Mihalovich-Szám. DDBSBBBS!lBEKaKi K [ HAVI FOLYÓIRAT A ZENETUDOMÁNY ÉS HANG- VERSENYÉLET KÖRÉBŐL. SZERKESZTI járo SY DEZSŐ

Mihalovich-Szám

Z

en ei

S

zem le

DDBSBBBS£!lBEKaKi

K

■

[ HAVI FOLYÓIRAT ■

A ZENETUDOMÁNY ÉS HANGVERSENYÉLET KÖRÉBŐL

K ■ I

SZ E R K ESZ T I jÁ R O SY DEZSŐ

■! ■

1

■ ■ f. ■ ■

■i ■l

I. ■

■! ■ ■: m ■ m m

m m ■ i. ■

■

■i

m b l! ■: m * ■

ELSŐ ÉVFOLYAM * IC. SZ. * DECEMBER

TARTALOM. V ezércikkek: Dr. Molnár Géza, A zenei Wahrmann-díj. — Moravesik Géza, Mihalovich Ödön. — Kern Aurél, Mihalovich mint ember. — M ag yar Z en e: Bartók Béla, Primitív népi hangszerek Magyarországon. — O pera : Fligl József, Bizet és Wagner. — A rckép: Fodor Gyula, Mihalovich Ödön. — Zenei É le i: Opera-Szemle. — R o vás: Zongorainség. — H írcsarno k. — Irodalom . Kereszty István, „Wagner Rikárd és Magyarország.*

enei Özemig

II

Iskola-, Zenekari és Hangverseny-hegedűt2ő!Tíbb REMÉNYI MIHÁLY

d magyar királyi Zeneakadémiai házi hangszerkészítőjétől vehet.

R E MÉ N Y I hegedűkészítési műterme Budapest, Király-u. 58. Telefon 87-84. Legdúsabb választék mesterhegedük-, cellók-, to k o k - és k v in ttis z ta hangversenyhúrokban. Elsőrendű javítási műterem. Rem ényi hang­ fokozó gerendája által bármely hegedű vagy celló sokkal jonb, neme­ sebb és nagyobb hangot kap. Kezesség minden egyes hangszerért. Régi hangszerek vétele, eladása, cserélése. Kérjen árjegyzéket hegedűkről.

Rieger Ottó j villamos gépekkel berendezett ■ ■■■■ v.o. o rvii uu v . ■1= ■ cs. cés kir.• udv.

^

Orgonagyára. ! Budapest, X., Szigligeti-u. 29. C s . és kir. udv. szállító, a S ze n tsir és a Feren c József-rend lovagja.

A párisi, bécsi, pécsi stb. kiállí­ tásokon kitüntetve. Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló, tiszta lég­ nyomású csőrendszerű (pneuma­ tikus) tartós, nemeshangú orgo­ nákat szállít. 38 év óta )600 orgonát szállított, közte,a király orgonáját” , amely mű ezidő szerint hazánk legnagyobbb orgonája (80 változatú, villanyerőre berendezve). Orgona­ javításokat és hangolásokat a leg­ mérsékeltebb árban teljesít. Orgona jókarbantartását elvállalja. Kataló­ gussal, tervezetekkel és rajzokkal kívánatra díjmentesen szolgál. ::

▼

Hazánk legnagyobb templomi o rg o ­ nájának, a király orgonájának (k o ro ­ názási templom) alkotója. 3110—io

Könyvnyomdák — stercotypiák, — litográfiák — autografiák — könyvkötészetek — zinkografiák és e szakmába tartozó összes grafikai vállalatok berendezéseit szakszerűen, jutányosán szállítja

Klasszikus Z e n e p e d a g ó g ia i Művek B eethoven-S zonáták 4 köt. á K 2.40 B e rtin i, 12 kis darab, op. 100, op. 29, op. 32 á . . . . K 1.28 C hopin K e r in g ő i................... K 1.60 C /em enti S z o n a tin á i . . . K 1.60 C ra m e r-E tü d ö k 4 kötetben á K 1.28 C zerny, Schule der Schaufahigkeit, 4 kötetben á . . K -.80 C zerny, op. 139, 100 Übungsstücke 2 kötetben á . . . K -.80 C zerny, Kunst der Fingerfertigkeit 6 kötetben á . . . K —.96 C zerny, Vorschule der SchauFáhigkeit . . <................. K 1.60 H aydn, Szonáták, 4 köt. á . K 2.40 Hummel. Lose Blatter . . . K -.80 P ozdina, Tonleiter-Studien . K 1.60 S c h u b e rt-E rd s te in , Blumenl e s e .................................. K 1.60 Hummef-Qosenkunsp, 8 Ta nzstücke, négykezes 2 köt. á K 1.60 Kaphatók: u 4— 10 B á rd Fere n c és T e stvére zenemű­ kereskedésében B u d a p e s t, IV . K o ssu th L a jo s - u tc a 4.

■

G rafikai szaküzlet

Outenberg-Ház Qeel Testvérek (Cégvezető:

Linotype szedőgép vezérképviselete. ■■

K örinek József)

Budapest VUI.Bezerédi-u. 4 7t 5—tó

Telefonszám : J ó z s e f 4 4 -1 8 .

Mihalovich Ödön miniszteri tanácsos az orsz. m. kir. zeneakadémia igazgatója

Síöfiidísi ár égisz íore tizenkét korona, féléore hat korona.

Ő zerkesltöaég-kiadúbio a tal; Tamesvár-

cZ

e

n

e

i ( S

z e m

le

cBetoáros, (Nagykörút.

CéHaoi folyóirata zenetudomány É\5 hángversefíyéíet ■köréből.

Szerkeszti + ffárosy cDesső

'-Temesvár, 1917 ‘-December hó

S?

zenei

Irta:

TMolrtár Qéza,

Slső évfolyam, tizedik szám.

cU)ahr

egyetemi magántanár, az orsz. m.‘ kir. zenenkadéiiiía tanára.

féhcii Wahrmann József kulturérzéke és bőkezűsége most jut először kapcsolatba a magyar zeneyilággal. Alapítványa ezúttal egy zeneszerzőnek kamatoz és i a mi feladatunk, hogy ezt a művészt megjelöljük;. Az alapító-levél reánk bízza, hogy zeneéletünk jelenségei közül akár egy érdemes mestert, akár egy érdemes művet ragadjunk ki, tehát jutalomra ajánlhatunk vagy egy összegyéniséget, vagy egy határozott alkotást. Figyelmünk ezáltal k é t:irányba. tere­ lődik : vizsgálnunk kell, hogy mennyi szellemi tartalmat és elvi jelentőséget képvisel egy-egy. művészünk pályája,; ha ezt mint egészet tekintjük, és keresnünk kell azokat a műveket, amelyek Önmagukban is súlyosak. Amit Magyarorságon . zeneszerzőink fantáziája és . kész­ sége az utolsó évtizedekben teremtett, az kivált belőlünk minden liszteletet. Más nemzetek évszázadokig dolgozhattak művészetük kibontakozásán, nálunk az alapvetés, az. érlelés és a ^leszűrés munkája alig egy pár évtizedbe tömörült. Végleg a mi zenénk még ma sem találta meg orgánumát. Az új nemzedék talán gyakrabban változtat irányt Magyarországon, mint másutt. A nyelvnek az az egyöntetűsége, amely a németeknél Bachtól Brahmsig és még tovább összeköti 200 évnek a mestereit, — annyi egyéni ösztön mellett is — közöttünk nem alakult ki. A keresésnek bizonyos idegessége azonban nem az utolsó évek tünete. Fiatal művészeink, mondhatni, örökbekapták a 1 A Budapesti Szem le decemberi száma nyomán vezető helyen zsűri előadójának szószerinti jelentését, S zerk

adtuk közre a -

ERVifv

w

70-es és 80-as évek lelkeifő!. Ezek is forrongtak és kerestek. Mert azok az áramlatok, amelyek idegen földön egymás után és nagy időközökben jelentkeztek, mihozzánk jóformán egy­ szerre és torlódva érkeztek. Mikor a 70-es években Volkmann Róbert kezdte nálunk elültetni azokat a tanulságokat, amelyeket az elmélet a Mendelssohnnal és Schumannal lezárult kor mű­ vészetéből levont, ugyanakkor már foglalkozni kellett Wagner és Liszt új tételeivel, nem sokkal később be kellett hatolni Brahms sajátszerű gondolatmenetébe, de egyúttal át kellett tekinteni azt a nemzeti hagyátékot, amely Erkel Ferencről és társairól szállt az utódokra, vagyis mérlegelni kellett a speciális faji zene kifejezési lehetőségeit. Hogy egy napjainkban sokat használt szóval éljünk, egy folytonos áttájékozódásra volt szükség. Mikor egy nép művészettörténetében a munka nem számos nemzedék között oszlik meg, hanem így halmozódik, a mű­ vészek álma intenzivebb és teljesebb az eredménynél. É s mégis megható a mozgás, amely a 70-es években kezdődött. A tanulmányok, amelyeket a zeneszerzők végeztek, sokoldalúb­ bak lettek, a feladatok és megoldások mélyebben járók az eddigi problémáknál és eddigi munkamódoknál. Elszigetelt fellobbanások voltak korábban is, sőt hallottunk néha igaz költői hangokat, de a rendszeres munka csak a hetvenes években indult meg. Elegen voltak, akik belátták, hogy laza alapon nem lehet tovább építeni, hogy a munkát jóformán élőiről kell kezdeni és ilyen módon éppen elegen voltak, akik kötelességüket teljesítették. Az egyik választékosabb témákhoz nyúlt, a másik széleseb formákban igyekezett dolgozni, néhánynak a teknikája lett raffináltabb, mások a faji motí­ vumok kibontásán gondolkoztak. Mint első lépett erre az útra Mihalovich Ödön. Ő a szét­ szórt törekvéseket egyesítette és képviselője lett az előkelő deklamációnak és a nagy méreteknek épp úgy, mint drámai kifejezés szolgálatába helyezett gazdagabb ellenpontnak és színességnek. Még a hatvanas évekbe nyúlnak vissza első művei. A Faust-monda, mellyel a romantika nagy mesterei, Schumann, Wagner, Liszt sorra foglalkoztak, hatott az akkor 22 éves Mihalovich képzelmére is. Ifjú érzéseit letette egy nyitányban; ez a négykezes zongoradarab volt első kinyom­ tatott dolgozata. Ugyanehhez az eszmekörhöz fűződik a tizen­ hat évvel később orkeszterre irt Faust-ábránd (Breitkopf és Hártel kiadása); zeneileg e művek nincsenek egymással tema­ tikai vonatkozásban. A zongora számára komponált egy fan-

^/yanei (Szem le

306

láziái és egy nocturne-t is, de egyébkén! már a lanuló kor­ szakban jobban vonzotta a zenekari paletta, mint a szóló-hang­ szer. A 60-as évekre esik még két műve : egy Ünnepi induló, melyet Erkel Ferenc vezényelt a filharmonikusoknál és a meiningeni zeneiipen bemutatott nyitány Athéni Timonhoz. 1870-ben és 1875-ban már önálló zenekari hangversenye­ kei rendez kompozícióiból. Tartsuk meg ezt a két dátumot és gondoljunk az akkori állapotokra. Egyetlen szimfonikusunk, aki itthon élt és némileg produktív volt, Mosonyi Mihály, 1870-ben meghalt, Erkel Ferenc minden energiáját a színpadnak szentelte és mert a siker számára akkor is ez látszott a leghálásabb területnek, mások követték példáját, Goldmark zene­ kari művei íúlnyomólag későbbi keletűek, bár a nagyérdekű Sakuntala már 1865-ben feltűnést kelt. Erkölcsi és alkotó erőt mutat, ha egy szerzőnk már akkortájt egymaga el tudja látni orkeszter-esték műsorát. É s a mi jelentősebb: Mihalovich volt a 70-es évek elején az egyetlen művészünk, aki a programmzenét és az ennek keretül szolgáló modern szimfonikus költeményt hozzánk át­ ültette. A programmzene tanaihoz akár hozzájárulunk, akár nem, kétségtelen, hogy Berlioz és Liszt elvei a zeneszerző fantáziájától új feszítő erőt követeltek. A programm által fölvetett minden képzetet és fogalmat át kellett váltani csen­ gésre, ez a találékonyságnak rendkívüli lökést adott; uj kon­ túrokra a dallamvonalban, új harmóniai kapcsolatokra, új rit­ mikai finomságokra és új szín-kombinaciókra volt szükség, hogy a programúiból mennél többet ki lehessen fejezni. Az új irányban való komponálás teljes erőgyűjtést kívánt. Nálunk egy darabig Mihalovich volt ennek az erőgyűjtésnek egyedüli mintája, a többi modell a magyar földtől messze élt. Igazi érték az, aki a képzelem fokozott tevékenységére tanít. A szimfonikus költemények sorát megnyitja 1871-ben a Rémhajó. Először a filharmonikusoknál, egy évvel később a casseli zeneünnepen adták elő. Mihalovich többi szimfonikus költeménye — a Sellő, Heró és Leander, La Ronde du Sabbat — is a 70-es évek alkotása. Valamennyinek vezérkönyve a Deák Ferenc halálára irt Gyászhangokkal együtt 1879-ben megjelent a Schott-cégnél. Sokkal későbbi utolsó programmzenei műve, a Pán halála. Kapcsolata Bülow-val, akinél egy ideig tanult, és közvetlen érintkezése az új eszmék forrásával, Liszttel, döntő befolyással volt a szimfonikus költeményekre és Mihalovich egész zenei világnézetére. 1848-ban Liszt letele­ pedett Weimarban és ez a város lett a modern zenei gondol­

Ö04

C Áanei Ő t m f i

kozás bástyája. Liszt arról álmodott, hogy Wagner is ott fog dolgozni és Weimar, melynek múltja Goethétől és Schillertől, Herderíől és Wielandtól kapott fényt, találkozó helye lesz a zenei elméknek is. E z az álom nem valósult meg. Wagner csak mini látogató volt Weimarban, de azért Liszt köré cso­ portosultak RafT, Cornelius, Bülow és más finom lelkek. Bülow ebből a szellemből sokat vitt magával Münchenbe — amikor még lelkes híve volt Lisztnek és Wagnernek — és a bajor fővárosban szíttá magába ezt a levegőt Mihalovich. A 60-as évek Münchenje, a honnan a Trisztán, a Mesterdalnokok és a Rajna kincse útrakeltek, és Budapest között, ahol a X IX . század utolsó negyedében szintén revideálták a régi zenét, Mihalovich volt az összekötő hid. A 80-as és 90-es években művei még nagyobb arányokat öltenek. Négy szimfóniát írt, ezek elmélyedésükkel és archi­ tektúrájúkkal lényegesen növelik irodalmunk fajsúlyát. Már az első szimfóniával párhuzamosan kezd foglalkozni a drámai zenével. A vokális stílusban korán gyakorlatot szerzett. 1871 óta sorra megjelentek dalfiizeíei, a filharmonikusoknál pedig 1874-ben Richter János vezetése alatt előadásra kerül egy énekkarra és zenekarra írt műve: A szélviharhoz. A 70-es évek termését lezárja a Wieland, der Schmied című három felvonásos operája. A többi zenedráma a 80-as években ké­ szült és pedig ilyen rendben : Hagbarth és Signe, amelyet a drezdai udvari színház mutatott be, Eliane és Toldi szerelme. Arany János széles mederben ömlő, kristálytiszta művészete Mihalovichot is zenei kiforríságának és érzelmi lendületének tetőpontján találta. Olyan erős színpadi kéz, amilyen a Csiky Gergelyé, keresett Arany epikája számára sűrített formát, de ebben az esetben a drámai élet a zenéből sarjadozik. Izmosságban született és ragyogóan továbbszőíí motívumok töltik be ezt a nagyvonalú szerkezetet. Ilyen magasba törő, minden részében nemes anyagból való konstrukciót csak egy rajongó művészjellem hozhat létre. A Toldi szerelme irodalmunkban az első inű, amelyen a modern zenedráma hangja végigmegy és amelynek szívverésébe magyaros lüktetés is vegyül. Mihalovich ugyanakkor, amikor fölismerte az újnémet iskolában rejlő etikai erőt, magyar költői művekben is keresett motívumokat. Két szimfonikus opusához Gyulai Pál és Reviczky Gyula egy-egy költeménye adta a programmoí, megzenésítette Petőfi Csaíadal-át, magyar szellem hatja át Király-himnuszát, évek múltán pedig a Kurucdalok-aí és ugyanez az érzés jelentkezik a Toldi szerelmé-ben. Ennek a zenedrámá-

'enai Özem/e

505

íiak hősi pátoszába, acélos ritmusába, egész monumentális fölépítésébe stílszerűen illeszkedik be a lirai elem, amely széles hullámverésű, de amellett közel férkőzik lelkűnkhöz, mert igazi költői órában született. A Toldi szerelme második felvonása abszolút művészi érték és ha a magyar zeneiroda­ lomban alkotásokat keresünk, amelyekre kitűzhetjük az érdemjelet, ez előtt az oszlop előtt meg kell államink. Az alapító-levélből, mely néhai Wahrmann József intenciói­ val számot vet, négy pontot szeretnénk kiemelni. A jutalom erkölcsi díszt akar nyújtani annak a művésznek, aki errre méltó; ezért mondja az ötödik pont 5. bekezdése azt, hogy a díj odaítélésénél a jelölt vagyoni viszonyait, rászorultságát nem kell mérlegelni. Ugyanennek a pontnak 2. bekezdése úgy rendelkezik, hogy akkor, amikor a díj először kerül kiadásra, a tiz évnél régibb működés is figyelembe vehető; méltányos tehát visszamenni a jelenségek gyökerére, méltányos fölkeresni azt a művészt, akinek jelleme és munkássága egyik iránytű volt a inai haladott zenei állapotokhoz vezető úton. A III. pont olyan tevékenységet említ, mely „a példaadás erejével" h a t ; e szerinit a végzett munka elvi magaslatára kell súlyt helyez­ nünk. Végre utalunk néhai Wahrmann József végrendeletére, saját szavaira : az ő szeme előtt „nemzeti kulturális célok" lebegtek, ezen a nyomon az alapítvány a címében is hordja a „kulturális" jelzőt; ennélfogva olyan átfogó erejű mesterre kell gondolnunk, akinek ideáljai érintkeznek egy lelkileg elmélyedni akaró nemzet általános ideáljaival, aki nagy terü­ leteket szántott föl és akinek művészi komolysága a magyar zenevilág mai kulturális önérzetének egyik forrása. Mint ilyent ajánljuk Mihalovich Ödönt a Wahrmann-díjjal való kitüntetésre.

