Identitások a 16–17. században Magyar és a Horvát Királyság közös uralkodóiknak köszönhetõen 1102-tõl perszonálunióban állt. A valóságban azonban e kapcsolat nem volt egyenrangú, így inkább tartható reáluniónak. Magyarország ugyanis mind területét, mind katonai-gazdasági erõforrásait tekintve sokszorosan felülmúlta az Adriai-tenger mellékén fekvõ Horvátországot. Ráadásul a késõ középkorban a vele szomszédos Szlavónia (Zágráb, Kõrös és Varasd megye) a magyar állam része volt. Ennek elle-
nére egyre jelentõsebb tartományi kormányzattal, külön gyûléssel, sõt 1496tól már saját címerrel is rendelkezett.
A
M
Marburg
ur
a
Pettau
Hercegség
Kôrös
áv
a
z
o
Hrastovica
Dvor Otok
Ostroãac
Valpó
ó
Pakrac Jasenovac Sz
Dráv
a
n
a
Valkó
Marót
zna
ás
Kozara
Bos
a
Száv
Banja Luka Doboj
a
Szrebernik
Tesanj
Kljuø
l
Rmanj
Maglaj Ãepce
Nona
a
an
Krk a
B
o
z
in
Duvno
a
Rá
S Á
e
Horvátország területe a 15. század közepén Szlavónia területe a 15. század közepén Az oszmán-török hódítás határa, 1463 Az oszmán-török hódítás határa, 1568 Az oszmán-török hódítás határa, 1591 Horvátország Horvátország a 16. század második felétôl Szlavónia Szlavónia a 16. század második felétôl Maradék Horvátország és Szlavónia, 1591
a
e
Hvar
Szarajevó
Konjic
g
o
Mostar Makarska
a Srebrenica
Ljubuški
Foøa
v
i
n
Poøitelj
a ra Ta
r
Vis
Braø Hvar
i
na
Goraãde
c
ret v
A
g
G
r
Imotski
Ne
S
n te
Šolta
i
e
R
-
Solin Spalato Almissa
n
sz
Kreševo
ma
H
Á
Klissza Trau
Bo
Fojnica
Livno
t Ce
á
T
Sebenico
s
a
Z
Scardona
c
Bobovac
š
Knin
ja
Travnik
ba Vr
m
iv
Ö
Tengerfehérvár Dugi otok Vrana
Pl
m
K
ai ri Ad
Novigrad
Zvornik
Jajca
Obrovac Zr
Duna
Szana z
Ubdina
Bag Pag
a
Bács Diakóvár
i Bród
Un
Pag
Eszék
Nekcse Pozsega
áv
Ripaø
Zára
24
Dobrakucsa Raholca
v
Dubica
Szan a
Krupa
Bihács
H
Cres Ossero
o
r
r
Krk Rab Arbe
n
a
Verôce
Monoszló Sziszek
t
á
v
Szluin
a
K
v
b
Kostajnica Una M. Kladuša
e
r
Zengg
a
s
Veglia
Pécs
Szigetvár Babócsa
Csázma
ö
Pula
á
g
r
Vinodol
D
I C E E N V E L
Koran a
Pedena Rovigno
r r
g
l
Ivaniå
Károlyváros Petrinja (1578 után) Ogulin Topusko
Buccari
Parenzo
á
a
Kulp
Fiume
s
á Dombró
ô
Z
Cittanova
z
Zágráb Ozalj
Umago
Kaposvár
Szentgyörgy
O rb
Aquileia Grado Trieszt Capodistria
Sz
K
V
K r a j n a i H e r c e g s é g
Dráva
Varasd
a s d Kapronca a r
Cilli
Laibach
S
Görz Grófság
ina
va
Dr
Drá
Stájer
Opuzen Korøula Mljet Lastovo
Ston
R a g u z a i
Trebinje
C r n a
Raguza
K ö z t á r s a s á g
Risan Cattaro
Podgorica
G o r a Ze ta
Hercegség
A két ország reálunióját jól jelezte, hogy ezekben az évszázadokban külön horvát királykoronázást nem tartottak. A magyar uralkodók a Szent Koronával történt koronázással egyúttal horvát királyok is lettek. Ám önálló horvát udvartartást nem vezettek, egy
HORVÁTORSZÁG ÉS SZLAVÓNIA EGYESÜLÉSE Kanizsa Csáktornya a 16. században
Klagenfurt
Karintiai
Magyar–horvát reálunió
