AMAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO XLI. ÉVFOLYAM 2004. 4. SZÁM

Ellátásbiztonság a változó villamosenergia-piaci viszonyok között A villamosenergia-rendszer másfél éves mûködésének néhány tapasztalata Európai villamos társaságok tulajdonosi-irányítási struktúrája A Pécsi Erômû biomassza tüzelésû fejlesztése

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO


XLI. ÉVFOLYAM 2004. 4. SZÁM FELELÔS KIADÓ

PÁL LÁSZLÓ

DR. KOCSIS ISTVÁN

ENERGIAPOLITIKAI DILEMMÁK AZ EURÓPAI UNIÓBAN

FÔSZERKESZTÔ

SÁNDOR JÓZSEF

DR. GERSE KÁROLY

ELLÁTÁSBIZTONSÁG A VÁLTOZÓ VILLAMOSENERGIA-PIACI VISZONYOK KÖZÖTT

FELELÔS SZERKESZTÔ TRINGER ÁGOSTON

DR. GERSE KÁROLY

SZERKESZTÔBIZOTTSÁG

TARIFAVÁLTOZTATÁS HATÁSA A KISERÔMÛVEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRE

1 5

15

DR. BACSKÓ MIHÁLY CIVIN VILMOS

HAMAR KÁROLY

HANTI ÁGOTA (PA RT.)

A PIACI DEREGULÁCIÓ HATÁSAI AZ ATOMENERGETIKAI BERENDEZÉSEKRE ÉS A BIZTONSÁGI HATÓSÁGOKRA, NYUGATI TAPASZTALATOK ÉS A KELET-EURÓPAI HELYZET

HORNAI GÁBOR (MVM PARTNER RT.)

DR. STRÓBL ALAJOS

HURTON Z. CSANÁD

A VILLAMOSENERGIA-RENDSZER MÁSFÉL ÉVES MÛKÖDÉSÉNEK NÉHÁNY TAPASZTALATA

DR. DOBOS GÁBORNÉ GAÁL GÁBOR (OVIT RT.)

KERÉNYI A. ÖDÖN KOVÁCS KRISZTINA (MAVIR RT.) NAGY RÓBERT

DR. POTECZ BÉLA

DR. NAGY ZOLTÁN SIMIG PÉTER (MAVIR RT.)

FREKVENCIA- ÉS CSERETELJESÍTMÉNY-SZABÁLYOZÁS AZ EURÓPAI RENDSZEREGYESÜLÉSBEN (UCTE) ÉS EZEN BELÜL A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZERBEN

SIMON GÁBOR

KERÉNYI A. ÖDÖN

SÁNDOR JÓZSEF

DR. STRÓBL ALAJOS (MAVIR RT.) SZALKAI ISTVÁN TARI GÁBOR

KORSZERÛ ÁRAMELLÁTÁSUNK MÛSZAKI PROBLÉMÁI

24

36

42

TRINGER ÁGOSTON

EURÓPAI VILLAMOS TÁRSASÁGOK TULAJDONOSI-IRÁNYÍTÁSI STRUKTÚRÁJA MEGJELENT A MECUM STÚDIÓ GONDOZÁSÁBAN

18

49

DR. BACSKÓ MIHÁLY

2003-BAN SZÜLETETT FONTOSABB EURELECTRIC ÁLLÁSFOGLALÁSOK

57

RÁC MIKLÓS

A PÉCSI ERÔMÛ BIOMASSZA TÜZELÉSÛ FEJLESZTÉSE

62

DR. FAZEKAS ANDRÁS ISTVÁN

ISSN 0238-7247

VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE

64

DR. NAGY ZOLTÁN

LELTÁRFELVÉTELI EGYSÉGEK (LFE) KÉPZÉSE, NYILVÁNTARTÁSA ÉS LELTÁROZÁSA

83

TRINGER ÁGOSTON

AZ MVM ARCULATVÁLTÁSÁNAK KRITIKAI ELEMZÉSE A KÖZVÉLEMÉNY TÜKRÉBEN

89

E SZÁMUNK SZERZÔI

94

SUMMARY OF ARTICLES

97

ENERGIAPOLITIKAI DILEMMÁK AZ EURÓPAI UNIÓBAN n BESZÉLHETÜNK AZ ENERGIA PAZARLÓ FOGYASZTÁSÁRÓL, A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ FORRÁSOK SZÛKÖSSÉGÉRÔL, A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS ÉS A KÖRNYEZET SZENNYEZÉSÉNEK PROBLÉMÁIRÓL, AZONBAN A TRENDEK JÓL KÖVETHETÔK: MIND A FEJLETT IPARÚ ORSZÁGOKBAN, MIND A FELTÖREKVÔ RÉGIÓKBAN A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ÉS A GAZDAGODÁS EGYÉRTELMÛEN MAGÁVAL HOZZA AZ ENERGIAFOGYASZTÁS NÖVEKEDÉSÉT. PÁL LÁSZLÓ

AZ ALAPDILEMMA Egy adott országban jól kimutatható az egy fôre jutó nemzeti jövedelem és az egy lakosra esô energiafogyasztás közötti összefüggés. Nehéz persze eldönteni azt, hogy az termel-e többet, aki több energiát fogyaszt, avagy az fogyaszt-e több energiát, akinek többre telik? Az azonban bizonyos, hogy az USA és Japán egy-egy lakosának a jövedelme és energiafogyasztása is magasabb, mint az átlagos európai lakosé, míg Európán belül is jóval több energiát fogyaszt egy német, holland, vagy svéd ember, mint egy spanyol, portugál vagy görög lakos. Az EU bôvítése elôtt egy átlagos európai polgárra mintegy 27 000 euró jutott évente a nemzeti jövedelembôl. Ugyanennek az átlagos EU-polgárnak az energiafogyasztása kôolaj-egyenértékben 2850 kg volt (ez tartalmazza a ráesô üzemanyag, a földgáz, a távfûtés, és a különbözô tüzelôanyagok felhasználásával elôállított villamos energia mennyiségét egyaránt). Ha Európa meg akarja tartani, sôt javítani akarja helyezését a világ gazdaságában, számolnia kell azzal, hogy ehhez növekvô energiafogyasztás is járul. Tüzelôanyagról, infrastruktúráról, energiatermelô létesítményekrôl kell gondoskodni. Hogy kinek? A közösségnek, az EU-nak, integráltan? A tagállamoknak, egyenként, az adott helyzetükbôl kiindulva?

A FÜGGÔSÉGRÔL Az Európai Unió a világ egyik meghatározó energia importôre. A bôví-

tés elôtti EU 15 tagországa az általa felhasznált primer energiahordozók több mint felét (!) a régión kívülrôl szerezte be. Részletezve: a szilárd tüzelôanyagok 55 százalékát, a kôolaj 77%-át és a földgáz 44%-át vásárolta, s hasonlóak az arányok ma is. Az elmúlt években mindössze Dánia és Anglia volt – az utóbbi csökkenô mértékben – nettó energiaexportôr, mellettük a szenet és kôolajat importáló Hollandia szállított földgázt az Unió többi tagországába. A szénimport 75%-a négy országból – Dél-afrikai Köztársaság, Kolumbia, Oroszország és Lengyelország – származott, a nagyobb mennyiségû olajbeszállítások Norvégiából, Oroszországból és a Közel-Kelet államaiból történtek. Nehezebb a helyzet a földgázzal, hiszen míg a szén és a kôolaj számos útvonalon szállítható, a földgázszállítások alapvetôen a csôvezetékes infrastruktúrához kötôdnek (a cseppfolyósított földgáz szállítási útvonalát az átalakító üzemek telepítése határozza meg, miközben maga az átalakítási folyamat igencsak megdrágítja ezt az energiahordozót). Az európai 15-ök számára az importált földgáz 40%-át Oroszország, 25-25%-át pedig Norvégia és Algéria forrásai adják ma is. A jelenlegi földtani kutatások eredményeinek felületes ismeretében is nagy biztonsággal állítható, hogy európai léptékben is jelentôs földgázmezôk feltárására a közeli jövôben nincs esély, ezért az európai fogyasztók növekvô földgáz igényeinek kielégítését csak növekvô importtal lehet megoldani. A közhiedelemmel szemben a villamos energia szállítása igen drága. A

többi energiahordozóhoz képest nem csak az átviteli hálózatok magas beruházási költségei és engedélyeztetésük-építésük hosszú átfutási ideje korlátozza a lehetôségeket, hanem az a tény is, hogy a szállítás magas energiaveszteséggel jár. Ezért a villamos energia nemzetközi kereskedelme más árufajtákhoz viszonyítva igen alacsony hányadot képvisel, és alapvetôen csak kis távolságon lehet kifizetôdô. Emiatt van az, hogy – bár az Európai Unió a villamosenergia-kereskedelem tekintetében a világ legnyitottabb régiója – az összes villamosenergia-fogyasztás (mintegy 2615 TWh) mindössze 11,5%-a az import és 9,2%-a az export hányada, miközben a külkereskedelem zöme is a tagországok között zajlik. Mindössze a teljes fogyasztás 2,2%-át fedezi az EU határain kívülrôl érkezô villamos energia, és ha Svájc, valamint Norvégia beszállításait is levonjuk, a kívülrôl érkezô áram mennyisége 1,4% alá esik!

KIOTÓ ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A tudósok és a politikusok túlnyomó része már szerte a világon felismerte, hogy a növekvô energiafogyasztás egyre jobban terheli földünket. Az energiatermelés, a közlekedés, a nehézipari és építôanyag-ipari ágazatok fejlôdése a légkört, a vízbázisokat és a talajt növekvô mértékben szenynyezi, és hozzájárul a föld globális felmelegedéséhez. Ezért az ENSZ tagországai Kiotóban 1997-ben szer-

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2004/4

1

zôdést írtak alá arról, hogy mindent megtesznek a környezeti terhelés növekedésének megállításáért, a szenynyezô tevékenység visszaszorításáért. Az EU tagországai ratifikálták a Kiotói Egyezményt, és számos intézkedést határoztak el annak teljesítése érdekében. Többek között új környezetvédelmi normarendszert vezettek be a szennyezést okozó ágazatok és technológiák korlátozására. Bevezették például az ólommentes üzemanyagok elterjesztését, a keverékek visszaszorítását, az erômûvi széndioxid- és nitrogénoxid-kibocsátás csökkentését célzó mûszaki és jogi elôírásokat. Általános szabályrendszert dolgoztak ki a környezetterhelési díjak és az energiaadó megállapítására, kialakították a széndioxid-kvóták és az azokkal történô kereskedelem európai feltételrendszerét. Új irányelveket fogadtak el a nagy hatásfokkal üzemelô erômûvek építésének támogatására és a megújuló energiaforrásokat hasznosító berendezések elterjesztésére. Olyan magasra állították az európai mércét ezek vonatkozásában, mint a világ más régióiban sehol. Ennek hatására fel is gyorsult a gázturbinás és gázmotoros erômûvek terjedése, a szélerômûparkok építése, a bioenergia hasznosítása. Európa annak ellenére vállalta ezeket a lépéseket, hogy a Kiotói Egyezmény a mai napig nem lépett hatályba, hiszen a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország korábban nem ratifikálta azt (Oroszország csak néhány hete csatlakozott az egyezményhez). Az egyezmény betartása magasztos célt szolgál: a folyamatos gazdasági növekedés biztosítását. Az egyezmény elveinek maradéktalan érvényesítése akár versenyhátrányt is jelenthet azokkal az országokkal szemben, amelyek alárendelik a jövô érdekeit a mának, nem vállalják az új követelményeknek megfelelô környezetvédelmi beruházásokat, és rövidtávon hajlandóak gyors ütemben fogyasztani a föld nem megújuló fosszilis energiakészleteit, a kôolajat, a földgázt, a szenet. Versenyhátrányt jelent persze az is, ha a fogyasztóknak kell támogatniuk az amúgy nem gazdaságos erômûvek mûködtetését. Amíg a tengerpartokon vagy a hegyek tetején mûködô szélerômûvek 5000-7000 órán át termelnek, addig a sík vidékre telepített erô-

2

mûvek esetében ez az óraszám 20003000 közé tehetô. Ez magasabb fajlagos beruházási költségeket, tartalék erômûvek rendelkezésre állását igényli. Az energiapolitikusoknak és a politikának együtt kell tehát mûködni abban, hogy a környezet megóvása érdekében tett intézkedések és a versenyképesség megtartása között mindenkor a nemzetközi feltételekhez, és a nemzeti adottságokhoz legjobban illeszkedô kompromisszumra jussanak.

az ausztriai népszavazás, amelynek eredményeképpen nem indították be a már lényegében megépült atomerômûvüket, vagy a németországi szociáldemokrata–zöldpárti koalíció, amely csak azon az áron tudott koalíciós megállapodásra jutni, hogy ígéretet tett az atomerômûvek 25 éven belül történô bezárására. Ezekhez az eseményekhez hasonlíthatjuk a Dunai Vízlépcsô – és egyáltalán a vízenergia hasznosítása – körül hazánkban kialakult helyzetet is.

ENERGIASZERKEZET Ma az Európában felhasznált primer energiahordozók 15%-a szén, 40%-a kôolajszármazék, 23%-a földgáz, 16%-a nukleáris alapú és a fennmaradó mindössze 6% a megújuló energiaforrás (biomassza, víz-, szél-, nap-, geotermikus energia). Az egyes európai országok belsô energiaszerkezete természetesen rendkívül eltérô. A villamos energia termelésébôl például Franciaországban a nukleáris erômûvek részesedése meghaladja a 80%-ot, Hollandiában az ásványi tüzelôanyagok súlya 95%, ugyanakkor Ausztriában nem hasznosítják a nukleáris energiát, és a földgáz is csak 23%-kal részesedik az energiafogyasztásból. A jelentôs vízkészletekkel rendelkezô országokban, pl. az alpesi vidékeken, vagy Skandináviában természetesen nagymértékben hasznosítják a víz energiáját: Svédországban ennek részesedése 46, Ausztriában több mint 65%. A tengerparti vidékeken növekszik a szélenergia hasznosítása. Azokban az országokban – pl. Németországban, vagy Lengyelországban –, amelyek jó minôségû, magas fûtôértékû szénkészletekkel rendelkeznek, ott a villamosenergia-termelésben jelentôs a szénerômûvek aránya. Ez utóbbiban a fosszilis tüzelôanyagok hasznosításának súlya a villamos energia termelésében 97% felett van. A feltûnô strukturális különbségekben meghatározó szerepe van az egyes országok eltérô természeti adottságainak, de egyre növekvô súllyal jelentkeznek az eltérô belpolitikai viszonyok is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a környezetvédelmi mozgalmak növekvô súlyát az egyes országokban, különösen ott, ahol a „zöld” pártok kormányzati tényezôkké is váltak. Emlékezetes


EU SZINTÛ VAGY NEMZETI ENERGIAPOLITIKA? Az eddigi fejtegetés nyomán világosan látszik, hogy európai szinten rendkívül nehéz megtalálni az energiapolitika közös halmazait. Jellemzô, hogy a villamos energiáról, valamint a földgázról szóló EU-direktívák elkészítése óriási fejtörést okozott az európai politikusoknak. Több idôt és „energiát” fordítottak ezek kidolgozására, mint például az új EU-alapszerzôdés elôkészületeire. Egy évtizednél is hosszabb idôt vett igénybe az elsô direktívák kidolgozása, amelyeket néhány év elteltével már módosítani kellett, és már hallani olyan hangokat, hogy a 2003-ban elfogadott európai törvények is átalakításra szorulnak. A differenciált energiaszerkezet magában hordozza az érdekkülönbségeket. Az EU nem tehet javaslatot arra, hogy az egyes országok energiaellátását milyen tüzelôanyag struktúrára építsék. Sem kötelezni, sem tiltani nem tud, bár vannak ilyen törekvések. A közös mondanivalót differenciált módszerekkel keresi: ajánlásokat és irányelveket dolgoz ki, például n a megújuló energiahordozók hasznosításának növelésére, n az atomerômûvek biztonságos üzemeltetésére, a nukleáris hulladékok elhelyezésének szabályaira, n a transzeurópai vezetékrendszerek fejlesztésére, n a „kapcsolt” energiatermelés támogatására, n az országok függôségének csökkentése és a bányászattal összefüggô szociális kérdések kezelése érdekében a széntermelés korlátozott mértékû támogatására,

n energiatakarékossági

programok bevezetésére, n energiaadó alkalmazására, n a liberalizált energiapiac mûködési szabályaira. A felsorolásból jól látható, a feldolgozandó témák oly kiterjedtek, hogy mindmáig nem sikerült közös dokumentumokat kidolgozni a különbözô energiahordozók kívánatos arányairól, azok beszerzési forrásairól, az ellátásbiztonságról, az erômû-építési politikák továbbá az energetikai beruházások összehangolásáról, és számos más kérdésrôl. Ezek, az ellátás biztonságát meghatározó kérdések, a nemzeti kormányok és az energiapiac szereplôinek hatáskörében maradtak. Feltételezhetô, hogy ennek az ellentmondásos helyzetnek a következménye az, hogy az energetikai irányelveket az egyes tagországok eltérô módon tudják értelmezni, és átültetésük a nemzeti jogszabályokba igencsak változatos módon és ütemben történt meg. Egy új keletû EUvizsgálat például azt állapította meg, hogy a villamos energiáról szóló irányelvet mindössze öt tagországban vezették be maradéktalanul, miközben több mint húsz tagország tekinti EU-kompatibilisnek a megalkotott nemzeti szabályozást.

A PIACI VERSENYRÔL Az EU egyik alapelve a személyek, a tôke, az áru, a szolgáltatások és az információ szabad áramlása. Ezt az elvet számos árucikk esetén viszonylag könnyû volt érvényesíteni, azonban az energia tekintetében a ma már közel tizenöt éves múltra visszanyúló tárgyalások is csak részlegesen és rendkívül ellentmondásosan tudták meghonosítani. Az energiapiac liberalizációja a thatcher-i Nagy-Britanniában indult a nyolcvanas években, és akkoriban az EU keretei között is megkezdôdtek az egyeztetések. Olyan végletes mûködési modellek között kellett közös álláspontot találni, mint például az említett liberalizált angol megoldás, vagy a teljességgel állami monopóliumokra épülô francia villamos és gázipar. Amíg a német energetika meghatározó társaságai alapvetôen tartományi szervezôdésbôl fejlôdtek magánvállalkozásokká, addig a spanyol megoldás

az állami vállalatcsoport szétszedésére épült. 2004 közepe óta 25 ország eltérô energetikai adottságait és energiapolitikáját, eltérô szervezeti, és tulajdonosi struktúráját, eltérô jogrendjét kell egyeztetni. Az EU energetikai piacliberalizációs irányelvei számos szervezeti, eljárási, hatósági, szabályozási elôírást fogalmaznak meg, amelyek között a legfontosabbak az energetikai vállalkozások szabad szervezôdésére, a monopol jellegû hálózati infrastruktúrához való szabad, diszkriminációmentes hozzáférésre és a fogyasztók egyre bôvülô körének a szolgáltató megválasztására irányuló döntési szabadságára, valamint a piaci folyamatok érvényesülésének biztosítására vonatkoznak. A 25 EU-tagország mindegyikének jogrendjében valamilyen mértékben érvényesítették az EU-irányelvek elôírásait, azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 25 országban 25-féle megoldást találtak. A szervezeti és jogi rendszerek számos elemérôl elmondhatjuk, hogy többségük egymással nem kompatibilis. Az energiapiac liberalizációjától a brüsszeli szervezetek több komoly változást vártak, azonban az elmúlt évek tapasztalatai ezek többségét nem igazolták. A közösség hivatalaiban sokan arra számítottak, hogy sikerül megtörni a nemzeti vállalatok monopóliumát az energetikában. Ez ugyan valóban számos országban be is következett, viszont helyükbe többnyire egyre növekvô erejû nemzetközi monopóliumok léptek. Abban is bíztak Brüsszelben, hogy a sokszereplôs piac szélesebb szolgáltatói körbôl biztosít választási lehetôséget a fogyasztók számára. Ezzel szemben mára az európai fogyasztói piac közel 70%-a koncentrálódott hat multinacionális cég kezében és semmi jel nem mutat a folyamat lassulására. Arra is számítottak az eurokraták, hogy a kibontakozó piaci verseny hatására megindul és tartós lesz a fogyasztói árak csökkenése. A liberalizáció elsô idôszakában – elsôsorban a német piacokon – valóban megindult az árverseny, azonban a trend igen hamar megfordult. Ma már mintegy ötven százalékkal magasabbak a szabadpiaci villamosenergia-árak Németországban, mint akár másfél évvel ezelôtt. A folyamatnak természetesen

több magyarázata is van. Én magam a legfontosabbnak azt tartom, hogy a primer energiahordozók (szén, olaj, földgáz stb.) terén, valamint az áramtermelésben nincs érzékelhetô verseny, s ezek után lényegében csak a kereskedôk között zajlik árverseny az elérhetô árrés mértékéig. Abban is bíztak a döntéshozók, hogy a megnyíló verseny hatására új befektetôk – különösen erômû-beruházók – jelennek meg a színen és növekedni fog az áramkínálat, visszahatva a fogyasztói árak csökkenésére. Ezek a befektetôk azonban nem jelentkeztek, sôt néhány évig érzékelhetôen csökkent az összeurópai erômûvi kapacitás. Egyfelôl folytatódott az elöregedett, a környezetszennyezô és a nem divatos (pl. egyes országokban a nukleáris) erômûvek bezárása, másfelôl azonban lelassult az új erômûvek építési folyamata. A magyarázat egyszerû: a liberalizálás következtében a hangsúly átterelôdött a rövid lejáratú kereskedelmi ügyletekre, sôt egyenesen tiltották a hosszú távú kapacitáslekötési és áramvásárlási szerzôdések megkötését, kezdeményezték továbbá a korábban megkötöttek felbontását. A beruházásokat finanszírozó bankok ugyanakkor a piaci háttér hiányában nem vállalhatták a pénz kihelyezésének kockázatát. A piaci verseny erôltetése ellentmondásba keveredett azzal a törekvéssel is, hogy az európai kontinens perspektivikus környezeti, valamint a függôség csökkentésére és a szociális problémák kezelésére irányuló érdekei önszabályozó módon érvényesüljenek. Ezért kellett speciális preferenciális szabályokat alkotni olyan kérdések kezelésére, mint például a megújuló energia hasznosítása, a kombinált energetikai megoldások elterjesztése, a szénbányászat átmeneti támogatása stb.

A BERUHÁZÁSI KÉNYSZEREKRÔL ÉS A KUTATÁSRÓL Számos elemzés készült arról, hogy miként alakul Európa energiafelvevô piaca és hogyan lehet majd kielégíteni az igényeket. A mai erômûvi kapacitások nagysága európai szinten mintegy 600 GW. Ennek a felét elôreláthatólag le kell állítani 2030-ig, és a növekvô energiaszükséglet miatt kö-


3

rülbelül ugyanennyit, 600 GW teljesítményt meg kell majd építeni. Az elemzôk azzal számolnak, hogy ez a gigantikus beruházási folyamat 13001400 milliárd eurót fog igényelni. Végeredményben tehát 2030 körül a mai magyar villamoserômû-park több mint 110-szeresét kell majd energiahordozókkal ellátni! Ez a feladat csak rendkívüli elôrelátással, az energiahordozók széles skálájának differenciált alkalmazásával oldható meg. A sokak által favorizált energiatakarékossági folyamatok legfeljebb a jelzett kapacitások 2-3%-át, a megújuló energia hasznosítását célzó törekvések sikere talán 15-18%-át érinthetik. Emellett is növekedni fog a szén- és szénhidrogén-bázisú erômûvek teljesítménye és – személyes meggyôzôdésem szerint – a nukleáris erômûvek kapacitása is. Még a legvisszafogottabb elôrejelzések is azzal számolnak, hogy a földgáz részesedése olyan méreteket ölt, hogy az új szállítóvezetékek és föld alatti gáztároló kapacitások kiépítésére az európai országoknak az elkövetkezô 20-25 évben 350400 milliárd eurót kell költeniük. A ma ismert lelôhelyek adottságait figyelembe véve Oroszország, a Közelés Közép-Kelet, valamint Észak-Afrika jöhet forrásként számításba, ami egyben azt is jelenti, hogy ezekkel a relációkkal különleges diplomáciai viszonyt kell Európának kialakítania. Nagy kérdés, hogy ezekben a beruházásokban, különösen a vezetékes infrastruktúrák kiépítésében, milyen munkamegosztás alakul ki az Unió, a tagországok és az érintett vállalatok között. Az EU és az egész fejlett világ alapvetô érdeke, hogy hosszú távon gondoskodjon a fenntartható fejlôdés

Az eddig tárgyalt problémák elemzése nyomán világos, hogy az új EU Bizottságnak, ezen belül is az energiaügyi biztosnak rendkívül nehéz helyzettel kell megbirkóznia, miközben az ôt körülölelô erôterek is több mint összetettek. Amennyiben eltekintünk a politikai viszonyoktól, akkor is belátható a fel-

adat nehézsége, jelentôsége és szépsége is. Az energetikai ügyekért felelôs biztosnak diplomáciai készségekre lesz szüksége, amelyekkel kezelni tudja a különbözô energetikai irányzatok, a környezet védelmével kapcsolatos megfontolások, az eltérô ország- és nagyvállalati érdekek, az EU-n túlmutató diplomáciai lehetôségek, az európai parlamenti képviselôk és bizottságok szempontjait. Nem utolsósorban pedig kezelnie kell a Barroso-kormány más tárcáinál (pl. külkapcsolatok, kutatás, környezetvédelem, ipar, belsô piac, verseny stb.), valamint az apparátus részérôl jelentkezô törekvések egymásnak gyakran ellentmondó követelményeit. Számolnia kell azzal is, hogy a kontinensen mûködô szakmai és érdekképviseleti szervezetek tömegei keresik majd a kapcsolatokat, ismertetik véleményüket, próbálják befolyásolni állásfoglalásait. A közöttük való eligazodás is különleges képességeket igényel. Meg kell tudni különböztetni a súlyos szervezeteket és mondandóikat a súlytalanoktól. De meg kell tudni különböztetni a valós problémákat is az álproblémáktól. Meggyôzôdésem, hogy az európai biztosok közül az egyik legnehezebb feladat az energetikai ügyeket felügyelôé, ezen a területen nehéz lesz európai léptékû konszenzusos megoldásokat találni. Az EU-ban az energetikáról zajló vitákban a legfontosabb annak szem elôtt tartása, hogy valamennyi fél által megfogalmazott véleményben van részigazság, egy véleményhalmazt kivéve, mégpedig azokét, akik a mások részigazságát is tagadják. Természetesen a hazai energetikát is jellemzik hasonló típusú viták, de ez már egy további elemzést igényel.

ség által szervezett nemzetközi konferencián elhangzott, hogy a következô öt esztendôben legalább 7 milliárd font értékben várhatók ezen a területen újabb beruházások, fejlesztések. Amennyiben a szigetország kormánya el szeretné érni azt, hogy 2010-re a megújuló energiaforrások részesedése elérje a 10 százalékot az elsôdleges energiaforrások között, úgy a jelenlegi ezer szélkerék mellé további háromezret kell még felállítani.

Ugyanakkor számos elemzés igazolja, hogy a szélenergia-termelés legalább három és félszer annyiba kerül, mint mondjuk a hagyományos gáz alapú áramtermelés. A királyi mérnökakadémia számításai szerint a szén-, gáz- és nukleáris erômûvekben elôállított villamos energia kilowattóránként 23 pennybe kerül, szemben a szárazföldi szélturbinák 3,7, illetve a tengeri szélkerekek 5,5 pennys árával. Világgazdaság, 2004. nov. 30.

feltételeirôl, és arról is, hogy a megfelelô energiaforrások a következô generációk számára is biztosítottak legyenek. Ezért kell hangsúlyozottan foglalkozni az n energiahordozók új készleteinek feltárásával, n új kitermelési technológiák kifejlesztésével, n az energetika környezetterhelô hatásainak csökkentésével, n új energiaforrások és energia-elôállítási technológiák kutatásával, n megújuló energiafajták gazdaságos hasznosításával (új helyzetet teremt ezen a téren az olaj magas ára, hiszen ami 20 dolláros olajár mellett nem gazdaságos, az 40-50 dollár környékén már azzá válhat), n az energiahatékonyság fejlesztésével, n az energiatakarékosság eszközrendszerének kibôvítésével, és számos más, az emberiség jövôje szempontjából meghatározó tevékenységgel. Elengedhetetlen, hogy az EU folytassa, sôt bôvítse ki ezeken a területeken már megkezdett együttmûködéseit.

AZ EU ENERGETIKAI „KORMÁNYZATÁNAK” KIHÍVÁSAI

n HÍREK HONNAN FÚJ? A szélenergia-termelés aránya folyamatosan bôvül, jóllehet általánosnak mondható szakmai álláspont, hogy a zöldenergia többe kerül a fogyasztóknak. A brit ipari államtitkár egy londoni szélenergia-konferencián úgy vélte, a befektetôk mind szélesebb köre fordul a megújuló energiaforrások felé, miután a kormányok a piacokat erre ösztönzik. A brit szélenergia-szövet-

4


ELLÁTÁSBIZTONSÁG A VÁLTOZÓ VILLAMOSENERGIA-PIACI VISZONYOK KÖZÖTT (HOZZÁSZÓLÁS A VILLAMOSENERGIA-PIACI MODELLEKRÔL FOLYÓ VITÁHOZ) n A LIBERALIZÁLT (DEREGULÁLT) VILLAMOSENERGIA-PIACOK SZÓSZÓLÓI KÖZÜL SOKAN AZZAL ÉRVELNEK, HOGY A VILLAMOS ENERGIA – LÉNYEGÉBEN – OLYAN TÖMEGÁRU, MINT PÉLDÁUL A SAJT, ILLETVE OLYAN SZOKVÁNYOS SZOLGÁLTATÁS, MINT PÉLDÁUL A KISÜZEMI SZEMÉLYSZÁLLÍTÁS. JOGGAL VÁRHATÓ TEHÁT, HOGY A LIBERALIZÁLT VILLAMOSENERGIA-PIACOK TÖRVÉNYSZERÛEN ALACSONYABB ÁRAKAT ÉS JOBB MINÔSÉGÛ SZOLGÁLTATÁST EREDMÉNYEZNEK, ÉS BIZTOSAN ELRENDEZIK A KERESLET ÉS KÍNÁLAT EGYENSÚLYÁNAK KÉRDÉSÉT. A SZERZÔ VÉLEMÉNY SZERINT – TEKINTETTEL A VILLAMOS ENERGIA MINT ÁRU ÉS A VILLAMOS ENERGIA MINT SZOLGÁLTATÁS KÜLÖNLEGES VOLTÁRA – AZ ILYEN ÖSSZEHASONLÍTÁS TÚLZÓ LEEGYSZERÛSÍTÉS, ÉS KOMOLY PROBLÉMÁKRÓL TERELHETI EL A FIGYELMET. EGY, A VILÁGGAZDASÁGBAN MEGJELENT CIKKTÔL INSPIRÁLVA, A VILLAMOS ENERGIA ESETÉBEN KIEMELT FONTOSSÁGÚ HOSSZÚ TÁVÚ ELLÁTÁSBIZTONSÁG KÉRDÉSÉT A KÖZÉPPONTBA ÁLLÍTVA, ÉS A LIBERALIZÁLT ÉS ÁTMENETI VILLAMOSENERGIA-PIACOK EDDIGI FEJLEMÉNYEIT ÁTTEKINTVE, FELVETI, HOGY AZ ÉSSZERÛEN ALACSONY ÉS STABIL ÁRAK, ÉS MINDENEKELÔTT A HOSSZÚ TÁVÚ ELLÁTÁSBIZTONSÁG A VERSENYPIACOKTÓL NEM VÁRHATÓK EGY BIZONYOS MÉRTÉKÛ (KELLÔEN MAGAS FOKÚ) PIACI HATÉKONYSÁG ELÉRÉSE NÉLKÜL. A SZÜKSÉGES MÉRTÉKÛ VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG FELTÉTELEINEK MEGTEREMTÉSE NEM BIZTOS, HOGY OLYAN EGYSZERÛ, AHOGY AZT SOKAN GONDOLHATTÁK. EZÉRT EGYFELÔL MA SEMMI OK AZ ÖNELÉGÜLTSÉGRE A LIBERALIZÁLT PIACOK EDDIGI TELJESÍTMÉNYÉT ÉS VISZONYAIT ILLETÔEN, MÁSFELÔL A VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉVEL KAPCSOLATOS NEHÉZSÉGEKNEK KOMOLY HATÁSA LEHET A PIACI MODELLEK ÉS AZ IPARÁGI STRUKTÚRÁK ALAKULÁSÁRA.1 SÁNDOR JÓZSEF

" Érdekes és a szerkesztô által tiszteletreméltóan megjelenített ellentmondást tartalmaz a Világgazdaság 2004. augusztus 17-i számának Energia oldala. A „Garantáltan olcsóbb a szabadpiac” címû cikk amellett érvel, hogy a villamosenergiaszolgáltatás lényegét tekintve nem különbözik a személyszállító kisiparosok által nyújtott szolgáltatástól, és ezért ne habozzunk belátni, hogy a szabadpiacon (a liberalizált verseny1 A szerzô köszönetet mond dr. Gerse Károlynak, az MVM Rt. vezérigazgató-helyettesének a tartalom véglegesítéséhez adott értékes javaslataiért.

piacon) törvényszerûen és megfellebbezhetetlenül olcsóbb a villamos energia. Egy másik cikk a Platts-re való hivatkozással arról tudósít, hogy Angliában – a világ talán legfejlettebb, etalonnak tekinthetô villamosenergia-versenypiaccal rendelkezô országában 2005-tôl 30-50%-os áremelkedés várható. Közhely, hogy jól mûködô, hatékony versenypiaci viszonyok között a termékeket és szolgáltatásokat kínáló szereplôk költséghatékonyabb és nagyobb fogyasztói elégedettséget eredményezô mûködésre kényszerülnek, ami ilyen viszonyok között tör-

vényszerûen alacsonyabb fogyasztói árakhoz vezet. (Vegyük észre, hogy a szerzô a cikkben alacsonyabb költségekrôl beszél, és a fogyasztó szempontjából fontos árak alakulásáról hallgat!) Úgy gondolom azonban, hogy a cikk szerinti taxis analógia alkalmazása a villamosenergia-versenypiaci viszonyok melletti érveléshez – különösen a liberalizálódó piacokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok birtokában – túlzó egyszerûsítés, és lényeges problémákról terelheti el a figyelmet. Szeretném ezt a nézetemet a villamosenergia-ipari dolgozókba mélyen plántált fontosságú ellátás-


5

biztonság alakulásával kapcsolatos alábbi gondolataim megosztásával alátámasztani. Szeretném egyúttal a piaci modellekrôl folyó, nagyon fontos, de általában a téma súlyához mérten felszínes és sokszor elméleti vita mélyebbé és gyakorlatiasabbá tételét javasolni, ennek az árkérdést is magában foglaló, alapvetô fontosságú kérdésnek a fókuszba állításával.

AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁG FONTOSSÁGA A villamos energia különleges áru – szokták mondani a szakemberek – mivel (kellô mennyiségben) nem tárolható, és így a veszteségekkel növelt villamosenergia-felhasználásnak és a termelésnek minden pillanatban egyensúlyban kell lennie. Ennek a mondatnak azonban igazából csak a villamosenergia-termelés és -szolgáltatás, ezen belül is a nagy rendszerek üzemeltetésének mûszaki, gazdasági kérdéseiben kellôen járatos szakemberek számára van értékelhetô és feladatmeghatározó – a megcélzott új piaci struktúrák kialakításával kapcsolatosan óvatosságra intô – fontos üzenete. A versenypiacok guruinak, akik a villamosenergia-ellátás mélyebb mûszaki és gazdasági összefüggéseit talán kevésbé érzékelik, ez a „frázis” és a belôle fakadó szakértôi óvatosság konzervatív aggályoskodásnak tûnhet, ezért ne is boncolgassuk tovább, mert csak növeljük a szakmabeliekkel szembeni gyanakvást. Nézzük a dolgot inkább a fogyasztók szemével! A villamosenergia-fogyasztók (termelô és háztartási) szempontjából a villamos energia, mint áru és a villamosenergia-ellátás, mint szolgáltatás azért különleges, mert ez az energiafajta kiemelten fontos szerepet játszik az életükben. Kényelmessége és hasznossága folytán mára – az esetek többségében – helyettesíthetetlenül beépült a gazdasági és a mindennapi életbe. Szerepe – az egyre takarékosabb energiafelhasználás mellett is – folyamatosan nô. Villamos energia nélkül nem mûködnek az olyan alapvetô infrastruktúrák, mint a városi és a vasúti közlekedés, a közvilágítás, a távközlés, az informatika, a víz- és

6

szennyvízellátás; ellehetetlenülhetnek a pénzügyi és egészségügyi szolgáltatások; megbénulnak a termelô üzemek és a modern háztartások. A villamos energia rövid idejû hiánya is sokszor szinte felbecsülhetetlen gazdasági károkat és komoly kellemetlenségeket okoz. A villamos energia ma már a nélkülözhetetlen energia. Azt is látni kell, hogy a villamosenergia-fogyasztók túlnyomó többsége a villamosenergia-ellátást még mindig egyszerûen adott dolognak tekinti. Ezért az ellátásban fellépô zavaroknak nem csak gazdasági, kényelmi, hanem komoly politikai következményei is lehetnek. A villamos energiával, mint ilyen értelemben különleges áruval kapcsolatosan a felhasználók – teljes joggal – két alapkövetelményt támasztanak: legyen olcsó, és a kívánt idôpontban, mennyiségben és minôségben mindig álljon rendelkezésre, vagyis, hogy garantált legyen mind a rövid távú, mind pedig a hosszú távú ellátásbiztonság, méghozzá a gazdaság versenyképességét és a háztartási fogyasztók teherviselô képességét nem veszélyeztetô színvonalú, stabil árak mellett. Fontos a rövid távú ellátásbiztonság, és a hosszú távú ellátásbiztonság megkülönböztetése. Az elôbbi az ellátórendszer megbízhatóságát jelenti. Biztosítása alapvetôen a mindenkori kereslet-kínálati egyensúly mellett rendelkezésre álló termelô, átviteli és elosztó kapacitások megbízható mûködtetésére irányuló villamosenergia-ipari mûszaki üzemviteli feladat, és jellemzôen nem igényel jelentôs többlet beruházásokat. Az utóbbi az ellátórendszer mindenkori elégségességének, a kereslet-kínálat hosszú távú egyensúlyának elfogadható árszínvonal melletti, ársokkok nélküli megteremtését és folyamatos fenntartását jelenti. Általában is, és különösen pedig átmeneti piaci viszonyok között a hosszú távú ellátásbiztonság problematikája igényli a nagyobb figyelmet, mivel ez egy sokkal összetettebb, nehezebben uralható probléma, amelynek kezelése mindig távlatos gondolkodást és igen jelentôs beruházásokat igényel. Továbbá azért is, mert az iparágra jellemzô hosszú átfutási idejû beruházások


miatt a hosszú távú ellátásbiztonság színvonalának csökkenése vagy sérülése csak lassan és igen jelentôs anyagi veszteségek mellett orvosolható. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az „elfogadható árszínvonal” és az „ársokkok nélküli” feltételek fontosságát. A villamosenergia-ipar szereplôit (politikakészítôk, jogszabályalkotók, szabályozó hatóságok, gazdálkodó szervezetek, szakmai szervezetek, társadalmi – pl. környezetvédelmi – szervezetek és mozgalmak) igen súlyos, egyetemleges morális felelôsség terheli azért, hogy a hosszú távú ellátásbiztonság lehetôleg ezen feltételek mellett valósuljon meg. A hosszú távú ellátásbiztonság (beleértve a stabil árakat) problematikájának lényege tehát mindenekelôtt az, hogy megteremtése és folyamatos fenntartása – az iparág jellegébôl adódóan – kellô idôben megvalósuló, nagy összegû beruházásokat igényel. Mit jelent ez a számok tükrében?

A HOSSZÚ TÁVÚ ELLÁTÁSBIZTONSÁG FENNTARTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES BERUHÁZÁSOK, GLOBÁLIS ÉS REGIONÁLIS MEGKÖZELÍTÉS A globális pénzpiacok, valamint a regionalizálódó és bizonyos értelemben globalizálódó energiapiacok korában célszerû ezt a kérdést is globális és regionális szemléletben vizsgálni. A Nemzetközi Energia Ügynökség (NEÜ) közelmúltban megjelent jelentése szerint – ha a jelenlegi trendek folytatódnak – világszerte mintegy 16 trillió USD összegû beruházás megvalósítása válik szükségessé a globális energiaigények kielégítéséhez az elkövetkezô három évtizedben. A világ villamosenergia-igénye 2030-ig várhatóan megduplázódik. A hosszú távú ellátásbiztonság fenntartásához szükséges beruházás reálértéken számolva majdnem háromszor akkora, mint az elmúlt 30 évben volt. A növekvô energiaigények kielé-

gítéséhez szükséges beruházások kb. 60%-a, vagyis majdnem 10 trillió USD a villamosenergia-termelés, -szállítás és -elosztás területén kell hogy megvalósuljon. A teljes villamosenergia-ipari beruházási szükséglet némileg több mint fele a fejlôdô országokban, fôleg Ázsiában (mintegy 3,5 trillió USD) fog felmerülni (Kína egyedül majdnem 2 trillió USD-t igényel). India közel 700 billió USD-t, Latin-Amerika mintegy 800 billió USD-t igényel. A fejlett országokban szintén óriási öszszegû beruházások szükségesek. Az USA villamosenergia-ipara közel 2 trillió, az Európai Unióé valamivel több, mint 1 trillió, Európa „átmeneti gazdaságú” országaié (a közép-keleteurópai régió) mintegy 700 billió USD-t igényel. A fenti számok egyik fontos üzenete, hogy az elkövetkezô harminc évben – az ellátásbiztonság fenntartásához – világszerte hatalmas mértékû fejlesztési forrásigényt támasztó energiaipar, és ezen belül a villamosenergia-ipar erôsen keresleti beruházásfinanszírozási piac kialakulását valószínûsíti; és a villamosenergia-ipart megcélzó vállalkozói és hitel tôke oda fog vándorolni, ahol a villamosenergia-ipari befektetések és beruházások feltételei adottak lesznek. Vagyis a globális tôkepiacon a forrásokért az egyes régióknak, országoknak (köztük Európának, Magyarországnak) versenyezniük kell. Tekintettel a világszerte zajló átalakulásokra (privatizáció, liberalizáció), a következô harminc évben a fentiek szerint elôre jelzett, a hosszú távú ellátásbiztonság érdekében megvalósítandó – hatalmas összegû – globális és regionális befektetési szükségletek nagy hányadát a kialakulóban lévô, új villamosenergia-piaci viszonyok között kell majd megvalósítani, illetve finanszírozni. Ez – a világszerte zajló piaci modellváltás eddigi nemzetközi és hazai tapasztalatai alapján – Európában és Magyarországon is elgondolkozásra kell hogy késztesse az ellátásbiztonságról felelôsen gondolkodó szereplôket a mindenkori piaci modellek megfelelôségét, illetve az optimális piaci modellek milyenségét illetôen. A mindenkori piaci struktúrákkal szemben ugyanis alapkövetelmény kell hogy legyen, hogy azok biztosítsák a

szükséges erômûvi, hálózati és infrastrukturális beruházások megvalósulását, méghozzá minél alacsonyabb költségek mellett. Ellenkezô esetben ugyanis az ésszerû költségek és ezért elfogadható árak melletti, valamint ársokkok nélküli hosszú távú ellátásbiztonság törvényszerûen sérülni fog. A hosszú távú ellátásbiztonság fenntartása szempontjából fontos, hogy egy adott piac kínálati oldali szereplôi fel tudják mérni, illetve kellô biztonsággal meg tudják becsülni az iparági sajátosságokból adódóan igen nagy összegû beruházásaik gazdaságosságát meghatározó bevételeket és kiadásokat, méghozzá elfogadható kockázatok mellett, különben a szükséges beruházási döntések nem biztos, hogy megszületnek. Hogyan valósult meg a hosszú távú ellátásbiztonság a múltban (a regionális monopóliumok esetében), és az eddigi (a kialakulóban lévô versenypiaci) tapasztalatok alapján mi körvonalazódik a jövôre nézve?

ELLÁTÁSBIZTONSÁG A KÜLÖNBÖZÔ PIACI STRUKTÚRÁKBAN – MÚLT ÉS JELEN A 80-as évek végéig a villamosenergia-termelést és -szolgáltatást világszerte jellemzôen vertikálisan integrált közmû vállalatok végezték. Ezek egyfelôl tôkeerôs, a teljes értékláncot szakmailag és pénzügyileg biztosan kézbentartó, mind a rövid távú, mind pedig a hosszú távú ellátásbiztonságért felelôsséget vállaló; másfelôl területi ellátási monopóliumot élvezô, egymással nem versenyzô, új belépôk által nem fenyegetett cégek voltak, amelyek számos esetben – pl. a volt szocialista országokban, vagy az Egyesült Királyságban és Franciaországban – ráadásul állami, vagy közösségi tulajdonban mûködtek. Ezek a cégek deklaráltan felelôsek voltak az ellátásbiztonságért, amit az adott piaci struktúrában „de facto” garantálni tudtak. Gondosan ügyeltek arra, és egyfajta központi tervezéssel biztosították, hogy az ellátási területüket lefedô rendszerben a szükséges termelô és átviteli kapacitások mindenkor rendelkezésre állja-

nak, igaz ennek árkockázatait gyakorlatilag teljes egészében a villamosenergia-fogyasztók, illetve az adófizetôk viselték. A kapacitásbôvítési tervek a – primer energiahordozó-ellátás és az alkalmazandó technológiák tekintetében iránymutató – nemzeti energiapolitikák figyelembevételével, közép- és hosszú távú igény-elôrejelzések alapján készültek. A beruházásaikkal kapcsolatos kiadásaikat viszonylag pontosan meg tudták becsülni, és monopolhelyzetükbôl adódóan a megtérüléshez szükséges árak érvényesítése nem igazán volt gond. Így az ellátásbiztonság fenntartásához szükséges beruházási döntések meghozatala a villamos közmûvek számára különösebb kockázatot nem jelentett. Az egyes rendszerek (területi monopóliumok) az ellátásbiztonság szempontjából „önellátóak” voltak. A termelô és átviteli kapacitásokat a saját ellátási területük igényei szerint tervezték, a rendszerek közötti összeköttetéseket biztosító (határkeresztezô) szállítóhálózati kapacitásokat pedig jellemzôen – a saját ellátási területük ellátásbiztonságát fokozandó – üzemzavari kisegítésre, esetleg tervezett energiacserére, nem pedig a kereskedelmi szempontok alapján méretezték. Ezeket a piacokat (még a piacgazdaságú országok többségében is) szociálpolitikailag meghatározott egyensúlyi állapot jellemezte. Kétségtelen, hogy ez a berendezkedés világszerte garantálni tudta a hosszú távú ellátásbiztonságot megfizethetô árak mellett. A 90-es évek elejére kialakult az az általános nézet, hogy a fentiekkel jellemezhetô iparági struktúrák – meggátolván a verseny kialakulását – nem segítik elô a villamosenergia-termelés és -szolgáltatás költséghatékonyságának növekedését, és végsô soron a villamosenergia-ellátás árának csökkenését. Az utolsó egy-másfél évtized a világ – mindenekelôtt az amerikai és az európai kontinens – országainak villamosenergia-iparaiban ennek a hátránynak a kiküszöbölésére irányuló, jelentôs változásokat hozott. Az átmeneti gazdaságú kelet-közép-európai országokat ideológiai, általános gazdaságpolitikai, makrogazdasági, pénzügyi megfontolások és EU-csatlakozási szempontok is ösztönözték a változások megvalósítására.


7

Ezeket a változásokat a privatizáció, a dereguláció (USA), illetve a liberalizáció (Európa) kifejezésekkel szokás emlegetni. A változások lényege, hogy a villamosenergia-szektorokban – azokban az országokban, ahol az korábban jellemzô, vagy meghatározó volt – megszûnik, vagy csökken az állami, illetve a közösségi tulajdon mértéke, egyre inkább erôsödik a profitorientált, privát tulajdonban lévô gazdasági társaságok szerepe. Az értéklánc feldarabolódik („unbundling”), egyes esetekben a szabályozó hatóságok – azzal az indoklással, hogy a hatékony szabályozás azt megköveteli – a „tulajdonosi unbundling”-ot is kikényszerítik. Ez oda vezet, hogy az értéklánc különbözô részeiben operáló – korábban egy gazdasági egységet képezô – új, profitorientált gazdasági alakulatok sajátos érdekei markánsan elkülönülnek, és sokszor szembekerülnek egymással. Az érdekek elkülönülése annál markánsabb, minél teljesebb az „unbundling”. A természetes monopóliumot képezô részeket (rendszerirányítás, szállítás, elosztás) az ideálisnak tartott esetben (a politikától és a piaci szereplôktôl) független, a valóságban persze csak többé-kevésbé független, a történelmileg kialakult ellátási területeket lefedô, nemzeti szabályozó hatóságok próbálják – több-kevesebb sikerrel – szabályozni. A szabályozás azonban gyakran még szomszédos országok és rendszerek esetében is lényeges különbségekkel és eltérô hatékonysággal történik. A változások kezdeményezése és kikényszerítése mögötti feltételezés az, hogy a villamos energia olyan tömegáru, mint a többi (pl. a sajt), a villamosenergia-piac úgy mûködik mint a többi piac (pl. a taxis szolgáltatások piaca). A várakozás az, hogy: sokszereplôs, likvid villamosenergia-piacok jönnek létre; a termelés és a kereskedelem területén kialakul a gazdasági hatékonyság növekedését, a hatékony technológiák kiválasztódását kikényszerítô verseny; a hatósági árszabályozás a versenyszférában (termelés, nagy- és kiskereskedelem, ellátás) megszûnik, a versenyben kialakuló árak csökkennek és betöltik piacszabályozó szerepüket; a természetes monopóliumokat (rendszerirányítás, szállítás, elosztás) a szabályozó hatóságok képesek

8

lesznek hatékonyan szabályozni, vagyis képesek lesznek biztosítani, hogy a piaci szereplôk a mindenkor szükséges (rendszerirányítási, szállítási, elosztási) kapacitások rendelkezésre állását, indokolt költségek mellett megteremtsék. A várakozások szerint a piacokon a korábbi, szociálpolitikailag meghatározott egyensúlyi állapot helyett, kialakul az üzleti-kereskedelmi szempontok által meghatározott egyensúlyi állapot, az ellátásbiztonság felett majd a „láthatatlan kéz”, a hatékony piac ôrködik (mint a sajt vagy a taxis személyszállítás esetében). Az ellátásbiztonságért deklaráltan felelôs szereplôk az új piaci modellekben nincsenek! A teljesen liberalizált, sokszereplôs versenypiaci körülmények között (ahova a liberalizáció gurui szerint igyekeznünk kell) a villamos energia árának, illetve árösszetevôinek alakulása (növekedése) hivatott jelezni a piaci szereplôk felé, hogy a hosszú távú egyensúly fenntarthatósága érdekében a (termelô, átviteli, elosztó) kapacitások bôvítése válik szükségessé. A hosszú távú szerzôdések a versenyt korlátozó, piacidegen intézménynek minôsíttetnek. A liberalizáció gurui abból indulnak ki, hogy a közgazdasági elméletek szerint a kínálat kérdése, illetve problémája hatékony piacokon valójában nem probléma. Ha nô a kereslet, nônek az árak; módosul (csökken) a kereslet, és a kereslet-kínálat egyensúlyba kerül. Ha a kereslet tovább nô, tovább nônek az árak, a magasabb árak hatására új (esetünkben termelô és/vagy átviteli) kapacitások létesülnek, és a piac újra egyensúlyba kerül. A liberalizált piacokon tehát az a várakozás, hogy a piaci szereplôk a hosszú távú ellátásbiztonság szempontjából alapvetô fontosságú beruházási döntéseiket – természetesen sok egyéb körülményt, nem piaci információt is mérlegelve – alapvetôen ezen árjelzések alapján, és kellô idôben hozzák meg. Tekintsük át röviden az új piaci viszonyokkal kapcsolatos eddigi fejleményeket, gyakorlati tapasztalatokat az ellátásbiztonság szempontjából. Vajon alátámasztják-e az eddigi tapasztalatok, hogy az új piaci modell egyensúlyi modell, mûködik-e a „lát-


hatatlan kéz”? Bízhatunk-e abban, hogy ténylegesen kialakul a sokszereplôs likvid piac, alacsony belépési korlátokkal? Bízhatunk-e abban, hogy adottak az egészséges technológiai fejlôdés feltételei? Mindenekelôtt, jönnek-e az új viszonyok között a beruházásra ösztönzô megbízható árjelzések és rendelkezésre állnak-e a beruházási döntésekhez szükséges nem piaci információk és egyéb feltételek?

AZ ÚJ PIACI STRUKTÚRÁK MÛKÖDÉSÉNEK FÔBB JELLEMZÔI AZ EDDIGI TAPASZTALATOK ALAPJÁN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁG KÉRDÉSÉRE ELLÁTÁSBIZTONSÁG ÉS PIACI HATÉKONYSÁG A kibontakozó új, versenypiaci struktúrák hoztak örvendetes, korábban mindenki által hôn óhajtott eredményeket. A fogyasztók számára megteremtôdött, és szélesedni látszik (elvileg adott, illetve fokozatosan adottá válik) a szolgáltatóválasztás lehetôsége. Teret nyernek az energetikailag és környezetvédelmileg hatékony termelési technológiák, mint a kapcsolt hô- és villamosenergia-termelés, „trigeneráció”, a megújuló (szél-, bio-, nap-, geotermikus) és hulladékenergia hasznosítása. A kínálati oldalon új belépôk és új megoldások (pl. „distributed generation”) tarkítják a képet. Fôleg az USA-ban, majd késôbb Európában is megjelennek a nagy kereskedôcégek. Bizonyos régiókban és egyes országokban nagy kezdeti várakozásokkal létrejönnek a koncentrált villamosenergia-piacok („tôzsdék”). A kibontakozó verseny hatására a legtöbb piacon az árak – legalábbis kezdetben – számottevô mértékben csökkennek. Ezt, a liberalizáció gurui által legtöbbet hangoztatott érvet azonban árnyalni szükséges (lásd. késôbb). Ezek az ellátásbiztonság szempontjából pozitívnak tûnô tenden-

ciák, de sajnos vannak más, éberségre intô, és úgy tûnik az ellátásbiztonság szempontjából nagyobb súllyal latba esô negatív fejlemények is. A rendszerek erômûvi tartalékteljesítményei általában jelentôs mértékben lecsökkennek, hiszen a „feleslegesnek” ítélt termelô kapacitások üzemben tartásához a kibontakozó versenyben piaci részesedést növelni akaró profitorientált piaci szereplôknek nem fûzôdik érdeke. Jelentôs, a korábbi tartalékszinteket biztosító új nagyerômûvi kapacitások – hasonló okból – nem létesülnek. Az egyes rendszerek közötti átviteli (határkeresztezô) kapacitások szûkösnek bizonyulnak, hiszen azokat nem versenypiaci kereskedelmi forgalomra, hanem lényegében a rendszerek közötti üzemzavari kisegítésre méretezték. Ez a helyzet nem, vagy csak nagyon lassan változik, a versenypiaci viszonyok kiteljesedéséhez szükséges új hálózatok nem létesülnek. Az ellátásbiztonság szempontjából egészen megdöbbentô anomáliák is kialakulnak. A korábban a dereguláció élharcosának számító Kaliforniában a rendszeressé váló energiahiány, a kialakult nagyfokú importfüggôség drámai áremelkedésekhez, az ellátó vállalatok csôd közeli helyzetéhez és a dereguláció felfüggesztéséhez vezet. Az ENRON botrányt a piaci mechanizmusoktól való eltávolodás, a vertikális visszaintegrálódás kibontakozó tendenciája követi. (Igaz, hogy az ENRON-botrányt a „kreatív könyvelés” számlájára írják, de máig nem lehetünk biztosak benne, hogy ez nem következménye-e valami mélyebb oknak.) Nyugtalanítóak a 2003. év nagyszabású rendszeröszszeomlásai. Bár az észak-amerikai, olaszországi, az egyesült királysági és a skandináviai rendszerösszeomlásoknak eltérô okai voltak, és a hivatalos vélemények szerint azok nem a liberalizáció következményei, ezek az események mégis hozzájárultak ahhoz, hogy mind a termelô, mind pedig az átviteli kapacitások elégségessége ezekben a rendszerekben egyre szélesebb körben és egyre komolyabban megkérdôjelezôdik. (Az EU energiaügyekért felelôs, leköszönô biztosa vészharangokat kongat, és intenzív ütemû erômûépítést sürget, ami azonban várat magára.)

A rendszerösszeomlások arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy a (földrajzi értelemben) kitáguló és (volumenét és intenzitását tekintve) kiteljesedô versenypiaci viszonyok között, az ellátásbiztonság szempontjából megengedhetetlen, rendszerirányítási deficitek alakulhatnak ki, különösen azokon a piacokon, ahol a rendszerirányítást az értéklánc többi elemétôl radikálisan elkülönítették. Kibontakozóban van a földgáz, mint primer energiahordozó egyeduralkodóvá válásának tendenciája. Ez az ismert, jelenleg egyértelmû gazdaságossági és környezetvédelmi elônyök miatt nyilván érthetô és indokolt; másfelôl viszont sérülni látszik az ellátásbiztonság szempontjából korábban alapvetônek számító „egészséges primer energiahordozó diverzifikáció” elve, aminek következményei ma még nem látszanak. Bár az utóbbi idôben már megjelent néhány, a szénhidrogének soha nem látott tartós drágulásának veszélyét valószínûsítô publikáció. Az is megfigyelhetô, hogy az elsôsorban környezetvédelmi indokokkal elôtérbe kerülô (a hagyományos fosszilis tüzelésû és nukleáris nagyerômûvi kondenzációs termelési technológiáktól eltérô) termelési technológiák nem kellôen megalapozott, idônként ideologikus és pozitívan diszkriminatív, a piaci mechanizmusok érvényesülését gátló szabályozásának kedvezôtlen, piaczavaró, és az ellátásbiztonságot hátrányosan befolyásoló rendszerhatásai is vannak. Növekvô mértékû alkalmazásuk a rendszerek merevségét növeli, többlet tartalékkapacitások és szabályozó kapacitások beépítését igényelné (amire azonban nem kerül sor), és végsô soron jelentôs mértékben növelné az ellátás költségeit. A hagyományos nagyerômûvi technológiák háttérbe szorulásának hosszabb távú hátrányos következménye lehet, hogy ezen régi, jól bevált technológiák fejlesztése nem kap kellô figyelmet; a nagyenergetikai berendezésgyártó-kapacitások, a szakmai tudás és tapasztalat leépül. Ez azért is nagyon káros, mert nyilvánvaló, hogy a rohamosan növekvô energiaigényeket csak a megújuló energiahordozókra, illetve a diverzifikált energiatermelésre alapozva nem lehet kielégíteni.

