A TERMÉSZET SZERKESZTI:

A TERMÉSZET SZERKESZTI:

NADLER KIADJA : B U D A P E S T

HERBERT

SZÉKESFŐVÁROS

XXX. ÉVFOLYAM

ÁLLAT* ÉS

19.-20. S Z Á M

NÖVÉNYKERTJE

1934. O K T Ó B E R

V A P I T I - B I K A . A Z Á L L A T K E R T I III. F É N Y K É P P Á L Y Á Z A T O N V Á S Á R O L T

KÉP.

Jablonkay RezsS felvétele.

TARTALOM: Boroviczény A l a d á r : A szikaszarvas. Rapaics R a y m u n d d r . : Banyi. P o n g r á c z Sándor dr. : A fehérkérész megjelenése.

vagy

dunavirág

Kadiő Otfokár d r . : A budavári pincebarlangok jelentősége. Magyar vadásztrofeák tára.

Schmitt Z o l t á n : Díszpintyek tenyésztése fogságban. R e g ö s J ó z s e f : A lappangó élet. R a p a i c s R a y m u n d d r . : A szent padma. Rövid közlemények. M i újság az Állatkertben? Szerkesztői üzenetek.

1—15.

XXXXÍÍXXXIÍIÍIÍXXXXXXXXÍÍÍÍXXXXXXXXXXXXXXXXXXX ÍÍ

x

x íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí

47° C. r á d i u m o s h ő f o r r á s o k .

Szent Gellért Gyógyfürdő és S z á l l ó BUDAPEST

GUNDEL

A legtökéletesebb gyógy berendezések.

állatkerti vendéglői kiváló konyháiról közismertek

Elsőrangú gyógyszálló a fürdővel közvetlen :=: kapcsolatban. Diétás

P

O

L

G

Á

R

I

Á R A K Z

konyha.

E

N

E

Éttermei és terrasza a Gellértsszállóban a vidékről felránduló közönség és külföldi látogatóknak kedveli szórakozási helye.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

::::::::::::;:::::::::::::c:::::c::;::::::::::::::::::::::::c íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí x ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ

Nagyon

érdekes

f

olvasmány

VILMOS

x

svéd

X X X X X X X X

GORILLÁK ÉS TÖRPÉK KÖZÖTT

királyi

herceg

könyve

A

svéd

állattani

keletafrikai

X X X X X X X

280

oldal

expedíció

utazása terjedelemben,

1 0 0 e r e d e t i fényképfelvétellel és e g y térképpel B o l t i ára :

X X X X X X X

Kötve 6 - 8 0 P , fűzve 4 - 8 0 P

Kapható:

Dr. Vájna György és Társa könyvkereskedésében

i X X X XXXXXXXXXXXXXXXXXIÍXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

B u d a p e s t , IV., V á c i - u . 2 8 és bármelyik

könyvesboltban

Mauthner Ödön

Fennáll 60 év óla.

magtermelő és magkereskedelmi r é s z v é n y t á r s a s á g

Központ:

Budapest, VII., Rottenbiller=utca 33.

Telefon : 46=3=65

Sürgönycím t Mauthnerek

Fióküzlet:

IV. KER., KOSSUTH LAJOS=UTCA 4.,

a F e r e n c r e n d i e k templomával s z e m b e n T e l e f o n : 89.2.15

Fióküzlet t 2. s z á m ú Új n a g y F Ő Á R J E G Y Z É K , továbbá gazdasági m a g k ü lö n á r j e g y z é k i n g y e n és bérmentve!

VI. KER., VILMOS CSASZAR.UT 59.,

a N y u g a t i pályaudvar közelében T e l e f o n i 29.1.94

A TERMÉSZET K I A D J A : BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS N Ö V É N Y K E R T J E SZERKESZTŐSÉG ÉS K I A D Ó H I V A T A L : B U D A P E S T , VI., Á L L A T K E R T T E L E F O N : A U T . 194-30

SZERKESZTI:

N A D L E R

XXX. ÉVFOLYAM

H E R B E R T

A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT. ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA

19.-20. S Z Á M

M E G J E L E N I K M I N D E N HÓ 15-ÉN K É T ÖSSZEVONT SZÁMA ELŐFIZETÉSI DÍJ: E G Y É V R E 6 PENGŐ, F É L É V R E 3 PENGŐ E G Y E S S Z Á M Á R A 60 F I L L É R

1934. O K T Ó B E R

1.-15.

Különösen a vadászati szempontokra gondolok, mert a szikaszarvas meghonosítása gazdaságos, vadászata írta : Boroviczény Aladár. pedig érdekes. A szikaszarvas alakja szebb, mint a fővadé és kecses­ Hazánk állatvilága elég gazdag és változatos, ezért sége az őzét felülmúlja, bár a fővadnál kisebb, de az első megítélésre indokoltnak látszik az a felfogás, hogy őznél nagyobb. Viszont agancsával sem a fővaddal, felesleges dolog idegen országokból, sőt idegen világ­ sem az őzzel nem versenyezhet. Sőt azt mondhatjuk, részekből újabb állatfajokat behozni és meghonosítani. hogy a szikaszarvas agancsa egyhangií, unalmas, mert H a azonban a kérdést közelebbről nézzük,, belátjuk, rendesen csak nyolc ága van — a tízes nagy ritkaság — hogy néhány nemes és igen kedvelt vadfajunk nem színe pedig halavány, fakó. De mint különlegesség egy tagja hazai állatvilágunknak, hanem a vadászok és erős szikaszarvas agancsa mégsem megvetendő vadász­ természetbarátok örömére és nemzetgazdaságunk javára trofea. idegen országokból hozták be. Ilyen elsősorban a fácán. Agancsán kívül a szikaszarvas még egy trófeával A dámvad és a muflon sem hazai állat. Mind a három kedveskedik elejtőjének, a bundájával. Késő ősszel állatfaj azonban ma már hazai állatnak tekinthető. és télen ugyanis a szika szőrözete igen sűrű, hosszú és A kőszáli-bak ellenben még néhány századdal ezelőtt szép sötétbarna, majdnem fekete bunda, amely mint Európa közepén őslakó, az Alpok tulajdonképeni be­ szőnyeg vagy takaró éppolyan szobadísz, akárcsak az népesítő je volt, és valószínű, hogy valaha a Kárpátok­ agancsa, vagy a medve és a róka gereznája. ban is őshonos volt. De ezeknek a hegységeknek újraA szikavad húsa igen ízletes, az őzénél értékesebb. benépesítési kísérletei ezzel a nemes vaddal — eddig H a gazdasági előnyeihez még hozzávesszük igény­ legalább — meddők maradtak. Teljesen vadon, gondozás, telenségét és erdészeti szempontból ártalmatlanságát, sőt istállózás nélkül ma csak Olaszországban él meg, az Alpok többi részén, egykori hazájában ellenben az be kell ismernünk, hogy minden neki megfelelő terület éghajlati viszonyok annyira megváltoztak, hogy a kő­ díszére válik. Az »ártalmatlanság«-ot illetően azonban meg kell száli-bak nem találja meg többé a neki megfelelő lét­ feltételeket. De az is lehet, hogy az ibex a déli Alpok jegyeznünk, hogy csak lombos erdőkben nevezhető a életkörülményeihez már annyira alkalmazkodott, hogy szika ilyennek, mert fenyvesekben helyenként tetemes az északabbra fekvő hegyek zordságát ma már nem kárt okoz! A tűlevelű fákat megrágja és lehámozza, a lomblevelűekhez ellenben hozzá sem nyúl. A Duna­ viseli el. ligetekben évek óta élő, meglehetősen népes szikaSzerintem az állatok áthozatala egyik országból a állomány eddig semmi erdei kárt nem tett. másikba, vagy egyik világrészből a másikba nem is vehető Igénytelenségére jellemző, hogy különleges etetésére igazán beavatkozásnak a természet rendjébe. Hogy az állatok elterjedését a Földön milyen törvények irá­ nincsen szükség. Olyan területeken, ahol a fővad és az nyították, azt még ma sem tudjuk egészen pontosan. őz számára vannak etetők, egyik-másik etetőnél a De talán nem tévedünk, ha úgy vélekedünk, hogy maga szikavad is meg-megjelenik és szerényen megeszi azt, az ember a természet kiválasztott eszköze az állatfajok amit honos faj rokonai meghagytak, de sohasem tola­ elterjesztésében. Mert hiszen ebben a tekintetben az kodik az etetők mellett, s azokat teljesen nélkülözni ember nem tud a természet ellen cselekedni. H a valahol is tudja. Meg kell említenünk a szikavad békés megtérését hiányzanak valamely állatfaj meghonosítására a termé­ szetes feltételek, ott hiába telepít és gondoz az ember, minden más vadfajjal, különösen a fővaddal és »meghonosítani« ott állatfajt nem tud, ha azonban a az őzekkel is. Tegtöbbnyire nem is hederítenek körülmények kedvezők, akkor a meghonosítás könnyen egymásra, de megesik, hogy egy-egy szikaszarvas sikerül, s az embernek az a ténykedése, hogy egy vagy csatlakozik egy fővadcsapathoz, ilyenkor a fővad a két állatpárt messziről elhoz és szabadon bocsát, nem szikát mind a csapatnál, mind az etetőknél békésen a természet ellen való beavatkozás az állatok elterje­ megtűri. désében, csak elősegíti azt. A szikaszarvas vadászata igen érdekes, már csak A nálunk meghonosodott állatfajok közül talán a azért is, mert nagyon szeret kóborolni. Nincsenek szikaszarvas az, amelyet még nem ismernek annyira, biztos váltói, kedvelt tisztásokra nem lép ki rendszeresen, amennyire ez az érdekes és kedves állat azt megérdemli. mint az őz, sőt még a terület egyes részeit sem kedveli

A

SZIKASZARVAS.

kis tisztáson jól fejlett szikaszarvast pillantottunk meg."

A

különösebben, hanem ma itt, holnap ott bukkan fel és mindig nagyon óvatos és titokzatos. A szikaszarvas októberben és novemberben »bőg«, de ennek a vadnak életszokásai még ilyenkor sem állan­ dóak. Különös, hogy még párzása idején sem jár csapa­ tosan, de még csak üzekedő párokat sem lehet látni. A szikaszarvas egyedül kóborol, csak igen ritkán, talán óránként mindössze egyszer-kétszer »bőg« vonulás köz­ ben. A »bőgés« inkább füttyentéshez hasonlít, mint szarvasbőgéshez, a hang méla, hosszúra nyújtott síp­ szóra emlékeztet. A bőgő bikát nem lehet hangja nyomán keresni, mert mint említettük, vonulás közben

BANYI.

írta :

Rapaics Raymund.

Abban az időben, a m i k o r a Hortobágy növényzetét k u t a t t a m , még ősibb állapotában v o l t a puszta. A pásztor­ ságot még nem mutogatták a városokban, a csárdában még nem világított földigáz. Ellenben még sok minden élt, m i n t a régi idők maradványa. A kutatás érdekében minden szabad időmet a pusztán töltöttem. Rendesen minden szombaton délután vonatra ültem, s a k i s mozdony, amely Stephenson idejét idézte az utas emlékezetébe, sok fúj tatás, sok megállás után k i v i t t Nagyliortobágy állomásra. Vacsoraidőre besétáltam vala­ m e l y i k hortobágyi nagyhatalmassághoz és többnyire ott ragadtam éjszakára is, nem kellett a csárda fanyar barát­ ságára szorulnom. A pusztában a k k o r még jobban becsülték meg a vendéget, mert ritkán láttak idegent. Legtöbbször a ménesmesterhez köszöntöttem be, a k i a nyári hónapokban ősz fejével a pusztában rideg legényéletet élt, csak télire v o n u l t családjához a városba. M a g a viselte gondját, maga főzött, nem szívesen tűrt maga mellett embert. E n g e m valahogyan mégis megszokott, talán egy kicsit meg is kedvelt, lehet hogy azért, mert h a beszélhetnékje volt, reggelig is elhallgattam, h a meg hallgatós kedvében találtam, csendben lefeküdtem helyemre.

bőg és vonulása irányát szeszé­ lyesen változtatja. Ezeket a megfigyeléseket Ratibor János herceg-nek. kö­ szönhetem, akinek a Duna mentén elterülő egyik leg­ szebb és nagyszerűen gondozott vadaskertjében erős szarvasok­ kal és nagyon népes, bár kevésbbé erős őzállománnyal együtt g számos szikavad él. Ismétlem ' azonban, hogy a szikavadat megfigyelni igen nehéz feladat, mert néha hetekig egyet sem lehet kö­ zülük látni. Ilyen körülmények között szikára fényképezőgéppel »vadászni« nem nagy eredmény­ nyel kecsegtet, mégis szerettem volna azt megkísérelni, s egy alkalommal a szikavad termé­ szetes kíváncsisága majdnem — de csak majdnem — sikerre vezetett. szerző felvétele Akkoriban még egy nagy tükrös géppel »vadásztam«. Egy szép tavaszi napon ezzel a nagy géppel a hátamon cserkésztem a területen, s egyszerre csak megpillantot­ tam egy szikasutát, 30—40 lépésnyire tőlem, az égerfák között. Szokásomhoz híven, szinte önkéntelenül elő­ vettem a fényképezőgépet. A suta mereven állt és nézett. Amikor észrevette a hátizsákból előkerült nagy, fekete ládát, kíváncsian kissé közelebb lépkedett és minden mozdulatomat figyelte. Természetesen ipar­ kodtam bár gyorsan, de lehetőleg nyugodtan mozogni. Végre felhúztam a redőnyzárt, kihúztam a lemeztok tolóját és már csak élesre kellett volna a képet be­ állítani és »lőhettem« volna. A suta hetykén, szaporán Ószhajú, szélesvállú, nagy ember volt, elégedetlen, hara­ pós öreg. Ilyennek képzeltem gyerekkoromban T o l d i Miklóst, amikor már estébe hanyatlott az élete. Híres volt erős keze. A z t mondták, a debreceni hetyke ötösfogatot félkeze egyetlen rántásával megállította. Talán nem is volt más boldogsága, csak a ló. T u d t a is ezt minden környékbeli ember — messzi vidéket jelent ez a Hortobágyon — és h a arra vitte útja, megállt a háza előtt, sőt g y a k r a n a k k o r is odafordult, ha nagyot kellett érte kerülnie. M e r t a ménesmester minden lovat ismert, amelyiknek apja a hortobágyi ménesből való volt. É s a gazda szívesen hallgatta, ha az öreg egy-egy dicsérő szóval illette. N o meg a jövő érdekében is célirányos volt a látogatás. A m i k o r felnőtt a csikó, a ménesmester szabta meg, m e l y i k mén legyen a párja. Fellebbezést, ellentmondást pedig nem ismert a hivatalában, de ilyenkor bele lehetett rejteni a kívánságot a pipa mellől eredő beszédbe. N a g y o n rossz alvó volt, érelmeszesedés bántotta, de a borról nem mondott le. A pusztai ember szokása szerint a nagyobb műveltségű embert megvetette, az orvosok között is a legjobb orvosnak magát tartotta. Rendesen még sötétben, hajnali három órakor felkelt és h a nála v o l t a m , engem is felkeltett. Bőséges reggeli után könnyű szekérre ültünk ég o l y a n utakon, amelyeket sohasem t u d t a m v o l n a magamnak megjegyezni, k i h a j t o t t u n k valamelyik ménesistállóhoz. Sehol a világon olyan átkozott rossz az út, m i n t a szikes pusztán. A sekély terepfokok, m i n t rejtélyes árkok, kiszámíthatatlan

