[Z enei S zemle HAVI FOLYÓIRAT A ZENETUDOMÁNY ÉS HANG VERSENYÉLET KÖRÉBŐL SZERKESZTI JÁROSY DEZSŐ TARTALOM

[Z enei S zem le HAVI F O L Y Ó IR A T A ZENETUDOM ÁNY É S H ANG ­ V ER SENYÉLET KÖRÉBŐL SZERKESZTI JÁROSY D E ZSŐ

E LSŐ ÉVFOLYAM

* 7. S Z . * S Z E P T E M B E R

TARTALOM. Vezércikk: Kereszty István, A magyarság a Riemann-Lexikonban. — Zenetörténelem: Lichtenberg Emil, Bach-Kaníáték. — Zenei N evelés: Oswald János , Közös zongoraoktatás száz évvel ezelőtt és napjainkban. — Járosy Dezső, Max Reger és gyermekköltészete. — Zeneesztétika: Eusebius, Busoni: Uj zeneesztétika. — Arckép: Fodor Gyula, Théjk^ Endre. — Zenei Élet: Florestán, Tavasz és Szerelem. — Szem lék Szemléje. — Zeneiskolák Szemléje. — R ovás: Filharmóniánk elmaradt vendégszereplése. — Schubert — Schumann — Bruckner. — Hírcsar­ nok. — Irodalom.

^ /e n e i Ó n m U

II

Iskola-, Zenekari és Hangverseny-hegedűf’S r * R E M É N Y I M IHÁLY

<3

m

Á

a m agyar királyi Zeneakadémiai házi hangszerkészítőjétől vehet.

C

R E M É N Y I h eged ű k észítési műterme B udapest, Király-u. 5 8 . Telefon 8 7 - 8 4 .

!

V!

■

) l sí

mesterhegedük--, cellók-, to ko k- és kvinttiszta hangversenyhúrokban. Elsőrendű javítási műterem. R e m é n y i hangLegdúsabb választék

fokoző gerendája által bármely hegedű vag y celló sokkal jobb, neme­ sebb és nagyobb hangot kap. Kezesség minden egyes hangszerért. Régi hangszerek vétele, eladása, cserélése. Kérjen árjegyzéket hegedűkről.

IRieger Ottó | villam os gépekkel berendezett = cs. és kir. udv. =

♦ ^

.Orgonagyára, f Budapest, X., Szigligeti-u. 29. C s . és kir. udv, szállító, a S z e ’n tsír és a Feren c József-rend lovagja.

A párisi, bécsi, pécsi stb. kiállí­ tásokon kitüntetve. Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló, tiszta lég­ nyomású csőrendszerű (pneuma­ tikus) tartós, nemeshangú orgo­ nákat szállít. 58 év óta 1600 orgonát szállított, közte „a király orgonáját", amely mű ezidő szerint hazánk legnagyobbb orgonája (80 változatú, villanyerőre berendezve). O rgona­ javításokat és hangolásokat a leg­ mérsékeltebb árban teljesít. Orgona jókarbantartását elvállalja. Kataló­ gussal, tervezetekkel és rajzokkal kívánatra díjmentesen szolgál. :: Hazánk legnagyobb templomi orgo­ nájának, a király orgonájának (k o ro ­ názási templom) alkotója. 31 7—10

f

Klasszikus Z e n e p e d a g ó g ia i Művek B eethoven-Szonáták 4 köt. á K Bertini, 12 kis darab, op. 100, op. 29, op. 52 á

. . . .

K

Chopin K e r in g ő i .................. K C lementi Szonatinái . . K Cram er-Btüdök 4 kötetben á K Czerny, Schule der Schaufáhigkeit, 4 kötetben á .

2.40 1.28 1.60 1.60 1.28

. K -.80

C zerny, op. 159, 100 Übungsstücke 2 kötetben á

.

.

. K -.80

C zerny, Kunst der Fingerfertigkeit 6 kötetben á

.

.

. K -.9 6

C zerny, Vorschule der Schauf a h i g k e i t ............................ K

1.60

Haydn, Szonáták, 4 köt. á . K 2.40 Hummel, Lose Blatter . . . K -.80 Pozdina, Tonleiter-Studien . K 1.60 Schubert-Erdstein, Blumenl e s e ..................................... K

1.60

H um m el-Posenkunsp, 8 Ta nzstücke, négykezes 2 köt. á K 1.60 Kaphatók: 44 3—10 B á r d F e r e n c és T e s tv é r e zen em ű ­ k e re s k e d é s é b e n B udapest, IV . K ossuth L ajos-utca 4.

7acr*ci yC'/óő R élmagyarországi Czukorka - és ■■ 1 Csokoládégyár Részvénytársaság ■ ■i ■■ 227_1# ^Temesvár

1 ■■ 1

-■—

| Siófizetési ár egész ; énre tizenkét korona, S félévre hat korona.

Őzerkesztőség-kiadóhioaial: TemesoárHeloáros, '-Nagykörút.

Z enei Szemle nőifolyóirat a zenetudomány és hangversenyéit köréből. őzerkeszti + ffárosy cí)ezső

cfemesvár, 1911 Szeptember hó

Slső évfolyam, hetedik szám.

S? magyarság a ^iem ann-Sexikonban. -v

lría

SK’ereszty 9 stoán,

+

a Nemzeti Muzeum könyvtárának igazgató-őre.

kritikus: az írónak — vagy más művésznek — visszája. Értékes szőnyegeknek visszájuk is szinte olyan szép, mint a színük; a kritika is akkor értékes, ha értékes művet bírálván, körülbelül olyan gazdag, olyan mély, olyan igaz, mint a tárgyalta mű. „Hiszen akkor nagyon könnyű kritizálni! az embernek csak azt kell tudnia: hogyan alkotta művét a bírálatra ki­ szemelt író vagy egyébfajta művész; ezt nyomon kell követni, s azonnal kitetszik, hogy az alkotás megfelelő~e?“ Ez a recipe, gondolom, helyes. Állapítsuk meg tehát: hogyan is készült (azaz kellett bizonnyal készülnie), a széles­ és mélytudásű Hugo Riemann „Musik-Lexikon“ -jának a magyar zenei világot tárgyaló része? A kérdés aktuális, bár teljes másfélévé, hogy a jeles mű tetemesen bővített, immár nyolcadik, kiadásának utolsó füzete megjelent; de a magyar sajtó még mindig nem tárgyalta,— a németben olykor három év is eltelik, míg valamely tudományos műnek első igazi bírálata megjelenik — , másrészt pedig „a levegőben van“ a különben minden tiszteletre méltó, tekintélyes mű magyar fejezeteivel való elégedetlenség. Rövidebb, éles kritikában szaksajtónk már egyik-másik régebbi kiadást is részesítette, de azok a kritikák, úgy látszik, nem jutottak el a nagynevű szerzőhez, a kiről nem tehetjük fel, hogy az igazság és művének tökéletesítése érdekében ne eszközölte volna a kellő változtatásokat. Ugyan változtatott valamit, tulajdonképpen csak bővített v

/!>

i_

i

t

r

>

206

b é r i é i Ö z e m la

Riemann, új neveket vett fel — de ahelyett, hogy egyetlen, jól megválasztott, tiszta forrásból merített volna: ki tudja, milyen befolyásokat engedett érvényesülni? tény az, hogy az egyetlen kötetben is monumentális lexikon magyar tárgyú részleteiben sok a hiba, és sok a — hiány. Szívesen föl­ tesszük Riemannról, hogy nemcsak a „nagy“ nyugati nemzetek nyelvén olvas, hanem tud olaszul, spanyolul, hollandusul, talán még oroszul is — de arra mérget lehet venni, hogy magyarul tanulni: soha eszébe sem jutott. Tehát: hogyanis kellett (volna!) eljárnia, hogy mégis lehetőleg teljes és helyes magyar anyaghoz jusson? Fel kellett (vo ln a!) kérnie valamelyik elismert magyar zenészt (akár művészt, akár pedagógust stb.), hogy a leg­ jobb magyar zenetörténetből írja ki az ott halhatatlanításra méltatott neveket és külön magyar fogalmakat — s mindezeket dolgoztassa fel magyar szakértőkkel; az így szerzett anyagot pedig fordíttassa le helyesen németre. A recipe szerint tehát nyitva áll a bíráló előtt a kényelmes út: vegyünk elő mi is egy jó magyar zenetörténetet, ennek betűrendes névmutatója majd kalauzol a lexikonban — maguktól jelentkeznek a hibák és hiányok. De sem Riemann nem követte ezt a recipét, — vajjon miért? — sem én, aki őt íme bírálni merészelem, merőben „teknikai akadályok1* miatt nem fordultam a kényelmes expedienshez. Csak, amint belemélyedtem a lexikonnak böngészésébe, emlékezetemben itt is, ott is felcsillant egy-egy név; ezt lejegyeztem, aztán — hiszen nemcsak lexikoncsináló egy negyedszázad óta, hanem a zene történetének és elméle­ tének rendszeresen tanulmányozója is vagyok húszéves korom óta: — rendszerrel dolgozva, elgondoltam, hogy ama név mellett ugyanabban az ágban még kik voltak „jobb erők11; ezeknek a nevét is leírtam, betűrendben. É s ebben a jegyzé­ kemben jelöltem meg, hogy kit-mit lelhetni meg Riemannál. Az aratás, gondolom, így is elég gazdag — t. i. nem a lexikonban föllelt nevek, hanem a kritikát kihívó mozzanatok tekintetében. II. Riemann szerint a magyar, illetőleg magyarországi, zenei élet maradandó nevei ezek: Ábrányi (id. Kornél, ifj. Em il), Amadé, Aníalffy-Zsiross. — Bartay (2), Bartók, Beliczay, Bérié, Bioch. (Barkfark: GrefF név alatt van meg; Brandt: Mosonyi alatt). — Chován, Czibuika. — Demény, Dohnányi, Doppler (2), Dunkl. — E rk e l: Ferenc, nagyságáról semmi fogalmat sem nyúji; a Himnuszt meg sem említi, kilenc operája közül is csak „iiim ya d i“ -t

enei Ö zem le

207

és „B á n k “ ~ot. — Gyula, működéséről semmi! — László; — Sándor, „C so b á n cz “ operájáról, a filharmónia-vezetésről egy szó sincs, (megh. Békés-Czábrán, olv. B.- C sab án !) ellenben Riemann ő neki tulajdonítja a „Tempefői“ operettet, az itt agyonhallgatott Elek darabját. — Fark as (Ödön keresztnevét azonban Eduardnak mondja, Edmund helyett). — Gobbi (2), Goldmark. — Hackl, Hegyi B., Heiler, Herzfeld, Hubay, Hummel. — Jankó. — Koníi, Kéler, Kuhat-Koch. — Langer (= T isz a Aladár; az ö g y e k álnevet nem említi), Lányi, Lehár, Lendvai E., Liszt, Lohr. — Mader, Major, Mihalovich, Moor, Mosonyi, Lula Mysz-Gmeiner. (Mihalovichnál tévesen állítja, hogy az „É lia n a " azonos a „Hagbarth és Sig n e “ -vel, amelynek budapesti előadásáról R. nem is tud; az is stereotyp tévedés, hogy M. megzenésítette volna Wagnernek „Völund, a K o vá cs" c. ősgermán „mitikus tárgyú" szövegét). — Poldini, Popper. — Raimann,Reiner, Reményi, Richter. — Ság h, Seidl, Szabados B., Szántó T., SzarvadyClaus V., Székely I., Szél! (20 éves), Szendy, Sztojanovits (2). — Takáts M., Thern, Thiard-Laforest, Ti(e)tjens. — Ujj, Ungher-Sabaíier. — Vavrinecz, Voggenhuber V., Voigt G. (Göllerichné), Vogrich. — W einer L., Weiss J. — Z ich y G. gr. É s pár cím szó: Csárdás, Lasu, Friska, Ungarisch. (Összesen 76 címszó). III. Rácz Pali nevét, vagy a csürdüngölő fogalmát csakugyan nem tartjuk a „Riem ann“ -ba valónak. De határozattan levon a zenei lexikon értékéből, hogy olyan színvonalú zenészek neve hiányzik belőle, a minőket itt példaképen felsorolok: 1 Z en eszerző k: Bátor Szidor, Beleznay Antal, Buítykay Ákos, Emmerth Antal és Károly, F á y Gusztáv, F á y István gróf, Hennig Alajos S . J., Huber Károly, Kersch Ferenc, Kirchner Elek, Kán László, Rékai Nándor, Ruzsitska József (az első m agyar operák szerzője), Sárosi Ferenc, Siposs Antal, Szabados Károly, Székács Aladár, Szupper Alfréd, Tarnay Alajos, Thern Károly, Toldy László, Zimay^ László. E lőadóm űvészek: a) Ének: N agy Imréné, J^enza ida, Durigó Ilona, Gerster Berta és Etelka, Hoilósy Kornélia, Hajós Zsigmond, Kőszeghy Károly, Ney Dávid, O dry Lehel, Stéger Ferenc. — b) Hegedű: Jungné Geyer Stefánia, Sebald Sándor, Szigeti József, Vecsey Ferenc. — c) Gordonka: Szűk Lipót. — d) Zongora: Agyházy Károly, Egyesi Géza, gr. F á y István, Hegyi Emánuel, Juhász Aladár, Laub István, Mérő Jolán, Székely Arnold, Thomán István. Oktatók: Gáthy István (az első magyar zongoraiskola szerzője), Bellovics Imre, Ern ey József, Goll János, Huber Károly, a Zsasskovszkyak. Zenei író k : Ántolik Károly (akusztikus), Arany János, Bartalus István, Batka János, Bertha Sándor, É rd y Lajos, Drumár János, Fabó Bertalan, Főkövi Lajos, Hofecker („Szenfim rényi") Imre, Kern Aurél, M átray Gábor, M olnár Géza, Oswald János, Szénfi Gusztáv, Sztankó Béla, P. Thewrewk Em il, Verseghy Ferenc. H angszerkészítők: Beregszászy Lajos, Nemcssányi Samu. E z már eddig is 72 név, jelesebb karnagyaink, kamarazenészeink stb. nélkül. Megoldandó probléma még az, hogy az u. n. „Könnyű zene" mívelői (Kacsóh Pongrácz, Kálmán Imre, Szirm ay Albert . . .) mennyire foglaljanak helyet úgy a zenetörténelemben, mint a lexikonban; valamint a merőben népi színvonalon kúszó, bármily nagyhatású zenei apróságok 1 A t. olvasó magára vessen, ha ismeretlennek talál valam ely nevet.

208

enei Ózemle

szerzői is, minők: Bihari János, Csermák Antal, Dankó Pista, Dóczy József, Egressy Béni, Frank (utóbbi Szabadi) Ignác, Fráter Béla és Lóránt, Füredy Mihály, Lavotta János, Nádor Gyula, Nyizsnyay Gusztáv, Palotási Gyula és János, Pap Dezső, Pethe Lajos, Rózsavölgyi Márk, Simonffy Kálmán, Svasfits János, Tinódi Sebestyén, Zsadányi Armand. Nézetem szerint magyar közönség számára írott műben ezeknek a neveknek sem szabad hiányozniok.

Mindé, bennünket magyarokat illető, dolgokkal mi itthon teljesen tisztában vagyunk — de a „Zenei S zem le “ hivatása az, hogy ne érje be a puszta szóval, mint a régibb szaklapok, hanem cselekedjék i s : megértetvén tiszteletteljesen a Riemannlexikon nagynevű szerzőjével, hogy eddigi forrásai (talán pártszempontból?) félre vezették s nem szolgálták a tökéletesség eszményi célját.

*23ach-

antáték

+ Irta Bichtenberg Gmil, +

I.

a Magy. Kir. O pera karnagya.

Nichl Bach, Meer sollte er hcissen." Beethoven. A B a c h - k u lfu s z je le n tő sé g e .

A „nagy Sebestyén" 1685-ben született és 1750-ben hunyta le világ­ talan szemeit. Csaknem egy évszázadon át halott volt, a tizenkilencedik század közepe táján feltámadt: Mendelssohn és Schumann voltak a folyton tartó és napjainkig hatalmasan erősbödő Bach-mozgalom megindítói. Neve a huszadik században mindenfelé fogalommá vált, ahol a zene komoly művészet számba megy. M a már az egész művelt világ hódol előtte, mint egy M essiás előtt; magasztos hivatását: hogy művészetével történeti missziót töltsön be — immár megvalósította. Beethoven rokonleike megérezte, hogy Bach a kora előtti és az utána következő évszázadok zenekultúráját egyesíti magában. Korszakot alkotó élete művében hosszú idők művészi törekvése csúcsosodik ki és benne futnak egybe mindazon szálak, melyek Palestrina óta a németalföldi, olasz és ó-német iskolák utján a zene fejlődését jelzik. Bátor és újító szelleméből másrészt oly reformátori gondolatok, tervek és tettek fakadtak, amelyeknek hatását még ma is érezzük és amelyek felett a zenészek még korántsem tértek napirendre. A csaknem félévszázadon át uralkodó felfogás: hogy Bach emberileg megközelíthetetlen, hogy zenéje csak muzsikusoknak való és megértéséhez

* 2 enei Ö zem le

209

nagy szaktudás szükségelletik — szerencsére teljesen megdőlt. M a már kezdjük átlátni azt, hogy aki Bach műveiben a formát, a kontrapunktikus művészetet, a káprázatos íeknikával felépített fugákat tartja a fődolognak, az még igen távol áll nagyságától, mert mindezek bármily értékesek, és érdekesek is, inkább csak külsőségek és a korabeli stílusnak folyományai. M a már ráeszméltünk, hogy Bachnál is a lelki tartalmat kell megismernünk, kimeríthetetlen érzésvilágába kell elmélyednünk és látni fogjuk, hogy zenéje bensőség és természetesség tekintetében semmivel sem áll a többi nagy mester zenéje mögött. É s ha ezelőtt tisztelet és csodálat vezetett bennünket hozzá, úgy ma a nagy romantikust, a költőt látjuk és szeretjük Bachban és az embert, akinek lelkében a legmélyebb vallásosság mellett emberi érzés és erkölcsi megtisztultság lakozott, akinek szenvedélyek fölé emelkedő nemes rezignációja egyformán hajlott a könnytelt fájdalom és mosolygó humor felé, az embert láttuk, aki külső lefolyásában egyszerű és szerény, bensőleg azonban hiheílenül gazdag. A k a n tá fe fo g a lm a és tö rtén e ti m a g y a rá z a ta .

