EGYETEMI ÉLET
Hősök Napja az alma materben M agyar Hősök Emlékünnepét (május utolsó vasárnapja) karunkon két évtizede hagyományosan, a megelőző pénteken 11.00 órai kezdettel tartjuk a Gyógyszertani Tanszék falára épített, az 1936 –1957 között hősi halált halt állatorvosok és hallgatók emlékére a Marosits István Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész által készített emlékmű előtt.
A
Az idei meleg napon a környező fák árnyékát keresték az ünneplők, akiket Bándli Bence IV. évfolyamos hallgató, a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) elnöke köszöntött. Ezt követően elénekeltük a Himnuszt, majd dr. Pámer Frigyes ny. főállatorvos mondta el Ady Endre: Én kifelé megyek c. versét. Ezt követte volna Wittner Mária országgyűlési képviselő asszony emlékbeszéde, de vidéki otthonából vonaton kissé késve érkezett, így azt a Baráti Kör 12.45 órakor a kémiai tanteremben kezdődő találkozójának az elején mondta el (az alkalmat méltató néhány mondat után Tóbiás Klára szobrász, tűzzománcművész: Csillagúton c. versét). – Az emlékműnél elsőként dr. Horkay Béla
A hatóság képviseletében dr. Czeglédi Beáta és dr. Kopecsnik Miklós koszorúzott
72
KAMARAI ÁLLATORVOS
2011/2
ezredes, a magyar honvédség főállatorvosa, dr. Szabó László ny. állatorvos ezredes és dr. Tillinger István állatorvos százados helyezte el a honvéd állatorvosok koszorúját. – Utánuk dr. Czeglédi Beáta, a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztályának vezetője és dr. Kopecsnik Miklós, a Fővárosi és Pest megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese, – dr. Búza László, a Magyar Országos Állatorvos Egyesület főtitkára és dr. Szenci Ottó egyetemi tanár, a Magyar Buiatrikusok Társasága elnöke a MOÁE nevében, – dr. Gönczi Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara elnöke és dr. Horváth László főtitkár az Állatorvosi Kamara képviseletében koszorúzott. Az ünneplők ezt követően a kémiai épülethez vonultak az 1956. október 24-én meghalt Tatay Zoltán állatorvostan-hallgató első nyughelyét megörökítő emléktáblához, ahol – a HÖK koszorúját Buják Dávid és Nyári Hajnalka III. évfolyamos, Takács Noémi II. évfolyamos és Tarnavölgyi Csilla IV. évfolyamos hallgatók, – a Magyar Állatorvosok Világszervezetének a koszorúját – az emléktáblát megvalósító dr. Sziebert István elnök elfoglaltsága miatt, kérésére – dr. Fok Éva régióelnök és Buják Dávid, a hallgatói tagozat elnöke, – az ’56-os Vitézi Lovagrend koszorúját dr. Cseh József ny. főállatorvos, a Lovagrend tagja helyezte el. A koszorúzás a Könyvtár falán elhelyezett két emléktáblánál folytatódott. – Dr. Horváth László ny. főállatorvos és dr. Sátori Jenő az 1944-ben nyugatra telepített Egyetemi Tanszázad és a M. Kir. I. Önálló Egyetemi Rohamzászlóalj tagjaként harcoló és
A MOÁE nevében dr. Szenczi Ottó és dr. Búza László helyeztek el koszorút
vérző állatorvostan-hallgatók emlékének állított táblánál az Állatorvos-tudományi Kar koszorúját, – végül házigazdaként dr. Fodor László dékán és dr. Veresegyházy Tamás dékánhelyettes az I. világháborúban elesett állatorvosok és állatorvostan-hallgatók emléktáblájánál helyezték el a SZIE ÁOTK koszorúját. A műsorközlő Bándli Bence megköszönte a kedves vendégeknek, a Kar képviselőinek, hallgatóinak, hogy jelenlétükkel megtisztelték a Hősök Napja alkalmából rendezett megemlékezést. Felhívta a figyelmet a menzán ebédelési lehetőségre, a Baráti Kör (BK) 12.45 órakor a Kémiai Tanteremben kezdődő találkozójára. Végezetül a jelen lévők közösen elénekelték a Szózatot. Ebéd után a Kémiai Tanteremben dr. Varga István, a BK elnöke köszöntötte a megjelenteket, s kérte, hogy egyperces felállással adózzanak az utóbbi negyedévben elhunyt kollégáink emlékének. Ezt követően rátért a találkozó első programjára, a Tatay Zoltán-emlékérem első alkalommal történő ünnepélyes adományozására az alábbiak elmondásával.