lépkedve egyre közelebb jött és fokozott érdeklődéssel fi­ gyelt engem. Az az érzésem volt, már csak arra kell kér­ nem, hogy barátságos arcot vágjon és minden rendben lesz. De abban a pillanatban, amikor a lencsét ráirányítot­ tam, hogy a képet a tükörben gyors csavarással élesre állít­ sam, a suta megfordult és egy nagy ugrással bent volt a si'írűségben. Ezután már »esak azért is« akartam egy-két felvételt szikaszarvasról készíteni és sok időt és fáradságot áldoztam erre, de évekhosszatt hiába! Végre a fényképezőgépek bá­ mulatos tökéletesedése segített rajtam. A »Contax« gyors kezelhetősége és lencséinek eddig még el nem ért fény­ erőssége lehetővé tette sok olyan feladat megoldását, amely azelőtt majdnem le­ Foxterrierrel kötekedő szikaszarvas. A szerző felvélele. győzhetetlen nehézségekbe üt­ között, s amelyet addig csak a véletlen segítségével vele, előbb menekülést színlelt és néhányat oldalt szökött, győzhettünk le. majd agancsát nekiszegezve, támadott, úgyhogy a Ezidén tavasszal szalonkázásról tértünk vissza az kutya félreugrott és megkísérelte a bikát hátbatámadni. említett területen levő vadászlakhoz. Már alkonyodott, Vagy negyedórát tartott ez a kedves látvány és termé­ amikor a vadászlak közelében egy kis tisztáson egy szetesen több felvételt készítettem róluk, bár a nap a jól fejlett szikaszarvast pillantottunk meg ; egy kis szürke ködben már a láthatár mögé hanyatlott, s a tisztáson legelészett, alig 15—20 lépésnyire tőlünk. A vad gyors mozdulatait csak pillanatfelvételekkel lehetett háziúr kitűnő és sokszor díjazott foxterrierje, amely megörökíteni. Bíztam a hatalmas »Sonnar« nagy fény­ addig közömbösen ballagott gazdája után hazafelé, erejében, mégsem reméltem, hogy a felvételek ilyen néhány ugrással a szika mellett termett és ugatni szépen sikerültek, míg csak a szárítón nem lógott az kezdte. A szika azonban nem futott el a kis kutya elől, előhívott filmszalag. hanem támadását játéknak vette és játszani kezdett szeszélyességgel kanyarognak a padkák alacsony, h o l mere­ dek, hol lankás partjai között s a kerék úgy ugrál rajtuk, hogy majd kirázza az ember lelkét. H a éppen használt n y o m r a értünk, kissé tűrhetőbb volt a dolog, de ilyen nem m i n d i g akadt, s az öreg a félvilágért sem került volna, hanem egye­ nesen hajtott a célbavett istálló felé. Ott azután kétfelé vált az utunk. Megegyeztünk, hány órára térjek vissza. O intézte a lovak dolgát, jómagam neki­ vágtam a pusztának. H e j , nehéz a sora annak, a k i az Alföldön akar növényeket gyűjteni, növényt tanulmányozni. N a g y darab földet k e l l bejárnia, hogy v a l a m i változatosságra akad­ jon, mert többnyire egy-két növényfaj sokszázezer, helyenként sokmillió példánya, szinte végeláthatatlan sokasága lepi el a talajt. Néhanapján örültem, ha csak egy o l y a n növényt találtam a gy-űjtemény számára, amely előbb nem került a szemem elé. Délfelé azután visszamentem az istállóhoz és hazaliajtattunk. Ilyenkor már v a l a m i v e l könnyebben lehetett el­ viselni a kerekek ugrálását, vigasztalást is lehetett találni a szomszéd falut emelgető, tengert játszó délibábban és talál­ gatni lehetett, melyik falu tornya az a furcsa kép, amelyik olyan szépen tükröződik a messzi látóhatár szélén. Talán éppen a hortobágyi csárda volt az, a nagy nyárfákkal, amelyek az ér partján a nádas fölött terebélyesednek. Délután úgy illett volna, hogy a mátai telep többi lakóját látogassam meg. Csakhogy a társadalmi viszonyok s o k k a l bonyolultabbak voltak, semhogy ilyesmire könnyelműen rá­

szánhattam volna magamat. A ménesmesteren kívül ugyanis, a k i koránál fogva tartotta az elsőséget, ott volt még a horto­ bágyi biztos, aki h i v a t a l a tekintélye m i a t t kívánta v o l n a a legfőbb szerepet, merthogy elődei a betyárvilág idején bizony szörnyen nagy urak voltak. A város egész rendőrségi hatalmát a biztos egymaga képviselte a pusztában, s ez nem volt tréfadolog, kivált ha fejre ment a vásár. Igaz, hogy mindez régen v o l t és manapság már kevés nagyobb, ügyes-bajos dolog akad a biztos udvarán. D e a régi, nagy dicsőség fénye még él a beszédekben, s a tekintély fenntartásához ez is elég. A harmadik társadalmi tényező pedig az állatorvos lett v o l n a . N e k i v o l t a legrosszabb sorsa. F i a t a l is volt, tanult ember is v o l t , b i z o n y alig akarták észrevenni a bennszülöttek. Szerencsémre engem mindegyik nagyon lenézett. Talán egy kicsit — talán nem is kicsit — bolondnak is tartottak. M i n t hajdanában a földkóstolókat. Micsoda értelmetlen dolog is, a füveket, kopasz labodákat, apró szittyókat, a céltalan giz-gazt vizsgálgatni. Ilyesmi a legelő állat dolga, nem az emberé, a sovány csenkeszt pedig még az állatok között is csak a b i r k a becsüli meg. í g y azután okkal-móddal el-ellátogathattam a vendéglátó háztól v a l a m e l y i k másik udvarba is, ha már a vonathoz búcsúztam. Igaz, hogy a m i n t a más udvarára léptem, megszűntem előbbi szíves gazdám számára létezni. Messzelátóval sem látott v o l n a meg többé. A hortobágyi biztos télen-nyáron családostól k i n t lakott a pusztán, nála más világ járt. A vendégnek nem rideglegény-

A VAGY

FEHÉRKÉRÉSZ

DUNAVIRÁG

MEGJELENÉSE.

í r t a : Pongrácz Sándor dr.

megy. H a van, hamarosan megnő és ha szűk lesz régi ruhája, megvedlik. Augusztustól késő őszig tart ez a vedlés, vagy húszszor is megismétlődik, mégsem elég ahhoz, hogy az állat szárnyai is kifejlődjenek. A kérész­ lárva ekkor nyugalmi állapotba jut és csendesen várja megváltását. Ebben az állapotban néha egy évig is vesztegel, kénytelen silány növényi táplálékon át­ telelni és csak a következő nyáron számíthat arra, hogy a levegőbe emelkedhessek. A testében felgyülemlett levegő a fenékről könnyedén y^g^ viszi fel a víz tükrére. Majd felkapaszkodik valami növényre, megvárja, amíg gyűrött szárnyai kisimulnak, azután szárnyra kel. A fejlett dunavirág a tisza­ virágtól tejfehér színében is különbözik, azonkívül nem két, hanem három farksörtét visel. Kiterjesztett háromszögű szár­ nyaival 4—4 / centiméter széles. A nőstény hetedik potrohszelvénj^e mélyen kiöblösödik a petecsomók befogadására, ame­ lyek azután ebből jutnak a sza­ badba. Hogy miért, annak törzs­ fejlődéstani okai vannak. A kéré­ szek legrégibb őseinek ugyanis a hetedik potrohszelvén3 en volt a tojócsövük, ezen keresztül rakták le petéiket és ennek maradványait egyes kérészek ma is megőrizték. Alig néhány negyedóra telik A dunavirág nősiénye a pele- csak el a dunavirág első repülése

A fehérkérész — Polymitarcys virgo —, a tiszavirág távoli rokona, ez idén is megjelent a Duna. habjai fölött. Bár nem olyan tömegesen és nem is ugyanabban az időben mint máskor, de ezúttal is vonzóan érdekes életszokásaival. Nem alkonyatkor, hanem jóval később, amikor már fényárban úsztak a dunai kikötők és k i ­ gyulladtak a felső dunai hajóállomások lámpái is. Mintha rejtélyesebbnek látszott volna tejfehér teste, amelynek körvonalai gyönyörűen rajzolódtak bele a szürke éjszakába. A hímek és nőstények egymást ölelve, járták táncukat a levegőben. A magasból foko­ zatosan ereszkedtek lefelé, farksörtéjükkel gyengén simo­ gatva a víz tükrét, mintha féltenék azokat a kiszára­ dástól. Pedig a levegő páratelt volt és esőre állt az idő. Tíz óra lehetett, amikor a rajzás legsűrűbb volt. A kérészek tömege szinte megkétszereződött. A lámpá­ kat már egészen ellepték. Megkezdődött a párosodás és utána a peterakás. A nőstények sárga petecsomót viseltek s a hímekkel együtt aléltan hullottak hol a víz tükrére, hol a partra. A Duna hervadt virágai a szentendrei sziget kikötőit már ezrével lepték el. Hány élet, hány pete ment ott veszendőbe, milyen végtelen tékozlása ez a természetnek! De a faj élete, fennmaradása mégis biztosítva van. A petéből elég jut a vízbe is és közvetlenül a partra. Ahol a petéből kikelő lárva csak kevés iszapos földet is talál, ott már megvan mentve élete. Kiég fejlett állkapcsokkal és ásólábakkal jön a világra, ezekkel furakodik az iszapba. Ebben kacska­ csomókkal (Needham szerinl). ^ ^ ringós, hurkos járatokat váj, amelyek mindegyikének van egy ki- és bevezető nyílása. Ott várja további sorsát. kérészek villámgyorsan buknak Fejlődése attól függ, van-e elég növényi és egyéb táp­ fel a víz színére, és estefelé felemelkednek a levegőbe. láló anyag abban az iszapban, amely gyomrán keresztül Zivatar előtti langyos nyári estéken fokozódik élénk­ 1

2

r

k

főzte, hanem barátságos meleg étel jutott. Egy-két felesleges csirke m i n d i g akadt, ünnepnap egyéb is került a városból, az ágyat is fehérre és puhára vetették a tisztaszobában. A z asztalfőn a háziasszony mosolyogva kínálta a friss fánkot. A z ember atyafisága is szóbakerült, s merthogy nem m i n d ­ egyikünk — mármint az enyéim — adta fejét arra a bolond tudományra, amelyre én adtam a magamét, lassanként elhitték rólam, hogy én is emberféle vagyok, kivált a m i k o r előkerült a k á r t y a és szívesen nyerettem el felesleges apró­ pénzemet. A nagy házhoz cselédség is j á r . V o l t belőle fiatalabb is, öregebb is. í g y történt, hogy egyszer elém akadt B a n y i . Különös vénasszony v o l t ez a B a n y i . Szavát szinte sohasem lehetett h a l l a n i , dolgát rendesen végezte, nagyon szapora keze v o l t , de kendője alól kócosan lógott k i a haja, v a d u l villogott elő fekete szeme. Egyszer este k i n t ültünk a ház előtt, a m i k o r ez a bizalmatlanságot keltő, szinte ellenszenves jelenség nesztelen léptekkel elosont mellettünk. Megkérdeztem a biztost, miféle teremtés az öreg B a n y i . O sem igen tudta. Úgy örökölte az elődjétől, de már a k k o r sem v o l t fiatal. A z emberek azt mondták, k i n t találták v a l a h o l a pusztán. Ám a biztosné többet is elárult. B i z o n y B a n y i t boszor­ kánynak mondják, t o l d o t t a meg a biztos szavait, azt tartják róla, hogy megrontja azt, akire megharagszik, de h a csikóshoz, juhászhoz hívják, meggyógyítja akármilyen nyavalyából, a tehénből is kikergeti a betegséget. M i n d e z t nagyon bizony­

ö

z

ö

t

t

A

f

é

H

g

t a l a n u l mondta, m i n t a k i magának sem meri bevallani, hogy elhiszi. A z t ellenben már hitetlenül és nevetve emlegette, hogy rosszkedvében még az időt is megrontja s az átka vihart, áradást hoz a pusztára. D e eddig még senki sem hallotta átkozódni. Baj azért soha sincsen vele, legfeljebb, hogy néha egy-két napra eltűnik szem elől. . . . . Őszre j á r t az idő, szeptember hónap borult a pusz­ tára. I l y e n k o r egyszerre nagy szomorúság ömlik el a kimerült sziken. Sok növény vörösbe öltözik, a nádas barnán zörgeti levelét, rőt az egész Hortobágy, m i n t h a kiütközne rajta a tatároktól legyilkolt ősök vére. Utoljára róttam azokat a helyeket, ahol nyáron j á r t a m , már nem is a n n y i r a a növé­ nyekért, hanem hogy gyönyörködhessem a puszta búcsúzó színjátékában. Nyáron forróságban, tikkadtságban telt az idő a pusztán, de a m i k o r búcsúztam tőle, észrevettem, mennyire megszerettem. A fanyarságát, a szegénységét, aszott szikjét, titokzatos némaságát. Különös embereit, különös füveit. A d d i g - a d d i g búcsúzkodtam az árva füvektől, amíg egyszer csak köröskörül szörnyen sötétre borult az egész égboltozat a terhes fellegektől. V i h a r v o l t készülőben és az ilyen kései vihar borzalmas szokott lenni arrafelé. V a l a h o l a nádassal szegett ér partján jártam, amely szintén a puszta nevét viseli: m a már senki sem tudja, m e l y i k vette nevét a másiktól. N e m volt sok választásom, a távolban felvillant az első égi tűz­ vonal, a levegőben végigsöpört az első szélroham, bebújtam egy kunyhóféle nádtákolmányba, amelyet talán régi halász

ségük, az esős, hideg idő késlelteti a rajzást. Ebben a tekintetben a tiszavirágra emlékeztet, de sok más dologban eltér tőle. Később jelenik meg, általában július végén vagy augusztus derekán, ritkábban szeptember első napjaiban. A legnépesebb rajzást 1921. július 31-én láttam Budapest könryékén, amikor az állatok még a Jánoshegy ívlámpáit is ellepték. 1928-ban a rajzásuk augusztus 14.-e és 16.-a közé esett s ekkor érdekes látvány volt, amikor az egyik dunai gőzösre hópehelysűrűséggel hullott a kérész­ sereg. A Sebes-Körösön csak Mocsáry Sándor észlelte valamikor régen, Németországban is ez a kérész a nagyobb folyók lakója. Az Elbén, Oderán, Rajnán, Visztulán gyakori és Ulmer Kasselban megfigyelte, hogy ez a faj olyan tömegesen lepte el a lámpákat, hogy azok jóformán semmit sem világítottak. Needham az Erie-tavon figyelte meg a dunavirág egyik közeli rokonát. Ennek olyan tö­ mege lepte el a bójákat, hogy a hajók nem tudtak a kikötőben eligazodni. A dunavirág azonban legjobban a fénnyel szemben való viselkedésében külön­ bözik a tiszavirágtól. A tisza­ virág rajzása napnyugtával véget ér, a dunai kérészé ellenben csak ezután kezdő­ A dunavirág-lárva járatainak hossz­ dik, s ilyenkor különös elő­ metszete (Fric szerint,). szeretettel keresi a fényt. Villamos ívlámpáknak baj nélkül vígan nekirepül, de ha gyertyát égetünk, a fény körül keringő kérészek egyrésze vaktában belerohan a lángokba. Hogy miért csak egyrésze, ezt csak újabban tudjuk. Valamikor azt hitték, hogy a rovaroknak, tehát a kérészeknek is ebben a szokásában nincsen

semmi törvényszerűség. Egyes szerzők valóságos Öng}dlkos rovarokról is beszéltek. Ma már tudjuk, hogy ezek az állatok vakon engedelmeskednek a reájuk ható fénysugaraknak. Ennek oka a szemben és a bőrben lévő fényérzékeny anyagokban van, amelyben a fény vegytani változásokat okoz. H a a fényforrás az állatnak csak az egyik oldalát éri, a vegyi folyamatok termékei ezen az oldalon nagyobbak. Ám ekkor ott az izmok erőkifejtése is nagyobb lesz, s ha ez fokozódik, az állat önkénytelenül is megváltoztatja helyzetét és megfordul. Mihelyt a test annyira elhajolt, hogy az állat hossz­ tengelyével a fényforrás irányába jutott, az állatnak mindkét oldala a fényre egyformán hat vissza. Ez azonban annyit jelent, hogy az állat a fény felé törek­ szik, tehát a lángok martaléka lesz. Nem mindegyik kérész kerül ebbe a helyzetbe, s ez az oka annak, hogy egyrészük megmenekül a tűzhaláltól, a többi azonban szerencsétlenségét kétségkívül egy kis fordulatnak, kilengésnek köszönheti. Bármilyen nagy űrök választanak is el bennünket a kérészek életétől, mégis azt mondhatjuk, hogy sok tekin­ tetben ilyen véletlenen múlik a mi életünk is. Lépten­ nyomon meggyőződhetünk arról, hogy cselekvő képes­ ségünk mennyire korlátolt s hogy sokszor mennyire a belső kényszerek hatása alatt állunk. Túlfinomult ideg­ rendszerünk is a legnagyobb teljesítőképességet kívánja tőlünk, hogy győztesen kerüljünk k i az élet hallatlanul nagy versenyében. S éppen ez irányítja sorsunkat. M i ugyan nem a lángokban találjuk a veszélyt, mint ezek a kérészek, hanem a hegycsúcsokon, a levegő óceán­ jában, a sztratoszférában, a tengeren vagy az olimpiai versenyeken. Az eredmény azonban ugyanaz : egy kis megcsuszamlás, egy kis kilengés, egy fokkal való túlerőltetés elég ahhoz, hogy a halál magához öleljen. így pereg le a mi életünknek csodálatos filmje a kérészekével együtt sok ezerféle veszély és esély köze­ pette, s azt kérdezzük, hogy : miért?

hagyott a víz szélén s ott kerestem menedéket a vihar elől. Előttem húzódott el az ér, amikor villámlott, vize, m i n t v a l a m i ezüstszalag csillant fel a fekete pusztában. A szél szabadjára garázdálkodott az avas nádrengetegben s onnan kiszökve a szikesre, féknélkül vágtatott végig a tar síkságon. Eleinte szárazon nyargalt ég és föld között, m a j d megeredt az eső is, hullott, ömlött a felhőkből a rettenetes áradat.

galtak be a puszta szívébe. Ráütött a szikre s a kopárságból egyszerre erdő növekedett, amelyen bősz vadállatok túrták a földet. Sikongva kiáltotta a régi falvak nevét és életre kelt Máta, Zám és a többi község, apró kunyhókkal, kongató t o r n y o k k a l . Feltörte az ohati romokat és k i g y u l l a d t a k az ohati apátság ablakai, az apát úr pedig vadászatra indult a mocsárerdő rengetegeibe. É s hogy feltámadt az egész ősi, ifjú Hortobágy, boldogan kacagva szökkent el az erdők fölött és óriási alakja magához ölelte az egész pusztát . . . .