SMihalovich Ödön. ^

Irta : Stforaocsik Qéza.

&

az orsz ni. kir, zeneakadémia titkára.

A „Wahrmann József-jutalomdíjat“ az előző években a magyaz tudomány, képzőművészet és költészet előkelő és éveken át szerzett érde­ mekben gazdag képviselői nyerték el. Ez a szempont vezette a zsűrit ez idén is, a mikor a díjat Mihalovich Ödönnek, a magyar zenészvilág vezérének, ítélte oda. Mihalovich zeneköltői munkássága több mint félszázadra terjed. Midőn első műve, a Faust-nyitány, megjelent, 22 éves volt. Ezt a darabját, valamint egy fantáziáját és nocturne-jét, zongorára szerzetté, de művészi egyénisége és hangulata inkább hajlott a nagyméretű zenekari alkotások

506

^ enei Ö z s m lc

fele. Még a mult század 60-as éveiben születik meg két zenekari műve: *Ünnepi indulója“ és „Athéni Timon"-nyWáwye. A szimfonikus zene terén a 70-es években Berlioz és Liszt uralkodtak, mint a programmzene alapítói s az általuk teremtett műfaj: a szimfóniái költemény Mihalovich alkotó kedvé! és művészi becsvágyét is izgatta. Ennek a hangulatnak termékei: A „ Rém hajó“ , a „ Se//ő“ , „H ero és L e a n d e r,,L a ronde du SabbaT, valamint jóval később megjelent utolsó programmzenei alkotása : a „ Pán halála“ . Ő volt az első zeneirodalmunk­ ban, aki szimfóniái költeményt szerzett s annak vívmányait: zenekari hatásait, kifejezésben finomságait, szinezésbeli árnyéklatai t, feknikai haladását, uj és merész harmóniai kapcsolatait műveiben először szólaltatta meg nálunk. Mihalovich művészi fejlődésének irányára érdekesen mutat rá annak megfigyelése, hogyan cserélte föl a szimfóniái költemény szabadságát a klasszikus szimfónia szigorú formáival s hogyan tér! le a programmzene divatos ösvényéről az abszolút zene egyszerűen nemes csapására. Négy szimfóniája ragaszkodik a műfaj szerkezetéhez, de gondolatainak merész röptét és káprázatos hangszerelését ép úgy feltünteti, mint a széles perspek­ tívára törekvő kötetlen formájú szimfonikus költemények. Tevékenysége a vokális zenében szintén a 70-es években indul meg dalaival és „A szél­ viharhoz“ című ének- és zenekarra írt művével. A drámai zenével is már ebben az évtizedben kezd foglalkozni s megírja első operáját a „ Wieland, der Schm iedu-ef. Ezt követi Hagbarth“ és „Signe", mely 1882-ben került színre Drezdában és „ Elián a“ , amelyet éveken át pihentetett s csak 1908-ban adták elő a m. kir. Operaházban. Első operáinak tárgyát, Wagner hatása alatt, a regényes mondavilágból választja. A nagy reformátor 1862-ben jelent meg először Pesten, mint hangversenydirigens. Akkor Mihalovich 20 éves volt s Wagner a lelkesedő ifjút egyéniségének és műveinek varázsával meghódította a maga irányának. Mihalovich, mint zenedrámaíró, hű maradt a bayreuthi elvekhez — hisz Európa összes kiváló zeneszerzői, még az olasz belcanto nagy mestere, Verdi is, mind e titán befolyása alá kerültek ! — de ezen elvek keretén belül szabadon bontakozott ki a magyar zeneszerző egyéni önállósága. Sőt később, a magyar társadalomban való előkelő szereplése, a magyar irodalommal való közelebbi érintkezése és a hazai millió közvetlensége mindinkább érezteti a maga befolyását művészetére. Fogékony lelkét nemzeti múltúnk fénykora az Arany költészetének nagy­ szerű világításában ihleti meg és zeneszerző munkásságának delén meg­ születik magyar dalműve: „T o ld i Szerelm eu, melybe a szerző a magyar nemzeti zene elemeit veszi föl s a drámai forma keretében művészi érzék­ kel és Ízléssel érvényesíti. Ennek a magyar érzésnek lüktetését élvezzük „ K irály himnuszu-ában és „ Kurucdalai“ -bán is. Mihalovich művészetének alapeleme a fenség. Ez nyilvánul meg legerősebben zenedrámai tárgyainak megválasztásában s zz ragad meg különösen nagy zenekari témáinak invenciójában. Egyik erős itéletű mélfatója1 találóan jegyezte meg, hogy ezek a témák és motívumok, „nem rózsaszínű, asszonyos fátyolba vannak takarva, hanem ezüst vértezetben járnak". De azért ezen uralkodó vonás mellett, műveiben a hangulatnak minő változatossága s a kifejezésnek minő gazdagsága nyilatkozik meg! Hogy méltányolhassuk ennek az alkotó egyéniségnek sokoldalúságát, gondoljunk pl. a sok közül a „Hagbarth és Signe“ gyászindulójára, a 1 Dr. Molnár Ciéza.

anei Özem le

507

„Toidi“ második felvonása cselekvenyének drémailag megrázó, fokozatos emelkedésére, a IV7. szimfónia harmadik térelére; továbbá emlékezzünk a ,.Sei!ő“ romantikus színpompájára, a „Pán halálá“ nak bölcselmi mély­ ségére s aztán állítsuk ezek mellé a IV. szimfónia bájos könnyed második íéieiéí, a II. szimfónia negyedik tételének hevét, lendületét, kurucdalainak majd mélázva, majd vidáman csapongó hangját, gyöngédségét, gráciáját! Nagy tudása, mely gazdag polifóniáján áísugárzik ; mesteri hangszerelése ; fenség és kellem ; erő és gyöngédség; komolyság és játszi vidámság ; mély reflekszió és közvetlenség: ime a sokféle vonások, amelyeket zene­ szerzői egyénisége elénk tár. S mégis mindezen fényes tulajdonságok mellett is a nagy közönség körében Mihalovich hosszú időn át nem talált elismerésre. Népszerűtlen­ sége vetekedett ellenségei igazságtalanságával. Ezen tény lélektani okát a legtalálóbban fejti meg Apponyi Albert grófnak Mihaiovichról írt cikke, amely a zenei tudás gazdag készletével s a jó barát rokonszenvével a komoly meggyőződésében pártatlan bíráló tárgyilagosságát egyesíti. Mihalovich jellemének legfőbb vonásául a töltetlen művészi becsületességet vallja, amely „annyira intranzigens és nehezen hozzáférhető, hogy termé­ szetszerűleg csak lassan hódíthat térí.“ Nagy tudása soha sem áll a puszta hatásvadászat szolgálatába s meggyőződéséi a közönség Ízlésének sohasem rendeli alá. Nem törődik a tömeg tapsaival, csak a lelkében lakó igazságot akarja kifejezni a maga meggyőződése és hamisítatlan érzése szerint. Inkább ridegnek akar látszani, mint tetszést hajhászónak. Művészete oly őszinte, hogy a zeneszerző jellemvonásaiból levon­ hatjuk az egyén jellemét is. Az ember ép oly intranzigens, nehezen hozzá­ férhető, mint a művész. A közönség nagy része ezt a tulajdonságát hideg, elutasító büszkeségnek minősítette s ellenszenvvel viszonozta, amelyből aztán a művésznek is kijutott. De kit barátságába fogadott, az előtt szabadon kitárult vonzó, szeretetreméltó, melegenérző egyénisé­ gének gondosan őrzött zára, s megismerhette azt a titkos belső világot, amelyből művészetének oly sokszínű, oly változatos virágai fakadtak. Fentebb említett cikkében Apponyi gróf Mihalovich ellenségeinek kettős vádiát döntötte meg. Az egyik az volt, hogy Mihalovich egyszerű utánzó, akinek egyénisége a Wagnerizmus árjában merült el. Ezt a véle­ kedést, amelyet ma már senkis evesz komolyan és a mely nemcsak a hozzá­ értők, de a nagy közönség felfogásában is túlhaladott nézet, Apponyi gróf Mihalovich művészi egyéniségének és felfogásának a Wagnerével való élénk szembeállításával cáfolja meg. A másik vád, amely szintén soká kísértett a közönség gondolkodásában, az volt, hogy Mihalovich nem magyar zenész, hanem kozmopolita. Ezen ráfogás alaptalanságára Apponyi gróf a Mihalovich műveiben megnyilatkozó nemzeti elem feltüntetésével mutat rá. Meghatározása : mi lesz majd az igazi magyar műzenei stílus, mai napig is a legbiztosabban vezet ki abból a fogalomzavarból, mely e téren náiunk uralkodik. Ez a stílus nem lesz egyéb, mint a m agyar nemzeti egyéniségnek spontán megnyilatkozása n agytehetségű magyar zeneszerzők alkotásaiban. Ezt formulákra visszavezetni nehéz, de műveik­ ből mindenki ki fogja érezni. Ennek az alkotó léleknek nemzeti sajátságai adnak a zenének nemzeti típust, nem pedig mesterkélt sallangok. Végzetes hiba volna, ha az ihletei rá erőszakolt sablonok közé szoritnók. A mi szép és érdekes magyar népdalritmusunk sajátságait minden m agyar zenésznek ismernie s kellő alkalommal felhasználnia keil, de a hamis

.308 kizárólagossággal úgynevezett magyar zenének erőltetése csirájában fojthatná meg a magyar műzenét. Széles tudásával, nagy koncepcióival, intranzigens egyéniségével s az „odi profanum vulgus“ elvének némi fúihajtásával vagy két évtizeden át magára maradt Mihalovich. Sokáig járt egyedül eszméivel, terveivel — meg nem értve, vagy félreértve — a magyar műzene elhagyatott területén, ahol az a néhány magában álló, magasabbra szökkent fa csak annál feltűnőbben ielezte a pusztaságot. Merész lélekkel s erős hittel ültette e talajba a magot ,bizton várva, hogy belőle életrevaló hajtás sarjadjon. Sok felhős, borús, viharos nap után végre tiszta verőfény mosolygott munkájára. A közönség lassanként nevelődött: az emberek hozzá kezdtek szokni a nagy koncepciók meg értéséhez és megbecsüléséhez; a hazai kultúra akkori vezetőségének előrelátó intézkedése pedig, Liszt halála után, Mihalovichot élére állította az állam egyetlen zenei főiskolájának, amelynek első korszakát a Liszt, Erkel és Volkmann nagy neve sugározta be. Ide nemes becsvággyal válogatta össze munkatársait, akiknek működése és hatása révén a puszta terület lassanként viruló ligetté kezd átalakulni. Mihalovichot, mint művészt és embert, mély és általános érdeklődés jellemzi minden irányban : művészi, tudományos és társadalmi kérdésekben egyaránt. A legnagyobb szeretettel természetesen a maga művészetén csügg s annak nemes hagyományaihoz ragaszkodik. De azért érdeklődése kiterjed a zene minden irányára s rokonszenves figyelemmel kiséri a legújabb áramlatot is, amelynek reálisabb vívmányait pártatlan tárgyila­ gossággal méltányolja és amelynek divatos szertelenségei mögött is észreveszi az igazi tehetség megnyilatkozását s jóakaró indulgenciával vizsgálgatja. Elnézést csak a tehetségtelenek iránt nem érez, akik a túlmodern ösvényeken azért törtetnek előre, mert semmi mondanivalójuk sincs és ezt a semmit akarják az uj irány kényelmesebb formái, vagyis inkább formátlanságai mögé rejteni. A népszerűtlenség köde lassan eloszlott s ma már Mihalovichot ellensége és tisztelője egyaránt a magyar zenész-céh ezidőszerinti atya­ mesterének vallja. Az elismerés iránta folyton nő s tisztelőinek egykori kis csoportja tekintélyes számra szaporodott fel. Mihalovichnak megada­ tott, hogy eszméinek, becsületes munkájának győzelmét láthassa. Kijutott neki az is, ami a legtöbb komoly és alkuvásf nem ismerő szellem osz­ tályrésze : a gáncs, irigység, rosszakaraí; de viszont megkapta a művészi szépért igazán lelkesedők, a tárgyilagosan és higgadtan gondolkozók részéről a méltánylást és megértést s ezek tábora a nagy közönség köréből is évről-évre gyarapszik, amit műveinek minden újabb előadása bizonyít. A Wahrmann-díj olyan érdemeket tüntetett ki, amelyek hazai zeneművészetünk és zenekultúránk fejlődésének döntő befolyásútényezői voltak (íMűdal~cFordítások. D al a vizen. Schubert.

(A u f dem W asser z u s in gé n.) Le o p o ld Gráf von Strellberg. Víz tetején a habok közepette Hattyú madár meg a sajka úszik, flh, öröm ek közepette a lélek, Szárnyal a légben akár a ladik. V íz tetején ím az est bíborának Csillan a fénye ha alkonyodik,

H egy perem érül a nap sugarával, Még melegen búcsút int tefeléd. Hallgat a szél, bokor ága se rezdul, Általa festve pirosra az ég. Csend közelit fm az alkonyi órán S enyhületet hoz az esteli lég.

Gyors rohanással a hab íöVa siklik Fut szaporán, soha vissza se jő. P e rc születik, sebesen megy az óra, Röppen a mult, jelen és a jövő Míg nekem is a magasba repülve Eg yk o r örökre letűn az idő. Ford :

}<, G y ő ry M a rg it-

G e rtii Ózemfe

M ichalovich Ödön kézírása. — Részlet a „Toldi Szerelm e" című dalmű harmadik felvonásából. —

309

310

2 onei ÖtQtnla

^Mihalovich mint ember. Irta: 9 (ern S?urél.

