AMAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

AZ ÁRAM FORRÁSA

AZ ÁRAM FORRÁSA

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: HTTP://WWW.MVM.HU

XLI. ÉVFOLYAM 2004. 1. SZÁM

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENRGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

Az MVM Rt. átviteli hálózatának fejlesztési stratégiája A versenypiaci mérlegkör mûködésének tapasztalatai Az MVM-ADWEST kereskedelmi tevékenysége A ki nem bocsátott szén-dioxid mint áru

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO

AZ ÁRAM FORRÁSA

FELELÔS KIADÓ


PÁL LÁSZLÓ

FÔSZERKESZTÔ DR. GERSE KÁROLY

FELELÔS SZERKESZTÔ

DR. GERSE KÁROLY

TRINGER ÁGOSTON

IGÉNYEK, KERESKEDELEM A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZERBEN

LAPMENEDZSER

1

LUSZTIG ANNA KACSÓ ANDRÁS

SZERKESZTÔBIZOTTSÁG

ENERGETIKAI TÖRVÉNYKEZÉS AZ EU-BAN

11

DR. BACSKÓ MIHÁLY CIVIN VILMOS

TARI GÁBOR

DR. DOBOS GÁBORNÉ

AZ MVM RT. ÁTVITELI HÁLÓZATÁNAK FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA

17

KORSZERÛBB HATÓSÁGI MUNKÁRA VAN SZÜKSÉG INTERJÚ RÓNAKY JÓZSEFFEL

23

GAÁL GÁBOR, OVIT RT. GERSE LAJOS HANTI ÁGOTA, PA RT. HORNAI GÁBOR, MVM PARTNER RT. KERÉNYI A. ÖDÖN KACSÓ ANDRÁS KOVÁCS GYÖRGY KREISSNÉ HARTAI GABRIELLA

KIRÁLY GÉZA

A VERSENYPIACI MÉRLEGKÖR MÛKÖDÉSÉNEK TAPASZTALATAI 26

KOVÁCS KRISZTINA, MAVIR RT. KREISSNÉ HARTAI GABRIELLA LUSZTIG ANNA

DR. GOMBAI DÉNES

AZ MVM-ADWEST KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉGE

30

MÜLLER MIHÁLY DR. NAGY ZOLTÁN SIMIG PÉTER, MAVIR RT.

CIVIN VILMOS

A KI NEM BOCSÁTOTT SZÉN-DIOXID, MINT ÁRU

32

DR. SIMON GÁBOR DR. STRÓBL ALAJOS, MAVIR RT. SZALKAI ISTVÁN TARI GÁBOR

DR. STRÓBL ALAJOS

A VILLAMOSENERGIA-RENDSZER FORRÁSOLDALÁNAK TELJESÍTÔKÉPESSÉGÉRÔL – LEHETÔSÉGEK ÉS REMÉNYEK

43

TASI LÁSZLÓ VERÉB TAMÁS

KORODI MIHÁLY

AZ EURELECTRIC VILLAMOSENERGIA SZÖVETSÉG ÉS MAGYARORSZÁGI TAGOZATÁNAK TEVÉKENYSÉGE MEGJELENT A MECUM STÚDIÓ GONDOZÁSÁBAN

51

GORDOS GABRIELLA

IAS KONSZOLIDÁCIÓ

56

DR. HAMAR EDINA

ISSN 0238-7247

A 2004. ÉVRE VONATKOZÓ ÚJ ADÓJOGSZABÁLYOK

59

E SZÁMUNK SZERZÔI

67

SUMMARY OF ARTICLES

68

IGÉNYEK, KERESKEDELEM A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZERBEN (2003. AUGUSZTUS-DECEMBER) n A KORÁBBI LAPSZÁMOKBAN BEMUTATTUK A PIACNYITÁS KEZDETI TAPASZTALATAIT, A FOGYASZTÓK PIACRA LÉPÉSÉNEK KÖZÜZEMI ÉS VERSENYPIACI KERESKEDELEMRE GYAKOROLT HATÁSÁT. JELEN CIKK AZ ELÔBBI HAGYOMÁNYT KÖVETVE A 2003. AUGUSZTUS–DECEMBER KÖZÖTTI IDÔSZAK JELLEMZÔIT MUTATJA BE. NEMZETKÖZI KITEKINTÉSBEN A NYÁRI IDÔSZAKOT A SZÁRAZ, MELEG IDÔJÁRÁS KÖVETKEZTÉBEN KÜLÖNÖSEN NAGY VILLAMOSENERGIA-PIACI ÁRAK JELLEMEZTÉK. ENNEK HATÁSA A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZERBEN IS JELENTKEZETT. AZ ÉV VÉGÉN AZ IDÔJÁRÁS A MEGELÔZÔ ÉVINÉL KEDVEZÔBBEN ALAKULT, ÍGY AZ ÁREMELKEDÉS A NEMZETKÖZI PIACOKON NEM FOLYTATÓDOTT. AZ ÁTTEKINTÉSHEZ AZ MVM RT. ETRM RENDSZERÉBEN, ILLETVE A MAVIR RT. HONLAPJÁN HOZZÁFÉRHETÔ MÉRÉSI ÉS TÁJÉKOZTATÓ ADATOKAT HASZNÁLTUK. EBBÔL ADÓDÓAN A CIKKBELI INFORMÁCIÓK INKÁBB AZ ÉRDEKELTEK SZÁMÁRA HASZNOSÍTHATÓ TÁJÉKOZTATÁSNAK, MINT A FOLYAMATOK PONTOS, SZÁMSZERÛ BEMUTATÁSÁNAK TEKINTHETÔK. DR. GERSE KÁROLY

RENDSZERSZINTÛ VILLAMOSENERGIAIGÉNYEK ALAKULÁSA A bemutatott idôszakban is megfigyelhetô a bruttó (az erômûvi önfogyasztást és az átviteli hálózati veszteséget is tartalmazó) csúcsteljesítmény igények és a napi bruttó villamosenergia-igények növekedése, a növekedés különösen augusztus hónapban volt jelentôs (1. ábra). A teljesítményigények növekedése, a napi átlaghômérséklet változása a napi kihasználási óraszámok változását is eredményezte (2–6. ábrák). Az egyes hónapok átlaghômérsékleteit tekintve megállapítható, hogy 2003-ban augusztus átlagosan 3,56 °C-kal melegebb volt a megelôzô évhez viszonyítva, míg szeptemberben 0,9; októberben mintegy 2,5 °C-kal alacsonyabb átlaghômérséklet adódott. Október második felében a megelôzô évinél 12 °C-kal alacsonyabb hômérséklet is kialakult,

1. ÁBRA BRUTTÓ TELJESÍTMÉNYIGÉNYEK VÁLTOZÁSA

3. ÁBRA KIHASZNÁLÁSI ÓRASZÁM ÉS A NAPI ÁTLAGHÔMÉRSÉKLET VÁLTOZÁSA SZEPTEMBER HÓNAPBAN

2. ÁBRA KIHASZNÁLÁSI ÓRASZÁM ÉS A NAPI ÁTLAGHÔMÉRSÉKLET VÁLTOZÁSA AUGUSZTUSBAN

4. ÁBRA KIHASZNÁLÁSI ÓRASZÁM ÉS A NAPI ÁTLAGHÔMÉRSÉKLET VÁLTOZÁSA OKTÓBER HÓNAPBAN

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2004/1

1

ami az elôzô évihez viszonyítva 200 MW-tal nagyobb csúcsteljesítmény-igényt eredményezett. Novemberben gyakorlatilag a megelôzô évivel azonos, míg decemberben 2,2 °C-kal nagyobb átlaghômérséklet adódott. A napi kihasználási óraszámok öszszehasonlításánál megfigyelhetô, hogy azok szeptember–október hónapban a nyári, egyenletesebb terhelésû idôszakokhoz viszonyítva csökkentek, de októberben a napok többségében a hidegebb idôjárás miatt a megelôzô évinél nagyobbra adódtak. Novemberben és decemberben ismét csökkenés, a rendszer hatékonyságának romlása volt megfigyelhetô (4–6. ábrák). Az áramszolgáltató társaságok ellátási területére külsô (hazai és import) forrásokból betáplált villamosenergia-mennyiség munka- és pihenônapi lefutását a megelôzô évi adatokkal összehasonlítva a 7–11. ábrák mutatják (összehasonlító adatok csak az áramszolgáltatói területek fogyasztására állnak rendelkezésre). Az ábrák alapján megállapítható, hogy az igények lefutása októberig a megelôzô évhez viszonyítva lényegében nem változott, csupán a hangfrekvenciás körvezérlés eltérô alkalmazásának hatása jelentkezik, munkanapokon csökkent a reggeli késôi kikapcsolásból adódó csúcs, növekedett a délutáni „völgyidôszaki” bekapcsolás nagysága és kezdeti meredeksége. Utóbbi a pihenônapi átlagos lefutáson is megfigyelhetô. Ez a rendszerirányító szabályozási tevékenységénél nehézségeket okozott. November, december hónapokban a munkanapi délutáni „völgyidôszaki” csúcs közel azonos értéke mellett a délelôtti és esti csúcsidôszaki teljesítményigény 100-200 MW-tal csökkent. Továbbra is fennáll, hogy a bruttó igények növekedését a nettó igények csak részben, vagy egyáltalán nem követik, ami változatlanul a rendszer hatékonyságának romlására (a Paksi Atomerômû kiesését nagyobb önfogyasztású erômûvek pótolják) mutat. Az átviteli hálózaton, illetve a rendszerszintû üzemirányításba bevont erômûvekbôl értékesített villamos energia mennyisége az elôzô évhez viszonyítva a következôképpen alakult (1. táblázat):

2

5. ÁBRA KIHASZNÁLÁSI ÓRASZÁM ÉS A NAPI ÁTLAGHÔMÉRSÉKLET VÁLTOZÁSA NOVEMBER HÓNAPBAN

9. ÁBRA AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓ TÁRSASÁGOK TERÜLETÉRE BETÁPLÁLT VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK VÁLTOZÁSA OKTÓBER HÓNAPBAN

6. ÁBRA KIHASZNÁLÁSI ÓRASZÁM ÉS A NAPI ÁTLAGHÔMÉRSÉKLET VÁLTOZÁSA DECEMBER HÓNAPBAN

10. ÁBRA AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓ TÁRSASÁGOK TERÜLETÉRE BETÁPLÁLT VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK VÁLTOZÁSA NOVEMBER HÓNAPBAN 7. ÁBRA AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓ TÁRSASÁGOK TERÜLETÉRE BETÁPLÁLT VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK VÁLTOZÁSA AUGUSZTUS HÓNAPBAN

8. ÁBRA AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓ TÁRSASÁGOK TERÜLETÉRE BETÁPLÁLT VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK VÁLTOZÁSA SZEPTEMBER HÓNAPBAN

11. ÁBRA AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓ TÁRSASÁGOK TERÜLETÉRE BETÁPLÁLT VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK VÁLTOZÁSA DECEMBER HÓNAPBAN

1. TÁBLÁZAT HAVI FOGYASZTÁSOK, GWH

2002

2003

Augusztus

2711,4

2872,1

Szeptember

2835,3

2803,9

Október

3009,0

2969,8

November

3002,0

2921,0

December

3051,0

2963,0


12. ÁBRA A NAPI MAXIMÁLIS ÉS MINIMÁLIS TELJESÍTMÉNYIGÉNYEK TARTAMDIAGRAMJA AUGUSZTUS HÓNAPRA

A tartamdiagramok (12–16. ábrák) alapján megállapítható, hogy augusztusban a napi maximális teljesítményekben – elsôsorban a rendkívül meleg idôjárás hatására – mintegy 400 MWnyi igénynövekedés jelentkezett, szeptemberben csak a korábban is megfigyelt változások voltak tapasztalhatók, októberben a 2003. évi lefutások meredekebbé váltak, míg november–december hónapokban a munkaszüneti napi maximális értékek jelentôs csökkenése volt megfigyelhetô. A csúcsértékek és a minimális értékek átlagának változását a 2. táblázat mutatja.

2. TÁBLÁZAT HAVI ÁTLAGOK, MW

2002

2003

max

min

max

min

Augusztus

4126

2784

4464

2967

Szeptember

4582

3019

4497

2975

Október

4627

3033

4617

3086

November

4807

3089

4727

3111

December

4684

3068

4629

3086

13. ÁBRA A NAPI MAXIMÁLIS ÉS MINIMÁLIS TELJESÍTMÉNYIGÉNYEK TARTAMDIAGRAMJA SZEPTEMBER HÓNAPRA

16. ÁBRA A NAPI MAXIMÁLIS ÉS MINIMÁLIS TELJESÍTMÉNYIGÉNYEK TARTAMDIAGRAMJA DECEMBER HÓNAPRA

19. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ ÁLTAL ÉRTÉKESÍTETT VILLAMOS ENERGIA OKTÓBER HÓNAPBAN

14. ÁBRA A NAPI MAXIMÁLIS ÉS MINIMÁLIS TELJESÍTMÉNYIGÉNYEK TARTAMDIAGRAMJA OKTÓBER HÓNAPRA

17. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ ÁLTAL ÉRTÉKESÍTETT VILLAMOS ENERGIA AUGUSZTUS HÓNAPBAN

20. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ ÁLTAL ÉRTÉKESÍTETT VILLAMOS ENERGIA NOVEMBER HÓNAPBAN

15. ÁBRA A NAPI MAXIMÁLIS ÉS MINIMÁLIS TELJESÍTMÉNYIGÉNYEK TARTAMDIAGRAMJA NOVEMBER HÓNAPRA

18. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ ÁLTAL ÉRTÉKESÍTETT VILLAMOS ENERGIA SZEPTEMBER HÓNAPBAN

21. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ ÁLTAL ÉRTÉKESÍTETT VILLAMOS ENERGIA DECEMBER HÓNAPBAN


3

27. ÁBRA A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZER ÖSSZES IMPORTJA NOVEMBER HÓNAPBAN

32. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ IMPORTJA NOVEMBER HÓNAPBAN

23. ÁBRA ELOSZTÓ HÁLÓZATI VESZTESÉG OKTÓBER HÓNAPBAN

28. ÁBRA A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZER ÖSSZES IMPORTJA DECEMBER HÓNAPBAN

33. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ IMPORTJA DECEMBER HÓNAPBAN

24. ÁBRA A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZER ÖSSZES IMPORTJA AUGUSZTUS HÓNAPBAN

29. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ IMPORTJA AUGUSZTUS HÓNAPBAN

34. ÁBRA VERSENYPIACI IMPORT AUGUSZTUSBAN

25. ÁBRA A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZER ÖSSZES IMPORTJA SZEPTEMBER HÓNAPBAN

30. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ IMPORTJA SZEPTEMBER HÓNAPBAN

35. ÁBRA VERSENYPIACI IMPORT SZEPTEMBER HÓNAPBAN

26. ÁBRA A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZER ÖSSZES IMPORTJA OKTÓBER HÓNAPBAN

31. ÁBRA A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ IMPORTJA OKTÓBER HÓNAPBAN

36. ÁBRA VERSENYPIACI IMPORT OKTÓBER HÓNAPBAN

22. ÁBRA A KÖZÜZEMI FOGYASZTÓK ÁLTAL IGÉNYBE VETT VILLAMOS ENERGIA OKTÓBER HÓNAPBAN

4


A közüzemi nagykereskedô értékesítését vizsgálva (17–21. ábra) jól megfigyelhetô a napi átlagos lefutási görbék jellegének szezonális változása. Augusztusban a nyári melegebb idôjárás és az idôszakra jellemzô fogyasztói szokások következtében a csúcsfogyasztás még a nappali (délutáni) „völgyidôszakban” jelentkezett. Szeptemberben a délutáni völgyidôszaki és esti csúcsidôszaki igény közel azonos volt, októberben egyértelmûen az esti csúcsidôszaki igény volt a magasabb, a nappali és délutáni völgyidôszaki csúcsigény kiegyenlítôdött. Októberben megfigyelhetô a korai sötétedés pihenônapi délutáni fogyasztásokra gyakorolt hatása is. November, december hónapokban a csúcs munkanapokon az esti csúcsidôszak kezdeti idôpontjának közelében alakult ki. Az ábrák alapján megállapítható, hogy a közüzemi villamosenergiaigény havi átlagos minimuma munkanapokon 2500-2700, decemberben 3200 MW, pihenônapokon 2200-2400, decemberben 3000 MW közelében volt. Ez a korábbiaknál lényegesen alacsonyabb teljesítmény nagy igényeket támaszt a menetrend elôkészítéssel szemben, gyakran vezet alaperômûi üzemmódban üzemeltetendô berendezések esetenkénti – elsôsorban hétvégi – leállítására, a Paksi Atomerômû blokkjainak visszaterhelésére. A közüzemi értékesítés és fogyasztás (22. ábra), amely a MAVIR honlapján hozzáférhetô adatok alapján készült, így felbontása pontatlanabb és a változások hatásai kisebbek) különbségét a 23. ábrán bemutatott, az elosztó hálózati forgalom százalékában meghatározott elosztó hálózati veszteség adja. (A közelítô jelleg miatt csak az október hónapi értékeket mutatjuk be.)

IMPORT KERESKEDELEM A magyar villamosenergia-rendszer összes importjának átlagos lefutását a 24–28. ábrák mutatják. Az összes import a vizsgált idôszak elsô hónapjaiban munkanapokon, csúcsidôszakban tartósan 1100-1150 MW között volt, novemberben meghaladta az 1200 MW-ot, decemberben visszaesett 1050 MW alá. Az augusztusi értékeket bemutató 24. ábrán megfi-

gyelhetô munkanapi import csökkenése, ami elsôsorban a versenypiac kereskedelmi tevékenységével van összefüggésben, részletes magyarázatát a következôkben mutatjuk majd be. Az összes importon belül a közüzemi import a fogyasztói igények változását követô menetrendek alapján történik (29–33. ábra). Ezzel a közüzemi import a szerzôdések adta korlátokon belül hozzájárul a rendszer szabályozhatóságának javításához. Az ábrák alapján megfigyelhetô a közüzemi menetrendes import teljesítményigényének kismérvû növekedése az augusztusi, mintegy 680 MW-ról az októberi 770 MW-ra (a paksi III. sz. blokk karbantartás miatti hiányát kellett pótolni), illetve a december havi csökkenés. A versenypiaci import, amelynek átlagos alakulását a 34–38. ábrák mutatják, a fogyasztói igények változásával ellentétes lefutású. Augusztusban és októberben a völgyidôszaki import nagysága általában meghaladja a csúcsidôszaki import nagyságát, szeptember hónapban a rendszerirányító kezdeményezésére a versenypiaci import napon belüli változása is követte a rendszerszintû igények változását. A napon belüli ingadozások különösen augusztusra (34. ábra) jellemzôek, amikor különösen a munkanapi csúcsidôszaki import csaknem 100 MW-tal volt alacsonyabb az éjszakai völgyidôszaki importnál. Ennek alapvetô oka a szomszédos országok piacán elérhetô lényegesen nagyobb értékesítési ár lehetett, a fogyasztók ellátásához szükséges, importból hiányzó mennyiséget a versenypiac elsôsorban a nagyon olcsó hazai kiegyenlítô energiapiacról pótolta. A tendencia októberben, munkanapokon ismét jelentkezett, oka az augusztusival azonos, a szomszéd országok versenypiaci árainak növekedése volt. Mivel a kiegyenlítô energiaszolgáltatást a közüzem biztosítja a teljes rendszer részére, az elôbbi módon történô versenypiaci import egyrészt megnöveli a csúcsidôszakban üzemben tartandó forgótartalékot, nehezíti a rendszer szabályozhatóságát, másrészt a közüzem ezen keresztül is folyamatosan keresztfinanszírozza a versenypiacot. A helyzeten csak a kiegyenlítô energiapiac

37. ÁBRA VERSENYPIACI IMPORT NOVEMBER HÓNAPBAN

38. ÁBRA VERSENYPIACI IMPORT DECEMBER HÓNAPBAN

39. ÁBRA MENETRENDI ELTÉRÉSEK OKTÓBER HÓNAPBAN

40. ÁBRA EGY JELLEMZÔ NAP TERV–TÉNY ÉRTÉKEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

41. ÁBRA KÖZÜZEMI MENETRENDEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA


5

42. ÁBRA OKTÓBER VÉGI MUNKASZÜNETI NAPI IGÉNYGÖRBÉK LEFUTÁSA

szabályozásának módosításával, a tényleges kiegyenlítési költségek okozathelyes megfizettetésével lehet változtatni. November–december hónapban feltehetôen a közüzemi nagykereskedô rendszeres éjszakai többletértékesítésének importra gyakorolt kedvezô hatása is jelentkezett.

MENETRENDKÉSZÍTÉS

43. ÁBRA VERSENYPIACI VILLAMOSENERGIAELLÁTÁS OKTÓBER 22–27. KÖZÖTT

44. ÁBRA VERSENYPIACI VILLAMOSENERGIAELLÁTÁS NOVEMBER ELEJÉN

45. ÁBRA KÖZÜZEMI MENETRENDEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA AZ ÉV VÉGI IDÔSZAKRA

46. ÁBRA AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓ TÁRSASÁGOK TERÜLETÉRE (AZ ÁTVITELI HÁLÓZAT IGÉNYBEVÉTELÉVEL, ILLETVE A KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔKNEK ÉRTÉKESÍTÔ ERÔMÛVEKBÔL) BETÁPLÁLT VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK ELTÉRÉSE

6

Az MVM Rt. saját menetrend készítésének bevezetésével, a menetrendi eltérések folyamatos elemzésével lényegesen javítani lehetett a menetrendek pontosságát. Ennek ellenére, mint azt október hónapra a 39. ábra mutatja, átlagosan ±200 MW tartományon belül vannak, de az elôre nem becsülhetô fogyasztói igényváltozások esetén ennél nagyobb értékek is adódnak. Lényeges változás, hogy megszûntek a korábbi idôszakra jellemzô csak pozitív eltérések (túltervezések), és esetenként alultervezés is megfigyelhetô. A menetrendi eltéréseken belül gond általában az éjszaki völgyidôszaki minimumoknál jelentkezik, mivel ez gyakran a Paksi Atomerômû nem tervezett, vagy a tervezettnél nagyobb visszaterhelésére vezet. Így a következô idôszakban elsôsorban ezen éjszakai völgyidôszak elôrejelzési pontosságát kell javítani. Október egy jellemzô napjára (40. ábra) bemutatott terv–tény összehasonlítás alapján is megállapítható, hogy a menetrendkészítés a napok nagy részében a tényértékeket jól megközelítô menetrendi elôre jelzéseket ad, ugyanakkor az idôjárási hatások, illetve a hangfrekvenciás körvezérlés által befolyásolt éjszakai völgyidôszaki és délutáni „völgy”csúcsidôszaki tartományokban az elôrejelzés pontossága kisebb. A munkaszüneti napok összevonása rendkívül alacsony napi maximális teljesítményt eredményezett, így az ünnepnapok, munkaszüneti napok körül a menetrendkészítésnél nagy bizonytalanságok jelentkeztek. Októberben a legnagyobb eltéréseket az október 23-a körüli munkaszüneti napokon tapasztaltuk, így erre az idôszakra az eltéréseket befolyásoló tényezôk hatását külön is megvizsgáltuk. A 41. ábrán a menetrendi ér-


47. ÁBRA VERSENYPIACI VILLAMOSENERGIAELLÁTÁS DECEMBER VÉGÉN

48. ÁBRA VERSENYPIACI FOGYASZTÓK IGÉNYE AUGUSZTUS HÓNAPBAN

49. ÁBRA VERSENYPIACI FOGYASZTÓK IGÉNYE SZEPTEMBER HÓNAPBAN

50. ÁBRA VERSENYPIACI FOGYASZTÓK IGÉNYE OKTÓBER HÓNAPBAN

51. ÁBRA VERSENYPIACI FOGYASZTÓK IGÉNYE NOVEMBER HÓNAPBAN

52. ÁBRA VERSENYPIACI FOGYASZTÓK IGÉNYE DECEMBER HÓNAPBAN

53. ÁBRA ÁTVITELI HÁLÓZATON, ILLETVE RENDSZERIRÁNYÍTÁSBA BEVONT ERÔMÛVEKBÔL ELLÁTOTT VERSENYPIACI IGÉNY OKTÓBER HÓNAPBAN

54. ÁBRA MENETRENDES KÖZÜZEMI ÉRTÉKESÍTÉS A VERSENYPIAC RÉSZÉRE SZEPTEMBER HÓNAPBAN

55. ÁBRA MENETRENDES KÖZÜZEMI ÉRTÉKESÍTÉS A VERSENYPIAC RÉSZÉRE OKTÓBER HÓNAPBAN

56. ÁBRA MENETRENDES KÖZÜZEMI ÉRTÉKESÍTÉS A VERSENYPIAC RÉSZÉRE NOVEMBER HÓNAPBAN

tékek és eltérések összehasonlítása, míg a 42. ábrán az október 23–26. közötti munkaszüneti napok közüzemi villamosenergia-igény lefutásainak változása látható. Megállapítható, hogy a vizsgált idôszakban nemcsak az igények nagyságában, hanem a lefutási görbék alakjában is lényeges eltérés van a szokásos munkaszüneti napokhoz viszonyítva. A napi lefutásokat bemutató ábráról jól megállapítható, hogy az egyébként hétköznapnak számító október 23–24-én a hangfrekvenciás körvezérlés mûködtetése nem a munkaszüneti napoknak, hanem a hétköznapoknak megfelelôen történt, miközben 23-án az általános munkaszünet miatt az igény mintegy 220 MW-tal alacsonyabb volt a reggel 6, délután 17 óra közötti idôszakban. 25–26-án a hangfrekvenciás körvezérlés a szokásos rendnek megfelelôen mûködött. Különleges lefutás jellemezte – az ábrán külön be nem mutatott – október 18-át (szombatot) is, amely délelôtt munkanapi jelleget, délután, illetve este munkaszüneti napi jelleget mutatott. Nyilvánvaló, hogy az egyes görbék közötti eltéréseket még azonos naptípusok esetén is befolyásolja az eltérô napi középhômérséklet, de a különféle jellegû napok összehasonlításából jól becsülhetô az egyes naptípusok közötti tényleges fogyasztási eltérés, és ennek felhasználásával a következô idôszakra vonatkozóan, figyelembe véve a munkanap áthelyezéseket, hétköznapra esô munkaszüneti napokat, az elôrejelzés pontossága javítható, és megelôzhetô a Paksi Atomerômû indokolatlan visszaterhelése. Az eltérések elemzése során felvetôdött az is, hogy a nagy igény-forrásoldali eltéréseket talán nem is a közüzem igényének változása, hanem a versenypiac tevékenysége eredményezte (pl. azáltal, hogy az import jellegét nem változtatta meg és emiatt csökkent a hazai villamosenergia-igény). Ennek ellenôrzésére részletesen elemeztük a versenypiac igényének változását, és az ellátáshoz igénybe vett források összetételét is. Az elemzés eredményét a 43. ábra mutatja. Az ábra alapján megállapítható, hogy a versenypiaci igény az október 22-i munkanapot követôen lé-

57. ÁBRA MENETRENDES KÖZÜZEMI ÉRTÉKESÍTÉS A VERSENYPIAC RÉSZÉRE DECEMBER HÓNAPBAN

58. ÁBRA VERSENYPIAC BESZERZÉSE HAZAI FORRÁSOKBÓL AUGUSZTUS HÓNAPBAN

59. ÁBRA VERSENYPIAC BESZERZÉSE HAZAI FORRÁSOKBÓL SZEPTEMBER HÓNAPBAN

60. ÁBRA VERSENYPIAC BESZERZÉSE HAZAI FORRÁSOKBÓL OKTÓBER HÓNAPBAN

61. ÁBRA VERSENYPIAC BESZERZÉSE HAZAI FORRÁSOKBÓL NOVEMBER HÓNAPBAN


7

nyegesen csökkent, október 23-án az általános munkaszünet miatt alacsonyabb volt, mint a szokásos munkaszüneti napokon, majd október 27-én a szokásos munkanapi értékre növekedett. Az igények csökkenésével összhangban csökkentették az import nagyságát is, miközben a hazai beszerzés kismértékben növekedett. Látható, hogy a hazai vásárlás – amelyet MAVIR Rt. tájékoztató adatainak felhasználásával számítottunk – feltehetôen a mérési értékek szórása, az átlagolás kiegyenlítô hatása miatt jelentôs ingadozásokat mutat. A versenypiac kiegyenlítô villamos energia iránti igénye 22-én, illetve 26–27-én volt jelentôsebb. A versenypiac elôbbi jellemzôi alapján nyilvánvaló, hogy menetrendbe állított erômûvek jelentôs visszaterhelését elsôsorban a közüzem igény elôrejelzésének pontatlansága eredményezte. Október 23-hoz hasonlóan rendkívül alacsony közüzemi villamosenergia-igény adódott november hó elején is, amely nagy menetrendi túltervezést eredményezett. Az eltérést ez esetben sem a versenypiaci fogyasztók, kereskedôk tevékenysége eredményezte. A versenypiaci fogyasztás és forrásösszetétel alakulását bemutató 44. ábra alapján megállapítható, hogy a versenypiaci fogyasztás – a munkaszüneti nap igényt csökkentô hatásától eltekintve – közel egyenletesen alakult. Ugyanez jellemezte a feljogosított fogyasztók hazai vásárlásának lefutását és a versenypiaci import alakulását is (az utóbbi november 1–2-án tartalmazza a rendszerirányító által a rendszerszabályozás javítására beszerzett import hatását is). Részletes információk nélkül nem magyarázható a versenypiaci importnál a reggeli idôszakban elôforduló mintegy 100 MW-os rövid idôtartamú rendszeres növekedés (feltehetôen a rendszerszabályozás elôsegítésére végzett rendszerirányítói tevékenység következménye), illetve a feljogosított fogyasztók hazai vásárlásánál az esti csúcsidôszakot követô idôszakban jelentkezô teljesítménynövekedés. A feljogosított fogyasztók elvándorlása, illetve a fogyasztás szokásos megváltozása következtében az év végén is jelentôs eltérések jelentkeztek. A napi igénylefutásokat a 45. áb-

8

ra, míg az áramszolgáltató társaságok területére az átviteli hálózat igénybevételével betáplált villamosenergia-igények változását a 46. ábra mutatja. Utóbbiból könnyen megállapítható, hogy karácsonyt megelôzôen, illetve a karácsonyi munkaszüneti napokon 400 MW-os igénycsökkenés is jelentkezett (a rövid idôszak alatti nagy eltérésváltozás az egyébként munkanapnak számító napokon elsôsorban a hangfrekvenciás körvezérlés alkalmazásával van összefüggésben). A feljogosított fogyasztók ezen idôszakbeli tevékenységét vizsgálva (47. ábra) megállapítható, hogy a versenypiaci importot egyáltalán nem, míg hazai vásárlásaikat csak részben illesztették a munkaszüneti napok miatt jelentôsen lecsökkent fogyasztásokhoz. Ennek következményeként elsôsorban december 24–25-én jelentôs mennyiséget értékesítettek a kiegyenlítô villamosenergia-piacon, amely a közüzemi nagykereskedô erômûvi egységeinek viszszaterhelésével járt.

FELJOGOSÍTOTT FOGYASZTÓK FOGYASZTÁSA A versenypiaci fogyasztás átlagos lefutását a MAVIR Rt. honlapján található adatok alapján a 48–52. ábrák mutatják. Az ábrákat összehasonlítva megállapítható, hogy a versenypiac villamosenergia-igényének nagysága augusztus–október hónapban csak kismértékben növekedett, munkanapokon 650-670 MW-ról 660680 MW-ra, november–december hónapokban a munkanapi teljesítményigény elérte a 720-730 MW-ot. Megfigyelhetô a napon belüli jellegzetes idôszakok változása, munkanapokon elsôsorban a kétmûszakos felhasználás, hétvégeken elsôsorban az éjszakai fogyasztás nagyobb, a napon belüli eltérés azonban nem haladja meg az 50 MW-ot. A munkanapi teljesítményigények változásából megfigyelhetô az elsô mûszak végi (13–14 óra közötti) teljesítményigény csökkenés, valamint a 17 óra körüli visszaesés is (utóbbi november–december hónapokban alig érzékelhetô). Különösen a munkanapi


62. ÁBRA VERSENYPIAC BESZERZÉSE HAZAI FORRÁSOKBÓL DECEMBER HÓNAPBAN

63. ÁBRA VERSENYPIAC BESZERZÉSE HAZAI, NEM KÖZÜZEMI FORRÁSOKBÓL NOVEMBER HÓNAPBAN

64. ÁBRA VERSENYPIAC BESZERZÉSE HAZAI, NEM KÖZÜZEMI FORRÁSOKBÓL DECEMBER HÓNAPBAN

65. ÁBRA VERSENYPIAC ÁTLAGOS KIEGYENLÍTÔ PIACI BESZERZÉSE OKTÓBER HÓNAPBAN

66. ÁBRA VERSENYPIAC KIEGYENLÍTÔ PIACI BESZERZÉSE A KÖZÜZEMBÔL OKTÓBER HÓNAPBAN

67. ÁBRA VERSENYPIAC KIEGYENLÍTÔ PIACI BESZERZÉSE A KÖZÜZEMBÔL NOVEMBER HÓNAPBAN

68. ÁBRA VERSENYPIAC KIEGYENLÍTÔ PIACI BESZERZÉSE A KÖZÜZEMBÔL DECEMBER HÓNAPBAN

69. ÁBRA RENDSZERSZABÁLYOZÁS SZEPTEMBER 11–12-ÉN

70. ÁBRA KIEGYENLÍTÔ VILLAMOS ENERGIA ÁTLAGÁRA

71. ÁBRA KÖZÜZEMI PORTFOLIÓBA LEKÖTÖTT ERÔMÛVEK ÁTLAGOS TELJESÍTMÉNYE OKTÓBER HÓNAPBAN

nappali igénynövekedés fényében tekinthetô indokolatlannak az ugyanezen idôszakbeli versenypiaci import teljesítménycsökkentés (amely november–december hónapokban már csak alig jelentkezett). A fogyasztói igényeket az alaphálózatról és a rendszerirányításba bevont erômûvekbôl kielégített aránynyal (ennek átlagos lefutására egy jellemzô példát október hónapra a 53. ábra mutat) összehasonlítva megállapítható, hogy utóbbi lefutása (a pontosabb felbontástól eltekintve is) a fogyasztói igényekhez viszonyítva lényegesen nagyobb ingadozásokkal jellemezhetô. Ez is igazolja, hogy a napon belüli változó fogyasztói igények kiszabályozása elsôsorban a kiegyenlítô szabályozással történik. Az összesen 459,34 GWh (MAVIR Rt. adat) október havi versenypiaci fogyasztásból 435 GWh értékesítésében az alaphálózat, illetve a közüzemi portfolióba értékesítô erômûvek is közremûködtek. A versenypiacot a menetrendes közüzemi értékesítés (54–57. ábra) elsôsorban éjszaki völgyidôszaki jellege is (az ábrán a negatív számok a közüzembôl történô értékesítésre utalnak) a csúcsidôszaki importra, illetve a versenypiacra értékesítô erômûvek csúcsidôszaki igénybevételére ösztönözné. (Ne tévesszen meg senkit, hogy a kapacitásaukción értékesített 85 MW zsinór villamos energia helyett az értékesítés minimuma szeptember hónapban 0–10 MW között ingadozott. Ennek oka az, hogy a közüzem a versenypiacon nemcsak értékesít, hanem folyamatosan vásárol is.) Jól megfigyelhetô az éjszakai völgyidôszaki értékesítés egyre növekvô aránya (55–57. ábrák). A vizsgált idôszak elején (58–60. ábra) a hazai források (beleértve a közüzemi nagykereskedô menetrendes értékesítését is) igénybevételére döntôen a nappali mûszakokban került sor. November–december hónapokban (61–62. ábra) a hazai forrásokból történô beszerzéseknél az éjszakai beszerzés – elsôsorban a növekvô közüzemi értékesítés hatására – meghaladja a nappali idôszaki beszerzést. A nem közüzemi forrásokból történô versenypiaci beszerzéseknél munkanapokon (63–64. ábra) a nappali

idôszaki beszerzés nagysága meghaladja az éjszakai idôszaki beszerzések nagyságát, azaz a versenypiacra termelô erômûvek is hozzájárulnak a rendszer szabályozhatóságának javításához (ugyanakkor december hónapban az esti csúcsidôszakot követôen rendszeresen megfigyelhetô a versenypiaci források értékesítésének növelése, ami a rendszerszabályozásra kedvezôtlen hatású).

KIEGYENLÍTÔ VILLAMOS ENERGIA A hazai vételezésben, mint azt az október 22–27., december 23–31. közötti idôszakok elemzésénél is bemutattuk, lényeges szerepe van a kiegyenlítô energiabeszerzésnek. Az október hónapra (65. ábra) bemutatott értékek munkanapokra és szombatra átlagosan 100 MW-os csúcsidôszaki vételezést mutatnak, de pihenônapi esti csúcsidôszakban is jelentôs kiegyenlítô piaci igény jelentkezik. A (menetrendes és tényeltérések különbségeit) kiegyenlítô energia fokozottabb igénybevételében közrehat a még mindig rendezetlen – nagyon olcsó – kiegyenlítô energiaár. A tényleges költségek áralkalmazásnál történô elérésére irányuló kezdeményezéseink (nagyobb arányú vételezés esetén „büntetô” szorzótényezôk alkalmazása) ez ideig még nem vezettek eredményre. A kedvezô változások ellenére még mindig jelentôs a nem szerzôdött, kiegyenlítô piaci villamosenergia-beszerzés. Munkanapokon ennek csúcsértéke októberben a 4-500 MW-ot is elérte (66. ábra), november–december hónapban a csúcsértékek nagysága kismértékben csökkent, de az eltérés jellege a rendszerirányító beavatkozását (november 1–2.), illetve az ünnepnapok hatását (december 24–25.) kivéve csaknem kizárólag többletvételezés (67–68. ábrák). Ennek alapvetô oka a kiegyenlítô villamosenergia-piaci árakhoz viszonyított alacsony értéke. Az ár alakulásában közrejátszik a Kereskedelmi Szabályzat kiegyenlítô villamos energia ármeghatározásra vonatkozó „a menetrend betartását nem ösztönzô” szabályozása, az egyidejû fel- és le-


9

szabályozás (szeptember 11–12-re a 69. ábra mutatja), illetve az, hogy a forgótartalékok biztosítása esetenként nem csak a legnagyobb növekmény költségû egységekbôl történik. Az egyidejû le-, felszabályozás minimálására, a kiegyenlítô piac közüzemet terhelô és a versenypiacot kiegyenlítô energiafogyasztásra ösztönzô kedvezôtlen hatásainak csökkentésére további módosítások szükségesek. Ennek egyik módja lehet a külön fel-, és leszabályozási ár megszüntetése, a kiegyenlítô energia árának az adott mérési idôintervallum átlagárával, vagy csak felszabályozási átlagárával történô figyelembevétele. A kiegyenlítô villamos energia elôbbi idôszaki felszabályozási, leszabályozási átlagárát bemutató 70. ábra alapján megállapítható, hogy az átlagárak az egyidejû le-, és felszabályozás mellett nagy szélsô értékeket

vesznek fel, esetenként a felszabályozási átlagár a leszabályozási átlagárnál alacsonyabb. A szórás, a valóságos folyamatokat torzító nagyság az egyidejû fel-, leszabályozások minimálásával, a növekményköltség-sorrend betartásával csökkenthetô, ugyanakkor célszerû a menetrendi eltéréstôl függô szorzó tényezôk mielôbbi alkalmazása.

KÖZÜZEMI ERÔMÛVEK IGÉNYBEVÉTELE A közüzemi erômûvek átlagos igénybevétele a bemutatott idôszakban érdemben nem változott. Az októberi átlagértékeket bemutató 71. ábra alapján megállapítható, hogy munkanapokon átlagosan 1300 MW-nyi min-max igény közötti teljesítménykülönbséget kell kielégíteni. Ez a ha-

zai erômûparkra jellemzô összetétel mellett rendszeresen szükségessé teszi az erômûvek gyakori indítását, leállítását is. A rendszer szabályozásában a korábbi idôszak gyakorlatához hasonlóan elsôsorban a Dunamenti és a Tiszai, valamint a Csepeli Erômûvek vesznek részt, de jelentôs a Mátrai Erômû szabályozási célú igénybevétele is, és esetenként, elsôsorban a pontatlanul elôre jelzett éjszakai völgyidôszakokban a Paksi Atomerômû visszaterhelésére is sor kerül. Erre tekintettel is indokolt a decemberi aukción tervezett éjszakai völgyidôszaki értékesítés. Fontos azonban annak rögzítése, hogy a rendszeres eladás az esetenkénti pontatlan elôrejelzés kockázatát nem szünteti meg, csak a hatását mérsékli, így az esetenkénti paksi visszaterheléseket még folyamatos völgyidôszaki eladás esetén sem lehet kizárni.

n HÍREK Büki Gergely

ERÔMÛVEK címmel egyetemi tankönyv és szakkönyv jelent meg a Mûegyetemi Könyvkiadó gondozásában. A könyv kiadását az Oktatási Minisztérium Felsôoktatási Tankönyvtámogatási Pályázata, a Dunamenti Erômû Rt., a Magyar Villamos Mûvek Rt., a Mátrai Erômû Rt. és a Paksi Atomerômû Rt. támogatta. A 20. századot a villamosság évszázadának tekintik, amelynek megalapozásában az erômûvek meghatározó szerepet játszottak. Az idôk során a felhasznált primerenergia, a munkaközeg és a nagyság szerint sokféle erômûtípus alakult ki. Az Erômûvek tankönyv/szakkönyv ismerteti az erômûvek különbözô típusait, egységes szemlélettel elemzi energiaátalakításuk folyamatát és energetikai hatékonyságát, a korszerû közcélú és decentralizált, a hagyományos és alternatív erômûmegoldások felépítését, és azok mûszaki-gazdasági jellemzôit. Az 1–2. fejezet a villamosenergiaigényeket, a kihasználás jellemzôit és

10

az erômûköltségeket ismerteti. A 3–9. fejezetben a hagyományos gôzerômûvek és atomerômûvek kérdései szerepelnek, köztük: gôzkörfolyamatok, kezdôjellemzôk és újrahevítés, tápvíz-elômelegítés, kondenzációs jellemzôk és hûtôrendszer, erômûvi gôzkazánok, atomreaktorok és gôzturbinák. A 10–13. fejezet az erômûvi gázturbinákat, a gázturbinás és kombinált gáz/gôz körfolyamatú erô-


mûveket, illetve a gázturbinák és gôzerômûvek együttmûködését ismerteti szénhidrogén és szénbázis esetén. A 14. fejezetben az alternatív, elsôsorban a megújuló energiákat hasznosító erômûvek kapnak helyet, köztük: víz- és szél-, nap-, bio-, hulladéktüzelésû és geotermikus erômûvek, tüzelôanyag-cellák. A 15. fejezet az együttmûködô villamosenergia-rendszer néhány üzemviteli és gazdasági hatását vizsgálja. A könyv – a technológiákkal egységben – mutatja be a környezettudatos villamosenergia-termelô megoldásokat, a 16. fejezet átfogóan is ismerteti az erômûvek globális, a klímavédelemmel összefüggô kérdéseit. A könyv terjedelme 612 oldal. Ára mûbôrkötésben, színes borítóval 5250 Ft. A könyv megvásárolható vagy megrendelhetô: Mûegyetemi Kiadó, 1111 Budapest, Goldmann György tér 3. V2 épület Telefon: 463-3863, 463-3864 E-mail: [email protected], www.kiado.bme.hu

ENERGETIKAI TÖRVÉNYALKOTÁS AZ EU-BAN n A II. VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÔDÉSE UTÁN A SZÖRNYÛ PUSZTULÁS ÉS MEGOSZTOTTSÁG FELSZÁMOLÁSA ÉRDEKÉBEN A KONTINENS LEGJOBBJAI ÖSSZEFOGTAK A KÖZÖS JÖVÔ ÉRDEKÉBEN, LÉTREHOZVA AZ EURÓPAI UNIÓ ELÔDJÉT. MEGFOGALMAZÁSUK SZERINT AZ ÚJ KÖZÖSSÉG FELADATA „A KÖZÖS PIAC MEGTEREMTÉSÉVEL, VALAMINT A TAGÁLLAMOK GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK FOKOZATOS EGYMÁSHOZ KÖZELÍTÉSÉVEL AZ EGÉSZ KÖZÖSSÉGBEN A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG HARMONIKUS FEJLÔDÉSÉNEK ELÔMOZDÍTÁSA, FOKOZOTT ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT BÔVÍTÉSE, STABILITÁSÁNAK FOKOZÁSA, AZ ÉLETSZÍNVONAL GYORS ÜTEMÛ EMELÉSE, VALAMINT A KÖZÖSSÉGHEZ TARTOZÓ ORSZÁGOK SZOROSABB KAPCSOLATAINAK KIÉPÍTÉSE”. KACSÓ ANDRÁS

" Az alapító hat ország (Benelux államok, Francia-, Német- és Olaszország) nem véletlenül nevezte az új szervezetet közös piacnak, hiszen hittek a piaci mechanizmusok hatékonyságában és abban, hogy a bonyolult társadalmi viszonyok jó irányba terelhetôk ennek révén. Ennek legfontosabb fogalmai: n Perszonalitás; az egyes emberek mint személyek tisztelete, autonómiájának figyelembe vétele. n Szolidaritás; együttmûködés a másik emberrel, különösen, ha az segítségre szorul. n A közjó támogatása; a teljes közösség, nemcsak csoportok, pártok, osztályok érdekeinek elômozdítása, fejlesztése. n Szubszidiaritás elvének alkalmazása; amelynek értelmében a társadalmi hierarchián belül az egyes döntéseket a lehetô legalacsonyabb szinten kell meghozni, magasabb szint csak az alsóbb szint kérésére, hozzájárulására veheti át a döntési jogkört. A közösség alapító okirata, az ún. Római Szerzôdés 1957. március 27-én került aláírásra. Ezt a dokumentumot (közkeletû angol rövidítése Treaty) idôrôl idôre a közösség kormányainak egyetértésével bôvítették az új igényeknek megfelelôen, ill. az aktualitásukat vesztett részeket törölték, de következetesen ragaszkodtak az alapelvekhez.

A SZOLGÁLTATÁSOK SZEREPE Témánk szempontjából lényeges, hogy a Római Szerzôdés bizonyos esetekben kivételt tesz a versenyszabályok alól, vagy speciális jogosítványokat ad akkor, amikor valamely különlegesen fontos tevékenységrôl van szó. Ezek közül számunkra a szolgáltatások bírnak jelentôséggel. A Római Szerzôdés 60. cikkelye definiálja a szolgáltatásokat a következôképpen: „Szolgáltatásnak a jelen szerzôdés értelmében olyan teljesítések tekinthetôk, amelyek rendszerint ellenszolgáltatás fejében történnek, de nem vonatkoznak rájuk az áru, a tôke és a személyek szabad mozgásának elôírásai”. A Római Szerzôdés a szubszidiaritás elvének megfelelôen nem részletezi a szolgáltatásokat, csupán utal bizonyos területekre. Nyilvánvalóan a tagállamoknak kell a mindennapok tapasztalata alapján tartalommal feltölteni ezt a fogalmat. Fontos dolog, hogy ezekben az esetekben kettôsség érvényesülhet: egyrészt a piac szabályai, másrészt bizonyos kivételek, specialitások. A versenypiaci szabályok alóli kivételeket a 90. cikkely (2) bek. definiálja. „Azon vállalatok számára, amelyek általános gazdasági érdekû szolgáltatásokkal vannak megbízva,

vagy pénzügyi monopólium jellegûek, e szerzôdés elôírásai, különösen a versenyre vonatkozó szabályok annyiban érvényesek, amennyiben ezen elôírások alkalmazása a rájuk ruházott feladatok teljesítését jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza.” Új fogalomként jelenik meg az általános gazdasági érdekû szolgáltatások (Services of general economic interest). Az elmúlt évtizedek gyakorlatában ide tartoztak – több minden más mellett – a vezetékes energiaszolgáltatások, különösen a villamosenergia- és gázszolgáltatás, majd a távhôszolgáltatás. Mint késôbb majd látszik, az általános gazdasági érdekû szolgáltatások kapcsán pénzügyi kérdések is felvetôdnek. A Római Szerzôdés megakadályozandó a különféle célok és eszközök összemosását, a 92. cikkelyben meghatározza az állami támogatásokat, felhíva a figyelmet, hogy ezek nem torzíthatják a versenyt, sôt nem is fenyegethetnek a torzítással. Ugyancsak összeegyeztethetetlen az alapdokumentummal, ha ezek a tagállamok közötti kereskedelmet hátrányosan befolyásolják. Ezután a 92. cikkely részletesen elemzi azokat a területeket, ahol állami támogatás elfogadható. A Római Szerzôdés legújabb változata a Nizzában elfogadott módosítás. Ez a változat is tartalmazza a fent ismertetett részeket, csupán a cikke-


11

lyek számozása változott. Mint ismeretes, elfogadás elôtt áll az Európai Unió új alapszabálya (Constitution for Europe). A 2003. július 18-i változat szerint a 60. cikkelynek a III-30., a 90. cikkelynek a III-55. és a 92. cikkelynek a III-57. pont felel meg. Ezt kiegészíti a III-6. pont, ahol az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokkal kapcsolatban utal a szöveg arra, hogy közös alapelveket és kondíciókat kell betartani, valamint hogy ezek a szolgáltatások a szociális problémák megoldását és a területi kohéziót kell, hogy szolgálják.

