Egyre több a figyelmeztetõ hang

A TARTALOMBÓL: A szerepjátékok új korszaka2 Araszolgatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Dúsgazdagok irányítják Magyarországot . 5 Medgyessy Péter egy grállovag. . . . . . . . . 6 BENZIN... MÁJUS 2 . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Kussoltatnák a munkásokat. . . . . . . . . . . 8

Az EU nem baráti klub . . . . . . . . . . . . . 10 Megkezdõdött az összeomlás? . . . . . . . . 11 Kiút Trianonból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Pártbohóc az éjszakában . . . . . . . . . . . . 21 Bukfenc jobbra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Vérfagyasztó vád . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout

Egyre több a figyelmeztetõ hang A játékosok számának növekedésével, az egyre jobb játékok terjedésével az internetes szerepjátékok piaca mind nagyobb szeletet ragad ki a játékpiacból – és a játékosok életébõl. Nagy-Britanniában tombol a játékláz – egyesek több mint 10 órát is eltölthetnek a monitor elõtt –; ám egyre több az aggódó, a játék negatív hatásaira figyelmeztetõ hang. „A szomorú igazság az, hogy a férjem ma 11 órát játszott a World of Warcrafttal” – meséli egy névtelenségbe burkolódzó brit családanya. Az eddigi legjobbnak tartott MMORPG játék sikere nagy ellenérzést váltott ki, legfõképpen az aggódó családtagok, partnerek, barátok részérõl – olvasható az Infinit hírlevelében. Az európai megjelenést követõ két nap alatt 400 ezer példány fogyott el a World of Warcraft, a Blizzard várva várt MMORPG- jébõl (Massively Multiplayer Online Role Playing Game) – olvasható a Napi Gazdaságban. Percek alatt gazdára talált a meglévõ készlet, a kereskedõk nem tudtak biztosítani további példányokat. A hatalmas érdeklõdés kísérõjelenségei Magyarországon is megfigyelhetõk voltak: órák alatt elkelt a játék a hazai boltokból, lehetetlen bejutni a legjobb szerverekre. Olyan hatalmas volt a várakozás és annyira nagy a kezdeti érdeklõdés, hogy a játékindulás okozta hullámok az offline, virtuális világoktól mentes környezetben is megmutatkoztak – írja Rab Árpád, a téma kutatója az Infinit cikkében. Tömegesen jelentkeztek szülõk, feleségek a brit BBC honlapján, hogy figyelmeztessék a világot a „veszélyre”. „A férjem az ötnapos gyerekünket otthagyva napi 15 órát játszik” – panaszkodik az egyik feleség. „Biztos vagyok benne, hogy a férjem depressziójának legfõbb oka ez a játék” – írja egy másik. A játékosok számának növekedésével, az egyre jobb játékok terjedésével az MMORPG-k piaca mind nagyobb szeletet ragad ki a játékpiacból – és a játékosok életébõl. A fenti brit példa egyáltalán nem számít újdonságnak, vagy akár egyedinek – különleges-

2

sé némiképpen a tiltakozók nagy száma teszi, a legfontosabb azonban a jelenség megragadása. Ez a jelenség kísértetiesen hasonlít a szerepjátékok nagyobb körben való elterjedését kísérõ jelenségekhez: az új játékstílus (és lassan életmód) terjedését és sikerét értetlenség, egyre növekvõ, egyre tudatosabb ellenzõi tábor kíséri, hasonlóan a korábbi, a szerepjátékok elleni mozgalmakhoz. 1979 augusztusában a Michigani Egyetem egyik hallgatója, James Dallas Egbert azzal a szándékkal rohant ki az egyetembõl, hogy öngyilkos lesz. Noha ezt nem tette meg a késõbb egy magánnyomozó megtalálta –, de hátrahagyott, meglehetõsen zavaros levelében az egyetem alatti barlangokról és a D&D-rõl (Dungeons és Dragins) írt. Mindazonáltal a sajtó tehet az elsõ nagyobb hibáról is, hiszen az újságokban az eset úgy jelent meg, hogy Egbert eltûnéséért a D&D tehetõ felelõssé. Amikor a srác (16 éves volt) egy évvel késõbb valóban öngyilkos lett azt nevezték az elsõ D&D-öngyilkosságnak, pedig valójában csupán hatalmas nyomás nehezedett rá a „csodagyerek”-szerep miatt, arról nem is beszélve, hogy drogfüggõ volt és mentálisan instabil. Három év múlva, 1982 júniusában ismét olyasmi történt, ami súlyosan károsította a szerepjátékok hírnevét. A depressziós, magányos, és szellemileg instabil Irving Pulling az anyja önvédelmi pisztolyával végzett magával. Az áldozat problémái ismertek voltak, ezért a felelõsség ismét a D&D-t terhelte. Kis idõ múlva Pulling anyja, Patricia megállapította a Bothered About Dungeons and Dragonst (BADD), amely egy anti-szerepjá-

tékos propagandát hirdetõ szervezet volt – mindenhol hirdettek, rádiókban, tv-kben is. Pulling késõbb írt egy The Devil’s Web címû könyvet a szerepjátékok káros hatásairól, amelybõl 1983-ban film is készült Tom Hanks fõszereplésével. A BADD propagandája rengeteg ember érdeklõdését keltette fel. A Game Manufacturing Association (GAMA) független kutatók által írt tanulmányokat jelentetett meg az ügyben, 1987-ben pedig Armando Simon megírta az elsõ komoly szakvéleményt, amely szerint az öngyilkosságok miatt nem a D&D tehetõ felelõssé. A GAMA késõbb megbízta Michael Stackpole-t, hogy vizsgálja meg a BADD-et és Pullingot, így 1990-ben megjelent a híres Pulling-leleplezõ cikk, amelyben fény derült a szervezet manipulatív módszereire. A BADD ezután feloszlott, viszont megalakult a The Committee for the Advancement of RPGs (CAR-PG), amely ma is a szerepjátékok elleni támadások elhárító szervezete. A mai szerepjátékoknak igen nehéz felfogniuk, hogy milyen hátrányt okozott akkoriban a BADD tevékenysége – az iskolákból kitiltották a játékokat, a templomokban ellenük prédikáltak, rengeteg, a témával foglalkozó üzlet bezárt, cégek mentek csõdbe, s emberek százezreivel sikerült elhitetniük, hogy a szerepjáték veszélyes – még manapság is vannak olyanok, akik a szerepjátékot az öngyilkossággal és az okkultizmussal kapcsolják össze. Nem nehéz megjósolni, hogy egy ilyen, vagy hasonló folyamat fog lejátszódni az MMORPG játékokkal kapcsolatban is – állítja Rab Árpád. A játékok, számítógépes játékok, számítógépes szerepjátékok erõteljes terjedése, megfûszerezve az online jelenlét minden negatív és pozitív ága-bogával, mindkét oldal (ellenzõk és támogatók) kiemelt vitaterülete lesz, és ennek a párbeszédnek a hatása érinteni fogja általában az internet használatának, illetve napjaink szórakozási formáinak megítélését is. Forrás: Napi Gazdaság

jó ha figyelünk

– avagy Száz újabb „Apró” gyurcsányi lépés a pokol felé vezetõ jó szándékkal kikövezett úton – Mottó 1: Ne felejtsük el, hogy amikor seggbe rúgnak, egy lépéssel elõbbre jutunk. (Urbánus frazeológia) Mottó 2: Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tûnik szükségesnek, két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon. (David Lloyd George) Ezt a 100-as számot valahogy az istennek se bírják kiverni a fejükbõl. Mintha csak valami országos méretû „kocog és kidob” társasjáték részesei lennénk, ahol a „hatost dobtál, duplán léphetsz” utasítás helyett, a „100-ast mondtál, duplán hazudtál” képzõdne meg. Összekeverik a szezont a fazonnal. A magánszocializmus felépítésének konfrontációkkal járó virtuális meggazdagodási társasjátékát játsszák egymás közt – a mi kontónkra és a mi kárunkra, természetesen –, az fel sem merül bennük, még csak gondolati szinten sem, hogy õk itten kérem szépen egy hús-vér nemzetért felelõsek, annak a sorsát bízták rájuk négy esztendõre. Persze az is lehet, hogy a 100-as szám kitüntetett helyzete visszanyúlik még anno az átkosba, amikor is a Sztahanovista-mozgalom idején ez a szám töltötte be a minimum limit, a vonatkoztatási szint szerepét, mert aki nem tudta megugorni – illet ugyebár túlteljesíteni a tervet –, azt az MHK (gyen-

jó ha figyelünk

gébbek kedvéért: Munkára, Harcra Kész) mozgalom tagjai hangzatos csasztuskák (sajátos orosz mûfaj) formájában tették gúny és közröhej tárgyává, ahogyan azt az Aranycsirke díjátadó gálán az Év filmfõszereplõjévé választott Koltay „Sose halunk meg” Róbert, „Csocsó, avagy éljen május elseje” címû filmjében oly szemléletesen láthattuk. Már a nagy nevû sármos elõd is félreérthetetlen tanúbizonyságát adta hozzá nem értésének, tehetségtelenségének, amikor az elsõ, a második és még ki tudja hányadik 100 napos program keretein belül pillanatok alatt elherdálta az elõzõ garnitúra és a nép által megtakarított, százmilliárdokban mérhetõ javakat. A lóvét – Frutti helyett – oly könynyedséggel szórta szét õ csicskásainak aktív közremûködésével, mintha csak egy Parker tollat húzna elõ mellényzsebébõl az EU-szerzõdés szignálása céljából. Darab idõ múltán aztán – jó szokásukhoz híven – a bornírt pofátlanság határmezsgyéjén lavírozva, mód-

szeres alapossággal nekiláttak, hogy adók és egyéb más sarcok kivetésének formájában vegyék vissza kamatostól amit adtak, az immáron ismét a kb. 1978-as életnívón élõ – ahogyan azt a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, a Horngyufa magyar termék névadója mondaná – lakosságtól. Most pedig itt van ez a média-köntösbe csomagolt araszolgatás. Még csak nem is araszolás, csak araszolgatás! Vagy talán nem is arról van szó, hogy a kormányzás címén elõadott gyurcsányi tökölõdést próbálják eladni nekünk valamiféle újfajta csomagolásban, hanem sokkal inkább arról, hogy elõkészítik a feltûnés nélküli settenkedést, az elsomfordálást? 100 „Apró” lépés. A klán innen sem hiányozhat. Nem árt, ha óvatosan fogalmazunk, elvégre a bolgár maffia keze messzire elér. Még Rómáig is. Még a szentatya sem lehetett biztonságban. Mit szóljon akkor a szocialista nagyváros öntudatos polgára? De vissza a szaró-galambokat is megszégyenítõ tipegéshez, egyhelyben topogáshoz. Mindig egy kis lépéssel tovább. (Lefelé a lejtõn.) Aztán egyszer csak eltûnnek a szemünk elõl, mi pedig itt maradunk põrén, lecsupaszítva, legatyásítva, védtelenül és kiszolgáltatottan, mer’ hogy a lóvét viszik magukkal, az hétszentség. De ha valaki azt hiszi, hogy ez a 100 „Apró” lépés merõben új módszer, az nagyon téved. Jól bejáratott metodika ez, és éppen a sorozatos üzemanyagár emelések döbbentik rá a gyanútlan honpolgárt arra, hogy felelõtlenül ismét az õ farkával verik azt a bizonyos csalánt. Vajon a véletlen mûve az, hogy egy szót sem hallottunk a magyar médiában arról, hogy a nemzeti olajtársaság pert vesztett a Magyar Autóklub ellen az üzemanyagár megállapítása tekintetében? Kiderült ugyanis, hogy a MOL csalt az ár megállapításánál, a vezetéken érkezõ kõolajért annyit számol fel, mintha vasúton szállítanák. Bingó! Szuper extra profitokat lehet zsebre tenni. Ja. Csak nem nekünk! Aki pedig azt hiszi, hogy Draskovicsot azért rúgták ki, mert hozzá nem értõ, az valószínûleg megint téved egy óriási nagyot. Éppen ellenkezõleg! Nagyon is ért ahhoz, amivel megbízták! Az ország elkótyavetyéléséhez, kiárusításához. Még öt perce sincs, 3

hogy repült a bársonyszékbõl, máris azt csiripelik a verebek, hogy a Magyar Villamos Mûvek élére szánják a jó Drazsét. A villamos távvezeték-hálózat még honi kézben van, azt még el lehet adni, azon még lehet keresni pár milliárdot, nosza, oda küggyük emberünket, oszt majd õ intézkedik. (Tönkre tett egy egész országot, most fölfelé bukik. Ez egyébként teljesen EUkonform megoldás, hasonló történt Barroso úr esetében is. Talán emlékeznek rá, õ most Euro fõmufti, annak elõtte meg tönkrevágta az egész portugál gazdaságot. Érti a dolgát!) Darab idõre gondolkodóba is estem, talán épp itt lenne az ideje újra felrázni a magyar taxistársadalmat, valamiféle felhívást intézni a személyszállító kisiparosok népes táborához, hogy aszongya: ugyan, méltóztatnának már végre-valahára visszatakarodni az utakra és megint blokádozni egy kicsit. Még pár perc, és beköszönt – a ma már lélektaninak semmiképpen sem nevezhetõ – 300 forintos benzinár. Hol van ehhez képest az Antall-kormány alatti üzemanyag ár? De aztán letettem ebbéli szándékomról, mivel rájöttem arra, hogy a legújabb hazai neoliberális szellemiségû, a magánszocializmus valamennyi hibaszázalékát reprezentatív módon produkáló, a munkásmozgalomban gyökerezõ, és a KISZ-vonal által nosztalgikus hangulatban újra megidézett közgazdasági araszolgatás technikájával van dolgunk itten, melyet az urbánus frazeológia csak tökölõdésnek hív. Ennek lényegi momentuma, hogy a nép torkán egyszerre kis adagokban történik az áremelések, valamint a nemzetközi begyûrûzés kellemetlen hatásainak lenyomása, hasonlatosan talán a libának az õ töméséhez. Mi annyiban vagyunk rosszabb helyzetben, mint a libák, hogy a mi nyakunkat nem simogatják (inkább úgy érezzük megfojtanak bennünket), miközben lenyomják a torkunkon az általunk már nem kívánt dolgokat. Így aztán lassacskán hozzászokik a kínhoz (és itt ismét a Horn Gyula-díjas Horn Gyula kedvenc szava következik) a lakosság. Meg aztán el is felejtettem, hogy most a posztkommunisták vannak hatalmon, oldalukon az egykori szalonellenzéki törpeminoritással, és hát azok ellen, akik egykor a taxis barikádok ünnepelt sztárjaiként szerettek volna itt forradalmat kikiáltani a Mercedeszek motorháztetejérõl, mégsem lenne ildomos lázadozni, ráadásul ugyanazért, amiért egykoron a másik féllel tették ugyanezt. És hát arról se feledkezzünk meg, hogy az álliberális törpepárt, a honi tolerancia és a másság iránti tisztelet jelzésértékû zászlóvivõje csak addig tolerálja a szólás- és vélemény szabadságát, míg az õ véleményük és szavaik a mérvadóak. Minden ettõl eltérõ esetben azonnal füttyentenek állandóan szolgálatkész ölebmédiájuknak, mely csahos vérebeit felvonultatva, a szokásos alákérdezõs technikával kihúzza õket a szarból. A renitenskedõ 4

hangadókat pedig a rájuk jellemzõ szelektív kíméletlenséggel tapossák el a média nagy nyilvánossága elõtt. A többi néma csend. A vezéráldozattól sem visszariadó „baloldali” vad-kapitalisták most új szövetségest vásárolnak maguknak. (Gondolják, ha már egy ilyen tömegpártot, mint az MSZP, kilóra fel- és meg lehetett vásárolni, miért ne lehetne megtenni ugyanezt egy szatellit-párttal is?) Bebiztosítják magukat, hogy – az eddigiektõl eltérõen – egyetlen világnyelven sem beszélõ, ám a világ nyelvén butucskán, ostobán (értsd: silly, angolul) bemutatkozó Katalint, a bolgárkertészek sajátos érdekcsoportosulása által felvonultatott véd- és dacszövetség legnépszerûbb politikusát emeljék az ország elsõ számú közjogi méltóságának bársonyszékébe. Õk, a szoci áldemokraták! – ahogyan azt Steve, a rendõrgyilkos Ságvári Endrét mennybemenesztõ pártelnök szokta volt mondogatni. Jól jön ez majd még a 2006-os választásokon, ha netalán – márpedig nagyon úgy néz ki a dolog, hogy ez fog bekövetkezni – megint szoros befutó lesz a végén. (És akkor még az új legfõbb ügyész kinevezésérõl nem is ejtettünk egy árva szót sem, pedig a K&H ügyben is lassacskán lejár a két esztendõ, ami a vizsgálódásra rendelkezésre áll. Ezt a törvényt is az MSZP uralkodása idején hozták! Jó Ha Figyelünk!) A megbízást a kormányalakításra a köztársasági elnök adja, arról nem is beszélve, mennyivel nyugodtabb (no és persze jövedelmezõbb) lenne az élet egy olyan államfõ mellett, aki nem rohangál folyton-folyvást az Alkotmánybíróságra elõzetes normakontrollt kérni holmi csip-csup ügyekben, hanem „csípõbõl” ellen jegyzi a szoclib elvtársak által aláírásra elétett törvényeket. Ha ehhez még hozzáveszem az Alkotmánybíróság tudatos létszám alatt tartását – ha jól emlékszem, ezt hívják mulasztásos alkotmánysértésnek – asszem a jogállamiságnak rövid távon befellegzett. Közép- és hosszútávon pedig lõttek neki. Baloldali köztársasági elnök, Drazsé a Villamos Mûvek élére, lobby-törvény, miegymás, mind-mind egy apró pici lépés a magánszocializmus totális kiépülése felé vezetõ rögös úton. A pórnép pedig lassacskán belefárad a kilátástalannak tûnõ lecsúszásba, leépülésbe és morálvesztésbe. Milliárdosok és multimilliomosok a magát szociálisan érzékenynek valló szakértõ kormányban. Jól emlékszem rá, annak idején az érettségire készülve történelembõl, a 8/A tételben: „Tudományos szocializmus” olvastam valami hasonlóról, ott úgy hívták: antagonisztikus (gyengébbek kedvéért: kibékíthetetlen) ellentét. Ma Francisco milliárdosokat felvonultató kabinetjére nézve, a jelenlegi kormányra alkalmazott „szociálisan érzékeny baloldali” jelzõs szerkezetet

röviden és tömören egyetlen szóval jellemezhetjük: közröhej. Vajon a milliárdos magánvagyon felett diszponáló Gyurcsányi Francisco, a mûminiszterelnök, vagy a szintén napi megélhetési gondokkal küzdõ, éppen hogy kinevezett, de máris kókadozó Kóka gazdasági miniszter úr, mennyire autentikus, amikor a létminimum alsó szélén tengõdõ városlakók és munkanélküliek helyzetérõl tart kiselõadást a csekély érdeklõdést mutató (a konszolidáltabb fajtája már nem fütyüli ki a politikust) egyetemi ifjúságnak? A szociális érzéketlenséget jól példázza az esõzések által elmosott hegyi falu esete is. Hát, mögtanácskoztuk a dógot eftársak, oszt végül dûlõre jutottunk. Katasztrófaövezet nincs, helyette van viszont kedvezményes kamatozású, hosszúlejáratú hitel! Na itt álljunk meg egy polgári szóra! Nem elég, hogy szegény szerencsétleneknek mindenét elvitte a víz, ezek után még tökig el is adósítjuk õket. Ez ám az igazi szociális érzékenység, a javából! Ja! Még valamit! Most mondja itt a tévé, hogy Megyóék hoztak egy olyan törvényt vagy mit, hogy az államilag kiutalható lóvét csak közmunkákra lehet felhasználni, a házak újjáépítésére nem! Na erre varrjá’ gombot szociálisan érzékeny öcsém! Beszarás! Nem tudom, emlékszik-e a kedves Olvasó, annak idején, amikor a polgári kormány az árvíz után újjáépített a Bereget, Megyó és ölebmédiája megtalálta az egyetlen házat, ami még nem készült el teljesen, és a Kárpátok Cicerója a kamerák kereszttüzében arról gagyogott a nagyérdemûnek, hogy lám-lám, egy szó sem igaz az egész újjáépítési süketelésbõl. Érdekes, abból sem lett különösebb probléma, hogy James Gondot és b. nejét épp a francia Riviérán kapta lencsevégre a lesifotós, amikor itthon a legnagyobb árvíz tombolt. Bezzeg a mucsai bunkó, a vidéki gyerek, a liberális szalonellenzéki körökben csak mini Napóleonként emlegetett Viktor király, nem átallott a parasztja gumicsizmát húzni és kimenni a töltésekre az ár idején, hogy saját szemével lássa a helyzetet. Jupiter meg a kisökör most egészen biztosan erõsen csuklik. Ó szent Kettõs Mérce! Szóval apró, de biztos lépésekkel a jövõ felé. De vajon milyen lesz ez a jövõ? Tegyük fel, hogy a legrosszabb forgatókönyv valósul meg. Fel kell tételeznünk ezt is, ugyanis ennek az állítólagosan magyarnak nevezett népnek egy tekintélyes része – a fõvárosban és fõként a szocialista nagyvárosokban élõk – még most sem hajlandók, vagy tudatosan nem akarják meglátni a valóságot. Személyes tapasztalat, néhány napos. Vállalkozó fél órán át panaszkodik, hogy leült minden, nem megy az üzlet, majd a végén konklúzióképjó ha figyelünk

pen még hozzáteszi, ennek a kormánynak a jelenlegi helyzethez semmi köze. Még egyszer felhívnám mindenki figyelmét, ez egy vállalkozó. Már a hetedik bõrt nyúzzák le róla különféle mondvacsinált jogcímeken, de nem, õ kitart, õ továbbra is a posztkommunisták elkötelezett híve. Anyád! Mit mondhat ilyenkor az ember? De megyünk tovább. Vissza a legrosszabb forgatókönyvhöz! Szoros eredmény születik, marad a négypárti demokratúra, de MSZP-MDF-SZDSZ koalícióval, és a Fidesz egyedül marad. Az elmúlt idõszakban már láthattuk, hogy ez a csapat mennyire dilettáns – csak a pénz eltüntetéséhez értenek, máshoz nem. Könnyû úgy jó üzletembernek látszani, hogy a kapcsolatok révén zsíros (állami) megrendelésekhez jutva, a kenõpénz letejelése után a menetrendszerû megtollasodás következik. No, de hát ettõl az illetõ még nem lesz jó üzletember, maximum csak egy jól menõ stróman, aki a „csókos” ügyleteknek köszönhetõen hamar megszedte magát. Strómannak lenni és egy céget sikeresen menedzselni, az

két különbözõ dolog. Egy céget sikeresen menedzselni és egy egész országot nemzeti koncepcióra és gazdasági stratégiára alapozva elvezetni, az is két teljesen különbözõ dolog. Most már azt mondom, nem is egy esetleges újabb MSZP gyõzelem a legrosszabb – persze az is rossz, hiszen minden más ebbõl következne –, de vajon mi történik akkor, ha – mondjuk az ismételt választási gyõzelem okozta elbizakodottságnak köszönhetõen úrrá lesz rajtuk a „nekünk már mindent szabad” Eufórikus életérzés – és Fekete János sûrû kalapemelgetése közepette, mondjuk szûk fél-egy esztendõ alatt csõdbe viszik az országot? Óh szépemlékû Országimázs Központ! Ó boldog emlékezetû Tony Curtis! Merre vagytok? Vajon egy ilyen eseménysorozat, mely államcsõdbe torkollik, milyen képet sugározna rólunk a világ felé? Már most mi vagyunk az egyik legrosszabban teljesítõ EU-tagállam, szinte minden kategóriában. A mai gazdasági mutatóinkkal fel sem vennének bennünket. (Érdekes, hogy az összes csatornán azt halljuk, baromi nagy gáz van, Drazsé és a

többi kormány piáros meg csak egyre azt hajtogatja, „megdicsért minket az Unió”. Lehet, hogy már nemcsak Magyarországból van több, de Eu-ból is? A másik Magyarország, a másik EU?) De mit lehet tenni egy ilyen elkeserítõ helyzetben? Nem valami sokat. Mondanám, hogy a 2006-os választásokig hátra lévõ idõt akár fél lábon állva is kibírjuk, de nem mondom, mert ki tudja, mikor üt be a mennydörgõs istennyila. Tudják? Kommunistának még azt sem szabad elhinni, amit kérdez! Az eftársak a kreatív könyvelés trükkös módszereivel darab ideig még biztosan fenn tudják tartani annak látszatát, hogy minden a lehetõ legnagyobb rendben van, de elõbb vagy utóbb le fognak bukni. Az Unióban se hülyék ülnek, õk is látják, hogy pénzügyminisztereket nem rúgnak ki csak úgy ukk-mukk-fukk. Most látom csak, mennyire igaza volt Jeffrey Barnardnak, aki azt mondta egyszer: „Ha nincs gatyád, nem tudod felkötni!” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Újabb milliomos a Gyurcsány-kormányban Úgy tûnik, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mindent megtesz annak érdekében, hogy miniszterei a felsõ tízezerbõl kerüljenek ki. Legújabb „szerzeménye“ Veres János, a tésztagyártásban és textilgyártásban érdekelt honatya a szabolcsi térség egyik tehetõs földbirtokosa, de nem panaszkodhatott anyagi problémái miatt a kijelölt pénzügyminiszter elõdje, Draskovics Tibor sem. A napokban megnevezett új pénzügyminiszter, Veres János vagyonbevallása: Ingatlanjai: Nyírbátor családi ház 200 négyzetméter tulajdonos Nyírbátor családi ház 120 négyzetméter tulajdonos Nyírbátor családi ház 72 négyzetméter társtulajdonos Debrecen lakás 58 négyzetméter társtulajdonos Vásárosnamény üdülõ 56 négyzetméter társtulajdonos Piricse erdõ 97038 négyzetméter társtulajdonos Bátorliget szántó, szõlõ 3899 négyzetméter tulajdonos Nyírbátor erdõ 62024 négyzetméter tulajdonos Nyírbátor gyümölcsös 6895 négyzetméter tulajdonos Nyírbátor gyümölcsös 1794 négyzetméter tulajdonos Nyírbátor gyümölcsös 4756 négyzetméter tulajdonos Nyírbátor gyümölcsös 8177 négyzetméter tulajdonos Nyírbátor szántó 27456 négyzetméter tulajdonos Debrecen garázs 12 négyzetméter társtulajdonos Hajdúszoboszló üdülõ 915 négyzetméter társtulajdonos Ingóságai: Audi Avant személygépkocsi, illetve hozzá egy utánfutó Értékpapírjai: ING Talizmán 5 185 070 forint Részvény 20 000 forint Hungária Alap 1934 480 forint Union Start 535 000 forint Életbiztosítás: 25 300 000 forint Forrás: Tar Zsuzsanna – MNO