Ami a kereskedelmi versenyt illeti, máig csak néhány ország van, ahol (a piac 30-40%-át kitevô) háztartási és más kisfogyasztókra is kiterjedô kereskedelmi verseny – ami végsô soron a liberalizáció igazi értelmét adná, és mint késôbb látni fogjuk, a piaci hatékonyság szempontjából is fontos lenne – kialakult és mûködik. De még ezekben az országokban is vannak kétségek a kisfogyasztókra is kiterjedô kiskereskedelmi versenypiac fenntartásának ésszerûségét illetôen, a költségek és a tranzakciók összetettsége miatt. Ilyenek pl. az Egyesült Királyság, a skandináv országok és Ausztrália. Ugyanakkor számos országban – ahol pedig a jogi környezet azt lehetôvé tenné – a háztartási fogyasztói körre is kiterjedô kiskereskedelmi versenypiac egyelôre ki sem alakult. Bár a szolgáltató választás lehetôsége ezekben az országokban (pl. Németország) régóta adott, a lehetôséggel csak a kisfogyasztók viszonylag kis része él. Néhány országban pedig a kiskereskedelem liberalizációját megszüntették, a lakossági fogyasztói árakat újra hatósági szabályozásnak vetették alá. Ennek általában a hirtelen emelkedô árak és a piaci mechanizmusok hatékonyságával kapcsolatos növekvô aggodalom volt az oka. Ez történt a közelmúltban Ontarióban és Új-Zélandon. Visszatérve a liberalizáció gurui által hangoztatott árcsökkenések kérdésére, megfigyelték, hogy néhány piacon a liberalizáció foka és a fogyasztói árak közötti korreláció kezdetben valóban erôs. Ilyenek Anglia és Wales, valamint a skandináv országok, ahol a kibontakozó verseny jelentôsen csökkentette az árakat. (Egyes szakértôi vélemények szerint ez azonban nem is annyira a kereskedelmi verseny fokozódásával, hanem inkább a gáz mint primer energiahordozó megnövelt részesedésével magyarázható.) Ellenkezô példával szolgál azonban Németország, ahol a liberalizáció viszonylag alacsony fokához is jelentôs kezdeti árcsökkenés tartozik. Ennek lehetséges magyarázata, hogy a kibontakozó verseny alapvetôen a piaci részesedés növelésére irányuló árverseny. A közelmúltat – vagyis a versenypiaci viszonyok egy késôbbi állapotát – vizsgálva már az állapítható meg, hogy a liberalizáció foka és a fo-


9

gyasztói árak közötti korreláció megszûnik. A fejlettebb versenypiacokon is jelentôs és tartós áremelkedések következnek be. A fenti negatív, illetve ellentmondásos jelenségek után nézzük meg, hogy mi a helyzet az árak piaci jelzô és szabályozó funkciójának az ellátásbiztonság szempontjából kulcsfontosságú kérdését illetôen! Fentebb volt szó arról, hogy a közgazdasági elméletek szerint hogyan rendezik el az árak a kínálat problémáját. (Az elméletet a sajt és a személyszállítás esetében viszonylag jól megközelíti a gyakorlat.) Az élet azonban a villamos energia esetében nem biztos, hogy ilyen egyszerû. Alapvetôen a következô okok miatt: egy nagyobb erômû megépítése, vagy egy jelentôsebb átviteli hálózat bôvítés – mérettôl és erômûfajtától függôen – 2-5, vagy egyes esetekben még több évbe is telhet; a villamos energia tárolása az új kapacitások kiépítéséig terjedô idôszak többletigényeinek kielégítésére mûszaki megoldások hiányában nem megoldható; a villamos energia helyettesítése az esetek többségében nem megoldható; a kereslet költség-, illetve árrugalmassága a jelenlegi viszonyok között csekély az összes fogyasztás igen jelentôs hányadát kitevô kisfogyasztói, mindenekelôtt lakossági szektorban. Az elsô három ok lényege és piaci hatékonyságot korlátozó jellege viszonylag könnyen érthetô. A kisfogyasztói (háztartási és nem ipari) kereslet árrugalmasságának hiánya abból adódik, hogy a fogyasztók ezen igen jelentôs (az igények több mint 40%-át kitevô, és idôben valószínûleg növekvô) hányadához a jelenlegi viszonyok között nem közvetítôdhetnek az ellátás költségének, illetve piaci árának változásával kapcsolatos információk. Ez azért nagy probléma, mert így ôk a fogyasztásukat, illetve az igényüket nem a költségeknek, illetve a piaci áraknak megfelelôen alakítják. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy egyfelôl az induló versenypiacok esetében intenzív versenyszituáció hatására éppúgy csökkenhetnek a fogyasztói árak, mint csekély verseny mellett; másfelôl, hogy a hatékony, a háztartási fogyasztókra is kiterjedô kiskereskedelmi verseny ki-

10

bontakozásának és fenntartásának komoly korlátai vannak. Viszonylag könnyen belátható ezért, hogy a fogyasztói árak a legtöbb átalakulóban lévô piacon a hosszú távú ellátásbiztonság szempontjából fontos, a befektetéseket indukáló és ösztönzô jelzô funkciót megbízhatóan nem tudják betölteni. Ennek fô oka az, hogy a teljes kereslet egy jelentôs részét kitevô kisfogyasztói piac a piaci hatékonyság szempontjából – a szociálpolitikailag indokolt és ezért politikailag szükségesnek tartott állami beavatkozás fenntartása és/vagy a fogyasztók alulmotiváltsága és/vagy a mûszaki lehetôségek korlátozottsága miatt – a legtöbb piacon jelenleg „béna” elem. Az ellátásbiztonság szempontjából fontos lenne tehát, hogy a versenypiacokon a piaci szereplôk beruházási döntéseik során legalább az – adott viszonyok között, elsô ránézésre sokkal megfelelôbb – nagykereskedelmi árakra, mint jelzôrendszerre támaszkodhassanak. Az eddig kialakult gyakorlatokat figyelembe véve két fajta – a piaci jelzô funkció betöltésére elvileg alkalmas – nagykereskedelmi árkategóriát különböztethetünk meg. Az egyik a „kiegyenlítô árak mechanizmusa” (ez mûködik Magyarországon is), a másik a koncentrált piaci határidôs („forward commodity”) árak. A hosszú távú ellátásbiztonság szempontjából fontos jelzôfunkció szempontjából sajnos úgy tûnik, hogy a jelenlegi viszonyok között mindkét nagykereskedelmi árnak is nagyon komoly korlátai vannak. A kiegyenlítô energia ára az az ár, amely mellett az adott piacon a pillanatnyi egyensúly kialakul. Elemzôk szerint ez az ár nagyfokú változékonyságot mutat, ami egyértelmûen az adott piacon idôrôl idôre elôforduló, egyedi és esetleges kínálatváltozásokhoz, valamint a meglévô termelô vagy az átviteli kapacitásokkal kapcsolatos, ugyancsak egyedi és esetleges problémákhoz kötôdik, ezért a piacszabályozó funkció szempontjából megbízhatatlannak minôsül. A koncentrált piaci határidôs („forward commodity” pl. energia, tartalékkapacitás, szállítási jogok stb.) árak elvileg természetesen a villamos energia esetében is jól korrelálhat-


nak a kereslet-kínálat alakulásával. Itt is lehetnek azonban véletlenszerû, az átviteli kapacitás korlátokkal, vagy a villamosenergia-rendszerekben kialakult esetleges fejleményekbôl adódó ingadozások. Az igazi probléma a határidôs „forward commodity” árakkal azonban az, hogy amíg a korábbi néhány évben a koncentrált piacok száma, a kereskedés volumene nôtt, és az volt az általános várakozás, hogy a piaci aktivitás tovább fog nôni (egészen addig, amíg a papír forgalom sokszorosan meghaladja a fizikai kereskedés forgalmát). Kifinomult, a befektetôket hatékonyan orientáló (és a hatékony kockázatkezelést lehetôvé tevô) piaci termékek jelennek meg és terjednek el. Ezzel szemben a közelmúltban drámai lassulás következett be a koncentrált piacok fejlôdésében. Elôször is konszolidáció révén a piacok és a piaci szereplôk száma csökkent, másodszor számos piacon az utóbbi években csak csekély volumennövekedés volt tapasztalható. A jelenség fô okának azt tartják, hogy az ENRON botrányt követôen a kereskedôk egy része az úttörônek számító USA-ban „felszívódott”, más kulcsszereplôk pedig – nyilván a fizikai eszköz hátterû és a stabil fogyasztói bázisra épülô kereskedés biztonságára vágyva – a vertikális (vissza)integrálódás irányába mozdultak el. A koncentrált piacok fejlôdése Európában sem a várakozásoknak megfelelôen alakul. Mondhatná valaki, hogy a nagykereskedelmi koncentrált piaci árakkal kapcsolatos fenti aggályok nem megalapozottak, hiszen megfigyelhetô, hogy bizonyos piacokon igenis emelkedtek az árak, ami a termelô és/vagy az átviteli kapacitások bôvítésének igényét jól jelzi. Ez eddig lehet, hogy igaz is, azonban a jelzések a potenciális beruházók és finanszírozók számára minden bizonnyal nem elég megbízhatóak, hiszen ha kellôen megbízhatóak lennének, a kapacitások megépülnének. További, a piaci hatékonyságot korlátozó elvi nehézség, hogy amíg a nagykereskedelmi árat meghatározó két üzletág közül a termelési üzletágban elvileg érvényesülhet a verseny szabályozó hatása, addig a szállítási üzletágban – az árjelzések mellett – a szabályozó hatóságok megfelelô tevékenysége is kellene, hogy

elômozdítsa a fejlesztéseket. Az eddigi tapasztalatok erôsen kétségessé teszik, hogy így biztosítani lehet a szükséges átviteli kapacitások megépülését. Fentiekkel összefüggésben az ellátásbiztonsághoz és az árstabilitáshoz fûzôdô alapvetô érdek szempontjából felmerül: Bízhatunk-e a „láthatatlan kézben” a jelenlegi piaci viszonyok között, vagyis kellôen hatékonyak-e, illetve belátható idôn belül kellôen hatékonnyá tehetôk-e (legalább annyira, mint a sajt vagy a személyszállítási piacok) a jelenlegi villamosenergia-piacok? Másképpen fogalmazva: Hogyan fogják a liberalizált (deregulált) villamosenergia-piacok „megbízhatóan” és „idôben” jelezni, hogy a hosszú távú ellátásbiztonság fenntartása érdekében új beruházásokra van szükség, ha fogyasztói árak erre a célra nem megfelelôek, a „kiegyenlítô árak” torzak, és a koncentrált piaci aktivitás alacsony marad? Tegyük fel, hogy a termelô és átviteli kapacitások szûkösségét a piaci árak hatékonyan jelzik (ami jelenleg nem igaz). Elégséges ez a jelzés ahhoz, hogy a befektetési és beruházási döntések megszülessenek? Nem valószínû, mert – az általános gazdasági feltételekrôl most nem beszélve – vannak olyan további, nem piaci peremfeltételek, amelyek a befektetési és beruházási döntések meghozatalához feltétlenül szükségesek.

ELLÁTÁSBIZTONSÁG ÉS ENERGIAPOLITIKA A hosszú távú ellátásbiztonság fenntartásához szükséges befektetési döntések meghozatalához nem csak a befektetések gazdaságosságát bevételi oldalról meghatározó megbízható piaci árjelzések, hanem a kiadási oldalt erôsen befolyásoló, nem piaci információk, illetve jelzések is elengedhetetlenek. Ezen információk és jelzések egyik forrása az adott piacot magába foglaló régió, illetve ország energiapolitikája. Az adott régió, ország politikai vezetése határozott elképzeléssel kell hogy rendelkezzen a primer energiahordozó-ellátás, az alkalmazható technológiák és az azokkal kapcsolatos preferenciák, a szomszédokkal és a távolabbi régiókkal kapcsolatos energetikai együttmûkö-

dés és a környezetvédelem politikailag is meghatározott, a költségeket befolyásoló aspektusairól, amelyek az igen nagy összegû beruházási döntések meghozatala során nem kerülhetôek meg. Vannak, akik szerint energiapolitikára piacgazdasági körülmények között ugyanúgy nincs szükség, mint „sajtpolitikára”. (Attól tartok, hogy ez szintén egy erôsen túlzó egyszerûsítés.) Az átmeneti, illetve a megcélzott versenypiaci viszonyok között talán még fontosabb, hogy az adott régió, illetve ország rendelkezzen a villamosenergia-piaci szereplôktôl függetlenül, „magasabb szempontok” alapján meghatározott markáns energiaés környezetpolitikával, mert az a magántulajdonú, profitorientált villamosenergia-piaci szereplôk számára fontos és nélkülözhetetlen tényezô az ellátásbiztonság fenntartásához szükséges befektetési és beruházási döntéseik meghozatalához. Sôt, az energia- és környezetpolitikával szemben célszerû szigorú követelményeket állítani. Az energia- és környezetpolitikának és a befektetôk és a beruházók által abból nyerhetô információknak könnyen hozzáférhetôknek, megalapozottaknak, hihetôknek, megbízhatóknak és tartósaknak kell lenniük, mert ezek nélkül a szükséges beruházási döntések nem biztos, hogy megszületnek, és a hosszú távú ellátásbiztonság sérülni fog! Az ilyen energiapolitika megalkotása egy adott régió vagy ország adminisztrációjának igen súlyos felelôssége.

ELLÁTÁSBIZTONSÁG ÉS SZABÁLYOZÁS A hosszú távú ellátásbiztonság fenntartásához szükséges befektetési döntések meghozatala szempontjából fontos, hogy a villamosenergiaiparok szabályozási környezete megfelelô, ha úgy tetszik, kellôen befektetôbarát legyen. A szabályozásnak az energiapolitikával összhangban lévônek, egyszerûnek, átláthatónak, bürokráciamentesnek, tartósnak, diszkriminációmentesnek és a piaci hatékonyságot támogatónak kell lennie. Ellenkezô esetben nem, vagy csak igen csekély, erôs versenyt és alacsony árakat nem biztosító befektetôi aktivitás várható. Ebbôl a körbôl itt csak két területet emelnék ki,

mégpedig a szerzôdés szabadságát és a „beruházástechnikai” (létesítésengedélyezés, közmeghallgatás stb.) környezet fontosságát. A hosszú távú szerzôdésekkel kapcsolatos fenntartások megalapozottságát át kellene gondolni. Gondoljunk csak bele, hány MW erômûvi kapacitás létesült például Magyarországon, de akár fejlettebb piacokon a liberalizáció óta hosszú távú szerzôdés, kötelezô vagy más módon (pl. az anyavállalat által) garantált átvétel nélkül? Milyenek a hosszú távú szerzôdések nélkül mûködô, ún. kereskedelmi erômûvekkel („merchant plant”-ekkel) kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok? Van legalább egy befektetô ma Magyarországon, aki ilyen erômû létesítésén komolyan gondolkodik, vagy – jobb esetben – ilyenre elkötelezte magát? Fontos lenne olyan „beruházástechnikai”, mindenekelôtt létesítési engedélyezési rendet kialakítani, ami nem növeli feleslegesen az amúgy is rendkívül idôigényes villamosenergia-ipari beruházások átfutási idôit. Fel kell tennünk tehát azt a kérdést is – mind regionális, mind lokális értelemben –, hogy léteznek-e a kialakulóban lévô versenypiacokon a hosszú távú ellátásbiztonság fenntartása érdekében elengedhetetlen befektetôi döntések meghozatalához szükséges energia- és környezetpolitikák? Eljutnak-e a befektetôkhöz az ilyen politikákból adódó, költségeiket befolyásoló, nem piaci információk? Létezik-e a fenti követelményeknek megfelelô, a befektetôi aktivitást támogató szabályozási környezet? Ma még nem állíthatjuk, hogy a válasz ezekre a kérdésekre – akár regionális akár lokális értelemben – egyértelmû igen.

HOGYAN TOVÁBB? Az eddigi elmélkedés lényege a befektetôk és a beruházók szempontjából nézve az, hogy amíg a múltban a villamosenergia-ipari befektetéseket és beruházásokat jellemzô kulcsszavak a „hosszú táv” az „alacsony kockázat” és az ennek megfelelô „alacsony-közepes hozam” voltak, addig a kibontakozó tendencia szerint, a villamosenergia-ipart majd egyre inkább növekvô kockázatú szektorként jellemezhetjük. Ez a tendencia veszélyeztetheti az egész társadalom


11

szempontjából alapvetô fontosságú ellátásbiztonság ügyét, mert a beruházások elmaradásához és/vagy az árak indokoltnál nagyobb mértékû emelkedéséhez és ingadozásához vezethet. Fel kell tennünk tehát a kérdést: Mit kellene tenni annak érdekében, hogy a kínálati oldali szereplôk reálisan várhassák a kialakulóban lévô villamosenergia-versenypiacoktól a hosszú távú ellátásbiztonság fenntartásához szükséges beruházásokra ösztönzô „idôbeni” és „megbízható” (ár, egyéb piaci és nem piaci) jelzéseket és információkat? Fontos, hogy a jelzéseknek, információknak megbízhatóaknak kell lenniük, különben a magántulajdonban lévô, profitorientált, a kockázatokat igen alaposan mérlegelô befektetôk nem hozzák meg egyenként is sokmilliárdos befektetési és beruházási döntéseiket. Továbbá a jelzéseknek kellô idôben kell érkezniük, különben – a hosszú átfutási idejû beruházások miatt – az ellátásbiztonság a megbízható jelzések mellett is sérülni fog. Ilyen jelzések és információk reálisan nyilván csak hatékony versenypiacoktól várhatók. Úgy is megfogalmazhatjuk a kérdést, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy növeljük a kialakulóban lévô versenypiaci struktúrák – ma nyilvánvalóan nem elégséges – hatékonyságát? Azt is célszerû lenne megvizsgálni, ennek milyen költségei vannak, és ki viselje azokat? Néhány javaslat (és sajnos néhány további kérdés) a problémafelvetés kibontásához, a válaszok keresésére irányuló közös gondolkozáshoz, a teljesség igénye nélkül: n Csak kellôen likvid piac lehet hatékony. Kicsi piac pedig nem lehet kellôen likvid (pl. magyarországi, szlovákiai stb. versenypiacról beszélni nincs értelme). A hatékonysághoz szükséges likviditásnak méretkövetelményei vannak, a piacok méretének „de facto” (nem csak a deklarációk szintjén) kellene növekednie az eddig kialakult nemzeti piacok tényleges integrálódásával. (Valóban adottak, vagy kellôen rövid idôn belül reálisan megteremthetôek ennek a feltételei? Az eddigi tapasztalatok nem feltétlenül ezt támasztják alá. Egyes szakértôi vélemények szerint a villamos ener-

12

gia szállítása a mai feltételek mellett 500-700 km-nél nagyobb távolságra a mai mûszaki feltételek mellett nem gazdaságos. Lehet-e egyáltalán hatékony versenypiac egy ilyen földrajzi méretekkel rendelkezô, kellôen nagyszámú kínálati oldali szereplôt nem biztos, hogy befogadni tudó piac? Ha igen, lehet hogy a nagyobb egységes versenypiacok felépítését a kisebb, de kellôen nagy regionális piacok kialakításával kellene kezdeni?) n Meg kellene teremteni a likviditás másik alapfeltételét, azaz a kereskedelmi célú villamosenergia-forgalmat zökkenômentesen lebonyolítani képes szállító hálózatokat. Ez valószínûleg óriási, új, a nemzetközi kereskedelmet elôtérbe helyezô elvek figyelembevételével tervezett igen költséges hálózati beruházásokat igényelne. (Milyenek ezek az új hálózatok? Egyáltalán, milyen mechanizmuson keresztül határozódnak meg ezek az új hálózatok? Milyen költségei és idôigénye van az ilyen hálózatok kiépítésének, és milyen hatása van annak az ellátás árára? Milyen finanszírozási konstrukcióban történjen a megvalósítás?) n A részpiacok integrálódásának az elégséges szállítóhálózat csak egyik – igaz a legfontosabb – feltétele. Az integrálódás érdekében a nemzetközi kereskedelmi szabályokat is tisztázni kellene. A nemzeti és a nemzetközi szabályok összhangját meg kellene teremteni. A jelenleginél sokkal aktívabb kereskedelem, és a versenypiac kiteljesedéséhez nélkülözhetetlenül szükséges hatékony koncentrált piacok kialakulása ezek nélkül aligha elképzelhetô. (Reálisan, belátható idôn belül kielégíthetô követelmény-e ez, ha figyelembe vesszük az egyes országok igen eltérô feltételeit, hozzáállását?) n Meg kellene határozni és foganatosítani kellene azokat a mûszaki és szervezési intézkedéseket, amelyekkel garantálható, hogy a rendszerirányítási funkció a (földrajzi értelemben) kitáguló és (volumenét és intenzitását tekintve) kiteljesedô versenypiaci viszonyok között is maradéktalanul el legyen látva.


(Milyen intézkedésekre van szükség? Milyen költségei és árkövetkezményei vannak ennek?) n Fentiekkel összefüggésben, a – kellôen nagy – egységes piacon belüli szabályozói tevékenységet sokkal jobban harmonizálni kellene. (Adottak, vagy kellôen rövid idôn belül megteremthetôek ennek – pl. a határokon átnyúló hatáskörökkel rendelkezô szabályozó hatóságok felállításának – a feltételei?) n Fontos lenne elômozdítani a kisfogyasztókra is kiterjedô tényleges kereskedelmi verseny mielôbbi kialakulását. A rájuk is kiterjedô piacnyitás deklarálása kevés. Ez a kérdés ma aránytalanul és méltatlanul kevés figyelmet kap, pedig a verseny kiterjesztése nélkül egyrészt a liberalizáció igazi célját nem érheti el, másrészt a piacok 40%-a a piaci hatékonyság szempontjából „béna” elem marad. Fontos lenne értékelni, hogy egyáltalán reális elvárás-e ez a mûszaki lehetôségek jelenlegi szintjén; illetve a korlátokat is figyelembe véve, mit lehetne tenni a hatékony kiskereskedelmi versenypiacok kialakulása érdekében, és ennek milyen költség- és árkonzekvenciái vannak. (Beszélhetünk-e egyáltalán elégséges piaci hatékonyságról, ha a lakossági szektort nem sikerül „aktivizálni”? Ennek kapcsán különösen tudatosítani kell, hogy nem vezet hatékony piachoz, ha a piaci mechanizmusok érvényesülését az értékláncban mesterségesen megszakítják (pl.: a termelôi ár piaci, a nagykereskedelmi és a fogyasztói ár pedig szabályozott). Valóban adottak már, vagy kellôen rövid idôn belül megteremthetôek a feltételek az ilyen nem versenypiackonform állapotok megszüntetésére valamennyi megcélzott versenypiacon?) n Nem vezethet hatékony versenypiaci viszonyokhoz, ha egy-egy piacot egy-két mamut cég ural. (Németország példája igazolja a legjobban, hogy hiába van jogilag 100%-os piacnyitás, 2-3 mamutcég piaci dominanciája mellett a hatékony versenypiac nem tud kialakulni.) Pedig ma még mindig, vagy egyre inkább ez a helyzet.

Ha a jelenlegi cégfelvásárlási és összeolvadási tendencia folytatódik, az egységes európai piacot 68 mamut cég fogja felosztani egymás között. (Ha ez a tendencia folytatódik, lesz-e a közhatalmaknak és a szabályozó hatóságoknak elég erejük ahhoz, hogy az oligopol struktúrák kialakulását megakadályozzák, illetve lesz-e kellô erejük ahhoz, hogy a néhány mamut erôfölénnyel való visszaélését megakadályozzák?) n Egy egységesnek tekintett és kellôen nagy piacon belül egységes, vagy legalább kellôképpen harmonizált energia- és környezetpolitikának kellene érvényesülnie, különben a piac nem igazán egységes, ezért a piaci hatékonyság sérül. (Valóban megvan, vagy reálisan megteremthetô ennek a politikai háttere, intézményrendszere?) n Természetes, hogy egyre fokozódó társadalmi igény a villamos energia környezetkímélô módon történô elôállítása és szolgáltatása. De talán mégsem helyes, hogy a villamosenergia-termelési technológiákról szóló társadalmi vitákat szinte kizárólag – az energetika rendszerszintû kérdéseiben sokszor nem kellôen jártas – környezetvédôk „tematizálják”, az energia- és környezetpolitikák készítôit alapvetôen ôk befolyásolják. Ezekben a vitákban sokkal bátrabban, felkészültebben és hatásosabban kellene megszólalniuk az energetikát, annak sajátosságait jól ismerô szakembereknek, annak érdekében, hogy valóban ésszerû, piackonform, és valóban a fogyasztók érdekeit szem elôtt tartó, a piaci mechanizmusok érvényesülését indokolatlanul nem korlátozó, az ellátásbiztonságot és a versenyképességet szem elôtt tartó kompromisszumok és politikák születhessenek. Alaposan átgondolt, tartós energia- és környezetpolitika mellett a technológiák kiválasztásánál is hagyni kellene érvényesülni a piaci mechanizmusokat. Elvileg jól szolgálhatja ezt a kibontakozóban lévô kibocsátási kvóta kereskedelem. n Át kell gondolni a hosszú távú szerzôdésekkel kapcsolatos fenntartásokat is.

(Sokszereplôs versenypiaci körülmények között miért ne lehetne rábízni a piaci szereplôkre, hogy olyan feltételekkel szerzôdjenek, amit ôk jónak látnak?! Egy villamosenergia-termelôtôl, akitôl azt célszerû elvárni, hogy a villamosenergia-termeléssel kapcsolatos költségek és kockázatok kezelésében legyen „nagy” – és ezzel járuljon hozzá a szolgáltatás költségeinek minimalizálásához – nem célszerû elvárni a kereskedelmi kockázatok felvállalását is, fôleg egy olyan piaci modellben, ahol független termelôk és kereskedôk vannak. Hagyni kellene a szereplôket, hogy ésszerû módon és szabadon szerzôdve – kompetenciáik szerint – osztozzanak az üzleti kockázatokon. Kellôen hatékony piac hiányában csak olyan vállalkozások fognak erômûvet építeni, amelyek valamilyen más módon elôre biztosítva láthatják a költségeik árban való megtérülését. Hosszú távú szerzôdések nélkül ez a teljes vertikális visszaintegrálódáshoz, és nagy valószínûséggel erôsen oligopolikus piaci struktúrák kialakulásához vezet, amelyekkel a szabályozó hatóságoknak igencsak meggyûlhet a baja.) n Az erôltetett (igazából indokolatlan és mesterséges) tulajdonosi „unbundling” nem célszerû. Ugyanis minél inkább feldarabolt az értéklánc és minél kisebb a tôkekoncentráció, annál kisebb a cégek kockázatvállaló képessége és versenypiaci mozgástere. (Helyes álláspont például, hogy a hálózati rendszerirányítók tevékenysége legyen diszkriminációmentes. Ennek biztosítására azonban – ahogy azt sok példa igazolja – más megoldás is van, mint a „tulajdonosi unbundling”.) Az öntudatosabb cégek – Európában mindenekelôtt a fentebb említett 6-8 mamut, illetve elôdeik – a „tulajdonosi unbundling”-nak sikeresen ellen is állnak, sôt az erôsödô versenyhelyzetre természetes módon reagálva összeolvadásokkal, átgondolt üzleti diverzifikációval, stratégiai szövetségek kötésével még növelték, illetve növelik is gazdasági erejüket, kockázatvállaló képességüket. Talán azon is érdemes (még egyszer) alaposan elgondolkodni (felté-

telezve, hogy ez már egyszer megtörtént), hogy valóban olyan áru-e a villamos energia, mint a többi tömegáru, illetve olyan szolgáltatás-e, mint a többi szolgáltatás? (Biztosan helytálló-e a taxis analógia?) Valóban megteremthetô-e a szükséges mértékû piaci hatékonyság? Tényleg várhatjuk-e az elképzelt versenypiacoktól a beruházásokat ösztönzô, megbízható, kellô idôben jövô jelzéseket és információkat, ahogy azt a liberalizált versenypiacok gurui állítják? Feltéve, hogy igen, mi lesz, ha a kellôen hatékony versenypiaci viszonyok megteremtése túlságosan sokáig tart? Az eddigi fejlemények alapján felvetôdhet a hatékony villamosenergia-piacok kialakulásával kapcsolatos paradigmaváltás (vagy korrekció) szükségessége, de legalább az errôl való gondolkozás szükségessége. Ha az ellátásbiztonság fenntartásához szükséges versenypiaci hatékonyságot a regionális és országos közhatalmi tényezôk, a jogszabályalkotók, az energiapolitika alkotói, és a szabályozó hatóságok nem tudják biztosítani, vagy csak túlságosan nagy költségek árán, vagy csak hosszabb idô múlva tudják biztosítani, még az is lehet, hogy mégis (legalább átmenetileg) más piaci modell és struktúra lesz a „nyerô”?! Mindenesetre, a hosszú távú ellátásbiztonság fenntartásához szükséges fejlesztési forrásokért folyó – az írás elején hivatkozott számok alapján minden bizonnyal kiélezôdô – globális versenyben azok a piacok (régiók, országok) nyernek, amelyek a jó válaszokat a piaci hatékonyság növelése szempontjából lényeges kérdésekre, illetve a megfelelô piaci modell kérdésére mielôbb megtalálják. Az idôtényezô fontos, ugyanis a valós válaszok és a megfelelô intézkedések hiánya a szükséges beruházások elmaradását és az ellátásbiztonság súlyos sérülését eredményezheti.

* Az értelmes, tartalmas és gyakorlatias vita folytatása ezekrôl a kérdésekrôl, valamint a gyors válaszok fontosak lennének a piacokon jelenlévô villamosenergia-ipari vállalkozások


13

jövôjének tervezéséhez is. Hibát követnek el ugyanis azok, akik iparáguk, illetve cégük jövôjét – a guruk tévedhetetlenségére építve – tévesen feltételezett viszonyokra tervezik, miközben az élet más struktúrák kialakulását hozza, illetve kényszeríti ki. A bölcsebb országok és az öntudatosabb cégek persze – láthatóan – magukban alaposan átgondolják ezeket a kérdéseket, és addig is, amíg a kérdésekre az intézményes válaszok megszületnek (ha egyáltalán egyszer megszületnek), és a hatékony ver-

senypiacok kialakulnak (ha egyáltalán egyszer kialakulnak), energia- és környezetpolitikájukat, illetve magatartásukat, mindennapi üzleti gyakorlatukat és jövôjüket saját, valamint villamosenergia-fogyasztóik jól felfogott érdekei szerint, az iparági sajátosságokra figyelemmel alakítják. Megfigyelhetô például, hogy az utóbbi éveket jellemzô erôs cégfelvásárlási, összeolvadási és privatizációs aktivitás ellenére, a teljes ellátási vertikum ellátásbiztonság szempont-

jából legkényesebb részei (szállítóhálózat, rendszerirányítás, jelentôs termelô kapacitások), vagy azok megfelelô hányada Európa-szerte egy kézben, és általában nemzeti jellegû domináns piaci szereplôk érdekkörében marad, lehetôvé téve, hogy az átmeneti piaci viszonyok közötti esetleges ellátásbiztonsági problémákat (kapacitáshiányos helyzet kialakulása és/vagy elszabaduló árak) – a kellôen hatékony versenypiacok kialakulásáig is – könnyebben és biztosan kezelni lehessen.

kérdéses. A megújuló energiaforrások európai bizottsága, amellyel együtt dolgozunk – folytatta Steve Sawyer – úgy véli, 2040-re a világ energiaigényének közel 48 százalékát lehet majd gazdaságosan megújuló forrásokból kielégíteni. Mi általában a szél-, a naphô-, a geotermikus energiaforrásokat, illetve a kisebb vízerômûveket támogatjuk, bár részben egyetértünk a biomassza és a napelemek villamosenergia-termelésre történô felhasználásával is, különbözô körülmények között, illetve országokban. Nemcsak optimista vagyok, hogy elérhetjük ezt a célt – hangsúlyozta a Greenpeace szakértôje –, hanem hiszem, hogy el fogjuk érni. Az olajárak jelenlegi emelkedése ugyanis csak az elsô jele ennek a folyamatnak. Ha az életstílus megváltoztatása azt jelenti, hogy a háziasszonyok tíz év múlva ne harckocsi méretû jármûvekkel menjenek a bevásárlóközpontokba vásárolni, akkor igen, meg kell változnunk. De az alapvetô kényelmet a közlekedésben és a szállításban nem kell feladnunk. Az Új és Megújuló Energiaforrások Központjának egyik szakértôje szerint a szén 2050-tôl, a szénhidrogénforrások kimerülését követôen képes volna az olaj és a földgáz helyére lépni, feltéve, ha sikerülne leválasztani az elégetése során felszabaduló szén-dioxidot, máskülönben katasztrofális hatással kellene számolnunk. Ian Fells professzor szerint a nukleárisenergia-termelés fontossága növekedni fog, jóllehet egyre inkább az úgynevezett gyorsreaktorok irányába kell elmozdulni, amelyek hatékonysága lényegesen jobb a jelenlegi technológiánál. Ez garantálhatja a villamosenergia-ellátás biztonságát világszerte legalább 500 évre. A hidrogén meghatározó jelentôségû a tisztább energiatermelés és az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentése szempontjából, de nem az egyetlen megoldási lehetôség – állítja Dave McGrath, a siGEN Ltd. ügyvezetô igazgatója. A szállításban a hidrogén meghatározó szerephez juthat a szén-dioxid-kibocsátás visszafogásával összefüggésben, ugyanis ez az egyetlen nem fosszilis energiaforrás, amely alkalmas a jármûvek hajtására. A világ nem hasznosít elég alternatív energiahordozót Ashok Khosla, az indiai NGO Development Alternatives alapítója szerint. Ilyen forrásból az összes ország-

ban együtt jelenleg legfeljebb 2-3 százaléknyi energia származik. Ezen változtatni kell. Kína például komoly napenergiapotenciállal rendelkezik, de óriási vízenergiákkal és hatalmas tömegû biomasszaforrásokkal is, ami mind hasznosítható lenne. Sajnos azonban e források nyugaton sem fejlôdnek kellô ütemben. Ashok Khosla szerint nincs elég innováció, amivel e problémákat meg lehetne oldani s amiket azután Indiában, Kínában és más fejlôdô országban is be lehetne vetni. A szakember hiszi, hogy a jövôben már sokfajta ilyen technológiából válogathatunk, de figyelmeztet: ezek nem születnek meg maguktól. Aktívan kell segítenünk a létrejöttüket. Pillanatnyilag még nincs kellô kapcsolat azok között, akik történelmi felelôsséget éreznek környezetünk iránt és azok között, akik az energiatermelés költségei csökkentésén dolgoznak. Az omlettet már megettük, de azok, akik feltörték a tojást, valahol máshol vannak. Globális energiaválságnak nézünk elébe – jósolja Philip Sellwood az Energy Saving Trust részérôl. Emlékeztet, hogy a világpiaci olajárak szeptemberben túllépték az 50 dolláros hordónkénti árat is. Emiatt újra kell gondolnunk azt a módot, ahogyan hagyományosan használjuk a természetes erôforrásokat háztartásaink, üzleteink mûködtetéséhez. Ahányszor égve hagyjuk a lámpát, amikor kimegyünk a szobából, bekapcsolva hagyjuk a tévét, készenléti állapotban a videót, akkor világszerte szén-dioxid jut a légkörbe. Ez a környezet oktalan szennyezése – mutat rá Philip Sellwood. Miközben a megújuló energiahordozók – mint a nap, a víz és a szél energiája – hosszú távú megoldást ígérnek az energiaválságra, az energiahatékonyság javítása minden egyes háztartás számára olyan feladat, amin keresztül mindenki részt vehet az energiával való takarékoskodásban. Ezzel egyúttal pénz is megtakarítható, s kímélhetô a környezet is. A brit háztartásokban évente 165 millió dollárnyi energia megy veszendôbe. Ennyi megtakarítható lenne, ha például energiatakarékos égôket használnánk a lámpákban, vagy legalább 1 fokkal lejjebb vennénk a lakás fûtését.

n HÍREK EGYRE INKÁBB ELÔTÉRBE KERÜLNEK A MEGÚJULÓ FORRÁSOK Tisztábban drágább? A Nemzetközi Energiaügynökség elôrejelzése szerint 2030-ra a világ energiaigénye 60 százalékkal fog növekedni. Szakmai körökben egyre azt latolgatják, kielégíthetô-e ez az igény anélkül, hogy környezeti katasztrófát idéznénk elô. A BBC világszolgálata a prognózis alapján ezt a kérdést tette fel számos energiaipari, környezetvédelmi és technikai szakértônek. A világ energiaforrásai lényegesen nagyobbak, semmint kimerülnének az igények ilyen mértékû növekedésétôl – állítja Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség szakértôje, hozzátéve, minden azon múlik, hogy a következô években milyen jellegû fejlesztésekre kerül sor. Az ügynökség elôrejelzése szerint 2003 és 2030 között hozzávetôlegesen 16 ezer milliárd dollárnyi ráfordításra van szükség, hogy a becsült igénynövekedést ki lehessen elégíteni. Az igények leginkább a fejlôdô országokban ugranak meg, ezért a fejlesztési forrásokra is leginkább csaknem felerészben ott lesz szükség. Ugyanakkor – jelezte az IEA szakértôje a BBC világszolgálatának nyilatkozva – a gazdaságaik viszonylag kicsik a befektetések méretéhez képest, ezért a befektetôknek a szokásosnál nagyobb kockázattal kell számolni. Számos erôs kormánynak kell a világot a helyes energiapolitika irányába vinni – állítja Fatih Birol. Úgy véli, az energiahatékonyságot támogató energiapolitikával, illetve a jelenleginél hatékonyabb technológiák alkalmazásával némiképp féken tartható a világ energiaigény-növekedése. Ezzel együtt elkerülhetetlen, hogy az energiatermelés technikája, technológiája forradalmian átalakuljon. Nem túl rózsás a kép, de nem vagyok annyira borúlátó, mint sokan mások sommázta véleményét Steve Sawyer, a Greenpeace klímapolitikai tanácsadója. A fejlett ipari államokban és a gyorsan iparosodó országokban megvan a lehetôsége az energiahatékonyság több mint ötvenszázalékos növelésének. A megújuló energiaforrások technikailag alkalmasak, hogy hosszú idôn át kielégítsék a világ energiaigényét, csupán a gazdaságosság

14


Világgazdaság, 2004. nov. 30.

TARIFAVÁLTOZTATÁS HATÁSA A KISERÔMÛVEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRE n 2004. JÚLIUS KÖZEPÉN TÖBBSZÖRI KEZDEMÉNYEZÉS ÉS HOSSZAS ELÔKÉSZÜLET UTÁN MÓDOSULT A KÖTELEZÔ ÁTVÉTELRE VONATKOZÓ RENDELET, AMELY AZ ÚGYNEVEZETT MÉLYVÖLGY IDÔSZAK BEVEZETÉSÉVEL A RENDSZERSZABÁLYOZÁS ELÔSEGÍTÉSÉRE RÁKÉNYSZERÍTTETTE A KISERÔMÛVEKET AZ ÉJSZAKAI TERMELÉSÜK VISSZAFOGÁSÁRA. JELEN ÖSSZEFOGLALÓBAN BEMUTATJUK A KISERÔMÛVEK ÉRTÉKESÍTÉSÉBEN JÚLIUS-AUGUSZTUS HÓNAPBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOKAT. ARRA IS RÁMUTATUNK, HOGY A RENDSZERBEN TOVÁBBI JELENTÔS MEGTAKARÍTÁSI LEHETÔSÉGEK LENNÉNEK ELÉRHETÔK A KÖZÜZEMI TARIFARENDSZER MÓDOSÍTÁSÁVAL. DR. GERSE KÁROLY

" A rendeletmódosítás a hónap közepén jelent meg, így a néhány jellemzô júliusi napot bemutató 1–2. ábrán jól látható, hogy a hónap elejei lefutással szemben a rendeletmódosítást követôen a hajnali völgyidôszaki értékesítés lényegesen csökkent. Augusztusban – mint azt a 3–4. ábra mutatja – mindkét teljesítmény kategóriában mintegy 35-35 MW mélyvölgy idôszaki visszaterhelés jelentkezett, a munkanapi csúcsidôszaki értékesítés 10-15 MW-os növelésével. A bekövetkezett változások – a tarifarendszer rendszerszabályozást elôsegítô módosítása – bebizonyították, hogy kereskedelmi eszközökkel – lényeges érdeksérelem nélkül – is lehetôség van a rendszer szabályozhatóságának megôrzésére, javítására, ezzel a fogyasztói költségek lényeges csökkentésére. A rendszerszabályozás kereskedelmi eszközökkel való javításának legnagyobb akadálya jelenleg a merev, a teljesítményigények lefutásához nem alkalmazkodó közüzemi nagykereskedelmi, (és ennek következtében) fogyasztói tarifarendszer. Mint az augusztusi igény lefutásokat bemutató 5. ábrán látható a csúcsigények munkanapokon, rendszerint a

1. ÁBRA 5 MW ALATTI KISERÔMÛVEK ÉRTÉKESÍTÉSE

délutáni „völgyidôszakban” jelentkeznek, mivel a hangfrekvenciás körvezérléssel mûködtetett fogyasztók bekapcsolására ebben az idôszakban kerül sor. A mintegy 2-3 órás idôtartamra igénybe vett ~200 MW többlet teljesítmény rendszerben tartása ~3,5 Mrd Ft többletköltséget jelent a fogyasztóknak és az ily módon a 45 Ft/kWh-t meghaladó önköltségû villamos energia értékesítése a vezérelt fogyasztókra vonatkozó 11,6 Ft/kWh áron történik. Nyilván-

való, hogy az ebbôl adódó veszteséget más fogyasztók finanszírozzák. A rossz tarifarendszernek csak egyik hátránya, hogy indokolatlan többletköltségek, keresztfinanszírozások jelentkeznek. Sokkal nagyobb gond, hogy a rövid idôszakra, elkerülhetôen igénybe vett többletkapacitást nem lehet a versenypiacra vinni, másrészt a csúcsidôszaki többletigények kiszabályozásához az éjszakai völgyidôszakban is eggyel több nagyblokkot kell minimális terheléssel üzemben tartani, ami továb-


15

2. ÁBRA 5–50 MW KÖZÖTTI KISERÔMÛVEK ÉRTÉKESÍTÉSE

3. ÁBRA 5 MW ALATTI KISERÔMÛVEK ÉRTÉKESÍTÉSE AUGUSZTUS HÓNAPBAN

16


n HÍREK EURÓPA EGYEDÜL IS ÉPÍT FÚZIÓS ERÔMÛVET?

4. ÁBRA 5–50 MW ALATTI KISERÔMÛVEK ÉRTÉKESÍTÉSE AUGUSZTUS HÓNAPBAN

5. ÁBRA ÁTVITELI HÁLÓZATI VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK VÁLTOZÁSA

bi rendszerszabályozási nehézségekkel jár. Ezekre is tekintettel a keresztfinanszírozás megszüntetéséhez, az indokolatlanul közüzemben tartott többletkapacitás versenypiacra viteléhez, a rendszer szabályozhatóságának to-

vábbi javításához a közüzemi tarifarendszer mielôbbi módosítására lenne szükség, amelyet a MAVIR Rt.-vel együttmûködve már több alkalommal kezdeményeztünk, de javaslataink ez idáig nem találtak meghallgatásra.

Európa annak árán is kész felépíteni a világ elsô fúziós erômûvét, hogy esetleg elveszíti Japán anyagi támogatását – határozták el az európai tudományos miniszterek. A BBC-nek tegnap nyilatkozó francia kutatási miniszter, Francois D’Aubert szerint ez nem ultimátum, de a vén kontinens még az év vége elôtt politikai döntést szeretne. Nem akármirôl van szó: az ITER nevû programra a következô húsz évben tíz-tizenkétmilliárd dollárt költenek – a nemzetközi ûrállomás után ez a világ második legdrágább tudományos beruházása. Eredetileg 2003 végéig kellett volna dönteni a kísérleti fúziós erômû helyszínérôl, ám csupán az dôlt el, hogy a franciaországi Cadarache az egyik lehetséges helyszín (Marseille közelében), amelyet az unión kívül Kína és Oroszország is támogat. A másik a japán Rokkaso nevû halászfalu, ezt Tokión kívül az Egyesült Államok és Dél-Korea pártolja. Az építkezés helyszínén több ezren dolgoznak majd, a mûködtetés pedig ezer tudós, mérnök, adminisztratív munkatárs számára kínál állást. A fúziós energia sokak szerint megoldást jelenthet a világ energiaproblémáira. Ezen az úton nem maghasadás, hanem atomok egyesítése történik. Elvileg nem szenynyezi a környezetet. A kutatások ötven éve zajlanak, és a kereskedelmi célú felhasználás kilátásai még ma sem éppen rózsásak – az optimisták szerint fél évszázad múlva épülhet meg az elsô folyamatosan termelô erômû. A kutatási ügyekért felelôs EU-biztos szóvivôje már korábban jelezte: kudarc esetén elképzelhetô, hogy az Európai Unió egyedül, pontosabban a lehetô legtöbb konzorciumi taggal (de nem az összessel) közösen vág bele a tervbe. Ez nyilván Japán, az Egyesült Államok és Dél-Korea kihagyását jelentené, és így jelentôsen megnône az ITER felépítésébôl az EU-ra jutó költséghányad is. A vén kontinens egyik kísérleti eszköze, a Tore Supra éppen Cadarache-ban épült. Ezzel az eszközzel 2002. szeptemberében világrekordot állítottak fel: 2,8 megawatt teljesítmény befektetése révén négy perc huszonöt másodpercen keresztül tartották fenn a magfúzióhoz szükséges plazmaállapotot.

Népszabadság, 2004. nov. 27.


17

A PIACI DEREGULÁCIÓ HATÁSAI AZ ATOMENERGETIKAI BERENDEZÉSEKRE ÉS A BIZTONSÁGI HATÓSÁGOKRA, NYUGATI TAPASZTALATOK ÉS A KELET-EURÓPAI HELYZET (EGY TAPASZTALATCSERE-ÜLÉS ÜZENETEI) n AZ ORSZÁGOS ATOMENERGIA HIVATAL ÉS A NEMZETKÖZI ATOMENERGIA ÜGYNÖKSÉG KÖZÖS SZERVEZÉSÉBEN RENDEZTÜK MEG AZT A MÛHELYÜLÉST, AMELY A NUKLEÁRIS LÉTESÍTMÉNYEKKEL FOGLALKOZÓ HATÓSÁGOK HATÉKONYSÁGÁNAK EGYES KÉRDÉSEIVEL FOGLALKOZOTT. AZ ÜLÉS A KELET-EURÓPAI ATOMENERGETIKAI BERENDEZÉSEKET ÜZEMELTETÔ SZERVEZETEK ÉS A NUKLEÁRIS BIZTONSÁGI HATÓSÁGOK KÉPVISELÔIT LÁTTA VENDÉGÜL: EGY-EGY ÖRMÉNY, BOLGÁR, LITVÁN, UKRÁN, KÉT ROMÁN ÉS KÉT OROSZ, HÁROM SZLOVÁK, VALAMINT ÖT MAGYAR SZAKEMBER VETT RÉSZT. HAMAR KÁROLY

" Megbeszéltük a kiépülô piaci intézmények fejlôdését, a villamosenergia-rendszereket befolyásoló jelenségeket, elgondolkodtunk a piaci és a biztonsági szabályozások, valamint a termelôi költségek összefüggéseirôl, a nukleáris biztonság perspektíváiról. A rendezvény azt volt hivatott elôsegíteni, hogy hogyan lehet, illetve, hogyan kell fenntartani az atomerômûvek feletti hatósági ellenôrzés és kontroll hatékonyságát, miközben az energiapiac felszabadul. A szabaddá váló energiapiac miatt az atomerômûvek is egyre inkább költségérzékennyé válnak, de ez nem mehet a nukleáris biztonság rovására. Jelen cikk írója az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóságán dolgozik, és egyik tevékenysége az atomenergetikai biztonsági szabályozások kialakítása. A jelenlegi szabályozások nem teszik lehetôvé, és ilyen elemzésekre nem is vagyunk felkészültek, hogy vizsgáljuk az üzemeltetô költségszer-

18

kezetét. Tevékenységünk nincs hatással az üzemanyag-költségekre, kicsi a hatása a munkaerô árára, csak a hatósági vizsgához kötött munkakörök esetében lenne kimutatható, és többszörös áttételen keresztül hat a létesítmények rezsiköltségeire. Biztonsági követelményeket tudunk megfogalmazni, amelyek teljesítésének költségkihatásait elemezni nagyon nehéz, de egy egyszerû hatásvázlat nagy vonalakban felrajzolható. A társadalmi elvárásokat, megbízhatósági követelményeket is tükrözô szabályozások és határozataink kihatnak a termelô költségeire. A tesztek, funkciópróbák periódusideje és tartalma biztonsági kérdés és költségbefolyásoló is egyben. A rendszerek, berendezések, készülékek rendelkezésre állásának idôkövetelményei a termelés és a biztonság szempontjából akár el is térhetnek, de befolyásolják a karbantartások gyakoriságát, és idôzítését, lehetséges idôtartamát is eldöntik. Egyéb szempontok mel-


lett meghatározzák, hogy egy karbantartási munka a fôjavítás és üzemanyag-átrakás alatt végezhetô-e, vagy üzem közben is, ennek következtében milyen hosszú lesz a fôjavítás, és a termelésbôl kiesô idô. Az ezekkel összefüggésben igénybevett karbantartói, mûszaki, elemzô és tervezô szolgáltatások mennyisége és minôsége szintén költségtényezô. A hatékonyság a hatóság esetében azt jelenti, hogy jól választja ki a biztonság szempontjából fontos berendezéseket, tevékenységeket, az emberi tényezô elemeit tevékenységéhez, és idôben ellenôriz, intézkedik és határoz. A szabályozások terén kellôképpen konzervatív, ugyanakkor nem nyomja el az innovációs törekvéseket, hanem képes az újítások biztonsági értékelésére. A hatékonyság mibenlétének árnyaltabb megfogalmazása és javítása mind az üzemeltetôi, mind a hatósági oldalon az elmúlt években a liberalizáció hatásainak egyre jobban kitett nukleáris energiatermelô üzemek

piaci környezetben történô mûködésének többsíkú megértését is igényli. Tanulságként elmondhatónak vélem, hogy a hatékony üzemeltetô és a hatékony hatóság a lehetô legjobb párosítás, mert a biztonságos létesítmény hatékony létesítmény is, és a költség–biztonság optimumát hozza, amit több ezer energetikai reaktorév jó része is tanúsíthat szerte a világon, ahol ez sikerült. Az események nélküli üzemeltetés az üzemeltetô gazdasági céljait is elérhetôvé teszi. A következôkben az áprilisi ülésen elhangzottakat szeretném összefoglalni. A hatékonyság gyors és nagymértékû javításának azonnal használható receptjét most sem kaptuk meg, de hozzájutottunk sok olyan ismerethez, ami az atomerômû mint szervezet mûködésének megértését segíti elô. A szakértô elôadók tapasztalatokat adtak át, elmondták mire kell odafigyelni, és javaslatokat is megfogalmaztak. A különbözô munkakörökben tevékenykedô résztvevôk hozzászólásait elsôsorban a piaci környezet és az atomenergetikai ipar pillanatnyi helyzetének különbözô mélységû ismertetése töltötte ki, a hatóságoknál dolgozók megosztották a hallgatósággal a biztonság érvényesítésével kapcsolatos problémáikat, az üzemeltetô szervezetek képviselôi pedig gazdasági természetû aggodalmaikat. A hatóságoknak és kormányoknak megfogalmazott tanácsokat viták alakították ki. Az üléshez a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egy amerikai és egy angol szakértôt, az Országos Atomenergia Hivatal pedig a Magyar Energia Hivatal és a Magyar Villamos Mûvek egy-egy szakértôjét kérte föl elôadás megtartására. A tapasztalatcsere színvonalát és professzionalista megközelítését nagymértékben emelték az elsô napra szervezett magyar elôadások. A nagy ívû és nagyon sok adatot felvonultató tájékoztatókat ezúton is szeretnénk megköszönni. A külföldi szakértôk mindketten jól ismerik az atomenergetikai ipart és a hatóságok tevékenységét is. Olyan országok tapasztalatait tudták megosztani a hallgatósággal, amelyek a villamosenergia-piaci dereguláció útján elôbbre járnak. A tapasztalatok vegyes képet mutatnak.

USA TAPASZTALATOK 1988–2002 között a termelôi ár 1,71 centre csökkent, 1990–2001 között az atomerômûvi blokkok fôjavítási, és üzemanyag átrakási idôszaka átlagosan 105 napról 37 napra rövidült. Ezek az adatok aggodalomra adhatnak okot a karbantartás hatásosságát, elégségességét illetôen, de ennek ellenére az események száma és a kollektív dózis alaposan lecsökkent. Ebbôl az a következtetés vonható le, hogy minden baj ellenére az atomerômûvek menedzsmentje igen sokat javult, részben éppen a kihívások miatt. A vállalatvezetés új modelljeként megjelentek a menedzsment társaságok. Ezek nem feltétlen tulajdonosok, de akár 5-6 blokk üzemeltetését is vezetik. A hálózat tulajdonlása elválik a blokkokétól, mert másfajta üzemeltetôi profilt igényel. A vállalatok között nagy egyesülések történtek, ami nem csak Észak-Amerikára, de Európára is jellemzô. Az amerikai erômûvek európai, ázsiai berendezéseket is vásárolnak ma már, a beszerzési ár a döntô. Az atomerômûvi blokkok biztonságára is kihat a villamosenergia-elosztó hálózatok minden állapotváltozása. A villamos hálózatokat nem a szabadpiacon jellemzô, igen változó teljesítményátviteli rezsimekre tervezték, hanem stabil hálózati képekre. A mai üzemi körülmények között sok a kapcsolási folyamat és az ebbôl adódó tranziens. A villamos hálózat eseményei sok erômûvet érintenek egyszerre. Amerikai specialitásnak látszik, és a tulajdonviszonyok sajátos tiszteletébôl következhet, hogy a gondozatlan fák kiemelt okként említendôek, mint amelyek egy-egy viharban könnyen válnak hálózati zavarok okozójává. Az atomerômûvi blokk külsô hálózati betáplálása elvesztésének fenyegetettsége megnôtt az utóbbi idôben, ez a kockázat felértékelôdött. Az ezzel a végkövetkezménnyel fenyegetô hálózati állapotok idôtartama is hosszabbodott. Az atomerômû üzemeltetôjének sok mindenrôl meg kell gyôzôdnie a környezô villamos hálózatot illetôen, egyebek mellett a meddôteljesít-

mény-kompenzáció és a feszültségszabályozás elégségessége is megvizsgálandó. Ennek a megváltozott hálózati környezetnek megvannak a szabályozási következményei is. A nukleáris hatóság, az USNRC új követelményeket fogalmazott meg a külsô villamos betáplálás kockázatának felértékelôdése miatt, részben a nagy áramszünetek tanulságaként: n Minden atomenergetikai létesítmény legalább két élô távvezetékkel kapcsolódjék a villamos rendszerhez. n Az egyen és váltakozó áramú tartalék villamos betáplálások nagy megbízhatóságúak legyenek, készüléktechnikájuk és redundanciájuk ezt támogassa. n Hûtésre legyen tartalék energiaforrás (sok blokkhoz vásároltak még egy dízelgenerátort). n Egyszerre csak egy dízelgenerátort lehet tesztelni a hálózatra csatlakoztatva. A nukleáris hatóság nagyobb kockázatcsökkentô szabályozáscsomagokat is kiadott az elmúlt idôszakban, amelyek tömör, néhány oldalas alapelvekbôl állnak, de sok háttéranyag tartozik hozzájuk. Az egyik ilyen szabályozás a „Station Blackout Rule”, a teljes feszültségkimaradás szabályzata. Az új ellenôrzési és felügyeleti programok alapján a fontos funkcionális teszteket 3 hetenként hajtják végre. Részletekbe menô, egyhetes ellenôrzési programokat periodikusan hajt végre a hatóság is.

ANGLIAI TAPASZTALATOK A szigetország energiaszükséglete folyamatosan nô, és a termelôi oldalon elégtelenségek jelei mutatkoznak. A nyílt piacon a többlet termelôi kapacitások természetes folyamatként lenyomják az árakat, ami egyes termelôket kivisz a piacról. A szabadpiac következménye, hogy a nyitott villamosenergia-piacon minden energetikai beruházás nélkül meg lehet jelenni, kereskedôként és spekulánsként is. Ma már minden területen megjelentek a piacszabályozó hatóságok: villany, gáz, víz, vasút, telefon stb. A hatóságok mind monopóliumellene-


19

sek, és igyekeznek lenyomni az árakat és serkentik a versenyt. Mindezek a jelenségek árharcokhoz vezetnek, amely az atomerômûvi blokkokra is kihat. Általában érzékelhetô az ellentmondás a biztonsági, a környezetvédelmi és a kereskedelmi érdekek között, nemcsak az atomenergetikai iparban. A hatások kivédésére közös vállalatok, vállalatszövetségek alakulnak. A költségtakarékosság egyik lehetséges módja a tevékenységek egy részének kiszervezése. A vadhajtások között említendô, hogy egyes helyeken a tevékenységek kiszervezése (outsourcing) olyan méreteket öltött, hogy nem lehet követni, ki irányítja éppen a létesítményt. A biztonsági hatóság, az NII, a Dounreay reprocesszáló telephelyen tapasztalta eddig a legszélsôségesebb példát, miszerint a menedzsment is kiszervezésre került. Hatósági akcióra volt szükség a feladatok és a felelôsség tisztázásához. Egyelôre nem vizsgálják az engedélyesek szerzôdéses partnereit, de a hatóság rendelkezik felhatalmazással jogérvényesítési akció megkezdéséhez a beszállítókkal, alvállalkozókkal szemben is. A nagyszámú beszállítóval, alvállalkozóval kapcsolatos felügyelet és jogérvényesítés hatósági erôforrásokat igényel, illetve igényelne. Kérdés azonban, hogy ezeket itt, vagy az üzemeltetônél lehet hatékonyan felhasználni? Az NII szerint az atomerômûvi blokkokat is üzemeltetô British Energy új vezetése piaci sikereket szeretne elérni, új menedzsment stílust követnek, és túl gyorsak a változások. A költségek csökkentése során meg szeretnék változtatni a teszt és karbantartási periódus idôket, és a hatóság aggodalmait gyakran vitatják. Tapasztalhatóak az iparágon belül más, káros jelenségek is. Ilyen az atomenergetikai iparba beszállítók speciális szakértelmének csökkenése, amely lassan a tervezéskor meglévô tudás elvesztésével is fenyeget. Nem okoz meglepetést, mert elôre látható, de káros, hogy a létesítmények öregedésével együtt a berendezések újkori állapotához képest, a méretezés szerinti biztonsági tartalékok is fogynak. Ennek felderítése és kezelése nagy és szisztematikus fel-

20

adat az üzemeltetô számára, amit a hatóságnak is figyelemmel kell kísérnie.

MAGYAR TAPASZTALATOK A szabályozásokról szóló elôadás áttekintette a villamosenergia-piac létrehozásának folyamatát, a piac jelen állapotát, és ismertette a kelet-európai, valamint a balkáni energiapiaci folyamatokat és szabályozási törekvéseket is. Az MVM elôadója a magyar villamosenergia-termelés mûszaki és gazdasági környezetérôl adott átfogó és konkrétumokkal, adatokkal bôven illusztrált ismertetést. Jelen beszámoló készítôjeként nem tartom feladatomnak a két magyar szakértô elôadásának a megismétlését, de teljes szubjektivitással be szeretném mutatni azokat az üzeneteket, amelyek a sajtós szleng szerint jól „átjöttek” a hallgatósághoz. n Ma széttöredezett, viszonylag kicsi nemzeti piacok mûködnek európai régiónkban, igazi verseny nélkül. A lehetséges jövônek és a továbbfejlôdésnek két útja van: a regionális piac vagy az EU nagypiac kialakulása. n Sokan érdekeltek a kiélezett versenyben: az árhatóság, mert tud szabályozni, a nagyfogyasztó, mert olcsóbban vásárol, és a politikusok, mert olcsóbb tarifát tudnak ígérni. n Ma az egész vertikumban a termelôk haszna a legalacsonyabb, az elosztók és kereskedôk haszna magasabb. A végfelhasználói ár szabályozott, a termelôi ár versenyeztetett, amely egyes szereplôket nehéz helyzetbe hoz. n Monopólium közeli struktúrák léteznek, és nehéz új szereplôként belépni a piacra. n Sok országban a nagykereskedelmi ár alacsonyabb, mint az új termelô kapacitás termelôi ára. n A tarifarendszer a közgazdasági jelzéseket nem tudja közvetíteni, a piac ma nem likvid: ennek mutatója a kereskedelemben megfordult mennyiség és a honi fogyasztás hányadosa. n A nagyfogyasztók árelônyét a jelenlegi rendszerben gyakorlatilag a kisfogyasztók fizetik meg.


n A gázszállító és -tároló infrastruktú-

ra végessége miatt további gáz tüzelôanyag engedélyek kiadásának korlátja van. Folyik azonban a vita a jövôben szükséges szállító- és tárolókapacitások fejlesztésekrôl. n A villamos energia határon való átszállításához további távvezetékek kellenek. n Nincs ma kellô érdekeltség az új termelôkapacitások létrehozásában. A csökkenô termelôi ár egyes termelô egységeket gazdaságtalanná tesz, tehát a villamosenergia-rendszer szempontjából a tartalékkapacitások csökkenéséhez is vezet hosszú távon. n A skandináv energiarendszer helyzete és a 2003. év nyári tapasztalatai általánosítható kérdéseket is felvetnek. Az ülés amerikai szakértô elôadója mindezeket hallva azt a következtetést vonta le, hogy a helyzet ma Magyarországon sok mindenben hasonlít a nagy krízis elôtti kaliforniai helyzetre. A szakértô elôadók mellett az ülés üzemeltetô és hatósági szervezeteket is képviselô résztvevôi szintén szolgáltak országukról szóló hírekkel és egyéni helyzetértékeléssel

LITVÁNIA Az ignalinai atomerômû leállításába az üzemeltetô szervezet beletörôdött. Ugyanezt lehet elmondani a hatóságnál dolgozók véleményének jellemzéseként is. Ezt azért érdemes szóbahozni, mert az EU-csatlakozással kapcsolatban hozott döntést a hatósági kollégák is rajtuk kívül álló politikai döntésként élik meg, a hasadóanyag környezettôl való háromszoros fizikai elhatárolása követelményét nem érzik a magukénak, csak elvi síkon. A háromszoros elhatárolás a reaktor üzemanyag burkolatából, a reaktortartályból, RBMK reaktorban, amelyben nincs reaktortartály, az üzemanyag-kazettát befogadó csôbôl, és a konténmentbôl, vagy az ehhez hasonló funkciójú hermetikus épületstruktúrából áll. Az utóbbiak megtalálhatóak Pakson is, de az ignalinai RBMK blokkokhoz ilyet nem építettek, utólagos megépítésük gazdaságtalan. Így miközben mindenki hisz a blokkok biztonságában, a vég-

leges leállítás elôkészítése megy a maga útján. A kis ország két blokkja, bár egy ideje részben biztonsági megfontolásból a névlegesnél alacsonyabb teljesítményen üzemeltetik ôket, még mindig 2000 MW körüli teljesítményt jelent. „Atomenergetikai nagyhatalmat” veszít el a világ: korábban a villamosenergia-termelés atomerômûvi részaránya szerint 90%-os volt a részesedés, amivel Franciaországot is megelôzték. Az energetikai jövôt rövidebb távon az orosz primer energiahordozó szállítások fogják meghatározni, de létezik lassan szövôdô terv új atomerômûvi blokk építésérôl is, amelynek gyenge pontja a finanszírozás, van viszont hozzá telephely, és gyakorlott mûszaki gárda.

SZLOVÁKIA A szlovák kollégák beszámolóit mindig nagy érdeklôdéssel hallgatjuk, részben azért mert a VVER440 típusú atomerômû blokkokat üzemeltetôk klubjához tartoznak, és így a termelôi és a hatósági oldal problémái is sokszor hasonlóak. Másrészt viszont azért, mert Mohovce (Mohi) végül is néhány kilométerrel közelebb van Budapesthez, mint Paks, ami a magyar közvéleménynek is eszébe jut idônként. A szlovák atomerômûvi villamosenergia-termelôkre is kihat, hogy a mai piaci szabályozások szerint a nagy fogyasztók 2003 óta a fogyasztásuk 1/3-át, ez évtôl kezdôdôen pedig már a 2/3-át szerezhetik be akár importból is. A privatizáció a kormányzat törekvései között szerepel, és nem áttekinthetô összetételû konzorciumokkal történô tárgyalásoknál tart. Így sem az energia-, illetve árhatóság, sem a nukleáris hatóság nem tud még tájékozódni a hatósági követelmények jövôbeni teljesülésének garanciáiról. A bohunyicei régebbi, hermetikus építményt nélkülözô, VVER440/230 típusú két atomerômûvi blokk néhány év múlva esedékes leállítását, amely az EU-tárgyalások eredménye, sokan újratárgyalnák. Érveik között szerepel, hogy sokat költöttek a blokkok biztonságára, készülék- és berendezéscseréket végeztek, egyes biztonsági rendszerek redundanciáját megnövelték, és új, a Paksi Atomerô-

mûben üzemelôvel azonos típusú hardverbôl (Siemens, Teleperm-XS) épített digitális reaktorvédelmet telepítettek. Attitûdjük sokban hasonlít a litvánokéhoz.

BULGÁRIA A villamos energia fogyasztói ára szabályozott, és a nagykereskedelmi ár is az. A nagyfogyasztók a beszámoló szerint szabadon vásárolhatnak, amely a megelôzô kijelentésekkel együtt mindenképpen további magyarázatot kívánna, és így a piac valamilyen sajátos felfogását tükrözi. Pozitív jövôképre utal, hogy a bolgár kollégák a villamosenergia-rendszer állapotát jónak tartják, és az EU-val folytatott tárgyalások eredményeként leállítandó VVER440/230 típusú kozloduji atomerômûvi blokk helyett Belene telephelyen szeretnének új blokkokat építeni. A korábban felfüggesztett projektet újra indították 2003-ban, és 2004-ben választanak típust. A közeljövôben leállítandó blokkok szintén nélkülözik a hermetizáló épületet, de más strukturális hiányosságokkal is terheltek a modernebb tervezési alapelvekhez képest. A tárgyalások és viták kettô vagy négy blokk leállításáról szólnak, a bolgár fél ennek energetikai és munkahely-megszüntetô hatását hangsúlyozza.

ROMÁNIA A korábbi állami tulajdonból hat nagy üzemeltetô cég jött létre, többnek lignitbányák vannak a tulajdonában. A vízerômûveket egy cég fogja össze, és önálló vállalat az egyelôre egy atomerômûvi blokkot üzemeltetô cernavodai atomerômû is. A villamos energia termelésének 75%-a fix áron kerül a termelôi piacra. A nagyfogyasztók kialkudott áron is vásárolhatnak, és a termelés 40%-át tudják felvenni. A román kolléga a termelôi árakat is ismertette elsôdleges hordozónként (cent, USD): Víz: Lignit: Feketeszén: Gáz és olaj: Nukleáris:

1,1–3,38 2,8–3,5 4,5 5,1–7,3 2,7

Egységes délkelet-európai piac kialakításán munkálkodnak, az UCTEvel és az EU-val együttmûködve, amely több országot, köztük Törökország európai részét is magába foglalná. Megtudtuk, hogy a Cernavoda atomerômû az alacsony Duna vízszint miatt több hétig állt 2003 nyarán. A második atomerômûvi blokk befejezésének finanszírozása megoldott, és keresik a 3. blokk beruházóját is.