A SZOLGÁLTATÁSOKRA VONATKOZÓ JOGANYAG Az Európai Unió joganyagai hosszú ideig nem foglalkoztak az alapvetô vezetékes energiaszolgáltatásokkal, monopol, ill. oligopol viszonyok uralkodtak az egyes tagállamokban. A 80-as évek közepére érett meg a helyzet arra, hogy európai uniós irányelvek (direktívák) szülessenek ezekkel a szolgáltatásokkal kapcsolatban. A folyamat elindításának három fô oka volt: n Az extenzív iparfejlesztés befejezôdött, az energiaigények változása telítôdést mutatott, aminek következtében viszonylag sok szabad kapacitás állt rendelkezésre a villamosenergia- és gázszolgáltatáson belül. n A szolgáltatások biztonsága nagy volt, de ehhez viszonylag magas árak kapcsolódtak. n A piacosítás elsô kísérletei NagyBritanniában bizonyos sikereket mutattak fel, elsôsorban az állam és a befektetôk vonatkozásában. A lakossági árcsökkenés csak látszólag kapcsolódott a piacnyitáshoz, oka a technológiai hatásfok-növekedés és megújulás volt (a földgáz megjelenése a villamosenergiaiparban, kiváltva az elavult széntüzelésû technológiát). Mintegy 8 évi munkával és sok kompromisszummal alakult ki a villamosenergia-direktíva és mintegy másfél évvel késôbb a gázdirektíva. A villamos energiával foglalkozó 96/92/EC dokumentum 1996. december 19-én, a gázszolgáltatással foglalkozó 98/30/EC dokumentum 1998. febru-

12

ár 12-én került elfogadásra. A két dokumentum pedig 1999-ben, ill. 2000ben lett hatályos. Mindkét direktíva szövege törekszik az azonosságra. Szinte csak a legszükségesebb fogalmak változnak a villamos energiáról a gázra való áttérésnél. Amikor a villamosenergia-direktíváról beszélünk, az azt jelenti, hogy megállapításaink a gázdirektívára is szinte változtatás nélkül alkalmazhatók.

A 96/92/EC IRÁNYELV A dokumentum már a hivatkozások keretében a (11) pontban utal a szubszidiaritás elvére, miszerint „közösségi szinten kell kialakítani a keretszabályozást biztosító általános elveket, de ezek részletes alkalmazását a tagállamokra kell bízni, ezzel lehetôvé téve az egyes tagállamok számára, hogy maguk válasszák meg az adott helyzetüknek legjobban megfelelô rendszert”. A direktíva a fentieknek megfelelôen általánosságokat fogalmaz meg, de ezek jól körülhatárolható, viszonylag szûk döntési lehetôséget jelentenek az egyes tagállamok számára. A sokak által jól ismert dokumentum fô jellemzôi a következôk: n Csupán a vezetéküzemeltetés és a rendszerirányítás maradhat meg monopóliumnak regulált mûködéssel és árakkal. n Az egyes tevékenységek szigorú szétválasztásra kerülnek elsôsorban pénzügyileg, de esetenként szervezetileg is, a keresztfinanszírozás megakadályozása és az átláthatóság érdekében. n A piacra lépés szabadságát szigorú szabályok védik, törekedve a diszkriminációmentességre. n A verseny két szinten zajlik: a nagykereskedelemben, ahol az egyes források versenyeznek és a kiskereskedelemben, ahol a szolgáltató szervezetek versenyeznek a kisfogyasztók ellátásáért. Természetesen a két szint keveredhet is, különösen nagyfogyasztók esetében. n A hagyományos bilaterális szerzôdések mellett új típusú kereskedelmi kapcsolatok is megjelennek. Ezek közül legfontosabb a rövid távú szervezett piac (pl. energiatôzsde), valamint a kockázatkezelésre szolgáló derivatívák és a kü-


lönféle kiegészítô szolgáltatások piacai. n A nemzeti piacok megnyitása fokozatosan történik, figyelembe véve a szomszédok piacnyitási mértékét is. Cél az egységes európai árampiac létrehozása. Az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokra történô hivatkozás viszonylag rövid. A 3. cikkely (2) pontjában felsorolásra kerül, hogy két területen kerülhet alkalmazásra. Ezek: a biztonság (beleértve az ellátás, a szabályozás, a minôség és az ár biztonságát), valamint a környezetvédelem. A gázdirektívában azonos megfogalmazásra került sor.

REAKCIÓK, TAPASZTALATOK A PIACNYITÁSSAL KAPCSOLATBAN A gázszolgáltatásban lényegében máig nem nyíltak meg a piacok. Ennek fô oka, hogy nem csak a vezetékek és a szolgáltatás bír monopolhelyzettel, de az esetek többségében ez integrálódva van a forrásokkal. Az érdemi gázpiac megnyitása a közeljövô feladata. Villamos energia esetén kedvezôbb volt a helyzet, különösen azért, mert a nagy piaci szereplôk magatartása megváltozott. Míg a direktíva elôkészítése során komoly erôfeszítéseket tettek a piacnyitás megakadályozása érdekében, az új helyzetben felismerték, hogy piaci pozícióik megtartása csak „elôremeneküléssel” lehetséges. Ebbôl adódóan a piacnyitás után viszonylag gyorsan kialakultak a tényleges versenypiaci szegmensek. Az egyes országok szabályozásának kidolgozása során, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján a 96/92/EC bizonyos szabályozásai feleslegessé váltak. Ilyen volt a kizárólagos vásárló intézménye, melyet végül az azt szorgalmazó franciák sem vezettek be. A piacnyitás új problémák felszínre kerülését is jelentette, mivel a piaci szereplôk célfüggvénye megváltozott. Régen a célfüggvény ellátásbiztonság mellett lehetôleg minimális költségek elérése volt. Az új helyzetben elfogadható ellátási paraméte-

rek mellett a maximális profit a célfüggvény. Mivel nem volt precízen definiálva, hogy mi az „elfogadható ellátás”, helyenként és idônként gondok jelentkeztek a szolgáltatás minôségével, a beruházási tevékenység megcsappant, és problémát jelentett a nagy rendszerek együttmûködése a határkeresztezô kapacitások korlátai miatt. Felerôsödtek a fogyasztóvédelmi problémák, különös tekintettel az olyan esetekre, ahol a piac „hibás” mûködését lehetett feltételezni. Ezzel kapcsolatban a leglátványosabb és legbotrányosabb helyzet Kaliforniában alakult ki, amelynek okai még ma is vitatottak, de azt egyértelmûen meg lehet állapítani, hogy a fogyasztók árérzékenysége (price response) rövid távon igen gyenge volt. A felgyülemlett megoldandó kérdések kezelésére megkezdôdött a villamosenergia- és gázdirektívák felváltása új irányelvekkel. A felgyülemlett tapasztalatok mellett befolyással voltak az új direktívára az idôközben kidolgozott egyéb irányelvek is.

AZ ÚJ EU IRÁNYELVEK Az új irányelvek, amelyek a régiek felváltására szolgálnak, egyszerre készültek el a földgázra és a villamos energiára, és 2003. június 26-án kerültek elfogadásra. A 03/54/EC a villamos energiára vonatkozik, a 03/55/EC a földgázra. Kiegészíti a fentieket az 1928/2003. sz. szabályozás, amely a hálózati hozzáférés körülményeivel kapcsolatban és a villamos energia határkeresztezô cseréje érdekében tesz megállapításokat. A fenti irányelvek jelentôs mértékben támaszkodtak a 2002. március 7-én elfogadott 02/22/EC direktívára, amely az alapszolgáltatásról és a felhasználói jogokról szól az elektronikus kommunikációs hálózatokra és szolgáltatásokra vonatkozóan. Elôkészítés alatt áll a hasznos hôigényen alapuló kapcsolt villamosenergia-termelés belsô energiapiacon történô ösztönzésérôl szóló irányelv is. A villamos energiára és földgázra vonatkozó irányelvek csaknem teljesen azonosak, így elegendô a hozzánk közelebb álló, a villamos energiára vonatkozó új és régi direktívák összehasonlítása.

A 96/92/EC ÉS A 03/54/EC DIREKTÍVÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Az új direktíva több területen egyszerûsíti a szabályozást, különösen a rendszerhez való hozzáférés terén, megszüntetve a kizárólagos vásárló (single buyer) fogalmat és lehetôséget. Ugyanakkor több területen jelentôs bôvítésre került sor, bizonyos feladatok részletesen szabályozásra kerültek. A fôbb eltérések az alábbiak: 1. A régi (3) cikkely az általános szabályokat tartalmazta az ágazat szervezésére vonatkozólag, amelynek része volt az általános gazdasági érdekre történô utalás is. Ennek keretében, valamint a (10) cikkely 1. pontjában volt szó a fogyasztóvédelemrôl. Az új direktívában egy bôvített (3) cikkely foglalkozik a közérdekû szolgáltatásokkal és a fogyasztóvédelemmel, valamint egy új cikkely az ellátásbiztonság felügyeletével. Újdonság, hogy tételes hivatkozás történik a Római Szerzôdés 86. cikkelyére, amely alapján a tagállamok megbízhatnak villamosenergia-ágazatban mûködô társaságokat, általános társasági érdekbôl, közérdekû szolgáltatási kötelezettségekkel, amelyek vonatkozhatnak a biztonságra, ellátásbiztonságra, szabályozottságra, minôségre és árra, valamint környezetvédelemre, beleértve az energiahatékonyságot és klímavédelmet is. Mindezt kiegészítik az alkalmazási körülményekkel kapcsolatos kondíciók, irányelvek. A (3) bek. alapján a tagállamoknak biztosítani kell a háztartásoknak, és ha úgy látják jónak, a kisvállalkozásoknak (50 fô és 10 millió euró/év forgalom alatt) az alapszolgáltatást (universal service), amely a tagállam területén egy meghatározott minôségû, ésszerû (reasonable), könynyen és világosan összehasonlítható és átlátható áru villamos energiával való ellátottság jogát jelenti. Az alapszolgáltatás biztosítása érdekében kijelölhetô a supplier of last resort (utolsó menedék szolgáltatója). Megerôsítést nyer a kisfogyasztók bekapcsolásának kötelezett-

2.

3.

4.

5.

6.

7.

sége, a tagállam köteles erôsíteni a kisfogyasztók és a lakosság piaci pozícióját, támogatni az önkéntes egyesüléseket a hatékonyabb képviselet érdekében. A (4) bek. az esetleges pénzügyi kompenzáció lehetôségével és annak diszkriminációmentes és transzparens végrehajtásával foglalkozik. Az (5) bek. kötelezi a tagállamokat a végfelhasználók védelmére, különös tekintettel a vulnerable (kiszolgáltatott helyzetû) fogyasztókra. Hatékony intézkedéseket kell tenni segítésükre, hogy elkerüljék a kikapcsolást. A bekezdés foglalkozik a távoli területek (Magyarországon pl. a tanyák) ellátásával és a fogyasztók védelmével is. A feljogosított fogyasztók számára biztosítani kell, hogy fogyasztót válthassanak. Végül, legalább a lakossági fogyasztókkal kapcsolatban, tájékoztatási és védelmi intézkedéseket kell tenni a mellékletben foglaltak szerint. A (6) bek. ugyancsak a fogyasztók tájékoztatásával foglalkozik, amely egyrészt kötelezôvé teszi, hogy a villamosenergia-számlákon legyen feltüntetve a villamos energia elôállításához felhasznált primer energia típusa, másrészt egyéb formában tájékoztatni kell a fogyasztókat a villamosenergiafogyasztás környezeti hatásairól, radioaktív CO2 -kibocsátásról, hulladék keletkezésérôl. A cikkely további részei megerôsítik a közösségi célok elérésének fontosságát és a tagállamok ez irányú kötelezettségeit. Az új (4) cikkely az ellátás biztonság felügyeletének és a Brüsszelbe történô jelentés tételnek a kötelezettségét taglalja. A direktíva a preambulumban (8), illetve a rendelkezések között (9., 10. cikkely) elôírja, hogy a független rendszerüzemeltetôknek (TSO) a hálózatok fenntartásához, üzemeltetéséhez, fejlesztéséhez, karbantartásához szükséges eszközök, tevékenységek fölött tényleges döntéshozatali jogának kell lenni. Lehetôvé teszi, hogy a TSO egy vertikálisan integrált vállalkozás részeként jöjjön létre, de


13

ez esetben legalább jogi, szervezeti értelemben, valamint döntéshozatali szempontból függetlennek kell lennie a nem az átvitellel kapcsolatos tevékenységektôl. 8. Fontos újdonság van a kibôvített 15. cikkelyben, amely az elosztóhálózati üzemeltetés leválasztásával foglalkozik. Lényege, hogy az elosztóhálózati tevékenységet minden más tevékenységtôl le kell választani, pénzügyileg és szervezetileg is. Ez alól csak azok a rendszerek mentesülnek, ahol sok kis részrendszer van, ill. a fogyasztók száma nem éri el a 100 ezret (tipikusan a szigetek). A (17) cikkely ugyancsak új témát tárgyal, amely az elosztóhálózatokhoz kapcsolódik; lehetôvé teszi a vertikálisan integrált hálózati üzemeltetési szervezetek létrehozását (átvitel- és elosztóhálózat együttes üzemeltetése). 9. A (20) cikkely a hálózati hozzáférést tárgyalja, amelyben újdonság, hogy kapacitáshiány esetén kellôen megalapozott indokkal visszautasítható a csatlakozás (nyilván nagyfogyasztókra értendô). 10. A (23) cikkely a regulátorra vonatkozik. A korábbi rész lényegesen ki lett bôvítve, a feladatok részletes taglalásra kerültek. Kiemelt szerepe van a hálózati fejlesztéseknek és a tarifáknak, valamint a fogyasztókkal szembeni visszaélések kezelésének. A (25) cikkely rendszeres és részletes tájékoztatási kötelezettséget írt elô a brüsszeli Bizottságnak. A (27) cikkely a revíziós eljárást tárgyalja, részben a jelenlegi direktíva elôírásaival kapcsolatban, részben a direktíva módosítására vonatkozóan. A (28) cikkely szerint a piacnyitásról, annak tapasztalatairól 2006. január 1-jéig részletes jelentést kell készíteni a brüsszeli Bizottság részére.

A 03/54/EC DIREKTÍVA ÉRTÉKELÉSE Az új villamosenergia- és gázdirektíva több problémát vet fel. Számos új fogalmat használ, amelyek definíciója is kérdéses, de legfôképpen azok tartalommal való kitöltése. Az új fogal-

14

mak egy részének még pontos magyar megfelelôje sincsen. A jogalkotók elôtt példaként lebegett a 2002. március 7-én elfogadott 02/22/EC direktíva, amely a telekommunikációval foglalkozik, de címében zárójelben ott van, hogy ez az „alapszolgáltatás direktíva”. Kétségtelen, hogy a telekommunikációval kapcsolatban bôséges szövegkörnyezete van az alapszolgáltatás fogalomnak, de ennek átvitele a villamos energiára korántsem egyszerû. A villamos energia iparágban megkezdôdött a kérdések feldolgozása és látva a nehézségeket, a Bizottság is kifejtette álláspontját a közérdekû szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek között kiemelt szerepe van a villamosenergia- és gázszolgáltatásnak (Green Paper on services of general interest – COM (2003) 270). Érdekesek a hatályba lépési kritériumok is. Az elosztóhálózati tevékenység leválasztását 2007. július 1-jéig kell biztosítani. 2004. július 1-jétôl minden nem háztartási fogyasztó feljogosított kell legyen és 2007. július 1-jétôl az összes fogyasztó feljogosított. Ez utóbbi nem jelenti azt, hogy minden fogyasztónak a versenypiacon kell beszerezni a villamos energiát – mint ahogy pontatlan megfogalmazásokban gyakran sejteni engedik –, hanem hogy ilyen lehetôségük van. A regulációnak változatlanul gondoskodni kell azokról a fogyasztókról, akik nem akarnak részt venni a versenyben. Talán az „alapszolgáltatás” (universal service) bevezetése és az utolsó menedék szolgáltatójának (supplier of last resort) kijelölése lesz a megoldás erre a problémára. Nyilvánvalóan Magyarországon is felül kell vizsgálni, hogy az új direktíva mennyiben indokolja a hazai joganyag módosítását. Az elôzetes vélemények igen különbözôek. Van aki úgy ítéli meg, hogy a meglévô joganyag alapján teljesíthetôk az új direktíva elôírásai, mások szerint egy tiszta papírt kell elôvenni és a tetejére felírni, hogy új villamosenergia-törvény …

AZ 1228/2003/EC SZABÁLYOZÁS Az új szabályozás célja többféle: megfelelô szabályok létrehozása a


határkeresztezô villamosenergia-cserében; a verseny kiterjesztése a belsô villamosenergia-piacon; a határkeresztezô villamosenergia-áramlással kapcsolatos kompenzációs mechanizmus létrehozása; a rendszer-összeköttetések igénybe vehetô kapacitásainak meghatározása. 1. A (3) cikkely az átviteli hálózatot üzemeltetô (TSO) költség kompenzációjáról rendelkezik, amelyet a határkeresztezô áramlások okoznak. A Bizottság kívánja eldönteni a fizetendô kompenzációs összeg mértékét. A kompenzáció alapja a fizikai energiaáramlás. A költségek meghatározásánál a hosszú távú átlagos növekményköltségeket kell figyelembe venni, számításba véve a veszteségeket is. Számolni kell az infrastruktúra (mérések) költségeivel is. 2. A (4) cikkely a hálózat-hozzáférés díjaival foglalkozik, taglalja a termelôk és fogyasztók szerepét, irányelveket ad a meghatározásra. 3. Az (5) cikkely a rendszerirányítók közötti információcserérôl nyilatkozik a biztonságos együttmûködés érdekében. A biztonsági, üzemeltetési és tervezési szabályokat a hálózatüzemeltetô köteles publikálni. Ugyancsak publikálni kell az átviteli kapacitásokat és biztonsági tartalékokat meghatározó eljárásokat, amelyeket a regulátornak kell jóváhagyni. Naponta publikálni kell a becsült adatokat, valamint a heti és havi elôrejelzéseket. 4. A (6) cikkely a szûk keresztmetszetek problémáját taglalja. Deklarálja, hogy a megoldásoknak piaci alapúaknak kell lenniük és hatékony gazdasági jelzést kell adni a piaci szereplôknek. A megoldások nem kötôdhetnek az egyes tranzakciókhoz, nem lehet különbséget tenni az egyes szerzôdések között. A tranzakciók megszakítása csak üzemzavari helyzetekben használható, ha nem lehetséges az ismételt teherelosztás, vagy az ellenkezô irányú kereskedés. Törekedni kell arra, hogy maximális átviteli kapacitás álljon a piaci szereplôk részére, a piaci szereplôknek pedig idôben kell értesíteni a rendszeroperátort, ha igénybe akarják venni a rendelkezésükre bocsátott kapacitást. A nem használt kapacitásokat újra kell osztani.

A kapacitásallokációk bevételét pénzügyi garanciákra, hálózatfejlesztésre, vagy a hálózati tarifák csökkentésére kell használni. 5. A (7) cikkely hosszasan tárgyalja az egyenáramú rendszer-összeköttetések kérdéseit. Mivel költséges beruházásokról van szó, külön kifejtésre kerülnek a költségviseléssel, kockázatkezeléssel és a regulációval kapcsolatos kérdések. 6. A (8) cikkely lehetôvé teszi útmutató kiadását a Bizottság részérôl a költségkompenzációs mechanizmusokkal kapcsolatban, ennek körülményeit és szempontjait tárgyalja. 7. A direktíva további része az információadási, titoktartási kérdésekkel, büntetésekkel és a Bizottság számára történô jelentéssel foglalkozik.

AZ ELÔKÉSZÜLET ALATT LÉVÔ, KAPCSOLT VILLAMOSENERGIATERMELÉSRE VONATKOZÓ DIREKTÍVA A direktíva csak munkaanyagok szintjén hozzáférhetô. Még rendkívül sok változás lehetséges. Jellemzô, hogy a villamosenergia- és gázdirektívában a végszavazás elôtt is cseréltek egyes szavakat! Az ismertetés alapja a Bizottság 2003. 07. 23-i keltezésû anyaga. 1. Viszonylag nagy rész a hivatkozások, definíciók, amelyekkel körülírják a direktíva tárgyát. Az 1. sz. függelék az elfogadott kapcsolt technológiákat sorolja fel, amibôl kizárja a nukleáris technológia használatát. A 2. sz. függelék a hôteljesítményhez figyelembe veendô (normatív) villamos energia meghatározását szabályozza arra az esetre, ha a tényleges arány nem ismert. A 3. sz. függelék a primer energiamegtakarítás számítási mechanizmusát határozza meg. 2. Az irányelv szerint a kapcsoltan termelt energia mennyiségét igazolni kell, a tagállamoknak gondoskodni kell ennek független ellenôrzésérôl. A tagállamoknak riportban kell beszámolni a kapcsolt termelésrôl,

hogy az energiamegtakarítás és CO2 -csökkentés mértéke meghatározható legyen a folyamatból adódóan. Ki kell dolgozni a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés országos potenciálját hasonló célból. A kapcsolt villamosenergia-termelés támogatási rendszerének feltételeit is rögzíti a direktíva, különös tekintettel a Római Szerzôdés kritikus pontjaira (pl. 87. cikkely). 3. A hálózathoz való csatlakozás szabályozása kitér a kötelezettségek mellett a költségviselésre, arra, hogy a tagállamok kötelesek szabályozott tarifákat adni a kapcsolt termelésre. Az ellenôrzésre és felülvizsgálatra független testületet (ez lehet a regulátor is) kell alkalmazni. 4. A direktívatervezet foglalkozik az adminisztratív eljárásokkal és a különféle riportkészítési kötelezettségekkel is. Általánosságban megállapítható, hogy a jelenlegi „parttalan” támogatás helyett törekvés van az igazán hatékony, viszonylag nagy megtakarításokat eredményezô megoldások preferálására és a „manipulációs lehetôségek” kiszûrésére.

A KAPACITÁSBÔVÍTÉSEK PROBLEMATIKÁJA Az eddigi tapasztalat szerint a hosszú távú villamosenergia-igények, és vélhetôleg a gázigények is, jórészt a piaci kínálattól függetlenül alakulnak. Amennyiben többletforrás van a rendszerben, az ár viszonylag alacsony lesz, viszont bizonyos kapacitások helyzete gazdasági értelemben reménytelenné válik, leállításuk, selejtezésük elkerülhetetlen. A kiegyenlítôdô kereslet/kínálat egyensúlyban növekednek az áringadozások, mivel a rövid távú fogyasztói árérzékenység általában nagyon gyenge. Az igények növekedésével fokozatosan keresleti piac alakul ki, ami a volatilitást csak tovább növeli. Az új helyzetben már célszerû lenne befektetni, de a viszonylag nagy értékû és hoszszú átfutású beruházások 70-75%ban banki kölcsönbôl valósulnak meg. Az adott körülmények között, amikor az árak instabilak, hosszú tá-

vú szerzôdés nincs, és várhatóan az új beruházás az árakat csökkenti, rendkívül drága, ill. bizonytalan a hitel megszerzése. Végeredményben a piaci szereplôk ellenérdekeltek jelentôs erômûvi fejlesztésekben, elsôsorban kis teljesítményû, más célokhoz kapcsolódó energiatermelô beruházásokra vállalkoznak, ill., ha a piaci kockázatok nagy részét valamilyen kedvezmény (pl. támogatott ár, kötelezô átvétel) ellensúlyozza. A helyzetet jól illusztrálja a BCG: Keeping the lights on c. tanulmánya, amely az európai villamosenergia-fejlesztô kapacitásigényt elemzi 2002 és 2012 között. A jelenlegi 700 GW beépített teljesítménybôl körülbelül 150 GW csak részben áll rendelkezésre (vízerômûvek, szélerômûvek), a kapacitásmérlegben nem vehetôk figyelembe. A 2002-ben meglévô mintegy 100 GW többletkapacitás gyorsan leépül (bezárás, selejtezés), ugyanakkor az igények nagy valószínûséggel évi 1-1,5%-kal növekednek, ami kb. 80 GW új kapacitást igényel, de ezekbôl jelenleg mindössze 15 GW van beépítés alatt. Hosszabb távon a helyzet még rosszabb, ugyanakkor a nagy erômûvi beruházások idôigénye az engedélyeztetésekkel, tervekkel együtt közel tíz év. A különféle európai uniós munkaközi anyagok alapján több javaslat is körvonalazódik a beruházási környezet javítása, a befektetések ösztönzése érdekében. Néhány javaslat: 1. Új kapacitások tendereztetése a tagállamok részérôl. Az eljárás piackonform, a gond csak az, hogy a befektetésnek a piaci kockázatok tiszta érvényesülése mellett kell megtérülnie. Ha a befektetôk biztosítékokat kérnek, az torzítja a piaci viszonyokat, ellenkezô esetben nagy az ösztönzés, hogy kivárásra játszanak. 2. Hosszú távú szerzôdések. A tagállamok kötelezhetik a szolgáltatókat hosszú távú szerzôdések kötésére a termelôkkel. (Kalifornia is ehhez hasonlóan próbálja újra piacképes állapotba hozni az ország villamosenergia-rendszerét.) Ez elsôsorban a csúcsidei árak növekedése esetén jöhet szóba, de vélhetôen jóval a spot árak feletti árszinten kerül megkötésre, különben kérdéses a megtérülés, ill. a viszonylag rövid futamidejû hitelek


15

(10-12 év) visszafizethetôsége. Ha a fogyasztók más szolgáltatóhoz váltanak át a megnövekedô költségek és ebbôl fakadó magasabb árak miatt, akkor különösen nagy baj lehet a megtérüléssel. 3. Felvetôdött néhány transzparens és diszkriminációmentes piaci alapú elgondolás is, amelyek lényege röviden a következô: n Az egyes tagállamok elhatározhatják, hogy megbíznak egy központi testületet (pl. TSO, ISO) azzal, hogy tartalék kapacitásokat kössön le szerzôdésileg, amelyek az esetleges korlátozások kárával értékelhetôk. Gond, hogy a társadalom zúgolódhat a tartalékkapacitások miatti árnövekmény ellen és az ilyen kapacitások félrevezetôk lehetnek a helyes erômûépítések megítélésében. Ezeket a kapacitásokat ugyanis igénybe fogják venni, mielôtt az egyéb beruházások beindulnának. Ha a tartalékok az elvárt normatíva alá esnek, új tartalékok vásárlására kerül sor, holott más erômûtípus építése esetleg gazdaságosabb lenne. n Az egyes tagállamok elhatározhatják, hogy a termelôk valamilyen

kapacitás rendelkezésre állási díjat kapnak. Sajnos ez még nem biztosíték arra, hogy több kapacitás épül, sem arra, hogy hiány esetén a piaci szereplôk nem manipulálják a piacot. n Lehet olyan opció is, amely szerint a szolgáltatók kötelezettek egy bizonyos százalékú tartalékkapacitás vásárlására. Ezeknek a kapacitásoknak alkalmasnak kell lenni a kereskedésre és a szerzôdéseknek felbonthatatlannak kell lenniük. Sajnos azonban nem biztosítható, hogy a szükséges kapacitások mindig rendelkezésre álljanak. n A TSO vagy ISO kötelezhetô arra, hogy call opciókat vásároljon a termelôktôl. Ha az opciót lehívják, a termelônek mindig be kell fizetni a határár és a piaci ár eltérését, így nem érdekelt a piaci manipulációban. Ha nem teljesít az opció lehívásakor, akkor nem kap pénzt. n A leginkább piacbarátnak tûnik és vélhetôen hatékony is – bár kissé bonyolult – az a rendszer, amely a fogyasztókat is bevonja a kapacitásgazdálkodásba. Minden fogyasztónak egy elektronikus „megszakítót” kell vásárolnia, amely po-

tenciálisan korlátozza az energiafogyasztást. A „megszakítókat” a TSO vagy ISO mûködteti hiány idején. A „megszakítók” mérete különféle lehet, és az ár kifejezi, hogy mennyire értékes a fogyasztónak a villamos energia fogyasztása. Ilyen formán minden fogyasztónál be lehet árazni a rendelkezésre állást. A „megszakítókat” a termelôk árulják, de ezt csak akkor tehetik, ha van elég termelôi kapacitás. A fenti megoldások még további elemzéseket, értékeléseket igényelnek. Megfontolandó az is, hogy az egyes tagállamok önállóan döntsenek kipróbálásukról, bevezetésükrôl (szubszidiaritás), vagy bizonyos „harmonizáció” legyen, például a körvonalazódó regionális piacokon belül. A változásokra jellemzô, hogy az egyes rendszereken belüli átviteli hálózatok fejlesztésére Magyarországon bevezetett megoldás már megjelent az EU köreiben mint javaslat a szükséges hálózatfejlesztések biztosítására. Az ez év végén várhatóan megjelenô, témába vágó EURELECTRIC tanulmány vélhetôen továbblépést jelent a kérdéssel kapcsolatban.

nyû kombinált ciklusú energiatermelô egység épül, amely képes lesz kielégíteni az Avas és a belváros hôigényének nagy részét. A miskolci gázmotoros projekt megvalósítása mintegy négymilliárd forint kiadással járt. Az MVM a régi fûtômû átépítése révén tatabányán is belép a távhôpiacra. A korszerûsítési program keretében a tatabányai hôerômû eddig szén- és olajtüzeléssel mûködô nyolc kazánja közül négyet átalakítanak gázüzemûvé. Emellett az MVM egy 18 megawatt teljesítményû gázmotoros erômûvet is épít. A munkálatok április elején kezdôdnek és tervek szerint novemberre érnek véget. A kivitelezési költségek elérik a 6,5 milliárd forintot. A projektet 25 százalékban saját erôbôl, 75 százalékban pedig hitelbôl finanszírozza az MVM által alapított projekt társaság, a Tatabánya Erômû Kft. Holló Vilmos megjegyezte: az

áramátvételi szabályok közelmúltban végrehajtott módosítása miatt az MVM-et a tatabányai és miskolci energiatermelô blokkok esetében egyaránt hozzávetôleg évi 250-300 millió veszteség éri majd. A szakember szerint az javíthatna a kogenerációs erômûvek helyzetén, ha a kormány - az Európai Unióban alkalmazott módszerhez hasonlóan - a támogatás folyósításához havi szinten nem, csak éves viszonylatban követelné meg a 75 százalékos hatásfokkövetelmény teljesítését és a csúcsidei és völgyidôszaki tarifák különbségének növelésével tenné érdekeltté a hôszolgáltató egységeket a völgyidôszaki energiatermelés korlátozására. A jelenlegi szabályok mellett nyári idôszakban ugyanis nem teljesíthetôk a már megkötött hosszú távú hôszolgáltatási szerzôdések sem.

n HÍREK A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK (MVM) MEGJELENT A HAZAI TÁVHÔPIACON Abban az esetben, ha a cég megvalósítja a már megkezdett miskolci, illetve a közeljövôben induló tatabányai kapcsolt erômû projektjeit, az MVM hozzávetôleg 15-17 százalékos részesedést tudhat majd magáénak a hazai lakossági hôenergia-piacból. Az MVM eddig két városban, Miskolcon és Tatabányán lépett a hôenergia-piacra. A társaság miskolci távhô projektje még 2001-ben kezdôdött – tudtuk meg Holló Vilmostól, az MVM vagyongazdálkodási igazgatójától. A város vezetése ugyanis akkor írt ki tendert a település hôellátásának korszerûsítésére. A pályázaton az MVM nyert, így három telephelyen összesen 26 megawatt teljesítményû gázmotoros erômûvet létesített. A beruházás második fázisában egy 42 megawatt teljesítmé-

16


(Népszava, 2004. március 31.)

AZ MVM RT. ÁTVITELI HÁLÓZATÁNAK FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA n AZ MVM RT. IGAZGATÓSÁGA ÁLTAL 1993-BAN ELFOGADOTT, ILLETVE AZ ADAPTÍV TERVEZÉS KÖVETELMÉNYEINEK MEGFELELÔEN TÖBBSZÖR PONTOSÍTOTT ALAPHÁLÓZATI (ÁTVITELI HÁLÓZATI) STRATÉGIA AZ OPERATÍV SZAKASZRA VONATKOZÓAN GYAKORLATILAG MEGVALÓSULT. ENNEK UTOLSÓ ELEMEKÉNT 2003 NOVEMBERÉBEN ÜZEMBE KERÜLT A SÁNDORFALVA–BÉKÉSCSABA 400 KV-OS HUROKZÁRÓ VEZETÉK. EZ A BELSÔ ELLÁTÁSBIZTONSÁG NÖVELÉSÉN TÚL A DÉLKELETEURÓPAI TÉRSÉG KÖZELJÖVÔBEN BEKÖVETKEZÔ SZINKRON CSATLAKOZÁSÁT IS JELENTÔSEN ELÔSEGÍTI. TERMÉSZETESEN A FOLYAMATOSAN VÁLTOZÓ KÖVETELMÉNYEKHEZ KELL IGAZÍTANI A RÖVID, KÖZÉP- ÉS HOSSZÚ TÁVRA VONATKOZÓ ÁTVITELI HÁLÓZATI FEJLESZTÉSI IGÉNYEKET. A CIKK EZEN FEJLESZTÉSI STRATÉGIA JELENLEGI CÉLJAIT, FÔBB ELEMEIT ISMERTETI. TARI GÁBOR

" Az MVM Rt. tulajdonában lévô átviteli hálózat kapacitásának megfelelôségét több tényezô együttes alakulásának eredôjeként kell értékelni. A megfelelô kapacitás meghatározásánál alapvetô feltétel a nemzetközileg is elfogadott ellátásbiztonsági elv érvényesülése, az ún. (n-1) elv. Az átviteli kapacitás minôsítésénél ugyancsak meghatározó szempont a fogyasztói csúcsigény változása, mind nagyságban, mind területi megoszlásban. A hálózati kapacitás megfelelôségét természetesen változtathatja az erômûvi betáplálások nagyságának, illetve betáplálási helyének változása is. Mindezeken túl az átviteli kapacitással szemben igényt támasztanak a tervezett export/import szállítások és tranzitok, valamint az ún. nem szándékolt szállításból adódó terhelések, azaz az MVM Rt. átviteli hálózatán lebonyolított, de be nem jelentett tranzitok. Az MVM Rt. 2004–2015. évre vonatkozó átviteli hálózati fejlesztési terve meghatározásakor alapvetôen a fogyasztói csúcsigény változását vettük figyelembe, amely az elmúlt években elvégzett terhelésmérések eredményeit vette alapul. Eszerint az adott idôszakra mintegy 1,3%-os évi rendszerterhelési (csúcsigény) növe-

kedés lett a számítási modelleknél tekintetbe véve. Nem lett figyelembe véve az adott idôszakra az erômûvi betáplálások változása, valamint a vizsgált évek modelljei szempontjából az export/import viszonyoké, amely azt feltételezi, hogy az új piaci körülmények eredményeként sem történik meghatározó mértékû módosulás a nemzetközi szaldó értékében. A tranzitok vonatkozásában a modellek azt feltételezik, hogy a legutóbbi nemzetközi mérések eredményeiben lényeges változás csak az UCTE 2. zónájának szinkronizációja alapján várható, azonban annak volumene nem drasztikus.

A STRATÉGIA FÔBB CÉLJAI Az MVM Rt. érvényben lévô stratégiája a hatályos villamosenergia-törvénybôl és a MEH által kiadott mûködési engedélybôl származtatott kötelezettségeket és feladatokat jelöli ki. Az MVM Rt. stratégiai célja átviteli engedélyesként az, hogy átviteli hálózatával biztosítsa: n a villamosenergia-átviteli kötelezettség minôségi és mennyiségi el-

látását a legkisebb költségen, az elvárt üzembiztonsággal és a minôségi követelményekkel; n a magyar és a nemzetközi rendszerek közötti együttmûködést, valamint a nemzetközi villamosenergia-tranzit és -kereskedelem lehetôségének szélesítését, kihasználva a földrajzi adottságokból adódó elônyöket. A villamosenergia-kereskedelem liberalizációja, illetve az új villamosenergia-törvény hatályba lépése utáni környezetben az eddigi stratégiai célok – amelyek alapján az MVM Rt. eddigi átviteli hálózati fejlesztései is megvalósultak – továbbra is idôtállóak, és vállalhatóak, azaz a közüzemi feladatok ellátása érdekében a legkisebb költség elvét figyelembe vevô kitûzött fejlesztési célok, illetve tevékenységek továbbra is szükségesek. A stratégiai célok ennek alapján a következôkben fogalmazhatóak meg: n Az átviteli hálózatnak önmagában kell kielégítenie az (n-1) biztonsági elvet, összhangban az UCTE gyakorlatával és az MVM Rt. által hivatalosan vállalt csatlakozási elôírásokkal (Catalogue of Measures). n A szükséges mértékben erôsíteni kell a szomszédos országok villa-


17

n

n

n

n

n

n

mosenergia-rendszerével a hálózati összeköttetést, növelni kell az átviteli kapacitást, ezzel is biztosítva az UCTE-rendszerrel való biztonságos együttmûködést, a liberalizált kereskedelem hálózati korlátjának feloldását. Biztosítani kell az erômûvekben megtermelt villamos energia üzembiztos kiszállítását. Biztosítani kell a villamos energiának a fogyasztói körzetek súlypontjaiba való eljuttatását. A kedvezô földrajzi elhelyezkedésbôl adódó export/import-, illetve tranzitlehetôségekbôl adódóan, valamint az üzleti lehetôségek kihasználása érdekében a hálózat kialakításával (fejlesztésével) is biztosítani kell a kereskedelmi feltételek érvényesülését. A liberalizált villamosenergia-piacon biztosítani kell a megfelelô villamosenergia-kereskedelmi feltételeket a piaci szereplôk számára a nemzetközi hálózati kapcsolatok által. A minôsített nagyfogyasztók MVM Rt. tulajdonú hálózatra való csatlakozására lehetôséget kell adni. Az új távvezetékekkel kapcsolatban teljesíteni kell az üzembiztonsági és kereskedelmi szempontból fontos, tervezett távvezeték nyomvonalakra az építéshez szükséges vezetékjogi engedélyeket, figyelembe véve az érintett lakossági érdekeket is.

AZ ÁTVITELI HÁLÓZAT TERVEZETT ÚJ ELEMEI PAKS–PÉCS 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS Az új távvezetéki összeköttetés megvalósítása a korábbi fejlesztési stratégiákban is szerepelt. Ennek oka alapvetôen az, hogy Dél-Dunántúl térségében már korábban is a hálózatbiztonság csak úgy volt kielégíthetô, hogy a Pécsi Erômû meghatározott nagyságú teljesítményt táplált a 120 kV-os hálózatba. Mivel a Pécsi Erômû blokkjai környezetvédelmi elôírások alapján csak 2004 végéig üzemelhetnek a jelenlegi technológia szerint, a biztonság érdekében dönteni kellett a további lépésekrôl. A vizsgált változatok (erômûbôvítés, új átviteli hálózati táppont) alapján a

18

minden tekintetben kedvezôbb Paks–Pécs 400 kV-os vezeték és 400/120 kV-os alállomás létesítése mellett döntött az MVM Rt. A döntést követôen – mint a közcélú ellátás biztonságát szolgáló beruházást – a MEH a projekt megvalósítását közcélúnak minôsítette. A megvalósítás ezen nyilatkozat alapján 2002-ben megkezdôdött. A projekt megvalósítása során megépül egy mintegy 80 km hosszú, kétrendszerû 400 kV-os távvezeték. A távvezeték indító mezôinek kialakítása érdekében Paks 400 kV-os alállomáson kiépül egy másfél megszakítós mezôsor, továbbléptetve a Paks–Sándorfalva 400 kV-os távvezeték csatlakozását. Pécs térségében (Bogád és Nagykozár települések határán) megvalósul egy zöldmezôs, másfél megszakítós diszpozíciójú, két transzformátoros 400/120 kV-os alállomás, ahonnan a 120 kV-ra letranszformált teljesítményt egy mintegy 5 km hoszszú, kétrendszerû 120 kV-os, ún. blokkvezeték szállítja a Pécsi Erômû (PannonPower) két, újonnan kiépülô, 120 kV-os fogadómezôjén keresztül a DÉDÁSZ Rt. elosztóhálózatára. Az építési munkálatok az elôre tervezett ütemben folynak, a tervezett befejezési és üzembe helyezési határidô 2004 vége.

GYÔR–SZOMBATHELY 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS Az 1993-ban elfogadott alaphálózati fejlesztési stratégia – figyelembe véve a várható terhelésfelfutásokat, a nyugat-magyarországi térség gyor-


sabban növekvô energiaigényét – a 2000 utáni, ún. utóhatás szakaszra célul tûzte ki a Szombathely térségi 400 kV-os táppont telepítését. Az akkori elképzelések szerint Gyôrtôl egy önálló, kétrendszerû, 400 kV-os távvezeték épül, Szombathelyen egy – a meglévô 120 kV-os táppontra telepített – 400 kV-os, ún. „fejelés” kiépítésével. Az akkori tervek helyességét igazolja, hogy a jelenlegi mérési eredmények szerint is szükség van a térségben a 120 kV-os elosztóhálózat 400 kV-os „megfogására”, aminek oka kettôs: Karbantartásos vagy üzemzavaros esetekben már jelenleg is feszültségtartási problémák jelentkeznek Nyugat-Dunántúl térségében, az ellátásbiztonság szintje nem elégíti ki az elvárható értéket. A térség másik gondja, hogy a jelenleg is szûk keresztmetszetet jelentô szlovák–osztrák–magyar metszék egyik gyenge pontja a gyôri 400/120 kV-os transzformátorkapacitás. Mindkét problémára megoldást jelent a Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés üzembe helyezése. A jóváhagyott stratégiában tehát szerepel a szombathelyi 400/120 kV-os táppont létesítése a hozzátartozó 400 kV-os távvezeték kiépítésével együtt. A táppont létesítése a térség fogyasztóinak üzembiztos ellátása érdekében szükséges, és a helyi áramszolgáltató is az üzemeltetési nehézségek miatt erôsen szorgalmazza. Az elôzetes egyeztetések alapján a projekt megvalósítását a MEH közcélú beruházásnak minôsítette, és 2007 végi legkésôbbi megvalósítást határozott meg. Az MVM Rt. a fenti üzemeltetési problémák mielôbbi megoldása érdekében a projekt lehetô leggyorsabb megvalósítását határozta el. Ennek alapján reális cél lehet a 2006-ban történô befejezés. A térség ellátásában való alapvetô fontossága miatt a projekt elôkészületi munkálatait az MVM Rt. már megkezdte a nyomvonal engedélyeztetésével, illetve a nyomvonal-biztosítási eljárás elôkészítésével. Ennek megfelelôen 2004-ben a távvezeték alapozási munkálatai megkezdôdnek és az alállomás területének elôkészítésére is várhatóan sor kerül. A távvezeték-nyomvonal biztosítása érdekében folyamatban van a vezetékjog engedélyezési terv összeállítása, beadását – az érintett hatósá-

n Sajóivánka 400 kV-os alállomás

bôvítése 2006–2007.

HÉVÍZ–CIRKOVCE (MAGYAR–SZLOVÉN) 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS

gok, közmûvek és ingatlantulajdonosok nyilatkozatainak birtokában – az év elsô felében tervezzük. A szükséges anyagok szállítási szerzôdéseinek megkötése, valamint a vezetékjogi engedély birtokában a távvezetékalapozás megkezdése, az építés–szerelés munkáinak, az ahhoz tartozó anyagok beszerzésének megkezdése is 2004 terveiben szerepel. A projekt megvalósítása három fô részbôl áll. Az összeköttetéshez építeni kell egy mintegy 90 km hosszúságú, kétrendszerû 400 kV-os távvezetéket. Ez a távvezeték – eltérve a korábban tervezettôl – részben felhasználja a korábban megépített, jelenleg nem használt Gyôr–Bécs 400 kV második rendszerét, azaz annak felhasításával jön létre. Szombathelyen megépül egy zöldmezôs, másfél megszakítós diszpozíciójú, két transzformátoros 400/120 kV-os alállomás, ami 120 kV-os blokkvezetékekkel csatlakozik az ÉDÁSZ meglévô 120 kV-os alállomásához. A 400 kV-os vezeték Gyôr oldali fogadásához ki kell építeni a megfelelô csatlakozó elemeket, az esetleg szükséges vezetékléptetések figyelembe vételével. Az egyes részek – gyorsított ütemû – megvalósítási határidejére az alábbi becslések adhatók: n Gyôr–Szombathely 400 kV-os távvezeték nyomvonal-biztosítása 2004 közepe, n Gyôr–Szombathely 400 kV-os távvezeték létesítése 2004–2006, n Szombathely 400 kV-os alállomás 2004–2006, n Gyôr 400 kV-os alállomás bôvítése 2006.

SAJÓIVÁNKA–ORSZÁGHATÁR, HARMADIK SZLOVÁK–MAGYAR ÖSSZEKÖTTETÉS A korábban jóváhagyott stratégiákban szereplô új nemzetközi összeköttetés megvalósításának alapvetô célja az volt, hogy biztosítsa a Sajóivánka 400/120 kV-os alállomás második 400 kV-os alátámasztását, és kösse össze a szlovák és magyar rendszer párhuzamosan futó, kelet–nyugati irányú, hosszú 400 kV-os íveit. A villamosenergia-piac folyamatban lévô liberalizációja azt mutatja, hogy jelentôs igény van villamosenergia-szállításra a szlovák–magyar metszéken, de ez meghaladja a biztonság szempontjából vállalható kapacitás mértékét, ami még inkább aláhúzza a Sajóivánka–Rimaszombat távvezeték szükségességét. Egy korábban a szlovák féllel közösen készített tanulmány alapján mindkét ország szakemberei szükségesnek ítélték az összeköttetés megvalósítását, döntés azonban nem született. Az újabb tárgyalások eredményeként egy közös döntés-elôkészítô tanulmány készül, aminek alapján – közös szándék esetén – a két fél által aláírt létesítési szerzôdés jelentheti a tényleges megépítést. A megvalósítás határidejére az alábbi becslés adható: n döntés-elôkészítô tanulmány, létesítési szerzôdés 2004 közepe, n Sajóivánka–Rimaszombat 400 kV-os távvezeték nyomvonalának biztosítása 2004 vége, n Sajóivánka–Rimaszombat 400 kV-os távvezeték létesítése 2004–2007,

A kilencvenes évek közepén – magyar kezdeményezésre – háromoldalú, horvát–szlovén–magyar együttmûködési megállapodástervezet készült a három ország 400 kV-os hálózatának összeköttetésére. Az MVM Rt. hálózatfejlesztési stratégiájában ugyanis az szerepelt, hogy Hévíz 400 kV-os táppontból kétrendszerû 400 kV-os távvezetéket építenénk a közös szlovén–horvát–magyar határig, s ettôl a ponttól az egyik rendszer Szlovéniába, míg a másik Horvátország irányába vezetne tovább. A megállapodás végül is kétoldalú szerzôdéshez vezetett a horvát féllel, aminek eredményeként megépült a Hévíz–Tumbri 400 kV-os magyar–horvát összeköttetés. A magyar oldali kiépítés az eredeti tervek szerint valósult meg, azaz az egyik rendszer megközelíti a szlovén határt, és ezen rendszer csatlakozó mezôje is megépült Hévízen. (Ezt a szabad rendszert a rendszerirányító meddôteljesítmény kompenzálására használta, ezt követôen pedig átmenetileg a horvát rendszerrel való második összeköttetésként funkcionál). A fentiek szerint tehát az MVM Rt. hálózata mûszakilag kész arra, hogy a szlovén rendszerhez kapcsolódjon. Ehhez azonban a szlovén oldalon is meg kell teremteni az összekötés feltételeit. Többéves tárgyalás eredményeként 2003-ban jutott el oda a két fél, hogy egy kölcsönösen aláírt létesítési szerzôdés alapján megvalósítják az elsô szlovén–magyar 400 kV-os összeköttetést. A szlovén partner azt vállalta, hogy legkésôbb 2007 végéig megépíti a szükséges 400 kV-os távvezetéket és a csatlakozáshoz szükséges alállomást.