jó ha figyelünk

5

– beszélgetés Bayer Zsolttal – Bayer Zsolttal a Budapesti Könyvfesztiválon beszélgettünk a véleménye szerint mérhetetlenül pimasz SZDSZ-rõl, a szocialisták csodálatos tulajdonoságáról, a média helyzetérõl, a Fidesz esélyeirõl és Medgyessy Péterrõl. A publicista lapunk kérdésére elárulta: a 2006-os kampányban csak úgy, mint négy éve ismét aktív szerepet fog vállalni. - Munkásságát már hosszú évek óta hármasság jellemzi. Egyszerre publicista és irodalmár, miközben politikai szerepvállalására is komoly erõket fordít. Melyik áll a felsoroltakból Önhöz a legközelebb és melyiket tartja a legfontosabbnak? – A szépirodalmat mindenképpen. Néha, mikor azzal hízelgek magamnak, hogy száz év múlva egyáltalán ismerni fogja valaki a nevem, akkor azt a novellás köteteimnek, vagy az 1100 év Európa közepén címû mûsoromnak köszönhetem. Azt, hogy naponta brusztolunk a belpolitikában, az nagyon jó és fontos, de néhány évtized múlva nem fog erre emlékezni senki sem. – Melyik mûve áll a legközelebb szívéhez? – Az 1100 év Európa közepén mindenképpen, és a természetesen a Tündértemetõ, ami az elsõ novelláskötetem volt. Bár ezt a legutolsót is nagyon szeretem (Kertek és egyéb tûnõdések – B.Á.). – A hvg.hu szerint több tízmillió forintot fizetett ki egy 1997 végén kötött szerzõdés alapján a Magyar Televízió az Ön cégének, olyan mûsorokért, amelyek el sem készültek. Valóban így történt? – Kiadtam egy kétoldalas nyilatkozatot az MTI-nek, amiben reagáltam ezekre a vádakra. Tudni kell, hogy 2002 szeptemberében már az összes címlapon megjelent, hogy elloptunk 100 millió forintot, mígnem három év pereskedés után kimondta a bíróság, hogy nem így történt, úgy csináltunk mindent, ahogy kellett. A hvg.hu egyébként úgy kezdi, hogy Bayer Zsolt 1997-ben kötött szerzõdést az Magyar Televízióval 200 millió forint értékben, és a szerzõdéseket Szabó László Zsolt írta alá. Annyit kell ehhez megjegyeznem, hogy Szabó László Zsolt 1999-ben lett az MTV elnöke… – Ön, mint a Fidesz egyik alapító tagja, hogy látja, a Fidesz-nek miben kell változnia, hogy eredményesen szerepelhessen a 2006-os választásokon? – Nehéz erre válaszolni. Arról van némi fogalmam esetleg, hogy mit kell csinálni. Nem szabad például elkövetni azt, amit elkövettünk már egyszer 2002-ben. Akkor azt hittük: elég, ha szépek vagyunk és okosak, és ölünkbe hullik a gyõzelem. Ez nem fog menni! Iszonyatos egy esztendõre ké6

szülök, mert úgy vélem, hogy a 2002-es kampány egy babazsúr volt ahhoz képest, ami most fog kezdõdni. Állni kell a sarat, és soha többet nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem reagálunk a vádakra és mocskolódásra. Sajnos ez egy ilyen mûfajjá változott. Keménynek kell lenni. – Az utolsó országgyûlési választások eredményét nagyban befolyásolta a média. Ön szerint az elmúlt években milyen elõrelépéseket tapasztalhattunk ez ügyben? – A Hírt Tv-t mindenképpen elõrelépésnek tekintem, hiszen mégiscsak lett egy olyan televízió, melyen keresztül a polgári Magyarország is megszólalhat. Gyûlölik is emiatt rendesen, és mindent elkövetnek, hogy ellehetetlenítsék. Én is mélyen érzem ezt a problémát, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy 1998-ban úgy nyertük meg a választást, hogy semmink sem volt. Ahhoz képest, most a mi oldalunkat képviseli a második legnagyobb példányszámú politikai napilap, a Hír-Tv, a közszolgálati rádió is valamelyest, de emellett néhány helyi rádió is és újság is a nemzeti oldallal szimpatizál. És van gondola is. A ’98-as állapotokhoz képest ez maga a Kánaán. Csak ezen tehát nem múlhat semmmi 2006-ban. – Néhány hónapja a Hír Tv-ben lezajlott egy tulajdonosváltás. Kerényi Imre néhány hete egy nyilatkozatában keményen bírálta a változásokat és kijelentette: szerinte rossz irányba halad a tévé. Önnek jelenleg is van mûsora a televíziónál, talán nagyobb rálátással bír az eseményekre. – Abban a végtelenül kényelmes helyzetben vagyok, hogy errõl hál’ Istennek semmit sem tudok. Gyakran megkérdezik tõlem, de ilyenkor mindig el kell, hogy mondjam, a televízió és a kapcsolatom a következõképpen áll: minden pénteken bevonulok egy külsõs stúdióba, ahol felvesszük a Péntek 8-at, majd ezt követõen hazamegyek. Speciel a Hír-Tv-ben nem voltam legalább két hónapja, ezért mint nézõ tudok csak nyilatkozni: a

híradóval, Philip kulturális ajánlójával, vagy Borbás Marcsi új mûsorával az ég világon semmi bajom. Az arculatváltozáshoz pedig nem szeretnék hozzászólni, de Põrzse Sanyit hiányolom, mert a barátom és szerettem, ahogy dolgozik. – Egy évvel a választások elõtt már biztosan elkezdõdtek a kampány megvalósításának elsõ lépései. A helyzet jelenlegi állása szerint Ön ismét szerepet vállal benne? – Valószínûleg ez már régen nem az én szándékomon múlik. Mint novellaírónak szándékozik a fene! Kinek hiányzik ez?! De hát úgyis menni kell, hiszen ezer számra jönnek majd a felkérések, és nyilván végig fogom csinálni. – Orbán Viktor alig egy hete a Családok Európája címû konferencián arról beszélt, hogy a liberalizmusnak vége. Egyet ért ezzel a kijelentéssel? – Szerintem már régen vége van! Errõl éjszakákat lehetne beszélgetni, de ha dióhéjban kellene összefoglalni, akkor azt kell kihangsúlyozni, hogy amit a nyugati világban liberalizmusnak neveznek, annak az ég egy adta világon semmi köze nincsen a klasszikus liberalizmushoz. Az eszme gondolkodói és alkotói bizony nagyon buta arcot vágnának, ha feltámadnának és körülnéznének ebben a világban, és megtudnánk: az õ nevükben mi minden is történik. Ebben az értelemben nyilvánvalóan vége a liberalizmusnak. Mi egy pusztuló civilizáció végóráiban élünk, és ez a civilizáció ezzel a liberalizmusnak nevezett globalizációval egyenlõ, ami semmi egyéb, mint a tõke mûködésének a szükségszerû következménye. Mondhatnak bármit a testvériségrõl és egyenlõségrõl, de a globalizáció mindössze a pénzrõl és a piacról, a kizsákmányolásról és az olcsó munkaerõrõl szól. Az összes többi csak hülye duma. Az emberiség mindig azt hiszi, hogy amit létrehoz az örökké fog tartani, azonban a különbség annyi, hogy ezek a birodalmak egyre rövidebb ideig tartanak. Egyiptom rabszolgája és fáraója mégiscsak négyezer évig hihette, hogy ez a létezõ világok legjobbika, ám mi „csak” a II. világháború óta, hatvan éve barkácsoljuk, mégis perceken belül ránk fog omlani az egész. Már réges-régen az az egyetlen lényeges kérdés, hogy mi lesz majd helyette. – Ugyanezen a konferencián Medgyessy Pétert és Gyurcsány Ferencet is összehasonlította. Úgy vélte: Medgyessy Péter leggyengébb pillanataiban is jobb volt, mint a jelenlegi kormányfõ. – Mily igaza van Orbán Viktornak! Már hányszor elmondtam már ugyanezt elõadájó ha figyelünk

saimon. A szocialistáknak tudniillik van egy csodálatos tulajdonsága: mindig elõ tudnak varázsolni valamit, ami rosszabb. Az a helyzet, hogy Medgyessy idejében úgy sóhajtottam fel, hogy ki gondolta volna, hogy egyszer Horn Gyulára szeretett teljes nosztalgiával fogunk emlékezni. Most itt van Gyurcsány Ferenc, eltelt fél év, és Medgyessy Péter, mint egy grállovag lebeg emlékeimben. Egyre tragikusabb, ami következik, és felvetõdik az a kérdés, hogy vajon ki van még a szocialisták tarsolyában? Vajon eljöhet-e az a rettenetes pillanat, mikor Gyurcsány Ferencre úgy fogunk emlékezni, hogy úriember volt? – A köztársasági elnökjelölési mizéria egyre inkább kezd elhúzódni. A legújabb fejleményeket Dávid Ibolya azzal szolgáltatta, hogy hárompárti egyeztetésre hívta pártja mellé a Fideszt és az SZDSZ-t. Ez a trió esetleg jövõre is folytathat megbeszéléseket egészen más ügyben? – A két dolgot azért szét kell választani. Én abban sem hiszek, hogy lesz egyáltalán hárompárti egyeztetés az ügyben, abban pedig végképp nem, hogy lesz egy ilyenfajta kis-nagy koalíció. Ennek több oka is van: egyrészt ma a Fideszben nincsen olyan tényezõ, mely ezt szorgalmazná, másrészt ez a szavazótábor elõtt ez megmagyarázhatatlan lenne. Egy ilyen esetben azt hiszem én is venném a kalapom, és egy lakatlan szigetre költöznék. Elméletileg hatalomtechnikai okokból – mint a köztársasági elnök ügy – lehet egyeztetni, de ennek sincsen sok értelme. Az igazat megvallva jelen esetben a szocialistáknak adok igazat. No, nem Szili Katalint támogatom, hiszen fejbõl fel tudok sorolni egy tucatnyi jobb jelöltet, hanem azt a politikát, amit az SZDSZ ellenében folytatnak. Vegyük már észre 15 évvel a rendszerváltás után, hogy ez a méretetlenül pimasz és szemtelen törpepárt folyamatosan azt hiszi, hogy azt csinálhat, amit akar. Teljesen megértem Toller Lászlót és Suchmann Tamást, hogy elegük lett ebbõl. Tökéletesen igazuk vannak. A rendszerváltás óta az SZDSZ mindent ki tudott brusztolni, sõt azzal az öt százalékukkal, amivel 2002-ben cipõkanállal préselték be magukat a Parlamentbe, hihetetlen, hogy milyen tárcákat kaptak: övék lett az oktatásügy és a gazdaság. Ezek uralkodnak az ország pénze, a fejek és a lelkek felett. Ez egyebek mellett az MSZP érdekes bûne: gyájó ha figyelünk

vaságuk és hataloméhségük számlájára írható. A szocialisták ugyanis az SZDSZ nélkül nincsenek hatalmon. És azért, hogy ott maradjanak, lenyelik a liberálisok fricskáit. Most úgy tûnik, hogy a köztársasági elnökjelölést már nem, bár szerintem, ha majd élesbe fordul a helyzet, akkor visszatáncolnak, mert sokkal jobban fognak félni attól, hogy sor kerül egy koalíciós szakításra, és egy elõrehozott választásra. – Nemrég Brüsszelben szavaztak Székelyföld autonómiájáról. Két magyar képviselõ nem támogatta a javaslatot. Mi a véleménye errõl? Az, hogy Tabajdi és Szentiványi urak gazemberek. Igazából meg sem lepett szavazásuk, semmi újdonság nincsen benne: nemzetárulók voltak eddig is. Érdekesség, hogy a múlt héten a szlovákok bejelentették: elma-

A Fidesz képmutató szövetségi politikája A Jobbik tudomására jutott, hogy a Fidesz gyöngyösi szervezetébõl most kizárt Mánya Kristóf volt országgyûlési képviselõ (jelenleg a Heves Megyei Közgyûlés tagja) kizárási indokai között fõ indokként szerepel, hogy polgári körös vezetõként a Jobbik Magyarországért Mozgalom számára bemutatkozási lehetõséget biztosított egy városi fórumon. (Kovács Dávid és Lovas István volt a Mátrai Polgári Körök Szövetsége vendége.) Mivel a polgári körök mozgalma a jobboldali együttmûködést hivatott megerõsíteni, ezért érthetetlen számunkra, hogy miért büntetnek meg a Fideszen belül egy polgári körös vezetõt, ha egy másik, nemzeti pártot is meghív rendezvényére. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a történtekbõl is arra következtet, hogy a Fidesz szövetségi politikája képmutató és a jobboldalon nem tûr meg más véleményt, csak a sajátját. Sajnáljuk, hogy a Jobbikkal jó kapcsolatot ápoló, polgári körös, vagy fideszes tagok ellen kizárási hadjárat indult. Budapest, 2005. április 18. A Jobbik Országos Elnöksége Forrás: Jobbik

Kizárták a Fideszbõl a polgári körös vezetõt A KIZÁRÁS FÕ OKA A JOBBIKKAL VALÓ KAPCSOLATTARTÁS

rad a Gyurcsány-Dzurinda találkozó, mert Bársony András külügyi államtitkár valamit mondott a Benes-dekrétumokról. Mi magyarok, már arra sem emlékszünk, ami tegnap történik, ezért ezt a sort érdemes feleleveníteni. A 2002-es választási kampány idején Orbán Viktortól külföldön egy újságíró megkérdezte: mi a véleménye a Benes-dekrétumokról. A miniszterelnök akkor egy teljesen semmitmondó és kitérõ választ adott, azonban a hazai média hónapokon keresztül támadta kijelentései miatt. A legfõbb vád az volt, hogy megsértette a szlovákokat. Erre, mikor Bársony András is szót emelt, már nincsen ilyen vehemencia, senki sem kérdezi, hogy a „hülye szocialisták miért sértegetik a szomszédokat”? Egyébként nemcsak Brüsszelben volt egy szavazás, hanem pár hónapja az ENSZ-ben is, mikor német kezdeményezésre napirendre vették a Benes-dekrétumok ügyét. Természetesen, mi magyarok szavaztuk le akkor is: ezek a gyáva, senkiháziak felálltak és azt mondták, hogy hagyjuk a témát, Így aztán az ENSZ nem ítélte el a dekrétumokat, és ahogy a helyzet áll Székelyföld autonómiája is a „mi lelkünkön szárad”… Forrás: Bencze Áron – gondola

A Fidesz – MPSZ választmányi elnökétõl, Kövér Lászlótól kapott értesítés szerint a Fidesz választmányi elnöksége 1 igen, 3 tartózkodó szavazat mellett – múlt évi fellebbezésemet elutasítva – kizárt a pártból. Mivel a Kövér László és Várhegyi Attila pártigazgató által irányított, több mint 3 éve tartó lélektani hadjárat, tisztogatás betetõzéseként, meghamisított tények alapján került sor kizárásomra, az alábbiakat közlöm. Továbbra sem nagyon tudom megmagyarázni a Fidesz – MPSZ vezetésének bénultságát a 2002es országgyûlési választások súlyos jogsértéseinek láttán választókerületemben, a szocialista gulyásvoksokról elhíresült Gyöngyösön. A jövõben is azon leszek, hogy a polgári körös szervezõdések – melyek áldozatos munkája nélkül a Fidesz nem tudott volna gyõzni a múlt évi EU-parlamenti választásokon – a nemzeti, keresztény értékrendet követõket összefogva elõsegítsék egy kormányképes jobboldali pártszövetség kialakulását. Aki egyéni, vagy szûk csoportérdek miatt ez ellen tesz, az a jobboldal és a Fidesz választási gyõzelmét veszélyezteti. Teljességgel érthetetlen, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetõivel évek óta meglévõ személyes kapcsolatom miért szerepel most kizárásom fõ okaként. A tények érdemi vizsgálata nélküli kizárásom és a Fidesz más pártokkal való összefogni képtelensége veszélyezteti a jobboldal választási sikerét. Gyöngyös, 2005. április 18. Dr. Mánya Kristóf, a Fidesz – MPSZ korábbi országgyûlési képviselõje, országos választmányi tagja, a Heves Megyei Közgyûlés jelenlegi tagja (30/967-44-98) Forrás: Villanypostán érkezett

7

Mekkora szégyen már tényleg ez az ország???!!! Sose lesz itt rend, mert ebben a kis szaros kupiban mindenki megvehetõ és megkapható... A MOL bejelentése szerint a világpiaci árak a benzin esetében literenként mintegy 20 forintos, a gázolaj esetében pedig 12 forintos emelést indokolnának. Mivel azonban egy ekkora emelés kedvezõtlenül befolyásolná a fogyasztást, a MOL csak fokozatosan emeli az üzemanyagok árát. A nagykereskedelmi árak változása következtében a 2005. április 9-én 0 órától érvényes fogyasztói árak az alábbiak: ESZ 95 ólmozatlan benzin 258.50 Ft/l ESZ 95 keverék benzin 261.50 Ft/l ESZ 98 ólmozatlan benzin 267.50 Ft/l Diesel gázolaj 252.00 Ft/l Továbbá: A kormány nem kíván kompenzációs eszközöket alkalmazni a benzinár-változások kapcsán – jelentette ma be László Boglár kormányszóvivõ sajtótájékoztatóján az MTI tudósítása szerint. A szóvivõ emlékeztetett arra, hogy 2004. december 31-én hatályukat vesztették a jövedéki törvénynek a benzinár-emelés kompenzációjára vonatkozó rendelkezései, s hozzátette: a kormány most nem kíván hasonló kompenzációval élni, a jövedékiadó-többletet inkább az árvíz elleni védekezésre fordítja, hiszen annak éves kerete már most kimerülõben van.

A Magyar Autóklub próbapert indított a Gazdasági Versenyhivatal ellen a MOL árképzése miatt. A per során a tisztességes gazdálkodás és ármegállapítás kérdését boncolgatták. A MAK keresete azon a tényen alapult, hogy a MOL üzemanyag forgalmazása során olyan árakat állapít meg a nagy- és kiskereskedelemben egyaránt, melyeknek valódi ráfordításaihoz bevallottan semmi köze. Azaz vasúti költséget számol vezetéken érkezett benzinért (kõolajért!), amit nem a nyugati tõzsdén vásárolt, de annak árával számolt. Nem kész benzint, hanem olcsóbb orosz vagy hazai kõolajból – a nyugati munkabérköltség 1/5-é-ért itthon elõállított termékeket forgalmaz. Ezt úgy számítja, mintha a nyugati tõzsdén kész benzint venne és vasúton szállítaná haza. A MOL ebben a földrajzi környezetben kizárólagos kõolaj lepárlási lehetõséggel rendelkezik, ezért nem mindegy, hogyan alakítja ki árait saját hasznára és a fogyasztók kárára. A pert az Autóklub megnyerte! Ezen ítéletnek rendkívüli a jelentõsége. A Legfelsõbb Bíróság ítéletében kihangsúlyozta, hogy a MOL árképzése mekkora hatást gyakorol az egész magyar gazdaságra. Mi magyar állampolgárok, autósok és autó nélküliek egyaránt azt hihetnénk, hogy a 2003. november 26-án hozott ítélet, melyrõl az ország legnagyobb civil szervezetének lapjából, az Autósélet 2004. januári számá-

Ne értékeljék az elmúlt három évre vonatkozó kormányzati ígéretek teljesülését – erre kérte Kiss Péter kancelláriaminiszter és Csizmár Gábor munkaügyi miniszter a szakszervezeti vezet?ket. A Népszabadság információi szerint az MSZP Köztársaság téri székházában a múlt héten szakszervezeti vezet?ket láttak vendégül „nagy titokban”, a nyilvánosság kizárásával. A találkozón képviseltette magát az a 35 ágazati szakszervezet, amely még 2002-ben a miniszterelnök-jelölt Medgyessy Péterrel írt alá együttmûködési nyilatkozatot. A jobboldali kötõdésû Munkástanácsok Országos Szövetségén kívül az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke sem fogadta el a szocialista meghívást. RÖVID PÓRÁZRA FOGVA A MUNKÁSOK A megbeszélés érdemi részérõl annyit sikerült megtudnia a Népszabadságnak, hogy a házigazdák nevében Kiss Péter, az MSZP baloldali tömörülésének elnöke, kancelláriaminiszter, a párt munka világa munkacsoportjának vezetésével, valamint Csizmár Gábor munkaügyi miniszterrel közösen arra kérte a szakszervezeteket, hogy ezúttal ne értékeljék az elmúlt hároméves idõszakra vonatkozó kormányzati és szocialista ígéretek teljesülését. A találkozót ugyanis azzal a céllal hívták össze, hogy munkaügyi kollégiumot 8

ból vehettünk tudomást, megrengeti az országot. (Bizony meg kéne rengetnie gazdasági életünket!). Ezzel szemben – egyetlen tv-adó aznap esti híradóján kívül – sem az elektronikus, sem az írott sajtó egy szónyi, egy vonásnyi figyelemre sem méltatta a hírt mind a mai napig. Így a média hallgatásával maga is hozzájárul ahhoz, hogy az ügy elkendõzõdjön, az eljárás elhúzódjon. Mi pedig tovább fizetjük a térség legmagasabb árát nem csak a benzinben, de a kenyérben, ruhában és minden másban. Kinek az érdeke ez? Vajon hány magyar nagy- és kisrészvényese lehet a MOL-nak és milyen százalékarányban, akik nyereséget könyvelhetnek el maguknak? Vajon megéri-e az ország (tízmillió ember) gazdasági helyzetét akár a legcsekélyebb mértékben is rontani (hagyni) kevesek tisztességtelen hasznáért? 2003-ban a MOL története legnagyobb nyereségét érte el. Meg kellene mozdulnia az autós társadalomnak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! EGYETLENEGY NAP!!!!! EZEN AZ EGYETLENEGY NAPON NE TANKOLJON SEHOL SENKI. ENNYIT MINDENKI KIBÍRNA!!!!! SÚLYOS ÁRBERVÉTELKIESÉST OKOZNA A KERESKEDÕKNEK, AKIK MAGUK IS TALÁN SAJÁTJUKNAK ÉREZNÉK EZT A RENDKÍVÜL FONTOS ÜGYET! LEGYEN EZ A NAP MÁJUS 2. Forrás: Villanypostán érkezett

hozzanak létre, és a programalkotásba a szakszervezeteket is bevonják. Úgy tudja a napilap, a politikusok ígéretet tettek arra, hogy a közeljövõben – esetleg már a héten – új vezetõje lesz a sokat bírált Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Fõfelügyeletnek. Meg nem erõsített információink szerint a jelenlegi fõigazgatót, Békés Andrást a munkaügyi tárca jelenlegi közigazgatási államtitkára, Héthy Lajos váltja majd a poszton. A teljes cikk a Népszabadság hétfõi számában olvasható Nem volt szó a múlt héten az MSZP székházában tartott zártkörû egyeztetésen az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség elnökének leváltásáról, és arról sem, hogy a szakszervezetek ebben az esetben támogatnák a munkavállalói jogok miniszteri biztosa intézményét – közölte az MTI érdeklõdésére hétfõn Schranz Edit a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium szóvivõje. Az erre vonatkozó lapértesülés nem felel meg a valóságnak – közölte a szóvivõ. Elmondta, hogy az egyeztetésen amelyen Csizmár Gábor szakminiszter is részt vett, az ágazati szakszervezetek, illetve szakszervezeti konföderációk képviselõivel más együttmûködési kérdéseket vitattak meg. Forrás: villanypostán érkezett

jó ha figyelünk

Egyre több az elégedetlen hang a magas hazai benzinárak miatt: az utóbbi napokban két kezdeményezés is indult részben a Mol ellen, részben pedig az üzemanyagárak adótartalmának csökkentéséért. A fuvarozók a bojkott mellett demonstrációval is fenyegetõznek, a kijelölt új pénzügyminiszter pedig ígéretekkel hûtené le a kedélyeket. E-mailben terjed az utóbbi napokban az az internetes kezdeményezés, amely az üzemanyagok kiskereskedelmi árképzése miatt a Mol Rt. elleni bojkottra szólítja fel a címzetteket. Az ismeretlen eredetû levél arra hívja fel az autósokat, hogy a magas üzemanyagárak miatt május 2-án egyáltalán ne tankoljanak. azonban nem kifogásolható, a szabálytól eltérésre a költségvizsgálat eredményei sem adtak alapot, ezért a GVH az eljárást megszüntette. A hvg.hu meg szerette volna kérdezni az autóklub véleményét mind az internetes kezdeményezésrõl, a versenyhivatali döntésekrõl, illetve a Mol jelenlegi árképzésrõl, de Kovács Kázmér, az autóklub jogásza és etikai bizottságának elnöke elutasította a kérdéséket. Akárcsak a Mol, amely a hvg.hu kérdésére szintén nem kommentálta az ügyet. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Figyelõnek korábban viszont azt mondta, hogy ha a Mol csökkentené az üzemanyagárakat, akkor 100 százalékos részesedést szerezne a magyar piacon a mostani 70-75 százalék helyett és megszûnne a verseny. A cég vezetõje szerint a Mol legfeljebb annyit tehet, hogy a kereslet-kínálatot figyelembe véve nem emel túl gyorsan. „Mekkora szégyen már tényleg ez az ország???!!!” – teszi fel a kérdést az elektronikus levél. A szöveg felidézi a Mol április 9-i áremelését: akkor az olajtársaság a benzin árát hét, a gázolaj árát öt forinttal emelte. A szöveg szerint a Mol azt is bejelentette, hogy a világpiaci árak alakulása a benzin esetében literenként mintegy 20 forintos, a gázolaj esetében pedig 12 forintos fokozatos emelést tenne indokolttá. „Kinek az érdeke ez? Vajon hány magyar nagy- és kisrészvényese lehet a MOL-nak és milyen százalékarányban, akik nyereséget könyvelhetnek el maguknak?” – folytatja az üzenet, amely végül azt kéri az olvasótól, hogy tiltakozásul egyetlen napon, május 2-án ne tankoljon senki. A napokban azonban valamelyest csökkentek az olajárak, ezért a Mol is csökkentette árait. Igaz csak kis mértékben: április 20-ától a benzin 2 forinttal, a gázolaj pedig 3 forinttal lett olcsóbb. Így szerdától a 95-ös ólmozatlan benzin 256,5 forintba, a 95-ös keverék benzin 259,5 forintba, a 98-as ólmozatlan benzin 265,5 forintba, a gázolaj pedig 249 forintba kerül literenként. MÁR ÉVEKKEL EZELÕTT IS SOKBA KERÜLT Az e-mail azt is kiemeli, hogy a Magyar Autóklub (MAK) 2003. november 26-án jogerõsen pert nyert a Legfelsõbb Bíróságon a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ellen, mivel az nem megfelelõen végezte a Mol ellen indított, az árképzéssel kapcsolatos vizsgálatot. A MAK álláspontját idézve a levél azt állítja, hogy a Mol „vasúti költséget számol vezetéken érkezett kõolajért, amit nem a nyugati tõzsdén vásárolt, de annak árával számolt.” Az autóklub valójában az ellen a GVH-döntés ellen fellebbezett, amely 2001 januárjában megszüntette a Mol ellen korábban indult vizsgálatot. A fellebbezésre a bíróság újabb vizsgálatra kötelezte a versenyhivatalt. A tavaly februárban indított új eljárásban a GVH által felkért szakértõ megállapította, hogy a Mol üzemanyag-nagykereskedelmi árai az 1997-2000 közötti idõszakban magasabbak voltak, mint – a befektetett tõke elvárható hozamát is magukban foglaló – nagykereskedelmi költségei. Az árak és a költségek közötti eltérést a GVH annak figyelembevételével értékelte, hogy a Mol nagykereskedelmi árai versenyárnak minõsülnek. A versenyár alkalmazása a versenyjog szabályai szerint jó ha figyelünk