Tisztelt Ünneplő Kolléginák, Kollégák, Kedves Vendégeink! Nagyra becsült kollégánk, Nagy Béla akadémikus úr kezdeményezésére, karunk Baráti Körének 2010. május 28-i találkozóján részt-
A Magyar Állatorvosi Kamarát dr. Gönczi Gábor elnök és dr. Horváth László főtitkár képviselte
EGYETEMI ÉLET vevők egyhangúlag elhatároztuk, hogy az 1956. október 24-én sebesültmentés közben hősi halált halt III. évfolyamos állatorvostanhallgató, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének a megőrzésére Tatay Zoltán-emlékérmet létesítünk. Az érem elkészítésének anyagi alapját az 1957 és ’61 között végzett állatorvosok, valamint a Baráti Kör tagjai körében történt önkéntes közadakozás teremtette meg.* Az érem elkészítésével Győrfi Lajos Munkácsy-díjas szobrászművészt bíztuk meg.
Az emlékérmet minden évben egy alkalommal, karunk Hősök Napi koszorúzási ünnepségén kívánjuk átadni egy (kivételesen két) állatorvosnak, esetleg szigorló állatorvostanhallgatónak, akit erre az odaítélő bizottság méltónak tart a szakmai tevékenysége, patrióta magatartása, az ’56-os forradalom eszmeiségének a tisztelete, a közösségért önzetlenül végzett munka és az erkölcsileg kifogástalan életvitel alapján. A Baráti Kör 2010. szeptember 15-i találkozóján azonban – szintén egyhangúlag – elhatároztuk, hogy az érem első alkalommal történő adományozásakor, kivételesen, több kolléga részesülhessen a kitüntetésben, különös figyelemmel az ’56-ot követő megtorlás elszenvedőire.
Ki is volt Tatay Zoltán? A kevésbé tájékozott vendégek részére összefoglalom pár mondatban. A sárospataki kollégium kiváló tanulója, aki eleinte lelkész szeretett volna lenni. Érettségi után azonban a színiakadémiára jelentkezett, ahová 18 éves korában fel is vették. A Szerencsen élő állatorvos édesapa azonban hallani sem akart arról, hogy családjában a több nemzedék óta folyamatos állatorvosi hivatás egyetlen gyermekükkel megszakadjon. Így felsőfokú tanulmányait 1954-ben az Állatorvosi Főiskolán kezdte meg, ahol kitűnt általános műveltségével. Október 24-én fehér köpenyben, fegyverropogás közben elindult az utcára – életet menteni. A Harminckettesek terén – a golyózápor elől egy kapualjba húzódva – észrevette, hogy nem messze tőle egy ismeretlen súlyos sebesült segítségért könyörög, s hozzárohant. A fehér köpeny könnyű céltáblának bizonyult: egy gonosz kéz géppisztolysorozatának 7 golyója végzett vele. Pár óra múlva Gulyás István évfolyamtársunk ismerte fel a holttestet, lezárta diáktársunk szemeit, s vitte a hírt a főiskolára. Czabarka János harmadéves társa és Somogyi Ferenc, a belgyógyászat szaksegédje 25-én befogta a pataműtét után gyógyult, Rigó nevű lovat a főiskola egylovas stráfkocsijába, s a kivérzett holttestet a Főiskola területére szállították. A Sebészeti Tanszéken ravatalozták fel. Urbányi profeszszor úr telefonhívására a Szerencsről 27-én megérkezett, mérhetetlen fájdalomtól megrendült szülők jelenlétében itt, a kémiai épület mellett hantolták el. Szülei 1957 tavaszán exhumáltatták, haza vitték, s több ezer gyászoló ember kíséretében a szerencsi