HOGYAN JUTOTTUNK EL IDÁIG? TÉMÁINK

ÉRDEKVÉDELEM JOGVÉDELEM FÜGGETLENSÉG SZOLIDARÍTÁS SZOLGÁLTATÁS www.pdsz.hu

1085 Budapest, Somogyi Béla u. 20.

HOGYAN JUTOTTUNK EL IDÁIG? TÉMÁINK SZEPTEMBERBEN ÚJRA KEZDJÜK! 3. OLDAL

A LÉNYEG UGYANAZ MARAD 20-24. oldal

KONGRESSZUST TART A PDSZ A PDSZ május 21-én tartja következõ Kongresszusát. A kongresszus helyszíne: MUOSZ Sajtóház, Budapest VI. Vörösmarty utca 47/a. Határozatképtelenség esetén a megismételt kongresszus ugyanazon a helyen, ugyanazon a napon, változatlan napirendi pontokkal 11.30 órakor kerül megtartásra. Az Alapszabály 6.5.2.b pontja értelmében „…a megismételt kongresszus az eredeti napirendi pontok tekintetében a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes lesz.” Tervezett napirend: 2015 évi költségvetési beszámoló, 2016. évi költségvetési terv, aktualitások. Felhívjuk a figyelmet, hogy az új Alapszabály értelmében erre a kongresszusra már nem olyan módon történik a kongresszusi küldöttek megválasztása, mint az elõzõ alkalmakkor, hanem megyei küldöttválasztó gyûléseken. Minden érintett értesítést kap ezek idõpontjáról, a helyrõl és az új eljárás részleteirõl is.

MENDREY LÁSZLÓ A RÉGI-ÚJ ELNÖK

5-7. OLDAL

DEMONSTRÁCIÓK ÉS ELÕZMÉNYEIK 16-19. OLDAL

A LIGA SZAKSZERVEZETEK KIEMELTEN TÁMOGATJA A KÖZOKTATÁS ÜGYÉT 31. OLDAL

32-33. oldal

2016. május

AKTUÁLIS PAPÍRON MARAD A KLIK, 270 MILLIÁRD

POKORNI: AZ ERÕ SÖTÉT OLDALÁRA

FORINTTAL KAP TÖBBET AZ OKTATÁS

VISZ AZ OKTATÁS VITÁJA

Pontot tett a számháború végére Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, az egész oktatási ágazat nem 100, nem 130 vagy 143, hanem 270 milliárddal kap többet jövõre. Az elmúlt évek alultervezettségének mehet elébe a kormány a vártnál nagyobb bõvítéssel, de jövõre még marad a Klik intézménye is. Kicsit alámerülünk a számok tengerében, hiszen elkészítette a kormány a jövõ évi költségvetés tervezetét. Az oktatásban évek óta rendszeres alultervezettség volt jellemzõ, alkalmanként megdöbbentõ számokkal. Ebben benne van, hogy a kormánynak is ki kellett tanulnia, hogy mennyi kellhet a Klik mûködésére, a hiányt rendszeresen a költségvetési tartalékból pótolta, ha nem is mindet - elég csak a jelenlegi állapotokat nézni. A problémát az okozza, hogy a 2016-os költségvetés is úgy készült el, hogy még nem fejezõdött be 2015-ben a 2014-es év zárszámadása. Bár hozzávetõleges összegekkel tudott számolni a kormány, mégis alaposan alálõttek korábban. A 2017-es költségvetésben az oktatásnál megtörnék ezt a gyakorlatot, ugyanis a tegnap bejelentett 270 milliárdos forrásbõvülés egyensúlyi helyzet kialakítására is elegendõ lehet. Az Állami Számvevõszék 2015-ben figyelmeztette a kormányt a 2016. évi költségvetés benyújtásakor, hogy a korábbi években is 8 százalékkal alul tervezték a rendszer költségeit ekkor ugye még nem állt rendelkezésre az ÁSZ-nak sem a 2014-es zárszámadás, amiben látszik, hogy nem 8, hanem 19 százalékos volt a valós kiadás, ez hatalmas alultervezés. A hiányt a költségvetés tartalékából és átcsoportosításokból próbálta a kormány fedezni, de ez is csak arra volt elég, hogy 17 milliárdon tartsa a Klik adósságait, amit 2016. év elején már nem tudtak tovább tologatni. A rendezés kedvéért a Klik év végére tervezett költségvetésébõl hoztak elõre 37 milliárdot. Ez az összeg természetesen hiányozni fog az idei költségvetésbõl, de Palkovics László korábban úgy nyilatkozott az ATV-nek, hogy ennek meg van a fedezete. Ekkor már arról szóltak a hírek, hogy a korábban bejelentett 100 milliárdos forrásbõvülés helyett 130 juthat majd oktatásra, vagyis a 2016 végén keletkezõ hiányt egyszerûen áttolták a 2017-es költségvetésbe. Késõbb ezt a számot már 143 millárdra módosították. Eduline Forrás: MTI / Kovács Tamás

Nem is tudom, hogy két Darth Vader közül melyiknek drukkoljak - mondta Pokorni Zoltán egykori oktatási miniszter egy szakmai konferencián Budapesten, utalva a kormány és a tiltakozók vitájára. A jól mûködõ iskoláknak kitartást kívánt. A kormánypárt egykori oktatási minisztere - jelenleg a fõváros XII. kerületének polgármestere - szerint a '70-es és '80as évek "jól bevált" oktatási rendszere felé mozdult el a kormány, amit nem tartott helyesnek a Gyermekek Háza iskola alapításának 25 évfordulóján tartott konferencián - írja a hvg.hu. Úgy látja, hogy a tiltakozók is inkább visszafelé tekintenek, olyan elemeket akarnak visszahozni, amelyek az 2013-as nagy átalakítások elõtt mûködtek. Nem is tudom, hogy két Darth Vader közül melyiknek drukkoljak - fogalmazott Pokorni. Egy szemléletváltást üdvözölne a tudásalapú társadalom irányába, hogy ne a tananyagot tanulják be, hanem a tanultak alapján képesek legyenek végigvinni egy projektet, hogy az életre készüljenek fel. A jelenlévõ szakemberekkel közösen úgy látja, hogy az iskolák egymástól tudnának gyorsan és hatékonyan új módszereket tanulni, hogy miként érdemes tanítani a gyerekeket - erre jó hálózatnak tartaná az állami ihletésû Nemzeti Pedagógus Kart. Utóbbiban már nem volt széleskörû az egyetértés, Lénárd Sándor oktatáskutató szerint akkor lesz bátorsága és lehetõsége lépni a fejlõdés irányába a tanárnak, ha erre teret és önállóságot kap. Pokorni úgy véli, hogy egy-két, helyben kialakult jó ötletet a kormány kötelezõvé tette, ilyen lett az iskolai önkéntes szociális munka is. A házigazda Gyermekek Háza iskolának is azt üzente, hogy "tartsanak ki", ugyanis a kormány egységesítõ törekvése elnyomhatja a jó helyi gyakorlatokat és értékeket, a politikus szerint ezeket kell kimenteni. Eduline

Ráció – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének lapja A lap ingyenes, a befizetett tagdíjakból készül Felelõs kiadó: Mendrey László, a PDSZ elnöke Fõszerkesztõ: Szita Róbert Képszerkesztõ: Kiséri-Nagy Ferenc Szerkesztõbizottság: A PDSZ elnöksége Kiadja: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmánya 1085 Somogyi Béla u. 20. ISSN: 1586-7056 Lapterv, tipográfia: Kiss Csaba Nyomdai munkálatok: TRADEORG nyomda, Fûzfõgyártelep Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán Készült 1000 példányban

2

VEZÉRCIKK

SZEPTEMBERBEN ÚJRA KEZDJÜK! Még néhány hét és véget ér a tanév. Olyan tíz hónap múlik el, melynek egyetlen percérõl sem mondhatjuk, hogy megvolt az a nyugalom mely a hatékony alkotó munka (a pedagógusmunka ilyen!) sikeréhez nélkülözhetetlen. „ A magyar reformok mûködnek!” – dübörög minden csatornán, minden hullámhosszon a kormányzati sikerpropaganda. Bizonyára ezt gondolták az oktatás átalakításának gyötrelmes folyamatáról is, hiszen éveken keresztül egyebet sem hallottunk, hogy ez minden idõk leges-leges-legnagyobb sikertörténete! Aki mást gondolt – és azt ki is mondta – nos õ volt a „népellenség”, de legalábbis liberálbolsevik, posztkommunista csökevény, aki nem hisz a mi boldog, szép jövõnkben! 2015 õszére „beértek” a közoktatási átalakítások. Olyan méretû csõdtömeggel volt kénytelen szembesülni mindenki, aki – akárcsak a legcsekélyebb mértékben is de – érintett volt az iskolában, hogy ahhoz képest a Titanic jéghegye parányi dombocska csupán… Gyakorlatilag egyszerre tört fel az addig lefojtott elégedetlenség, düh és keserûség az ország egész területén, a közoktatás teljes spektrumában. Összeértek az addigi elszórt kezdeményezések, elektronikus petíciók, helyi iskolamentõ összefogások, szakszervezeti, szakmai, civil akciók. A felhalmozott gyúanyag belobbantásához a szikrát Tiborc levélként – a miskolci hermannosok panaszáradata adta. Az EMMI-nek címzett levél elsõre nem érte el a humánminisztérium korifeusainak ingerküszöbét, hiszen még csak nem is válaszoltak rá. Miután azonban azt a sajtó nyilvánosságra hozta már csak futnak – a szó szoros értelmében – a pénzük után. A hermanni katarzis ráébresztette a társadalmat,

elõtti – Kossuth tér sem látott egy hónap alatt kétszer is olyan mennyiségû oktatásért demonstrálót, mint amennyi az elhíresült „esernyõs”, majd pedig az azt követõ tanítanékos demonstráción megjelent. A szakszervezeti sztrájkbizottsági tárgyalások sem értek el kézzel fogható eredményt, így a Magyarország rendszerváltást követõ történelmében elõször polgári engedetlenségrõl, majd – 2008 után ismét - pedagógus sztrájkról tudósított a média, ráadásul egy hét alatt kettõrõl is, annak ellenére, hogy a KLIK mindent megtett annak érdekében, hogy az elégséges szolgáltatások elõírásával gyakorlatilag ellehetetlenítse a sztrájkot. A munkabeszüntetésben résztvevõk tízezrei – dacolva a hol nyílt, hol burkolt kormányzati fenyegetéssel – bátran, és büszkén vállalták véleményüket, s vágták a kormány arcába, hogy eddig, ne tovább, mert elég volt! Mikor Ön, kedves Olvasó ezt a cikket olvassa, már májust írunk. A középiskolákban elkezdõdtek az érettségik, az általános iskolákban folyik a készülõdés az erdei iskolák megtartására, értesíteni kell a szülõket a bukás fenyegetõ veszélyérõl, be kell hozni a lemaradást, le kell zárni az évet. A kormány – azt gondolja - nyugodtan hátra dõlhet, szusszanhat egy nagyot, s tán még egy fröccs is jól esne… Ennek a tanévnek is vége van, jön a nyár, s akkor úgy is mindenki elfelejti a gondját, baját…. nyugodtan lehet folytatni, amit eddig csináltak… Tévednek! Ma a magyar közoktatás a 25. órában van. Ha minden megy az eddigi gyakorlat szerint, belátható idõn belül – ez nem több néhány évnél! – katasztrófa váltja a jelenlegi vészhelyzetet. A közoktatás rendszerébõl tömegével kikerülõ kimûveletlen emberfõk tömege ugyan a mindenkori hatalom készséges kiszolgálója lesz (nem tehet mást, hisz a kiszolgáltatottja!). Ez eminens érdeke a politikai farkasvakságban szenvedõ mindenkori politikai hatalomnak, viszont beláthatatlan idõre Európa szegényházába kényszeríti hazánkat. Ezt nem hagyhatjuk! Nem csak azért, mert nem akarunk skype nagyik, s alamizsnáért kuncsorgó nyugdíjasok lenni, hanem azért, mert felelõsen gondolkodó értelmiségiként kötelességünk a fenyegetõ jövõ rémképének megálljt parancsolni! Mert lássuk be nincs okunk, nincs lehetõségünk, de szándékunk sem arra, hogy megálljunk. Nem csak azért, mert nincs még itt a Kánaán… hanem azért mert nem hagyhatjuk, hogy gyermekeink/unokáink jövõjét tönkre tegyék. Üzenjük a kormánynak: szeptemberben újra kezdjük! Addig azonban van néhány – megvalósítható, és megvalósítandó – ötletünk…

Fotó: www.retrofm.hu

hogy mindenütt – egyformán – nagy a baj. A villámgyorsan megalakult és mûködésbe lendült civilszervezetek összefogva a már meglévõ szakmai csoportokkal és a szakszervezetekkel rég nem látott egységet alkottak, a hatalom nem kis megdöbbenésére. Megpróbáltak mindent, voltak cinikusak, értetlenek, rácsodálkozók, csak olyanok nem, akikrõl õszintén hiheti bárki, hogy az ország problémáját akarják megoldani, s nem pedig a kormányét… Az általuk életre hívott Köznevelési Kerekasztal tipikus példája ennek, hiszen lehet bármirõl beszélni, de döntés csak úgy és olyan születhet, ami bírja a kormány támogatását… Nem csoda, hogy mozgalmas tavaszt tudhatunk magunk mögött. Az átépített – de meggyõzõdésem szerint az átépítés

Mendrey László

3

OKTATÁSPOLITIKA

MA MÁR NEM AZ SZÁMÍT TUDÁSNAK, AMIT A MINISZTER GONDOL „Az elmúlt 20 évben növekedtek az elvárások: nemcsak a diákoknak, hanem a szülõknek is tudomásul kell venni, hogy a világ változásával folyamatosan bõvül az ismeretanyag” – mondta az emberi erõforrások minisztere az InfoRádió Aréna címû mûsorában. Elsõ pillantásra senki sem tagadná, hogy a miniszternek igaza van: rohamosan változó világunkban tényleg egyre több dolgot tudunk, alig pár napja bõvült újabb négy elemmel a periódusos rendszer, egyesek szerint teljesen át kell írni a magyar õstörténetet, nemrég kiderült, hogy az elsõ soksejtûek 2100 millió éve élhettek és hogy Kölcsey pedig férfiaknak írt szerelmes levelet.

A gyorsan változó világban azt kell jól csinálnunk, amit nem tanultunk. A mostani világban az ismeretek és az eljárások nagy részét is gépekben tároljuk és gépek képesek azokat elvégezni, az így felszabadult szellemi kapacitás kreativitásra, innovációra, együttmûködésre fordítható, ezért ez is lesz a tudás mérõje. A tárgyi tudás már csak egy (nem is a leglényegesebb) eleme a tudásnak. Tudni kell hol keresni, jó kérdéseket megfogalmazni, ami ismeretek nélkül nem lehetséges, viszont az aprólékos részletek sorolása helyett inkább a nagy kép átlátására van szükség hozzá. Érzik ezt például a nagy amerikai egyetemek is, ezért döntötték el, hogy megváltoztatják a felvételi eljárásukat. A standardizált tesztek (amik a mi érettséginknek felelnek meg) kisebb hangsúlyt kapnak, vagy be sem számítanak, ehelyett azt nézik, hogy milyen területen mélyült el igazán a diák, a tanterven túlmutatóan tanult-e valamit önállóan, milyen közösségi tevékenységet végez, milyen a tanulási motivációja. Oxfordban és Cambridge-ben már régóta az interjú dönt elsõdlegesen, ahol nem a tudást, hanem a gondolkodást nézik a gyakran meghökkentõ kérdések, amiknél pont az a cél, hogy a diák ne adhasson rájuk betanult válaszokat. Megkérdezhetik például a biológiára jelentkezõtõl, hogy miért van olyan sok csíkos állat, a közgazdaságot célzóktól, hogy a kormánynak korlátoznia kellene-e a bankárok jövedelmét, vagy a történelemre jövõktõl azt, hogy mit tudnánk a világról, ha csak a sporttal kapcsolatos dolgok maradnának fent a múltból? A magyar oktatásirányítás ebbõl a változásból semmit sem vesz észre. Mintha a szekéren ülve csak bámulná, ahogy az egyre gyorsabb autók elhaladnak mellette és ahelyett, hogy átülne egybe, csak egyre jobban csattogtatná az ostort. A szoros tantervi szabályozás, ami nem hagy helyet az innovációnak és a projekt-szerû tanulásnak, a tényanyag hangsúlyozása a kerettantervben vagy akár az az apróság, hogy az idén már nem használható olyan atlasz a történelemérettségin, amiben kronológia is van – tehát a diákoknak az összes lehetséges évszámot fejben kell tartaniuk –, mind azt mutatják, hogy a kormányzat a tudásról egy 19. századi paradigmában gondolkodik. Nem csoda, ha a PISA-eredmények nem javulnak (hiszen az OECD felmérésében egyszerûen más számít tudásnak mint a mi iskoláinkban). A tanárok pedig abban a helyzetben vannak, mint a korábbi példában a ló: csattog az ostor a hátukon, de pontosan tudják, hogy ettõl még nem fogják utolérni a mellettük elhúzó Ferrarikat. Hiába kell központi tantervekbõl és tankönyvekbõl tanítaniuk, portfoliót és önértékelést írniuk, 32 órát az iskolaépületben tölteniük és a gyerekeket is bent tartaniuk késõ délutánig, hiába kell egyre több és több tényt belepréselniük a gyerekek fejébe, tudják, hogy ez egy lépést sem visz közelebb a 21. századi tudáshoz. Közben õk is látják, hogy a világ, a szülõk, a gyerekek elvárásai nem azok, mint amit miniszter megkíván, látják, hogy ebben a rendszerben nincs helye projektmunkának, együttmûködésnek, kreativitásnak, problémamegoldásnak, IKT eszközök alkotó használatának, pedig az iskola falain kívül pont ezekre van szükség. De jelen pillanatban úgy tûnik, hogy a valódi problémáikat az oktatás irányítói megérteni sem képesek. A szerzõ az AKG tanára, a Tanárblog szerzõje.

Mind-mind új információ, de vajon csak azért mert többet tudunk, többet is kell-e tanulnunk? Azért érdemes ezen elgondolkodni, mert a tanárok és a kormányzat közötti viták legmélyén a kormányzatnak az oktatásról vallott korszerûtlen elképzelései állnak, amik jól tetten érhetõk ebben a pontban is. Többet kell-e most tanulnia egy diáknak, mint kellett húsz, száz vagy éppen kétezer évvel ezelõtt? Ha megpróbáljuk összehasonlítani azokat a különféle korokból, akik nagyjából hasonló idõt töltöttek tanulással, akkor semmiképpen sem felelhetünk igennel a kérdésre. Egy ógörög ifjútól elvárták, hogy fejbõl tudja Homéroszt, az 27803 sor, ehhez képest mennyi az, amit egy érettségizõnek tudnia kell? Nem várjuk el a diákoktól, hogy ismerjék az etikettet, nem kell kalligrafikusan írniuk, nem kell ógörögül tudniuk és ábrázoló geometriával sem terheljük õket. Ha azt gondoljuk, hogy a mai gyerekeknek többet kell tanulniuk, mint korábbi korok diákjainak, akkor ezzel azt is állítjuk, hogy a korábban a tanárok nem dolgoztak olyan keményen, mint ahogyan a maiaknak kellene, a korábbi iskolák, lazább, könnyebb, egyszerûbb intézmények voltak. A valóságban ugyan igaz, hogy az emberiség ismeretmenynyisége folyamatosan növekszik, de ezzel együtt változik az is, hogy mit tart tudásnak. Sokáig a tudás a reprodukciót jelentette, szövegek, adatok visszaadását, az számított okos embernek, aki sokat tudott fejbõl idézni. Késõbb a tudás eljárások ismeretét jelentette, ilyen eljárás lehetett a másodfokú egyenlet megoldása vagy éppen egy nyolc lábon álló esszé megírása (ami alapján a Ming-korszakban rangsorolták a hivatalnokokat). Ezekben a tudásfelfogásokban, tudásparadigmákban más számított fontosnak, más kellett ahhoz, hogy valakit okosnak tekintsenek. Jelenleg egy új tudásparadigmában élünk, még akkor is, ha az iskola ezt nem feltétlenül vette észre. Seymour Papert (aki többek között a LEGO-robotokat találta ki) így fogalmazta ezt meg: Az elmúlt századok lassan változó világában a siker kulcsa az volt, hogy jól csináljuk, amit megtanultunk az iskolában.