OROSZORSZÁG A nukleáris hatóságot és az atomerômûvi villamosenergia-termelôt képviselô szakemberektôl megtudtuk, hogy 2001-ben 131 milliárd kWh villamos energiát termeltek, és a termelés további növekedésére számítanak: 2010-ben 200-210, 2020-ban 290-330 milliárd kWh termelése várható, 22 000 MW atomerômûvi termelôkapacitás mellett. A nukleáris hatóság történetének elején az Atomenergia Minisztériumban jött létre, a kezdeti kritikussági balesetek következményeként, jelenét a nagy államigazgatási változások jellemzik, jövôje pedig az elnöki rendeleteken múlik, amelyek kijelölik a helyét az államigazgatásban és az atomenergetikai termelôket összefogó konszern viszonylatában is. Az elsô döntéseket követôen, részben a hatóság függetlenségét és követelményteremtô felhatalmazásait megkérdôjelezô nemzetközi kritikák hatására további elnöki döntések születtek, és több hatósági szervezet egyesítésével májusban létrejött a szövetségi környezetvédelmi, technológiai és nukleáris felügyeleti szolgálat, amely a kormánynak jelent, és amely hasonlít az 1980-as években már mûködött hatósági szervezetre. Az újabb keletû kritikák már arra irányulnak, hogy atomenergetikai létesítmények más karakterû felügyeletet igényelnek, mint a többi ipari létesítmény, és ezért a legtöbb ország önálló nukleáris hatóságot tart fenn. Ezzel egy idôben alakult meg az atomenergiáért felelôs szövetségi hivatal, amely az energetikai nukleáris létesítményeket is irányítja, és szintén a kormánynak jelent.


21

ÖRMÉNYORSZÁG A nukleáris hatóságnál dolgozó kollégánk szerint a piac csak indirekt módon befolyásolja az országban üzemelô egy darab VVER440 típusú atomerômû blokk biztonságát. Ehhez a kijelentéshez azonban némi fordítás is szükséges. Örményországban nagyon alacsony a villamos energia átvételi ára, az árak mesterségesek, a körülmények tehát nem piaciak. Ez valóban nem az a közeg, ahol az egyelôre nem túl intenzív piaci hatások eljutnak az atomerômû üzemeltetôjéhez. A hermetikus épületet nélkülözô blokk üzemben tartása mellett szól az ország villamosenergia-igénye, melynek az egyharmadát adja, mellette szól a munkahelyek léte, amelyek szintén nem pótolhatóak. Ellene szól az orosz üzemanyag-szállítás megoldhatatlansága vasúton, mert a vasúti közlekedés Grúzián és Azerbajdzsánon keresztül ellehetetlenült. Ezt légi szállítással pótolják, Jereván repülôterét használva. Ellene szól még a régió geológusok szerint növekvô földrengés-veszélyeztetettsége. Az 1988-ban történt 6,7 erôsségû földrengést a blokk károsodás nélkül elviselte, lehetséges azonban ennél nagyobb földrengés is, erre 1:2000 az esély az atomerômûvi blokk élettartama alatt, ami 10-12 év lehet. Az EU támogatást folyósít víz- és gázenergia jövôbeni felhasználására, a gázt Iránból szállítanák, azonban így sem biztos, hogy az ország gazdasági teherbíró képessége elviseli a szükséges beruházásokat.

UKRAJNA A 2003-as adatok szerint 87 milliárd kWh villamosenergia-termelés 45,5%-át adták a 11 830 MW névleges teljesítményt képviselô atomerômûvi blokkok, átlagosan 78,5% kihasználási tényezô mellett. Piacuk szabályozott, de van szabadáras része. Az Energetikai Minisztériumban dolgozó elôadó szerint a nukleáris termelô, az Energoatom 1999–2001 között kis üzleti eredményt mondhatott a magáénak, részben a szabályozatlan termelôi ár miatt. Egy tanulmány szerint vissza kell térnie az árszabályozás hatálya alá. Ez az utalás megérthetô a

22

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2,4

2,7

1,8

1,38

1,53

1,3

1,2

közölt Energoatom termelôi ár adatok ismeretében (cent, EUR) – ld. táblázat. Az elôadó adatai szerint 1 kWh energiát szénbôl 1,92, földgázból 2,9, az atomerômûvi blokkokon pedig 1,2 centért állították elô 2003-ban. Utóbbiból 35% az üzemanyag, 45% az üzemeltetés és 20% a karbantartás költsége. A legolcsóbb a vízenergia, amelynek 0,05 cent az ára, de a részesedése nem lehet több, mint 7-8%. A jelenlegi szabályozott rendszer a villamosenergia-termelôi költségeket (nem ismertetett mechanizmusokon keresztül) mesterségesen kiegyenlíti, és kizárja a versenyt a termelôk között. Az Energetikai Minisztérium az atomerômûvi blokkokat alaperômûként tartja számon, és részvételüket a szabad piacon a le és felterhelési igények gyors kielégítésére az adottságaik miatt problémásnak tartja, ugyanakkor javaslatot fogalmaz meg a blokkok manôverezô képességét javító további kutatásokra, fejlesztésekre.

TANÁCSOK A HATÓSÁGOKNAK Fel kell készülni az olyan üzemeltetôi kezdeményezésekre, mint n a hasadó üzemanyag magasabb dúsítása; n a fokozott kiégetés; n a teljesítménynövelés; n on-line tesztelô és monitorozó eszközök beépítése; n hosszabb karbantartási és teszt periódusidôk; n hatékony kockázatmegítélés. Használni kell a valószínûségi biztonsági elemzéseket (PSA) is az üzemeltetési engedélyek felülvizsgálata, hosszabbítása során. Egy súlyos problémákat okozó folyamat az érintetteken kívül mások számára is fontos tanulságokkal szolgálhat, ezért ennek szellemében az angliai dereguláció hibáit el kell kerülni: n A nyílt piacon a többlet termelôi kapacitások természetes folyamatként gyorsan lenyomják az árakat, ami a termelôk egy részét ellehetetleníti, más részét nehéz helyzetbe hozza, viszont ez kihat a hálózati teljesítménytartalékokra.


n Az atomerômû legyen és marad-

jon alaperômû. n A termelést és az elosztó hálózatot

vállalati szempontból szét kell választani. A hatósági tevékenység hatékonyságának javításáért és harmonizációjáért nemzetközi szinten is lehet tenni: n A szabályozásokat egységesíteni, a termékeket és szolgáltatásokat szabványosítani kell. n A jelentési rendszerek formai és tartalmi követelményei is egységesítendôek. n A jövôben az üzemeltetô és mûszaki szolgáltatásokat végzô személyzet is mozoghat az országok között, ez a jogosítványok kölcsönös elfogadását igényli. A hatóságnak és a jogszabályi környezetnek készen kell állnia a holdingok kezelésére. Legyenek kritériumok arra nézve, hogy ki lehet az engedélyes és ki a tulajdonos. Sok országban az üzemeltetô az engedélyes, de van rá példa, hogy az üzemeltetési engedély feltünteti a tulajdonost, a felelôsségvállalás szempontjai végett. (Az amerikai gyakorlatban az üzemeltetôt és a tulajdonost is feljogosítják az engedélyben, ennek az anyagi felelôsség és a vizsgálódási lehetôségek biztosítása az oka.) Holdingok esetében az egyik üzletág pénzügyi zavarai kihathatnak a másikra. Bár állami tulajdon esetében egy termelô tönkremenetelét nehéz elképzelni (ez ukrán és orosz vélemény), a hatóságnak legyen elképzelése olyan helyzetek kezelésére, amikor az üzemeltetô pénzügyi zavarokkal küzd, vagy tönkremegy. A hatóságok legyenek pro-aktívak a változásokat illetôen, éljenek teljes hatósági eszköztárukkal és minden lehetôségükkel.

TANÁCSOK A KORMÁNYOKNAK n Minden ipari és hatósági struktúrá-

nak megvannak a maga biztonsági kihatásai.

n A választási lehetôségekhez idô-

mosenergia-ellátásban, de a munkálatai késnek. Szlovákiában a villamosenergiaipari privatizáció az ENEL olasz–nemzetközi vállalattal való tárgyalásoknál tart, amelyben a nukleáris biztonsági hatóság is részt vesz, érvényesítendô követelmények megbeszélése céljából. A leállításra kijelölt bohunyicei két blokk esetében nem ismert, hogy ezek részei-e a privatizálandó tulajdonnak. A szlovák gazdasági miniszter pedig a hírek szerint javaslatot tett a két blokk egyszerre történô, de késôbbi leállítására, amelyhez biz-

tonsági érveket fogalmaztak meg, a két blokk közös rendszereire tekintettel. A villamosenergia-fogyasztás növekedésére számítanak, a folyó új, nagy ipari beruházások miatt. Nem ismert egyelôre az ENEL szerepvállalása a Mohovce–3 és –4 blokk beruházás befejezésében sem, de lehetséges, hogy a cég beruházásával fejezik be a blokkok építését. Fontos szempont, hogy a beruházás befejezése milyen költséget jelent, és hogy a blokkok a tervezési alapok megváltoztatása nélkül befejezhetôek legyenek.

ADÓ A FELMELEGEDÉS

gazdasági szervezetek között feszül.

adó kitervelôit, mert míg az áramter-

ELLEN

A környezetvédôk szerint az új adó

melésre használatos szenet adó nem

A kiotói egyezmény Japánban is

elômozdítaná az energiatakarékos

terhelné, az acélgyártóknak sem kel-

gondokat okoz

termékek gyártását, 4 százalékkal

lene az adót fizetniük addig a papír-

csökkentené az üvegházhatást oko-

gyárak szénbeszerzési költsége 30

A tavaly ratifikált kiotói egyezmény

zó CO2-kibocsátást. Ebbôl 0,5 száza-

százalékkal emelkedne. Növekedne

2005 februárjában lép életbe, ami a

lék lenne a magasabb energiaárak

az elektromos áram ára is, paradox

mostani tájfun- és földrengéskárokon

miatti fogyasztáscsökkenés, és 3,5

módon függetlenül attól, hogy az

túl újabb fejtörést okoz a japán kor-

százalék adódna abból, hogy a befo-

milyen erômûbôl származik, hogy az

mánynak.

lyó 340 milliárdnyi jen környezetvé-

atomerômûvek például egyáltalán

delmi adóból az irodaépületek ener-

nem használnak fel szenet.

skálát is kell rendelni. n Hosszú távú kötelezettségvállalások szükségesek.

LEGÚJABB FEJLEMÉNYEK Litvániában az Ignalina 1-es atomerômûblokk leszerelésének elôkészítése lassan, késésekkel halad, és a leállításának elhalasztását kéri egy ipari csoport a litván kormánytól, arra az idôre, amíg Kalinyingrádban felépül egy széntüzelésû erômû, amelynek fontos lenne a szerepe a litván villa-

n HÍREK

Az egyezmény szerint ugyanis az szén-dioxid-kibocsátását

giafelhasználását csökkentenék, illet-

Az áramtermelôk szövetsége telje-

2010-re hat százalékkal kell csökken-

ve a napenergia termelését növel-

sen értelmetlennek tartja az adó be-

teni. Ami valójában nem is hatszáza-

nék. Az ipari energia nagyfogyasztói-

építését az áram árába, mert a ház-

lékos, hanem 14 százalékos csökken-

ra csökkentett adót vetnének ki (20-

tartásokban mindennap szükség van

tést jelent, mivel a csökkentést az

50 százalékkal kisebb mértékût), ne-

áramra, az áremelés nem fogja vis-

1990. év szintjéhez képest határoz-

hogy adóterheik elviselhetetlenek le-

szaszorítani a fogyasztást. Az olajipa-

ták meg, de 1990 óta gyakorlatilag

gyenek, és emiatt még inkább kül-

ri cégek már most is jelentôs adót fi-

nyolc százalékkal tovább nôtt a CO2-

földre települjenek.

zetnek, a környezetvédôk csak azért

ország

kibocsátás. Tehát elôször le kell fa-

De nem csupán a szénhidrogén

akarják feljebb srófolni a benzinára-

ragni ezt a nyolc százalékot, hogy

üzemanyagok áremelésérôl van szó,

kat, mert az üzemanyag-fogyasztó-

visszajussanak az 1990. évi szintre,

hanem arról is, hogy minden egyes

kon a legegyszerûbb behajtani az

és azt még tovább kell csökkenteni

háztartásra is évente 3000 jen (kb.

adót. Különben is hatástalan lenne,

hat százalékkal.

5500 Ft) környezeti adót vetnének

a világpiaci kôolajár emelkedésére

A legkézenfekvôbb megoldásnak

ki. Ezért nem kerülhetô meg a lakos-

megnôtt benzinárak nem fogták vis-

az egyszerûség okán a környezetvé-

sággal folytatandó széles körû vita

sza a fogyasztást. Amihez hozzáte-

delmi adó kivetése látszott, amely

sem.

hetjük, hogy a japán benzinár még

egyúttal a deficites költségvetés be-

A vállalatok és szervezeteik „en

így is alacsonyabb a magyarnál, és

foltozásához is célszerû lehet. Ám ha-

bloc” tiltakoznak. A szállító cégek az

talán ez is magyarázat arra, hogy

mar kiderült, ez az eszköz mégsem

azonnali

félnek,

változatlanul sok helyen látni délidô-

egyszerû, mert az új adó nyomán fel-

mert az üzemanyagköltség-növeke-

ben, járó motorral sziesztázó taxikat

lángoló heves viták miatt a döntés

dést nem tudják teljesen a fogyasz-

és teherautókat.

még mindig késik.

tókra hárítani. Az energiatermelôk az

Az ellentét a környezetvédôk és a

tönkremenéstôl

ipar megosztásával vádolják az új

Népszabadság, 2004. nov. 27.


23

A VILLAMOSENERGIARENDSZER MÁSFÉL ÉVES MÛKÖDÉSÉNEK NÉHÁNY TAPASZTALATA ÁBRÁKKAL, SZÁMOKKAL ÉS KIEMELT JELLEMZÔKKEL MA MÁR TÁJÉKOZTATÁST LEHET ADNI A MAGYARORSZÁGI VILLAMOSENERGIA-RENDSZER ELMÚLT MÁSFÉL ÉVÉBEN SZERZETT TAPASZTALATOKRÓL. AZ ÚJ JOGSZABÁLYOKNAK MEGFELELÔEN 2003 ELEJÉN MEGNYÍLT AZ ÁRAMPIAC, ÉS 2004 ÔSZÉN MÁR VANNAK ELÔZETES JELZÉSEK A MÛKÖDÉSRÔL. MÉG KORAI ÍTÉLETEKET ALKOTNI E TAPASZTALATOK ALAPJÁN, DE A JOGREND ESEDÉKES PONTOSÍTÁSÁHOZ EZEK A MÓDOSULÁSOK MÉGIS JELENTÔS INFORMÁCIÓKAT ADHATNAK. DR. STRÓBL ALAJOS

25

%

importszaldó

20

15

10

5

szabadpiaci arány

A villamosenergia-piac 2003. február 1-jén a valóságban is megnyílt, és a feljogosított fogyasztók azonnal megindultak a szabadpiacra (1. ábra). A piacnyitás elsô hatását az ábra jól mutatja: az importszaldó hasonló mértékben nôtt, mint a szabadpiaci villamosenergia-ellátás. Mindez 2004 közepéig jellemzô maradt. Aztán a piac jobban megnyílt, így ma már kisebb az import részaránya, mint a piacon lévôk felhasználásának mértéke.

24

2003

Szept.

Júl. Aug.

Jún.

Febr. Márc. Ápr. Máj.

Jan.

Nov. Dec.

Júl. Aug.

Szept. Okt.

PIACNYITÁS

Jún.


0 Jan.

" A villamosenergia-rendszer középés hosszú távú forrásoldali kapacitástervét a MAVIR Rt. 2003-ban természetesen csak a 2002. évi tényadatok alapján tudta elkészíteni. A szakmai zsûriken azonban felvetôdött, hogy követnünk kell a 2003-ban történt változásokat, elsôsorban a piacnyitást. Már 2004 elsô kilenc hónapjáról is vannak adataink. Ebben a rövid leírásban az elmúlt másfél évben tapasztalt változásokat és az azokból levonható elôzetes tanulságokat lehet összefoglalni, ábrákkal szemléltetni.

2004

1. ÁBRA A SZABADPIAC ÉS AZ IMPORTSZALDÓ RÉSZARÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA

FÔBB VÁLTOZÁSOK A legújabb MVM – MAVIR-statisztika (MVM-kiadvány1) számait használva megvizsgálhatók a jellemzô fôbb vál1 A magyar villamosenergia-rendszer 2003. évi statisztikai adatai


tozások az iparágunkban (2. ábra) az elmúlt évek tapasztalatai és az idén várható helyzet felvázolásához. n Az összes villamosenergia-felhasználás (bruttó termelés + importszaldó) növekedési üteme ebben az évtizedben csökken; idén nem is biztos, hogy nôni fog (szeptem-

6

% Változás az elôzô évhez képest

5 4 3 2 1 0 2000

2001

2002

2003

bruttó fogyasztás

összes felhasználás

2004 várható

nettó fogyasztás

GDP

2. ÁBRA A VILLAMOSENERGIA-FOGYASZTÁS ÉS A GDP VÁLTOZÁSA

2002 378

2003

9164

2929

9048

4539

169

2002 Import Export Szaldó

2003

12 606 14 077 8 349 7 138 4 256

6 939 189

GWh

5323

5840

1946

524

116

Importszaldónövekedés 2003-ban 63%

3. ÁBRA A FIZIKAI VILLAMOSENERGIA-FORGALOM A HATÁROKON

1400 1200

MW

ber végéig 0,5%-kal mérséklôdött a szökôév ellenére), de lehet, hogy hideg tél jön. n A bruttó villamosenergia-fogyasztás (nettó termelés + importszaldó) kicsit jobban növekedik, mint a felhasználás, mert az erômûvek önfogyasztása egyre kisebb. Kivéve a 2003. évet, amikor az önfogyasztás nagyobb lett (8,1%), mint egy évvel korábban (7,4%). Az egyre több földgázzal mûködô és leálló széntüzelésû erômû miatt az erômûvek saját felhasználása várhatóan tovább csökken. n A nettó villamosenergia-fogyasztás (bruttó fogyasztás–hálózati veszteség) az évtized elején még 3%-nál jobban növekedett évente; most már alig tapasztalható növekedés, bár a hálózati veszteség 2003-ban (11,1%) már kisebb volt, mint egy évvel korábban (11,7%). Várható, hogy a hálózati veszteség is mérséklôdni fog a következô években. n A bruttó hazai termék (GDP) éves növekedése 2003-ig egyre kisebb lett (2,9%), de idén már 4,1% növekedést jeleznek a szakemberek. A gazdaság ilyen növekedése nem jár – a tapasztaltak szerint – arányosan több villamosenergiafogyasztással. Nagyobb hatása van az idôjárásnak (idén melegebb volt a tél, hidegebb a nyár). Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövôben a GDP-hez jobban igazodik az igénynövekedés.

IMPORTSZALDÓ VÁLTOZÁSOK

2004

1000 800 600 400 200 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 óra közüzemi import szabadpiaci import

4. ÁBRA A VILLAMOSENERGIA-FORGALOM JELLEGZETES NAPI VÁLTOZÁSA

A villamosenergia-behozatal és -kivitel különbsége – az importszaldó – egy év alatt közel kétharmadával növekedett (3. ábra). Ez elsôsorban a piacnyitás, az olcsó külföldi (keleti, északi) villamosenergia-kínálat hatása. Az ábrából az is jól látszik, hogy a szaldó növekedésének két oka volt: több lett – közel 12%-kal – a behozatal, és ennél jobban csökkent – 14,5%-kal – a kivitel összege. Jelentôsen megnôtt a behozatal Ukrajna felôl, és nagyon lecsökkent a kivitel Szerbia irányába. A többi változás nem túl jelentôs.


25

Gwh/hét

400 300 200 100 0 -100 -200

1 3

5

7

9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 a hetek száma

5. ÁBRA AZ IMPORTCSÚCS-KIHASZNÁLÁS 2004 TAVASZÁN ÉS ÔSZÉN

450

2004. május

%

450

95

95

90

90

85

85

80

80

75

75

70

70

65

%

2004. szeptember

65 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 napok

1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 napok

6. ÁBRA A VILLAMOSENERGIA-KÜLFORGALOM HETI ÁTLAGOS VÁLTOZÁSA

Dunamenti Tisza Kelenföld Erômûátlag Csepel Oroszlány Bánhida Mátra Debrecen Paks 0 2003-ban

1000

2000

3000

4000

5000

6000

7000

8000 h/a

2002-ben

7. ÁBRA A BEÉPÍTETT TELJESÍTÔKÉPESSÉGRE VONATKOZTATOTT KIHASZNÁLÁSOK ALAKULÁSA

26


Természetesen meg kell különböztetni már a közüzemi (4320 GWh = = 63%) és a versenypiaci importszaldót (2621 GWh = 37%). Jól látszik, hogy versenypiacra kilépô fogyasztók elsôsorban az olcsó külföldi kínálatot használták ki a villanyszámlájuk csökkentéséhez. A fizikai forgalom 2002-ben még közel 5 TWh-val volt több a kereskedelmi forgalomnál, és 2003-ban ennek csak alig több mint a felével. A hivatalos villamosenergiaátvezetés – a tranzit – tavaly 3,45 TWh volt. Ki kell emelni az importszaldó napi alakulását (4. ábra). Idén az importszaldó napi csúcsidei ÜIT-je már 1200 MW fölé került, és éjszaka is ritkán csökken ennek 3/4-e alá. Elsôsorban a szabadpiaci zsinórfogyasztás az oka ennek. Ez a jellegzetes napi vételezési menetrend azonban az év folyamán megváltozott, mert augusztus végén üzembe került a paksi második blokk, és a visszaterhelések elkerülése érdekében a közüzem szabadpiaci szerzôdést kötött a paksi villamos energia egy részének eladására, exportálására. Ezzel az importszaldó jellege módosult. A napi importcsúcs-kihasználásokat jól lehet követni egy májusi és egy szeptemberi kép alapján (5. ábra két diagramja). Míg májusban az átlagos napi kihasználás 90% felett volt, addig szeptember végére már 80% körüli értékek adódtak (a regressziós egyenesek jelzik az átlagos módosulást). Érdeklôdésre tarthat még számot, ezért be lehet azt is mutatni, hogy miként változott – például 2004-ben hetente – az import és az export (5. ábra), és ennek megfelelôen hogyan alakult az importszaldó. Voltak kiugró tranzitszállítások is, de jól látszik, hogy az importszaldó januárban még alacsony volt az ukrán beszállítás hiánya miatt, de hamar elérte a heti 150 GWh értéket. Kisebb ingadozások után aztán nyárra 170 GWh-ra növekedett, hogy aztán augusztustól 135 GWh körüli értékeken állandósuljon. Meg kell említeni, hogy a közgazdászok felfogása szerint nincs „olcsó villany” sem keleten, sem nyugaton, ezért nem zavar az ún. reciprocitási szabály, amely azt mondja ki, hogy a regionális piacon csak akkor van megfelelô verseny, ha a szomszédos orszá-

gokban azonos jogszabályok alapján üzemeltetik és építik az erômûveket. Ha nekünk le kell állítani azokat az erômûveket, amelyeknél a fajlagos kéndioxid-kibocsátás 400 mg/m3-nél nagyobb, de négy szomszédunknál nem, akkor nem azonos a versenyfeltétel. A termelés a szomszédban „olcsóbb” lehet. Az érvényes magyar jogszabály [pl. VET 48. §. (3) bekezdés a) pontja] alapján a rendszerirányító a villamos energia határon keresztül történô szállítását megtagadhatja, ha a beszállításra olyan létesítményekbôl kerül sor, amelyek üzemeltetése a természetre vagy a környezetre közvetett vagy közvetlen veszéllyel jár vagy járhat. A MAVIR természetesen nem tudja megvizsgálni a behozott villamos energia forrásainak, létesítményeinek környezetre gyakorolt hatását, hiszen azok gyakran nem is ismertek. A kereskedô kereskedôtôl vesz, a villamos rendszerbôl. Ez is egy meghatározó tapasztalat az elmúlt idôkbôl.

Tisza Dunamenti Szénerômûvek Csepel Import Mátra Kapcsolt CCGT Kiserômûvek Paks 0

10

20

30 40 50 60 70 napi kihasználtság ÜIT-re, %

nyári hétköznap (VI. 16.) téli hétköznap (I. 21.)

80

90

100

nyári vasárnap (VI. 20.) téli vasárnap (I. 18.)

8. ÁBRA AZ ÜIT-RE VONATKOZTATOTT NAPI KIHASZNÁLÁSOK JELLEGZETES NAPOKON BT + import Erômûvek BT Ajka Duna „F”

BT-re, 2004.09.30.

Tisza II. Bánhida Borsod Csepel

Paks Mátra DKCE 0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

9. ÁBRA A 2004-RE VÁRHATÓ KIHASZNÁLÁSOK A BT-RE (2004. 09. 15-ÉN SZÁMOLVA)

6000

MW

2003

2004

5000 4000 3000 2000 1000

hazai erômûvek

Aug.

Szept.

Jún. Júl.

Ápr. Máj.

Febr. Márc.

Okt.

Nov. Dec. Jan.

Aug.

Szept.

Jún. Júl.

Ápr. Máj.

0 Jan.

Egy-egy erômûvünk beépített teljesítôképességre való kihasználása jelentôsen megváltozott egy év alatt (7. ábra). Az természetes, hogy az atomerômû kihasználása – az ismert események miatt – kisebb lett, de az már nem, hogy a DKCE (Debrecen) kihasználása már nagyobb, mint a lignittüzelésû erômûvé, holott a Mátrai Erômû is többet termelt. Mindez a piacnyitás, a mérlegkörös rendszer következménye lehet. Az erômûveink együttes, átlagos kihasználása 2002-ben még 4340 h/a volt, egy évvel késôbb már csak 4030 h/a. Az összes felhasználásra és a BT+importszaldóra vonatkoztatott kihasználás egy év alatt 4530 h/a-ról 4440 h/a-ra mérséklôdött. Ez jelzi az import erômûveknél nagyobb kihasználását is. Jelezni kell azonban, hogy az évi csúcsterhelésre vonatkozó kihasználás 6740 h/a-ról 6680 h/a-ra változott egy év alatt, tehát a csökkenés ellenére változatlanul igen nagy. E kétféle kihasználási érték jelentôs eltérése is jelzi, hogy a beépített

Pécs Oroszlány Duna G+B)

Febr. Márc.

KIHASZNÁLÁSVÁLTOZÁSOK

importszaldó

10. ÁBRA A HAVI BRUTTÓ ÁTLAGTERHELÉSEK – ENERGIÁK – ALAKULÁSA


27

7000

MW

2003

2004

6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 6 11 16 21 26 31 36 41 46 51 3

1

import

8 13 18 23 28 33 38

hazai

11. ÁBRA A HETI BRUTTÓ CSÚCSTERHELÉSEK ALAKULÁSA

7000

MW

2003

2004

6000 5000 4000

és importált teljesítôképesség ma még jelentôsen felette van a csúcsterhelésnek. A tartalékok elemzésére külön visszatérünk. Célszerû azt is megvizsgálni, hogy 2004 telén és nyarán, egy-egy jellegzetes munkanapon és vasárnapon miként alakult az üzembiztosan igénybe vehetô teljesítôképességre vonatkoztatott napi kihasználás százalékban (8. ábra), mert ez jól mutatja például, hogy az atomerômûvet a hétvégén nem lehet jól kihasználni. Az import kihasználása a ligniterômû nagyságrendjével egyezik. Jellegzetes a kapcsolt termelés, a kiserômûvek kihasználása is. Ki kell emelni azt is, hogy a menetrendet tartó erômûvek – a szénhidrogén-tüzelésû, 215 MW-os blokkok – kihasználása az ÜIT-re csak 20-30% között van. Ritkábban csökkentik a csepeli CCGT terhelését. A régebbi szénerômûvek napi kihasználása 5070% között van. Elôzetes tájékoztatás adható az idei kihasználásokról is (9. ábra).

3000

TERHELÉSEK

2000 1000 0 6 11 16 21 26 31 36 41 46 51 3

1

import

8 13 18 23 28 33 38

hazai

12. ÁBRA A HETI LEGKISEBB BRUTTÓ TERHELÉSEK ALAKULÁSA

2003

MW

2004

2000

1600

IV.

1800

1200

III.

1400

1000 II.

800 600

200

I.

400

I. blokk

II. blokk

III. blokk

13. ÁBRA A PAKSI ATOMERÔMÛ HAVI ÁTLAGTERHELÉSEI

28


Aug.

IV. blokk

Szept.

Máj. Jún. Júl.

Ápr.

Márc.

Jan.

Febr.

Dec.

Nov.

Aug.

Szept. Okt.

Máj. Jún. Júl.

Ápr.

Márc.

Jan.

Febr.

0

A villamosenergia-rendszer forrásoldalának havi átlagos terhelése a havi bruttó villamosenergia-felhasználásra jellemzô (10. ábra). Jól látható a hazai termelés és a behozatal nagyságának változása. Az importszaldó növekedésével csökkent a hazai termelés aránya. Látható a nyári növekmények hatása. Feltûnhet, hogy 2004ben kisebbek az átlagterhelések, mint 2003-ban. Az importszaldó átlaga 2003-ban 320 MW-ról (január) fokozatosan 1030 MW-ra nôtt (november). Idén szeptemberben aztán megint csökkent. A hazai erômûvek átlagterhelése tavaly januárban még 4700 MW körül volt, idén májusban már csak mintegy 3300 MW. Az átlagok persze csak az energiára jellemzôk, a terhelések valódi nagyságát inkább a csúcs és a minimum alapján lehet megítélni. A heti csúcsterhelés (11. ábra) és a heti minimális terhelés (12. ábra) szintén felosztható a hazai és a külföldi forrásokra. A csúcsterhelés 2003/2004 telén 6000 MW fölé került, de a hazai erômûvek legnagyobb egyidejû termelése ritkán

MW 10000

nap

2004

2003

9000

18,3 GWh 98 nap

23,3 GWh 115 nap

8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000

31 30 29 28 27 26 25 24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

Jan. Febr. Márc. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szept. Okt. Nov. Dec. Jan. Febr. Márc. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szept.

0

energiaveszteség

visszaterhelési napok száma

14. ÁBRA A PAKSI ATOMERÔMÛ HAVI VISSZATERHELÉSEI

2004

2003

MW 500

% 50

300

30

250

25

200

20

150

15

100

10

50

5

0

0

Duna „F” 1290 MW

Tisza II. 860 MW

Máj. Jún. Júl. Aug. Szept.

35

Jan. Febr. Márc. Ápr.

40

350

Nov. Dec.

400

Jún. Júl. Aug. Szept. Okt.

45

Jan.

450


megy 5000 MW fölé (az idén két ilyen hét volt). Az import a csúcsidôben is jelentôs, gyakran 1100 MW felett van (maximum kereken 1300 MW volt). A rendszer minimális terhelése nyáron ma már ritkábban megy 3000 MW alá, és a hazai erômûvek minimuma gyakran eléri a 2500 MW-ot (idén csak öt olyan hét volt, amikor alatta volt). Az importszaldó a minimumban is sokszor volt 600 MW felett, de 2004 júliusában és augusztusában már 500 MW, sôt háromszor 400 MW alá került. Ezzel a hazai erômûvek minimuma 2700 MW fölé hozható, tehát kevesebbszer kell az atomerômûvet viszszaterhelni. A Paksi Atomerômû négy egységének havi átlagterhelése is jellemzô az elmúlt másfél év változásaira (13. ábra). A II. blokk újból üzembe került, és lehet az is, hogy idén ôsszel az átlagterhelés ismét 1800 MW közelébe vagy fölé kerül. Meg kell említeni, hogy májusban volt egyblokkos üzem is. Itt kell bemutatni a Paksi Atomerômû visszaterheléseinek az alakulását is (14. ábra), mert ez nagyon fontos mind az erômû élettartama, mind a magyarországi villamosenergia-ellátás gazdaságossága tekintetében. Jól látható az ábrán a havi visszaterhelések miatt elmaradt termelés nagysága (MWh/hónap) és azon napok száma, amelyeken az atomerômû termelése rendszeroldalról korlátozásra szorult. Az energiaveszteség nem túl nagy, hiszen a teljes termelésnek ez tavaly csak 0,21%-a volt, és idén – szeptember végéig – is csak 0,22%-a. Jól látszik a háromblokkos (gyakran a kétblokkos) üzem hatása a korlátozási napok számára, és figyelemre méltó az új intézkedések hatásának kedvezô eredménye idén augusztusban és szeptemberben. Szólni kell a tíz, egyenként 215 MW-os egységrôl is, tehát a Dunamenti Erômû „F” részérôl és a Tisza II. Erômûrôl. E menetrendtartó egységek kihasználása természetesen kicsi, havi átlagterhelésük nagyon alacsony (15. ábra). Amikor az atomerômû a legtöbbet termelt (2003 márciusa), akkor a Duna mentén az 1290 MW-os erômûrész átlagterhelése csak 231 MW, a Tisza mentén a 860 MW-os erômû átlagterhe-

átlagos

15. ÁBRA A MENETRENDTARTÓ ERÔMÛVEK HAVI ÁTLAGTERHELÉSEI

lése alig 137 MW volt. A maximumot akkor érték el – 2003 augusztusában – 40%-os átlagterheléssel, amikor a nagy nyári terhelések idején az atomerômûves egységek mellett több hagyományos blokk is hiányzott karbantartások miatt.

TARTALÉKOK Röviden kitérünk a tartalékok – bizonyos meghatározások szerinti – alakulására. A részletekrôl külön tanulmányokat írtunk („A maradó kapacitás” és „A szükséges tartalék”), amit

majd alkalomadtán szintén bemutatunk. Az évi csúcsterhelés (2003. december 11. 17:00) idején az erômûvek és az import ÜIT-je (6687+1094 = = 7781 MW) még elég nagy volt, hiszen a tényleges csúcshoz (6140 MW-hoz) képest ez 27% többletet jelentett (16. ábra). Ezzel nem is lenne gond, hiszen ez a több mint 1600 MW elegendô a rendszerirányítási tartalékokhoz (a primer és a szekunder szabályozás tartalékaihoz, a perces és órás tartalékokhoz), és még marad is a biztonságra az ilyen nagy import mellett.


29

10 000

MW Kiserômûvek

9 000

Csúcs GT

7781

8 000

55%

7 000

27%

6140

Többi CCGT Többi szenes Oroszlány

6 000

Csepel

5 000

Tisza

4 000

Mátra

3 000

Dunamenti

2 000

Paks

1 000

Import

{ { {

Hazai

{

0

BT+import

ÜIT

csúcs

tartalékok

16. ÁBRA A TARTALÉKOK ALAKULÁSA A 2003. ÉV CSÚCSTERHELÉSEKOR

17. ÁBRA A NAPI TARTALÉKOK – (ÜIT-P) – ALAKULÁSA CSÚCSTERHELÉSEK IDEJÉN – 2003

Meg kell azonban nézni az évközi alakulást: a napi csúcsidei bruttó tartalékok (hideg és forgó tartalékok) változását 2003-ban (17. ábra). Itt már látható, hogy nem olyan kedvezô a helyzet. Az természetes, hogy a tartalékokat nem lehet egyenletesen elosztani az év minden napjára, és vannak váratlan helyzetek is. Tavaly gyakran elôfordult, hogy nem volt meg a magyar rendszer irányításához szükségesnek tartott 1250 MW tartalék sem. Különösen nyáron, amikor a váratlan kisesések nagysága az 1800 MW-ot is meghaladta. Három olyan nap is volt, amikor a tartalék 500 MW-ra csökkent. Télen csak egy ilyen nap volt, az emlékezetes január 13-a, a rendkí-

30

dó nélkül és azzal együtt is értelmezhetô. Import nélkül azonban negatív is lehet a maradék. Az UCTE szerint nettó értékek kellenek, de itt a mérleget a bruttó számokkal mutattuk be – igazodva az eddigi leírásokhoz.

vüli hideggel, a Mátrai Erômû „lefagyásával”. Az is látható, hogy sokszor volt 2000 MW felett a tartalék. A helyzet 2004-ben – eddig – kedvezôbben alakult (18. ábra). A napi ÜIT és a csúcs különbsége a legtöbbször 1500 MW felett volt (természetesen csak az 1200 MW-ot gyakran meghaladó importszaldóval együtt). Egyetlen téli napon (2004. január 9.) csökkent csak 20% alá a tartalék, de ekkor is csak 1000 MW-nál némileg volt kisebb a bruttó ÜIT és a napi csúcs különbsége. A tartalékok UCTE szerinti értelmezését is be lehet mutatni (1. táblázat): minden hónap harmadik szerdájának délelôttjén, 11 órakor van egy ún. maradék teljesítmény. Ez importszal-


MENETRENDEK Jellegzetes módon némileg módosultak a napi menetrendek 2003-ban. Kiemelve egy téli, egy átmeneti és egy nyári idôszakra a hét közepét (szerda és csütörtök) és a hét végét a hét kezdetével (szombat, vasárnap, hétfô), bemutatható a tények alapján a napi változás jellege (19. ábra). Az ábrából látható, hogy alig van már különbség a nyár és az átmenet (június és szeptember) között. Ôsszel késôbb van a csúcs, és egy kicsit nagyobb. A nyári csúcs már elérheti – hétköznapokon – a télinek a 90%-át is. A hétvégeken nagyobb a különbség. A korábbi években a nyári csúcsterhelés gyakran a 80%-ot sem érte el. Ez az irányzat folytatódhat, és a következô évtizedben – annak végére – már a nyári csúcsterhelés elérheti a télit. A napi legkisebb terhelés a napi csúcsterhelésnek – hétköznap – kb. a 70%-a, hétvégén pedig a 75%-a. A reggeli felfutás természetesen hétfôn a legnagyobb. Télen 4-7 óra között eléri az 1500 MW-ot (a csúcsnak kb. 25%-át). A hétfôi felfutás legnagyobb meredeksége 1012 MW/min között vehetô fel (a csúcsra vonatkoztatva ez kb. 0,2%/min). A napi csúcskihasználási óraszámok tájékoztató szélsô értékei: 20,521,5 h/d. Vasárnap kicsit inkább kisebb, hétköznap pedig nagyobb. Pontos értékek nem adhatók, hiszen mindez nagyon sok külsô tényezô függvénye.

MÉRLEGEK Tekintettel arra, hogy a megjelent MVM–MAVIR statisztika nem mutatta be az erômûvek jellemzô energiamérlegét, pótlólag tájékoztatást adunk a teljesítôképességek mellett (2. táblázat) a termelt, a kiadott és a kapcsolt villamos energiáról, a kiadott és értékesített hôrôl, a kihasználásról, a felhasznált energiahordozókról és a hatásfokról. Ezek az elô-

T, MW 3500

R, % 70

3000

60

2500

50

2000

40

1500

30

1000

20

500

10

0

T=ÜIT-P, MW

211

0 271 nap

Aug.

241 Szept.

181 Júl.

151 Jún.

121 Máj.

91 Ápr.

Febr.

61 Márc.

31 Jan.

1

R=T/P, %

2004-ben; T=ÜIT-P=rendszerirányítási +maradó

18. ÁBRA A NAPI TARTALÉKOK – (ÜIT-P) – ALAKULÁSA CSÚCSTERHELÉSEK IDEJÉN – 2004

zetes tények 2003-ról; a végleges adatok a MEH összeállításában készülô statisztikában lesznek. Bizonyos feltételezésekkel ez év szeptemberében már jelezhetô egy közelítô mérleg a 2004. évre (3. táblázat) is. A legfôbb feltételezés, hogy semmi váratlan esemény sem jön közbe, és nem lesz rendkívüli idôjárás a hátralévô három hónapban. Szeptember végéig – a tavalyi azonos napig eltelt idôre vonatkoztatva

– a hazai villamosenergia-felhasználás ugyan 0,5%-kal csökkent (a szökôév ellenére), de az év végéig a mérséklôdés megszûnhet, ha hideg november és december jön. Célszerûnek tartjuk, hogy tájékoztassunk a 2005-re várható adatokról is annak érdekében, hogy a tavalyi kapacitástervben szereplô táblázatot pontosabbá lehessen tenni. Ez a forrásoldali mérleg (4. táblázat) természetesen már jóval több feltételezést

tartalmaz (pl. a paksi II. blokk az elsô félévben nem üzemel és az import egy kicsit még mindig növekedik). Látható, hogy az idén nem növekvô igények és a nagyobb importszaldó miatt a hazai erômûvek termelése a tavalyi értékhez képest tovább csökken. A melegebb tél miatt várhatóan a hôértékesítés is kisebb. A korszerû, új kapacitások belépésének köszönhetôen az erômûvek együttes primerenergia-felhasználása is kisebb lesz (szén, olaj és gáz egyaránt mérséklôdik). Természetesen sok még a bizonytalanság, a számok kerekítettek. Szeptemberben azonban már lehet számszerûen is várható irányzatokat jelölni. Például a Paksi Atomerômû éves termelése (várhatóan több lesz, mint 2003-ban) még elég nehezen becsülhetô. Nem sokat tudunk a kiserômûvek alakulásáról (egy kiserômûbôl – Kispest – nagyerômû lett, viszont több nagyerômûben – pl. Ajka, Pécs – kiserômûvek jöttek létre). Bizonytalan még az importszaldó alakulása is, hiszen a piaci fejlôdés sem jelezhetô megfelelôen négy hónapra elôre. Biztosnak látszik azonban, hogy a behozatali többlet eredôje nagyobb lesz, mint 2003-ban. Tekintetbe kell venni azt is, hogy több erômûben (pl. Ajka, Bánhida, Borsod, Pécs) csökken a szénfelhasználás, a lignitfelhasználás viszont közel változatlan maradhat. Nem csök-

1. TÁBLÁZAT. A MARADÓ TELJESÍTMÉNY MEGHATÁROZÁSA – UCTE-ELÔÍRÁS (MINDEN HÓNAP 3. SZERDÁJÁN, 11:00-KOR)

Bruttó értékek, MW Sz.

1 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Hó

Nap

Jan. Febr. Márc. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szept. Okt. Nov. Dec.

21. 18. 17. 21. 19. 16. 21. 18. 15. 20. 17. 15.

BT 1

ÁH 2

VH 3

RT 4=1-2-3

TMK 5

8539 8542 8552 8584 8614 8555 8586 8696 8783

709 709 709 709 709 649 649 645 647

337 383 558 668 695 737 890 926 680

7493 7451 7286 7207 7210 7170 7047 7124 7456

798 948 985 1452 1507 859 1039 1215 1068

KK 6

222 9 86 96 31 345 299 261 136

ÜIT 7=4-5-6

RIRT 8

6473 877 6494 693 6215 1164 5659 561 5673 425 5966 387 5709 102 5648 607 6252 355

P 9

MH 10=7-8-9

I-E 11

5389 5446 4915 4882 4945 5020 5450 5107 5331

207 355 136 216 303 559 157 -66 566

1075 1190 1164 1123 1247 1145 1105 1234 1090

M M/P 12=10+11 13=12/9

1282 1545 1300 1339 1550 1704 1262 1168 1656

0,24 0,28 0,26 0,27 0,31 0,34 0,23 0,23 ,031

Magyarázat: BT = beépített teljesítôképesség; ÁH = állandó hiány; VH = változó hiány; RT = rendelkezésre álló teljesítôképesség; TMK = karbantartás; KK = kiesés; ÜT = üzembiztosan igénybevehetô teljesítôképesség; RIRT = rendszerirányítási tartalék (primer, szekunder, perces); P = terhelés; MH = maradó teljesítmény a hazai erômûvekkel; I-E = import-export (szaldó); M = maradó teljesítmény; M/P = a maradó aránya P-hez


31

2. TÁBLÁZAT. ORSZÁGOS VILLAMOSENERGIA-MÉRLEG 2003-BAN

F O R R Á S O L D A L

a) Nagyerômûvek Erômû megnevezése

Teljesítôképesség, MW bruttó

Villamos energia, GWh

Hô, TJ

Kihasználás

nettó terhelés termelt kiadott kapcsolt kiadott értékesített

1. Dunamenti Erômû

2143

2060

1693

5246

2. Paksi Atomerômû

1866

1755

1823

3. Tisza II. Erômû

860

828

860

2520

4. Mátrai Erômû

836

734

835

5. Csepeli Erômû

390

380

6. Oroszlányi Erômû

240

7. Tiszapalkonyai E.

Felhasznált energiahordozó, TJ

h/a

szilárd folyékony 2508

gáz

atom

Hatásfok

megújuló összes

5053

1066

6005

6005

2448

11013 10338

75

601

262

5902

2405

0

0

0

2930

5701

5032

25

300

185

6819

394

190

1893

365

1219

1219

5026

216

238

1163

1032

98

392

378

4846

14057

141

200

177

107

546

477

33

679

667

2730

7416

223

566

8205 29,06

8. Kelenföldi Erômû

191

185

185

630

602

630

3151

3147

3298

242

6948

7190 73,91

9. Lôrinci Erômû

170

169

168

5

5

0

0

0

27

57

10. Borsodi Erômû

137

124

63

344

281

18

1174

867

2511

5026

5

11. Pécsi Erômû

130

108

135

627

513

225

2620

2318

4823

9209

338

9547 43,62

12. Litéri Erômû

120

119

137

1

1

0

0

0

8

12

12 26,34

13. Sajószögedi Erômû

120

119

150

3

3

0

0

0

28

39

39 30,74

14. Újpesti Erômû

110

106

115

442

423

442

3124

3121

4016

110

15. Ajkai Erômû

102

88

63

282

205

100

2824

2824

2764

6732

50

6782 52,54

16. Bánhidai Erômû

100

93

95

500

462

23

30

7

5004

5555

112

5667 29,49

17. Debreceni Erômû

95

93

109

743

731

743

1246

1246

7818

18. EMA Power

69

58

45

153

114

145

3870

3870

2220

Összes nagyerômû

7879

7412

7215

31880 29570 39888 27235 26116

48775

%

49283 49,09 120146

9609 62433

120146 31,19

14311

23920 36,20

1153 647

704

63586 28,78 14382

15029 53,46 14198 28,83

57 58,66 653

1084

5501

6768 27,76

5611 82,76

5718

5718 67,81

6506

7210 59,38

4046 110428 15951 101360 120146 1084 348969 37,99

b) Kiserômûvek Erômû megnevezése

Teljesítôképesség, MW


Hô, TJ

bruttó

nettó

1. DÉDÁSZ-terület

36

34

36

239

192

238

1219

2. DÉMÁSZ-terület

25

24

24

107

105

106

3. ÉDÁSZ-terület

199

174

161

538

419

4. ELMÛ-terület

131

119

101

451

5. ÉMÁSZ-terület

164

148

148

6. TITÁSZ-terület

102

93

657

592

Összes kiserômû

Kihasználás

VER-be termelt kiadott kapcsolt kiadott értékesített


h/a

szilárd folyékony

1206

6639

65

386

347

4288

514

6247

5634

2701

329

401

5519

4469

597

505

485

3044

66

335

259

267

5793

535

2267

1809

gáz

atom

Hatásfok

megújuló összes

%

3050

4

3119 60,83

972

29

1001 72,50

988

7294

234

10318 69,22

3446

1207

6664

1537

9408 60,09

2625

3640

201

5687

392

6280 70,75

2986

3268

1567

5225

1064

8156 48,05

2011 22208 17267

3448

4028

29192

0 3260

38282 62,12

180

1802

c) Magyar erômûvek és bruttó országos felhasználás Összes erômû Importszaldó Országos bruttó

8536

8004

870

878

9406

8882

34146 31379 1260

6938

5999 49443 43383

6938

41084 38317

4000 112230 19979 130552 120146 4344 387251 40,37 7975

5999 49443 43383

4368 112230 19979 130552 120146 4344 412228 43,99

Magyarázat: bruttó = generátor; nettó = fôtrafó; terhelés = maximum; termelt = generátor; kiadott = fôtrafón; kapcsolt = kapcsoltan termelt; kiadott hô = blokkból; értékesített hô = erômûbôl

32


24977 100,00

3. TÁBLÁZAT. ORSZÁGOS VILLAMOSENERGIA-MÉRLEG 2004-BEN

FORRÁSOLDAL - BECSLÉS (IX. HÓNAP)




Hô, TJ

Kihasználás



2143

2066

1600

4650


1866

1755

1840


860

828

860

1800

4. Mátrai Erômû

836

734

800

5. Csepeli Erômû

396

383


240



h/a


gáz

atom

Hatásfok

megújuló összes

4500

1000

5800

5800

2170

12300 11560

85

600

250

6592

1650

0

0

0

2093

5600

4900

25

300

185

6699

390

1700

1640

360

1200

1200

4293

216

240

1000

930

100

350

340

4167

13000

150

200

177

150

400

350

30

700

700

2000

6000

200

400

6600 29,70


191

185

190

600

580

630

3000

3000

3141

200

6600

6800 74,82

9. Lôrinci Erômû

170

169

170

5

5

0

0

0

27

57

10. Borsodi Erômû

137

124

60

320

250

20

1000

900

2336

4800

5

11. Pécsi Erômû

132

110

110

560

460

230

2500

2300

4242

7500

200

12. Litéri Erômû

120

119

135

1

1

0

0

0

8

13

13 27,69


120

119

135

1

1

0

0

0

8

13

13 27,69


110

106

115

440

410

400

2800

2800

4000

100

5400

5500 77,75

15. Kispesti Erômû

110

106

115

150

140

140

1800

1800

1364

100

2900

3000 76,80

16. Ajkai Erômû

102

88

60

280

200

100

2800

2800

2745

5000

50


100

93

90

250

230

20

30

7

2500

2800

50


95

93

110

700

680

700

1200

1200

7368

19. EMA Power

69

58

45

120

110

120

3800

3800

1739

Összes nagyerômû

7997

7529

7215

30876 28597

3970 27880 27082

43000

%

45000 48,89 134182

4600 61500

12000

23920 36,20

1200 500

50

3861 100600

16600 35,78

9488

62700 28,43 12800

13300 53,41 13150 28,05

57 28,66 500

1084

6389 28,17

900

8600 46,00

1500

6550 53,74 2850 29,31

5700

5400 67,56

6000

6050 69,36

95000 134182 3484 342754 37,94




Hô, TJ

bruttó

nettó


34

32

30

224

193

238

1200


25

24

24

110

100

106

3. ÉDÁSZ-terület

240

205

200

600

520

4. ELMÛ-terület

124

98

100

400

5. ÉMÁSZ-terület

163

148

150

6. TITÁSZ-terület

112

102

698

609

Összes kiserômû

Kihasználás



h/a

szilárd folyékony

1200

6588

60

360

340

4400

514

6000

5700

2500

310

401

4500

4300

620

530

485

3000

60

340

270

267

5500

564

2294

1923

gáz

atom

Hatásfok

megújuló összes

%

2500

10

2570 73,73

900

30

930 75,27

800

7000

250

9450 80,13

3226

1200

5800

1000

8000 67,70

2800

3804

400

5800

500

6700 70,27

3000

3036

1500

5600

1000

8100 49,04

2011 20560 17340

3287

3960

27600

0 2790

35750 67,87

1400

1400


8695

8138

7779

1050

1050

1303

9745

9188

9082

33170 30520

5982 48440 44422

3815 102000 13448 122600 130482 6274 378504 40,76

7830

7457

28188 100,00

41000 38350

5982 48440 44422

4207 102000 13448 122600 134182 6274 406692 44,87

7830



33

4. TÁBLÁZAT. ORSZÁGOS VILLAMOSENERGIA-MÉRLEG 2005-BEN

FORRÁSOLDAL - BECSLÉS (2004)




Hô, TJ

Kihasználás



1693

1636

1600

4350


1866

1755

1840


860

828

860

2400

4. Mátrai Erômû

836

734

835

5. Csepeli Erômû

396

383


240



h/a


gáz

4500

1000

5600

5600

2658

12500 11740

85

600

250

6699

2300

0

0

0

2791

5800

5100

25

300

185

6938

394

1900

1840

400

1200

1200

4798

216

240

900

830

100

400

380

3750

11900

100

125

110

107

300

250

30

500

500

2400

3000

200

300


186

181

190

650

610

650

3200

3200

3495

200

7000

9. Lôrinci Erômû

170

169

175

5

5

0

0

0

27

60

10. Borsodi Erômû

137

124

60

320

250

20

1000

900

2336

11. Pécsi Erômû

70

66

70

260

250

220

2600

2600

12. Litéri Erômû

120

119

135

1

1

0

0


120

119

135

1

1

0


110

106

115

450

440

15. Kispesti Erômû

110

106

115

400

16. Ajkai Erômû

102

88

70


100

93


95

19. EMA Power Összes nagyerômû

atom

megújuló összes

41000

62800

15000

23000 36,00 64000 28,98

14000

14500 53,96 12000 28,07 1000

4500 31,11 7200 74,94 60 27,30

5

500

3714

3380

7800

0

8

13

13 27,69

0

0

8

13

13 27,69

450

3000

3000

4091

110

5501

5611 81,69

390

400

2200

2200

3636

0

50

5400

5450 66,13

300

270

200

2800

2800

2941

5000

50

5050 74,69

90

250

230

20

30

7

2500

2800

50

2850 29,31

93

110

700

680

700

1200

1200

7368

69

58

45

113

93

110

3800

3800

1638

7168

6767

7036

4370 27400 26915

4350

31180 29150

4800

136364 31,18

1200 500

%

43000 49,44 136364

8000

Hatásfok

50

1084

6389 28,17 8138 43,01

5400

5400 67,56

6000

6050 68,34

82700 12884 107401 136364 1000 340349 38,74




Hô, TJ

bruttó

nettó


70

65

70

320

300

240

1200


40

35

40

120

110

120

3. ÉDÁSZ-terület

300

280

300

550

440

4. ELMÛ-terület

160

140

160

480

5. ÉMÁSZ-terület

200

185

200

6. TITÁSZ-terület

140

135

910

840

Összes kiserômû

Kihasználás



h/a

szilárd folyékony

1200

4571

50

500

55

3000

400

6200

5600

1833

370

470

5500

4900

650

500

480

3000

140

420

250

320

5800

910

2540

1970

2030

gáz

atom

Hatásfok

megújuló összes

%

2500

2500

5050 45,15

1000

50

1050 42,95

50

6800

2000

8850 81,18

3000

1200

6664

1600

9464 65,85

2800

3250

200

5500

1800

7500 61,33

3200

3000

1600

5600

1100

8300 49,40

2200 17755

2291

3100

28064

0 9050

40214 61,79

6400 49600 44670

4174

82700 15984 135465 136364 10050 380563 41,18

7364

29160 100,00

4557

82700 15984 135465 136364 10050 409723 45,36

0


8078

7607

7946

1100

1100

1350

9178

8707

9296

33720 31120 8100

8100

41820 39220

6400 49600 44670


34


mások. Ez a néhány adat és ábra segíthet abban, hogy a szakma és a közvélemény tisztább képet kapjon. Nagyon sok részletet nem érintettünk (megújulók, kapcsolt termelés, árak stb.), amelyek szintén nagyon fontosak a változások megértéséhez és a jogszabályok javításához.

6000 5500 5000 4500 4000 3500

n HÍREK

3000 2500 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23

szerda nyár (07.02-03.)

csütörtök átmenet (09.17-18.)

tél (12.11-12.)

19/1. ÁBRA JELLEGZETES NAPI MENETRENDEK 2003-BAN 6000 5500 5000 4500 4000 3500 3000 2500 1

5

9

13 17 21

1

5

szombat nyár (06.28-30.)

9

13 17 21

vasárnap átmenet (09.13-15.)

1

5

9

13 17 21

hétfô tél (12.06-08.)

19/2. ÁBRA JELLEGZETES NAPI MENETRENDEK 2003-BAN

ken lényegesen az oroszlányi termelés sem. Összefoglalva megállapítható, hogy a 2004. évi energiamérleg a teljes magyarországi villamosenergiarendszerben nem alakul kedvezôtlenül annak ellenére, hogy az atomerômûves termeléssel nem lehetett megközelíteni a korábbi évek 14 TWh-ját. Feltételezve, hogy a bruttó villamosenergia-felhasználás jövôre mintegy 2%-kal lesz nagyobb, mint az idén várható, a hazai termelésnek nônie kell akkor, ha az importszaldó már nem növelhetô meg jelentôsen. Jövôre jelentôsen csökkenhet a szénfelhasználás, tovább növekedhet viszont a földgázfogyasztás. Jelentôsen megnövekedik – a kis részaránya ellenére – a megújuló ener-

AZ MVM RT. MEGTARTOTTA NEGYEDIK KAPACITÁSAUKCIÓJÁT

giaforrások használata. Több lesz a kapcsolt termelés is, és növekedik az energiaátalakítási hatásfok sok régi erômû (erômûrész) leállításával. Természetesen ez csak becslés, de – összehasonlítva a 2003-ban becsült értékekkel – jobb tájékoztatást ad a várható értékekrôl.

ÖSSZEFOGLALÁS A magyarországi villamosenergiaipar fejlôdése az elmúlt másfél évben jellegzetes módosulásokat kutatott a megszokotthoz képest. Megnyílt a piac, és ennek sok következménye volt. Teljességre nem tudtunk törekedni a bemutatáskor. Nem volt feladatunk a változások részletes hatásainak elemzése, azt majd megteszik

Az eddigi legnagyobb számú résztvevô, ugyanakkor mérsékelt licitálási hajlandóság jellemezte az MVM Rt. 2004. december 9-én megtartott negyedik kapacitásaukcióját. Az árverésen völgyidôszaki és zsinór menetrendû termékek, összesen 679,4 GWh villamos energia került kalapács alá. Az értékesítési idôszak 2005. január 1-jétôl 2005. június 30-ig tart. Az aukción tíz magyarországi villamosenergia-kereskedô vett részt, amelyek közül az árverési eljárás eredményeként öt kereskedô szerzett jogot áramvásárlási szerzôdés megkötésére. Az MVM Rt. az energiát most is a hatályos villamosenergiatörvény értelmében, minden villamosenergia-kereskedô és feljogosított fogyasztó számára átlátható módon, a Magyar Energia Hivatal által határozattal jóváhagyott Árverési Szabályzat szerint értékesítette a Hivatal képviselôi és közjegyzô felügyelete mellett. A kapacitás-árverésen – az MVM Rt. a közüzemi szerzôdéseibôl létrehozott, ún. „virtuális erômû”-bôl – völgyidôszakban (munkaszüneti napokon 0–24 h, valamint munkanapokon 0–6 h és 22–24 h) 180 MW, illetve zsinór menetrend szerint (0–24 h) 60 MW kapacitás és az ezzel megtermelhetô villamos energia került kalapács alá. A pályázaton a résztvevôk személyesen licitáltak, a licitált és megnyert villamos energiát a nyertes résztvevôk a magyar átviteli hálózat bármely betáplálási pontján átvehetik. Az eljárás során az ajánlattevô személye nem vált ismertté, így a szerzôdések további részletei sem nyilvánosak. Az árverésen mind a völgyidôszaki, mind a zsinór termék teljes mennyisége elkelt. Az I. szekció völgyidôszaki terméke két szakaszban 4,54 Ft/kWh, míg a II. szekció zsinór terméke szintén két szakaszban 8,32 Ft/kWh átlagáron került értékesítésre.


