Z enei S zemle m
m i
HAVI FOLYÓIRAT A ZENETUDOMÁNY É S HANG VERSEN YÉLET KÖRÉBŐL SZERKESZTI JÁROSY DEZSŐ
(90 E L S Ő É V F O L Y A M * 6. SZ. * A U G U S Z T U S
TARTALOM; Vezércikk: Kern Aurél, Zenei Feladatok. — Zenei Nevelés: Oswald János, Közös zongoraoktatás száz évvel ezelőtt és napjainkban. — Idő szerű Kérdések: Szenf-Gály Gyula, Városi Zenekarok. — Orgona: Zalánfi Aladár, Országos Magyar Orgonaépítési Szabályzat. — Zene történelem: Molnár Antal, Magyar zeneélet a XVIII-ik század végén. — Háború és Zene: Dr. Wagner József, Háborús középiskolai énektanítás. — Arckép: Fodor Gyula, Gróf Zichy Géza. — Szemlék Szemléje. — Zeneiskolák Szemléje. — R o vás: Schubert után — Schumann. — Színházak — zenekar nélkül. — Hírcsarnok. — Irodalom.
2 enei■ Ö z e m U
u
Iskola-, Zenekari és Hangverseny-hegedűt,E*"* REMÉNYI MIHÁLY
1
a magyar királyi Zeneakadémiai házi hangszerkészítőjétől vehet.
fel
R E M É N Y I hegedükészftési műterme Budapest, Király-u. 58. Telefon 87-84.
1w% ) M tik
Legdúsabb választék mesterhegedük-, cellók-, tokok- és kvinttiszta hangverseny húrok bán. Elsőrendű javítási műterein. Reményi hang fokozó gerendája által bármely hegedű vagy celló sokkal joob, neme sebb és nagyobb hangot kap. Kezesség minden egyes hangszerért. Régi hangszerek vétele, eladása, cserélése. Kérjen árjegyzéket hegedűkről.
s R ie g e r O t t ó ♦ ♦
villamos gépekkel berendezett = cs. és kir. udv. =
! Orgonagyára. ♦ Budapest, X., Szigligeti-u. 29. + Á
X
.
C s . és kir. udv. szállító, a Szen tsír és a Feren c )ózsef-rend lovagja.
A párisi, bécsi,, pécsi stb. kiállí tásokon kitüntetve. Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló, tiszta lég nyomású csőrendszerű (pneuma tikus) tartós, nemeshangú orgo nákat szállít. 58 év óta 1600 orgonát szállított, közte „a király orgonáját*, amely mű ezidő szerint hazánk legnagyobbb orgonája (80 változatú, villanyerőre berendezve). Orgona javításokat és hangolásokat a leg mérsékeltebb árban teljesít. Orgona jókarbantartását elvállalja. Kataló gussal, tervezetekkel és rajzokkal kívánatra díjmentesen szolgál. :: Hazánk legnagyobb templomi o r g o nájának, a király orgonájának (k o ro názási templom) alkotója. 3t 6—to
■■ ■■
Klasszikus Z e n e p e d a g ó g ia i Művek Beethoven-Szopáták 4 köt. á Bertini, 12 kis darab, op. 100, op. 29, op. 52 á . . r . Chopin K e r in g ő i C lementi Szönafihái . . . Cramer-EtUdök 4 kötetben á CzefJty. Schule der SchaufHhigkeit, 4 kötetben á .
K
2.40
K K K K
1.28 1.60 1.60 1.28
. K -.80
Czerny, op. 159. 100 Übungsstücke 2 kötethen á
.
.
. K -.80
Czerny, Kunst der Fingerferiigkeit 6 kötetben á .
.
. K -r-.%
Czerny, Vorschule der Schaufáhigkeit
...................... K
1.60
Haydn. Szonáták, 4 köt. á . K 2.40 Hummel, Lóse Blatter . . . K —.80 Pozdina, Tonléiter-Studien . K 1.60 Schubert-Erdstein. Blumenl e s e .................................. K
1.60
Hummel-Rosenkunsp, 8 Ta nz-
stücke. négykezes 2 köt. á K 1.60 Kaphatók: ,w s-ito
Bárd Ferenc és Testvére zenemű kereskedésében Budapest, IV . Kossuth Lajos-utca 4.
£*/ső fZ)élmagyarországi Czukorka- és Csokoládégyár 9?észoénylársaság 22 6—Itt
-V S
Tem esvár
■■
* Glőflzefési ár egész i évre tizenkét korona, I félévre hat korona.
eZnei Szemle
Őzerkesztőség-kiadóhioatal: ‘TemesvárTe/város,‘Tíagykörút.
c)iaoi folyóirat a zenetudomány és hangoersenyélet köréből. (Szerkeszti
'Temesvár,
1911 Augusztus hó
+
fjárosy cbezsö
S/ső éojolyam, hatodik szám.
cTeladalok.
zlenei Irta cKern Sflurél, a Nemzeti Zenede igazgatója.
indnyájan a békére gondolunk. Érezzük, tudjuk, nem lehet már messze. Ösztönszeriien íovábbszövődnek gondolataink és próbáljuk megalkotni az elkövetkező idők képét. A megsemmisítő küzdelmek korát az alkotó küzdelmeknek kell fölváltaniok. Azon a tündöklő magas laton kell megtartanunk a magyarságot, melyre a harcok ereje, diadala emelte. Az alkotás küzdelme lázas, tülekedő, megprobáltatásszerűen súlyos lesz. Nem hiszek az emberek elernye désében, fáradtságában a háború után. Hatalmas új energiák vetődtek a felszínre, melyek mind keresik az életet, az érvénye sülést. Tudom, hogy elsősorban gazdasági és szociális problémák fogják ostromolni az országot, de helyet kell követelnünk a kultura és a művészet feladatainak is. Ha a bevárás kényelmes álláspontjára helyezkedve tétlenül nézzük az evolúciót, mely a béke első éveiben a história legnagyszerűbb versengésébe fogja kergetni az emberiséget, kiesünk a sorból, a hullámzás holtpontra vet és éveket, talán soha többé nem pótolható éveket veszíthetünk. A kulturális fejlődés szükségének jelszavát harsogó erővel kiáltsuk oda, hol a jövő nagy osztozkodásában, új berendez kedésében irányt és területet jelölnek. Nem pénzáldozatot kérünk. Csak a munkára, a szervez kedésre, az intézmények létesítésére és továbbfejlesztésére való készséget kívánjuk a művészektől és a társadalomtól, s az érdeklődő támogatást, az iniciaíivák méltánylását a kormánytól és azoktól, kiknek a passzivitásán már annyi kezdeményezés, , —-..annyi önzetlen, lelkes jószándék meghiúsult. Tömérdek intézé
U a A i m
• y5 V - A JU K
I
m
HKIOMMHl
L"~~i
t K V IN ’
174
p eriéi Özem Is
kedést halogattunk a háború előtt, mert a háború, mint egy romboló zivatar félelme állott utunkban. A kifogás el fog esni. Át fogjuk szenvedni a kataklizmát, íúllesziink rajta és az emberiség egy renesszánsz előtt fog állani, mely minden tehet séget sorompóba szólít. Végeláthatatlan nyilt pálya előtt fognak állani a nemzetek, s azé lesz a jövő, aki igazán haladni fog ezen a nyilt pályán. Nem optimizmus bennem, ha a zene jövőjét ma minden más művészeténél jelentőségesebbnek látom. Már a háborús évek is bizonyították, hogy a lelkek a harci zaj elől a muzsika ábrándvilágába menekültek, a zene lágy, zsongitó líráját keresik az idegtépő realitások után. E z így lesz ezután is, sőt még fokozottabban lesz így. Ne találjon minket — bocsánat a józan üzleti kifejezésért — ez a konjunktúra készületlenül. Vessük föl mindenekelőtt a kérdést: mi a magyar zenei kultura helyzete, mik a sarkalatos bajok, hiányok és hogyan induljon meg az orvoslás folyamata. A helyzet az, hogy a zenei művészet nálunk jóformán mind a mai napig a fővárosra van centralizálva; itt valamennyi tényezőnek összejátszása európai nivót teremtett, mely azonban nem tud eléggé magyarrá lenni azért, mert hiányzanak a gyökérszálai az országban. Szóval mindjárt a helyzetből adódik a legsarkalatosabb baj is. Értem, miért történt a centralizáció. Mikor a kiegyezés után szükség volt arra, hogy gyors kulturális eredményeket mutassunk fel, az egész országot nem tudtuk hirtelen ellátni kultúrintézményekkel, s igen helyesen a fővároson kezdlük. E g y pont kristályosodjék ki az országból, mint modern nyugati empórium. Fejlesztettük az egyetemet, műegyetemet, alapítottunk szakiskolákat, tudományos és művészeti intézeteket stb. A kitűnő tradíciók szellemében működő Nemzeti Zenede mellett két nagy új zenei intézmény létesült: a magyar királyi Operaház és az Országos Zeneakadémia. Dicséretes bőkezű séggel fentaríoííuk és elsőrendű színvonalra is fejlesztettük mindkettőt. De a viszony az Operaház és Zeneakadémia s az ország közt mégis másképpen alakult ki, mint — teszem — a viszony az egyetem s az ország közt. Az utóbbival együtt fejlődött egy fényesen kiépített hálózata a középiskoláknak, melyeknek központja és betetőzése volt a főváros különböző főiskolája. A Zeneakadémia, az Opera úgyszólván az utolsó decenniumig egymaga állt az országban: — egyetem közép iskolák nélkül, nagy vezető színpad kis nevelő színpadok nélkül. Szétágazó széles, egész Magyarországra kiterjedő bázist kell utólag megalkotnunk, hogy a meglevő két nagy intéz-
•enei Ötemle
175
menynek létalapot szolgáltassunk. Nem kicsinylem az eddig működő vidéki konzervatóriumok, vidéki zeneegyesületek értékét. Önzetlenséggel, lelkesedéssel, szaktudással dolgoztak és különösen az utolsó tíz évben igen nagy is volt a haladás. A kormány is megtett minden lehetőt, bizonysága ennek, hogy a kultusztárca zenei dotációja, mely 1907-ben körülbelül 40.000 koronára rúgott, ma 186.000 korona. Kétségtelenül megindult a fejlődési processzus, most már csak a rendszer, folytonosság, egységesség és tudatosság legyen meg a további alakulásban. Hogy azonban igazi zeneiség, muzsikalitás fejlődjék az ország ban, azt nem tartom egyedül a szakiskolákkal, a konzervatóriumok kal elérhetőnek. Ezt is szélesebb bázison kell előkészíteni. A szélesebb bázis szerintem a középiskola, melybe a zenetanítást egész más módon kell belevinni, mint ahogy eddig történt. A mostani fakultatív énektanítás szánalmasan kevés és a célt semmikép sem szolgálja. Nem beszélek a tanárképzőkről és a polgári iskolákról, melyeknek tantervében már van valamelyes tere a zenének. A gimnáziumokat és reáliskolákat értem. Ott kell a muzsikát tanítani. Korántsem akarok mindenkiből muzsikust nevelni. Jól tudom, ez tehetség dolga. De annyi tehetsége bárkinek van, hogy megtanulja a kottát, a ritmust, a zenei műformák elemeit, hogy tudja, mi a kamarazene, az orkeszter, mik a hangszerek, hogy tudjon valamit a zenehistóriából, a zene legnagyobb mestereiről. Legalább annyit, mint a középkor másodrendű hadvezéreiről. Ez ma, merem állítani, épp oly tartozéka az általános művelt ségnek, mint akármilyen más stúdium. Épp oly értelemfejlesztő is, és olyan csirákat bonthat a fiatalság lelkében, miktől a nemzeti géniusz egészen meglepő megnyilatkozásait várhatjuk. Legalább is annyi helyet kérünk a középiskolai íantervben a zene számára, mint amennyit a képzőművészetnek, a rajztanításnak régen megadnak. Jelzem, nem gondolok semmiféle hangszertanításra. Az éneket is a tornával kapcsolnám össze, a Dalcroze-rendszer szellemében. A középiskolai zeneíanítás kérdését e rövid cikk keretében csak érinthetem, de felhívom rá a pedagógusok figyelmét, és tartom oly fontosnak, hogy előbb-utóbb egy erre hivatott ankét foglalkozzék vele. A hangszertanítás a zeneiskolák feladata. Zeneiskoláink a nagyobb vidéki városokban örvendetesen fejlődnek. Lendített a dolgon a zenetanárképzés és zenetanárképesítés és a szub vencionált intézetek nagyobbfokú ellenőrzése. Szükségét látom itt az egységes, minden iskolára kötelező tantervnek és pontosan meghatározott tananyagnak.
176
2
enoi
Ö t e m h
Illuzórius azonban az iskolaiigy akármilyen tökéletes kiépítése, ha nem halad vele párhuzamosan a koncertügy fejlődése is. Akiben az iskola felkeltette a zene iránt való érdeklődést, annak megle gyen az alkalma, hogy hallgathasson is jó zenét. Nemcsak szólistá kat, de kamarazenét, orkesztert, opera- és oratóriumelőadást is. Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol az állami szervezés mellé segítőtársul a városok társadalmának, maguknak a törvényhatóságoknak, püspöki székhelyeken pedig a főpap ságnak kell szegődnie. Mindezek a tényezők együttesen meg oldhatják a városi zenekarok fentartásának nehézségeit. Színház, filharmóniai hangverseny, egyházi zene, népszerű koncertek, nyáron a nagy fürdőhelyeken való működés együttesen fedezhetik az állam hozzájárulásával annak a 40— 50 tagú zenekarnak a budgetjéí, melyre a nagyobb vidéki városoknak szüksége van, ha a felsőbbrendű zene elterjedését, a komoly zenei műveltség kialakulását igazán óhajtjuk. Mindent ettől várok: a városok talajában m eggyökeresedő, autochton zen ei kultúrától. Amíg Beethoven kilenc szimfóniáját rendszeresen nem játszák legalább öt-hat magyar városban (ez sokszor ugyanannyi vármegyét is jelent), addig mondva csinált, üres frázis a m agyar zenem űvészet jelszava. Ha pedig ennek a megvalósulásáig eljutottunk, szinte automatikusan oldódik meg egy csomó kérdés, melynek fontosságát váltig hangoztatjuk: vidéki operák, néphangver senyek, kvartett-társulatok, magyar fúvósok, magyar kar mesterek, zeneműkiadás és ami a legfontosabb: — a zene, mint kenyérkereső, egzisztenciát adó pálya. Piac nyílik meg a muzsikusnak, komponistának, kiadónak egyaránt. A fiatal zenészek tudni fogják, miért, kinek és minek dolgoznak. Nem utolsó szempont a decentralizáció kihatása a magyar zenei fajiság megőrzésére sem. Nem várható-e tisztább, erősebb magyar lüktetése a talentumnak olyan fiatal művészben, akit nem Budapest kozmopolita levegője, hanem egy-egy fajmagyar város erős nemzeti szelleme nevelt nagygyá? Mennyi értékes példát mutat erre az irodalom, a festészet, a színészet. Sokkalta erősebb és jelentősebb a környezet befolyása oly szubjektív művészetre, aminő a zene, mely a lelki élet legmélyén gyökerező impressziókból táplálkozik. Látjuk, óriás feladatok várnak ránk. Reméljük, a békében megvalósulnak és megvalósul velük legszebb ábrándképünk: az a magyar művészeti kultura, mely méltó lesz nemzetünk friss, erős, csodásán kibontakozó Talentumához. S amely tovább visz minket azon a diadalúíon, melyet harci dicsőségünk nyitott meg számunkra a világ előtt.
177
jZ/enei ■
■
■
| 2 enei cjíeoelés ■
■
cKözös zongoraoktatás száz éooel ezelőtt és napjainkban. +
Irta Oswald
ános,
+
az oraz. m. kir. zeneakadémia tanára, a zongoratanárképző-tanfolyam vezető tanára.
Az „Allgemeine Musikalischc Zeitung", 1818. évi szeptember 25-iki számában (XX, évfolyam), a következő kivonatot közölte egy londoni levélből: „Egy itteni (londoni) találmány „a chiroplastik" nagy feltűnést keltett, melynek értékét, szokás szerint, kezdetben túlbecsülték, később pedig annál szenvedélyesebben elitélték. Az igazság itt is valószínűleg a középúton keresendő. Feltalálója, Logier úr, ugyanaz, ki a zeneoktatás egy új módszerével is magára vonta sokaknak figyelmét. Módszerének s tanítványainak tüzetes megvizsgálása után azonban tekintélyes zenészek egy csoportja igen kedvezőtlenül nyilatkozott felőle. Aki közelebbi adatok iránt érdeklődik, az mind a két párt irataiból, melyek Chappel és társánál megjelentek, bővebben tájékoztathatja magát. Logier úr egyébiránt meg lehet elégedve találmányaival, mert azok sok jövedelmet hajtottak neki.“ Ez az első németországi hír, mely a közös zongoratanítás első nevezetesebb kísérletével foglalkozik. Alig hihető, hogy Itália és Franciaország intéze teiben (a XVIII. század „conservatorio- és ospedale“ -iben) ne foglalkoztak volna valamelyes közös zongoratanítással, de annak részleteit nem ismerjük. Logier (ejtsd: Lozsié) János Bernát, egy francia menekült család ivadéka, született 1777-ben február 9-én Kasselben, meghalt 184ó. julius 27-én Dublinben. Atyja s nagyatyja jónevü zenészek voltak s így otthon részesült zenei nevelésben. Az édesanyja halálával kinevezett gyám más életpályára akarta neveltetni, ezért egy anyai nagybátyjánál keresett s talált oltalmat. Nagybátyja házában gyakran megfordult egy angol, kit annyira megnyert fuvola- és zongorajátékával, hogy az őt magával vitte Angliába, két éven át a legjobb bánásmódban részesítette s mást nem kivánt tőle, mint hogy gyönyörködtesse zenéjével atyai pártfogóját. Majd egy irhoni katonazenekarban nyert alkalmazást mint fuvolás. Ennek kar mestere, egy Willmann nevű honfitársa, utóbb az ő apósa lett. Szabad idejében leginkább zongoratanítással foglalkozott. A háború befejeztével feloszlatták ezredét, mire organistaállást vállalt Westportban (Irhonban). Itt teendői annyira felhalmozódtak, hogy helyettesre volt szüksége. Hét éves leányát szerette volna e célra kiképezni; ámde annak keze oiy kevés hajlékonysággal birt, hogy minden fáradsága kárba veszett. Olyan eszközön törte hát a fejét, amely távollétében is helyes kéztartásra kényszerítse leánykáját. Hosszú kísérlet után végre feltalálta a chiroplastot. „Most már olyan gyorsan haladt leánya az orgonajálékban, hogy hat hónap múlva már képes volt atyját helyettesíteni, sőt egy év múlva egy szonátát nyilvánosan is előadott." Azután Dublinben telepedett le, ahol akkora hírnévre tett szert a katonazenekarok kiképzésében, hogy az ország minden részéből özönlöttek hozzá a tanítványok. Színházi kar mester is volt rövid ideig. Eddigi sikerein felbuzdulva végre elhatározta,
178
^óenei Özamle
hogy zeneoktatási rendszerével a nyilvánosság elé lép. Miután chiroplastja részére 1814-ben kieszközölte a szabadalmat, nehány gyermeknek zongoraleckéket adott s „három hónap múlva velők nyilvános vizsgálatot rendezett akkora sikerrel, hogy több dublini zongoramester azonnal magáévá tette az ő rendszerét." A következő évben bejárta Skóthont és Angliát s ország szerte általános érdeklődést keltett oktatási rendszere s chiroplastja iránt. Követői közé szegődött Kalkbrenner is, aki akkoriban a londoni filhar móniai társulat igazgatója volt. A porosz kormány nemcsak dr. Stöpel-t küldte ki 1821-ben Londonba, Logier rendszerének tanulmányozása végett, hanem magát Logier-t is meghívta, hogy személyesen bemutathassa rend szerét Berlinben. E meghívásra 1822-ben Berlinben egy zeneiskolát ala pított, melynek növendékeit öt hónap múlva nyilvános vizsgálaton bemu tatta. E vizsgálat eredménye gyanánt, a király parancsára, húsz zenetanítói kellett módszerébe beavatnia, hogy azok azt a porosz tartományokban is elterjeszthessék. Szerzeményei nem jelentékenyek. Könyvei túlnyomó részt chiroplastjával foglalkoznak.1 C hirop last (C heirop lastes).