PÉCS–ERNESTINOVO (MAGYAR–HORVÁT) 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS Az 1993-ban elfogadott alaphálózati stratégia az „utóhatás” szakaszra (2000 utánra) Pécs térségében a második irányú alátámasztást két alternatívában vizsgálta. Egyik irányként egy


19

400 kV-os nemzetközi vezeték, a Pécs–Ernestinovo (Horvátország), míg másik irányként egy Pécs–Toponár 400 kV-os összeköttetés merült fel. Tekintettel arra, hogy az elôbbi egyúttal a nemzetközi kapcsolatokat, ezáltal a tranzitlehetôségeket is erôsíti, valamint a magyarországi szakaszon rövidebb útvonalon megvalósítható, így ez a megoldás kapott prioritást. Ennek kapcsán egyeztetések folytak a horvát partnerrel, akik többször kifejezték szándékukat a vezeték megvalósítására. A horvát szándék komolyságát mutatja, hogy az Ernestinovo alállomásuk újjáépítése kapcsán már meg is valósították a majdani Pécs irányú távvezeték fogadómezôit. A távvezeték kétrendszerû kiépítéssel valósulna meg, magyar területen mintegy 40 km hosszban. A távvezeték csatlakoztatásához Pécs alállomásában ki kell építeni a fogadómezôket. A magyar és horvát rendszert öszszekötô 400 kV-os távvezeték-nyomvonal kijelölése megtörtént. A vezetékjogi engedély megszerzéséhez szükséges az érintett tulajdonosok kártalanítása. Az érintett hatóságok, közmûvek és ingatlantulajdonosok nyilatkozatainak birtokában adható be a vezetékjog engedélykérelme, amelynek várható idôpontja 2004 közepe. A beruházás akkor válik megvalósíthatóvá, ha a magyar és a horvát fél létesítési szerzôdést köt, mindaddig a tevékenység elôkészítô jellegû. Várható, hogy 2004-ben megállapodás születik a két fél között, ebben az esetben a projekt befejezésének várható idôpontja 2007 vége. Ez idô alatt elvégzendô munkák: n Pécs–Ernestinovo 400 kV-os távvezeték nyomvonal-biztosítása 2004 közepe, n Pécs–Ernestinovo 400 kV-os távvezeték létesítése 2005–2007, n Pécs 400 kV-os alállomás bôvítése (szükséges kiegészítések): 2006– 2007.

BÉKÉSCSABA–NAGYVÁRAD, BÉKÉSCSABA–ARAD 400 KV-OS MAGYAR–ROMÁN ÖSSZEKÖTTETÉS Tekintettel arra a tényre, hogy Románia (és Bulgária) a 90-es évek második felében bejelentette csatlakozási

20

szándékát az UCTE-hez, a korábbi magyar átviteli hálózati stratégiák már foglalkoztak egy újabb román irányú hálózati összeköttetés szükségességével Békéscsaba és/vagy Debrecen, valamint Nagyvárad között. Ez Magyarország területén egy viszonylag hosszú vezeték kiépítését igényelte volna. A román féllel folytatott tárgyalások eredményeként azonban egyértelmûvé vált, hogy magyar oldalon létezik kedvezôbb változat is. A román partner mindenképpen tervezi megépíteni a Nagyvárad–Arad magyar határ menti 400 kV-os összeköttetést, amely viszonylagos közelségben (mintegy 40 km) halad majd el Békéscsaba mellett. Ennek felhasításával és Békéscsabára való bekötésével egyszerûen létrehozható egy Békéscsaba–Nagyvárad, és egy Békéscsaba–Arad összeköttetés. A projekt megvalósítása növeli az UCTE és balkáni régió kapcsolatbiztonságát, növeli a határkeresztezô kapacitásokat K–NY irányban, valamint javítja Békéscsaba alállomás üzembiztonságát. Elsô lépésben valószínûleg a Nagyvárad irányú kapcsolat valósulna meg (a román fél ennyit építene meg a saját oldalán), majd ezt követné az Arad irányú bezárás. Jelenleg közösen aláírt állásfoglalás alapján (Joint Position Paper) mindkét fél biztosítja a saját regulátori jóváhagyását, melyet követôen aláírásra kerülhet az összeköttetésre vonatkozó létesítési szerzôdés. A várható idôütemezés a következôképpen alakulhat: n döntés-elôkészítô tanulmány, létesítési szerzôdés, 2004 közepe;


n Békéscsaba–Nagyvárad 400 kV-os

n n n n

távvezeték nyomvonal-biztosítása, 2004 vége; Békéscsaba–Nagyvárad 400 kV-os távvezeték létesítése, 2005–2008; Békéscsaba 400 kV-os alállomás Nagyvárad irányú bôvítése, 2008; Békéscsaba 400 kV-os alállomás Arad irányú bôvítése, 2013; Békéscsaba–országhatár távvezeték 2. rendszerének (Arad irányú) felszerelése, 2013.

GYÔR–BÉCS 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS MÁSODIK RENDSZERÉNEK FELHASZNÁLÁSA A 90-es évek elsô felében üzembe helyezett Gyôr–Bécs 400 kV-os összeköttetés az alaptervek szerint kétrendszerûként került megtervezésre. Magyar oldalon megépült mindkét rendszer, osztrák oldalon azonban a kétrendszerû oszlopsoron csak az egyik oldal felszerelése valósult meg. Ezen második rendszer megvalósítását az utóbbi évek tárgyalásai során többször kértük az osztrák féltôl, konkrét elôrelépést azonban nem sikerült elérni. Információink szerint az ügyben elôre lépést jelenthet az a tény, hogy osztrák oldalon, a vezeték mentén egyre bôvülô szélerômûpark létesül, amely újabb hálózati csatlakozás kiépítését igényli, és ez elôtérbe hozhatja a hiányzó második rendszer felszerelését. Természetesen a hazai tervek – ettôl függetlenül is – megoldást keresnek az itthoni szakasz kihasználatlan rendszerének hasznosítására. Ennek

n Szombathely 400 kV-os alállomás

bôvítése 2010–2011, n Hévíz 400 kV-os alállomás bôvítése

2010–2011.

A 750 KV-OS VEZETÉK ÁTTÉRÍTÉSE 400 KV-RA

elsô lépése a Gyôr–Szombathely vezetékhez való részbeni felhasználás, ami természetesen nem befolyásolja az osztrák irányú kiépítés megvalósíthatóságát. (A tervezett Gyôr–Bécs 2. rendszer helyett egy Gyôr–Szombathely–Bécs összeköttetés alakulhat majd ki). Az esetleges további hasznosítás vonatkozásában érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy a Gyôr–Bécs távvezeték viszonylagosan közel halad (mintegy 25 km) a Pozsonypüspöki (Pod. Biskupice) 400 kV-os szlovák oldali alállomáshoz. Célszerûnek tûnik ezért a Gyôr–Bécs 2. rendszer felhasítása és csatlakoztatása ezen szlovák oldali átviteli hálózati ponthoz. Ez a megoldás, amennyiben az osztrák oldali 2. rendszer is felszerelésre kerül, létrehozhatna egy újabb szlovák–magyar összeköttetést, valamint egy szlovák–osztrák összeköttetést a térségben. Miután ez többoldalú tárgyalásokat, megegyezéseket tesz szükségessé, ezért a részletek kimunkálása, a hatások elemzése szlovák, osztrák és magyar egyeztetést igényel. Ha a szlovák és osztrák féllel sikerül megegyezésre jutni, akkor létre jöhetne egy közvetlen magyar–szlovák kapcsolat Szombathely és Pod. Biskupice között, valamint egy közvetlen kapcsolat magyar területen keresztül Pod. Biskupice és Bécs között. Feltételezve, hogy a három fél között megegyezés születik, és ennek megfelelôen az osztrák fél a 2. rendszer felszerelése mellett dönt, a fenti kialakítás 2008-ra megvalósítható. Ennek érdekében természetesen meg kell kezdeni a Pozsonypüspöki

irányú távvezeték nyomvonal-biztosítási feladatainak elvégzését.

SZOMBATHELY MÁSIK IRÁNYÚ ÁTVITELI HÁLÓZATI ALÁTÁMASZTÁSA Az 1993-ban elfogadott alaphálózati stratégia az utóhatás szakaszra vonatkozóan Szombathely másik irányú hálózati alátámasztására két alternatívát vizsgált. Az elsô szerint Szombathelyrôl a viszonylag közeli (és rövid magyar szakasszal rendelkezô) Südburgenland alállomásba csatlakozó 400 kV-os vezetéket célszerû építeni, ez a megoldás Szombathely ellátásbiztonságának növelésén túl a nemzetközi kapcsolatokat is erôsíti. A másik változat szerint Szombathelyrôl Hévízre kellene új 400 kV-os összeköttetést megépíteni. Az akkori stratégia az elsô változatot preferálta. A helyzet megítélése azóta annyiban változott, hogy az alternatívák közötti választást az dönti el, képes-e az osztrák fél a lakossági szembenállás ellenére megépíteni saját területén a tervezett teljes észak–déli ívet (Südburgenland–Kainachtal). Amennyiben igen, úgy Szombathelyrôl a nemzetközi irányt kell elônyben részesíteni, ellenkezô esetben azonban Hévíz felé kell a hurokzárást kialakítani. (Ez utóbbi megoldás a lényegesen hosszabb vezeték miatt természetesen költség– és idôigényesebb). Ennek becsülhetô megvalósítási idôszaka a következô: n Szombathely–Hévíz 400 kV-os távvezeték nyomvonal-biztosítás 2008, n Szombathely–Hévíz 400 kV-os távvezeték létesítése 2008–2011,

A magyarországi 750 kV-os távvezeték, valamint annak csatlakozó alállomása a hetvenes évek végén került üzembe. Elkerülhetetlen ezért, hogy az elkövetkezô 5-6 évben döntés szülessen az Albertirsa 750/400 kV-os alállomás felújításáról. 750 kV-os oldalon dönteni kell a kialakítandó diszpozícióról (tartani kell-e a mostani, esetleges bôvítésre szánt kialakítást, vagy egyszerûbb séma is megfelelô), dönteni kell a beszerzendô új, primer készülékekkel szemben támasztott elvárásokról és beszerzési lehetôségérôl, valamint dönteni kell a transzformátorok felújíthatóságáról, szükséges darabszámáról. A döntést mindenképpen motiválja az a tény, hogy a 750 kV-os távvezeték magyarországi szakasza kedvezô nyomvonalvezetésû, arra 3 átviteli hálózati alállomás is „felfûzhetô”, és a vezeték felhasználható lenne belsô átviteli hálózati hurok kialakítására. Ennek megfelelôen már az 1993-as stratégia is megfogalmazta, hogy célszerû volna ezen vezeték 400 kV-os feszültségszinten való felhasználása. Figyelembe véve tehát azt a tényt, hogy a 750 kV-os alállomás mindenképpen teljes rekonstrukcióra szorul, az Albertirsa telephely teljes átépítése helyett célszerû a 750/400 kV-os alállomást Debrecen térségébe telepíteni, abba a körzetbe, ahol a 750 kV-os vezeték keresztezi a Sajószöged–Debrecen 400 kV-os, illetve 220 kV-os vezetékeket. A Debrecen környéki sajátosságokat figyelembe véve egy új, 750/400/220/120 kV-os alállomást célszerû telepíteni, amelynek kapcsán kialakul a Sajószöged–Debrecen–Albertirsa–Göd–Sajószöged 400 kV-os hurok, Debrecen ellátását pedig mind 400 kV-ról, mind 220 kV-ról biztosítani lehet. A 750 kV-os feszültségszint megtartása a határtól Debrecenig lehetôséget ad arra, hogy a tervezett keleti (volt szovjet) villamosenergia-rendszer esetleges UCTE csatlakozása után Magyarország meghatározó


21

módosulhatnak. Figyelembe véve azonban a megvalósítások elôkészítéséhez tartozó, idôigényes hatástanulmányokat, nyomvonal-engedélyeztetési eljárásokat, területvásárlási problémákat, célszerûnek látszik a szükséges lépéseket már most megtenni.

AZ ÁTVITELI HÁLÓZAT TERVEZETT FELÚJÍTÁSA

szerepet töltsön be a kelet–nyugati tranzitban. A kialakuló új 400 kV-os hurokzáró ív lehetôséget ad egy késôbbi, Szolnok 400 kV-os bôvítést követô szolnoki felhasításra is. A megvalósítás idôütemezése az alábbiak szerint becsülhetô: n Albertirsa 750/400 kV-os alállomás átalakítása, 750 kV-os távvezeték 400 kV-os csatlakoztatása 2013, n Debrecen 750/400/220/120 kV-os alállomás létesítése 2010–2013, n Sajószöged–Debrecen 220 kV-os üzemrôl való áttérítése 400 kV-os üzemre, n Sajószöged 400 kV-os bôvítés és vezetékrendezés 2013.

ALBERTIRSA–BÉKÉSCSABA 400 KV-OS TÁVVEZETÉK FELHASÍTÁSA SZOLNOKRA Az Albertirsa–Békéscsaba 400 kV-os távvezeték nyomvonalvezetése olyan, hogy lehetôséget nyújt a szolnoki 400 kV-os bôvítést szolgáló felhasításhoz. A megvalósítás indoka Szolnok térségének üzembiztosabb, a megnövekvô fogyasztói igényeket is kielégítô ellátása. Ennek tervezett idôütemezése a következô: n Szolnok alállomás 400 kV-os bôvítése 2013–14, n Albertirsa–Békéscsaba 400 kV-os távvezeték felhasítása Szolnokra 2014. * Természetesen a felsorolt új elemeknek az operatív szakaszon túlmutató részei az adaptív tervezés alapján, az igények változását követve

22

Az átviteli hálózat új elemeinek tervezése, megvalósítása mellett természetesen kiemelt figyelmet kell szentelni a meglévô hálózati elemek mûszaki színvonalának megtartására, illetve emelésére, az MVM Rt., mint átviteli engedélyes feladatainak maradéktalan betartása érdekében. Mind a meglévô alállomásoknak, mind a meglévô távvezetékeknek szisztematikus, állapotukat és a rendszerben betöltött fontosságukat figyelembe vevô felújításon kell átesniük. Alállomások vonatkozásában az elmúlt években – a hálózati stratégia megvalósítása kapcsán – több meghatározó hálózati elemre készült részben vagy egészben primer és szekunder rekonstrukció (Hévíz, Toponár, Felsôzsolca, Tiszalök, Martonvásár, Zugló, Sajószöged, Békéscsaba). Közel teljes körû primer rekonstrukció valósult meg Gödön, Sándorfalván, Albertfalván, Detken, Dunaújvárosban, Gyôrben. Ezen felújítási munkákat úgy kell folytatni, hogy – lehetôség szerint – az elkövetkezô tíz évben a még nem érintett alállomások is átessenek egy teljes primer és szekunder rekonstrukción. A korszerû technika megvalósítása lehetôvé teszi, hogy alállomásaink távkezelhetôek legyenek. Ennek alapján folytatni kell azt a megkezdett gyakorlatot, hogy kijelölt kezelôközpontokból irányítva több alállomás kezelôszemélyzete is kiváltható legyen. (Jelenleg Ócsa és Tiszalök 220/120 kV-os alállomások távkezelhetôk). A közeli jövôben Albertfalva és Oroszlány alállomások távkezeltté alakítása várható. Az alállomási rekonstrukciókra kialakított rend alapján 2004–2005ben Litér 400 kV-os és Dunamenti 220 kV-os alállomások teljes primer és szekunder rekonstrukciója valósul meg. Ezt követôen kerül sor Gyôr,


Göd és Sándorfalva nemzetközi alállomások szekunder rekonstrukciójára, majd a 220 kV-os alállomások (Detk, Dunaújváros, Szolnok, Debrecen, Kisvárda) felújítása következik. Sajóivánka alállomás teljes rekonstrukciója a szlovák irányú távvezeték építése kapcsán valósul meg. Távvezeték vonatkozásában az elmúlt években befejezôdött az ún. KORELL oszlopok felújítási programja, folyamatos állagmegóvási munkák szavatolják a megfelelô minôséget. A jelenlegi felújítási program az elkövetkezô évekre azzal számol, hogy a magas életkorú, az állapotfelmérések alapján kedvezôtlen képet mutató távvezetékek teljes körû felújítását kell elôtérbe helyezni, ami általában kiterjed az alapokra, az oszlopszerkezet bizonyos elemeire, a szigetelôkre és a védôvezetôre (az áramvezetôk állapota viszonylag kedvezô). A programnak célkitûzése, hogy ezen rossz állapotú vezetékek teljes felújítsa az elkövetkezô 5-6 évben megvalósuljon.

ÖSSZEFOGLALÁS Az MVM Rt. mint átviteli engedélyes úgy tud megfelelni az engedélyben foglalt követelményeknek, ha meglévô hálózatát az elvárt minôségi szinten tartja, és megvalósítja a szükséges fejlesztéseket. A tervezett új fejlesztések alapvetôen azt a célt szolgálják, hogy átviteli oldalról az ellátásbiztonság az európai normáknak megfelelô, elvárt színvonalú legyen, az átviteli hálózat ne jelentsen korlátot a liberalizált villamosenergia-kereskedelem megvalósulásához, és felhasználja a kedvezô földrajzi elhelyezkedésünkbôl adódó tranzitlehetôségeket. Az elkövetkezô évek tervezett felújításai mindezeken túl azt is szolgálják, hogy a meglévô hálózati elemek minôsége emelkedjen, legyen egyenszilárdságú az újonnan épült/épülô hálózatrészekkel. Mindezek megvalósítása természetesen jelentôs beruházási összeget igényel, aminek fedezetét az átviteli tarifa biztosíthatja. Különös figyelmet kell fordítani ezért arra, hogy a felhasználás ésszerûen, a legkisebb költség elvének mentén, azonban a kor színvonalának megfelelôen történjen.

KORSZERÛBB HATÓSÁGI MUNKÁRA VAN SZÜKSÉG INTERJÚ RÓNAKY JÓZSEFFEL, AZ OAH FÔIGAZGATÓJÁVAL n A NUKLEÁRIS HATÓSÁG NEMIGEN BÔVÍTHETÔ ERÔFORRÁSAINAK GAZDASÁGOSABB KIHASZNÁLÁSÁVAL, ÉS A BIZTONSÁGI SZEMPONTBÓL KOCKÁZATOSABB ÜGYEK KIVÁLASZTÁSÁVAL, EZEK ALAPOSABB ELLENÔRZÉSÉVEL LEHET ÉS KELL JAVÍTANI AZ ORSZÁGOS ATOMENERGIA HIVATAL NUKLEÁRIS HATÓSÁGI MUNKÁJÁT – FOGLALTA ÖSSZE RÓNAKY JÓZSEF FÔIGAZGATÓ, A 2003. ÁPRILIS 10-ÉN, A PAKSI ATOMERÔMÛ 2-ES BLOKKJÁBAN, A FÛTÔELEMEK TISZTÍTÁSA SORÁN TÖRTÉNT SÚLYOS ÜZEMZAVAR TANULSÁGAIT. ÚGY VÉLTE, JOGSZABÁLYI SZINTEN IS LEHETÔVÉ KELL TENNI, HOGY A HATÓSÁG NE CSAK AZ ELÔÍRÁSOK MEGSÉRTÉSEKOR, DE A BIZTONSÁGI KULTÚRA GYENGÜLÉSEKOR IS SZANKCIONÁLHASSON, HA AZ ENGEDÉLYES ÖNKÉNT NEM TESZI MEG A SZÜKSÉGES LÉPÉSEKET.

n A tavaly áprilisi paksi üzemza-

varral összefüggésben milyen intézkedések váltak szükségessé, illetve történtek meg? – Az intézkedések kettôsek. Egyrészt az atomerômûvel kapcsolatos hatósági intézkedések csomagja, másrészt a saját munkánk vizsgálata, értékelése, és a teendôk vizsgálata. Nem az Országos Atomenergia Hivatal egészérôl van szó, hanem a hivatalon belül mûködô Nukleáris Biztonsági Igazgatóságról (NBI), amely a négy magyarországi nukleáris létesítmény esetében az elsôfokú hatóság. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is elvégezte a vizsgálatát, áttekintette a Biztonsági Igazgatóság tevékenységét. Az intézkedéscsomag lényege kettôs. Az egyik, hogy a hivatalt rövid távon nem kell és nem is célszerû átszervezni, inkább a mûködési módban kell változásokat eszközölni, ezek folyamatban vannak. Ennek lényege, hogy a hatóság egyes fôosztályai az engedélyezésben és ellenôrzésben sokkal intenzívebben mûködjenek együtt. A másik, hogy a 2-es blokki üzemzavarból adódó két speciális feladatra önálló munkacso-

portokat hoz létre a hatóság. Ezek a kárelhárítás, és az újraindítás. Mindkettô csak ezekkel a feladatokkal foglalkozik, nincs terhelve a hatóság egyéb feladataival. Meghatároztuk a hivatal, az NBI és az engedélyes viszonyát, azt, hogy hogyan kívánjuk korszerûsíteni, középtávon és hoszszabb távon is. Két alkalommal is egyeztettünk az atomerômû igazgatóságával. Összesen több, mint negyven javaslatot kaptunk a NAÜ-

tôl, és több, mint 50 feladatot fogalmaztunk meg saját magunknak. Nagyon fontos tanulsága ennek az esetnek is, hogy az engedélyezési filozófiát, az engedélyezési módszereinket tovább kell korszerûsíteni. Ennek az a történelmi háttere, hogy amikor az atomerômû üzemeltetése elkezdôdött, az engedélyezési hatósági munkának nulla hagyománya volt az országban. A nukleáris hatóság alapjai az Energiafelügyelet ambiciózus kazánfelügyeleti szakembereibôl állt össze, így az Energiafelügyeleten belül jött létre a nukleáris felügyeleti részleg. 1991-ben ebbôl, valamint az Országos Atomenergia Bizottság titkárságából jött létre a hivatal. A rendszerváltással összhangban akkor kezdôdött meg a szovjet típusú hatósági rendszer átalakítása korszerû, nyugat-európai hatósági mintáknak megfelelôen. Ehhez az EU-csatlakozás kapcsán a hivatal rengeteg segítséget kapott. Volt egy külön projekt, amiben az uniós hatóságok segítették a csatlakozó országok átalakítását. Az átalakulásnak sok szelete volt, így például a törvénykezés. 1991–95 között felmérte az ország,


23

milyen új atomtörvényt akar, ami az EU normákkal összemérhetô, azonos szintû, és milyen engedélyezési módszereket, milyen hatósági felügyeleti szintet akar létrehozni. Ez 1996-ban az atomtörvényben jogszabályi szintre emelkedett. Az atomtörvény mellékleteiként készültek el a nukleáris biztonsági szabályok, amik a biztonsági normákat tartalmazzák. n Ilyen nem volt korábban? – Volt, de nem ilyen magas szinten és szovjet mintára készült, a hetvenes évek mûszaki színvonalán. A mostani már a kilencvenes évek mûszaki színvonalán készült. Ezt a normarendszert mindig karban kell tartani. A magyar jogrendszer 1996– 1997-ben drámaian megváltozott, unió-kompatibilis lett. Az EU megvizsgálta a csatlakozó országok nukleáris biztonsági helyzetét és megállapította, hogy Magyarországon ez rendben van, és semmilyen problémát a csatlakozás során nem jelent. Az 1996–97-es jogszabályok lényege az volt, hogy a felügyeleti rendszer – ami elsôsorban arra irányult, hogy a hatóság folyamatosan ellenôrizzen és vizsgálja, hogy az engedélyes hol sértett meg valamit – a biztonsági ellenôrzések egy részét visszautalta az engedélyes hatáskörébe és arra kötelezte, hogy hozzon létre minôségbiztosítási rendszert, és saját maga végezze el a biztonsági ellenôrzéseket, csak a fontosabb ügyekben végezze a hatóság az ellenôrzést. Nyilvánvalóvá vált egyrészt, hogy nem az a jó hatósági megközelítés, ha a tervellenôri szintre lemenve, aprólékosan mindent vizsgál a hatóság, hanem, ha megköveteli az engedélyestôl, hogy felelôsen járjon el, végezze el a belsô ellenôrzéseket. Ezt szeretnénk továbbfejleszteni. A hivatal erôforrásait még inkább arra kell összpontosítani, hogy a sok folyamatban lévô erômûvi esemény közül kiemeljük a legfontosabbakat, és jól meghatározzuk, hogy mi az, ami a biztonság szempontjából a legfontosabb. A következô atomtörvény módosításnál ezt szeretnénk továbbfejleszteni. A hatóság abban marasztalható el az üzemzavar kapcsán, hogy az a

24

technológia, amihez csak egy elvi engedélyt kellett kiadnia, fokozottabb hatósági figyelmet igényelt volna. A kollégáink abban hibáztak, hogy formálisan alkalmazták a biztonsági szabályokat. Az erômû besorolta valamilyen biztonsági osztályba a kérdéses tisztítóberendezést, megnézték, igen úgy van, és ez eldöntötte milyen mértékû hatósági figyelemben részesítjük. Ebben az esetben elnézte a dolgot a tervezô, amelyik egyébként a világ egyik legnagyobb ilyen szervizcége, most kapta meg az ötödik finn reaktor építésére a megbízást. Az erômûben elnézték a megrendelôk, és az üzemeltetésénél sem kapta meg a kellô figyelmet, illetve a hatóságnál sem. Az ok a farkasvakság. Ez ugyanis egy kémiai folyamat, s mindenki arra figyelt, hogy a kémiai tisztítás hatásfoka megfelelô legyen, és hogy a vegyszer ne rongálja meg a felületet. Az kicsit háttérbe szorult, hogy itt nem egy hôcserélô csöveit kell tisztítani, hanem kiégett, önmagukban is nukleáris veszélyforrást jelentô fûtôelemeket. n A korszerû biztonsági elvek mennyire rugalmasak? Laikusként azt gondolom, hogy az atomerômûben hivatalnokként nem lehet eljárni. – Mûszakiként jártak el, nagyon gondosan… n …nem elég gondosan… – Ebben egyetértek. Itt nem pusztán szabályok sérültek, a rendszernek olyannak kellene lennie, ahol néhány szabály megsértése még nem jelent nukleáris veszélyhelyzetet, ahogyan Pakson sem történt ilyen. Üzemzavar jött létre, amibôl jelentôs anyagi kár keletkezett, de sem az ott dolgozók, sem a lakosság semmilyen mértékben nem károsodott. A biztonsági rendszer Pakson jól vizsgázott, az atomerômûvi technológia Pakson jól vizsgázott. Csak egy kérdés: gázzal sokan fûtenek, mennyi átlagosan a halálos áldozatok száma? Nem is tudjuk! Csak azt akarom illusztrálni, hogy a nukleáris biztonsági szisztéma abban egyedülálló, hogy mélységben tagolt védelmet jelent, ami garantálja, hogy még ha


hibázik is a gyártó, a tervezô, a következmények valószínûleg csekélyek lesznek. Ez nem blokküzemzavar volt, hanem egy atomerômûvi technológia során létrejött üzemzavar. Megsérült harminc fûtôelem, de sem a dolgozók egészsége nem károsult, sem a lakosságé. n Azt azért el kell fogadni, hogy az atomerômûvek a világon mindenütt a figyelem középpontjában állnak. – Én elfogadom, bár nem értek egyet vele. n De ez benne van a kalapban. – Nem beszélgetnék önnel, ha nem fogadnám el. Szeretném hangsúlyozni, hogy a védelem nagyon alapos, sok mindennek kell ahhoz sérülni, hogy a dolgozók vagy a lakosság védelmére intézkedni kelljen. A tavaly áprilisi eset nagyságrendekkel alatta volt, hogy bármilyen intézkedést kellett volna tenni. Ezzel nem felmenteni akarom azokat, akik felelôsek, csak azt szeretném megvilágítani, hogy a nukleáris biztonsági rendszer lényege, hogy mélységben tagolt. A hatósági ellenôrzés mostanában változó filozófiája szerint általában kell jól dolgozni. Igényesen és jól. Mindig arra kell törekedni, hogy jobbak legyünk. Az amerikai haditengerészetnél, ahol ezt a módszert kifejlesztették, rendkívül magas színvonalon mûködnek, nem nagyon hallani üzemzavarokról. Ez a biztonsági kultúra, aminek a magas szintjét kell elérni. Hogy ez mit jelent, arra csak nagyon nehezen tudnék röviden válaszolni. Pakson évek óta észrevehetô ennek a romlása, még, ha nem is sérülnek elôírások. Nehéz meggyôzni ôket, hogy ez így van, és ráadásul nem nagyon szankcionálható. A hatósági munka átalakítása arrafelé tart, ne csak azt nézze a hatóság, hogy a mindenkori elôírásokat teljesíti-e az engedélyes, hanem szóljon, ha azt tapasztalja, hogy sérül a biztonsági kultúra, és gyôzze meg, hogy azon javítani kell, és ha nem változtat, akkor legyen meg a lehetôség, hogy beavatkozzon. Ezt egyébként a NAÜ is megállapította, és az atomerômû saját vizsgálatában is erre jutott.

Ugyanakkor azt sajnos nem lehet elvárni, hogy ez egy nap alatt visszaáll, a biztonsági kultúrát ugyanis nagyon nehéz kialakítani. Ehhez olyan légkör kell, amikor az emberek nem félnek. Egy atomerômûben az az egészséges, ha a vezetôváltás nem a négyévenkénti választások után történik, hanem amikor indokolt. Az elmúlt tizennégy évben azonban óramû pontossággal követték a váltások a választásokat, ráadásul az elôzô kormányzat idején két váltás is volt. Ez teljesen egyértelmûen hozzájárul a biztonsági kultúra csökkenéséhez, mert ilyenkor félnek az emberek. Nyugodt, stabil háttér kellene az erômûnek. Mi ezt kiszámítható hatósági munkával igyekszünk segíteni. Nem okozunk meglepetést, megvitatjuk az elvárásainkat, értékelhetô, szigorú hatósági magatartást kívánunk tanúsítani. n Az üzemzavar okainak feltárásakor Vöröss Lajos, a NBI korábbi vezetôje, aki önként távozott posztjáról megjegyezte, hogy túlterhelt a hatóság. Miért? Mi a dolguk még? – Az NBI-nek évente átlagosan 400 engedélykérelmet kell elbírálnia, ezek zöme módosítási engedély. Túl sokféle engedélykérelem van, az erôforrásaink szétforgácsolódtak. Úgy kell a nem nagyon bôvíthetô erôforrásainkat beosztani, a jogi környezetet is fejleszteni, hogy lehetôség legyen a biztonság szempontjából igazán fontos ügyekre koncentrálni. Nem pusztán az engedélyekkel kell foglalkozni, hanem az erômû ellenôrzésével, értékelésével is. Ezenkívül másik három létesítmény is van, a csillebérci kutatóreaktor, a BME tanreaktora, és a kiégett fûtôelemek átmeneti tárolója Pakson. Ez a négy engedélyes van, mind a négy megkapja a kellô figyelmet. Az erôforrásaink elegendôek, csak folyamatosan azon kell dolgozni, hogy ezeket gazdaságosan használjuk fel. A társadalom meg azt várná, hogy legyünk még kukacosabbak, még részletesebbek, holott inkább ki kellene válogatni, mire figyeljünk.

n HÍREK SAJTÓKÖZLEMÉNY AZ ATOMENERGIA KOORDINÁCIÓS TANÁCS MEGALAKULÁSÁRÓL Megtartotta alakuló ülését Budapesten az Atomenergia Koordinációs Tanács, az atomenergiáról szóló törvény 2003. nyári módosítása alapján a kormány által létrehozott új testület. Tagjai az Országos Atomenergia Hivatalt (OAH) felügyelô miniszter (jelenleg a belügyminiszter), a belügyminiszter, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a honvédelmi miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelô miniszter, továbbá a Magyar Bányászati Hivatal elnöke által kijelölt egy-egy vezetô tisztviselô, elnöke az OAH fôigazgatója. A Tanács feladata, hogy összehangolja az atomenergia alkalmazásának biztonságával, a nukleáris és sugárbiztonsággal összefüggô tevékenységeket, amelyek különbözô minisztériumok és országos hatáskörû szervek hatáskörébe tartoznak, figyelemmel kísérje a területre vonatkozó jogszabályok érvényesítését és a hatósági hatáskörök gyakorlását, megvitassa a biztonsággal kapcsolatos hatósági rendszerrel, a nukleáris biztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos országos és nemzetközi jelentôségû ügyeket. Az alakuló ülésen a Tanács megvitatta ügyrendjének tervezetét, amelyet az elhangzott javaslatokkal elfogadott és jóváhagyásra az OAH-t felügyelô miniszter elé terjeszt. A 2004. évi munkaterv, amelyet kiegészítésekkel szintén elfogadott a Tanács, egy tavaszi és egy ôszi ülést foglal magába. A megtárgyalandó témák között az atomenergia alkalmazásának 2003. évi biztonságáról a kormány és az Országgyûlés számára készítendô jelentés tervezete, a Paksi Atomerômûben tavaly április 10-én bekövetkezett súlyos üzemzavar felszámolásának helyzete és az európai uniós csatlakozással kapcsolatos, az atomenergia alkalmazásának területén jelentkezô elsô tapasztalatok is szerepelnek. Budapest, 2004. február 10.

Dr. Rónaky József az Atomenergia Koordinációs Tanács elnöke

ESARDA ÜLÉS Március 3-án Bécsben tartotta soron következô ülését az ESARDA Integrált Safeguards munkacsoportja. Az ESARDA koordinálja az EU-országok kutatás-fejlesztési tevékenységét a biztosítéki ellenôrzés (safeguards) területén. Az ülésre meghívást kapott Petô Ákos, az OAH fôosztályvezetôje is, hogy adjon rövid tájékoztatást a Magyarország Euratom csatlakozását támogató PHARE projekt állásáról, valamint az integrált safeguards magyarországi bevezetésérôl. A nemzetközi ellenôrzés elôl eltitkolt nukleáris programok felderítése szükségessé tette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által végzett biztosítéki ellenôrzés továbbfejlesztését és szigorítását. Ennek érdekében a biztosítéki egyezményekhez kiegészítô jegyzôkönyv készült. A kiegészítô jegyzôkönyv egyrészt részletesebb adatszolgáltatást ír elô és az adatszolgáltatást kiterjeszti a nukleáris üzemanyagciklussal összefüggô kutatási-fejlesztési munkákra is, másrészt elôírja, hogy a nemzetközi ellenôrök részére lehetôséget kell biztosítani környezeti mintavételen alapuló vizsgálatok végzésére és a létesítmények szélesebb körébe való bejutásra. A kiegészítô jegyzôkönyvben vállalt kötelezettségek további garanciát adnak arra, hogy az országban nem folyik tiltott nukleáris tevékenység. Ezek ellenôrzése – az integrált safeguards – bevezetésével a nukleáris anyagok ellenôrzésének gyakorisága csökkenthetô. Mivel Magyarország az elsô olyan nukleáris iparral rendelkezô ország, amelynél az integrált safeguards bevezetésének feltételei teljesültek, a tájékoztatót nagy érdeklôdéssel hallgatták az EU országok, az Euratom és a NAÜ képviselôi. Az ülésen részletesen megtárgyalták az Kiegészítô Jegyzôkönyvnek az EU-ban történô hatályba helyezésével, illetve annak késésével kapcsolatos problémákat.

OAH Hírlevél


25

A VERSENYPIACI MÉRLEGKÖR MÛKÖDÉSÉNEK TAPASZTALATAI n A CIKK AZ MVM PARTNER (MVMP) RT. MINT MÉRLEGKÖR FELELÔS 2003. ÉVI TAPASZTALATAIN KERESZTÜL MUTATJA BE A VERSENYPIAC MÛKÖDÉSÉNEK ELSÔ ÉVÉT. ISMERTETI AZ MVMP ELÔZETES VÁRAKOZÁSAIT ÉS FELKÉSZÜLÉSÉT A PIACI MÛKÖDÉSRE, VALAMINT A MÉRLEGKÖR MÛKÖDTETÉSÉNEK TANULSÁGAIT, EREDMÉNYEIT. KIRÁLY GÉZA

AZ MVM PARTNER RT. MEGALAKULÁSA A piacnyitás elôkészítésének kormányzati szintû felgyorsulását követve az MVM 2001 elején Fogyasztói Értékesítési Osztályként (FÉO) újjáalakította versenypiaci részlegét. A FÉO a jogszabályok változásainak figyelése mellett tevékenységét a feljogosított státusra esélyes fogyasztók feltérképezésével kezdte. A meglévô fogyasztói adatbázis több forrás felhasználásával történt kiegészítése után rendelkezésre állt az egész hazai piacot átfogó lista, amely alapján megkezdôdhetett a korábbi fogyasztói kapcsolatok felfrissítése, kapcsolatteremtés az újakkal. Az anyacég (MVM) határozottságát jelezte, hogy 2002 szeptemberében a közüzemi és a versenypiaci tevékenységek szétválasztásának jogszabályi elôírását szem elôtt tartva új leányvállalatot alapított MVM Partner Energiakereskedelmi Rt. néven. A következô jelentôs esemény a 2002. novemberben tartott „Nagyfogyasztói konferencia” volt, ahol a meghívottak tájékoztatást kaptak a piacnyitás helyzetérôl és az MVM felkészültségérôl. Személyesen is megismerhették az új kereskedô társaság munkatársait, elsôsorban az üzletkötôket. Itt jelentette be a cég az elsô versenypiacra szánt forrás, a Mátrai Erômûbôl származó villamos energia lekötését is.

A PIACNYITÁS Az iparág talán eddigi legnagyobb jelentôségû eseménye volt a 2003. ja-

26

nuár 1-jei részleges piacnyitás, amely a 6,5 GWh/év fogyasztást elérô társaságok számára lehetôvé tette, hogy kilépjenek a közüzembôl és szabadon választhassák meg a villamosenergiabeszerzési forrásaikat. Emlékszünk arra is, hogy a teljes jogszabályi környezet csak 2002. december 28-án alakult ki, ezért nem meglepô, hogy a piac tényleges megnyílása csak néhány hónappal késôbb vette kezdetét. Az elsô fogyasztók az elôzetes várakozásokhoz képest még így is gyorsan kiléptek a közüzembôl. Az év elején a fogyasztók és a kereskedôk – köztük természetesen az MVM Partner is – aktívan tevékenykedtek ajánlatok készítésén, illetve értékelésén, hagyományos és – az iparágban mindenképpen – rendhagyó (internetes) versenytárgyalások megtartásán. A piacnyitás alapvetô kérdéseket vetett fel a fogyasztók számára: 1. Közüzem, vagy versenypiac? Érdemes-e egyáltalán kilépni a közüzembôl, illetve tud-e a kereskedô olyan nettó (rendszerhasználati díj nélküli) egységárat adni, ami elég


vonzó a fogyasztó számára ahhoz, hogy vállalja a szabad piac nagyobb kockázatát a jól bevált közüzem helyett? – Ez a legnagyobb dilemma, amit a fogyasztónak el kell döntenie. 2. Ha versenypiac, melyik kereskedô? Itt általában az ajánlatadás és a versenytárgyalások alapján megfelelô döntést tud hozni a fogyasztó. 3. Esetleg saját beszerzés a versenypiacon? Rendelkezik-e a fogyasztó olyan piaci ismeretekkel, kereskedelmi kapcsolatokkal és szakmai felkészültséggel, hogy közvetlenül maga intézze villamos energia beszerzését, megfelelô ellátási biztonsággal? – Eddig nagyon kevés ilyen önálló fogyasztó van és ez a tábor a jövôben sem lesz túl népes. 4. Mennyi gondolkodási idô van? A versenyképes árú források – a hazai és az import egyaránt – korlátosak. A felkészült, gyorsabban reagáló vevôk jelentôs elônyben vannak a „késôbben ébredôkkel” szemben, akik könnyen lecsúszhatnak a kedvezô ajánlatokról.

A MÉRLEGKÖR A mérlegkör a VET vhr.1 meghatározása szerint „a kiegyenlítô energia igénybevételének okozathelyes megállapítására és elszámolására, illetve a kapcsolódó feladatok végrehajtására a vonatkozó felelôsségi viszonyok szabályozása érdekében létrehozott elszámolási szervezôdés”. A villamos1 180/2002. (VIII. 23.) számú kormányrendelet a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról

100 Menetrendi eltérés költsége, Ft 50

0

-50

-100

-150

A fogyasztó B fogyasztó Mérlegkör-kiegyenlítô energiaköltsége Mérlegköri nyereség

1. ÁBRA KÉTTAGÚ MÉRLEGKÖR ENERGIAKÖLTSÉGÉNEK MODELLJE (NEGYEDÓRÁS, 24 ÓRA)

energia-iparban újdonság, a pénzügyi szektorban, vagy a biztosítás területén azonban nem ismeretlen az ilyen fajta költségcsökkentés célú kockázati közösség, gondoljunk csak a bankszakmában vállalatcsoportoknál szokásos cash-pool-ra.

költsége a mérlegkör nyeresége, amit az MVMP fogyasztói a tagsági szerzôdésben részletesen leírt, átlátható számítás szerint visszakapnak, pontosabban ennyivel kevesebbet kell fizetniük az igénybe vett kiegyenlítô energiáért, vagy ennyivel többet kapnak alulvételezés esetén a menetrendezett, de igénybe nem vett energia után, a MAVIR által alkalmazott árakhoz képest. A 1. ábra egy két tagból álló mérlegkör modelljével szemlélteti a kiegyenlítô energiaköltség megtakarítást. A negatív értékek fizetési kötelezettséget, a pozitívak bevételt jelölnek. Jól látható, hogy a mérlegkörön belüli kiegyenlítés miatt már két tag esetén jelentôs költségmegtakarítás érhetô el (vastag kék vonal). Az MVMP mérlegköre az eddigi tapasztalataink szerint töredékét fizeti a

kW

AZ MVM PARTNER MÉRLEGKÖRÉNEK MÛKÖDÉSE Az MVMP a fogyasztói kapcsolatfelvétel mellett, a jogszabályok aktuális tervezeteit követve folyamatosan dolgozott mûködési modelljének kialakításán. Elkészültek a fogyasztói keret- és éves szerzôdések mintái, valamint a mérlegkör mûködéséhez elengedhetetlen mérlegkör tagsági szerzôdés is, amelynek lényege a mérlegkörön belüli kiegyenlítô energiaköltség-elszámolás. A fogyasztók számára a mérlegköri tagság fô elônye (az adminisztrációtól való megszabadulás mellett) a sokaság elvének érvényesülése a kiegyenlítô energiafelhasználásban. Bizonyos mértékben a tagok mindig eltérnek a tervezett és vállalt menetrendjüktôl, az ellentétes irányú eltérések azonban kioltják egymást, így a mérlegkör kiegyenlítô energiaigénye kisebb lesz, mint amit a tagok egyenként igénybe vennének. Az így megtakarított kiegyenlítô energia

Negyedórák száma

2. ÁBRA „A” FOGYASZTÓ NAPI FOGYASZTÁSI JELLEGGÖRBÉJE

kW

Negyedórák száma

3. ÁBRA „B” FOGYASZTÓ NAPI FOGYASZTÁSI JELLEGGÖRBÉJE


27

Teljesítmény, kW

Hónap napja

4. ÁBRA AZ MVM PARTNER FOGYASZTÓI PORTFOLIÓJA

MAVIR-nak abból az összegbôl, amirôl a tagok egyenként, önálló mérlegkörökként számlát kapnának (és az egyedi számlákat összeadnánk). Tagonként vizsgálva, az egyes fogyasztók a MAVIR-nak önállóan fizetendô kiegyenlítô energiaköltségüknek nagyjából a felét takarítják meg általában, de ez az arány nagyon változó. Nem volt ritka az elmúlt évben, hogy egy vevô önálló mérlegkörként tartozott volna a rendszerirányítónak, a mérlegkör tagjaként viszont hó végén jóváíró számlát kapott az MVMP-tôl. Az MVM Partner elsô fogyasztói szállításai 2003. áprilistól indultak, majd május és június folyamán újabb, esetenként több telephelyes ügyfelek csatlakoztak a mérlegkörhöz. Év közepére a fogyasztók jellemzô teljesítményigénye 100 MW fölé emelkedett. Mindkét fél – a vevô és a kereskedô – számára is újszerû feladat volt az egyedi, kölcsönös gazdasági érdekeken alapuló szerzôdés kialakítása a korábbi kötött közüzemi rendszer helyett. A villamos energia adásvételi szerzôdéseket tekintve az MVMP teljesen rugalmasan kezeli a fogyasztók igényeit, egyedi, testre szabott szerzôdést kötött eddig minden fogyasztójával, figyelembe véve a vételezési szokásokat, a menetrendtartási adottságokat és az ügyfél fogyasztásának tervezhetôségét is. A jelenleg élô, „kedvelt” szerzôdéstípusok: n teljes ellátás alapú, tájékozató menetrendadással (esetleg kötelezô minimális vételezéssel),

28

n teljes ellátás alapú, kötelezô me-

netrendadással, toleranciasávval. A pontosabb elôrejelzést és a szigorúbb menetrendtartást a szerzôdéses ár természetesen tükrözi. A fogyasztói portfolió felépítésénél, a mérlegkör elszámolásának modellezésekor tudatában kell lenni, hogy az egyes fogyasztók vételezése lényegesen eltérô jellegû lehet, még hasonló energiaigény esetén is. A 2. és a 3. ábra különbözô karakterisztikájú fogyasztók napi, mért teljesítményfelvételét mutatja. A „B” jelû fogyasztó igénye zsinór termékkel elég pontosan lefedhetô, míg az „A” fogyasztó ellátása jelentôs kiegyenlítô energia-igénybevétellel jár, ami a fogyasztó beszerzési átlagárát emeli. A MVM Partner mérlegkörének eddigi tagjai olyan nagyfogyasztók, akik saját energetikussal rendelkeznek, fogyasztásukat jól ismerik, igé-


nyüket viszonylag pontosan tudják becsülni. Az elsô ügyfelek további kedvezô tulajdonsága, hogy jellemzôen zsinórfogyasztók. Ezek a tényezôk egyrészt segítik a kedvezô árú források lekötését és csökkentik a mérlegkör kiegyenlítô energiafelhasználását, ami indulásnál, kevés fogyasztó esetén kritikus költségtényezô lehet. Másrészt az egyenletes fogyasztói igény mellett kevés olyan „kereskedési maradék vagy hiány” keletkezik, amit esetleg cikcakkos menetrendje miatt csak kedvezôtlen áron lehet eladni vagy megvenni a piacon. A fogyasztók számának növekedésével, kevésbé zsinór igények belépésével a mérlegkör fogyasztói igénye a késôbbiekben elkerülhetetlenül egyenetlenebbé vált, ez azonban az elôre tervezhetôség, az eléggé rugalmas források és az összes teljesítményigény növekedésével a szabályozási rész hányadának csökkenése miatt mindig kezelhetô és költségek szempontjából is elviselhetô mértékû maradt. Késô ôsszel, nem sokkal 2003 vége elôtt új nagyfogyasztó csatlakozott az MVMP mérlegköréhez és ezzel kialakult a jelenlegi fogyasztói portfolió (4. ábra). A cég jelenleg 14 telephelyet lát el, 2003-ban a fogyasztóknak értékesített villamos energia mennyisége közel 700 GWh volt. Legfrissebb ügyfelünk is zsinórfogyasztó, jól tervezhetô, nagy teljesítményigénnyel, így a mérlegkör fajlagos kiegyenlítô energiafelhasználása tovább csökkent, ami a tagok számára még kedvezôbb költséget eredményez. Az MVMP tevékenységének másik fô pillére a nagykereskedelem, amely

a források biztosítását és a fogyasztók igényén felüli mennyiség üzletileg kedvezô értékesítését jelenti. Az MVM Partner igyekszik többféle forrásból összeállítani beszerzési portfolióját, így az tartalmaz kedvezô árú importot, rugalmas erômûvi, vagy nagykereskedelmi forrást, hazai villanyt, hiszen tavaly ez kellett, hogy kitegye legalább az éves fogyasztás felét, zsinór és menetrendes termékeket is. 2003-ban jellemzô volt az import kedvezô ára, amit a kereskedôk a rendelkezésre álló határkapacitások mértékéig ki is használtak. Az import iránti fokozott érdeklôdést jelezte a MAVIR tavaly novemberi, 2004-re vonatkozó éves határkeresztezô kapacitásaukciója, amelynek eredményeként a frekventált metszékekre (SK, A) kialakult magas határkeresztezô díj az olcsó import árát a belföldi ár közelébe emelte. Ennek oka a fokozott érdeklôdés mellett az aukció szabályaiban keresendô.