35

FREKVENCIA- ÉS CSERETELJESÍTMÉNYSZABÁLYOZÁS AZ EURÓPAI RENDSZEREGYESÜLÉSBEN (UCTE) ÉS EZEN BELÜL A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZERBEN n A TÉMÁVAL KAPCSOLATOSAN MÁR TÖBB CIKK IS MEGJELENT A LAPBAN, AMELYEKBEN A SZABÁLYOZÁSTECHNIKAI FOGALMAK ÉS A SZABÁLYOZÁSHOZ SZÜKSÉGES TARTALÉKOK SZEREPE ÉS ELNEVEZÉSE KEVEREDIK AZ IDÔKÖZBEN MEGHONOSODOTT LIBERALIZÁLT VILLAMOSENERGIA-KERESKEDELEM ELSZÁMOLÁSA SORÁN ALKALMAZOTT, ESETENKÉNT MÁS NÉVEN NEVEZETT ÉS NEM PONTOSAN AZONOS TARTALMÚ FOGALMAKKAL. MIVEL A LIBERALIZÁLT VILLAMOSENERGIA-KERESKEDELEM A VILLAMOSENERGIA-RENDSZEREGYESÜLÉS FREKVENCIA- ÉS CSERETELJESÍTMÉNY-SZABÁLYOZÁSI ELVEIN ÉS GYAKORLATÁN SZABÁLYOZÁSTECHNIKAI SZEMPONTBÓL VÁLTOZÁST NEM EREDMÉNYEZETT, CSUPÁN A SZABÁLYOZÁSHOZ SZÜKSÉGES TARTALÉKOK BESZERZÉSI KERESKEDELME VÁLTOZOTT, CÉLSZERÛ A SZABÁLYOZÁSI ÉS ELSZÁMOLÁS-KERESKEDELMI FOGALMAK KEVEREDÉSÉNEK MEGSZÜNTETÉSE. JELEN CIKKBEN A FREKVENCIA- ÉS CSERETELJESÍTMÉNY-SZABÁLYOZÁS GYAKORLATÁBAN ALKALMAZOTT FOGALMAK ÉS ELNEVEZÉSEK SZEREPELNEK. DR. POTECZ BÉLA

" A mûszaki terminológia szerint a szabályozás valamilyen cél elérése, vagy már elért állapot fenntartása érdekében végzett zártláncú – azaz folytonosan ellenôrzött – tevékenység. A váltakozó áramú villamos energiának két, szabályozással biztosítható minôségi jellemzôje van: a feszültség és a frekvencia. A feszültségtartási tûrési tartomány viszonylag széles, a névleges értékhez viszonyítva ±(5-10)%, amelyet az egymással párhuzamos üzemben lévô energiarendszereknek saját rendszerükön belül önállóan, saját eszközeikkel kell biztosítaniuk. (E bonyolult, összetett feladat megoldásának ismertetése nem tárgya a címben szereplô témának.) A frekvenciatartás tûrési tartománya ±1‰, ez két nagyságrenddel szûkebb az elôzônél; e feladatot a párhuzamos üzem résztvevôinek kol-

36

lektívan, de a „be nem avatkozás elve” (lásd késôbb) betartásával kell megoldaniuk. Jelen írás az utóbbiról, a frekvencia- és csereteljesítmény-szabályozásról szól. Közismert, hogy a váltakozó áramú villamos energia nem tárolható, így a termelésnek és a fogyasztásnak mindenkor egyensúlyban kell lennie. A fogyasztásváltozás órás szinten viszonylag jól tervezhetô (1. ábra), órán belüli pillanatértéke azonban sztochasztikusan változik, a változást a párhuzamos üzemi import-export szaldó tényértéke mutatja (2. ábra). A fogyasztásváltozás üzemzavarmentes esetben jól követhetô a termeléssel, de nagy teljesítményû termelô berendezés váratlan kiesése az egyensúlyt észrevehetôen megbontja. A termelés és fogyasztás mindenkori egyensúlyi állapotának kifejezôje a frekvencia (névleges értéke 50 Hz),


amelyre a már említett szûk tûréshatár vonatkozik. Ha a fogyasztás meghaladja a termelést, akkor a frekvencia a névleges érték alá sülylyed, a fogyasztást meghaladó termelés viszont a névlegesnél magasabb frekvenciát eredményez (3. ábra). A vázolt zavaró körülmények mellet a megkívánt pontosságú szabályozás gazdaságosan (optimális költséggel) két lépcsôben biztosítható:

PRIMER SZABÁLYOZÁS A primer szabályozás feladata, hogy a termelés és fogyasztás egyensúlyát megbontó zavarok (termelô berendezés kiesések, fogyasztói igényváltozások) kapcsán bekövetkezô frekvenciaváltozást – az extrém, igen kis valószínûséggel bekövetkezô eseteket kivéve – az elôírt ±1‰-en belüli

5400 5220 5040 4860 4680 4500 4320 4140 3960 3780 3600 00:00

02:00

04:00

tény

06:00

08:00

10:00

12:00

14:00

16:00

18:00

20:00

menetrend

22:00 óra

24:00

1. ÁBRA NAPI TERHELÉSI DIAGRAM

1400

MW

1350 1300 1250 1200 1150 1100 1050 1000 950 900 08:00

08:10 tény

08:20 menetrend

08:30

08:40

08:50

09:00 idô

2. ÁBRA IMPORT-EXPORT SZALDÓ

tûrési tartományban megállítva, a termelés és fogyasztás új egyensúlyi állapotát (a névlegestôl eltérô frekvencia értéken) biztosítsa. E szabályozási forma lényege, hogy zavar esetén a frekvenciaváltozással arányos gyors (automatikusan végrehajtott, decentralizált és rendszernagy-

vetô 30. másodpercig a teljes aktivizálandó primer tartalék igénybevételre kerül. Az automatikus és decentralizált végrehajtás az erre kijelölt erômûvi turbinagenerátor egységek feladata. A kijelölt turbinák „élesített” primer szabályozói arányos elven mûködnek, azaz a Df(Hz) frekvenciaváltozással, mint bemenô jellel arányos DP(MW) teljesítményváltozást eredményeznek. Az arányossági tényezô vagy más néven frekvenciatényezô definíciója: K = DP/Df(MW/Hz). A primer tartalékot biztosító turbinagenerátor egységeknek szabályozhatósági tartományukban (technikai minimális és maximális terhelésük között) névleges teljesítményük ±5%-át jelentô gyors teljesítményváltozást kell biztosítaniuk a névleges (szabályozási) frekvenciától való 7200 mHz frekvenciaeltérés esetén (fordított arányosság). A rendszernagysággal arányos primer tartaléktartás biztosításához a párhuzamos üzemet alkotó villamosenergia-rendszerek mindegyike köteles napi csúcsterhelése 1%-os mértékében primer tartalékot tartani („élesíteni”). A primer szabályozás jellemzôje, hogy elvébôl következôen hibatûrô, mivel mûködéséhez a mindenkori névleges frekvenciától való frekvencia eltérés szükséges. A primer szabályozók mûködésének következménye, hogy a termelés és fogyasztás egyensúlya a szabályozási frekvenciától eltérô frekvencián áll be és az egyes energiarendszerek közötti menetrendes villamosenergia-szállítások szaldó teljesítmény értéke eltér az egyeztetett menetrendek szaldójától, a kollektív segítségnyújtás mértékében.

ság-arányos) kollektív segítségnyújtás történik a rendszeregyesülés valamennyi résztvevôjétôl. A gyorsaság azt jelenti, hogy a mûködést elindító zavar bekövetkezte utáni 10. másodpercben az aktivizálandó primer tartalék 60%-ának bevetése megtörténik és a zavart kö-

SZEKUNDER SZABÁLYOZÁS A szekunder szabályozás feladata üzemzavarmentes esetben a párhuzamos üzemi frekvenciatartás kollektív, rendszernagyság-arányos biztosítása. Ez úgy érhetô el, hogy a párhuzamos üzemben résztvevô energiarendszerek mindegyike úgynevezett frekvenciaarányos csereteljesítményszabályozást végez. Ennek lényege, hogy az egyes energiarendszerek központi szekunder szabályozói a határaikat átszelô, a párhuzamos üze-


37

Df

Fogyasztás

Termelés primer szabályozás

fogyasztók beés kikapcsolása

termelôi kiesés

terhelés

teljesítmény

tárolt energia tompító hatása

3. ÁBRA A TERMELÉS (TELJESÍTMÉNY) ÉS A FOGYASZTÁS (TERHELÉS) EGYENSÚLYA

f(Hz)

0,01Pcs –––––––– = k{Pcs 200{10–3 ahol: PCS(MW) a csúcsterhelés, k(1/Hz) a relatív frekvenciatényezô.

f(Hz) -3000 MW +3000 MW

frekvencialengésekkel járó idônkénti túl-, ill. egymással ellentétes szabályozások. Az összehangolás a központi szekunder szabályozó K frekvenciatényezôjének helyes megállapításával történhet oly módon, hogy a primer és szekunder szabályozás frekvenciatényezôje egymással egyenlô legyen. A primer szabályozás frekvenciatényezôje abból számítható, hogy a csúcsterhelés 1%-át kitevô primer tartalékot kell aktivizálni 200 mHz-es frekvenciaeltérés esetén és ezzel kell egyenlônek lennie a szekunder szabályozás csúcsterheléssel arányos frekvenciatényezôjének. Mindez képletben:

-50 MW +50 MW

DPu =1300 MW 50,2 50,1 50,0 49,9 49,8

Fu

+200 mHz Df=72,22 mHz

PU

-200 mHz Df=433 mHz

P’U

50,2 50,1 50,0 49,9 49,8

DFU =217 MW Ppr,U =1083 MW

297000

300000

PM

-200 mHz

DPM =24,7 MW DFM =4,12 MW

303000 PU,FU (MW)

Az egyenlet k-ra megoldva:

FM +200 mHz Df=72,22 mHz

5650

5700

Ppr,M =20,58 MW

5750 PM,FM (MW)

4. ÁBRA PRIMER ÉS SZEKUNDER SZABÁLYOZÁS: A) AZ UCTE RENDSZEREGYESÜLÉSBEN ÉS B) A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZERBEN

met biztosító nemzetközi kooperációs távvezetékeik összesített villamosenergia-forgalmát meghatározott idôintervallumban a DP+K{Df › 0 célfüggvény szerint szabályozzák. A képletben DP(MW) a tényleges nemzetközi kooperációs teljesítményáramlások összesített (szaldó) értékének (import: +, export: -) és az import-export menetrendben szereplô egyeztetett teljesítményértékek szaldójának különbsége, Df(Hz) az elôírt szabályozási frekvencia és a tényleges üzemi frekvencia különbsége, K(MW/Hz) pedig az adott energia-

38

rendszer frekvenciatényezôje, amely annak csúcsteljesítményével arányos. A szabályozás a saját erômûvek menetrendi teljesítményének változtatásával (DP) történik. A szekunder szabályozás jellemzôje, hogy centralizált, a primer szabályozáshoz képest lassú, folyamatos, integráló jellegû és nagy pontosságú. Lényeges az egymástól függetlenül, de folyamatosan mûködô primer és szekunder szabályozás paramétereinek összehangolása, mert csak így kerülhetôk el a nem kívánt


1000 k = ––––– { 0,01 = 0,05 azaz 5% 200 A fentebb leírt szabályozási elvet hálózati jelleggörbés szabályozásnak nevezik. E szabályozási formánál a párhuzamosan üzemelô energiarendszerek a „be nem avatkozás elv”-ét követik. Ennek lényege, hogy a villamosenergia-termelés és -fogyasztás egyensúlyát megbontó váratlan (termelôi vagy fogyasztói) kiesés miatti zavart annak az energiarendszernek kell 10-15 perc alatt véglegesen felszámolnia, ahol a zavar bekövetkezett. A zavar abban az energiarendszerben történt, ahol a már említett DP+K{Df binom két tagjának elôjel azonossága lép fel. Ha mindkét tag elôjele pozitív, az a névleges alatti frekvencia további csökkenését okozó termelôi teljesítményhiányt jelent, a két tag negatív elôjele pedig a névleges feletti frekvencia további növekedését jelentô fogyasztói teljesítmény kiesésnek felel meg. A szóban forgó binom két tagjának különbözô elôjele a frekvencia névleges értékétôl való eltérést mérséklô, a primer tartalékok bevetésére utaló, jó irányban történô szabályozást mutat. Frekvenciacsökkenést okozó ter-

melô berendezés váratlan kiesésekor, az abban érintett energiarendszer a kiesett teljesítménnyel azonos mértékben aktivizálja bevethetô tartalékait. Ezek részei: a központi szekunder szabályzó által ún. zárthurkú szabályzásban mûködtetett szekunder tartalék, valamint az erômûvi menetrendek módosításával, vagy erômûvi üzemállapot-változtatással (pl. gyorsindítású gázturbinák) igénybe vehetô ún. tercier tartalék. (Tercier tartalékot képezhet a nagyfogyasztók részérôl vállalt szerzôdéses fogyasztáscsökkentés és a külföldrôl vásárolt szerzôdéses tartalékteljesítmény is.) Frekvencianövekedéssel járó fogyasztói váratlan kiesés esetén az adott energiarendszerben a központi szekunder szabályozó zárthurkú automatikus szabályozásként a fogyasztói teljesítmény kieséssel azonos mértékû erômûvi termeléscsökkentést hajt végre. A frekvenciaváltozást okozó váratlan eseményben nem érintett energiarendszerekben a központi szekunder szabályozók nem lépnek mûködésbe, azaz a frekvenciaváltozással arányos ± primer tartalék bevetés okozta import-export szaldó menetrend eltérést nem szabályozzák ki, mivel az az üzemzavaros energiarendszernek nyújtott decentralizált segítségnyújtás része. A primer, szekunder és tercier szabályozás hatásmechanizmusát a 4. ábra szemlélteti. Az ábra baloldali részén az UCTE rendszeregyesülés szabályozási viszonyai, a jobboldali részen pedig ezen belül a magyar villamosenergia-rendszer részesedése látható a rendszeregyesülés 300 000 MW-os összterhelésébôl 1 db 1300 MW-os blokk váratlan kiesése esetén. Az ábrán PU-val jelölt vonalszakasz a rendszeregyesülés, PM-mel a magyar rendszer primer szabályozási karakterisztikája, FU pedig az UCTE és FM a magyar rendszer frekvenciafüggô fogyasztói igény karakterisztikája. (Ez utóbbiak relatív értéke: 1%/Hz.) Látható, hogy a már ismertetett elveknek megfelelôen az UCTE ±3000 MW, a magyar rendszer pedig ±50 MW „élesített primer szabályozási tartalékkal” rendelkezik. A blokk-kiesést követôen az UCTE primer szabályozási karakterisztikája Pu’ (szaggatott vonal) lesz.

n a fogyasztás frekvenciatényezôje:

Az UCTE-ben n a primer szabályozók összesített

frekvenciatényezôje: n

KprUCTE =

SK

pri

= 0,05{300 000 =

i =1

= 15 000 MW/Hz ahol n, az együttmûködô energiarendszerek száma. n a fogyasztás összesített frekvencia-

tényezôje: KF,UCTE 0,01{F = 0,01{300 000 = = 3 000 MW/Hz n a hálózati jelleggörbés szabályo-

zás eredô frekvenciatényezôje: KS = KprUCTE + KFUCTE = 15 000 + +13 000 = 18 000 MW/Hz n az 1300 MW-os blokk kiesése miatt

fellépô frekvenciaváltozás, amelynél az új egyensúlyi állapot létrejön: DP 1300 Df = –––– = ––––––– = KS 18 000 = 0,07222 Hz = 72,22 mHz n az új egyensúlyi állapot létrehozá-

sához a primertartalék-bevetés: PprUCTE = KprUCTE {Df = = 15 000{0,07222 = 1083 MW, n a frekvenciafüggô fogyasztáscsök-

kenés: DFUCTE = K F,UCTE {Df = = 3 000{0,07222 = 217 MW, n együttesen:

PprUCTE + DFUCTE = 1083+ 217 = = 1300 MW A primer szabályozás jelentôségét jól érzékelteti, hogy ennek hiányában az új egyensúlyi állapot csak a fogyasztás frekvenciafüggô részének hatására állna be, az ehhez tartozó frekvenciaváltozás: DP 1300 Df’–––––– = –––––– = 3000 K FUCTE 0,433 Hz = 433 mHz Az új egyensúlyi állapot létrehozásában a magyar villamosenergiarendszer részesedése: n a

primer szabályozók együttes frekvenciatényezôje: KprM = 0,05{PM = 0,05{5700 = = 285 MW/Hz,

KFM = 0,01{FM = 0,01{5700 = = 57 MW/Hz, n a hálózati jelleggörbés szabályo-

zás eredô frekvenciatényezôje: KSM = KprM+KFM = 285+57 = = 342 MW/Hz. n a

magyar villamosenergia-rendszerben a Df = 72,22 mHz frekvenciaváltozásra a primertartalék-bevetés: PprM = KprM{Df = 285{0,07222 = = 20,58 MW,

n a frekvenciafüggô fogyasztás csök-

kenése: DFM = KFM{Df = 57{0,07222 = = 4,12 MW, n a magyar rendszer összes részese-

dése: PprM + DFM = 20,58+4,12 = = 24,7 MW. Természetesen ugyanezt a számértéket adná az eredô frekvenciatényezôvel való számolás is. Az új 72,22 mHz-cel alacsonyabb frekvenciánál létrejött egyensúlyi állapotból a normál frekvenciára történô visszatérést, az 1300 MW-os blokk kiesést elszenvedô energiarendszernek kell biztosítania, szekunder és tercier tartalékaiból összesen 1300 MW-nyi teljesítmény 10-15 percen belüli aktivizálásával. Ezzel az UCTE primer szabályozási karakterisztikája ismét a Pu-val jelölt vonalszakasz lesz, a frekvencia visszaáll az eredeti 50 Hz-re és az energiarendszerek, így a magyar energiarendszer segítségnyújtása is megszûnik, azaz ismét rendelkezésre áll a teljes primer tartalékmennyiség a további esetleges váratlan kiesések kapcsán történô újabb segítségnyújtásra.

PRIMER SZABÁLYOZÁS A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZERBEN Jelenleg 30 turbinagenerátor egység összesen 250 MW primer tartalék biztosítására képes, amelybôl UCTE elôírás szerint 50 MW-nyi mennyiségre kell az erre alkalmas, üzemben lévô turbinák szabályozóit „élesíteni”. A 200 MW-os turbinák szabályozóinak rekonstrukciója során elektroni-


39

kus jelfeldolgozású, hidraulikus beavatkozással mûködô rendszerek létesültek. Ezeknél a legmodernebb megoldásokat tartalmazó, programozható mikroprocesszoros irányítórendszerek találhatók (CEGELEC, ABB, WESTINGHOUSE gyártmányok). A magyar rendszerben – erre alkalmas vízerômûvek hiányában – a primer szabályozást hôerômûvi és atomerômûvi kondenzációs termelôegységekbôl kell biztosítani. A Paksi Atomerômû blokkjai a magyar energiarendszer legalacsonyabb változó költséggel termelô egységei, ezért megoldást kellett találni arra, hogy a primer tartaléktartás csak minimális mértékben korlátozza az erômû turbógépcsoportjainak terhelhetôségét (egy reaktorblokkhoz két turbó-gépcsoport tartozik). A megoldás a paksi 230 MW-os turbógépcsoportok primer szabályozóinak aszimmetrikus karakterisztikájú beállítása. Az 5. ábra a „200-as” turbógépcsoportok különbözô beállítású primer szabályozó karakterisztikáit mutatja. A pontozott vonallal ábrázolt „paksi” aszimmetrikus karakterisztikából megállapítható, hogy az 50 Hz frekvenciánál 40 mHz-cel alacsonyabb (49,96 Hz) frekvenciánál a primer szabályozásban részt vevô turbógépcsoport 4 MW-tal nagyobb teljesítményt ad le, 50 Hz feletti frekvenciánál 40 mHz-es (50,04 Hz-ig) szándékolt holtsáv van termelésváltozás nélkül, 200 mHz-cel magasabb frekvenciaértéknél (50,2 Hz) pedig 16 MW-os visszaterhelés következik be. UCTE elôírás szerint a magyar rendszernek is szimmetrikus holtsáv mentes primer szabályozási jelleggörbével kell rendelkezésre állnia, ezért a paksi karakterisztikát az origóra centrálisan szimmetrikusan egy másik aszimmetrikus jelleggörbével úgy kell kompenzálni, hogy a két karakterisztika eredôje holtsáv mentes szimmetrikus jelleggörbe legyen. Ezt a kompenzáló aszimmetrikus karakterisztikát (5. ábra, szaggatott vonal) „200 MW”-os hagyományos erômûvi turbinaszabályozónál kell beállítani, a paksi élesített primer szabályozással üzemelô turbógépcsoportokkal azonos darabszámmal, így 1 db paksi aszimmetrikus és 1 db hagyományos erômûvi kompenzáló aszimmetrikus karakterisztika eredôje az 5. ábrán szaggatottan és pontozottan raj-

40

DP [MW] 20

15

10

5

50 -200

-150

-100

100

150

200 Df [mHz]

-50

-5

-10 „200” MW-os turbina szimmetrikus jelleggörbéje Paksi turbina jelleggörbéje

-15

Paksi turbina jelleggörbét kompenzáló „200”-as turbina jelleggörbe Paksi és a kompenzáló „200”-as turbina összesített jelleggörbéje

-20

5. ÁBRA PRIMER SZABÁLYOZÁSI KARAKTERISZTIKÁK

zolt holtsáv mentes szimmetrikus egyenes lesz.

SZEKUNDER SZABÁLYOZÁS A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZERBEN A magyar villamosenergia-rendszer az UCTE rendszeregyesülés tagjaként a CENTREL rendszerek egyikeként a párhuzamos üzem keretében az ún. pluralisztikus elv szerinti szekunder szabályozásban vesz részt. Ennek lényege: három tagrendszer (cseh, magyar, szlovák) önállóan szabályozza saját frekvencia arányos párhuzamos üzemi órás import-export szaldó villamosenergia-forgalmát, a negyedik rendszer (lengyel) pedig szabályozó és elszámoló központként az UCTE felé szabályozza a CENTRELrendszerek összesített frekvenciaará-


nyos órás import-export szaldó villamosenergia-forgalmát. UCTE-elôírás szerint a magyar rendszernek a mindenkori egyeztetett menetrendeknek megfelelô frekvencia arányos import-export órás villamosenergia-szaldóját üzemzavarmentes esetben ±20 MWh/h pontosságú tûréshatáron belül kell tartania. Képletben: t

*(DP+ K{Df)dt ≤620 MWh, o

ahol: DP(MW) a tényleges és a menetrendi import-export szaldó különbsége K(MW/Hz) a magyar rendszer frekvenciatényezôje Df(Hz) az elôírt és a tényleges szabályozási frekvencia különbsége t = 1 h a szabályozási idôintervallum. További elôírás, hogy az órás szaldó teljesítmény-menetrendtôl való

pillanatnyi (3 másodperces) teljesítmény-eltérés üzemzavarmentes esetben nem haladhatja meg a ±100 MW-ot. A magyar rendszerben üzemben lévô számítógépes központi szekunder szabályozó a viszonylag legjobban szabályozható 10 szénhidrogén tüzelésû 215 MW-os blokk felé, 5 széntüzelésû kondenzációs blokk és 3 gázturbinás kombinált ciklusú kondenzációs blokk irányában képes zárthurkú teljesítményszabályozási parancsot adni. E mellett a Paksi Atomerômû blokkjai felé is adható számítógépes szabályozási parancs, amely az erômû irányító központjában megjelenik, de biztonsági okok miatt a szabályozási hurok Pakson nyitott állapotban van és az ottani irányító személyzet feladata a végrehajtás. A szekunder szabályozási parancsok az import-export tényszaldó menetrendtôl való eltérésének függvényében akár percen belüli ciklusokban is mennek a zárthurkú szabályozásban résztvevô blokkok felé, blokktípustól függô gradienssel (MW/perc). A szokásos gradiens 13 MW/perc, de váratlan nagyblokk kiesés esetén (≥200 MW) az erre al-

kalmas rugalmas szénhidrogén tüzelésû blokkok felé 10 MW/perces üzemzavari gradiens is alkalmazható. A szekunder szabályozásra vonatkozó UCTE-elôírások betartásához megfelelô tartaléktartásra van szükség. A tapasztalatok szerint a magyar rendszerben a napi, órás fogyasztói igények tervezési hiba határait figyelembe véve, üzemzavarmentes esetben 200-250 MW csúcsidei forgótartalék biztosítása elegendô. Ebbôl az ilyen esetre vonatkozó, a frekvenciaés csereteljesítmény-szabályozáshoz szükséges szekunder tartalék UCTEelôírás szerinti mennyisége MW-ban az alábbi képlettel számítható: 2 -150, ≠≠ 10{≠ PSZ = =≠ +1≠ 50≠ Pmax

ahol: Pmax (MW) a napi csúcsterhelés A képlet alapján a magyar rendszerben mintegy 120-140 MW-nyi szabályozási szekunder tartalék szükséges. A termelô berendezések váratlan kieséseit is figyelembe vevô UCTEelôírás ún. tercier tartalékra vonatkozó elôírást is tartalmaz. Eszerint az energiarendszereknek az üzemzavarmentes esetre vonatkozó szabályozá-

si szekunder tartalékmennyiségen felül a váratlan termelô berendezés kiesések kiszabályozásához éves csúcsterhelésünk 3%-a, vagy legnagyobb termelô blokkegységünk teljesítménye közül a nagyobb értéknek megfelelô tercier tartalékkal kell rendelkezniük. A magyar rendszerben fenti feltételekbôl következôen 1 paksi reaktorblokk-teljesítménynek megfelelô 460 MW-nyi tercier tartalékra van szükség. E tercier tartalékból 410 MW az indítási parancsot követô 10-15 perc alatt maximális terhelést biztosító 3 nyílt ciklusú gázturbina egységbôl (Lôrinci, Litér, Sajószöged) nyerhetô, a további 50 MW-ot pedig az elôírt szabályozási szekunder tartalék értéken felül rendelkezésre álló forgótartalék biztosítja. Figyelmet érdemel, hogy nagyblokkkiesés esetén az órás import-export szaldó menetrendtartásra vonatkozó ±20 MWh/h menetrendtartási kötelezettség, valamint a szaldó teljesítménytartásra vonatkozó ±100 MW-os pillanatnyi teljesítménykorlát betartása az adott órában nem érvényes, pusztán a kiesett teljesítmény 10-15 percen belüli pótlása az elvárás.


41

KORSZERÛ ÁRAMELLÁTÁSUNK MÛSZAKI PROBLÉMÁI (A VILLAMOSENERGIA-RENDSZERSZEMLÉLET HATÉKONYABB ÉRVÉNYESÍTÉSE AZ IPARÁG KOMMUNIKÁCIÓS TEVÉKENYSÉGÉBEN, A TÖRTÉNETI HÁTTÉR TÜKRÉBEN) n AZ UTÓBBI IDÔBEN TÖBB EGYESÜLETI ÉS HIVATÁSOS RENDEZVÉNYSZERVEZÔI ENERGIAKONFERENCIÁN VETTEM RÉSZT. SAJNÁLATTAL TAPASZTALTAM, HOGY A RÉSZTVEVÔK ZÖME – FÔLEG A FIATALABBAK, DE AZ IDÔSEBB MÉRNÖKÖK, ENERGETIKUSOK IS, NEM IS BESZÉLVE A JOGÁSZ, KÖZGAZDÁSZ ALAPKÉPZETTSÉGÛEKRÔL – MEGHÖKKENTÔ TÁJÉKOZATLANSÁGOT TANÚSÍTOTT MIND A HATÓSÁGI (GKM, MEH), MIND AZ IPARÁG VEZETÔ TÁRSASÁGAI (MVM RT., MAVIR RT.) KÉPVISELÔINEK ELÔADÁSAINÁL. ENNEK FÔ OKÁT ABBAN LÁTOM, HOGY A MEGHÍVOTTAKNAK LÁTHATÓAN IGEN KEVÉS ISMERETÜK VAN – VAGY MARADT – A VILLAMOSENERGIA-SZOLGÁLTATÁS MAI KORSZERÛ MÓDJÁRÓL ÉS ANNAK ALAPVETÔEN FIZIKAI TÖRVÉNYEKEN ALAPULÓ MÛKÖDÉSÉRÔL. KERÉNYI A. ÖDÖN

" A korszerûségen azt értem, hogy Magyarország ma 5,25 millió villamosenergia-fogyasztója – ezek közül a 4,8 millió háztartási tarifával vételezô – a villamosenergia-rendszerbôl (VER) van ellátva szabványos, 50 periódusú váltakozó árammal. Az ország villamosítottsága közel teljes, hiszen mindössze néhány ezer tanya, bokor várja, hogy csatlakozhasson a közcélú hálózatra. A VER üzemirányítását a legkorszerûbb, valós idôben mûködô, számítógépes rendszer segíti. A magyar VER tagja az Európa Unió legnagyobb villamosenergiarendszeregyesülésnek (UCTE VERE), amelyben az erômûvek 50 Hz szinkron frekvenciával termelik a villamos energiát a kereken 150 millió fogyasztó számára. Nem eléggé ismert a közcélú villamosenergia-szolgáltatás történeti háttere sem. A magyar villamosenergiaiparág idén lesz 120 éves, ha Temesvár és 116, ha Mátészalka közvilágításának megvalósításától számítjuk. Kezdetben egy-egy malom, ipari üzem, bánya – saját ellátása mellett – szolgáltatott közcélra is villanyt, majd egyre több fejlôdô város építtetett saját erômûvet is. Amikor egy-egy erômû helyi hálózatát távvezetékekkel is

42

összekapcsolták, létrejött a körzeti, majd regionális együttmûködés, végül kialakult az ország egészére kiterjedô átviteli hálózat és maga a villamosenergia-rendszer. A fejlôdés egyre nagyobb gépegységeket és a hálózati feszültség növelését követelte, ugyanakkor lényegesen kisebb erômû tartalék is elegendô volt a fogyasztók biztonságos ellátásához. A múlt század húszas éveiben a gyorsan szaporodó, budapesti villamosenergia-fogyasztók ellátására épülô Kelenföldi Hôerômûvet még 66% tartalékkal tervezték (Egy 30 MW teljesítôképességû gépet szántak a várt fogyasztói terhelés fedezetére, a második ennek forgótartaléka volt, a harmadik pedig ezek karbantartási tartaléka.) Ezzel szemben, az 1949-ben megalakított magyar VER legfôbb elônye az volt, hogy kevesebb új erômûvet kellett építeni a 9 évenként duplázódó igénynövekedés számára. Sajnos így sem úsztuk meg 1954-ig fogyasztói korlátozások nélkül, de a tervszerû teljesítménygazdálkodási rend eredményeként a hetvenes években, a szigorú üzemviteli fegyelem mellett, tartaléknak elegendô volt a VER rendelkezésre álló teljesítôképességének (RT) 20%-a is a fogyasztók kielégítésére.


A villamosenergia-iparág fejlôdési szintjeihez a hatósági szabályozásnak is alkalmazkodnia kellett. A múlt század elején, a csak saját üzeme számára termelô erômû esetében elegendô volt a mûszaki, biztonsági elôírások hatósági rendezése (pl. kazán-, ipar-, bányafelügyelet stb.). A közcélú villamosenergia-szolgáltatás beindulása után azonban, a fogyasztók védelmére, már a törvényi szabályozás is szükségessé vált. Az elsô magyar villamosenergia-törvény (1930) idejében még csak egyes megyék, országrészek közcélú villamosenergia-ellátása volt a jogi szabályozás mûszaki háttere. A VER megalakulása után azonban a második VET (1962) már az országos villamos hálózaton együttmûködô erômûvek, nemzetközi export-import forgalom és egy vertikálisan szervezett gazdasági egység (MVM Tröszt) léte mellett rendezte a közcélú villamosenergiaiparág feladatait. A politikai rendszerváltás után a tröszti vállalatok önállósulása teremtett jogilag változott helyzetet és ezt rendezte az 1994. évi VET. Az 1995. évi privatizáció után pedig már az Európai Unió nemzetközi árampiac liberalizációs irányelvei tették szükségessé a leg-

újabb VET (2001. évi CX törvény) kiadását, hogy eleget tegyünk az EU csatlakozási feltételeinek. Kissé el is siettük e szabályozást, mivel azóta az EU-irányelvek is módosultak, ami újabb törvényi változtatást tesz szükségessé. Hangsúlyozni kell, hogy mindezek a változások a villamosenergia-szolgáltatás fizikai feltételeit nem változtatták meg. A villanyt nem érdekli, hogy ki az erômû, a hálózat tulajdonosa, abban a pillanatban, amikor megtermelték, már el is fogyasztották a hálózatról vételezô felhasználók. A VET és szabályzatai – a biztonsági célok mellett – elsôsorban a szolgáltatási lánc kereskedelmi bonyolításának elveit és módját hivatottak rendezni, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. Az elmondottakból kitûnik, hogy az illetékes hatóságoknak alapvetôen a villamosenergia-szolgáltatás adott technikai szintjének megfelelô fizikai feltételekre kell alapozni a jogalkotást. A kereskedelmi szabályozás azonban annál bonyolultabb, minél kisebb elemekre és minél több szereplôre bontják a rendszert. A francia, német és osztrák tapasztalatok ezen állításomat messzemenôen alátámasztják, és gyakorlatuk jó példaként szolgálhat a VET szükségessé vált módosításához is. A fentiekkel azt kívántam érzékeltetni, hogy a jó szabályozáshoz a fizikai ismeretek nélkülözhetetlenek mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók részérôl. Nyilván ez könnyebben biztosítható a törvény elôkészítésénél, ami pár tucat szakemberrel is megoldható, mint az alkalmazás során, amikor sok millió érintett laikus fogyasztót, illetve képviselôiket kell meggyôzni a szabályozás helyes és közérdekû voltáról. Ez veti fel az alapkérdést, az oktatás jellegû, társadalmi tudatformálás fontosságát és annak ésszerû megszervezését, ami az iskolai oktatástól, a felsôfokú képzésig, a médiától a Mindentudás Egyeteméig terjedhet.1 A téma összefügg hazánk mai társadalmának technikai alapképzettségének hiányosságaival. Errôl már több cikkben is panaszkodtam. (Az egyik a MAVIR honlapján is olvasható.) Mindebbôl az következik, hogy a 1 Az MTA elnöke támogatja az elképzelést.

konferencia elôadásokat is közérthetôbben kellene fogalmazni, mivel a hozzászólások többsége részben tájékozatlanságot, részben egyedi részérdeket tükröz, vagy az értetlenség miatt el sem hangzik. A szakelôadók többsége számos fóliával bizonyítja felkészültségét, amit a hallgatóság zöme a rövid vetítés alatt gyakran áttekinteni sem tud és csak néhány beavatott érti a bonyolult ábrák hátterét. Az elôadások célját, különösen a drága (több 100 ezer forintos részvételi díjak melletti) rendezvényeken, elsôsorban a tájékoztatási (oktatási) jellegben kellene tehát meghatározni, amelyek emellett hasznos vitafórummá is alakulhatnak, ha valódi szakkérdések is felmerülnek és hasznos tanácsokat is jelenthetnek az elôadók számára. A fenti, általános jellegû észrevételek mellett, fontosnak tartok népszerûsíteni néhány, az áramszolgáltatásban felmerült legidôszerûbb probléma megoldását célzó törekvést, amelyeket részben a konferenciák fôelôadói is felvetettek, illetve az ott elhangzott hozzászólásaim tükröztek. Ezek a következôk: n Komoly technikai nehézséget okoz, hogy a magyar villamosenergia-rendszer nem rendelkezik megfelelô, korszerû, szabályozó erômûvekkel, amelyek a fogyasztók pillanatonként bekövetkezô terhelés változásait pár perces gyakorisággal késleltetve, rugalmasan, a legkisebb energiaköltséggel követni tudják. n A MAVIR Rt.-nél mûködô legkorszerûbb, drágán kiépített, valós idôben mûködô számítástechnikai rendszer alkalmas ezen feladat automatikus vezérlésére is, azonban a rendszerszabályozáshoz jelenleg elsôsorban a Dunamenti és Tiszai Erômû 215 MW teljesítôképességû, szénhidrogén-tüzelésû blokkjai vehetôk – kényszermegoldásként – igénybe. Ezek terhelésváltoztatási sebessége nem elég gyors, ugyanakkor a gyakori változtatás a magas hôfokú berendezések élettartamát csökkenti, és az üzemzavarok gyakoriságát fokozza. Minimális terhelésük 50-60 MW, éjszakára viszont le sem állíthatók, mert ha másnap szükség van rájuk, fennáll a veszélye annak, hogy a hajnali újraindulás váratlan meghi-

básodás miatt meghiúsul. Az atomerômû reaktorainak kifejezetten káros a sûrû terhelésváltoztatás, emellett a visszaterhelés a legolcsóbban termelô erômû kihasználását csökkenti. A mátrai lignittüzelésû kazánok még rugalmatlanabbak, mint az olajtüzelésûek. A gázturbinák közül a hôvel kapcsolt villamosenergia-termelôk jellegük miatt korlátozottan, a litéri, a sajószögedi és a lôrinci egységek pedig a VER-ben betöltött szekunder tartalék feladatuk miatt eleve kiesnek a folyamatos szabályozás számára. Az UCTE elôírásai szellemében az utóbbiak ugyanis csak egyegy nagy gépegység váratlan, üzemzavari kiesése, pl. a paksi reaktorblokkok meghibásodáskor indítandók be, ha az adott idôpontban a forgótartalék nem elegendô a hiány fedezésére. n Nem eléggé ismert, sajnos még az energetikusok elôtt sem, hogy a MAVIR Rt. fô feladata a versenypiac megnyitása után is ugyanaz maradt, mint ami korábban volt, azaz a magyar villamosenergiarendszer terhelés szabályozása 2, az UCTE Egyesülés szinkronüzemi elvárásainak megfelelôen. Biztosítania kell, hogy az elôzô napon lekötött menetrend szerinti magyar export-import szaldó, amely a határkeresztezô vezetékeken az országba áramlik az elôírt tûrésen (±20 MWh/h) belül maradjon, az eltérést pedig kompenzálnia kell. Ez azt jelenti, hogy a magyar VER belsô, fogyasztói terhelés változásait a hazai erômûveknek kell a MAVIR utasítása szerint úgy követniük, hogy az egyeztetett import menetrend betartható legyen. Az importszaldó azonban 2003. évtôl a közüzemi fogyasztók és a versenypiaci fogyasztók együttes igényébôl tevôdik össze. Ezt a rendszerirányító számára az új VET alkotta „mérlegkör felelôsök”-nek – pl. az MVM Rt.-nek, mint közüzemi nagykereskedônek és a feljogosított fogyasztókat képviselô kerekedôknek – kell elôírt idôben és pontossággal megadni, és ôt a változásokról értesíteni. A VER pillanat-

2 A témáról kiváló cikk jelent meg az Elektrotechnika 2004/5–6. számában dr. Stróbl Alajos tollából a „Szabályozási energia piacáról” címen


43

nyi terhelésingadozása azonban a 20 MWh/h tûrés többszöröse (100 MW) is lehet, de ezen kilengéseket a hazai erômûveknek kell elôre programozott késleltetéssel kiegyenlíteni, elvileg a legkisebb, rendszerszintû növekményköltség sorrend betartásával. A késleltetés célja az, hogy ne túl gyakran történjen beavatkozás az erômûvek üzemébe. Idôtartama pedig részben az eltérés nagyságától, részben a kilengés meredekségétôl függ és általában 1 percnél nem rövidebb. A MAVIR központi számítógépe a kijelölt erômûvek gépegységeit az általuk folyamatosan közölt terhelésváltoztatási képességük szerint veszi igénybe a változás kiegyenlítésére. Ez az érték pl. a Dunamenti és a Tiszai Hôerômûvek 215 MW-os blokkjainál 4,55 MW/perc, a mátrai 200 MW-os blokkoknál 2 MW/perc, a Csepel GT 140 MW-os blokkjánál 10, illetve 20 MW/perc stb. A késôbbiek miatt itt jegyzem meg, hogy ez az érték vízerômûvek nagy teljesítôképességû turbináinál, valamint a szivattyús energiatározók (SZET) reverzibilis egységeinél eléri a 300 MW/perc értéket is, ami indokolja, hogy miért tartja a szakma ezeket a legalkalmasabb szabályozó erômû típusnak. n Az UCTE-országok többi, szinkronüzemû tagrendszerében, illetve szabályozási zónáiban mûködô „átviteli hálózatirányítók” (TSO) ugyanazt a szabályozási feladatot teljesítik, mint a MAVIR Rt., és felelôsek azért, hogy saját rendszerükben a vállalt expo-import szaldó menetrend minden körülmények között betartásra kerüljön. Mivel az UCTE Egyesülésen belül nemcsak a szomszédos országok között jönnek létre szállítási szerzôdések, hanem „harmadik” országokból is, az egyes rendszerek átviteli hálózatán át jelentôs tranzitszállítások is keletkeznek. Ezek sok esetben meglepetésszerûen érik a rendszerirányítókat (TSO), mivel – a volt KGST CDU gyakorlattal ellentétben – az UCTE nem tette kötelezôvé a piacnyitás után erôsen megszaporodott szállítási szerzôdések kölcsönös bejelentését. Ennek jelentôsége nem annyira a szomszédos VER közötti szállításoknál lenne fontos, hanem

44

elsôsorban a harmadik országból származóknál, vagy legalább bizonyos nagyságrend felettieknél, mivel ez lehetôvé tenné azok elôzetes, számítógépes árameloszlási vizsgálatát, és mód nyílna egyeztetô tárgyalásokra vagy tiltakozásra az érdekelt felek között. A tényleges villamosenergia-áramlás ugyanis a fizikai törvényei szerint a legkisebb ellenállást képezô hálózat részeken át történik, a kereskedôk által elképzelt útvonalak helyett. Ez az alapvetô különbség minden más termék szállításával szemben, ami az elôírt úton és eszközzel, mindenkor ellenôrizhetô módon valósul meg. Az UCTE CENTREL Egyesülésének tagjai – amelyeknek e témában értékes, gyakorlati tapasztalataik vannak – közösen javasolhatnák ezen tarthatatlan helyzet felszámolását és a szállítási fegyelem megszilárdítását, mivel a mai szabad kereskedelem már az üzembiztonság rovására mehet. Erre figyelmeztetnek az Egyesülésekben egyre inkább szaporodó és súlyos gazdasági károkat okozó, országrészekre kiterjedô üzemzavarok miatti fogyasztói korlátozások. Ennek kapcsán említem meg, hogy az atomerômû-ellenes Olaszország évente 63 TWh villamos energiát importál francia atomerômûvekbôl, de a 10 000 MW teljesítményt meghaladó átvitelhez már nem elegendôek az olasz–francia határkeresztezô, 400 kV-os távvezetékek, és tényleges szállítás a svájci, az osztrák, sôt e helyett az új magyar–horvát összeköttetéseken keresztül áramlik az olasz fogyasztók felé. Az igazi meglepetés számunkra éppen az volt, hogy a legutóbbi, hírhedt olasz rendszer-üzemzavar az UCTE jelentése szerint vasárnap éjjel 2 órakor azért következett be, mert az egyik svájci távvezeték a hiányos gallyazás következtében keletkezett földzárlat miatt lekapcsolódott, és további, hibás relévédelmi mûködések okozta láncreakció nyomán elzáródott a teljes olasz import áramút. Eközben a TSO-k közötti távközlési zavarok miatt, az olasz rendszerirányító nem állította le az olasz szivatytyús energiatározók töltését, ami közel 3000 MW terheléssel csökkenthette volna azonnal az importot, és így annak teljes elvesztését is meg-


akadályozhatta volna. Ebbôl látszik, hogy emberi mulasztások, kisebb technikai hibák véletlen összegezôdése milyen kárt okozhat még akkor is, ha a maga az alaprendszer normál üzemvitele mindezt elkerülhetôvé is tette volna. Mindebbôl az a fontos következtetés vonható le, hogy az áramellátás üzembiztonsága mindenképpen meg kell hogy elôzze a kereskedôi szellem túlkapásait. Tudomásul kell venni, hogy a szállításoknak fizikai határai vannak, amelyek betartásáért elsôdlegesen a TSO-k felelôsek, de társadalmi kihatásaik miatt az EU-tagállamok kormányai is felelôsek, ha a megfelelô törvényi elôírások nem biztosítják a rendszerirányítók intézkedési jogait. Tisztázni kell, hogy ki fedezze a nem egyeztetett tranzitok miatt esetleg szükségessé váló átviteli hálózatbôvítések beruházási költségeit, mivel erre az utólag felszámítható tranzitdíjak mesze nem elegendôek. Tarthatatlan az is, hogy egy ország saját importszükségletének növelését a váratlan tranzitszállítások korlátozzák távvezeték kapacitásának önkényes lefoglalása miatt. Lényegében ez történt hazánk esetében is, amikor a Hévíz–Tumbri 400 kV-os távvezeték bekapcsolásakor a horvát VER felé meglepetésszerûen 600-800 MW tranzit áramlott át, az elôzetesen számított 100 MW helyett. A tranzit – feltehetôen – az olasz VER számára folyt, és mûszaki oka az osztrák átviteli hálózat szûk észak-déli irányú átviteli keresztmetszete volt, amit évek óta nem tudnak nyomvonal engedély hiányában megoldani. Ezzel viszont lecsökkent észak, északkelet felôl saját importvételezési lehetôségünk is nemcsak a versenypiaci fogyasztóink számára, hanem a magyar VER egészének üzemzavari kisegítését biztosító, szabadon hagyandó tartalék távvezeték kapacitásunk is. Mindez az okfejtés azt a gyakorlati tanácsot is sugallja a konferenciák elôadói számára, hogy a nemzetközi áramcsere változatok tárgyalásánál ne csupán a magyar átviteli hálózat térképeit mutogassák, hanem legalább a környezô országok átviteli hálózatait is tartalmazó térképeket, hogy a bôvítési tervek célkitûzéseit a számításokkal alátámasztott legjobb változat bemutatásával ismertethessék. Ez termé-

szetesen vonatkozik a cikkírókra és a statisztikai kiadványok szerkesztôire is. Magyarország központi helyet foglal el az UCTE VERE átviteli hálózatában, különösen akkor, ha a déli, ez év októberétôl már szinkronüzemben mûködô román, bolgár és a balkáni rendszereket is figyelembe veszszük. Ez a tény kiemelt szerepet biztosíthat a MAVIR Rt. számára is. Kihasználható lenne elônyös helyzetünk az ukrán, az orosz (IPS/UPS) rendszerekkel való együttmûködés bôvítési terveinek legcélszerûbb megoldásánál is. Az orosz EVER (UPS) kapcsolat létesítésénél a reális változat ugyanaz lehetne, mint amit az UCTE és a CDU egyesülések kapcsolatteremtésénél terveztünk, tehát a nagyfeszültségû egyenáramú átvitel (HGÜ; Back to back, HVDC) alkalmazása. Ez ugyanis kiküszöböli az egyesülések frekvenciatartási képességének hiányosságait is, amire lentebb a SZU EVER szûkös erômûtartalékai kapcsán bôvebben is visszatérek. A konkrét megoldás négy 600 MW-os egyenáramú betétre alapozódott, így a Dürnrohr–Slavatice és Wien-Süd-Ost–Gyôr alállomások Ausztria és a CSZSZK, illetve Magyarország között, az Etzenricht–Hradec Kralove alállomások Németország és a CSZSZK között, és a Berlin alállomás az NDK és Németország között. Ezeket, az egyenként 100 millió USD-t meghaladó értékû, megvalósult beruházásokat üzemen kívül kellett helyezni, amikor a rendszerváltás után a KGST CDU VERE a 750 kV-os távvezetékek kikapcsolásával levált a SZU EVER-rôl, és bontották a 220, valamint 400 kV-os összeköttetéseket is. Szóba került a betétek áthelyezése a CENTREL és az ukrán VER határra, de ennek gazdasági feltételeit nem sikerült megteremteni. Ez a lehetôség újra felmerült, vizsgálata folyamatban van. A nagy VER egyesülések közötti egyenáramú összeköttetés (tengeralatti kábel; távvezeték, NFEÁ betét) világszerte elismerten a legolcsóbb és leggyorsabban megvalósítható mûszaki megoldás a szinkronüzemben nem összekapcsolható nagy rendszerek közötti villamosenergia-cserék lebonyolítására. Jó példák erre az UCTE és az EK, az UCTE és a NORDEL egyesülések közötti, tengeralatti nagyfeszültségû egyenáramú kábelek, Észak-Amerikában az USA VER egye-

süléseinek egymás közötti, és Kanada VER Egyesülésével kiépített egyenáramú távvezetékek. Észak-Amerika óriás rendszeregyesüléseinek együttes teljesítôképessége 950 GW, amit – a jelenlegi mûszaki lehetôségekkel – nincs is mód egyetlen szinkronüzemû hálózatban irányítani, ezért választották a területenként, történelmileg kialakult egyesülések közötti villamosenergia-cserék lebonyolítására az egyenáramú összeköttetéseket.3 Ez a technika lehetôvé teszi mind az energiaáramlás irányának, mind a teljesítmény nagyságának a felek igénye szerinti tág határok közötti szabályozását, tehát kiküszöböli a rendszerirányítók (TSO) saját erômûparkjának folyamatos terhelésszabályozási kötelezettségét, amit a szinkronüzem fizikája megkövetel annak érdekében, hogy a csereszaldó menetrend szigorúan betartható legyen. A szinkronüzemû, váltakozó áramú kapcsolat kialakításának más, gyakorlati jellegû akadálya is lehet. Erre legjellemzôbb példa a volt KGST CDU VERE és az UCPTE VERE közötti kapcsolat megoldása. Itt elsôsorban azért nem volt mûszaki lehetôség a szinkronüzemû összekapcsolásra, mivel a volt SZU Egységes Villamos Energia Rendszere (EVER) – ami a lengyel határtól Vlagyivosztokig terjedt – nem rendelkezett elegendô erômû tartalék teljesítôképességgel ahhoz, hogy az 50 Hz frekvenciát a ±0,05 Hz tûrésen belül tartsa, ami egyébként az UCPTE szigorú követelménye volt. Emiatt a 80-as években rendszeresen elôfordult, hogy a CDU elôírt „átmeneti” frekvenciája tartósan 49,5 Hz volt. Ezen rendelkezés következtében a mai CENTREL-tagországok csak úgy tudták garantált szovjet importjukat megkapni, hogy erômûveikben a turbinák primer szabályozóit kiiktatták. Ezen kényszerintézkedés nélkül ugyanis – a szinkronüzem fizikája szerint – pl. a kétpólusú turbógépegységek szabályzói a frekvencia csökkenésekor automatikus kisegítési parancsot érzékeltek volna, és azonnal vissza akartak volna állni az 50 periódusnak megfelelô 3000/perc fordulatra, hogy az importvételezést a határkeresztezô táv-

3 Egyenáramú betétekkel oldották meg a japán VERE 50 Hz és a 60 Hz frekvenciára kiépített VER-ei közötti villamosenergia-csereszállításokat is.

vezetékeken csökkentsék, és ezáltal az üzemzavarban szenvedô, exportot adó társukat kisegítsék. Az automatikus kisegítés egyébként a villamosenergia-rendszer szinkronüzemének legfontosabb fizikai tulajdonsága, ami megkülönbözteti minden más termék szállításától, és megköveteli a szereplôktôl a fizikai törvények tiszteletben tartását. Ebben az idôben az UCPTE ÉS a CDU VERE terhelése közel azonos nagyságú volt (kb. 250 000 MW). A 0,5 Hz frekvenciacsökkentés tehát – mint egy virtuális erômû – a szovjet exportban 1%, azaz 2500 MW kapacitás pótlását tette lehetôvé. Sajnos azonban a frekvencia gyakran 49,5 Hz alá is esett, ami már erômûleállásokat és fogyasztói korlátozásokat is okozott mind az exportáló SZU-ban, mind az importáló országokban. (Lásd pl. a magyar VER statisztikájában a fogyasztás kiesések 1985. évi 0,5 ezrelék kiugró értékét, a többi évek 0,2 ezrelék alatti mutatójával szemben.) Visszatérve a VER szabályozás témájára, a korszerû megoldást a világon és Európában egyaránt a tárolós vízerômûvek kínálják. Ezek közül is a szivattyús energiatározó (SZET) látszik jelenleg a legalkalmasabbnak, amire fentebb már rámutattam. A szivattyús energiatározó (SZET) vízerômû gondolatát Magyarországon elôször dr. Mosonyi Emil profeszszor, akadémikus vetette fel, aki még 1942-ben a Duna bal partján, a Nagymarosi Vízerômû melletti Szentmihály hegyen foglalkozott egy SZET építés tervezésével. A késôbbi vizsgálatok azonban ennél sokkal jobb paraméterû telepítési helyeket találtak a Pilis-hegységben. Ezek között is a legjobbnak a Prédikálószék mutatkozott. A beruházási javaslat elkészítésére 1984-ben – a NIM támogatásával – az MVMT adott megbízást a VIZITERVnek. Az 1200 MW teljesítôképességre kiépíthetô Prédikálószék SZET 500 m eséssel, négy korszerû, 300 MW-os, reverzibilis japán, Toshiba gyártmányú gépegységével, föld alatti elhelyezéssel Európa egyik legolcsóbb fajlagos beruházása lehetett volna. Megvalósítása azonban, a környezetvédô álviták mellett, elsôsorban a távlati tervek rendszerváltás utáni, kényszerû módosulása miatt meghiúsult. A pilisi parkerdô tulajdonosok fôleg a felsô tározó építési ideje alatti környezetká-


45

rosodás miatt aggódtak, és nem vették figyelembe, hogy a kiépítés utáni üzem során a fenti tó a táj természeti értékét növelhette volna, amint ezt a nemzetközi példák mutatják. A villamosenergia-iparág akkoriban érvényes távlati terveiben két nagy alaperômû létesítése szerepelt. Az egyik a lignitbázisú Bükkábrányi Hôerômû 2000 MW-os, a másik a Paksi Atomerômû 2000 MW-os bôvítése volt Az elsôt 8 db, hazai gyártmányú 250 MW-os blokkal, a másodikat két 1000 MW-os szovjet monoblokkal irányoztuk elô. Ezen 7-8 ezer óra kihasználással mûködô erômûvek mellett logikus volt – fôleg az angliai példák (Dinorwic 63300 MW, H=450 m) nyomán – legalább 600 MW csúcserômû kapacitás létesítés, amire a prédikálószéki SZET kiválónak mutatkozott. Az olcsó fajlagos beruházás kínálta azt a gondolatot, hogy a kedvezôen kiépíthetô 1200 MW kapacitás másik felét a CDU VERE számára, közvetlen rendelkezésû erômûveként felajánljuk. Erre a luxemburgi Viande SZET mutatott jó példát. Akkoriban a SZET beruházásának rentabilitás számítása azon alapult, hogy a rendszeres éjjeli töltés és a VER esti csúcsidejében történô kisütés energiaköltsége megközelítette az 1:3 arányt. Ennek nemzetközi bizonyítékát a garantált, tervszerû import zóna árak adták. A több milliárd kWh szállítását lekötô szerzôdésekben ugyanis sikerült elérni, hogy az átlagárat 1-nek véve, az éjjeli ár ennek 0,6, a csúcsidei pedig 1,6-szorosa volt. Ez az arány megfelelt a hazai erômûvek tényleges teherelosztási önköltségének is.

A jelenlegi SZET létesítéseknél és üzemüknél, a VERE több száz GW együttes terhelése mellett, jelentôs szemléletváltozás tükrözôdik. Eszerint ma már nem a napi feltöltés-kisütés, hanem a szekunder szabályozásra való alkalmasság a döntô szempont. UCTE-csatlakozásunk elôfeltétele 450 MW gázturbina-kapacitás létesítése volt, amihez nem készült gazdasági számítás. Az UCTE VERE egyik legkorszerûbb létesítménye az RWE által múlt évben üzembe helyezett Goldistahl 1000 MW teljesítôképességû SZET, amely tipikus szabályozási feladatot teljesít a zóna számára. Már fentebb bizonyítani kívántam, hogy a magyar VER nem rendelkezik a folyamatos szabályozáshoz szükséges, a mai követelményeknek megfelelô erômû típussal. Ezért célszerû lenne felújítani az erre legalkalmasabbnak tûnô magyarországi SZET létesítés vizsgálatokat. A reménytelennek látszó Prédikálószék mellett a Tiszai Erômû Rt. kezdeményezésére az MVM Rt. beruházási javaslatot készíttetett a zempléni hegyekben telepíthetô SIMA 2 elnevezésû SZET létesítésére. Nem beszélve arról, hogy nem garantált a csupán csapadékból remélt vízpótlás, csak érdekességként mutatom be – a tervezô magyar Awe Consulting Kft. adatai alapján – ennek a prédikálószéki SZET-tel való gazdasági összehasonlítását. Eszerint a fajlagos beruházási költség, a beépített teljesítôképesség (BT) függvényében a következô: ha a BT = 640 MW SIMA 2 esetében 727 USD/kW; Prédikálószéknél 579 USD/kW (80%)

ha a BT= 960 MW SIMA 2 esetében 600 USD/kW; Prédikálószéknél 473 USD/kW (79%) A 20% különbség maga elég indokot mutat arra, hogy a prédikálószéki SZET 1994-ben készült beruházási javaslata korszerûsítésre kerüljön, ami nem kerülne 10 millió forintba sem. Ismerve a VER szabályozási gondjait, több iparági társaság keres SZET telephelyet és végeztet vizsgálatokat, de egyik sem jobb, mint a Prédikálószék. Ennek még külön elônye, hogy a jövôbeli átviteli hálózat súlypontjában lévén, a nemzetközi kapcsolatokban is kedvezô helyen létesülhetne. Mivel a SZET a VER központi érdeket szolgáló erômû, logikusnak látszik, hogy ennek beruházás elôkészítô vizsgálatait a MAVIR Rt. tartsa kézben és a beruházást az MVM Rt. irányítsa, mivel erre megfelelô szervezete és gyakorlata is van. A vizsgálatoknak ki kellene térni arra is, hogy a gépek beszerzése milyen relációból lenne a legcélszerûbb. A japánok mellett, akik a legtöbb SZET-létesítéssel dicsekedhetnek a világon, felmerül az amerikai General Electric, és német gyártók versenyeztetése is, akik a megvalósításban is érdekeltek lehetnek. A beruházás finanszírozásába azonban más hazai energetikai cégek is bevonásra kerülhetnek. A fenti gondolatokkal az energetika távlati terveinek készítéséhez kívántam segítséget nyújtani, bízva abban, hogy fél évszázados iparági tapasztalatom ebben némi alapot jelenthet az illetékesek számára.

n HÍREK A MEGÚJULÓ ENERGIÁK HASZNOSÍTÁSÁT SEGÍTÔ JAVASLATOK (Kerényi A. Ödön – 2004.09.28–29. között Debrecenben tartott energia konferenciára készített – hozzászólásának cikké alakított, kissé kibôvített változata).

A megújuló energiák hasznosításának alapvetô célja egyrészt a környezet védelem, másrészt a fosszilis energiahordozó készletek kifogyásának távlati pótlása. A két cél szorosan összefügg, mivel a környezetvédelem súlyponti problémája a CO2 szinte megállíthatatlan növekedése, ami a légkör globális felmelegedése miatt világ katasztró-

46

fával fenyeget, ugyanakkor ma még a szénhidrogének és a szén felhasználása a legolcsóbb energiaforrás, mindaddig, amíg az energiaszolgáltatásban eddig nem számba vett külsô (externális) költségeket a világszervezetek kötelezôen nem írják elô a tagországoknak. Szolgáljanak erre a következô jellemzô példák: – Jelenleg csupán az atomtörvény teszi hazánkban is kötelezôvé, az atomerômûvek radioaktív hulladékainak elhelyezését és a selejtezést fedezô költségek figyelembe vételét az önköltségben. Ez a tétel a Paksi Atomerômû Rt. esetében az eladási ár közel 25%-a. A lignit külfejtések rekultivációja az erômûvek önköltségében elhanyagolható hányad.


– A szélerômûveknél nem veszik a hatósági támogatásnál figyelembe, hogy szélcsend idején közel azonos teljesítményû, biztosan igénybe vehetô többlet hô- vagy atomerômû tartalékkapacitást kell a villamosenergiarendszer gazdájának tartani, hogy ne kerüljön fogyasztói korlátozásra sor. A fajlagos beruházási költségét és annak leírását tehát legalább 1,5 szorzóval kellene a gazdasági számításokban figyelembe venni. – Az UCPTE VERE-ben erre a teljesítmény mérlegben külön tartaléksor szerepelt, aminek nagyságát az alpesi tározós vízerômûvek feltöltési szintjétôl függôen szabták meg. Az UCTE új fôfeladata a csereszállítások lévén, másodlagossá vált sajnos az Egyesülés szintû MW mérleg koordináció és elsôdlegesen a tagrendszerek felelôssége lett mérlegük egyensúlyban tartása és optimális fejlesztése. A MW mérlegekben viszont a hazai erômûvek mellett a tartósan lekötött import kapacitást ugyanolyan súllyal kell szerepeltetni. Az alkalmi import-export viszont csak az üzemviteli tartalék terhére valósítható meg. Forráshiány esetén, ha az egyeztetett pótlásra nincs mód, a VER saját maga tartozik – még fogyasztói korlátozás árán is – az egyensúlyt helyreállítani és a határkeresztezô távvezetékeken a spontán kisegítô többletvételezést megszüntetni. – A megújuló energiákból történô villamosenergia-termelés tarifás támogatásánál tehát az eddig figyelembe nem vett költségtényezôk beszámításával kellene a preferálási sorrendet erre a célra hatóságilag megállapítani. Ehhez abból kellene kiindulni, hogy mekkora összeget szán az állami költségvetés nyíltan, vagy burkolt formában pl. a tarifa rendszer díjakban – a többi fogyasztó rovására – elrejtve erre fordítani. Tudomásul kell venni azonban, hogy a megújuló energiahasznosítás támogatása egyértelmûen az energia átlagárakat és így a fogyasztók költségeit emeli, ezért ennek mértékét a gazdaság politika kell, hogy megszabja. A magyar energiapolitika legnagyobb tévedését a megújuló energiahasznosítás terén a hazánk vízerô-potenciáljának legnagyobb hányadát képezô Duna vízerejérôl történô lemondásban látom. Ennek egyértelmû indítéka pedig a Bôs–Nagymarosi Vízlépcsôk létesítése körül kialakult politikai vita, amelyben a Hágai Bíróság hozott döntést, de ennek végrehajtásában a szlovák féllel eddig nem sikerült a kormánynak megegyezni. Ennek legfôbb oka, hogy a magyar fél politikai indokból nem mûszaki, hanem jogi érveket keres a megállapodáshoz. Az elôbbre haladás érdekében a megoldást a következô két ütemre bontanám: I. Nagymaros megépítése nélkül is van mód a Szigetköz „kiszáradását” megakadályozni, ami egyik fô érve a BNV ellenzôinek.

Erre is van mûszaki megoldás, ami azon az egyszerû fizikai tényen alapszik., hogy nem a vízmennyiség , hanem a vízszint a döntô e probléma megoldásában. Meg kell valósítani tehát a már az eredeti tervekben is szereplô 3-4 fenékküszöböt a Dunakiliti–Szap közötti Duna-szakaszon. Szap alatt már semmi gond nincs, hiszen ott a Bôsi Vízlépcsôn átmenô teljes vízmennyiség is jelen van. A fenékküszöbök révén ugyanis tartósan megemel-

hetô lenne a fômeder vízszintje, olyan mértékben, hogy elárassza az oldalágakat is és ezáltal egész évben magasabb lenne a talajvízszint. E megoldás hatékonyságát bárki ellenôrizheti, aki átmegy a szlovák oldalra és megtekinti a mûcsatorna és a fômeder közötti sziget buja növényzetét, amelyet egyetlen fenékküszöb hozott létre a Dunakiliti feletti fômederben. Megnézhetné Prágában is a „széles” Vltava-folyót, amit fenékküszöbök tettek nagygyá. Teljesen téves tehát az új kormánybizottság tárgyalási irányelvérôl közzétett követelés, hogy a szlovákok Csúnynál a Duna mindenkori, teljes vízhozamának a felét engedjék át hasznosítás nélkül a fômederbe és emiatt mondjanak le kb. 1 TWh termelésrôl, aminek az értéke közel 40 millió euró, amikor van ésszerû, károkozás nélküli megoldás is. A fele vízhozam ugyanis nem képes a vízszint olyan megemelésére, mint ami az árvizes idôszakok néhány hetes idôszakában el tudja árasztani az oldalágakat. E témáról már számos cikket tettem közzé, de javaslataim eddig nem találtak meghallgatásra az illetékes szervek részérôl, de talán az elsô szakaszban Nagymaros nélküli tárgyalási mód eredményesebb tárgyalásokat hozhat. II Késôbbre halasztható téma Nagymaros újraépítésének megtárgyalása

A Nagymarosi Vízlépcsô megépítésének legnagyobb elônye a szerzôdés egyéb komplex céljainak teljesülése mellett (Hajózás egész évben, biztosabb árvízvédelem, a további medermélyülés meggátlása, híd a Börzsöny és Pilis között, turisztikai látványosság a Duna kanyarban állandó víztükrû tó révén) a további 1 TWh megújuló, vízenergia részesedés, a Bôsi Vízerômûbôl ma is járó 1 TWh mellett. Ugyanis ekkor a teljes BNV kb. 4 TWh termelésének 50%-a illetné meg a magyar felet és nem kellene kártérítést sem fizetnünk a szlovák fél kényszerû, csúnyi beruházási többletkiadásai miatt. A megegyezés segítésében bizton számíthatunk az EU támogatására, mivel eleget tennénk a Hágai Bíróság ítéletének is. A magyar társadalomban a BNV ellenzôinek „Dunaszaurusz” minôsítése nyomán kialakult vízerô-hasznosítás ellenesség meghökkentô nézeteket táplál, ami ellen a mûszaki értelmiségnek határozottabban kellene fellépnie. Nem véletlen volt a Hágai Bíróság döntése, amely az ellenzôk „ökológiai katasztrófa” vádját elvetette és érvényesnek ítélte az eredeti szerzôdést. Csak néhány példa az elterjedt, téves képzetekrôl: – A sajtóban újra megjelent az a meghökkentô laikus vélemény, hogy a „síkvidéki folyamokon képtelenség a víz helyzeti és mozgási energiáját villamos energiává átalakító létesítményt létrehozni”. Vicclapba való lenne az állítás, ha azon nem osztoznának sokan mások is. Erre a legmeggyôzôbb cáfolat a Tiszán épült vízlépcsôk fél évszázados eredményes mûködése. (Tiszalök, Kisköre) Mindegyik komplex célú létesítmény volt, elsôsorban a mezôgazdaság öntözési és vízellátási feladatára, és a gátakba szinte mellékesen épült be a vízerômû is, a létrejött duzzasztás energetikai hasznosítására. A Rába-folyóra telepített Ikervári Vízerômû a millennium éve óta mûködik és azóta cáfolja ezt a tévhitet.