A chiroplast (Handbildner, kézfejlesztő) a kéz és a kar tartásának szabályozására szolgáló készülék. Az úgynevezett állítókeretbe illesztett két 1 Fennmaradt szerzeményei: Farewell, sweet maid. A glee fór 4 viol. Dublin. — Believe me, I never can rove (dal) London. — Brian Boroihma, The overture & music in the Meló Drama. Dublin. — Gr. Concerto fór the pfte, with a full orch. op. 13 London (1816). — Sonata fór the pfte, with the Fi. & Vei. London. — Trió fór 3 performers on 2 pfte op 17. London. Nr. 2. — Trió pour 6 mains et 2 pfte Nr. 2. Berlin Logier. — Etudes Nr. 1- 5. — Sonata in B fór pfte FI. & Vei. op. 7. London. — Sonata fór the pfte with a fi. op. 8. London. — A favorité Sonata fór the pfte op. 10. Dublin. 2 military Divertissements fór the pfte. with a Pedál harp. Dublin. — An Introduction. Fugue & 2 Canons. — A Duet fór 2 performers on the pfte op. 18 London Clementi & Co. Főbb könyvei és rendszerével fogl. müvek: The first (and sec.) companion to the royal patent Chiroplast, or Hand Director on the pfte. London. — And explanation and description of the royal patent Chiroplast, or handdirector to pfte. London, Clementi. — An exposition of the musical system of Mr. Logier; with strictures on his chiroplast. By a comittee of professors in London. Lond. 18)8. - General observations upon music, and remarks on Mr. L.’s system of musical education; with an appendix. Edinburgh 1817 Purdie Strictures on Mr. L's system of musical education. By H, de Monti. Glascow 1817 Turnbull & Monti. — Additional appendix to generál observations upon music, and remarks on Mr. L.’s system of mus. education; in whibli is contained letters from Mssrs. Clementi, Cramer. Edinburgh 1817 Purdie. — A refutation of the faliacies and mis representations contained in a pamphlet entitled ..An exposition of the mus. syst. . . published by a committee of professors in London. By 1. B. Logier. London 1818 Hunter. An authentic account of the examinatíon of pupils, mstructed in the new system of musical ed. Lond. 1818 Hunter. — A short acount of the progress of . . . syst. Lond. 1824 Hunter. — A system of the Science of music & pract. composition Lond. 1827. — System der Musik-Wissenschaft und der praklischen Composition mit Inbegriff . . . Berlin 1827 Logier (testvére. For dította Marx A B.) 4° L. arcképével. — Nachtrágliche Sammlnng von Aufgaben. Berlin 1829 W . Logier. — Lehrbuch der mus. Composition. Auszug a. d. System (von Frau von Sch och) Berlin 1827 Logier. — System der Musikwissenschaft. Aus dem Englischen von Stoepel. Bucii 1 Berlin, — Neue vöm Verfasser selbst berichtigte Auflage. Berlin. Logier. Nouveau systéme d’enseígnement musical . . . pár J B. Logier. Paris, Schlesinger. A manual chiefly fór preceptors . . . ex hibiting the peculiar method of teachting the art & science of music. Lond. 1828. — L.’s theoretical and practical study fór the Pianoforte, comprising a series of compositions selected from the most classical works ancient and modern. Lond. Green. — Logier’s Thorough Bass a second series of theoretical and praktical study fór the pfte. — Anweisung zum Unterricht im Clavíerspiel und der music. Composition nach seiner Methode. Aus dem Engl. übersetzt. Berlin 1829 Wilh. Logier Prospectus of the musical academy of Mssrs. Logier, Webbe & Kalkbrenner, etablished on M. L.’s new system of musical education. Lond. M’Creery printer. 3 oldal. — Sequel to the first (and sec.) companion . .. being a succession of progressive lessons, grounded upon the harmonies of the early easy lessons in that work, so as to be played with them in concert. Lond. Green. Eitner, R. Quellén Lexikon 208 —209 old. VI. köt.
enei Úzeniíe
179
rézpálca párhuzamosan egymás felett vonul végig az egész billentyűzet előtt. A pálcák két vége egy-egy forgósarokban mozgó oldalfához van erősítve s a kéz és az alsó kar méretei szerint szűkebbre vagy tágabbra állíhatók be, hogy a pálcák közé elhelyezelí kezek kényelmesen végez hessék vízszintes mozgásukat az egész billentyűzeten; a kezek függőleges mozgását ellenben meggátolja a felső pálca. A forgósarokban mozgó kél oldalfa srófok által meghosszabbítható. Belső oldalukon van egy-egy kis rézlemez szegletes s kerek furattal. E furatok között helyezkedik el egy körülbelül két-három centiméter vastag rézrúd, mely két részből áll; a körülbelül négy centiméter hosszú rész kerek csappal a kerek furatba illeszkedik, a rúd fennmaradó hosszával bíró másik rész pedig szegletes csapjával a szegletes nyílásban helyezkedik el. Mind a két részt egy erős, körülbelül három cenfiméter hosszú sróf köti össze, mely egyszersmind a meghosszabbítást vagy megrövidítést is végzi. Ily módon alkalmazhatóvá válik az egész gép, illetve csak az állítókeret, bármely zongorán, akár mekkora legyen is oldalfalainak távolsága egymástól. Ama főrúdon talál elhelyezést a két sárgarézből készült kézállító (kézvezelő) vagy ujjvezető. Emez ujjvezetők a gyűrűalakú nyilt fok egy nemét alkotják a két kéz mindegyik ujja számára olyképpen, hogy, midőn a kezeket a két pálca közé, az ujjakaí pedig az ujjvezetők tokjaiba elhelyezik, minden szomszédos ujj alá egy-egy szomszédos alsó billentyű jut. Az ujjvezetők a főrúd csatornájában ide-oda tolhatok s így bármely oktávban használhatók öt hangnyi terjedelemben; az ujjak oldaímozgása azonban csak a legközelebbi felső billentyűig terjed. Az ujjvezetők felett, amelyek külsőleg csaknem kel félig befelé fordított kézhez hasonlók, végül még egy hosszú lefelé hajlítod sárgaréz-drót van elhelyezve, mely alsó végével a kézcsukló külső felü letét fogja és megakadályozza azt, hogy a kéz a szabályos „kifelé való tartástól" eltérjen. Logier egészen sárgarézből készült gépének nagy ára kívánatossá tette annak egyszerűsítését vagy olcsóbb anyagból való elő állítását. Az egyszerűsítés sorozatát dr. Stöpel nyitotta meg. A chiroplas! alkalmazása mellett csak öt hang terjedelmében mozgó gyakorlatok játszhatók, mert az ujjvezelő tokjaiba dugott ujjak, mint láttuk, sem egymásfölé, sem alá nem helyezhetők, sőt oldalmozgásuk lehetősége is minimális. Kalkbrenner eme hiányt úgy igyekezett pótolni, hogy csak egy, a billentyűzet előtt fekvő, farúd alkalmazására szorítkozott, mely alatt — szükség esetén esetleg felette — helyezendők el a kezek játék közben, hogy a kéz szertelen magas vagy mély tartása meggátollassék. Sőt Kalkbrenner kívánatosnak tartotta, hogy még gyakorlott játszók is állandóan ilyen rúd alatt vagy felett végezzék házi tanulmányaikat, nehogy merő szokásból egyik-másik hibába essenek, melyre esetleg hajlamuk van. Ö maga is jó példával járt elől e tekintetben. „De bármit állítsanak is mások felőle — mondja egy kortársa — nem tagadható, hogy a Kalkbrenner-féle „kézfejlesztő" csak félig éri el eredeti célját. A kezek „helyes kifelé hajlított tartása" pl. sok egyéb előnyről nem is szólva, az ő „guide main“ -je altal egyáltalában nem mozdítható elő s így még mindig a Logier-félét illeti meg az elsőség, melyről annak idején Clementi is egészen helyesen megállapította: „a chiroplast alkalmazása mellett szükségtelen növendékeimet a kezek jó tartására s helyes hasz nálatára figyelmeztetnem és megmutatnom, hogy csinálja ezt így vagy amúgy, hanem csak játszék bátran, úgyis kénytelen mindent jól csinálni s célt nem téveszthetünk. Rövid idő múlva a növendék annyira megszokja
180
az egészet, hogy a kezek helyes tartása második természetévé válik s bízvást játszathatunk vele nagyobb hangterjedelmű darabokat is anélkül, hogy helytelen kéztartástól kellene tartanunk." Ugyancsak a Logier-féle chiroplast egyszerűsítésének minősíthető Herz H. „daktylion“-ja is (1835), melynek a negyvenes s ötvenes években szintén sok híve volt.
Városi zenekarok. Reflexiók „a vidéki opera' kérdéséhez. + I r t a : őzeni-Q ály Qyula \ a miskolczi városi zeneiskola igazgatója.
A „Zenei Szemle* negyedik számában Sebestyén Géza, a temesvárbudai színház érdemes igazgatója a vidéki opera kérdésével foglalkozik. Megjegyzéseit a kérdés megoldásának négy főbb tényezője köré csoporto sítja. É tényezők: 1. Az énekesek; 2. A zenekar; 5. A kiállítás; 4. Az anyag és előadási jog. Megjegyzései — kerülve minden aprólékos rész letezést — praktikusak, megszívlelendők. A zenekar szervezésének kérdése azonban tényleg komplikáltabb és nem oly egyszerű, mint ő gondolja. Véleménye szerint szervezendő 60.000 kor. fönlartási költséggel egy 21 tagú városi zenekar. A föntarlási költség felét 50.000 koronát vállalhatja a színigazgató, a másik felét pedig a város és a kormány úgy, hogy egy harmadrészét a kormány adná szubvencióképpen, a fönmaradó két harmadrész födözetéről pedig a város gondoskodnék. Operaelőadásokhoz és fiiharmonikus koncertekhez a hiányzó 12— 14 embert eselröl-esetre a városi zeneiskolák jelesebb növendékei szolgáltatnák. Ami ennek a véleménynek költségvetési részét illeti: az 21 emberre egészen megfelelő. Ugyanis már a háború kitörése előtt komoly megvalósulás felé haladt Miskolczon egy városi zenekar szervezése. Kezeim között vannak az adatok s ezekből megállapítható, hogy abban az időben — 1915— 1914-ben egy 21 tagból álló zenekar föntartási költsége 42.480 koronába kerüli volna. Számítva most már a háborús áremelkedéseket, 40%, többlettel tényleg 59.472, kereken 60.000 koronás budgefet kapunk. A számítás tehát teljesen reális. Reális a költségviselés terhének elosztása is. Komplikálják azonban a kérdést a művészi szempontok. A vidéki opera előadások csak akkor fogják egészségesen megtermékenyíteni a magyar zenekultúrát: ha lehető tökéleteset nyújtanak művészi szempontból. Ter mészetesen számításba kell vennünk sok mindenféle gátló körülményi, melyek — főleg kezdetben — vidéki zenei életünk fejletlensége és szer vezetlensége folytán nagyon is meg fogják nehezíteni olyan operaelőadások rendezését, melyek a művészi követelményeknek teljesen meg feleljenek. Épen azért már előre is lehetőleg gondoskodnunk kell az akadályok elhárításáról, amennyire csak módunkban áll és lehetővé kell
^íenei Özernle
181
tennünk az egyes tényezők minél korrektebb, megfelelőbb működését és ezzel az együttesnek minél magasabb művészi színvonalát. Általában a vidéki operaelőadásoknál a gondosan csiszolt, precíz összjáíékra kell fektetni a fősúlyt. Vidéken nem fogunk rendelkezni kiváló tehetségekkel az énekesek és énekesnők között és nem fog rendelkezé sünkre állani elsőrendű tagokból szervezett zenekar sem. A vidéki operák összes személyzete és zenekara közepes tehetségekből, tehetséges, kiforratlan kezdőkből fog verbuválódni. De ilyen közepes anyaggal is lehet magas, művészi színvonalon álló előadásokat produkálni, csak legyen olyan rendező és karmester, kikben a fudáskeltő akarat erővel és szigorral van párosulva. Gondoljunk csak a meiningeniek előadásaira! Hogy minél szebbet tudjon nyújtani egy zenekar: függ annak össze állításától, az egyes hangszerfajták, a hangszínek arányos elosztásától is. És ez a pont az, amely bizony komplikálja egy kissé a zenekar szervezésének kérdését. A zenekar szervezésénél arra is nagy súlyt kell fektetnünk, hogy az egyúttal a szimfonikus zene kultiválására is alkalmas legyen. Rendelkeznie kell tehát legalább is mindazon hangszerekkel, amelyek a klasszikus korszak szimfonikus műveiben előfordulnak s gondoskodni kell a módról is, hogy a modern művek is előadhatók legyenek az előírt hangszerekkel. 21 tagú zenekar erre nem alkalmas. A klasszikusok zenekari partitúrájában — mely azután a nagy zenekar beosztásának alapja és mintája lett — vonósegyütfesen kívül 2—5 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott, 2 kürt, 2 trombita, 5 puson és az ütőhang szerek szerepelnek. Ez a legegyszerűbb beosztású zenekar most már s ezeknek a hangszereknek meg kell lenni a zenekarban, ha a klasszikus műveket a maguk teljes szépségében akarjuk érvényre jutlatni. De hiszen még a könnyebb fajta operák hangszerelése is megköveteli ezeket a hangszereket, sőt egy modernebb operett is nagyobb igényekkel lép föl a hangszerek változatosságát illetőleg. Ha tehát ezt a sémát fogadjuk el, ez maga 16 zenészt jelent a fúvóés 2 zenészt az ütőhangszereknél, összesen 18 embert. Hol van még a vonós együttes? Ennek is arányosnak kell lenni, „mert ha túlkevésre vesszük a vonósok számát, a forte helyeknél teljesen a fúvók fognak dominálni a művészi szép rovására. Nézetem szerint a vonósegyüttesnek legalább is 6 első, 4 második hegedűből, 2 violából, 2 cellóból, 2 basszusból, összesen 16 vonósból kell állania, hogy érvényesülni tudjon a fúvók mellett. Ha most még egy hárfát is számítunk, amely hangszer hovátovább nélkülözhetlen kiegészítője egy zenekarnak : legalább is 55 emberre van szükségünk, hogy minden segítség nélkül, magasabb fel adatok megoldására is képes zenekarunk legyen. És ennyi tagból álló zenekarra épen az operaelőadások miatt van szükség első sorban. Arra ugyanis nem lehet számítani, legalább most még jó darab ideig nem, hogy a vonósokat a zeneiskolák képzettebb növendékeivel szaporítsuk. Á vidéki zeneiskolák növendékei között alig akad ma még olyan, aki azért növendéke a zeneiskolának, mert a zenei pályára akarja magát kiképeztetni. A növendéksereg zöme a zenét mint mellékstudiumot tanulja és idejével csak annyiban rendelkezik, amennyiben a főstudiumok ezt meg engedik neki és még annak az iskolának szabályai is, mely jövendő életpályájára előkészíti, vagyis a középiskola. Főiskola, melynek hallgatói szabadabban rendelkezhetnek idejükkel, Kolozsvárt, Debrecent, Pécset, Kassát, Kecskemétet kivéve, egyik olyan nagyobb városban nincs, ahol pedig nagyon is számottévő zeneiskolák virágzanak, mint pl. Maros
182
2
enci Özemle
vásárhelyen, Miskolczon, Temesvárok, Szegeden, Szabadkán, Aradon, Szombathelyen stb. Ezeknek a zeneiskolai növendékeknek részt kellene venni a próbákon is, hogy a kellő összeíanultság, az összjáték művészi kidolgozása be gyakorolható legyen. Ámde ilyen próbákra eljárni ezeknek a középiskolai tanulóknak idejük nincs (hiszen az előadások is, a próbák is délelőtt vannak), de még az iskolai szabályok sem engednék ezt meg. Hivatalos lekötöttségük miatt még más, különben képzett dilettánsokra sem számít hatunk, amilyenek pedig most már minden nagyobb városban fölös számmal találhatók. De az önálló állásban lévő műkedvelőket még sok más tekintet is feszélyezi vagy visszatartja attól, hogy rendszeresen résztvegyenek próbákon, előadáson. Opera előadásoknál tehát ilyen kisegítéstől el kell tekinteni. Nem mondom, akad majd 4—5 lelkes mű kedvelő, akik hűségesen, lelkesedéssel vesznek részt a közreműködésben: de ilyen bizonytalan eshetőségekre építeni nem szabad. Egészen más az iskolai növendékek és műkedvelők közreműködése szimfonikus hangversenyeknél. Ezekre úgyis kevesebb próba elegendő és ezeket a próbákat este tartják, amikor mindenki szakíthat magának időt a megjelenésre s ilyen közreműködést a középiskolai törvények sem tiltanak. Mindezen körülmények nézetem szerint eléggé megokolják azt, hogy a művészi szempontok föltétlenül megkövetelik legalább 55 tagú zenekar szervezését. Nem hinném, hogy az anyagi nehézségek legyőzheíeflenek lennének. Egy 55 tagú zenekar föntartásának költsége az előbbi kulcs szerint számítva, kereken 100.000 koronába kerülne. Az összeget így lehelne a három föntartó között felosztani: a színház terhére esnék 50.000 korona, a városéra 50.000 korona, az államára 20.000 korona. Első pillanatra talán soknak tűnnek fel az egyes részletek. Minden esetre nagyobbak, mint a 50, 20 és 10 ezres részletek. Főleg a színház terhére nagy az emelkedés. Ennek a többletnek födözésére azonban nagyon is indokolt lenne az operaelőadások belépődíjainak megfelelő arányban való emelése. Hogy pedig a kevésbbé módos osztály is jusson operaelőadások hoz : kellene rendezni mérsékelt helyárak mellett népszerű operaelőadásokat is, főleg vasárnap délufánonkinf. Ezek a népszerű operaelőadások, vala mint a népszerű hangversenyek, nagyban hozzájárulnának a zeneművészet népszerűsítése mellett a zenei ízles nemesítéséhez, fejlesztéséhez. Az állami szubvenció is kétszeres lenne, 55 tagú zenekar fönlartása mellett. Ezen pedig úgy lehelne segíteni: ha nem tud annyi összeget budgetjébe fölvenni az állam, amennyiből a 20 ezer koronás szubvenciókat födözhetné: ne az összeget aprózza el kisebb részletekre, hanem inkább kevesebb várost segélyezzen egyelőre. Nem az a fontos, hogy minél több hiányosan szervezett, nagyobb feladatokra képtelen városi zenekar működjék az ország ban : hanem az a fő, hogy ha kevesebb lenne is egyenlőre a városi zene karok száma, de ezek a zenekarok művészi teljesítőképesség dolgában fel adatuk magaslatán álljanak. Csak így lesz nevelő hatásuk a nagyközönségre. Nagyobb nehézséget okoz a városok hozzájárulása. Harminc ezer koronás hozzájárulást egy ilyen eminens kultúrintézmény töntartásához még kibírnának városaink. Á baj ott van, hogy sem vezető emberünk, sem a bizottsági tagok nagyobb része nem tartja oly értéknek a zene kultúrát, amelyért érdemes lenne ilyen áldozatot hozni. Pedig van város hazánkban, amely ennél is többet áldoz: ez pedig Brassó. Ez a város úgyis, amint azt egy 1911. évi május hó 6-án kelt hitelt információ alapján állíthatom, 42.000 koronát fordít, vagy legalább fordított városi zenekará-