A Bach-kultusz ma a kantáták jegyében áll. Túlontúl gazdag élete művéből eddig tulajdonképpen csak a fenséges Máté és János passiók, a h-mollmise, a karácsonyi oratórium a korálfantáziak és feldolgozások, valamint az orgona-, zongora- és hegedűkompoziciók egy része terjedt el általánosan. A nagyszerű Magnificaf, az á capella motetták, a zene­ karra írt szvitéi: és brandenburgi konzeríek, rendkívül gazdag kamara­ zenéje, a két és három zongorára írr versenydarabok, a hegedűre, gambára és cellóra írt szonáták és paríiíák, de mindenekelőtt a kantáték Német­ ország néhány zenei metropolisának kivételével, csaknem mindenütt ismeretlenek. A Bach-magyarázóknak, a teoretikus és praktikus interpretálóknak és az egész mozgalmat, előadási célokra szánt kiadványokkal irányító „U j Bach-Társaság“ -nak főfeladata, hogy a kantátákban rejlő, eddig oly kevéssé feltárt, mérhetetlen művészi és kulturális értékek a művelt emberiség közkincsévé váljanak. A kanfáte a nagyobb vokális műformák egyike: hangszeres kísérettel ellátott szólók (áriák, duettek, terzettek stb.) és karokból álló, egységes szöveg által egészet képező, zenedarabok sorozata. Form ailag a tisztán instrumentális szvitnek ellenképe és a többi vokális műfajtól összetett formája által különbözik. Menzurált ének, reciíativszerű deklamáció, önálló zenekari részek szabadon váltakoznak benne és a különböző formájú és hangulatú darabokat rendesen egy, az evangéliumra vonatkozó vallásos alapgondolat egyesíti magasabbrendű egészszé. A kantáfe sokkal kisebbterjedelmti, mint az oratórium és nem tartalmaz epikai elemeket. Jellege elsősorban lira i; Bach áriáiban és kórusaiban azonban ezen liraiság gyakran dramatikus pátosszá emelkedik. — A protestáns korálisban gyökerező kantáfe, a passióval együtt a lutheri vallásos szellem legnagy­ szerűbb zenei megnyilatkozása. A polifon zene, a kontrapunktikus művészet és az imitációs stílus, Németországban ezen két műfajban csúcsosodik és három évszázados hatalmas fejlődés után Bach géniuszában éri el művészi erejének és népszerűségének zenitjét. A kanfáte, mint valamennyi zenei műfaj, olasz eredetű. Ősi form ájával: a „concerto ecclesiastico“ -val, már röviddel, a zene fejlődésében kor-

210

‘Z e n e i Ö zem /e

szakotalkofó monódia térhódítása után (1602-ben) találkozunk vele. Fejlődése Olaszországban két különben is igen jelentékeny művész nevéhez: Moníeverdi~\\zz és Carissimi -hez kapcsolódik. A velencei opera (főleg hangfesíési és szójellemzési tendenciákban mutatkozó) hatása a kantáié egész történetén keresztül és kiváltképpen Bachnál nyilvánul meg. A „geistliches Concert“ (mely elnevezést Bach is megtartotta a kantáték számára) a 17. század elején Németországban is fellép és pedig először a katolikus egyházi zenében. E téren azonban nem volt mélyebb hatása, mert J. K. Kerll „sacrae cantiones“ -eitől (1669) eltekintve a műfajnak meglehetősen nyoma vész a kath. zenetöríénelemben. A protestáns egyház zenéjében azonban a kantáié rendkívül fontos szerephez jutott; a figurális mise elmaradásával mindinkább tért hódított s az egész istentisztelet zenei középpontjává vált és helyét a második evangeiiumolvasás és a prédikáció között mai napig is megtartotta. A kantáié történetét e helyen nem fejt­ hetjük ki kellő részletességgel,1 fejlődése főleg a következő nevekhez, illetve művekhez fűződik: Heinrich Schütz (1585— 1672): Kleine geisfiiche Konzerte; ezekben olasz befolyás mellett már a protestáns korális erős nyomait észlelhetjük. Andreas Hammerschmidt (1611— 1675): Musikaiische Andachten, Dialógé (a kantáiénak, az antifonákra emlékeztető alfaja). Franz Tündér (1614— 1677), jelentékeny egyházi zeneszerző, kinek korálkantátéi Bachnak is mintaképül szolgáltak. Dieírich Buxtehude (1636— 1707) a nagy orgonaművész; kaníáteií a híres, Abendmusik-okkal az adventi esti ájtatosságokra írta R udolf Ahle (1625— 1675); műveinek, egyebek közt a 22-szólamú szí. M ihály kantáiénak: „ E s erhub sich ein Síréit“ Bach is csodálója volt és végül Bach híres és nálánál sokkal inkább ünnepelt kortársa Georg Telemarni (1681— 1767). E z a komponista ki ma már csak a történészeket érdekli, 600 kantáiét, 19 passiót, 700 áriát, 57 operál és 600 nyitányt írt! Hogy Bach, aki a tizennyolcadik századbeli egyházi komponisták hihetetlen termékenysége közepette, műveinek számszerűségét tekintve éppen nem áll az első helyen, e téren is a legnagyobb, a legigazabb és ma a műfajnak csaknem egyedüli képviselője — annak oka az, hogy mint oly sok más zenei formát (a passiót, a koráit, a fugát sfb.), úgy az egyházi kantáiét is a művészi tökély utói nem ért és amint a százhetven év óta tartó teljes fejlődési stagnálás jelzi, utói nem is érhető — fokára emelte. A keresztény gondolat- és érzésvilág rejíekeibe csodálatos hilbuzgósággal és lelkesedéssel elmélyedve, Bach, kantáiéiban a német zeneművészet kincsesházának legszebb gyöngyeit hozta napfényre. A közismert nagy művek, mint a passiók és a misék, nagy művészi problémákat nagyszerűen oldanak meg és ezek bizonyára kiegészítik B ach ismeretét. Géniuszát igazi nagyságában és teljes mivoltában azonban a kantáték útján ismerhetjük meg igazán. Gazdag zenei egyéniségének energiájával és gyöngédségével mindennemű és hangulatú muzikális helyzeten egyforma erővel uralkodott; minden, az örömöt és fájdalmat úgy elemien természetes hangokkal, mint művésziesen komplikált képletekkel csalhatatlan biztonsággal jellemezte. A vallásos érzések skálájában azonban különösen megható az, amely Bachnak a halálhoz való viszonyát 1 Azok számára kiket e kérdés közelebbről érdekel

következő művekre utalunk:

Spitta: Joh. Seb. Bach (1873-ban jelent meg, de a mai napig a legnagyszerűbb és leg­ alaposabb mű, melyet B.-ról és koráról Írtak); ÍV. B úst: a Bach összkiadás különböző köteteshez írt kimerítő előszói; R. v. Liliencron: Geschichíe der evang. Gottesdienste és végül; B Schm itz: Geschichte der Kantate und des geistlichen Konzertes.

enei Ö zem le

211

jelzi. Krisztus utáni vágyódás, a túlvilági életben való hit, arra egész lélekkel való előkészület és a halál gondolatával való állandó barátkozás szorosan egybefüggnek komoly, resignációteljes fokozásával. „Niem als arbeifet seine Empflndung und seine Kunst mit vollerer Energie und Hingabe, als wenn die Texte der Erdenmüdigkeif, der Sehnsucht nach dein leízten Sfündlein Ausdruck gében. Die Sprachgewalf, welche seine Musik hier für in immer anderen Regisfern, in zártén und stürmischen Regungen áussert, hat etwas Dámonisches.“ (Kretzschmar). Bach nyelvének ezt a fokozott lírai bensőségéí, drámai erejét és retorikai szárnyalását, szellemi elmélyedése által nyerte. Ehhez azonban az új formáknak és leknikai eszközöknek egész sora járul. Mindenekelőtt fontos az a domináló szerep, melyet a mester az egyházi népéneknek, a protestáns korái -nak juttatott és amellyel a kantáiét a vallásos cselekménnyel minden időkre szorosan fűzte egybe. Közismert, hogy Luther, ki maga is sok egyházi éneket írt és komponált, mily fontos szerepet juttatott a zenének a protestáns isten­ tisztelet rendjében és mily szerencsés kézzel helyezte a tizenhatodik században virágzó, többszólamú népénekeket vallásos szövegek szolgá­ latába. A sírófás népdalból korálissá vedlett egyházi ének, könnyen felfogható dallamával, egyszerűségében is változatos ritmikájával szövegének szabályos metrikájával és érthetőségével az új alakban is megtartotta közkedveltségét és a koráinak rendkívül nagy befolyása lett a műzene fejlődésére. A koráiis kontrapunktikus és figurális feldolgozása a tizenhetedik század eleje óta mai napig a legelőkelőbb művészi feladatok közé számíítaíik; (szerepe hasonló a cantus planus-éhoz a latin mise fénykorában) a korálfuga, a korálkanon, de főleg az orgonairodalomban kifejlődött koráíelőjáíék és korálfaníázia is tanusítják jelentő­ ségét. Bach ezen műformáknak is legnagyobb mestere és a protestáns koráiis! egész művészetének egyik életeleme gyanánt tekinthetjük. A kantátákban, valamint a passiókban a koráiist a legkülönbözőbb formákban találhatjuk; tiszta alakjában, mint egyszerűen harmonizált négyszólamú tétel rendszerint a mű végén jelenik meg és mint alapeszméjének lapidáris összefoglalása a darab zárókövét képezi. Bach keze alatt a legszerényebb korái is jelentős műforma vivője lesz és minden egyes szólamban vissza­ tükröződik az az odaadás és szeretet, mellyel a (rendszerint sok strófás) vallásos költemény alaphanguialába elmélyedt. — A kantáté legmonumentálisabb formájában: az u. n. korálkantátékban, a nagyterjedelmű és nagysííiusu bevezető kórusnak egy bizonyos koráiis cantus firmusa képezi az alapját; a melódia szabad feldolgozásában aztán gazdagon érvényesül Bach variáló művészete. A „Christ Iag in Todesbanden“ című húsvéti kantátának mind a hét grandiózus tétele kizárólag a húsz taktusra komponált (Luther szövegű és zenéjű) koráiis egyes verssorainak variációja.1 Másutt (pl. az E rő s várunk c. kantáiéban) a korálmelódiából alkotott négyszólamú fuga fölé még egy ugyancsak tematikus kánon tornyosul és az egész alkotmányt trombitafanfárok díszítik. Az áriákban a koráiis dallam gyakran az énekszóiamtól teljesen függetlenül (de mindig a tétel vallásos szellemére utalva) a zenekar valamelyik hangszerén szólal meg. A recitativ és koráiis egybeszövése úgyszintén a korálisnak teljesen a modern „vezérm otivum " szellemében való alkalmazása (1. a „Die Elenden sollen essen “ c. kantáiét) ugyancsak Bach eredeti gondolata. 1 Ezen, tartjuk fenn.

és több más nagyszabású kaníáte részletes analízisét későbbi alkalom ra

enei Ö zem /e

212

■

CKözös zongoraoktatás száz éooel azelőtt és napjainkban. +

Irta Osmald gános,

+

az orsz. m. kir. zeneakadémia tanára, a zongoratanárképző-tanfolyam vezető tanára.

II.

L o g ie r o k ta tá s i re n d sz ere.

Itt természetesen csak főbb vonásaiban mutatható be. Rendszerének lényege főbb egyén egyidejű, azaz közös oktatása a zongorajátékban s ezzel kapcsolatosan az összhangzattan alapos gyakorlása. E z a közös oktatás azonban nem tévesztendő össze a kölcsönös tanításon alapuló Bell-Lancaster-féle módszerrel, mert Logier tanítója mindent maga vezet, az egyes osztályokban pedig segédtanítók segédkeznek. A növendékek a betanult darabokat kezdetben több zongorán együtt játszák, mely együtt­ működésnek az a célja, hogy az „ütemmozgást“ még jobban bevésse s a habozókat a közös tevékenység folyalmán magával ragadja. Játék­ közben a zongorához erősített chiroplast használandó kezdetben a helyes és „szilárd" kéztartás biztosítása s a helytelen szokások elkerülése végett. A billentyűzet fölé egy deszkára ragasztott kótalap helyezendő a hang­ jegynevek megjelölésével. Logier közös zongoraoktatásának egyik főproblémája a különböző előképzettségű, tehát többféle osztályba tartozó növendékek egyidejű tanítása volt. Ezt akképpen oldotta meg, hogy több zongorás gyakorlatot s darabot írt, melyeknek különböző nehézségű szólamai voltak. Az első osztályú növendékeknek szánt szólamok igen egyszerű szerkezetűek s kis hangferjedelműek voltak s oly könnyű alap­ témákból vagy igénytelen dallamokból állottak, hogy a chiroplast haszná­ lata mellett sem okozhattak nehézséget. A második és harmadik osztály gyakorló anyaga ellenben ama témák és dallamok variációiból vagy élénkebb kíséreteiből állott, s így teljes egészet alkotott az első osztály anyagával. Hogy a játszók figyelmét s érdeklődését kellőleg lekösse, a szükséges változatosságról is kellett gondoskodnia. E célból hol csupán egyes zongorákat foglalkoztatott váltakozva, hol pedig valamennyi hang­ szert szólaltatta meg egyszerre. A zongoraórát nyomban követte az elméleti oktatás, mely szintén a könnyebb részletekből indult ki fokozí. tosan továbbhaladva. A növendékek eszerint minden alkalommal 2 óra. zeneoktatásban részesültek. Az ismeretes segédezközök alkalmazásán kívül Logier a növendéket öntevékenységre is serkentette. A szemléltető oktatásban tehát nagy mesternek kellett lennie. Elméleti oktatása a hangsorokból indult ki s az egyszerű hármashangzaíokig, valamint azoknak különböző fekvéséig h alad t; ezután már a harmonizálás következett. Növendékei ellátták az adott dallamokat eme hármashangzafokkal, kitöltötték a harmóniákat középszólamokkal s hozzácsatolták a basszus szólamát, tehát négyszólamúan írtak csupa hármashangzatokkal. Azután következett a hetedhangzat feloldásaival. „Ily módon pl. egy 6— 8 éves gyermek a harmóniai viszonyok tanulmá­ nyozásában szinte észrevétlenül haladt előre a legnehezebb feladványokig;

e m i C zsfiih

215

sőt egy-egy dallamot már negyszólamúan harmonizált, mielőtt a szóla­ mokat a zongorán el tudta volna játsz an i. . . E z sokaknak talányszerünek fog látszani; ámde csak meg kell ismerkednünk Logier rendszerének irányelveivel s azonnal világos lesz előttünk minden. Minden dallam csak a skála hangjaira szorítkozott; a skála nyomán kellett tehát megtalálni a megfelelő basszushangot is. A basszushang a bázisa minden harmóniának s ez lényegében nem egyéb, mint a hármashangzatok sorozata. H a a negyedik hang egy fokkal leereszkedik, akkor az a dominánssal kisérendő ; így vezette be Logier a szeptimakkordoí. A harodik hangnak kísérete a domináns által a nonakkordra vezetett síb. A hangzatok fordítása módot nyújtott a basszus szólam dallamos meg­ szerkesztésére ; a dallam módosított (nem hangsorszerű) hangjai nyomán pedig a modulációt magyarázta.“ Spohr L., ki Logier londoni intézetét meglátogatta, igen dicsérőleg nyilatkozott Logier növendékeinek rendkívüli haladásáról. Moscheles pedig 1822-ben voit tanúja egy hasonló vizsgálatnak. Összhangzattani felad­ ványaikat a növendékek a nagy táblán a lehető legrövidebb idő alatt könnyedén megoldották. Az elméleti vizsgálat után 8 játszó 4 zongorán egy introductiót és fugát, 5 játszó pedig 2 kánont s egy triót adott elő szabatosan s ízléssel.1 Hogy Logier újításai országokra szóló sikerek után annyira háftérbe szorulhattak, hogy korunk még a nevét is alig ismeri e nagy zenepedagógusnak, az csak ujabb bizonyítéka annak, hogy a zongoraoktatás történetében még sok a pótolni s kiegészíteni valónk. Még Clemenli, Cramer, Spohr és Moscheles tekintélye sem volt képes rendszerének maradandó becsü részleteit s a szerző érdemeit a feledékenységíől meg­ óvni, aminek egyik főoka abban keresendő, hogy kortársai között igen kevés tárgyilagos bíráló akadt. E kevesek között találjuk Marx Ad. Bernétől, a nagy íheoretikust, kinek érdemei Bach és Beethoven méltatása s főbb műveiknek ismertetése körül ismeretesek: „E z alkalommal fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy nagyon meg kell gondolnunk, mielőtt valamely dolgot csupán külső sikere után megítélnénk s mellette vagy ellene állást foglalnánk. Logier módszere néhány évtized előtt akkora sikereket aratott, hogy még oly jelentékeny zenészek is, mint Spohr, csodálattal adóztak neki. Hogy egy sereg gyermek a táblához siet s észrevehető utasítás vag y megbeszélés nélkül adott dallamokat helyes s egymáshoz jól illő harmóniákkal ellát, csoda gyanánt hatolt; hogy a hangjegyeket nem kellett külön betanulni s mégis lassankint bevésődtek, az kívánatosnak mutatkozott. Ámde, hogy a művészet belső élete s a növendék zenei érzékének fejlesztése, sőt még gondolkodása s emlékező tehetsége is parlagon maradt, azt nem vették midjári észre s csak később vált érezhetővé. Ek k o r aztán sutbadobíák az egész methodust, a szerző eminens tehetségéről és érdemeiről pedig tudomást sem vettek tovább, noha éppen neki sikerült, am t fogyatékosságok ellenére is, az első jelentékeny haladás a régi tanításmód felett. Sikere csaiékony volt, amint a látóhatár felé igyekvő hajónak korán megjelenő tükörképe még nem maga a látni vélt hajó. De nem rajta, hanem az elvén fordul meg mód­ szerének értéke." U gyancsak M arx volt az első, aki a Logier-féle kezet, mint alkalmas szemléltető eszközt az előjegyzések és skálák begyakorlásánál bemutatta. Logier kinyitja a bal kezét s jobb mutatóujjával a bal csuklóra, mint a 1 Universal-Lexicon der Tonkunst. 1856 és 1857 III. és IV. kötet.

