Forradalmak és államalapítások, 1918 õsze A Magyar Királyság felbomlása Magyar Királyság felbomlását 1918 õszén belülrõl az „õszirózsás forradalom”, kívülrõl a közvetlen szomszédságban új államok létrejötte, valamint két fegyverszünet (Padova [november 3.], Compiègne [november 11.]) és egy katonai megállapodás (Belgrád) vezették be.
A
A császári manifesztumtól a nemzeti kormányokig 1918. október 16-án a császár manifesztumot adott ki. Ez csak a ciszlajtán osztrák területeknek és nem Magyarországnak jelentett be alkotmányváltoztatást: „Ausztria legyen […] szövetségi állam, amelyben minden néptörzs saját szállásterületén saját állami közösséget alakít ki.” A „Német-Ausztriai Ideiglenes Nemzetgyûlés” október 30-i, második ülésén az új állam számára „területi felségjogot követelt az eddigi Ausztria minden területe felett, amelyeken a németek alkotják a lakos-
ság többségét”. A republikánus elvnek megfelelõen a kormányzási és végrehajtási hatalmat az államtanácsra ruházták át. Rövid ideig formálisan két államhatalom létezett Ausztriában, mert Károly császár csak november 11-én volt hajlandó lemondani az „államügyekben Német-Ausztriát való részvételrõl” és „elõéltetõ osztrák bélyeg, 1918 re” elismerni NémetAusztria döntését a jövõbeli államformájára vonatkozóan. A következõ napon a nemzetgyûlés ünnepélyes ülése Német-Ausztriát „demokratikus köztársasággá” kiáltotta ki. Wekerle Sándor magyar miniszterelnök még október 16. estéjén reagált a császári manifesztumra. Eszerint: mivel Ausztria belsõ ügyeit föderatív alapon próbálta rendezni, Magyarországnak a perszonálunió alapjára kell helyezkednie.
Ausztria–Magyarország felbomlása Kronológia, 1918. október 28.–december 1. 1918. október 28. A Nemzeti Bizottság kikiáltja Prágában a csehszlovák államot. 1918. október 29. Kikiáltják a „szlovének, horvátok és szerbek államát” a horvát–szlavón országgyûlésen Zágrábban. 1918. október 30. Német-Ausztria Állam megalakítása, az Ideiglenes Nemzetgyûlésen Bécsben. 1918. október 31. Átadják a krakkói katonai parancsnokságot a Lengyel Likvidációs Bizottságnak. – A császár-király rendeletére Horthy Miklós flottaparancsnok, ellentengernagy átadja a k. u. k. hadiflottát a délszlávok nemzeti tanácsának Pulában. – A Szlovén Nemzeti Tanács kinevezi a szlovén nemzeti kormányt Ljubljanában. – Forradalom Budapesten. Károlyi Mihály lesz a miniszterelnök. 1918. november 1. Az Ukrán Nemzeti Tanács átveszi a hatalmat Lembergben. – S. Sarkoti vezérezredes, Bosznia-Hercegovina kormányzója, átadja hatalmát a Bosnyák Nemzeti Tanácsnak. 1918. november 3. Az antant fegyverszüneti megállapodást köt Ausztria– Magyarországgal Padovában. 1918. november 6. Bukovina tartományfõnöke, Ezdorf gróf átadja a hatalmat az ukránok és románok képviselõinek. 1918. november 9. Megkezdõdik a német Mackensen-hadseregcsoport viszszavonulása Romániából Magyarországon keresztül. 1918. november 11. Az antant fegyverszüneti megállapodást köt a Német Birodalommal Compiègne-ben (aznap, 11 órakor lépett érvénybe). – I. Károly császár lemond „minden részvételérõl az államügyekben” NémetAusztriában, felmenti az osztrák kormányt. 1918. november 12. Német-Ausztria „demokratikus köztársaság” lesz. 1918. november 13. IV. Károly király lemond „a részvételrõl az államIV. (I.) Károly ügyekben” Magyarországon. – Az antant katonai konvenciót köt Magyarországgal Belgrádban. 1918. november 16. A Magyar Nemzeti Tanács Magyarországot népköztársasággá kiáltja ki. 1918. december 1. Kikiáltják a „Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyi Államát” Belgrádban.