államvezetésük és egy királyi tanácsuk volt. A horvát anyanyelvû fõnemesek így a Magyar Királyság elõkelõi közé tartoztak, noha Horvátországban külön gyûlést (szábor, sabor) tartottak. Az oszmán-török elõrenyomulás és a területi szomszédság következtében a 15. században a horvát elõkelõk közül egyre többen szereztek birtokokat és tisztségeket a magyar vezetésû, de már ekkor is többségében horvátok lakta Szlavóniában. Emiatt viszont átalakultak addigi lojalitásaik és identitásaik. Gyakran fordult elõ ugyanis, hogy horvát nemesek a magyar királyt a szlavóniai és magyarországi megyékben szolgálták. Mindeközben viszont egymás között és alattvalóikkal továbbra is horvátul érintkeztek. Ennek megfelelõen országos, regionális és helyi, illetve politikai és nyelvi identitásuk sokféle módon alakult.
A magyar–horvát államszövetség a monarchiában Ez a különleges helyzet az 1526 utáni évtizedekben még sokszínûbbé vált. I. (Habsburg) Ferdinánd magyar királlyá választásával (1526. december 16., Pozsony), majd székesfehérvári koronázásával (1527. november 3.) a kormányzása alatt megmaradó magyar–horvát területek a közép-európai Habsburg Monarchia részeivé váltak. A Mohács után elsõként trónra emelt magyar uralkodó, Szapolyai János székesfehérvári koronázására (1526. november 10.) válaszul azonban az osztrák fõherceget 1527. január 1-jén, Cetinben (Zágráb megye) a horvát elõkelõk is királyukká választották. Ez a horvát történelemben ugyan egyedülálló lépés volt, ám nem jelentett elszakadási törekvést a magyar államtól. Sõt éppen ellenkezõleg: Habsburg Ferdinándot támogatva a horvát rendek valójában így adtak egyértelmû választ a két magyar király pártján megosztott magyar politikai elit eltérõ döntéseire. Noha ezt követõen mind Magyarországon, mind Szlavóniában a két király hívei között még közel másfél évtizedig polgárháború dúlt, az 1540-es évek közepére eldõlt: a magyar–horvát államszövetség az I. Ferdinánd kormányozta Habsburg Monarchia része lesz. Az oszmán hódítás miatt azonban Magyarország és Horvátország is teteme-
A cetini szábor 1527. január 1-jén horvát királlyá választotta Habsburg Ferdinándot. Dragutin Weingärtner olajfestménye, 1889 A Horvát Királyság címere, 1527 (jobbra)
sen megfogyatkozott állapotban vált az új közép-európai hatalom tagjává. Míg a Magyar Királyság Erdély mellett elsõsorban déli, keleti és középsõ területeit veszítette el, addig a horvát államból csak egy szûk sáv, mint egykor mondták, a „maradékok maradéka” (reliquiae reliquiarum) volt keresztény kézen. A magyar–horvát állam a 16. század közepétõl tehát úgy került perszonálunióba az I. Ferdinánd, majd utódai kormányozta osztrák, német és cseh tartományokkal, hogy egyre csökkenõ területe kisebb volt az utóbbiakénál. Ráadásul Buda 1541. évi elvesztését követõen a magyar–horvát uralkodók udvarukat már nem Magyarország új belpolitikai fõvárosában (Pozsonyban), hanem az ország határain kívül (Bécsben, majd rövid ideig Prágában) tartották. Külön magyar és horvát udvartartásuk nem volt. Horvátországhoz hasonlóan az 1550-es évekre Szlavónia nagy része is török megszállás alá került. Eközben megmaradt területére az elveszett Horvát Királyságból igen jelentõs számban menekült horvát nemesség érkezett. E két folyamat döntõ következményekkel járt. A középkori politikai és földrajzi területi fogalmak ugyanis gyökeresen át-
* Vö. erre Varga Szabolcs cikkét e számunkban!