Nádkunyhóm sarkából némán szemléltem a földfeletti erők játékát. Kívülem senki sem látszott az egész környéken. A z a z , hogy néha, amikor villámlott, úgy rémlett, m i n t h a v a l a m i fekete emberi alak közeledne szemközt a parthoz. De csak akkor hittem szememnek, amikor odaért a tündér­ rózsákkal labdázó, táncosan hullámzó víz széléhez és kör­ vonalai élesen kirajzolódtak a felvillanó fényben. B a n y i volt. Csakhogy szinte meg sem lehetett ismerni, kiegyenesedett, megerősödött. Szaporán hányta le magáról a ruhát és be­ ugrott a vízbe. Megfiatalodva, félelmetesen megszépülve bukott fel a tündérrózsák közül, onnan felkapott a levegőbe és együtt tobzódott a viharral. K a r j a a széllel tépte-verte a nádast, haja k i b o n t v a lobogott feketébben az éjszaka sötétségénél, kacagó átkozódása versenyre kelt a v i h a r harsogásával, sikol­ tása m i n t v a l a m i éles fájdalom korbácsolta végig a pusztát. A m i n t tőlem távolodott, egyre nőtt az alakja, fehér térde meg-megvillant a felhők között, ahogy szeszélyes iramá­ ban t o m b o l v a csapkodta az eget. E g y e t l e n mozdulatával szétrúgta a Tisza töltését s a tajtékzó habok éhesen nyar­

Ólmosan, fáradtan ébredt a hajnal. A z égen szürke felhő­ rongyok függtek, a nap fakón, kedvetlenül bámult a sivár sártengerre. Előbújtam a kunyhómból és kimerülten, lázasan i n d u l t a m az állomáshoz, hogy az első hajnali vonatot elérjem. Fázósan bandukoltam az ér mozdulatlan, szürke vizének partja mentén. M a g a m sem tudtam, álmodtam az éjjel vagy képzelődtem. Elérkeztem az útkereszteződéshez, ahol a mátai telephez k e l l bekanyarodni. A sáros ösvényen fekete ruhában igyeke­ zett a telepre egy némber. Kendője szemébe húzva, de haja kócosan lógott k i alóla. B a n y i v o l t . M e n t összetöpörödve, lehajtott fejjel. M e n t szolgálatra, tüzet r a k n i reggelihez, fát hasogatni, elmosogatni, takarítani, gondját viselni a háznak. Ment, ment és vele ment az egész puszta, a barna nádas, a rőt füvek, a fanyar hajnal, az őszi szél, a megfakult szik. Mentek szolgálni az embert.

A

BUDAVÁRI PINCEBARLANGOK JELENTŐSÉGE. í r t a : Kadic Ottokár dr.

Székesfővárosunk legelőkelőbb negyedében, törté­ nelmünk legkimagaslóbb színhelyén, a házak, utcák és terek alatt mélyrenyúló és emeletesen egymásfölé helyezkedő pincehelyiségek vannak. Általános az a fel­ fogás, hogy ezek a pincék messzire elnyúló alagutak, amelyek nemcsak a Várhegy területére, hanem a székes­ főváros határán túl is elvezetnek és titkos helyeken nyílnak. Ezeket az alagutakat állítólag a törökök vájták ki budavári uralmuk idején, hog)' háború esetén a Várban felhalmozott kincseket, élelmet és lőszert bennük elraktározzák és legrosszabb esetben ebben a pinceútvesztőben elrejtőzve, titkos kijáratokon a Várból menekülhessenek. Innen ered a »törökpincék« elnevezés is. Az első, aki ezekkel az érdekes pincékkel foglalkozott, Schubert Ignác székesfővárosi mérnök volt, aki azokat a mult század nyolcvanas éveiben a székesfőváros meg­ bízásából több évi munkával pontosan felmérte és alaprajzukat és szelvényeiket megrajzolta. Később azután, a várbeli alagút víztelenítésével kapcsolatban, 1908-ban Szontagh Tamás dr. vízrajzi szempontból kereste fel a pincék egy részét. E z az egész, amit műszaki és tudományos szempontból e pincék érdekében tettek; azóta sem földkutató, sem régész alaposabb kutatást bennük nem végzett s így a pincék tudományos jelen­ tősége is mindeddig homályban maradt. Csak eg3 es érdeklődő avatatlanok és újságírók keresték fel időn­ ként ezeket az érdekes, elhagyott helyeket, hogy azután színes cikkekkel beszámoljanak regényes és veszedelmes látogatásukról a legendás földalatti alagutakban. Hogy ezek a rendkívül érdekes helyek a mai nagy nyilvánosság előtt annyira ismeretlenek, főképen annak a körülménynek tulajdonítom, hogy a pincék túlnyomó része magánházakból nyílik. Kevésbbé érthető, hogy a tudományos körök miért hanyagolták el ezeket a kiváló természeti és történelmi emlékeket. Ennek némi magya­ rázatát abban találom, hogy nálunk régebben a föld­ alatti üregek kutatását nem tartották komoly tudo­ mányos foglalkozásnak, ezért tudósaink a várbeli »sziklapincék«-kel sem törődtek. Kőzetbe vájt, mester­ séges alkotásoknak tartották, ezért az én figyelmemet is elkerülték. A pince és barlang fogalma ugyanis nagyon közel áll egymáshoz ; mind a kettő földalatti üregeket jelent, s mégis nagy különbség van közöttük. Mivel a mi esetünkben ténjdeg részben faragott és falazott alkotásokról, tehát valóságos pincékről van szó, nehéz volt régebben ezeknek valódi mivoltát felismerni. Vitéz Aggházy Kamii ezredesnek, a Hadimúzeum igazgatójának érdeme, hogy a pincék tudományos vizsgálatát évekig sürgette és 1931 végén a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságától azok tudományos kutatását kérte. így indult meg a pincék újabb földtani vizsgálata, s amikor első bejárásunk alkalmával néhá­ nyat megnéztem, legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy ezek, a mesterséges alkotásoknak vélt helyek mind természetes sziklaüregek, vagyis barlangok.*) A várbeli pincebarlangok két vagy három emelete egymás fölött fekszik. A felsők a megszokott magas?

*) Kadií O. : Beszámoló a várbeli pincebarlangok kutatásáról. (»Barlangvilág« I I I . köt., 1. füzet, 15—20 oldal). Budapest, 1933.

Lejárat a Tárnok-utca 16. számú ház alatii barlangpincébe. Kiss Miklós telvétele.

ságban, az épület alatt, a föld színétől két-három méter­ nyi mélységben, lágy talajban épültek. Ezek mind téglával vagy kővel boltozottak és falazottak, alsó szegélyük azonban már természetes mésztufa. A közép­ sők szintén az épület alatt, nagyobbrészt mésztufában épültek, többnyire ezek is boltozottak és falazottak. Az alsók átlag nyolc méter méfységben a mésztufa alján természetes úton, a víz kilúgozó és kivájó munkája következtében keletkeztek és a legtöbb a háztelkeken kívül, az úttest alatt van. Ezek a »törökpincék« tehát természetes eredetűek, vagyis mésztufában képződött barlangok. Mennyezetük mindenütt eredeti mésztufa, oldalaik gyakran szintén mésztufából, folyami lerakó­ dásból vagy márgából vannak. Ezeket a természetes mésztufaüregeket a törté­ nelmi időkben a tulajdonosok a felső pincékkel lépcsős lejáratokkal kötötték össze, a lágyabb mésztufaolda­ lakat egyenesre faragták, a málló folyami lerakodások és márga alkotta oldalakat kővel vagy téglával alá­ falazták, a pince alját leásták és vízszintesre kiegyen­ lítették. Minden pincének van egy-két légaknája, amely a föld színére vezet, de jelenleg legtöbbje a felső végén befalazott. Ott, ahol erős a vízcsepegés, a pince aljába kutakat mélyesztettek. Ilymódon az emberi kéz ezeket a természetes üregeket annyira amennyire átalakította és kibővítette, de természetes eredete mindegyiken felismerhető, éppen ezért különös, hogy ezeknek az üregeknek barlangvoltát eddig még senki sem tudta. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a várbeli mésztufaüregeknek tulaj donképen mi volt a céljuk? Vájjon tényleg hadászati célból fejlesztették k i ennyire, vagy

pedig egyszerű pincék voltak? Eddigi kutatásaink szerint mindenütt, ahol az irodalomban a törökpincékről szó esik, mint »pineék«-ről emlékeznek meg róluk, ebben a tekintetben valóban fontos közgazdasági szerepük volt. Az egyes pincék terjedelméből és gondos kidol­ gozásából következtetni lehet egykori szőlőgazdasági jelentőségükre, arra a rég letűnt időszakra, amikor a budai hegység dombjait még nagykiterjedésű szőlő­ kertek övezték. Akkoriban nagy szükség volt jó pin­ cékre, s ezeket maga a természet adta a várbeli mésztufaüregekben. Amikor azután a budavidéki szőlők elpusztultak, a törökpincék is elvesztették közgazdasági jelentőségüket, s jelenleg már csak tudományos, hon­ védelmi és idegenforgalmi vonatkozásuk foglalkoztathat bennünket. Bár az irodalom ezeknek a földalatti üregeknek nem tulajdonít különös történelmi szerepet, mégsem szabadulhatunk attól a gondolattól, hogy ezeknek a természetes rejtő- és védőhelyeknek valamelyes védelmi szerepük lehetett. Kétségtelen, hogy ezeknek a nagy kiterjedésű, felülről jól védett és gondosan kidolgozott helyeknek háborús időkben, különösen a Vár ostroma alkalmával, védelmi és elraktározás! fontosságuk is volt. Erre vonatkozóan a tervbevett ásatásoktól sokat várunk ; az egyes pincék talajának megásatása bizo­ nyára kellő fényt fog deríteni a pince és épület múltjára, esetleg az egész Vár történetére is. A budavári »törökpincék« a világ legritkább bar-

Az Úri-utca 27 számú ház barlangpincéje. Kiss Miklós felvétele.

lángjai közé tartoznak, mert az a kőzet, amelyben ez a rengeteg sok üreg képződött, nem a megszokott mészkő vagy dolomit, hanem mésztufa. Mésztufában azonban csak ritkán és kisebb terjedelmű üregek keletkeznek. A legszebb és legnagyobb mésztufabarlangot eddig is csonka országunk területén ismertük meg, ez a szép­ ségében utolérhetetlen lillafüredi Anna-barlang. A magyar erdészet érdeme, hogy ezt a barlangot feltáratta és a nagyközönség számára hozzáférhetővé tette. A Vár­ hegyen a mésztufának nagy a kiterjedése; a hegy háta mindvégig ebből a kőzetből épült fel, így az ebben keletkezett üregek is igen számosak s a lillafüredi bar­ langot kiterjedésében jóval felülmúlják. Ezeket az üregeket a mésztufa hasadékain és likacsain átszivárgó vizek kilúgozó és kimosó munkája alkotta. A víz vegyi és fizikai munkáját majdnem minden pinceüregben észlelhetjük. A várbeli »törökpincék« mint mésztufa­ barlangok, nagy kiterjedésük és érdekes keletkezésük miatt a világ legritkább, mondhatnám páratlan termé­ szeti tüneményei közé sorolhatók. Ezek a pincebarlangok vízszintes kiterjedésükkel és számos függőleges légaknájukkal úgy tárják fel a Vár­ hegy felső szakaszát, mint ahogyan azt bányavidékeken a bányák altárói és aknái teszik. A földbúvár ezeket vizsgálva, részletes betekintést kap a hegy belsejébe, amit egy házakkal beépített és kövezettel borított városrészben, külszíni vizsgálatokkal alig tudna elérni. Ezeknek a vizsgálatoknak egyik legfontosabb megálla­ pítása az, hogy a hegyhát dunai oldalán végig a pincék oldalai kavics-, homok- és agyaglerakódásokból van­ nak, ami arra utal, hogy a Duna az őskorban a Várhegy mai hegyhát-magasságában folyt és az említett horda­ lékot ott rakta le. E z a megállapítás nem új, de ehhez a feltevéshez a határozott bizonyítékot a várbeli pince­ barlangok tanulmányozása adta. Egy másik fontos földtani jelenség a Dísz-tér és a Kaszinó-utcai pincékben található pizolitok, vagyis borsókövek. Ezek a mogyoró, dió, sőt ökölnyi nagyságú mészgömbök arról tanúskodnak, hogy a budai hőfor­ rások az őskorban a Várhegy tetején fakadtak és a hővizekből kiváló mész a hegy hátán mint mésztufa rakódott le. A mésztufa átlagos vastagsága öt-hat méter. A Szent György-tér felé ez a réteg vékonyodik, a Bécsi kapu-tér felé ellenben vastagodik, úgyhogy a Verbőczy-utca és Fortuna-utca pincéiben a mésztufa a tíz méter vastagságot is meghaladja. E z a vastag mésztufa-réteg mint valami kőpáncél fekszik a hegy hátán, úgyhogy Szabó József földbúvár-tanár szavaival élve, azt mondhatjuk : »Ha valaki ezt a mésztáblát megemelhetné, úgy az egész várbeli épületcsoportot is máshová helyezhetnéd Mivel ez a hatalmas mésztufa­ lerakódás alsó részében réteges, kétségtelen, hogy ez a rész álló vízben, valószínűleg mocsarakban rakódott le. A Várhegy környezete ugyanis az őskorban egészen más volt, mint amilyen ma. A Duna ártere és a Vér­ mező síkja akkoriban megközelítőleg a mai Várhegy színtjében feküdt, vagyis ez a vidék a mai hegyháttal egy vonalban fekvő sík terület volt, amelyen a Duna mozgott, holt ágai pedig, akárcsak ma, sekély tavakat és mocsarakat alkottak. Hogy ez így volt, arról több pince homok- és agyagrétegeiben talált apró mocsári csigák tanúskodnak. A Svábhegy felől akkor is patakok folytak a Duna-felé s azok egyrésze a mésztufa alá fúródott, ahol kivájta az üregeket. A budavári pincebarlangok honvédelmi jelentőségét a legilletékesebb katonai körök állapították meg, amikor

Az Úri-utca 32. számú ház alatti barlangpince. Kiss Miklós

kellő kényelemmel hozzáférhetők lesznek. Ezért minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a várbeli pincebarlangokat idegenforgalmi szempontból rendezzük. A z első lépés ebben az iránj'ban már meg is történt, amennyiben az I. kerület elöljárósága Duday Alajos dr. tanácsnok elöljárói működése idején, Mottl János műszaki főfelügyelő az elöljáró­ sági és a szomszédos Szent­ háromság-utcai pincebarlangokat házilag már rendbehozatta. A rendezett és villannyal kivilá­ gított, könnyen hozzáférhető pincecsoport szépsége és érdekes­ sége minden várakozást felülmúl. Ezzel a rendezéssel az üregek visszakapták természetes voltu­ kat, amennyiben a válaszfalak és egyéb beépítések eltávolítása után csak a természetes mész­ tufából lévő falak és a menynyezet maradt meg. Csupán a felvétele helyenként lenyúló lépcsők és az egyenesre faragott falrészek árulják el, hogy ott az emberi kéz a természet munkájába avatkozott. Éppen ezért javasolom, hogy ezeket a természetnek visszaadott üregeket úgy kezeljük és nevezzük el, ahogyan azt min­ den más természetes barlanggal tesszük. A többi székes­ fővárosi nevezetes barlang: a Pálvölgyi-, a Szemlőhegyiés a nemrég felfedezett Ferenchegyi-barlang példájára, nevezzük el a Várhegyben keletkezett pompás mésztufa­ barlangot »Várhegyi-barlang«-nak, szemben a még rende­ zetlen többi »várbeli pincebarlang«-gal. A Várhegyi­ barlang jelenleg még kicsi, de kellő anyagi támogatással naggyá tehetjük; csupán pénz kérdése, hogy a

azokat a m. kir. Honvédelmi Minisztérium műszaki és légvédelmi vezetőinek bemutattam. Az a szerenesés természeti körülmény, hogy átlag öt méter vastag kőpáncél alatt fejlődtek, ezeket az üregeket elsőrangú légvédelmi eszközzé avatja. A Vár lakói és az ott székelő hatóságok ugyanis, légi támadás esetén néhány perc alatt teljesen biztos menedéket találnak. A pincék, mai elhanyagolt állapotukban, ennek a célnak termé­ szetesen nem felelhetnek meg, csekély áldozattal, kellő kitakarítással, rendezéssel és kivilágítással azonban ezt a célt el lehetne érni. Ma, amikor a hadviselés módsze­ reinek elsősorban a légiháború az alapja, a budavári pincebarlangoknak honvédelmi szempontból való rendbehozása immár halaszthatatlan szükség. Minden halasztás és tétovázás ebben az irányban könnyelmű mulasztást jelenthet. Ezek a sziklaüregek tudo­ mányos és honvédelmi jelentő­ ségük mellett, mint érdekes ter­ mészeti és történelmi emlékek idegenforgalmi szempontból is fontosak. A mésztufaüreg, mint említettem, igen ritka s az ilyen nagy kiterjedésű, mint amilyen a várbeliek, páratlan természeti tünemény, aminek jelentőségét még fokozza az a kedvező körülmény, hogy egy világváros, a magyarok fővárosá­ nak kellős közepén, a festői Várhegy belsejében keletkeztek. A Vár nevezetességeit, a királyi várat, a halászbástyát és a koronázó templomot látogató idegen ember a valóban párat­ lan pincebarlangokat is feltét­ lenül meg fogja nézni, ha A Tárnok-utca

1. számú ház barlangpincéje. Kiss Miklós felvétele.