A. S.
29
Wilson amerikai elnök 14 pontja oodrow Wilson amerikai elnök 1918. január 8-án üzenetet intézett az amerikai Kongresszushoz. Ebben meghatározta a békefeltételeket és az új világrend kialakításának elveit. Ezek: a kormányok közti nyílt tárgyalások, a tengeri kereskedelem szabadsága, a fegyverkezés korlátozása, a gyarmattartók jogainak csökkentése. Szerinte Oroszországból ki kell vonni minden külföldi hadsereget, lehetõvé kell tenni, hogy önállóan dönthessen jövõjérõl. A központi hatalmaknak ki kell üríteniük Belgiumot, Észak-Franciaországot, Elzász-Lotaringiát és a megszállt román, szerb, montenegrói területeket. Az olasz határokat etnikai alapon kell kiigazítani. Ismét létre kell hozni a független lengyel államot. Ausztria–Magyarország népeinek (és a Török Birodalomnak is) „autonóm fejlõdést” kívánt biztosítani. Felveti a Népszövetség megalakítását.
W
Forrás: A magyarok krónikája. Bp., 2000.
Közben az „elszakadni Ausztriától” jelszó alatt megkezdõdött a horvátok, szerbek és románok elfordulása Budapesttõl. Alexandru Vaida-Voevod román nemzetiségû képviselõ október 18-án a magyar parlamentben elvitatta a kormány és a parlament jogát, hogy Magyarország román lakosságáról döntsön. A Román Nemzeti Párt Végrehajtó Bizottsága az önrendelkezés szellemében Ausztria–Magyarország románok lakta területeinek – a Bánát, Erdély, a Körös-vidék és Bukovina – egyesülését követelte (a nemzeti többségi viszonyok pontos figyelembevétele nélkül). Kolozsvárott és Brassóban helyi román nemzeti tanácsok alakultak.
Vaida-Voevod után egy nappal dr. Ferdinand Juriga szlovák képviselõ kért szót a budapesti parlamentben: „Életre-halálra követeljük önrendelkezési jogunkat […] Megállapítjuk, hogy ez az egész szlovák nép akarata.” A felbomlást sem az uralkodópár lelkes fogadtatása a debreceni új egyetem megnyitásakor, sem az utolsó k. u. k. külügyminiszter, ifj. Andrássy Gyula gróf különbéke-ajánlata, sem József fõherceg beiktatása nem tudta feltartóztatni. Október 24-én éjjel Károlyi Mihály Függetlenségi Pártja, a Polgári Radikális Párt és a Magyar Szociáldemokrata Párt által létrehozott Magyar Nemzeti Tanács Budapes-
Zavargás Eperjesen perjesen budapesti agitátorok befolyása alatt 1918. október 31-e késõ délutánján nagygyûlést rendeztek a Fekete Sas Hotel elõtt. A közel háromezres tömegben sok szlovák nemzetiségû katona jelent meg. A felszólalók között volt az IR–67 tartalék zászlóalj parancsnoka is, aki egyben katonai állomásparancsnok is, és a hadsereget „szabad elemnek” nevezte a Képes tudósítás az eperjesi fosztogatásról. felszabadított hazában. Ez a beÉrdekes Újság, 1918. november 14. széd feltüzelte az orosz hadifogságból hazatérõket, a szállodavezetõtõl néhány hordó bort és néhány száz üveg pálinkát követeltek, a közeli kaszárnyából fegyvereket szereztek és gátlástalan fosztogatásba, rablásba kezdtek. A katonák és a csõcselék megrohamozta a megyeházát, és az aktákat az utcára szórta. Csak a reggeli órákban sikerült a katonai járõröknek megfékezni a tombolást. Néhány katonát agyonlõttek, pár százat pedig bebörtönöztek. A honvéd tüzérség tisztjei statáriális bíróságot állítottak fel, amely több mint száz katonát sortûz általi halálra ítélt. Az eperjesi dóm északi falánál zajló kivégzés alatt az elítéltek kitörtek. Ennek ellenére 34 embert agyonlõttek.
