3 Hogyan cseszte el a feminizmus a magánéletemet?
Tudom, hogy manapság nem osztanak piros pontot annak, aki ilyeneket mond, de a feminizmus teljesen elcseszte a magánéletemet. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy valójában nem a feminizmus a hibás – elvégre „a feminizmus” sosem adott ki párkapcsolati kézikönyvet –, de az biztos, hogy amit én „feminista hozzáállásnak” hívok, cseppet sem segített nekem. Nem mintha szívesen lemondanék a feminizmus vívmányairól. Őszintén mondom, hogy nem. Csak azt sajnálom nagyon, hogy a magánéletemben is alkalmazni akartam mindazt, amit „feminista felfogású” társkeresésnek gondoltam. A felnőtté válás során a barátaimmal együtt mesés dolognak tartottuk a feminizmust. Számunkra a feminizmus azt jelentette, hogy az életünk minden területén szabadon dönthettünk. Választhattunk magunknak szakmát, szánhattunk időt arra, hogy „megtaláljuk önmagunkat” a házasság előtt, dönthettünk úgy, hogy egyáltalán nem akarunk férjhez menni, és kielégíthettük nemi szükségleteinket, amikor csak kedvünk támadt. Erőt adott nekünk a tudat, hogy nincs szükségünk férfira ahhoz, hogy teljes legyen az életünk. Elvégre ki akarta az anyáink útját járni – férfit találni, hozzámenni és gyereket szülni – még az első előléptetése előtt?Aztán viszont harminc felé közeledve és azon túl, ahogy egyre többen léptünk egyik kapcsolatból a másikba, vagy éltünk hosszú ideig értelmes párkapcsolat nélkül, már nem éreztük magunkat annyira erősnek. Az igazság az, hogy minden egyes egyedülálló barátnőm szeretett volna férjhez menni, de 49
HP_Legy a felesege_135x197.indd 49
9/30/11 3:17:44 PM
egyikünk sem vallotta be, mennyire vágyunk egy férjre, nehogy azt higgyék rólunk, hogy gyengék vagyunk, szenvedünk, vagy ne adj’ isten antifeministának tartsanak minket. Mi voltunk az a női generáció, amelynek elvileg függetlennek és önállónak kellett volna lennie, de elképzelésünk sem volt arról, hogyan boldoguljunk ezen a modern terepen anélkül, hogy lemondanánk néhány alapvető vágyunkról. Nem vágytunk egy újabb vasárnapi villásreggelire a lányokkal. Teljes életet akartunk „a” pasival. Közben dicsérték ambícióinkat, ugyanakkor hozzátették, hogy az ambícióink miatt nehezen fogunk férjet találni magunknak. Ezt én sosem értettem. Nem hiszem, hogy a nőket annyira leköti a karrier, hogy „elfelejtenek” odafigyelni a magánéletükre. Elvégre az általam ismert randiképes korú nők beszélgetései 90%ban a férfiak körül forognak, akkor is, ha az adott nő éppen arra vágyik, hogy partnerré nevezzék ki egy ügyvédi irodában, vagy rezidensként gürizik egy kórházban. Kitárgyalják, milyen helyes az új orvos, összeköltözzön-e egyikük a barátjával, vagy mit jelent, ha egy pasas öt randi után nem telefonál. Sőt még jót is tehet a magánéletünknek, ha olyan környezetben dolgozunk, ahol nagyobb valószínűséggel ismerkedhetünk meg érdekes férfiakkal. Tehát nem a túlórák és nagyra törő vágyaink jelentették a problémát, arra viszont nem tudtunk rájönni, hogy akkor vajon mi. Csupán akkor jutott eszembe a válasz, amikor negyven felé közeledve még mindig egyedül voltam. Talán egy tévképzet lehet a gond: azt hittük, ha „mindent megkapunk”, akkor boldogok is vagyunk. Csak éppen sokan nem voltunk annyira boldogok. Ehelyett a következő minta rajzolódott ki: úgy nőttünk fel, hogy azt hittük, mindent megkaphatunk. Ez azt jelentette, hogy az élet semmilyen területén nem szabad kompromisszumokat kötnünk, így a magánéletben sem. Akkor vagyunk „igényesek”, ha nem kötünk kompromisszumot. És minél nagyobbak az igényeink, annál öntudatosabbak vagyunk. 50
HP_Legy a felesege_135x197.indd 50
9/30/11 3:17:44 PM
De valóban így van ez? Valójában a következő történt: az öntudatosság lassan oda vezetett, hogy képtelen igényeket támasztottunk, és nem törődtünk azzal, hogy a való életben nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk, akkor, amikor akarjuk, a magunk szabta feltételekkel. És sokan pontosan így önállóskodtuk ki magunkat egy jó párkapcsolatból.