ULTIMÁTUM A KORMÁNYNAK Nemcsak a névtelen e-mail hirdetett benzinbojkottot az utóbb napokban: csütörtökön a fuvarozók két érdekvédelmi szervezete is arra szólította fel tagvállalkozásaikat, hogy külföldön tankoljanak mindaddig, amíg az itthoni gázolaj ára veszteséget okoz. Sõt, a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége és a Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestülete közleménye szerint a hazai árak módosításáig a két szervezet „a szükséges és elégséges mértékben, törvényes keretek között megvalósítandó demonstrációk szervezését helyezi kilátásba“. A közlemény emlékeztet arra, hogy a fuvarozók a miniszterelnökhöz fordultak, és megoldási javaslatokat tettek a gázolaj árának, illetve adótartalmának csökkentésére. A bojkottot hirdetõ és demonstrációkkal fenyegetõzõ fuvarozó szervezetek tíz forintos azonnali árcsökkentést akarnak. „Amennyiben a fenti célok megvalósítására érdemi intézkedés 2005. május 17-ig nem történik, úgy a cél elérése érdekében, valamennyi hazai termelõ és forgalmazó hely bojkottját és megközelíthetõségének korlátozását helyezzük kilátásba” – áll a közleményben. Az érdekképviseletek, a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium korábban egy bizottságot hozott létre, amely az üzemanyagárak változásának hatásait, illetve az árak csökkentésének lehetõségét vizsgálta. Ám a fuvarozók szerint túl lassan halad a testület munkája. „A többször újra kezdett szakértõi tárgyalások felgyorsított és eredményes lezárását várjuk az új pénzügyminisztertõl. Mi versenyképesen akarunk vállalkozni, munkahelyet megõrizni, és nem demonstrációkkal kívánunk foglalkozni“ – írta a két fuvarozói érdekképviselet, amely újabb találkozót kért a minisztertõl. A kijelölt új pénzügyminiszter, Veres János a napokban azt mondta: az üzemanyagok jövedéki adóját és más adótételét úgy kell változtatni, hogy ezekbõl a termékekbõl Magyarországon vásároljanak azok, akik eddig ezt a határ túloldalán tették. A hírek szerint a kormány két javaslatot is vizsgál az üzemanyagok jövedéki adójával és áfatartalmával kapcsolatban. Forrás: HVG.hu

9

Prominens európai parlamenti képviselõk ítélték el a cseh köztársasági elnököt annak markáns EU-alkotmányt ellenzõ álláspontja miatt. Roca Vidal-Quadras, az Európai Parlament néppárti alelnöke április 20-án újságírók elõtt kijelentette, hogy Václáv Klaus cseh államfõ félrevetõ és elfogult véleményt fogalmazott meg az uniós alaptörvénnyel kapcsolatban. Az EP alkotmányügyi bizottságának vezetõje, a szocialista párti Jo Leinen szerint „Jellemzõ, hogy Václáv Klaus (képünkön) az egyetlen uniós államfõ, aki erõteljesen az új alkotmány ellen van.“ Leinen mindehhez azt is hozzátette, hogy a cseh köztársasági elnök vitatott állásfoglalásával saját hazája érdekeit is megsértette. „Csehország Európa szívében fekszik, és kár lenne, ha politikai értelemben marginalizálódna az államfõ euroszkeptikus kampánya miatt.“ – mondotta az EP-alelnök. Ezzel Klaus azon legutóbbi tettére utalt, amikor bevezetõt írt egy alkotmányt bíráló könyvhöz és részt vett annak bemutatóján is.

Sokak szerint mindez a csehországi alkotmány elleni kampány kezdetét jelentette. Václáv Klaus alkotmányt elutasító álláspontja korábban is ismert volt, többször is kijelentette, hogy „száz százalékig ellene van“, sõt tíz indokot is felsorolt saját alaptörvényellenes felfogására. Leinen ez utóbbira már reagált a cseh médián keresztül, megpróbálta cáfolni a cseh államfõ érveit. Klaus leginkább azt nem tudja elfogadni az új alkotmányban, hogy európai szuperállamot akar létrehozni és gúzsba próbálja kötni az egyes tagállamokat. NÖVEKVÕ PÁNIK A FÖDERALISTÁK KÖZÖTT Klaus elnök szóvivõje aggodalmát fejezte ki az EP-képviselõk fenti nyilatkozatai miatt. „Ha õk ezt értik demokratikus diskurzus és mások véleményének elfogadása alatt, akkor õk maguk azok, akik megsértik [magatartásukkal] az EU-t.“ – nyilatkozta a CTKhírügynökségnek.

Jan Zahradil cseh néppárti EP-képviselõ – aki otthon Klaus pártjának tagja – szintén csalódottságának adott hangot európai parlamenti kollégáinak kijelentései miatt. „Világos, hogy tapasztalható bizonyos pánik és hisztéria azok között, akik támogatják az EU-alkotmányt, mivel a ratifikáció nem úgy megy, ahogy õk azt elképzelték.“ – nyilatkozta Zahradil az EUobservernek. „Összes személyes politikai ambíciójukat ehhez a dokumentumhoz kötötték, és most attól tartanak, hogy mindez semmivé lesz.“ A cseh EP-képviselõ szerint az uniós alaptörvénynek számos olyan eleme van, amelyet politikai felfogástól függõen több módon is lehet értelmezni, ezért „nincs értelme valakit hazugsággal vádolni azért, mert kifejti saját interpretációja alapján kialakított álláspontját“. Lucia Kubosova EUobserver Forrás: fuggetlenseg.hu

– régi tagállamok az újak ellen – Günter Verheugen bizottsági alelnöknél tiltakozott több európai parlamenti képviselõ, mert szerintük konkrét esetek sora bizonyítja, hogy az EU régi tagjai az újak rovására érvényesítik saját érdekeiket. Konkrét esetek sora bizonyítja, hogy az EU régi tagjai az újak rovására érvényesítik saját érdekeiket – állítják azok az európai parlamenti (EP) képviselõk, akik Günter Verheugen bizottsági alelnöknél tiltakoztak a közösségi letelepedési és vállalkozási jogsértések miatt. A kezdeményezés Jacek Protasiewicz lengyel EP-képviselõtõl indult el, magyar részrõl a néppárti frakcióból Õry Csaba csatlakozott az új tagállamok – Cseh-, Lengyel-, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia – tiltakozó köréhez. A régi tagállamok mindenféle adminisztratív szabályokkal igyekeznek útját állni a belsõ piaci esélyegyenlõség érvényesülésének – szögezte le Õry Csaba. Elmondta: hamarosan egyeztetést kezdeményez a hazai szakszervezetekkel, munkáltatókkal és kamarákkal a letelepedési és vállalkozási tapasztalatokról. Szerinte elmúlt a „vállveregetõs korszak”, Magyarország számára is eljött az érdekérvényesítés ideje az EU-ban. Szívesen támogattuk volna a kezdeményezést – közölte Herczog Edit, az EP szocialista frakciójának tagja. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy õ maga is többször feltett kérdést az új tagállamok diszkriminációjáról. Ugyanakkor azt is látni kell, tette hozzá, hogy az EU nem baráti klub, hanem érdekszövetség, ahol a különbségtételt – akár álláspályázat, akár a vállalkozók letelepedése, akár a szolgáltatási irányelv darabokra szedése esetén – szóvá kell tenni. Verheugen a Bruxinfo értesülése szerint konkrét beadványokat kért a panaszosoktól, mert az Európai Bizottság csak ezek alapján tud eljárni. Eddig egy konkrét esetrõl tárgyalt a testület, és meg is tette a szükséges intézkedéseket a jogsértõ állam ellen. Hol csorbulnak a jogok? 10

– – – –

(új tagok) letelepedés vállalkozás munkavállalás uniós álláspályázatok Forrás: Világgazdaság

jó ha figyelünk

– gondola háttér –

Ma ismét kiderült, hogy Gyurcsány – füllentett. Igaz volt a hír, miszerint keresik Draskovics utódját. A küszöbön álló összeomlást jelzi, hogy a Budapest Airportot odaadnák bárkinek, aki azonnal hajlandó pénzt adni érte. Ráadásul a gondola értesülése szerint a kormányf? hollandiai látogatásának titkos célja a K&H botrány pártszálainak elvarrása. A kormánypárti média mind elkeseredettebb küzdelme immár azzal fenyeget, hogy az országot afféle gazdasági Mohácsba navigálja az MSZP-SZDSZ koalíció. A csöndesen bevallott, ám a nagyközönség elõl gondosan elhallgatott tény, hogy az ország idén az elsõ két hónapban napi 10 milliárd forinttal növelte államadósságát, amihez hozzá kell tenni azt a tényt, hogy a magyar fizetõképességet immár kizárólag az szavatolja, hogy a forint túlértékelt. A gyurcsányizmusok egyik legblõdebbje, miszerint gyengíteni kellene a forintot, mostanra végképp túlhaladottá vált. Ha a forint megindul azon a lejtõn, amelynek végállomása a nemzetközi elemzõk szerint a mínusz 30 százalék – egyszerûbben: 325 forint/euró, akkor a valutáris adósság maga alá temeti a magyar államot. A kormányzat nem fizeti ki a megítélt és teljesített pályázati pénzeket. Csöndben ismét szabotálják a gazdáknak járó támogatások kifizetését. A Nemzeti Autópálya Rt.-t a múlt hónapban arra az abszurdra kötelezték, hogy vegyen föl 125 milliárd forintot, és fizesse be az államkasszába, a csõd ideiglenes elkerülésére. jó ha figyelünk

A sztrádacég kifosztása azonban csak múló enyhülést hozott. Az ismét közeledõ hónapvég ismét tõkeinjekcióért kiált. A kormányzat kínjában azonnal eladná a Budapest Airport Rt.-t bárkinek, aki hajlandó készpénzt adni érte. Ezzel levágják az egyik aranytojást tojó tyúkot, mivel a repülõtér-üzemeltetõ az egyik biztos haszontermelõ állami vállalat. A Budapest Airport elkótyavetyélése egyébként sem oldana meg semmit, ugyanis a baj gyökere nem abban van, hogy átmenetileg mennyi az akármilyen bevétel. A baj gyö-

kere, hogy a mostani kormányzat tisztázatlan pénzköröket tart mozgásban. Maguk az országgyûlési képviselõk sincsenek tisztában a tényleges államháztartási helyzettel, és a kormányzat nem is kívánja felvilágosítani õket. Brüsszel közben figyel, nagyon is figyel, mivel a magyar összeomlás az egész EU-t vissza fogja vetni. Sem a gazdasági, sem a társadalmi balhé nem hiányzik senkinek sem, Tallintól Londonig. A pénzügyminiszter-csere csupán a brüsszeli aggódók ideiglenes elhallgattatását célozza. Jól jellemzi a helyzetet, hogy immár közismerten baloldali bankárok sem merészelnek együtt mutatkozni Gyurcsány Ferenccel mint miniszterelnökkel. A gondola információi szerint Gyurcsány Ferenc mostani hollandiai látogatásának részeként meg kívánja szabadítani övéit a gondosan elhallgatott, ám kíméletlenül fojtó szorítástól: a K&H ügy következményeitõl. Mint emlékezetes, a K&H-botrány mögött a következõ nemzetközi összefüggés áll: Kulcsár Attila két állást töltött be: egyfelõl bróker volt a K&H Equities nevû cégnél, amely 50-50 százalékos tulajdona volt a magyar K@H Banknak és a holland ABN AMRO Banknak; másfelõl vezetõ munkatársa volt a K&H Banknak, amelynek 60 százalékos tulajdonosa a KBC Bank, 40 százalékos pedig az ABN Amro Bank. Ennek megfelelõen míg a K&H Bankban a belga KBC diktál, addig a K&H Equitiesnél az ABN Amro. Mivel a Kulcsár által generált veszteség a K@H Equitiesnél keletkezett, az ABN Amrónak fáj jobban. Az ABN-nél azt is megkérdezték, vajon miért ragaszkodtak a KBC-nél annak a Rejtõ E. Tibornak a vezérigazgatói megbízatásához, aki ellen Hollandiában folyt már eljárás. Kulcsár Rejtõ kreatúrája volt, így a hollandok kétszeresen is haragudtak a belgákra, ráadásul nem kívánják lenyelni a 4 és 20 milliárd forint közöttire taksálható kár egyetlen forintját (euróját) sem. A gondola értesülése szerint Gyurcsány Hollandiában beszélni fog az ABN Amro megbízottjaival. Erre is érvényes a viccbéli kérdés: Vajon mibe fog ez kerülni nekünk? Annál is inkább, mert ha még néhány hónapig így megy tovább, akkor õsszel sok millió ember nem fog kapni fizetést. Elõször a közalkalmazottak, azután az áttételesen állami pénzekbõl honoráltak, aztán – a dolgok logikája szerint – végül senki. És a nép, amely december 5-e óta mély apátiában vegetál, Márai szavával „csöndben várja be a végét“. Forrás: R. J. – gondola.hu

11

Mindeközben természetesen spontán taps, ováció és fújolás hallatszik a stúdió közönségétõl, amit általában Hajós András tör meg egy-egy kényszeredett viccel, vagy az emeltdíjas SMS-ek telfonszámának bediktálásával. Látszik, hogy az ötletgazdák ifire vették a figurát, hiszen a gyenge külvárosi kábeltévék színvonalát hozva össze-vissza rángatózó kameramozgással imitálják, hogy ez a mûsor bizony fiatalos! Úgyhogy hajrá! A zsûri? A deklaráltan nem zsûri, mégis egy úgy viselkedõ trió: – Barta András (Bandika) 31 éves író és mûsorvezetõ. – Komár Laci 60 éves rock and roll énekes. – Kovalcsik Ildikó (Lilu) tv-s és rádiós mûsorvezetõ.

A lelkileg nem túl mély egyéniséggel rendelkezõ Fábry-imitátor olyannyira aláadta a színvonalat, hogy a kérdés már az: mi lesz késõbb a magamutogató mûsorvezetõvel? Maradt volna zenész – sóhajthatnak fel sokan… Alázó, pontosabban megalázó mûsort csinálhat végre az a Hajós András, aki már maga mögött tudhat megbukott mûsort és egyéb kicsapongásokat is. Az ország második legjobb showmestere – ahogyan Fábry annó felkonferálta – ma a pénzszolgálati RTL egyik frontembere lett. Ott mondja fapofával humormorzsáit a Heti hetesben, segít porig rombolni egyszerû emberek kényszeres magamutogató személyiségét és még Kepes András Desszert címû mûsorában is megnyilatkozhatott. Amint a gondola arról már beszámolt, a maximálisan kultúrember Kepes beszélgetése közben igencsak kiviláglott, hogy az énekesbõl lett média-tûzijáték miután eldurrogtat egy-két poént igazából kifúj, leereszt és elõbújik az üres, cizellálatlan ember. Feltehetõen a lakáshitelek sürgetõ részletei késztették a jobbra érdemes Hajóst, hogy egy idétlen mûsorral benne lehessen, azaz benne maradhasson a tévében. A Benne leszek a tévében címû mûsor címe senkit ne tévesszen meg! Ezen produkció egyetlen célja csupán annyi, hogy mûsorvezetõje benne lehessen a tévében. Nézzük a foglalatot: Elõválogatások után kiválasztják, hogy kik azok az önként jelentkezõ emberek, akik valamilyen szösszenettel 12

néhány percnyi idõt kapnak a nagyvonalú RTL-tõl, hogy azt ország-világ elõtt megmutathassák. Itt általában olyan esetekkel találkozhatunk, amikor valaki ténylegesen csak a szereplésért cserébe képes hülyét csinálni magából azzal együtt, hogy a szenvtelenség maszkját magára öltõ mûsorvezetõ mellett három díszpinty is belerúg még egy nagyot – no persze, egyelõre csak képletesen. Az elõadást ugyanis a három zsûri-szerûség bármikor leállíthatja és kisebb „verbális erõszak” után „elzavarja” a fellépõt. Ezután a közönség szavaz, s a legtöbb szavazatot kapott szereplõ legközelebb ismét elõadhatja ötletét. A zavaróan színes és pseudo-vidám háttér elõtt általában csak keveseknek adatik meg, hogy végig elõadják azt, amivel érkeztek. A legbosszantóbb az, amikor néhány másodperccel a kezdés után máris ráüt a hatalmas kalapáccsal az egyik megmondóember a szimbolikus leállítógombra. jó ha figyelünk

Õk azok, akik magukból is, de elsõsorban a kamerákhoz nem szokott sztárjelöltekbõl idiótát csinálnak. Hihetetlen ellenszenves megnyilatkozásaikkal és stílusukkal gyönyörû értelmi bizonyítványt állítanak ki önmagukról minden mûsor alkalmával. Részemrõl nem prûdség, csupán ténykérdés, hogy csak a vetkõzõs, ízléstelen és esetleg véres produkciók élik meg, hogy ne szakítsák félbe õket. Egyértelmûen a tehetség a mûsorban nem számít, csupán szellemi leépülés elõsegítõ, „légmentesen záró búra” szolgálata. Minek nevezhetnénk a tangára vetkõzõ férfi, avagy a kórosan kövér nõ erotikusnak szánt ugrándozását? Itt az a jó, ami gyomorkavaró! A fölényeskedés és a hülyegyerekként kezelése a fellépõknek mindennapos. Komár Laci önmegfogalmazásában: „én egy ilyen büdös paraszt vagyok” – mondta az egyik mûsorban. És – tegyük hozzá – nem sokat tévedett. Lilu inkább csak mosolyogni tud és mintegy kompenzáló eszköz van

beépítve a show forgatagába. A Viva TV-bõl ismertté vált hölgy csak szörnyülködni és legalábbis gyengén, de mégiscsak vigasztalni tud csupán. Bandikáról pedig ne is beszéljünk… A maximálisan feminim jelleget sugárzó „színfolt” inkább fekete, mint fehér… Érdemes megnézni a mûsort – legalább egyszer. Akkor majd jussanak eszünkbe azok a szavak is, amelyeket Hajós András a mûsor elindulásakor mondott, mármint, hogy egyáltalán nem céljuk, hogy a fellépõket megalázzák. Jelentem: ez nem sikerült, de az igaz, hogy legalább Hajós még egy ideig benne lesz a tévében! Forrás: pauli – gondola

jó ha figyelünk

13

– MDF álláspont – És amikor feltettük ezt a kérdést, utaltunk arra is, hogy más, korábban, vagy velünk csatlakozott országok igenis feltették ezt a kérdést és meg is válaszolták. Kivétel nélkül úgy, hogy a saját mezõgazdaságuk megmentésére minden lehetséges lépést meg is tettek. A finnek, osztrákok, svédek, hosszas mérlegelés, felkészülés, felkészítés és belsõ nemzetpropaganda után léptek az unióba. A felkészítésnek fontos eleme volt ez a bizonyos belsõ propaganda a szlovének, osztrákok és a csehek esetében. Ez utóbbiak (kiknél a nemzetgazdaságban a mezõgazdaságnak közel sincs akkora szerepe, mint hazánkban) nos ennek ellenére majd kétmilliárd forintnak megfelelõ összeget fordítottak arra a sarkalatos propagandára, hogy cseh ember cseh mezõgazdasági terméket fogyasszon a csatlakozás után, így is védve a honi mezõgazdaság pozícióit. Mi ekkora összeget az elfuserált csatlakozási kampányban olyan butaságokra köl14

töttünk, mint az, hogy „fogyaszthatunk-e mákos gubát az unióban“, meg hogy „cukrászdát nyithatunk-e Bécsben.“ Az MDF XVIII. Országos Gyûlésén fentebb megfogalmazottakat a jelen kormányzat szokásához híven nem vette figyelembe, a gondok megoldására tett ajánlásainkat sem – most meg itt vagyunk, az ágazat mindenki számára világosan valódi vesztese lett a csatlakozásnak. A legfélelmetesebb azonban az a sajátos mód, ahogyan a gondokat azonnal észlelõ gazdák megmozdulásai alatt és után reagált „nemzeti“ kormányzatunk. Az adófizetõk pénzének védelmében sajtókampány indult a gazdálkodók ellen, fizetett bértollnokok azt sugallták, hogy a magyar gazdák nem dolgoznak, tulajdonképpen csak a markukat tartják a zsíros támogatásokért. E kampány eredményeképp az olvasók úgy érezhetik: a gazdák élõsködnek a magyar társadalmon, és szinte beleégetik a társadalomba a képtelen vádat: a magyar gazda nem versenyképes.

Halkan jegyezzük meg, hogy az adófizetõk pénzén eltartott politikusok között egyre többen vannak olyanok, akik nagy támogatásokhoz, elõnyös vásárlásokhoz jutnak (jutottak) például különféle ültetvények telepítése kapcsán, noha nem igazán gazdálkodókként ismerjük meg õket. Az igazi gazdák számára – bár errõl nem szólnak a híradások – kérem, higgyék el, sokkal nehezebb a sokkal kisebb állami pénzek megszerzése. De eljutottunk a lényeghez: mi befolyásolja a magyar gazdák magyar piacon való versenyképességét a korábbi idõszakokhoz képest? Hitványabb a magyar gazda, rosszabb a föld, lustábbak, tehetségtelenebbek vagyunk, mint más nemzetek fiai? Visszajutunk a kulcsmondathoz: a magyar gazda nem versenyképes, hiszen ha folyamatosan piacot veszít, ha mindenki az olcsóbb külföldit veszi, akkor bizony nem vagyunk versenyképesek. De milyen is a versenypálya, amelyen indulunk? jó ha figyelünk

A versenyképesség a klasszikus közgazdaságtan szerint vagy a termelékenység fokozásával, vagy a költségek csökkentésével javítható. Vizsgáljuk meg, hogy a mi körülményeink között melyik eljárás lehetséges. Termeljünk többet? 2004-ben a legnagyobb csapást az jelentette, hogy bõségesen termett mindenbõl. Ebbe, a sok áruba fulladt bele a magyar gyümölcstermesztés, emlékezzünk csak a koranyári meggy, bogyós, majd az azt követõ alma mizériára, de így jártak más ágazatok is. Ma is megoldatlan probléma a gabonafelesleg, a magyar termelõt idén tavasszal agyonnyomja az eladhatatlan burgonya – ingyen is adják már, de a költségek bizony azok a gazda óriási veszteségei. Úgy látszik, az élet mutatja meg, hogy pusztán a több áru termelése nem járható út. Versenyképességünk nem javul, ha többet termelünk. Nézzük a másik oldalt, a kiadásokat, a költségek csökkentését. Kezdjük a legjelentõsebb költségtényezõvel, az energiával. Ennek árszintjét hazánkban évek óta az európai elsõ négy legdrágább között találjuk. A magyar gázolaj költségén termett búza nem mérkõzhet az ukrán, a szlovén, a szlovák, vagy a lengyel versenytársakkal. Hozzájuk képest a magyar gazda valóban drágán termel. Az állam elvonja illeték és adók formájában már a gázolaj árában a jövedelmet, (amibõl ugyan valamennyit bonyolult szabályozás után visszacsorgat – más államokhoz hasonlóan). A termék versenyképességében nagy részt játszik a forgalmi adó, hiszen az élelmiszer általában a végfelhasználókhoz kerül. A magyar ÁFA Európában a legmagasabb. Melyik burgonya versenyképesebb, a magyar, 15% ÁFA tartalommal, vagy a lengyel, ötödével kevesebbért? Hja kérem – mondják erre a kormányoldalon, – a magyar gazda drágán termel. Hitel? Fejlesztési, beruházási hitel piaci alapon 12-17% itthon, 3-6% az Eu-ban, akár ugyanabban a bankhálózatban. Ha fel-

vesszük – mert e nélkül nem léphetünk, – vállalni kell a visszafizetés többletterhét. (Hja kérem a magyar gazda drágán termel.) Támogatás? Európában kifizetésnek nevezik, amellyel kompenzálják a mezõgazdákra nehezedõ többletterheket. Nálunk politikai botránykõ, késve kifizetve, elmismásolva. Ide tartozik, hogy Magyarországon Szanyi Tibor, az FVM volt politikai államtitkára a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tanácskozásán elképesztõnek nevezte azt az FVM-es tapasztalatát, miszerint Magyarországon az agrártámogatások összegének 90 százalékát száznál kevesebb ember „teszi el“. Legalább elképesztõnek tartja, de hazánkban semmi sem történik, amikor egy államtitkár az egyik legnagyobb horderejû korrupciós ügyet bejelenti! Támogatásból pedig ma a magyar gazdának lényegesen kevesebb jár, mint a versenytársaknak. A közvélemény úgy tudja, hogy „25% az eu-tól, plusz a nemzeti 30%“ Ha ez igaz volna, a magyar termelõ megkapná a versenytársak kondícióját javító összeg több, mint a felét. Lehet azon elmélkedni, hogy valódi versenyben milyen esélyeket jelenthet mindez, tehát a versenytársakhoz képest a fele akkora támogatás de tudni kell: még ezek a számok sem igazak. Lássuk csak: Az a bizonyos magyar „100 %“ egy szorzás eredménye, összege kerekítve kb. 70.000 Ft hektáronként. A franciáknál példának okáért ez az összeg kb. 92.000 Ft. Így tehát az a bizonyos magyar 55% a francia termelõvel szemben mindössze 42% támogatottságot jelent. Hja kérem, a magyar gazda drágán termel. Nem tudjuk korrekt módon összevetni az illetékek, egyéb elvonások piramisát más országokéval, de sajnos a legtöbb összevetésbõl vesztesen kerül ki a magyar gazda. A munkabérek közterhei? Azok bizony meghaladják a 15-ök átlagát, s nálunk a legmagasabb az új

csatlakozók között. És a gépjármûrendszámoktól a szakbizonyítványokig, vagy tulajdonlap-szemlékig, hihetetlen ötletgazdasággal, minden európai mértéket felüllicitáló, hozzájárulás, illeték, járulék és más befizetési terhek „növelik“ a magyar gazda versenypozícióit. És rövidtávú elõnyt élvez a büdzsé. A legújabb ötlet: a földvásárlás illetékét januártól 2,5%-ról 10%-ra, vagyis a négyszeresére emelték. Köszönjük, jól jön ez a gazdatársadalom fejlõdéséhez, amely gazdatársadalom – mint olvashatjuk a kormányhoz közelálló sajtóban – drágán termel. Mindezek után szinte természetesen alakult ki az a gyakorlat, hogy árháborúkban a külföldi érdekeltségû láncok alkalmanként – kijátszva a kijátszható agrárrendtartási rendelkezéseket – hihetetlen mértékben a magyar árak alá tudnak menni, tönkretéve a magyar termelõket. Így adható egy kiló káposzta 5 forintért akkor, amikor a magyar termelõ számára egy szem mag (!) 5 Ft. A már említett, lényegesen jobb állapotban lévõ francia parasztok érdekében a múlt év szeptemberében az áruházláncoknál eljárt a francia belügyminiszter Nikolas Sárkozy. Magyarországon pedig az FVM ágazati minisztere is rendre szembefordul a sokkal rosszabb helyzetû magyar gazdákkal. Ez az igazán nagy különbség. Nem jó a jövõkép sem. Ez év februárjában kitûnt, hogy az Eu diszkriminatív politikája a jövõben is megmarad. A 2007-2013 közötti idõszakra tervezett költségvetés jelenlegi adatai szerint az egy fõre jutó agrár és vidékfejlesztési támogatások mértéke a régi Eu tagoknál 48.347 euró/fõ, az újaknál 14.373 euró/fõ, hektárra vetítve a régieknél 2.416 euró, és csak 1.545 euró/ha az újaknál. Csak gyors nemzeti együttgondolkodással és cselekvéssel menthetõ meg a magyar parasztság. És éppen erre ma – hála az ostoba, széthúzó politizálásnak – kevés az esély. Érvényes tehát a mai hozzászólásom címe: Jaj neked, magyar gazda. Forrás: Villanypostán érkezett