E
30
ten követeléseit 12 pontban foglalta össze. Köztük: a parlament feloszlatása és új választások kiírása; Magyarország teljes függetlenségének biztosítása mind külpolitikai, mind pedig katonapolitikai értelemben; a teljesen kilátástalanná vált háború azonnali befejezése; kiegyezés a nemzetiségekkel az ország területi integritásának megsértése nélkül. A Nemzeti Tanács mellé állt a még radikálisabb Katonatanács. A fõváros katonai vezetésében is változás következett be, az energikus báró Lukachich Géza altábornagy lett Budapest katonai parancsnoka. Október 30–31. éjjelén Lukachich tûzparancsot kért a tüntetõk, sztrájkolók és fosztogatók ellen. Károly király ezt, mint ismeretes, megtagadta, amit a telefonközpontokban lehallgattak. A következõ nap reggelén pedig kitört az „õszirózsás forradalom”.* Az örömittas katonák és civilek õszirózsát és nemzetiszínû kokárdát tûztek sapkájukra. Károlyi gróf, Jászi Oszkár és Kunfi Zsigmond még reggel a miniszterelnöki hivatalba ment, hogy Hadik János miniszterelnökkel együtt tárgyaljanak József fõherceggel. A fõherceg mint homo regius Károlyira ruházta át a miniszterelnöki teendõket, Károlyit az uralkodó telefonon keresztül eskette fel, míg a többi kormánytag – ’48-asok, radikálisok és néhány szociáldemokrata – József fõhercegnél tettek esküt (november 1-jén felmentették õket ez alól, és új esküt tettek a Nemzeti Tanácsra). A Szlovák Néppárt elnöke valamennyi szlovák irányzat képviselõjét október 30-ára Turócszentmártonba hívta, ahol függetlenséget követelve megalakították a magyarországi cseh–szlovák nép nemzeti tanácsát.** Néhány delegált csak este szerzett tudomást a Prágában október 18-án történt államalapításról, így a „turócszentmártoni deklarációt” két kérdésben is korrigálták: kimondták a szlovákok csatlakozását a cseh–szlovák államhoz és az egyetértést Wilson elnök 1918. október 18-i jegyzékével.
* Vö. e témában a História 2008/9. számát. ** Vö. erre késõbb e számunkban Peter Òvorc cikkét.
A fegyveres erõk feloszlatása: október 31. Október 31-én a bécsi hadügyminisztérium rendeletet adott ki a Habsburg Monarchia 16 katonai parancsnokságának, amely szerint a hátország tisztjei és legénysége számára engedélyezett a belépés a nemzeti tanácsok kialakítandó haderejébe „a közrend fenntartása érdekében”. November 1-jén kiadták a legfelsõbb parancsot a nemzeti tanácsok saját alakulatainak létrehozására, amibe a hátország katonai legénységét azonnal, a fronton harcolókat pedig hazatértük után vették fel. A belépéshez szükséges es„Hungária: Ha kettõnk közül valamelyik meghal, küt is engedélyezték. A intézkedés én nem megyek többé férjhez.” egyrészt a tisztek „társadalmi elheKarikatúra Ausztria és Magyarország szétválásáról, Borsszem Jankó, 1918. október 13. lyezését” szolgálta az új államokban, másrészt az egyes nemzeti taná- táviratokat küldött Magyarország valacsok követelését elégítette ki: megkap- mennyi katonai parancsnokságára, valaták a területük szerint illetékes létszá- mint felszólította a közvetlenül a k. u. k. katonai fõparancsnokság alatt álló erdélyi mok feletti parancsnokságot. A Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó csoportfõnökséget a forradalom követéséBizottsága már korábban, október 28-án re. A nagyszebeni katonai parancsnokság