Mihalovich Ödön ma great old man-\z a magyar muzsikának. Annak érzik, annak tisztelik az emberek, mikor délelőtti sétáján ott látják a Dunapart őszi verőfényében. Ez a felhőtlen verőfény mintha élete gyönyörű őszének a szimbóluma volna: túl a forró küzdések fergetegén, a hamis látszatok és félreértések ködén, a rosszindulatok csapkodó szelein, ez a derűs nyárutó meghozta számára a meleget, a nyugalmat, a megértést. A szemhatár áthatóan éles: így rajzolódhatnak bele a dolgok, világos és józan plasztikával Mihalovich mai látásába; a napsugár lágy, cirógató, mindent felejtető: mintha mulasztást pótolni és engesztelni akarna. Mert ne képzeljük, hogy Mihalovich pályafutásában nincsen engesz­ telni való. Ennek a megértő mosolygású öreg úrnak kiegyensúlyozott, harmonikus lénye mögött az úttörő magyar művésznek minden csalódása, keserűsége lappang. Elképzelem mindjárt kezdetben a csüggedését, mikor közel egy félszázaddal ezelőtt Weimárból hazajött. Olyan környezetből szakadt el, ahol a zene legnagyobb energiái, Wagner és Liszt körül egy kialakuló új világ forrongott. S elkerült mihozzánk, ahol minden a kezdet kezdetén volt, ahol a muzsikát egy maréknyi naiv rajongó képviselte, fél­ tudással és tudás nélkül, szemhaíár nélkül, igazi akarás nélkül, célok és törekvések nélkül. Ide cseppent a fiatal Mihalovich Ödön. Aki magyar úrnak született, de európai művésszé lett komoly talentummal, kifogás­ talan mesterségbeli tudással és — ami életére döntő lett — : inegingathatlan, megalkuvást nem ismerő művészi elvhűséggel. Weimárból, Drezdából, Münchenből hozott hitvallását természetesen nem tagadta meg. És így valósággal exterritoriálissá lett, barátjaival egy kis szigetet alkotott, melyre még évtizedeken át föl-fölcsaptak a gúnyo­ lódók, megnemértők, rosszindulaíuak, kicsinyesek, érdekhajhászók tajtékzó hullámai. Mihalovich Ödön, mitsem törődve mindezzel, ment tovább a maga útján. Kinevezték a Zeneakadémia igazgatójává. A Zeneakadémiát is tá­ madni kezdték, gáládul, azzal a célzatosággal, mely nálunk minden mű­ vészi intézmény megölője. A Mihalovich Ödön érinthetetlen személyi nobilitása, művészi hitele paizs és palládium gyanánt védte az intézetet, óvta a fejlődését. Mihalovich harcolt az iskolájáért, harcolt az ő embereiért, s harcolt a betolakodók ellen, a művészieílenek ellen. Igazságos és győzel­ mes harc volt; ellenfeleit leszerelte, elhallgatfatta, saját profeszoraiból, tanítványaiból ragaszkodó, hűséges gárdát nevelt magának, apostolokat az ő művészi hitvallásának. Ebben az időben kerültem én Mihalovich Ödön baráti közelségébe. Egy felejthetetlenül szép nyár Aussee-ban, a kilencvenes évek derekán, ismertette meg velem volt szigorú direktoromban a páratlanul melegen érző, nemes gondolkozású, jóakaró embert. A rákövetkező ősz és a tél már a pesti Dunaparton hozott össze bennünket. Nap-nap után hallottam véleményét művészekről és művészetről, emberekről, dolgokról, eseményekről s egyre jobban csodáltam elfogulat­ lanságát, modernségét. Dogmáján, a wagnerizmuson, amelyen oly követ­ kezetes ragaszkodással építette föl élete munkáját, a kor rég túljárt már. Strauss, Debussy, Bartók körül folyt a vélemények csatája. É s Mihalovich bámulatos megértéssel, éveit meghazudtoló modern érzéssel méltatta a

311

C 3 a n $ i Ö ie m íi

fiatal, forrongó művészet létjogát. Dicsérte mindazt, amit ebben a művé­ szetben őszintének és igazán artiszfikusnak tartott. Mily kevés öreg mester tud ennyire fölülemelkedni a maga idejének szellemén és előítéletein. Egy napon séta után együtt jöttem Mihalovich Ödönnel a belváros irányában. jA Kigyóíéren elbúcsúzott tőlem s egyedül folytatta útját egyetemutcai lakása felé. Este ijedten olvasom a lapokban: Mihalovich Ödön balesete. Egy postaautó közvetlenül a lakása előtt elgázolta, csonttörést szenvedett. Miért is nem kisértem a kapuig . . . űzött, bántott folyvást a szemrehányás. Siettem a szanatóriumba, megvigasztalt a hír: a sérülés nem életveszélyes. És meghatott a szeretet, mely spontán, őszinte kitöréssel körülövezle Mihalovich Ödönt: garmadában a virág, érdeklődő emberek tömege, mindenkinek arcán igazi megillefődés és szomorúság. Éreztem : az évek során a szigorú, zárkózott, komoly Mihalovich Ödönt megismerte a nagy sokaság is. Meghódoltak az ő nagystílű, egyenes, intranzigens művészi és emberi egyéniségének. Nemcsak tisztelik, de szeretik. Csodálatos szívóssággal küzdötte le a súlyos, fájdalmas betegséget. Néhány hónappal rá megint friss és fogékony volt minden esemény iránt. Nincs az Operaház üzemének olyan epizódja, a koncertéletnek olyan moz­ zanata, nincs olyan zenei vagy zenepedagógiai kezdeményezés vagy moz­ galom, mely őt nem érdekelné. Finoman, elmésen, élesen kritizál. Örömmel és melegen dícsér. Önként, kéretlenül pártfogol minden ügyet, melyet erre érdemesnek itél. így lett Mihalovich Ödön a dolgok rendje és követke­ zetessége szerint, szinte magától értődő módon vezetője zenei életünknek. Neve a história letörölhetetlen írásával van bejegyezve a modern magyar muzsika első nagy irányítóinak lajstromába.

■

h

a .............. .............

» » « -

e

a .......... ..........is

9

M imiim népi hangszerek Magyarországon. í r t a : H a rtó k H é la,

1!.

az orsz. ni. kir. zeneakadémia tanára.

A filinkó. Kb. 80 cm. hosszú fasíp, meiy abban különbözik a furu­ lyától, hogy nincsenek rajta skálaképzésre szolgáló u. n. jártató lyukak. Énnélfogva csupán a természetes skála hangjait szólaltathatjuk meg rajta; a hangszer elég hosszú és elég vékony ahhoz, hogy kb. a 1 2 . felhangot is használhassuk. Ezt a hangszert teljesen ép formájában eddig csupán a máramarosi románoknál találtam; neve ott: „tilincá cu dup“ (— dugós tilinkó), meg­ különböztetésül a íilinkónak egy ugyanott használt még primitívebb faj­ tájától, a „tilinca fara dup“-tól (= dugóban filinkó). Utóbbinál a hang­ képző u. n. széihasííó nyilás és a dugó is hiányzik, amit a játékos szájá­ nak sajátságos cincsorításával kell hogy pótoljon. A máramarosi románok ezen a hangszeren csak egyetlen egy dal­ lamot játszanak, a máramarosi románok „ősi“ , ott hóra !unga~x\ök neve-

^Bsnit Ötemle zeíí dallamát, amely egyébként átvétel az ukránoktól, vagyis tulajdonképen nem más, mint az ukránok dumy-dallama.1 Játékközben a balkéz mutatóujjával a tilinkó végét hol befogják, hol elengedik, néha sűrű egymásutánban. Hogy ez az eljárás milyen célból történik, illetve mit eredményez, arra egyenlőre nem lehet rájönni. A fongraf segítségével történő felvételek lejegyzése legcélszerűbben a transzponáló tölcséres fuvókájú hangszerek Írásmódja szerint történik 9: alaphangra. Itt közölt példánk- q; - vagyis a lejegyzést nagy sext— = - nál a hangszer alaphangja A g — tel kell feljebb transzponálni.

A dallamról itt csak annyit jegyzünk meg, hogy teljesen improvizálásszerű, megállapodott zenei 0 , -»--p tónus A példa leformája nincs. Főhangjai t. k. LJ finális olvasásánál ne hagyjuk figyelmen kívül a / fl - p -A magasságtermészetes skála 10 . hangjának V-Iff / beli eltérését. A marostordai székelyeknél nyomoztam tilinkó után. Kiderült, hogy ők is ismerik még, de elcsenevészedett formában. Tavasszal a gyermekek vékony, egyenes, kb. 10 cm. hosszú faág héját félig lehúzzák, letolják a fás belső részéről; az így kapott cső nyitott végébe furulyadugót illesz­ tenek, a héjába megfelelő helyen széthasító nyílást vágnak és kész a „lilink", amely persze rövidségénél fogva csupán egyetlen egy sivííó liangof ad : nem más, mint fütyülő. Nagyon valószínű, hogy régebben nálunk is ép formájában volt meg. Fontos adat, hogy még most is vilá­ gosan megkülönböztetik a furulyát a tilinkótól, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy ez — a köztudattal ellentétben — csakugyan két különböző hang­ szer. Föltételezhető, hogy a románok is tőlünk vették át a hangszer nevét, ha ugyan nem közösen valamilyen szláv nyelvből átvett szóval van dolgunk. 111. A havasi kürt. Kb. 2 m. hosszú, elején vékonyabb végén kb. 12 cm. átmérőjű, rendesen fából készült egyenes kürt. Vagy úgy készül, hogy megfelelő nagyságú fenyüfát hosszában ketfémetszenek, kiszedik a fa belét, s a két részt dézsa-készítésénél használatos galyabroncsokkal tartósan összeillesztik (igy Torda-Aranyos és Bihar m.-ben). Vagy pedig a két összeillesztett részt hánccsal szorosan körülcsavarják (igy Máramarosban és a tóíságnál). Máramarosban újabban a bádogos bádog//kürtöket is készít: egyes kürtők a hangszer vége felé nagyobbodó átmérőjű bádoghengerekből vannak összeforrasztva. A fából készült hangszerek 1 Lásd: Kolessza Pitvarét, Melodii ukrajinszkich narodnich dum; Lemberg, I. 1910. 11. 1913.

0 anei Ötemle

315

hátránya az, hogy csak teljesen átázott állapotban adnak kifogástalan hangot, amihez néha egy-két napi áztaíás is szükséges. Az eddigi adatok szerint általánosan elterjedt hangszer a ruténeknél, a máramarosi és ugocsai, a bihari, továbbá a torda-aranyosi móc romá­ noknál. Állítólag a lótság egyes vidékein is használják még. 1914-ben maros-tordai gyűjtőutamon arról értesültem, hogy a gyergyai székélyeknél is akad még havasi kürt; ennek a kinyomozását a háború kitörése meg­ akadályozta. Ez a hangszer már valóságos pásztori készség: nem annyira szórakozásból (mint pl. a dorombot, tilinkót és furulyát), mint inkább „hivatalból" használják a pásztorok. Egyrészt az állatok hivogaíására szolgál (pl. kihajtásnál), másrészt egymásnak adnak speciális kürtjeleket a pásztorok hegyre vagy hegyről vonuláskor, illetve hegytetőkről. Ezen­ kívül egyéb kürtszókat is használnak, melyekről alább részletesebben szólunk. Lég- a közti hango- a -t sem véve ki. Egyes . többnyiI== kát használjátékosok még a I -ct ) re a d' ják, a „hamis" 1 1 -ik felhangot is kihozzák. P o co rubato e) ■= 112

1911. T u rc (U g o csa m.) egy kb. 20 éves legény.

Az ugocsai és máramarosi román kürtstilus egy és ugyanaz. Erre a vidékre karakterisztikusak a > -tel jelölt nehezen meghatározható magasságú, csaítanásszerű s f „vorsch/agoku, melyek valószínűleg igen magas felhangokon végigsikló nagy sebességű glissando-k. Néha külö­ nösen hullámzó, hangerősítő lökéseket alkalmaznak hosszan kitartott hangokon, (ezeket a példában apró hangjegyekkel jegyeztük), vagy pedig sajátságos eleinklással végeznek bizonyos hangokat: mindezt kótaírással csak megközelítőleg lehet feltüntetni. Ugocsában talán kizárólag, Máramarosban legnagyobbrészt csupán ezt az egy fent közölt improvizálás-szerű, rubato dallamot használják, mely ugyanígy megvan a ruténeknél, illetve ukránoknál is (valószínűleg ezektől terjedt a románlakta vidékekre át). Frázis-kezdésnél szinte elmarad,,„i-----hatatlan a fent leírt csattanóvor- =a£= r-vel, rit- A---- Vg[ történik. schlag : frázis-végzés rendesen = kábban Í5=rÉ=: Tónus finalis min- -4 Ez a dallam hol mint pásztori kürtszó (hívogató), hol teme­ dig íési szertartásoknál mint sirató dallam1 szerepel. Ezzel siratja a pásztor elveszett juhait is.2 1 Sajátságos máramarosi román szokás a fogadott kürtös szerepe temetéseknél.

2 Románoknál általánosan elterjedt programmzeneszeríí hangszeres zeneszám: a) a pásztor elveszett juhait siratja, b) a pásztor elveszettnek hitt juhait megtalálja.

^B enci Ö .zemle

314

Mármarosban ezenkívül 2 más karakterű dallam is akadt: egyik a pásztor örömét festi, mikor elveszettnek hitt juhaií megtalálja (lásd cikk­ írónak „Máramarosi román népdalok" c. kötetét, 230. sz.i 179. 1.), továbbá egy „kolkodácsoIás“ -t imitáló kürtszó (1. ugyanott 205. sz. 181. 1.) a ) rubalo

1910. A lb ak és Középvidra ( l'ord.-Ar. in.) lunga (ad libilum)

b) rubalo

1910. Fe lső vid ra (T o rd a -A ran yo s m.)

Kürtjel tehenek összeterelésére. Moderato J = 80

1910. A lb ak (Gura-arezi, Torda-A ran yo s m.) egy kb. 50 éves asszony.

stb. Kűrijei hegyekről lejöveí. Allegretío J =

108.

Fe lső vid ra (T o rda-A ran yo s ni.) egy 25 éves asszony.

C 0/770

in

stb. Kürtjei disznók összeterelésére. M olío moderato, tempó giusto.

1910. A lb ak (T o rda-A ran yo s m .) egy kb. 55 éves férfi.

Táncdallam. Allegreíío.

Corno in ff

3

1)

1910. A lb ak (Torda-A ran yos m.) egy kb. 55 éves férfi.

_i:: p ------- t

c[uasi glissando.

--- P-p-f--- 1—

=e=

A 3. sz. példa a íorda-aranyosi kürtösök sztereotip kadenciája; mindennemű kürtölés ezzej_végződik. Tónus fina/is-a mindenütt T (a példa) kivéve Felsővidrát, ahol c (b példa). A 4., 5. és 6 példa és a hozzá hasonló kürtjelek egy-egy motívum­ nak improvizálás-szerű ismételgetése, variálása. Nem ruhaío, de mint a

315

enei Özernie

6. példánál világosan látható, szabályos ütemekbe nem osztható (a 4. és 5. példánál csupán véleílenség a s/4-es, illetve 2/^-^s ütem kizárólagossága). Sajátságos, hogy ezen a vidéken főleg asszonykürtösöket találunk, holott — a doromb kivételével — másutt sehol asszony hangszereket nem használ. Oka ennek az, hogy a mócoknál pásztorkodásra leg­ nagyobbrészt lányok és asszonyok vállalkoznak, talan azért, merta fér­ fiak nagy része faedény-készííéssel és házalással foglalkozik. A bihari kürtszó teljesen elütő akár a máramarosi, akár a tordaaranyositól. Lejegyezve még nincs, ezért kótapéldáí nem közölhetünk. IV. A tülök. Tehénszarvból készült, tehát nagyon rövid és ennélfogva nagyon magas hangú _a körül van. Alaphangja és az természetes trombita:......... .. 1 . 2. 3. felhang használható, W - :-\-cJ~£=TrrE alaphangja í ; tehát skálája ez volna: y de az alaphang sohasem tiszta: nagy szekunddal, sőt kis terccel is mélyebben hangzik kelléíénél. Majdnem kizárólag magyar pásztorok, kanászok használják, (eddigi dataink szerint Dunántúl, a magyarság északi megyéiben, a maros-tordai székelyeknél), mikor a csordát a faluban összeterelik, hogy legelőre hajtsák. Egy-egy tülökszó nehány rövid motívumnak improvizálás-szerű ismétlése, keverése. Az előadás sem rubaío. sem pontos tánclépés, sokszor inkább a parlando előadásmódhoz közeledik. J — 200.