református temetőben temették el. Miért is helyezi az állatorvosi kar megkülönböztetett piedesztálra egykori diáktársunkat? A premontreiek egyik mondása: Ad opus bonum pro salute hominum parati! Ezt, a közjó szolgálatára mindenkori készséget, az életáldozatot tiszteljük egykori diáktársunkban. Az embermentés feltétel nélküli, bátor, önfeláldozó cselekedete az az erény, amely az állatorvosi kar mai – és a következő nemzedékeinek is – erkölcsi kötelességévé emeli a mindössze 20 évet élt fiatalember emléké-
* Az adakozók névsorából a meghívóban dr. Hauser Tibor (Mátészalka), dr. Makay Andor (Szentes), dr. Sokoray Béla (Veszprém), dr. Tímár István és neje, dr. Kutyik Franciska (Szombathely) kollégáink neve technikai hiba következtében maradt ki.
A megemlékezés résztvevőinek egy csoportja a Könyvtár falán elhelyezett emlékmű előtt
Dr. Cseh József beszélget dr. Tillinger István állatorvos századossal
nek az ápolását. Nem felejthetjük el azonban, hogy sokfélék vagyunk; ma sem mindenki egyformán gondol 1956 csodájára. Ha ennek okát valaki nem értené, megrázó magyarázatot lelhet Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. versében. Balázs Győző kollégánknak köszönhetően, hajdani sárospataki osztálytársa, Csomós János nagytiszteletű úr felkutatta az 1957. március 10-én Benke Kálmán ondi református lelkipásztor ifj. Tatay Zoltán temetésén elhangzott beszédének szövegét. Az elsárgult, töredezett papíron olvashatók az alábbi mondatok: „Ha csak emberi érzéssel, testvéri részvéttel állanánk is e mellett a koporsó és sír mellett, amely magába foglalja ifj. Tatay Zoltán hősi halott testvérünk testét, akkor is olyan igaz, mély és őszinte részvét kíséri őt utolsó útjára, amely meghatja a legközömbösebb ember szívét is. Ebben a temetőben több ezren vagyunk most együtt, és bizonyos vagyok benne, hogy rajtunk kívül még ezrek és ezrek vannak, akik testileg nincsenek ugyan itt, de együtt éreznek a gyászolókkal. Hiszen egy ifjú testvérünket temetjük most, aki 20 éves volt, szüleinek egyetlen gyermeke volt, és hősi halott lett, akit a legszebb emberi kötelességteljesítés, az életmentés, sebesültkötözés közben ért a halálos géppisztolysorozat.” Tisztelt Kolléginák és Kollégák! A körlevélben jelzett határidőig, március 31ig, a Tatay Zoltán-emlékéremmel történő ki-
A koszorúzási ünnepség befejezéseként a résztvevők közösen elénekelték a Szózatot
KAMARAI ÁLLATORVOS
2011/2
73
EGYETEMI ÉLET tüntetésre személyi javaslat nem érkezett. Pusztán az életkoromból adódó ismereteimnél – és erkölcsi kötelességemnél – fogva ezért magam bátorkodtam javaslatot terjeszteni az odaítélő bizottság elé, amelynek tagja az állat-egészségügyi szolgálat vezetője, az ÁOTK Baráti Körének elnöke, a hallgatói önkormányzat elnöke, karunk dékánja és a Magyar Állatorvosi Kamara elnöke. E bizottság egyetértése alapján az emlékérmet elsőként az 1960-tól Szerencsen lakó dr. Szirmai Mária és dr. Zemlényi István állatorvos-házaspár – akik a legtöbbet tették a hősi halált halt állatorvostan-hallgató emlékének az ápolására – vette át Wittner Mária országgyűlési képviselőasszonytól. Szirmai Mária 2 éven keresztül jó barátja volt évfolyamtársának, az okos, tiszteletre méltóan művelt Tatay Zoltánnak. A hősi halott fiút nem felejtették el, több kegyeleti intézkedést tettek és tesznek a mai napig, hogy mások se feledkezzenek meg róla. SZERVÁC (Sze-