SZILI POLITIKAI NEMLÉTEZÉSE

Az Ideális Baloldali Jelölt népszerûségének alapja alighanem épp észrevehetetlensége, politikai nemlétezése. Szili Katalin közmegbecsülésnek örvend. Nem lopott még magának komplett iparvidéket, nem vett föl milliárdos állami támogatást az erkélyen fölfuttatott vadszõlõre, sõt, meglepõ módon úgy tûnik, hogy Kulcsár Attilával sem járt együtt jódlihangversenyre. Forrás: Uj Péter (Népszabadság, 2005. április 27.

jó ha figyelünk

15

Szucsán Károly elõadása, 2005, április 17-én, a Montreáli Magyar Ifjúsági Otthonban Tisztelt Honfitársaim! Igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy kedves honfitársaimnak ma itt elõadást tarthatok, a Trianoni diktátummal kapcsolatos eddigi munkásságomról. Mint Párizsban született magyar származású, világos lett elõttem, hogy elõször is, valamilyen formában tájékoztassam a francia közvéleményt a magyarság igazi történelmérõl, mivel annak nem ismerése végett olyan könnyelmûen daraboltatták szét Magyarországot, Trianonban. Ahogy az elesõ elöadásom alkalmával említettem, a könyvem: „Mes ancetres les Magyars: Leur origine depuis le commencement de l’histoire.“ Öseim a Magyarok: Eredetük a történelem kezdetétõl" mely az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötven éves évforduló alkalmából jelenik meg, érthetõen mikor elérkeztem a Trianoni korszakhoz, megdöbbenéssel vettem, amikor elolvastam a Trianoni diktátumnak hivatalos szövegét. Kedves honfitársaim engedjék meg, hogy elõadásom elsõ részében egy rövid történelmi áttekintést nyújtsak, miért is kellett Trianonnak bekövetkezni és mi történt az, azóta eltelt, közel 85 évben? 1920, június 4-én Magyarország fölött beborult az ég és a kettõs kereszt meghajolt a magyar golgotán. Nyolcvanöt év leforgása alatt a történelem folyamata Magyarországot olyan szintre szorította, amelyben a nemzeti önállóság elveszett, nem csak a gazdasági veszteségek miatt, hanem az idegen hatalmak óriási politikai befolyása végett. Szükséges felidézni azokat a viszonyokat, amiben a békediktátum kialakult és azoknak következményeit. de ahhoz, a mai emberi jogokat tisztelõ szemszögbõl vizsgálva, muszáj megemlíteni. Csak akkor láthatjuk, hogy milyen erkölcstelenek voltak akkor is a nemzetközi politikusok, akik a legármányosabb rablási szellemben osztozkodtak a magyarság – most már bebizonyított – több ezer éves Kárpát medencei hazájának területébõl, azon állításuk alapján, hogy az osztrák magyar monarchia okozta az elsõ világháborút és ezért a magyar nemzet háborús bûnösségét, kétségtelennek vélték és vélik ma is, beleértve a jelenlegi magyar politikai elit többségét is. Köztudomású, hogy, a cárista Oroszország, a pánszlávterjeszkedést szervezte, és az Ortodox egyház támogatásával kereste, a háború kitörését, mert abban látta Magyarország megsemmisítését, hogy végre megvalósuljon az észak és déli szlávok egyesítése. Ebben a tervben a franciák is érdekelve voltak, mert Alsace Lotharingiát tervezték 16

visszaszerezni a németektõl, egy általános háborúval, tehát titkosan összejátszottak a cári oroszokkal. Ferdinánd herceg meggyilkolása a szerb és orosz tikos szervek terve szerint meg is történt, amelyre a gyilkosok kiadtatását megtagadva, a várt hadüzenet az Osztrák Magyar Monarchia részérõl átadták Szerbiának. Tisza István miniszterelnök, ellenezte ezt a radikális döntést, és ezért meggyilkolták. Ebbõl is láthatjuk, hogy az elõre, kiagyalt háborús „bûnösséget“ a magyarokra kenték, amit a Trianoni béke diktátum elfogadása végett, a magyarok öntudatába is erõltettek. Sajnos sokan hitték és hiszik a „bûnösségünket“. A magyarság azonban rendelkezett olyan erkölcsi és szellemi képességgel, mellyel remélte rendezni az óriási igazságtalanságot, ami érte a Magyar nemzet. Az 1938-as Bécsi döntés értelmében részben rendezõdött is a Trianoni igazság szolgáltatás, de a magyar nemzet szerencsétlenségére, megint belekerültünk egy világháborúba. Ismerjük annak kimenetelét: a magyar nemzetet ismét bûnösnek nyilvánították. Semmi kétség abban, hogy Trianonban végkép el akarták pusztítani a magyarságot, – ahogy azt világosan kifejezte az akkori, Antonescu román miniszterelnök, mondván:" addig nem lehet nyugtunk még a magyarok életképesek". Ma sincs nyugtuk! A második világháború utáni rendezésben, még súlyosabb vád érte a magyar nemzetet, mert megterhelték a németek által a magyar zsidóság ellen vétett bûnökkel. Az orosz megszállással érkezet kommunisták ezt buzgón elismerték, sõt, világszerte hirdették. Az 1947 Párizsi békeszerzõdést, amely visszaállította a trianoni határokat, ujjongva fogadták. Minden igazi magyarnak lelkében azonban ott volt és van az a tudat, hogy a magyar nemzet sem az elsõ, sem a második világháború kitöréséért nem bûnös! Ezért nem csak érthetõ, hanem kötelességünk is a legerélyesebben visszautasítani ezeket a vádakat! A magyarság elleni gyûlölet a kommunista korszakban tetõfokát érte el, mert olyan diktatórikus társadalmi rendszerbe szorította a magyar népet a nemzetközi közösség, amiben a szocializmus burkolata és elárulása alatt, a legvadabb nemzet-pusztítást hajtottak végre, amire minden emberi jogokat védõ intézmény szemet hunyt. Ugyan akkor, aláírták az ENSZ alapszabályát, amelyben az emberi jogok védelme van kihangsúlyozva legjobban. Csak vegyük az állítólagos háborús bûnösök kivégzését! Németországban, ha

jól tudom, négyet végeztek ki. Magyarországon több mint háromszázat, nem beszélve a magyarok végtelen deportálásáról a Szibériai gulágokba. A Rákosi uralom alatt a családszaporodás gátlása volt az egyik fõ cél. Az általános nyomurúságban szenvedõ magyar nõket, akiket a munkapadok mögé tereltek, könnyen abortálásra uszítottak az általános szegénységi helyzetben. Ugyan akkor Romániában meg tilos volt, sõt súlyosan büntetendõ volt az abortálás. A mai napig 8 millió abortusszal büszkélkedik a magyar statisztikai hivatal. Ez is a magyar holocaust! Alá kell, hogy húzzam, hogy lássuk a Trianoni béke diktátum igazi célját, mert annak igazi célja, a magyarság közvetetten való irtása volt. Sajnos még ma is szemet huny az ENSZ, és más egyéb emberi jogok intézménye, amelyek nem hajlandók a szomszéd országokra hatni a kihívó emberség elleni bûncselekmények és emberi jogok sértése ellen, mint például mostanában délvidéken. Kedves honfitársaim ilyen világban élünk! Hol ott köztudott, hogy az emberiség ellen vétett bûnök soha ne avulhatnak el. De mivel magyarok ellen vétett bûnökrõl van szó, tömegsírokban fekvõ több százezer magyarról, beleértve magyar zsidókat és másokat a szomszéd országok bûnös vezetõsége által lemészárolt áldozatokról, a magyar igazságszolgáltatási követelés, sajnos nem volt figyelemre méltó ez idáig az ENSZ elõtt. Ennek iskola példája az 1956-os szabadságharc kegyetlen megtorlása és a bûnösök büntetlensége. Ez a nemzetközi magatartás, szintén a Trianoni szellem öröksége és minden, ami az EU alkotmány burkolata alatt történik szintén az, amit most megtetõzött a világ bank célja: a Kárpát medencében, le kell sorvasztani a magyarságot hat millióra! Úr Isten, hova jutottunk ebben az Istentelen világban! Nem könnyû tudomásul venni, de mi sem igazolja legjobban, a magyarság elleni ördögi összeesküvést, mint a jelenlegi magyar népességi helyzet és a 85 év óta tartó státus quo, amin változtatni kell, mert ha nem, ez a magyarság kipusztulásához vezet. Kedves honfitársaim, tanuljunk a múltból és most pedig, beszéljünk a jövõnkrõl, amiben mindent lehet. Ez a meggyõzõdésem vezényelt, amikor magamat nagyobb cselekvésre ösztökéltem és ezért fordultam 56-os, barátaimhoz, hogy közösen szervezkedjünk megszüntetni a jó ha figyelünk

Trianon diktátumból eredõ igazságtalanságokat. 2003, október 12-én megalakult a Magyar Trianoni Bizottság: amelynek fõ célja, az idegen nyelveken való nemzetközi folyamatos tájékoztatás a trianoni igazságtalanságok ellen. Buzgó társak lelkesen támogatták egy ilyen bizottságnak megalakítását és végül is kialakult egy széleskörû értelmiségi csoport, az internett segítségével szerte a világon, természetesen Magyarországon is, amely tanulmányokkal és egyéb iratokkal, jogi tanácsokkal, fordításokkal stb., lehetõvé tette az érdemi munkát. Sûrû megbeszélésekkel és a történelmi viszonyok tanulmányozásával kialakult az a meggyõzõdés, hogy a Trianoni diktátum óta, magyar nemzetközi szerzõdések az igazi nemzetközi jog és törvények értelmében nem lehetnek érvényesek, mert azoknak elismerése kényszerhelyzetben történt. Külön ki kell hangsúlyoznunk kényszerhelyzetben történtek és mi sem igazolja legjobban ezt a kényszert, mint az 1921es XXXIII számú parlamenti törvény elõszójában való képviselõk állítása „Ezt kényszerhelyzetbõl írjuk alá!“ Ez a törvény Horthy Miklós kormányzása alatt lett a képviselõkre hárítva, amelyeket kineveztek, vagy megyék küldték, de nem demokratikus alapon lettek parlamenti képviselõk. A Trianoni diktátumnak érvénytelenségét végül is 1946-ban a Nürenbergi Nemzetközi Bíróság határozata döntötte el, ami kijelenteti: „Népet, nemzetet nem lehet megbüntetni, csak vezetõket“. Trianonban pedig csak a magyar népet, nemzetet büntették meg. A vezetõk soha nem lettek felelõségre vonva, ha már valamiféle bûnösségrõl lehet beszélni. Ez nagyon is elgondolkoztató! Még is csak legjobban a bölcs képviselõknek köszönhetjük, akik végül is megrökönyödve az óriási katasztrófától, amivel sújtották a magyar népet, mindjárt kezdetben teoretikusan érvénytelenítették a diktátumot kijelentésükkel, azonban az elrabolt területek már megszállva voltak és a teóriára sokat nem adott senki, de gondoltak az utókorra! Mind ezeknek az említett történelmi tényezõknek tudatából kiindulva fektette le programját a Magyar Trianoni Bizottság, ami a magyar külügyi szolgálatoknak hiányát próbálja betölteni, természetesen korlátolt lehetõségekkel, de mégis amennyiben lehet, a leghathatósabban. Ezek a szolgálatok abból állanak, hogy idegen nyelvek képességével elõször is közvetítjük a bizottság beállítottsága alapján a magyar kormány által kihagyott emberiség elleni bûnösségek kivizsgálását a nemzetközi emberi jogok intézményeknél. Másodszor: a Magyarországgal kapcsolajó ha figyelünk

tos politikai és gazdasági döntésekben való véleményünk ismertetése az érdekelt hatalmak képviseletével. Harmadszor: Az igazi magyar történelem terjesztése, kapcsolatok, támogatások keresése idegen polgári szervezetekkel, közéleti személyiségekkel. Többek között meggyõzni érvekkel a Trianoni diktátum és a többi magyar nemzetközi szerzõdések érdemi kivizsgálásának szükségességét, mind azok elõtt, akik érdemlegesnek vélik állításainkat, mert igenis sokkal többen vannak azok, mint azt gondoljuk. Alapvetõen ez a Magyar Trianoni Bizottság általános célkitûzése, amíg Magyarországon egy nemzetérdeket szolgáló kormány, vagy a Magyarok világszövetsége, ebben a szellemben ezt a munkát nem veszi át. A Magyar Trianoni Bizottság közel két éves tevékenysége közül, engedjék meg, hogy felsoroljam a legfontosabbakat: A magyar Trianoni Bizottság és prof. Ludwig von Láng úrral ( Zurich Svajc), az Institutum Pro Hominis Juribus fõtitkárával,( emberi jogok intézménye) a Trianoni diktátum érvénytelenítése érdekében, hivatalos kérelmekkel, úgy az ENSZ-hez, mint a Hágai Nemzetközi Bûntetõ Bírósághoz fordult. 2003, õszén. Eljutattunk az Európai Union 15 külügyminiszterének egy kérelmet (angol és francia nyelven), felhiva figyelmüket a Trianoni diktátum igazságtalanságaira és arra, hogy a magyarság jóvátételt fog igényelni. Külön kihangsúlyoztuk, hogy az EU alkotmány biztosítsa a magyar azonosságot az elszakított területeken élõ magyaroknak, nem pedig az utódállamok azonosságával legyenek eltüntetve. Annak ellenére, hogy hivatalos politikai berkekben a Trianoni béke diktátum kérdése tabu, mert ugyan mindenki tisztában van azzal, hogy a magyaroknak ez a jogos követelése kétségen kívül alapozott, de melynek elismerését mindenképpen kerülni kell, 8 külügyminisztérium (Angol, Ír, Német, Belga, Francia Svéd, Finn és Osztrák), megtiszteltek válaszukkal. Az Írek jelezték, hogy érdemmel foglalkoznak a kérésünkkel. A német, belga, osztrák külügyminisztérium, magyarázta az EU álláspontját, a kisebbségi kérdésben. A többiek angolok, finnek, franciák és svédek tudomásul vették. A minisztériumok válaszai kezdetét jelentette annak a kibontakozó kapcsolatnak, amelynek tovább fejlesztésével, mindig jobban ismertetjük igényeinket. A 15 külügyminiszternek való küldeményünk, az alkotmány javaslattal kapcsolatosan, nagy ijedelmet okozott a kancelláriákban, mert a Trianon szellemét hoztuk fel azzal, hogy legalább azonosságának biztosításában egyesüljön a magyar nemzet. Természetesen Shrõder kancellárnak jutott az a szerep, hogy leállítsa a magyar nemzet kisebbségre sorvasztottak azonossági követe-

lését, amit elindítottunk. Ezért Budapestre rohant az akkori Kovács László magyar külügyminiszterhez és átnyújtotta neki küldeményünk anyagát, amely között volt az Institutum Pro Hominis Juribus pápai emberi jogok intézményének a Hágai bírósághoz intézett beadvány szövege, amelynek tartalma rámutat magyarok ellen 85 éven keresztül végrehajtott bûnösségekre. Kovács László felháborodva rohant a Vatikánba, ahol viselkedése végett azt a kérdést kapta" maga most román külügyminiszter, vagy magyar, mert Szucsán levelében semmi megvetni való nincs". Ettõl az idõtõl kezdve az idegen nyelvû levelezésünk felgyorsult, köztük, Chirac francia államelnöknek írt három oldalas levelem, amiben kértem, hogy eljött az ideje, rendezni a Trianoni tévedést, kihangsúlyozva, hogy nem lett volna a szerb albán háború, ha nagy Magyarország létezne. Fontosságot fordítottam kiemelni a magyarság létezésének õs eredetét a neolitikus idõszak óta, akinek erkölcsi beállítottsága az évezredes közép keleti mágusi vallásban magaslott ki. Megmagyaráztam a Magyar névnek értelmi jelentõségét, ami Mágusi nemzetséget jelent. Tudom, sokan felháborodnak az ilyen állításra, de a tudományos világ most már nem tudja tovább elhallgatni, félre vezetni a modern embert és napról napra nõ a nagyvilágban a figyelem a magyarság létezésének titkainak feltárására. Nem ártott tudatni ezt a francia államelnökkel. Titkárja válaszában jelezte, hogy „nagy figyelemmel olvasta az elnök úr a levelemet“. Ha, magamat teszem az õ helyében, mint francia, aki csak a sok hazugságokat ismeri a magyarok eredetérõl és történelmérõl, akkor én is nagy figyelemmel olvasnám az ilyen szokatlan állításokat. Ugyan ilyen tartalmú levelekkel és egyéb küldeményekkel fordultunk különbözõ államfõkhöz közismert személyiségekhez, beleértve magyarokat is. Külön beadványt juttatunk Pat Cox-nak az akkori EU tanács elnökének, követelésekkel a román állammal szemben, ami az Erdélyi magyarságnak a kártérítéseit illeti. Tudni kell azt, hogy 85 év alatti károkat, amivel a románok a magyarságot megkárosították, 2200 milliárd Us. dollárra becsülik a szakemberek. A 2004, szeptemberi ENSZ közgyûlése elõtt a 180 delegátusnak postáztunk egy olyan terjedelmû tájékoztatást a magyarság helyzetérõl három nyelven, ami a meggyõzõdésünk szerint ez idáig még nem történt meg, egyúttal kértük õket, támogassák a Trianon diktátum érvénytelensége érdekében való kezdeményezésünket. Kétségtelen, hogy tudatában voltunk annak is, hogy a delegációk csak állami szervekkel tartják a kapcsolatot, és kevés figyelemre méltatják a polgári szerveket. Mégis tudomásunkra jutott, hogy sok 17

delegációknál nagy figyelmet keltett a küldeményünk, mert a magyar történelemrõl is kaptak igazi felvilágosítást, amirõl az ENSZ fennállása óta még így nem hallottak. Külön kérelemmel fordultunk közvetlenül Koffi Anann ENSZ fõtitkárához, szintén a trianoni diktátum érvénytelenítése végett és a Benesi Decrétumoknak gyakorlatból való visszavonását. Sajnos itt meg kell említeni, hogy az ENSZ emberi jogok bizottsága, aki végre javasolta a Benesi Decrétumok tárgyalását, a magyar delegáció közben járása elérte, hogy nem került tárgyalásra. Abban az idõben, az EU-ban Törökország csatlakozásával való foglalkozással felkerült a közvélemény elé a Törökök által való Örmény mészárlás, amelynek elismerését követelte a törököktõl, Michel Barnier, francia külügyminiszter, mielõtt befogadják Törökországot. Nem lehetet kihagyni, hogy ugyan akkor követeljék Romániától a magyar holocaust elismerését, amely több mint 400 ezer erdélyi magyar áldozatot tesz ki és még máig nincsenek feltárva azoknak tömegsírjai, nem beszélve a kártérítésekrõl. Ekkor szintén a francia külügyminiszter figyelmére hoztam levélben, hogy követelje Franciaország a Románia részérõl elismerni a mészárlásokat, mielõtt befogadják az EU-ban. Közben Magyarországra is fordítottuk figyelmünket, próbáljuk, felébreszteni az értelmiséget a Trianoni kérdésre. A kettõs állampolgársági aláírások és a december ötödikei szavazás, nagy figyelmet keltett az idegen politikai körökben és köszönet a Magyarok Világszövetségének, Patrubány Miklós elnökének, hogyha nem is sikerült többséget elérni, de nagyon elõsegítette, felhívni a figyelmet, a Trianoni diktátumból eredõ problémákra. A Koltay Trianon film meg teljesen transba hozta a szomszéd országok szélsõséges politikusait és a magyarságban is végre feltámadt az az igény, hogy közelebbrõl kellene megvizsgálni, mi is történt velünk Trianonban? Mindnyájan ismerjük Dr. Csap József a Székely Nemzeti Tanács elnökének munkásságát. Itt járt közöttünk a közzel múltban és külön köszönetét fejezte ki a Magyar Trianoni Bizottságnak a külügyi tevékenységérõl, mellyel segítettük és segíteni tudjuk az õ munkájukat. Az eredmény nem váratott sokáig, az EU külügyi bizottsága meghallgatta Dr. Csapó József javaslatát, amely kérte tegyék feltételként Romániának csatlakozását az EU-hoz törvénybe iktatni a Székely nép önrendelkezési jogát. A külügyi bizottság a javaslatot elfogadta és EU parlament, április 27-én dönt. Gondolom minden érdekeltnek tanulságosak az eddig felsoroltak, mert egyúttal, 18

mind ez, rámutat, mi lehet a „Kiút Trianonból“. Engedjék meg, hogy most a jövõrõl beszéljek, mert a jövõ az, amiben mindent lehet, ahogy már említettem és a „Kiút Trianonból“ csak a jövõben lehetséges. A tevékenységünk tapasztalatából vettük tudomásul, hogy elég kevesen vannak azok a magyarok, akik kilátásban tudják tenni a történelmi Magyarország helyreállítását a Trianoni és a Párizsi diktátumok revízió alapján. A különbözõ vélemények a jelenlegi határok változhatatlanságról szólnak, vagyis észre vehetõ, hogy a többség elfogadja és beletörõdött a kész tények elé való állítást, amin nem lehet csodálkozni, mert nem csak a bûnös hatalmak érdeke volt reménytelenné tenni a magyaroknak a revíziót, hanem maguk a magyar kormányok is hozzájárultak a magyarság önbizalmának megtöréséhez. Ebben a nehéz helyzetben találtuk magunkat mikor a magyarságot is tájékoztattuk az idegenek felé való tájékoztatásunkról a Trianoni igazságtalansággal kapcsolatosan. Kijelentettük, hogy a nemzetközi jog értelmében a békeszerzõdések érvénytelenek, ezért minden jogunk megvan az elrabolt területek visszaköveteléséhez. Sõt, elég nagy ellenállásban ütköztünk még a magyar emigráció egyes vezetõ személyiségei által is, de hála Istennek a tájékoztatásunk azért a lelkek mélyében felidézte a mélyen elrejtett reményt, hogy valaha kialakulhatnak a kedvezõ viszonyok, a revízió lehetõségéhez. Azonban a kedvezõ viszonyok nem maguktól alakulnak. Itt a szükséges kedvezõ viszonyok megvalósítása tervezésében rájöttünk arra, hogy a magyarságnak kell vissza adni elõször is önbizalmát, mielõtt bár merre tevékenykedünk, mert ha, a magyarság nem fejezi ki a revízió igényét, a világ figyelmen kívül hagyja a legjobb tájékoztatásokat, érveket és igazolásokat. A sok idegen kapcsolatok szervezése mellett, szintén nagy örömmel tapasztaltuk, hogy Magyarországra is elért a revízió szükségességének elmélete, ami érthetõ a sok sikertelenség után, amely a magyar nemzet valamilyen formában való egyesítését próbálta. Az a meggyõzõdésünk, hogy végül is a Trianoni diktátum elfogadását – ha kényszerbõl is- a Magyar parlamenti képviselõk törvényesítették, az 1921 évi XXXIII törvényével, akkor pedig a parlamentben kell vissza vinni a képviselõk elé, a revízió megoldásnak kérdését. Itt, ugyan csak abba ütközünk, hogy a jelenlegi parlament egy érvénytelen magyar alkotmány alapján mûködik, ha tetszik egyeseknek, ha nem, ez így van. Még mindig a Sztálini importált alkotmány alapján mûködik a törvényhozás. Tehát alkotmány

revíziót is kellene ideálisan követelni, de ezzel nem tudunk foglalkozni és levélben fordultunk az Országház elnökéhez, kihangsúlyozva az alkotmány érvénytelenségét, tevékenységeinket és a revízió igényeket. Itt ki kell hangsúlyoznom, hogy a Trianoni kérdés nem pártpolitikai, hanem az egész magyar nép ügye, ezért minden ideológiai, faj, kisebbség vagy vallás beállítottságú között nem teszünk különbséget, mivel mindenki lehet azért hazafi érzelmû és ugyan akkor fájó pontja is az ország marcangolása Trianonban. Mi sem igazolja legjobban, mint az Országház elnökének, Dr. Szili Katalinnak a válasza, amiben érdeklõdik, „hogyha az eddigi magyar próbálkozások nem sikerültek, hogy képzelem a revízió lehetõségét?“ A kérdése vezényelt minket rámutatni mi a „Kiút Trianonból“. Válaszomban a következõ feltételeket sorolom fel, ami lényegében kivezethet Trianonból. Nyolc pontban foglaltam össze elképzelésünket. 1, Legfontosabb, egy állandó idegen nyelvû fordító és tájékoztatási intézmény felállítása, amely világviszonylatban terjeszti a magyarok igazi õs és modern történelmének sorsdöntõ korszakait, kihangsúlyozva azokat, amelyek automatikusan megcáfolják a kedvezõtlen képet a magyarokról, amivel lealázták évszázadokon keresztül és elárasztották az idegen közvélemény. Ismertetni kell végül is, kik voltak és kik a mai magyarok, hogy a visszanyert tekintélyünk alapján a ránk kent hazug bûnösségeket visszafordítva érezzék és vegyék tudomásul. A mai világban, a propaganda a legnagyobb fegyver és az megjelenik minden féle formában, kulturális, gazdasági, ideológiai, politikai. Vegyük csak például a filmek hatását, amiben az amerikaiak monopolúma uralja a közvélemények alakítását, adagolva észrevétlenül értékrendjét. Nem hiába fontos ezeknek az eszközöknek uralása. Képzeljük el, hogy egy lökhárító, vadászrepülõgép árából, ami 50 és 80 millió dollárba kerül- és Magyarország nem egyet vásárolt csak a rendszerváltozás óta – egynek árából, mennyire tudná a tekintélyét emeltetni a magyarság. A trianoni igazságtalanság ismertetése idegen nyelven a legfontosabb elõfeltétel, mely nélkül, lehetetlen meggyõzni bárkit a revízió jogosságáról, ebben a revízióellenzõk, tisztában vannak. 2, Egy pártpolitika és vallás feletti kormányon kívüli magyar nemzeti kongresszust összehívni a „15 millió“ magyarság delegátusaival, amely a Trianoni, Párizsi stb., szerzõdések felülvizsgálatát végezné, és határozati javaslattal döntené érdemi értékelését, amely kétségen kívül nem lehet más, mint a szerzõdések érvénytelenségének kikiáltása és azok visszautasítása. jó ha figyelünk