MÉRLEGKÖRI TAPASZTALATOK Minden mérlegkörfelelôs a MAVIRnak (munkanapokon) naponta köteles leadni a következô munkanapra és az azt megelôzô munkaszüneti napokra vonatkozó tervezett, illetve szerzôdött értékesítéseit és vásárlásait, negyedórás bontásban, hálózati engedélyesenként, illetve forrásonként. Ha a mérlegkör mért villamosenergia-felhasználása egy-egy negyedórában eltér a leadott menetrendtôl, a különbséget a MAVIR-tól kell megvenni, illetve neki kell eladni, a Kereskedelmi Szabályzatban meghatározott egységáron. Egy kereskedô mérlegköre általában két okból vesz igénybe kiegyenlítô energiát: 1. A fogyasztók miatt: a fogyasztók menetrendje nem tervezhetô egé-

szen pontosan, még a „legjobb” zsinórfogyasztók is eltérnek valamennyire a menetrendjüktôl – ez természetes. 2. A források miatt: a fogyasztói portfolió tervezhetô mozgásából adódó rövid távú feleslegeket és hiányokat a mérlegkör felelôs nagykereskedelmi eladásokkal és vételekkel kezeli, amelynek eredményességét a piac likviditásának hiánya azonban még erôsen korlátozza. Ennek következtében idônként szükségessé válik, hogy forráspótlásra a mérlegkör kiegyenlítô energiát vegyen igénybe. A kiegyenlítô energiaköltség a mérlegkör mûködésének egyik legjelentôsebb, egyszersmind legnehezebben tervezhetô tétele, több ok miatt is: n Nehezen becsülhetô: korábban ilyen tétel nem szerepelt a fogyasztói számlákon, tehát új versenypiaci fogyasztó esetén az elôzô idôszak mérési adatai alapján is csak a várható kiegyenlítô energiaigényre lehet következtetni, amibôl további becslés szükséges a költség elôrejelzéséhez, ezen felül n A közüzemitôl eltérô feltételek mellett azonban a vételezési szokások is megváltozhatnak (pl. ha a kereskedô egységes árat ad a csúcs- és a völgyidôszakra is). n A fel- és leszabályozás – de fôként az elôbbi – díja 2003-ban negyedóránként változhatott és változott is. Az, hogy a felszabályozásért 14,30 Ft/kWh-t, vagy éppen 0-t számlázott a MAVIR egy adott negyedórában, a teljes VER terhelésétôl függött, ami a versenypiac szereplôi számára elôre kiszámíthatatlan. n A Kereskedelmi Szabályzat fel- és leszabályozási tarifái aszimmetrikus ösztönzést tükröztek – viszonylag kedvezô volt a túlvételezés díja, az el nem fogyasztott energiáért viszont nagyon alacsony árat kaptak a mérlegkörök.

Az elsô hónapok tapasztalatai alapján a mérlegköri szintû kiegyenlítô energiaköltség tervezés és menetrendadás szempontjából érdekes megállapításokat lehetett tenni. A néha 0 díjú felszabályozási energia havi átlagban az elmúlt év során 5,7 és 12 Ft/kWh közötti tarifákat eredményezett. Az áprilistól év végéig számított átlag nagyjából megegyezett a 2004. januárban érvényes völgyidôszaki nagykereskedelmi árral – vagyis elég kedvezô volt. A másik oldalon a MAVIR a leszabályozási (menetrendben jelentett, de el nem fogyasztott) energiáért átlagosan (2003. IV–XII.) csak 10 fillér/kWh-t számolt el. Jóval kedvezôbb volt tehát kiegyenlítô energiát venni, mint eladni, ami egyértelmûen a menetrend alultervezésére ösztönzött. Ezt a menetrend-tervezési aszimmetriát az MVMP sajátos elszámolási eljárással oldja fel a tagok menetrendadásánál. Az MVMP a saját mérlegkörén belüli kiegyenlítô energiaköltség szétosztásnál egy havonta frissített referencia árat alkalmaz, amely a villany piaci árát hivatott tükrözni. A fogyasztónként a mérlegkörfelelôsnek fizetendô kiegyenlítô energiadíj kiszámításánál negyedóránként meghatározzuk, hogy a mérlegkörtag a referenciaárhoz képest mennyit veszít azzal, hogy magas felszabályozási áron kellene vennie a többletet, vagy alacsony leszabályozási áron eladni az át nem vett áramot. Az így kiszámított értékek szerint a mérlegkörfelelôs súlyozva osztja vissza a tagoknak az egész mérlegkörre kiszámított, „jóváírandó” mérlegköri nyereséget, amely a tagok részesedése a sokaság elvén történô kiegyenlítô energiaköltség megtakarításából. Az MVMP mérlegkörét sikerült úgy felépíteni, hogy alacsony kiegyenlítô energia-részarány (zsinór-, illetve jól tervezhetô igények), valamint jó modellszámítások eredményeként a fogyasztók által okozott kiegyenlítô energiaköltség igen kedvezôen alakult. A fel- és leszabályozási tarifák év elejétôl jelentôsen módosultak, a túlvételezésért már minden negyedórában kell fizetni, ami a kiegyenlítô energiaköltséget jelentôsen növeli, így lényegében megszûnt a korábbi alultervezésre való ösztönzés.


29

AZ MVM–ADWEST KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉGE n AZ MVM–ADWEST MARKETING UND HANDELSGESELLSCHAFT MBH AZ MVM RT. 100%-OS TULAJDONÁBAN LÉVÔ, AUSZTRIÁBAN BEJEGYZETT LEÁNYVÁLLALAT, AZ OSZTRÁK JOG ALAPJÁN MÛKÖDÔ JOGI SZEMÉLY. A TÁRSASÁG SZÉKHELYE BÉCS, VILLAMOSENERGIA-NAGYKERESKEDELMI TEVÉKENYSÉGÉT OSZTRÁK MÛKÖDÉSI ENGEDÉLYE ALAPJÁN AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS A CSATLAKOZÓ ORSZÁGOKBAN FEJTI KI. A TÁRSASÁG ALAPÍTÁSA ÓTA NYERESÉGES. DR. GOMBAI DÉNES

ALAPÍTÁSKORI CÉLOK, ELVÁRÁSOK Az EU belsô villamosenergia-piaci liberalizációja nyomán – a konkurencia megjelenésével – a versenytársakhoz hasonlóan az MVM Rt.-nek is alkalmazkodnia kellett a változásokhoz. Ennek megfelelôen az MVM Rt. középtávú üzleti terve és 1998-as üzletpolitikája is azzal számolt, hogy a vállalatnak a korábbihoz képest erôteljesebb kereskedelmi tevékenységet – elsôsorban exportot – kell folytatnia. Ennek érdekében az üzletpolitika rövid és középtávú célként az új piacok megismerését, a liberalizációra való felkészülést, piaci információszerzést, illetve az új kereskedelmi környezetben saját üzleti kapcsolatok kiépítésével aktív részvételét határozta meg.

A MEGVALÓSÍTÁS FÁZISAI A MAGYAR PIACNYITÁS ELÔTT A fenti célkitûzések megvalósítására az MVM Rt. 1998. április 22-én vegyes vállalatot alapított a nemzetközi villamosenergia-kereskedelem területén is tevékenykedô bécsi ADWEST Handelsgesellschaft mbH-val. Az alapításkor az MVM Rt. a GmbH cégformában létrejövô új társaság törzstôkéjének 75%-át nyújtotta, míg az ADWEST Wien a törzstôke 25%-ának befizetése mellett kezdetben a szükséges infrastruktúrát is biztosította.

30

Az MVM–ADWEST megalapítását követôen megkezdôdött az ADWEST Wien üzleti tapasztalatainak és kapcsolatainak fokozatos átadása a vegyes vállalat részére. Ezen túlmenôen a társaság már a kezdetektôl segítséget nyújtott az MVM Rt. számára piaci információk megszerzéséhez, új üzleti partnerek felkutatásához, továbbá közremûködött olyan üzletek elôkészítésében, amelyek jutalékbevételt jelentettek a társaság számára. Az elsô három évben az MVM– ADWEST az MVM Rt. kinyújtott kezeként mûködött. Az ügyvezetés feladatait az MVM Rt. által delegált kereskedelmi ügyvezetô igazgató és az iparjogosítványt biztosító – ADWEST Wien részérôl delegált – ügyvezetô igazgató látták el. 2001 ôszétôl az MVM Rt. a társaság székhelyére – a budapesti ügyvezetô intézményét megtartva – saját ügyvezetô igazgatót delegált, így az ADWEST Wien-tôl való leválás intenzív szakaszába lépett. A kihelyezett ügyvezetô igazgató megkezdte a társaság saját számlás kereskedelmi tevékenységének kiépítését, amelynek eredményeként létrejöttek a jelenlegi eredményes mûködés alapjait is jelentô üzleti kapcsolatok. Az MVM Rt. Igazgatósága az alapításkori szándéknak megfelelôen


2001 decemberében határozott a korábbi kisebbségi tulajdonos 25%-os üzletrészének MVM Rt. általi megvásárlásáról. A tulajdonosváltás után legfôbb feladat a társaság mûködôképességének biztosítása, és az anyavállalat kereskedelmi struktúrájába történô beillesztés kérdésének megoldása volt. Az MVM Rt. szakmai szervezeteinek támogatásával olyan megoldás született, amely az adott körülmények között biztosította a társaság elfogadását a nemzetközi villamosenergia-piacon. Ebben az idôszakban a leányvállalat az MVM Rt. kizárólagos ügynökeként üzleteit az anyavállalat nevében, annak számlájára kötötte. A tevékenység szakmai felügyeletét a Kereskedelmi Igazgatóság látta el.

A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-PIAC MEGNYITÁSA UTÁN A társaság a 2003. üzleti évben a korábbiakhoz képest lényegesen megváltozott gazdasági és szabályozási környezetben folytatta tevékenységét. Az üzleti tevékenységet befolyásoló legjelentôsebb tényezônek ebben az idôszakban a magyar piac liberalizációja, és a nemzetközi villamosenergia-piacon is megjelenô MVM Partner Rt. piacra lépése tekinthetô. A magyarországi jogszabályváltozások, az új VET hatályba lépése és ezek következményeként az MVM Rt. megváltozott jogi státusa közvetlen

hatást gyakorolt a külföldi leányvállalat mûködésére. Az MVM Rt. az új VET és a kapcsolódó végrehajtási rendeletek alapján, mint villamos energia közüzemi nagykereskedô megváltozott feltételek mellett kereskedhetett a szabadpiacon, az MVM–ADWEST pedig a továbbiakban nem jelenhetett meg a piacon az MVM Rt. ügynökeként. Ezért újra meg kellett találni a megfelelô mûködési modellt és megteremteni a mûködési feltételeket. Így tehát a magyar szabályozás változásai miatt az MVM–ADWEST saját nevében köti üzleteit. A sajátszámlás kereskedelem továbbfejlôdéséhez szükséges pénzügyi háttér megteremtése folyamatban van. A bécsi székhelyû társaság a piacnyitás után az MVM Csoportban megjelenô új szabadpiaci kereskedô céggel, az MVM Partner Rt.-vel már ebben az idôszakban megkezdte kapcsolatai kiépítését. A társaság – az MVM Rt. Kommunikációs Osztálya bevonásával – követve a stratégiában meghatározott arculatváltás bevezetésének eddig megkezdett folyamatát, elkészíttette az MVM–ADWEST új arculati tervét, amely, megtartva az MVM Csoportra jellemzô egységes arculat fôbb elemeit, hangsúlyozza a nemzetközi kereskedelmi leányvállalat önállóságát is.

AZ MVM–ADWEST JELENLEGI MÛKÖDÉSE, ÜZLETI TEVÉKENYSÉGE, ÚJ IRÁNYOK Az MVM–ADWEST önálló jogi személyként funkcionál. A cél olyan modell kialakítása volt, amely megtalálja az önálló mûködés és az anyavállalati támogatás közötti optimális egyensúlyt. A cég jelenleg 4 alkalmazottat foglalkoztat, a budapesti ügyvezetô támogató funkciót lát el. A csapatépítés folyamatban van. A 2003. évi létszámfejlesztés is a kitûzött kereskedelmi cél elérését szolgálta, olyan üzletkötôt vettünk fel, aki tapasztalt likvid piaci kereskedô. A tevékenység ellátásához szükséges támogató funkciókat (a számlázás kivételével) a társaság kiszervezte. A társaság mint osztrák engedélyes létrehozta és mûködteti az Ausztrián belüli kereskedelem folyta-

tásához elengedhetetlenül szükséges osztrák mérlegkört, amelynek használata kedvezô új lehetôséget teremt mind az anyavállalat, mind az MVM Partner Rt. számára. A társaság osztrák szállításait a 2003. december 1jétôl hatályba lépett új osztrák menetrendi szabályok és menetrend forma alapján teljesíti. A keretszerzôdési rendszer osztrák partnerekkel történô kiépítése az Ausztrián belüli rövid és középtávú kereskedelem feltétele. Ezért a társaság célja, hogy minél több osztrák és a nemzetközi piacon tevékenykedô potenciális üzleti partnerrel kössön EFET* alapú, vagy a társaság által már kialakított, és eddigi kereskedelmi kapcsolataiban használt keretszerzôdést. További cél keretszerzôdés kötése a környezô uniós tagországokban mûködô kereskedôkkel is, amely lehetôvé teszi, hogy a társaság az Európai Unió likvid piacain is kiterjedt kereskedelmi tevékenységet folytasson. Az MVM–ADWEST kereskedelmi tevékenységének kereteit 2004-tôl az MVM Csoporton belül elsôként megalkotott, a villamosenergia-kereskedelmi tevékenységet és a kockázatkezelést összekapcsoló belsô szabályzat határozza meg. A Kereskedelmi és Kockázatkezelési Szabályzat tartalmazza a társaság villamosenergianagykereskedelmére vonatkozó eljárási szabályokat és döntési kompetenciákat, valamint a társaság ezen tevékenysége során keletkezô lehetséges kockázatok és a kockázatok minimálására vonatkozó eljárásrendek meghatározását. A szabályzat megteremti a likvid piaci kereskedelem beindításának jogi alapját, és lehetôvé teszi spot és rövid távú kereskedelmi ügyletek megkötését is. Ezen túlmenôen a kereskedelmi folyamatokba új kockázatkezelési rendszereket épít be, amelyek a megbízható és biztonságos mûködést segítik. A társaság a piaci kockázatokat pozíciós limitek felállításával és figyelésével, az ügyfélkockázatot hitelkockázati limitek felállításával és figyelésével, valamint szerzôdéses elôírásokkal kezeli. Az EU-bôvítés kapcsán különösen elôtérbe kerülnek a lengyel és cseh-

* EFET: European Federation of Energy Trader = Energiakereskedôk Európai Szövetsége

országi piacok, mivel a szomszédos, már nyitott piacokhoz (Németország, Ausztria) viszonyítva elsôsorban itt lépnek fel lényeges árkülönbségek. Ahhoz, hogy az MVM–ADWEST képes legyen ezeket a piaci lehetôségeket optimálisan kihasználni, nélkülözhetetlen a németországi kereskedéshez szükséges feltételek megteremtése. Az ebbôl adódó üzleti lehetôségek biztosíthatják az MVM Csoport számára, hogy az MVM–ADWEST-en keresztül Európa további fontos piacain is jelen lehessen. A kereskedelmi terület bôvítésének további lehetséges irányát Európa liberalizált piacain a spot OTC, illetve a tôzsdei kereskedelembe való bekapcsolódás jelenti. Az OTC piacon való hatékony mûködés elôsegítése érdekében a társaság célja a térség energiatôzsdéin (EXAA, EEX) történô kereskedés beindítása is. A tôzsdéken való részvétel a jövôben lehetôséget nyújt az MVM– ADWEST-nek arra, hogy pozícióit a legkedvezôbb feltételek mellett kezelhesse a likvid piacon. A két tôzsde egymástól eltolódott clearing ideje kedvezô lehetôséget teremt a legjobb eredmény elérésére. A tôzsdei kereskedés lehetôsége – mivel a tôzsde átvállalja az ügyfélkockázatot – nagymértékben csökkenti a likvid piaci kereskedelembôl származó kockázatokat, így megfelel a társaság biztonságos mûködésre törekvô üzletpolitikájának.

JÖVÔKÉP Az MVM–ADWEST jövôjének záloga olyan tevékenység kialakítása, amely kiegészíti az MVM Csoport villamosenergia-kereskedelemmel foglalkozó egységeinek tevékenységét. Fontos feladat új üzleti területek felkutatása, az ottani kereskedés feltételeinek megteremtése, a lehetôségek kiaknázása. Az ügyvezetés megtette ezen az úton az elsô lépéseket, a kereskedelmi tevékenység irányváltása folyamatban van, és az elsô néhány hónap tapasztalatai kedvezôek. Bízunk abban, hogy az MVM– ADWEST a lehetôségek ésszerû kihasználásával saját nyereséges mûködésének biztosításán túl hozzájárulhat az MVM teljes piacnyitásra való felkészüléséhez.


31

A KI NEM BOCSÁTOTT SZÉN-DIOXID, MINT ÁRU n TÖBB MINT EGY ÉVSZÁZADOS MEGFIGYELÉSEK ALAPJÁN A FÖLD LÉGKÖRÉNEK HÔMÉRSÉKLETE AZ UTÓBBI ÉVEKBEN EGYRE ERÔTELJESEBB MELEGEDÉST MUTAT (1. ÁBRA)1. MÉRTÉKADÓ ÉS TUDOMÁNYOSAN MEGALAPOZOTTNAK TEKINTHETÔ VÉLEMÉNYEK SZERINT2 ENNEK LEGFONTOSABB – ÉS AZ EMBERI TEVÉKENYSÉGEKRE VISSZAVEZETHETÔ – OKA AZ, HOGY A LÉGKÖRBEN AZ ÚN. ÜVEGHÁZ-HATÁSÚ GÁZOK MENNYISÉGE (KONCENTRÁCIÓJA) AZ IPAROSODÁS KEZDETÉTÔL, DE KÜLÖNÖSKÉPPEN AZ ELMÚLT ÉVSZÁZAD MÁSODIK FELÉTÔL JELENTÔS MÉRTÉKBEN NÖVEKSZIK. CIVIN VILMOS

32

1. TÁBLÁZAT A LEGFONTOSABB ÜVEGHÁZ-HATÁSÚ GÁZOK FÔBB SAJÁTSÁGAI

CO2

CH4

N 2O

Koncentráció az iparosodást megelôzôen (kb.) (ppm)5

280

0,7

0,27

1998-ban (ppm)

365

1,75

0,31

5–200

12

114

1

21

310

Élettartama a légkörben (a) Szén-dioxid egyenérték (GWP)

1,0 Az északi félteke hômérsékletének eltérése, °C

" Az üvegház-hatás lényege az alábbiakban foglalható össze: A Napból a Föld felszínére érkezô sugárzási energia egy részét a Föld elnyeli, másik része az eredetinél nagyobb (az infravörös tartományba esô) hullámhosszon visszafelé sugárzódik az ûrbe. Az üvegház-hatású gázok a Föld felszínérôl visszatérô sugárzást molekuláris felépítésük és szerkezetük révén képesek elnyelni (abszorbeálni), majd – alacsonyabb hômérsékleten és kisebb magasságban – újra kibocsátani. A „természetes”, azaz a Föld légkörében évmilliárdok óta jelen lévô ilyen gázok (vízgôz, szén-dioxid, ózon, metán, nitrogén-oxidok) hatásának köszönhetôen a Földön a légkör és a vizek, valamint a talaj hômérséklete úgy alakult, hogy az lehetôvé tette az élet különbözô formáinak létrejöttét és fennmaradását. Ezen gázok, valamint további, hasonló tulajdonságú, de fôképp az iparosodás, a technikai fejlôdés során megjelent más összetételû gázok mennyiségének növekedése növeli az üvegház-hatást, aminek elsôdleges jele az átlagos hômérséklet-emelkedés. Bonyolítja a problémát, hogy az üvegház-hatású gázok tartózkodási ideje a légkörben igen hosszú is lehet, így ezek hatását nem egyenlítik ki olyan sajátságok, mint pl. a széndioxid (CO2) elnyelôdése a növényzetben, vagy az a tény, hogy a Földön és légkörében lévô víz mennyisége gyakorlatilag alig változik. Ellentétes hatásúak ugyanakkor a vulkánikus tevékenység következtében és fôképp a hagyományos tüzelô-

0,5

0,0

-0,5

-1,0 1000

1200

1400

1600

1800

2000

Év –––– –––– –––– ––––

Mûszeres mérési adatok (1902–1999) Rekonstruált adatok (1000–1980) 40 évenkénti kiegyenlített rekonstruált adatok 1998-as mûszeres érték

1. ÁBRA A FÖLD ÉSZAKI FÉLTEKÉJÉNEK ÁTLAGOS HÔMÉRSÉKLETE AZ 1961–1990. ÉVEK ÁTLAGOS ÉRTÉKÉHEZ HASONLÍTVA (PIROS SZÍNNEL A MÛSZERES MÉRÉSI ADATOK, KÉKKEL A REKONSTRUÁLT ADATOK LÁTHATÓK. A FEKETÉVEL KIHÚZOTT GÖRBÉT A REKONSTRUÁLT ADATOKRA ILLESZTETTÉK.)


anyagok elégetésébôl származó, és a légkörben megjelenô szilárd részecskék, amelyek a beérkezô napsugárázás (sugárzási energia) mennyiségét csökkentik. A ma elfogadott és a klímaváltozási keretegyezmény alapját is képezô nézetek szerint mindazonáltal az emberiség fennmaradásának egyik sarkköve, hogy a változatlan tendenciák esetén viszonylag gyorsnak ígérkezô klímaváltozást (és fôképp annak következményeit, a hômérséklet növekedése miatt, pl. az óceánok szintjének emelkedését) megkísérelje megakadályozni. Az üvegház-hatású gázok közül a három legfontosabb a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4) és a dinitrogénmonoxid (N2O). Ide tartozik még a hidro-fluoro-karbonok3 és a perfluorokarbonok4 vegyületcsoportja, valamint a villamosenergia-iparban is használt kén-hexa-fluorid (SF6, GWP = 23 900). Egyes üvegház-hatású gázok légköri koncentrációjának alakulásáról (az iparosodás megkezdôdése elôtti idôszakot véve alapul) és a légkörben való tartózkodásának közepes idôtartamáról, valamint a szén-dioxidhoz viszonyított üvegház-hatásáról az 1. táblázat ad útmutatást. Nem egységes a közvélemény, de a tudóstársadalom sem abban a tekintetben, hogy a globális klímaváltozás milyen következményekkel járhat és, hogy e következmények vajon mikorra várhatók. Mindez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy az emberiség – története során talán elôször – egy békés cél érdekében fogott össze; még akkor is, ha a célkitûzést egy katasztrófa lehetôsége árnyékolja be. Az üvegház-hatású gázok közül az energiaipar számára a szén-dioxid a legfontosabb. Miután a hagyományos tüzelôanyagok elégetésekor azok karbon-tartalmával arányos mennyiségû CO2 keletkezik, érdemes ezeket egymással is összevetni elsôsorban annak jellemzése céljából, hogy a tüzelôanyag-váltási projektek ilyen hatásait értékelni tudjuk. A keletkezô szén-dioxid mennyiségét a tüzelôanyag (alsó) fûtôértékére vonatkoztatva adjuk meg a 2. táblázatban a holland kormány által kiírt, ún. ERUPT-tenderhez kiadott irányelveket6 tekintve forrásként. A biomasszatüzelés definíciószerûen CO2-semlegesnek tekintendô, tehát pl. a fa eltü-

zelésekor keletkezô szén-dioxidot (az értékeléskor) figyelmen kívül lehet hagyni, miután az elégetett fa fô „alapanyag”-a levegô szén-dioxidja. 2. TÁBLÁZAT NÉHÁNY HAGYOMÁNYOS TÜZELÔANYAG FAJLAGOS SZÉN-DIOXID KIBOCSÁTÁSA

Fajlagos kibocsátás, t CO2/TJ

Tüzelôanyag Antracit

98,3

Feketeszén Barnaszén

7

94,6

8

96,1

Lignit

101,2

Tôzeg

106,0

Nyersolaj

73,3

Cseppfolyósított földgáz

63,1

Gázolaj (dízel) Maradékolaj Petrolkoksz

9

74,1 77,4 100,8

Földgáz

56,1

Metán

55,1

Az 1980-as évek közepén láttak elôször napvilágot olyan, tudományos igényû vizsgálati eredmények, amelyek meggyôzôen bizonyítani látszottak a megelôzô két évszázadban megindult demográfiai változások és a gazdasági fejlôdés együttes hatásaként jelentkezô éghajlat-változási folyamatokat. Maguk a folyamatok, de még inkább a róluk napvilágot látott közlemények felkeltették a közvélemény és a politikusok érdeklôdését is. Mindez további vizsgálatokra ösztönözte a tudományt. 1988-ban a Világ Meteorológiai Szervezete (WMO10) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP11) létrehozták az IPCC12-t, a klímaváltozással foglalkozó kormányközi testületet. Ugyanebben az évben Málta kezdeményezésére az ENSZ Közgyûlése is tárgyalta a kérdést és elfogadta a 43/53 számú határozatot a „Globális éghajlat-védelem a jelen és a jövô generációi számára” címmel. Az IPCC 1990-ben adta ki az elsô felmérését, amelyben leszögezte, hogy az emberiség léte következtében bekövetkezô éghajlatváltozás féken tartása az emberiség összefogását igényli.

A keretegyezménnyel kapcsolatos tárgyalások 1990-ben kezdôdtek ugyancsak az ENSZ égisze alatt. A Kormányközi Tárgyaló Bizottság13 1992 májusában teljes egyetértésben fogadta el az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményét (UNFCCC)14, amelyet a Rio de Janeiró-ban tartott csúcsértekezleten15 nyitottak meg aláírásra. Az egyezmény 1994. március 21-én lépett hatályba. A magyar Országgyûlés az 1995. évi LXXXII. törvénnyel hirdette ki a keretegyezményt. 2002-ig az egyezményhez 186 ország (és az Európai Közösség is) csatlakozott; a hivatalos magyar szóhasználat szerint ezen országok (kormányai) az ún. Részes felek. A keretegyezmény hatályba lépését követôen a Részes felek évente értekezletet tartanak (COP16). E magas szintû találkozók célja az elmúlt idôszak fejleményeinek áttekintése és a teendôk meghatározása. A COP egyben a keretegyezmény legfelsôbb döntéshozó testülete. A legutóbbi ülést, a COP–9-et Milánóban tartották, 2003 decemberében, az ülés elnöke a magyar környezetvédelmi miniszter volt. A keretegyezmény végsô célkitûzése az üvegház-hatású gázok légköri koncentrációjának olyan szinten történô stabilizálása, amely megakadályozza az emberiség által az éghajlat változására gyakorolt hatás és esetleges következményeinek érvényesülését. E szintet az egyezmény nem számszerûsíti; de rögzíti, hogy annak olyannak kell lennie és olyan idôtartamon belül kell azt elérni, amely mérték és idôtartam a természetes ökoszisztémák számára lehetôséget biztosít az éghajlat-változáshoz történô alkalmazkodásra, biztosítja a szükséges mennyiségû élelmiszer elôállítását és megengedi a fenntartható gazdasági fejlôdés megvalósulását is. A keretegyezményt aláíró országok egy része (a fejlett és átmeneti gazdaságú államok) kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2000-ig bezárólag az 1990. évi szintre csökkentik üvegház-hatású gáz kibocsátásukat. Ez sikerült ugyan, de míg az OECDországokra inkább a növekedés (1999-ig kb. 6,6%), addig az átmeneti gazdaságú országokra a csökkenés (1990 és 1999 között legalább 40%!) volt a jellemzô.


33

Miután a keretegyezmény nem határozott meg kellôen szigorú és számon kérhetô kötelezettségeket az aláírók számára, ezért már 1995-ben elhatározták, hogy a fejlettebb országok kötelezô érvényû elkötelezettség vállalására törekszenek. Ennek eredményeképpen jött létre a Kiotói Jegyzôkönyv. A Jegyzôkönyv a kötelezettségeket országonként százalékosan számszerûsíti és az érintett országokat a „B” melléklet sorolja fel. A kiindulási alap (bázisév), amelyhez képest a kötelezettség-vállalást a 2008–2012 évek átlagában teljesíteni kell: 1990. Egyes átmeneti gazdaságú országok viszonyítási alapja nem az 1990. évi kibocsátás, hanem a rendszerváltozást megelôzô, általuk választott és a COP 3 által elfogadott bázis17. Magyarország számára az alap az 1985–87. évek középértéke, kb. 100 millió tonna/év. A Kiotói Jegyzôkönyvben vállalt kibocsátásmódosítások elszámolási (teljesítési) „határideje” a 2008–2012 idôszak. Ezen öt év átlagában a kötelezettséget vállalt országok nem bocsáthatnak ki nagyobb mennyiségû üvegház-hatású gázt, mint amennyi a részükre megállapított mennyiség; saját országukban 2005-ig önálló és hatékony éghajlat-változási politika megvalósításával és megfelelô intézkedések foganatosítása által kimutatható elôrehaladást kell felmutatniuk. A hazai intézkedések mellett a Kiotói Jegyzôkönyv lehetôséget ad – a hatékonyság növelése és a költségek csök-

millió t/év CO2 -egyenérték 120 100 80 60 40 20 0 1985-– 1991 1992 87 n SF6

n PFCs

1993 n HFCs

1994

n N 2O

kentése érdekében – ún. rugalmas mechanizmusok alkalmazására is. 2003. novemberének végéig a Kiotói Jegyzôkönyvet 120 ország ratifikálta. A jegyzôkönyv hatályba lépésének feltétele, hogy a keretegyezményhez csatlakozott országok közül legalább 55 ratifikálja azt, és a keretegyezmény I. Függelékében felsorolt és a Kiotói Jegyzôkönyvet ratifikált országok 1990. évi üvegház-hatású gáz kibocsátása elérje, vagy meghaladja ugyanezen országok összes kibocsátásának 55%-át. Jelenleg, 32 ilyen ország általi ratifikációt követôen, ez az arány 44,2%. Miután az USA hivatalosan is jelezte, hogy nem kívánja ratifikálni a jegyzôkönyvet, nagy várakozás elôzi

Ország

Elérendô cél az 1990. évi kibocsátás %-ában

Bulgária, Cseh Köztársaság, EU-15, Észtország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Monaco,

34

1996

1997

n CH4

1998

1999

2000

n CO2

2. ÁBRA MAGYARORSZÁG ÜVEGHÁZ-HATÁSÚ GÁZ KIBOCSÁTÁSA 2000-IG

3. TÁBLÁZAT A KIOTÓI JEGYZÔKÖNYV B MELLÉKLETÉBEN FELSOROLT ORSZÁGOK ÉS AZ ÁLTALUK VÁLLALT KIBOCSÁTÁSMÓDOSÍTÁSI CÉL

Románia, Svájc, Szlovákia, Szlovénia

-8%

Amerikai Egyesült Államok

-7%

Japán, Kanada, Magyarország, Lengyelország

-6%

Horvátország

-5%

Oroszország, Ukrajna, Új-Zéland

0%

Norvégia

+1%

Ausztrália

+8%

Izland

1995

+10%


meg Oroszország döntését, amellyel kapcsolatban folyamatosan ellentmondásos hírek látnak napvilágot. Az orosz ratifikációval (17,4%) ugyanis a jegyzôkönyv hatályba lépne.

AZ ÜVEGHÁZ-HATÁSÚ GÁZOK KIBOCSÁTÁSÁNAK ALAKULÁSA MAGYARORSZÁG A hazai kibocsátásokkal kapcsolatban viszonylag kevés megbízható forrás áll rendelkezésre. A legutolsó, ún. országjelentés 2002-ben készült; az abban bemutatott adatok idôsora 1999-ben végzôdik. Az UNFCCC honlapján a Magyarországról található adatok 2000-ig terjednek. A 2. ábrán ez utóbbiakat mutatjuk be. A széndioxid-kibocsátás 1992 óta gyakorlatilag alig változott az országban. Ugyanakkor feltûnô, hogy 1998-tól a dinitrogénoxid-kibocsátás és ezzel az üvegház-hatású gázkibocsátás is hirtelen jelentôs növekedést mutat. Ennek adminisztratív okai vannak.18 Magyarország 1998-tól jelenti a fluortartalmú gáz kibocsátásait is, ezek összes mennyisége évi mintegy 1 millió tonna CO2-egyenérték. Az elôrejelzéseket tekintve igen nagy a bizonytalanság és kevés hivatalosnak mondható becslés ismert annak ellenére, hogy erre mindenféle szempontból – de elsôsorban a jogszabályok elôkészítése során –

Nem ipari fûtés 23%

Közlekedés 17%

27

Millió t/év

25 23 21

Ipari technológiai eredetû 4% Ipari fûtések 16%

19 17 15 1985 Hôerômûvek 40%

1990

1995

2000

2005

2010

2015

4. ÁBRA A HAZAI KÖZCÉLÚ ERÔMÛVEK CO2 -KIBOCSÁTÁSA

3. ÁBRA A SZÉNDIOXID-KIBOCSÁTÁS ÁGAZATONKÉNTI MEGOSZLÁSA MAGYARORSZÁGON 1998-BAN

Spany.o.+15,0 Görögorsz.+25,0 Portugália+27,0 Írország+13,0 Svédország+4,0

igen nagy szükség lenne. Megbízható források szerint a kormányzat arra számít, hogy a rendszerváltozást követô évek utáni csökkenés, majd a stagnálás után emelkedô ütem várható. Jóllehet valószínû, hogy az ország a 2008–12-es vállalását teljesíteni tudja, túlzott optimizmusra nincs ok és indokolt az óvatosság, pl. a kvóták elosztása során. A kibocsátások ágazatonkénti százalékos megoszlását a 3. ábra mutatja be. Az EUhoz korábban csatlakozott országokban tapasztalható tendenciák azt jelzik elôre, hogy elsôsorban a közlekedés kibocsátásai fognak növekedni. Magyarországon a hôerômûvek kibocsátásainak növekedése azért nem valószínû, mert éppen a környezetvédelmi (levegôtisztaság-védelmi) szabályok szigorodása miatt több széntüzelésû erômûvet leállítanak vagy átalakítanak 2005-ig. Az erômûvek egy részében szénrôl földgáztüzelésre állnak át, ami önmagában is csökkenést eredményez, de emellett jelentôs hatásfokjavulásra is lehet számítani. Feltételezve, hogy a hazai erômûvek együttes termelése 2010-ig kb. évi 11,5%-kal növekszik, a gáztüzelés részaránya csökken, valamint megjelenik a biomassza, a közcélú erômûvek kibocsátása várhatóan stagnál vagy kissé csökken a 4. ábra szerint.

AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAI Az EU tagállamai a kiotói kötelezettség-vállalást mint egyfajta buborékot

Franciaország 0 Finnország 0 Luxemburg -28,0 Ausztria -13,0 Belgium -7,5 Hollandia -6,0 Dánia -21,0 Olaszország 6,5 Nagy-Britannia -12,5

Németország -21,0 -300

-250

-200

-150

-100

-50

0

50

100

5. ÁBRA AZ EU-TAGORSZÁGOK KIBOCSÁTÁSCSÖKKENTÉSI VÁLLALÁSAI (MILLIÓ TONNA CO2 /ÉV) SZÁZALÉKBAN

kezelik, és kötelezettségeiket újra felosztották egymás között az egyes államok lehetôségeinek figyelembe vételével. Az országonkénti megosztást az 5. ábra mutatja be. A 6. ábra azt mutatja meg, hogy a 2001. évi kibocsátások alapul vételével az egyes tagországok hogyan állnak a számukra elôírt módosításhoz képest. Eszerint nagyon sok ország áll rosszul: Hollandia, Olaszország, Belgium és Ausztria növelte kibocsátásait, noha csökkentenie kellene. Spanyolország és Portugália áll a legrosszabbul. Jóllehet 1990 és 2000 között a kibocsátások 3,5%-kal csökkentek, a jelenleg érvényesülô tendenciák alapján a csökkenés üteme visszaesik és a korábban meghozott intézkedések legfeljebb 4,7%-os csökkenést vetítenek elôre 2010-ig19. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) elemzése alapján jelen-

tôs további intézkedések szükségesek a kiotói célok eléréséhez, ha ez egyáltalán lehetséges. Az ügynökség nem vett figyelembe Kiotói Mechanizmus típusú intézkedéseket. Feltételezve, hogy a fenti elôrejelzések beválnak, az EU-15 hiánya 140-150 millió tonna/év CO2-egyenértékre becsülhetô.

A TÖBBIEK A csatlakozó országok többsége jól áll, Magyarországon kb. 10%-kal, Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában 25%-kal, a balti államokban 50-60%-kal volt kevesebb az üvegház-hatású gázok kibocsátása 2000-ben, mint amennyi 2008–12 között lehetne. Egyedül Szlovéniában pozitív a szaldó (3%). Feltétlenül említésre érdemes Oroszország több mint 1 milli-


35

EU-15 (túlteljesítés nélkül) EU-15 Németország Svédország Nagy-Britannia Dánia Görögország Luxemburg Franciaország Hollandia Olaszország Finnország Belgium Ausztria Írország Portugália Spanyolország -20

-10

0

+10

+20

+30

+40

6. ÁBRA AZ EU-TAGORSZÁGOK TELJESÍTÉSÉNEK ÁLLÁSA 2002-BEN, %

árd tonna/év-re rúgó feleslege. A többi, megváltozott gazdaságú ország esetében is jellemzô a csökkenés. Ugyanakkor az UNFCCC adatbázisa kevés adatot tartalmaz az I. Függelékben fel nem sorolt, de a Kiotói Jegyzôkönyvhöz csatlakozott további ország kibocsátásairól. Kínára vonatkozóan az IEA kiadványa alapján csaknem teljes bizonyossággal mondható, hogy hagyományos tüzelôanyag-felhasználása 2030-ig megkétszerezôdik, ami nyilvánvalóan együtt jár a széndioxid-kibocsátás növekedésével is. Ugyancsak az IEA elôrejelzése alapján Indiában 2020-ra kb. megháromszorozódik a termelt villamos energia mennyisége, és hasonlóan változik a szénfelhasználás is. A 2012-t követô évek nagy kihívása, hogy a fejlôdô országok hogyan lesznek „beterelhetôk a kiotói akolba’”. Japán a 6%-os vállalt csökkentés helyett egyelôre +12%-on áll és jelentôs kvóta-vásárlóerôt képvisel.

A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉNEK LEHETÔSÉGEI. A „RUGALMAS MECHANIZMUSOK” Természetesen számos mûszaki, technikai, szervezési és egyéb, köz-

36

vetlen beavatkozás, módosítás, fejlesztés által lehetséges az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkenteni az energetikai hatásfok növelésétôl és a tüzelôanyag-váltástól kezdve a közlekedésszervezésen át az erdôtelepítésig, a földhasználat módosításáig. Ezekkel a lehetôségekkel ebben a tanulmányban nem foglalkozunk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Kiotói Jegyzôkönyvben megalkotott és alább tárgyalt, ún. rugalmas mechanizmusok csupán kiegészítôi lehetnek a hazai konkrét intézkedéseknek. A Kiotói Jegyzôkönyv rugalmas mechanizmusai a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges költségek csökkentését szolgálják. Miután közömbös, hogy az üvegház-hatású gázok kibocsátását hol csökkentjük, célszerû ezt ott tenni, ahol a legkisebb költséggel lehetséges. A mechanizmusok szabályait a COP-7 (Marrakesh, 2001) rögzítette, ezek kellôképpen átláthatók és ellenôrizhetôk.

EGYÜTTES MEGVALÓSÍTÁS (JOINT IMPLEMENTATION, JI) Az együttes megvalósítás során egy, az I. Függelékben felsorolt ország (befektetô ország) kibocsátás-csökkentési projektet valósít meg egy má-


sik, az I. Függelékben felsorolt országban (fogadó ország). A projekt által keletkezô kibocsátás-csökkentési egységek – vagy azok megegyezés szerinti hányada – a befektetô országban felhasználhatók a kibocsátási célok teljesítéséhez. A JI-projektek által létrehozott kibocsátáscsökkentés egysége az ún. ERU20. Együttes megvalósítás projektként számításba jöhet pl. széntüzelésû berendezések korszerû, nagyobb hatásfokú, kombinált ciklusú, hô- és villamosenergia-termelô erômûvel történô helyettesítése, biomassza-tüzelésre való átalakítás, vagy földterületek újraerdôsítése. Ilyen projektek fôleg az átmeneti gazdaságú országokban valósulnak meg, ahol a kibocsátáscsökkentés fajlagos költsége viszonylag alacsony. A fentiek alapján egyértelmû, hogy azzal az ERU-mennyiséggel, amelyet a fogadó ország ténylegesen realizál és a befektetô ország részére (ellenérték fejében) átad, a fogadó ország kibocsátási engedélyeit csökkenteni, a befektetô országéit növelni kell. Ez az eljárás tehát zérus értékû játéknak tekinthetô a két ország számára, jóllehet mindketten elônyösen fejezik be azt.

TISZTA FEJLESZTÉSI MECHANIZMUS (CLEAN DEVELOPMENT MECHANISM, CDM) A tiszta fejlesztési mechanizmus projektek esetében egy, az I. Függelékben felsorolt ország egy másik, az I. Függelékben fel nem sorolt országban hajt végre olyan projektet (fektet be), amelynek során kibocsátáscsökkenés vagy CO2-megkötés valósul meg. A projektnek hozzá kell járulnia a fogadó ország fejlôdéséhez, a fenntarthatóság megvalósulásához és a Kiotói Jegyzôkönyv céljainak teljesítéséhez. A CDM-projektek szabályait eredetileg kibocsátáscsökkentésre alapozták, de nyelôkkel kapcsolatos projektek is elfogadhatók (erdôsítés, újraerdôsítés). Ennek rendjét és módját a COP-9 részletesen tárgyalta és rögzítette. Az I. Függelékben felsorolt befektetô ország mindazonáltal a saját kötelezettségének csak 1%-os

mértékéig számolhat el így létrehozott kibocsátáscsökkentési egységeket. A tiszta fejlesztési mechanizmus projektekkel létrehozott kibocsátáscsökkentési vagy széndioxidmegkötési egységek hivatalos neve: igazolt kibocsátáscsökkentési egység (CER)21.

A PROJEKT ALAPÚ MECHANIZMUSOK ÁLTALI KIBOCSÁTÁSCSÖKKENTÉS MÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA. AZ ALAPVONAL A fenti két, ún. projekt alapú mechanizmus által létrehozott kibocsátáscsökkentési egységek meghatározásához rögzíteni kell az ún. alapvonalat. Az alapvonal annak az összehasonlító projektnek a kibocsátása, amely projekt az (adott országban) érvényes jogszabályok és a technikai fejlettség mindenkori szintje, valamint az adott környezetben érvényes gazdaságossági szempontok mérlegelése alapján akkor valósulna meg, ha a tervezett projekt nem jönne létre. Ha ilyen projekt nem feltétlenül valósulna meg, akkor alapvonalként vehetô számításba azon meglévô (mûködô) berendezések kibocsátása, amelyek a tervezett projektet oly módon helyettesítenék, hogy mûködésük során azzal azonos mennyiségû és minôségû terméket vagy szolgáltatást hoznak létre. Az alapvonal eszerint fiktív: egy meg nem valósuló projekt eredményeképpen számítható kibocsátás; a meghatározásával kapcsolatban felmerülô problémákat az okozza, hogy tényleges értéke, mértéke közvetlenül nem ellenôrizhetô. Az energetikai projektek legtöbbször hatással vannak a teljes energiarendszerre. Ezért ilyen esetben elfogadható a teljes energiarendszerre kitolni a korlátokat,22 és a teljes rendszer mûködését elemezni. Ennek megfelelôen az alapvonalat projekt szinten, rendszerszinten és országos szinten is el kell készíteni. Az ellentmondást az okozza, hogy a projekt megvalósítói általában nem tartják ellenôrzésük alatt a teljes rendszert, még kevésbé az országot, tehát a projekttel csak közvetve befolyásolják a kialakuló helyzetet.

n a rendszerben elegendôen nagy a

A KIBOCSÁTÁSI ENGEDÉLYEK KERESKEDELME

résztvevôk száma ahhoz, hogy megfelelô nagyságú (likvid) piac jöhessen létre; n a kibocsátások mérése (meghatározása) kellô pontossággal lehetséges; n a rendszer mûködésének kezdetén a szétosztott engedélyek száma (azaz az elérendô kibocsátási cél) kisebb, mint az összes résztvevô kibocsátása a bevezetéskor; n a résztvevôk (szereplôk) és a rájuk vonatkozó elôírások pontosan – a kvóták célszerûen akár berendezésre is lebontva – meghatározottak legyenek és számukra elegendô felkészülési idô álljon rendelkezésre a rendszer bevezetése elôtt. A fentiek között minden bizonnyal találhatók olyan feltételek, amelyek maguktól értetôdônek tûnhetnek, teljes körû felsorolásuk azonban a továbbiak megértéséhez fontosnak tûnt. Az ilyen kereskedelmi rendszerek mûködôképességének az az alapja, hogy a kibocsátáscsökkentés határköltsége az egyes országokban, az egyes ágazatokban, az egyes kibocsátó csoportok esetében eltér egymástól. A kibocsátáscsökkentési kötelezettség ismeretében ui. a kibocsátók felmérik a lehetôségeiket. Ennek eredményeképpen nem ritkán kiderülhet, hogy pl. néhány százaléknyi kibocsátáscsökkentést negatív költséggel tudnak elérni – pl. úgy, hogy

A kibocsátási engedélyek kereskedelme olyan kereskedelmi rendszer, amelynek keretében a káros anyagokat kibocsátók, vagy azok egy csoportja (berendezések üzemeltetôi, gazdálkodó szervezetek) pontosan meghatározott és a rendszerben résztvevôkre azonos elvek szerint elosztott számú és meghatározott körben szabadon forgalmazható engedélyt kapnak bizonyos (káros) anyagok kibocsátására, amelyekkel – és kibocsátásaikkal – rendszeresen el kell számolniuk. A rendszer látszólag megengedi a károsanyag-kibocsátást, valójában azonban hatékonyan korlátozza azt oly módon, hogy a rendszerben részt vevôk számára szigorúan betartandó és szankcionált határértéket ír elô. Alkalmazásának és hatékony mûködésének mindazonáltal fontos feltételei vannak: n a cél egy vagy több káros anyag kibocsátásának csökkentése – elôre meghatározott mértékben és – jól definiált földrajzi körzetben; n nincs, vagy alárendelt a jelentôsége annak, hogy a csökkentést helyileg az adott területen belül hol és milyen módon hajtják végre; n a rendszerben résztvevôk számára a kibocsátáscsökkentés fajlagos (egységnyi káros anyag kibocsátáscsökkentés) költségei eltérôek;

1 t CO2 ára

Az eladó általi kibocsátáscsökkentés határköltsége

A vevô általi kibocsátáscsökkentés határköltsége

P

A kibocsátási engedély egységára P*

A

P* B Kibocsátáscsökkentés

P’ Q*

Q

Végre nem hajtott kibocsátás-csökkentés: Vásárolt kibocsátási engedélyek

Q’

Q’*

A kötelezésen felüli kibocsátás-csökkentés: Eladott kibocsátási engedélyek

7. ÁBRA AZ ELADÓ ÉS A VEVÔ STRATÉGIÁJA A KIBOCSÁTÁSI ENGEDÉLYEK KERESKEDELMI RENDSZERÉBEN


37

az addig fel nem ismert, vagy elhanyagolt veszteségeiket megszüntetik (K1 költségráfordítással) és ezzel olymértékben emelik a termelés hatásfokát, hogy az ezzel összefüggô bevételeik (B1) meghaladják a ráfordítást (B1>K1). Nyilvánvaló, hogy a további kibocsátáscsökkentés megvalósításának ráfordításai – a lineárisnál általában nagyobb sebességgel – növekednek, azaz minden további tonna CO2-kibocsátás csökkentése egyre többe kerül. Miután azonban (7. ábra) az egyik kibocsátó határköltsége (P) nagyobb, a másiké kisebb (P’), a kibocsátási engedélyek piaci ára e két érték között alakul (P*), és az elsô mint vevô, a második mint eladó léphet fel a piacon. Az elsô ily módon megtakarít (A) összeget azzal, hogy (Q–Q*) mennyiségû kibocsátását nem csökkenti (P*)-nál nagyobb költséggel, hanem épp ilyen egységáron vásárol megfelelô számú kibocsátási engedélyt. A másik résztvevô viszont, mivel ô viszonylag olcsón képes ténylegesen csökkenteni kibocsátásait, azt a kötelezettségén túl is megteszi, azaz az elôírt (Q’) helyett (Q’*) kibocsátáscsökkentést hajt végre (valamilyen mûszaki beavatkozás által), majd a felesleget (B) bevétel realizálása mellett eladja a piacon. Ily módon mindenki jól jár, azaz kisebb ráfordítása lesz, mint abban az esetben lenne, ha éppen akkora csökkentést hajtana végre, amekkorát részére a hatóság elôírt. A gyakorlatban a kereskedelem természetesen nem, vagy nemcsak két kibocsátó fél között valósul meg, hanem szervezett piacon (tôzsde) is, ami által piaci árak alakulhatnak ki. Ha a kereskedelmi rendszerben nincsenek korlátok, a határköltségek elvben kiegyenlítôdnek. Természetesen a gazdasági tevékenység (pl. a villamosenergia-termelés) költségei növekednek, de ez a növekedés a lehetséges legkisebb marad. A kibocsátási engedélyek kereskedelme az abban részt vevôk számára pénzügyi, a szabályozó hatóság számára adminisztratív terhet ró. Ha a rendszerben szabályozott intézményeket valamilyen ismérv szerint választják ki (pl. csak bizonyos teljesítôképesség feletti erômûvek, vagy bizonyos iparágak stb. – ez a leggyakoribb), akkor a rendszert zárt rendszernek nevezzük. Ha (pl. kisebb tel-

38

jesítményû) további gazdálkodók23 is beléphetnek a rendszerbe24, ez csökkentheti a kibocsátáscsökkentési költségeket, de az adminisztratív költségek ilyenkor általában növekszenek. A kereskedés körébe vont kibocsátókra összkibocsátási határérték vonatkozik, amelyet meghatározott határidôre együttesen kell elérniük. A résztvevôk között az elérendô célnak megfelelô számú engedélyt osztanak szét elôre meghatározott szabályok szerint. Az ugyancsak elôre meghatározott idôszak (vagy idôszakok) végén az egyes kibocsátóknak pontosan annyi kibocsátási engedélyt kell felmutatniuk (érvényteleníttetniük), amennyi az adott idôszakban a kibocsátásuk volt. Ha ez nem sikerülne, büntetést fizetnek, amelynek mértékét ugyancsak elôzetesen határozzák meg. Minden résztvevô maga döntheti el, hogy végrehajt-e kibocsátáscsökkentési intézkedést (beruházást), vagy megvásárolja a szükséges (hiányzó) engedélyeket.