214

C~2

£)2rm

„törzshangnem“ a C helyére mutat. A bal hüvelykujj a G, a mutatóujj a A a harmadik ujj az A, a negyedik ujj az É, a kisujj pediga //hang­ nem helye. A jobb mutatóujj az F helye. A törzshangnemnek nincs elő­ jegyzése. G-dur előjegyzése egy kereszt, még pedig (itt a jobb mutató­ ujjat emeli fel) f előtt, tehát fisz; D-dur előjegyzése a fiszen kívül még egy kereszt (itt a bal csuklóra mutat) c előtt, tehát cisz stb. Hogy Logier módszere a maga egészében már nem alkalmazható napjainkban, arra Marx A. B., mint láttuk, már rámutatott; de hogy zene­ oktatásunk történeti fejlődéséhez néhány részlettel részint pozitív, részint negatív értelemben hozzájárult, az kétségbe nem vonható. Több növendéknek egyidejű zongorajátéka alkalmával a kezek helyes tartása és mozgása nem volt kellőleg ellenőrizhető, ezért Logier a szabályozó készülék segítségéhez folyamodott s azt tanmenetében fontos szerephez juttatta. A kéztartás szabályozására szolgáló készülékeknek minden korban voltak ugyan elvi ellenségei, de a legtöbb hívet kétség­ telenül Logier szerezte annak. Nyomuk ma sem veszet! ki teljesen. Egyes szervezeti fogyatékosságok orvoslását vagy helytelen szokások kiküszö­ bölését még ma is néhányan efféle gépekre szeretnék bízni; sőt Breslauer Em il, a neves német zongorapedagógus is feltételesen ajánlja azok használatát 1886-ban megjelent meíhodikájában. „H a a növendék keze nehezen szokja meg a helyes tartást, akkor használjunk „kézvezetől“ , de a növendék ne használja azt állandóan, hanem váltakozva az ujjak s a kéz szabad gyakorlásával; mert a teknikai nehézségek legyőzésénél első sorban az akaraterőnek kell érvényesülnie. A Bohrer-iéte készülék főleg az alsó kar s a kézcsukló tartását szabályozza, Lenz-é az alsó kar, a kézcsukló és az ujjaké. Spengler és Kupke készülékei hasznosaknak bizonyulnak az alsó kar, a csukló s az ujjak tartása körül, de csak öt hangnyi terjedelemben, míg az előbbi két készülék az egész billentyűzet használatát megengedi. Kupke kézszabályozójának azonkívül még egy készüléke van a hüvelykujj helyes tartásának s szabatos mozgatásának biztosítására.“ A legtöbb híve talán Seeber ujjgyűrűjének (,,ujjképzőjének“ ) van még, melynek az a rendeltetése, hogy az ujjak behorpadásáí vagy szertelen behúzását játék közben meggátolja. De ezt a célt megbízhatóbban és gyorsabban szolgálja a behorpadásra hajló ízület speciális gyakorlása akár a billentyűzeten, akár pedig az asztal szélén.1 1 A szerfelett egyszerű „tornagyakorlat11 a következő: Előkészület: a javítandó ujj körömízét csuklójáig laposan a billentyűre vagy az asztal szélére fektetjük, kezünket pedig lelógatjuk. I. gyakorlat: körömízünkre enyhe nyomást gyakorolva kezünket lassú emelkedéssel vízszintes helyzetbe hozzuk, miközben az az érzésünk legyen, mintha kezünket az alsó kanal együtt csupán körömízünk segítségével húznók fel. II. gyakorlat Kezünket vízszintes helyzetéből igen lassú ereszkedéssel visszabocsátjuk eredeti lógó helyzetébe. Mihelyt ez a két gyakorlat az erősítendő ujjak behorpadása nélkül sikerül, áttérhetünk a III. gyakorlat alkalmazására: lógó helyzetben lévő kezünket, az erősítendő ujj körömízére valamivel nagyobb nyomást gyakorolva, annyira emeljük, hogy kézcsuklónk félkört leírva legfölül kerüljön, miáltal kezünk mintegy ..állni8 látszik az enyhén meghajlított ujjon. IV. gyakorlat: Kezünket „álló helyzetéből" lassú s óvatos ereszkedéssel az i. gyakorlat kiinduló pozíciójába bocsátjuk vissza. Mint minden testgyakorlásnál, itt is óvakodnunk kell a túlzásoktól; mihelyt az ujjak horpadása vagy túlságos behuzódása megszűnt, meg kell szüntetnünk e torna­ gyakorlatokat is. Ilyenkor már csak a tanár éberségén múlik, hogy a növendék, merő kényelemszeretetből régi hibájába vissza ne essék. Az egyes ujjak játék közben való be­ horpadása a legritkább esetben minősíthető szerei hajnak; hiszen alig találni pianistát, ki egyik-másik ujját ne tudná behorpasztani, sőt Liszt és Chopin, fül- és szemtanuk állítása szerint, meghitt körökben akárhányszor behorpaszíott ujjakkal zongoráztak, talán némi incselkedésből is Tehát nem szervi baj orvoslásáról lehet itt szó, hanem csupán helytelen szokások megszüntetéséről; ezért a legtöbb növendék már az 1 gyakorlat révén megtanulja s megszokja körömízének íielyes használatát.

’enei C.

215

cM ax ‘rk.eger és gyermekköltészete. A lemesvári józsefvárosi leánynevelő intézet 9*lax + Deger-bangversenyén fölolvasta : ‘Járosy Dezső. +

1. A pedagógia művészetének vastörvénye az alkalmazkodás. Tárgy és anyag megválasztásában bölcs mérsékletre, a közlés alakját illetőleg pedig könnyedségre van szükség, hogy a gyermek leikéhez közelférkőzzünk. A pedagógia nagy sikerei valóban otí teremnek, hol a viszonylagos mérték alkalmazása mellett gyermekké lesz a mester. A modern tanítás munkája mintha eme alkalmazkodás utolsó lehetőségei! is kiaknázta volna. A szemlélietésnek tarka világa, az arcjáték útján való emlékezteíésnek sok fajai mind emellett bizonyítanak. De az ismeretek közlésének lépcső­ jén a legaikalmazkodóbb tanítómester is eljut ahhoz a viszonylagosan alacsony fokhoz, mikor az ismeretközlésnek nem csupán az iskolával, hanem az élettel is van közössége. S a legvirtuózabb tankönyvíró ma nem az, ki az ismeretek végtelen mennyiségét raktározza el a gyermek lelkében, hanem ki az ismeret tényének legegyszerűbb tőmondatát is azzal a világgal hozza rokonságba, melyet a gyermek iskolában, otthonában, külső érintkezésében maga körül tapasztal. 2.

A zenei nevelés pedagógiájának útjai ez idő szerint fölötte kezdet­ legesek. A neveléstudomány készen kínálja ugyan vívmányait, de az anyagközlés sajátos jellege eltérő módszert követel. Az első hiba, hogy az iskola munkája nem halad párhuzamosan a szülői ház részéről kitű­ zött céllal. Az iskola komolyan veszi munkáját, klasszikus keretekbe fog­ lalja mondanivalóit. A gyermek alig ért haza zongoraleckéje után, odahaza máris ideges türelmetlenséggel fogadják skálagyakorlatait, szinte lélekkínzó művészetnek minősítik s nem eszköznek egy magasabbrangú cél elérésére. Középszerű növendékek, mikor a nevelő iskola lelkiismeretes munkája után a tanulóhangversenyen egy Mozart-, Beethoven- vagy Mendelssohn-koncerí összevágó előadásával kapják a zongorajáték érett­ ségijét kézhez, fölszabadulásuk után néhány hóval már felejtik a szonáta formáját, léha és üres operetízene foglalja le egész érdeklődésüket. M agyarország leányzsúrjainak szánalmas hanyatlása nagyrészben onnét ered, hogy a gyermekek rövidlátó környezete ahelyett, hogy az iskola által nagyra nevelt értékeket fokozná a gyermek lelkében, kiszolgálja művészi tudását oly műfaj számára, mely a gyermeknek nemcsak ujjait és zenei látókörét, de nemesebb életfölfogását is megzavarja. 5. M ikor Max Regernek, a közelmúlt egyik legnagyobb zeneszerzőjé­ nek még frissen fölhantolt sírjához vezetjük a gyermekvilágot, sok peda­ gógiai igazság tanulsága szól hozzánk. Az első és legfontosabb, hogy a gyermekiélek ne elvont képzetekben lássa maga előtt a zeneművészet alkotó szellemét. Érezze azt, hogy a hivatásos művészet az élettel van kapcsolatban, nincsenek külön útjai, húsból és vérből való, mint mi, szerzői nem félistenek, hanem halandó és törékeny emberek, homlokukon a múlandóság örökségével. Hogy a művészet világa ma annyira a kivált­

216

:óen ei (jte m le

ságosaké s oly kevéssé tud a népszerűség révpartja felé vitorlázni, annak egyedüli oka, hogy az élet és pedagógia is lávoltartoíta a Max Regerhez hasonió nagyokra való emlékezést s azt egy szűk világ kicsiny táv­ latába utalta. Mert az eszmények természetrajzának nem velejárója az, ha csodálattal érjük be s tisztes távolságban megértés nélkül csüngünk lényén. Az eszmény akkor az életé, ha megismerjük, megszeretjük s követjük. 4. M ax Regert egyes túlzók szívesen akarják az élettelen eszmény sor­ sára juttatni. Hangsúlyozzák, hogy Strauss Rikárd mellett a ma leg­ nagyobb élő zeneszerzője. M ár pedig a művészet a jelennek jogarával csak akkor ékesít föl alkotókat, ha azok egyéniségek újszerű varázsával a próféta titokzatos palástjában járnak közöttünk. Ha valaki, akkor Max Reger a szó legnemesebb értelmében eme kivételes elbánásra tartott igényt. M íg nagy koriársa az adminisztráció minden művészi eszközével tört magának utakat a zajos hangversenypiacon, addig Max Reger kontemplativ, elmélyedő lélek volt. Nem alkalmatlankodott és nem alkudott. Lelkében hordta eszményét s ha a félvilág fordult is el tőle, hű maradt fogadalmához. Zenei arzenáljának teljessége a klasszikus nyomokon jár! s csak elvétve lépett reá a romantikus irányzat könnyed parkettjére. Mikor korának minden nagy nevei igénylő zeneszerzője a zenekar hálás sok­ fejű sárkányához fordul, Max Reger az orgonának nemesen misztikus világában tette magát érdemessé az új Bach János Sebestyén kitüntető nevére. Invenciójának gazdag kincsesháza a legújszerűbb zenei képie­ tekkel volt fölszerelve s ő mégis szívesen nyúlt a korái ősi erejéhez s vele együtt a régi népének fönséges egyszerűségéhez. A dalműt kivéve az összes modern műfajok világában volt otthonos s mégis egyéniségé­ nek alapvonása bizonyos öntudatos zenei aszketizmus, mely ellenállhatat­ lanul vonzza oda Bach hangszerének műfajaihoz. 5. Ennek a tartózkodó egyéniségnek megnyilatkozásában lépnek elénk a próféta jellegzetességei. Ú gy szólt korához, hogy a lármához és a fülcsemegéhez hozzászokott kor hidegen fordult el Múzsájától. Korának ideje sem volt hozzá, hogy megértse a jövendő nyelvét. A Gondviselés mintha azért tett volna pontot negyvenhárom éves élete után, mert ebbe a szűk keretbe annyit halmozott föl, hogy befejezett egészet hagyott maga után. Zenei véríezeíe teljesen új. Káprázatos dallamíaiáló művészetét a íeknikai köntös teszi nehézzé és rejtélyessé. Sokszólamú tudása a leg­ egyszerűbb keringő témáját is polifonikus aláfestéssel látja el. Ami nyel­ vét korok tanulmányává avatja, az harmóniai és modulaíórikus rendszeré­ nek lesz tulajdonítandó. W agner kibővített hangnemkiférései nála oly merész és hirtelen egymásutánban lépnek föl, mire mindezideig nem volt példa. A forrás után kutatva, talán éppen kedvenc hangszerének, az orgo­ nának természete segítette elő számára a túlzásokat. Az orgona kötött játékmódja dacára a legközvetlenebb hídja az idegen harmóniai képletek egymásra halmozásának. Hangerősség szempontjából mint az újabb mes­ terek általában, a végletek elvén nyugszik művészete. Aki zongorakölté­ szetét csak csekély elmélyedéssel honorálja, rögtön észreveszi, hogy ebben a pontban Reger éppúgy vette mintául az orgona dinamikáját, ahogyan Liszt Ferenc zongoranyelve sok esetben a zenekar színeit rög­ zíti meg.

enei Özemle

217

6. Költészetének vigasztaló rejtélye murád, hogy a súlyos és terhelt zenei szófíízésnek e népszerűtlen írója mily közvetlen nyelven szólt korá­ hoz, ha a kisebb mííformák világában a gyermekek között időzött. A lángésznek ereje az, hogy a kis formákban annyi romantikus finomság, a táncapróságaiban annyi rejtett chopini melankólia van elraktározva. Keringőinek, mazurkáinak kicsiny, de mindvégig ártatlan és fehér for­ mája ebből a világból való. Kleiiie Stücke, Aquarellen, Aus der Jugendzeit, Trautne am Kamin című opusai nem nyerészkedésre vágytak s kiadói megrendelésére készültek, hanem teremtő lelkét olyan élesen jel­ lemző naivitásából fakadtak. S a csöndes, családtól, társaságtól mindig félrevonuló költő mennyi halhatatlan virágát pazarolta a gyermekszobára a Sc/dichte Weisen és Kinderlieder föliratú műdalaiban. Max Reger gyermekkölfészeíe valóban csipkéje a próféta köntösé­ nek. Költészet, mely egyszerűségével elbájol, de amelynek igézetlen nyel­ vén keresztül is kiérzik a lángész egész ereje. S ha a gyermek zenei érzés és gondolatvilága rejtélyek elé is kerül művei tanulmányozása köz­ ben, ezek később maguktól oszlanak el. Nem divatköltő, sem az iskolában, sem az életben. M ikor kegyeletes megemlékezésünk alakjában idézzük vissza teremtő lelke kicsiny megnyilatkozásait, ez a romantikus művelet reásegíf, hogy kicsiny formákból következtessünk a fúgák utolérhetetlen mesterére. S a frissen fölhaníolt sírnál időzvén, úgy érezzük, hogy meg­ valósítottuk a zenei nevelésnek az! az irányelvét, hogy az iskolát az élettel kell összekapcsolnunk. Akik ma a gyermekszoba lázában gondol­ nak a halhatatlan mesterre, később igazi átérzéssel ápolják szívükben műveinek kultuszát. 7. Az égő villanykörte, melynek világánál Leipzigben halva találták, legyen művészetének szimbóluma : ez halála után is tovább világít s most néhány percre ide költözött közibénk, hogy ártatlan gyermeklelkek szór­ ják művészetük kicsiny virágait a mester korai sírjára. Ha a virágok később fává nőnek, úgy a közelmúlt legnagyobb zeneszerzőjét az utókor kiengesztelte.

'bMax c}iebemann

< bMax cRegerről.

Reger különböző elem eknek látszólag zavaró, de végelemzésben nagy és egye­ tem es összefoglalata; m inél tovább v izs­ gáljuk ez elem eket , annál mélyebben ol­ tódnak belénk. Kihatásá lesz a korára , m ert egy új nagy egységet tár elénk s m ert emberi és zenem űvészeti m egnyilat­ j kozásaiban e kor tapasztalatait hordja | magán . . . Reger a forduló huszadik 1 évszázad küzdelm es emberének zenei ! típusa .“

- „Reger Bachchai és Beethovennel nö­ vekedett fe l és Brahmson, nem különben Wagneren és Liszten haladt által. Mind­ egyik szellem ének sajátjából fölvette a zt, m i benső egyéniségének megfelelt; nem form ulákat és szóvirágokat kölcsönzött, hanem a szellem i hagyatékkal egyetemben a zenei lényeget is. S m inthogy a term észet dallambőséggel látta el, sajátjává tette a j kölcsönvevést, m ely m áskülönben csupán j különböző g yö kér kivonata gyanánt jelentkezett volna.

