431.,443.o. KKT .iqdepo.hu/dimenzio/12/b402-006.html - 30k Közigazgatás: Wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6zigazgat%C3%A1s [www:2012.10.15.] Közüzemi szolgáltatás – Közszolgáltatás (2012), http://tamop.ofe.hu/inet/osszefogas/hu/modul/hasznos/kozuzem.html [www:2012.10.13.] kritikai gondolkozás (2010), http://www.criticalthinking.org/research/index.cfm [www:2010.12.08.] Krosnick, Jon A. (1988), The role of attitude importance in social evaluation: A study of policy preferences, presidential conadidate evaluations, and voting behavior. In: Journal of Personality and Social Psychology, 55, 196-210.o. Laux, L. ; Weber, H. (1993), Emotionsbewältigung und Selbstdarstellung. Kohlhammer, Stuttgart. Lewin, Kurt (1964), Psychologie dinamique. Lés relations Humaines. PUF, Paris Linne,C, (1735), Systema Naturae. Haak, Leiden Lónyai Márta (1981), Tények és Értékek. Gondolat, Budapest. 364-416.o. Lonergan, Bernard (1957), Insight: A Study of Human Understanding. In:Collected Works of Bernard Lonergan Vol.3.Toronto: University of Toronto Press, 1997. Originally published 1957. Lonergan, Bernard G.F. (1957), A Study of Human Understanding. In:. Frederick E. Crowe; Robert M. Doran: CWL 3. University of Toronto Press, Toronto,1992. http://people.bu.edu/wwildman/WeirdWildWeb/courses/mwt/dictionary/mwt_themes_ 840_lonergan.htm [www:2010.10.11.] Lorenz, Konrad: Salamon király gyűrűje. Gondolat, Budapest. 38-39. lap Magyar Edig és Maróti Andor (szerk.) (2008), Elbeszélések a magyar felnőttoktatás legutóbbi fél évszázadáról. ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest. Magyarország Alaptörvénye. 2011. ápr.25. Magyarország járásainak listája: Wikipedia: http://wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_j%C3%A1r%C3%A1sainak_listC3%A1ja Magyarország megyéi. Wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_megy%C3%A9i MN, Nevelésszociológia: Magyar Nagylexikon, 13.k. (2001.). Bp., MNK, 747.o. Myers, David G. (2005), Psychologie. Springer, Heidelberg. 848.o. 177

Navracsics Tibor (2012), “ Navracsics a járási rendszerről: a cél az állam és a polgárok viszonyának megváltoztatása. http://jarasok.com/jarasi-hirek/navracsics-a-jarasirendszerrol a cél-az allam…[www:2012.11.22.]; és Vas Népe napilap. 2012.nov.21. 1-2.o. Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia -2011-2020 (2012), http://romagov.kormany.hu/download/9/e3 [www:2012.10.12.] Nguyen Luu Lan Anh; Fülöp Márta (2006), Kultúra és pszichológia. Osiris. Budapest. 335364.o. Nomenclature of Territorrial Units for Statistics: http://hu.wikipedia.org/wiki/ Nomenclature.. NUTS:HU : Wikipedia: http://wikipedia.org/wiki/NUTS:HU [www.2012.10.12.] Oakes, Jannie (1986, 2012), Educational Indicators: a guide for policymakers. Paperback. http://www.rand.org/pubs/occasional_papers-education/OPE01.html [www:2012.10.10.] oktatás szócikk (2002), In: Magyar Nagylexikon, 14.k. MNK, Budapest. 73.o. Oser, Fritz (2004), Futuras perspectivas de la educación moral In: Revista Iberoamericana de Educación Número 8 Educación y Democracia (2) Rajmund Lullus (1305), Ars Magna. [www:2012.10.15.] Ruzsa Imre (2000), Logikai kisenciklopédia. Áron, Budapest.10.,11., 129.o. Rycroft, Charles (1995)A Critical Dictionary of Psychoanalysis. Penguin Ryan, E.P.; Towley, S. (2007), Nonlinear uncertain systems and robustness optimization. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/rnc.4590030305/abstract [2012.11.10.] Schäfer, Karl-Hermann; Schaller, Klaus (1976), Kritische Erziehungwissenschaft und kommunikative Didaktik. Quelle und Meyer, Heidelberg Schenk-Danzinger, Lotte (1994), Entwicklung, Sozialisation, Erziehung. Klett-Cotta, OBV Pädagogischer Verlag, Stuttgart. 208-210.o. szocializáció szócikk (2003), In: Magyar Nagylexikon. MNL 16.k., Budapest, 858.o.] Szvetelszky Zsuzsanna (2006), A társas mezőktől a hálózattudatig. In: Magyar Tudomány, 2006/11 1353.o. In:http://www.matud.iif.hu/06nov/11.html [www:2012.11.02.] TALENT (2010): http://www.institut-talent.de/w.htm [www:2010.12.08.] Tamás Pál (2001), A tematizációról. In: Béres István & Horányi Özséb (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest: Osiris. Tóth Imre (2003), Természet Világa, CXXIV. évf. 2003/1. ksz. 63.-69. o., 65.: tranzakciók és tranzakcióanalízis szócikk (2010): 178

http://www.patrickwagner.de/Eggramm/Erklaerung.htm [www:2012.10.10.] Veugelers, Wiel; Oser, Fritz K. (2003): Teaching in Moral and Democratic. Peter Lang Publishing, New YorkVida G. (1993), Evolúciós rendszerek a természetben és a társadalomban. In: Iskolakultúra. OKI, Budapest. 1993/17. 43.o.] Viscott, David (1997), Emotional resilience. Crown Publishing Group. Vizi E. Szilveszter (1991), A tudós, az alkotó értelmiségi mindig az értékrend híve és ellenzéki magatartású. In. A tudományosa teljesítmény elérésének feltételeiértékelésének lehetőséget. Magyar Tudomány, 1991. Wheeler, S.C.;Petty, R.E. (2001), The effects of stereotype activation on behavior: A review of possible mechanisms. In: Psychological Bulletin, 127, 797-826.o. www.ef-magazin.de/Inhalt_10_Kinder/ef10-klemm-antipaedagogik.pdf. [www:2012.10.10] www.oki.hu/cikk.php?kod=2004-07-Kf-Szakacsne-Edesanyam.html - 32k –[2010.10.10.] www:

nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/kmkt/Benczik_book/2_2_1.htm

[2012-02-

04] www.romagov.kormany.hu/dowload/9/e3 : Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia – mélyszegénység, gyermekszegénység, romák (2011-2020) – Helyzetelemzés [www:2012.10.01.] www. TCW: Transactional Model of Stress and Coping.: www.utwente.nl/cw/theorieenoverzicht [www:2012.10.01.] www: Wikipedia (2009): Szociológia. http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rt%C3%A9k [2012.10.10.] www:

Wikipedia

(2009):

Érték.

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rt%C3%A9k

[2012.10.10.] www:

Wikipedia:

TZI

http://de.wikipedia.org/wiki/Themenzentrierte_Interaktion

[www:2012.10.12.] Zsidi

Zoltán

(1999),

Hagyjuk

sorsára?

Magatartászavar

fiatalkorban.

Nemzeti

Tankönyvkiadó, Budapest

179

III.2 A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS SZAKPOLITIKAI SZABÁLYOZÁSI RENDSZERÉNEK ÉS SZABÁLYELMÉLETI MODELLJÉNEK VÁZLATA (Veress Gábor 180-382)

A társadalmi felzárkóztatás integrált folyamatmodellje

0. Bevezető

0.1. A pályázat célja és felépítése

A pályázat célja . A pályázattal szembeni elvárás, hogy a pályázat eredményeként a foglalkoztatás, oktatás, szociálpolitika

és

területfejlesztési

ágazatok

felzárkózás-politikai

szegmensein

létrejöhessen az egységes koordinatív társadalmi felzárkózás szakpolitika, továbbá megteremtődhessen

a

társadalmi

felzárkózás

szakpolitika

szabályozási,

intézményi

(rendszere) és normatíva rendszere és kialakulhasson a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs és monitoring rendszere.

A pályázat felépítése

A teljes pályázat az alábbi négy tanulmányból áll. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitika szabályozási rendszere, bele értve a kormányzati koordinációs és monitoring rendszert (3 tanulmány); A társadalmi felzárkóztatás szakpolitika szabályozási rendszer normatíva rendszere (4 tanulmány); A társadalmi felzárkóztatás szakpolitika szabályozási rendszer

180

intézményi rendszere (5 tanulmány); A társadalmi felzárkóztatás szakpolitika szabályozási rendszer működési rendje (6 tanulmány).

0.2. A tanulmány célja és felépítése

A társadalmi felzárkóztatás integrált folyamatmodellje tanulmány célja

A jelen Társadalmi felzárkóztatás integrált folyamatmodellje tanulmány célja az integrált szakpolitikai gondolkodást elősegítő koordinációs módszerek kidolgozása, amely bevezethető a Társadalmi Felzárkózási és Cigányügyi Tárcaközi Bizottság rendszerébe. A tanulmánnyal szembeni elvárás, hogy ennek eredményeként [ ebben a (3) tanulmányban] a foglalkoztatás, oktatás, szociálpolitika és területfejlesztési ágazatok felzárkózás-politikai szegmensein (lásd V.4. fejezet) létrejöhessen az egységes koordinatív társadalmi felzárkózás szakpolitika (lásd V.5. fejezet), továbbá [ a (4), (5) és (6) tanulmányokban ] megteremtődhessen

a

társadalmi

felzárkózás

szakpolitika

szabályozási,

intézményi

(rendszere) és normatíva rendszere és kialakulhasson a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs és monitoring rendszere (lásd V.1. fejezet).

A jelen (rész)tanulmány célja

A jelen (rész)tanulmány célja a Társadalmi felzárkóztatás többszintű szakpolitikai szabályozási rendszerének és modellezésének a vázlatos bemutatása, amelynek lényege a társadalmi felzárkóztatás integrált folyamatmodelljének a megalkotása és szabályozása. Tanulmányunk lényege, hogy a társadalmi felzárkóztatás többszintű szakpolitikai szabályozási rendszerét a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati többszintű szabályozási rendszere részeként modellezzük.

A jelen (rész)tanulmány felépítése

181

A jelen (rész)tanulmány a 0.Bevezető után az I. fejezetben ismerteti a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszerét, a II. fejezetben bemutatja a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozandó folyamatát, a hátrányos helyzetűek életét, a III. fejezetben vázolja a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modelljét, a IV. fejezetben bemutatja a hátrányos helyzetűek életének modelljét, az V. fejezetben leírja a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljét.

0.3. A társadalmi felzárkóztatás integrált folyamatmodellel kapcsolatos néhány alapelv A modellezés lényege a rendszer, folyam, folyamat, folyamatszemlélet. A társadalmi felzárkóztatás a közigazgatás része. A társadalmi felzárkóztatás folyamatmodellje közszolgáltatási modell. A közszolgáltatás célmodellje a közjót előtérbe helyező érdekelti modell. A közszolgáltatás esetén értelmezni kell a népképviselet és a kormányzás minőségét. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer a társadalmi élet népképviseleti szabályozási rendszer része. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljét a matematikai rendszerelmélet szabályozási rendszer modelljével kell modellezni. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljét mint többszintű szabályozási rendszer modellt kell modellezni.

0.4. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljének kapcsolata a társadalmi felzárkóztatás hálózat(elmélet)i modelljeivel

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszerben célszerűen az alábbi hálózati modelleket célszerű felhasználni: a hátrányos helyzetűek kapcsolatának hálózati modellje 182

a hátrányos helyzetűek életének és a társadalmi élet kapcsolatának hálózati modellje az ágazatok közötti kapcsolatok hálózati modellje …..

0.5. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljének helye az elkészítendő tanulmányokban

A KOORDINÁCIÓS MÓDSZERTAN tanulmány gerincét jelenti a jelen tanulmányba foglalt társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellje.

Az INDIKÁTORRENDSZER tanulmányban az indikátorok elsősorban a hátrányos helyzetűek életének állapotát jellemző tulajdonságok, ezek a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljének kimeneti változói, de ezek egyben előíró beavatkozó változók is lehetnek. Az indikátorokhoz tartoznak a társadalmi minőség és az egyén életminőségének a jellemzői is. Célszerűen indikátorokként kell értelmezni a többszintű szabályozó rendszerek kimeneti változóit is, amelyek egyben előíró beavatkozó változók is. Megjegyezzük, hogy a többszintű szabályozási rendszer különböző szintjein általában különböző aggregáltsági szintű indikátorokat kell alkalmazni.

A DÖNTÉSHOZATAL-ELEMZÉS tanulmány gerincét jelenti a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljének az irányítási szabály összefüggései.

A DÖNTÉSHOZATAL-KÉZIKÖNYV tanulmány lényege a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellje gyakorlati alkalmazásának összefoglalása.

183

1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszere

1.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer

1.1.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer értelmezése A valóság jelenségeinek a megértéséhez, leírásához, modellezéséhez nélkülözhetetlen a rendszer, folyam, folyamat és folyamatszemlélet. „A társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén” c. pályázat lényege a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer a hátrányos helyzetűek életét többszintű hierarchikus szabályozó rendszer alapján szabályozza a felső szintű népképviselet szabályozó szintjéből kiindulva az alsó szintű helyi szabályozó rendszert is magába foglalva.

1.1.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer mint a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer része A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer része. A társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer összetett rendszer, a főbb részei az államigazgatási, közigazgatási és a szabadpiaci szabályozási részrendszer (1. ábra).

A társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszerének lényege, hogy a rendszer adott időtávon, pl a választási ciklusokon belül, kiindulva a társadalom adott állapotából, amelybe minden, még a kölcsönök terhe is bele értendő, adott cél, ésszerűen az Alaptörvényben lefektetett célok megvalósítása érdekében, - figyelembe véve a külső hatásokat, adottságokat, - a társadalom életét úgy kívánja szabályozni, hogy a társadalom az Alaptörvényben kijelölt célok szempontjából megfelelő végállapotba kerüljön. 184

A társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszere ezt az alábbi fejezetekben bemutatandó többszintű hierarchikus szabályozási rendszerrel igyekszik megvalósítani.

igény Á. SZÁMVEVŐSZÉK Á. BÍRÓSÁG

NÉPKÉPVISELET

beszámolás

igény, megbízás

K O R M Á N Y Z Á S

megbízás számonkérés

OGY

számonkérés

igény

igény ÁLLAMIGAZGATÁS KÖZIGAZGATÁS

szolgáltatás igény

KÖZPIAC SZABÁLYOZÁSA adók SZABADPIAC SZABÁLYOZÁSA adók adók

KÖZSZOLGÁLTATÁS SZABADPIACI TERMELÉS/ FOGYASZTÁS

szolgáltatás

P O L G Á R O K

igény fogyasztási cikkek ár

A társadalom életét szabályozó népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer

1.ábra

185

1.1.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer célja

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer céljának a meghatározásához a hagyományos kapitalista szabadpiaci minőség értelmezését ki kell terjeszteni a társadalmi minőség és az egyén életminőségének a fogalmával. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer alapvető jellemzője, hogy közszolgáltatási rendszer, vagyis a szolgáltatást adó szabályozó rendszer és a szolgáltatást igénybevevő szabályozandó rendszer egymással kölcsönhatásban működik. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer mint közszolgáltatási rendszer lényege, hogy a szabályozó rendszer a hátrányos helyzetűek állapotát adott kiindulási állapotból egy, a cél szempontjából „jó” (ideális esetben optimális) szabályozott végállapotba szabályozza. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer célja a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer értékrendjén alapuló, - a kiterjesztett piaci minőség fogalmára épülő - minőségpolitika megvalósítása. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer értékrendje az emberi méltóság tiszteletén, a munka megbecsülésén, hazánk Alaptörvényén alapul. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer a minőségpolitikájának a meghatározásához felméri a társadalmi felzárkóztatásban érdekeltek igényeit. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer minőségpolitikája a társadalmi felzárkóztatásban érdekeltek azon igényeit kívánja kielégíteni, amelyek összhangban vannak a szabályozó rendszer értékrendjével, azaz az Alaptörvénnyel, és amelynek teljesítéséhez rendelkezésre állnak a feltételek. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer minőségpolitikájának a megvalósítása a hátrányos helyzetűek társadalmi minőségének és az életminőségének a folytonos tökéletesítését, azaz a hátrányos helyzetűek elégedettségének a növelését szolgálja.

1.1.4. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer alkotóelemei

186

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer egyrészről a hátrányos helyzetűek élete szabályozandó folyamatból, másrészről a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszerből áll. (lásd 2. ábra)

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer része. A társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer egyrészről a társadalom élete szabályozandó folyamatból, másrészről a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozó rendszerből áll. (lásd 3. ábra)

187

Alaptörvény

külső hatások A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS NÉPKÉPVISELETI ÉS KORMÁNYZATI SZABÁLYOZÓ RENDSZER

a hátrányos helyzetűek állapota

beavatkozás

A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ÉLETE

a hátrányos helyzetűek kezelt állapota

a hátrányos helyzetűek kiinduló állapota

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszere 2. ábra

188

Alaptörvény

környezeti hatások A TÁRSADALMI ÉLET NÉPKÉPVISELETI ÉS KORMÁNYZATI SZABÁLYOZÓ RENDSZERE a társadalom beavatkozás állapota

TÁRSADALMI ÉLET

a társadalom kiinduló állapot

a társadalom

végállapota

A társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszere 3. ábra.

189

1.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozandó folyamata: a hátrányos helyzetűek élete A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozandó folyamata a hátrányos helyzetűek élete. (Részletesen lásd II. fejezet.)

A hátrányos helyzetűek élete mint a szabályozandó rendszer állapota nagyon sokféle tulajdonsággal jellemezhető, a jelen tanulmányban elsősorban az indikátorokra utalunk, de hangsúlyozzuk a hálózati modellek alkalmazásának jelentőségét is.

A hátrányos helyzetűek élete csak a - társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozó rendszer által szabályozott - társadalom életével együtt szabályozható.

1.3. A hátrányos helyzetűek életét szabályozó rendszer

1.3.1. A hátrányos helyzetűek életét szabályozó rendszer értelmezése A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozó rendszere a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszere, amely a hátrányos helyzetűek életét szabályozza. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozó rendszer része. A társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer szabályozó része a társadalmi életet szabályozza.

1.3.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer hierarchikus felépítése A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer többszintű hierarchikus irányítási rendszer, amely az alábbi szabályozó szintekből áll: 190

(az EU) a népképviseleti(országgyűlési) kormányzati ágazati (ágazatközi) helyi szabályozó rendszer.

1.3.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer funkcionális felépítése A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszer funkcionális szempontból egyrészről az államigazgatás, a közigazgatás és a szabadpiaci szabályozás részekből, másrészről az ágazati szabályozás részekből áll.

191

2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozái rendszer szabályozandó folyamata: a hátrányos helyzetűek élete

A jelen fejezet bizonyos részei a Veress-Birher-Nyilas: A minőségbiztosítás filozófiája, JEL Kiadó, Budapest, 2005. c. munka felhasználásával készültek.

2.1. A közösség életének főbb jellemzői 2.1.1. A közösség fogalma A közösség közös – élet, vagy munka – viszonyok között élő emberek összessége. Az érdekközösség, vagy célirányos közösség olyan közösség, amelynek van közös értékrendje, eszmerendszere, célrendszere. Az ember, a személy igényei kielégítése végett létében és tevékenységében másokra és másokkal való közösségre van utalva, így válik a közösség elemévé.

A közösség főbb alkotóelemei: anyagi elemek személyek (egyének) közösségi javak, közvagyon formai elemek egymásmellettiség és egymásutániság közös értékrend, közös célok, közös normák közösségtudat, közösségi érzés.

A közösség jellemzője az emberek közötti érintkezések és kapcsolatok, valamint közlések, a közlékenység, közösségi kölcsönös közlés, közlés-kapcsolat (kommunikáció).

A közösség főbb alakulatai: család (társadalmi) szervezet (társadalmi) közösség gazdálkodó szervezet, vállalat, intézmény 192

állam társadalom nemzetközi közösség.

2.1.2. A közösségi tevékenységek A közösségnek javakra van szüksége. A közösségi tevékenységeknek két osztályát különböztetjük meg, a javtermelő (termelő) és a javhasználó (fogyasztó) tevékenységeket, ezeket együttesen közösködő tevékenységeknek nevezzük. A közösségi tevékenységek a közösségi célt vannak hivatva szolgálni, ezért rendszert kell alkotniuk. Ehhez közösségi szervek kellenek, amelyek intézményekké válnak. A közösségi szervezet a közösségi szervek és a közösségi tevékenységek összessége, azaz a feladatok és tevékenységek szerint tagolt elemek rendszere. A szervezet (organization) személyek valamilyen cél érdekében, valamilyen tevékenysége(ke)t végző együttese, amelynek alapvető jellemzője a szervezeti kultúra, az értékrend és a célrendszer, továbbá a szervezeti felépítés, a vezetés, irányítás és a szervezettség.

2.1.3. A közösségi jelenségek A nyelv emberközösségi jelenség, hivatása lelki tartalmakat kifejezni. Mivel a gondolat nyelvi formán alapul, így a nyelv a gondolkodást is meghatározza. A jog közösségi jogosultság, a személyek jogosultak erkölcsi alapon igényelni valamit. A jog a közösségi rendet biztosítja. A kultúra az emberi társadalom (közösség) tevékenysége által létrehozott szellemi és anyagi javak, értékek összessége. Kultúr tevékenységek mindazon tevékenységek, amelyek természeti adottságokat értékeszmék szerint alakítanak. Kultúr javak mindazon javak, amelyeket kultúr tevékenységek hoznak létre. A kultúr javak lehetnek szellemi, anyagi és humán kultúr javak, továbbá anyagi értékhordozók.

193

2.2. Igény, érték, erkölcs 2.2.1. Igény, érték, értékrend Emberi mivoltunkból következik, hogy teljes életünk során igényeink (demand) vannak. Testi, értelmi és érzelmi igényeinket ki akarjuk elégíteni, így szükségünk van sok mindenre, fogyasztók vagyunk, az életminőségünket kívánjuk biztosítani, folyamatosan tökéletesíteni. Az igény mint tudatosított hiányérzet határozható meg. A szükség/szükséglet (need) is igény, mégpedig a legfontosabb igény, amely a létfenntartási javakra vonatkozik. Igényeink attól függnek, hogy mit tekintünk értéknek (value), értékesnek. Ami számunkra érték, azt meg kívánjuk szerezni, igényeink tehát értékrendünktől függnek. Értékesnek minősítjük az értékeszme világnál azt, ami igényt elégít ki (satisfaction).

Négy fő tiszta, vagy szellemi értéket különböztetünk meg: erkölcsi (jó-rossz) logikai (igaz-téves) (igazságkeresés) esztétikai (szép-rút) vallási (szent-istentelen).

A tiszta értékek mellett megkülönböztetjük a megvalósult, tárgyiasult értékeket, amelyek a tiszta értékből és az értékhordozóból tevődnek össze. Az értékhordozók lehetnek önértékek, vagy másodlagos értékek. Másodlagos értékek például a gazdasági értékek. Az értékek összessége alkotja az értékrendet (values). Értékrendünk mutatja, hogy melyek a fontosabb és kevésbé fontos értékeink.

2.2.2. Az ember általános igényei Az ember általános igényei az értékrendjéből következnek. Bonyolult filozófiai kérdés az, hogy milyen értékrendből milyen igények vezethetők le. Tanulmányunkban e kérdéskörrel nem foglalkozunk, de fontossága és hasznossága miatt J.J. Dahlgaard munkája alapján az – Istenhittől független – nemes emberi igényeket ismertetjük. 194

Fizikai-biológiai igények (mint bármely élőlény) élelem víz levegő nemi élet (biológiai szeretet) szállás, menedék ruházat biztonság.

Értelmi (mental) igények (mint gondolkodó lény) tartozás valahova barátság (értelmi szeretet) elismerés rang teljesítmény alkotóképesség önazonosság fejlődés önmegvalósítás.

Érzelmi (spiritual) igények, örök értékek (mint lelki lény) igazságosság őszinteség becsületesség alázatosság jószívűség hűség emberszeretet (lelki szeretet) tisztelet bizalom irgalmasság.

195

2.2.3. Az erkölcsi érték Az erkölcs lényege, hogy „az ember minden tudatos tevékenységében és egész magatartásában kötelezve tudja magát arra, hogy a jót tegye, a rosszat kerülje.” A szabad akarat azt jelenti, hogy választási, döntési szabadságunk van a jó és a rossz között. A ténylegesen meghozott döntés jóságának, vagy rossz-ságának érzékelője a lelkiismeret. Az erkölcsi értékeket az erkölcsi törvények fogalmazzák meg. Az európai kultúrában elsősorban a természetes erkölcsi törvényt, az ószövetségi törvényt és a keresztény újszövetségi törvényt értelmezzük. A természetes erkölcsi törvény az ember méltóságát, az ember szeretetét fogalmazza meg. Természetes törvénynek nevezzük, mert az emberi értelemből következik. A lényege a keresztény Tízparancsolat emberekre vonatkozó második része. Keresztény alaptörvény egyrészt az ószövetségi törvény, amely a teljes Tízparancsolat, vagyis az ember szeretetét tartalmazó parancsolatok mellett az Isten szeretetét is tartalmazza. Keresztény alaptörvény másrészt az evangéliumi, vagy újszövetségi törvény, a szeretet törvénye: ”Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” A keresztény, illetve a természetes erkölcs értékrendjén alapuló igényeket szükségnek (szükségletnek) nevezzük.

2.3. A minőség: az érdekeltek igényei kielégítésének mértéke

2.3.1. A piaci minőségügy általánosítása A szabadpiaci minőségügy

Az elmúlt évtizedekben kialakult minőségügy lényege a piaci igénykielégítési folyamat, vagyis az, hogy a termelő és a fogyasztó a piacon találkozik. A minőségügy eredetileg

a szabadpiaci mechanizmusokra épülve alakult ki, így

értelmezhetjük a szabadpiaci minőségügyet, amelynél „természetesnek” tekinthetjük azt, 196

hogy a minőség mint érték elsődlegesen a pénzben kifejezhető nyereség, így a csereérték is pénzben kifejezett.

A közpiaci minőségügy

A fentiekben bevezetett szabadpiaci minőségügy mellett értelmezzük a közpiaci minőségügyet, amelynek éppen az a jelentősége, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a közpiacon a minőség mint érték nem lehet a pénzben kifejezhető nyereség, hanem itt a minőség társadalmi érték, ez a közjó. A csereértéket nem a fogyasztó fizeti, hanem az állam, vagy a támogató, így ez közpénz.

A közösségi minőségügy

A piaci minőségügy általánosításaként értelmezzük a közösségi minőségügyet, ahol ugyanúgy értelmezzük a közösségi igénykielégítési folyamatot és a termelőt/ellátót és a fogyasztót/felhasználót. A közösségi minőségügy lényege, hogy itt a két fél közötti kapcsolat nem a piacon, hanem egy közösségben játszódik le. A közösségi kapcsolat esetén ugyanúgy értelmezzük a terméket. A közösségi minőségügy esetén a minőség a közösségi értékrend alapján értelmezett közösségi érték. A csereérték itt az adott közösség értékrendjétől, kultúrájától, közösségi normarendszerétől függ. A csereérték alapulhat a munkamegosztáson, lehet hála, vagy más közösségi megállapodás.

A szabadpiaci szellemmel torzított közösségi minőségügy

Egészséges értékrendű közösségek egészséges lelkületű tagjai között természetesnek kellene lenni, hogy adott tevékenységért konkrét csereértéket nem kell (nem szabad) adni, hanem érte hála jár, ami a közösségi összetartozásból eredően azt jelenti, hogy figyelem a mások igényét és ha van igénye, azt kielégítem. Sajnos a mai európai kultúrájú társadalomban a közösségi minőségügyet is eltorzítja a piaci szellem: sok közösségben úgy érzik, hogy nem helyes a hálán alapuló kapcsolat, hanem 197

a hála helyett kötelező valamilyen csereérték. Így alakul ki vagy a „hálapénz”, amely nem mindig pénz, de valamilyen „piaci érték”, vagy a kötelező viszonzás, amikor az „adó” fél utólag nyújtja be a „számlát”. Ezért alakult ki a szólás: „Az ingyen vacsora mindig sokba kerül.” Így keveredik a közpiaci minőségügybe is a szabadpiaci minőségügy, a tényleges hálapénz is.

A szeretet minőségügye

A közösségi minőségügy speciális esete a (keresztényi) szereteten alapuló szeretet minőségügye, ahol a „termelés” igazi szereteten alapuló önzetlen (érték)adás. Ebben az esetben a szeretetet adó „termelő” természetesen nem vár el semmit és nem fogad el csereértéket, csak hálát. Emberi természetünk azonban csodálatos: éppen akkor, amikor valaki tényleg önzetlenül, ellenszolgáltatásra nem is gondolva ad, az „csereértékként” megkapja (az Istentől) az embernek járó legnagyobb jót, a boldogságot. (Több kutatás bizonyítja, hogy igazi boldogságot csak az önzetlen adás eredményez!)

2.3.2. Az egyén és a közösségek életminősége Az „életminőség” (Quality of Life) korunk divatossá vált fogalma. Pontos meghatározása nehéz, noha mindannyian érezzük, hogy mit jelent. Az életminőség az ember életének minden igényére kiterjedő összefoglaló értékelés. Mivel az életünkre vonatkozó értékelés az értékrendünktől függ, így az „életminőség” érzetünk is értékrendünk következménye. Az életminőség megítélésénél alapvető kérdés, hogy értékrendünk alapján hogyan tudjuk elfogadni a rosszat és hogyan tudunk örülni a jónak és hogyan tudjuk eldönteni, hogy mi az, amit megváltoztathatunk és mi az, amit nem tudunk befolyásolni.

198

Az életminőség a munkahelyen

Életünk jelentős részét a munkahelyünkön töltjük, rendkívül fontos ezért az, hogy milyen az életminőség a munkahelyen. E hatalmas témakörből csak az alábbi néhányat említsünk meg: a saját kultúrám, értékrendem hogyan viszonylik a vállalat kultúrájához, értékrendjéhez? mint munkaadók a vállalatnak csak „beszállítói” vagyunk, vagy a vállalati közösség elismert tagja? mennyire lehetek ember, mennyire becsülik az emberi méltóságot? mennyire van szükség rám? mennyire teljesülnek az emberre vonatkozó minőségmenedzsment előírások? Munkahelyünkön az életminőség elsősorban - a vállalati kultúrától, értékrendtől függő _ minőségmenedzsmenttől függ. Rendkívül fontos lenne ezért, hogy minden vállalat minél maradéktalanabbul teljesítse az emberre vonatkozó minőségmenedzsment alapelveket. Jó lenne, ha a minőségmenedzsment gondolkodásban tudatosulna az életminőség fontossága és jó lenne, ha mindenkiben tudatosulna az, hogy erkölcs nélkül nincs minőség!

Az életminőség otthon és a lakókörnyezetben

Milyen életminőséget tudok biztosítani az otthonomban? A családi lelki légkör általában kizárólag rajtam múlik; az anyagi lehetőségeim mennyire befolyásolják az otthonom légkörét? A lakókörnyezetem szép vagy ronda, a lakótársak kedvesek-e vagy utálatosak? Mi függ tőlem? Akarok-e, tudok-e valamit tenni a lakókörnyezetem minőségének javításáért?

Az életminőség a környezetben

A munkahelyen és az otthonon kívüli környezetünk mennyire szolgálja az életminőséget? Az épített környezet, így az utak állapota, az épületek, a közvilágítás, a terek, a közlekedési eszközök esztétikai és használati szempontból mennyire elégítik ki az igényeinket? Mennyire lehet egészséges a munkahely és az otthonom közötti közlekedés? A természeti környezetünk biztosítja-e a tiszta levegőt, csapadékot, talajt stb.? Az ivóvíz-ellátás és az egyéb közüzemi szolgáltatások megfelelőek-e? 199

Milyen élelmiszerekhez, ételekhez juthatok hozzá? Mennyire lehetséges és milyen színvonalú a táplálkozásunk? Milyen a közrend, a közbiztonság? Rablóktól, kutyáktól kell-e félnem, vagy csak a kivilágítatlan utcák miatt? Milyen esztétikai és lelki élményekben lehet részem? Milyenek a kulturális rendezvények, milyen kulturális lehetőségek vannak? Milyen pihenési és sportolási lehetőségeim vannak?

Az életminőség értelmezése

Amint már említettük, az életminőség az egyén, illetve a közösség értékrendjétől függ, így pontos meghatározása nem lehetséges. Kiindulva azonban az ember általános igényeiből, az életminőség (Quality of Life) fő összetevői az alábbiak:

a biológiai igények alapján gazdasági/szociális ellátás (élelem, alapvető fogyasztási cikkek) közszolgáltatás egészségügyi ellátás biztonság (fedél, ruházat) környezeti feltételek

az értelmi igények alapján foglalkoztatás képzés igazságosság, jogszolgálat erkölcsi rend társadalmi rend környezetvédelem

a lelki/érzelmi igények alapján vallásgyakorlás lelki ellátás kultúra 200

emberiesség.

2.3.3. A társadalmi minőség Az életminőséghez hasonlóan nem egyértelmű a társadalmi minőség (Social Quality) egyre terjedő fogalma. A társadalmi minőség, eltérően az életminőségtől, nem az egyén és a kisebb zárt közösségek szempontjából, hanem a társadalom egésze, vagy egy jelentősebb közösség szempontjából vizsgálja az igények kielégítését, az elégedettséget, a minőséget. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi minőség az adott társadalom értékrendjétől függ, így az európai kultúra szempontjából a társadalmi minőséget elsődlegesen a gazdasági egyenlőség (economic equity) a szociális igazságosság (social justice) a politikai demokrácia (political democracy) és a kultúra biztosítja.

Természetesen ezen átfogó fogalmakon belül rendkívül fontos konkrét kérdéseket kell vizsgálni, például a foglalkoztatottság, a biztonság, a család helyzete stb.

2.4. A hátrányos helyzetűek élete mint a társadalom életének része

2.4.1. A hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek élete

Az előző részben a közösség fogalmát használtuk, az alábbiakban megkülönböztetjük a társadalom és a hátrányos helyzetűek fogalmát, ahol a társadalom kifejezést adott közösségre értelmezzük, ugyanakkor a hátrányos helyzetűek kifejezést az adott társadalmon belül élő hátrányos helyzetűek közösségére értelmezzük. Ebből következően a társadalom két részből áll: a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek közösségéből. 201

A fentiekből következően a hátrányos helyzetűek élete a társadalom életén belül játszódik le. Nyilvánvaló, hogy a hátrányos helyzetűek élete a társadalom életétől, ezen belül a nem hátrányos helyzetűek életétől függ.

4.2. A hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek kapcsolata A két közösség életének kapcsolata attól függ, hogy az egy-egy közösség milyen tulajdonságú és a két közösségnek milyen a kapcsolata. Abban az esetben, ha bármelyik közösség erősen zárt közösség, akkor a két közösség élete is erősen független. Ha valamelyik közösség nyílt közösség, akkor a közösségek élete erősen összefügg. Ugyanakkor a kapcsolat az egymásra utaltságtól is függ. hiába zárt az egyik vagy mindkét közösség, az egymásra utaltság miatt kényszerű függőség is kialakul. A két közösség élete attól függően eltérő, hogy milyen a két közösség kultúrája. Ha a két közösség kultúrája erősen eltérő, akkor a két közösség élete is erősen eltérő. A jelentősen eltérő kultúrából következő életmód különbség a két közösség között jelentős ellentéteket eredményezhet. A két közösség közötti ellentét formája és mértéke attól is függ, hogy egyrészről milyen a két közösség aktivitása, agresszivitása, másrészről milyen méretű a két közösség, a két közösség közül melyik van kisebbségben. Az ellentétek kezelésnek többféle formája lehet. Az együttműködés épülhet az egyik vagy a másik, vagy mindkét közösség toleranciájára, de elvben az is lehetséges, hogy a kisebbségben élők elfogadják és átveszik a többség életmódját, de a saját kultúrájukat is ápolják.

202

2.5. A hátrányos helyzetűek igényei

A hátrányos helyzetűek igényeinek értelmezése rendkívül összetett kérdéskör, az alábbiakban csak néhány gondolatot vázolunk. A hátrányos helyzetűek igényeinek értelmezésénél elsősorban nem az egyének sajátos igényeire gondolunk, hanem a hátrányos helyzetűek mint közösség igényeire.