1914. Jcbbágytetke (M aros-Torda m.) Be re ck y Imre Mihály <0 éves kanász.

V. ö. cikkírónak „A kanásztülök" c. közleményével (Ethnographia, 1911. évf. 505. t.) és Hodosy Béla „Dunántúli kanász kürtölés" c. közle­ ményével (u. o. 1912. évf. 114. 1.)

tylüdal-cTorditások. Álom volt, csak álom. Bűvös, holdas nyári este Hogy elszenderedtem, Azt álmodtam, hogy én egyszer Tündér király lettem. Te voltál a szép királyné, Édes mindenségeni. Napsugaras mennyországom, Az én feleségem. Tiindérország kormányzatát Nagy komolyan vettük,

De az uralkodás gondját Csókkal enyhítettük. Dicsőségben, gazdagságban Éltünk mind a kelten, De, egyszer csak te eltűntél. Én meg — — fölébredtem. — — A királyi trónt s koronát Csöppet se sajnálom, Ja j! de az fáj, hogy a csók is Álom volt csak, álom! F o r d .: K. G y ő ry M a rg it.

enei Özemle

516

'Hizet és Wagner. +

Ir ta : T lig l József.

+

Midőn Nietzsche közvetlenül az első bayreuthi Festspielek előtt kiadta „Időszerűtlen elmélkedéseit" (Unzeitgemásse Betrachtungen) és e mun­ kájában a zseniális látnok pillantásával először tett célzást az ő új Wagnerkrifikájára, még nem is ismerte Bizet „Carmen“ -jéí. Tudvalevő dolog, hogy később Wagner géniusza mellé „Carmen“ -t állította egy másik, délibb zene paradigmája gyanánt, „melynek lelke rokon a pálmával és tudta, miként kell nagy, ritka, magányos vadállatok között otthonosnak lenni és barangolni". — „Wagnernek hátat fordítani, — vallotta be Nietzsche tizenkét évvel később, — valóságos sorscsapás volt reám nézve, őt később megint megszeretni, valóságos diadal". „Carmen"-!, Bizet utolsó művét Párisban 1875 márciusában adták először, a közönség és kritika csekély értékűnek tatálta és majdnem meg­ ütközéssel utasította vissza. Az első előadás után néhány héttel meghalt Bizet; operájának diadalát, mely csak közel egy évtizeddel a halála után vette kezdetét, nem érhette meg. Nietzsche „Carmen"-! 1881 novemberé­ nek végén hallotta először Genuában. „Tegnapelőtt hallottam „Carmen“-t egy Bizet nevű franciától", így írja a nővérének „és mélyen meg voltam rendülve. Mily hatalmas és szenvedélyes, mily bájos és édes zene! Hal­ lottál róla véletlenül ? “ Gast Péterhez intézett levelében áradozik a nagy­ hatású élményről; „a szenvedély benne nincs úgy a hajánál fogva oda­ vonszolva (mint Wagnernél minden szenvedély)". — „Közel állok ahhoz, hogy azt higyjem, hogy „Carmen" a legjobb opera a világon ; és amíg mi élünk, addig Európa minden színházának játékrendjén helyet fog fog­ lalni". A híres refus-t, „a Wagner-eset“-et e szavakkal kezdi: „Tegnap — elhiszi-e nekem — huszadszor hallgattam meg Bizet mesterművét. Ezt a zenét tökéletesnek tartom. Könnyedén, hajlékonyán, udvariassággal lejt tova. Ez a zene szeretetreméltó, gazdag és precíz. Jobb emberré leszek, ha ez a Bizet szól hozzám". Nietzschét sokáig zenei műkedvelőnek tar­ tották, aki mitsem tud a zene struktúrájáról és mesterségéről. Most nem­ régiben Dassner Hugó közlésében megjelentek azok a széljegyzetek, miket Nietzsche az ő Carmen-zongorakivonatába beleírt. Ebből kitűnt, hogy a szólamvezelés és hangszerelés egyetlen részlete és szépsége sem kerülte el a figyelmét. Csodálnunk kell világos tudását, a biztos érzést, az ítélet fenkölt függetlenségét és nem szabad felejtenünk, hogy „Carmen“ -t akko­ riban a befolyásos zeneszakértők mérlegelték és túikönnyűnek találták. Találóbban és muzsikálisabban Nieízschénél a mai napig senki sem bírálta meg a „Carmen“ -zenéí. Wagner Rikárd is végighallgatott egy „Carmen“-előadást. Ez akkor történt, midőn a nagy mester 1875 novemberében Bécsben tartózkodott. Richter dirigált. Wagner, aki akkor már egészen olimpusi magaslaton állott, nem nyilatkozott Bizet művéről. Később sem tett soha nyilatkozatot

................................

sí?

„Carinen“ -ről, hololt Nietzsche lelkesedéstől lángoló írásai ráterelheffék volna a figyelmét. Glasenapp, aki megemlékezik Wagner bécsi operalátogatásáról, azt a megjegyzést fűzi hozzá, hogy „Wagnernek még Bizet Carmen-jét is végig kelleti szenvednie, amely akkoriban az újabb francia irány előtérbenyomulásával a bécsieket mint újdonság érdekelte". A jó Glasenapp még Wagner-életrajzának hetedik kiadásában sem érezte magát indíttatva arra, hogy ezt a személyes glosszát revideálja. Ez jellemző, nem ugyan Wagnerre, hanem arra a szellemre, mely a Wagner-teutonokaf hevítette. Bizet maga, bármily csodálatraméltónak hangozzék is, a franciák­ nál Wagner-utánzó gyanánt szerepelt, ő volt egyike az elsőknek, aki a német mester nagyságát felismerte és a túlzott soviniszfikus ellenszenv dacára merész, férfias energiával lándzsát mert törni a német mester mellett. Midőn Bizet Rómából visszatért Franciaországba (tudvalevőleg elnyerte a római díjat), „A gyöngyhalászok" c. operája felháborodást kel­ tett. A zene különbözött Gounod és Auber zenéjétől, ami a zenében eltért a megszokott sablontól, azt akkoriban Párisban elítélték, mint „du Wag­ ner". A „Djamileh" premierje után Pougin Artur, Franciaország egyik legjelentékenyebb kritikusa és zenetörténésze, Bizet-t még „Farouche Wagnérien“ -nek is elnevezte. Egy erős művészi jelenség meglepő volta ennyire elhomályosíthatja a tisztánlátást, hogy egy belsőleg és külsőleg teljesen eltérő műfajjal egy kalap alá lehet dobni, csak azért, mert mind­ kettőben megvan egy közös vonás : az újszerűség. Bizet mint jellem úgy emberi, mint műveszi megjelenésében bátorságtól és színtiszta becsületes­ ségtől ragyogó férfi volt. Még 1871-ben is, közvetlenül a franciákra nézve oly szerencsétlen háború után Wagner neve, már azért is, mert egy német emberé volt, gyűlöletes és sárba tiport név volt. Bizet, szenvedélyes hazafi és szeretettől lángoló francia létére mégis megtartotta művészi meggyő­ ződése szabad merészségét és azt a bátorságot, hogy ezt nyilvánosan bevallja. Erre, éppen az olyan korszakban, mint amilyenben napjainkban is élünk, teljes nyomatékkai és csodálkozással kívánunk utalni. Van Bizetnek egy levele, amely többi levelével együtt csak nemrégiben jelent meg egy francia kiadásban,1 tiszta képét adja ennek a kitűnő embernek és művésznek. A levél Halévy asszonyhoz, „A zsidó nő“ szerzőjének özve­ gyéhez van intézve. Halévyt Bizet mint mesterét igaz szeretettel övezte körül és halála után annak egyetlen leányát nőül vette. A levél 1871 május 29-éről van keltezve és abban a lázas izgalomban íródott, melyet a commune rettenetes fölkelése idézett elő, továbbá a polgárháború, amely a német hadjárat befejezése után Párisban dühöngött. A levél e szavak­ kal kezdődik : „Tegnap, vasárnap V2 3 órakor dördült el az utolsó ágyú­ lövés". Bizet aztán lázas sietséggel referál az eseményekről, a Tuileriák, az igazságügyi palota, a városháza lerombolásáról, a párisi érsek meg­ gyilkoltatásáról, a rettentő mulasztásokról, miket a kormány elkövetett. Párisban tombolt a forradalom. „Az első kötelesség", írja, „az egzalíált elemeket, amelyek itt minden vidékről összesereglettek, szétszórni. A kor­ mány második feladata az legyen, hogy ne ragadtassa el magát a kleri­ kális visszahatástól". Ezt a levelet azért írja, hogy megnyugtassa felesége édesanyját, aki Bordeauxban aggodalommal és gonddal telten híradásra várt. Mily nagy és zavartalan lehetett ennek a férfiúnak a tárgyilagos­ sága, hogy ugyanebben a levélben teljes melegséggel és odaadással, magával ragadó rábeszélő erejével tud hódolni Wagner géniuszának. 1 Lettres des Georges B iz e t (Impressions de Romé 1857— 1860, La Comune, (18711 Louis Ganderax kiadása, Páris.

518

enei Uzentls

„Milyen igazságtalan ön !“ irja. „Persze, minden igazán nagy zseni­ nek az a sorsa, hogy kortársai félreismerik. Wagner nem tartozik a barálaim közé és én a mérsékeltnél is csekélyebb rokonszenvvel viseltetem iránta ; azonban még sem tudom elfelejteni ama mérhetetlen élvezeteket, miket az ő, uj utakon haladó zsenijének köszönhetek. Zenéjének varázsa leírhatatlan, kimondhatatlan. Ez a muzsika csábítás, gyöngédség, szere­ lem ! Ha Önnek nyoic napon át Wagner-zenét játszanék, ön el volna ragadtatva! . . . Egyébként a németek, akik a zenében, fájdalom! többet nyomnak a latba, mint mi, jól tudták, hogy Wagner az ő egyik legerő­ sebb oszlopuk. A XIX. század német szelleme megtestesült ebben a férfiúban. Hogy a félreismertetés milyen fájdalmasan érint egy nagy művészt, azt nálamnál senki sem tudja jobban. Szerencséje Wagnernek, hogy oly­ annyira önérzetes; öntudata oly szertelen, hogy kritikát egyáltalán nem vehet a szívére, feltéve, hogy van szíve, amiben kételkedem. Én nem mennék oly messzire, inint ön és Beethoven nevét nem állítanám Wagneré mellé. Beethoven nem ember, hanem Isten! — mint Shakespeare, Homer vagy Michelangelo! D e : Vegye a legintelligensebb közönséget, nyújtsa neki művészetünk legnagyobb remekét, a kilencedik szimfóniát — és az nem fog érteni belőle semmit, abszolúte semmit. Ezt a tapasztalat mutatja és ez minden esztendőben újból beigazolódik. Csak­ hogy Beethoven már ötven esztendő óta hallott és most rendkívül divatos, a zenéjét szépnek tartani. Bízzék a saját véleményében, felejtsen el mindent, amit másoktól hallott, felejtse el az ostoba és kesernyés írásokat,1 melyeket Wagner nyilvánosságra hozott és ön maga fog ítélkezni: ez nem a jövő zenéje, — ami semmit sem mond, — hanem amint Ön maga helyesen meg­ jegyezte, minden idők zenéje, mert gyönyörűséges. Ah, de Önt nem tudtam meggyőzni, Isten tudja ! És Ön nem áll egyedül! Voltaire nem értette meg Shakespeare!, mert eifogulttá tették a konvenciói, amiket igazságnak tartott. Ön is elfogult és mindeme sorok­ ból csak azt az egyet fogja elhinni, hogy Önt teljes szívemből szeretem!" Georges Bizet. U. i. Magától érthető, hogy ha azt hinném, hogy Wagnert utánzóm, minden elragadtatásom ellenére egész életemben egyetlen hangjegyet sem írnék többé. Utánozni csak egy ostoba fráter akarhat. Még mindig jobb, valamit saját feje szerint rosszul megcsinálni, mint másnak a feje után. Azonkívül pedig, minél szebb egy minta, annál nevetségesebb annak az utánzata. Utánozták Michelangelot, Shakespeare! és Beethovent! Isten tudja, mily szörnyszülötteket hozott a világra ez az utánzási mánia". Napjainkban, amikor a nemzeti szenvedélyek könnyen elhomályosít­ hatják tiszta iátásunkat, érdekes és tanulságos egy minden poliiikai ten­ denciától mentes, lelkesült vallomásban kifejezve látni egy igazi művész nézetét. Ez a beismerés képét adja annak, hogy miként fogta fel egy intelligens francia ember a legizgatottabb korszakban is a német mű­ vészetet. 1Nyilvánvalóan a „K a p itu lá ció “ című pamflet (antik modorban irt vígjáték), amely­ ben Wagner a németektől megszállott Párist ócsárolta.

Gondolatok. A szenvedélyeket, — a k á r nagyok, a k á r kic s in y e k , — nem szabad u tá la tig k i­ fejezésre ju tta tn i s a zenének még a legborzasztóbb kifejezései a lk a lm á v a l sem szabad a fiile t sérteni, hanem a rrra k e ll törekednie, ho g y állandóan zene m aradjon. M o zart.

/cnc. Ózprnle

519

SMihalovich Ödön. Mihalovich Ödön heívenötéves, de már hosszú ideje nem ír. Zene­ szerzői munkásságának ideje azzal a korral esik össze, amikor Magyarországon a művészi zene iránt csak kevesen érdeklődtek, Eötvös Károly az ország helyeslő derültsége közepette leckéztette Wagner Rikárdof s a Trisztán és Izolda előadásán, a Borsszem Jankó egykorú feljegyzése szerint, többen voltak a színpadon, mint a nézőtéren, pedig a színpadon többnyire csak ketíen voltak. Ebben a korban valóban nem érvényesül­ hetett olyan kivételesen gazdag készültségű zeneszerző, mint Mihalovich Ödön, az opera úgy élt a közönség képzelmében, mint valami megmosolyognivaló furcsaság, a humoristák többet foglalkoztak vele: a műfajjal és a műintézettel, mint a zenekritikusok, amit utólag csak helyesel­ hetünk, mert ők, a humoristák legalább szándékoltan érték el azt a hatást, amit a zenekritikusok nagyobb része, Isten nyugosztalja őket, szándékolatlanul ért el. Az általános zenei dilettantizmus aranykorában jelent meg a magyar közönség előtt Mihalovich Ödön. Művei olyan pretenziókkal fordultak a közönség ízlése, műveltsége, tudása felé, amelyeknek az meg nem felelhetett. Csak természetes tehát, hogy ezt a zenét, amely faktúra dolgában európai színvonalon állott, a közönség, amely viszont Dankó Pista színvonalán állott, visszautasította. Ha a budapesti közönség harminc—negyven év előtt elismerte volna Mihalovich művészetének magasrendűségét, ebben az elismerésben az az önvallomás is benne foglaltatott volna, hogy a budapesti közönség zenei életsfandardja alacsonyrendű. Az egyes ember esetleg talán még hajlandó arra, hogy erő­ szakot téve meggyőződésén, idegen isteneket is elismerjen önmaga felett, a tömeg azonban őszinte: kifejezi amit érez és gondol, azt f. i., hogy ő: saját maga, a mértéke a dolgoknak, önmagán kívülnin csenek istenei, az: okos, aki vele egyformán gondolkodik, annak az érzései szépek, akinek az érzései a tömeg érzéseivel egybevágnak s aki másként érez és másként gon­ dolkodik, az csak ostoba és nevetséges lehet. Mihalovich Ödön valóban más­ ként érzett és másként gondolkozott, mint a pesti közönség és ezt tényleg nem lehetett neki megbocsátani, valamint azt sem, hogy e kissé balkáni városban a legmagasabb rendű európai zenekultúrát reprezentálta, többet tanult és többet tudott, mint a korabeli magyar zeneszerzők együttvéve és komikus lehetett, mint az ákádémikus, aki a vidéki legényegyletben akar fölolvasni. Volt még egy hibája. Fiatal korában ráragasztoíták ezt a felírásig Wagneriánus és Wagneriánusnak lenni Pesten 1870 táján, éppen olyan megbocsáthatlanul komikus dolog volt, mint feministának lenni 1900-ban, vagy vegetáriánusnak 1910-ben. A közönség nem szereti vál­ toztatni ítéletét, amit valaha valakiről szentenciaként kimondták, rajta ragad örökre. Ha, például, Bartók Béla ma leírná a cé-dur skálát, ezt is foradalmi ténynek minősítené a közönség. Mihalovich is írhatott akármit, magyar műdalt, vagy szimfóniái költeményt, ő örökre „wagneriánus" maradt, ami ifjúságában: sajnálatramélíó eltévelyedésének megjelölésére szol-