Szerencsen nemzetőr volt. A forradalmat méltató beszédek között dr. Szirmai Mária emlékezett meg néhai barátjáról, Tatay Zoltánról, a márványtáblát megkoszorúzta, mécsest gyújtott, amit azóta is minden évben megismételnek. Alapitványt is létesitettek; a kuratórium elnöke dr. Zemlényi István lett. Az alaptőkéből restauráltatták id. Tatay Zoltán, valamint ifj. Tatay Zoltán és édesanyja síremlékét, amelyekről 50 évig senki nem gondoskodott. Nekik köszönhetően, itt is koszorúzás történik minden év október 23. napján. Az önkormányzati testület kérésére a jogutód Sváby Lajos unokatestvér beleegyezését megszerezték arra vonatkozóan, hogy ifj. Tatay Zoltánról egy új sporttelepet nevezhessenek el. Folyamatban van ifj. Tatay Zoltán mellszobrának felállítása Szerencsen. A Zemlényi-házaspár Tatay Zoltán szüleit haláluk napjáig istápolta, és saját költségen temettette el a szerencsi temetőben.
Tevékenységét 1957 őszén a főiskola új igazgatósága fegyelmi határozattal bűntette. 1959-ben letartóztatták – és államellenes szervezkedés följelentési kötelezettségének elmulasztásával vádolva – egy év börtönbüntetésre ítélték. A közbejött amnesztiának köszönhetően ebből öt és fél hónapot töltött le.
Az ’56-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás elszenvedői közül – sajnos – már csak kevesen élnek, s egyesek igen gyenge egészségi állapotban. A gyógyszerrendeléstanból idézek: Periculum in mora! Ennek értelmében, a következő kollégáinkat érdemesítettük a Tatay Zoltánemlékérem átvételére az alábbi indokok alapján. rencs Városi Állatorvosi Centrum) elnevezéssel vállalkozást hoztak létre két fiatal állatorvos kollégával. A Centrum épületének falára nagyméretű márványtáblát helyeztettek, amelyre az egykori szerencsi kollégák neve mellé idős és ifj. Tatay Zoltán nevét is felvésették. Ezt 1999. szeptember 16-án, a Centrum nagyszabású megnyitási ünnepsége keretében Kupa Mihály, a térség akkori országgyűlési képviselője leplezte le. Az ünnepségen számos prominens vendég volt jelen, pl. Stelcz Gyula, a Történelmi Igazságtételi Bizottság elnökségi tagja, a 301-es temetői parcella gondnoka, aki a forradalom idején
Wittner Mária Tóbiás Klára Csillagúton c. versét mondta el
74
KAMARAI ÁLLATORVOS
2011/2
Gyenes Mihály kollégánkat 1956 novemberében a Forradalmi Diákbizottság (Harka Ödön és társai) megbízta székhelyének, az akkori Marxizmus-leninizmus Tanszéknek az őrzésével, az onnan irányított szellemi és társadalmi munka továbbvitelével (pl. menzaellátási, később fegyvereltüntetési ügyek Kovács Imrével stb.) Főiskolánkat képviselte a központi MEFESZben, és ott decemberben megszavazta azt a határozatot, amely szerint az ’56-os őszi események forradalmiak voltak. A szervezet Ideiglenes Intéző Bizottságába is beválasztották.