Nádori Gergely

4

INTERJÚ

A LÉNYEG UGYANAZ MARAD Kemény interjú Palkovics László oktatási államtitkárral Lehet-e kockás ingben a valódi kérdésekre koncentrálni? - Mostanra jutottak odáig, hogy megértsék azokat a problémákat, amelyek a KLIK szerkezetébõl adódnak. - Az államnak irányt kell mutatni, hogy a gyermekeknek mit tanítsanak. - Interjú Palkovics László oktatási államtitkárral.

de a KLIK megtartása olyan, mint amikor a szocializmust reformálgatták. – Ilyen nagy szervezetek, mint a KLIK, sok helyen léteznek a világban. Magyarországon hasonló méretû szervezet például a rendõrség. – De az egy erõszakszervezet. Bár végül is találó, hogy a közoktatásra ezt a példát használja… – A méretérõl beszélek, a feladatai mások. Mondhattam volna az adóhatóságot is, az országos szervezeteknek nagyon hasonló a struktúrájuk. A KLIK három éve mûködik, s mostanra jutottunk odáig, hogy megértsük, melyek azokat a problémák, amelyek a szerkezetébõl adódnak. Ezt meg tudjuk oldani a szervezeten belül, egy másik menedzsmenttel, másik irányítási logikával. Kétségtelen, hogy az intézményfenntartó túlcentralizált szervezet. Épp ezért a fenntartási és mûködtetési funkciót mindenképpen közelebb kell vinni az iskolához. – És akkor lesz 50 kisebb tervhivatal? – Korábban 2000 önkormányzat mûködtetett 2600 iskolát, az nem volt fenntartható dolog, bele is buktak. A rossz finanszírozás miatt eladósodtak a települések. Az önkormányzatoknál 1300 milliárd forint adósság halmozódott fel. A 13. havi bérek elvonásával 78 milliárd forinttal jutott kevesebb a pedagógusoknak. Emiatt megkerülhetetlen volt, hogy a kormány belevágjon az átalakításába. A 2010 elõtti oktatási rendszerhez nem szabad visszatérni. Azokba az iskolákba, ahol meg tudják oldani, egy sor funkciót vissza lehet tenni. Például az igazgató elintézheti, hogy legyen kréta, ráhatása lehet a rezsire, és persze irányíthatja a saját pedagógus kollégáit is. A minõsítésértékelési rendszert is egyszerûsítjük. Annak, hogy milyen messze van a fenntartó az iskolától, komoly jelentõsége van. Ezekrõl a kérdésekrõl tárgyalunk a Köznevelési Kerekasztalon. – Legközelebb az iskolákhoz az önkormányzatok voltak. Amelyek ön szerint megbuktak. Csakhogy az önkormányzatok nagy része igenis jól bánt az iskoláival! Persze, akadtak olyan települések, amelyek erre nem voltak képesek, ez világosan látszódott a kompetenciamérési és a gazdálkodási adatokból egyaránt. Miért nem merült föl, hogy ezeket a problémás helyeket kellene pedagógiailag és anyagilag megerõsíteni az egységes központosítás helyett? – Ön téved. Egy átlagos magyar településnek, pláne egy kistelepülésnek az iskolafenntartás óriási teher volt. Rengeteg probléma adódott ebbõl, de mivel helyi ügynek számított, nem feltétlenül került a sajtóba. A polgári kormány alapelve, hogy a gyermekek köznevelése az állam felelõssége, ezért vállalta át az iskolák fenntartását, a tanterv rendbetételét, a tankönyvellátás megszervezését, a pedagógusok alkalmazását, és ezzel együtt a terheket is. Miközben egyforma kimeneti követelményeket várunk az iskoláktól, az nagyon nem volna jó, ha különbözõ elvek alapján tanítanának a tanárok… – …ahogy az sem, ha minden iskola és osztály uniformizált. A gyerekeknek különbözõ igényeik vannak. – Szó sincs arról, hogy most uniformizált lenne minden, hiszen a gyerekek eleve különbözõek! A pölöskei általános iskolában nagyon sok roma gyerek járt az osztályomba. Az ott tanulók két szélsõ értéke közt nyilvánvalóan nagyobb volt a különbség, mint például a Városmajori Gimnáziumban, ahol eléggé homogén a társaság. A probléma inkább az ilyen iskolákban van.

– Meglepett volna, ha kockás inget visel. Önt is bosszantja ez a divat? – Nem, csak nincs olyan kockás ingem, amelyet öltönyhöz, nyakkendõhöz föl tudnék venni. Öltözködési tanácsokat nem szívesen osztogatok, az nem az erõsségem. De azt hallottam, hogy az elmúlt két-három évben a kockás ing újra divatba jött. Viszont tény, hogy ekkora figyelmet az oktatás Magyarországon még nem kapott, mint mostanában. Ez komoly ügy, amelynek a kockás inggel legfeljebb csak valamiféle romantikus színt kölcsönzünk, ahelyett, hogy a valódi kérdésekre koncentrálnánk. – Akkor koncentráljuk: elküldték a KLIK vezetõjét, akirõl nehéz lenne azt állítani, hogy fontos szereplõje volt a válság kialakulásának. Gyalogáldozat? – Hanesz Józsefet nem küldtük el, hanem megállapodtunk vele, és számítunk a tanácsaira. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a KLIK mûködésének zavarai fontos szerepet játszanak a történtekben. Tehát célul tûztük ki a szervezet átalakítását, ami július elsejétõl más formában fog mûködni. Fontos, hogy olyan emberek kerüljenek oda, akik ezt az átalakítást végre tudják hajtani, utána pedig mûködtetni, menedzselni is képesek a szervezetet. Ezért kellett váltani. Mielõtt megkérdezné, azért Pölöskei Gábornéra esett a választás, mert õ innen a minisztériumból helyettes államtitkárként erõteljesen hatott az intézmény tevékenységére, és folyamatosan tett jobbító javaslatokat. Most átül az operatív székbe. Jenei Zoltánt pedig azért kértük föl miniszteri biztosnak, mert a Pécsi Tudományegyetem kancellárjaként meggyõzõ munkát végzett. – Azért csak megkérdezem: tényleg az államfõ húga volt a legmegfelelõbb személy erre az egyébként nem túl irigylésre méltó feladatra? – Pölöskei Gáborné rátermett szakember, aki foglalkozott a budapesti szakképzési rendszer irányításával, utána helyettes államtitkárként ugyanaz volt a dolga, mint nekem a felsõoktatási intézményekkel.Nehéz volna kívülrõl olyan személyt találni, aki az õ tudásával rendelkezik az oktatás menedzsmentjérõl. A KLIK-et vezetni és az átalakítást végrehajtani nehéz feladat, nem egy hálás pozíció. – Ön sikeres vállalatvezetõ volt. Nyilván tudja, hogy nem lehet mindent egy központból irányítani és elõre megtervezni. Márpedig a KLIK-nek ez az illúzió a lényege. A szocializmusban sem az jelentette a problémát, hogy rossz embert neveztek ki az Országos Tervhivatal élére, hanem az, hogy a tervhivatal nem tudott a gazdaság változására reagálni. A vezetõ elküldése,

5

INTERJÚ Itt kell megoldani a különbözõ képességekkel rendelkezõ és eltérõ szociális közegbõl érkezõ gyerekek egy osztályon belüli tanítását. A szürkeséget épp ez a szituáció oldja föl. – De a tantervek mégis mindenhol kötelezõen egyformák, amiktõl a tantestületek nem térhetnek el. – Másról beszélünk. Ön szerint egy államnak nem kell irányt mutatni arra, hogy a gyermekeknek mégis mit tanítsanak? A nemzeti tanterv iránytû, az iskolának és a pedagógusnak van arra mozgástere, hogy a tananyagot hogyan tanítja. – Gyakorlatilag nincsen, a túlzsúfolt NAT ma nem iránytû, hanem béklyó. – Az egy másik kérdés, hogy hogyan nézzen ki a Nemzeti Alaptanterv, hogyan nézzenek ki a kerettantervek. Abban egyetértés van, hogy ezeket érdemes felülvizsgálni, ezért a Köznevelési Kerekasztal egyik munkacsoportja kimondottan ezzel foglalkozik. Kétségtelen, hogy az az irány, amely túlságosan épít a lexikális anyagra, nem jó, de az sem jó, ha csak a képességeket fejlesztjük. Valahol e kettõ között kell megállapodást találnunk. De nem akarok errõl ötletelni, mert ez komoly szakmai kérdés, amit a szakértõknek kell eldönteniük. – Apropó ötletelés, most ismét az egykori sikeres vállalatvezetõt kérdezem: 2012 júliusában jelent meg a KLIK létrehozásáról szóló kormányrendelet. Hat hónap múlva háromezer intézményt vett át a sebtében felállított hivatal, amelynek még mûködési szabályzata sem volt. Mindezt mindenféle hatástanulmány és elõkészítés nélkül. Vagyis egymillió gyereken kísérletezett a kormány. Ön piaci cég menedzsereként így hozna döntéseket? – Nincs egyetlen olyan szervezet és cég sem, amelynek a mûködésén ne lenne mit javítani. Három év minimum szükséges, hogy egy ekkora intézmény mûködése beálljon és a hiányosságok elõjöjjenek. Fél év alatt ilyen szervezetet nehéz felépíteni, de a KLIK most mûködik. Vannak folyamatai, van gazdasági rendszere, kifizeti a béreket.

– Lehet vitatkozni, hogy mennyire teljesült ez a cél, de akik most tüntetnek, akik ilyen sajátos módon fejezik ki a véleményüket, jellemzõen nem a rendszernek abból a részeibõl érkeznek, amelyek az állami fenntartás elõtt nagyon nem mûködtek volna. Nézze meg a tiltakozást aláíró iskolákat, majdnem mind önkormányzati mûködtetésû voltak. Lehet persze tüntetni, de nagyon sok olyan levelet kapok, amelyekben iskolák azt mondják, a központosítás óta stabil a mûködésük, holott korábban még be akarták zárni õket. A rendszer legfontosabb eleme az iskola. Tehát nem KLIK szervezete, nem a tankerület, hanem az iskola. Az, hogy az iskola hogyan mûködik. Olyan helyzet nem alakulhat ki, hogy a tanárok ne kapjanak fizetést. Nem lehet olyan helyzet, hogy valahol ne fizessék ki a víz- és a villanyszámlát. Nem lehet olyan helyzet, hogy ne legyen kréta. Nem lehet olyan helyzet, hogy a tankerület vagy bárki olyan adatszolgáltatással árassza el az iskolát, ami fölösleges terhet jelent. – Márpedig ilyen problémák elég gyakran elõfordulnak az iskolákban. – Ezek jogos felvetések, amelyekrõl a Köznevelési Kerekasztalon már beszéltünk is, és a feladatokat is kijelöltük. A kormány, az önkormányzatok, a KLIK és az iskolák érdeke egy és ugyanaz: a jó mûködés. – Mégis a kormány hozta létre azt az abszurd helyzetet, hogy elválasztotta egymástól a mûködtetést és a fenntartást. A mûködtetõ önkormányzat vezetése felteszi a kezét és azt mondja: most már nem az alapján szavaznak rám a polgárok, hogy mit csinálok az iskolában, az a fenntartó állam feladata. – Azért az önkormányzatot ma sem akadályozza meg semmi abban, hogy jobban finanszírozza azokat az iskolákat, amelyeketmûködtet. – Meg is teszik sokan. A többiek azt mondják, hogy a KLIK elviszi a pénzt a saját mûködtetéséhez hozzájárulásként… – Akkor már meg is találtuk a megoldást, válasszuk el egyértelmûen, hogy mi az intézményfenntartó feladata és mi a mûködtetõ önkormányzaté. Ez az önkormányzatnak pénzébe fog kerülni, több pénzébe, mint eddig. A táblatörlõ szivacs például micsoda? Mûködtetési eszköz, mert a táblát töröljük vele, vagy takarítóeszköz, amelyet az önkormányzat finanszíroz? – Azt ön is nyilván tudja, hogy egy jól szituált kerületben a szülõk most a saját pénzükbõl inkább megveszik a hiányzó szivacsot, amíg a kormány megoldja ezt az ismeretelméleti problémát. Az elõbb említett Pölöskén ezt már nem tudják megtenni. Ezért nem csökkentette a központosítás az esélyegyenlõtlenséget, legfeljebb annyiban, hogy a korábban jobban mûködõ, önkormányzati iskolák lefelé nivellálódtak.

– És van egy százmilliárdos nagyságrendû hiánya. – A KLIK-nek 17 milliárd forintos hiánya van, ami össze sem mérhetõ azzal az összeggel, amely az önkormányzati fenntartás idején halmozódott fel. És nem is kell semmit a nulláról kezdeni, mert a szervezetnek vannak tankerületei, van menedzsmentje, tehát nem ugyanaz a helyzet, mint 2012ben. Állítom, hogy ezt a szervezetet a meglévõ szabályok alapján át lehet alakítani egy lényegesen jobban mûködõ szervezetté anélkül, hogy az iskolák ezt az átalakítást megszenvednék. – Orbán Viktor azzal érvelt a központosítás mellett, hogy így érvényesülnek majd az esélyegyenlõségi szempontok. Ön szerint érvényesülnek?

6

INTERJÚ – Nézze: a mûködtetési problémáknak csak egy része kötõdik a KLIK-hez. Az viszont, hogy legyen az iskolában elegendõ asztal és szék, tipikusan mûködtetési feladat. 2013-ban az állam kifizette az önkormányzatok adósságát, 1300 milliárd forintot... – Ami nem csak az oktatásból származott. – Oktatásból, egészségügybõl. – És kötvénykibocsátásból, valamint nagy beruházásokból. – Az, hogy a nagyberuházásokra elköltött pénzt nem az iskolákra fordítják vagy hogy épp emiatt növekedett az adósságállomány, mindegy. – De azért az jó, hogy a pénz egy része nem díszkõre ment el és szökõkútra, hanem oktatásra, ugye? – Persze. De az adósság növelése ettõl függetlenül tény. Ahogy az is, hogy az intézményfenntartó mûködtetéséhez szükséges forrásokat a kormánynak biztosítani kell, és biztosítani is fogja. – Évek óta nincs beruházás az iskolákban. Van viszont a 17 milliárdos lejárt tartozás. – Ez nem igaz, több mint félezer iskolában történt fejlesztés, és több mint 200 milliárdos fejlesztések várhatóak. Már kormánydöntés van arról, hogy a KLIK kap 38 milliárd forintot, amibõl bõven tudja a tartozásait rendezni. A Köznevelési Kerekasztalon a KLIK finanszírozásának átalakításáról is megegyeztünk. – Vagyis több pénz lesz a rendszerben? – Igen. – Visszatérve az esélyegyenlõségre: 2013 januárja óta állami fenntartásban mûködnek az iskolák. Hány olyan szegregáló intézményrõl tud, amelyet az állami fenntartó bezárt, miután bírósági döntés rendelkezett errõl? – Ezt most nem tudom megmondani. – Akkor segítek: egyet sem. – A szegregáció nagyon fontos kérdés, épp ezért hívtuk a kormány által alapított tárgyalóasztalhoz az antiszegregációs kerekasztal képviselõit is. – Kár, hogy azt a kerekasztalt már majdnem minden szakember otthagyta. Akkor beszéljünk kicsit a jövõrõl. Néhány évtizeden belül feltehetõen az élet minden területén robotok vesznek majd körül minket, az iskolákban jelenleg tanított tananyag struktúrája viszont éppen olyan, mint negyven éve. Ön szerint húsz év múlva lesznek-e egyáltalán még olyan iskolák, amilyenek most vannak? Hogyan fogja megkapni a magyar gyerek azt a tudást, amit a spanyol, svéd, angol gyerekek, akikkel a globális piacon versenyezni fog egy olyan korban, amelyben a legkevésbé a lexikális ismeretek segítenek az érvényesülésben? – Biztosíthatom, sem tananyag, sem az eszközök, sem a szemlélet nem ugyanaz, mint 40 éve. Másrészt én nem becsülném le

ennyire a magyar pedagógusokat. Azt látom, hogy a jó pedagógusok haladnak a korral. Lehetetlen húsz évre elõre látni. Nagyon jó példa erre, hogy másfél éve még nem beszéltünk migrációs kérdésrõl, most meg ez a kérdés. – Közoktatásért felelõs államtitkárként nyilván van víziója arról, hogy tíz év múlva milyennek szeretné látni az iskolákat, milyen tudással kerüljenek ki onnan gyerekek? – A kormány és az én céljaim egyértelmûek: azt szeretnénk, ha az iskolapadot versenyképes tudással rendelkezõ, testileglelkileg egészséges, a hazájukat szeretõ, de a nagyvilágban is boldogulni képes gyermekek hagynák el minél nagyobb számban, akik tenni és dolgozni akarnak a saját hazájukért és az embertársaikért. A jobb teljesítmény a PISA-felmérésen is természetesen cél, de nem az egyetlen cél. – A PISA-eredmény és a nagyvilágban való boldogulás között szoros összefüggés van. Az nyilván nem jó, hogy az iskolában tengernyi idõ megy el olyan dolgok bemagolására, ami a Google-lal pillanatok alatt elérhetõ. – A tankönyvre szükség van. A Google használatát se a pedagógusnak, se a gyereknek senki nem tiltja, sõt mindennapos a magyar iskolákban az internet használata. A mostani tananyagot pedagógusok, oktatáskutatók rakták össze. Ettõl függetlenül a tudásra szükség van, ezt ne vonjuk kétségbe. Anyagszerkezettanból például tudni kell az összes anyag különbözõ ötvözettartalmát, és hogy azok milyen hatással vannak annak az anyagnak a jellemzõire. Kérdezheti valaki, hogy miért kell ezt megtanulni? Hiszen minek tudjam, hogy hány százalék kobalt, mangán vagy bármi más van az anyagban, ha leveszem a polcról a könyvet és megnézem? Csakhogy ezzel a tanulással az ember azt a képességét szerzi meg, hogy hogyan tud megtanulni dolgokat és azokra hogyan tud emlékezni. Ez pedig nagyon fontos. E mögött tanulási folyamat van, és ha valaki nem tud megtanulni egy lexikális adatot, akkor valószínûleg mást sem tud megtanulni egy vállalatnál, mert a tanulás tudását nem sajátította el. Én például a magyar irodalomból profitáltam a legtöbbet. Azt, hogy meg tudok fogalmazni egy struktúrát, nem a matematika és nem is a fizika tanította meg, hanem a magyar irodalom, a verselemzés, amely sokkal bonyolultabb, mint egy matekpélda megoldása. Tehát valóban kell képességet szerezni, de ehhez tartozik alaptudás is. Hogy mi a képességek és mi az alaptudás aránya? Arra nagyon hamar lesz válasz. – A Google-t megfelelõen használni ma már alaptudás. És ez az, amire nem tanít meg az iskola. – Ez nem igaz. Az informatika ma alaptantárgy. Az internet használata alapkészség. Nyilvánvaló, hogy ennek a tanítását is lehet javítani, a Köznevelési Kerekasztal anyagaiban az ilyen tartalmi ügyeknek meg kell jelenniük. Ónody-Molnár Dóra

7

OKTATÁSPOLITIKA

A HETVENES ÉVEKBE TÉRT VISSZA A TANÁRKÉPZÉS 2020-tól csak az felvételizhet a felsõoktatásba, akinek B2-es szintû igazolt nyelvtudása van. Ma a diákok fele enélkül érettségizik, a másik fele fizetett tanfolyamokkal szerzi meg a tudást. Pedig statisztikailag nem is kevés a nyelvórák száma. A Nyelvtudásért Egyesület „Mi a baj az iskolai nyelvoktatással” címû konferenciáján nyelvtanárokkal, vizsgáztatókkal és az Oktatási Hivatal képviselõivel az iskolai nyelvoktatás alacsony hatékonyságának okait kereste a 250 résztvevõ. „Úgy tûnik a Diplomamentõ program utánpótlása a hosszú idõre biztosítva van” – nevettette meg a hallgatóságot a Nyelvtudásért Egyesület vezetõje a budapesti konferencián. Rozgonyi Zoltán fanyar humorral megfogalmazott mondata magába foglalja a nyelvoktatás közoktatásbeli helyzetét. Az érettségi elõtt álló diákok fele nem csak, hogy közelében sincs a középszintû nyelvtudásnak, de ennek nincs is tudatában. Ez a szakmai kiállításokon tartott vizsgatesztek eredményeibõl derül ki. Ezek a fiatalok most még enélkül a tudás nélkül akár be is juthatnak az egyetemre – hogy ugyanilyen alacsony szintû nyelvismerettel el is hagyják azt. A diplomát aztán nem vehetik át, nekik találták ki a Diplomamentõ programot. Ám évente 6–8 ezren hagyják el a felsõoktatást ugyanígy, és ez a szám magasabb, mint amennyi volt hallgatónak a Diplomamentõ segítséget tud nyújtani a kedvezményes nyelvtanuláshoz.

csoportok, így is gond van a helyhiánnyal, azzal, hogy feleslegesen tesz újabb terhet a diákok vállára és a gyakorlatban csak diszkriminatív korláttá válik a felsõoktatásba vágyók elõtt – derült ki Kuti Zsuzsa nyelvoktatási szakértõ beszámolójából. Ahhoz, hogy az elvárás reális legyen, a tanárok és diákok szerint több óra kellene – ezt tartotta legfontosabbnak a válaszolók 29 százaléka – csoportbontás (19 százalék), jó tananyag, segédanyag (13 százalék), szabad tankönyvválasztás (6 százalék).

A számokból más következne Kézenfekvõ lenne a feltételezés, hogy egyszerûen kevés idõ jut a nyelvórákra, de meglepõ módon ebben Magyarország nem áll rosszul. Az elsõ nyelvre kilenc év alatt 936 óra jut, a másodikra 432. Ez a régióban nem rossz, Lengyelországban csupán 537, Romániában 472 óra jut. Ráadásul a B2-es szinthez 5–600 óra elvileg elég is lehet.