520

Ácnel

gall, öregségében viszont: sajnálatraméltó visszamaradottságának megmegbélyegzésére. A pesti közönség ugyanis meglepő gyorsasággal és a közbeeső fokozatok átugrásával tért át Dankó Pistáról Strauss Rikárdra és Wagnert, akit 1896-ban még nem is ismert, 1906-ban már meg is unta, hogy azonban közben megimerte-e vajjon, nagyon kérdéses. Mihalovich, aki Haupfmann vezetése alatt végezte el zenei tanul­ mányait, valóban lelkes rajongója volt a bayreuthi mesternek. Dolgozott az ő bűvész konyhájában is, körébe került és sohase is szabadulhatott köréből. ízlésére döntő befolyású lett a wagneri művészettel való beható foglalkozás. Ezt a művészi hitvallást terjesztette és képviselte itthon. Ennek a jegyében, kimutatható hatása alatt alkotta némely művét. D e ! De művészete nem merült ki abban, hogy Wagner-epigon volt és jelentő­ ségének súlypontja másban keresendő. Mihalovich a wagneri művészet eszközeivel, amelyek, élete delén is, még mindig a zeneművészet legtöké­ letesebb eszközei voltak, a magyar zenei mondat, a magyar dal, a magyar zenedráma, a magyar zenei stílus megoldására törekedett és noha töké­ letes megoldást nem talált, érdekes és leleményes munkát végzett és ered­ ményei egy részére a fejlődés további során építeni lehetett. Ma már tudjuk, hogy minden igazi faji művészet csak a népzenéből fakadhat, hogy a művészetben a forma a technika, a kifejezési mód el­ választhatatlan a tartalomtól, a mondanivalótól, hogy sem a klasszikusok formanyelvén, mint például: Volkmann, sem az olasz opera stílusában, mint például Erkel, sem a wagneri zenedráma módszerével, mint Mihalovich próbálta, nem lehet más faji, például magyar zenei stílust megteremteni, hanem hogy minden művészet, amelynek új mondivalói vannak, meg kell hogy teremtse azokat a kifejezési módokat is, amelyek e mondanivalók kifejezésére szolgálnak és amelyeket nem lehet kölcsönkérni egy idegen és kész művészettől, ma már tudjuk, hogy mindez így van, de hogy tudjuk, ehhez Volkmann, Erkel, Mihalovich munkásságára volt szükségünk és Mihalovich ezirányú működését annál nagyobb megbecsülés illeti, mert ő előtte nem volt magyar zeneszerző, aki olyan gazdag, szinte hiánytalan dologbeli készültséggel, kultúrával látott volna a kitűzött feladatok meg­ oldásához, mint ő. Mihalovich zénéje kora szintjén állott. Szimfonikus műveiben a meg­ tervezés, a felépítés monumentálitása, a dolgozási mód elegánciája és érdekessége, a hangzás gazdagsága és teltsége egy elfogulatlan közönség rokonszenvét és becsülését mindig megszerzik. Ha a Wagner-naprendszer bolygója a szerző, a bolygók között az első helyen ál! és pályáját nem a centripetális erő egymagában, de Mihalovich egyéniségének súlya és összetétele is determinálta. Ez az egyéniség nem a népszerűség jegyében tűnt föl a magyar muzsika egén. A kortársak : a közönség ítéletét azonban nyugodt magabizással felebbezheti az esztétika és a történelemírás ítélő­ széke elé. Mihalovich, mondotluk, a német zenei kultúrát reprezentálta Magyarországon, Bayreuth expositurája ő, de művészeli politikájának liberalizmusa, toleránciája mintaszerű, egyedülálló szinte. El lehet mondani, hogy az Országos Zeneakadémia: az ő műve. Ami pedagógiai szempontból is használható érték a magyar zenei életben van, kevés kivétellel a Zeneakadémia mind magában egyesíti; művészeti hitvallása Magyarországon évtizedek óta senkit a hivatalos zenei életben, karrier­ jében meg nem akasztott s hogy meg nem akaszt: jórészt Mihalovich érdeme. Megtörtént az a különös és szinte egyedül álló eset, hogy a

*2>enei Ózemle

521

magyar muzsika úgynevezett forradalmárjai: Bartók Béla, Weiner Leó, Kodály Zoltán fiatal korukban m ár: akadémikusok voltak, professzorok, a tehetség jogán, amelyet Mihalovich mindig elismert, sőt: az érvényesülés egyetlen jogalapjának ismert el. Egy ízben, megképeztetvén az uj magyar zeneszerzőkről való véleménye felől, ezt mondotta e sorok írójának: „Ha nem is értem néha a muzsikájukat, el tudom képzelni, hogy azért lehet: szép és tudom róluk, művészetük egyéb, számomra hozzáférhetőbb meg­ nyilatkozásaiból, hogy: tehetségek. Ez nekem elég.“ A művészeti ügyek minisztere sem mondhatna rátermettségének beigazolásául szebb programmot e két mondatnál. cdudapest.

‘Todor Gyula.

r

Vertei Siet. Opera~őzetnle. tyon cKihóte. ‘Tragikómikus opera négy képben, őzöoegét á brán yi Gmil, len éjét ifjabb ‘y .brányi Sm il írta. Glőször játszot­ ták a budapesti Operabálban 1911 november 30-án.

í. A regény, Cervantesé, nem alkalmas arra, hogy színdarabot írjanak belőle. Legszebb részei: a manchai lovag beszélgetései fegyvernökével, nem szólaltathatók meg a színpadon, mert: elmélkedések. A kalandok megelevenítéséhez viszont a mozi teknikája és apparátusa lenne szükséges. A színpad számára leginkább megfelelő anyagot mégis a második kötet kilencedik könyve szolgáltat. E részben ugyanis egy jókedvű spanyol herceg udvara mulatíatására Don Kihófe elképzeléseit valóságnak fogadja el s megerősíti a képzelem lovagját abban a hitében, hogy amit elképzel az: való. Don Kihóte azt hiszi, hogy — végre! — megtalálta azt a helyet, ahol nem kételkednek többé benne és elismerik. Ébredése termé­ szetesen annál keserűbb lenne. A regényben azonban erre nem kerül sor. Ezt a szituációt a világirodalomban sokszor feldolgozták. így Shakespeare A makrancos hölgy elő- és utójátékában és Hauptmann Gerhardt a Schluck und Jau című tragikomédiában. 2.

Ábrányi Emil operájában Don Kihótez, a spanyol király lánya, akivel a véletlen összehozza, a spanyol udvarba viszi mulatságul. A lovag azon­ ban a királyi udvarban a legkülönfélébb bonyodalmakat okozza, botrányt csinál, míg végül kidobják. A nagy lelki megrázkódtatásba: belehal. A mese elgondolása: hatásos, színpadszerü. A megvalósítása viszont: drámaiatlan. A szövegkönyv túlnyomó része: elbeszélés. A legtöbb dologról csak értesülünk, szemünk láttára kevés történik. A cselekmény nem fejlődik.

C £ a n e i Ötemle

522

A dráma folyamának előretörését Ábrányi Emil finom és művészi versek­ kel, rímekkel akarta pótolni. Az ötletek es a versek azonban az énekesek szövegmondásában nem jutnak érvényre. Bennemaradnak a szövegkönyvben. 3.

A fiatalabb Ábrányi Emil tehetsége Injával van a komikum kifejező eszközeinek és a humornak is. Hajlandóságát tekintve, e zeneszerző inkább szentimentális, romantikus. Ahol érzelmességre mód nyílik: az első és az utolsó jelenetben, a királylány és a lovag kettősében, ott a zene elmélyíti, fokozza a szövegkönyv hatását. A komoly helyzetek illusztrálásában a zeneszerző gyakorlottsága és fapaszfaltsága pótolja az egyéni mondanivaló hiányát. A zene ha ritkán ragad is magával, viszont sohasem zavar, sohasem kellemetlen, kulturált muzsikus munkája. 4.

Az előadás érdekes és megfelelő. Pilinszky Zsigmond a címszerep­ ben nem kifogástalanul képzett, de érces és férfias tenorhangot, kétség­ kívül értékes és nemes hanganyagot ragyogtaí, szinte egymaga énekli végig az egész operát, nagyszerű könyedséggel, pillanatra sem fárad el és a színjátékra is van gondja. Dalnoki Viktor személyének kedvességé­ vel tette vonzóvá Sancho Panza derűs figuráját. Nagy Kató gyenge kis hangjával, mely aligha birná el egy szenvedelmesebb kitörés megráz­ kódtatását, ügyesen tolmácsolta a királylány mondanivalóit. Farkas hangja, igazi hang, hősi bariton, énekmanirjai azonban gyakran ellen­ szenvesek. Budanovics Mária és Hajduné Ilona egészítik ki az együttest. A zenekar élén a szerző ágált; a rendezés . . . A referens elfelejtette megnézni a szinlapon, hogy rendezte-e valaki az operát? A színpadról ugyanis ezt nem sikerült megállapítani. cF/oresitán

9 ?ODás Q c=~ ■ ■ n i.

■•■HI N

....................

Zong oraín ség . A zenei közéletnek egyre veszedelme­ sebb és elviselhetetlenebbé váló tünete lesz a zongoraínség. A háború negyedik éve tragikus módon érezteti hatását a zongoragyártás alkalmaira úgyannyira, hogy a kínálat teljesen megszűnt. A jelenség ket­ tős oka az anyag- és munkaerőhiányban keresendő. Hiányzanak a nyers anyagok a fa, a fémek, a bőr, az elefántcsont és harctérre vitték a zongoragyárak utolsó Ugyeskezü legénységét is. A szükséglet a kínálat ezen teljes kimerültségéhez képest még nagyobb, mint valaha. A zeneiskolák egyértelműen szolgáltatják az adatokat, hogy soha nem volt annyi zongranövendék, mint ma. A háború első hónapjában a

gyász hangulatos idejét nem találták al­ kalmasnak, hogy valaki hangszert tanuljon s a szülők egymásután szüntették be a tanulást. Ez a jelenség azonban csak múló vólt. Ma több a növendék, mint valaha s a tanerők hfjján szűkölködő is­ kolák alig győzik a zongoraleckéket. Mint­ hogy pedig a zongoratanulásnak előbb utóbb hangszerre van szüksége, a kény­ szerült szülők a megfelető anyagiak bir­ tokában ijesztő árakat fizetnek egy-egy hangszerért. A gyár nem termel, a vasút nem szállít, zongora pedig kell, s így nem maradt hátra egyéb, mint a kéz alatti, al­ kalmi vásárlás. Ez pedig olyan uzsora­ piacot teremtett, melyre még a makszimált cikkek országában sincsen példa. A zon­ gorát keresők hirdetnek s ma a perzsa szőnyegnél is forgandóbb cikk a zongora. Minthogy pedig béke idején igen sok ház­ ban csak fényűzési cikk volt a zongora, a lánckeresedelem első sorban ezekre a

323

•enei Özemig hangszerekre veti magát rá s szemtelen kereskedelmi kacérkodást űz a vevővel. A visszaélések immár olyan méreteket öltenek, hogy előbb-utóbb hatósági beavatkozásra lesz szükség. Fel kell becsültetni a zongo­ rákat árosztályok szerint s aki uzsorával akar túladni hangszerén, annak fejére a legkíméletlenebb büntetést kell ráolvasni. A nagy zongorainségnek, ha e háború még soká tart, egy föltéllen jó hatása azon­ ban okvetlenül lesz, hogy a zongoratanulók egészségtelen bőségét kisebbíti s a zongora tanítványaiból majd a hegedűnek is jut egy kevés, s így az óhajotl pedagógiai paritás a két hangszer világa között talán helyre­ áll. — —

— ■■■.— . t U

m n i

..

- t ^írcsarnok > mmm,

■ ■ ■• .—

-- — —----—a

Reiner F rig y e s ham burgi s ik e rei. Nem méltatlanul szokott fülhangzani a vágy, hogy ez a kis ország juttassa min­ den arravaló emberét a megillető szóhoz s ne kényszerítse elismert tehetségeinket arra, hogy külföldön üssék fel sátrukat. Mikor a Népopera megszűnt, a magyar zenevilág fájdalommal látta a tapasztalt és avatottkarnagynak,/?e/'^e/,Frigyesnektávozását. De szűk lévén Macedónia, Reiner nem kisebb és jelentősebb helyre, mint Drezdába költözött. Sikereiről egyre ér­ keznek a jó hírek s most legutóbb Ham­ burgban szerepelt s az ottani filharmoni­ kusok hangversenyén szerzett dicsőséget. Hihetőleg idővel mód kínálkozik arra, hogy ez a kiváló képzettségű karnagy itthon is szóhoz jusson akkor, mikor idegen náció szülöttei óriási jutalékok mellett vannak nálunk alkalmazva úgyannyira, hogy világ­ háború idején inkább honpolgárokká vál­ nak, mintsem a húsos fazekat elhagyják. >-•-< M a g y a r operaszerzőnő. Egy svájci zenei félhivatalos szolgál az érthetetlen híradással, hogy „Belsazar" címen uj opera készül, mely egész estét tölt be. Szerzőnője gyanánt magyar nevet emlegetnek Hollacop Irmát, kinek állító­ lagos létezéséről mindezideig a magyar zenei közvéleménynek nem volt tudomása. Emlékezünk arra, hogy Selden szerzői álnév ajatt a fűharmonikusaink is mutattak be magyar komponistanőtől művet, de a fönti névről nem tudunk.

Salzbu rg ban Festspielhaus készül. Közvetlenül a világháború előtt avatták föl a salzburgi híres Mozarteumot, mely nemcsak nevet, hanem kultuszt is jelent. A Mozarteum arkitektonikus szempontból is annyira az érdeklődés középpontjában állott, hogy fölavatása kapcsán a Die Kunst a magasztalás felső fokán nyilatkozott annak építészeti kiválóságáról. S alig készült el a Mozarteum, alig adták azt át rendeltetésének néhány ciklikus hangver­ seny rendezése kapcsán, már is új terv fog­ lalkoztatja Salzburgot, melynek végrehajtó közege most Bécs városa. Itt a közelmúlt hónapban alakítottak egyesületet Salzburger Festspielhausgemeinde címén, mely magában Salzburgban, illetve annak kör­ nyékén Festspielhaus építését tervezi. Ez ünnepi ház első sorban az egyházi és világi zenei előadások számára kfván otthonul szolgálni. Operát, színműveket, oratóriumot karácsonyi és passziós játé­ kokat terveznének. Az új vállalat büróját a bécsi Geseilschaft der Slusikfreunde-knél helyezték el. A vállalkozástól kulturális szempontból rendkívül sokat várnak s min­ denkit csodálat tölt el, hogy világháború­ ban ily nagyarányú terveken törik fejőket osztrák szomszédaink. M ád er R aul C hopin operettje. Ismételten leszögeztük, mily kevéssé válik a komoly és törekvő zeneművészet javára, ha a zenetörténelem nagyjainak nemcsak a halhatatlan alkotásai kerülnek az opereltszínpad kétes deszkáira, hanem ha életök vonatkozásai is indiszkrét és hamis megvilágításban részesülnek. Az operett rehabilitálásán minden komoly zenész tör­ heti a fejét s kell is hogy fogtalkozzék a megoldás lehetőségeivel, de az a mód, melyet újabban vetettek fölszínre, nem fog célhoz vezetni. Berté ismeretes Schubert sikere úján most Máder Raul, a bécsi Volksoper ezidőszerinti igazgatója kapott kedvet a Chopin operett komponálásában állapodott meg. Mádertől — aki valamikor a magyar Operának is igazgatója volt — rossz néven vették az operettvállalkozás e komolytalan mellékvágányát annak dacára, hogy a szerzőnek a ballet műfajával voltak nevezetes sikerei. Meginterpellálták, mire ő két irányban nyugtatta meg az aggályo­ sokat: egyrészről Chopin nála nem közép­ pontja a cselekménynek, másrészről pedig kész dolgokat nem vett tőle át, csupán egynéhány dallamtémát. Ez a válasz persze igazolást követel azon időre, ha a Chopinoperett készen lesz.