alakultak. A tengermelléki Horvátország szinte teljes területi megszûntével „Horvátország” fogalmát egyre gyakrabban kezdték használni a megcsappant területû Szlavónia elõbb déli (Zágráb megyei), majd késõbb északabbra fekvõ részeire is. Horvátország északra „tolódásával” tehát a 16. század második felétõl a két terület egyesült. Mindezt 1643-ban Szakmárdy János epigrammájának elsõ sora frappánsan összegezte: „Én vagyok ama Szlavónia, kit immáron Horvátországnak hívnak.” A területegyesülést jól tükrözte a korábban önálló horvát és szlavón gyûlések 1558. évi végleges egyesülése. Ám ugyanezt jelezte Zágráb és Kõrös vármegye sorsának egybefonódása, a horvát nemesség itteni fokozatos térnyerése, sõt még az is, hogy a magyar királyok címsorában az 1540-es évektõl már rendszeresen felbukkant a Szlavónia királya (rex Sclavoniae) cím is.
tellánffy (1569), a Krusics (1570), a Gregoriánczy (1581), a Konszki (1603) és az Osztrosics (1606) kapott magyar bárói, illetve az Erdõdy (1565), a Draskovics (1635), a Konszki (1647), a Ráttkay és a Keglevics (1687) magyar grófi címet. A horvát nemesek így váltak egyúttal magyar királysági arisztokratákká. A régi horvát grófi családok közül a Frangepánok, Keglevicsek és Zrínyiek – részben címeiknek, részben országos fõméltóságaiknak köszönhetõen – jutottak be a magyar országgyûlés felsõházába, amely a 16. század második felében öltött végleges kereteket. Sõt egyes tagjaik a Drávától messze északra leltek Magyarországon új hazára: a szigetvári kapitány, Horváth-Stancsics Márk utódai például Szepes megyében, Krusics János királyi udvarmester Liptóban és Hontban, a Jakusicsok pedig Trencsénben. Elmagyarosodott leszármazottaik egykori horvát (területi és nyelvi) identitása azonban általában egy-két generáció alatt elveszett. Az egykori horvát famíliák egy meghatározó része ugyanakkor úgy jutott magyarországi uradalmakhoz, hogy közben megõrizte horvát–szlavón birtokait is. A Draskovics, Erdõdy, Frangepán és Zrínyi családok tagjai a Magyar Királyság különféle országos fõméltóságait is gyakran szerezték meg
Horvát nemesekbõl magyar arisztokraták A menekült horvát nemesek sikeres integrációval egy évszázad alatt nemcsak Szlavónia irányítását vették át a tõsgyökeres szlavóniai magyar nemesi családoktól.* Legeredményesebb képviselõik a Magyar Királyság arisztokráciájába is felkapaszkodtak. 1608-ig a Horváth-Stancsics (1559), a Ráttkay (1559), a Draskovics (1567), a KaszA régi horvát grófi családok közé tartozó Keglevicsek címerén együtt szerepel a császári, a horvát, a magyar, a cseh és a dalmát címer
25
– mégpedig úgy, Legszebb fennmahogy az ország hivaradt magyar sorait talos nyelve (a laErdõdy Zsigmond a tin) mellett egyszerbécsi császárváros jere tudtak anyanyelvi zsuita gimnáziumából szinten horvátul, ilédesanyjával váltotta. letve magyarul is. Az utóbbit viszont Sõt nemritkán a Anna Maria UngnadHabsburg Monarnak hívták. Õ ugyanis chia bécsi és grazi annak az osztrák neközpontjaiban nélmesnek, az egri fõkülözhetetlen német kapitányságot kétszer nyelvet is bírták. is betöltõ Christoph Mindeközben a Ungnadnak az elma16–17. században gyarosodott leánya többnyire ezek a favolt, aki – magyar nemíliák adták az mességgel rendelkezA nádorságot is elnyerõ egyesült Horvát– vén – 1578 és 1583 Szlavónország leg- Draskovics János gróf. Rézmetszet, 1648 között a báni tisztségfõbb vezetõit (a báben éppen Erdõdy nokat) is, ám a Draskovics családból egyik elõdje volt. még egy nádor is kikerült (János, A különféle nyelvi identitásokra és 1646–1648). E családok tagjai