Nem az iskolában jutnak el a középfokúig Rozgonyi szerint az elmúlt 15 év ugyan jelentõs változást hozott, és az sem igaz, hogy a tanárok többsége ne tudna jól az általa tanított nyelven (bár, mint kiderült, az elmúlt három évben ez a kockázat is bekerült a rendszerbe), vagy, hogy el lennének maradva módszertanilag. Ennek ellenére az iskolák felében esély sincs arra, hogy a diákok eljussanak a középfokúig, kizárólag az iskolai oktatásra hagyatkozva. A költséges nyelvtanárt, tanfolyamot viszont nem mindenki engedheti meg magának, és ez azt jelenti, hogy a nyelvtudás 2020-tól szociális anyagi szûrõvé válhat, távol tartva a felsõoktatástól a szegényebb családok gyerekeit.

Mégis, az Eurobarométer 2012-es kimutatása alapján Magyarország a legrosszabbul áll az idegennyelvtudás terén. Az önbevalláson alapuló felmérés szerint 65 százalék egyáltalán nem tud megszólalni idegen nyelven. 35 százalék képes erre, és a teljes népességen belül 13 százalék kettõ, négy százalék több nyelven is beszél. Ez 2006 óta romló folyamatot jelent: akkor 42 százalék vallotta magáról, hogy legalább egy, 27 százalék két nyelven is tud – mondott egy váratlan adatot Öveges Enikõ, az ELTE angol tanszékének oktatója. Igaz, az önbevallással szerzett adatok kulturális különbségekbõl is adódhatnak: elvileg elképzelhetõ, hogy Magyarországon szerényebben ítélik meg tudásukat az emberek a valósnál, míg a nyelvtudásáról közmondásosan nem híres olaszok pozitívabban. Erre azonban semmilyen bizonyíték nincs. Befolyásolhatja a képet az is, hogy nyelvrokonság révén sok ország nyelvtudása kedvezõbbnek tûnhet, csehek a szlovákokkal közösködhetnek, a skandináv nyelvek egymással, balti államok az orosz kisebbség révén javíthatják a statisztikát, a románok az újlatin nyelvekkel. Mindez részben igaz lehet, de mégis önámítás, ha a finnek jó angolnyelv-oktatására gondolunk. És ez egyúttal üti azt a nyelvtanárok körében is sajnálatosan elterjedt tévhitet, hogy „a magyar nyelv nehéz” (ugyanis nincsenek önmagukban nehezebb vagy könnyebb nyelvek), ami miatt a magyaroknak nehezebb volna megtanulniuk idegen nyelven. A Pécsi Tudományegyetemrõl Nikonov Marianne pedig azt is megemlítette, hogy az általános alacsony idegennyelvi eredmények ellenére több százezer magyar fiatal mégis boldogul külföldön.

A Nyelvtudásért Egyesület a konferencián ismertette saját online felmérését. A 60 kérdésbõl álló ívet 1100 iskolai nyelvtanár és 1800 diák töltötte ki. A felmérés nem reprezentatív, de azért jelzi, hogy a fontosnak tartott motiváció, pozitív hozzáállás megvan a diákokban és a tanárokban: elõbbiek 61, utóbbiak 65 százaléka reális követelménynek tartja a B2-es szint elérését érettségire. A támogatók szerint ez nélkülözhetetlen az újabb tudás megszerzéséhez, a jobb munkahely eléréséhez. Az ellenzõk szerint viszont a feltételek nem adottak az iskolákban, hiába az osztott

8

OKTATÁSPOLITIKA Nem is kezdjük késõn

Nem esett szó a tanárok nyelvi képességeirõl. Ennek a diploma átvételekor a C1-es szinten kell lennie, bár ilyen felmérés menet közben nincs, ám ez a tudás következik a tananyag teljesítésébõl. Az elmúlt három évben viszont olyan változás lépett életbe, amely miatt sokkal az egyik tárgyból sokkal gyengébb szinten teljesítõ diákok is bekerülhetnek a tanárképzésbe. A jelenlegi három éve átalakított osztatlan tanárképzésben, ha valaki nyelvszakos, akkor, a törvény szerint csak az egyik szakjából kötelezõ emelt szintû érettségit tennie a felvételihez. A másikból középszintû érettségi elég. „Ez nem közép- csupán alapfokú nyelvtudást jelent, azzal valójában nem lehet egyetemet elkezdeni“ mondta Enyedi. Jobb esetben a szükséges szint megugrásához sok pénzt nem kímélve különórákkal felhozza magát, ez nem az egyetem feladata. „Elsõ évben mondjuk megbukik, végül a gyakorlattal együtt 6+1 évet tanul, egy tanári diplomáért.”

Hogy a kép még bonyolultabb legyen, még olyan kiugró különbség sem látszik, hogy Magyarországon túl késõn kezdõdne nyelvtanulás. Negyedik osztálytól kötelezõ, ez nagyjából az Európa-szerte átlagos 6-9 éves korhatári sávba esik. Ráadásul a magyarországi diákok 40 százaléka már 6-7 évesen tanul idegen nyelvet az iskolában – bár megoszlanak a vélemények arról, hogy ennek mennyi értelme van. Az viszont már gond, hogy a nemzeti alaptanterv 2012-ben éppen, hogy csökkentette az idegennyelvre fordítható órák számát, miközben növelte a követelményt és lehetõvé tette a második idegen nyelv bevezetését – hívta fel a figyelmet Öveges. Dóczi Brigitta az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékérõl már egy másik rendszerszintû hibára hivta fel a figyelmet: A diákok folyamatosan újrakezdik a nyelvtanulást. Nincs meg a folyamatosság az iskolák között: bárhová is jutottak a diákok 8. osztályban, szinte biztos, hogy a középiskolában ismét a nulláról indulnak.

A nyelv nem egy tantárgy A fenti jelenség máris részben magyarázatot ad arra, hogy miért nem hatékony a statisztikailag magasnak látszó óraszám. De rontja az eredményeket az is, hogy a nyelv tárgyként jelenik meg, önmagért valótananyagként, noha sokkal jobb lenne eszközként használni, vagyis – a kéttannyelvû iskolákhoz hasonlóan – valamilyen tartalmat átadni az adott nyelven. Ezzel épp azt adná meg az iskola, amit a diákok várnak a nyelvtanulástól: azt, hogy gyakorlatias, életszerû tudást adjon, ne merüljön ki mechanikus szódolgozatokban. Az órák hatékonyságát csökkenti a diákok túlterheltsége is: 8. órában semmit nem lehet érdemben tanítani. Ez elég komoly elszántságot feltételez a hallgatóktól, noha a tapasztalat szerint tanári szakra, nyelvszakra is bevallottan azért jön a diákok többsége, – a „szeretem a gyerekeket” naiv szövegén túl – mert oda kevesebb pont is elég, vagy mert a nyelvek jobban mentek a gimiben, mint a többi tárgy, esetleg a nyelvkésõbb is jól jön, majd eldönti, hogy mit is csináljon. A korábbi, bolognai rendszer osztott képzésében három év után választhatott a diák, hogy tanári vagy bölcsész – vagy szaktól függõen természettudományos – mesterképzésre megy, így érettebben, több önismerettel dönthetett a hallgató. „Akkor volt egy újabb szûrõ, míg most egyszer felveszik a hallgatót és végigbotorkálja az egyetemet.” „Nem volt hibátlan a rendszer, de azt kellett volna javítani. Ehelyett visszatértünk a hetvenes évek tanárképzõs modelljéhez.” – mondta Enyedi. Ezek a tanárok aztán egy olyan iskolarendszerben helyezkednek el, amely sem az õ beilleszkedésüket, sem a gyengébb diákokat nem segíti. A jó diákokhoz biztosan hozzátesz, de a hozzáadott érték ott volna a legfontosabb, ahol nincsen meg az otthonról hozott tudás. Az induláskori különbségeket kellene kiegyenlítenie az iskolának, ehelyett a magyar oktatási rendszer egyre csak növeli a különbségeket – és a felmérések szerint az idõ elõrehaladtával el is veszi a tanulók lelkesedését. És ez általános jelenség, amit a nyelvtanárok önmaguk nem fognak tudni megváltoztatni a nyelvoktatás területén sem, bármilyen kész tervük is lenne rá.

Ez pedig már az általános oktatási problémára vezet rá. Tévedés lenne azt a látszatot kelteni, hogy van a jól mûködõ oktatás, csak a nyelvtanárok lerontják a képet – mondta Einhorn Ágnes. Az Idegen Nyelvi Központ munkatársa szerint szélesebb összefüggésrõl is szó van. Aki gyengébben teljesít a nyelvórán, annak más tárgyból is gondjai vannak, és ez szoros összefüggést mutat a diákok szociális hátterével.

Úgy kell tanítani, ahogyan nem tanult Szintén általános, nem kizárólag a nyelvtanítást érintõ, rendszeresen visszatérõ elem a tanárok pozitív attitûdje, amellyel motiválni kellene a diákot. A tanár legyen nyitott, türelmes, korszerû, kommunikatív. Úgy kell tanítania a tanárnak, hogy szakítania kellene saját, poroszos szellemû oktatási élményeivel.

Nyilas Gergely Forrás: Index Fotó: Huszti István

9

OKTATÁSPOLITIKA

HATALMAS AZ ALSÓS OKTATÁS HATÁSA A FELNÕTTKORI JÖVEDELEMRE A jobb alsós oktatás több millió forinttal növeli a diákok késõbbi jövedelmét – mutatja be meggyõzõen egy amerikai tanulmány. Az alsós osztály hatása a nyolcadikos kompetenciamérés pontszámára kicsi, viszont a felnõttkori jövedelemre nagy, azt sugallva, hogy nem az alsóban megszerzett tárgyi tudás, hanem az akkor elsajátított szociális és kommunikációs készségek számítanak. Mekkora a korai oktatás hatása a diákok felnõttkori boldogulására, és mitõl jó az alapszintû oktatás? Ezek minden szülõ és gyerek számára fontos kérdések, amiket a közelmúltig nehéz volt adatokkal megbízhatóan vizsgálni.

követték a diákok évtizedekkel késõbbi karrierét, így vizsgálni tudták az alsós osztály felnõttkori hatását.

A blogról A Defacto blog szerzõi közgazdászok, szerkesztõi Kézdi Gábor, Kondor Péter, Koren Miklós, Kõszegi Botond, és Szeidl Ádám, a Közép-európai Egyetem kutatói.

Defacto A cikk eredményei közül most a legérdekesebbet, az alsós osztály összhatását mutatjuk be. A kutatók egy diák osztályának minõségét osztálytársainak az elsõ év végén írt tesztpontszámával mérik. Ez a pontszám több okból lehet magas: ha jobb tanárt kapott az osztály, ha a sorsolt osztályközösség az átlagosnál jobb, vagy bármilyen más okból, ami az osztály egészének tanulását befolyásolja (például a tanterem inspiráló környezetet biztosít). Fontos, hogy a véletlenszerû elosztás miatt azok a diákok, akiknél az osztály minõsége magasabb, az iskola megkezdése elõtt átlagosan ugyanolyanok voltak, mint azok, akiknél az osztály minõsége alacsonyabb. Az elsõ ábra az osztály hatását mutatja az elsõ év végi teszteredményekre. A vízszintes tengely az osztály „minõségét” méri az osztálytársak átlagos (az iskolai évfolyamátlaghoz viszonyított) tesztpontszámával; a függõleges tengely pedig azt, hogy az adott minõségû osztályba járó diákok átlagos pontszáma az összes teszteredmény hány százalékánál jobb. Pozitív összefüggést látunk: az a diák, aki egy évben véletlenszerûen jobb osztályba kerül (jobb tanár, jobb osztálytársak), az abban az évben magasabb pontszámot ér el.

Képünk illusztráció Fotó: Kovács Tamás / MTI Chetty, Friedman, Hilger, Saez, Schanzenbach és Yagan, a Harvard, a Berkeley és a Northwestern egyetemek kutatói tanulmányukkal fontos áttörést értek el. Õk egy 1980-as évekbeli Tennessee állambeli oktatási kísérlethez nyúltak vissza. A kísérletben részt vevõ közel 12 ezer diákot az iskolájukon belül sorsolással osztották alsó tagozatos osztályokba és tanárokhoz. A véletlenszerû elosztás miatt a különbözõ osztályokba kerülõ diákok az iskola megkezdésekor átlagosan ugyanolyanok voltak (például családi hátterükben, óvodai oktatásukban). Így a késõbbi eredményeikben mérhetõ átlagos különbségek csak az alsós osztályok különbségébõl adódnak. A kutatók nyomon

Mennyire hosszan tartó az alsós osztály hatása? A második ábra már a nyolcadikos tesztpontszámot mutatja az alsós osztály minõségének függvényében. Itt lényegében eltûnik a pozitív összefüggés, ezért azt gondolhatnánk, hogy az alsós osztály hatása néhány év alatt lecseng. Vajon tényleg nincs hosszan tartó hatás, vagy csak nem méri a nyolcadikos teszt?

10

OKTATÁSPOLITIKA

Alsós oktatás Amerikában Az alapfokú oktatás Amerikában 5-6 éves kortól kötelezõ, az alsósok egy elõkészítõ év után kezdik meg az elsõ osztályt. A harmadik ábra az alsós osztály hatását mutatja a fiatal felnõttkori (27 éves) jövedelemre. Itt megint erõs pozitív kapcsolatot látunk. Aki véletlenül jobb alsós osztályba került, az felnõttként többet keres. Ráadásul a hatás megdöbbentõen nagy. A kutatók kiszámolták, hogy az osztály minõségének együttes hatásából mennyi a tanár minõségének szerepe. Azt találták, hogy egy átlagon felüli minõségû alsós tanár (egy átlagon alulihoz képest) körülbelül 16 ezer dollárral (4,4 millió forinttal) növeli meg egy átlagos diák életpályajövedelmét. Vagyis egy jobb alsós tanár húsz fõs osztály esetén az osztály együttes életpálya-

Általában végig ugyanabban az osztályteremben tanulnak és egy tanár tanítja a fõ tárgyaikat. A diákok többsége állami iskolába jár. A tananyag államonként és iskolakörzetenként eltérõ lehet, de jellemzõen az alapszintû ismeretek elsajátítására fókuszál, kevés házi feladattal és sok játékos csoportmunkával. Kõmûves Zsófia, CEU Microdata Forrás: Index

jövedelmét több mint 320 ezer dollárral, csaknem 90 millió forinttal növeli. Mi a magyarázat arra, hogy az alsós osztály hatása nyolcadikra eltûnik, majd felnõttkorban újra megjelenik? A kutatók szerint az a legvalószínûbb, hogy a jobb alsós osztályokban a diákok jobb kommunikációs és szociális készségeket sajátítanak el. Ezek nem hatnak a nyolcadikos teszteredményekre, viszont növelik a felnõttkori jövedelmet. A fentiek azt mutatják, hogy az egyéni és társadalmi jólét szempontjából is rendkívül fontos az alapfokú oktatás. Sajnos Magyarországon rengeteg gyerek nem részesül minõségi alapfokú oktatásban. A Defacto szerint az oktatás javítása elsõrendû gazdaságpolitikai cél.

11

OKTATÁSPOLITIKA

EZÉRT MENEKÜLÜNK AZ ÁLLAMI ISKOLÁBÓL pedagógia módszereivel nem vagyunk képesek lépést tartani a 21. század kihívásaival. És mivel az állam, a közoktatás mai vezetõi nem adnak megnyugtató válaszokat az aggodalmaikra – leginkább úgy tûnik, hogy nem is látják és nem is értik a robogó külvilágot –, egyre többen cserben hagyottnak érzik magukat és egyéni utakat keresnek. És ezek az utak vezetnek el az alternatív iskolák reneszánszához, meg az új iskolák alapításához. A kétségbe esett közép- és felsõ középosztálybeli szülõk tehát inkább saját gyerekeikkel kezdenek kísérletezésbe, mert azt gondolják, hogy a végeredmény az esetleg elkövetett hibákkal együtt is jobb lesz, mintha elfogadnák azt, ami úgy általában közoktatás címén elérhetõ ebben az országban. Ebben a több részes cikksorozatban azt járom körbe, hogy mitõl is rossz a rendszer, hogy milyen lehetõségek közül választhatnak az aggodalmaskodók, hogy miért nincs több, széles körben elérhetõ alternatív képzés, és hogy szülõként tehetünk-e bármit, hogy legyen?

Hat új, alternatív, Kliktõl független iskola indul õsszel. Eddig is sokan tervezgették, hogy a gyereküket kimentik az állami rendszerbõl, de ez az elsõ év, hogy ennyien lépnek is az ügyben. Az elégedetlen szülõk sokszor nem tudják, hogy az állami sulikat mi teszi alapvetõen utálatossá – mert nem feltétlenül az a sok felesleges hülyeség, amit a gyereknek meg kell tanulnia –, és sok érdeklõdõ azt sem látja pontosan, hogy miben térnek el az alternatív rendszerek az államitól, vagy egymástól. Mi a baj az állami sulikkal? Mi mást kínál a hazai iskolapiac? Valós megoldást nyújtanak a népszerû állami-alternatív hibridek? Aki manapság egy demokratikusan szervezett, érzelmi biztonságot adó, a gyerekekkel párbeszédre, partnerségre épülõ, a kicsik természetes tudásszomjára, belsõ ösztönzõire építkezõ alternatív suliba adja a gyerekét, lényegében egy fogadást köt arra, hogy a jövõ gimnáziumai, egyetemei és leginkább a hazai munkaerõpiac a 2030–40-es években – a maival ellentétben – fõként ezeket a gondolkodó, szabad és kritikus fiatal felnõtteket keresi majd.

Mitõl kell menekülni ennyire? A válaszadáshoz érdemes két részre bontani ezt az elsõ problémát. A közoktatásban a gyerek 1. tanul valamit, ez az a tudásanyag, aminek az elsajátítását várja tõle a rendszer, 2. és tanul valahogyan, ez az a pedagógiai módszer, ami a tudást közvetíti felé. A tudásanyag ügyében a haladó felfogás most leginkább az, hogy az nem is számít igazán. A globalizált gazdaságokban és a technológiavezérelt új világában nem a hozott passzív tárgyi tudás, ami érték, hanem a megfelelõ szemlélet és a tanulási képesség, egyfajta beállítódás, amivel képesek lehetünk új és új szakmákhoz, munkakörökhöz és közösségekhez alkalmazkodni. Mindehhez természetesen fontosak bizonyos univerzális kulcskompetenciák, de ezek tételesen kifejtve benne is vannak a hatályos Nemzeti Alaptantervben (II. rész), hat oldalban részletezve. Ezek között csupa olyasmit találunk, ami vitathatatlanul fontos minden gyereknek: az anyanyelvi és idegen nyelvi kommunikáció fejlesztése, a számok és mûveletek ismerete, természettudományos- és digitális kompetenciák fejlesztése, szociális, állampolgári, mûvészeti és vállalkozói készségek elsajátítása.

Algebraóra a beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában. Fotó: Kovács Tamás Apró pozitív elmozdulások itt-ott már most is látszanak, de összességében a Magyarországon széles körben elterjedt iskola-, munka- és családmodell még mindig nagyrészt patriarchális és tekintélyelvû, ahelyett, hogy fogékony, kérdéseket feltevõ és toleráns embereket nevelne. Emiatt a szûken keretezett mai sztenderdekbõl kiindulva tényleg úgy tûnhet, hogy kockázatos ismeretlen, alternatív irányokba indulni bármilyen területen. Pedig nagyon úgy fest, hogy ez a jövõ, és azok a társadalmak lesznek a nyertesek, akik idõben felismerik a környezet rohamos átalakulását, és elsajátítják azt a tudást, pontosabban azt a szemléletet, azt a rugalmasságot és kritikus gondolkodást, ami a késõbbiekben sikerre vezethet. Azok a szülõk, akik most aggódnak a gyerekeikért, feltehetõen mindezt elég pontosan látják, és emiatt azt gondolják, hogy a 20. század iskoláival,

Digitális táblagépet használnak hallgatók egy amerikai középiskolában. Fotó: John Leyba

12

OKTATÁSPOLITIKA Egy elsõs nem alkalmas arra, hogy a negyvenöt perces órákat végigülje, húsz percet tud nyugton maradni, fiziológialiag erre alkalmas – folytatja Bárdi-Farkas. Ehhez képest a központi kerettanterv negyvenöt perces órakereteket rögzít. Ha ezen rövidítenek, a megspórolt perceket össze kell gyûjteni, és plusz napokat ráhúzni a tanítási napokra, amikor erre lehetõség nyílik, mondjuk a nyári szünetben. „Az oktatásszervezés van úgy körbehatárolva, hogy nagyon nagy szervezõi képességet igényel az iskola vezetésétõl, hogy úgy lehessen tanítani, ahogy azt õk szeretnék csinálni.” Ugyanez a rugalmatlanság az oka annak, hogy a Klik alatt mûködõ, mégis a kereteket feszegetõ iskolában nincs igazi tere a differenciált, személyre szabott oktatásnak. „Már túl vagyunk azon, hogy a harminc gyerek hátratett kézzel üljön és figyeljen a tanárnénire. De 25–30 éve sem ezt tanították a tanítóképzõn, és most is mást tanítanak, ehelyett egy merev keretrendszerbe van mindenki belekényszerítve, ezért nem megy.”