A kongresszusi vitákból tájékozódna a magyarság és felvilágosodva, meggyõzõdne, hogy az elrabolt tulajdonának visszakövetelése nem csak jogos, hanem kikerülhetetlen kötelessége. Külön ki kell hangsúlyoznom, hogy azért mert a magyarságot kisebbségre sorvasztották, legyen bármelyik elszakított területen senkinek nincs joga bitorolni a több, mint ezer éves magyar tulajdont. Figyelembe véve a demokratikus elveket és keretet, amiben végre a magyarság kifejezheti akaratát, egy referendum szavazással ( megfelelõ felvilágosítással) megkérdezni a magyar népet, kívánja e, a revízió tárgyalások követelését a magyar parlament által. Ennek a referendumnak a Magyarok Világszövetsége, vezetõ szerepet tölthet be. Csak ilyen megközelítésben alakulhat ki a magyarság demokratikus akarata a szerzõdések kérdésében. 3, Az ebbõl eredõ viták és vélemények nemcsak bizonyos magyar népi önállóságot bizonyítanának, hanem óriási felháborodást keltenének, úgy a bûnös nagyhatalmak, mint a szomszédországok politikai köreiben. Azonban mivel elõzõleg az idegen nyelvû tájékoztatás a közvéleményekben elkerülhetetlenül szimpátiát keltett a magyarok iránt, a 85 éves „status quo“ viszonyból kizökkenne és végre, új viszonyt alapítva, amiben most már a magyarok diktálnák jogos követeléseiket. 4, Amennyiben a magyarság világosan kifejezte akaratát, és az Országházi képviselõk felvetik a nép revízió akaratát, kétségtelen, hogy a politikai kormány felelõségére válik a kérdés, amibõl a nemzetközi kapcsolatok roppant feszültség alá helyezi a magyar diplomáciát. Ebben az esetben a politikai párt kormányhatalom szerepe váltságos helyzetben kerül, ha nem hajtja végre a nép akaratát. Ha pedig vállalja, akkor kezdõdnek az igazi nehézségek a nemzetközi közösséggel, aki a kivételeket kivéve reakciós állapotban helyezkedne, mert az egész Európa területi térségének felfordulását okozná a tényleges határmódosítás, hogy egyesülhessen a Magyar nemzet, amihez- kikel hangsúlyoznivitathatatlanul minden joga megvan. 5, Ettõl az idõtõl kezdve a magyarság önálló élni akarásának a megpróbáltatása következne, mert fenyegetésekkel, és nehézségekkel kell majd szembe néznie, de ebben a harcban mosná le magáról a száz éven át rája kent szennyet. Végre új viszonyokban magára találva, jogos önbizalmának visszaszerzésével egyenjogúan építhetné országa népének a boldogabb jövõt a Közös Európának hasznos tagjaként, nem pedig gyarmati alattvalóként, ahogy ez volt a Habsburg és a Szoviet imperializmus alatt, most pedig az Európai Unió alatt. jó ha figyelünk

6, A kérdés van e a magyarságnak akarata ezekkel a nehézségekkel szembeszállni a demokratikus eszközök használatával? Ebben semmi kétségünk nem lehet, hogy igen is van! Ha pedig katonai megszállással fenyegetik a Magyar nép önálló akaratának gyakorlását, a nemzetközi közösségnek teljes erkölcsi összeomlását igazolná és az erõsebb diktatórikus elv uralkodását, ami a demokratikus akaratban nehezen elképzelhetõ, de megtörténhet. 7, Végül is a revízióköveteléssel, ki kell mondani, milyen formában akarjuk a történelmi Magyarország jogosságát visszaállítani? Ezen a téren több formátum létezik és a Kossuth idõk óta minden tárgyilagosan felvetett megoldás, a federációs keretet ajánlották. Ide érkezve, a magyar eredeti alkotás képességet kell felmutatni, amiben fõleg a szakemberek tudnak dolgozni. Bevezetésül elmondhatjuk, hogy a magyar korona alatti federáció egész közép Európára kiterjedhet, ami amúgy is egy természetes következmény lesz idõvel, mert a jelenlegi közép Európai kis országok megosztottsága kényelmesé teszik a három Európa Unió nagyhatalomnak azokon uralkodni, a gazdasági elõnyeikkel. 8, Amennyiben az Európai Unió országai a demokratikus alapon kifejezet revízió akarat ellen lépnek fel, és minden képességükkel gátolnák, kilátásban kell helyezni az abból való, kilépést és más országokkal kell a gazdasági és politikai kapcsolatokat kifejleszteni. Meglepõ lehetne mennyivel hasznosabb viszonyok, alakulhatnának a magyarság hasznára. Ennek kilátását azonban megelõznénk egy kormányokon kívüli semleges országok ügyészségi kamaráinak segítségével, egy semleges nemzetközi bíróság felállításával, amely a Trianoni és egyéb szerzõdések érvénytelenségének tárgyalását hajtaná végre, és határozatot hozna, a mai korszak viszonyai értékrendjének megfelelõen. Ezt, mint utolsó próbálkozás lesz, meggyõzni a nemzetközi közösséget, a történelmi Magyarországhoz való jogos ragaszkodásunkat. Annak megvalósítása után lehet csak, a magyar nép szabad akarata szerint, új „békeszerzõdéseket“ elfogadni, ami az akkori igények szerint fogalmazódhatnak. De akkor, egyszer és mindenkorra, mindenki részére véget vetettünk a bûnösségi állapotoknak. Ezzel az angolok, franciák is megkönnyebbülnek, mert õ róluk is lemossuk a gazemberségük szégyen foltját. Itt meg kell említeni, hogy Dr. Szili Katalin az országház elnöke a megoldási pontok tájékoztatási második levelemre is válaszolt, érdeklõdve a Magyar Trianoni Bizottság eredményeirõl, annak ellenére, hogy nem osztja optimizmusunkat a Trianoni kérdésben.

Összefoglalva a nyolc pont érdemi tartalmát, hinni kell: Jogunk van: Az elrabolt magyar nemzet tulajdonának visszaköveteléséhez! Jogunk van: A demokratikus népi önrendelkezéshez, mentesen az idegen befolyásoktól! Jogunk van : Az alkotmányos keret meghatározáshoz! Jogunk van: Nemzeti egyediségünk védelméhez! Jogunk van: Nemzeti és állami függetlenségünkhöz! Jogunk van: A dicsõséges múltunk büszkeségéhez! Jogunk van: A Magyar nyelv és kultúra védelméhez, ami a Magyar nemzet fenn maradását biztosítja! Jogunk van: Az erkölcsös élethez! A nagyvonalban, elmondott megvilágításban látható a „Kiút Trianonból“. Sok részletezésre volna szükség, hogy most hirtelen elképzelhetõvé váljék a revízió, de ha a gyakorlatban helyezzük annak útját, akkor a viták minden kiterjedésre megadják a választ. Remélem elõadásommal egy kis lépést tettünk felvilágosítani azokat, akik már nem hisznek a dicsõséges magyar múltban és a jelen elkeseredettségben, lemondtak a tõlük jogtalanul hazug állítások alapján az elrabolt javaiknak visszakövetelésérõl, ami nélkül nincs magyar jövõ. Semmi kétségünk nincs abban, ha most nem, a következõ magyar nemzedék sokkal erélyesebben fogja követelni az elfogadhatatlan igazságtalanság rendezését. Meggyõzõdésünk, hogy ma, csak a magyarságon múlik a kérdésnek felvetése, kár volna elmulasztani, mert az emberiség szomjúhozik az igazságra. A Trianoni kérdésben pedig a magyarságnál van az igazság, csak azt neki kell terjeszteni, hogy érdemet kapjanak mind azok az idegen és magyar értelmiségi személyiségek, akik bátran igazolták és igazolják a magyarok jogosságát a történelmi Magyarországhoz, de hangjukat elhallgatatják. Kívánom, hogy ebben ne csak mi legyünk meggyõzõdve, hanem az egész magyarság és vele a világ is. Mind ennek érdekében csak azt tudom mondani: a magyarok tartják távol magukat attól a hadjárattól. amiben a hazug rágalmazásokkal, bizonyíthatatlan ügynöki listákkal és más egyéb furfangos hazugságok terjesztésével próbálják a magyart a magyar ellen állandóan uszítani, hogy minden építõ erejét a veszekedésben pocsékolják el. Azzal csak a saját gyengeségüket bizonyítanák, és az megakadályozná a magyarságot rátérni: „Kiút Trianonból.“ Itt az ideje tevékenykedni, mert a magyar feltámadásban nem csak hinni kell, hanem tenni is kell érte, hogy megvalósuljon! Köszönöm Forrás: Villanypostán érkezett

19

A liberális világ bosszúságára Joseph Ratzingert választották meg a római katolikus anyaszentegyház fejévé. A mi kis hazánk két dologban vitán felül élenjár. Az egyik a liberalizmus, a másik az államadósság. Dobogón vagyunk még abortuszban meg az egyedülálló nyugdíjasok számában. És erre jön ez a pápa. A Ratzinger. Aki ultrakonzervatív, nem érti meg az idõk szavát, sõt a Hitlerjugend tagja volt, személyesen. Ilyen pedigrével persona non grata még a pápa is. Honi liberálisaink mindenesetre messze megelõzik a világot a pápagyalázás mûfajában. A balsajtó – õk tudják, miért – kizárólag olyanok véleményét közli, akik életükben nem tanultak egyetlen percig sem rendszeres teológiát. Akiknek fogalmuk sincs a kereszténységrõl, kislexikonban nézik meg, mit jelent a bíboros szó. Ezek, Aczél Endrétõl TWA-ig egymástól tanulták a kereszténységet, és most boldogan révednek téveszméik ködébe, ahonnan ki-kirohan egy-egy jól fejlett elõítélet, amelyet egész tehetségük megfeszítésével igyekeznek színesen leírni. A Népszabadságba Aczél írt vezércikket. Elég róla annyit, hogy a jogelõd Szabad Nép annyival volt nívósabb, hogy ott még rendes iskolában végzett újságírók (is) voltak. Aczél hígvelejûségére önellentmondásai a legjellemzõbbek. Egyfelõl megállapítja, hogy a mai katolikusság a világ elmaradottabb felén meríti a legtöbb új hívet, másfelõl szerinte képtelen helyzetben vannak azok a papok, akiknek ezeken a vidékeken az abortusz tilalmát kell prédikálniuk, noha a „vég nélküli szülés” csak a nyomorúságot gyarapítja? Aczél annyira nem ért semmit sem a világból, hogy azt hiszi, az afrikai meg dél-amerikai nyomor oka a magas születésszám. Ijesztõ tudatlansága, összemérve életkorával, meggyõzhet minket: menthetetlen; fõleg, hogy a rosszindulatú tévtanítás jól fizet. Aczél másik gonoszan ellenséges megjegyzése szerint II. János Pál pápa reálpolitikai érzéke csõdöt mondott akkor, amikor nem értette meg, hogy Európában azért fordulnak el tömegesen az emberek az egyháztól, mert az korlátozza õket a szexuális életük szabadságában. Megfejeli ezt azzal, hogy a papi nõtlenség anakronisztikus. Az ilyen „érvek” olvastán azon kényszerülünk elmélázni, vajon meddig folytatható az önáltatás, szigorúan bolseviki alapon? Mikor kezdik el zavarni a tények Aczélt? Mikor fog megismerkedni az EU kurrens gondjaival? Mikor fogja olvasni – horribile dictu – a saját lapjában megjelenõ jobb cikkeket? Tényleg nem ismeri a német nyugdíjrendszer vagy a svájci bevándorláspolitika válságát, illetve nem éppen liberális megoldási módozatait? Mindezek ellenére Aczél orákulumnak számít ebben a kérdésben – például TWA számára. Jól elmagyarázzák egymásnak, amirõl egyikük sem tud semmit. Na ebben különböznek Ratzingertõl, aki hosszú életpályáján egy mondatot sem írt le például a távvezeték-építésrõl, ugyanis õ tisztában van azzal, mit nem tud. Ezért nem lett publicista a Népszabinál. TWA, aki hivatásos hívõpukkasztó, a következõket hiszi: az egyház szerint õ bûnös, mert nem él házasságban, pénteken is eszik hurkát, barátkozik melegekkel, és templomba nézelõdni megy. Mindezt megfejeli azzal, hogy ha az egyház õt bûnösnek mondja, akkor õ „polgári koordinátarendszerben” rágalmazási perrel vehet elégtételt. 20

TWA, aki baromi nagy liberálisnak képzeli magát (és a hazai liberalizmus kritikán aluli színvonala miatt nem ok nélkül), felvilágosultságában arra a következtetésre jut, hogy a vallásra azért van szükség itt, mert csomó embert csak az tart vissza attól, hogy mérhetetlen butaságában ártson másoknak. Azt is megtudjuk továbbá TWA-tól, hogy nézete, miszerint az egész katolikus egyház egy rohadó krumpli, nem kevesebb, mint vitaalap. Igen, vitaalap, amelyet az õ szellemi súlya nyomatékosít. TWA imént vázlatosan megidézett érvrendszere azon az index.hu-n látott napvilágot, amelyen azokban az órákban a következõ veretes címek voltak olvashatók: Nem vizsgálják XVI. Benedek férfiasságát – ebben az írásban néhány „középkori legendát” elevenítenek fel, majd megállapítják, hogy ezek nem igazak. Aztán megtudhatjuk, hogy Tízmilliót kér Terry Black, mert Nacsa Olivér leköcsögözte. Fõmûsoridõben kínozzák Gyõzikét és Niki Belluccit. Gyermekpornográfia vádjával vettek õrizetbe Athénban hét férfit. S még egy: Homoszexualitásával zsarolták Molnár Gál Pétert. Sajnos arra nem tér ki TWA, hogy a felsorolt híranyagok közül melyikrõl és miképpen tehetnek a keresztény hitelvek, esetleg az Anyaszentegyház, netán személyesen XVI. Benedek, a „Páncéltábornok”. Jó, jó, értem én, hogy avítt a pápa és idõszerûtlenek a gumióvszert meg az abortuszt tiltó nézetek, de kérdem tisztelettel: most akkor a Nacsa jobb? Netán a püspökkar zsarolta MGP-t a homoszexualitásával? Õk nyomatják Gyõzikét, a szabad nép okulására? Vagy az a baj, hogy a világi jog – egyelõre, még! – tiltja a gyermekpornót? Vajon ki a középkori? Aki arról cikkezik, hogy „megmogyorózzák” az új pápát? Vagy netán maga TWA lenne a liberális etalon, ezzel a cikkével, amely szándékosan kíván vérig sérteni-bántani minden katolikust? Ki árt itt a maga végtelen butaságában másoknak? Forrás: Reichter János – gondola

jó ha figyelünk

„Szili konszenzusteremtõ képessége megkérdõjelezhetõ, látva, hogy államfõvé jelölése mennyire megosztotta saját pártját és a koalíciót is” – mondta a felfújt politikai bohóc. Ilyenkor jut eszünkbe a városi folklór fordulata: olyan sötét, hogy a kutya melléharapna éjszaka… Bornírtsága immár felülmúlhatatlan. Hiszen gondoljunk csak Kádár elvtárs úgynevezett konszenzusteremtõ képességére: két és fél évtizeden át nem osztotta meg pártját, egységesen álltak mögötte; koalíciós társra pedig szüksége sem volt. Ezt az egységet sírja vissza a pártpolitikus? De maradjunk a pártjánál: az általa adott köztársasági elnökre az elsõ alkalommal hat párt szavazott majdnem egyhangúlag. Öt évvel késõbb már csak két párt voksolt mellette: azaz nem az országnak, hanem csak a kormánykoalíciónak lett „köztársasági elnöke”. Újabb öt évvel késõbb pedig már csak egyetlen párt tapétázta ki az országot a „Köszönjük, elnök úr” feliratú óriásplakáttal. Azaz tízéves mûködésével az összenõtt koalíciót is megosztotta… De ha már olyan rövid az esze, hogy 2000-ig sem tud visszatekinteni, legalább a pár héttel ezelõtti pártelnök-választást idézze föl. Õt magát sem egyhangúlag választották meg pártvezetõnek. Õ maga is megosztotta a pártot, hiába gyûlölködött, hiába nevezte tolvajbandának a polgári politikusokat, hiába minõsítette „lehasznált garnitúrának” embertársait, hiába fenyegette meg „húzzanak el!” kurjantással a demokratákat. Hiába tiltatott ki televízióból újságírókat, hiába küldte jogi gengsztereit a korrupció ellen küzdõ politikusra, sajtóemberre. Ne legyen vita, teljes legyen a pártegység, érvényesüljön a centralizmus – igen, ezeket a pártállami sajátosságokat kívánja vissza a párt vezetõje. Sorakozzanak fel egységesen a jelölt mögött, mint egykoron Rákosi elvtárs mögött, sõt lelkesedésüket vastapssal is fejezzék ki, mint Ceausescu hívei tették… Ezt sugallja a rendszerváltóként indult politikai kommandó, és annak választott dísze… Itt, Esztergomban az emberek jobb része fél a szûkfejû politikusoktól, ha azok – akár a luftballon – magasra emelkedtek. Félnek, mert selejtes ember csak selejtes demokráciában kerülhet pártelnöki posztra. És a selejtes demokráciára könnyen borulhat a terror éjszakája. Forrás: Tallér Krisztina – gondola

jó ha figyelünk

21

Visszatekintés a bölcsesség ábécé-je – mondták sokat emlegetett görögök. Talán nem árt nekünk is visszatekinteni Gyurcsány Ferenc fél éves „áldásos “mûködésére. Bizonyára azért is megérné , mert néhányan közü -lünk felbukkanásán ugyancsak megszeppentek. Igaz a szoclib. táborban úgy emlegették mint valami Supermennt. Már a beharangozása is úgy indult mind valami hódító hadvezéré: „ Na majd a Gyurcsány ! Majd az kivágja a rezet “ S a színpadi ködbõl jött is Gyurcsány mint a diadal ittas Hannibál . Nyomában fületrepesztõ hangerõ: Udvarmesterek, Megkettõzött szóvivõk, csörgõ sipkás udvari bolondok. Udvarhölgyek és persze éhes üzlettársak... Minden ami egy nagy gazdag királysághoz dukál . S a szöveg - Padlógáz ! Országos lendület ! S lám alig mullt el fél év ,és a szupermenn lassan elolvad mind a márciusi hóember. A felirat a megduplázott szóvivõk tábláján : Lendületben ország . szánalmas mosolyt fakaszt. Padlógázról pedig, legtöbbünknek már a padlófogás jut az eszébe. Nevetnénk is, ha nem lennénk szenvedõ alanyai ennek a szánalmas és egyre keservesebb bohózatnak. 22

Most hogy a sok üres duma, mellébeszélés után ,mégis csak el kellett hajtani a pénzügyminisztert, már a fizetett betelefonálókban is megrendült a bizalom. Egyre nehezebb fenntartani a látszatott, hogy áll még a háztartás. S akkor naponta látni kell a szóvivõi táblát : Lendületben az ország ... Az, hogy a miniszterelnök szavahihetõsége elpárolgott, szocialistáknál, ahol a hazudozásnak tradíciói vannak , nem okoz problémát. A politikai mûsor készítõk,a nagy dramaturgok, a haladó rendezõk, ilyen alkalmakra elõ húznak egy nyulat a cilinderbõl. Az ‘ ügynök nyúl be is vált. Csakhogy a nagyérdemû a harmadik nyúl után már , mást is látni szeretne. S ehhez már pusztán hangerõ nem elégséges. Ilyenkor jön a fütty . S ilyenkor kerülnek elõ a gyors megoldások hátrányai . A közemberek, a rakoncátlan alattvalók ,mind gyakrabban teszik szóvá Gyurcsány úr furcsa felkapaszkodását . Amit immáron ,megjelenése esetén, nem éppen szerencsés füttyel szoktak kifejezni. Külváros restikben ,ahol esténként sok igazság gyûlik, tömörödik össze ,a látogatók nemes egyszerûséggel ,pókemberként emlegetik a miniszteelnököt .Ami a felkapaszkodásnak, a magasba jutásnak , nem éppen a törvényes módjára utal...

A kívülrõl felmászott embert rendszerint elvezetik a rendõrök. S hogy a népi hasonlatok, azon túl hogy találóak kifejezõek , elvárásokat , következményeket is magukban hordoznak . A pókember gúnynévben ott a felkiáltójel .Ha ugyan is Magyarországon valóban jogállam mûködik ,s a szóbeszédnek csak fele is igaz, akkor az elmúlt évszázad legnagyobb sikkasztását lezáró nyomozás végeztével, a pókembert , bizony el kell vezetni a rend õreinek ! A tét tehát óriási. Itt van az európai unió aggódó, vizslató tekintette. A magyar gazdaság soha nem látott mélypontra ült . Ugyanekkor a magyar korrupciós ügyek már- már legenda számba mennek. Így egy határozott fellépés nem okozna meglepetést uniós körökben. Sõt az olasz példákat tekintve ,szinte kívánatos volna egy folytatólagos elszámoltatás. Intõ, figyelmezetõ példát mutatva a törtetõ balkáni államok gyorsan kisült vezetõinek. Kérdés csupán az: Meg van – e szándék a magyar parlamenti erõkben egy elszámoltatáshoz, vagy megvárják azt ,amíg az államháztartás csõdje maga alá temeti a tisztelt házat .Megvárják-e a választásokat, s akkor szembesülnek a katasztrofális, kezelhetetlen eredménnyel „ Forrás: Nemzeti hírháló

jó ha figyelünk

Kedves Sándor! Nem fogod elhinni, láttalak a Hír TV-ben, frenetikus voltál, semmit se változtál három év alatt. Te nem változol. Errõl szól ez az írás. Talán közelebb álltunk egymáshoz, mint újságíró és áldozata, ezért szólok egyes szám második személyben, tegezve, levélbe oltva ezt a Csintalan-portrét. Az az igazság: kicsit meg vagyok ütve. Még most is piszkálom a fülem, mintha darazsat ráznék ki belõle, hiszen nincs egy perce, hogy jellegzetes éneklõ-csevegõ hanglejtéseddel a képernyõrõl beledöngted: „Én csak azt mondom, hajrá, Viktor, így kell ezt csinálni.“ „Támogatni kell Orbán Viktort, ez létérdekünk.“ Szokatlan az ilyesmi tõled, aki annak idején még a Gyulát is középsúlyosan anyáztad, pedig a fõnököd és feltalálód volt. Fölemelt, s eltaszított. A Viktor neked kicsodád? Pedig összerakhattam volna a politikai puzzle-t, mert nemrég mondtad, szintén a Hír TV-ben, Renátának vagy Edinának, akitõl miattad, épp a te szenzációs kommunikációs képességeid miatt vették el a mûsorát („Jaj, Csintalan úr, de örülök, hogy maga ül a képernyõn“ – lelkendezett egy népi betelefonáló), szóval épp Edinának mondtad: „Énnekem még meg kell járnom a Canossámat.“ Gyorsan járod. Merészen vágtál bele, Sanyikám, amikor rájöttél, hogy „a baloldalt mára eluralta a régi pártoligarchia“, vele szemben a „feltörekvõ, boldogulni vágyó plebejus népi csoport“, ez a mai kétpólusú párttagozódás oka, továbbá – csorog az ideológia – a mai érdekellentéteket nem lehet már a hagyományos, 19. század végi felosztással körülírni. Nincs bal és jobb, csak igazság van. Egy igazság. Erre 2002 elején döbbentél rá, amikor a szocialista pártban úgy döntöttek, hogy a következõ leosztásból kimaradsz. Te pedig úgy gondoltad, elmész az üzlet világa felé. Mondjuk a Defend elnökének. A régi tulaj, régi cimbora, egykori iskolatárs, bizonyos nemzetbiztonsági Földi érezte jól: fogytán a levegõ, mégsem járja, hogy a pénzszállításban és -õrzésben a teljes állami vertikumot egyetlen cég monopolizálja. Szóval, az iszap jócskán mellig ér, elnyelheti az életmûvet is, de talán te, Sanyi, a kapcsolataiddal, szocialista fonódásokkal satöbbi. Jut is, marad is. Emlékszem, milyen döbbenten álltak nem régi elvbarátaid, a szocik 2002 fülledt nyarán, a koalíciókötõ küldöttgyûlésükön a lágymányosi egyetemi város aulájában, midõn a rádió bemondta: csúcsmenedzser lettél. Te kormányzod majd révbe a megrendülõ védelmi céget. „A Sanyi, a mi Sanyink! Ez a Csintalan!“ – suhogták körös-körül a folyojó ha figyelünk

són, olyan képpel, mint akinek felrobbant szájában a szivar. „Hû, de ciki.“ A Defend alól fél óra alatt kihúzták a szõnyeget. Belebuktál. Azóta forralhatod magadban ezt a felszabadító „hajrá, Viktor“-t.