47

– Több sajtócikkben olvashattuk, hogy a Bôsi Vízlépcsô léte fokozza az árvízveszélyt is! Ezen laikus vád könynyen megcáfolható azon ténnyel, hogy a Csúny– Bôs–Szap között kiépített mûcsatorna 4000 m3/s áteresztô képességgel fokozza a fômeder 6000 m3/s árvíz-levezetési kapacitását és így árvíz esetén kisebb vízszint keletkezik. Az idén tavasszal pl. kb. 1 méterrel maradt az alatt, mint lett volna az oldalcsatorna nélkül és veszélyesen megközelítette volna a védgátak koronáját. A kibôvült árvíz-levezetési képesség bôven nyújt fedezetet arra is, hogy a javasolt fenékküszöbök miatti mederkeresztmetszet-csökkenés se okozza az árvízbiztonság csökkenését. – Többen félnek a folyami vízerômûvek esetleges földrengés miatti gátszakadásától. Ezek a vészjóslók elfelejtik azt a tényt, hogy a folyami vízlépcsôk tartós duzzasztása mindig kisebb, mit az irányadó árvízszint és a duzzasztott víztömeg a gát esetleges sérülésekor egyszerûen lefolyna az alsó mederbe. Hasonló a helyzet, mint amikor a gyerekek a patakra az általuk összerakott kôgátat lerombolják. A vízlépcsô gátakat viszont földrengésbiztosra méretezik és ezért a gátszakadás be sem következhet. A Nagymarosi Vízlépcsô gátját, amit dr. Mistéth Endre statikus mérnök tervezett, olyan erejû földrengés sem rongálná meg, mint ami – dr. Mosonyi Emil akadémikus híres hasonlata szerint – már rég ledöntötte volna a közel ezeréves viseg-

48

rádi Salamon-tornyot, vagy a budapesti Szent István-bazilikát. Szerencsére egyik sem következett be. – Nagy völgyzárógátnál valóban elôfordult már gátszakadás, a betongát tervezési hibája miatt, de a mai, korszerû építési és ellenôrzési technológiák gyakorlatilag kizárják ennek a veszélyét. A világ vízerômûveinek a termelését közel fele arányban folyami vízerômûvek adják, és tovább épülnek az újabb óriások is. (pl. Jangce 3 szurdok 18-24 GW). A nagy, éves-tározó vízerômûvek elsôsorban a villamosenergia-rendszerek (VER) tartalékkapacitásaként mûködnek és az egyre szaporodó Szivattyús Energia Tározók (SZET) kiépítésével a VER gyors terhelésváltozásainak kiegyenlítési feladatait látják el. A fentiekkel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a vízerô-hasznosítás jelenlegi magyar társadalmi ellenszenvét megfelelô felvilágosítási munkával igyekezzünk legyôzni és tárgyilagos, a tavaly áprilisi, kiotói környezetvédelmi konferencián nemzetközileg elfogadott irányba terelni, amely a vízerômûvek villamosenergia-termelését a legtisztább megújuló energia termelési módként ajánlotta és 170 ország környezetvédelmi miniszterei fogadtak el kormányuk nevében.


Kerényi A. Ödön

EURÓPAI VILLAMOS TÁRSASÁGOK TULAJDONOSI-IRÁNYÍTÁSI STRUKTÚRÁJA n A HAZAI VILLAMOSENERGIA-IPARI REGULÁCIÓRÓL FOLYTATOTT VITÁK SORÁN GYAKRAN JELENT HIVATKOZÁSI ALAPOT A LIBERALIZÁLT ÁRAMPIAC MÛKÖDTETÉSE SORÁN MÁR TÖBB TAPASZTALATOT SZERZETT ORSZÁGOKBAN ALKALMAZOTT MÛKÖDÉSI-TÁRSASÁGIRÁNYÍTÁSI MODELL. AZ MVM RT. SZEMPONTJÁBÓL AZ EURÓPAI ORSZÁGOK MÛKÖDÉSI KÖRNYEZETÉNEK TALÁN LEGIZGALMASABB ELEME A HÁLÓZATIRÁNYÍTÁS ÉS A NEMZETI TULAJDONÚ VILLAMOS ENERGETIKAI TÁRSASÁGOK KÖZÖTTI KAPCSOLATRENDSZER. AZ ALÁBBI, KORÁNTSEM TELJES ÖSSZEÁLLÍTÁS IGYEKSZIK KÉPET ADNI ARRÓL, HOGY A JELENTÔSEBB EURÓPAI ORSZÁGOKBAN MILYEN MODELL SZERINT VÉGZIK A HÁLÓZATOK IRÁNYÍTÁSÁT, ILLETVE BEMUTATJUK AZT AZ EZZEL SZOROSAN ÖSSZEFÜGGÔ KÉRDÉST, HOGY A LEGJELENTÔSEBB ENERGETIKAI CÉGEK MILYEN TULAJDONOSI KÖRNYEZETBEN MÛKÖDNEK. A KORÁBBI EU-TAGORSZÁGOK ISMERTETÉSÉN TÚLMENÔEN NEM KEVÉSBÉ TANULSÁGOS AZ ÚJONNAN CSATLAKOZOTT KÖZÉP-EURÓPAI ÁLLAMOK NEMZETI VILLAMOS TÁRSASÁGAINAK, AZOK MÛKÖDÉSI ÉS TULAJDONOSI KÖRNYEZETÉNEK BEMUTATÁSA. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS ELSÔDLEGES FORRÁSAI AZ EGYES TÁRSASÁGOK ÉS SZERVEZETEK HONLAPJAIN TALÁLHATÓ, 2004 KÉSÔ NYARÁN ÉRVÉNYES INFORMÁCIÓK VOLTAK.1 TRINGER ÁGOSTON

VERBUNDGESELLSCHAFT (AUSZTRIA) A Verbund Ausztria integrált, nemzeti többségi tulajdonú villamos társasága, a bécsi tôzsde egyik legjelentôsebb szereplôje. A legnagyobb osztrák erômûvi portfolió tulajdonosa, tulajdonolja és üzemelteti a nemzeti átviteli hálózatot, végzi a rendszerirányítást (TSO), áramkereskedelmet folytat (nagykereskedelem, kereskedés, közvetlen értékesítés is). Az 1. ábra a Verbund tulajdonosi összetételét mutatja be.

1 Az összeállítás szerzôje ezúton mond köszönetet Simig Péternek a kézirat áttekintése során nyújtott értékes észrevételeiért, és kiegészítéseiért.

A Verbund konszern piaci részesedését az osztrák áramszektorban az alábbi fô számok szemléltetik: termelés: vízenergia 80% hôerômûvek 20% kereskedelem/értékesítés: kereskedés 47% nagykereskedelem 42% végfogyasztói értékesítés 11% átvitel: átviteli hálózat tulajdonosa Az Österreichische Stromlösung (Osztrák Árammegoldás) elnevezésû stratégiai szövetség keretében a Verbund és 5 regionális szolgáltató stratégiai együttmûködést folytat, amelyben az áramkereskedelmet és a nagyfogyasztói értékesítést, valamint az erômûvi termelést összehangolják.

A 2. ábra a Verbund konszern irányítási struktúráját szemlélteti. A struktúra integrált villamos társaságot valósít meg, szervezetileg különválasztott, de tulajdonilag egységes irányítás alatt. A TSO szervezetileg önálló, holdingirányítás alatt (APG). A termelés önálló üzletág, két társaságba (víz- és hôerômûvek) integrálva valamennyi Verbund erômûvet, víz- és hôerômûvek szerint.

CSEH VILLAMOS MÛVEK (CˇEZ) A CˇEZ csoport felépítését és a CEZ tulajdonosi struktúráját szemlélteti a 3. ábra.


49

A CˇEZ többségi állami tulajdonú integrált cégcsoport, amely meghatározó tulajdoni hányaddal rendelkezik valamennyi regionális szolgáltatóban, tulajdonnal rendelkezik a Cseh TSO-ban (CˇEPS), tulajdonában vannak az atomerômûvek, valamint részesedéssel rendelkezik egyéb termelô kapacitásokban, továbbá számos egyéb energetikai vállalkozásban (bányászat, kereskedelem stb).

SZLOVÁK VILLAMOS MÛVEK (SE) Tulajdonosi összetétel: Nemzeti Vagyonalap Szlovák Gázmûvek Kárpótlási Alap

A társaságcsoport tulajdonosi öszszetétele:

Osztrák állam 51% TIWAG 7,0%

Állami Vagyonalap Külföldi magántulajdon Egyéb hazai jogi személy Egyéb külföldi jogi személy Alkalmazottak Hazai magántulajdon

67,61% 0,16% 5,69%

Kisrészvényesek 15,7% Wienstrom 10,0% EnBW 51% EVN 10%

12,54% 9,67% 4,30%

1. ÁBRA A VERBUND TULAJDONOSI ÖSSZETÉTELE

HORVÁT VILLAMOS MÛVEK (HEP)

tôknek és a fennmaradó részvényeket a tôkepiacon értékesítik. A részvények legalább 51%-a állami tulajdonban marad Horvátország EU csatlakozásáig. Az új jogszabályok és az EU jogharmonizáció érdekében a HEP-et társaságcsoporttá alakították 2002ben, amely az anyavállalatból és leányvállalatokból áll: termelés, átvitel, elosztás, illetve további feladatok. A horvát rendszerirányító, a CROISMO a HEP leányvállalataként végzi a rendszerirányítási feladatokat, a hálózat az anyavállalat tulajdonában van.

Horvátországban új törvények szabályozzák az áramszektort és lehetôvé teszik az árampiacon a versenyt. A HEP-nek közszolgáltatási kötelezettsége van a tarifális fogyasztók számára a termelésben, az átvitelben és az elosztásban valamint a szolgáltatásban. Az elfogadott privatizációs törvény alapján a HEP részvényeibôl a háborús veteránok max. 7%-ot, a HEP alkalmazottak, további 7%-ot kapnak, 15%-ot felajánlanak hazai befekte-

95,8% 3,34% 0,86%

A szlovák Villamos Mûvek a villamos ipar átszervezése óta alapvetôen erômûveket üzemeltetô társaság, a szlovák beépített kapacitás 85%-a, az atomerômûvek, és nagy hôerômûvek tartoznak hozzá. Szlovákiában TSO modell keretében mûködik a hálózatirányítás, a tisztán állami tulajdonú SEPS létesíti és üzemelteti a nagyfeszültségû hálózatot és végzi a rendszerirányítást. Jelenleg zajlik az SE privatizációjának elôkészítése, amelynek során szakmai befektetôknek ajánlják fel a részvények 66%-át. Az eladásra vonatkozó tárgyalások a legjobb ajánlattevôvel, az ENEL-lel folynak.

LENGYEL VILLAMOS MÛVEK (PSE): A lengyel villamos mûvek szervezeti felépítése, a csoport összetétele látható a 4. ábrán. A PSE TSO modell szerint mûködô lengyel nemzeti integrált hálózatirányító társaság, ezen túlmenôen villamosenergia-exportot végez, részt vesz a hazai áram-nagykereskedelemben. Idén megalakult a PSE Operator SA, mint a lengyel TSO.

Konszernstruktúra

EDF – FRANCIAORSZÁG

Holding Osztrák Villamos Mûvek (Verbundgesellschaft) Termelés

Kereskedelem/ értékesítés

Átvitel

Új üzleti területek/ részesedések

AHP VERBUND-Austrian Hydro Power AG

APT VERBUND-Austrian Power Trading AG

APG VERBUND-Austrian Power Grid AG

VBG VERBUND BeteiligungsgmbH

ATP APC VERBUND-Austrian VERBUND-Austrian Thermal Power GmbH Power Vertriebs GmbH & Co KG Szolgáltatások VERBUND Management Service GmbH

2. ÁBRA A VERBUND KONSZERN IRÁNYÍTÁSI STRUKTÚRÁJA

50


Franciaország integrált nemzeti villamos társasága, egyúttal Európa legnagyobb villamos energetikai vállalkozása. A társaságcsoport az országban teljes vertikális integrációt valósít meg. A hálózatirányítást az EDF-tôl irányítás és számviteli szinten független RTE társaság látja el.

GÖRÖG VILLAMOS MÛVEK (PUBLIC POWER CORPORATION) A görög villamos társaságot a hazai áramellátás koordinálására, fejleszté-

A CˇEZ CSOPORT Elosztás és kereskedelem*

Termelés

Bányászat

SEVEROMORAVSKÁ ENERGETIKA, a.s.

HIDROCˇEZ, a.s.

LOMY MORˇINA, spol. s.r.o.

Kis vízerômûvek Áramkereskedelem és üzemeltetése értékesítés, kapcsolódó 100% szolgáltatások 89,36% JVCD, a.s. STREDOCˇESKÁ Hôszolgáltató rendszerek ENERGETICKÁ, a.s. létesítése, kazánrekonstÁramkereskedelem és rukció, villamosenergiaértékesítés, kapcsolódó és gáztermelés, -vásárlás, szolgáltatások -értékesítés 97,72% 49% SEVEROCˇESKÁ ENERGETIKA, a.s.

Áramkereskedelem és értékesítés, kapcsolódó szolgáltatások 56,93% ZÁPADOCˇESKÁ ENERGETIKA, a.s.

VLTAVOTY’NSKÁ TEPLÁRENSKÁ, a.s.

Hôszolgáltatás és kapcsolódó szolgáltatások, vízellátás, hulladékkezelés 34%

Áramkereskedelem és értékesítés, kapcsolódó szolgáltatások Távközlés 99,06% CEZTEL, a.s. VY’CHODOCˇESKÁ Távközlés 100% Áramkereskedelem és CEZNET, a.s. értékesítés, kapcsolódó Ügyviteli, pénzügyi szolgáltatások 91,81% tanácsadás, távközlési rendszerekhez kapcsolódó PRAZˇSKÁ ENERGETIKA, a.s. szolgálatások Áramkereskedelem és 100% értékesítés, kapcsolódó szolgáltatások 34% ENERGETIKA, a.s.

Széntüzelésû erômûvek kéntelenítéshez mészkôbányászat 51% SEVEROCˇESKÉ DOLY, a.s.

Barnaszénbányászat és -értékesítés 37,21% KNAUF POCˇERADY, spol. s.r.o.

Cementtermékek gyártása 40% GAPROM s.r.o.

Építôipari termékek, kutatás, fejlesztés 50% KOTOUCˇ SˇTRAMBERK, spol. s.r.o.

Széntüzelésû erômûvek kéntelenítôi részére, valamint pernye kezeléséhez mészkôgyártás és -értékesítés 64,87%

Kereskedelem RPG ENERGIEHANDEL GmbH

Áramkereskedelmi marketing és tanácsadás 100% COOL ENERGY, a.s.

* Az E.ON tranzakciót követôen

Villamosenergiakereskedelem 20%

Átvitel

Szolgáltatások-létesítés és karbantartás

CˇEPS, a.s.

Karbantartás, átviteli hálózat üzemeltetése 34% Egyéb szolgáltatások CˇEZ, finance b.v.

Eurokötvényekhez kapcsolódó pénzügyi szolgáltatások 100% AB MICHLE, s.r.o.

Brókeri tevékenység a kereskedelem és egyéb szolgáltatások területén 99,99% OSC, a.s.

Villamos létesítmények tervezése, adatfeldolgozás berendezések mérnöki tevékenysége 66,66% ÚSTAV JADERNÉHO VY’ZKUMU RˇEZˇ, a.s.

Atomenergetikai kutatások 52,46%

CˇEZ ENERGOSERVIS, spol. s.r.o.

Nukleáris fôberendezések gépészeti karbantartása 100%

ENERGETICKÉ OPRAVNY, a.s.

Erômûvi karbantartás 100%

I & C ENERGO, s.r.o.

Mérés-irányítástechnika 100%

SIGMA - ENERGO OPRAVNY, a.s.

Atomerômûvi karbantartás 51% ESE, s.r.o.

Magasfeszültségû elektromos berendezések karbantartása 34% Sˇ KODA PRAHA, s.r.o.

Beruházási projektek menedzselése 29,80%

3. ÁBRA A CˇEZ TÁRSASÁGCSOPORT TULAJDONOSI ÖSSZETÉTELE (CˇEZ-RÉSZESEDÉS)

sére és a nemzeti energiaprogram végrehajtására alapították 1950-ben. 2001-ben megkezdôdött a görög árampiac megnyitása, az európai piachoz történô integrálása, amelynek kihívásaihoz alkalmazkodva a PPC ma is az egyik legnagyobb, piacvezetô vállalat Görögországban. Termeli és elosztja a villamos energiát Görögország-szerte. A rendszerirányítást TSO modellben független társaság végzi (HTSO). Tulajdonosi összetétel: Görög Köztársaság 51,17% Állami és intézményi befektetôk 45,02% PPC-alkalmazottak biztosítási szervezete 3,81%

VATTENFALL – SVÉDORSZÁG A társaság szervezeti struktúráját az 5. ábra szemlélteti. A társaság Európa egyik vezetô, villamos energetikai vállalkozása. Tevékenysége kiterjed a termelésre, szolgáltatásra, kereskedelemre. értékesítésre a nagy- és kisfogyasztói szegmensben Svédországban, illetve jellemzôen az észak-európai országokban. A társaság tisztán állami tulajdonú energetikai óriásvállalat. A Skandináv országok (Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia) mindegyikében TSO modell szerinti mûködés valósul meg. A TSO-k nemzeti szervezôdések, a skandináv piac sajátossága, hogy közös szervezett árampiacot mûködtetnek Nordpool néven, amelyet az egyes nemzeti TSO-k közösen tulajdonolnak. Az átviteli rendszerirányítási feladatokat – ahogyan a többi skandináv országban – Svédországban állami tulajdonú TSO végzi (Svenska Kraftnet). A Svenska Kraftnet állami tulajdonú TSO, ellátja a rendszertervezést, a rendszerirányítást, a hálózat üzemeltetését, és karbantartását szerzôdéses viszony keretében alvállalkozókkal végezteti. Mûködését a termelôk és a többi hálózattulajdonos által fizetett átviteli tarifa fedezi, az állam által szabályozott nyereség mértékéig. A svéd TSO szervezeti felépítése a 6. ábrán található.


51

FINNORSZÁG

Igazgatóság Elnökhelyettes


Igazgatóság Elnök



Átvitel

Kereskedelem

Vállalati ügyek

Pénzügy Számvitel

Távközlés és informatika

Üzemvitel

Belsô audit

Humánerôforrás

Kontrolling

Vagyongazdálkodás

Jog

Biztonság

Nemzetközi ügyek

Kockázatkezelés

4. ÁBRA A LENGYEL VILLAMOS MÛVEK SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE, A CSOPORT ÖSSZETÉTELE

Igazgatóság Vezérigazgató Ügyvezetés Csoportfeladatok Vattenfall Észak üzletág

Vattenfall Európa üzletág

Termelés

Bányászat & termelés

MEGA

Értékesítés

Kereskedelem

Kereskedelmi szolgáltatások

Értékesítés Finnország

Értékesítés Svédország

Átvitel

Villamos hálózatok Finnország

Villamos hálózatok Svédország

Elosztás

Szolgáltatások

Távhô

Távhô

Vattenfall Lengyelország

Kereskedelmi szolgáltatások

Osztott szolgáltatási központok

5. ÁBRA A SVÉDORSZÁGI VATTENFALL SZERVEZETI STRUKTÚRÁJA

52


Finnország TSO-ja a Fingrid. A társaság tulajdonosi szerkezete a 7. ábrán látható. (A tulajdonosok a finn állam, két meghatározó, finn állami tulajdonú, elsôsorban a termelésben érdekelt energetikai cég, valamint finn biztosítótársaságok). A Fingrid szervezeti felépítését a 8. ábra szemlélteti. A társaságot 1996-ban alapították, feladatköre a klasszikus TSO feladatokra terjed ki: teherelosztás, az átviteli hálózat fejlesztése és üzemeltetése, a piac mûködésének elôsegítése. Felügyeletét az energiapiaci hatóság látja el. A társaság tulajdonolja a finn átviteli hálózatot, és valamennyi lényeges határkeresztezô kapcsolatot. A társaság 20%-ot tulajdonol a Nordpoolban.

DÁNIA Dániában két TSO létezik, az ELTRA (Nyugat-Dánia), és az ELKRAFT (Kelet-Dánia). Az ELTRA tulajdonosai a régió 43 szolgáltató társasága, igazgatóságát a képviselôik, valamint a dán miniszter nevezi ki. A TSO feladatok teljes körét ellátja (üzemirányítás, hálózat üzemeltetés, fejlesztés). Az ELKRAFT tulajdonosai a kelet-dániai hálózati társaságok. Az ELKRAFT sajátos szervezeti megoldása, hogy lényegében két, jogilag önálló, de közös szervezetû társaság, a rendszerirányító, illetve a hálózati társaság. Elôbbinél keletkeznek a bevételek, amelyekbôl a hálózati társaság fedezi a hálózat költségeit, az üzemeltetést és a fejlesztést. A szabályozó hatóság határozza meg a rendszerirányító által a hálózati társaság részére fizetendô díjat. Tervezik a két TSO összevonását, jóllehet a két terület között nincs közvetlen hálózati kapcsolat.

ROMÁNIA Transelectrica

A romániai villamosenergia-ágazat egyelôre csaknem 100%-os állami tulajdonban van. A 2000-ben felbomlott Conel társaság helyett öt társasá-

nem feljogosított fogyasztók részére vásárol villamos energiát.

Igazgatóság

Ügyvezetés Bizottságok:

RWE – NÉMETORSZÁG:

Üzembiztonsági tervezés

Munkaszervezet

Az RWE tulajdonosi szerkezetét a 9. ábra szemlélteti. A társaságnak 260 000 tulajdonosa van, összesen mintegy 562 millió részvény létezik.

Üzemeltetés Kereskedelem

A külföldi részvényesek aránya Összesen kb. 15% ebbôl US/CAN 3% UK 6% Európa 5%

Hálózattervezés Vízerômûvi gátak biztonsága Hálózati technológia

Üzemeltetés

Üzembiztonsági tervezés

IT

Kereskedelem

Távközlés

Gazdaság

Személyügyek

6. ÁBRA A SVÉD TSO SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE

got hoztak létre: három erômûvi (Termoelectrica S.A., Hidroelectrica S.A. és Nuclearelectrica S.A.), egy szállító (Transelectrica S.A.), amely a TSO feladatait is ellátja, leányvállalata (OPCOM) révén pedig a versenypiacot is irányítja. További leányvállalatai: SMART, amely karbantartási és javítási szolgáltatásokat végez a Transelectrica számára, a FORMENERG, amely román energia szakemberképzéssel foglalkozik és a TELETRANS, amely a belsô informatikai és távközlési szolgáltatást végzi. A döntéseket a tulajdonosi közgyûlés hagyja jóvá. Van továbbá egy áramszolgáltató (Electrica S.A.) társaság, amely összefogja a nyolc regionális áramszolgáltatót. A privatizáció elôkészítése céljából hoztak létre a korábbi 42 regionális áramszolgáltató helyett elôször 19-et, majd további összevonásokkal számukat nyolcra csökkentették.

Valamennyi egyéb részvényes tulajdoni hányada nem haladhatja meg a 2%-ot. Az üzletágak szerint kialakított holding-struktúra kiterjed a termelésre, kereskedelemre, szolgáltatásra és számos további kapcsolt tevékenységre. A rendszerirányítási feladatokat a tisztán a Gazdasági Minisztérium által tulajdonolt GRTN társaság végzi, amely egyrészt a rendszer mûszaki irányítását, hálózattervezést végzi, ellátja a piacmûködtetô funkciókat, másrészt Single Buyer-ként a

Az RWE csoporton belül a teljes termelési portfolió az RWE Power AG-n belül található, az RWE Energy cég integrálja a hálózathoz kapcsolódó területeket. Az RWE Energy cégen belül az unbundling úgy valósul meg, hogy önálló társaság végzi TSO-ként az RWE tulajdonú nagyfeszültségû hálózat üzemeltetését és irányítását (RWE Transportnetz Strom), és másik társaság a szolgáltatást. Az áramkereskedelmet az RWE holding alá tartozó további társaság, az RWE Trading végzi, amely hasonlóan az értékesítéshez, integrált energiakereskedô cég, azaz valamennyi energiafajtával egy szervezeten belül foglalkozik. Az RWE Energy céghez tartoznak a cégcsoport külföldi, így magyarországi befektetései is.

E.ON – NÉMETORSZÁG

ENEL – OLASZORSZÁG Az ENEL Olaszország tôzsdén jegyzett, nemzeti energetikai társaságcsoportja. Tulajdonosi szerkezete: Gazdasági Minisztérium: 50,63% Gazdasági Minisztérium 10,35% által felügyelt vagyonkezelô pénztár

Az RWE Csoport felépítését a 10. ábra mutatja be.

Finn állam

12%

Pohjolan

25%

Fortum

25%

Biztosítótársaságok

38%

7. ÁBRA A FINGRID TULAJDONOSI SZERKEZETE

A társaság részvényeseinek megoszlása a 11. ábrán látható. A konszernstruktúrát a 12. ábra szemlélteti. A cégcsoporton belül az E.ON Energie AG foglalkozik a villamos energetikával, amely az RWE-hez hasonló modell szerint önmaga is cégcsoport vezetôje. Integrált TSO végzi önálló vállalat keretében ezen belül a hálózati feladatokat (E.ON Netz). Két társaság üzemelteti az atom, ill. további erômûveket, regionális felosztásban végzik a szolgáltatók a fogyasztói értékesítést, és a nagykereskedelemmel, ill. kereskedéssel is önálló társaság foglalkozik.


53

Németország területén két további TSO mûködik, az EnBW és a VET, utóbbi a volt Kelet-Németország területén (Vattenfall Europe Transmission).

FINGRID PLC HÁLÓZATI SZOLGÁLTATÁSOK – Fogyasztói szolgálat – Hálózatfejlesztés – Határkeresztezô szolgáltatások – Elemzések

HÁLÓZATI VAGYONGAZDÁLKODÁS – Környezetvédelem – Hálózati beruházások – Hálózati karbantartás – Regionális üzemvitel – Mûszaki fejlesztés

ÜZEMVITEL

– Rendszermenedzsment – Hálózati üzemvitel – Tartalék teljesítmény – Biztonság – Mérlegkörmenedzsment

VÁLLALATI SZOLGÁLTATÁSOK – – – – – – –

Treasury Pénzügyek Piacfejlesztés Kommunikáció IT HR Igazgatás

8. ÁBRA A FINGRID SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE

Intézményi befektetôk 41%

Önkormányzati befektetôk 33% (ebbôl: 10% Befektetési Társaság; 23% egyéb önormányzati befektetôk)

Munkavállalói részvényesek 3% Magánrészvényesek 13%

Allianz AG 5%

Münchner Rück AG 5%

9. ÁBRA AZ RWE TULAJDONOSI SZERKEZETE

ÍRORSZÁG ESB – Electricity Supply Board –

Részvénytársasági formában mûködô vállalat. Tulajdonosa 95%-ban az ír kormány, 5% vállalati részvényesek tulajdonában van. Az ESB vertikálisan integrált közüzemi villamos társaság. Számos részlegbôl áll, amelyek függetlenül mûködnek a piacon. Az ESB Csoport vezetô ír társaság az energia közüzemi szektorban. A csoport tagjai: ESB Áramtermelés – 19 nagy erômûvet üzemeltet. Leányvállalata szélerômû parkot üzemeltet. ESB Fogyasztói Ellátás – ipari és végfogyasztók ellátója. ESB Networks (Hálózatok) – nagyfeszültségû átviteli rendszer tulajdonosa. Tulajdonosa és üzemeltetôje a közepes és kisfeszültségû elosztó rendszernek. Szolgáltatásait valamennyi fogyasztó, áramtermelô és ellátó részére nyújtja az egész Ír Köztársaság területén. Lényeges, hogy a piacnyitással az ESB Networks – amelyik az új piacon is monopólium marad – átlátható és egyenlô alapon nyújt szolgáltatást minden fogyasztó számára. Az ESB és Eirgrid (a TSO) engedélyek alapján mûködik. A TSO és TAO között a viszonyt egy Infrastruktúra Megállapodás biztosítja, amit idôrôl idôre felülvizsgálnak, és aminek módosítása csak a szabályozó belegyezésével történhet. Az ESB és az Eirgrid közötti feladatmegosztás az 1. táblázatban, az ESB szervezeti struktúrája a 13. ábrán látható.

SZLOVÉNIA ELES

RWE AG (Group Center) RWE Power

RWE Energy

RWE Innology

RWE Trading

RWE Thames Water

RWE Umwelt

10. ÁBRA AZ RWE CSOPORT FELÉPÍTÉSE

54


RWE Systems

100%-os állami tulajdonú társaság. 2001. február 1-jével átalakult a társaság: holdingot hoztak létre. Az ELES elsôdleges feladata az átviteli tevékenység TSO modell szerint. Az új szervezeti felépítés szerint az ELES keretében önálló elszámolási egységet képeznek a rendszerirányítás, a villamosenergia-átvitel, a társasági szolgáltatások, távközlés és képzés. A 14. ábra szemlélteti az ELES felépítését:

1. TÁBLÁZAT

SPANYOLORSZÁG ENDESA

Az ír rendszerirányító – ITS: Független TSO – EIRGRID TSO (Transmission System Operator) Eirgrid rendszerirányítás – független termelés-elosztás (dispatch) piacmûködtetés és -kiegyenlítés hálózattervezés hozzáférés menedzsment korlátozások kezelése kisegítô szolgáltatások átvitel árképzése hálózati szabályzat (Code) menetrend az átviteli hálózat karbantartásához összeköttetések biztosítása/hozzáférés

TAO (Transmission Asset Owner) ESB a rendszer tulajdonosa (tulajdonosa elosztó hálózatnak is) a rendszer karbantartója építés/rendszerfejlesztés a TSO tervei szerint részletes tervezés és beszerzés

Részvényesi struktúra: Egyesült Államok 16% Europe 21% Egyesült Királyság 13,2% Spanyol kisebbségi részvényesek 26,2% Caja Madrid (pénzintézet) 5% Caixa (nyugdíjpénztár) 5% Spanyol intézményi részvényesek 12,9% Egyéb 0,6% A részvények 48,5%-a spanyol kézben van, 51,5% megoszlik a világ számos intézménye és befektetôje között. A részvénytulajdonosok negyede magán, háromnegyede intézményi befektetô. A társaság Spanyolország vezetô integrált energetikai vállalkozása, a társaság egész Európában, és DélAmerikában is jelentôs befektetô. A különbözô üzletágak leányvállalatokba szervezve mûködnek (termelés, szolgáltatás, kereskedelem/piaci értékesítés, egyéb üzletágak, nemzetközi, illetve európai érdekeltségek) Az átviteli hálózat és a rendszerirányítás integrált cégben (RED Electrica) valósul meg. a Villamos Energia Törvény rendelkezik e társaságban való tulajdonszerzés mértékérôl, amely 3%-ban van limitálva. Ez alól kivétel a SEPI elnevezésû állami ipari vagyont kezelô, 28,5%-ot tulajdonló társaság. A legtöbb hazai villamos társaság, így az ENDESA is tulajdonol 3%-ot a TSO-ban. A TSO a spanyol tôzsdéken jegyzett cég.

Kincstár 5,20% Bajor állam 4,96% ADRs3 2,28%

Biztosítók, bankok, vagyonalapok, befektetési társaságok 2 56,15%

Egyéb4 31,41% ipari, kereskedelmi, szállítmányozói, önkormányzati

11. ÁBRA AZ E.ON RÉSZVÉNYESEINEK MEGOSZLÁSA1 1 Forrás: FinanzResearch Wirtschaftsinformationen GmbH (2004. február), Citigate Financial Intelligence 2004. márciustól) 2 Beleértve 3,6% Allianz érdekeltséget (a SEC „Schedule 13G”-nek megfelelôen, 2003. december 31-tôl) 3 2004. április 30-tól 4 Beleértve ipari, kereskedelmi, szállítási, önkormányzati, valamint egyéb, nem nyilvános testületeket

Az ELES leányvállalata a Borzen, amely mûködteti a szervezett piacot (Market Operator), a szervezett piacnak termelôk, feljogosított fogyasz-

tók, kereskedôk lehetnek tagjai, számukra végez a Borzen a törvényben elôírt módon transzparens szolgáltatásokat.

PORTUGÁLIA A portugál TSO (REN) az EDP cégbôl történt kiszervezéssel alakult meg 1994-ben. Tulajdonosa 20%-ban a

Testületi Központ E.ON AG Düsseldorf MU Central Europe E.ON Energie AG München 100%

MU Pan European Gas E.ON Ruhrgas AG Essen 100%

MU UK E.ON UK Coventry 100%

MU Nordic E.ON Nordic AB Malmö 100%

MU US Midwest LG&E Energy LLC Louisville 100%

12. ÁBRA AZ E.ON KONSZERNSTRUKTÚRÁJA


55

IGAZGATÓSÁG

ELNÖK

SZABÁLYOZÁSI ÜGYEK

VEZÉRIGAZGATÓ

TITKÁRSÁG

HELYETTES VEZÉRIGAZGATÓ

TERMELÉS ÉS ELLÁTÁS ÜGYVEZETÔ IGAZGATÓ

HR ÉS VÁLLALATI ÜGYEK ÜGYVEZETÔ IGAZGATÓ

KERESKEDELEM ÜGYVEZETÔ IGAZGATÓ

HÁLÓZATOK ÜGYVEZETÔ IGAZGATÓ

PÉNZÜGYEK ÜGYVEZETÔ IGAZGATÓ

ÖSSZEFOGLALÁS

13. ÁBRA AZ ESB SZERVEZETI STRUKTÚRÁJA

ELES KONSZOLIDÁLT ELSZÁMOLÁSI EGYSÉGEK ÁTVITELI HÁLÓZAT ÜZEMELTETÉS VÁLLALATI SZOLGÁLTATÁSOK

ÁTVITELI HÁLÓZAT

TÁVKÖZLÉS

A SZLOVÉN VILLAMOS IPAR GYAKORLÓKÖZPONTJA

LEÁNYVÁLLALATOK

BORZEN, d.o.o. LJUBLJANA (100%)

ELES GEN, d.o.o. LJUBLJANA (100%)

TALUM, d.o.o. LJUBLJANA (80%)

TÁRSULT VÁLLALKOZÁSOK ÉS KERESKEDELMI BEVEZETÉSEK

ELEKTRO TK, d.o.o. LJUBLJANA

INFORMATIKA, d.o.o. LJUBLJANA

portugál állam, 30%-ban az EDP. (A további 50% hazai intézményi befektetôk kezében van). Feladata a nemzeti villamosenergiarendszer irányítása, a közcélú ellátás biztosítása. A társaság üzemelteti, irányítja, fejleszti a átviteli hálózatot és ellátja a nemzeti szintû kapacitástervezést. Az EDP (Portugál Villamos Mûvek) az ország legjelentôsebb villamostársaságcsoportja, meghatározó részesedése van a termelési és szolgáltatási oldalon. (A tulajdonosok portugál pénzintézetek, befektetési alapok, az Iberdrola spanyol villamos cég. A magántulajdon egyenkénti részaránya az Alapító Okirat szerint nem haladhatja meg a részvények öt százalékát).

ELDOM, d.o.o. MARIBOR

SLOVENSKE ZˇELEZARNE, d.d. LJUBLJANA

14. ÁBRA AZ ELES FELÉPÍTÉSE

BANKS

Az elôzôekben bemutatott európai körkép korántsem teljes és természetesen a levonható következtetések is eltérôek lehetnek. Néhány általános megállapítás azonban mindenképpen tehetô: Egyrészt nyilvánvaló, hogy „nincs királyi út”, az egyes országok, illetve bizonyos esetekben ennél alacsonyabb szintû közigazgatási egységek (pl. Németország) saját történelmi, gazdasági és jogalkotási fejlôdésük során egyedi tulajdonlási modelleket választottak, amelyek mindegyike – függetlenül a modelltôl – lehet sikeres vagy sikertelen. Ami viszont közös: mindenhol találhatunk egy „zászlóshajót”, a széttagolt villamos iparban mindenütt létezik nemzeti vagy regionális szinten egy-egy integrált társaság. Szintén általános tény, hogy a hálózat irányítását és tulajdonlását gyakorlatilag mindenütt integráltan végzik, lényegében sehol sem találunk a jelenlegi magyar ISO modellhez hasonló mértékû széttagoltságot – de olyan megoldást is igen ritkán, ahol ez az integrált hálózatirányító ne lenne része az elôbb említett „zászlóshajónak”.

Az EDP tulajdonosi struktúrája Direcção Geral do Tesouro (kincstár) Parpública – Participações Públicas (SGPS), S.A. (befektetési alap) Caixa Geral de Depósitos, S.A. (nyugdíjpénztár) Banco Comercial Português (bank) Iberdrola (spanyol villamos társaság) Brisa – Participações S.G.P.S. (befektetési alap) EDP (Own shares) (saját részvények) Other (egyéb)

56


Részvények száma 568 853 506 214 220570 145 316 948 151 635 713 150 000 000 60 002 297 21 430 964 1 688 540 002

Tulajdoni hányad 18,96% 7,14% 4,84% 5,05% 5,00% 2,00% 0,71% 56,30%

2003-BAN SZÜLETETT FONTOSABB EURELECTRIC ÁLLÁSFOGLALÁSOK n AZ ELMÚLT ÉVBEN AZ EURELECTRIC SZÁMOS OLYAN TANULMÁNYT JELENTETETT MEG, AMELYEK AZ EURÓPAI VILLAMOSENERGIA-PIAC SZABÁLYOZÁSÁVAL KAPCSOLATBAN A SZERVEZET VÉLEMÉNYÉT FOGALMAZTÁK MEG. MIVEL MINDEN, AZ EURÓPAI UNIÓHOZ TARTOZÓ ORSZÁG VILLAMOSENERGIA-IPARI NEMZETI SZERVEZETE TAGJA AZ EURELECTRIC-NEK, EZÉRT AZ EURELECTRIC ÁLLÁSFOGLALÁSA GYAKORLATILAG AZ UNIÓ VILLAMOSENERGIA-IPARI TÁRSASÁGAINAK EGYEZTETETT VÉLEMÉNYÉNEK FELEL MEG. AZ ELMÚLT ÉVEK KOMOLY SZAKMAI MUNKÁJÁVAL AZ EURELECTRIC ELÉRTE AZT, HOGY AZ UNIÓS SZERVEZETEK (EURÓPAI BIZOTTSÁG, TANÁCS ÉS A PARLAMENT) IGÉNYLIK AZ EURELECTRIC SEGÍTSÉGÉT MUNKÁJUK SORÁN (PL. A KÉSZÜLÔ RENDELETEK, IRÁNYELVEK, HATÁROZATOK ÉS EGYÉB IRÁNYMUTATÁSOK VÉLEMÉNYEZÉSÉNÉL, A MÛKÖDÉSI ZAVAROK ÉS PROBLÉMÁK ELEMZÉSÉNÉL), ÉS MÁR RENDSZERESEN KIKÉRIK A VÉLEMÉNYÉT. EZÉRT NAGYON FONTOS, HOGY AZ UNIÓS SZABÁLYOKON TÚLMENÔEN AZ EURELECTRIC ÁLLÁSFOGLALÁSOK IS ISMERTEK LEGYENEK, MERT EZEK AZ UNIÓS SZABÁLYOZÁSSAL EGYÜTT MOZGÁSTERET JELENTENEK A HAZAI SZABÁLYOZÁS RÉSZLETEINEK KIDOLGOZÁSÁNÁL. EBBEN A CIKKBEN AZOKAT AZ ÁLLÁSFOGLALÁSOKAT MUTATJUK BE, AMELYEK VÉLEMÉNYÜNK SZERINT MEGHATÁROZÓ JELENTÔSÉGÛEK, EZEK KÖZÜL TÖBB AZ EURELECTRIC IDEI ÉVES KONFERENCIÁJÁN 1 IS SZEREPELT, ÍGY MÉG NAGYOBB HANGSÚLYT, PUBLICITÁST KAPOTT. DR. BACSKÓ MIHÁLY

AZ EURELECTRIC VÉLEMÉNYEZÉSI ÉS ÁLLÁSFOGLALÁSI ELJÁRÁSA Az EURELECTRIC szervezeti felépítését és a mûködésének a bemutatását lapunk2 már korábban bemutatta, ezért erre a cikk most nem tér ki részletesen, csak a véleményezéssel és állásfoglalással kapcsolatos eljárás kerül ismertetésre. Több uniós szervezet a villamosenergia-piac szabályozásával kapcsolatos dokumentum tervezetét rendszeresen megküldi az EURELECTRIC szá-

1 Lyon, Franciaország, 2004. június 14–15. 2 Korodi Mihály: Az EURELECTRIC Villamosenergia Szövetség és Magyarországi Tagozatának Tevékenysége, A Magyar Villamos Mûvek Közleményei, XLI. évfolyam, 2004. 1. szám

mára véleményezésre, ebben az esetben a kezdeményezés az EURELECTRIC-en kívülrôl jön. A dokumentumok véleményezését az illetékes állandó bizottságok végzik. Attól függôen, hogy az adott dokumentum milyen horderejû kérdést vizsgál, vagy hogy milyen nagy az uniós szervezet és az EURELECTRIC közötti véleménykülönbség, az EURELECTRIC Igazgatósága és Éves Közgyûlése is véleményt formál a dokumentummal kapcsolatban. Ezzel szemben az állásfoglalásoknál a kezdeményezés az esetek többségében belülrôl jön (bármelyik tag kezdeményezhet), és az Igazgatóság javaslatára a Közgyûlés fogadja el a következô évek azon témáit, amikkel kapcsolatban az állásfoglalásokra majd sor kerül. Természetesen lehetnek kivételek, de minden esetben minimum féléves-egyéves alapos mun-

ka és a tagok közötti egyeztetés elôzi meg egy-egy állásfoglalás kiadását. Összességében azt lehet mondani, hogy a véleményezés egy gyors, míg az állásfoglalás egy hosszabb eljárás, de mindkét esethez egy uniós szintû villamosenergia-iparági egyeztetési folyamat tartozik.

FONTOSABB EURELECTRIC ÁLLÁSFOGLALÁSOK Az EURELECTRIC egyetért azzal a politikai akarattal, hogy az európai villamosenergia-piac liberalizálva legyen, és ehhez kész minden szakmai segítséget megadni. Azt szeretné, hogy alakuljanak ki a biztonságos villamosenergia-ellátás mellett azok a valóságos piaci folyamatok, amelyek lehetôvé teszik magát a piaci versenyt. Ezért azt szeretné, hogy a piac csak


57

ott legyen szabályozva, ahol ez okvetlenül szükséges, és csak olyan mértékben, amennyire ez szükséges. Egy piac akkor mûködik egészségesen, ha vannak fejlesztések és beruházások, az új piacra lépôk elôtt (ezek lehetnek termelôk és fogyasztók) nincsenek olyan akadályok, kockázatok, amelyek a piacra lépésüket gátolják. Ezen elvek figyelembevétele mellett az EURELECTRIC a következô területeken tartja fontosnak azt, hogy a politika figyelmét felhívja a problémákra.

jogával, hogy a szabadpiacon szerezze be a villamos energiát, ezért a 2003/54-es EC direktíva erre az esetre létrehozta a közcélú szolgáltatás fogalmát, melynek értelmezésére az EURELECTRIC tanulmányt5 készített. A jelenlegi villamosenergia-ellátás biztonsága

Az elmúlt idôszakban számos nagy villamosenergia-korlátozásra került sor, és az EURELECTRIC egy tanulmányban6 mutatta be az okokat és a leszûrhetô tapasztalatokat.

si modelljeit. Összességében azt állapítja meg, hogy a modellek nagyon sokfélék (ahány ország, annyi modell), még az azonos fogalmaknak is eltérô a tartalmuk. Ahhoz, hogy a jelenlegi szabályozáson javítani lehessen, az EURELECTRIC a szabályozás kialakítása során a következô elvek betartását javasolja. A szabályozó hatóság mûködésére vonatkozó minimális elôírások: n a szabályozó hatóság a szabályo-

Szabályozás

Mivel a jelenleg kialakult európai szabályozási rendszerben számos probléma van (egyes területek túl vannak szabályozva, máshol pedig hiányzik a szabályozás), emiatt nem épül elegendô erômûvi és hálózati kapacitás, valamint az áramszolgáltatás területén jelentôs zavarok fordultak elô, ezért az EURELECTRIC fontosnak tartotta, hogy ebben a témában tanulmány3 készüljön. Ebben bemutatja a jelenlegi szabályozási helyzetet és az általa elképzelt ideális szabályozást, amely az ellátás biztonságának megtartása mellett valódi versenyt (új piaci szereplôk jelennének meg a befektetôi és a fogyasztói oldalon) tenne lehetôvé a piaci szereplôk számára. Beruházások

Európában az elmúlt idôszakban olyan mértékben estek vissza az új erômûvi és hálózati beruházások, hogy ez már a biztonságos villamosenergia-ellátást veszélyezteti a jövôben, ezért az EURELECTRIC elhatározta, hogy alaposan megvizsgálja ezt a témát. Ezzel kapcsolatban az elmúlt idôszakban egy tanulmányt4 tett közzé, amelyben összefoglalja álláspontját. Közcélú szolgáltatás és a verseny viszonya

A fogyasztóknak mindig lehet egy olyan csoportja (ez általában a lakosság), amelyik nem akar élni azzal a 3 EURELECTRIC Report on Regulatory Models in a Liberalized European Electricity Market 4 Ensuring Investments in a Liberalized Electricity Sector

58

Rendszerszintû szolgáltatások n

Ahhoz, hogy a villamosenergia-rendszer a valóságban rendszerként tudjon mûködni, ún. rendszerszintû szolgáltatásokra is szükség van. Mivel ezek a szolgáltatások a biztonságos villamosenergia-ellátásnak az egyik elôfeltételét jelentik, ezért ezeknek a piacosítása csak fokozatosan képzelhetô el. Az EURELECTRIC egy tanulmányban7 mutatja be a jelenlegi helyzetet és állásfoglalását a témában. Megújuló energiaforrások

Az Unióban politikai cél a megújuló energiaforrások minél hatékonyabb igénybevétele, és az ezzel kapcsolatos jelenlegi helyzetet az EURELECTRIC egy tanulmányban8 foglalja össze. A következôkben röviden ismertetjük az egyes területeken az EURELECTRIC és rajta keresztül az európai villamos-iparági társaságok egyeztetett véleményét. A hivatkozott EURELECTRIC tanulmányok az EURELECTRIC honlapján találhatók meg (www.eurelecric.org).

SZABÁLYOZÁS Az EURELECTRIC tanulmány részletesen bemutatja az egyes országokban lévô villamosenergia-piac szabályozá-

5 EURELECTRIC Report on Public Service Obligations 6 Power Outages 7 Ancillary Services 8 A quantitative Assessment of Direct Support Schemes for Renewables


n n n

zás kialakítása során konzultáljon a piaci szereplôkkel, és a tevékenysége legyen átlátható; a szabályozó hatóság munkájához álljanak rendelkezésére megfelelô eszközök és szakértôk; más hatóságokkal való kapcsolata legyen egyértelmûen definiálva; a szabályozás (és ennek változtatása) legyen kiszámítható; a szabályozás során követett célok és ezek hierarchiája legyen meghatározva.

A szabályozás során követett minimális célok és ezek hierarchiája a következô (a legfontosabb a legelsô, és az utolsó a kevésbé fontos): n a szabályozás segítse az ellátás biz-

tonságát; n legyen biztosítva a hálózathoz va-

ló szabad hozzáférés (a szabályozás szüntesse meg a hazai és a nemzetközi kereskedelem akadályait); n a szabályozás segítse az iparági befektetéseket, beruházásokat; n a monopol tevékenységekhez tartozó tarifák biztosítsanak megfelelô profitot. Amennyiben a szabályozás bármelyik fenti alapelvet megsérti, vagy annak érvényesítéséhez nem járul hozzá, akkor azt el kell vetni.

BERUHÁZÁSOK A villamosenergia-piac liberalizációjával, a tevékenységek szétválasztásával számos új kockázat jelent meg, amelyek jelentôsen befolyásolják a befektetôket az új beruházási döntéseik meghozatalában. Ezért a liberalizáció bevezetésével párhuzamosan az Unióban felgyorsult a villamosenergia-ipari társaságok fúziója, a li-

beralizációval együtt járó új típusú kockázatokat csak a vertikálisan integrált és nagy piaci részesedéssel rendelkezô társaságok tudják versenyképesen kezelni. Ma még a szereplôk (hatóságok, befektetôk, bankok és a fogyasztók) tanulási folyamatban vannak. A Societé Generale (francia bank) becslése szerint a hitelezô bankok kb. 100 milliárd dollár fölött vesztettek, elsôsorban az Egyesült Államokban és Európában a villamosenergia-piac liberalizációjának megkezdése óta 9 olyan projekteknél, amelyek a piaci viszonyok során tönkrementek. Ezek a veszteségek abból fakadtak, hogy a korábbi monopolisztikus piacok megszûnését követôen a liberalizált piacok nem tudtak kialakulni, a piaci szereplôk és a hitelintézetek rosszul ítélték meg a piac mûködését, valamint a piaci szabályozások nem voltak eléggé kiforrottak. Ezért mindenütt a világon azon dolgoznak a szakemberek, hogyan lehetne a jelenlegi villamosenergia-piaci szabályokat úgy módosítani, hogy az ellátás biztonságának megtartása mellett minél jobban érvényesülhessenek a piaci viszonyok. A beruházásokkal kapcsolatos megállapításait az EURELECTRIC két nagy csoportban tárgyalja: n erômûvi beruházások, n hálózati beruházások.

ERÕMÛVI BERUHÁZÁSOK Ahhoz, hogy az erômûvi beruházások megvalósulhassanak, vonzó beruházási klímára van szükség, amely a következô fôbb elemekbôl áll: n A villamos energia legyen áru, és ekkor ez válik a beruházási döntések fô hajtóerejévé. n A szabályozás legyen állandó és átlátható. n Beruházásbarát környezet legyen (a beruházások elfogadásának idôigénye legyen rövid). n A reguláció minél kisebb mértékben avatkozzon be a piac kialakulásába. n Az energiaforrások és erômûvi technológiák közül szabadon lehessen választani. n Csak kivételes esetben (tartalék ka9 EURELECTRIC Ensuring Investments in a Liberalized Electricity Sector, 2004. január.

pacitáshiány miatt vagy az ellátás hosszú távú biztonságának érdekében) lehessen a piac mûködésébe beavatkozni (kapacitás aukció vagy tendereztetés). n A villamosenergia-piaccal párhozamosan meg kell teremteni a rendszerszintû szolgáltatások piacát. n A villamosenergia-igény oldalnak is legyen szerepe a termelés és a fogyasztás egyensúlyának megteremtésében (megszakítható szolgáltatás, csúcsigénycsökkentés). n A piaci szereplôket a kockázatuk csökkentésében nem szabad korlátozni (pl. a hosszú távú szerzôdések egyszerre csökkentik a fogyasztói árak és beruházások kockázatát, és ugyanakkor nem veszélyeztetik a piac mûködését). n Jól mûködô pénzügyi piacra van szükség ahhoz, hogy a beruházásokhoz szükséges tôke rendelkezésre álljon. n A beruházások támogatása ugyan jó eszköz bizonyos energiapolitikai és környezetvédelmi célok eléréséhez, de a támogatás maga piacellenes, és végsô esetben tönkre is teheti a piacot. n A hatósági ár és a kötelezô átvétel jó eszköz pl. a megújuló energiaforrások támogatására, de piacellenes, a piaci folyamatokat korlátozza. n A zöld bizonyítvány a hatósági tarifához és a beruházási támogatáshoz képest piaci alapú támogatási rendszer. n A kibocsátás-kereskedelem az üvegház gázok csökkentésére költséghatékony eszköz, ugyanakkor a szabályok hiánya miatti bizonytalanság a beruházási klímát rontja. n A szabadpiaci szereplôket semmilyen felelôsség nem terheli az ellátás biztonságával kapcsolatban. Az Európai Unió országaiban (2004. május 1-je elôtt a 15 tagországban) 2005. és 2020. között az EURELECTRIC becslése szerint új erômûvi kapacitásból 200 000 MW-ra lesz szükség a régi erômûvek leállítása miatt, és 100 000 MW kell majd az igénynövekedés miatt.

ÁTVITELI ÉS ELOSZTÓHÁLÓZATI BERUHÁZÁSOK A hálózati üzletág a termeléssel ellentétben egy regulált (monopol) pi-

ac, ezért a hálózati beruházásokra más mechanizmusok hatnak. A hálózati beruházásokkal szembeni igényt a következô esetek határozzák meg: n új erômû hálózati csatlakoztatása; n nemzetközi hálózati csatlakozás iránti igény (export-import vagy zavarkisegítés miatt); n a villamosenergia-igény növekedése; n a fogyasztási szokásban, elhelyezkedésben történô változás. A hálózati beruházások hajtóereje az, ha a szabályozás a befektetôk számára egy megfelelô fair hasznot tud biztosítani. A hálózati beruházásoknál a szabályozó hatóságoknak van nagy felelôsségük, a beruházások elmaradása az ellátást korlátozza, míg a többletberuházások felesleges többletköltséget, magasabb villamosenergia-árat okoznak.

A KÖZCÉLÚ SZOLGÁLTATÁS ÉS A VERSENY VISZONYA A 2003/54-es direktíva részletesen foglalkozik a közszolgáltatási kötelezettségekkel, ezeket definiálja, megadja azt, hogy mi az uniós elôírás, és mi az, amit helyi szinten kell szabályozni. A direktíva gyakorlatilag a közszolgáltatás területén a jelenlegi nyugat-európai gyakorlatot írja le, de mivel ez lényegesen eltér a jelenlegi hazai gyakorlattól, ezért tematikusan ismertetjük a direktívát. Közszolgáltatási fogyasztók köre: adott területen a feljogosítással nem élô lakosság és kisvállalkozások (F1), amelyeknek egy részhalmazát is nevesíti a direktíva. Ebbe a csoportba tartozik a kiszolgáltatott10 és a távol élô11 lakosság (F2), ezen fogyasztók védelmét is elôírja a direktíva, pl. a hálózati csatlakozást nem lehet megtagadni, a fogyasztó kikapcsolásának más fogyasztókhoz képest szigorúbb szabályai vannak. Szolgáltató: az a kereskedô (SZ), aki erre jogosultságot szerez (a jogosultság megszerzését helyi szinten kell szabályozni). Szolgáltatás típusa: általános szolgáltatás (ennek tartalmát és minôségét helyi szinten kell szabályozni). 10 Szociálisan rossz körülmények között élôk. 11 Településektôl távol élô, a hálózati csatlakozás kiépítése lényegesen drágább más fogyasztókhoz képest.


59

Árképzés módja: könnyen összehasonlítható transzparens ár legyen. A direktíva a fentieken túlmenôen elôírja egy olyan szolgáltató kijelölését is, amelyik végsô menedékesként (SZ3) más kereskedôk által ki nem szolgált fogyasztók12 (F3) ellátását végzi. Összességében a közszolgáltatás a direktíva szerint kétféle szolgáltatót (ez egy adott országon belül jelenthet több azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezô kereskedôt is), háromféle fogyasztót, egyféle szolgáltatási minôséget és árképzési módot jelent. Arra vonatkozóan, hogy az általános szolgáltatás árképzésénél hatósági vagy szabadpiaci ár legyen, a direktíva nem ad közvetlen utasítást. Az EURELECTRIC véleménye szerint mindkét árképzés lehetséges, az egyes országoknak azt a megoldást kell alkalmazniuk, amelyik jobban megfelel a szociális céljaiknak és a gazdasági helyzetüknek. Amíg a szabadpiaci árképzés piackonform, addig a hatósági ár kifejezetten piacellenes, és nem megfelelô alkalmazása esetén a piac torzulhat. A fejlett európai országokban a piaci árképzést, a legutóbb csatlakozott országokban pedig a hatósági árakat preferálják. Az Európai Bíróság 2003. július 24-én, az Altmark Trans-eset kapcsán hozott döntése kimondta, hogy a tagállamok által a közszolgáltatásnak nyújtott pénzügyi segítség nem minôsül állami támogatásnak. De a pénzügyi segítségnek szigorú szabályai vannak. n Csak az a társaság kaphat támogatást, amelyik közszolgáltatási kötelezettséggel rendelkezik. n A támogatásnak objektívnek és átláthatónak kell lennie. n A támogatás csak olyan mértéket érhet el, amelyik a költségeket és egy ésszerû profitot fedez. n Ha a társaságot nem nyilvános eljárás alapján választják, akkor a támogatást egy összehasonlító elemzéssel kell meghatározni. Tendenciaként jelentkezik, hogy a társaságoknak egyre több szociálpolitikai funkciót kell ellátniuk, amelyek megakadályozzák a piaci alapú folyamatokat a biztonságos villamosenergia-ellátás és a környezetvédelem területén.

12 Ezek gyakorlatilag a nem fizetô fogyasztók.

60

Fogyasztói típusok: Lakossági fogyasztók és kisvállalkozások, amelyek nem élnek a feljogosítással (F1) Hátrányos helyzetû lakossági fogyasztók (F2)

Szolgáltatás típusa: Általános szolgáltatás (Sz1) F1, Sz1

F2, Sz2

F3, Sz3 Olyan fogyasztók, akikkel a kereskedôk nem kötnek szerzôdést (végsô menedékesek) (F3)

Általános szolgáltatás (Sz2)

Általános szolgáltatás (Sz3)

KÖZSZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG PUBLIC SERVICE OBLIGATION, PSO)

A JELENLEGI VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS BIZTONSÁGA A villamosenergia-ellátás biztonságát hálózati oldalról a TSO-k és a DSO-k (átviteli és elosztóhálózati társaságok) biztosítják, ezeknek az ellátással kapcsolatos jogait és kötelezettségeit a direktíva pontosan meghatározza, míg a kereskedelmi oldalról a piacfelügyeleti tevékenységet ellátó szervezetek felelôsek az ellátás biztonságáért. A piacfelügyeleti tevékenység egy olyan korlátozott kereskedelmi tevékenység, amely csak a rendszerszinten jelentkezô többletek és hiányok mértékéig kereskedik, és alapvetô feladata az ellátásbiztonság biztosítása kereskedelmi szempontból (kereskedelmi elôrejelzés, rendszerszabályok kialakítása stb.). Ezt a fajta tevékenységet a direktívák nem, de az uniós tagországok egyedileg szabályozzák. Az EURELECTRIC megvizsgálta az elmúlt évben bekövetkezett nagy áramkorlátozásokat, és a TSO-k mûködésével kapcsolatos tapasztalatokat összegezte, amelyek röviden a következôk: n Az n-1 elv az üzemzavarok elôtt ugyan mindig teljesült, de azt követôen a visszaállítása elhúzódott, ami egy újabb üzemzavar miatt már korlátozáshoz vezetett. n A beruházások és a karbantartások elmaradása. A beruházások elma-


n

n n n

n

n

n n

radása miatt a meglévô berendezések gyakran a technikai (termikus) korlátjukon üzemelnek, míg a karbantartások elmaradása miatt növekszik a meghibásodások valószínûsége. A TSO-k közötti nem megfelelô kommunikáció sok esetben probléma volt. (Az üzemzavarok az angliai esetet kivéve az adott TSO-n kívüli TSO-knál vezettek korlátozáshoz, mivel ezek csak késve és csak hiányosan szereztek tudomást az üzemzavarokról.) Katasztrófatervek hiánya. Nem megfelelô szabályozás (meddô- és feszültségszabályozás). Nem megfelelô üzemviteli utasítások, és az erômûvek korai leválasztása a hálózatról. Az elosztóhálózatra csatlakozó kiserômûvek miatt helyi szinten csökken a meddô teljesítmény, ami miatt nehezen lehet a feszültséget szabályozni. A véletlenszerûen termelô kiserômûvek (pl. szélerômûvek) ugyan nem jelentettek még problémát, de a rendszer instabilitását erôsítik. A villamosenergia-igények jobb ismeretére van szükség. Míg Európában a TSO-k függetlensége nem járt az ellátás kockázatának növekedésével, addig az USAban és Kanadában az ISO-k hatáskörének nem megfelelô meghatározása jelentôs probléma volt a korlátozásoknál.

n A nagy távolságú és nagy mennyi-

ségû villamosenergia-szállítás a villamosenergia-rendszereknél instabilitást okoz, és ezzel csökkenti az ellátás biztonságát. n Védelmek beállítása nem megfelelô. n A személyzet oktatása, tréningeztetése nem megfelelô. n Az informatikai rendszerek a liberalizáció elôtti rendszerirányítási feladatokhoz (helyi szabályozás) lettek kialakítva, miközben a fizikai és a kereskedelmi folyamatok bonyolultabbá és nemzetközibbé váltak, amit az informatika nem követett (ma is telefonon értesítik egymást a problémákról a TSO-k).

RENDSZERSZINTÛ SZOLGÁLTATÁSOK Az ellátásbiztonság érdekében nagyon fontos, hogy a rendszerszintû szolgáltatások jól legyenek definiálva, és az igénybevételük, kereskedelmük is jól legyen szabályozva. (Ezek egy része a jelenlegi szabályozásban megtalálható.) A rendszerszintû szolgáltatásokat a TSO és a piacfelügyelet veszi igénybe feladatainak ellátásához. A rendszerszintû szolgáltatásokat a termelô egységekkel és hálózati eszközökkel lehet végezni. A rendszerszintû szolgáltatások körébe az alábbi szolgáltatások tartoznak: n frekvenciaszabályozás; n feszültségszabályozás; n forgó tartalék; n álló tartalék; n black start; n a termelô berendezéseknek távmûködtetéssel történô szabályozása;

n hálózati veszteség kompenzáció; n vészhelyzetben szükséges szabá-

lyozási lehetôség. Ezeknek a rendszerszintû szolgáltatásoknak egy része annyira speciális, hogy ezeket Európában sehol sem lehet piaci alapon beszerezni. Ezért arra van szükség, hogy hosszú távon legyen rögzítve, hogy a TSOnak és a piacfelügyeletnek n melyeket kell piaci alapon beszerezniük; n melyeket kell a termelôknek vagy a hálózati tulajdonosoknak kötelezôen adniuk (ingyen vagy ellenszolgáltatás ellenében); n melyekre lehet hosszú távú szerzôdést kötniük, és melyekre nem. (Más csoportosítás szerint kötelezô és opcionális jelleggel nyújtandó rendszerszolgáltatások.)

MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK Az EURELECTRIC egyetért a megújuló energiaforrások fokozott felhasználásával, mivel ezekkel – a környezet kapcsán – bizonyos stratégiai célokat el lehet érni. Ugyanakkor a támogatásuk csak piaci alapon történhet, a piaci folyamatok zavarása nélkül. Van néhány olyan megújuló energiaforrást hasznosító technológia, amelyik ma még meszsze van a versenyképességtôl, ezeknél a közvetlen hasznosítás helyett a kutatás-fejlesztést kellene támogatni. A megújuló energiaforrások hasznosítását nemzeti keretekben kellene hagyni, ezeknek az EU-szinten történô harmonizációja kérdéses. Az Európai Bizottság javaslatot tehet az

egységes támogatási rendszer kialakítására, de a harmonizációt 2012-ig nem tartják valószínûnek. A cél az, hogy a megújuló energiaforrások segítségével termelt villamos energia minél hamarabb beolvadjon a liberalizált villamosenergiapiacba, és ne kelljen külön támogatni. Az eddigi uniós tapasztalatok azt mutatják, hogy az új beruházások megvalósításánál az ún. „feed-in tariffs” (kötelezô átvétel) kedvezôbb, mint a zöld bizonyítvány.