A NAT-ról, ami a szóban forgó elvárt tudásanyag részleteinek az átfogó gyûjtõhelye, minden szakmabeli pedagógus, iskolaigazgató, kutató, iskolaalapító és alternatív mozgalmár, akivel beszélgettünk, alapvetõen semlegesen vagy inkább enyhén pozitívan beszélt. A NAT az általános kompetenciákon túl mûveltségi területenként, tantárgyanként végigveszi, hogy a közoktatás 12 évében kettõ-négy éves etapokra bontva milyen tudást és képességeket kell a gyerekeknek magukra szedniük, honnan hova kell eljussanak. A szakmai közmegegyezés szerint különösebb baj ezekkel sincs, persze a benne foglaltak idõrõlidõre frissíthetõk. A megkérdezettek közül egyedül Vekerdy Tamás pszichológustól hallottuk azt, hogy alaptantervre sincs feltétlenül szükség, lehet persze egy alapvetõ szabályozás ami irányokat ad, de az is csak akkor jó, ha ezektõl helyileg, autonóm módon el lehet térni. Szerinte a tanárok nem azért tanítanak Arany Jánost, mert a törvény azt elõírja. „Arany János mindig lesz”. Hogyha a tanárokat szabadon hagynánk, az alapvetõ féltucatnyi-tucatnyi kompetenciát és tudásréteget, ami tényleg értékes és fontos, maguktól is megtanítanák, a többi területen pedig vissza kell adni a szabadságukat, mert az jobb lenne mindenkinek.

Haladó szellemben Az ismert hazai alternatív pedagógiák a Waldorf kivételével tehát mind a fentebb körbeírt kettõs felismerésre épülnek: 1. a NAT irányelvei alapvetõen elfogadhatók és követhetõk (a Waldorf egyedüliként vállaltan eltérõ tananyagot is közvetít, legalábbis részben), 2. de az állami közoktatás poros módszertanát le kell cserélni, hogy a gyerekeink boldogabbak, fogékonyabbak és motiváltabbak legyenek az iskolákban. A magyar oktatási rendszer a különutas megközelítésekre szerencsére már a rendszerváltás idõszakától kezdve lehetõséget ad, amit a magyar pedagógusszakma elég aktívan ki is használt. Az elmúlt két és fél évtizedben számos alternatív képzés indult, ezekben Dobos Orsolya, az Alapítványi és Magániskolák Alternatív Tagozatának a vezetõje segített eligazodnom.

A probléma a tudást közvetítõ pedagógiai módszerrel van

Halácsy Péter, a Prezi társalapítója Fotó: Ajpek Orsi A balatonfelvidéki Wesselényi Miklós Általános Iskola (amit 2013-ban pedagógus szülõk közremûködésével alapítottak) igazgató helyettese, Bárdi-Farkas Beáta szerint az oktatási rendszer szervezésének a flexibilitásával van baj. Jó lenne, ha a mûveltségi területek nem lennének tantárgyakra bontva, hanem holisztikusan, egymásba fonódóan lehetne a különbözõ területekhez tartozó tudásokat átadni. Márpedig erre az állami iskolák pedagógusainak sorvezetõjeként mûködõ központi kerettanterv nem alkalmas. Halácsy Péter, a most induló Budapest School egyik alapítója is hasonló problémákról beszélt. Szerinte sem a NAT-tal, hanem a kerettantervekkel, és a régi szokások miatt megtartott módszerekkel van a baj. „A NAT az alapfokú oktatásban semmi olyat nem ír elõ, amit ne lehetne teljesíteni, vagy épp nem lenne értelme, a gyerekek 6–10 éves koruk között írnak, olvasnak, számolnak és énekelnek, és itt is ugyanez történik, ahogy a NAT is csak alapkompetenciákat ír elõ. Amiben mások vagyunk, az az út, ahogyan elérjük a kitûzött célt. Mint egyébként az alternatív iskolák többsége.”

Waldorf-iskola Berlinben. Fotó: Ullstein Bild Õ alapvetõen két csoportra osztja az elérhetõ alternatív képzéseket. Az egyik, amit reformpedagógiáknak nevez. Ez a csoport a külföldrõl átvett modelleket tartalmazza. Ezek a Waldorf-, a Montessori- és a Freinet-pedagógia. Ebbõl a hazai piacon a legismertebb a Waldorf, ez az egyetlen reformszemlélet, ami mögött jelen pillanatban tanárképzés is van. A másik két megközelítés teljesen tisztán egyetlen magyar oktatási intézményben sem jelenik meg, azt lehet mondani, hogy inkább csak montessori- és freinet-elemeket használó iskolák vannak (elõbbibõl több Budapesten és vidéken, utóbbiból például két osztály Dunaújvárosban).

13

OKTATÁSPOLITIKA állami iskolák mûködését szabályozza (órák száma, elosztásuk stb. részletes lista itt), ez az, amit megszólalóink kivétel nélkül kritizáltak a kötöttségei miatt. És ezzel, vagy ezekkel párhuzamosan létezik pontosan tizenkettõ alternatív kerettanterv is – a sok helyi alternatív tantervbõl összesen ennyit akkreditáltattak az intézményeket fenntartó alapítványok, illetve két esetben maga a Klik. Legalábbis eddig, ami bármikor változhat. Az akkreditált rendszereket az alábbi táblázat sorolja fel.

Ezek középpontjában a speciális eszközökre épített egyénre szabott fejlesztés, tanítás áll. Az összes többi, leginkább csak szimplán alternatívnak nevezhetõ képzés nem nemzetközi reformmódszerekre épül, hanem hazai pedagógusok kísérletezték ki õket. A Rogers-szemléletet például a Kincskeresõ és négy másik hazai általános iskola hozták létre közösen, ugyanígy magyar erõfeszítések eredménye a Zsolnai-módszer (amit vagy húsz iskola követ), a középiskolai kínálatban pedig ilyen az AKG, a Zöld Kakas, a Közgazdasági Politechnikum és a Belvárosi Tanoda. A választék tehát darabszámra megvan, a honosított módszerekbõl nincs hiány, mégsem stimmel valami, mert az alternatív pedagógiák széleskörû elterjedtségérõl mégsem beszélhetünk (ennek okairól a második részben lesz majd szó bõvebben). Azt gondolhatnánk, hogy a dolog egyik oka a közoktatási rendszer pár éve történt átalakítása. Mi is történt akkor?

Máshol van a baj Az a helyzet, hogy ugyan nehezebb manapság a különbözõ modellekkel helyben kísérletezni, mint pár éve, de az oktatás akkor sem volt a mostaninál jobb. A lényeg, hogy az öt éve elhatározott változtatások érdemben nem rontották tovább a rendszert. A 2011-es irányváltás következtében csupán annyi történt, hogy a helyi tantervek szerepét átvették a kerettantervek, amiktõl nehezebb eltérni, mint korábban. Ez persze nem szerencsés, de a kimeneti eredmények szempontjából biztosan nem lehet tragikus hatásokról sem beszélni. Az alternatívok, akik engedélyeztették a saját rendszerüket, ugyan most eltérhetnek az állami rendszer kötöttségeitõl, de egyúttal be is zárták magukat egy dobozba, hiszen ma már mindent az évekkel ezelõtt rögzített módszerek szerint kell csináljanak, amit számon is kérnek rajtuk. Ez az adminisztratív kötöttségek egyik nagy hátránya. De elõnyök is akadnak. Aki alternatív módszerekben gondolkozik, az elõtt most is nyitott a pálya, ráadásul a szigorítások miatt kevesebb potenciális versenytárs bukkanhat fel. Persze a beszállás most mindenkinek nehezebb, de ennek is van elõnyös oldala: például az, hogy jócskán leszûkült a világnézeti perifériákon mozgó csoportok lehetõsége, hogy a hülyeségeiket a közoktatási rendszer keretei között is hirdessék. De az elõnyöktõl és a hátrányoktól függetlenül az biztosan állíthatjuk, hogy nem ezek megjelenésével került lejtõre a hazai közoktatás, amit a felmérések is igazolnak. A baj mélyebben van, ahogy ez a nagy változtatások elõtt készített 2012-es Pisa-jelentésbõl is kiderül. Fontos látni, hogy a legnagyobb probléma a régi szemléletet és módszereket követõ pedagógusokkal, az elkötelezõdés hiányával (a jó oktatás Fotó: EMMI kulcsa döntõen a jó tanár), a sokszor még mindig régimódi szülõi elvárásokkal és természetesen a pénzhiánnyal van. Szentkirályi Balázs Forrás: Index

Gúzsba kötve A 2011-es köznevelési törvény fontos korrekciót hozott a rendszer addigi mûködésében. Kimondta, hogy az alternatív módszereket a korábbiakkal ellentétben engedélyeztetni kell, ami 2013-ban széles körben meg is történt – bár újabb alternatív kerettantervek engedélyeztetésre azóta is bármikor van lehetõség. A változtatások elõtt az iskolák lényegesen szabadabban választhattak a különbözõ szemléletû modellek között, nem volt szükség a külön akkreditált alternatív kerettantervek szigorú lekövetésére – mert nem is voltak ilyenek –, lehetett kísérletezni, az irányokat alapvetõen a helyi pedagógustestületek szabhatták meg a helyi tanterveken keresztül, a helyi igényekhez igazítva. Na ez ma már nem így van.

Jelenleg tizenhárom központi kerettanterv létezik, ami valójában inkább csak egy, tizenhárom altípusra (speciális képzési, szakiskolai, kéttannyelvû, felnõttoktatási stb.), illetve korcsoportra bontva. Ez az egységes központi keretrendszer, ami az

14

SZAKKÉPZÉS

SZAKMÁK ÉS ISKOLÁK ÚTVESZTÕJÉBEN Tanácstalan szülõk próbálnak okosan dönteni gyermekeik jövõjérõl, de nem tudnak. Az elmúlt években szétzüllesztett szakképzés azt sem tudja biztosítani a magyar családok számára, hogy a gyermekek azt a szakmát sajátítsák el, amelyet választottak. A pályaválasztási döntés módosítására pedig végképp nincs lehetõség. A szakképzésben az oktatás alapvetõ feltételei is hiányoznak: nem biztosított a megfelelõ számú, megfelelõ minõségû gyakorlati képzõhely. A szakmát választó diákok olyan iskolákba kerülnek be, ahol az elmúlt 5 évben a mûhelyekben és laboratóriumokban nem volt új beszerzés, és a meglévõ berendezések javítására és felújítására sem jutott elegendõ pénz. Az egymásnak ellentmondó, átgondolatlan intézkedések a tanulókat, a szülõket és a tanárokat is bizonytalanságban tartják. Megnehezítik a pályaválasztást, a tanulást és az iskolák mûködését: - Évente változik, hogy egy-egy iskolában, egy-egy megyében milyen szakmát lehet tanulni; a kínálatról az iskolák, a gyerekek és szüleik csak az utolsó pillanatokban értesülhetnek. - A 11. osztályos diákok még januárban sem tudják, milyen követelmények alapján fognak szakmai tárgyaikból érettségizni alig több mint egy év múlva. - A kerettanterv és a tankönyvek követhetetlen gyakorisággal változnak. - Szinte évenként forgatják fel a szakképzés egész rendszerét, tologatják az iskolákat a különbözõ minisztériumok között. - A szakiskolákban összesen heti 6 tanóra jut mindarra, ami nem torna és nem szakma, és a szakközépiskolákban is kevesebb lesz a közismereti óraszám. Ezzel a szakképzésben részt vevõ gyerekek elõl elzárják a továbbtanulás lehetõségét, elveszik tõlük az önképzés és átképzés perspektíváját, nem adják meg számukra a gazdaság változásaihoz való alkalmazkodás képességét. Cinikus módon most megváltoztatják az iskolatípusok

nevét: a szakiskolákat ezentúl szakközépiskolának, a szakközépiskolát pedig szakgimnáziumnak fogják nevezni. Vagyis a szakképzésben részt vevõknek tudás helyett csupán jól hangzó bizonyítványt adnak. És éppen ez a cél: az értelmesen, önállóan dolgozni tudó szakemberek helyett önálló feladatmegoldásra képtelen, mûveletlen masszát nevelni gyermekeinkbõl – akiknek ma a kétharmada, és a kormány szándéka szerint hamarosan a négyötöde a szakképzésben tanul. Ha ez sikerül, ennek végzetes hatása lesz Magyarországra és az egész magyar nemzetre nézve. Alapítványi és Magániskolák Egyesülete Eötvös József Szabadelvû Pedagógiai Társaság Hálózat a Tanszabadságért Hívatlanul Hálózat Magyar Óvodapedagógiai Egyesület Magyartanárok Egyesülete Oktatási Vezetõk Szakszervezete Osztályfõnökök Országos Szakmai Egyesülete Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Pedagógusok Szakszervezete

A PDSZ SAJTÓKÖZLEMÉNYE A SZAKKÉPZÉS ÁTALAKÍTÁSÁRÓL A szakképzés átalakításának nyilvánosságra került változata kíméletlen precizitással illeszkedik a nemzeti együttmûködés rendszerének köznevelési modelljébe, a kimûveletlen emberfõk tömeges „elõállításának” unortodox lázálmába. Régóta tudjuk, hogy a jelenlegi oktatási kormányzat tudatosan, és erõszakosan szûkíti a felsõfokú végzettséghez jutás lehetõségét. Leginkább tetten érhetõ ez a folyamat a szakképzés – szokás szerint hatásvizsgálat nélküli, kizárólag lobbi és prior politikai érdekeket (ki)szolgáló – átalakításának tanulmányozásakor. A következõ tanévtõl bevezetni kívánt szakgimnáziumi rendszer lehetetlen helyzetbe hozza mind a szülõket/diákokat, mind pedig számos közismereti tárgyat tanító pedagógus kollégánkat, mert: - nyolcadikos, 13-15 éves tanulóknak kell(ene) életre szóló döntést hozva szakmát választaniuk, ha a szakképzésben akarnak továbbtanulni. A tervezet szerint szakirányonként vennének ki a tananyagból – olyan az általános mûveltséget megalapozó tárgyakat – mint pl. a fizika, a kémia, a biológia és a föld-

rajz. Aki rosszul választott, annak minimális a lehetõsége a szakmaváltásra, s esélye sincs a felsõoktatásba való bejutásra. A képzésfajta eredményeként – optimális esetben – a mindenkori hatalomtól függõ félmûvelt szakbarbárok jelennek meg a munka világában. A pesszimista forgatókönyv szerint motiválatlan, csalódott – a mindenkori hatalomnak kiszolgáltatott – munkanélküli tömegek közmunkás létbe kényszerülése jellemezheti hazánk közép és hosszú távú munkaerõ-piaci kilátásait. Sajnos a realitás nem áll messze a pesszimista verziótól… - abban az esetben, ha a nyilvánosságra került elõterjesztés alapján indítják útjára a szakgimnáziumi rendszert, az említett tárgyat tanító kollégáink százai kerülhetnek nyáron az utcára. Ez elfogadhatatlan! A PDSZ követeli, hogy az elõkészítetlen, szakmaiatlan, a gyermekek, szülõk, pedagógusok, a szakmák, a munkaerõpiac, a jövõ érdekeit brutálisan negligáló szakképzési átalakítás azonnali felfüggesztését, s a szakmai alapon nyugvó egyeztetõ tárgyalások azonnali megkezdését. Ennek színtere azonban nem lehet az illegitim köznevelési kerekasztal! Mendrey László

15

HÍREK, ESEMÉNYEK

DEMONSTRÁCIÓK ÉS ELÕZMÉNYEIK A következõ oldalakon idõrendi sorrendben összefoglaljuk azokat az eseményeket, amelyek a demonstrációkhoz vezettek, de olvashatnak is a pedagógusok megmozdulásairól, sõt, az egyik budaörsi iskola elõtt lezajlott tiltakozás fotóit is megtekinthetik.

Január 17.: Felkötötték a szolidaritás szalagját

Követeljük a pedagógus bértábla minimálbér-követésének visszaállítását, a tanári fizetéseknek az értelmiségi léthez szükséges szintre emelését. Követeljük a tanárellenes, 40-60%-os fizetésemelésekrõl szóló, a közvéleményt félrevezetõ bejelentések leállítását. A több évtizede pályán lévõ kollégák bére néhány ezer forinttal, vagy egyáltalán nem növekedett a pályamodell bevezetése óta. Követeljük a túlmunka díjazásának visszaállítását! Követeljük az oktatás teljes dolgozói körének a bérrendezését: a pedagógusok munkáját segítõ iskolatitkároknak, rendszergazdáknak, az iskolák mûködését biztosító karbantartóknak, takarítóknak. Követeljük, hogy az elvont NOKS-státuszokat (szabadidõszervezõ, gyermek- és ifjúságvédelmi felelõs, gazdasági ügyintézõ) állítsák vissza! Mi, a Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium nevelõtestülete, ezúton felajánljuk a kezdeményezés tevõleges

Vasárnap délután 15 órakor a Teleki Blanka Gimnázium kerítésére kötötték fel a szolidaritás szalagját. Az eseményen, melyen a nevelõtestület január 13-án nyilvánosságra hozott közle-

ményét is ismertették, Mendrey László PDSZ elnök és Sándor Mária, az egészségügyi dolgozók tiltakozásának élére álló ápolónõ is jelen volt. A Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium nevelõtestületének közleménye Örömmel tölt el bennünket a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele, s ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy megtörték a tanártársadalmat nyomasztó csendet. Mi, a Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium nevelõtestülete nyílt szavazással döntöttünk arról, hogy támogatjuk miskolci kollégáink kiállását, és csatlakozunk követeléseikhez. Az oktatás-nevelés minden érintettje (diák-tanár-szülõ, NOKS, technikai dolgozók) Emberi Erõforrás, a közös jövõnk. Ezt a forrást a jelenlegi oktatáspolitika fizikailag-idegileg és anyagilag kizsigereli. Tiltakozunk oktatási rendszerünk diktatórikus és egész pályás letámadása ellen! Valódi reformokat követelünk a gyakorló pedagógusok szakmai szervezeteivel történõ egyeztetéssel, továbbá követeljük a reformok feltételeinek elõzetes megteremtését, és felmenõ rendszerû bevezetését! Követeljük a diákok és a tanárok óraszámának csökkentését! Követeljük a NAT tantárgyi követelményeinek a 21. századra való adaptálását, a lexikális ismeretanyag csökkentését, a diákok szabad idejének és gyermekkorának visszaadását! Követeljük a hátrányos helyzetû diákok állami forrásból való rendszeres ösztöndíjazását az egyenlõ esélyek megteremtése és a társadalmi mobilitás érdekében! Követeljük az IKT korszerûsítését minden oktatási intézményben! Követeljük a tankönyvválasztás szabadságát! Követeljük a mindennapos testnevelés feltételeinek biztosítását! Követeljük az oktatás finanszírozásának európai átlaghoz való igazítását! Követeljük az iskolák gazdasági önállóságának és az intézményvezetõk igazgatói jogköreinek visszaállítását, a KLIK megszüntetését! Mind a tanulás, mind a tanítás alkotómunka, amit nem lehet bürokratikus indikátorokkal minõsíteni. Követeljük a pedagógus-életpályamodell és -minõsítés, valamint a tanfelügyeleti ellenõrzés átalakítását, immáron a valóságos oktatási feltételek figyelembevételével. Követeljük a személyiségi jogok tiszteletben tartását, és a felügyelettel kapcsolatos dokumentumoknak az OH informatikai felületén való rögzítésének leállítását!

támogatását is, amennyiben igényt tartanak rá. Egyúttal szolidaritásunkat fejezzük ki a egészségügyben dolgozókkal, és követeljük munkájuk, hivatásuk anyagi-erkölcsi megbecsülését! Fotó: Kiséri-Nagy Ferenc

Február 13.: Pedagógusok tüntettek Budapesten A pedagógusok szombati tüntetéséhez, a Pedagógusok Szakszervezetének demonstrációjához 48 szervezet, közöttük a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is csatlakozott. A Kossuth téren Mendrey László PDSZ elnök is felszólalt.