Mi vezetett idáig? Elõtte pár hónappal véletlenül összefutottunk. Interjúztam a Köztársaság téren, te akkor járhattál ott utoljára, mankóval felszerelkezve, szomorúan és sántán („kis törés az életemben“), hoztad a dokumentumot, mert arra kértek: most, hogy

ki- és lelépsz, összegezd tapasztalataidat, maximum harminc flekkben. Végrendelet a baloldalnak. Kíváncsi lennék, hányan ütik fel most. Végül is ügyvezetõelnök-féle voltál, ‘94-tõl ‘96-ig, Gyula személye körüli pártminiszter, sikoltások és súrlódások között, komoly hisztivel menesztettek, pedig te voltál A Párt Lazája, a farmerdzsekis hõs, a nagy bukfencvetõ, emblematikus pocakkal, mely pocakot most elõnytelen, domború profilban látok a stúdióban, miközben osztod az észt Edinának. Színes fickónak számítottál pártodban, érdekes életet éltél, sárga söróceánban úsztál, vörös körömpörköltszigetek között, állítólag a nõket is szeretted. Nõ és szocialista – e két fogalom az akkori (1994-es) acélszürke posztkom-filiszter seregben két világrész: Antarktisz és Arktisz, Észak és Dél. A nõ aktivista, aki már nem aktív. De Sanyink állítólag valódi, hús-vér nõt is látott. Jó kép rólad (talán a Hócipõben?), ahogy az uszodában sportolsz. Persze nyilván a gyerek úszik, te a parton ülsz strandszéken, szál gatyában, kezedben három konzervsörrel, és van még ott vagy két doboz. Csobog a víz, és csobog a sör a hasadban. Másban is csúcstartó voltál. Egyszer a neves hetilap tett közzé pontos statisztikát a parlament túlbeszélõirõl s karthauzijairól. A dumalistát Torgyán vezette Bauer elõtt, évi harminchat órával, és te csak azért nem voltál néma, mert akadt egy kis harmincnyolc másodperces ügyrendi közbeiktatásod („elnök úr, a mikrofon!“). Ezzel nyolc évre be is fejezted. Annál többet és szívesebben vegyültél a büfében, holmi újságírók között, kiknek kedvence voltál. Szerettünk is, bolond bohém. (Apropó: rosszulesik, hogy „médiaburzsázol“, mint egy Csurka. Miért?) Lám, jobboldalon már most mennyire megszerettek a telefonáló radikális bácsik-nénik. („Tékozló fiú érkezett haza.“ „Sanyikám, légy jó mindhalálig.“) Rohannak a kép alján a rajongó SMS-ek. Kiégett, öreg funkcik, egy gõgös, tompa Szûrös, frusztrált Pozsgay után akad egy kellemes exbalos társalgójuk, aki hízelgõ Canossát riszál. „Ne hagyjuk megosztani magunkat, emberek.“ A szocpárt mai garnitúrájáról: „Ezek a mai fiúk, lányok genetikai rokonságban állhatnak a piranhákkal.“ Édes beszéd. Szakszervezeti dumában ott most éppen hiány van. Gyurcsány fõkapitalista és a neoszoc burzsoázia, amely most 23

nyúlja le a pártot. El ne feledjem – még a te arany idõdben! – Máté pénztárnokot, aki megvette egyebek mellett azt a gyárat is, ahol korábban õ volt a függetlenített agitproptitkár, hirdetve a társadalmi tulajdonforma magasabbrendûségét. Különben mindig jóban voltál a pénztárnokokkal. Egy forró tavaszi napon épp Boldvait („a Lacit“) hallgatta ki a parlamenti vizsgálóbizottság Tocsik-ügyben. Egyetlen emlékezetes parlamenti gesztusod volt a drámai híradósnitt, ahogy a terembe nyomulsz szigorúan, félelmes pocakkal, s tekinteted tõrét demonstratíve a levezetõ elnökbe döföd. Mert a Lacit, azt nem hagyod bántani. Havernak mindig rendes voltál. Megrögzött szindikalista vagy. Persze vannak politikai pártok is. „Ha a politikához bármi közöm lesz“, mondod, mire Edina felizgulva: „melyik párthoz?“ „Meglátjuk, még nem érkezett felkérés“, de „a magam kis obulusát le tudom tenni az ország asztalára.“ Tedd csak le, Sanyi. Baloldalon errõl az obulusról már ‘97 körül úgy gondolták: rézbõl verték. Életem legzavarosabb riportja lehetett a tudósítás, amit a szocpárt akkori kongresszusáról szültem. Az volt a taktikám, hogy hozzád csatlakozom, mivel te olyan mozgékony vagy, s felgöngyölítek minden fúrást, intrikát. Déltájban jöttünk össze a legendás Építõk Székházban, mikor a logó (ötméteres, nemzeti szalaggal átkötött vezérszegfû) szemlézése folyt. Gyula elnök külön is bejött erre, õ aztán gondos vezetõ volt.

Kezdetét vette bomlott rohanásunk. Unicum- és sörgõzben támolyogtuk át a kongresszust Vastól Szabolcsig, mindenütt akadt ivócimborád, egy-egy Karcsi vagy Pista, szép karriert futnak azóta is, de délutánra lemaradtam. Elaludtam a karzaton. Mire felébredtem, híre ment: „gyûjtenek rád“, százötven aláírás kell, jelölnek elnökségi tagnak, de valamiért elálltál. Kipukkadtál. Kiittad magad a mozgalomból. Méltó helyed másnap

találta meg a vezetés: te lehettél a levezetõ elnök a dobogón, amíg fel tudtál oda menni. A tolongásban ismerõs arcot láttam: a csalódott Békesi volt, már szintén félreállítva. Beszéltünk, szóba hoztalak. A nemzet nagy monetáris fõkönyvelõjének kis kopasz feje okkersárga lett a haragtól. „Ripacs – mondta -, nevetséges ripacs.“ Ha már a ripacsságnál tartunk, nyilván kelendõ áru leszel jobboldalon: a népies kulákromantika és a futballvulgarizmus után te szállítod a nagyvárosi soundot. Te leszel majd a flaszterfideszes. „Harmadik témánk: szereti-e Gyurcsány a fütyülõt?“ – kérded az ünnepre utalva. Na. Kell jobb? Jóég tudja, ki ajánlott be téged. Földi ex-NBH-ezredes, a barátod kommendált nagy barátjának, Lacinak? Veled bõvülhet majd az „új szövetség“? Te leszel benne a díszproli? Tegnap álmot láttam. Tömegek álltak a Kossuth téren talpig kokárdában. „Már hárommillióan vagyunk“ – ordította Philip. A kamera végigpásztázott a dobogón. A tér hátul merõ örömkiáltás: megérkezett a nemzetmegmentõ vezetõ. Ismerõs, nagy, kerek fejet láttam az emelvényen, kicsit balra a Gyuri bácsitól, jobbra Solymosi professzortól, Demjén Rózsi mellett. Philipben maradt még szusz, hogy felkiáltson: – És itt vannak a szakszervezetek is. Sanyi, gyere ki! Gyere ki, és hajolj meg! Forrás: Buják Attila – 168 óra

A MAGYAR GAZDÁK AZ EU-CSATLAKOZÁS VESZTESEI „A SZAMÁR IS JOBBAN CSINÁLTA VOLNA” Elõrelátható volt, hogy a magyar gazdák egzisztenciális válságba kerülnek. Becslések 700 ezer és 1,2 millió közé teszik azok számát, akik Magyarországon a mezõgazdaságból élnek, közülük 80 százalék kis területen gazdálkodónak számít – írja a landwirtschaft.ch, amely szerint egyértelmûen a magyar gazdák az EU-csatlakozás vesztesei. Ugyanezt állapítja meg a Sächsische Zeitung is. A svájci mezõgazdasági portál, a landwirtschaft.ch A magyar gazdák az EU-csatlakozás vesztesei címmel von mérleget Magyarország elsõ uniós évérõl. Magyarországon egyértelmûen a gazdák az uniós bõvítés vesztesei. Amint arról az osztrák agrár-sajtószolgálat, az AIZ tudósít, jobb kormányzati tervezéssel számos nehézséget meg lehetett volna elõzni. Elõrelátható volt, hogy a magyar gazdák egzisztenciális válságba kerülnek. Becslések 700 ezer és 1,2 millió közé teszik azok számát, akik Magyarországon a mezõgazdaságból élnek, közülük 80% kis területen gazdálkodónak számít. A kormányzati illetékesek ellentmondó becslései szerint ezen gazdaságok harmada, de lehet, hogy fele nem életképes. Ráadásul a kormányzat – ellentétben a többi állammal, ahol mindez fennakadás nélkül sikerült – a tavalyi esztendõben nem volt kellõen felkészült, hogy az uniós pénzeket idõben kifizesse. Ehhez járult még, hogy Magyarország túl kevés pénzt fektetett gabonatárolók építésébe és a gabona piacra juttatásába. Ezért a gazdák a tavalyi, rekordmennyiségû gabonából igazán nem tudtak profitálni. Nagy mennyiségû gyümölcs ment tönkre, mert az államilag garantált árak túl alacsonyak voltak. Ehhez járult, hogy az uniós tagság óta Magyarországot egyre inkább elárasztja az olcsóbb lengyelországi gyümölcs és zöldség, valamint a Felvidékrõl érkezõ tejtermék. A magyar gazdák hazai piacvesztését jelzi, hogy az ország önellátásnak mutatója egy év alatt 90%-ról 85%-ra csökkent. SÄCHSISCHE ZEITUNG (SZ-ONLINE.DE) A drezdai napilapban Kathrin Lauer A gyümölcs lógva marad címû budapesti írásában szögezi le, hogy a gazdák a magyar uniós csatlakozás vesztesei. A szamár, amelyet a felháborodott magyar gazdák márciusban a Parlament elé vezettek, egy kartonpapír táblát viselt a nyakában a következõ felirattal: „Én jobban csináltam volna”. Ez a legenyhébb formája volt annak, ahogyan a gazdák kifejezték dühüket, amiért a 2004-es évre járó EU támogatásaikat a döcögõ bürokrácia miatt nem nem kapták meg. Nem messze a klasszicista Hõsök terétõl több mint 1000 traktor parkolt. A gazdák az egész országban elzárták a fõutakat és a határátkelõhelyeket, végül megállapodtak a kormánnyal a támogatásokról és a gabonafelvásárlás feltételeirõl. Forrás: Keresztes Lajos – MNO

24

jó ha figyelünk

Johannes Rau, a Német Szövetségi Köztársaság államfõje mondta tavaly Berlinben az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetnek (EBESZ) anti-antiszemita konferenciáján: „Az elmúlt évtized folyamán az antiszemitizmus állt az izraeli kormánypolitika bírálatának a hátterében.” A résztvevõk, köztük Rau mellett Colin Powell, az USA külügyminisztere és Moshe Katsav izraeli elnök, azt is kijelentették, hogy „az izraeli-palesztin ellentét a világméretû antiszemita érzelmek leplezésére szolgál”. Ezek az emberek nagyon okosak. Nem olyan „vidéki mucsaiak”, mint én. Talán még a mi politikusainknál is okosabbak, pedig – tudjuk – az nem kis dolog. Biztosan nem is hazudnak, mert amilyen okosak, azt is tudják, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Azért is el kell hinnem, amit mondanak, mert ha nem hiszem el, nyilván én is antiszemita vagyok. De lehet, hogy a dolog tavaly nyár óta megváltozott? Rau azt mondta, hogy az „elmúlt tíz évben”. De ma? … Ma már más talán a helyzet? Mert miképp kell akkor értelmezni azt, hogy Rachel Corrie halálának második évfordulóján, Amerikában, Kaliforniában, még közelebbrõl San Leandro-ban, a Caterpillar cég Peterson Traktorgyára elõtt, amely azokat a traktorokat gyártja, amelyekkel a zsidó állam a palesztinok otthonait rombolja le, azért tüntettek, hogy a Caterpillar szüntesse be a szállításait az USA védelmi Minisztériumának, amely azokat az izraeli hadseregnek továbbítja. Érdemes arra is odafigyelni, hogy kik szervezték a tüntetést. Ha nem ülnek, kapaszkodjanak meg: a „Jewish Voice for Peace” nevû szervezet, azaz a „Zsidó Hang a Békéért”. Lehet, hogy már nem „az antiszemitizmus áll az izraeli kormánypolitika bírálatának a hátterében”? Hogy van ez, Rau elnök úr? Vagy antiszemita zsidókról volna szó? A fejlett amerikai technológiával sikerült fából elõállítani a vaskarikát? Mert ha Ön igazat mondott, akkor ez a helyzet. Esetleg igaza volna annak az izraeli antiszemita zsidónak, aki azt írta, hogy: „Manapság, ha nem neveznek valakit antiszemitának, az azt jelenti, hogy az illetõ rossz úton jár, mert beszorult valahová Sharon és Soros közé.” Bizony, elnök úr, ma már az amerikai zsidók sem bírják nézni azt a holokausztot, amit a zsidó állam folytat a palesztinok ellen, miközben ön az izraeli politikát magasztalja, a mi kormányunk pedig vidáman kvaterkázik Silvan Shalom izraeli külügyminiszterrel, mint ahogy annak idején Nastase-val ünnepelte Magyarország feldarabolását. (Csak zárójelben: a shalom héberül békét jelent. Nem humoros?) A szervezõk egyike, Penny Rosenwasser beszélt a Caterpillarok alkalmazásának a zord valóságáról. Felidézte, hogy 2001-ben Ramallahban járt, ahol az elõzõ éjszaka 200 házat gyalultak le a bulldózerek. A gyerekek halálra voltak rémítve. A bulldózerek a házak mellett az olajfákat és a kutajó ha figyelünk

kat is elpusztították. Egy másik zsidó hölgy, Kate Raphael arról beszélt, hogy a közelmúltban járt a megszállt területeken, ahol Rachel Corrie-t az arabok úgy emlegetik, mint a nemzetközi szolidaritás jelképét. – Sajnos, úgy tûnik, a magyarországi zsidók – ellentétben amerikai társaikkal – inkább az elnyomó rasszistákkal rokonszenveznek, mint a leigázottakkal. Israel Shamir a honlapján olvasható, Corrie esetével foglalkozó, két évvel ezelõtti írásában (The Maid and the Ogre – A lány és az emberevõ óriás) közzétette egy bulldózer zsidó vezetõjének a beszámolóját a jenini menekülttáborban szerzett élményeirõl. „Nem éreztem könyörületet senki iránt. Mindenkit legyalultam volna a D-9-essel, és rengeteget romboltam. Mindent le akartam rombolni. Rádión kértem a tiszteket, hagyják, hogy mindent összetörjek, a tetõtõl az alapokig. Mindent elsimítani. Ha azt mondták, hogy dúljak szét egy házat, megragadtam az alkalmat, és még néhányat letúrtam. Három napon keresztül csak romboltam és romboltam. Az egész területet. Más házakhoz is el akartam jutni. Annyihoz eljutni, amennyihez csak lehet. Saját szememmel nem láttam, hogy emberek haltak volna meg a D-9-es tolólapátja alatt. De ha lettek volna, egyáltalán nem bánnám. Ha az ember összedönt egy házat, 40 vagy 50 embert eltemet. Ha valamit sajnálok, az az, hogy nem romboltuk le az egész tábort. Nagyon elégedett voltam Jeninben, nagyon elégedett. Senkitõl sem hallottam semmiféle helytelenítést a dologgal szemben. De ki merne beszélni? Ha csak kinyitaná valaki a száját, betemetném a D-9-es alá.” Sikerélmény! „Ez a vezetõ nem kivételes eset.” – írja Shamir. „A bulldózerek golyóálló szélvédõje mögött ülõk a cionizmus végtermékei. A cionista mozgalom induláskor a „fajnemesítõ” feladatukat egy ének fejezte ki: ’Mi dam umi eza Nakim lanu geza’, azaz ’vérbõl és izzadtságból tenyésztünk ki egy gyõzelmes és kegyetlen fajt’. (Nem olyan, mintha Hitlert hallanánk?) Rachel Corrie meggyilkolásakor a kísérlet már meghozta gyümölcsét. A ’kegyetlen faj’ már nem álom, hanem geopolitikai valóság.” Hát nem csodálatos ez bushféle békefolyamat és cionista humánum? Az amerikai zsidók – legalábbis a java – ezt már nem bírták elviselni és kimentek az utcára tüntetni ellene. Sajnos, a MAZSIHISZ még nem zavartatja magát. A politikusaink sem. Példásan „toleránsak”. Ha egyszer fölébrednek a kábulatukból, és az amerikai zsidók mintájára õk is szerveznek majd egy Izrael ellenes tüntetést, megígérem, hogy velük és köztük leszek.

Forrás: Csöröge (olykor Röcsöge)

25

A nyári hõség nagy próbatétel az emberiség léghûtõ berendezéssel nem rendelkezõ részére. Amikor a hõmérõk felszöknek a felsõ negyvenesbe (vagy a három számjegyû tartományba a Fahrenheit hívek esetében) az emberiség lelassul és vizes, vagy árnyékos helyeken keresi a megváltást. Gyermekes családok elmennek a tengerpartra, elõkelõ párok pedig a hegyeket járják. Azonban a kellemetlen izzadás és kényelmetlenség elleni legkifinomultabb védekezést a felfedezõ hajlamú japánok találták ki. A legforróbb nyári éjszakákon összejönnek, és vérfagyasztó rémtörténeteket mesélnek, amelyek megfagyasztják a gerincüket, és selymes, sima bõrüket lúdbõrössé teszik. Júliusban a tokyoi mozik a rémfilmeket kedvelik, kezdve a kísértetek tömegét mozgósító Kwaidan-tól a New Yorkon bosszút álló Godzilláig. Az efféle filmek után a japánok könnyedén megmérkõznek a fullasztó hõséggel. Ezen a nyáron David Aranovich követte a japán példát a „The Observer” c. brit hetilapban. Annak érdekében, hogy megfagyassza a vért az angol olvasóiban, a „vérvádat” vette elõ, ezt a visszatérõ történetet arról, hogy zsidók keresztény gyermekeket rabolnak el, megölik õket és „a vérüket felhasználják a titkos szertartásaikban. Efféle mesék özönével rendelkezünk a 12., 13. századi Angliában, és rengeteg zsidó vesztette emiatt az életét” – írta. „Mit keres a vérvád az olvasott, tekintélyes egyiptomi lapban, az Al-Ahramban, a szíriai védelmi miniszter könyvében, és különbözõ palesztinai mecsetekbõl a rádión közvetített prédikációkban?” – kérdezi Aaranovich. Elmagyarázza, hogy a „szóban forgó vád az 1840-es damaszkuszi eset, amelyben néhány zsidó (köztük David Harrari) „bevallotta” – a kínzások hatására – az ottomán hatóságoknak, hogy elraboltak egy papot és kifolyatták a vérét.” A damaszkuszi pap nem igazán volt már gyerek, de ez nem fékezte meg Aaranovichot. Õ semmit sem tud az esetrõl, de ez sem állítja õt le. Õ egyszerûen TUDJA, hogy egy zsidónak ártatlannak kell lennie. Aaranovich nincs egyedül. A svédországi Jackie Yakubovski és társainak a tömege, New Yorktól Moszkváig emlékezteti az olvasóikat a damaszkuszi bûnökre. Ha az ember elindítja az Internet keresõt, bõségesen találkozik ezzel a kifejezéssel, valahányszor egy zsidó írástudót boldogtalanná tesz egy zsidó elleni vád, legyen az Marc Rich, aki milliókkal lépett meg az adóhatóság elõl, vagy Soros György, aki tönkretette Malaysiát, vagy Ariel Sharon, akit tömeggyilkossággal vádolnak egy belga bíróság elõtt, vagy Muhammad ad-Durra, akit TV nézõk milliói elõtt lõttek le, mindez mindig egy „vérvád” eset. Ennek már nem kell gyermekekhez és vérhez tapadnia. Bármi, ami a zsidóknak nem teszik, az „antiszemitizmus”. Valahányszor egy igazán kellemetlen vád kerül napfényre, akkor a legjobb védekezés, hogy az egek felé forgatjuk a szemeinket és kijelentjük, hogy ez „vérvád”. Így, amikor Izraelt mindenki elítélte a jenini tömegmészárlás miatt, és Shimon Peres semmit sem tudott mondani, hogy igazolja, vagy elködösítse, akkor egyszerûen „vérvádnak” nevezte a vádat. A „Vérvád” a zsidók csatakiáltása, mint a franciáknak a „Montjoie St Denis”, vagy az angol lovagoknak a „St. George for merry England”. Bármikor veszik elõ, a zsidók a tettek mezejére lépnek, a nemzsidókat pedig elrettenti és elhallgattatja a vád. Amikor a megölt palesztin gyermekek száma már százakra rúgott és kezdte magára vonni a nemzetközi szervezetek figyelmét, akkor hirtelen elõkotorták a vérvád szellemét, mint a gyilkosok utolsó mentségét. Az segített, noha az izraeli titkos szolgálatnak, a Shabaknak a vezetõjét fõ mûsoridõben kérdezték meg egy TV beszélgetésben, hogy miért ölnek meg az izraeli katonák minden ok nélkül annyi gyermeket. A megrémítõ kifejezés engedetlen zsidók ellen is használható. Edward Herman, a „Manufacturing Consent” (Konszenzus Gyár26

tás) szerzõje arról írt, hogy „az USA-ban lévõ nagyhatalmú Izrael párti érdekcsoport úgy mozdítja elõ az izraeli érdekeket, hogy erõszakosan követeli az amerikai segítséget és védelmet Izrael számára, sõt, jelenleg az Irak elleni háború mellett gyakorol nyomást, ami megint csak izraeli érdekeket fog szolgálni. Ugyanaz érdekcsoport nem csak segítette a média viták mederben tartását, és a kongresszust „Izrael által megszállt területté” alakította át, hanem arról is gondoskodott, hogy számos „kettõs kötõdésû” tisztviselõ stratégiai döntéshozói állásokat foglaljon el a Bush kormányzatban …”, – nos, akkor egy amerikai zsidó filmgyáros, David Rubinson, írt nekem, és Herman szavait „kifejezett vérvádnak” nevezte. Amikor én utaltam a megölt palesztin gyermekekre, azt a Jerusalem Post, ez a Conrad Black által kiadott szélsõjobboldali napilap, „vérvádnak” nevezte. Az elriasztó címkének az értékét (az „antiszemitizmussal” és a „Cion Bölcseivel” együtt) a gyakori és célzatos használat valamelyest leszállította már, de még mindig hatékony. Ön sosem tudott arra gondolni, hogy talán lehet valami igazság a „vérvádban”, azaz gyermekek szertartásos megölésében? Vagy mégis? Legutóbb a vérvádat az Observer szellõztette meg, az a hetilap, amely közölte Aaranovichot. Íme, itt az újságcikk: Martin Bright és Paul Harris A „torzó fiút” feláldozták A fiút, akinek megcsonkított torzóját a Temzében sodródva találták meg, rabszolgaként hozták Britanniába és feláldozták egy afrikai „vallásos” szertartás során a célból, hogy jó szerencsét hozzon a gyilkosainak. A fiún – akit tavaly szeptemberben találtak meg levágott fejjel és végtagokkal, narancsszínû nadrágban – elvégzett genetikai vizsgálatok nyugat-afrikai származásra utaltak. A gyomor tartalom további vizsgálata és a csontok vegyelemzése azt mutatja, hogy a négy és hét év közötti gyermek, akit a rendõrség Ádámnak nevezett el, nem nevelkedhetett Londonban. A nyomozók most azon a feltevésen dolgoznak, hogy a gyereket rabszolgaként vették meg Nyugat-Afrikában, és kifejezetten azért csempészték be Britanniába, hogy megöljék. Az afrikai vallásoknak a rendõrség által megkérdezett szakértõi azt gondolják, hogy Ádámot Nigéria második legnagyobb nemzetisége, a yoruba nép 400 „Orisha”-jának, õs-istenének áldozták föl. Oshun, a Yoruba folyó egyik istennõje van kapcsolatban a narancs színnel, amilyen Ádám nadrágja volt, amelyet a megölése után 24 órával húztak rá a szertartás groteszk kiegészítéseként. A ruhájának az elemzése alapján a rendõrség azt hiszi, hogy Ádám Németországból érkezett Londonba. Az õ sorsa megrendítette Britannia nyugat-afrikai közösségét. Az Afrikai Karibi Fejlesztési Társaság elnökhelyettese, Temi Olusanya mondta: „Ezt a bûnt nem tûrhetik az afrikai vallások. A gyilkosság gyilkosság.” Mostanra Önök már visszanyerték a lélegzetüket. Ellazultak. Igen, a feketék azok, akik szertartásos gyilkosságokat követnek el, nem a zsidók. Kit érdekel? Raymond Chandler „Viszontlátásra Kedvesem” c. könyvében egy tudósító betoppan egy tetthelyre, amely szó szerint úszik a vérben és megtudja a rendõrtõl, hogy a feldarabolást harlemiek követték el, felkiált: „ó, az ördögbe, pofára esés”, és tovahajt. Valamilyen okból a szertartásos gyilkosság feketék elleni vádját nem nevezik „Vérvádnak”, ugyanúgy, ahogy a feketék és örmények elleni népirtást sem „Holokausztnak”. „Ha a pelesztinok feketék volnának, Izrael az USA által vezetett gazdasági büntetéseknek alávetett pária állam volna” – írta a The Observer egy szerkesztõségi cikkben a második Intifáda kitörése után. Hát nem! Ha a palesztinok feketék volnának (csak néhányan azok), a rabszolgaságot újra bevezetnék az Egyesült Államokban, és jó ha figyelünk