ÖSSZEFOGLALÁS Az EURELECTRIC tevékenysége során különbözô témákban egyre több tanulmányt jelentet meg, amelyek az európai villamosenergia-iparági társaságok egyeztetett véleményeként jelentôs hatással vannak az uniós szervezetek munkájára. Az EURELECTRIC véleményének és állásfoglalásainak egyre nagyobb a súlya, elsôsorban azért, mert jelentôs szakértôi csapatra támaszkodik, és az érdekérvényesítô tevékenysége során ezt egyre jobban ki tudja használni. A hazai villamosenergia-rendszer liberalizációja során nagy segítséget jelenthet az EURELECTRIC-nél rendelkezésre álló szakmai tapasztalat. A bemutatott tanulmányok jól érzékeltetik, hogy lehetséges olyan szabályozás és gazdasági környezet kialakítása, amelyben a fô szabályozási elem maga a piac, és ugyanakkor a villamosenergia-ellátás biztonsága sem sérül.

n HÍREK BOLGÁR ÁRAMSZOLGÁLTATÓKAT VÁSÁROL A CEZ Az állami tulajdonú Ceské Energeticke Zavody (CEZ) AS cseh villamos mûvek pénteken aláírta a szerzôdést a bolgár állami vagyonügynökséggel arról, hogy 281,5 millió euróért 67-67 százalékos tulajdonrészt szerez három bolgár regionális áram-

szolgáltató cégben. A Szófiát, Szófia körzetét, illetve Plevent ellátó társaságokra kiírt privatizációs tendert a CEZ még júliusban nyerte meg. Az ügylet az eddigi legnagyobb összegû cseh befektetés külföldön. A három áramszolgáltató 1,89 millió ügyfelet szolgál ki, tavaly együttesen 8596 gigawattórányi áramot értékesített, s 19,3 millió leva nyereséget ért el (1 euró =1,95 leva). A bol-

gár kormány az egész szektort privatizálja: a német E.ON AG 140,7 millió euróért szerez szintén 67 százalékos érdekeltséget az ország északkeleti részét lefedô két áramszolgáltatóban, további három társaság pedig az osztrák EVN AG többségi tulajdonába kerül 271 millió euróért.

Napi Gazdaság, 2004. nov. 22.


61

A PÉCSI ERÔMÛ BIOMASSZA TÜZELÉSÛ FEJLESZTÉSE n A PANNONGREEN KFT. ERÔMÛVÉBEN SIKERES BIOMASSZA TÜZELÉSÛ BERUHÁZÁSRA KERÜLT SOR AZ ERBE ENERGETIKA KFT. EGYÜTTMÛKÖDÉSÉVEL. RÁC MIKLÓS

A BERUHÁZÁS IDÔSZERÛSÉGE A 210 MW teljesítményû széntüzelésû Pécsi Erômû 1960 és 1966 között létesült, két ütemben. Az elsô ütemben épült 8 db 60 t/h gôzteljesítményû kazán 74 bar, 500 °C-on szolgáltatta a gôzt a 340,7 MW-os turbináknak, míg a 9. és 10. kazán 210 t/h gôzteljesítményû 100 bar, 540 °C-os gôze 50 MW-os gôzturbinákat hajtott. Az eltelt évtizedek során elvégzett rekonstrukciók nyomán a kazánok élettartama megnövekedett, és az 5–8. kazánok gôzparaméterei is 100 bar/540 °C-ra változtak. A környezetvédelmi moratórium 2004. december 31-i lejártával a korábban szenes technológiára épült blokkok a kedvezôtlen kibocsátási paraméterek miatt nem üzemeltethetôek tovább. A szénalapú energiatermelés piaci feltételei sem kedvezôek a telephelyi adottságokat is figyelembe véve. A meglevô energetikai berendezések a jobb üzembiztonsági és rendelkezésre állási mutatók elérése érdekében egyébként is felújításra, modernizálásra szorultak. A legelônyösebbnek tûnô energetikai megoldás nem az eddig használt szénbázisú tüzelôanyaggal mûködô, korszerûsített környezetvédelmi berendezésekkel kiegészített üzem lenne – elsôsorban az indokolatlanul magas és hosszú évek alatt megtérülô bekerülési költség miatt –, hanem a károsanyag-kibocsátástól szinte mentes, a megújuló energiahordozóra támaszkodó energetikai retrofit. Ezt a döntést a gazdasági kiszámíthatóság ígérete is erôsítette. A törvény ugyanis szabályozza,

62

hogy a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energiát a rendszer garantált áron és kötelezôen átveszi. Ezen feltételekkel mind a beszállítói, mind az értékesítési piacon hosszú távú szerzôdések megkötésére nyílik lehetôség, biztonságot teremtve ezáltal az energetikai szolgáltatásban.

A BERUHÁZÁS ISMERTETÉSE A beruházás keretében az erômû VI. számú szénportüzelésû blokkja került átépítésre. A fluid tüzelésû technológiát alkalmazó új blokk névleges villamos teljesítménye 49,9 MW. A projekt megvalósítására a fôvállalkozói megbízást nemzetközi versenyeztetés útján hazai cégek, a Transelektro Energetikai és Környezetvédelmi Rt. és a Kraftszer Kft. konzorciuma nyerte el. Magát a biomassza tüzelési technológiát a számos nemzetközi referenciával rendelkezô finn Kvaerner cég szállította. A tüzelôanyag elôkészítését az ugyancsak nagy tapasztalatokkal rendelkezô német Bruks Klöckner által gyártott aprítóberendezés végzi. A helyi adottságokat kihasználva számos regionális magyar vállalkozás kapott lehetôséget a beruházás részfolyamataiban való közremûködésre. A teljes biomassza program költségvetése megközelítette a 9 milliárd forintot. Ez a költség tartalmazza a gôzturbina korszerûsítését is. Az energetikai és gazdasági céloknak az elképzelés szerinti megvalósítása érdekében a beruházó, PANNONPOWER Holding Rt. bevonta az ERBE ENERGETIKA Kft.-t az elôkészítés (megvalósíthatósági tanul-


mány elkészítése, engedélyeztetési folyamatokban való közremûködés, versenyeztetési eljárás lefolytatása) és a lebonyolítás átfogó feladatai egyes elemeinek elvégzésére.

A TECHNOLÓGIA A biomassza tüzelôanyaggal folytatott energiatermelés az eddigi széntüzelésû technológia átalakításával, rekonstrukciójával, illetve bizonyos részeiben új technológiai berendezések és rendszerek beépítésével valósult meg.

TÜZELÔANYAG-FOGADÁS, -TÁROLÁS, -ELÔKÉSZÍTÉS ÉS -FELADÁS Kiemelt feladat volt a technológia egyik kulcsrendszerének, az energiatermelô berendezés biomassza tüzelôanyaggal történô ellátásának megvalósítása. A tüzelôanyag-ellátás logisztikáját oly módon kellett kialakítani, illetve megszervezni, hogy a 24 órás folyamatos energiatermelés biztosítása mellett a megfelelô biztonsági és tartalék készletek is rendelkezésre álljanak, hiszen a tüzelôanyag elôkészítésére – a zajvédelmi követelmények betartása érdekében – két mûszakban, munkanapokon van lehetôség, és számolni kellett továbbá az esetleges üzemzavarok elôfordulásával is. A beérkezô fa alapanyagból 16 napi, az aprítékból 8 napi készlettartás kialakítása valósult meg az erômû területén belül, a volt széntéren. A tüzelôanyag beszállítása mintegy 70%-ban vasúton, 30%-ban közúton történik. Az erômûbe érkezô tüzelôanyag fogadásához szükséges új

dezésrôl mûködik a tüzelôanyag folyamatos rendelkezésre állásának és a tartalékképzésnek a logisztikáját maximálisan kiszolgálva.

TÜZELÔBERENDEZÉS

berendezéseket a korábban a szén fogadására használt területen helyezték el. Korszerûsítették a vasúti mérlegelést, illetve újonnan alakították ki a közúti beszállítás egyes létesítményeit: a portát, a közúti mérlegházat és a tárolóterek körüli beszállítási útvonalakat. A tüzelôanyag elôállítása a német Bruks Klöckner által szállított apríték üzemben történik. A szállítójármûvekrôl a beérkezô fa alapanyagokat manipulációs rakodógépek helyezik fel egy vezérelhetô sebességû feladó asztalra, ahonnan az anyag a szalagvályúra kerül. Ezen a szakaszon az aprítógépig megtörténik a tüzelôanyag sármentesítése és a fémhulladékkal való szennyezettség ellenôrzése. A szalagpálya elôtolási sebességét az aprítógép terheltségi állapota szabályozza automatikusan. Az aprítógép egy 127 t/h névleges teljesítményû forgódobos – mintegy 50 tonna önsúlyú – berendezés. A forgódobban 6 db késpár végzi a fa szálirányban történô aprítását. Az apríték méretének megfelelôségét (kb. 0,63335 cm) a forgódob körül elhelyezett kosár biztosítja. A forgódobban elhelyezett késeket a napi két mûszak 16 órás folyamatos üzeme után a késélezô mûhelyben rendszeresen élezni szükséges. Az elôállított apríték a meglévô szalagrendszer megfelelô felújítása és átalakítása révén kerül vagy a kazánházi 2 db 250 m3-es napi tárolókba – mintegy 4 órai kapacitást biztosítva –, vagy pedig a tárolótérre. Az aprítéktároló terek szintén átalakításra, felújításra kerültek. A környezetvédelmi követelmények (csapadékvíz kezelés) maradéktalan betartása érdekében jó minôségû szilárd burkolatot kaptak. A tároló területeken a szükséges manipulációt (rendezést, feladást) nagy teljesítményû dózerek végzik. A teljes szalagrendszer új folyamatirányító beren-

A napi tárolókból az apríték csigás kaparók révén kerül egy-egy vonszoló-láncra. Ezek szállítják a tüzelôanyagot a közbülsô adagolótartályokba (2 db), majd az apríték a tüzelôanyag-csúszdákon (4 db) befúvó levegô segítségével kerül a kazán tûzterébe. A biomassza tüzelés tüzelôberendezését a finn Aker Kvaerner cég szállította. A tüzeléstechnika knowhow-ja a buborékoltató fluidizációs égés. Ennek központi része a mintegy 80 m3 homokot tartalmazó fluidágy. A homok felszíne alatt kb. 50 cm-rel helyezkednek el a fluidizációt elôállító fúvókasorok. A primer levegô a fúvókákon átáramolva intenzív „hullámzó” lebegésbe hozza a homokágyat. Az indító olajégôk segítségével a fluidizált homok mintegy 400 °C-ra hevül, amikor is megkezdôdhet az apríték adagolása a tûztérbe. A homok és az oxigént hordozó levegô, valamint az apríték intenzíven keveredik, amely a tökéletes és egyenletes alacsony hôfokú égés alapfeltétele. További felmelegedése után a homok hômérséklete eléri a 6-700 °C-t. Ezen a hômérsékleten a faapríték már önállóan ég, és az apríték adagolás további növelésével, az indítóégôk kikapcsolása mellett lehet a kazán teljes terhelését elérni. A fluid-tüzelés kiemelkedô környezetvédelmi elônye, hogy az alacsony hôfokú égés révén biztosítható az alacsony NOx oxidáció. A kazán 98 bar 540 °C hômérsékletû gôzbôl 200 t/h mennyiséget állít elô, amelyhez óránként 50 tonna 12 500 kJ/kg-os biomassza szükséges. A blokk gôzturbinája ebbôl 49,9 MW villamos energiát állít elô. A kazánon – az új tüzelôberendezés beillesztésén kívül – jelentôs rekonstrukciós munka is folyt. A tûztér, a mennyezeti túlhevítô, és részben az ECO cseréjére került sor, a hozzá tartozó kamrákkal, ejtôcsövekkel együtt. Megtörtént a kazán megmaradó berendezéseinek felújítása, a blokk új folyamatirányító rendszert kapott.

KÖRNYEZETVÉDELEM A blokk biomassza (faapríték) tüzelésre való átalakítása során folyamatos környezetvédelmi mérések és ellenôrzések történtek, amelyek folyamatos üzemvitel mellett biztosítják a jelenleg hatályos, és 2005. január 1-jétôl érvénybe lépô EU-konform környezetvédelmi normák betartását. A retrofit során nagy hangsúlyt kaptak a zajvédelmi, valamint a levegôtisztaság-védelmi intézkedések. Így 4,5 m magas zajvédô fal, a faaprítási technológia nagy mennyiségû porkibocsátásának megelôzése céljából pedig egy porelszívó rendszer létesült, amely megakadályozza a nagymértékû kiporzást. A jelentôs környezetvédelmi intézkedések közé tartozik továbbá a csapadékvíz elvezetésének korszerû megoldása az aprítéktérrôl és környezetébôl.

EREDMÉNYEK Az alig egy esztendô alatt elkészült beruházás nem valósulhatott volna meg a közremûködôk hatékony és jól szervezett együttmûködése nélkül. A blokk üzembe helyezésének megkezdése a tervezett határidôre megtörtént, az ünnepélyes avatásra 2004. augusztus 31-én került sor. A mérési eredmények tanúsága szerint a kiválasztott technológia alkalmas a megújuló energiaforrásokkal szemben támasztott környezetvédelmi és energetikai követelmények kielégítésére. Ez kellôen megalapozza a társaság és a térség megújuló energiahordozók – mezôgazdasági melléktermékek (szalma, kukoricaszár stb.), és energiaültetvények termékei (pl. energiafû) – felhasználásával kapcsolatos további fejlesztési elképzeléseinek realizálását.


63

VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE n AZ EGYES VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK MEGÍTÉLÉSÉT A KÖZVÉLEMÉNY ÉS A MÉDIA RÉSZÉRÔL AZ ESETEK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÉBEN „EGYDIMENZIÓS” ÉRTÉKELÉS JELLEMZI. „DIMENZIÓ” KIFEJEZÉSEN EBBEN AZ ÖSSZEFÜGGÉSBEN VALAMILYEN ÉRTÉKELÉSI SZEMPONT ÉRTENDÔ. NEM KAPUNK AZONBAN OBJEKTÍV ÉS TELJES KÉPET AZ ADOTT VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁKRÓL, HA AZOKAT PÉLDÁUL CSAK AZ ENERGETIKAI HATÉKONYSÁG, VAGY CSAK A KÖRNYEZETTERHELÉS, EZEN BELÜL PÉLDÁUL A CO2-KIBOCSÁTÁS, AZ NOX-EMISSZIÓ, A HÔSZENYNYEZÉS VAGY A KATASZTRÓFAVESZÉLY, VAGY ÉPPENSÉGGEL A KÖLTSÉGEK STB. ALAPJÁN ÍTÉLJÜK MEG, MINÔSÍTJÜK, HASONLÍTJUK ÖSSZE. A MOST EMLÍTETT SZEMPONTOK TERMÉSZETESEN A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL CSAK VÉLETLENSZERÛEN KIRAGADOTT PÉLDÁK. DR. FAZEKAS ANDRÁS ISTVÁN " Mindezen megfontolásokat figyelembe véve, jelen összeállításban néhány olyan adatot adunk közre, amelyek megítélésünk szerint segítenek abban, hogy többé-kevésbé objektív és teljes kép alakuljon ki az egyes villamosenergia-termelési technológiákról.1 Természetesen az egyes megítélési szempontok fontosságának eldöntése, vagyis annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a társadalom mely elônyöknek és mely hátrányoknak tulajdonít fontos szerepet, jelentôséget, már értékválasztás kérdése. Ez messze túllép a tisztán mûszaki-gazdasági, egészségvédelmi racionalitás tárgyterületén. E kérdések tárgyalása

1 Az adatok, illetve a példák egy része Dr. Fazekas András István: Villamosenergia-termelési technológiák komplex összehasonlító vizsgálata [260] címû munkájából került átvételre. A tanulmány a különbözô villamosenergia-termelési technológiákat hasonlítja össze a primerenergiahordozók rendelkezésre állása (1), a potenciális termelési kapacitás (2), az energetikai hatékonyság (3), a gazdasági hatékonyság (költségek) (4), a környezetterhelés (5), az egészségkárosító hatások (6), a villamosenergia-rendszer rendszerirányítása (7), az externális költségek (8), a területigény (9), a továbbfejlesztési lehetôségek (10), valamint a társadalmi elfogadottság szempontjából (11). A témakört részletesen tárgyalja [278]. Az értékelési szempontok és további adatforrások szempontjából fontos még [275].

64

hangsúlyozottan nem célja e rövid ismertetônek. Mint ahogy nem célja semmilyen vonatkozásban az sem, hogy értékelje az egyes technológiákat. E rövid ismertetô tényeket, igazolható számokat és kijelentéseket, tényállításokat közöl, minden esetben pontosan megadva értelemszerûen az adatok forrását. Nem villamosenergia-termelési technológiák ellen, vagy mellett érvel, hanem azokról ad meg adatokat. Az összeállítás csak tényekrôl és számokról beszél, nem pedig azok értelmezésérôl, értékelésérôl. Ezek ugyanis már messze a társadalmi tudat más szféráit érintô kérdések.

ELÔZETES MEGFONTOLÁSOK A TERÜLETFELHASZNÁLÁS TENDENCIÁJÁBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK Az egyes villamosenergia-termelési technológiák fontos jellemzôje a fajlagos területfelhasználás, területigény. E jellemzônek mindazonáltal nem tulajdonítottak a legutóbbi idôkig komolyabb jelentôséget. Ennek


több oka volt. Természetes, hogy egy adott ipari technológia meghatározott területigénnyel bír. A terület, a föld, mint gazdasági erôforrás értéke az adott terület árában „testesül meg”, abban az anyagi ráfordításban, amelyet az adott terület megszerzésért az adott gazdasági vállalkozásnak áldoznia kell. Nyilvánvalóan az adott terület, mint gazdasági erôforrás különféle célokra hasznosítható, ezáltal értéke akkor sem „tûnik el”, ha éppenséggel a rajta telepített villamosenergia-termelési technológia felszámolásra, lebontásra kerül. Ez magyarázza, hogy a földterület értéke nem számolható el az állandó költségekben, ebben az értelemben tehát nem amortizálható. A földterület értéke nem „megy át” a termékbe a termelési folyamat során, ellentétben más termelési tényezôkkel. Az elmúlt évszázad utolsó évtizedéig a villamosenergia-termelési technológiákra az volt a jellemzô, hogy azok koncentrált termelést valósítottak meg, s a termelés koncentráltsága tendenciáját tekintve állandóan nôtt. Egyre nagyobb egységteljesítményû, egyre jobb hatásfokú erômûvek épültek. Ez a tendencia a múlt század utolsó évtizedében jelentôsen módosult. Megjelentek

olyan villamosenergia-termelési technológiák (szélerômûvi villamosenergia-termelés, napenergia hasznosítása villamosenergia-termelési célokra, geotermikus erômûvek, kis egységteljesítményû villamosenergia-termelô berendezések a decentralizált energiatermelés keretében), amelyekben az energiatermelés koncentráltsága lényegesen kisebb volt, mint az ún. konvencionális villamosenergia-termelési technológiák, azaz a szénerômûvi, az olaj, a földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés, a vízerômûvi és atomerômûvi villamosenergia-termelés esetében. Ezen új technológiák fajlagos területigénye összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az elôbbiekben említett konvencionális technológiáké. Ez minôségileg új helyzetet teremtett. Ez az egyik lényeges változás, ami a területfelhasználással kapcsolatos kérdéseket a figyelem középpontjába irányította. A másik alapvetô különbség, változás a korábbi idôszakokhoz képest, hogy a konvencionális villamosenergia-termelési technológiák abszolút többsége ún. „ipari területnek” minôsített területen létesült. Az új technológiák sokkal inkább az érintetlen természetbe települtek. A helyválasztást itt sokkal inkább a megújuló energiaforrások optimális hasznosítási lehetôsége határozza meg. Decentralizált energiatermelés esetében pedig az energiatermelés a nem ipari területekrôl a magasabb értékû területekre tolódott el (lakóterületekre stb.). E két fontos változás eredményeképpen ezen technológiák „értékesebb” területeket foglalnak el. Természetesen a tengeri telepítésû szélerôtelepekre az itt elmondottak nem igazak, itt most a tendenciáról általánosságban beszéltünk. Végül a harmadik alapvetô különbség, hogy a fejlett társadalmakban, a fejlôdés posztindusztriális szakaszában levô társadalmakban a terület, mint erôforrás értéke rendkívüli mértékben felértékelôdött, éppen a fenntartható fejlôdés állította követelmények miatt. Mindezen tényezôk együttesen teszik szükségessé azt, hogy az egyes villamosenergia-termelési technológiák esetében kiemelt jelentôséget tulajdonítsunk a fajlagos területfelhasználásnak.

A FAJLAGOS TERÜLETFELHASZNÁLÁS ÉRTELMEZÉSE Jelen vizsgálatban, elsô lépésben, a különbözô villamosenergia-termelési technológiák fajlagos területfelhasználását hasonlítjuk össze. A területfelhasználást az adott technológiájú erômû, energiatermelô egység meghatározó mûszaki jellemzôjére, nevezetesen a beépített villamos teljesítôképességére vetítjük. A megadott értékek szigorúan a technológia területfelhasználását jellemzik, figyelmen kívül hagyva a primerenergia-hordozó kitermelésének, felhasználásra, átalakításra való elôkészítésének, valamint az energiaátalakítási folyamatban keletkezett hulladékok (például erômûvi zagy stb.) tárolásának helyszükségletét. Lényeges továbbá annak hangsúlyozása, hogy a megadott értékek figyelmen kívül hagyják az adott technológiára jellemzô éves kihasználási óraszámot. Ez egyes technológiák esetében jelentôsen módosíthatja az adott technológia fajlagos területfelhasználásáról kialakult képet. Példának okáért, a jellemzô éves csúcskihasználási óraszám a szélerômûvi villamosenergia-termelés esetében hcs =1300– 3000 h/a tartományban van, míg az atomerômûvi villamosenergia-termelés esetében hcs = 6200–7700 h/a. Ez azt jelenti, hogy megtermelt villamos energiára vetítve (m2/MWh) a szélerômûvi villamosenergia-termelés fajlagos területfelhasználását átlagosan 2,5-6,5-es szorzófaktorral kell növelni.

AZ ERÔMÛVI FAJLAGOS TERÜLETIGÉNY ÉS A TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCRA VONATKOZTATOTT FAJLAGOS TERÜLETIGÉNY Különbséget kell tenni az adott villamosenergia-termelési technológia fajlagos területigénye és a teljes technológiai láncra vetített fajlagos területigény között. Nem szorul külön magyarázatra, hogy más egy lignit tüzelôbázisú erômû beépített villamos teljesítôképességre vetített fajlagos területigénye, ha csak az erômûvi technológiát tekintjük, s más a lignitbázisú villamosenergia-termelés

fajlagos területfelhasználása, ha azt a teljes technológiai láncra vetítjük, magyarul, ha a bánya területfoglalását is figyelembe vesszük, és azt az erômû területigényével együtt vonatkoztatjuk a beépített villamos teljesítôképességre. Általános megjegyzések a közölt adatokkal kapcsolatban

Az egyes villamosenergia-termelési technológiák esetében a közölt adatok általában egy értéktartományt adnak meg ([288]). Az adott értéktartomány egyes technológiák esetében szûkebb, mások esetében tágabb. A jellemzô értéktartományok meghatározása alapvetôen nagyszámú konkrét adat feldolgozása alapján történt ([288]). Figyelembe kell azonban venni azt, hogy minden egyes erômû egyedi tervezésû, a helyi adottságoknak, illetve egyéb sajátos szempontoknak megfelelôen kialakított. Csak néhány technológia és alapvetôen kisebb egységteljesítményû energiatermelô egységek esetében van példa arra, hogy azonos mûszaki kialakítású egységeket építenek nagyobb számban. Persze ez a kijelentés is csak megfelelô megszorításokkal igaz, amennyiben például a Paksi Atomerômûvel azonos technológiájú, mûszaki kialakítású erômûbôl több is üzemel, természetesen részletmegoldásokban az egyes erômûvek között jelentôs különbségek vannak. Általánosságban azonban az a jellemzô, hogy az erômûvek, különösen a szénbázisú villamosenergia-termelés és az olaj tüzelôbázisú termelés esetében egyedi kialakításúak. A vízerômûvek esetében ez a kijelentés univerzálisan igaz, míg az atomerômûvi villamosenergia-termelés esetében az a jellemzô, hogy néhány erômûtípusból több is üzemel, amelyek többékevésbé azonosak mûszaki kialakításukat tekintve. A fajlagos területigény vonatkozásában mindenesetre bizonyosan nincsen jelentôs különbség közöttük. A gázturbinás erômûvi egységek esetében fokozottan jellemzô a gyárilag összeszerelt elemekbôl való építkezés, a sorozatban gyártott, kereskedelemben forgalmazott elemekbôl való építkezés. A nyíltciklusú gázturbinás egységek, de az összetett gáz-gôz körfolyamatú erômûvi egységek között is számos példa van azo-


65

nos mûszaki kialakításra. Ugyanez a helyzet a gázmotoros energiatermelô egységek esetében, vagy a szélerômûvi egységek esetében. Az elmondottakból következik, hogy néhány technológiától eltekintve csak értéktartományok adhatók meg a jellemzô területigényre vonatkozóan, mert minden egyes erômû esetében egyedi megoldásról, kialakításról van szó. Nagyszámú példa feldolgozása alapján azonban megadhatók a jellemzô értéktartományok. A technológiai helyigény azonban nemcsak az egyedi, vagy nem egyedi kialakítás függvénye. A helyigény adott technológia esetében is változik, változhat a technológiai fejlôdés, vagy az adott technológiával szemben támasztott követelmények változása következtében. Gondoljunk csak a környezetvédelmi követelmények indukálta technológiai változásokra, például a szilárd lebegôanyag-leválasztás, vagy a füstgáztisztítás járulékos technológiáira, amely technológiai változásoknak jelentôs területfelhasználásbeli következményei vannak. Még problematikusabb a helyzet a teljes technológiai láncra vetített fajlagos területigény meghatározásakor. A fosszilis tüzelôanyag bázisú villamosenergia-termelés esetében, illetve az atomerômûvi villamosenergia-termelés esetében a primerenergia-hordozók kitermelése a domináns a fajlagos területfelhasználás alakulása vonatkozásában. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a bányák kialakítása minden esetben egyedi, az adott geológiai körülmények által meghatározott. A számítások alapjául ilyen esetekben jellemzô átlagértékek, az adott technológiára jellemzô mûszaki megoldások szolgálnak. Példaképpen: az RWE (RheinischWestphaelische Elektrizitaetswerke AG) BOA programjának (Braunkohlekraftwerk mit Optimierter Anlagetechnik: Barnaszén-tüzelésû Erômû Optimalizált Erômûvi Fôberendezésekkel) keretében épülô 1000 MW beépített villamos teljesítôképességû erômûvi egysége (Niederaussen, Németország) az adott technológia területén a legkorszerûbb erômûvek egyike. A gôzkazán gôztermelése m’ = 2620 t/h, hatásfoka h= 59,94%. Az erômûegység nettó (kiadott villamos energiára vetített) hatásfoka h= 45,2%. Az erômûben felhasznált

66

barnaszén fûtôértéke H = 9,2 MJ/kg. A számításokban figyelembe vett éves kihasználási óraszám: hcs = 4500 h/a. Az adatokból következôen az éves villamosenergia-termelés W = 4 500 000 MWh = 4,5 TWh. Az erômûegység éves primerenergiahordozó igénye (az energiatartalmat tekintve) Qtü = 35 840 700 000 MJ = = 35,8407 PJ. Figyelembe véve a felhasznált szén fûtôértékét ez az energiamennyiség M = 3 895 729 t szénnek felel meg. A szén sûrûsége r= 800 kg/m3. A szükséges szénmennyiség térfogata V=4 869 661 m3. Háromméteres rétegvastagságot tekintve (v = 3 m) ezt a szénmennyiséget T =1 623 220 m2 területû szénmezô biztosítja k =1,0 kihozatali arány esetében. Az általunk keresett értékre a =1623 m2/MW érték adódik. A kihozatali arány azonban nem k =1,0 értékû, hanem számos ok miatt kisebb értékû. Ebbôl következôen ’a’ értéke is kisebb, k = 0,6 esetében például a = 2705 m2/MW. Abban az esetben, ha hcs = 7000 h/a kihasználási óraszámot veszünk figyelembe, keresett értékként a = 4208 m2/MW érték adódik. Az adott erômû teljes élettartamára vetített érték meghatározásakor ezt az értéket szorozni kell az üzemben töltött évek számával. (Felfogás kérdése, hogy a számításokban a gazdasági élettartamot, vagy a mûszaki élettartamot veszik-e figyelembe.) Ezen értékhez adódik hozzá a primerenergia-hordozó elôkészítésének {adott esetben osztályozásának, dúsításának stb. fajlagos területfelhasználása (aek [m2/MW]), valamint magának az erômûvi technológiának (atech [m2/MW]) a fajlagos területfelhasználása. A példa szerinti esetben külszíni fejtésû bánya biztosítja az erômû primerenergia-hordozó ellátását, a szén osztályozása stb. tehát ebben az esetben nem jelentkezik külön területigényként. Mélymûvelésû bányák esetében természetesen más a helyzet és ebbôl következôen a fajlagos területigény is. A példa alapján érzékelhetô, hogy a teljes technológiai láncra vetített fajlagos területfelhasználás értéke az adott erômûvi technológia nettó hatásfokától, a felhasznált szén fûtôértékétôl, sûrûségétôl, a szénréteg vastagságától, s ezen túlmenôen egyéb geológiai adottságoktól, a kihozatali aránytól stb. függ, csak a legfontosabb tényezôket említve, vagyis


a = f(h,r,H,hcs,v,k,atech,aek,…) Magától értôdôen bármely tényezô változása az eredô fajlagos területigény értékét módosítja. Másik példánkat a megújuló energiaforrások villamosenergia-termelési célú hasznosításának területérôl említjük, bemutatva azt, hogy milyen erôsen technológiafüggô az adott energiaforrás hasznosításának fajlagos területigénye. Tételezzük fel, hogy az elôbbiekben példaként említett erômû villamosenergia-termelését szélerômûvekkel „váltjuk ki”. Egyes országokban a beépített szélerômûvi villamos teljesítôképesség már messze meghaladja az 1 GW értéket. Természetesen senki sem gondolja, hogy célként kerülne megfogalmazásra egy 1000 MW teljesítôképességû konvencionális erômû szélerômûvel való kiváltása. A példa említését kizárólagosan az indokolja, hogy képet kapjunk a mennyiségi arányokról, s ezen keresztül a reális technikai megoldásokról. A szélerô alkalmazásának egy olyan vonatkozásáról, amelyrôl kevés szó esik. Tételezzük fel, hogy van megfelelô szélerôpotenciál, s rendelkezésre áll az a terület, amely a szélerô hasznosításához szükséges. Az 1-1. táblázat ([261]; 484) különbözô egységteljesítményû szélerômûvek legfontosabb mûszaki jellemzôit tartalmazza. A szélerômûvek éves kihasználási óraszáma (rendszerszintû átlagban) hcs =130–3000 h/a tartományban mozog. A példa szerinti esetben hcs = 2000 h/a éves kihasználási óraszámmal számolunk. W = 4 500 000 MWh villamos energia megtermeléséhez BT = 2250 MW beépített villamos teljesítôképességre van szükség. Az 1-1. táblázat alapján ezt a szükséges villamos teljesítôképességet különbözô egységteljesítményû szélerômûvi egységek beépítésével lehet biztosítani. Az 1-2. táblázat három különbözô típusú szélerômûvi egység telepítése esetén mutatja be a szükséges területfelhasználást, illetve adja meg a telepítendô egységek szükséges darabszámát. Természetesen a bemutatott példa elsôsorban a nagyságrendek szemléltetését célozza, alapvetôen annak bemutatását, hogy viszonylag kis (vagy másképpen fogalmazva: még hazai körülmények között sem nagy)

1-1. TÁBLÁZAT NÉHÁNY SZÉLERÔMÛ LEGFONTOSABB MÛSZAKI JELLEMZÔJE ([261]; 484) Szélerômû típusa

NORDEX

ENERCON

NORDEX

NORDEX

ENERCON

Megnevezés

M.e.

N29/250

E-40

N43/600

N64/1000

E-112

Névleges teljesítmény

kW

250

600

600

1100

4500

Indulási szélsebesség

m/s

3-4

2,5

3-4

3-4

Leállítási szélsebesség

m/s

25

25

25

25

Lapátszám

db

3

3

3

3

3

Lapáthossz

m

13,4

19

19,1

26

52

Járókerék átmérôje

m

29,7

44

43

54

112

Megfúvott felület

m2

693

1452

2290

10000

Tengelymagasság

m

30/40/50

65

43/50/60

60

124

1/min

39,5–29,5

34–18

26,9–17,9

22–16

Járókerék fordulatszáma

1-2. TÁBLÁZAT FAJLAGOS ÉS ABSZOLÚT TERÜLETIGÉNY ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ TÍPUSÚ SZÉLERÔMÛVI EGYSÉGEK TELEPÍTÉSE ESETÉN Megnevezés

NORDEX N29/250

Éves villamosenergia-termelés

NORDEX N64/1000 4500000 MWh

Beépített villamos teljesítôképesség

2250 MW

Éves kihasználási óraszám

2000 h/a

Szükséges egységek száma Fajlagos területigény Összes területigény

erômûvi villamosenergia-termelés „kiváltása” milyen hatalmas területet (1), milyen óriási létesítményeket (2) és milyen hatalmas darabszámot (3) igényel a szélerômû, mint „alternatív” erômû esetében. A szó eredeti értelmét tekintve belátható, hogy ez nem „alternatív” megoldás. Jogosulatlan és alapvetôen félrevezetô az „alternatív” jelzô használata ebben az esetben. A technikai fejlôdés eredményeképpen a szélerômûvi egységek fajlagos területfelhasználása és egyéb mûszaki mutatói bizonyosan javulnak a jövôben, azonban a primerenergia-hordozó (szél) lényegi adottságaiból következôen (pl. maximális energiasûrûség stb.) ez felülrôl korlátos. A konkrét értékek valószínûsíthetôen változnak a jövôben, a nagyságrendek azonban nem. Vizsgálatunk szempontjából két lényeges következtetés vonható le a táblázatban közölt adatokból. A fajlagos (és ebbôl következôen az abszolút) területfelhasználás függ az adott

ENERCON E-112

9000 db

2045 db

500 db

73000 m2/MW

62000 m2/MW

45000 m2/MW

164250000 m2 = 164,3 km2

139500000 m2 = 139,5 km2

101250000 m2 = 101,3 km2

mûszaki megoldástól, vagyis attól, hogy milyen egységteljesítményû egységekbôl épül fel az adott szélerôpark. Természetesen más tényezôk (pl. domborzati viszonyok, terepen lévô egyéb objektumok, tengeri telepítés esetén a tengerpadozat domborzati viszonyai stb.) is befolyásolják a szükséges terület nagyságát, ezeket azonban most nem vizsgáljuk. Az egységteljesítmény növelésével csökken ugyan az abszolút és fajlagos területfelhasználás, azonban csak óriási méretû építmények tömeges létesítése árán biztosítható az adott (egyébként még hazai viszonyok között is szerény méretû konvencionális erômû termelésével azonos mennyiségû villamos energiát biztosító) villamos teljesítôképesség. Ebbôl pedig az következik, hogy a szélerô villamosenergia-termelési célú hasznosítása nem teszi lehetôvé konvencionális erômûvek jelentôsebb mértékû kiváltását. Kiegészítô energiaforrásként lehet tehát csak ezen erômûvekkel számolni.

Itt még nem említettük a szabályozási és tartaléktartási problémákat. Erre vonatkozóan lásd [259], [264], [266], illetve [274]. Általános megjegyzések a vizsgálatba vont villamosenergiatermelési technológiákkal kapcsolatban

A 2-1., 2-2., 2-3., 3-1., 3-2. és 3-3. táblázatok a vizsgálatba vont villamosenergia-termelési technológiákat tartalmazza ([24], [260], [278]). Olyan technológiák is szerepelnek a táblázatban, amelyekre vonatkozóan a vizsgálat készítésekor nem álltak rendelkezésre adatok. Ezen technológiák említését az indokolja, hogy a késôbbiekben remélhetôen bôvül az adatok köre, másrészt az egyes villamosenergia-termelési technológiák más szempontból (például energetikai hatékonyság, gazdasági hatékonyság, környezetterhelés, egészségkárosító hatások stb. összehason-


67

68

van szó például a megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelési technológiák esetében (a 9., 10.1.1., 10.1.2., 10.2., 11., 12.1., 12.2., 13. jelû technológiák). E technológiákon belül egyesek már az ipari alkalmazás fázisában vannak, például a geotermikus erômûvi technológiák, a szélerômûvek, a hulladékból történô villamosenergia-termelés technológiai (9., 11., 13. jelû technológiák). Más technológiák ugyanakkor még csak a kísérleti fejlesztés szakaszában vannak, illetve csak néhány ipari méretû alkalmazás történt (például: naptorony stb. [10.1.1. és 10.1.2. jelû technológiák]). Megint más esetekben még csak kisebb egységteljesítményû energiatermelô egységek üzemelnek (például a napelemek [10.2. jelû technológiák] esetében). Vannak olyan villamosenergia-termelési technológiák, amelyek már érettek az ipari alkalmazásra, jóllehet még csak néhány adott technológiájú erômû üzemel (például az integrált szénelgázosításos, összetett gázgôz körfolyamatú villamosenergiatermelési technológia esetében (1.4. jelû technológia), de ilyen technológiának tekinthetô az árapály erômûvekkel történô villamosenergia-termelés (14.1. jelû technológia) is. Még nem tekinthetô domináns technológiának a szénbázisú villamosenergia-termelési technológiákon belül, de egyre nagyobb számban épülnek különbözô fluidtüzelést alkalmazó szénerômûvek (1.2.1., 1.2.2., 1.2.3. jelû technológiák), illetve szuperkritikus kezdôparaméterû

Villamosenergia-termelési technológiák

lításakor) összevethetôek egymással. Így lehetségessé válik az egyes villamosenergia-termelési technológiák – többé-kevésbé – objektív összehasonlítása. Nem szorul különösebben bizonyításra, hogy az elôbbiekben bemutatott technológiák között jelentôs különbség van három alapvetô vonatkozásban: 1. az egyes technológiák villamosenergia-termelésben játszott szerepében, azaz alkalmazásuk elterjedtségében; 2. abban a vonatkozásban, hogy a fejlesztésnek, illetve az ipari alkalmazásnak mely fázisában vannak; 3. abban a vonatkozásban, hogy az ismereteink mai szintjén milyen fejlesztési, alkalmazási perspektívával bírnak az egyes technológiák. Ezeket a vonatkozásokat tekintve nem „egyenszilárdságúak” tehát az egyes villamosenergia-termelési technológiák. Célkitûzés volt, hogy mindazok a villamosenergia-termelési technológiák szerepeljenek a kiválasztásban, amelyek napjainkban meghatározó, vagy jelentôs szerepet játszanak a világ, és ezen belül Magyarország villamosenergia-termelésében. E szempontok alapján foglalkozunk a szén, olaj, földgáz tüzelôbázisú konvencionális (gôzerômûvi) villamosenergiatermelés, az atomerômûvi, a vízerômûvi, a kapcsolt energiatermelés technológiáival (1.1.1., 1.1.2., 2.1., 2.2., 2.3., 3.1., 3.2., 3.3., 3.4., 4.1., 4.2., 4.3., 4.4., 5.1.1., 5.1.2., 5.2., 5.3.1., 5.3.2., 5.4., 5.5., 6.1., 6.2., 7., jelû technológiák). Ezek mindegyikére jellemzô, hogy széles körben elterjedt, „érett” technológiák, amelyek tömeges alkalmazásának eredményeképpen óriási tapasztalat halmozódott fel. Ezek a technológiák adják a világ villamosenergia-termelésének abszolút túlnyomó részét. Jelen összehasonlító vizsgálatokba azonban nemcsak a széleskörûen elterjedt, a villamosenergia-termelésben napjainkban jelentôs szerepet játszó technológiákat vontuk be, hanem olyan villamosenergia-termelési technológiákat is, amelyek ma még nem széleskörûen elterjedtek, ugyanakkor igen intenzív erôfeszítéseket tesznek az adott technológiák továbbfejlesztésre, s a társadalom jelentôs pozitív diszkriminációval segíti e technológiák alkalmazását. Errôl

széntüzelésû erômûvek (1.3. jelû technológia). Más technológiák esetében még csak kisebb teljesítményû energiatermelô egységek üzemelnek, a nagyobb, erômûvi méretû egységek fejlesztése folyamatban van (például a tüzelôanyag-cellák esetében: 8.1., 8.2., 8.3., 8.4. 8.5. technológiák). A teljesség kedvéért szerepeltetünk néhány extrém technológiát is, amelyek ma még csak kísérleti fejlesztési stádiumban vannak (például: hullámerômûvek (14.3. technológia), az MHD generátoros villamosenergia-termelés (14.4. technológia), sôt olyan technológiát is, amelyekbôl még kísérleti berendezések sincsenek (14.2. jelû OTEC technológia). Szerepeltetjük az összeállításban a fúziós atomerômûvi villamosenergia-termelés technológiáját is (14.5 jelû technológia), tekintettel arra, hogy ez a technológia bizonyosan korszakváltó jelentôségû lesz az atomenergia békés célú felhasználásnak területén. Egyelôre azonban ez a villamosenergia-termelési technológia nem áll rendelkezésre, s ipari méretû alkalmazására még a jövô évtizedben sem lehet számítani. Magyarország jelenlegi és prognosztizálható jövôbeli villamosenergia-termelésében a konvencionális lignit, olaj, és földgáz tüzelôbázisú (1.1.2., 2.1., 3.1.), az atomerômûvi (5.1.), a földgáz tüzelôbázisú, gázgôz összetett körfolyamatú, kombinált ciklusú (3.2.) villamosenergiatermelés, valamint a kapcsolt energiatermelés (4.1., 4.2., 4.3., 4.4.) technológiái játszanak meghatározó

Konvencionális szénbázisú villamosenergia-termelés

Fluidtüzeléses szénbázisú villamosenergia-termelés Szuperkritikus kezdôparaméterû szénbázisú villamosenergia-termelés Integrált szénelgázosításos kombinált ciklusú (összetett gáz-gôz körfolyamatú villamosenergia-termelés 150

170

190

210

230

250

270

290

310

Technológia fajlagos területigénye m2/MW

2-1.1 ÁBRA SZÉNBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE


330

350


Olaj tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés

Könnyû fûtôolaj tüzelôbázisú gázturbinák

Villamosenergia-termelés benzin/gázolaj üzemanyagú belsô égésû motorral 0

50

100

150

200

250

350



2-1.2 ÁBRA OLAJ TÜZELÔBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE

Földgáz tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés

A KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE

Összetett gáz-gôz körfolyamatú (kombinált ciklusú villamosenergia-termelés Villamosenergia-termelés nyílt ciklusú gázturbinával

Villamosenergia-termelés földgáz üzemanyagú belsô égésû motorral 50

70

90

110

130

150

170

190


2.1.3 ÁBRA FÖLDGÁZ TÜZELÔBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE

Kis vízerômû BT<10 MW Villamosenergia-termelési technológiák

szerepet. Megtalálható még a hazánkban alkalmazott technológiák között a nyílt ciklusú gázturbinákkal (2.2., 3.3.) és átfolyós vízerômûvekkel (6.1. jelû technológia) történô villamosenergia-termelés, s kibontakozóban van a szélerômûvek építése (11. jelû technológia) is. Nem kizárt szivattyús-tározós vízerômû (7. jelû technológia) építése sem. Van már példa biomassza tüzelésû erômûre (12.1. jelû technológia) és hulladékból történô villamosenergia-termelésre (13. jelû technológia) is. Nagy számban üzemelnek villamosenergiatermelési célokra (is) használt belsô égésû motorok (4.4. jelû technológia). Ezek döntô többsége az elôbbiekben már említett kapcsolt energiatermelés céljait szolgálja, de vannak tartaléktartási célokat szolgáló egységek is (2.3., és 3.4. jelû technológia).

Nagy vízerômû BT>10 MW Geotermikus erômû Naptorony Parabola-vályús kollektoros naphôerômû Napelemes (fotovoltaikus) villamosenergia-termelés Szélerômûvek 0

10000

20000

30000

40000

50000


2.1.4 ÁBRA VÍZERÔMÛ/SZÉLERÔMÛ/GEOTERMIKUS ERÔMÛ/NAPERÔMÛ FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE

60000

70000

JELLEMZÔ FAJLAGOS TERÜLETIGÉNY Mindezek figyelembevételével a 2-1., 2-2. és 2-3. táblázat a különbözô villamosenergia-termelési technológiák fajlagos területigényét adja meg. A táblázatokban közölt értékek után zárójelben szereplô szám az adott értékhez kapcsolódó megjegyzés sorszáma. Ezt a cikk végén közöljük. Néhány fontosabb erômû technológia esetében ad gyors összehasonlító áttekintésre lehetôséget a 2.1-1., 2.1-2., 2.1-3. és a 2.1-4. ábra.

A VILLAMOSENERGIATERMELÉS TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCÁRA VONATKOZTATOTT FAJLAGOS TERÜLETIGÉNY JELLEMZÔ ÉRTÉKEK A 3-1., 3-2. és 3-3. táblázatok a teljes technológiai láncra vetített fajlagos területigényrôl adnak tájékoztatást


69

2-1. TÁBLÁZAT KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE (1-3. CSOPORTBA TARTOZÓ TECHNOLÓGIÁK Ssz. 1. 1.1. 1.1.1. 1.1.2.

1.2. 1.2.1. 1.2.2. 1.2.3. 1.3.

1.4. 2. 2.1. 2.2. 2.3. 3. 3.1. 3.2. 3.3. 3.4.

Villamosenergia-termelési technológiák (Power Generation Technologies) Szénbázisú villamosenergia-termelés (Coal-Fired Power Plants) Konvencionális szénbázisú villamosenergia-termelés (Conventional Steam Turbine Coal-Fired Power Plant Technology) Konvencionális kôszénbázisú villamosenergia-termelés (Conventional Steam Turbine Hard Coal-Fired Power Plant Technology) Konvencionális lignit és barnaszén tüzelôbázisú villamosenergia-termelés (Conventional Steam Turbine Brown Coal- and Lignite-Fired Power Plant Technology) Fluidtüzeléses szénbázisú villamosenergia-termelés (Fluidized Bed Combustion: FBC) Légköri nyomású, buborékos, stacioner fluidtüzeléses villamosenergia-termelés (Atmospheric Fluidized Bed Combustion: AFBC) Légköri nyomású, cirkulációs fluidtüzeléses villamosenergia-termelés (Atmospheric Circulating Fluidized Bed Combustion: CFBC) Nyomás alatti cirkulációs fluidtüzeléses villamosenergia-termelés (Pressurized Fluidized Bed Combustion: PFBC) Szuperkritikus kezdôparaméterû szénbázisú villamosenergia-termelés (Pulverized Coal-Fired Power Plant Technology with an Ultra-Super-Critical Water Steam Cycle: PCF-USC) Integrált szénelgázosításos kombinált ciklusú (összetett gáz-gôz körfolyamatú) villamosenergia-termelés (Integrated Coal Gasification Combined Cycle: IGCC) Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés (Oil-Fired Power Plants) Olaj tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés (Conventional Steam Turbine Fuel-Oil Fired Power Plant) Könnyû fûtôolaj tüzelôbázisú gázturbinák (Light Oil-Fired Open Cycle Gas Turbine) Villamosenergia-termelés benzin/gázolaj üzemanyagú belsôégésû motorral (Petrol/Light Fuel Oil-Fired Internal Combustion Engine) Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés (Natural Gas Fired Power Plants) Földgáz tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés (Conventional Steam Turbine Natural Gas-Fired Power Plant) Összetett, gáz-gôz körfolyamatú (kombinált ciklusú) villamosenergia-termelés (Combined Cycle Power Plant: CCPP) Villamosenergia-termelés nyíltciklusú gázturbinával (Open Cycle Gas Turbine) Villamosenergia-termelés földgáz üzemanyagú belsôégésû motorral (Natural Gas-Fired Internal Combustion Engine)

az egyes villamosenergia-termelési technológiák esetében. A táblázatokban közölt értékek után zárójelben szereplô szám az adott értékhez kapcsolódó megjegyzés sorszáma. Ezt is a cikk végén közöljük. Az adatok értelmezésekor szem elôtt kell tartani azt, hogy magának az energiaátalakítási technológiának (erômûvi technológiának) a fajlagos területigénye a beépített villamos teljesítôképesség fajlagos területigényére vonatkozik. Az adott villamosenergia-termelési technológia teljes

70

technológiai láncára vonatkoztatott fajlagos területigény esetében a megadott értékek már egy (az adott technológia esetében jellemzô) éves csúcskihasználási óraszámra vonatkozóan kerültek meghatározásra. Ebben az esetben ugyanis az adott primerenergia-hordozó biztosításához (kitermeléséhez) szükséges területigény a domináns, ez pedig függ a vonatkoztatási tárgyidôszakban (év) szükséges primerenergia-hordozó mennyiségétôl. Az adott tárgyidôszakban szükséges primerenergia-


Fajlagos területigény m2/MW 180–300 (1) 180–260 (2); 220 (3) 190 (4); 200 (5); 250 (6); 210 (7) 234 (8)

215 (9); 190 (10) 180 (11)

260–300 (12); 280 (13) 80–260 (14) 180–260 (15); 220 (16); 180 (17) 80–100 (18); 85 (19) 120–150 (20) 70–180 (21) 140–180 (22); 130 (23) 120–160 (24); 135 (25) 80–100 (26) 70–90 (27)

hordozó mennyisége pedig a villamosenergia-termelés volumenétôl, ebbôl következôen pedig a kihasználási óraszámtól függ. Magától értetôdik, hogy egy biomassza tüzelésû erômûben a tüzelôanyagot biztosító terület nagysága a szükséges tüzelôanyag mennyisége által meghatározott (vagyis a tüzelôanyagként szükséges biomassza mennyiségétôl függ). Egy hcs = 4000 h/a éves csúcskihasználású biomassza tüzelésû erômû éves tüzelôanyag-szükséglete magától értetôdôen kétszer akkora,

mint egy hcs = 2000 h/a éves csúcskihasználású erômûé. A tüzelôanyagot biztosító terület is kétszer akkora. Mivel ezen területnek és a mindkét esetben azonos beépített villamos teljesítôképességnek a hányadosaként adódik a technológiát jellemzô fajlagos területigény, ennek értéke is

az éves csúcskihasználási óraszám függvénye. A fajlagos területigénynek a meghatározásakor az adott erômûtípus esetében jellemzô gazdasági élettartam került figyelembevételre.

2-2. TÁBLÁZAT KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE (4-7. CSOPORTBA TARTOZÓ TECHNOLÓGIÁK) Ssz. 4.

4.1. 4.2. 4.3.

4.4.

4.5. 4.5.1. 4.5.2. 4.5.3. 4.5.4. 4.5.5. 4.5.6. 5. 5.1. 5.1.1. 5.1.2. 5.2. 5.3. 5.3.1 5.3.2. 5.4. 5.5. 6. 6.1. 6.2. 7.

Villamosenergia-termelési technológiák (Power Generation Technologies) Kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation: CHP)

Ellennyomású kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation with Steam Backpressure Turbine) Elvételes kondenzációs kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation with Steam Condensing Extraction Turbine) Kapcsolt energiatermelés összetett gáz-gôz körfolyamatú erômûvekkel (kombinált ciklusú, kogenerációs villamosenergia-termelés (Combined Cycle Cogeneration: CCCP/Combined Cycle Gas Turbine with Heat Recovery) Kapcsolt energiatermelés belsô égésû motorokkal (Combined Heat and Power Generation with Natural Gas-Fired Internal Combustion Engine) Kapcsolt energiatermelés egyéb technológiái (Other Technologies of Combined Heat and Power Generation) Fûtô gázturbinás kapcsolt energiatermelés (Gas Turbine with Heat Recovery) Mikroturbinás kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation with Microturbine) Stirling-motoros kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation with Stirling-Engine) Kapcsolt energiatermelés tüzelôanyag-cellákkal (Combined Heat and Power Generation with Fuel Cells) Kapcsolt energiatermelés gôzmotorokkal (Combined Heat and Power Generation with Steam Engines) Kapcsolt energiatermelés szerves Rankine-körfolyamat alkalmazásával (Combined Heat and Power Generation with Organic Rankine-Cycle) Atomerômûvi villamosenergia-termelés (Nuclear Power Plants) Könnyûvizes (könnyûvíz hûtésû és könnyûvíz moderátoros) atomreaktor (Light Water Cooled Reactors: LWRs) Nyomottvizes atomreaktor (Pressurized Water Reactor: PWRs) Elgôzölögtetô atomreaktor (Boiling Water Reactors: BWRs) Nyomottvizes, nehézvíz hûtésû és nehézvíz moderátoros atomreaktor (Pressurized Heavy Water Cooled Reactors: PHWRs) Grafitmoderátoros atomreaktor (Graphite Moderated Reactors: GRs) Könnyûvizes elgôzölögtetô, grafitmoderátoros atomreaktor (Light Water, Graphite Moderated Reactors: LWGRs) Gáz hûtésû, grafitmoderátoros atomreaktor (Gas Cooled, Graphite Moderated Reactors: GGRs) Gyorsreaktorok (Fast Breeder Reactors: FBRs) Kis és közepes atomreaktorok (Small and Medium Reactors: SMRs) Vízerômûvi villamosenergia-termelés (Hydro Power Plants/Hydro Power Stations) Átfolyós vízerômûvek (Run of River Hydro Power Plants) Tározós vízerômûvek (Hydro Power Plants with Reservoirs) Szivattyús-tározós vízerômûvek (Pumped Storage Hydro Power Plant)

Fajlagos területigény m2/MW Specifikusan e technológiákra nem értelmezhetô. Alapvetôen a primerenergia-hordozó bázistól függ

260–320 (28); 280 (29); 260 (30) 260–280 (31); 280 (32); 260 (33)

260–300 (34); 280 (35); 260 (36)

280 –320 (37) 12 000–16 000 (38); 14 000 (39); 20 000–24 000 (40); 22 400 (41); 13 000 (42) 15 000–20 000 (43)


71

TOVÁBBI ADATOK AZ EGYES VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERMÉSZETI ERÔFORRÁS IGÉNYBEVÉTELÉRE A 4-1. táblázat ([51]; 346) 1 tonna urán kinyeréséhez szükséges kitermelendô kôzetmennyiségeket adja meg a letakarási arány, illetve az ércminôség függvényében. A táblázat-

ból láthatóan a meddôarány óriási, három nagyságrenddel több kôzet kitermelése szükséges a kívánt koncentrátum biztosításához. A hatalmas kôzetmennyiség kitermelése nagymértékû tájrombolással jár, a természeti környezet nagymértékû átalakítása árán lehetséges. A 4-2. táblázat ([51]; 346) az egységnyi energiamennyiség biztosításához kitermelendô nyersanyagok mennyiségének arányát adja meg különbözô villamosenergia-termelési technológiák és primerenergia-hordozók esetében. A táblázatban foglalt adatok alapján megállapítható, hogy az

atomerômûvi villamosenergia-termelés esetében 2-3 nagyságrenddel kisebb kôzetmennyiség kitermelése szükséges, mint a fosszilis tüzelôbázisú villamosenergia-termelés esetében. Az atomerômûvi villamosenergia-termelés esetében tehát az energiatermelés természeti környezetet átalakító hatása lényegesen kisebb mértékû, mint a konvencionális fosszilis tüzelôanyagokra telepített villamosenergiatermelési technológiák esetében. A biomassza villamosenergia-termelési célú hasznosításának lehetôségeirôl tájékoztat a 4-3. táblázat ([263]; 8) és a 4-4. táblázat. A 4-3.

2-3. TÁBLÁZAT KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE (8-14. CSOPORTBA TARTOZÓ TECHNOLÓGIÁK) Ssz.

Villamosenergia-termelési technológiák (Power Generation Technologies)

8. 8.1.

Tüzelôanyag-cellák (Fuel Cells) Polimer-elektrolit membrános tüzelôanyag-cella (Protons Exchange Membrane Fuel Cell: PEMFC) 8.2. Foszforsavas tüzelôanyag-cella (Phosphoric Acid Fuel Cell: PAFC) 8.3. Szilárd oxidos tüzelôanyag-cella (Solid Oxide Fuel Cell: SOFC) 8.4. Olvadt karbonátos tüzelôanyag-cella (Melted Carbonates Fuel Cell: MCFC) 8.5. Alkáli tüzelôanyag-cella (Alkaline Fuel Cell: AFC) 9. Geotermikus energia villamosenergia-termelési célú hasznosítása (Geothermal Power Plants) 10. Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása (Solar Power Generating Systems) 10.1. Naphôerômû (Solar Thermal Electricity Generating Systems) 10.1.1. Naptorony (Solar Tower System) 10.1.2. Parabola-vályús kollektoros naphôerômû (Solar Thermal Electricity Generating Systems with Parabolic Trough Collectors) 10.2. Napelemes (fotovoltaikus) villamosenergia-termelés (Photovoltaic Power Generation) 11. Szélerômûvek (Wind Power) 12. 12.1. 12.2. 13. 14. 14.1. 14.2. 14.3. 14.4. 14.5

72

Villamosenergia-termelés biomasszából (Electricity Generation from Biomass) Konvencionális hôerômûvi villamosenergia-termelés biomassza tüzeléssel (Conventional Thermal Power Plant Technology with Biomass Combustion) Konvencionális villamosenergia-termelés biogáz tüzeléssel (Conventional Thermal Power Plant Technology with Biogas Combustion) Villamosenergia-termelés hulladékból (Electricity Generation from Municipal (Urban) Waste) Egyéb, nem konvencionális villamosenergia-termelési technológiák (Non-conventional Power Generation Technologies) Árapály erômûvek (Tidal Power Plant) OTEC villamosenergia-termelési technológia (hôkonverziós villamosenergiatermelés) (Ocean Thermal Energy Conversion: OTEC) Hullámerômûvek (Wawe Power) MHD villamosenergia-termelés (Magnetohydrodynamic Power Plant:MHD Plant) Fúziós atomerômûvi villamosenergia-termelés (Fusion Nuclear Power Plant)


Fajlagos területigény m2/MW 180–260 (44); 220 (45)

1000–1500 (46); 1200 (47) 25 000–61 000 (48) 25 000–32 000 (49) 28 000–32 000 (50); 30 000 (51) 25 000–30 000 (52); 25 000 (53) 35 000–65 000 52 000–61 000 30 000–65 000 40 000–80 000

(54); (55) (56); (57)

Nincs adat. 200–300 (58) nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat 260–300 (59); 280 (60) nincs adat

3-1. TÁBLÁZAT KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCRA VONATKOZTATOTT FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE (1-3. CSOPORTBA TARTOZÓ TECHNOLÓGIÁK) Ssz. 1. 1.1. 1.1.1 1.1.2 1.2. 1.2.1. 1.2.2. 1.2.3. 1.3.

1.4.

2. 2.1. 2.2. 2.3. 3. 3.1. 3.2. 3.3. 3.4.

Villamosenergia-termelési technológiák (Power Generation Technologies) Szénbázisú villamosenergia-termelés (Coal-Fired Power Plants)

Fajlagos területigény m2/MW 5000–75 000 (61) 5000 (62) 25 000 (63) 35 000–75 000 (64)

Konvencionális szénbázisú villamosenergia-termelés (1) (Conventional Steam Turbine Coal-Fired Power Plant Technology) Konvencionális kôszénbázisú villamosenergia-termelés (Conventional Steam Turbine Hard Coal-Fired Power Plant Technology) Konvencionális lignit és barnaszén tüzelôbázisú villamosenergia-termelés (Conventional Steam Turbine Brown Coal- and Lignite-Fired Power Plant Technology) Fluidtüzeléses szénbázisú villamosenergia-termelés (Fluidized Bed Combustion: FBC) Légköri nyomású, buborékos, stacioner fluidtüzeléses villamosenergia-termelés (Atmospheric Fluidized Bed Combustion: AFBC) Légköri nyomású, cirkulációs fluidtüzeléses villamosenergia-termelés (Atmospheric Circulating Fluidized Bed Combustion: CFBC) Nyomás alatti cirkulációs fluidtüzeléses villamosenergia-termelés (Pressurized Fluidized Bed Combustion: PFBC) Szuperkritikus kezdôparaméterû szénbázisú villamosenergia-termelés (Pulverized Coal-Fired Power Plant Technology with an Ultra-Super-Critical Water Steam Cycle: PCF-USC) Integrált szénelgázosításos kombinált ciklusú (összetett gáz-gôz körfolyamatú) villamosenergia-termelés (Integrated Coal Gasification Combined Cycle: IGCC) Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés 2000–12 000 (65) (Oil-Fired Power Plants) Olaj tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés (Conventional Steam Turbine Fuel-Oil Fired Power Plant) Könnyû fûtôolaj tüzelôbázisú gázturbinák (Light Oil-Fired Open Cycle Gas Turbine) Villamosenergia-termelés benzin/gázolaj üzemanyagú belsôégésû motorral (Petrol/Light Fuel Oil-Fired Internal Combustion Engine) Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés 1500–10 000 (66) (Natural Gas Fired Power Plants) Földgáz tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés (Conventional Steam Turbine Natural Gas-Fired Power Plant) Összetett, gáz-gôz körfolyamatú (kombinált ciklusú) villamosenergia-termelés (Combined Cycle Power Plant: CCPP) Villamosenergia-termelés nyílt ciklusú gázturbinával (Open Cycle Gas Turbine) Villamosenergia-termelés földgáz üzemanyagú belsôégésû motorral (Natural Gas-Fired Internal Combustion Engine)

táblázat ([263]; 8) különbözô energiaültetvények esetében adja meg területegységre vetített fajlagos energiaértéket (4-3.1. ábra). Energetikai szempontból a cukornád, a kukorica és a cukorrépa képviseli a legnagyobb értéket. A 4-4. táblázat ugyanezen növényekre vonatkozóan adja meg azt, hogy egy BT =100 MW beépített villamos teljesítôképességû, hcs = 6000 órás éves csúcskihasználású erômû éves üzeméhez mekkora

területû haszonnövényre van szükség. A számításokban h= 35%-os energiaátalakítási hatásfokot vettünk figyelembe. Szikomorfa eltüzelése esetén 199 km2 területû erdô biztosítja a BT =100 MW beépített villamos teljesítôképességû erômû egy évi üzeméhez szükséges primerenergiahordozó mennyiséget. Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy ez a terület 1,14-szerese Buda területének (174 km2). Megállapítható, hogy

a biomasszából történô villamosenergia-termelés teljes technológiai láncára vetített fajlagos területfelhasználása igen nagy. Tény azonban az, hogy számos esetben mezôgazdasági hulladék hasznosításáról van szó. Ebben az esetben a terület elsôdlegesen nem energiahordozó termelési célokat szolgál. A bemutatott példa ebben az esetben is csak a nagyságrendek érzékeltetését célozta (4-4. 1. ábra).


73

3-2. TÁBLÁZAT KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCRA VONATKOZTATOTT FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE (4-7. CSOPORTBA TARTOZÓ TECHNOLÓGIÁK) Ssz. 4.

4.1. 4.2. 4.3.

4.4. 4.5. 4.5.1. 4.5.2. 4.5.3. 4.5.4. 4.5.5. 4.5.6. 5.

5.1. 5.1.1. 5.1.2. 5.2. 5.3. 5.3.1 5.3.2. 5.4. 5.5. 6. 6.1. 6.2. 7.