’cnci Özemle
185
ndk fentartására és ehhez az összeghez a zenekar semmivel sem járult hozzá, amennyiben a mellékes jövedelem — amely évenkint 15— 16.000 koronára megy — a tagok között osztatik fel egyenlő arányban. így volt ez már 1911. évben. Nálunk, Magyarországon tudtommal ez az egy város tart fönn művészi feladatok megoldásara alkalmas városi zenekart, minden hozzájárulás, szubvenció nélkül. Németországban ez az eset egészen rendes. Talán nem lesz érdektelen, ha idézem az Allgemeiner Deutscher Musiker Verband 1914. évi füzeteinek hiteles adatait. Ezek szerint a következő városok teljesen a maguk erejéből tartják fenn zenekarukat (a budgeí nincs közölve): Baden-Baden, 22.066 lakossal, 51 tagú zenekarral. Coblenz, 56.476 lakossal, 40 tagú zenekarral. Freiburg in B., 85.058 lakossal, 60 tagú zene karral. Hagen in W., 88.651 lakossal, 42 tagú zenekarral. Heidelberg, 55.991 lakossal, 45 tagú zenekarral. És így tovább. Csak a H-betűig mentem el a sorban, ott is csak ami nagyobb városaink lakosságának számával megegyező népességű német városokból említettem föl nehányat. Még nagyobb azonban azoknak a német városoknak száma, melyek tekintélyes szubvencióval járulnak egy-egy zenekar föntartásához. így : Bielefeld, 78.594 lakossal, 59 tagú zenekar, városi segély 28.280 márka. Görlitz, 85.790 lakossal, 42 tagú zenekar, 20.000 márka szubvencióval. Göttingen, 57.551 lakossal, 56 tagú zenekar, 15.000 márka szubvenció. Brotock, 65.577 lakossal, 57 tagú zenekar, 58.000 márka segély. És így tovább. Ezekből a felhozott példákból nemcsak azt láthatjuk, mily áldozatot hoz ggy-egy város zenekaráért: de azt is, hogy egy zenekar sem áll 56-nál kevesebb tagból, hanem 56—45 közölt váltakozik a tagok száma, sőt 60-ra is fölmegy. (Éreiburg). Mondom, a legnagyobb baj nálunk az, hogy vezetőink nagy része nem értékeli kellőképen a zenekultúrát s így nem is hajlandó beleegye zését adni ily összegű városi hozzájáruláshoz. Csökkenthetjük azonban ezt a hozzájárulási összeget azáltal, hogy foglalkoztatjuk a zenekart többoldalúkig s az így befolyó mellékjövedelem egy bizonyos hányadát a kiadások födözésére, egy másik hányadát zene kari alap megteremtésére fordítjuk, a harmadik hányadot pedig a tagok között osztjuk szét egyenlő arányban. Hogy miképen lehet foglalkoztatni a zenekart és mily mellékjövedelem remélhető ezután, ez már részletkérdés és függ attól is, mily alkalmak kínálkoznak egyes városokban ilyen mellékbevételre. Ezek volnának a városi zenekarok szervezésére vonatkozó megjegy zéseim, melyek nagy általánosságban mozognak, amelyek azonban a tárggyal való hosszas foglalkozás és a tapasztalat révén szűrődtek le. Nézetem az, hogy ideális túlzott követeléssekkel nem szabad kockáziatnunk vagy hátráltatnunk a kérdés megoldását, de viszont a minden áron és mielőbb való megoldás kedvéért sem szabad igényeinket annyira redu kálni, hogy ezáltal kockára tegyük a zenekar művészi teljesítőképességét és ezzel a célt is, amelyet a zenekarok segítségével el akarnak érni. Első és fődolog pedig az, hogy amennyire lehet, állandóan fölszinen tartsuk ezt a kérdést, egyengessük a megoldás útjait már most, hogy a béke elkövetkezíével mielőbb a megvalósulás stádiumába juthasson a zenekarok, a vidéki opera szervezése s ezzel a magyar zenekultúrának olyan szár nyakat adhassunk, melyek hatalmas csapásokkal röpítik fölfelé a fejlődés, a virágzás útján a művészet bűvös régióiba.
184 ■
Orgona Országos ^Magyar Orgonaépítési (Szabályzat. Irta: 2 alánfi Aladár.
Az 1870—71-i porosz-francia háború után Franciaország és Német ország egymás iránti gyűlölködése egy-kéí évtizedig merev akadálya volt a két ország kereskedelmi, gazdasági, tudományos és művészeti együtlmunkálkodásának. A gazdasági háború réme, mellyel éppen most fenyeget bennünket az enfente, akkor, ha nem is szervezetten, de a valóságban mégis megvolt. Folyománya volt az a két nép egymás iránt érzett gyűlöle tének, mely csak lassan és észrevétlenül szűnt meg az idők mindent meg bocsátó hatalma alatt. A művészeti dolgokban való elszigeteltség eredményezte nemcsak a két nép zeneművészetének erős faji jellegű kibontakozását, de az ezzel szoros összefüggésben lévő hangszeripar differenciálódását is. Ezen különböződés természetesen a polikolorisztikus jellegű, azaz sokhangszín-regiszieres hangszereknél volt a legérezhetőbb. Tehát az orgonánál és a harmóniumnál. Hogy a párisi harmóniumkészífők kísérletei eredményeképen miként alakult ki Mustéi „Harmonium d’ Art“ -íipusa, a mesterharmónium, míg a németek az Amerikából importált szivólégrendszer háládatlan problémáival foglalkoztak, arról később. Egyenlőre fontosabb nekünk az, úgy a magyar orgonaművészet, mint az egyházművészet érdekeinek szem pontjából, hogy a két ellenséges ország orgonaépííőművészete egymástól különváltan milyen útakat futott meg, míg a mai fejlődés fokát elérte. Objektív nézőpontból ítélve konstatálnunk kell, hogy míg a német orgona gyártás sok, a művészi játékra nézve többnyire hasznavehetetlen, tehát felesleges „teknikai“ eredményeket tényleg elért, mint például a pneuma tikus és elektromos, vagy az ezekből kombinált íraktúra stb., addig a francia orgonaépítés kizárólag a művészi hangképzés és hanghatás ideálját tartva mindig szem előtt, megelégedett a „művészi" vívmányokkal. S ami még fontosabb, hogy éppen ezen kél orgonatípus, mely egyidőben, de egymástól teljesen függetlenül fejlődött ki, volt a legnagyobb hatással a két ország orgonakomponálási stílusára és orgonajátékművészetére is. Ma már a két orgonatípus annyira differenciálódott, hogy francia orgonán német orgonaművei s német orgonán francia orgonaművet majdnem lehe tetlenség stílusosan előadni. Hazánkban csupa német tipusu orgona van, ezért alig találunk olyan orgonát, melyen pl. Franck vagy Widor művei a szerzőjük intenciói szerint volnának előadhatók. (Az angol orgonák a francia típushoz tartoznak.) Az orgonaépítés mindezen két iskolájának azonban megvannak a maguk tagadhatatlan előnyei. Ezen tény felismerésének hatása szülte az úgynevezett elszászi orgonareform-mozgalmat, mely e két irányzat közötti igazságos és a művészi követelményeknek megfelelő átmenetet van hivatva megteremteni. Közvetlen célja, hogy olyan orgonák épüljenek, melyeken nemcsak a modern francia és a modern német orgonadarabok, de az
185
Qenei Özem/e
óklasszikusok mesterművei is tökéletes stílustisztasággal legyenek előad hatók. Elszász, földrajzi fekvésénél fogva, volt az a talaj, melynek orgo nistái, mint akik egyformán nevelkedtek mindkét ország orgonaiskoláján, egyenlő alapossággal tekinthettek mind Franciaország, mind Németország orgonaépítésének és orgonajátékművészetének titkaiba. Schweitzer Albert „Deutsche und französische Orgelbaukunst und Orgelkunst" és Rupp Emil „Die elsássisch-neudeutsche Orgelreform" cimü munkái adták meg az első lökést e reformmunkához, melyet ezután a tekintélyes „Zeitschriff für Insfrumentenbau" hasábjain folytattak. Midőn azután az eszme már jobban megérett, 1909-ben a Nemzetközi Zenetársaság Wien-ben tartott kongreszszusán bátran előállhattak eddigi kutatásaik eredménnyeivel. A Nemzet közi Zenefársaság honorálta is buzgó tevékenységüket, amennyiben orgona építési egységesítő és áthidaló törekvéseiknek konkrét formuláját három kultúrnyelven, franciául, angolul és németül, kinyomatta. A magyar művészet mostoha viszonyaira jellemző, hogy hazánk nyélven nem látott napvilágot e mű. Éppen ezen a hiányon óhajt most segíteni az Országos Magyar Cecilia-Egyesület, mely igazgatójának, Járosy Dezső zeneakadé miai tanárnak iniciativájára az „Internafionales Regulativ für Orgelbau“ fordításával megbízta Geyer Józsefet, az elszászi mozgalom egyik lelkes magyar képviselőjét, kinek csak a közelmúltban jelent meg igazi szak tudásról és mély művészi érzékről tanúskodó „A művészi orgona" cimü könyve. Minthogy azonban a Regulativ még 1909-ben jeleni meg, tehát ma már bizonyos revideálásra szorul, Geyer az azóta felmerült új művé szeti vívmányokkal kiegészítve és a speciális magyar viszonyokhoz alkal mazva dolgozta azt át. E munka most várja, hogy az Országos Magyar Cecilia-Egyesület legközelebbi választmányi ülésének napirendjére kerüljön. Az egyházi hatóságok nemcsak az egyházi zene művészetét, de az általános orgonaművészetet, valamint hazai orgonaépítésünk érdekeit is rendkívül nagy mértékben viszik előbbre, ha ezen rég óhajtott titkos álmunkat megvalósítják. Mert biztosra vehetjük, hogy ha majd a templo mokban a mostani művészieden, gyári proíékáju hangszerek helyett igazi művészettel cizellált, finom inűvii orgonák fogják nemes, fajtiszta hang jukkal hirdetni az örök művészi szépet, e nemes példán okulva a többi egyházak és koncerttermek is mostani silány hangszereik helyébe igye kezni fognak művészi orgonákat építtetni. Maradjunk hát a két orgonatípus közölt az egyedüli igaz arany középúton, azaz: kérjük mielőbbre az „Országos Magyar Orgonaépítési Szabályzat“-ot!
B iszt Ferenc
—
a zenetörténelem nagyjairól.
Bach. Handel iránt való nagy tiszteletem dacára nem szűnik Bachhoz való különös előszeretetem: ha Handel hármashangjai val beteltem, a Passió, a H-moll mise és más bachszerű polifonikus művek után vágyódom. >~<
Berlioz. Bárhogyan is legyen hangolva
a Berlioz múzsája, akár kemény, akár lágy, akár hétségbeesell, akár mosolygó, akár jámbor, vagy fantasztikus: mindenütt, a
templomban, a színházban, a hangverseny teremben úgy lép elénk, mint c század egyik leghatalmasabb egyénisége.
>»< Chopin.
Miután Chopin kizárólag a zongora birodalmára szorítkozott, a zene szerzőnek egyik legértékesebb tulajdon ságát valósította meg s ez a formának igazi megismerése, melynek terén nagyot van hivatva alkotni.
2 enei
186 I
zjenelörlénelem L
Magyar zeneélet a XVlll-ik század végén. Közli Molnár Sántái.
Gróf Hoffmannsegg szász természettudós 1795- és 1794-ben hazánkban járt, itt nagyszabású gyűjtést végzett a zoológia terén, bekerüli a társa ságba és tapasztalatairól nővérének írt leveleiben számolt be.1 Ezek a levelek higgadl ítéletről és szolid tudásról tesznek tanúságot; mindenképp rokonszenves képet nyújtanak az akkor 28 éves német főárról, ki a zenében is kellő jártassággal rendelkezett. Leveleiben elég gyakran találunk zenére vonatkozó megjegyzést, miből némi tájékozódást meríthetünk az akkori zeneviszonyokra vonatkozólag. Pécseit az alispán fivérénél zongorázásra szólítják fel. Egy bizonyos Wáchtlerné lakásában igen jó hangszert talál, a koltapolcon pedig „a leg jobb Mozart- és Pleyel-féle szonáták és variációk feküdtek." Az egyik házikisasszouy éppen leckéi vett, később pedig „Pefőné énekelt igen kelle mesen. “ — A zongoramester hangszert küld a lakására, és pedig „igen jót." Egy pécsi bálról is beszámol. „Némelyek valcert táncoltak, mások meg fel-alá sétállak" . . . „A zene üteme igen gyors voll, a táncosok vadul lejlettek. Ily módon elveszti e tánc (a keringő) ama kis gráciát is, amellyel lassúbb mozgás mellett még bir.“ Később még menüettet is láncoltak. A férfiak szerinte nem jól táncolnak. Bonyhádon egy társaságban „zenével mulatják magukat" egész késő estig. (Bizonyára itt is német zenével.) Budai tartózkodása alatt sok kiváló emberrel kerül össze. Nagy elis meréssel adózik báró Podmaniczky képességeinek; „mesterien játszik a zongorán, alaposan érti a zenét," mondja róla többek között. Schensíein udvari tanácsosról pedig így nyilatkozik: „Igen nagy kedvelője és pártolója a zenének, maga is játszik zongorán, de sokkal magasabban a műkedvelés határain felül, egész virtuóz. Ugyanis alig van valami nehezebb, mint Mozarttól egy kettős szonátát eljátszani, s ezt ő egy fiatal Haller grófnővel úgy eljátszotta két pompás zongorán, hogy valóban mindent csak dicsérni lehetett, de semmit sem kifogásolni. — Nem is lehet jobban játszani. A grófnő, ki csak tizenöt éves, meg nagyobb tetszést aratott, mert bizonyos, hogy csak huszonnégy óra óta tudja a darabot játszani." Gróf Zichy, a helytartótanács elnöke „igen szereti a zenét is, maga is szépen énekel s minden szép operának a partitúrája (zongorakivonatot ért alatta) megvan nála." Zichyéknél egyik vendég fiatal-ember „mesterien játszik a zongorán, alaposan érti a zenét és egész operákat megtanul, pl. a Varázsfuvolát könyv nélkül tudja." E társaságban oly nagy a muzsikalitás, hogy egész operarészleteket adnak elő az országbíró és Hoffmannsegg részvételével. — Gróf Haller leánya „mesterien játszik a zongorán, ala posan tanulja és úgy még sokra viheti; nagyrészt zongorával mulatjuk magunkat.1Még sehol sem vettem úgy hasznát kevés zongoraíanulmányom1 Magyar fordítása az Olcsó Könyvtár-ban.
enei
187
nak, mint itten." — A már említett Schensteinnéről nem mulasztja el mégegyszer említeni, hogy úgy kiséri az éneket, „mint akár egy karmester." A színházban „leginkább nagy és csupa jó darabokat játszanak. Legfigyelemreméltóbb a Varázsfuvola előadása." Nagyon dicséri Sarastro megszemélyesítőjét, a többi szereplőt és a zenekart kevésbbé. Feltűnik írónknak, hogy a menüetten és keringőn kívül másféle idegen tánc nem kerül elő báljainkon. A magyart azonban annál sajátságosabbnak találja. „A zene (t. i. a magyar tánc zenéje) minden más zenétől nagyban különbözik, igen érzésteljes, gyakran lágy, majd megindító. A cigányok híresek arról, hogy a legjobban húzzák s én mindenkor nagy gyönyörrel hallgattam. A tánc hasonlít a kozákokéhoz, de a sarkantyú pengése elen gedhetetlen kíséretül szolgál. Sajátságos az is, hogy néha férfiak táncolnak együtt, ketten vagy többen is." Újvidéken kétúri házban is talál „igen jó bécsi hangszereket. A leányok is igen jól játszottak és énekeltek." Nemcsak ma, de 120 évvel ezelőtt is tele volt az ország jó zenével és kitűnő zeneértőkkel. De úgyakkor, mint ma is egy-egy kis kör magán ügye volt a zenélés, a többivel való minden külső vagy beiső kapocs nélkül. A kultura művelődésközösséget jelent. Magyarország az egyes, elszigetelt műveiteknek specifikus hazája. Sok kulturált egyén számos apró, elvesző szigetkéje, a kultura egybeforrt hatalmas kontinense helyett. ' A fordítás 1886-ból való. ■.........
a-——
-■........................................
i
.