2.5.1. A hátrányos helyzetűek igényei A hátrányos helyzetűek egyik alapvető igénye, hogy a saját kultúrájukból és értékrendjükből következő igényeiket a társadalom vegye tudomásul és elégítse ki.

A hátrányos helyzetűek másik alapvető igénye, hogy a hátrányos helyzetükből következő, a társadalom jelentős részével szembeni hátrányukat a társadalom vegye tudomásul és hátrányos helyzetüket változtassa meg.

Nagyon fontos lenne, ha ezt a kétféle igényt egyrészt elkülönítve, másrész egymással kölcsönhatásban próbálná a kormányzat és társadalom megoldani.

2.5.2. A társadalom igényei a hátrányos helyzetűekkel szemben A hátrányos helyzetűek fent vázolt kétféle igényével kapcsolatban a társadalom általánosságban az alábbi válaszokat adja. A hátrányos helyzetűek egyik alapvető igényével szemben, hogy a saját kultúrájukból és értékrendjükből következő igényeiket a társadalom vegye tudomásul és elégítse ki, a társadalom igénye az, hogy a hátrányos helyzetűek vegyék át a társadalom kultúráját és aszerint éljenek. az együttműködés feltétele azonban az, hogy a társadalomnak is meg kell ismerni a hátrányos helyzetűek kultúráját. 203

A hátrányos helyzetűek másik alapvető igénye, hogy a hátrányos helyzetükből következő, a társadalom jelentős részével szembeni hátrányukat a társadalom vegye tudomásul és hátrányos helyzetüket változtassa meg. A társadalomnak erre vonatkozóan az az igénye, hogy a hátrányos helyzetűek is ugyanolyan igyekezettel dolgozzanak, tanuljanak és vegyék ki részüket a közösségi tevékenységekből. A társadalomnak ehhez azonban egyértelmű segítséget kell nyújtani a munkahelyek és a tanulmányok biztosításával.

2.6. A hátrányos helyzetűek életének jellemzése

2.6.1. A hátrányos helyzetűek életének állapotjellemzői Bármely közösség, így a hátrányos helyzetűek élete rendkívül sokszínű, szinte végtelen számú tulajdonsággal jellemezhető. Az alábbiakban csak összefoglalásként vázoljuk, hogy a hátrányos helyzetűek mint közösség állapota legáltalánosabban a társadalmi minőség jellemzőivel írható le. A társadalmi minőség elsődlegesen az alábbi főbb tulajdonságokból tevődik össze: a gazdasági egyenlőség (economic equity) a szociális igazságosság (social justice) a politikai demokrácia (political democracy) és a kultúra.

Természetesen ezen összefoglaló társadalmi minőség jellemzők szintén nagyon összetettek, így ezen tényezőket is nagyon sok paraméterrel kell jellemezni. Minden közösség, így a hátrányos helyzetűek is jellemezhetők a fenti jellemzőkhöz kapcsolódió egyéb teljesítmény indikátorokkal is, például a közösség által előállított GDPvel.. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a fenti jellemzők bármely közösség jellemzői, a hátrányos helyzet jellemzésére elsősorban olyan módon használható, hogy össze kell hasonlítani a nem hátrányos helyzetűek azonos jellemzőivel.

204

2.6.2. A hátrányos helyzetűek életének hálózati jellemzői A közösségek életét, állapotát, tevékenységeit jelentősen meghatározza a közösséget jellemző kapcsolatrendszer, a közöttük kialakított hálózatok, ezzel a kérdéskörrel más tanulmány foglalkozik.

205

3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozái rendszer szabályozáselméleti modellje

3.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének alapelvei

3.1.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer összetett, bonyolult rendszer

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszere - mint a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer része - rendkívül összetett, bonyolult rendszer. Az irodalomban kevés leírása található, irányításelméleti szemléletű modellt nem találtunk. Az irodalomban a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszerre vonatkozó leírások nem rendszerszemléletűek, nem törekednek a teljességre. Tanulmányunkban kísérletet teszünk a társadalmi felzárkóztatás

szakpolitikai

szabályozási rendszer irányításelméleti szemléletű modellezésére. A feladat mérete miatt azonban a modell csak közelítő jellegű lehet, nagyon fontos, hogy a modell a fontos jellemzőket tartalmazza. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy erre az irányításelméleti modellre mindenképpen nagy szükség van, mert a kormányzati munkában a közelítő modell helyett ösztönös, megérzések alapján hozzák a döntéseket.

3.1.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer alkotóelemeinek modellje Amint azt már az I.1.4 fejezetben leírtuk, a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer két részből áll, egyrészről a hátrányos helyzetűek élete szabályozandó folyamatból, másrészről a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozó rendszerből áll. (lásd 2. ábra) 206

A fentiekkel megegyezően a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer is egyrészről a társadalom élete szabályozandó folyamatból, másrészről a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozó rendszerből áll. (lásd 3. ábra) A rendkívül összetett, bonyolult társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésére kétféle szemléletű modellt alkalmazunk: egyrészt a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer mint (hierarchikus) szabályozási rendszer leírására a matematikai szabályozáselmélet modelljét, illetve a többszintű szabályozási rendszerek modelljét, másrészt a társadalmi élet, ezen belül a hátrányos helyzetűek életének összetettségének leírására és az ágazati kapcsolatok kapcsolatrendszerének leírására hálózati modelleket is használunk.

3.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modellje

2.2.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell változói és összefüggései

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer adott szintjének a modellezésére a (matematikai) szabályozáselméleti modellt használjuk, amelynek

változói: állapotváltozók, beavatkozó változók, zavaró változók, kimenet változók,

összefüggései: állapotváltozás összefüggés, kiolvasó leképezés, 207

irányítási szabály.

3.2.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell állapotváltozói

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell állapotváltozói a szabályozandó folyamat állapotváltozói, azaz a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét leíró fontosabb állapotjellemzők, így a műveltségi szint, képzettség, egészségügyi helyzet, szociális ellátottság, foglalkoztatottság, közbiztonság, stb.

3.2.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell beavatkozó változói

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell beavatkozó változói a szabályozó rendszertől érkező azon beavatkozások, amelyekkel a szabályozó szabályozni kívánja a szabályozandó folyamat állapotváltozóit, azaz mindazon hatások, amelyek befolyásolják a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét, így a műveltségi szintjüket, képzettségüket, egészségügyi helyzetüket, szociális ellátottságukat, foglalkoztatottságukat, közbiztonságukat, stb

Irányítási szempontból beavatkozó változók továbbá: a figyelembe veendő jogszabályok, a rendelkezésre álló erőforrások, a rendelkezésre álló intézményrendszer, szervezeti felépítés, az elérendő normatíva/indikátor érték.

208

3.2.4. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell zavaró változói

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell zavaró változói a nem változtatható, külső környezetből érkező azon hatások, amelyek befolyásolják a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét, így a műveltségi szintjüket, képzettségüket, egészségügyi helyzetüket, szociális ellátottságukat, foglalkoztatottságukat, közbiztonságukat, stb

3.2.5. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell állapotváltozás összefüggése

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell állapotváltozás összefüggése megadja azt, hogy a szabályozandó folyamat állapota, azaz a hátrányos helyzetűek életének az új állapota hogyan függ a rendszer előző állapotától, a beavatkozó változóktól, és a zavaró változóktól.

Megjegyezzük, hogy az állapotváltozás leírása szempontjából a beavatkozó változók és a zavaró változók megkülönböztetése csak szemléleti kérdés, az állapotváltozás leírásánál modellezés

szempontjából

lényegtelen,

hogy

adott

„feltételt”,

pl

jogszabályt,

intézményrendszert beavatkozó változónak, vagy zavaró változónak tekintjük.

209

3.2.6. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell kiolvasó összefüggése

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell kiolvasó leképezése megadja azt, hogy a szabályozandó rendszer állapotváltozóit hogyan tudjuk becsülni, hogyan tudjuk mérni, az állapotváltozóiról milyen módon tudunk információt szerezni.

3.2.7. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell kimenet változói

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell kimenet változói a szabályozandó folyamat állapotváltozóira, azaz a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét leíró fontosabb állapotjellemzőkre, így a műveltségi szint, képzettség, egészségügyi helyzet, szociális ellátottság, foglalkoztatottság, közbiztonság, stb jellemzőkre vonatkozó, a kiolvasó leképezés által nyert becsült ismeret. Az indikátorok a kimenet változók jellemző csoportja. Az indikátorokkal jellemezzük az állapotváltozók számunkra adott szempontból fontos tulajdonságait.

3.2.8. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell irányítási szabálya

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modell irányítási szabálya azt adja meg, hogy adott cél elérése érdekében, figyelembe véve a szabályozandó hátrányos helyzetűek életét, mint állapotot adott pillanatban (vagy adott időszakban) leíró kimenet változók és a külső hatásokat leíró zavaró változók figyelembe vételével a szabályozandó folyamatba milyen legyen a beavatkozás. Az adott cél a szabályozandó folyamat állapotváltozói, azaz a társadalom és a hátrányos helyzetűek életét

210

leíró fontosabb állapotjellemzők, így a műveltségi szint, képzettség, egészségügyi helyzet, szociális ellátottság, foglalkoztatottság, közbiztonság, stb adott szintjének az elérése. Megjegyezzük, hogy míg az állapotváltozás leírása szempontjából a beavatkozó változók és a zavaró változók megkülönböztetése csak szemléleti kérdés, addig az irányítási szabály esetében lényegi kérdés a beavatkozó változók és a zavaró változók megkülönböztetése, mert az, ami megváltoztathatatlan, az zavaró változó és az, ami a szabályozó rendszer szempontjából tudatos, célszerű beavatkozás, az beavatkozó változó.

3.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modellje

3.3.1. A társadalmi élet többszintű népképviseleti/kormányzati szabályozáselméleti modellje

A többszintű irányítási rendszerek hierarchikus irányítási szintjeit a beavatkozások időhorizontja alapján célszerű meghatározni, úgy, hogy felső szinten vannak az időben ritka beavatkozások és alsó szinten a napi beavatkozások, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét. A társadalmi élet népképviseleti, kormányzati szabályozási rendszer olyan többszintű hierarchikus irányítási rendszer, amelynek szabályozandó folyamata a társadalom élete, és amelynek szabályozó rendszere hierarchikus többszintű irányítási rendszer. A társadalmi élet népképviseleti, kormányzati szabályozási rendszert mint négy szintű irányítási rendszert értelmezzük, nem foglalkozunk sem az EU irányítási szintjével, sem az ágazatközi irányítási szinttel. (lásd 4. ábra) A legfelső népképviseleti szintű szabályozó rendszer az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján - a nemzetünk jelenlegi állapotának és az államigazgatás/közigazgatás jelenlegi állapotának a figyelembe vételével - határozza meg az Alaptörvényben a nemzeti célokat. A felső kormányzati szintű szabályozó rendszer a nemzeti célokat összefoglaló Alaptörvény alapján – figyelembe véve a nemzetünk jelenlegi ágazati állapotát és az ágazati kormányzás jelenlegi helyzetét - alkotja meg a kormányzat ágazati szintű szabályozási céljait. 211

A középső ágazati szintű szabályozó rendszer a kormányzat ágazati szintű szabályozási céljaiból határozza meg – figyelembe véve az ágazat az ágazat helyi szintű szabályozásának céljait. Az alsó helyi szintű szabályozó rendszer szabályozza a helyi közösség életét. A helyi szintű szabályozó rendszer és a helyi közösség szabályozott élete adja a helyi szintű szabályozási rendszert.

212

EU jogszabályok

hazánk kultúrája

ENSZ ajánlások

ORSZÁGGYŰLÉS

külső

hatások

Alaptörvényünk

nemzetünk állapota

KORMÁNYZÁS

szabályozók

ágazat állapota

állapota

ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (1)

ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (i)

ÁGAZATI KORMÁNYZÁS (n)

213

szabályozók

ágazat állapota

állapota

HELYI SZABÁLYOZÁS (1)

A HELYI KÖZÖSSÉG ÉLETE (1)

HELYI SZABÁLYOZÁS (i)

HELYI SZABÁLYOZÁS (n)

A HELYI KÖZÖSSÉG ÉLETE (i)

A HELYI KÖZÖSSÉG ÉLETE (n)

4. ábra. A társadalmi élet többszintű irányítási rendszere

3.3.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modellje

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer a társadalmi élet népképviseleti,

kormányzati

szabályozási

rendszerének

a része,

olyan

többszintű

hierarchikus irányítási rendszer, amelynek szabályozandó folyamata a hátrányos helyzetűek élete, és amelynek szabályozó rendszere hierarchikus többszintű irányítási rendszer. A

társadalmi

felzárkóztatás

szakpolitikai

hierarchikus

többszintű

irányítási

rendszerének hierarchikus irányítási szintjeit a beavatkozások időhorizontja alapján

214

célszerű meghatározni, úgy, hogy felső szinten vannak az időben ritka beavatkozások és alsó szinten a napi beavatkozások, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer felépítése megegyezik a társadalmi élet többszintű szabályozási rendszerével, lásd 4. ábra, így szintén négyszintű irányítási rendszer. A legfelső állami/nemzeti népképviseleti szintű modell az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján határozza meg az Alaptörvényben a nemzeti célok között a társadalmi felzárkóztatás nemzeti céljait. A felső kormányzati szintű modell a felzárkóztatás nemzeti céljaiból alkotja meg a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási céljait.

A középső ágazati szintű modell a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási céljaiból határozza meg társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozás céljait és abból a társadalmi felzárkóztatás integrált szakpolitikai szintű szabályozás céljait. Az alsó helyi szintű modell írja le a társadalmi felzárkóztatás integrált szakpolitikai szabályozás helyi szintű szabályozási rendszerét. A társadalmi felzárkóztatás többszintű szabályozó rendszerének minden szintjén modellezni kell a fentiekben részletezett szabályozáselméleti modellt, vagyis le kell írni a szabályozandó folyamatot, amely a helyi szabályozási szintet kivéve az alsóbb szintek szabályozó folyamata, ezen belül modellezni kell különösen az állapotváltozás összefüggést, a kiolvasó leképezést és az adott szintű szabályozó rendszer irányítási szabályát.

215

4. A hátrányos helyzetűek életének modellje

4.1. A hátrányos helyzetűek életének modellezése

4.1.1. A hátrányos helyzetűek életének modellje mint a társadalom élete modelljének része

A hátrányos helyzetűek élete csak a - társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozó rendszer által szabályozott - társadalom életével együtt szabályozható. A tanulmány II.4 fejezete bemutatta azt, hogy hátrányos helyzetűek élete mint a társadalom életének része értelmezhető. Az alábbiakban nem foglakozunk külön a társadalom életének modellezésével, hanem elsősorban a hátrányos helyzetűek életét modellezzük és csak adott témával kapcsolatban térünk ki az ettől eltérő társadalmi élet modelljére. Azt is hangsúlyozni kell, hogy az alábbiakban vázolt jellemzők bármely közösség jellemzői, a hátrányos helyzet jellemzésére elsősorban olyan módon használható, hogy össze kell hasonlítani a nem hátrányos helyzetűek azonos jellemzőivel.

4.1.2. A hátrányos helyzetűek élete állapotjellemzőinek modellezése

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozandó folyamata a hátrányos helyzetűek élete. (Részletesen lásd II. fejezet.) A hátrányos helyzetűek életének szabályozásához elengedhetetlen a hátrányos helyzetűek életének a modellezése. A hátrányos helyzetűek élete rendkívül sokszínű, összetett, az életük modellezése is csak közelítő értelemben lehetséges. Az alábbiakban ezért a hátrányos helyzetűek életének a modellezésével kapcsolatban csak néhány fontosabb szempontot emelünk ki. 216

A hátrányos helyzetűek életének modellezése kell, hogy tartalmazza az alábbiakat. A hátrányos helyzetű közösség főbb alkotóelemei: anyagi elemek személyek (egyének) közösségi javak, közvagyon formai elemek egymásmellettiség és egymásutániság közös értékrend, közös célok, közös normák közösségtudat, közösségi érzés.

A hátrányos helyzetű közösség életének a modellezéséhez meg kell adni az emberek közötti érintkezések és kapcsolatok, valamint közlések, a közlékenység, közösségi kölcsönös közlés, közlés-kapcsolat (kommunikáció) főbb jellemzőit.

Meg kell adni a hátrányos helyzetű közösség főbb alakulatait: a család jellemzése a társadalmi szervezetek jellemzése az ott működő egyházak jellemzése az ott működő politikai pártok jellemzése a hátrányos helyzetűek gazdálkodó szervezetei, intézményei

Modellezni kell a közösségi tevékenységek két osztályát, a javtermelő (termelő) és a javhasználó (fogyasztó) tevékenységeket. Fel kell tárni, hogy a közösségi tevékenységek milyen közösségi célt vannak hivatva szolgálni. Jellemezni kell a közösségi szerveket, intézményeket. Meg kell vizsgálni, hogy kialakultak-e közösségi szervezetek, azaz a feladatok és tevékenységek szerint tagolt elemek rendszere. Be kell mutatni a hátrányos helyzetűek közösségi jelenségeit, így elsősorban az alábbiakat: a közösség nyelve a közösség jogrendje a közösség kultúrájának főbb jellemzői, ezen belül a o a közösség értékrendje o a közösség erkölcsi törvényei 217

o kultúr tevékenységek o kultúr javak

4.1.3. A hátrányos helyzetűek életének állapotát jellemző indikátorok

A hátrányos helyzetűek élete mint a szabályozandó rendszer állapota nagyon sokféle tulajdonsággal jellemezhető. Minden közösség, így a hátrányos helyzetűek is jellemezhetők a fenti jellemzőkhöz kapcsolódó teljesítmény indikátorokkal is, például a közösség által előállított GDP-vel.

4.1.4. A hátrányos helyzetűek kapcsolatrendszerének hálózati modellje

A közösségek, így a hátrányos helyzetűek életét, állapotát, tevékenységeit jelentősen meghatározza a közösséget jellemző kapcsolatrendszer, a közöttük kialakított hálózatok. A hátrányos helyzetűek kapcsolatrendszerének hálózatelméleti modellezésével más tanulmány foglalkozik.

4.2. A hátrányos helyzetűek életminőségének és társadalmi minőségének modellezése

4.2.1. A hátrányos helyzetűek életminőségének modellezése

Az „életminőség” (Quality of Life) az ember életének minden igényére kiterjedő összefoglaló értékelése. Mivel az életünkre vonatkozó értékelés az értékrendünktől függ, így az „életminőség” érzetünk is értékrendünk következménye. Az életminőség az egyén, illetve a közösség értékrendjétől függ, így pontos meghatározása nem lehetséges. Kiindulva azonban az ember általános igényeiből, az életminőség (Quality of Life) fő összetevői az alábbiak: 218

a biológiai igények alapján gazdasági/szociális ellátás (élelem, alapvető fogyasztási cikkek) közszolgáltatás egészségügyi ellátás biztonság (fedél, ruházat) környezeti feltételek

az értelmi igények alapján foglalkoztatás képzés igazságosság, jogszolgálat erkölcsi rend társadalmi rend környezetvédelem

a lelki/érzelmi igények alapján vallásgyakorlás lelki ellátás kultúra emberiesség.

4.2.2. A hátrányos helyzetűek társadalmi minőségének modellezése

Az életminőséghez hasonlóan nem egyértelmű a társadalmi minőség (Social Quality) fogalma sem. A társadalmi minőség, eltérően az életminőségtől, nem az egyén és a kisebb zárt közösségek szempontjából, hanem a társadalom egésze, vagy egy jelentősebb közösség szempontjából vizsgálja az igények kielégítését, az elégedettséget, a minőséget.

A társadalmi minőség fő összetevői elsődlegesen az alábbiak: a gazdasági egyenlőség (economic equity) 219

a szociális igazságosság (social justice) a politikai demokrácia (political democracy) és a kultúra

Természetesen ezen átfogó fogalmakon belül rendkívül fontos konkrét kérdéseket kell még vizsgálni, például a foglalkoztatottság, a biztonság, a család helyzete stb.

220

5. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének föbb irányítási szintji

5.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modellje

5.1.1. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének lényege

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszerének, hasonlóan a társadalmi élet népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszeréhez, lényege az alábbi. A társadalmi felzárkóztatás

szakpolitikai

szabályozási

rendszer

célja

a

hátrányos

helyzetűek

életminőségének a javítása. Ezt úgy valósítja meg, hogy adott időtávon, pl a választási ciklusokon belül, adott cél, ésszerűen az Alaptörvényben a hátrányos helyzetűekre vonatkozó célok megvalósítása érdekében, a hátrányos helyzetűek életét úgy kívánja szabályozni, hogy a hátrányos helyzetűek állapota az Alaptörvényben kijelölt célok szempontjából megfelelő végállapotba kerüljön. Ehhez, ki kell indulni a hátrányos helyzetűek adott állapotából, figyelembe kell venni a hátrányos helyzetűek adott időszakra vonatkozó állapotát jellemző kimenet változókat, az azokat jellemző indikátorokat, a szabályozási rendszer adottságait és a külső hatásokat.

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszere ezt az alábbi fejezetekben bemutatandó többszintű hierarchikus szabályozási rendszerrel igyekszik megvalósítani. A beavatkozásokat megfelelő törvényekkel, rendeletekkel, megfelelő szakpolitikákkal, programokkal, megfelelő intézményrendszer és megfelelő támogatási rendszer kiépítésével és működtetésével valósítja meg.

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer alapvető része a hátrányos helyzetűek állapotára vonatkozó megfelelő ismeret. A hátrányos helyzetűek állapota mint rendszer rendkívül összetett, bonyolult, ezért ennek modellezése is csak többféle szempont szerint történhet meg.

221

A hátrányos helyzetűek állapotát jelenősen meghatározza a hátrányos helyzetűek kapcsolatrendszere. A hátrányos helyzetűek állapotát ezért hatékonyan lehet jellemezni a kapcsolatrendszerüket jellemző társadalmi hálózati modellekkel. A hátrányos helyzetűek állapota jól jellemezhető a hátrányos helyzetűek életét jellemző indikátorokkal. A hátrányos helyzetűek élete sokféle indikátorral jellemezhető. Ilyen indikátorokat a különböző szakpolitikákban használatos indikátorokat felhasználva alkothatunk, ilyen indikátorok többek között a szegénységet jellemző indikátorok, a képzettséget jellemző indikátorok, a szociális állapotot leíró indikátorok, a munkaerő piacot leíró indikátorok. Az indikátorokkal a 4. tanulmány foglakozik. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy a hátrányos helyzetűek állapotát jellemző indikátorok adott esetben mint beavatkozások azt is előírhatják, hogy a beavatkozással milyen célállapotba kell vinni a rendszert.

5.1.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének főbb alkotóelemei

A

társadalmi

felzárkóztatás

szakpolitikai

szabályozási

rendszer

többszintű

szabályozáselméleti modelljének főbb alkotóelemei az alábbiak: a szabályozandó rendszer főbb állapotváltozói, a szabályozandó rendszer főbb állapotváltozóira vonatkozó kiolvasó leképezés, a szabályozandó rendszer főbb állapotváltozóinak a kiolvasó leképezéssel becsült értéke mint kimenet változók, indikátorok, a szabályozó rendszer célja, a szabályozandó rendszer állapotváltozás összefüggését a szabályozó rendszer célja alapján célirányosan befolyásoló beavatkozó/irányítási változók, a szabályozandó rendszer állapotváltozás összefüggését befolyásoló zavaró változók, a szabályozandó rendszer állapotváltozás összefüggése, amely a kiinduló állapot alapján, figyelembe véve a beavatkozó változókat és a zavaró változókat, meghatározza a megváltozott állapotot,

222

a szabályozó rendszer irányítási szabálya, amely a szabályozandó rendszer állapotára vonatkozó kimenet változó és a zavaró változók ismeretében megadja a beavatkozó változó értékét.

5.1.3. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer mint a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs és monitoring rendszere

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer segítségével kiépíthető a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs és monitoring rendszere. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer minden szintjén bemenetként megjelenik az a normatív előírás, hogy felsőbb szinten milyen teljesítmény előírást várnak el az adott alsóbb szinttől. Ez a rendszer képezi a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati koordinációs rendszerét. Hasonlóan a fenti koordinációs rendszerhez a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer minden szintjén kimenetként megjelenik a felsőbb szint felé a ténylegesen elért teljesítmény. Ez a rendszer képezi a társadalmi felzárkózás szakpolitika kormányzati monitoring rendszerét.

5.2. A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti szintű szabályozási rendszere

5.2.1. A társadalmi élet népképviseleti szintű szabályozási rendszere

A társadalmi élet legfelső népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer a társadalmi élet legfelső népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi élet kormányzati szintű szabályozandó rendszeréből áll.

223

A társadalmi élet legfelső népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszerét a 3.1. fejezet mutatja be. A társadalmi élet legfelső népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.

A szabályozandó kormányzati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: minisztériumi rendszer jellemzői önkormányzati rendszer jellemzői jogszabályok jellemzői pályázati rendszer jellemzői támogatási rendszer jellemzői felügyeleti rendszer jellemzői … Nemzetünk/társadalmunk kormányzati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: kulturális állapot szociális ellátottság gazdasági helyzet népességi helyzet … A társadalmi élet legfelső népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és az államigazgatás/közigazgatás jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével - az Alaptörvényben lefektetett nemzeti célok megvalósítása.

A társadalmi élet népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozó rendszer fontosabb beavatkozó/irányítási változói

A kormányzati szabályozási rendszer fejlesztése: minisztériumi rendszer jellemzői fejlesztése önkormányzati rendszer fejlesztése jogszabályok fejlesztése pályázati rendszer fejlesztése 224

támogatási rendszer fejlesztése felügyeleti rendszer fejlesztése …..

Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése … A társadalmi élet legfelső népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer szabályozandó

rendszerét,

a társadalmi

élet kormányzati

szintű

szabályozási

rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, ….

A társadalmi élet népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: a kormányzati szabályozási rendszer állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi élet népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozandó rendszer fontosabb irányítási szabályai: A kormányzati szabályozási rendszer fejlesztése: 225

minisztériumi rendszer jellemzői fejlesztése önkormányzati rendszer fejlesztése jogszabályok fejlesztése pályázati rendszer fejlesztése támogatási rendszer fejlesztése felügyeleti rendszer fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése …

5.2.2. A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti szintű szabályozási rendszere

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozandó rendszeréből áll, lásd 5. ábra.

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszerét a 3.2 fejezet mutatja be.

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti szintű szabályozási rendszer modelljének főbb elemei 226

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer szabályozandó

rendszerének,

a

társadalmi

felzárkóztatás

kormányzati

szintű

szabályozási rendszerének főbb állapotváltozói az alábbiak.

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.

A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: a társadalmi felzárkóztatás minisztériumi rendszerének jellemzői a társadalmi felzárkóztatás önkormányzati rendszerének jellemzői a társadalmi felzárkóztatás jogszabályainak a jellemzői a társadalmi felzárkóztatás pályázati rendszer jellemzői a társadalmi felzárkóztatás támogatási rendszer jellemzői a társadalmi felzárkóztatás felügyeleti rendszer jellemzői …

A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: kulturális állapot szociális ellátottság gazdasági helyzet népességi helyzet …

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk hátrányos helyzetűek

jelenlegi

állapotának

és

az

államigazgatás/közigazgatás

társadalmi

felzárkóztatással kapcsolatos jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével az Alaptörvényben lefektetett, a társadalmi felzárkóztatás nemzeti céljainak a megvalósítása.

227

Alaptörvény

környezeti hatások

A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS NÉPKÉPVISELETI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE

a szabályozási rendszer állapota

beavatkozás

kiinduló állapot

végállapot

A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS KORMÁNYZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti szintű szabályozási rendszere 5.ábra

228

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozó rendszer fontosabb beavatkozó/irányítási változói

A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szabályozási rendszer fejlesztése: minisztériumi rendszer jellemzői fejlesztése önkormányzati rendszer fejlesztése jogszabályok fejlesztése pályázati rendszer fejlesztése támogatási rendszer fejlesztése felügyeleti rendszer fejlesztése … A hátrányos helyzetűek állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése … A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, ….

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: 229

a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szabályozási rendszer állapotának a változása, a hátrányos helyzetűek állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti/országgyűlési szintű szabályozandó rendszer fontosabb irányítási szabályai: A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szabályozási rendszer fejlesztése: a társadalmi felzárkóztatás minisztériumi rendszerének jellemzői fejlesztése a társadalmi felzárkóztatás önkormányzati rendszerének fejlesztése a társadalmi felzárkóztatás jogszabályainak fejlesztése a társadalmi felzárkóztatás pályázati rendszerének fejlesztése a társadalmi felzárkóztatás támogatási rendszerének fejlesztése a társadalmi felzárkóztatás felügyeleti rendszerének fejlesztése …

Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése

230

5.3. A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszere

5.3.1. A társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszere

A társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszer a társadalmi élet kormányzati szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi élet ágazati szintű szabályozandó rendszeréből áll, lásd 6. ábra.

A társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszerét a 4.1. fejezet mutatja be.

A társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.

A szabályozandó ágazati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: ágazati rendszer jellemzői felügyeleti rendszer jellemzői … Nemzetünk/társadalmunk ágazati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet …

231

OGY törvények határozatok

környezeti hatások

beszámolók

A TÁRSADALMI ÉLET KORMÁNYZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE a szabályozási rendszer állapota

beavatkozás

kiinduló állapot

A TÁRSADALMI ÉLET ÁGAZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

végállapot

A társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszere 6. ábra

232

A társadalmi élet kormányzati szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és az ágazat jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével - a nemzeti célok, az Alaptörvény céljainak ágazatokra történő lebontása és azok megvalósítása

A

társadalmi

élet

kormányzati

szintű

szabályozó

rendszer

fontosabb

beavatkozó/irányítási változói

Az ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: az ágazati rendszer fejlesztése az ágazati felügyeleti rendszer fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése … A társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, ….

233

A társadalmi élet ágazati szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: az ágazati szabályozási rendszer állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi élet ágazati szintű szabályozandó rendszer fontosabb irányítási szabályai: Az ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: az ágazati rendszer jellemzői fejlesztése felügyeleti rendszer fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése …

5.3.2. A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszere

A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozandó rendszeréből áll, lásd 7. ábra.

234

A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszerét a 4.2. fejezet mutatja be.

A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.

A szabályozandó ágazati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: ágazati rendszer jellemzői felügyeleti rendszer jellemzői …

Nemzetünk/társadalmunk ágazati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet …

A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és az ágazat jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével - a hátrányos helyzetűekre vonatkozó nemzeti célok, az Alaptörvény céljainak ágazatokra történő lebontása és azok megvalósítása.

235

OGY törvények határozatok

környezeti hatások

beszámolók

A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS KORMÁNYZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE

beavatkozás

a szabályozási rendszer állapota

kiinduló állapot

A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS ÁGAZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

végállapot

A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszere 236

7. ábra

A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozó rendszer fontosabb beavatkozó/irányítási változói

Az ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: az ágazati rendszer fejlesztése az ágazati felügyeleti rendszer fejlesztése …

Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: foglalkoztatottság fejlesztése képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése …

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése … A társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi élet kormányzati szintű szabályozási rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, 237

zavarkeltő hatások, …. A társadalmi fenntarthatóság ágazati szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: az ágazati szabályozási rendszer állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi fenntarthatóság ágazati szintű szabályozandó rendszer fontosabb irányítási szabályai: Az ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: az ágazati rendszer jellemzői fejlesztése felügyeleti rendszer fejlesztése …

Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: foglalkoztatottság fejlesztése képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése …

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése …

238

5.4. A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszere

5.4.1. A társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszere

A társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszer a társadalmi élet ágazati szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozandó rendszeréből áll, lásd 8. ábra.

A társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozási rendszerét az 5.1. fejezet mutatja be.

A társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.

A szabályozandó integrált ágazati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: az integrált ágazati rendszer jellemzői felügyeleti rendszer jellemzői … Nemzetünk/társadalmunk ágazati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet …

239

kormány rendeletek határozatok

környezeti hatások

beszámolók

A TÁRSADALMI ÉLET ÁGAZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE

a szabályozási rendszer állapota

beavatkozás

kiinduló állapot

A TÁRSADALMI ÉLET INTEGRÁLT ÁGAZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

végállapot

A társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszere 8. ábra 240

A társadalmi élet ágazati szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és az ágazat jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével – az ágazatokra lebontott nemzeti célok, az Alaptörvény céljainak integrálása, összehangolása és megvalósítása

A társadalmi élet ágazati szintű szabályozó rendszer fontosabb beavatkozó/irányítási változói

Az integrált ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: az integrált ágazati rendszer fejlesztése az integrált ágazati felügyeleti rendszer fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése … A társadalmi élet ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozási rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, 241

….

A társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: az integrált ágazati szabályozási rendszer állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi élet ágazati szintű szabályozó rendszer fontosabb irányítási szabályai: Az integrált ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: az integrált ágazati rendszer jellemzőinek fejlesztése az integrált ágazati felügyeleti rendszer fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése … Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése …

242

5.4.2. A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozandó rendszeréből áll, lásd 9. ábra.

A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszerét az 5.5.2. fejezet mutatja be.

A társadalmi felzárkóztatást érintő ágazatok az alábbiak:

foglalkoztatás,

(start

program,

közmunkaprogram,

foglalkoztatási

szövetkezet,

elsődleges munkaerőpiac) oktatás-képzés, (iskolarendszerű és azon kívüli) szociálpolitika (gyermekjólét, egészségügy) területfejlesztési (lakhatás) közbiztonság, közrend

A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.

A szabályozandó integrált ágazati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: az integrált ágazati rendszer jellemzői felügyeleti rendszer jellemzői … Nemzetünk/társadalmunk ágazati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség 243

közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet …

244

kormány rendeletek határozatok

környezeti hatások

beszámolók

A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS ÁGAZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE

a szabályozási rendszer állapota

beavatkozás

kiinduló állapot

A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS INTEGRÁLT ÁGAZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

végállapot

A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszere 9. ábra

245

A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és az ágazat jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével – az ágazatokra lebontott, felzárkóztatással kapcsolatos célok integrálása, összehangolása és megvalósítása, a társadalmi felzárkóztatást megalapozó ágazati politikák társadalmi felzárkóztatási szegmenseinek az integrációja.

A

társadalmi

felzárkóztatás

ágazati

szintű

szabályozó

rendszer

fontosabb

beavatkozó/irányítási változói

A felzárkóztatással kapcsolatos integrált ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: az integrált ágazati rendszer fejlesztése az integrált ágazati felügyeleti rendszer fejlesztése …

Nemzetünk/társadalmunk ágazati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet …

A szabályozandó integrált ágazati szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: az integrált ágazati rendszer jellemzői felügyeleti rendszer jellemzői …

Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése 246

szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése …

A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, …. A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: a felzárkóztatással kapcsolatos integrált ágazati szabályozási rendszer állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozó rendszer fontosabb irányítási szabályai: Az integrált ágazati szabályozási rendszer fejlesztése: a felzárkóztatással kapcsolatos integrált ágazati rendszer jellemzőinek fejlesztése a felzárkóztatással kapcsolatos integrált ágazati felügyeleti rendszer fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a fejlesztése: képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése 247

szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése … Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése

5.5. A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszere

5.5.1. A társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozási rendszere

A társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozási rendszer a társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi élet helyi szintű szabályozandó rendszeréből áll, lásd 10. ábra.

A társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszerét a 6.1. fejezet mutatja be.

A társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.

A szabályozandó helyi szintű szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: a helyi szintű rendszer jellemzői a helyi szintű felügyeleti rendszer jellemzői … 248

ágazati rendeletek

környezeti hatások

beszámolók

A TÁRSADALMI ÉLET INTEGRÁLT ÁGAZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE a szabályozási rendszer állapota

beavatkozás

kiinduló állapot

A TÁRSADALMI ÉLET HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

végállapot

A társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozási rendszere 10. ábra

249

Nemzetünk/társadalmunk integrált ágazati szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet …

A társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és az ágazat jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével – a nemzeti célok, az Alaptörvény céljainak helyi szintű integrálása, összehangolása és megvalósítása

A

társadalmi

élet

integrált

ágazati

szintű

szabályozó

rendszer

fontosabb

beavatkozó/irányítási változói

A helyi szintű szabályozási rendszer fejlesztése: a helyi szintű szabályozási rendszer fejlesztése a helyi szintű felügyeleti rendszer fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése 250

az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése … A társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, ….