Il silentio – szájharmonikán előadta dr Pámer Frigyes ny. főállatorvos
Sajnos, mintegy fél éve mozgásképtelen. Felesége, kolléganőnk, dr. Keszy-Harmath Klára vette át az érmet. Dr. Harka Ödön kollégánkat az 1956 szeptemberében megtartott demokratikus választáson a IV. évfolyam DISZ-vezetőségébe választották. Az október 23-i felvonuláson az évfolyam élén haladt a Bem szoborhoz, majd onnan a Parlamenthez. Másnap Urbányi László igazgató úrnál a Főiskola helyzetét illetően kifejtette, hogy a jelen helyzetben annak fegyveres védelme reménytelen, ellenben a kórházakban elhe-
A dr. Szirmai Mária és dr. Zemlényi István állatorvos-házaspár Szerencsről
lyezett beteg állatok élelmezése, gyógykezelése égetően fontos. Ennek megszervezésében segített és tevékenyen részt is vett. A Péterfy Sándor utcai Kórház kérésére, Igazgató Úr engedélyével Andrik Pál, Illek Péter és Jakab Rezső hallgatókkal Bécsbe ment, és az Osztrák Vöröskereszttől aureomycint hozott a sebesültek ellátására. Hazatérte után, október 30-án a Hallgatók Forradalmi Bizottsága elnökéül választotta meg. Ebben a minőségében szervezte és vett részt elhunyt diáktársunk, Tatay Zoltán temetésén. A vidéki állatorvos kollégák által szervezett élelmiszersegélyek szétosztását irányította, szigorúan ügyelve arra, hogy abból minden oktató részesedjék – tekintet nélkül politikai nézeteire. Az esetenként heveskedő hallgatókat nyugodt szóval csillapította, és tanácsolta a lehetőségek szerinti hazatérésüket. Novemberben a harcok egyik Bethlen téri sebesültjét a Péterfy Sándor utcai Kórházba segítette átszállítani, veszélyeztetve saját életét is. A hónap második felében, a harcok elültével Guoth János docens úrral közösen létrehozták a helyi menzát, és a Főiskola részére egy Csepel dízel teherautót szereztek be.
Az 1957. szeptemberi fegyelmi tárgyaláson a Főiskoláról határidő nélküli kizárással büntették. Tanulmányainak 1961-ben engedélyezett folytatásáig inszeminátorként dolgozott. Brucellosis után kialakult, 8 éve súlyos gerincbetegsége (dg.: spondylitis ankylopoetica) akadályozta az emlékérem személyes átvételében. Kérte, hogy a jelenlévőknek tolmácsoljam tiszteletteljes üdvözletét. Számára az érmet postai úton továbbítottuk.*
Az eseményen készült fotók dr. Perényi János felvételei
EGYETEMI ÉLET
Dr. Horváth László kollégánkat 1956-ban Kiskunhalason megválasztották a Forradalmi Bizottság elnökévé. Ebben a pozícióban rendet tartott a városban, a bűnösök felelősségre vonását nem egyéni kezdeményezésre, hanem az igazságszolgáltatásra kívánta bízni. Megtiltotta fegyverek behozatalát a városba; elbújtatták, és búvóhelyükön táplálékkal látták el a kommunistákat. Az orosz megszállás után azonban elfogták és a gyűjtőfogház után a kistarcsai internálótáborba vitték. Az internálótáborból egy krumpliba rejtett levélkét sikerült kijuttatnia a legfőbb ügyészhez, aki ügyét kivizsgálta, és szabadlábra helyeztette. Hamarosan azonban „ A legfőbb ügyész Budapesten parancsol, mi pedig itt” – közölték vele a makói pufajkások, és a tököli internálótáborba szállították, majd a „Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése” címén vádat emeltek ellene. A halálos ítéletet maga után vonó vád alapján a szegedi Csillagbörtön siralomházába került. Csodával felérő szerencséje volt, hogy fellebbezési ügye egy olyan bíró elé került, akit korábban igaztalan vádak alapján elítéltek, és aki sokáig szenet lapátolt a szegedi vasútállomáson. Az akasztás elmaradt, a vád izgatássá szelídült. A börtönből ezután kiengedték, de állásvesztésre ítélték, és rendőri felügyelet alá helyezték.