AZ EU KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI DIREKTÍVÁJA Mielôtt a további szabályokat elemeznénk, célszerûen röviden ismertetjük az EU 2003/87/EC direktíváját a „Közösségen belül megvalósítandó üvegház-hatású gáz kibocsátási engedélyek kereskedelmi rendszerérôl…25” A direktíva az energiaipar területén a 20 MWth-nál nagyobb bemenô hôteljesítményû tüzelôberendezésekre, az olajfinomítókra és a kokszolókemencékre vonatkozik. Az érintett további iparágak: a vasgyártás és -feldolgozás, a cementgyártás, üvegipar, tégla-, cserép- és kerámiaipar és egyes papírgyártási ágazatok bizonyos kapacitásszintek felett. Hatálya egyelôre csak a CO2 kereskedelmére terjed ki. A szabályok értelmében 2005. január 1-jétôl a fenti iparágak berendezéseit csak üvegházgáz-engedély26 (permit) alapján lehet üzemeltetni. Ez az engedély tartalmazza a kibocsátások nyomon követésének (monitoring) és a hatóság felé történô jelentésének követelményeit, valamint azt a kötelezettséget, hogy az enge-


délyesnek az általa üzemeltetett berendezés adott naptári évben megvalósult összes kibocsátásával azonos mennyiségû kibocsátási engedélyt (allowance) kell beszolgáltatnia (surrender) a következô év áprilisának végéig. A jelentést a hatóságnak történô beadást megelôzôen független felülvizsgáló által igazoltatni (auditáltatni) kell (verification). A monitoring és a jelentés módjára vonatkozóan a Bizottság útmutatót (guidelines) dolgoz ki. A kibocsátási engedélyek kereskedelmét a direktíva a 2005–2007 közötti hároméves és a kiotói kötelezettségvállalás idôszakával egybeesô, 2008–2012 közötti, majd ezt követô további ötéves idôszakokra osztva szabályozza. A tagországoknak minden idôszakra el kell készíteniük az országos elosztási tervet (national allocation plan), amelyet a Bizottság (Commission) hagy jóvá. A Bizottság útmutatót (guidance) dolgozott ki és tett közzé a tervek elkészítéséhez27. A tervben rögzíteni kell a szétosztani tervezett kibocsátási engedélyek számát és az elosztás javasolt módját. Ez utóbbira vonatkozóan a direktíva III. Melléklete felsorolja az alapkövetelményeket. Az elsô tervet 2004. március 31-ig kell megküldeni a többi tagállam és a Bizottság részére, amely utóbbi azt három hónapon belül jóváhagyja, vagy módosításra visszaadja. Az érintett gazdasági társaságok közötti elsô elosztás során a 2005ben kezdôdô szakaszra a kibocsátási engedélyeknek legalább 95, a 2008ban kezdôdô idôszakra legalább 90%-át ingyenesen kell szétosztani az érintett berendezések üzemeltetôi között28. A tárgyévi kibocsátási engedélyeket legkésôbb február végéig ki kell adni29. A kibocsátási engedélyek az Európai Közösségen belül és bizonyos feltételekkel azon kívül is átszármaztathatók. Érvényességük az adott (három-, ill. ötéves) idôszakra szól30. Az elszámolás céljából beszolgáltatott és az idôszak végét követô négy hónap után fennmaradt kibocsátási engedélyeket a nyilvántartásból törlik. A tagországok dönthetnek úgy, hogy megengedik az idôszakok közötti átvitelt is. Amely gazdálkodó szervezet nem tud elszámolni a kibocsátásaival, az

elsô idôszakban 40, egyébként 100 EUR/t büntetést fizet és a következô naptári évben pótolnia is kell a hiányzó engedélyeket (a megfelelô mennyiséggel a következô éves kötelezettségét megnövelik). A kibocsátási engedélyeket nyilván kell tartani (registries) és adatait a közvélemény számára is hozzáférhetôvé kell tenni. Külön intézményt kell létrehozni (central administrator) a tranzakciók nyilvántartása céljából. A tagországok dönthetnek úgy, hogy már 2005-tôl a kapacitáshatárok alatti berendezések üzemeltetôit bevonják a rendszerbe; 2008-tól pedig más (nem CO2) üvegház-hatású gázokra és más iparágakra (tevékenységekre) is kiterjeszthetik a rendszert. A tagországok – bizonyos feltételek fennállása esetén – lehetôvé tehetik egyes berendezések átmeneti kivonását a kereskedelmi rendszerbôl (opt-out). Ugyancsak lehetséges, hogy az üzemeltetôk egy önkéntesen alakított csoportja közös elszámoló egységet hozzon létre (pool). A fenti lehetôségek igénybe vételéhez a Bizottság hozzájárulása szükséges31. Elháríthatatlan akadály (force majeure) bekövetkezte esetén a tagország kérésére a Bizottság engedélyezheti pótlólagos és át nem származtatható kibocsátási engedélyek kiadását. A direktívát 2003. december 31-ig kell az országos joganyagokba átemelni. Direktívamódosítás készül a projekt alapú kibocsátáscsökkentési egységek konvertálhatóságáról, amelynek tervezete alapján az alábbi megállapítások tehetôk: n A konverzióra a Kiotói Jegyzôkönyv hatályba lépését követôen és legkorábban 2008-tól kerülhet sor; n A kibocsátáscsökkentési egységek (CER, ERU) konvertálható hányadát az adott ország által az adott kereskedelmi idôszakra elosztott összes kibocsátási engedély meghatározott százalékában korlátozzák (a javaslat szerint ez 6%, amely esetleg felemelhetô 8%-ra); n A nukleáris és a földhasználattal és erdôsítéssel összefüggô projektek kibocsátáscsökkentési egységei nem konvertálhatók. A konverzió megvalósításának egyik legfontosabb feltétele a kettôs elszámolás kockázatának kizárása.

Ennek értelmében a tagállamok nem oszthatnak ki kibocsátási engedélyt olyan villamosenergia-termelôk részére, amelyek karbon-mentesen termelnek villanyt, és amelyek villamos energiát, hôt vagy gôzt fogyasztanak (közvetett kibocsátók). Nem zárható ki ugyanakkor, hogy a Közösségen belül megvalósított projektek eredményeképpen keletkezett kibocsátási egységek közvetlenül vagy közvetve a kereskedelmi rendszerbe bevont valamely berendezés kibocsátásának csökkentését vagy korlátozását eredményezik. Ezt elkerülendô következetesen alkalmazni kell azt az alapelvet, amelynek értelmében minden egyes tonna kibocsátás csak egyszer vehetô számításba és minden tonnányi kibocsátáscsökkentést is csak egyszer lehet (pl. ERU-val) jutalmazni. Ugyanezen okból a kereskedelmi rendszer résztvevôi számára JIprojekt nem engedélyezhetô. Az EURELECTRIC állásfoglalása32 több ponton bírálja a módosítási tervezetet: Egyebek mellett nem ért egyet a (6-8) százalékos korlátozással általában, és a piac likviditása növelésének érdekében teljes körû átválthatóságot javasol. Elônyösebbnek ítéli, ha az átválthatóság már a kereskedés kezdetétôl megvalósul és nem várnak vele 2008-ig. A késlekedés ugyanis az új szakasz indulása elôtt jelentôs ártorzulásokat okozhatna, rontva a kiszámíthatóságot és a pénzügyi tervezési lehetôségeket. Az EURELECTRIC nem félti a rendszer stabilitását a korlátlan átváltástól, hiszen a projekteket szigorú ellenôrzés mellett minôsítik JIvagy CDM-projektekké, tehát mögöttük mindenkor tényleges kibocsátáscsökkenés húzódik meg.

AZ ELSÔ ELOSZTÁS (ALLOKÁCIÓ) Az elsô elosztás megvalósításának (az országos elosztási terv elkészítésének) alapelveit a direktíva külön mellékletben szabályozza. Ezek egy része általános jellegû (diszkriminációmentesség, mûszaki-gazdasági lehetôségek és a vállalt kötelezettségek figyelembe vétele), egyesek azonban gyakorlati szempontból igen fontosak: n Az új tagországoknak a Kiotói Jegyzôkönyv szerinti vállalást kell alapul venniük, azaz további megszorításokra nem kell számítaniuk;

n Figyelembe kell venni az egyes

ágazatok (a direktíva hatálya alá nem tartozó ágazatokat is beleértve) kibocsátáscsökkentési potenciálját mind technikai, mind gazdasági szempontból. Az összehasonlító értékek (benchmark) alkalmazása esetén az ún. BAT–REF dokumentumok is alapul vehetôk33. n Az EU és országos jogszabályok miatt esetleg okozott kibocsátásnövekedés figyelembe vehetô; az ugyanezek okán megvalósított kibocsátáscsökkentések azonban nem jogosítanak többlet-allokációra. n Szabályt kell alkotni a rendszerbe újonnan belépôkkel34 kapcsolatban (kaphatnak-e és meddig ingyenesen kibocsátási engedélyt, azt a piacon kell beszerezniük, vagy rendszeres aukciókon licitálhatnak rá); n A szabályozásban elismerhetôk bizonyos korai (a kereskedelem bevezetését megelôzôen foganatosított) kibocsátáscsökkentési intézkedések. Ennek egyik módja, ha az elosztás alapjaként viszonylag korai évet, vagy idôszakot választanak. Lehetséges azonban itt is öszszehasonlító értékek alapján dönteni, vagy lehetôvé tenni az üzemeltetôknek, hogy korábbi teljesítményük többlet-engedéllyel való elismeréséért a hatósághoz folyamodjanak; n A tervben lehetséges megkülönböztetetten kezelni az ún. tiszta, hatékony technológiákat (pl. kapcsolt hô- és villamosenergia-termelés); n A szabályalkotás során (két fordulóban) figyelembe kell venni a közvélemény állásfoglalását; n Tételesen fel kell sorolni a kibocsátási engedélyek kereskedelmi rendszerébe tartozó berendezéseket, és a részükre kiadni tervezett kibocsátási engedélyek mennyiségét. n Figyelembe vehetô a nem EU-tagállamokkal fennálló versenyhelyzet változásának hatása a kereskedelmi rendszer bevezetése következményeképpen. Az elosztási folyamat elsô lépése, hogy a rendelkezésre álló kibocsátási engedélyek számát meghatározzák, majd felosztják a kereskedelembe bevonandó és be nem vonandó


39

ágazatok között. A második lépésben a kereskedelembe bevont szektorok között, majd az egyes szektorokon belül a gazdálkodó szervezetek és az azok által mûködtetett berendezések között kell az engedélyeket felosztani. Alapvetô fontosságú, hogy az elosztás diszkrimináció nélkül és elôre rögzített elvek szerint történjen. Az elosztás (minden szinten) történhet: n a korábbi évek kibocsátásai alapján35; n a technikai fejlôdés és a jogszabályok által szabott követelmények alapulvételével; n a legkisebb költségnek megfelelôen. Az összehasonlító értékek alkalmazása36 a második módszerhez áll a legközelebb és fôként ott hatékony, ahol a fejlettség szintje magas. A csatlakozó országok gazdálkodói számára természetesen a múltbeli adatok alapján történô elosztás tûnik a legkedvezôbbnek, mivel így a „felesleg”-bôl is részesednek és elvileg azonnal eladókká válhatnak, és gyorsan pótlólagos forrásokhoz juthatnak. Abban az esetben azonban, ha a kibocsátásokat ténylegesen csökkenteni kell, célirányosabb lehet az erômûvek számára, ha pl. a legjobb elérhetô technikához tartozó fajlagos kibocsátások szerint végzik el az allokációt, különösen akkor, ha a mûködô berendezések ehhez közel állnak, vagy már el is érték azt a szintet. Finnország esetében pl. az erômûvi szektor a benchmarking módszerét részesíti elônyben és igyekszik a hatóságra nyomást is gyakorolni azért, hogy lehetôleg ne a grandfathering-et válassza37. A január közepén közzétett brit allokációs terv elsô változatában a szétosztás alapjául az 1998–2002 évek kibocsátásainak középértékét választották. A Nagy-Britanniában (és Magyarországon is) érdekelt két nagy társaság, az RWE (Innogy) és az E.on (Powergen) erômûvei mintegy 10 millió tonnával kevesebb kibocsátási engedélyhez jutnának a tervezet szerint, mint amennyi a 2002. évi kibocsátásuk volt. A rendszer bevezetésnek eredményeként 3, ill. 6%-os villamos energia áremelkedésre számítanak a háztartások, ill. az ipar esetében. Következik a közvélemény és az érdekeltek meg-

40

hallgatása, véleményük figyelembe vétele.

A KIBOCSÁTÁSI ENGEDÉLYEK ÁRA Ha a kibocsátási engedélyek elosztásának alapja a kereskedelembe vont berendezések megengedett összes kibocsátása, a kibocsátási engedélyek elsô szétosztása (allokációja) nemcsak ingyenes lehet, hanem elképzelhetô a (részbeni) aukciós elosztás is. Korábban minden mûködô rendszerben ingyenes volt a szétosztás arra tekintettel, hogy a rendszer bevezetése maga generál többletkiadást azoknak, akik kénytelenek a csökkentést választani (az engedélyvásárlás helyett). Az ingyenes szétosztást ugyanakkor gyakran (joggal) úgy tekintik (a hatóságok), mint valamilyen vagyoni érték (vagyonértékû jog) ingyenes adását, ezért ez az állami támogatás kategóriájába eshet. Aukciós allokáció esetén külön kell foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a bevételeket mire fordítják és, hogy ez hogyan befolyásolja az adórendszert. A kereskedelmi rendszer résztvevôinek természetesen költségei merülnek fel annak érdekében, hogy eleget tegyenek a rendszerben rájuk háruló kötelezettségeknek. Ezek a költségek mindazonáltal átháríthatók n a vevôkre magasabb termék- (szolgáltatás) árak formájában, n a munkaerôre kisebb bérek fizetése által, n a szállítókra azzal, hogy termékeikért a kötelezettek a korábbinál kisebb árat hajlandók fizetni. Az át nem hárítható költségek a profitot csökkentik és így azokat a részvényesek kénytelenek állni. A résztvevôk és a velük üzleti kapcsolatban lévôk költségeinek növekedése (ti. a kibocsátáscsökkentési ráfordítások miatt) ugyanakkor csökkenti az állam adóbevételeit. Ennek kiegyenlítése történhet oly módon, hogy az engedélyek egy részét aukcióval értékesítik és a bevétel az államot illeti. Ez a bevétel szolgálhat pl. az adók csökkentésére is. Ha ezek az adók (korábban) a gazdasági növekedés ellen hatottak, akkor csökkentésük serkentheti a gazdaságot, és ezzel részben csökkentheti a kibocsátáscsökkentés költségeit.


A kibocsátási engedélyek árával kapcsolatban az elôrejelzések mind a növekedést, mind a csökkenést elképzelhetônek tartják. A projekt alapú kibocsátáscsökkentési egységek (ERU) ára a legutóbbi idôben kötött ügyletekben 4-6 EUR/t CO2 között változott, de fontos megállapítani, hogy ezek az árak a jövôre vonatkoznak, hiszen az átadható egységek végleges mennyiségét az elszámolási idôszakban lehet meghatározni. A kialakuló országos, regionális és akár az egész világra (de csak a B melléklet országaira) kiterjedô piac méretét 1000 milliárd dolláros nagyságrendûre becsülik. Az EU kereskedelmi rendszerén alapuló elsô üzletet a Shell és a NUON kötötték 2003 februárjában (a Shell volt az eladó). Az árakról és az eladott engedélyek mennyiségérôl nem adtak ki közleményt. Jól informált körök szerint az üzlet elsôsorban PR-célokat szolgált és nem jelentôs mennyiségre kötötték. Az elsô híradások történelmi jelentôségûnek nevezték, de ma már látszik, hogy azt a célját, hogy lendületbe hozza a kibocsátási engedélyek piacát, nem érte el. Az Evolution Markets Llc (USA) volt az elsô brókercég, amely a kiotói rendszer szerinti elsô adásvételt közvetítette a szlovák kormány és egy japán kereskedôház között. Az árak itt is a már említett nagyságrendbe esnek. A szlovák kormány az üzlettel kapcsolatban hivatalos nyilatkozatot adott ki, és a megkötött szerzôdésben is vállalta, hogy az elszámolási idôszakban lemond a megfelelô mennyiségû kibocsátási engedélyrôl, ill. annak elszámolási jogát a japán félre ruházza át. A bevételt a tervek szerint környezetvédelmi fejlesztésekre fordítják, amelyekkel további kibocsátáscsökkentést elérve mintegy (kamatostól) visszakapják azt az AAUmennyiséget, amelyrôl az ügylettel lemondtak. A Point Carbon c. internetes folyóirat elemzôi már az év elején az árak emelkedését várták és ez be is következett. Kisebb üzletekben, az árak októberre elérték a 12 EUR-t. A brit kereskedelmi rendszerben kötött üzletek árai 3,5-5,5 EUR/t között alakultak. Az egyes alapok által tenderen megvásárolt egységek (pl. a holland CERUPT tender) árai 4 és 6 EUR/t között változtak.

Belgium EdF Electrabel Dánia Görögország Hollandia Franciaország Vattenfall Endesa E.ON Magyarország ENEL Spanyolország RWE Olaszország Egyes. Királys. Németország 0

50

100

150

200

250

300

350

millió tonna/év

8. ÁBRA AZ EURÓPAI ORSZÁGOK ÉS A MULTINACIONÁLIS TÁRSASÁGOK KIBOCSÁTÁSAI (2001)

Az EU kereskedelmi rendszerébe vont berendezések 2001. évi összes kibocsátása kb. 1,7 milliárd tonna/év. Ez a mennyiség a csatlakozó országok figyelembevételével kb. 35%-kal növekedhet. Érdekes összehasonlítani az egyes multinacionális társaságok és európai országok kibocsátásait (8. ábra). Az öt legnagyobb multinacionális társaság, az RWE, az ENEL, az E.ON, az Endesa és a Vattenfall adja az európai kibocsátások mintegy 60%-át. Miközben Európában az átlagos fajlagos kibocsátás 353 kg CO2 /MWh (az EdF nélkül 450!), az RWE 700, az ENEL és az Endesa kb. 550-600, az E.ON, a Vattenfall és az Elektrabel 350-420 kg/MWh körül teljesít. Az EdF fajlagos kibocsátása 70 kg/MWh alatt marad. Európában a jövô év márciusáig mintegy 5000 energetikai és ipari cég részére „osztanak kvótát”. A társaságok a lehetséges allokációs változatok alapján nagy erôkkel dolgoznak saját karbon-stratégiájuk kialakításán. A Price Waterhouse Coopers elemzôje szerint a kibocsátáscsökkentés költsége ma még magasabb, mint a kibocsátási engedélyek jelenlegi piaci ára, amely valószínûleg eléri a 20 EUR/t-t. A McKinsey & Company elemzése szerint az árak 2008-ig akár elérhetik a 25 EUR/tonnát és jelentôs hatással lehetnek a villamos energia árára is. Az atomerômûvek és a vízerômûvek jól jár-

nak ezzel, hiszen a hagyományos erômûvi árak emelkedésével versenyképességük növekszik. Minden bizonnyal nô a kisebb fajlagos kibocsátású földgáz iránti igény, ami ugyancsak nem lesz hatástalan az árakra. A csatlakozó országok és a többi kelet- és közép-európai országok JIaktivitását elsôsorban az indokolja, hogy ezekben az országokban a kibocsátáscsökkentés fajlagos költsége viszonylag alacsony, másrészt pedig a nyugat-európai kormányok és a Világbank38 (utóbbi fôképp az északeurópai országok forrásaira alapozva) intenzíven fokozza a keresletet az ERU-k iránt. Miután pedig a kibocsátáscsökkentési egységek kereskedelembe vonása egyre valószínûbb, nem véletlen, hogy az elemzôk biztosak abban, hogy a JI és CDM tenderárak befolyásolják a kibocsátási engedélyek jövôbeni árait is. Bár egyetértés van abban, hogy a jelenlegi viszonylag nagy vásárlási kedv az árak várható növekedését vetíti elôre, természetesen nem zárható ki az sem, hogy a nettó eladókként számon tartott további országok megjelenése a piacon az árakat lefelé mozdítja el.

A HAZAI HELYZET ÉS VÁRHATÓ ALAKULÁSA Ismert, hogy az AES Borsodi Energetikai Kft. biomassza projektjére a holland ERUPT szerzôdést kötött. A szerzôdés tárgya 710 ezer ERU, egyen-

ként 4,4 EUR/t értékben. A projekt magyar résztvevôi az AES-en kívül a Vertis Kft. (tanácsadó) és három erdôgazdasági társaság, az Egererdô Rt., az Ipolyerdô Rt. és az Északerdô Rt. Az elsô átalakított kazán már fával mûködik, a másik átalakítása jó ütemben halad. A biomassszából termelt villamos energia éves mennyisége kb. 260 GWh. Ugyancsak a holland tenderen elbírálás alatt áll a Bakonyi Erômû Rt. biomassza-projektje. Ennek keretében két kazánt terveznek átalakítani és évi kb. 170 GWh villamosenergia-eladással számolnak. A projekt 2008–12 között kb. 490 ezer ERU felajánlását teszi lehetôvé. A PannonPower Rt. ugyancsak biomassza projektet tervez megvalósítani a 2004 végi moratóriumig. Korábban a projektek kezdeményezését és indítását – jogszabály hiányában – informálisan szabályozták. Az idôben ébredôk megszerezve az érintett tárcák hozzájárulását, majd a tenderen is jól szerepelve, szerzôdést köthettek, ill. köthetnek a késôbbiekben. Az eljárásrend a kormány 2003. márciusi határozatával39 módosult. A határozattal felállított tárcaközi bizottság feladata: a) az együttmûködési mechanizmusokkal kapcsolatos állami feladatok ellátásának összehangolása, c) az együttes végrehajtásra irányuló nemzetközi szerzôdések véleményezése és javaslattétel annak jóváhagyására, d) az együttmûködési mechanizmusok keretébe tartozó, illetve az Európai Uniónak a Jegyzôkönyv végrehajtását elôsegítô kibocsátási jog kereskedelmével kapcsolatos hazai álláspont kialakításának40 az elôsegítése. A határozat szerinti, az együttes végrehajtásra vonatkozó jogszabály kidolgozására vonatkozó május 31-i határidô eredménytelenül múlt el, és viszonylag csekély aktivitás látszik e tekintetben. Hasonló a helyzet az országos elosztási terv elkészítésével és a fentebb tárgyalt kibocsátáskereskedelmi direktíva honosításával. A jogszabályok elôkészítése – megítélésünk szerint – nem tûr halasztást és alapfeltétele a gazdálkodók megfelelô és idôbeni felkészülésének is. Ennek egyik elsô lépéseként 2003. decemberében a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tájékoztatót adott


41

ki, kérdôíves felmérést kezdeményezett az érintett társaságokról, és közreadta elôzetes megfontolásait az allokációról. Eszerint 41 a „grandfathering” módszer alapján történô elosztás tûnik a legvalószínûbbnek. Lábjegyzetek 1 Megbízható mérési eredmények 1902 óta állnak rendelkezésre. Az azt megelôzô idôszakra vonatkozó adatokat a fák évgyûrûi, a jégmezôk és a korallzátonyok vizsgálata, valamint történelmi feljegyzések alapján rekonstruálták. 2 E tanulmányban nem tárgyaljuk az ezzel ellentétes nézeteket és azok megalapozottságát, jóllehet ilyenek szép számmal vannak. 3 Hydrofluorocarbons, HFCs 4 Perfluorocarbons, PFCs 5 milliomodrész 6 Operational Guidelines for Project Design Documents… vol. 2a, September 2002 7 Bituminous coal 8 Sub-bituminous coal 9 Residual fuel oil (nehéz fûtôolaj, pakura) 10 World Meteorological Organization 11 United Nations Environmental Program 12 Intergovernmental Panel on Climate Change 13 Intergovernmental Negotiating Committee 14 United Nations Framework Convention on Climate Change 15 Earth Summit 16 Conference of the Parties 17 Bulgária és Lengyelország: 1988, Románia: 1989. 18 Az IPCC új irányelvei lényegesen nagyobb ki-

bocsátási tényezô alkalmazását írtak elô. Ezért 1997-ben még csak 1,36, 1998-ban már 10,86 millió tonna CO2-egyenértéknek megfelelô (istállótrágya alapú) N2O-kibocsátást jeleztünk az UNFCCC felé. 19 Az EEA legfrissebb felmérése szerint kiegészítô intézkedések nélkül 1% alatti, azokkal együtt azonban 7,8%-os csökkentés jósolható annak ellenére, hogy a közlekedés kibocsátásai 1990. és 2010. között az Unióban 34%-kal növekednek. Ehhez azonban az is szükséges, hogy néhány EU-tagállam túlteljesítse eredeti vállalását. 20 Emission Reduction Unit 21 Certified Emission Reduction Unit 22 Megvizsgálandó, hogy az adott projekt nélkül hogyan mûködött volna tovább a rendszer. Természetesen villamosenergia-import feltételezése nem felel meg, de lehetséges a meglévô rendszer terhelésének megfelelô elvek szerinti növelése. 23 Az USA kéndioxid-kereskedelmi rendszerébe természetes személyek és (környezetvédelmi) mozgalmak is beléphettek. Utóbbiak – kibocsátási engedélyeket felvásárolva – tovább csökkentették az összkibocsátási határértéket, mivel azokat nem bocsátották áruba, hanem mintegy kivonták a forgalomból. 24 Opt-in 25 Aki már látott, olvasott és megkísérelt értelmezni jogszabályt, az nem lepôdik meg azon, hogy a hivatalos szóhasználat adekvát átültetése némi nehézséggel jár. Ezért adtuk meg az angol megfelelôket is. 26 Angolul: greenhouse gas emissions permit. A késôbbiekben a kibocsátási engedély (allowance) fogalmát más értelemben használjuk, ezért az üvegházgáz-engedély (permit) kifejezés. 27 Communication from the Commission on guidance to assist Member States in the imple-

mentation of the criteria listed in Annex III to Directive 2003/87/EC establishing a scheme… COM(2003)830 final, 7 January 2004. 28 A fennmaradó részre pl. aukciót lehet hirdetni, kialakítva egyfajta bevezetô piaci árat. 29 Ez azt jelenti, hogy az elôhitelezés abszolúte lehetséges. Az elôzô évi hiányt a tárgyévre kapott engedélyekkel fedezni lehet. 30 Ez azt jelenti, hogy az idôszakon belül a fel nem használt kibocsátási engedélyek átvihetôk a következô évekre. 31 A kérelmezôknek az illetékes hatósághoz, az adott országnak a Bizottsághoz kell fordulniuk kérelmükkel, ill. igényükkel. 32 EURELECTRIC Position Paper January 2004 33 A nagy tüzelôberendezésekre vonatkozó (Best Available Technique) referencia dokumentum végleges változatának elkészítése erre az évre várható. 34 Az új belépô státus idôleges, csak egy kereskedési szakaszban állhat fenn, de hasonlóan kezelik a kapacitásbôvítést is adott berendezés esetén. 35 Az ismert terminológia szerint: grandfathering. 36 Benchmark 37 Ezzel ugyanis a kevésbé fejlett technikák túlélését tenné lehetôvé. 38 A Világbank által kezelt alap neve: Prototype Carbon Fund 39 2045/2003. (III.27.) sz. Korm. határozat az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzôkönyvben meghatározott egyes feladatok végrehajtása érdekében tárcaközi bizottság felállításáról 40 Ez a megfogalmazás jelzi, hogy ez az álláspont – legalábbis – véglegesítésre vár. 41 http://www.gkm.hu/dokk/main/boxok/ co2kereskedelem

Energia Klub programvezetôjét és Beliczay Erzsébetet, a Levegô Munkacsoport Országos Környezetvédelmi Szövetség elnökhelyettesét köszönthettük az elôadók közt. A klub – alapításakor megfogalmazott célkitûzéseinek megfelelôen – aktuális témákat tûzött napirendjére és még a döntések meghozatala elôtt ezen a fórumon is információt cserélt üzleti partnereivel, a szabályozó hatóságokkal, a döntéshozókkal és – egyáltalán nem utolsósorban – a környezetvédelem ügyének elkötelezett, nem kormányzati (civil) szervezetekkel is. A klub ülésének témája az üvegházhatású gázok kereskedelme és a Kiotói Jegyzôkönyv végrehajtásának további lehetôségei volt, annak szabályozása a világban és Magyarországon, valamint a hazai villamosenergia-ipari lehetôségei a kibocsátás csökkentésében és adásvétel-

ében. Megvitatásra került továbbá, hogy a hazai energetikai cégek milyen módon vehetnek részt a Kiotói Jegyzôkönyv Magyarországra vonatkozó elôírásainak végrehajtásában. A nagyszabású rendezvény keretében kerekasztal-beszélgetésre is sor került a az erômûvek, villamosenergia-kereskedôk, tanácsadók és civil szervezetek képviselôivel, aminek moderátora Civin Vilmos, az MVM Rt. Környezetvédelmi Osztályának vezetôje volt. Ezt vita követte: Összeegyeztethetô-e a széndioxid-kereskedelem és a gazdasági szempontok a gyakorlatban? címmel. A sikeresnek értékelhetô klub ülése elôtt az érdeklôdôk megtekintették a füstgáz-kéntelenítô rendszert, amelynek mosótornyai – a világon egyedülállóan – a száraz hûtôtornyokban kaptak helyet. Korcsog Béla Mátrai Erômû Rt.

n HÍREK Kiotói Jegyzôkönyv: felelôség és lehetôség

A KÖRNYEZETVÉDELMI KLUB ÜLÉSE A MÁTRAI ERÔMÛBEN Az MVM Rt. Környezetvédelmi Klubja ötödik ülését a Mátrai Erômûben. tartotta A rendezvényen részt vett és nagy érdeklôdésre számot tartó elôadást tartott Ôri István, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára, Thomas Wiley, az Európai Bizottság magyarországi delegációjának PHARE és ISPA programokért felelôs vezetôje, Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium energetika helyettes államtitkára, dr. Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium fôosztályvezetôje, Prof. dr. Kerekes Sándor, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem tanszékvezetô egyetemi tanára. A civil szervezetek közül Takács Gábort, az

42


A VILLAMOSENERGIA-RENDSZER FORRÁSOLDALÁNAK TELJESÍTÔKÉPESSÉGÉRÔL – LEHETÔSÉGEK ÉS REMÉNYEK n A VILLAMOSENERGIA-RENDSZER FORRÁSOLDALÁT AZ ERÔMÛVEK JELENTIK, ÉS AZ ERÔMÛVEK HELYE, NAGYSÁGA, TÍPUSA, KORA, HATÁSFOKA, MEGBÍZHATÓSÁGA, RUGALMASSÁGA, KISZOLGÁLÁSI IGÉNYE, ÖNKÖLTSÉGE, FELSZERELTSÉGE, CSATLAKOZÁSA, TISZTASÁGA, VESZÉLYESSÉGE ÉS ELFOGADOTTSÁGA DÖNTÔ LEHET AZ EGÉSZ VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS JELENÉNEK MEGNYUGTATÓ VAGY ZAKLATÓ MEGÍTÉLÉSÉBEN. AGGÓDJUNK VAGY SEM A JÖVÔNKÉRT? – EZ FOGLALKOZTATJA MA A SZAKMA SZAKÉRTÔIT, AKIK NEM MINDIG LÁTNAK OLYAN TISZTÁN, MINT A POLITIKUSAINK. DE VESZÉLYES TÍPUS AZ A SZAKEMBER, AKINEK MINDIG VANNAK JÓ ÖTLETEI. LIGNITERÔMÛ KELL, SZÉNERÔMÛ KELL, ATOMERÔMÛ KELL, VÍZERÔMÛ KELL, GÁZERÔMÛ KELL, KISERÔMÛ KELL, SZÉLERÔMÛ KELL, KAPCSOLT TERMELÉS KELL, HÁLÓZAT KELL, NEM ERÔMÛ, KEVESEBBET KELL FOGYASZTANI, NEM TÖBBET TERMELNI – EZEKET MIND-MIND SZAKEMBEREKTÔL HALLANI. OLYAN KELL IDE, AKI KÉPET VÁZOL A LEHETÔSÉGEKRÔL, REMÉNYEKET ÉBRESZT, LELKESÍT, ÉS NEM ELKESERÍT. KÉPET AD – SZÍNESET, ÉRTHETÔT. ERRE TETT KÍSÉRLETET A SZERZÔ, AMIKOR BELEFOGOTT AZ ÍRÁSBA. DR. STRÓBL ALAJOS

HOL TARTUNK? Amikor a sötétség idénye jött el New Yorktól Londonig, Svédországtól Olaszországig, akkor többen gondoltak arra, nálunk vajon mikor jön ez a szezon. Minden elôfordulhat, csak ki kell várnunk, hiszen nem jó úton járunk – vélik a liberalizációt, a privatizációt nemigen kedvelôk. Nem védekezésként, de meg kell említeni, hogy a váratlan sötét a villamos hálózat gondjaiból eredt, szinte minden esetben, nem az erômûvektôl. A villamos hálózattal azonban most nem foglalkozom, csak azokkal a létesítményekkel, ahonnan a hálózat indul: az erômûvekkel. Ezekkel is lehet baj – van is néha – akkor, ha nincs elegendô villamos teljesítôképesség az adott idôben és helyen. A magyarországi erômûvek együttes teljesítôképessége ma még eléri a 8500 MW-ot, ha a beépített, névleges, villamos teljesítôképességeket

összegezzük. Ezen kívül fogyasztóink – kereskedôik közremûködésével – külföldi erômûvekbôl származó energiát is vesznek, és a fogyasztói csúcsidôben ez a vásárolt villamos teljesítôképesség elérheti az 1000 MW-ot vagy még többet. Hogy sok-e ez vagy sem, az persze az igénytôl függ. Több mint tíz éve nem értük el országunkban a 6000 MW-ot, bár lehet, hogy a következô télen ezt is elérjük. Látszólag van tehát megfelelô tartalékunk, sôt, nem csak látszólag. A jelen nem adna okot izgalomra, ha nem ismernénk az erômûveinket. Nagyon sok olyan erômû van még „üzemben”, amelyeknek egységei évek óta nem mûködnek, bár erre engedélyük van. Megszüntetési engedélyt mégsem kérnek, tehát „benne vannak a mérlegben”. A nem engedélyköteles kiserômûvek között is nagyon sok már nem üzemelô egység áll hidegen, de a statisztikai adatok közül nem kihúzva. Aztán vannak „állandó”

és a külsô feltételektôl függô, „változó” jellegû hiányok is. Reális lehet tehát, hogy a hazai erômûparkban a várható téli csúcsidô közeledtekor alig 7000 MW villamos teljesítôképesség áll csak rendelkezésre. Az is lehet, hogy a téli zord hidegben 800 MWnál nem lehet többet külföldi erômûvekbôl beszerezni. Így aztán 9500 MW helyett csak 7800 MW vehetô csak valóban számításba. Azért persze a várható csúcsigény felett még mindig van mintegy 25% tartalék, tehát aggodalomra nincs ok. Ismét csak látszólag, hiszen a jövôbe nem lehet látni. A helyzet az, hogy bizony nagyon sok a régi erômû az országban, hiszen az elmúlt másfél évtizedben nem egészen 2000 MW új erômû épült csak, tehát kevesebb, mint egy negyede a papíron meglévôknek. A régi erômûvek pedig nemcsak rossz hatásfokúak, környezetszennyezôk, hanem a megbízhatóságuk sem a legjobb már. Elôfordult, hogy egy


43

44

Bruttó villamosenergia-felhasználás, TWh

42 40 38

1,4%/év

36 34 32 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

1. ÁBRA AZ ORSZÁGOS ÖSSZES VILLAMOSENERGIA-FELHASZNÁLÁS ALAKULÁSA

6800

A rendszer csúcsterhelése, MW

6600 6400 6200 6000 0,8%/év 5800 5600 5400 5200 5000 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

2. ÁBRA A VILLAMOSENERGIA-RENDSZER CSÚCSTERHELÉSÉNEK ALAKULÁSA

nyári napon, amikor pedig az igények a szokásostól eltérôen igencsak nagyok voltak, több mint 1800 MW KK-val1 kellett a rendszert mûködtetni. A fogyasztó ebbôl még nem érzett semmit, csak a valódi szakember aggódott egy kicsit. Azért csak kicsit, mert azért még volt csúcsidôben 400-500 MW tartalék, és a következô napokban javulni látszott a helyzet.

HOGYAN JUTOTTUNK EL EDDIG? Tíz év óta – ismét – növekedik a villamosenergia-felhasználás országunk1 KK = Kényszerkiesés (nem tervezett hiány, váratlanul nem áll rendelkezésre)

44

ban. Nem sokkal, de évrôl évre többet igénylünk, használunk. Ez az egyik oka, hogy további növekedést feltételezünk, sôt, az eddigieknél nagyobb ütemû fejlôdést. Három számsort érdemes megnézni: a villamosenergiafelhasználás, a csúcsterhelés és a kettô alapján a kihasználás alakulását. Az országos összes (bruttó) villamosenergia-felhasználás (1. ábra) 1992 óta évi átlagban 1,4%-kal növekedett. Ettôl némileg kisebb ütemben (1,1%/év) nôtt a villamos fogyasztók felhasználása, hiszen a hálózati veszteség az elmúlt tíz évben növekedett. Tavaly már megközelítettük, idén elérjük az eddigi legnagyobb, 1989-es összes felhasználást. Az elmúlt néhány évben már 2% fölé nôtt a növekedési ütem, és idén en-


nél is nagyobbat, 3% körüli fejlôdést várunk – fôleg a hideg tél és a forró nyár miatt2. A villamosenergia-rendszer évi csúcsterhelése (2. ábra) már jóval kisebb ütemben növekedett, mint az energia. Az 1992. esztendô óta tapasztalt átlagos éves növekedés csak 0,56%. Messze vagyunk még az eddigi, szintén 1989-es csúcstól (6550 MW), bár az most jövô télen feltehetôen – 1991 óta ismét – elérjük vagy meghaladjuk a 6000 MW-ot. A szükséges forrásoldali teljesítôképességet ez inkább meghatározza, mint az igénynövekedés. A villamosenergia-rendszer csúcskihasználási óraszáma (3. ábra) – az energia és a csúcsterhelés hányadosa – az elôzô két bekezdésben leírtak egyenes következményeként szokatlan módon növekedik az elmúlt tíz év óta. Korábban gyakran számoltunk 6000 h/év alatti értékeket – és ez volt az európai gyakorlat, sôt ma is ez – a tények feldolgozásakor, ma pedig már 7000 h/év felé tartunk. Ez jó, mert az erômûveket jobban ki lehet használni, több energiához nem kell több erômû. Nagy kérdés azonban, hogy meddig nô még a csúcs kihasználása. A lakossági villamos fogyasztás részarányának növekedése és a nagyipari fogyasztás mérséklôdése inkább azt jelezné, hogy a csúcskihasználás a jövôben csökken – különösen, ha a nagykereskedelmi árból törölték a rendelkezésre állási díjat, a teljesítménydíjat, hiszen így a szolgáltatók kevésbé érdekeltek a csúcsgazdálkodásban. Feltételezhetô, hogy a csúcskihasználás nagy marad ugyan, de nem növekszik tovább. Az eddigi tapasztalatok azonban nem alkalmasak a hosszabb távú elôrejelzésre, mert a helyzet változik. Különösen a 2003. esztendô mutatta jól a változást.

MIK AZ IDEI TAPASZTALATOK? Az idén két változásból kell tanulnunk. Megnyílt a piac, és ezért megnôtt az import részaránya. Hosszú 2 Európában (EU-15), Németországban 2003 elsô félévében 2% növekedést tapasztaltak, ami a korábbiakhoz képest – nem is szólva a gazdasági növekedés mérséklésérôl – igen jelentôs többlet. Idôjáráshatás.

forró nyár volt, és nem csökkent, hanem erôsen növekedett a terhelés. Mindkét hatásból érdemes bizonyos következtetéseket levonni. Januárban még csak papíron volt piacnyitás, februárban már a gyakorlatban is. A havi átlagos villamos teljesítmények alakulása (4. ábra) jól jelzi ezt a hatást, hiszen az átlagos behozatali többlet (importszaldó) januárban még csak 300 MW volt, februárban már a kétszerese, nyáron már ennek háromszorosát mértük, és ôszre megközelítettük az 1000 MW-ot. A csúcsidei és a völgyidei behozatali többlet szintén jellemzô következménye a piacnyitásnak. Az ábra azt is jól mutatja, hogy a nyolcezres magyar erômûpark átlagos kihasználása télen még 50% felett volt, azóta csak 3500 MW körül van. A nyári meleg okozta többlet felhasználás jelenségét eddig is ismertük, de nem ilyen mértékû változásra gondoltunk. A melegégövi civilizációkra jellemzô hûtési igény nálunk is meghonosodott. Nem csökken tehát a téli terhelésnek a 75-80%-ára a fogyasztói igény, hanem forró napokon 90% fölé kerül. Korábban még az ún. kacsagörbével (5. ábra) tudtuk a heti csúcsterhelések pontjait lefedni, ami azt jelenti, hogy tavasztól szépen csökkent az igény, majd ôsztôl növekedett, hogy december közepére elérje a kacsa feje a csúcsot. Az évi növekedést jól jellemezte, hogy a fej mindig magasabban volt a faroknál. Az igények mérséklô növekedési üteme – netán maga a csökkenés – azt mutatta, hogy a kacsa feje lentebb került. Arra azonban sosem gondoltunk, hogy tevegörbével kell számolni – nyári púppal. E két idei hatás azt mutatta, hogy az olcsó importot azonnal ki lehet használni a fogyasztók érdekében, és azonos erômûparkkal az eddigieknél nagyobb villamosenergia-igényeket lehet kielégíteni. Ez a két tapasztalat egyrészt megnyugtató, hiszen az erômûvek szeretik a nagyobb kihasználást, másrészt figyelmeztetô: jobban kell törôdni a hálózati összekötésekkel, egyre nehezebb a karbantartásokat nyárra ütemezni.

MIK A FELADATAINK? Feladataink nagyon hasonlítanak az európaiakhoz, amibôl az is jól látszik,

7200

Csúcskihasználási óraszám, h/év

7000 6800 6600 0,7%/év 6400 6200 6000 5800 1992

1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

3. ÁBRA A CSÚCSKIHASZNÁLÁSI ÓRASZÁM VÁLTOZÁSA

MW 6000

5000 4000 3000 2000 1000

0 01.

02.

03.

hazai erômûvek

04.

05.

06.

07.

08.

09.

10.

11. 12. Hónapok

importszaldó

4. ÁBRA A HAVI ÁTLAGOS VILLAMOS TELJESÍTMÉNYEK ALAKULÁSA 2003-BAN

hogy már régen Európában vagyunk. Válogassunk egy friss szakmai írásból! [1] Az egész erômûpark korát tekintve megállapítható, hogy az erômûpark jelentôsen elöregedett. Az EU-15-ben ma meglévô, mintegy 600 000 MW erômûi teljesítôképességbôl 2010 és 2020 között mintegy 200 000 MW-ot helyettesíteni kell új erômûvekkel. Németországban 2010–2020 között mintegy 40 000 MW-ot (40%-ot) kell helyettesíteni, Magyarországon a mai erômûparknak mintegy a felét. Ugyanakkor a tartalékok csökkennek, így joggal vetôdik fel a kérdés, hogy az erômûvek teljesítôképességének a

mérséklôdése miként fog vezetni a biztonságos, környezetkímélô villamosenergia-ellátáshoz. Alapvetôen három különbözô utat vitatnak világszerte, Európában és nálunk is: n a villamosenergia-behozatallal való igényfedezést, n a villamosenergia-igények csökkentését és n a leállított erômûvek újakkal való helyettesítését. Az elsô út aligha járható, hiszen az EU-15-ben is hamarosan sok régi erômûvet kell helyettesíteni, ugyanakkor az EU-Bizottság elôrejelzése szerint az igénynövekedés miatt további 100 000 MW erômûi kapacitásra van


45

még szükség. Véleményük szerint az EU-ba belépô tíz ország nem hoz tehermentesítést. Fôleg azért nem, mert ezen országokban az erômûpark túlnyomó többsége mûszakilag elöregedett. A megnövekvô EU-piac azonban új erômûi telephelyek sokaságát kínálja arra, hogy korszerû erômûveket lehessen építeni. Bennünk látnak piacot, mint azt eddig is gondoltuk. Marad a keleti import. Ez ma még olcsó, de aligha marad hosszú távon az. A második lehetôség – az igények csökkentése – egyáltalán nem reális, hiszen a villamosenergia-felhasználás minden területén (háztartások, szolgáltatások, ipar stb.) enyhe növekedéssel számolnak. Németországban például 0,5-1,0%/év ütemmel, az EU-15 átlagában 1%/év-vel, nálunk ennek kétszeresével. A villamosenergia-felhasználás új területei pedig növekedést hozhatnak (csak az internet Németországban 7 TWh-t jelentett 2002-ben). Az egy lakosra jutó villamosenergia-felhasználás nálunk évente még 33003400 kWh között van, míg Ausztriában 7000 kWh, Belgiumban 8000 kWh felett, Görögországban 4700-4800 kWh között és Spanyolországban is messze 5000 kWh-t meghaladva3. Nem hiszem, hogy jó úton járnánk, ha az életszínvonalunkat csökkenteni akarnánk – rábeszélve nyugdíjasainkat, hogy ne vegyenek mosogatógépet, ha melegünk van, ne hûtsük a levegôt. Mivel sem a behozatal, sem a takarékosság nem alkalmas a lyukak betömésére, egyedüli lehetôség Európában – Németországon, Magyarországon és másutt – az, hogy megújítsuk az erômûparkot a következô években. Ennek két alapfeltétele van: n meg kell egyezni bizonyos erômûi technológiák használatában és n olyan költség- és árviszonyokat kell teremteni, hogy a beruházások kellô idôben megvalósuljanak. [1] Jellemzôen azonosak a gondok, azonosak a feladatok, de mások a megoldás útjai. A feladat meghatározásakor elsôbbséget élvez a helyettesítés a bôvítéshez képest. Nem az a fô feladat, hogy megbecsüljük az igénynövekedés pontosságát, hanem az, hogy gondoskodjunk az elavult erômûpark mielôbbi megújításáról. Látni fogjuk, hogy a következô évtizedben 3 Finnországban és Svédországban 15 000 kWh felett, Norvégiában 25 000 kWh körül.

46

100

P/Pmax, % Éves növekedés

90 Új „Kacsagörbe”

80 Régi 70

60

50 0

4

8

12

16

20

24

30

34

38

42

46

48

50 52 Hetek

5. ÁBRA A HETI CSÚCSTERHELÉSEK BURKOLÓGÖRBÉJÉNEK JELLEGZETES MEGVÁLTOZÁSA

Kapacitás, MW

Energia, TWh 10000

70 60 3,0%/év

2,5%/év

8000

50 6000

40

1,8%/év

1,6%/év

30

4000

20 2000 10 0 1980

1990

2000

2010

2020

0 1980

1990

2000

2010

2020

6.ÁBRA A VILLAMOSENERGIA-FELHASZNÁLÁS ÉS CSÚCSTERHELÉS MÚLTBELI ÉS VÁRHATÓ ALAKULÁSA

a helyettesítés lényegesen nagyobb súlyú az erômû-létesítésben, mint az igénynövekedés miatti bôvítés. Nehéz persze megegyezni a társadalommal alkalmas erômûi technológiákban, amikor ebben a szakemberek sincsenek azonos véleményen, sôt, közöttük van igazán nagy ellentét. Még nehezebb a gazdasági feltételeket ösztönzôvé tenni a befektetôk számára, ha olcsó villanyt akarunk.