A társadalmi élet helyi szintű szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: a helyi szintű szabályozási rendszer állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi élet integrált ágazati szintű szabályozó rendszer fontosabb irányítási szabályai: A helyi szintű szabályozási rendszer fejlesztése: a helyi szintű szabályozási rendszer jellemzőinek fejlesztése a helyi szintű felügyeleti rendszer fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése … Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése 251

a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése …

5.5.2. A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszere

A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozó rendszeréből és a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozandó rendszeréből áll, lásd 11. ábra.

A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerét a 6.2. fejezet mutatja be.

A társadalmi felzárkóztatást érintő ágazatok az alábbiak: foglalkoztatás, (start program, közmunkaprogram, foglalkoztatási szövetkezet, elsődleges munkaerőpiac) oktatás-képzés, (iskolarendszerű és azon kívüli) szociálpolitika (gyermekjólét, egészségügy) területfejlesztési (lakhatás) közbiztonság, közrend

A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszere a társadalmi felzárkóztatás fenti ágazati politikai szegmenseiből egységes koordinatív társadalmi felzárkóztatás szakpolitikát alkot.

252

ágazati rendeletek

környezeti hatások

beszámolók

A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS INTEGRÁLT ÁGAZATI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE a szabályozási rendszer állapota

beavatkozás

kiinduló állapot

A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

végállapot

A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszere

11. ábra

253

A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszernek a főbb állapotváltozói az alábbiak.

A szabályozandó helyi szintű szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: a helyi szintű szabályozási rendszer jellemzői a helyi szintű felügyeleti rendszer jellemzői … Nemzetünk/társadalmunk helyi szintű aggregált állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet

A szabályozandó helyi szintű szabályozási rendszer állapotjellemzői/indikátorai: a helyi szintű szabályozási rendszer jellemzői a helyi szintű felügyeleti rendszer jellemzői …

Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése 254

az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése …

A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszerének működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, ….

A

társadalmi

felzárkóztatás

helyi

szintű

szabályozandó

rendszer

fontosabb

állapotváltozás összefüggései: a felzárkóztatással kapcsolatos helyi szintű szabályozási rendszer állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozó rendszer fontosabb irányítási szabályai:

A helyi szintű szabályozási rendszer fejlesztése: a felzárkóztatással kapcsolatos helyi szintű szabályozási rendszer jellemzőinek fejlesztése a felzárkóztatással kapcsolatos helyi szintű felügyeleti rendszer fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a fejlesztése: képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése … 255

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése

5.6. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszere

5.6.1. A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszere

A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszer a társadalmi élet helyi szintű szabályozó rendszeréből és a helyi társadalmi élet szabályozandó rendszeréből áll, lásd 12. ábra.

A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a helyi társadalmi élet rendszerét a II. fejezet mutatja be.

A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerének, a helyi társadalmi életnek a főbb állapotváltozói az alábbiak.

A szabályozandó helyi társadalmi élet állapotjellemzői/indikátorai: a helyi társadalmi élet jellemzői

256

integrált ágazati rendeletek

környezeti hatások

beszámolók

A TÁRSADALMI ÉLET HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE a helyi társadalmi élet állapota

beavatkozás

kiinduló állapot

A HELYI TÁRSADALMI ÉLET

végállapot

A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszere 12. ábra

257

Nemzetünk/társadalmunk helyi szintű állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet …

A társadalmi élet helyi szintű szabályozó rendszer célja az emberi méltóság általános értékei és hazánk kultúrája alapján, - a nemzetünk jelenlegi állapotának és a külső tényezők figyelembe vételével – a helyi társadalmi életben a nemzeti célok, az Alaptörvény céljainak helyi szintű integrálása, összehangolása és megvalósítása

A társadalmi élet helyi szintű szabályozó rendszer fontosabb beavatkozó/irányítási változói

A helyi társadalmi élet fejlesztése: a helyi társadalmi élet fejlesztése a helyi társadalmi élet felügyeleti rendszerének fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése 258

az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése … A társadalmi élet helyi szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a helyi társadalmi élet működését befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, ….

A helyi társadalmi élet szabályozandó rendszer fontosabb állapotváltozás összefüggései: a helyi társadalmi élet állapotának a változása, nemzetünk/társadalmunk állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi élet helyi szintű szabályozó rendszer fontosabb irányítási szabályai:

A helyi társadalmi élet fejlesztése: a helyi társadalmi élet fejlesztése a helyi társadalmi élet felügyeleti rendszerének fejlesztése … Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése … Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése 259

a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése …

5.6.2. A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszere

A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer a társadalmi felzárkóztatás helyi

szintű

szabályozó

rendszeréből

és

a helyi

hátrányos helyzetűek

élete

szabályozandó rendszerből áll, lásd 13. ábra.

A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a helyi hátrányos helyzetűek életét a II. fejezet mutatja be.

A helyi szintű szabályozási rendszer céljai: az Alaptörvény előírásainak a teljesítése: az emberi méltóság tisztelete az egyéni szabadság biztosítása a család védelme a nemzet védelme a hűség, a hit és a szeretet térhódítása a munka tisztelete az emberi szellem teljesítményének elfogadása az elesettek és a szegények megsegítése a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése a polgárok ügyeinek méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése

260

integrált ágazati felzárkóztatási rendeletek, programok

környezeti hatások

beszámolók

A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS HELYI SZINTŰ SZABÁLYOZÓ RENDSZERE a helyi társadalmi élet állapota

beavatkozás

kiinduló állapot

A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK ÉLETE

végállapot

A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszere 13. ábra

261

A

társadalmi

felzárkóztatás

helyi

szintű

szabályozási

rendszer

szabályozandó

rendszerének, a helyi hátrányos helyzetűek életének főbb állapotváltozói az alábbiak.

A szabályozandó helyi hátrányos helyzetűek élete állapotjellemzői/indikátorai: a helyi hátrányos helyzetűek életének jellemzői a helyi hátrányos helyzetűek élete felügyeleti rendszerének jellemzői … Nemzetünk/társadalmunk helyi szintű állapotjellemzői/indikátorai: foglalkoztatottság képzettség, kultúra egészségügyi állapot szociális ellátottság területi fejlettség közbiztonság, közrend helyzete gazdasági helyzet népességi helyzet gyermekszegénység, gyermekjólét lakhatás

Nemzetünk/társadalmunk állapotának a fejlesztése: kulturális állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése …

262

A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszer szabályozandó rendszerét, a helyi hátrányos helyzetűek életét befolyásoló fontosabb zavaró változók az alábbiak: gazdasági korlátok, szemléleti korlátok, személyi korlátok, értékromboló hatások, zavarkeltő hatások, ….

A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozandó rendszernek, a helyi hátrányos helyzetűek életének fontosabb állapotváltozás összefüggései: a helyi hátrányos helyzetűek életének állapotváltozása, nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a változása, az emberi méltóság általános értékeinek a változása.

A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozó rendszer fontosabb irányítási szabályai:

A helyi szintű szabályozási rendszer fejlesztése: a felzárkóztatással kapcsolatos helyi szintű szabályozási rendszer jellemzőinek fejlesztése a felzárkóztatással kapcsolatos helyi szintű felügyeleti rendszer fejlesztése társadalmi felzárkóztatási program kialakítása és működtetése helyi szintű jogszabály-alkotás kistérségi, járási társulások létrehozása …

A helyi szintű működés fejlesztése menedzsment szemléletű működés közép és hosszú távú gondolkodás kormányzati ciklusokon átívelő, szakmai alapokon nyugvó fejlesztések tényekre alapozott tervezés civil és a kormányzati szféra együttműködése 263

információs rendszer felállítása

Intézmények működtetése esélyegyenlőségi ? roma ügy képviselők, OGY bizottságok, civil szervezetek

Nemzetünk/társadalmunk felzárkóztatással kapcsolatos állapotának a fejlesztése: képzettség fejlesztése egészségügyi állapot fejlesztése szociális ellátottság fejlesztése területi fejlettség fejlesztése közbiztonság, közrend helyzetének fejlesztése gazdasági helyzet fejlesztése népességi helyzet fejlesztése szemléletformálás, bevonás, közösségfejlesztés integráció kialakítás roma felzárkóztatás diszkrimináció ellen harc toleráns szemlélet kialakítása pozitív kormányzati példamutatás kommunikációs kampányok …

Az emberi méltóság általános értékeinek a megvalósítása az európai keresztény kultúra terjesztése a magyarság kultúrájának a terjesztése az Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak a terjesztése az EU jogrendje és ajánlásai terjesztése.

264

5.7. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének információs rendszere

5.7.1. A társadalmi élet szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének információs rendszere

A társadalmi élet szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű hierarchikus irányítási rendszerének modelljéhez el kell készíteni a társadalmi élet szakpolitikai szabályozási rendszer

többszintű

hierarchikus

irányítási

rendszerének

modelljéhez

tartozó

információs rendszer modelljét is.

5.7.2. A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének információs rendszere

A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű hierarchikus irányítási rendszerének modelljéhez el kell készíteni a társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű hierarchikus irányítási rendszerének modelljéhez tartozó információs rendszer modelljét is.

265

Felhasznált irodalom

A Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat, Budapest, 1994. Bellman, R.E. (1957), Dynamic programming. Princeton University Press, Princeton, N.J. Dahlgaard, Jens, J., Dahlgaard, Su Mi Park, Edgeman, Rick L. (1998), Core value deployment: The need for a new renaissance TQM, 9 (4-5), S45-S50 (1998). Himmelblau, David M. (ed) (1973), Decomposition of large scale problems. North holland Publishing Company, Amsterdam, etc,. Kalman, R.E., Falb, P.L., Arbib, M.A. (1969), Topics in Mathematical System Theory. McGraw-Hill, New York. Kornai J., Lipták T. (1965), Two-level Planning. Econometrica, (1965) 141-163. Kornai János (1984), Bürokratikus és piaci koordináció. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lasdon, L.S. (1970), Optimization Theory for Large-Scale Systems. Macmillan Co., London. Mesarovic, M.D., Macko, D., Takahara, Y. (1970), Theory of Hierarchical, Multilevel Systems. Academic Press, New York, London. Samuelson, P.A., Nordhaus, W.D. (1995), Közgazdaságtan III. Alkalmazott közgazdaságtan a mai világban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Schütz Antal (1948), A Bölcselet Elemei. Szent István Társulat, Budapest. The European Journal of Social Quality (1999-től) Veress Gábor (szerk.) (1999), A minőségügy alapjai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Veress Gábor, Birher Nándor, Nyilas Mihály (2005), A minőségbiztosítás filozófiája. JEL Kiadó, Budapest.

266

III.3. RENDSZER, FOLYAM, FOLYAMAT, FOLYAMATSZEMLÉLET

A tudományos és a gyakorlati élet számtalan területén rendkívül fontos a jelenségek, a tevékenységek, folyamatok leírása. A minőségügy, a vezetéstudomány (Management Science) és sok más tudományág területén ezért nagy jelentősége van többek között a rendszerelmélet, a folyamatszemlélet, az irányításelmélet és egyéb tudományos elvek alkalmazásának. Példa erre, hogy a minőségügyet többen alkalmazott rendszerelméletnek tekintik. Tudományos szempontból a fenti témakört néhány alapvető fogalom alapján kellene meghatározni. E témakörrel sok tudományterület foglalkozik, de nem alakult ki egységes értelmezés, eltérően használjál az egyes területeken az elnevezéseket és nem világosak az nevezések mögött értelmezett fogalmak. Értelmezésünk szerint a tevékenységek, folyamatok leírása a rendszerelméleten kell, hogy alapuljon és két fontosabb fogalomkörre, a folyam és a folyamat fogalomkörére kell, hogy épüljön. Tanulmányunkban ezért az 1. fejezetben felvázoljuk a valóságleírás lényeges elveit, majd a 2.fejezetben bemutatjuk a rendszer fogalmát, a 3. fejezetben felvázoljuk a folyam, folyamat fogalmát, a 4. fejezetben összefoglaljuk a rendszerek működésének a modelljeit, az 5. fejezetben vázoljuk a minőségmenedzsment folyamatszemléletét és végül a 6. fejezetben vázoljuk a termelési folyamatok leírására vonatkozó főbb gondolatokat.

267

1. A valóság leírása

1.1. A valóság általános törvényei Paczolay Gyula értékes munkájában „Általános érvényű dialektikus törvények” címmel összefoglalta a valóság jelenségeire vonatkozó alábbi alapvető elveket. • Az összefüggés törvénye a függetlenség relativitásának törvénye a valóság jelenségei általában összefüggnek • A különbség törvénye az egyenlőség relativitásának törvénye elméletileg lehetnek azonos dolgok, de általában a különbség az uralkodó • A változás törvénye az állandóság relativitásának törvénye minden változik, de elméletben fel lehet tenni a dolgokról, hogy állandó • A folyamatos átmenetek törvénye az éles átmenetek relativitásának törvénye ritka az éles átmenet.

A fenti gondolatmenet csak néhány lényeges dolgot ragad ki, a fenti témakörök sok irányban részletezhetők, ilyen például a káoszelmélet, amely a folytonosság megszakadásának matematikai elmélete.

1.2. Az ismerettudomány alapelvei

A „Bevezetés az ismerettudományba” c. jegyzetünkben az alábbiakszerint foglalta össze az ismerettudomány alapelveit.

0. Az ismeretet az ember hozza létre.

268

1. Az ismeret a megismerésen (cognition) alapul. A megismerés célja a valóság (tényállásainak)megismerése. A megismerés eredménye a valóság tényállásaira vonatkozó emberi ítélet. 2. Az informatikusok által gyűjtött, kódolt, tárolt, visszakeresett, stb. információ, pontosabban ismeret (knowledge) az emberi ítéletnek kijelentés (presentation) által közismert jelrendszerben történő közzététele. Az ítélet tehát a kijelentés által válik mások által (köz)érthető ismeretté. 3. A megértés (understanding) a mások által közölt ismeret mögötti ítélet megértése. (A megértés és a kijelentés "inverz" folyamatok.) 4. Az emberi ismeretközlés (communication) a kijelentés és a megértés együttese. Az ismeretközlés adott jelrendszerrel történik. A közismeret az egyének ismereteiből a társadalmi ismeretközlés által a társadalmi közmegismerés folyamata során közmegegyezéssel alakul ki. 5. Az ismeret a valóság tényállásainak a leírás (description) általi közlése, így a leírás a megismerés és a kijelentés együttese.

1.3. A fogalomalkotás A fogalomra példák: szám, vektor, függvény, ... atom, energia, ... szerv, betegség, ... ismeret, információ, ... felsőoktatás, egyetem, ...

A fogalom értelmezése: • az érzéki mozzanatoktól való elvonatkoztatás útján jön létre, • felelet a "mi?" kérdésre, • meghatározás, ítéletek halmaza: ítélet = alany & kötő & állítmány

fogalom lényegi jegyei (notae): állítmányok 269

fogalom tartalma (comprehensio): állítmányok összessége fogalom terjedelme (extensio): alanyok összessége

„A tudomány a fogalmakat, amelyekkel dolgozik, nem készen találja; először mesterségesen meg kell alkotnia, és csak fokozatosan tökéletesítheti azokat. Az életből merít, azután ismét visszahat az életre.” (Max Planck)

1.4. A modell

„A modell a megismerés objektumát reprodukáló vagy visszatükröző, azzal objektív megfelelési viszonyban lévő és a tudományos kutatás folyamatában azt helyettesítő anyagi vagy eszmei rendszer, amelynek tanulmányozása új információ szerzését teszi lehetővé magáról a megismerés eredeti objektumáról.” (Kocsondi András) A modellezendő objektumoknak végtelen sok tulajdonsága van. Jó modell az, amely az objektumot a modellezés szempontjából lényeges tulajdonságokkal írja le. A modellezés célja olyan modell létrehozása, amely alkalmas arra, hogy a modellen valamilyen vizsgálatot/vizsgálatokat végrehajtsunk. A modell bizonyos funkciókat lát el, amelyek a vizsgálat számára fontosak. Jó modell esetén az eredeti objektum funkciói és a modell lényegi funkciói megegyeznek. A modellek tartalmi osztályozása:

– objektummodell: az objektumok közötti kapcsolatot írja le – dinamikus modell: időbeni változást, az események sorrendjét írja le – funkcionális modell: az objektum viselkedését írja le.

A modell alkalmazhatóságának a tartománya: Elméleti modell: abban az adott tartományban, ahol a feltételezések fennállnak, ott interpolálható és extrapolálható. Tapasztalati modell: ahol a modell-identifikáció megtörtént és fennáll a folytonosság és szigorú monotonitás, ott interpolálható, de nem ezen a tartományon kívül nem extrapolálható.

270

2. A rendszer értelmezése

2.1. Rendszerelméleti alapfogalmak

Rend: a dolgok térbeli, időbeli, oksági és/vagy bizonyos szabály (értékelési elv) szerinti viszonyának, összetartozásának határozmánya.

Rendezettség: a dolgok adott rend alapján történő elrendezése.

Rend-szer (systema) (rend és szer!): objektíve: dolgoknak, dologi folyamatoknak és azok viszonylatainak összefüggő egésze; logikailag:ismeretek egységes elvek szerint elrendezett, belsőleg összefüggő és tagozott egésze.

2.2. A rendszer értelmezése

Az irodalomban rendkívül sok rendszer értelmezés található, az alábbiakban a véleményünk szerint legfontosabb, legáltalánosabb rendszer értelmezést adjuk.

A rendszer a (valós vagy vélt) világ –

időben és/vagy térben és/vagy adott tulajdonság szerint elhatárolt

–

és adott szempont szerint vizsgált

része.

A világ rendszeren kívüli része a rendszer környezete. 271

Az elhatárolás szempontjából a rendszer lehet nyitott, vagy zárt. A nyitott rendszer lehet független, ha nincs kapcsolata a környezetével.

A fenti rendszer fogalom alapján a rendszer két alapvető tulajdonsága, a működése és a felépítése vizsgálható.

A rendszerek működésével a tanulmány 4. fejezete foglalkozik. . A rendszer felépítése, mint elemek és a közöttük levő kapcsolatok jellemezhető. A jelen tanulmányban nem foglalkozunk a rendszerek felépítésével, az összetett rendszerek értelmezésével és jellemzésével.

2.3. A rendszerek főbb jellemzői

A rendszerek nagyon sok szempontból jellemezhetők, csoportosíthatók. A főbb jellemzők az alábbiak: •

nyitott, zárt

•

egyszerű, bonyolult

•

egyelemű, összetett

•

természetes, mesterséges

•

determinisztikus, sztochasztikus

•

aktív, passzív

•

célirányos, nem célirányos

•

szabályozott, nem szabályozott

•

adaptív, nem adaptív.

272

2.4. A rendszer életpályája

A rendszer életpályájának főbb szakaszai az alábbiak: • tervezés • létesítés • üzemfenntartás: működés és karbantartás • fejlesztés • javítás (ha a karbantartás nem elég) • megszüntetés.

273

3. folyam, folyamat, folytonosság

3.1. A folyam Nehéz a folyam, áramlás témakörének a körülhatárolása. Az angol nyelvben a flow kifejezést ma már elsősorban csak pszichológiai értelemben használják, bár régebben bevezették a network flow fogalmát is. A transportation theory (mathematics) a szállítási/elosztási feladatokat foglalja magába, a transport theory az áramlási rendszereket tárgyalja, míg a transport phenomena vegyészmérnöki szemléletben értelmezi az áramló rendszereket.

A network flow theory (hálózati folyamok elmélete) gráfelméleti alapon

tárgyalja a hálózatokban lejátszódó áramlásokat.

A folyam értelmezése

A folyam és a folyamat elnevezést sokféle módon, sokféle tartalommal használják, ezért a fogalma is nehezen választható szét.

A folyam/áram (transport/flow) valaminek az áramlása (származása, eredése), valaminek a végbemenése. (Tágabb értelmezése térbeli és/vagy időbeli változás, történések egységes összefüggő sora.) Anyagunkban folyamon csak valaminek az áramlását értjük.

A folyam/áram(transport) egyrészről lehet rendszerben/rendszeren keresztül lejátszódó folyam, másrészről lehet hálózatokban lejátszódó folyam (hálózati folyam).

A folyamok típusa •

valós –

anyag/energia

–

személy

–

ismeret/tudás

–

tőke 274

•

információs (a valós folyamokra vonatkozó).

3.2. A folyamat értelmezése

A folyamat, folyamatszabályozás témakört önkényesen leegyszerűsítve az angol nyelvben az alábbi témakörök, (elnevezések/fogalmak) láncolatát értelmezhetjük: process, process control, control theory, mathematical (dynamic) systems theory. Részben ehhez kapcsolódik a minőségügyben kialakuló process approach fogalomkör is.

A folyamat (process) általánosságban valaminek a változása, történések egymásutánisága.

A folyamat kettős értelmezése

Rendszerben lejátszódó folyamat. Ehhez kapcsolódik a rendszerek működésének modellezése, ezen belül a folyamat-szabályozás (process control). Ezzel foglalkozik a tanulmányunk következő, 4. fejezete.

Tevékenységekből álló folyamat. Ehhez kapcsolódik a minőségügy folyamat-szemlélete, ezzel foglalkozik tanulmányunk 5.fejezete.

3.3. Folytonosság, folyamatosság

Az irodalomban a folytonosság és a folyamatosság fogalmak sem egyértelműek. Sejtésünk szerint az alábbi értelmezések adhatók.

275

Egy folyam vagy folyamat lehet időben/térben folytonos (continuous, continual), azaz megszakítás nélküli, vagy nem-folytonos (discontinuous), szakaszos, időben megszakítva (batch).

Egy folyam vagy folyamat lehet időben/térben folyamatos (contiguous ?), időben állandó, vagy rendszeres, ismétlődő, egymás-utáni.

276

4. A rendszerek működésének modellje

4.1. A rendszerek működésének folyamszemléletű (készletgazdálkodási, transzportelméleti) modellje A folyamszemléletű modell alapfogalmai bemenet-áram kimenet-áram készlet (állapot) nyelő-áram forrás-áram.

A folyamszemléletű modell összefüggései mérlegegyenletek alkotórészekre differenciális, integrális átalakítási egyenletek alkotórészek között mérlegegyenlet értékre.

A rendszer működésének folyam-szemléletű modellje

mérlegegyenlet-integrális készlet (tz)=készlet (t1)+bemenet (t1, t2)+forrás (t1, t2) - kimenet (t1, t2) - nyelő (t1, t2) mérlegegyenlet-differenciális készletváltozás (t)

= bemenet (t) + forrás (t) - kimenet (t) – nyelő (t)

átalakítási egyenlet (példa) 1 nyél + 1 fej = α.kalapács + (1-α) selejt.

277

4.2. A rendszerek működésének folyamatszemléletű (irányításelméleti, okokozati) modellje A folyamatszemléletű modell alapfogalmai bemenet (ok, hatás) beavatkozás zavarás állapot kimenet (okozat, válasz).

A folyamatszemléletű modell összefüggései állapotváltozás leírása kiolvasó leképezés irányítási szabály (control law).

A rendszer működésének folyamat-szemléletű modellje

állapotváltozás új állapot = f (régi állapot, beavatkozás, zavarás) kiolvasás kimenet = g (állapot) irányítási szabály beavatkozás = h (kimenet, zavarás)

Megjegyzés:a hatékony beavatkozáshoz ismerni kell a folyamat modelljét!

278

5. folyamatszemlélet a minőségmenedzsmentben

5.1. A tevékenységekből álló folyamat értelmezése Tevékenységekből álló folyamat

Bármely tevékenység, vagy tevékenységek összessége, amely erőforrásokat használ és amelyet úgy kezelnek, hogy bemeneteket kimenetekké alakítson át, (tevékenységekből álló) folyamatnak (process) tekinthető. Az eljárás (procedure) a folyamat, művelet, tevékenység lejátszódásának, elvégzésének (előírt) módja.

Tevékenységekből álló folyamat felépítése

A tevékenységekből álló folyamat hierarchikus felépítése az alábbi: folyamat (process) részfolyamat (subprocess) művelet (operation) tevékenység (activity). A folyamat

tehát

részfolyamatokból,

a részfolyamat

műveletekből,

a műveletek

tevékenységekből áll(hat)nak.

Nem egyértelmű a fenti rendszerben a function és a task értelmezése.

279

5.2. Folyamatszemlélet Folyamatok rendszere, hálózata

A szervezet működésének leírásához számos, egymással kapcsolatban és kölcsönhatásban álló folyamatot/tevékenységet kell meghatározni és kezelni. Az egyik folyamat kimenete gyakran egyben a következő folyamat közvetlen bemenetét is jelenti.

Az egymással kapcsolatban lévő folyamatokat rendszerként kell azonosítani, megérteni és kezelni. az irodalomban használják még a folyamat-hálózat elnevezést is.

Folyamatszemlélet

Az egy szervezeten belül a folyamatok, a folyamatok rendszerének alkalmazása és az ilyen folyamatok és a közöttük lévő kölcsönhatások módszeres meghatározása és a folyamatok kezelése folyamatszemléletnek nevezhető.

A folyamatszemlélet lényege, hogy gondoskodik a rendszeren belül az egyes folyamatok, a folyamatok közötti kapcsolatok, továbbá a folyamatok kombinációjának és kölcsönhatásának folyamatos szabályozásáról.

5.3. A folyamatszemlélet jelentősége a minőségmenedzsment-rendszerben Mivel a minőség a folyamatok szabályozása által valósul meg, ezért a minőségügy lényege a folyamatok megfelelő leírása és szabályozása.

A szervezet kívánt eredményeit hatékonyabban lehet elérni, ha a tevékenységeket és a velük kapcsolatos erőforrásokat folyamatként kezelik.

280

Ahhoz, hogy a szervezet eredményesen és hatékonyan működjön, számos, egymással kapcsolatban és kölcsönhatásban álló folyamatot/tevékenységet kell meghatározni és kezelni. Az egymással kapcsolatban lévő folyamatok rendszerként történő azonosítása, megértése és kezelése hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet eredményesen és hatékonyan valósítsa meg a céljait. A folyamatszemlélet előnye, hogy gondoskodik a rendszeren belül az egyes folyamatok közötti kapcsolatok, továbbá a folyamatok kombinációjának és kölcsönhatásának folyamatos szabályozásáról. A folyamatszemlélet kiemeli az alábbi szempontok fontosságát: a.) a követelmények megértése és teljesítése, b.) annak a szükségessége, hogy a folyamatokat a hozzáadott érték szerint szemléljék, c.) a folyamat teljesítményének és eredményességének meghatározása, valamint d.) a folyamatok folyamatos tökéletesítése objektív mérések alapján.

5.4. A folyamatokkal kapcsolatos követelmények A szervezettel szemben támasztott, folyamatokkal kapcsolatos követelményeket az MSZ EN ISO 9001:2009 szabvány 4.1. fejezetében, az „Általános követelmények” című részben fogalmazták meg. „A szervezetnek a.) meg kell határoznia a minőségmenedzsment-rendszer számára szükséges folyamatokat és ezeknek a szervezetben történő alkalmazását, b.) meg kell határoznia ezeknek a folyamatoknak az egymásutániságát és kölcsönhatását, c.) meg kell határozni azokat a követelményeket és módszereket, amelyek biztosítják, hogy ezeknek a folyamatoknak a működése és a szabályozása eredményes, d.) biztosítani kell, hogy rendelkezésre álljanak azok az erőforrások és információk, amelyek ezen folyamatok működésének és figyelemmel kísérésének támogatásához szükségesek, e.) figyelemmel kell kísérnie, mérnie és elemeznie kell ezeket a folyamatokat, f.)

be kell vezetni a tervezett eredmények eléréséhez és ezen folyamatok folytonos

tökéletesítéséhez szükséges tevékenységeket.”

281

5.5. A rendszerek és a folyamatok menedzselése A szervezet rendszerek és a folyamatok menedzselése témában az MSZ EN ISO 9001:2009 szabvány 4.1. fejezetében az alábbiakat határozták meg.

A felső vezetés hozzon létre egy vevő-irányultságú szervezetet: a.) olyan rendszerek és folyamatok értelmezésével, hogy azok világosan érthetőek, kezelhetők és tökéletesíthetők legyenek az eredményesség és a hatékonyság szempontjából; b.) a folyamatok eredményes és hatékony működésének és szabályozásának a biztosításával és a szervezet kielégítő teljesítményének meghatározását szolgáló mérésekkel és adatokkal.

A vevő irányultságú szervezet létrehozására szolgáló tevékenységekre példák: •

a szervezet teljesítményének tökéletesítésére irányuló folyamatok meghatározása és ösztönzése,

•

a folyamatokra vonatkozó adatok és információk folyamatos gyűjtése és használata,

•

a folytonos tökéletesítés irányába történő haladás,

•

a folyamatok tökéletesítésének értékelésére szolgáló módszerek használata, mint az önfelmérés (önértékelés) és a vezetőségi átvizsgálás.

5.6. A folyamatok jellemzése A folyamatok jellemzése

mit? •

tevékenység

•

részfolyamat/folyamategység

•

folyamat

•

rendszer

mivel? •

jellemző (characteristics) mutató (indicator) mutatószám (index) 282

•

teljesítmény (performance) … minőség (quality) megfelelőség (conformity)

A folyamatok alapvető jellemzői az ISO 9001/9004:2000 alapján

•

eredményesség (effectiveness) a tevékenység/folyamat tervezett eredménye és megvalósított eredménye eltérések mértéke

•

hatékonyság (efficiency) a tevékenység/folyamat elért eredménye felhasznált erőforrásai aránya

5.7. A folyamatok szabályozása A folyamatok szabályozásával kapcsolatban az ISO 9004:2000 7.1.2. és 7.1.3.1. fejezetek néhány lényeges gondolata az alábbi: •

a folyamat lényeges jellemzőinek meghatározása

•

a folyamat bemeneti követelményei

•

a folyamat kimeneti követelményei

•

a folyamat igazolása (verifikálása)

•

a folyamat érvényesítése (validálása)

•

a folyamat működéséhez szükséges képzés

•

a folyamat működéséhez szükséges tudás megosztása

•

a folyamat mérése, auditja és átvizsgálása

•

a folyamat elemzése megbízhatóság 283

biztonság/kockázat fejlesztési lehetőségek •

a folyamat fejlesztése.

5.8. A folyamatokat értékelő eljárások Az ISO 9000:2000, 0.2. és az ISO 9004:2000, 4.3. 2.8.1. Értékelő eljárások a minőségmenedzsment-rendszerben címmel az alábbiakat határozza meg: a.) Azonosították és megfelelően meghatározták a folyamatot? b.) Kiosztották a felelősségi köröket? c.) Bevezették és fenntartották az eljárásokat? d.) A folyamatok eredményesek a kívánt célok eléréséhez?

284

6. A termelési folyamatok leírása

6.1. A termék-előállító folyamat Elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy a termelés egyaránt jelent gyártást és szolgáltatást.

A termelési folyamatok főbb típusai

•

Termék-előállító (product realization) és támogató (support) folyamatok

•

Kulcsfolyamatok (key processes) és nem kulcsfolyamatok

•

Valós folyamatok és (a valós folyamatokat) irányító folyamatok.

A termék-előállító folyamatok főbb folyamai

a folyamat szempontjából • munkaerő • munkaeszköz • munkatárgy • anyag • tőke, pénz

a folyam szempontjából • energia • személy • információ • pénz. A termék-előállító folyamatok (product realization processes)

285

A termék-előállító folyamat értéket ad, piactól piacig tart. Az ISO 9001/9004 szabvány alábbi fejezetei foglalkoznak a termék-előállítással: •

a folyamat terve (7.1.)

•

az érdekelt felekkel kapcsolatos folyamatok (7.2.)

•

tervezés és fejlesztés (7.3.)

•

beszerzés (7.4.)

•

előállítás és szolgáltatás-nyújtás (7.5.)

A termék-előállító folyamatok leírása: •

a folyamat terve („minőségterv”) 7.1.)

•

a folyamat szabályozott végrehajtásának feltételei (7.5.1.) (a tervben szereplő feltételek konkrét megvalósítása).

A támogató folyamatok (support processes)

A támogató folyamatok a termelőfolyamat hatékonyságát és eredményességét befolyásolják, közvetetten értékteremtő folyamatok. Az ISO 9001/9004 szabvány alábbi fejezetei foglalkoznak a támogató folymatokkal: •

erőforrások biztosítása (6)

•

a (rendszerek) karbantartása/fenntartása (csak az infrastruktúránál szerepel)

•

a munkatársak képzése (6.2.2.)

•

a mérő- és megfigyelőeszközök kezelése (7.6.)

6.2. A termék-előállító folyamatok leírása Az összetett folyamatok leírása: a folyamatok kapcsolata •

folyamatrendszer folyamatok és kapcsolatuk/kölcsönhatásuk

•

a folyamatok összekapcsolása folyamokkal!?

•

a folyamatrendszer szerkezete

A folyamat leírása - a folyamat felbontása (hierarchikus leírás) •

folyamat 286

•

részfolyamatok ! a részfolyamatokat folyamok kapcsolják össze!

•

folyamat(szabályozási termelési) egység „műveleti egység”

•

tevékenységek ! a tevékenységeket folyamok kapcsolják össze!

Folyamat/folyam ábra (process/flow chart)

A tevékenység/művelet (a folyamatábra eleme) leírása

Adott tevékenység/művelet leírásához az alábbi kérdésekre kell megadni a választ

mit?

tevékenység

what

ki?

végrehajtó

who

miből?

kiinduló állapot

honnan?

honnan kapja

mikor?

befogadás időpontja

miért?

cél

why

hol?

rendszer

where

mivel?

eszköz

mit felhasználva? erőforrás mikor?

tevékenység kezdeti időpont

mikorra?

tevékenység befejezési időpont

hogyan?

eljárás

mivé?

végállapot

hová?

hová adja

mikorra?

átadás időpontja

mit mérve?

mérés

mit rögzítve? feljegyzés

when

how

(5W+1H)

287

Felhasznált irodalom

Parányi György (szerk.) (2005), Folyamatok szabályozása és fejlesztése. Minőségi Kiskönyvtár, RAABE Kiadó, Budapest,. Sipos Gáborné (2003), Gondolatok a folyamatszemléletű megközelítésről a rendszerépítő szemével. Magyar Minőség, 2003/3, 9-13. Elekes Balázs (2003), Folyamatközpontúság a minőségirányításban. Magyar Minőség, 2003/3, 19-23. Schütz Antal (1948), A bölcselet elemei. Szent István Társulat, Budapest (4. kiadás). Horváth György (1984), A tartalmas gondolkodás. Tankönyvkiadó, Budapest. Mérő László (1989), Észjárások. Akadémiai Kiadó, Optimum Kiadó, Budapest. Hársing László (1981), A tudományos érvelés logikája. Akadémiai Kiadó, Budapest. Horányi Özséb (1975), Jel, jelentés, információ. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1975. Paczolay Gyula (1973), Tudományok és rendszerek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. Veress Gábor (1997), Bevezetés az ismerettudományba. Veszprémi Egyetem, Jegyzet, Veszprém.

288

III.4. A NÉPKÉPVISELET ÉS A KORMÁNYZÁS SZABÁLYOZÁSI RENDSZERÉNEK VÁZLATA

1. A népképviselet és a kormányzás szabályozási rendszere

A népképviselet, azaz a népképviselés, a nép által választott testület tevékenysége a társadalom életének jobbításáért, az államigazgatás és a kormányzás rendkívül összetett tevékenység. A népképviselet és a kormányzás összetett rendszerével hatalmas irodalom foglalkozik, nincs tudomásunk azonban arról, hogy a népképviselet és a kormányzás összetett tevékenységét többszintű irányítási rendszerként modellezték volna. Az alábbiakban kísérletet teszünk a népképviselet és kormányzás szabályozási rendszerének felvázolására.