Március 15.: Ünnepi tiltakozás: polgári engedetlenséget és sztrájkot hirdettek a pedagógusok Budapesten az ünnepi megemlékezések mellett tüntetéseket is tartottak a nemzeti ünnepen. A sláger a ,,kockárda” volt, március 30-ra egyórás munkabeszüntetést hirdettek. A tüntetõk között a PDSZ elnöke és tagjai is aktívan megjelentek. Esernyõk és kockás kokárdák ezrei, a Hõsök terétõl a Kossuth térig hömpölygõ tömeg – ez jellemezte a pedagógusok március 15-i demonstrációját, melyre az esõ ellenére is jelentõs tömeg, rendõri jelentések szerint mintegy harmincezer ember gyûlt össze. A tüntetõk az Andrássy úton keresztül vonultak a Kossuth térre, ahol mindenki a tegnap már beharangozott nagy bejelentésre készült. 16.30-kor az egyik szervezõ, Törley Katalin szólt a demonstrálókhoz. „Szóltunk, hogy ebbõl baj lesz, könyörögtünk, hogy hallgassanak meg minket, de nem kaptunk választ. Kokikat kaptunk, meg sallereket, megaláztak minket, elcsöndesedtünk, de ez a

16

HÍREK, ESEMÉNYEK Azt is mondta, itt van velünk lélekben a társadalom 75 százaléka – utalva egy múlt heti felmérésre. Elmondta, nem lesz törvényes a sztrájk, polgári engedetlenség keretében tartják azt meg. Március 23-án éjfélig várják a kormány válaszát és lépéseit, máskülönben 30-án egy órán át tüntetnek az iskolák elõtt, nem lesz tanítás. Pukli egyébként elég indulatos beszédet mondott, amit a tömeg is lelkesen fogadott. Amíg megaláznak, addig nem lehet szó párbeszédrõl – üzent a kormánynak. Pártállástól független összefogást is szorgalmazott. Legyünk jó hazafiak – fejezte be gondolatait. A demonstráció „Nincs hatalmad felettem” – kántálással zárult, a színpadon közben Törley a Kossuth-nótát énekelte. Forrás: eduline.hu Kiséri-Nagy Ferenc csönd nem a megalázkodás csöndje, hanem a méltóság és a nép csöndje, ami erõsebb a kiáltásnál” – mondta, majd Sándor Máriát, a fekete ruhás nõvért szólította színpadra. Sándor Mária pedagógusoktól érkezõ panaszos leveleket olvasott fel, ezek leginkább a Klik visszásságairól, így arról is szóltak, hogy a tankerület listázta a február 29-i hiányzókat. Beszédében a szabadságért zajló harcra szólított fel, majd a ,,Ha én rózsa volnék” kezdetû dalt énekelte, közben pedig levette és lobogtatni kezdte a kockás inget. Ezt követõen Pilz Olivér, a miskolci Herman tanára, a Tanítanék Mozgalom egyik vezetõje „nemzeti konzultáció” keretében felolvasta a 12 azonnali követelést, amit nemrég tártak a kormány elé, majd megkérdezte a közönséget: egyet értetek? Az ,,igen” után lezárta a konzultációt. Békés Gáspár diákolimpikon szóvá tette, hogy Balog Zoltán szakminiszter, ahogy fogalmazott, megosztotta a diákokat, amikor fotót posztolt a diákolimpikonokkal, és ezzel kívánt válaszolni a tüntetõknek. A szülõk nevében Neubauer István beszélt, aki Orbánnak közvetlenül címezte a szavait Miért akadályozza foggal-körömmel, hogy ez az ország felvilágosult, sikeres és nyitott ország legyen - kérdezte. Azt is elmondta, õk felelõs szülõk, akik nem pártszimpátia szerint bírálják az oktatási rendszert. Olyan minisztériumot követelt, ami az embereket képviseli, nem a kormányt az „emberkísérleteikben”.

Március 27.: A március 30-i polgári engedetlenségrõl és a sztrájkról

A március 30-ai akció jogi értelemben nem minõsül sztrájknak, mivel nem felel meg a sztrájktörvényben foglalt követelményeknek. Míg a jogszerû sztrájkban való részvétel miatt senkit nem érhet retorzió, a polgári engedetlenség hátrányos jogkövetkezményt vonhat maga után, mivel munkamegtagadásnak minõsül, hacsak nem szervezi át az intézményvezetõ a munkarendet (ez utóbbi esetben viszont már polgári engedetlenségrõl sem beszélhetünk). Sztrájkbizottsági tárgyalások alatt egy alkalommal, legfeljebb kétórás figyelmeztetõ sztrájk szervezhetõ. A figyelmeztetõ sztrájknak is az a célja, amely a hét napon belül eredménytelennek bizonyuló tárgyalást követõen tartható, hosszabb idõtartamú sztrájknak: mindkettõ a követelések teljesítése, az erre irányuló sztrájkbizottsági tárgyalások sikere érdekében bevetett nyomásgyakorlás. A PDSZ megkísérelte március 30-ra elõrehozni a sajtóban már korábban általa bejelentett kétórás figyelmeztetõ sztrájkot, de az idõ rövidsége, a beiktatódó tavaszi szünet és jogi aggályok miatt, ezt sajnos már nem lehetett megszervezni. Kérjük, hogy a polgári engedetlenséghez csatlakozás eldöntésekor mérlegeljétek a fentieket! Legyünk szolidárisak a kockázatot bevállalókkal, de javasoljuk, hogy mindenki csak olyan akcióban vegyen részt, amelynek következményei nem szegik kedvét a késõbbiekben a példátlan társadalmi támogatottságú pedagógusmozgalomban való aktív részvételtõl!

Nekünk, szülõknek nincs hová hátrálnunk, hiszen a gyerekeink jövõje a tét. Bátraknak kell lennünk, mert gyerekeink sorsa évek óta illetéktelen kezekben van. El az illetéktelen kezekkel zárta a beszédét. L. Ritók Nóra tanár, blogger, aktivista, a kormány Antiszegregációs Kerekasztalának egykori tagja a társadalmi egyenlõtlenségekrõl beszélt, amit szerinte a mostani rendszer tett az eddiginél sokkal súlyosabbá. Amennyiben Áder és Orbán nem kér bocsánatot 8 napon belül a „megfélemlített, megalázott” emberektõl, akkor március 30-án országos sztrájk lesz – ezt már Pukli István, a Teleki igazgatója, a Tanítanék Mozgalom egyik vezetõje, az utolsó felszólaló jelentette be.

Írta és összeállította: Szita Róbert

17

HÍREK, ESEMÉNYEK

BUDAÖRSÖN IS INTÕT A Szita Róbert - Kiséri-Nagy Ferenc képriportja

Március 30-án reggel 8 és 9 óra között országszerte tanárok vonultak az iskolák elé, miután polgári engedetlenségi akciót hirdetett a Tanítanék Mozgalom. Honlapunk fotóriportere a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola elõtt tiltakozó mintegy háromszázötven tanárt, diákot és szülõt örökítette meg. A budaörsi iskola elõtt, pár perccel az elsõ óra kezdetét jelzõ becsengetést követõen egyre gyarapodott a tiltakozók tömege. Pedagógusok, szülõk és diákok élõ láncot alkotva, egymás kezét megfogva, csendesen tiltakoztak. Az intézmény elõtti buszmegálló környékén az autósok hangos dudaszóval, az utazóközönség pedig tapssal nyilvánította ki tetszését és szolidaritását az oktatás ügyéért demonstrálók mellett. Tollner Józseftõl, a PDSZ ÜT tagjától, a helyi csoport vezetõjétõl a helyszínen megtudtuk, hogy a tiltakozók a 8 óra 15 perckor kezdõdõ elsõ tanítási órákat még elkezdték, aztán pár perc múlva a pedagógusok és a diákok is kivonultak az iskolákból és csatlakoztak a már intézmény elõtt csendesen demonstráló szülõkhöz. Arra kértünk mindenkit, hogy, aki céljainkkal egyetért, velünk szolidaritást vállal, az jöjjön ki az iskolánk elé. Mindenki szabadon dönthetett, a tanár is eldönthette,

18

HÍREK, ESEMÉNYEK

T ADTAK A KORMÁNYNAK

hogy órát tart-e, vagy ügyel az aulában a gyerekekre, vagy aktívan részt vesz a demonstráción. A pedagógusok többsége velünk van, közben persze biztosított a gyermekek felügyelete is. A 18 év feletti diákok is szabadon dönthettek a részvételrõl, a 18 évnél fiatalabbak pedig szülõi hozzájárulással vehettek részt a tiltakozáson. Úgy gondolom, hogy elérte a célját az akciónk, abban hiszünk, hogy együtt képesek vagyunk erõt képviselni – nyilatkozta a pdsz.hu-nak Tollner József, aki szerint fontos volna, ha a Tanítanék mozgalom lendületéhez egyre inkább közeledne a szakszervezetek törvények betartására irányuló törekvése. Szép Adrienn, a budaörsi intézmény egyik pedagógusa, a PDSZ tagja (jobb oldali felsõ képünkön) kérdésünkre elmondta, hogy mind az egyén, mind az iskolai közösség elvesztette a korábbi szabadságát és autonómiáját, azt, hogy saját maga, a helyi igényeket is figyelembe véve dönthessen, milyen iskolát is szeretne. Azt gondolom, hogy az oktatás kereteinek ad hoc jellegû változtatása, adott esetben az érettségi követelmények esetében, rögtön jelentkezõ probléma. Ma a pénzhiány, illetve az önálló gazdálkodás hiánya megakadályozza, hogy ne szervezhessünk a gyermekek számára aktuális programokat, hiszen semmilyen saját anyagi forrás nem áll rendelkezésünkre – tette hozzá Szép Adrienn. A tiltakozás közben az aktivisták kiosztották a Tanítanék mozgalom által, az oktatás szabadságáért megfogalmazott 12 pontot. A demonstrálók aláírásukkal fejezték ki egyetértésüket. A PDSZ szerint érdemes továbbra is fenntartani azt a figyelmet, azt az érdeklõdést, ami az utóbbi idõben kialakult az oktatás ügye iránt. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint már a lakosság 75%-a, a kormánypárti szavazóknak pedig a 66% ért egyet a tiltakozók céljaival.

19

HÍREK, ESEMÉNYEK

HOGYAN JUTOTTUNK EL IDÁIG? A következõ oldalakon összefoglaljuk, hogy januártól milyen folyamatok, események, tárgyalások, politikusi nyilatkozatok vezettek el az áprilisi sztrájkokig.

Január 17.: Nem félünk! Sajtónyilatkozat

Január 26.: PDSZ: hívják össze a teljes körû köznevelési kerekasztalt!

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete üdvözli azt a folyamatosan növekvõ tömeget, amely kinyilvánította és folyamatosan kinyilvánítja, hogy tovább már nem halogatható a közoktatás mélyrepülésének megállítása, a pedagógustársadalom és a tanítást-nevelést segítõk kormányzati szintû megaláztatásának megszüntetése. Arra kérünk mindenkit, akit az ágazat irányítása sodor/sodort kilátástalan helyzetbe, hogy fejezze ki – mind tantestületi, mind pedig egyéni szinten elégedetlenségét, változtatni akaró szándékát. Hozzák ezt nyilvánosságra – ebben segít a PDSZ – legyen egyértelmû, hogy elfogyott a türelem, nincs több megértés, s nincs hatása semmiféle fenyegetésnek. Mert nem félünk. Budapest, 2016. január 17. Mendrey László PDSZ elnök

A miskolci hermanosok nyílt leveléhez csatlakozó – több mint húszezer – aláíró egyértelmû kiállása minden eddiginél határozottabb jelzés a közoktatás irányítói felé: baj van, nagy baj van. Úgy a nemzetközi mérések, mint a hazai kutatások bizonyítják, hogy a nemzeti köznevelési törvény által meghatározott irány tévedés, melynek rendkívül negatív következményeit már a nagyon közeli jövõ Magyarországa is meg fogja tapasztalni. Ennek elkerülése eminens érdekünk. Az elemi erejû tiltakozás – úgy tûnik – elérte az EMMI irányítóinak ingerküszöbét is. Legalábbis erre utal a miniszter szombati bejelentése a köznevelési kerekasztal összehívásáról. A PDSZ megfogalmazta és január 26-án délelõtt át is adta a levélben megfogalmazott elvárásait ezzel kapcsolatban.

Január 21.: Sajtónyilatkozat Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az MTI közleménye szerint az EMMI képviseletében Sipos Imre köznevelésért felelõs helyettes államtitkár, csütörtökön folytatta a pedagógus szervezetek vezetõivel korábban megkezdett „egyeztetéseket”. Azokkal egyeztetett, akiknek egzisztenciájáról – kivétel nélkül – az emberminisztérium ura - Balog Zoltán – dönt. Nem vizsgálva azt, hogy mennyire hatékony és mennyire etikus az ilyenfajta „egyeztetés”, a következõket kell megállapítanunk: 1. A kormányzat még mindig azt gondolja, hogy az elemi erõvel kitört pedagógus elégedetlenséget a szokásos – megosztó – technikával leszerelheti. 2. A kormányzat még mindig azt gondolja, hogy a közoktatás egyetlen és legnagyobb problémája a megnövekedett adminisztrációs teher. 3. A kormányzat még mindig azt hiszi, hogy a társadalom szembe fordítható a pedagógus társadalommal. 4. A kormányzat még mindig abban a hitben ringatja magát, hogy elég elhitetni a pedagógusokkal, azt, hogy csak ki kell várni a „finomhangolás” végét, és minden rendben lesz. A kormányzat téved. A toldozgatás-foltozgatás csak a köznevelési rendszer agóniáját hosszabbítja meg, a rendszerszintû problémák kezelésére nem alkalmas. A nem is oly távoli jövõ horizontján felsejlõ - Európa szegényházában vegetáló - posztfeudális világ, persona non grata a 21. század Magyarországán. Ennek elkerülése – kizárólag – valódi, és színvonalas közoktatással valósítható meg. Teszünk, és tenni fogunk érte! Budapest, 2016. január 21. Mendrey László

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete üdvözli a köznevelési kerekasztal létrehozására irányuló kormányzati szándékot. Hazánk közoktatásának szereplõi – szülõk, diákok, pedagógusok, szakmai és érdekvédelmi szervezetek folyamatosan jelzik, hogy a nemzeti köznevelési törvény által meghatározott közoktatási rendszer alapjaiban elhibázott. Ennek megváltoztatása, újraépítése – mára már egyértelmû – nem halogatható tovább. Ennek lehet eszköze a köznevelési kerekasztal. Annak érdekében, hogy valódi elmozdulás következhessen be elengedhetetlen, hogy minden közoktatásban érdekelt szervezet helyet kapjon a tárgyalóasztalnál. Az eddigi egyeztetési gyakorlat csõdjét bizonyítja az eredményességi mutatók által jelzett mélyrepülés, és az ennek nyomán kibontakozott – elemi erejû – tiltakozás. Ennek figyelmen kívül hagyása súlyos hiba. A kerekasztal napirendjére javasoljuk azokat a pontokat, melyek rövidtávon is eredményt hoznak, mint pl.: a tankönyvválasztás szabadságának visszaállítása - a diákok terhelésének jelentõs csökkentése - a nemzeti alaptanterv, és a kerettantervek felülvizsgálata - a pedagógusok kötött munkaidejének (32 óra kötelezõ bent tartózkodás) megszüntetése, a kötelezõ órák számának 22 tanítási órában történõ rögzítése. Természetesen megkerülhetetlen a strukturális átalakítások kérdése, mint pl. a fenntartás és mûködtetés kérdése. A felsorolt kérdések távolról sem fedik a problémák egészét. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! A PDSZ arra kéri Önöket, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül hívják össze a – teljes körû – köznevelési kerekasztalt! Üdvözlettel: Mendrey László elnök

20

HÍREK, ESEMÉNYEK Február 6.: Változás az államtitkári poszton

Február 9.: Köznevelési kerekasztal: több azonnali intézkedésrõl döntöttek Átalakul a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) költségvetése, módosul a közbeszerzések folyamata és várhatóan még ebben a félévben megkapják az intézményvezetõk a gazdálkodásukat segítõ igazgatói kártyát – többek között ezekrõl az azonnali intézkedésekrõl állapodtak meg a köznevelési kerekasztal keddi ülésén a résztvevõk. Az eseményen Mendrey László elnök képviselte a PDSZ-t. Balog Zoltán, az emberi erõforrások minisztere az ülést követõ sajtótájékoztatón elmondta: az azonnali megoldást igénylõ területek között határozták meg a jövedelemelmaradások rendezését, a nyugdíjas korúak foglalkoztatását. Megerõsítette, hogy a tanfelügyeleti önértékelési folyamat lerövidül. A vonatkozó rendelet hamarosan elkészül – jelezte. A miniszter kiemelte: plusz 234 milliárd forintot kaptak, illetve kapnak a pedagógusok, idén szeptemberben és jövõ szeptemberben egyaránt újabb béremelés várható. Ezenkívül más béremelést nem tudnak vállalni – jelezte. Kitért arra is, hogy az ingyenes tankönyvellátás rendszere komoly megtakarítást jelent a családoknak, e célra eddig 15 milliárdot fordítottak. Nem tudják úgy újra kinyitni a tankönyvpiacot, hogy az újabb drágulást, pluszterheket eredményezzen – fogalmazott, hozzátéve: a gyermekétkeztetésben a rászorulók számára biztosított napi háromszori ingyenes étkezést is szeretnék továbbvinni. Balog Zoltán értékelésében rámutatott: azért hívták össze a köznevelési kerekasztalt, mert világossá szeretnék tenni, hogy azokat a bajokat, nehézségeket, amelyek a magyar köznevelési rendszert jellemzik, együtt szeretnék megoldani a pedagógusokkal, a szülõkkel, a diákokkal és azokkal a szakemberekkel, akiknek komoly mondanivalója van a témában.

Ahogy az várható volt személycserék követték a hétközi pedagógus-demonstrációkat. Balog Zoltán, az emberi erõforrások minisztere szombaton sajtótájékoztatón jelentette be Budapesten, hogy Palkovics László eddigi felsõoktatási államtitkár ezentúl oktatási államtitkár lesz, Czunyiné Bertalan Judit eddigi köznevelésért felelõs államtitkár pedig a digitális tartalomfejlesztésért felelõs kormánybiztos lesz. MTI

Február 8.: A PDSZ követelései Az alábbiakban elolvashatják a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete követeléseit a holnap megalakuló Köznevelési Kerekasztallal szemben. 1. Szükségesnek tartjuk, hogy a tárgyalásokon a kormányzati oldal részérõl az egyeztetéseket vezetõ tisztviselõ döntési kompetenciával rendelkezzen. 2. Szükségesnek tartjuk, hogy a kerekasztal, valóban kerek asztal legyen. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a képviselettel rendelkezõ szakmai/érdekvédelmi (civil) szervezetek helyet kapjanak annál. 3. Szükségesnek tartjuk, hogy a tárgyalások a nyilvánosság elõtt történjenek. 4. Szükségesnek tartjuk, hogy az egyeztetésekrõl hangfelvétel készüljön, s ezeket a résztvevõk megkapják. 5. Szükségesnek tartjuk, hogy a tárgyalások levezetõjenek személye rotációs elv alapján legyen kiválasztva. 6. Szükségesnek tartjuk, hogy a tárgyalások kezdetén történjen meg a rövidtávon megoldható problémák és a hosszú távon kezelendõ kérdések elkülönítése. A tárgyalások napirendjét javasoljuk kiegészíteni az alábbiakkal: a. A diákok terhelésének csökkentése, b. a tankönyvválasztás szabadságának biztosítása, c. a tanszabadság visszaállítása, d. az ún. kötött munkaidõ eltörlése, a pedagógusok kötelezõ óraszámának 22-ben történõ rögzítése, e. az intézményi autonómia biztosítása, az igazgatók munkáltatói és gazdálkodási jogkörének helyreállítása, f. a Nemzeti Pedagóguskar köztestületi jellegének, és kötelezõ tagságának megszüntetése, g. a pedagógus életpályamodell és minõsítési rendszer felülvizsgálata, a béremeléssel kapcsolatos korábbi megállapodás érvényesítése (minimálbérhez kötés) h. a NAT és a kerettantervek átdolgozása, a bennük lévõ tananyag mennyiségének jelentõs csökkentése, a felsorolás természetesen nem teljes körû. i. a közoktatás mûködõképességének fenntartása érdekében elengedhetetlen az állam szerepvállalásának határozott átgondolása, ezen belül megkerülhetetlen a KLIK átszervezésének/megszüntetésének kérdése.

A tárcavezetõ megköszönte a résztvevõk konstruktív hozzáállást, egyúttal kiemelte: mindenkit szívesen látnak a kerekasztalnál, amely kéthetente ülésezik majd és ülései között munkacsoportokban folyik a munka. Aki nincs itt, sajnálják, rossz döntés nem jelen lenni – fogalmazott Balog Zoltán. A miniszter emlékeztetett arra is, hogy a kerekasztalt megbeszélés-sorozat elõzte meg, az ország összes, állami fenntartású iskolájával egyeztettek, több mint 2200 intézménybõl több ezer javaslatot dokumentáltak. Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke azt mondta: elégedetten állnak fel a tárgyalóasztaltól, minden kérdés, amit hallhattak, olvashattak az elmúlt idõszakban, elõkerült. Nem volt tabutéma, sikerült olyan módszereket találni, amelyek eredményre vezethetnek – jegyezte meg. Hozzátette: megpróbálják a tagozatok és a küldöttek útján a legnagyobb segítséget nyújtani, együttmûködve azon civil szervezetekkel, amelyek az elmúlt években megmutatták, hozzá tudnak tenni az oktatáshoz.

