Dr. William Sears
Éjszakai gondoskodás Hogyan altassuk el a kisbabát?
Dr. William Sears
Éjszakai gondoskodás Hogyan altassuk el a kisbabát?
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Nighttime parenting, Penguin Group Copyright © William Sears, M.D., 1985, 1999 Éjszakai gondoskodás Fordítás: © Mihályi Zsuzsa Szerkesztette: Bálits Éva W. Ungváry Renáta Lektorálta: Martinovichné Debulay Bianka Borító, tipográfia és tördelés: Kerényi Attila Borítófotó: Rátkai Éva Szakillusztrációk: Szűcs Édua Fotók 11, 45 oldal: a szerző felvételei 9, 50, 51, 52, 63, 68, 117, 126 oldal: Rátkai Éva 29, 74, 89, 133, 177, 199 oldal: Eltern
ISBN 963 86877 5 4
A könyv a La Leche Liga
támogatásával készült.
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.
Megjelent a Sanoma Budapest Kiadói Zrt. gondozásában 1037 Budapest, Montevideo u. 9. Tel.: 437-1100
Felelős kiadó: Szabó György vezérigazgató Könyvkiadás: Szemere Gabriella Képfeldolgozás: Sanoma Repro Készült a Szekszárdi Nyomdában 2006-ban Felelős vezető: Vadász József
A családomnak: Marthának, Jamesnek, Robertnek, Peternek, Haydennek, Erinnek, Matthew-nak, Stephennek és Laurennek ajánlom
Elos̋ zó
Hol volt, kedves Sears doktor, amikor szükségünk lett volna magára? Ha idősebb lenne (jóval idősebb), már a La Leche Liga megalakulásakor megírhatta volna ezt a nagyszerű könyvet, amikor kezdő szülők voltunk, és egymást támogatva próbáltuk elfelejteni az ostoba, értelmetlen „szabályokat”, amelyekkel annak idején nagy tekintélyű gyermekorvosok beszélték tele szegény anyáink fejét. Egyértelmű, hogy a fent említett orvosok nem sok gyakorlati tapasztalatot szereztek a csecsemőgondozásban. A mai napig nem tudom elfelejteni, mit mesélt az anyósom a bölcső mellett átvirrasztott, végigsírt éjszakákról, amikor nem merte magához ölelni a szegény, ordító csöppséget, mert attól félt, jóvátehetetlen kárt tesz a kicsi személyiségében. (Szerencsére volt annyi esze, és szerette annyira a kisbabáját, hogy megszegje a szakember utasításait, így a kezdeti nehézségek ellenére elég jól sikerült példány lett a kicsiből. Hozzá is mentem.) Anyukám azt állítja, hogy az ő gyerekei, vagyis mi, mind a nyolcan, egyetlenegy kivétellel már hathetes korunkban átaludtuk az éjszakát. A kivétel a kisöcsém, aki nem volt hajlandó alkalmazkodni a szabályokhoz, és három teljes hónapig kellett hagyni, hogy magányosan, kétségbeesve bömböljön, mire végigaludta az éjszakát. Mégis nagy segítségünkre volt a gyerekek érdekét szem előtt tartó, természetes anyai gondoskodás, és egyikünket sem tette tönkre ez a rend. Most már, hála Istennek, az anyák mellett áll Bill Sears doktor, aki pontosan tudja, miről beszél. Mintha azt mondaná: „Higgyen nekem, tapasztalatból tudom”. És tényleg hiszünk neki, mert
VII
Éjszakai gondoskodás
a könyvéből a napnál világosabban kiderül, mennyire szereti a gyerekeket, és mennyire tisztában van a kicsik igényeivel. Tanácsai a legteljesebb összhangban állnak a La Leche Liga elveivel, amelyek A szoptatás női művészete (Womanly art of breastfeeding, egyelőre magyarul nem olvasható) című kiadványban olvashatók. A legfontosabb ezek közül, hogy Sears doktor a házasság és a család intézményének híve. Meggyőződése, hogy egy kisbabának anyára és apára is szüksége van. Márpedig ezt egy szilárd alapokon nyugvó család biztosítja a legjobban. A dolgozó anyákról szóló fejezet bizonyára hasznos lesz az olyan kismamák számára, akiknek egy időre magukra kell hagyniuk gyermeküket. Pedig Sears doktor tisztában van azzal, hogy a kisbabáknak jobb, ha édesanyjuk éjjel-nappal mellettük van, és nem is titkolja ezt a meggyőződését. Megnyugtatóan hatnak Sears doktor szavai, ha olyan dolgokról van szó, amelyektől az anyák mindennél jobban félnek – ilyen például a szülők rémálma, a hirtelen bölcsőhalál. Amit ő mond erről, az igaz. A szoptatott babák ritkábban esnek áldozatul a hirtelen bölcsőhalálnak, és talán azok is, akik együtt alszanak édesanyjukkal. Az anyákban működik egy hatodik érzék, amely a szoptatott babára vigyáz. Meggyőződésem, hogy akár alszik, akár ébren van, a szoptató anya valami sajátos módon összehangolódik a kisbabájával. Biztatnám azokat a kismamákat, akik úgy érzik, képtelenek együtt aludni a kicsivel, fontolják