A magyar fegyverletétel ovember 1-jén a Kövess-hadseregcsoport vezérkari fõnöke Újvidékrõl telefonon sürgõs kérdést intézett a badeni fõparancsnoksághoz: „A Magyar Államvasutak nem engedik át a vonatokat a horvát határon. Erõsítést, ellátmányt és muníciót szállít, ezért nem mehetnek tovább. Budapest tegnap megszakított minden távirati és telefonos összeköttetést. Ezért fel akartuk szólítani a hadügyminisztériumot, hogy utasítsa a hatóságokat, hogy ne tegyék nehézzé, hanem inkább könnyítsék meg az ügyeinket, mert a front már lefedi Magyarországot. […] Délután telefonon elértem a magyar hadügyminisztert, akit tájékoztattam a gondjainkról. Hosszú választ adott, ami meglepett minket. A forradalomról, kapitulációról, az erre vonatkozó miniszteri rendeletrõl volt szó. Ön tud errõl a beszélgetésrõl?” Az ügyeletes tiszt a badeni készüléknél elmondta, hogy semmit sem tud ezekrõl az összefüggésekrõl, de azonnal beszélni akart a magyar hadügyminiszterrel. A vezérkari fõnök folytatta: „Az említett telefonbeszélgetésben szó volt a kapitulációról és a fegyverletételrõl is, hogy parancsot kell adni a magyar katonáknak a fegyverletételre. A hadseregcsoportnak el kell érnie a fegyverletételi tárgyalások során, hogy csak franciák vagy angolok jöjjenek be az országba. Számomra ez az egész titokzatos.” A hadügyminiszternek a badeni fõparancsnoksághoz beosztott képviselõje Budapestrõl meghozta a legfrissebb információkat, és az új magyar minisztertõl, Linder Bélától a következõ táviratot kapta: „Magyarország belsõ helyzete képtelenné teszi az országot arra, hogy tovább folytassa a háborút. A magyar kormány határozata alapján felelõs királyi magyar
N
Plank tábornok vezetése alatt érdeklõdött a bécsi hadügyminisztériumban, hogy csatlakozzon-e a Magyar Nemzeti Tanácshoz. A hadügyminisztérium november 6-án válaszolt, és utalt a magyar kormány rendeletére. A nagyszebeni parancsnoksággal párhuzamosan az erdélyi csoportfõnökség is tájékoztatást kért a badeni katonai fõparancsnokságtól, és még október 31-én este azt a hírt kapta: bár a „csatlakozás” a Magyar Nemzeti Tanácshoz engedélyezett, de a csapatok a katonai fõparancsnokság irányítása alatt maradnak.
Erdély: rövid magyar–román–szász együttmûködés Az erdélyi szászok október 29-én alakították meg Nagyszebenben a „Megerõsített Szász Központi Bizottságot”, a magyarok október 30-án Kolozsvárott az erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, majd a szászok grémiuma létrehozta november 2-án a „Magyar Nemzeti Tanács Ideiglenes Német–Szász Végrehajtó Bizottságát”,
hadügyminiszterként elrendelem a fegyverek letételét, és a hadsereg (fõ)parancsnokságát, Bozen, Boroevi [és] Kövess hadseregparancsnokokat Wilson békepontjai alapján utasítom: a teljes leszerelésre, a népszövetségi döntõbíróságra és a fegyverletétellel kapcsolatban az antant seregek parancsokságával történõ haladéktalan kapcsolatfelvételre. Amennyiben az antant feltételei megkövetelik birodalmunk megszállását, a közvetlenül cselekvõ hadsereg-parancsnokságok kötelesek abban munkálkodni, hogy mélyen sújtott országunkat csak angol vagy francia csapatok szállják meg. […]” Ez a bel- és külpolitikai realitásoktól messze távol álló parancs a hadügyminisztérium szekcióparancsnokai körében is súlyos politikai és technikai aggodalmakat váltott ki, Linder ennek ellenére már november 2-án délelõtt telefonon megbeszélt számos részletet a fõparancsnokság operációs részlegének vezetõjével, Freiherr von Waldstätten vezérõrnaggyal. A magyar csapatoknak Velencében és Tirolban Linder kérésére 12-kor vagy délután 3-kor kellett letenniük a fegyvert és átengedni az olaszokat. Amikor Waldstätten megkérdezte: „A magyar csapatok tehát az ellenség kezére és hadifogságba kerülnek?”, Linder azt válaszolta, hogy a magyar álláspontot az antanttal szemben annyira pontosítani kell, hogy a legénységet ne kezeljék hadifogolyként és hamarosan bocsássák vissza. […] Arthur Arz von Straußenburg vezérkari fõnök Linder intervencióját azzal az utalással fejezte be, hogy csak a fõparancsnokság adhat parancsot a fronton harcoló csapatoknak. Svetozar Boroevi von Bojna tábornagy – aki régi határõrcsaládból származott – még világosabban fogalmazott: „Linder alezredes semmiféle joggal nem rendelkezik arra, hogy a hadseregnek parancsokat adjon, ezért szörnyûséges dolog, hogy a fõparancsnokság továbbítja a parancsait.”