A népképviselet és a kormányzás mint igénykielégítés

Az 1.ábrán kísérletet teszünk a népképviselet, a kormányzás, az államigazgatás, a közszolgáltatás és a szabadpiac szabályozásának egy igénykielégítési hálózatban történő rendszerszerű bemutatására. A polgárok megválasztják a népképviseletet, az Országgyűlést. Az Országgyűlés kormányzásra felhatalmazza a kormányt és a kormányzás egyrészről irányítja az államigazgatást és a közigazgatást, másrészről szabályozza a közpiacot, és a szabad piac szabályozását is valamilyen módon megvalósítja. Az ábráról leolvasható, hogy a társadalom életét a népképviselet (országgyűlés) a kormányzás által elsősorban az államigazgatáson, a közszolgáltatás-szabályozáson és a szabadpiaci szabályozáson keresztül szabályozza. Megjegyezzük, hogy a fenti ábra, bár reményeink szerint sok alapvető tényezőt tartalmaz, ezen összetett rendszer tekintetében csak nagyvonalú vázlat, nem tartalmazza többek között a demokrácia alappillérének tekinthető civil szervezetek tevékenységének a szabályozását. 289

Hangsúlyozzuk, hogy a népképviselet és kormányzás szabályozási rendszerének többszintű hierarchikus felépítésével a következő fejezetekben részletesen foglalkozunk.

igény Á. SZÁMVEVŐSZÉK Á. BÍRÓSÁG

NÉPKÉPVISELET

beszámolás

igény, megbízás

K O R M Á N Y Z Á S

megbízás számonkérés

OGY

számonkérés

igény

igény ÁLLAMIGAZGATÁS KÖZIGAZGATÁS

szolgáltatás igény

KÖZPIAC SZABÁLYOZÁSA adók SZABADPIAC SZABÁLYOZÁSA adók adók

KÖZSZOLGÁLTATÁS SZABADPIACI TERMELÉS/ FOGYASZTÁS

szolgáltatás

P O L G Á R O K

igény fogyasztási cikkek ár

A társadalom életét szabályozó népképviseleti és kormányzati szabályozási rendszer 1.ábra

290

2. A népképviselet és a kormányzás minősége Nincs tudomásunk arról, hogy a hagyományos piaci minőségügy keretein belül foglalkoztak-e a népképviselet, az államigazgatás és a kormányzás minőségének az értelmezésével.

A népképviselet és a kormányzás érdekeltjei

A népképviselet és kormányzás rendszerében minden állampolgár, minden politikai szervezet, minden államigazgatási szervezet, minden piaci szereplő, minden külső kapcsolat, vagyis mindenki érdekelt.

A népképviselet célja

Mi a népképviselet célja? Bevezetőül álljon itt Arisztotelész gondolata (Politika, Hetedik könyv, 1325a): „A derék törvényhozónak az a feladata, hogy megfigyelje, miként válhatnak a városállamok, a különféle természetű emberek és mindennemű közösség a helyes élet és a nekik elérhető boldogság részeseivé.” Adott ország adott társadalmi, gazdasági és politikai helyzetétől és a megválasztott pártok, képviselők értékrendjétől függ, hogy ténylegesen milyen cél szerint fogják szabályozni a társadalom életét. Általánosságban ki kell jelenteni, hogy egy demokratikus társadalmi rendszerben a népképviselet célja a közjó szolgálata, amely ideális esetben a társadalom elégedettsége mellett magába foglalja mind az állampolgárok megfelelő életminőségét, mind a szolidaritást felvállaló piaci szereplők elégedettségét.

A népképviselet és kormányzás minősége

A fenti gondolatmenetből következően a hagyományos minőségügy kapitalista (szabad)piaci minőség fogalma csak a piaci szereplők tevékenységének a minőségét tartalmazza, ezért a népképviselet és kormányzás minőségének értelmezéséhez ki kell terjeszteni a kapitalista szabadpiaci minőség fogalmát. A kiterjesztett piaci minőség fogalma magába foglalja a hagyományos piaci minőség mellett a társadalmi minőség és az állampolgárok életminőség fogalmát is. 291

A népképviselet és kormányzás a piaci minőséget a szabadpiaci szabályozással szabályozza, az állampolgárok életminőségét és a társadalom társadalmi minőségét az államigazgatás, a közigazgatás és a közszolgáltatás szabályozásával szabályozza. Ha a népképviselet a fentiek szerint működne, akkor azt lehetne mondani, hogy az államigazgatás és a közigazgatás minőségének a következménye a társadalmi minőség. A szervezeti tevékenységek minőségét a piaci minőséget adja. Az egyén életének minősége az államigazgatáson, a közigazgatáson és a szabadpiaci szabályozáson keresztül áttételesen jelentkezik.

A

környezet

minőségét

pedig

valahol

tágan,

az

egész

rendszer

következményeként kapjuk meg.

Felhasznált irodalom

Veress Gábor, Birher Nándor, Nyilas Mihály (2005), A minőségbiztosítás filozófiája. JEL Könyvkiadó, Budapest. Arisztotelész, Politika, Hetedik könyv.

292

III. 5. A PIACI MINŐSÉGÜGY FOGALMÁNAK KITERJESZTÉSE

0. Bevezető

A hagyományos (piaci) minőség és a minőségügy nevezéktana, fogalomrendszere napjainkban alakul ki. A hagyományos piaci minőség fogalma mellett ma már megjelent az egészségügyi életminőség és abból kialakult a tág értelemben vett életminőség, egyre jobban terjed a társadalmi minőség, a környezetminőség és még több más minőség fogalom is. Most elindult a minőségügy azon az úton, hogy megpróbálja közösen értelmezni a piaci minőséget, a társadalmi minőséget, az életminőséget és a környezetminőséget. A minőség és a minőségügy általános értelmezésével kapcsolatban a kérdések rettentő nagy halmazával találkozunk. Az első nagy probléma az, hogy a minőséget hogyan kell értelmeznünk. Van-e általánosan használható minőség fogalom? Van-e kapcsolat a különböző minőség fogalmak között? Nagyon sokféleképpen lehet értelmeznünk a minőség fogalmát. Eleve ott már problémák vannak, hogy van köznyelvi értelme, van filozófiai és van hagyományos minőségügyi értelmezése. Tanulmányunkban a minőség filozófiai értelmezéséből indulunk ki. Megállapítjuk, hogy a filozófiai értékszemléletű minőség fogalom alkalmas arra, hogy segítségével általánosságban értelmezni lehessen a minőség fogalmát. Bemutatjuk a hagyományos (piaci) minőség és minőségügy fogalmát. A hagyományos piaci minőségügy értelmezését általánosítjuk és bevezetjük a közösségi minőség és minőségügy fogalmát. Ezt az általános minőség értelmezést az egész emberiség mint közösség tevékenységeire kiterjesztjük, így a minőség értelmezésünk magába foglalja az egyén és a család életének az életminőségét, a piaci szereplők (gazdasági szervezetek) tevékenységének a piaci minőségét, a helyi (regionális) közösségek életének a regionális (társadalmi) minőségét, továbbá állami szinten az adott

293

állam közösségi életének a társadalmi minőségét és az egész emberiség „fenntartható fejlődésének” a minőségét.

1. A minőség általános értelmezése 1.1. A minőség filozófiai értelmezése A minőség filozófiai szempontból kétféleképpen értelmezhető: általános (naturális) és értékszemléletben. A minőség általános (naturális) filozófiai értelmezése A minőség általános (naturális) filozófiai értelmezése szerint adott dolog (objektum) minősége, pontosabban „mineműsége” a dolog azon tulajdonságainak az összessége, amelyek azzá teszik az adott dolgot, ami. A minőség általános filozófiai értelmezése tehát a dolgok jellemző tulajdonságokkal történő leírását jelenti (lásd 1. ábra).

OBJEKTUM

jellemző funkcionális és leíró tulajdonságok

A minőség általános (naturális) filozófiai értelmezése 1. ábra

294

A minőség filozófiai értékszemléletű értelmezése

A minőség értékszemléletű filozófiai értelmezése szerint adott dolog (objektum) minősége, pontosabban értéke, értékelt minősége a vizsgáló (minősítő) személynek az adott dologra vonatkozó, a vizsgáló személy értékrendjétől függő vizsgálati szempontjaiból következő lényeges tulajdonságainak meghatározott értékei alapján, az adott értékrend szerint súlyozott értékítélete (lásd 2. ábra).

vizsgálati szempont O B J E K T U M

lényeges tulajdonság (1)

mérés

tulajdonságérték(1)

értékrend

vizsgálati szempont

lényeges tulajdonság (n)

mérés

"MINŐSÉG"

tulajdonságérték(n)

A minőség értékszemléletű filozófiai értelmezése 2. ábra

A minőség értékszemléletű filozófiai értelmezése tehát személyhez kötött, értékrenden alapuló, szubjektív. A minőség értékszemléletű értelmezéséhez meg kell fogalmazni a vizsgálati szempontokat, ezen szempontok alapján meg kell határozni a vizsgálandó tulajdonságokat, metrológiai értelemben meg kell mérni (megfigyelni, megvizsgálni) a tulajdonságok értékét, meg kell határozni a vizsgálati szempontok közötti értékrendet és ezen értékrend alapján meg kell adni az objektumra vonatkozó értékítéletet, a minősítést, azaz az objektum minőségét. A filozófiai értékszemléletű minőség tehát a minősítő személy adott objektumra (folyamatra) vonatkozó - a személy értékrendjétől, erkölcsétől függő értékítélete. Meg kell azonban jegyezni, hogy a minősítés fentiekben vázolt folyamata inkább elvi jelentőségű, a tulajdonságok kijelölése és mérése sok esetben nem tudatosan, hanem 295

„ösztönösen” történik meg, de emberi természetünkből következőn – gyakran csak szubjektív módon – de mégis minősítünk, értékelünk. Sejtésem szerint a filozófia ezen értékszemléletű minőség fogalma az az alapfogalom, amely egyértelművé teszi a minőségügy általános minőség fogalmát, vagyis bármely minőségfogalmat ennek alapján lehet értelmezni.

1.2. A minőség köznyelvi értelmezése A minőség kifejezését a magyar köznyelv néhány évtizeddel ezelőtt még nem használta, az esztétikai minőségre a szép, az erkölcsi minőségre a jó, a logikai igazság minőségére az igaz, a vallási minőségre a szent kifejezéseket használta, vagyis a tiszta értékeket használták! Ez a nyelvi jelenség világosan mutatja azt, amit állítok, hogy a minőség értékkategória, hiszen ezek a magyar szavak a tiszta értékeket jelentik. A magyar köznyelv elvonatkoztatta ezeket a jelzőket és pl. szép házasságról, igaz emberről beszéltünk, beszélünk. A minőség magyar köznyelvi értelmezéséből is látható, hogy az érték és a minőség lényege azonos. A magyar értelmiségi köznyelvben az 1900-as évek első felében elterjedt a filozófiai minőségértelmezés. A minőség kifejezését a mai magyar köznyelvben és értelmiségi nyelvben már egyre gyakrabban használják, tartalma napjainkban alakul ki, a köznyelvi minőség fogalma lassan közelít a minőségügy minőség fogalmához.

296

2. A hagyományos piaci minőségügy

2.1. A piaci igénykielégítési folyamat A piaci igénykielégítési folyamat: termelés és fogyasztás A napjainkban sokat használt „hagyományos” minőség fogalom, amelyet sokan ipari minőségnek is neveznek, és én a piaci minőség fogalmaként értelmezem, sok-sok jogos kritikát kap. Sokan kérdezik, hogy a mai minőségügy csak üres szólam, sóhivatal, vagy jó pozíció lehetősége? Bürokrácia, papírtenger? Csak a gyári MEO? Vagy mindezekkel szemben jó termék, jó szolgáltatás, vagy egyenesen az értékteremtés tudományos fogalma? Ezekkel a kérdésekkel itt nem foglalkozunk, de ezek mutatják a minőségügy mai problémáit. Emberi természetünkből következően igényeink vannak. Az igényeink értékrendünkből fakadnak. Érték számunkra az, ami az értékrendünk alapján igényünket kielégíti. A kapitalista társadalomban megjelenik a piacon a termelő, hogy a fogyasztó piacon megjelenő igényeit kielégítse. A termelő – a saját értékrendjétől függően – a fogyasztó igényeit ki akarja elégíteni, ezért a termelési folyamat során terméket állít elő, amelyet a piacon mint jószágot, árut értékesít, a termékéért a termelő – általában a fogyasztótól – a piacon csereértéket kap. A fogyasztó az igényeinek a kielégítése érdekében a termelőtől a piacon terméket vásárol és amelyet a fogyasztási folyamat során használ, elhasznál, elfogyaszt. Ha a termék kielégíti a fogyasztó igényeit, akkor a termék számára értékhordozó. A fogyasztó a termékért a piacon – általában – csereértéket ad. A termelő és a fogyasztó közötti, a termékre vonatkozó kapcsolat tehát a piac keretei között játszódik le. A piacon találkozó termelési és a fogyasztási folyamatok együttesét piaci igénykielégítési folyamatnak nevezzük, a hagyományos minőségügynek ez az alapvető fogalma [5]. A piaci igénykielégítési folyamat lényege a 3. ábrán látható.

297

értékrend

értékrend

PIAC

TERMELÉSI FOLYAMAT

igénykielégítés

igény termék: érték

termelő

FOGYASZTÁSI FOLYAMAT fogyasztó

csereérték

A piaci igénykielégítési folyamat 3. ábra

Az igénykielégítési folyamat közege: a piac A termelési és a fogyasztási folyamatok közötti kapcsolat igen sokféle lehet. Kiemelt szerepe van az ún. piaci igénykielégítési folyamatoknak, ahol a termelő és a fogyasztó közötti kapcsolat a piacon játszódik le. A hagyományos minőségügy lényege ezért a termelési és a fogyasztási folyamat mellett a piac működése is. A hagyományos minőségügy lényege, hogy piaci minőségügy, mert a termelőfogyasztó piaci kapcsolatára épül. A piaci, hagyományos minőségügyben a termelési és a fogyasztási folyamatoknak értelmezik a minőségét. Az a lényeg, hogy a termelő és a fogyasztó minden esetben a piacon találkozik, tehát az egész piaci minőség fogalmát ennek fényében kell értelmeznünk. A hagyományos minőségügy az igénykielégítési folyamatok közül csak az úgynevezett piaci igénykielégítési folyamatokkal foglalkozik, amelyek esetén a termelő és a fogyasztó jogállamban, demokratikus társadalmi rendszerben, a gazdasági verseny szabadságát biztosító piacgazdaságban a piacon találkozik, ott bonyolítják le az üzletet. Az így értelmezett hagyományos piaci minőségügy tehát a kapitalizmus minőségügye. A termelő és a fogyasztó kapcsolatát az igénykielégítési folyamat közege, a piac határozza meg. Az igénykielégítési folyamat közegét, a piacot a társadalmi felépítés, az államigazgatás és a közigazgatás, a jogrendszer, a politikai helyzet, a gazdasági szabályozók, a gazdasági helyzet, a vállalkozások helyzete és viselkedése, a közintézmények és társadalmi szervezetek, kamarák, szakszervezetek, köztestületek helyzete és viselkedése, a társadalom kultúrája és erkölcse határozzák meg. A piacgazdaságban jogi szempontból kétféle piacot értelmezünk. A szabadpiacot a kereslet és a kínálat szabályozza, az árak a kereslettől és a kínálattól függnek. A vevő akkor 298

„Király”, ha kínálati piac van, ekkor ő dönti el, hogy mit, hol vásárol. (Megjegyezzük, hogy keresleti piac esetén a termelő a „Király”.) A szabadpiacon a fogyasztó pénzért értéket (value for money), a termelő értékért pénzt (money for value) kap. A közpiacon általában nem a fogyasztó fizeti a csereértéket (az árat), hanem a közösség, az állam, vagy a közösségért felelősséget érző támogató (szponzor), ekkor a kereslet-kínálat egyensúlyát állami szabályozókkal kell megteremteni.

2.2. A piaci igénykielégítési folyamat érdekeltjei és igényeik

A piaci igénykielégítési folyamat érdekeltjei A későbbiekben bevezetendő piaci minőség fogalmából következik, hogy a minőség értelmezéséhez meg kell határozzuk az érdekeltek körét. A piaci igénykielégítési folyamat alapvető érdekeltjei (stakeholders, interested parties), érintettjei, partnerei, társai, tág értelemben vett „vevői” a fogyasztási folyamatban érdekelt fogyasztók, a termelési folyamatban érdekelt termelők és a termelők beszállítói valamint az igénykielégítési folyamatban érdekelt társadalom.

A piaci igénykielégítési folyamat érdekeltjeinek igényei A piaci igénykielégítési folyamatban érdekeltek igényei az érdekeltek értékrendjétől függ, ezért általában erősen eltérőek: mindegyiküknek egyértelmű saját érdeke, igénye van. A piaci igénykielégítési folyamat főbb érdekeltjeinek főbb tipikus igényeit az 1. táblázat foglalja össze.

299

vizsgált terület termelési folyamat érdekelt tulajdonos

fogyasztási folyamat

környezet

hatékony termelés haszon

üzleti siker

hírnév

ügyvezetés

hatékony termelés elismerés

üzleti siker

bírság hiánya

alkalmazottak

elismerés biztonság (biztonság)

-

-

igénykielégítés biztonság

-

adó, munkahely, … biztonság serkentés

jólét, ellátottság biztonság

védelem serkentés

fogyasztók

társadalom

1. táblázat: Az igénykielégítési folyamat főbb érdekeltjeinek igényei

2.3. A piaci igénykielégítési folyamat minőségének értelmezése

A minőség hagyományos piaci minőségügyi értelmezése A hagyományos minőségügyben rengeteg minőség-értelmezés található, a minőség fogalma mind a mai napig kialakulatlan, de egyre inkább kibontakozik egységes értelmezése. A hagyományos piaci minőségügy korszerű értelmezése szerint a termelési és a fogyasztási folyamatokból álló piaci igénykielégítési folyamat minősége a termelésben és a fogyasztásban érdekeltek (fogyasztók, termelők, beszállítók és társadalom) értékrendjén alapuló értékítélete arra vonatkozóan, hogy a termelési és a fogyasztási folyamatok mennyire elégítik ki az érdekeltek igényeit, azaz az érdekeltek az igényeik kielégítése által mennyire elégedettek, mennyi értéket kapnak. A minőség tehát átadott érték, a termelési-fogyasztási folyamatok érték-teremtők. A piaci minőség fenti definíciója a filozófia értékszemléletű minőség értelmezésén alapul. A piaci minőség fenti értelmezése a piaci igénykielégítési folyamat minőségének értékszemléletű filozófiai értelmezése, azaz az igénykielégítési folyamatban érdekelteknek az igénykielégítési folyamatra vonatkozó, az érdekeltek értékrendjétől függő értékítélete.

300

A piaci minőség fenti értelmezése a minőség értékszemléletű filozófiai értelmezésén alapul, azaz a piaci igénykielégítési folyamat minősége az igénykielégítési folyamatban érdekelteknek az igénykielégítési folyamatra vonatkozó, az érdekeltek értékrendjétől függő értékítélete. A minőség tehát az érdekeltek elégedettségének a mértéke. Az igény és így az elégedettség az érdekelt értékrendjétől függő szubjektív dolog, így a minőség is szubjektív, az érdekelt értékrendjétől függ. A piaci minőség fenti értelmezése teljesen összhangban van többek között a Nemzeti Minőségi Díj követelményrendszere eredmények pontjaival, továbbá számos teljeskörű minőségmenedzsment (TQM) irodalommal, például a korábbi ISO 8402 szabvány TQM értelmezésével, továbbá az ISO 9004:2009 szabvány érdekeltközpontú szellemével. A minőség fenti értelmezése összhangban áll a menedzsment-irodalom ellátási lánc (supply chain) és értéknövelő folyamat (value added process) értelmezésével is. Megjegyezzük továbbá, hogy a minőségügy irodalmában sok minőségértelmezés ezzel megegyező, vagy ezen meghatározás részének, szűkítésének tekinthető.

2.4. A hagyományos piaci minőségügy A minőségügy általánosságban a minőség és a minőséggel kapcsolatos fogalmak összességét foglalja magába. A hagyományos piaci minőségügy a termelési és a fogyasztási folyamatokból álló (teljes) piaci igénykielégítési folyamatnak és az azokból felépülő piaci igénykielégítési láncnak, azaz a piaci igénykielégítési hálózatnak az érdekeltek, azaz elsősorban a fogyasztó, a termelő és a társadalom értékítélete által meghatározott minőségének a szabályozásával foglalkozik. A hagyományos piaci minőségügy tehát az igénykielégítési folyamatok közül csak az úgynevezett piaci igénykielégítési folyamatokkal foglalkozik, amelyek esetén a termelő és a fogyasztó jogállamban, demokratikus társadalmi rendszerben, a gazdasági verseny szabadságát biztosító piacgazdaságban a piacon találkozik, ott bonyolítják le az üzletet. Az így értelmezett hagyományos minőségügy tehát a kapitalizmus minőségügye.

301

2.5. Az állam szerepe a piac hagyományos minőségügyi szabályozásában Gyakran hangoztatott, megtévesztő érv, hogy az államnak nem szabad beavatkoznia a piaci tevékenységekbe, mindent a szabad piac önszabályozására kell bízni. Ez a szépen hangzó érv azonban hamis, hiszen többek között egyrészt az újraelosztás miatt a különböző adónemekkel, adó-kedvezményekkel, másrészt szigorú környezetvédelmi, munkavédelmi és biztonsági előírásokkal, továbbá sokféle pályázati rendszerrel az állam eleve jelentősen beavatkozik a piac működésébe, és befolyásolja a termelést és a fogyasztást. Jó példa a fentiekre a minőségmenedzsment-rendszerek tanúsíttatása. Hazánkban sok szakterületen nem kötelező a minőségmenedzsment-rendszerek tanúsíttatása, a tanúsíttatás lényegében önkéntes, piaci kérdés. De az állam itt is beavatkozik, közbeszerzésre és sok más támogatási pályázatra csak az pályázhat, aki rendelkezik tanúsítvánnyal, emiatt tehát a tanúsítás „kötelező”! Az állam jelentős szerepet kell, hogy vállaljon abban is, hogy az államigazgatás, a közigazgatás és az egyéb közszolgáltató tevékenységeket a köz javára szabályozza. Ebből eredően a közszolgáltató tevékenységeket, így többek között a közoktatás, felsőoktatás, felnőttképzés, rendvédelem, nemzetvédelem, közigazgatás, banki tevékenységek, biztosítás stb. mindegyikét külön-külön jogszabályrendszer írja le. Az állam feladata a fogyasztók védelme elsősorban a termékbiztonsággal és a termékfelelősséggel, a termelők védelme elsősorban az iparjogvédelemmel és a szerzői joggal, továbbá a piac védelme a tisztességtelen piaci magatartás tilalmával, a szerződésjoggal és a reklámjoggal. Az állam alapvető szerepe a védelem: az állampolgárok, a vállalkozások, a vagyon, a környezet stb. védelme, a biztonság biztosítása. Ennek érdekében egyrészt általános védelmi jogszabályokat működtet, pl. munkavédelem, a szellemi tulajdon védelme, környezetvédelem stb., másrészt ennek keretében nagyon sok termelő és fogyasztó tevékenységet is szabályoz, így például élelmiszer-előállítás, gyógyszer-előállítás, nagynyomású berendezések kezelése stb. Mivel a minőségügy az ország versenyképességét és így a jólétét határozza meg, az állam egyben felelős is azért, hogy a minőségügyet állami/nemzeti szinten szabályozza, serkentse. A minőségügy állami serkentése/támogatása nemzetgazdasági szinten jelentős bevételt is jelent, hiszen egyrészt a rossz minőségből adódó veszteség csökkenését, másrészről a közszolgáltatás hatékonyabb működését eredményezi.

302

2.6. A hagyományos piaci minőségügy válsága A piaci minőségügy lényege a szabadpiac hatékony működése. A vállalati részvények tőzsdére vitele és a világméretű kamat-hitel uralom azonban teljes mértékig tönkretették a hagyományos szabadpiac hatékony működését. Így gyakorlatilag megszűnik a szabadpiac hatékony kereslet-kínálati egyensúly alakító szerepe.

303

3. A közösségi minőségügy 3.1. A közösség A közösség fogalma A közösség közös – élet, vagy munka – viszonyok között élő emberek összessége [4]. Az érdekközösség, vagy célirányos közösség olyan közösség, amelynek van közös értékrendje, eszmerendszere, célrendszere. Az ember, a személy igényei kielégítése végett létében és tevékenységében másokra és másokkal való közösségre van utalva, így válik a közösség elemévé. A közösség főbb alkotóelemei: anyagi elemek személyek (egyének) közösségi javak, közvagyon formai elemek egymásmellettiség és egymásutániság közös értékrend, közös célok, közös normák közösségtudat, közösségi érzés. A közösség jellemzője az emberek közötti érintkezések és kapcsolatok, valamint közlések, a közlékenység, közösségi kölcsönös közlés, közlés-kapcsolat (kommunikáció).

A közösségi jelenségek

A nyelv emberközösségi jelenség, hivatása lelki tartalmakat kifejezni. Mivel a gondolat nyelvi formán alapul, így a nyelv a gondolkodást is meghatározza. A jog közösségi jogosultság, a személyek jogosultak erkölcsi alapon igényelni valamit. A jog a közösségi rendet biztosítja. A kultúra az emberi társadalom (közösség) tevékenysége által létrehozott szellemi és anyagi javak, értékek összessége. Kultúr tevékenységek mindazon tevékenységek, amelyek természeti adottságokat értékeszmék szerint alakítanak. Kultúrjavak mindazon javak, amelyeket kultúrtevékenységek hoznak létre. A kultúrjavak lehetnek szellemi, anyagi és humán kultúrjavak, továbbá anyagi értékhordozók.

304

A közösség főbb alakulatai és szintjei A közösség főbb alakulatai: egyén család (társadalmi) szervezet (társadalmi) helyi közösség gazdálkodó szervezet, vállalat, intézmény állam nemzetközi közösség emberiség.

3.2. A közösségi tevékenységek

A közösségi tevékenységek: javak termelése és használata A közösségnek javakra van szüksége. A közösségi tevékenységeknek két osztályát különböztetjük meg, a javtermelő (termelő) és a javhasználó (fogyasztó) tevékenységeket, ezeket együttesen közösködő tevékenységeknek nevezzük. A közösségi tevékenységek a közösségi célt vannak hivatva szolgálni, ezért rendszert kell alkotniuk. Ehhez közösségi szervek kellenek, amelyek intézményekké válnak. A közösségi szervezet a közösségi szervek és a közösségi tevékenységek összessége, azaz a feladatok és tevékenységek szerint tagolt elemek rendszere. A szervezet (organization) személyek valamilyen cél érdekében, valamilyen tevékenysége(ke)t végző együttese, amelynek alapvető jellemzője a szervezeti kultúra, az értékrend és a célrendszer, továbbá a szervezeti felépítés, a vezetés, irányítás és a szervezettség. A termelés (production)

közösségi tevékenység, javtermelő, azaz jószág, mai

elnevezéssel termék (product) előállítására szolgáló tevékenység, amelyet a termelő (gazdasági) szervezet (organization) állít elő a termelési rendszerben erőforrások (resources) felhasználásával adott technológiával, adott eljárás (procedure) szerint.

305

Általánosságban terméknek (product), régiesen jószágnak, javnak nevezzük azt a dolgot (tárgyat vagy hatást), amelyet a termelő a fogyasztó számára a termelési folyamat során előállít és a piacon átad és amelyet a fogyasztó a fogyasztási folyamat során felhasznál, elhasznál. A termék lehet gyártmány (manufacturing product), vagy szolgáltatmány (service product). (Bár a szolgáltatmány régies kifejezés, mégis érdemes használni, hogy különbséget tegyünk a szolgáltatási folyamat és annak eredménye között.) A fogyasztónak (customer) (a vevőnek) – emberi természetéből következően – a világnézetétől és az abból eredő értékrendjétől függően igényei vannak, az igényeinek a kielégítése érdekében valamilyen terméket a fogyasztási folyamat (consumption process) során használ, felhasznál, elhasznál, elfogyaszt. Érték számára az, ami az értékrendje szerinti igényeit kielégíti. Társadalmi közmegegyezés híján az érték egyéni, így szubjektívnek tekinthető. A fogyasztás közösségi javhasználó tevékenység.

A közösségi igénykielégítési folyamat : javak termelése és fogyasztása Emberi természetünkből következően igényeink vannak. Az igényeink értékrendünkből fakadnak. Érték számunkra az, ami az értékrendünk alapján igényünket kielégíti. A termelő – a saját értékrendjétől függően – a közösség tagjainak, azaz a fogyasztóknak az igényeit ki akarja elégíteni, ezért a termelési folyamat során javakat állít elő, amelyet mint jószágot a közösség szabályai szerint átadja a fogyasztónak, aki azt – a saját értékrendjétől függően –

az igényeinek a kielégítése érdekében a fogyasztási folyamat során használ,

elhasznál, elfogyaszt. Ha a jószág kielégíti a fogyasztó igényeit, akkor az számára érték. A termelő és a fogyasztó közötti, a jószágra vonatkozó kapcsolat tehát a közösség szabályai szerint játszódik le. A közösségben találkozó termelési és a fogyasztási folyamatok együttesét közösségi igénykielégítési folyamatnak nevezzük, a minőségügynek ez az alapvető fogalma [5]. A közösségi igénykielégítési folyamat lényege a 4. ábrán látható.

306

KÖZÖSSÉGI KAPCSOLAT

értékrend

igénykielégítés TERMELÉSI FOLYAMAT

értékrend igény

termék érték

termelő

FOGYASZTÁSI FOLYAMAT

4. ábra

csereérték

fogyasztó

Közösségi igénykielégítési folyamat 4.ábra

3.3. A közösségi tevékenységek minősége

A közösségi igénykielégítési folyamat érdekeltjei

A közösségi igénykielégítési folyamat alapvető érdekeltjei (stakeholders, interested parties), (érintettjei, partnerei, társai) a javak használatában érdekelt fogyasztók, a javak termelésében érdekelt termelők és a termelők beszállítói valamint a társadalom.

A közösségi igénykielégítési folyamat minősége

A közösségi igénykielégítési folyamat minősége a folyamatokban érdekeltek értékítélete arra vonatkozóan, hogy a folyamatok mennyire elégítik ki az érdekeltek igényeit, azaz az érdekeltek az igényeik kielégítése által mennyire elégedettek, azaz mennyi értéket kapnak. A minőség tehát átadott érték. A közösségi tevékenységek értékképzők.

3.4. A közösségi tevékenységek minőségügye A piaci minőségügy általánosításaként értelmezzük a közösségi minőségügyet, ahol ugyanúgy értelmezzük a közösségi igénykielégítési folyamatot és a termelőt/ellátót és a 307

fogyasztót/felhasználót. A közösségi minőségügy a közösségi minőség és a közösségi minőséggel kapcsolatos dolgok összessége. A közösségi minőségügy lényege, hogy itt a két fél közötti kapcsolat nem a piacon, hanem egy közösségben játszódik le. A közösségi kapcsolat esetén ugyanúgy értelmezzük a terméket. A közösségi minőségügy esetén a minőség a közösségi értékrend alapján értelmezett közösségi érték. A csereérték itt az adott közösség értékrendjétől, kultúrájától, közösségi normarendszerétől függ. A csereérték alapulhat a munkamegosztáson, lehet hála, vagy más közösségi megállapodás.

3.5. A közösségi minőség szabályozása A minőség szabályozása az alábbi szinteken valósítható meg: •

közösségi szinten

közösségi minőség

•

szervezeti szinten

szervezeti minőség

•

az egyén szintjén

életminőség

3.6. A közösségi minőségügy problémái Az ember (egyén) és a szervezet létében és tevékenységeiben az igényei kielégítése végett a közösségre van utalva, a közösség elemévé válik. A közösségi minőségügy alapproblémája az egyén/szervezet és a közösség érdekeinek az egyezése, vagy ütközése. Kérdés, hogy van-e összhang közösségi értékrend, igény, a szervezeti értékrend, igény és az egyéni értékrend, igény között. Kérdés, hogy az adott közösségben hogyan értelmezik a társadalometikát és az individuál etikát. Itt is kérdés a közjó(szág) és a magánjószág értelmezése, viszonya.

308

4. Az általános (kiterjesztett) minőség és minőségügy

A minőségügy alapvető célja kell legyen a fogyasztói társadalom anyagi igényeken alapuló árucikk létformájának a lelki értékeken alapuló emberi létformává alakítása, a részvényesi érdekek helyett az érdekeltek elégedettségének és a közjónak az érvényre juttatása, az ember méltóságának és a társadalom mint közösség tiszteletben tartása. A hagyományos „piaci” minőségügy terjedelme tágul, napjainkban formálódik az életminőség és a társadalmi minőség fogalma és kapcsolata a hagyományos piaci minőségügyhöz. A kapitalista piaci minőség fogalmából kiindulva nehéz általánosítani a minőség fogalmát. Már eleve probléma, hogy a minőség fenti fogalma a szabadpiacra épül, ugyanakkor a közszolgáltatás esetében a minőség értelmezése a közjóra mint értékre épül.

4.1. Az emberiség fontosabb közösségi szintjei és típusai

Az emberiség fontosabb közösségi szintjei és típusai

•

Az emberiség (Glóbusz) életének a minősége – a fenntartható fejlődés

•

Az államok életének minősége – a társadalmi minőség

•

A helyi közösség életének a minősége – helyi társadalmi minőség

•

A közösségi szervezetek tevékenységeinek a minősége – a piaci minőség

•

A családok életének a minősége – családi minőség

•

Az egyén életének a minősége - életminőség.

A piaci minőség általánosítása, kiterjesztéseként értelmezhetjük a közösségi minőség alábbi főbb szintjeit és típusait: • az egyén életének a minősége, az életminőség • a család életének a minősége, a családi életminőség • a közösségi szervezetek tevékenységének a minősége, a piaci minőség • a helyi közösség életének a minősége, a helyi társadalmi minőség • a helyi (lokális) környezet életének a minősége, a helyi környezetminőség 309

• az állam/nemzet életének a minősége, a társadalmi minőség • a regionális(?) társadalom életének a minősége, regionális társadalmi minőség • az emberiség és környezete (Glóbusz) életének a minősége, a fenntarthatóság. Az egész gondolatmenetnek az a lényege, és ezzel sem foglalkozik a hagyományos minőségügy, hogy a minőség fogalmát az egyéntől kezdve, a családon keresztül, végül az egész emberiség szintjéig értelmezzük. Én a fent említetteket ragadtam ki, mint a minőség főbb szintjeit és típusait. Óvatos vagyok a jelzőkkel, nem tudom pontosan, hogy a szakma hogy akarja ezeket a fogalmakat elnevezni, csak próbáltam összerendezni a fogalmakat.

A közösségi szintjek hierarchikus felépítése

A minőség különböző szintjeinek az értelmezésénél figyelembe kell venni a rendszer hierarchikus felépítését, vagyis azt, hogy elvben az emberiség szintjéből kellene levezetni az alsóbb szinteket. Ez hatalmas elvi probléma, bár leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy semmi gond, mert van szubszidiaritás. Csak hát tudjuk jól, hogy az ideális szubszidiaritás a valóságban nem működik, mert az életképes helyi szerveződések normális élete helyett a gazdasági hatalmak, a politikai hatalmak, meg a katonai hatalmak gyakorolják a hatalmat. Elvben tehát az emberiség életminőségéből, a fenntarthatóságból kellene levezetni az államok, a helyi közösségek,…és az egyének életminőségét! Jó lenne, ha a politikusok legalább elgondolkodnának ezen!

A közösségi minőség szabályozásának lényege adott cél elérése állapotváltoztatással

Először is hangsúlyozom, hogy a közösségi típusú minőség, tehát az életminőség, társadalmi minőség, környezetminőség lényege az értelmezésem szerint az, hogy mindegyike állapotváltoztatás, így ezek kezelése, biztosítása mind szolgáltatásnak minősül. Nagyon lényeges kérdésnek tartom, hogy a szolgáltatás esetén a két fél, a szolgáltatást adó és a szolgáltatást igénybe vevő, vagy befogadó – bár ott van közöttük a piac – egy közös rendszerben kell, hogy együttműködjenek. Rögtön mondok egy példát is. Az egészségügyben az orvos a szolgáltatást adó, és a beteg a szolgáltatást igénybevevő, de ténylegesen egy közös rendszerben lejátszódó, egymással összefüggő gyógyító és gyógyuló folyamatokról van szó.