tehát politikai lojalitásokra az ifjú Zsigmonegyszerre többféle lojalitással és identi- dot édesapja, az ugyancsak többnyelvû tással rendelkeztek. Ezek közül mindig Erdõdy Tamás (többször bán és maaz adott helyzetben éppen aktuálisat gyar tárnokmester) tudatosan készítetvagy érdekeiknek legmegfelelõbbet ré- te fel. Ebben elsõsorban saját pályája szesítették elõnyben, gyakran egészen tapasztalatai motiválták. Ezek alapján különbözõ szerepeket játszottak a hor- ugyanis nem volt kétséges: a Habsburg vát vagy a magyar állam, vagy éppen a Monarchia fontos részét alkotó maHabsburg Monarchia gyar–horvát államközösségpolitikai színpadán. ben a sikeres karrierépítés sokféle politikai lojalitás és
Egy négynyelvû magyar gróf A többféle politikai és nyelvi identitást jól példázza Erdõdy Zsigmond horvát–szlavón bán (1627–1639) esete. A magyar–horvát kettõs anyanyelvû nagyúr még horvát leveleit is általában Comes Sigismundus Erdõdyként (magyarosan Gróf Erdõdy Zsigmond) írta alá. Ezzel egyértelmûen jelezte: horvát anyanyelve dacára társadalmi szempontból elsõsorban a latin államnyelvû Magyar Királyság arisztokráciájához tartozik. Bánként ugyanakkor a horvát–szlavón rendek politikai-katonai vezetõje is volt, akikkel többségében horvátul érintkezett. Stájerországban nevelkedett feleségével, az ugyancsak horvát származású Keglevics Mária Annával ellenben németül, horvátul, illetve magyarul egyaránt levelezett.
26
Erdõdy Bakócz Tamás, az Erdõdy-vagyon megalapozója, zágrábi püspökként (1511–1517) – A Bakócz-címer (balra)
szolgálat vállalásával, valamint számos nyelv elsajátításával volt csak elképzelhetõ.
A magyar rendek és a bécsi udvar szolgálatában Az Erdõdyek példája nem számított kivételnek. Ugyanezt a stratégiát sikerrel alkalmazták a Draskovicsok és a Zrínyiek is. Az utóbbiak felemelõje, a szigetvári hõs Zrínyi Miklós a 16. században elsõként mutatott pályájával követendõ példát arra, miként lehetséges az új Habsburg–magyar–horvát államszövetségben többféle lojalitást és identitást összeegyeztetve kiemelkedõ pályát befutni. Elõdeihez hasonlóan eredetileg Zrínyi is a horvát–szlavón területek törökellenes védelmében és igazgatásában vállalt szerepet. Miután 1529-ben részt vett Bécs védelmében, 1542 õszén 400 horvát könnyûlovas kapitányaként a Buda és Pest visszafoglalására indított, sikertelen hadjáratban jeleskedett. Ekkori vitézkedése alapvetõen hozzájárult ahhoz, hogy Ferdinánd király az esztendõ végén horvát–szlavón bánná nevezte ki. E posztján Zrínyi másfél évtizeden át számottevõ szerepet játszott a fogyatkozó horvát–szlavón területek védelmének megszervezésében: mind a határvidéken, mind az 1550-es években tartott bécsi hadikonferenciákon. 1556-ban Zrínyi ugyan távozott báni tisztébõl, ám õsei várairól (Zrin, Gvozdanszko, Medvevár, Ozalj, Rakonok stb.) nem mondott le. Ennek ellenére stratégiát váltott. A mindennapos török veszély miatt mind családi székhelyét, mind politikai-katonai tevékenységét Zágráb megyébõl a Drávától északra tette át. Ám nem olyan távolra, mint a Vas megyei védett hátországban rezidenciákat szerzõ Batthyányak, hanem Szlavónia közvetlen határára, a muraközi Csáktornyára (Zala megye). Innen szlavóniai és horvátországi birtokai is ellenõrizhetõk voltak, miközben a Mura vidéke kiváló kapcsolatot jelentett Stájerország felé, amely a szlavóniai végvárak ellátásában vállalt fontos szerepet. Az 1540-es évek végétõl így a csáktornyai vár és uradalma hosszú idõre a família legfontosabb rezidenciája és birtoka lett. Ezzel a Zrínyiek már a 16. század közepén a Dunántúl, sõt egyúttal a