Mindenem megvolt – 23 évesen A statisztikai hivatal friss jelentése szerint a 30 és 34 év közötti férfiak egyharmada, az ugyanilyen korú nőknek pedig egynegyede sosem volt még házas. Mindkét adat négyszerese az 1970-es adatoknak. Ez első ránézésre pozitívumnak is tetszhet – hiszen manapság az emberek érettebben kötnek házasságot. Sok egyedülálló nő azonban nem így gondolja. Kívülről nézve talán szabadságnak tűnik, hogy kereshetjük a szerelmet, vagy hogy természetesnek veszik, hogy sok emberrel fogunk randizni (és erre sok lehetőségünk is adódik), mielőtt megtalálnánk az igazit, ám ez a sok párkapcsolat kimerítő és fájdalmas, ráadásul szörnyen összezavarja az embert. Az a kulturális elvárás, hogy későn (de nem túl későn!) menjünk férjhez, gyakran többet árt, mint használ. A 29 éves Jessica egy múzeum kommunikációs igazgatója. Elmesélte, hogy a barátja, Dave hat évvel ezelőtt megkérte a kezét. Mindketten majdnem 23 évesek voltak, Chicagóban éltek. A fiú orvosi egyetemre járt, Jessica pedig élete első állását kereste. Négy éve jártak együtt, és Jessica nagyon szerette Dave-et, mégis nemet mondott neki, és erre egyetlenegy oka volt: úgy gondolta, túl fiatal még a házassághoz. – Úgy gondoltam, nem is független az a nő, akinek hamarabb lesz férje, mint állása. Úgyhogy megmondtam neki, szeretnék kiteljesedni, és félek, hogy ha ilyen fiatalon összeháza51
HP_Legy a felesege_135x197.indd 51
9/30/11 3:17:44 PM
Tartalom Prológus: A férjáruház 7 Első rész: Hogy jutottunk idáig? 19 A társkeresés csatamezeje 21 A romantikus vígjáték, amely előrevetítette a jövőmet 39 Hogyan cseszte el a feminizmus a magánéletemet? 49 A katasztrofális gyorsrandi 68 Második rész: A fantázia világából a valóságba 77 Idősebben, bölcsességre vágyva 79 3500 dollár a szerelemért 93 A „mi” és a „miért” 115 Hétfők Evannel – Az első találkozó: a százalékok 127 Nem vele van a baj, hanem veled 136 Harmadik rész: Hozzunk okosabb döntéseket! 153 Ne válogatós légy, hanem boldog! 155 Hétfők Evannel – A második találkozó: a hibás feltételezések 167 A férfi, akiről lemaradtam 177 Egy újabb Sheldon 189 Hétfők Evannel – A harmadik találkozó: az alfahím titka 195 Amit az első randevú valóban elárul nekünk 202 Válogatósabbak a nők a férfiaknál? 215 Negyedik rész: Ami igazán számít 227 Hétfők Evannel – A negyedik találkozó: kívánalmak kontra szükségletek 229 A szerelem gazdaságtana 240 Szerelem huszonhetedik látásra 259 343
HP_Legy a felesege_135x197.indd 343
9/30/11 3:17:54 PM
Hétfők Evannel – Az ötödik találkozó: vonzalom kontra összeférhetőség 268 A listát dobd ki, ne a pasit! 280
Ötödik rész: Minden összeáll 289 Az elég jó házasság 291 Látogatás a rabbinál 301 Claire története – át kellett lépnem a saját árnyékomat 309 Alexandra története – az ideális pasas ott állt az orrom előtt 315 Hilary története – megtaláltam, amire szükségem volt 320 Az én történetem – közérdekű felhívás társkeresőknek 326 Epilógus: Mi történt velük azóta? 335
HP_Legy a felesege_135x197.indd 344
9/30/11 3:17:54 PM