310

Nagyon lényeges, hogy a szolgáltatások esetében minden esetben értelmeznünk kell, hogy miért történik az adott a szolgáltatás, mi a szolgáltatás célja. Ezért a szolgáltatások esetén nem elég a szolgáltatási folyamatot értelmeznünk, hanem meg kell határoznunk a céligénykielégítési folyamatot is. Például a képzés esetén alapkérdés, hogy ki az érdekelt. A képzésnél pont arról van szó, hogy a szolgáltatási folyamatban ott van az oktató és ott van a hallgató, de a cél-igénykielégítési folyamat a megszerzett tudás és képességek hasznosítása, vagyis a társadalom igényeit kell kielégíteni, tehát a képzés esetén a legfontosabb érdekelt a társadalom, nem a hallgató, vagy az oktató. Ezért nagyon lényeges a szolgáltatás minőségének az értelmezésénél a szolgáltatási folyamat mellett a cél-igénykielégítési folyamat figyelembe vétele is.

4.2. A társadalmi élet minősége és minőségszabályozása A társadalmi élet minősége

Az életminőséghez hasonlóan nem egyértelmű a társadalom életének a minősége, a társadalmi minőség (Social Quality) egyre terjedő fogalma (lásd pl. [2]). A társadalmi minőség, eltérően az életminőségtől, nem az egyén és a (kisebb) zárt közösségek szempontjából, hanem a társadalom egésze, teljessége szempontjából vizsgálja az igények kielégítését, az elégedettséget, a minőséget. A társadalmi minőség értelmezésének alapkérdése, hogy milyen értékrend alapján értelmezzük a minőséget. A társadalmi minőség összetevője a társadalmi erkölcs, a társadalom kultúrája, a szociális környezet, a gazdaság állapota, a környezet állapota és az életbiztonság kérdésköre. Ezekből adódik az erkölcsi érték, a kulturális érték, a szociális, a gazdasági és a biológiai érték. Lehet, hogy a társadalmi minőséget másképpen is lehet definiálni, de a lényeg, hogy az értékrendtől függően a vizsgálati tulajdonságokat, a főbb vizsgálati szempontokat meg kell adnunk, és az értékrend alapján tudjuk ezek alapján a társadalmi minőséget értelmezni. A társadalmi élet társadalmi minőségének általánosan értelmezett értékszemléletű filozófiai értelmezése az 5. ábrán látható.

311

társadalmi élet

erkölcs

erkölcsi érték

kultúra

kulturális érték

szociális környezet

szociális érték értékrend

gazdaság

gazdasági érték

környezet életbiztonság

biológiai érték

társadalmi minőség

A társadalom élete társadalmi minőségének értékszemléletű értelmezése 5. ábra

Nyilvánvaló, hogy a társadalom minősége az adott társadalom értékrendjétől függ, így az európai kultúra szempontjából a társadalmi minőséget elsődlegesen a gazdasági egyenlőség (economic equity) a szociális igazságosság (social justice) a politikai demokrácia (political democracy) és a kultúra biztosítja. Természetesen ezen átfogó fogalmakon belül rendkívül fontos konkrét kérdéseket kell vizsgálni, például a foglalkoztatottság, a biztonság, a család helyzete stb. A társadalmi minőség fogalma természetesen sok mindentől függ, ezért összetettebben is lehet jellemezni. Mélyebb tartalma van Beck megfogalmazásának (Beck, 1997, 268.o.) : „A társadalmi minőség annak a mértéke, hogy mennyire képesek részt venni a polgárok a közösségeik társadalmi és gazdasági életében, olyan feltételek mellett, amelyek jólétüket és egyéni lehetőségeiket tökéletesítik.”

A társadalmi élet minőségének szabályozása

A társadalom életét sok minden szabályozza. Mi a társadalom életének a célja? Ez az emberiség legfontosabb erkölcsi kérdése. A cél az lenne, hogy fejlődő társadalom legyen, persze a „fejlődő” szót értelmeznünk kellene.

312

A társadalom életének állami szintű szabályozása elsősorban az államigazgatás és a közigazgatás által valósul meg. A társadalom életének a szabályozása vázlatosan a 6.ábrán látható. kiinduló állapot

szol-

A TÁRSADALOM ÉLETÉNEK SZABÁLYOZÁSA

gáltatmány

(termelés)

TÁRSADALOM ÉLETE (fogyasztás)

FEJLŐDŐ TÁRSADALOM

A társadalom életminőségének a szabályozása 6. ábra

4.3. A családi élet minősége és minőségszabályozása A családi élet minősége

A fentiekhez teljesen hasonlóan, a családi élet minősége esetén is arról van szó, hogy ezt milyen értékrend alapján értelmezzük. Véleményem szerint a családi élet célja a közösségi élet szolgálata kell, hogy legyen. Nem biztos, hogy ezt mindenki elfogadja. Itt megint provokatívan mondom, hogy ezekre a kérdésekre felelni kell, egyébként úgy érzem, nincs értelme beszélni általában a családi élet minőségéről. Meg kell mondani, hogy mi a társadalmunk értékrendje és ebből eredően a társadalom mit tekint a családi élet céljának. 313

A családi élet minőségének szabályozása

A családi élet minőségét az adott család értékrendje mellett az adott társadalom gazdasági, szociális és családpolitikai intézkedései határozzák meg. A családi élet minőségének szabályozása vázlatosan a 7.ábrán látható. kiinduló állapot

szol-

GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS, TÁRSADALMI POLITIKA

gáltatmány

(termelés)

CSALÁDI ÉLET (fogyasztás)

KÖZÖSSÉGI ÉLET

A családi élet minőségének a szabályozása 7. ábra

4.4. Az egyén életének a minősége és minőségszabályozása

Az egyén életének a minősége

Az „életminőség” (Quality of Life) korunk divatossá vált fogalma (lásd pl. [1]). Pontos meghatározása nehéz, noha mindannyian érezzük, hogy mit jelent. Az ember életének

314

minden igényére kiterjedő összefoglaló értékelés. Mivel az életünkre vonatkozó értékelés az értékrendünktől függ, így az „életminőség” érzetünk is értékrendünk következménye. Az egyén életének a minősége, az egyéni életminőség (Quality of Life) értelmezésénél az eddigiekhez teljesen hasonló módon járunk el. Itt megjegyzem azt a sajátos dolgot, hogy abban, hogy az egyén életminőségének összetevői milyenek, még élesebben benne van az egyén értékrendje, világnézete és erkölcse. Hiszen arról van szó, hogy ugyanazt az élethelyzetet az egyik ember másképp dolgozza föl, mint a másik ember. Tehát az egyéni életminőség, bár nagyon sok mindentől függ, de alapvetően az egyén értékrendjétől függ, attól függ, hogy hogyan alakítja és hogyan fogja fel és hogyan dolgozza fel az egyén a sorsának alakulását. Az életminőség az egyén, illetve a közösség értékrendjétől függ, így pontos meghatározása nem lehetséges. Kiindulva azonban az ember általános igényeiből, az egyén életminőségének (Quality of Life) a fő összetevői az alábbiak: a biológiai igények alapján gazdasági/szociális ellátás (élelem, alapvető fogyasztási cikkek) közszolgáltatás egészségügyi ellátás biztonság (fedél, ruházat) környezeti feltételek az értelmi igények alapján foglalkoztatás képzés igazságosság, jogszolgálat erkölcsi rend társadalmi rend környezetvédelem a lelki/érzelmi igények alapján vallásgyakorlás lelki ellátás kultúra emberiesség. Az

egyén

életminőségének

általánosan

értelmezett

értékszemléletű

filozófiai

értelmezése a 8. ábrán látható.

315

A piaci minőség mellett értelmezzük tehát az életminőség fogalmát. Itt is nagyon sok probléma van, mert eredendően az ún. egészségügyi élet-minőséget értelmezték. Ma már úgy látom a nemzetközi irodalomban, - hogy az életminőség fogalmát teljesen tág értelemben használják, tehát például a fenntarthatósággal kapcsolatban az életminőség már minden életnek a minőségét jelenti. Ez tehát a tág értelemben vett életminőség fogalma.

egyén élete

erkölcs

erkölcsi érték

kultúra

kulturális érték

szociális környezet

szociális érték értékrend

gazdaság

gazdasági érték

környezet életbiztonság

biológiai érték

életminőség

Az egyén életminőségének értékszemléletű értelmezése 8. ábra

Az egyén életminőségének a szabályozása Az egyén életminőségét az egyén belső adottságai, világnézete és értékrendje mellett az egyén életkörülményei határozzák meg. Az életminőség megítélésénél alapvető kérdés, hogy világnézetünk, értékrendünk alapján hogyan tudunk örülni a jónak és hogyan tudjuk elfogadni a rosszat és hogyan tudjuk eldönteni, hogy mi az, amit megváltoztathatunk és mi az, amit nem tudunk befolyásolni. Ez látható a 9. ábrán.

316

kiinduló állapot

szol-

AZ EGYÉN ÉLET KÖRÜLMÉNYEI (termelés)

gál-

AZ EGYÉN ÉLETE

tatmány

(fogyasztás)

BOLDOG (?) ÉLET

Az egyén életminőségének szabályozása 9.ábra

4.5. A környezet életének a minősége és minőségszabályozása Végül, de nem utolsó sorban az életminőség általános értelmezésén alapul a környezetminőség fogalma is. Mit is jelent a környezet és a környezet életének, kezelésének a minősége?

Környezet

Most pár szót a környezet témaköréről. Elfogadván a „környezet” általánosan használt fogalmát, az egyik kérdés az, hogy a környezet fogalmába mi tartozik, a másik kérdés az, hogy ki és hogyan értelmezi a környezet-kezelést, -gazdálkodást, -védelmet, -szennyezést. Az a kérdés, hogy ezek a tevékenységek biztosítják-e azt, hogy a környezet valóban fenntartható lesz-e, vagy nem.

317

Környezetünk, különösen szellemi környezetünk pusztulása

Még néhány gondolatot szóljunk a környezetünk pusztulásáról is. Környezetünk természeti és épített, továbbá szellemi környezetből áll. Lényeges kérdés az, hogy a környezetünk pusztulása mit jelent. Az épített környezet is börtönt alkot, tehát ott is nagyon nagy problémák vannak, én pedig nagyon nagy hangsúlyt helyezek a szellemi környezet pusztulására. A környezetvédelem témakörében hangsúlyozom a szellemi környezetünk szerepét. Szellemi környezetünk állapotát az anyagi környezettel szemben fontosabbnak és elsődlegesnek tekintem. Véleményem szerint a szellemi környezetünket legalább annyira, vagy talán még jobban rombolják, mint amennyire az anyagi környezetet. Ha egy társadalomban sikerül a szellemi környezet állapotát jól tartani, abban az esetben a társadalom szellemi képessége megfelelő lesz. Az anyagi környezet fenntarthatósága pedig elsődlegesen a szellemi környezetünk állapotától függ.

Fenntarthatóság

Megpróbáltam megfogalmazni, hogy mi a fenntarthatóság lényege. A környezetügyben a fenntarthatóságot, saját értelmezésemben más szavakkal a környezet minőségképességét és a társadalom érdekeit csak multidiszciplináris alapon, rendszerszerűen és integráltan, az okokozati kapcsolatok feltárásával lehet és kell kezelni.

A környezetminőség szabályozása: a fenntarthatóság fenntarthatósága

Külön tanulmányban kellene foglalkozni a tág értelemben vett környezet állapotának, a fenntarthatóságnak a szabályozásával, a környezet kezelés, gazdálkodás, védelem, stb fogalmak értelmezésével, ezek hatásának vázlata a 10. ábrán látható.

318

kiinduló állapot

szol-

KÖRNYEZET GAZDÁLKODÁS, VÉDELEM, SZENNYEZÉS (termelés

gáltat-

A KÖRNYEZET ÉLETE (fogyasztás)

mány

FENNTARTHATÓSÁG

A környezet minőségének, a fenntarthatóságnak a szabályozása 10. ábra

A fenntarthatóság és az erkölcs

És most kapcsoljuk össze a fenntarthatóságot és az erkölcsöt. A fenntarthatósághoz anyagi környezetvédelem kell, az anyagi környezetvédelemhez szellemi környezetvédelem kell és a szellemi környezetvédelemhez kultúra és erkölcs kell. Vagyis hangsúlyozom, hogy az erkölcs határozza meg a fenntarthatóságot!

Összefoglalva a fentieket: •az államigazgatás/közigazgatás eredménye a társadalmi minőség (Social Quality) •a szervezeti tevékenységek eredménye a piaci minőség (Quality) •az egyén életének eredménye 319

az életminőség (Quality of Life) •az emberiség környezete kezelésének eredménye a környezetminőség (Quality of Environment).

320

Felhasznált irodalom Veress Gábor (szerk.) (1999), A minőségügy alapjai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Kovács Károly, Veress Gábor (2000), Minőségelmélet. Miskolci Egyetem, Kézirat, Miskolc. Veress Gábor, Birher Nándor, Nyilas Mihály (2005), A minőségbiztosítás filozófiája. JEL Kiadó, Budapest. Schütz Antal (1948), A bölcselet elemei. Szent István Társulat, Budapest, (negyedik kiadás). Alford, Helen J., Naughton, Michael J. (2004), Menedzsment, ha számít a hit. Kairosz Kiadó, Budapest. Pataki György, Radácsi László (2000), Alternatív gazdálkodás. Új Paradigma Kiadó, Szentendre. Dahlgaard, Su Mi Park, Dahlgaard, Jens, J., Edgeman, Rick L. (1998), Core value deployment: The need for a new renaissance. TQM, 9 (4-5), S45-S50 (1998). Győri Gábor (2003), Hit és életminőség. Tál és Kendő, 14 (3-4), 12-14 (2003). The European Journal of Social Quality (1999-től) Beck, W.A., Maesen, L.J.G., van der, Walker (1997), A.C. (eds), Social Quality of Europe, Kluwer, Law, International, Hague, London, Boston.

321

III.6. A KÖZSZOLGÁLTATÁS ÉRTELMEZÉSE ÉS MINŐSÉGÉNEK BIZTOSÍTÁSA

A technika fejlődésével és a globalizáció térhódításával a szolgáltató ágazat szerepe egyre jelentősebb. Életünk minden perce szolgáltatásokkal függ össze. Szinte állandó függőségben vagyunk a közüzemi szolgáltatásokkal, a hírközléssel/távközléssel, a közlekedéssel, a közegészségüggyel, és meghatározó szerepe van a közoktatásnak és a felsőoktatásnak, sőt társadalmi, gazdasági és jogi rendszerünket, továbbá biztonságunkat az államigazgatási és a közigazgatási szolgáltatások határozzák meg, A közszolgáltatások minősége ezért rendkívül jelentős, hiszen a közszolgáltatások színvonala alapvetően befolyásolja mind az egyének életének a minőségét mind a társadalom életének a minőségét. Bár a szolgáltatások és a szolgáltatás-minőségmenedzsment irodalma rendkívül bő (lásd pl. [1]-[8]), a szolgáltatások és a közszolgáltatások minőségbiztosításának egyértelmű, általánosan elfogadott értelmezéséről nincs tudomásunk. Tanulmányunkban egy rövid minőségügyi bevezető után a minőségügy alapfogalmaira építve összehasonlítjuk a gyártás és a szolgáltatás főbb jellemzőit, ennek alapján kísérletet teszünk a szolgáltatás újszerű értelmezésére, meghatározzuk a közszolgáltatási folyamatot, annak jellemzőit és minőségét, felvázoljuk a közszolgáltatási folyamat minőségszabályozási rendszerét és ezek alapján megvizsgáljuk, hogy hogyan biztosítható a közszolgáltatások minősége. E hatalmas témakörben egyértelmű definíciókat kívánunk használni, de tanulmányunk megírását nehezítheti, hogy a minőségügy egységes, egyértelmű fogalomrendszere a mai napig nem alakult ki. További problémát jelent, hogy a minőségügy fogalomrendszere részben

eltér

a

közgazdaságtanban

és

a

menedzsment-tudományokban

használt

fogalomrendszertől. Kérem ezért az Olvasó megértését és segítő kritikai megjegyzéseit.

322

1. A minőség és a minőségügy értelmezése

A piaci igénykielégítési folyamat

Az ember közösségi lény, az emberi együttműködés során két „közösködő” (közösségi) (gazdálkodó) tevékenység alakult ki: a javakat (terméket) előállító termelés (előállítás, létrehozás) és a javakat felhasználó fogyasztás. A piacgazdaságban a termelés során a terméket előállító termelő és a fogyasztás során a terméket felhasználó fogyasztó a piacon létesít kapcsolatot és a termelő ott adja át a fogyasztónak a terméket, a fogyasztó, vagy helyette az állam, a támogató kifizeti a termékért járó csereértéket. A piacon kapcsolatot létesítő termelési és fogyasztási folyamatok együttesét piaci igénykielégítési folyamatnak nevezzük [9] (lásd 1. ábra).

1. ábra A piaci igénykielégítési folyamat

A piac szereplői

A vállalat (intézmény, szervezet) termelő (gyártó vagy szolgáltató) szervezet, amely a piacon

fogyasztóként

erőforrások

felhasználásával

terméke(ke)t

(gyártmányt,

szolgáltatmányt) azaz a piacra értékesítés céljából jószágot (árut) állít elő. A vállalat tehát 323

egyaránt fogyasztó és termelő, így mind a bemeneti, mind a kimeneti igénykielégítési folyamatok részese (lásd 2. ábra).

324

2. ábra A vállalat mint fogyasztási és termelési folyamatok együttese

A piac másik szereplője a végfogyasztó (consumer), aki a piacról beszerzett terméket (gyártmányt vagy szolgáltatmányt) a végfogyasztási folyamatban önszolgáltatás céljára használja fel.

A piaci igénykielégítési hálózat

Az igénykielégítési folyamatok általában nincsenek önmagukban, hanem több más igénykielégítési folyamathoz kapcsolódnak. Maga az igénykielégítési folyamat a teljes igénykielégítési folyamat része (lásd pl. [9]). A teljes igénykielégítési folyamat bemutatja, hogy a termelésből és a fogyasztásból álló igénykielégítési folyamatot megelőzi a fogyasztói igények megjelenése, elemzése, a termék, a termelési technológia és a termelőrendszer tervezése és a termelőrendszer létesítése, majd pedig követi az eladás utáni fogyasztókapcsolat, esetleg a termék fejlesztése és újrahasznosítása (lásd. 3. ábra). A teljes igénykielégítési folyamat lényegében a termék életpályáját jelenti.

325

3. ábra A teljes igénykielégítési folyamat

Adott igénykielégítési folyamatot általában több igénykielégítési folyamat előz meg és több

igénykielégítési

folyamat

követ,

a

kapcsolódó

igénykielégítési

folyamatokat

igénykielégítési láncnak (supply chain) nevezzük (lásd pl. [9]). A teljes igénykielégítési folyamatot és az igénykielégítési láncot együttesen piaci igénykielégítési hálózatnak nevezzük.

326

A piaci igénykielégítési folyamat érdekeltjei

Adott igénykielégítési folyamat főbb érdekeltjeinek megállapításához meg kell határozni az igénykielégítési folyamathoz kapcsolódó teljes igénykielégítési folyamatot és az igénykielégítési láncot, azaz az igénykielégítési hálózatot és ezek szereplői alapján kell meghatározni a főbb érdekelteket (stakeholders, interested parties). A szűken értelmezett érdekeltek az igénykielégítési folyamat, de a tágan értelmezettek a teljes igénykielégítési folyamat és a teljes igénykielégítési lánc szereplői. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az igénykielégítési folyamatban közvetlenül érdekelt a termelő, ezen belül a tulajdonos, a vezetés és az alkalmazottak, továbbá a közvetlen fogyasztó (customer), de hosszabb távon a legfontosabb érdekelt a végfogyasztó (consumer), továbbá általában érdekeltek a beszállítók, a fogyasztók környezete, a piacot szabályozó államigazgatás és a társadalom is.

A piaci igénykielégítési folyamat minősége

A minőségügy irodalmában rendkívül sokféle minőség-értelmezés található. A szerző véleménye szerint a minőségügy korszerű szemlélete szerint nem értelmezhetjük önmagában a termelés minőségét, hanem csak a termelési és a fogyasztási folyamatokból álló igénykielégítési folyamat minőségét. Az igénykielégítési folyamat minősége a termelési és a fogyasztási folyamatok során a folyamatokban érdekelteknek (fogyasztó, termelő, beszállító, társadalom) az igényeik kielégítése által átadott érték, azaz az érdekeltek elégedettsége [9]. Az igénykielégítési folyamat annál jobb minőségű, minél jobban elégíti ki a termelési és a fogyasztási folyamat az érdekeltek igényét, azaz e folyamatok által minél több értéket kapnak. Megjegyezzük, hogy az érték fogalmát a különböző tudományágak gyakran eltérő értelemben használják, megfogalmazásunkban az érték filozófiai értelmezését alkalmazzuk, mely szerint érték az, ami igényt elégít ki (lásd pl. [10]). A minőség fenti értelmezése magába foglalja a minőség sokféle meghatározását, és teljes összhangban van például a Nemzeti Minőségi Díj követelményrendszere eredmények pontjaival [9].

327

A piaci minőségügy

Társadalmi,

közösségi

érdekünk,

hogy

a

gazdálkodás

(a

„közösködő”

tevékenységeink) hatékony és jó minőségű legyen, hogy a gazdálkodásban (a termelésben és a fogyasztásban) résztvevők, érdekeltek elégedettek legyenek. Az együttes elégedettségük azonban csak a folyamatok társadalmi értékrenddel összhangban lévő piaci feltételeinek a (felső szintű) szabályozásával és a résztvevők összehangolt tevékenységével, továbbá a folyamatok végrehajtói (alsó szintű) szabályozásával biztosítható. Társadalmi, közösségi érdekünket valósítja meg a minőségügy. A piaci minőségügy az igénykielégítési folyamatok minőségének a nemzeti/állami szintű (makro minőségügy) és a vállalati/intézményi szintű (mikro minőségügy) szabályozásával foglalkozik [9]. A nemzeti/állami szintű minőségszabályozás számos lényeges kérdése, így például a termékfelelősség, a fogyasztóvédelem, a szakmai jogi szabályozás (technical regulation), a CE jel használata stb. sokkal kevésbé ismert, mint a vállalati szintű minőségszabályozás. A vállalati/intézményi szintű minőségszabályozásnak hatalmas irodalma van: a vállalati minőségmenedzsment-rendszer modellek közül széleskörűen elterjedt az ISO 9001 és az ISO 9004 modell, továbbá a gyógyszeriparban használatos Helyes Gyógyszergyártási Gyakorlat és a teljeskörű minőségmenedzsment (Total Quality Management, TQM), továbbá a

különböző

(ön)felmérő/értékelő

modellek,

pl.

a

Nemzeti

Minőségi

Díj

követelményrendszere [11]( más néven „EFQM kiválósági modell”).

A termelő és a fogyasztó jogi kapcsolata

A termelő sokféle szereplővel áll jogi kapcsolatban. A legfontosabb jogi kapcsolat a termelő és a fogyasztó közötti sokféle jogszabállyal szabályozott (pl. termékfelelősség, reklám) piaci szerződéses kapcsolat. A fogyasztó mellett a termelőnek jogi kapcsolata van a társadalommal (környezetvédelem, adók fizetése stb.), a munkavállalókkal (munkavédelem, járulékok fizetése stb.) és a beszállítókkal. A későbbiekben a gyártás és a szolgáltatás esetén csak a termelő és a fogyasztó közötti jogi kapcsolattal foglalkozunk.

328

2. A gyártás és a szolgáltatás

Termelés: gyártás és szolgáltatásadás

A termelés, a gyártás, a szolgáltatás, a termék, a gyártmány és a szolgáltatmány fogalma a minőségügy irodalmában nem egyértelmű (lásd pl. [12]-[13]). Véleményünk szerint a termelés (production, product realization) a termék előállítása, így egyaránt jelenti a gyártás (manufacturing) esetén a gyártó által a gyártmány előállítását és a szolgáltatás-adás vagy szolgáltatás-nyújtás (service provision) esetén a szolgáltató által a szolgáltatmány (lásd később) előállítását.

Termék: gyártmány és szolgáltatmány

A szűk értelemben vett termék azt a dolgot jelenti, amelyet a termelő a piacon a fogyasztónak ad át. (A tág értelemben vett termék értelmezésére a későbbiekben visszatérünk.) A termeléssel összhangban a szűk értelemben vett termék (product) egyaránt tartalmazza a gyártás során előállított gyártmányt (manufacturing product) és a szolgáltatásadás esetén létrehozott, sokszor nehezen értelmezhető, nem-megfogható szolgáltatmányt (service product). A szolgáltatmány elnevezést a magyar nyelvben régebben mint a szolgáltatási folyamat tárgyát használták, ma már ritkán emlegetik és általában helyette a szolgáltatás kifejezést használják, így a folyamatot és annak eredményét ugyanazzal a szóval fejezik ki.

Fogyasztás: a gyártmány fogyasztása és a szolgáltatás-igénybevétel

A fogyasztás (consumption) a termék fogyasztása, így egyaránt jelenti a gyártmány esetén a fogyasztó által a gyártmány fogyasztását, használatát, felhasználását, elhasználását, illetve a szolgáltatmány esetén a szolgáltatást igénybevevő által a szolgáltatmány igénybevételét, befogadását, stb.

329

Megismételjük, hogy a fogyasztó kétféle lehet: vagy közvetlen fogyasztó (customer) vagy végfogyasztó (consumer).

A piaci igénykielégítési folyamat a gyártás és a szolgáltatás esetén

A termelési és a fogyasztási folyamatok együtteséből álló piaci igénykielégítési folyamat a „gyártás” esetén a gyártási folyamat és a gyártmány fogyasztási folyamatának együttese (lásd később 4. ábra). A piaci igénykielégítési folyamat a szolgáltatás esetén a szolgáltatás-adási és a szolgáltatás-igénybevételi folyamatok együttese, e két folyamat együttesét mint speciális igénykielégítési folyamatot szolgáltatási folyamatnak, röviden szolgáltatásnak nevezzük (lásd később 5. ábra). Az igénykielégítési folyamat értelmezését foglalja össze a gyártás és a szolgáltatás esetén az 1. táblázat.

termelés

termék

gyártás

gyártás

gyártmány

szolgáltatás

szolgáltatásadás

szolgáltatmány

fogyasztás gyártmány „fogyasztása” szolgáltatás igénybevétele

Az igénykielégítési folyamat értelmezése a gyártás és a szolgáltatás esetén 1.táblázat

Az igénykielégítés mint értékközvetítés

A termelő rendszer (termelési) minőségképességgel rendelkezik, így a termelési folyamat értéket termel, amely értéket a termék mint értékhordozó hordozza. A terméket a termelő a piacon „értékesíti”. A termék a fogyasztási folyamat számára (fogyasztói) minőségképességgel rendelkezik, így a fogyasztó számára a fogyasztási folyamat során értéket ad. 330

3. A gyártás főbb jellemzői

Az igénykielégítési folyamat a gyártás esetén

A gyártás esetén a termelés a gyártmány előállítását jelenti, a termék a gyártmány, a fogyasztás a gyártmány használata, felhasználása, „fogyasztása”, ennek megfelelően a gyártás esetén a piaci igénykielégítési folyamat a gyártmány előállítása és a gyártmány fogyasztása (lásd 4. ábra).

A GYÁRTMÁNY ELŐÁLLÍTÁSA

gyártmány

A GYÁRTMÁNY FOGYASZTÁSA

A piaci igénykielégítési folyamat gyártás esetén 4. ábra

A gyártás esetén a piaci igénykielégítési folyamat jellemzője, hogy a gyártmányelőállítási folyamat és a gyártmány fogyasztási folyamata egymástól függetlenül játszódnak le és a két folyamat közötti kapcsolatot a gyártmányra vonatkozó cserekapcsolat hozza létre. Megjegyezzük, hogy ma már a legtöbb gyár nemcsak gyártással, hanem szolgáltatásnyújtással is foglalkozik.

A gyártó által szabályozandó folyamat

A teljes igénykielégítési folyamatnál láttuk, hogy a termelő és a fogyasztó között többféle kapcsolat van. A gyártás esetén a gyártást megelőzően a gyártó arra törekszik, hogy a fogyasztó igényeinek a megismerése alapján „fogyasztó-barát” gyártmányt tervezzen, a gyártmány 331

eladása után pedig eladás utáni szolgáltatást (after sale service) nyújt és felméri a fogyasztók elégedettségét. Mivel azonban a gyártás esetén a gyártási és a fogyasztási folyamatok egymástól függetlenül játszódnak le, így a gyártmány már a fogyasztási folyamat előtt létrejön. A gyártás esetén a gyártó (termelő) által közvetlenül szabályozandó folyamat csak a gyártási folyamat. A gyártmány fogyasztási folyamatát a gyártó csak tanácsadással, használati útmutatóval és esetleg az eladás utáni fogyasztókapcsolattal tudja befolyásolni. Az, hogy a gyártó közvetlenül csak a gyártási folyamatot tudja szabályozni és a fogyasztásit nem, azt jelenti, hogy a gyártónak a fogyasztó igényeit a gyártási folyamat előtt ismernie kell, ugyanakkor a fogyasztó elégedettségét a gyártmány fogyasztása után kell felmérnie, és ennek ismeretében kell a jövőbeni gyártási folyamatokat szabályoznia. Bár a gyártási folyamatot a végfogyasztó közvetlenül nem befolyásolja, a közvetlen fogyasztó a beszállítóval szemben a gyártási folyamatra vonatkozóan gyakran igen szigorú követelményeket ír elő.

A termék értelmezése a gyártás esetén

A szerző véleménye szerint az ISO 9000 szabvány termék értelmezése nem egyértelmű, az ISO 9001/9004 szabványokban pedig a „termék” elnevezés használata két fogalmat takar. A szabványban a termék szűk értelmezésben azt a dolgot jelenti, amelyet a termelő a piacon a közvetlen fogyasztónak (customer) ad át, ezt neveztük el korábban mint termék. A szabványban a termék szó használatának kettős értelmezése alapján a termék tág értelmezésben a termelő által szabályozandó folyamat bemeneteinek fő alkotóelemeit és eredményét jelenti. A gyártás esetén a szűken értelmezett termék a piacra kerülő végtermék (gyártmány), a tág értelembe vett termék a nyersanyagok, a köztitermékek és a végtermék, tehát ez tágabb értelmezés, mint a piacra kerülő gyártmány, bár a gyártás esetén a szűk értelemben vett termék, azaz a gyártmány is bele tartozik a tág értelemben vett termék fogalmába.

A gyártó által szabályozandó folyamat jellemzői

332

A termelő által szabályozandó folyamat alapvető alkotóelemei a tág értelembe vett termékek. A gyártó által szabályozandó gyártási folyamat alapvető alkotóelemei, lényegi bemenetei, azaz a tág értelemben vett termék a termék-előállításhoz felhasznált nyersanyagok és az energia, továbbá a munkaerő. A gyártási folyamat nyersanyag-átalakítási-, termékbeépülési folyamat, amelyet a tág értelemben vett termék mellett a gyártási technológia határoz meg. A gyártási folyamat kimenete a köztitermékek (intermedierek) sorozatán keresztül a végtermék (gyártmány), amely a piacon a fogyasztóhoz kerül. A gyártási folyamatot természetesen a gyártó/gyártási rendszer állapota is jelentősen befolyásolja, a gyártás során a rendszer állapota romlik. Ezért szükséges a gyártórendszer karbantartása, a munkavállaló munkaképességének biztosítása, a „kiégés” ellen motiválása.

A bemenet megfelelősége a gyártás esetén

A gyártások lényegi jellemzője, hogy csak (adott követelményrendszernek) megfelelő nyersanyagokat (és megfelelő energiát, munkaerőt stb.) használnak fel a gyártáshoz. A gyártás alapvető lényege ezért a folyamatszabályozás mellett a megfelelőség-szabályozás, hagyományos elnevezéssel a „MEO” (MEO: Minőség Ellenőrző Osztály). A megfelelő bemenetekre példa az, hogy még a hulladékfeldolgozás esetén is csak a végtermék előállítása szempontjából „megfelelő” hulladékot dolgoznak fel.

A gyártás célja

Bár mind a gyártás, mind a szolgáltatás célja igénykielégítés, a gyártás és a szolgáltatás célja erősen eltérő. A gyártás célja olyan gyártmány létrehozása, amely a piacon áruként eladható, vagyis az, hogy a fogyasztó a gyártmányt vegye meg és általa a fogyasztási igényét elégítse ki. A gyártmánnyal a fogyasztó valamilyen igényét akarja kielégíteni. Ha a fogyasztó közvetlen fogyasztó (customer), vagyis vállalat, vállalkozó, akkor a gyártmányt az ő termelési folyamatához (amelynek termékét a piacra szánja) használja fel akár nyersanyagként, akár beruházásként önszolgáltatást végezve. Ha a fogyasztó végfogyasztó (consumer), akkor ő a gyártmánnyal a saját vagy tulajdonának állapotát akarja megváltoztatni, vagyis a 333

gyártmánnyal önszolgáltatást végez. Példa erre egyéni végfogyasztó esetén az, hogy a mosógéppel a saját maga számára a piszkos ruhából tisztát készít, az étellel az étkezés során jóllakottá válik stb.

A gyártás mint értékközvetítés

A gyártási folyamat során az adott (gyártói) minőségképességgel rendelkező gyártó rendszer a kiinduló anyagokból (nyersanyagok) végterméket (gyártmányt) állít elő, a gyártási folyamat során a nyersanyag értéke növekszik, a végtermék, azaz a gyártmány a fogyasztó számára értékhordozó, a gyártmány a fogyasztási folyamat számára (fogyasztói) minőségképességgel rendelkezik. A gyártási folyamat során ugyanakkor a gyártó rendszer minőségképessége általában romlik.

A gyártás igénykielégítési hálózata

Az igénykielégítési folyamat minőségének értelmezéséhez szükséges az igénykielégítési folyamatban érdekeltek meghatározása. Az igénykielégítési folyamat érdekeltjeinek a meghatározásához azonban feltétlenül szükséges az adott igénykielégítési folyamathoz kapcsolódó teljes igénykielégítési folyamat és a teljes igénykielégítési lánc, vagyis az igénykielégítési hálózat meghatározása (lásd korábban). Úgy tűnik, hogy a teljes igénykielégítési folyamat lényege a gyártás, illetve a szolgáltatás esetén megegyező, egyiknek sincs csak az adott csoportra vonatkozó sajátos jellemzője. A gyártás esetén a teljes igénykielégítési folyamat alapján a hálózat része többek között a tervező, a létesítő és esetleg a hulladék-feldolgozó. Az igénykielégítési lánc a gyártás és a szolgáltatás esetén eltérő. Gyártás esetén az igénykielégítési lánc lényegében a gyártmány-beépülési láncot jelenti, így pl. az autógyártás esetén az igénykielégítési lánc az ércbányászat-kohászat-autóalkatrészgyártás-autógyártás főbb igénykielégítési folyamatok láncolata, ehhez kapcsolódik még az üzemanyag-ellátás igénykielégítési folyamata. A gyártás esetén tehát az igénykielégítési folyamatokat a gyártmányok kötik össze.

334

A gyártmányokkal összekötött igénykielégítési lánc általában bonyolult, sokrétű, hiszen adott gyártmány előállításához igen sokféle nyersanyagot használnak fel, sőt a gyártmány fogyasztása is többféle gyártmány használatát igényelheti, például autóhasználat esetén az üzemanyagot. A gyártmányok e láncolatához persze sokféle szolgáltatás is kapcsolódhat.

A gyártás érdekeltjei

Az igénykielégítési hálózat alapján megállapítható, hogy a gyártás esetén alapvető érdekelt a közvetlen fogyasztó (customer) és a termelő, beleértve a tulajdonosokat, a részvényeseket, a vezetőséget és a munkavállalókat, továbbá a beszállítók, de hosszútávon alapvetően érdekelt egyrészt a teljes igénykielégítési folyamat minden tagja, így a gyártmány tervező és a gyártmány újrahasznosító is, másrészt az igénykielégítési lánc minden tagja, különösen a végfogyasztó (consumer), továbbá sok szempontból (munkalehetőség, adó, fogyasztóvédelem, környezetvédelem, stb.) a társadalom is.