M ax Hehe marin: M ax R e g e r (E in Leben in M u sik)

I'óam i

2)8

Ö zem h

m

zeneesztétika Busoni: cTlj zeneesztétika. A zenéről való irodalomban nagy feltűnést keltett Busoni Feruccionak, a kiváló zeneszerzőnek és zongoraművésznek egy dolgozata, amely a mult év folyamán, új kiadásban, megtalálta az úíat a nagy közönséghez és egyidőre középpontjába került az általános érdeklődésnek. A feltűnést és az érdeklődést nem találhatjuk indokolatlannak: a kis füzet a zeneesztétika, helyesebben: a zeneművészet kiinduló pontjainak, alapelveinek problémáival foglalkozik, illetve: mindazt amit ma az akadémikus zeneesztétika alapelv, kiinduló pont gyanánt elfogad, problematikussá igyekszik tenni. A konzervatívok, akik a hangrokonság elméletére és a tizenkéthangu hangsorra épülő összhangzattanra esküsznek: a zenei nihilizmus kátéjának fogják bélyegezni Busoni dolgozatát. E z a zenei nihilizmus azonban a gyakorlatban már sok kiváló alkotást termett, e nihilista esztétika nélkül teljesen lehetetlen lenne megérteni és gyönyörködni az olyan mesterek alkotásaiban, mint például Debussy, Strauss, Bartók, a zenetörténetnek e jelenségeit csak Prokrusztesz módszerével lehetne az akadémikus esztétika skatulyáiba illeszteni. Busoni dolgozata, amely az E ntw urf einer neuen Aesthetik der Tonkunst címet viseli 1908-ban jelent meg. Akkor, 1908-ban, még a forradalmi pamflet allűrjeiben léphetett a nyilvánosság elé. Elveinek egyrésze azonban azóta a legújabb zeneszerző nemzedék művei révén szinte már átment a gyakorlatba, ezzel magyarázható, hogy most, nyolc év múltán, amikor az Eníwurfot a lipcsei Insel Verlag az Insel Biicherei 202. száma gyanánt közreadta (terjedelme: 48 oldal) a könyv azonnal a leg­ szélesebb körökben elterjedt, de alig váltott ki vitát, a közönség elfogadta, mint sikerült megszövegezését olyan tételeknek, amelyeknek szinte kétség­ bevonhatatlan helyességéről, ma már tudatosan, vag y tudattalanul, de mindenki meg van gyüződve. A nyolc év alatt, amely e kis dolgozat megjelenése és második, lényegesen bővített kiadása között eltelt, a közönség megért a benne kifejezett elvekre, az utolsó tizenöt év zenéje meggyőzte a közönséget Busoni igazáról. Busoni gondolatmenetét a fejlődés törvényére alapítja. A fejlődés törvénye alapján kétségbevonja, hogy a zeneművészet nagy szellemei felülmúlhatatlan tetőfokot jelentenek. Kétségbevonja, hogy az az esztétika, amely szabályait épp e nagy mesterek műveiből vonta le, mértékül szol­ gálhat a késői zeneszerző nemzedékek számára és megkötheti kezüket. Kétségbevonja, hogy a zene elméletének csak az a rendszere lenne képzel­ hető, amelyet ma a világ összes zenei iskoláiban tanítanak. Kétségbe vonja, hogy tökéletesebb hangszereket nem lehet tervezni, mint a ma használatban levőket és kétségbevonja, hogy mindaz, ami ma a zenetudományban törvény — törvény? dogma! — tényleg, természettudományi értelemben is törvény. M inden fejlődés, reform kételkedéssel kezdődik. Busoni azonban nemcsak kétségbe von, nemcsak szkeptikus, d e : állít is. Azt állítja, hogy

enei Ö zem le

219

a zene fejlődésében holt pontra jutott. Azokkal az eszközökkel (diatonikus hangrendszer, a rá épülő összhangzattan, hangszerek), amelyeket az utolsó négyszáz év zeneszerzői céljaik szolgálatába állítottak, s amelyeket az akadémikus esztétika úgy igyekszik feltüntetni, mintha egyedül lehetséges, tökéletes és végérvényes megoldások lennének, azokkal az eszközökkel a zeneművészetet tovább fejleszteni szinte lehetetlen. Az eszközökben rejlő összes lehetőségek kimeríttetfek már. Minden motívum hasonlít más motívumhoz. Nem iehet új motívumokat kieszelni. Minden harmóniai megoldást kitaláltak már. Hasztalan törjük a fejünket új zenekari szín­ keveréseken. Ma, ha valaki gyászindulót ír, a közönség — nagyjából — előre tudja, hogy mit fog hallani. A kifejezés eszközei, módjai, lehetőségei sablonosak, küsészerüek lettek. Mindez azonban nem szükségszerűen van így. Lehet és kell új hangrendszereket kieszelni, amelyek a hangok egy­ másutánjának (melodika) és egyidejűségének (harmonizálás), új hangszerek megtervezésének új kiinduló pontját alkothatják. Nem szabad, hogy a hallottak uralkodjanak felettünk, hogy régi művekből levont szabályok béklyókká legyenek új zeneszerzők kezein. Nem szabad, hogy szabályok kössék a művészt. Ezt ma már egyetlenegy művészetben sem vonják kétségbe, kivéve, bizonyos mértékig, a műépítészetet. A zenében azonban még ma is, dogmatikusan tanítanak komponálni. Az eredmény? A zenei irodalom, a produkciók egyhangúsága. Az állításokon, megállapításokon kívül Busoni javaslatokat is tesz, a jövő zenéjének a kérdésében. Példát ad új hangsorok megszerkesztésére. A példát ajánlatos otthon, a zongora mellett, azzal kibőviíeni, hogy jól ismert dallamokat, például gyerekdalokat, a diatonikus skálából, már amenyire ez zongorán lehetséges, más skálákra transzponálunk. Hogy milyen perspektívája van a sokféle hangsoron nyugvó muzsikának igen tanulságosan derül ki, ha például a boci-boci-tarká-t eljáíszuk egész hangú skálán és más skálákon, amelyeket az egyes hangközök önkényes meg­ állapítása által, magunk eszelünk ki. A jövő zenéje számára Busoni javasolja a harmad és a hatodhangok beiktatását a zenei rendszerbe. Javasolja a hangszereknek szinte gépszerü tökéletesítését; eszményiek véle­ ménye szerint az olyan hangszerek lennének, amelyeken minden elképzel­ hető hangot, minden elképzelhető erősségi fokon meg lehet szólaltatni. (L. Thaddeus Cahill találmányát). Ezek az alapeivei az új zeneesztétikának. Az alapelvek tárgyalása közben az író, aki szellemes és finom stiliszta, az esztétika számos más, másodrendű kérdését is érinti és felel rájuk a maga álláspontjáról. íg y: az abszolút és a programm zene, a színházi muzsika, az opera, a műél­ vezés, az interpretálás problémáit. Ezekre, alkalom adtán visszatérünk, Állást foglalni a Busoni-esztétika alapelveivel szemben nem könnyű. A gyakorlati élet már nem egy tételét approbálta. Helyesebben: Busoni vont le helytálló megállapításokat az esztétika számára a zenetörténelemnek olyan jelenségeiből, amelyeket eddig kevéssé méltattak figyelemre. A zene­ történet és a folklóré a hangrendszerek és hangszerek nagy sokaságáról és sokféleségéről tud. C sak az új, alig négyszáz éves műzene ismeri el a diatonikus skála hegemóniáját. Tudjuk, hogy ezt a hegemóniát és hogy a hangrokonság elméletét számos és eredményes támadás érte. Kétségtelen az is, hogy a zeneelmélet példátlanul dogmatikus és kihívja, indokolja, szükségessé teszi a protestációt, mert ez, az iskolai dogmatika: fejlődésbontó lehet. M égis: nem érezzük az azonnal való gyökeres átala­ kulás égető szükségét. Nemcsak a tizenkéthangu skála, hanem — például

220

^ e n e f Ó ze m b

— a tizes számrendszer sem Isten teremtménye, hanem emberi konvenció alkotása, mégis, a tizes számrendszerrel egész jól lehet számolni. A sakkiáték lehetó'ségei is korlátoltak, mégis, aki érti, aki elmélyed benne, mestere: egész életen át talál benne újat. A zenei kifejezés arzenáljának gazdagítása elsőrendűen fontos. E z azonban meg is történik. Az élet, amely szükségleteket terem, kielégí­ tésükről is gondoskodik. Az új eszközök garmadának alkalmazását viszont nem tartjuk teljesen indokoltnak. A mi különösen a harmad és a hatod­ hangokat illeti, ez: a közönség számára távoli század zenéje. Amíg az abszolút hallás: íüneményszerii jelenség és a relatív hallás sem általános, még zenészek között se m : meg kellene elégedni azzal is, hogy a félhan­ gokat pontosan apercipiálja mindenki. Mi Busoni mély, nemes, elegáns és nagykulturáju írásában nem forradalmi röpiratot látunk. A legnagyobb muzsikusok is úgy érezték, hogy nem tudják kifejezni, amit szeretnének. Amíg az érzésből hang válik, sok, elvész, útközben. • Nemcsak a beszéd tökéletlen, de a zene is. A zeneszerzők tragédiája: Trisztán-tragéda, a művész közlési vágyának tragé­ diája, amely végtelen és reménytelen, meghiúsul az anyagon, sohasem oldódik fel a maradéktalan kifejeződés teljes kielégülést adó harmóniájában. Busoni kis könyve mély sóhajtás, a művész sóhajtása, aki nem tudja elzenélni, ami benne, a lelkében muzsika. Az érzést, amely ezt a könyvet a világba küldte, a könyv mottója közli az olvasóval. így szól: „W a s sucht Ih r? S a g t! Und was erwarlet Ih r ? “ „Ich weiss es nicht, ich will das Unbekannte. W a s mir bekanní, ist unbegrenzí. ich will darüber noch. M ir fehlt das letzíe W ort.“ E z a négy sor kell, hogy minden hallgató lelkében visszhangozzék. A vágy a végtelen, az ismeretlen után: ennek a kis könyvnek is lappangó melódiája. E z nyitja meg a sziveket Busoni törekvései számára. A vágy a végtelen, a kimondhatatlan után: minden művészet, minden művészi gyönyör­ ködés, minden zene forrása. Suscbius. 5

*an* n■■M*■■■■■fin■■

\ & \

i ■■

!

\ & 9 l r c k é p ^ \

■ ■.........................................

!■■■» ■■■■■■■■■■■*«

a

l£ $

■ >B....... ..........

^7~bék Gndre. A király Thék Endre budapesti bútorgyárosí a Ferenc József-rend csillagos középkeresztjével tüntette ki. A hadseregben a Ferenc József-rend a nem fegyverrel harcoló csapatok tisztjeinek, vag y íiszfirangú funkcio­ náriusainak a kitüntetése, a csillagos középkereszttel pedig rendszerint tábornokok vagy tábornokokkal egyenlő rangú tisztek kiváló teljesítményeit jutalmazzák. A művészet hadseregében a műszaki segédcsapatokat a hangszerkészítők alkotják és senki előtt sem lehet vitás, hogy a magyar hangszerkészítők között Thék Endrét megilleti a generálisi sárzsi. E z a generális méltán tarthat számot a közönség rokonszenvére: közlegényként kezdte a pályafutását, mégcsak önkéntes sem volt, sőt még csak közlegény, legény sem, amikor kezdte: inas volt mindössze, asztalosinas. Nem Isten

V ertei Ő tem ie

221

és nem a nagytőke kivételes kegyelméből avanzsált, hanem a saját akarata, tehetsége, képzettsége és munkája jogán és ez a jogalap, ha kevésbé misztikus is, előttünk mégis, nem kevésbé tiszteletreméltó. Külföldön tanult és az ipartörténelem évkönyveiben azt a feljegyzést találjuk róla, hogy elsőnek rendezett be asztalosüzemet, bútorgyárat gőzerőre Magyarországon. A gyárát később hangszerosztáüyal bővítette ki és az a körülmény, hogy hangszereket készit, indokolja, hogy ezen a helyen foglalkozunk vele. A zenei élet társadalmi szervezete ugyanis nem kizárólag művészekből áll. A művészeken és a közönségen kívül a pedagógusok, a teoretikusok, a hangszerkészítők, a zeneműkiadók, a zenekereskedők is keretében helyez­ kednek el, művészi élet csak valamennyi tényező egységes összeműködésétő! keletkezik. Amint állandó nemzeti követelményként szerepelt, hogy a honvédséget tüzérséggel kell felszerelni, mert a legvitézebb gyalogság és lovasság sem harcképes teljes számú tüzérség és műszaki csapat nélkül, amúgy elsőrangú követelménye volt a magyar zenei életnek az is, hogy necsak m agyar muzsikusok, magyar műéívezők legyenek, de legyenek m agyar kiadók, kereskedők, hangszergyárosok is. Thék Endre Endre ennek a követelménynek a maga részéről már évtizedek előtt, amikor még csak a cigány számított Magyarországon zenésznek és a muzsika nem volt, miként ma : divat, igyekezett megfelelni. Nem hegedűket készített azonban, hanem zongorákat és ebben : a zongora térfoglalására való számításában sem csalódott; nemcsak ügyesen számolt, hanem reálisan, szolidan is, másként valóban nem lehetne megmagyarázni, hogy a zongoráit megszerette a közönség. A művészek és mesteremberek mindig megértették és méltányolták egymást. Talán azért, mert minden művész: mesterember is egy kissé, teknikus, viszont minden jó mesteremberben van legalább is érzék a művészet iránt. E g y k o r a művészek is céhekben egyesültek és a céh­ rendszer, ha meg is nehezítette a Stolzingi Waltherek gyors érvényesülését, de jelentékenyen csökkenlette a kontárok számát is, megkövetelte a művészet mesterségrészében való jártasságot, műveltséget, lehetetlenné tette a dillettantizmust, legalább isteknika dolgában. Thék Endre, mesterségében, a bútorkészítésben művész let! és a maga művészetében olyan fokra jutott el, amely magasabb a Ferenc József-rendné! is, címben viszont sokkal szebb, mint az udvari tanácsosi cím és jobban is dekorálja az olyan férfit, aki nem holmi közönséges báróként született a méltóságos titulusra, hanenn mint igazi asztalosinas érdemelte ki azt. E z a fok, ez a cím : mester. É s noha a katonai szolgálati szabályzat szelleme szerint a csapattiszt minden esetben megelőzi vele egy rangban levő ama katonai személyeket, akik nem fegyverrel védik a hazát, mégis nem titkolhatjuk, hogy mi sokkal jobban becsüljük azt, aki — például — a zongoragyár­ tásban mester, mint azt, aki a zongorázásban : középszerű. ‘3 udapesi.

Qondolatok. A zene a szellem i és érzelm i életnek közvetítője. Beethoven. A daliam egymagában te szi k i a zené­ nek lényeges elemét. Raff.

Todor Qyula.

Handel m int nagy zeneszerző az egye­ düli ember , k it még halálom előtt ism erek és k in e k nevéért igazán rajonganék. Bach.

Iiandel a m esterek utóérhetetlenje. Tanuljatok tőle kevés e szk ö zze l nagy hatást elérni. B e e th o v e n

222 ■

2 ....... ..■

enei Özemle

*■"■................................. ■ r

■

B

I c2>emi ö le l \ i ........................................................... 1

ta v a s z és (Szerelem, —

Hemutató a cl)árosi (Színházban.

—

Szeptember tizenötödikétől kezdve minden este: tavasz van Budapesten, mint a színlapok tanusítják. A színlapoknak viszont hinnünk kell, mert ezek az egyedüli lapok, amelyek soha, egyetlen esetben sem hazudnak és a hivatalos lapnál is autenfikusabbak, mert a hivatalos lap néha léved, a színlap viszont soha. Ig a z : nem egész Budapest területén van tavasz — Budapesten, midőn e sorokat írjuk, meleg nyár van — tavasz csak a Városi Színházban van, este héttől tízig. Mondanunk sem kell, hogy egy külön színháznak, társulatnak kellett létrejönnie, hogy ezt a természeti tüneményt: a tavaszt az őszben, szemlélhessük, a ráfordított fáradtság viszont kifizetődött és most, minden este, színpadról és kosztümben hallhatjuk Schubert általánosan és kevésbbé ismert dalait, meghangszerelt zongorakíséreítel. A Tavasz és szerelem című operett ugyanis, amely a Népoperából Városi Színházzá kisebbedéit műintézet estéinek programmján szerepel, a közönségnek ama, tapsban és aranyban, azaz, hogy papír­ pénzben megnyilatkozó elragadtatását van hivatva leszámítolni, amelyet TschölI papa három kislánya, belefáradva a sorozatos előadásokba, átvenni már nem képes. Schubert, halála után is termékeny zeneszerzőnek bizonyul. Berté Henrik álnév alatt egyre másra írja a Biedermeier­ operetteket és ezekkel az operettekkel olyan sikert ér el, főként olyan anyagi sikert, amilyenben Schubertnek, egész életében soha, egyetlenegy cselben sem volt része. Pedig ez a kedves, kövér, evikkeres költő, isteni lángelme, ki a hölgyekkel nem sokat törődik, mert egész életét betöltölte: a zene, sokat és szeretettel ábrándozott az igazi színpadi sikerről, amely állandóan rossz anyagi helyzetén esetleg válioztaíhatna. Az ábrándokból azonban nem lett valóság, minden darabja megbukott, Liszt prolekciója sem használt, az első igazi sikert nem az Alfonso und Estrella érte el, hanem a Dreimáderlhaus. Hogyan lehetséges e z ? Tűnődik a krónikás. Hetven, nyolcvan év kellett míg a nagy közönség elért Schubertig, vagy a dalok a Gassenhauerek népszerűségét most is csak annak köszönhetik, hogy biedermeier-kosztümben adják elő, vagy inkább adják be azokat a közönségnek? Akárminf van is, a siker nagy és általános. Mégis, mi nem állunk a tapsolok közé. Ha a népszerűsítés érdekében történnék, akkor sem helyeseljük, hogy zongoradalokból operettslágereket hang­ szereljen és díszletezzen a mai színházüzlet. A biedermeiert is megelégeltük már, a neobiedermeierí tudniillik, a piruló, szőke, polgári kisasszonytól kezdve, akiről — mihelyt kissé lekaparjuk a színüket — rögtön kiderül, hogy tulajdonképpen koloraturaénekesnő, nem : Elsula, hanem Lucia, ama bizonyos lammermoori, Elsulától egészen a minéteí tipegő nagyp apáig: unjuk az egész, életre galvanizált panoptikum csoportozatot, amelyből egyesegyedüi a kuglóf és a csokoládé tarthatna számot rokonszenviinkre, ha igazi kuglóf és igazi csokoládé lenne és biedermeier nélkül szolgálnák fel. A Városi Színház kitűnő előadásban játsza az új operettet, olyan

2 enei Ö tem le

225

tökéletes operettstilusban éneklik a dalokat, hogy némelyikre szinte rá sem lehet ismerni. Stílusos és kulturás Schubert-interpretáló csak egy akad az együttesben : Zádor Dezső. 9.hresztán.

cPőcsirfűöZó. A „N e m ze ti S z ín h á z “ újdonsága. — Dr. K o d á ly Z o ltá n zenéje. —

M óriczZsigm ond tisztára epikus tehetség, ereje ez elbeszélésben van. Ujabb dramati­ zált novellája, a „Pacsirtaszó" még annyi drámai lüktetéssel sem rendelkezik, mint a kedves és igénytelen, de színi hatás dolgában elfogadható „S á r i bíró." A nagy­ tehetségű író kiválóságai nem érvényesülnek a neki igen kevéssé megfelelő műfajban, s így nem lesz csoda, ha a „Pacsirtaszó“ -t hamarosan irattába helyezik. Neve azonban már csak azért is fenn fog maradni a darabnak, mert a legújabb magyar művészi zene egyik kiválósága, Kodály Zoltán, írt hozzá színpadi zenét. E rea­ lisztikus csárdás-potpouri egyáltalán nem nevezhető hatalmas alkotásnak, de éppen az volna legnagyobb hibája, ha kirívó lenne, és éppen az a legnagyobb k iváló ­ sága, hogy annyira hozzásímul a darabhoz, tökéletesen nyújtva a kellő helyi-kolorítot. Kodálynak dicséretére válik, hogy nagy művészetét ennyire stílusosan alá tudta rendelni az író céljainak. A közönség persze, mely sokkal többet várt — és joggal — a zenétől, nem nyerhetett helyes szögben beállított képet a komponistáról. Mert igaz ugyan, hogy a szép és mély érzésű dal, a zenés második felvonás dísze, Kodály lírájának egyik jellemző terméke, de sem a keret, sem a zene-előadás nem volt alkalm as a szépségek éreztetésére. A megelőző hosszabb tánczenét ugyanis a színfalak mögül alig lehet kihallani, a dait magát nem énekes adja elő, kíséretét pedig a felismerhetetlenségig elrontják. S így részben a darab, részben a színház hibájából történt, hogy nagyszerű zenészünk gondos munkája a jelentéktelenség világításába került. Am ikor ezt igaz fájdalommal konstatálnunk kell, egyúttal bizton reméljük, hogy a paraszibáli jelenet zenéjét önálló csokorba fűzve méltó for­ mában láthatjuk mihamarább a m agyar művészet élő kincsei közé helyezetten.