■
■
cHáborús középiskolai énektanítás. Irta: cj}' cU)agner József, az aradi főgimnázium tanára.
A háború talán sehol annyira nem éreztette romboló hatását zenei téren, mint a többi tárgyak közt amúgy is csak mostoha testvérként meg tűrt ének- és zenetanítás terén. A háború kitörésekor ugyanis megszüntette a minisztérium a középiskolákban a rendkívüli tárgyak nagy részét s így az ének- és zenetanííását is. E rendelet szerintem nem volt egészen következetes. Mert ha az volt a szempont, hogy megszüntetendők az olyan rendkívüli tárgyak, melyekért a szülő külön díjat fizet, akkor érthető, hogy elmaradt a francia nyelv, gyorsírás, szabadkézi rajz, melyekért évi 12—20 korona volt a tandíj. Ennyit most megtakarít a szülő, bár nyilt kérdés marad itt is, hogy a tanítás által szerezhető ismeretek hiánya kárpótolva van-e avval az évi 12—20 koronával. De miért maradt el az ének- és zeneoktatás, mikor az érte járó 2 korona évi pausálét az állami intézetekben beszedik, a tanulót ellenben énekelni nem tanítják, hanem a begyűlt pénzből az igazgató pótolja a fűtőanyag felszökkent árát, vagy a háziáltalány sovány összegé ből már nem fedezhető egyéb kiadásokat. De legtöbb esetben az énekdíjak nagy része valóságos tőkévé gyülemlik fel, melyet nagyságban csak a
188
2 enei Özemíe
tanulók muzikális ismereteinek fogyatékossága múl felül. Egyébiránt a gyorsírást 1915. decembere óta megint szabad tanítani, az éneket azonban nem. Úgy látszik, a minisztérium az ének fontosságát nem valami nagyon nagyra tartja. Reméljük, gróf Apponyi Albert, a zene speciálisan lelkes szerető lelkű támogatója lendít majd a középiskolai énektanítás veszendőbe ment ügyén. Küzdenünk kell az eddigi állapot mielőbbi megváltoztatásáért már azért is, mert a másik szempont, mely talán a tilalmat előidézhette, szintén nem állja meg a helyét. Ha t. i. az volt a szempont, hogy a háborúban csak a kötelező melléktárgyak tanítandók, úgy az ének fenntartása szintén következnék ebből. Mert hogy is állunk a kötelező melléktárgyakkal? Az egészségtant köteles tanulni a hetedik osztály minden tanulója. Tanulja is a háború elejétől mind a mai napig. A nemzetiségi vidékek nyelvét, pld. nálunk a románt már nem köteles mindenki tanulni, hanem elsősorban a román fiúk. Nagy részük azonban különböző ürügyek címén felmenteti magát. Az éneket is mindenki köteles volna tanulni. De! Hogy lehessen 700, vagy néha még több tanulót heti 5—4 órában énekelni tanítani? Tehát kompromisszumot kell kötni a cél és a rendelkezésre álló eszközök közt. A középiskolák énektanításának mostohasága éppen abban áll, hogy az énektanár a begyűlt összeg arányában lévén csak díjazható, ő hangpróbát tart s ennek alapján kiválaszt 60— 100 jobb hallású és hangú fiút, kiket heti 5 órán mégis képes eltanítani. A többi tanuló pedig e szerint a két korona énekdíjat befizeti ugyan, de énekelni nem tanulhat, azért mert: úgy sem tud! Circulus vitiosus! Nem tud, mert nem tanították meg — és most nem tanítják, mert nincs hallása, vagyis a megütött hangot nem tudja utánaénekelni a selejtező próbán, s a tanár rendszeresen csak olyanokkal tud haladni a kevés óra alatt, akiknek már van hallásuk, különben nem tudna az előírt iskolai ünnepélyeken eredményt produkálni. Tehát a pénz hiány az oka minden bajnak. Ma azonban még ezeket az állapotokat is rózsásak gyanánt vissza kell idéznünk, mert mégis csak többet ér, ha legalább 80— 100 tanuló tanul énekelni, mint hogyha senki se tanul. Nem állhat meg az akadékoskodók azon kifogása, hogy nincs a háború kitörése óta elég szakképzett tanár és nincs helység. Tapasztalatom szerint azok közül, akik a békében az éneket tanították, a legtöbben itthon vannak vagy mint alkalmatlanok, vagy mint felmentettek. S ahol a régebbi énektanár tényleg katonai szolgálatot teljesít, ott még mindig segítségül lehet hívni valamely testvérintézet énektanárát, vagy egy zenetanárt. A helyiség dolga pedig tisztán a jóakarattól függ. Igaz ugyan, hogy a leg több középiskola kórháznak van lefoglalva s így az immár három év óta „ideiglenes" helyiségekbe összezsúfolt intézetek úgy segítettek magukon, hogy ugyanazon termekben délelőtt 8— 1 s délután 2—6 (vagy esetleg hétig) más-más osztályokat helyeztek el. De hogy ilyen beosztás mellett is lehet dolgozni, azt jómagam a háború óta többször is bebizonyítottam, amennyiben jótékonycélú előadások meg hangverseuyek számára nem egyszer tanítottam be egy 40—50 főnyi férfikart és zenekari műveket intézetünk ifjúságából az „ideiglenes" helyiségek zsúfoltsága által előidézett tanrendi nehézségek és „helyiséghiány" dacára. S az ifjúság mindig kedvvel vett részt a próbákon és azt kívánta, hogy az ének- és zenekari tanítás megint állandósíttassék. Hogy különben az énektanítás hiánya milyen viszás helyzeteket teremt, azt legjobban illusztrálják azok a váratlanul kiadott rendeletek, melyek az iskoláknak kárpát-ünnepély, Ferenc József-gyászünnepély, koro
2 enai Özem/e
189
názási ünnepély és Arany János-ünnepély megtartását tették szükségessé. A négy ünnepély mindegyikét díszesebb külsőségek közt meghívott közönség előtt kellett volna rendezni, énekelni kellett legalább a Szózatot és Him nuszt s betanítási idő némelykor alig maradt. Az egyik aradi intézet pld. dec. 22-én kapta meg a rendeletet, hogy jan. 5-án. az első tanítási napon tartandó meg a koronázási ünnepély. Hát hogy lehet a karácsonyi vakáció ban valami karéneket ilyen időkben betanítani, mikor a drágaság miatt mindenki vidékre menekül a vakáció első pillanatában? És mégis intézeteink tizenhárom hónapon belül (1916. május 1.— 1917. május 20.) tartották meg e négy ünnepélyt. A legtöbb intézet persze a minimális Szózat-Himnuszon kívül alig produkált valamit s azt is hogyan! Hja, máról-holnapra nem lehet valami jót összehirtelenkedni három évi pihenés után. A legszükségesebb lépés tehát nézetem szerint az volna, ha a leg illetékesebb tényezők, ú. m. az Orsz. M. K ir. Zeneakadémia, az országos énekoktatási főfelügyelőség stb. tekintélyük súlyával azon kérést terjesz tenék g ró f Apponyi A lbert közoktatási m iniszter elé, hogy az ének- és zenetanítás a középiskolákban egyenlőre a háborúelőtti módon és mér tékben rögtön az 191718. tanévben megindítandónak rendelje el. Úgyis örökké csak azt a panaszt halljuk, hogy nincsenek képzelt úri énekeseink, kikkel nagyobbszabású énekműveket lehetne előadni, csupán a magyar dalt ápoló munkásdalárdáink művelik a dalt karének formában. De hogy is volnának műveltebb és képzettebb karénekeseink, mikor azok nak sem lehetséges a vokálzenei művelődésben részesülni, kiknél ez pár excellence helyén való volna, t. i. a középiskolai tanuló ifjúságnál! Aki tehát a magyar karének ügyét szívén viseli, az Cate módjára hangoztassa, hogy „a középiskolai énektanítás szünetelése minél előbb eltörlendő", míg az annyira jogos és természetes kívánság teljesedésbe nem megy. A közép iskolai ének- és zenetanítás hiányairól és fonákságairól pedig majd akkor szólok, ha megszűnt a mai állapot, midőn se hibák, se fonákságok, de előnyök sincsenek, hanem a szó szoros értelmében „inler arma silent Musae“ .
kNaiftaaai
■laaaaaaiaaaiaa
& 9irckép^\ 4
\m
|alaitiaiaaaa
£
Z 'Z / Z Z t',’5
aaaa■aaaaaammm aj
Qróf 2 ichy Qéza. Ezeket a sorokat egy huszonhat éves fiatal ember írja gróf Zichy Gézáról. Megkísérli, hogy vázolja: miként rajzolódott ki Zichy Géza gróf arcképe, lelkének síma lapján, mert úgy képzeli, hogy a rajz, amelyet kortársai: az új nemzedék őriz emlékei között Zichy Gézáról, ehhez az arcképhez, keletkezésében és főbb vonásaiban, nagyon hasonlít. Ez az arckép nem történelmi arckép és, lehet, nemcsak a modellt tükrözi, hanem a krónikást is; a gróf olyannak jelenik meg e sorokban, mintamilyennek a krónikás látja: ahogyan egy pesti fiatal ember szemének érzékeny hártyája megrögzítette képét egy magyar művésznek és mágnásnak, aki közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz. A fiatal ember tizenöt éves korában került először szemtől-szembe
190......
ÓsZJT.l?.......................................
Zichy Géza művészetével. Az Operaházban jelen lehetett a Nemo című dalmű egyik előadásán. A színház háromnegyedrészt üres volt. A szereplők meggyőződés nélkül ágáltak. A zenekar unottan, kedv nélkül muzsikált. A közönség soraiból gúnyos megjegyzések hallatszottak. És a fiatal ember? Tisztán emlékszik érzéseire. Be kell vallania, hogy nem volt elragadtatva. Miért nem? Talán azért, mert a Nemo előtt már megismerkedett Wagner, Goldmark, Delibes, Mascagni, Leoncavallo, Puccini operáival és úgy találta, hogy ezek mellett a Nemo kissé fakó, színtelen, egyhangú. Azonfelül pedig nevelésének iránya nem volt sovén, miként általában kortársaié sem. A pesti gimnázisták ezerkilencszázötben nem a honvédről és a huszárról szavaltak, ideáljuk sem Kinizsi Pál volt, ki két törökkel a fogai között táncol és a pad alatt — a hetedikben — Suderrnann, Turgenjeff, Doszfojevszky, Bródy Sándor könyveit olvasták. Nem lehetetlen, hogy, ha Rozgonyi Cicelle és Murger-Leoncavallo: Musetteje között kellett volna válaszíaniok: Musettet választották volna. A Nemo hősnőjét viszont egészen bizonyosan nem. Nem lehet tehát sem csodálni, sem rossz néven venni, ha a fiatal embert a nehezen bonyolódó hazafias szerelmi történet, a szenvedélyektől ment és ötletekben nem épen dús, együtemű versek, a kissé cigányos, erkelesen magyar zene nem hatotta meg. A korjambusok sem hatották meg és a népdaltöredékek, sőt: a cimbalom és a tárogató sem. Nem rezonált a hatásnak ezekre az eszközeire. A tizenötéves pesti diák érzéketlen maradi és közönyös. Vállat vonva ment el a Zichy-dalmű mellett és ítélete olyan kegyetlen volt, amilyen csak egészen fiatal emberek ítélete lehet. Később sor került a trilógia többi részére is és a fiatal ember ekkor már fennhangon, sőt írásban fejezte ki elégedetlenségét amiatt, hogy befolyásos grófok operáit mutatják be, ahelyett, hogy szóhoz juttatnák a fiatal, az új, sőt a legújabb tehetségeket, tízezreket költenek és rengeteg munkál reménytelen premiérekre, holott a magyar zeneszerzők nyomorog nak és kénytelenek az utókor számára fiókjaikban őrizni a remekműveket. A fiatal ember ellenszenve a fehérhajú zeneszerző iránt csak akkor enyhült, amikor a mult század utolsó negyedének zenei ánnáleseiben lapozva, megismerkedett Zichy Géza életének nehány adatával. Kiderült, hogy a legnagyobb művészek barátságukkal tisztelték meg e férfiút. Külföldi kritikusok: puritán jellemek és zenei tekintélyek, elragadtatással emlékeztek meg a zongorajátékáról. Német zenei lexikonok megkülön böztetett tisztelettel írtak róla és „nemzete büszkeségének14 nevezték. Az egykorú magyar újságok telve voltak önzetlenségének, jó szívének, jótékonyságának dicséretével. A fiatal ember, aki már ekkor ellenállha tatlan vonzalmat érzett a szándékaikban is kifogásolhaíatlan művészek iránt, gyanakvó lett a saját ítéletével szemben. Hátha nem ítélt egészen helyesen ? Figyelmen kívül hagyott számos mozzanatot, amelyek nélkül viszont a fényálladék nem teljes, már pedig abban sohasem kételkedett fiatal emberünk, hogy ítélni csak tényálladékok alapján lehet, impressziók nyomán : soha. Az ítélet revíziója nem tette az ifjú számára vonzóbbá, érdekesebbé a Rákóczy-trilógiát. C sa k : érzései módosultak a szerző személye iránt. Művészi meggyőződéseit, életfelfogását, céljait, eszközeit azonban még mindig nem értette meg. A jelenség : idegenszerűségéből mit sem vesztett. A pesti fiatal ember nem érzett együtt ezzel a zenével. Nem tudott fellelkesülni ezeken a verseken. Nem tudta megérteni, hogy e nyilvánvalóan jóhiszemű, törekvéseiben tiszta, céljaiban nemes, gondol kodásában idealista mágnás, miért írt a huszadik század elején hazafias
2
enei (Szemle
191
hősi dalműveket a Rákóczy korból, ahelyett, hogy lelkes és puritán jellemét, színtiszta becsületét, cselekvőképességét inkább — például — a magyar nemzeti politika szolgálatába állította volna ? Miért ? A zeneszerző, lelkének kulcsát maga adta a krónikás kezébe. A Rodostó bemutatója előtt ugyanis megjelent Zichy Géza emlékiratainak első kötete. A krónikás már ezelőtt is sejtette, hogy e karcsú, kékszemű s egykor szőke mágnást, messziről, távlatból kell nézni, ha jól akarjuk látni. Sejtette, hogy nyúlánk termetére magyar ruha illik, s nem a frakk. A perspektíva azonban hiányzott. Az emlékiratok megadták a perspektívát s történelmi milliőjébe visszahelyezve, a magyar zene grófjának kissé rajongó alakja, idegenből nemcsak ismerős lett, hanem ennél több. Kedves. Hatvan év és történelmi perspektíva? Valóban az. A hatvannál idő sebb magyarokat mi, unokák csak történelmi perspektívában érthetjük meg. A fejlődés olyan rohamos Magyarországon, hogy a két egymást követő generáció sem érti meg egymás szavát. Hát még az unokák a nagyapákét? Amikor Zichy Géza gróf a mi korunkban volt, a magyar fiatal emberek életéből — így írja tréfásan — három fontos mozzanat emel kedett ki. Az első szerelem, az első rendjel, s az első magyar nadrág. A színdarabok végén, tekintet nélkül a színmű tartalmára, az egész személyzet, élén az igazgatóval : eljárta a csárdást, s ez elragadta a kedélyeket. A hazafias allegóriák virágkorukat élték. A művészben felsőbb lényt láttak az emberek, istenül és áhítattal közeledlek felé. Hangverseny: ünnep volt, társadalmi esemény. Volkmann a konyháját söpörgette éppen, amikor Zichy meglátogatta, de olyan gorombán és kurtán bánt későbbi maecenásával, ahogy ma már a kaszárnyákban sem bánnak az ujjoncokkal. A fiatal mágnás pozsonyi mestere: Mayrberger pedig a zene fogalmát ekként határozta meg : lelkesedéssel vegyült mennyiségtan. Lelkesedéssel vegyült mennyiségtan. A hangsúly azonban nem a mennyiségtanra esett, hanem a lelkesedésre. S ha csak lelkesedésen múlt a dolog: lelkesebb zeneszerző talán nincs is a magyar zenetörténetben, mint gróf Zichy Géza. Ebben a korban, az ő ifjú korában, még csak Erkel operái voltak meg s a magyar operai formanyelvet kellett megteremteni. Az operakomponisták elé később ebben az alakban került a kérdés: Verdi-e vagy Wagner? Zichy erre a kérdésre így felelt: Erk e l! így felelt magyar tárgyú szer zeményeiben. És ezt a feleletét többé sohasem módosította. Vannak kedves öreg urak, akik a hiányjelet, az aposztrófot írás közben, még ma is használják és Buda-Pestet két szóban írják. Zichy Géza is ezt csele kedte magyar zenéjében. Nem lehetett, azonban más magyar zenét írnia, mivelhogy az ő korában, a tárgyi ismeretek hiányossága miatt, tényleg olyannak képzelték a magyar faji muzsikát, amilyennek ő írta. Ha azon ban nem magyaros szerzeményeket írt, elegánciában, korabeli elegánciában természetesen, miben sem maradt a kor méltán népszerű zenei arszlánjai mögött. A magyar zene az ő világnézletében nem volt elsősorban művészi probléma. Hazafias probléma volt. Magyar zenét írni: tenden ciózus, hazafias cselekedet számba ment, amelyben nem a kivitel, de a szándék, a cél, az akarat, az eszme volt elsősorban fontos. Nem a „hogyan“ , de a „mit“ . A művészettörténelemben gyakori eset, hogy a művészi nézőpontok kizárólagos uralomra kerülése előtt, külső, nem művészi tendenciák irányítják a fejlődést. Zichy Géza magyar operát elsősorban nem művészi, hanem hazafias tettek. Tegyük hozzá : tiszteletre méltó tettek. Nélkülük a magyar operai formanyelv fejlődése nem jutoti volna el olyan gyorsan arra a magaslatra, amelyen ma van. S a szerzőjük
192
2 enei Ötemfo
ugyanúgy megérdemli a nemzet becsülését, mint, ahogy megérdemlik, például, a testőr írók, Bessenyei és társai. A hetven felé közeledő művész nem veheti rossz néven a huszonhat éves fiatal embertől, ha úgy tekint fel hozzá, olyan tisztelettel, mint: történelemhez illik. Azt mondottuk, hogy a három utolsó magyar nem zedéket mély szakadékok választják el egymástól. Ezt a megállapítást, ha zenészekről van szó, aként módosíthatjuk, hogy a zenész-nemzedékek között tátongó szakadékokat áthidalni egyáltalán nem is lehetséges. Gondoljuk csak el : Erkel, Hubay, Bartók. Milyen óriási a távolság, nem csak az első és a harmadik, de az első és a második között is. Zichy Géza gróf zenéje a nyolcvanas és kilencvenes évek Magyarországának a zenéje. Akkor ez a zene még új volt, meglepő, nagyszerű, szenzációs. Akkor még Rác Lacinál tartottunk. Azóta Rác Laciról, egyenesen Strauss Richárdra tértünk át. A Zichy-operák partitúrája tehát rohamosan öregedett. Magyarországon, és ez feljegyzésre érdemes, gyorsabban fakult meg, mint a külföldön. A külföldön a tradició tisztelete erősebb, mint nálunk, ahol zenei hagyományok alig vannak, s a zene szerzők parvenük. (Miként Napoleon és tábornokai). Az Aláírnak, ezért, a külföldön talán még nagyobb sikere volt, mint Pesten. Szedjük össze az arckép szétszóródó vonalait. Ha nehány sorban kellene megrajzolni Zichy Géza portréját, mit mondanánk róla? Talán ezt : A szerzeményei fejlődést jelentetlek a magyar zene történetében. Magyar műveiben Erkel stílusát mívelle, csiszolta, finomította. Zichy magyar stílusa kevésbé heterogén elemekből tevődik össze, mint az Erkelé, igaz, hogy nem is olyan leleményes. Nem magyaros műveiben a kor divatos komponistáinak szintjén áll. Ezt mondhatjuk a műveiről. Az előadó művészete felé babért nyújtott egész Európa. A zongorázása mindenkit elragadott. Csodálták. Azt írták róla : a félkezű Liszt Ferenc. Emberi tulajdonságai sem lehelnek számunkra közönyösek. A magyar zenei élet egyik vezető személyisége még ma is. Személyének tulajdon ságaival tehát árthatott és használhatott. Meg lehet állapítani, hogy csak használt. Kissé ironizálva egykor így írtak róla : a nemes gróf. Az irónia ma már tárgytalan. A megjelölést viszont elfogadhatjuk, mert találó. Zichy Géza valóban, lélekben is : gróf. Hosszú időn át ő képviselte a magyar zenét a külföldön. Nem tudjuk, hogy a zenének ez ártott-e, a magyarságnak azonban egészen bizonyosan csak használt. Az ő személye hozzájárulhatott ahhoz, hogy a külföldi tósztokban, mint: még ma is, lovagias nemzet szerepelünk. A magyar nagyur és az európai világfi szerencsés keveréke Zichy Géza, született zenei nagykövet. Most, amikor a zenei élettől egy időre visszavonult, vajjon kinek a szavaival dicsérjük ? Idézzük talán Lisztet, vagy külföldi esztétikusokat idézzünk? A rendjeleit és a címeit soroljuk fel ? Nem. Rokkant katonák nyilatkozataiból fonunk koszorút a homloka köré. A félkezű rokkant katonák, akiket vigasztalt és tanított azt mondják, hogy finom és egyszerű és közveteílen és nyájas és szíves, nagyon szíves, szinte gyöngéd. Nem ismerjük személyesen. A rokkant katonák ítéletében azonban feltétlenül megbízunk. Azt is el kell mondani róla, hogy az életében mindig csak jót cselekedett. A félkarjával több jót, mint sokan, akiknek a sajátjukon kívül még nehány ezer kar állott a rendelkezésükre.