31
amely két delegáltat küldött borból néhány ezer orosz hadiBudapestre, a Nemzeti Tafoglyot. A tüntetõk ezután a nácsba. A bizonytalanság hapályaudvarra mentek és elszáltására, amelyhez kóborló lítást követeltek. Amikor a vofegyveres katonák is jelentõnatok elindítása akadozott, a sen hozzájárultak, magyar–rokatonák és hadifoglyok fosztomán–szász megyei, városi és gatni kezdték a raktárakat, községi nemzeti tanácsok is amit az állomásfõnökség, illetalakultak. 1918. november ve a székelyek egy kisegítõ egy2-án a három nemzet szószósége sem tudott megakadályozlói – Hock János, Teodor ni. A fosztogatások átterjedtek Mihali és Wilhelm Melzer – a városra is, az üzleteket feja rend és a tulajdon biztosíszékkel törték fel, és a katonák, tása érdekében nyilatkozatot valamint civilek, köztük nõk és adtak ki az együttmûködésgyerekek, kirabolták a vendégrõl. Az elsõ nemzeti gárdák lõket és hentesüzleteket, az a kolozsvári kerületi honvédóra- és ékszerüzleteket, a trafiparancsnok, Konrad Siegler Osztrák–magyar hadifoglyok Oroszországban, 1918. november 12. kokat és egy likõrlerakatot, a altábornagy irányítása alá fûszereseket és a cipõboltokat, Fegyveres katonák egy csoportja, egy régiségkereskedést, sõt még egy kerültek. Bár a nagyszebeni parancsnokság tisztjei november 2-án katonai akikhez csatlakozott a „csõcselék”, elõ- gyógyszertárat is. A fosztogatás csak tanácsot alakítottak, a várost még az- ször a városházára tört be, majd egy hajnalban ért véget. Idõközben tisztek nap este elöntötték az anarchia hullá- helyõrségi börtönbõl kiszabadította a vezetésével polgárõrség alakult, amely fogvatartottakat, végül a hadifogolytá- november 4–5. éjjelén 4 hazatérõ és mai.
Demarkációs vonalak
Margitfalva, Tõketerebes, Gálszécs, Szobránc, Homonna, Mezõlaborc. A magyar csapatok parancsot kapnak, hogy ellenállás nélkül vonuljanak vissza a demarkációs vonalra.