Dudapest.

■W "

——

Molnár cJlntal.

■ " * 1 1 ^ - -------------a ln

léleknek az analízisében rejlik.A német lélek hajlik a tudományos kutatással együttjáró fáradtságra. A tudományból sohasem csinált stílusművészetet, sem belletrisztikát. S mert azok, kik a zenei tudományosság mm* ■ — ■— -------- — terén korszakalkotóak és úttörők voltak, a német föld szülöttei, innét van, hogy a '/. általános ő zetnle. n tudományos német könyvnek nemzetközi piaca van, mely nemcsak lukrativ értéket Am ikor a m agyar zenei revünek meg­ képvisel, hanem a tudományos buzdításnak alkotandó típusával foglalkozunk s idegen is hathatós emeltyűje. példák gazdag múltját vesszük tekintetbe, Ebből a könyvgazdagságból önkényt elsősorban a német zenei folyóirat mintáját folyik, hogy a német zenei folyóirat inkább tesszük tanulmány tárgyává. B á r nem a publicisztikai részre fog súlyt helyezni, szabad felednünk, hogy Németországban míg a tudományos velleitások szinte ki­ a revü olyan sajátos célt szolgál, mint zárólag a könyvé maradnak. Az író is kevés más kulturnemzetnél, mégis bizonyos eme megváltozott perspektívához fog alkal­ az, hogy az évtizedekre visszatekintő folyó­ mazkodni. Ha észreveszi azt, hogy mon­ irat sok élményen ment keresztül, melyet danivalóit fizikai képtelenség a könyv nemcsak bírálat, hanem tanulságtétel cél­ szélesebb terjedelmébe szorítani, akkor jából is latolgatnunk kell. A német zenei egységes nagy anyagát kisebb fejezetekre tudományosság a nagy nemzetközi tudo­ bontja szét s az alcímek ciklusos cikkeket m ányosságnak is alapja. Nincs kulturadnak majd, melyeket egy folyóirat keretébe nemzet, mely a kezdeményező tudományos­ is be lehet szorítani. Még a háború előtt ság terén oly élénk szolgálatokat tett a tudományos világ korifeusai nálunk is volna a világnak, mint éppen a német. Ez I igen féllették a k ö n y v sorsát. Általánossá a jelenség egyrészről magának a német | érlelődött a meggyőződés, hogy a napi-

'1

őzem lék özemléje.

224

b é r ié i C

és szaksajtó Iassankint annyira magáévá a közönség szélesrétegü pártolásának kell teszi a különféle irodalmi igényeket, hogy' lehetővé tennie, hogy a jóindulatú lap e a könyvre egyszerűen nincsen szükség. kötelezettségnek megfelelhessen. Ezt a Ha nálunk Magyarországon folyóirat kívánatos pártolást a jó lap részére az típusának megállapításáról van szó, lehe­ idő hozza meg. A második tényező, mely tetlen eme szempontot elhanyagolnunk. ennek a célnak szolgál s mely a lap ház­ Miután a zenei tudományos könyvnek tartásában fontos gazdasági szerepre hiva­ nálunk piaca nincsen, azért a tudományos tott: ez a hirdetési rovat. Sajnos itt két megnyilatkozások önkénytelenül is a folyó­ súlyos panaszt kell leszögeznünk. A dolog iratra vannak utalva. A magyar zenei természetéből következnék, hogy a zenei revü tehát nem merülhet ki a hírszolgá­ revü e gazdasági törekvéseit elsősorban a latban, hanem a tudom ányos érdek szol­ hangszerkereskedők és hangversenyirodák gálata első kötelessége. S bár tisztában szolgálják. De éppen ezekben csalódtunk vagyunk azzal, hogy a m agyar zenei folyó­ leginkább akkor, mikor a Zenei Szem le irat számára egyenlőre nevelni kell az megjelenése után fölhívással éltünk. olvasóközönséget s hogy ennek megnye­ Vannak hangszerkereskedőink, kik az rése céljából inkább a könnyebb fajsúlyú utolsó krajcáros hirdető rovatát is készséggel cikkeket kell előtérbe állítani, mégis a támogatják s évente vagyonokat költenek dolog természetéből következik, hogy a hirdetésekre, de a zenei lap számára egy tudományos cél mindenképpen az első fillért sem. Hangversenyirodáink kitartóan marad. A diplomatikus szerkesztők ma hirdetik hangversenyeiket nemcsak a úton-útfélen konstatálják, hogy a közönség vasárnapi lapok művészeti kommünikéi elfordul a hosszúlélekzetü, több folytatásu keretében, hanem a hirdetési rovatban cikkektől. Hogy megvesztegetni csak akkor magában is, csak a zenei lap számára tudjuk ezt a közönséget, ha a rövidséget nincsen közölni valójuk. a változatossággal párosulva írjuk a lap Ez a két szomorú jelenség nemcsak homlokára. Ez az alkalmazkodási szem­ gazdasági értelemben érezteti keserves pont azonban korántsem lehet elsőrangú, hatásait, hanem igazolja azt, hogy oldott hanem csakis másodlagos. Az életrevaló kéve vagyunk. A hangszergyáros, a hangm agyar revü vezető helyen a m agyar zenei versenyiroda mintha a zenei világon kívül élet egy aktuális kérdésével foglalkozik, álló kereskedelmi büró volna, melynek a utána azonban két értekező cikknek kell kö­ verejtékező művészi világhoz köze nincsen. vetkeznie, melyek tudományos kutatásuk ré­ Szerződést köt vele és adja az impresszáriót, vén érdemesek figyelemre. Azért meggyőző- ; de értelmi és érzelmi érintkezése nincsen désem, hogy a közönség minden rétegének 1 velünk. E rre a tapasztalati jelenségre az őszinte szolgálata a m agyar revü segítsé­ ellenvetés akárhányszor az, hogy a hang­ gével csak úgy lehetséges, ha tartalmát szergyárosok csak az analfabéta laikus legalább is három vag y négy ívre tudjuk közönség vásárlási kedvét veszik igénybe, fejleszteni. tehát a komoly szaklap hirdetése nekik M ikor a Zenei S zem le megindult, igen nem kell. Hisszük ugyan, hogy vannak komoly körök a szellemi közreműködés üzemeink, melyek a házi harmonikát és renyhcségétől téltetiék a lap jövendő sorsát. gramofonlemezt tartják főkereskedelmi Ezt az aggodalmat a kezdet kezdetén sem cikknek, de azért ezek mindegyikében mégis osztottuk s íme ma már fényesen látjuk jut hely és alkalom a komoly hangszerek beigazolva, hogy ettől a veszélytől nem számára is. Ha ezzel a hideg felfogással kell félnünk. Annak dacára, hogy a háború szemben a német lapok hirdetési rovatát három esztendeje óta nem volt revünk, vizsgálja valaki, bámulatos jelenséget a vérbeli író egyszerre és azonnal rendel­ tapasztal. Ott mindenki szolidáris: a hang­ kezésre áll akkor, ha új folyóirat meg­ versenyezőművész, a hangversenyiroda és indul. Viszont nem tagadjuk, hogy íróink a hangszergyáros. Azért ott háború idején javarészéből a szó szoros értelmében akár­ is annyi a szakhirdetés, hogy más ter­ hány esetben ki kell erőszakolni a kéz­ mészetűt alig találunk a lapban. iratot, mert írói könnyedségük nem oly Mindezeket nem a rekrimináció okáért kézenfekvő. Ezzel szemben azonban nem hozzuk szóba, inkább azért, hogy e szabad felejteni, hogy minden életrevaló szolidaritásnak mint zeneszocialis szükség­ folyóiratnak legkardinálisabb programmja, letnek tányéré utaljunk reá elemi erővel. hogy írói gárdát neveljen. Az írók sült S o k időre lesz szükség, míg a németekéhez galam bjait senki sem tálalja föl készen. hasonló állapotok érlelődnek nálunk, mikor Az irói könnyedségnek nagy és hatalmas mindenki belátja majd a viribus unitis elv emeltyűje persze az, ha az Írásra fordított rendkívüli horderejét. idő lukrativ téren is gyümölcsöt termő. Addig pedig tegye meg mindenki a A mai túlnehéz idők jellegéhez is hozzákötelességét s hassunk egyesült erővel símul az a forró kívánság s egy életrevaló oda, hogy három-négy ívnyi revü eszmé­ lap sem vonhatja ki magát e kötelezettség nye és álma mielőbb legyen megvalósít­ hatása alól. De hogy ez megtörténhessék, ható. jd.

225

Sta n é i Ö zem /e

Zeneiskolák özem léje Értesítők. A Fodor Zeneiskola É v k ö n y v e az 1916/17-iki tanévről. X X IV . évfolyam. Szer­ kesztette Fodor Ernő. Budapest, 1917, kisnegyedrét, 120 lap. A főváros magánzeneiskolái közül tagad­ hatatlanul vezérszerepre van hivatva a Fodor­ féle zeneiskolaZenepedagógiai munkál­ kodásának értékes eredményeiről az osztatlan érdeklődés tanúskodik, amelyet a főváros közönsége és tanulni vágyó zenenövendékei az intézettel szemben évrői-évre tanúsítanak. Míg 1903/CM-ben, tehát az iskola alapításának első évében 160 volt a növendékek száma, addig 1907/8-ban 695 növendéke van az iskolának, az elmult tanévben pedig az év­ könyv tanúsága szerint 1190 a rendes növen­ dékek létszáma- A szaporodás és a növendékek eme nagy aránya egymagában igazolja, hogy az iskolát kifelé elsőrangú színvonal reprezentálja, friss és eleven szellem, amely az évkönyv minden lapjáról felénk árad. A növendékek számának ezen mértékfelett való növekedése más esetben természet szerint hozza magával azt, hogy a tanítás az egy­ ségnek lesz a rovására és hogy bizonyos széttagozottság és megosztottság jelentkezik egy intézet pedagógiai rendtartásában. Ez a veszedelem az intézetet nem fenyegette. Éber szemmel nemcsak a legkiválóbb erőket gyűj­ tötte maga köré az iskola igazgatója, hanem évről-évre figyelemmel van az újabb tehet­ ségek megnyilatkozására, úgyannyira, hogy az utolsó évek nagyobb pedagógiai tehet­ ségei közül alig van egy-kettő, ki a Fodor­ féle zeneiskolával szemben zenepedagógiai szempontból érdekelve nem volna. Anélkül, hogy a növendékek eloszlásának statisztikai adatait akarnók részletezni, inkább néhány fontosabb pedagógiai mozzanatot akarunk kiragadni az iskola életéből. Az első gondolat, amely a pedagógiai munkát az idén jellemezte, hogy a hangversenye­

ket egységes történeti és esztétikai alapon állították össze. Az elmult évben 19 hang­ versenyt rendeztek.

Ezek között szerepelt,

Régi m esterek estéje, Bach-, Beethoven-, Schubert-, Schumann-, Chopin-est, Ver­ senym űvek estéje, Modern S z e r z ő k estéje, végül ö t m agyar est. A történeti és eszté­ tikai szempontoknak eme egységes csopor­ tosítása nem új jelenség ugyan, de ha ez a tekintet egy tanéven keresztül egységesen érvényesül, pedagógiai eredményei nem maradhatnak el. Érdekes újítása az iskolának, hogy egy tehetséges növendéke számára külön önálló hangversenyt rendezett. A hangversenyek műsorainak ezen egy­ séges megállapításán kívül az iskola vezető­

sége éber szemmel észrevette, hogy a magyar zeneiskola tanításának eddig egyik főhibája a melléktanszakok elhanyagolása volt. A melléktanszakok alatt nem csupán az elvont tárgyak, hanem a gyakorlatiak is értendők. Az iskola speciális föladatának tartotta, hogy a mellék tanszakok művelését szorgalmazza és eredményessé tegye. Külö­ nös súlyt helyezett a zeneelméleti tanszakra. Másik újítása új osztály beiktatása a zenei tanszak keretébe olyformán, hogy a harmadik előkészítő osztály és az első akadémiai osz­ tály közé újat iktatott Amellett, hogy ezen előkelő intézet az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia mintájához alkalmazkodik, mégis óvakodik attól, hogy szolgai másolója legyen a hivatalos tanterv­ nek. Ahol a művészi képzés lehetősége meg­ követeli, ott meg is találja a kapcsolatot az ország első zeneiskolájával, de egyébbként azonban a magánzeneiskolák sajátos célját tartja szem előtt. A szép eredményből, amelyet az egész vonalon elért, annak bizonysága lesz világossá, hogy az iskola legkomolyabban veszi dolgát és távol van azoktól a kifogásoktól, amelyek sok esetben a magánzeneiskolák haladását annyira veszélyeztetik jd.

F ilh a rm ó n iá n k

e lm a r a dt

v e n d é g s z e re p lé s e. Derék szövetségeseink, a németek, ámultak, mikor országunkat keresztül-kasul szelték. Őszintén vallották, hogy Ázsiára számítottak, mely a kultúrának minden virágától távol van. Most más véleményen vannak, miután bizonyságot szereztek róla, hogy ennek az országnak csak egy nagy hibája van, hogy véka alá rejti a tudását s szerénységében — otthon marad. M ag yar zenekultúránkkal szakastott ugyanígy v a ­ gyunk. Néhány szólistánkon kívül, kiket ambíció és kenyérszükség űz kifelé, zenei együtteseink közül bizony kevésnek jutott eszébe, hogy a m agyar hírnévnek is tar­ tozunk áldozattal s hogy a külföldön még akkor is le kell adnunk névjegyünket, ha nem kecsegtet a lúlgazdag tantiém s a nemzetközi sajtóvisszhang. Derék filhar­ monikusaink bizony ugyanevvel a véka alá rejtett kinccsel dicsekedtek — idehaza. C sak a közelmúltban történt, hogy elmen­ tek egyszer Bécsbe s egyszerre hírt és

226

V e r te i Ó zem le

dicsőséget szereztek a m agyar zeneszerző és előadó művészetnek. Miután a németek most szinte szenvedéllyel járják a semleges államokat, ők is gondoltak egyet s Szófiá­ ban s Belgrádban — tehát hozzánktarlozó barátságos földön akarták demonstrálni a m agyar zenekari művészetet. A terv azon­ ban dugába dőlt. A németek nem adtak katonai vonatot, a M Á V pedig nem akarta rendelkezésre bocsátani gyorsvonati kocsi­ jait. Elegikus hangokat kellene siratnunk ennek az elmaradt vendégszereplésnek szomorú története fölött. Nem kutatjuk, kit kell vádolnunk szükkeblűséggel s keser­ vünkben szinte arra gondolunk, hogy ez a magyar splendid isolation, melybe bele­ kényszerültünk, talán egyszerűen — nem­ zeti átok, mely a világháború idején is kísért. S c h u b e rt — S c h u m a n n — B r u c k n er. A teljes csődnek küszöbéhez jutottunk: Schubert és Schumann után Brucknernek jut a kitüntetés, hogy alig húsz évvel a halála után operettfigurává törpül. A ki­ fogyhatatlan Schubert-invenció megrésze­ gítette a kompilátorokat. A közeljövőben „H annerl" címen új Schubert-operett kerül a színpadra, mely húsz évvel a költő halála után játszik s mely az előzetes kommüniké szerint Anton Brucknert is a színpadra viszi. Megjövendöltük egy hónappal azelőtt, hogy a kegyelet ellen való vétkezés nem fogja beérni a romantikus szerzőkkel, hanem hogy a klasszikusokra is rákerül a sor. De az, hogy Brucknerre esik a gálád választás, ki hitte volna. Brucknerre, erre a komoly, a világtól elfordult zenei asz­ kétára, ki oly távol állott a világ és az emberek színpadától, hogy belőle valóban csak a parodisztikus eljárás tud majd operettémát gyűrni. Azután a zenéje: ez a súlyos, az orgonából táplálkozó mélységes stílus hogyan fog majd illeszkedni ahhoz a ledér világhoz, mely az operettnek sajátja ? Félünk, hogy itt a zene kikapcsolt, másod­ rendű fogalom s a súly Bruckner egyéni­ ségére esik, kiből karrikaturát csinálnak, mielőtt a zenetörténelem teljesítette volna kötelességét vele szemben és kőbe véste volna halhatatlan emlékét. Mert a bécsi városi park s az egyetem árkádudvarának

kőemlékei csak törpe háiaemlékek ahhoz képest, amivel a zenetörténelem neki tar­ tozik. Azt a Brucknert viszik most az operett könnyű deszkáira, kiről az egykori bécsi Rector Magnificus mondotta: „leh, der Rector Magnificus der Universilat Wien, beuge mich vor dem ehemaligen Unterlehrer von W indhag."

M e g a la k u lt a M a g y a r O r g a n o ló g ia i

T á rs a s á g .

Azon szépreményü zenei kullurkezdeményezések sorában, amelyek a jövő békés munkáját lesznek hivatva szolgálni, nagyjelentőségű helyei foglal el a Magyar O rganológiai Társaság, mely a közelmúlt napokban alakult meg a zeneakadémia tanácstermében. Az uj társaság élet­ hivatása nemcsak az lesz, hogy a magyar orgonaépítés ügyét egységes alapokra fektesse, hanem hogy az orgona játékművészetét, e művészet megértését nép­ szerűsítse és minél szélesebb rétegekre kiterjessze. Az előkészítés gyakorlati irányú munkálatait Geyer József organológus végezte, míg az előzetes tanácskozás körébe mindazok nyertek meghívást, kik az orgona művészetének ügyét akár művészi, akár egyházi alapon szolgálják. A mozgalom védnöki tisztét Mihalovich Ödön, miniszteri tanácsos, az orsz. m. kir. zeneakadémia igazgatója vállalta, míg elnökké AntalffyZsiross Dezsőt, az orsz. m. kir. zeneaka­ démia kiváló orgonatanárat delegálták. Az értekezlet harmadfél órai beható tanács­ kozás után megbeszélte a szervezendő társaság alapszabályait, majd megvitatta az Orgonaépítési Szabályzat főbb pontjait. Végül abban történt megállapodás, hogy e mindkét irányú előterjesztést sokszorosít­ ják, hogy annak vitás részletkérdéseihez a szakértők hozzászóljanak. Megalakították a szervezési bizottságot is, melynek tagjai­ vá Antalffy-Zsiross Dezsőt, Geyer Józsefet és Járosy Dezsőt választották. M ihelyt az előkészítő munkálatok jóváhagyattak, a szervezési bizottság ujabb értekezletre hívja össze az előértekezlet tagjait.