Medvevár (ma: Medvedgrad) többek között Babonics-, Cillei-, Vitovec-, Zrínyiés Erdõdy-birtok is volt
és a Hofburgban nevelkedett Pethõ János komáromi fõkapitány rendelkezett. Másrészt az elõbb Habsburg Rudolf és Ernõ fõherceg udvartartásában A királyság és a monarchia arisztokráciájában apródként, majd II. Miksa császár Az egykori horvát nemes néhány év- étekfogójaként szolgáló fia, György tized alatt a Habsburg Monarchia pályafutása. Legszemléletesebben mégis Zrínyi házasságai jelzik ezt. Míg elsõ frigyét 1543 nyarán még a török–szlavón határ közelében, Ozalj várában (Zágráb megye) az õsi horvát Frangepán család tagjával, Katarinával kötötte, addig másodszorra 1564 õszén már az osztrák–magyar határ védett szomszédságában, Monyorókerék várában (Vas megye) a cseh Eva z Roñmberkát vette el. Néhány esztendõ múlva (1568) pedig György fia Muraszombaton Anna Magyar Királyság legnagyobb birtoko- nemzetek feletti elitjébe is bekerült és von Arcót, a tiroli Pyrcho Graf von a Magyar Királyság legaulikusabb Arco és Széchy Margit leányát, majd sai közé léptek. A Zrínyi család sorsát hosszú távra arisztokratáinak egyike lett. Errõl másodízben (1577) a stájerországi meghatározó stratégiaváltásról Miklós több dolog tanúskodik. Egyrészt a Radkersburgban a stájer Sophie Barbaúj tisztségei is tanúskodtak. 1557-tõl is- monarchia székvárosában, Bécsben ra von Stubenberget vezette oltár elé. mét a királyság egyik fõméltósága (tár- vásárolt háza, melyhez hasonlóval ez Önmagában már a Zrínyi feleségek nokmester), 1561 õszétõl pedig Sziget- idõben csupán Nádasdy Tamás nádor származási helyei (Tirol, Stájer-, Csehvár fõkapitánya lett. E posztjáés Horvátország) is beszédesek. hoz 1563 végére sikerült megE házasságokkal a Zrínyiek a szereznie a dunántúli kerületi A szigetvári hõs, Zrínyi Miklós. Oton Ivekovi olajfestménye, 1889 16. század közepén kialakuló, generális tisztét is. E minõséközép-európai, nemzetek feletti gében a dunántúli vármegyék arisztokráciának is tagjaivá válhadügyi kérdéseit õ igazgatta. tak. E rokoni hálózatban Míg szigetvári fõkapitányként ugyanis osztrák–német (Arco, elsõsorban a Habsburg-uralkoSalm, Ungnad), cseh– morva dók nevében eljáró központi (Pernštejn, Roñmberk, Kolovkormányszerv (a bécsi Udvari rat) és magyar–horvát nagyúri Haditanács) képviselõje volt, családok (Frangepán, Székely, kerületi generálisként a maSzéchy, Thurzó, Zrínyi) kötötgyar rendek hadügyi jogkörét tek sorozatos házasságokat, erõsítette. gyakran egymás fél- vagy mosMindez azt jelentette, hogy tohatestvéreit véve feleségül. Zrínyi az 1540-es évektõl haCsupán a Zrínyiek rokonait teláláig egyszerre állt a bécsi kintve: a Roñmberkek és a KoHabsburg-udvar, illetve a Malovratok a Cseh Királyság, a gyar–Horvát Királyság rendStubenbergek Stájerország jeinek közös katonai szolgálaelitjének legfelsõ rétegébe tartában. E különleges komprotoztak. Az Arcók és a Salmok misszumnak köszönhetõen közül többen töltöttek be a 16. élete végén nagyrészt õ irányíszázad közepi császári udvartotta a Balaton és Dráva ban fõméltóságot. Így nem csoközötti határvédelmet. A da, hogy Miklós és fia (György) Habsburg-uralkodó és a ma1563 végétõl már nemcsak magyar–horvát állam érdekeit gyar és horvát, hanem morva azonban Zrínyi magánérdekei„állampolgársággal” is rendelvel is eredményesen egyeztette kezett. össze. A Szigetvárról korEzzel egyidejûleg Zrínyi mányzott dél-dunántúli haMiklós leányai révén páratlan tárvédelem ugyanis egyúttal erõvel szilárdította meg helyét muraközi birtokainak biztonságát is garantálta.