a nagy zsidó bölcs, Maimonides igéjét: „A feketék alacsonyabb rendûek”, aranyba vésnék az USA dolláron. Tény, hogy az afroamerikai „Izrael”, azaz Libéria, a 160 éves fennállása alatt kevesebb amerikai segítséget kapott, mint a zsidó „Libéria”, azaz Izrael, egy hónapban. Miért van az, hogy a feketék megvádolását szertartásos gyilkossággal olyan könnyedén fogadják, miközben a zsidók megvádolása lelkiismereti háborgást vált ki? Tudunk-e a zsidók elleni váddal ugyanolyan céltudatos, befolyásmentes és üzletszerû módon foglalkozni, mint a The Observer és a Scotland Yard foglalkozik a feketék elleni hasonló váddal? Mert ha nem, akkor a mi önmagunkról kinyilatkoztatott rasszizmus ellenességünk fabatkát sem ér. A zsidók szívesen címkéznek a vérváddal. A zsidó írástudók szokása, hogy a palesztin anyákat azzal vádolják, hogy rituálisan feláldozzák a gyerekeiket azáltal, hogy kiteszik õket az izraeli katonák igazolható dühének. Egy cikkben, amelynek címe „Gyerek áldozat, palesztin stílus”, egy bizonyos Reuven Koret jegyzi meg (Capitalism Magazine, November 13, 2002), hogy „a palesztinok politikájuk részeként, mintegy szent szertartásként, elkezdték feláldozni a saját fiaikat és lányaikat”. A „Jerusalem Post” írt olyan palesztin „szülõkrõl és vezetõkrõl, akik büszkén küldik a gyerekeiket Izrael elleni támadásokban meghalni, és felhasználják õket izraeli gyerekek megtámadására is”. Az egyedülállóan rosszindulatú Cynthia Ozick a következõt írta: „A legeredetibben barbár palesztin társadalmi felfedezés, amely túllép minden más elképzelhetõ újdonságon az, hogy gyerekeket toboroznak a célból, hogy az elérhetõ, legforgalmasabb helyeken annyi zsidót öljenek meg, amennyit csak lehet.” Valamiféle okok miatt gyakorlatilag egyetlen zsidó olvasó sem írt semmi olyat ezekkel az írásokkal kapcsolatban, mint ahogy David Rubinson tiltakozott mind Herman, mind az én tanulmányom ellen, és nem tiltakozott sem a „vérvád”, sem egy egész közösség nagybani megvádolása ellen, amit gyalázatosan használnak a gyûlölet terjesztésére és a faji gyûlölködés felszítására egészen a gyilkosságig és tömegmészárlásig,. Úgy látszik, hogy teljesen rendjén való egész közösségeket megvádolni, mindaddig, míg az nem zsidó közösség. A „vérvád” is rendben van, ha a zsidók nem vádlottak, hanem vádlók. Azonban a zsidó (nem palesztin) rituális gyermekgyilkosságokkal kapcsolatban az volt a közmeggyõzõdés, hogy az széles körben elterjedt és állandósult volt. A régi Zsidó Enciklopédia (Jewish Encyclopaedia, III. kötet 266.) a következõ eseteket sorolja föl, kezdve William of Norwich-csal: 5 másik eset a 12. sz.-ban, 15 a 13.-ban, 10 a 14.-ben, 16 a 15.-ben, 13 a 16.-ban, 8 a 17.-ben, 15 a 18.-ban és 39 a 19.-ben, pont 1900-ig (összesen 113). Volt még néhány más eset a 20. században. Mi a magyarázata ennek a hitnek? Egy világméretû, századokon átívelõ összeesküvésrõl volna szó, csak azért, hogy ártatlan zsidókat égbekiáltó bûnbe keverjem, vagy volt bûntény a vádak mögött? II. Ezt a kérdést a jeruzsálemi Héber Egyetem félelmet nem ismerõ professzora, Israel Yuval vállalta föl héberül elérhetõ, gondolatébresztõ munkájában. Úgy volt, hogy az angol fordítása néhány évvel ezelõtt megjelenik a California University Press-nél, de különbözõ okok miatt ez még nem történt meg. Bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy néhány amerikai zsidó tudós tiltakozott a könyv kiadása ellen, és felszólított arra, hogy „törüljék a köztudatból”. Yuval tényleges és cáfolhatatlan gyermekgyilkosságokat fedezett fel, túl a „vérvádon”. Az elsõ keresztes hadjárat alatt a türelmetlen nép megpróbálta erõszakkal megkeresztelni a zsidókat Rein Valley-ben, hogy megmentse a lelküket a gyûlölet sátán vallásától, ahogy azt õk látták. Az õ megkereszteléssel szembeni ellenállásukat a Sátánhoz való konok ragaszkodásnak tekintették: a jelenkor elõtti emberek számára a mi vallási közömbösségünk elfogadhatatlan volt. Õk közvetlen kapcsolatot láttak a hit és a viselkedés között, és szükségét érezték a közös imádkozásnak és az egyesítõ szentáldozásnak. jó ha figyelünk

Egy zsidó, aki állandó jelleggel egy keresztény országban lakott, nagyon bonyolult helyzetet teremtett: õ mentes volt a felebaráti szeretet kötelességétõl és emiatt módja volt rá (és gyakran meg is tette), hogy antiszociálisan viselkedjék, például uzsorával és boszorkánysággal foglalkozott. A keresztényeket nagyon aggasztotta a keresztények átkozásának jól ismert zsidó szokása. A zsidók naponta kérték az Istent, hogy ölje meg, tegye tönkre, alázza meg, irtsa ki, becstelenítse meg, húzza karóba a keresztényeket, küldjön rájuk éhínséget, hogy hirdesse meg az Isteni Bosszúállást, hogy az Isten palástját a keresztények vére borítsa. Israel Yuval könyve szép válogatást kínál az olvasónak a vérfagyasztó átkokból. A keresztesek nem voltak rasszisták. Nem gondolták, hogy a zsidók javíthatatlanul gonoszak. Õk is féltek az átkoktól, legalább úgy, mint a zsidók. (A mai Izraelben az átkozódás börtönnel sújtható bûntett.) A valóságban az akkori zsidók és keresztények számára az átkok nem csak ostoba sértések voltak, hanem hatékony varázsfegyverek. Õk a zsidóknak kiutasítást vagy a megtérést ajánlottak, az általunk a totalitárius szekták híveire kiszabott, korszerû pszichológiai kezelésnek ezt az ódivatú megfelelõjét. Ebben az idõben keresztelték meg erõszakkal a skandinávokat és a szlávokat, és emiatt teljesen ésszerû volt, hogy a keresztény országokban élõ zsidókat is megkereszteljék. Azonban a zsidók nem fogadták könnyedén a kísérletet, hogy bevezessék õket az új Izraelbe. Valahányszor a megkeresztelés „veszélye” közvetlenné vált, sokan közülük megölték a gyerekeiket és öngyilkosok lettek. Ez tagadhatatlan: a korszak keresztény és zsidó krónikái hosszasan leírják az eseteket, a zsidók dicsõítve ezt a Waco-jellegû viselkedést, a keresztények pedig kárhoztatva. Azért ölték meg a gyermekeiket, hogy megmentsék õket Krisztustól? Nos, nem egészen. Ez is rossz lett volna, de a valóság még rosszabb volt. A gyilkosságot rituális mészárlás formájában hajtották végre, amelyet az áldozat vérének a föláldozása követett, mivel az askenázi zsidók hittek abban, hogy a kiontott zsidó vérnek olyan varázsereje van, hogy elõ tudja idézni az Isteni Bosszúállást a keresztények fejére. Mások az áldozat vérét jóvátételként használták. Mainzban Yitzhak b. David, a közösség vezetõje a zsinagógába vitte a kis gyermekeit, levágta õket, a vérüket a boltozatra öntötte és azt mondta: „Az ártatlan báránynak ez a vére legyen bûneimért az engesztelés.” Ez két nappal a keresztényekkel való összeütközés után történt, amikor már elmúlt a veszély. A gyermekeiket lemészároló zsidók képe nagyon nagy hatással volt Európa keresztény népeire. Ezt a viselkedést nem lehetett összeegyeztetni a keresztény vértanúsággal. A keresztény vértanúk hagyták, hogy mások öljék meg õket a hitükért, sosem követtek el öngyilkosságot, és biztosan nem ölték meg sem a saját, sem mások gyerekét ilyen szándékkal. Ez megerõsítette a zsidó kegyetlenség és könyörtelenség képét. Az évek multával a gyermekgyilkosságok tényleges körülményei feledésbe merültek, de a gyermekeket lemészároló zsidók képe belevésõdött az európai mátrixba. (Yuval él Robert Graves tételével, aki az egyház sok hagyományát régi képek téves olvasatával magyarázza.) Ez volt tehát a forrása annak a hiedelemnek, hogy a zsidók keresztény gyermekeket gyilkolnak, holott a valóságban a zsidók a saját gyermekeiket ölték, írja Yuval professzor. Valóban, a Vérvád nem sokkal a németországi gyermekgyilkolás után megjelent. Yuval elszörnyedve beszél ezekrõl a vádakról, tökéletesen félreértve a lényeget: egy gyermek szertartásos megölése az egy gyermek szertartásos megölése. Ha néhány zsidó elkövette ezt a förtelmes bûnt Mainzban és Wormsban, más zsidók pedig még 1950-es izraeli történelem könyvekben is példamutatóként magasztalják ezt a bûntényt, akkor van-e helye a felháborodásnak és szörnyülködésnek a hasonló vádak miatt Norwichban, Bloisban, esetleg Damaszkuszban vagy Kijevben? Ha Yuval azt gondolja, hogy egy zsidó csak zsidó vért használhat az áldozatbemutatáshoz, hogy felkeltse af Adonaj-t (Jahve haragját), akkor egyes esetekben az elrabolt gyermeket körülmetélték, azaz „zsidó gyerekké tették”, mielõtt megölték. 27

Engesztelésül egy bárány vére is megteszi. A számtalan középkori történet zsidókról, akik megölték a gyerekeiket, mert betértek egy templomba, vagy a kikeresztelkedést fontolgatták, nem okoz meglepetést. Szülõk és rokonok teljes gyászt viseltek az áttértek miatt. A jólelkû Tevye, a tejesember, Sholem Aleichem daarabjának, a „Hegedûs a Háztetõn”-nek ideális hõse, a 20. században is meggyászolja megkeresztelt lányát. Élõ ember esetében a gyászszertartás hagyományos varázsmódszer az illetõ megölésére. Akik igazán hittek a mágia erejében valószínûleg meg is haltak tõle, ahogy arról Frazer beszél az õ hatalmas tangyûjteményében. Ha valaki megkísérel valakit varázseszközökkel megölni, vajon miért tartaná vissza magát világiasabb gyilkolástól? Több mint nyolcszáz év alatt száznál több esetben ítéltek el zsidókat rituális gyilkosság és véráldozat miatt, amikor a zsidókat bûnösnek találták. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy ésszerû szám, ha vallási mániásokra gondolunk. Valószínû, hogy minden hasonló nagyságú vallási csoport kitermel hasonló számú deviánst, mint pl. Gilles de Rais (Franciaország marsallja a 15. században), vagy „Comore, az átkozott” (egy 6. századi breton fõember). Különös volna, ha valamennyi eset rágalom volna. A vér varázserejének a hite bele volt ágyazódva a zsidó gondolkodásba. Vért használtak engesztelõ áldozatul. Valóban, az bárányvér volt, de a mainzi esetben gyermekvér volt, amit helyette használtak. A keresztény világban voltak, akik fekete mágiát ûztek, és emberáldozatot végeztek egy elfajzott „keresztény” szertartás keretében. Õk embervérrel helyettesítették az áldozati bort, azaz Krisztus vérét, ami a húsvéti bárány vére. Ésszerû akkor arra gondolni, hogy a zsidók sohasem termeltek ki varázslókat és boszorkányokat, akik embervért használtak a bûnök eltörlésére, hogy siettessék a megváltást? III. Másrészt lehetséges, hogy a Kivonulás matzo-jának és a Purim homentash-ának a kapcsolata a véráldozattal csak egy elterjedt vélekedés. A véráldozat misztikus gondolatát félreérthették az egyszerû emberek. Yuval különféle hagyományok és félreértésük kombinációjával magyarázza. A zsidók teljes szívükbõl gyûlölték a kereszténységet és rengeteg varázsszertartásuk volt a húsvét, a Purim és a kivonulás idején, amelyek a kereszténység és Krisztus ellen irányultak. Keresztre erõsített bábukat készítettek és elégették, vagy különféle módon bemocskolták õket. Megszentségtelenítették az ostyát és gúnyolták a szentáldozást. A „kovász megsemmisítése” a Kivonulás reggelén a goyok megsemmisítését jelképezte és mágikusan ahhoz is vezetett, írja Yuval. Esetenként papokat és apácákat öltek meg. A kivonulás imái telve voltak keresztényellenes utalásokkal, amelyek közül néhány a mai napot is megérte, mint a Shepoch Hamatha, egy ima, amely az Isten bosszuló haragját kéri a goyokra és az Aleinu Leshabeyah, egy ima, amely Krisztusról és anyjáról a legszentségtörõbb szavakkal beszél. A keresztények szellemileg áthidalták ezt a jelenséget, írja Yuval. Ha a zsidók gyûlölik Krisztust és a keresztényeket, megszentségtelenítik az ostyát és látták, hogy rituálisan megölik a saját gyermekeiket, akkor valószínû, hogy mások gyermekeit is megölik Húsvétkor, vagy a Kivonuláskor – gondolták Yuval szerint a keresztények. Véleménye szerint, noha az alapvetõ tények igazak voltak, a következtetés rossz volt. A zsidók nem használtak vért a matzo-hoz – írja. Azonban az, hogy a zsidók vért használtak a matzo-hoz, jobban is megmagyarázható, mint a kereszténység elleni általános gyûlölettel. A zsidó kivonulási szertartásban egy kis darab kovásztalan kenyér, amelyet afikoman-nak hívtak, jelképezte a húsvéti bárányt. Ezt a széder (elõeste) kezdetekor elrejtették. Az ember el tud képzelni egy misztikust, aki szó szerinti értelemet akarna adni az afikomannak, mint a húsvéti bárány jelképének. Ezt sok zsidó állította, aki elhagyta a nyájat, és azt is megjegyezték, hogy az afikomant titokban és külön sütik. Néhányuk elmagyarázta, hogy a vért nem közvetlenül tették a tésztába, hanem elégették, és a hamuját használták vallásos emlékezésként a Vörös Üszõ tisztulásra. 28

Israel Yuval, egy hívõ zsidó, számára minden vallomás, amelyet egy „áttért” tesz „gyanús” és „kétséges”, de ez a régóta fennálló zsidó hagyomány része, hogy hiteltelenítsék a nem zsidó állításokat. Hasonló volt, amikor az izraeli „új történészek” legutóbb megerõsítették a palesztin tudóstársaik adatait, de az, hogy õk erõsítették meg az 1948-as borzalmakat, nagy hatással volt a nyugatra, mert a nem zsidó kutatást mindig „gyanúsnak” és „kétségesnek” minõsítették a zsidók uralta közbeszédben. A nem rasszistáknak nincs okuk kételkedni a nem zsidók, vagy volt zsidók által tett tanúvallomásokban. Ha pedig az áttérõkkel szembeni kifogás a renegátok önmagukban való visszautasításán alapul, akkor a „Sötétség Délben” (Arthur Koestler) és a „Tisztelet Katalóniának” (George Orwell) szerzõinek, sõt magának Aaranovichnak a tanúságtételét is vissza kell utasítani, mert õk a kommunista meggyõzõdésüket másra cserélték. Az áttértek tudták, hogy mit mondanak, és ezt Yuval is megerõsíti. Például Norwichban egy áttért elmagyarázta, hogy „a zsidók azt hiszik, hogy emberi vérontás nélkül nem kaphatják vissza az országukat és a szabadságukat”. Ez, Yuval szerint, az askenázi felfogásnak, mely szerint a Bosszú a megváltáshoz vezetõ út, pontos értelmezése. „A zsidók ténylegesen hitték, hogy a megváltásuk a keresztények kiirtásától függ”. Abban hittek, hogy az Isten, vagy a Messiás végzi majd el a munkát, de elfogadható-e ez a kifogás alibinek? Én remélem és imádkozom azért, hogy John ölje meg az ellenségemet, Harryt, és valóban, Harryt holtan találják. A várakozásom és imám nem szolgálhat-e inkább az ellenem támasztott gyanú erõs okául, semmint alibiként? „Szó se róla! Õ abban bízott, hogy John fogja megtenni, tehát biztos, hogy nem tehette õ maga.” Ez felidézi Raymond Chandlernek egy halhatatlan sorát. Az õ magánnyomozója, Marlow, talál egy zsebkendõt a tetthelyen, megfelelõ kezdõbetûkkel. A gyanúsított, egy jólnevelt fiatal hölgy, bensõséges kapcsolatban az áldozattal, felháborodva utasítja vissza a gyanút. Marlowe gúnyosam megszólal: „Ezen a zsebkendõn az ön kezdõbetûi vannak, de ez a kendõ olcsó, szintetikus szantálfa szagot áraszt, ön pedig nem használna olcsó kölnit. Emellett ön nem tartja a zsebkendõjét egy férfi párnája alatt. Tehát ennek semmi köze önhöz! – Nem nagyon mesterkélt?” IV. A véráldozat legutóbbi, nyilvános megvitatása 100 évvel ezelõtt történt. 1911-ben Kijevben (ma Ukrajna fõvárosa, akkor az Orosz birodalom egy jelentõs városa). Andrejt, egy egyházi iskola 12 éves tanulóját kegyetlenül és szokatlan módon gyilkolták meg. 47 seb volt a testén, a vérét elfolyatták, a száját pedig betömték. Úgy látszott, hogy a gyilkosságnak rituális jellege volt, mint a torzó fiú esetében napjaink Angliájában. Tehette egy sátánista, egy fanatikus, vagy más megszállott személy. Lehet egy ilyen személy zsidó származású? – Igen. Mozgathatta a gyilkost a zsidó hit valamilyen sajátos félreértelmezése? Láttuk, hogy a válasz igen. Ennek ellenére 400 rabbi írt egy levelet a hatóságoknak, tagadva magát a lehetõségét is egy ilyen gonosztevõnek. Egy tömeghisztériás roham kettéosztotta Oroszországot a rituális gyilkosságban hívõkre és nem hívõkre. A liberális média elfogadta a filoszemita tételt: A zsidók nem ölhetnek! Különösen nem rituálisan. A cár bölcsen megkérdezte, miképp lehet valaki annyira biztos, mint a 400 rabbi. Õ a legfontosabb pontra tapintott rá. Nincsen olyan bûntény, amelyre az oroszok, az angolok, az amerikaiak, a franciák vagy kínaiak, vagy a változatosság kedvéért a keresztények, moszlimok vagy buddhisták azt mondanák, hogy nemzettársaik, vagy hittestvéreik azt képtelenek volnának elkövetni. Tudjuk, hogy az emberi lények képesek a legnagyszerûbb erényekre és a legalávalóbb bûnökre. Az emberáldozat minden népnél ismert volt, még a görögöknél (Iphigenia) és a hébereknél (Jephtah) is. Ennek ellenére a zsidók, akiknek a vallása magában foglalja a népirtás vallási kötelezettségét (Amalek), a keresztények átkozásának a vallási kötelességét, akik ténylegesen végeztek rituális gyermekáldozatokat (noha a jó ha figyelünk

sajátjukét), képesek voltak kezeskedni izraelita társukért: zsidók nem tehetik meg ezt. A törzsi összetartásnak ez a rendkívüli foka a zsidókat egy külön kategóriává tette. Nem nemzetté, nem vallássá, hanem egy kölcsönös védelmi társulássá. „Ez az egész zsidó nép elleni vád”- írták a rabbik. Ez hazugság volt: csak egyetlen embert vádoltak, majd késõbb ártatlanak találták. De a fellépésük taktikailag hasznos volt: a zsidók tömegeit mozgósította New Yorktól Moszkváig Beyliss védelmére. Oroszországban, Európában és Amerikában a liberális közvélemény támogatta õket. Egyetlen figyelemre méltó ember, Vaszilij Roszanov – egy nagyszerû magányos farkas, író és vallási gondolkodó, egyszer már elfeledve, de manapság újra elég népszerû a szovjet utáni Oroszországban – volt meggyõzõdve arról, hogy Andrejt a zsidók ölték meg, bár nem feltétlenül Beyliss. (Az orosz értelmiség kiközösítette õt.) Õt, a korábbi szélsõséges filoszemitát (azt tervezte, hogy áttér a zsidó hitre) rettenetesen érintette a fiatal Andrej szörnyû sorsa, és indulatba hozta, hogy Beyliss egyik védõjét sem érdekelte a kegyetlenül meggyilkolt gyerek. Írt egy érdekes emlékiratot, amelyben megkísérelte bebizonyítani, hogy a zsidók ténylegesen végeztek emberáldozatot. Tapogatózott a Cabbalában, lerajzolta Andrej sebeit, egy csomó vérrel foglakozó verset idézett az Ótestamentumból, a Talmudból és még az Újtestamentumból is. A következtetései között utalt arra a zsidó szokásra, hogy a körülmetélt tagból szopják a vért és a kegyetlen zsidó (állat)vágási szokásokra (amelyeket most néhány európai országban betiltottak). Az õ legérdekesebb meglátása nagyon meglepõ volt még egy olyan tévelygõ keresztény esetében is, mint õ volt: arra a következtésre jutott, hogy a régi, bibliai judaizmus, a kereszténység elõfutára, ismerte és gyakorolta az emberáldozatot. Egyébként, érvelt, Krisztus nem ajánlotta volna fel magát, mint a legmagasabb szintû áldozatot. Roszanov Izaiás 53-ban (átszúrták a vétkeinkért, stb.) nem Krisztus szenvedésének a megjövendölését látta, hanem igazi emberáldozat leírását a jeruzsálemi templomban. Az imádás Jahve jeruzsálemi templomában valóban nagyon véres volt és a Mishna vérpatakokról beszél, amelyek az oltár alól folytak ki. A próféták elítélték ezt és a templom emiatt élõ anakronizmussá vált a lerombolása idejére. Valószínûleg emiatt nem építették újjá, de Roszanov meglátásának, akár igaz, akár nem, nincs közvetlen jelentõsége a 20. századi emberáldozatokkal kapcsolatban. Ne legyenek kétségeink: az ember nagyon sok idézetet talál a Bibliában, a Talmudban és késõbb a kaballisztikus könyvekben az emberáldozat alátámasztására. Dahl, egy gyilkosságokkal foglalkozó rövid tanulmány 19. századi dán szerzõje utal a 23:24-es szakaszokra („issza az áldozatainak a vérét”) és sok más versre. Ma már jobban fel vagyunk szerelkezve az ilyen vizsgálatokra, mint a norwich-i William és a kijevi Andrej kortársai, mivel jobb szövegeink vannak. Például 1913-ban a szakértõk még nem tudtak volna ilyen idézetet találni a Talmudban: „Jó egy goyt még Yom Kippurkor is leszúrni, ha szombati napra esik is. Miért „szúrni” „levágás” helyett? Mert levágáskor áldást kell mondani, leszúrni meg áldás nélkül is lehet.” Ma nekünk ez nyomtatásban van, új kiadásban, amelyet Izraelben adtak ki. Szokás úgy tekinteni ezeket az idézeteket, mint a talmudista bölcsek túlhajtott gyûlöletének a jelét az egyszerû emberek irányába. De megjelenhet egy misztikus, egy fekete mágus, aki úgy tekintheti, mint egy útmutatást a yom kippur-i áldozatra, a kapparoth-ra. Azonban ez nem bizonyítja, hogy számos ilyen eset volt, vagy, hogy széles körben elterjedt. Sõt, a tudósok, akik tanulmányozták a jelenséget és eljutottak oda, hogy tényként elfogadták, arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen esetek ritkák voltak és ismeretlenek maradtak a zsidók nagy tömegei számára. Roszanovnak ugyanúgy nem volt igaza, mint a rabbiknak sem. Nem volt a dolguk, hogy a priori tagadják egy zsidó által végrehajtott bûnnek a lehetõségét. Nem volt igazuk, amikor azt mondták, hogy „minden zsidó” ellen szól a vád. De Roszanov sem lehetett volna ugyanolyan bizonyos, mint õk voltak. Neki sem kellett volna a véráldozatot a judaizmus sarokkövévé tenni. Azonban, amikor látta az jó ha figyelünk

egyesült filoszemita arcvonalat, engedte, hogy harcos természete felül kerekedjék a jobbik énjén. Mi visszautasítjuk a magatartását, mert nem becsületes és elfogult. Tény, hogy az emberáldozatot és a vérrel való engesztelést ismerik a keresztények és a zsidók is, emiatt Andrej rituális meggyilkolását zsidó és nem zsidó hátterû ember is végezhette. Roszanov könyve legfeljebb meggyõzhetett volna egy zsidó misztikust, hogy megpróbálkozzék a rituális gyilkossággal és a véráldozattal. De a zsidók úgy fogták fel az esetet, mint egy valamennyi zsidó elleni ügyet. A Beylisst védõ csapat megpróbálta megvádolni az ügy legfontosabb tanúinak az egyikét, Vera Cseberjakot. Egy ügyvéd, aki beismerte, hogy az õ kezdeményezésére kétséges körülmények között találkozott vele, nagy megvesztegetési pénzt ajánlott föl neki. A gyermekeit „ismeretlen személyek” megölték. 1919-ben, a bolsevik gyõzelem után a kijevi Cseka zsidó komisszárjai letartóztatták, és durván bántalmazták. Õ visszautasította, hogy visszavonja az állításait, ragaszkodott ahhoz, hogy igazat beszélt, és egy 40 perces tárgyalás után kivégezték. Ugyanazon évben a Szovjet Nevelési Minisztérium összehívott egy bizottságot, hogy derítsék ki a végleges igazságot a véráldozatok körül. Négy zsidóból és négy kereszténybõl állt. Simon Dubnov, egy zsidó történész, aki benne volt a bizottságban, azt írta az emlékirataiban: „az orosz tagok nem zárták ki annak a lehetõségét, hogy létezhet egy titkos zsidó szekta, amely végez rituális erõszakot. A zsidó tagok biztosak voltak abban, hogy ez egyáltalán nem fordulhat elõ”. Alexander Etkind, kortársunk, egy orosz zsidó vallástudós és az orosz szektákról szóló mértékadó könyvnek az egyik szerzõje írta az áttekintésében: „Ma már nyíltabbak lehetünk. Én nem tartom lehetetlennek, hogy a zsidók között volt egy kegyetlen és titkos szekta. Tanulmányoztam az orosz szektákat, jó néhányat jellemezhetünk úgy, hogy véres, romlott és vérengzõ. Én nem tudok hasonló zsidó szektákról, de nem tudom a priori kizárni a létezésüket. Látható, hogy az érzéseim közelebb állnak a bizottság orosz tagjainak az érzéseihez, mint a zsidókéhoz.” A vérvád tanulmányok hosszú történetében ez volt a valaha is leírt legbölcsebb mondat. Alexander Etkindnek igaza volt, David Aaranovichnak nem. Egy jól ismert zsidó kaballista és misztikus, Yitzhak Ginzburg, egy izraeli Yeshiva-nak, az Od Yosef Hainak a vezetõje lényegében megerõsítette ezt, amikor a közelmúltban egy amerikai újságnak mondta, hogy „egy zsidónak joga van ahhoz, hogy kivegye egy goy máját, ha szüksége van rá, mert egy zsidó élete értékesebb, mint egy goyé, de hasonlóan egy goy élete is értékesebb, mint egy állaté”. Az efféle emberek nem fognak különbséget látni ember- és állatáldozat között. V. A rituális gyilkosság kérdése megosztja az emberiséget, de a megosztás nem a zsidók és a nem zsidók között van: az egyik oldalon vannak a filoszemiták, zsidók és nem zsidók, akik a priori kizárják egy zsidó bûn lehetõségét. Ha õk találnak egy holttestet és mellette egy zsidót késsel a kezében, õk kiabálni kezdenének: „Csak nehogy már egy újabb vérvádat!” Másik oldalon állnak a józan emberek, zsidók és nem zsidók, akik készek arra, hogy minden eset körülményeit elõítélettõl mentesen megvizsgálják, ahogy Alexander Etkind javasolta. Egy filoszemita a priori a lehetõségét is kizárja, hogy egy kegyetlen, vagy rituális gyilkosságot zsidó kövessen el. Õ a legjobb esetben naiv rasszista. Aaranovich úr semmit sem tud a damaszkuszi esetrõl. A gyilkosság 1840-ben történt, nagyon régen. Õ csak felteszi, hogy egy zsidó nem lehet bûnös, és pont. A damaszkuszi gyanúsítottakat megkínozták, ezért a vallomásuk nem érvényes, írja Aaranovich. A kínvallatás gonoszság, de Izraelben a „terorista bûnök” gyanúsítottjait változatlanul kínvallatják. Az Amnesty International és egyéb Emberi Jogokat Figyelõ testületek szerint palesztinok tízezreit, köztük gyerekeket kínoztak a Shabak celláiban. Ennek ellenére Aaranovich még sosem kételkedett a kínvallatással megszerzett izraeli következtetésekben. A gyilkosság áldozata egy pap volt, ami arra indítja Aaranovichot, hogy az esetet 29