Belgrádi katonai egyezmény, 1918. november 13. Károlyi Mihály miniszterelnök vezetésével a Nemzeti Tanács, a Budapesti Munkástanács és a Katonatanács tagjaiból alakult küldöttség Belgrádban Elsõ Vix-jegyzék, d’Esperey tábornokkal, az an1918. december 23. tant keleti frontjának fõpaVix alezredes jegyzéket nyújt rancsnokával Magyarország át a magyar kormánynak, Corvin János Múzeum, Gyula nevében fegyverszüneti tárgyaamelyben az antant LegfelKépeslap a demarkációs vonalak kijelölésérõl, 1919 körül lást folytat. A tábornok 18 sõbb Haditanácsa újabb felvipontból álló fegyverszüneti déki területek átadását köveszerzõdését november 7-én a küldöttség nem írja alá. Végül teli. Az új csehszlovák–magyar demarkációs vonal a követkenovember 13-án a kormány megbízásából Linder Béla tárca zõ: a Duna vonala az Ipoly torkolatáig, az Ipoly folyó vonala nélküli miniszter látja el kézjegyével. Az antant által kijelölt Rimaszombatig (amely kiürítendõ), a Rimaszombattól húzott demarkációs vonal a Nagy-Szamos felsõ folyásától Marosvá- egyenes vonal az Ung folyó torkolatáig, az Ung folyó vonala sárhelyig, majd a Maros mentén Szegedig, innen a Szabad- az Uzsoki-hágóig. December 28-án a magyar kormány elfoka–Baja–Pécs vonaltól északra a Dráváig húzódik. Északon gadja a megállapított demarkációs vonalat, és hozzálát e felnincs kijelölt demarkációs vonal. A közigazgatás mindenütt a vidéki területek kiürítéséhez. magyar kormány kezében marad, de a szövetségeseknek joguk van a stratégiailag fontos helységek megszállására. Második Vix-jegyzék, 1919. március 20. Vix alezredes átadja Károlyi Mihály köztársasági elnöknek a nagyhatalmak március 17-én jóváhagyott jegyzékét a maBartha–Hodãa demarkációs vonal, 1918. december 6. Bartha Albert magyar honvédelmi miniszter, Milan Hodña gyar–román demarkációs vonalról. Eszerint a román hadsecsehszlovák megbízott, valamint Vix alezredes, az antant ka- reg elõrenyomul a Szatmárnémeti–Nagykároly–Nagyszalontonai missziójának vezetõje Budapesten megállapodnak a ki- ta–Arad vonalig; a magyar csapatok visszavonulását március ürítendõ felvidéki területek nagyságáról és a csehszlovák–ma- 23-án kell megkezdeni és tíz nap alatt befejezni; a román zógyar demarkációs vonalról. A kiürítendõ terület határát a kö- nában a magyar közigazgatás megszûnik, a semlegesben megvetkezõ helységek jelölik: Dévény, Szentgyörgy, Bazin, marad. Március 21-én Vix alezredes a magyar kormánytól elO. E. Kissenkõc, Galánta, Verebély, Garamkovácsi, Szomolnok, utasító választ kap.
32
nyilvánosan fosztogató katonát agyonlõtt és további 11 katonát megsebesített. A három nemzet rövid távú együttmûködése nem tartott tovább néhány napnál. A magyarok, szászok és románok saját „gárdákat” alakítottak, ennek során a magyarok „acélgárdái” súlyos kihágásokat követtek el a román lakosság sérelmére. Bár a nagyszebeni katonai parancsnokság és a kolozsvári kerületi honvédparancsnokság együttmûködött a Magyar Nemzeti Tanáccsal, mégsem voltak képesek biztosítani az alájuk rendelt csapatok fegyelmét.
élénk kereskedelem kezdõdött a legfontosabb kincstári javakkal, a lovakkal és jármûvekkel.
Fegyverszünet Magyarországgal
Fegyverszünet a Monarchiával (november 1–3.) A Károlyi-kormány és a Magyar Nemzeti Tanács azt feltételezte, hogy a magyar csapatok kivonásával az ország semleges államnak minõsül. Azonban a november 1-jén Padovába utazó fegyverszüneti delegáció szigorú feltételekrõl értesült a Monarchiát érintõen: a hadsereg leszerelése 20 hadosztályra; a fél hadiflotta és a tüzérség kiszolgáltatása; Dél-Tirol rövid távú kiürítése a Brenner-hágóig, Görz és Isztria, Észak-Dalmácia és valamennyi adriai sziget kiürítése; a Duna menti erõdítmények megszállása; a szövetséges haderõk teljes mozgásszabadsága Ausztria–Magyarország valamennyi vasútján és folyóin; a „lényeges stratégiapontok”, mint Szarajevó, Újvidék, Temesvár, Nagyszeben és Czernowitz megszállásának joga. A Károlyi-kormány elõször nem fogadta el Magyarország képviselõjeként Weber von Webenau tábornokot, az osztrák–magyar fegyverszüneti bizottság vezetõjét, de végül meg kellett hajolnia az események nyomása alatt. Baden és Budapest megegyezett arról, hogy a fegyverek letételére csak a fegyverszüneti megállapodás és a [magyar] határ elérése után kerül sor.