>-+<. A B a z ilik a k ó ru s a tíz é ve s. A lipótvárosi Bazilika száz éves fönállása kapcsán annak új kórusa tiz éves múltra tekinthet vissza. A kiváló kórus egyház­ zenei munkálkodása annyira jelentékeny volt, hogy általános zenei szempontból is

227

^ e n e i O zem le belálhatallanok azok az előnyök, melyek működése folytán a főváros zenekultúrájára áradtak. Nagyszámú érdeklődő közönség hallgatja végig minden vasárnapon és ünnepnapon a kórus egyházzenei előadásait s főként a klasszikus kultusz ápolásával a kórus nagy érdemeket szerzett. Együttese tudvalevőleg egy karnagyból, egy orgo­ nistából, tizenhat énekesből és tizenhat zenészből áll és a kórus egy évi költségvetése tizenhétezer korona. A kórus litur­ gikus munkáján kívül egyházi hang­ versenyei keltettek nagy figyelmet, melyek közül a történetiek megbecsülhetetlen ér­ tékűek. M ai működésének gerince Mozart és Schubert. A jubileumi ünnepségek alkal­ mából a kórus Rheinberger nagy C-dur miséjét, M ozart Spatzen-Messe-jét, továbbá Demény Dezsőnek m agyar stílben írott A-dur miséjét és Te Deumát adja elő, az utóbbiakat uj betanulással első izben. A kiváló kórus alapítása körül annak idején Sztojanovits Jenő szerzett kiváló érdemeket, míg mai nívós munkája Demény Dezső karnagyának érdeme. A kórus a túlnyomóan klasszikus egyházi zenekari stílus mellett a régi vokális mesterek műveire is súlyt helyez. A kórus állandó jótevői közé Jetiinek rtenriket és Dr. Axmann Bélát számítja. D o h n á n y i E r n ő uj o p e r á ja. Dohnányi Ern ő új dalművének befeje­ zéséről adhatunk immár híradást. Az opera címe még nem teljesen biztos, de minden valószínűség szerint A z éneklő torony lesz az elnevezése. A szövegkönyv Hans Heinz Ew ers tollából való. A cselekmény Erd é ly középkoráról szoló s alapja egy népmonda. — Az opera bemutatását illetőleg közelebbi megállapítások még nincsenek. B u d a p e s te n á e a p e lia k ó ru s t te rv e z n e k . A főváros mostoha zenekultúrájának ékes bizonysága az a nagy hiány, mely kórusokban nyilatkozik meg. Legutóbb ezzel kapcsolatban az a hír kelt szárnyra, hogy Hammerschlag János, a jeles orgona­ művész á capella kórus szervezését kontemplálja s hogy az eddig elért eredmények máris szép sikert mutatnak fel. M ás nagy városokban — Bécsben is — kiváló ered­ ményeket mutatott föl eddigelé az á capella kórus, úgyanyira, hogy Bécs zenei ünnep­ ségein Thomas karnagyuk vezetése mellett fö lm u ta to tts ik e r e ik általános íöltünést keltettek. Ö rökké emlékezetesek maradnak azok a művészeti előadások, melyeket eme egyesület a Haydn-ünnepségek, illetve a nemzetközi zenei kon­ gresszus bécsi napjai alkalm ával mutatott fel. — E g y pillanatig sem kételkedünk abban, hogy az új vállalkozás szép mun­

kára hivatott, csak legyen magyar közön­ ségünkben kitartás, mely a kezdet nehéz­ ségeinél feltétlenül szükséges. M e d e k A n n a b e rlin i v e n d é g sz e re p lé s e . Megírtuk annakidején, hogy Medek Annnát, operánk kiváló művésznőjét a berlini Hofoper három napra vendégszereplésre hívta meg. Medek a kitüntető meghívásnak most lett eleget s úgy szín­ padi ábrázolása, mint zenei teljesítménye a legrokonszenvesebb fogadtatásra talált. A berlini sajtó biztosra veszi, hogy Medeket a berlini Hofoper részéről szerződéssel kínálják föl. — Elsőrendű énekesnőnk e szép pályafutását mindenütt örömmel látják s nélkülözése nálunk fájdalmas tesz.

>»-< B a rtó k

új o p e rá ja — a k ü lfö ld előtt.

Bartók „A fából faragott királyfi“ cimű táncjátékának híre a külföldre is eljutott. E g y ik igen tekintélyes lap, mely a leg­ kiválóbb operapreiniéreket tartja nyil­ ván, a művet a következő rövidséggel jellemzi: „Ba rtó k zenéje motívumaiban plasztikus, dallami tekintetben szép, rit­ musában erőteljes és lendületes s hangszerelése is mesteri." — Az előkelő ajánlás után talán nincsen távol az időpont, mikor a külföldön is bemutatják majd. A sok m agyar operettpremiér után nem ártana az opera földjén a komoly rehabilitáció). Szam osy

E lz a — é n e k fa n á rnő.

Ha a bécsi lapok hirdetési rovata nem erősítene meg e hír valódiságában, szinte hihetetlennek hangoznék, hogy Sza m o sy Elza, az egykor kiváló operaénekesnő énektanámői leckéket ad. A berlini és buda­ pesti operák nemrégiben ünnepelt énekes­ nője az énektanításon kívül a drámai játékra is kiterjeszti figyelmét s úgy hírlik, hogy növendékeinek száma máris igen jelentékeny. L e n d v a i E r v in — o r g o n a h a n g v e rs e n y e . Lendvai Ervin, a külföldön élő magyar zeneszerző, akiről azt írták, hogy Max Reger utóda lesz, orgonahangversenyt komponált, melyet a Ieipzigi Straube Károly fog a közeljövőben bemutatni. A b é csi filh a rm o n ik u s o k s v á jc i k ö rú fja . Nemrégiben végezték be a béesi filharmónikusok svájci vendégszereplésöket. Út­ jukban a főállomások: Zürich, Bern, Luzern, Lausanne, Basel és St. Gálién. Műsoron az Eroica, Brahm s első szim­ fóniája, Beethoven hegedűversenye, Schu­ bert H-moll szimfóniája, Mozart Es-dur

228

................................................

\íenei_

is beköltözött. Hermann Grádener, az ismert komponista Szent Zita címen oratóriumot szerzett, melynek szövegét Beatrice Dovsky szerzetté.

szimfóniája, a Parsifal-előjáték, Berlioz fantasztikus és Tschaikovszky patetikus szimfóniái szerepeltek.

>♦<

D o h n á n y i E r n ő b é csi szerep lése. Dohnányi Ern ő a bécsi hangverseny­ évad elején Beethoven összes hangver­ senyeinek az előadására vállalkozott. O k ­ tóber 8-án a C-moll, a G-dur és C-dur lesznek műsoron, október 15-án pedig a B-dur és Es-duron kívül a hármas kamara­ koncert. — A két est zenekari kíséretét a Koncertvereinsorchester látja el, a diri­ gens Anton Kowralh. A b é csi s v á jc i zenei ü n n ep ség ek . Említést tettünk egy ízben, hogy az osztrák zenei élet mindenképpen viszonozni kívánja a kitüntető kedves fogadtatást, melyben S v á jc semleges földién része volt. Azért Bécsben S vájci Zeneünnepélyeket rendeznek, melyek öl estét töltenek be. Az első október 22-én lesz, ezen a Konzertvereinsorchester működik közre a berni Frilz Brun direkciója mellett. Az est szólistája : Marié Louise Debogis. — A második est október 24-ikén népdalokat mutat be a német, francia és olasz svájci zenei életből, ezeket Elisabeth Gorend-Lauterburg interpretálja. — A harmadik est ismét svájci szerzőknek van szentelve, míg a negyedik a kamarazenének. Az ötödik est a szimfoniát és kórust tűzte műsorára. Közreműködnek a bécsi Mánnergesangsverein és a Konzertvereinsorchester. — A bécsiek körében nemcsupán az udvariasság szempontjából, hanem az érdeklődésből kifolyólag is érthető kíváncsiság mutatkozik a svájci héttel szemben. K u b e iik — op ereftszerző. Mindenesetre a szenzáció erejével fog hatni, hogy Kubeiik, az egykor ünnepelt hegedűművész operettírásra adta magát. A hír annyira befejezett, hogy az új operett­ nek nemcsak a címe, hanem az előadási helye is megállapítást nyert. Címe lesz Der Dorfgeiger és az első bemutató szín­ helye a Karl-Theater lesz. — A különös hírmondás mindenfelé meglepetést fog kel­ teni. Kubeiik, mióta fényes vagyoni viszo­ nyok között él, hangversenyek tartására is nagyritkán szánta reá magát. Zeneszer­ zői tevékenysége pedig — mint a hegedűművészeké általánosságban — szinte ki­ zárólagosan néhány hegedűátiratra, vag y kisebb zsánerdarabra terjedt ki. >-*-< Z ita - o ra tó riu m k é s z ü lt. Fiatal királynénk keresztneve nemcsak a jótékony intézmények címein ékeskedik immár, hanem a zeneművészet birodalmába

Fejbe W c in g a rtn e r új op ere ttje. Annakidején szinte hihetetlenül hangzott, hogy Félix VVeingartner a közeljövőben j operett írására vállalkozik. Az akkor hiheí (ellennek tetsző hírt most végleg megerő­ sítik. Az operett teljesen készen van és 1 „W iener S in g sp iel" néven kerül forgalomba. ! M egírásánál célül tűzték ki, hogy Wein: gartner használja föl Johann Strauss eredeti ! dallamait, hogy így a bécsi íz kifogástalan legyen. j

, A b é c si M a n n e rg e s a n g v e re in j : s v á jc i s z e re plése. ' j ! j

A németek svájci vendégszereplése a bécsi Mannergesangvereinnek is v á lla l­ kozási kedvet kölcsönzött. A kiváló kórus, melynek teljesítményei eddig is nemzet­ közilegvoltak elismerve, Zürichben, Luzernben és Winterthurban hangversenyezett. — A svájci lapok tnindmegannyian elragadta­ tással szólnak a vendégszereplés abszolút művészi sikeréről, mi annyival inkább elismerésreméltóan hízelgő a bécsi egye­ sületre, mert tudvalevő dolog, hogy S v á jc ­ ban nemcsak fölötte kiterjedt a férfikarkultusz, hanetn müvészetök is magas fokú.

>•-< K o rn g o ld

z e n eszerz ő i

h a n g v e rs e n y e .

A színes bécsi hangversenyévad alig bontogatja ki szárnyait, máris megjelenik a nagy attrakció : E rich W olfgang Korn­ gold zeneszerzői hangversenye. A bécsiek, akik fanatikus tisztelettel rajongják körül fiatal óriásukat, most a nagy Musikvereinssaalban rendeznek egész estét betöltő hangversenyt, melyen Kurz Zelma, Hans Duharz udvari énekes, a Filharm óniai Kórus és a Tonkünstler-Orchester működ­ nek közre. A dirigens tisztét maga a szerző tölti be. A műsort a Violante nyitánya vezeti be, ezt dalok követik, mindmegannyi első előadásban. A harmadik szám gyanánt ismét zenekari dalok szerepeinek, míg az utolsóelőtti számot egy Zitahimnusz tölti be, mely nagy zenekarra orgonára, baritonszólóra vegyes- és gyer­ mekkarra van irva. A zárószámot a H-dur szimfonietta alkotja. Bécsben lázas érdek­ lődés teszi a hangulatot izzóvá s a hang­ verseny tiszta jövedelme a katonák karácsonyfájának jut. A b e rlin i dó m új o r g o n is tá ja. Bernhard Irrgangnak, a berlini dóm orgonistájának halála Ausztriában is mély

enei Ö zem le részvétet váltott ki. A kiváló orgonista még nemrégen, 1914 májusában a bécsi Bach-ünnepségeken Bach Es-dur prelú­ diumát és fugáját adta elő a Musikvereinssaalban s stilusus játéka akkor élénk tet­ szést váltott ki. — Halála után érthető kíváncsisággal találgatták zenei körökben, hogy ki lesz utóda. Tudvalevő ugyanis, hogy a berlini dóm orgonista-állása úgy egyházi, mint pedig művészi szempontból — valódi officium nobile. Az állást mint most hírlik, W alter Fischerrel töltötték be, aki eddig a Kaiser Wilhelm-Gedachtnisskirchenek volt az orgonistája. Fischer egy­ úttal a Hochschulen orgonajátéknak is „tanítója" lesz. Tanulm ányait Róbert Radeckenél.CarlThielnél ésHeinrich Reimannnál végezte. D ’A lb e rf új o p e rá ja . D'Albert operaszerzői tevékenysége szinte kimeríthetetlennek tűnik. Boteu.Bocknái legközelebb új operája jelenik meg „Der S íie r von O livera " címen. A szöveget Lilienfein egyik drámája után Richard Batka készítette. — A mű jövendő sorsát, bemutatását illetőleg eddig csak tervezgetésekkel állunk szemben.

>•< A b e rlin i filh a rm ó n ia i k ó ru s jö v ő é va d ja . A berlini filharmóniai kórusnak tudvale­ vőleg nevezetes érdemei vannak a vokálkultura terjesztése körül. A nevezetes testület most adja közre jövő évadra vonat­ kozó műsorát. Eszerint előadásra kerülnek: Bach H-moll miséje, Magnificatja és Kan­ táiéi, Beethoven Missa Solemnise, Haydn Teremtés című oratóriuma és Mendelssohn Walpurgisnacht-ja. — E nagy műsor köz­ zététele kapcsán méltón jegyzik meg a német lapok, hogy e súlyos programm úgy fest, mintha, nem is volna világháború. Boldog zenekultúra, mely korlátolt hang­ anyag mellett is ilyen föladatokra képes.

>—< É r d e k e s h á b o rú s v á lla lk o z á s. Thedor Lattermann hamburgi kamara­ énekes azt az ajánlatot kapta, hogy alkalmas operaénekesekből szervezzen társulatot, mely a Hegyekalján, Carmen, W alkiirök és Siegfried című operák előadására alkal­ mas. Az előadások Gént, Brügge, Courtrai és Ostende hátramaradottjai javára szol­ gálnak. A szabad napokon a 'társulat nő­ énekesei a kórházakban rendeznek hang­ versenyeket, a férfiénekesek pedig a pihenő­ helyeken szórakoztatják a katonákat. Az előadásokra a belgáknak is van belépésök.

229

Z e n e i m uzeum D re z d á b a n . | í I | j |

Drezdában azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a közeljövőben zenei muzeum létesüljön. Az új intézményt az Abbredits-féle várban kívánják elhelyezni, melyet annakidején Lingner tanácsos hagyományozott a városnak. Lingner maga vetette meg a létesítendő muzeum alapját még azzal is, hogy a birtokában lévő, fölötte értékes régi hangszerés zeneműgyűjteményt szintén erre a célra ajánlotta föl. A G e w a n d h a u s - h a n g v e rs e n y e k új é va d ja . A leipzigi Gewandhaus-hangversenyek jövő évadjának műsorai már készen vannak és az első hangverseny október negyedikén lesz megtartva. A műsoron szerepelnek Beet­ hoven, Brahms, Schubert, Mendelssohn, Bruckner, Tschaikovszky, Mahler, Berlioz, Haydn, Liszt, Mozart, Richard Strauss (Domestica, Zarathustra), Mracsek, Weingartner. Az ujdonságok sorában szóhoz jutnak Korngold (szimfonietta), Széli (szim­ fonikus variációk), Atterberg, Róbert Hari­ sén, Dvorak (szimfóniák), Scheker (előjáték egy drámához), Bittner (Vaterland), Reger (Böcklin-szvit), Graner(szimfonietta), Georg Schumann. — Érdekes, hogy a gazdag műsor közzétételével kapcsolatban Artur Nikisch megjegyzi, hogy idén talán bi­ zonyára több érdéklődésl mulatnak a lip­ cseiek a Gewandhaus vállalkozásával szemben. Az e ise n a c h i B a c h - ü n n e p ség ek e lh a la s z tá s a . Miután Németországban a reformáció jubileumi emlékünnepségét a jövő évre halasztották, az eisenachi Bach-ünnepségek is elmaradnak az idén. — Érdekes, hogy ezen intézkedéssel kapcsolatban nagy a németeknek a békében való bizodalma. B r a h m s és W a g n e r o ro sz re h a b ilitá lá s a . Akkor, amikor a jelentős rigai győzelem egyre forradalmibb következményeket provokál az egykori cár birodalmából érkezik annak váratlan híre, hogy újabban a békülékenyebb orosz zenei szellemek Brahm s és W agner rehabilitálásába is belenyugodtak. A szenzációs hírt a Nowoja Schisu című orosz lap kürtöli világgá. Szerinte a háború negyedik esztendeje óla először fordult elő, hogy W agnernek négy szerzeményét, valamint Brahm snak egyik szimfóniáját nyilvánosan orosz hangver­ senyteremben előadták. A változás kapcsán a nevezett orosz lap szép szavakkal így vélekedik: „A lángész nemzetköziségét

230

enei

újból helyreállították. Hálásak vagyunk azért, hogy az örökkévaló szépség hang­ jában gyönyörködünk újból, amely W agner műveiből sugárzik felénk." A változott orosz felfogás a sajtó legnagyobb részébe azt a fölfogást szuggerálta, hogy a nemzet­ közi elszigeteltség háború után nem lehet hosszúéletü.

c ím e : W ie bekomme ich Konzerí-Engagements ? A könyv a művészt a zenei hang­ versenykereskedelem útvesztőibe vezeti be s pontosan fölvilágosít arra nézve, hogyan kell a művésznek az érvényesülés útjára lépnie. A rendkívüli gyakorlati könyvet Németországban, hol a zenei kereskedelem lukrativ szempontjai túltengenék, nagy entuziasmussal fogadják.