21

HÍREK, ESEMÉNYEK Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke említette, hogy az állami oldal a legkényesebb kérdésekben sem mondott nemet, így a következõ fordulókból az állam szerepérõl, az intézmények autonómiájáról, gazdasági önállóságáról is beszélni tudnak. Fontosnak tartotta azt is, hogy azokat a civileket, akik nem tudtak jelen lenni, bevonják a szakbizottsági munkába. E kérdésben a tárca nyitottnak mutatkozott – tette hozzá a szakszervezeti vezetõ. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke szerint a gazdaság is kárát látja, ha egy ország oktatása nem mûködik jól. Kiemelte, a rendszerváltás óta mintha lelassult volna az idõ a közoktatásban, ami miatt sok dolgot pótolni kell. Erre ad jó lehetõséget a most kezdõdõ kerekasztal, amely alapjaiban, mélyre hatolva tekinti át a jelenlegi rendszert – fejtette ki. Parragh László a legnagyobb problémának azt nevezte, hogy sok diáknál már az alapkompetenciák is hiányoznak, vagyis nagy részük nem tud megfelelõen írni, olvasni és számolni. Az MKIK ezért szükségesnek tart egy az alapkészségek elsajátításának fejlesztésére törekvõ nemzeti stratégiát, továbbá fontosnak nevezte a digitális oktatás támogatásának növelését is. Kitért arra is, hogy a változtatások nélküli forrásnövelés nem lehet megoldás a jelenlegi helyzetre. Parragh László a közoktatásról szóló tárgyalások elõtti pozitív példaként említette a felsõoktatási kerekasztalt, amely szerinte minden félnek

elfogadható eredményekkel zárult. Janzsó Ádám, a Nemzeti Ifjúsági Tanács kijelentette, szervezete a „strukturált perbeszéd” kialakításában és fenntartásában, valamint a diákönkormányzatiság megerõsítésében érdekelt. Madarász Péter, a tiltakozást elindító miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatója – szerint a találkozó elérte a célját. „Minden fél meghallgattatott és minden fájó téma elhangzott” – fogalmazott, majd hozzátette: a kerekasztallal széleskörû szakmai egyeztetés indul, ami az ágazat stratégiai szintû újragondolásának tekinthetõ. Kiemelte továbbá, hogy miniszteri felkérésre igyekszik majd a „végeken tanító“ elkötelezett pedagógusukat is bevonni a kerekasztal munkacsoportjainak munkájába. Liptai Kálmán, az Eszterházy Károly Fõiskola rektora úgy látja, az oktatási intézmények közötti párbeszéd elindulása szép jövõt ígér, ehhez azonban szerinte az egyetemeknek az „arisztokratikus szemléletüket”, az iskoláknak pedig a „kritikai szemléletüket” kell „hátrébb venniük”. Csépe Valéria, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága elnöke szerint a kerekasztalnak kell megtalálnia a legoptimálisabb tanítási szerkezetet és idõt. Emellett szintén rendkívül fontosnak nevezte az alapkészségek fejlesztését, továbbá azt, hogy az átlagtól eltérõ gyerekeknek biztosítsák a nekik megfelelõ képzést. MTI - Kiséri-Nagy Ferenc

LÁZÁR ÚR FIGYELMÉBE: A PDSZ SAJTÓNYILATKOZATA 1. „A gyereket felhasználni politikai célra nem tisztességes dolog” - mondja. Egyetértünk. Azt talán miniszter úr sem vitatja, hogy az alacsony iskolai végzettség csekély társadalmi aktivitással jár, s az ilyen választópolgár könnyen manipulálható. Talán abban sincs vitánk, hogy a megváltozott közoktatási rendszerben az általános iskolát elhagyó diákok 2/3-a szakképzésben tanul tovább, melyben a közismereti tárgyak számát nagymértékben csökkentették. Többek között a nyelv és informatika órák számát is. Az innen kikerülõ „eldobható szakmunkások” kiszolgáltatottjai a hatalomnak, hisz leginkább – a minden józan határon túlterjeszkedett – állam az, ami befolyásolja mindennapjaikat. Ez kizárólag az aktuális kormányzó politika érdeke. 2. Ha nem érti a pedagógusok elégedetlenségének okát, akkor tényleg nagy a baj. Ha nem látja, hogy a tiltakozók nem magukért, hanem éppen a gyerekekért, a közoktatásért, az ország jövõjéért demonstrálnak, akkor politikusi farkasvakságban szenved. 3. Ha nem érti, hogy az – ismét 17mrd-os (rekord -) adóssággal küzdõ KLIK nem hibajelzés, hanem maga a hiba, akkor nem felelõsen gondolkodó politikus, hanem kritikátlan kiszolgáló. 4. Ha nem érti, hogy a tankönyvpiac felszabadítása nem a tankönyves lobbi, hanem a közoktatás egészének eminens érdeke, akkor... Dehogynem érti. Lázár János kiváló képességû, jól képzett politikus. Ha kell, ígér, ha kell (be)hízeleg, ha kell felvilágosult és közvetlen... s ha kell, akkor manipulál, félretájékoztat, fenyeget. Ahogy ezt teszi hetek óta. Nem kell! Budapest, 2016. február 18. Mendrey László

Lázár János szokásos heti kormányinfóján – immár sokadik alkalommal – foglalkozott a közoktatás helyzetével. Mivel gyermekein keresztül maga is érintett a kérdésben állítja, hogy látja és tudja, mik azok a problémák melyekkel a pedagógusok küzdenek. Ha látja, és tudja – akkor annál érthetetlenebbek mondatai a politika bevitelérõl az iskolába, a gyerekekkel való zsarolásról, a KLIK szerepének „szent tehénségérõl” és tankönyvpiac állami monopóliumának megkérdõjelezhetetlenségérõl. Lázár úr szíves figyelmébe ajánlom a következõket:

22

LEVÉL

PARLAMENTI VITANAP Az alábbiakban Mendrey László PDSZ elnök levelét olvashatják el, témája a közoktatás állapotáról tartott március elsejei vitanap.

Nos, õk Cambridgebõl, Oxfordból, az ELTÉ-rõl, a BMÉrõl, a SOTÉ-rõl, küldenek kockásinges képeket, sorra nyerik a diákolimpiákat és õszintén köszönik tanáraiknak azt a tudást, aminek segítségével magas szinten teljesítik – akár – a világ legjobb egyetemeinek is az elvárásait. S átverték a pedagógusokat is. Õket a legjobban. Õket, akik annyira várták, hogy végre emberszámba vegyék, megbecsüljék õket, megfizessék a munkájukat. Akik még azzal sem törõdtek, hogy mennyi veszélyt jelent az a hoffmanni mondat, hogy „innentõl kezdve az oktatás nem szolgáltatás, hanem szolgálat...” Ma már tudják, hiszen a bõrükön érzik. S nem az a legnagyobb baj, hogy sokkal, nagyon sokkal többet dogoznak annál, mint amit a törvény elõír. Hanem az, hogy munkájuk hatékonyságát így jelentõsen csökkentve válnak a társadalom legnagyobb értelmiségi rétegeként – csalódottá, rezignálttá, közömbössé, kiégetté. Igen kiégetté, mert azt látják, hogy az oktatás irányítóit nem az érdekli, hogy õk valójában milyen pedagógusok. Mennyi az ún. hozzáadott érték, honnan-hová jutnak el Marikával, Pistikével... Nem számít az, hogy mennyit „feccöltek” bele a pályán eltöltött évtizedeik alatt szakmai fejlõdésükbe, s nem számít az sem, hogy õk mit gondolnak. Egy dolgot várnak el tõlük, feleljenek meg a „mindenható” állam elvárásainak a minõsítésnek hazudott vegzatúrán. S ha ez megtörtént, akkor emelkedik a bérük annyival, mint egy közepesen olcsónak mondható ügyvéd munkadíja óránként, s ha nem szól szájuk, nem fáj majd a fejük. „Tuggyuk ki” számításai eddig beváltak. Mindeddig sikeresen osztott meg és uralkodott. Arra a fizikai törvényszerûségre (ki lehetett vajon a tanára?) azonban nem figyelt, hogy egyszer minden pohár megtelik, s alkalomadtán bizony túl is csordul. S talán arra sem gondolt, hogy a kör egyszer csak bezárul (ugye, a geometria!), s hogy egyszer minden türelem elfogy. Mára elfogyott! A szülõk, a diákok, a pedagógusok tiltakozása összeért. Elegük lett az álságos kormányzati ígérgetésekbõl, az álegyeztetések idõt és energiát pazarló folyamatából, „állam bácsi” mindenbe beleszóló, minden pénzt elnyelõ, mindenütt jelenlévõ agresszív jelenlétébõl. Ezért hozták és hozzák létre a (tan)szabadság egyre bõvülõ köreit, ezért áldoznak pénzt, idõt, és energiát – mert azt akarják, hogy gyermekeiknek jobb legyen, s hogy versenyképes tudással boldoguljanak majd itt, Magyarországon. Nem vitatom, „Tuggyuk ki” is ezt akarja. Az õ Magyarországán. Amirõl én beszélek, az a mi Magyarországunk. Mendrey László

Tisztelt Országgyûlési Képviselõk, Honanyák és Honatyák! A mai vitanap megrendezésének kezdeményezésekor még csak kevesen reméltük, hogy összefog az ország. S lám, megtörtént. Igaz, ehhez kellett „pártunk és kormányunk” – hosszú évek óta tartó – áldozatos, idõt és energiát nem kímélõ, éjt nappallá tevõ – az ország közoktatását a még mérhetõ szint legalsó traktusába taszító – szerencsétlenkedése. Hiszen teljesen feleslegesnek bizonyult a szakemberek, és szakmai szervezetek meg-megújuló felhorgadása, mert az EMMI úrasszonyai és urai minden lehetséges hibát elkövetve verték át a magyar társadalom egészén azt a párját ritkítóan retrográd izét, amit – mindannyiunk nagyobb örömére – nemzeti köznevelési törvénynek nevezünk. Verték át... átverték a társadalmat, átverték a szülõket, mert európai szintû intézménymûködtetést és fenntartást, egyenlõ esélyeket biztosító magas színvonalú képzést ígérve vettek ki – a szó szoros értelmében – minden eszközt a kezükbõl, mellyel beleszólhatnának gyermekeik iskolában eltöltött idejének felhasználásába. Annak az idõnek a hasznos eltöltésére gondolok, mely több mint azon órák száma, mint amit egy a közoktatásban tanuló diák a családjával egy adott napon eltölt. Elvéve tõlük így a valódi gyermekkor megélhetésének élményét, belekényszerítve õket egy olyan robotba, mely mindennek nevezhetõ, csak boldog, kiegyensúlyozott iskoláskornak nem. A szülõk hiába fordulnak panaszukkal az igazgatóhoz, a tankerület vezetõjéhez, választ nem kapnak, mert az igazgató és a tankerületi vezetõ nem illetékes. A KLIK meg nem válaszol. Miért? Mert nem illetékes... akkor ki az illetékes? „Tuggyuk ki...” Átverték a diákokat, mert ahelyett, hogy bõvítenék lehetõségeiket, inkább csak szûkítik azokat. Mert még „Tuggyuk ki” is azt mondta, hogy nem kell „büfészak” a felsõoktatásban, nem kell a sok érettségi a gimnáziumokban. Egyáltalán, nem kell annyi gimnázium sem! Csak azt nem mondja ki – ámbár határozottan sejteti – hogy nincs szüksége a sok vitatkozni, érvelni, érdekeit képviselni tudó, õszinte és tisztatekintetû fiatal felnõttre. Annál inkább szüksége van arra az iskolából kikerülõ arctalan tömegre – akiknek épp a jelenlegi oktatási rendszer veszi el a jövõjét – akikre mindig lehet számítani – némi rezsiharc, közmunka vagy az éppen aktuális honmentés és a „boldog, szép jövõ” ígéretének újabb és újabb beígérésével. S azok, akik köszönik, de ebbõl nem kérnek, mert mást akarnak?

23

HÍREK, ESEMÉNYEK

MENDREY LÁSZLÓ: A KORMÁNY CSAK AZ IDÕT HÚZZA! A PDSZ Országos Választmánya fokozódó aggodalommal figyeli a köznevelési rendszer átalakítását célzó megosztó, idõhúzó kormányzati „egyeztetések” rendszerét – hangzott el a PDSZ elnökének március 7-i sajtótájékoztatóján. Meglátásunk szerint a kormányzat nem érdekelt a rendszerszintû változások megvalósításában. Jelentõsen rontja így azon diákok sokaságának esélyeit, akik részesei a nemzeti együttmûködés rendszere által kierõszakolt köznevelés mindennapjainak. A valódi megoldás kidolgozásának kezdeményezõivel a kormányzat nem áll szóba, kizárólag önmagával tárgyal abban a Köznevelési Kerekasztalban, melynek legitimitása az elsõ pillanattól kétséges, s ahol napjainkra már csak két szakmainak nevezhetõ szervezet maradt: az Országos Köznevelési Tanács (a miniszter tanácsadó szervezete) és a jogszabály által létrehozott kényszertagsággal rendelkezõ Nemzeti Pedagóguskar.

Túl vagyunk a 24. órán, nincs vesztegetni való idõnk. Annak érdekében, hogy az érdemi változások mihamarabb elinduljanak, a PDSZ Sztrájkbizottsága folytatja 2015-ben felfüggesztett tevékenységét, s tárgyalóasztalhoz hívja a kormányt, illetve annak képviselõjét. Határozott a szándékunk – mert határozott a támogatottságunk – hogy sikertelen tárgyalások esetén munkabeszüntetéssel adjunk – az eddigieknél is határozottabban – nyomatékot követeléseink teljesítéséért. Hangsúlyozzuk, hogy akciónk célja a mindannyiunk boldogulását elõsegítõ, a korszerû tudás megszerzését lehetõvé tevõ közoktatási rendszer megteremtése! A sztrájk nem cél, hanem eszköz. Olyan, melynek alkalmazása mindenkinek fáj. A kormányzattól függ, hogy rákényszerít-e minket, annak alkalmazására. Mendrey László – Kiséri-Nagy Ferenc

KÓSA LAJOS NEM ÉRTI… A PDSZ sajtóközleménye A Fidesz frakció vezetõje nem érti, hogy miért is kellene Orbán Viktornak bocsánatot kérni a társadalomtól. Segítek... 1. Mert akárcsak az ország közéletének minden szegmensét, így a közoktatás rendszerét is a mindent átható – egyszer már megbukott – központosításnak vetette alá. 2. Mert ennek következtében soha nem látott mértékben – s tegyük hozzá az Európai Unió országaiban egyedülálló módon – csökkent a GDP arányos ráfordítás a közoktatás egészének tekintetében. 3. Mert ennek következtében felszámolták a tankönyvpiacot, lehetetlenné téve így, hogy az iskolák korszerû tudást tartalmazó, azokat korszerûen feldolgozó tankönyveket használjanak. 4. Mert ennek következtében soha nem látott méretûre nyílt az olló az ország különbözõ részein élõ diákok lehetõségei között. 5. Mert ennek következtében olyan – minden józan észnek ellentmondó – iskolaszerkezeti átalakítást hajtottak végre, mely generációk életben való beválásának lehetõségeit teszik hosszú idõre zárójelbe. 6. Mert ennek következtében létrejött egy olyan gólem, melynek tevékenysége megalakulásának pillanatától kudarctörténet. A KLIK által eltékozolt pénz, a felhalmozott tíz és százmilliárdos tartozások vegetáló iskolarendszert, ki nem fizetett gázszámlákat, lekapcsolt szolgáltatásokat „eredményeztek”. 7. Mert ennek következtében az iskolákat, megfosztották önállóságuktól, a hatalom (ki)szolgálóivá tették a pedagógusokat,

belekényszerítve õket egy olyan szervezetbe, mely a törvény által elrendelt kötelezõ tagság mellett nem rendelkezik semmilyen – önálló döntésen alapuló – legitimitással. 8. Mert az ún. életpálya modell, és minõsítési rendszer bevezetésével pedagógusok tízezreit alázták meg emberi és szakmai méltóságukban. 9. Mert az iskolák életében pótolhatatlan szerepet betöltõ pedagógiai asszisztenseknek, rendszergazdáknak, iskolatitkároknak, portásoknak, takarítóknak 2008(!!!) óta nem emelték a bérét. 10. Mert kiüresítették, ellehetetlenítették, tönkretették az egyeztetések rendszerét, a szakmai érveket – ha egyáltalán meghallgatják – minden esetben felülírják a politika elvárásai. 11. Mert nem érti, hogy a közoktatás problémája nem az õ személyes, még csak nem is az általa vezetett kormánynak a problémája, hanem az országé, aminek õ a miniszterelnöke. 12. Mert megengedi (megengedheti?) magának, hogy több tízezer – az oktatás megmentéséért – demonstráló elemi erejû követelését cinikus módon viccnek minõsíti. 13. Mert nem utasítja rendre alelnökét, aki otromba ízléstelenséggel minõsíti a pedagógus tiltakozás szimbólumává vált kockás inget, s nem szólítja fel lemondásra azt a polgármestert, aki beteg disznókhoz hasonlítja az általa „nem 100%-osnak” minõsített gyerekeket. Hát – sok egyéb mellett – ezért... Budapest, 2016. március 16. Mendrey László

24

HÍREK, ESEMÉNYEK

A SZTRÁJKHOZ VEZETÕ ÚT Az alábbi hasábokon az április 15-i és április 20-i sztrájkok elõkészületeirõl és történéseirõl olvashatnak összefoglalót.

Február 23.: Küszöbön a sztrájk?!

Március 18.: Erõdemonstráció: A legnagyobb szakszervezetek is beálltak a tanárok mögé

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) nem vesz részt a kormány által szervezett köznevelési kerekasztal tárgyalásain – ezt Mendrey László, a szervezet elnöke közölte azon a hétfõi sajtótájékoztatón, melyen az is elhangzott, hogy a PDSZ nem kíván „díszellenzékként“ jelen lenni a tárgyalásokon. A sajtótájékoztatón azt is bejelentette Mendrey László, hogy a PDSZ nem tartja legitimnek a köznevelési kerekasztalt, mivel annak munkájában túlnyomó többségben kormánytól függõ, kormány közeli szervezetek vesznek részt. A PDSZ elnöke szólt arról is, hogy nem lát más megoldást arra, hogy a kormány „észhez térjen”, mint a sztrájkot. A hatékony sztrájk érdekében szükséges legalább a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a PDSZ együttmûködése, ezért a kongresszus ismételten megfogalmazott egy felhívást, hogy „nyissák össze a PSZ, illetve a PDSZ sztrájkbizottságát”, továbbá azt kérik a PSZ-tõl, mondja fel a 2013. évi sztrájkbizottsági megállapodást és az abban foglalt moratóriumot, amely szerint ameddig tárgyalnak a kormánnyal, addig nem hirdetnek sztrájkot. MTI - Kiséri-Nagy Ferenc

Amit Mendrey László reggel még csak belengetett, az délutánra nyilvános lett, a több százeres létszámú szakszervezeti szövetségek is beálltak a tanári tiltakozások ügye mögé, ráadásul ezen tovább lépve módosítanák a sztrájktörvényt is. A szakszervezetek támogatják a közoktatás megújításáért küzdõ pedagógusok, diákok harcát – mondta sajtótájékoztatón péntek délután Czövek János, a Liga Szakszervezetek (Liga) társelnöke az öt magyarországi szakszervezeti konföderációval közösen tartott sajtótájékoztatón pénteken Budapesten. A legnagyobb szakszervezeti szövetségek együttes taglétszáma meghaladja a több százezer fõt, ebbõl csak a Liga 110 ezer tagot képvisel. A sajtótájékoztatón jelen volt az Autonóm Szakszervezeti Szövetség, mely már korábban is együtt vonult a tanárokkal és diákokkal, a szintén támogató Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, valamint a Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma (SZEF), a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Munkástanácsok Országos Szövetség. Czövek János egy véleményen volt Földiák András SZEFelnökkel, és Kordás Lászlóval, a MASZ-elnökével, miszerint bár a március 30-ára kilátásba helyezett tiltakozó akciót szükségesnek és jogosnak tartják, nem bátorítják törvényellenes lépésre tagjaikat. Mendrey László PDSZ elnök péntek reggeli állítása szerint megoldást talált arra, hogy miként lehetne törvényesen tiltakozni az oktatásért március 30-án, de ennek részletei egyelõre nem ismertek. A Liga elnöke felidézte a március 15-i pedagógus demonstráción Pukli István, a fõvárosi Teleki Blanka Gimnázium igazgatója által bejelentett tiltakozó akciót, amely a Liga társelnöke szerint ismételten arra mutatott rá, hogy a 2010-ben módosított sztrájktörvény óta ellehetetlenült a munkavállalók sztrájkhoz való alkotmányos joga. A szakszervezetek ezért kezdeményeznék a sztrájktörvény módosítását – jegyezte meg. Kordás László elmondta, ha valaki a tagok közül szeretne részt venni a március 30-án kilátásba helyezett egyórás sztrájkban, és így élni kíván a polgári engedetlenség eszközével, annak a munkavállalónak a MASZ minden esetleges késõbbi joghátrány esetén segítséget nyújt, amennyiben a jogszabályi háttér ezt lehetõvé teszi, tette hozzá.