A front felbomlása Ferdinand Foch tábornagy, aki a compiègne-i fegyverszüneti megállapodás aláírásakor (november 11.) az antantot képviselte, parancsot adott, hogy a szövetséges és csatlakozott
A Borsszem Jankó címlapja a háború végén, 1918. október 20.
haderõk valamennyi hadszíntéren szüntesssék be a hadmûveleteket. Ennek ellenére a szerb hadosztályok – amelyeket a hazatérõ szerb hadifoglyok tájékoztattak – a Száván és a Dunán átkelve lefoglalták a Szerémségben és a Bácskában hátrahagyott hadianyagokat. November 11-én az 1. hadsereg szerb csapatai elérték Baját, Zombort, Szabadkát és Zentát. A már nem létezõ front mindkét oldalán Lloyd George, Clemenceau és Wilson. A határok újrarajzolói A Társaság címlapján, 1919. március 9.
A Károlyi-kormány parancsa a fegyverletételre és a semlegességi nyilatkozatra vonatkozóan meghiúsult. A padovai fegyverszüneti megállapodás (november 3.) természetesen Magyarországra is vonatkozott. Ennek ellenére az idõközben feloszlatott déli Kövess-hadseregcsoport két vezérkari tisztje Belgrádban külön fegyverszüneti feltételekrõl kezdeményezett tárgyalásokat a déli fronton. Károlyi személyesen utazott egy delegáció élén Belgrádba, hogy tárgyaljon a keleti hadsereg fõparancsnokával, Franchet d’Esperey tábornokkal. Károlyi kirohanásokat tett az egykori német szövetséges és a „gyõzedelmes forradalom által elsöpört régi rendszer” ellen. Ezek azonban nem jártak sikerrel a francia tábornoknál. Franchet d’Esperey elmondta Károlyinak, hogy Magyarország nem semleges, hanem legyõzött ország, és mivel Németország oldalán harcolt, ahhoz hasonló elbánásban részesül. A Károlyi-delegáció katonai konvencióra kényszerült – a padovainál kedvezõtlenebb feltételekkel. Badoglio tábornok padovai nyilatkozata szerint ugyanis a demarkációs vonal az olasz megszállási övezettõl keletre, a Monarchia déli határai mentén húzódott volna, ezzel szemben a belgrádi katonai konvenció Dél-Magyarország kiürítésére kötelezte a magyar kormányt, a Szamos felsõ völgyétõl a Beszterce–Maros–Baja– Pécs–Dráva vonaltól keletre és délre esõ területek katonai átengedésére. Ezeket az antant szállta meg, de a magyar polgári közigazgatás elvben megmaradt. A magyar haderõt a 6 gyalog- és 2 lovashadosztályig le kellett szerelni. Azokat a Balkán felõl hazamenõ német csapatokat, amelyek 15 napon belül nem vonultak el, internálták. Amikor Linder magyar tárca nélküli miniszter november 13-án Belgrádba érkezett a konvenció aláírására, a szerb csapatok már bevonultak Újvidékre, Szabadkára és Pécsre.