MILYEN IGÉNYNÖVEKEDÉSSEL LEHET SZÁMOLNI? Említettem ugyan, hogy nem az igénynövekedés miatt kell elsôsorban


új erômûveket építeni, mégis kell errôl beszélni. Nem mindegy ugyanis, hogy visszajön-e a múlt század második felének 7-8%/év nagyságú üteme („a villamosenergia-igények tízévente megkétszerezôdnek” – tanultuk), hanem telítôdünk 1%/év körüli növekedéssel a zöldek legnagyobb örömére. Még ma is az elsô kérdése egy új energiapolitikusnak, hogy mennyi lesz a növekedés. Ezért aztán gazdaság- és jövôkutatók gazdagodnak hosszú feleletekkel tudományosan megvilágított jelzéseiket eladva. Sokan szeretik a teljes belföldi terméket, a GDP-t, mint fô meghatározót, mert vele összehozható az értékteremtés és a villanyhasználat. Lehet, hogy igazuk van? Nálunk a legújabb kutatások alap-

ján megtalálták az igazi számokat, és aztán az érdekeltek hosszú vita után meghatározták, hogy most mire érdemes számolnunk. A következô másfél évtizedben a következô számok lehetnek a legvalószínûbbek: n a fogyasztók villamosenergia-felhasználása évente 1,9%-kal, n a villamosenergia-rendszer csúcsterhelése évente 1,8%-kal fog növekedni. Jól látszik, hogy mintegy egyharmaddal nagyobb energianövekedéssel számolunk a bemutatott tapasztalati számokhoz képest. A csúcsterhelés növekedési üteme pedig több mint háromszorosa a tapasztaltnak. Optimistábbak már igazán nem is lehetnénk. A két felkutatott és egyezményesen elfogadott alapadat segítségével aztán kiszámítható (1. táblázat), hogy a következô években nagy valószínûséggel mire számíthatunk. A fogyasztói igények mellett megadjuk a hálózati veszteség és az erômûvek önfogyasztásának az összegét is, hogy az országos összes felhasználásról legyen képünk.

A táblázatból jól látszik, hogy az erômûvek saját villamosenergia-felhasználása és a hálózati veszteség csökkenését tételeztük fel, ugyanakkor kevesebb lesz a rendszeren kívüli saját villamosenergia-termelés (saját igények szerint). Ez utóbbi ugyan erôsen vitatható, de egyelôre a rendszer erôsödésével számolunk (a nagyfogyasztók, a kohászat saját termelésének mérséklésével). Természetesen a felvett változásokhoz képest jelentôs eltérések is adódhatnak (6. ábra), de ezek részleteibe nem érdemes belemenni. Az jól látszik az ábrán, hogy az országos villamosenergia-felhasználásban már most elértük az eddigi legnagyobbat, míg a csúcsterheléseknél ez csak az évtized végére várható.

MILYEN LEÁLLÍTÁSOKRA SZÁMÍTUNK? A következô kérdés az erômûveink egységeinek várható megszüntetése.

1. TÁBLÁZAT A VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK ÉS A CSÚCSTERHELÉS VÁRHATÓ NÖVEKEDÉSE

Fogyasztói energiaigény, TWh Önfogyasztás és hálózati veszteség, TWh Országos összes felhasználás, TWh Saját célú villamosenergiatermelés, TWh

2000

2005

2010

2015

2020

31,2

35,7

39,2

43,0

47,3

7,4

6,5

6,0

6,0

6,0

38,6

42,2

45,2

49,0

53,3

0,5

0,4

0,3

0,2

0,2

Villamosenergia-rendszer felhasználása, TWh

38,1

41,8

44,9

48,8

53,1

Fogyasztói igény/összes felhasználás, %

81,9

84,6

86,7

87,8

88,7

Önfogyasztás és hálózati veszteség, %

19,1

15,4

13,3

12,2

11,3

Rendszerigény/összes igény, %

98,7

99,0

99,3

99,6

99,6

Villamosenergia-rendszer csúcsterhelése, MW

5740

6250

6800

7500

8200

Csúcskihasználási óraszám, h/a

6640

6700

6600

6500

6500

Környezetvédelmi, gazdasági és mûszaki okokból egyaránt számítani kell leállásra. Környezetvédelmi okokból elsôsorban 2005-ig kell leállításokra számolni, mert a kibocsátási normák túllépését már nem lehet már büntetéssel megúszni. Az elôzetes számítások szerint a kis- és a nagyerômûvek csoportjában középtávon 10001100 MW leállítására kell számolni. Gazdasági és mûszaki okokból aztán – mától számítva – 2015-ig mintegy 2500-3000 MW ma még mûködô teljesítôképesség szûnhet meg, és végül két évtized múlva, tehát 2020 körüli idôpontig összesen mintegy 4500 MW. Ez azt jelenti, hogy a ma még – papíron – meglévô 8500 MWból a következô évtized végére már csak mintegy 4000 MW teljesítôképesség maradhat meg. Melyek ezek a megmaradó erômûvek? Az atomerômûvünk és az elmúlt tizenöt évben épült erômûvek egységei (pl. Dunamenti, Kelenföld, Csepel, Debrecen, Újpest, Lôrinci, Sajószöged, Litér, BorsodChem gázturbinás egységei és az összes gázmotoros kiserômû). Ma nem látni semmiféle lehetôséget az atomerômû helyettesítésére. Az új egységek harmincéves üzemére azonban feltétlenül számítani lehet.

MENNYI TELJESÍTÔKÉPESSÉGRE VAN SZÜKSÉG? Könnyen belátható, hogy a következô évtized végére várt, mintegy 8200 MW csúcsterhelés felett megfelelô biztonságot adó többletre, tartalékra van szükség. Nem túl sokra, mert az drágítaná a villanyt, nem túl kevésre, mert az csökkentené az ellátási biztonságot. Maradjunk meg a korábban az UCTE által kívánt 20%-os tartaléknál, ami kellô biztonságot ad, ha nem régiek, rosszak, megbízhatatlanok az erômûvek. Ez azt jelenti, hogy az éves csúcsterhelés felett kb. 1640 MW-ra van szükség, azaz 9840 MW rendelkezésre álló teljesítôképességre (RT). A biztonság érdekében felfelé kerekített, RT = 10 000 MW-hoz rendelkezésre állhatnak a hazai és a külföldi erômûvek. Amennyiben feltételezünk például


47

10000

MW

6000 MW

8000

6000

4000 MW

4000

2000

0 2000

2010 új egységek

2020

régi egységek

7. ÁBRA A MEGMARADÓ ÉS AZ ÚJ ERÔMÛVEK TELJESÍTÔKÉPESSÉGE VÁLTOZÁSÁNAK IRÁNYA

30

A villamos energia behozatali aránya, %

25 20 15 10 5 0 1990

1995

2000

2005

2010

8. ÁBRA A VILLAMOS ENERGIA BEHOZATALI TÖBBLETÉNEK TÉNYLEGES ÉS VÁRHATÓ ALAKULÁSA

1000 MW külföldi beszerzést (átlag energiában 6 TWh behozatali többletet), akkor a hazai erômûvekben a fogyasztói csúcsidôben mintegy 9000 MW-nak kell rendelkezésre állniuk. Mint említettük, csúcsidôben is vannak (lehetnek) állandó és változó jellegû hiányok, ezért erre is számításba kell venni legalább 1000 MW eredô hiányt, tehát a hazai erômûvek együttes, névleges, beépített villamos teljesítôképessége (BT) a következô évtized végére el kell, hogy érje a BT = 10 000 MW-ot. Láthatóan ez nem sok a mai 8500 MW-hoz képest, ha nem vennénk figyelembe a leállításokat. Sok azonban a szükségesnek látszó leállítás. Az elôzô fejezetben említett, meg-

48

maradó 4000 MW mellé szükség van még mintegy 6000 MW új erômû építésére alig két évtized alatt. Nem kis feladat ez, de megoldható. Jól látható (7. ábra), hogy nem az igénynövekedés, hanem a leállítási kényszer a fô meghatározó.

REÁLIS-E A KÜLFÖLDRÔL VALÓ BESZERZÉS? Meg kell állni egy kicsit a forrásoldal hazai részének elemzésével, mert valószínûsíteni kell, hogy milyen részarányt lehet külföldi erômûvek termelésébôl beszerezni. Az eddigi tapasztalatok és a kiépített villamos összekötések alapján reális lehet az említett


1000 MW csúcsidei behozatali többlet, hiszen már idén ennél húsz százalékkal többet is behoztunk. Ma még van a körzetünkben teljesítôképesség-többlet, de nagy kérdés, hogy ez húsz éven át megmarad-e. Jobb adottságú területeken jobb erômûvek épülhetnek – például megújuló energiaforrásokra – olcsóbb termelést lehetôvé téve. A vízenergia ugyan olcsó, csak nem mindig áll csúcsidôben rendelkezésre (hasonlóan a szél- vagy naperômûvekhez). Erre tehát nem nagyon lehet számítani. Vannak azonban körzetünkben félig elkészült atomerômûvek. Ma Európában csak Oroszországban, Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában tartanak nyilván „épülô” atomerômûegységeket. Nem messze tehát. A Mohi Atomerômû második részének befejeztével 7 TWh/év, a Csernavoda Atomerômû egy új egységével 5 TWh/év többlet villamosenergia-kínálat jelenhet meg a térségben. Vannak a térségben jó szénerômûvek is (Ausztria, Lengyelország, Csehország), amelyeknek kínálata – a növekményre támaszkodó árképzés miatt – olcsó lehet. Nem indokolja semmi, hogy ne vegyünk fel 10%-os behozatali többletet a csúcsidôben hosszabb távon. A múltbeli és az idei tapasztalatok alapján (8. ábra) reálisan megmaradhat egy jelentôs átvitelt (tranzitot) lebonyolító országban bizonyos külföldi forrás is – messze elmaradva a korábbi szovjet beszerzés mértékétôl.

MILYEN MEGOLDÁSOK LEHETNEK? Hazánkban közel két évtized alatt mintegy 10 000 MW-ot kitevô új, korszerû villamos teljesítôképességû erômûparkot kell építeni. Ezek egy része kiserômû (BT < 50 MW) lehet, másik része nagyerômû. A kiserômûvek egy része földgázra, másik része megújuló energiaforrásokra (szél, fa, víz, hulladék, szalma, energianövény, földhô 4, nap) épülhet. A nagyerômûvek részben földgázra, rész4 A geotermikus vagy geotermális (németbôl vagy angolból vett) kifejezés magyar megfelelôje. Nyelvújítás Homola Viktor úrtól.

ben szénre (import feketeszénre vagy hazai lignitre) épülhetnek. Új atomerômûre nem lehet gondolni (túl nagy is lenne egy gazdaságos nagyságú 1000-1300 MW-os egység), olaj sem jön számításba. A nagy vízerômûvek pedig a politika rejtett területeire csúsztak át. A kiserômû-építés ma nagy divat hazánkban és egész Európában. Sok gázmotoros erômû épül mindenütt kapcsolt termelésre, elsôsorban földgázt használva. Sok az összetett körfolyamatú, gáz- és gôzturbinás egység is az ipari erômûvek pótlásához. Mindkét irányzatnak jeles képviselôi vannak hazánkban. Aztán jöhetnek a még kisebb mikro-gázturbinák, a Stirling-motorok, a tüzelôanyag-elemek. Persze arra nem lehet számítani, hogy ezek összességében nagy részarányt képviselnek majd. Ma mintegy 8%-ot adnak a hazai teljesítôképesség-mérlegben, és részarányuk két évtized alatt megkétszerezôdhet. Ez reális. A rendszerirányító azonban nem szeretné, ha a kiserômûi részarány – a mai irányítási alapelvek mellett – elérné például a 25%-ot, mert ez rendkívül megnehezíteni a kis rendszerterheléseken a szabályozást. A nagyerômû-építés divatos irányzata ma az összetett körfolyamatú egységek létesítése, lehetôleg kapcsolt termeléssel. Sok ilyen erômû épül világszerte, Európában és sok ilyen nálunk is a közelmúltban (sôt, ma is épül Kispesten). Ez a típus gyorsan és viszonylag olcsón megépíthetô, könnyen elfogadható és kis ráfordítással üzemeltethetô. A befektetô viszonylag kis kockázatot vállal – különösen akkor, ha gyors megtérülésre számíthat, mielôtt még a gázárak az egekbe csapnának. A rendeletek ma kicsit megnehezítik az ilyen erômû építését – pl. a megszakítható földgáz és az alternatív (gázturbinához alkalmas tüzelôolaj) használatával – a földgáz erômûi használatát korlátozva, de egy rendelet könynyebben módosítható, mint egy erômû megépíthetô. A szénerômû-létesítés már nehezebb kérdés. Az építés és elôkészítés itt hosszabb, az elfogadtatás bonyolultabb és körülményesebb, a létesítés egésze sokkal drágább és a szükséges tôke nehezebben elôteremthetô. Gazdasági okokból itt is inkább a nagy egység-teljesítôképességek

(500-1000 MW) a kedvezôek, környezetvédelmi szempontból pedig nagyon fontos a jó energiaátalakítási hatásfok (43-47%) a kisebb széndioxid-kibocsátás miatt. Gyakorlatilag két megoldás jön tekintetbe: hazai lignitre Északkelet-Magyarországon esetleg a nyugati határszélen, vagy külföldi feketeszénre valahol a Duna mentén. Az elôbbi drágább, az utóbbi olcsóbb lehet; az elôbbi talán nagyobb biztonságot nyújt, az utóbbi környezetvédelmi tekintetben elônyösebb; az elôbbihez több, az utóbbihoz kevesebb ember kell; az elôbbi helyét a bánya meghatározza, az utóbbi helyét viszont a kedvezô tüzeGondolni kell lôanyag-szállítás5. azonban a CO2-emisszó kereskedelmére, a nemzeti széndioxid-kibocsátás allokációs tervére, amely még elég homályosan körvonalazódott. Ez egy kicsit nehézzé teszi a szénerômû építését, a befektetôk nagyobb kockázatot vállalnak ugyan, de egyelôre kivárnak, így aligha valószínû, hogy még ebben az évtizedben új, nagy szénerômûveket építenek. Feltétlenül szükség lenne egy tárolós erômûre, mert nagyon nehéz a villamos rendszert jól szabályozni. A nagyobb piaci importarány, a nagy kötelezô átvételi mennyiségek a kapcsolt termelésnél, majd a megújuló források egyre nagyobb részaránya mindmind merevítik a rendszert – a nagy alaperômûveink (atomerômû, ligniterômû) üzeme mellett. Szivattyús, tárolós vízerômû kedvezô megoldást adhat, még ha drága is a létesítés.

MILYEN ERÔMÛVEK ÉPÜLNEK, ÉPÜLHETNEK? Ezek után felvetôdik a kérdés, hogy miként fog felépülni két évtized alatt a szükséges, mintegy 6000 MW új teljesítôképesség. Például a következôkbôl: n Gázmotoros kiserômûvekbôl további 500-750 MW épülhet, hiszen az elmúlt két évben begyorsult építkezések eredményeként

5 Eloszlatandó az a félreértés, hogy tengeri kikötôkhöz kell az import szenet tüzelô erômûvet építeni (pl. Fiume közelébe), és onnan kell a villanyt ide szállítani. Olcsóbb az import szén szállítása, mint a villamos energiáé.

néhány év alatt már több mint 250 MW létesült. n Kapcsolt energiatermelésû, összetett körfolyamatok ipari erômûvekbôl, késôbb pedig korszerû új technológiákból – földgáztüzeléssel szintén összejöhet még 20030 MW többlet. n A megújuló energiaforrások európai kívánság szerinti villamosenergia-ipari hasznosításához (2010-re 3,6%-os részarányt várnak a mai 0,5-0,7% helyett) szükség lesz mintegy 600-700 MW-os többlet villamos teljesítôképességre. n A földgáztüzelésû, összetett körfolyamatú, kapcsolt energiatermelésû egységekbôl 2010-ig legalább 300 MW többlet (Kispest, Ajka, Pécs stb.) összejöhet, és 2020-ig további 600-700 MW a nagyvárosi távfûtésekhez kapcsolódva vidéken és Budapesten. n A földgáztüzelésû, összetett körfolyamatú, kondenzációs egységek alakítható ki például jelenlegi csúcsüzemi, nyílt ciklusú gázturbinákból (pl. Lôrinciben), és könynyen épülhet egy csepeli példához hasonló megoldás is, tehát két évtized alatt ezek a jó hatásfokú (50-55%) egységek helyettesíthetik a régi, menetrendtartó, de csak 35-37%-os hatásfokú szénhidrogén-tüzelésû, öreg egységeket. Két évtized alatt legalább 700900 MW-tal lehet számolni. n Lignittüzeléshez épülhet egy-két 450-500 MW-os egység – kiváltva a régi, kisebb, rosszabb hatásfokú egységeket – meglévô telephelyen. n Import feketeszénre épülhet a Duna mentén egy-két régi erômû telephelyén több új, 500 MW-os egység. n Szivattyús, tárolós vízerômû épülhet több helyen az országban, legalább két, egyenként 150 MW-os gépegységgel. Ebbôl a kínálatból könnyen összeadódik a jelzett új erômûpark (összegezés a 2. táblázatban), ha van megfelelôen érdekelt beruházó, a stabil jogrend és a kialakult piac biztos megtérülést garantál – kedvezôek a költség- és árviszonyok a térségben – az építéshez, és a társadalom megegyezik ezen erômûtípusok megvalósítóival. A táblázatból is látható, hogy ebben az évtizedben elsôsorban a kiserômû-létesítés marad a meghatáro-


49

2. TÁBLÁZAT ERÔMÛ-LÉTESÍTÉSI LEHETÔSÉGEK A KÖVETKEZÔ ÉVEKBEN MAGYARORSZÁGON, BT, MW

Középtávon 2010-ig összesen

Hosszú távon 2020-ig összesen

három energiapiac a vezetékes energiahordozók rendszerében (villany, földgáz, távhô) csak akkor mûködik megfelelôen, ha megkülönböztetéseket nem teszünk, és az egyenlôk között nem lesznek egyenlôbbek.

Kiserômûvek Gázmotoros erômûvek – földgázra

250

500

Gázturbinás, összetett erômûvek – földgázra

150

300

20

100

Fatüzelésû erômûvek

150

200

Szél- és vízerômûvek

200

400

Egyéb korszerû technológiák – földgázra

Hulladéktüzelések

20

50

Naperômûvek és földhôhasznosítók

10

50

800

1600

400

900

Összes új kiserômû Nagyerômûvek Földgázra, összetett körfolyamat, kapcsolt Földgázra, összetett körfolyamat, kondenzáció

800

Lignittüzelésre

900

Import feketeszén tüzelésére 300

300

Összes új nagyerômû

700

4400

1500

6000

Összes új magyarországi erômû zó, hiszen nagyerômûveket még nem készítették elô kellôen. A kiserômûveket támogatják (kapcsolt termelés, megújuló források), a nagyerômûveket nem. Az elôbbi kisebb befektetési kockázatot, az utóbbi nagyobbat jelent. Nincs mód arra, hogy jelezzük, hol és mikor épüljön az erômû, hiszen a független befektetôk alapvetô joga a hely és az idô megválasztása. Építhetnek több erômûvet is, ha a körzeti értékesítésre gondolnak (csökkentik a behozatalt). Itt csak azt lehetett jelezni, hogy adott idôszakban mennyi teljesítôképességre lehet (van) szükség.

KI ÉPÍT MAJD ERÔMÛVET? Azonnal felvetôdik a kérdés, hogy kik fognak hazánkban erômû-létesítésbe fogni egyszerûen gazdasági érdekeltségtôl ösztönözve. Természetesen a magánbefektetôk és – adott esetben – az állam is. Talán szokatlan ez utóbbi szerepeltetése, hiszen az állam már régen lemondott a villamosenergia-ipari (pl. az autópályaépítéseket) beruházásról. Van azonban kimondottan rendszerérdekû beruházás, mint például egy szivattyús,

50

1500

Szivattyús, tárolós vízerômû

tárolós vízerômû létesítése, amely az egész hazai villamosenergia-ellátás érdekeit, végsô soron a fogyasztók kedvezôbb, olcsóbb és biztonságosabb ellátását szolgálja. A 6000 MW döntô többségét azonban magánbefektetôk építik banki kölcsönökbôl. Az állam által kidolgozott támogatások csak a kapcsolt termelésû és megújuló forrásokat használó kiserômûvekre vonatkoznak, egyetlen nagyerômûre sem. Ezért is tolódik a nagyerômû-létesítés (nem az ún. alaperômû-építés, amelyrôl éveken át – igen tájékozatlanul – beszéltek) Európa-szerte. Amennyiben az állami jogszabályok megkülönböztetéseket tartalmaznak, akkor a befektetôk óvatossá válhatnak. Érthetô, hogy az állam nem akar mindig földgázra épülô erômûvet látni hazánkban, ezért megnehezíti az ilyen erômû építését – gondolva, hogy ettôl a szénerômûvek versenyképesebbek lesznek. Lehet, hogy igaza van, de az is lehet, hogy nem. A szénerômû-létesítés egyéb okokból is húzódhat (húzódik), így a földgázerômû-építés megnehezítése azzal járhat, hogy egyáltalán nem épül 2010-ig nagyerômû. Ez pedig nem lenne jó. Az összehangolt


KELL-E AGGÓDNUNK? Kell, mert még nem rózsás a helyzet, csak bíztató. Vannak kedvezô jelek, vannak kedvezôtlenek, és ezek aránya változó. Félni nem kell, csak aggódni: visszajön az állam protekcionista szerepe, vagy a pontatlan piacszabályozás a sötétség idényének közeledését jelzi. Van és lesz elég erômû hazánkban, a villamos rendszer forrásoldala megfelelô. Épülnek is, le is állnak erômûvek, de az egyensúly megmarad. Nem túl látványosak az építések, nem túl elkeserítôk a leállítások. Közel 2000 MW létesült a kilencvenes évek óta, és alig néhány száz szûnt meg. A közeljövôben kevesebb fog épülni, és több megszûnni, de ez nem jelenti, hogy a szakadék szélére kerültünk. Az biztos, hogy a villamosenergiarendszer erômûveiben egyre több importált primer energiát alakítanak át villamos energiává és hôvé, tehát a hazai forrásaink kisebb szerepet kapnak. Nem kell azonban azt gondolni, hogy ez csökkenti a biztonságot, ha elegendô értéket állítunk elô az ellentételezéshez. Nem cél az importfüggôség csökkentése, az értékteremtés növelése azonban igen. Köztudott, hogy a nemes, nagy energiasûrûségû primer energiát érdemesebb szállítani, mint a villanyt. Ezért épülnek világszerte a földgáz- és feketeszén-tüzelésû erômûvek, de még az atomerômûvek is a fogyasztói súlypontba, ezért terjed a fogyasztókhoz közeli, ún. elosztott energiaátalakítás. Nem kell a határ túloldalán felépíteni a hazai ellátást szolgáló erômûveket, de ha azokat megépítik, akkor azonnal ki kell használni kínálatukat – fogyasztóink érdekében.

FELHASZNÁLT IRODALOM [1] Jäger, G., Theis, K.A.: Kraftwerkstechnologien für die zukünftige Stromerzeugung. = VGB PowerTech, 83. k. 7. sz. 2003. p. 27–31.

AZ EURELECTRIC VILLAMOSENERGIA SZÖVETSÉG ÉS MAGYARORSZÁGI TAGOZATÁNAK TEVÉKENYSÉGE n AZ MVM KÖZLEMÉNYEK 2003/3. SZÁMÁBAN KELEMEN HAJNALKA CIKKE RÉSZLETESEN BESZÁMOLT AZ EURELECTRIC MAGYARORSZÁGI TAGOZAT (EMT) MEGALAKULÁSÁRÓL. LAPUNKBAN RENDSZERESEN KÍVÁNJUK TÁJÉKOZTATNI OLVASÓINKAT MIND AZ EURELECTRIC, MIND PEDIG A MAGYARORSZÁGI TAGOZAT TEVÉKENYSÉGÉRÔL. ÍGY LEHETÔSÉGÜNK LESZ ARRA, HOGY RÉSZLETESEBBEN IS BEMUTASSUK A SZERVEZET ÉS A MAGYAR TAGOZAT MUNKÁJÁT, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL ARRA, HOGY OLVASÓINK TÖBBSÉGÉNEK VALÓSZÍNÛLEG NEM NAGYON VAN IDEJE ARRA, HOGY EZEKET AZ INFORMÁCIÓKAT AZ EURELECTRIC ÉS AZ EMT HONLAPJÁRÓL SZEREZZE BE. JELEN CIKK BEMUTATJA AZ EURELECTRIC KÜLDETÉSÉT, TAGJAIT, AZ ELNÖKSÉGET ÉS AZ IGAZGATÓSÁGOT ÉS A SZAKÉRTÔI HÁLÓZAT FELÉPÍTÉSÉT. KORODI MIHÁLY

" Az EURELECTRIC ágazati szövetség, amely az európai és világszerte meglévô villamosipari társult szövetségek közös érdekeit képviseli. 1999ben jött létre az UNIPEDE és az EUtagországok villamosenergia-szövetségeit képviselô korábbi EURELECTRIC egyesülésével. Küldetése: n a villamosenergia-ipar fejlôdésének és versenyképességének fokozása, valamint annak elôsegítése, hogy a villamos energia szerepe fokozódjék a társadalmi haladás érdekében; n az EURELECTRIC stratégiai szakértôi központ, amely felismeri és képviseli tagjai közös érdekeit, segítséget nyújt tagjainak az alkalmazandó közös megoldások megfogalmazásában, a szükséges teendôk koordinálásában és elvégzésében. Ebbôl a célból együttmûködik egyéb nemzetközi társulásokkal és szervezetekkel is; n emellett az EURELECTRIC az Európai Unió villamosenergia-ágazatához tartozó szervezet is, és azt közcélú ügyekben képviseli, elsôsorban az EU intézményeihez és más

nemzetközi szervezetekhez kapcsolódóan, hogy tagjainak érdekeit politikai szinten is védelmezze.

TAGSÁG A szervezet tagsága két fô kategóriára oszlik: 1. Rendes vagy Teljes Jogú Tagok (Full Members) lehetnek az európai OECD-tagországok, az EU-tagországok és az EU tervezett bôvítésébe bevont országok villamosenergia-ágazati társaságainak szövetsége, vagy annak megfelelô testület, amely nyitott a fenti társaságok számára. A Rendes Tagok egy-egy taggal és egy-egy helyettessel képviseltetik magukat az Igazgatóságban (Board of Directors), képviseltethetik magukat a szakértôi munkaszervekben (bizottságok, munkacsoportok stb.) és fizetik az adott országra meghatározott tagsági díjat. 2. Csatlakozó Tagok (Adherent Members), akik további öt csoportba sorolhatók:

a) Európai Csatlakozó Tagok (European Affiliate Members), b) Földközi-tengeri Csatlakozó Tagok (Mediterranean Affiliate Members). A két csoporthoz olyan európai vagy nem európai földközi-tengeri országok ágazati szövetségei vagy annak megfelelô testületek tartozhatnak, amelyek nem teljesítik a Rendes Tagság fenti követelményeit. Országonként csak egy ilyen tag lehet. Az Európai és a Földközi-tengeri Csatlakozó Tagok közremûködhetnek a munkacsoportokban és a szakértôi hálózatokban, továbbá megfigyelôként a bizottságokban. c) Nemzetközi Csatlakozó Tagok (International Affiliate Members) lehetnek a villamosenergia-ágazathoz tartozó országos szövetségek vagy társaságok, nem európai vagy nem földközi-tengeri országokból. d) Társult Tagok (Associate Members) lehetnek azok az iparági vagy ahhoz közel álló vállalatok, intézmények, amelyeknek


51

AZ EMT ALAKULÓ ÜLÉSE

országát olyan Rendes Tag képviseli az EURELECTRIC-ben, amely nem képviseli az adott vállalatot vagy intézményt. e) Üzleti Társult Tagok (Business Associate Members) lehetnek az ágazatban, vagy ahhoz tartozó társaságban érdekelt vállalatok, intézmények, pl. pénzügyi szervezetek, berendezés szállítók, tanácsadó cégek stb. A tagok megoszlása 2004. január hónapban: n 35 Rendes Tag (30 országból). Ezek közül 28 országból egy-egy tag, az Egyesült Királyságból kettô, Törökországból pedig négy. A 28 ország a következô: 14 EU tag, 11 EU-tagfelvételt kért ország (tíz ez évben csatlakozó ország és Románia), továbbá Norvégia, Svájc és Izland (OECD-tagországok); n 10 Európai Csatlakozó Tag az alábbi országokból: Albánia, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Monaco, San Marino, Orosz Föderáció, Szerbia és Montenegró és az Egyesült Királyság; n 7 Földközi-tengeri Csatlakozó Tag: Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Líbia, Marokkó és Tunézia; n 5 Nemzetközi Csatlakozó Tag: Ausztrália, Kanada, Japán, Mexikó és Dél-Afrika; n 15 Társult Tag négy országból: Belgium (1), Franciaország (3), Portugália (1), Svájc (10); n 20 Üzleti Társult Tag.

legkevesebbet – a Társult Tagok és az Üzleti Társult Tagok, de legalább 1500, illetve 2500 eurót évente. Az EURELECTRIC Magyarországi Tagozata 2003-ban hozzávetôleg 60 000 euró tagsági díjat fizetett. Ez kedvezményes volt, mivel még nem vagyunk tagjai az EU-nak. Ettôl az évtôl kezdve azonban tagsági díjunkat az EU-tagországokat képviselô szervezetek tagsági díjához hasonló módon állapítják meg. Az új rendszert fokozatosan vezetik be. Ennek megfelelôen az EMT tagsági díja növekedni fog.

SZERVEZETI FELÉPÍTÉS Az EURELECTRIC legfelsôbb szerve a Közgyûlés (General Meeting), amely általában évente egyszer kerül megrendezésre. A közgyûlés hagyja jóvá a költségvetést, valamint a Szervezeti és Mûködési Szabályzatot (Statutes and Standing Orders). A szervezet mûködését az Igazgatóság (Board of Directors) irányítja. Az EURELECTRIC szakértôi tevékenységi köre folyamatosan változik, az igények szerint. Ennek megfelelô-

en azok a munkabizottságok (munkacsoportok, szakértôi hálózatok, ad hoc munkacsoportok), amelyek feladatukat elvégezték, megszûnnek és szükség szerint újak alakulnak. A jelenlegi helyzetet a sémán mutatjuk be. Egyes munkabizottságokon belül alcsoportok is vannak, sôt, egyes alcsoportoknak is vannak további alcsoportjai (pl. Környezetvédelmi munkacsoport), de ezek részletezésére itt nincs lehetôségünk. Az Igazgatóság választja meg a szervezet elnökét. Az EURELECTRIC jelenlegi elnöke Hans Haider (Ausztria), akit 2002 júniusában választottak meg erre a tisztségre, hároméves idôtartamra. Haider az Österreichische Elektrizitätswirtschafts-AG (Verbund) elnök-vezérigazgatója. Az eddigi gyakorlat szerint az elnök mandátumát nem hosszabbítják meg. (Az ezt megelôzô ciklusban, 1999 és 2002 között az EURELECTRIC elnöke Rolf Bierhoff volt, az RWE alelnöke. Bierhoff jelenleg az oroszországi villamosenergia-társaság, a RAO EES Rossii Igazgatóságának tagjaként segíti a társaság átalakulását.) Az Igazgatóság évente három ülést tart. Az ülések fontosabb, állandó napirendi pontjai: az EURELECTRIC tagsággal összefüggô kérdések, a titkárság tájékoztatója, a Költségvetési Bizottság jelentése, személyi kérdések, vita stratégiai kérdésekrôl, kapcsolatok más szervezetekkel, a szakértôi fôbizottságok (Committees) vezetôinek beszámolója. A 2003. évi utolsó igazgatósági ülést november 13-án tartották Brüsszelben. Az ülésen az EMT képviseletében Pál László elnök vett részt. Az ülésen újabb három évre meghosszabbították Paul Bulteel fôtitkár

TAGSÁGI DÍJAK A szervezet költségeinek fedezésére a tagok által fizetendô éves tagsági díjak szolgálnak. A legmagasabb tagsági díjat a Rendes Tagok fizetik, a

52

HANS HAIDER, PÁL LÁSZLÓ ÉS PAUL BULTEEL A BUDAPESTI TALÁLKOZÓN


ták, hogy 2007-ig közösen elvégzik ezeket a vizsgálatokat. A probléma mûszaki vonatkozásai mellett nagy figyelmet szentelnek a kapcsolódó piaci és környezetvédelmi kérdéseknek is – erre két közös munkacsoport alakult. Az EMT elnöksége – 2003. november 10-i ülésén – úgy határozott, hogy célszerû bekapcsolódni az utóbbiak közül a piaci kérdéseket vizsgáló munkacsoport munkájába. HANS HAIDER ÉS PAUL BULTEEL AZ EMT ELNÖKSÉG TAGJAIVAL

mandátumát, jóváhagyták egyes fôbizottságok és munkabizottságok vezetôinek kinevezését, megvitatták az ágazat egyik legfontosabb idôszerû problémáját, az ellátás biztonságának kérdését, jóváhagyták az EURELECTRIC és a Független Államok Közössége Villamosenergia Tanácsa (FÁK VT) közötti kapcsolattal összefüggô kérdéseket, áttekintették az amerikai EEI-hez, a japán FEPChez, valamint az ETSO-hoz és az UCTE-hez fûzôdô kapcsolatokat. A résztvevôk tájékoztatást kaptak az EURELECTRIC és az EU Közlekedési

és Energetikai Fôigazgatósága (DG TREN), az Európai energia szabályozó hatóságok tanácsa (CEER), az ETSO és az UCTE felsô vezetôi találkozójáról. Az ülés után tartották meg az EURELECTRIC és a FÁK VT vezetôi találkozóját, amelyen aláírták a két szervezet további együttmûködésérôl szóló megállapodást. A találkozón Pál László, az EMT elnöke is részt vett. A legfontosabb aktuális kérdés a két nagy villamosenergiarendszer összekapcsolási lehetôségének vizsgálata volt. A felek elhatároz-

TITKÁRSÁG Az EURELECTRIC tevékenységét a brüsszeli székhelyû Titkárság koordinálja, amelynek vezetôje a fôtitkár. A Titkárságon az egyes bizottságok munkáját koordináló csoportok mellett információtechnikai, adminisztratív és kommunikációs csoport alakult. A Titkárság kezeli az EURELECTRIC internetes honlapját (www.eurelectric.org). A Titkárság munkatársai alapvetôen a tagok országaiból érkeztek. 2001 óta javaslatunk alapján Tóth Gábor, a Paksi Atomerômû Rt. üzem-

EURELECTRIC Igazgatóság

Koordinációs Bizottság

FÔBIZOTTSÁGOK:

Energiapolitika és Termelés

Hálózatok

Költségvetési Bizottság

Piacok

Környezet és Fenntartható Fejlôdés

Egyéb szakterületek

MUNKABIZOTTSÁGOK: Energiapolitika Kapcsolt hô- és villamosenergia-termelés Nukleáris csomag Elôremutató Megújuló Hôerômû Vízerômûvi Beruházások biztosítása Kiesésvizsgálat

Rendszerközi összeköttetések Földközi-tengeri összeköttetések Elosztási kérdések Ad hoc COMELEC

Piaci szabályozás Határkeresztezô ügyletek Szabályozási modellek Szétválasztás Külkereskedelem és belsô piac EU-beszerzés Kereskedés Szállítóváltás Közérdekû szolgáltatások*

Környezetvédelem Hulladékkezelés Környezetirányítás és gazdálkodás Fenntartható fejlôdés Éghajlatváltozás Erôforrások megóvása Környezet és társadalom Egészségügy

Jogi ügyek Kutatás & Fejlesztés Társadalmi ügyek Esélyegyenlôség Statisztika és benchmarking Atomerômûvi Információtechnika Pénzügyek és közgazdaság Adózás Szabványosítás

* Titkárság: Kommunikáció, Kis szigetek, FÁK VT, Piacok és Környezet. Az En.pol. és a Piacok Biz. közös felügyeletével (Az alcsoportokat dôlt betûvel jelöltük.)


53

mérnöke dolgozik a Titkárságon, akit pályázat alapján választottak ki hároméves idôtartamra. Kiemelkedô munkája alapján 2003 októberében Bulteel fôtitkár kérte Tóth Gábor mandátumának meghosszabbítását, amihez a PA Rt. hozzájárult. Tóth Gábor az „Energiapolitika és Termelés” Bizottsághoz tartozó kérdésekkel foglalkozik. A Titkárságon még egy magyar dolgozik: Hoós Éva. Ô közvetlen pályázat alapján került a Titkárságra, a Piacok Bizottsághoz tartozó kérdésekkel foglalkozó csoport tagja. Az EMT titkársága összegyûjtötte a 19 tagtársaság által megadott közremûködési igényeket, majd a fôbizottsági tagok javaslata alapján az elnökség jóváhagyta az EURELECTRIC munkabizottságokban (munkacsoportokban) közremûködôk névsorát, amelyben jelenleg 11 társaság (BE, DÉMÁSZ, EMA-Power, E.ON–Hungária, E.ON–Energiakereskedô, MAVIR, MVM, MVM-Partner, Pannonpower, Paks, TITÁSZ rt.-k) munkatársai szerepelnek, azonban valamennyi tagtársaság, így a nemzetközi szintû közremûködésben egyelôre részt nem vállaló Bakony, DÉDÁSZ, ÉDÁSZ, ERBE, GTER, ME, Ovit, Tiszavíz és VÉ részvénytársaságok számára is lehetôség van arra, hogy az ôket érdeklô munkabizottságok felsorolt tagjai mellett hazai szinten részt vegyenek a munkában és hozzájussanak az információkhoz. Az EURELECTRIC tevékenységek eredményeként 2003-ban számos jelentés, beszámoló (Report), állásfoglalás (Position Paper), rendszeres kiadvány (napi hírlevelek, Watt’s new?, Éves Jelentés stb.) készült. Ezek közül néhány fontosabb cím: n Electricity Sector Reform: The panEuropean, CIS and Mediterranean dimension (A villamosenergia-ágazat reformja: Európai, FÁK és Földközi-tengeri régió) n European Electricity Supply Industry: Demand and Generation (Az európai villamosenergia-ágazat: igény és termelés) Prospects to 2020 (Synopsis of the Eurprog Report 2002) – Európai villamosenergia-ipar: igény és termelés. Kilátások 2020-ig (az EURPROG jelentés szinopszisa) n Public Acceptance for new transmission overhead lines and substations (Az új villamos szabadve-

54

n

n

n

n

n

n

n

n

n

n

n

n

zetékek és alállomások társadalmi elfogadottsága) Mediterranean Interconnection: State of the Art 2003 (1st SYSTMED Report) – Földközi-tengeri összeköttetések. Helyzetjelentés (Elsô SYSTMED-jelentés) Implementation of the new fuel mix provisions in the EU Electricity Directive (Az új tüzelôanyag-összetétel elôírások alkalmazása az EU Villamos Energia Irányelvek-ben) Internal Electricity Market and External Trade in Electricity (A EU belsô villamosenergia-piaca és a villamosenergia-kereskedelem EU-n kívüli országokkal) Regulatory Aspects of Electricity Trading in Europe (Szabályozási vonatkozások és villamosenergiakereskedés Európában) Report describing and comparing the current market legislation and market electricity rules in the CIS EPC and EURELECTRIC regions (A villamosenergia-piaci szabályozás a FÁK országaiban és az EURELECTRIC-régióban) EURELECTRIC Report on Customer Switching in Europe (A szolgáltatóváltás Európában) Joint VGB–EURELECTRIC Report on Efficiency in Electricity Generation (Közös VGB-EURELECTRIC beszámoló a villamosenergia-termelés hatékonyságáról) EURELECTRIC Report on EMF Exposure Standards Applicable in Europe and Elsewhere – May 2003 (Beszámoló az elektromágneses tér hatását jellemzô szabványokról, amelyeket Európában és másutt alkalmaznak) Statistics and prospects for the the European electricity sector (1980– 1990, 2000–2020) (EURPROG 2003, Az európai villamosenergiaágazat statisztikai adatai és távlatai) Electricity Tariffs as of 1 January 2003 (Published Tariffs) – A 2003. január 1-jén érvényes villamos energia díjszabások (közzétett díjszabások) Intellectual Capital: The Relevance of Intangibles (March 2003) (Intellektuális tôke: az eszmei tôke jelentôsége) BUSINESS TRENDS IN THE EUROPEAN POWER INDUSTRY – The Financial Situation of Distribution Business (Üzleti trendek az európai


villamosenergia-iparban – pénzügyi helyzet a villamosenergia-elosztási ágazatban). Az EURELECTRIC honlapján (www.eurelectric.org) tájékozódhatunk a szervezet mûködésérôl, rendezvényeirôl. A szervezet tagjai számára jelszóval elérhetô információhalmaz áll rendelkezésre (membernet). Ez a belsô hálózat a fô- és munkabizottsági tagok (közremûködôk) mellett az EMT minden tagtársaságánál legalább egy kapcsolattartó számára hozzáférhetô. A mindenki számára hozzáférhetô honlapon is sok információ található, angol nyelven. Ezek a következôk: 1. Az EURELECTRIC-rôl: áttekintés, az EURELECTRIC tagjai, az Elnökség és az Igazgatóság, a szakértôi szervezet felépítése, a titkárság, Éves Jelentés, tevékenységeink és szolgáltatásaink. 2. Dokumentáció: kiadványok jegyzéke, állásfoglalások, sajtótájékoztatók, elôadások. 3. Rendezvények: soron következô EURELECTRIC rendezvények, múltbéliek, rendkívüli rendezvények. 4. Villamosenergia-témák: energiapolitika, villamosenergia-termelés, versenypiac, hálózatok, környezet. 5. Kezdeményezések 6. Statisztika 7. Hasznos kapcsolódó honlapcímek 8. Legfrissebb hírek 9. Legújabb dokumentumok listája 10. Ülések és rendezvények naptári terve Kiemelve a „Rendezvények” fejezetet, 2003-ban az alábbi rendezvényekre került sor: Február 2–5. Szeminárium az EU közügyekrôl (Public Affairs) és a törvényhozói folyamatokról Február 27–28. Konferencia: EU belsô villamosenergia- és földgázpiacok – Mit hoz a jövô? Április 29. 5. villamosenergia-kereskedési nap: Likviditás az európai energiakereskedelemben Június 23–24. Az EURELECTRIC éves konferenciája: „A nagy Bumm – az EU bôvítése” Július 9. EURELECTRIC–MEDELEC konferencia: A Földközi-tengeri távvezeték gyûrû, tanulmány. Eredmények, merre tovább?

Július 16. WEB-konferencia a szabályozó hatóságok 10. római Fórumáról Szeptember 19–20. EMCEF/EPSU/ EURELECTRIC regionális konferencia Prágában: Társadalmi párbeszéd az EU bôvítésben érdekelt országokban Október 27–28. Statisztikai konferencia November 2–5. Szeminárium az EU közügyekrôl (Public Affairs) és a törvényhozási folyamatokról November 7–8. EMCEF/EPSU/ EURELECTRIC regionális konferencia Bukarestben: Társadalmi párbeszéd az EU bôvítésben érdekelt országokban November 13–14. EURELECTRIC– UCTE–FÁK VT konferencia: Villamosenergia-piac Lisszabontól Vlagyivosztokig? Környezeti, piaci és mûszaki elôfeltételek

November 19. 3. konferencia a villamos energia minôségérôl November 20–21. Konferencia az energiapiacon létrehozandó adatcsere szabványokról November 21–22. EMCEF/EPSU/ EURELECTRIC regionális konferencia Tallinnban: Társadalmi párbeszéd az EU bôvítésben érdekelt országokban November 28. Konferencia a tüzelôanyag-összetétel nyilvánosságra hozatalának végrehajtásáról liberalizált piaci körülmények között

2004-ben az alábbi rendezvényeket tervezik: Április 2. 6. villamosenergia-kereskedési nap: A kibocsátási kvóta kereskedelem hatása a nagybani villamosenergia-piacokra (Brüsszel) Április 25–28. Szeminárium az EU közügyekrôl (Public Affairs) és a törvényhozási folyamatokról (Brüsszel) Május 11. Kutatás és fejlesztés a villamos energia területén világszerte (Brüsszel) Június 14–15. EURELECTRIC éves találkozó (Lyon)

A fenti rendezvények legtöbbjérôl részletes tájékoztatás található az EURELECTRIC intraneten. Az EURELECTRIC Éves Konferenciájáról a 2003/3. számunkban dr. Bacskó Mihály számolt be.

A tisztelt olvasók EURELECTRIC-kel vagy annak Magyarországi Tagozatával (EMT) kapcsolatos kérdéseit a [email protected] e-mail címre várjuk.

de az egyéb részesedési viszonyban lévô vállalkozások nem. (Emlékeztetôül anyavállalat: a fent meghatározott fogalom szerint, leányvállalat: az anyavállalat fentiek szerinti döntô befolyása alá tartozó vállalkozás; közös vezetésû: az 50-50%-os, vagy 33-3333%-os, azaz egyenlô részesedésû és a szervezeti jogokat is egyenlô arányban birtokló vállalkozás; társult: a 2050% részesedés közötti nem leányvállalat vállalkozások; egyéb részesedésû: a 20% részesedés alatti nem leányvállalat vállalkozások.) A törvénymódosítás szerint a kapcsolt vállalkozások körének meghatározásánál a fölérendelt anyavállalat szerinti minôsítést minden esetben el kell végezni, függetlenül attól, hogy az anyavállalat készít-e vagy sem öszszevont (konszolidált) beszámolót (Sztv. 3. § (2) bekezdés 7. pont). Ezért fontos, hogy egy vállalkozás megvételérôl, alapításáról a számviteli szakterület azonnal értesüljön, hogy a gazdasági esemény elszámolása mellett a törvényben elôírt fenti minôsítést is haladéktalanul el tudja végezni.

Törvény (Sztv.) módosítása, amely szerint Magyarországon könyvviteli szolgáltatást csak az végezhet, akit vagy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagjaként vagy mérlegképes könyvelôként a 93/2002. kormányrendelet elôírásai szerint nyilvántartásba vettek és rendelkezik a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel, igazolvánnyal (Sztv. 151. § (1) bekezdés). A mérlegképes könyvelôk regisztrálási feltételeit is enyhítette a jogszabály: az elôírt hároméves, a képesítés megszerzését követô szakmai gyakorlat követelményét – a fokozatosság elvét alkalmazva – 2002-ben és 2003ban 2 évre, 2004-ben 1 évre mérsékelte (Sztv. 177. § (9) bekezdés). Továbbá 5 M Ft-ról 1 M Ft-ra emelte azon éves nettó árbevétel értékhatárt, amely fölött a vállalkozásoknak kötelezô minimum mérlegképes könyvelôi képesítéssel rendelkezô személy alkalmazása. A módosítás szerint a konszolidált beszámoló öszszeállításához is szükséges a legalább mérlegképes képesítés. (Sztv. 151. §. (2) bekezdés.) Az ezen értékhatár feletti vállalkozásoknál tehát érdemes még a 2003. évi beszámoló készítése elôtt ellenôrizni a fenti feltételek meglétét, mert ellenkezô esetben, ezek hiányában a vállalkozás olyan, megfelelô képesítéssel rendelkezô személyt kénytelen pluszban megbízni, aki a hivatalos aláírásra jogosult.

n GAZDASÁGI ROVAT MÉG EGYSZER A KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOKRÓL A Számviteli Törvény (Sztv.) 2003. január 1-jétôl hatályos módosítása két fogalmat pontosított a konszolidált beszámoló készítésével kapcsolatosan: az anyavállalatét és a kapcsolt vállalkozásét. Anyavállalatnak minôsül az a vállalkozás, amely – négy feltétel közül legalább egy teljesülése esetén – meghatározó befolyást gyakorol egy másik vállalkozásnál. Ezek: n a tulajdoni hányadra (50% felettiség); n a szavazati hányadra (50%+1 szavazat); n a döntô irányításra, ellenôrzésre (az elôbbiek hiányában akár szerzôdéssel is garantálhatóan); n a vezetô tisztségviselôk és/vagy a felügyelô bizottsági tagok többségének megválasztására vonatkoznak. A megelôzô szabályozás szerint a negyedik feltételnél csak „és” szerepelt, azaz a tisztségviselôkre és az FB tagokra együttesen kellett a meghatározó befolyást értelmezni. A törvénymódosítás révén egyértelmûvé vált (az és/vagy használatával), hogy a meghatározó befolyás már akkor is fenn áll, ha az elôírt feltételek különkülön teljesülnek, akár a vezetô tisztségviselôkre, akár az FB tagjaira (Sztv. 3. §. (2) bekezdés 1. c pont.) A kapcsolt vállalkozás fogalomkörébe az anya-, a leány-, a közös vezetésû és a társult vállalkozások tartoznak,

A SZÁMVITELI SZOLGÁLTATÁSRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK VÁLTOZÁSAI Az MVM Rt. társaságcsoportjába tartozó kisebb társaságokat, valamint a magánszemélyek által, általában a fôállású tevékenység mellett mûködtetett társaságokat érintheti a Számviteli

(Dr. Nagy Zoltán)


55

IAS KONSZOLIDÁCIÓ n AZ EU-CSATLAKOZÁS KÖZELEDTÉVEL EGYRE SÜRGETÔBBEN JELENTKEZNEK A KÜLÖNBÖZÔ FELADATOK, IGÉNYEK, ÚJ INFORMÁCIÓS SZÜKSÉGLETEK. EZ UTÓBBIT HIVATOTT KIELÉGÍTENI AZ IAS BESZÁMOLÓ IS. AZ IAS-RÔL MÁS CIKKÜNKBEN MÁR RÉSZLETESEN ÍRTUNK, BEMUTATTUK, DE MÁS OLDALRÓL MEGKÖZELÍTVE. EZ A CIKK AZ MVM RT. ELSÔ, AZ IAS ALAPJÁN ELKÉSZÍTETT BESZÁMOLÓJÁRA ALAPOZVA HANGSÚLYOZZA A SZÁMVITELI TÖRVÉNY ÉS AZ IAS SZERINTI BESZÁMOLÓK ELTÉRÉSEIT. A CIKK TERJEDELME ÉRTELEMSZERÛEN CSAK FIGYELEMFELKELTÉSRE, NEM PEDIG RÉSZLETES ELEMZÉSRE AD LEHETÔSÉGET. GYAKORLATIASSÁGA RÉVÉN AZONBAN AZ ÉRDEKLÔDÖK EZÚTON IS ÚJ INFORMÁCIÓKHOZ JUTHATNAK BELÔLE, AMELY SEGÍTI A „BESZÁMOLÓ OLVASÓJÁNAK” FELKÉSZÜLTSÉGÉT. GORDOS GABRIELLA

MIÉRT VAN SZÜKSÉG AZ IAS-RE? Az EU-csatlakozás küszöbén állva, talán az emberek többsége elôtt nem ismeretlen a válasz. Az EU-ban az összehasonlítható számviteli adatok, az integrált tôkepiac feltétele, amihez természetesen szükséges az IAS (International Accounting Standards – Nemzetközi Számviteli Sztenderdek). Az EU Bizottságának IAS alkalmazására vonatkozó rendelete kiterjed minden tôzsdén jegyzett EU vállalkozásra. Az MVM Rt. a 2005. évet célozta meg a tôzsdére vonulás éveként, aminek viszont elôfeltétele, hogy az azt megelôzô három évre IAS konszolidált beszámolóval rendelkezzen. Ennek megfelelôen készült el idén elôször a 2002-es évre az MVM Rt. IAS konszolidált beszámolója, amely természetesen tartalmazza a 2001es nyitó konszolidált mérlegadatokat is.