>-K

A karm esteri p álca — száz éves. Mielőtt ennek az esztendőnek utolsó su­ gara leáldoz, egy jubileumi dátum kér meg­

524 ünneplést: idén száz esztendeje ugyanis, hogy a karmesteri pálca használatban van. Ha az erre vonatkozó feljegyzések hitelre érdemesek, úgy Weber volt az első, ki a karmesteri pálcát használta. Az olasz kar­ mesterek, kik ezen időig az operai szín­ padokat uralták, zongorán kisérték zenekarukatscsakaszükséges helyeknél jelezték itt-ott egy-egy gesztussal a „beeséseket.'’ Különben pedig az első hegedűsé volt a föladat, hogy a helyes Utenyezést ellenőrizze, úgyannyira, hogy ez utóbbi azt vonójával sokszor nyomatékosabban is kifejezésre juttatta. Weber ezen a téren is újító gya­ nánt jelentkezett. 1817-ben történt, hogy Weber a drezdai udvari színháznál a német opera zeneigazgatói állását fölötte be, mi abban az időben kevesebbet jelenteit a kar­ mesteri minősítésnél. Weber akkor a pálcát oly bravúrosan kezelte, hogy a zeneigaz­ gatói kinevezést nemsokára követte a kar­ mesteri.

>-*<

A Sehumann-operett tárgyi és művészi vonatkozásai. Méltó helyén már megérdemelt meg­ bélyegzésben részesítettük ama rendszert, mely újabban a zenelörténelem nagyjait dobja oda az operettdeszkák prédájául. Megemlítettük, hogy Schubert után „Falirenden Musikanten" címen immár Schu­ mann is sorra került. Hans Gaus a szöveg­ író a költőnek szerelmét viszi a színpadra és pedig annak úgy az idillikus, mint pedig a tragikus vonatkozásait. Schumann mellett történeti rend szerint Wieck, Mendelssohn, sőt Wildenhahn plébános is felvonulnak. Hogy a cselekvény elevenebb legyen, egy második szerelmes ellenpár is szerepel a színpadon. D ö bber karmester végezte a zenei szentségtelenítés munkáját. Művét főként Schumann dalaira alapította. E g y ­ másután szerepelnek a Nussbaum, a Frühlingsnacht, a Widmung, a Kartenlegerin és a Dein Bildniss wunderselig. A kórusok közül a Wohlan noch getrunken szerepel, a Traumerei és az A-moll-konzert máso­ dik része. — Íme e rövid szemelvényből is világos, hová jutott el a Schumann Múzsája. A történelmi kegyeletnek immár rendőri hatóságot kellene szereznie, mely tiltakozik a művészeinek és pietásnak ily profanizálása ellen. Ha most még hozzá­ képzeljük, hogy Döbbernak magának is van operett-mondanivalója, elfordulással kell mondanunk a római C iceróval; Quousque tandem. ..

>»-<

A ném etek hangszereket küldenek a fro ntra. A német gondosságnak eklatáns példája, hogy a háború kezdete óta a front katonáit hangszerekkel is ellátják. 1914 óta vagy

kétezerhétszáz hangszert szállítottak a katonáknak. A gyűjtés és szétküldetés munkáját a Feldmusik-Abteilung végzi, mely nemcsak hangszereket, hanem pénzado­ mányokat is elfogad a cél javára.

>*-<

A negyedhangok zenéjének tudom ányos in do kolása. A negyedhangok zenei elmélete uj apos­ tolának W illy Möllendorfnak legközelebb uj könyve jelenik meg a leipzigi Leuckart cég kiadásában. Címe lesz: Musik mit Vierteltönen, Erfahrungen am bichromatischen Harmonium. A tudományos könyv értékét nagyban növelni fogja az a körül­ mény, hogy a műhöz a szerzőnek néhány eredeti kompozíciója is mellékelve lesz, melyek kizárólag a negyedhangok elméle­ tére vannak alapítva.

>-*<

W a g n e rte tra ló g iá já n a k ötös beosztása. A zürichi Alfréd Reicker kísérletet lelt arra vonatkozólag, hogy Wagner tetralógiáját öt estére ossza fel. Wagner tudva­ levőleg a „Rajna kincsét“ előestnek szánta, mely tulajdonképpen a legrövidebb úgy­ annyira, hogy másik három testvérétől terjedelemre jelentékenyen különbözik s csak nagy összevonással vált lehetségessé, hogy a ciklus utolsó része egy est keretébe legyen szorítható. Minthogy a ciklus har­ madik része, a Siegfried az első felvonás hosszadalmassága folytán nagy igényekkel lép föl a hallgatósággal szemben, Reicker arra az elhatározásra jutott, hogy a má­ sodik estét a második felvonással lezárja s a hrmadik estre marad az Istenek a/konyá-nak előjátéka és első felvonása a Siegfried harmadik felvonásával egyetem­ ben. Ötödik estre jut azután az Istenek al­ konyának második és harmadik felvonása. Az újítást mint exotikumot nem fogadták szívesen s magának a cselekménynek logikai kapcsolatában is hibákat látnak. Zürichen túl tehát ennek az újításnak nem lesz hordereje.

x-<

S tra u ss R ik á rd a berlini Hochschulen. Strauss Rikárd kivételes nagyságának egyik kiváló bizonysága, hogy világ­ háború idején is hallatja szavát és beszéltet önmagáról. Mint zeneszerző meg nem szakított tevékenységet fejt ki s az Alpesi szim fónia dicsőséges diadalúlján kivüi egy ujabb dalmű is készen van s várja a be­ mutatót a háború után. Karnagyi működése a semleges területen való szereplései révén egy pillanatra sem aludt ki s a dicsősége fénypontján átló titán mintha még mindig emelkedésre vágyna. Most arról van szó, hogy a zeneszerző-reformátor hitvallását az iskola is magáévá tette. A berlini Hochschule zeneszerzési tanszakán mesterosz-

Ocnci Özem le

325

tályí létesítenek s annak vezetését Strauss azon katonai telepek között, melyek nem Rikárdra bizzák. Mindenki átérzi ennek esnek össze a fronttal és azok között, az intézkedésnek beláthatatlan bordereiét. melyek a frontra vonatkoznak. Az utóbbi Strauss nem az újító többé, akit meg­ helyekre általában sekélyebb anyag kerül, csodálunk, egyben megmosoiygunk, ha­ míg a tisztikaszinókban a klasszikus zon­ nem egyúttal a pedagógus is, akit Német­ gora-hegedű kamarazenének is van helye. ország legelső főiskolája legmagasabb tan­ Ami a népies szükségletei illeti, a német szakán fogad el fölkeni prófétája gyanánt. sajtó a népénekeknek kívánt előnyt adni De meglepetést jelent mindenesetre a tan­ a szentimentális operettel, Gassenhauerekszaknak ily módon való beállítása is. Zene- j kel és az értéktelen induló-irodalommal iskoláink eddig csak a zongora-, hegedű- i szemben. De ezzel ellentétben viszont ó v­ és cselló csúcsfokán ismerték a mester­ ják a közönséget, hogy a modern iskola iskolát. Strauss a zeneszerzést is ideiktatja. túlzó erőikedéseit ne küldje a frontra, hot S a gyakorlatnak eme eljárását föltétlenül úgy éjjel, mint nappal úgyis elég részük szentesíteni kell. A zeneszerzés! tanszak van a fegyverek okozta disszonanciákban. mostani állapota szerint ugyanis a legtöbb növendék számára nem jelenti azt. hogy A lfré d S ilta rd ham burgi szereplése. élete derekáig mint hivatásos zeneszerző Alfréd Sittardnak. a kiváló orgonistának kívánja önmagát lefoglalni, hanem csak neve nálunk is közismert. Mint az egyik annyit kíván mondani, hogy a zeneszerzés külföldi lap jelenti. Sittard nem elégszik belső műhelyébe kivan betekintést, ismeret­ meg az orgonavirtuóz babérjaival, hanem séget a formákkal. A kiváliságosak szá­ Hamburg zenei életében egyébként is a mára, kik igazán kovácsolni akarnak, a vezető szerepét tölti be. Az elmult évad mesterosztály valóban nyereség számba folyamán mint dirigens a St. Michaelis megy. Strauss Rikárd pedig minden refor­ Kircíie kórusa révén vagy tizennyolc hang­ mátort tevékenysége és megnemértése versenyt adott. A műfaji kiválasztás szem­ dacára abban a kiváltságos kegyben része­ pontjából elsősorban a nagyobb vokális sült, hogy még élete napjának Ieáidozása alkotások részesültek előnyben. Míg tavaly előtt láthatta a jövendő Ígéret szép földjét. három oratóriumot mutatott be, addig idén már négyet fog előadatni s működési terét Hindenburg kedvenc hang szere. a St. Michaelis Kirche kórusáról a Convenígartenbe is áthelyezte. — Mindenütt, A „Tagliche Rundschau" egyik közel­ hol erőteljes, művészi feladatok teljesítésére múlt számában Lieberí generális személyes alkalmas kórusok állanak rendelkezésre, visszaemlékezései címén kedves intimi­ módot kellene találni arra, hogy az idevágó tásokat mond el a németek nagy had­ koncerfirodaloin a hangversenyteremben is vezéréről Hindenburgről. Meséli, hogy öt­ legyen bemutatható. Nálunk azonban akkor, ven évvel azelőtt Hindenburggal közös mikor egyházi kórusaink szegénységéről szobában lakott s már akkor is kedvenc panaszkodunk úton-útfélen, nehézségekbe szállóigéje volt: „Abrechnen, aber gründütközik a megvalósítás. Az egyedüli mód lich". Legkedvesebb „hadi" hangszere a az volna, ha az egyházi kórusok külön dob volt. Abban a hitben élt, hogy a a capella, vagy oratóriumegyesület kere­ dobolás a megvert ellenség idegeire hatol tében szervezhetnének s ennek megfelelően és hogy a gyalogságnál tulajdonképpen alkalmas módon kibővíffetnének. tűlkevés dobos van alkalmazva. Szerinte számukat kétszerezni kell, hogy az üldözés pillanatában a hatás nyilvánvaló iegyen. Uj Mozart-kézirat. Ha kedélyes alkalmakkor gyűlt össze a A müncheni udvari antikvárius jacques lisztek csapata s katonazene volt jelen, Rosenthal uj Mozarí-kéziratot fedezett fel Hindenburg hacsak tehette, megerősítette kiiencvenegy lap terjedelmében. A kézirat a dobosok számát, kiknek művészete neki tárgya az évtizedek óta veszendőbe ment akkor is gyönyörűségére szolgált, mikor és tizenhárom résvfuvóra írt szerenád. mások az éktelen dobpergés lármáját már Mozartnak egyik legszebb kamarazene­ alig tudták elviselni. műve, melyei — miként a címlapon olvas­ >-+< ható — 1779-ben kezdett komponálni és A német katonák zenem üveket k érnek. 1780-ban fejezett be. Mértékadó katonai körök részéről nyil­ vánult meg az ismételt óhaj, hogy a fron­ A hangverseny-pódium uj elhelyezése. ton küzdő katonákat lássák el kellőképpen A bécsi ismert hangversenybüró, a zeneművekkel. A német lapok nagy öröm­ Helier-cég nemrégiben egy, a nagy Konzertmel regisztrálják a hadvezelőség e kíván­ saalban rendezett hangversenyen kísérletet ságát, de egyben kifejezik az! a nézetüket, tett a hangversenypódiumnak a terem hogy a kottás anyag megállapításában közepén való elhelyezéséi illetőleg. A terv, bizonyos kritikát kell gyakorolni. Szerin­ mellyel máshol is kísérleteztek már, kütütük mindenekelőtt különbséget kell tenni

Vertei Özemfa

326

nőén vált be. Akusztikailag a legelőnyösebben érvényesül az uj kísérlet. Azonkívül pszikológiailag is rokonszenves a kísérle­ tezés és pedig azért, mert a pódiumnak ez az elhelyezése az intimitás érzését fokozza, melynek éppen a kamarazenei előadások­ nál nagy jelentősége van. — Tekintettel azonban arra, hogy a terem hosszvégén való elhelyezés már igen erősen átment a köztudalba, alig lehet bízni abban, hogy az uj vállalkozás általánosságban követésre találjon.

j

évében a művészetek terére már többé nem csap át. A franciák azonban nem nyug­ szanak és legujabban ismét alkalmat kerestek atra. hogy a német zenét megbélyegezzék és hogy tőképpen Wagner Rikárd nimbuszát csökkentsék. Parisnak tudvalevőleg van egy utcája, amelyet Wagner Rikárd-utcáuak kereszteltek és amely nemcsak a véletlennek, hanem több személybeli kapcsolatnak köszön­ hette elnevezését. Az utcai elnevezés a tábláját most leszedték és egy francia zene­ szerző Alberic Magnard után nevezték el a Wagner titán elkeresztelt utcát

Ism eretlen Bach-kantáté fölfedezése. A berlini Volks-Zeitung adta hírül nem­ régiben, hogy Dr. Werner Wolffheiin, is­ mert zenebarát és műgyűjtő fontos zenetörténeti kincsre akadt. Bachnak egyik kan­ tátáját sikerült föllelnie, melyről negyven éve azt hitték, hogy nyoma veszett. A ki­ váló lelemény legközelebbi bemutatása nemsokára megtörténik s Berlin zenetör­ ténészei érthető érdeklődéssel várják az elveszettnek hitt kincs föltámasztását. > *<

Lorenzo P c ro s i szimfóniája. Lorettzo Perosi, a római Sixtina ismert nevű karnagya, ki főként oratóriumaival keltett feltűnést s ünnepelt divatos zencköltő hírében állott, újabban a világi zene terén is gyakrabban mutat fö! eredményeket. Most nagyobbszabású szimfőnikus müvei fejezett be, mely háborús vonatkozásokból táplálkozik s melyet a közeljövőben mutat­ nak be. A fran ciák ném etelienes dühe. Miután a franciák a háború elején szo­ katlan élénkséggel adtak kifejezési megve­ tésünknek a német zene vívmányai fölött, mindenki márniár azt hitte, hogy ez az indo­ kolatlan ellenségeskedés a háború negyedik

yr-+ W -T

. ••

■»

x-<

Apró H írek C sarno ka. Rosarioban, Argentinja egyik legnagyobb városában Beethoven emléket lepleztek le. Az emlékművet előkészítő bizottság feje beszédet mondott, mire a katonai zenekar Beethoven első szimfóniáját adta elő. — A német lapok az elragadtatás hangján nyilatkoznak azon vállalkozásról, mely szerint Dohnányi Ernő hangversenyein Bartók Béla zongoraműveit adta elő. Az egyik igen tekintélyes német lap szöszerinf közli a Pester Lloyd idevágó bírá­ latát és hatékonyan hívja fe) a müvekre olvasói figyelmét. — A drezdai Opera a közelmúltban mutatta be Hans Pfitznernek Das Christelfiiéin című dalművét. — Kölnben a második Giirzenich-koncert keretében adták elő elsöizben Weingarlner nek negyedik F-dur szimfóniáját. — Berlin­ ben a líochschulsaalban nemrégiben mu látták be PembaurKárolynak In vitám aeter natn című oratóriumát. — Ervin Lendvai hazánkfia Németországban egyik ünnepi alkalommal Wiederaufbau einer dcutschen Musik címen íariotf előadást. — A hírneves és nálunk is jól ismeri Rieter-Biedermaun cég mint ilyen az Edition Peters tulajdonába ment ál. A nagyobb zeneszerzők közül az előbbi cég főleg Brahms és Bossi műveinek közreadásával vált népszerűvé.