33
kormánytól Felsõ-Magyarország katonai kiürítését kérte. Így december 31-én a csehszlovák légiók francia és olasz tisztek parancsnoksága alatt bevonulhattak Pozsonyba. Egy héttel elõbb francia támogatással román csapatok masíroztak be Kolozsvárra, lengyel csapatok törtek elõre a Szepességben, és a szerbek megszállták a túlnyomórészt horvát Muraközt. Magyarországgal szemben csak a „svábok” és a „rutének” maradtak lojálisak. *
Verseny az új határokért Máig vitatott a kérdés, hogy a belgrádi katonai konvenció megkötése felgyorsította-e Magyarország felbomlását. A szövetségesek legfelsõbb haditanácsa a november 11-i fegyverszüneti megállapodással kétségkívül beszüntetett minden további hadmûveletet. Így érvényben maradtak volna a padovai fegyverszüneti feltételek – beleértve a demarkációs vonalat Magyarország déli határán –, amit Franchet d’Esperey tábornok nyilván betartott volna. Így – azaz a belgrádi konvenció nélkül – a szerb és román elõretörések a fegyverszüneti megállapodás megsértését jelentették volna.
Erdélyben A Magyarországon és Erdélyben lakó románok nemzeti tanácsa már 1918. november 9-i nyilatkozatában követelte, hogy a történelmi Erdély, a Partium, Máramaros vidéke és a Bánság, amelyeket részben románok laktak, egy Nagyszebenben megalakuló román
nemzeti kormány szuverenitása alá tartozzanak. A nemzetiségi ügyek minisztere, Jászi Oszkár a november 13–14-i aradi tárgyalásokon nyelvileg homogén kantonok kialakítását javasolta a románok által igényelt területeken, s így a Román Nemzeti Tanács közigazgatási hatalma csak a román többségû kantonokra terjedt volna ki. A tárgyalások ezért eredménytelenek maradtak, és a románok 1918. december 1-jén a gyulafehérvári nagygyûlésen kimondták egyesülésüket a Román Királysággal.
A Felvidéken A Csehszlovák Köztársaság felhatalmazottja, Milan Hodãa a november végén Budapesten zajló tárgyalások során közölte, hogy a szövetségesek Pozsonytól délre, Balassagyarmaton és Miskolcon át Ungvárig húzódó demarkációs vonalat húztak, amely semmiben nem felel meg a szlovák–magyar nyelvhatárnak. A szövetséges katonai bizottság képviselõje, a francia Vix alezredes december 23-án megerõsítette ezt a demarkációs vonalat és a magyar
A Károlyi-kormány már 1918–1919 fordulóján mind bel-, mind külpolitikailag hajótörést szenvedett. A leszerelt katonák és a hazatérõ hadifoglyok milliói próbálták megvetni a lábukat a polgári életben. A megszállt területekrõl érkezõ menekültek százezrei kerestek szállást és ellátást. A gazdagabb földbirtokosok visszatartották agrártermékeiket, és ezzel kiprovokálták a városi lakosság rekvirálási követeléseit. Az Ausztriához fûzõdõ gazdasági kapcsolatok megszakadtak, illetve a szövetséges hatalmak blokkolták azokat. A kormánynak és a közvéleménynek elszörnyedve kellett megállapítania, hogy Erdély, Felsõ-Magyarország és Dél-Magyarország de facto elveszett. Az új magyar politikusok azt gondolták, hogy a háború iránti felelõsséget Tisza Istvánra és a háború elõtti magyar parlamentre háríthatják át és egy „semlegességi nyilatkozattal” kedvezõbb fegyverszüneti feltételeket érhetnek el. Károlyi és kabinetje azon a véleményen voltak, hogy a szervezett katonai ellenállás csökkentené Magyarország esélyeit a békekonferencián. Azonban nem vették figyelembe az antant ígéreteit, melyeket csatlakozott háborús partnereinek, Szerbiának, Romániának és a Csehszlovák Nemzeti Tanácsnak adott. Azt pedig, hogy a délnyugati frontról, Romániából, Szerbiából és Ukrajnából hazatérõ magyar csapatok fegyveres ellenállása valóban képes lett volna-e a szerbek, románok és cseh–szlovákok elõrenyomulását tartósan feltartóztatni és ez kedvezõbb békefeltételekhez vezetett volna-e, már soha nem fogjuk megtudni. ARNOLD SUPPAN
34