Március 7.: A sztrájkkövetelések Az alábbiakban a sztrájkköveteléseket olvashatják el... - a gyermekek és tanulók terheinek csökkentése - a pedagógusok munkaterhelésének csökkentése - a KJT alá tartozó munkavállalók azonnali és jelentõs béremelése - az iskolák biztonságos mûködtetetését lehetõvé tevõ azonnali költségvetési átcsoportosítás - az intézmények gazdasági és szervezeti autonómiájának helyreállítása - a pedagógus elõmeneteli rendszer, a minõsítés és a tanfelügyeleti rendszer jelenlegi formájának azonnali felfüggesztése, és a modern korszerû rendszerek kidolgozásáig az intézményekben eddig mûködõ belsõ önértékelési rendszer visszaállítása - a tankötelezettség korhatárának visszaemelése 18 évre a szakellátás feltételeinek biztosításával - minden – nem felmenõ rendszerben – bevezetett intézkedés azonnali visszavonása, az eredeti feltételrendszer visszaállítása (szakképzés, érettségi, két-tannyelvû érettségi, stb.) - a szakszolgálatok eredeti kapacitásának helyreállítása - a szakközépiskolák közismereti óraszámcsökkenéssel járó átalakításának leállítása - érdemi, rendszeres érdekegyeztetésre alkalmas fórumok létrehozása és mûködtetése - a Nemzeti Pedagóguskar automatikus tagságának megszüntetése. Mendrey László

25

HÍREK, ESEMÉNYEK plenáris ülésének napjára és helyszínére szólt, ezért a március 30-ai, dr. Palkovics Lászlónak írt válaszlevelében már kifejtette, hogy a Köznevelési Kerekasztal nem a sztrájktörvény szerinti egyeztetésre hivatott fórum. A sztrájkegyeztetés „Köznevelési Kerekasztal” keretében történõ tárgyalása sérti a sztrájktörvény 2. § (1) bekezdését, ill. a munka törvénykönyvének 6. § (2) bekezdésében meghatározott jóhiszemû és tisztességes joggyakorlás, valamint együttmûködés kötelezettségét. A PDSZ tárgyalódelegációja - nyomatékosítva, hogy nem kíván részt venni a Köznevelési Kerekasztal munkájában – nem foglalt helyet az ülésteremben, de a közoktatást, gyermekeink jövõjét meghatározó témákra tekintettel továbbra is hajlandóságot mutatott a sztrájktárgyalások folytatására a megjelölt helyen és idõpontban. A PDSZ ismertette a 12 pontos követeléseit kiegészítõ további két követelését: 1. Elvárjuk, hogy a Kormány a PDSZ által megfogalmazottakról, a követelések súlyának megfelelõ – legalább államtitkári – szinten tárgyaljon! 2. Elvárjuk, hogy a Kormány kijelölt képviselõje közvetlenül és kizárólag a PDSZ-szel egyeztessen szervezetünk sztrájk követeléseirõl! Annak ellenére, hogy az ülésteremben jelen volt az államtitkár által kijelölt személy, dr. Sipos Imre helyettes államtitkár továbbra is arra tett hiábavaló kísérletet, hogy a PDSZ-t a

Földiák András, a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának (SZEF) elnöke szintén azt hangsúlyozta, hogy a Tanítanék! mozgalom a sztrájktörvény ellehetetlenülése miatt kezdeményezte a polgári engedetlenséget. Földikák azonban azt sem szeretné, hogy szakadék legyen a civil kezdeményezés és a szakszervezetek között, ezért azt javasolta, hogy az érintettek szabályos eszközökkel próbáljanak meg sztrájkot hirdetni március 30-ára. Székely Tamás, az Autonóm Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint fontos, hogy a széles társadalmi rétegeket érintõ kérdésekben a szakszervezetek egységesen nyilvánítanak véleményt. Ez egy fontos üzenet, a kormány számára pedig figyelmeztetõ jel – mondta. Lényegében péntek délutánra a tanárok minden fontos szegmensbõl élvezik a szakszervezeti támogatást, ami nagy lendületet adhat a március végi munkabeszüntetésnek. Palkovics László oktatási államtitkár csütörtökön online fogadóóráján közölte, hogy a jelenlegi hatályos jogszabályok szerint a keddi „politikai tüntetésen bejelentett március 30-ára vonatkozó egyórás akció“ esetén a jogszerû sztrájk törvényi feltételei nem állnak fenn. Orbán Viktor egyszerûen viccnek vette a Tanítanék Mozgalom követelését, miszerint bocsánatkéréssel tartozik a kormány az oktatás helyzete miatt. eduline.hu - MTI

Április 1.: Figyelmeztetõ sztrájk lehet április 15-én A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a sztrájkbizottsági tárgyalások kezdeményezett a Kormány képviselõivel, a közoktatásban kialakult rendkívül aggasztó helyzet konszolidálása érdekében. A Kormány nevében Palkovics László államtitkár válaszolt, kijelölve a tárgyalások megkezdésének idejét, és helyét. Megtapasztalva a Kormány tárgyalási és megegyezési hajlandóságát, elengedhetetlennek tartjuk a nyomásfokozás legkeményebb eszközének a sztrájknak az elõkészítését. A PDSZ Országos Választmánya támogatja a pedagógus elégedetlenségi mozgalmat, s felkészülve a tárgyalások alakulásának esetleges elfogadhatatlan voltára, a tiltakozások hatékonyságának fokozása érdekében 2016. április 15-re két órás figyelmeztetõ sztrájkot hirdet. A sztrájk idején szükséges még elégséges szolgáltatásokról egyeztetést kezdeményeztünk a KLIK elnökével, Pölöskei Gábornéval. Számítunk a fenntartó képviselõinek együttmûködésére. Budapest, 2016. április 1. Mendrey László

Április 5.: Sztrájkbizottsági tárgyalás: a PDSZ megjelent, de nem csatlakozott A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a mai napon megjelent a PDSZ követeléseinek sztrájktörvény szerinti egyeztetésére az Emberi Erõforrások Minisztériumának államtitkára által kijelölt helyszínen és idõpontban. Az egyeztetésre szóló meghívó a Köznevelési Kerekasztal mára meghirdetett

26

HÍREK, ESEMÉNYEK Április 11.: Személy- és vagyonvédelem, valamint a még elégséges szolgáltatás a figyelmeztetõ sztrájk alatt

Köznevelési Kerekasztal munkájába bevonja, még azok után is, hogy a kerekasztal több tagja jelezte: sztrájktárgyaláson nem kíván részt venni. A PDSZ a sztrájktárgyalásokat folytatni akarja, ezért – a korábban javasol, 2016. április 6-ai vagy 7-ei idõpontokban készen áll az egyeztetések folytatására. Budapest, 2016. április 5. a tárgyaló delegáció nevében: Nagy Erzsébet Mendrey László

Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnökét, Pölöskei Gábornét arról tájékoztatta a PDSZ elnöke, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmánya április 8-án döntött a korábban április 15-ére tervezett két óra idõtartamú figyelmeztetõ sztrájk alatti személy- és vagyon védelem, valamint a még elégséges szolgáltatás ügyében. A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 4. § értelmében gondoskodni kell a sztrájk idõtartama alatt a személy- és vagyonvédelemrõl, továbbá annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetõen érintõ tevékenységet végez, a még elégséges szolgáltatásról. E kérdésben a PDSZ Országos Választmánya befogadta a KLIK Ön által elõterjesztett igényét, amely szerint – ha a PDSZ sztrájkkövetelései addig nem teljesülnek – a 2016. április 15-én megszervezendõ kétórás sztrájk idõtartama alatt „minden intézményt nyitva kell tartani”, és biztosítani kell az intézményben tartózkodó gyermekek, ill. tanulók felügyeletét. Az Országos Választmány e döntése kizárólag a két óra idõtartamra meghirdetett sztrájkra vonatkozik. Elfogadjuk, hogy a munkabeszüntetés meghirdetett napján, 2016. április 15-én 8:00 és 10:00 óra között az intézményben tartózkodó gyermekek, illetõleg tanulók felügyeletét helyben biztosítják. A felügyelet megszervezése – a sztrájkban részt nem vevõ pedagógus kollégák, nevelést, oktatást segítõ munkakört betöltõk bevonásával – az intézményvezetõ feladata. A Sztrájktv. 6. § (1) bekezdése szerint a sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerû sztrájkban való részvétel nem minõsül a munkaviszonyból eredõ kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehetõ, valamint a jogszerû sztrájkban résztvevõ dolgozót – a Sztrájktv. 6. § (3) bekezdésben írt kivétellel – megilletik a munkaviszonyból eredõ jogosultságok.

Április 9.: A PDSZ közleménye a figyelmeztetõ sztrájkról

A PDSZ Országos Választmánya pénteki ülésén megerõsítette korábbi döntését az április 15-re meghirdetett két órás figyelmeztetõ sztrájk ügyében. Ennek értelmében felhívjuk a közoktatási intézményekben dolgozó pedagógus és nem pedagógus végzettségû kollégáinkat, hogy munkabeszüntetéssel fejezzék ki tiltakozásukat a közoktatásban kialakult – országunk jövõjét veszélyeztetõ – helyzet miatt. A figyelmeztetõ sztrájk idején szükséges elégséges szolgáltatás mértékérõl született egyezségben, tudomásul vesszük a KLIK elnökének diktátumát. Arra kérjük az intézmények alkalmazotti testületét, hogy április 15-én reggel 8 és 10 között biztosítsák az oda érkezõ, s a kijelölt helyen gyülekezõ diákok felügyeletét. Ezzel kapcsolatban kiemelten hangsúlyozzuk, hogy a figyelmeztetõ sztrájk eredménytelensége esetén meghirdetendõ munkabeszüntetésre vonatkozó elégséges szolgáltatás nem lehet azonos az április 15-én érvényes feltételekkel. Országos Választmányunk támogatja a Pedagógusok Sztrájkbizottsága által – április 20-ra – meghirdetett, a jogszabályi feltételeknek megfelelõ, egész napos munkabeszüntetést, s ezt várja a PDSZ április 15-re szervezett tiltakozó akciójával kapcsolatban a partner szakszervezetektõl is. Szakszervezetünk továbbra sem támogat olyan tiltakozó akciót, mely nem felel meg a jogszabály által elõírt feltételeknek. Budapest, 2016. április 8. Mendrey László

A sztrájkban való részvétel a sztrájk idõtartama alatt is bejelenthetõ. Tekintettel arra, hogy a KLIK ajánlatát a PDSZ elfogadta, a felek között megállapodás jött létre, így a 2016. április 13-ai egyeztetés a 2016. április 15-ei sztrájk alatti személy- és vagyonvédelem, valamint még elégséges szolgáltatás témájában okafogyottá vált. Természetesen a felek közötti kölcsönös együttmûködési és tájékoztatási kötelezettség keretében továbbra is állunk rendelkezésére. Budapest, 2016. április 8. Mendrey László

27

HÍREK, ESEMÉNYEK Április 13.: Mendrey László: a sztrájk jogszerû, a részvételért senkit nem lehet felelõsségre vonni

jelezzék, nagy a baj. Mindenkinek üzenem, hogy igazunk van, és a félelemnek nincs helye. Mindenki vegye elõ a bátorságát, amennyiben minél többen vagyunk, annál könnyebb lesz a másik megvédése – tette hozzá Krasznai Gábor, aki azt is elmondta a szülõk képviseletében, hogy egy kisgyermek csak az iskolában 45 órát tölt el, ehhez jön még az iskolába jutás és hazautazás, az otthoni tanulás. Ha ezeket az elfoglaltságokat csak napi 3 órával számolom, az összesen már 60 óra. Ki dolgozik ennyit egy héten? A sztrájkszervezés aktuális helyzetérõl, az ezzel kapcsolatos félreértésekrõl, megfélemlítésekrõl, tájékozatlanságról szólt a PDSZ szerdai sajtótájékoztatója, ahol Sándor Mária, a jelenleg már a szociális ágazatban dolgozó egykori nõvér az április 15-re tervezett szolidaritási akcióról, valamint az „EMMI mostohagyermekei” akciószövetség tevékenységérõl számolt be. Feketeruhás napot hirdettünk. Minden egészségügyi dolgozót arra kérünk, hogy öltsenek fekete ruhát, pólót vagy fekete szalagot, mellyel azt reprezentáljuk, hogy ma hazánkban nincsen becsületes betegellátás. Hiába tiltják meg, mindenkit arra kérünk, hogy vegyék fel, a kórházak elõtt a pedagógusokkal szolidaritást vállalva mutassuk meg magunkat. Hamarosan nem lesz nõvér, orvos és tisztességes betegellátás a kórházainkban – tette hozzá Sándor Mária, aki szerint ma már sajnos eljutottak az állapotok oda, hogy nem lehet tárgyalóasztalok mellett megoldani a problémákat. Ugyanakkor tudjuk, hogy mi, egészségügyben dolgozók soha nem sztrájkolhatunk, mert a beteget nem hagyhatjuk magukra, de az érdekképviseletek sem tudnak eredményeket elérni és, ha a civil társadalom nem mozdul meg, akkor soha nem lesz változás. A sajtótájékoztató végén elhangzott, hogy amennyiben nem lesznek változások, akkor a sztrájkok sorozata folytatódhat, jövõ szerdán akár 5 órás is lehet a tiltakozás. Szita Róbert

Kockás fekete, valamint fekete és fehér lesz a tiltakozások szimbóluma, mert a PDSZ mellett a szülõk, az egészségügyi és a szociális ágazatban dolgozók sem nézhetik tétlenül a jövõ elherdálására irányuló kormányzati tevékenységet – hangzott április 13-án, a PDSZ budapesti irodájában tartott sajtótájékoztatón. Az Emmi mostohagyerekei egy akciószövetségben tevékenykedve képviselik az oktatási, a szociális és az egészségügyi szférában dolgozók érdekeit, ezért pénteken az egyes ágazatokra jellemzõ több különbözõ demonstráció is lesz – hangzott el a sajtótájékoztató elején, majd az is kiderült, hogy 8-tól 10 óráig a Tanítanék Mozgalom, a PDSZ sztrájkot szervez, a Feketeruhás mozgalom pedig szolidaritást vállalva demonstrál. Ismeretes, hogy a PDSZ április 15-re kétórás figyelmeztetõ sztrájkot hirdetett – kezdte tájékoztatóját Mendrey László PDSZ elnök, aki emlékeztetett arra, hogy a PSZ és a PDSZ is sztrájkbizottságot alakított, de azt is felidézte, hogy a pedagógus-illetményrendszer bevezetése mekkora munkaterheléssel járt együtt mind a pedagógusok, mind a diákok esetében. A pedagógusok soha nem 22–26 órát dolgoztak egy héten, hanem sokkal többet, ma már 50 fölé nõtt ez az óraszám. A pénteki sztrájk jogszerû, részvételért senkit nem lehet felelõsségre vonni – hangsúlyozta a PDSZ elnöke, akitõl azt is megtudtuk, hogy a helyi sztrájkbizottságok egyeztetnek a helyi igazgatókkal. Mendrey László szerint a támogatottság nagyon fontos, ezért (is) fogtak össze a szociális és az egészségügyi dolgozókkal. Szerencsére sokan fejezik ki szolidaritásukat velünk, s vannak, akik tevõlegesen is mellénk állnak – jelentette ki a sajtótájékoztatón megjelent Krasznai Gábor szülõ, aki már sokat és sokszor szólalt fel a közoktatás érdekében, védelmében. Olyan jelzéseket kapunk, miszerint félretájékoztatják a szülõket. Mi megpróbáljuk az ország valamennyi iskolaigazgatóját elérni és hiteles tájékoztatást adni számukra. Nagyon fontosnak tartjuk mindhárom ágazat tarthatatlan helyzete miatt, hogy kiálljunk a célokért. Megjelenünk pénteken iskoláknál, kórházaknál, szociális intézmények elõtt. Azt akarjuk elérni, hogy a települések intézményei fekete-fehérbe öltözve

Április 14.: Megállapodás a még elégséges szolgáltatásokról Megszületett a figyelmeztetõ sztrájkra vonatkozó még elégséges szolgáltatásokról szóló megállapodás. Ez kizárólag a pénteki napra szól, az ennél hosszabb idõtartamú sztrájkokra vonatkozóan bírósági eljárás van folyamatban. A megállapodás tartalmát a letölthetõ állományok között találják meg

28

HÍREK, ESEMÉNYEK Április 15.: Mendrey László: a figyelmeztetõ sztrájk elérte célját!

Sajnos az EMMI államtitkárának ma délelõtti nyilatkozata ennek a követelménynek nem felel meg, és félretájékoztatja a közvéleményt, a szülõket, és a pedagógusokat. Állítása szerint a nem sztrájkoló pedagógusoknak mindenképpen meg kell tartaniuk az óráikat. Az államtitkár kijelentése ugyanakkor nem vesz tudomást az alábbi körülményekrõl: 1. A sztrájk idején elsõdleges cél a még elégséges szolgáltatás,- illetve személy,- és vagyonvédelem körében a gyermekek felügyeletének ellátása, 2. Amennyiben a gyermekek felügyeletérõl a nem sztrájkoló pedagógusok – kivételes esetben, ha nincs más lehetõség, akkor a sztrájkoló pedagógusok – gondoskodnak, és nincs szükség mindenki részvételére a felügyelet ellátása céljából, akkor lehetséges akár óra megtartása is. Ennek azonban további feltétele, hogy az érintett osztály tanulói is jelen legyenek, hiszen fél osztálynak nem lehet tanórát tartani, mivel ez sértené a sztrájk miatt távolmaradó gyermekek érdekeit. Az EMMI államtitkára túlterjeszkedve hatáskörén, valójában a sztrájktól való távolmaradásra buzdít, és ezzel a sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv. 1. § (3) bekezdésébe ütközõ módon megsérti a felek együttmûködési kötelezettségét. A PDSZ felhívja a munkáltatói oldal, illetve különösen a fenntartó EMMI képviselõit, tartózkodjanak a fentihez hasonló kijelentésektõl, melyek a sztrájkban való önkéntes részvételt veszélyeztetik, valamint alkalmasak a sztrájk során felmerülõ teendõk félremagyarázására. Budapest, 2016. április 19. Mendrey László

A PDSZ elnökeként szeretném megköszönni a bátorságot, az elkötelezettséget és azt, hogy részt vettek a mai figyelmeztetõ akcióban. A figyelmeztetõ sztrájk célja a mindenkori hatalom és a társadalom figyelmének felhívása, hogy a dolgok rossz

irányba haladnak. Ma Magyarországon a közoktatás területén sajnos ez a helyzet. Akciónk – létszámtól – függetlenül elérte a kitûzött célt, de a nyomásgyakorlást fokoznunk kell, ezért arra kérek mindenkit, hogy vegyen részt az április 20-i egész napos munkabeszüntetésben is. Mendrey László

Április 16.: PDSZ: sok száz iskolában több ezer tanár sztrájkolt Sikeresnek nevezte a pénteken tartott figyelmeztetõ sztrájkot Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnöke, aki szerint sok száz iskolában, több ezer tanár hívta fel a figyelmet az oktatás problémáira. A PDSZ vezetõje szombaton, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján elmondta, összesen három sztrájkolókkal szembeni fenyegetésrõl tudnak, két esetben polgármesterek próbáltak nyomást gyakorolni iskolaigazgatókra a sztrájk ellehetetlenítése érdekében, míg egy Baranya megyei egyházi iskolában egy püspöki állásfoglalásra hivatkozva kérték a tanárokat arra, hogy ne vegyenek részt a munkabeszüntetésben. Mendrey László szerint a kormány várhatóan továbbra sem kezd majd érdemi tárgyalásokat a tiltakozó pedagógusszervezetekkel, így arra kérik tagságukat, hogy vegyenek részt a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szerdára meghirdetett egész napos, országos sztrájkján. MTI - Kiséri-Nagy Ferenc

Április 19.: Újabb sztrájk elõtt: a PDSZ sajtónyilatkozata Egy héten belül másodszor kerül sor a közoktatásban sztrájkra, az ágazatban hivatásukat gyakorló közalkalmazottak és munkavállalók részérõl. Fontos, hogy a sztrájkban részt vevõ pedagógusok, illetve a sztrájkkal érintett közalkalmazottak, munkavállalók, szülõk és gyermekek tárgyilagos, a jogszabályokkal és a tényekkel szinkronban lévõ tájékoztatást kapjanak a sztrájk teendõkrõl és következményekrõl.