„antiszemita vérvádként” sorolja be. De papokat, apácákat és szerzeteseket öltek a zsidók. Százakat mészároltak le Antiochiában 610-ben és Jeruzsálemben 614-ben. Szerzeteseket és papokat ma is ölnek Izraelben. Például néhány éve egy telepes, Asher Rabo, több szerzetest megölt fejszével és a vérüket a falra loccsantotta. A Jákob völgyi kolostor egy szerzetese lefogta õt, egy izraeli bíróság pedig elmebetegnek találta. Késõbb két orosz apácát gyilkoltak meg fejszével a Keresztelõ Szent János kolostorban. Az izraeli bíróságok gyakorlatilag mindenkit, aki papokat gyilkol, megszentségteleníti a templomokat és mecseteket, elmebetegnek talál, pedig volt rendszer az elmebajukban. Aaranovich úgy mutatja be a damszkuszi esetet, mint egy „minden zsidó elleni vádat”. Pedig csak egyetlen személyt vádoltak a gyilkossággal. Ugyanakkor Farhinak, egy damaszkuszi zsidónak „több pénze volt, mint a Bank of England-nak” ( írta egy angol utazó) és igazgatta a St Jean d’Acre kincstárát. Ha egyetlen zsidó elleni vád minden zsidó ellen van, akkor nincs mód arra, hogy kis hibákat kis intézkedésekkel javítsanak. Valóban, az Aaranovich fajta filoszemiták hihetetlen csapásokat hoztak az emberiségre és a zsidókra. Õk a priori kizárták Dreyfus kapitánynak vagy Beylissnek a lehetséges bûnösségét. Ahelyett, hogy félre álltak volna, engedve a bíróságot, hogy rendesen dolgozzék, tömeghisztériát keltettek Franciaországban és Oroszországban, amivel elérték a felmentést, de ugyanakkor aláásták az emberek hitét az igazságszolgáltatási rendszerben. A Dreyfus és Beyliss ítélet után a zsidók a törvény fölé kerültek. Ez okozta a 30-as évek visszaesését, napjaink még nagyobb visszaesését és valószínû, hogy ez holnap is okoz egy legeslegnagyobb visszaesést. Egy jobb világban a dreyfusistákat és a beylissistákat elítélték volna a bíróság megvetése miatt, mert a ki nem mondott tételük az volt, hogy ”nem zsidók nem ítélkezhetnek egy zsidó felett”. Az embernek nem kell hinnie, vagy nem hinnie a rituális gyilkosságokban. Az ember képessége bûnök elkövetésére jól ismert, és lehetnek olyan szörnyetegek, mint dr. Hannibal Lector a „Bárányok Csendjében”. Némelyiküket a Szent Biblia sajátos értelmezése mozgatja. Napjainkban egy szuperhatalom elnöke küldte elrettentõ csapatait, hogy támadjanak meg egy kis és gyenge országot és emberek, asszonyok és gyermekek ezreit ölte meg, mert azt hitte, hogy azt Isten akarta. (Igen, ez az isten a Mammon volt, ahogy a szellemes lengyel filozófus megjegyezte.) Jobban tette volna, ha csecsemõknek a vérét szívogatta volna szép nyugodtan. Napjaink zsidói ritkán tudják, hogy róluk azt gondolják, hogy matzo-t esznek a Kivonuláskor, az afikoman-ról nem is beszélve. Õk szerencsére nem ismerik a középkori zsidóság aggasztó örökségét. Azonban néhány dolog fennmaradt abból a korból. Ennek az esszének a megírása akkor jutott az eszembe, amikor figyeltem a lemészárolt Palesztin gyerekek számának a napi növekedését. A második Intidáda 2000. szeptember 29-ei kezdete óta 2237 palesztin vesztette el az életét. Ez az összesített szám 430 megölt gyermeket is magába foglal. 228 gyermek volt 15 év alatti, 202 további 15 és 17 között. Ez több mint az összes gyerek, akiknek a meggyilkolásával a zsidókat vádolták a norwichi William óta. Miért kell a régi vádakon elmélkedni, amikor itt van a legfrissebb és vitathatatlan bûntény? Azért, mert az új gyilkosok élvezik a hagyományos palástolást. A palástolás rendszerét nem tegnap hozták létre, azt a középkorból örökölték, amikor a zsidó közösségeken az omerta hûségtörvénye uralkodott. Egy bûnözõrõl nem tételezzük fel, hogy bûnözõ társát valaha is föladja az igazságszolgáltatásnak. Ez a szemlélet része volt a zsidó közösség belsõ életének. Még egy elítélõ címkét is alkottak: a „mószer” (besúgó), aki tájékoztatja a nem zsidó hatóságokat a zsidók által a nem zsidók ellen állandósított bûntényekrõl. Egy ilyen „mószer” egy „ben mavet”: megölhetõ és megölendõ bármely zsidó által 5, elõnyben részesítve a Purimot és a Kivonulást, de a Yom Kippur is megfelelõ nap. Például egy zsidónak, aki tudott egy rituális gyilkosságokat elkövetõ, õrjöngõ fanatikusról, halálbüntetés terhe mellett volt megtiltva, hogy a nem zsidó hatóságokat tájékoztassa a 30

bûntényrõl. Ez a középkori magatartás még mindig bennünk van, mivel új életre kelt a zsidók a priori ártatlanságának a filoszemita elvében. Más szavakkal, egy filoszemita, aki nem fogadja el egy zsidó által elkövetett bûnténynek magát a lehetõségét, az potenciális bûnrészes gyilkosságban. Nézzünk csak újra bele a The Observer cikkébe? Miért nem okoz semmiféle indulatkitörést? Azt jelenti ez, hogy mi nem hasonlíthatjuk össze a zsidókat és a schwarz-okat (német: feketéket)? Vagy azt jelenti, hogy a feketéknek nincs semmiféle beteges és züllött igényük arra, hogy kiálljanak minden fekete mellet, tekintet nélkül a bûntettük súlyára? Most már eljött az ideje, hogy felfedjük a vádaskodások mögötti valódi bûntényt, mert ez a bûn még mindig bennünk van. Zsidók százai tudtak az Abba Kovner vezette „Bosszúállók” sátáni tervérõl, hogy megmérgezzék ártatlan német civilek millióit – de egyetlen egy sem jelentette a dolgot a rendõrségnek, arról nem is beszélve, hogy megkísérelte volna megakadályozni. Egy kis jegyzetben épp a minap fejezte ki a német zsidó közösség vezetõje a „legszívélyesebb támogatását” a visszataszító Michael Friedmannak, annak az embernek, aki a Haaretz Benny Ziperének a szavai szerint „az az ember, aki a zsidóságát hasznot hajtó eszközzé alakította” (csak nem „megélhetési zsidó”?), és akit kokain szíváson értek ukrán kurvák társaságában. Ez a belsõ, bûnözõ jellegû összetartás, amely kiáll Mark Rich mellett, Michael Friedman mellett, amely menedéket nyújt minden gonosztevõnek, ha az véletlenül zsidó, vagy jó a zsidók számára. Ez a vérvád mögött rejlõ igazi bûn, mert ez okozta palesztin gyerekek százainak a meggyilkolását a filoszemiták csendes helyeslése mellett. VI. Meglepõ talán, de a zsidók azért nyújtanak menedéket a bûnözõknek, mert a világképük teljesen különbözik a keresztényekétõl. A kereszténység és a judaizmus közti szakadék nem az áldozatok tisztázatlan terén található. A zsidók a közösségi megváltásban, bûnösségben és ártatlanságban hisznek, a keresztények az egyéni megváltásban, bûnösségben és ártatlanságban. Ez az oka annak, hogy egy keresztény által elkövetett bûn semmi következménnyel nem jár a többi keresztényre. A keresztény – Krisztus megtestesülésének, halálának és feltámadásának az érdeme által, valamint a saját megkeresztelkedése és szentségekben való részesülése által – mentes a bûntõl. De a keresztények szemében a zsidóknak sincsenek közösségi bûneik. Egy zsidó szerint egy beismert zsidó bûn minden zsidót bûnössé tesz. Ez az oka annak, hogy a zsidók szemében minden keresztény (vagy minden német, minden palesztin, stb.) bûnös minden sérelemben, amit bármelyikük okozott. Ez az oka annak, hogy a nem-zsidók mindig bûnösek a zsidók szemében. Az amerikaiak bûnösek, mert apáik 1930-ban nem ölelték a keblükre az összes zsidót. A keresztények bûnösek, mert az õseik nem szerették, ha átkozták õket és esetenként nem voltak finomak az átkozódókkal. Németek és palesztinok, oroszok és franciák – mindenki bûnös a zsidókkal szemben a zsidók szemében. A közösségi felelõsségnek a zsidó eszméje a kereszténységbe is begyûrûzik napjainkban. A németeket megszállta a bûntudatuk, és önkínzó istenítésben beveszik Goldhagen hányadékát. A katolikus egyház bocsánatot kért a zsidóktól. Nagyon helyes, ha egy bûnös bocsánatot kér a sértett személytõl. Azonban a kollektív bûnösség zsidó paradigmájának (felfogásának) az elfogadása az ítéletalkotás melléfogása, továbbá egy teológiai tévedés. Mi mentesek vagyunk a bûntõl. Még a zsidók is, a mai zsidók is, mentesek minden bûntõl, amit az õseik elkövettek. Még akkor is, ha a középkori zsidók menedéket adtak gyilkos, gyermekölõ szektáknak, a mi kortársaink mentesek ettõl a bûntõl. Most, amikor arról beszélünk, hogy a vérvád arra szolgál, hogy bûntudatot keltsen a mai európaiakban, az embernek el kell ismernie, hogy a keresztények csodálatosak voltak az én õseimnek ehhez a gyûlölködõ bandájához: mindig készek voltak arra, hogy egyenlõkként fogadják õket, mint szeretett testvéreket. Gondoljuk csak végig: a zsidók naponta imádkoztak azért, hogy a keresztények dögöljenek jó ha figyelünk

meg, de ugyanakkor a keresztények azt akarták, hogy a zsidók csatlakozzanak hozzájuk és részesüljenek a megváltásban. Az egyház nagylelkûsége csodálatra méltó volt – még azok a zsidók is, akik kegyetlen gyilkosságokat követtek el, megmenthették magukat a keresztség által. Én erre gondolok, amikor Goldhagen támadásait olvasom az Egyház ellen az õ „antiszemitizmusa” miatt, ami a „holokauszthoz vezetett”. A hála nem erõs oldala a zsidó erkölcsi értékeknek. 1916-ban Weitzman az angoloknak a zsidók örök háláját igérte, azok pedig elküldték a katonáikat Gazaba, Beershebába, Jeruzsálembe és Megiddóba a zsidó nemzeti otthon érdekében. De 1940-re az örökkévalóság véget ért, és a zsidók elkezdték vadászni és gyilkolni az angol katonákat. Hála helyett õk Sztálint Hitlerhez hasonlították, orosz pogromokról szónokoltak és szankciók bevetését követelték (sikerrel) Oroszország ellen. A libanoni maronita keresztények szövetségre léptek Izraellel, csak azért, hogy a visszavonuláskor elejtsék õket, mint egy forró téglát. De az Egyház elleni hálátlanság volt a legszélsõségesebb eset. A keresztények úgy érzékelték a zsidókat, hogy õk egy ördög által megszállott nép. És valóban, õk a gyûlölet által megszállt nép voltak. Ez nem faji, hanem ideológiai és teológiai csoport volt, és ha feladnák gyûlölködõ elveiket, a zsidók csatlakozhatnának az emberiséghez. A zsidókat úgy kezelték, mint a modern társadalmak a neonácikat: visszataszító és gyûlöletes teremtmények, akiket karnyújtásnyira kell tartani, de akiknek teljesen meg kell bocsátani, ha belátják a hibáikat. Sok zsidót befogadott az Egyház. Sokan szentek lettek, mint szt. Teréz. Mások püspökök és nemesek lettek, sokan tanárok és tudósok. De a legfontosabb dolog, amit az Egyháztól kaptak, az a felszabadítás volt a gyûlölködés szelleme alól. Õk megszabadultak a kétségtõl, hogy az emberek szeretik-e õket és õk viszontszerették õket – nem csak a választottakat, hanem mindenkit. VII. Ezek után ajánlhatjuk a „vérvádnak” egy más és sokkal fontosabb értelmezését. A premodern ember „jungista” volt: mítoszra volt szüksége, hogy kifejezze a gondolatait. A középkori zsidók voltak a kapitalizmus és globalizmus szálláscsinálói, azaz azoknak a fejleményeknek, amelyek veszélyesek voltak a gyermekek és a hétköznapi emberek jövõje számára. Uzsorások voltak, az uzsorások pedig „szívják az adósaik vérét” még a mai alkalmazásban is. Így a véráldozat vádja egy hatásos

Az uniós tagság az új tagállamok számára egyelõre kevés haszonnal járt. A nyolc kelet- és közép-európai állam csatlakozása közgazdászok megítélése szerint rövid távon fõként a spekulatív tõke beáramlásával és nem gazdasági növekedéssel „ajándékozta meg” ezeket az államokat – írja a Financial Times Deutschland. A Financial Times Deutschland címû lapban Sebastian Dullien A várt gazdasági csoda Kelet-Európában elmaradt címû írásában von mérleget a tíz új állam egyesztendos EU tagságáról. Az uniós tagság az új tagállamok számára egyelõre kevés haszonnal járt. A nyolc kelet- és közép-európai állam csatlakozása közgazdászok megítélése szerint rövid távon fõként a spekulatív tõke beáramlásával és nem gazdasági növekedéssel „ajándékozta meg” ezeket az államokat . „Rövid távon semmilyen, a gazdaság növekedését segítõ impulzus sem tapasztalható” – nyilatkozta Gregor Eder a Dresdner Bank munkatársa. Hasonlóan látja Hubert Gabrisch a hallei Gazdaságkutatási Intézettõl. Ez azt jelenti, hogy az új tagállamok 2004. május 1. óta jóval kevesebbet profitáltak a csatlakozásból, mint azt néhány közgazdász elõre jelezte. Néhány szakértõ úgy jó ha figyelünk

madárijesztõ volt, egy jelképes figyelmeztetés, hogy tartsd távol magad az uzsorástól és a kibontakozó kapitalizmustól. Ma is használunk jelképes madárijesztõket. A kormány mondhatja, hogy „ne fogyassz marihuánát, mert kemény befektetéseink vannak borba és égetett szeszbe, továbbá azt akarjuk, hogy vásárlással lazíts, ne pedig a füstölõ edény mellett”. De õk a heroin függés képeivel ijesztgetik az embereket: nyomorgó családok, egészségi kockázatok és társadalmi következmények. A marihuana nem heroin, de ijesztgetés nélkül az emberek nem méltányolják a figyelmeztetést, gondolják az ügybuzgók. A modern idõket megelõzõen a szegény emberek nem ismerték Marx eszméit és a mítosz nyelvét használták. Ugyanis a rituális gyilkosságok minden áldozata a dolgozó osztályhoz tartozott, és a zsidó rituális gyilkosságokban való hit azok között a szegények között volt elterjedve, akiknek elsõként kellett szenvedniök a kapitalizmus eljövetelekor. A dolog másik oldala, hogy a királyság és a felsõ osztályok támogatták a zsidókat, és büntették azokat, akik a rituális gyilkosságok miatt panaszkodtak. Néhány országban a panaszosokat halállal büntették, Oroszországban a cár egy 1817-es rendelkezésben még a rituális gyilkosság lehetõségének a felvetését is megtiltotta. Mert az uralkodó osztályok nem féltek a kapitalizmustól és az uzsorától. Azonban ez a figyelmeztetõ rendszer csak addig mûködött, amíg a keresztények a vallási türelem korában be nem hódoltak az uzsora kísértésének és a „vérszívás” nem kizárólagos zsidó foglalkozássá vált. Mme Bovaryt, Flaubertnek ez az elbûvölõ és túlságosan is emberi alakját egy francia uzsorás tette tönkre, aki úgy csalta a csapdájába, hogy azzal nyugtatgatta õt, hogy „én nem vagyok zsidó”. A régi, óvatosságra intõ mítoszt akkor függesztették fel, mert már nem volt érvényes. A világ civilizált lett, egész közösségek és országok adósodtak el, a polgárok pedig a jelzálog törlesztések és vásárlási hitelek csapdájába estek. A kapitalizmus gyõzelmével és a globalizmus terjedésével a mindennapi gyermekek számára annak az esélye, hogy felnõjenek, hogy kielégítõ munkát találjanak, hogy az otthonukban és a közösségükben békében éljenek, zuhanó repülésbe kezdett. A mi gyermekeinkre leselkedõ veszély nem a társadalom peremén élõ zsidó, hanem magának a társadalomnak a szerkezete, ami egy egészen más óvatosságra intõ mítoszt igényel. Forrás: Csöröge (olykor Röcsöge)

érvelt, hogy a keleti bõvítés az új tagállamokban egy új gazdasági csodát vált majd ki. A gazdasági növekedés és a közvetlen tõkebefektetések 2004. május 1-tõl ugyan enyhén emelkedtek, de a növekedés üteme nem tért el a térség más, unión kívüli államaitól, sõt az új tagok exportja érzékelhetõen lassabban növekedett, mint a térségbeli EU-n kívüli államoké. A spekulatív tõkebeáramlás legnagyobb problémáját az instabilitás jelenti. A piac hangulatának változása miatt hirtelen megállhat a tõkebeáramlás, ami erõteljes leértékelõdéshez vezethet – nyilatkozta Peter Havlik a Bécsi Nemzetközi Összehasonlítások Intézetének munkatársa. A Dresdner Bank szakértõje Gregor Eder véleménye szerint ez olyan esetében, mint Magyarország jelenthet problémát, ahol a lakosság egyre inkább külföldi valutában adósodik el. „Magyarországon még a házvásárlók is svájci frankban veszik fel a hiteleket” – nyilatkozta a közgazda. A forint leértékelése következtében a családok adóssága az egekbe szökhet, ami komoly válsághoz vezethet. Ezért a szakértõk az úgynevezett forró pénzeket inkább negatívan ítélik meg. Forrás: Keresztes Lajos MNO

31

Újabban állandóan visszatérõ szólam, hogy „meg kell tartanunk országunk versenyképességét“, sõt, „fokoznunk kell a versenyképességünket.“ Ezzel indokolják a megszorító intézkedéseket, a Bokros és Draskovics csomagokat, az infláció alatti fizetés és nyugdíj emeléseket, az egészségügy, az oktatás és az önkormányzatok már katasztrofális alulfinanszírozását. Erre célzott Gyurcsány is, amikor kijelentette: „végérvényesen vége a kádárizmusnak, nincs további osztogatás.“ Ez áll a hátterében a már elhatározott Forint leértékelésnek, és mindazoknak a restrikciós intézkedéseknek, amelyeket Nemzetközi Valutaalap szokott javasolni az eladósodott országoknak, így hazánknak is, és amelyek eddig még mindenhol az életszínvonal és a szociális ellátás visszaeséséhez vezettek. Mi is ez a verseny, amelyben mi olyan erõfeszítéseket teszünk? Tavaly kíváncsiságból elmentem az SzDSz által fenntartott Liberális Klub egyik rendezvényére, ahol az akkor még gazdasági miniszter Csillag István teátrális mozdulattal tárva szét kezeit, sajnálkozva mondta: „tudomásul kell vennünk, hogy versenyben vagyunk a mûködõ tõkéért. Ha nem teszünk engedményeket, kivonul innen, és oda megy, ahol több lehetõséget kap: Szlovákiába, Romániába, Ukrajnába, vagy még keletebbre. Az pedig nagyon súlyos következményekkel járna a költségvetés szempontjából.“ A rájuk jellemzõ cinizmussal azt azonban elhallgatta, hogy éppen az általuk forszírozott neoliberális gazdaságpolitika, „az állam a legrosszabb gazda“ hazug jelszava vezetett oda, hogy mára az állam kénytelen volt feladni minden gazdasági pozícióját, és nem maradt semmi más a kezében, mint a saját rovásunkra folyamatosan engedményeket tenni, miközben természetesen tovább süllyedünk az eladósodás ingoványába. Tíz évvel ezelõtt az EU-ban még spanyol csodáról beszéltek, mára Spanyolország visszaesett, rekordméretû az infláció és a munkanélküliség. Ma már ír csodát emlegetnek. Mi az ír csoda? Maga a nemrég hazánkba látogató ír miniszter asszony oktatott ki minket: „okos adópolitikával és kedvezményekkel idecsalogattuk a tõkét.“ Hogy honnan? Természetesen Spanyolországból, valamint a többi EU országból is, amelyek most kezdhetik újra az udvarlást, sõt a nyílt prostitúciót a pénzvilág kegyeiért. Így versenyeztetnek minket a nemzetközi pénztõke urai. Mi pedig versenyzünk egymással a túlélésért, ahogy azt egy a globalizációról írt könyv találó példával illusztrálja: két hegymászó éjjel a sátorban zajra riad. Kitekintenek, és egy hatalmas barnamedvét pillantanak meg, mire egyikük azonnal felrántja a cipõjét. Csak nem gondolod, hogy el tudsz futni elõle? - kérdi a társa. Nem. Én csak téged akarlak lehagyni - hangzik a válasz. Azonban egy másik szinten is folyik a versenyeztetés. Állandóan hangoztatott szlogen a „vállalatok termelékenységének és haté-

32

konyságának a növelése.“ Természetesen nem lehetünk általában véve a mûszaki fejlesztés, és bizonyos mértékû verseny ellen, de amikor naponta tömik tele a levélszekrényeinket drága reklámokkal, mert eladhatatlan árúk tömege fekszik a raktárakon, akkor a termelékenység folyamatos és erõltetett növelése öncélúnak tûnik. Pedig valójában mégsem az, mert valakik érdekeit szolgálja. Az állandó fejlesztési kényszernek még a multik is csak hitelek felvételével tudnak eleget tenni, - nem is beszélve a kisebb hazai vállalkozásokról - így bevételeik egy része kamatos-kamat formájában visszaáramlik a bankokhoz. Ezt az árakba beépítve természetesen mindenki fizeti, az is, akinek nincs is közvetlen adóssága. És ez nem kevés, hanem megdöbbentõen sok. Olvastam olyan gazdasági elemzést, amely szerint Németországban minden árú és szolgáltatás árának 30 %-a a kamat és a hiteltörlesztés. Tévedés ne essék, nem a nyereség egyharmada, hanem az árbevételé. Vagyis miközben a pénztõke csekély munka befektetése révén folyamatosan gyarapodik, addig a javak megtermelõjének szinte semmi sem marad, ami ellen csak úgy védekezhet, hogy állandóan fokozza a termelést. Ezért állandó kényszer a „gazdaság növekedése“ - ami vállalati és népgazdasági szinten is a legfõbb mutatóvá kezd válni. Ebben a versenyben a gyengébbek folyamatosan tönkremennek, gerjesztve egyúttal a munkanélküliséget, de még a multik részvényei is lassan néhány pénzcsoport kezébe kerülnek. Még szomorúbb a helyzet a legkisebbeknél, pl. a gazdáknál. Miközben eladhatatlanul sok gabona van raktáron, és a földterület egyharmadának a termelésbõl való kivonásáról beszélnek, a minimális nyereség õket is a termelés fokozására és nagyon költséges beruházásokra kényszeríti: drága számítógépes rendszerek, nemesített vetõmagok, ennek következtében speciális növényvédõszerek és gyomirtók, saját raktárak építése, képtelenül szigorú elõírásoknak megfelelõ ólak és istállók létesítése, stb. A Magyar Statisztikai Évkönyvben bárki utánanézhet: az agrárolló immáron 140 % fölé nyílt. (Ez sem a nyereségre, hanem az árbevételre vonatkozik.) Természetesen az élelmiszerek árai követik az inflációt, csak a felvásárlási árak maradnak el folyamatosan tõle. Óriási nyereség van az élelmiszer- termelésben, csak ezen a területen sem az részesül belõle, aki megtermelte, hanem a nagykereskedelem, a külföldi kézben lévõ feldolgozóipar és áruház láncok, na és természetesen a mögöttük álló pénztõke. A gazdák versenyeztetése már olyan, mint amikor egy csomó fuldokló hajótörött közé egyetlen mentõövet dobnak: ússzatok, lássuk, kiben van még annyi erõ, hogy elérje. A gyengékre pedig nincs szükség. Néha úgy érzem, hogy versenylovak vagyunk az Ügetõn, és bankárok futtatnak minket. Talán még fogadásokat is kötnek ránk. Forrás: Jáky Miklós – Jobbik

jó ha figyelünk