*
A fiatal ember, pedig midőn Zichy Géza gróf arcképére tekint, nem úgy néz rá többé, mint egy idegenre, vállvonogalva és értetlenül. S mielőtt tovább menne, megemeli a fövegét. Hudapesf.
cTodor Qyula.
^£enci
195
—« ■
Csak természetes, hogy a zenei folyó iratok szemlélődése közben is német földre esik a tekintetünk. Az ottani törekvések kiindulópontot jelentenek s egyben meg adják e lehetőségét annak, hogy okuljunk az idegen példákból és évek reményteljes munkájából. A német zenei folyóiratok általános tartalmi jellemzésére azt kell mondanunk, hogy azok ezidőszerint a specializálódás veszélye előtt állanak. Több évtizedes munkájukkal úgyszólván kimerítették a zenetudomány spekulatív lehetőségeit s a részletkérdések oly útvesztőibe kerültek, melyek többé a tanulékony német közön séget sem érdeklik. Az általános, úgy esz tétikai. mint pedig történeti tárgyak teljesen ki vannak merítve s csupa apró részletkérdés tartja a lelkeket lekötve, llyformán
ma ■ —
őzem!ék özemléje. ■—
—■^
—■
1. általános őzemle.
A tudományos világ szolgálatában a könyv egyre veszíti régi jelentős pozícióját s helyéi az újság és a revü foglalja le. Áll ez olyan nemzet tudományos velleitására, melynek európai könyvpiaca van, de még inkább beigazolódik a kis nemzetek tudományos törekvéseinél. A kis forgalmú könyv költséges fényűzés és előbb—utóbb rilkul. Vele szemben a folyóirat rovatos cikkeinek változatos kaleidoszkópjával s főként az annyira szükséges és a közön séget megvesztegelő aktualitás időszerű a német zenei folyóirat igazi szaklappá ségével és frisseségével szükségképpen iett. Csak a hivatásos zenészek járatják és inkább hozzáfér a szélesebb rétegekhez. olvassák, az intelligens publikumnak nem Mindazonáltal a folyóiratnak a még oly kell. Még a híres berlini Musik minden elterjedt tudományos könyv mellett is gazdag illusztráló kedve dacára is meg szükségképpen megvan a maga eredeti maradt a zenészeknél és igen nehezen tud hivatása. Á zenei folyóirat pedig sajátosan j hozzáférni a kulturközönség szélesebb nélkülözhetetlen azon egyszerű oknál rétegeihez. fogva, incrl a hangversenyélet ütőerét, így állván a dolog, a német zenei revü tehát a jelen zenei kulturéletét csakis ez típusa ma egyre veszít tudományos jellé figyeli. géböl s inkább Rundschau, mint Wissen A Szem lék Szemléje lelkitükrc egy új schaftliche Zeitschrift. Az egy berlini laplipusnak: figyelni a hazai és külföldi Musik-ot leszámítva, a többi német lapok zeneirodalmat. Osztályozni a típusokat és kizárólag a jelen hangverscnyéletét szol tanulságokat vonni arra nézve, hogy a gálják s szinte alig vetnek ügyel a tudo magyar zenei revü mikor és hogyan telje mányos törekvésekre és követelményekre. síti művészi és irodalmi küldetéséi. Sajátos A Signale vezércikke sem lelki szükséglet, viszonyok úgyis sajátos eljárási módot hanem pusztán zsurnalisztikái forma. A parancsolnak. Mindazonáltal a külföldnek második figyelemre érdemes jelenség, hogy élénken eltérő laplipusai rendkívül termé- ! nem csupán az irányzat az, mely speciali kenyílő hatással lehetnek oly folyóiratra, zálódott, hanem ide jutottak az egyes szakok mely hivatása kezdetén a zenekultúra is. Néhány általános irányú zenei folyó eredményes szolgálatára vállalkozott. A irat mellett külön reviik szolgálják a vo magyar talaj speciálitását nem vonjuk kális művészetet (Dic Tonkunst, Dic kétségbe, de viszont bebizonyított jelenség, Síimmé) és külön folyóiratok ápolják a hogy folyóiratok is szerves tudományos hangszerépítés ipari érdekeit. (ínstrumen lények s hogy a kezdet kezdetén az ősök tenhau Zeitung.) beszédes ajkára kell tekintenünk. Mielőtt Szemlénk általános jellemzése A magyar irodalmi és művészeti műve után a német laplipusokal sorra vennök, lődés föladataihoz a német lélek áll leg előzetesen meg kell állapítanunk, hogy a közelebb. Zenekultúránk kezdetleges for magyar szükségletek eltérőek: más májában innét szívta a gyökerek életnedvéi fejlődés, más szempontok : általánosabban s bármennyire is programmunk a nemzeti, összefoglaló revü és kevesebb specialitás. a faji zene, ezt a lelki rokonságot bizony Végül revülipus, mely a hivatásos zenész tagadnunk alig lehel. Tudományos szem mellett a zenei intelligens nagyközönségei lélődéseink is német talajon indulnak el : is érdekli és leköti. a román források sohasem állottak oly jd . közel a lelkűnkhöz.
Gondolátok. „Ernst ist das Leben, heiter ist die Kunst“ — vallja a közönség és „Heiter ist das Leben, ernst ist die Kunst“ — vallja a művész. Rubinstein.
„Le style c'est i'homme “ — még inkább és sokkal kifejezésteijesebben a zenében és a zeneszerzésben. R ubinstein.
194
C3enei (3 cCQtnie Chován Kálmán nyugalombavonulásával tanszékére Dohnányi Ernő nyert meghívást, míg a zongoraképzés vezetésével Oswald Jánosiéit megbízva. Weid! Antal kürt-tanár
cbeoezető. Életrevaló zenekulturális programm egy pillanatra sem kapcsolhatja ki mondani valói sorából a jövendő reménységét, az iskolát. Itt érlelődnek naggyá vágyaink és terveink. A zenepedagógus a fáradhatatlan munkás, ki verejtékes munkája g>öngyeivel fakasztja ki várakozásainkat. Non scho/ae. séd vitae —- zeneiskolák belső élete ne legyen egy splendid isolation elvére föl épített házi ügy, hanem tartozzék belőle a nyilvánosság elé mindaz, ami csak a jövő zenei élet Ígérete gyanánt jelentkezik. De hiba volna, ha a Zeneiskolák Szemléje csupán a munka eredményére utalna s figyelmen kívül hagyná e munka eredő forrását, a tanárt és pedagógust. A magyar zenetanároknak nincsen egységes szervök, mely munkáikat nyilvántartaná, érdekeiket védené s egységes szavuknak kifelé is súlyt adna. E rovatnak gondviselő hivatása legyen minden apró, de hatásában jelen tékeny gondolatnak a megrögzítése, mely a magyar zenei nevelés nagy kérdésével függ össze. Találó időpontban hívjuk életre az új Szemlét, mert cppen az új tanév küszöbén kettős alkalomra nyílik kilátás: az egyik, hogy az évkönyvek cs értesítők ismer tetése kapcsán ez ország zenepedagógiai munkája rajzolódjék elénk; a másik szán dék, hogy az új tanév új gondolatokat és eszméket vessen fölszínre, melyek e hasá bokon jutnak majd a nyilvánosság elé s ezáltal egyre termékenyebben érlelődnek. A Hírek második alcíme alatt a zene iskolák világában előforduló eseményeket kívánjuk megismertetni, míg a Hangverse nyek rovata a zeneiskolák idevágó nyilvános munkájáról fog számot adni.
elhalálozása következtében e tárgy ellátá sával a tanügyi kormány Romagnoii Ferencet, az Opera első kürtösét bízta meg. Érdekes összehasonlításra nyújt al kalmat a növendékek létszámemelkedése : az intézet első évében 1875/6-ban 58, 1885/6-bán 100, 1895/6-ban 573, 1905/6-ban 467, 1916 17-ben 589 volt a személyenkinti létszám. Tíz évre visszamenőleg nagyobb létszámemelkedés nincsen. A tanári testületnek és a zeneakadémia tanulmányi szervezetének ismertetése után az ösztöndíjak fölosztása következik, majd a tandíjmentesség ismertetése. Tandíj címén befolyt 52.530 kor., az elengedett tandíjak összege 10.185 koronát tesz ki. A nyilvános működést a hangversenyek tükröztelik vissza: az elmúlt tanévben három házi és tiz nyilvános hangversenyt tartott az intézet. Zongoratanári oklevelet huszonötöt adott ki a zeneakadémia (5 férfi, 22 női), hegedűtanári oklevelet ötöt (két férfi, három nő), énektanítói oklevelet negyvenhármat (kél férfi, negyvenegy nő!). Az állami művészi oklevet a hegedű-, zongora- és gordonkatanszakon három növendék nyerte cl, a hangversenyének - tanfolyamon egy, az operai tanfolyamon nyolc. Az évkönyvet a miniszteriális szabály zatok s a tanév elejével szükséges tudni valók zárják le.
éjinek. K o ller Ferenc tanári jubileuma.
A miskolci városi zeneiskolának érdemes hegedűtanára Koller Ferenc, a közelmúltban ünnepelte tanári működésének húszéves évfordulóját. A jubiláris alkalom a hálanyilatkozatok és tények oly kedves meg nyilatkozásaival halmozta el a jubilánst, mely a szerényen működő „vidéki“ zene iskolai tanárok pályáján valóban ritkaság * számba megy. A város értelmiségei, kik a tanár munkájának elismerő tanúi, Srtesitök. jubiláris egyezer koronányi alapítványi létesítettek a zeneiskola céljaira, s az erre vonatkozó Az Országos M. Kir. Zeneakadémia alapítványi levelet a város polgármesterének Évkönyve az 1916/1917 iki tanévről. Szer kezeihez juttatták. A hálás növendékek kesztette Moravcsik Géza, titkár. Budapest, Az Országos M. Kir. Zeneakadémia Ki ezüst babérkoszorúval tették tanáruk örömadása 1917. Kis negyedrét, 228 lap. napját emlékezetessé. — Koller húsz éves működésével minden tekintetben reászolgáll Az ország első zenei főiskolája év a ritka ünneplésre. Azok közé a művészek könyvének első két lapját az elhunyt közé tartozott, kik a „vidéknek" áldozták király emlékének szenteli: a december 9-iki föl munkásságukat. A kiváló pedagógus, gyászemlékünnepélyen az Eroica gyász aki iskolai munkáján kívül kamarazenei indulója, Schubert Litániája, Liszt Heróíde kezdeményezéseivel is figyelmet keltett, funébre-je és Mihalovich Királyhimnusza voltak műsoron. A negyvenkettedik tanéy | egyben kiváló író is, aki liceális alkaltörténetéből az évkönyv mindenekelőtt ! makkor mindenkor nagy szolgálatokat tett a zene kulturügyének. Kecskemét. Szabadka tanári személyzeti ügyekről számol b e : Várkonyi Béla orosz fogságban v a n ; ! —-Miskolc volt az a három magyar város,
^ióenei Ötemle melyet munkássága bearanyozott s ez utóbbi most szokatlanul nemesen elismerő módon hódol két évtized fáradhatatlan tevékenységének.
9?ooáő Schubert után — Schumann. Az operett műfajának szomorú csődjét hirdeti, hogy egész faktúrája egyre félel metesebben távolódik el az opera buffá-\ó\. Hiábavaló a színes hangszerelcsi szándék, egy-egy vezérmotivumszerű kísérletnek hir telen fölvillanása — a lejtő útján haladó műfajt többé megállítani nem lesz lehet séges. Tüneményes züllése közben nem csak önmagát vetkőztette ki eredetéből, hanem ijesztő térfoglalásával a komoly zeneművészetnek immár legrettegettebb ellensége. S hogy klasszikus hagyományai hoz szegődhessék, veszedelmes trükkhöz folyamodott. Lelkiismeretlen salto morlaleval a zcnetörténelem földjére lépett, operettfigurává degradálta előbb Schubertét, majd újabban Schumann). Megbolygatta a hiteles történelmi tényeket s egy-egy komikus szituáció sikere biztosítása érdekében min dent föláldozott. Közben az operettegyvcleg csokrába kötözte halhatatlanok remekeit s az operett kínpadjára kényszerítene zenei Múzsájuk legszebb nebánlsvirágait. Ellen sége lett történelemnek és művészetnek egyaránt. Hogy a tömeg e trükköt hono rálta, ez a körülmény a műfaj negatív karriérjeben nemcsak állomást jelentett, hanem lovábbcsclekvcsrc ösztönözte. Most Schumann finoman szenzitiv lelke kerül a brellli bonckése alá: szerelmét és házas sága történetét viszik piacra s az újdon ságot Vándormuzsikusok címen Berlinben már keresztvíz alá is larloilák. Gans szö vege és Doebber zenéje nem tévesztette hatását: a közönség tapsolt. De nem így a berlini sajtó. Élénk tiltakozást jelentettek be a holt szezon bírálói s a német főváros ban mindenki örvendett annak, hogy végre közönségnek és kritikának útjai eltérők. Mire Schumann operettparodiája hozzánk elérkezik, fegyverkezzék föl a sajtó s a jó ízlés elemi törvénye nevében indítson kí
195
méletlen harcot történelemnek és művé szetnek ily ádáz megrontása ellen. Mint hogy az ősszel a Városi Színház hasonló műfaj jeligéje alatt nyílik meg, bizonyosra vehető, hogy a Vándormuzsikusok buda pesti premiérje nem sokáig várat magára s sikerétől megbódul majd — az egész ország. És sem a történelemnek, sem a művészeinek, sem az emberi kegyeletnek nem lesz annyi ereje, hogy ezt az áram latot torkon ragadja s agyonfojtsa. Schubert és Schumann után következnek majd a többiek, nemcsak a romantikusok, hanem a klasszikusok is — mindenki. Színházak — zenekar nélkül. A közeledő színi évad zenetársadalmi nyavalyáink egyik legszomorúbbját vetette fölszínre: nincsenek zenészeink és nincsen zenekarunk. Akik a világháború negyedik esztendejében oly szívesen könyvelnek el mindent a vérontás javára, s a háború előtti kulturmulaszlásokat is erre az új számlára írják át, most sem éreznek lelkiismeretfurdalást. Az egyszerű tény, mely a bajt most annyira nyilvánossá lelte, a katonai zenekarok hadi reformjával függ össze. A színi direktorok legtöbbje béké ben is kalonazencvel operált azon egyszerü oknál fogva, mert polgári színházi zenekar szervezése sziszifuszi munkát jelent. Olt pedig, ahol a kényszerítő körülmények parancsolták a polgári zenekar létesítését, ott a szini direktorok is, a karmesterek is összehasonlítást provokállak, mely soha sem végződött a civil elem javára. Fegyel mezetlenek, zálogba csapják hangszerökel, drága a fönlartásuk — ezek voltak a lóg gyakoribb panaszok. A háború eleje óta a szűnő polgári zenekarok sem okozlak a direktoroknak fejtörést. Készen állott váró sonkinl a katonai zenekar, sőt arra is tu dunk esetet, hogy ez utóbbi körútra is vállalkozott. Újabban azonban a sztratégiai szempontok mást javasoltak. A zenekarok legnagyobb részét föloszlalták s tudomá sunk szerint csakis a hadtestparancsnok ságok székhelyén van zenekar. Ez a meg változott állapot óriási fejetlenséget idézeti elő. Memorandumok és küldöttségek értek egymást, de a zenekarokat most már bajos visszaszervezni. Hogy a dolgon valami
•enei
196
képpen segítve legyen, a hadügyminiszter kilátásba helyezte, hogy annyi zenészt mentenek föl, amennyire szükség van. — Valóban távol tőlünk, hogy ez esettel kap csolatosan elvi vitába bocsátkozzunk afölött, hová utalandó ez a kérdés: niűvészetiügye-e ezaz országnak, avagy merően kenyérkérdés? Az igazság föltétlenül a középúton van: egyik is, másik is. Tehát mindenesetre meg kell oldani még akkor is, ha a világháború negyedik esztendejéről van szó. Téves lehet azonban elmélkedé sünk, ha úgy képzeljük, hogy e mizériák a háború szülöttei. A zenészhiány béke időben éppoly nagy volt, mint ma. Nem csak fúvósok nincsenek, de vonósok is hiányzanak. S ez a hiány nem azért kelet kezett, mert nem volnának tehetségeink, hanem azért, mert a zenésznek úgy társa dalmi, mint anyagi helyzete a proletár sor sára kárhoztatja. Száz-százhúsz koronán tengődtek zenészeink békeidőben s azóta pozíciójuk vajmi keveset javult. Társadalmi helyzetök is a zérus fokon alóli. Nem kí vánjuk, hogy a Lipótváros kaszinóját és zsúrjail lálogassák, de valamivel humánu sabb társadalmi elbírálást kérünk, mint aminöben a mesterembert részesítik. A had ügyminiszter rendelkezése csak ideiglenes orvosság, ezt a színidirektorok is érezni fogják. Itt mélyenjáró zeneszociális mizé riáról van szó, melyet intézményesen és áldozalosan kell gyógyítani. Pengő érccel és társadalmi szeretettel.