29

HÍREK, ESEMÉNYEK Április 20.: A PDSZ követelései Ezekben a percekben már zajlik az egész napos pedagógussztrájk. Az alábbiakban a PDSZ követeléseit olvashatják el. A PDSZ KÖVETELÉSEI: • A gyermekek és tanulók terheinek csökkentése; • A pedagógusok munkaterhelésének csökkentése; • A Kjt. alá tartozó munkavállalók (pedagógiai munkát segítõk és nem pedagógus közalkalmazottak) azonnali és jelentõs béremelése; • Az iskolák biztonságos mûködtetetését lehetõvé tevõ azonnali költségvetési átcsoportosítás; • Az intézmények gazdasági és szervezeti autonómiájának helyreállítása; • A pedagógus-elõmeneteli rendszer, a minõsítési és a tanfelügyeleti rendszer jelenlegi formájának azonnali felfüggesztése, és a modern, korszerû rendszerek kidolgozásáig az intézményekben eddig mûködõ belsõ önértékelési rendszer visszaállítása; • A tankötelezettség korhatárának visszaemelése a 18. életévre a szakellátás feltételeinek biztosításával;

idõnk beszélgetni, emlékezni! Jöjjön mindenki, akivel együtt nagyon sokat tettünk azért, hogy az Illyés, Illyés legyen! Várjuk Tóth Béla korábbi igazgatónkat is – akinek sok egyéb mellett azt is köszönhetjük, hogy összetartó, bátor, a saját, és tanítványai érdekeikért kiálló tantestület lettünk! 4. Nagyon köszönjük a szülõknek is az eddigi támogatást! Tollner József - Kiséri-Nagy Ferenc

• A minden – nem felmenõ rendszerben – bevezetett intézkedés azonnali visszavonása, az eredeti feltételrendszer visszaállítása (szakképzés, érettségi, két-tannyelvû érettségi, stb.); • A szakszolgálatok eredeti kapacitásának helyreállítása; • A szakközépiskolák közismereti óraszámcsökkenéssel járó átalakításának leállítása; • Érdemi, rendszeres érdekegyeztetésre alkalmas fórumok létrehozása és mûködtetése; • Az automatikus tagság megszüntetése a Nemzeti Pedagóguskarban. Mendrey László

Április 22.: Sztrájk utáni hasznos információk A sztrájk után több vitás kérdés is felmerült, ezekrõl, illetve megoldásukról olvashat, amennyiben a pdsz.hu-n a cikkünkkel azonos cím alatt található linkre kattint. Ugyancsak a témával összefüggésben, a Klik általi jogsértõ illetménylevonásról és a sztrájk alatt hiányzó tanulók hiányzásának igazolásáról is itt olvashat.

Április 20.: Sztrájk az Illyésben (is) A budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában is nagy a támogatottsága a szerdai sztrájknak – ezt Tollner Józseftõl, az iskola egyik tanárától, a PDSZ ÜT tagjától tudtuk meg. Amit már ma biztosan tudni lehet: 1. A kollégák nagy többsége sztrájkol. 2. A diákok közül sokan nem jönnek suliba, így hagynak bennünket nyugodtan sztrájkolni. (Természetesen aki jön, annak az intézmény a sztrájkmegállapodásnak megfelelõen ügyeletet biztosít.) 3. Kicsit késõi az invitálás, de minden volt kollégát – nyugdíjasokat, gyesen, gyeden lévõket, elköltözõket – szeretettel várunk. Látogassanak meg bennünket, mert lesz

30

SZOLIDARÍTÁS

A LIGA SZAKSZERVEZETEK KIEMELTEN TÁMOGATJA A KÖZOKTATÁS ÜGYÉT A közoktatás nem csak az állampolgárok, a szülõk és gyerekek, de a nemzetgazdaság és az ország jövõje szempontjából is egy különösen fontos terület. Ha itt problémák vannak, annak az egész ország kárát látja, ezért fontos, hogy a mindenkori döntéshozók meghallgassák az oktatás világának szereplõit, érdemben tárgyaljanak velük, és vegyék figyelembe kéréseiket a rendszert érintõ változtatások kidolgozásakor. A LIGA Szakszervezetek továbbra is támogatja a közoktatás megújításáért küzdõ pedagógusok és diákok akcióit, és elvárja, hogy a kormány érdemben tárgyalja meg javaslataikat minden érintett bevonásával, és a javaslatokat messzemenõen figyelembe véve alakítsa át a közoktatás rendszerét. A március 15-én, Pukli István által bejelentett akció is arra mutat rá, hogy a 2010 decemberében – egyeztetés nélkül – módosított sztrájktörvény gyakorlatilag ellehetetleníti a munkavállalók alkotmányos alapjogát, jogszerû sztrájk ugyanis aligha szervezhetõ. Ennek is következménye, hogy a végtelenségig frusztrált pedagógustársadalom – a társadalom más tagjaival együtt – odáig jutott, hogy akár a törvénynek ellenszegülve is hajlandó lenne

kinyilvánítani elszántságát. A LIGA Szakszervezetek szerint azonban sem felelõs szakszervezet, sem a kormány nem nézheti tétlenül, hogy az állampolgárok törvénysértéssel próbáljanak érvényt szerezni jogos akaratuknak: a méltányos és tisztességes társadalmi párbeszédnek, a közoktatás rendszerének szakmai és emberi alapú átalakításának. Ezzel ugyanis a törvényekkel szembe menõ akcióban részt vevõk állásukat, megélhetésüket veszélyeztetik. A LIGA Szakszervezetek álláspontja szerint a tiltakozó akciók ugyan jogosak és szükségesek, de a törvényesség határát nem szabad átlépniük. A LIGA Szakszervezetek ezért felszólítja a kormányt, hogy haladéktalanul folytasson érdemi tárgyalásokat és kezdje meg a közös szakmai szempontok szerinti átalakítást a közoktatás rendszerében. A hibák nyilvánvalóak, javításuk nem várhat! A tiltakozó akcióban részt vevõ és szimpatizáló szervezeteket és személyeket a LIGA Szakszervezetek arra kéri, hogy minden törvényes eszközzel továbbra is álljanak ki a pedagógus társadalom mellett! liganet.hu

SZOLIDARITÁSI NYILATKOZAT

ORBÁN VIKTORHOZ FORDULT A NEMZETKÖZI SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG

Az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (EVDSZ) – a március 23-án tartott Szövetségi Vezetõségi ülésen döntött az ágazati Sztrájkbizottság felállításáról, emellett arról is, hogy szolidaritási nyilatkozatban támogatja a közoktatás megújításáért tiltakozó pedagógusok és diákok tervezett akcióit. Az EVDSZ elvárja, hogy kezdõdjenek érdemben tárgyalások (minden érintett bevonásával) a közoktatás rendszerének átalakításáról. A LIGA Szakszervezetek tagjaként, a Szövetség Vezetõi támogatják követeléseiteket és döntöttek, hogy felhívást adnak ki szakszervezeti tagjaik, az ágazatban dolgozó munkatársak és a szakszervezeti konföderációk vezetõit felé, melyben felkérik õket arra, hogy fejezzék ki szolidaritásukat a munkahelyeiken és a helyi rendezvényeken való részvételükkel is. Csatlakozzatok a „kockás-ingben” mozgalom üzeneteihez és bármely szabadon választott módon, NYILVÁNÍTSÁK KI ELÉGEDETLENSÉGETEKET: - az ország jövõje szempontjából különösen fontos a közoktatás rendszerének szakmai és emberi alapú átalakítása érdekében, - a 2010 decemberében – egyeztetés nélkül – módosított sztrájktörvény megváltoztatását követelve, - az Mt. munkavállalókat hátrányosan érintõ szabályozásainak módosítását követelve, - a rugalmas nyugdíjrendszer kialakítását szolgáló törvények újragondolása követelve. Méltányos és Tisztességes Társadalmi Párbeszédet és Béreket! Emberséges munkakörülményeket minden magyar munkavállaló számára! Követelünk! Az EVDSZ egyetértve a LIGA szakszervezetekkel: „A LIGA Szakszervezetek ezért felszólítja a kormányt, hogy haladéktalanul folytasson érdemi tárgyalásokat és kezdje meg a közös szakmai szempontok szerinti átalakítást a közoktatás rendszerében.” Az EVDSZ szolidáris a pedagógusok 2016. március 30-án megtartandó országos „sztrájkjával”. Az EVDSZ jelenleg az ágazat munkavállalói érdekében folytat bérharcot, de a munkavállalóink képviseletében és védelmében vívott csatáink mellett, továbbra is figyelemmel kísérjük kezdeményezéseiteket és nem csak megértettük a hívó szavaitokat! Támogatjuk harcos kiállásotokat és kérjük, hogy juttathassátok el szolidaritásunkat a „sztrájkban” résztvevõk számára! Kívánunk Nektek Sok Sikert és üzenjük, hogy EGYÜTT ERÕSEBBEK VAGYUNK! Budapest, 2016. március 21. dr. Szilágyi József s.k. EVDSZ Elnök

Levélben tiltakozik a miniszterelnöknél a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC). Az ITUC mellett a MASZSZ is szolidáris a PDSZ által szervezett akciókkal, és ezt sajtóközleményben is megerõsítették. Az alábbiakban a magyar és az angol nyelvû tiltakozó levelet is elolvashatják. Mendrey László Tisztelt Miniszterelnök Úr, Oktatási rendszer reformja Tagszervezetünktõl, a Magyar Szakszervezeti Szövetségtõl (MASZSZ) értesültünk a szakszervezetek és a magyar emberek növekvõ elégedetlenségérõl, a nemzeti oktatási rendszerrel kapcsolatos fejlemények miatt. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség, 162 ország és terület 180 millió munkavállalójának képviseletében mély aggodalmamat fejezem ki kormánya oktatási reformja miatt, melynek megvalósítására a szakszervezetekkel folytatott megfelelõ konzultációk és szociális párbeszéd nélkül került sor. Ezen reformok az oktatás tartalmát és irányítását illetõen túlcentralizáltsághoz, valamint a rendszer zavaraihoz és a tanárokra, a diákokra nehezedõ elviselhetetlen nyomáshoz vezettek. Mindezek miatt a szakszervezetek, az összes országos szövetség, szülõi- és civil szervezetek támogatásával, két alkalommal tiltakoztak az elmúlt hónapban. Tízezrek vettek részt a Parlament elõtti két demonstráción. E világos kollektív üzenet ellenére ugyanakkor, az Ön kormánya továbbra is elutasítja, hogy a szakszervezetekkel párbeszédet folytasson a rendszer egy alkalmas módosításának kidolgozása érdekében. A munka és az oktatási folyamatok szervezését illetõ intézményes szociális párbeszéd hiánya, az ügy komolysága, az oktatási rendszer különbözõ érdekelt feleit elkerülhetetlenül további, spontán megmozdulásokra ösztönözheti. Mindezek miatt felszólítom, hogy avatkozzon közbe, utasítva vonatkozó kormányzati tisztviselõit, hogy kezdjenek párbeszédet a pedagógus szakszervezetekkel, hogy a jelenlegi hiányokkal és zavarokkal mûködõ oktatási rendszert kijavítsák, s megfelelõ megoldást találjanak annak tartalmát és irányítását illetõen, melyeket minden érintett támogatni tud. Tisztelettel, Sharan Burrow fõtitkár, ITUC

31

SZERVEZETI ÉLET

DÖNTÖTT A PDSZ KONGRESSZUSA: MENDREY LÁSZLÓ A RÉGI-ÚJ ELNÖK! Február 20-án este befejezõdött a PDSZ kongresszusa, melyen a küldöttek úgy döntöttek, hogy a jövõben is Mendrey László vezeti a szakszervezetet. A kongresszus délelõttjén a mandátum ellenõrzésével kezdõdött a döntéshozó fórum, majd az Alapszabályról szóló vita és a végszavazás következett. Ezt követõen a beszámolókat fogadták el a küldöttek, majd a tisztségviselõk lemondása után a jelölõ bizottság és a szavazat számláló bizottságot választották meg. A jelölés és választás szabályainak ismertetése után a szabályzatok vitája és a szabályzatok elfogadása következett. Ezután a jelöltek bemutatkozása, a szavazólapok kiosztása, és a voksok leadása következett, majd kihirdették a választások eredményét. A küldöttek megválasztották az országos választmány (OV) és a Felügyelõ Bizottság (FB) tagjait és persze a PDSZ elnökét is. A szavazás eredményének ismertetésekor kiderült, hogy a következõ idõszakban is Mendrey László elnök vezeti a PDSZ-t. Gratulálunk minden megválasztott tisztségviselõnek! Szita Róbert – Kiséri-Nagy Ferenc

32

SZERVEZETI ÉLET

A PDSZ KONGRESSZUSI HATÁROZATAI Az alábbiakban a PDSZ február 19-20-i határozatait olvashatják el. 1. A PDSZ nem vesz részt a kormány által szervezett köznevelési kerekasztal tárgyalásain. 2. A PDSZ részt vesz a Civil Közoktatási Platform munkájában. 3. A PDSZ kongresszusa határozatban felkéri a PSZ-t, hogy a PDSZ-szel közös sztrájkbizottságban tárgyaljon a kormánnyal. A PDSZ kongresszusa felkéri a PSZ-t, hogy mondja fel a 2013. évi sztrájkbizottsági megállapodást és az abban foglalt sztrájkmoratóriumot. 4. A PDSZ XII. kongresszusa felszólítja az ország valamennyi szakszervezetét, hogy az érdekvédelmi és az általános sztrájkszervezési tevékenységüket hangolják össze. 5. A nevelõ-oktató munkát közvetlenül segítõ – pedagógus végzettséggel nem rendelkezõ – közalkalmazottak és munkavállalók besorolási illetménye, illetve alapbére a pedagógus életpályamodell keretében kerüljön szabályozásra a nemzeti köznevelésrõl szóló 2011. évi CXC. törvény 97.§ (20b) bekezdésének és a mellékletének módosításával! 6. A PDSZ XII. kongresszusa felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza az 1700/2012. (XII. 29.) Kormányhatározatot,

amely kötelezi a munkáltatót az öregségi nyugdíjkorhatárt elért közalkalmazottak jogviszonyának megszüntetésére, és amely az így elküldött közalkalmazottak álláshelyeire létszámstopot rendel el. 7. A PDSZ XII. Kongresszusa megerõsíti az elõzõ kongresszusi határozatát, mely szerint elutasítjuk az Nemzeti Pedagógus Karban való kötelezõ tagságot, és felkéri tagjait, hogy ne vegyenek részt az Nemzeti Pedagógus Kar területi tisztségviselõinek 2016. 02. 22-én kezdõdõ megválasztásában. 8. A PDSZ XII. kongresszusa felszólítja a kormányt, hogy a középfokú szakképzési rendszerben tervezett minden változtatást függesszen fel. Gondoskodjon a változások szakmai elõkészítésérõl és azok nyílt szakmai vitájáról. 9. A PDSZ XII. kongresszusa felszólítja a magyar kormányt, hogy tartózkodjon a társadalmat a pedagógusokkal szembeállító kommunikációtól. 10. A PDSZ XII. kongresszusa megköszöni a szülõk, a diákok, a szakmai- és szakszervezetek támogatását a közoktatás jobbításáért vívott küzdelmünkben. Mendrey László

ÚJRA PDSZ AKADÉMIA LESZ BALATONALMÁDIBAN A PDSZ Akadémiára elsõsorban az újonnan belépõ, fiatal, agilis, a PDSZ-ért tenni akaró jelentkezõket várjuk. A rendezvény részletes programjáról és a jelentkezési lehetõségrõl késõbb tájékoztatunk a PDSZ honlapján. Érdeklõdni lehet még a rendezvény szervezõjénél: Tollner József ([email protected] vagy +36 30 590 51 20) Idõpont: 2016. június 28 – július 2-ig Helyszín: Balatonalmádi, Pedagógus Üdülõ

33

NEMZETKÖZI VÉLEMÉNY AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG VIZSGÁLATA NAGYON LEHÚZTA A MAGYAR OKTATÁST Nõ az alapkészségek terén gyengén teljesítõk aránya, nem tanulnak elegen a gazdasági kulcságazatok képzéseiben, a tanulók társadalmi-gazdasági háttere jelentõsen befolyásolja teljesítményüket, a központosított rendszer megnehezítheti a rugalmas fellépést és a források biztosítását, írják. Alapvetõen pozitív kicsengésû jelentést tett közzé pénteken az Európai Bizottság a magyar gazdaságról, de kõkeményen rámutatott néhány fontos problémára: magas az államadósság, az ágazati különadók akadályozzák a beruházásokat, a közmunkaprogram nem elég hatékony, a közbeszerzési verseny korlátozott, a szociális és oktatási politika nem bír a kihívásokkal. A magyar oktatás helyzetérõl viszont egészen lehangoló képet fest a jelentés, amelynek az elején vastagon szedve virít, hogy „az Európai Bizottság szolgálati munkadokumentuma, [amely] nem az Európai Bizottság hivatalos álláspontját képviseli, és arra nézve nem irányadó.” A gyermekek nagy aránya nem sajátítja el megfelelõen az alapkészségeket, feltûnõ az oktatási rendszer szegregációja, és nem vesznek részt elegen gyakorlati képzésben, mutatta meg a vizsgálat. Olyan tömören és közérthetõen fogalmaz a szöveg, hogy szó szerint idézünk belõle: Korábbi értékeléseihez képest sokkal kiegyensúlyozottabb képet fest a magyar gazdaság helyzetérõl, a magyarországi reformokról az Európai Bizottság a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint. Azt hangsúlyozzák, hogy az uniós testület több ponton hangot ad a pozitív változásoknak, kiemelve a gazdaság általános állapotának javulását. Elõrelépés a gazdaság általános állapotának javulása, a csökkenõ államháztartási hiány és államadósság. Kedvezõen említik a bankadó jelentõs csökkentését is. Elismerõen írnak a lakossági devizahitel-állomány teljes kivezetésérõl, a foglalkoztatás bõvülésérõl és a megújuló energia felhasználásáról. Az NGM szerint a Bizottság elsõ ízben nem vitatja a közfoglalkoztatási program létjogosultságát. Hiányoznak az alapkészségek: Az OECD 2012. évi nemzetközi tanulói teljesítménymérése (PISA-felmérés) alapján a magyar diákok eredményei az uniós átlag alatt voltak, és a gyengén teljesítõk aránya nõtt 2009 és 2012 között. A társadalmi-gazdasági háttérnek, valamint az iskola elhelyezkedésének (városi kontra vidéki iskolák) az iskolai teljesítményre gyakorolt hatása az egyik legjelentõsebb az EU-ban. A már 6. osztályban érzékelhetõ nagy teljesítménybeli különbségek a 10. osztályra még szembetûnõbbé válnak. A gyengén teljesítõ tanulók közül a legtöbb a szegénység által leginkább sújtott északkeleti országrészen él, ahol a legmagasabb a korai iskolaelhagyás aránya. Szegregáció: Az oktatási rendszer szelektivitása elmélyíti a különbözõ iskolatípusukban tanuló diákok teljesítménye közötti különbségeket. A különbözõ iskolatípusok között szembeszökõek az alapvetõ készségek terén jelentkezõ teljesítménybeli különbségek, amelyek idõvel emelkednek. A szakiskolai tanulók teljesítménye az alapkészségek terén meglehetõsen gyenge, matematikából pedig még ennél is rosszabb. A korai iskolaelhagyók aránya 30 százalék. A hátrányos helyzetû – és ezen belül különösen a roma származású – gyerekek egyre jelentõsebb része jár gyengén teljesítõ iskolába. A tanárok nem rendelkeznek kellõ mértékben a sokszínû osztályokban végzendõ munkához szükséges készségekkel. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõk aránya javul, de kevesen tanulnak a gazdasági kulcsszektoroknak fontos képzéseken: Magyarország 2014-ben elérte a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk arányára vonatkozó nemzeti célszámát (34,1 százalék, míg az uniós átlag 37,7 százalék). Ugyanakkor meg kell szilárdítani a felsõoktatási intézményekbe felvett hallgatók arányát. A matematika, számítástechnika, mûszaki tudományok, gépipar és építõipar szakokon végzettek aránya, különösen a mester- és doktori képzésben, az egyik legalacsonyabb az EU-ban. A központosítás rugalmatlan: Magyarország számos intézkedést hozott a gyengén teljesítés jobb kezelésére. Mindazonáltal a végrehajtást illetõ fontos részletek, amelyek alapján értékelhetõ lenne az intézkedések hatása, nem állnak rendelkezésre. 2015 óta az iskolák – válaszul a nemzeti kompetenciatesztekben elért

gyenge eredményekre – kötelesek cselekvési terveket kidolgozni. Emellett bevezettek számos új intézkedést, például a tanárok minõsítését, a pedagógiai-szakmai ellenõrzést, valamint létrehozták a pedagógiai oktatási központok hálózatát. A központosított rendszer azonban megnehezítheti a rugalmas fellépést és a források iskolák számára való biztosítását. A korai iskolaelhagyásra vonatkozó stratégia végrehajtási tervét még nem tették közzé. Nincs elég gyakorlati képzés: A 2013/2014-es tanévben a speciális szakképzést nyújtó iskolák tanulóinak csupán 22 százaléka, és a középfokúnál magasabb szintû szakképzést nyújtó iskolák tanulóinak csupán 9 százaléka vett részt tanulószerzõdéses gyakorlati képzésben. A szakmai gyakorlat biztosítására irányuló vállalati hajlandóság a pénzügyi és szervezeti ösztönzõk ellenére is csak nagyon lassan nõ. Hiányoznak a tanulók képzésére késznek mutatkozó jól képzett munkaadók. A felsõoktatási felvételi nem jól szelektál: A felvételre vonatkozó jelenlegi intézkedések szûkíthetik a felsõoktatáshoz való hozzáférést és korlátozhatják azt a kört, amelybõl kikerülhetnek a jövõ innovátorai és kutatói. Ez csökkentheti Magyarország vonzerejét a tudásintenzív ágazatokat érintõ beruházások számára. A felsõoktatási stratégiát elfogadták, de a végrehajtási terv közzététele továbbra is várat magára. index.hu - Fotó: MTi/EPA

ENNYIT ÉR A MAGYAR TANÁROK BÉRE Az alábbi táblázaton az látható, hogy a fejlett országok közül Magyarországon keresik a legkevesebbet a tanárok – írja a 24.hu.

34

SZOLGÁLTATÁS

35

Legyél Te is

-tag!