Szentháromság-utcai szerény szakaszt az egész Várhegyre kiterjesszük. Most, amikor a székes­ főváros az egész országgal együtt gazdasági nehézségekkel küzd, elsőrangú kötelességünk, hogy országunknak természeti értékeit gazdaságilag kihasz­ náljuk, ezért szükséges, hogy a várbeli pincebarlangokat feltárjuk, rendezzük, idegen­ forgalmunkba bekapcsoljuk s ezzel székesfővárosunk termé­ szeti látványosságait újabb vonzóerővel gyarapítsuk. A várbeli pincebarlangok rendezésével azonban nemcsak az idegenforgalmat fokozzuk, hanem tudományos fontos­ ságuknál fogva az ott tanuló ifjúságnak is új, kiváló szemlél­ tető eszközt adhatunk, ahol a tanár megmutathatja, hogy ősidőkben milyen magasan Az Országház-utca 19. számú ház alatti barlangpince. Kiss Miklós felvétele. folyt a Duna, hogyan rakódik le a hővizekből a mésztufa, hogyan képződnek a mésztufabarlangok, hogyan szivá­ ide sorolja a vidapintyeket és a tulajdonképeni szövőmadarak rog a talajvíz a mélységbe és miképen gyűlik az össze egy részét is, például a narancsszínű-szövőpintyet, a Napoleona földalatti üregekben. Ilyen és hasonló tudományos szövőpintyet, a vöröscsőrű-szövőmadarat. E z e k n e k a viselke­ érdekességeket lehet majd az ifjúságnak a legendás dése és életmódja azonban annyira különbözik amazokétól, törökpincék látogatása alkalmával szemléltető módon hogy ezúttal nem emlékezem meg róluk és csak az asztrildokbemutatni. S míg a rendezett budavári mésztufaüregek ról és az amandinákról szólok. békeidőben kiválóan hasznosak az idegenforgalomra Legkisebb közöttük az aranymellű-pinty, a legnagyobb a és a közoktatásra, esetleges háborús időben, az elkerül­ rizspinty. Hazájuk A f r i k a , Madagaszkár, I n d i a és a Szundahetetlen légi támadás esetében, nemcsak a lakosságnak, szigetek, Ausztrália, Üjguinea, a Pápua- és a polinéziai szigetek. hanem elsősorban a várbeli kormányzósági, katonai és Mintegy 400 fajuk ismeretes. Legnagyobb részük a fákkal és polgári főhatóságoknak is biztos védelmet adnak. b o k r o k k a l gyéren benőtt füves térségek lakója, egyesek a A budai hegyvidék egykori szőlőgazdaságának virág­ folyómenti nádasokban tanyáznak. É r é s idején leginkább a korát hirdető, jelenleg teljesen elhanyagolt és elfelejtett, köles- és rizsföldeken szeretnek tartózkodni, ahol bizony kárt szeméttel és építkezési törmelékkel töltött, várbeli is tesznek. törökpincéknek — az újszerű magyar barlangkutatás A z esős évszakban költenek. Fészküket magas fűbe, fellendülésével egyidőben újabb megbecsülésben része­ bokrokba, ritkán fákra rakják, egyrészük faodvakban költ. sülve — soha nem remélt jelentőségük lesz. A fészek finom fűszálakból készült, hol több, h o l kevesebb

DÍSZPINTYEK TENYÉSZTÉSE FOGSÁGBAN. í r t a : Schmitt Zoltán. >>A Természet« 1934 januári számában általánosságban írtam a külföldi szobamadarakról, i p a r k o d t a m egy kis érdek­ lődést kelteni irántuk és megkíséreltem eloszlatni mindazokat a kételyeket és nehézségeket, amelyek minden kezdő madár­ kedvelőben felmerülhetnek. Lássunk most közelebbről néhány esetet és hatoljunk be a madártenyésztés rejtelmeibe. A díszpintyek közül a fogságban legkönnyebben szaporodó fajokból ismertetek néhányat részletesebben. A díszpinty elnevezés nem rendszertani fogalom, hanem a madárkedvelők szakkifejezése, ezzel a külföldi szobamadaraknak azt a csoport­ j á t jelölik meg, amelyeket legszívesebben tartanak és tenyész­ tenek a fogságban. Ide tartoznak a szövőmadarak rendjéből a legkisebbek : az asztrildok, ilyen a korallcsőrű-pinty, a pillangópinty, a tigrispinty és mások, azonkívül a vastagcsőm amandinák, például a szalagpinty, a szarkapintyek, a japáni-sirályka, a rizspinty és a zebrapinty. Neunzig újabban

művészettel összerakott, mindig zárt, gömbölyű alkotmány, oldalt kerek nyílással. E g y fészekaljban három-nyolc tojás v a n . A tojások színe mindig fehér. Jellemző társas természetük. H a az állatkertben járok, időm legnagyobb részét a madár­ házban töltöm. Ilyenkor kedvenc szórakozásom, hogy meg­ állok az egyes röpdék előtt és hallgatom a közönség megjegyzé­ seit és észrevételeit. A díszpintyeknél leginkább az ötlik szembe, hogy az apróságok — sokszor nyolc-tíz is — szorosan egymás mellett ülnek. E z bizony szokatlan látvány, hazai madaraknál nem igen fordul elő ; bár néhány évvel ezelőtt Cerva Frigyes az állatkertben gyurgyalagokat nevelt, ezeket láttam egymás mellett ülni. A gyakori és olcsó fajok Afrikából és Ázsiából érkeznek a német és francia madárpiacra. Afrikai madár a korallcsőrű-pinty, a pillangópinty, a vörösfarkú-pinty, a narancs­ arcú-pinty, a Helénapinty, az amarant, az aranymellű-pinty, a szalagpinty, a szarkapinty, az ezüstcsőrű-pinty és még mások. Ázsiából származik a közkedvelt tigris-pinty, a muskátpinty, a rizspinty, az apácamadár, a japáni-sirályka. Ausztrália dísz­ pintyei közül a zebrapinty az egyetlen olcsóbb faj. E z e k a legelterjedtebb szobamadarak ; kicsinységük, szép színezetük és békés, összeférő természetük sok barátot szerzett nekik. A legtöbb madárkedvelőnek első külföldi madarai közülük

MAGYAR

VADÁSZTROFEÁK

TÁRA

Nadler Herbert felvétele.

( U t á n n y o m á s tilos.)

Szarvasagancs. Páros tizennégyes. A bika elejtője : Gróf Festetits Kristóf. Az elejtés helye : Vitorág, Somogy megye. Az elejtés időpontja: 1928. szeptember 10. A z agancs két szárának átlagos hossza : 118 c m A k é t szemág átlagos hossza : 44-5 « A két rózsa átlagos körmérete : 31 « A j o b b szár körmérete a szemág és középág között : 17-7 « A b a l szár körmérete a szemág és középág k ö z ö t t : 16'8 «

A j o b b szár körmérete a középág és korona között : A b a l szár körmérete a középág és korona között : A z agancs súlya a homlokcsonttal (1930. V . ) : A z ágak tényleges száma : A bírálati képlet szerint szépségpontok :

16-8 c m 16-6 « 10-90 k g 14 7

A bírálati pontozás végösszege: (a súly kétszeresével) 211-82; (a szárkörméretek átlagával) 206-92. Budapesten, 1929. május havában az agancskiállításon I. díjat, aranyérmet és a földmívelésügyi miniszter tiszteletdíját, Lipcsében 1930-ban, a Nemzetközi Vadászati Kiállításon I . díjat, aranyérmet nyert.

MAGYAR

VADÁSZTROFEÁK

TÁRA.

( U t á n n y o m á s tilos.)

Nadler Herbert felvétele.

Mufloncsiga.

A kos elejtője : Gróf Károlyi Sándor. Az elejtés helye : Stomfa, Pozsony megye. Az elejtés időpontja : 1930. december 16. A szarvak átlagos hossza:

91-25 c m

A szarvak átlagos körmérete:

21 c m .

Budapesten, 1931. április—május havában az agancskiállításon I. díjat, aranyérmet nyert.

kerülnek k i és bármilyen irányban is fejlődjék később a madárkedvelés, ezeket a kedves apróságokat egyik sem tudja nélkü­ lözni, márcsak azért sem, mert jórészükkel jelentős költési eredményt lehet elérni. Márpedig a madárnak igazi lénye minden j ó és rossz tulajdonságával együtt csak akkor nyilat­ kozik meg igazán, a m i k o r párosával tartjuk és a l k a l m a v a n költeni. Még az unalmas apácamadarak is megélénkülnek, h a kalitjukban fészkeket akasztunk fel. A díszpintyek között a legjobb költő a japáni-sirályka. Háziasított madár. A japánok tenyésztették k i az Uroloncha acuticauda (Hogs.) és az Uroloncha striata (L.) nevű indiai amandinákból. Három színváltozata ismeretes. Gyönyörű a tisztafehér, amely a legkényesebb. Középhelyen áll a sárga­ t a r k a (okkersárga). A legkevésbbé mutatós, de a legszívósabb a feketebarnával tarkázott színváltozat. A budapesti állat­ kereskedőknél eddig csak a tarkákat lehetett k a p n i . K a l i t b a n is könnyen és biztosan szaporodik. Tanácsos minden párt külön költetni, ilyenkor a legbiztosabb az eredmény. Kanárikalitban egészen jól tarthatók. A fészket kívülről akasszuk a k a l i t oldalára, hogy a költést könnyen ellenőrizhessük, erre szükség van, mert a kimúlt fiókákat nem mindegyik sirályka dobja k i , úgyhogy a k i k e l t jószágokat minden nap meg kell nézni, hogy rendben vannak-e? Fészkelő anyagban nem válogatós. A hím hordja a kókuszrostot, ezalatt a tojó a fészekben ül és a kapott anyagot elrendezi. E z különben minden díszpintynek szokása. Négy-nyolc tojást tojik. A hím és a tojó felváltva ül, éjjel m i n d a ketten ülnek. A fiókák tizenkét nap múlva kelnek k i . A sirályka j ó szülő ; csupasz, hiisszínű, idétlen csemetéit nagy buzgalommal eteti, úgyhogy három hét múlva az ifjabb nemzedék kirepül. Évenként többször költ. E z a madár kül­ földön nagyon közkedvelt, de nálunk kevésbbé kelendő. A z itteni madártartók inkább a színpompás madarakat kedvelik. Pedig v a n a sirálykának o l y a n jó tulajdonsága, amely m i a t t a díszpintytenyésztők alig nélkülözhetik. A m i n t a kanárit más pintyfélék felnevelésére is használják, a sirályka viszont a díszpintyek felnevelésére alkalmas. E z e k már sok igen r i t k a és értékes madarat neveltek fel, amelynek költése nélkülök meddő lett volna. Nálunk amarant- és tigrispinty-fiókákat neveltek fel szép sikerrel. Híres j ó költő a legtarkább külföldi madarak egyike, a zebrapinty. Szép színe, kedvessége és bizalmas természete a legkeresettebb díszpinttyé tette. Ausztrália belsejében o l y a n közönséges, m i n t nálunk a veréb. A legtöbb kezdő madár­ kedvelő rendesen a zebrapintyen tapasztalja k i a díszpinty­ tenyésztés minden fortélyát. K a l i t b a n , tágas röpdében, vagy madárszobában egyaránt szaporodik. Alighogy t a v a l y áprilisban kiengedtem a madárszobába zebrapinty-páromat, azonnal munkához láttak. E g y magas ágvillában elhelyezett, kettéfűrészelt kókuszdióhéj tetszett meg nekik. A hím nagy buzgalommal hordott bele durvább fűszálakat, kókuszrostot, papírcsíkokat és rengeteg tollat, úgy­ hogy néhány nap múlva készen volt a fészek. Messziről rendet­ lenül összehordott fűcsomóuak látszott, belül azonban művészi módon készítették k i . M i n d a ketten féltő gonddal őrizték családi házukat s jaj v o l t a betolakodónak. Minden más madarat elkergettek a fészeknek még a környékéről is. Tojásaik nagyon kicsinyek és kékes árnyalatú fehérek. E g y fészekaljban négy­ hét tojás v a n . A fiókák tizenegy nap múlva kelnek k i . A zebra­ p i n t y nem szereti, h a költés közben zavarják. Sok költés tönkrement már a tenyésztő kíváncsisága, vagy türelmetlen­ sége m i a t t . A fiókák kikelését úgyis elárulja az öregek hirtelen megnövekedett étvágya, három-négy nap múlva pedig már a csipogás is hallható. A különben félénk és óvatos madár ilyenkor szelíd, bizalmas, mondhatnám tolakodó lesz. A liszt­ kukacot a kezemből vették el. Reggel 5 óra felé az öreg hím már az ágyam körül settenkedett és sóvár pillantásokat vetett