27
a Magyar Királyság fõúri elitjében is. Hét leányát a kor legelõkelõbb magyar arisztokrata családjaiból (Balassi, Batthyány, Bánffy, Forgách, Homonnai Drugeth, Országh, Perényi, Thurzó) származó ifjak vették el. E nagyurak között Udvari és Magyar Kamara-elnököket (Thurzó Ferenc és II. Elek), illetve több országos fõméltóságot találunk. Zrínyi Györgyhöz hasonlóan pedig ifjúkorában majdnem minden veje is szolgált hosszabb-rövidebb idõn át a Habsburg-udvarban. Élete végére Zrínyi Miklós a Magyar Királyság arisztokráciájának legfelsõ, aulikus rétegével került igen szoros kapcsolatba. Közvetlen felmenõi ugyanakkor még csupán a horvát és a szlavón nemesi elit tagjaival (Kar-
lovics, Frangepán, illetve Tahy, Alapy), azaz a „régi pátriák” vidékén házasodtak. A Szigetvárnál 1566-ban hõsi halált halt horvát–magyar nagyúrnak egyáltalán nem kellett szégyenkeznie középeurópai elõkelõ rokonai között sem. Az 1563. õszi pozsonyi országgyûlésen neve a Magyar Királyság legfõbb méltóságára, a nádor tisztére is felmerült. 1565 nyarán pedig a Habsburg Monarchia legfõbb hatalmi reprezentációs eseményén, I. Ferdinánd temetésén õ vihette Bécsben a Szent Korona másolatát. Ugyanitt György fia vitte a Magyar Királyság zászlaját. Ez önmagában is jelképes volt. A „mind magyar, mind horvát” Zrínyi György (aki utóbb tiroli és stájer feleségeket kapott) a közép-európai Habsburg
* Zrínyi Miklós egyszerre volt a magyar–horvát államközösség országos és rendi elitjeinek és egyúttal a monarchia nemzetek feletti, dinasztiahû arisztokráciájának is jeles tagja. Joggal lehet rá büszke minden magyar és horvát, sõt osztrák és cseh állampolgár, minden szigetvári, zágrábi vagy csáktornyai lokálpatrióta. Egyszerre tarthatjuk õt a történeti Magyar- és Horvátország, illetve az egykori Habsburg Monarchia közös hõsének. PÁLFFY GÉZA
A Magyar Királyság zászlaja Zrínyi György kezében I. Ferdinánd gyászszertartásán. Bécs, 1565. augusztus 8.
Wien Museum, Inv.–Nr. 116.845
Wien Museum, Inv.–Nr. 116.845
A Magyar Királyság felségjelvényei I. Ferdinánd gyászszertartásán. A Szent Korona másolatát Zrínyi Miklós tartja. Bécs, 1565. augusztus 8.
Monarchia alapítójának bécsi temetési szertartásán Magyarország zászlaját emelte a magasba!
28