meg Sears doktor véleményét, és próbálják meg az együttalvást. A módszer beválik, és mindenki elégedett lesz a végeredménnyel. Sok-sok emléket idézett fel bennem az Éjszakai gondoskodás. Olyan szülők voltunk akkoriban, akik tudták, hogy a régi módszer – a „hadd sírja ki magát a gyerek” – rossz, de nem találtunk megoldást a problémára. Járkáltam föl-alá hajnali háromkor, karomban a bömbölő csöppséggel, úgy éreztem, én már soha nem fogom kialudni magam ebben az életben, és minden erőmet össze kellett szednem, hogy legyőzzem a kísértést, és ne hajítsam ki a gyereket a legközelebbi ablakon. Most meglepve tapasztalom, hogy hiába töltöttem el számtalan éjszakai órát attól rettegve, hogy soha többé nem alhatok, sok-sok év után szinte már el is felejtettem az egészet. Mára már behoztam az alváslemaradást, bár jó ideig eltartott, míg megtanultam: nem szabad felnőttszokásokat erőltetni a kicsikre. Végül azt találtuk ki, hogy aludjanak velünk
VIII
Előszó
a gyerekek, a kiságyat pedig elcsomagoltuk. Egy időre matrac került a padlóra, amikor a sok helyet kívánó, fáradhatatlan totyogó úgy töltötte az éjszaka nagyobbik részét, hogy a szülei arcába vagy bordái közé fúrta a könyökét meg a térdét. (Akkoriban nem is hallottunk még extra méretű matracról!) Örömmel elcseréltem volna a nagyobb gyerekeimmel töltött lidérces, átbőgött éjszakákat néhány arcbarúgásra. Amikor a kisebbek négy-öt évesek voltak, az esti szertartáshoz már nem tartozott hozzá, hogy szörnyeket keresve benézzünk az ágy alá. Tudták, hogy nincs ott más, csak porcicák. A mai fiatal szülőknek, akik éppen az embert próbáló években járnak, tudniuk kell, hogy erőfeszítéseik nem lesznek hiábavalóak. Ha ismerjük gyermekünk viselkedésének okait és indítékait, akkor rengeteg segítséget kapunk a további kitartáshoz és ahhoz, hogy elfogadjuk, sőt élvezzük az éjjel-nappali szülői szolgálat végeláthatatlan óráit. Elnyerjük a jutalmat – ha nem is azonnal, de később biztosan. Herbert Ratner doktor szavait idézem, aki évekig volt a La Leche Liga tanácsadója, és a következő megállapítást tette: „Inkább addig csípjünk le az alvásidőből, amíg kicsi a gyerek, mint hogy nagyobb korában le se tudjuk hunyni a szemünket miatta.” Ennek a könyvnek ott a helye közvetlenül A szoptatás női művészete mellett. Támogatja a kezdő szülőket abban, hogy boldogabban és nagyobb biztonságban nevelhessék gyermekeiket, akik születésüktől fogva érzik, hogy rábízhatják magukat a szüleikre, mert mindennél jobban szeretik őket, a szülők pedig a legjobb reményekkel, biztonsággal indíthatják el gyermekeiket a világba, az önálló életbe. Megkapták, amire szükségük volt, nem maradtak megoldatlan problémák. Ezeket a gyerekeket semmi sem korlátozza abban, hogy felnőjenek, elinduljanak, és megtalálják önmagukat. És az egészben az a legjobb, hogy felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat szereztek: a saját bőrükön tapasztalták, milyen a családi élet, és tudásukat átadhatják majd saját gyermekeiknek, ha eljön az ideje. Kedves Sears doktor, fogadja egy nagymama köszönetét, aki a saját kárán tanulta meg ugyanezt.
Mary White, a La Leche Liga alapító tagja
IX
Elo s̋ zó a magyar kiadáshoz
Nincsenek könnyű helyzetben a fiatal szülők. Régebben, amikor még együtt élt a nagycsalád, a szülőket körülvették a rokonok, segítették és támogatták őket a mindennapokban. A csecsemő ellátása és gondozásának módja pedig hagyományként öröklődött a családban. Most sok édesanya egyedül van, és az ismerősök, barátok, egészségügyi dolgozók gyakran ellentmondó tanácsai miatt könnyen elbizonytalanodik: vajon jól gondozza-e a babáját. Ez különösen érvényes az éjszakai gondoskodásra. Számos könyv kapható, mely különböző módszereket javasol arra, hogyan lehet leszoktatni a babákat az éjszakai ébredésekről. Ezek gyors sikert ígérnek, és a fáradt szülők reménykedve próbálnak ki bármilyen javaslatot. William Sears könyve azért más, mert megmagyarázza a csecsemők és kisgyermekek éjszakai ébredésének okait, és emlékeztet arra, hogy a kisbabák helye nappal is, éjszaka is évezredek óta az édesanyjuk közelében volt. Nem olyan régi találmány a babaszoba. A szülők közelsége a kisbaba legtermészetesebb igénye, és fontos, hogy ezt ki is elégítsük.
X