—■■■-
—■
v—t cJftrcsarnok Szigeti lózsef tanára.
a genfi konzervatórium
A külföldi lapok jelenük, hogy Szigeti lózsef, a hírneves Hubay-tanítvány a régi és egyben nagyhírű genfi konzervatórium hoz kapott meghívást. Hugo Heermann hegedütanszaka mellett a hegedűjáték mesteriskoláját vezetné Szigeti, amellett azonban német hangversenykörútjait is megtartaná. így a jövő évben egy ham burgi, brémai és frankfurti (a. M.) hang verseny van tervbe véve. — Miután Szigeti ről legutóbb azt írták, hogy Budapesten is ad leckéket, e két híradást sokan ellen mondónak találják.
E ric h Korngold dícsérefc. Erich Korngold, a huszadik század zenei csodatehetsége a bécsi Operában tudva levőleg maga vezényelte Violanta és Polykrates gyűrűje című operáit. Ebből az alkalomból a Neues Wiener Tagblatt alig fogyott ki a szertelen dicséretekből úgyannyira, hogy a magasztalás ritka szavait a hamburgi lapok után a világlapok is átvették. Ez az átvétel azonban nem történt egészen szószerinf. Elismerik a tizenkilenc éves Korngold rendkívüli tehetségét, de az áradozókat mérsékletre intik.
>♦<
A bécsi filharm onikusok H ollandiában. Végezetül mégis kétségtelen a tapasz talati megfigyelés, hogy a művészetnek először életeleme a nemzetközi terjedés, másodszor, hogy a semleges földön való művészi rekord csak rokonszenvet vált ki azon nemzet iránt, melyet a művészi tes tület képvisel. Miután a németek diadallal jártak északon, most annak híre érkezik, hogy a bécsi filharmonikusok a szünidő folyamán Hollandiába indulnak nagyobb hangversenykörútra. A dirigens tisztét Félix Weingartner tölti be.
x-:
Új Beethoven-kcpek. Frimmel a híres bécsi Beethoven-kutató legújabb tanulmányában kél jellegzetes Beethoven képet közöl, amelyek eddigelé ismeretlenek voltak. Az egyik Höchle festő rajza, a másik pedig Weidner Józsefé. Az első séta közben, kabátjába burkolva ábrá zolja Beethovent, a másik kép cilinderben mutatja a mestert. Ez utóbbi kép a berlini Henrid cég tulajdonában van s — eladó.
>—< Új német nemzeti
himnusz terve és
p ályázata. A világháború felelte időszerűvé tette a nemzeti himnuszok kérdését. Není csupán a meglévők eredete és sorsa felé fordul a figyelem, hanem amenyiben a régi szer zemények a mostani nagy nemzeti föl lángolásnak már nein felelnének meg, újnak beállítása válik időszerűvé. Német országban most új császárhimnuszon törik a fejőket, miután a közvélemény szerint a Heil dir int Siegerkranz már nem lehet méltó a nagy germán hagyományokhoz. Ez tudvalevőleg II. György angol király tiszteletére íródott, ennek tulajdonítandó a dallama, míg a szövege — „God savé the king“ — VII. Keresztély dán király nevéhez tapad. Eme kétes eredetén kfvül költői szempontból úgy a kifejezést, mint pedig a rfmeket illetőleg sem áll meg a himnusz. A németek, a tengerészek éppúgy mint a hivatalnokok és kereskedők is
]enei Özem/e fájdalmasan tapasztalták, mint zavarják össze a német himnuszt az angollal. Ezért új himnuszt terveznek, melynek főerényei legyenek az énekelhetőség, azonkívül a könnyed népiesség. A tartalmát illetőleg három verssornál több ne legyen. A pályázat ügyét Friedlander egyetemi tanár bonyolítja le, míg a bíráló bizottság tagjai: Faulhaber, müncheni érsek, Harnack ber lini egyetemi tanár, Humperdinck, Thonta, Möllendorf és a leipzigi Wundt. A németek érthető kíváncsisággal tekintenek a pályázat sikere elé. A német M endelssohn-díjak sorsa. Feszült érdeklődéssel várják a német zenei körök az idei Mendelssohn-díj ered ményét. Tudvalevőleg három díj kerül szét osztásra: az első komponista, a második előadó művész, a harmadik pedig segély alakjában. A díjak egyenkint ezerötszáz koronát tesznek ki. Megkívánják, hogy azok kik pályáznak, valamely német zenei intézetnél legalább félévig végezték tanul mányaikat. Maga az ösztöndíj arra van szánva, hogy nyertese tovább folytassa — akármily hasznos irányban tanulmányait. A zeneszerzők a pályázat benyújtása alkal mával többek között állami esküvel kell megerősíteniük, hogy a benyújtott pályamű az ó munkájuk. A kuratórium elnöki tisztét Dr. Krelzschmar tölti be. x -<
Zencszerők kéziratainak árverezése. Az autograph elárusítók a háborús álla potok szülte áremelést igen kedvező alka lomnak tartják arra vonatkozólag, hogy gyűjteményeiken drága áron tudjanak túl adni. Megállapítást nyert, hogy a zene szerzők kéziratai sokkal nagyobb becsben állottak, mint a költőké. A legmagasabb tarifát egy Schubert-levél érte el, ennek ára 1860 márka volt. Schubertnek egy naplótöredéke 910 márkáért kelt el, Mozart egy leveléért 1600 márkát fizettek, egy ifjú sági naplójából való leveléért 610 márkát, egy menüett kéziratáért 500 márkái. Beethoven levelei 560— 1110 márkáig keltek el, Brahms egy emlékkönyv részletének 285 márka volt az ára, Chopin levelének 215 márka. Arány lag Richard Wagner levelei keltek el a legolcsóbban, potom 100— 150 márkáért. — Úgy a királyi könyvtárak, mint pedig egyes drezdai műgyüjtemények is súlyt helyeztek arra, hogy a vételnél érdekelve legyenek. Német egyházi énekek — katonai célokra. A világháború vezette reá a németeket a német egyházi népének egységének követelményére. Németország majdnem minden egyházmegyéjének van sajátos
197
énekgyüjteménye s így történhetett, hogy ugyanazon szövegek éneke a dallamok gazdag váriánsát mutatta. Béke idején is baj volt az, ha egyik egyházmegye orgo nistája vagy énekese a szomszéd egyház megyébe került el, — most azonban háború idején a legnagyobb kalamitások keletkeztek abból, mikor az egy táborban lévő kato nákkal közös istentiszteleten akartak énekel tetni. E tapasztalat arra indította a német püspöki kart, hogy huszonhárom éneket válogattak ki a különböző gyűjteményekből, ezeket egységénekeknek nevezték el azzal a szigorú utasítással, hogy egész Német országra ezek kötelező erővel bírnak s csak az ezeken kívül levő énekeket engedik továbbra is úgy énekeltetni, amint az egyes megyékben hagyományos volt. Mint most hírlik, a strassburgi dóm orgonistája Dr. Malhias, ki az odavaló egyetemen az egy házi zenét adja elő, most fölötte alkalmas, nem nehéz orgonakíséretei írt az egység énekhez, Kleiber nevű szerző pedig az énekeket kiiencszólamú rézfuvókísérettel látta el. Eme eljárásból világos, hogy az énekeket legfőképpen a harctéren kívánják terjeszteni és népszerűsíteni. A berlini opera közelgő munkarendje. A berlini Opera alig zárta be kapúif, vezetősége máris közölte azokat a játék terveket, melyek a jövő évadban várnak megoldásra. Ujdonságok gyanánt Leó Blech „Rappelkopf“ , Liszt Ferenc Szent Erzsébet legenda és Schmidt „Notre Dame“ című műveit emlegetik, utóbbi az elmult szezon ban nálunk is be lett mulatva. Új betanulás gyanánt szerepelnek: Mozart Don iuanja, (Scheidemantel-féle átdolgozásban), Richard Strauss Elektrája, Cornelius Bagdadi bor bélya, Halevy Zsidónője, Gluck lphigenia auf Tauris-a (Richard Strauss átdolgozásá ban) és Verdi Falslaff-ja. — Nem érdektelen, hogy a berlini Opera, mely junius 15-ikén zárta kapúit, már augusztus 15-ikén meg nyitotta a következő évadot.
>»<
Intézkedés a német operaénekesek am erikai vendégszereplése ellen. Utóbbi időben egyre gyakoribbá vált a német operaénekeseknek az új világ desz káin való vendégszereplése. Eleinte a kivándorlást nem vették komolyan: a mű vészek gazdag dollárzsákmánnyal tértek haza, itthon pedig örvendtek annak, hogy a német hírnév egyre gyakrabban jut el a tengeren túlra. Újabban azonban e fölfogás gyökeresen megváltozott és pedig nemcsupán az amerikai hadüzenetre való tekin tettel, tehát érzelmi szempontból, hanem egyszerűen azért, mert az amerikai láz a legkiválóbb német énekeseket ejtette rabul s vonta el a német operaszínpadoktól. A
198 néhány eslérc terjedő vendégszereplések már nem bizonyultak elégségeseknek, hosszabb időre terjedő fellépések, sőt rész legesen kötött szerződések voltak napi renden. A Visszás helyzet megszüntetésére a Deutséher Bühnenverein egyik ülésén Geebach gróf, a drezdai színházi intendáns lépett föl az ajánlattal, mely szerint azon német operaénekesek, kik hosszabb ideig amerikai színpad után áhítoznak, itthon öt éven belül nem alkalmazhatók. A drezdai intendáns előterjesztését egyhangúlag fo gadták el, nem úgy azonban a sajtó. A Vossische Zeitung a többi között így ír: „A nagy énekesek eme poenaléval szemben úgy fognak védekezni, hogy Németországgal nem kötnek többé állandó szerződést, hanem csupán vendégszereplésre vállal koznak. A rendelkezés csökkentheti az amerikai kivándorlást, de azt meg nem akadályozhatja. Kár a művészet nemzetközi szabadságát megcsorbítani. Az új világból Németország is kapott már kiváló erőket.
Azonkívül háború után éppen a művészet nek keit a nemzetközi barátkozás lehető ségét ápolni és elősegíteni. A rendelet különben is kivihetetlen lesz: a kisebb jelentőségű művészeket akadályozhatja ugyan, de a nagyobb jelentőségű művészek úgyis önmaguktól jutnak majd szóhoz. Ha azonban minden akadály dacára is keresztiileröszakolják a rendeletét, a közönség lesz a vesztes fél“ . — A Vossische Zeitung nagy tekintélyű állásfoglalása mindenesetre elég arra, hogy a talán kissé radikálisnak tetsző intézkedés fölött még egyenlőre gondol kozzanak, míg érvénybe lép. Mendelssohn ism eretlen levele. A leipzigi történeti muzeum legutóbb Mendelssohnnak egy ifjúkori levelével lett gazdagabb. A levél két részből áll: 1828 tavaszán és őszén íródott és igen érdekes adatokat tartalmaz Mendelssohn ifjúsági operájáról, a Camachái lakodalom-ról. Elmondja azonkívül a mesternek egy németországi útját és magában loglal egy zenei témát, melyei Mendelssohn Adele Schopenhauernek ajánlott. F élix W ein g artn er — opereffszcrzö ? Svájcon keresztül hihetetlen szenzációval kürtölik most tele a hiszékeny világot. Arról van szó, hogy a Három a kislány szerzői új szöveget írtak, melynek zenéjét nem kisebb halandónak, mint Félix Weingartncrnek kellene megkomponálnia és pedig Johann Strauss régebbi kompozícióinak föl használásával. Az új operett bemutatása a bécsi Raimund Thealerben történne, hol a Három a kislány táncoperettje Hannerl címmel a következő évadban szintén be mutatásra kerül. Ez utóbbi tudvalevőleg húsz évvel Schubert halála után játszik és
enei Özemlc középpontjában a derék Bruckner zene szerző áll. — A külföldi lapok természetesen óriási fölháborodás hangján utasítják vissza e hírt. Szcrintök nem elegendő, hogy Schubertét és Schumannt alacsonyították le operettfigurává, hanem most Brucknert is előrántják. Alig tudják elhinni, hogy a nagy Weingartner azonosítsa magát azzal a szomorú dekadenciával, melyet utóbbi időben a bécsi színpad képvisel. Akik még emlékeznek, hogy Weingartner ezidőszerinl is mily nagy becsben áll a bécsiek előtt, e mende-mondát puszta koholmánynak tartják.
>»<
Kölni Beefhoven-ünnepségek. A németek a háború sok akadálya dacára sem tudnak lemondani ama derék szokásukról, hogy holt szezonban is egy ségesen érdekes zenei ünnepségeket ren dezzenek hangversenyekkel kapcsolatosan. Julius hó elején Kölnben négy estén át Beethoven-ciklust rendeztek, melyen a meg erősített városi zenekar működött közre Abendroth vezetése mellett. A műsoron Beethoven szimfóniáit adták elő a második és kilencedik kivételével, azonkívül a G-dur és Es-dur zongorahanr,versenyt, nemkülön ben a hegedűkoncertet. E számokon kívül nyitányok, továbbá Beethoven dalok (Ali die ferne Geliebte) szolgáltatták a programm hátralevő részét. — A ciklust a német szak lapok kiválóan sikerültnek mondják. B ism a rck — a Beethovcn-rajongó. Nagy szellemek találkozásának lélektani valószínűsége kell hozzá, hogy megtudjuk érteni azt a nagy rajongást, mellyel B is marck, a vaskanccllár gyermekkora óta Beethoven múzsája iránt tanúsított. Kendell, Bismarck zenei tanácsosa írja, hogy B is marck csak Beethoven - műveket akart hallani, ha a zongorán valamit előadtak. A kancellár felesége maga is kiváló zongorista hírében állott s ha egyszer-másszor férje előtt Mozartot játszott, Bismarck nyomban Beethovenre fordította a dolgot. Főként az Appasionala volt az, mely mélységesen meghatotta. Az Eroicára mondotta, hogy ha mindig hallana életében, akkor nagyon bátor tudná lenni, míg az Appasionatárol úgy nyilatkozott, hogy úgy hangzik, mint egy egész emberélet haldokló vonaglása. >-*■< Strau b e K á ro ly — katona. A jelenlegi világpusztító háború senkii és semmit se kímél meg. Ha kell, a mű kincsekre és műemlékekre és a legérté kesebb emberekre is kiterjeszti megsemmi sítő hatalmát. A művészek, nevezetesen a zeneművészek egész serege tette már életet, vagy munkaképességét a haza oltárára. A legjobb orgonisták egyike a francia
199
enci Ötomle Bonnel József, a párisi sf. Euslache templom orgonistája is már megsebesült, most Straube Károlytól, a leipzigi Thomaskirche világhírű orgonistájától kapjuk a hfrt, hogy f. évi Junius 1.-én neki is be kell vonulnia és ezentúl a múzsák helyett, Mars szol gálatába áll. (g/J Svéd-dán
zeneünnepségek Berlinb en .
Ama diadalittas sikerek, melyekben a németeknek Svédországban és Dániában volt részük, — amint az előrelátható volt — most viszonzásra találnak. Richard Strauss, Artur Nikisch és a berlini domkórus érzik erkölcsi kötelezettségét annak, hogy a semleges szíves vendéglátást valami képpen viszonozzák. Brüsseli hírforrás szerint az erre vonatkozó megállapodás már megtörtént. Eszerint idén november havában Berlinben svéd-dán zeneünnep ségeket rendeznek, melyek három estére fognak terjedni. Meghívják a két ország legjobb dirigenseit és művészeit. Svéd országból Dr. Stenhammar, JSrnefell udvari karmester, Cahier és Larsen énekesnők, valamint John Forsell énekes vannak tervbe véve. Dán részről Hveberg és Nielsen kar mestereket, s az utóbbi mint zeneszerző is fog vendégszerepelni. A bemutatandó művekre vonatkozóan még nem történt megállapodás, de valószínű, hogy a ber linieknek a legszebb skandináv művekben lesz részük. A svédek többi között operaszemelvények bemutatását tervezik.
x-;
A m erikai rövidlátás. Az újvilág a hadüzet óta szintén el veszítette függetlenségét cs ugyanabba a hibába esett, mint 1914-ben az ő antant test vérei. Svájcon keresztül érkezik a híradás, hogy a newyorki Melropolitan-Opera rész vényesei elhatározták, hogy „a változott po litikai viszonyokra" való tekintettel Humperdincknek és Richard Slraussnak müveit leveszik a játékrendröl. A gyakorlati együttes keretében azonban egyenlőre még megkegyelmeznek a német származású művészeknek.