* Dr. Harka Ödön életének 77. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után 2011. június 2-án elhunyt.
Tatay Zoltán emlékérmek átadása a Kémiai Tanteremben
Az előtérben, középen: dr. Horváth László ny. főállatorvos (Kiskunhalas)
A kiskunhalasi vágóhídon kapott segédmunkási (takarítói) állást. Innen küzdötte viszsza magát tisztességes munkával, meg nem kérdőjelezhető emberséggel; 1967-ben már Kiskunhalason városi vezető főállatorvosként működött a rendszerváltásig. Ekkor – a családi hagyományoknak megfelelően – belépett a Kisgazdapártba, s kisgazdapárti képviselőként a parlamentnek is tagja lett. Dr. Huszár Elek kollégánkat – a kuláküldözések elitélése miatt – annak idején fegyelmi úton Bajnáról a Tolna megyei Regölybe helyezték. Itt ’56-ban megalapították a Forradalmi Tanácsot és Nemzetőrséget, s rengeteg élelmiszert szállítottak Budapestre a forradalmároknak.
1957 februárjában letartóztatták, és vallatás közben Regölyben, majd Tamásiban durván bántalmazták; ő azonban nem hagyta magát és visszaütött. Ezért több ízben ájultra verték.
Dr. Gyenes Mihály nevében felesége, dr. KeszyHarmath Klára vette át az érmet
KAMARAI ÁLLATORVOS
2011/2
75
EGYETEMI ÉLET A Szekszárdi megyei Bíróságon – 120 tanú vallomása ellenére – 9 hónapi börtönbüntetésre ítélték izgatásért, miután 10 hónapot töltött már vizsgálati fogságban, ebből 6 hónapot a kistarcsai internálótáborban; végül meghozták a semmisségi határozatot. Szabadulásakor Regöly község lakossága autóbuszokkal ment elébe és hősként ünnepelte állatorvosát. Sajnos, egészségi állapota miatt ünnepségünkön nem tudott megjelenni; az emlékérmet fia, ifj. Huszár Elek vette át. Dr. Jakab Rezső kollégánk 1956-ban negyedéves volt; a szeptemberi, első demokratikus választáson a hallgatóság évfolyamtitkárnak választotta. Október 22-én este a Főiskola képviseletében részt vett a Műegyetem hallgatói által kezdeményezett tanácskozáson, ahol a másnapi – a lengyelekkel szolidaritásunkat kifejező – tüntetést az összegyűlt többi egyetem és főiskola hallgatói megszavazták. A határozathoz azzal a záradékkal járult hozzá, hogy a demokratikus elveknek megfelelően azt előbb a Főiskola minden hallgatójával közölni fogja. Ezt másnap délelőtt mind az öt évfolyammal ismertette, és az egyhangú „igen” után engedélyt kért az újonnan megválasztott igazgatótól, Urbányi László professzor úrtól a testületi részvételre. Ő az engedélyt megadta, s a Műegyetemről induló kivonuláson a tanári kar számos tagjával együtt a menettel előbb a Bem szoborhoz, majd a Parlamenthez vonult. Másnap, dél körül a Főiskola területéről többedmagával hallotta, hogy civilek egy csoportja zajongva követeli a Tanulmányi Osztály tetején lévő vörös csillag eltávolítását. Mivel az éppen odaért személyzeti osztályvezető, Györe Sándor is csak hezitálni tudott, Horváth Sándor évfolyamtársával és egy hivatalsegéddel felmentek a padlásra, és a csillagot leszerelték. A Péterfy S. utcai Kórházból Urbányi professzor úrhoz kérés érkezett, hogy a sebesültek ellátásához sürgősen antibiotikumra lenne szükség. Készleteink azonban ezt nem tudták kielégíteni. A Professzor úr hozzájárult az ötlethez, hogy az Osztrák Vöröskereszttől kellene segítséget kérnünk. Október 30-án autóval Andrik Pál, Illek Péter és Harka Ödön hallgatókkal együtt Bécsbe ment, ahol na-