É r d e k e s G luck-ha g y a té k . A Drezdában élő zeneíró Müller frank­ furti magántulajdonában Gluck feleségének, Marianne Glucknak egyik levelét fedezte fel. A levél rendkívül érdekes, amennyiben Gluck halálára vonatkozólag közöl részletesebb és megbízhatóbb adatokat. Legnagyobb valószínűség szerint egy ismerős karmesterhez, mindenesetre Johann Friedrich Reichardthoz van intézve. Jelen­ tősége ezenkívül azért is szembeszökő, mert Gluck felesége magát „geborene v. Bergen-“ nek mondja, pedig életrajzírói eddig azt tartották, hogy Pergin, bécsi nagykereskedőnek a leánya. A levélnek nyilvánosság elé való bocsátása nemsokára megtörténik. A Glucktársaság által kiadandó levélgyűjteményben fogják közzétenni.

U j ieip z ig i z e n e e g y e s ü let. Leipzigben, ebben a sajátosan zenei centrumban, hol a dicső elődök és régi intézmények gyümölcsein is lehetne kényel­ mesen élősködni — uj egyesület alakult. Gesellschaft der Musikfreunde címen. Az uj szövetkezés célja nem egyéb, mint olcsó szimfónikus koncertek rendezése, melyek a zenei kultúrának komoly népszerűsítésé­ vel járnak együtt. Az egyesületnek kimon­ dottan az a szándéké, hogy azokat gyűjtse maga köré, kik a drága Gewandhaushangversenyekre nem mehetnek el. A következő évadra az egyesület már meg­ állapodást is létesített: a gerai udvari zenekart, kérték föl nyolc hangverseny rendezésére.

S a jt ó h a n g o k az „u j“ ném et him n usz e llen. Híradással szolgáltunk, hogy az angol illetőségű Heil dir im Siegeskranz-zal a németek ezidőszerint elégedetlenek s uj himnusz szerzésén és népszrűsítésén törik fejőket. Természetesen pályázat kibocsátá­ sá va l kívánták volna e kérdést gyökeresen megoldani. Bizottságot is küldöttek már ki. A dolog azonban úgylátszik nem megy olyan simán, mint ahogyan a németek hitték volna. E g yik igen tekintélyes német lap most erélyes hangon telte kritika tárgyává a himnuszszándékot s a dolog profanizálását látja e pályázat kiírásában. Ehelyett azt ajánlja, hogy fogadja el Németország Haydn osztrák himnuszának dallamát Fallersleben szövegével: Deutschland über alles. Állásfoglalását egyébként ilyképen in d o k o lja: „Határozza el magát a korm ány s fogadja el ünnepélyesen ezt a fenséges himnuszt. Ausztria-Magyarországgal úgyis élet-halálra vagyunk összefonva ; miért ne legyen tehát közös himnuszunk, mely az egységnek ujabb záloga". — Minthogy azonban e pályázat k iírá sa meglehetősen előrehaladott álla­ potban van, alig lehet bízni abban, hogy ennek az elszigetelt állásfoglalásnak sikere lesz. A zenei ö n a d m in is z trá ció k ö n y v e . Hugo Schlem üller tollából nemsokára szenzációs könyv jelenik meg, melynek

P fitz n e r— B u s o n i e lle n. A zenevilág érthető meglepetéssel fo­ gadta Feruccio Busoninak nemrégiben megjelent „u j" zeneesztétikáját. Az idegen és szokatlan felfogás, mely az egcsz művön végigvonul, érthető izgalomban tartotta a kedélyeket. Annak dacára, hogy a kis brosüra nem lépett fel tudományos allű­ rökkel, a meglepetés hatása az egész vo ­ nalon érezhető volt. Busoni forradalmi irányzata többek között a német klasszikus iskolának is hadat iizen s a klasszikus „előfutárok" minden igyekezetét kizárólag a forma rabságának bélyegezi. Ez az utóbbi szempont a közelmúltban ünnepelt Hans Pfitznert most felszólalásra késztette. „A futurizmus a zenében" címen brosürát adott ki, melyben főleg a klasszikus német napok zenei emlékét óhajtja védelembe venni. A könyv még nem jelent meg a nagy nyilvánosság előtt, de azért máris érdeklődést váltott ki s széltében-hosszában élénk találgatások köszöntik Pfitzner szavai­ nak és igazságának eljövetelét. A komo­ lyabb zenészek azonban máris aggodalmaskodnak e vitás helyzet ilyetén állásával szemben. Nehezményezik, hogy a felületen mozogva, az egész toliharc azt a benyomást fogja kelteni, hogy itt valóban elvi harcról van szó, pedig ennél sokkal különb dol­ g o t: a német történeti hegemóniát kell Busonival szemben védelembe venni.

251

C £ e n e i ö z e m le A zene — a b é k e a n g y a la . Nikisch Artur szívesen számol be azok­ ról az impressziókról, melyeket Svájcban való hangversenyezése alkalm ával szerzett. Elmondja, hogy a hangversenyközönségnek legnagyobb százalékát állandóan olyan publikum alkotta, mely a központi hatal­ makkal éppenséggel nem rokonszenvezett. Mégis feltűnő volt, minő lelkesedéssel fogadiák bemutatkozásukat. A második hangverseny alkalm ával feltűnően lehetett megállapítani, hogy egyes franciák, angolok, amerikaiak és olaszok hogyan utaztak városról városra a zenekar után Baselben egy orosz attasé annyira el volt ragadtatva a produkciótól, hogy odalépett Nikisch elé, bemutatkozott s ezeket a szavakat rebes­ gette: „Ö n az igazi békeangyal, Pétervárott és Moszkvában örömmel fogjuk köszönteni, az Ön művészete nemzetközi.* — Géniből és Lausanne-ból leveleket kapott Nikisch, hogy miért nem rendeztek ott is hang­ versenyeket. P u c c ini o p e ra u jd o n s á g ai.

tizenegy egyházi és világi kompozíciót mutat föl teljes partitúrában a cinquecento olasz mestereinek tollából. Cipriano de Poré szerepel benne legtöbbet, de kívüle Palestrina és Meruio is szóhoz jutnak. A legtöbb kompozíciónál a mű végén van megadva annak szerzője s csak kevés szerzemény maradt név nélkül. Petrarca szonettjei közül huszonnyolc van meg­ zenésítve. A hírneves tízstrófás kanzone „Aiia Vergine “ át van komponálva. Petrarca művei közül a legutolsó „della Mor!e“ címmel szintén meg van zenésítve.

x-< S a in t- S a e n s re n d re u ta s ítá s a fr a n c ia részről. A világsajtót osztatlanul járta be annak az elfogult szenvedélyességnek a hire, melylyel Saint-Saéns a háború első perce óta W agner Rikárd ellen fordult. A jó franciák úgylátszik maguk is megunták az éktelen piszkolódást s legutóbb a Journal de Pouple-ben heves cikk jelent meg SaintSaéns ellen. Ennak vezető gondolata az, hogy a francia rövidlátó mester nem küzd nemes fegyverekkel akkor, mikor a holt W agner Rikárdot provokálja folyton. Kár ezért a felesleges kötekedésért, mikor W agner muzsikája francia színpadokon is elsőrangú bemutatásban szerepel.

A divatos operaszerzők kicsiny nemzet­ közi táborában Puccini érezte eddig a leghatékonyabban, hogy a világérdeklődés a háború folyama óta meglankadt: operái az antant premiérdeszkáira szorulnak kizárólagosan. C sa k az új Városi Szín h á z csinál állítólag kivételt s a közeljövőben Puccini-ujdonsággal kívánja a házavatás Az új o ro sz nem zeti h im nusz e lk észült. iránti lázas érdeklődést hosszú időre is Am ikor Oroszországban a forradalom fölszínen tartani. Puccini mintha tudná, hullámai a legmagasabbra crnek, érkezik hogy ennek az ellenséges kulturállapotnak az orosz hírmondó, a „Ruszko/e S /o v o “ is vége szakad majd egyszer s amit azelőtt nyomán az üzenet, hogy az új orosz neinzetia nemzetközi adminisztráció emésztett föl idejéből, azt most kizárólag komponálásra j himnusz a maga teljeségében s rövid időn fordítja. A Kabát című már előre hirdetett i belül a nyilvánosság elé kerül a sajtó útján. operáján kívül, melyet Puccini féltékeny' , Az új nemzeti himnusz szövegét illetőleg nem céloz uralkodóra, elnökre, kormányzóra, ségi tragédiának nevez, állítólag készen vagy bármely más főbenjáró uralkodó van az Angeiica N ővér című, melynek személyiségre, hanem a francia M arseillaisc alapjául eg, zárdatörténet szolgál. E két hangulatából kiindulva csnpán a népről, a újdonságon kívül még készen volna a szabad Oroszországról tesz említést. A Gianni Schichi című műve, továbbá három kormányformát illetőleg a demokrácia egyfelvonásos, az utóbbiak azonban egyen­ világfölfogásáé az elsőség. A nyilvános lőre munkában. — Puccini e lázas háborús publikálás napját Oroszországban ünnep tevékenységére joggal jegyzi meg egy kül­ gyanánt fogják proklamálni. földi hírmondó, hogy szinte vetekszik már >»< az opeiettszerzők divatos bőbeszédűségével. Ami az új művek belső életértékét illeti, A g ra m o fo n az a n g o l h a d s e re g róluk az olasz zenei sajtó is tartózkodással s z o lg á la tá ban. szól. Megemlítik, hogy az a Puccini, ki a Nyugat Leányában már egyre ismertebb Hogy az angol hadsereg nagy ember­ reminiszcenciákat szólít életre, ujabb bősége brit hazugság, kitűnik az angol műveiben sem tud már újabbat mondani. hadvezetőség azon intézkedéséből, hogy A háborús cikkeknek — úgy remélik ők — újabban a katonai zenekarokat egyszerűen így is lesz keletjök. feloszlatták. Minthogy pedig a tüzes indu­ >-•-< lónak a szenvtelen angol katona szemében Z e n e i k é z ira t a tiz e n h a to d ik század b ól. is lelkesítő ereje van, azért a hadvezelőség Parm ában C lerici nevű tanár érdekes i gramofonok beszerzéséről gondoskodott. zenei kéziratot fedezett fel, mely kétszáz- | Ezt a gramofont a katona nyakába akaszt-

252

2 enei Özemle

ják, ki azután a csapat előtt halad. Hogy a gramofon kintornás hangja mily keveset érhet, nem szorul bizonyításra, de az be­ igazolt, hogy ebből is a brit gög letörésére lehet már ráismerni. A p ró H íre k C s a rn o k a .

Sfca-

« » » i .............

ir o d a lo m

--Ma

G W

------ — * a n s » '

—<■

‘K önyvek.

A dortmundi városi színházban Hüttner tanár vezetése alatt háromnapos BeethovenB a r t ó k B é la . Táncjátéka alkalmából, ünnepséget rendeztek, melyen többek között 1917 május. Irta Molnár Antal. Budapest, a kilencedik szimfóniát is előadták. — Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyv­ Erich Korngoldnak, az ünnepelt bécsi nyomdája 1917. Ara 1 korona. Kis negyedkomponistának D-dur vonósnégyesét a császárváros Rosé-négyese mutatta be. — 1 rét, 16 oldal. Konstantinápolyban a török cenzúra be­ Bartók Béla táncjátékának közelmúlt be­ tiltotta Fali Leó Sztambul rózsája című mutatása tagadhatatlanul az érdeklődés közép­ operettje előadását. — A baseli Musikpontjába állította egyéniségét. Régebbi idők gesellschaft a jövő zenei évadra húszezer óta a népzene terén végzett verejtékes kuta­ frank állami szubvenciót kap. — Prágában tásai talán elvonták az alkotástól, melyre pe­ az elmult évad végén Sm eíana ünuapsédig most izmosodó és fejlődő magyar zene­ szerzésünk tagadhatatlanul kiváncsi volt. S geket rendeztek olyforntán, hogy több bármenyit írt volna is a hangversenyterem operáját adták elő s Smetana-kiállítást és a zongoraszoba számára, bizonyos, hogy rendeztek. — A berlini Singakadem ie nov. mindez kevés ahhoz, hogy szélesebb körök1-én és 2-án zenei ünnepségeket rendez: benfoglalkozzanak egyénisége problémájával. az első^napon Bach-kantáíékat adnak elő, A színpad meghozta most e nagyobb publi­ a második napon Max Bruchnak Gusztáv citást és a fet.tartásnélküli rokonszenv, melyAdolf című művét. — Konstantinápolyban lyel a táncjátékot fogadták, érthetővé tette, német operett-társulat szerepelt, mely török hogy lejárt a kor, mikor a magyar közönség nők részére rendezett külön előadást. A reá csupán mint szertelen újítóra tekintett. török hölgyvilág színültig töltötte meg a 'A modern zenének úgy külföldi, mint színházat. — Fiebachnak M arié und Martha pedig hazai művelői nem képviselnek egy cimű nagyszabású oratóriumát Königsberglezárt egyéniséget, bevégzett kort, mely már ben mutatták be rendkívüli sikerrel. Az a történelemé volna. A képnek színei még egyházi oratórium terén szenzációsnak nem teljesek s a távlat túlkevés ahhoz, hogy mondják az újdonságot. — Puccini La ronmáris ítéletet alkossunk. A jelen irodalmi dine című operáját először Bolognában portré szerzője sem tekinti Bartókot kész vitték színpadra. — A drezdai M üller most egyéniségnek, aki többé nem mond újat, gyűjti össze Róbert Franz leveleit. — Wolfvagy akinek nincsen hozzáadni valója. De a Ferrari új operát szerzett, melynek Arany táncjáték sikerétől mégis befejezett kort keltez Kalitka a címe. — Sigfried W ag ner „Hütchen már mely figyelemre érdemes Szeretetlevél ist an allent schuld“ címen operát szerzett, ez a brosúra, mely a föiviiágositáson kívül melynek bemutatója a stuttgarti udvari expiálni akarja azt a Bartókot, kit oly sok színházban lesz az elkövetkező évadban. félreértés és kemény mellőztetés ért. — Az amerikai milliomos, Rockfellernek A brosúra egész tenorja genetikus össze­ veje által alapított Kormick-ösztöndíjat az hasonlításon alapuló. Nem független színek­ idén Királyház című operája után a parmai kel rajzolja emberét, hanem történeti hátteret Lualdi Adriano nyerte el. — Nikisch Artúrt, idéz s jelen kortársakkal veti össze. Schöna lipcsei Gewandhaus hírneves karmesterét bergel és Strawinskyvel szemben Bartóknak a száz király titkos udvari tanácsossá ad elsőséget s bár készséggel elismeri, hogy nevezte ki. — Kárpáth Lajos az osztrák hőse Strausshoz is, Debussyhöz is járt isko­ „D'cr Merker" c. zenei lap szerkesztője lába, mégis kétségtelen előtte, hogy „Bartók megvált állásától és a „Neues W iener zenéje más, mint hozzá hasonló kortársaié.“ Tagblatt“ -nál vállalta újból zenereferensi Azután megindokolja ezt a tételét, részekre tisztét. — Alexander Heinemann kamarabontja Straussot is. Debussyt s a konklú­ énekes Vöröskereszt-kitüntetést kapott. — ziója Bartók javára dől el. Stráussról így D ’Albertnek „Tote Augen" című dalművét elmélkedik: jövő évadban Kópenhágában adják elő. — „Strauss ú n. modernségei tisztára kűlsőPuccini „Á fecske" című dalművét Monfeségesek; ott, hol Strauss énekelni kezd, ahol muzsikái, ahol nem játszik es nem pepecsel, carlóban mutatták be első izben.

^ D s /magijarországi Beszámitolóbank 9 ?. ~cí. ^ e m e s D á r -^ e lo á r o s

6—10

Szenei Özemle o tt: közönséges, banális és reakciós Strauss nem oly szegény dallamokban, mint Schön­ berg, hanem a „Liedertafel Stil‘ -ben írja dallamait, azok csak a régi és rossz fajta német romantikus melodika fölmelegitése Ezzel szemben a contrario Bartók-jellemzés ez: „Bartók sok színt, fogást vesz át az em­ lített festő külsőségektől, de azokat végte­ lenül elmélyíti, lelki élmények kíséretébe ol­ vasztja . . zenéje oly értelemben program­ zene, mint általában e nagy dalnokoké, hogy mikor illusztrál, akkor is a dolgokhoz érzett belső életét illusztrálja : a külsőség nála min­ dig erős lelki hangulaton át kerül a hallgató­ hoz, És e hangulat, mint minden jó zenében, szép ízlésű dallamok útján érvényesül, melyek eredetiek." Debussyval kapcsolatban így nyi­ latkozik : „ . . Az a ködös, fátyolos, távoli szenvedélyű. lekötött, ritmikátlan zenélés, az elharapott dallamoknak, elforgatott szemek­ nek és perfümös tulfinomoságnak muzsikája nem Bartóké. Hiába sorozzák őt a neoimpresszionisták közé. a Ravel-ok, Scott-ok táborába, hiába kényszerítik a makogó pointillisták közé. Bartók zenéje nem a lezüilött európai romantika tagja többé, hanem egy új fajta’ zenei irányzatnak megalapításában vesz részt." A brosüra második része ama új zenei irányzatának indokolásával szolgál .megállapítja hogy Bartók eltérő zenei hit­ vallását a magyar népdal szellemében történt elmélyedése okozza. Teknikáját a szabadság eszméjéből kiindulónak ismeri fel, a forma­ tanát pedig ugyanilyen alapon véli megfej­ teni. Megállapításai végén még teljes színpadi sikerének adja magyarázatát. A füzet a szerzőnek Bartókkal szemben megnyilvánult szeretetelőlege. Az író min­ den szavából kiérzik. hogy becsületes meg­ győződés és nem klikkbeli elfogultság sugalják mondatait. Bizonyára máris sokan vannak, akik a brosüra szellemével egyetértenek s Bartók jövendő reménységei szóról-szóra megerősítik majd e brosüra szavait. S akkor vagy húsz év múlva úgy tekintünk vissza erre a kis írásra, mint egy jövendőmondásra, melynek valóságán gyermeki hittel csüngtünk.

Temesvár.

Járosy Dezső.