>♦<
Be rlio z nyilatkozata F ra n ciao rsz ág ró l. Berlioz-nak eddig ismeretlen levelei kerültek nyilvánosságra nemrégiben a „Revue des Paris“ -ban. A levelek kelte 1842 és 1854 közötti időre esik s jellemző, hogy a nagy Berlioz mily fájdalmasan panaszkodik afölött, hogy Franciaország mennyire nem tudja az ő múzsáját meg érteni. A műveivel szemben tanúsított közöny tetőpontját a Faust bemutatása alkalmával szemben érte el. Ezt az opust gall földön teljesen hűvösen fogadták. Berlioz elkeseredve írja azért leveleiben: „Franciaországot teljesen töröltem zenei
térképemről". — Ezzel szemben jellemző, hogy Berlioz mily szeretetteljes hálával emlékezik meg Németországról. 1842-ben utazta be a német birodalmat s elragad tatással nyilatkozik fogadtatásáról. Meyer beer és Mendelssohn valósággal verse nyeztek abban, hogy Berlioz-nak minden képpen a kezére járjanak. Eg y Braunschweig-ben adott hangverseny nemcsak teljes művészi sikert hozott számára, hanem negyvennyolc tallér bevételt, mi abban az időben nagy dolog volt. Mikor Berlioz Párisba tér vissza, Lipinski hegedűshöz, a drezdai királyi zenekar hangversenymesteréhez ezeket írja: „Hálás lennék Önnek, ha az ottani színházi viszonyok felől értesítene s ha főként az ott uralkodó zenei gondolkozást illetőleg adna fölvilágosítást. Mert Párisban a zenei gondol kozás fogalmát alig ismerik. — A német sajtó hűséggel közli le a párisi revü Berlioz-levéldöredékeit s csodálkozással telik el, mily objektivek a franciák a világ háború negyedik évében.
>-»<
Apró H írek C sarnoka. Flotow „Márthá“ -ját tizenhat évi pihen tetés után most adták ismét a berlini Operában. Az utolsó előadás ideje 1901 julius 27-ike volt. — Wagner Parsifaljál .most adták elő első izben a stockholmi királyi Operában. Az előadás larnefelt karmester vezénylete alatt mély hatást lelt. A királyon kívül Károly és Vilmos hercegek is jelen voltak. — A berlini zeneakadémiához Róbert Kahn-t nevezték ki az elmélet, zene szerzés és partitúraolvasás tanárává. — Buenos-Ayres-ben (Argentinjában) a Colm színházban bemutatták Strauss Rikárd Rózsagavallérját. A színház zsúfolva volt. az előadást Marussi karmester vezényelte s a Giornale d'ltalia az elismerés hangján nyilatkozik. — A berlini Oesellschafl zur Pflege altklassischcr Musik, melynek zenei vezetése Lenzewskire van bízva, az elmult évad folyamán négy hangversenyt rendezett, melyek kizárólag Bach műveiből, főként kantátékból állottak. — Stuttgartban Heinrich Schlegel ottani udvari orgonistának C-dur orgonakoncertjét mutatták be. — Rosenthal, müncheni antikvárius nem régiben igen értékes Mozart-kéziratnak jutott a birtokába, mely kilencvenegy oldalt foglal magában. A zenei kézirat állítólag Mozart nagy szerenádja tizenhárom fúvóra, szóval egyik legszebb műve, melynek eredete 1779 és 1780 közé tehető. — NewyorkbanMetropolitan-Operaházban a közel múltban ismét amerikai operát mutattak be „The Canterbury Pilgrinus" címen, melynek zenéjét egy operettkomponista. Reginaid de Köven írta. A mű néhány előadás után — megbukott. — A zwickaui Schumannmuzeum a zeneköltő egy képének a bir
föenei Őtemía
200
tokába jutott, mely 1850-ből való és a család véleménye szerint a legjobbak egyike. — Fiebachtól Marié und Marthe címen Königsbergben nagyszabású ora tóriumot mutattak be. — A drezdeni Dr. Erich Miiller Róbert Franz leveleit készül kiadni. Ennek kapcsán arra kéri az eset leges kéziratok tulajdonosait, hogy az esetleg rendelkezésre álló anyagot neki átengedjék. — Hannoverben meghalt Gille Károly, akinek kiváló dirigensi hírneve volt. — Gróf Bánffy Miklós főigazgató Ferenczy Frigyest, a szegedi színház főrendezőjét az Operaház rendezőjévé nevezte ki.
■ I
-
irodalom ■—
—<
'
1B
^Könyvek. Rim sky - Korsakow összhangzattana. (Praktisches Lehrbuch der Harmonie, Leipzig, Belaieff 1915.) Rieschbieternek teljesen bealkonyult.* Mind erősebbé válik annak belátása, hogy a számozott basszus olvasására pazarolt időt sokkal hasznosabb az összhangzattan megtanulására fordítani. Mert a kettő va lóban nem egy, mint sokáig Iliitek. A szá mozott basszus olvasása a basso continuo korából maradi karmester-szükséglet, mire manapság már csak ludósoknak, zene szerzőknek és orgonistáknak van szüksége. De az összhangzattan tanulóinak nincsen. Hasznos ugyan azon általános elv minél élesebb feltüntetése, hogy a zene, a löbbszólamúság egyik igazi fundamentuma a basszus. De amily helyes ez, épp oly hely telen és káros a melódiának, a zene lé nyegének elhanyagolása a basszus javára. Az élet elhanyagolása élet-törvények ta nulmányozása kedvéért, lélektan tanulása lélektelenül. A risbiterizmus pedig ezt leszi. A szamozoll basszus kizárólagos tanítása a zeneérzék kiölésére irányuló merénylet, mert elhanyagolja a zeneizíés első köve telését, hogy értelme, melódiája, formája legyen a legprimitívebb gyakorlatnak is. Rieschbielcr gyakorlatainak tanítása unal massá, lélektelenné, gyülöltté teszi az össz hang-tanítást. Meggyötört deiinquenssé * Der Harm onieschiiler, irta W . Dieschbietes, közismert generálbasszus-tankönyv.
t„Palace“~kávéház.
♦
X
♦
X Elsőrendű cigányzene. T 58 4—6 Színházi vacsora A4 4 4 4 4 4 4 A4 A4 4 4 4 AA AAAAA4 A4 A 4
válik tőle a szenvedő lanuló és fejetlen kinzóvá a szenvedő tanító. A Rieschbietertanításnak örökre bealkonyult. Összhangzattan címén összhangzattant kell tanítani. Bár egy és mindig egy a zene: kontrapunkt és összhang ugyanakkor és egyszerre, de vizsgálható alaptechni kájának két irányában külön is, vagyis vízszintes irányban (konlrapunkt) és függő leges irányban (harmónia). A függőleges irányban tapasztalható összecsengések egy másutánjai adják a hangzat-kötéseket és ezek rendszerbe foglalása az összhangzat tant, Első feladata az összhangzattannak meghatározni, miféle akkordok vannak általában, (akkordtan) második feladata megmutatni, milyen módon következhetnek ezek egymásután. Vizsgáljuk meg e két feladatát külön-külön. Első feladata eléggé egyszerűnek látszik, de nem az. Mert a terc-építkezés utján előálló hangzatfajtákkal nem meríthetjük ki az összhangok lehetőségeit. Mint tudjuk: van quart-épííkezés is és tudja Isten, miféle fajták alusznak még a jövendő méhében. Szisztematizálni tehát még magukat az akkord-lehetőségeket is csak időszerűen, korhoz kötött módon lehet; pl. 1916-ban ilyen meg ilyen hangzatok lehetségesek. Az összhangzattan második feladata azonban teljesen megoldhatatlan. Mert az, hogy miképpen követhetik egymást az akkordok, teljesen stílus dolga, stílusról stílusra változik. Ami egyikben jó, az a másikban rossz, ami egyikben lehetetlen, az a másiknak lényeges része. Eszerint a hangzatok egymásutánjának tanítása első sorban stilusproblcma megoldását követeli. Mert mindazon tankönyv, mely nem indul ki egy bizonyos, meghatározott irály elem zéséből, hanem összekeverve hetet-havat „általános* összhangzattant akar adni, (ami nincs ) mindaz a tankönyv a lehetet lent akarja megoldani s így nem megol dásában, hanem céljában hibás. A legala posabban megrágott rendszer is, mint pl. a copfos Gradener 1877-ben (Hamburgban) megjelent „System der Harmoniclehre*-je, lehetetlent akar, ha meg akarja tanítani az általános igazságot, ami nincs. Ily módon, minthogy csak a minden addigi stílussal közös tulajdonságokat tárgyalhatja, meg fosztja a tanulót mindegyik stílus lénye gétől, vagyis éppen attól, miben a többitől különbözik. Az irályköziség olyan a zené ben. mint a nemzetköziség a politikában : csak könyvekben található._______________ Műtárgyak, antik darabok, brilliáns ék szerek, régiségek, képek és szobrok vétele
Srernbergcégnél Telefon 11—77
65 3—io
Mercy-utca
2
enei Özemle
Eszerint az összhangzattan minden általános rendszerezése időleges és suta. Jön a következő korszak és hoz új akkord alakokat, — kötéseket. A nagy szerzők műveinek igazi szépségei olt bontakoznak ki. hol a rendszerbe nem foglalható kez dődik. Minden általános összhangzalian csal tehát, és a következő kor mindenképp el is hajíthatja. Hozzájárul végül e nagy bajokhoz még valami, ami az összhang zattan szokásos tanítását nemcsak hibássá, de elviselhetetlenné is teszi. S ez a baj ott keresendő, hogy más az élő zene és ismét más az összhangok egymásutánja. Mert lehet ugyan bármely zenét külön, akkordikus szempontból megvizsgálni, de akkor dok egymásutánjából zenét csinálni, vagyis a muzsikától azt kívánni, hogy mindegyik szólama lehetőleg egyszerre mozogjon tova a tanuló kedvéért: azt nem lehet. A tanulónak azonban olyan zenére van itt szüksége, melyben a függőleges irány túl nyomóan gazdagabb a szólumönállóságnál, mert különben nem tud boldogulni akkordjai felismerésével. De a mesterek nem írlak (vagy csak elvétve) ilyen zenét s az, amit „gyakorlat" címén a legtöbb tankönyv nyújt, az nem zene, hanem ki gúnyolása a zenének, mert nincsen han gulata, „száraz." A száraz zene azonban nem zene, hanem tagadása a zene cél jának, annak, hogy boldoggá legyen. Látható, hogy az összhangzattan taní tásakor a következő követeléseknek kell egyidejűleg megfelelni: 1. a tanítóit ak kord-épület végérvényesen lezárt legyen ; 2. a tanítás alapja egy meghatározón stí lus legyen, melynek örökre lezárt és vál tozatlan hangulat-törvényei vannak; 5. ebben a stílusban a zene függőleges irá nya legyen túlnyomóan az előtérben; 4. közismert stílus legyen, hogy a tanulónak ne kelljen külön stilus-problémákkal is foglalkoznia ; 5. egyszerű legyen, hogy a fiatal lélek is otthon érezze magát benne. Ha sikerül ilyet találni, akkor megoldot tuk és pedig legideálisabban, de egyúttal az egyetlen helyes módon a felvetett kér dést. Rimsky-Korsakow összhangzattanáé az érdem. Tudtommal ez az első tankönyv, mely a fenti szempontoknak tökéletesen megfelel. Ha csak egy kissé lenne gon dosabb a kidolgozása (amit az oly nagy és elfoglalt művésztől, mint szerzője volt, nem is igen lehet követelni), ideálisnak volna mondható. R.-Korsakow könyvének alapja ugyanis
fRoyal-szálloda i T e m e s v á r- jó z s e fv á ro s , P á ly a u d va r közelében Kényelm es szobák, kávéház.
56 4—6 i
201
a Choral-harmonizáció (protestáns egyházi énekek összhangosítasa). Nem a basszus urakodik, hanem a melódia. É s pedig év százados, gyönyörű melódiák, egyszerű, csodálalos kis műremekek. A stílus itt köz ismert, mindaz, amit, „szabályaként kimon dunk, olyasmi, minek álhágása túllépné az adott stílus hangulatbeli lehetőségeit. A choral-slilus lezárt, új szempontokat, új hangulatokat nem lehet már belévinni. A choral-harmonizáció azáltal, hogy vonta tottan, egyenlő időközökben egymásután föllépő hangok egyszerű többszólamosításából áll, teljesen előtérbe tolja a zene függő leges irányának szempontját. A choralstilus ritmikája egyszerű és végtelenül csekélyek a lehetőségei; tempója pedig nagyjában csak egyféle van choralnak. Hangerősségbeli árnyalatai is maguktól adódnak („természetes dinamika"). Tehát nincs semmi bíbelődésünk a ritmus, tempó és dinamika milliónyi lehetőségével, mik nek bevonása csaknem lehetetlenné tenné az összsangzaltan tanítását. Mert hiszen más-más ritmus, más-más tempó, más-más hangerő ugyanazon egy slilen belül is egészen különböző hangzattkötéseket kö veid. A szokásos összhangzattanok elkö vetik azt az égbekiáltó meggondolatlansá got, hogy a tempovételt és hangerősséget elhanyagolják (pl. a híres Richter borzal mas könyve ; e bajon Knorr modernebb, de gyönge műve is csak részben segít); itt azonban, a choral terén egységes rit mussal és tempóval van dolgunk, nyugal mas, széles tempóval és végtelenül egyszerü ritmikával. Mindezeken fölül pedig a choral kész formájú, rövid zenedarab, s így a kidolgozója nem töredékes floszkulusok céltalan dibdábolásával vesződik, nem egy esetleg talán valahol egyszer véletlenül alkalmazható részlelecskén dolgozik, hanem igenis önmagában kész müvet ad, melyet el is lehet énekelni a templomban. A choral vokális műfaj, tehát ének hangok útján megy végbe az összhangosítása. Minthogy négy szólammal minden harmónia lényege kifejezhető, viszont három már kevés ehhez: tehát a négy emberi főhangosztály lesz a harmonizálás négy szólama. Ez is nagy előny, mert a vokális zene sokkal egyszerűbb lépéseket követel, mint a hangszeres, tehát első sorban ott alkalmas eszköz, hol az egy szerűség főszükséglet: a tanulónál. Mind ezen kívül pedig a négy vokális szólam a muzsika hangjainak leghasználtabb magas-
W E IS Z G E R S O N É S T Á R S A I 64 2—10
N o rin b e rg i, rövid-, sz ö vö tt á rú k és p a m u t- n a g y k e rcs k e d é s
TEM ESVÁ R Telefon 606. sz. Postatakarékpénztár-számla 419. sz.
202
2
enei
ságában mozog és így megtanít, a leg természetesebb alap-hangzásra. És nem utolsó sorban a lehetőségek ama leg természetesebb komplexumára, mi az énekes zenét minden muzsika gyökerévé teszi. Rieschbieter műve tisztára orgonisták nak készült; ez abból is látszik, hogy „íeladatai“ -nak helyes kidolgozása gyakran képtelen magasságba kényszeríti a szóla mokat. Zongorán lenyomorgatolt kínos értelmetlenségek helyett élő énekzenét nyújt a choral. A choral hangulata a vallásos érzés népies kifejezése. Tehát a maga egyszerű ségében mindnyájunkat érintő, világmozgató hangulat. A choral nemzetközi, általa sem német, sem más zenét nem tanítunk, hanem olyan zenét tanítunk, melybe minden európai zenenemzet bele szólt. Oly nagy érdemei vannak ezenkívül a choralnak a zene népszerűsítése terén, hogy zenetörténeti fontossága is elsőrendű. Semmi más nem kell tanításához, mint egy olyan tanár, ki a stílusban otthonos. Ami itt „ rossz“ . „tilos", az valóban elülne a choral-stilusban alkalmazható fordulatok tól. A parallelizmusok pl. nem használ hatók, ámbár magukban véve szépen szólnak,* mert a négyszólamú énekkar mindegyik szólama önállóan kíván mozogni, lévén mindegyiknek más-más, jól kihangzó színe és az adott stílus ezt az alapvető, egyszerű és helyes hajlamot teljesen respektálja. Nagy szerencse, hogy van ez a stílus, melynek módozatai ily egyszerűek, mely a formai, ritmikai és dinamikai szem pontok elhanyagolását egyenesen követeli, s mely mindenben a legtermészetesebb, legegészségesebb, legegyszerűbb módozatot használja. ‘Budapest. ‘ürfotnár SIntal.
Zeneművek.