Kása professzor úr a jegyzeteit tanulmányozza az előadása előtti percekben
76
KAMARAI ÁLLATORVOS
2011/2
gyobb mennyiségű aureomycint sikerült összegyűjteni a bécsi kórházakból. Ezt a Kémiai Tanszéken át is adták a Kórház számára. Mivel újabb, nagyobb mennyiségű gyógyszer, kötszer beszerzését ígérték az osztrák segélyszervezetek, november 1-én 3 személykocsit igényelt a Kisgazdapárttól, amit az MDP garázsából meg is kapott. Gajdács György és Illek Péter hallgatókkal ki is érkeztek Bécsbe, de a szállítmány összegyűjtése lassan haladt. Mire készen lett, az ávós sofőrök a gépkocsikkal együtt megszöktek. A határt időközben lezárták, így csak november végén térhettek haza, amikor már a menekülők áradata éppen kifelé özönlött. Hazatérte után bekapcsolódott a Főiskolán folyó munkálatokba, a betegkezelésekbe, takarmányozásba, az élelmiszer segélyek szétosztásába és a tanszéki dolgozók lakására szállításába. Kérelmezte és megszervezte az otthon lévők vágóhídi gyakorlatának lehetőségét, hogy az időt hasznosan tölthessék el a kényszer szabadságon lévő évfolyamtársai. 1957 szeptemberében a fegyelmi bizottság határidő nélkül kizárta a Főiskoláról. Káderanyaga alapján csak a baromfiiparban kapott kocsikísérői állást. E munkához megjegyzendő: Kollégánk veleszületetten 3 üregű szívvel élt, amelyet 63 éves korában Papp Lajos professzor bravúros műtéttel korrigált. Tanulmányait csak 1961-ben folytathatta. Dr. Kovács Imre kollégánk 1956-ban negyedéves volt; a reformhangulatot erősítette az évfolyamon és a harmadévesek körében különböző gyűléseken. November 4-e után egyes utóvéd műveletekben, így Gyenes Mihály barátjával fegyverek eltűntetésében vett részt. Büntetésül ’57ben egy évre kizárták a Főiskoláról. A rendszerváltás után a Történelmi Igazságtétel Bizottságánál (TIB) több ízben eljárt a hátrányt elszenvedett kollégák ügyében; pl. Tary Mária adjunktus asszony kárpótlása ennek eredményeként valósult meg.
Dr. Kovács Imre az érem átvételekor Wittner Máriával
Tisztelt Kolléginák és Kollégák! Az emlékérem közadakozásból történő gyűjtése idejéből két kollégánk egy-egy mondatát idézem. Az egyik: „Ezt már 20 évvel ezelőtt kellett volna megtenni!” A másik: „Mit tett Tatay Zoltán az állatorvos-tudományért?” Azt válaszoltam: Semmit, ő „csak” meghalt. Kollégánkkal azóta nem találkoztam, de feltételezem, hogy e mondat megfogalmazására az indította, hogy az adományokat – technikai okokból – az „Alapítvány az Állatorvos-tudományért” OTP-számlán gyűjtöttük. Nem tudhatjuk, hogyha élne, mit tehetett volna Tatay Zoli az állatorvos-tudományért. Találkozónk szakmai előadásában azonban most meghallgathattuk, hogy mit tett egykori padtársa, az ’56 őszén Németországba távozott dr. Kása Ferenc professzor, az állatorvosi csontsebészet világszerte elismert művelője – az állatorvos-tudományért, különösen a csontsebészet fejlődéséért, ebben karunk sebészeti klinikájának tudományos és anyagi támogatásáért, sok sebészkollégánk továbbképzéséért. Kása Ferenc professzor úrnak a Csontsebészet fejlődése c., 120 fényképpel szemléltetett előadását nagy figyelemmel hallgatta a késő délutánig kitartó, szép számú hallgatóság. Dr. Varga István
Dr. Jakab Rezső feleségével érkezett az ünnepségre