74

Villamosenergia-termelési technológiák (Power Generation Technologies) Kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation: CHP) Ellennyomású kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation with Steam Backpressure Turbine) Elvételes kondenzációs kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation with Steam Condensing Extraction Turbine) Kapcsolt energiatermelés összetett gáz-gôz körfolyamatú erômûvekkel (kombinált ciklusú, kogenerációs villamosenergia-termelés) (Combined Cycle Cogeneration: CCCP/Combined Cycle Gas Turbine with Heat Recovery) Kapcsolt energiatermelés belsô égésû motorokkal (Combined Heat and Power Generation with Natural Gas-Fired Internal Combustion Engine) Kapcsolt energiatermelés egyéb technológiái (Other Technologies of Combined Heat and Power Generation) Fûtô gázturbinás kapcsolt energiatermelés (Gas Turbine with Heat Recovery) Mikroturbinás kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation with Microturbine) Stirling-motoros kapcsolt energiatermelés (Combined Heat and Power Generation with Stirling-Engine) Kapcsolt energiatermelés tüzelôanyag-cellákkal (Combined Heat and Power Generation with Fuel Cells) Kapcsolt energiatermelés gôzmotorokkal (Combined Heat and Power Generation with Steam Engines) Kapcsolt energiatermelés szerves Rankine-körfolyamat alkalmazásával (Combined Heat and Power Generation with Organic Rankine-Cycle) Atomerômûvi villamosenergia-termelés (Nuclear Power Plants)

Fajlagos területigény m2/MW Specifikusan e technológiákra nem értelmezhetô. Alapvetôen a primerenergia-hordozó bázistól függ.

7500–37 500 (67) 7500 (68) 37 500 (69)

Könnyûvizes (könnyûvíz hûtésû és könnyûvíz moderátoros) atomreaktor (Light Water Cooled Reactors: LWRs) Nyomottvizes atomreaktor (Pressurized Water Reactor: PWRs) Elgôzölögtetô atomreaktor (Boiling Water Reactors: BWRs) Nyomottvizes, nehézvíz hûtésû és nehézvíz moderátoros atomreaktor (Pressurized Heavy Water Cooled Reactors: PHWRs) Grafitmoderátoros atomreaktor (Graphite Moderated Reactors: GRs) Könnyûvizes elgôzölögtetô, grafitmoderátoros atomreaktor (Light Water, Graphite Moderated Reactors: LWGRs) Gáz hûtésû, grafitmoderátoros atomreaktor (Gas Cooled, Graphite Moderated Reactors: GGRs) Gyorsreaktorok (Fast Breeder Reactors: FBRs) Kis és közepes atomreaktorok (Small and Medium Reactors: SMRs) Vízerômûvi villamosenergia-termelés (Hydro Power Plants/Hydro Power Stations) Átfolyós vízerômûvek (Run of River Hydro Power Plants) Tározós vízerômûvek (Hydro Power Plants with Reservoirs) Szivattyús-tározós vízerômûvek (Pumped Storage Hydro Power Plant)


12 000–16 000 (70); 14 000 (71); 20 000–24 000 (72); 22 400 (73)

15 000–20 000 (74)

3-3. TÁBLÁZAT KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCRA VONATKOZTATOTT FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE (8-14. CSOPORTBA TARTOZÓ TECHNOLÓGIÁK) Ssz. 8.

Villamosenergia-termelési technológiák (Power Generation Technologies) Tüzelôanyag-cellák (Fuel Cells)

(Polimer-elektrolit membrános tüzelôanyag-cella) (Protons Exchange Membrane Fuel Cell: PEMFC) 8.2. Foszforsavas tüzelôanyag-cella (Phosphoric Acid Fuel Cell: PAFC) 8.3. Szilárd oxidos tüzelôanyag-cella (Solid Oxide Fuel Cell: SOFC) 8.4. Olvadt karbonátos tüzelôanyag-cella (Melted Carbonates Fuel Cell: MCFC) 8.5. Alkáli tüzelôanyag-cella (Alkaline Fuel Cell: AFC) 9. Geotermikus energia villamosenergia-termelési célú hasznosítása (Geothermal Power Plants) 10. Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása (Solar Power Generating Systems) 10.1. Naphôerômû (Solar Thermal Electricity Generating Systems) 10.1.1. Naptorony (Solar Tower System)

Fajlagos területigény m2/MW Specifikusan e technológiára nem értelmezhetô. Alapvetôen a primerenergia-hordozó bázistól függ

8.1.

10.1.2. Parabola-vályús kollektoros naphôerômû (Solar Thermal Electricity Generating Systems with Parabolic Trough Collectors) 10.2. Napelemes (fotovoltaikus) villamosenergia-termelés (Photovoltaic Power Generation) 11.

Szélerômûvek (Wind Power)

12.

Villamosenergia-termelés biomasszából (Electricity Generation from Biomass) Konvencionális hôerômûvi villamosenergia-termelés biomassza tüzeléssel (Conventional Thermal Power Plant Technology with Biomass Combustion) Konvencionális villamosenergia-termelés biogáz tüzeléssel (Conventional Thermal Power Plant Technology with Biogas Combustion)

12.1. 12.2.

13. 14. 14.1. 14.2.

Villamosenergia-termelés hulladékból (Electricity Generation from Municipal (Urban) Waste) Egyéb, nem konvencionális villamosenergia-termelési technológiák (Non-conventional Power Generation Technologies) Árapály erômûvek (Tidal Power Plant) OTEC villamosenergia-termelési technológia (hôkonverziós villamosenergiatermelés) (Ocean Thermal Energy Conversion: OTEC)

14.3. 14.4.

Hullámerômûvek (Wawe Power) MHD villamosenergia-termelés (Magnetohydrodynamic Power Plant: MHD Plant)

14.5

Fúziós atomerômûvi villamosenergia-termelés (Fusion Nuclear Power Plant)

DECENTRALIZÁLT VILLAMOSENERGIATERMELÉS A villamosenergia-ellátás területén a múlt század utolsó évtizedében új tendencia bontakozott ki. Célirányos fejlesztési munka eredményeképpen

1000–1500 (75); 1200 (76) 25 000–75 000 (77) 25 000–32 000 (78) 28 000–32 000 (79); 30 000 (80) 30 000 (81) 25 000–30 000 (82); 25 000 (83) 35 000–65 000 (84); 52 000–61 000 (85) 75 000 (86) 30 000–65 000 (87); 40 000–80 000 (88) 200 000–4 000 000 (89) 400 000–4 000 000 (90) 210 000 (91) 210 000 (92) 280 000 (93) 970 000 (94) 1 990 000 (95) 1 140 000 (96) nincs adat

nincs adat nincs adat nincs adat Specifikusan e technológiákra nem értelmezhetô. Alapvetôen a primerenergia-hordozó bázistól függ. nincs adat

megjelentek a kis egységteljesítményû, úgynevezett mini- és mikrogázturbinák2, s nagyszámban kerültek

beépítésre kis teljesítményû gázmotorok is. A kis egységteljesítményû energiatermelô egységeket minde-

2 A „Directive 2004/8/EC of the European Parliament and of the Council of 11 February 2004 on the Promotion of Cogeneration Based on a Useful Heat Demand in the Internal Energy Market and Amending Directive 92/4/EEC” „mini” kapcsolt energiatermelésen a BT<1,0 MW beépített villamos teljesítôképességû energiatermelô egységekkel megvalósított energiatermelést érti, míg „mikro” kapcsolt energiatermelésnek nevezi a BT<50 kW beépített villamos teljesítôképességû energiatermelô egységekkel megvalósított energiatermelést.


75

Cukornád

Növény

Kukorica Cukorrépa Lucerna Szikomorfa Trópusi ôserdô 0

50

100

150

200

250

300

350

Fajlagos energiaérték MJ/m2/a

4-3.1 ÁBRA ENERGIAÜLTETVÉNYEK FAJLAGOS ENERGIAÉRTÉKE

Cukornád

Növény

Kukorica Cukorrépa Lucerna Szikomorfa Trópusi ôserdô 0

50

100

150

200

250

Szükséges termôterület km2

4-4.1 ÁBRA PRIMERENERGIA-HORDOZÓ BIZTOSÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES TERÜLET

BT =100 MW; hcs = 6000 h/a

nekelôtt kisebb kommunális létesítményekben, irodaépületek, nagyobb családi házak energiaellátására, fûtési és hûtési energiaigényének kielégítésére alkalmazzák, szinte kivétel nélkül kapcsolt energiatermelés keretében. Számos esetben van igény fûtési hôigények kielégítése mellett nyáron hûtésre, sôt gyakran a fûtési és hûtési igények egyidejû kielégítésére (klímaberendezések esetében). Az egyidejû kapcsolt villamos és fûtési, illetve hûtési energiatermelésnek több megoldása jöhet számításba. E területen nyernek széleskörû alkalmazást a mini és mikrogázturbinás energiatermelô egységek, gázmotorok. Az ilyen módon megvalósuló energiaellátást nevezik decentralizált energiaellátásnak. Jelen esetben a decentralizált energiaellátás fajlagos területigényét tesszük vizsgálat tárgyává. A rendelkezésre álló adatok

76

alapján megállapítható, hogy a mikro- és mini gázturbinák, valamint a kisteljesítményû gázmotorok fajlagos területigénye igen kedvezô. A fejlesztések mai szintjén 0,08–0,14 m2/kW, azaz 80–140 m2/MW a (beépített villamos teljesítôképességre vonatkoztatott) fajlagos területigény. Nagyobb családi házakban egy kisméretû szobányi (félszobányi) terület biztosítja az épület fûtési és hûtési energiaszükségletének ellátásához szükséges helyet.

ÖSSZEFOGLALÁS A különbözô villamosenergia-termelési technológiák összehasonlításakor ma már fontos szempont az, hogy milyen az adott technológia fajlagos területfelhasználása (területigénye). Ez a jellemzô érték értelmezhetô az


adott energiaátalakítási technológiára, vagyis az erômûvi villamosenergia-termelésre vonatkozóan éppen úgy, mint a villamosenergia-termelés teljes technológiai láncára vonatkozóan. A 6-1. táblázat összefoglaló áttekintést ad az egyes villamosenergiatermelési technológiák fajlagos területigényérôl. Az adatok alapján megállapítható, hogy a világ villamosenergia-termelésének döntô hányadát adó fosszilis tüzelôbázisú és nukleáris technológiák fajlagos területigénye 70–320 m2/MW tartományban helyezkedik el. A vízerômûvek esetében ez az érték már két nagyságrenddel nagyobb, 12 000–24 000 m2/MW. A földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés fajlagos területigénye a legkisebb, ezen belül is a gázturbinás villamosenergia-termelésé (80–100 m2/MW). Ez érthetô, hiszen nagyteljesítményû, kompakt, segédberendezéseket alig igénylô technológiáról van szó. Igen kicsi a belsô égésû motorokkal történô villamosenergia-termelés helyigénye is. Valamivel kisebb, mint a gázturbinásé, de az energiatermelô egységek beépített teljesítôképessége ebben az esetben jelentôsen kisebb. Míg gázturbinák esetében 100 MW feletti értékekrôl van szó a nagy gépek esetében, addig belsô égésû motorok esetében 2–6 MW ez az érték. A tüzelôanyag-cellák fajlagos technológiai helyigénye a fosszilis tüzelôbázisú erômûvekével közel azonos. A megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelési technológiák közül a biomassza tüzelésû erômûvek, a hulladékhasznosító erômûvek technológiai helyigénye a fosszilis tüzelôbázisú erômûvek technológiai helyigényével közel azonos. A geotermikus erômûvek fajlagos területfelhasználása már többszöröse a fosszilis tüzelôbázisú, illetve nukleáris bázisú erômûvekének (1000– 1500 m2/MW). Fajlagosan nagyon nagy ezzel szemben a szélerômûvi villamosenergia-termelés (30 000– 80 000 m2/MW) és a napsugárzást hasznosító villamosenergia-termelési technológiák területfelhasználása (25 000–61 000 m2/MW). Mindkét esetben a hasznosított primerenergia-hordozó alacsony teljesítménysû-

4-1. TÁBLÁZAT KITERMELENDÔ KÔZETMENNYISÉGEK 1 TONNA URÁN ELÔÁLLÍTÁSÁHOZ ([51]; 346) Ércminôség

Kitermelendô érc mennyisége kt

Kitermelendô fedôréteg mennyisége kt Letakarási arány 5

10

0,2%-os érc

0,5

2,5

5

60 ppm-es érc és uránpala

16,7

83

167

4 ppm-es gránit

250

1250

2500

4-2. TÁBLÁZAT AZONOS ENERGIAMENNYISÉG BIZTOSÍTÁSÁHOZ KITERMELENDÔ NYERSANYAGOK MENNYISÉGÉNEK ARÁNYA KÜLÖNFÉLE PRIMERENERGIA-HORDOZÓK ÉS VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN ([51]; 346) Megnevezés

Villamosenergia-termelési technológia és primerenergia-hordozó

Egységnyi energiamennyiség biztosításához kitermelendô nyersanyagok mennyiségének aránya különbözô villamosenergiatermelési technológiák és primerenergiahordozók esetében Arány, ha a H = 29,3 MJ/kg fûtôértékû feketeszén esetében a kitermelendô nyersanyag mennyisége egységnyi

H=29,3 MJ/kg fûtôértékû feketeszén

1

2%-os olajpala

85

4%-os olajpala

42

10%-os olajpala

8

Tôzeg

4

Lignit

3

Fûtôolaj

0,7

Erôsen dúsított urán FBRs

6·10-7

Erôsen dúsított urán PWRs

7·10-5

0,2%-os uránérc FBRs

5·10-4

Palából kivont uránérc FBRs

7·10-3

0,2%-os uránérc LWRs

8·10-2

Gránitból kivont uránérc FBRs

0,2

Palából kivont uránérc LWRs

0,6

Gránitból kivont uránérc LWRs

7

Tengervízbôl kivont uránérc FBRs

500

Tengervízbôl kivont uránérc LWRs

9000

4-3. TÁBLÁZAT ENERGIAÜLTETVÉNYEK JELLEMZÔI ([51]; 311) Növény

Fajlagos energiaérték MJ/m2/a

Fotoszintézis hatásfoka %

Cukornád

293

4,8

Kukorica

293

3,2

Cukorrépa

218

5,4

Lucerna

63

1,0

Szikomorfa

31

0,8

Trópusi ôserdô

54

0,9

rûsége miatt adódnak a hatalmas méretek. Lényegileg más képet kapunk abban az esetben, ha a teljes technológiai láncra vetített fajlagos területfelhasználást tekintjük az egyes villamosenergia-termelési technológiák esetében. A korábbiakban már utaltunk arra, hogy ebben az esetben már figyelembe kell venni az egyes erômûtípusok esetében jellemzô éves kihasználási óraszámot és az adott erômûtípus esetében jellemzô élettartamot. Általánosan kijelenthetô, hogy minden esetben a primerenergiahordozó kitermelésének és felhasználásra való elôkészítésének a technológiája a meghatározó a fajlagos területfelhasználáson belül. Kijelenthetô továbbá az is, hogy az egyes technológiák fajlagos területfelhasználása már azonos nagyságrendben mozog. A fosszilis primerenergia-hordozók tömegegységre illetve térfogategységre vetített energiatartalma ugyan igen magas értékû (nagy fûtôértékû feketeszenek esetében 25-29 MJ/kg, fûtôolaj esetében 42 MJ/kg, földgáz esetében 34 MJ/m3) azonban geológiai elôfordulásuk, az alkalmazható kitermelési technológiák és a rendkívül koncentrált erômûvi energiatermelés következtében a teljes technológiai láncra vetített fajlagos területigény magas, már a megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiák területigényével összemérhetô (5000– 75 000 m2/MW a szén tüzelôbázisú, 2000–12 000 m2/MW az olaj tüzelôbázisú és 1500–10 000 m2/MW a földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelési technológiák esetében. Az atomerômûvekben fûtôelemként használt nukleáris hasadóanyagok fajlagos energiatartalma nagyon magas, azonban az uránérc természetben igen kis koncentrációban fordul elô, ezért óriási volumenû kôzetmennyiség kitermelésére van szükség a megfelelô mennyiség biztosításához. Ez magyarázza, hogy a nukleáris villamosenergia-termelés teljes technológiai láncra vetített fajlagos területfelhasználása a szélerômûvek, illetve a napsugárzást hasznosító technológiák fajlagos területfelhasználásával közel azonos (7500– 37 500 m2/MW). A szélerômûvek, illetve a napsu-


77

4-4. TÁBLÁZAT BT =100 MW BEÉPÍTETT VILLAMOS TELJESÍTÔKÉPESSÉGÛ ÉS h cs = 6000 h/a KIHASZNÁLÁSÚ ERÔMÛ PRIMERENERGIA-HORDOZÓ BÁZISÁNAK BIZTOSÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES TERÜLET Szükséges éves primerenergia-mennyiség MJ/a

Növény Cukornád Kukorica Cukorrépa Lucerna Szikomorfa Trópusi ôserdô

Szükséges termôterület

6 171 428 571 MJ/a = 6,17 PJ/a

km2 21,06 21,06 28,31 97,96 199,08 114,29

6-1. TÁBLÁZAT AZ EGYES VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE (AZ ENERGIAÁTALAKÍTÁSI FOLYAMATRA ÉS A TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCRA VETÍTVE)

Villamosenergia-termelési technológia

A villamosenergiatermelés fajlagos területigénye (az energiaátalakítási folyamat fajlagos területigénye m2/MW 180–300

Szénbázisú villamosenergia-termelés (Coal-Fired Power Plants) Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés 80–260 (Oil-Fired Power Plants) Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia70–180 termelés (Natural Gas Fired Power Plants) Atomerômûvi villamosenergia-termelés 260–320 (Nuclear Power Plants) Vízerômûvi villamosenergia-termelés 12000–24000 (Hydro Power Plants/Hydro Power Stations) Szivattyús-tározós vízerômûvek 15000–20000 (Pumped Storage Hydro Power Plant) Tüzelôanyag-cellák (Fuel Cells) 180–260 Geotermikus energia villamosenergia1000–1500 termelési célú hasznosítása (Geothermal Power Plants) Napenergia villamosenergia-termelési 25000–61000 célú hasznosítása (Solar Power Generating Systems) Szélerômûvek (Wind Power) 30000–80000 Villamosenergia-termelés biomasszából Nincs adat. 200–300 (Electricity Generation from Biomass) (becsült érték)

gárzás energiáját hasznosító villamosenergia-termelési technológiák esetében nem értelmezett az energiaátalakítási folyamatra és a teljes technológiai láncra vetített fajlagos területfelhasználás közötti különbségtétel. A biomassza villamosenergia-termelési célú hasznosítása esetében a legnagyobb a fajlagos területigény (200 000–4 000 000 m2/MW), amit a 4-3. táblázatban foglalt értékek magyaráznak. Érdekességképpen megemlíthetô, hogy a geotermi-

78

A villamosenergiatermelés teljes technológiai láncára vetített fajlagos területigény m2/MW 5000 –75000 2000–12000

(2) (3) (4)

(5) (6)

(7)

(8) (9)

1500–10000 7500–37500

(10)

12000–24000

(11) 15000–20000

1000–1500

25000–61000

30000–80000 200000–4000000

kus erômûvek fajlagos területfelhasználása a legkedvezôbb (1000– 1500 m2/MW) abban az esetben, ha a teljes technológiai láncra vetített fajlagos területigényt tekintjük. A táblázatban foglaltakat szemléltetik a 6-1.1.–6-1.4. ábrák. Megjegyzések a 2.1, 2-2., 2-3., 31., 3-2. és 3-3. táblázatokban közölt értékekhez (1) A megadott értéktartományok alsó és felsô értékének figye-


(12) (13) (14)

(15) (16) (17) (18) (19) (20)

(21)

(22) (23) (24) (25)

(26)

lembevételével. A megadott értékek az erômûvek átlagos területét adják meg. Ez magában foglalja a széntároló tér területfoglalását is. A széntér nagyságát illetôen igen jelentôs különbségek vannak az egyes erômûvek között. Számos esetben az erômû területe a késôbbi bôvítés szándéka miatt jelentôsen nagyobb, mint amit az adott fejlettségû technológia igényelne. Jellemzô értéktartomány. ([235]; 76) East River P. P. (Consolidated Edison Company of New York, BT =1000 MW). Breed P. P. (Indiana & Michigan Electric Company. BT=500 MW) Clinch River Nr. 1. P. P. (Tennessee Valley Authority. BT= = 900 MW) Clinch River Nr. 2. P. P. (Tennessee Valley Authority. BT= = 900 MW) Kraftwerk Sholven B (Németország) (BT =370 MW) Kraftwerk Hüls (Chemische Werke Hüls AG, Németország, BT = 88 MW) Eddystone P. P. No.1. (Philadelphia Electric Co. USA, BT = = 325 MW) Drakelow „C” P. P. (Central Electricity Co., USA BT = 375 MW) Jellemzô értéktartomány. ([235]; 76) A megadott értéktartományok alsó és felsô értékének figyelembevételével. Jellemzô értéktartomány. ([235]; 76) (Kali Ben P. P. (Egyesült Arab Emirátusok, BT=300 MW) Jellemzô értéktartomány. Sylhet I. P. P. (Bangladesh, B=290 MW). Jellemzô értéktartomány, figyelembe véve a tüzelôanyag-tárolás helyigényét. A megadott értéktartományok alsó és felsô értékének figyelembevételével. Jellemzô értéktartomány. ([235]; 76) Jellemzô értéktartomány. Yokohama P. P. [Tokyo Electric Power Company, Japán, BT= =83(225+125 MW)=2800 MW]. Jellemzô értéktartomány.


Szénbázisú villamosenergia-termelés Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Atomerômûvi villamosenergia-termelés Vízerômûvi villamosenergia-termelés Szivattyús-tározós vízerômûvek Tüzelôanyag-cellák Geotermikus energia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Szélerômûvek Villamosenergia-termelés biomasszából 100

10

1000

10000

100000


6-1.1 ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE


Szénbázisú villamosenergia-termelés Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Atomerômûvi villamosenergia-termelés Vízerômûvi villamosenergia-termelés Szivattyús-tározós vízerômûvek Tüzelôanyag-cellák Geotermikus energia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Szélerômûvek Villamosenergia-termelés biomasszából 100

10000

1000

100000

1000000

10000000


(27) A jellemzô beépített teljesítôképesség általában 1 MW érték alatt van. A legnagyobb egységek is 1-6 MW nagyságúak, bár van példa nagyobb egységekre is. (28) A megadott értéktartományok alsó és felsô értékének figyelembevételével. (29) ([235]; 76) (30) ([235]; 77). (31) Jellemzô értéktartomány. (32) ([235]; 76) (33) ([235]; 77). (34) Jellemzô értéktartomány. (35) ([235]; 76) (36) ([235]; 77) (37) A kisebb egységteljesítmény a fajlagos területigényben jelent-


6-1.2 ÁBRA AZ EGYES VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCRA VETÍTETT FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE

Szénbázisú villamosenergia-termelés

Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

Atomerômûvi villamosenergia-termelés 0

50

100

150

200

250

300

350

400


6-1.3 ÁBRA KONVENCIONÁLIS VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE


79


Szénbázisú villamosenergia-termelés Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Atomerômûvi villamosenergia-termelés Vízerômûvi villamosenergia-termelés Szivattyús-tározós vízerômûvek Tüzelôanyag-cellák Geotermikus energia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Szélerômûvek 100

1000

10000

100000


6-1.4 ÁBRA AZ EGYES VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCÁRA VETÍTETT FAJLAGOS TERÜLETIGÉNYE

(38)

(39) (40)

(41) (42) (43) (44) (45) (46)

(47) (48)

(49) (50) (51) (52) (53) (54) (55) (56) (57)

80

kezô különbség oka alapvetôen. Jellemzô átlagérték tartomány kis vízerômûvek (BT<10 MW) esetében. Kis vízerômûvek (BT<10 MW) esetében ([235]; 76). Jellemzô átlagérték tartomány nagy vízerômûvek (BT>10 MW) esetében. Nagy vízerômûvek (BT>10 MW) esetében ([235]; 76). Karakaya P. P. (Karakaya, Törökország, (BT=1800 MW) Jellemzô átlagérték tartomány. Jellemzô értéktartomány. ([235]; 76) Jellemzô értéktartomány. A megadott értékek az erômûtechnológia helyfoglalását adják meg. Az esetek többségében a hôhordozó közeg (például gôz) „összegyûjtése” nagyságrenddel nagyobb területet igényel. Erre vonatkozóan azonban egyelôre nem állnak rendelkezésre adatok. ([235]; 76) A megadott értéktartományok alsó és felsô értékének figyelembevételével. Jellemzô értéktartomány. Jellemzô értéktartomány. ([235]; 76, 77) Jellemzô értéktartomány. ([235]; 76) Jellemzô értéktartomány. ([235]; 76) Tengeri telepítésû szélerôtelepek esetében ([235]; 76). Szárazföldi telepítésû szélerôtelepek esetében ([235]; 76).

(58) Becsült érték a biomassza tüzelésû erômûvekre vonatkozóan. (59) Jellemzô értéktartomány. (60) ([235]; 76) (61) Jellemzô átlagérték tartomány. A szénbázisú villamosenergiatermelés teljes technológiai láncára vonatkoztatott fajlagos területigény esetében a primerenergia-hordozó kitermeléséhez szükséges területfelhasználás a meghatározó jelentôségû. Magának az energiaátalakítási technológiának (vagyis az erômûvi technológiának) a fajlagos területfelhasználása egykét nagyságrenddel kisebb, mint a primerenergia-hordozó kitermeléséhez és felhasználásra való elôkésztéséhez szükséges fajlagos területfelhasználás. Ennek értéke alapvetôen a szén fûtôértékétôl, a szénelôfordulás geológiai jellemzôitôl, az alkalmazott bányatechnológiától és az éves kihasználási óraszámtól függ. (62) Jellemzô érték H = 25 MJ/kg fûtôértékû, r= 800 kg/m3 sûrûségû szenek, v =10 m jellemzô átlagos rétegvastagság és 100–200 m mûvelési mélységû (mélymûvelésû) bányák, valamint átlagos geológiai körülmények esetében ([51]; 345). (63) Jellemzô érték H = 25 MJ/kg fûtôértékû, r= 800 kg/m3 sûrûségû szenek, v = 2 m jellemzô átlagos rétegvastagság és 100–200 m mûvelési mélységû (mélymûvelésû) bányák,


(64)

(65)

(66)

(67)

valamint átlagos geológiai körülmények esetében ([51]; 345). Jellemzô értéktartomány külfejtéses bányák esetében ([51]; 345). Jellemzô átlagérték-tartomány. Az olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés teljes technológiai láncára vonatkoztatott fajlagos területigény esetében is igaz az, hogy a primerenergia-hordozó kitermeléséhez szükséges területfelhasználás a meghatározó jelentôségû. Magának az energiaátalakítási technológiának (vagyis az erômûvi technológiának) a fajlagos területfelhasználása ebben az esetben is lényegesen kisebb, mint a primerenergia-hordozó kitermeléséhez és felhasználásra való elôkésztéséhez szükséges fajlagos területfelhasználás. Az összes területfelhasználáson belül az olaj primerenergia-hordozó felhasználásra való elôkészítése (a kôolajfinomítás technológiája) az erômûvi technológia területigényével összemérhetô nagyságrendileg körülbelül azonos. A fajlagos területigény számításakor a szállítóvezetékek területigényét figyelmen kívül hagytuk. Jellemzô átlagérték-tartomány. A fajlagos területigény számításakor a szállítóvezetékek területigényét figyelmen kívül hagytuk. Jellemzô átlagérték-tartomány.

(68) Az atomerômûi villamosenergia-termelés teljes technológiai láncára vonatkoztatott fajlagos területigénye esetében is a primerenergia-hordozó kitermeléséhez szükséges területfelhasználás a meghatározó jelentôségû. Magának az energiaátalakítási technológiának (vagyis az erômûvi technológiának) a fajlagos területfelhasználása egykét nagyságrenddel kisebb, mint a primerenergia-hordozó kitermeléséhez és felhasználásra való elôkésztéséhez szükséges fajlagos területfelhasználás. Ennek értéke alapvetôen az uránérc összetételétôl, az urán elôfordulás geológiai jellemzôitôl és az alkalmazott bányatechnológiától függ. A kapcsolódó technológia fajlagos területfelhasználása az erômûvi technológia fajlagos területfelhasználásával azonos nagyságrendû. A megadott értékek esetében LWRs technológiájú villamosenergia-termelés és v =10 m vastagságú uránpala réteg került figyelembevételre ([51]; 345). (69) A megadott értékek esetében LWRs technológiájú villamosenergia-termelés és v = 2 m vastagságú uránpala réteg került figyelembevételre ([51]; 345). (70) Jellemzô átlagérték-tartomány kis vízerômûvek (BT<10 MW) esetében. (71) Kis vízerômûvek (BT<10 MW) esetében ([235]; 76). (72) Jellemzô átlagérték- tartomány nagy vízerômûvek (BT>10 MW) esetében. (73) Nagy vízerômûvek (BT>10 MW) esetében ([235]; 76). (74) Jellemzô átlagérték-tartomány. (75) Jellemzô értéktartomány. (76) ([235]; 76) (77) A megadott értéktartományok alsó és felsô értékének figyelembevételével. (78) Jellemzô értéktartomány. (79) Jellemzô értéktartomány. (80) ([235]; 76, 77) (81) ([51]; 345) (82) Jellemzô értéktartomány. (83) ([235]; 76) (84) Jellemzô értéktartomány. (85) ([235]; 76) (86) ([51]; 345)

(87) Tengeri telepítésû szélerôtelepek esetében ([235]; 76). (88) Szárazföldi telepítésû szélerôtelepek esetében ([235]; 76). (89) Jellemzô átlagérték-tartomány ([51]; 311). A kultúrnövények anyagának átlagban 50%-a olyan hulladék, amelyet biomasszaként (szalma, torzsa, szár stb.) lehet hasznosítani. Az alsó érték a 100%-os hasznosítás esetén adódó érték. Az energiaátalakítási hatásfok h= 35,0% értékkel került figyelembevételre. (90) Jellemzô átlagérték tartomány ([51]; 311) és ([289]; 8). (91) Cukornád esetében (a növény teljes anyagának hasznosítása esetén (100%-os hasznosítás esetén) ([51]; 311) és ([289]; 8). (92) Kukorica esetében (a növény teljes anyagának hasznosítása esetén (100%-os hasznosítás esetén) ([51]; 311) és ([289]; 8). (93) Cukorrépa esetében (a növény teljes anyagának hasznosítása esetén (100%-os hasznosítás esetén) ([51]; 311) és ([289]; 8). (94) Lucerna esetében (a növény teljes anyagának hasznosítása esetén (100%-os hasznosítás esetén) ([51]; 311) és ([289]; 8). (95) Szikomorfa esetében (a növény teljes anyagának hasznosítása esetén (100%-os hasznosítás esetén) ([51]; 311) és ([289]; 8). (96) Trópusi ôserdô esetében (a növények teljes anyagának hasznosítása esetén (100%-os hasznosítás esetén) ([51]; 311) és ([289]; 8).

IRODALOMJEGYZÉK Dr. Büki Gergely: Energetika. Budapest, Mûegyetemi Kiadó, 1997. [24] Dr. Fazekas András István: Erômûvi villamosenergia-termelési technológiák fôbb fejlesztési irányai. Elektrotechnika, 89. évf., 1996/5. p. 219– 224. [51] Dr. Vajda György: Energetika I. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981. [53] Dr. Vajda György: Energiapolitika. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001. [6]

[116] Karl Strauss: Kraftwerkstechnik zur Nutzung fossiler, regenerativer und nuklearer Energiequellen. 4. Auflage mit 226 Abbildungen und 53 Tabellen, Berlin etc., Springer Verlag, 1998. [117] Leonhard Müller: Handbuch der Elektrizitätswirtschaft/Technische, wirtschaftliche und rechtliche Grundlagen. Berlin etc., Springer Verlag, 1998. [229] Dr. Fazekas András (I.): Szénelgázosítással összekapcsolt kombinált ciklusú villamosenergia-termelés/Környezetkímélô nagy hatásfokú szénerômûvek. Környezetvédelmi Füzetek, 1994/24, Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Budapest, 1994. [230] Dr. Fazekas András (I.): Fluidtüzeléses erômûvi technológiák/Környezetkímélô nagy hatásfokú szénerômûvek. Környezetvédelmi Füzetek, 1994/24, Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Budapest, 1994. [231] Dr. Fazekas András (I.): Megnövelt kezdôjellemzôjû erômûvek/Környezetkímélô nagy hatásfokú szénerômûvek. Környezetvédelmi Füzetek, 1994/24, Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Budapest, 1994. [232] EURELECTRIC – VGB REPORT ON EFFICIENCY IN ELECTRICITY GENERATION, Efficiency in Electricity Generation. Report drafted by: EURELECTRIC „Preservation of Resources” Working Group’s „Upstream” Sub-Group in Collaboration with VGB, Brussels, Union of the Electricity Industry – VGB, June 2003. [235] SENIOR EXPERT SYMPOSIUM ON ELECTRICITY AND THE ENVIRONMENT, Senior Expert Symposium on Electricity and the Environment/Key Issues Papers. Prepared by International Expert Groups according to the Objectives assigned by the Joint Steering Committee, Vienna, IEA, 1991. [258] A QUANTITATIVE ASSESSMENT OF DIRECT SUPPORT SCHEMES FOR RENEWABLES. Working Group: Renewables & Distributed Generation, Brussels, Union of the Electricity Industry EURELECTRIC, Ref: 20030300741, November 2003. [259] Dany Gundolf–Hans-Jürgen Haubrich–Mathias Luther–Frank Ber-


81

[260]

[261] [264]

[266]

[274]

ger–Klaus von Sengbusch: Auswirkungen der zunehmenden Windenergieeinspeisung auf die Übertragungsnetzbetreiber. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 2003., 53. Jg., Heft 8, p. 562–566. Dr. Fazekas András István: Villamosenergia-termelési technológiák komplex összehasonlító vizsgálata. Budapest, 2004 (elôkészületben) Dr. Büki Gergely: Erômûvek. Budapest, Mûegyetemi Kiadó, 2004. Dr. Fazekas András István: Szabályozási feladatok az együttmûködô villamosenergia-rendszerben. Magyar Energetika, 2002. április, X. évf., 2. szám, p. 9–14. Dr. Fazekas András István: Kiegyenlítô villamosenergia-szolgáltatás a liberalizált villamosenergia-rendszerekben. Magyar Energetika, 2002. június, X. évf., 3. szám, p. 20–24. Dr. Fazekas András István: A kiserô-

mûvi villamosenergia-termelés a rendszerirányítás szempontjából. A Magyar Villamos Mûvek Közleményei, XLI. évf., 2004. 2–3. szám, p. 23–33. [275] Enhanced Electricity System Analysis For Decision Making. A Reference Book. {Dr. Fazekas András István [co-author, (4.1.)]} International Atomic Energy Agency, Vienna 2000 [278] Dr. Fazekas András István: Villamosenergia-rendszerek rendszerszintû tervezése I. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest (megjelenés alatt). [284] Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Planung, Ausführung und Bau. Kraftwerksatlas, mit Kennwerten von 200 Kraftwerken, 98 Kraftwerkbeschreibungen und 6 Ausführungsbeispielen. Erster Band. Springer Verlag, Berlin/Göttingen/Heidelberg, 1959.

[285] Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Planung, Ausführung und Bau. Die Lehre vom Kraftwerksbau. Zweiter Band. Springer Verlag, Berlin/Göttingen/Heidelberg, 1962. [286] Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Die Kraftwerksausrüstung. Teil A. Kessels. Dritter Band. Erster Teil. Springer Verlag, Berlin/Göttingen/Heidelberg, 1967. [287] Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Die Kraftwerksausrüstung. Teil B. Dampf- und Gasturbinen, Generatoren, Leittechnik. Dritter Band. Zweiter Teil. Springer Verlag, Berlin/Göttingen/Heidelberg, 1968. [288] VDEW Mitteilungen. [289] Dr. Fazekas András (István): Megújuló energia hasznosítása villamosenergia-termelésre. Magyar Energetika, 1995. április, III. évf., 2. szám, p. 2–10.

lalnak arra: 2008 végéig nem értékesítik most megszerzett részesedésüket. A balkáni ország három csomagban értékesítette az áramszolgáltatók többségi részesedéseit. A három vevô a német E.ON Energie AG, a cseh CEZ a.s. és az osztrák EVN AG volt. A Norton Rose amely a francia BNP Paribas pénzintézet által vezetett konzorcium tagjaként adott privatizációs jogi tanácsokat a bolgár energiaügyi minisztériumnak – hangsúlyozza, hogy az áramszolgáltatók magánosítása illeszkedik a bolgár energiapiaci liberalizációhoz. Mindez az ország Európai Unióhoz való csatlakozása szempontjából is fontos esemény. (Bulgária elôreláthatólag 2007ben válik az EU tagjává.) Az eddig lebonyolított ügyletek során az E.ON az Elektrorazpredelenie (ERP) Gorna Orjahovica és az ERP Várna részvényeit szerezte meg, 140,7 millió eurós áron, amelyet készpénzben egyenlít ki. Az osztrák EVN AG az ERP Plovdiv és az ERP Sztara Zagora hasonló nagyságú részesedéséért 271 millió eurót fizetett ki, míg a cseh CEZ a szófiai (ERP Sztolicsno), illetve a fôvá-

ros környéki (ERP Szófia Oblaszt) és a pleveni áramszolgáltatót vásárolta meg 281,5 millió euróért. A cseh cég által megvásárolt áramszolgáltatóknak összesen kétmillió ügyfelük van. A CEZ konszern sikere a privatizációban érdekes módon fellendítette a bolgár–cseh diplomáciai kapcsolatokat is. Az utóbbi tíz évben nem került sor például olyan magas szintû találkozóra a két ország között, mint most november végén, amikor Václav Klaus cseh köztársasági elnök a balkáni országba látogatott. Klaus látogatása alkalmat adott arra is, hogy a két ország vezetôi felidézzék a Skoda cég (nem a VW tulajdonában lévô autógyártóról van szó) ajánlatát is, amely a belenei atomerômû felépítésére vonatkozott. A CEZ áramszolgáltatókkal kapcsolatos ügylete ugyanis nem az egyetlen téma Bulgária és Csehország között. A belenei atomerômû építése régóta megakadt, s most a bolgár kormány – a kozloduji atomerômû fokozatos bezárása miatt, amelyet az Európai Unió írt elô számára – azt tervezi, hogy folytatja a félbehagyott másik projektet.

n HÍREK REKORDÉRTÉKESÍTÉS A BOLGÁR ÁRAMPIACON Közel hétszázmillió euró folyik be a bolgár államkasszába, ha minden vásárló befizeti a vételárat az idén eladott hét regionális áramszolgáltató cégért. A három vevô: Európa legnagyobb energiaipari vállalata, az E.ON, a cseh CEZ és az osztrák EVN konszern. Összesen 693 millió euróért értékesítette a bolgár állam a hét regionális áramszolgáltató cégben meglévô 67-67 százalékos tulajdonrészét. Ez az eddigi legnagyobb privatizációs ügylet volt a balkáni országban – számolt be minderrôl a Norton Rose nemzetközi jogi cég. Az ügyletek versenyhatósági jóváhagyása után alighanem minden akadály elhárul a tranzakció befejezése elôl, s így a vevôk a 20 százalékos elsô részlet befizetése után az év végére várhatóan kiegyenlítik a teljes „számlát”. Az ügyvédi iroda a bolgár kormány tanácsadójaként vett részt az ügyletek lebonyolításában. A bolgár energiapiaci privatizáció fontos peremfeltételei közé tartozott, hogy az új tulajdonosok kötelezettséget vál-

82


Napi Gazdaság, 2004. nov. 30.

LELTÁRFELVÉTELI EGYSÉGEK (LFE) KÉPZÉSE, NYILVÁNTARTÁSA ÉS LELTÁROZÁSA n A LELTÁRFELVÉTELI EGYSÉG FOGALMA A SZÁMVITELI TÖRVÉNY MEGJELENÉSÉVEL EGYÜTT KERÜLT BE A „SZÁMVITELI FOGALOMTÁRBA”, S VAN HASZNÁLATBAN AZÓTA IS. FONTOSSÁGÁT A NEVÉBEN HORDJA, AMIVEL KIFEJEZI, HOGY A LELTÁROZÁS LÉNYEGÉBEN A LELTÁRFELVÉTELI EGYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSÁRA ÉPÜL. DE UGYANÚGY ERRE ÉPÜL AZ AMORTIZÁCIÓ IS, LÉVÉN, HOGY A LELTÁRFELVÉTELI EGYSÉGEK ÁLTAL KIFEJEZETT ESZKÖZÖKET KATEGORIZÁLJUK HASZNÁLATI IDÔ SZERINT, VALAMINT ALAPUL SZOLGÁL A „BERUHÁZÁS-FELÚJÍTÁS” – „JAVÍTÁS, KARBANTARTÁS” ELHATÁROLÁSNÁL IS. AZ ESZKÖZÖK ÉRTÉKELÉSÉNÉL – AMELYET LEGALÁBB ÉVENTE EGYSZER, A BESZÁMOLÓ KÉSZÍTÉSKOR EL KELL VÉGEZNI – SZINTÉN ALAPEGYSÉG. DR. NAGY ZOLTÁN

" A mûszaki-számviteli szakemberek számára ezek ismerete a nélkülözhetetlen kategóriába tartozik, hiszen az eszközbeszerzéseknél, létesítéseknél, selejtezéseknél az LFE-k meghatározása az ezzel foglalkozók számára napi feladat. Ez a napi feladat azonban csak részben rutinszerû. Sok elôírás, szakmai állásfoglalás és elv figyelembevételének igénye, valamint az „élet tarkasága”, továbbá mûszakigazdasági megfontolások együttes halmaza teszi ezt a feladatot bonyolulttá, de ugyanakkor „színessé” és felelôsségteljessé is. Sajnos, egységes leírásukkal foglalkozó szakmai anyag ma már csak nagyon kevés van. A valamikor ezen a területen kiválóan eligazító ún. iparági VANJ (vállalati amortizációs normajegyzék), amely 1981-ben készült, s egyes részeiben – beleépülve az iparági társaságok számlarendjébe – még ma is használatban van, hivatalosan már nem létezik. Az iparág privatizációja óta pedig már remény sincs olyan közös munkára, amely keretében egy ilyen mû elkészíthetô lenne. Az Iparági Számviteli Bizottság (ISZB) többször felvetette egy ilyen anyag összeállításának szükségességét, amely együttesen „óvná” az iparágat, pl. az APEH fellépésekkel szemben is, de segítené a MEH munkáját is az egyes társaságokéval

együtt, a kezdeményezésnek azonban eddig nem volt foganatja. Tehát, mivel egységesen, összefogottan leírva ma már az LFE-k képzése szinte sehol nem található meg, ezért – hiánypótló mûként – vállalkoztam a részletek egy cikk keretében történô kifejtésére. Természetesen, minden lehetôségre, amelyet az „élet tarkasága” produkál, nem lehet „receptet” adni, de példákat talán igen. Erre használható egyebek mellett majd ez a cikk. A leltárfelvételi egység (LFE) fogalom meghatározását a ma hatályban lévô Számviteli Törvény nem tartalmazza. A Számviteli Törvény bevezetésének idôszakában a PM által kiadott szakmai anyagok vezették be ezt a fogalmat a számviteli szakmába és az akkor készült társasági szakmai anyagok, szabályzatok, mint pl. az MVM Rt. Számlarendjének 3. sz. Függeléke („A leltárfelvételi egységek kialakítása; Az amortizáció elszámolás módja – javaslat a leírási kulcsokra” címmel) rögzíti a meghatározását. E szerint a tárgyi eszközök és egyes immateriális javak leltárfelvételi egysége: „a területileg különálló és más vagyontárgyaktól elhatárolható tárgyi eszköz (immateriális jószág), amely meghatározott technológiai, mûszaki, szociális, vagy gazdasági feladat önálló ellátására alkalmas.”

A számvitelben leltárfelvételi egységenként mennyiségileg nyilvántartott, fôkönyvvel, mérleggel értékben egyezô eszköznyilvántartás megbízható alapot jelent a leltár elkészítéséhez, az egyedi eszközre vonatkozó információszerzéshez.

AZ LFE KÉPZÉS FUNKCIÓ-, FELTÉTEL-, KÖVETELMÉNYRENDSZERE Funkciók: n tegyen eleget a vonatkozó jogszabályi és egyéb szabályozási követelményeknek (Számviteli Törvény, számlarend stb.); n tegye lehetôvé a tárgyi eszközök (egyes immateriális javak) mindenkori mennyiségének és értékének a megállapítását; n szolgáltasson információt a társasági szintû tervezéshez (Rt. döntések megalapozása); n szolgáltasson információkat az egyedi eszközökkel kapcsolatos mûszaki-gazdasági döntésekhez. A funkciók betöltéséhez az alábbi fôbb feltételeknek kell elôállni: n tegye lehetôvé a leltározást; n igazodjon a számlarend szerinti fôkönyvi bontáshoz;


83

n tegye lehetôvé az értékcsökkenés

elszámolást; n szükséges az összes tárgyi eszköz nyilvántartásba vétele (értékadás, mennyiség, teljes körûség, hely szerinti bontás), valamint a változások követése (mennyiségben, értékben); n az amortizáció tervezéshez leírási kulcsonkénti elkülönítés, leírási terv készítés; n egyedi eszközönkénti információbiztosítás egyéb adatokról (pl. beszerzési év, érték stb.). Az elôzôekben felsorolt feltételek a LFE-kel szemben az alábbi követelményeket támasztják: n minden eszköz csak egy fôkönyvhöz tartozhat; n minden eszköznek csak egy amortizációs kulcsa lehet; n minden eszköznek egyértelmûen meghatározott mennyiségi és értékadatai legyenek; n az LFE-kre alkalmazott egyéb adatok egyértelmûen megállapíthatók legyenek (területi, vagy telephelyi kód); n tegye lehetôvé a részselejtezések értékének meghatározását; n ne legyen túlzottan részletes, hogy ezáltal ne váljon kezelhetetlenné a nyilvántartási rendszer.

A LELTÁRFELVÉTELI EGYSÉG KÉPZÉS ELVEI ÉS SZABÁLYAI ESZKÖZFAJTÁNKÉNT Mérlegsoronként, illetve azok alábontásaként fôkönyvi részletezéssel haladva a továbbiakban ismertetem az LFE képzés szabályait.

TÁRGYI ESZKÖZÖK Ingatlanok és kapcsolódó vagyonértékû jogok

Telek A telkeknél az LFE képzés a helyrajzi számos nyilvántartáshoz igazodik. Az egy helyrajzi szám alá esô terület (általában négyzetméterben kifejezve) – függetlenül annak nagyságától – egy LFE-t képez. A telkek leltározását a tulajdoni lapok és a hivatalos helyszínrajz segíti, amelyek segítségével az LFE-k pontosan behatárolhatók.

84

Épület Az épületek esetében több elv és szempont érvényesülését kell egyidejûleg szem elôtt tartani. Elôször is LFE képzô szempont a területi elhatároltság. A területileg elkülönülô, önálló épületegységeket külön LFE-ként kell figyelembe venni. Pl. ha egy alállomás területén két külön épített üzemi épület van, hiába azonos funkciójúak, külön leltárfelvételi egységet képeznek. A következô LFE képzô elv a funkcionalitás. A külön funkciókat betöltô épületeket, épületrészeket külön LFEként kell nyilvántartani. Ha pl. egy üzemi épülettömbben leválasztanak egy helyiséget és a továbbiakban raktározási célra használják raktárként, azt le kell választani a tömbbôl, arányosítással meg kell határozni az értékét, felméréssel a méreteit, amelyet át kell vezetni a mûszaki rajzon, s külön LFE-ként szerepeltetni. (Értelemszerûen, ha a leválasztott LFE funkcionalitása megváltozik, mert pl. újra üzemi jellegûvé válik, megszûnik külön LFEként szerepelni, ismét összevonásra kerül az épülettömbbel.) Egy épületen belül a leggyakoribb, eltérô funkcionalitások: üzemi épületrész a benne lévô üzemi berendezésekkel, raktározási célú helyiségek, a központi irányítás helyiségei, bérelt, vagy bérbe adott részek, szociális jellegû épületrészek (pl. orvosi rendelô, konyha stb.). A funkcionalitás szerinti elkülönítés (LFE képzés) azért is fontos, mert sokszor ezek adótörvény szerinti amortizációs kulcsai eltérnek egymástól (lásd pl. a bérbe adott épületek, eszközök leírási lehetôsége jelenleg 30%, vagyis gyorsított). Az épületeknél használt harmadik LFE képzési elv az épületek anyaga által meghatározott. Az ilyen szempontú elkülönítésre azért van szükség, mert az épületek anyagától függôen más lehet az élettartamuk: pl. a könnyûszerkezetes épületek leírási kulcsa 3-4% lehet, míg a kô, illetve betonból készülteké mindössze 2%. Az építôanyagok általi elkülönítés még akkor is szükséges, ha a területi elkülönülés nem áll fenn, azaz az egybeépítettség esete áll elô. Az épületek, épületrészek LFE elkülönítését, majd leltározhatóságát mûszaki rajzon kell biztosítani, amelyen az elkülönítések jól lekövethetôk. A mértékegységek m2, vagy légköbméter.


Az épületen belül általában különbözô beépített tartozékok találhatók, amelyek kapcsolódó listán rögzítôdnek mennyiségben, de külön értékben nem. Külön leírási kulcsuk ugyanis nincs, együtt amortizálódnak az épülettel. Ilyen tartozékok pl. a nyílászáró szerkezetek, a lépcsôk, a beépített szekrények stb. Az épületen belüli lift, saját kazán a hozzátartozó fûtési rendszerrel azonban már külön leltárfelvételi egységet képez, de a világítási, fûtési, vízvezetékrendszer stb. már nem, ezek az épület tartozékai. A tartozékoknál arra kell ügyelni, hogy új beszerzésük, pl. a falba épített klímarendszer, ráaktiválódik beruházásként az épületre, s rákerül a tartozéklistára, azaz az épülettel együtt amortizálódik, még akkor is, ha mint elemnek más lesz az elhasználódási ideje. Itt ugyanis az épület egésze önálló funkciójú eszközt képez, a klimatizáció csak része annak, de nem önálló funkcióval bíró rész. Pl. mozgó klímaberendezés ellenben már önálló LFE, mert nincs egybeépülve szervesen az épülettel, akármikor leválasztható, lecsatlakoztatható, elvihetô, áthelyezhetô egység. Ezzel már a negyedik egyidejûleg használatos képzési elv jelenik meg az eddig felsoroltak mellett. A tartozékok cseréje általában nem beruházás, ha azonban pl. a beépített klíma rendszert ugyanabban az épületben kicserélik egy más rendszerûre, korszerûbbre, ez már beruházás (felújítás), s ráaktiválódik az épület értékére, a tartozéklista azonban alig, vagy nem is változik feltétlenül. További különlegesség, hogy az épületen belül falak építésével, bontásával további helyiségek létesíthetôk, vagy szüntethetôk meg. Önmagában ezek nem eredményeznek LFE változást, csak akkor, ha a falazással leválasztott új helyiség más funkciójú lesz, pl. raktár. A leltározhatóság céljából ilyenkor a mûszaki dokumentációt (rajzot) aktualizálni kell. Tekintve, hogy az iparág egyik legjellemzôbb létesítménye az alállomás, példaként bemutatom az alállomási épületek LFE elkülönítését: n vezénylôépület (épületgépészettel), n segédüzemi kapcsolóház, n reléház,

n segédüzemi épület, n középfeszültségû kapcsolóház, il-

letve tokozat, n söntfojtó ház, n kondenzátor tároló, n tároló, raktár.

Ezek jellemzôen funkcionalitás szerinti elkülönítések, amelyek területileg vagy összetartoznak, vagy nem.

Építmények Az ingatlanok harmadik nagy csoportja, amelynek jellemzôje, hogy szervesen ráépült a telekre, de nem az épület kategóriába tartozó mûtárgy. Az építményeknél szintén mûködik a területi elkülönülés elve, lényegében ugyanúgy, mint az épületeknél. A funkcionális elkülönülésre szintén ugyanez áll, mint ahogy az eltérô anyagból való építésre is. A részletek felé menve néhány jellemzô építményre kitérve érzékeltetném, hogyan is történik az LFE-k meghatározása. n A kerítések esetében egy-egy öszszefüggô, területileg elkülönülô, azonos anyagú építmény tartozik egy leltárfelvételi egységbe. Mértékegységük jellemzôen a fm. Ha például a telket körbezáró egynemû kerítésrôl van szó, az hosszától függetlenül egy LFE. Az LFE-hez tartozó tartozéklistán kell feltüntetni pl. a drótfonat méretét, hosszát, az oszlopok számát, a kerítéshez tartozó kapukat stb. Ha viszont ez a körbezáró kerítés egy szakaszán átvált pl. tömör betonkerítésre, akkor ez a szakasz már külön LFE, hiszen anyaga jelentôsen eltér a dróthálóétól, s emiatt élettartama is, azaz amortizációs kulcsa is változik. A könnyûszerkezetes kerítések leírási kulcsa általában 3-4%, míg a tartósabb szerkezetûeké 2% körüli. A körkerítésen belüli ún. belsô kerítések, pl. külszíni tároló körbekerítése a telken belül már külön LFE, akkor is, ha anyaga a telek kerítésanyagával megegyezô. A kerítések leltározását ugyanúgy kell segíteni az aktualizált helyszínrajznak (mûszaki dokumentációnak), mint az épületeknél. n Utak térburkolatok, járdák esetében is maradnak az eddigi képzési elvek, néhány sajátossággal. Az utaknál elsôsorban az út anyaga az elsôdleges: pl. lehet kô, beton,

makadám, zúzalékos stb. A borítástól függôen más és más lehet az élettartama, ezért az e szerinti elkülönítés (LFE képzés) jogos. A funkció szintén képzési elv: pl. egy bekötôút a vele együtt kialakított gépjármûparkolóval két külön LFE. (Megjegyzendô, hogy az útés térburkolatok átváltása másik fajtára már beruházás. Sôt az is beruházás (felújítás), ha a meglévô burkolatot pl. ugyanazzal az anyaggal közel összefüggôen, bizonyos vastagságot meghaladóan újracseréljük.) A járdák elkülönülnek a közlekedési utaktól, terektôl. Esetükben is nagy jelentôségû amortizációjuk meghatározásánál a burkolat anyaga, annak egynemûsége, mint ahogy területi elkülönítettségük is. n Iparvágány: speciális építmény, amely esetében szintén a fentiekben leírt területileg és funkcionálisan elkülönült LFE-k képzése lehetséges. Ezt, mivel anyaga, funkcionalitása nem tér el egymástól, célszerû „csoportosan” kezelni, azaz, ha területileg nem lenne a pályaszakasz egybefüggô, lehet egységesen egy LFE-ben, azonos leírási kulccsal nyilvántartani. (Itt bukkan fel elôször a csoportos nyilvántartás fogalma, amelyre akkor van lehetôség a sok eszköztétel redukálása céljából, ha azonos paraméterekkel (teljesítmény, méret stb.) rendelkezô, helyileg könnyen behatárolható, azonos funkciójú eszközök találhatók a vagyonelemek között, mert ebben az esetben ezek egy LFE-ben tömöríthetôk. A hozzájuk tartozó tartozéklistán azonban meg kell jeleníteni pontosan a mennyiséget (db számot), esetleg egyéb azonosítókat is, mint pl. gyári számot stb. Ha azonban megbomlik a „csoport” egysége, mert egy „tartozékot” más fajtájúra cserélnek, ebben az esetben a kicserélt új, más paraméterû elem már külön LFE-t képez, s módosítani kell a „csoport” értékét és tartozéklistáját is.) Szintén egy alállomást, mint jellemzô iparági objektumot alapul véve jellemzôen az alábbi LFE típusok fordulhatnak elô az építményeknél: n kerítés, n út, térburkolat, járda, n iparvágány,

n földelôháló (földelôkúttal), n transzformátor alap, n portálszerkezet (vasbeton

alap, acélszerkezet, zártszelvény tartozékok), n vízelvezetô rendszer (csatorna, árok, egyéb tartozékok), n kábelcsatorna, n vízvezetékrendszer, n csatornarendszer (szennyvízrendszer), n elektromos „betáp” rendszer, n belsô térvilágítási rendszer, n tûzivízvezeték- és tároló rendszer, n tûzjelzô és vagyonvédelmi rendszer, n külsô távközlési rendszer. A felsorolásból érzékelhetô, hogy viszonylag sok a nyomvonalas jellegû építmény. Ezeknél a következôkre kell ügyelni: n Vízvezetékrendszer (külsô vízvezeték-hálózat): a közcélú hálózat vételezési pontjától az épületek külsô falsíkjáig terjedô egy LFE. n Csatornarendszer (külsô szennyvíz és csapadékvíz): a közcélú hálózatba csatlakozás és az épületek külsô falsíkja közötti létesítmény képez egy LFE-t. n Gázvezetékrendszer (külsô gázhálózat): a közcélú hálózat csatlakozási pontja és az épületek külsô falsíkja közötti gázvezeték rendszer egy LFE (fm-ben mérve). n Elektromos vezeték rendszer (külsô erôátviteli elektromos rendszer): a közcélú hálózati csatlakozási ponttól az épületen belüli elosztóberendezésig (fôkapcsolóig). n Külsô fûtési hálózat (melegvíz, gôz): a közcélú hálózati csatlakozás és a külsô falsíkok közti vezetékrendszer egy LFE-t képez. n Belsô tér- és ôrvilágítási rendszer: az ehhez szükséges elektromos hálózat és a rátelepített berendezések együttese képez egy LFE-t. Ide tartozik a kerítésre, villámhárítóra, vagy külsô falsíkokra szerelt térvilágítási elem is. A rendszer részeit, elemeit természetesen kapcsolódó tartozéklista rögzíti, s teszi leltározhatóvá. n Transzformátor alapok: külön LFEként történô nyilvántartásuk azért indokolt, mert ezek – a nagy trafók esetében legalábbis – környezetvédelmi eszközként vannak nyilvántartva, s adótörvény szerinti leírásuk is elválhat a berendezéstôl.


85

Az építmények, azon belül is a nyomvonalas hálózatok között tartjuk nyilván az iparág legjellegzetesebb eszközeit, a távvezetékeket. A távvezetékek – feszültségszinttôl, hossztól függetlenül – azonos funkciójú, nevezetesen a villamos energia két pont közötti szállítását végzô eszközök, azaz szállítóeszközök. Ezért ezek – mármint a két pont közötti szállítást bonyolító vezetékrendszerek – egy LFE-t képeznek, akár csak néhány száz méteres, akár több száz kilométeres szakaszok. Ez azt jelenti, hogy egy amortizációs kulcs alá tartoznak, amely kifejezi a használati idôt. A hozzájuk kapcsolódó tartozéklista rögzíti, hogy a hálózatszakaszon hány és milyen oszlop található, természetesen oszlopalappal együtt, továbbá mennyi vezetékhossz, szigetelôk stb. Ezek nem önálló elemek, hanem a „szállítóeszköz” részei, részegységei. Cseréjük nem beruházás, kivéve azt az esetet, amikor teljes felújításra kerül sor, élettartam-növelô céllal. Az SAP, s a hozzá hasonló nagy számítástechnikai rendszerek lehetôvé teszik, hogy a távvezetékek fenti elemei (tartozékai) mûszaki információszerzési célból, kalkulatív módon külön leírási kulcsokat kapjanak, s az ezek alapján számított átlagkulcs elmozdulása alapján szükség esetén kezdeményezhetô a „számviteli” leírási kulcs változtatása is, változtatható a leírási terv. A lényeg azonban az, hogy az elemek külön „écsiztetése” csak információt szolgáltat a mûszaki-gazdasági döntésekhez (mint pl. a leírási terv módosításához), az amortizáció elszámolása, könyvelése azonban a „számviteli” kulcs alapján történik. Az MVM Rt. tulajdonában jellemzôen nagyfeszültségû vezetékek (szabadvezetékek, kábelek) vannak. Az LFE terjedelme feszültségszintenként és távvezetékenként a leágazásokkal együtt (T leágazások), alállomástól alállomásig értendô. (Így biztosítható, hogy egy LFE egyetlen felelôs üzemeltetô szervezeti egységhez tartozzon.) A távvezetékek esetében elôfordul, hogy eltérô rendeltetésû szabadvezetékek haladnak azonos tartószerkezeten. Ebben az esetben – az MVM Rt. számlarendjének 3. sz. függelékében rögzített szabály szerint – a tartószerkezetet a nagyobb feszültségszintû, il-

86

letve fontosabb funkciójú rendszer LFE-jében kell nyilvántartani. (Ez az elv és szabály érvényesül az OPGW hírközlési kábelek nyilvántartásánál is, amely szerint külön LFE-t képeznek, igazodva az energiaszállítás LFE-hez, de a tartószerkezet a villamos energia szállítóeszköznél van nyilvántartva.) Ingatlanhoz kapcsolódó vagyonértékû jog, tárgyi eszköz az Sztv. kategorizálása szerint a távvezetékekhez tartozó vezetékjog. A távvezeték LFEjéhez igazodóan egy nagy távvezetékhez egy-egy vezetékjog LFE tartozik. A vezetékjog ugyanis szorosan a távvezetékhez kötôdik, megszûnése egyidejû a távvezeték megszûnésével. A vezetékjog megszerzése során, annak egyes szakaszaihoz szolgalmi jog is kapcsolódhat, amely része a vezetékjognak (vagyis annak alkotó része, eleme), a tartozékaként kell nyilvántartani és szerepeltetni.

Gépek, berendezések

A gépeknél, berendezéseknél, függetlenül attól, hogy mûszaki (üzemi), vagy nem mûszaki (pl. központi irányítás) eszközökrôl van szó, azonos LFE képzési elvek használatosak. Az eddigi képzési elvek, azaz a területi elhatárolhatóság, az önálló funkció ellátás, és fôleg a leválaszthatóság (önállóan mûködtethetô lecsatlakoztatható egység, mint pl. egy számítógép monitor egysége) dominálnak, viszont az eszköz anyaga, mint meghatározó szempont nem jelenik meg közvetlenül. Persze az élettartam meghatározásnál szerepet kaphat, de nem olyan egyértelmûen, mint pl. az épület élettartam meghatározásnál. A gépeknél, berendezéseknél általában egy önálló feladat ellátására szolgáló egység képez egy LFE-t. Ez az általános elv a gyakorlatban azonban két irányban is elmozdul: n Egyrészt sok olyan feladat létezik, amelyet nem egy gép, berendezés-egység képes elvégezni, hanem ezek valamilyen összevont, egybeépített konfigurációja. Ebben az esetben a teljes konfiguráció képez egy LFE-t. Ehhez kapcsolódóan is nagyon fontos a pontos tartozéklista, hiszen ez teszi lehetôvé a leltározást. A konfiguráción belül az egyes elemek, egységek


cseréje nem beruházás, még akkor sem, ha a csere egyúttal korszerûsítést is jelent, ha a konfiguráció élettartamát nem változtatja meg és nem teszi több funkció ellátására képessé. n Másrészt viszont felerôsödik az önálló csatlakoztathatóság elve, amely a megelôzôvel ellentétesen az LFE-k számának növekedése irányába hat. Ennek az elvnek a gyakorlati érvényesülése például, hogy külön LFE-t képez egy számítógép monitora, billentyûzete, a ház, továbbá az egér is. Ilyen önállóan csatlakoztatható eszköz még a telefonkészülék, a nyomtatók stb. A villamosenergia-iparágban az üzemi eszközök (gépek, berendezések) elég sok sajátossággal rendelkeznek. A továbbiakban erre térnék ki néhány mondat erejéig. Az alállomásokban sok ún. összetett eszköz, berendezés (konfiguráció) üzemel. Ezek megfelelô elkülönítése sokszor nehéz, bonyolult feladat. Mûszaki-gazdasági megfontolásokat figyelembe véve a legcélszerûbb, leltározással legkövethetôbb a „mezônkénti" megosztású eszközelkülönítés. Egy-egy mezôn belül az alábbi LFE-k kialakítása célszerû: n primer készülék (a nagy transzformátorokon kívül), n gyûjtôsín, n segédüzemi rendszer, n védelmi rendszer, n irányítástechnikai rendszer, n mérési rendszer, n nagy transzformátor. Az LFE-khez természetesen részletes és pontos tartozéklista szükséges (ez az MVM Rt.-nél a MAHALIA mûszaki információs rendszerben rendelkezésre áll). A leltározhatóságot a számviteli (LFE) nyilvántartás és a (MAHALIA) tartozék-részletezés biztosítja. A fenti LFE részletezésbôl külön említést érdemel a nagy transzformátor készülék. A transzformátorok alapvetôen nem önálló funkciójú eszközök, az áramátalakító berendezés részei. A nagy transzformátorok azonban annyira nagy értékûek, hogy gazdasági szempontból célszerû – a többitôl elütôen – önálló LFEként szerepeltetni. (Ezt is a számlarend 3. sz. függeléke rögzíti, s ezt az elvet annak idején egyeztettük a PMmel és a Világbankkal is. A fejlett európai országokban ugyanis az LFE

képzô elvek között megtalálható az ún. gazdasági elv is, amelynek érvényesítése akkor jön szóba, ha az új beszerzéseknél, beruházásoknál a költség, ráfordítás nagysága miatt annak „szétterítése" bizonyos idôszakra indokolt. Így a nagytranszformátorok cseréje következtében elôálló százmilliós nagyságrendû ráfordítás sem egyszeri impulzusként éri, terheli a vállalkozást, hanem szétterül az amortizációs idôre.) A nagy transzformátorokra vonatkozóan egyébként a számlarend 3. sz. függeléke az alábbi módon pontosítja a képzési szabályt: „a 120 kV és az e fölötti feszültségszinteken belül a 10 MVA és az e feletti bevizsgált transzformátor, továbbá a hozzájuk tartozó önálló szabályozó – transzformátor és fojtótekercs is külön-külön önálló LFE-t képeznek."