9?üst zongoraszonátái. C. A. Klemm , illetve C. /'. IV. S/ege / kiadásában (Lipcse). Az anhalt-dessaui herceg udvari karmes tere, Rust Frigyes Vilmos, a 18. század zeneszerző-tipusát képviseli. Nem üt ki belőle nagyságával, mint Bach Fülöp Emanuel vagy Mozart. Nagy teknikai készség, ügybuzgóság és korában való teljes elmerültség jellemzik. Ezen fölül még nagymértékű szerénységgel is meg volt áldva, úgy, hogy nagyszabású zongoraszonátái élete folyamán meg sem * Am bros és általában a (német) klasszikus teoretikusok ellenkező felfogása már régen elavult
jelentek nyomtatásban. Csak a mult század utolsó negyedében adta ki őket dr. Rust Vilmos, a szerző egyik utódja, lipcsei „Thomas-cantor“ . Riemann szerint „a nagyság bizonyos vonása" jellemzi e szonátákat, mi szerzőjü ket a teljes felejtés homályából kiemeli. Ez a nagyság azonban nem a darabok szelle mére vonatkozik, hanem főként azok tek nikai beállítására. Mert míg tematikájában és mondanivalójának lényegében csaknem a teljes sablon jellemzi Rustot, addig darabjai nak beállítása, pompája, svádája valóban a nagyság egy bizonyos vonását mutatja. Ki kell őt emelni a teljes felejtés homályából és oda kell ültetni az őt méltán megillető helyre.* Rust azoknak egyike, kik a modern zon goraszonátának épületéhez értékes pilléreket szállítottak. Stílusa a Beethoven-féle zongorastilus egyik közvetlen megelőzője. Bár meg sem közelíti Scarlatti Domenico finom báját, bár nem vetekedhetik Bach F. E mély séges artisztikájával, de kifejező erejének bátorsága, föllépésének nyílt tüze gyakran egyenesen Beethovenre emlékeztet Mozart elragadó zsenialitása, Haydn remekbe készült színarany művészete messze túlhaladta őt szellemben. De e nagy mesterek egyike sem használta a zongorakezelésnek azt a módját, mely az elkövetkezendő demokratikus stilus (19. sz ) beállítására oly nagyon jellemző. E nagyszabású stílusnak, a hangszerkezelés brillíáns s amellett széles átfogású módjának egyik első reprezentánsa nem Mozart vagy Haydn, hanem Rust.* Mindaz, ami Rustot jellemzi, jelen van nagy hegedűszóló-szonátájában is, melyet (sajnos: zongorakísérettel) a Peters-kiadásból ismerünk. Hatalmas akarás, nagy pátosz, rendkívüli erőkifejtés, csillogás és pedig nagyrészt görög-tüzhöz hasonló lánggal A mondanivaló ereje nem képes lépést tartani az eszközök gazdagságával Feltűnik itt még Rustnak az a formaképző sajátsága is, hogy a ciklikus darab részeinek erőteljesebb össze tartása kedvéért egyes részeket újra hoz ké sőbbi tételek folyamán (reminiszcenciaszer kesztés) Ugyanezt megtaláljuk Haydn-ban is, aki pl. H dur szimfóniájának* fináléjá ban a Menüettnek egy kedves részletét hozza újra, Beethovenben, ki az 5. szimfóniában cselekszik hasonlót, szokása szerint határ talanul elmélyítve a hatást. De Rustnál nem annyira a poézis teremtőereje, mint inkább tudatos szerkesztő készség működik itt is, nem annyira a részek valóságos összetartó vonzalma, mint inkább akarva csinált nagystilűség. * Engem Strasser István tett rá figyelmessé. * W . ö. Prie g e r: Fr. W . Rust, ein Vorganger Beethovens. 1894. * Kiadta : J. RieterBiederm ann, Lipcse.
*2)élmagyarországi Beszámitolóbank cR.~cr. o —
^Temesvár-belváros
—o
»
6-10
ü
2
enei Özemle
36 éves korában írta nagy a-dur szoná táját (s. erotica; 1775), melyben dr. Rust „az akkori időkhöz képest csaknem példát lanul magasröptű . . . képzeletet, csillogó kifejezésmódot és mélységes költői gondolkozást“ talál. Föltűnő a szerkesztés egysége, a részek összetartására irányuló műgond. Az első tétel 21. taktusában "lévő motívum a finálé 7'. taktusában tűnik elő ismét; a kromatikának hasonló kezelése tartja össze a legtávolabb eső részeket is. Az első tétel zárótémája tagadhatatlanul Beethovenre em lékeztet, mint bimbó a virágra A második tétel : „Fantasie", a kornak ejjyik legdivato sabb formája; akkorjában még a valóságos „fantáziálás" is erősen dívott. A fantázia terén, úgy hiszem, legföljebb csak Beethoven vetekedhetik Bach Fülöppel. A Finálé közép részeként egy „Duettino" szerepel (imitációs formában); később ezt az eszmét az egyik Lied ohne Worte-ben Mendelssohn elevení tette föl (Duett.) Mint Beethoven nagy aszdur szonátájában (op. 110.) szerves kinövés utján, úgy emlékeztet itt is, de meglehetősen odaerőitetve, a darab első tételére a befeje zés. E korban még tudtommal nem alkal mazta senki más ezt a szerkesztésmódot instrumentális szonátamüvekben. Ha az első rész ily módon való visszatérésének gondo lata valóban Rust-tól származnék (mint csak ismereteim hiányossága folytán nem erősít hetek vagy cáfolhatok meg), akkor is meg érdemli, hogy a 19. század egyik kitűnő magvetőjének nevezzük. A befejezés előtti 16. és 15. taktus diszkant-menete (mint kor szerű gondolat) megismétlődik Beethoven op. 50. Nr. 2 vonósnégyesének Adagiojában (37. és 38. taktus). Desz-dur szonátájában főtémaként (szó kása szerint) ismét teljesen jelentéktelen gon dolatot ad Rust, de a kezdő harmóniák föl tűnően emlékeztetnek a német Loreleyhangulatra, mit Volkmann Róbert német mesternek Loreley-quartettje elején is hal lunk.* A tétel melléktémája erősen emlékez tet Beethoven modorára Ez a szonáta 1777-ből való. A (11 évvel később komponált) d-moll szonáta befejezése ismét az első rész fő témáját hozza. Adagiojának témája: -6-•T m— — -i--------- P — i——-- h— stb. miben valami akkor népszerű himnuszt sejtettek. Utolsó visszatérésekor, orkestrálisan nagy applombbal lép föl, bizonyára az anhalt-dessaui udvar nagy örömére. 1792-ben készült a „Sonata italiana“, egy olaszországi utazásnak hatása alatt. Érdé* Rust tehát az egyik legrégibb romantikus.
T f~\,T T~P J
T
\ ^ / l l 1 ^1 L Z L ,J .
C
r
C
C
203
késsé teszi egy „idée fixe“ *, mely az első és második részen átvonul s melyet a szerző Corelli op. 3. háromszólamú „sonata chiesa“jából vett át. A második tétel (Fantasia) teljesen az olasz orgonastilus hatása alatt készült. Befejező (3.) részül brilliáns nápolyi tarantelia szolgál. Legnagyobb szabású a nem sokkal halála előtt** írott C-dur szonáta. Ennek az a nevezetessége, hogy összetartó vezérgon dolatként mindhárom tételén átvonulnak egy melódiának a motívumai, a szonáta befeje zése alkalmából pedig a melódia hatalmas indulóként lép föl E téma a híres „Marlbrouk“'-dal, mely állítólag még a keresztes háborúk idejében keletkezett volt. A for mális tekintetben igen gazdag és a variáció formából előállott mű valószínűleg Rust egész művészetének koronája. Bizonyára igaza volt dr. Rustnak, mikor előszavában valószínűnek mondta, hogy a vezértémának említett szerepeltetését Rust alkalmazza elő ször. *3
udapesi.
'^Molnár Sflntal.
N éh á n y magyarországi zongorakóta Semmiféle egyesítő szempont sem volt a választásnál irányadó, amikor épp e néhány darabhoz írt széljegyzetemet egybefoglaltam. Csak annak az örvendetes igazságnak akarok tanúja lenni, hogy élnek és éltek kitűnő muzsikusok a körünkben, bár gyakran mellőzőtten és elfeledve. 1. Kunig Peter. 10 morceaux faciles pour piano (Rózsavölgyi és társa kiadása). Ez értékes darabokat nem lehet elég melegen ajánlani. König egyéniségéből ömlik a zenei ség, a tudás és előkelőség. Elsősorban harmonista, vagyis legfőbb értéke a hangzatok birodalmának könnyed és fölényes kormány zásában rejlik. De dallamai is finomak, ha nem mindig vonják is magukra a legérdeklődőbb figyelmet. A kis formák kezelése e két füzetben dicséreten fölül áll, a mester keze érzik rajta. A Capriccietto könnyeden borongós han gulata finom, modern romantikára hangolA két magyaros darabnak előnyére válik, ha szembe állítjuk a nap-napután megjelenő léha, magyaroskodó lehetetlenségekkel. König ismertetője a finomság és céltudatos munka, ha mindjárt a magyar-ízt nem sikerül is neki éppen öseredetien beállítania. A Valse válasz* Berlioz későbbi elnevezése. ** Rust 1796-ban halt meg.
J A cs. és kir. udvari zongoragyárosok
1 Í J A Budapest, Gizellatér,Haaspalota I.em.
A legjobb zongoráknak mint: Bösendorfer, Bechstein, Schiedmayer, Rönisch, Sfeck, Thiirmer, Proksch, Wírth stb., továbbá a Piano/a zongorázó készülék egyedüli kép viselete Magyarországon. ss 5-iu
^/enei Özemle
204
tékos nyelvével hódít meg. Igen sok báj van a Gűtiotíe-ban; musetteje érzésteljes és túlnőtt a kritikus dicséretén. Szépen hangzik, jólesően folyik az Albumlap. Kedves humora van a Menuette-nek; triója azonban sajnos már nem egyértékű vele. A kétszólamú Invenció nem oly becses, mint az utána következő liáromszólamú. Ez a darab az elmélyedő kontrapunktikának valóságos kincse. Kár, hogy a 23.-tól 25. taktusig terjedő rövidke részletben egy kis erőltetés érezhető. A befező l ’raelu(lium és fuga nagyon komoly, nagyon tanult és nagyon tehetseges zenész műve. König még nem költözött be a legújabb modern kifejezésmód aerájába, de annak Ígéreteit már részben meglátta. Úgy látszik, hogy egyénisége a romantikus érzésvilágnak leginkább avval az alcsoportjával rokonszenvez, melyet az „antikizálás" kifejezéssel jelölünk meg. * 2. Farkas Ödön: Mesék. 6 előadási darab zongorára (Bárd kiadása). Farkas Ödön az ősi magyar zeneszerző-tipus mely most már mindinkább kihalóban van. Nagyszabású tehetség, a Rózsavölgyiek és Csermákok családjából való, nagy tervekkel, nagy merész séggel, sok gyöngyürü álommal és kevés zeneszerzői, mesterségbeli tudással ellátva. A szép gondolat és a kivitel nehézségei közti harc, mi ezen darabok nemes értékeit nem engedik általános értékké növekedni Nem kell nagy Ítélőképesség másrészt annak megállapításához, hogy Farkas első sorban drámai tehetség. Zenei gondolatai színpad után kiálltának. A 2 sz. (Keleti tánc) érzékiség-ittas bűbája talán legnyomósabban érezteti a hangszínek színpadi levegőjét. Farkas zenéjét művelni a „balkáni" magya ros szerzők csinálmányái helyett a művészet terén ugyanannyi, mint a jóravalóságot gyakorolni léhaság helyett. Szerencséje az országnak, hogy időnként ilyen ős-tehetségei támadnak, intő például és a jövőre való buzdításul. *
3. Zimay László-. Notturno (b moll) op. 37 (Harmonia kiadása). Nem önálló, de finom muzsikusnak müve. Szerény beállítással, nagy tisztasággal dolgozik, és mindenütt átérezni nála az őszinteséget és keresetlenséget De magyarosnak e bájos notturno igazán nem mondható, ha oda van is nyomatva cím lapján, hogy „magyar irályban." Épp ennyire lenne magyaros Chopin bármelyik hasonló hangulatú darabja, ha zárlatainak a végére odatennénk egy-egy amphibrachyst. A nem zeti poézis nem ritmus-töredékbe szorult bele, a melódia és harmónia lelkének kell azt magából kiontania. De tisztelnünk kell Ziniay-
ban a szép akaratot és nemes idealizmust, mellyel stílInst teremteni igyekezett. * 4. Aggházy Károly op. 16. zongoramüvei (Harmónia kiadása). Különös kegyeletnek hangulata szállja meg az embert e darabok tanulmányozásakor .Mintha nem volna sza bad, hogy kritikus kéz nyúljon hozzájuk, olyan igazi, belső szükség indította meg őket és annyira idegenül néznek be a mai kor újat kereső világába. Egy kedves, jó barátunk rég elhangzott hangjai ezek, mikre könnyezve emlékezünk, de mind ritkábban és ritkábban. Aggházy darabjai nem túlságos eredeti séggel. mint inkább őszinte hangjukkal és szép készültségükkel tűnnek föl. A nagy német zeneszerző-iskolában növekedett hálás tanítvány méltó nyilatkozásai. Német mivol tuk olyánnyira föltűnő, hogy a szerző magyar nevét szinte németesen volnánk hajlandók kiejteni. Megható néhol a mindenáron való erőlködés egy kis magyar íz után, hogy egy pár átvett és üres figurádéban csúcsosodjék (Prélude pathétiquc, Consolation). A szerző nek otthonos német romantikus irányban tartott darabok persze a sokkal sikerültebbek; a L ’ inquiétude c. darab valamelyik legneve sebb szerzőnek is lehetne egyik odavetett alkotása. Igen figyelemreméltó mű a Hutnoresque Sok nagy érzés és egy derék muzsi kus magafeledt naivsága található az „Es ist cin Hős’ entsprungen“ karácsony dalra irt variá ciós munkában. Egy darab nyugati kultúra él köztünk Aggházy ezen darabjaiban. * 5. Antalffy-Zslross Dezső: Leclures (ol vasmányok), 3 zongoradarab. (Harmóniakiadás) Igen hatásos hangversenydarabok, melyek kitünően megfelelnek céljuknak; a nagyközönségre való hatásuk biztos. De nem olcsó külsőségek, hatásvadászat útján, hanem a bennük lefektetett egészséges, közvetlen zeneiséggel. Ügyes tematika, csillogó kidol gozás, a zongora jó kezelése jellemzi e darabokat a népszerű hajlandóságon kívül. Technikája oly fejlett, hogy sohasem kell küzdenie a kifejezésmóddal S ha helyenként nem oly világos a beszéde, mint általában, 1 ott sem a kifejező készség hiánya, hanem inkább bizonyos odavetettség, gyors dolgo zás tűnik okozónak Ilyesmi leginkább a Marche grotesque cimü nagyhatású darab középső részében (Durchführung) fordul elő. Ajánljuk e darabokat minden hangversenyző művésznek.
Hudapeel.
iMolnár jdnlal
Kiadótulajdonos: Já r o s y D ezső. Nyomatott a Csanádegyházm egyei Könyvnyom dában.
SjE^EES És D O R H IIE L P I
rj<Ű>H ©ÉVÁT É S FEűflÉIRNEr-aÖ KÖ3C.ÖMI,E
fC IL O V I ©
M iíE lC .E .IE m r .
:: 2ér«ö—5
, s t z im a r t z it
iíu u ú k
ESIilUZOSS NTStjy wS l h s z t é jíe h n
Vertei Öeemtet
g
A
R
U
C
XI
G yárváro si Drogéria
H
Schunk M. és Társa
ÜVEGUDVAR
T em esvá r- G yárvá ro s, Fő-utca 24. Ajánl: Gyógyászati és háztartási cikkeket, leg58 4— to finomabb illatszer- és piperecikkeket jutányos árak mellett. Vidéki ren delések pontosan eszközöltetnek.
ÜVEG-, PORCELLÁN- É S LÁMPAÁRU-NAGYKERESKEDÉS
M— M H fm -
Tokaji gyógybor 5®6-10
betegeknek, ajándéknak alkalmas, póstacsomagokban. S z o m o ró d n i K 18.50 Asszu . . . . • K 25.— Vegyesen . . . . . . . K 22.— Édes szomoródni . . . . K 24.— Ü r m ö s ........................... i . K 18.— frankó. Hordóvételnél olcsó árak. S z t a r e c z k y G éza, szőlőbirtokos
JE M E S V Á R B E L V Á R O S , VÁROSHÁZ-U. 4. A L A P ÍT Á SI É V : 18S7.
ggsasai CIPÓ H ö lg ye k
T o lc s v a T o k a j m ellett.
CIPÓ í:::;:!;:::::::;c i p ó U ra k
és
érdeke, hogy cipőszUkségletliket csakis a
'
50 5— 10
G yerm ekek
■ 16—18
HUNGÁRIA cipöiizletck útján szerezzék be.
Tem esvár-Bclváros.
Szabott árak.
Telefon 11—51.
I P ) ÉLM AG YARO RSZÁG I
VsGAZDASÁGI
BANK R.-T.
Központ: Belváros, Losonczy-íér 9. Fiókpénztár: Józsefváros, Kossuth Lajos-utca 9. sz.
Kirendeltségek: Bi/léd, Buziásfürdö, Gyertyámos, Jánosfölde, Nagy károly falva, Kevevára, Obessenyö, Oravíczabánya, Periasz, Vinga. Részvénytőke . 5,000.000 korona. Tartalékalapok................................... 1,900.668 korona. Betétek................................................ 11,000.000 korona. Elfogad betéteket takarékpénztári könyvecskékre, folyó- és csekkszámlán a leg előnyösebb feltételek mellett, jelzáloghitei és váltóleszámítolás. Előlegek állam papírokra, záloglevelekre és részvényekre. Felekkel való érintkezés csak délelőtt. V a s á r- és ünnepnapokon a bank z á r r a van.
6 6—1#
ff
Ijtmgária-füritö
Gőzfürdő 151-5 Vízgyógyintézet Kádfürdő Népfürdő
Temesvár-gyárváros, £iget-út.
Kedvezm ényes jeg yek trafiko k b an , egyletekben és villam os k a lau zo k nál kaphatók.
Schott-féle zenemukiadványok. Eddig megjeleni 6500 szám. Teljes raktár a
i Angster József: : és Fia
Polatsek-féle könyvkereskedés -ben. 38 5 - i e
Jegyzék
m
■
ingyen.
27 6 - 1 0
■ Orgonaépítők, orgona- és * 'narmóniumgyár Pécsett. *
Ajánlják kitűnő hangú és erős szer kezetű légnyomatu és elektromos be rendezésű orgonáikat a legjutányosabb árak mellett művészi kivitelben. Rak táron kitűnő hangú harmóniumok minden nagyságban. Elektromos fujtaló-készülékek.
Komáromi és Tóth hegedűkészítők műterme ■
Budapest, IV., KossuthLajos-utca 10. Hegedűkedvelök saját érdekük ben kérjenek árjegyzéket bérmentve. Elsőrangú uj hegedűkészítő és javító műterein. Ki váló húrok stb. Esetleg részletfizetésre is szállítunk.
■ ■
Két arany, egy eztlst és egy nagy milleniumi éremmel kitüntetve. A pécsi orszá. gos Kiállításon állami arany éremmel kitüntetve. Alapit, talott 1867. Á rlapol kivánaf ra ingyen küldünk. A budapesti bazilika orgonájának építői.
25 5-10
Hl Hüszeránlk. csemegék, — festékek, vetőmagvak,
-
—
(y(lecker Qános^Utódaig* L S
-r, le m e s D a r -y y a r o ö r o s ,
i , , , Jio s s u fb -te r 1. sz.
Kccskcméty
■|B f f V
Fényképezőkészülékek. — Kellékek.] Műszerész. — Javítóműhely.
Temesvár, Agrár-palota.
Á rjeg y zék ingyen.
-
bel- és külföldi borok, likőrök, cQgnak, pipere- — nk ik.fm — cikkek, frissen lőtt vadak nem natra készséggel szol gaiunk árajánlattal, —o
Távbeszélő 202