A gyártó és a fogyasztó jogi kapcsolata

Abból következően, hogy a gyártási folyamat és a gyártmány felhasználási folyamat egymástól függetlenek, a termelő és a fogyasztó jogi kapcsolata a gyártás esetén alapvetően csak a termékre (gyártmányra) vonatkozik. Ez persze azt jelenti, hogy a termék jogi fogalmába beletartozik a gyártmányra vonatkozó minden információ is, így a reklám, az ajánlat, az eladáskor adott tájékoztatás, a használati utasítás és az eladás utáni szolgáltatás is. A szerződéses kötelezettségen túl a termékfelelősségi törvény alapján a gyártó közvetlenül felel a termék(gyártmány) hibája által okozott kárért, továbbá a végfogyasztás esetén a fogyasztóvédelmi törvény alapján a gyártó és a forgalmazó felel a termék biztonságáért. A gyártmány fogyasztójának felelőssége a gyártmány rendeltetésszerű használata (és a környezet védelme).

335

4. A szolgáltatás

A szolgáltatás értelmezése

A szakirodalomban a szolgáltatás értelmezésére a mai napig nem alakult ki egységesen elfogadott általános értelmezés. A kapcsolódó alapfogalmak értelmezése is problémás, az irodalomban gyakran összekeveredik egyrészt a termék, az áru, a gyártmány és a szolgáltatmány, másrészt a termelés és a szolgáltatás fogalma, továbbá a szolgáltatási folyamatot és a szolgáltatás-adás eredményét, azaz a szolgáltatmányt egyaránt szolgáltatásnak nevezik. A Magyar Értelmező Kéziszótár a szolgáltatásra az alábbi értelmezéseket adja: (1) az a cselekvés, tevékenység, hogy valamit szolgáltatnak valakinek, valaminek; (2) a lakosság szükségleteit kielégítő, de új termékeket létre nem hozó gazdasági tevékenység; (3) valakinek valamely jogviszony alapján bizonyos juttatásban részesítése, illetve az, amit így szolgáltatnak. A fogyasztóvédelmi törvény alkalmazásában a szolgáltatás olyan tevékenység, amely a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki a fogyasztói szükségleteket úgy, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele (fogyasztása) időben – részben vagy teljesen – egybeesik. A szakirodalomban található többféle szolgáltatás-értelmezésből az alábbiakban néhány jellemzőt emelünk ki. A szolgáltatások minőségmenedzsmentjére vonatkozó MSZ ISO 90042:1993 szabvány szerint a szolgáltatás (service) (elnevezésünk szerint a szolgáltatmány) „ a termelő és a fogyasztó kapcsolódási pontjain folytatott tevékenységekből, valamint a termelő belső tevékenységeiből képződő eredmények a fogyasztói igények kielégítésére” és a szolgáltatásteljesítés (service delivery) (elnevezésünk szerint a szolgáltatás-adási folyamat) „a termelő azon tevékenységei, amelyek a szolgáltatás teljesítéséhez szükségesek.” A minőségmenedzsment rendszerek MSZ EN ISO 9000:2005 szótár szabványa szerint: a szolgáltatás a négy általános termékkategória egyike, mint termék a szolgáltatás (elnevezésünk szerint a szolgáltatmány) legalább egy olyan tevékenység eredménye, amely szükségképpen a termelő és a fogyasztó kapcsolatánál valósul meg és általában nem kézzelfogható. Huszay Gábor értelmezése az alábbi. „A szolgáltatás (elnevezésünk szerint a szolgáltatmány) olyan tevékenység eredménye, amely a szükségleteket jellemzően a 336

fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki, általában nem ölt anyagitárgyi formát, hanem gazdasági egységek, objektumok, személyek állapotának hasznos megváltoztatásában, megőrzésében nyilvánul meg.” A közlemény elején bevezetett minőségügyi alapfogalmak alapján – összhangban a szakirodalom többféle megfogalmazásával – a szolgáltatásra az alábbi értelmezést adjuk. A szolgáltatási folyamat olyan igénykielégítési folyamat, amelyben a szolgáltatás-adási (termelési) és a szolgáltatás-igénybevételi (fogyasztási) folyamatok egymással kapcsolatban, összefüggésben játszódnak le. A folyamat célja a szolgáltatást igénybevevő, vagy annak tulajdonát képező, vagy felügyeletére bízott objektum állapotának a kezelése (treatment) a szolgáltatást igénybevevő folyamat során a szolgáltatást adó folyamatban létrehozott szolgáltatmány által. A kezelésnek a szolgáltatást igénybevevőjét vagy annak tulajdonát képező objektumot olyan kezelt állapotba kell hoznia, hogy az hatékonyan részt vehessen a szolgáltatási folyamat célját jelentő „cél” igénykielégítési folyamatban akár termelőként, akár fogyasztóként (lásd 1. ábra). A szolgáltatásokra mutat be néhány példát a 4. táblázat.

A szolgáltatások főbb típusai

A szolgáltatások fajtája, típusa rendkívül sokféle, a szolgáltatásokat rendkívül sokféle szempontból lehet csoportosítani. A szolgáltatás irányultsága, azaz a szolgáltatást igénybevevő szerint a szolgáltatások két fő csoportját különböztethetjük meg: o a szolgáltatást igénybevevő személy, szervezet, közösség vagy társadalom, o a szolgáltatást igénybevevő tulajdonát képező objektuma (például fogyasztási cikk, rendszer, műtárgy stb.) állapotának kezelése. A szolgáltatást igénybevevő szerint csoportosítva az 5. táblázatban látható néhány tipikus szolgáltatási ág.

337

a szolgáltatást igénybevevő állapota kiinduló kezelt

cél igénykielégítési folyamat

a szolgáltatás neve

szolgáltatásadás

szolgáltatmány

szolgáltatás-igénybevétel

felsőoktatás

tanítás

ismeret

tanulás

képzetlen

képzett

munkavállalás

tanácsadás

tanács adása

tanács

tanács átvétele

ismeret nélküli

bővült ismerettel

tevékenység

gyógyítás

gyógykezelés adása

kezelés

gyógykezelés igénybevétele

beteg

gyógyult

élet, munka

étterem

étel felszolgálás

étel

étkezés

éhes

jóllakott

élet, munka

borotválás

borotválás

-

borotválódás

borostás

szőrtelen

élet

személyszállítás

szállításnyújtás

szállítás

szállítás-igénybevétel

kiindulási helyen

célállomáson

élet

távközlés

távközlésnyújtás

távközlés

távközlés-igénybevétel

kapcsolat nélkül

kapcsolattal

élet

szállodai szolgáltatás

szállásadás

szállás

megszállás

szállástalan

ideiglenesen szállásbirtokló

élet

kölcsönzés

termékátadás

termék

termék-átvétel

terméknélküliség

termékhasználati jog

termékhasználat

termékeladás

termékeladás

termék

termék-vétel

terméknélküliség

termékbirtoklás

termékhasználat

termékvétel

termékátvétel

termék

termék-eladás

termékbirtoklás

terméknélküliség

pénzbirtoklás

Néhány példa a szolgáltatásokra 4. táblázat

338

személy/szervezet részére magánszolgáltatás

helyi közszolgáltatás a helyi közösség tagjai számára

országos állami/ társadalmi közszolgáltatás az állampolgárok részére

kereskedelem/kölcsönzés

közigazgatás

államigazgatás

csomagküldés/szállítás

közrendvédelem

honvédelem

karbantartás/javítás

katasztrófa-elhárítás

rendvédelem

étkeztetés

közoktatás

piacfelügyelet

szállásadás

közegészségügyi ellátás

fogyasztóvédelem

utazásszervezés

szociális ellátás

környezet és természetvédelem

szépségipar, testépítés

vízellátás

szellemi tulajdon védelme

jogi képviselet

csatornázás

mérésügyi szolgáltatás

pénzügyi szolgáltatás

energiaellátás

igazságszolgáltatás

lelki tanácsadás

szemétszállítás

büntetés-végrehajtás

gyermekfelügyelet

helyi közlekedési hálózatok

közlekedési hálózatok

takarítás/ tisztítás

helyi tömegközlekedés

helyközi tömegközlekedés

vagyonvédelem

kulturális szolgáltatás

felsőoktatás

biztosítás

postaszolgálat

hírközlés/ távközlés, postaszolgálat

temetkezés

tömegtájékoztatás

kereskedelmi ellátás

Néhány példa tipikus szolgáltatási ágakra a szolgáltatást igénybevevő személyek/közösségek szerint csoportosítva 5.táblázat A szolgáltatást igénybevevő kezelendő dolog típusa szerint a szolgáltatások az alábbi módon csoportosíthatók: a személy állapota egészségügyi (egészségmegőrzés, gyógyítás, sport, üdülés ….) biológiai (étterem, fodrász, kozmetika, szállás, …) jogi/adminisztratív (házasság, diploma, állampolgárság, munkaközvetítés, …) vagyoni/pénzügyi (tulajdonlás, biztosítás, hitel, ….) lelki/szellemi (kulturális, képzés, vallási, ….) helyváltoztatás (utazás, közlekedés, szállítás, …) információs (tájékoztatás, távközlés, …)

a szervezet állapota (jogi, védelem, szervezetfejlesztés, …) a személy/szervezet objektumának állapota létesítés/megszüntetés (építés/bontás, kutatás-fejlesztés, …) üzemeltetés (házvezetés, gondnokság, …) fenntartás (javítás, takarítás, tisztítás, …) tárolás (raktározás, megőrzés, …) helyváltoztatás (szállítás, postai szolgáltatás, …) tulajdonjoga (adás/vétel, kölcsönzés, bérbeadás, szellemi tulajdon, …) természeti rendszer állapota (erdő-, vad-, hal-, vízgazdálkodás, park-gondozás, …) a helyi közösség állapota (közigazgatás, közrendvédelem, …), a helyi közösség lakosainak állapota közüzemi szolgáltatás (víz, gáz, áram, távközlés, …) helyi közlekedés, közoktatás, egészségügyi ellátás, közművelődés, …) az ország állapota (honvédelem, határvédelem, környezetvédelem, …) az

ország

állampolgárainak

az

állapota

(államigazgatás,

fogyasztóvédelem,

igazságszolgáltatás, felsőoktatás, helyközi közlekedés, helyközi tömegközlekedés, …) A szolgáltatási folyamatok csoportosíthatók olyan szempontból is, hogy a szolgáltatást igénybevevőnek, vagy objektumának milyen az állapotkezelése: létrehozás (kutatás/fejlesztés, építés, …) karbantartás/fenntartás (állag)megőrzés (vagyonvédelem, tárolás, …) fejlesztés (szervezetfejlesztés, termékfejlesztés, képzés, …) megváltoztatás (szervezetátalakítás, kereskedés, szállítás, …) javítás (javítószolgálat, gyógyítás, tisztítás, takarítás ) rontás megszüntetés (felszámolás, bontás, …). A szolgáltatások csoportosíthatók aszerint is, hogy mennyi benne az „emberi” és mennyi benne a dologi összetevő. E tekintetben a kapcsolat lehet többek között tisztán ember-ember közötti (oktatás, gyógyítás, …) emberek közötti áru (kereskedés, kölcsönzés, …)

340

emberek közötti „ügyirat” (ügyintézés, …) emberek közötti objektum (javítás, takarítás, …) szervezet-ember közötti áru (közüzemi szolgáltatások). Rendkívül nagy jelentősége és számos sajátos jellemzője van a fentiek közül az emberember

kapcsolatú

szolgáltatásoknak,

ennek

sajátosságaival

külön

közleményben

foglalkozunk. A fentieken túl a szolgáltatások csoportosíthatók aszerint is, hogy a szolgáltatást igénybevevőnek, vagy annak objektumának a kiinduló állapota megfelelő (pedagógia, egészségmegőrzés, stb.) megnemfelelő (gyógypedagógia, gyógyítás, javítószolgálat, büntetés-végrehajtás stb.). A fenti csoportosításon belül a szolgáltatások csoportosíthatók aszerint is, hogy ki a szolgáltatást igénybevevő, illetve ki az objektum jogosultja. A szolgáltatást igénybevevő szerint megkülönböztethetjük az alábbiakat: szolgáltatás személyek, szervezetek számára (tanácsadás, karbantartás, vagyonvédelem stb.) egyedi szerződés alapján; szolgáltatás a közösség tagjai, a társadalom számára (államigazgatás, közigazgatás, tömegközlekedés, rendvédelem stb.). A fenti csoportosításokon túl a szolgáltatások csoportosíthatók aszerint is, hogy a szolgáltatás szabadpiacon, vagy közpiacon valósul meg. A szolgáltatási piac szerint megkülönböztethetjük az alábbiakat: a szabadpiacon magánszolgáltatás a közpiacon közszolgáltatás.

Néhány sajátos példa a szolgáltatások értelmezéséhez

A szolgáltatások értelmezéséhez érdekes példának tekinthető a meghibásodott rendszerek, fogyasztási eszközök javítása. Abban az esetben, ha a gyártó megvásárolja a meghibásodott rendszereket és a saját tulajdonaként kijavítja azokat és a javított termékeket eladja, akkor a javított rendszerek gyártásáról beszélünk. Abban az esetben pedig, ha a fogyasztó a saját tulajdonát képező meghibásodott rendszert a javító szolgálatnál javíttatja meg, akkor szolgáltatásról beszélünk.

341

Speciális példa a bérgyártás is. A gyártó által bérbe-adott gyártás esetén a bérgyártó szolgáltatást nyújt, másnak a tulajdonának a gyártását hajtja végre. Jellemző, hogy a gyártmányért a termékfelelősséget a gyártó és nem a bérgyártó szolgáltató viseli. A gyártás és a szolgáltatás vitatható határesetének tekinthető az a gyártás, amelyben a gyártó „nyersanyagként” felhasználja a „vevő tulajdonát” (lásd ISO 9001. 7.5.4. fejezet). Bár az egyértelműen szolgáltatásnak tekinthető, ha a szolgáltatást adó olyan anyagot használ fel, amely a szolgáltatást igénybevevő tulajdona, vagy a szolgáltatásadási folyamatot a szolgáltatást igénybevevő utasítása szerint végzi, de hasonlóan vitatható ekkor a megosztott felelősség kérdése. Sajátos jellemzői vannak a mezőgazdasági termelésnek. Értelmezésünk szerint a növénytermesztés és az állattenyésztés egyértelműen „gyártás”, azonban azzal a sajátossággal, hogy ezeknek a „gyártási folyamatoknak” a lényege a szolgáltatás- igénybevételi folyamathoz hasonlóan adott biológiai rendszer állapotának kezelése, de itt a kezelés eredményeként nyert termék (növény, állat) eladásra kerül. Ugyanakkor a talajgazdálkodás, az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás és a halgazdálkodás mind szolgáltatás, ugyanis ezekben az esetekben a rendszerek állapotának a megőrzése, kezelése az elsődleges cél. Persze ez utóbbi gazdálkodás is sok esetben gyártássá alakul. Érdekes szerepe van a szellemi alkotás folyamatának és termékének. A szerző véleménye szerint a szellemi alkotás létrehozása (szobrászat, festés, filmkészítés, könyvírás, feltalálás stb.) a korábbi értelmezés szerint „gyártás” (pl. filmgyártás), amelynek terméke általában elvont, meg-nem-fogható, ezért itt értelmezni kell a szellemi alkotás „hordozóját” is. A szellemi alkotás hordozóját (gyártmányát) valamilyen szolgáltató valamilyen szolgáltatási rendszerben a szolgáltatmány részeként használja fel. A 6. táblázat mutat erre néhány példát.

342

szellemi alkotás gyártása

szellmi alkotás terméke

szellemi alkotás hordozója

szolgáltatás-adás

szolgáltatásigénybevétel

filmgyártás

vizuális élmény

film

filmvetítés

könyvírás

leírt élmény

könyv

könyvkiadás/terjesztés

szobrászás

esztétikai élmény

szobor

kiállítás rendezése

kiállításmegtekintés

feltalálás

ötlet

leírt találmány

kutatás-fejlesztés

kutatás-fejlesztési eredmény birtoklása

filmnézés könyv birtoklása

A szellemi alkotások helye a szolgáltatásban – példák 6. táblázat A szellemi alkotások mellett bizonyos más szolgáltatások esetén is összemosódik a gyártás és a szolgáltatás-nyújtás. Amit azt a jogi kapcsolatoknál már említettük, bizonyos közüzemi szolgáltatásoknál a szolgáltatást megelőzi a gyártás, így például különbséget kell tenni a gyártott víz, a gyártott áram és az azt követő vízszolgáltatás, áramszolgáltatás között. Hasonló a helyzet az éttermi kiszolgálás esetén, amelynek első fázisa az étel gyártása és a második fázisa az étel felszolgálása. Kérdéses a projektek értelmezése. A mai köznyelvben ma már szinte minden „projekt”, így a vásárlás, a főzés, a bizonyítvány kijavítása stb. A szerző nem talált a szakirodalomban egyértelmű utalást arra, hogy mi a projekt és a szolgáltatás viszonya. Veres Zoltán értelmezése szerint marketingszempontból nem is olyan egyértelmű, hogy a projekt ügylet, mint ipari szolgáltatás tárgya egy bonyolult termékkomplexum kiegészítő szolgáltatásokkal, vagy egy szolgáltatáscsomag, melynek egy termékrendszer a fizikai háttere. Sejtésünk szerint elsősorban olyan, a szolgáltatást igénybevevő tulajdonát képező objektumra vonatkozó szolgáltatások tekinthetők projekteknek, amelyek állapota jelentősen megváltozik, így például az objektum létesítése (építés, kutatás/fejlesztés, szervezés stb.), fejlesztése (építmény átalakítása, szervezet-fejlesztés stb.), megváltoztatása (szervezet-átalakítás), megszüntetése (létesítmény lebontása, csődeljárás). A projektminőség menedzselésének, illetve a minőségmenedzsment módszerek projektek esetén történő alkalmazásának ma már nagy irodalma van, azonban e témakör fogalomrendszere sem egyértelmű.

343

Egyértelműen szolgáltatásnak tekinthető a „kiszervezés” (outsourcing), más néven külső forrású szolgáltatás, hiszen ez a szolgáltatás a külső forrású szolgáltatást igénylő vállalkozás részrendszerének, objektumának állapotát kezeli. Sajátos szolgáltatás a munkavállalás. Ez esetben a szolgáltatást adó a munkavállaló, a szolgáltatást igénybevevő a munkaadó, a szolgáltatmány pedig a munkaerő és a csereérték a munkaerő (piaci) ára, a munkabér. Speciális

szolgáltatásnak

tekinthető

a

kereskedés.

A

kereskedés

olyan

„problémamegoldó” szolgáltatás, amely a vevő vásárlási igényét hivatott kielégíteni és amelynek eredményeként az eladó tájékoztatása mellett a vásárolt gyártmány vagy szolgáltatás igénybevételi jogosultság a vevő birtokába kerül.

Az együttműködés mint kölcsönös szolgáltatás

Sajátos szolgáltatásnak tekinthető az együttműködés, amelynek során két piaci szereplő kölcsönösen nyújt egymásnak szolgáltatást, így mindkét fél egyrészről szolgáltatást adó, másrészről szolgáltatást igénybevevő és az együttműködés mindkét fél számára hasznos, a szolgáltatás igénybevételéből mind két fél hasznot nyer.

5. A közszolgáltatás főbb jellemzői

Az igénykielégítési folyamat a közszolgáltatás esetén

A termelési és a fogyasztási folyamatokból álló igénykielégítési folyamat a gyártás és a szolgáltatás esetén általában erősen eltérő. A közzolgáltatás esetén az igénykielégítési folyamat jellemzője, hogy a szolgáltatásadási folyamat és a szolgáltatás-igénybevételi folyamat (vagyis a szolgáltatmány felhasználási folyamata) nem függetlenek egymástól, egymással kapcsolatban vannak sok, esetben egymással összefüggésben játszódnak le. Amint már említettük, a szolgáltatás-adási és a szolgáltatás-igénybevételi folyamatokat együttesen szolgáltatási folyamatnak nevezhetjük (lásd 5. ábra).

344

A közszolgáltatást adó által szabályozandó folyamat

A közszolgáltatás esetén a közszolgáltatás-adási és a közszolgáltatás-igénybevételi folyamatok egymással összefüggésben játszódnak le, a közszolgáltatást adó (termelő) (közszolgáltató) által szabályozandó folyamat a teljes közszolgáltatási folyamat, vagyis a közszolgáltatást adónak a közszolgáltatás-igénybevételi folyamatot a közszolgáltatás-adási folyamat eredményeként létrejövő szolgáltatmánnyal kell szabályoznia (lásd 5. ábra). A közszolgáltatás esetén is a szolgáltatást megelőzően a közszolgáltató arra törekszik, hogy a közszolgáltatást igénybevevő igényeinek a megismerése alapján olyan közszolgáltatást nyújtson, hogy a közszolgáltatást igénybevevő elégedett legyen.

345

A szolgáltatási folyamat lényege 1. ábra

A közszolgáltatási folyamat lényege 5. ábra

Bizonyos szolgáltatások esetén (például képzés, gyógyítás, fodrászat) a szolgáltató a szolgáltatás-adási folyamat során (folyamatosan) figyelemmel kísérheti a szolgáltatást igénybevevő igényeit és elégedettségét, és ennek ismeretében tudja a szolgáltatást igénybevevő folyamatot a szolgáltatás-adási folyamattal szabályozni. Nyilvánvaló azonban, hogy a szolgáltatást adó sok esetben csak nagyon korlátozott módon tudja a szolgáltatást igénybevevő folyamatot befolyásolni, gondoljunk csak arra, hogy a tanulási folyamatot 346

mennyire tudja az oktató irányítani, vagy a gyógyulási folyamatot mennyire tudja az orvos befolyásolni. A szolgáltatást igénybevevő tulajdonát képező objektumot kezelő szolgáltatás esetén a szolgáltatást adó a szolgáltatást igénybevevő folyamatot általában közvetlenül tudja kezelni, erre példa az autó javítása, a ruha tisztítása, a ház építése.

A termék értelmezése a közszolgáltatás esetén

A közszolgáltatás esetén a szűk értelemben vett termék a szolgáltatmány, a tág értelemben vett termék a közszolgáltatási folyamat lényegi alkotóelemei, így mind a közszolgáltatást adó, mind a közszolgáltatást igénybevevő személy, objektum vagy rendszer, amelyeknek az állapota a közszolgáltatási folyamat során megőrződik, vagy megváltozik, megváltozhat. A közszolgáltatás esetén a tág értelemben vett termék nem tartalmazza a szűk értelembe vett termék, a szolgáltatmány fogalmát. Az ISO 9001/9004 szabványokban használt termék fogalmának értelmezésére a későbbiekben még visszatérünk.

A közszolgáltatást adó által szabályozandó folyamat jellemzői

A közszolgáltatást adó által szabályozandó közszolgáltatási folyamat lényegi bemenete a közszolgáltatást igénybevevő, vagy annak tulajdonát, vagy felügyeletét képező objektum (képzés esetén a felvett hallgató, gyógyítás esetén a gyógyítandó beteg, autójavítás esetén a javítandó autó, óvoda esetén a szülő gyereke stb.) kiinduló állapota. A közszolgáltatás-adási folyamat során a közszolgáltatást adó a szolgáltatmánnyal hatást gyakorol a közszolgáltatást igénybevevőre (vagy annak objektumára), a közszolgáltatást igénybevevő, vagy annak tulajdonát képező objektum állapotát a szolgáltatmány által kezeli(treatment). A kezelés eredményeként a közszolgáltatást igénybevevő, vagy annak tulajdonát képező objektum állapota a kiinduló állapotból a kezelt állapotba kerül. (Képzés esetén a kezelt állapot a hallgató megnövelt tudása, gyógyítás esetén a gyógyult beteg, az autójavítás esetén a megjavított autó, vagyonvédelem esetén a megőrzött vagyon stb.). (Lásd 5. ábra). A közszolgáltatási folyamatot a közszolgáltatást adó személy, szervezet vagy rendszer kiinduló állapota is meghatározza. A közszolgáltatási folyamat során a közszolgáltatást 347

igénybevevő mellett a közszolgáltatás-adási folyamat által a közszolgáltatást adó kiinduló állapota is megváltozik, valamilyen megváltozott állapotba kerül. E témával az irodalom keveset foglalkozik, bár tudjuk, hogy a közszolgáltatás minőségét a közszolgáltatást adó állapota sok esetben jelentősen befolyásolja. Gondoljunk itt például arra, hogy több lelkiismeretes, lelkes pedagógus az oktatás során feltöltődik, de van olyan is, aki „kiég”.

A bemenet megfelelősége a közszolgáltatás esetén

A közszolgáltatások esetén a gyártástól általában eltérő a helyzet: a közszolgáltatások esetén szintén egyértelmű előírás a közszolgáltatást adó személy/ szervezet/ rendszer megfelelősége, azonban a közszolgáltatást igénybevevő, vagy objektumának kiinduló állapota lehet megfelelő (pl. oktatás, egészségmegőrzés, stb.), de lehet megnemfelelő is (pl. gyógypedagógia, gyógyítás, javítószolgálat, büntetésvégrehajtás stb.). Más nézőpontból azt is mondhatjuk, hogy a szolgáltatás sajátosságaitól függ, hogy a szolgáltatást igénybevevő bemeneti állapotát mikor tekintjük „megfelelő”-nek.

A közszolgáltatás célja

A szolgáltatások jellemzője, hogy a szolgáltatást adó a szolgáltatmánnyal a szolgáltatást igénybevevő, vagy annak tulajdonát képező objektum állapotát valamilyen további cél érdekében kezeli. A közszolgáltatás-igénybevételi folyamat végső célja az, hogy a közszolgáltatási folyamatot követően a közszolgáltatást igénybevevő vagy annak objektuma valamilyen „cél” igénykielégítési folyamatban vegyen részt. A tanulás közvetlen célja ismeretek szerzése, de a tényleges célja a megszerzett ismeretek hasznosítása. Az autójavítás közvetlen célja az autó működőképessé tétele, de tényleges célja az autó használata. A szolgáltatási folyamat ezért legalább kétfokozatú igénykielégítési folyamat (lásd 5. ábra). Megjegyezzük, hogy a szolgáltatást igénybevevő a „cél” igénykielégítési folyamatban akár termelőként (pl. munkavállaló), akár fogyasztóként (pl. munkaadó) vehet részt. Más megfogalmazásban azt is mondhatjuk, hogy a szolgáltatás, így a közszolgáltatás is beruházás, így a közszolgáltatás hasznosságának a megítélésénél a közszolgáltatás célját és eredményét is figyelembe kell venni, vagyis nemcsak a befektetést, hanem a megtérülést is figyelembe kell venni. 348

Az igénykielégítési folyamat mint értékközvetítés a közszolgáltatás esetén

A közszolgáltatás esetén a közszolgáltatást adó rendszer közszolgáltatást adó (termelési) minőségképességgel rendelkezik, így a közszolgáltatás-adási folyamat során a szolgáltatmány segítségével értéket ad át a közszolgáltatást igénybevevő rendszernek. A közszolgáltatást igénybevevő rendszer minőségképessége, így értéke a közszolgáltatás-igénybevételi folyamat során általában nő, vagy megmarad és alkalmassá válik arra, hogy a közszolgáltatás célját jelentő cél igénykielégítési folyamat értékadási folyamatában hatékonyan vegyen részt. Ugyanakkor

a

közszolgáltatási

folyamat

során

a

közszolgáltatást

adó

rendszer

minőségképessége általában romlik. A 2. táblázat foglalja össze az értékközvetítés főbb jellemzőit a gyártás és a szolgáltatás esetén. A fentiekből következik, hogy az értékhordozó szerepe a gyártás és a szolgáltatás esetén eltérő: gyártás esetén az értékhordozó a gyártmány (azaz a szűk értelemben vett termék), míg a közszolgáltatás esetén értékhordozó a közszolgáltatást adó rendszer, értékátadó a szolgáltatmány és értékhordozóvá válik a közszolgáltatást igénybevevő, vagy annak objektuma (azaz a tágan értelmezett termék), amely értéket a cél igénykielégítési folyamatban hasznosítja.

349

gyártás

szolgáltatás

a gyártó rendszer minőségképessége

a szolgáltatást adó rendszer minőségképessége

az értékátadó közeg

a gyártmány

a szolgáltatmány

az értékhordozó

a gyártmány

a szolgáltatást igénybevevő és a szolgáltatást adó

a fogyasztási rendszer minőségképességét meghatározza

a gyártmány (fogyasztói) minőségképessége

a szolgáltatást igénybevevő rendszer minőségképessége

az érték hasznosulás folyamata

a fogyasztási folyamat

a szolgáltatás cél igénykielégítési folyamata

a termelő rendszer minőségképessége

Az értékközvetítés főbb jellemzői a gyártás és a szolgáltatás esetén 2. táblázat

A közszolgáltatás igénykielégítési hálózata

Az igénykielégítési folyamat minőségének értelmezéséhez szükséges az igénykielégítési folyamatban érdekeltek meghatározása. Az igénykielégítési folyamat érdekeltjeinek a meghatározásához azonban feltétlenül szükséges az igénykielégítési hálózat, azaz az adott igénykielégítési

folyamathoz

kapcsolódó

teljes

igénykielégítési

folyamat

és

az

igénykielégítési lánc meghatározása. A közszolgáltatás teljes igénykielégítési folyamatával a későbbiekben foglalkozunk. A közszolgáltatás esetén az igénykielégítési láncban szereplő igénykielégítési folyamatokat – a gyártástól eltérően – nem a szolgáltatmányok kötik össze, hanem a közszolgáltatást igénybevevő személy vagy objektum életpályája, személyek esetén ezt szakmai életútnak is nevezzük. Az igénykielégítési láncra példa adott személy oktatása esetén az óvodai nevelés – iskolai oktatás – felsőoktatás – diplomás továbbképzés lánca. Természetesen a személyek életútjához sok esetben gyártmány igénybevétele is kapcsolódik.

350

A fentiek alapján összefoglalva megállapítható, hogy a gyártmány teljes igénykielégítési folyamata a gyártmány életpályája, a közszolgáltatás igénykielégítési lánca pedig a közszolgáltatást igénybevevő vagy annak tulajdonát képező objektum életpályája. Megjegyezzük, hogy az életpálya adott termék (termékösszesség) „története”, ugyanakkor a termék piaci életét mutató termékéletgörbe az első és az utolsó előállított darab közötti időszak.

A közszolgáltatás érdekeltjei

A minőségügy, a minőségszabályozás lényeges kérdése, hogy az adott igénykielégítési folyamatban kik az érdekeltek és a folyamat szabályozása során a termelő (a gyártó, vagy a szolgáltatást adó) kiknek az igényeit milyen mértékben kívánja vagy tudja kielégíteni. A közszolgáltatás esetén szintén alapvető érdekelt a közszolgáltatást igénybevevő (közvetlen fogyasztó) és a közszolgáltatást adó termelő, továbbá a közszolgáltatási folyamatot követő „cél” igény kielégítési folyamat érdekeltjei, általában ez utóbbiak a közszolgáltatási folyamat

legfontosabb érdekeltjei. A közszolgáltatási folyamatban is érdekelt lehet a

közszolgáltatási folyamatot jelentősen befolyásoló beszállító is, erre példa a gyógyítás esetén a gyógyszergyár.

A közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő jogi kapcsolata

A közszolgáltatást adó sokféle szereplővel áll jogi kapcsolatban: a közszolgáltatást igénybevevő mellett jogi kapcsolata van a társadalommal (környezetvédelem, adók fizetése stb.), a munkavállalókkal (munkavédelem, járulékok fizetése stb.) és a beszállítókkal. Az alábbiakban csak a közszolgáltatást igénybevevő kapcsolatával foglalkozunk. Ha a közszolgáltatás tárgya a szolgáltatást igénybevevő objektuma, akkor a jogi kapcsolat elsősorban ennek az objektumnak az állapotára vonatkozik. Míg azonban a gyártás esetén a gyártmányért (termékért) kizárólag a gyártó felel, addig a közszolgáltatás esetén a közszolgáltatást

igénybevevő

tulajdonát

képező

objektum

kiinduló

állapotáért

a

közszolgáltatást igénybevevő felel, ugyanakkor az objektum végállapotáért a közszolgáltatást adó is felel, így a felelősség megállapítása nem egyértelmű.

351

Még sokkal bonyolultabb a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő jogi kapcsolata akkor, ha személy, szervezet vagy a társadalom a közszolgáltatást igénybevevő. Az ember-ember kapcsolatú közszolgáltatások esetén általában a közszolgáltatást adó felelősségét hangsúlyozzák és csak nagyon ritkán említik a közszolgáltatást igénybevevő személy felelősségét, pedig például az orvos, illetve a tanár mellett a beteg illetve a diák felelőssége is jelentős. Ugyanakkor a társadalom számára történő közszolgáltatások esetén (pl. államigazgatás, közigazgatás, közművelődés, közoktatás, közegészségügy stb.) a szolgáltatást adó felelőssége szinte említésre sem kerül, pedig a felelőssége egyértelmű. A fentiek és bizonyos érdekeltségi problémák miatt a közszolgáltatás-felelősség jogi intézményrendszere még nem teljesen alakult ki, e témakört a Polgári Törvénykönyv mellett a fogyasztóvédelmi törvény csak részben szabályozza, ugyanakkor számos jogszabály meghatározza a közszolgáltatást adó felelősségét (pl. közalkalmazotti törvény, az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok stb.) Sajátos a jogi kapcsolat egyes sajátos közszolgáltatások, például a közüzemi szolgáltatások esetén. A közüzemi szolgáltatások esetén ugyanis a közszolgáltatást adó a szolgáltatmány (víz, gáz, villany stb.) gyártója is lehet, így a közszolgáltatás során átadott termékért (gyártmányért) a termékfelelősség értelmében felel, ugyanakkor a közszolgáltatás nyújtásáért (a víz, a gáz, a villany szolgáltatásáért) a közszolgáltatás-felelősség értelmében felel.

A gyártás és a szolgáltatás összehasonlítása – Összefoglalás A gyártás és a (köz)szolgáltatás fentiekben áttekintett főbb jellemzőit, azonos és eltérő tulajdonságaikat, a főbb eltéréseket a 3. táblázat foglalja össze. A táblázatban a szolgáltatást igénybevevő értelemszerűen annak objektuma is lehet.

352

gyártás

szolgáltatás

a termelés és a fogyasztás

független

összefüggő

közvetlen kapcsolat a fogyasztóval

nincs

van

a termelőtől a fogyasztóhoz juttatott (szűk értelemben vett) termék

gyártmány

szolgáltatmány

a szűk értelembe vett termék kézzel fogható-e

igen

nem

a termelő által szabályozandó folyamat

gyártás

szolgáltatás-adás és szolgáltatás igénybevétel

a folyamat bemenete

nyersanyag

a szolgáltatást igénybevevő és a szolgáltatást adó kiinduló állapota

a folyamat kimenete

végtermék (gyártmány)

a szolgáltatást igénybevevő kezelt állapota és a szolgáltatást adó megváltozott állapota

a folyamat lényegi alkotóelemei (a tág értelemben vett termék)

nyersanyag, köztitermék, végtermék

a szolgáltatást igénybevevő, a szolgáltatást adó és esetleg a kapcsolódó dolog

megfelelőség

nyersanyag, köztitermék, végtermék

a szolgáltatást adó, a szolgáltatást igénybevevő, a kapcsolódó dolog

főbb érdekeltek

a gyártó és a fogyasztó

a szolgáltatást igénybevevő, a szolgáltatást adó, az átadott értéket hasznosító

a jogi kapcsolat tárgya

a gyártmány minőségképessége

a szolgáltatást adó tevékenysége és a szolgáltatást igénybevevő és a szolgáltatást adó kapcsolata

értékhordozó

nyersanyag, köztitermék, végtermék

a szolgáltatást igénybevevő, a szolgáltatást adó és esetleg a kapcsolódó dolog

A gyártás és a szolgáltatás főbb jellemző 3.táblázat

353

6.A közszolgáltatás minősége

A közszolgáltatás teljes igénykielégítési folyamata

Mint már korábban említettük, a minőség értelmezéséhez meg kell állapítanunk az igénykielégítési folyamat érdekeltjeit, ehhez pedig szükséges a teljes igénykielégítési folyamat és az igénykielégítési lánc ismerete. A teljes igénykielégítési folyamatot általánoságban már bemutattuk (lásd 3. ábra). A közszolgáltatás teljes igénykielégítési folyamata az alábbi főbb lépésekből áll: a közszolgáltatást igénybevevő közszolgáltatás iránti igényeinek a megfogalmazása, a közszolgáltatást igénybevevő közszolgáltatási igényeinek a közszolgáltató általi piackutatása, a szolgáltatmány és a közszolgáltatási rendszer tervezése, a közszolgáltatási rendszer létrehozása, a közszolgáltatási folyamat felkínálása, a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő szerződéskötése, a közszolgáltatás adása, a szolgáltatmány átadása, a közszolgáltatás igénybevétele, a szolgáltatmány átvétele, a szolgáltatmány eredményének a hasznosítása, a közszolgáltató közszolgáltatás utáni kapcsolata a közszolgáltatást igénybevevővel. A közszolgáltatás teljes igénykielégítési folyamatának főbb lépései, mint a szolgáltatmány és a közszolgáltatási folyamat életpályája a 6.ábrán láthatók. A teljes igénykielégítési folyamat természetesen a 3. ábrán láthatónál több lépésből áll(hat), mint az igények felkeltése stb.