Kardos István: H á ro m C so k o n a i- d a l és H á ro m P e fő fid a l (2 füzet, megj. Rózsa­ völgyi cs társa kiadásában, 1917.) Nem kezdjük avval az ezerszer hallott banalitással, hogy „fiatal" szerzőnk így meg úgy. A művészet nem ismer kort, csak produkciót, s ha a munkát szerzőjének ifjúsága miatt kell védeni, úgy jobb azt egyáltalán nem védeni. Kardos István nem szorul ilyesféle védelemre, ővele egész komolyan kell számolni, és kiváujuk neki, hogy a fiatalos lelkes tűz és idealizmus, mely dalaiból kiömlik, végig kisérje egész pályáján. Komolyan kell őt venni már csak nagy gyakorlottsága miatt is ; kitűnően kezeli az énekhangot és mialatt jellegzetes­ ségre törekszik, nem felejti el, hogy énekesnek ír, aki méltán megkívánja a hatásos szólamot. Emellett becsülésre méltó őszinte hangjai, az, hogy nem keresi a a különöset, hanem csak valódi mondani­ valóját közli és abban a formában, mely okvetlenül fedi meggyőződését. Eg yáltalán nem akar föltünést kelteni a modern aera eszközeinek ellesése utján, hanem csak annyira alkalmazza ezeket, amennyire okvetlenül, belső indokból szükséges a jelenlétük. Általában a W ag ner utáni kor kifejezésmódjában mozog, s ott, hol ujabb eszközökhez nyúl (pl. a „Fenséges éj" alternlt tercmcneteiben), igen jellemzően és nem külső hatás kedvéért alkalmazza azokat. — A Csokonai-dalok inkább operás hangulatúak, az igazi líra hangját sokkal sikerültebben nyújtja a Petőfi-dalokban, melyek különben is fejlettebb koncepciójuak (kivéve a vérszegény és alkalmatlan szövegű „H a lvá n y katoná“ -t). Legsikerültebb a „Fenséges éj“ , mely munkája útján szerző a m agyar műdalköltés egyik legkitűnőbb megoldásával lep meg. E dal után egészen bizonyos, hogy Kardos István az új nemzedék egyik legtehetségesebb tagja, ki nem csak reményekre, hanem máris örömteíjes dicsekvésre jogosít. — Kár, hogy a nyomdai korrektúrát egynéhány mulasztás terheli (módosítójelek 1) Budapest.

JÁROSY DEZSŐ Korona

Háborús Témák és Változatok a zeneművészet köréből . .

255

Molnár Antal.

KIADVÁNYAI: K o ro n a

A hagyom ányos gregorián ko2.— rális esztétikai méltatása (II. k i a d á s ) .................................... 1.50 Az Eukarisztia Zenéje . . . 2.— A zeneesztétikai szép a zene­ Az egyházi zene liturgikájának történelemben .......................1.— tankönyve. (Az Orsz. m. kir. Chopin zenei romantikája . . — .60 Zeneakadémia hivatalos tan­ Liszt Ferenc esztétikai méltatása — .30 könyve.) (359 lap.) . . . . 8.— Giuseppe Verdi esztétikai mél­ Faji zene és m agyar zene . . 1.60 tatása ............................... . 1.— K a p h a tó k a sze rző n él, T e m e s v á r 1., N a g y k ö rú t.

234

2 ertei Ö zem le

Zenem űvek. R u s t Z o n g o ra s z o n á tá i. A Zenei Szemle 6 számában (202. o.) megjelent ilyen cimű isrásomra vonatkozóan kitűnő zenetudó­ sunkból, D’lsoz Kálmántól, a következő figyelmeztetést kapom a harctérről: Rust zongoraszonátáit a kiadó Rust Vilm os (a zeneszerző unokája) erősen retusirozta és meglehetősen ellátta az újabb zongora­ kezelés fogásaival. S minthogy következeteten oly világításba helyezte nagy­ apja darabjait, hogy azok éppen zongoratechnikailag jelentenek roppant haladást a maguk korával szemben, azt pedig mind­ végig elhallgatta, hogy átdolgozott kiadást n y ú jt: tökéletesen félrevezette a Rust jelentősége felőli Ítélkezést. „A kétség­ telenül derék öreg Rust szerzeményeit — irja D’lsoz — dr. Rust alaposan „ m eg­ ja vítva “ adta ki. Elég ügyetlen volt azon­ ban az eredeti kéziratokat meg nem sem­ misíteni. “ Neufeldt E . volt, ki „leleplezte az ifjab Rust machinációit.*' (Die Musik 1912, 2. decemberi füzet) „Em iatt óriási polémiája volt d’lndy-vel a SIM-ben (Le cas Rust) a bizony sarokba szorította Neufeldt úr D’lndyt, ki csak emlékezekből polemizált ( I’ai parcourru á Berlin les oeuvres síb.) A „Zeneközlöny" 1912.— 13. évfolyamában a Folyóiratok Szemléjében

van erről az ügyről említés téve." — Ilyen értelemben kérem tehát a Rust zon­ goraszonátáiról írt cikket módosítani.

c.Budapest.

fMoinár ír tta l

c'beküldött müvek. K. P ikéthy Tibor, op. 12: Poétikus hangulatok. Bárd Ferenc és Testvére cég kiadása. Ara 3 korona.

K. Pikéthy Tibor, op. 26: K ét zongora darab. Báid Ferenc és Testvére cég kiadása. Ara 3 korona.

E m ii Söchting, op. 154: In Waid und E/ur. 12 melodisch-charakteristische Tonstíicke. J

Schuberth u. Co. Leipzig

Alfréd KoIIer, op. 12: Ein Traum. Für Violine mit Klavirbegleitung. Rózsavölgyi cég kiadása.

R é vfy G éza:

Vilm os:

Ara 2 kor.

Diadal Induló.

Litografált kiadás Szerző tulajdona Zongo­ rára l'öO K Kiadótulajdonos: Já r o s y D ezső. Nyomatott n Csanádegyházm egyei Könyvnyom dában

E iK r a a E a H s s s E s ia a a fís r íd K m ffis s ia a L i& í& ja fe iiJt ó iü ü M s s iiíiB ít B

járosy Dezsőnek

Háborús Témák és Változatok a zen em ű v észet köréből cí­ mű m űve korunk min­ den zenekulturáiis k érdésére reávilágít s a m űvelt k ö zö n ­ ség n ek szán t érd ek feszííő háborús olvasm án y. A mű ára két korona.

M eg­ rendelhető az összeg beküldése ellenében a szerzőnél(Temesvár, I., Nagykörút).

2 4( /

Uj Kuruc Nóták. Bárd

Ferenc és Testvére cég kiadása 60 fillér.

Terpinszky

Kr.

Tartalm a Tém ák: N em zeti ze n é n k jö v ő k ilá tá s a i. A nem z etkö z i zene a lk o n y a . N ém et v a g y fra n c ia h e g e m ó n ia ? O la s z h á b o rú s zene.

V á lto z a to k : Jó té k o n y z e n e m ű vésze t. R o k k a n t zenészek. S z a v a z ó z e n e k u ltú ra . A z o p e re tt fö lm a g a s z ta lá s a . C s o d a g y e rm e k k u ltu s z . Ja d lo w k e r, a ru ssz o fil. F iih a r m o n ik u s a in k b écsi sik e re . Z e n e p e d a g ó g ia i á lm o k .

01—9 60

-U O S e Z S JO JB A S b IaI 3 (3 |3 S IA

-d 3 i( ]|np3Á Í53 })3pjZ93> l OZB.IOSUOZ B/OUB/cf B BqqBAO) ‘} / 3 3 j g ‘i p s t u o f í 'J d A B L u p a u p g ‘u p f s q o a g

‘-q js

\/3 jJ o p u 3 s g g

■IU3 7 £>/o / e d s e e / q ‘ja p e j/a z i q ‘q s a d e p n g w y >josojBÁSBjoSuoz i.iBApn •Mg sp so V I Í

J

‘i p s y o j r f ‘J31UJ1111X

:ju iu i qB U > |B JoS uoz q q o j S s j y

j r> f~ 7 ' f 1 1 Í~S l

I

V \La ~J

v_y

■ ■ ■ ■ B ia H B a a e iB B B iB s iB s e E g i 01—9 OS

'ZS81 :A 3 l e y i l d V Í V

'JPIPU I (P>fOX BASD|OJ,

S 0 >(0 4 .Ilq 0 I0 ZS ‘B Z 3Q Á 5 [ Z 3 3 J B J Z g •5)BJB 9SD [0 |3U |3J3A 9pJO [-l ‘P>{UBJJ

—‘81 ^

"v • n - z y H § o a y A ‘§ o a y M 3 g

•

— 'fZ M

‘

■ '

’

SOUlJH

IUP9JOIUOZS S 3 p §

avAsawaX

—'ZZ > 1 .................................U3S3ÁŐ3Á —'SZ M .......................................nzssv OS‘81 > 1 ............................. luppjouiozg

üi—l a>

‘SBUI[B>)[B

•UBq>[oJ8BUJOS3BjS9d 5(BU^3pUB[B

JoqASpAo s - A

O

g

a

V

3M

N

‘>|3ll>|3S3|3(|

j( b

>{ o j l

s a ö a > i

- n ö y v d w

y a

§ 3 - N V ia a O d O c T D 3 A n

‘>|3U{3)|OZO>jZS3 LIBSOJllOd } |3 S 3 |3 p

-U 3J !>]3P!A ‘(13113111 JfBJp soÁ U B in l (3>]3>i>i!33a3d!d S3 -J3ZSJB1I1 - á 3 [ ‘(3>|3>jJi!’D

K

avAanoaAn:

qqB U IO U lJ ISB(JB (ZBÍ|

ss

p e z s B Á S p A ij

’PZ

e a jn -p j

ü l—9 89

ip ip lv

‘s o j e a j g á q - . i c a s s u o j

b s j ^ x s ? * K > iu iu p g

í3U3J§OJQ Í6 0 J 0 A J B Á Q

H o n a v Q

^tcaoioiolotoKaolotoKoioöüloiotoíoaoloioMotoloJolololololotoíoKJlotoiaololoiotoioioioifiiüioioöoioir: 2 ■lU3.l>/Odl3-3>/Uig 93 Q _ S S -sq iu g : b A u b u i j j b A S s ip p a d g B p 9 Q 9 W } h U d Q 2 9 3 Á y j ü W k B t 8 ojfnAS

B

- u s q y j s S a s o u i u i qqqo(8d] q o íS d j B b ■U30M3S39QUILI/ j j b A S j g s o o u s q i S D o q s p p u i p j q o d pP S ‘f Z B iu A u p j ‘j j j s z j g q ‘j o / f n A S b jíb j. g s /p ju s p u iiu s jB jz o q /e /S o j js p i/u n u i

5 ()(>£ UBOpüBl/B ^ CA/L

í

PC3

iln h o

C-Cí

m h ö Q u i &

‘ddappisAS UBAS3LU3f

o

mW 9 8 2

01-9 2Z o g

%)PIOIOÍOÍOIOIQIOÍOP;C)IOÍOIOÍOIO;OIOIOIO1OIOIOIOIOIOIOÍOIC)ÍO1OÍOIOÍOÍGIO1OIOP1OIGÍOPÍOÍOIO^)IOIO1OIOIO^0

•zs -6lf’ B|iupzs-.i?ízu?d>iajB>|E}B)socj -zs '909 uopjaj, I

^ *8 6 8688000 w

yy 9 _ S 99

a y A e a w a x s?pa>|saja>iAJSBu-jniuEd s? >ipjp JJQAQZS ‘-piAQJ ‘lőjaquuoiví ív s a y x

e a

N o s a a o

01—£ f-9

|BpOI|BZS- [BÁO^J

z s is m

a ju /a z p

*z 94?A£>t ‘>{9q o z s saiujaAu^M I

$ uaq9iozo>i jPApncAi^^‘soa^Ajoszpí-jpAsauiax (

w uo< ^

TEMESVÁRI POLGÁRI SÖRFŐ ZDE RÉSZ VÉNYT ARS ASAG. M ÉRLEG -SZA M LA

VAGYON

Épületek, telek és berendezés . Uj befektetés................................ S z á llító h o r d ó k ........................... Helybeli és vidéki ingatlanok . Nyerstermények és készletek Adósok és fióktelepek . . . . Pénztárkészlet és bankkövetelések Érték p a p íro k ................................ S ö rg yári érdekeltségek . . . .

2205295 761154

41

100100 526578 177491 250255 2951661 582825 510272

7865512

50

TEH ER

Részvénv tőke: 15.000 drb teljesen be­ fizetett részvény (ebből 5000 drb 1917/18. évi osztalék-jogosultsággal) Értékcsökkenési tartalékalap: 1916. szeptember 1-én . . . 1,000.000.— Ezévi g ya ra p o d á s. . 800.000.— Tartalékalap: 1916szept.l-én 100.000.— Legutóbbi tőkeemelésből eredő felpénz . . . 1.545.164.17 A d ó t a r t a l é k a la p ................................ M. kir. pénzügyi kincstár: söradóért Tisztviselők és alkalmazottak nyugdíj­ egyesülete ......................................... Nyereség: áthozat 1915/16-ról . . . 1916/17. üzletévre . . . .

5000000 : 1800000

1445164 50000 245685 500000 62895 961770

17

6858849

17

.7*5, 7865512

7865512 ! 50

*) Közgyűlési határozattal 1,700.000 koronára emelkedi **) „ „ 300.000

V ESZT ESÉG - E S N YERESEG -SZA M LA

T A R T O Z IK

Általános k ö lt s é g e k ........................... Ü z em k ö ltsé g e k ..................................... Fizetések és b é r e k ........................... Betegsegélyző és balesetjárulékok Fuvarozási k ö l t s é g ........................... A d ó ....................................................... B iz to s ítá s .............................................. S ö r a d ó .................................................. Gépek és gyári eszközök elhasználása által' okozott értékcsökkenés . . . Nyereség: áthozat 1915/16-ról . . . 1916/17. üzletévre . . . . A könyvelésért: E le k S á n d o r s. k., irodafőnök Jo a n o v ic h s k., igazgatósági elnök. D a r v a s s. k., felügyelő-bizottsági elnök.

Nyereség-áthozat 1915/16-ról. . . . Adómentes jövedelem : L a k ­ bérek ................................ 12545.69 Értékpapirkamat-jövedelem 28171.24

68087 j 25 577520 59 204955 76 5159 65 108104 56 88849 45 15509 , 29 568754 74 800000 62895 961770

KÖ VETEL

1 Á r ú s z á m l a .........................................

— 2454741 10 05 1024665 5459404

95 17 5596511

10

5459404

20

07 15 20

A z ig az g a tó sá g : B a a d e r s. k. D o n n e r s. k.

S a r ló s s. k.

10

j

G ro s s m a n n hadbavonult. S z id o n s. k. ügyvezetők.

Tem esvár, 1917. évi augusztus hó 31-én. S z é k e ly s. k.

40716 5555794

62895

F le is s ig s k.

A felügyelő-bizottság: K á lm á n s. k.

K im m e l s. k. D u sch n itz s. k.

M ü lle r s. k.

S z a n a s. k. M a rg in e a n tiu s. k.

XI

2 snei Ö t é míg

C I P Ő C I P Ó = = CIPŐ í H ölgyek

Urak

és

Gyermekek

érdeke, hogy cipőszükségletUket csakis a

4 7— 10

H U N G Á R IA cipőüzletek útján szerezzék be.

T em esv á r-B e lv á ro s.

S za b o tt árak.

T elefon 11—51.

ÉLMAGYARORSZÁGI

G A Z D A S Á G I B A N K R.-.T K ö zp o n t: B elv á ro s, L o so n czy -tér 9. Fiókpénztár: Jó zsefv á ro s, K ossuth L ajos-utca 9. sz. Kirendeltségek: Bil/cd, Buziásfürdő, Gyertyámos, Jánosfölde, N agykároly falva, Kevevára, Ó bessenyő, Oraviczabánya, Periasz, Vinga. R é s z v é n y t ő k e ..................................... 5,000.000 korona. T a rta lé k a la p o k .................................... 1,900.668 korona. B e té te k ................................................... 11,000.000 korona. Elfogad betéteket takarékpénztári könyvecskékre, folyó- és csekkszámlán a leg­ előnyösebb feltételek mellett. Jelzáloghitei és váltóleszámítolás. Előlegek állam ­ A papírokra, záloglevelekre és részvényekre. Felekkel való érintkezés csak délelőtt, V asár- i s ü nnepnapokon a bank zárva van.

6 7-

t)

„Arany Szarvas-szálloda Temesvár-Belváros Tulajdonos

Ludig János Örököse. 88 1—5

Telefon-állomás. A villamos vasút megállóhelye. A belváros köze­ pén. Kávéház és étterem a házban. Szobák 3 koroná­ tól fölfelé.

XII

V e r te i Ő zem U

Ijungária-fürilő

Gőzfürdő 16 2-6 V ízgyógyintézet Kádfürdő Népfürdő

Zcmesvár-gyárváros, ligct-út.

K ed vezm én yes jegyek trafikokban, egyletek b en é s v illa m o s k alau zok ­ nál kaphatók.

§§

S c h o tt-fe le zeneműkiadványok. Eddig megjeleni 6500 szám. Teljes raktár a

Polatsek-féle k önyvkereskedés -ben. 38

fr-to

Jegyzék

ingyen.

Angster József és Fia

27 7 -1 0

Orgonaépítők, orgona- és harmóniumgyár Pécsett. Ajánlják kitűnő hangú és erős szer­ kezetű légnyomatu és elektromos be­ rendezésű orgonáikat a legjutányosabb árak mellett művészi kivitelben. R ak ­ táron kitűnő hangú harmóniumok minden nagyságban. Elektrom os fujtató-készülékek.

Komáromi és Tóth hegedűkészifők műterme

Budapest, IV., KossuthLajos-utca 10. Két arany, egy ezüst és egy nagy m íllenium i éremmel kitüntetve. A pécsi o rs z á . •jí, gos kiállításon állatni arany érem m el kitüntetve A lapit. • i V - ' í tatottl867. rtapotkívánatra Ingyen küldünk. A budapesti bazilika orgonájának építői.

Hegedükedvelők saját érdekük­ ben kérjenek árjegyzéket bér­ mentve. Elsőrangú uj hegedüf készítő és javító műterem. Ki/. váló húrok stb. Esetleg részlet­ fizetésre is szállítunk. 25 6 - 1 0

(~Klecker£iános ^Utódai L s

C T

z"1

,

(~ is

, ,

j

‘Tüszerárúk, csemegék, — festékek, oetőmagoak, gyógy- és ásoányoizek, — — —

bel- és külföldi borok,

uk likőrök, cognak, pipere------— cikkek, frissen lőtt oadak

l e m e s o a r - y y a r o Q r o s , ^ A o s s u t b - t e r 1. s z . ^mnatra készséggelszoia

_

_

gólunk árajánlattal. —o

Kecskeméty Fényképezőkészülékek. — Kellékek. Műszerész. — Javítóműhely.

Temesvár, Agrár-palota. Á rjegyzék in gyen .

T á v b e sz é lő -202