rám. J ó l ismerték a dobozt, amelyben a lisztkukacot tartottam. H a ezt a kezembe vettem, felém repültek és ragadozómadarak módjára csaptak le a földre dobott kukacra, elvitték v a l a m i biztos helyre, kiszopták és új falatért jelentkeztek. H a jól­ laktak, rövid pihenés után fészkükbe vonultak, hogy megtömjék éhes csemetéiket. A fiatalok háromhetes k o r u k b a n repülnek, ekkor már egészen tollasak, de még jóidéig vissza-visszatérnek a fészekbe. Eleinte ügyetlenül mozognak, de néhány nap múlva már mindenhova követik szüleiket. Színük a tojóéhoz hasonló, csőrük fekete, öthetes k o r u k b a n kezdenek színeződni és három hónap múlva teljes díszben pompáznak. N a g y o n szapora madár ; az én párom a múlt évben 18 fiókát nevelt fel. A k a d n a k azonban olyan párok is, amelyekkel semmi eredményt sem lehet elérni. Tojnak ugyan rakásra, de nem költik k i a tojásokat vagy a kikelt fiókákat nem nevelik fel, sőt az is megesik, hogy a még élőket kidobálják a fészekből. E z e n természetesen nem lehet segíteni, az i l y e n garázda madarakat k i k e l l selejtezni. A díszpintyeknek fiókáik felneveléséhez a következő eleséget szokták adni : friss, vagy vízben feláztatott száraz hangyatojást, madárkétszersülttel és keményre főtt tojás­ sárgájával keverve, azután lisztkukacot, csírázott magvakat és tyúkhúrt (Stellaria). Nyáron különböző fűfélék gyűjthetők, a kalászok félig érett magvait minden madár szívesen eszi. Különösen a muharféléket (Setaria viridis, glauca, italica, verticillata) fogadják szívesen. E z e k k e l júliusban és augusztus­ b a n a már elvirágzott és kisült tyúkhúrt lehet pótolni. M i n t j ó költőt szokták emlegetni és tenyésztésre ajánlani a szalagpintyet, pedig ennek a csinos madárnak v a n néhányolyan rossz tulajdonsága, amely a tapasztalatlan és kevéssé türelmes kezdő madarász kedvét az egész tenyésztéstől elveheti. K e d v e n c szokása ugyanis, hogy más madarak költését meg­ zavarja, tojásaikat és fiókáikat kidobálja és helyüket maga foglalja el. Ezenkívül megbízhatatlan költő. R a k ugyan tojáso­ kat, k i is költi azokat., de fiókáit nem m i n d i g neveli fel. A japánisirálykáknak és a zebrapintyeknek csak egy kis százaléka rossz költő, a szalagpintyeknek ellenben az egyharmada nem megbízható, úgyhogy a k i ezeket tenyészteni akarja, ezzel számolnia k e l l . A m i k o r 1922-ben édesatyámnak nagynehezen sikerült Hollandiából két pár szalagpintyet beszereznie, vérmes reményeket fűztünk tenyésztésükhöz. Mindegyik párt külön k a l i t b a n helyeztük el és vártuk az eredményt. A z egyik pár a tél folyamán v a g y 50 tojást rakott, de nem volt hajlandó ülni, a másik pár ugyan kiköltötte tojásait, de a fiókák négy-öt­ napos k o r u k b a n m i n d elpusztultak. "Végre nagynehezen fel­ nevelt kettőt. A következő évben m i n d a két párt a madárházba eresztettük, ezúttal felneveltek kilenc fiókát ; két pártól kilenc fióka, ezzel szemben egy pár zebrapinty 18 fiókát nevelt fel. Lássuk most az asztrildokat. N y o l c faj könnyen és olcsón beszerezhető. E z e k a következők : a korallcsőrű-pinty, a narancsarcú-pinty, a Helénapinty, a tigrispinty az aranymellű­ pinty, a pillangópinty, a vörösfarkú-pinty, és az amarant. A korallcsőrű-pinty és a Heléna-pinty vörös árnyalatú szürke­ színű, a vörösfarkú-pinty kékesszürke, farka vörös, a pillangó­ p i n t y szép égszínkék, az aranymellű-pinty felül sötét olajzöld, alul gyönyörű narancssárga, a tigrispinty tűzpiros. A z amarant a »Brehm«-ben piros-díszpinty néven szerepel. E z z e l szemben magam megtartom a kereskedelemben és a német szakkönyvek­ ben is használt amarant nevet, márcsak azért is, mert kifejező. Közismert gyomnövény nálunk a disznóparéj (A maranthus albus). E n n e k v a n egy kerti fajtája, amely vörös, szakasztott olyan, m i n t a hím amarant. A név tehát a színt is jelzi. Vörösfarkú- és Heléna-pintyekből két párt együtt tartani nem tanácsos, mert a hímek veszekednek, a többi azonban egymással megférő, jámbor madár. H a valakinek a tenyésztés mellékes és csak madarainak szépségében és kedvességében akar gyönyörködni, ezeket tartsa. Fajonként egy-két pár

gyönyörű gyűjtemény. K i c s i n y termetük m i a t t nagyobb k a l i t ­ ban 20—25 madár is együtt tartható. Teljes szépségük és kedvességük természetesen csak akkor érvényesül, ha számukra tágas helyet biztosíthatunk. Madárszobában, vagy kertiröpdében költenek is. K a l i t b a n nagyon bizonytalan az eredmény. L e g ­ biztosabban szaporodik az amarant, legkevésbbé a narancsarcú­ pinty. Általában elég hamar hozzáfognak a fészeképítéshez, a baj rendszerint a fiókák felnevelése körül v a n . V a n n a k párok, amelyek egymás után négyszer-ötször költenek, de fiókáik néhánynapos k o r u k b a n elpusztulnak. Mások megbízhatóbbak. Hiányzik a táplálékból v a l a m i , a m i t minden igyekezetünk ellenére sem tudunk nekik megadni, de h a egyszer sikerül, mondjuk, egy tigrispinty-fészekaljat felnevelni, az eredmény minden fáradságot megér. A fiókák számát sejteti az a tücsökciripslésre emlékeztető és egyre erősbödő hang, amely minden etetés alkalmával a fészekből kihallatszik. A kirepült apróságok végtelenül kedvesek. Igen érdekes a fiókák viselke­ dése etetés közben. Ilyenkor szüleiket körülveszik, fejüket oldalt a földre szegzik, csőrüket kitátják, közben fejüket tekerik, szárnyukat pedig kétoldalt magasra csapják. A z öreg madár csőrét csemetéjének torkába dugja és úgy öklendezi be az ennivalót. Egészen szokatlan és különös látvány ez, amely a pintyfélék viselkedésétől merőben különbözik. E z a sajátos etetési mód magyarázza meg azt, hogy a japáni-sirálykával nem igen lehet kisebb külföldi pintyfélék fiókáit felneveltetni. A tigrispinty és az aranymellű-pinty a legnyugodtabb természetű asztrild. Szeretnek sokat a földön tartózkodni, kiülnek az ablakpárkányra, vagy v a l a m i napos sarokban egymás mellett órákig elsütkéreznek. Annál elevenebb és moz­ gékonyabb a t ö b b i ; folyton sürögnek-forognak, k u t a t n a k és kíváncsiskodnak. H a v a l a m i szokatlan dolgot vesznek észre, vagy új madár kerül közéjük, összesereglenek és nagy lármát csapva bámulják a jövevényt. E g y ügyesen összeválogatott asztrildtársaságot sohasem lehet megunni. Színpompájuk, kicsinységük, kedvességük és békés természetük csupa olyan j ó tulajdonság, amely m i a t t előnyösen kiválnak a többi kül­ földi madár közül. H a v a l a k i tenyésztésre is berendezkedik, a családi örömök mellett sok csalódásra is el kell készülnie. Általában több fióka pusztul el, m i n t amennyi felnő. H a a kárvallott tenyésztő egyegy sikertelen költés után összeszedi a kidobált kimúlt fiókákat, vagy kiszedi azokat az elhagyott fészekből, egy különös jelenség ötlik szemébe. A finom pehellyel borított fiókák szájszögletében különbözőszínű szemölcsszerű képződmény, dudor vehető észre. E z e k fény-t visszaverő szemölcsök vagy papillák, amelyek arra valók, hogy a sötét odúban, vagy a zárt, tehát ugyancsak sötét fészekben a szülők megtalálják a fiókák száját. Színük lehet fehér, sárga, türkiszkék, vagy ibolyaszínű, alakjuk gömbölyű, megnyvílt, vagy patkóalakú és a fajra mindig jellemző. A száj­ nyílásnak sokszor nagyon élénkszínű nyálkahártyáján pedig különböző nagyságú és elrendezésű fekete foltokat, valamint kör- vagy félköralakú rajzolatokat láthatunk. A rajzolatok és a foltok összeállítása és elrendeződése minden fajon más. A szemölcsök alakjából és színéből, v a l a m i n t a szájnyílás­ ban észlelhető foltok számából és elrendeződéséből pontosan megállapítható, hogy a kidobott fióka melyik fajhoz tartozott. E z nagyon fontos, mert cseppet sem mindegy, hogy a kis szarkapintyek, vagy mondjuk, a Gould-amandinák dobálják-e k i fiókáikat. Végül hadd adjak a kezdőknek egy j ó tanácsot. H a v a l a k i csupán madarainak színpompájában, vagy énekében akar gyönyörködni, tarthat amit akar, csak összeférő legyen a társa­ ság. H a azonban tenyészteni is akar, nagyon gondolja meg a fajok összeválogatását. Sok madárkedvelő azért nem t u d eredményt elérni, mert nem tudja gyüjtőszenvedélyét fékezni.

Összevásárol mindenféle madarat, amely neki tetszik és vagy sokat tesz egy k a l i t b a , vagy egy szép, de rosszindulatú példány kerül közéjük, amely zavarja a többit a költésben. Ilyen kelle­ metlen madár például a szalagpinty, vagy a kinai-fülemüle. Megesik, hogy nagyobb szövőmadarak szétrombolják a többiek fészkét. Amíg csak hímek vannak együtt, kisebb civódásoktól eltekintve semmi baj sincsen, de ha egy tojót eresztünk közéjük, megvadul az egész társaság. A kínai-fülemüle nem bántja lakó­ társait, csak tojásaikat töri fel és eszi meg. A kis k u b a p i n t y e k még a vashuzalon át is leharapják egymás lábujjait és egymás szemét is kiszedik. V a n egy jó tulajdonság, amelyet egy madárkedvelő sem nélkülözhet, ez a türelem. Sohasem szabad elfelejteni, hogy a tengerentúli madaraknak hozzá k e l l szokniok a megváltozott éghajlati viszonyokhoz és bizony sokszor évek kellenek, amíg annyira-amennyire alkalmazkodnak. Türelmetlenséggel semmit sem lehet elérni.

A LAPPANGÓ

ÉLET.

I r t a : Regős József. A z élet lényegének megértése a legrégibb idő óta foglal­ koztatja a kutató ember elméjét. A m i k o r az élet csodálatos rejtélyéről beszélünk, nem szükséges, hogy az emberi test bonyolult gépezetére gondoljunk. A legparányibb élőlény, amelyet szabad szemmel már nem is láthatunk, megoldhatatlan feladat elé állítja a tudóst. A z emberi agytól kigondolt leg­ bonyolultabb gépezet és a természet legegyszerűbb élőlénye között nagy szakadék tátong, amelyet a természettudomány még nem tudott áthidalni. K o r a i öröm volt a X V I I I . század­ beli Julién Lamettrie francia bölcsész és orvos »L'Homme machine« című könyve, mert a >>gépember« a tudomán}' fejlő­ désével csak egyre csodálatosabbá lesz. Mindezideig hiába kísérelte meg a tudós az élet titkos zárját felpattantani, az élet mesterséges megteremtése nem sikerült. ) Egyelőre csak a Tragédia Luciferje h i v a l k o d h a t i k : 1

(Az ember ezt h a egyszer ellesi, vegykonyhájában szintén megteszi.« M i hát a különbség élőlény és élettelen anyag között? Bár az élőlények testét ugyanazok a vegyi elemek építik fel, amelyeket az ásványvilágból jól ismerünk, ámde ezek az elemek igen bonyolult összetételű vegyületekké egyesültek és ezek között a vegyületek között b o n y o l u l t és rendezett kölcsönhatások vannak. A z élőlények legjellemzőbb anyaga a fehérje. Fehérje a szervetlen természetben nem keletkezik és fehérjék nélkül nincsen élet. A z élőlények egyéb anyagai : a szénhidrátok, zsírok, enzimek, vi t ami no k , hormonok és a vízben oldott sók. A z életvegyész igyekszik ezeket az anyagokat alkotóelemeikre bontani, hogy azután mesterségesen is felépít­ hesse azokat. A szerves vegyületek mesterséges elkészítése már több anyag esetében sikerült, a hormonok közül például előállították az adrenalint és a tlryroxint, ) a v i t a m i n o k közül már nagyban gyártják az angolkór ellenes D-vitamint, az ergosterinnek kvarclámpával való besugárzása által, sőt már a fehérjék szerkezetének megállapítása terén is nagy a haladás. Ámde az élőlényre jellemző, hogy az említett anyagok sejten belül foglalnak helyet. M i n d e n élőlény teste sejtekből épült. A sejtekben állandóan bonyolult vegyi folyamatok zajlanak le, aminek következtében a sejt anyaga egyre pusztul ; de az elhasznált anyagok újra pótlódnak, úgyhogy vég­ eredményben az élőlény alakja és szerkezete állandó marad. 2

') Res,ős József: »Az é l ő l é n y e k k e l e t k e z é s e . « A Természet 1933. 19—20. sz.' ) Regős József : tkz e n d o k r i n m i r i g y e k működése.* A Természet 1934. 9 — 1 0 . s z . 2

E z t az életfolyamatot nevezik anyagcserének. Megemlítendő sajátság még, hogy az élőlények önmagukhoz hasonló lényeket hoznak létre, vagyis szaporodnak. A m i k o r az élőlény befejezi életét, az életműködések megszűnnek és a rendes anyagcserétől eltérő vegyi folyamatok indulnak meg. A z összes élet jelenségek nem egyszerre szűnnek meg. A magasabbrendű állatokon a halál bekövetkezését a szívműködés és a lélekzés megszűnése pillanatától számítják. Egyes szervek azonban még a holttestben is működnek, például az i z o m villamos ingerlésre összehúzódik, a bél egyideig még folytatja féregszerű mozgását, a légutakat kibélelő hámsejtek csillangói még napokig csapkodnak, sőt állatok, különösen alsóbbrendű állatok kivágott szíve megfelelő körülmények között még napokig lüktet. A z is ismeretes, hogy egyes test­ szövetek tápoldatban évekig eltarthatok és azután esetleg élő emberbe átültethetők. A z egyén halála tehát nem jelenti az összes szervek halálát, így nem minden esetben és nem minden élőlénynél lehet könnyen megállapítani a halál bekövet­ kezését. E g y azonban bizonyos : a hálál után az anyagcsere csak egy irányban folytatódik, mégpedig az anyagok szét­ bomlása irányában, ellenben az élőre jellemző anyagok újra­ telepítése, vagyis a »regenerátió« elmarad. V a n n a k esetek, amikor annak ellenére, hogy életjelenségek nem észlelhetők, mégsem beszélhetünk halálról. A növények magvain például vSem táplálkozási, sem lélekzési, sem más működés nem észlelhető, mégis bizonyos, hogy élő csíra rejtőzik bennük, mert h a nedves földbe kerülnek, kicsíráznak. E z t kísérletileg is bebizonyították ; ugyanis magvakat légmen­ tesen beforrasztott üvegcsőbe zártak és — noha még hónapok múlva sem lehetett k i m u t a t n i semmiféle anyagcsere terméket, például szénsavgázt — mégsem vesztették el csirázó képességü­ ket. A magvak ellenálló képességére jellemző, hogy légüres térben és a fagypont alatt 200 fokon hónapokig tartottak magvakat, mégis kicsíráztak, vagyis látható életbe szökkentek. A Mimosa pudica — a szemérmes érzőké — magjai még 60 évi pihen­ tetés után is kicsíráztak. Hasonló szívósságuk v a n a virágtalan növények spóráinak ; 50-éves növénygyűjteményben talált mohaspórákat sikerült kicsíráztatni. Állítólag még az egyiptomi múmiasírokban talált többezeréves búzaszemeket is sikerült csírázásra késztetni, a m i azonban nem valószínű, mert a buzaszemek ilyen hosszú idő alatt elszenesednek. Erről Molisch így n y i l a t k o z i k : ) »Ha ilynemű kísérletek sikerültek, úgy nem valódi, hanem közbekevert friss búzáról v o l t szó, amelyeket az utazóknak csalók j ó pénzért még m a is felajánlanak.* Nemcsak magvakon és spórákon, hanem a földalatti szárakon, például hagymán és gumón is észlelhető az életfolyamatok ideiglenes szünetelése, a m i azonban nem jelenti az élet végleges megszűnését, mert hiszen kedvező körülmények között az életfolyamatok újra megindulnak és az élet észrevehetően jelentkezik. E z t a jelenséget, amikor az élet látszólag kialszik, nevezik lappangó vagy szunnyadó életnek, tudományos néven latens életnek. E z z e l szemben, amikor az élet jelenségek kimutathatóan zajlanak le, cselekvő vagy aktív életről beszélünk. Tehát a növények latens élete nem igazi halál, hanem csak tetszhalál. A lappangó élet jelenségével az állatvilág tagjai között is sűrűen találkozunk. Legelőször is emlékezzünk meg a növény és állatvilág határán álló legegyszerűbb élőlényekről, a bakté­ riumokról. E z e k a szervezetek a különböző, rájuk káros behatá­ sokkal szemben meglepő ellenállást tanúsítanak. A diftériát okozó bacillusok például szárított állapotban négy évig is életben maradnak. Egyesek igen jól tűrik a nagy hideget vagy nagy meleget. A jégbefagyott tífuszbacillus például hónapokig életképes, sőt némely baktérium beforrasztott üvegcsőben hónapokig életben m a r a d még a 180 fokos hidegben 3