A közszolgáltatás igénykielégítési lánca

Amint már korábban említettük, a közszolgáltatás esetén az igénykielégítési láncban szereplő igénykielégítési folyamatokat nem a szolgáltatmány, hanem a közszolgáltatást igénybevevő személy/szervezet vagy objektum köti össze. Szemléltető példa erre a munkavállaló személye, akinek az egészségi állapotát a kiinduló genetikai adottságok mellett alapvetően a munkakörülmények, az otthoni körülmények, a természeti környezet állapota, az egészségmegőrzés rendszere és a betegellátás rendszere határozzák meg. 354

SZOLGÁLTATÁSI IGÉNY ELEMZÉSE

szolgáltatási igény

SZOLGÁLTATÁSI IGÉNY MEGJELENÉSE

SZOLGÁLTATÁSTERVEZÉS

SZOLGÁLTATÁSI RENDSZER LÉTESÍTÉS

AJÁNLAT AJÁNLATÁTADÁS

MEGRENDELÉS ELFOGADÁS

szolgáltatási ajánlat

a szolgáltatás megrendelése

ELEMZÉS

SZOLGÁLTATÁSMEGRENDELÉS

szolgáltatmány SZOLGÁLTATÁSADÁS

SZOLGÁLTATÁSIGÉNYBEVÉTEL visszajelzés

SZOLGÁLTATÁS UTÁNI KAPCSOLAT

A SZOLGÁLTATÁS EREDMÉNYÉNEK HASZNOSÍTÁSA

A közszolgáltatás teljes igénykielégítési folyamatának főbb lépései 6.ábra

355

A képzés és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek összetett, visszacsatolásokat tartalmazó igénykielégítési lánc főbb elemeit a 7. ábra mutatja. Az ábrából látható, hogy a képzési rendszer az egész társadalom életének alapja.

A képzés és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek igénykielégítési láncának főbb elemei 7. ábra

A közszolgáltatás érdekeltjei

Adott közszolgáltatás minőségének értelmezésénél alapvető kérdés a főbb érdekeltek meghatározása. Nyilvánvaló, hogy a közszolgáltatásban alapvetően érdekelt a közszolgáltatást igénybevevő (fogyasztó) és a közszolgáltatást adó (termelő) és esetleg a kapcsolódó teljes igénykielégítési

folyamat

érdekeltjei.

A

közszolgáltatás

természetéből

adódóan

a

közszolgáltatás legfontosabb érdekeltje a társadalom. A közszolgáltatási folyamat minőségszabályozásánál az igénykielégítési lánc érdekeltjeit, ezen belül elsősorban a

356

közszolgáltatási folyamatot követő „cél” igénykielégítési folyamat érdekeltjeit is figyelembe kell venni (lásd 1. ábra). Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a közszolgáltatások minőségmenedzsmentjében rendkívül háttérbe került a közszolgáltatás célja, a „cél” igénykielégítési folyamat érdekeltjeinek a figyelembevétele. Példaként nézzük meg az oktatás folyamatát. Az óvodai nevelés kulcsfontosságú célja a társadalom számára erkölcsös, egészséges, hasznos állampolgárok nevelése, ezért az óvodai nevelésnek a legfontosabb érdekeltje a társadalom. A közoktatásnak is igen fontos érdekeltje a társadalom. A nem pedagógus képzés esetén a felsőoktatás legfontosabb érdekeltje a gazdaság. Hasonlóan lényeges, hogy a felsőoktatás célja nemcsak a piac számára képezni szakembereket, hanem a társadalom számára felelős értelmiségi állampolgárokat. A munkaképes korú lakosság egészségügyi ellátásának legfontosabb érdekeltje (kellene legyen) a munkaadó és a társadalom, stb. A fentiek mellett természetesen igen fontos ezen közszolgáltatási folyamatok során az egyén kibontakozása, személyi fejlődése és érvényesülése is.

A közszolgáltatást adó minőségképessége

A

közszolgáltatási

folyamatban

érdekeltek

igényei

igen

sokfélék,

nehezen

meghatározhatóak. A közszolgáltatást igénybevevők igényei alapján a közszolgáltatást adó (személy, rendszer, szervezet) minőségképességével szembeni főbb általános igények az alábbiak: szakmai hozzáértés, tudás (competence) teljesítőképesség (capacity) hozzáférés, elérhetőség (accessability) (avaibility) működtethetőség (operability) folyamatosság (retainability) terjedelem (spectrum) sértetlenség (integrity) teljesség (completeness) udvariasság (courtesy) kommunikáció, kapcsolat (communication) szavahihetőség (credibility) bizalom (assurance) 357

megbízhatóság (reliability) biztonságérzet (security) rugalmasság/ kivételes problémakezelés (flexibility) dologi tényezők ( material constituents) felelősségtudat (responsibility) fogékonyság (az ügyfél igényeire) (responsiveness) az ügyfél megértése (understanding the customer) együttérzés, figyelem (emphaty) valóságosság (tangibles) következetesség (consistency).

A közszolgáltatás minősége

A szolgáltatások minőségével igen sok munka foglalkozik. Értelmezésük szerint az igénykielégítési folyamat korábban bevezetett minőség fogalmával összhangban a szolgáltatási folyamat minősége a szolgáltatási folyamatban érdekeltek, azaz elsősorban a szolgáltatást igénybevevő (fogyasztó) és a szolgáltatást adó (termelő), (és az esetleges beszállítók), továbbá a szolgáltatási folyamatot követő, a kezelt állapotú szolgáltatást igénybevevő részvételével lezajló „cél” igénykielégítési folyamatban érdekeltek, továbbá a társadalom igényeinek a kielégítése által átadott érték. A fentiekből következően a közszolgáltatási folyamat minősége a közszolgáltatási folyamatban érdekeltek, azaz elsősorban a közszolgáltatást igénybevevő (fogyasztó) és a közszolgáltatást adó (termelő), (és az esetleges beszállítók), továbbá a közszolgáltatási folyamatot követő, a kezelt állapotú közszolgáltatást igénybevevő részvételével lezajló „cél” igénykielégítési folyamatban érdekeltek, ezen belül a társadalom igényeinek a kielégítése által átadott érték. Például a felsőfokú képzési folyamat minősége egyrészt a hallgató, másrészt az oktató, továbbá a nem pedagógus képzésű hallgató munkavállalásában érdekelt munkaadó, illetve pedagógusképzés esetén pedig a közoktatás, és a társadalom igényeinek a kielégítése által átadott érték. Az érdekeltek igényeinek az összehangolásánál minden szolgáltatási folyamatnál a cél igénykielégítési

folyamatot

kell

elsődlegesnek

tekinteni.

Különösen

fontos

ez

a

közszolgáltatásoknál. Rendkívül fontos (lenne) ezért, hogy nem tekinthető a tanár és a diák, 358

illetve az orvos és a beteg „egyenrangúnak”, hanem a közszolgáltatást adó tanárt, illetve orvost fel kell hatalmazni arra, hogy a közszolgáltatási folyamat szabályozása során a cél igénykielégítési folyamat közösségi céljait tekintsék elsődlegesnek. Sajnálatos módon közpiaci területen is elburjánzik a szabadpiaci szellem és emiatt a közösségi célok helyett a diák, illetve a beteg „jogait” helyezik előtérbe. Mindezek miatt a közszolgáltatások esetén a szolgáltatást igénybevevő igényeivel szemben elsőbbséget kellene kapnia a közszolgáltatást adó szerepének. Példa erre a gyógyítás, ahol elsődlegesen az orvos felelőssége és nem a beteg igényei szerint kellene a közszolgáltatás igénybevételi folyamatot szabályozni, hasonlóan az oktatás esetén is elsősorban a tanár felelőssége és nem a diák igényei szerint kellene a tanulási folyamatot szabályozni. Elfogadott társadalmi erkölcs esetén az érdekeltek igényei általában nem ellentétesek, így összhangba hozhatók, azonban közös értékrend nélküli társadalomban tisztázatlan az érdekeltek igényeinek a prioritása. Az igények összehangolásában további gondot jelent az igények valós, illetve szubjektív, hosszútávú, illetve rövidtávú megítélése. Itt említjük meg Pákh Miklós munkáját, aki már 1979-ben „A szolgáltatás minősége – a minőség szolgáltatása” c. közleményében ma is korszerűnek tekinthető szemléletben mutatja be többek között a szolgáltatás fogalmát, az erkölcs fontosságát, a főbb érdekelteket és a szolgáltatás jelentőségét az egyén életminőségében.

A közszolgáltatás mint értékközvetítés

A közszolgáltatás révén történő értékközvetítés főbb jellemzőit már korábban vázoltuk, itt részletesebben bemutatjuk a közszolgáltatás és a közszolgáltatás minőségének fenti értelmezése alapján a közszolgáltatást mint értékközvetítést és a közszolgáltatási folyamat minőségét mint értékváltozást. A közszolgáltatási folyamat bemenetét jelentő közszolgáltatást igénybevevő vagy annak tulajdonát képező objektum adott minőségképességgel rendelkezik, tehát értékhordozó. A közszolgáltatást adó rendszer szintén valamilyen (termelői) minőségképességgel rendelkezik így értékhordozó. A közszolgáltatást adó a közszolgáltatási folyamat során a közszolgáltatást igénybevevőnek, vagy a tulajdonát képező objektumnak a szolgáltatmány által valamilyen értéket ad át, így remélhető, hogy a közszolgáltatást igénybevevő (vagy annak objektuma) – „ cél” igénykielégítési folyamatra vonatkozó – minőségképessége mint 359

értékhordozó a folyamat végén, a kezelt állapotában nagyobb lesz, mint a folyamat kezdetén, és alkalmas lesz a cél igénykielégítési folyamatra. A közszolgáltatási folyamat minősége tehát a közszolgáltatást igénybevevő szempontjából az az értéknövekedés, amely a kiinduló állapotának és a kezelt állapotának a minőségképesség különbségével egyenlő. A közszolgáltatási folyamat minősége a közszolgáltatást adó szempontjából egyrészt az az értékváltozás, amely a közszolgáltatást adó kiinduló állapotának minőségképessége és a megváltozott állapotának minőségképessége között fennáll, másrészt azonban az a csereérték is, amelyet a közszolgáltatásért a közszolgáltatást igénybevevőtől kap. A közszolgáltatást adó minőségképessége a közszolgáltatási folyamat során változik, több esetben csökken. Megjegyezzük azonban, hogy azok a „hivatásos” közszolgáltatók, akik a közszolgáltatást hivatásként végzik, például a lelkiismeretes nevelők, tanárok, orvosok, ápolók, papok, rendőrök, tűzoltók stb. a közszolgáltatás-adási folyamat során értékben általában nem csökkennek, hanem belső, lelki értékekben gyarapodnak és a csereérték a számukra csak másodlagos. Persze a képességük fenntartása érdekében számukra is szükséges a megfelelő ellenszolgáltatás. Példaként a nevelés mint értékközvetítési folyamat vázlata a 8. ábrán látható.

A közszolgáltatás minőségének becslése

A minőség, azaz az érdekelteknek átadott érték az érdekeltek elégedettségével becsülhető, amely közvetlenül elégedettség-becsléssel, közvetetten minőségjellemzőkkel, minőségmutatókkal jellemezhető. A közszolgáltatások minőségének a közszolgáltatást igénybevevők elégedettségbecslésével történő közvetlen becslése sok esetben félrevezető, ugyanis a közszolgáltatást igénybevevők elégedettsége nagyon sok esetben csak a közszolgáltatást adó személy emberi tulajdonságaira vonatkozik és nem a közszolgáltatási folyamat szakmai tartalmára.

360

A nevelés mint értékközvetítési folyamat 8. ábra

361

7. A közszoégáltatási folyamat meniségszabályozása

A közszolgáltatási folyamat minőségszabályozásának célja

A közszolgáltatási folyamat kiindul állapota a közszolgáltatást igénybevevő vagy annak tulajdonát

képező

objektum

kiinduló

állapota.

A

közszolgáltatási

folyamat

minőségszabályozásának a célja az, hogy a közszolgáltatást adó a közszolgáltatást igénybevevő vagy annak tulajdonát képező objektum állapotát a közszolgáltatást adó folyamat során a szolgáltatmány által az adott kiinduló állapotból a közszolgáltatás célját jelentő kezelt állapotba úgy vigye, hogy a közszolgáltatási folyamat során a közszolgáltatási folyamatban érdekeltek igényeit minél jobban kielégítse, azoknak minél több értéket adjon. A közszolgáltatást igénybevevő vagy annak tulajdonát képező objektum állapotát a kiinduló állapotból tehát úgy kell a közszolgáltatást adó folyamat során a szolgáltatmánnyal szabályozni, hogy az állapotváltoztatással a közszolgáltatást igénybevevő vagy objektumának állapota a közszolgáltatási folyamat végére a cél igénykielégítési folyamat számára kívánt kezelt végállapotba úgy kerüljön (lásd 1. ábra) úgy, hogy minden érdekelt elégedett legyen.

A közszolgáltatási folyamat minőségszabályozásának felépítése

Amint azt a korábbiakban megállapítottuk, a közszolgáltatás esetén a közszolgáltató (termelő) által szabályozandó folyamat a közszolgáltatást igénybevevő folyamat, amelyet a közszolgáltatást adó folyamat szabályozásával a szolgáltatmányon keresztül valósít meg. A közszolgáltatónak a szabályozás által a közszolgáltatást adót vagy annak objektumát kell a kiinduló állapotából a kívánt végállapotába irányítania. A közszolgáltatási folyamatok minőségét, hasonlóan a gyártáshoz, három szinten: a folyamatszabályozás, a megfelelőség-szabályozás és a minőségszabályozás szintjén kell szabályozni.

A közszolgáltatási folyamat főbb jellemzői

362

Amint azt már korábban megállapítottuk, a (köz)szolgáltatásokkal foglalkozó irodalommal összhangban általában a (köz)szolgáltatást adó (termelési) és a (köz)szolgáltatást igénybevevő (fogyasztási) folyamatok: egy rendszerben vagy térben összekapcsolt alrendszerekben zajlanak le, vagyis elválaszthatatlanok (Inseparability), egyidőben, egyidejűleg zajlanak le, vagyis egyidejűek (Simultaneonsly), a kiinduló állapotok, a körülmények ingadozásai miatt változékonyak (Heterogenity);

a szolgáltatmány: csak a folyamatban észlelhető és a keletkezés pillanatában átadásra kerül, ezért nem- megfogható (Intangibility), nem tárolható, nem szállítható (Perishability), ezért nem javítható (Non repairability), előre nem készíthető el.

A közszolgáltatási folyamat folyamatszabályozása

A közszolgáltatást igénybevevő vagy objektumának a kívánt állapotváltoztatása alapvetően

az

adott

közszolgáltatási

folyamat

folyamatszabályozásával,

vagyis

a

közszolgáltatást igénybevevő folyamatnak a közszolgáltatást adó folyamattal történő folyamatszabályozásával

valósítható

meg.

Mivel

a

közszolgáltatási

folyamat

a

közszolgáltatást igénybevevő állapotát kívánja kezelni, ezért nyilvánvaló, hogy a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő folyamatok kapcsolata miatt a közszolgáltatást

adó

és

a

közszolgáltatást

igénybevevő

folyamatok

együttes

folyamatszabályozása csak a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő (folyamatok) jó együttműködése által valósítható meg. A közszolgáltatási folyamatok jelentős részében jogszabályok írják le a folyamatok szabályozását, így például a banki szolgáltatások esetén rendeletek, a közoktatásban a 363

közoktatási törvény, a felsőoktatásban a felsőoktatási törvény, a rendőrségi törvény, az egészségügyi törvény és a kórháztörvény stb. Megjegyezzük, hogy a jogszabályok egy része nem tartalmazza a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő együttműködését.

A közszolgáltatási folyamat megfelelőség-szabályozása

A minőség szabályozása a gyártás esetén sem valósítható meg csak a folyamatok szabályozásával. A gyártásnál a minőség biztosítása érdekében bevezetjük elsősorban a (tág értelemben értelmezett) termékek, és esetleg a rendszerek, és személyek megfelelőségszabályozását (korábbi elnevezéssel a „MEO”-t). A gyártási folyamat során bizonyos pontokban ellenőrizzük a megfelelőséget és a gyártási folyamatot csak a megfelelőség teljesítése esetén folytatjuk. A megfelelőség-szabályozás tehát a gyártási folyamatban a minőség biztosítása érdekében szűrőként szerepel. A közszolgáltatási folyamat megfelelőség-szabályozása a legtöbb esetben erősen eltér a gyártásétól. A közszolgáltatási folyamat során a szolgáltatmánynak általában nem értelmezhető

a

megfelelősége,

helyette

elsősorban

a

közszolgáltatást

adó

személy/szervezet/rendszer és esetleg a közszolgáltatást igénybevevő személy/szervezet és esetleg a folyamatok megfelelőségét szabályozhatjuk. A közszolgáltatási folyamat megfelelőség-szabályozása általában azon alapszik, hogy megállapítjuk (diagnosztizáljuk) a közszolgáltatást igénybevevő kiinduló állapotát és a folyamatszabályozással megfelelő köztes állapotokon keresztül az előírt kívánt kezelt állapotba visszük. A megfelelő folyamatszabályozás érdekében a közszolgáltatást adó személyre (rendszerre) is megfelelőség-követelményt írnak elő. A közszolgáltatási folyamat megfelelőség-szabályozására jó példa a felsőoktatás. A szolgáltatást igénybevevő hallgató kiinduló megfelelőségét a felvételi biztosítja, majd a képzési folyamatban számos megfelelőség-megállapítás van, így a tantárgyak elvégzése, a kredit-szűrőszintek teljesítése, majd a képesítési követelmények teljesítésének megállapítása a záróvizsgán. Emellett természetesen a tanárokra, a tematikára és az oktatási rendszerre is teljesülni kell a megfelelőség-követelményeknek. A közszolgáltatást igénybevevő vagy objektuma kezelt állapotának megfelelőségét gyakran tanúsítják. A felsőoktatás elvégzésekor kiadott diploma a végzett hallgató képesítési követelmények teljesítésének tanúsítványa, a zárójelentés a kezelt beteg állapotának megfelelőség-tanúsítványa. Ugyanakkor a közszolgáltatást adó is sok esetben csak 364

tanúsítvánnyal kerülhet a rendszerbe, például egyetemi tanári kinevezés, szakorvosi képesítés stb.

A közszolgáltatási folyamat megfelelőség-szabályozásának „mérföldkövei”

A közszolgáltatási folyamatok időben lejátszódó állapotváltoztatási folyamatok, ezért a legtöbb közszolgáltatási folyamat vagy időben, vagy adott állapotba kerülés alapján szakaszokra bontható. Ilyen természetes szakaszok például az oktatás esetén a tanulmányi/nevelési év, illetve a félévek, vagy a kredit-szintek, a gyógyítás esetén például a diagnosztizálás, a kezelés, a gyógyulás fázisai és a kezelés hatásának megállapítása, kutatás/fejlesztési projektek esetén a tervezett kutatási fázisok stb. A közszolgáltatási folyamatok szabályozását akkor célszerű szakaszokra bontani, ha az egyes szakaszok kezdeti, illetve végpontjában meghatározható a közszolgáltatást igénybevevő állapotának a megfelelősége és a következő szakaszba csak akkor léphet a folyamat, ha a közszolgáltatást igénybevevő állapotának a megfelelősége teljesül. Ezen megfelelőségszabályozási pontokat nevezzük a projektmenedzsment alapján mérföldköveknek. Példaként megemlítjük, hogy a felsőoktatásban korábban a félévek zárása volt a mérföldkő, ma a kreditelőírások, kredit szűrőszintek teljesítése.

A közszolgáltatási folyamat minőségszabályozása

A közszolgáltatási folyamat minőségének szabályozása a gyártási folyamathoz hasonlóan a folyamatban érdekeltek elégedettségének a közvetlen vagy közvetett becslésén alapszik. Míg a gyártás esetén a fogyasztói elégedettség csak a gyártási folyamatot követően a gyártmány fogyasztása után észlelhető, addig bizonyos közszolgáltatások esetén a közszolgáltatást igénybevevő elégedettsége a közszolgáltatási folyamat során is észlelhető. Amint azonban már említettük, a közszolgáltatások esetén a minőség közvetlen becslése a közszolgáltatást

igénybevevő

esetén

általában

erősen

torzított,

ennek

ellenére

a

figyelembevétele mégis rendkívül fontos. Természetesen rendkívül fontos alkalmas minőségmutatók figyelemmel kísérése is, ha ez lehetséges. A közuszolgáltatások minőségszabályozásának fontos és nehéz kérdése a „cél” igénykielégítési folyamat érdekeltjei elégedettségének a figyelembevétele, hiszen ez csak a 365

közszolgáltatási folyamatot követően észlelhető. E kérdés megoldását szolgálja sok esetben, ha a cél igénykielégítési folyamat érdekeltjeinek az igényeit jól tükrözi a közszolgáltatást igénybevevő előírt kezelt állapota. Jó példa erre, hogy a felsőoktatásban a cél igénykielégítési folyamat érdekeltjeinek az elégedettségét szolgálja, ha a képesítési követelmények jól tükrözik a nem pedagógus képzés esetén a gazdaság igényeit, a pedagógus képzés esetén pedig a közoktatás igényeit. A közszolgáltatási

folyamat

minőségszabályozásának

célja

a közszolgáltatást

igénybevevő folyamat során a közszolgáltatást igénybevevő (vagy objektumának) a kezdeti állapotból a kívánt kezelt állapotba juttatása a közszolgáltatást adó folyamat által létrehozott szolgáltatmány által. E folyamatszabályozás lehet esetleg folytonos, de általában a mérföldköveknek megfelelő diszkrét szabályozás. A közszolgáltatási folyamat szabályozásánál is alapelvnek tekinthető a Bellmann féle optimalitási elv, amely azt mondja ki, hogy bármi is legyen a kiinduló állapot és a kiinduló döntés (beavatkozás), a további döntéseknek (beavatkozásoknak) optimálisaknak kell lenniük a kezdeti állapotból és a kezdeti döntésből (beavatkozásból) eredő állapothoz képest. A szolgáltatási folyamat minőségszabályozása a megnemfelelőségek okának a megszüntetésével (csökkentésével) illetve folytonos tökéletesítéssel valósítható meg.

8. A közszolgáltatási folyamat minőségének biztosítása

A közszolgáltatás minőségének biztosítása

Mind a közszolgáltatást adó folyamat, mind a közszolgáltatást igénybevevő folyamat általában bonyolult, emberektől függő és ráadásul egymással kölcsönhatásban vannak, ezért egyértelmű szabályozásuk általában nem valósítható meg. A közszolgáltatási folyamatok minősége ezért alapvetően a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő személyek, szervezetek, sőt a társadalom minőségképességétől függ.

A közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő minőségképessége

366

A közszolgáltatási folyamat minőségének alapvetően feltétele a közszolgáltatást adó minőségképessége. Nyilvánvaló például, hogy a képzés minőségét alapvetően meghatározza a tanár minőségképessége, a gyógyítás minőségét az orvos minőségképessége stb. A közszolgáltatási folyamat minőségét a közszolgáltatást adó minőségképessége mellett alapvetően befolyásolja a közszolgáltatást igénybevevő (személy, szervezet, rendszer) minőségképessége is. A közszolgáltatást igénybevevő minőségképességére példa a diák tanulási hozzáállása, tanulási képessége, de tágan ide tartozik egy elromlott tartós fogyasztási cikk javíthatósága is. Természetesen a jó minőséghez nem elegendő a minőségképesség, hanem feltétlenül szükséges a folyamatban résztvevők igyekezete is. A közszolgáltatás minőségmenedzsmentjének irodalmában ritkán hangsúlyozzák, hogy a közszolgáltatási folyamat minősége a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő minőségképessége mellett a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő együttműködésétől is függ, így a közszolgáltatási folyamat minőségét alapvetően befolyásolja a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő (személy, szervezet, rendszer) együttműködési képessége is.

A minőségképesség helyett megfelelőség

A

közszolgáltatás

minősége

tehát

a

résztvevők

minőségképességétől

és

együttműködésétől függ. A minőségképesség azonban a minőséghez hasonlóan szubjektív, ténylegesen nem mérhető, nehezen becsülhető. A közszolgáltatás minőségmenedzsmentjében ezért a minőségképesség helyett a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő megfelelőségét értelmezzük és a megfelelőség biztosításával kívánjuk a közszolgáltatás minőségét biztosítani. Adott közszolgáltatási folyamat fontos sajátossága, hogy a közszolgáltatást adóra és a közszolgáltatást

igénybevevőre

ki

és

milyen

módon

írja

elő

a

megfelelőség-

követelményrendszerét és ki és milyen módon állapítja meg a megfelelőségét és ki és hogyan ellenőrzi azt. Számos közszolgáltatási ágban jogszabály írja elő mind a közszolgáltatást adó, mind a közszolgáltatást igénybevevő megfelelőségét. A közszolgáltatási folyamatok minőségét ezért csak úgy biztosíthatjuk, ha minél pontosabban megadjuk a közszolgáltatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő 367

személy/szervezet/rendszer

megfelelőség-követelményrendszerét

és

biztosítjuk

azok

megfelelőségét. A fentiek mellett alapvető felelőssége van a közszolgáltatást adó szervezet vezetésének: biztosítja-e a közszolgáltatást adó személy / szervezet/ rendszer megfelelő (minőség) képességét és állapotát és a teljes közszolgáltatási rendszer megfelelő állapotát. A közszolgáltatás minőségét ezért csak úgy lehet biztosítani, hogy alkalmas megfelelőség-követelményrendszerek alkalmazásával, megfelelő kiválasztással, képzéssel, továbbképzéssel, továbbá megfelelő körülmények biztosításával, motiválással és elismeréssel biztosítjuk a közszolgáltatást adó személy / szervezet / rendszer megfelelősége által a minél tökéletesebb minőségképességét és együttműködő társként bevonjuk a közszolgáltatást igénybevevő személyt/szervezetet is.

9. A közszolgáltatás minőségmenedzsment rendszere

A közszolgáltatás minőségmenedzsment-rendszer-modellje

A

közszolgáltatás

minőségmenedzsment-rendszerének

sajátossága,

hogy

a

közszolgáltatást adó folyamat mellett magába kell, hogy foglalja a közszolgáltatást igénybevevő folyamat minőségmenedzsmentjét is. Az irodalomban sokféle minőségmenedzsment-rendszer-modell található, a szerző véleménye szerint azonban ezen modellek egyike sem tartalmazza általánosságban a (köz)szolgáltatás minőségmenedzsment-rendszerének sajátosságait. A korábbi ISO 9001:1987 minőségmenedzsment-rendszer szabvány erősen gyártásközpontú volt, ezért az ISO szervezet kiadta az ISO 9004-2: 1991 szabványt [17] annak érdekében, hogy elősegítse az ISO 9001:1987 szabvány alkalmazhatóságát a szolgáltatásokra. Sajnos azonban ez a szabvány nem épült eléggé a szolgáltatások alapvető sajátosságaira, így nem adott elég segítséget a szolgáltatások minőségmenedzsment-rendszerének kiépítésére. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a fejlesztések minőségmenedzsment-rendszerének igen jó szabványa volt a méltánytalanul mellőzött MSZ EN ISO 9000-3: 1994 szabvány [29]. Ez a szabvány eredetileg a szoftver-fejlesztés szabványa, de általános megfogalmazásával egyértelműen alkalmazható igen sokféle – fejlesztési jellegű – a szolgáltatást adó és a 368

szolgáltatást igénybevevő szerződésén alapuló szolgáltatásra. Sajnálatos módon ez a szabvány megszűnt, a helyébe lépő ISO/IEC 90003:2004 szabvány [30] csak az új ISO 9001 szabvány szoftver-fejlesztésre történő alkalmazhatóságát írja le. Megjegyezzük, hogy a közoktatás minőségmenedzsmentjének támogatására készült Comenius-modell

ugyan

több

fontos

elemet

tartalmaz,

de

nem

tekinthető

minőségmenedzsment-rendszer-modellnek.

Az ISO 9001/9004 szabványok alkalmazhatósága a közszolgáltatások esetén

Az ISO 9001 szabványt eredetileg a gyártási folyamatok minőségmenedzsmentjére dolgozták ki, azonban a tartalmát a későbbiekben többször általánosították, így a 2000 évben kiadott ISO 9001/9004 szabványok megfelelő értelmezéssel a közszolgáltatások esetén is alkalmazhatók. Az új ISO 9001 szabvány közszolgáltatások esetén történő alkalmazásához nyújt segítséget Földesi Tamás közleménye. Az alábbiakban a szerző saját tapasztalatai alapján foglalja össze az új ISO 9001/9004 szabványok közszolgáltatásokra történő alkalmazhatóságát. Természetesnek tekinthető, hogy a gyártóhoz hasonlóan a közszolgáltatást adó személy/szervezet jellemzése a szabvány 6.2. fejezetében értelmezhető. Gyártás esetén csak a fogyasztó/vevő igényeit kell figyelembe venni, a fogyasztó (vagy

objektumának)

állapota

nem

értelmezhető.

Nehezebb

értelmezni

ezért

a

közszolgáltatást igénybevevő (vagy objektumának) helyét a szabványban. A szerző véleménye szerint a közszolgáltatást igénybevevő személyt/szervezetet (vagy objektumát) a szabvány 7.4 Beszerzés fejezetében kell tárgyalni: az egészségügyben a felvételt nyert beteg, a képzésben a felvételt nyert hallgató ebben a fejezetben jellemezhető (és nem a vevő tulajdona fejezetben). A gyártási folyamattal egyezően a közszolgáltatási folyamat a szabvány 7.1. fejezetében és a közszolgáltatási folyamat szabályozottsága a 7.5.1. fejezetben írható le. Mint már említettük, az ISO 9001/9004 szabványban a szerző véleménye szerint a termék fogalma kettős értelmű. A termék szűk értelmezésben a gyártás esetén azt a „végterméket” jelenti, amely a piacon a (közvetlen) fogyasztóhoz (customer) kerül (,de önállóan ezzel a fogalommal érdemben a szabvány nem foglalkozik). A közszolgáltatás esetén ez a „végtermék” a közszolgáltatás adási folyamat „hatása”, az ún. szolgáltatmány, amely általában kézzel nem 369

fogható, nem tárolható stb., amely éppen emiatt nehezen értelmezhető. A szerző véleménye szerint ezzel a termék fogalommal, a szolgáltatmánnyal a szolgáltatási folyamat leírásánál (7.1. és 7.5.1.fejezetek) célszerű foglalkozni. Az ISO 9001/9004. szabványban a másik – tágabb – értelmezés szerint a termék a gyártási folyamat bemenő anyagait (nyersanyagok), köztitermékeit és a végtermékét egyaránt jelenti, vagyis a gyártási folyamat főbb alkotóelemeit. E fogalommal már több helyen egyértelműen foglalkozik a szabvány, erre a fogalomra vonatkozik a 7.5. fejezetben az azonosítás és az állagmegőrzés. A szerző véleménye szerint a szabvány termék fogalmának ezt a tágabb értelmezését kell használni a közszolgáltatási folyamat bemeneteire és kimeneteire is, vagyis a 7.5. fejezetben kell értelmezni a közszolgáltatást igénybevevő (vagy objektumának) és a közszolgáltatást adó, továbbá esetleg a közszolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb objektum azonosítását és állagmegőrzését. A közszolgáltatás esetén kérdéses a vevő tulajdonának értelmezése. A szerző véleménye szerint a szabvány 7.5. fejezetében a „vevő tulajdona” a folyamat bemenetét jelenti, így egyrészt azoknál a gyártásoknál értelmezendő, ahol a nyersanyag a vevő tulajdona, másrészt azokra a közszolgáltatásokra, ahol a közszolgáltató a közszolgáltatást adó folyamatban használja, felhasználja a közszolgáltatást igénybevevő tulajdonát. Az ISO 9001/9004 szabványok egyes fejezeteinek a gyártásra, illetve a szolgáltatásra vonatkozó értelmezésének összefoglalása a 7. táblázatban található.

370

gyártás

szolgáltatás

6.2.

gyártó

szolgáltatást adó

7.4.

beszállító

szolgáltatást igénybevevő és beszállító

gyártási folyamat

szolgáltatást adó, szolgáltatást igénybevevő folyamatok és a szolgáltatmány

nyersanyag, köztitermék, végtermék

szolgáltatást igénybevevő, szolgáltatást adó és egyéb objektum

7.1. és 7.5.1.

7.5. azonosítás és állagmegőrzés

Az ISO 9001/9004 szabvány egyes fejezeteinek értelmezése a gyártás illetve a szolgáltatás esetén 7. táblázat

A Nemzeti Minőségi Díj követelményrendszerének értelmezése a közszolgáltatások esetén

A minőségmenedzsment rendszerek kiválóságát minőségi díjakkal „mérhetjük”. Az

ISO

9001/9004

szabványokhoz

hasonlóan

a

Nemzeti

Minőségi

Díj

követelményrendszere („EFQM modell”) sem ad kellő segítséget ahhoz, hogy a követelményrendszer fogalmait hogyan kell értelmezni a gyártás és a szolgáltatás esetén. Míg a gyártás esetén a szervezet (1. pont) egyértelműen a gyártó, addig a közszolgáltatás esetén értelmezésünk szerint a közszolgálgatást adó és a közszolgáltatást igénybevevő együttese. Ugyanakkor a munkatársak (pl. 1. d. pont, 7. pont) csak a közszolgáltatást adóra értelmezhető. Kérdéses a vevő (pl. 1.c. pont, 6 pont) értelmezése is. Véleményünk szerint itt nemcsak a közszolgáltatást igénybevevőről van szó, hanem a közszolgáltatás cél igénykielégítési folyamatának érdekeltjeiről is. A folyamatok esetén értelmezésünk szerint mind a közszolgáltatást adó, mind a közszolgáltatást igénybevevő folyamatot figyelembe kell venni.

371

A szervezethez és a folyamatokhoz kapcsolódó kérdéses fogalom a kulcsfolyamat (pl. 2.1. pont) fogalma is, értelmezésünk szerint itt is mind a közszolgáltatást adó, mind a közszolgáltatást igénybevevő folyamatot figyelembe kell venni. Talán a legkritikusabb pont az emberi erőforrás (3. pont) értelmezése. Az természetes, hogy a közszolgáltatást adó ide tartozik, de hogyan értelmezzük a közszolgáltatást igénybevevőt, például a hallgatót, a beteget? Véleményünk szerint az emberi erőforrás fogalmába bele kell érteni a közszolgáltatást igénybevevőt is, sőt itt kell tárgyalni az együttműködésre való képességüket is. A fentiekkel összhangban a technológia menedzsment (4.1. pont) esetén is mindkét folyamat, tehát mind a közszolgáltatást adó, mind a közszolgáltatást igénybevevő folyamat technológiáját kell érteni. Véleményünk szerint nem egyértelmű a társadalom, a társadalmi hatás (8. pont) fogalma. Értelmezésünk szerint ez pontosabban az adott közszolgáltatást adó szervezetnek a környezetére, helyi közösségére gyakorolt hatását jelenti és nem általánosságban a társadalmat. A rendvédelem mint közszolgáltatás esetén például a társadalom a közszolgáltatást igénybevevő, tehát a „vevő”, ezért a társadalom elégedettségét a 6. pontban kell tárgyalni, ugyanakkor a társadalmi hatás azt jelenti, hogy az adott rendvédelmi szervezet a rendvédelmen túl milyen kulturális, szociális hatást gyakorol a környezetére, a helyi közösségre. A kulcsfontosságú eredmények (9. pont) fogalma értelmezésünk szerint nemcsak a közszolgáltatást adó, hanem a közszolgáltatást igénybevevő, sőt a közszolgáltatás cél igénykielégítési folyamatának eredményeit is tartalmazza.