cirodalom

”3 P ö§Per R ikárd és tylagyarorszagd —

írta ^ereszig 9 sfodn,

0 M agyar Nemzeti Muzeurn könyvtárának igazgató-őre.

Ritkaság, valóságos esemény, ha magyar zenei könyv jelenik meg. Mennyivel jelentősebb az esemény, ha a könyv nagyobb terjedelmű — s mennyire hatványozza érdekességét, ha kiadója : a tekintélyes, a zenével egyébiránt keveset törődő Magyar Tudományos Akadémia! Közel 500 lapnyi kötetről szólok, amely általános csodálkozást kelteti

i&enei Özemle

327

azzal, hogy Wagnernek szegény kis Magyarországunkhoz való viszonyáról 298 lapon tud beszámolni (nem is álmodott nagy szám!) — míg Wagner egész pályáját, fejlődését és világraszóló működését, mindössze 18 kótapéldával (holott magának „A Nibelung gyíirűjé“ -nek mintegy 100 motívuma van!) egy 198 lapra szabolt könyv ismerteti: ugyanis Lichíenberger André, jeles francia bölcselőnek két Wagner-műve közül nem a méiyenjáróí, hanem a sokkal rövidebb „népszerűt" fordítíatta le akadémiánk — vajjon azért-e, mert csekély véleménnyel volt a magyar nagy közönségnek értelmi képessége felől? Őszintén sajnálom, hogy a Magyar Tudományos Akadémia zenei szakértői nem Lichíenberger tartalmasabb művét vagy Cham­ berlainét választották. A lefordílíafoíí népszerű Wagner-életrajzró! nincs mit szólnom : nem elég jelentékeny ahhoz. Bírálatom a vele egy kötetben, folytatólagos lapszámozással, megjelent eredeti műről szól, amelynek címét soraim fölé írtam. Eleven tollú szerzője : dr. H araszti Emil, tanár (tudvalevőleg Hubay Jenőről szóló monográfia irója és a „Budapesti Hirlap" kritikusa), s legujabban a zenetörténet magántanára a budapesti tudományegye­ temen ; feltétlen dicséret illeti meg azért a szívós és leleményes utánjárásért, amelynek köszönheti, hogy Wagnernek budapesti tartózkodásáról és a magyarsággal volt szellemi érintkezéséről oly tömérdek adatot kutatott fel, Wagnernek nehány ismeretlen, kiadatlan levelével tetézve. Ez vérbeli hírlapíróra vall, akit — mert könyve németül is meg fog jelenni — bizonnyal a német kritika is méltányolni fog uj adataiért, amilyen például a „Tannháuser" első pesti (német) előadása 1877-ben, vagy az, hogy Wagner majdnem karnagy lett nálunk. Egy rég elmult félszázada, hogy Wagner itt járt; s kivált abból, hogy az akkori sajtó hírszolgálata a maihoz képest szégyenletesen csekély volt: elképzelhető, mekkora fáradt­ ságba és körültekintésbe került az adatok felhajszolása, amit a szer­ zőnek csak rendkívüli becsvágya és tárgyszeretete magyarázhat meg. Azt hiszem: megsérteném a szerzőt, ambícióját, ha bírálatomban nem alkalmaznék magas mértéket. Kezdem tehát azon, hogy az Akadémia forrásművekül, merő adathalmazokat is („Monumenia hisíorica . . .“ ) szokott kiadni, I. i. a búvárkodó tudósok kis köztársasága számára, a továbbkuíaíás és gondolkozó feldolgozás talajául, de az éppen negyven éve a műveltebb „nagy közönség" számára megindított u. n. pártolói könyvtárban (amely vállalatnak egyik darabja a Lichtenberger-Haraszti féle kötet) az adatok tömegéből tudományosan, de közérthetően feldolgozott, élvezhető, de eszmei tartalmú terméket akar nyújtani. Haraszti Emil valóban e szavakkal vezeti be előszavát : „ E tanulmány a magyar Wagnerizmusnak fejlődésével foglalkozik", és rögtön hozzáteszi : „mely érdekes és jelentős kérdés az egyetemes, elsősorban pedig a magyar zenetörténet kutatója számára." Hozzá kell tennünk : nem csak a kutató számára, hanem a zeneileg művelt nagy közönség előtt is, amelynek szó! ez a „pártolói könyvtár." S ehez képest H. könyve csakugyan élve­ zetes. Egészen kivételes az az eset, hogy a sokszor éppen nem száraz adatokat nemcsak papírra teszi, gyakran betű szerint idézi, hanem vizsgálja is. Mint például a 229. lapon teszi egy dokumentummal: dr. Wöhler Goííhard kritikájával (de a kinek nevét nem ismeri): Az épen ezt követő bekezdése pedig fölötte jellemző : „ E kritikáknak . . . hűvösségénél, mint látjuk, sokkal melegebb a közönség lelkesedésének hőfoka ; igaz is, hogy az irodalomtörténet és általában a kultura története nagyon egyoldalú,

528

^ó an ei Ö l e i n k

hézagos, hamis volna, ha mindenütt csak az egykorú krilikaírókra szorít­ koznék; hány mű terjed! el, hány eszme lett hatalmassá az iroít sújtó kritikák ellenére! és hány értékes szellemi termék maradt meddő, sokszor az utólag méltányos történelem igazságszolgálfátása után is kibányászatlanul! Harasztinak az lett volna feladata, hogy a hazai egykorú Wagner-kritikákat ne csak általában kivonatolja, valamint a repertóriumában felsorolt — sőt az onnan, sajnos, hiányzó — tanulmányszerű cikkeket stb. is ne csak említse, hanem mérlegelje is, ezenfelül pedig a közönség reagálását is állandóan figyelemmel kisérje; enélkül sem „a magyar wagnerizmus“ -nak, sem semmi más szellemi mozgalomnak fejlődését megismerni — és az olvasókkal megláttatni — nem lehet. Lássunk, másik példát: Wagner első pesti hangversenyei után (1865) a „Neue Berliner Musikalische Zeitung11, vagyis a pillanatnyi tünetet leiró tudósitója Wagner ünnepléséről beszél s ezzel végzi:.......dass es keinem Zweifel unterliegt: Richard Wagner habé vollstandig durchgegriffen", azaz: Wagner teljesen érvényesült. Hogy ez igaz-e: azt Harasztinak tudnia kell, hiszen uralkodnia kell tárgyán ; és 8 évvel később : 1871-ről, a „Tannháuser“ második előadásáról, idézi a „Fővárosi L a p o d ­ ból a művelt közönség magatartását: „12 páholy maradt üresen; főrangú családok páholyai", ami éppenséggel nem Wagner érvényesülésének tanú­ bizonysága ! mégis ama berlini zenei lap magáníudósítójának soraira ezt az ítéletet alapítja (azaz, kivételképpen, a berlini száraz adatot feldolgozza): „ E nehány sor az ifjú magyar főváros önállóságának, érettségének és ítélőtehetségének elismerése és hitelesítése a több évszázados zcnekultúráju Nyugat által." Vajjon itt Haraszti egyszerűen nem gondolt rá, hogy még a „Neue Berliner Musikalische Zeiiung" referádája után teljes húsz esztendővel is, a „művelt" (mert operalátogató) magyar közönség éret­ lensége és értetlensége ütközik ki abban, hogy — mint elmondani kénytelen — : az 1885-ban bemutatott „Nürnbergi mesíerdalnokok" csakis ötször, s mindig kevesbedő közönség előtt került szinre; maid, a mikor megpróbálták felújítani a négy éve megnyitott Magyar Királyi Operaházban 1887-ben: kétszer is adták üres nézőtér előtt ezt a páratlan remekművet s nem is merték többé elővenni, míg 1895-ben Nikisch Artur, két hónapi betanítás nagy munkájával, új (állandó) éleire keltette. Haraszti új fejezetben elbészéli „A nürnbergi mesíerdalnokok" idé­ zett változatos fogadtatását de viszontagságainak okát nem adja. Meg kel! jegyeznem : a „Wagnerizmus" szóból indul ki Haraszti könyve, de ő e szó kifejtésével, magyarázatával szintén adós marad. De wagnerizmusról és fejlődésről (amely szókkal jelezte könyvé­ nek legelső sorában irányát!) nem is szokott beszélni. Valósággal fel­ tűnt nekem szóhasználata a 420. lapon: Nikisch operaigazgatósága alatt „a Wagnerizmus szépen fejlődött “ ! Kiváncsi voltam : mivel magyarázza állítását ? Hamlet jutott eszembe : „Szó, szó . . .“ , mert állítását Haraszti semmi egyébbel nem támogatja, mint „A nürnbergi inesterdalnokok" életrekelfésével. Vannak a szerzőnek egyéb kiegyenlítetlen tartozásai is. Nem egyszer f - i A /f fN J

v_>/

f

C

J. /

C

J l

I A cs. és k ir. u d v a ri zo n g o ra g yá ro so k

1 /-\ Budapest,Qizel/atér,Haaspalota I.em.

A legjobb zongoráknak mint: Bösendorfer, Bechstein, Sehiedinayer, R önisch, Steck. T hiirm er, P roksch, W írth stb., továbbá a P iait oh; zongorázó készülék egyedüli kép­ viselete Magyarországon. sí 9 — 10

c3 e n e i Ő tm fo

529

hiányzanak adatok és bizonyítékok, amikor pedig nem nagy fáradtságába került ,volna megajándékozni velük az érdeklődő egész jelen e's jövő nem­ zedékei. Wagner elhunytéról szólva, csak Reviczky költeményét közli, de többi adatról nem vesz, nem ad tudomást; itt eszembe jut, hogy meg kelleti volna emlékeznie Ney Dávid (a remek ,,Woían“ ) haláláról és Gergely István remek emlékverséről; valamint Takáís Mihály haláláról s az 6 szövegfordításbeli javításairól . . . Wagner születésének századik évfordulójáról Haraszti egyetlen, rövid bekezdésben számol be : csakis egy pozsonyi és egy aradi zenei előadást ismertet. Budapestről sem tudósítása, sem egy megrovó szava nincs. Színlap-facsimilét közöl a Nemzeti Színház bemutató előadásairól; a Magyar Királyi Operaháznak azonban közvetlenül, csak megnyitó előadá­ sáról : úgy, hogy sem a Nibelung-trilógia, (igen : Wagner nem „tetralogiának nevezte!) sem a „Trisfan . . .“ rendkívül érdekes színlapjai nincsenek meg. Nem akarok méitányíalan lenni: tudom, hogy a budapesti haiigversenyműsorok áttekintése ma még előmunkáíatoknélkiili, tehát emberfölötti feladat volna; (ennek elvégzése fiatal erőnek, épen Harasztinak való munka, s oly égető, hogy Haraszti örök hálára kötelezné vele az egész magyar művelődéstörténetet); de nagyon nélkülözzük a Nemzeti Színház és a Magyar Királyi Operaház műsorának, éppen 50 év óta ; az első magyar Wagner-operaelsőadás óta — olyan kimutatását (mondjuk: grafi­ konját), amely szembeszökően feltüntesse Wagner íérfoglalása és a többi zeneszerzőnek, irányuknak térvesztése arányait. A Magyar Királyi Operaház oly bőkezűen szolgáit Harasztinak (bár nem hiánytalan) adatokkal és táb­ lázatokkal, hogy bizonnyal ezt is rendelkezésére bocsátotta volna ; de ilyen kimutatás szükségérzete az egységes felfogással járó átfogó gondol­ kozás, ez hiányzik. A méltatlan sorsra juíotl Népoperáról is nagyon keveset emlékszik meg; eszébe sem jut, a Népopera hiva­ tásáról, benne Wagner szerepéről, elmélkedni; — a Németországéi jött válogatott Wagner-együtfes névsorát leközli abban a szép rendben, hogy udvariasan a nőknek adja az elsőséget; azonban nemcsak hogy kinek-kinek szerepét nem nevezi meg (pedig kit ne érdekelnének ? hiszen világhírű nevek is díszítik e sorozatot, minők Bahr-Mildenburg Anna, Hempel Frida, Van Rosy, Bary), hanem a nagyszerű vendégjátékok idejét, sőt még az elő­ adott művek címét sem mondja meg ! Azt hiszem, Harasztinak nem az volt feladata, hogy száraz krónikát írjon, ahogyan fölemlíti pl. a Népoperának saját személyzetével adott Wagner-bemutaíóií; „A nürnbergi mesterdalnokok“-nak csak szereplőit sorolja fel, s megemlíti, hogy a szöveget uj fordításban énekelték, e for­ dításról (igaz, hogy a régiről is hallgatott), nem mond ítéletet, azonfelül elmulasztja megrögzíteni azt, hogy néhány „irodalmi szempontból igen sikerült, részlete megjelent a „Magyar Hir!ap“ -ban, amelynek régi munka­ társa a fordítója. A 445. lapon Haraszti, kivéteiképen, ítélkezik: ezúttal a

cs. és kir. szab. szűnj eg- és butorszövetgyárosok , .. ,.

Pem esvar-Belváros, Ferenc juzset-Út,

ig 5 _ 5 Telefon 15—92.

Löffler-palota.

Telefon 13—92,

Állandóan nagy választékban kap­ hatók saját gyártmányú és valódi perzsa szőnyegek, asztal- és ágyterítők, oltomántakarók, függönyök, paplanok, flanelllakarók, kocsitakakocsitakarók, mindenfajta bútor­ szövetek, cocusszőnyegek és lábtör­ lők, fürdőszobagyékények valamint minden szakmába vágó cikkek.

380

C 3 e n e i Ó törnie

■m r v v H I I K H H f i m n H t

magyar Wagncr-íordííások rangja teleti. Az e kérdéssel foglalkozó mono gráfjáról (dr. Wagner józsef könyvéről) is dicsérő szavakal mond. Könyvét azonban előbb ki kellene bővíteni az adatok tömegével. Például: a Nemzeti Színház Wagner-bemutató előadásainak bírálatait Haraszti az egykorú sajtóból kivonatolja, de először: mindenütt adós marad egynéhány hírlap véleményével, és nem egyszer akkor is elhallgatja a a kritikus nevét, amikor közölhetné ; pedig — exempla sunt odiosa — naponta látja, hogy a referáda művészi és erkölcsi hitele bizonyos kap­ csolatban áll írójának egyéniségével, amely néha nem méltó a reá bízott szép és fontos tiszthez. M ásodszor: Haraszti már a Nibelung-írilógia, azután a „Trisztán . . sőt a „Pársifal" sajtóbeli fogadtatásának semmi­ nemű képét sem adja, épp úgy, mint Bayreuth inauguráiásának és a Neu­ mann Angelo-féle, Budapesten első, Nibelung-bemuíaíónak sajtó-visszhang­ ját sem. A vidéki Wagner-előadások sajtóját, úgy látszik, nem is akarja ismerni — a miben teljességgel nem adhatok neki igazat; van műveltebb városainkban nem egy olyan jótollú úriember, aki zenekritilcusnak is hivatottabbb, mint egyik s másik fővárosi „hivatásost Haraszti könyvének egyébfajta szépséghibái közt is vannak számot­ tevők. Kevésbbé ilyenek ama meglehetős számúak, a mikor a tárgyszerető olvasót tanácstalanul hagyja, noha csak egy lépéssel kellett volna tovább mennie, hogy valamely adatot megoldhasson ; például, amint Haraszti fölemlíti: a „Zenészed Lapok11 filipikáját Erkel ellen, hogy az ő „Dózsa György“-e bizonyosan előbb fog színre kerülni, mint a „Lohen­ grin", Haraszti nem adja a kiengesztelő valóság feltárását, hogy t. i. a „házi" mű mégis jó öt hónappal a német remekmű után került színre; vagy, amikor a kolozsvári Nemzeti Színházról írja, hogy „jóval régibb a pestinél", megírhatta volna, hogy már 1805-ban fogtak építéséhez. Sok­ szor puszta neveket ad ott is, ahol szeretettel kellene kiterjeszkedni arra, hogy ki volt, például, Carina Anna (Frankenburg Adolf neje) ? vagy Benza Ida férje (az ideális hősszerelmes : Nagy Imre), vagy Perotíi (az első magyar Siegfried, és az egyetlen rnagyarsíílusu wagneri műben a hős kreálója ; hogy e „Toldi" utóbb „Toldi szerelme" címet kapoll, ezt Haraszti nem is említi, valamint elhallgatja Mihalovich zenésdrámáinak mindegyik bemutató-dátumát) — s több eféle. Kár, hogy Haraszti nem olvaslalía el művét még kéziratban, több­ oldalúan alaposan képzett zenészszel, akik figyelmüket az ilyen, bár kisebb, de mindenképpen kellemetlen tévedések kijavítására is fordították volna ; (208 1.) a képzett cseh muzsikus Ruzitska József helyett Ignácot, a népdalgyűjtő veszprémi táblabírót teszi meg operaszerzőnek; (209. 1.) a német Dávid Ferdinánd helyett a „Lolla Roukh" opera még el nem fele­ dett francia zeneszerzőjét D. Feliciánt szerepelteti mint nálunk járt hegedűművészt ; Csepreghy Ferenc tehetsége a 60-as években még nem forrott ki, ő még nem volt ,.valaki“ , de azért Haraszti őt említi (540. 1.) mint egy nagyfoníosságu színházi enquéte tagját, persze Csepreghy Lajos helyett, aki a Nemzeti Színház titkára volt; az „Etiana" szövegírója Herrig, francia irodalomtörténetéről a legismertebb : keresztnevét Haraszti (441. 1.) gondolomra „Henrik^-nek írta, holott a szerényen csak kezdő­ betűvel jelölt név a valóságban .,Hans“ volt; stb. A történeti gyűjtő munka természete hozza magával az apró téve­ déseket. Uj kiadás esetén, vagy ha a mű német nyelven jelenik meg, ezekre mindenesetre figyelemmel kell lenni, hogy a Wagnerizmus magyar történeti vonatkozásai hamisítatlanul álljanak előttünk. Az érdemes könyv anyagbőségével Wagner híveinek nagy táborát hálára kötelezte,

anet C Jtetnfa

dói

K eresek T ELEFO N SZÁM

Pedóios Ha rmóniumoíl 90 3~ s

m egvételre.