3

) Molisch : ^Növényélettan

mint a kertészet

elmélete.«

325.

old.

is. U g y a n i l y e n szívósságot láthatunk a nagy meleggel szemben is ; különösen szembeszökő ez a thermophil vagyis a meleget kedvelő baktériumoknál, amelyek a hőforrások 75-fokos melegvizében is még tenyésznek. Rendkívül kedvezőtlen körülmények között a baktériumok a lappangó élet állapotába j u t h a t n a k ; ilyenkor a baktérium védőtokkal veszi körül magát és ekkor spóra a neve. A baktériumspóra mindenféle neki káros behatással szemben jóval ellenállóbb, m i n t a tenyészeti alak. A szárazságot például évtizedekig is eltűri és ha azután kedvező körülmények közé kerül, az anyabaktériumhoz hasonló lény fejlődik belőle. »Sőt Nestler 92-éves növény­ gyűjtemény moháihoz tapadt földdarabkák belsejében is talált csírázásra képes spórákat.« ) 4

A z egysejtű véglények a kedvezőtlen életviszonyok, főképen a táplálékhiány és a szárazság, továbbá a túlságos meleg vagy hideg elől gyakr an menekülnek a lappangó élet állapotába. Ilyenkor ezek a parányi állatkák betokozódnak és a felismer­ hetetlenségig összezsugorodva, a szél, esetleg a vízimadarak által messzi vidékre elkerülnek. H a nedves helyre jutnak, a szunnyadó állapotból azonnal felébrednek. Ezért érthető az a régóta ismert jelenség, hogy h a tiszta vízben, amelyben előzőleg élőlények nem voltak kimutathatók, szénát áztatunk, néhány nap múlva a víz egy-két cseppjében nagyitónkkal tömeg parányi szervezetet látunk nyüzsögni. V a l a m i k o r azt hitték, hogy az élőlények a rothadó szénából keletkeztek, tehát ősnemzés történt. Pasteur döntő kísérletei óta azonban tudjuk, hogy a betokozódott lények egyrészt a szénára tapadva, másrészt a levegőben voltak a lappangó élet állapotában, ámde a vízben ismét életre keltek. A z is régóta ismert jelenség, hogy ha az esőcsatornák száradt porát vízzel megnedvesítjük, benne rövid idő múlva nagyítónkkal egysejtű és többsejtű parányi állatkákat fedezünk fel. E z e k az állatkák a több évig — néha 15 évig — tartó száradást is elviselik élettelennek látszó állapotban. A z ilyen többsejtű, de csak górcsővel látható állatkák közül megemlítjük a kerekes-férgeket (Rotatoria). Azért nevezik ezeket kerekes-férgeknek, mert fej végük csillangós koronggá szélesedett k i , ezeknek a csillangóknak gyors mozgatásával haladnak előre és szerzik meg táplálékukat. A korong a mozgó csillangókkal forgó kerékhez hasonlít. A kerekes-férgeknek, és még sok más állatnak is, kétféle petéje v a n , mégpedig nyári és téli petéje. A nyári peték hamarosan kifejlődnek, a téli petékben ellenben hosszabb ideig szunnyad az élet. A m i k o r a víz befagy, vagy kiszárad, a vastaghéjú téli peték megmaradnak a jobb időkig, miáltal a faj fennmaradását biztosítják. A lappangó élet jelenségét kövessük tovább más állat­ csoportokon is. A szivacsok testéről különleges sejtcsoportok, úgynevezett gemmulá-k. válnak le, ezeket vastag burok veszi körül, ezért hosszabb kényszerpihenő után is új szivacsteleppé fejlődhetnek. A férgek közül nevezetes a Tylenchus triiici nevű faj, amely a búzaszemekben élősködik; beteg buzaszemekből még 60 évi pihenés után is életrekelt. ) A z élősködő férgek közül jólismert a pántlikagiliszta (Taenia), amely az ember belében élősködik. Onnan petéi a szabadba, majd alkalom­ adtán a disznó gyomrába kerülnek, ahonnan a kibúvó lárvák a vérárammal az izmok közé vándorolnak. Ott betokozódnak, azaz nyugalmi állapotba térnek, ekkor borsóka a nevük. A borsóka babnagyságú alak és kötőszöveti tok veszi körül. A borsóka semmiféle életműködést nem mutat és ebben az állapotában húsz évet is eltölthet a disznó testében. H a azonban az ember gyomrába kerül, ott új életre ébred és pántlikagilisztává fejlődik. Hasonlóan fejlődik a Trichina 5

4

) Au/eszky : »Altalános bakteriológia.*' 138. ) Schurig : »Biologische E x p e r i m e n t e . «

s

old.

helyre vonulnak és téli merevségbe esnek, hogy ezzel a túlságos nevű féreg is, amely az ember izmaiban fokozódik be. A z lehűlés és a táplálékhiány ellen védekezzenek. E z a téli merevség izomtrichina citromalakú tokocskához hasonlít, amelyben kényszerítő erővel jelentkezik ; egy teknősbékám például a milliméternyi féreg összecsavarodva pihen. E z a mozdulatlan az asztalon levő medencéjéből télen kimászott, levetette állapot 30 évig is eltarthat és az ivarképes-életet jelentő meg­ magát az asztalról és rejtett zugot keresett. H a visszatettem szabadulás csak a k k o r következik be, amikor az izomból medencéjébe, többször is megismételte ezt a halálugrást. más gazda gyomrába kerül. A homothermikus vagyis állandó hőmérsékletű állatok sorá­ A puhatestűek közül a szárazföldi csigáinkat említjük ban egyes emlősöknél ismeretes a téli alvás, a m i k o r is az meg. E z e k télire meszes házukba húzódnak és a ház nyílását életfolyamatok megszokott menete csökken. A téli alvás mészfedővel zárják el. E z a fogság — amely idő alatt termé­ sűrűbben vagy ritkábban megszakadhat, ilyenkor a felébredő szetesen nem táplálkoznak — kedvezőtlen körülmények állat eszik. A z ismertebb emlősök közül megemlítjük a mókust, között évekig is eltarthat. a medvét, a sündisznót, a denevért és a mormotát. A téli A z ízeltlábú állatok sorából a lappangó élet szempont­ alvás alatt az állat hőmérséklete a külső hőmérséklet hatása jából igen nevezetesek a Tardigradá-k vagy medveállatkák. alatt áll és lesüllyed, úgyhogy majdnem eléri a n u l l a fokot. Vízben és nedves földben élnek, alig egy milliméter nagyok. A hőszabályozó készülék azonban igyekszik fenntartani a még Négy pár karmos lábacskájukkal igen lomhán mozognak, éppen elviselhető legalacsonyabb hőmérsékletet. H a a hőmér­ erre vonatkozik tudományos nevük. A m i k o r a víz elszárad, séklet nulla fok alá száll, az állat felébred és mozgással véde­ annyira összezsugorodnak, hogy ráncos homokszemhez hason­ kezik a megfagyás ellen. A téli alvás idején a lélekzések és a lítanak. E b b e n a szunnyadó állapotban tíz évig is megmarad­ szívverések száma is erősen megritkul, sőt az állat hosszabb hatnak, s azután a nedvességtől életrekelnek. A nedvesség ideig tartó oxigénhiányt is elvisel. Alvó sünt például félóráig hatására bekövetkező megelevenedés annál lassúbb, mennél tartottak víz alatt, mégsem pusztult el ; alvó denevért pedig tovább tartott a hullaszerű, merev állapot. E n n e k az állat­ két órát nitrogéngázba zártak és utána meleg szobában az csoportnak egyik híres faja a Macrobiotus Hufelandi, amelyet állat magához tért, holott az éber denevér a nitrogénben meg­ Hufeland jeles német orvos tiszteletéré neveztek el, a k i az fulladt v o l n a . ) A téli alvás alkalmával az anyagcsere az állat élet meghosszabbításának művészetéről vagyis tudományosan testét felépítő anyagokat használja fel. Elsősorban a tartalék­ a makrobiotiká-ról írt könyvet. A szunnyadó állapot által anyagok, nevezetesen a zsírok tűnnek el csaknem egészen. az állat élettartama az átlagon jóval túlnyúlik, a lappangó Jelentékeny az i z o m megfogyatkozása is. Természetesen sok élet az egyén életét meghosszabbítja. A z édesvizekben található víz távozik el a testből, vizelés és kilélekzés által. Legkeveseb­ kopoltyúslábú-rákok — a Branchiopoda-k — közül meg­ bet veszítenek súlyukból az idegek. A z egész súlyveszteség említjük a Triops cancriformis nevű fajt. E n n e k a k i s ráknak elérheti a 40 százalékot is . E z a romboló anyagcsere azonban szintén kétféle petéje v a n , mégpedig szűzszaporodással — sokkal lassúbb, m i n t amilyen éber állapotban, éhezéskor lenne, parthenogenesis-sel — fejlődő nyári petéje és megtermékenyí­ különben az állat elpusztulna. E g y m o r m o t a például 160 napi téssel fejlődő téli petéje. A z utóbbinak vastag fala v a n és téli alvás alatt annyit veszít testsúlyából, amennyit egy másik, a hideggel, meleggel és szárazsággal szemben roppant ellenálló. éber, de éhező rágcsáló 12 nap alatt. Érdekes megfigyelés, Megesett már, hogy a száraz iszapból még tíz évi n y u g a l m i hogy a pajzsmirigy- és a mellékvesék működése a téli alvás időszak után is kifejlődtek a Triops téli petéi. ) A lappangó alkalmával tetemesen csökken, tehát kevesebb hormont juttat­ élet egy nemének tekinthető a rovarok egyik fejlődési állapota, nak a vérbe. H a alvó sünbe pajzsmirigy kivonatot fecsken­ a bábállapot is. T u d j u k , hogy a rovarok átalakulással fejlődnek, deznek, lélekzése gyorsabb lesz, testének hőmérséklete hirtelen vagyis a petéből kibúvó lárva még n e m hasonlít az anya­ emelkedik és felébred. U g y a n i l y e n hatása v a n a mellékvesék állathoz. A legtöbb rovarlárva a bábnak nevezett n y u g a l m i által termelt adrenalinnak. A hormonhatás természetesen állapotba j u t , amely idő alatt az állat nem táplálkozik. E z a l a t t hamar elmúlik, mire a hőmérséklet újra lesüllyed s az állat a belső szervek nagyon átalakulnak. A bábállapot rendszerint mély álomba merül. A forró égöv alatt a téli alvást a nyári néhány hétig tart, de egyes bábok akár évekig is pihenhetnek. alvás helyettesíti. Áttérve a gerinces-állatokra, ezek között elsősorban a Vájjon a lappangó élet jelensége, amely a növény és az hidegvérűeken találjuk meg azt a képességet, hogy az élet­ állatvilágban eléggé elterjedt, az embernél ismeretlen? N e m folyamatokat károsan befolyásoló táplálkozási és hőmérsékleti ismeretlen, mert a m i t az embernél tetszhalálnak mondanak, viszonyok esetén szunnyadó állapotba jutnak. Ilyenkor a hasonló állapot. E z előfordul az idegek túlérzékenységének szívműködés és a lélekzés nagyon csökken és a test hőmérséklete némely esetében ; vagy villamosáram ütése következtében is is jelentékenyen alászáll. A test hőmérsékletének csökkenése bekövetkezhetik a szívműködés és lélekzés olyan nagyfokú nem meglepő, hiszen poikilothermikus, vagyis változó hőmérsék­ csökkenése, hogy még a szakember is alig észlelheti. Ezért letű állatokról v a n szó. Mindez tulaj donképen célszerű védeke­ alkalmaznak a mentők ilyen esetben órákig mesterséges lékzést zés, mert a táplálkozás szünetelése csak úgy ellensúlyozható, és néha a teljesen elaléltba visszatér az élet. Bizonyára sokan ha az életműködések is a lehető legkisebbre csökkennek. hallottak már csodálatos történeteket a fakírokról is, ezekről Elsősorban a testben az égési folyamatokat k e l l meglassítani, a m i a vérkeringés és a lélekzés csökkentésével érhető e l . E z a magukat sanyargató vezeklőkről. Közéjük szokták sorozni India önsanyargató bölcseit, a yogikat is. E z e k n e k a yogiknem egészen azonos az eddig említett szunnyadó állapottal, nak célja az Istenséghez való felemelkedés és különböző amikor az életfolyamatok szinte teljesen szünetelnek, hanem módon önkívületi állapotba tudnak esni. E g y i k híres mutat­ úgynevezett vita minima, vagyis az az élethatár, amelyen túl ványuk az élve eltemettetés, erről James Braid angol orvos, az életet m á r az elpusztulás veszélye fenyegeti. Hidegvérű a delejes állapot első tudományos kutatója, jegyzett fel hiteles állataink, nevezetesen a halak, a kétéltűek és a csúszómászók adatokat : a fakírt zsákba varrták, a zsákot lepecsételték és közül sok télen mozdulatlan merevségbe esik. Egyes édesvízi egy magányos épületbe falazták. H a t hét elteltével, m i a l a t t halak a vízfenék iszapjába fúródnak. Szívósságukra jellemző, állandóan ellenőrizték, a már penészes zsákot kinyitották, benne hogy az élő pontyot például vízbefagyasztva lehet szállítani. a fakír meg volt merevedve és még az orvos sem észlelt rajta A z A f r i k a és A m e r i k a forró vidékének vizeiben élő tüdőshalak szívműködést. A fakírt szolgája térítette eszméletre. Állítólag a száraz évszakokban, h a a víz kiszárad, az iszapban nyári európai embernek is m á r sikerült ideiglenesen az életfolyaálmot alusznak. Békáink és teknőseink télire szintén védett 7

6

•) Korschelt:

»I,ebensdauer, A l t e r n u n d Tod«.

') Winterstein : »Brgebnisse der Biologie V I I I .

Der Winterschlaf.«

mátokat ilyen önkényesen kikapcsolni. A z ember az ilyen valóban csodálatos dolgokat nem egykönnyen hiszi el ; talán még akkor is kételkedne, h a saját szemével látná. D e ha végig gondoljuk mindazt, amit a lappangó élet jelenségéről a növé­ nyekre és állatokra vonatkozóan elmondottunk, a kételkedők­ nek azzal a kérdéssel felelhetünk, vájjon miért lenne az ember kivétel az általános természeti folyamatok alól? Lehmann ) a fa k i résetekre a következőket jegyzi meg : »Mindezek a tények olyan ismereteket tételeznek fel, amelyek a mieinket a tudomány egyik-másik terén meghaladják«. Max Verworn híres német életbúvár pedig azt mondja: )»Alléin v o m Standpunkte einer vorurteilsfreien Wissenschaft müssen w i r doch sagen, dass es durchaus verkehrt wáre, eine Sache olme weiteres m i t überlegenem Lácheln als unwahr z u erkláren, lediglich weil die Berichte auf den ersten B l i c k seltsam klingen u n d weil ein Betrüger gelegentlich die Sache benutzt, u m Vorteil für sich daraus z u gewinnen.« (Az előitéletmentes tudomány álláspont­ jából mégis azt k e l l mondanunk, hogy teljesen elhibázott dolog lenne v a l a m i t egyszerűen fölényes mosollyal valótlannak nyilvánítani, csupán mert első tekintetre különösen hangzik és mert valamely csaló alkalmilag felhasználja a dolgot arra, hogy hasznot húzzon belőle.) 8

9

virágszépség. A padma ugyanis annak a növény­ családnak egyik tagja, amelyet a piacra is kerülő tündérrózsa révén nálunk is jól ismernek. E z álló és lassan folyó vizeink közönséges növénye, másként vízirózsa, vízililiom vagy vízitök néven ismeretes. Ennek a növénycsaládnak tagja a nílusi-lótusz is, amely Egyiptomban a fáraók korában volt a legkedvel­ tebb divatvirág..Mindezek azonban elbújhatnak a padma virágának szépsége mellett. Maga a növény is sokkal feltűnőbb, mint az európai és az egyiptomi tündér­ rózsák, mert levelei nem úsznak a vízen, hanem hatalmas pajzsok módjára a vízből kiálló nyeleken terülnek el. Dereskék színűek, fémfényűek és vékony viaszrétegtől borítottak, éppen ezért a víz cseppek alakjában gyorsan lepereg róluk. A padma levelének nem árthat a víz, sem a tó vize, sem a csapadékvíz. A hatalmas levél­ pajzsok közül még hosszabb kocsányokon emelkednek ki a gyönyörű, rózsaszínű, illatos virágok. Illatukban Kelet minden titokzatossága benne van. A padma virágai 20—30 centiméter nagyra is megnőnek.