372

Felhasznált irodalom

1993. évi X. törvény a termékfelelősségről 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről A Magyar Értelmező Kéziszótár, 2. átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003. A Nemzeti Minőségi Díj követelményrendszere. Pályázati felhívás, 2006 (www.mik.hu) Bellmann, Robert E. (1957), Dynamic Programming. Princeton University Press, Princeton, N.J. Földesi Tamás (2000), Az ISO 9000 és a szolgáltatások Minőség és Megbízhatóság, 2000/5, 253-257. Földesi Tamás (1999), Szolgáltatások minőségbiztosítása. Képzőművészeti Kiadó és Nyomda, Budapest. Hellard, Ron Baden (1995), Project Partnering – Principle and Practice. Thomas Telford, London. Huszay Gábor et al (2000), Fogyasztóvédelem. Kereskedelmi Sajtóügynökség, Budapest. Kalapács János (2000), Minőségbiztosítás/irányítás a közszolgáltatásban. Közoktatás, Közigazgatás, X-LEVEL. Kloppenborg, Timothy J., Petric, Joseph A. (2004), A projektminőség menedzselése. Minőség és Megbízhatóság, 2004/6, 330-335. Kotler, Philip (1991), Marketing management. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Kovács Zoltán (szerk.) (1997) A szolgáltatások minőségbiztosítása. TDQM sorozat, Kézirat, Veszprém. Lawrie, Alan (1999), Szolgáltatások minőségirányítása. Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége. MSZ EN ISO 9000:2005 – Minőségmenedzsment rendszerek. Alapok és szótár. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 2005. MSZ EN ISO 9000-3: 1994 – A szoftverfejlesztés minőségmenedzsmentje. Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest, 1994. MSZ EN ISO 9004:2001 – Minőségmenedzsment rendszerek. Útmutató a teljesítmény tökéletesítéshez. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 2001. MSZ EN ISO 9004-2:1993. – Minőségmenedzsment és minőségügyi rendszerelemek. A szolgáltatás irányelvei. Magyar Szabványügyi Hivatal, Budapest, 1993.

373

MSZ ISO/IEC 90003:2005 – Szoftvertechnológia. Az ISO 9001:2000 alkalmazási irányelvei számítógépes szoftverekhez. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 2005. Nagy Jenő Bence, Sebestyén Zoltán, Szabó Gábor Csaba (2007), Hogyan alkalmazzuk a minőségmenedzsment módszereit projektek esetén? CEO Magazin, 2007/2, 35-39 Németh György, Papp Ilona (1995), Szolgáltatási menedzsment. (Szolgáltatások a nemzetgazdaságban) Aula, Budapest. Pákh Miklós (1979), A szolgáltatás minősége – a minőség szolgáltatása. Minőség és Megbízhatóság, 79/6, 485-487(1979). Parányi György (2003/1), A szolgáltatások tárgya és minőségi sajátosságai. I. rész. Mit tekintünk szolgáltatásnak? CEO magazin, 2003/3, 15-18. Parányi György (2003/2), A szolgáltatások tárgya és minőségi sajátosságai. II. rész. A szolgáltatások minőségjellemzői. CEO magazin, 2003/4, 38-42. Parasuraman, A., Zeithaml, V.A. and Berry, L. L. (1988), SERVQUAL: a

multiple

item

scale for measuring consumer perceptions of service quality. Journal of Retailing, 64, (Spring), 12-40 (1988). Róth András, ISO 9000:2000 minőségügyi rendszer. Dashöfer Kiadó, Budapest, 2000-től folyamatos Schütz Antal (1948), A bölcselet elemei. Szent István Társulat, Budapest. Thienel, Albert (1997), Professionelles Qualitätsmanagement in Dienstleistungunternehmen, DIN, 1997. Veres Zoltán (1995), Minőségi értékítélet-kutatás a projekt-típusú ipari szolgáltatásokban. Minőség és Megbízhatóság, 1995/4, 37-40. Veres Zoltán (1998), Szolgáltatásmarketing. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1998. Veress Gábor, Birher Nándor, Nyilas Mihály (2005), A minőségbiztosítás filozófiája. JEL Kiadó, Budapest.

374

III.7. A KÖZSZOLGÁLTATÁS MINŐSÉGÜGYI CÉLMODELLJE ÉS MŰKÖDÉSI MODELLJE

1. A vállalat/intézmény minőség-meghatározása

A hagyományos minőségügy minőség fogalma mint az érdekeltek igényeinek a kielégítése által átadott érték értelmezése teljesen általános: nem tartalmazza azt a kérdést, hogy az adott szervezetnek(vállalatnak/intézménynek) mi az értékrendje, a saját célrendszerében milyen módon kívánja figyelembe venni az egyes érdekeltek igényeit, mely érdekeltek milyen igényét milyen súllyal kívánja figyelembe venni. A minőségügy – különösen a hazai – irodalmában kevesen foglalkoznak azzal, hogy a szervezet kultúrája, értékrendje, erkölcse határozza meg azt, hogy a szervezet milyen igénykielégítési folyamatban vesz részt, az adott igénykielégítési folyamat mely érdekeltjeinek milyen igényeit veszi figyelembe és több érdekelt figyelembevétele esetén melyik igényét milyen súllyal veszi figyelembe, vagyis milyen módon értelmezi a minőséget. A vállalat/intézmény kultúrájából és értékrendjéből következik az, hogy milyen alaptevékenységeket folytat és kit/kiket tekint érdekelteknek és az érdekeltek milyen igényeit milyen súllyal kívánja kielégíteni, vagyis milyen módon határozza meg a vállalat/intézmény a minőséget.

A

vállalat/intézmény

minőség-meghatározását

a

vállalat/intézmény

minőségpolitikája tartalmazza. A vállalat minőség-meghatározása magába foglalhatja azt is, hogy a vállalat célját egyedül a részvényesek célja határozza meg, vagy milyen más érdekeltek céljait kell még képviselni. Az ezzel a kérdéskörrel foglalkozó hatalmas irodalomból kiemeljük Alford és Naughton, valamint Pataki és Radácsi munkáját.

375

2. A részvényesi modell A részvényesi (shareholder) / tulajdonosi modell szerint a szervezet (egyetlen) célja a részvényesek/tulajdonosok vagyonának maximalizálása. Ez a modell természetesen bizonyos fokig

magába

foglalja

a

vevői/fogyasztói

elégedettséget

is,

hiszen

a

vagyon

maximalizálásának hosszútávon a vevői elégedettség a feltétele. Ez a modell közvetetten tartalmazhatja a munkatársi/alkalmazotti elégedettség biztosítását is, hiszen hosszútávon a vagyon maximalizálásának a munkatársi elégedettség is feltétele. A részvényesi modell közvetetten tartalmazhatja a beszállítók elégedettségének a biztosítását is, hiszen hosszútávon ez is feltétele a vagyon maximalizálásának. A részvényesek azonban nagyon sokszor csak rövidtávon gondolkodnak. A részvényesi modellben a menedzserek nem felelősek sem a vevőknek, sem az alkalmazottaknak, sem a beszállítóknak olyan értelemben, mint a részvényeseknek. És bár érdekből tiszteletet nyilvánítanak minden érdekelt felé, de a nyereség érdekében általában csak eszközöknek tekintik őket, nem pedig az emberi méltóság alapján tisztelik őket. Itt tehát a motiváció egészen más, márpedig az ember tetteit motiváló cél teljesen megmásítja a látszólag hasonló, vagy azonos cselekedetek értelmét és így azok következményeit. A részvényesi modellben nincs benne a társadalom érdeke, a közjó védelme. A részvényesi modell alapján működő vállalatok esetén a társadalmi érdekek csak jogszabályokban jelennek meg és bár a jogszabályok betartása elvben kötelező, kérdéses, hogy a szervezet jogkövető magatartást tanúsít-e. A társadalmi érdekeket veszi figyelembe az elmúlt években előtérbe kerülő témakör, a vállalatok társadalmi felelőssége (Corporate Social Responsibility), amely jogszabályok híján nem kötelező, figyelembevétele ”csak” erkölcsi kérdés. Pataki és Radácsi [6] idézi Steer, F. gondolatát: „Véssük jól az emlékezetünkbe, hogy a vállalatokat az emberiség szolgálatára találták fel, nem pedig az emberiség született a földön a vállalatok kiszolgálására. Sokféle polgári joggal rendelkeznek a vállalatok, de azoknak egyensúlyban kell lenniük a társadalmi kötelezettségekkel.” … „A vállalatokat úgy tehetnénk felelősebbé a közjó iránt, ha sikerülne módosítani az olyan jogszabályokat, amelyek szerint a profit elsőbbséget élvez a társadalmi megfontolásokkal szemben.” Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a részvényesi/tulajdonosi modell azért hiányos, mert a célja kizárólag a tulajdonosi nyereség, így nem veszi figyelembe a fogyasztók, a munkatársak, a beszállítók és az emberi közösség szempontjait. Így ellentmondásos kultúrát teremt, mivel maguk az üzleti vállalkozások közösségi jellegűek, de a részvényesi modell 376

alapján működő vállalkozások nem közösségi célúak. A modell lényegi hibája, hogy nem veszi figyelembe, hogy a nyereség csak eszköz lehet, nem cél!

3. Az érdekelti modell Az érdekelti (érintetti) (stakeholder) modell szerint a szervezet célja az érdekeltek elégedettségének a biztosítása az igényeik kielégítése által átadott értékkel. Ez a modell tehát a részvényesek/tulajdonosok mellett más érdekeltek célját is tartalmazza. E modell célja tehát az érdekelteknek átadott érték, azaz korszerű minőségügyi értelemben a minőség maximalizálása. E modell ebben a megfogalmazásban túl általános: nyitva hagyja azt a kérdést, hogy kik tekintendők érdekelteknek, hogyan értelmezik az érdekeltek az értéket, és milyen szervezeti értékrend szerint veendők figyelembe az érdekeltek eltérő igényei. Az érdekelti modellnek végtelen sok változata lehetséges. Egy közismert érdekelti modell az USA-ban bevezetett Malcolm Baldrige National Quality Award logikájára és szerkezetére épülő Európai Minőségi Díj vagy más néven EFQM (European Foundation for Quality Management) modell, és az ezen alapuló hazai Nemzeti Minőségi Díj, amely a tulajdonosok/részvényesek mellett a fogyasztókat, a munkatársakat és a társadalmat tekinti érdekelteknek, és adott súlyokkal határozza meg az egyes érdekelt csoportok elégedettségének a fontosságát, azaz az értékrendet. A Nemzeti Minőségi Díj és az ezen alapuló Minőségi Díj modellek erkölcsi szempontból is elfogadható érdekelti modellek.

4. A közjó modellje A közjó (common good) modell szerint a szervezet nem elégedhet meg az „alapvető” javak (pl. nyereség, tőke, technológia) maximalizálásával, hanem biztosítania kell a „kiemelkedő” javak (pl. emberi haladás) maximalizálását is. Ezt a különbségtételt jelenti a jólét mellett a jóllét fogalma is. A maslow-i piramis szemlélete szerint az alapvető javak a piramis alján állnak, a kiemelkedő javak pedig a piramis csúcsán, vagyis ez utóbbiak jelentik a lelki, szellemi (örök) értékeket. A lelki, szellemi értékek háttérbe szorítása miatt Dahlgaard és munkatársai felvetik az emberiség új reneszánszának szükségességét.

377

Az irodalomban ma még nem kristályosodott ki az érdekelti és a közjó modell egyértelmű fogalma és e modellek viszonya. Ha az érdekelti modellben valóban az érték fogalmát értelmezzük, akkor e két modell erkölcsi értelemben megegyezőnek tekinthető, azonban a közjó modellben előtérbe kerülnek a közösségi igények. A vállalati minőségügyi célmodellek főbb jellemzőit a 1. táblázat tartalmazza.

cél modell

cél

részvényesi/ tulajdonosi (shareholders)

a részvényes igényének a kielégítése, általában a nyereség maximalizálása (individuáletika)

érdekelti (stakeholders)

az érdekeltek elégedettségének a biztosítása (keresztény társadalometika)

közjó (common goods)

a társadalom igényeinek a kielégítése a társadalmi minőség maximalizálása (társadalmi felelősségvállalás) (fenntartható fejlődés)

1. táblázat A vállalati minőségügyi célmodellek főbb jellemzői

5. A vállalati/intézményi minőségügyi célmodell és működési modell összhangja Szinte megdöbbentő, hogy a minőségügyi szakma nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy összhang van-e a szervezeti célmodell és a szervezet által választott/alkalmazott működési minőségmenedzsment-rendszer modellje között. Az ISO 9001 szabvány mint működési minőségmenedzsment-rendszer-modell célja a vevő érdekeltségének a biztosítása. Kérdés persze, hogy kit tekintünk vevőnek. Az ISO 9001 szabvány alkalmazása során általában a közvetlen fogyasztó (customer) a vevő. A vállalati célmodellek között azonban a vevő elégedettségének a maximalizálása nem szerepel, vagyis a vállalati célmodellek egyikét sem szolgálja az ISO 9001 rendszermodell, tehát a vállalat szempontjából értelmetlen (sic!) az ISO 9001 rendszermodell alkalmazása! Az 378

ISO 9001 rendszermodellt a vevő kényszeríti a beszállítóra, ezért, ha az ISO 9001 szabványban a vevőnek a közvetlen fogyasztót tekintjük, akkor az ISO 9001 szabvány az önzetlen beszállítók vagy a piaci kényszer modellje, hiszen közvetlen célja csak a vevő elégedettsége. (A vevő elégedettségét természetesen minden termelőnek biztosítania kell, de csak abban az esetben, ha az egyben az ő fennmaradását/fejlődését is biztosítja.) Ha azonban a közszolgáltatásban alkalmazzuk az ISO 9001 szabványt, akkor értelmezésünk szerint a végfogyasztók (consumer) az állampolgárok, így ebben az értelemben az ISO 9001 szabvány jól használható, a közjó célmodelljével van összhangban. Az ISO 9004 szabvány mint működési minőségmenedzsment-rendszer-modell célja az összes érdekelt elégedettségének a biztosítása, ezért az ISO 9004 szabvány az érdekelti célmodellel van teljes összhangban. Sajátos

szerepet

tölt

be

a

Helyes

Gyógyszergyártási

Gyakorlat

(GMP)

minőségmenedzsment-rendszer-modell és a 2000 előtti ISO 9001 modell, mert ezek a modellek elsődlegesen csak a termelés és a termék megfelelőségét biztosítják és ténylegesen nem tartalmaznak cél-modell szemléletet. Az azonban tény, hogy a GMP egyértelműen tartalmazza a vevői biztonságot és részben a munkatársi elégedettséget és ebből a szempontból az érdekelti modellel van leginkább összhangban. A vállalati minőségügyi célmodellek és működési modellek közötti kapcsolatokat a 2. táblázat foglalja össze.

379

cél modell

működési modell

részvényesi/ tulajdonosi (shareholders)

beszállítója: ISO 9001 biztonság: GMP, HACCP, … vevőelégedettség miatt ISO 9001?

érdekelti (stakeholders)

ISO 9004 (NMD) (BSC?)

közjó (common goods)

ISO 9001, ha vevő a társadalom (társadalmi felelősségvállalás) (fenntartható gazdaság)

2. táblázat A vállalati minőségügyi célmodellek és működési modellek kapcsolata

6. A közszolgáltatás célmodellje és működési modellje

A közszolgáltatást végző szervezetek célmodellje elvben a közjó modellje, eredeti céljuk a közjó szolgálata. A közszolgáltatás hatékony működésének feltétele azonban a közszolgáltató hatékony működése, amely a teljes, lelkes önkéntességet kivéve csak akkor valósítható meg, ha a közszolgáltató célmodellje az érdekelti modell. Természetesen az érdekelti modell túl általános, így ki kell jelenteni, hogy a közszolgáltatók érdekelti modelljének olyannak kell lennie, hogy az elsődleges cél a közjó kell legyen és a szervezet és a szolgáltatást nyújtók elégedettsége csak másodlagos lehet.

7. A vállalat/intézmény tevékenységeinek a tényleges minősége A vállalat/intézmény tevékenységeitől, a vállalat által választott minőségpolitikától, minőség-meghatározástól,

célmodelltől

és

a

minőségbiztosítási/minőségmenedzsment

380

rendszer

működésén

alapuló

minőségszabályozástól

függ

a

vállalat/intézmény

tevékenységeinek a tényleges minősége, az, hogy a vállalat/intézmény adott tevékenységének a minőségével az érdekeltek mennyire elégedettek.

381

Felhasznált irodalom Alford, Helen J., Naughton, Michael J. (2004), Menedzsment, ha számít a hit. Kairosz Kiadó, Budapest. Dahlgaard, Su Mi Park, Dahlgaard, Jens, J., Edgeman, Rick L. (1998), Core value deployment: The need for a new renaissance. TQM, 9 (4-5), S45-S50 (1998). Kovács Károly (2000), Veress Gábor, Minőségelmélet. Miskolci Egyetem, Kézirat, Miskolc,. Pataki György, Radácsi László (2000), Alternatív gazdálkodás. Új Paradigma Kiadó, Szentendre,. Schütz Antal (1948), A bölcselet elemei. Szent István Társulat, Budapest. (Negyedik kiadás) Veress Gábor (szerk.) (1999), A minőségügy alapjai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest,. Veress Gábor, Birher Nándor, Nyilas Mihály (2005), A minőségbiztosítás filozófiája. JEL Kiadó, Budapest.

382

Az ágazatközi koordinációs megoldások hátrányos helyzetűekre gyakorolt lehetséges hatása Összefoglaló bevezetés (Birher Nándor 382- 393 A következő területek összehangolt tervezése szükséges:

Források

Érdekeltek bevonása/ Keretmegál lapodás

Felzárkózás /

Ágazatok /

Kapcsolati hálók

Jogalkotás

Kommunik áció/ attitűdök/ civilek

Részletesebben:

Hazai

• Pályázatok • Tárcák

Források EU

• KSZ-ek • IH-k • NFÜ

Saját megtermelt jövedelem

383

Cigányü gyi Tanács

Informális egyeztető Munkacso port

Ágazato k/ Jogalkot ás

• ORÖ • TÜRR • EMMI

Államtitk árság / Tárcák

Rok-T, Cigányüg yi Tanács

A következő ágazatok összehangolt (horizontálisan is egyeztetett) fejlesztése szükséges:

FOGLALKOZTATÁS: Start program Foglalkoztatási szociális szövetkezet Elsődleges munkaerőpiac OKTATÁS/KÉPZÉS: iskola rendszerű szakképzés felnőttképzés szemléletformálás

SZOCILÁLPOLITI KA:

TERÜLETFEJLES ZTÉS:

egészségügy

LHH

lakhatás

KMR

gyermekjólét

KONV

384

A kapcsolati rendszereket a következő szinteken kell mérni és fejleszteni: •

Az összetartó (bonding) kapcsolatok a bizalmon, reciprocitáson, szolidaritáson alapulnak, társadalmilag homogének és meglehetősen zártak. (Család)

•

Az összekötő (bridging) kapcsolatok átnyúlhatnak a társadalmi csoportokon, és elsősorban a távolabbi barátokhoz, ismerősökhöz, kollegákhoz fűző kötelékeket jelentik. (Munka)

•

Az összekapcsoló (linking) kapcsolat a civil szervezetekhez, egyházakhoz, az intézményekhez, a hatalommal rendelkezőkhöz köt. (Igazgatás)

A jelenlegi helyzet kialakulásának egyes okai

Annak ellenére, hogy az EU csatlakozás óta, sőt azt már megelőzően is hatalmas összegeket fordítottak a hátrányos helyzetűek támogatására, eredmények nem látszanak. Egészen pontosan indikátorok sokasága igazolja a hatékony forráskihelyezést (pénzköltést), azonban az empirikus terep-tapasztalatok mindezeket nem támasztják alá. A szegénység és a leszakadás egyre nagyobb méreteket ölt. Mik lehetnek azok a strukturális tényezők, amelyek a jelenlegi szituáció kialakulásához vezettek? 1, a források kihelyezése nem tényleges igényen (érdek) alapult A források kihelyezése központilag meghatározott elvek mentén történt. Az elvek csak ritkán estek egybe a tényleges igényekkel. Ennek egyik jellemző példája a „képzés-kényszer”, a célcsoportok képzésére és „felzárkóztatására” szánt források jellemzően nem kapcsolódtak a tényleges munkaerőpiaci igényekhez, tipikusan nem mértek olyan kemény mutatókat mint az elhelyezkedettek és a munkában tartósan megmaradtak száma. Az alapvető cél a forrásfelhasználás volt, nem pedig annak eredménye. Így fordulhatott elő, hogy a célcsoport valójában nem részesült a program előnyeiből, csak asszisztáltak ahhoz, hogy a projekt megvalósítói tevékenységeiket végezhessék. 2, az elkészült koncepciók betartásának nem volt kontrollja és szankciója Hazánk méltán büszke arra, hogy kiváló stratégiákat és koncepciókat készített a roma kérdés megoldására. Probléma azonban, hogy ezek a stratégiák, koncepciók nem éreztetik a hatásukat a gyakorlatban. Nincs összehangolt, rendszerbe szervezett felzárkóztatási program.

385

A stratégiák lendülete kifullad a célcsoport tényleges aktivitási szintjei előtt. A tárcaközi egyeztetések végeláthatatlan, egyre inkább alulreprezentált fórumokban üresednek ki. 3, a koncepciók nem valós megoldásokat írtak le (antiszegregáció mánia) A stratégiák szlogenjei néha egészen kontraproduktív módon jelennek meg a gyakorlatban. A korábbi években olyan tényleges gyakorlattal ellentétes módszereket próbáltak a társadalomra erőltetni, amelyeknek sikertelensége előre kódolt volt. A többségi társadalom valamilyen igazságosnak érzett módon próbált gyámkodni a kisebbség felett, esetenként olyan kapcsolatrendszereket alakítva, amelyek teljesen életidegenek, és ennek következtében fenntarthatatlanok voltak. 4, a koncepciók kidolgozásába nem vonták be a romákat A gyámkodás – „mentorkodás” tipikus jegye, hogy a programok, stratégiák kidolgozásába nem vonták be a romákat. Az Országos Roma Önkormányzatot mind a mai napig „kiskorúnak” tekintik. Részben igaz is ez annyiban, hogy a kisebbségi társadalomnak most kell megteremtenie az alapvető szervezeti és infrastrukturális feltételeit. Mindezt azonban a jelenleginél is jóval nagyobb önállósággal kellene tennie. A társadalmi reprezentáltságához képest elenyésző az ORÖ által kezelt források ill. döntési helyzetek mennyisége. Az ORÖ és a Miniszterelnök által megkötött „keretmegállapodás” több intézménye kiürült az elmúlt időben. Erre példa az együttdöntési jogkör gyakorlati megszűnése, vagy a közigazgatással való érdemi együttműködés fórumainak hiánya. 5, a közösségek közti gyenge kapcsolatokat nem vették figyelembe Mivel teljesen új szemléletről van szó, ezért nem is elvárható, hogy figyelembe vegyék a kapcsolati rendszerek fontosságát. A jövőben indítandó programoknak viszont ezek a szempontok kiemelt indikátorai kell, hogy legyenek. Mérni kell a program által tartósan kialakított gyenge és erős kötések számát.

386

Egy gyakorlati megoldási javaslat: A foglalkoztatási szövetkezet céljáról

A globális válságban a világgazdaság fejlődése megtorpant, a magyar gazdaság növekedési kilátása romlott. Egyenes következmény a munkapiac szűkülése, az állami jóléti kiadások mérséklésének kényszere. A foglalkoztatásból kiszoruló társadalmi rétegek felzárkózási esélyei csökkennek, a mélyszegénységbe sodródás folyamata megállíthatatlanná válik. A válság-periódus hossza és következményei ma még kiszámíthatatlanok, a ciklikus-válságok kezelésére kidolgozott módszerek láthatóan nem hozzák a várt eredményt, vagy nem alkalmazhatók.

Ilyen környezetben hamar elvész a társadalom immunitása az etnikai és szociális szegregációt képviselő ideológiákkal szemben, a történelemben ez gyakran vezetett krízisekhez. Válságidőszakban a leszakadó csoportok tudatos és transzparens integrálása csökkenti a szélsőséges ideológiák iránti fogékonyságot.

A Kormány és az ORÖ közötti Keretmegállapodásban rögzített célok megvalósítása egyedülálló esélye a roma közösségnek a beilleszkedésre, a többségi társadalom és a cigányság között a közös jövő építéséhez szükséges együttműködés kialakítására. Fel kell ismernünk, hogy az egymásra utaltság a nemzet azonos élethelyzetű csoportjainak felemelkedésében, a romák számára a többségi társadalom befogadó viszonyulását, a diszkriminációmentes együttélés feltételeinek kialakulását eredményezheti, az együttműködés a szegénység leküzdésében pedig szükségszerűen olyan kapcsolatokat alakít ki, aminek eredménye a kölcsönös megismerés és az elfogadás.

A Keretmegállapodásban rögzített feladataink közül a munkaerő-piaci integrációt tekintjük olyan meghatározó előfeltételnek, amely megvalósítása nélkül a közös céljainkban szükségszerűen csak részeredményeket érhetünk el.

A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok munkapiaci felzárkóztatását célzó intézkedések eredményességét és fenntarthatóságát az első pillanatban paradoxnak tűnő koordinátarendszer határozza meg: az intézkedések egyidejűleg teljesítsék a hátrányos helyzetű munkavállalók munkaerő-piaci hátrányának kompenzálásához és az állami jóléti kiadások mérsékléséhez fűzött elvárásokat. 387

A hátrányos helyzetűek társadalmi felzárkóztatásában elsődleges lenne a munkanélküliség csökkenése, a foglalkoztatást elősegítő állami eszközök hatékonyságát elemző vizsgálatok ugyanakkor éppen itt mutatják ki a legnagyobb lemorzsolódást: a támogatási programoknak jellemzően a támogatás időtartamára van hatásuk. Az átmeneti munkakereslet-növekedést maguk a fiskális programok gerjesztik, nincs mögöttük stabil reálgazdasági igény, tehát a támogatások megszűnésekor a felesleges kapacitásokat leépítik.

A munkanélküliség problémájának kezelése több elemű kormányzati intézkedéscsomag kialakítását feltételezi. Az Országos Roma Önkormányzat a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok speciális munkapiaci kapcsolódásának biztosítását foglalkoztatási szövetkezeten keresztül javasolja.

A foglalkoztatási szövetkezet célja az alacsonyan iskolázott, a szakképzettséggel nem rendelkező, a munkanélküli és tartósan munkanélküli, a szociális segélyezett és a megváltozott munkaképességű, valamint az etnikai kisebbséghez tartozó hátrányos helyzetű, vagy súlyosan

hátrányos

helyzetű

polgárok

társadalmi-gazdasági

aktivitásának

és

foglalkoztatásának növelése, a felzárkóztatásuk.

A szövetkezeti forma alkalmas a célcsoport beilleszkedési problémáinak csoport szintű kezelésére és megoldás a munkaerő-piaci programok esetében tapasztalt lemorzsolódás megakadályozására. Emellett a szövetkezet tagjai az inaktív időszakban is jogosultak a szövetkezeti közösségi alapból szociális támogatásokra, ami lehetőséget ad a krízishelyzetek azonnali kezelésére.

A foglalkoztatási szövetkezet operatív feladatai

A szövetkezet alapfeladatai:

388

megvalósítja a célcsoport gazdasági aktivizálását, keretet teremt a hátrányos helyzetű roma és nem roma munkavállalók munkapiaci megjelenéséhez, biztosítja a foglalkoztathatóságuk szervezeti feltételeit; foglalkoztatási programokon keresztül bekapcsolódik a foglalkoztatásba, így közreműködésével a gazdaságból származó jövedelmek helyettesítik a hátrányos helyzetű munkavállalókkal kapcsolatos állami jóléti transzfereket; a szervezeti célokhoz illeszkedő képzési programokat valósít meg; ösztönzi a szövetkezeti tagok társadalmi aktivizálódását.

Az ORÖ tagi részvételével megalakuló „Híd” Országos Foglalkoztatási Szövetkezet tevékenységét két pólus köré kívánjuk rendezni.

Tagszervezés és szervezetépítés

A szövetkezet tagi bázisa az inaktív hátrányos helyzetű passzív munkanélküliek, akik képesek és szeretnének is dolgozni, de a saját foglalkoztatásukat reménytelennek tartják, ezért nem keresnek munkát. A célcsoport társadalmi-gazdasági feladatokra aktivizálható tagjait és mikroközösségeit a foglalkoztatási szövetkezetben területi és tevékenységi alapon szervezzük munkaszervezetbe. A csoporton belül ma is meglévő kapcsolatrendszer megalapozza a szövetkezeten belüli kohéziót, így olyan szervezeti és irányítási háló jön létre, amire szoros együttműködés épülhet.

A

szövetkezetben

az

informális

mikroközösségi

szerveződések

formalizálódnak,

kondicionálással homogenizálódik a célrendszer. A szövetkezet működése rendezett irányítási útvonalakra épül, a hatékonysággal szembeni elvárás alacsony bürokratikus követelményszint mellett teljesül.

A hátrányos helyzetűek számára a foglalkoztatási szövetkezeti szerepvállalás a kilátástalan helyzetből kivezető útra lépést jelentő döntés. A szövetkezeti szerveződés teret biztosít a tagság azonos programra épülő társadalmi aktivizálására, a szélsőséges ideológiák visszautasítása melletti elköteleződésre.

389

A foglalkoztatási szövetkezeti forma az elért eredmények transzparens megjelenítését teszi lehetővé: a taglétszám és a foglalkoztatottság növekedése egyszerűen követhető és jól kommunikálható feladat A hátrányos helyzetűek látványos munkapiaci aktivizálódása pedig növeli a társadalmi elfogadottságot és a foglalkoztatás-politika támogatottságát.

Foglalkoztatási lehetőségek biztosítása

A szövetkezet tevékenységének másik pólusa a tagok munkapiaci kapcsolódásának tervszerű képzési és készségfejlesztési programokkal egybekötött szervezése.

A tagok foglalkoztatási programja az állami beruházásokon történő kötelező foglalkoztatásra, a közfoglalkoztatási programokba történő bekapcsolódásra és a piaci foglalkoztatókkal történő kapcsolatépítéssel megnyíló lehetőségekre épül.

Miközben a kormányzat a foglalkoztatás ösztönzésére a nemzeti költségvetési előirányzatok széles körét biztosítja, nem jelenik meg követelményként a hátrányos helyzetűek állami beruházásokon történő foglalkoztatása. A munkanélküliség látványos csökkenéséhez vezető foglalkoztatás-politikai eszköz lenne, ha a Kohéziós Alapból támogatott beruházásokon a hátrányos helyzetűek foglalkoztatása általános gyakorlattá válna. Megjegyezzük, hogy már a beruházási program kidolgozása és a tervezés során követelménnyé kell tenni a hátrányos helyzetűek által ellátandó munkafeladatok beépítését.

Megvizsgáltuk a „Tisza hullámtér nagyvízi meder vízszállító képességének helyreállítása a szolnoki vasúti híd és Kisköre közötti szakaszon” címet viselő döntés előkészítő tanulmányt. A tanulmányban elemzett vízrendezési feladatok vonatkozásában kézenfekvőnek tűnik a hátrányos helyzetűek bevonása, az anyag ugyanakkor nem tárgyalja azt. Követelmény hiányában a munkanélküliség csökkentésének hatékony eszköze marad kihasználatlanul.

Foglalkoztatási programok

Állami beruházások 390

A Kormány és az ORÖ közötti Keretmegállapodásban a Kormány vállalta, hogy az állami beruházásokhoz kapcsolódó közbeszerzéseken kötelező jelleggel előírja a beruházás térségében élő inaktívak foglalkoztatásának elsőbbségét. A felek ezzel a foglalkoztatás kivételes lehetőségét teremtették meg, hiszen a munkapiaci feszültségek kezelésére kohéziós források felhasználásával nyílhat mód. A foglalkoztatási szövetkezet kezdetben munkaerőkölcsönzőként, később pedig alvállalkozóként is képes a beruházásokon szervezett munkaerőt biztosítani.

Az ORÖ kezdeményezésére néhány pályázati kiírásban már a kivitelező kötelezettségeként került rögzítésre a munkanélküli és tartósan munkanélküli személyek foglalkoztatásának követelménye, ám ez még nem vált általánossá. A hátrányos helyzetűek alkalmazását a támogatott állami beruházásokon kötelezővé kell tenni, így a foglalkoztatásuk folyamatos maradhat.

A foglalkoztatási program számára jogi háttér biztosítható azzal, ha a közbeszerzési törvényben is megjelenik a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának követelménye a fenntartott szerződések körében. Ha az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát fenntartja a védett foglalkoztatónak minősülő szervezet számára, úgy a munkanélküliek nem maradhatnak ki a foglalkoztatásból.

Közfoglalkoztatási program

Az ORÖ javaslatot tesz az új típusú szociális szövetkezeti foglalkoztatás törvényi szabályozására. A mellékelt tervezet szerint a foglalkoztatási szövetkezet közfoglalkoztatásra irányuló

munkaerő-kölcsönzési

tevékenységet

folytathat.

A

szövetkezet

és

a

közfoglalkoztatók együttműködése révén több tízezer aktív szövetkezeti tag jelenhet meg a foglalkoztatásban. A felkészített szövetkezeti brigádok bevonásával az üzemszerű működésre jellemző szervezettség jelenik meg a közfoglalkoztatásban.

Egyéb szabályozott feladatok

391

A szövetkezeti tagok fenntartható foglalkoztatási lehetőségeként felmerült a mezőgazdasági földutak fenntartására, a csapadék- és belvíz elvezető árkok, csatornák, átereszek karbantartására, a parlagfű mentesítésre és a hulladékgazdálkodásra vonatkozó foglalkoztatási programok kidolgozásának szükségessége.

Versenypiac

A

szövetkezet

versenypiaci

foglalkoztatási

lehetőségei

a

szociális

szövetkezeti

foglalkoztatáshoz kapcsolódó munkaügyi szabályok egyszerűsítésével, valamint az adó- és járulék kedvezmények biztosításával szélesíthetők.

A foglalkoztatási szövetkezet működésének egyéb feltételei

Jogi feltételek

A foglalkoztatási szövetkezet alapításának törvényi hátterét a módosított 2006. évi X. törvény 8/A §-a biztosítja. Az új típusú, önkormányzati részvétellel működő szociális szövetkezetek és a foglalkoztatási szövetkezetek működéséhez szükséges speciális jogi feltételek a szociális szövetkezeti foglalkoztatás keretében teremthető meg. Az új típusú foglalkoztatási forma feltételezi a foglalkoztatást ösztönző munkaügyi szabályok, adó- és járulék kedvezményeket biztosítását. Az erre vonatkozó szabályozási javaslatunk jelen anyag melléklete.

Pénzügyi feltételek

Az ORÖ nem rendelkezik a szövetkezet létrehozásához és a tevékenységének elindításához szükséges pénzügyi eszközökkel, ezért azt biztosítani szükséges. A vonatkozó előterjesztést mellékeltük.

Kezdeményezzük, hogy a Kormány

392

biztosítsa

a

hátrányos

helyzetűek

állami

beruházásokon

történő

kötelező

foglalkoztatását, tegye lehetővé a foglalkoztatási szövetkezet bekapcsolódását a közfoglalkoztatási programokba, kezdeményezze az önkormányzatok tagi részvételével működő szociális szövetkezetek esetében a tagi jogviszonyon alapuló foglalkoztatási viszony törvényi szabályozását, biztosítsa a szociális szövetkezeti foglalkoztatás során foglalkoztatást ösztönző munkaügyi szabályok alkalmazásának, valamint adó- és járulék kedvezmények igénybe vételének lehetőségét.

393