MI IS VALÓJÁBAN AZ IAS KONSZOLIDÁCIÓ, MILYEN INFORMÁCIÓKAT HORDOZ SZÁMUNKRA E BESZÁMOLÓ? Az IAS konszolidált beszámoló, csakúgy, mint a sokak által már ismert magyar konszolidált beszámoló, arra

56

hivatott, hogy a vállalat csoportnak mint egésznek, a számait jelenítse meg. Ez esetben az eredmény tisztán tükrözi a csoport eredményét, hiszen az a konszolidáció során minden halmozódástól (csoporton belüli tranzakciókból adódó eredmény realizálástól) mentes. Kicsit leegyszerûsítve, hadd tegyek egy kis kitérôt azok számára, akik kevésbé tájékozottak a konszolidált beszámoló születésének menetével. Ahhoz, hogy eljussunk a konszolidált számokhoz, mindenekelôtt meg kell határoznunk a konszolidációba teljes körûen bevonandó vállalatokat, illetve azokat a vállalatokat, amelyeket társult vállalatonként kezelünk majd a konszolidáció során. Ez azt jelenti, hogy az MVM Rt. (anyavállalat) mellett, a teljes körûen bevont (itt: leány) vállalatok beszámolói szolgálnak majd alapul a konszolidált számokhoz, míg a társult vállalatokat, az ún. equity módszerrel mint részesedéseket értékelünk. („Equity módszer” szerint a befektetések értékét a társult vállalkozások fordulónapi arányos saját tôkéjéhez igazítjuk.) Az MVM Csoport 1994-es elsô konszolidációjától fogva a teljes körûen bevont társaságok körét az Ovit Rt., a Vértesi Erômû Rt., illetve a Paksi Atomerômû Rt. alkotja. A fentiekbôl következôen ezen társaságok beszámolói kerülnek összevonásra az MVM Rt. beszámolójával, majd az így kapott összesített beszámolóból kerülnek kiemelésre a már fent említett halmozódások. Ugyanez történik


tehát az IAS konszolidáció során, csak kicsit más szemléletben. Mivel nagy általánosságban nem állnak még rendelkezésünkre az IAS szerint elkészített egyedi beszámolók, a konszolidációs munkát az anyavállalat, illetve a leányvállatok magyar beszámolóinak ún. átforgatásának kell megelôznie. Ez elôször is a magyar egyedi beszámoló sorainak IAS formátumba való átültetését, másodszor a magyar beszámoló sorainak IAS szerinti értékelését jelenti. Mindenekelôtt a már ismert magyar (konszolidált) beszámolóhoz képest az IAS valóban eltérô beszámolási formát ajánl. (Ajánlásról van szó, hiszen az IAS ugyan meghatározza a beszámoló fôbb szerkezeti elemeit, de ezen belül igen rugalmasan kezeli annak formáját, s erre több ajánlás is született). Míg a magyar (konszolidált) mérlegben az eszközök és források likviditásukat tekintve úgy helyezkednek el, hogy a kevésbé likvid eszközök, források nyitják a sort, addig az általánosan elfogadott IAS gyakorlatban ez pontosan fordítva történik. Maguk a (konszolidált) IAS beszámoló sorai ugyan tartalmaznak eltérést a már megszokott magyar beszámoló soraitól, de azok megnevezése egyértelmûen utal azok tartalmára. Talán a legszembetûnôbb eltérést a saját tôke tartalmazza, ugyanis az IAS számomra kissé nagyvonalúnak tûnve vonja össze a magyar (konszolidált) beszámoló jól elkülönített sorait. Az összevonásból keletkezô információ-

vesztés fôként a konszolidált IAS beszámolóban érzôdik, hiszen a konszolidáció eredményeként felvett saját tôke elemek elvesztik eredeti szerepüket, amelyben arra hivatottak, hogy a szemlélô számára fontos többlet információt szolgáltassanak a leányvállalatok jövedelemtermelô képességérôl is. Míg a magyar konszolidált beszámolóban külön láthatjuk a LVSTV-t (leányvállalati saját tôkeváltozás), amely arról informál, hogy a leányvállalatok a bevonásuk óta mennyivel járultak hozzá a csoport eredményéhez, a KAV-t (konszolidációból adódó saját tôkeváltozás), amely a konszolidáció kezdetétôl csoporton belül felhalmozott eredményrôl tájékoztat minket, illetve a tárgyévi mérleg szerinti eredményt (amirôl azonban tájékozódhatunk a konszolidált eredménykimutatásban is), addig az IAS konszolidált beszámoló ezeket egyetlen egy sorba, az ún. Retained earnings sorba sûríti be. Mindazonáltal az IAS konszolidált eredménykimutatásban, amely formáját tekintve nagyon hasonló a magyar konszolidált eredménykimutatáshoz, a bevételek és ráfordítások egyes tételeinek különbözô szintû összevonásai (pl. bruttó fedezeti összeg) megkönnyítik a szemlélô dolgát, különösen a vállalat csoport jövedelmezôségét illetôen. Megjegyzem, a magyar eredménykimutatástól eltérôen az IAS kedveli az eredménykategóriák nettó módon való bemutatását, mint pl. egyéb mûködési, pénzügyi, vagy rendkívüli eredmény, de a késôbb ismertetésre kerülô, ún. Notes-okban ezek szigorúan kibontásra kerülnek, tételesen bemutatva a bevételeket, illetve a ráfordításokat alkotó tételek tartalmát. Miután elvégeztük az egyedi beszámolók átforgatását IAS formátumba, számba kell vennünk az IAS és a magyar beszámoló között fennálló tartalmi eltéréseket. Az IAS konszolidált beszámoló (illetve IAS beszámoló) egyes tételeinek értékelését tekintve már jelentôs eltérésekkel találhatjuk magunkat szembe. Az IAS egészét tekintve erôsen törekszik arra, hogy az eszközöket és a forrásokat piaci értékre hozza. Figyelemmel kísérve a Számviteli Törvény évrôl évre történô módosításait, a törvényalkotók hasonló törek-

véseivel találhatjuk magunkat szembe, ezzel is siettetve az egyre sürgetôbbé váló harmonizáció megteremtését. Csak érdekességképpen, a teljesség igénye nélkül említenék néhány olyan területet, ahol szembetûnô a magyar és a nemzetközi sztenderdek között fennálló eltérô értékelés, hiszen manapság a témát boncolgató, egyre bôvülô irodalom siet az érdeklôdök segítségére. Az alábbiakban megemlített legfontosabb területeket azért is ajánlom különösen az olvasó figyelmébe, mert azok döntô része az MVM Csoport, illetve az energiaszektor sajátos jellemzôi.

1. IMMATERIÁLIS JÓSZÁGOK n A „saját elôállítású immateriális ja-

vak” az IAS-ben a Kutatás és Fejlesztés fejlesztési részének kivételével ellentétben a HAS-szel (Hungarian Accounting Standards) nem aktiválhatóak. n Az IAS az „alapítás átszervezés” értékét minden esetben költségként számolja el, míg a HAS a vállalkozásra bízza annak eldöntését, hogy ezek aktiválásra kerüljenek-e. n A HAS-ban átalakulás során felértékelésbôl keletkezett „goodwillt” a tôketartalékkal szemben számoljuk el, míg az IAS ezt nem ismeri el. n Az immateriális javak „értékcsökkenését” illetôen az IAS felsô határt szab, 20%-ot meghaladó amortizációs kulcs alkalmazását nem engedi meg. A HAS törvényben szabályozza (SZVT 52. § (4), hogy az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idô alatt kell leírni, míg a kísérleti fejlesztés, továbbá a befejezett alapítás átszervezés aktivált értéke esetén az amortizációs kulcs felsô határát 20%-ban (5 év) határozza meg. Elfogadott HAS gyakorlat, hogy a szellemi termékek 3 év alatt kerülnek leírásra.

2. TÁRGYI ESZKÖZÖK

lan.) Itt is, mint sok más eszköz esetében is, az IAS megköveteli az ingatlanok piaci értéken történô értékelését, amelyet az eredménynyel szemben végez el (tárgyévi eredmény, saját tôke). Ezzel szemben a HAS-ban az értékelés opcionális, és az átértékelési tartalékkal szemben hajtható végre (saját tôke). n A legtöbb HAS-ban operatív lízingnek (a lízingelt eszközért a lízing futamideje alatt a lízingbevevô lízingdíjat – tôke és kamat – fizet, majd a lízing futamideje végén dönthet arról, hogy megvegye-e az eszközt annak maradványértékén) minôsülô lízing is „pénzügyi lízingnek” (a lízingelt eszköz rögtön a lízingbevevô tulajdonába kerül, ami után lízingbe vevô könyveiben amortizációt számol el) minôsül az IAS-ben az alábbi kritériumok megléte esetén. – az eszköz a hasznos élettartamát a lízingbe vevônél tölti (gyakorlat szerint ez kb. 90%); – lízingdíj formájában a piaci érték kifizetésre került.

3. RÉSZESEDÉSEK, ÉRTÉKPAPÍROK Az IAS három kategóriáját különbözteti meg a részesedéseknek, értékpapíroknak: – forgatási célú értékpapír („Trading investments”), – befektetési célú értékpapír („Investments and other financial assets”), – a vásárlás idôpontjában még nem ismert, hogy az értékpapír eladásra kerül-e („securities available for sale”). Az IAS a „trading investment”-eket, illetve a „securities available for sale”-t december 31-i árfolyamon értékeli, míg a HAS ezeket bekerülési értéken tartja. (Természetesen nem hagyja figyelmen kívül az esetleges tartós értékvesztések elszámolását.)

n Az IAS külön kategóriába sorolja,

illetve a beszámolóban is külön soron szerepelteti az „investment property”-t. Azok az ingatlanok tartoznak ide, amelyeket a társaság hosszú távon, és nem a vállalkozási tevékenység érdekében tart. (Tipikus példája a bérbe adott ingat-

4. „CASH AND CASH EQUIVALENTS” (PÉNZESZKÖZÖK ÉS EGYENÉRTÉKESEK) A „pénzeszközök és egyenértékesek” tartalma megegyezik a magyar be-


57

számoló „pénzeszközök” mérlegsor tartalmával, azzal a különbséggel, hogy az IAS itt tartja még nyilván a folyószámlahitelt (HAL – Hungarian Accounting Law szerint ez egyéb rövid lejáratú kötelezettség), illetve azokat a „likvid értékpapír”-okat is, amelyek a mérleg fordulónapjától számított 3 hónapon belül lejárnak, vagy értékesítésre kerülnek (HAL: értékpapírok).

5. REKULTIVÁCIÓS KÖLTSÉGEK Az IAS a rekultivációs költségeket a tárgyi eszközre aktiválja a „Céltartalékkal” szemben, következésképpen az aktiválás kezdetétôl értékcsökkenést számol el az aktivált rekultivációs költségek után. Ezzel szemben a HAL törvényben [SZTV 41. § (1)] szabályozza, hogy az adózás elôtti eredmény terhére egyéb ráfordításként kell megképezni a céltartalékot a környezetvédelmi kötelezettségekre. A „Kiegészítô melléklet” szerepét az IAS-ben a „Notes”-ok töltik be. Ezek olyan további igen hasznos adatokkal szolgálnak, amely nagyban megkönnyíti a szemlélôk dolgát az adott vállalat megismerése, elemzése terén. A magyar konszolidált kiegészítô melléklettôl eltérôen az IAS konszolidált kiegészítô melléklet a Konszolidált mérleg, illetve Eredménykimuta-

tás ismertetésével kezdôdik. Ezt követi a Cash-flow, majd a Saját tôke mozgástábla (a saját tôke egyes elemeinek mozgását követhetjük végig év elejétôl a fordulónapig, amennyiben ezt az év vége jelenti). A továbbiakban, hasonlóan a magyar konszolidált kiegészítô melléklethez, a beszámoló egyes sorainak ismertetése következik az összehasonlító bázisadatok tükrében. Tartalmát illetôen azonban elmondhatjuk, hogy az IAS a Notes-okkal szemben lényegesen bôvebb információtartalmat követel meg. Kövessük végig, csak a legjellemzôbb példákon keresztül, hogy a magyar konszolidált kiegészítô melléklet SZTV által megkövetelt kötelezô tartalmához képest, milyen további információkra tehetünk szert a Notes-ok olvasása alapján: n A tárgyi eszközök, illetve az immateriális javak IAS konszolidált mozgástáblája jóval részletesebb, mint amit a SZTV megkövetel, hiszen az az eszközöket a szektorra jellemzô részletes bontásban vonultatja fel. (Az MVM Csoport esetén például külön szerepet kapnak az erômûvek, a transzformátorok, és így tovább.) n Az IAS a hitelek, kölcsönök esetében is egészen részletes bemutatást követel meg. A hitel-, kölcsönszerzôdések kondícióinak (folyósítás éve, kamat mértéke, lejárat) bemutatása mellett „repayment

schedule” (törlesztési ütemterv) elkészítését is elôírja. n Az IAS nagy súlyt fektet a szegmens információk bemutatására. Ezek már az eredménykimutatásban is szerepet kapnak, hiszen a bevételeket és a közvetlen költségeket is szegmensek szerint kell felsorakoztatni a beszámolóban. n Az IAS a megszûnô tevékenységekkel kapcsolatos részletes információközlést ír elô. Ennek keretében többek között meg kell adni a vállalkozásból kivonni kívánt eszközök, források könyv szerinti értékét, a kapcsolódó bevételek, ráfordítások összegét, illetve a megszûnéssel kapcsolatosan keletkezett eredményt (pl. eszközök értékesítésébôl, kötelezettségek teljesítésébôl származó eredmény). A fentiekbôl is látható, hogy egyelôre igen nagy a szakadék az IAS és a HAS között, leginkább azoknak számviteli tartalmi, értékelési elôírásukat tekintve. Mindazonáltal már az elmúlt években is tapasztalhattuk, hogy egyre növekvô mértékben sajátítjuk el az IAS szemléletét, amelyhez nagyban hozzájárulnak törvényalkotóink ez irányú törekvései is. Remélem, ez a cikk segít abban, hogy a 2005-ös tôzsdére menetelre készülve a vezetôk, s az érdekelt dolgozók idôben elsajátítsák az IAS beszámoló „olvasását”, vagy legalább felhívja a figyelmet annak szükségességére.

gázok kibocsátást. Ezt a klímavédelmi szerepet a VEA szerint ma már nem tudja betölteni. Az európai emissziókereskedelmi rendszer teljesen új jövôképet vetít elôre – mondta a Plattsnak Manfred Panitz, a szervezet igazgatója. A megújuló energiaforrásokra épített erômûvek tulajdonosai a mûködésük révén megspórolt emissziós kvótákat a jövôben szabadon értékesíthetik, így a kibocsátási jogok egyik társaságtól a másikhoz vándorolhatnak, de az összkibocsátás nem csökken. Viszont megmaradnak a jogszabályban rögzített kötelezô átvételi árak a megújulók esetében, amelyek 0,5 euróval drágítják a németországi áramot, rontva ezzel az energiaigényes iparágak versenyképességét. Abban, úgy tûnik, egyetértenek a

szakértôk, hogy az emissziókereskedelem elindítása mindenképp megnöveli az energiaköltségeket. Az áramtermelésben 20–50 százalékos drágulást prognosztizálnak az elemzôk, miután azoknak az erômûtársaságoknak, amelyek a kvóták elosztásakor nem jutnak elegendô kibocsátási joghoz, ezt a piacon kell majd megvásárolniuk, ennek költségei nyilván növelni fogják áraikat. Minden bizonnyal lesznek olyan áramtermelôk, amelyek így versenyképtelenné válnak, ezáltal viszont kapacitáshiány alakulhat ki a piacon, ami ugyancsak áremelkedéshez vezethet. Vagyis a környezetvédelmi célok teljesítése mindenképpen megdrágítja az energiát.

n HÍREK DRÁGA LESZ A TISZTÁBB ÁRAM Komoly viták kereszttüzében áll, elsôsorban Németországban az európai emissziókereskedelmi rendszer közelgô bevezetése. Legutóbb a nagy energiafogyasztók adtak hangot az áramárak emelkedése miatti félelmüknek, s támogatnák a megújuló energiaforrásokra vonatkozó jogszabályi kedvezmények eltörlését. A német energiafogyasztók szövetsége, a VEA támogatja a gazdasági minisztérium azon szándékát, hogy töröljék el a megújuló energiaforrások felhasználására vonatkozó külön jogszabályt. A törvénynek eredetileg az volt a célja, hogy a megújuló energiaforrások felhasználását ösztönözve, csökkentse az üvegházhatású

58


Világgazdaság

A 2004. ÉVRE VONATKOZÓ ÚJ ADÓJOGSZABÁLYOK n MINT AZT MÁR AZ ÉVEK SORÁN MEGSZOKHATTUK, 2004 SEM KEZDÔDÖTT ÚJ, ADÓZÁSSAL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK NÉLKÜL. SZÜLETTEK ÚJ JOGSZABÁLYOK, AMELYEK EDDIG NEM ALKALMAZOTT, ÚJ ADÓNEMET VEZETTEK BE, MINT AZ INNOVÁCIÓS JÁRULÉK, DE OLYAN ÚJ TÖRVÉNY IS NAPVILÁGOT LÁTOTT, AMELY AZ EDDIG MEGLÉVÔ RÉGI, TÖBBSZÖR MÓDOSÍTOTT, IDÔNKÉNT NEHEZEN KÖVETHETÔ ADÓELJÁRÁSI RENDSZABÁLYOKAT MÁS SZERKEZETBEN ALKOTTA ÚJRA. AZ ÚGYNEVEZETT „SALÁTATÖRVÉNY” (2003. ÉVI XCI. TV.) AZ IDÉN SEM HIÁNYOZHATOTT, SZÁMOS ADÓNEMET – ÍGY TÖBBEK KÖZÖTT A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, AZ ÁFA SZABÁLYAIT, A HELYI ADÓT – MÓDOSÍTOTT EGY JOGSZABÁLY. JELEN ÍRÁS AZ ÉV ELSÔ HÓNAPJAIBAN, AZ EU-CSATLAKOZÁSIG HATÁLYOS RENDET ISMERTETI. MÁJUS 1-JÉTÔL UGYANIS SZÁMOS RENDELKEZÉS ISMÉT MÓDOSULNI FOG, VAGY TELJESEN ÚJ SZABÁLYOZÁS LÁT MAJD NAPVILÁGOT. DR. HAMAR EDINA

AZ ADÓZÁS RENDJÉNEK VÁLTOZÁSA A több mint egy évtizede hatályban lévô, az adózás rendjét szabályozó törvényt 2004. január 1-jétôl egy teljesen új váltotta fel, a 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban Art.). Az új törvény az eddigi mintegy ötven módosítás néhol kissé nehezen követhetô halmazát szerkezetileg világosabbá tette, de merôben új intézményeket, amelyekkel eddig nem találkozhattunk, nem hozott létre. Így például az ellenôrzési fejezet az adóigazgatási eljárás szabályai közé került, a jogkövetkezmények pedig mindezek után következnek. Merôben új szerkezeti megoldást jelent a jogorvoslati szabályozás, amelyet eddig az államigazgatási eljárás általános szabályai (Áe) között találhattunk meg. Az új Art. szabályaival ennek következtében az adózók mentesülnek az általános és a különös viszonyában lévô két törvény folyamatos egymásra vetítésének kényszere alól.

A KÉPVISELET MEGÚJULÓ SZABÁLYAI Az adóigazgatási képviselet szabályai a korábbival ellentétben nem az adóigazgatási fejezetben, hanem az álta-

lános rendelkezések között kaptak helyet, módosult tartalommal. A korábbi rendelkezésekhez képest megfordítják a képviseletre jogosultak körének differenciált logikáját. Elsôként a speciális szakértelmet igénylô képviseleti jogot rendezik, amely a hatósági eljárásban érvényesül, és az ettôl egyszerûbb képviseleti feladatot ehhez képest kibôvítik egy olyan személyi körrel, amely nem feltétlenül rendelkezik speciális adózási ismeretekkel. Így a jogi személy képviseletre a hatósági eljárásban feljogosított személyek köre – szervezeti jogszabályban képviseleti joggal rendelkezô személy, jogtanácsos, ügyvéd, adótanácsadó, adószakértô – a nem hatósági eljárásban kiegészül az alkalmazottal, a könyvelôvel, illetve a gazdasági szolgáltatási feladatokkal megbízott cégalkalmazottal, feltéve, hogy a megbízás ezt lehetôvé teszi. Érdemes tehát felülvizsgálni az eddig meglévô szerzôdéseket, meghatalmazásokat, mert a tavalyiak szinte biztos, hogy nem felelnek meg ezeknek az új elôírásoknak.

ADÓHATÓSÁGI ADÓMEGÁLLAPÍTÁS A törvény az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében új

adómegállapítási módot honosít meg a személyi jövedelemadózásban: az adóhatósági adómegállapítást. A munkavállaló döntheti el, hogy ezt választja, de csak akkor teheti, ha fennállnak a személyi jövedelemadóról szóló törvényben erre elôírt feltételek (azaz, ha egyébként választhatja a munkáltatói adómegállapítást). Aki ezt az adózási módot választja, annak errôl – az APEH ügyfélszolgálati irodáiban beszerezhetô, vagy a nem vállalkozó önadózóknak az APEH által kiküldött formanyomtatványon – nyilatkoznia kell. Ha a munkavállaló az adóhatósági adómegállapítást választja, a munkáltatónak az eddiginél több adatot kell szolgáltatnia az adóhatóság számára; például negyedévi bontásban a kifizetett jövedelemrôl, bérrôl, a levont és a le nem vont adóelôlegekrôl, a magánszemély költségnyilatkozatáról. Az adatszolgáltatás határideje adómegállapítás esetén is az adóévet követô év január 31-e (elôször 2005-ben, 2003-ról az adatszolgáltatást még a „régi“ szabályok szerint, vagyis 2004. március 31-ig, gépi adathordozón pedig április 20-ig kell teljesíteni). Az adóhatósági adómegállapításhoz szükséges adatok csakis elektronikus


59

úton, vagy gépi adathordozón szolgáltathatók.

EGYES HATÁRIDÔK MÓDOSULÁSAI, ELÉVÜLÉS A munkáltatónak 2005-ben már nem március 20-ig, hanem április 20-ig kell megállapítania a személyi jövedelemadót, s ugyanígy módosul az önadózók bevallásbenyújtási határideje is. Megszûnik a csak a személyi jövedelemadóra vonatkozó adóvisszatérítés-kiutalási szabály, így 2005-ben a visszatérítés kiutalásának határidejét – ez 30 nap – az adóbevallásra elôírt határidôtôl kell számítani (2004-ben még a bevallás tényleges beérkezésétôl). Ebbôl következôen 2005-ben a személyi jövedelemadó-bevallás önellenôrzéses módosítására is csak a bevallásra elôírt határidô letelte után lesz mód. A beruházási adókedvezmény – társaságiadó-törvény 21. § (7), (10), (11) bekezdés – igénybevételéhez szükséges adatszolgáltatás határideje az adóévet követô február 28-a helyett ezentúl április 30-a. Elévültnek minôsül a túlfizetés visszaigényléséhez való jog, ha a visszaigénylési jog keletkezése évének utolsó napjától számítva öt év eltelik.

GÉPJÁRMÛADÓ Új elôírás 2004-ben, hogy a belföldi rendszámú gépjármûvek után fizetendô gépjármûadót az adóhatóság ezentúl kiveti, azaz hatósági adatszolgáltatáson alapuló adómegállapítást végez: az adót a közúti közlekedési nyilvántartás alapján az önkormányzati adóhatóság állapítja meg; és a gépjármûadó-alannyal határozatban közli a fizetendô adó összegét és a fizetés módját. Ezzel egyidejûleg – néhány kivételtôl eltekintve – megszûnik az adóalany párhuzamos bejelentési kötelezettsége (gépjármû-nyilvántartó hatósághoz, illetve az adóhatósághoz). Amennyiben az adóalany gépjármû-kereskedônél új gépjármûvet vásárol, helyette a kereskedônek kell elvégeznie az üzembe helyezési, nyilvántartásba vételi feladatokat. Az adóalanynak mint új tulajdonosnak, üzembentartónak kötelessége beje-

60

lenteni a nyilvántartó hatóságnak – vagy a gépjármû-kereskedônek – az adószámát (hogy a forgalmit átírhassák a nevére). A bejelentés elmulasztása esetén a késedelmes illetékfizetés miatt adóbírság jár, a súlyadóbevallás késedelme miatt pedig mulasztási bírságot szab ki az adóhatóság. Az adózó csak akkor köteles közvetlenül az önkormányzati adóhatóságnak bejelentést tenni, ha gépjármûadó-fizetési kötelezettsége szünetel – például az autót értékesítésre átadta a kereskedônek –, ha olyan gépjármû tulajdonjogát szerzi meg, amely adómentes volt (például rendôrvagy tûzoltóautóét, illetve mozgássérült használta).

KÖZÖSSÉGI ADÓSZÁM A közösségi adószámnak – amelyet 2003. augusztus 15-tôl lehet megkapni – az EU-hoz való csatlakozással nagy szerep jut. Az adószámot azon adóalanyok kapták, illetve kaphatják, akik a csatlakozás idôpontjától tagállami illetôséggel bíró adóalanyokkal kereskedelmi kapcsolatot (beszerzés, értékesítés) kívánnak létrehozni. 2004 májusától kereskedelmi kapcsolatnak minôsül – vagyis közösségi adószám megszerzéséhez kötött – az Európai Unió tagállamaiba nyújtott, illetve az onnan igénybe vett szolgáltatás is (eddig csak termékbeszerzés, termékértékesítés minôsült kereskedelmi kapcsolatnak). 2004. május 1jét követôen negyedévenként az áfabevallásban – a negyedévet követô hónap 20. napjáig – nyilatkozni kell az EU-tagállami termékértékesítésekrôl, nyújtott és igénybe vett szolgáltatásokról, amely az eddigiekhez képest jelentôsebb többletadminisztrációt ró az adózókra. Az erre a célra szolgáló nyomtatványon többek között fel kell tüntetni a vevô (igénybe vevô), az eladó (szolgáltatás nyújtó) nevét, közösségi adószámát, illetve a szállítás, szolgáltatás forgalmi adó nélkül számított értékét is.

ELEKTRONIKUS ADÓBEVALLÁS 2002. szeptember 1-jétôl a kiemelt adózóknak elektronikusan kell teljesíteniük adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségüket. Ez, a mintegy


450 fôs kör az év elejétôl tovább bôvült a 3000 legnagyobb teljesítményû adózóéval. 2005 januárjától viszont bármely adózó – aki rendelkezik a meghatározott technikai feltételekkel – önkéntesen csatlakozhat az elektronikus adóigazgatáshoz és teljesítheti adókötelezettségét elektronikus úton.

SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ ADÓTÁBLA, ADÓJÓVÁÍRÁS Talán a leginkább érdeklôdésre számot tartó módosulás az SZJA szabályaiban minden évben az adókulcsok alakulása. Az adótábla alsó sávhatára januártól 650 ezer forintról 800 ezer forintra, a felsô 1 millió 350 ezer forintról 1 millió 500 ezer forintra emelkedett. Az alsó adókulcs 20 százalékról 18 százalékra, a középsô 30 százalékról 26 százalékra, a legfelsô adókulcs 40 százalékról 38 százalékra csökkent.

A BEVÉTEL, BÉR FOGALMÁNAK MÓDOSULÁSAI A bevétel meghatározása szabályainak egyik sarokköve az az elôírás, miszerint a Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét az SZJA tv. szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket ennek megfelelôen kell teljesíteni. Ha ugyanis valamely jövedelmet a Magyar Köztársaság adóztathat, akkor a bevétel adókötelezettségét immár a belföldi jog alapján kell meghatározni. Változik a bér fogalma a foglalkoztatás elôsegítésérôl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosulása miatt. E szerint bérnek minôsül a keresetkiegészítés, s minden olyan jövedelem is, amelyet bérként meghatározott jövedelmet pótló kártérítésként fizetnek ki, nem számít viszont annak a pályakezdôk munkanélküli-segélye. A törvény kimondja, hogy munkaviszonyból származó jövedelemnek minôsül a külföldi jog szerint munkaviszonynak minôsülô jogviszony keretében megszerzett jövedelem is, de csak ha belföldön adóztatható.

ÖNKÉNTES PÉNZTÁRI KEDVEZMÉNYEK, ADÓMENTESSÉGEK A háromféle önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetés után együtt legfeljebb 120 ezer forint az adókedvezmény (az eddigi 100 ezer forint helyett). Az öregséginyugdíj-korhatárt 2020. január 1-je elôtt betöltô magánszemélyek esetében szintén 20 ezer forinttal, 150 ezer forintra nô a felsô határ. Az együttes (120 ezer vagy 150 ezer forintos) felsô határon belül külön felsô korlát érvényes az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések, illetve – együttes korlátként – az önkéntes kölcsönös egészségpénztári és az önkéntes önsegélyezô pénztári befizetések adókedvezményére. E felsô korlát mindkét esetben 100-100 ezer forint, az öregséginyugdíj-korhatárt 2020-ig betöltô magánszemélyek esetében 130-130 ezer forint. A minimálbérrôl a minimálbér 130 százalékára nôtt az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba fizetett munkáltatói hozzájárulások adómentes értékhatára: a 2004. évi 53 ezer forint minimálbér alapján ez havi 68 900 forint. Ezen belül az önkéntes kölcsönös önsegélyezô pénztárba és az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás legfeljebb a minimálbér összegéig adómentes. Ugyanez a korlát érvényes a munkáltatói nyugdíjpénztári hozzájárulás adómentességére is. A munkáltatói hozzájárulás adómentességi korlát fölötti része, illetve a tételes egészségügyi hozzájárulásra nem kötelezett munkáltató által fizetett munkáltatói hozzájárulás a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minôsül.

NYUGDÍJJÁRULÉK KEDVEZMÉNYE Januártól megszûnik az egyéni nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjpénztári tagdíj adókedvezménye (eddig ez a járulék, illetve tagdíj 25 százaléka volt).

ADÓMENTES JUTTATÁSOK Adómentes a közüzemi szolgáltató által elengedett követelés, ha az a

követelést az üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint, az azonos helyzetben lévôk egyenlô elbánásának elve alapján engedi el. Adómentes természetbeni juttatásnak minôsül a munkáltató vagy szakszervezet által a tulajdonában, kezelésében lévô belföldi üdülôben a munkavállalónak és egy közeli hozzátartozójának (tehát ha a munkavállaló harmadmagával üdül, az már a harmadik személy számára teljes egészében adóköteles) nyújtott üdülési szolgáltatás értékébôl évente legfeljebb az év elsô napján érvényes havi minimálbér összege (2004-ben 53 ezer forint). Ilyen adómentes juttatás illeti meg a nyugdíjas magánszemélyt is, ha a szolgáltatást volt munkáltatója vagy szakszervezet nyújtja. Az így juttatott „bevétel“ felsô határ feletti részére a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azaz a munkáltató (szakszervezet) a juttatás szokásos piaci értékének az 53 ezer forintot meghaladó része után 4 százalékos személyi jövedelemadót köteles fizetni. Nem minôsül adómentesnek e természetbeni juttatás, ha a munkáltató az adóévben a magánszemélynek üdülési csekk formájában is ad adómentes természetbeni juttatást. 750 ezer forintra emelkedik (a korábbi 500 ezer forintról) a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet közvetítésével nyújtott, vissza nem térítendô, legfeljebb ötévenként adható adómentes támogatás. Ha a magánszemély 1999 és 2003 között már kapott a munkáltatójától adómentes lakáscélú támogatást, akkor az elsô folyósításától számított ötödik év végéig kapott újabb lakáscélú támogatás csak 500 ezer forintig adómentes. (Lakáscélú felhasználás egyébként a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) kormányrendelet szerinti korszerûsítés is, így például a víz, a csatorna, a villany vagy a gáz bevezetése, fürdôszoba létesítése olyan lakásban, ahol még ilyen nincs, továbbá központi fûtés kialakítása vagy cseréje, vagy nyílászárók cseréje.) A munkavállalónak adható étkezés adómentességének értékhatára meleg étkezés esetén havi 4 ezer forintról 6 ezer forintra, fogyasztásra kész

étel vásárlására jogosító utalvány esetén havi 2 ezer forintról 3500 forintra nô. A munkáltató által nyújtott melegétkeztetés az új szabály szerint a munkavállaló részére biztosított étkezôhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés. Tehát megszûnik az a szabály, amely szerint természetbeni étkeztetésnek csak a munkahelyen vagy a munkahely körzetében, a munkavégzés napján biztosított étel számít. Az adómentes értékek feletti rész továbbra is természetbeni juttatásnak minôsül. A magánszemélynek egy-egy kifizetô által, kifizetônkét legfeljebb évi három alkalommal adómentesen adható kis értékû ajándék, legnagyobb értéke ajándékonként 500 forintról 5 ezer forintra nô azzal, hogy a készpénz-helyettesítô eszköz (például utalvány) nem minôsül ilyen ajándéknak. A gyermekes szülôknek adómentesen adható iskolakezdési támogatás 10 ezer forintról 15 ezer forintra nô.

ISKOLARENDSZERÛ KÉPZÉS A munkáltató által támogatott iskolarendszerû képzések adórendszerbeli megítélése januártól módosult. A Pénzügyminisztérium álláspontja szerint nem kell jövedelemként figyelembe venni a magánszemély érdekében viselt képzési költségeket, ha a képzés a munkakör betöltéséhez szükséges ismereteket szolgálja, és az abban való részvételt a munkáltató rendelte el (ilyen esetben akkor sem keletkezik adókötelezettség, ha a költségeket nem a munkáltató viseli), valamint, ha a kifizetô tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését, bôvítését célozza, és a képzésben a vele munkaviszonyban álló magányszemély vagy társaság esetében a tevékenységében személyesen közremûködô tagja vesz részt. Ilyen esetekben a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó általános szabályok alkalmazhatóak abból eredôen, hogy az oktatásra kötelezett a kifizetô tevékenységével összefüggô feladatot lát el azzal, hogy részt vesz az oktatásban. A köztehermentes oktatások közül azonban a törvényalkotó csak azt az esetet zárja ki, amikor az iskolarendszerû képzés költségét a kifizetô átvállalja a vele munkaviszonyban nem


61

álló vagy személyesen nem közremûködô tag esetében. Az így keletkezô juttatás a magánszemélynél adóköteles bevételként jelentkezik.

TERMÉSZETBENI JUTTATÁSOK A leglényegesebb változás a természetbeni juttatások szabályozásában, hogy 2004. január 1-jétôl csak az a nem pénzben nyújtott vagyoni érték minôsülhet természetbeni juttatásnak, amelyet a törvény ilyenként határoz meg. A korábbiaktól eltérôen a juttatás értéke nem annak számla szerinti, áfá-t tartalmazó értéke vagy önköltsége, hanem annak szokásos piaci ára (ami az esetek nagy részében egybeesik). Független felek közötti ügyletnél a szokásos piaci értéket nem kell meghatározni. Független felek azok a személyek, akik között nincs olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szorosan együttmûködnek. Nem független felek például a munkáltató és a munkavállaló, a cég és tulajdonosa, az anyavállalat és a leányvállalat munkavállalója. Természetbeni juttatásnak minôsül, ha a munkavállaló valamennyi munkavállalója részére azonos feltételekkel és módon, ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevételt, feltéve, hogy annak megszerzése minden munkavállaló számára ténylegesen el is érhetô. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek élnie kell a lehetôséggel, de formálisan minden munkavállalóra azonos feltételek vonatkozzanak. Például egy féláron biztosított utazás, amelynek másik felét a dolgozó állja, a munkavállalók jövedelmi viszonyait figyelembe véve nem esik a fenti kategóriába, azt munkaviszonyból származó jövedelemként kell elszámolni. Ha a kollektív szerzôdésben rögzítetten több munkavállaló számára, azonos feltételekkel, ingyenesen vagy kedvezményesen juttatnak vagyoni értéket, az természetbeni juttatásnak minôsül a maga kedvezôbb adóterhével. A törvényben meg nem nevezett, nem pénzbeli jövedelem esetében az

62

adókötelezettség jogcímét a juttató és a juttatásban részesülô magánszemély – esetleg az említett személyek és harmadik személy – közötti jogviszony határozza meg, nem pedig a juttatás formája. Például ha a magánszemély munkaviszony keretében kap nem pénzbeli juttatást, azt úgy kell kezelni, mint a munkaviszonyból származó pénzjövedelmet. Az áfa-törvényben meghatározott készpénz-helyettesítô eszköz (utalvány) kizárólag akkor minôsül természetbeni juttatásnak, ha ezt a jövedelemadó-törvény elôírja (például az étkezési utalványok esetében), hiába állnának fenn az egyéb feltételek (például, hogy minden munkavállaló kapja). Nem minôsül természetbeni juttatásnak a természetes vagy tenyésztett gyöngy, a drágakô, a féldrágakô, a nemesfém, a nemesfémmel plattírozott fém és az ezekbôl készült áru, az ékszerutánzat, az érme; ha megállapítható, hogy a juttatás e formáját kizárólag az adókikerülés szándéka indokolta.

REPREZENTÁCIÓ, ÜZLETI AJÁNDÉK Ezentúl üzleti ajándéknak minôsülhet – a termék mellett – az ingyen vagy kedvezményesen nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag termékre, szolgáltatásra beváltható utalvány (például könyvutalvány) is. A reprezentációs költségek adómentes értékhatára a számviteli törvény szerint megállapított éves bevétel figyelembe vételével 2,5 millió forintról 10 millió forintra emelkedett (de továbbra sem lehet több az adóévi összes bevétel 0,5 százalékánál). A 10 ezer forint egyedi érték alatti üzleti ajándékok esetében az adómentesség értékhatára – a vállalati átlagos létszámra számolva – fejenként 5 ezer forintra nô (2003-ban 1500 forint volt).

CÉGAUTÓ ADÓ A cégautó adó havonta fizetendô mértékei a duplájára nôttek. A legmagasabb adómérték alá esô autók, például egy 6 millió forint beszerzési értékû személygépjármû esetében ez azt jelenti, hogy az eddigi havi 21 ezer forint helyett 42 ezer forint


fizetési kötelezettség terheli a kötelezettet. Ha cégautó adó fizetésére kötelezett kifizetô a cégautót kölcsönzi, bérli, akkor a beszerzés ideje az erre irányuló szerzôdésben rögzített nap. Ennek különösen használt személygépkocsik bérlése esetében van jelentôsége, mert az adó mértéke a beszerzés évétôl számított 5. évtôl csökken csak, függetlenül a gépkocsi korától. A személygépkocsi beszerzési ára a személygépkocsinak az üzembe helyezési idôpontjára a számviteli törvény rendelkezései szerint megállapított bekerülési (beszerzési és elôállítási) értéke. Ha a cégautó adó fizetésére kötelezett kifizetô bármely okból nem ismeri a személygépkocsi beszerzési árát, a beszerzési ár a személygépkocsinak a magáncélú használat elsô napjára megállapított szokásos piaci értéke. Ha a cégautó adó fizetésére nem az köteles, aki a cégautót a magáncélú használatot megelôzôen üzembe helyezte, akkor nyilatkozhat a cégautó adó fizetésére kötelezett kifizetônek a cégautó beszerzési áráról. (A cégautó szokásos piaci értéke továbbra is megállapítható a cégautó márkakereskedôjének a cégautó beszerzésének idôpontját figyelembe vevô, írásba foglalt nyilatkozata alapján.)

KAMATKEDVEZMÉNY A magánszemély által nem önálló tevékenysége (például munkaviszonya) alapján megszerzett kamatkedvezmény nem önálló tevékenységbôl származó bevételnek minôsül. A kamatkedvezmény meghatározásakor az irányadó kamatmérték a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege (eddig a jegybanki alapkamat volt az irányadó). Lehet ennél alacsonyabb is, ám ekkor bizonyítani kell – például független félnek nyújtott kölcsönnel –, hogy az a szokásos piaci kamat. (A kamatkedvezményt a kölcsönt kapó magánszemély kötelezettségének összegére vetítve kell kiszámítani.) Ha a hitelszerzôdést 2003. november 30-ig kötötték meg, akkor a hitel futamideje alatt – de legfeljebb a 2005. december 31-ig – keletkezô kamatkedvezményt a 2003-as szabá-

lyok szerint kell elszámolni (az irányadó kamatmérték a jegybanki alapkamat, s a munkavállalót a munkáltató által nyújtott kamatkedvezmény után sem terheli adófizetési kötelezettség). A kamatkedvezménybôl származó jövedelem megállapításakor valamennyi követelést számításba kell venni, kivéve azokat, amelyeket a törvény felsorol.

ADÓJÓVÁÍRÁS, ADÓELÔLEG Január 1-jétôl a törvény – a 2004ben havi 53 ezer forint minimálbér adómentesítésére – új, kiegészítô adójóváírást vezet be az évi 600 ezer forint és 756 ezer forint közötti bérjövedelemre. A teljes kiegészítô adójóváírás akkor számolható el, ha a magánszemély évi jövedelme nem haladja meg a 720 ezer forintot – ilyenkor az adójóváírás a bér 18 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb 9540 forint –, majd az évi 756 ezer forint bérjövedelemig az összege fokozatosan csökken. Az adójóváírás mértéke továbbra is a megszerzett bér 18 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb 9 ezer forint. A teljes adójóváírás 1 millió 350 ezer forint éves jövedelemig számolható el, s összege 1 millió 950 ezer forint bérjövedelemig fokozatosan csökken. Adóelôleg-megállapításkor a munkáltató csak abban az esetben számolhat el adójóváírást, ha ezt a munkavállaló kéri (2003-ban akkor számolhatott el, ha a munkavállaló nem kérte ennek mellôzését). A munkáltató (a bér kifizetôje) ilyenkor azt is köteles figyelni, hogy a munkavállaló tôle származó összes jövedelme az adóévben mikor éri el a jogosultsági határt, mert ezt követôen adóelôleg-megállapításakor már nem számolhat el adójóváírást. Az adóelôleget csökkenti – ugyancsak a magánszemély nyilatkozata alapján – a kiegészítô adójóváírás (havi 540 forint), feltéve, hogy az adott havi bér az 50 ezer forintot meghaladja, de nem több 60 ezer forintnál.. Ha a munkáltató, a bér kifizetôje nem pénzben juttat bevételt a magánszemélynek, a bevételt terhelô adóelôleget akkor is köteles megfizetni a következô hónap 12. napjá-

ig, ha az adóelôleget bármely okból nem tudta levonni. (A 2004-ben is természetbeni juttatásnak minôsülô jövedelmekre továbbra sem adóelôleget, hanem 44 százalékos adót kell fizetni.) A le nem vont, de megfizetett adóelôleg beszámítható a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségbe. A munkaviszonyból származó rendszeres bevételbôl ilyen címen csak annyi vonható le, hogy a levonás után kifizetett összeg elérje a hónap elsô napján érvényes minimálbér felét (2004-ben 26 500 forintot). Más bevétel, például jutalom, osztalék, kamat esetében a beszámításnak nincs törvényi korlátja. Ha a le nem vont adóelôleget az adóelôleg megfizetésének hónapját követô hatodik hónap végéig nem számítják be, akkor a még fennálló követelésre kamatkedvezményt kell elszámolni. E kamatkedvezmény szintén a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelme, amely után az adóelôleget a munkáltató szintén a levonástól függetlenül köteles megfizetni.

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS SZABÁLYAINAK VÁLTOZÁSAI Amennyiben a foglalkoztató a biztosítottól az elôírtnál több járulékot vont le, a többletként jelentkezô járulékot legkésôbb a biztosított kérését követô 15 napon belül vissza kell fizetni. A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset háromszorosának naptári évre számított összege után fizeti meg. A járulékfizetési felsô határ naptári napi összegét évente a Magyar Köztársaság költségvetésérôl szóló törvény állapítja meg. A járulékfizetés felsô határa napi 14 400 forintra, illetve évi 5 307 000 forintra emelkedett. A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék-alapot képezô jövedelme után 8 százalék tagdíjat fizet (2003-ban 7% volt a mérték). A biztosított által fizetendô nyugdíjjárulék mértéke kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8,5 szá-

zalék, a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2003. évben 1,5 százalék, 2004. évben 0,5 százalék. A biztosított által fizetendô egészségbiztosítási járulék mértéke 3-ról 4 százalékra emelkedett. A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képezô jövedelme alapján köteles a járulékok összegét megállapítani, a biztosítottat terhelô járulékot levonni. A megállapított járulékok összegét csökkenteni kell a biztosított részére a tárgyhónapban visszafizetett nyugdíjjárulék – ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggô nyugdíjjárulék túlfizetést is –, illetôleg az egészségbiztosítási járulék összegével és az így kiszámított tárgyhavi járulékot kell az Art.-ban (1–2. számú melléklet) meghatározottak szerint az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. A foglalkoztató – a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejûleg – a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelmébôl levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékról, illetôleg túlvonás miatt a részére visszafizetett (átutalt) járulékokról, valamint a tagdíj összegérôl. A foglalkoztató az így megállapított és a biztosítottat terhelô járulékot akkor is köteles megfizetni, ha a járulékkötelezettség a nem pénzbeli jövedelmet terheli, illetôleg, ha arra a tárgyhónapban juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet.

TÁRSASÁGI ÉS OSZTALÉKADÓ ADÓMÉRTÉK, ADÓALANYOK A társasági adó kulcsa 18%-ról 16%ra csökkent. Megszûnik a külföldi szervezetek társaságiadó-kötelezettsége. Ezzel mentesül a forrásadó alól a részükre juttatott, belföldrôl származó kamat, a belföldön végzett elôadói, mûvészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díj, továbbá jogdíj. Ennek következtében az adózóknak nem kell megállapítania, bevallania és megfizetnie a külföldi szervezet részére fizetett ilyen jövedelmet (pl. licencdíjat) terhelô adót, és az ezzel járó bo-


63

nyolult, nehezen teljesíthetô adminisztrációs teher alól (pl. illetôségigazolás kérése) is mentesül a társaság. Fontos azonban, hogy a 2003. december 31-én hatályos elôírások az irányadóak, ha a jövedelmet 2004 elôtt kellett volna kifizetni, de csak 2004-ben vagy késôbb kerül rá sor.

ÉRTÉKVESZTÉS Elismert értékvesztésnek minôsül a könyv szerinti értéknél magasabb áron értékesített követelésbôl a könyv szerinti értéket meghaladó bevételnek az a része, amely korábban elszámolt, de az adóalapból még le nem vont értékvesztést pótol. Nem vonható le viszont az adóalapból az értékesítéskor realizált többletbevétel, ha az adózó a követelésre nem számolt el értékvesztést.