Jármûvek

A tárgyi eszközök között a „jármûvek” egy mérlegsoron találhatók a „gépek, berendezésekkel”, itt csak praktikussági okokból tárgyalom különválasztva. Az LFE képzésük ugyanis sajátos, mint ahogy funkciójuk is lényegesen eltér a gépek, berendezések soron nyilvántartott eszközökétôl.

A jármûvek állományát többféleképpen lehet csoportosítani, LFE képzési szempontból azonban ez nem domináns, tekintve, hogy egyegy eszköz mindenkor külön LFE-t képez. A csoportképzésnek az amortizációs idô meghatározásánál van jelentôsége, mint ahogy az MVM Rt. számlarendjének 3. sz. függeléke is így rögzíti a csoportosítást. Ezek szerint nyilvántartunk: n személyszállító jármûveket (motorkerékpár, személygépjármû, mikrobusz, autóbusz bontással); n szolgáltató (vegyes rendeltetésû) gépjármûveket (szolgáltató gépjármûvek 0,5 t hasznos teherbírásig, szolgáltató gépjármûvek 0,61,5 t hasznos teherbírás között, szolgáltató gépjármûvek 1,6-3,5 t hasznos teherbírással); n teherszállító jármûveket (tehergépjármû 0,6-1,5 t közötti hasznos teherbírással, tehergépjármû 1,6–3,5 t közötti hasznos teherbírással, tehergépjármû 3,5 t hasznos teherbírással, illetve e fölött, valamint különleges tehergépjármûvek) és n munkagépeket (építôipari földmunkagépek (pl. árokásók, földtolók, fúrók stb.), autódaruk bontással). A jármûvek kategóriában egy-egy jármû, egy-egy külön LFE-t képez, a rendeltetésszerû használathoz elôírt

tartozékokkal együtt (pl. pótkerék, tûzoltó készülék, megállásjelzô háromszög stb.). Ha a vállalkozás a tartozékokat saját döntés alapján kiegészíti – pl. vonóhoroggal, tetôcsomagtartóval stb. –, s ezeket kizárólag az egy-egy LFE-t képezô gépjármûvek használják, szintén tartozékként ráaktiválandók a gépjármûre, s fel kell venni a tartozéklistára is. Ha azonban a tartozék közös rendeltetésû, azaz a jármûparkban több jármû is használhatja, mint pl. az utánfutó, akkor az vagy külön LFE, vagy pedig, ha 50 e Ft alatti értékû, akkor munkahelyi készlet, vagyis nem tárgyi eszköz kategória. Összegezve tehát érzékelhetô, hogy a sok képzési elv az LFE-k esetében bonyolult szakmai követelményt támaszt, mert mûszaki és gazdasági (fôleg számviteli) ismeretekkel egyaránt kell rendelkezni az illetékes szakembernek. Nagy szervezetnél, mint amilyen az MVM Rt. is, az aktiválások kapcsán szoros összhang szükséges a mûszaki szakterületek és a számvitel között, hiszen egyidejûleg két külön nyilvántartáson – a számviteli és a mûszaki nyilvántartáson is – keresztül kell vezetni a változásokat. Ez az együttmûködés a záloga a mindenkori valós állapotnak, s az azt kontrolláló leltározhatóságnak.


87

n GAZDASÁGI ROVAT

MIT KELL TENNI SZÁMLÁK ELVESZTÉSE ESETÉN? " Vállalkozások számláival az MVM Rt.-nél hivatalból, de munkahelyen kívül is, saját vállalkozások keretében gyakran kell foglalkozni. Sajnos, elôfordul, hogy a számlák olykor „nem érnek célhoz”, elkallódnak, megsemmisülnek stb., ezért a gazdasági esemény nem regisztrálható, nem könyvelhetô. Sokan úgy gondolják, az elveszett számlák pótlása könnyûszerrel megoldható, mert ha a partnerek megállapították az eltûnés tényét, ki kell állítani egy új számlát, mintha mi sem történt volna, s ezzel a probléma megoldódott. Ez sajnos nem megy ilyen egyszerûen! Nézzük, mi a helyes eljárás az ilyen esetekben, amely az ellenôrzési hivatalok (APEH stb.) részérôl is elfogadott módszer! A valódiság számviteli elve megköveteli, hogy a könyvelés alapbizonylatát képezô számla elvesztése hitelt érdemlôen bizonyított legyen, mind a számlakibocsátó, mind a számlát

88

befogadó oldaláról. Ennek dokumentálására jegyzôkönyvet kell felvenni, amelyben az alábbiakat kell mindenképpen rögzíteni: n melyik számla veszett el (sorszám, kibocsátó, a címzett azonosító adatai, a számlázott gazdasági esemény tartalma, összege, az ÁFA összege, környezetvédelmi termékdíj, felár, engedmény megjelölésével, s a fizetési feltételekre vonatkozó megjegyzésekkel); n a postára adás bizonyítékai; n kerestették-e postán a küldeményt, s ennek bizonyítékai, illetve a kerestetés lezárásának dokumentumai; n a kibocsátónak és a számlát fogadónak volt-e felróható mulasztása, hibája az elvesztésben, s azt az illetékes fél elismerte-e; n hogyan és mikor pótolják az elveszett számlát, a másolat hitelesítésénél ki az illetékes (közjegyzô, a címzett, vagy a kibocsátó könyvvizsgálója).


A jegyzôkönyvet az érintett felek képviseletére jogosultnak alá kell írnia. Ha ugyanarról a gazdasági eseményrôl egy új számla kerülne kiállításra új sorszámmal, meg lenne a veszélye az esetleges dupla könyvelésnek (ha mégis elôkerülne közben az eredeti számla), ezért szükséges ez a körültekintô procedúra. A megoldás tehát, a jegyzôkönyv felvétele után hiteles másolat kiadása vagy közjegyzôvel, vagy a címzett, vagy a kibocsátó könyvvizsgálójának a hitelesítésével, amelyet rá kell vezetni a másolatra, a másolat készítésének indokával együtt. A hitelesített másolatot kell a jegyzôkönyvvel együtt a vevônek (címzettnek) átadni, akinél ez a bizonylat az ÁFA törvény 35. §. (1) bekezdése szerinti, az adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak minôsül. Összeállította: dr. Nagy Zoltán

AZ MVM ARCULATVÁLTÁSÁNAK KRITIKAI ELEMZÉSE A KÖZVÉLEMÉNY TÜKRÉBEN n AZ MVM KÖZLEMÉNYEI 2002/1–2. SZÁMÁBAN RÉSZLETESEN BESZÁMOLTUNK A TÁRSASÁG 2001. ÉV VÉGÉN LEZAJLOTT ARCULATI MEGÚJÍTÁSÁRÓL, BEMUTATVA AZ ARCULATVÁLTÁS ELMÉLETI MEGALAPOZÁSÁT, A TERVEZÉS FÔBB ELEMEIT, ISMERTETTÜK A VÁLTÁS LEBONYOLÍTÁSÁNAK FOLYAMATÁT, ÉS A VÁLTÁST KÍSÉRÔ KOMMUNIKÁCIÓS FELADATOKAT, AMELYEK A TELJES FOLYAMATOT KÍSÉRTÉK. JELEN CIKKÜNKBEN AZ ELTELT KÖZEL HÁROM ÉV TAPASZTALATAI TÜKRÉBEN AZ MVM RT. ÚJ VIZUÁLIS KÉPÉNEK KRITIKAI ELEMZÉSÉT VÉGEZZÜK EL, KIEMELTEN FOGLALKOZVA A TALÁN LEGVITATOTTABB ELEMMEL, AZ MVM ÉLETÉBEN ÚJONNAN ALKALMAZOTT SZLOGENNEL. A CIKK EGYÚTTAL BEMUTATJA, HOGY AZ ELVI MEGFONTOLÁSOKAT, ÉS AZ IDEI ÉV TAVASZÁN ELVÉGZETT ORSZÁGOS KÖZVÉLEMÉNY KUTATÁS EREDMÉNYEI ALAPJÁN LEVONT KÖVETKEZTETÉSEKET HOGYAN ÉPÍTJÜK BE AZ ARCULAT TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK MUNKÁLATAIBA. TRINGER ÁGOSTON

ELÔZMÉNYEK, A JELENLEGI HELYZET Az MVM Rt. 2000 végén döntött arról, hogy a mintegy nyolc éve alkalmazott vállalati arculatot teljes körûen megújítja. A mintegy féléves tervezés során döntés született arról, hogy – követve a cégarculatoknál megfigyelhetô trendet – a társaság külsô kommunikációjában szlogent is alkalmazzon, sôt, a szlogen rögzítetten, vizuálisan is épüljön be az új cégarculatba. Az elfogadott szlogen, – „Az áram forrása” – így signatureként az MVM új vizuális megjelenésének szerves eleme lett a 2001. novemberi arculatváltás során. Az arculati átalakulást követôen eltelt két év alatt számos tapasztalat halmozódott fel, visszajelzés érkezett az új vizuális megjelenéssel és a szlogennel kapcsolatban. Összegezve elmondható, hogy az MVM arculata élô, fejlôdô vizuális megjelenésként jól szolgálja a cégüzenetek hordozását, erôteljesen jeleníti meg a vállalatot kifelé, és a munkatársak is azonosultak az új logotípiával. Fontos

szempont, hogy az új arculat alapján megkezdôdött a társaságcsoport külsô megjelenésének összehangolása, az újonnan létrejövô cégek már a csoporthoz tartozást is megjelenítik arculatukban, az új MVM logo elemei tehát alkalmasak a társaságcsoporthoz tartozás kifejezésére is. A legtöbb negatív tartalmú visszajelzés a szlogenhez kapcsolódik. Ezen vélekedéseket úgy lehet öszszegezni, hogy a szlogen olyan kompetenciára utal, amellyel a társaság a jelenlegi mûködési rendben nem rendelkezik. Emiatt 2003 végén döntés született arról, hogy – mivel a fenti probléma elsôsorban a nyilvános, nem szakmai megjelenésben jelentkezik – az MVM Rt. külsô, széles közvélemény elôtti kommunikációjában a szlogent visszavonjuk, és helyette a cégnevet jelenítjük meg. Ennek megfelelôen 2004 során külsô megjelenésünkben (hirdetések, rádióspot-ok, tájékoztató kiadványok, kültéri eszközök) már nem használjuk a szlogenes logo-t, helyette a logo-ba beépítettük az MVM Rt. cégnevét. (lásd ábra)

Változatlan maradt viszont a szakmai kapcsolatokban történô megjelenés (levélpapír, névjegy stb.), tekintettel arra, hogy ezen arculathordozók alapvetôen zárt körben jelennek meg, ahol a társaság neve, tevékenysége ismert. Másik fontos szempont volt, hogy ezen elemek lecserélése lényegesen bonyolultabb logisztikai feladatot jelent, amelyet csak alapos elemzést követôen lehet elvégezni. Mivel azonban a két terület nem választható el szorosan egymástól, illetve, mivel a részleges váltást követôen felhalmozódott féléves tapasztalat indokolta a helyzet koncepcionális rendezését, a Kommunikációs Osztály a szlogen arculat részeként történô alkalmazásának részletes elemzését végezte el. Ennek során építettünk a részben éppen e célból 2004 tavaszán elvégzett országos közvélemény-kutatás eredményeire is. Az elemzés alapján összeállítottunk egy programot, amely meghatározza, hogy milyen ütemezésben, és mely területeken kell módosításo-


89

kat elvégezni. A program végrehajtása 2004 ôszén elkezdôdött. A továbbiakban bemutatjuk a szlogen részletes szakmai elemzését, majd ismertetjük az elemzés alapján összeállított programot.

AZ MVM SZLOGEN ELEMZÉSE Az elemzés megalapozásaként elôször érdemes áttekinteni a szlogen bevezetésének az arculatváltás idején kitûzött céljait, hiszen ennek fényében tudunk ítéletet mondani arról, hogy e célok teljesültek-e. Az MVM szlogen bevezetésének eredetileg szándékolt céljai az alábbiak voltak: n A „Magyar Villamos Mûvek” elnevezés visszaszorítása (az MVM akkori vezetése úgy ítélte meg, hogy a cég teljes neve nemkívánatos, „tröszti” imázst hordoz) n Az MVM alapvetô megújulásának, paradigmaváltásának kifejezése n Az „MVM” márkanév erôteljesebb kommunikálása n Az MVM egyetemleges kompetenciájának megjelenítése n Az MVM szélesebb, kevésbé szakmai közönség elôtti megjelenítésének szándéka, illetve az ehhez kapcsolódó szlogen erôteljes kommunikálása Az elemzés következô lépéseként annak vizsgálatára került sor, hogy e célok mennyiben teljesültek. Tekintettel arra, hogy az MVM–szlogen eltérô megítélés alá esik a szakmai, valamint a laikus, szélesebb értelemben vett közönség elôtt, így a vizsgálatot a két területre külön is elvégeztük.

AZ MVM SZLOGEN ELEMZÉSE A SZÉLESEBB KÖZVÉLEMÉNY KÖRÉBEN Az eltelt idôszak tapasztalatai alapján állíthatjuk, hogy a szlogen alkalmazásával kitûzött fenti célok csak részben valósultak meg, illetve téves feltételezéseken alapultak, a szlogen a szándékolt pozicionálás helyett a tapasztalatok szerint inkább összezavarta a laikus közönségben élô képet a társaságról.

90

Ez utóbbi szempont különösen jelentôs, hiszen a villamos ipar kommunikációjának mindig is sarkalatos kérdése volt, hogy a rendszer szereplôit hogyan tudjuk a közvélemény elôtt közérthetôen megjeleníteni. Az MVM esetében ez különösen élesen vetôdik fel, hiszen egyrészt számos téren meghatározó közszolgáltatást folytat, másrészt viszont nem végez közvetlen ügyfélkapcsolatot lehetôvé tévô fogyasztói szolgáltatást. Ebbôl a szempontból a váltás két okból is a visszalépést jelentett, és rontotta az MVM egyértelmû megjelenítésének esélyét: Budapesten, az MVM mûködésének fô területén, ez idáig két rokon értelmû elnevezés helyett (Villamos Mûvek, Elektromos Mûvek) további újabb szinonim kifejezést (áram) vezetett be, amely még jobban összezavarta a laikus közönségben élô képet és szerepeket. Vidéken a gyakorlatilag 100%-ban ismert „áramszolgáltató” elnevezéssel való rokonság miatt szintén összezavarta a szektorban vélelmezett szerepeket. E megállapításainkat megerôsíti, illetve a módosításhoz is támpontot ad a 2004 tavaszán elvégeztetett országos közvélemény-kutatásunk. Az alábbiakban vázlatosan felsoroljuk a szlogen kérdésköréhez kapcsolódó eredményeket, illetve az azokból levont következtetéseket: n A megkérdezettek harmada a szlogen és cégnév nélküli logo-t is képes volt beazonosítani, további hatoda összefüggésbe hozta a villamossággal. Budapesten a logo ismertsége közel 50%-os. Következtetés: A logo önmagában is kellôképpen markáns, beazonosítható és kifejezi a cég tevékenységét, a kitûzött cél eléréséhez, a társaság beazonosításához tehát vizuális megjelenésekben szükségtelen a szlogen. n A megkérdezettek közül kétszer annyian választották a cégnévvel ellátott, mint a szlogennel ellátott változatot. Következtetés: A laikus közönség körében tehát a vállalat neve jobban cseng, mint a divatos szlogen. n Önmagában a szlogenrôl a megkérdezettek minimális (2,5%) része asszociált az MVM-re, 8-szor annyian az áramszolgáltatókra, 5-ször


annyian az erômûvekre gondoltak. Következtetés: az arculatváltást kísérô, és az azóta zajló kommunikáció tehát sikertelen volt a tekintetben, hogy a szlogent öszszekapcsolja az MVM-mel. Továbbgondolva a korábbi fejtegetéseinket, megállapítható, hogy reménytelen törekvés a szlogen segítségével javítani a társaság ismertségét, a szlogen alkalmatlan a pozicionálásra amiatt is, mert a közvéleményben igen erôsen beágyazott a szolgáltatói szerepkör. n A különbözô mutatók részletes bemutatását mellôzve megállapítható, hogy meglehetôsen nagy bizonytalanság mutatkozik az MVM feladatkörét illetôen, egy markáns vélemény azonban jól kimutatható. Általános tapasztalat, hogy a jelenlegi mûködési rend által meghatározott tevékenységi körnél jóval több kompetenciát vélelmeznek az MVM-nél, mint a tényleges helyzet, elsôsorban a rendszerirányítás jellegû funkciók, másrészt az árszabályozás és egyéb regulációs hatáskörök tartoznak a lakosság igen nagy hányadánál az MVM vélelmezett feladatai közé. Következtetés: kifejezetten negatív hatású, az elérendô célt, az MVM szerepkörének világos megjelenítését hátráltatja a szlogen, hiszen tévesen pozícionálja az egyébként sem teljesen tiszta kommunikációs környezetben. Összegezve, a szlogen további használata nem indokolt a közvélemény elôtt sem, a logo-nak, és általában a társaság megjelenéseinek a cég nevét, és vizuális képét kell hangsúlyoznia.

A SZLOGEN ELEMZÉSE A SZAKMAI KÖRNYEZET SZEMPONTJÁBÓL A logo és a szlogen elemzésének másik, az MVM esetében különösen fontos aspektusa a szakmai közvélemény, iparági partnereink, a társaságot ismerô és tevékenységére befolyással lévô üzleti, hatósági kör. Amint arra korábban is utaltunk a tényleges visszajelzések gyakran negatívak voltak, rosszabb esetben szándékos megtévesztést, jobb eset-

ben szakszerûtlen megközelítést tulajdonítva a szlogennek. Az új szlogen az iparágban – elsôsorban a termelôk részérôl – jelentôs ellenérzést váltott ki, mivel az szakmailag nézve erômûvi tevékenységet sugall, Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kiindulási feltételezés is hibás volt, hiszen a Magyar Villamos Mûvek elnevezés a szakmában jól csengô, igen erôsen jelenlévô, a társaságot jól azonosító márkanév. Továbbgondolva a fenti vélekedéseket, megállapíthatjuk, hogy a szlogen szûkíti az MVM mozgásterét a villamosenergia-ipar liberalizált mûködési rendjében, nehezíti a piac meghatározó szereplôivel történô együttmûködésben, és a társasággal szemben gyakorta felhozott vádaknak szolgáltat további alapot. Különösen élesen vetôdik fel ez a szempont abban az idôszakban, amikor az aktuális mûködési rend tapasztalatairól, az új EU direktíva magyarországi alkalmazásáról, az árampiaci modell EU-konformmá alakítása körül széles körû szakmai, gazdaságpolitikai viták és mûhelymunkák zajlanak, amelyek során az egyes piaci szereplôk érdekei markánsan megjelennek. Ebben a helyzetben, amikor gyakran vélt aggodalmak vezérlik az egyes piaci szereplôket, vagy a szabályozásért felelôs hatóságokat, különösen fontos, hogy a rendszer mûködésérôl szóló viták fókuszában lévô MVM ne szolgáltasson felesleges és indokolatlan támadási felületet. Véleményünk szerint az „MVM – Az áram forrása” szlogen önmagában is okot adhat e támadásokra.

JAVASLAT AZ MVM LOGO TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRE Fentiekben vázoltak miatt tehát mindenképpen indokolt a jelenlegi helyzet szabályozása, illetve a lehetôség szerint koncepcionális, hosszabb távra is mûködôképes megoldás érdekében. Ehhez az alábbi két elvi, különbözô idôtávra vonatkozó döntés meghozatala szükséges: 1. Az imént vázolt javaslatok alapján a konkrét módosítások megvalósítása 2. A szlogen koncepcionális megtartása, vagy teljes elvetése

Az elsô kérdésben a fenti megfontolások alapján a munka megkezdôdött, míg a második kérdésben jelenleg nem hozható végleges döntés. Ehhez ugyanis az alábbi három, a cég szempontjából meghatározó jelentôségû szakmai kérdésben kellene tisztán látni: n Milyen lesz az MVM jövôbeni mûködési kompetenciája, megvalósul-e a Direktíva által elôírt TSO az MVM csoporton belül? n Milyen modell szerint fogja az új szabályozás a közszolgáltatási kötelezettségeket szabályozni, lesz-e az MVM-nek lehetôsége, illetve kíván-e ebben szerepet vállalni? n Sor kerül-e az MVM Rt. tulajdonosi szerkezetének változására? Az elsô két szempont azért releváns, mert ezektôl függ, hogy a társaság mennyire fog „közszolgáltatóként” megjelenni a piacon, illetve a közvélemény szemében. A tulajdonlás kérdése pedig azért meghatározó, hiszen például egy tôzsdei bevezetéshez kapcsolódó kommunikáció szükségszerûen kell, hogy támaszkodjon olyan „erôs” kommunikációs eszközökre, mint egy cégszlogen. Mindezek alapján jelenleg a konkrét lépések megtételét határoztuk el, az alábbi szempontok figyelembevételével: Tartalmi oldalról:

A cég külsô kommunikációjában a vállalat neve és rövidítése válik elsôdleges üzenetté. Ezt indokolja egyrészt a korábbiakban kifejtett megállapítás, miszerint a társaság pozícionálásához a cégnév kommunikálása, illetve a cégnév és a logo erôteljesebb összekapcsolása szükséges. Ezáltal az MVM a szinonimák közül teljes körûen „kisajátítja” a villamos kifejezést, tehát tisztább képet teremtünk a korábbiakhoz képest. A cégnév erôteljesebb megjelenése jobban kifejezi a „magyar” jelzô révén azt is, hogy a villamos ipar szereplôi közül az MVM a ténylegesen nemzeti társaságcsoport. A módosítás konkrét megvalósításának szintjén: n A megkezdett logo-módosítást kö-

vetkezetesen végig kell vinni. Valamennyi külsô megjelenésünkben

n

n

n

n

n

célul kell tûzni a módosítást, a logo-ban a szlogen helyett a cégnevet használva. A logo-módosítást ki kell terjeszteni nemcsak a szélesebb kör elôtti, hanem a szakmai közvélemény elôtti megjelenésre. Fel kell mérni az MVM arculatának valamennyi megjelenési formáját, és rögzíteni a módosítás idôszükségletét, esetleges költségeit. Módosítani kell az Arculati Kézikönyv logo-t szabályozó részeit, grafikai tervezés során rögzíteni kell a cégnév szerepeltetését. Módosítani kell a logo alkalmazását hivatalos cégdokumentumokon. Belsô tájékoztatás keretében informálni kell a munkatársakat a változásról. Az MVM honlap és Intranet megújítása jelenleg is folyamatban van, így az arculati átalakulás szervesen illeszthetô az on-line designváltáshoz.

MEGVALÓSÍTÁSI PROGRAM A program elsô ütemében felmérjük a változás által érintett területeket és hordozókat, elvégezzük a logo formai módosítását, majd végrehajtjuk a tényleges kivitelezést. Ez egyrészt az azonnal, vagy rövid idô alatt, ütemezhetôen végrehajtható cseréket, másrészt a fokozatosan elvégezhetô cseréket (hivatalos dokumentumok) jelenti. A program ezen része a logohordozók cseréjével lezárul. A program második ütemében döntést kell hozni a szlogen jövôjérôl, illetve az esetleges új szlogen bevezetésérôl. A további teendôk meghatározására ezután kerülhet sor. A programtervbe beépítjük az arculat, illetve a logo használatának évenkénti rendszeres felülvizsgálatát is céljaink megvalósulásának ellenôrzése érdekében. Fenti eljárásrend elônye, hogy egyrészt rendezi a jelenlegi helyzetet, másrészt átütemezi a döntést arra az idôre, amikor már rendelkezésre állnak a szükséges információk (röviden: tisztázódott az MVM jövôbeni szerepköre és kompetenciája) ahhoz, hogy a szlogen jövôbeni használatáról állást lehessen foglalni.


91

n HÍREK GONDOLATOK SZABÓ BENJAMIN „ ATOM KOR KÉP” CÍMÛ KÖNYVE OLVASÁSAKOR Izgalmas olvasmány nemcsak az energetikusok számára, hanem mindenkinek, akik a második világháború borzalmai után saját és gyermekeik jövôjéért aggódva figyelik a világ és hazánk eseményeit és tudják, hogy villamos energia többlet nélkül nincs gazdasági fejlôdés és életszínvonal növekedés a világ egyik országában sem. Ugyanakkor az atomenergia békés felhasználása a leghatékonyabb eszköz a légkörszennyezés növekedésének mérséklésére, mivel az atomerômûben termelt minden kWh a magyar tüzelôszerkezetben, kb. 0,8 kg CO2-kibocsátást takarít meg fosszilis tüzelô égetésével szemben. Ez az alapja a világ fenntartható fejlôdését kielégítô energiakoncepciónak, amely egyre inkább tért hódít, az eddigi atomerômû-ellenességgel szemben, mivel a megújuló energiák hasznosítása csak kis hányadát képes pótolni a leszerelésre kerülô elavult hôerômûveknek. Emellett a megújuló energiából történô villamosenergia-termelés rendkívül drága és csak állami támogatással, a fogyasztók rovására válik üzletté a befektetôk számára. Ezek a megfontolások teszik a könyvet rendkívül idôszerûvé, mivel a most készülô magyar energiakoncepció kialakítását befolyásolhatja. A könyv egy józan, magyar, munkáscsaládból származó, ôstehetség sikertörténete, aki a szocialista rendszer adta viszonyok között emelkedett ki társai közül és szerzett szovjet egyetemen villamosmérnöki diplomát. Szorgalma, szaktudása, kritikus szelleme vitte elôre pályáján, miközben az Ajkai Hôerômû villamos mérnökébôl (1958) a vállalat igazgatója, majd a Paksi Atomerômû létesítés miniszteri biztosa, a vállalat vezérigazgatója és végül 1978.11.15. hatálylyal, a bonyolult beruházás keménykezû Kormánybiztosa lett. Különösen becsülendônek tartom, hogy magatartásban sohasem szûk pártpolitikai szempontok vezették, hanem az ország érdeke és az energetikában nélkülözhetetlen hosszú távú szemlélet. Ez ma különösen fontos, amikor sok

92

politikus csupán választási ciklusokban gondolkodik. A szerzô élete összefonódott a magyar atomerômû létesítésének izgalmas történetével és az elsô blokk sikeres üzembe helyezése után (1983.01.), ahogy eredetileg kikötötte, önként mondott le magas tisztjérôl, mivel meggyôzôdése szerint sínre tette a beruházás hagyományos keretekben is végezhetô, tervszerû folytatását. A számos lehetôség közül a villamosenergia-rendszer ütôerének számító, átviteli hálózatot üzemeltetô és építô vállalat vezérigazgatói posztját választotta, szinte pihenôhelyül. Már ezen beosztásában vett részt azon az ünnepi nagygyûlésen (1983.11.03), ahol a miniszterelnök számos kitüntetéssel ismerte el, a már akkor biztosan mûködô, elsô, magyar atomerômûi blokk beruházásában kiemelkedô munkát végzô dolgozókat és élükön Szabó Bénit, ahogy mindenki emlegette, az ötven éves korában, pályája csúcsát elért, elhivatott vezetôjüket. A közel 800 oldalas könyv külön érdekessége, hogy ennek közel a fele levéltári dokumentum. Ez azonban nem zavar a fôszöveg olvasásakor, mivel külön is tanulmányozhatók, a számos képpel együtt, amelyek színesítik a történetet. A magyar atomerômû létesítés rendkívül fontos eleme volt, és maradt ma is, hazánk energiapolitikájának. A könyv tükrözi azokat a gondokat, amiket a múlt század elejétôl, az 1978. évi olajválságig terjedô idôszakban, hazánk 9 évenként duplázódó villamosenergia-igény növekedésének kielégítése jelentett, amikor világháború után, a KGST zárt gazdaságán belül kellett megoldani a viszonylag legolcsóbban beszerezhetô, primerenergián alapuló erômûépítést. Dönteni kellett, hogy hazai szén, ezen belül lignit- vagy mélybányászat, szénhidrogének, vízenergia, villamosenergia-import legyen-e az adott idôszakban a bázis. Ez volt a távlati tervekben ismételten eldöntendô, idôszerû kérdés. Saját gépiparunké, vagy a KGST munkamegosztásban más országok terméke legyen az erômûi és hálózati fôberendezések szállítása? Mindez komoly szakmai viták tárgya volt, amelyekben, a szocialista rendszerben, a legfôbb párt- és


állami szerveknek kellett döntést hozni, hogy a magyar érdekek viszonylag a legjobban érvényesüljenek. Tipikus példája volt ennek a 2000 MW-os Bicskei Hôerômû beruházásának tragikus története. A mélymûvelést pártoló szénbányászok gyôzték le a kész beruházási programmal rendelkezô hasonló nagyságú Bükkábrányi Hôerômû pártolóit. Holott ez logikus folytatása lett volna a külfejtésû lignitet tüzelô Mátrai Erômûnek, tetejébe 8 darab, magyar szállítású 250 MW-os blokkal terveztük, az olajerômûvekben jól bevált, tíz korszerû 215 MW-os Láng–BBC– Ganz gépegységek továbbfejlesztésével. A tatai szénmedence vetôdéses mészkôhegyeiben, a bányák karsztvízbetörési veszélye miatt, sajnos le kellett állítani a bicskei beruházást, ami több milliárd forintos veszteséggel járt. Sajnálatos, hogy ez a veszély már korábban is ismert volt a dorogi bányászok tapasztalatából, de a szakértôk túlértékelték a vízbetörés ellen tervezett megoldásaikat és a bányanyitások felhagyása az erômû szénellátását is megsemmisítette. A könyv jól mutat rá arra, hogy az atomenergia hívei milyen sikeresen harcoltak az atomenergetika megalapozásáért hazánkban és ma is ezen alapulhat a jövô reális, környezetbarát villamosenergia-igényének kielégítése is. E folyamatnak közvetlen tanúja voltam, hiszen 1953–1962 között minisztériumi, majd 1963–84 között MVMT vezetôi beosztásban aktívan vettem részt a népgazdaság energetikai terveinek készítésében és értékelni tudom az atomerômû létesítés minden küzdelmes fázisát és ôszintén örültem, világszinten is elismerten sikeres, immár két évtizedes üzemének is. A múlt évi, váratlan baleset sem a reaktor üzemében történt, hanem egy attól független tároló medencében, ahol az üzemanyag kazettákat tisztították. A világhírû szállító cég elismerte tervezési hibáját és megtérítette az okozott kárt is. A medencében maradt radioaktív roncselemek eltávolítása, megbízható gondossággal folyamatban van és kifogástalanul mûködik a II. blokk is. Kiemelt fontosságúnak tartom a magyar atomerômû beruházás irá-

nyításának, a szerzô által képviselt, azon alapelvét, hogy a késôbbi üzembiztonság érdekében az anyagok, berendezések mûszaki átvételénél a legszigorúbban megkövetelték a minôségi elôírások betartását. Ez sok esetben szinte hôstettnek minôsült a szovjet hatalmi rend és gyakorlat ellen, különösen akkor, amikor a határidôk kényszerû késedelmét okozták. Ez felfogás teremtette meg azonban, hogy a Paksi Atomerômû négy blokkjának üzemét, a világ 430 reaktora közül a nemzetközi statisztikák mindig az elsô 25 közé sorolták! Az üzemi tapasztalatok azt is igazolták, hogy a választott nyomott vizes reaktortípus a legmegbízhatóbbnak minôsíthetô a jövô számára is. Az atomerômû létesítéssel párhuzamosan természetesen folytatódott a villamosenergia-rendszer bôvítése. Épültek a szomszédos a villamosenergia-rendszerekkel összekötô a 220 kV, 400 kV feszültségû távvezetékek és üzembe helyeztük az elsô közép-európai 750 kV-os Albertirsa–Zapad összeköttetést is, amely az atomerômû kapacitásával azonos importot tett lehetôvé. Megvalósult az MVMT OVT on-line számítógépes irányítása és korszerûsödtek az áramszolgáltatok diszpécser központjai a rohamosan bôvülô elosztóhálózat ellenôrzésére. Mindez jelentôs beruházási összegeket igényelt és érthetô volt az iparág küzdelme, hogy, a paksi beruházás preferált volta mellett, ezekre is nyújtson a költségvetés fedezetet. Az erôfeszítések eredményességét bizonyítja, hogy 1954 óta a fogyasztói korlátozások nem érték el az összes értékesítés 0,2 ezrelékét sem, ami nemzetközi elismerést váltott ki. Talán érdemes megemlíteni, hogy a villamosenergia-ipar ez idôben nem támogatta a Bôs–Nagymarosi vízlépcsô építését, mivel a tervezôk által az ágazatra terhelt beruházási költség 60%-áért tudott volna akár lignit, akár atomerômûvet építtetni, azonos Ft/kWh önköltséggel. Ellenállásunk miatt minôsítette az Országos Tervhivatal a BNV-t kiemelt beruházásnak, amely így már nem terhelte a NIM kereteit. Sajnálatos az a hazánkban kialakult, politikai indíttatású ellenszenv, amely a legnagyobb megújuló energia forrásnak tekinthetô Duna vízerô-hasznosításának lehe-

tôségét nem értékelte és beruházás leállítását várta a Hágai Bíróságtól. A katasztrófa jóslást Hága nem fogadta el, érvényesnek mondta ki a szerzôdést. Ítéletének végrehajtása azonban még ma is rendezésre vár. A Bôsi Vízerômû éves termelésébôl, a közel 40 millió euró értékû, 1 milliárd kWh villamos energia magyar hányadot pedig a szlovák fél immár 10 éve maga hasznosítja. Nem kell talán a magyar költségvetésnek ez a 400 millió euró, amit a szlovák féllel történô megállapodás megszerezhetôvé tenne? Említettem már, hogy a megújuló energiát hasznosító áramtermelés önköltsége lényegesen drágább, mint a hagyományos erômûveké és ezért csak állami támogatással és kötelezô átvétellel válik megvalósíthatóvá. Emellett a gazdasági számítások nem veszik figyelembe a külsô (externális) költségeket. Így pl. a szélerômû beruházásánál, a szélcsendes idôkre, minden kW után kb. 0,8 kW tartalékot kell a rendszergazdának, más fosszilis erômûvekbôl számításba venni. Ezzel szemben az atomerômû az egyedüli, ahol, az Atomtörvény elôírása szerint, az önköltség eleve tartalmazza a leszerelés és a radioaktív hulladék elhelyezésére szánt költségeket is. Pakson pl. ez eléri a 1,5 Ft/kWh értéket, ami kb. 18%-ot jelent. Ennek ellenére ma a nagy atomerômûves rendszerek termelik a villamos energiát a legolcsóbban. Erre legjobb bizonyítéka az, hogy az EU liberalizált árampiacán a francia

EDF Olaszországnak 63 TWh, Angliának pedig 15 TWh exportot teljesít. A könyv alapján fontos következtetésekre juthatunk a távlati energetikai tervek és az energia koncepció számára: A Paksi Atomerômû 20 éves élettartam-hoszszabbítása a legolcsóbb és legcélszerûbb megoldás a villamosenergiarendszer fejlesztéséhez. Ennek fôbb indokai a következôk: n Selejtezése esetén a 2000 MW teljesítôképesség pótlása, más új erômûvekbôl közel tízszer nagyobb beruházási költséget igényelne. n Az atomerômû termelése évente kb. 11 millió tonna CO2-kibocsátás csökkentést eredményez a fosszilis tüzelôanyagok felhasználásával szemben. n A képzett tartalékalapból megoldható a radioaktív hulladékok biztonságos hazai elhelyezés beruházása. n A hasadóanyag beszerzési költsége hosszú távon is jól becsülhetô, szerényebb áremelkedést sejtet, szemben a szénhidrogén árak ugrásaival. n Az üzemanyag több éves tartalékolási és tárolási lehetôsége növeli az ország villamosenergia-ellátásának biztonságát. A 2030 utáni idôszakra óriási elônyt jelent a paksi telephely eredetileg 4000 MW kapacitásra tervezett volta. Tálcán kínálja a nagybôvítést egy új telephely keresés és engedélyezés nehézségeivel szemben., ha a jövô számára elismerést nyer az atomenergia elsôbbsége a parlament által is. Erre a finnek példája szolgál jó alapul, akik már most döntöttek egy 1500 MW-os atomblokk beruházásáról. A 400 kV-os átviteli hálózat megfelelô ilyen teljesítmény fogadására is. A recenzió ilyen gondolatokat keltett bennem, amelyek talán tanulságul szolgálhatnak az energia koncepció felelôs szerkesztôi számára is.

Kerényi A. Ödön


93

n E SZÁMUNK SZERZÔI Dr. Bacskó Mihály gépészmérnök, 1976-ban a Budapesti Mûszaki Egyetemen diplomázott, majd ugyanitt 1988-ban doktori címet szerzett. Késôbb az ELTE Jogi Továbbképzô Intézeténél mérnök-jogász diplomát kapott. Az egyetem elvégzését követôen 1976-tól 1992-ig az Erômû és Hálózattervezô Vállalatnál (ERÔTERV) a villamosenergia-rendszer távlati tervezésével foglalkozott különbözô beosztásokban. Miután 1992-ben elhelyezkedett a Magyar Villamos Mûvek Rt. Üzemviteli Igazgatóságán, két és fél évre munkaviszonyát megszakítva a Bayernwerknél Münchenben tevékenykedett, és ezen tapasztalatait mai napig is kamatoztatja az MVM Rt.nél. A Stratégiai Igazgatóságon a társaságcsoport erômûvi üzemviteli stratégiáján dolgozott. 1999. óta a EURELECTRIC-nél, illetve annak elôdszervezeténél különbözô funkciókban képviselte a hazai villamosenergia-rendszert, több munkacsoport munkájában vett részt. Dr. Fazekas András István a Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Folyamattervezô szakán szerzett diplomát 1978-ban. Az államvizsgát követôen tíz éven át, 1987-ig az Energiagazdálkodási Intézetben (EGI) dolgozott tervezô mérnökként. Esti tagozaton 1980 és 1984 között az Eötvös Lóránd

Tudományegyetem

Bölcsészettudományi

Karának Filozófia Szakát végezte el. Posztgraduális

mû-építési program kialakításával, rendszerszintû optimalizációs számításokkal, integrált forrástervezéssel foglakozott. Jelenleg a vállalati stratégiai tervezés területén dolgozik, az átalakult Stratégiai Osztályon. A szakmai egyesületek munkájában aktívan részt vesz, szakmai fórumokon, konferenciákon gyakran szerepel. Számos publikációja jelent meg Magyarországon és külföldön.

Dr. Gerse Károly okleveles gépészmérnök, mûszaki doktor, a mûszaki tudomány kandidátusa, az MVM Rt. általános vezérigazgató-helyettese. Ezt megelôzôen 1987-tôl a Magyar Villamos Mûvek Tröszt mûszaki tanácsadója, 1992-tôl, az MVM Rt. megalakulásától az Erômûvi Üzemviteli Osztály vezetôje majd kereskedelmi igazgatója. Tiszteleti egyetemi tanár (2002). A Budapesti Mûszaki Egyetem elvégzését követôen az Energiagazdálkodási Intézetnél, az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyeletnél, 1972-tôl kezdôdôen a BME Gépészmérnöki Kar Kalorikus Gépek Tanszékén dolgozott. Tevékenysége az utóbbi idôben elsôsorban a villamosenergia-rendszer piacnyitást követô ellátásbiztonságának, szabályozási kérdéseinek rendezésére irányult. Tagja az MTA Energetikai Bizottságának (1996). Szakmai munkásságát több társszerzôvel készített egyetemi jegyzet, iparági tankönyv sorozat és több mint 40 szakcikk, elôadás jelzi.

képzés keretében 1988-ban itt doktorált, matemati-

94

kai logika tárgyban. 1988 óta dolgozik a Magyar

Hamar Károly a Kandó Kálmán Villamosipari Mûsza-

Villamos Mûvek Rt.-nél. 1992-ben hosszabb idôt töl-

ki Fôiskolán automatika, a Budapesti Mûszaki Egye-

tött az Amerikai Egyesült Államokban a Nemzetközi

tem Villamosmérnöki Karán erôsáramú automatika

Atomenergia Ügynökség szervezte szakmai tovább-

ágazaton végezte tanulmányait. Elsô munkahelye a

képzô program (Integrated Energy and Electricity

VBKM fejlesztési Intézete volt 1981–1982-ben,

Planning Training Course) keretében. Több szakmai

1982 és 1989 között az OMFB intézetében, a Szá-

szervezet (Energiagazdálkodási Tudományos Egye-

mítástechnikai Koordinációs, késôbbi nevén Számí-

sület (ETE), Magyar Energetikai Társaság (MET), Ma-

tástechnikai Kutató Intézetben dolgozott, a Hard-

gyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE), Magyar Kap-

ware Laboratóriumban. Ez után az Állami Energeti-

csolt Energia Társaság (MKET)) tagja, a MET és a

kai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet Nukleá-

MKET elnökségének tagja. Villamosenergia-rendsze-

ris Fôosztályán felügyelôként tevékenykedett. A

rek rendszerszintû tervezési módszerei tárgykörben

Paksi Atomerômû, a BME Oktatóreaktor és az KFKI

PhD fokozat megszerzésére jelentkezett. A Termelési

AEKI kutatóreaktorának felügyeletét is ellátó szerve-

Mûszaki Osztályon rendszerszintû termeléstervezés-

zet 1991-ben csatlakozott az akkor megalakult Or-

sel, termelésoptimalizálással, az 1992-ben alakult

szágos Atomenergia Hivatalhoz. A cikk írója itt a

Stratégiai Osztályon a hazai erômûrendszer bôvítés-

Nukleáris Biztonsági Igazgatóságon (NBI), a Villa-

tervezésével, a hosszú távú, legkisebb költségû erô-

mos és Irányítástechnikai Osztály (VIO) engedélye-


n E SZÁMUNK SZERZÔI zési és ellenôrzési hatósági tevékenységei során kö-

tását követôen 1989-ben az Ipari Minisztérium ál-

vethette végig létesítmények, így az Atomerômû

lamtitkárává nevezték ki, ahol többek között az

biztonságnövelô intézkedéseinek megvalósulását,

energetikai ipar felügyeletét is ellátta. 1990-tôl or-

és a különbözô villamos és irányítástechnikai re-

szággyûlési képviselô, a Parlament Gazdasági Bi-

konstrukciók

kötelékében

zottságának elnök-helyettese. 1994-95 között az

1996–2000-ig osztályvezetôként dolgozott. Az NBI

Ipari és Kereskedelmi Miniszter. 1995-tôl kezdôdôen

2000-ben történt átszervezése után a Stratégiai

négy éven keresztül a MOL Rt. Igazgatóságának el-

Osztály vezetôjeként, majd 2004 szeptemberétôl a

nöke volt, irányította többek között a cégcsoport

Szabályozási Osztály vezetôjeként elsôsorban szabá-

tôzsdei bevezetését is. 1999 és 2002 között a Ganz

lyozásokkal, jogszabályok, szabályzatok és irányel-

Holding Rt. energetikai gépgyártási ágazatát vezetô

vek készítésével és a jogszabályi követelmények, az

igazgató. A Magyar Villamos Mûvek Rt. Közgyûlése

azokon alapuló hatósági elôírások gyakorlati érvé-

2002 nyarán választotta az Igazgatóság tagjává és

nyesülését biztosító (szükség esetén kikényszerítô)

a társaság vezérigazgatójává, amely tisztséget

érvényesítési eljárásokkal foglalkozik.

2004. november végéig látta el. Nevéhez fûzôdik a

projektjeit.

A

VIO

társaság versenypiaci mûködési modellre történô Kerényi A. Ödön gyémántdiplomás gépész-villamos

felkészítése, és a társaságcsoport veszteséges gaz-

mérnök. Hét évi erôsáramú, távközlési és gépészeti

dálkodási feltételeinek felszámolása, nyereséges pá-

gyakorlat után 1949-tôl dolgozik a villamosenergia-

lyára állítása.

iparágban. Az MVM Tröszt mûszaki vezérigazgatóhelyetteseként folytatta a VER fejlesztési munkáinak

Dr. Potecz Béla okl. gépészmérnök és okl. villamos

irányítását. Tevékenységét az Állami Díj egyéni

szakmérnök. 1997-ben történô nyugállományba vo-

ezüst fokozatával méltányolták. Nagy szerepe volt a

nulásáig beosztott mérnökbôl igazgatóhelyettesig

VER nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében és en-

különbözô beosztásokban dolgozott a villamos

nek kapcsán a VER-ek közötti együttmûködés fej-

energia iparágban. 1997-tôl nyugdíjas szakértôként

lesztésében. Nyugdíjazása után tanácsadóként dol-

az OVIT Rt., illetve a MAVIR Rt. aktivált dolgozója.

gozott tovább az MVMT-nél. Több mint 130 cikk,

Nevéhez fûzôdik a növekménygörbék alapján törté-

könyv, videofilm és egyéb kiadvány tanúsítja szak-

nô gazdaságos teherelosztás, valamint a termelô

irodalmi munkásságát.

berendezések gazdaságossági megfontolások alapján történô megszakításos üzemvitelének kidolgozá-

Dr. Nagy Zoltán 1974-ben szerzett közgazdász,

sa és bevezetése a magyar villamosenergia-rend-

majd 1982-ben Komplex vállalatvezetés, -szervezés

szerbe. Folyamatosan részt vett az OVT korszerûsí-

szakon

Mérlegképes

tését szolgáló mûszaki fejlesztési munkákban (szá-

könyvelô, könyvvizsgáló, adószakértô. 1984-tôl dol-

szakközgazdász

képesítést.

mítógépes folyamatirányítás, ÜRIK). Az OVT-t érintô

gozik az MVM-ben, elôbb gazdasági tanácsadóként,

nemzetközi kooperációs együttmûködés során szak-

majd számviteli, gazdasági fôosztályvezetôként. Je-

értôi értekezletek, szerzôdéskötési tárgyalások részt-

lenleg a Számviteli és Ügyviteli Osztály vezetôje.

vevôje (KDU, CENTREL, UCPTE). Jelenleg a MAVIR Rt. villamos energia versenypiac megnyitásával kap-

Pál László 1966-ban végzett a Moszkvai Energetikai

csolatos felkészülési munkában vesz részt.

Intézet Elektromechanikai Karán, villamosmérnöki és számítástechnikai mérnöki képesítést szerzett. Pá-

Rác Miklós 1990-ben végzett a Budapesti Mûszaki

lyafutását a Villamosipari Kutatóintézetnél kezdte,

Egyetem Gépészmérnöki Karán folyamattervezô sza-

kutatói, majd csoportvezetôi beosztásban. 1969-tôl

kon, majd ugyanezt a diplomát Bécsben honosítot-

húsz éven keresztül az Országos Mûszaki Fejlesztési

ta. 1994-ben elnyerte az Európa Mérnök címet a Bu-

Bizottságnál dolgozott, mint a hazai számítástechni-

dapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen,

ka és az elektronikai ipar fejlesztését irányító koordi-

valamint 1997-ben megszerezte angol nyelven a

nátor. Az OMFB-nél betöltött fôcsoportfônöki beosz-

Master of Business Administration (MBA) diplomáját.


95

n E SZÁMUNK SZERZÔI Az ERBE ENERGETIKA Kft.-nél 1995 óta dolgozik, je-

lehetôségek vizsgálata. Több ország villamosener-

lenleg osztályvezetô. Legjelentôsebb munkái 1997-

gia-ipari cégei és kormányzati szervei részére vég-

2000-ig a Magyar Villamos Mûvek Rt. megbízásából

zett villamosenergia-ipari szervezetfejlesztési és pri-

a Lôrinci Gázturbinás Erômû beruházás mérnökiro-

vatizációs tanácsadást, egyénileg és nemzetközi

dai lebonyolításának megszervezése a teljes körû

teamek tagjaként.

mûszaki-kereskedelmi feladatok irányítása,a mérnökszolgálat vezetése a beruházás kezdetétôl a végéig. 2002–2003 a Pannonpower Rt. megbízásából a Pécsi

Hôerômû

Földgázbázisú

fejlesztése

projekt

komplett versenyeztetési eljárásának lebonyolítása, valamint 2003-tól a Pannonpower Rt. megbízásából a Pécsi Hôerômû Földgázbázisú és Biomassza tüzelésû fejlesztés projektjeinek mérnökirodai lebonyolításának irányítása, a mérnökszolgálat vezetése. Tagja a Nemzeti Mérnökszervezetek Európai Szövetségének (FEANI), a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) hegesztési szakosztályának, az ETE-nek és a Magyar Kapcsolt Energia Társaságnak. Sándor József, az MVM Rt. osztályvezetôje, 1982ben a Moszkvai Energetikai Intézet Energia-fizika Tanszékén, atomerômûvek szakon végzett. Késôbb a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, külgazdaság szakon okleveles közgazdász diplomát,

Dr. Stróbl Alajos, okleveles gépészmérnök, energetikai szakmérnök, egyetemi doktor mûszaki mechanikából. A Budapesti Mûszaki Egyetemen 1962-ben végzett és azonnal elhelyezkedett az ERÔTERV-nél, ahol 1990-ig dolgozott – húsz éven át osztályvezetôi beosztásban. Mûszaki fejlesztéssel, számítógépes hôséma-számítással és rendszertervezéssel foglalkozott, de közben öt évet töltött Németországban örvényágyas tüzelésû erômûvek tervezésével és üzembe helyezésével, valamint szénelgázosító erômû alapjainak elkészítésével. Az MVM Rt.-ben 1991 és 2001 között dolgozott osztályvezetôi beosztásban. Stratégiai és erômû-létesítési terveket készített. A Pécsi Erômû Rt. Igazgatóságának az elnöke volt 1992 és 1997 között. A MAVIR Rt. Kapacitástervezési Osztályát vezeti 2002 óta. Elnökhelyettese az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek, felelôs szerkesztôje a Magyar Energetika c. folyóiratnak.

majd a Dublini Állami Egyetemen MBA diplomát

96

szerzett. 1982-tôl 86-ig a paksi atomerômû létesíté-

Tringer Ágoston 1990-ben szerzett erôsáramú villa-

sén dolgozott primerköri üzembe helyezô mérnök-

mosmérnök diplomát a BME-n. Elsô és máig egyet-

ként. 1986-tól 90-ig a hazai erômûrendszer hosszú

len munkahelyén, az MVM-nél elsôként villamos

távú fejlesztésével és az elsô villamosenergia-iparági

szakterületen dolgozott, majd 1992-tôl a mai napig

világbanki kölcsön felhasználásával kapcsolatos fel-

a cég kommunikációs szervezetének munkatársa.

adatokon dolgozott. 1990-tôl részt vett (mint nem-

1992 nyarán háromhetes tanulmányúton vett részt

zetközi munkacsoportok társvezetôje) a külföldi

a német RWE Energie-nél, ahol a német villamos

partnerekkel (EDF, RWE, Steag, PreusenElektra, On-

ipar kommunikációs munkájával ismerkedett. E ta-

tarioHydro, General Electric), vegyes vállalati konst-

pasztalatok elsô eredménye a 1992 ôszén rendezett

rukcióban megvalósítani tervezett hazai alaperômû-

RWE–MVM közös energetikai konferencia megszer-

vi fejlesztési koncepciók megvalósíthatósági tanul-

vezése volt. Az elkövetkezô idôszakban számos kon-

mányainak elkészítésében. 1994-tôl feladata volt: a

ferencián, tanulmányúton vett részt a német nyelv-

villamosenergia-ipari társaságok privatizációjának

terület energetikai társaságainál, és aktívan közre-

elôkészítésébôl és lebonyolításából adódó iparági

mûködött a külföldi energetikai kommunikációs ta-

teendôk szervezése, koordinálása; majd egyes rész-

pasztalatok magyarországi bevezetésében. 1994-

vény-adásvételi szerzôdések alapján keletkezett jog-

ben a Külkereskedelmi Fôiskolán PR szaküzemgaz-

vitákkal, illetve választottbírósági perekkel kapcsola-

dász diplomát szerzett. Fô szakterületei a kommuni-

tos teendôk, és az eladói és vevôi kölcsönös szerzô-

kációs tervezés, médiakapcsolatok, integrált kom-

déses kötelezettségekbôl fakadó munkák mene-

munikáció. Az MVM Rt. Kommunikációs Osztályá-

dzselése; valamint iparági befektetési lehetôségek

nak 2000 nyarától osztályvezetô-helyettese, 2004

figyelemmel kísérése és egyes konkrét befektetési

ôszétôl vezetôje.


n SUMMARY OF ARTICLES Energy Policy Dilemmas in the

1

prerequisites for a competitive market efficiency of

European Union

the required level is not certainly as simple as many

Pál, László

might have thought. Therefore, today there is no reason

to

be

self-satisfied

regarding

the

One can talk about the wasteful consumption of

performance and conditions of liberalized markets

energy, the scarcity of available sources, the

to date on the one hand, and the difficulties related

problems of global warming up and environmental

to

pollution, however, the trends are easy to follow:

efficiency may have a serious effect on the future

the growth of the economy and welfare clearly

development of market models and industry

brings about a growth in energy consumption both

structures, on the other hand.

the

improvement

of

competitive

market

in the developed industrial countries and in the regions in transition. Impacts of Tariff Changes on the Sales

15

of Small Power Plants The Security of Supply in a Changing

5

Dr. Gerse, Károly

Electricity Market Environment (A Contribution to the Dispute on Electricity

After a number of initiatives and long preparations

Market Models)

it was in mid-July 2004 that the decree on

Sándor, József

mandatory off-take was amended in order to give support to system balancing by introducing the so-

Many of the advocates of liberalised (deregulated)

called off-peak period, thus forcing small power

electricity markets argue that electrical power is –

plants to restrain their night-time output. This

essentially – a mass commodity just like cheese, for

article gives a summary of the changes having

example, or is an ordinary service like, e.g. small

taken place in the months July and August in the

passenger transport. One can rightfully expect,

sales figures of small power plants. It also points

therefore, liberalized electricity markets to produce

out that it would be possible to achieve further

– as a rule – lower prices and higher level services

savings within the system by amending the public

and to certainly settle the problem of finding the

utility tariff structure.

balance between demand and supply. In the author’s opinion – with regard to the specialty of electric power as a commodity and as a

Impacts of Deregulation on Nuclear

service – such a comparison is an oversimplification

Installations and Safety Authorities

of the matter and may divert attention from serious

as Seen in the West, and the Eastern

problems. Inspired by an article published in

European Situation

Világgazdaság

(Messages of an information exchange meeting)

[World

Economy

(Hungarian

business daily)] after turning the focus on the issue

18

Hamar, Károly

of long-term security of supply, which is of special importance with regard to electrical energy, and

The Hungarian Atomic Energy Authority and the

giving an overview of the recent history of

International

liberalized and transitional electricity markets, the

organized a workshop on certain problems of

writer suggests that neither reasonably low and

efficiency of the authorities supervising nuclear

stable prices nor – most importantly – long-term

facilities.

security of supply may be expected of competitive

The meeting was attended by the representatives

markets without reaching a certain (reasonably

of nuclear installation operators in Eastern Europe

high) level of market efficiency. Establishing the

and by those of nuclear safety authorities: an

Atomic

Energy

Agency

jointly


97

n SUMMARY OF ARTICLES Armenian, a Bulgarian, a Lithuanian, a Ukrainian,

between these concepts of control engineering

two Romanian and two Russian, three Slovakian

and settlement and trade. This article includes the

and five Hungarian experts were present.

concepts and denominations used in the practice of frequency and interchange load flow.

Some Highlights of the Last Eighteen

24

Months of Operation of the Hungarian

Technical Problems of Our Modern

42

Power System

Power Supply System

Dr. Stróbl Alajos

(A more efficient application of the power systems approach in the communications activity of the

It has become possible by today to highlight the

electricity sector, against the historical background)

experience of the last eighteen months of the

Kerényi A. Ödön

Hungarian Power System by giving some relevant charts, figures and key characteristics. Pursuant to

Recently, I have attended a number of energy

the new legislation, the electricity market was

conferences organized either by associations or by

opened at the beginning of 2003, and, in the

professional event planners. What I saw to my

autumn of 2004, we already have provisional

regret was that most of the participants – mainly

indications concerning its operation. It would be

the younger ones, but also older engineers and

premature to draw any conclusions on the basis of

energy experts, not to mention those with first

such information, but these modifications may still

diplomas in law or economics – had shown a

provide

stunning lack of awareness when listening to the

significant

input

for

the

ensuing

presentations of the representatives of either the

clarification of the Hungarian legislation.

authorities (the Ministry of Economic Affairs and Transport and the Hungarian Energy Office) or the leading companies of the sector (MVM and MAVIR).

Frequency and Interchange Power Regulation Within the European

36

What I consider to be the main reason for this is

Interconnection (UCTE) with Special Regard

that

those

invited

to the Hungarian Power System

apparently very little knowledge (left) of today’s

Dr. Potecz, Béla

modern

way

of

to

power

such

meetings

supply

and

of

have the

functioning of the same, which is essentially based There have been several articles published in this

on the laws of physics.

periodical on the above subject, in which the roles and names of control engineering concepts and of the reserves required for system services are

Ownership-control Structures of

mingled with the concepts used in the settlement

European Power Companies

of accounts of the liberalized electricity trade

Tringer, Ágoston

49

introduced in the meantime, which are sometimes

98

mentioned by other names and whose definitions

The

are not exactly the same. Since liberalized electricity

management

trade has brought about no change in terms of

experience in the operation of the liberalized

control engineering in the principles and practice

electricity market are often referred to as a basis for

of frequency and interchange load flow of the

arguments in disputes on the regulatory regime of

Power Interconnection, only the procurement trade

Hungary’s electricity industry. From MVM’s point of

of the reserves required for system services has

view, the interrelations between network operation

changed, it is expedient to clear the confusion

and nationally owned power companies constitute


models

of used

operation in

and

countries

corporate with

more

n SUMMARY OF ARTICLES perhaps the most exciting element of the operating

importance in our opinion. Several of them have

environments of European countries. The following

been included on the agenda of this year’s annual

compilation, which is far from being compre-

conference 1 of EURELECTRIC, having thus received

hensive, is aimed at giving a picture of the network

even more emphasis and publicity.

operation models in place in the major European countries, and – as an issue closely related to this – it also gives a description of the ownership

The Biomass Development Project of

structures of the most important energy companies.

Pécs Power Plant

Over and above giving information on the older

Rác, Miklós

62

members of the EU, it is no less meaningful to describe the national power companies of the new

A

biomass

development

project

has

been

Central-European accession countries and the

successfully completed at the power plant of

operating and ownership structures of the same.

PANNONGREEN Kft. in cooperation with ERBE

The information included in the websites of the

ENERGETIKA Kft.

respective companies and organizations as of late summer 2004 were the primary sources of this Specific Area Requirement of Power

compilation.

64

Generation Technologies Dr. Fazekas, András István Eurelectric Positions of Major Importance

57

Adopted in 2003

The assessment of individual power generation

Dr. Bacskó, Mihály

technologies by the public and the media is characterised – in most of the cases – by a one-

Last year EURELECTRIC published a great number

dimensional view. In this context, the term

of papers setting out its opinion on the regulation

‘dimension’ means an assessment criterion. One

of the European electricity market. Since the

can get, however, no objective or comprehensive

national electricity industry association of each

picture

country that belongs to the European Union is

technologies by evaluating, rating or comparing

member

of

them, for example, from the single aspect of energy

EURELECTRIC, in fact, represents a coordinated

efficiency or environmental pollution in particular

opinion of the electricity industry companies of the

e.g. CO2 emissions, NOx emissions, heat pollution,

EU. As a result of the strenuous professional efforts

or the threat of catastrophe or simply the costs

of

the

incurred, etc. only. These aspects just mentioned

organizations of the EU (the European Commission,

are, of course, only examples picked at random

Council and Parliament) rely on inputs from

without trying to be exhaustive.

of

EURELECTRIC,

EURELECTRIC

during

the

any

past

position

years,

of

the

respective

power

generation

EURELECTRIC in their work (e.g. in giving opinion on regulations, directives, decisions and other policies under preparation; in analysing functional

Creation, Maintenance and Updating of

disturbances and problems) and now regularly ask

Inventory Items

for its opinion. Therefore, it is highly important that

Dr. Nagy, Zoltán

83

EURELECTRIC positions be known in addition to EU rules, because they provide, together with the EU

The concept of ‘inventory item’ was entered into

regulations, elbow room to elaborate the details of

the ‘glossary of accounting terms’ along with the

the national regulatory regimes. In this article, we

issuance of the Hungarian Act on Accounting, and

give a description of the positions, which are of key

it has been used ever since. Its name is indicative of


99

n SUMMARY OF ARTICLES its importance by expressing that inventory keeping

Publications], we gave a detailed description of the

is essentially built on the maintenance of inventory

Company’s image renewal carried out at the end of

items. But amortisation is similarly built on the

2001, highlighting the underlying concepts of the

same, given the fact that it is the assets expressed

change of image, the main elements of planning;

by inventory items that are categorised according

we gave an account of the process of carrying out

to duration of use, and the term also serves as a

the change and of the communications tasks

basis for the accrual of ‘investment-renewal’ and

accompanying the change throughout the process.

‘service and maintenance’ items. It is also a

This article gives a critical analysis of MVM’s new

fundamental unit in the valuation of assets, which

visual image against the background of the

must be carried out at least once a year – at the

experience of the past almost three years with

time of writing the business report.

special emphasis on the perhaps most disputed element, the newly created slogan of MVM. At the same time, it is related how the elements of

A Critical Analysis of MVM’s Change of

89

philosophy and the conclusions drawn from the

Image as Reflected by Public Opinion

results of the national opinion poll carried out in

Tringer, Ágoston

spring this year are used in further developing the Company’s image.

In issues 1–2/2002 of MVM Közleményei [MVM

100



MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: HTTP://WWW.MVM.HU

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENRGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

AMAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

Recommend Documents