F is c h e r P á l,

Palánka

S ? 5 . . 9 .? ? . ^ .! . .. ? . e n ő

(Bácska).

E L S Ő K Ü L Ö N L E G E S - 1' SÉG EK -. RÖVID-, SZALAG -, FEH ÉR-, T A P1 SS ER IE É S NŐ1D IVATÁRURAKTÁR.

BRA U N ANTAL y íF íS , r W iM f f Ji 5

h a n g sz e ré sz TEM ESVÁRBELVÁRO S

4 K?' ^

J cn ö herceg u íc a l4 . s z á m

6

Sternberg-cégnél

UJDONSÁGOK M INDENKO R ® RAKTÁRON!

Mcrcy-utca

65 6-in

KOBELT M.

C U K R Á SZ D Á JA JÓ Z S E F V Á R O S ,

TEM ESVÁR.

___

Műtárgyak, antik darabok, briliiáns ék­ szerek, régiségek, képek és szobrok vétele

Telefon 11—77

ia !0-io

1 elefon 957

KO SSU TH -U TC A

SÜ R G Ö N Y Ö M : S K O D A V BEN Ő , T EM ESVÁ R,

5.

Legfinomabb desszeri-siltemények.Ncponta friss torták és tészták. — Különleges fagylalt és jegeskávé. ~ Alkanni sütemények. 63 6—10

Gyom orbajosoknak

A LAPiTTA TO TT 1876. É V B E N .

LO H R M A R ÍA

JS

K RO N FU SZ

A főváros első és legrégibb csipkelisztftó-, vegytisztító- és kelmefestő g yári intézete B u d a p e s t, V I I I. k e r., B a ro s s - u tc a 35. sz ám . Fió k o k : i i , Fő-utca 27, IV , Bskti-útó és K e cs­ keméti-utca 14, V I., Andrássy-út 16 és Terézkörút39, V „iia rm in c a d - u 4,Vlit.,Iózsef-körút 2.

Egri víz2

Kiadótulajdonos: Já r o s y D ezső. Nyomatott a Csanádc-gyházinegyei Könyvnyom dában.

0 T T H 0 IT O

varázsolja át lakosztályát,

ki cégünk

eiőkelő kivitelű,

állítású műképeit és képeslapjait figyelmére méltatja,

művészi ki­ ;;

Állandóan vagy ötszázezer művészi levelezőlapot és ötezer műképet tartunk raktáron.

::

Levélpapirnemüekből külön készleteink vannak,

melyek a legkiválóbb minőségű

cégek védjegyeivel vannak ellátva,

u, m. Margeret, M ary és Qraziosa-Mill.

::

Azonkívül vagy ötvenezer mappával és ötezer kazettával rendelkezünk.

PH0T0 BR0 MGRR-CÉQ Temesvár Józsefváros, Hunyadi-ut 13.

y

5-t 5—10

nélkülözhetetlen gyógyszerük az

m elyei az e g ri fr g s iin a s o k i50 év óin készítenek. Kapható a gyógyszertárakban, de legcélszerűbb megrendelni az Irg a lm a s re n d g y ó g y s z e rtá rá b ó l E g e r . Kis üveg kor. 1*50. Közép üveg 5 kor. Nagy üveg 10 korona. Kevesebbet mint o kor. értéküt posián nem küldünk. U tá n z a to k tó l ó v a k o d ju n k , 30 9-10

M Ű VÉSZI

129.

Qyárváros, Kossuth-tér, Mirbach-Palota,

h t

c3 e n si Ő z m ia

512

— Hegedűk problémája _

_

!

azokat a jeles könyveket, amelyeket a Szent-lstván-Társuiat ad az ő p á rto ló tagjainak.

Régi olasz és új hegedűk kiválóságáról külön­ böző hírek vannak közludalban. Azok szak­ szerű ismertetését díjta lanu! megküldöm a iobb hegedűsök részére.

Tóth János eé

Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 10. szám.

O rszágszer te ismerik már

Négy

értékes, hasznos, élvezetes könyv 2 korona 80 fillér. r 1. A z egyházatyák ko ra . 11. rész. Irta dr. Vargha Dezső. Illusztrálta Nemes Mihály, festőművész. 2. .4 kisgazda többtermelése. Irta rudinai Molnár István, ny. föld­ művelésügyi miniszteri tanácsos. 3. H ogyan sze rze tt házat és főidet H a ia d i Á rv a Já n o s? Irta özv. í Báthory Nándorné. : 4. 4 S z e n t-lstvá n -T á rsu ia t nagy ké­ pes naptára az 1918. évre. E könyvek 2 korona 80 fillér bekül;r de'se ellenében, mely Összegben a ; tagsági díjon kívül a csomagolási | költség is bentfoglaltatik, rnegrendell hetők a ! \

g

I \

l

S zent-István-Társuiatnái, Budapesten VIII. S z e n tk irá ly i-u tc a 28. sz.

„Arany Szarvas-szálloda Temesvár-Belváros Tulajdonos

Ludig János Örököse. SS 4 -5

Telefon-állomás. A villamos vasú! megállóhelye. A belváros köze­ pén. Kávéház és étterem a házban. Szobák 3 koroná­ tól fölfelé.

ZENEI SZEMLE HAVI FO LY Ó IR A T A ZENETUDOMÁNY É S HANGVERSENYÉLET KÖRÉBŐL

SZERKESZTI

JÁROSY DEZSŐ

1917

ELSŐ ÉVFOLYAM

5t >

C SA N Á D E G Y H Á Z M E G Y E l KÖNYVNYOMDA, I E M E S V Á R - B E L V Á R O S

“

'V5,.^ 4 ;

T aríalomjegyzék. V ezércikk.

Zeneelm élet.

H evesi S á n d o r: Az é n e k e s

D r. K o d á ly Zoltán : Ötfokú han gok a

színpad h a n y a t l á s a ................................................. 257 Járosy D ezső: A néma h a n g v e rse n y terem .....................................................................57 — B e k ö s z ö n t ő ...................................................... 1 — H áborús T ü k ö r k é p e k ................................ 141 — Zenei M ű b i r á l a t ............................................109 — Zenei Ü g y o s z t á l y ........................................ 75 K ereszty Is tv á n : A m a g y a r sá g a Riemann l e x i k o n b a n ......................................205 K ern A u ré l: Zenei feladatok . . . . 1 7 5 — M ihalo vich Ö dön mint ember . . 510 M o ln á r A n ta l: Z ene é s s z o c i á l is fejlődés 269 D r. M o ln á r Géza: A zenei W ahrmann d í j ....................................................... 501 M o ra v c s ik G é z a : M ihalovich Ö dön . 505 Z en etörtén elem .

. . 15, 117, 152. 249 A negyedhangok z e n é j e ............................................................. 280

-

M agyar Zene. B a rtó k B é la : Primitiv népi hangszerek M a g y a r o r s z á g o n ....................... 275, 511

Opera. F /ig I Jó zse f : Bizet és W agn er . . . 516 Sebestyén Géza: A vidéki opera kér­ dése ................................................................ 122

T árca. ifj. Som sich A n d o r: Richter Já n o s

.

loo

O rgona.

B loch Jó zse f; Régi o la sz hegedűk 115, 147 Lichtenberg E m il: B ach -K a n táték 208, 241 M o ln á r A n ta l: M ag y a r zeneélet a XV1I1. század végén

m ag ya r zenében

W illi M ö l/e n d o rf:

......................................... 186

S ik ló s A lb e rt: Elavult han gszerekről 42. 80, 245, 275 7

Z a lá n k A ladár: O r s z á g o s M ag y a r O r ­ gonaépítési S z a b á l y z a t ....................... 184

Szemlék Szemléié. j . d.: Általános S zem le

. . . .

195, 225

Z ic h y Géza g r ó f : Liszt F eren c . . .

Zeneiskolák Szemléje.

Z en ei N evelés.

/. d .: Bevezető — É rtesítők — Hírek 194. 225 j . d .: A zeneiskolai tanárok vasúti félj e g y k e d v e z m é n y e ................................... 257

B loch J ó z s e f: Ritmikus

problémák a hegdűir odalomban ................................ 246 Járosy D ezső: Max Reger gy e rm e k k ö l­ tészete ............................................................. 215 M o ln á r A n ta l: M ag y ar konlrapunkt . 119 O szw a/d János: Közös z o n g orao ktatás száz évvel ezelőtt é s napjainkban 177, 212 S ágody O tm á r: A zenetanu lá s m o ­ tívumai ............................................................. 282 Szabados B é la : Az énektanulás pro­ blém ája ............................................................... 77 Z e n e e sz té tika.

Időszerű Kérdések. K ereszty Is tv á n : Zenepolitika . . . 50 S . A .: M ég egy német könyvről . . 180 S zent-G ály G y u la : Zenetanárok O r ­ s z á g o s S z ö v e t s é g e ...................................17 — V áro s i z e n e k a r o k ......................................180

Háború és Zene. Gaston C a rra u d : P áris háború s zenei élete ..........................................................

E usebius: B u s o n i: Új zeneesztétika . 21S F lig l Jó zse f: Milyen b e fo ly á ss a l van

j. d .: Az o rg o n á k fé m an yagán ak rekvi

az e m b e riség re a z e né l l e k. . . . 85 L a votta R u d o lf: Az exotikus zene esz­ tétikájáról ..........................................................47

D r. W agner Jó z s e f: H áborús közép

r á l á s a ....................................................

88 22

187 iskolai é n e k t a n í t á s ....................... W agn er Richard — a világháború oka 54

F é lix von W eingartner: A holnap zene­ művészete ........................................................125 A rckép.

— — —

Á ltalános z e n e e l m é l e t .................. 296 Leclaire hegedűhangversenyei . . 101 Mozart „Zaide“-je új kiadásban . 158

K önyvek:

F o d o r G y u la : C s ik y Ján o s

. . . . 158 — Hevesi S á n d o r ............................................ 286 — Kerner I s t v á n .............................................. 21 — Lányi E rn ő ........................................... 125 —" L ic h t e n b e rg E m i l ......................................252 — Mihalovich Ö d ö n ......................................519 — S á n d o r E r z s i ................................................... 52 — S ze n d y Á r p á d ..............................................89 — T hék E n d r e .................................................220 — G r ó f Zichy G é z a ...................................... 189 R o v á s. A berlini zenei kritika c s ő d j e . . . . 295 A fényűző zongora hadiadója . . . 98 A német zenekultura sem le g e s földön 164 A Rapsodia S a t a n ic a — megbukott . 164 A V árszín ház kam araestéi . . . , . 155 A wagnerellenes Amerika . . . . 154 Az ancien r é g i m e ............................................. 61 F ilharm óniánk elmaradt vendégszerpi é s e ........................................................................ 225 Kubelik — a g y á r o s ........................................28 M agy a r szerzők fölm agasztalá sa . . 292 Max Reger — a ballet d e s z k á i n . . . 260 Mentők az O pera pénztáránál . . . 259 „Minden jegy e l k e l t " ........................................27 N évváltozás a T isza Kálmán-téren . . 98 S ch u b e rt — S ch u m an n — B ruckn er . 226 S c h u b e rt után — S ch um an n , . . . 195 S zín h áza k — z enekar nélkül . . . . 195 Z o n g o r a i n s é g ................................................. 522 Z e n e i élet.

E use bius: Don J u a n ......................................289 F lo re s ta n : A m a k ran c o s herceg . . 55 — Don K i h ó t e .............................................. 521 — Sztambul r ó z s á j a ......................................129 — T a v a s z és S z e r e l e m ................................ 222 F. G y .: A fából faragott királyfi 128, 159 — Két o p e r e t t . . . 95 j. d .: A m ag ya r nők karegyesületének j u b i l e u m a .......................................................254 Járo sy D ezső: B a c h : M áté -P a s sz ió . 90 — Handel: M e s s i á s ........................................91 M o ln á r A n ta l: Dr. Kodály Z o ltá n : P a c s i r t a s z ó ................................................. 225

F ő v áro si és Vidéki H angversenyszem le. 25, 57, 95, 151, 165, 290, 525

H írcsarn ok . 27, 61, 99, 155, 165, 196, 226, 261, 295

Irodalom . K ereszty István : „W agner Rikárd és M agy aro rszág."

M o ln á r A n ta l: A m a g y a r s á g a Riem a n n - L e x i k o n b a n ......................................266

G eyer József:

A művészi orgona, .................................................. 67 H erzfeld V ik to r: A fuga, ism.: — y . 68 D r. K ováts S á n d o r: Hogyan g y a k o ­ r o lju n k ? ism .: Já ro s y Dezső . . . 104 L a vo tta R u d o lf: Zeneesztétika, ism .: Já ro s y D e z s ő 170, 264 M ax H ehem ann: Max Reger, ism .: j. d. 5 4 M o ln á r A n ta l: A zenetörténet szelleme, ism.: Já ro s y D e z s ő ..........................297 — B a rtó k Béla, ism : Já ro s y Dezső . 252 — Beethoven, i s m . : j. d. . . . , • 105 D r. M o ln á r G é za : Á ltalános Zenetör­ ténet, ism .: j. d. ...................................55 Rim sky:— K orsakow Ö nhangzattana, ism. M oln ár A n t a l ......................... 200 D r. Sebestyén S á n d o r: A g o r d o n k a ­ játék tech nikája és tanításának mód­ szere, i s m .: j. d...................................... 106 D r. W agner Jó z s e f : Az Aradi „Philhartnonia" E gyesület hu szonötéves működésének ismertetése, ism .; j. d. 159 W einer L e ó : Az össz han gza ttan elő ­ készítő isk o lá ja , ism .: j. d. . . . 265 ism .: — y

Zenem űvek:

A loys. Bodó op, 5 5 :

S o n a tin e Nr. 1 ism .: — y ..............................................................55 B o s s i: Album pour la Jeunesse. ism. j. d. 172 — J u v e n i l i a ....................................................... 108 F re y M a rtin : S e c h s leichte instrucktive K la v ie r s t ü c k e ................................................. 103 Giuseppe F ru g a tta : Der moderné P ia nisl. ism .: j. d................................................ 107 H á n d ei: A M e ssiá s, ism .: — y . . . 69 K ardos Is tv á n : Három C s o k o n a i-d a l és három Petőfi-dal, ism .: Moln ár A n t a l ...................................................................255 M a rio T arenghi: Album de petits Morceaux caracteristiques, ism .: j. d. . 172 M o ln á r M ih á ly : T e nge rtánc, isin.: — y 54 N éhány m ag ya rorszá g i z ong orakóta ism.: M oln ár A n t a l ................................ 205 P ik é th y T ib o r: Menüett — G avotte — Musette . 140 R é v fy Géza: Új kuruenóták . . 140, 299 Rust zong oraszon átái, ism .: Molnár A n tal 202, 254 S ágody O tm á r: Z o n g a ra d a ra b o k kez­ dőknek, ism .: j. d........................................ 171 S ik ló s A lb e rt: Pasztellképek, ism.: j. d. 298 S ö c h tin g E m il: FürsK in derherz(op. 155) 172 Szabados B é la : N agym am a mesél, ism .: — y ......................................................... 69 T e rp in szky V ilm os: Diadalinduló, G y á s z i n d u l ó ................................................. 299 Z ilc h e r Pák, S z ó r a k o z á s , i s m . : — y . 54 — Wandern im M a i ...................................... 107

MAJOR ÉRV!'! GYOJÍEM&IYE

-y