Magát a lappangó élet állapotát találóan hasonlította Preyer olyan órához, amely fel v a n ugyan húzva, de nem j á r ; ám csak egy lökés k e l l és a szerkezet mozogni kezd. A való­ ban holt szervezet pedig megfelelne a széttört órának. A szét­ tört szervezet már halott és a halálból élettani értelemben már nincsen visszatérés.

KERTÉSZET A SZENT P A D M A . í r t a : Rapaics Raymund.

Nemcsak az emberek ízlése különböző, hanem az isteneké is. Egyik isten tígy él az emberek képzeletében, mint villámokat szóró hatalom, például a görög Zeusz. India népének másképen nyilatkozott meg a főisten, akit a hinduk Visnu-nak neveznek. Visnu akkor is kényelmesen fekszik, amikor elindul megteremteni a világot; köldöke hosszan felnyúlik, csúcsát virág koronázza, a Földet jelképező padma, India szent virága, s benne teljes szépségében ül Faksmi, a felesége, a szerelem istennője. így úszik Visnu a Tejúton, hogy elérje azt a helyet, ahol a világot meg fogja teremteni. India minden nevezetesebb hitregéjében, minden titkos szertartásában sokat szerepel a padma, egy vízinövény, amelyet a tudomány ősi szingaléz »nelun« neve után Nelumbo nucifera néven ismer. Európában nem is igen tudnak róla többet, mint az indiai útleírások­ ban sokat emlegetett szerepét a legtöbbet fohászkodott hindu imádságban. Ennek rejtelmesen hangzó szavai — Om mani padme hum — európai fülre sem tévesztik el hatásukat. Ebben az esetben a padma Buddhát jelképezi. A fohász magyarul körülbelül annyit jelent, hogy: »0 drágakő a padmavirágban!« Vájjon hogyan jutott a padma ehhez a nagy meg­ tiszteltetéshez? Kétségtelenül pompás virágai révén — gondoljuk általában. Valóban, a padma virága páratlan 8

) Lehmann : » B a b o n a és v a r á z s l a t . « *) Max Verworn: »Allgemeine Physiologie.« 152. old.

Indiai lótusz vagy padma Saághy István kámoni kertjének tavában ; a háttérben bambusz és örökzöld fák.

Ilyen pompás virág falván megérdemli azt a meg­ tiszteltetést, amelyben India földjén részesül. Es mégis azt kell mondanunk, hogy a padma, mint minden ősi és szent virág, nem elsősorban a virágjának köszönheti azt a nagy megtiszteltetést, amelyet a hitregékben élvez. Virágja szépségét az ember csak később fedezte fel, amikor szépérzéke már kifejlődhetett, amikor a jólét lehetővé tette, hogy a növényben ne csak a közvetlen hasznot keresse. Hosszú a történelemelőtti története a padmának, hosszú és annál érdekesebb, mert emlékét a dél- és keletázsiai szegény nép a mai napig őrzi. A szent padma ugyanis első és ősi korszakában egészen közönséges élelmiszer volt. A z ember gyomrát kétféleképen is szolgálta. Egyrészt lisztes gyökér­ törzsével, amelyet az indiai ősember nagyon ügyesen ásott k i , másrészt makkszerű termésével. Ezek a makkok a sajátságos alakú termésvacokban egyenként vannak besülyesztve. E z a termésvacok alakra nagyon hasonlít az öntözőkanna úgynevezett rózsájára. A padma magvai mindenképen ízlenek az embernek, akár nyersen, akár főtt vagy sütött állapotban fogyaszt] a. Az ősi délázsiai ember, aki még nem ismerte a rend-

szeres rizstermesztés áldásait, bizony csak azért kereste fel a vizeket és azokban a padmagyökereket, hogy velük éhségét csillapítsa, s amikor a szent növény elvirágzott és a virágok helyén megjelentek a különös alakú termésvackok, azok is azt hirdették neki, hogy elérkezett az aratás ideje, szedni lehet a padma makkjait, amelyek hosszú időre mentesítették az élelmiszerzés gondjától. A hatalmasok, a gazdagok a padmában ma már csak a szent virágot látják, a szegények azonban jól tudják, hogy a padma nem azért szent, mert a virágja szép és illatos, hanem azért, mert lisztes a gyökértörzse és jóízű a makkja. Egész Indiában és egész Kínában sokmillió ember még ma is ezért becsüli a padmát, amelynek mind a gyökértörzsét, mind a makkját korunkban is sok vidéken rendszeresen szedik. A történelem is először mint élelmiszerről emlékezik meg róla. A z első tudósítást a padmáról Krisztus előtt az V . században Hérodotosz görög történetíró közölte. Ekkor már Egyiptomban is ismerték, ahol az említett

annál jobban díszlik benne. Nagy levelei még májusban jelennek meg, majd július közepén egy-másfél méter magas száron a pompás virágok is, ezek azonban csak nappal nyílnak, éjszakára mindig becsukódnak. A virág­ pompa augusztus közepén a legszebb. Teleltetéséről különféleképen gondoskodhatunk. H a a tóból a vizet télire nem kell leereszteni, a víz szinét olyan magasan tartsuk, hogy a jég és a fagy ne érje el a gyökértörzseket. Melegvizű tavainkban könnyen teleltethető. H a azonban a tóból a vizet télire leeresztjük, az egész növényt falombbal, szalmás trágyával, náddal olyan vastagon kell betakarni, hogy védve legyen a fagytól. Ahol ez sem lehetséges, ott a gyökértörzseket kiszedjük és fagy­ mentes, de nem meleg helyiségben teleltetjük. Akinek pedig a kiskertjében nincsen tava, fűrészeljen ketté egy hordót, mélyessze napos helyen a földbe, rakjon az aljába iszapot és földet, öntse tele vízzel és ültesse bele a padmát. Éppen olyan szépen fog benne virá­ gozni, mint a legjobb üvegházban.

RÖVID KÖZLEMÉNYEK

Visnu a világ teremtésére indul a tejúton ét. Indiai dombormű,

egyiptomi tündérrózsával kelt versenyre, amelynek a Nilus országában mint tápnövénynek és mint dísz­ növénynek is hasonló szerepe volt. Az egyiptomiak a kellemes ízű makkot lótusznak nevezték, ezért lótusz volt a neve az egyiptomi tündérrózsának is, és a görögök is lótusz néven ismerték mind az egyiptomi, mind az indiai tündér rózsát. Ezeket ma is gyakran különböz­ tetik meg egyiptomi- és indiai-lótusz néven. Pliniusz a padma és az egyiptomi lótusz makkjait egyiptomi bab néven említi. Ezt a nagymultú és joggal szentnek tisztelt virágot ma már Európában sem kell nélkülöznünk, noha az avatatlanok sokáig azt hitték, hogy mint melegégövi növény Európában csak melegházban tartható. Újabban azonban kiderült, hogy szabad ég alatt is megállja a helyét és az európai kerteknek dísze lehet. A magyar éghajlat pedig a padmának már csak azért is kedvez, mert nemcsak szereti, hanem megkívánja a forró nyári napsugarakat. Csak a széltől kell lehetőleg óvni. A víz magassága a padmás tóban 30—50 centiméter lehet. A gyökértörzseket májusban ültetjük k i , amikor a víz már megmelegedett; mennél vastagabb az iszapréteg,

Másodvirágzás. A z idei szép ősz virágba csalt sok növényt, a napilapok minden száma egyre újabb híreket közöl a másod­ szor virágzó növényekről, sőt többször olvashatunk híreket másodszor érő gyümölcsről is. H o g y ez Magyarországon v a l a m i szokatlan jelenség, nem mondhatnám. Éppen ellenkezően, nem múlik el esztendő másodvirágzás nélkül, s h a megnézzük a tav-alyi napilapokat, azt látjuk, hogy a k k o r éppúgy örvendez­ tek a másodszor virágzó növényeknek és másodszor gyümöl­ csöző almának, epernek, m i n t most. Bizonyos növények másod­ virágzása m i n d e n évben o l y a n pontosan elkövetkezik, hogy előre számíthatunk rá. Például Budapesten harminc éve figyelem a lógesztenye másodvirágzását és meg k e l l állapíta­ nom, hogy egyszer sem maradt el. A másodvirágzás élettani magyarázatát a növényi élet jelenségek szakaszosságában talál­ ták meg. Közelebbi megfigyelésekkel különben bárki könnyen megállapíthatja, hogy semmiféle növényi életjelenség nem egyenletes, hanem lassan i n d u l , aztán gyorsul, m a j d csökken s végül rövidebb-hosszabb időre megszűnik. M i n d e n növény minden élet jelenségében bizonyos n y u g a l m i időszakot tart, amely a k k o r is jelentkezik, ha még o l y a n kedvező körülmények közé kerül. A n y u g a l m i időszak tehát ősi, eredeti életjelenség. A növénynek bizonyos pihenésre v a n szüksége, csak azután kezd újra neki a tenyészidőszaknak. Különböző növényeknek különböző hosszúságú n y u g a l m i időszaka van. Általában azon­ ban azt mondhatjuk, hogy nagyon sok növényünk már őszre vagy az ősz folyamán befejezi n y u g a l m i időszakát. A magyar gazda jól tudja, hogy az őszi búza és rozs már szeptemberben elvethető, mert n y o m b a n csírázik. A z őszi búzának és rozsnak júliusban és augusztusban v a n a n y u g a l m i időszaka. Miként ezekben az egyéves növényekben a mag rejti az előkészített csírát, azonképen a fásnövényeken a rügy, amely szintén már tavasszal és nyáron elkészül és bizonyos pihenőt tartva, készen áll a kihajtásra, kizöldülésre, kivirágzásra. Egyrészük az őszi melegben k i is hajt és kivirágzik, más részükre azonban nem kerülhet sor, mert előbb-utóbb a természet is beleszól a játékba, jön a hideg és nyugalmat kényszerít a növényekre. A z előbbi

nyiigalmi időszakot a növényélettanban önkéntes-nek nevezzük, az utóbbit a növényre kényszerűéit nyugalom szakának mondjuk. A m i éghajlatunk alatt főképen a téli kényszernyugalom ötlik szembe, a forró égöv alatt a forró és száraz időszak kényszerít nyugalmat a növényekre, azokra is, amelyek közben már befejezték önkéntes n y u g a l m i időszakukat. Mennél később következik az önkéntes n y u g a l m i időszakra a kényszerített pihenési szak, annál több a másodvirágzás és másodgyümölcsözés. A z idén azonban nemcsak a hosszú ősz az o k a a sok másodvirágzásnak, hanem a k o r a i tavaszi meleg is, amelyről már a legtöbb ember megfeledkezett, amely azonban a növény­ zet életét az idén a szokottnál korábban emelte a csúcspont felé. Ennek következménye, hogy most az önkéntes n y u g a l m i idő­ szak szokatlanul korán megkezdődött s íg\ korábban is befeje­ ződött, m i n t rendes évjáratokban. Mindenesetre szögezzük le, hogy a másod virágzás nem jósol hosszú őszt, szóval nem a jövőt jelenti, hanem a múltra enged következtetést, s a ter­ mészetvizsgáló a másodvirágzást szemlélve, nem azt kérdi, m i t jósol, hanem azt, hogy m i az oka? Rapaics R.

Ml- U J S A G AZALLAT* KEBTBEN*

T

A levél halála. Talán semmit sem énekeltek meg a költők olyan sokszor, m i n t az őszi lombot és az őszi lomb hullását. Általában azt tartják, hogy a leveleket az őszi hideg öli meg, s a szél tépi le a fákról. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A valóság az, hogy a fák ősszel maguk készítik elő a lombot a pusztulásra s a m i k o r feleslegessé vált, maguk vetik le. A lombhullás tehát nem egyszerű erőműtani folyamat, hanem okszerű és célszerű életjelenség, s ha meg akarjuk magyarázni, tudnunk k e l l , m i l y e n szerepe v a n a levélnek a növény életében. A növényélettan azt tanítja, hogy a levél a növény áthasonító szerve. V a l a m i k o r szerették a szemléltető hasonlatokat s azt mondták, hogy a levél a növény gyomra. Pontosabban úgy mondhatjuk, hogy a levél vegyi műhely, amelyben a növény teste szerves anyagait készíti. E z a vegyi m u n k a természe­ tesen salakképződéssel j á r . V e g y i műhelyekből az átalakításhoz felhasznált, de az átalakítás után feleslegessé váló víz és gázok a kéményen át távoznak a szabadba, a salakot pedig kihord­ j á k a szemétdombra. A levelek vegyi műhelyéből a vízgőz a légny ílásokon át állandóan elpárolog, ugyanott illannak el a gázok is, ellenben a salak a levélben marad. Idővel minden levélben sok ásványi só halmozódik fel. A szó szoros értel­ mében azt mondhatjuk tehát, hogy az öreg levél elmeszesedik. A z öreg levél csupa kova-, szén- és sóskasavas só, kivált mész. Növénvi észszerűség szerint ilyenkor nincs más segítség, m i n t az öreg, hasznavehetetlen levelek ledobása. E z z e l a fa meg­ szabadul a felesleges salaktól. E z a magyarázata annak, hogy a forró égöv alatt is elhal a levél és ott is ledobja magáról a fa az elhasznált levelet. Örökzöld fák vannak, de örökéletű levelek nincsenek. A braziliai araukária levele tizenöt, a luc­ fenyőé szerencsés esetben tizennégy, a tiszafáé tíz, az örök­ zöld lombos fák levele legfeljebb hét, legtöbb esetben — m i n t a rozmaringé, kaméliáé, oleanderé — csak két évig él. A m i k o r a levél megtelt salakkal, a növény leveti. A salak felgyülem­ lését a színváltozás jelzi, ezt pedig követi a levélnyél tövében a leválasztó paraszövet kifejlődése. A fa a ledobandó levél nyelének tövében ugyanolyan parabőrt fejleszt, amilyen egész törzsét borítja s ezzel kizárja a levelet a nedvkeringésből. A z elválasztó szövet felső sejtjei lazán függnek össze, ennek következtében a levél saját súlya elég ahhoz, hogy megkez­ dődjék a lehullás. A szél természetesen könnyen k a p j a le a fáról a már levetésre előkészített levelet. D e nem v a k erejénél fogva, hanem a természet örök rendje szerint. Ra-baics R

BUDAPEST

SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT-

ÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI

A párducteknős (Testudo pardalis Bell) hím példányá­ nak beszerzéséről már lapunk előző számában adtunk hírt. Ebből az érdekes fajból egy nőstényt Lichtenstein herceg-tői k a p t u n k ajándékba. E z t a példányt a herceg legutóbbi afrikai útjáról hozta haza. A nőstény párducteknős terráriumunkban júniusban több tojást tojt, amely még Afrikában termékenyült meg. A tojásokat kcltctőgépbe tettük s ebben, 107 nap után,

T

Az újszülött párducteknős természetes nagyságban. Szombath László

felvétele.

az egyik tojásból egy alig négy centiméternyi kis párducteknős­ csemete k i is kelt. A kis teknős, alighogy a tojásból kibújt, már fürgén ide-oda mászkált s amikor megérintettük a hátát, fejét, lábait visszahúzta páncéljába és haragosan pisszegett. A m i k o r a kalitkájába tettük, apró szemével csodálkozva körül­ nézett, m a j d óvatosan körbe j á r t és minden zugot gondosan megvizsgált. Kétnapos korában már jó étvággyal ette az elébe

tett, apróra vagdalt salátát. Azután ivott, m a j d meg is für­ dött a langyos vízben, ami látszólag nagyon jól esett neki. N a p p a l egyébként a melegítő lámpa sugarában sütkérezik, éjjel pedig a k a l i t k a egyik sarkába húzódik és ott alszik. E z t nappal is megteszi, ha már jóllakott. A m i k o r jár-kel, elég gyorsan halad. A párducteknős különben is egyike a leggyor­ sabban mozgó szárazföldi teknősöknek. A z általánosan ismert görögteknős ebben a tekintetben nagyon elmarad mögötte. A teknőstojások keltetése nem könnyű feladat, a szárazföldi teknősöké pedig különösen körülményes dolog. Éppen ezért a legnagyobb gonddal ápoljuk r i t k a párducteknős-csemeténket, hogy majd fejlődéséről is beszámolhassunk. Szombath