IPARÛZÉSI ADÓ Az adózás elôtti eredmény csökkenthetô – de legfeljebb az adózás elôtti nyereség mértékéig – az adóévre egyéb ráfordításként jogszerûen elszámolt iparûzési adó 25 százalékával, feltéve, hogy az adózónak az adóév végén nincs köztartozása.

ELISMERT KÖLTSÉGEK VÁLTOZÁSAI Elismert költségnek minôsül, azaz nem növeli az adóalapot, ha az adózó a vele munkaviszonyban álló magánszemélynek, vezetô tisztségviselôjének, tevékenységében személyesen közremûködô tagjának, valamint vele korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjasnak, illetve ezek közeli hozzátartozójának személyi jellegû egyéb kifizetésként ad juttatást (ilyen például a szerzôi jogdíj, a lakásépítésre adott támogatás, önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett munkáltatói tagdíj-hozzájárulás, a jóléti költség, a magánnyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói tagdíj-kiegészítés), míg eddig ez csak a természetbeni juttatás címén elszámolt költségre vonatkozott. A 2004. január 1-je után magánszemély javára kötött szerzôdés alapján fizetett biztosítási díj akkor elismert költség, ha a biztosított a társasággal munkaviszonyban van, annak vezetô tisztségviselôje vagy tevé-

64

kenységében személyesen közremûködô tagja, illetve tanulószerzôdés alapján nála gyakorlati képzésben részt vevô szakképzô iskolai tanuló. Elismert költségnek, ráfordításnak minôsül a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeretek megszerzését szolgáló képzés költsége, továbbá a kifizetônek a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve a tevékenységében személyesen közremûködô tagja képzésének a költsége – feltéve, hogy a képzés a kifizetô tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését, bôvítését szolgálja –, valamint a társaság tevékenységében közremûködô magánszemély (például üzleti partner, szakértô) e feladata ellátásához szükséges felkészítésének a költsége. A költség elszámolásához nem szükséges a tanulmányi szerzôdés. Az elôzôekben leírtak analógiájára az iskolarendszerû képzések költségei közül azok, amelyek a magánszemély adózandó jövedelmének minôsülnek (azaz például nem munkavállalónak juttatott), nem számolhatóak el a társaság érdekében felmerült költségként.

6 MILLIÓ FORINTNÁL DRÁGÁBB GÉPJÁRMÛ Kikerült a törvénybôl a személygépkocsi definíciója, megszûnt ugyanis az a korábbi szabály, amely szerint az adózó által üzembe helyezett, 6 millió forint bekerülési érték feletti személygépkocsihoz kapcsolódó egyes költségek, ráfordítások nem minôsültek a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek.

VESZTESÉGELHATÁROLÁS Amennyiben rendelkezik egy társaság elhatárolt negatív adóalappal, azt bizonyos feltételek teljesülése esetén idôbeli korlát nélkül érvényesítheti. Ehhez az adókötelezettség keletkezésének évét követô negyedik adóévtôl adóhatósági engedély szükséges; amennyiben a társaság a megelôzô két adóévet is veszteséggel zárta. Változatlanul adóhatósági engedély szükséges a veszteség érvényesítéséhez, ha az adókötelezettség keletkezésének negyedik adóévében és az azt követô adóévekben az árbevétel nem éri el az elszámolt költségek és ráfordítások felét.


A kérelmet 2004-tôl az adóbevallással, önellenôrzés esetén az önellenôrzési lap benyújtásával kell beadni: ellenôrzés esetén a határozat jogerôre emelkedését, felügyeleti intézkedés vagy a határozat bírósági felülvizsgálatának a kezdeményezése esetén ezen eljárások jogerôs befejezését követô 15 napon belül kérhetô az elhatárolás. A határidôk elmulasztása jogvesztô. Az adóhatóság akkor engedélyezi, hogy az elhatárolt veszteséget elszámolhassák, ha annak keletkezése elháríthatatlan külsô oknak tudható be, vagy ha az adózó úgy járt el, ahogy az tôle elvárható volt: Ha az adóhatóság határidôn – ez általában 30 nap – belül nem hoz döntést, az engedélyt megadottnak kell tekinteni:

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK KÖZÖTTI ÁR 2004-tôl – amennyiben egy társaság kapcsolt vállalkozási viszonyban áll – a 2003. szeptember 1-je után kötött szerzôdésekre a szokásos piaci ár meghatározását tartalmazó nyilvántartást kell készíteni. A nyilvántartási kötelezettség 2005-tôl a 2003. szeptember 1-jét megelôzôen megkötött hatályos szerzôdésekre is kiterjed.

FEJLESZTÉSI ADÓKEDVEZMÉNY Kedvezôbbé válnak a fejlesztési adókedvezmény feltételei. Az adókedvezményre jogosító beruházási értékhatár hátrányos régiókban 3 milliárd forintról 1 milliárd forintra, hátrányos régiónak nem minôsülô régióban 10 milliárd forintról 3 milliárd forintra csökken. A létszámnövelési követelmény 500 fôrôl 100 fôre, illetve hátrányos régiókban 300 fôrôl 50 fôre csökken. A bérköltséget a minimálbér adóévre számított összegének hatszázszorosával kell növelni (ezerötszázszoros helyett), illetve hátrányos régiókban háromszázszorosával (kilencszázszoros helyett). A kis- és középvállalkozó beszállítók arányára elôírt mérték 50 százalékról 30 százalékra csökken. Az újként beszerzett eszközök értékének a beruházási érték 50 százaléka helyett 30 százalékának kell lennie. A beruházás üzembe helyezését követô öt adóévi üzemeltetést kor-

mányrendelet helyett ezentúl a törvény írja elô. Az adókedvezmény az eddigi öt helyett tíz adóévben érvényesíthetô, de egy-egy adóévben legfeljebb a fizetendô adó 80 százalékáig, a korábbi 100 százalék helyett. Ha a törvényben és a kormányrendeletben elôírt feltételek nem teljesülnek, az adókedvezmény nem jár – tehát megszûnik a korábbi lehetôség, hogy a beruházás értékének 0,5 százalékáig ilyenkor is járt az adókedvezmény –, a már elszámolt kedvezmény pedig jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minôsül, amelyet önellenôrzési pótlék terhel, vagy adóbírság és késedelmi pótlék. Az adókedvezmény idôszakában az igénybevevô társaságnak nem kötelezô csökkentenie az adózás elôtti eredményét az elhatárolt veszteséggel. Környezetvédelmi beruházást is tartalmazó fejlesztési program esetén az adókedvezmény feltétele, hogy a tényleges kibocsátási mutató a beruházás üzembe helyezését követô öt évben ne haladja meg a jogszabályban elôírt határértéket. Önálló környezetvédelmi beruházás esetén is engedélyezhetô az adókedvezmény. A fejlesztési adókedvezményt ezentúl a kormány helyett – a törvényben és a kormányrendeletben foglaltaknak megfelelô kérelem alapján – a Pénzügyminisztérium engedélyezi, figyelembe véve az illetékes szaktárca véleményét. Az új és módosult feltételek a 2004-tôl benyújtott adókedvezménykérelmekre vonatkoznak. A fejlesztési adókedvezmény igénybevételére engedélyt kapott adózók nevét a pénzügyminiszternek évente egyszer közzé kell tennie a Pénzügyi Közlönyben. A fejlesztési adókedvezmény adóévenként – az eddigi 100 százalék helyett – a fizetendô adó 80 százalékáig vehetô igénybe.

a mikrovállalkozásokat, továbbá a cégbejegyzés évében a jogelôd nélkül alapított gazdasági társaságokat. A járulék alapja megegyezik az iparûzési adóéval (a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése). A járulék mértéke 2004ben az adóalap 0,2 százaléka. A járulék éves bruttó összegébôl levonható az adóalany saját tevékenységi körében végzett kutatás-fejlesztés közvetlen költsége. A levonható költségeket a saját szervezetben végzett és a vásárolt kutatás-fejlesztés esetében is csökkenteni kell a levonásnál figyelembe vett költségek fedezetéül szolgáló, az államháztartás valamely alrendszerébôl nyújtott támogatással. Az adóalanynak az adóévet követô adóév ötödik hónapja utolsó napjáig (2005. 05. 31.) kell bevallania a járulék éves bruttó összegét, a felmerült kötelezettségcsökkentô tételek éves összegét és az elôbbiek különbözeteként megállapított éves nettó kötelezettségét. 2004-ben háromhavonta – a harmadik hónapot követô hó 20. napjáig – elôleget kell fizetni.

ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ UNIÓS CSATLAKOZÁS Az általános forgalmi adóról szóló törvény 2003. novemberi módosításai lényegében csak a 2004. évi állami költségvetés megalapozását szolgálják, illetve az EU-csatlakozáshoz már 2004. januártól szükséges változtatásokat tartalmazzák. A kormány várhatóan még az idén újabb áfatörvény-módosítási javaslatot nyújt be a parlamentnek; az ott elfogadott új szabályok – az unióbeli kereskedelem magyar adózási rendelkezései – a csatlakozás idôpontjában lépnek majd hatályba.

INNOVÁCIÓS JÁRULÉK

TELEK-ÁFA, INGATLAN BÉRBEADÁS

Új „adónemmel“ bôvülnek 2004. január 1-jétôl a társaságok adóterhei: a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló, 2003. évi XC. tv. szerint innovációs járulék fizetésére kötelezettek a számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaságok, kivéve

Az építési telek ezentúl – mint az EUban – áfa-köteles (korábban tárgyi mentes volt), az adómérték 25 százalék. A nem lakóingatlan ingatlanok bérbe, illetve haszonbérbe adása tárgyi adómentessé vált – mint az EUban –, de az adóalany dönthet úgy

is, hogy az általános szabályok szerint adózik, azaz felszámít és visszaigényel áfát (választását az adózás rendjérôl szóló törvény szerint kell bejelentenie az adóhatóságnak). Ugyancsak az adózó választásán múlik, hogy nem földingatlannak minôsülô földterületeket áfásan vagy tárgyi áfa-mentesen ad bérbe, haszonbérbe. Elônyösebb, ha az áfa-alanyiságot választja, mivel így a társaságnak felszámított adó levonható.

ÁFA MÉRTÉKEK A 0 százalékos adókulcs 5 százalékosra, a 12 százalék 15-re nô, így az új adómértékek 5, 15 és a normál kulcs 25 százalék (a 77/388/EGK-irányelv szerint a kedvezményes kulcsnak minimum 5, a normál kulcsnak legalább 15 százaléknak kell lennie, s legfeljebb két kedvezményes kulcs alkalmazható). A villamos energia adókulcsa 25%-ra nôtt.

VILLAMOS ENERGIA, ÁTMENETI SZABÁLYOZÁS Ha folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését számlálóleolvasással mérik, és a díjat számlálóleolvasási idôszakonként kell fizetni, az új adómértéket az elsô olyan számlálóleolvasás napjától kezdve kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási idôszak 2003. december 31-e utánra esik. Ha a teljesítést nem számlálóleolvasással mérik, illetve ha az ellenértéket a számlálóleolvasásinál rövidebb idôszakonként fizetik, az új adómértékeket az esedékes idôszak 2004. január 1. napjával kezdôdô részére esô díjra kell érvényesíteni. A 2003. december 31-én hatályos áfatörvényt kell alkalmazniuk azon szolgáltatóknak – így újság-elôfizetés, bérbeadás –, amelyek az ellenértéket szerzôdés alapján idôszakosan vagy rendszeresen ismétlôdve szedik be és utalják el, feltéve, hogy az érintett elszámolási idôszak kezdô napja legkésôbb 2003. december 31-e.

TERMÉKEXPORT Termékexportnál az értékesítés és a kiléptetés között a korábbi hat hónap helyett legfeljebb három telhet el.


65

A kipróbálás és a próbagyártás a továbbiakban nem minôsül használatnak, hasznosításnak, azaz a kipróbálás, próbagyártás 0 kulcsos értékesítésnek számít (ha a termék, szolgáltatás három hónapon belül kilép a határon). 2004. április 30-a után – mivel a vámhatárok és a vámellenôrzések az EU-csatlakozás után megszûnnek az uniós magyar határokon – a vámhatóság már nem állít ki kiléptetési bizonylatot, amely a termékexporttá minôsítéshez és a 0 kulcsos adózáshoz szükséges.

LEVONÁSTILALOM 2004-re vonatkozó, még 2002-ben elfogadott módosítás szerint nem vonható le az elôzetesen felszámított áfa személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybevétele, továbbá parkolási és úthasználati díj fizetése esetén.

A HELYI IPARÛZÉSI ADÓ 2004-ES VÁLTOZÁSAI A szintén a salátatörvény által módosított jogszabály tulajdonképpen két adónem, az építmény- és az iparûzési adó vonatkozásában módosítja jelen-

tôsebb mértékben az elôírásokat, azonban nagyvállalati szinten ez utóbbi releváns, amely szabályok az adóteher – lehetôség szerinti – csökkentése, az adóztatás egyszerûsítése és egyértelmûsítése jegyében születtek.

ADÓALAP VÁLTOZÁS 2004-tôl a befektetett pénzügyi eszközökön elért és egyéb kapott kamatok és kamatjellegû bevételeknek csak 50%-a (eleddig 100% volt) számít bele az iparûzési adó alapjába. Új elem, hogy a kamatfedezeti ügyletek teljes realizált nyereségének (amely ráfordításcsökkentô tételként kerül elszámolásra) 50%-a, valamint az olyan alapügyletek (fedezeti ügyletek) realizált teljes nyereségének 50%-a, amelyet a kamatfedezeti ügylet vesztesége csökkent, szintén beszámít az adóalapba! E változásokra a számviteli szabályok módosulása miatt volt szükség. Csökkenti az adóalapot a fizetett regisztrációs és energiaadó is, amennyiben azok az értékesítés nettó árbevételében megjelennek, vagyis be vannak építve az értékesítési árakba.

IDEIGLENES IPARÛZÉSI TEVÉKENYSÉG

építôipari tevékenység eddig is szerepelt az ilyen jellegû tevékenységek között, azonban a törvény meghatározza, hogy építôipari tevékenységnek a TEÁOR 2003. január 1-jén hatályos besorolása szerint az Építôipar nemzetgazdasági ágba tartozó tevékenységeket kell tekinteni.

VILLAMOSENERGIASZOLGÁLTATÁST NYÚJTÓK ÚJ KÖTELEZETTSÉGE A tervek szerint 2005. január 1-jén lép hatályba az a rendelkezés, amely meghatározott adózói kör (vezetékes gáz-, vagy villamosenergia-szolgáltatást nyújtó közszolgáltató szervezetek) esetében új telephely-fogalmat vezet be. Ennek értelmében e cégeknél telephelynek minôsül majd minden olyan önkormányzat-illetékességi terület, ahol a szolgáltatás nyújtása közvetlenül a fogyasztó részére történik. Az adóalap-megosztásra a szolgáltatásnyújtásból származó árbevétel arányában kerül sor. A hatálybalépés késleltetését annak igénye indokolja, hogy mind a települések, mind az adózók fel tudjanak készülni az adókötelezettségbeli változásra.

Pontosította a törvény az ideiglenes iparûzési tevékenység fogalmát. Az

n HÍREK GÁZSZEKTORBAN TERJESZKEDIK A FRANCIA EDF Az Electricité de France (EdF) 2007-ig 1,5 milliárd eurót tervez befektetni a gázszektorba Európában – közölte Dominique Venet, a francia állami közüzemi szolgáltató földgázüzletágának új vezetôje. Venet szerint a gázfelhasználás a következô két évtizedben gyorsabban bôvül, mint az áramfogyasztás. Az EdF-nek az öt legfontosabb piacán, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Spanyolországban és Németországban már van saját vállalata. További gázvezetékek, illetve a földgázimporthoz szükséges infrastruktúra fejlesztésével akarja növelni

66

az értékesítést 2007-ig a jelenlegi 20 milliárd köbméterrôl 40 milliárdra. Ezen célból egymilliárd eurót szánnak földgázvásárlásra és további ötszázmilliót az infrastruktúrára. Mindamellett a fô riválisával, a Gaz de France-szal szemben az EdF nem invesztál a gázszállításba – hangsúlyozta Venet. A francia kormány tervei szerint az EdF-et még az idén részvénytársasággá alakítják, majd részben magánkézbe adják. Az EdF adózott eredménye 2002-ben 42,8 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, 481 millió euró lett a 2001-es 841 millió után. A vállalat elsôsorban latin-amerikai. argentin és brazíliai érdekeltségei rossz teljesítményé-


nek és az ottani árfolyamveszteségeknek a számlájára írja a profitcsökkenést A tavalyi eredményeit késôbb közli az EdF. Magyarországon a rendelkezésre álló adatok szerint az EdF-érdekeltségek 2002-ben együttesen mintegy 422 millió euró nettó árbevételt és 26 millió euró adózott eredményt értek el. Az EdF 1995 óta van jelen Magyarországon, tulajdonos a Budapesti Erômû Rt.-ben, a DÉMÁSZ Rt.ben. a Vivendi Environnementtel közös leányvállalata a Prometheus Rt., s tavaly kezdte tevékenységét szabadpiaci kereskedôcége, a D-Energia Kft. Magyar Nemzet

n HÍREK MEGÁLLAPODÁS A BÉKÉSCSABA–NAGYVÁRAD TÁVVEZETÉK MEGÉPÍTÉSÉRÔL A Magyar Villamos Mûvek Rt. és román partnere, a Transelectrica február 25-én közös dokumentumot írt alá, amelyben a Békéscsaba–Nagyvárad 400 kV-os távvezeték megépítésére vonatkozó közös szándékukat fejezik ki. A tervezett távvezeték a mindinkább egységesülô európai árampiac fontos regionális kapcsolatát teremti meg a két ország között. Az aláírás elôzménye, hogy a partnerek korábban megvalósíthatósági tanulmányok keretében vizsgálták meg a közös létesítés feltételeit. A pozitív eredmények alapján mindkét fél további elôkészületeket folytat annak érdekében, hogy a magyar oldalon mintegy 35 km, a román oldalon mintegy 97 km hosszú, 400 kV-os távvezeték megvalósulhasson. A felek – az engedélyezési és egyéb hatósági egyeztetések lefolytatását (magyar részrôl többek között a Magyar Energia Hivatal jóváhagyását) követôen – a megvalósításra ez év végéig szándékoznak létesítési szerzôdést kötni. A Békéscsaba–Nagyvárad 400 kV-os távvezeték megépítésével a második távvezetéki kapcsolat jön létre Magyarország és Románia között, amely összeköti a két nemzeti villamosenergia-rendszert. Az összekapcsolás fô indoka a délkelet-európai rendszer küszöbön álló csatlakozása az európai egyesített villamosenergia-rendszerhez (az UCTE reszinkronizációja), illetve az ennek eredményeként megnövekedô villamosenergia-szállítások. A Bukarestben megtartott sajtótájékoztatón Pál László, az MVM Rt. vezérigazgatója a tervezett projekt jelentôségét aláhúzva elmondta, hogy az hozzájárul a villamosenergia-piacok regionális fejlôdéséhez, amit eddig csak az Arad és Sándorfalva közötti 400 kV-os távvezeték biztosított. Ezen túlmenôen segíti a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok bôvítését, így a távvezeték a mindinkább egységesülô európai árampiac fontos infrastrukturális eleme lesz. A tervezett összeköttetés erôsítheti a regionális együttmûködést, mindezen túlmenôen növeli a magyar villamosenergia-ellátás biztonságát. A távvezeték létesítése régóta szerepel az MVM Rt. hálózatfejlesztési terveiben. A tavalyi év során átadott Békéscsaba–Sándorfalva távvezeték, valamint a Békéscsaba alállomás bôvítése megteremtette a lehetôségét annak, hogy az állomást nemzetközi jelentôségû hálózati csomóponttá fejlesszék, és az új kooperációs távvezeték magyarországi kiindulópontja legyen. A tervezett 400 kV-os távvezeték Békéscsaba alállomást és a Nagyvárad 400 kV-os állomást köti majd össze. Az új távvezeték a kapcsolódó beruházásokkal együtt magyar részrôl 14-15 M euró összegû, míg román oldalon mintegy 25 M euró ráfordítást jelent. A beruházás befejezésének reálisan várható idôpontja 2007. Sajtóközlemény

ÉRTÉK A MEGSPÓROLT SZÉN-DIOXID Oroszország nélkül nincs esélye a Kiotói Egyezmény életbelépésének, miután az Egyesült Államok nem ratifikálja

a megállapodást. Oroszországban egyébként is jelentôs fejlesztési potenciál van, akár az emissziókereskedelem, akár az együttes megvalósítás keretében. Szakértôk szerint várható, hogy az EU-tagországok, illetve Japán és Kanada komoly beruházásokat hajtanának végre Oroszországban. Magyarországon egyelôre három erômûvi beruházási program érintett a Kiotói Egyezményhez kapcsolódóan az együttes megvalósításban. A kazincbarcikai, a bakonyi és a pécsi erômûvek szénrôl biomasszára való tüzelôanyag-váltási programjai összesen évi mintegy 700 GWH-s villamosenergia-termelést jelentenek, és hozzávetôlegesen évi félmillió tonna széndioxid-kibocsátást fednek le. Magyarország Kiotóban az 1985– 87-es évek, átlagosan 100 millió tonna/éves CO2-kibocsátáshoz képest vállalta a 6 százalékos csökkentést, ami annyit tesz a gyakorlatban, hogy 2008–2012 között évi 94 millió tonnára kell az egyezmény szerint visszaszorítanunk széndioxid-kibocsátásunkat. Ennek megfelelôen a 94 millió tonna és a valós érték közötti különbözet az, ami Magyarország számára üzleti lehetôséget jelent az emissziókereskedelemben, illetve az együttes megvalósításban. Összehasonlításul: ha a Paksi Atomerômûvet hagyományos tüzelésû erômûvel kellene helyettesíteni – szerencsére errôl nincsen szó –, ez az országnak 10-15 millió tonnával több széndioxid-kibocsátást jelentene – tájékoztatott Civin Vilmos, a tulajdonos MVM Rt. környezetvédelmi osztályvezetôje, hozzátéve, hogy a Magyar Villamos Mûvek Rt. mint áramkereskedô cég érintett, érdekelt lehet az emiszsziós jogok kereskedelmében. Az egységes európai uniós allokációs szabályok nemrég láttak napvilágot, ennek ellenére a piacon már volt számos, figyelemre méltó üzletkötés. Az árak a kezdeti, tonnánként 4 euróról 10-12 euróra emelkedtek, és általában 50 ezer tonna alatti nagyságrendben köttettek az üzletek. Az emissziókereskedelemnek és az együttes megvalósításnak is a kiotói Egyezmény életbe lépése adhat lökést, amihez Oroszországnak ratifikálnia kell azt, nélküle ugyanis esélytelen annak életbelépése. A kibôvített Európai Unióban azonban már a jövô évtôl indul a kibocsátási engedélyek kereskedelme. A tervek szerint maguk a kibocsátók fognak kereskedni a kibocsátási engedélyekkel; 2005 és 2007 között lesz egy „bemelegítési” szakasz, majd 2008–2012 között már élesben mehetnek az üzletek. Azt, hogy az egyes kibocsátók milyen elvek szerint részesülnek a nemzeti kvótából, az egyes országok allokációs szabályai tartalmazzák majd. Ezekhez a közvélemény is hozzászólhat, valamint a közösség valamennyi tagországa is megkapja véleményezésre, s csak abban az esetben léphetnek életbe, ha az Európai Bizottság (Commission) jóváhagyja. A kvótákat 2005 áprilisáig ki kell osztani. A magyarországi lehetôségeket illetôen számolni kell azzal, hogy az uniós környezetvédelmi elôírások életbelépésére vonatkozó moratórium lejárta miatt 2004. december 31-ével az összes régi, rossz hatásfokú szenes erômûnek le kell állni, amelyek nemcsak a szén-, hanem a kén-


67

n HÍREK dioxid-, illetve a nitrogénoxid-kibocsátásban sem felelnek meg a normáknak. Az érintett erômûvi egységeket vagy földgázra, vagy biomasszára állítják át, vagy végsô megoldásként könnyû, kis kéntartalmú fûtôolajra váltanak. Világgazdaság

Villamos Mûvek számára az áram átvételét, méghozzá az erômûvek számára kedvezményes áron. (Egy szélerômû 19-25 forint körüli áron termel meg egy kilowattóra áramot, a Paksi Atomerômû 8,30 forintért, a lignittel mûködô Mátrai Erômû 10 forint körüli áron.) Még így is a napkollektoros erômû beruházás megtérülési ideje 20-25 év, a szélerômûé is 15-20 év.

HOLLANDIA ÉVI 112 MILLIÓ TONNA CO2-T OSZT SZÉT A holland kormány által közzétett emissziós kvóták allokációs terve az 1990-es kibocsátási szinthez képest 16 millió tonnás növekedéssel számol. A Platts beszámolója szerint 2005–2007 között éves szinten 115 millió tonna CO2-t bocsáthatnak ki a holland iparvállalatok. A hírügynökségi jelentés emlékeztet, hogy a nemzeti elosztási tervben szereplô mennyiségek megfelelnek Hollandia kiotói vállalásainak, aminek teljesítését együttes megvalósítási, és úgynevezett tiszta fejlesztési programok is segítik. A holland szabályozás most és a következôkben újonnan belépô kibocsátókat is ingyenesen juttatja a mûködésükhöz szükséges kvótákhoz. Energiainfo

STATOIL: CO2 KERESKEDELMI SZERVEZET ALAKULT Önálló emissziókereskedelmi szervezetet állított fel a Statoil, hogy 2005 január 1-jétôl be tudjon kapcsolódni az európai kereskedelembe – jelentette a Platts, a társaság közlésére hivatkozva. Nina Koch, az új divízió vezetôje elmondta, hogy a norvég cégnél az emissziókereskedelmet a klímavédelem egyik fontos eszközének tekintik. Az széndioxid-kibocsátási kvóták kereskedelmi tevékenységével elsôsorban a Statoil érdekeltségébe tartozó kibocsátók mûködését, és a nemzeti elosztási tervben meghatározott kvóták teljesítését kívánják segíteni. Energiainfo

A MEGÚJULÁS LASSÚ ÉS DRÁGA A megújuló energiaforrásokra a környezetvédelmi és infrastruktúra operatív programból (KIOP) 1,2 milliárd forint áll rendelkezésre az idén. A biomassza-erômûvek építôi a beruházás 50 százalékára, a geotermikus és napkollektoros erômûveknél 40 százalékra, a szélerômûveknél 25 százalékra kaphatnak támogatást, legfeljebb 300 millió forint értékben. Összehasonlításképpen: egy öt megawattos geotermikus erômû építési költsége hárommilliárd forint. Hasonló költségekkel jár a napkollektoros erômûvek építése is. Egy-egy szélerômûnél a torony megépítése az utakkal és hálózati csatlakozásokkal együtt félmilliárd forint. A Dunántúlon egy 60 megawattos szélpark építését 24 milliárd forintos költséggel tervezték. A megújuló energiaforrásokkal mûködô erômûveket az állam úgy is támogatja, hogy kötelezôvé teszi a Magyar

68

Népszabadság

RWE AG: AZ ALAPTEVÉKENYSÉG HOZZA A PÉNZT A villamos energia, a gáz és a vízszolgáltatási üzletágnak köszönhetôen egymás után negyedik alkalommal sikerült kétszámjegyû növekedést produkálnia az üzemi eredményt illetôen az RWE AG-nak. Az alaptevékenység eredményei ellensúlyozni tudták a hulladékkezelési és a nyomdagépipari üzletágak nehézségeit, foglalta össze Harry Roels, a német energiaipari társaságcsoport elnökvezérigazgatója a cég csütörtöki sajtótájékoztatóján, Essenben. Az RWE üzemi eredménye 5,55 milliárd euró volt a megelôzô üzleti évben, a kedvezôtlen árfolyamhatás ellenére, ami 165 millió euróval csökkentette az eredményt. Az összességében 23 százalékos üzemi eredményjavuláshoz az alaptevékenységek 27 százalékkal járultak hozzá. Ezek az üzletágak tavaly 16 százalékkal tudták növelni árbevételüket, miközben az egyéb érdekeltségek bevételei 70 százalékkal csökkentek. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy az RWE forgalma hozzávetôlegesen hasonlóan alakult, mint egy évvel korábban. A társaságcsoport az elôzô pénzügyi évben folytatta költségcsökkentô programját, 350 millió eurót takarítottak meg, ez 50 millióval meghaladta a tervezettet. A program – emlékeztetett az elnök-vezérigazgató – 2000ben kezdôdött, a végsô cél összesen, mintegy 2,5 milliárd euró megtakarítása 2004 végére. Tavaly év végéig ebbôl 2,3 milliárdot sikerült teljesíteniük. Az RWE ebben az évben is kétszámjegyû eredménynövekedést vár – jelentette ki Harry Roels. A csoport további jelentôs akvizíciókat egyelôre nem tervez. Ugyanakkor a jövôben kizárólag alaptevékenységére kíván koncentrálni a társaságcsoport, tekintettel arra, hogy az elmúlt években alapvetôen ez tette igazán eredményessé a céget. Így a kommunális hulladékkezelést nem tervezik fejleszteni, miután tavaly ez mindössze 1 százalékkal járult hozzá a csoport eredményeihez, 2005ben ezt az üzletágat eladná az RWE A szabályozási kérdésekre kitérve Harry Roels elmondta, az emissziós kvóták németországi elosztására vonatkozóan a környezetvédelmi tárca elképzelései a gázalapú áramtermelését preferálják a mégolyan tiszta szenes technológiákkal szemben is. Nem világos az RWE elnökvezérigazgatója szerint, hogy 2020-ban hogy néz majd ki Németország erômûvi tüzelôanyag-összetétele, ha a jelenlegi állás szerint a szenes és a nukleáris erômûveket is kiiktatják a rendszerbôl. Energiainfo


n E SZÁMUNK SZERZÔI Civin Vilmos, okl. vegyészmérnök, pályáját 1971-ben az

ban summa cum laude minôsítéssel szerzett diplomát.

MVMT-nél kezdte, majd 1976-tól több mint egy évtize-

Ezt követôen egy évet töltött a bázeli egyetemen, ahol

den át dolgozott a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet-

LLM. Magiszteri diplomát szerzett bankügyletek és érték-

ben. 1998-ban tért vissza, elôbb a Vegyészeti Szolgálat,

papírjog szakterületen. 1995-ben szakvizsgázott, majd öt

majd a Környezetvédelmi Osztály vezetôje. Közleményei-

évvel késôbb letette a bank szakjogász szakvizsgát is. Fô

nek és elôadásainak száma meghaladja az ötvenet.

szakterületei a pénzügyi jog, a bank- és értékpapírjog.

1989-ben egy németországi atomerômûben töltött hosz-

Ügyvédjelöltként, majd ügyvédként a Nagy és Trócsányi

szabb idôt, 1992-ben népes delegáció tagjaként az

Ügyvédi Irodában dolgozott, késôbb egyéni ügyvéd,

Egyesült Államokban a széntüzeléshez kapcsolódó legfej-

majd jogtanácsos a Magyar Posta Vezérigazgatóságán. A

lettebb környezetbarát technológiákkal ismerkedhetett

Magyar Villamos Mûvek Rt. Jogi és Igazgatási Osztályán

meg. Aktív részese, vezetôje volt az MVM Rt. vállalatai

2002 márciusától 2003 szeptemberéig jogtanácsosként

privatizációt megelôzô környezetvédelmi auditálásának,

dolgozott. az értékpapírjog és a társasági jog.2002-tôl az

2001-ben az ISO 14001 szabvány szerinti környezetköz-

MVM ADWEST GmbH felügyelô bizottságának tagja,

pontú irányítási rendszer bevezetésének. Irányításával je-

majd 2003. szeptember 1-je óta a cég bécsi székhelyû

lenik meg négy éve a társaság-csoport környezetvédelmi

ügyvezetôje igazgatója.

jelentése. Tagja az EURELECTRIC Környezetvédelem és Fenntartható Fejlôdés fôbizottságának és a Magyar Ta-

Gordos Gabriella, okl. közgazdász. 1996-ban végezte el

gozat elnökségének, valamint a Munkaadók és Gyáripa-

a Gazdasági Fôiskolát, amivel egy idôben mérlegképes

rosok Országos Szövetsége Környezetvédelmi Bizottságá-

könyvelôi képesítést is szerez. Okleveles könyvvizsgálói

nak.

bejegyzése 1999-re datálódik. Korábbi munkahelye az Ernst & Young Könyvvizsgálói Kft., ahol magyar és multi-

Dr. Gerse Károly okleveles gépészmérnök, mûszaki dok-

nacionális cégek könyvvizsgálatát végzi, konszolidációs

tor, a mûszaki tudomány kandidátusa, az MVM Rt. általá-

munkákat irányít. 2004-tôl az MVM munkatársa. Elsôsor-

nos vezérigazgató-helyettese. Ezt megelôzôen 1987-tôl

ban az IAS konszolidált mérlegbeszámoló készítésében

a Magyar Villamos Mûvek Tröszt mûszaki tanácsadója,

vállal szerepet.

1992-tôl az MVM Rt. megalakulásától az Erômûvi Üzemviteli Osztály vezetôje majd kereskedelmi igazgatója.

Dr. Hamar Edina 1994-ben fejezte be tanulmányait az Ál-

Tiszteleti egyetemi tanár (2002). A Budapesti Mûszaki

lamigazgatási Fôiskolán, majd az APEH munkatársa lett,

Egyetem elvégzését követôen az Energiagazdálkodási

ahol társasági adóval foglalkozott. 1995-tôl a Pest me-

Intézetnél, az Állami Energetikai és Energiabiztonság-

gyei Kereskedelmi és Iparkamaránál közigazgatási veze-

technikai Felügyeletnél, 1972-tôl kezdôdôen a BME Gé-

tôként dolgozott, eközben, 1997-ben megszerezte a

pészmérnöki Kar Kalorikus Gépek Tanszékén dolgozott.

Pénzügyi és Számviteli Fôiskola számviteli-vállalkozási

Tevékenysége az utóbbi idôben elsôsorban a villamos-

szakirányú szakközgazda diplomáját. 2001-ben az ELTE

energia-rendszer piacnyitást követô ellátásbiztonságá-

jogi karán végzett, ugyanezen év júniusától az MVM Rt.

nak, szabályozási kérdéseinek rendezésére irányult. Tag-

Számviteli és Ügyviteli Osztály Adócsoportjának szakértô-

ja az MTA Energetikai Bizottságának (1996). Szakmai

jeként dolgozott, majd 2003 októberétôl fômunkatárs-

munkásságát több társszerzôvel készített egyetemi jegy-

ként látja el annak vezetését. Munkaterületét a vállalatot

zet, iparági tankönyv sorozat és több mint 40 szakcikk,

érintô komplex adózási, gazdasági jogi összefüggésekkel

elôadás jelzi.

kapcsolatos tevékenységek képezik, különös tekintettel a vállalatot érintô eu-s felkészülésre.

Dr. Gombai Dénes jogász, az MVM-ADWEST GMBH. ügyvezetô igazgatója.1968. március 27-én született Buda-

Kacsó András 1967-ben a BME Hôerôgépész ágazaton

pesten. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1993-

szerzett gépészmérnöki diplomát. 1970-tôl öt félévet az


69

n E SZÁMUNK SZERZÔI Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem matematika szakán el-

és 1980 között Moszkvában dolgozott, a KGST Titkárság

végez, 1978-ban a BME-n atomerômûvi szakmérnöki dip-

Villamosenergia Osztályán. Hazatérése után bekapcsoló-

lomát szerez. Több mint harmincöt éve dolgozik az ipar-

dott a VEIKI-ben a hangfrekvenciás központi vezérléssel

ágban – különféle beosztásokban. Jelenleg a Kereskedel-

összefüggô munkákba, közremûködött több tanulmány

mi Igazgatóság Energiagazdálkodási Osztály vezetôje.

készítésében. 1984-ben hívták az MVMT-be, a nemzetkö-

Munkássága során jelentôs részben a villamosenergia-

zi együttmûködés területére. Az EURELECTRIC és jog-

rendszer egészére vonatkozó optimalizációs problémák-

elôdje, az UNIPEDE keretében folyó együttmûködéssel

kal foglalkozott. Hosszú évekig részt vett a villamos tari-

1985 óta foglalkozik. 1991-ben a Nemzetközi Mûszaki-

fák energetikai megalapozásában. A magyarországi ver-

tudományos Együttmûködési Osztály megbízott vezetô-

senypiaci felkészülés keretében szakértôként mûködött

je volt. 1992 és 1998 között országos szinten koordinál-

közre. 1991 óta szakértôje az UNIDEPE/ EURELECTIRC

ta az amerikai tapasztalatcsere programot, amelynek cél-

Regulációs és Tarifa Bizottságának.

ja a piacgazdaságra való áttérés segítése volt. Jelenleg szakértôi

beosztásban

dolgozik,

részben

az

Király Géza, az MVM Partner Rt. munkatársa, az üzleti tá-

EURELECTRIC Magyarországi tagozat Titkársága kereté-

mogatás egység vezetôje. 1988-ban végzett a Budapesti

ben.

Mûszaki Egyetem gépészmérnöki karán. A diploma meg-

70

szerzése után szakmai pályafutását a Termoker Kereske-

Dr. Stróbl Alajos, okleveles gépészmérnök, energetikai

delmi Kft.-nél kezdte, mint fejlesztô mérnök. 1990-tôl az

szakmérnök, egyetemi doktor mûszaki mechanikából. A

MVMT Mûszaki Fejlesztési Osztályán dogozott, majd

Budapesti Mûszaki Egyetemen 1962-ben végzett és

1992-ben az idôközben részvénytársasággá alakult cég

azonnal elhelyezkedett az ERÔTERV-nél, ahol 1990-ig

újonnan létrehozott PR Irodájának tagja lett. 1994 és

dolgozott – húsz éven át osztályvezetôi beosztásban.

1998 között az MVM Rt. Igazgatóságának titkári funkció-

Mûszaki fejlesztéssel, számítógépes hôséma-számítással

ját is betöltötte, majd 2000 elején a Fogyasztói Kapcsola-

és rendszertervezéssel foglalkozott, de közben öt évet

tok Osztályára váltott, amelynek feladata a piacnyitásra

töltött Németországban örvényágyas tüzelésû erômûvek

történô felkészülés, a közvetlen fogyasztói kapcsolatok ki-

tervezésével és üzembe helyezésével, valamint szénelgá-

építése volt. 2000 nyarán elhagyta az MVM-et és egy in-

zosító erômû alapjainak elkészítésével. Az MVM Rt.-ben

formatikai vállalkozáshoz távozott. 2001 szeptemberé-

1991 és 2001 között dolgozott osztályvezetôi beosztás-

ben, amikor a piacnyitás újra napirendre került, visszatért

ban. Stratégiai és erômû-létesítési terveket készített. A Pé-

az MVM Rt.-hez a piaci kereskedelmet elôkészítô Fogyasz-

csi Erômû Rt. Igazgatóságának az elnöke volt 1992 és

tói Értékesítési Osztályra, amely 2003-tól MVM Partner

1997 között. A MAVIR Rt. Kapacitástervezési Osztályát

Rt. néven önálló leányvállalatként közvetlen fogyasztói

vezeti 2002 óta. Elnökhelyettese az Energiagazdálkodási

értékesítéssel és szabadpiaci nagykereskedelemmel fog-

Tudományos Egyesületnek, felelôs szerkesztôje a Magyar

lalkozik.

Energetika c. folyóiratnak.

Korodi Mihály, okleveles villamosmérnök az MVM Rt.

Tari Gábor, okl. villamosmérnök, erôsáramú villamos

Nemzetközi Osztály munkatársa. 1963-ban szerzett dip-

szakmérnök. 1976 óta dolgozik az MVM Rt.-nél. Kezdet-

lomát a Leningrádi Elektrotechnikai Egyetem Automati-

ben beosztott, majd önálló mérnök, csoportvezetô, szak-

zálási és Számítástechnikai Karán. A Hôtechnikai Kutató

osztályvezetô beosztásban a hálózatfejlesztés, hálózatter-

Intézet Méréstechnikai Osztályon, majd annak jogutód-

vezés területén dolgozott. Az 1990-es évek elején a veze-

jánál, a Villamosenergiaipari Kutató Intézetnél dolgo-

tésével készült el az MVM Rt. alaphálózati stratégiája.

zott, ahol elsôsorban digitális rendszertechnikai fejlesz-

1994-tôl a Hálózat Fejlesztési Osztály vezetôje, 1999. ja-

tési munkákban vett részt. 1974–1976 között az Auto-

nuár 1-jétôl a Hálózati Fômérnökség irányítója. 2003.

matika Osztály vezetôje. Az iparág képviseletében 1976

december 1-jétôl hálózati igazgató.


n SUMMARY OF ARTICLES Demands and Trade in the

1

MVM’s Board of Directors in 1993, and upgraded many

Hungarian Power System

times ever since according to the requirements of

(August-–December 2003)

adaptive planning, has by now been actually completed

Dr. Gerse Károly

as far as its operative phase is concerned. As the last element of the same, the Sándorfalva-Békéscsaba 400 kV

The previous issues of this paper described what

loop closing line had been put into service in November

the initial lessons of market opening were and

2003. Above and beyond improving the internal security

how customers’ entering the market affected pub-

of supply, this is a major step towards the synchronous

lic utility and competitive trade. This article con-

connection of the south-eastern region of Europe in the

tinues this tradition by giving the details of the period

near future.

between August and September 2003. The summer

Based on the principles of rolling planning – of course –

season was characterized by especially high prices in the

demands in terms of the short-, medium- and long-term

electricity market worldwide due to the prevailing dry

development of the transmission system must be

and hot weather. This also had an effect on the

adapted to the permanently changing requirements.

Hungarian Power System. At the end of the year, the

This article gives a description of the current objec-

weather turned out to be better than in the previous

tives and major elements of the same development

year, and therefore prices stopped rising in the global

strategy.

markets. This overview has been given using the metering data

The Official Approach Needs Upgrading

23

and information available in the ETRM System of MVM

An Interview with Rónaky, József, President, HAEA

and at the website of MAVIR, which means that the information given in this article should be considered

“It is both possible and a must to improve the work of

rather as some useful information for those involved

the Hungarian Atomic Energy Authority, as nuclear

than as an accurate quantified description of the

regulatory authority, by using the hardly expandable

ongoing processes.

resources of the nuclear regulatory authority more costeffectively, and by selecting issues of higher risk in terms

Energy Legislation in the EU

11

of safety and keeping the same under stricter control” said Rónaky, József, President, in summary of the

Kacsó András

conclusions of the serious incident, which took place at After the end of World War II, in order to recover from

Unit II of Paks Nuclear Power Plant during an operation

the horrendous devastation and alienation caused by

to clean the fuel assemblies on 10 April 2003. He opined

the war, the best of the Continent joined their efforts

that it should be made possible for the authority, also on

to fulfil their common vision by establishing the prede-

the level of the relevant laws, to use sanctions not only

cessor of the European Union. The purpose of the new

against anyone violating the regulations but also in case

Community was, as they put it, “to enhance the

of any weakening of the safety culture if the licence-

coherent development, intense and balanced expan-

holder is unwilling to take the necessary measures by

sion, improving stability of economic activity, and to

itself.

achieve a fast improvement of the living standard all over the Community by setting up the common market

Conclusions of the Operation of the

and by gradually converging the economic policies of

BMU in the Competitive Market

the

Király Géza

member

states;

and

to

establish

closer

26

relationships between the member states of the This article describes the first year of operation of the

Community”.

competitive market through the observations of MVM MVM’s Transmission System Development

17

Partner (MVMP), as BMU manager, concerning the year

Strategy

2003. It gives the details of MVMP’s preliminary expec-

Tari Gábor

tations and preparations for operating in the market environment and of the lessons and conclusions related

The implementation of MVM’s Development Strategy for

to

managing

the Grid (Transmission System), which was approved by

Mechanism Unit.

the

operations

of

the

Balancing


71

n SUMMARY OF ARTICLES Commercial Operations of MVM-ADWEST

30

rather gas-fired power plants, or rather small power plants, or rather wind turbines, or rather cogeneration;

Dr. Gombai Dénes

what we need is a system and not power plants; instead MVM-ADWEST Marketing und Handelsgesellschaft mbH

of increasing the output we should reduce consumption

is a 100% subsidiary of MVM registered in Austria, i.e. a

– these are all opinions heard from experts. Whom you

legal entity operating according to the laws of Austria.

need here is someone who would give you a picture of

The Company, which is based in Vienna, carries out its

the possible alternatives; who would raise your hopes;

operations according to its Austrian operational licence

who would fill you with enthusiasm and not despair.

as an electricity wholesale trader in the European Union

That person would give you a picture, which is clear and

and in the accession countries. The Company has been

colourful. Such were the ambitions of the author when

profit-making ever since it was founded.

he started writing this article.

Carbon dioxide – a new commodity

32

The Operations of EURELECTRIC and its

51

Hungarian Chapter

Civin Vilmos

Korodi Mihály The study gives a survey of the Kyoto process and analyses the tendencies of greenhouse gas emissions in

In her article in Issue 2003/3 of MVM Közlemények

countries joined to the United Nations Framework

[MVM Publications] Kelemen, Hajnalka gave a detailed

Convention of Climate Change and ratified the Kyoto

description of the establishment of the Hungarian

Protocol. Preparations to that initiated in Hungary a

Chapter of EURELECTRIC (HCE). In our paper, we wish to

number of projects with renewable energies. The

provide our readers – on a regular basis – with

emissions allowance trading, one of the flexibility

information on the operations of both EURELECTRIC and

mechanisms established under the protocol for the

of its Hungarian Chapter. This will give us an opportunity

countries committed to emission reduction, as well as

to give a more detailed description of the work of

the first allocation are discussed in detail. According to

EURELECTRIC and its Hungarian Chapter with special

the EU directive, laying down the rules, the trade will

regard to the fact that the majority of our readers will

officially be launched in 2005. Emission allowances will

probably not have much time to gather such information

become commodity and their trade can either result in

from the websites of EURELECTRIC or HCE.

profit or be a source of losses for the companies

This article describes the mission and members of

participating in the system.

EURELECTRIC, as well as its Presidency and Board of Directors; its Structure of Expertise and its Secretariat.

On the Performance of the Source Side of the

43

The reader is given here the details of recent activities

Power System – Potentials and Expectations

and

Dr. Stróbl Alajos

representatives of the HCE.

events

and

the

list

The source side of the Power System is constituted by

IAS Consolidation

the power plants, and the location, size, type, age,

Gordos Gabriella

of

the

names

of

the

56

efficiency, reliability, flexibility, servicing requirement,

72

production cost, technical level, connection, cleanness,

With the EU-accession getting closer and closer in time,

dangerousness and public acceptance of any power

the fulfilment of the various tasks, requirements and

plant may be decisive concerning the question of

obligations to report is becoming more and more

whether the present of the entire power supply system is

urgent. It is the very purpose of the IAS Report to

to be considered as satisfying or as worrying. Should we

accomplish the latter. We had already published an

worry or not about our future? – that is the question

article on IAS giving a detailed description on it, but at

being contemplated today by the experts of the field,

that time we were approaching the subject from a

who can’t always see as clearly as our politicians.

different angle. On the basis of the first annual report of

However, it is a dangerous type of an expert who always

MVM prepared according to the IAS, this article is laying

has some good ideas. We should have lignite power

the emphasis on the differences between the annual

plants, or rather coal-fired power plants, or rather

reports prepared according to the Hungarian Act on

nuclear power plants, or rather hydropower plants, or

Accounting on the one hand and the IAS on the other.


n SUMMARY OF ARTICLES Of course, the space-limit of the article only provides for

contribution, but others reformulated some of the

a preview and not a detailed analysis of the subject. This

existing, old, multiply amended rules of taxation

article, however, is a good practical guide, and is

procedure, which were sometimes hard to follow, and

capable of supplying some new information for those

put them in a new structure. The so-called “Lettuce Act”

interested helping them acquire the skills of the new

(Act XCI of 2003) couldn’t be missing this year either.

“account reader”.

This means that a number of taxes – including the personal income tax, the rules of VAT, and local tax –

New Tax Laws 2004

59

were amended by a single act. This article describes the rules effective in the first months of the year until

Dr. Hamar Edina

Hungary’s accession to the EU. It is because a number of Similar to the practices of the previous years, the year

the rules will be amended again with the effect of 1st

2004 also started with new rules related to taxation.

May or – as in the case of VAT – an entirely new

Now, some of the new laws were related to entirely

legislation will be introduced.

new taxes not used before, like the innovation


73

AZ ÁRAM FORRÁSA

AZ ÁRAM FORRÁSA

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: HTTP://WWW.MVM.HU


A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENRGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

Az MVM Rt. átviteli hálózatának fejlesztési stratégiája A versenypiaci mérlegkör mûködésének tapasztalatai Az MVM-ADWEST kereskedelmi tevékenysége A ki nem bocsátott szén-dioxid mint áru

AMAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

Recommend Documents