É t v á g y a nagyon j ó . A nyers húst nem nagyon kedveli, de annál jobban szereti a kimúlt patkányt, a verebet és csir­ két. E z e k k e l — ha nem éhes — néha negyedórát is eljátszik. Fel-feldobja a levegőbe, néha méternél magasabbra is, majd estében elkapja. Érdekes, milyen nehezen szokta meg ketre­ cének fedett részét. Megérkezése után a kétnapos hűvös eső­ ben bőrig ázott. O l y a n volt, m i n t h a v a l a k i vízbe m á r t o t t a volna. Hiába vittük ketrecének védett részébe, néhány perc multán megint szabad ég alatt volt. Ápolójától nem fél. H a ez a ketrecébe lép, nem repül ész nélkül a rácsnak, ahogyan ezt a legtöbb ragadozómadár teszi, hanem nyugodtan nézi amíg az ápoló a ketrecben söpör, ülőfáját lemossa. I l y e n k o r türelmesen emeli fel h o l az egyik, h o l a másik lábát, ahogyan ezt a tisztogatás menete megkívánja. A bóbitássasok A f r i ­ kában és Amerikában élnek. Viselkedésük, természetük a héjákéra emlékeztet. Kegyetlen ragadozók. A díszes-bóbitássas az összes ragadozómadarunk között a legértékesebb. A l i g hisszük, hogy az európai állatkertek valamelyikében még egy példány van belőle. Tekintve, hogy madarunk jó egészségben v a n és az alacsonyabb hőmérséklettel szemben nem érzékeny, reméljük, hogy sokáig életben marad. Szombath A magyar-szarvasmarha. Budapest m a i állatkertjének 1912-ben történt megnyitását követő évek óta 1932-ben ismét látható lett nálunk a magyar rögnek és jellegzetesen száraz­ földi éghajlatnak egyik világszerte elismert és megcsodált háziállata, a magyar-szarvasmarha. E n n e k a fajtának két változata ismeretes, az alföldi és erdélyi változat. A l l a t ­ kertünkben az alföldi változat látható. E z a szarvasmarha, az állatkertünkben szintén képviselt mokánylóval és parlagi magyar juhfajtákkal — a rackával és cigájával — egyre jobban ritkuló háziállatunk. A magyarmarhát bámulatos edzettsége, igénytelensége minden időkben egyik legkiválóbb háziállatunkká avatta. Ökreinek igaerőtermelésével pedig egyetlen kultur-szarvasmarhafajta sem vetekedhetik. A z alföldi tél csontrepesztő hidegével és a nyár perzselő forróságával ez a fajta t u d legjob­ ban dacolni és ha tudjuk, hogy ilyen éghajlat alatt a hajnal­ hasadtától napnyugtáig tartó robotban alig-alig kap abrakot, télen pedig tengeriszár és szalma a takarmánya, méltán bámul­ hatjuk istenáldotta, erős szervezetét.

Díszes-bóbitássas az állatkertben. Hölzel

felvétele.

A díszes-bóbitássas. (Spizaetus ornatus Daud.) madár­ osztályunk legújabb és legritkább madara. Hazája Közép- és Dél-Amerika, de ott is csak szórványosan fordul elő. Braziliá­ ból kaptuk, ahol a bennszülöttek facsapdával fogták s ahon­ nan Báthori Miklós dr. orvos hozta magával Budapestre. Hazájában Cara;'o-nak nevezik. A hosszú utazás nem viselte meg és j ó állapotban, hibátlan tollazattal érkezett hozzánk. A csapdával történt befogása sem hagyott n y o m o t rajta. U g y látszik, az ottani lakosság nagyon ért a fából való csapdák készítéséhez. A m i k o r az új madarat ketrecébe helyeztük, a szomszédságában levő kígyászölyvek és kerecsensólymok nagyon nyugtalanították. Idegesen k a p k o d t a fejét minden moz­ dulatukra. D e csakhamar megszokta új környezetét és csak olyankor figyel rájuk, h a valamelyik nagyon közel megy az elválasztó rácshoz. Ilyenkor dühösen a sodronyhálónak ugrik s h a elérné őket, még a kerecsensólymokat is megtámadná.

De nemcsak m i n t igaerőtermelő állat érdemli meg a figyel­ met, hanem testformáit tekintve is egyike a legszebb marha­ féléknek. A kormosnyakú, táblás, nagytülkös szarvat viselő, komor járású b i k a az őserő megtestesülése, címeres szarvú — csákó, gallyas, villás, pödrött, pennás — ökrei tetszetős­ ségüket tekintve pedig nem nagyon maradnak más marhafajok és fajták mögött. A magyarmarha tehenei nem tartoznak a tejtermelő szarvasmarhák csoportjába. Gulyában való tartásnál a tehén csak éppen annyi tejet ad, amennyi borjának felneveléséhez szükséges. Ezután elapad. Teje azonban zsírosság tekintetében az elsők között v a n . Ugyanis a nyugati tarka-marhák tejének zsírtartalma legfeljebb 3—3'5%, ellenben a magyar tehén teje 4—4-5% zsírtartalmú. Ennél zsírosabb teje, 5 2 5 % - k a l , csak az angol jersey-tehénnek van. Kísérleteztek ugyan néhány uradalomban a tehenek fejésével, ámde ennek nem sok ered­ ménye volt, mert hiszen a hazai pirostarka tehenek — h a nem is olyan zsíros — de mennyiségileg s o k k a l jobb tejelők. Azután meg a tehén o l y a n v a d , hogy a fejeshez két—három embernek k e l l lefogni! Azért a n a p i egy-két liter tejért pedig ez a nehéz m u n k a egyáltalán nem gazdaságos. -

(Rhea americana I..), a kis-nanrlu (Rhea darwini Gould.) és a réti-nandu (Rhea macrorhyncha Sclat.). E z utóbbi valószínűleg csak alfaja a kis-nandunak. A legismertebb és legelterjedtebb a közönséges-nandu, amely rendszerint állatkertekben is látható; ilyen a mienk is. N a g y o b b csoportokba verődve él, szülőhelyé­ hez nagyon ragaszkodik és attól különösebb ok nélkül nem távolodik el. Kitűnő futó és futás közben gyorsan változtat irányt, amit állatkertünkben is megfigyelhetünk. Ilyenkor egyik szárnyát magasra emelve kiterjeszti, a másikat leszorítja, hogy mennél kisebb fordulatot végezhessen. Eészkét lehetőleg gödörbe rakja, néha 60—70 tojást is tojik. Érdekes, hogy csak a hím k o t l i k és neveli fel a fiatalokat. A fiókák gyorsan nőnek és nehánynapos k o r u k b a n már olyan fürgék, hogy nincsen ember, a k i utóiérné őket. Állati ellensége kevés v a n , húsát az ember sem becsüli sokra, legfeljebb tolláért vagy lóháton, mulatságból üldözi. Mégis egyre fogy a száma, mert a föld megművelésével egyre kisebb területre szorul és elveszti éltető elemét, a szabad pusztát. , •• , ' Bohutmskv 1

Alföldi-magyartehén. Hölzel

ra

felvétele.

H a z a i , ősi szarvasmarhafai tánk származását illetőleg legközelebb áll az őstulokhoz (Bos primigenius Bojanus). Testalkata is megközelíti az őstulkot, fej csontváza pedig az őstulokéhoz hasonló, nagyon sok vonást mutat. A magyarmarha jelenlegi hazai pirostarkaniarhánknak nagyon kiváló alapanyaga volt s igaerőtermelőképességét és edzettségét ebben az új fajtában is híven örökítette. Magyarmarhánkkal kapcsolatban meg k e l l emlékeznünk egy keresztezési kísérletről. H. Heck, a müncheni állatkert igazgatója évek óta foglalkozik azzal a tervvel, hogy meg­ kísérli az őstulkot — vagy legalább is egy ehhez hasonló fajt — poraiból feleleveníteni (rekonstruálni). Ehhez a kísérletéhez — más fajtákon kívül — a magy armarha vérét szintén igénybe vette. U g y látszik, még néhány évi munkával elég j ó eredményt fog elérni, mert a Münchenben látható »őstulokjelölt« már elég jól megközelíti az őstulokhoz hasonló alakot. r

A magyar-szarvasmarha tehát nemcsak megbecsülhetet­ len háziállat és természetraj zi ritkaság, de az utóbbi évek szarvasmarha-származástani kísérleteiben is fontos szerepe v a n . Tet­ szetős testformáin kivül rendszertani helye is érdemessé teszi, hogy bemutassuk közönségünknek a magyar rögnek ezt a ritkuló fajtáját. Anghi Nanduk. Allatkertünkben négy éve él két amerikai nandu. Ezeket az állatkert igazgatósága annak idején Németországban vásárolta. A k k o r még fiatal madarak voltak és nemüket nem lehetett megállapítani. Csak később, a m i k o r már teljesen k i ­ fejlődtek, derült k i , hogy mindakettő hím. M i v e l a nanduk nem ritkán fogságban is szaporodnak, igazgatóságunk a kül­ földi állatkertekben és állatkereskedőknél már régen érdeklő­ dött egy nőstény nandu iránt, de csak nemrég kapott aján­ latot egy német állatkereskedőtől, mely szerint a tulajdonában lévő nőstény nandut cserébe adná egy hímért. Remélhető, hogy ez a csere nemsokára megtörténik és akkor meglesz a reményünk, hogy a nanduk kellő gondozás mellett majd nálunk is szaporodnak. A nandu hazája Dél-Amerika puszta vidéke, az A t l a n t i ­ világtenger és a Kordillerák közötti síkságok, Rrazilia őserdői­ től le, Patagoniáig. Ott három faja él : a közönséges-nandu

Nandu-kakas. Hölzel felvétele.

Olvasóinknak! Szalay Béla dr. »A kőszálikecske« című tanulmányának befejező része lapunk következő számában fog megjelenni.

Kutyát tanításra, gondozásra elvállal Virasztó képzett oktató. V . , Dráva-utca 12 sz.

Károly

szak­

Magyar Dobermannosok titkári hivatala Budapest, Baross-utca 77. T e l e f o n : 41-3-78.

VIII.,

Magyarországi Telivér Kutyatenyésztő Egyesületek Szövetsége Budapest, V I I . , István-út 2. Telefon : 30-8-30. Az

apróhirdetés minden szava 20 fiitér ; előfizetőknek 10 fillér A legkisebb hirdetés egyszeri megjelenése 2 pengő ; előfizetőknek 1 pengő Előfizetési vagy hirdetési díj Állatkert Budapest, VI., küldendő. Természettudományi Közlöny. S z e r k e s z t i : Ilosvay Lajos közre­ működésével Gombocz Endre és Szabó-Patay József. Szerkesztő­ ség és kiadóhivatal: Budapest, V I I I . , Eszterházy-u. 16. »Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesülete« Budapest, Állat­ orvosi főiskola poliklinikája, V I I . , Rottenbiller-utca 23—25. Telefon: 30-8-30. Magyar Tacskó-Tenyésztők Egyesülete Budapest, V I I . ker., István-út 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája. T e l . : 30-8-30. Hivatalos órák hétfőn és csütörtökön 17—18 órák között. Magyar Kutyafajták Törzskönyve Budapest, V I I . , István-út 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája. T e l . : 30-8-30. H i v a t a l o s órák törzskönyvezés végett hétfőn és csütörtökön 17—18 órák között.

A

természet kedvelői nem bánják meg, h.i

megnézik a székesfővárosi kertészetnek egyik remekét,

nagy vendéglőj ét

abban

a vadászati ismeretek összes ágazatában teljes és alapos tájékozódást óhajt nyerni, szerezze be Nagy László »Vadászati Utmutató«-jának még kapható évfolyamait. A kötetek egyenként is önálló egészek. A vadászat, vadtenyésztés, vadismeret, fegyver- és lőtechnika, vadászati jog, vizslászat stb. stb., általában a vadászattal kapcsolatos minden kérdésben k o m o l y tanácsadó és felvilágosító a k i r . föld­ mívelésügyi kormány erkölcsi támogatásával megjelenő »Vadászati Útmutató«, melynek kötetei tömör szedésben, átlag 250 oldal terjedelműek, eredeti szövegábrákkal díszí­ tettek, tartós egészvászon díszes kötésűek. A Természet előfizetőinek egy évfolyamot 4 pengő, több évfolyamot 3 pengő rendkívül kedvezményes árban portómentesen küldi meg a »Vadászati Útmutatón kiadóhivatala Budapest, V I I I . , Üllői-út 58. I. 17.

:: :: A kiadásért felelős: N A D L E R H E R B E R T :: ::

SZÉKESFŐVÁROS

Mindennap élő halból frissen főzött halászlé!

51 l-f

A S V A N Y V Í Z . D Z E M E

H A R M A T V Í Z

fővárosi

a N É P L I G E T E T és átogatják

Aki

B U D A P E S T

SZÜTS JÓZSEF

megl

Pákozdy László — Kubacska Béla : A magyar baromfi és tojás termelésének és értékesítésének válsága és kivezető utai című értékes és hasznos szakkönyve megrendelhető a Magyar Parlagi Baromfiakat Nemesitök Országos Szindikátusánál, Budapest 72. Postafiók 22. címen. Ára V80 P., az összeg levélbélyegben is beküldhető és »A Természet« előfizetői bérmentve kapják.

IPflir

A »HUNGÁRIA«.GYÓGYFORRÁS S Z É N S A V V A L TELÍTETT VIZE T E L E F O N : 53.0.03

jft M a

•PM I

ARANYHALAK, EXOTIKUS DÍSZHALAK, AQUARIUMOK, HALELEDELEK ÉS VÍZINÖVÉNYEK LEGOLCSÓBB

ÁRBAN

KIRCHKNOPF

SCHRE1ER BÉLA kereskedelmi

ISTVÁN

Budapest, I X . , C a l v i n . t é r 8. ( R e f o r m á t u s templom mellett.) Árjegyzéket küldök!

Tel.t

HIRSCHLER

MIKSA

VASÁRUHÁZA VI., SZONDY-UTCA MINDENNEMŰ VASÁRUK ES HÁZTARTÁSI CIKKEK LEGOLCSÓBB BESZERZÉSI FORRÁSA

54.

SZÁM

rész vény társ.

BUDAPEST VII., Izabella-utca 34. sz. 43.8=49

és

32.0.52

V e s z és e l a d m i n d e n n e m ű szálas* és s z e m e s t a k a r m á n y t , őrleményféléket, gabona* n e m ű e k e t , fűszer*, hü ve * lyes* és g y a r m a t á r u t *

1

T E L E F O N : 17-5-28

A FOXTERRIER Foxterriertenyésztők és tulajdonosok egyetlen szaklapja. Megjelenik gazdag tartalommal havonta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Magyar Foxterriertenyésztők Egyesülete B u d a p e s t , VII. k e r ü l e t , I s t v á n - ú t 2. sz.

ZIMMER FERENC H A L K E R E S K E D E L M I R..T. BUDAPEST, KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK. Tel.: 85=4=48 FIÓKÜZLETEK: V., Gróf Tisza Islvámutca 10. Tel.: 81=6=79, VII., Rákócziit 90. I R O D A : VIII., Horánszkymtca 19. Telefon: 33=5.39

54

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

ÁLLAT* ÉS NÖVÉNYKERTÜNK ÁLLANDÓAN SOK LÁTVÁNYOSSÁGOT NYÚJT! Kedvezőtlen időjárás esetén is a pálmaházban a délszaki növények gazdag gyűjteménye, az akvárium, terrárium, madárház, majmok, ragadozók, zsiráfok, a n t i l o p o k és v a s t a g b ő r ű e k házának fedett helyiségei* ben pedig az összes állatok láthatók B E L É P Ő D Í J : Felnőiteknek 70 fillér, vasárnap 50 fillér. 10 éven aluli gyermekeknek 30 fillér

FILLÉRES V A S Á R N A P O K A Z ÁLLATKERTBEN!

»A Természet« legjobb tanácsadója, oktatója és szórakoztatója a természet min­ den barátjának és kutatójának.

Minden

hónap

első

Előfizetési ára egész évre csak 6

vasárnapján felnőttek

40 fillér

10 éven aluli

gyermekek

20 fillér

beléptidíjat fizetnek a székesfővárosi állat- és növénykertben

A k i tanulni, gyönyörködni és szórakozni akar, ezen a napon okvetlenül látogassa meg az állatkertet. Nappal: az összes állatok a szabad kifutókban láthatók.

pengő Lapunk számára szerezzünk új e l ő f i z e t ő k e t ! Mutatványszámot kívánatra bárkinek ingyen küld „A Természet" kiadóhivatala Budapest, VI., Állat- és Növénykert

Akvárium (tengeri és édesvízi állatokkal), kígyóház, pálmaház, lovaglás, kocsizás, vendéglő, tejcsarnok. fctxx B u d a p e s t székesfőváros házinyomdája 1934 — 9255